23 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/62d4f3c954c1ff7ca6d553c970b36556.pdf 400747ab6d5564c8a35d01f64b1fe154 PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam • 2010/1. Ayhan Gökhan, Nyerges Gábor Ádám, Sopotnik Zoltán verse Tétényi Csaba prózája Frivaldszky János, Balázs Beáta tanulmánya Nálunk elkezdődött: Mikszáthra száz... ��Tartalom „kávéházi szegleten..." Sopotnik Zoltán Nyerges Gábor Ádám Madár János Juhász Katalin Bondár Zsolt Ayhan Gökhan Ardamica Zorán Kávézó balra; Bonyolult arányok Zen; 1 999 999; Csellengés Vallomás a Mátrában A lift a tizediken Negatív elvárás [1J; Negatív elvárás [2]; Álló kivonás Gyerekszoba; Hát; Családteszt; Anya beszél ne menjünk inkább sehova főleg melóba ne menjünk 3 5 7 8 9 11 13 Szávairatok Bálszezon, kisfröccs, kukucska 14 Próza és vidéke Kozsár Zsuzsanna Ikrek könyve Tétényi Csaba Dr. William Salinsky utolsó utazása 1., 2. Weiner Sennyey Tibor Cattaro 18 25 31 Kutatóterület id. Frivaldszky János Költő a Hajnaloson 36 Nálunk elkezdődött: Mikszáthra száz! Szászi Zoltán Suhai Pál Balázs Beáta Mariska hazanéz; Mix? Hát!; Azok a békebeli sertéssültek! Egy kis Mikszáth-filológia Mikszáth Kálmán esete a dzsentrivel 46 50 53 Találkozási pontok „egy terápia is megvalósul'' k.kabai lóránt, Menyhért Anna, Péczely Dóra, Seregi Tamás, Urfi Péter beszélgetése Kemény István regényéről 64 „Útonjáró". T.Pataki László élt 75 évet Handó Péter Tarnóczi László Közös utak Aki fecskekilométerekkel hitelesítette világablakát 72 74 Négyzetre szabott lépések avagy honnan hová / Beszélgetés kusnyár eveline képzőművésszel 77 Kép-tér Ami marad Bazsányi Sándor Róna Z. Péter Balajthy Ágnes KenderessyLili Gréczi-Zsoldos Enikő Misterium Debreciense / Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege A reprezentáció mozaikjai / Szászi Zoltán: A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága. Gépesített kisremény Démon a mozaikkockák között / Géczi János: Anekdota. Tiltott Ábrázolások Könyve „A halálról beszélek, uram..." / Benedek Szabolcs: Haláldekameron Tájirodalom / Pomogáts Béla: Magyar tájak - magyar irodalom 78 80 82 85 87 �Vincze Dániel Agócs Attila Élet-kép" / R. Várkonyi Ágnes: Zrínyi Ilona. „Európa legbátrabb asszonya" Hagyomány és újítás / Lengyel Ágnes: „Csak a rózsám járjon szép csinosan...". Ünnepi palóc öltözetek napjainkban 90 93 Jelen számunk borítója kusnyár eveline Úton (elől) és Önámítás (hátul) című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Szemle és a Puncs című munkái láthatók. A belső illusztrációt Karmann János (13., 30., 35., 71.) és kusnyár eveline (10., 12., 17., 49., 63., 94.) grafikáiból válogattuk. A T. Pataki Lászlót ábrázoló felvételeket (73., 76.) Földi Zsolt készítette. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrekton Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap S z o lg á lt a tó - E lo s z tó K f t . ! Környezetbarát energiánk a z Ö n szo lgálatáb an % Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3200 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." S o p o t n ik Z o l t á n Kávézó balra Regényhős, véletlenek foglya. Eső, szegénység, tartalékon vagyok. Idegileg eső, tartalék. Az első kávézó balra, ami tulajdonképpen kocsma, ott vártunk egyszer Tündivel Cappára, akinek a katonai eskü csak a haját vágta le. A kávé és unikum mögött felsorakoztak az évek, majd Tündi, Cappa élettársa váratlanul megőrült. Semmi különös, szimpla eljárása az agynak. Gyógyszert, meg levegőt lehet venni rá. Állítólag az esély már ott volt régóta, mozgott benne a ferde biokémia. Néha, minden ok nélkül meztelenre vetkőzött, polgármesteri hivatalban, szigorú házibulikon, hentesnél. Pardon. Szerintem csak fontos szeretett volna lenni. Fontos szeretet. Ennyi. Ilyenkor még egy angyal is lámpalázas lesz. 3 �Az igyekezettől lenőtt hajáról a festék. Pár foga kiesett. Szimplán elvezették, azt mondták, bársonyos szanatórium. Ellenőrökkel néha kimehet. Cappa halála után meg akartam keresni. Úgy se mer elmenni hozzá senki, gondoltam. Nem mentem sehova. Nem száradt le a lábam. Bonyolult arányok Sovány árnyék egy kisfiú mögött. Mintha rá akarna ugrani. Akár egy betegség. 19 meg még két szám. Azóta ijesztgeti, csak azóta belülről. A tükörben alig látszik anyuka. Apuka fordítva beszél. Képek felülnézetből. Nem tartanak össze semmi fontosat. A kert az erdőszélig végtelen csík. Szeretet. Akadály- és kifutópálya. Mi az, hogy felnőtt férfi? Mi az, hogy végig roncsokból építkezett? 4 �N yerg es G ábo r Á dám Zen - antidal - nem kell hogy legyen értelme vagy hogy menjen a minden miért menne ha valakinek mégis akadna rád fél perce végül is nem kell lényeg a mindenbe ha amúgy magától is meglenne 1 999 999 Hófehér ég és sötét tető a szomszéd házon nocsak hogy reszketünk pancser tettető belülről fázom naná, ha egymilliókilencszázkilenc venkilencezer kilencszázkilencvenkilenc ember közt pihensz alszol és eszel annyira egyedül, hogy néha már a gondolat gyártja csak a néma ihletet a föléhúzott gond alatt míg mocorgok lélegzek hisz élek ilyen a jó nevelés de már csak magamban beszélek velem is. 5 �Csellengés mint mindig: Vörösnek egy ideje már nem bírom töményen így bevallom higítani kezdtem a nagy lírai szenvedést most is például egy joghurtot kanalazgatok meglehetős kifejezéstelen fejjel amolyan jajdeemberi lírai hatáselemként miközben felolvasztom kissé az egyéves szívszakadásokat mint anyám a hússal hogy kijön belőle még két vacsora nálam a vers na akkor lássuk például hogy még véletlenül sem olvasom a könyvet mióta visszakértem és a cédéd se hallgatom hogy még egy kicsit ne legyen értelme ennek az egésznek és közben mint kis kacsok körbeforrnak a hegek ahogy bebábozódva szipogok befelé jaj hát én annyira meghatódtam hogy most egy picit meg is állnék (hatásszünet) mégis mennyi esély van rá hogy Dickens egy kiadatlan regénye vagyok a hősszerelmes Twist Sirano Olivér akinek azt írták egyszer hogy próbálják szeretni ő meg azóta várja ti. a próbát (próba szerencse, aki a kártyában szerencsétlen, szeretnemszeret stb.) aki napokon át házalt a Köztársasági Elnöki Hivatal és a Parlament közt a hivatalos kérvénnyel hogy megfoghassa a kezed aki kiráncigálta a kezedből a kabátot hogy rádsegíthesse (elmorzsolva két basszameget a tűsarok feltalálójának) bambilelkű félkegyelmű akinek már előre lehetett unni minden gyógyszeresüvegcsörgésű lépteit aki satöbbi satöbbi már én is unom de most így versen kívül (és persze még bőven versben, hisz másképp már nem lehet) azért megjegyezném hogy fullasztóan hiányzik benned valaki egy menthetetlenül cinikus nagypofájú izgalmában magát el-elcincogó lány aki hogy így eltűnt ha csak tizedannyira szeretnéd mint én már neked is rég feltűnt volna 6 �M adár J ános Vallomás a Mátrában Ez az erdő szeret minket. Égbe kapaszkodó ágaival fölemel. Nézd a fecskék meg-megvillanó szárnyát! Gyöngéden kutat a fény, és szívünkre lel. Évszázados aranygyűrűiket hogy mutogatják a fák... Eljegyezte őket - veled, velem - a végtelen világ. Ne is szólj kitakart sebeinkről---- , csak nyíló virággá változzon szemed! A tavasz legszebb víztükrében arcunkat fölismered. Ott vagyunk mi már a kövekben, a szavakon átbukó lélegzet alatt. Ölelj át és csöndesen énekelj, énekelj - mint a Nap! Gyermekeink majd örökbe fogadnak minket. Kicsi kezükben csillag gyúl, és fölszántják-----szétszórt lépteinket. Áttetsző, fényes hullámokkal jön el az éj. De addig szívemben lüktess, a tűztől ne félj! Elhamvadnak tenyerünkben a hófúvások, mozdulataink rejtező üvegszilánkok lesznek. Megcsillan, ami nincs: örökzöld szárnycsapásait őrzi a fenyveseknek. 7 �J u h á sz K atalin A lift a tizediken* Ma félig úton, félig útban vagyok, határozott hangon vöröset rendelek, ha nagy leszek, majd magabiztosabban. A zenét kikapcsolják, szólt eleget. Ma világgá mentem, ügyesen megtömöm bendőm a maradékból. Senki nem szól. Kinézek az ablakon, lakótelep. A helyzet kulcsa nincs a zsebemben. A lift a tizediken, ahol hagytam, elnyel majd a tömbház-emlékezet, mely fölfelé araszolva feled. Firkáim falra száradt barlangrajzok. „Szeressen valaki engem!", de úgy, hogy nem az én időmben ketyegjen. A csillagokkal képzelek flörtöt, szeretőmnek csupa csillag a teste, a vállára vannak tűzve, több tízezer. Zsákomban teknősbéka pihen, és látom, hogy a folt, mit boros ujjammal húztam hét színben ragyog. Asztalon, égen csillagok. Nekik küldök most jeleket. Telik az este, mint ahogy máskor telne, lassan láthatatlan leszek, egyensúlyoz a lelkiismeret, érzem, megfizetek ezért. És amit kapok, nem vágom zsebre. A fények nem takarnak el, záróra közeleg. Takarítják a háborús romokat lelkemben. (Mit szépítsem, egy és negyed óra volt, amit öröknek hittem. Az alkony kiközösített, az égbolt lángolt, és a függöny mögül valaki figyelt. Nem jutottam két lépésnyire sem, és úgy esett, hogy csillagos posztókalapját védelmezőn fejemre helyezte.) Szemelvény a szerző legutóbbi kötetéből. 8 �B o n d á r Z so lt Negatív elvárás [1] Különbözésük egybezárva előretolta alkatát elképzelése nem saját, tagadással utal magára hátrál előítéletén: ez függetlenség elcsalása és semlegesebb vélemény, sablon terének méretén különbözésük egybezárva ahol is semmi birtoka csak meghaladva hellyel-közzel a birtoklás motívuma azaz egy értelmesebb közhely. Negatív elvárás [2] lendület adódik lendület feljavul megrohan ellene beiktat igazol átlagok készülnek amikor lendület. jellemző átlagok semleges állaga kívülre különül látszólag összesen átlagok készülnek lendület beiktat. látszólag összesen beiktat ellene birtoka kölcsönből lendület igazol fonákra működik számbavett birtokon. megtippelt fogalma hordalék terület ugyanúgy megnevez lendület feljavul terület alakja túlfordul összesen. látszólag átlagok modellje előrébb lendület adódik lendület feljavul személyes alkata teljesen idegen. 9 �Á lló k iv o n ás Ö O részletekben ott tartva anyagát annyi összes működése hogy azokat ne kombinálja mégse ha hiba akad odaér önmagába is visszaér által és rajta kívül szemtől a darabok megosztva szemben lényegükből terjeszkedni váltani hátradobni kezdenek kiválni általános egyhelyekben közepükre zuhannak ideát [ez a fölény megvédhetetlen kivonásra értelmezett a kevesebbnek bizonyult tárgy összege lényegetlen ha hiba akad odaér önmagába is visszaér ezt lépem át elégedetten] 10 �A yhan G ökhan Gyerekszoba anyánál soha nem lehetett tudni, játszótéri gyerekszoba, a talaj homokszíne otthon padló, szabadesés. a neveket felosztják, a szerencsésebb nem az anya nevet kapja, aki betölti a rászabott név korát, azt elviszi a rákja, a névnek megvan a maga betegsége, ez a fontos tulajdonsága. Hát apa háttal, örökké háttal, mint a fotelről, lehúzom róla, véletlenül se legyen hasonló. a keze között vesződött velem, sajnos, a hátán kívül többre nem tudok emlékezni, a szív legyen és akkor is csak ennyi, a kórház ablakán a tükröződés, vessen árnyékot az apaszív, szívja a hátam magába a fotelszagot. apa háttal, évekre tőlem, a széléről indulok, hogy kinőjem az apával járó ütött-kopott, fotelt, apa én vagyok. 11 �Családteszt mint akinek rossz a lelkiismerete. tele ment mindennel. és a minden árt. ismerem apát, a fotelkirályt, apám a szorongás legelső köre. mint akinek jó a lelkiismerete. tele ment anyasággal. az anya nem árt. ismerem nagyon, a fotelanyát, anya a nyugalom legelső köre. apa és anya tartománya zárt. Anya beszél gyógyszereket szedek, ebben a korban, a gyógyszer a legegészségesebb, szép, kicsi piruláim, nektek élek, nőjetek fel, mint a gyerekeim. induljunk sétára, egészséges nyáron süsse a hasatokat a nap, a fájdalom növessze meg a le lketek. a szív meg úgy guruljon el, mint a nyugtató doboza. 12 �A rdamica Zorán ne menjünk inkább sehova főleg melóba ne menjünk alkonyodik a jóreggelt keményre fagyasztja hóembert beleolvad a téli nap nob.zmeg mongya józsinak imádkozik a hóesés amely mint mindig oly mesés szélvédőd gyorsan vakard le mint azt a nőt vajon akart-e csillog a hó s a pupilla szemedben - szemben kamion van rajta húsz tonna demijon abban meg bor van kiömlik jönnek a mentők pupilla borban tocsognak kitágul kiömlik szíved a borra nob.zmeg józsi jóreggelt 13 �SZÁVAIRATOK S závai Attila Bálszezon, kisfröccs, kukucska Amália (a faluról frissen városba költözött lány) reggel arra ébredt, hogy (lám) kezdődik a bálszezon, lelki karnevál, farsang, nyakig farsang, habos fánk a jutalom. Maszkolódunk. Lehet vágni a pofákat, vágja is mindenki, egymásra, a bálra, bálki­ rálynőre, vagy csak simán a hétköznapokra, gázcsekkre, házmesterre, tehát a társasházkezelőre. Így mondják ma. A régiek nem szokták még meg ezt, hogy társasházkezelő, nekik csak házmester, simán házmester, Hausmeister, ausnützbar. Használt házmestert vennék, nevet Amália az elképzelt hirdetésen, vagy azon, hogy beöltözne házmesternek a másnapi farsangi bálban, új bekezdés. Minden nap egy új bekezdés, ha büdös, ha mézszagú is. Illatú. De hogyan néz ki egy igazi házmester, töpreng Amália, honnan a felismerhető, a messzirőli házmester. Hősnőnk nem látott még házmestert, falun ugye nincs ilyen­ re szükség. Mindenki önmaga házmestere, saját portán söprés. Amáliának a ház­ mester hallatán elsőre a fröccs jut eszébe, sőt, talán sokaknak ez jut, ha másodjára is. A huszonéves lány úgy döntött, hogy megkérdezi a szomszéd Sehonnayt, bizo­ nyára van tapasztalata, házmester ismerőse. Házmesternek fog beöltözni. Igen, mondta Sehonnay, van egy ilyen öreg bútorunk az elsőn, a Bélabá', az apja is házmester volt, megnézhetem, hogyan néz ki egy ilyen, így Sehonnay. Aztán bele­ lendült a mesélésbe. Nem egy modern ember az a Bélabá', nem tudja, mi az, hogy internet, különben is náluk, otthon a házmesteri fészekben a legbonyolultabb saját technikai eszköz a lábbal hajtható varrógép. Azt is hónapokba telt, folytatta Sehon­ nay, míg megszokta az asszony (Bélabá'né). Először csak a látványt, aztán a funk­ ciót. Úgy belejött, összevarrta volna az egész világot. És mivel a nénike kísérletező típus, próbált varrni mindenfélét. Képzeljed el, Amália, bólogatott a Sehonnay. Söté­ títőből kardigánt, selejt, bontott zoknikból sálat, kesztyűt, viaszosvászonra krepp­ lepedőt, kecskére káposztát. De Amália, inkább nézzed meg a saját szemeddel az öreg házmesterünket, ne legyen befolyásolás, javasolta Sehonnay, mivel fontosak a saját, priváti benyomások. Ez nem olyan persze, mint az alkoholisták mindennapi privát benyomásai, impressziói. Befolyni, mint a kisfröccs a Bélába. Ez a látvány fogadja Amáliát az öreg társasházkezelő lakásában. Bélabá' vezetékneve valami kimondhatatlanul szlávos, de Bélának Béla, a legBélább, minden Béla egyforma. A konyhában ültek, földszinti konyha, földszinti városzajjal, fékcsikor, villamoscsörömp, az öreg nyomatta a fröccsöt, de nem ám a házmester című italt: három deci bor és két deci szódavíz elegyét, nem. Az ember nem ihatja meg önmagát, mondta Bélabá' és, hogy miért jött az Amália, mi célból. A lány elmondta, hogy farsangi bálba készül, jelmezötletek kellenének, nem kizárt, hogy házmesternek fog öltözni. Mit hordott a Bélabá' anno, mi volt az adjusztírung a szolgálatban, mi volt a hacuka. Bélabá' kezében megállt a fröccs, nem volt éppen tréfa, kedves kishölgy, 14 �nem volt éppen lecsós fánk a házmesteri szféra, mondta az öreg. Pláne, hogy ugye nem volt privátszféra. Mert mondjuk egy csőtörés, vagy kéménydugulás, az nem válogat, nem nézi az órát, vagy a leselkedést. Volt, mikor hajnal kettőkor ugrottunk az anyussal (anyus, a felesége a kisszobában tévézett, valami egészségügyi sorozat hangjai szűrődtek ki a konyhába, kölcsöntévé, kölcsönsorozattal), mert valaki ki­ gyújtotta a kukatárolót. Vagy, nem volt mindig nyugodt alvás, mert jöttek az éjsza­ kai műszak feladatai. Lépcsőházfelmosás (nappal összemászkálják a szomszédok), kedves Amália, udvarseprések, rozsdamarózni a szőnyegporolót, szolidan bele­ hallgatni némelyik szomszéd estéjébe, ha ugye az érdek úgy kívánta. Bele a szabo­ tázsba. Mert néha az érdek ugye gumibottal követelte, és mondta a lapos állami hangjával, hogy Bélabá' elvtárs, csak egy kicsit jegyzetelni kellene, kicsi kukucska, fülelés, beépülni, mint az eternit. Nem volt tréfa kishölgyem, nem volt, csóválta kopasz fejét az öreg. A kommunizmus nem mindig volt humorfesztivál, Amálka, jegyezze meg kérem, maga jó megjegyzőnek látszik, nem volt kabarématiné, ma­ gyarázta a nyugdíjas házmester. És ami a szolgálati ruhákat illeti, jöjjön, kérem, mutatom. A nyikorgással nyíló beépített szekrényből, mint vízesés, dőlt a naftalinszag. Nézze kishölgy, ezekben voltam szolgálatban. A szekrényben hét váltás bar­ na, térdkalácsig érő, durva anyagú munkásköpeny lógott, egyenként külön vállfán, minden napra egy mese. A mellzsebekbe három-három golyóstoll és egy-egy darab grafitceruza tűzve, mint egyféle rangjelzés, nem ám házközlegény. Na, ehhez még van, Amálka, ilyen félünnepi, átmeneti műbőrcipő, amilyenben bátran (de titok­ ban) mentem a templomba, de megállja a helyét a piacon is, sepregetésnél, rozsda­ marózásnál, mondta Bélabá'. Azért átmeneti, mert ebben tudok leggyorsabban átmenni a macskakövön, ha éppen a trolibusz is akkor akar. Lehet benne futkározni, ha elmegy a tömbben az áram, tárcsázni a szolgáltatót. A tetejére van ilyen cipkás, tudja, a szelepes micisapka, barna, vagy kék. Alkalom kérdése, karácsony­ kor, búcsúkor, razziák, lépcsőházi helyszínelések alkalmával, szexuális pincébeni rajtakapások esetén kék, de amúgy mindig barna. Ilyen barna nincs még egy, nem szívja a nap, nem kopik a mosógépben, mint az álom, olyan barna ez. Bélabá' rágyújtott. Na, most képzelje el, kishölgy, adódott ez a lehetőség, ötven éve, vagy ötszáz, mindegy, hogy házmester, na, mondtam az asszonynak, itt van a lehetőségünk, érvényesülés, perspektíva, panelszomszédok, tömbtársak. Mikor először jöttünk megnézni a panelt, ahol szolgálati lakás lesz, azt hittem, lehet vá­ lasztani, hogy melyikben látjuk el majd a hivatalt. Nem, azt mondták, nem lehet választani, a bal alsó földszinti lakás lesz a miénk. Miért, kérdeztem, de meghúzgálta az asszony a vállam, hogy ne kérdezősködjek, még ezt is meggondolják a végén. Főzhetek magának egy kávét, Amálka? (Főzhetett.) Aztán sokat gondolkoz­ tunk a földszinti lakásban, hogy miért nem a legfelső emeleti lett, amit ki is néz­ tünk. Talán, mert egy házmesternek bőven elég, ha látja az ablak alatt gyalogló sapkákat, nem ám, hogy ellátni a vasúti töltésig. Elég, Amálka, ha látja, mikor tel­ nek meg a kukák, ki mit dobott a szemetes mellé. Sőt, úgy lehet az ablakban cigizni, hogy nem fordul fel a gyomor a panorámától, csak nézegetsz, csendesen, megfi­ gyelsz, jegyzetelsz, ki mikor ment a boltba, miket vett, mitől nyúlik a necc szatyra. Csak hát, kedves kishölgy, bennem valahogy nem eléggé keltette az érdeklődést a kifigyelés, hamar elálmosodtam, úgy kellett a szellemi fekvőtámaszokat csinálni, hogy ne aludjak el, ne dőljek rá a radiátorra. Képzelje. Ilyen volt például, hogy 15 �számoltam az autókat, mármint rendszámilag, hány duplaszámos ment el, 22, 55, satöbbi, aztán felírtam, hó végén statisztika. Vagy, hogy reggel megtippelni, hogy a szemben lévő akácfát hányszor hugyozzák le a sétakutyák. Már az is milyen, Amálka, hogy városon tartják az ilyen lakótelepi kutyákat. Állatkínzás ez, én mon­ dom. Este ugatják a kutyák a tévét, mert nem látják a teliholdat. Ugatják az egész­ ségügyi sorozatokat. Amália, mivel alapos családból érkezett, vitt magával diktafont az öreghez, ne­ hogy elfelejtsen valamit, meg Sehonnay is hangsúlyozta: fecsegős az öreg. A felvé­ telen halk közszolgálati rádió, utcazaj a háttérben (fékcsikor, villamoscsörömp). De, hogy rögtön a tárgyra térjünk, terelődjünk, Amálkám, adhatok magának egy ilyen barna szolgálati öltözetet, látom maga is ilyen nagy lóbaszó, oppardon, lány, jól megnövesztették az angyalok, így értem. Angyalom. Viszont meg kell tanítsam, hogyan kell házmesterként gyalogolni. A megfelelő gyaloglási technika tekintélyt sugároz, hatalmat, ne is mondjam, bizalmat. Na, jöjjön, mutatom, először csak itt az előszobában, aztán, ha akarja, kimehetünk élesben is, szituációzni, újra­ forralni a házmesteri géneket, a szociáltradíciót, Amálka, azt a jó büdöset. Na, tehát, nézzük, hogyan menne végig az udvaron, ha maga lenne felelős a la­ kossági életfeltételekért, a tömbnyugalomért, Amálka. Elsőre, kérem, onnan, a konyhaajtóból tessék elbóklászni ide a cipős szekrényig, lássuk, egy, kettő, hó-rukk. Jó, jó, de nem kell mindenáron nevetgélni, somolyogni, nem szabad egyből nyílt lapokkal játszani. Első lecke: meg kell tanulnia, Amálka, egy kicsit lemerevíteni az arcizmokat, kicsit keményebben kell nézdegélni, keményen, mint a postaláda. Anynyi érzelem legyen maximum a járásában, plusz a nézés, mint egy elefántfókáéba, jó, csak mondtam egy állatot, maga se látott még röhögő elefántfókát, lehet, hogy csak magukban röhögcsélnek, mikor meglátnak egy tankhajót, befelé vihognak, mint minden állat. Hadd jegyezzem meg, kishölgy, hogy nem egy tipikus városi neve van magácskának, ja, hogy faluról tetszett felköltözni, értem. Utoljára az állat­ kertben hallottam ezt, hogy Amálka, az egyik szarvasmarhát nevezték így, ne ha­ ragudjon, kicsit csapongós vagyok. Ne tessék pirulni, de kicsit tényleg tehenes a neve. Szóval, Amálka, annyi azért látszódhat a fejizmokon, tudja, a mimikán, hogy minden rendben, de azért nincs kolbászból a kerítés, hogy megesik a savanyú sző­ lő, a keserű tartós tej. Mert néha megesik. De alapvetően m i n den oké, derékszög­ ben áll a jellem, a lélek szőnyegporolója. Tessék csak jönni-menni néhány kört, szokni, hogy minden mozog maga körül, bemehet a konyhába is, de csak a tűzhe­ lyig tessék, onnét fel van mosva a kő, leejtettem a rakott krumplit. Addig készítek magamnak még egy kisfröccsöt. Tudta, hogy régen spriccernek nevezték, aztán Vörösmarty honosította meg a fröccsöt? Na, mostmá' tudja. Én meg azt nem tu­ dom, hogy miért nem lehet, mondjuk nagyfröccsöt, üvegeset venni a közértben, vagy dobozosat, zacskósat. De, jut eszembe, Amálka, az nem lesz-e baj, hogy maga, mint ugye nő, és ugye az alapvetően férfias házmesteri munkakör, nem lesz ez baj a farsangi bálban, jól van, csak kérdezem, mondjuk, amennyire fel van borulva a világ, hagyjuk. Tehát csak lépegessen, hátra is teheti a kezét, az amúgy is ilyen házmesteri mozdulat, spéci és praktikus koreográfia, sose láttam még olyan ház­ mester kollégát, aki csak úgy kétfelé lógatja, lóbálja a kezeit, mint valami díszma­ jom. Mert, Amálka, figyeljen közben, pszichológia van a hátratett kézben, a titokza­ tosság, a nyugalom, látszólagos bölcs közöny, a szakértelem, a szakiság, Amálka, 16 �férfiasan kitolódik, türemkedik a pocak. Ha valaki így látja szolgálatban a házmes­ terét, akkor egyből tudja (vágja), hogy helyén vannak a dolgok a világban, nem jöhet se a török, se a tatár, satöbbi vad népek. Hogy otthon, a lakásban bele lehet szépen ülni a fotelmeleg hétköznapokba, a csendes szobakonyhákba, csinálni szé­ pen a kávészagot, borotválkozni a kistükörben. Egy hátratett házmesteri kéz, az maga a biztosíték arra nézvést, hogy mindenki békén lehet a saját kis óljában, lakáskölcsönében. Na, elég lesz a sétafika, Amálka, egészen jól belejött, ahhoz képest, hogy egy fröccsöt se ivott még meg. Mert az is fontos, tudnia kell, hogy meglegyen a napi két szolgálati kisfröccs. Máris megvan a hajtóerő, szabadabban cikázhatnak a gondola­ tok, a spirális konspirációk, és nem utolsóként: nem fájnak annyira a visszerek, ha megvan az az angyalfingnyi bódulat, ami ott buborékol minden kisfröccsben. Lele­ dzik. A diktafon eleme itt kezdett lemerülni, még hallani lehetett, hogy krákog párat Bélabá', ahogy halkan koccan a mokkáskanál, és ahogy a rádió bemondja: kezdődik a bálszezon. 17 �P r ó z a és v id é k e K o z sá r Z su z sa n n a Ikrek könyve Neked, ikertestvérem. Tudod, miért. A mélyben Itt bent sötét van és meleg. Kezemmel végigtapogatom a falakat, ismerek minden repedést, minden görbületet. Titkok fala, tűz van benne és víz van benne, föld és szél, és mindez az enyém. Nem osztozom rajta senkivel. Csak veled. Szoríts egy kis helyet magad mellett, hogy elférjek ebben a kerek, zárt világban. A te világodban. A kettőnk világában. Itt még értjük egymást szavak nélkül is. Itt még a mozdulata­ ink beszélnek. Itt még olyan egyszerű. Mindent tudok rólad. Ismerem a gondolataidat, tested összes porcikáját felfedez­ tem már. Másoknak majd meg kell küzdeniük ezért a tudásért, ott, a világon kívül. Egyszerre dobban a szívünk, és ugyanazt gondoljuk, te meg én. Bátyó, mi lesz velünk, ha egyszer kikeveredünk innen? Aki szívednek kedves Tizenegy évesen lettem árva. Akkor halt meg az apám. Anyámat sosem ismertem, úgy mondják, nem élte túl a szülést. Egyesek persze suttogták, hogy lelépett, és itt hagyott minket, de sose hittem el. Láttam a sírját, a halála dátuma stimmelt. Mellétemették az apámat. Akkoriban haragudtam az istenekre, gyűlöltem őket. Nem akadályozták meg apám halálát, a híres csoda tévők. Hagyták, hogy árva legyek. Tizenegy évesen. Sokat voltam egyedül. Nagynéném, aki felnevelt, csak enni adott, fedelet a fejem fölé, ruhát, ha már leszakadt rólam. Amúgy „hallgass és tűnj el" volt a nevem. Mindig egy testvérre vágytam, aki megért. Aki úgy gondolkodik, ahogy én. Egy lánytestvérre. Mikor árva lettem, még jobban vágytam rá. Nem kérhettem az isteneket, tegye­ nek csodát. Nem hittem már bennük. Megteremtettem magamnak a húgomat egyedül. Sokáig tartott, míg apróra elrendeztem mindent. Részletesen elképzeltem a kül­ sejét, szőke haját, nagy barna szemét, a szeplőket az orra körül. De még fontosabb volt a húgom természete. A türelme, a humora, a nyugalma. A határtalan fantáziá­ ja. Ezen sokáig töprengtem, ábrándoztam, végül már jobban ismertem őt, mint magamat. Képzeletemben megelevenedett a kishúgom, és mindig velem volt. Nem voltam már többé egyedül. A környezetem bambának tartott. Sőt, hülyének. Nem érdekelt. 18 �Mikor elértem a nagykorúságot, nagynéném egyszerűen kidobott. Fel is út, le is út, eleget vesződött velem mostanáig, végre a maga életét akarja élni, boldoguljak, ahogy tudok. Előbb a delphoi jósdába mentem, itt ez a szokás. Meg kíváncsi is voltam a jövőmre. A jóslat zagyva volt, semmi értelme: megölöd, aki szívednek kedves, ha meg nem találod anyádat. Anyám húsz éve halott volt már akkor, és nem akadt a földön olyan lény, aki szívemnek kedves lett volna. Csak a húgom. De ő nem volt valóság, ábránd volt csak. Őt nem lehetett megölni. Gondoltam én már előbb is, hogy az egész jósda szélhámosság. De az emberek vakon hittek a bugyuta próféciákban. A véleménye­ met inkább megtartottam magamnak, csak képzeletbeli húgom tudott róla. Nem vágytam rá, hogy ízekre szedjenek a forradalmi nézeteimért. Azért szöget ütött a fejembe, hogy anyám múltjáról nem tudok semmit. Nyo­ mozni kezdtem a hajdan volt asszony után. Elmentem a szigetre, ahol született. Akadtak még, akik emlékeztek rá. Egy szobrász meg is mintázta márványból, mikor még fiatal volt az anyám és hajadon. Megtaláltam a szobrot: az én elképzelt húgocskám nézett rám a hideg kőből. Akkor eszembe jutott a jóslat megint, és eszembe jutottak a pletykák is. Hinni kezdtem, hogy anyám ma is él valahol. És él a húgom is. Ha az egyikhez eljutok, megtalálom a másikat is. Sokfelé jártam, míg anyám nyomát kutattam. Hittem abban, hogy ráismerek, nemcsak a szobor miatt, hanem a vérségi kötelék miatt is. A köldökzsinór, ami összekötött vele, erős, majd ez a kapocs figyelmeztet, segít ráismernem. Utam, bolyongásom során sok kaland ért, de ezekről nem akarok beszélni. Hős­ ködésnek tűnhetne. És nem is tartom olyan fontosnak, hogy szót ejtsek róla. Csak az utolsó kalandról akarok szólni, arról a végzetesről. Arról, ahogy Thébába értem. Egy szörny uralta akkoriban Thébát, egy szfinx, aki hülye találós kérdésekkel ri­ ogatta a népet. Amíg helyes választ nem kapott, naponta elfogyasztott egy városla­ kót. Mire én odaértem, már erősen hízásnak indult, Théba lakossága meg fogyat­ kozni kezdett, az ok-okozaü összefüggést nem volt nehéz kitalálni. A szívélyes városlakók annyira megörültek jöttömnek, hogy mindjárt feltálaltak a szörnynek ebédre. Ám annak már úgy el volt nehezülve a gyomra, hogy húzta az időt, ra­ gaszkodott a maga kitalálta rituáléhoz. Előbb a munka, aztán a szórakozás. Hall­ gassam meg a találós kérdést, majd aztán ebédelünk. Gyerekjáték volt kitalálni. Nekem, aki képzeletbeli húgommal és fantáziálással töltöttem a gyerekkort, legfeljebb azon lehetett eltöprengenem, mennyire gyéren működik a thébaiak agya. A szfinx, esküszöm, megkönnyebbült, unta már a thébai éghajlatot, azt mondta, hegyekre vágyik, friss levegőre. Engem királlyá koronáztak, minden tiltakozásom ellenére. Sajnos a trón amúgy nem volt üres, osztoznom kellett rajta a királynéval, aki túl volt már a zsenge ko­ ron, de annyira még nem volt öreg, hogy ne követelje a jogait. Valamikor szép lehe­ tett, erre gondoltam az ágyban, míg sietősen elvégeztem a dolgomat. Reggel aztán kellemetlen érzésre riadtam fel: egy kard feszült egyenest a tor­ komnak. - Meggyaláztad az anyámat! - ordította egy harcos amazon. Az arcát nem lát­ tam, álarc fedte, indulata alapján akár férfi is lehetett volna, de a melle remegett 19 �a felindultságtól, és annyira szép volt így, ismeretlenül, hogy nem tudtam paran­ csolni magamnak. Nem adta meg magát, harcolnom kellett vele, le kellett igáznom, mielőtt a ma­ gamévá teszem. Olyan gyönyört én még nővel nem éltem át. Így volt vele ő is, sikítozva követelte, hogy ne hagyjam abba. Csak órák múlva kegyelmeztem neki, teljesen kimerülten. - Ki vagy te? - kérdezte, csak hogy mondjon valamit. - Oidiposznak neveznek - mondtam, csak hogy mondjak valamit. Nagyobbat sikított, mint az önkívületi pillanatokban. - A bátyámat hívták így, akinek az apja elűzte anyánkat és az Őméhében engem is! Arcáról lehullott az álarc, és a megálmodott húgom állt előttem. De nem gyö­ nyörködhettem arcvonásaiban, mert felkapta a rég sarokba hajított kardot, és döfött. Csak védekeztem. Megöltem a húgomat. Bocsáss meg, lélek Szakadt az eső, és szüntelenül villámlott. A két megriadt kis árva szorosan össze­ bújt a pajtában. Éjszaka volt, de a villámok nem hagyták, hogy sötét legyen. Hara­ gos volt az ég, mint egy istenítélet. S ők ketten megremegtek minden csattanásra. Aztán belevágott a villám a pajtába, lángolni kezdett körülöttük minden, tűzvész az özönvíz közepén. Vakon rohantak ki a viharba. Johanna attól az éjjeltől fogva már sose volt többé régi önmaga. Rohamai voltak, és különös hangokat hallott. De nem szólt erről senkinek. Még az öccsének sem. ő persze tudta, hogy nővére más, mint régen, megérezte. De tiszteletben tartotta, hogy ez a téma, Johanna megváltozott énje, még kettejük közt is tabu. Mindig is elválaszthatatlanok voltak, erős kapocs volt köztük az árvaság. Ahogy cseperedtek, Johanna egyre szívesebben bújt fiúruhába. Túl szép volt, zavarták a mohó tekintetek, nem érezte magát eléggé biztonságban olyan öltözékben, mely minden testi előnyét csak hangsúlyosabbá tette. Az öccsét ez az öltözési hóbort nem zavarta, ellenkezőleg. Az ő szemében Jo­ hannának sose volt neme, lélek volt, nem test. Rokon lélek, a legeslegközelebbi emberi lény a világon. De a férfiruha sem védte meg Johannát saját belső hangjaitól. Évről évre erősöd­ tek benne, és velük együtt a mardosó kétségek is. Ki beszél? Isten? Sátán? Engedelmeskednie kellett belső hangjainak, ha fájt is. Mert fájt. Fizikai szenve­ déssel járt. Egy-egy hosszabb roham után hetekig mélyültek szeme alatt a fekete karikák, hetekig táncolt a gyomra, reszkettek tagjai. Ösztönszerűen engedelmeske­ dett, nem volt választása, ha túl akarta élni, ilyenkor bele kellett merülnie saját poklaiba. Az öccse sose hagyta magára. Mellette maradt a legnehezebb percekben is, szent borzadállyal nézte, mit művel Johannával a roham. Sosem félt tőle, ilyenkor sem, csak sajnálta, és még sokkal erősebben szerette. Nem tudta, hogy epilepsziás. Azt tudta csak, hogy testvérek. Kamaszok voltak, mikor Johannának világosan megmondták belső hangjai, mi a küldetése. Kiválasztott volt, hogy ostromra vezesse a katonákat, hogy kiűzze a hazából a bitorló angolokat. Csak a saját erejére számíthatott, önmagából kellett merítenie, és csodákat tennie. Saját belső poklából kellett új valóságokat építenie. 20 �Az öccse nem tágított mellőle, bár Johanna sosem beszélt neki a küldetésről, sem a pokoljárásról, sem a veszélyekről. Remélte, hogy nem ért semmit az egészből, hogy csupán a szeretet és a hajdani rettenetes vihar emléke tartja őket együtt. Csak ő kiválasztott. Az öccse ártatlan. Csak mikor fogságba kerültek, jött rá, hogy tévedett mégis. A hangoktól tudta, ki fog szabadulni egyszer, ha volt út lefelé, a szakadék mé­ lyére, lesz út felfelé is. Nem követelte, eresszék szabadon. Csak azt: ne tartsák fog­ va az öccsét. Az tévedés, őneki nincs köze csatákhoz, hangokhoz, poklokhoz. De az öccse csak ránézett, nyugodt barna szemében nem voltak kétségek. Tu­ dom, min mész keresztül. Hallom a hangjaidat. Azt is tudom, megszabadulunk. Johanna vadul nézett rá, ordított benne a kétségbeesés. Nem akarom, hogy a testvérem légy. Tagadj meg, fuss, menekülj. Különben véged. Nem az angolok ölnek meg. Az én bensőm öl meg, ha velem együtt akarsz pokolra szállni. Olyan terhet rakok gyenge vállaidra, amit nem visel el senki halandó, csak a kiválasztott. Tagadj meg, fuss, menekülj. Ne légy a testvérem többé. Soha, soha többé. Szabad vagy, menj már! A fiú nem mozdult, ahogy nem mozdult akkor sem, mikor Johannán úrrá lettek a rohamok. Maradok, és veled viselem terheidet. Ezért vagyok a testvéred. Nem tűrhette, nem áraszthatta rá a világ fájdalmait, meg kellett szabadítania. Erőt kapott hozzá, isteni, sátáni erőt. Ujjai vasmarokként kapcsolódtak öccse torká­ ra, kiszorították belőle az életet. Bocsáss meg, lélek, aki a testvérem akartál maradni. Meg kellett, hogy öljelek, hogy megmentselek magamtól. Nem követhetsz tovább. Máglya vár, az a rég be­ csapódó villám gyújtotta meg. Máglya vár, boszorkányok végzete, isteni, sátáni sors, nem való neked, halandónak. Csak így tudtalak megmenteni önmagamtól. Egy jobb világban talán találkozunk még. Ahol nem lesznek hangok, ahol nem leszek kiválasztott. Akkor újra testvérek leszünk. Ártatlanok. Haláltánc Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Lenn a mélyben jó volt. Magzat voltam, védett. Velem voltál, én testvérem. Most már sehol sem vagy. Hová tűntél? Félek. Kicsi voltam, védett. Te voltál a világ, a világ megértett. Magam vagyok. Élek. Nélküled mit érek? Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Gyermek voltam. Ártatlan. Bíztam mindenkiben. Játszot­ tam. Álmodtam. Felkeltettek. Levagdosták szárnyam. Szárnyaszegett vagyok. Ne gyere utánam! Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Lánnyá cseperedtem. Miért nem kellettem? Fiú nem várt soha. Kegyetlen mostoha volt a sorscsillagom. Most már maradj távol, ne kísérj utamon. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Asszony voltam. Érett. Soha meg nem értett. Asszony vol­ tam, meddő, kínt, bánatot termő. Gyermekem volt, mégis elfordult az ég is. Nin­ csen maradásom. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Öreg voltam, vénség, százesztendős szépség, ráncos emlé­ kezet. Ne adj most már kezet, ne keress, nem leszek. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. Elmegyek meghalni. 21 �Nézz rám Elviselhetetlennek érzem a tudatot, hogy az alvilágban vagy, Eurüdiké. Hogy vias­ kodsz a magad szörnyeivel, már-már legyőznek, utolsó erődből próbálsz kiemel­ kedni az iszonyatból, ami körülvesz, és én csak állok a szakadék szélén, nézem, ahogy egyre lejjebb zuhansz, és nem tudok segíteni rajtad. Csak mélyebbre taszíta­ lak, ha veled zuhanok én is. Orpheusz, ne félts. Itt vagyok a magam poklában, és jó itt nekem. Minden harc, amit a szörnyeimmel vívok, erősebbé, ellenállóbbá tesz, tudom. Ez a tudat boldogít engem. Sosem kérném, hogy zuhanj velem a mélybe, neked ott kell maradnod a szakadék szélén, és nézned, hogy lent vagyok. Te vagy a lelkem jobbik fele, neked túl kell élned, ha engem elnyelne az alvilág. Most még süllyedek, egyre mélyebbre, hogy később újra a magasban szárnyalhassak. Hacsak le nem győz a pokol mégis. Eurüdiké, nem nézhetem tétlenül, ahogy vergődsz, és bizonygatod magadnak, hogy minden rendben, ennek így kell lennie, neked a poklot meg kell járnod. Nem hiszek benne, hogy ezt érdemelted. Szeretném, ha mellettem lennél, mert szavak nélkül is értjük egymást. Lemegyek a pokolba érted. Orpheusz, nem engedem, hogy veszélybe sodord magad. Az én poklom csak az enyém, túlságosan fájna neked, nem vagy rá felkészülve. Neked a felszínen kell maradnod, hogy felnézhessek rád időnként, és tudjam, hova kell majd egyszer visszajutnom. Ha lesz visszaút. Az istenek megengedték, hogy belépjek az alvilágodba, a szörnyeid közé. Vakon kell odamennem, vak bizalommal, egyedüli támaszom a te szereteted lesz, Eurüdi­ ké. Nem szabad rád néznem sem, de te tudni fogod, hogy ott vagyok melletted, érezni fogod a szeretetemet. Kivezetlek az alvilágból, a felszínre hozlak újra, mert nélküled csak félember vagyok, nem élhetek a földön napfényben azzal a tudattal, hogy te egy iszonyatos szakadék mélyén gondolsz rám kétségbeesetten. Orpheusz, hát nem érted? Bűnös vagyok, mert túlságosan boldog voltam, és az akartam maradni, nem nézik jó szemmel az istenek, ha egy halandó a teljességre vágyik. Ne akarj értem jönni, ha megtisztultam lelkem szörnyeitől, újjászületek, és megint eljutok hozzád. Mennem kell, Eurüdiké, meg kell próbálnom a lehetetlent, nincs addig nyugtom, míg azon a szörnyű helyen vagy. Aggódom érted. Ne gyere, Orpheusz, kérlek, nem akarom. Felesleges. A saját poklommal magam­ nak kell megbirkóznom. Gyere utánam, Eurüdiké, kivezetlek, csak bízz bennem. Nem nézek rád, nem sza­ bad, mert akkor elveszíthetjük egymást. Csak kövesd a gondolataimat, és újra kiju­ tunk a fényre. 22 �Várj, Orpheusz, ne siess annyira, nem tudlak követni, mert türelmetlen vagy, két­ ségbeesett, elszánt, vezetsz akaratom ellenére is. Állj meg, Orpheusz, nézz rám. Csillapodj le, és nézz rám, kérlek. Ne érezd úgy, hogy bármit is veszítesz ezzel a pillantással. Mert én nem mehetek veled. Nem mehetek a fényre. Nekem itt van dolgom, az alvilágban. Engedd, hogy elvégezzem a dolgomat. Engedd, hogy egye­ dül jussak fel a mélyből, ha itt lesz az ideje. Ha lesz visszaút, találkozunk még. Ha nem sikerülne, akkor is mindig érezni fogom a közelségedet, a szeretetedet. Hát emeld fel a fejed, és nézz végre rám, testvérem, Orpheusz. Azt akartam, szeressen A sziget legmagasabb pontján, a magányos sziklán ült, a messzeséget kémlelte. Sasszeme volt, már látta a hajót, melyet úgy sodortak a haragos hullámok, mint egy dióhéjat, ó akarta így. Ő támasztotta a vihart. Az emberek, akik azon a hajón vol­ tak, megérdemelték a vesztüket. Egykor az életére törtek. Ő megmenekült, mert erősebb volt náluk, kiválasztott volt, akit a varázslás hatalmával vert meg a sors. Azóta élt a szigeten, mindenkitől távol, mindenkitől elfeledve. Nem volt vele más, csak Miranda. Már mikor először látta, tudta, hogy ő az egyetlen, a neki való társ. Bűbájosság­ gal érte el, hogy a lány a szigetre kerüljön, és ne emlékezzen semmire. Hogy csak őt lássa, senki más embert ne ismerjen. Miranda mégsem szerette. Nem érezte sose azt a borzongást, azt a hideglelést, amit ő, Prospero érzett, ha meglátta. Kedves volt, udvarias, figyelmes, de csak a kötelesség tudat vezérelte, semmi más. Varázslattal tán elérhette volna, hogy szeresse. De olyan balga volt. Arra vá­ gyott, önmagáért szeresse őt a lány és önszántából. Hogy ráébredjen egyszer, nincs itt a szigeten senki más, az egész világon nincs senki más, csak ő, Prospero, ő a neki való társ egyedül. Az igazi. De Miranda csak várt, csodára várt tán, nem kellett neki Prospero, pedig senki máshoz nem is szólhatott a szigeten. Keveset beszélt, inkább hallgatott a lány. Szeme mindig a messzeséget fürkészte. Álmodta egyszer, hogy jönni fog valaki, a nagy víz hozza el, és elég, ha belenéz a szemébe, minden választ megtalál benne, a kimondatlan feleleteket is. És érteni fogják egymást, szavak nélkül is, mert olyanok, mint az ikertestvérek. Szívesen üldögélt a sziklán, és most meglepődött, hogy Prosperót látja ott, Prospero nem szokott a sziklán üldögélni, neki mindig akad valami dolga, nem bámulja a messzeséget, nem vár senkire és semmire, Prospero elég önmagának. - Itt vagy? - kérdezte Miranda csalódottan, mert érezte, most hívatlan tanúja lesz az álmodozásainak. - Itt - hagyta rá Prospero. - Nézem a tengert. Haragos ma. Nem beszéltek többet, nem volt miről. Miranda az álombeli ifjúra gondolt, Prospero az emberekkel teli hajóra, mely hamarosan a hullámsírba száll. Várta már azt a pillanatot. Mikor gondolatait odairányítja a hánykolódó bárkára, és parancsot ad neki a megsemmisülésre. - Prospero! Mi az ott a vízen? - kérdezte izgatottan Miranda, ő még csak most kezdte látni a távoli pontot. - Hajó. Emberek utaznak rajta. 23 �- Emberek? Mint mi? - Emberek. - Idejönnek? - Nem hiszem - mondta Prospero. - Vihar van. Nem tudnának itt kikötni. Miranda egyre izgatottabb lett. Hátha mégis idejönnek. És ott lesz köztük az a valaki, az az egyetlen, akinek a szemében ott a világmindenség. - Prospero! Te olyan ügyes vagy! Te tudsz rajtuk segíteni, ugye? Prospero nem válaszolt. Gyűjtötte az indulatokat, összpontosított, tudta, minden erejére szüksége lesz egy hajó elsüllyesztéséhez. - Prospero, kérlek! - Miranda hangja még sosem volt ilyen. - Én tudom, érzem, azon a hajón van valaki, aki csak nekem született. Veszélyben van. Prospero, te meg tudod menteni. Csak te tudod megmenteni. Ránézett a lányra. Arca lángol, szemében is idegen tüzek. Megváltozott, még szebb lett, még távolibb, még idegenebb. Azt akartam, szeressen, önmagamért szeressen, gondolta Prospero. Nem kellettem neki. Pedig nem volt senki más. Min­ dent megtettem volna érte. Mindent. Elfordult a lánytól. Összeszedte az erejét, összpontosított, kinyújtotta a kezét, hogy elsüllyessze a hajót, az ellenségei hajóját, akik miatt ezen a szigeten kell élnie egy lánnyal, aki neki a mindenség, egy lánnyal, akinek ő semmi. Kinyújtotta a ke­ zét. Remegett. Ujjai mintha önálló életet éltek volna, mintha nem az ő keze lett volna. Nem tudta megtenni. Belenézett a lány szemébe, izgalom volt benne és bizakodás. Azt akartam, ön­ magamért szeressen. Pedig elvarázsolhattam volna. Újra kinyújtotta a kezét, összpontosított, minden erejét összeszedte. Lecsendesítette a háborgó tengert. A hajó egyre közeledett, Miranda lerohant a partra. Prospero csak állt a szikla mellett, kapaszkodott a kőbe. Nem varázsol többet. Soha. M int két fa Olyanok vagyunk, mint két fa. Állok a patak partján, leveles ágaimat belelóga­ tom a vízbe. Állsz a túlparton, ágaid a csillagokat keresik, a napot simogatják. Én le. Te fel. A patak közöttünk. Nézzük egymást vágyakozva, de nem mozdulhatunk, állunk, ahol belegyöke­ reztünk a földbe, állunk a patak két partján, mert ott a helyünk. Suttog a patak, viszi az üzeneteket, tőlem, tőled, egymásnak. Az én ágaim lefelé hajlanak, a te ágaid a magasba nyúlnak. Olyan különbözőek vagyunk. Olyan egyformák. Állunk mozdulatlanul, viharban, szélben, fagyban, napsütésben. Nézzük egymást. Köztünk a patak. Hozza, viszi az üzeneteket. Ötszáz évig, ezer évig. És néha lehajolnak hozzánk a csillagok. 24 �T étényi C saba Dr. William Salinsky utolsó utazása (Részlet a DCI című regényből) . 1 A bizonytalanság nem betegség. Legfeljebb tünet. Például bizonytalanok lehetünk abban, hogy amit látunk, az létezik, vagy úgy létezik, ahogy látszik létezni, de ugyanígy, hogy amit nem látunk, az nem létezik. Lehet, hogy csupán másutt van. Bár az, hogy amit látunk, nem létezik, elég paradox lenne. Talán az az igazság, hogy amiről azt gondoljuk, nem létezik, csupán másutt van. Úgy tűnik, az, hogy valami nem létezik, csak annyit tesz, hogy nem abban a világban, rendszerben létezik, amelynek elemeiről azt mondjuk, hogy léteznek. Változó, hogy éppen me­ lyik világot látjuk, melyik rendszert használjuk. A bizonytalanságunk pillanatnyi állapotától függ, hogy éppen mi létezik számunkra és mi nem. A bizonytalanság a miénk, szinte minden pillanatban létezik a számunkra. Olyan, mint egy hossztengely a világokon, rendszereken át. Azt hiszem, azzal a tapasztalattal gazdagod­ tam, hogy biztos tudok lenni valami olyasminek a létezésében, amit nem is láttam, még jelenlétének pillanataiban sem. Azt gondoltam, egy másik világból való, de lehet, hogy én jártam ott. Sőt, lehet, hogy a saját világom, rendszerem (ha van ilyen) létezőinek csupán elenyésző hányadáról tudok, s akkor nem történt semmi rendkí­ vüli, csupán gazdagodtak az ismereteim. Bizonytalan. A Hogan-, Cox- és Cardy-kezelések óta másfélszer annyi a páciensem, mint an­ nak előtte. Természetesen ezek hozzávetőlegesen hatvan százalékban továbbra sem ténylegesen kóros esetek, de a szelekciót nem lehet direkt módon végrehajtani. Most azonban felfüggesztettem a rendelést. Elutaztunk Arnhembe. Nem vagyok rögeszmés, de be kell valljam magamnak, hogy érint a nyomozás, bár oly módon mentem magam, hogy elkötelezettje lettem a társaságnak, melyet a közös megrázó élmény hozott össze. Megrettentem, mikor arra gondoltam, hogy a praxisom fo­ lyamán hány olyan betegem lehetett, akiről nem tudtam, hogy nem lehet megszün­ tetni egyes tüneteit, mert azok nem tünetek. De rögtön felmerül a kétely, főleg egy hónap távlatában (igaz, ez a fokozatos elhomályosulás elég jellegzetes), és ez az, ami folytatásra sarkall. A társaim némelyikén már megfigyeltem a változást, és úgy gondolom, lesznek problémáik. Nekem vajon lesznek-e? A repülőút nyugalmas volt. Mellettem Morgand az Indexet olvasgatta. Azt hi­ szem, elaludtam, mert már Amszterdam felett voltunk, amikor Morgand a vállamra csúszott, és erre felébredtem. Ha utaztam, mindig úgy tekintettem, hogy egyedül a pillanatnyi érdeklődésem osztja be az időmet. Most én is átszáguldottam a városon, akár a többiek, és eszem­ be sem jutott, hogy akarhatnék valamit ott, leszámítva az Arnhembe menő vonat megtalálását. Elfelejtettem nézelődni, csak ezt a négy embert vettem észre a kör­ nyezetemből. Kissé nyomasztó volt. Talán az akkori események fejlesztettek ki bennünk egyfajta céltudatosságot, és ez újra és újra magától bekapcsol. 25 �A gyorsulás egyre fokozódott, ahogy közeledtünk a célhoz. A helyi motelban az ágyra dobtam a táskámat, megmosakodtam, és mire magamhoz tértem, már a ko­ lostor felé tartottunk. Mintha szándékosan olyan tempót diktáltunk volna ma­ gunknak, hogy ne legyen esély a lankadásra, a másra gondolásra. A kolostor, mely hetven éve működik múzeumként, inkább erődnek látszott, nyomasztó épülete felidézte bennem Shannon Pagan szikár, érzelemmentes szavait a naplójából. Elő­ ször a pincét látogattuk meg. Közhely, hogy a tárgyak beszélni tudnak, de egyben alul is múlja az igazságot. Felismertem azokat a kínzóeszközöket, amelyeket Pagan ládájában is megtaláltunk, némelyiknek itt nagyobb változata volt látható. Ő csak egy útikészletet hordott magánál - ebből is van ilyen; akárcsak egy neszesszer. A legszörnyűségesebb eszközök azok, amelyeknek hosszas megfigyeléssel sem tudunk rájönni a működési elvükre, a funkciójukra; szakértelem szükséges a hasz­ nálatukhoz. A lakószinten kis cellák voltak, táblák jelezték, ki lakta őket. Láttam már ilyeneket egy katolikus monostorban Spanyolországban, kivétel nélkül mini­ mum fél méterrel alacsonyabban van a mennyezet, minthogy egy átlagos magassá­ gú ember ki tudna egyenesedni bennük. Eszembe jutott a palást; Pagan közel két méter magas volt. Bizonyára görnyedt volt a tartása, de mikor lesújtott az eretne­ kekre, félelmetesen kiegyenesedett. Egy élethossznyi meghasonlottság. Vagy éppen ellenkezőleg? Én is hajlott háttal néztem be ezekbe a cellákba. Mikor egy pillanatra felegyenesedtem, megláttam a táblát, épp előttem: Shannon Pagan. A képzeletembe szorítottam ennek az embernek a létezését, és most újra ott volt, dokumentálható valóságosságában. De lehet, hogy ismét képzelődtem. Elfogadom a tényt, hogy részben miatta vagyok Európában, mert túl hosszú mindez álomnak, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy mégis van ebben valami álomszerűség. Ránéztem az órámra, hogy a modem tárgy ismerőssége visszarántson a megnyugtató tudatba, hogy múzeumlátogató turista vagyok. Felmentünk a könyvtárba, ahol a polcok és tárlók újszerűsége mellett meghökkentően hatottak a régi kötetek és tárgyak. Mind az öten lázas gyorsasággal futottuk át a könyvcímeket, pedig nagyon szűkös kis gyűjtemény volt ez. Három művet ismertünk fel az Index listájáról, talán azért jegyeztük meg őket, mert a legkülönösebb címeket viselték. Forgattuk őket egy darabig, idegenek voltak, hidegek, éreztem, milyen nehéz lehet a közelükbe fér­ kőzni. Pilar felvetette, hogy készíttessünk róluk fénymásolatot. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy engedélyezik. Odamentek Osbome-nal és Hendersonnal a könyv­ tároshoz, és kínosan sokáig tárgyaltak vele. Igyekeztem nem odanézni, inkább más könyveket lapozgattam. Kettőnek az elején ismerős kézírásra bukkantam, kicsit kirázott a hideg, meg is mutattam Morgandnek, ő is alaposan ismerheti Pagan betűit. Az ő könyvei voltak, vagy legalábbis annyit használta, hogy az aláírásával látta el őket. Átnéztük mindkettőt, és az egyikben glosszákat is találtunk tőle. Sze­ rettem volna végigolvasni őket, de visszajöttek, láthatóan sikerrel jártak. Meg vol­ tam győződve róla, hogy pénzzel vették rá a könyvtárost. Pilar suttogva odahívott egy asztalhoz, amin egy Paganéhoz hasonló iránytű volt kiállítva. Engem is foglal­ koztatott, hogy miként kell használni, de ő most döntésre akarta vinni a dolgot. Megállapíthattam, hogy érdeklődése intenzívebb az enyémnél, mert felszólított minket, hogy fedezzük, és nagy megrökönyödésemre egy kis sebet ejtett magán, majd egy csepp vért helyezett a kanálba. Aztán Morgandtől elkérte a Malleus Maleficarum kivonatából azt a részt, amely a működtetéshez előírt imát tartalmazza, 26 �és fojtott suttogással felolvasta. Éreztem, hogy engem is elönt a forróság, odanéz­ tem. Működött. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját szememmel láthatom. Az egész kapkodó sietséggel zajlott, mint egy diákcsíny, emlékszem, mennyire idegenkedtem az ilyesmitől a középiskolában. De ez a hasonlóság azonnal semmi­ vé foszlott, mikor Pilar iszonyodó arccal és remegő kézzel letörölte a kanálról a nyomát. Az ő agyán is átfutott, hány helyen hagyhatta ott a teste egy mikroszko­ pikus darabját. Keresztet vetett. Úgy néztem a tárgyra, mint egy pokoli kutyára, ami a világ végére is képes követni áldozatát. Milyen szörnyű hatalom lehet ez? A könyvtáros beléptekor Pilar megremegett. A motelszoba is a konspirálós hangulatot fokozta. Kicsi volt, zsúfolt, ülni csak az ágyon és az egyetlen széken lehetett, egymástól negyed méterre, egy-két cigaretta összefüggő füstfelhőbe vont mindent. Hozzászoktam, Dustmote-ban néhány pácien­ sem csak dohányozva tud beszélgetni. Aki nem dohányzik, az is végez valami féligmeddig önkéntelen manuális tevékenységet. A csomagbéli három mű egyike teljesen megfejthetetlen volt számunkra, csupán Henderson tudta megállapítani, hogy kínai nyelven íródott. A másik olasz volt, Massa di Requiem per Shuggay címmel, 1768-ból, amelyről az Index annyi megjegyzést tett, hogy egy olasz zeneszerző operájának librettója és zenéje, melyet egyszer próbáltak megszólaltatni, de előadhatatlannak nyilvánították - ezt a megállapítást némileg alátámasztották az átláthatatlanul bonyo­ lult hangjegysorok, melyeket minduntalan hosszas zeneszerzői utasítások szakítottak meg. Nem értem, miért került fel a tiltott művek közé, hacsak nem tartalmaz a vallással összeegyeztethetetlen szövegrészieteket. Önmagában egy zenemű ezek között elég meglepő lenne. A zenei hangok bizonyos sorozata is lehet istenkáromló? De Vermiis Mysteriis, Ludwig Prinn írása 1542-ből, latin nyelven, ez volt az utolsó. Láttam Osbr n e-on, hogy valami erősen foglalkoztatja. Aztán elmondta, hogy em­ lékszik erre a címre, Lovecraftnál fordul elő. Talán lassan elfelejtette volna ezeket a kamaszkorában olvasott novellákat, ám mivel egyre több elem bukkant fel való­ ságosnak tetsző összefüggésben, a folyamat megfordult, és egyre több részlet akti­ vizálódott az emlékezetében. Ráadásul kiderült, hogy Lovecraft több mint egy író, finoman szólva. Mindvégig éreztem valami baljósat abban, ahogy ültünk, és halkan beszéltünk; fáradtan és tanácstalanul vártam, mikor történik valami. Pilar azt találta ki, hogy próbáljunk meg egy iránytűt készíteni, hozzá is fogtunk, de a kísérlet kezdet­ leges volt, nem működhetett. Végül javasolták, hogy kövessük tovább Pagan útját. Heidelberg a következő állomás. Talán épp ez okozta a balsejtelmemet. Mit hoz­ hat, ha újrajátszunk egy sötét, szörnyűségekkel terhes történetet? 2. Utazás közben kipihentem magam, oldódott a feszültség, a mindennapos teendők megnyugtatóak voltak. Pagan vonatkozó feljegyzéseit is úgy olvastam, mint egy történelmi érdekességet. Mikor az egyeteméről híres Heidelbergbe érkezett, az elővárosban pestisjárvány tombolt. Úgy tekintette, ez Daemon kézjegye, mint ahogy az útja során látott tűzvészt, halált, összes szörnyűséget neki tulajdonította. Furcsa üldözési mánia, ironikus módon az üldözőé. Mániákus üldöző. Neki való­ színűleg egy perc nyugta sem volt attól, amit érzett, és ez megerősítette bennem a gyanút, hogy Pagan legalább annyira őrült és veszélyes volt, mint az állítólagos Daemon - az „állítólagos" szóra, mint egy visszatérő fájdalom hasított belém, amit 27 �a dustmote-i parton láttam. Az, ami számomra egy másodpercnyi felvillanás, szá­ mára állandó fenyegetés volt, minden mozdulatát meghatározta, mániákussá tette. Egy pillanatra érteni véltem, milyen legalább fél lábbal egy másik világban állni. Képtelen vagyok eldönteni, jól láttam-e, amit láttam, és ugyanígy, hogy ő jól látta-e, amit látott. De az ő egész élete tanúság, hogy nem láthatta másképpen. Vajon megéreztem valamit az akkori ember gondolkodásából? Vagy csak egy kiválasztott vízióit vetítettem magam elé? A járvány terjedésének megakadályozására a belvá­ rost tűzbarikádokkal vették körül, de a „deák" átrepült felettük, és bejuttatta a kórt. A városba mindenfelől papok érkeztek, szent ereklyéket hoztak, és miséket celeb­ ráltak. Pagan találkozott egy ismerősével, bizonyos Gutzi nemesúrral, akinek a szobája előtt posztoló őrön felfedezte a betegség jeleit. A rettegő öregembert igye­ kezett megnyugtatni, és felkészíteni az elkerülhetetlenre. Ez az első jele annak, hogy talán tényleg papi személy volt. Eddig afféle különleges ügynöknek tűnt. Szavai elképesztő feszültségről árulkodnak, noha csak annyit mond, érzi, hogy most találkozni fog vele. Járta a várost. Vajon csak ő tudta, kivel áll szemben, vagy mindenki tisztában volt vele, hogy mi történik? Nem lényegtelen kérdés; az utóbbi esetén megmentőként nézhettek rá. De vajon tudták-e, ki ő? Félrehúzódtak előle, a rettentő inkvizítor elől? Vagy látszatra csupán egy volt a városba érkezett papi méltóságok közül, és csak szükség esetén nyilvánította ki a hatalmát? Először állt szemtől szemben ellenfelével, mikor végre rátalált. Talán az is kereste őt. Nem valószínű, hogy az inkvizítor hatalma nagyobb lett volna a boszorkánymesterénél. Mikor először értem ehhez a részhez, még nem értettem, miért oly diadalmas, hisz legyőznie nem sikerült, csupán megsebeznie. A kolostorbeli kísérlet óta tudom, mit jelent ez. Láttam magam előtt, ahogy a gondosan megőrzött vért, miközben az imát mormolja egyre eszelősebben, az iránytű kanalába cseppenti. Lehet, hogy rosszul képzeltem el. Talán hideg volt és kemény, kérlelhetetlen és tudományos, mint egy vadász, aki egy ritka, veszélyes ragadozó állatot cserkészik be. Nem, mégsem hi­ szem, hogy így lett volna. Nem hihetem, hogy a vadász hideg marad, és nem ra­ gadja el az őrület. Épp attól oly feszült, hogy kordában kell tartania indulatát, hogy hidegvérrel cselekedhessék. De nem tartozik-e hozzá a szent vadászathoz elvá­ laszthatatlanul a csillapíthatatlan indulat, nem abból nyeri-e az erejét? És mennyire befolyásolta a feladatban rejlő felelősség, hiszen emberek ezreit vélte megmenthetni a siker által? Gondolt-e rájuk, vagy csak az ellenfele először látott arca járt az eszé­ ben? Azaz, gyűlölte-e Daemont? Felmerül az is, egyáltalán emberi volt-e Daemon arca, alakja, lehetett-e gyűlölni, ellenfélként tisztelni, vagy csupán iszonyodni lehe­ tett tőle, sőt, még azt sem, talán csak eltiprandó élősködő volt üldözője szemében. Amit én láttam, az maga volt az elmondhatatlan iszonyat, amely még ki sem rajzo­ lódott egészen. Pagan nem írta le. Magától értetődő volt a számára. Nehéz elkép­ zelnem, de nem zárhatom ki, hogy a hosszú évek tapasztalatai jóvoltából már mást mondott neki egy-egy arc, mint a hétköznapok emberének. Talán látott nem emberi arcot, amelyben felfedezte a tiszteletet parancsolót, vagy éppen a gyűlölni valót. Talán meglátta az emberi arcban a nem emberi vonásokat. És ha Daemonnak több arca volt, képes volt észlelni a különbözőkben az azonost. Talány. A heidelbergi jegyzetek végén csak annyi áll, hogy a járvány az egyik napról a másikra megszűnt. Alighogy megérkeztünk, elfogott a rossz előérzet. A külvároson áthaladva láttam egy házat, melynek bejáratát sárga szalagok zárták le, előtte mentőautó. Tudtam, 28 �hogy ez karantént jelent. A szállásunk melletti kioszkban vettünk egy napilapot, amely címoldalon figyelmeztetett a fertőző agyhártyagyulladás miatti járványveszélyre. Milyen más, ha az ember szinte számít az ilyesmire. Hasonlót éreztem, mint Pagan érezhetett, csak én nem hittem el, hogy valóság, sőt, vártam, mikor válik bizonyossággá, hogy nem az. A motelban Pilar újra előállt az iránytű készíté­ sének ötletével. Azt kellett hinnem, hogy ő teljesen biztos benne, hogy találkozunk valakivel vagy valamivel, és még elébe is akar sietni. Ekkor ismertem fel, hogy Pilar Guerrero fél, meglehet, egy hónapja szünet nélkül. Talán mindannyian így va­ gyunk. Félek, kérdeztem magamtól, de nem tudtam a választ. Mitől félnék? Nem tudom. Igen, Pilar megdöbbentően biztos benne, hogy találkozik vele, bárki is az, bár ő valószínűleg határozottan számít egy konkrét valakire. Különben nem ismé­ telgetné, hogy játsszuk újra Pagan történetét. Miközben egy régiségkereskedőnél megfelelően átalakítható tárgyat, alkatrésze­ ket keresgéltünk, Pilar odasúgta, hogy azt gondolja, az iránytűt meg is kell szentel­ ni, amit logikusnak tartottam. Tanácstalanságunkat látva a nem túl bizalomgerjesz­ tő kereskedő megkérdezte, mit is szeretnénk voltaképpen, és annyira nehéz volt körülírni, hogy végül lényegében bevallottuk, aminek nem örültem, mert a férfi tekintete már-már riasztóan gyanakvóvá vált. A pincehelyiségben berendezett, rosszul megvilágított üzlet illett hozzá. Aztán, legkevésbé sem titkolva az ügy rendhagyó voltát, felajánlotta, hogy szerez egy eredeti iránytűt. Pilar igyekezett uralkodni az arcán, és a látszat kedvéért alkudni próbált a borsos árból, de a boltos éreztette vele, hogy ez nem alku tárgya. Mereven néztem a cipőmet. Idegen ez a világ. Ha mágikus erejű szent tárgyra van szükségem, csak ismerni kell egy jó boltot. Néhány óra múlva itt lesz, mondta. Talán el kellett mennie érte a külvárosi raktárba, ahol bedobozolva áll egy tucat, két polcnyi összehajtogatott inkvizítorpalást mellett? Levegőért kapkodtam, mikor kiléptünk az utcára. Az egyetemi könyvtárban belépőt váltottunk. A kopaszodó, idős férfi ránk né­ zett, konstatálta, hogy öt napijegy, majd a tömb fölé hajolt. A nyaka merev maradt, a fejét rendellenesen ferdén tartotta. Két másodpercig azon gondolkoztam, mi baja lehet, de a diagnózis helyett az őr jutott eszembe Gutzi úr házában, és hátra kellett lépnem, mert a pánik első hulláma elöntött. Leültünk a földszinten. Mindenki látta. Tudom, hogy az elme kiutat keres az ilyen rémületes pillanatokban. Ám a kiutat kínáló ötlet nem volt megalapozatlan. Nem figyeltem, ki volt, lehunyt szemmel szagoltam a kávét, és csak hallottam, hogy egyikük felvetette, mi van, ha ezek is hasonló „érzékcsalódások", mint azon az estén, útban az indián temető felé. Én nem láttam az összese t, mindannyiunk érdekében igyekeztem teljes mértékben a vezetésre koncentrálni, így csupán hallomásból tudok némelyikről. De a felvetés betalált. Beindította agyam elemző működését, és visszataláltam a stabilitáshoz. Viszont nem tagadhatom magam előtt, hogy én is részese vagyok egy kollektív, a vártnál intenzívebb felidéző, reprodukáló tevékenységnek. Szétszóródtunk a különböző tematikus gyűjteményekben. A Pagan korabeli pestisjárványt leíró kró­ nikások nem tudtak az inkvizítor és a boszorkánymester párviadaláról, de képet nyújtottak a város lakosságának szenvedéseiről. Nem is hiszem, hogy bárki végig merte volna nézni a párbajt, vagy ha mégis, akkor felismerte volna annak jelentő­ ségét. Az a pamflet volt a legérdekesebb, amely ugyanakkor jelent meg egy meg nem nevezett diák tollából, természetesen illegálisan. Szabadszájú, hangos, gúnyos 29 �írás volt a túlkapásokról, magát az inkvizíció intézményét nyilvánította istentelenségnek. Számos jelentős szerzőnél találkoztam ilyesmivel. Vajon ők tudtak-e Shannon Paganról? Nem valószínű, sőt, azt hiszem, az egyházi személyek nagy része sem. Akár egy titkosrendőrség, úgy működhettek társaival, és ebben az értelemben esetleg pontatlan az inkvizícióhoz való sorolásuk. Talán helytállóbb lenne őket „Az Inkvizítorok" megnevezéssel illetni. Nem tudom. Keveset tudok ahhoz, hogy megértsem. Reméltem, hogy a régiségkereskedőnél másodjára már nem időzünk sokat. Rajta kívül egy kalapos férfi is volt ott, az egyik sötét sarokba húzódva. Ő hozta az irány­ tűt, de nem beszélt, csak megnézett minket. A szerkezet majdnem ugyanolyan volt, mint Pagané, kifizettük. A másik férfi jelenlétével még gyanúsabbá vált az ügylet, egészen a szállásig kémleltem, nem követnek-e minket. Körbeültük az iránytűt. Pilar ismét ki akarta próbálni. Végignézett rajtunk. Amikor én kerültem sorra, za­ varba hozott a sötét szemében csillogó megszállottsággal, de meg is győzött, belát­ tam, nincs mit tenni. Ünnepélyesség lett úrrá rajtunk, a szertartás alapvető kelléke. Pilar megvágta az ujját, és vért csöpögtetett a kanálba. Morgand olvasta az imát. Az eredmény kifogástalan volt. Én harmadikként kerültem sorra. Ilyesmit csak nagy egyetértésben lehet csinálni, és bennem is megvolt a teljes bizalom. Újszerű volt az érzés. Ránéztem a tűre, de az nem mozdult. Tapintható volt a zavartság a szobá­ ban, és én nagyon egyedül voltam. A következő Morgand volt, ezért nekem kellett felolvasni a szöveget. Rettegtem, hogy hibázom, a kezem remegett, a tenyerem izzadt. Mit gondoljak akkor, ha most sem működik, tettem fel a kérdést magam­ nak. Velem van baj? Pokoli rossz előérzetem volt, de nem vétettem a szavalásban, és a tű Morgand felé fordult. Az utolsó próbálkozás is sikert hozott. Javasolták, hogy kíséreljük meg velem még egyszer, bizonyára csak elvétettünk valamit. Elő­ ször bosszantott a dolog, de hagytam magam. A második próba is negatív lett. A harmadik is. Tudom, hogy bolondság, de kétségbeestem, hogy pont velem történik ez. Miért vagyok én más, mi hiányzik belőlem, vagy éppen mi van bennem még, ami elronthatta a varázslatot? Jelent ez valamit, mondjuk, a jövőre nézve, vagy csupán a múltam nyilatkozik meg ekképpen? 30 �W e in e r S e n n y e y T ib o r Cattaro Alexander Bródynak „...ha a költő szavai felzaklatják őket, akkor mindnyájan csöndben eltávoznak tőle, valami szent iszonyat parancsára (under a holy dread)." Részlet a Brodie jelentésből A kéziratnak - amelynek felfedezéséről most be fogok számolni - utolsó részletét már jóval korábban megtalálta egy argentin író a Lane-féle Ezeregyéjszaka (London, 1840.) első kötetének egyik példányában. Vannak dolgok, amikről csak később derül ki, hogy mi is a valóságtartalmuk, mégis leginkább a valóság az, amelyről sosem tudjuk eldönteni, hogy mi is tulajdonképpen. Más a te valóságod, és más az enyém. Mégis valóságaink a végtelen térben és az idők valamelyikében metszik egymást. Cattaro egyik rossznevű garniszállójában vettünk ki olcsó szobát néhány éjsza­ kára, s szolid vacsoránkat a Citadella korcsmában töltöttük el, melynek csak a neve volt elegáns. Cattaro a középkorból ittragadt időkapszula, s felületein és a mélyiben folyamatos bomlás figyelhető meg, mely bomlás talán a legjellemzőbb európai sajátosság a középkor óta. A korcsmában a kis Lizettem halat, én njegosi sonkát rendeltem, s mindehhez egy palack óvörös vranacot a közeli dűlőkről. A szomszéd asztalnál egyedül ült egy unatkozó, angol úriember, akivel a bor természetesen összehozott. Kisebb pakli kártyát szorongatott, amely hamar felkeltette az érdeklő­ désem, hiszen olyan volt, mint egy korai, francia tarok-kártya, csak éppen közel dupla annyi lappal. Amikor megengedte, hogy átlapozzam, eltűnődtem azon, hogy egyetlen lap sem ismétli egymást, és soha nem találok ugyanarra a lapra, amit ko­ rábban kihúztam belőle. Miközben Lizette szóval tartotta angolunkat, én egyre jobban elmélyedtem a különös kártyapakliban. „Játszunk?" - kérdezte egyszerre gyanús mosollyal az angol. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy mekkora ellenér­ zést érzek a kártya iránt, nem csak én, hanem egész családom, mióta 1828-ban egyik, kissé felelőtlen ősünk meglehetősen nagy kártyaadóságba verte magát, s melynek következményeként a hétszáz éve féltve őrzött birtokot el kellett adnunk. De mindhiába. Az angol játszani akart. Végül Lizette meggyőzött, hogy „a párti ártalmatlan", hamar beletanulunk a szabályokba, időnk van, s a szűk garniszálló, áporodott levegőjével éppen várhat még. A játékszabályokból egy kukkot sem értettem, de hasonlított a pasziánsz és a lovi keverékéhez. A lapok egymásra kerül­ tek, s a „befutót" kellett megtippelni, ami meglehetősen abszurdnak tűnt számom­ ra, miután a lapok minden keverésnél változtak. Ez azonban csak nekem tűnt fel. A játék hevesedett, s az angol arra kért, tegyünk föl valami tétet. Lizettnél volt némi készpénz - feltettük. Újabb keverés, megint ismeretlen lapok, Lizette vesztett. Sze­ rencséjére. Az angol ismét győzködött, hogy tegyünk fel valamit. Még egy palack 31 �vranacot kértem, és feltettem a füzetem és a toliam. Az angol elkomolyodott. Elő­ vett egy hasonló, ám erősen sárgás, régi mintákkal borított ócska noteszt, amelyből mindenféle cetlik lógtak ki, mint a belek. A noteszre rátette az eddig nyert pénzt is. Újra kevert és újra osztott. A játékból szinte semmit sem értettem, csak azt vettem észre, hogy bár megfogadtatta velem édesanyám, tekintettel a családi hagyományok­ ra, hogy ne fogadjak lovin, ne kártyázzak, s lehetőleg semmilyen szerencsejátékkal ne próbálkozzak, most írásaimat és toliamat tettem fel egy partira a cattaroi Citadella korcsmában. Hiába, a vér nem válik vízzé. Ám ekkor talán Fortuna kacsintásának hála, mikor megkérdezte, hogy mi lesz a befutó, valami azt súgta, hogy azt mondjam: „The Fool" - és íme: az lett. Amikor a második lapot kérdezte, válaszoltam: „The Magican" - és az lett. Lizett majd kiugrott a bőréből az örömtől, ám ami meglepőbb volt, az angol arcán is láttam valami homályos megkönnyebbülést, midőn össze­ szedte a kártyát, és odatolta elém a visszanyert pénzt és a koszos noteszt. Gyana­ kodni kezdtem. Kéziratokkal, noteszekkel szemben való szkepszisem már igencsak megerősödött az elmúlt években, amióta különböző lapoknál szerkesztősködtem. Főleg az olyan noteszekre gyanakodtam, amelyek kicsit is hasonlítottak az enyémre. Ez pedig olyan volt. Mintha az enyém lenne, csak mondjuk legalább száz éves. A beszélgetés hamar véget ért, az angol eltűnt Cattaro sikátoraiban, mi is lassan be­ húzódtunk. Az éjszakát az ablaknak dőlve, szivarozva és olvasva töltöttem. Felismer­ tem a noteszt, mivel már egy részletet olvastam belőle az említett argentin kutató, író és költő cikkében. Azt gondolnánk, hogy az argentin csak kitalálta különös törté­ neteit, s semmi alapjuk nem volt, és most, íme, itt van a kezemben az eredeti kézirat, éppen csak egy részlet hiányzik belőle, az, amit már publikált Jorge Luis Borges. Minden kétséget kizáróan David Brodie, Aberdeenből származó skót hittérítő naplóját, néhány levelét és rajzait tartalmazza a notesz. Az utazások során - melye­ ket gondosan leírt - Velencét, az adriai tenger több kikötőjét, Afrikát és DélAmerikát érintette. Járt a cattaroi öbölben is. Én természetesen ezt a részt kezdtem el olvasni, nem kevés borzongással szívemben. Saját noteszembe le is fordítottam a szöveget, eltekintve a Biblia egyik versétől, s egy latin résztől, amelyben szexuális szokásokat írt le Brodie. A lefordított részt, mint a Brodie-jelentés egy hiányzó rész­ letét most közreadom. A rajzok absztrakt, de mégis figurális volta a modern kép­ zőművészet alkotásaira emlékeztettek, önmagukban is igen érdekesek, amennyiben van lehetőségem, akkor néhányat ezek közül is közétennék a fordítás mellett. Ha a nyomdatechnika vagy a szerkesztői elv ezt nem tenné lehetővé, elég az hozzá­ juk, hogy számomra meglehetősen nyugtalanítóak. „...Ragusát hátrahagyva az öbölbe hajóztunk, amely szintén a Monarchia része. Cattaroban töltött éjszakánk után, testvéreimmel megismerkedtünk a helyi pópák vezetőjével, aki rendkívül megtisztelő vacsorán fogadott minket. Engem beenged­ tek a könyvtárukba, ahol az egyik pópa ékes latinsággal mesélt gyülekezetük ko­ molyságáról, s a hely és környék történetéről. Kisvártatva kitért a helyi pogány legendákra, amelyek komoly problémát okoznak Jézus igéjének akár ortodox, akár római, akár protestáns terjesztésében. Különösen a risani közösség különcségére panaszkodott, akik folyton bizonyos Teuta királynőtől rettegnek, s továbbra is po­ gány szokásokkal ünneplik a napfordulókat, bármilyen túlvilági szenvedéssel fe­ nyegetik is őket a papok. Mikor megkérdeztem, hogy messze van-e ez a Risan?, a pópa elmosolyodott, s megígérte, hogy másnap átvisz a ladikjával. Ködös hajnalban 32 �indultunk, egy helyi legény evezett, s közben a pópa több babonát is mesélt. Így értünk el Perastig, ahol megcsodálhattam a Szirti Madonna és a Szent György szi­ get szépségét. A z öböl túlsó részének bejáratánál, egy sárgaháznál kötöttünk ki, amely nem oly rég még valami befolyásos hajóskapitány háza lehetett. Az új lakók őrülete a villa falaiba is beszivárgott. Apácák fogadtak minket, vezetőm hosszasan beszélt velük, bevezettek egy szűk és dohos szobába, majd teát szolgáltak föl. Kis­ vártatva megérkezett egy félbolond halász, akit itt tartanak fogva, szemében homá­ lyos őrület szikrázott. A pópa lassan és tagoltan beszélt hozzá, kérdezett, és csak hosszabb idő múltán kezdett fordítani nekem: Azt mondja ez a féleszű, hogy Teuta királynő éhes serege lakik az öböl mélyén, akit ki kell engesztelni a kakasok véré­ vel, különben lányaikat ragadják el, vagy a halászokat. A pópa vigyorgott, látva zavarodottságomat, és intett, hogy hozzák a következőt. Egy helyi fiatal lányt hoz­ tak be, aki csonttá volt soványodva. A lány meglátván a pópát, térdre borult és ortodox szokás szerint keresztet vetett magára. Az atya is, majd ismét hosszabb kérdések sora jött. De a lány lehajtott fejjel éppen csak pityergett, válaszolni nem akart. A pópa felmérvén a helyzetet, intett az apácáknak, hogy elvihetik, kifelé menet a lány visszaszaladt hozzám, megfogta reverendám, s könyörögve sikítozott, amiből csak egy szót értettem: Teuta. Nyolc vagy tíz bolondot hoztak még, jellegze­ tes dalmát figurákat, s a pópa sorban kérdezgette őket. Az öbölmély, Teuta király­ nő, és a vér volt mindezen szerencsétleneknél a közös idea. Amikor már kezdett a kihallgatás monotonná válni, a pópa intett, hogy várjak, s hallgassunk meg még egyet, egy fekete hegyi embert. Két méter magas, bajszos, szikár, szigorútekintetű, de mégis mélabús és megtört férfi lépett be a kicsiny szobába. A pópa kérdezett és a férfi tömör igenekkel és nemekkel válaszolt. Nem tűnt bolondnak, s ezt meg is jegyeztem, mire a pópa óvatosan figyelmeztetett, hogy ez a férfi egy szál baltával irtotta ki a családját, feleségét és két lányát, miután a risani öbölben töltöttek egy éjszakát. Mikor a pópa befejezte a vallatást, azt mondta nekem: «Ugyanaz. Nem más.« Bólintottam, s én is feltettem egy kérdést: Mi van az öbölben? - a pópa fordí­ tott. A válaszból csak annyit értettem: Teuta. Hol lehet vele találkozni? A férfi lehaj­ totta fejét. A pópa határozottan rákiabált. A férfi mondott valamit, s a pópa komo­ lyan elgondolkozott. Azt mondta, nagyon nehéz lefordítani. Amikor visszaszálltunk a csónakba már esteledett, s éppen ráláttunk az öbölre, s a pópa különös mo­ sollyal az arcán rám nézett. Megvan - kezdte - , azt mondta a fekete hegyi ember, hogy »ahol a szarvasok futnak a hold tejébe«. Tejébe? - kérdeztem. Igen, azt hi­ szem... bólogatott, s ő is beugrott az ingatag csónakba. Lassan indultunk vissza Cattaro felé, de akkor megláttam egy vízesést, ami éppen a túlparton hömpölygött fehéren, egyenesen bele az öbölbe. Megkértem őket, hogy menjünk arra. Összenéz­ tek. Midőn átértünk, besötétedett, a karsztból kivágó, nagy hozamú vízesés mellett kötöttünk ki. Kimásztam a partra, és elkértem az egyik lámpást. A pópa mondta, hogy megvárnak a csónakkal, menjek csak, de ők oda már nem jönnének. Miért? kérdeztem. Valakinek a csónakra is kell vigyázni - válaszolt és mosolygott tovább. Soha többé nem láttam. Elindultam felfelé a sziklákon, itt-ott nagyon óvatosan kellett lépkednem, mert rendkívül csúszós volt az a szűk kapaszkodó, amin a víz­ esés szája felé tartottam. Végre felértem a nyolc láb széles és négy láb magas bar­ lang szájához, melynek közepéből nagy sodrással ömlött ki a víz a hegy gyomra felől. A folyás mellett szűk járást véltem felfedezni. Elindultam befelé. 33 �A vízesés hangja bent megháromszorozódott. A zúgástól még saját gondolataimat sem hallottam. Egyre beljebb jutván a barlang szűkülni kezdett, s minden rendkívül csúszóssá, nyálkássá, s hideggé vált. Akkor aztán, mikor már meg tudtam érinteni a plafont, megláttam azt, amit sejteni véltem korábban. Végig a sziklákra, a víz sodrása felett szarvascsordákat festettek fel, éppen csak fekete körvonalakat, hosszan, egymás mögé. A csorda a barlang szája felé szaladt, s kicsit beljebb valami másfajta alakzatra lettem figyelmes, ahogy közelebb próbáltam férkőzni, megcsúsztam. Mindaz, amit ezután tapasztaltam, meglehet, nem más, mint merő vízió, amit annak köszönhetek, hogy erősen beütöttem a fejem, s társaimnak se nagyon mer­ tem róla beszélni. Mindenesetre némely - naplómban is leírt - korábbi tapasztala­ tom azt bizonyítja, hogy a Teremtés kimeríthetetlenül gazdag, s Isten, ismerve az embert, csak csekély részt tárt fel, vagy engedett az emberi kíváncsiságnak megsej­ teni belőle mindezidáig. Megcsúsztam tehát, s úgy sejtem, a nagy sodrású víz ma­ gával ragadt, majd sebesen lenyomott az öböl legmélyére. Olyan volt, mintha egy fényes szálat követtem volna, mintha egy áttetsző hártyán léptem volna keresztül. Amikor először tértem magamhoz, egy romos, ősrégi város csillogó utcakövén találtam magam. Fáklyák világították meg az éjszakánál sötétebb éjt. Éreztem a fejemből kibuggyanó vér melegét halántékomon, és a tompa sajgást, amely egyre élesebb lett. Amikor nagy nehezen feltápászkodtam, és egy falnak dőltem, kezdtem kivenni a házakat magam körül. A kövek, amelyekből építették őket, szinte mind feketék voltak, így elnyelték azt a kevés fényt is, ami ki tudja honnan szivárgott szerte. Ám igazán érdekes formájuk volt, mert igen különböző, de valamiféle tuda­ tos geometria szerint kiszabott köveknek tűntek, melyeket minden kötőanyag nél­ kül illesztettek egymásra. Itt-ott egy-egy halom ilyen fekete kő, tökéletes tompaságúvá csiszolva hevert szanaszét, s az emberben ez még nagyobb szomorú­ ságot keltett, mint a tömör és minden fényt éhesen elnyelő út menti házak. Nagyon gyorsan mélységes bánat lett úrrá rajtam, nehezen feltápászkodtam, s elindultam a kis utcákon a város lüktető, zajos szíve felé. A szédülés erőt vett rajtam, és kény­ telen voltam néha megtámaszkodni, mígnem néhány utca megtétele után erőmet vesztettem, s feladni készültem a bolygást e fekete labirintusban. Lépések zörejét nem hallottam, de egyszerre azt éreztem, hogy néznek. Két feketeköpenyes ember nyúlt a hónom alá, és valami archaikus nyelven szidni kezdtek. Talán részegesnek mondtak, meg mámorosnak, majd figyelmeztettek, hogy egy szót se szóljak, és hogy ők beszélnek helyettem is. Bölcsnek láttam, ha csöndben maradok. Nem tudom pontosan, mennyi időt töltöttem teljes némaságban közöttük, de közben megfigyelhettem életüket, szokásaikat. Ez a város kívül-belül fekete. En­ gem talán papi reverendám mentett meg, vagyis annak színe. A városban két ko­ molyabb erő uralkodik, számunkra nem fedezhető fel különösebb különbség kö­ zöttük. Hogy miért harcolnak egymással, az nem egészen világos, az viszont igaz, hogy rendkívül kegyetlenek kölcsönösen. Nincs nagyon tudomásuk a fekete városon kívüli világról, a felszínről és a Napról sem tudnak semmit, de mindez különöseb­ ben nem is érdekli őket. Érdekes, hogy mégis mindkét fél részéről vannak portyázók, akik időnként áldozatokat szednek a part menti népek közül. Különösen a fiatal lányokért vannak oda, és amikor elfogják őket és lehozzák ide, akkor (...). A fekete város közepén egy lávafolyó ömlik keresztül, mely a mélyből gázokat hoz a felszínre, és melegíti a fekete köveket, ennek mentén nőnek azok a rosszillatú, 34 �zuzmószerű félig-növényi, félig-állati képződmények, talán valamilyen gombák, melyekhez hasonlatost sosem láttam, amit a város lakói esznek. Láthatóan kéjes káprázat ül ki sötét arcukra, amikor ebből a (nevezzük jobb híján így) gombából rágcsálhatnak. Létük kimerül abban, hogy ezt a gombát gondozzák és szaporítják, illetve, hogy időről-időre esznek belőle. Néhányan foglalatoskodnak még a lassan összeomló házakból előbukkanó különös kövek halomba szórásával, de láthatóan komoly gondot okozna nekik, ha a házakat újra kéne építeniük. Időről-időre van közöttük olyan, aki valamiért nem eszik rendszeresen a gombából, s aki - talán éppen ezért - ellenállhatatlan vágyat érez és kiáll a központi térre, a lávafolyam mellé, és néhány szót szól. Hangosan és érthetően. Ezek a szavak lefordíthatatlanok. Az illető többé nem tagja egyik klánnak sem, nem ehet többé a gombából, és bárki megölheti. Leginkább maguktól bujdosnak el ezek a költők, de lehet, hogy rögtön a lávába ölik magukat. Mikor már a teljes apátia vett rajtam erőt, s a város hangulata pedig, mint valami betegség, megállíthatatlanul beszivárgott a szeme­ men keresztül a szívembe, láttam, hogy két út van előttem. Vagy eszek a gombából, vagy kiállok a térre és mondok valamit. A tér közepére botorkáltam, s bár még nem ettem egy falatot sem, úgy éreztem, minden végtagom kihűlne, ha megszólalnék, ha ellent mernék mondani annak a mélyből feltörő, hömpölygő erőnek, amelynek ez az egész város a rabja. De hiszek Istenben, és ez megmenthetett. A kiáltás, amit már idekerülésem óta visszatartottam, egy dal részlete volt, amit az éj, a sötétség közepén énekeltek a hívők. A dal annyi fényt hordozott, annyi erőt, hogy hirtelen megpattant a burok a város körül, s az öböl vize beáramlott. A risani sárgaházban, az apácáknál tértem magamhoz. Bekötözték a fejem, imádkoztak értem, enni adtak. Nem szóltam semmit. Rendtársaim Cattaroba szállí­ tottak, s megvárták, amíg felépülök. A pópáról, ki tolmácsom volt, senki sem tudott semmit. Felépültem, és tovább indultunk a napfényes Délre..." Eddig a fordítás. Sokféle kéziratot találtam már, de kártyán - különösen ilyen kártyajátékon - még csak ezt az egyet nyertem. Talán, ha lesz egyszer alkalmam visszatérni Cattaroba, s nyugodtan lehetek ott, mondjuk egy hónapig, akkor lefor­ dítom a teljes noteszt, David Brodie elfelejtett noteszát. 35 �K utatóterület ID. FRIVALDSZKY JÁNOS Költő a Hajnaloson Madách Imre barátja, Bérczy Károly, az Anyégin fordítójaként ismert költő, novel­ lista és újságíró életművének felmérése akkor vált lehetővé, amikor kéziratait benne 56 publikálatlan verssel - örökösei 1970-ben a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumnak átadták. A hagyatékot Kulcsár Ildikó leltározta fel, ennek alapján helyezte el Kerényi Ferenc Bérczyt kortársai között, Madácsy Piroska ennek alapján írhatott róla monográfiát. Bérczy diákkora óta volt barátja Madáchnak, együtt kezdtek el - meglehetős modoros stílben - verselni. A megyéjébe visszavonuló drámaíró, valahányszor Pesten járt, Bérczyék vendége volt. Bérczy olvasta fel Madách akadémiai székfogla­ lóját, ő mondta később emlékbeszédét is. Megjelent versei alapján Bérczyt a 20. század elején egyszerűen „szentimentális költőnek" könyvelték el, akinek gondola­ tai ugyan vannak, ám érzelmei, rímei erőltetettek, kifejezései pedig keresettek.1 Igaz, a kortárs Arany László sokkal méltányosabb volt az elhunythoz: „Írói tehet­ sége különben sem tartozott azok közé, melyeknek termékei önkényt, a természet áldása által buzognak elé, mint a bő vizű forrás habjai. Azok sorába tartozott, akik­ nek kitartó, szorgalmas, rendszeres munka által kell az eredményt fölszínre hozniok, mint az artezi kút vizét, de aztán ennek fölfakadó forrása nem kevésbé üde, erősítő. Bő és jótékony lehet, mint amazoké."2 Azt azonban Paulovics István is észlelte, hogy a jóval később megjelent Anyéginnek már „oly könnyű a verselése, abban a bonyolult versformában, kevés kivétellel, oly tökéletesek a rímei, hogy rajtuk parányi nyoma sincs a keresettségnek, a mely pedig eredeti verseinek egyik árnyoldala."3 Az irodalmi közvélemény később sem tagadja, hogy e fordításnak „olvasója majd száz év után, Áprily Lajos pompás, új átültetésének versenye ellenére is, bőven akad. A »magyar Anyegin« Kosztolányi­ val szólva »igazi csodája az átköltésnek«, s helye ott van Arany Hamlet és Vikár Béla Kalevala fordítása mellett. Költői szépségét ma sem vonhatjuk kétségbe."4 Ám Bérczyről, a költőről alkotott képet mindez már nem módosítja, hiszen itt nem ere­ detiről, csak műfordításról van szó. Kerényi Ferenc a kiadatlan versek ismeretében viszont arra mutat rá, hogy Madách Lantvirágok (1840), sőt, Petőfi Cipruslombok Etelke sírjára (1846) című kötetei, valamint Bérczy kéziratban maradt Búhangok ciklusa egymással párhuzamos alkotások.5 Ma­ dácsy Piroska még további hasonlóságokat is talál: „Bérczy is, Madách is alapvetően lírikus egyéniségek, de mindkettőjük számára a líra csupán kísérlet önmaguk meg­ találására." Észleli továbbá azt is, hogy mindkettőjük költészetében a negyvenes évek közepén fordulat történt.6 Ami Bérczyt illeti, ekkor - 1846 tavaszán - lép be a Petőfi által létrehozott - rövid életű - Tizek Társaságába. Ekkor ismerkedik meg a Svábhegyen nyaraltában Ninával is, későbbi feleségével. Kerényi a kéziratban maradt 36 �Búcsú Hajnáloslól című versről még azt is megállapítja, hogy a természettel való talál­ kozás a Svábhegyen, „szentimentális én-léte díszletes képsorai valóságosabbakká válnak". A természet amellett „filozófiai tartalmak, kérdésfelvetések hordozására is képes."7 Elemzését azonban egy kérdésfeltevéssel fejezi be: „Hogy Bérczy töredékben maradt tervei miért nem valósultak meg, arra az életrajz nem ad maradéktalan vá­ laszt." „Az expozíció sikerült volta mindenesetre sajnálatossá teszi a folytatás hiá­ nyát." Az újságírói tevékenységet ugyanis, amibe Bérczy költői és novellistai korsza­ kának lezárulása után fogott, csupán megélhetésnek tekinti8, mint mindenki más. A közvélemény szerint - bár vadászújságíróként „olyan szavakat köszönhetünk neki, mint a mezőny vagy a lőtávol - , mégis, lehangoló e fordulat az irodalomtörténet szá­ mára."9 Még a saját lapjában megjelent nekrológ is úgy látja Bérczyt, „midőn nagyobb tehetségűek kisebb szerepre vállalkoznak, mint sem millyet betölteni hivatvák."10 A fenti kutatások után fennmaradó feladat ezért tehát kettős: bemutatni Bérczy 1846-i fordulatát követő, ismeretlen költészetét néhány eddig publikálatlan vers közlésével, másfelől megkísérelni mégis életrajzi választ találni sikeres expozícióját követő lehangoló fordulatra. Kezdjük a Hajnalossal, amelytől Bérczy elbúcsúzik. E nevet Döbrentei Gábor adta a nagy budai dűlőkeresztelőn, egy 362 m magas kiemelkedésnek, a szintén általa elnevezett Zugliget felett. Itt nyaralt Bérczy 1846-ban hivatali kollégáival, s itt is­ merte meg a szomszédban nyaraló Annát, amint ő nevezte: Ninát, első szerelmét, Frivaldszky Imre természettudós lányát. Bérczyt akkor nemcsak a természet ragad­ ta el, de a szerelem is. Éppen 1846-ban történt, hogy az addig írt - s különböző lapokban csak részben publikált - eredeti verseit és fordításait egy „Emlékkönyvbe" írta össze, egy rokonleánynak ajánlva. Nem lehetetlen, hogy eredetileg kötetként akarta kiadni őket, s csak az új leány-ismeretség hatására állt el e tervétől; belátva, amit Petőfi is hasonló helyzetben: „Költői ábránd volt, mit eddig érzék." Később azonban még ebbe a gyűjteménybe másol öt, 1848-ban illetve 1850-ben írt verset, a 217-226. lapokra - amelyeket viszont családi vonatkozásaik miatt nem szánt ki­ adásra, s mostanáig nem is lettek kiadva.11 Bérczy a szerelemtől szárnyakat kap. 1847-ben a Helytartótanácsnál töltött há­ rom évi díjtalan gyakornokoskodása után fogalmazóvá nevezik ki a közlekedési bizottságban, Széchenyi Istvánnak lesz a „tollvivője". Eljegyzi Ninát. Amikor egy hétre el kell utaznia, így ábrándozik róla a Nádor gőzösön: „Isten veled viruló fő­ város! Isten veletek ti sötét zöld hegyek, Hajnalos berkei és erdői, 's közöttük le a magasbul felém lefejérlő lak légy hű virágedénye a legkedvesebb liliomszálnak. (...) A zúgó hullámokba meredtem, 's hozott rózsámat közéjük vetém. (...) Kis rózsa! ha elúszol Hajnalos alatt, súgj tőlem hő üdvözlést a hegyekbe suhanó szellő­ nek!" - írja egy naplótöredékben.12 Nina négy lány közül a második. Nővére, Matild 1848 nyarán megy férjhez Putnoky Móric gömöri főszolgabíróhoz. Bérczy erre az alkalomra verset ír.13 Ez „alkalmi vers", ám egyáltalán nem ennek a műfajnak a színvonalán. Van benne egy fontos, képben kifejezett gondolat: buzdítja a menyasszonyt, hogy hágjon fel a hegyre, ahol kitárul előtte a házassággal egy ismeretlen, új világ. A buzdítás azon­ ban inkább magának, a költőnek szól, akinek valóban egy hegyre kell felhágnia majd az esküvővel, a Hajnalosra, ahol leendő apósa háza áll. 37 �Az idilli Hajnalosról 1848 novemberében azonban már aggasztó, borús lelki kör­ kép tárul fel hazájának jövőjéről.14 E hegy jelképévé emelkedik mindennek, ami szép számára, amitől most búcsúznia kell. Természet és haza, lélek és önátadás magasztos költeményt formál, amit ha egy ismertebb költő írt volna, talán az isko­ lában is tanítanák. Szépen felépített, a közepén és végén megjelenő könny-motívum két részre osztja, s igazat kell adnunk vejének, a Madách-unokaöccs Balogh Károlynak, amikor apósa nagyfokú nyelvkészsége mellett formaérzékét is kiemeli.15 A köl­ temény melódiáját Bérczy kedvelt keresztrímei adják, ritmusa viszont nem a nála megszokott jambus vagy trocheus, hanem magyar tizenkettes. E monumentális verset két miniatűr követi. Nina húgának, Szerafinnak tizenha­ todik születésnapjára egy kis leheletkönnyű heinei dalt ír.16 Ninának pedig egy virtuózan megformált zálogot ad, amelyen a neki addig írt összes versét kiváltja.17Zálogról van szó, nem őrjegyről. E visszavett Nina-verseknek a hagyatékban ugyanis nincs nyomuk. Színvonalukról szerzőjük nem lehetett nagy véleménnyel, így sorsuk feltehetőleg a kandalló lett. Annál figyelemreméltóbb viszont az a körülmény, hogy az itt közölt alkalmi verseket fennmaradásra ítélte az Emlék­ könyvben, sőt, külön másolatban is. Illő tehát, hogy az utókor is így tekintsen rájuk. Bérczyt Buda visszafoglalása a Hajnaloson éri, ahol Görgey főhadiszállása volt az Óra-villában, innen küld ujjongó beszámolót Ninának Putnokra, ahol az nővérénél tartózkodik.18 Ennek az élménynek a gyümölcse egy gyújtó, hazafias vers is, aminek publikálásáért később bujdokolnia kell. Július 2-án menekül Hajnalosról a bevonuló ellenség elől, előbb Vanyarcon, sógoránál húzza meg magát Július 12-től egy hóna­ pot ölel át a Vanyarci napló. A háborús hírek közepette menyasszonyára gondol, panaszolja, hogy a zongoraszót Ninával együtt nélkülözi, aki Beethoven, Chopin darabokat játszott. Helyette „czívódás és pör hajnaltól éjjelig foly, melybe baromfi zaj és ebugatás versenye szeretetreméltólag vegyül". A töredék augusztus 13-án fejező­ dik be, amikor az egészet elküldi Pestre menyasszonyának, s benne két neki szóló, „Jánoshegyén a csendes nyári estre" ill. a „Halvány arczod" kezdetű, cím nélküli verset.19 1849/50 telén egy ideig az üres Frivaldszky-villában húzza meg magát. A ház gazdája óvatosságból családjával együtt e télen egészen nyárközépig az itáliai Meránban tartózkodott. A tudóst ugyanis feljelentették 1848-as magatartásáért.20 Amikor Bérczy innen a Putnokyak birtokára távozik, ismét hegyszimbólumos, ismét hajnalosi búcsúverset ír, ez azonban - a reménytelen politikai helyzet ellenére - tele van reménnyel, hiszen a jövő az ibolyakék szemű Ninával kötendő házassággal kecsegteti. Mindez igen leheletfinoman jelenik meg a háttérben, miközben a vers­ ben a hegy - mint férfi - és a völgy - mint leány - nászát jelzi a közelgő tavasz.21 E hét, életében nem publikált verset önmagában tekintve is egy sokkal jelentősebb költő áll előttünk, mint amilyennek az irodalomtörténet ismeri. Még sürgetőbb ezért az a kérdés, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a költészettel felhagyott. Miután Pestre visszatért, egzisztencia nélkül állt. A Széchenyi-vezette Közleke­ dési Minisztériumban félbeszakadt pályafutását az új urak alatt folytatni nem akar­ ja. Sőt, annyira szemben áll azzal a rendszerrel, hogy még a Magyar Írók Albumába (Pest, 1850) is elhelyez három, a Szabadságharc mellett kiálló, bátor írást. Tulajdonképpen miben bízott? Úgy tűnik, Nina apjában. Nina már elérte azt a 21-22 éves kort, amikor a Frivaldszky-lányok férjhez mentek, s leendő apósa pedig - úgy látszik - komolyan vette a vőlegényt. Ez azonban nem volt magától értetődő. 38 �A magyar irodalom története tele van jómódú apák által elutasított „éhenkórász poétákkal". Bérczynek sem volt sem vagyona, sem nemessége, miközben Nina apja igen jómódú nemesember volt, a többi lányát földbirtokos nemesekhez adta. Bérczyt mindez foglalkoztathatta is, hiszen novelláin keresztülvonul a polgár-arisztokrata szerelem konfliktusa, a Bitorlott szerelem (1840) kiadatlan színműtől kezdődően a kései Gyógyult seb kisregényig. Az a bizonyos - 1847-ben elkészült - Frivaldszky-lak pedig valójában kastély volt. Jókai így ír róla: „Itt egy roppant lovagkastély tűnik szemeink elé, amelynek igazán nagyszerű körvonalai, mint hajdani vár, emelkedik ki a mellette levő nyári lakok közül: ez dr. Frivaldszky tudóstársasági tag birto­ ka."22 Az akadémikus azonban nemhogy rossz szemmel nézné lánya vonzalmát, ellen­ kezőleg, 1850-ben 640 katasztrális holdas birtokot vesz számukra a Szolnok-megyei Pópusztán 61000 Ft-ért. A birtokhoz urasági ház, gazdatiszti ház, három cselédház, kovácsműhely és több gazdasági épület tartozott. A vidéki élettől az orvos végzett­ ségű leendő após még gyógyhatást is vár veje szívbetegségére.23 Bérczy és Nina 1851-ben házasodik össze, leköltöznek a birtokra. A gazdálkodó életforma azonban nem felel meg a költőnek, 1851 őszén vissza is térnek Pestre, ahol Nina családja Szervita téri házának második emeletét foglalják el, nyáron pedig a kastély tornyát.24 A tudós após tudomásul vette, hogy vejének nem való a „vidéki földbirtokos" sze­ repe. Zokon sem nagyon vette, ha a család befogadó, megértő légkörét tekintjük, amit Balogh Károly kifejezetten kiemel: „E sorok írója minden érzelmes szépítés nélkül elmondhatja, hogy aligha forraszthat össze bármi érdek egy-egy nagyobb családot oly együtt érző egésszé, mint ahogyan a szeretet - az emberi erények ezen legszebbike - Frivaldszky Imréék (...) leszármazottait is egybekovácsolta. Ennek felismerése Bérczy megítélésénél is latba esik. (...) Bérczy Károly írói egyéniségét is akkor érthet­ jük meg legjobban, ha bepillantunk magánéletébe, ha családi körében szemléljük őt."25 A természettudós após nem volt a humaniórák ellensége, köréhez több író tarto­ zott, az említett Jókain kívül Eötvös József is, akik a szépprózán kívül a közírás területén is tevékenykedtek. Igaz az is, hogy költő nem tartozott közéjük. Kemény Zsigmond és Gyulai Pál segítségével Bérczy a Pesti Naplónál így lesz külpolitikai rovatíró, majd innen kilépve 1854-ben megindítja Pákh Alberttel a Politikai Újdonsá­ gokat. 1855-ben Világkrónikát ír, lényegében a Krími háború eseményeiről, amelyben a magyarok az oroszok ellen küzdőkkel éreztek egyet. Közben megjelenik két novelláskötete is, Élet és ábránd (1852), Világfolyása (1854) címen. 1857-ben fordulat történik: önálló lapot alapít, a Vadász és Versenylapot, s ezzel a novellaírást s a publicisztikát is abbahagyja. Ennek magyarázata azonban - úgy tűnik - az irodalomtörténet keretei közt nem adható meg. A megoldáshoz Paulovics megfigyelése vezethet, aki szerint Bérczynek hivatása „hazafiúi"26 volt, azaz nem annyira „írói, költői" természetű. S mint Kulcsár is észrevételezi Bérczy naplójának 1848. febr. 12-i bejegyzése alapján, már Széchenyi melletti szolgálata alatt is azt mérlegelte, hogy vajon ezzel, vagy inkább az irodalommal használhatna-e jobban.27 Most az inga a legnagyobb magyar szellemi örökségének továbbvitele irányába lendült ki. A lóverseny éppen ebbe a körbe tartozott. Az első cikket a Versenylapba maga Eötvös József írta. A lap igen népszerű lett az arisztokrácia körében.28 Balogh utal Bérczy döntésében apósának hatására is: „Apó­ sával s annak baráti körével való állandó együttléte viszont bővítette ismereteit, 39 �szélesbítette látókörét a természet jelenségei iránt. Ennek, mint a Vadász és Verseny­ lap szerkesztője, jó hasznát vette."291860-ban jelenik meg Vadászműszótára, amelybe a használatban lévő német szavakat és azok magyar fordításait gyűjtötte össze. Az előszóban sajnálattal állapítja meg, hogy a régi magyar vadásznyelv kihalt, holott a vadászat a magyarság ősi foglalkozása volt, nyilván saját kifejezésekkel. A megváltozott helyzetben „vasszorgalommal magáévá tette az angol nyelvnek e tárgyra vonatkozó mű kifejezéseit, mű nyelvét."30 Bérczynek kifejezetten imponált apósa lelkesedése saját szakterülete iránt. Egy­ szer így nyilatkozott Nendtvich Károlynak: „Nem ismerek szerencsésebb embert ipamnál: ő még most is ugyanazon szenvedéllyel fürkész és búvárkodik, ugyan­ azon szeretettel viseltetik kedvenc tárgyai iránt, mint azt csak egy 24 éves fiatalember teheti."31 Ez a természettudományos lelkesedés őt is magával ragadhatta. 1865-ben jelenik meg Méneskönyve, amely igazi természettudományos mű. Az irodalmi közélet Bérczyt minden irányváltása ellenére változatlanul a magá­ énak tartja: 1859-ben a MTA levelező tagjává választja.32 1860. november 16-án tartja akadémiai székfoglalóját Az irodalmi humorról. Említi ebben már az Anyegint is. Az a bizonyos inga most tehát visszalendül. Amikor 1862-ben a Kisfaludy Társa­ ság tagja lesz,33 székfoglalóján bemutatja az első éneket is belőle.34 Oroszul tanul ugyanolyan szorgalommal, mint korábban angolul. Tagja lesz a MTA drámabíráló bizottságának. 1863-mal kezdődően, néhány éven át, egy régi iktatókönyv üres lapjaira ma már azonosíthatatlan magyar szerzők színdarabjairól ír rövid ismertetéseket, kritikákat.35 „Nyugodt, átgondolt kritikus volt. Mindig abból a magasabb szempontból fogta föl a kritika föladatát, mely javí­ tani, felvilágosítani törekszik, de nem visel irtóháborút a hibák ellen. S ő javított is mindig, szeretettel, jóakarattal."36 Az Anyégin tekinthető életműve szintézisének, kicsit úgy, mint Az ember tragédiá­ ja Madách Imréének. Nem véletlen, hogy ő mondta el, a jóbarát, Madách emlékbeszédét, amely min­ den Madách-interpetációnak kiinduló pontja lehet: „Maga mondá nekem egy ízben féltréfásan: »Anyámnak köszönheti Éva, hogy kirivóbb színekben nem állítottam elő!« 'S valjon nem e befolyásnak tulajdonítható e az ihlet ama szerencsés sugara, mely a pessimismus nyers kifejezéséül készülő müvet a' kiengesztelődés fényével árasztotta el, midőn költőnknek azt sugallá, hogy az egészet a' Lucifer karján hala­ dó Ádám álomképleteiként tüntesse fel, melyeket a' rosz szellem az első ember előtt megrontása, kétségbeejtése 's benne egész nemének megsemmisitése végett tár fel (...) 's ha addig azt hivők, hogy kárhozatos bűnbarlangban tévelygünk, a' sötétségen átvillanó sugár fényárt ömleszt a' képre, 's mutatja, hogy Isten szép földén állunk, hol a' folytonos küzdés közt a' jótól el nem szakadhat az ember a' nélkül, hogy a' gonosz martalékául ne essék."37 Jegyzetek 1 Paulovics, 12. 2 Arany, 12. 3 Paulovics, 72. 4 P. Szathmáry, 329. 5 Kerényi, 671. 40 �6 Madácsy, 1984,208. 7 Kerényi, 673-674. 8 Kerényi, 682. 9 P. Szathmáry, 328. 10 Keglevich. » Emlékkönyv, 1846. NTM 83.11.335. ‘2 Naplótöredékek, 1847/48. NTM 83.11.334. 13 Frivaldszky Mat ildnak menyegzője napján. NTM 83.11.3 53 és 83.11.3 35,217-218. 14 Búcsú Hajnalostól. NTM 83.11.357 és 83.11.335,223-226. •5 Balogh, 1941,303. 16 Frivaldszky Szeráfnak. NTM 83.11.353 és 83.11.335, 219. November 9-én volt a szüle­ tésnapja. 17 Zálog váltás. NTM 83.11.353 és 83.11.335,220. 18 NTM 83.11.383; Közli: Kozocsa 125-126. 19 Napló. NTM 83.11.362; Részközlés: Balogh, 1935, amelynek kézirata: MTA Ms 10.264/ü. 20 Eredeti katonai bírósági irat: OSzK: Fond 224/7/3. 21 Frivaldszky-lak tornyán. NTM 83.11.355. 22 Balogh, 1941,307.; Jókai 1855. 23 OSZK: Fond 224/14. 24 Balogh, 1941,307.; Jókai 1855. 25 Balogh, 1941,302-303. 26 Paulovics, 3. 27 Kulcsár, 76. 28 Paulovics, 51-55. 29 Balogh, 1941,302-303. 30 Keglevich. 31 Balogh, 1941,298. 32 Oklevél. NTM 83.11.363. 33 Oklevél. NTM 83.11.364. 34 Kulcsár, 77. 35 Színdarab ismertetések. NTM 83.11.344. 36 Paulovics, 64-65. 37 Madácsy, 2001,42. Hivatkozások MTA Könyvtár Kézirattár (MTA). Nógrádi Történeti Múzeum (NTM). Országos Széchényi Könyvtár (OSZK). Arany László: Bérczy Károly emlékezete. 1876. MTA. Balogh Károly: Bérczy Károly ismeretlen naplója. Nyugat, 1935/3,214-222. Balogh Károly: Bérczy Károly életéből. Budapesti Szemle, 1941. október, 294-310. Bérczy Károly: Madách Imre emlékezete VIII. Madách Szimpózium, 2001,26-46. Jókai Mór: A budai Svábhegy. Vasárnapi Újság, 1855. szept. 9. Keglevich: Bérczy Károly. Vadász és Versenylap, 1867. dec. 20.558. Kerényi Ferenc: Bérczy Károly írói hagyatéka. Irodalomtörténet, 1971,668-682. Kozocsa Sándor (szerk.): A szabadságért mindhalálig!- Művelt Nép, 1952. Kulcsár Ildikó: Bérczy Károly hagyatéka Salgótarjánban. Palócföld, 1971/1,75. 41 �Madácsy Piroska: Madách Imre és Bérczy Károly. Irodalomtörténeti Közlemények, 1984/3, 204-209. Madácsy Piroska: Újabb adalékok Bérczyről és Madáchról. VIII. Madách Szimpózium, 2001, 15-25. P. Szathmáry Károly: Bérczy Károly. A magyar irodalom története. IV. 1849-től 1905-ig. 1965, 327-329. Függelék Bérczy Károly kiadatlan versei Frivaldszky Matildnak menyegzője napján Június 5-én. 1848. Mért e napon e méla könny szemedben Holott szívednek idegen a bú? Megfejti azt szavaknál ékesebben Fürtidben a' menyasszony koszorú Zöld és fehér levélből összefonva Egy új élet előbeszéde az; Miként a' fák fehér virágú lombja Jő hírnökül: hogy itt az új tavasz. 'S ha e tavaszba majd belépsz, feltárva Leend egy ismeretlen új világ: Mint annak nő meg távol láthatáron Ki völgy öléből, hegytetőre hág, Fenn a' hegyen kezet nyújt vőlegényed, Lenn sok szeretted búcsú szava zeng, Fel hogy ha nézsz, szivedbe öröm éled 'S a' visszanéző szemben könny mereng. A' hegyre fel! itt élted boldogsága, Ott pályád, ott az ismeretlen hon! Legyen számodra annak csak virága Áldás kísérjen minden útadon. 'S ha férjed karján 's keblén feltaláltad A' boldogságot, üdved, édened: Lelkünk mélyébe az öröm megárad Mert meglelé szived, mit érdemelt. 42 �Búcsú Hajnalostól N ovem ber 1848. ... le deuil de la nature Convient à la douleur et plait à mes regard. Lamartine. Istenvéled erdők suttogó magánya, Felpirosló lombok, hullatag levelek! Eljöttem még egyszer, talán utoljára, Ki tudja, nem hullok én is le veletek? Istenvéled völgyek hűvösárnyú keble! Hol emlékeimmel annyit elbeszéltem, És a' kék magasba hosszan felmerengve Múlt jelen 's jövőnek álmodozva éltem. Istenvéled szép hegy! ti ismert ösvények Iszalagos tölgyek rezgő árnyékában, Hol rigódal kísért és víg madárének Ha fel a tetőre vitt bolyongó lábam. Sokszor álltam én itt ünnepélyes csendben Én 's az áldozó nap utolsó sugára, Mely a' méla holdtól búcsúzása közben Aranyos fényt hinte a' hegyek ormára. Hegyek ormairól a' szem messze lát el, Hegy-orom magánya zaj-ábrándok hona. Honnan messze szállnak, mint a rózsafelleg, Mondani ki tudná, honnan, merre, hova? Mondani tudnám e hova gondolkodtam? Túlszárnyalva eszmém a földi határt is, Lelkem kéj-érzet volt egy szép szellemhonban Arczámon a könyű édes is volt fájt is. Leborultam ilykor hő imát rebegve Névtelen érzésim kéj vegyületébe, Hő imát éretted szívem szent szerelme, 'S felvirulásodért hazám földe, népe! Eljöttem még egyszer, nincs többé rigódal, A' sápadt naptányért őszi köd takarja, Kóró lett a' virág, a' természet elhal. Temetési gyászhang: észak vad viharja. 43 �Felcsörög a haraszt mintha panaszolna A' rideg tél dúló zsarnoksága ellen, Mintha e hang hazám sóhajtása volna, Hogy dús földén pusztít, rombol az ellen. 'S én a láthatárba búsan kimeredvén Szorongó kebellel némán eltűnődöm, Eltűnődöm a' sors változó kegyelmén 'S harczi lángban égő szép hazám, jövődön. Balviszályok átka ezredévig űze, Régen vár remélt és szenved árva népünk, Ha e csaták lángja a tisztító tűz e Melytől boldog honba szebb jövőbe lépünk? Vagy békódat é hon tán örökre hordod 'S tűrnöd kell ha kebled zsarnokok kifosztják? És megosztjuk égbe felkiáltó sorsod Megfeszített Krisztus árva Lengyelország? Lelkem ily aggályok ostorozzák, tépik, Kettős beteg vagyok a' beteg hazában, Vágyam véled élni utolsó csepp vérig, 'S halni ha kell véled egy perczel korábban. Élsz e halsz e hazám? haljak e vagy éljek? Nem tudom magamnak mily jövőt ohajtsak, A' tarolt vidékbe szemmeredve nézek 'S arczámon a' könnycsepp nem édes már - fáj csak. Frivaldszky Szeráfnak November 10.1848. Álmaidban szép az élet Ébren szépek álmaid. Ifjúságod rózsabimbó Játszi lepkék vágyaid; Teljesüljön élted álma 'S az mit ébren álmodok 'S örökös lesz boldogságod 'S ajkaidon a' mosoly. 44 �Zálog váltás Arámnak. Karácson-ünnepén 1848. Mit szende kék szemed Sugára elfoglalt Bírsz tőlem hő szivet És egy csomócska dalt. A kis csomó dalért Ohajtott váltságbért E tíz sorban veszed: De szívem válthatlan Üdvöm, hogy nálad van 'S örökre a tied. Frivaldszky-lak tornyán Hajnalos-hegyen. Február 28.1850. Délczeg ifjúként tekint e bájlak Kedvesére a' szép völgybe le. És a' völgynek a' szerelmes lánynak Felhullámzik hozzá kebele, Ífjúdad szerelmük nincs kivallva Erre szót még nem találtanak 'S mint az első érzet bűv-hatalma Néma a' völgy, néma még a' lak. Ámde lenge szárnyán a' szellőnek A' tavasz jő vidám nász gyanánt, Új ruhát hoz ő a' völgymezőnek Ave zenészül: rigót, csattogányt 'S ha e lak meglátja ibolyáit Szótlan ajkán megzendül a szó 'S akkor a' lak, völgy és minden ág itt Dal 's örömtől lesz visszhangozó. Jöjj tavasz, jöjj enyhe szelleteddel Jöjj szelídebb napok mosolya! 'S együtt jőnek tiszta kék egeddel: Kék szemű lány és kék ibolya Népesíts be vélük termet, völgyet, Vígan zengjen a nász-ünnepély! És te bájlak! bírva ékes tölgyed Háborítlan boldogságnak élj! •45 �N álunk elkezdődött : M ikszáthra száz ! S zászi Zoltán Mariska hazanéz Ki látott már fényes pünkösd idején szomorkodót? Pedig van. Mariska, a szklabonyai temető harmadik sorában, süttői halvány márvány alatt nyugvó Mikszáth Mariska az. Mariska hazanéz. A régi, egykoron zsúpfödeles, mára piros cseréptetős, kis karcsú oszlopokon az udvar felé támaszkodó ámbituson muskátlit nevelő kúria felé nézdegél, hogy ugyan mi újság járja otthon, miféle vendég érkezett éppen? Mariska hazanéz, látja, hogy Ő, aki édesanyjának legnagyobb öröme volt, s meg­ halt éltének 17. évében, 1867. június 11-én (édes istenem, ugyan mi érhetett egy tizenhét éves leányt, hogy virágkorában a sírba borult?) békét kívántak hamvaira. Abban az évben az ő kedves Kálmán bátyja - akit ekkor még nem ismert sem Nógrád, sem pedig Magyarország olvasóközönsége - éppen a huszadik esztendejét töltötte be. Ma a homlokzaton emléktábla tanúskodik róla, hogy a kedves fiútest­ vér, a nagy író 1852 és 1872 között ebben a kis kúriában töltötte ifjúkorát. Mariska hazanéz, és mesélni támad kedve a régi szép időkről. Meséje a süttői márvány sírkő tövében a borzolgató északi szél hajlítását könnyen viselő kenyérke virágról szól, vagy az udvar szegletiben a bokrok alatt ezüsthálókat szövögető álmos pókokról, a gyerekhadról, arról a mindig csivitelő aprónépről, amely hol tótul, hol magyarul énekelve, libát, bárányt, borjút terelgetve, hempergődzve és bolondozva ment le az út mentén Zsély felé, az urbariátusi rétekre legeltetni. A holtak fölé állíttatott büszke köveken, betonkeretekbe foglalt lapokon ma már bizony alig van magyarul írott név, a szklabonyai lutheránus, jámbor hívek mennybeszállását segítő ige. Mariska neki kedves és ismert magyar szót alig-alig hall szállni, ha meg is csendül olyan, akkor az csak általában olyankor, mikor a neves bátyjára emlékezők megállnak a kúria előtt, és oda rögvest való bebocsátta­ tást kérnek. Mariska hazanéz, s látja, bizony talán még Szent Péter esernyője se tudna már itt csodát tenni, ha kitennék valamelyik napon hagyott csecsszopó vé­ delmére, csúful az is megeshetne, hogy félretaposnák azt az ernyőt, vagy ellopná valaki. Nem szükségből, hanem csak úgy, gonoszságból. Mariska tudja, a nagy székesfővárosban, a hallgatag Duna csillogását figyelő bérkaszárnyák, tülkölő automobilok egyikében, ott, alig száz kilométernyire az ő végső nyug­ helyétől, egy taxisofőr is bejelentkezik még néha a telefonba Mikszáth Kálmán néven. Mert él az élet, mert a kitörő tavaszok még a makacsul a sírkövekre tapadó mo­ hákat is virágzásra késztetik. Kálmán bátyja idén éppen száz éve, hogy elköltözött a nagy csendességbe, ahol minden móka, játék és kacagás, érzés és íz, illat és tapin­ tás, ének és ima libegő felhővé változott, ahonnan haza lehet nézni, figyelni, mi is történik a kis kúriában, kik is érkeztek éppen megtekinteni a mindig tavaszias han­ gulatú kis házat. Mindég van virág, koszorú az ő süttői márványból faragott míves sírkövén is, meg mécses is pilákol olykor a nagy síri sötétség felett. 46 �Mariska a végtelen múláson csalókát mosolyog, s arra gondol, mit is hozhat, mi­ lyen híreket sodorhat onnan, észak felől, a Balassiak ősi fészke, Kékkő felől a megint lecsapó hűvös fuvallat. Talán megint kifundáltak valami okos huncutsá­ got az atyafiak... Mix? Hát! Csak belecsavarog néha Görbeországba a kíváncsi utazó, s ha már egyszer csava­ rog, hát nyitott szemmel, jó szót hallani vágyó füllel figyelget szanaszét. S hol más­ hol is lehetne a leges- de legeslegjobban megismerkedni a jó palócok jelenkori szoká­ saival, búbánatukkal, vígságuk okaival, ha nem a jó emlékezetű falusi korcsmában? Palócföldnek a peremén (már most ne várja el tőlem a kegyes olvasó, hogy pon­ tosan megmondjam a falu nevét, én oda akkor többet lábamat se tehetem be, mert még véletlen elnáspángolnak szavam járásáért, ha nem is sértő, akkor is) minap hordott be az északi szél az egyik Ipoly-menti faluba. Mivel éppen szomjúhoztam s meg is éheztem, betértem hát a korcsmahivatalba, hol is meleg ételt kínált a cégér. Igaz-igaz, minden nagyon cicoma, minden nagyon szép, meg minden nagyon jó volt, akár mindennel meg is lehettem volna elégedve, de amilyen morcos és morgós, meg igényes vagyok, mindig találok hibát. A színmagyar falucskában lévő csárdában bizony nem magyarul volt a kínálat. El nem veszhet, éhen nem pusztulhat gara­ bonciások unokája, hát gondoltam, kérdezek. Mikor a csinosnak még éppen mond­ ható, de fiatalkának már nem, kiszolgáló leányasszonyt megkérdeztem ízes szóval, mit is tudna nekem éhségemre kínálni, bizony pironkodva vallotta be, hogy ő ugyan nekem fel is olvassa a maga nyelvén az étkek nevét a drága műbőrbe bekötött éteklapról, de már ne várjam én azt el tőle, hogy magyarul is megmondja, mi mi­ csoda, vagy netán, hogy miből készült, s már azt meg végképp ne várjam, hogyan?! Gondoltam, elvek miatt éhen csak nem maradhatok, s mivel magam is némi, egészen pontosan egynegyedrésznyi tót vért csergedeztetek ereimben, mely más­ negyedrészt német, harmadnegyedrészt ki tudja milyen fajta, negyedik negyed­ részt meg magyar őseim vérével elegyedik igencsak békésen, hát megkegyelmez­ tem, s úgy döntöttem, az étlapon szereplő hús mix kerül rendelésre. - Aztán mondja kedves, jó az a hús mix? - Hát! - szólott a válasz. S elballagott a konyha felé a csinosnak még éppen mondható, de fiatalkának már nem, kiszolgáló leányasszony. Ekkor hirtelen és gyors beszélgetésünkből egy tikk-takk szókapcsolat kezdett ketyegni a fejemben. Mix - hát, mix - hát! Nini, hát ez teljesen úgy hangzik, mintha azt mondanám, Mikszáth! S mikor ez a tikktakkoló szó már egészen végig­ ketyegte bennem azt az örömöt, hogy énnekem itt, Görbeországban, annak is a peremén, éhségem miatt éppen ide kellett betérnem, hogy ez így megvilágosodjon bennem, azt gondoltam, az a békés tekintetű bácsi, akinek olyan szép kackiás baju­ sza van, meg úgy tud mosolyogni erre a szigorú világra, ez a jó Mikszáth bácsi, ez bizony megtréfált itt most engem. De milyen jó is az, hogy megtréfált! Előhozta hát egy makrapipa elfüstölésére éppen alkalmatos idő után a csinosnak még éppen 47 �mondható, de fiatalkának már nem, kiszolgáló leányasszony az én megrendelt mix húsomat. Mondhatni - mivel semmit se vártam - , hát igen kellemesen meglepőd­ tem a mixen. Volt abban ilyen is, meg olyan is, de legfőképpen sertéshús, kis darab rántva, diója pecsenyének, szűzérméje kolbászhússal töltve. Hozzá pityóka, saláta, paradicsomkarikák, szép zöld póré, na meg el ne felejtsem a petrezselyem zöldjét, amivel végig megszórták a tányérom peremét. Mix - hát, mix - hát! Jó biz az, ha az embernek nagy éhségében, nagy útonlevésekor, az ő kicsi karosszékétől igencsak messze, az idegen csárdában Mikszáth Kálmán bácsi hozza meg a jó kedvet, az étvágyat, az emlékezés tehetségét. Isten áldja meg érte, haló porában is! Azok a békebeli sertéssültek! Bizony, hol van ma már olyan becsülete a magyar írónak, mint volt a hímes pillan­ gószárnyon, az elrévedő nagy múltba repdesett aranykorban?! Amikor a magyar írót még megünnepelték, amikor országos csinnadrattával, nagy traktákkal, bruderivásokkal, az asztalfőnél üldögélő nagy emberre való vég nélküli koccintgatásokkal éltették a toliforgatót, a mesemondás mesterét! Elmúlt már az, elvitte a Kékkő felől a Kürtös patak völgyébe még nyár közepén is akármikor berobogó zimankós szél. Elfelejtődött, ahogy beborította már azt a kis halmos, fekete márványoszlopot borostyánnal a Kerepesi úton a mindenek felett való természet, amelyik alatt az író pihengél két fiával. Elaltatta a régi nagy kedvet már réges-régen a holdat ugató kutyákhoz hasonlatos hangú politizálás. Pedig micsoda sertéssültek pironkodtak még akkoriban az asztalon, mikor is a legnagyobb palócot hívták lakomázni végig a nagy, kincses országon, Nógrád girbe­ gurba dombjain, meg a karcsú kis Ipoly kanyarulatában meghúzódó Balassagyarmat megyeházájától indulva, Buda s Pest cigányprímásos kávéházain, szivarfüstös szer­ kesztőségein át, le egészen a ringató Tisza partján az árvíztől ódzkodó Szegedig! Micsoda pazar lakomáknak adták oda magukat a zsenge libák, saját zsírjukba fullasztott gyenge májacskáikkal! Lakomák, hol is az asztalokon a felhordott porce­ lán tálakban aranytallér zsírfoltú húslevesek szivárványszínébe csillogtak bele a százkarú gyertyatartók pislákoló fényei. Hol az az idő, amikor csak úgy, fog alá való bekezdésnek feltett sonkák halmán, hó gyanánt frissen reszelt tormát halmo­ zott a szakács, hogy a levesek, sültek, mártások és körethegyek után végül is a kihagyhatatlan, lucskos, tejföllel megbólintott töltött káposzta megkóstolását ki nem hagyva - csörögefánk puha fehér tésztája, csokoládétorták csíkos cikkjei, meg az elmaradhatatlan feketekávé illata koronázzák együtt a nagy író nagy ünneplését. Micsoda idők voltak, micsoda hősökkel, micsoda evésekkel! Mi - akik ma csak valamiféle száraz pogácsát morzsolgatunk, meg ki tudja hon­ nan idehozott, szőlőtőkét soha nem látott, a bor nevet meg sem érdemlő italokat ímmel-ámmal fogyasztgatunk mindenféle ünneplésekkor, mikor is valamelyik író barátunkat (vagy éppen, ne adj isten, no, hát ellenségünket) köszöntik - mi már azt sem tudjuk, milyen is az igazi mulatság. 48 �Bizony mondom, a béke hibádzik belőlünk, a jókedv, az istennek áldását fogadni való készség! Tudása annak, mikor kezdődik a kálvinista, no meg a lutheránus böjt, ami tudvalevőleg akkor lép érvénybe, amikor a kamrában elfogy a disznótoros! Nem kvaterkázunk mi már, nem gyújtjuk meg kényelmes karszékben a jó száraz fát pattog­ tató kandalló mellett a hosszú szárú tajtékpipát, amibe a jóféle, finánc sose látta szűzdohányt magunk vágtuk a barnára érett dohányvágó deszkán, amelyik mindig a kiskamra ajtajába van akasztva, mert pipás vendég is járhat, s milyen jó is az, ha érkezik! Hanem baj az, hogy a nagy loholásban még a kalapunkat se emeljük meg a má­ siknak megpillantásakor, nem sietünk oda egy-egy régen látott atyafinak köszönté­ sére, amikor az útja során betér a villogó-csillogó kávéházba. Nem olvasunk újsá­ got se, miként beszélgetni is csak kevéskét beszélgetünk. Kiváltképpen meg nem eszünk már olyan jókat, mint aminőket Mikszáth Kálmán urambátyánk ehetett. Igaz, igaz, már mikor gyötörte őt a baj, akkor nem lett volna szabad oly mértéktelen módon csatába mennie a sertéssültek, borjúfrikandók, töltött káposzták, palacsin­ ták, libamájak, dobostorták meg csörögefánkok alattomos, elébb megadó, de végül orvul hátbatámadó seregével. Nem kellett volna, de hát, ha így van ez megírva, hogy ott, abban a jóízű csatá­ ban áldozva végül a bőségnek, a megrendült egészség elparancsolja a lelket a test­ ből, akkor, ahogy lenni kell, legyen hát úgy! Ha úgy mondjuk, szép kort megélt, ha így mondjuk, ma még fiatalon halna, alig 63 évesen. Negyven évig írt. Lankadatlan. Híven az ő palócaihoz. Megvívva a csatát egész Magyarország kissé későn érkező, értékelésben is hiányos, de azért csak sírig tartó lelkes, vendéglátó és traktáló szeretetével, s elesve, mint egy trójai hős, az ünneplő országjárásban megfárasztva. Megmaradva joviális mosolyú, kackiás bajuszú, mo­ solygós, szép öregemberként a mindenkori emlékezetben. Mikszáth Kálmán. 49 �SUHAI PÁ L Egy kis Mikszáth-filológia Levél Praznovszky Mihálynak Nem tudom, eszedbe jutott-e már valamikor (s bárkinek is), hogy egy Mikszáthverskiadásba talán nem csupán a korai versek (Rejtő István vagy Petrolay Margit által kutatott) nyilvánvaló példáit kellene besorolni, hanem az elbeszélésekregények versbetéteit is. Itt a próza ritmizálásának nem azon közismert eseteire gondolok elsősorban, amelyeket a tankönyvek is említeni és elemezni szoktak, méltán, mint pl. a Szegény Gélyi János lovai vagy a Hova lett Gál Magda? esetében („- Irgalom, segítség! Ó, tartsd azt a gyeplőt! - sikolt fel Vér Klári. - Itt a hegysza­ kadék, jaj, ott is egy örvény!.." , illetve: „Hogy alant repültek, sok apró madárnak lett a temetője... temetőnél rosszabb sok bodoki lánynak"). Bár talán e példák is megérnének egy külön misét, itt most mégis a versbeszéd azon válfajára szeretném a figyelmet terelni, amelyben a művek elbeszélője, illetve ilyen vagy olyan szerep­ lője maga is kommentálja a versformálás tényét, ebből következően pedig az idézet az elbeszélésben vagy a regényben tipográfiailag is versként jelenik meg. Ezek némelyikének eredetét a Krk. (a kritikai kiadás) egyes kötetei tárgyi ma­ gyarázatokkal is ellátták, mint pl. A vén gazember alábbi dalbetétjéről szólván: Tudod-e drága nagyapám, Hová adtál? Véres rózsák ahol teremnek, Rózsának szántál. Tudod-e drága nagyapám, Mi az ebédem? Pecsenyém lóbul, Italom hóbul, Ez az ebédem. Tudod-e drága nagyapám, Milyen az ágyam? Jéghideg kövön Egy durva köpeny, Ez az én ágyam. A 17. kötet tárgyi magyarázatai között e versről a következőket olvasom: „A Szent Péter esernyőjében [...J az ének szerelmesdal-változatát [...] mint »melan­ kolikus tót dalt« közölte Mikszáth. [...] Szlovák népdalfordítások számos más mű­ vében is előfordulnak". Ez így teljesen korrekt, de vajon kitől származnak ezek a „szlovák népdalfordítások"? Az eddigi sejtések és sejtetések szerint Mikszáthtól. 50 �A fönti idézet eredeti változatáról ezt határozottan állíthatjuk is: Párizs alatt címmel a Vasárnapi Ujság 1871. február 19-i száma közölte (mint a „tót népköltészet" „leg­ újabb keletű termékét", melyet „tót eredetiből fordítva [...J Mikszáth Kálmán úr küldött be lapunk számára"). Jó másfél évtizeddel később viszont ugyanez az úr, immár híres író, a Pesti Hírlap szerkesztőségének „összes tagjaihoz" címzett, tehát nagyon is nyomatékos levelében jelentette ki, hogy ő nem „tót", s nem is tud „tó­ tul". Soha nem is tudott, még tarokkozás közben sem - „akármilyen veszedelem­ ben is volt a pagátom". Ilyen nyomós érv előtt meg kell hajolnunk. És mégis ő for­ dította a verset (s regényei-elbeszélései nem egy betétdarabját)? Vagy írta? Egyelőre a Krk. korábbi köteteinek nagyvonalú „megajánlása" ellenére sem adhatunk e kér­ désre megnyugtató választ („csak azt tudjuk, hogy nem tudjuk"). Talán a Mikszáth-versek mindeddig halogatott összkiadása megoldja majd e filológiai rejtélyt. Addig is kijelenthetjük azonban: akár tudott Mikszáth „tótul", akár nem - tudott „költőiül". Ezért szerepelhetnek műveiben (hogy Téged is idézzelek, kedves Meste­ rem) „számolatlanul lírabetétek". Még egy esetet említek. A Különös házasságban diáktréfaként szerepel a Marseillaise szövegének halandzsa-változata (a cenzúra kijátszásának furfangos példája­ ként). E „zagyvalékról" a mű elbeszélője állapítja meg, hogy „az összehalászott szavak valóban nemcsak a dallamhoz simulnak jól, hanem az eredeti francia szöveget is utánozzák" - nyilván hangzásban, de ezt már én teszem hozzá. Ha pedig idézem e versbetét részletét, és mindjárt melléje teszem Weöres Sándor egy rögtönzését (ez utóbbi kézirata az én tulajdonomban van), nyilvánvaló hasonló­ ságra bukkanunk itt is - a „semmilyen nyelvű, modern lettrista vakszöveg" logi­ kájára (az előbbi meghatározás is Weörestől származik). Nézzük először Mikszáthot: Gyúrótábla, rézfazék, Rántó lábas, vasreszelő - Frau Mutter! Frau Mutter! A kávé, Krampampuli, limonádé, Puncs, friss virsli, Rántás, mártás, jó eledel. - Véber Kádi, Matilde! Jáger Lizi, tous le trois! - Matilde! Patront ás Aridone Simonide, Brixit Mátyás, Setzgetz Vencel, Amzát húzta Drei Matador... S mindjárt Weöres is melléje (más ritmusban ugyan, de mintha csak folytatása lenne): 51 �sóher benci kauffmann berci schlagnicht pikki trágár jancsi meg flangál pancsi koszlott pincsi de húzdmeg tercsi s ideoda karcsi hétrét manci marhula marcsa tigris mancsa fekete a kecske tyukszemlencse Nem kell kételkednünk, Weöres nyilván olvasta a Különös házasságot, de hogy közvetlen hatásról lenne itt szó, azt éppen az ő esetében kizárhatjuk - rá mindenki hatott (vagy ő hatott mindenkire!). Ami pedig mindebből Mikszáthra, a Mikszáth-filológiára és ebben az esetben, különösen a Mikszáth-verskiadásra vagy -kiadásokra következményként vonatko­ zik, az csupán ennyi: Mikszáthban a tudományos közvélekedéssel szemben a tanulóévek és a pályakezdés után sem hallgatott el a „költő", sőt, ekkor támadt fe l igazán. Prózájában. Ebben élt tovább. Nem tematikusan-motivikusan csupán, ahogy egyesek érteni vélik, hanem önmagára találva, megerősödve, tulajdonságaiban kibontakozva, egy sokszálú epika egyik szólamaként. Összetevőjeként annak a modern elbeszélői hangnak, amelyet az újabb elemzé­ sek az író legsajátabb tulajdonságaként emlegetnek, s amelynek révén „végig a »glissandónak«, az egyik hangról, az egyik szólamról a másikra való átcsúszásnak a stiláris közegé­ ben érezzük magunkat". Talán nem kell bizonygatnom, hogy mennyire egyetértek Csűrös Miklós utóbb idézett, Mikszáth elbeszélői hangját általában jellemző megál­ lapításával, amelyet itt aktuálisan szeretnék a „költői összetevőre" is vonatkoztatni. Végül, talán csak hogy befejezhessem ezt a kéretlen gondolatmenetet, eszembe jut T. S. Eliot is, aki egyik esszéjében, melyet a költői drámáról írt, megkérdőjelezi a moliére-i forrásból, Jourdain úr nevetséges kiszólásából táplálkozó közhelyet, mely szerint az emberek „prózában" beszélnének. Nem. Az emberek nem prózá­ ban beszélnek (ugyanúgy, ahogy versben sem). A próza a folyó beszéd megköltése, a szépirodalmi (igényű) alkotások sajátossága a köznapok beszédével szemben. E megköltés okán (Eliot állítása, de Mikszáth művészete is tanúság rá) néha egé­ szen közel kerül a vershez, a költészethez (ha nem is a lírához). A jó prózaírók (s természetesen Mikszáth is) vagy maguk is költők, vagy költők rokonai. 52 �B a lá z s B eá ta Mikszáth Kálmán esete a dzsentrivel Tanulmányomban szeretném bemutatni a dzsentriábrázolás sajátosan mikszáthi jellegzetességeit, és annak megjelenési formáit a három legismertebb dzsentri tárgyú alkotása tükrében. (Beszterce ostroma; A gavallérok; A Noszty fiú esete Tóth Marival.) A célom, hogy jól láthatóan körvonalazódjon ennek a társadalmi rétegnek a mentalitása, életformája, világhoz való viszonyulása, jellemei sokszínűsége, va­ lamint meglétének jelentősége a magyar irodalom történetében. A problémát az okozza, hogy a „dzsentri" mint értékkategória került bele a köz­ tudatba, mélyen átitatva esetleges aktuálpolitikai színezettel, amelytől aztán köz­ hellyé vált, illetve közhellyé törpült értékítéletek kapcsolódtak hozzá. Tarjányi Eszter hangsúlyozza, hogy a dzsentrikérdés a magyar irodalom történetének talán egyik leginkább kitüntetett témája, melyet e kiemelt helyzete miatt „ki kellene ra­ gadni az eddigi beszédmódok közül, és meg kellene tisztítani a rárakódott, vagy erőszakkal rárakott jelentéstartalmaktól, hogy nyitottá váljon az új értelmezések előtt. Ezt a tapogatózást a történelemtudomány már elkezdte, de az irodalomtu­ dományban nehezebben megy végre a paradigmaváltás"1. Ehhez a folyamathoz szeretnék hozzájárulni írásommal, és rámutatni, hogy a dzsentrikérdés újragondolása jelenkori irodalmunkban elengedhetetlenül fontos, aktuális probléma. M ikszáth és a dzsentri A kiegyezés utáni évtizedek újabb akadály elé állították az átalakulóban lévő társa­ dalmat, és gyökeresen megváltoztatták a közfelfogást. A hetvenes, nyolcvanas években a nagyobb földbirtokkal rendelkező középnemesi családok egyre súlyosabb anyagi körülmények közé kerültek, életmódjukon viszont nem voltak hajlandóak változtatni, s bár egyre rosszabb gazdasági helyzetbe kerültek, nem voltak hajlandó­ ak idomulni a polgárosodó, kapitalizáló körülményekhez. Azért vált olyan súlyos problémává ennek a rétegnek a sorsa, mert „a politikában betöltött szerepe szerint épp a nemesi középosztály volt, mely elkezdte a liberális átalakulásért folyó harcot. Az alapvető ellentmondás abban áll, hogy amíg a kapitalizálódás új osztályt juttat hatalomra, addig új uralkodó osztály nem alakul ki. Amíg az állami vezető tisztsé­ geket a dzsentrik töltötték be, addig kicsúszott alóluk a gazdasági hatalom, mely már a kapitalizmus fő értékmérőjévé vált".2 1867-től szinte az első világháborúig terjedő időszakot minden problémájával és fonákságával együtt Mikszáth ábrázolja a legnagyobb művészi hitelességgel és életszerűen.3 A dzsentri sorsa így válhatott Mikszáth írásainak egyik leggyakoribb témájává, hiszen eleinte „ebben az osztályban látta a nemzet törzsét, mely ha elvész vele együtt vész el a nemzet is"4. „Ez a társadalmi osztály pusztulásra volt ítélve"tudjuk és mondjuk mindezt közel másfél évszázad távlatából, de ez a 19. század emberének korántsem lehetett ennyire egyértelmű. Mikszáthnak is meg kellett küz­ denie azzal a zavarral, amely az egész korszak felfogására jellemző volt. „Általában • 53 �nem bántja dzsentrit, kedélyes szatirikus hangja nemcsak ezt a társadalmi réteget teszi felelőssé, hanem rámutat a megváltozott környezet torzító hatásaira is"5. Ezzel magyarázhatjuk, hogy amíg A gavallérok hangnemére az elnéző megmosolyogta tás a jellemző, addig a „Noszty fiú esetében a dzsentrit már nem védelemre szoruló­ nak, hanem elpusztíthatatlannak és támadónak látja"6. Voltak, akik kárörömmel nézték, de a többség sajnálkozva tekintett arra az osz­ tályra, mely évszázadokon át a nemzetfenntartó szerepét töltötte be. „Mikszáth belülről, atyafiságos indulattal szemlélte a dzsentrit, hozzátartozónak érezte magát és ebből jogot merített annak bírálatára is. Egy-egy írásában a pusztulás romantikáját emeli ki, nyugodt melankóliával, máskor maga is mulat a dologtalan dzsentri nagyzolásán, legtöbbször viszont éles szatírával mutat rá a hibákra, mint előidéző okok­ ra. Ezek között az ő ítélete szerint első helyen áll a politika, kártya és a nő. Mikszáth közvetlen közelről látta, hogy úsznak el vagyonok és ezzel szemben, hogyan tud egy újfajta típusú üzletember meggazdagodni. Bár a dzsentri is megpróbálkozott kapcsolatot teremteti az üzleti világgal, szorgalom és hozzáértés híján inkább kínos ügyekbe keveredett"7. S bár anyagi bázisát elvesztette, de az évszázados úri menta­ litása segítségével mindig sikerült megőriznie befolyását és évszázados nimbuszát. A korabeli társadalomra nagy hatást gyakorolt a dzsentri modora, sajátos becsület­ kódexe, amely főként a korszak férfiideálját határozta meg. „Ez az eszmény a civil foglalkozású, de a katonai viselkedési mintát követő fiatalember, aki jó családból való, elegáns, bátor, lovagias és nagyvonalú. A pénzzel ugyan könnyelműen bánik, de annál többet ad úri becsületére. Szeret udvarolni, cigányzene mellett mulatozni, és mindig kész az erejét másokkal összemérni. De még a két világháború közötti magyar filmekben is szinte nélkülözhetetlen a »snájdig«, bokacsattogtató, dzsentrisen felhúzott könyökkel kezet fogó fiatalember"8. Hiszen a polgári réteg mindent meg­ szerezhetett: vagyont, üzleti összeköttetéseket, sajátos státuszt a gazdaságban, de amit sosem tudott elérni, hogy nemesként tekintsenek rá, s hogy pusztán a szárma­ zásával tiszteletet váltson ki környezetéből. A polgárság ezt a hiányosságát hasz­ nálta ki a dzsentri, s fordította a maga javára, szórakoztatta magát, s tehette ezt addig, amíg színjátékaival nem okozott visszafordíthatatlan károkat környezetében. Mikszáth szemlélete is ezen tények függvényében változott, „sajátos demokra­ tizmusa fokozatosan fejlődött ki, abban a mértékben, ahogyan a dzsentri iránti rokonszene - annak viselkedése miatt - csökkent és lassan szatírába hajlott"9. Mik­ száth a „dzsentri útját nem a Kaffka Margit Színek és évek című regényének a sorok között bujkáló fájdalmával írja le, nem hirdeti a polgári osztályba való beleolvadását sem"10. Mindezek helyett inkább szórakoztatni kívánta az olvasóközönséget, „nem akart az erkölcsprédikátor szerepében tetszelegni" u, nagyszerűsége abban rejlik, hogy a döntés felelősségét nem vállalja magára, hanem jó író módjára átru­ házza azt az olvasóra, bízva annak megfelelő ítélőképességében. A dzsentri, mint irodalomtörténeti kategória Már a bevezetőben is érintettem azt a problémát, ami a dzsentri fogalmát jellemzi, mégpedig az, hogy értékkategóriaként került a köztudatba, eleve terhelten a téves beidegződésekkel, a hozzá tapadó elavult érvrendszerekkel, ideologizált beszéd­ módokkal. A téma sajátos helyet foglal el a társadalomtörténetben, s e kiemelt helyet figyelembe véve megkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzak a téma ezen oldalával is. 54 �Már 1848 előtt is erősen differenciált nemesség jelentős része az ötvenes-hatva­ nas években elveszítette létalapját. A feudalizmus felszámolásakor hozzávetőleg 130-140 ezer nemesi származású család élt az országban, az 1869-ben készült föld­ birtok-megoszlási kimutatások adatai azonban azt bizonyítják, hogy a föld csak minden ötödik-hatodik család számára biztosította továbbra is a megélhetést. Az újabb magyar társadalomtörténeti irodalom három fő ismérvet jelöl meg, ame­ lyek alapvetően jellemzik e csoport tagjait: a társadalmi státus, illetve pozíció, az életmód és a mentalitás. Ezekből következően az úri középosztályhoz tartozás leglényegesebb kritériumai: a nemesi cím, a földbirtok vagy valamilyen állami­ törvényhatósági hivatal, mindezek hiányában a tisztes polgári vagyon, a diploma vagy legalább az érettségi bizonyítvány, amely már egyéves önkéntesi szolgálatra jogosítja fel, s ezáltal párbajképessé teszi tulajdonosát.12 A téma sajátos irodalmi jellege tagadhatatlan: „a magyar irodalomban olyan erős vonulat, regénykorpusz figyelhető meg, amelynek szereplői hagyományosan dzsentrinek tarthatók. A dzsentri elnevezés azonban mára már erős társadalomkri­ tikai állásfoglalást szuggerál, hiszen a dzsentriregények kizárólagos olvasási mód­ jává vált a bírálat megfigyelése, s ennek erőssége alapján történt meg rangsorolá­ suk, kánonbeli helyük megállapítása"13. Ezeket a téves sztereotípiákat erősítik az egyoldalú megközelítésből levont általánosítások, amelyeket kritikus szemmel kell olvasnunk: „Mint a közélet legfeltűnőbb szereplői ők határozták meg a társadalmi ideológia vázát, a közízlést és az életmód külső és belső tartalmát. Nacionalizmu­ suk és antiszemitizmusuk, az ezeréves supremácia gondolata, a haladó eszmék ellenfele lett."14 A dzsentri elnevezés, amely a „liberális érában a rendiségre emlé­ keztető - tehát reakciós felhangú - nemesség fogalmat váltotta fel", manapság szint­ úgy rosszízű hangsúllyal párosul.15 Az egyes művek értelmezésekor ugyan látható a dzsentriző értelmezések meg­ kerülése, de „a dzsentrit övező, makacsul hagyományozódó, egyre inkább egyolda­ lúnak és hamisnak látszó értékrendszer átfogó felszámolása még nem történt meg. Nem szabad, hogy a dzsentri továbbra is úgy éljen a köztudatban, mint a nemzet testének kóros elváltozása, s ezt a tudatot az irodalomtörténet még tovább erősítse. Nem elég pusztán, társadalomtörténeti illetve irodalomtörténeti szempontból vizs­ gálni a témát, engedni kellene, hogy az olvasó a saját kritikai érzékére támaszkodva ítélje meg a társadalmi réteg jó és rossz tulajdonságait, s előre közvetített ideológiák ne befolyásolhassák az olvasás élményét. Sajnos mára a dzsentriről szóló értékítéle­ tek a zsigerekbe ivódtak, irodalmi müvek olvasataiként evidenciává válhattak. „A hajdani elvek felett eljárt az idő, de hatásuk még nem enyészett el, talán azért is, mert hiányzik a hagyományos beszédmódot felszámoló egyértelmű artikuláció. Nemzedékek oltódtak és oltódnak be a dzsentrizéssel, szinte egyetlen kizárólagos olvasásmóddá szegényítve Mikszáth főbb műveinek értelmezését"16. Az álcázás művészete Ahogyan az állatvilágban is lépten-nyomon találkozhatunk a létüket féltő, bujdosó, valamilyen álcát felvevő élőlényekkel, addig a 19. század társadalma sem nélkülözte a mimikrit, mely létének alapelemévé vált, és sokáig a belső romlást, üszkösödést is jótékonyan eltakarta. De az állatvilággal ellentétben, ahol a préda igyekezett men­ teni a bőrét az ellenség megtévesztésével, a magyar viszonyokban a helyzet épp 55 �fordítottan alakult; hiszen épp a ragadozó volt az, mely egy jól megválasztott jel­ mez segítségével ejti csapdába áldozatát. A dzsentri-mimikri olyan természetes velejárója lett a mindennapi életnek, hogy lassan az álcát viselő sem tudta már, melyik az álca és mi a valóság. Sokkal nehezebb dolga volt az átlagembernek, aki ritkán látott át a jól el maszkírozott valóságon, és gyanútlanul sétált bele a megren­ dezett színjátékba. A dzsentri-nemesi léthez a kezdetektől hozzátartozott egyfajta szertartásos, színházias jelleg, a dzsentri lecsúszásával, ha a vagyont nem is sikerült megtartani, legalább a külsőségekben igyekeztek a maximumot nyújtani. Ahogyan A gavallé­ rokban is elhangzik: „Mert mi sárosiak nem érünk rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk főpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok len­ nénk. És ha sikerül az előadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóságnak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk." (Gav. 126: 31-35) A három mű közül leginkább A gavallérok vezérmotívuma a lep­ lezés, amelyben a menyegzői mulatság az elejétől a végéig egy hatalmas színjáték, kitűnő színészi alakításokkal és megfelelő jelmezekkel. De a mű magának a szá­ zadvégi magyar társadalomnak is a leleplezése, hiszen a keletkezési időpontja a millennium idejére esik, a honfoglalás ezeréves évfordulójára, amely ünnep szinte jelentőségét vesztette, és végül csak a túlfeszített ünneplés, nagyzás és a múlttal való kérkedés maradt, mely célja a korábbi századok szégyenfoltjainak eltakarása lett.17 A szereplők azt mutatják fel a tettetésben, amivé lenni szeretnének: jómódú, nagyvonalú, pompakedvelő hölgyek és urak, nem pedig lecsúszott, filléres gon­ dokkal küszködő hivatalnokok.18 A misztikus színpadiasság a mítosz időszerűtlenségébe emeli a történéseket, és ezzel azt szemlélteti, hogy a dolgok a mindennapi események felett játszódnak.19 A játékhoz szükség van díszletre (négylovas hintó, fejedelmi vacsora, pazar éksze­ rek, sok ezret érő kötvények) és jelmezekre. „Gubó legyek, ha ez nem az úgyneve­ zett „sárosi-őrszem"-nek a szeme, ki arra vigyáz a park szélén, hogy befordul-e a jegenyefák perifériájába vendég, mely etetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji" (libériába gyerekek), s egy szempillanat alatt finom kiborotvált komor­ nyikká változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér szakácská­ ban és kalapban habot ver az ámbituson, mint kukta a mindenes, aki előbb még fát vágott." (Gav. 94: 31-37) Ám, hogy a színjáték ne veszítse el minden realitását, és ne támadjon fel az olvasóban/szemlélőben az az érzés, hogy irrealitás, amit olvas (vagy éppen lát), Mikszáth gyakran ad a szereplők szájába olyan mondatokat, me­ lyekkel elodázzák a megjátszott pompa jelentőségét, bagatellizálják saját erőfeszíté­ seiket, s ezzel a cseles dramaturgiai elemmel az olvasó, vagy épp szemlélő elbi­ zonytalanodása helyett, annak további érdeklődését, csodálatát keltik fel. „Szegé­ nyek vagyunk, így élünk közönségesen, és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra." (Gav. 100: 3-6) A nyelvi heterogenitás is az álcázás különleges módozataira hívja fel a figyelmet, az eltérőnek bizonyos mértékben való egybeolvadása. Egyfajta nyelvi multiplikáció, mely tulajdonképpen a nyelv olyan mérvű „átöltöztetése", ami leginkább képes a karneváli jelleg fenntartására.20 „ - Ozaj dusa moja! (Ugyan lelkem!) hova gon­ dolsz? Hiszen az anya könyvvezető és a pap már egy órája várnak. Hiszen a párizsi 56 �ruha már itt van, és én szeretném is, ha rajtatok volna ha már egy szer kifizettem. De végre is a családban vagyunk, ruha ruha. Um Gottes Willen, most csak nem kezdek levetkőzni és újra felöltözni. Daj pokoj, Annuska! (Hagyj békét, Annuska!)" (Gav. 109: 28-33) Mikszáth finom utalása - „Ilyenkor, ha elhagyta magát, és nem vigyázott, igen rosszul beszélt magyarul, de ha összeszedte magát, alig ejtett jelen­ tékeny hibát." - a szerepből való kiesésre tovább erősíti a színjáték jelleget, de elő­ revetíti annak a lehetőségét is, hogy elérkezik az idő, amikor legördül a függöny, lekerülnek a jelmezek, és az alkalmi színészek visszatérnek a valóságba, a régi éle­ tüket folytatva, de újabb darabokra készülve. „Hová lettek fényes, nyalka ekvipázsok. Csak vagy négy kocsi jött, de mind kétlovas, s azokon hatan-heten ültek, összegyömöszölve, mint az arató tótok. A hetyke ragyogó nevű urak, a Kevinczkyek, Pruszkayak, Nedeczkyek, Niczkyek, akik mind külön fogaton mentek tegnap, s úgy indultak vissza ma. Hát csakugyan valami gonosz dzsinn nyelte el a prüszkölő, tüzes lovaikat, társonyos, cifra huszárjaikat, útközben, ahogyan Bogozy mesélte." (Gav. 124: 20-26) Mikszáth ugyan eufemisztikusan egy dzsinnre fogja az átalakulást, a hirtelen leszegényedést, de mindenki tudja, hogy a humoros megjegyzés mögött milyen kegyetlen igazság rejlik. Kevésbé egyértelmű a Beszterce ostroma főhősének megítélése, abból a szempont­ ból, hogy ki, hogyan, mikor és miért játszik el egy szerepet. Mikszáth többször utal arra, hogy nem egyértelmű a tény, hogy Pongrácz István színleg bolond-e, vagy valóban megtébolyodott, s ebből következik, hogy az sem egyértelmű, hogy bo­ londként valóságosnak véli-e az őt körbevevő színjátékot, vagy tébolyt színlelve csak önmaga szórakoztatására talál ki és követel meg várúri rituálékat. „Bolond volt- e Pongrácz István? Ki tudja! A vélemények megoszlottak efelett a környéken. Bolond-e valaki azért, mert úgy él, mint egy király? Normális agyvelő volt-e, egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott egy kereke? Meglehet, hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszo­ nyok, hanem az agyvelejét is. De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormális embereknek a rendes em­ ber látszik különösnek. S az abnormális emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező." (Beszterce 17:10-15) Mikszáth okfejtésében itt sem az elítélő hangnem kerül fölénybe, ehelyett szelíd megértéssel és következetes magyarázattal mintegy elismeri, hogy bármilyen a gróf állapota, az nem kizárólag az ő hibája, hanem egy sor körülmény tehető felelőssé érte. A nedeci várúr és a gavallérok álcázásában a sok közös vonás mellett jelenté­ keny különbségek is fellelhetők. A gavallérok tettetése csak akkor válik sikeressé, ha ezzel a külső szemlélőt a legteljesebb mértékig el tudják kápráztatni, hiszen mindannyian tisztában vannak a másik anyagi helyzetével, egymás előtt nem kihí­ vás a produkció, olyan lenne, mintha üres nézőtérnek játszanának. Ellenben a né­ zőközönség elismerése, ámulatba ejtése indukálja a még hitelesebb színészi játékot. Pongrácz Istvánnak pedig nincsen szüksége nézőkre, de színjátékra annál inkább, hiszen a történelemből való kiesés érzete mindinkább arra ösztönzi a grófot, hogy minél hitelesebb eszközökkel bizonyítsa elsősorban magának, másodsorban kör­ nyezetének, hogy a saját maga által kreált világ az a valódi életközeg, melyben biztonságban érezheti magát. Annak eldöntése pedig, hogy megbomlott-e az elméje vagy nem, azért válik megválaszolhatatlanná, mert számára eltűnik a válaszvonal 57 �a valódi és a játszott lét között, s miközben környezete tisztában van a különbség­ gel, addig a gróf már nem képes - s egy idő után már nem is áll szándékában eldönteni, melyik pólus milyen viselkedésmintát követel meg. Mindenesetre olyan máslétet, másik pozíciót képvisel, amely a többiek felől „különcnek" tűnik, miköz­ ben a többiek számára is az önmeghatározás lehetőségét nyújtja.21 Pongrácz szerepjátszása a gavallérokéhoz képest mélyebben átélt, ezért tragikusabb. A gavallérok alakjai nem olyan robosztusak, az „ábránd teremtette nagyság is hiányzik belőlük"22. A történelmi szí njátékjelleg is többféleképpen értelmezhető. Egyrészt a korral való összeférhetetlenséget szimbolizálja, ahol „a múlt még mindig élőbbnek és megmentésre érdemesebbnek tűnik"23, mint a jelen, másrészt a jelen és a múlt irreális együttesét, összeférhetetlenségét mutatja, melyben a „megjátszók és megjátszottak örökös kényszerben élnek; folyvást helyettesítenek valami: jelenük­ kel a múltat, a múlttal jelenüket"24. A Pongráczot környező szereplőkor a látszatte­ remtés jegyében működik, olyan helyzet előállításán buzgólkodik, amelyben az „őrült" rögeszmék kielégülnek, tápot nyernek, az „élethazugság" fenn tud maradni. Különleges mikszáthi bravúr az „ostrom" utáni jelenet leírása, melyben minden létező szereplő, tárgy és rituálé végtelenül nevetségessé válik, s egyszerű, jelenték­ telen, minden értéktől megfosztott színházi kellékekké amortizálódnak. A szerző­ dés megpecsételésére szolgáló rituáléelemek, a víz, a fű és a besztercei föld a nagy honfoglalás-mítoszt parodizálják. A füvet a győztes vezér lovacskája megelégedet­ ten ropogtatja, a földet Pongrácz a földre szórja, és a győzelem jeléül lábával meg­ tapossa, a rossz, poshadt vízzel éppen csak megnedvesíti a száját.25 Amíg a gavallérok és Pongrácz gróf csalása inkább tekinthető öncsalásnak, mint a másokat megkárosítani szándékszó színészkedésnek, addig a Behenczy urak és Noszty Feri az utóbbi kategóriába tartozik. A szereplők itt saját önös céljaikat elő­ térbe helyezve képesek arra, hogy másokat megtévesszenek. Noszty Ferit az egész család segíti, hogy megszerezze Tóth Mari vagyonát. Olyan nagyszabású színjá­ téknak lehet az olvasó szemtanúja, melyben minden szereplőnek megvan a testre szabott feladata, de a fő cél mégiscsak az ifjú Noszty hozományhoz juttatása. Kopereczky Izrael Izsák feladata, hogy Ferit szolgabírói állásba emelje, hogy a biz­ tos egzisztencia látszatát keltve a milliomos lányának közelébe jusson. Bubenyik, a ravasz tót komornyik vándorórássá maszkírozza a huszárhadnagyot, hogy bejut­ hasson a mezernyei szanatóriumba. S mint ahogyan a színdarabból nem hiányoz­ hat a fő intrikus sem, ezt a szerepet esetünkben Homlódyné Labikán Amália tölti be, aki azt tanácsolja unokaöccsének - aljasul kihasználva a női lélek rejtelmeit, érzékenységét - , hogy hitesse el Tóth Marival, hogy a lányt nem a milliói miatt szerette meg, hanem saját szépségéért, önmagáért. Ez ezért vált, olyan lényegessé a tettetés során, mert Marinak az volt a rögeszméje, hogy csúnyának képzelte ma­ gát, ezt a rögeszmét próbálta saját hasznára fordítani Noszty Feri. A csel sikerült, Mari csapdába esett, pont úgy, ahogyan a Noszty-család forgatókönyve megköve­ telte. Drenken Fruzsi mamának boldogan mesél, képzeleg, meghatottan veszti tudomásul, hogy az ismeretlen leány, akiről Noszty oly nagy szeretettel beszélt, ő maga. Feri pedig „oly természetesen adta a meglepetést, hogy egy nagy színész­ nek is becsületére vált volna." A színjáték azért hajlik drámába, mert Mari önérzete, sértetlen bája, őszinte léte szöges ellentétbe áll a huszárhadnagy léha, hozományvadász viselkedésével. Noszty 58 �bűne azért nagyobb mindegyik dzsentri szereplőénél, mert a csalás és az álcázás olyan erkölcsiséget akar megrontani, mely ellenkezik a jóérzés törvényeivel, így szükségszerűen bukásra van ítélve, mind a színdarab, mint a főszereplő. Bár az alakí­ tás kitűnőre sikerült, de az évezredes szabályoknak nem lehet ellentmondani, hiszen a rossz nem győzhet a jó fölött. De a felelősség nem elsősorban Ferit terheli, ő csupán egy folyamat elindítója (váltóhamisítás), mely után már nincs lehetőség arra, hogy kikecmeregjen a család és az ismerősök által megszőtt pókhálóból. S előre mene­ külni még mindig könnyebb, mint visszafordulni, mert bármi baj éri is, a sikeréből hasznot remélők úgyis megtalálják a módját, hogy elhárítsák az akadályokat. Így lehetséges az, hogy egy dzsentrinek még mindig kényelmesebb másokra bízva magát egy színjáték részévé lenni, észrevétlenül elaljasodni, mint kapcsolata­ it, önnön találékonyságát, furfangját kihasználva, munkával biztosítania saját eg­ zisztenciáját. Szim bólum ok, szatirikus jelképek „Apró, púpos emberke volt, nyájasan mosolygott, amikor bemutattam magamat. Hogy megkínáljon kivette szivartárcáját a zsebéből, melyen egy méh, a takarékos­ ság jelképe volt emailokkal kirakva. Olyan furcsa volt a sok címeres tárca után, melyeken griffek, sasok, zergék és oroszlánok ágaskodtak, ez a méh... Egy méh? Sárosban? Mit szemtelenkedik itt egy méh?"(Gav. 127: 13-18) Valóban szemtelenségnek hathat egy olyan fenségesen pazar színjáték után egy méh képével találkozni, mint amilyet Mikszáth maga is átélt. A szorgalom, a taka­ rékoskodás szimbóluma nem épp Sáros nevéhez köthető, mint ahogyan Kubányi Sámuel igazgató urat sem lehet egy lapon említeni a már megismert gavallérokkal. Amíg dzsentri kishivatalnokaink minden apró részletben nemesi eleganciát pró­ bálnak sugározni, addig a háttérben mindez csak koplalás, nélkülözés árán lehetsé­ ges. Ezzel áll szemben az apró, púpos emberke, aki minden tekintetben kilóg a nagyzoló társaság közül, talán még nemes felmenője sincs, de szivartárcáján lévő méh mindig emlékezteti arra, hogyan jutott el odáig, ahol egykor a dzsentri állt. S ahogyan a dzsentri kihasználta Mikszáth tájékozatlanságát, úgy Kubányi úr is magából a dzsentriből él és használja ki azt a mentalitást, amely a züllés szélére jutatta az egykor nagyreményű társadalmi osztályt. A Mikszáth-szövegekben oly gyakorta előforduló darázs (méh) sokszor közhe­ lyes és elcsépelt jelképes használata azonban ebben a szövegben egy metaforasort, mitopoetikus szimbólumrendszert alkot. Feltűnése a szövegben (a történet végén) a dzsentri állapotáról, létmódjáról sugall egy metaforikus történetet. A számos nép hagyományában, meséjében - sok más mellett - az emberi lelket is megtestesítő vagy a közvetítő szerepét betöltő méh, más esetben Krisztus-szimbólum, a dzsentri színeváltozásának is egyfajta kifejeződésére is utalhat.26 A csalás és öncsalás Sáros vármegyében jól jövedelmező foglalkozássá nőtte ki magát. Nem véletlen, hogy a megye neve tulajdonnévként és az azt minősítő melléknévként is értelmezhető,27 ugyanúgy, mint Bontó vármegye elnevezése, mely az erkölcsi normák feltartóztat­ hatatlan bomlására igyekszik felhívni a figyelmet. Várdai megfogalmazása szerint olyan ez a mű, mint egy szimmetrikusan kigyúló, majd kialvó tűzijáték, melyben a tűzijáték pompás fényei oda hullnak vissza, ahonnan magasba szálltak: a sárból. Az esküvői pompa és annak levedlése is egy 59 �szimmetrikusan felépülő folyamat metaforikus átértékelése. Az vőlegény kocsikon, a honfoglalás kori vezérek neveit hangoztató barátok, rokonok társaságában indul el a menyasszonyért, csodás hintókon, melyekben, ahogy a nemesi illem megkíván­ ja, nem lehet kevesebb, mint négy ló befogva. Így közelednek a kényszerű végkifej­ lethez, melyben a tűzijáték összes rakétája felrobbant, s a darabokra tört szilánkok szédületes erővel hullnak vissza a sárosi földre. Az esküvői pompa mintegy levedlik róluk, összezsúfolódva kocsikon, szekereken igyekeznek a hajnali szürkeségbe, vissza a hivatalnok28 életükbe. Nem marad semmijük, csak a nevük, mely nem más, maga is szimbólum. „Folyt hát a tánc, a játék, az ivás egész a kakasok megszólalásáig. Akkor kezd­ tünk aztán egyszerre hazakászmálódni.../,(Gav. 121: 1-2) Mint a népmesék motí­ vumai, melyben a kakas figyelmezteti a gazdát, hogy szövetsége az ördöggel ha­ marosan megpecsételődik, a gonosz eljön a jussáért, és már nincs menekvés, nincs szerződésszegés. A természetleírások egy része külön metaforasorként is olvasható: a természet ősi ritmusát, de főként annak megbomlását sugalló tájleírások egyben a természet­ tel, a babonákkal szerves egységben élni tudó régi világ, társadalmi intézmények, szokásrend eltűnése felett érzett fájdalomról beszélnek.29 Ezt támasztja alá nap­ szakok szimbolikája, a ködös, homályos reggel, mely előrevetíti a hivatalnoki lét hétköznapjainak szürkeségét. A környezetrajz érezteti, hogy itt nincs helye elítélő humornak, szatírának, itt egy dráma expozíciójáról, egy társadalmi osztály halál­ táncáról van.30 Olyan kegyetlen haláltáncról, mely szimbolikusan a Königgratz apó halotti céduláin van jelen. Az egyes szimbólumok használata egyfajta értékmegvonást közvetít, melyet Mikszáth sok esetben gúnyos szólamokkal erősít: az ifjú Behenczy által lőtt „ártat­ lan borjú", mely az éhhaláltól mentette meg a báró urakat, olyan ironikus utalás mely azokra az időkre emlékeztet, melyekben a nemesek csupán kedvtelésből va­ dásztak, s kedvükre válogathattak a nemes vadak közül. Nem kevésbé ironikus, már-már szatírába hajló a pók és a Noszty fiú rejtett párhuzama, nem véletlen, hogy a huszonharmadik fejezet egy szimbolikus értelmű címet kapott: Mit csinál a pók, ha a hálóját összetépik. A hozományvadászat tulajdonképpen egy hálókészítési folyamat, melyben egymásra szövődnek a szálak, s egyre nehezebb a belőle való szabadulás, egészen addig, amíg egy olyasvalaki nem fut bele (Tóth Mihály), aki bátorsága és a birtoká­ ban lévő erkölcsi meggyőződés segítségével ki tudja tépni magát belőle, és azokat a kisebb, gyengébb áldozatokat is megmenti, akik nem voltak ilyen körültekintőek, s a vergődésük során kisebb-nagyobb mértékben meg is sérültek. Bár a pók és a Noszty fiú közötti összefüggések tagadhatatlanok, hiszen őt is a préda becserkészése villanyozza fel, ugyanakkor az első kiszámított lépéseknél mégis lelkiismeretfurdalása támad, de sikeresen elűzi magától ezeket az érzelmi alapokra épülő gon­ dolatokat, mert a környezete által sugallt szemlélet fölébe kerekedik ezen eltéve­ lyedéseknek.31 Sokkal jobban jellemzi Ferit a magára öltött vadászjelmez, melyben Tóth Marit igyekszik meghódítani. A vadász-szimbólum itt inkább az érzelmi síkon mozgó férfi karakterét emeli ki, a szebbik nem utáni férfiúi vágyat, mely az állandó prédalesésben jelentkezik, mintha belső lénye öltene testet a jelmezben. Ezzel szemben Mari parasztlány öltözéke a valódi énjének takarására szolgál, egyfajta 60 �duplicitást eredményez. A két jelmezbe bújt fiatal találkozása így már előrevetíti a regény végén beigazolódó összeférhetetlenséget. Egyfajta összeférhetetlenséget sugall Pongrácz István alakja is, akiről a regény végéig nem derül ki egyértelműen, hogy valóban őrült, vagy csupán egy különc, őrültségnek látszó rigolyákkal. Az előző fejezetben az őrültség mint színpadi kér­ dés került előtérbe, s mint színészi teljesítményt vizsgáltam, de az őrültség, mint értékkategória egyfajta metaforikus szimbólumértelmezést is hordoz. „Bolond volt-e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot azt magam sem óhajtottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titoknak. Elfér a többi között." (Beszterce 171: 8-10) Azzal, hogy egy viselkedésmódot bolondságnak minősítünk, megszűnik problé­ mának lenni. Akiről sikerül bebizonyítani, hogy őrült, azt be lehet zárni a bolondok házába, ki lehet iktatni a világból, következésképpen az általa képviselt viselkedés­ vagy látásmódokkal többé már nem kell foglalkozni.32 Ha vizsgálódásaink során az őrült szót kicseréljük a dzsentrivel, nem sok kü­ lönbséget tapasztalunk a megállapításban. Ennek megvan a megfelelő magyarázata is; Mikszáth nem szerette a didaktikus, „erős mondanivalójú" műveket33, ehelyett csupán árnyalatokkal dolgozott, melyek inkább sugalmaztak, mint konkretizáltak. Ezek közé tartoznak a metafizikai szorongásérzetet kifejező egyetemes jelképek: kígyó, ördög. Isten, nap, hold, csillagok. A gróf úgy hiszi, hogy egy kígyó él benne, az ördög közellététől retteg, Istennel kártyázik, a hold helyett a nap ellopására biztat, az elkövetkező örök éjre készül.34 Nem célom a teljesség igényével vizsgálni a Mikszáth-művek jelképi- és szimbólumvilágát, de vizsgálódásaim arra engednek következtetni, hogy az író által használt jelképek és szimbólumok m i n den tekintet­ ben a művek mélyszerkezeti mondanivalójával szoros összefüggésbe alkotják azt az értelmezési struktúrát, amely ismerete egy-egy regény elemzéséhez elengedhe­ tetlenül fontos. * A mikszáthi életmű rendkívül érdekes és gazdag, még akkor is, ha csak egy szeletét emeli ki a vizsgálódás. A dzsentri-problémát a szakirodalom megosztott nézőpont­ ból kezeli, egyes, máig élő sztereotípiák befolyásolják az értelmezést. Dolgozatom­ ban igyekeztem szövegközpontú elemzéssel rámutatni a dzsentri fő jellemzőire. Ebben a tekintetben termékenynek bizonyult a szereplők és jellemek vizsgálata, kiderült számomra, hogy Mikszáth a dzsentrit sosem egysíkúan ábrázolja, hanem rendkívül árnyaltan, emberközelien. Maga sosem von le egyoldalú, általánosító következtetést, és az olvasóját is óvja ettől. Mindezt a humor nyeli eszközeivel, teszi érzékletessé a szemlélő számára. Gondoljunk csak arra, hogy a mai olvasó több mint egy évszázad távlatából látja a mikszáthi Magyarországot, de ennek ellenére az semmit sem veszít időszerűségéből. Tulajdonképpen, amikor a dzsent­ riről van szó, voltaképp egymást követő korok, és azokba gyökeresedett életszem­ léletek, mentalitások tűnnek fel. Munkámat nem vezérelte, és nem is vezérelhette a teljesség igénye. A szakirodalom által kevésbé érintett témákat akartam felvillantani, melyek további szemlélő­ désre ösztönöznek, és elősegítik Mikszáth írásművészetének feltárását. 61 �Jegyzetek 1 T arjányi Eszter: A dzsentri exhumálása. Valóság. 49. évf. 2003. 5. szám. 38. (További­ akban: Tarjányi, i.m.) 2 FÁBRI Anna (1983): Mikszáth Kálmán. Budapest. 141-142. (Továbbiakban: Fábri i.m.) 3 Bisztray Gyula (1961): Mikszáth Kálmán 1847-1910. Magyar Helikon. 20-21. (Továb­ biakban: Bisztray i.m.) 4 V éber Károly (1997): Mikszáth Kálmán élete és művei. 73. (Továbbiakban: Véber i.m.) 5 Lengyel Miklós (1971): Dickens hatása Mikszáth elbeszélő művészetére. Palócföld. 1972/1. 32. (Továbbiakban: Lengyel Miklós i.m.) 6 F ábri i.m. 144. 7 Schöpflin Aladár Mikszáth Kálmán. Franklin Társulat. 99. (Továbbiakban: Schöpflin i.m.) 8 N agy Ildikó (1998): Az úri középosztály - A dualizmus korában. Rubicon. 9. évfolyam 7. szám. (Továbbiakban: Nagy Ildikó i.m.) 9 Bisztray i.m. 23. 10 Katona Jenő: Mikszáth Kálmán. In: Tanulmányok. 14. számú tanulmány. Egri Főegy­ házmegyei Könyvtár. 258.002/14-es jelzet. 727. 11 S chöpflin i.m.101. 12 N agy Ildikó i.m. 55. 13 T arjányi i.m. 38. 14 Kiss Aurél (1972): A dzsentriábrázolás néhány stílusproblémája Mikszáth műveiben. Nógrád Megyei Múzeumi Közlemények. 1972/18.5-24.7. 15 H anák Péter (szerk.): Magyarország története 7. Budapest. 1978.449. 16 T arjányi i.m. 39. 17 A rató László (1999): Mikszáth, a nagymester. Iskolakultúra. 1999. 9. évf. 12. szám. 20-28. 21. 18 Eisemann György (1998): Mikszáth Kálmán. Budapest: Korona Kiadó. 19 A rató i.m. 21. 20 E isemann i.m. 107. 21 Eisemann i.m. 76. 22 Kozma Dezső (1977): Mikszáth Kálmán. Kolozsvár. 109. 23 VÉBER Károly (1997): Mikszáth Kálmán élete és művei. Nesztor. 24 Eisemann i.m. 78. 25 N yilasy Balázs (2006): A komikus románc két arca (Mikszáth Kálmán: Szent Péter eser­ nyője, Az aranykisasszony, Beszterce ostroma). Hitel, 2006. (19. évf.) 5. sz. 104-118. = http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20060518-77593.pdf 26 Bényei Péter (1999): Egy irányregény „iránytalansága" - Relativizmus és metaforikusság Mikszáth Kálmán Különös házasságában. Irodalomtörténeti Közlemények, 1999. 3-4. sz. 291-313. = http://epa.oszk.hu/00000/00001/00009/benyei.htm (2007. április 10.1430). (Továbbiakban: Bényei i.m.) 27 Eisemann i.m. 103. 28 MARVÁNYl Judit (1996): Kopott gavallérok. In: Márványi Judit: Arcokfényben és sötétben. 7. 29 Bényei i.m. 30 Benedek i.m. 19. 31 VÁRDAI i.m. 141. 32 Hajdu Péter (2002): Két kronotoposz találkozik az úton (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostro­ ma). Irodalomtörténeti Közlemények, 2002. 5-6. sz. = http://epa.oszk.hu/00000/ 00001 /00011 /hajdu.htm (2007. április 10.14.30) 62 �33 B ényei i.m. 34 N yilasy Balázs (2006): A komikus románc két arca (Mikszáth Kálmán: Szent Péter eser­ nyője; Az aranykisasszony; Beszterce ostroma). Hitel, 2006. (19. évf.) 5. sz. 104-118. = http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20060518-77593.pdf (2007. április 10. 1430) (Továbbiakban: Nyilasy Balázs: A komikus románc két arca) 63 �T alálkozási pontok „egy terápia is megvalósul" A József Attila Kör 2009-es szigligeti táborában, augusztus 28-án kritikai beszélgetés zajlott Kemény István Kedves Ismeretlen című regényéről (Magvető, 2009), ennek szerkesztett változatát közöljük. A beszélgetés részvevői: k.kabai lóránt, Menyhért Anna, Péczely Dóra és Seregi Tamás, a moderátor Urfi Péter volt. Urfi Péter Ennek a regénynek meglehetősen szélsőséges a kritikai visszhangja. Mivel Kemény Istvánnak nem ez az első prózai munkája, hiszen húsz évvel ezelőtt is megjelent egy regénye, Az ellenség művészete, afelől érdeklődnék a meghívottak­ tól, hogy milyen viszonyban áll a két kötet egymással? Vannak-e kapcsolódási pontok vagy radikálisan más ez? És az életmű lírai részével össze lehet-e olvasni ezt a regényt? Menyhért Anna: Szerintem Az ellenség művészete igazából nem volt regénynek nevezhető, inkább valamiféle próbálkozásnak, a Kedves ismeretlen viszont a hagyo­ mányos értelmében vett regény, mely abszolút beleilleszkedik az életműbe. Nem éreztem, hogy ez a próza ne illene a versekhez, vagy hogy más lenne a szemlélet, sőt, pár olyan mondatot is felfedeztem, melyek rímeltek bizonyos versekre. De nekem az volt az alapvető kérdésem, miközben ezt olvastam, hogy vajon milyen fogalmunk van nekünk a regényről, mit akar a művelt úri közönség, kinek szól ez a regény, kik a megcélzott olvasói? Mert nem a nagyközönség, bár elég olvas­ mányos, de ez azért mégsem az a könyv, amely nagyon nagy tömegeket vonzana. De mi az az irodalmi közeg, amelyhez ez a regény szól? Milyen regényt akar ma­ napság az irodalomértő közönség olvasni? Ilyet, ez lenne az? k.kabai lóránt: Visszakérdeznék: a „milyen?" mögött mi az a vákuum, amit te érzel? Mi az, amit te elvártál volna ettől a regénytől? MA: Nem vártam ettől a regénytől semmit, nem volt semmilyen elvárásom, vi­ szont érzékelek egy vákuumot, ez való igaz, melyet az én ízlésem szerint nem tölt be. Én olyan könyvekre várok, melyek olvasmányosak is, és tényleg visszahozzák a nagyközönséget az irodalomhoz. UP: Nem olvasmányos ez a könyv? MA: De, csak túl magas. UP: Kicsit egyszerűbbre kellett volna írni? MA: Nem ezt mondom, hanem hogy ez egy „irodalmi" regény. Úgy látszik, hogy még mindig ez a divat. kkl: Milyen legyen egy regény, ha nem irodalmi? Nemzedéki? Azt gondolom, hogy alapvetően rossz hozzáállás az, hogy itt egy nemzedéki regényről lenne szó. Elég so­ kan ezt állították, és pont ez az én legnagyobb problémám a recepcióval, hogy nemze­ déki regénynek van beállítva valami, ami egyébként nem akar az lenni, és nem is az. Péczely Dóra: Aki véletlenül nem tudná, annak kénytelen vagyok elmondani, hogy mélységes elfogultsággal kell, hogy itt üljek, mint a könyv szerkesztője. A véleményem nyilvánvalóan az elfogultságon alapszik, miközben nem is szokás 64 �egy kritikai vitára meghívni a szerkesztőt, érintett lévén, de amikor kitalálódott ez a beszélgetés, akkor már megszülettek az első kritikák. Igazából azért vállaltam, hogy magáról a kritikáról is beszéljünk, mert olyan szempontok jelentkeztek, illetve olyan mondatok hangzottak el a regény kapcsán egyes kritikákban, amelyek a kritikán kívüliek. És arra gondoltam, hogy erről mindenképpen kell majd szót váltanunk, ezt valószínűleg meg is fogjuk tenni, de most Péter kérdésére válaszol­ nék Az ellenség művészete kapcsán. Amikor elkezdtünk dolgozni, akkor újraolvas­ tam Az ellenség művészetét, amikor pedig a kéziratot olvastam, megdöbbentem azon, hogy egy költői nyelven megírt problémakörből, egy már-már szürreális szövegből hogyan készült egy szerintem olvasmányos szöveg húsz évvel később. Anélkül, hogy tételmondatok ismétlődnének, és anélkül, hogy ezért különösebb erőfeszítéseket tett volna a szerző. Az, hogy valaki ugyanazokkal a problémákkal ilyen szinten újra foglalkozni kezdjen, számomra döbbenetes volt. Amikor szervez­ tük ezt a beszélgetést, volt egy olyan kérdése Péternek, hogy melyik regénnyel olvasnánk össze, és erre ketten egymástól függetlenül is azt mondtuk, hogy Az ellenség művészetév el És ez a válasz már sok érdekes kérdést vet föl. A másik pedig, itt Annához kapcsolódnék, én is azt gondolom, az alapkérdés, és erre a kri­ tikák egyáltalán nem térnek ki, hogy mi a regény. A fülszövegben mi is besoroltuk valahová, támpontokat adtunk az olvasó kezébe, vállalva azokat a problémákat, amelyek a kritikákban rögtön meg is jelentek. UP: A fülszövegben van műfaji besorolás, három is: nevelődési regény, kaland­ regény és történelmi regény. PD: Igen, adtunk háromféle címkét, majd a kritikusok is próbálkoztak újabb be­ sorolásokkal, de a kritikákban, úgy láttam, nem találtak fogódzót ahhoz, hogy iga­ zából hogyan kellene hozzányúlni ehhez a regényhez. Egy olyan nyelvvel találkoz­ tak, amire Radics Viktória azt írta például, hogy egyetlen egy olyan mondatot nem talált a regényben, ami számára érdekes volna. Innen indulunk. kkl: Tegnap sokadszorra újraolvastam Radics Viktória kritikáját, és az járt a fe­ jemben, hogy valószínűleg volt egy prekoncepciója, melynek mentén kiragadott bizonyos részleteket és aztán nagyon profin megírta a kritikát, úgy, hogy az meg­ győző is. Azonban magához a dologhoz, amiről éppen beszélünk, viszonylag kevés köze van. UP: Őt is meghívtuk, de nem tudott eljönni. Szerintem érdemes erről beszélni, mert az egyik legdurvább ledorongoló kritika, amit olvastam. kkl: Nem az egyik, a legdurvább. MA: Én korábban olvastam Viktória kritikáját, mint a könyvet, mert elküldte nekem és akkor teljesen elkeseredtem, hogy ezt a regényt nem fogom elolvasni. Hogy lehetséges ez, miközben Kemény István mennyire jó költő? - körülbelül így reagáltam. Nem akartam ezt az imidzset lerombolni. De most, hogy elolvastam a könyvet és újraolvastam Viktória kritikáját, azt gondoltam, hogy benne alapvető­ en ez a nemzedéki elvárás működött, azt várta, hogy ez lesz a nemzedéki regény, amely őt valamilyen módon kifejezi, és csalódott. Ellenpéldaként idézte a végén Ginsberget, hogy az mennyire jól kifejez valami életérzést. Számomra nagyon ér­ dekes volt, miért történik meg Kemény Istvánnal, hogy az emberek azt várják tőle, hogy a nemzedéki életérzést kifejezze, és amikor kapnak valamit, elégedetlenek, majd eltelik jó pár év, és azt mondják, de ez tényleg az volt, ez tényleg kifejezte, 65 �megmutatta a mi nemzedékünket. Ugyanez volt a versekkel is: zavaros, javítsa ki, pontatlan, nem az kell, nem azt kell ide írni, aztán csordogál az idő, és akkor fel­ bukkan ugyanaz a vers egy ilyen nemzedéki ikonként. kkl: Olyan, mintha Viktória egy kulcsregényt várt volna, ez a várakozás egyéb­ ként több recenzióban is megjelent, és azt hiszem, innen jön az a nem egészen egészséges hozzáállás, hogy ez nemzedéki regény akarna lenni, pedig azt gondo­ lom, alapvetően nem erről van szó. Másfelől ami István versei alapján várható volt mint „epikai hozadék", az száz százalékosan meg is van, persze nem olyan formá­ ban, ahogyan klasszikusan a prózát elgondoljuk. És ahogy Anna is mondta, a ver­ seivel nem tudtak mit kezdeni, és azt hiszem, mindmáig nem igazán tud mit kez­ deni a recepció, ezért még nagyobb zavarban van a regénnyel kapcsolatban. Seregi Tamás: Az első kérdésre visszatérve: azt gondolom, a két regényt az köti össze, hogy mind a kettő a fiatalokról szól. Ami viszont nagy különbség, hogy a szerző ebben a regényben különböző korszakokat akar megmutatni. Ami a lírájá­ tól megkülönbözteti szerintem, hogy Kemény István költészete messze túl van már ezen a problémán, a legutóbbi kötete egy rendkívül érett, takarékos és nagyon me­ rész költészetet mutat, amelyik mer olyan dolgokat használni, amelyekről az ember el se hiszi, hogy még lehet használni, és olyankor engedi el ezeket a dolgokat, ami­ kor egy közepes költő még egyet akarna rajta csavarni. Ami miatt a regény sikerü­ letlen, mert szerintem az, hogy Patai és az Olbach házaspár maradnak meg az em­ ber emlékezetében, vagyis az igazán emlékezetes figurák nem a fiatalok. kkl: Szerintem a regénynek az egyik legfontosabb momentuma, hogy az idősek lesznek valóban emlékezetes alakok a szó eredeti értelmében, és a fiatalok jó okkal nem maradnak olyan emlékezetesek. ST: Pont ez a kérdés, hogy el tudja-e hitetni a regény azt, hogy ez jó okkal van? Mert szerintem nem. Vannak olyan regények, amelyek azt akarják megmutatni, hogy a szereplőik csak afféle sablonok, de itt még csak ezt sem érzem. Ezeknek a fiataloknak nincs igazi egyéniségük, nincs történetük, tulajdonképpen nincs arcuk. PD: Kimondtad a lényeget, az idősebb generációval, a sokszor emlegetett nagy­ történet résztvevőivel szemben ott van a fiatalok arctalansága, ez a tükör, a nagy­ történettel szembeni mikrovilág. ST: Igen, de a regény kétharmad részét ennek az arctalanságnak a meglehetősen kaotikus bemutatása teszi ki, ami egyszerűen sok. Pontosan azt a takarékosságot, azt a lényegre törést nem érzem benne, amit a Kemény-lírában érzek. PD: Én azt kifogásolnám még a kritikákban, hogy mintha a kritikusok egy része elfelejtette volna, hogy volt fiatal. És részben épp erről szól a szöveg, hogy elfelejtjük a bizonytalanságokat, a saját arctalanságunkat, a saját kérdéseinket, és azt is elfe­ lejtjük, hogy van egy olyan időszak, amikor az ember azt gondolja, azért született, hogy megváltsa a világot. És fogalmunk se volt, hogyan kezdjünk ehhez hozzá, de én azt gondoltam, hogy ennél kevesebbért nem érdemes fölkelni. Egyetlen kritika sem reflektált erre, mintha ez nem lenne már lényeges; mindenki annyira eltávolo­ dott attól a hihetetlen alapkérdéstől, hogy azokban az években, amikor még illúzi­ ók léteznek, azok talán fontosak voltak, és nagyon nagy baj, hogy ezt elfelejtjük. ST: Persze, baj, hogy elfelejtjük, csak az a kérdés, hogy egy 460 oldalas könyvnek mekkora részét szánjuk ennek bemutatására. Én untam. Bár egyébként találtam benne nagyon emlékezetes mondatokat, a kétszázadik oldal után elkezdtem unni 66 �azt, hogy már megint kavarnak valamit, de sehogy sem jön össze semmi. Nem történetet vártam, nem klasszikus jellemeket vártam, de nem láttam a szövegnek azt az irányát sem, amit intenciónak neveznék. MA: Egy kicsit néha én is unatkoztam, nem a kétszázadik, hanem a háromszá­ zadik oldalnál, ott már én is vártam, hogy legyen végre valami. Volt bennem olva­ sói kíváncsiság, de volt bennem hiányérzet is. kkl: Miközben szerintem a regény iszonyú pontosan meg van komponálva, a történetmesélések pedig - érzésem szerint - mindig, mindenütt önmagukért va­ lók. Ez a regény mintha úgy működne, hogy van egy fontos történet, azt el akarjuk mondani, sikerül elmondani négyszáza kárhány oldalon, de ennek olyan mellékszá­ lai vannak, amelyeket végig kell vinni. És ezt olyan, számomra nagyon szimpatikus szabadsággal és fesztelenséggel csinálja a szerző, hogy miközben valóban burjánzanak a történetek, maradnak „hiányosságok", maradnak kérdőjelek, amelyekre kitért számtalan kritika, hogy mi minden nincs kifejtve. Viszont maga a fő történet mégis megvan és szerintem jól is működik. Én például nem éreztem unalmat egyetlen oldalon sem, sőt. De ez nyilván a habitusunk különbsége. Egyébként azt gondolom, hogy a kifejtetlen részletek a legpozitívabb hozadékai a regénynek, és egyfajta hiánypoétikával kellene számolni, amihez talán még nincs meg a fogalomkészlet a magyar irodalmi közgondolkodásban. PD: Lóri nagyon pontosan elmondta, azt feltételezni, hogy ez a regény nem veszi észre magán, hogy a nagy, sorsfordító pontokat direkt nem írja meg, abszolút nevet­ séges. Mert ugye azt mondja az elbeszélő, hogy a nagy történetek mindig ott zajla­ nak, ahol én nem vagyok. És nem veszi észre, amikor benne van a nagytörténetben, hanem valóban elvész a részletekben, nem tud fölállítani egy sorrendet, vak. Vak arra, hogy mikor van ő benne abban, amire mindig is vágyott. Szerintem is az az egyik legnagyobb erénye a regénynek, hogy a szerző észreveszi, hogy nem írhatja meg részletesen például az Emmával való összejövés történetét. Anna fontos kérdé­ sére válaszolva, hogy kinek is szól ez a regény, azt mondanám, hogy mindenkinek. Erősen éreztem a szerzői igényt, hogy bárkinek szólhasson, mert - és visszatérek a monomániámhoz - mindenki volt egyszer fiatal. Ez egy olyan dolog, ami minden­ kinek megvolt, megvan, a regény nyelve pedig tényleg bárki számára olvasható. kkl: Radics Viktória viszont nem tudott mit kezdeni a párbeszédeknek a köznapiságával. Miközben komoly erénye a regénynek, hogy amikor nem leíró akar len­ ni, hanem dialógikus, akkor valóban olyan párbeszédekkel találkozunk, amelyek kapcsán Viktória a tévés múltat hozza elő, szerintem viszont ezek abszolút megáll­ ják a helyüket. PD: Azért is volt furcsa ez, mert Kemény költészete is ezekből az elemekből építkezik, ezért álltam leginkább értetlenül szakmailag a kritika előtt, hiszen ebből a szempontból egyáltalán nem távolodik el a saját poétikájától. UP: A hétköznapiságról beszéltetek, viszont nagyon fontos, hogy van egy misz­ tikus rétege is a regénynek, mikor a Duna kiárad és meglátogatja az árterületét. Ez a két réteg szerintetek milyen kapcsolatban áll egymással, szervesen illeszkedik a regénybe ez a misztikus szál? kkl: Valóban misztikus szál lenne ez? Mert maga a szöveg beszél arról, hogy ez nem valódi kiáradás, nem akar belefutni az úgynevezett mágikus realizmus csapdájába, hanem metaforaként szerepel ott ez a kiáradás - nem hinném, hogy ez 67 �misztikus lenne. Van egy nagyon erős magánmitológia, ami működik ebben a re­ gényben, de ugyanez működött a húsz évvel ezelőtt megjelent regényben is, sőt véleményem szerint ez működik végig a Kemény-életműben. Emiatt számomra ezek mind a helyükön vannak. Másutt azt olvashatjuk, hogy „lélekáradás", „talán ez a legjobb szó"; azaz nem pontos fogalmat akar alkotni, csak szavakat keres. PD: A „szeretet" szó rengetegszer szerepel a regényben, emblémaszerűen is: „tö­ rekedtem a szeretetre"; viszont többen kiemelik, hogy ez mennyire alulstilizált a szöveg többi részéhez képest. Valóban az? Én ezt egy költői sorként értelmeztem az első pillanattól kezdve, bár lehet egy olyan olvasata, hogy ez egy direkt alulstili­ zált mondat, viszont a „szeretet" szóval se nagyon kezdett semmit a kritika, pedig azt gondolom, hogy ez igen fontos lenne. Tehát mindaz, ami a mi kultúrkörünket meghatározza elvileg, a jézusi tanítás aspektusa, egyszerűen kimaradt a kritikák­ ból. Most itt térnék vissza a „mi a regény?" kérdéséhez, amit most nem fogunk megválaszolni, tudom, de az, hogy valaki egyértelműen bibliai vagy újszövetségi aspektusból ír egy regényt, és ezzel meg sem próbálunk bármit is kezdeni, engem egy kicsit elgondolkodtat. Mintha nem lennének eszközeink ehhez. Pedig ha felso­ rolnánk három nagyregényt a világirodalomból, majdnem mindegyik ugyanitt kezdi. Ez az aspektus mégis teljesen kimaradt a kritikákból, pedig nemcsak az a kérdés fontos, hogy mi a regény. kkl: De a szeretet szerencsére a regényben sincs ennyire explicite kifejtve. És jó az is, hogy többször elhangzik a mondat, „törekedj, te marha", de teljes kontextusa kellően későn jelenik meg. Másfelől ilyen hosszan elnyújtva ezt, kissé ironikussá is válik a katolikus dogmatika szeretettana; ahogyan a regényben idézett páli szeretethimnusz is egy messziről Bibliának nézett könyvbe lett beírva, melyről kiderül, hogy „csak" egy József Attila bibliofil kiadvány. A regényben kerülgetjük a monda­ tot, hogy „törekedj, te marha", és nem tudjuk, mire is kellene törekednie ennek a marhának, pedig már az elején ott van, hogy „a szeretetre, mondta valaki mellet­ tem, de akkor nem hallottam", és reflektál is, „ezt húsz évvel később mondtam én". Megépül valami kvázi-időgép ezzel a regénnyel, mert ez volt az elbeszélő célja, viszont ő maga sem jut a dolgok végére. Azt mondja, hogy ezt csinálom, mert ezt kell csinálnom, de nem jut a végére, és nincs igazából olyan végkimenetele a dol­ goknak, amire azt mondhatná, hogy valóban megvolt az a bosszú, amit megígér­ tem a családomnak. Az egyik legjobb húzás ebben a regényben, hogy miközben néha tényleg időgépként működik, és egy én-elbeszélőt hallunk folyamatosan, a regény nagy részében a klasszikus egyes szám harmadik személyű elbeszélő pozíciójában áll. Megteheti, hiszen idejében kijelentette, hogy bármilyen eszköz megengedett számára. Ilyen még, azt hiszem, nem volt az irodalomban, hogy úgy beszél valaki egyes szám első személyben, hogy közben mindent tudó narrátor is. MA: Igen, de volt olyan kritikus, aki szerint ez hiba. UP: Tamás, te mit gondolsz erről? ST: Lórántnak jó gondolata volt az, hogy a mágikus realizmussal szemben itt nagy a távolságtartás. Amit én nagyon jónak tartottam, hogy tulajdonképpen két mintától távolodik el a regény. Az egyik az lenne, hogy „az értelmiség útja az osztályhatalomhoz", itt fiatal értelmiségiekről van szó, akiknek fel lenne kínálva ez a helyzet, és nem is csak hogy kudarcot vallanak ebben, hanem ez egy irreleváns szempont ebben a regényben. Meg se próbálják, nem is kerül ez szóba. És a másik, 68 �ennek mondjuk az ellentéte, az az ottliki minta lenne, kialakítani egy olyan esztéti­ kai szemléletet a világgal szemben, hogy hát történjen, ami történik, én ezt tulaj­ donképpen csak szemlélem, úgy nagyjából biztonságban vagyok ebben a világban, és lesz, ami lesz. Ez a két szélsőség mintha irreálissá válna pont ebben a korban. Pontosan a '80-as években vagy a '80-as évek vége felé, amikor már elindultak bizonyos események, viszont ezek a fiatalok ezek nem nagyon indulnak semerre. Van ugyan egy-két utalás az ellenzéki mozgalomban való részvételre, de az is telje­ sen ironikus. És az előbb szó volt a hétköznapiságról, hát a hétköznapi világnak és a hétköznapi életnek a szintjén maradunk mindvégig. Az, hogy ennek van-e törté­ nete, vagy hogy a hétköznapoknak van-e egyáltalán története, tulajdonképpen filo­ zófiai kérdés. MA: Szerintem nincs, azaz nincs is történet, amit a regény el akarna mondani. És ezt szerettem ebben a könyvben, úgy éltem meg, hogy békén hagy engem, nem akar tőlem túl sokat. Viszont a Dunához visszatérek, mert a kérdés teljesen elsik­ kadt. Szerintem szép az, amikor Emma sír, de jön a Duna és megvigasztalja. És van még olyan is, amikor nagyon vicces és nagyon ironikus, és ezekhez képest vannak benne üresjáratok. PD: A Dunával kapcsolatban a másik fontos szál a folyó elterelésének az ötlete. Itt fel tehetném a kérdést, mennyiben történelmi ez a regény. A Duna elterelésének ötlete irracionális, és ez szintén egy történelmi hozadék - szerintem. Számomra a '80-as évek az abszurd ötletek időszaka volt. Itt van az az ötlet, hogy elterelik a Dunát, igazából itt indult el a történelmi szál, hogy ezzel a metaforával annak a korszaknak az irracionalitását sikerült nagyon pontosan megfogni, illetve a csalá­ di vonalon pedig a különböző tervekkel. Mindenki meg akar csinálni valamit, füg­ getlenül attól, hogy pontosan tudja, ezek miért nem fognak létrejönni, lásd időgép. És ez is egy életérzés volt, sokan megpróbáltak valahogy kitömi abból a közegből, amelyben élniük kellett, és mindenki, aki értelmiséginek gondolta magát, külön utakat keresett. S ezek is gyönyörűen és sokféleképpen jelennek meg a regényben, például hogy az egyik nővér belekerül egy filmes világba, szintén csak egy illúzió. Az időgép ügye eléggé egyértelmű, a könyvek, amelyek sosem íródnak meg mindez szerintem nagyon finoman jellemzi megint azt, milyen elképzelések voltak arról, hogy túl lehet élni azt, amiről akkor még senki nem tudta, hogy milyen korán véget fog érni. kkl: Azt gondolom, hogy itt bárki bármit próbál csinálni, és mindegyik szereplőt fel lehetne sorolni, az csak kisszerűen működik. A legdurvább helyzetben ebből a szempontból a legördögibb, egyébként valamiképp mégis csak kedvelhető sze­ replő, Patai van. Mert nem lehet többet tenni, hiába van meg az a kevés látszatlehe­ tőség, hogy valóban változtassunk, mert egyre kevesebbek vagyunk hozzá. Azt gondolom egyébként, ha szabad ilyet mondani, a Kedves Ismeretlen igazából arról szól, hogy hogyan nem találja az ember meg önmagát. Kedves Ismeretlen maga az elbeszélő is, aki próbálja önmagát összerakni, és amikor befejezi a regényt azzal, hogy üvöltött x-ért, y-ért és z-ért, ad egy szép nagy felsorolást, ott sem igazán talál­ ja meg önmagát. Viszonyítási pontokat talál, hogy ki miatt próbál bármit is csinál­ ni; és ha visszanézünk, hányszor utal arra, hogy ő miért is próbál regényt írni, mi­ ért próbálja a saját időgépét megalkotni ilyen módon, akkor marad valami komple­ xus, amely korábban megjelent az apánál, aki „csődöt mondott", és megjelenik 69 �folyamatosan a család történetében, abban a családéban, mely „hagyományosan gondolkodott és a férfi kellett megmondja, hogy mi történik és hogyan." Ha a férfi­ ak egy ilyen környezetben csődöt mondanak, akkor minden csődöt mond. UP: Azt hiszem, most a közönségnek is megadom a lehetőséget, hogy hozzászóljon. Tamás Zsuzsa: Kicsit elfogult hozzászólást intézek mindenkihez, de úgy érzem, hogy ez a beszélgetés méltatlan volt ehhez a regényhez, mert mégiscsak valami nagy dolog került a kezünkbe, ehhez képest van egy ilyen fanyalgás, másrészt meg nem jó, hogy a másik oldalt, a pozitív véleményt pont a Dórának kell képviselnie, aki szerkesztője a kötetnek, mert ez így aránytalanul jön ki. Kiindulunk abból, hogy a hülye kritikusok azt erőltették, hogy ez nemzedéki regény-e, és akkor elhangzik ennek a beszélgetésnek az elején, hogy nem, nem az, utána viszont újabb prekon­ cepciók vagy elvárások kerülnek terítékre, amelyeknek szintén nem felelt meg a regény, vagyis ugyanazok ismétlődnek, amik a kritikákban olvashatók voltak, de egyszerűen nem látom azt a pozitív olvasási attitűdöt, hogy mi az, aminek viszont örülni lehetne ebben a regényben, mi volt ez a regény. Szerintem nem kell bedőlni a fülszövegnek, még akkor sem, ha a szerző maga írta. Nyugodtan fel lehet vetni új szempontokat is, és meg lehet kérdezni, hogy mi van, ha ez egy családregény, vagy ha ez a családregény vége Kemény István megfogalmazásában? Mi van, ha a kisszerűség tragikuma a család tragikuma, tehát feltételezem, hogy nagyon is szól ez valamiről, egy sajátos nyelvezeten, csak az a valami más, mint ahonnan ezt boncol­ gatni próbáltuk. Akkor nem egészen értem azt a felvetést se, hogy regény-e - nyil­ vánvalóan nem tudjuk definiálni, hogy regény-e vagy sem; számozott mondatokat, annyi kacifántos dolgot olvasunk regényként, miért pont itt, ráadásul egy elmon­ dott történet esetében akadunk fenn azon, hogy regény-e? Ne már! Szerintem meg­ állapodhatnánk, hogy regény. Másfelől arról, hogy túl „magas": én egy kicsit gya­ lázatos dolognak érzem, de ez az én magánvéleményem, hogy mondjuk Spiró György a korábban megírt nagy regényeit lebutítja egyszerű mondatokra, egyszerű szerkezetre - ki tudja, mi lesz belőle - , hogy mindenkihez szóljon. Most akkor az jobb? Mert akkor többen olvassák? És ha többen olvassák, annak bármi jelentősége van? Lehet, hogy ezt most kevesen olvassák, lehet, hogy kevesen értik, de attól még nem kell egy olyan szempontot számon kérni rajta, hogy kit akar megszólítani. MA: Nem számonkérések voltak, hanem kérdésfelvetések. Azért tisztázzuk, hogy most te kérsz számon, én meg feltettem egy kérdést. TZs: Nem veled veszekszem, hanem a helyzet zavar, túl sok nulladik kérdés volt, amin nem sikerült továbblépni, miközben nagyon sok lényegi dolog, azt hi­ szem, elsikkadt. Csak azt szeretném mondani, hogy a szeretetelven túl, úgy látom, benne rejlik a szövegben két kulcsmotívum az egész értelmezéséhez. Az egyik az a bizonyos meg nem írt regény, Emma nagyregénye, ami ugye egyszerre akar nagytörténet lenni és kicsi is, egyszerre akar a történelem egészéről meg a kis dolgokról is szólni, legyen benne titok stb. - azt hiszem, elolvastuk azt a receptet, Emma cél­ kitűzéseként, ami tökéletesen megvalósul Kemény István regényében. Szerintem ebben egy gyönyörű tudatosságot feltételezhetünk. A párbeszédek hétköznapiságáról annyit, hogy Ottliknál ugyanezt a fajta szöszmötölést imádjuk, lehet, hogy el kell telni egy kis időnek, míg felfedezzük, hogy itt nem a Barátok közt szereplői beszélgetnek, hanem az a szöszmötölés van benne, hogy minden egyes rohadt szó mögött, a mi buta, hétköznapi szavaink mögött is mindig ott van az egész ember 70 �az egész családjával és minden rá nehezedő súllyal, és minden mindig sokkal töb­ bet és mást jelent. És egy sajátos szerepbe kerül a mesemondás a könyvön belül is, tulajdonképpen egy meseterápiás szituációban gyógyítja meg Emmát a nagymama, s azt gondolom, hogy lehet szeretettel viszonyulni ehhez a szöveghez, mert ezzel a mesélőkedvvel, ami négyszáz oldalon hömpölyög, egy terápia is megvalósul. PD: Mindannyian ugyanazon az anyagon vagyunk, értjük. Engem rettenetesen megdöbbentett az általam olvasott kritikákban, hogy a Pryck és Gríga című fejezettel senki nem foglalkozott. Amikor ezt a fejezetet elolvastam, akkor úgy gondoltam, hogy mindenki erről fog írni, olyan mértékig megkerülhetetlen ez a történet. Ez egy betéttörténet, ami nagyon messzire vezet, egy csodálatos és megrendítő fejezete a regénynek, hátborzongató mind nyelvileg, mind a történet maga. Ez egy sorsfordító jelenet, és én innen olvasnám, nekem innen virágzik ki a történet, innen kell újra­ kezdeni az egészet, ezt a történetet kell szem előtt tartani ahhoz, hogy kapjunk egy kulcsot az egész szöveghez. Azt hittem, hogy most előtérbe fog kerülni, és ez megint nem történt meg. Krusovszky Dénes: Szerintem van egy erős mitologikus olvasati lehetőség eb­ ben a könyvben, természetesen magánmitológia, ismerős is a versekből. De lehet ezt úgy is olvasni, hogy a Duna, mint démon, meséli el neki a történetet. Mert az elején ki is mondja az elbeszélő, hogy van a Duna, a démon, én pedig gyűjtöm a kérdéseimet, melyeket húsz év múlva fogok feltenni neki. Zsuzsa hozzászólásá­ hoz pedig annyit, hogy a szeretet nagyon fontos, ez is egyértelműen ki van mondva a regényben, és nagyon jó helyeken van kimondva. Több fontos helyen lett a szere­ tet említve, de van két olyan mondat, amelyek jó esetben bármelyik olvasóban megragadnak. Az egyik az, amikor az apjáról mondja, hogy vágott egy fintort és azért vágta ezt a fintort, mert „apám nem szeretett engem, de erre megvolt minden oka" - ez elég súlyos mondat egy gyerektől, illetve egy gyerek pozíciójába vissza­ helyezkedő narrátortól. A másik pedig a végén szerepel, amikor a karácsonyfát vásárolják, hogy „ha nem lesz szeretet, akkor megette a fene egészet", mármint az életét. És ez egy fejlődési regény, egy családregény, egy történelmi regény, a szeretet kapcsán ez a két pozíció van kijelölve benne, határozottan jól megoldva. (Szerkesztette és rövidítette: k.kabai lóránt.) 71 �„Úto njáró ". T. P a t a k i L á s z l ó élt 75 évet H a n d ó P éter Közös utak Sokféleképpen lehet úton lenni, de járni csak egyenes derékkal, nem hajolva, maka­ csul és pontosan tudva, hogy az ember honnan és hová tart, és viszi magával a szövetségeseit. Alku nélkül, szent meggyőződéssel, különben vész az ügy, vész az élet. És csakis totális jelenléttel. Egy Útonjáróval mindenkit összehoz a sors, aki egyszer elindul, próbál haladni. De ha áll, akkor is. Az Útonjáró figyel, és észreveszi a mozdulatokat. Ott van, és korrigál. Harcol a járni tanulókért és a járókért. Az állókkal nem törődik, nem fecsérli az idejét. S mindez láthatatlanul történik. Csinnadratták nélkül, észrevétlen. Szinte természetes, hogy voltak egymást keresztező útjaink. Még az 1980-as évek elején, egy közös barátunk vitt föl T. Pataki László 5. emele­ ti lakásába, ahol a házigazdán kívül egy nagytestű kutya és átható dohányillat fogadott. Ekkor ifjúsági klubot vezettem, verseket és a „csapat" alkalmi ünnepeire 5-10 perces darabokat írtam, amelyek emlékként kedvesek, de szakmai szempont­ ok alapján szörnyszülemények voltak. Ezeket szorongattam, nyújtottam át. Türel­ mesen elolvasta, majd kritizált. Kegyetlenül kimondva, amit gondolt. Én - mint afféle titkosított forradalmár - durcásan elhallgatva, mit gondolok. Csak később rágva meg a szót és elfogadva igazságát. Aztán úgy hozta a sors, hogy 1986-ban kollégák lettünk egy rövid időre, ó azzal a tervével érkezett a salgótarjáni József Attila Művelődési Központba, hogy megcsinálja a megye első színházát, ahol hangés fénytechnikával is foglalkozó villanyszerelő-karbantartóként dolgoztam. Szív­ ügye - úgy tűnt - szívügyünk. Belevetette magát a szervezésbe. Májusban országos diáktalálkozóra került sor Egerben, ahová Nógrád megye különböző előadóművészeti ágakban tevékenykedő középiskolás csoportjainak műsorából kellett egy háromnapos programot szerkeszteni. Erre volt egy hétvége a Balassagyarmat melletti Nyírjes Úttörőtáborban, valamint a színjátszókkal egy fény- és hangtechni­ kai próba a munkahelyünkön. Hihetetlen volt, ahogyan két nap alatt átalakultak, megerősödtek az egyes produkciók. Egerben tarolt Nógrád megye ifjúsága, minden elképzelhető dijat bezsebelt. Aztán koraősszel egy felvidéki „munkakiránduláson" vettünk részt. A társaság kissé szeszgőzös éjszakai vitája során a salgótarjáni szín­ játszás ügye is terítékre került. Pro és kontra érvek sűrűjében egyre világosabbá vált, színház-elképzeléseihez kollégái támogatására alig számíthat, s az a vár, amelynek építésére alkalmazzák, nem épülhet föl, mocsarat adtak alá. Másnap hazaérkeztünk. Nem sokat teketóriázott, kikérte a munkakönyvét. Nem munkabér­ re volt szüksége, hanem érdemi munkára és az ezt biztosító feltételekre. 1992-ben népművelőként kezdtem el dolgozni a sóshartyáni önkormányzat al­ kalmazásában. Alberti Zsolt pedagógus vezetésével cigány fiatalokból szerveződött egy színjátszó csoport, amely az 1993-as Ki mit tud? televíziós válogatójáig jutott 72 �a saját maguk által írt színművel, ahol tizenkét szereplőből csak tizet engedtek fel a színpadra. Természetesen a néhány perc alatt átstrukturált darabbal képernyőre már nem kerültek. De ettől még megmaradt a lelkesedés, a csoport középiskolás motorjai újabb és újabb ötlettel rukkoltak elő. Néhány ember kiejtésével azonban baj volt. Éppen egy 1956-ot felelevenítő műsoron dolgoztak, amiben több volt, mint egyetlen helyi előadás. Felhívtam T. Pataki Lászlót, hogy nem tudnának-e segíteni feleségével, Kerner Edittel a fiataloknak, mert amit én tudok a színpadi játékról, az kevés. Már másnap beszédgyakorlatra mentünk. Helyszínt az akkori Népjóléti Központ biztosított. Figyeltem, ahogy a rendező, az előadóművész és a „lányaim­ nak" érzett színészpalánták kölcsönösen tűzbe hozzák egymást. Laci dirigált, Edit hanggyakorlatokat tartott. A szó legnemesebb értelmében izzott a levegő. Végül december 8-ai salgótarjáni bemutató és egy filmfelvétel született a találkozásból. Úton voltunk, s most már csak én. Mellé, de valahol - ha nem is mesterségben, mesterségbeli tudásban, csak útonlevésben - a helyére is álltam. 2008 tavaszán Csongrády Béla, Pál József és Sándor Zoltán azzal szólított meg, hogy T. Pataki László rám gondolt a salgótarjáni Szerda társaság szerkesztőségének bővítésénél, mert súlyos beteg. Harmadízben futottak össze a kultúrtájba rótt vonalaink. Most már bizonyosan utoljára, s örökre. Elmaradt beszélgetések nyomában, annak remé­ nyét hagyva hátra, talán még odaát lesznek közös útjaink. 73 �T a rn ó c zi L á sz ló Aki fecskekilométerekkel hitelesítette világablakát Reménytelenül esik, de indulnom kell. Hónapok óta halasztgatom ezt a találkozást, de Editke azt mondta, hogy siessek, mert talán már nem is lesz rá másik alkalmam. Csillagtalan az este, kocsim ablaktörlője a legerősebb fokozaton csapkodja a víz­ függönyt. Nem sokat látok az útból. Mintha minden kamionnak Losonc felé lenne most dolga. Elvakítanak, és a kátyúkban nőtt tócsákat szétterítik a szélvédőn. Erő­ sen fogom a kormányt, hogy a szél közelebb ne lökjön hozzájuk. Jól van ez így - nyugtatom magam. Amikor tizenöt évvel ezelőtt ugyanígy, mik­ rofonnal a táskámban Alsótoldra tartottam, nyár volt. Szikkasztó meleg, s épp azon gondolkodtam akkor, miért nem olvastam már hónapok óta semmit T. Pataki Lacitól. Egy tárcát vagy egy sziporkázó glosszát, ha már drámaírásra csak ritkán fogta magát De akkor már elfogyott körülötte a levegő a megyei lapnál. Az Axel-Springer struktú­ ráját nem fogadta el, miatta meg nem változtattak azon. A hirdetések közötti lukra írás neki rangon aluli volt. Élete teljében inkább nyugdíjba ment, pedig addigra már többször végighasalta Nógrád megyét. Benézett minden kő alá, s aztán visszament, mert hátha történt időközben valami ott. Azt mondta, az újságírás lelkiismerete a viszszatérő riportázs. A szakmáról beszélt, de már csak úgy, mintha idegenvezető lenne egy paleontológiái múzeumban. Ahol persze a vitrin mögött a mamutok közt magára is ismerhetett. Akkoriban kezdte kikérni magának, ha újságírónak nevezték. Pedig még előtte állt egy rövidke időszak főszerkesztőként a Nógrádi Krónikánál, amiben megint csak nem sok volt a köszönet. A politikai megrendelések, a pénztelenség, a kollégák hiánya miatt, s mindazon feltételek híján, ami ahhoz kellett volna, hogy egy jó megyei lapot készítsen, délibábbá lett előtte a lehetőség, ami után menni sem akart. Ültünk a frissen ültetett szilvafái közt a fűben, unokájának ácsoltatott valami ki­ látófélét, és arról gyártott legendát, hogy a Tepke oldalából miként látja majd Toldi alakját, mert persze hogy nem véletlen a faluval a névazonosság... A legendáit pedig beletapasztotta a házuk falába is. ócska épületet vettek meg, lehetett vagy kétszáz éves a rogyadozófélben lévő ház. Mérnököt hívott, mindent pontosan le­ mértek. Aztán lebontották és az eredeti állapotban újra felépítették - így talán újabb kétszáz év múlva is láthatják majd. Szerette az idő múlását. Napsütötte tavaszi reggel lehetett, amikor készülő alsótoldi házuk ablakainak beüvegezéséhez jutottak. Hetek óta nem jártak már a portán, eközben a nyitott szoba gerendájához fészket raktak a fecskék. A mesterek azt mondták, verjék le a sárból hordott madárlakot, s haladjanak a munkával. Nem hagyta. Még a hozzá látogató idős Bolsa grófot sem engedte be a szobába, nehogy elijesszék az akkor már költő madarakat. Így aztán a verandán ülve beszélték át a világ dolgait. Az ablakszárnya­ kat pedig csak szeptember végén tették föl, amikor már útra keltek a fecskék, akiket gyakran és szívesen „kihallgatott". Azt mondta akkor, hogy ő az ablakát egymillió fecskekilométerrel hitelesítette. Ezen az ablakon keresztül tekintett ránk, s ezen keresztül figyelte dolgainkat. S ha nem is kérték rá, és sokszor nem is örültek neki, mondott véleményt mindenről. 74 �Lobbanó szenvedéllyel kezdett dolgaihoz, bármihez is fogott. Legyen az újságkészítés, pódiumműsorok szerkesztése vagy színházcsinálás. T. Pataki László sok mindent hagyott hátra. Nevéhez fűzódik a Csikász Pistával közösen alapított balas­ sagyarmati Varietas Pódiumszínpad. Öt évvel ezelőtt pedig a salgótarjáni Vertich Színpadstúdió létrehozása, amelynek rendezője és színészmesterség-tanára volt. Feleségével, a beszédtechnikát is tanító színész P. Kerner Edittel a losonci Kármán József Színházhoz is elszegődtek. Azt a történelmi abszurditást ugyanis sohasem fogadta el, hogy a megye északi fele egy másik ország, amihez kevés közünk lenne immár. Újságíróképzést szervezett a CSEMADOK-kal, megalapította a Rákóczi Szövetség salgótarjáni-losonci szervezetét, s közös színházi együttműködésen dol­ gozott, hogy ha már egyedül képtelenek vagyunk rá, akkor a felvidékiekkel együtt egyszer professzionális társulatot szervezhessünk. Ösvényeket taposott, amit utakká kellene járni. Amikor a tiltott, a támogatott és a tűrt kategóriákba sorolták az alkotó emberek teljesítményét, munkái legtöbbször ez utóbbiba kerültek. Számára elég jó munka volt, hogy a Duna Televíziónak és a Miskolci Rádiónak dolgozhatott barátjával, Kulcsár Józsival, a nézettségi, hallgatottsági indexek nem érdekelték. Elismerése­ kért sem állt sorba, bár azokból így is jutott neki: a határon túli magyarok kulturális életében betöltött szerepéért, újságíróinak oktatásával például kiérdemelte a Ma­ gyar Kultúra Lovagja címet. Nógrád Megye Önkormányzata Madách-díjjal ismerte el tevékenységét, a megyeszékhely vezetése pedig tavaly Salgótarjánért Emlék­ éremmel köszönte meg a munkáját. Hetvenöt éves volt éppen, amikor az Úr ítélő­ széke elé került. Orvosainak hála, egy évet jutalomjátékként kapott. S nem csupán ő, hanem a környezete is, hogy felismerje ennek az életpályának a teljességét. Talán megteszi. Ha őt kérdezhetném erről, aligha bíztatna ilyesmivel. Amikor az utolsó interjúra érkezem, megörül. Ágyban fekszik, felül, saját pálin­ kájával kínál. Jó, hogy nem ihatok a vezetés miatt, úgysem tartana velem. Neki már évek óta nem kellett alkohol a mámorhoz. Késő estére jár. Editke azt mondta, ezek azok az órák, amikor Lacinak kisebb a fájdalma, s mivel az éjszakát virrasztással tölti, legalább könnyebb lesz neki. Sejtettük, ez lesz az utolsó interjú, ahol elmond­ hatja üzeneteit. Azért még rákérdez, mireföl is az a mikrofon a kezemben. Tudja jól, de hallani akarja, milyen választ izzadok ki. Meg aztán arról ismerszik meg az újságíró, hogy kérdez. Sután válaszolok, halálos ágyon fekvő emberrel még nem készítettem interjút. Szabadkozik, hogy nem jó a hangja. Kétségei vannak, rádióban hogy szól majd mindez. Megnyugtatom, rendben lesz, miközben tudom, hogy kínzom a jó monda­ tokért, mert tényleg nem lesz másik alkalom. Arról beszél, hogy kiszáradt a diófája, meg arról, legenda csupán, hogy az ember az unokáknak ültet diófát. Ez az ő fája volt, amit látott meghalni. Aztán az EMKE-környéki kávéházi élete kerül szóba, amit még pesti srácként élt, meg az, hogy miként szerveztek kölyökszínházat a háború után a házukban a később a Madách Színház Jászai Mari-díjas színészévé lett Koltai Jánossal. Meg valami hajógyári munka került szóba, amit a fiatalon el­ hunyt barátjával, a hajózástörténeti könyveik kiadásával kapcsol össze. Merthogy tiszteletbeli hajós is volt. Hosszú történeteket mond, amelyeket türelmesen hallgat felesége, nyilván ezredszer. De Editke tán soha nem figyelhetett rá jobban, mint most. Örülne, ha még újra és újra hallhatná ezeket. 75 �Laci azt próbálja megértetni velem, hogy miért is lógott ki mindig a környezeté­ ből. Amikor a győri szerkesztőségben dolgozott, akkor Sopron, Szombathely meg Kőszeg volt számára az igazán fontos hely. Nógrád neki a választott szülőföldje, temetőföldje. S bár nevére vette városát, Salgótarjánt - hisz a neve előtti „T." való­ jában tarjánit jelent - , itt Balassagyarmat érdekelte igazán. Elsősorban ezért, mert akkoriban az sebezhetőbb, kiszolgáltatottabb, kegyvesztett szerepben lévő város volt. Ezért írt arról, meg az Ipoly ártéri gazdáiról, meg arról, hogy mozgalmat kel­ lene indítani, hogy a köveket visszahordjuk oda, ahonnan egykor azokat elvitték. Várakat, kastélyokat, lebontott templomokat kellene visszaépíteni, s kihozni a mú­ zeumok raktáraiból azokat a kincseket, amelyeket csak az egerek láthatnak, mert akkor lenne miért a vidéket járni. Saját magával kapcsolatban a szembenézés utolsó óráiban egyetlen kérdés fog­ lalkoztatta: végzett-e a dolgaival, megfutotta-e a köreit. Küzdő típus volt. Ha a „Nem" lett volna erre a válasz, bizonyára még marad egy kicsit. Hogy feladta, csak azt jelentheti, útja itt véget ért. Azt mondta, elég, ha annyit megőrzünk róla, hogy so­ hasem alakoskodott. Hogy a bujkálás nem volt kenyere, s amit meg kellett monda­ ni, azt megmondta, még ha ez nem is vált mindig előnyére. Búcsúztatása volt az utolsó saját rendezése. Irodalmi kávéházat meg a Kassák­ kört szervező társával, Sándor Zoltánnal, és tanítványával, Sándor Zsomborral a főpróba nélküli előadás minden részletét kidolgozták. Losonci színésztársai, s a füleki irodalombarátok is egyetértettek a taps nélküli finálét követően abban, hogy Kassák groteszkjéből, a kulcslyukon megszökő halottról hitelesebb történetet nem is szólaltathattak volna meg az őt búcsúztató szertartáson. Az Útonjáró sokér­ telmű szó, s nem csupán a megyét bebarangoló könyvének címére utal. Az igaz­ ságkereső embert olvasta ki ebből a nagy rendezőhöz vezető út előtti szertartást végző pap, Varga András is. T. Pataki László az alsótoldi sírkövére is maga válasz­ tott idézetet. Mégpedig Krúdy Szindbádjának soraiból: „Sokat utaztam, most elfárad­ tam." Halálának másnapján utolsó interjúja szólt a Magyar Rádió Miskolci Stúdió­ jából. Januártól a regionális szerkesztőségekben nevét is őrzi egy új műsor, az Úton. 76 �K é p -t é r Négyzetre szabott lépések avagy honnan hová Beszélgetés kusnyár eveline képzőművésszel - A legújabb kiállításod képein vegyes technikát alkalmazol. Milyen lehetőségeket nyit számodra ez az alkotói módszer? - Legtöbbször tussal dolgozom, de tavaly, 2009-ben technikát váltottam mun­ kamódszeremben. Ennek oka a folyamatos érdeklődés az ötleteimnek jobban meg­ felelő megoldások iránt. A digitális fényképezés adta élénk színek egyszerűen meg­ babonáznak, ennek megtartása érdekében pedig a festészet ősi eszközeit is felcse­ réltem a digitális fotó színvilágához közelebb álló hatással működő számítógépes technikára. - Mennyire figyelsz a hazai és nemzetközi trendekre? Mennyire tudsz függetlenedni az irányzatoktól? Voltak/vannak meghatározó művészek a környezetedben, akik hatottak rád? - Grafikai munkám elindulásában egyértelműen Kovács Alfonz képei játszottak nagy szerepet. Sokat tanultam még Pénzes Gézától és Csemniczky Zoltántól. Sze­ gedi tanulmányéveim alatt pedig Lázár Pál volt, aki egyengette művészeti utamat. 2000-ben úgy érkeztem a Szegedi Tudományegyetemre, hogy festeni igazából nem szerettem. Bölcs tanárom azonban a kísérletezés oldaláról kezdte el tanításom, így hamar rákaptam a technika adta szabadságra. - Szerinted van ún. „női" művészet? Hogyan értelmezhető számodra ez a fogalom? - Hiszem, hogy van női művészet, vállalható, csak éppen a helyét nem látom a rengeteg irányzat között. - Min dolgozol, mifoglalkoztat most? - 2010 februárjában kiállításom nyílik Pásztón, s bár sok téma van, ami foglal­ koztat, jelen pillanatban redukálom őket. Munkáimra jellemző, hogy a világ né­ hány, számomra fontos eseményére reflektálnak. Képeim egy része a környezettudatosság jegyében szólal fel. Az emberi alak, azon belül is leginkább a lábak alkotta tér, felület érdekel: az emberi láb, ami a természet pusztításában nagy szerepet játszik, nem érintkezhet a fűvel. A kép pedig számomra a világnak egy négyzetes kivágása, melyen keresztül rálátunk a dolgokra. Nem áll szándékomban azonban sok magyarázattal szolgálni, fontosabb számomra az elgondolkodtatás, az egyéni meglátás. (encsé) 77 �AMI MARAD B a zsá n yi S á n d o r Misterium Debreciense Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege. Misztérium nyolc képben* Van egy eléggé jó című ta­ nulmánykötet: Erővonalak az alábbi alcímmel ellátva: Közelítések Térey Jánoshoz. Azért ez, tekintve a ha­ sonló jellegű könyvek szaba­ tos műfajmegjelöléseit, elég­ gé különös. „Közelíteni" va­ lakihez, névvel ellátott húsvér személyhez, akinek, elvi­ leg, csak a műveit ismerhet­ jük. És hogy a gyakorlatban ez miként van, arról meg, ha nem mu­ száj, ezúttal ne essék szó. Mert mihez is „közelíthetnénk" leg­ inkább a fent nevezett személy kapcsán, jóvoltából? Főprofilírozott verseihez? Érett fővel megtagadott önéletrajzias regényéhez? Verses regényéhez? (Most készül a második.) Drámai költeményé­ hez? Vagy egyéb színpadi műveihez? Vagy mégiscsak, leginkább, a „Térey János" névvel jelölt erőforráshoz, ener­ giaközponthoz, őskohóhoz, magához a - most így mondom, mert így is gondo­ lom - született költőhöz? Aki tehát elsősorban költő, és aki így, költő mi­ voltában mindezen - többnyire vers­ anyagú, versalapú - műfajokban is jelesebbnél jelesebb teljesítményeket mondhat magáénak. Most például egy jövőben és Debre­ cenben, a jövő Debrecenjében, a maradandóság városának futurisztikus cí­ 78 vishiperbolájában játszódó misztériumjátékot írt, nyolc képben, Jeremiás avagy Isten hidege címmel. Volt gyerekkoromban egy kedves képes-verses mese­ könyvem (Kormos Istvántól), a Butácska Jeromos. Benne egy szeleburdi kiskutya találko­ zott sorra korosabb állattársaival, akikkel szemben min­ dig pórul járt: a pulyka meg­ csipkedte a fülét, a cica megkarmolta a pofáját, a kisegér megharapta az or­ rát... Térey új darabjának hőse, a deb­ receni születésű, jelenleg országgyűlési képviselő Nagy Jeremiás is szépen-sorra szembesül fiatalsága és férfikora legfon­ tosabb szereplőivel: anyjával, húgával, barátokkal, ellenfelekkel, egykori sze­ relmével, aktuális szeretőjével... Akik­ kel, miként Butácska Jeromos a ház körüli állatokkal, többnyire szenvedé­ lyesen vitázik, összeakaszkodik (olykor még fegyvert is ránt); mely verbális csörtéknek - tudhattuk eddig is, és e tudáshoz, miként eddig, úgy most is jókora élvezet társul - Térey igazán nagy mestere. Ráadásul Jeremiásnak, Butácska Jeromostól eltérően, számos jelzője (kö­ vetkezésképpen számos tulajdonsága) van: Szomorú Jeremiás, Szigorú Jere­ miás... Vagy éppen - ahogyan szerető­ je, Debrecen főpolgármester-asszonya �nevezi egy ízben (történetesen saját halála előtt) - Nyomorult Jeremiás. De nevezzük inkább egyszerűen, vezeték­ nevének súlyos jelzőjével - Nagy Jere­ miásnak. Nagy Jeremiás egy helyütt így hárítja el legjobb barátja közeledését: „Ne súrlódjon a rózsaszínű bőröd a bőrömmel. / Van olyan belső kör, / Amely már csak kettőnket tartalmaz, / És olyan is, amely már csak engem rejt." Térey misztériumjátékának központi miszté­ riuma, legbensőbb köre: Jeremiás ma­ gánya, már-már prófétai egymagában állása. Ennyiben, de csak ennyiben, távoli rokona lehet Sarkadi Oszlopos Simeonjának - persze a '60-as évek obiigát oszlopretorikája (számunkra immár ó-retorikája) nélkül. A 2000-es évek színházának Térey-féle újretorikájával, amely azonban - felforgató játé­ kossággal - mégiscsak a régmúltba, a Debrecen városával azonosítható re­ formáció időszakába, és azon keresztül az ószövetségi időkbe nyúlik vissza. Az ószövetségi érzületű, újhitű prédi­ kátorok városában az ószövetségi nagypróféta nevét viselő negyvenöt éves férfi (a szerepleírás szerint: „egy nagy gyerek") egyáltalán nem úgy beszél, nem úgy viselkedik, ahogyan azt elvár­ hatnánk tőle - ha nem tudnánk, hogy a debreceni születésű, onnan idejekorán (mondhatni még éppen jókor) elszár­ mazott Térey reaktív érzületű és hangütésű darabjával állunk szemben. Mert hát mit is kezdjen magával az a debre­ ceni diák, aki nem akar debreceni diák lenni. Nem akar a beállt hagyomány megbízhatóan és kiszámíthatóan szorgos üvegházi kertészévé válni. Ugyanakkor nem akar úgy sem tenni, mintha nem lenne köze a városhoz, annak látványo­ san kerek, ámde nyomasztóan súlyos s így nem éppen gurulékony, leginkább valamiféle mozdíthatatlan vasgolyóhoz fogható hagyományához. Fordít hát egyet az időkeréken, és a jövő cívisvá­ rosáról beszél, mégpedig a fel-feldobott és visszahulló kő módjára Budapest és Debrecen között ingázó Jeremiás egy­ szerre belső és külső nézőpontjából. Helyszín: a debreceni metró. Időpont: rettentően forró nyári nap. Helyzet: általános közlekedési sztrájk. És hogy a darab egyik vissza­ visszatérő retorikai formulájával éljek: Tessék vigyázni, az ajtók záródnak. Térey János misztériumjátéka követke­ zik/ Sötét. Hallani, amint egy szerelvény el­ robog. (Magvető, Budapest, 2009) •Elhangzott a Nyitott Műhelyben, 2009 decemberében. 79 �Róna Z. P éter A reprezentáció mozaikjai Szászi Zoltán: Afelejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága. Gépesített kisremény A találkozás kezdete vizuális. Adott a borító barnás árnya­ lata, a két világégés közötti kispolgári miliőt árasztó fotó, amely mintegy ráfeszül a könyv gerincére, ami a szemek sarkának vonalában metszi el egy copfos lányka fejét, lehe­ tőséget teremtve arra, hogy előre is, hátra is tekintsen egyegy szemével, és adott két kontyot vise­ lő nő, akik szinte egymás alteregói, elől valami kontyot körbefutó szalaggal (ka­ lapszéllel?), huncut mosollyal a szemek­ ben és a száj szegletében, hátul a létezés szomorúságát tükrözve, fedetlen fővel; s hozzá a cím: A felejteni nem tudás gyö­ nyörűsége és szomorúsága. Elől a gyönyö­ rűség, hátul a szomorúság? A kezdet gyönyörűsége és a befejezettség szomo­ rúsága? S közte az a gyerek, aki emlé­ kezik? Akkor is, ha a szerző, a gondo­ lat- és emlékesemények „főhőse" férfi? Különösen akkor? Szászi Zoltán 2009 decemberében, a füleki Plectrum Kiadónál megjelent könyve „gépesített kisreményként" defi­ niálja magát. Miért? Ehhez a tartalom szolgáltat kulcsokat. Elsőként talán azt, a mű számítógépen íródott, mintegy gépiesítetten született. Ennél azonban fon­ tosabb a gép alaptermészete: program szerint működik, cselekvésében mint­ egy ismétli önmagát. De vajon az élet nem ismétli-e önmagát? Van programja az életnek? Van benne valami, ami visszatér? S az élet szövegesüléséhez, 80 irodalommá válásához kell-e jól futó program? Kellenek-e a szövegbe olyan pontok, ame­ lyek visszacsatolást jelentenek, spirálszerűvé teszik az olvasói mozgást a nyelvi folyamon belül? Amelyek rétegekként rakódnak le? Szükséges-e a gép alaptermészetére utaló ismét­ lődés, mikor az élet íródik le? Kell-e az élethez „kisremény"? Az 1980-as években Hamvas Béla esszéi kapcsán tudatosult bennem elő­ ször, bár számtalan irodalmi példa, különösen a költészet már korábban is ráirányíthatta volna a figyelmem, hogy a ritmus, a szövegelemek ismétlődése, mintegy recitáltatása, mantráztatása egy olyan dimenziót képes megnyitni, amely nem közvetlen következménye a műnek. Újabb és újabb kontextusban a jelentés rétegeket vesz fel, s ezek tágít­ ják a befogadás terét. Létrejön egy transzcendentális éra, ahol az ember Földi Péter festőművész megfogalma­ zásában - elkezd egyre mélyebbre ásni, hogy a felszínen lévő fényzajt a kút mélységével elnyomja, és egyre tisztáb­ ban lássa az eget. Azaz beavatódik. Belép egy világba, amely egyszerre idegen és az övé. Jelenvalólétet kap. A vegetálódásban egy tudatosulást. Kisreményt. Az emlékek elbeszélésében rejlő teremtődés reményét. „Ez itt, kérem, nem száz év magány. Nem is akar az lenni. Magában az, ami, íme a modern kor, s mivel magából �idéz, maga az öngerjesztő posztmo­ dem." (13.) Egyszerre több idődimenzió: az írásé, a személyes és környezet által megörökített (ős), szavakban és/vagy fényképfelvételeken rögzített múlté, az álomé, és lehetséges jövőfoszlányoké. Mindez mozaikokban, rajzolva a XX. századot, valamint a belőle élő, önmaga meghatározásával foglalkozó XXI. szá­ zadi embert, akinek rengeteg története van. Csak ezek a történetek nem vala­ honnan valahová tartanak. Hirtelen felés eltűnnek. Ha van befejezésük, az halál, totális elidegenítéssel: „olyan nagyon idős sem volt, mikor földi szer­ kezete egy meghibásodott és önjavítás­ ra már képtelen levegőcserélő miatt eltakaríttatott a párjához. Azzal szintén belső hiba végzett, ott az anyagcserét végző szerkezet lyukadt ki önfoltozásra alkalmatlan alkatrészként." (108.) Ám az elidegenítés minél irreálisabb, annál mélyebben tud fájni, „beégetődni a lemezbe", amit akarva vagy akaratlanul újra- és újrajátszik magának és magá­ ban az ember. Ismétel. Ismétel. Ismétel. Mint ezt: „a bolond azt írja, amit tud, a bölcsnek tudnia kell azt, amit ír"(12., 47., 109.) K é p - l e - írás (14.) vagy Út - le - írás (81.) formájában. Az emlékezés hiányból fakad, „egyedül ülve". Miközben felidéz és pozitívvá polarizál, a jelent teszi még inkább láthatóvá, azt, ami elveszett, ami már csak a felidéződésben van. E fel­ idézés nélkül minden üres, kiürült, holtakkal telített. Nem jelent vigaszt, hogy „úgyis az van, amit az ember gondol, nem az, ami ténylegesen törté­ nik" (26.). Ez az intellektuális játék, játszma, öngerjesztés válik szöveggé. Ám ott marad az örök kérdés: „Mire jó ez az egész? Mitől lehet érdekes má­ soknak? Beidézi magát magának, mint­ ha lenne valaki. Mintha lett volna vala­ ki." (39.) Önigazol: jelenléte jelenvaló­ lét. Akkor is, ha a családi album fény­ képeit faggatja - kit ábrázol, milyen eredettel bír, miért őrződött meg, ho­ gyan válhat részévé saját történetének? ha őse viszontagságos életét fikcionálja, ha múltjának egy-egy morzsáját eleveníti fel. Velük és általuk őrlődik, halad az időben, a tudattérben, hoz létre egy zsigeri világot, egy generációs emlékezetet, amelyben leginkább a XX. század reprezentálódik. Szembesít. Rövid, esszéisztikus és hosszabb, leíró szövegmozaikjai révén arra késztet, hogy az Utazó történeteiből kirakjuk a saját múlt-terrakottánk, hiányaiba bele­ íródjunk, emlékezzünk arra, amit el­ kenne bennünk a létezés elemi ösztöne, az, amiről Nietzsche beszélt: a sors elviseléséhez szükséges a felejtés. „El kell távolodni. Túl személyes élmény­ anyagba csapódott bele, érezte, ez így félelmetes lesz. Mindent újra kell élnie, mindent, amit a holtak és mindent, amit az élők tapasztaltak. Sok lesz. Hajaj, sok lesz ez rád, Öcsi!" (120-121.) Tele van megfejtésre, dekódolásra, összeillesztésre váró elemekkel Szászi Zoltán A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága című Gépesített kisreménye. Kapaszkodókat, kulcsokat éppen az ismétlésekkel, ismétlődésekben ad. Ilyen a cigaretta, melynek foltja ott barnállik Utazón. „Madár Lajosék (...) akit elfog­ nak, annak csikket nyomnak el a ke­ zén." (33.) A különböző kontextusban visszatérő mondatrész: „egy doboz Haj­ nal fantázianévre keresztelt, lókörömszagú, a proletariátus legkedveltebb márkájaként számontartott, olcsó, de ütősen erős cigaretta" (40., 41., 58., 59., 60., 61., 63.), ami dohányzáson túli többletjelentést kap, amikor egy ka­ tasztrófával végződő gyermekkori für­ dőzést, fürdőztetést (65-70.) felelevenítő nővel találkozik. „Az egyiket - a vízben mindig sikongató, keskeny kezű, szív 81 �alakú arcú, aki talán a legkevésbé vál­ tozott meg az elmúlt három évtized alatt - Zorának-Hajnalnak hívták, ugyanúgy, mint az erre a fantázianévre keresztelt..." (70.) - s recitál. Végül a katonaidő vésztartalékaként (148.) kerül elő a Hajnal. De ilyen a címadó mondat is. Föltűnik. Utal. Kontextualizál. Az olvasás során folyamban állunk. Szászi szófolyamában, mágiájának sod­ rásában, ahol: „Víz visz, súly fog. A kavics? Le sem szarja ezt az egész filo­ zofálást, lévén minden gondolkodás nélkül teremtetett anyag." (pl. 13. és 158.) Lévén... A létezés pulzálásában, beolvasódva. (Plectrum, Fülek, 2009) B a l a jt h y Á g n e s Démon a mozaikkockák között Géczi János: Anekdota. Tiltott Ábrázolások Könyve Anekdota: Tiltott Ábrázolások Könyve. Titokzatos, enigmatikus cím. Mindemellett isme­ rős, hisz Géczi János 2008-as kötetének borítóján is ugyan­ ez a jelzős szintagma szere­ pelt, ott az alcímbe került a műfaji meghatározás - Egy regény töredékei. Már a két mű így megmutatkozó kapcsolata is olyan kérdéseket vet fel, melyek a szövegek olvasása során to­ vább szaporodnak: Egy könyv-e a Til­ tott Ábrázolások Könyve, vagy több van belőle? Milyen a viszony a másolat, az átírat, s az eredeti alkotás között? S létezik-e egyáltalán az eredeti, igazi ábrázolás? Egyik mű sem igazodik teljes mér­ tékben azokhoz az elvárásokhoz, ame­ lyet a címében szereplő műfaji definíció automatikusan felkelt az olvasóban. Az Egy regény töredékei esetében sokkal inkább a töredékesség érvényesül, mint 82 a regényszerűség hagyomá­ nyos szerkezeti-poétikai ismer­ tetőjegyei. A nyelv deszemiotizálását megkísérlő, neoavantgárd szövegfragmentumok, a Cholnoky-fivérek fivérek fik­ tív biográfiájának részletei, állatmesék, keleti történetek, útirajz-fejezetek laza együt­ tese mögött csak halványan sejlik fel valamilyen, őket egy értelemre hozó narratíva képzete. A 2009-ben kiadott Anekdota sem egy rövid, csattanós, humoros elbeszélés, az alcím sokkal inkább arra utal, hogy a szöveg Prokopiosz bizánci történetetíró Justinianus és Theodora életéről írott, azonos nevet viselő munkáján alapszik. A könyv címe és alcíme egyaránt idézet tehát, úgy, hogy mindeközben egyikük jelentése felidézi a másikét, hisz az anekdota szó eredetileg „kiadatlant" vagy - ahogy latinra fordították - „tit­ kos történetet" jelentett. �Ez a játék folytatódik a bizánci cse­ lekményszálat bevezető kerettörténet­ ben is, amelyből kiderül, hogy az elve­ szett kézirat toposzának megfelelően a régebbi szövegnek csak másolatát ol­ vashatjuk. „Abban bízom, hogy a más által lapokra vetett, s egy másik ember keze nyomát viselő textus ugyanazt a históriát beszéli el" (6.) - hangzik a másoló ártatlannak tűnő óhaja. A csá­ szári pár történetének elbeszélésekor a szerző nem szakad el a Prokopiosz-féle krónika tartalmi elemeitől, annak cselek­ ményvázát dúsítja fel, egészíti ki további, az atmoszféra teremtéshez hozzájáruló részletekkel. Művében feltárul előttünk a bizánci udvar intrikákkal, botrányokkal, képmutatással teli világa, középpontjá­ ban két figurával, akik mérhetetlen gonoszságukban úgy magasodnak alatt­ valóik felé, ahogy mozaikportréik szép­ sége halványítja el a többi képét a San Vitale-székesegyházban. Olyan könyv ez tehát, melynek hősei nincsenek, csak antihősei: a boszorkányos erővel bíró, férfifaló, kegyetlen Theodora, és a fur­ fangos, kapzsi, telhetetlen Justinianus, akiket valamilyen különös, ellentmon­ dásos szerelmi viszony fűz egymáshoz. Az ismert történelmi személyek és ese­ mények szerepeltetése ellenére a szöveg befogadását nem feltétlenül a hagyo­ mányos történelmi regény alakzata határozza meg: a császári pár bűntettei­ nek krónikájában a cselekményszövés fordulatossága helyett mindinkább az elbeszélés rafinált megalkotottságra terelődhet az olvasói figyelem. A króni­ kás könyvének elején egyfajta alternatív történetírásként mutatja be tevékenysé­ gét, célját abban jelöli ki, hogy „csupa­ szon és emléktelenítetten" (8.) tegye közzé a valódi, botrányos, zsarnokok által meghamisított eseményeket. Rend­ kívül artisztikus, tetszetős alakzatokban és képekben bővelkedő nyelven számol be a bizánci történésekről, de épp ez a retorikusságot végletekig felfokozó nyelvhasználat teszi kétségessé azt, hogy „az igazság megalkotásának vá­ gya" (8.) beteljesülhetett munkájában. Az események „csupasz" elbeszélését minduntalan a vádbeszéd meggyőző­ hatáskeltő nyelvi stratégái vezérlik, a császárnő mágikus erejének leírása erő­ teljes hiperbolákba torkollik: „Theodora (...) tudott vak szelet támasztani, és az orkánt végigkergette a városok utcáin (...) Ha akarta, a Nap elé tolt egy óriás­ serpenyőt". (71.) A retorikai effektusok működése azonban attól válik igazán érdekessé, hogy nem korlátozható a vádbeszéd által kijelölt funkcióra, sőt visszahat ellene: a befogadót mindunta­ lan elbizonytalanítja annak tapasztalata, hogy miközben a legelrettentőbb go­ nosztettekről olvas, nem tudja kivonni magát a megfogalmazás finom kimun­ káltságának, vagy tisztán jóhangzásának gyönyörködtető hatása alól. Mindez azzal jár, hogy az elbeszélő saját történe­ téhez való viszonya is összetettebbnek bizonyul a kezdetben feltártaknál. Amennyiben a retorika - ahogy Barthes állítja - a szenvedély nyelvi kilengései­ nek kordában tartása, kérdéses, hogy csupán a szenvedélyes gyűlölet fegyel­ mezett megnyilatkozásaként hatnak-e az ilyen mondatok: „Mandragóra bur­ jánzotta a mellén, annak bozontos gyö­ kere az asszonyi szívből táplálkozott" (71.) Az Anekdota tehát többek közt azt problématizálja, hogy milyen követ­ kezményekkel jár az, ha szépen beszé­ lünk a rosszról: a morális és esztétikai állásfoglalás össze nem illése keltette feszültség mindvégig áthatja olvasását. A könyv eme tétjének szolgál kicsinyítő tükréül a gonoszságot tündöklő szép­ ségként megjelenítő ravennai mozaik. A császári portrék emlegetése nem véletlen, a mozaik a szöveget behálózó 83 �önreflexiós trópushálózat központi ele­ me. Hisz a mozaik, mint ábrázolás, a történetírás, a nyelvileg meghatározott emlékezés metaforája: „a világ sok képe közül egyetlenegy kiválasztott jelenet alapján elkészített képet ajánlanak fel a jövőnek, s ezzel kényszerítik a jövendőt: amikor a múltra emlékezik, azt úgy képzelje el, ahogy a kép lehetővé teszi". (110.) Az elbeszélő reflexiós megjegyzé­ sei minduntalan kétféle (ön)olvasási stratégia megmutatására futnak ki, mely legszemléletesebben szintén a mozaik­ allegóriában bomlik ki: a császár elkép­ zelése szerint az ő ábrázolása „egyér­ telmű, megmásíthatatlan és kiegészíthe­ tetlen", ezzel a behatárolt olvasásmód­ dal szemben a Theodora által megren­ delt képek az olvasó produktív, kiegé­ szítő, újrarendező tevékenységét igény­ lik, mert „Theodóra elbújik a részletek között, az egészről nincs mondanivaló­ ja". (111.) Az elbeszélés ilyesféle metafiktív alakzatai önmagukban meg­ lehetősen ismerős, a posztmodem hori­ zont felől nem sok újdonságértékkel rendelkező meglátásokat közvetítenek. Izgalmasan szövődnek azonban bele a történetmesélés szólamba: az Anekdota úgy olvastatja magát műalkotás és be­ fogadó viszonyát boncolgató szöveg­ ként, hogy mindeközben sikeresen fenntartja egy távoli korban „mondatot mondat után róva ellenálló" (105.) kró­ nikaíró erőfeszítéseinek illúzióját. Az önreflexió játékterét bővíti a ko­ rábbi Géczi-művek címének felbukka­ nása a könyv lapjain, mely nélkülözi például Esterházy hasonló gesztusainak (ön)iróniaját, inkább az életmű külön­ böző darabjai közt húzódó határok felszámolását célozza meg. Az Egy regény töredékei kontextusában való olvasást támogatja a narrátori szituáció elbonyolítása is: a kerettörténet fényé­ ben eldönthetetlen, hogy ki(k)nek - 84 Prokopiosznak, az ő nevét használó Romanosznak, a Cholnoky-fivéreknek, vagy épp életrajzírójuknak - tulajdonít­ hatlak a fiktív világán keretein belül az elbeszélői megnyilatkozások. Géczitől már megszokhattuk a szerzői névvel való játékot, nem véletlen hát, hogy az Anekdotabán is felbukkanak olyan mel­ lékszereplők, mint Ja-no, vagy Géc, bár „hogy maradt-e belőle egy betűnyi is, az kétséges, mint holmi vezetéknév végén a c, a z, avagy az i". (76.)Valóban, a szöveg befogadása során folyamato­ san azzal szembesülünk, hogy ismétlés és idézés érzékelésének betűhöz, anyagi hordozóhoz kötött voltáról nem tudunk megfeledkezni. Gyakran eldönthetetlen, hogy ugyanaz a betűsor egyazon sze­ replő nevét jelöli-e, azonosítható-e a cselekmény egyik fordulata során fel­ tűnő Theodosius a másikkal, s ez a folyamatos bizonytalanság arra irányít­ hatja rá a figyelmünket, hogy az értelmi összekapcsolás tevékenysége alapvető­ en materiális meghatározottságú. Még összetettebbé teszi az azonosságok és különbözőségek problémáját egy, mond­ hatni ellenkező irányba ható jellegzetes­ sége a szövegszerveződésnek: a történe­ tet olvasva azt tapasztaljuk, hogy más­ más nevet viselő szereplők alakjához ugyanazokat a képzeteket kötjük, ne­ vük eltérése ellenére majdhogynem fedi egymást az egyformán boszorkányos természetű Rosáról illetve Theodoráról kialakult képünk. Vajon „azért, mert a hús-vér nőknek azonos démon adja a lelkét" (113.)? A démon rendkívül vál­ tozatos jelentéstartalmakat játékba hozó trópusa a szövegnek, alakítójává válik a metafiktív utalásrendszemek - mikor Justinianus megfogant, anyjánál „démon járt", akinek „Theodora szerint Prokopios a neve" (64.) - , és az irodalmiság mibenléte körül forgó reflexióknak. A mozaik szimbolikus tartalmakkal telített. �szakrális, örök érvényű ábrázolás, még­ is ott él benne egy démon, mely, ha akarja, értelmet nem hordozó, csak anyagiságukban létező kavicsokra szedi szét a képet: „Így került be minden templomba a démon képe." (110). Az Anekdotában tehát a démon hatalmáról olvashatunk, amely azonban nem biz­ tos, hogy az emberekben munkál: in­ kább az emberekről írott történetekben, mint anyagszerűségük és jelentésessé­ gük viszonyának rögzíthetetlensége, a többértelműségek szédítő játéka. Géczi szépírói munkássága kapcsán gyakran emlegetik társtalanságát, elszi­ geteltségét a kortárs kánontól. Az Anek­ dota talán Krasznahorkai László írásaival, elsősorban a legutóbbi, Seiobo járt oda­ lent című kötetével rokonítható: párhu­ zamot teremt köztük a bennük meg­ mozgatott hatalmas kultúrtörténeti tu­ dás, a távoli, idegen kultúrák bemutatá­ sának szándéka, a műalkotás ontológiá­ jának központi kérdéssé emelése, s nem utolsósorban a nyelvhasználat lenyű­ göző megmunkáltsága. Krasznahorkai elbeszéléseinek sűrítettsége, feszessége után azonban kissé terjengősnek tűnik Géczi műve, mintha a szerző kevesebb arányérzékről tenne benne tanúbizony­ ságot. Az Anekdota mégis okos és élveze­ tes olvasmány, elgondolkodásra kész­ tet, akár „az Hagia Sophia ragyogó mozaikképe". (15.) (Gondolat, Budapest, 2009) K enderessy L ili „A halálról beszélek, uram ..." Benedek Szabolcs: Haláldekameron Benedek Szabolcs új regényé­ ben az emberi lét haláltáncá­ ról olvashatunk, ahol farkasszemet néz egymással a győ­ zedelmes halál és a sírba szálló áldozat. A Haláldekame­ ron borítóján két összekapasz­ kodott, karját ellentétes irány­ ba lendítő „árnyéklény" képe a vízparton sejtelmességet hor­ doz magában, mintegy fokozza a meg­ ismerési vágyat a regény iránt. Ha általános igazságot vagy valami­ lyen konklúziót próbálnánk megfogal­ mazni a regény alapján, nem lenne szerencsés kategorikusan azt állítani, hogy a „nagy pestis" idejét mint az emberiség katasztró­ fáját jeleníti meg a mű. A szerző szavaival élve, inkább azt a mögöttes tudatot erősíti, hogy „a sokkból föltápászkodva tulajdonképpen lélektani értelemben kezdődik és foly­ tatódik minden ugyanúgy. A következő csapásig. Az ember évezredek óta ugyanolyan, csak hiszi, hogy változik. A történelem egy nagy körforgás." A „halál kihajózott Kínából" utalhatnánk Hajnóczy Péter kisregényére, de nem­ csak a cím lehetne hasonló: ugyanarra 85 �a kérdésre keresi a választ mindkét regény, arra, hogy miként tud az ember különböző sorsdöntő helyzetekben ön­ maga maradni, a csábításokat kerülve és leküzdve önmagához, elveihez hűen, szabadon választani, és hogyan képes, képes-e függetleníteni döntését a mások véleményétől. A történet epizódjainak apró moza­ ikdarabkáiból épül az egységes történetkomlexum, és bár időben a 14-15. század fordulóján járunk, talán a jelen­ kori párhuzam lehetséges rémképe miatt is, a sorok időtlenséget sugallnak. Ahogy maga Benedek Szabolcs is fo­ galmaz; „Oscar Wilde óta tudjuk, hogy az élet utánozza az irodalmat. Már a nyomdában volt a könyv, amikor az első hírek jöttek egy űj járvány lehető­ ségéről. Rémálmaimban sem gondol­ tam ilyen aktualitásra. A Haláldeknmerowban annak a ragálynak a történetét szándékoztam megírni, ami a XIV. század közepén kipusztította a fél vilá­ got, és általában pestisnek szokták ne­ vezni, noha mostanában egyre többen mondják, hogy talán nem az volt." A járvány által teremtett világ tükröt tart a korszak embere elé, vajon képes-e számot vetni addigi életével, vagy az élet elmúlását egy utolsó orgiával kö­ szönti, netalántán büntetésként tekint a hirtelen jött „ítéletre". A rendkívül olvasmányos füzért nem csak szépirodalmi, de a történeti hűség is élvezetessé teszi. A csőrdoktor misz­ tikus alakja a rejtélyes kór furcsa kísérőjelensége, ugyanis „a teremtménynek majdnemhogy emberi külseje volt: bő lebernyeget viselt, a fejét széles karimá­ jú kalap borította, arcát pedig álarc fedte, hosszú csőrrel az orrán, résnyi nyílásokkal a szemei előtt." A sajátos „fertőzésregény" főszereplője azonban, átvitt értelemben a halál, de a fő rende­ ző elv a pusztulás okozta sokk sajátos 86 pszichológiai folyamatainak vizsgálata, és megerősítése annak a ténynek misze­ rint „senkitől nem kérdezték, kiféle, honnét származik. Nem számított. Még az se, hogy mi a neve. A halálban min­ denki egyforma volt és névtelen." A ragály fizikai értelemben vett szimptómái kevésbé érdekesek, mint a közös­ ségi létre gyakorolt hatása. A társadal­ mi közösségek anatómiája olykor az emberi testnél is bonyolultabb műkö­ désmechanizmussal üzemel: vér helyett érdekek, önsajnálat, szeretet, dac, kihí­ vás és félelem munkál benne. A beteg­ ség és a sokk által kiváltott magatartásformák egyike a misztériumok felé fordulás, és a vallásba vetett túlbuzgó hit: azért lopóztak ide, (...) mert szeret­ nék elvinni Messinába Szent Ágota ereklyéit.(...) a vész elmúltával azonnal visszaadnák, és busásan megfizetnék a cataniaiak nagylelkűségét." Az orgiák borgőzös világa a halállal való „minden mindegy" találkozást testesíti meg, ahol a testi élvezetek elhalványítják a közel­ gő pestis rémképét: A társaság egy része mámoros hangon bordalokat és pajzán nótákat énekelt (...) mások tán­ coltak, alaposan megtaposván a padlón szanaszét heverő, eldobált, vagyonról és gazdagságról árulkodó színes, pompás ruhákat (...) közvetlenül az ajtó mellett egy elképesztően sovány férfi közösült egy elképesztően kövér nővel (...)" A halálos betegség olykor csupán eszköz, s a magát „mindenhatóvá pre­ desztináló" ember bűnbakot keres, vádol és ítélkezik, viselkedése a halálé­ val válik hasonlatossá. Amíg azonban a halál válogatás nélkül szedi áldozatait, az ember kiválasztja és meggyanúsítja, a deicídium vádjával szembesíti, és rögtön elítéli vélt ellenségeit. „A zsidók vakok. Akkor sem látták Krisztust, amikor feladták a keresztre. (...) Ha már egyszer nem tudja, mi az a bűn, �mutassátok meg neki, azután pedig tanulja meg azt is, hogy mi a büntetés!" A „karanténba zárt" olvasó szemlé­ lődése már korántsem tisztes távolság­ ban történik, hiszen a „jelenbe oltott történelem" - ahogyan Onagy Zoltán Benedek Szabolcs regényeinek szubsz­ tanciáját összefoglalóan megnevezi - ott kopogtat az ajtón, így a korabeli útle­ írást, mint egy használati utasítást is igyekszünk forgatni, s ez adja az egyik magyarázatát annak is, miért van az olvasóra ennyire szuggesztív hatással a regény. (Pont Kiadó, Budapest, 2009) G réczi-Z soldos E nikő Táj irodalom Pomogáts Béla: Magyar tájak - magyar irodalom A Lilium Aurum Kiadónál amelyben a „LandschaftsthePom ogátsBéla Pomogáts Béla összeállításában orie" szellemiségében kívánná MAGYAR megjelent szöveggyűjtemény bemutatni egy táj irodalmát. T Á JA K a magyar irodalom regionaliNem értelmezhető könnyedén tásában gondolkodva ad iro­ Pomogáts Béla bevezető tanul­ MIRODALOM agyar dalmi válogatást az olvasó mányának gondolata: „A most következő írások a magyar kezébe. Egyéni gyűjteménye ez a „regionális irodalmak", irodalom regionális rendsze­ réről próbálnak képet adni." avagy a „kulturális regionalizmusok", a „tájirodalom" ma­ (21.), mivel a válogatás lénye­ gyar nyelvterületen megoszló sajátos­ géből adódik, hogy az nem alkalmas ságainak, szellemiségének. A nemzeti átfogó rendszer alkotására. A szerkesz­ irodalom történeti tájegységek szerint tői szándék pontosabb megfogalmazását kialakult változatainak léte vitatható is megkapja az olvasó: „Olyan írásokat alapállása e kötetnek. „Helyi színekről" (...) válogattam egybe, amelyek a ma­ evidensebb beszélnünk, mintsem „szel­ gyar irodalom tájegységeinek történelmi lemi, irodalmi decentralizációról"; a és szellemi hagyományait, mentalitását határon túli magyar irodalom jeles és irodalmi örökségét értelmezik és kutatójának, Pomogáts Bélának a felfo­ elemzik." (21.). A válogatást összeállító gásában „irodalmunk »trianoni« rend­ Pomogáts Béla neve a címlapon is meg­ szeréről", „a magyar irodalom poli- jelenik, szerzőként a 21 oldalas beveze­ centrikus modelljéről" kapunk itt képet. tő tanulmányt tudhatja magáénak. A sajátos válogatás egyéni szűrőt felté­ A kötet nem újszerű ötlet terméke, telez, bizonyára valahány irodalomértő elődjének tekinthető az 1921-ben Kosz­ és -kedvelő más-más szerző más-más tolányi Dezső szerkesztésében megje­ munkáját emelné egy olyan kötetbe, lent Vérző Magyarország című antológia. 87 �Ebben a mintegy 250 oldalas, Magyar magyar nyelvű szövegeket sorol ebbe a írók Magyarország területéért alcímet gyűjteménybe. viselő kötetben Babits Mihály, Tóth A kötet fejezetei, a régiókra bontás Árpád, Gárdonyi Géza, Karinthy Fri­ ugyan a különállóságot, az elkülönítést gyes és irodalmunk több jeles alakja idézi az olvasóban, a szövegek mégis vallott arról, hogy miként élte meg hirdetik, hogy a Dunántúl, az Alföld, a Trianon sebét, erkölcsi és lelki drámáját. Felvidék, Kárpátalja, Erdély és a Délvidék Hasonló céllal, jeles szépíróktól való irodalmát-szellemiségét a benső egység, versek, prózai alkotások gyűjteményével, az egykultúrájúság, egy identitás hatja a trianoni sebek irodalmi feldolgozása­ át, valahányat a test szorosan kapcsoló­ inak válogatásával hozott hírt a lelki dó végtagjaiként értelmezhetjük. Pomo­ sérülésekről Pomogáts Béla - a jelen gáts Béla összeállításából vitathatóan emelkedik ki Budapest. Ugyanilyen egy­ kötetnél korábbi - 1996-os vállalkozása, a Trianon és a magyar irodalom. Querela ségként számos határainkon belüli és Hungariae című antológiája. A 2008-ban túli magyar város mint kultúrtér kie­ napvilágot látott gyűjtemény arról tesz melhető lenne, hozzá kötődő, ott alkotó, tanúságot, hogy a szétszabdaltság okoz­ a város szellemi arculatát meghatározó ta csúfos seb ma is lüktetve tátong a egyéniség, fórum, orgánum körvonalaz­ magyar irodalom testén. A '96-os kötet­ hatna egy-egy újabb egységet. Ugyanígy be csupán szépirodalmi alkotásokat a kötet III. fejezetében különálló régió­ válogatott, a múlt évben megjelent ként jelenik meg a Balaton, még ha egyet­ könyv - vélhetően annak folytatásaként len, ugyan terjedelmes Illyés-szöveg - esszéket, tanulmányokat tartalmaz. prezentálja is ezt. Bár kiemelése nem kapcsolódik szervesen a válogatáshoz, Az előzőhöz hasonló kiadás a Trianont ledöntjük című, A magyar fájdalom versei mégis örvendetes itt olvasni Illyés Gyu­ la Bevezetés a Balatonhoz című esszéjét. alcímet viselő antológia 2001-es megjele­ nése, amelyben verses irodalmi alkotá­ A szerkesztő az általa megjelölt régi­ sok illusztrálják ugyanezt a problémát. ókhoz - bár nem kritériuma - nem A szocioökológia és a szociográfia . egyenlő arányban rendelt tanulmányo­ kat és esszéket: Kárpátalját csupán há­ alapvetése a táj-társadalom-ember egy­ séges rendszerbeli, egymást meghatáro­ rom, a Felvidéket és a Délvidéket, vala­ mint - a magyar nyelvjárások atlaszán is zó megjelenése. Az ennek nyomán ki­ alakuló kultúrtér Berényi István megha­ fekete foltként megjelenő - Budapestet négy írás, az Alföldet öt, a Dunántúlt tározásában az a „területi egység, amely az önálló történelmi fejlődés során sajá­ hat, Erdélyt hét alkotás mutatja be. A válogatott szerzők között író, költő, iro­ tos anyagi és szellemi kultúrát hoz lét­ dalomtörténész, kritikus, esszéíró, szer­ re" (B erényi István: Az alkalmazott szocikesztő egyaránt felismerhető. A szerzői álgeográfia elméleti és módszertani kérdései. paletta, melyen többek között Szerb An­ Bp., 1992. 127). Jelen kötetben nem az tal, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, irodalom a hangsúlyos, még ha annak Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Ady tetszik is, hanem a kultúrtáj. Ha repre­ Endre, Németh László (akinek a neve zentánsa volna a regionális irodalmak­ nak, a magyar irodalom helyi változata­ egyébiránt helytelenül írva jelenik meg a tartalomjegyzékben) adja a színeket, a inak, akkor lehetőségünk volna tágabb kötetet magas színvonalúvá teszi, an­ időkeretben gondolkodni, a szerkesztői nak forgatására indít. szándék azonban csupán XX. századi 88 �A két, régiótól független bevezető írás egyikében Sárkány Oszkár irodalomtör­ ténész a tájtípus fogalmáról értekezik. Szerb Antal tanulmánya a természet és a táj fogalmának elkülönítésével, azok definiálásával jó felütése a táji irodalom fundamentumára építő kötetnek. A budapesti szellemiség bemutatá­ sában Kosztolányi Dezső szemléletes, érzékletes Pesti képeskönyvével indít a szerkesztő. Cs. Szabó László különféle kultúrák, népek, nemzetek szemével mutatja be a fővárost; Szabó Zoltánnak, a magyar szociográfiai irodalom kiváló egyéniségének Budapesti dolgok című tanulmánya nyelvészkedő-névtani indít­ tatású írás, a nevekben rejtőző várost igyekszik láttatni; Komlós Aladárnak Budapest ihlette verseket egybegyűjtő írása zárja a sort. A Dunántúl bemutatásában vezérelv­ nek tűnik a Rónay György által címként megjelölt, Cholnoky Viktortól megfo­ galmazott pannonizmus gondolata: Babits Mihály és Sőtér István írásai egyaránt az itáliai és pannóniai kontrasztivitást regisztrálják. Ehhez szorosan kapcsol­ ható a Várkonyi Nándortól idézett egyik írás: a Dunántúl történeti hivatá­ sáról szóló esszé. Szabó Zoltán írása is beilleszthető ebbe a gondolatkörbe, bár ez utóbbiban Európa adja a keretet, annak részeként mutatja be a dunántúli földet. Várkonyi Nándor másik írása, a dunántúli tájköltészetet Baróti Szabó-, Berzsenyi-, Babits-, Arany-, Vörösmarty-, Kisfaludy-idézetekkel bemutató tanul­ mánya tetszik ki a sorból, bár az olvasó örömét leli a szövegben. Az Alföld - nem meglepően - Mó­ ricz Zsigmond leírásával indul, majd Krúdy Gyula Nyírsége idéződik meg, ezt Kodolányi János kirándulás-élmény­ beszámolója és Veres Péternek az alföl­ di parasztságról írt, néprajzi-antropoló­ giai ihletésű esszéje követi, zárásul Sinka István Üzen a tanya... című írását olvashatjuk. A kötet szerkesztője az erdélyi iroda­ lom jeles kutatójaként eme magyarlakta terület bemutatását hét szerzővel kép­ viselteti. Jelen van Kós Károly kihagy­ hatatlan Kiáltó szó című manifesztuma, valamint Tamási Áron Erdélyi jelentése. Ebben a gyűjteményben is helyet kapott a szilágysági Ady Endre nagyhatású írása, az Ismeretlen Korvin-kódex margójá­ ra. Makkai Sándornak, az erdélyi iroda­ lom nagyjának, a református püspök­ nek, az „erdélyi gondolat" nagyhatású kifejezőjének írásában különösen fontos kérdés merül föl: vajon van-e erdélyi szellem. Értekezésében a lelki és szel­ lemi erők felvonultatásával tesz hitet mellette. Cs. Szabó László, akinek írása­ it több régióhoz is hozzárendeli a szer­ kesztő, az urbanitás, a városlakó lelki alkatát mutatja be. Kuncz Aladár írása ezt a terminológiát használva - az erdélyi magyar irodalmat érinti, amelyet Né­ meth László - tanulmányában - ne­ mesnek és eredetinek nevez. Cs. Szabó László híd-metaforája emeli a Felvidéket mindenik régió fölé, mond­ ván: „a hídnak az a dolga, hogy össze­ kössön" (253.). S minthogy a tanulmány utolsó gondolatai éppen Kassára irá­ nyítják a figyelmet, folytatásként követi a válogatásban Márai Sándor Kassai őrjáratának egy részlete. Fábry Zoltán Szlovenszkói küldetése annak a fontos gondolatnak a kijelölése, mely szerint az írói bátorság azonos a politikai bá­ torsággal. Szalatnai Rezső a csehszlo­ vákiai magyar magatartásról és iroda­ lomról írva megrajzolja a felvidéki iro­ dalomtörténet ívét. Gondolata mintha ellentmondani látszanék a szöveggyűj­ temény összeállítójának koncepciójával: „Egy nemzet irodalma egységes, össze­ függő folyamat, egyetlen vérkeringés..." (280.). Mégis mintha keretként fogná 89 �közre ez a végső gondolat és a szerkesz­ tői bevezető utolsó mondata igazolva az elgondolás helytállóságát: „a magyar irodalom szellemi egysége azokra a sajátos hagyományokra épül, amelyeknek a történelmi régiók az otthonai" (21.). (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009) V in c z e D á n ie l „Élet-kép" R. V á rk o n y i Á g n e s : Zrínyi Ilona. „Európa legbátrabb asszonya " Magyarország és az Oszmán birodalom kapcsolatrendsze­ rének különleges szeletét ké­ pezi azon személyek sorsa, akik a Habsburg-ellenes füg­ getlenségi harcok zászlóvivői­ ként írták be magukat a törté­ nelembe, ám a csatazaj elhalá­ sát követően az ősi ellenfél, a „hostis naturalis" karjainak ol­ talma alatt leltek menedéket. Elég csak II. Rákóczi Ferencre, Kossuth Lajosra vagy Thököly Imrére és hitvesé­ re, Zrínyi Ilonára gondolnunk. A most ismertetésre kerülő kötet azon sorozat befejező tagja, amely a magyar történe­ lem neves, török emigrációba kénysze­ rülő tagjainak életrajzát tárja a nagykö­ zönség elé kétnyelvű, magyar-török kiadás formájában, a Magyar-Török Baráti Társaság gondozásában. Mivel 2010-ben Pécs és Essen mellett Isztanbul is elnyerte az „Európa kulturális fővárosa" díjat, így ezen oknál fogva a kötet sok helyen kerül felolvasásra Törökország-szerte. Zrínyi Ilona egyénisége nem csak a múlt fáradhatatlan kutatóinak figyel­ mét keltette fel. Közel másfél évszáza­ da, hogy az első, máig jól használható 90 monográfia Horváth Mihály munkájának eredményeképp napvilágot látott, az azóta el­ telt idő alatt pedig Munkács hős védőjének emléke a re­ gény- és drámaírókat éppúgy megihlette, mint a matemati­ ka tudományának képviselőit. Tetteit, jelentőségét már sok­ szor leírták, megírni azonban még csak keveseknek sikerült. Horváth ígéretes kezdeményezését ugyanis sokáig nem követte méltó foly­ tatás, a fejedelemasszony iránt érdeklő­ dők közül pedig napjainkig bezárólag csupán a könnyedebb műfajok rajongói érezhették elkényeztetve magukat. Mind­ ezek okán Zrínyi Ilona azon nagyjaink sorát gyarapította, akiket bár a törté­ nelmi emlékezet kegyeibe zárt, ám dacára fényes csillaguk nem halványuló ragyogásának, a professzionális törté­ netírás területén históriai félárnyékba szorultak. Mindezek miatt már régóta időszerű volt, hogy a magyar historiog­ ráfia „újra felfedezze" alakját. Az eltelt 139 év adósságának törlesztésére talán méltó elégtételt jelent, hogy a koraújko­ ri történelem úttörőjeként számon tar­ tott - nem mellesleg Nógrád megyei �gyökerekkel rendelkező - R. Várkonyi Ágnes volt az, aki ezt a feladatot magá­ ra vállalta. Tudva, hogy a tudományos kutatás ínséges évtizedeivel ellentétben Zrínyi Ilona alakja az ismeretterjesztő- és re­ gényirodalomban töretlen népszerű­ ségnek örvendett és örvend jelenleg is, felmerül a kérdés: vajon egy akadémi­ kus tollából származó monográfia a szűkebb szakmai körökön kívül a könynyedebb hangvételhez szokott közön­ séget is meg tudja, illetve meg kívánja-e szólítani? A szigorúan diszciplináris keretek között értelmezett történetírás ugyanis nem mindig hordozza magá­ ban az ismeretek széles olvasótáborhoz való közvetítésének képességét. Épp ezért fontos kiemelni, hogy e munka azon kevesek közé tartozik, ahol e két, egymástól gyakran elváló, esetenként elválasztott tényező nem kioltja, hanem erősíti egymást. R. Várkonyi Ágnes tudományos-ismeretterjesztő alapokon nyugvó, epikus jelleggel, a szöveg mö­ gül kikacsintó közlési formákkal és prózai elemekkel kevert művével olyan falakat tör át, amelyekből mind több és több magasodik napjainkban tudósok és közönségük között. Koncepciójának eredményként az általa megjelenített Zrínyi Hona nem elsősorban mint „hős asszony," „történelmi személy", a szi­ gorú szabályok szerint elrendezett adat­ tengerből az olvasó fölé magasodó, megfoghatatlan alak, hanem mint egy három évszázad távlatából is megérthető és érzelmeiben megismerhető, művelt, reneszánsz egyéniség bontakozik ki. A szerző annak érdekében, hogy jobban feltáruljanak munkája főszerep­ lőjének lelki mozgatórugói, nem csupán Ilona személyiségét, hanem az őt kö­ rülvevő közeget, a rá hatást gyakorló környezetet is képes volt megfogható közelségbe csempészni az olvasóhoz. A könyvet kezükbe vevők így semleges külső szemlélőből tud titkon kívül az események részeseivé is válhatnak egy­ ben. Erre legfőképp a mű első harmada támaszt igényt, ahol ez a módszer nem csupán stilisztikai eszköz, de a körül­ mények által diktált szükségszerűség is egyben. A legnagyobb kihívást ugyanis egy történész számára az ismert átérté­ kelése mellett a még meglévő, folyama­ tosan teret vesztő, de soha el nem fogyó ismeretlen feltárása jelenti. Zrínyi Ilona életrajzában ez utóbbi tényező fiatal korának, élete 1670-es évekig tartó sza­ kaszának megírása során a források szűkszavúsága miatt jelentkezik leg­ hangsúlyosabban. „Élet-rajz", „élet-kép" - két hasonló hangalakú, ám eltérő jelentésű összetett szó. Találó, és a képzeletet megmozgató frazeológiák is egyben. Minden élet-rajz ugyanis számtalan kis élet-képből, azok sokaságából épül fel. Ha Ilona fiatalko­ rának ábrázolását egy festőművész te­ hetségére bíznánk, az minden bizonnyal csak homályos, elmosódott pasztellformákat alkotna, olyasfajtákat, ame­ lyek mögött egy kis képzelőerő segítsé­ gével felfedezhető lenne egy kép felol­ dott kontúrja, ahol a félreértelmezhetetlen fő vonások mellett a kisebb alkotó­ elemek minden szemlélő számára mást és mást jelenthetnének. Anélkül, hogy nagyon eltávolodna eredeti témájának céljától, képzeletbeli művészünk vá­ laszthatna másik módszert is. Ennek során amorfnak tűnő alakzatokat illesz­ tene egymáshoz oly módon, hogy az általuk körülhatárolt üres tér tartalmát akár a fantázia, akár a környező formák­ ból levont racionális következtetések segítségével könnyű legyen megtölteni. R. Várkonyi Ágnes eljárása is hasonló módszert követ. A források okozta hiány áthidalására egy korábban használt, már II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának 91 �leírása során is bevált fogást alkalmaz: ha nem tudjuk, hogyan is élt pontosan a kérdéses személy, nézzük meg, hogyan élhetett. Művének első harmadában neveltetése, az őt körülvevő atmoszféra, mikro- és makrokörnyezet bemutatásá­ val igyekszik felvázolni, milyen is lehe­ tett a fejedelemasszony életének első két-három évtizede. A szerzőt dicséri az, hogy ezeket az esztendőket úgy volt képes felvonultatni, hogy az olvasóban nem keletkezik kínzó, tények és adatok után sóvárgó hiányérzet. Az évek mú­ lásával azonban a képzeletbeli festmény bizonytalan vonalai Zrínyi Ilona jelen­ tőségének növekedésével párhuzamo­ san határozott alakot öltenek. Innentől kezdve már a sokak számára ismerős, ám új elemekkel átszőtt részek köszön­ nek vissza modem megvilágításban. Az 1680-as évek hatásai, amelyek az özvegy Rákóczinéból, majd Thökölynéből a nemzetközi közvélemény előtt is önálló, szuverén, cselekvő és befolyásos egyé­ niséget, „Európa legbátrabb asszonyát" megalkották, nem csak küzdelmes, embert próbáló mivoltukban, hanem személyiségformáló tekintetükben is megmutatkoznak. Nehéz erre a perió­ dusra úgy tekinteni, hogy akár az írót, akár az olvasót ne érintse meg a szélse­ besen mozgó, hol egyik, hol másik vég­ pontjáig kitérő történelmi inga hatása. Történettudományi szempontból ki­ váltképp a monográfia utolsó része, a száműzetést bemutató fejezet mutat fel új eredményeket. Ebben R. Várkonyi Ágnes módosítja azt a régóta meggyö­ keresedett képet, mi szerint az emigrá­ ció időszakára a világtól való elzártság lett volna jellemző, e helyett sokkal inkább az önálló diplomáciát folytató, szüntelenül próbálkozó és tervező nő alakja bontakozik ki a könyv lapjain. A recenzeáló kötelessége a dicséreten kívül indokolt esetben a kellő, építő 92 jellegű kritika gyakorlása is, bár ennek mértéke jelen esetben csupán a felszín kisebb egyenetlenségeit érinti, az alatta megbúvó értéket viszont már nem éri, nem érheti el. E témakörön belül két terület érdemel csupán említést: a hivat­ kozási gyakorlat és a már említett korai évtizedek ábrázolása. Az elsőnél az kifo­ gásolható, hogy a mű jegyzetelése több helyen nem következetes. Egyes állítá­ sok valamilyen oknál fogva kiérdemel­ ték, hogy azonosítást nyerjenek, mások viszont nem. Ez már csak azért is érthe­ tetlen, mert az oldalankénti jegyzetek átlagos száma nem éri el az egyet sem, ami egy szakmunkánál rendkívül kevés, egy ismeretterjesztő kiadványnál viszont sok és felesleges. Továbblépve a fősze­ replő korai életszakaszának bemutatá­ sára, meg kell említeni, hogy a szerző korábban dicsért technikája helyenként önállósodik és magával ragadja alkotó­ ját is, aki a történelmi művekben meg­ szokottaknál jóval több „talán"-nal és feltételes mondattal fejezi ki magát. Ennek hatására a „bizonyosság" és a „valószínűség" kényes, de stabil egyen­ súlya néhol felborul, átadva helyét a „feltételezhető", az „elképzelhető" ingo ványos talajának. Ezen apróságok vi­ szont semmit sem vonnak le a mű érté­ kéből, ami a maga nemében egy hiány­ pótló és régóta várt munka is egyben. Zárásként talán kijelenthető, hogy Zrínyi Ilona élete a ma embere számára nem csupán kitartásból és hűségből mutathat példát, hanem azt is bizonyít­ hatja, hogy bár senki sem születik arra, hogy az utókor szemében vagy saját lelki csatamezőin hőssé váljon, ám aki­ ben van bátorság és akarat, hogy vál­ toztasson a benne lévő vagy az őt kö­ rülvevő világon, azzá válhat. (Magyar-Török Baráti Társaság, Budapest, 2008) �Acócs A ttila Hagyomány és újítás Lengyel Ágnes: „Csak a rózsám járjon szép csinosan...". Ünnepi palóc öltözetek napjainkban El tudjuk-e vajon képzelni, milyen gazdag tudásanyag állna ma rendelkezésünkre a századforduló népi kultúráját illetően, ha a korabeli nép­ rajzkutatók nem kizárólag a még terepen fellelhető archai­ kus elemekre koncentráltak volna, hanem a kor teljes­ ségben - tehát tradíció és innováció mindenkori elegyeként - élő jelenségeit vették volna lehetőségeik szerint számba? A budapesti Néprajzi Múzeum épp ezt a kihagyhatatlan lehe­ tőséget felismerve indította el MaDok elnevezésű jelenkutatási programját, melynek célja megalkotói szerint a kor­ társ tárgyi világ múzeumi dokumentá­ ciója. A programhoz csatlakozott Len­ gyel Ágnes 1996-ban megkezdett nép­ viseleti változásvizsgálataival a balas­ sagyarmati Palóc Múzeum is. Mint köztudott, a népviseletből való kivetkőzés folyamata - néhány kivéte­ les survival jelenségtől eltekintve - az 1950-es évek elejére a palócok által lakott területen is befejeződött, a ha­ gyományos öltözködési kultúra funkci­ onális rétegződése felbomlott. A viselet azonban új - színpadi - környezetében élt tovább a neofolklorizmus folyamatai­ nak kellékeként. Lengyel Ágnes kutatá­ sai során az ünneplő öltözetek felújítása iránti igény új közösségi rendezvények kapcsán való fokozódását kísérte figye­ lemmel. A hagyományőrzők színpadi viseletéit „a recens kor parasz­ ti-falusi ízlésvilágának tükrö­ zői" -ként dokumentálta, az „átminősült hagyomány" je­ lenkori lenyomatainak tartva azokat. Az interjúkészítés, résztvevő megfigyelés és fo­ tózás során eredeti és újravarrott elemekből összeállított viseletekről kérdezte adatköz­ lőit, melyekben az átélt jelen természe­ tességével (és főként gyakorlatiasságá­ val) simul egymás mellé az 1920-as években - a még elő hagyomány keretei között - megvarrott „kecele" (kötény) és az egykori Csehszlovákiában vásá­ rolt „Italian design" feliratú bolti cipő. A Palóc Múzeum számára 20062007-ben megvásárolt újravarrott hol­ lókői és érsekvadkerti viseletkollekció­ kat az intézmény azonos című kiállítá­ sán mutatta be 2008. október 3. és 2008. december 31. között. A most bemuta­ tásra kerülő kiállítási katalógus beveze­ tőjében a szerző rámutat az újravarrott viseletek új funkcióira - „a szocializmus évtizedeiben deformált hagyományos falusi önidentitás" rehabilitálódásában játszott szerepükre Érsekvadkert, és a „világörökségi helyszínen marketingeszközzé" való átminősülésükre Holló­ kő esetében. A továbbiakban a gyűjte­ ménybe került 94 darab új viseletelemet mutatja be színes képekkel gazdagon illusztrálva, egy-egy konkrét összeállítás (pl. leányviselet, menyasszonyviselet, 93 �menyecskeviselet, férfiviselet) elemei­ ként egymás mellé állítva azokat. A kötet anyaga 21. század eleji pillanat­ képként szép példája annak a néprajz­ tudományban mára tényként elfogadott tézisnek, hogy a hagyomány és az újítás 94 nem ellentétes, hanem egymást kiegé­ szítő folyamatok. (Nógrád Megyei Múzeumi SzervezetPalóc Múzeum, Salgótarján-Balassagyarmat, 2008) �„ E g y n em z et in te llig en c iá ja c s a k a k k o r a n ag y , a m e k k o r á n a k iro d a lm a m u ta tja ." ( M ik s z á th K á lm á n ) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a P a ló c fö ld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2010. évre meghirdeti a MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott, mikszáthi hagyományokhoz kapcsolódó szépirodalmi művekkel, valamint tanulmányokkal lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. június 15-ig lehet benyújtani a P alócföld Szerkesztőségének címére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a P alócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A pályázat díjai: I. 100 000 Ft II. 80 000 Ft III. 60 000 Ft Eredményhirdetésre 2010 szeptemberében, a Nógrádi Megyenap és Kulturális Fesztivál keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a P a ló cfö ld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége KUSNYÁR EVELINE (1982, Balassagyarmat): Képzőművész. Budapesten él. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola növendéke volt, majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán diplomázott 2004-ben rajz-művelődésszervező szakon. 2008-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelőtanár szakán szerzett oklevelet. Számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt, többek között a Karton-Art De­ sign Galériában, a Present Galériában és az Olof-Palme házban (Budapest), a Károlyi Galéri­ ában és a Garázs Galériában (Szeged), az aMATOR aRTIUM és a „Művészetek Szerelmesei" Országos Képző- és Iparművészeti Tárlatokon (Salgótarján) és a Balassagyarmati Nyári Tár­ laton. 2001-ben és 2007-ben a Szécsényi Őszi Tárlaton elnyerte Balassagyarmat város különdíját, 2003-ban és 2005-ben a salgótarjáni Képző- és Iparművészeti Tárlat díjazottja. Karmann JÁNOS (1948, Galgaguta): Képzőművész. A Képzőművészeti Akadémián Basilides Sándor festőművész tanítványa volt, majd Farkas András festőművész képzőművészeti önképző körébe járt. A grafika, a festészet és a szobrászat is foglalkoztatja. A Balassagyarmati Nyári Tárlat és a Szécsényi Őszi Tárlat rendszeres kiállítója, utóbbin háromszor díjazták műveit. Az ország különböző településein közel száz alkalommal szerepelt alkotásaival. 1969-től tagja a Nógrád Megyei Amatőr Képzőművészek Stúdiójának. A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság alapító tagja. A Magyarországi Szlovák Írók és Művészek Egyesületéhez 2000-ben csatlakozott. 95 �Szerzőinkről AGÓCS ATTILA (1978, Losonc): Néprajzkutató, muzeológus. Füleken él. Legutóbbi kötete: A fü le k i v á r évszázad ai (2009). ARDAMIC á ZORÁN (1970, Losonc): zenész, mű­ fordító, egyetemi adjunktus, a Plectrum kiadó alapítója és vezetője. Füleken él. Legutóbbi kötetei: S zellem i rezervátu m ok (2008), P erspek­ tívaváltás a szlovákiai m ag y ar irodalom ban (2008). AYHAN G ö KHAN (1986, Budapest): Költő. A H aszn álati utasítás című antológia szerzője. B a l a j t h y ÁGNES (1987, Miskolc): A Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatója. Kutatási területe: kortárs próza. Balázs Beáta (1984, Salgótarján): Költő, kri­ tikus. Etesen él. B a ZSÁNYI SÁNDOR (1969, Miskolc): Irodalomkritikus. A PPKE-BTK Esztétika Tanszékén oktat Legutóbbi kötete: „Fehéret, fek etét, tark át..." V áltozatok az iróniára (2009). BONDÁR ZSOLT (1987, Békés): Költő. Mezőberényben él. A K örkörös című antológia szerzője. ID. Frivaldszky JÁNOS (1936, Budapest): Mér­ nök, történész, újságíró. Legutóbbi kötete: A M ag y ar P arnasszu son . F rivaldszky Im re, a term é­ szet ku tatója (Bálint Zsolttal közösen írt, 2009). GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő (1974, Körmend): Nyel­ vész, kritikus. A Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusa. Salgótarjánban él. Kötete: N óg rád várm egye n yelve a X V II. század ban (2007). Handó PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: A lv ó kon fliktu sok m ezején (2008). JUHÁSZ Katalin (1969, Rimaszombat): Költő, szerkesztő. A S zőrös K ő irodalmi, művészeti lap egyik alapítója, később főszerkesztője, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének munkatársa, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának tagja (1994). 2001-ben Madách Nívódíjjal ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötete: Látod, du zza d (2009). Kozsár Zsuzsanna (1970, Kassa): Író, szlovák nyelvű fordító, tolmács. Dijai: Assitej-díj (2004), Madách nívódíj (2006), a Magyar Művelődési Intézet reneszánsz drámaversenyének 1. dija (2008) , a Zsolnai Bábszínház szlovák nyelvű gyermekdráma-versenyének 1. díja (2009). Legutóbbi kötete: H arm in chárom a p o k r if (2005). MADÁR JÁNOS (1948, Balkány): Költő. A Rím Könyvkiadó vezetője, a K elet F elől című irodal­ mi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztő­ je, a Bátonyterenyei Írók Körének vezetője. Legutóbbi kötete: H u llong a z id ő (2008). NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: M agán terü let (2008). NYERGES Gábor ÁDÁM (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK magyar szakos hallgatója, az A p o k rif folyóirat főszerkesztője. Első kötete előkészületben az Orpheusz Kiadónál H elyi érzéstelen ítés címmel. RÓNA Z. PÉTER (1961): Nógrád megyében élő író, kritikus. SOPOTNTK ZOLTÁN (1974, Salgótarján): Költő, író. Tatabányán él. Legutóbbi kötete: Futóalbum (2009) . SüHAI PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tan­ könyvíró. Legutóbbi kötete: T u d ósítások a kated ­ ráról (2007). SZÁSZI ZOLTÁN (1964): költő, újságíró, a www.rovart.com kulturális galéria szerkesztője. Rimaszombaton él. Legutóbbi kötete: A felejten i nem tudás g y ön y örű ség e és szomorúsága (2009). SZÁVAI Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O p tikai tu n in g (2009). TarnóCZI László (1963, Miskolc): Újságíró, riporter. 2008-ban Nógrád Megye Sajtódíjával tüntették ki. Salgótarjánban él. TÉTÉNYI CSABA (1972, Budapest): Író. Legutóbbi kötete: A k k o r sem biztosítási esem én y (2006). Kenderessy Lili (1984): kritikus. Nógrádban él. VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján): Történész. Az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Mátraszelén él. K.KÁBÁI LÓRÁNT (1977, Miskolc): Költő, író, vizuális művész, a M ű ú t folyóirat irodalmi szerkesztője. Legutóbbi kötete: hiba nincs (2006). WEINERSENNYEY Tibor (1981, Eger): Költő, író. Az Irodalm i Jelen szerkesztője. Legutóbbi kötete: A tengerszint fe le tti m agasság m eghatározása (2008). 96 ��Ára : E lőfizetőkrészére30Ft négyszáz foint „Majd minden író után marad olyan munka, molyról az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem hallja." Mikszáth Kálmán � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/55c1cf704e855c8446db66d00c299463.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/27137f850c050d2b2699e6a5cc184d03.pdf 7650395e235296df1e3a0320944703ea PDF Text Text Palócföld Irodalmi, m űvészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam • 2010/2. Hartay Csaba, Németh Zoltán, Petőcz András verse „Ezek a kedves kis portékák" Jenei László Kiss Judit Ágnes Kőrössi P. József Koós István tanulmánya Csehy Zoltán kritikája ��Tartalom „kávéházi szegleten..." N ém eth Z oltán Petőcz A ndrás H artay C saba Gressai Ferdinánd A z o n az ú to n ; N e m v o lt; M in d ig a z t h is z e m 3 A fö ld ö le lése 5 6 S z á v aiatok C sin n a d ra tt, fe n g su i, a n tib á b el S z e m h u n y á so k (9) H a rm a d ik a h é tb ő l (4 ) 8 9 „ezek a kedves kis portékák" K iss Ju d it Á gnes Jen ei L ászló Kő rössi P. Jó z se f P ista P e ste n N o b ilis idők 12 K u ty a sz a r 16 27 A v is z o n y la g o ssá g ta p a sz ta la ta Jó k a in á l 38 Kutatóterület K oós István Találkozási pontok N . T óth A nikó A re g é n y : h a la d é k / B e sz é lg e té s Z á v a d a P á lla l 58 É le t-je le k / N é m e th G é z a k ép e irő l 71 Kép-tér N ém eth Bozó A ndrea Ami marad C sehy Z oltán A b u s z so fő r h e ly e a M ú z s á k S z ö v e ts é g é n e k A la p sz a b á ly z a tá b a n / B a lá z s Im re Jó z s e f: F ogak nyom a 74 S zepes Erika H a g y o m á n y ő rz é s é s k a p c s o la tta rtá s / A R öpke Í vek 2 0 0 9 . é v i, ju b ile u m i a n to ló g iá já ró l Je le n é s e k k ö n y v e / R a d o s la v P e tk o v ic : A z em ber, a ki 77 A yhan G ókhan álm ában élt 83 B ódi Z suzsanna B io g rá fia , filo ló g ia , n ő i iro d a lo m / G a lc s ik Z s o lt: „A fájd alm ak leán y a..." . F erenczy T eréz élete és költészete G . T oron yi Ju d it H andó P éter (1 8 2 3 -1 8 5 3 ) S o k s z ín ű m ú z e u m / N eograd 2 0 0 8 —A N ógrád M egyei 86 M úzeum ok Évkönyve X X X II. 89 K é p b ő l é s b e s z é d b ő l k o m p o n á lt / S h a h T i m o r É let a szobrok között, lfj. S zabó István m űvészete 92 �Jelen számunk borítója Németh Géza Manipuláció című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Harc és a Ki vagy Te? című munkái láthatók. A belső illusztrációt grafikái - Egyensúlyozás 1. (7.), Cím nélkül 1. (15.), Egyensúlyozás 2. (26.), Cím nélkül 2. (37.), Cím nélkül 3. (73.), Atmoszféra 2. (85J, Fény a sötétségben (94.), Cím nélkül 4. (95.) - és ceruza rajzai - Rituális tánc (70.), G + A = Love (76.), Szerelem (76.) - közül válogattuk. A 8. oldalon Gressai Ferdinánd saját versillusztrációja látható. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap N em zeti K u ltu rális A lap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: nógrád hírlap Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„ KÁVÉHÁZI SZEGLETEN ..." N ém eth Z oltán Azon az úton Azon az úton, amelyen fölfelé mentünk, Azon az úton lefelé kellett volna menni, Arról az útról le kellett volna térni A mező felé, ahogy akartad is, Emlékszel? Abban a toronyban, amelyben fölfelé indultunk, Abban a toronyban volt az a szédülés, Abba el kellett volna indulnunk, Abba bele kellett volna vetnünk magunkat, Mi viszont kiértünk a kilátóra, És gyönyörködtünk a szerencsénkben. Te miért voltál más abban a testben, Amelyet az én szemem vetített rád és Én miért voltam más abban a testben, Amely belőled rám vetült? Késsel mentünk a húsnak, éveken át, Megteremtettünk egy férfit a nőnek, Kivéstük a húsból, elneveztük énnek, Megformáltunk egy nőt a férfinak, Kivájtuk a húsból, és elneveztük Ugyanannak az énnek. Elfelejtettük azt a férfit, Elfelejtettük azt a nőt, Elhagyott bennünket az a férfi és nő, Mert nem a mező felé, Nem a szédülés mélyére indultunk, Mert ami maradt, Azt kezdtük énnek nevezni, Azt a semmit, tudod. 3 �Nem volt Hallod, ahogy minden egyfolytában, Szakadatlan haldoklik körülöttünk? A szoba sarkába állított kétajtós szekrény Éppúgy, mint az orchidea a vázában, Amelyet másodszorra sem fogadtál el. Azon a fényképen még nem repült fel Egyetlen galamb sem a térről, Ma a rothadó hús és szárny szemétkupac Egy külvárosi szeméttelepen. A beton néma haldoklása talán félelmetesebb, Mint a patkány percekig tartó sikolya, Amikor a csapdából kirántva sóval Hintik be még lüktető, kiszúrt szemét. Viszont nemrég két Nobel-díjas kémikus Bizonyította be a National Science hasábjain, Hogy amikor két ember között elkopik a szerelem, Akkor egyetlen sejt sem pusztul el, Egyetlen atom sem. Hiszen nincs is, Sosem volt, tudod, kegyelem. Mindig azt hiszem Mindig azt hiszem, amit épp elhitetek magammal. Az idióta, aki körbetekeri nyálával a világot, hogy megízlelje. De te megszelídítettél, kidobtál a senkiföldjére, viszont az ízemet elvitted a nyelved hegyén. Megfésültem minden lomblevelű fát pár versztányi körben, mintha tükör előtt csinálnám. A nyolcadik emelet mindig különleges vonzóerőt gyakorol: még fel sem érek, máris zuhanok. Csupán azokat az embereket tettem boldoggá, akik híremet sem hallották. 4 �P etőcz A ndrás A föld ölelése Megérint a föld, megérintem a földet. Puha, zsíros és fekete. Szórom a megnyílt földszájba a földet, fekete koporsóra szórom, puha, zsíros és fekete, szétomlik ujjaim között, szinte a pórusaimba búvik. Befed és eltakar. Valahonnan jön valaki, siet valahova, onnan jön, ahova megy, hosszú futása menekülés és visszatérés. Tenyeremben szétterül a föld. A haza ez, itt: menekülés és visszatérés helyszíne. Amióta elmentem, azóta visszatértem. Amióta a puha, zsíros és fekete földemet a megnyílt földszájba hajítottam, azóta. Befed és eltakar. És csöndesen várakozik. A föld, ahonnan jöttem, mind-mind az enyém. Nyugodtan vár a test is, a koponya, az anyag, ami az apám volt, vagy épp maga az apám. A testem földje ez, puha, zsíros és fekete. Mikéntha saját magam. Én vagyok ez a föld! Puha, fekete, zsíros, porhanyós anyag, befedek mindent, betakarom az édesapám puha takaróval. Éhes száj, mohó bélcsatorna, mindent elleplezek, minden az enyém. Házak, kertek, virágok, földszáj meg sírkő. Viaszos, filmekből lopott szemgolyó. Minden én vagyok. 5 �Hartay C saba S z e m h u n y á so k (9) F o s z fo re s z k á ló p ó k n y itja a b á rsz e k ré n y t. O d a b e n t o v á lis ü v e g e k b e n z ö ld alk o h o l. V a tta c u k o r g ö rd ü l a h eg y rő l. O tt a p á lcik á ja is. K id ő lt, ő sz fa , a lv ó b ag ly o k k a l. Z se b lá m p a p á sz tá z z a a k u k o ricá st. D e e z e k n e m is k u k o ricá k , h a n e m lá g y s z á rú s á rk á n y o k . K e ré k p á ro so k em e lk e d n e k a lev e g ő b e . R e p ü lő n ü ln ek. A k a la u z síp o l, m a jd fe lk a p a sz k o d ik a v o n a tra . D e ez n e m is v o n a t, h a n e m eg y v ito rlá s. A tisz ta v íz en á t s ín p á r fén y lik a m ély b e n . A v e te rá n a u tó te tejé n ty ú k to llá sz k o d ik . F e le m e le m , m eg sz ú r. A s ü n to lla so d o tt m eg e n n y ire . A b a js z o s férfi o sto rra l csa p k o d ja p á rn á já t. T o lla k k a v a ro g n a k . N é h á n y p ih e b e le ra g a d a k iö m lö tt m á ln a sz ö rp b e. A p a k é t k islá n y á v a l ta rt a k ik ö tő felé. M á r v á rja ő k e t a z iz z ó bá ln a . A m a d á re te tő b e n tö rp é k tu rista cso p o rtja . A p r ó fo tó k k é sz ü ln e k o d a fen trő l. 6 �Üvegszobrot kapok. Észreveszem, hogy bele van fagyva egy teleirkált határidőnapló. 7 �G ressai F e r d in á n d * Harmadik a hétből 4 A szoba teljesen üres. Mostanra már a légköre is eltűnt az előző lakónak. Igaz, rég nem etetem, de még mindig gondozom. Ellenben a szobája már elfeledte. A hálátlan. A hitvány. A gyáva. Mégis olyan ez a hely, mint egy tátongó száj, ami be akar szívni magába. • Minden idők egyik legfiatalabb elsőkönyves szerzője a Magvető Kiadónál. 8 �S z á v a i A t t il a Csinnadratt, fengsui, antibábel A szomszéd Sehonnayval (szakmáját tekintve: biztonsági őr) mentünk plázázni, ne zavarjuk apát otthon. Egy torta elkészítéséhez nyugalom kell, halk rádiós hírek, papucsklaffogás, megfontolt (de laza) fűszerezési mozdulatok. Apa takarékossági okokból, továbbá a kellő minőség érdekében saját maga készíti el önnön születésnapi tortáját. Miután kijöttünk a pláza kávézójából (mert bent voltunk), tehát miután ma­ gunkhoz vettük a plázázáshoz szükséges vérnyomást és pulzusszámot, hamar feltűnt (nem is én lennék, nem is egy Rétschághy Vera), hogy miként változnak meg a városi lányok gyaloglási szokásai a plázában. Nagy kedvvel néztem például, hogyan nézik a csúnya lányok a szépeket. Hogyan nézik a kirakatban magukat és a menet közben jobbra-balra rángatott csípejüket. Az álszexuális tekintetekre direkt felhívtam Sehonnay figyelmét, nézze szomszéd, itt jön egy. Sehonnay meg: olyan volt a nézése, annyi szexualitással, amennyi egy merőkanál grízes tésztában van. Sehonnay főleg a divatos kistáskákon szokott mosolyogni a szájszagával. Szocioló­ gia ide, szociológia oda, vettem korábban egy ilyen kistáskát, amibe berakhatok csörömpölni pár csajos darabot, ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák. Évről évre fejtörést okoz, hogy apámat, a másfél szobás Tivadart mivel, milyen ajándékkal lepjem meg születésnapjára. Tivadar minden évben elmondja: nem kell őneki semmi komoly, nem eszik sokat százon, ő már elégedett, ha megvan neki az a kis levegője a tüdőben, ha városi, ha nehéz, kátrányos is, kellő vas a vérben, acél az idegben. Plusz némi kaja, zacskós tej, névnapkor és születésnapkor esetleg kol­ bászpuding, pingvinfiié. Mert nem az anyagi javakon múlik a jókedv, ahogy Tiva­ dar mondani szokta, elég, ha megvan az a kis kábeltévé, ha mindig van valami a szennyestartóban, szárítókötélen. Elég, ha naponta háromszor csenget a mikro, szisszen a szóda, görbül a konzervnyitó műanyagnyele. Aztán meg mi történt. Mint valami filmben. Figyelj. A hömpölygő, fortyogó em­ bertömeg ordenáré húsvéti áramlásában néhány pillanatra elveszítettem a bizton­ sági Sehonnayt. A biztonsági őr nem akart ordítani, hogy álljon meg a nászmenet, hasra mindenki, tudta szerintem, hogy nem lenne hatalma a tömeg felett. Itt más törvények uralkodnak, nem ám, hogy felszólítod őket sok szép nagy decibellel (mint mikor fazékra mész rá a korongvágóval) a biztonságos cselekedetre. Hogy álljon meg a csordulás, a csordáskodás, legyetek (maradjatok) emberek, kimondom még egyszer, Sehonnayul, mert olyan jó kimondani, kimondottan kimondottnak lenni: emberek. Embereknek maradni, ha húsvéti vásárlási láz is van (ettől külön­ böztök a csimpánzoktól: higgadtak maradtok, nem ám idegfeszülés, csinnadratt, neszóljá' be), hanem menni, folyni nyugodtan a bevásárlóközpontban, mint az �esővíz. Illatosan, ékesen. Mivel tehát, mondjuk így, nem akarta megzavarni a tö­ meget, nem maradt más, mint hogy Sehonnay megpróbálta minél magasabbra nyújtani magát a sokaságban, hogy ne veszítsen szem elől. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy nyomát vesztettem a biztonsági őrnek. Csak arra koncentráltam, hogy ne essek fel a lökdösődésben. Körülöttem mindenféle emberek - tehetősebbek, szegényebbek - veszekedtek, hangosan beszélgettek, példá­ ul: mit kell még venni a nagyinak, mit beszéltünk meg vele. Gyerünk arra, a háztar­ tási osztályra, új botmixer kellene, a múltkori leégett, mikor papi azzal keverte a glettet a konyhameszelés előtt, satöbbi. Az egyik kopott ruhás középkorú férfi, aki három szatyrot ráncigáit magával a két kezében, éppen az arcom előtt ordítozott az asszonyának, várj meg Ilonka, ne siessé'. Megcsapott a foghíjas szájból kilövellő nehéz, keserűre pállott, kolbász- és borszag. Képzeld magad a helyembe, a háttérben folyamatosan szóló vásárlási zenék kásás zaja, a morajló tömeg rendszertelen moz­ gása, az arcodba nevető tinik édeskés illata és mindenfelől villogó fényreklámok. Hamar kiszívták ezek így együttesen az energiáimat. Szájon át lélegeztem, hátam, tenyerem izzadt, egy pillanatra azt hittem, elájulok. Totál pánik. A tömegben ekkor felbukkant egy sötétruhás, kapucnis pulóvert viselő férfi. Arca vékony, de határozott volt, szakálla túl már a borostán, de még innen a bozontostól. Elejtettem a táskámat (csajos darabot, benne ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák). A lökdösődő tömeg többször belerúgott inkább, mint hogy segített volna felvenni. Végül a kapuc­ nit viselő férfi vette fel. Ekkor vettem észre, hogy a kézfeje be van fáslizva. Csuklótól, szépen megkerülve a magányos hüvelykujjat, majd két-három rétegben rásimult a kézfejre, nem láttam pontosan, majd a finom, fehér anyag visszatért a pulóver alá. Zárójel. Régi elméletem, hogy a világ egyik legmagányosabb élőlénye a hüvelyk­ ujj. Mert ott van ugye a négy kis haver, az emberi kéz végső állomásai. Együtt szok­ tak játszani, simogatni, remegni, nem is folytatom, a kis hüvelykujj pedig legtöbb­ ször csak akkor jut eszünkbe, ha fogjuk a kapaszkodót a villamoson, felmosunk, ha tehát meg kell ragadni valamit. Szerintem sokszor mérges is a hüvelykujj ezért, hogy adott például egy szombat este, filmközbeni ciróka, egyebek, sétálnak az ujjbegyek az erogén tájakon, (domb, meredély, szakadék, erdő, vagy éppen tarvá­ gás, ne is részletezzed, cserjés, apró dúvadakkal, kuss legyen). És a hüvelykujj csak onnét jön a terminusba, amikor már az oroszlánrészt kell csinálni, megfogni, meg­ ragadni a gyakorlatias, az ösztönös, a rutinos, és mechanikus mozdulatokkal. Ettől teljes az emberi kéz, hogy ötvöződik a játék és a gyakorlat, meg a többi, húzd meg eresztd meg, játék és muzsika tíz percben, bocs, tíz ujjban, tehát, amik percekből állnak össze egésszé, akár a kakukkos óra. Sokat elárul egy kéz, ha tudjuk, mit kell azon figyelni. Régebben is, ha unatkoztam a metrón, gyakran azt játszottam, hogy kiválasztottam egy, mondjuk férfi kézfejet és kerestem hozzá szakmát, hétköznapi mozdulatokat, táplálkozási- és szexuális szokásokat, egyebeket, sorsot, tehát életet képzeltem a kézhez. Majdnem kimondtam hangosan, hogy végzet, de látod, nem tettem, mert ezt, hogy végzet, hangosan, főleg, teljes meggyőződéssel, csak az an­ gyalok mondhatják ki. Ezért nem hallottam ezt még politikustól: végzet. Mert ebbe nem szólhat bele a politika. Zárójel bezárva. Jól van, nyugi, én ilyen pofázós vagyok. A kapucnis férfi felegyenesedett a bevásárlóközpont embertömegében, kezében a táskámmal. Ekkor láttam meg tisztán a férfi arcát, tekintetét. A tudást láttam a 10 �szabályos, szakállas, de ápolt, rendezett arcon. Mintha a nem túl idős férfi mindent tudna rólam és arról, mit gondolok, mit gondoltam az imént, időtlenség volt a férfi szemeiben. Mintha tudna Sehonnayról is, aki ki tudja, hol tekereg most. Mintha tudna az otthoni tortakészítésről, a hüvelykujj-magányról, a táskám tartalmáról (csajos darab, benne ciklámenrúzs, szempillaspirál, személyi, mobil, konzervnyitó, kilencvoltos elem, satöbbik, tamponok és egyéb női privátszférák) mindenről. Te­ kintetem a férfi kezére csúszott (ha csúszik az egyáltalán). Olyan kezet láttam a fáslitól függetlenül, amire a női magazinok azt szokták írni: finom, értelmiségi férfikéz. Vékony, de erős tenyér, hosszú ujjak, azokon szelíd ívű körmök. Az ilyen kézzel zongorázni lehet, vagy egyéb más olyat művelni, ami szellemi, lelki érték, aminek súlya van tehát. Szimpatikus volt a kéz, de félelmetes is, ismerős, de mégis idegen. A kapucnis férfi úgy állt a lökdösődő tömegben, velem szemben, mint aki közéjük tartozik, de mégis kívül áll rajtuk, felettük, vagy alattuk, de ott van ben­ nük. A tömegben, itt, ebben a Verában, a többi Verában, a többi Aloe családban, az emberi csorda minden tagjában. Mert nem nyáj ez már régen, csorda ez (gondolom a nehéz napokon), állati bőgés, karám és trágyaszag, ha kemény is ez így. Óráknak tűnt a néhány másodperc, amíg néztük egymást a férfival. Aztán lassan elindult felém a táskával. Így közelebbről is belenézhettem a férfi szemébe. Úgy öt méter lehetett köztünk. Tudást láttam a tekintetében, bölcsességet. Olyan volt belenézni a szempárba, mint mikor az ember beleül egy idegen szoba kényelmes foteljébe, becsukja a szemét és sóhajt egy nagyot, nem is, ez szomorú így, tehát: nagy, mély lélegzetet vesz, beszívja a szoba légkörét, tüdőre veszi a fengsuit. Végül valami különöset mondott a férfi. Már az is furcsa volt, hogy a körülöttünk szóló vásárlási zenék (egyszerre legalább négy szólt, innen-onnan), a jövő-menő, egymást lökdöső és túlkiabálni igyekvő emberek között a férfi hangját tisztán hallottam, holott több lépésnyi távolság volt köztünk, ami a plázai hangzavarban (igen, hasonló, noha egy pláza azért eléggé antibábel, mindegy) éppen elég, hogy ne értsed tisztán a másik szavát. Ennek ellenére a férfi minden erőlködés nélkül beszélt, nem ordított, nem magyarázott kézlóbálva, nem. Szobahangerőn beszélt, mely távolról érkezett hoz­ zám. Talán inkább belülről hallottam a szavakat, nem füllel. A férfi maga elé tartot­ ta a táskát, mintegy átadó mozdulattal indult felém és azt mondta: csak azt tartsd magadnál, amire feltétlen szükséged van, dobj el minden feleslegest, sallangot, vetkőzd le mindazt, amit árulásból, számításból, irigységből, félelemből rak rád a társadalom. Az ember elárulta saját magát, és engem is, téged, mindenkit. A férfi egészen közel hajolva folytatta: a népek most már csak magukban bízhatnak, csak rajtuk múlik, csak az őket alkotó egyéneken. Én mindenkiben ott vagyok, benned is, találj meg, fejezte be a kapucnis férfi, bal vállamra tette kezét, szemembe nézett, én az övébe (riadt kiscica a közeledő autó fényszórójába), majd gyors léptekkel megkerült, és a hátam mögött beleveszett a tömegbe. Szinte ugyanekkor került elő Sehonnay abból az irányból, amerre a kapucnis férfi távozott. Kérdeztem nem látta-e, merre ment. Sehonnay persze nem látta, azt mondta, most civilben van, semmi munka, oknyomozás, térfigyelés. �„EZEK A K E D V ES KIS P O R T É K Á K "* Kiss J u d i t Á g n e s Pista Pesten Államalapító királyunk egy napon úgy döntött, hogy odahagyja kis időre az örök királyságot, melyet csak egyszerű alattvalóként szolgált, hogy ezer év elteltével meglátogassa földi hazáját. Az égi király engedte is szívesen, mert bizony már odafönn is híre kelt amaz ország szörnyű romlásának. Útnak is indult hajdanvolt feje­ delme éppen a millennium évében együtt ünnepelni az utódokkal, de bár szentnek tisztelték földön és mennyben, a szentek között elöljáró nem volt, megelőzte még egy madaraknak prédikáló meztéllábas olasz is, gyalogszerrel érkezett. Bizony tíz esztendő is kellett hozzá, hogy valahonnét lovat szerezvén, mint jó gazda körbejár­ ja és megszemlélje a birtokát, végül átlépje észak felől a százéves határt. Mire az Országház elé ért, sok csatán verekedte át magát, maga is, lova is vihar­ vert állapotban voltak. A híre természetesen megelőzte, lesifotósok és újságírók hada várt rá, mikor a lezárt Margit hídon keresztüljutni nem tudván átúsztatott a Dunán. Persze hitték is, nem is, hogy maga Szent István jelent meg köztük, de hír­ nek mindenképp hír volt, jöttek hát csőstül a Kossuth térre, amely tüntetőt ugyan már látott ilyen feles számban, de kamerát meg hangfelvevőt biztosan nem. A kormányőrök nem akarták beengedni az idegent, hiába rázta a fejét meg a sza­ kállát a néhai uralkodó, a szavát sem értették. Már az sem tetszett nekik, hogy vizesen, csatakosan, lóháton érkezett, de mivel a közlekedési táblák csak a traktorok behajtá­ sát tiltották a térre, erre igazán nem hivatkozhattak, meg kellett tűrniük a betolakodót. A szent király, noha a Szent Koronával még nem találkozott, a köztársaság címe­ rére és a saját fejére felváltva mutogatva próbálta kilétét elmagyarázni, de hiába. Hogy Szilveszter pápát emlegette, az csak olaj volt a tűzre, azt hitték, a bolondját járatja velük, s tavasszal búcsúztatná nagy petárdadurrogtatással az óévet Hon­ nan, honnan nem, egy tízezres is előkerült, talán az egyik lelkes zsurnaliszta jóvol­ tából, de a rajta lévő arcmás feltűnő hasonlósága sem volt elég meggyőző, legin­ kább azért, mert az értetlen kormányőrök az első pillanatban korrupciós szándékra gyanakodtak, és kevesellték a nekik szánt összeget. Amikor a katolikus és ortodox egyház közös szentje térdre esve, kezét imára kulcsolva, keresztvetéssel, Jézus és Mária nevét ismételgetve akarta értésükre adni, hogy keresztény hitüket neki köszönhetik, a Bazilikához irányították a hitbuzgó idegent. Ott az egyik pappal aztán latin nyelven szót tudott érteni, aki végre érde­ meihez méltó tisztelettel és kellő hittel fogadta. A hivatalos álláspont nem volt ennyire kedvező. Az első nyilatkozatok minden fórumon provokációnak és politikai kampányfogásnak minősítették István megje­ lenését, az MTI pedig makacsul hallgatott róla, de a leghitetlenebb tamáskodókat is * A rovat a Mikszáth-centenárium előtt tiszteleg. 12 �meggyőzte végül az a DNS-vizsgálat, amely a szent király mumifikálódott jobbját, és feltámadott testének azonos részét genetikailag is azonosnak lenni bizonyította. Másnap estére aztán hangos volt a tévé és a rádió összes csatornája attól, hogy az or­ szág első uralkodója visszatért, és sajtótájékoztatót ad a Parlament kupolatermében. Megindult persze azonnal a suttogás is: visszatért az államalapító, visszaveszi a trónt, fejére teszi a Szent Koronát, Magyarországon királyság lesz újra, s ezt az SMS-ekben és netes fórumokon továbbadott üzenetet aztán ki-ki a saját szája íze szerint fűszerezte egyéb kommentekkel. A sajtótájékoztató napját harmadnapra tűzték ki. A hatalmas térben feszült volt a csend, csak a diktafonok surrogása, és a fényképezőgépek kattogása hallatszott. A meghívott politikusok feszengtek jólszabott öltönyeikben a komor tekintetű ural­ kodó előtt, aki felemelkedett, és ahogy szóra nyitotta a száját, erős, parancsoláshoz szokott hangja betöltötte a termet, és begerjesztette a mikrofonokat. „Lovu hata rea ülék, kernyül ez uruszágut jargalám, isa, az én jonhom kanyú." kezdte beszédét magyar nyelven a szent király. Ebben a pillanatban a nyelvészek között, kiknek az elhangzó mondatokat mai magyarra fordítani lett volna tisztük, heves vita robbant ki az utolsó szó jelentése felől. Márpedig ez a szó adná meg az egész mondat értelmét. Az egyik csoport teljes meggyőződéssel állította, hogy a kanyú, a könyű, azaz könnyű, könnyed értelemben a király megelégedését hivatott kifejezni, a másik szakértői társaság ellenben amellett kardoskodott, hogy a kanyú a hanyatlik, konyul igékkel rokon, és arra utal, mennyire csalódott a vendég. Hogy ez ügyben dűlőre jutni nem tudtak, de agyukban már készítették következő szak­ mai disputájuk témáját, más megoldást kellett keresni. Az államalapító maradváinak értetlenségét látva nehéz sóhajjal ismét latinra fordította a szót. Kis időbe került, míg a Magyar Tudományos Akadémia egyik legnagyobb klasszika-filológusát sikerült kiugrasztani farkasréti otthonából, hogy tolmácsul szolgáljon, de végre nem volt akadálya az ős és a leszármazottak közti megértésnek. Leírom én most e szavakat magyarul, ahogy nem sokkal a beszéd elhangzása után az index és az origo.hu látogatói olvashatták. „Lóháton körüljártam az országot" - kezdte immár latin nyelven a király. A tol­ mácsnak odahívott derék lingvista az első szavak hallatán hideg verejtékben kez­ dett úszni, a klasszikus, Julius Caesar-korabeli latin nyelv kiváló tudora lévén, nem pedig e megromlott kései latinnak. Vissza is kérdezett egyszer-kétszer, de becsüle­ tére legyen mondva, hogy némi izzadás és torokköszörülés kíséretében tisztesség­ gel küzdött a fordítás harcmezején, mivel igen átallotta volna valamelyik az egyhá­ zi latinban inkább jártas, fiatalabb kollégáját odacitáltatni. „Igen hamar körbeértem - folytatta a beszélő - mivel az ország felettébb kicsi lett." „Revizionista törekvések" - írta le gyorsan az egyik tollnok két vonallal alá is húzva a megjegyzést. Templomot látott ő eleget, beszélt tovább a szent király, többet is, mint amennyit hajdan ő építtetett, hanem azok mind konganak az ürességtől, hiába tette ő kötele­ zővé a vasárnapi misére járást, ha meg a pápát emlegette, néhol bizony még ki is köptek. „Kereszténydemokrata?" - jegyzetelt az egyik fiatal újságíró, aztán a de­ mokrata szót gyorsan áthúzta, s utána tett még két kérdőjelet. Innen aztán megeredt a szava a mennyből érkezettnek, a szegény nyelvészpro­ fesszor nem győzte a homlokát törölgetni, hogy mindent híven visszaadjon, és 13 �egyre jobban sercegtek a tollak, ceruzák és számítógépes egerek a sajtó munkásainak kezében, kik a felvételen rögzítettekhez új meg új jegyzeteket csatoltak. Beszélt a magántulajdonról, melynek védelmét hajdan törvénybe foglalta (kapitalizmus! véste papírra egy régivágású zsurnaliszta), és arról, amit fiának egyszer már örökül hagyott, most pedig az ország minden fiának szívére szeretné helyezni, hogy gyen­ ge az egynyelvű és egyszokású ország. „Kozmopolita" - pötyögte notebookjába egy ifjú titán, s a szent király neve másnapra kinn volt a kurucinfó nevű honlapon. Amikor a bajor hercegeket, és a német birodalmat kezdte emlegetni, szóvá tévén azt is, hogy német nyelven sem igen sikerült magát megértetnie még a tehetősebb népek között sem, megint megeredt a tolla a sok firkásznak. „Újnáci" - írta az egyik, „eurokomform" - írta egy másik, „idegenszívű" - így a harmadik, egy ne­ gyedik a germanofil neologizmussal csatlakozott a többiekhez, s aztán már bármit mondott a szónok, egymást érték a címszavak (stílszerűen mondva slágvortok) az újságírók jegyzettömbjein és képernyőin. Az öltönyben feszengő politikusok nem írtak le ugyan egyetlen szót sem, de az arcukról hasonló megbélyegző kifejezéseket lehetett leolvasni egyik-másik mondat elhangzása után. Mire beszéde végére ért, szegény üdvözült uralkodó úgy össze volt stemplizve, mint egy APEH-nak címzett részletfizetési kérelem. S ahogy a sajtó napszámosai kérdéseiket föltették, az is világossá vált, hogy bármit jelentett is a néhai felség első mondatában a kanyú, a fejedelmi férfi felettébb csodálkozik or­ szága jelen állapotán, s ebbe a csodálkozásba elégedetlenség is vegyül. Estére elkészültek a cikkek és riportok a nagy eseményről, a politikai pártok agy­ trösztjei is összeültek, hogy fordíthatnák saját hasznukra a zavaró jelenséget, hogy távolíthatnák el, vagy épp hogy állíthatnák egészen maguk mellé az államalapító, törvényhozó nagy királyt, még mielőtt nagyobb baj lesz a jelenlétéből, mint amekkora már most is van. És ha semmi egyébben, de ebben egyetértésre juttatván őket, István nagyobb jót tett a hazának, mint életükben csak kevesen a nemzetjobbítók közül. A honatyák végül arra jutottak, hogyha már se pénzzel, se hivatallal nem tudják megvesztegetni az örök birodalomból érkezett szentet, aki beleüti az orrát kéretle­ nül az ő dolgukba, a legjobb volna ártalmatlanná tenni. És mi volna ennek legegy­ szerűbb módja, ha nem a tévé, ahol megfelelő segítséggel magából a megváltó Jé­ zus Krisztusból is pojácát tudnak csinálni, ha meg nem tették még valamelyik Vi­ dám Vasárnap keretében? Nosza, ráuszították a jámbor királyra az összes sóment és sóvúment Stólandrástól a Mónikáig és vissza, szerződtettek melléjük olcsón egy-egy latinszakos egyetemistát tolmácsnak, akik aztán az unokáiknak is azt mesélték, milyen jól ke­ restek egyszer fiatal korukban bölcsész létükre. Rángatták stúdióról stúdióra, be­ szélgetős műsorról vetélkedőre, még boxmeccsre is a nagy uralkodót, míg folyt a retró jegyében a vízcsapból is a negyedszázadnál is öregebb, örökzöld rockopera. És aki legyőzte Koppányt és Ajtonyt, aki bölcsen békét kötött Aba Sámuellel, aki egy ország sorsát hajdanában eldöntötte, bizony értetlenül állt a záporozó kérdések kereszttüzében. Az emberek egyszerre nevették és ünnepelték, egyesek autogramot kértek tőle a tízezres bankjegyekre, mások térdre esve az áldását. Ámde nem azért volt első István király két egyház szentje, hogy ne lásson át hamar a szitán: bizony a neveletlen ük-ükunokák a bolondját járatják vele. Akkor aztán előrántotta a kard­ ját, s olyat bődült, hogy belereszkettek a tévéstúdió gipszkarton közfalai. 14 �„Isetüköt, urotukot, ki néktük ez uruszágot házoá, s mend jouben részet szerzett, imigyen szegyenülejtek?" - kiáltott rá a körülötte állókra indulatában anyanyelvén a király. - „Homus sziütöknek Isten ne jorgusson, pukulnek fii, ürdüng timnecüibe valouk!" Nagy, rémült csend lett erre, mert ha szavát nem is, de haragját elértették mind­ nyájan a hatalmas uralkodónak, csak a kamerák forogtak, hogy megörökítsék - bár szándéktalanul - e nemes kirohanást. És bizony megörökítették akaratlanul az utána következőket is. Mert megdördült akkor az ég, a stúdió mennyezete kettényílt, mint egy dinnye, s egy fénysugár hatolt be az égből egyenesen a király fejére, aki térdre hullott, és kitárta a karját. A mennydörgést pedig szélzúgás követte, melyből halk és szelíd hang hallatszott egy senki által nem érthető nyelven. Csak azt látták, hogy István arca ellágyul, a kardját óvatosan visszacsúsztatja a hüvelybe, aztán mindenki sze­ me láttára felemelkedik az égbe a plafonon keletkezett résen át, és eltűnik a felhők között. A felvételt a Nemzetbiztonsági Hivatal zárolta, a tévécsatornák népszerű filmek ismétlését tűzték műsorra a meghirdetett élő adások helyett, a hírportálok pedig elhallgattak, mint napfogyatkozáskor az énekesmadarak. Hétfő reggel a Blikk egészoldalas címlapfotóval jelentkezett, melyen az államalapító szent király látható, amint a Duna-korzón áll, mellémontírozva egy tízezres bankjegy, és egy, a Jégbüfében vásárolt hatalmas adag fagylaltot nyalogat. A kép fölött szalagcímként csak két szó éktelenkedett vastag fekete betűkkel: Pista Pesten. 15 �J en ei L á sz ló Nobilis idők Életünkből oly sok időt töltünk el úgy, hogy egyedül hagyjuk magunkat - azaz, nem figyeljük kívülről is, mit teszünk. Ha felveszünk egy csészét az asztalról, azt kell magunkban mondani, hogy felveszek egy csészét az asztalról. Még jobb, ha úgy mondjuk: látom, hogy felveszek egy csészét az asztalról. Az ember ül és hallja, hogy a felesége a körömreszelővei bontja a leveleket. Számlák lesznek, állapítja meg. Veszekedés lesz, teszi hozzá, miközben halkan kifordul az ajtón. Bert megjelent a kapuban, átsétált a téren, majd a Pénzjegynyomdánál befordulva négysaroknyit gyalogolt. A járásán is látszott, hogy semmihez sincs kedve. Apró és gyors léptei megritkultak és megnyúltak, szapora szívverése buborékokat lőtt föl a torkáig, gyors lélegzetvételre, köhögésre kényszerítette. Naponta próbálják heccelni az infarktus előjeleivel, hogy egyszer majd a nyílt utcán végzi, de az elmúlás min­ dig annyira távoli, mint a gyermekkori félelmek; például az a félreeső kapualj, ahol harminc éve vérfoltot látott. Elgondolkodva vágott át a parkon, a murván egy véres köpet vöröslött, a villanyoszlopon szél mozgatta, félig levált kortes plakát integetett. Meddő kapcsolatban élt immár hét éve; Bert utánanézett, a WHO szerint egy év után kapják a bélyeget, beleégetik a homlokukba. Úgy érezte, mindenki őt figyeli, ez elég volt ahhoz, hogy ő is figyelni kezdje magát. Órákat töltött azzal, hogy vissza­ keresse, merre járt aznap, kivel találkozott, ki láthatta a sebeit. Igyekezett felidézni, ki jött túl közel hozzá, emlékezni akart az öltözetükre, illatukra, arckifejezésükre; de az időjárás generatív szerepe is izgatta: szerinte ugyanis a hőmérséklet, a szélerősség, a páratartalom és a többi mutatószám igen szemléletesen emelik ki a találkozások érdemi mozzanatait. Általában este az ágyban összegezte a napját, sok mindennel árthatott volna még magának, de erről a vesszőfutásról nem tudott lemondani. A nők szeretik a szép szavakat, de gyorsan el is felejtik. Bert rég elhagyta ragyogó mondatait, tenni pedig nem volt mit; elment az orvosi centrum laborvizsgálatára, kikérdezték, megvizsgálták, megnézték a spermaképét, előtte öt napig nem üríthetett ondót. Nem esett a nehezére. Luri nem kapacitálta, a felesége, Bertha pedig már ré­ gen nem. Luri lemondó arckifejezésétől jobban tartott, nem csak azért, mert Leopoldnak, a párt egyik kommunikációs agytrösztjének, Bert főnökének volt a lánya. Felkavarta a fiatal nő arcbőrének lunatikus színe, vonzotta az ujját, simogatni akarta; annak ellenére, hogy az arc eleve a nyilvánosság elé tárt felület, azt kellett gondolnia, hogy a Lurié folyton lelepleződik. Mármint az üressége, hogy csak a tálkányi porcu­ kor vagy a hómező fehérsége vakítja, sivárságával minden érintésekor felébresztve benne az életösztönt, hogy a figyelmét kissé feljebb terelje, a hómezőbe csapódott meteorithoz, a fekete szeméhez. Nem mondhatná, hogy félt tőle, de séta közben mindig feljebb fogta Luri kezét: egyik ujját az orsócsonton futó verőérre helyezte. A gazdag lány fegyverletétele pártszerű körülmények közt zajlott. A joghallgató Luri apjánál vett részt nyári munkán a rá szabott, neki kitalált kommunikációs trénin­ gen. Senki sem merte megközelíteni, ha ránéztek, a következményeket látták. Egy éve történt, hogy Leopold kisfia hat hónapos korában meghalt, a korábbi házasságából 16 �született megfejthetetlen, elrontott lány maradt neki; Luriról egyszer azt mondta Bert előtt, hogy az csak kérdezni és csókolózni szeret. Egy bátor férfi helyzetét megkönnyíthette, ha felfigyel erre a finom engedményre, de Be rt világ életében szenvedett a defektusai miatt, a primer kihívásokat eleve kizárta, a továbbiakhoz pedig segítséget hívott. Most azonban valami azt súgta benne, hogy az akció meg­ úszható, jóra fordulhatnak a dolgai. Minderre nem abból következtetett, hogy a lány állítólag szeret csókolózni. Nem volt ráírva, és az apák annyi marhaságot akarnak a lányuk mellé adni, ki tudja, milyen megfontolásból. Ha Luri szeret is kérdezni és csókolózni, úgy látszott, hogy sem a válaszok, sem a kézre eső válasz­ tás nem hozza lázba. Ennek ellenére már az első nap után nem volt kérdéses, hogy a nő ki mellett tette le a voksát, csak azt kellett tisztázni még, miért történt mindez; Bert nem azt akarta megtudni, hogy a lány hová tette a szemét, hanem inkább arra volt kíváncsi, kit kíván büntetni a döntésével. A csapatépítő tréning első délutánján már Lurival teniszezett. A vörös salakon megejtően szép volt a lány, a nagy meleg ellenére kapucnis, színes filmnyomással bőven díszített teniszruhában játszott, a felsőajkán többször átszaladt a nyelve, mintha az orrába akarna túrni, és Bert kísértést érzett, hogy megkérdezze, ebben az áldott munkában részt vehetne-e. Este egy elegáns pubba mentek, ahol a tarka tiffany lámpák fényében végképp elárvultnak érezte magát, míg Luri a poharába mártott ujjal le nem fröcskölte. Sárgadinnye színű koktélról volt szó, Bertnek az ujjával kellett volna leválasztani egy cseppet az arcán ereszkedő léből, majd lenyal­ ni az ujját, de ez, számba véve az asztalnál ülők irigységét, és alig visszafogott gyű­ löletét, még azt a látszatot kelthette volna, hogy nem tart tőlük. Ráadásul ránézett a lányra, s a mosolyából is látszott, hogy az incselkedésében egyelőre sok az esetle­ gesség. Aztán a melegtől vagy a hitvány kotyvalékoktól Bertnek felkavarodott a gyomra, kiment a ház elé, felnézett, fel akart olvadni az égbolt egyöntetű feketesé­ gében, kioltani Luri világító arcának emlékét. Kis idő múlva a pub falának dőlve csókolóztak, majd Luri másnap reggel felhívta mobilon; Bertha katonás fegyelem­ mel hárította a férje szemében megvillanó rémületet - az időpont nem volt neki megfelelő az ütközetre. A helyzet az volt, hogy sok hazugsággal kellett volna le­ számolniuk, s ha az ember ilyenkor átnézi a dolgait, azt se tudja, mihez fogjon. Luri kedves hellózása a telefonban, és a nyilvánvalóan törzshelynek számító pub újbóli kijelölése, ezek jelentették az első lépcsőfokot, egyben az utolsót is, mert ez a lány azonnal odaadta a lelkét annak, akit szeretett. Pár napig ez ment, tenisz, izzad­ ság, koktélok, csókok; némi bizonytalanság csak akkor kerülgette, amikor látta, mi­ lyen erőseket tud ütni a lány, mennyire ösztönösen durva a hálónál. Bertnek nem volt hajlama arra, hogy az erőben stílust fedezzen fel, persze nem is kutatta a megfelelő alkalmakat, ahol gyakorlatozhatott volna - bárki mást hitetlenkedéssel töltött volna el, ha Bert elmondja, őt a politika még mindig a felszabadító szellemi méltóság megnyil­ vánulásaként érdekli. Luri viszont konzekvens természeti erőkről lihegett neki két csók között, azokról, amelyeknek foglyai és haszonélvezői ők is. Ellenállhatatlan volt, amikor lihegett. Sosem pirult ki, csak gyorsabban vette a levegőt és izzadt, amikor csókolózott, amikor teniszezett, amikor a hálóhoz jött kezet fogni. Bert mérgesen szívta vissza az orrából a folyós taknyot, jó nagyot lendült az orrán a szemüvege, míg odakocogott, de a kezét mégis boldogan nyújtotta át a hálón, és amikor tenyerébe simultak a vékony és nyirkos ujjak, gondolatban már a koktélt és Luri nyálát nyelte. 17 �És Luri bőven adott neki mindkettőből, e tekintetben még a Bert sikerén felbuz­ duló kanok versenyét is korlátozta, aminek pedig nagy-nagy szószólója volt az esti kocsmai vitákon. Csak az szegény, mondta egyszer, aki nem akar gazdag lenni. Úgy értette, hogy az elnyomottakat megigézi a hatalom, és ebben a tetszhalotti állapotban csak annyi telik tőlük, hogy kikérjék maguknak: nekik nincsenek gondo­ lataik! Bert az ijedtségtől hideg fülcimpákkal hallgatta, hogy ha képes kikapcsolni az agyát, mennyire az apja lánya Luri, a sovány hülyeségek, a beszédtechnika, a pattogó hadarás, s mindvégig egy merénylő ravasz rejtőzködése. Luri rajongott Bertért; magasról tett arra, hogy a kiválasztottja nős, de azt egy pillanatra sem veszítette szem elől, hogy az apja a főnöke. A párt egy különös élő­ lény, mondta egy brosúra komolyságával, szorosan együtt dobbanó szívek gazda­ teste, és ha Bert jó szakember, hiszen azt gondolta Luri, hogy a politika egy szak­ ma, akkor képes az ő szívét is magához emelni. Valamiből arra következtetett, hogy Bert kedveli az extravaganciát, erre kendővel kötötte le a haját és kerékpáros kesztyűben érkezett a találkozóra. Hogyne imponált volna ez egy olyan férfinek, mint Bert, aki legalább érezte, hogy történik vele valami, néha csak megállt Luri előtt, és hosszan, elgondolkodva nézte. Ha osztozik a vágyában, latolgatta, a nő erkölcsileg ízekre fogja szedni. Ha kilép a bontakozó kapcsolatból, a világ dolgai megmaradt szépségükkel sosem tudnák megvigasztalni, Berthát például azonnal el kellene hagynia. És akkor már nem csak a gyermektelenség miatt. Nemrég fel kel­ lett hívnia egyik volt munkatársnőjét, akinek mindig is irigyelte a tehetségét, tartott az éles eszétől. Átment egy üres irodába, ha megszégyenülne, ne legyen tanú. Nyomogatta a készülékén a gombokat, majd a fülétől kissé eltartva a telefont hall­ gatta, hogy a hívása célba ér. Készséges akart lenni és informatív, de semmiképp sem alázatos. Erre mi történt? A nő egykor mesteri árnyalatokkal díszített orgánu­ ma elcsukló könyörgéssé silányult, mögüle két csecsemő harsogott, és Bert belekós­ tolhatott, mi az állandósult instabilitásnak, a káosznak a lényege. Amikor letette a telefont, megkönnyebbülten sóhajtott föl: de hát mi közöm nekem a bűnbánathoz! Lurival dugni jó és tiszta ügy, minden úgy volt testhezálló, hogy alig kellett va­ lamin igazítani. Teherbe nem ejthette, ennek ellenére megbeszélték, hogy a lány rendben védekezzen, meg kellett beszélniük, lelkére kellett kötnie, hiszen csak nem árulhatja el neki, hogy egy csökkent értékű példánnyal hozta össze a sorsa. Azt mondta neki, hogy egy lány a tulajdonképpeni súlyát azzal kapja meg, ezzel nő a férfi fölébe, hogy felelősen bánik a testével. Bert felelősség tehát erre is kiterjedt, hogy miközben megvédte érdekeit, még nevelt is. Hiába, csodálkozott el gyakran a leleményességén, minden új helyzet voltaképpen olyan régi. Semmilyen lelkifurdalása nem volt az információ visszatartása miatt, hiszen volt a spermájában hímivarsejt, csak súlyosan csökkent a számuk; meggyötörten mo­ solygott, amikor elolvasta a centrum szolgáltatási kiadványában, hogy az automata eredményét kézi számlálással is kiegészítik. Kérhetném-e, hogy számolják újra, viccelődött kedvetlenül a halálosan száraz ápolónővel, s felrémlett benne a négy évvel azelőtti szavazókörzeti sakkozás, mellyel nevet szerzett a nagy tolongásban. Négy év kellett ahhoz, hogy a mai szintre jusson, pontosan ez a négy év, hitetlen­ kedett Bert, amikor minden egyéb összeomlott körülötte. A főnöke egy nagy párt purga tóriumában dolgozott, persze nem afféle személyzetis munka volt ez, a politi­ kában minden máshogyan van. Talán igaz, hogy a legfontosabb terület volt az övék, 18 �itt osztották ki a jövőbeni szerepeket, melyek nem rossz, azaz pokolra való és jó, azaz mennybe meneszthető emberek között tettek különbséget, hanem az időlege­ sen szükségessé vált taktikai áldozatok fölött rendelkeztek. Hasonló volt ez a castingokhoz, szerepekhez kerestek embereket, akik dolguk végeztével visszatér­ hetnek majd eredeti állományukba. Tegyük fel, kellett egy rossz ember, aki bevállal valami stiklit, s akit majd később újra keblükre ölelhettek, vagy egy, aki hirtelen megoldást talál valamire, s akit később majd csendben le lehet menekíteni a rival­ dáról. Nem annyira szövevényes az egész, csak érzék kellett hozzá, ráadásul szá­ mon kérni sem lehetett őket, mivel munkakörüknek nem volt rögzített szabályrendszere. A lelkekben turkáltak, a lelkeket manipulálták, legelébb a sajátjukat, hiszen valahol el kell kezdeni, majd a munkatársaikét, végül a népét, gyakran be­ hunyt szemmel, gondolatátvitellel, mert nyomok nem maradhattak. Bizalmi állás volt, jó néven vették, ha az újonc a párt nevét a fenekére tetováltatja. Szolgálatuk témák szerint szerveződött, Leopold pedig témafelelős volt, egy szűk kör, különös fából faragott társaság tartozott alá. Amikor bejött a mozikba a Becstelen brigantyk, azonnal mondogatni kezdték, hogy ők a különítményesek. Bert ennek az ideológiai magaslatnak a peremén kapaszkodott meg, bejárta a lépcsőfokokat, s pár hónapja kiemelték. Bizalmi állás volt, mondhatni, a fenekén már nem volt hely több tetoválásnak, tanult volt és diplomatikus, önérzetesség és alkalmazkodás helyes ará­ nyával, olyan, akit a hatalom nem tesz hangossá. Szóba sem jöhettek a könyvek, nem volt tere Jézusnak, Hitlernek, se Marxnak, de még Az alkotmányos alapismeretek köny­ vének sem, címlapján a dombornyomásos parlamenttel. Mindig csak egy ügy lebegett csukott szemük előtt, az éppen aktuális, aminek mindent alá kellett rendelniük. Nem láthatták át, miről van szó, teljes egészében sosem tudták, mit miért kell megszer­ vezniük, de a nagyság ott tündökölt a részletekben. Leopold jó főnök volt, belelá­ tott Bert leikébe, kikérdezte, majd megígértette vele, hogy nem lesznek titkai előtte. Luri azonban sok mindent titkolhatott a világ előtt, egy napon ugyanis azzal fo­ gadta Bertet, hogy terhes. A csuklóján színes party-karszalag, hajgumival lazán összefogott haj. Jobbjával futólag a hasára mutatott, nehogy félreérthető legyen. Péntek délután volt, és a péntek délután egyébként is olyan, hogy ég tőle a kebel­ ben bizonyos tűz. Luri hozzátette, hogy szólt az apjának is, hiszen nincs semmi az életében, amit ne oszthatna meg vele, mire Bert felnyögött. Túlzásokkal kellene ecsetelnie az odaadását, azonosulásra való készségét, sürgette magát Bert, de egy árva szó sem jutott eszébe, nemhogy a visszacsinálható megoldás. Na álljunk csak meg, mondta azért mégis bizakodva, az én számaim... - kezdte, de azonnal meg­ akadt, valahol olvasta ugyanis, hogy az ember háromszáz csonttal születik, de felnőtt korára csak kétszázhat csontja marad, és már akkor sem értette, hová a fe­ nébe tűnt a többi, most viszont felsejlett benne, mi van, ha e logikát követve bein­ dulhatnak ellentétes irányú folyamatok is, és itt nyilván a hímivarsejtszámairól akart szólni, közben azonban valamiféle kis boldogságon kapta magát. De hát nem lehet, mondta rögtön utána Bert, egyelőre csak magában, vagy mégis lehet? Leopold belátó volt, megvan a megoldás, nyugtatta Bertet, csak még nem mondhatja el. Ennyi luxusa lehet egy főnöknek. Ült a bőrfoteljében, jobbjában or­ szágalmaként tartotta kávéscsészéjét. Azt mondta, nagyon úgy néz ki, hogy a kívá­ natosnál közelebb kerültek egymáshoz. Közben folyamatosan ütögette a kanálká­ val a karimát. Közelebb kerültek egymáshoz, mint szabadna, s ezért haragszik, 19 �hogyne haragudna, de ő olyan ember, akinek a család is csak egy munkahely. Gyorsan az órájára nézett, talán fontos dolga lett volna valamelyik munkahelyén, ráncolta a homlokát, meg kellett szerkesztenie azt a tengelyt, amely körül a teendői forognak. Beljebb már nem akart volna kerülni Bert, ezért nagyon csendben volt. Fontos teendők, ha birokra kelnek, ugyebár, kiáltott fel egészséges örömmel a hangjában Leopold, s a csészét az asztalra csúsztatva felállt. Most mennie kell, de ha Bert gondolja, tartson vele, majd valamennyi közbeeső lépést megtervezik szépen. Halvány csíkos luxus zakója azonnal tudta, mit kell tennie, szolgálatkészen követte a férfi mozdulatait, sőt, Bert úgy látta, hogy néhány alkalomszerű gyűrődésével inkább mintegy megelőlegezte azokat. Az ilyen teljesítményért még irigykedni sem volt ér­ demes. Kifordultak a kapun, Bert is szaporázta a lépteit, aztán felvette az Audi mel­ letti formáját, úgy működött, mint egy luxus zakó, és erre nyomósabb oka volt, mint a kifinomult szövetnek, nyitotta az ajtót. Ülj csak be, mutatott maga mellé a főnök. A beszélgetés egyoldalú volt. Ismered X fiát, kérdezte Leopold, közgáz, majd jog, és most mit csinál? Hagyta beszélni a gps-t, majd egy erőteljes kormánymozdulat után Bertre meredt: vőfélyszövegeket gyűjt. Az apja nem sokkal előtted hívott, segít­ sek neki. Jó szervező a gyerek, csak eltévedt valahogy. Bert annyiszor hallott ilye­ nekről, hogy már nem is unta, eltévedni látszó fiatalok, öntörvényűség és kritikailag elsajátíthatatlan felfogások, mit kell ezen ennyit agyalni, a gyökereken kívül semmi nem nő lefelé, és kész. Bertha jutott eszébe, aki annyit görnyed a könyvei fölött, gyakran éjjel is másol és jegyzetel, a reggelinél pedig megpróbálja ütköztetni a férje tapasztalatait Mikszáth országgyűlési karcolataival. Kapargatja a pirítóst, játszik a késen képződő karcinogén felülettel, majd amúgy feketén, sunyi mozdulattal bele­ nyúl vele a lekvárba, megforgatja a kést a nehézkes anyagban. Fintorog, mikor ki­ húzza, az orrán lecsúszik a vastag fekete keretű szemüveg, fölötte néz rá. Egy fel­ kérés miatt feledkezett bele a témába, hónapok óta kutatja Mikszáthot, de többről lehetett szó, ez nem vitás. Máskor, ha nem ment neki az írás, megmutatta Bertnek, amivel addig elkészült, és tudtak róla beszélgetni. Egy hete nyomtatta ki neki az új tanulmány első fejezetét, és Be rt látta, hogy ez a ragyogó szellemű nő nagyon nagy bajban van. Hatalmi viszonyokról akart értekezni, de egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy tervezte; bevezetőjében szó sem volt már konzervatívokról meg liberálisokról, a politika svindlereiről vagy a lehetőségeik fölött nagyvonalú gavallérokról - Mik­ száth és a felesége volt terítéken, meg a nagy kérdés, hogy valóban volt-e a törté­ netben legalább egy erkölcsi fenomén. Azt elemezgette, milyen dolog, hogy egy férfi nem fogad el kibúvókat, bután elfordítja a fejét a biztonságot adó kerülőutak felől, annyira akarja a karriert. És amikor már kész tény, hogy tönkrement minden, büszkeségből nem húzódik vissza, legalább időlegesen az egyetlen lehetséges vé­ dőszárny alá, hanem inkább eltaszítja a társát. Nem érzel ebben valami hamisságot, kérdezte Bertha, nem érzel ebben valamit, ami ránk is vonatkozik? Ugyan drágám, válaszolta Bert erőltetett nyugalommal, és ha csak arról volt szó, hogy Jókai után kellett neki a pokol? Bertha lecsapta a kést az asztalra, lekapta a szemüvegét, és remegő hangon, könnyes szemmel a férjére meredve kérte, váljanak el azonnal. A fekete szemcsékkel teleragadt lekvár lecsöppent a késről az abroszra. Szinte ve­ zényszóra megnyugodtak, Bertha a kezével felfogta a haját, lehajolt, nyelvét ki­ nyújtva tüntette el az apró foltot. Én is ezt a mérgező édességet érzem a nyelvem hegyén, mondta szinte közömbösen Bert. Na látod, válaszolta Bertha. Biztosítani 20 �akarta a férjét, hogy csak ennyiről van szó, ezért hozzátette, ha esetleg rájön, mi válthatja ki a gyereket, újra összeházasodhatnak. Aztán már csak a tanácstalan csendre emlékszik Bert, ettek tovább, mintha mi sem történt volna. Kemény tojás is volt, kettőt megtisztított, egyiket Berthának adta. Talán azt gondolták addig, hogy méltóságon alulinak fogják majd tartani ezt a vitát. Talán úgy képzelték, hogy határozottabban tiltakoznak majd. És most annyi­ ra eltávolodtak attól, amit mondani akartak, hogy a lehetőség teljes egészében oda­ lett. Ki sem kellett mondaniuk, hogy a megegyezésük érvénytelen; minél inkább egyetértenek, annál messzebb kerül a megoldás. Ez az ésszerűtlen lüktetés hasonlí­ tott valamennyire az Audi ringatásához - abban is hajlandó volt jelképes tartalma­ kat látni, ahogy ő utaztatja magát Leopolddal, ahogy az ő radikális másságuk az autó szűk terében érvényesült. Budán voltak, egy csendesnek tűnő utcában. A kocsi az út szélére húzódva állt, Leopold eleresztette a kormányt, két kezét az ölébe ejtette. Előre nézett, valahová az utca közepe felé, ahol, mint egyébként a soron végig, hatalmas házak álltak tisz­ teletet parancsoló kerítések mögött. Egy ilyen utcakép is tele van célzásokkal, csak Bertnek nem akarózott több szellemet kiengedni a palackból. A fák elnehezültek, egy felhő megakadt a Nap előtt, egyáltalán nem történt semmi, mintha az autó ablakára ragasztották volna a két házsor képét. A légkondicionálás hatása még tartott, elég hűvös volt a levegő. A bent ülők izmai ellazultak. Bert balra sandított, főnökének válla fölött a páratlan oldal egyik nyitott garázsába látott be, a falakon hentai poszterek, a lányok tekintetében a lelki kényszer utóhatása, pániktünetek, testüket menekülési reakcióra utaló gesztusok torzították. Csápok, hajfürtök és idomok szecessziós kavargása. Leopold néhány mély lélegzetvétel után végighúzta a száján a kézfejét. Az arcát érő első melegebb légáramlattal erősödött Bert gyanakvása, hogy itt valamiféle beavatási szertartás zajlik, próbára teszik, hogy megfelel-e, nem tudni minek, és bosszantóan nagy ellentmondást látott a maga lassú keleti temperamentuma és Leopold gyilkos erejű választékossága között. Ahogy például most előre mutatott, az egyik házra, ahol Bert látta a kerítésen átütő kecskerágó színeit, fölötte a házig futó kocsifeljárót, s a pár lépésnyi fiatal pázsitot, melyet a hamisciprus zöldeskék, éretlen tobozai pöttyöztek, és behunyta a szemét, hiszen ezt nem kell látni, ezt nem lehet látni, épp arról szólhat ez a mai délután, hogy a képességeit kell meghaladnia. Erről az erőfeszítésről szólt tehát ez az út. Rövid ideig háramlott rá valami a lénye­ gesből, eggyé válhatott ezzel a közeggel, érezhette, hogy nem fontos semmi más, csak ami éppen van, nem is az autóban ülnek, mert közvetlenül a feje fölött érezte a kék eget, s a lába alatt a sebhelyes aszfaltot. Nem tudta már elválasztani a rátörő remegést a másik férfi iránti rajongástól, csak annyit tudott, hogy letelt a próbaide­ je, és ennyi a jussa, kis ízelítő az azonosság erejéből. Ez a hihetetlen szellemi erőfe­ szítés, mely tán örökre összezavarja a gondolatait. Igen, szólalt meg Leopold, látja őt bent elég gyakran, de ez más. Megilletődötten elharapta a szót, és önkéntelen mozdulattal fejet hajtott. A kesztyűtartóból elősze­ dett egy flaskát, húzd meg, nyújtotta Bert felé. Utána ő is belekortyolt, majd újjá­ születve indított. Amikor befordultak az első sarkon, már ömlött belőle a szó. El­ mondta, hogy a kezdetektől feljár az Elnök házához, nem tehet róla, őt feltölti, a többiek meg gondoljanak, amit akarnak. Ő a közvetítő a két világ között, ebben 21 �merül ki a nagysága. Minden nap monitoringozza; eleinte még ügyelt rá, hogy ne vegyék észre, de pár hónapja szóltak neki, hogy tudják, és ráhagyják. Szóval biz­ tonsági kockázatot nem jelent, a furcsaságokból meg amúgy is annyi van a párt háza táján, hogy eggyel több nem számít. Ebben maradtak, Leopold még azt is bevallotta Bertnek, hogy bizonyos értelemben úgy állt ehhez a jóváhagyáshoz, mintha a rebesgetett kitüntetéséről megkapta volna a hivatalos értesítést. Ez az ő tetoválása, mondta, semmi pénzért nem hagyna senkit a seggéhez érni - és percekig úgy vezetett, hogy önfeledten röhögött maga elé. A székház előtt lett csak merevebb, beszélni azért nem kell róla, jelezte végül. Egyébként meg, nyögte, miközben szállt ki a kocsiból, sosem fogja veled senki sem közölni, milyen elhatározásra jutott. Aztán még átszólt a kocsi teteje fölött is, nem lehet tudni semmit, érted. Becsapta az ajtót, megmerevedett, majd nagyon lassan újra kinyitotta. Mintha minden eszébe jutott volna, legelébb is az, ki áll a kocsi másik oldalán, és neki mi dolga van vele. Teljesen új képlet szerint kezdett működ­ ni, odalett a rutin, az egész ember, mint egy másik mágnes vonzásába került vasda­ rab, elvesztette mozdulatainak karakterét, csak csúszott egy irányba - mondhatni visszazuhant az autóba. Beosztottja meg sem mukkant. Nem mert volna megesküdni rá, de mintha az ital, amit az elegáns, lézergravírozott fém flaskából ivott, kevert lett volna, leg­ alábbis amit felbüfögött utána, abban külön-külön megszenvedte a rumot és a csá­ szárkörtét. Visszaült ő is, pedig nem hívták, a megszokás kötötte, hogy amíg mást nem mondanak, menni kell a vezetőkkel. Ezzel a lendülettel tévedt oda a szeme, nem tehetett róla, meglátta. Jó lett volna valakitől megkérdeznie, hogy egy főnökre nézve dehonesztáló-e, ha megbomlik bőre mikroflórájának egyensúlya. A világhí­ res zakó vállán néhány aprócska fehér pötty éktelenkedett, Leopold fejbőrének epidermisz sejtjei ezek szerint elszarusodtak. A gondolattól is izgalomba jött, hogy friss benyomásai révén sikerülhet ebből a valamiből kihúzni a szelepet, leereszteni mindent újra kezelhető méretűre, a napját, a gondjait, Leopoldot, Lurit. És Berthát. Még egy visszafogott lázadás lehetősége is megfordult a fejében, olyan kicsike, áldozatok nélküli lázadásé, amit már-már kényelemből indít az ember, hogy tisztáb­ ban lásson. Miért is ne, ehhez az ücsörgéshez már túlképzettnek érezhette magát; csak az tartotta vissza, hogy minden új helyzet voltaképpen olyan régi, és ki tudja, most milyen mítoszban jár-kel, ücsörög. Energikus emberek kínlódása, a sérülékeny­ ség ilyen nyílt bemutatása láttán mindig provokációt sejtett, és ez itt, nézett Leo­ pold arcába, kevertet iszik, korpás a haja, és hát, ha jobban megnézi, roppant külö­ nös, rendellenesnek mondható kopások látszottak a kormánykerék oldalán, ahol a főnöke most is szakadatlanul kapirgált a körmével. Egészen másféle elkülönítő je­ gyeket ismert fel Be rt, de igazságos kívánt maradni, akkor sem lesz az a típusú férfi, aminek Leopold gondolja. Ő csak keveset fog kérni, és úgy, hogy közben az maradjon, aki volt. Csupán egy pillantás belülre, csak hogy legyen egy kis meglepetés - mindez jelen esetben nem a nagy magányosok alaptétele, hanem igenis a közösségi emberé. Audijuk mint kicsike sajka a hazugság tengerén, állt a pártközpont garázsában, s egyiküknek sem akarózott kiszállni. Annyi mindent elárultak magukról, hogy mind­ egy volt már, melyikük lepleződött le. Fordult a kocka, megvoltak az átváltozások, s nagyon nem szerették egymást. Hitetlenkedve hunyorogtak, milyen szarvashibákat vétettek; két savanyú, öreg arc. Nemigen emlékszem, mi történt, próbálta menteni a 22 �helyzetet Bert, de Leopold leintette, majd felhorkant: neked akkor most eljött az időd. Majd lenézően hozzátette, nem azzal érted el, hogy felcsináltad a lányomat, mert erről azért beszélhetnénk, lenne mit. Vágott egy grimaszt, vöröslő felsőajka kifordult, véres volt, mint a császárkörte húsa. Csak nem?!, képedt el Bért, honnan tudhatná? Amikor még Lurinak sem mondta el... Alvajáróként szállt ki, s indult el a lépcsősor felé. Haza szeretett volna menni, úgy gondolta, Bertha mellett lenne a helye. Mégis inkább Lurit hívta mobilon. A lány dühöngött, ordibált vele, megtisztelhetné azzal, hogy odamegy. Nem szorult indoklásra a követelése, nem volt abban semmi gőg. Kézenfekvő követelés, és mintha erősebb alapokon állna, mint a feleségéé, az egyik ugyanis produktív, míg a másik csak ott tart, hogy szeretne mással valóban pro­ duktív lenni. Valami ilyesmit egyébként mondott Bertha is, mikor kijött a zuhany alól, s meztelen hasáról leseperte a vízcseppeket: tudniillik hogy direkt vállalta el Mikszáthot, mert Mikszáth sem tudott valamit megadni a nejének, in concreto a pénzt, és ő, mármint Bert sem tud, in concreto a nagyszámú spermát, ideje hát Bertnek a nagy íróhoz, a morál bajnokához hasonlóan háttérbe húzódnia. Máshon­ nan nézve: ideje lenne ajtót mutatnia a feleségének. A forma nem számít, tette még hozzá. Tartozik Berthának ennyivel. Közben Luri rendületlenül harsogott a tele­ fonban, ott tartott, hogy a barátnői a g-pontjukat töltetik fel, ő meg leragad egy ilyen senkinél, de hiába, Bert csak arra tudott összpontosítani, milyen a rosszkedvű Bertha arca, amikor megnyúlik és áttetszővé válik, mint egy jégcsap. Vajon milyen határon merészkedett túl, vajon tényleg csupán Luri ölének bronz­ íve volt az a kapu, melyen innen kellett volna maradnia? Lehetséges volna, hogy Bertha megérezte rajta a másik nőt, és azért lett egyre bátrabb? Grillpartin voltak Leopoldéknál, egy nagyberuházás körüli politikai mizériát simítottak el, ezt ünne­ pelték, mindenki elvihette a feleségét is. Úgy kellett öltözni oda is, mint akinek ambíciója van. Bertha pedig semmibe vette ezt a szempontot, induláskor egy gothic lolita lépett ki a szobából, Bert alig kapott levegőt. Azonnal lefordította magának: bármit, de egy szemernyi fehér arcbőrt sem! Bertha este még erre is rátett, odalépett Leopoldhoz, és megkérdezte, miért nem tesz cukkinit meg padlizsánt a faszénre, pedig Bert pontosan tudta, mennyire nem vega a felesége, de ott vega akart lenni, ráadásul az ujjával meg is fenyegette a házigazdát, nem lesz ebből fogyás, ha ilyen étrendet követ. Egy politikusnak jól kell festenie, mondta enyelegve, mire néhányan még köréjük is gyűltek, vajon mi lesz ebből. Erős meggyőződés nélkül nem fog menni a fogyás, ne lásson már politikusoktól ilyen ambíciótlanságot; és rázta csak rázta a mutatóujját Leopold orra előtt, és a jelenetnek nem akart vége szakadni. Talán egy órával és pár koktéllal később elcsípte Berthának egy másik mondatát is, fiatal, jóképű férfi állt előtte, az egyik megyei szervezet vezetője. A politikus olyan moslékon él, amilyenen akar, de mi csak ne nyitogassuk a történelmet. Ezt mondta Bert lolitája, majd halkan sikkantott, mert leesett a fogpiszkálójárói az olívabogyó. Míg Luri vezényszavait hallgatta a telefonban, Bert legalább háromféleképpen volt féltékeny, hiszen csak kicsit vonakodott belátni, hogy valahol Leopoldra is az. Luri tiszta lap, legalább rajta nem kell sokat törnie a fejét, van két választása, elválik és elveszi, vagy szakít vele. Nem hihette, hogy elveteti a gyereket, és utána még vele marad, amilyen sziszegve esett neki, amikor végre találkoztak a két sarokkal délebbre lévő kávézóban, erre igazán nem számíthatott. Bertha... Az a gyönyörű színű, eszes kis has, amelyen oly szépen csillogott a víz, amikor kilépett a zuhany 23 �alól. Az a fojtogatóan eszes, élet és halál fölött döntő kicsi hasacska. Most akkor hogy van ez a termékenységgel, kérdezte Luritól, pedig nem tőle kellett volna. Lurit viszont nem érdekelték a csodák, fel sem fogta a dolognak ezt a részét, csak sorolta, mi minden vár Bertre, ha nem szán rá több időt, nem gondoskodik róla. Mikor első mérge elszállt, megenyhülve folytatta, hogyan álmodozzon majd vele, hallgassanak együtt zenét, tegye a hasára a kezét, a legkisebb félelem nélkül tegye csak oda a kezét; és ez volt az a perc, amikor elég lett a napból, Bertnek elege lett a megpróbáltatásokból. Felpattant a székről, valamit hebegett, hogy őt most valószí­ nűleg és bizonyos értelemben gyávának fogja gondolni, de Luri és az isten is bo­ csássa meg, nem tud ma már senkinek sem a hasznára lenni. Nem megy, mondta Bert nagyon fanyar hangon, nyűgösen, majd elszaladt. Lendületesen futott, feszítette egy hallatlanul súlyos ellentmondás, és szomorú volt, sírni szeretett volna, mert megint arról van szó, hogy nem a-ból b-be jut el, mely képletnek a tisztaságát példaként emelte maga elé, hanem csak az idő múlik, szimpla kis tragédiája meg nem akar elévülni. Úgy látta, hogy senkivel sincs tisztá­ ban, mikor pedig soha senkit nem akart belevinni abba, hogy lemondjon róla. Biz­ tos volt benne, hogy van ideje, Luri megeszi a süteményt, megissza a kávéját, so­ sem hagyott félbe semmit. Leopold sem lesz tehát egyelőre ráuszítva, egyébként is, fingassa csak meg a lányát, hátha abból is kisül valami. De Bertha? Egyszer hányt, és hányás közben nevettek, mert azt mondta neki Bert, hogy olyan színű, mint a vizeletmintája. Ez tetszett a feleségének, mert közösen csinálták azt is, laboratóriu­ mi praktikák, meg még a hányást is közösen csinálták, és Bert futás közben, míg kerülgette a háborgó gyalogosokat, ebben a közösködésben szerette volna felidézni az érdekeik közösségét is. Lassított, majd a meglepetéstől meg is állt. Menjen haza, és kapjon frászt attól, ahogy Bertha fogadja? Mert Bertha mindig úgy fogadja, s bizonyára így lesz ez most is, mintha egész napját követte volna, a napjának minden rejtett tizedmásodpercét valami csúcstechnológiás sasszemmel, vagy a kis konyhai televízióján, amit a reggeli pirítóskészítéshez kapott. Figyelhette és rögzíthette volna, mégpedig úgy, hogy máris megvan a kiértékelés is, melynek birtokában mondja azt, hogy: szia, jó napod volt. Holott Bert tudja, hogy a felesége ilyenkor egy mondat, vagy egy gondolat folytatását várja, hogy el ne veszítse a fonalat. Annak a mondatnak vagy gondolatnak a befejezését, amit Bert a lépcsőházban szakított félbe azért, hogy rettegve belépjen. Tudás és kíváncsiság, ez volt mindig Bertha arcán; ő igazán olyan asszony volt, akiről mondhatnák, hogy na­ gyon tud kérdezni, csak nem tudja senki a férjén kívül, honnan származik ez a tudománya. Ott állnának az előszobában - és ez is a fantasztikum világába tartozik: nyisson be bárhogy, csendesen, lopakodva, Bertha ott van az ajtó belső oldalánál. Mintha ez a jól ismert mondat éltetné, és nem tartana már túl sokáig a levegője, minél előbb szabadulnia kell a szavaktól: szia, jó napod volt. Pedig akárhogy is van, neki most haza kell mennie. Hiszen egyedül van. Leo­ pold adakozó pillanatai mögül sem kopik ki soha a stílus curialis, a lehető legki­ sebb erőfeszítéssel el lehet őt akár ebben a pillanatban is képzelni, hogy Bert aktája fölé hajolva díszes tollával aláhúzogatja a támadási felületet nyújtó tényeket, a jellemzések mélyrétegeiben megbúvó árulkodó árnyalatokat, és bizonyára különfé­ le jeleket helyez el lapszélen, melyeket csak és csakis ő ért, mert a prekoncepciói tekintetében kizárólagosságot akar élvezni, most és mindörökkön örökké. És Luri, 24 �akinek senki sem elég nagy ahhoz, hogy imponáljon, és akkor egy ilyen félkész emberbe, mint ő, aki nem szép, nem okos, és feltehetően még nem is jellemes, el­ lenben szúrós szaga van a vezeklés vágyától, és ha csak teheti, igyekszik temperál­ ni az indítékait, egy ilyenbe beleszeressen... Futott Bert, ahogy csak bírt, átszaladt egy piroson, még egyszer kimondta magá­ ban, igaz lehet-e, hogy beleszeressen. Nincs terebélyes és tehetős rokonsága, idejétmúltan önerőből érvényesülő típus, akinek épp ezért nem álláspontja van, hanem megélhetési gondja, egy svihák, egy meztelen király, számos sebből vérző moralis­ ta, hamis látszatok szerelmese, aki a hűtlenséget választotta az ihletett percek he­ lyett, s aki bűntudattal határolódik el a nyilvánvaló bűntől. Mindehhez még pacifis­ ta és halálbüntetés-ellenes. És hirtelen nagyon kicsinek érezte magát, kívülről, mi több, felülről látta magát, talán éppen ugyanazon a sasszemen át, mellyel Bertha követte. Látta az apró pontnyi kis emberkét, aki ebben a látószögben sem képes kitűnni semmivel, ruhájának színe felolvad a többi közt, az árnya is ugyanúgy sötétlik, a lihegése, a szava, de még a gondolata sem hallatszik föl semeddig sem, annyira minden nyithatatlan kapcsot magára fordítóan átlagos, hogy az felháborí­ tó. Látta, hogyan fut át egy újabb piroson, és oldalról milyen sebességgel érkezik egy kis piros Suzuki, még ez is, hogy egy Suzuki, és fentről bemérhette, milyen ívben repül föl az ütközést követően - hasztalan erőlködések ezek, ötlött föl benne utoljára, aztán sötét lett. A sas pislogott egyet. Mély és fáradt volt Bertha hangja. Szia, mondta álmosan. Bárhogy ragyogott is a szeme, csupa borulat volt minden a kórteremben. Ült a kórházi ágy szélén, nem ért hozzá semmihez, nem hiányoztak most az ígéretek. Aránytalan lett volna mindent kettejükre szűkíteni. Fáradtnak érezte magát Bert, de semmi különös tapasztalata nem származott abból, hogy életben maradt. Az viszont zavarta, hogy valamiért képtelen beszélni. Meg akarta fogni Bertha kezét, hogy a szorításából érezze, léteznek-e még azok a bizonyos törekvések. Elaludt, s mikor újra felnézett, Leopold fejét látta, elegáns motozását, tüsténkedését, pár fojtott hangú utasítását hallhatta. Nincs semmi baj, mondta aztán fölé hajolva, rendeztem a kis ügyeidet Egészen közönséges öröm sugárzott a tekintetéből. Tudod, mondta, ő a hamis látszatok mestere, amilyen fiatal, annyira ügyes ebben. Bertnek csak lassan esett le, hogy Luriról van szó. Gyerekként is sokat betegeskedett, az én Lurim ezért szereti annyira a kényelmet, ahogy az lenni szokott, a rosszat hozta ki belőle. Aztán meg... Hallani sem akar az érzelmi függetlenségről, pedig anélkül a mai világban... És amikor jött ez a kórság, ez a rettenet, ráadásul mindig is szorongó természetű volt, érted, babonák és sejtések, és akkor a huzamos idegfeszült­ ség, azt is mondták az orvosok, hogy sokat nyomott a latban, a fiatalkori rák nagyobb arányban üt halálosat, ha ilyen a páciens. Bert mozdulni se mert, nem is pislogott. Teenage cancer trust, hangsúlyozta büszkén az apa, a hatalmas Leopold, onnan is intéztem volna pénzt, ismerős mondta, de csak húsz év alattiaknak adnak. A politika meg tudod milyen, nem kérhet, csak elvehetne, de az a bukás. Ő tiszta ember. Egy­ szóval nincs zabigyerek, megnyugodhatsz, veregette meg Bert vállát széles tenyeré­ vel, majd meg is szorongatta kicsit. Te kis hülye, mondhattam volna azonnal is, lelep­ lezhettem volna előtted Lurit, de inkább téged akartalak leleplezni. Teszt volt. Érted? 25 �Most már meg akarta volna érinteni Bert is, csak hogy elhihesse, minden igazi körülötte, de képtelen volt mozdulni. Becsukta a szemét, de Leopold hangját nem tudta kizárni. Félt a drága, hogy a ráktól beszarsz. Hogy gondolhatta, hogy egy gyerektől nem szarsz be, nevetett fátyolosan. Szegény, mind sápadtabb, megfigyel­ ted? És lefogyott. Mostanában indultak a durvább kezelések. Hosszú csend következett. Na, te se aranyozod be a betegsége napjait, jól sejtem? Ezzel lezártnak vette a be­ szélgetést, felállt, kicsit nézte még, milyen makulátlanul fehér Bert arca, majd ki­ ment. Bert semmi mást nem akart csinálni, csak kívülről figyelni magát. Elmondani va­ lakinek, látja, hogy most itt fekszik az ágyon. Remegett a szégyentől, ha rágondolt. 26 �K ő rö ssi P. Jó z sef Kutyaszar* Szerda van, szerda reggel, szerdán délelőtt jön a szemetes. Minden szerda reggel Tajti összeszedi a kutyaszart. Kicsi, erre a célra rendszeresített lapáttal körbejárja az udvart, egyik kezében a kislapát, a másikban műanyagzacskó, abba gyűjti. Egy-egy útvonalat többször is bejár, így szedi össze. Nedves a fű, megritkult, kiégett a ku­ tyaszartól, tapad a tornacipője a sárban, a meglazult, ruganyos talajban. Most lá­ tom, lyukas a hüvelykujjnál, alig látszik. Egy-egy szerdán öt-hat maréknyi kutyaszart szedek össze, kölkök még, fosnak is, persze nem marokkal, kislapáttal. Két kölyökkutya. Kátyú, a tacskó, ebkönyve szerint, amit a körzeti állatorvos ál­ lított ki, tacskószerű. Inkább írta volna, hogy korcs, az jobban illene hozzá, olyan okos, gondolja ma is, amikor ránéz, a -szerű, az sértés. A másik törzskönyvezett puli, fekete. Szinte napra egyidősek, egymástól százméternyi távolságra születtek. Kátyúnak testvére is volt, Bucka (kiállása miatt talán cz-vel, Buczka), fehérfoltos fekete, vagy feketefoltos fehér, naná az is korcs, négyzetmilliméterre azonos mér­ tékben tölti be a testét a két szín, a fekete meg a fehér. Az anyjuk, Gödör, véletlenül került hozzám. A kocsmában, egészen pontosan a kocsmaudvaron akartuk elaltatni. Én is röhögtem a többiekkel, jó kis vicc lesz, ott a kezünk között elalszik, az a kis nyolchetes. Azt mondták a parasztok, legfeljebb annyi lehet, kölyök, kölyök még, legfeljebb nyolc hetes. Aztán, a mámor közepén, kivette az alkalmi parasztdoktorok kezéből, és azt mondta: Gödör. Ez jutott eszembe róla, Gödör, aztán hazavittem. Azok csak néz­ tek, vagy nem is. Hát akkor legyen Gödör. A szomszédok is elfogadták, maradjon az, úgy is bolondosnak, ha nem bolondnak tartják már csaknem húsz éve, amióta ide, ebbe a tótnak mondott faluba költözött Tajti, egy okkal több, hogy Gödör ma­ radjon Gödör. Az maradt. A sárga, égett zsemleszínű Gödör, csak könyvében tacs­ kószerű, ez bosszantotta, de nem szólt az állatorvosnak. Amúgy meg úgy is igazi tacskó, semmiképpen sem tacskószerű, legfeljebb a bozontos fekete csík miatt a farka derekán. Egeret hozott azonnal, még kölyök korában a küszöbre, ajándékba, hálából, később, mielőtt meghalt volna egy vakondokot. A szomszédok vették észre, hogy Gödör összeragadt. Összeragadt, de kivel? Azt nem jegyezték meg, az utcán, éppen a ház előtt, ahova a kerítés alatt kis testével még kivergődhetett. Jó, hogy nem ütötte el az élvezőket valamelyik részeg ámokfutó, van belőlük a faluban kocsmazárás után, este nyolc és nyolc óra tíz perc között. De az összeragadás kocsmazárás előtt történt, fényes nappal. Mindig rendbe akarta tenni a kerítést Tajti, miután az utcán találta őket, de ahhoz a szomszéd is kell, az meg Pestről télen ki nem merészkedik. Legalább valami deszkát ideiglenesen oda­ rakni, de mindig elmaradt. Nem gondoltam, mondta, hogy ez a Gödör ivarérett, * A történet saját, vagy mégsem. Néhány mondatot Mikszáth Kálmán A fekete folt, Az a pogány Filcsik, Szegény Gélyi János lovai, Hová lett Gál Magda?, A királyi kutyák, de leg­ főképp Lapaj, a híres dudás című novellájából vettem. 27 �hiszen tervezett elaltatása előtt a kocsmafiak azt mondták, legfeljebb két hónapos. Gyerekkutyát akartak ölni, s azóta alig két, legfeljebb három hónap, ha eltelt. Nem telt el annyi, túlzott, hogy mentse a kutyaerkölcsöt, meg saját tudatlanságát. Amikor meghalt, már Gather, Gedőr volt Gödör, inkább erre a névre hallgatott, Gedőr. Mégis el kellett altatni 8-10 hónapos korában, különben veseelégtelensége öli meg lassan, amíg ki nem szárad. Két zabikölykét hathetes korukig csak felnevelte, a végén már betegen. Valamit ivott, mondta az állatorvos, miközben szúrt. Tajti fia ásott neki gödröt, ő temette lepedőben el, hordott köveket a sírra (a „sírra"). A rangot nem adják ingyen. Az pedig megvan nekik, a kölyköknek, illő értékben. Például tisztességes neveik vannak, mégpedig nem olyan bolondos parasztnevek, hogy Tisza vagy Dráva, hanem igazi előkelő nevek, Gödör, majd Gedőr, Kátyú és Buczka, meg Kóc. * Minden szerdán összeszedem a kutyaszart, kihúzom a ház elé a kukát, fölviszem a komposztba a konyhában komposztálásra összegyűjtött anyagot. Visszamegyek a lakásba, kulcsrazárom az ajtót. Kulcsrazárom, pedig az ajtóval szemben egy nagy asztalnál ülök szinte egész álló nap. Várok, megjön-e? Rálátok az üvegberakásos ajtóra, meg a tornácra. Kulcsrazárom, mert rövid időn belül há­ romszor (négyszer is) ért meglepetés. Váratlanul a felesége jelent meg az ajtóban. Nem is az ajtóban, azt még elvisel­ tem volna, hanem azonnal a lakásban, rögtön a konyhában. Rányitotta az ajtót, és ott, azon helyben, ahol belépett, leült, mint akinek valami követelni valója van, lehetne. Mint a krisztusszobor a falu elejében, amikor ledöntötték, az is seggreült valahogy, és sohasem állt fel többé. Halleluja mesélte, és nem véletlenül. Csakhogy Tajti felesége nem Krisztusban, hanem nőben ült itt, és nagyon nőben, úgy értem, mondta később, hogy úgy ült ott, mint aki valamire elszánta magát. Ültőhelyében követelte a szeretőimet. Hol vannak? Itt vannak, ott vannak. Tessék, nincsenek itt. Ott sincsenek! Soha az előtt nem zárta az ajtót, a kaput se Tajti. Az első, a második látogatás után sem, de most a harmadik - vagy a negyedik után - eldöntöttem, legyen, ami lesz, ötödik alkalommal már nem szeretném megtépni, csak azért, hogy menjen, ha snassz is, nem, semmiképpen a nőt csak azért, mert azt gondolja, valami jussa van, és a tépés ugyanazon a jogon jár neki, mint kezdetben a csók, aztán az ölelés, majd a baszás, és a gyermekek. * Enni csak egyszer kapnak naponta, éspedig húst, csirkehúst, nyakat, mellcsontot, egész farhátat, ugyanannyi zabdarával, mikor már ki vannak merülve az éhségtől, kora reggel. Esznek, zabáinak, és szarnak, ebből lesz a kutyaszar, a szarból, amit megesznek. Kutyaszar nem mehet a komposztba, a kutyaszar büdös, a komposzt nem lehet büdös. A kutyaszar ront, a komposzt javít. Gyerekkorában Tajti úgy tudta, hogy a kutyaszart a bőr cserzésére használják. Járt is tímárműhely környékén, ahol olyan büdös volt, mint a kutyaszarban, semmihez sem hasonlítható büdös. A sárgás, zöldszínű szennylét nyálkájával együtt egyenesen a melegvizű patakba - a Pecébe? 28 �- engedték (a Sebes Körösbe, a Tiszába, Dunába, Fekete Tengerbe csorgott minden cseppje, és onnan hová minden fátyla), amit ő akkor nem tartott bűnnek, ma annak, főbenjáró bűnnek tartja. Lehet, hogy a kutyabőrt cserzették kutyaszarral, vagy nem kutyaszarral cserzették, csak cserzették. Fogalma nem volt Tajtinak. Tubifexért járt oda, a Pecepartra. Gyerekkorában hívták így azt a sok apró, kisebb-nagyobb csoportokban, inkább csomókban gyülekező, madzagvékony, vir­ gonc, csecsemőgilisztára emlékeztető lényeket. Ma sem tudja, miféle lény a tubifex, utánanézhetett volna. Ez akkoriban volt, amikor még az összes akváriumi halat aranyhalnak nevezték. Amióta neki is gyermekei vannak, Tajti tudja, hogy aranyhal csak egy van - meg egy másik a mesében - , az akváriumban guppik, szifók, zebra­ halak, gazdagabb medencékben gyémánt lazacok, lángvörös pontylazacok, citrom­ lazacok, karcsú díszmárnák, meg hozzájuk hasonló nem olcsó halak vannak. * Rossz házasság volt, de házasság, négy gyerekkel, a Tajtié. Házasság, amelyben sok szerelem és sok-sok szenvedély türemkedett mind a két oldalról. Közöny, viszontelutasítás, büntetés, mégis, mindent a szeretet tartott benne össze. Az asszony, akkor még lány, valami festőnek, na jó, nem valami, hanem a festő­ nek a kedvese volt, akitől el kellett csábítani. Elcsábította. Általam lettél asszony, szokta volt mondani neki Tajti, amikor még mondhatta. Ezt nem kellett volna. Egy­ szer sem kellett volna, nemhogy olyan sokszor. Az asszony nélküle is asszonnyá lett, lett volna biztosan, tudták mind a ketten, de gyermeket mégiscsak neki, Tajtinak potyogtatott, asszonnyá válásának utolsó, hosszú pillanataiban, harmin­ con alig innen és túl, négyet. Ezért kellhettem neki az utolsó pillanatban, azért, hogy szülhessen, magának szült. Na jó, meg a gyerekeknek, maguknak. A festő kedveseként egyet sem szülhetett volna, mert abban a házasságban volt már három gyerek, s megegyeztek, hogy a festőnek nem szül, szeretője, szebb napokra kedvese marad, így mutatkoznak majd be társaságban, ha minden jól alakul. A kedvesem, mondta volna a festő, ha jól alakul. Másképpen alakult, jól vagy roszszul, mindegy, mert az, ami a nő társasági bemutattatása előtt volt, az évek múltával egyikőjüket sem elégítette ki, hát el lehetett csábítani. Jókor jött a csábítás, jókor jöttem. * Tajti, miután összeszedte a kutyaszart az udvaron, kihúzta a ház elé a kukát, be­ ment a konyhába, magára zárta az ajtót, leült az asztalhoz, ahol kedd és csütörtök kivételével, órákat szokott ücsörögni, többnyire huncut semmittevéssel csavarva el az időt ide-oda, és várt. Tűzrevalót halmozott, gyökerestül kitépett egy fűcsomót a virágágyásból, virágot ültetett át egyikből a másik ágyásba, főzött legalább hat személyre, aztán meg rájött, nincs a hűtőben hely az ételnek, és akkor gyorsan za­ bavendégeket hívott a faluból, cigányokat is, nyáron az udvaron, esőben a fészer­ ben terített. Azért kedd és csütörtök kivételével, mert erre a két napra felkészült, összeszedte magát, kora reggel beült a kocsijába és felutazott Pestre, dolgozni, maga sem tudta miért. Azt sem, hogy miért megy ez olyan nehezen, ha abból él. A többi napokon várta a nőt, aki most már nem tud majd rányitni meglepetés­ szerűen, ha a kapun be is jön, mert azt még nem javíttatta meg. Ha elmúlt is a vesze­ delem, az idefelé vezető úton, tudta, maradt még az ördögnek egy gyalogösvénye. 29 �És ott lesz az arca, az a csalódott asszonyarc, amit, nem huszonnégy, kevesebb, sok­ kal kevesebb, tizenkét éve olyan jól ismer, a konyhaablak előtt, ott jelenik meg, kívül­ ről. Azt szerette volna látni. Vagy így. Nőalak suhan el a bokor mellett, még a kapu előtt, szemei az éjben, de nappal is, mint két szentjánosbogár villognak, ami megté­ vesztő is lehet, mert nem ritka itt. Termetére, ami már nem karcsú, ázott fehér lepedő simul, lecsüngő széle fodrozva lobog a szélben. Szerda van, szerdán jönnek a kukákért a kukások, kukás autóval. Utánuk szokott volt jönni a nő. És magától nem megy el. » Visszamentem a lakásba, megraktam a tűzet a cserépkályhában. Először a kémény nyílását tömöm meg újságpapírral, amit az anyámtól kapok több száz kilométerről. Galacsinokat gyúrok az újságokból, élvezem, ahogy a huzat kiszívja a még lángoló papírgalacsinokat. Rohannak föl a semmibe, mire felér, pernye lesz. Milyen végle­ tes átalakulás, pusztulás egy csőben, majd kiszabadulva (szabadulva) a kéményből, az elégett szabadság a szomszéd udvarán elterül. Baj csak akkor van, amikor éppen mosott ruhát terít a szomszéd. Gyakran futott ki az udvarra Tajti, nézte, hogyan száll a pernye a kéményből, ereszkedik le a háztetőre, gurul belőle jócskán a saját udvarára, a fűre. Belakja a pernye a zöld füvet, télen a havat, már amikor. Most, amikor a kutyaszart szedi össze, tél van. A pernye nem érdekli, mielőbb meleget akar, kutyaszarosat, persze, a maradékból. Miután a meleg levegő kiszorította a hideget a kéményből, begyújtok a cserép­ kályhában az előre megrakott rakás alá; újságpapír, kartondoboz nyesedék, vé­ konyfa. A vasajtót lezárom, a szelőzőt tárva-nyitva hagyom. Ekkor kiabál át a farácsos kapun Halleluja, a kocsmáros. Veszünk bárányt húsvétkor, komám? Hol van az még, mondja Tajti a küszöbre kitántorogva, térdünkig ér a hó. Az nem számít, ha nincs is még idő, röhög, idő lesz, készülni kell. Legyen, mondom, ha én választhatok. Az ott dől el, komám. Na, megyek már. Ennyi volt? Ennyi, ezért jöttem, délután meglátogat a juhász, tudom, mit akar, gondoltam megkötöm vele ezt az üzletet is. Az elmúlt évben nagypéntekelőtti napon mentek át a szomszédfalu fölötti ta­ nyára kocsival Tajti meg Halleluja. A juhász, akit Juhásznak hívnak, sorra megmu­ tatta a hodályban több apró karámban elkülönített bárányokat, aprókat és öreg birkákat, szopós bárányt, választott bárányt, toklyókat, köztük kost és jerkét, az anyajuhokat ellés után, az apácákat, a tenyészkosokat, az ürüket. Ezeket az olaszok viszik el még ma, tegnap is itt voltak, ezek a vásárról jöttek vissza, azok meg ezek­ kel együtt kapnak még egy esélyt, holnap, közülük választhatsz. Ezek meg itt, mu­ tatott a legkisebb csoportra, ittmaradnak, tenyészanyák lesznek. Beszélgettek még mindenféle paraszti gazdaságos ügyekről Halleluja meg a ju­ hász, a két szomszédos falu ügyeiről is. Mindent szidtak. Na, válasszatok, mondta aztán Juhász. Halleluja nagy lustán odalépegetett a tenyészanyáknak kialakított karámhoz és rámutatott az egyik aranyoskára. Azt! Juhász mosolygó arccal, de hitetlenkedve mondta, hogy nem eladók, válassz a piacosokból, vagy az olaszéból. Benne volt ebben az arcban a legyőzött vénember megadása is, aki tudja már ennek az alkunak a végét, pedig vén aztán semmiképpen sem volt (ötven lehetett). Nem, bátyám, mondta felemelt hangon Halleluja, nekem ebből a karámból kell, például 30 �az, mutatott ugyanoda, mégis egy másikra. Azt nem, anyák lesznek ezek mind, arra vannak kiszemelve, a legjobbak, barátom. Megváltozott a hangjuk. Ha te tud­ nád, mi munka van emögött, ebből a karámból nem adok. Tudom én aztat, munka mindennel van, komám, látod, itt vagyok, dehogy nem adod. Elmentek onnan, megint mindenféléről beszélgettek. Játékos mozdulataikból birkózókra következtettem, pedig testmozgásuk csak jövés-menés. A szívekben és a fejekben is csata folyt. Jöttek-mentek az apró karámok között, amiről most beszél­ tek, nem tartozott rám, elmaradtam tőlük. Visszafelé ismét megálltak az anyás előtt, ott beszélgettek, most a semmiről. Halleluja irányított. Na bátyám, nincs sok időnk, meg is kell még azt nyúzni. Meg, de nem azt. Azt, ha mondom. Juhász hoszszan nézte Halleluja arcát, az nem mozdult, tekintete rám is pillantott egyet, ki tudja mit látott, aztán átlépett és kifogta azt, amelyik már biztosan nem lesz anya, éppen azt, amelyikre Halleluja egyszer már rámutatott. Dühből, ott helyben fényes bicskával azonnal leszúrta, az udvaron könnyes szemmel, gyors mozdulatokkal nyúzta. Nem szólt. Testvériesen kettéosztotta, Hal­ leluja a belsőséget nekem hagyta. Vájlingban hoztuk el. Útközben, hazafelé, Halleluja megérezhette bennem a feszültséget. Juhász min­ den évben egyszer megbízza, mit hozzon neki a hódmezővásárhelyi állat vásárról. Bicskát, kést, miegyebet, szerszámokat, amelyeket nap mint nap használ. Minek neki minden évben új bicska, új kés? Azt is megmondja, melyik mestertől vegyem meg neki, kést nem ugyanonnan, ahonnan bicskát. Juhász vásárra nem jár, csak rendel a vásárról. Egyszer kérek egy évben, én is kérek. - Egyet megtanulhatnál te is a parasztembertől... - Kocsmáros vagy. - Attól még paraszt, baszki. Azt kell megvenni, amit nem akarnak eladni. - Baszki! » Fölhívja Tajti a fiát, a négy közül az egyik gyermekét, a többi lány. Elmondja, szere­ tője van, pontosabban most már kedvese, akivel elkerülhetetlen, hogy hármasban ne találkozzanak. Nem fogja titkolni, mint az azelőtti kalandokat, mert ez már, úgy alakult, nem kaland. Ne mondj semmit, nekem, persze jó, jó így, jó így is, mindegy. Ne mondd, mon­ dom, hogy ne mondjam. Mindent értek, mondja a fiú. De az, gondolja a férfi, Tajti, az apja, miközben a fia engedelmesen tiltakozik, de az a másik, az a másik szere­ tőm, mégiscsak az anyád, nekem az elmúlt időben mégiscsak az anyád volt, fiam. • Megjött a fagy, a fiúk, Kátyú (a tacskószerű), és Kóc, a fekete pulikölyök áthurcolkodtak a házukból a tornácra, a meleget kiengedő (a hideget behúzó) ajtó mellé. Min­ den rongyot áthoztak: az elkopott fekete hosszú nadrágot, a szakadt frottír törölkö­ zőt, a kockás flanelinget, amiről a gombokat, mielőtt bealmoztam volna az ólba, ollóval gondosan lecsippentettem, a nyári gatyát. Hajnalban a mínusz tizenhét ott találta őket egymás mellé kucorodva, egymásba görbülve. Berendezkedtek. Költöz­ ködünk? Költözködünk, fiúk, szólt hozzájuk Tajti, mert minden reggel, mogorván vagy kedvesen, szólni szokott hozzájuk. Kóc most fölugrott, ki a vackából, le a 31 �tornácról és beletúrta a pofáját a hóba. Visszaköltöztette őket a házukba. Nem sze­ retném, ha megjátszanátok a hajléktalan kutyafit, nem állna jól nektek, miközben jó kis lakásotok van. Hiába, mindahányszor visszahurcolkodtak az ólból a tornácra. Rossz Ielkiismeret ide, vagy oda, a parasztok szerint a mínusz 20 nem árt meg ne­ kik, ha kicsit rájuk ijeszt is. Legyen ez a tél a próba, a java fennmarad, ha a házuk­ ban maradnának, és ott a flaneling, meg pláne. Jó gazda vagy, mondták. Jó gazda, persze, mindennel el van látva, amit szeme-szája kíván, s mégis a leg­ szegényebb a világon (érez ilyet az ember), mert az egészség hiányzik s még vala­ mi: a szeretet. * Pedig nem is volt gazda. Semmilyen értelemben nem. Nincs gazdasága, nincs földje, nincs kertje. Ami van, mert mégis van valami, nem föld, nem kert. Gyümölcsfák, szilvák, amit a házzal együtt több mint húsz éve megvett, meg amit ültetett, újabban is ültet, az nem gazdaság. Nem is törődik vele. Sőt, elhanyagolja azt is, amit ültet. Lovak is voltak. Az elsőt első, akkor kilencéves lányának hozta a faluba, ő, a pes­ ti. A kocsmában jó előre elhíresztelte, Halleluja csak nevette, a bejelentett időpont­ ban a parasztok mégis várták az akkor még csak bérelt istálló előtt a lószállítót. Egy bolond pestinek kellett ide telepednie, hogy megint lovunk legyen, ezt az egyik féllábú kizárólagos vízivó mondta. Maga nevelése lett aztán mind, szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségnek, ő gondozta, fésülte őket szeretettel, megmosta a zabot, meg is rostálta mielőtt oda adta, kiszedte a szénából, sarjúból, ami nem jóízű, takargatta őket télen pokróccal, nyáron, távoli patakban megúsztatta, kis csikókorukban meg is csókolgatta őket. Most már nem csókolja, mióta az a bizonyos régi szerető került vissza a házhoz, aki, mert másé volt már egyszer, közben, kétszer legalább megint kedvessé lett. Most már nem csókolja, de él-hal a lovaiért most is, s nem adná azt a két lovat, Csillagot, meg Lindát egy ménesért. De jó, hogy oda nem adta a két lovat senkinek, pedig az erdészek hányszor kér­ ték. Csak nemrég is negyvenezer forintot raktak össze, hogy megvegyék és agyon­ üssék a határon. Hadd vesszen magva a különb fajnak! Grkuszi ló! Hát, ha rászo­ rult volna is, nem adta. * A szemét zavarta, ami utánuk, Kátyú és Kóc után maradt, nem a kutyaszar, hanem, amit összerágtak, a szemét. És mindent összerágtak, amit összerágtak, azt széthurcol­ ták, amit széthurcoltak, azt félig elásták. Újságpapírok, gatyák, meglépett ingek, egy kabát, botok, vesszők lógtak ki a földből, miután egyszer végre elolvad a hó. És a ku­ tyaszar. Ez zavarta Tajti szemét. Virágföld, műanyag virágcserép (sokat gondolok erre, gondolta nem egyszer Tajti: műanyag virágcserép), vászonzsák, ásványvizes flakon, kiteregetett ruha, pingpongütő, merthogy van egy rozoga asztal is a volt fészer alatt. Egyszer a fekete nagykabátját hurcolták végig a fiúk, nyomon követhetően az udva­ ron, ki is rágták, szerencsére legalul, ahol senki, legfeljebb a ruhatáros láthatná, ha még lenne színház, ahova jár. Ez, ez az, a szemét, ami zavarta, ami abból lett, ami ő volt, a férfi, a férfié valamikor, az az a szemét. Ezt gondoltam, gondolta Tajti, hogy gondolják rólam. Azelőtt, hogy a kutyaszar az udvaron termelődni kezdett volna. 32 �* Kiment a lovakhoz, át az udvaron, keresztül a kerten, nem a kitaposott ösvényen, azt egy ideje kerülte Tajti, a hó pedig elhagyta végre, utoljára a járt utat is, mégse arra. Ellenkezett az új társakkal. Mogorva, rideg embernek tartották, pontosan olyannak, amilyennek ő maga magát. Nem szeret ezen a világon a kutyáin kívül senkit és semmit, de azokat sem szereti. Nem tud szeretni, fecseg. Nehezen nyílott a felső kertkapu, de kinyílt. Több éve nem nyitotta, lova, egy, még van, mégsem jár ki a karámba, amit eredetileg ő épített. Ötvenhárom gödröt ásott, ötvenhárom oszlopot hurcolt fel a dombra, beöntötte a gödröket vízzel, a vizet, tízezer litert, lajtkocsival hozatta fel. Napokon át állítgatta be az oszlopokat, közben fröccsöt ivott, a szomszéd, Laci, segített. Kimerülten lefeküdt a százéves diófa alá, nyár volt, a mobiltelefonnak térereje kizárólag a harmadik oszlop alatt fekve. Szivárgást hall, nem érti. Szörcsögés? Mi ez a gáz? Az még nincs is, de mégis, akkor is olyan a hangja, ha nincs. Leszalad a házhoz. Nincs gáz, vezetékes víz sincs, csak víz. Vissza a dombra, ki a diófa alól a karámba. Elvágták, megfúrták a lajtkocsi műanyagcsövét, az szivárog. Nem szivárog, fröcsög, dehogy fröcsög, ömlik. Elfolyt hatezer liter víz, sokat aludtam. Tajti Rózsira gyanakszik, a hatodik szomszédra, aki elől a földet, ami a karámot tartja, megvette több évvel ezelőtt. Lement a kocsmába Hallelujához. - Mikor láttad utoljára? - Tegnap, hozzád jövet. - Köszönt? - Fogadta a köszönésemet. - Akkor nem Rózsi volt, nem is az unokája. Nem Rozsi volt, nem is az unokája. Két nap múlva, Halleluja nyomására, beje­ lentkezett egy tíz éves forma gyerek az apjával. Nem tudok mit kezdeni vele, pedig hidd el nekem, arany egy gyermekem, kisebb korában falhoz is csaptam én már őtet. Mivel tartozok? ♦ A feleség, akivel a leváltott festőművész után olyan gyorsan összekerült, hogy kedves sem lehetett, egy ideje nem zaklatja. Hiába várom itt, az ajtóval szemben, de az jó neki, ha eljut hozzá, hogy várom. Sohasem lehet tudni. Ő, meg az ördög, nem alszik, de ha elmúlt a veszedelem, ezen az úton van még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye. Mindig éri meglepetés az embert. Ha letudtuk is egymást, gondolja Tajti. Akinek kedvese van, letudja azt, aki a gyorsuló idő miatt anya ugyan lehetett, de kedves nem lehetett, nem lehetett kedves, és nem lehetett kedvese sem. Az ajtót azért zárom nappal és éjjel, akkor is, amikor járhatatlan utakról ad hírt a rádió, hófúvásban, ólmos eső alatt is azonnal zárom magam mögött, mert ki tudja. A nemalvó nem alszik, mindig, folyton folyvást ott ül a küszöbön. Kicsit bennebb, már nem a küszöbön. És ő csak akarja, nem tudja, kettőtök közül ki, mire képes. » Én mindenre, a nevem Képes, mondja Tajti. Honnan tudod? Kérdezi a kedves, már az ágyban, az első alkalommal, amikor először jár a férfinél, és ez a kedves nem a feleség, aki mindig a küszöbön ül. Messzebbről jött, autóbusszal, kiment érte. Szívesen 33 �tette, akár még szerelem is lehet ebből, valami olyasmi, amit sohasem érzett, mert azelőtt, mindig szerezni szeretett, szerezni akart, nem szeretni. Tudta, hogy szeretni meg akarni szerelmet, azt nem lehet, pláne nem lehet akarni szerelmesnek lenni. Ez a magyar nyelv, gondolta, ez nem engedi másképpen gondolni (gondolni), amit mon­ danék neki, ha mondanám. Meg azt sem engedi megfogalmazni, hogy nem akarok többet szeretni szerelemmel, szenvedéllyel. Meg hogy rég tudom, hogy nem lehet, hogy nemtudok. Nem akarom, hogy még egyszer legyen egy, aki egy, és egyetlen is. Érezte ezt Tajti, és alkalomadtán, most, kimondta. * Dióznak a fiúk, Kóc és Kátyú, ők, szerelmek, maradtak. Kóc fölugrik a tornácon a padra, bele a dióskosárba, lábával hátraszórja a diót, leugrik, megtöri. Kátyú is kaparhat, ezért nem morognak egymásra, a tornác csupa dióhéj, jut a dióbélből a madaraknak is, ha merészek. De amikor kirakom a megfőzött csirkenyakat, a bőrö­ set, vagy a csupaszt, a farhátat, vagy a mellcsontot, mind a kelten, Kátyú és Kóc, arra hajtanak, hogy a másiknak, Kátyúnak és Kócnak ne legyen. Kóc elkapja az első darabot, elrohan vele, lerakja a farakásban, majd vissza a következőért. A harmadik elrabolt nyak után Kátyú nem enged, morog, áll a csont fölött, elszánt szemekkel őrzi, és nem! Aztán vagy összekapnak, vagy nem. Ha igen, Kátyú (a tacskószerű) kerekedik felül, (az állatorvos szerint ez az erő pozíció még nem hatalmi, változni fog, eltűnik, majd visszatér). Tépi, harapja, fogai között tartja Kóc (téli) bundáját, aki nagyobb, és ijesztőbb fogpofát mutat, mint Ő, Kátyú. Kátyút nem érdekli, vagy nagyon is, ettől - a pofalátványtól - lesz kegyetlenebb. Lábát vagy nyakát fogja, végül egy mozdulattal, szájával megragadja Kóc jobb hátsó lábát, kirántja, leteperi. Ez az, amire Kóc, bár számtalan esetben megtapasztalhatta, ismét nincs felkészülve. Kóc ekkor már hiába engedi le, hiába lógatja megadóan a lábát, hiába fekszik ha­ nyatt, hiába adta meg magát, hiába nem vicsorgatja koromfekete szája között hófe­ hér, metszően éles fogait, Kátyú, mint korábban a közös csontot, Kócot is őrzi. Egy darab ideig. Hányszor tapasztalhatom még ezen a télen, hogy egy kutyában több ész van, mint ötven emberben, s ha az emberekben igazságérzet lenne, kalapot emelnének a kutyáim előtt. * Egyik napról a másikra nagy hó esett, hetekig kitartott a földeken, az udvaron, alatta kutyaszar. Aztán egyik pillanatról a másikra elment, mint az a fővárosban rekedt gödölye, akit társai hagytak itt megfigyelőnek, lám, milyen a magyar tél, a kétezertizes években. Legközelebb esetleg ittmaradunk, Magyarországon, Buda­ pesten, Budán, ahonnan az Erzsébet hídon, alig két ölnyire a dugóban sorakozó gépkocsik fölött átmegyünk Pestre. És a kémgödölye, miután befagyott a Balaton, és befagyott a Velencei tó, azonnal megtalálta a szennyvízöblítésű Dunát. Vajon milyen parancsra? Nap mint nap a Szabadság-híd és a Lánchíd között ingázott, egyszer átrepült Budáról Pestre az Erzsébet hídon, a dugóban ácsingózó kocsik fölött 2-3 méter magasságban. Több mint háromméter fesztávolságú szárnya vitte, a látvánnyal dugót, koccanásos balesetek sorát okozva a hídon közlekedőknek. 34 �* Hete nem jönnek haza a srácok, Boltos, a cigánymindenes, ezermester, csábította magához őket, a hangjával, nem etetéssel. Énekes hangja van Boltosnak. Tajti meg­ fogadta, amennyiben harmadjára is Boltos hívására hallgatnak, ő nem keresi többet a srácokat, nem hívja füttyel. Neki, Boltosnak hagyja mind a kettőt, a legkedveseb­ bet is, ha nem is tudja eldönteni, melyik a legkedvesebb. Legyen a Boltosé, ha hecc is, amit művel velem, bassza meg a kutyáimat, van neki nyolc, köztük most már Kátyú, a tacskószerű, meg Kóc, a puli. Boltos másfél éve, még az egyik ősz előtt kezdte, dolgozni jár Tajtihoz. Kerítést javít, kaput, termőfölddel trágyázza az apokás talajt, amit a csákány is alig tör fel, fát hasogat, úgy tesz, mint aki kertészkedik, amikor az idő éppen megengedi, füvet nyír. Ha úgy érzékeli, alkalmas a hangulat, számítógépet kunyerál, jól dolgozok érted (nem jól dolgozok?). Nem is egyet, mert a családra is gondol, sok számítógép kell, Tajti gondoskodik. De a kutyaszart nem szedheti össze, szerdán nem jöhet Boltos, a szerda az enyém. Jön vigyorogva Boltos szerdán mégis, benyit. Szerdán nem jöhetsz, mondja neki Tajti. Nem is jönnék, de hiába hajtom, nem jönnek a kutyáid velem felfelé, se hét­ főn, se kedden, most mi legyen? Semmi, mondja Tajti. Semmi ne legyen. Nem lesz több kutyaszar! Kutyaszar! * - Mikor volt ekkora hó? - kérdezi a harmadik szomszédot Tajti, egy asszonyt. - Mikor? - gondolkodik. - Amikor Kővári Pali bácsi meghalt. - Biztos? - Hét éve. Biztos. Halasztani kellett a temetést. Tudod te azt, aranyos gyerme­ kem, két napon belül temetnek, nincs hűtőház. - Elröhinti magát. - Igaz is, akkor nem is kellett volna hűtni. Többet kellett volna ásni a hóban, mint a talajban, nem jutott eszükbe, azér olyan gyorsan. * - Siessünk! * 35 �* Komor őszi éj van. Elmúlt a tél, itthagyott a tavasz, itt a nyár is minden gyönyörű átkával, szomorú derűjével. A csípős szél hideg esőcseppeket vagdos Tajti arcához, de azért nem siet. Hallelujától jön, a kocsmából felfelé, gondosan kémleli a tájat, amit olyan jól ismer, de a kocsmából felfelé jövet mindig újra és újra fel kell fedez­ nie, a szembejövőknek gátlástalanul dicsérnie. Fogalmatok nincs, nem tudjátok hol éltek, ez az, ahol érdemes. Azok nem értik, hogy hogy nem tudják, hogy hol élnek. Nagyon is tudják. Zsákfaluban, és röhögnek, s ez az, ami Tajtinak is tetszik ezen a kocsmából, Hallelujától hazafelé, mondom, felfelé vezető úton. * Heti egy alkalommal, mondjuk csütörtökön megveszem a mellcsontokat az újpesti piacon, az kutyaeledel. Rengeteg a csonton a hús, amit aprólékosan lenyesegetek, levest, rizses, vagy tarhonyás húst készítek belőle, zöldséggel, hagymával, fok­ hagymával, répával kicsit édeset. A csontot külön főzöm meg, a fiúk kapják, Kátyú és Kóc, zavaros, barnamázos, maszatos leveséből meg a husadékból kapott most Kátyú. Hátha megmarad. * Ősz van, s a termények ilyenkor forognak a legnagyobb veszedelemben, mert min­ den valamire való tolvaj az ilyen kutyaidőt választja műveleteihez köpönyegnek. Koromsötétség festi feketére az egész világot Az embert incognito ütheti arcul akárki. Itt élünk, így élünk, magunk is örökös inkognitóban. Hallgat Tajti, figyel. Semmi nesz. Csak egy-egy káposztafő reped meg imittamott a túlságos áldás alatt, mely az égből csurog, vagy átfutó nyúl zörgeti meg alig észrevehetően a harasztot. De mégis valami olyasmit hall messze, ami hasonlít emberi léptekhez, melyek besüppednek a locs-pocsban, oly hangot adva nagyban, mint a lúgzó-kád potyogó csöppjei. * Elmúlt egy év, vagy kettő, még mindig, már megint az ajtóval szemben letett szék­ ben ül Tajti, majd feláll, mint mindig. A léptek elé siet, átles az ablakkeret fölött. Nagy gyakorlata van az irány kiismerésében: a házak felöl megint jön valaki a fo­ lyóvíz felé. Nincs is folyóvíz. Kutyák sincsenek már, lemondtam, mégis jön valami­ ért az a nő. Tajti kilép a ház elé. Tanácsos megállni egy mogyoróbokor mögött, nehogy saját lépteivel futamodásra serkentse a veszedelem elé siető tolvajt, mert az egy tolvaj, aminthogy nem is lehet más ebben a cudar időben, amikor kinn lenni csak az eb nem átall, meg ő, Tajti. Ő lenne az? Megérkezett. * Ö az, hazajött soknapos csavargás után, Kátyú. Napokig színét se láttam. Nem is hazajött, egyszercsak ott volt a vackában, felkecmergett a padra, észre­ vétlenül. Kitettem két tányérba a két mogyoróbokor közé a megfőzött csirkenyakat, csirkemellcsontot, tésztával. Nem mozdult rá. Ekkor lett másodszor gyanús. Meghal­ ni jött haza, mint az anyja, gondoltam, mint Gödör, aki másfél éve bujdokolt el, 36 �majd kiszáradni mégis előkerült. Megjött Kóc is, a puli, a magyar puli, merthogy puliból nincs más csak magyar, bezabálni a döglődő tacskószerűnek kitett kajából. Kátyú Kócra se mozdul. Ül a vackán összegörnyedve a tornácon, flanelingemen. Nagy baj van, meg hideg, remeg is, betakartam. Ledobja magáról. Vizet viszek neki helybe. A helybe, elveim ellen van. Nem adok ételt az asztalról, nem viszem oda neki se helybe. Se a vizet, se a csontot, se a húst, se a húslét, a gyereket se viszem helybe, orvoshoz se helybe. Kijelölt helye van az étkezésnek, kijelölt helye az abbahagyás­ nak. Mogyoróbokor alatt két tányér, számukra rendszeresítve, időnként elmosva. Főzök rájuk, ízesítem is az ételüket, só, hagyma, fokhagyma, zöldség, kapor. Nem kér vizet, rossz üzenet, meg se szagolja, még rosszabb. Betakarom, jó üze­ net. Ledobja, dacoskodik, rossz üzenet. Néz. Nem, nem tudom milyen szemekkel, talán, hogy próbálkozzak még, szeretné. Hozom a húslevesből a mellcsontnyesedék porcogóját. Ráharap, bekapja, nem kell rágni, rágja. Vissza a kamrába. A hűtő­ ből kiveszem a levest, belőle újabb mellcsontokat, nyesedékestül, viszek neki cafa­ tokat lével, levessel. Lefetyel, megrágja a csontot, nem mozdul, nem vackol, kerül­ geti, irigyli, kitől, a gondoskodást. Jól van Kóc, okos kutya vagy. Ennyi jár neki, nehogy, kihasználva erőfölényét, nekirontson a betegnek. * Kátyú megmarad - eszik, iszik, simogathatom. Viszem neki az ételt, érdekli, mint egyik dolog a sok közül. Kóc állandóan a közelében, kitúrná, ha hagynám, a jó kis helyről, aztán megunja az őrködésemet, lemegy a lépcsőre, elalszik, őrzi a kezem nyálát, nem mozdul, kátyul. De, amint megjelenek, betakarnám Kátyút, azonnal ott terem megint Kóc. Kátyú nem szereti, ha betakarom, azonnal levakarja, lemarja, küszködik, lemismásolja magáról a flanelinget, Kóc szereti. Maga alá gyűri, ráfek­ szik, megnyugszik, alszik, nem remeg. Sztm, gondolja Tajti, hűlére baszta magát a nagy szabadságban. Ezen a tavaszon is kizárólag szukát vadásznak a bakkutyák, mi mást, Kátyú kimerül, Kóc miért nem? * A szomszéd jóváhagyásával, lebontottam az alsó kerítést. Nincs több szökés, éljen, aki élt. Két egymásba engedett szabad kert van, a szomszédé meg az enyém, a sze­ reteté meg a szereteté, köztünk és köztünk gyümölcsösökkel. Fák meg fák, gyü­ mölcsfák. Kóc és Kátyú - betegen is, begyógyszerezve, hogy ne mondjam, bebaszva - őrzi a házat, a házát. Dehogy őrzi! Őriz engem, dehogy őriz. Hogy ne mondjam, a portát, Tajtit. 37 �Kutatóterüiet Koós István A viszonylagosság tapasztalata Jókainál Jókai Mórnak, a magyar nemzet nagy mesélőjének munkássága a csodálat és a lelke­ sedés mellett a kezdetektől fogva egy olyasfajta idegenkedést és rosszallást is kiváltott maga körül, amelynek fő tételei aztán ilyen vagy olyan módon, de mindvégig meg­ maradtak alkotásainak értékelésében. Ami a csodálatot illeti, termékenysége és fantá­ ziájának gazdagsága szinte felfoghatatlan. Jókairól szóló könyvében Szilasi László bemutatja, milyen erőfeszítéseket tettek a Jókai-kultusz fenntartásában érdekelt szakirodalmi művek, hogy megtalálják az alkotó nagyságát megfelelőképpen kifejező metaforákat, megteremtve ezáltal egy himnikus, kozmikus képekkel dolgozó, mármár vallásos nyelvezetet.1 Ez a lenyűgöző képzelőerő az alkotói munkának leginkább két területén mutatkozik meg: egyrészt a cselekmény áradó bőségében, a meglepő fordulatok sokaságának kiötlésében kamatozik, másrészt pedig a színhelyek, tájak kimeríthetetlenül gazdag tömegének megteremtésében manifesztálódik: „Tájleírásaival végigvezet a történelmi Mo. regényes vidékein a Fertőtől a Szent Anna-tóig, az Al-Dunától a Tátráig, de azonfelül bejárja mind az öt világrészt, a jövő századot vagy akár a pliocént (Fekete gyémántok).2 Az északi hómező dermesztő hidegéből (A kőszívű ember fiai) eljutunk a sivatag és a déli hegyek forróságába (Minden poklokon keresztül), a föld alatti barlangoktól (Szegény gazdagok, A három máruányfej) a levegő meghódítá­ sáig (A jövő század regénye). Ám a csodálatos képzelőerő és a termékenység egyúttal gyengeség is, hiszen az írót rutinosságra, könnyedségre csábítja. A színes, tarka for­ mák sokaságát végül éppen a sebes váltakozás irama olvasztja össze szürke masszává; az egyes elemek elvesztik egyediségük varázsát és a követhetetlen gyorsasággal pergő események mélység nélküli díszleteivé válnak. Különösképpen igaz ez a hetvenes évek közepétől, melyet korszakhatárnak tekintenek Jókai pályáján, és ahonnan (egy­ két kivételtől eltekintve, mint például A sárga rózsa), a Jókai-művek színvonalában megfigyelhető erőteljes hanyatlásáról beszélnek: „a história színes képeskönyvvé válik a kezében, amelyből elsősorban a kalandor jellegű alakokat és kuriózumokat válogatja ki."3 Péterfy Jenő megfogalmazásában „a rikító szín újabban annál jobban elömlik az író stílusán, leírásain. (...) Mintha a finom árnyalatok, az egyszerű részle­ tek iránt egészen érzékét vesztette volna; képzelme csak a vörös színre hévül."4 Szerb Antal ezzel kapcsolatban Jókai fantáziájának „dekorativitásáról" beszél.5 A meg­ hökkenés állandó vágya így a hasonló helyzetek és díszletek egyhangúságába vezet, illetve olyan fordulatok láncolatából összeálló szövegeket generál, amelyeknek meghökkentő erejét egyre kevésbé érzékeljük. Ezért írja Péterfy, hogy „Jókai tíz művét még érdekkel lehet olvasni, a tizenegyediknél már unatkozunk, a húszadiknál bosszankodunk; mintha álarcosok között mozognánk, kiknek titkát régen ismerjük".6 Ennél súlyosabb problémának tűnik Jókai jellemeinek kidolgozatlansága, egysíkú­ sága, amit Gyulai Pál és Péterfy Jenő fogalmaztak meg, akik a realizmus alkotásmódját 38 �tekintették követendő mintának és így viszonyítási alapnak is a művek értékelésé­ ben. Gyulai több írásában is foglalkozott ezzel a hiányossággal: „(...) alakjait hamar elrontja, mintha nem tűmé a természetest, az igaz emberit, csak ördögökben, an­ gyalok- és csodákban telnék kedve s a költészet czélját a képtelenségek elhitetésében keresné. Tiszta elbeszélő styljét sohasem rontja meg lélektani fejtegetésekkel, de magában a rajzban, a cselekvény szövésében legkevesebb súlyt helyez a lélektani fejlődésre. Személyei nem annyira jellemrajzok, mint inkább középszerű színészek szereplései. Sajátságos, bizarr jelmezekbe öltözteti őket, erősen kitömve, vastagon kifestve. Amelyik szép, az szebbnél szebb akar lenni, a rút a rútnál rútabb, a béna bénánál bénább, a vitéz vitéznél vitézebb, a bohó bohónál bohóbb."7 Máshol: „Jellem­ rajza éles és élénken színezett, de nagyobbára torz vagy túleszményített s tarkánál tarkább. Hősei kívül szemkápráztatók, de belül meglehetős üresek."8 Gyulai többek között a Szerelem bolondjai kapcsán beszél az írónak a különös, a bizarr iránti vonzal­ máról, ami miatt a regények szereplőinek rajzában és az alapszituációk megteremté­ sében Jókai a cselekvés, illetve az érzelmek motivációinak hitelessé, érthetővé tétele helyett a meghökkentésre törekszik. Csakhogy „a szokatlanabb körülmények két­ szeresen megkívánják a rajz erejét és pontosságát".9 A Szerelem bolondjainak Harter Elemérje elválik fiatal feleségétől, majd amikor az újra férjhez megy, őrülten belesze­ ret az asszonyba. Jókai azonban semmilyen fogódzót nem nyújt ezeknek az erőteljes érzelmi változásoknak a megértéséhez, nem tudunk meg semmit a szereplők lelké­ ben zajló lelki folyamatokból, így idegenkedve és értetlenül szemléljük az esemé­ nyeket10 Péterfy Jenő 1881-es munkájában a francia és angol realista regények össze­ tett jellemrajzával összehasonlítva Jókai stilizált jellemábrázolásának három kompo­ nensét azonosította: a kivételes fizikai erő és testi szépség, illetve az élet és a tudo­ mányok minden területét felölelő, a hősöket szülte mindenhatóvá tévő bámulatos ismeretanyag mellett még a rendíthetetlen morális alkat a jellemzője ezeknek a héro­ szoknak. Ezekkel a pozitív hősökkel szemben ugyanilyen stilizáltak a gonoszok is, akik egyoldalú feketeségük mellett is erőtlen ellenfelei a jóknak.11 Amit Péterfy kifogásolt Jókai műveiben, az egyrészt a szereplők valószerűtlensége és egyforma­ sága, másrészt a pszichológiai részletezés hiánya. Szilasi László elemzése bemutatta mindezzel kapcsolatban, hogy a Jókai-kultusz szövegei, amelyek a szerző zsenijének nagyságát magasztalják, valójában Gyulai és Péterfy kritikájával szemben pozicio­ nálódnak, az ő érveik ellen keresnek mentséget Jókai számára, ezzel viszont maga a kultusz „belül marad a cáfolni kívánt paradigmán".12 Száz évvel Gyulai után pedig Németh G. Béla a XIX. század második feléről szóló összefoglaló kötetében elődjei­ hez hasonlóan szintén a zsánerképek valósághűségében látta Jókai fő erényét, vagyis a realizmussal összefüggésbe hozott jellegzetességet emelte ki értékként (Jókai ilyen szempontból ugyanazt vitte véghez a regényben, mint Petőfi a maga verseiben). A főalakok egysíkúságában jelölte meg viszont Jókai művészetének gyengéjét: „A magyar regényforma egészének fejlődésére, különösen a cselekménynek, főképp pedig a központi figuráknak romantizáló szabványmegformálásával gátlóan ha­ tott."13 Németh G. Béla, aki szövegközpontú, poétikai szempontokat érvényesítő elemzéseivel és az általa kidolgozott terminusok bevezetésével (pl. önmegszólító- és időszembesítő verstípus) paradigmaváltást hozott az irodalomtudományban, a kor­ szakot a realizmustól a romantikáig vezető átmenetként írta le. (De Nagy Miklós néhány évvel korábbi Jókai-monográfiája is a romantika és a realizmus kettősségében 39 �vizsgálta az életművet, és így, miközben értékes új meglátásokat tett Jókai regénypoétikájával kapcsolatban, helyenként a Gyulai által megkezdett vonalon haladt tovább, például a Mire megvénülünk elemzése során, amikor számba veszi a szerep­ lők jellemének következetlenségeit, hiányosságait.14) Az a koncepció tehát, ami a valóság hűséges reprezentációjának elképzelésére, a mimetikus kód uralmára alapozott realizmust tette meg egy magasabb fokú fejlett­ ségi szint mércéjének a korszerűtlennek ítélt romantikával szemben, eléggé erőteljes interpretációs stratégiának bizonyult Jókai műveinek befogadásában, annak ellenére, hogy Sőtér István már a negyvenes évek elején meghaladottnak ítélte azt, Gyulairól és Péterfyről elmondva, hogy „jóhiszeműségüket nem vonhatjuk kétségbe, s mi több, vádjaik nagy része élét is vesztette a realizmus irányának szétbomlásával".15 A referencia elsőségének megkérdőjelezésével, a nyelv mimetikus illúziójának lebontásával, annak a felismerésével, hogy „az emberi tudat és a világ bármely jelensége között elvileg nem jöhet létre közvetlen kapcsolat",16 hogy az esztétikai objektum fiktív világát „nem lehet tapasztalati megfelelésekkel értelmezni",17 prob­ lematikussá vált a romantika és a realizmus kettősségére épülő irodalomszemlélet is. A valóság nem a tudattól, a befogadó perspektívától, illetve a közvetítő jelrend­ szertől független objektumok összessége, a nyelv pedig nem transzparens jellegű eszköze a reprezentációnak, hanem magának a megértésnek a közege, a műalkotás így nem a valóság tükre, hanem összetett esztétikai képződmény, amelynek jelentései bonyolult rendszerbe szerveződnek. Ebben az esetben viszont problematikussá válik az az értelmezési hagyomány, mely a regények szereplőit és az azokban színre vitt világot egy nyelven kívüli valósággal próbálja összemérni. Fried István a realizmus és romantika szembenállására alapuló olvasatokkal kapcsolatban felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy a két irányzat egyike sem, már önmagában sem tekinthető egyneműnek, a korszakban mindkét stílusnak számos, egymással bonyolult kölcsön­ hatásban lévő változata írható le,18 szembeállításuk ebből következően mindkét irányzatot egyneműsíti, ezzel pedig drasztikus mértékben le is egyszerűsíti azokat. Fried Jókai-könyvében elsősorban a nyolcvanas-kilencvenes évek regényeit vizsgálta, amelyek a fent vázolt, az irodalmi művet a mimézis jegyében értelmező stratégia számára dialógusképtelennek bizonyultak. Fried ezzel szemben többek között a ko­ rábbi szövegekkel kapcsolatot létesítő, azok egyes komponenseit rekontextualizáló intratextualitásban, az önéletrajz fikcionalizálásában, a műfaji kódokat (gyakran parodisztikusan) újragondoló alkotásmódban látja ezeknek a szövegeknek a meg­ határozó jellemzőit.19 A mimézis, a realista regényekkel való összevetés értelmezési hagyományával szemben egy másfajta megközelítés lehetőségét kihálta Jókai-köny­ vében Szilasi László is. Érdekes és meggyőző érvelése szerint egészen másként festenek a fentebb bemutatott jellegzetességek, ha a Jókai-műveket nem regényekként, hanem románcként olvassuk, amely műfaj egyik fő jellemzője éppen az, hogy a hősök emberfelettiek, olyannyira, hogy „átmenetet képeznek isten és ember között."20 Vagyis a románc egy kevéssé mimetikus forma, mint a regény, Jókai olvasásának ezek szerint nem a valóság megfelelő tükrözésének a számon kérése a megfelelő kódja. Szilasi szerint a Jókai-szakirodalom látens paradigmájában mindvégig jelen van ennek az olvasásnak a lehetősége, illetve jelen vannak ennek a műfajnak az ele­ mei, anélkül, hogy a románc műfajára vonatkozatott olvasásmód bármikor is expli­ citté válna, tudatosodna. Török Lajos a történelmi regény műfajára vonatkozatva az 40 �Erdély aranykorának értelmezése kapcsán vizsgálta a realista paradigma kereteit túllé­ pő interpretáció lehetőségeit, hiszen ennek a műfajnak a befogadástörténetében is a szövegvilág és a valóságosként tételezett történelmi korszakok közti megfelelés mér­ tékének kutatása adta az értelmezéseknek és az értékeléseknek a vezérfonalát. Jókai regénye ezzel szemben interpretálható olyan szövegként is, amely éppen a repre­ zentáció, a múlt objektív megjelenítésének problematikusságára figyelmeztet.21 Innen nézve érdemes visszatérni Péterfy szövegéhez, és megvizsgálni, milyen al­ ternatív megközelítési lehetőségek olvashatók ki abból. Péterfy a kritikában nem csak a jellemek eltúlzottságát és egyformaságát kifogásolja, hanem azt is, hogy a regények szereplői nem olyan identikus, szubsztanciális pszichológiai instanciák, akik saját összetett, következetesen megrajzolt személyiségük szerint cselekszenek, hanem a történet fordulatai szerint olyan folyamatos változásban vannak, ami nél­ külözi az alkotói következetességet: „Jókai egyáltalán kevesebbet gondol alakjaival, mint meséi érdekfeszítő voltával."22 Ez azt eredményezi, hogy az identitásuk teljesen felbomlik az események menetében, ennek a dezintegrációnak pedig Péterfy tanul­ mányából kiolvashatóan több módja is elképzelhető. Az első Péterfy Enyém, tied, ö n ­ elemzésében figyelhető meg. A regény, mint azt a kritikus hangsúlyozza, a „férfi sorsa a nő" tételt próbálja igazolni. Az írás főszereplőjének, Áldorfay Incének azon­ ban három különböző nővel van dolga a regényben, és a velük való kapcsolatában Ince egészen más embernek mutatkozik meg: „Szeréna Incéje, dalia, heros, Hannáé közönséges gyönge ember, Belle Ange-é őrültekházából való nyomorult."23 A regé­ nyek karaktereit tehát nem feltétlenül szubsztanciális identitásokként kell elképzel­ nünk, hanem olyan instanciákként, amelyeknek aktuális identitása mindig az adott szituációban vagy interszubjektív viszonyban konstituálódik. A másik lehetőség, hogy a szereplő személyiségének egyes jellemzői szétbontanak különböző részek­ re, amelyek a regényben olyan irányban fejlődnek tovább a saját útjukon, hogy azokból már nem lehet a kiindulópontként szolgáló eredeti identitást újra össze­ rakni. „Jókai ilyenkor igazi elválasztó pszichológiát űz. (...) mikor már azt hinnők, hogy az alak jelleme egészen megfeneklett bizonyos irányban, s hogy most ezt az irányt, a tehetetlenség törvényénél fogva is, végig követnie kellene, csak akkor csap át a másik indulatba, az ellenkező útra, és lesz saját magának negatív pólusa."24 A regények szereplői tehát lélektani egység hiányában lévő alakok. Jókai feláldoz­ za a hősei egységes identitását a mese kedvéért A különös azonban az, hogy a cse­ lekmény, mivel az ötletek túltengésének hatalma alatt áll, éppúgy nélkülözi a kohe­ renciát, amint a hősök jelleme is. Jókai művei nem realista regények, hanem mesék, amiknek hősei álruhás királyfik és királylányok. Szerkezetileg azonban nem a meg­ szokott értelemben vett mesék: nem az emberi létezés megbomlott és helyreállított ökonómiájáról, nem egy hiány megszüntetéséről szólnak, hanem elsősorban meghökkentésre törekszenek: a „meglepetést Jókai azáltal éri el, hogy az oksági kapocs helyébe, mely az életben a tények egymásutánját a jellemek cselekvését határozza meg - saját képzelmének törvényét b ú j t a t j a J."25ókai műveinek eseménysorai az idézet szerint nélkülözik az oksági viszonyokat, egy olyan különös narratív képződmény­ nyel van tehát dolgunk, amely a cselekményre épül, de mégsem metonimikus jelle­ gű. Viszont nem is a metaforikusság határozza meg, hanem az ötlet, ami a szerző fantáziájának terméke. Ezek szerint a szöveg koherenciáját a szerző tudatában le­ hetne keresni, de mivel ezt a tudatot kizárólag a meghökkentés intenciója és az 41 �improvizatív tevékenyég konstruálja („Jókai költészetét csakugyan improvisált hatások költészetének lehetne neveznünk"26), az egységet ez sem biztosítja. A Jókai regénypoétikájának legmarkánsabb elemét képező fordulat tehát olyan jelenség, ami a narratíva ellen dolgozik. A narratíva az egyes események (legyenek ezek egy individuális identitás, vagy egy kollektív, történeti individuum, illetve egy elvontabb folyamat eseményei) megszervezésének, integrációjának és így valamilyen egység megteremtésének, illetve az értelemadásnak az eszköze, Jókai fordulatai viszont nem a narratíva megalkotásában, hanem annak széttagolódásában érdekel­ tek. A kérdés ezek után az lehet, hogy a narratíva egyes elemei, melyeknek kon­ zisztenciáját a fordulat megszüntette, milyen másfajta értelemképző mechanizmu­ sokat működtetnek, milyen értelmezési lehetőségek létrejöttében működnek közre. Mint láttuk, a fordulatok összefüggnek az identitás széttagolódásával is, vagyis problematikussá teszik az identitást. Az identitás elbizonytalanodásának Péterfy írásából kiolvasható két módja (a szituációkban (újra)konstituálódó jellemek és az egyes személyiségjegyek szétbomlása) mellé érdemes itt most felvenni egy harma­ dikat is, amire Jókai regényei a példák sokaságát kínálják. Nagy Miklós írja a Jókairegények cselekményeinek jellegzetességeit tárgyalva, hogy a romantikus meseszö­ vés jellegzetes eszközei a nagy leleplezések, amikor „egészen más megvilágításba kerülnek az elbeszélés korábbi mozzanatai, mint eleddig láttuk őket: feltárulnak az ellenségeskedések, szenvedések titkos, az olvasótól nem ismert rugói, lehull a szín­ lelők álarca."27 Az idézetből gondolatmenetem számára a legfontosabb megállapítás az utolsó tagmondat, amely az álarcról beszél. Vagyis az identitással kapcsolatos bizonytalanság nem csupán a jellemrajz kidolgozatlanságának és a kellően össze nem függő eseményeknek a fejleménye, hanem sok esetben éppen ez teszi lehetővé a fordulatot, hiszen a lelepleződés, a hamis szerepek, álszemélyiségek alkalmazása a meglepetés okozásának egyik eszköze az író kezében. Jókainál rendkívül gyakori a szerepjátszás, az identitásváltás, a hamis identitás, az álnév, álöltözet motívuma, bár nem feltétlenül csak a lelepleződés formájában, hanem gyakran úgy is, hogy az olvasó be van avatva (ebben az esetben a többi szereplő várható meglepődésével, reakciójával kapcsolatos várakozás tarthatja fenn az olvasói érdeklődést). A regé­ nyek nagy részében találkozhatunk ilyesfajta jelenségekkel: az ismertebbek közül gondolhatunk itt Az új f öldesúr ál-Petőfijére, a Szegény gazdagok Fatia Negrájára, A névtelen vár Marie-jára és Vavel grófjára, vagy A kőszívű ember szerepcseréjére Jenő és Ödön között. Ám a többi regényből is kiemelhetünk példákat, íme néhány jellegze­ tes eset. A Szomorú napokban Kamienszka Mária tűnik fel a bakónál tett látogatása során először hóhérjelöltként, majd papként, később pedig rendőrként. Az elátkozott családban Gutai Lőrinc adja ki magát Katarkuthy Viktornak, hogy feleségül vehesse Malárdy alispán lányát, Herminát. A Mire megvén ülü n kben a főszereplő Áronffy Loránd él tíz évig Tátray Bálint álnéven Topándi Samunál; Kandúrról, a haramiáról pedig kiderül, hogy valójában Ciprának, a cigánylánynak az apja. A Szerelem bo­ londjaiban Angyaldy Emil és Lemmingné Malvina szólítják egymást álnéven a titkos találkáik alkalmával (Tihamér és Leona). Az Enyim, tied, övében a főszereplő, Áldorfai Ince régi iskolatársa és ellenlábasa, Stomfai Gideon változtatja kaméleonként az identitását: a szabadságharc alatt szabadcsapatnak álcázott rablóbanda vezetőjeként garázdálkodik, a császári haderő megérkezésekor női ruhába bújva asszonynak öltözik, később töröknek áll, a regény vége felé pedig cirkuszi idomárként bukkan 42 �elő a múlt homályából. Az élet komédiásaiban a főszereplő, Zárkány Leon játszik állandóan szerepeket, folytonos iróniájával megtévesztve a környezetét, de a szerep­ játék jellegzetes figurája a vaskakadunak csúfolt politikus is, aki komikus és esetlen figuraként bukdácsol a regény lapjain, miközben a kormány egyik legbelsőbb embe­ reként óriási horderejű politikai ügyek szervezője. Ezzel a regénnyel kapcsolatban egyébként már a kortársak is kiemelték a szerepjátszás motívumának jelentőségét.2* Az Egy az isten egy rövidke epizódjában Blanka és Rozina (másik nevén Caldariva hercegnő) határozzák el, hogy egymást titokban a másik nevén fogják szólítani, azt gondolva, hogy az mindkettejükre találóbb lenne, mint a sajátjuk; később pedig Adorján Manassé szembesül rémülten azzal, hogy a gonosz Diurbanu, aki falujának és feleségének életére tör, valójában régi ellensége, Vajdár Benjámin. A Szép Mikhálban Katzenreiter Henrik, az eminens diák válik apja hatására hóhérrá, később pedig a címszereplő él házasságban Babura Milka álnéven Kalondai Bálinttal. Az Akik kétszer halnak megben Opatovszky Kornél felesége, a spanyol arisztokrataként feltüntetett Atalanta di Pelargonio lepleződik le tizenöt év házasság után, amikor megtudjuk, hogy valójában csupán egy egyszerű parasztlány, eredeti nevén Muskatlinek Katalin. A lőcsei fehér asszonyban Korponayné parasztasszonynak öltözve altatja el Andrenach lovagot, a császár halálhíréről szóló iratot kicserélve Pintye Gregor, a betyár arcképé­ re. A három márványfejben Boboli János ölti fel Fráter Akteon szerepét, hogy kiszaba­ dítsa szerelmét a zárdából, a De kár megvénülni!ben Adelphe Philine-ről, az apácáról derül ki, hogy nem más, mint az elbeszélő főszereplő Fiatalkori szerelme, Amarillisz, aki bosszút kíván állni egykori kedvesén. A felsorolást természetesen lehetne még bőví­ teni, aszerint, hogy ki mit olvasott ebből a terjedelmes életműből, illetve hogy mennyit képes felidézni az olvasott szövegek eseményeinek és a szereplőinek sokaságából. Felvethető tehát a kérdés, hogy a szereplők személyiségével kapcsolatban elmon­ dottak, amik a realizmus szemszögéből hiányosságnak tűnnek, egy másik megkö­ zelítésben vajon nem értelmezhetők-e úgy, hogy Jókai műveit mint az identitás megalkothatósága iránti kétely szövegeit teszik újraolvashatóvá. A kérdésfelvetés mindenesetre nem teljesen új és önkényes, hiszen Szilasi László többek között ép­ pen ezt a problémát boncolgatta a Szegény gazdagok kapcsán. Miközben elvileg Fatia Negra és Hátszegi azonossága magyarázná meg az álarcossal kapcsolatos esemé­ nyeket, valójában mindkettejükről elmondható Szilasi kifejezésével, hogy „nonentitások,"29 egyikük személységében sincs egy hozzáférhető, megérthető, meghatározható belső mag, ahogy a tanulmány vége felé olvashatjuk: „A belső mag, a szerepekkel körülfont üresség, a csak bepólyálva látható láthatatlan ember örökre titok maradt. (...) A szerepek mögött a Semmi van."30 Kissé emlékeztet ez a megfogalmazás Sőtér István könyvének egy szöveghelyére, ahol arra kér minket, hogy „próbáljuk magunk elé idézni valamelyik hősét: a látszatra oly élő vonások mögül a semmi bámul ránk."31 Fried István is foglalkozott annak a lehetőségével, hogy az „úgynevezett túlzások és következetlenségek az egyneműség és teljesség megtörésének lehetőségeivel kecsegtetnek." Fried az Egy játékos, aki nyer kapcsán vetette fel a lehetőséget, hogy a főszereplő önazonossága megbomlik a különböző társadalmi szerepek és létszférák nyelviségében: „(...) a világban magukat leplező, maszkot öltő, valódiságukban nem mutatkozó személyiségek ágálnak, akiknek 'többnyelvűsége' nem a megértést segíti, hanem a rejtett célokat szolgálja." A ka­ landregényben pedig a „bármily játékosan 'végrehajtott' én-sokszorozódás (amely 43 �legalább egy időre zárójelbe teszi az ént) előbb a játékot mint a leplezés eszközét viszi színre, utóbb az én-ek által beszélt nyelvek hiteltelenedését eredményezi."32 Az identitás problémájának egyik legérdekesebb esete mindenesetre az előbb említettek mellett A tengerszemű hölgy, amely „a szerző önéletrajzának egy töredéke, amelybe be van foglalva a regény."33 Jelen kontextusban azonban nem annyira az önéletrajzi vonatkozások, vagy az önéletrajz és a fikció viszonya az érdekes, hanem a címszereplő identitása. Jókai, illetve az empirikus szerző regénybeli fikcionált alakmása kamaszkorában ismerkedett meg a szépséges Erzsikével, akibe egy ideig szerelmes volt. Erzsike azonban máshoz ment férjhez, és az elbeszélő le is mondott róla (különösen mivel rövidesen találkozott élete nagy szerelmével, Laborfalvy Rózával). Az évek múlnak, és Erzsike időnként fel-feltűnik a szerző életében, elme­ sélve mindazokat az eseményeket, amelyek a találkozások között megtörténtek vele. Az érdekes az, hogy Erzsike mindig más férfi feleségeként bukkan fel, valóságos házasságszédelgőként, mígnem az utolsó férjének meggyilkolása miatt börtönben végzi az életét. Férjeivel együtt az identitása is folyton változik: időnként áldozat­ nak tűnik (pl. Bagotay Muki mellett, vagy a KJatopillel kötött házasságában, ami­ kor a férfiról kiderül, hogy egy másik felesége is van), máskor könnyűvérű nőként cselekszik (amikor Gyuricza Péter kedveseként parasztasszonynak áll), aztán pedig vérfagyasztó kalandokba keveredve igazi önfeláldozó héroszként verekszi át magát a veszélyeken (Rengetegi helyett a szabadságharc alatt). Gyulai is kiemeli, hogy a regényben eldönthetetlen, hogy Erzsike kacér, könnyűvérű nő, vagy romlatlan lelkű lény, aki az igazi társat keresi. A bizonytalanság olyan nagy, hogy „Erzsikéből minden lehet már: tengeri szörny vagy légi tündér, csak olyan nő nem, akit meg­ érthetünk s aki iránt érdeklődhetünk." Ennek következtében tanácstalanul állunk a mű előtt: „Ha a cselekményt nem táplálja a jellemrajz ereje, csak események halma­ za marad, ha a jellemrajz nincs szervi kapcsolatban a cselekvénynyel, érthetetlenné vagy önkényessé válik."34 A szövegben tehát maradéktalanul megvalósul az identi­ tás megbomlásának a Péterfy által bemutatott esete, ahol egy adott szereplő teljesen különböző jellemvonásokat mutat a különböző szituációkban. A szöveg tehát Gyulai gondolkodásában eléggé jellegzetes és paradigmatikus esete volt azoknak a problémáknak, amiket Jókainál kifogásolt. A regénynek ezzel szemben egy egészen másfajta értelmezését dolgozta ki Fried István. Először is kiemelte a narráció összetettségét, hiszen a regénynek az említett eljárásból követ­ kezően több elbeszélője van: az elsődleges elbeszélő mellett Erzsike élettörténetét maga a tengerszemű hölgy beszéli el. Egy izgalmas epizódban azonban egy újabb narrátor lép fel: Erzsike kalandjait a szabadságharc idején Bálványosi is elmeséli a társaságnak, az ő előadásban viszont alapvetően megváltozik a történet modalitása. Erről az elbeszélésről pedig ismét Erzsike számol be, a történet elbeszélői tehát megsokszorozódnak. A többszólamú, többszintű elbeszélésben pedig „együtt lelhető fel az emlékezés, az elbeszélés és annak paródiája,"35 az eseményeket ilyen módon több különböző, de egymással egyenrangú perspektívából látjuk. A perspektívák többszöröződése mellett szintén egy decentralizált szövegvilág létrejötte felé mutat identitásának megragadhatatlansága is, amely többféleképpen is reflektálódik a szö­ vegben. Először is a központi metafora (a tengerszem) révén, amelynek hosszú leírása bevezeti a regényt: amellett, hogy a tengerszem örökké változásban van, ezáltal elle­ hetetlenítve saját reprezentációját, egyúttal elrejti saját mélységét, csupán a felületét 44 �kínálva fel a percepció számára.36 Érdekes módon a tengerszem ezzel lényegében a Sőtér által megfogalmazott paradox „felszín mélységének"37 allegóriája lesz. Másfelől, a metaforikus megjelenítés mellett a szöveg önreflexív módon is reflektál az identitás­ sal kapcsolatos dilemmára, hiszen Erzsiké a regényben maga kéri fel a szerzőt, hogy írja meg az ő életének történetét, feljogosítva őt arra, hogy a történetben csinálhat belőle bármit, angyalt és ördögöt egyaránt. A kettő között azonban nem könnyű dönteni, hiszen „mindkét lehetőség ott rejlik a személyiséggé válni akaró nőben, aki a körülményekre reagál: könnyelmű leány és hősnő, tévesztő és tévesztett, megcsalt és bosszúálló, naiv és számító, áldozat és gyilkos, mikor melyiket hívja elő a sors."38 A regényben azonban nem csupán a fentebb bemutatott módon kérdőjeleződik meg az identitás megalkothatósága, hanem igen érdekes megvalósulásaival találkoz­ hatunk az identitás elbizonytalanodásának azzal a harmadik lehetőségével, amire fentebb láttunk már néhány példáját. A következőkben Fried értelmezését tovább­ gondolva megkísérlem bemutatni azt a játékot, amelyet a szerző a szerepekkel végez. A szerepekkel való játék a nyolcadik fejezetben veszi kezdetét, amikor Erzsiké a Bagotay Mukival való esküvője után nem sokkal bekopogtat az elbeszélőhöz, hogy elmesél­ je rövidke házasságának történetét. Az egybekelés után rögvest kiderült, hogy a közös élet a férj léhasága miatt (iszik, kártyázik) pillanatnyi boldogságot sem hoz az újdonsült asszonykának. Az sem maradt sokáig titokban, hogy Muki összeszűri a levet a szar­ vasmarhacsordáját őrző gulyás, Gyuricza Péter feleségével Amíg ők ketten a tanya zárt ajtaja mögött egymás társaságát élvezték, Erzsike magára öltötte a gulyás feleségének levetett ruhadarabjait, és innentől kezdve ő lett Gyuriczáné, helyet cserél tehát a má­ sik asszonnyal. Ez a szerepcsere Muki hűtlenségétől függetlenül egyébként is ínyére volt Erzsikének, hiszen, mint elbeszéléséből kiderül, már az első találkozáskor sem hagyta hidegen a gulyás nyers férfiasságának, barna, izmos karjainak erotikus vonzere­ je. Ez a szerepcsere viszont újabb helyettesítésekhez kapcsolódik, amibe az elbeszélő is belekeveredik. Gyuricza neve valamivel korábban, a hatodik fejezetben Bagotay Muki szájából hangzik el. Itt még az esküvő előtt vagyunk, Bagotay és az elbeszélő egyaránt udvarolnak Erzsikének, és Muki azzal fitogtatja az erejét, hogy elmeséli, minden há­ rom mérkőzésben kétszer mindig legyőzi birkózásban a robosztus gulyáslegényt (később persze kiderül, hogy az ilyen győzelmek alkalmával anyagilag mindig kártérí­ ti az ellenfelét). Az elbeszélő néhány bekezdéssel később olyan heves vitába keveredik Mukival, hogy dulakodásba kezdenek, és sikerül a kanapéhoz csapnia riválisát. Ekkor hangzik el a szájából a mondat, miszerint „Vagyok én is Gyuricza Péter!"39 Ezt a mon­ datot a fejezetcímbe is kiemeli, majd újra leírja, miután Erzsiké elmesélte a Gyuriczával kapcsolatos eseményeket.40 Az elbeszélő itt nem közvetlenül azonosul Gyuriczával, hanem azáltal, hogy hozzá hasonlatos szerepet tölt be egy azonos szituáció­ ban. Ez az azonosítás hasonlatos a Freud Álomfejtésében leírt keverékszeméllyel, ami­ kor az álomban két személy azonosul egy közös elem (fizikai hasonlóság, hasonló cselekvés) révén.41 Az ilyen azonosítás mindig valamiféle elfojtott vágy kifejeződé­ sére szolgál (bárcsak az egyik személy lenne olyan, mint a másik, vagy lenne a másik helyében), és a regényben is egy vágyat fejez ki, hiszen a hatodik fejezet felől olvasva világos a jelenet értelme: ha Erzsike Gyuricza felesége, az elbeszélő pedig lehet Gyuricza is, akkor van rá esélye, hogy övé legyen az áhított nő (a hatodik fejezet végén még egyaránt vonzódik Erzsikéhez és Laborfalvi Rózához). Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az identitás instabilitása a vágy jelenlétével függ össze. 45 �A továbbiakban azonban egészen másként alakul a szöveg, és a kilencedik feje­ zettől a tizennegyedikig tartó szakaszban az identitásváltások sorából kialakuló szerepjáték leválik a vágyról. Ez a szakasz Jókai Tardonai bujdosása idején játszódik. Az elbeszélő itt Benke Judit névre kap leveleket a feleségétől, Rózától. Amikor két földesúrral beszélget, már Benke Albert néven mutatkozik be. Albert nem más, mint Róza testvére, aki életét vesztette a szabadságharcban, és maga is színészként kereste a kenyerét. Ennek a beszélgetésnek a során kerül szóba Bálványosi Bálint, a színházigazgató, aki a forradalom alatt szőke haját feketére festette, nagy bajuszt és kecskeszakállat növesztett, és Rengetegi Tihamér néven harcolt a haza ellenségei­ vel. A direktor arra vár, hogy újra kinőjön az eredeti szőke haja, „akkor ismét elő­ jön, mint Bálványosi Bálint, s ki meri azt mondani, hogy ő valaha Rengetegi Tiha­ mér volt?"42 Nem sokkal ezután történik, hogy egy őszi napon az elbeszélő felmá­ szik festeni az Örvény-kőre (más néven Pagonyoltárra) a Bükk erdejében, és itt összetalálkozik a már emlegetett Bálványosi Bálinttal. A férfi azonban nincs egyedül: vele tart párja is, akiben a szerző megdöbbenve ismeri fel Erzsikét. Bálványosi, a szabadságharc vakmerő hőse hamar lelepleződik: amint két közeledő emberi alak tűnik fel a hegyen (akikről később kiderül, hogy pusztán békés erdőkerülők), elrejtő­ zik előlük egy barlangban. Ekkor meséli el Erzsiké Bálványosi (illetve Rengetegi) hőstettének és őrnaggyá való előléptetésének igaz történetét. Amikor a szabadságharc idején a férfit azzal bízták meg, hogy Komáromból egy fontos üzenetet vigyen el Debrecenbe a kormánynak, onnan pedig a válasszal térjen vissza Komáromba, ő kártyán elvesztette az utazás költségeinek fedezésére szolgáló ezer forintot. Erzsike ekkor elhatározta, hogy ő fogja megtenni Rengetegi helyett a veszélyes utat. Erzsike ilyenformán tehát a férfi megbízatását teljesítve Rengetegi bőrébe bújt, az ő helyét vette át, és Debrecenben tényleg az ő szerepében jelent meg. A szerepjátéknak itt bonyolultabb struktúrájával találkozunk, mint a már említett példák esetében, hiszen itt nem pusztán egyetlen személynek egyetlen szerepével van dolgunk, minthogy a nő itt egy olyan ember (Rengetegi) bőrébe bújik, aki maga sem valódi személy. Rengetegiként viszont egy további szerepet is eljátszik: az arcát sötétre festve mu­ zsikus cigánynak öltözve indul útnak, három valódi cigányzenész társat fogad maga mellé. A szerepek tehát megsokszorozódnak, és a szerepjáték eddig bemutatott, mondjuk így, horizontális struktúrája helyébe egy vertikális szerveződés kerül, ahol az egyes szerepek mögött mindig egy újabb szerep működik, az álarcok alatt újabb álarcok rejlenek. Nem egy személyiséghez kapcsolódik hozzá egy vagy több sze­ rep, hanem egymáshoz rendelődnek hozzá a szerepek, a szerepeknek vannak újabb szerepeik. A szerep nem a személyiség egy (mondjuk a szociális viszonyok által meghatározott) létezési módja, nem a személyiségben immanensen bennefoglalt lehetőségek egyik lehetséges kibontakozása, nem is egy lényegiség vagy egy ösz­ tönalkat elfojtásának eszköze, hanem az identitás destabilizációjának eszköze. A dolog akkor válik különösen izgalmassá, amikor Erzsikének Debrecenből viszsza kell térnie Komáromba. Ezen az úton, mint elmondja, nem mehet cigányként, hiszen nem lehetne magyarázatot találni arra, miért akar egy cigány az ostromlott várba bejutni. Ezért tehát útlevelet kér a katonaságtól Bagotay Jánosné nevére (Erzsi­ ké ekkor még nem vált el az első férjétől, Bagotay Mukitól), azt hazudva, hogy ő majd az asszonnyal együtt, annak kocsisaként fog bejutni a városba. Bagotay Jánosnénak (vagyis magának Erzsikének) ugyanis Komáromi lakosként vannak elintézni való 46 �dolgai a városban, ezért a várost körbezáró osztrák katonaságból senki sem gya­ nakszik arra, hogy magánügyei mellett titkos üzenetet is kézbesít. Erzsike most Rengetegi Tihamérként adja elő Bagotaynét, vagyis egy másik ember álszemélyisé­ gét alakítva, annak további szerepeként, álcájaként játssza el önmagát. A szerep és a személyiség konstitutívnak gondolt különbsége tehát felszámolódik, illetve pers­ pektivikussá válva dinamizálódik a szerepjátéknak ebben a labirintusában. A Ko­ máromba visszatérő Erzsike önmaga felől nézve azonos önmagával, Rengetegi perspektívájában viszont az ő, vagyis egy fikcionális személy újabb álneve, egy szerep szerepe. Amikor aztán Rengetegi tiszteletére díszlakomát rendeznek, a színészből lett ka­ tona előadja a közönségnek mindazt, ami Erzsikével történt az utazás során, külö­ nösképp kihangsúlyozva azt a borzalmas eseményt, amikor a cigánynak öltözött nőt kísérő két valódi cigányt éjjel az erdőben felfalták a farkasok: „Ő volt a cigányprímás, aki negyedmagával keresztülmuzsikálta magát valamennyi ellenséges táboron. (...) Hát mikor arra a jelenetre került sor, a farkasokkal! Az volt a draszti­ kus előadás. A valóság nem volt rettenetesebb, mint ahogy ő előadta. Hajmeresztő részletezés, borzadalmas fantázia."43 Bálványosi most lényegében az ő szerepét (Rengetegit, cigányként) eljátszó Erzsikét játssza el saját (újabb) szerepeként. A szerep tehát maga sem identikus fenomén, hiszen széthasad más szerepekké, egy szerepet többen is eljátszhatnak, aztán más személyiségek egy további áttétel eredményeképpen tovább játsszák saját szerepüket, amelyet előzőleg mások keltet­ tek életre. A szerepeknek ebben az állandó helyettesítésekre épülő játékában végül visszakereshetetlenekké válnak az igazi személyiségek. Csak szerepek léteznek, amiket többen játszanak el, mögöttük pedig nincsenek szubsztanciális, identikus szubjektumok. A cselekmény fordulatossága tehát, ami Péterfy szerint a szövegek széttagolódásához vezet, itt összefügg az identitás problémájának felszínre hozásá­ val, még akkor is, ha ez nem a reflexió vagy a poétikai megalkotottság, hanem az elbeszélés szintjén megy végbe. A szövegben minden meglepő fordulat egy-egy identitásváltásnak felel meg, és a mesélő(k) meghökkenésének vágya végül is egy modem probléma dramatizálását hozza létre. A tengerszemű hölgy szemének örökös változása tehát a jellemének megragadhatatlanságára utal, ami lehetővé teszi számára, hogy a regényben az önazonosság lehetőségét megkérdőjelező identitásváltások decentrált játékának generatív magja­ ként működjön. Ám Erzsike nem csupán a szereplők identitását rombolja le, hanem az elbeszélőét is. A tizennegyedik, A démon-csáb címet viselő fejezetben felajánlja az elbeszélőnek, hogy álnéven utazzon vele Párizsba. Ez nagy kísértés a szerző számára, hiszen utólag visszagondolva sem kétli (ezzel kiváltva Gyulai erőteljes iróniáját), hogy akárcsak hazájában, frankhonban is sikeres alkotó lehetett volna belőle. Ám a szerző elég erős morális alkattal rendelkezik ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak. A morális aspektus úgy kapcsolódik a döntés indoklásához, hogy az elbeszélő kifejti: a francia közönségnek csillogó, szatirikus, erotikus, egyszóval morálisan elítélhető regényeket írt volna, amik joggal váltanák ki a szülők felháborodását. "Ah! Mennyire más ember lett volna belőlem! Ha én akkor ővele elfutok, most én volnék a realista írók céhmestere: mert erotikus láng, szatír véna és luxuriózus fantázia bennem is volt annyi mint azokban; de nem használtam - azért, mert ma­ gyar közönségnek írtam. Ma milliók olvasnák a munkáimat, s átkoznának az apák 47 �és anyák, akiknek a gyermekeiket megrontám lészen. Én meg nevetnék rajtuk, a potrohomat ütve, amit mint idealista író nem bírtam megszerezni"44 Fried István felveti ezzel kapcsolatban a kérdést, hogy igaza van-e Jókainak, amikor azt állítja hogy nincs benne erotikus fantázia, hogy vajon tényleg hiányzik-e regényeiből mindaz, amiről itt beszél, Fried szerint ez a fantázia nagyon is megmutatkozik más regényeiben.45 Nos, szerintem nem kell ilyen messzire menni: maga A tengerszemű hölgy az a mű, amihez hasonló regények írását Jókai itt elutasítja. A szerző az idé­ zetben önmagát idealistának nevezi, a regényben viszont, ahogy Fried is hangsú­ lyozza, „hiányzik, de legalább is alig érzékelhető közvetlenül az a felsőbb erkölcsi instancia, amelyre hivatkozva meg/el lehetne ítélni Erzsike tetteit."46 Vagyis a mo­ rális meghatározatlanság, ami miatt az elbeszélő elutasítja Erzsiké kérését, végül is megvalósul magában a regényben. Amit az elbeszélő saját regényének szereplője­ ként, a regényen belül elutasít, azt megteszi mint magának a regénynek a szerzője. Az elbeszélő identitása meghasad, a regény kint-je és bent-je között feloldhatatlan ellentét keletkezik. Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a regényben sze­ replő Jókai nem az alakmása vagy a felidézett énje, hanem az álarca vagy szerepe annak a Jókainak, aki a regényt írja. Az elmondottak alapján nem véletlen, hogy az elbeszélő lényegében kétfélekép­ pen próbálja megörökíteni Erzsikét: egyrészt magában a regényben, másrészt saját regényének szereplőjeként azáltal, hogy megfesti őt. Jókainál, mivel fiatal korában maga is próbálkozott a képzőművészet ezen ágával,47 visszatérő motívum a festé­ szet, piktúrákat készít pl. Jenőy Kálmán az Eppur si muovében vagy Adorján Manassé az Egy az istenben (igaz, hogy ők a Jókai-hősökhöz híven sok minden egyéb területen is kiválóan teljesítenek). Itt azonban, ebben az önéletrajzi ihletésű szövegben Erzsike vizuális megragadásának kísérlete kudarcra van ítélve. Az arc leképezésével nem is lenne gond, ám a szemek kivonják magukat a reprezentáció ilyen eljárása alól: „Hanem aztán, ami ecsettel visszaadhatatlan: az a csodálatos szempár! Az engem egészen kétségbeejtett. Azt hiszem, hogy ha valóságos művész lettem volna, nem jámbor dilettáns, még akkor sem bírtam volna ennek a titkát kibúvárkodni. Mikor már azt hittem, hogy híven visszaadtam, egyet villant a sze­ me s kárbaveszett az egész munkám."43 A szem, ami (nem csupán itt, hanem álta­ lában is), leginkább meghatározza az ember külső megjelenését, lehetetlenné teszi az arc mimetikus leképezését, és ezzel megkérdőjelezi a mimézist. A tengerszem azonban nem csupán azáltal rombolja le a mimetikus kód érvényét, hogy tematikus értelemben véve (az ábrázolt természeti jelenség révén) állandó dinamikájával a festmény statikussága ellen dolgozik, hanem azáltal is, hogy egy metaforikus kép­ pel azonosítja a hölgyet. Mivel a tengerszem egyszerre utal a változó vízre és a személyre is, a metafora pólusai közötti nyelvi oszcilláció mintájára szerveződnek meg a regényben kibomló események is. Az identitás és a regény modalitásának állandó változása, a rögzíthetetlenség, az instabilitás ilyen állapota a nyelv külön­ böző aspektusai közötti oszcillációhoz hasonlatos. A tengerszemű hölgy mellett a Fekete gyémántok a másik mű, amelyben a viszony­ lagosság tapasztalatával találkozhatunk Jókai életművében. Az írással kapcsolatban, minthogy az első magyar regény, amelynek hőse mérnök és iparos, a szakirodalom szerzői egyrészt Jókai világnézete iránt érdeklődtek, a technikához, a kapitalizmus­ hoz, a szocialisztikus gondolatokhoz, a munkássághoz való viszonyát vizsgálták, 48 �másrészt pedig a főszereplő Berend Iván és Evila jellemével foglalkoztak. Ez utóbbi témában (Péterfy nyomán, aki Jókairól alkotott negatív véleményét jórészt erre a regényre alapozta) többnyire elmarasztalóak az ítéletek.49 Itt azonban nem ezekkel a tematikus kérdésekkel kívánok foglalkozni,50 és nem is az identitás instabilitásával, amire egyébként ebben a regényben is akad példa.51 Sokkal érdekesebbnek bizonyulhat itt annak a vizsgálata, hogy miként jelennek meg a műben a különböző világok, és ezek színrevitele hogyan függ össze a regény nyel­ vével, metaforikájával. A regény két helyen ad egy-egy hosszabb leírást olyan vilá­ gokról, amelyek radikálisan különböznek a kortárs társadalomtól, térben és időben elérhetetlen távolság választja el azokat Berendék világától, és ontológiaiig egészen más státusúak, minthogy egyikük sem valóságos. Az érdekes az, hogy a regény mindkét világgal kapcsolatban explicit utalásokat tartalmaz azok nyelvi megjelení­ tésére vonatkozóan, a következőkben ezeket kísérlem meg bemutatni és értelmezni. Az első ilyen szakasz a regény rövidke első része, amelyben az ősidőket írja le a szerző, amelyben még élőlények voltak azok a létezők, amelyek a történet jelen idejére szénné váltak. Ezt a szakaszt sokat dicsérték a fantáziadús leírása miatt, de el is marasztalták a tudálékossága miatt, a Borsszem Jankó például már megjelenésének idején közölt paródiát róla.52 A téma megjelenítésénél azonban érdekesebb a szöveg önreflexív aspektusa, mely a megjelenítés nyelvére vonatkozik. A regény egy a Tóra teremtéstörténetére való utalás révén egy másik könyv, a Biblia megidézésével kez­ dődik: „A Pentateuchnak igaza van a teremtés hatnapos voltára nézve." Erről az igazságról azonban rögvest kiderül, hogy nem szó szerint értendő, a napok metafo­ rikusán évszázadokat jelentenek: „Csakhogy a napokat isteni fövenyórával mérte, amiben minden lecsorgó fövenyszem: egy év. Az egész nap azután százezer év."55 A mítosz szövegének nyelve tehát alkalmas arra, hogy értelmezze, megjelenítse a világot, de maga is értelmezésre van utalva, hiszen nem szabad szó szerint vennünk, amit ott olvashatunk, mert az csak félreértést szülne. Néhány sorral később megjelenik egy másik, metaforikus értelemben vett könyv, ami nem más, mint maga a föld kérge: „Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve, minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi) évet képvisel. A vakmerő emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat ásóval, kalapáccsal, vésüvel, fúróval. Minden lap tele van írva betűkkel, tudósítá­ sokkal, miket egyik százezred év a másiknak hagyott hátra: örök halott és örök beszélő tanújelekkel. Az emberi szellem megtanult azokból olvasni."54 A föld rétegei tehát egy könyv lapjaiként simulnak egymásra, anyagukkal és a bennük megőrzött materiális nyomokkal olyan jeleket alkotnak, amelyeket a kellő kompetenciával rendelkező befogadó, vagyis a tudós (a későbbiekben tudományos felkészültségét bizonyító Berend Iván) írásként képes elolvasni, a jelek ilyenkor néma, halott nyo­ mokból beszéddé válnak.55 A valóságos könyv metaforikus értelmű jelölői után egy chiasztikus áttétel révén tehát egy metaforikusán értett könyv jelenik meg, amely materiális jeleket, tényleges dolgokat tartalmaz. Bár a két könyv jelrendszere eltér egymástól, mindkét könyv a múltat teszi hozzáférhetővé a maga kódrendszerével. Az egyik a mítosz, a másik a tudomány nyelve. A két radikálisan eltérő nyelv ha­ sonló abban, hogy mindkettő értelmezésre van utalva, a mítosz metaforikusán szól hozzánk, a tudósnak pedig meg kell tanulnia olvasni a földtani jeleket: „Az eltemetett idők állat-és növényvilága ott fekszik kővé vált maradványaiban ez örök lapokon, 49 �s a vizsgáló szemei előtt hosszú sorban megelevenül mindegyik." A múlt tehát nem közvetlenül a maga objektív tárgyiságában áll elénk, hanem egy közvetítő jelrend­ szer segítségével. Az élettelen dolgok megelevenednek a tudós szeme előtt, az ol­ vasás tehát élővé varázsol egy halott világot, ám a jelenbeli materiális nyomok csak egy hermeneutikai aktus közvetítésével teszik fenomenálisan elérhetővé a múltat. A regényben a későbbiekben a tudomány és a mítosz, illetve az érzelmek nyelve több helyen is egybeíródik, a nyelvek közötti ilyesfajta fordítás adja a szöveg fő varázsát. Iván a regény elején az égitesteket modellezi otthon a szobájában. A fő célja az, hogy megtalálja a megoldást az állandóan fenyegető bányatűz ellen. Ehhez azonban magát a tűz jelenségét kell megértenie. A világmindenség alapanyaga a tűz, ebből állnak a napok, ebből jöttek létre a bolygók, a tűz az anyaga az üstökö­ söknek: „Az egész világot a tűz tartja fenn. A nap maga s minden állócsillag nem egyéb, mint tűz. Teljesen olvadt állapotban lévő anyag."56 Az őselem a tűz, és Iván úgy gondolja, hogy ha megértené, mitől alszanak ki időnként a világűrben a tüzek, akkor magát a tűz alaptermészetét értené meg, és ez képessé tenné arra, hogy meg­ fékezze a bányatüzet is. A tűz és annak tanulmányozása egyszerre folyik tudomá­ nyos és metafizikai szinten. Valamivel később, amikor Iván beleszeret Evilába, megpróbálja elfojtani ezt a szenvedélyt. Ám a szív szava erős, ezért a férfi ráparan­ csol a szívre, hogy ne zaklassa őt, megpróbálja az uralmat visszaszerezni a lázadó szerv fölött: „Végezd a dolgodat, szolga! Én vagyok a te urad és királyod! A te dolgod semmi egyéb, mint a kék érből felszivattyúzni a carbonicumot, átkergetni a tüdőre, a tejmirigyből átszívni a chylust, vért alkotni belőle, az artériákat ébren tartani, a vénák zsilipeit kinyitni! Bajodat atrófiának, hipertrófiának hívják, de úr nem vagy itt!"57 Berend belső küzdelme tehát nem pusztán az érzelmek szintjén folyik, hanem a különböző reprezentáló diskurzusok közötti versengés szintjén is: a tudat azáltal küzd az érzelmek ellen, hogy egy jelölőnek (a szívnek), ami metaforikusan az érzelmek diskurzusának központi figurája, referenciális, azaz biológiai értelmet ad. A nyelvek egymásba íródnak, de versengenek is egymással. Visszatérve a mű elején leírt őskori világra elmondhatjuk, hogy az őslények küzdelmének, élete jeleneteinek elbeszélése nem más, mint a néma jelek olvasata, ennek az olvasatnak a megjelenítése. A múltnak ez a színrevitele ugyanakkor nem független a jelen perspektívájától: az őskort a szöveg a jelenkor társadalmának metaforáival jeleníti meg. Ebben a metaforikában a múltnak megvan a nemessége a lovak őseinek formájában (hippotherium) megvannak az uralkodói a mamutok képében, a hangyák az őskor építészeiként gondoskodnak az 'indusztria' fejlődéséről, az ácsdarazsak az őskor kézműveseiként szorgoskodnak. Vannak komédiások is, akik a mamutok királyi udvaraiban szórakoztatják az uralkodó család megtermett egyedeit (a pithecusok és a szatyrok pl. pantomimeseknek, a kajdácsok szónokok­ ként jelennek meg).58 A múlt a jelek olvasásaként, megszólaltatásaként jelenik meg, de nem objektíven, a jelenkori világtól elválasztottan tárul elénk, hanem a jelenkor társadalmát megidéző jelrendszeren keresztül. Az olvasás tehát, mely ezt a világot élővé, hozzáférhetővé teszi, nem iktatja ki a befogadó nyelvét, hanem hangsúlyo­ zottan ezen a saját nyelven keresztül szólaltatja meg a nyomokat, ad hangot a néma jeleknek. A múlt mint nem referenciális, hanem fikcionált világ tehát csak nyelvek bonyolult összjátékában tárul fel az olvasó előtt, nem a maga közvetlenül hozzáfér­ hető tárgyiságában. 50 �Ehhez a regényen belül önálló szakaszként működő egységhez nagyon hasonlít az a fejezet ami Berend Ivánnak a Theudelinda grófnő estélyén felolvasott müvének szövegét tartalmazza, hiszen az is egy távoli világot jelenít meg, Delejországot írja le Iván felolvasása címmel.59 Míg az előző világ időben esett távol a miénktől, addig Delejországot a beláthatatlan térbeli távolság választja el attól. Berend idézett szövege azért is különös, mert éppen a fentebb említett értelmezői nyelvek közötti különbsé­ get és összjátékot teszi explicitté azáltal, hogy a regényen belüli szereplőket a szöveg befogadóiként állásfoglalásra készteti annak nyelvével és referenciális státuszával kapcsolatban. Látható, hogy a mérnök előadásának hallgatói egészen eltérően véle­ kednek arról: Géza gróf „esküvel fogadta, hogy ő behatol abba az éjsarki világba", vagyis ő a szöveg referenciális olvasatát reprezentálja, Eduárd báró viszont „bo­ londságként," vagyis fikcióként érti a szöveget, a tudósok a poézist, a költők viszont a tudományt sokallják benne. István gróf pedig egy újabb, méghozzá allegorikus értelmezés mellett teszi le a voksát, társadalmi szatíraként azonosítva a szöveget.60 Az a tény, hogy Iván nem reagál érdemben az értelmezésekre, csak mosolyog, jelzi azt, hogy mindegyik interpretációt elfogadhatónak tartja. A felolvasott mű többféle diskurzus egybeíródásaként képzelhető el: egyszerre referenciális, tisztán fikcionális, illetve allegorikus szöveg. Ahogyan egyes Jókai-regények szereplői kaméleonként változtatják az identitásukat, úgy változtatja ez a szöveg is nyelvi létmódját a külön­ böző befogadásmódok eltérő perspektíváiban. A legértőbb befogadónak mégis Angéla grófnő bizonyul, aki éppen az előadás nyelvének többsíkú jelentésmezejét ismeri fel, amennyiben az ott az elsősorban inkább a tudományos diskurzus fogalomkészle­ tébe utalt 'delej' kifejezést metaforikusan az érzelmi élet, az affektusok pszichológiai diskurzusába helyezi át, vagyis a különböző nyelvek közötti metaforikus átjárhatósá­ got teszi a saját beszédét működtető vezérelvvé: „De már most a delejnek két pólusa van: dél és éj. Úgy olvastam, az ellensarkak egymást vonzzák, az egyensarkak egy­ mást el taszítják. Tehát ha Delejországban az oly szivek, kik egymást vonzzák, egymást fel is keresik, s azt hívják szeretetnek, mely meg nem változik soha, akkor lenni kell gyűlöletnek is, mely éppen oly változhatatlan (...)".61 A grófnő ezzel felismeri a nyelvek közötti fordítás értelemképző lehetőségét,62 és ezáltal képes kommunikációs viszonyt létesíteni Ivánnal. Amíg az Őskort leíró szöveg a többféle nyelv együttműködését önmagán belül reflektálta, addig itt a szöveg befogadóiak olvasatai mutatják meg annak többnyelvűségét. A fordulatosság, illetve a narratíva törései, amit a fordulat eredményez, ebben a regényben is jelen vannak, hiszen az első és a második részt millió évnyi időbeli törés választja el egymástól, és Delejország betéttörténetként előa­ dott leírása is egy ilyen törést jelent. A regényben ezek a fordulatok, a fantáziavilágok megjelenítései felszínre hozzák a világ nyelvi megjelenítésének problematikáját. Jókainál a különböző távoli, illetve képzeletbeli világok halmozódása meghatározó jelenség, és ez a regény érdekes esete a tematikus jellegzetesség nyelvi reflektáltságának. A regény szövege tehát különböző nyelvek közötti mozgásként, többnyelvű szövegszerveződésként értelmezhető. Ebben a különös konstrukcióban a tudomány és a tudományon túli diskurzusok (mítosz, fantázia, költői szöveg) metaforikusán egymásba tűnnek, ezzel kimozdítják, dekonstruálják egymást. A tudomány is egy nyelv a több lehetséges nyelv közül, amelyek egyike sem adekvátabb a többinél, viszont képesek ironikusan egymásba íródni. A fantázia számára a tudomány fogal­ mai, felfedezési ugrópontként szolgálhatnak a kalandra, és a felvetett, de egyelőre 51 �megválaszolatlan kérdések is izgatják a képzeletet. A regény szövege így valami hasonló nyelvi működésmódot produkál, mint amit Lyotard a Freud harmadik korszakában keletkezett szövegek jellemzőjeként azonosít, ahol „a tudományosság kifigurázására kerül sor", a tudomány paródiájára,63 mivel Freudot nem annyira a tudományos meggyőzés és meggyőződés iránti igény, mint inkább a fantázia ka­ landja izgatja. A tudomány ilyesfajta paródiája egyébként Stanislaw Lem Kiberiádájára is emlékeztet, ahol a tudományos diskurzus fogalmai (bolygók, gala­ xisok, gravitációs erő, radioaktív sugárzás, űrhajók, csillagmérnök stb.) válnak mitikus/meseszerű történetek szereplőivé.64 A különböző nyelvek közötti átjáráshoz hasonlóan a regény címe is összetett, több különböző motivikus réteget összekapcsoló szókép. A fekete gyémánt egyfelől a szén, másfelől pedig Evila szemeinek metaforája, ám a két jelentésirány önmagában is meglehetősen összetett, dinamikus szemantikai struktúrában jelentkezik. Ami az első jelentést, tehát a szenet illeti, a figura értelmezését A fekete gyémántok rabja című fejezet elején olvashatjuk.65 A gyémánt áttetsző, a szén pedig nem, de anyagukban lényegében azonosak. A különbség azonban mégis óriási közöttük: „És mégis amaz a démon, emez az angyal. (...) Az a közvetítő szellem, akire az Úr rábízta, hogy hajtsa végre a teremtés nagy gondolatait." A szén óriási energiákat szabadít fel, hajtja az egész világot, így alapvető segítség az ember számára, aki a regény szerint tulajdonképpen az Úr teremtő tevékenységét folytatja. A gyémánt minderre nem képes, a két anyag közötti különbség tehát a morális értékben ragadható meg. Ez idáig érthető is, de a szöveg ennek elmondása után a következő, meglepő mondat­ tal folytatódik, amivel a szénre utal: „Azért a neve 'fekete gyémánt'. A gyémánttal való azonosítás most éppen azt az értékességet jelöli, amitől a két anyagnak a szembeállítása éppen a gyémántot fosztotta meg (hiszen ebben nincs benne Isten lelke). A gyémánt önmagában nem értékes, a szén viszont azért nevezhető gyé­ mántnak, mert megvan benne az említett érték. A gyémánt tehát csupán a szénre vonatkozatva jelöl értéket, jelentését (mint a különleges érték manifesztációja) egy metaforikus áttételben nyeri el."66 A regény címébe kiemelt gyémánt jelentése tehát hasonlóan jelölők között mozog, ahogy a regény szövegében is különböző nyelvek íródnak egybe. A jelentés tehát nincs jelen egyetlen jelölőben vagy nyelvben sem, hanem csak a közöttük lévő áttételekben, fordításban konstituálódik. A fekete gyémánt másik jelentése Evila szeme. Ez a jelentés egyrészt (az összetétel jelzői tagja révén) a színbeli azonosságra utal, másrészt pedig (a névszói tag révén) a nő különleges értékét fejezi ki, ami a szépségben és az erkölcsi tisztaságban je­ lentkezik. Mivel azonban a gyémánt fizetőeszköz is lehet, Evila eltárgyiasításának is metaforája, hiszen Kaulman Félix a lányt egyfajta eszközként használja a társadal­ mi és üzleti életben való boldoguláshoz. Az eltárgyiasulás, élettelenség, anorganikusság képzete egy másik módon is kapcsolódik Evilához: mivel a fekete gyémánt szenet is jelent, ezen az áttételen keresztül Evila szeme a szénnel is azonos lesz. A szén pedig alapvetően a halál metaforája, hiszen a regény két részét éppen az élet és a halál motívuma kapcsolja össze: az őslények, akik az első részben élnek, a má­ sodik részben anorganikussá, szénné válva vesznek részt. A címbeli metafora tehát bonyolult jelentéshálózatot létesít különböző motívumokkal. Talán éppen emiatt nem véletlen, hogy a nyelvi áttűnések mellett a test deformációi is nagy szerepet kapnak ebben a Jókai műben: Szaffrán Péter ereiben, mivel egyszer evett egy fiatal 52 �fiú húsából, egy másik ember vére is folyik, és úgy érzi, a „megevett húsdarab oda­ benn éhezik",67 Iván pedig arról fantáziái, hogy jó lenne Evila testéből kivonni az érceket, amelyekből karperecet készítene, amit mindig magán hordhatna.68 A metafora a regény végén válik igazán aktívvá, amikor az említett jelentésirá­ nyok dinamizálódnak a szövegben.69 Evila itt Iván karjaiba omlik, és azt ígéri neki, hogy örökre az övé lesz, ha meg nem hal, de érzi, hogy meg kell halni. Nem ka­ punk magyarázatot arra, hogy Evilának miért kell meghalnia, illetve miért érzi, hogy meg kell halnia. Ezután mindenesetre a következő történik: „Azzal Iván kar­ jaiba rogyott élettelenül. Arca, nehány perc előtt még olyan piros, sárga lett, mint a viasz; szemei az imént oly ragyogók, merevek lettek, mint a kő; termete, a múlt pillanatban ruganyos, mint a fakadó rózsa, lankadt lett, mint lehullt rózsalevél". Evila minden ok nélküli halála nagyon különös fordulat, még akkor is, ha Jókai regényeiben nagyon gyakran haláloznak el fiatal hölgyek egyik pillanatról a másik­ ra (pl. ebben a regényben Angela, A Névtelen várban Marie, Az új földesúrban Ankerschmidt lovag lánya, Hermine, az Egy magyar nábobban Fanny, A lélekidomárban Godiva, a Kárpáthy Zoltánban Vilma és Liza, A fehér rózsa címszereplője pedig képes arra, hogy halottá váljon, amint egy férfi közelít hozzá). Evila élettelenné válása mindenesetre a központi metaforában már bemutatott lehetséges jelentés­ összefüggés aktualizációjaként következik be, hiszen Evila gyémántszeme, amely a szénnel való metaforikus azonossága révén mindvégig a halál lehetőségét anticipálta, most ténylegesen kővé lesz, amint azt az idézetben olvashatjuk. Ám ez a halál sem bizonyos, mert a szöveg a következő, a főszövegtől tipográfiailag elválasztott mondattal zárul: „De nem halt m eg..." Tehát életben maradt, gondolhatnánk, csakhogy a mondat végi három pont ezt a lezárást is kétségbe vonja. A nyitva ha­ gyott lezárás többféle értelmezési lehetőséget enged meg, Zsigmond Ferenc szerint például „Berend Iván feleségül vette Evilát - és most is élnek, ha meg nem hal­ nak",70 a Várkonyi Zoltán rendezte 1976-os filmadaptációban viszont Evila életben marad, de nem lesz az Iváné (a film záróképében tovasétál a bányaváros utcáján), ezen értelmezés szerint Evila csak Iván számára hal meg (Evila szerepében Sunyovszky Szilvia, Ivánéban Huszti Péter). Nem ez Jókai egyetlen regénye, amelynek nincs egyértelmű befejezése, hiszen Az élet komédiásai is úgy végződik, hogy két különböző záró fejezetet olvashatunk, amelyekről a szerző egyértelműen kinyilatkozatja, hogy egyenértékűek egymással, és az olvasó dolga, hogy eldöntse, melyiket fogadja el megfelelő verzióként (az egyikben a szerelmesek megfagynak a Himalája havában, a másikban boldogan élnek tovább Kínában). A Fekete gyémántok kétértelmű lezárása viszont radikálisabb megoldás ennél, hiszen itt nincs két elkü­ löníthető narratív szekvencia, hanem úgy tűnik, mintha maga Evila maradna meg ebben a köztes, lebegő állapotban az élet s a halál határmezsgyéjén. Nem ez viszont a regény legvége, hiszen következik még egy záró fejezet, ami egyetlen mondatból áll, ez a mondat pedig a következő: „Ami gyémánt volt, gyé­ mántnak marad." Mit jelenthet ez? Tematikus szinten a szekvenciának az addigiak­ hoz való viszonya meglehetősen enigmatikusnak tűnik, ezért talán helyesebb arra gondolni, hogy egy túldeterminált metafiguratív instanciával van dolgunk, mely a regény nyelvére vonatkozik, nem pedig Evilára, a szénre vagy a reprezentált világ bármely más tárgyi elemére. A 'maradni' ige azért különös ebben a kontextusban, mert láttuk, hogy a szövegben minden változik, tematikusán és metaforikusán is. 53 �Mivel a maradás a 'metafora' görög eredetű szóban megtalálható 'forein', azaz mozgás ellentéte, a mondat az egyik lehetséges értelmezés szerint a tropologikus mozgás befagyasztását nyilvánítja ki. A regény befejezésével tehát megszűnik a figuráció játéka, lezárul a nyelvek közötti mozgás. Minthogy azonban a gyémánt, ahogy azt fentebb bemutattam, már eleve csak egy metaforikus átvitelben nyer jelentést, a mondat értelmezhető úgy is, hogy a jelentésnek ez a köztes állapota, vagyis az egyértelmű jelentés hiánya az, ami megmarad. Lényegében tehát az instabilitás, a nyelvek és jelölők közti átmeneti állapot az, ami stabilizálódik, a regény vége nem zárja le a nyelvek játékát, a sors nem teljesedik be sem az elnyert boldog­ ság, sem a végleges veszteség állapotában, a jelentés megmarad felfüggesztett álla­ potban, Evila pedig örökre megreked az élet és a halál közti meghatározatlan, meg­ ragadhatatlan átmeneti sávon. Ahogyan a regénybeli világok csak nyelvek közötti átjárások eredményként nyerik el fenomenalitásukat, és megmaradnak különböző diskurzusok perspektivikus jelentésképző keverékének, úgy a jelentés is megreked a köztességben, a nyelvek vagy jelölők közti átmenetben, ahogyan Evila szeme is, ami nem gyémánt, de nem is kő(szén), Evila pedig örökre birtokolhatatlan és elér­ hetetlen, nem lesz Iváné, nem lesz az életé, és a halálé sem. Jókainál tehát a tanulmány elején említett jellegzetességek, vagyis a szereplők problematikus identitása, a változatos helyszínek, a cselekmény fordulatossága, amelyek miatt az adott irodalomszemlélet elmarasztalta a szerzőt, alkalmasak arra is, hogy olyan konstellációkat hozzanak létre, amelyek egy másfajta olvashatóságot tesznek lehetővé. Jókai egyes szövegei vagy szövegrészei így képesek új arcukat mutatni, és dialógusképessé válni egy másfajta irodalomszemlélet számára. A ten­ gerszemei hölgy esetében a meseszövés fordulatossága az identitás újfajta tapasztala­ tának megfogalmazódásához vezet, a Fekete gyémántokban pedig a Jókaira jellemző eljárás, a sokféle helyszín, világ megjelenítése egy regényen belül a többnyelvűség és a nyelv figuratív teljesítményének dramatizálását eredményezi. Nem szeretném viszont mindezzel azt állítani, illetve nem szeretnék annak az elgondolásnak a naiv hitébe esni, hogy létezik Jókai regényeinek egy „hagyományos", „mimetikus" olvasásmódja, és van ezzel szemben egy „új" értelmezés, vagyishogy létezik egy „posztmodern" Jókai. Nem hiszem azt sem, hogy Gyulai és Péterfy kritikája „elavult" volna, hogy ne lennének ma is érvényesek a meglátásaik. A mimetikus kód és a nyelv reprezentációs elgondolására alapozott olvasásmód vé­ gül is nem feltétlenül csak a realista regények nyelvére, illetve a realizmuson isko­ lázott, továbbá a „naiv" befogadók olvasásmódjára jellemző. A valóságra vonatko­ zás, a koherencia utáni vágy valószínűleg minden olvasói tudatra vagy olvasási aktusra jellemző valamilyen mértékben, és ebből a szempontból Jókai regényei időnként tényleg bosszantóan következetlenek. Akhilleusz vagy Odüsszeusz pél­ dául nem realista szövegek hősei, de a jellemük azért összefüggésben áll a történet­ ben foglalt cselekvéseikkel, Jókainál viszont sok esetben egyáltalán nem jellemzőek az ilyen összefüggések, de az identitás megkérdőjelezésében sem olyan következe­ tes, mint A tengerszemű hölgyben. Az azonban elmondható, hogy Jókai nyelve és fantáziája eléggé gazdag ahhoz, hogy művei, vagy legalábbis azok egyes részei többféle megközelítésmód számára is beszédesnek és termékenynek bizonyuljanak. A szövegek helyenként képesek annyira összetetté válni, hogy rákérdezzenek saját olvasatuk interpretációira, saját nyelvükre is. 54 �Jegyzetek 1 S z il a s i László, A selyemgubó és a "bonczoló kés". Osiris-Pompeji, Bpv 2000.22-28. 2 Magyar irodalmi lexikon /. Fősz. B en ed ek Marcell, Akadémiai, Bp., 1963.535. 3 Uo. 532. 4 PÉTERFY Jenő, Jókai Mór. In: Összegyűjtött munkái. Első kötet. Kiadja a KisfaludyTársaság. Franklin-Társulat, Bp., 1901.100. 5 S z e r b Antal, Magyar irodalomtörténet. Magvető, Bp. 1934.371. 6 PÉTERFY, i. m . 78. 7 G y u la i Pál, Jókai legújabb művei. In: Uó, Bírálatok 1861-1903. Franklin-Társulat, Bp., 1912.82. 8 G y u la i , Újabb magyar regények. In: Uo. 100. 9 Uo. 95. Uo. 94. » PÉTERFY, i. m . 6 3 -7 4 . 12 S zila si , i. m . 46. 13 N ém eth G. Béla, Türelmetlen és késlekedő évszázad. A romantika után. Szépirodalmi, Bp., 1971.129. 14 N a g y Miklós, Jókai. A regényíró útja 1968-ig. Szépirodalmi, Bp., 1968. 252-255. 15 S ó tér István, Jókai Mór. Franklin Társulat, 12. 16 K u lc sá r S z a b ó E rn ő, A zavarbaejtő elbeszélés. Bp., 1 9 8 4 .9 . '7 Uo. 23. 18 F r ie d István, Jókai Mór és a világirodalom. In: „Mester Jókai. A Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón. Szerk.: H a n sá g i Ágnes, H erm an n Zoltán. Ráció, Bp., 18., 20. 19 F ried István, Öreg Jókai nem vén Jókai. Ister, Bp. 2003. » S z ila si , i.m . 1 0 5 -1 1 0 . 21 TÖRÖK Lajos, A történelem (félre)olvasása. Jókai Mór: Erdély aranykora. In: Romantika: világkép, művészet, irodalom. Szerk. S zeg ed y -M a szá k M ih ály , H a jd u Péter. Osiris, Bp., 2001.242-259. 22 PÉTERFY, í. m . 86. 23 2« 25 26 Uo. 83-84. Uo. 90. Uo. 76. Uo. 93. 27 N ag y , i. m . 337. 28 „Az Atheneum reklámszövege ezt írja 1876 február 17-én a Hon, s február 19-én a Bolond Istók lapjain(...): Az élet komédiásai oly emberekről beszél, kik álarcot viselnek. Másnak mutatják magukat, mint a minők valójában (....)." P e tr ó CZI Éva, Utószó. In: J ó k a i Mór, Az élet komédiásai. II. Unikomis, Bp., 1993.297. 29 S zila si , i. m . 1 2 4 -1 2 6 . » Uo. 131. 3» S ó t é r , i. m . 82. 32 F ried , Jókai és a világirodalom. 2 9 -3 0 . 33 G y u la i P ál, A tengerszemű hölgy. In.: i. m . 362. * Uo. 369. 35 F ried , Ö reg Jókai nem vén Jókai. 66. 36 Uo. 69. 37 „Ö rök é s kim eríth etetlen an y ag a a felü let v olt s ő tanított m eg b en n ü n k et igazán an n ak - m é ly sé g e ire ." SŐTÉR, i. m . 8 1 -8 2 . 38 Uo. 70. ✓ 55 �A tengerszemű hölgy. A k ad ém iai, Bp., 1 9 7 2 .6 2 . 40 Uo. 92. 41 Sigmund F r eu d , Álomfejtés. Ford. H o lló s István. Helikon. Néhány példa a keverék­ személyre. Freud egy álmában Irmát azonosítja annak egyik barátnőjével azon az alapon, hogy Irma hasonlóképpen áll az ablakban, ahogyan Freud a másik nőt látta (87). Egy másik álomban Freud az R. rövidítéssel jelölt R. barátját azonosítja régen nem látott nagybátyjával (106). 39 J ó k a i M ór, 42 JÓKAI, i. m . 114. 43 Uo. 179. 44 Uo. 193. 45 F r ie d , i. m . 68. 44 Uo. 73. 47 Sőt az irodalom és a képi kifejezésmód közötti határterületet képező sajátos elbeszélő forma, vagyis a képregény is foglalkoztatta, vagy legalábbis annak elődje, a rajzos képsor. Az Üstökösben közölte a képregény (egyik) szülőatyjának tartott Wilhelm Busch műveit, Jankó Jánossal pedig közösen tevékenykedett ebben a műfajban, önál­ ló hősökkel, mint például Gömböcz és Csukli. K e r t é sz Sándor, Comics szocialista ál­ ruhában. Kertész Nyomda és Kiadó, Nyíregyháza, 2007.20-22. 44 J ó k a i , i.m . 19. 49 Zsigmond Ferenc például Berend Ivánt és Az elátkozott családban szereplő Gutai Lőrincet tartja Jókai két leginkább eltúlzott hősének. Z sig m o n d Ferenc, Jókai Mór. A Ma­ gyar Tudományos Akadémia kiadása, 1924. 321. Gutai Lőrinc az említett regényben mindenkit ámulatba ejt gyönyörű énekével és orgonajátékával, könnyedén földhöz teremti az erőművészt, aki addig az egész világon nem akadt legyőzőre, a hosszú költeményt, amit elmondanak előtte, szó szerit visszamondja (egyetlen hallás után), a kezére tett bilincset játszva elhajlítja, folyékonyan beszél idegen nyelveken, jól úszik, percekig kibírja a víz alatt levegő nélkül stb. Berend Iván tudós, aki aszkéta életet él, de ha kedve tartja, mindenkit legyőz a kártyapartin, bármennyit iszik, meg sem lát­ szik rajta, miközben a többiek már alig állnak a lábukon, amikor párbajozik, oda talál a fegyverrel, ahová csak kedve tartja stb. 50 Nem tartozik a főszövegbe, ezért itt a jegyzetben megemlítem, hogy a személyes véleményem Berend Ivánról az, hogy személyiségének meghatározó eleme az a kivéte­ les megszállottság, amivel a tomboló elemek ellen küzd, hogy megfékezze a bányatüzet, és ezzel Victor Hugo A tenger munkásai című regényének főszereplőjével rokon, aki hasonló nekikeseredettséggcl harcol a vihar és a tenger ellen, hogy a gőzhajó motorját kiszabadítsa a szikla fogságából. A megszállottság szempontjából egyébként Berend építő jellegű ellentéte lehet a Minden poklokon keresztülben szereplő Lebeé László őrült szerelmi megszállottságának, ami elől a férfi még a Szentföldre is elmenekül. Hasonló­ képpen ritka Jókai regényeiben a fenséges olyan erőteljes megjelenítése, mint itt az égő bánya leírásai, talán csak a Nincsen ördög elejének borzalmas vasúti szerencsétlensége fogható ehhez. (Bár Jókainál gyakori a katasztrófák és a lenyűgöző természeti jelensé­ gek leírása, ezek legtöbbször csak a kalandok hátterét képezik, vagy olyan elemekként jelennek meg, amik fölött az ember könnyedén győzedelmeskedik). A pátosz és a fen­ séges erőteljes jelenléte mellett Jókai regényét rendkívül szórakoztató és hatásos ol­ vasmánnyá teszi az is, hogy ebben a regényben remekel a humor területén is, hiszen Csanta Ferenc hasonlóképpen kiválóan megalkotott, karakteres komikus figura, mint például A kőszívű ember fiaiban Tallérossy Zebulon, vagy az idős korában is szándé­ kosan selypítő, anyámasszony katonája Béni bácsi az És mégis mozog a földben, továbbá a gyászhíreken csemegéző, pletykafészek Mákosné asszony Az elátkozott családban. 56 �51 Érdekes metaforikus láncolat alakul ki a szereplők között: Angela grófnő elmeséli Ivánnak Gonzaga Júlia történetét, aki megölt egy lovagot, aki őt ellensége fogságából kiszabadította, mert a lovag meglátta a lábát. Gonzaga Júlia lesz Evila egyik szerepe, amivel meztelen lába miatt megbotránkoztatja Árpád édesanyját. A meztelen láb mo­ tívuma viszont felidézi Iván és Evila első találkozásának jelenetét, hiszen a narrátor itt hangsúlyozza a lány lábának szépségét. Szintén egy metaforikus struktúrában je­ lenik meg Angéla grófnő szörnyű halála: míg Iván a bánya lángoló poklában járva olyan tűzálló ruhát visel, amely megvédi őt a tűztől, addig Angela ruhája meggyul­ lad a kandalló tüzétől, és pokollá válik rajta. 52 Vö. a kritikai kiadás utószavával, i. m. 319-321. 53 JÓKAI Mór, Fekete gyémántok I. Akadémiai, Bp., 1964. 5. 54 Uo. 55 A szövegben a földtörténet emlékei továbbra is a beszéd, a nyelv metaforáin keresz­ tül, mint hanggal rendelkező instanciák jelennek meg. 56 Uo. 46. 57 Uo. 65. 58 Uo. 20-22. 59 Uo. 202-224. 60 Uo. 226-227. 61 Uo. 229. 62 Eisemann György A kőszívű ember fiaiból emelt ki hasonló eseteket, ahol a (német és magyar) nyelvek közti fordítás tematizálódik, pl. Ödön és Jenő nevének elvétése, il­ letve „Rideghváry Bence tisztsége, az administrator is két értelemre bomlik." E isem a n n György, „Elmondom, ahogy megértem." A forradalom elbeszélése Jókai Mór A kőszívű emberi fiai című regényében. In: Az elbeszélés módozatai. Szerk. J ó z a n Ildikó, K u lc sá r S z a b ó Ernő, S zeg ed y -M a szá k Mihály. Osiris, Bp., 2003.183. 63 Jean-Francois L y o t a RD, Apátia az elméletben. Ford. S im o n Vanda. In: Pszichoanalízis és irodalomtudomány. Szöveggyűjtemény. Szerk. Bó k a y Antal, E r ó s Ferenc. Filum, Bp., 1998.271-272. 64 A Hogyan kezdődött a ködök menekülése? című novellában például az univerzum tágu­ lásának tudományos témájára ad mitikus választ, ezzel megfosztva a tudományt lát­ szólagos autoritásától és a mítosszal szemben tételezett fölényével, amennyiben a tu­ domány önmagát a mítosznál adekvátabb világértelmezési módként gondolja el: a csillagködök a szöveg szerint azért tágulnak, mert az „előző világegyetemben" (!) élt két tudós, akik azon vetélkedtek, hogy melyikük az okosabb. Alkottak egy-egy ször­ nyeteget (az egyik atom nagyságú volt, a másiknak a terjedelme több galaxis), a lé­ nyeket egymásnak ugrasztották, és azok olyan hevesen harcoltak, hogy az egész elő­ ző világegyetem felrobbant, a robbanás pedig lényegében azóta is tart. 65 JÓKAI, i. m. 41. 66 A kő és a gyémánt közötti metaforikus játék egyébként nem csupán ebben a szöveg­ ben figyelhető meg: A kőszívű emberfiaiban például Baradlay Kazimír szíve válik referenciálisan (a betegség hatására) és metaforikusán is kővé, miközben Baradlayné szí­ ve is kőszív, de egészen másképp: „Kőszív, de gyémántszív! A gyémánt az a kő, aminek lelke van". Látható, hogy itt a tanulmányban elemzett mozgás inverze való­ sul meg, itt a gyémánt képviseli a morális értéket a kővel szemben. Az idézetet Eisemann György is elemzi. E isem a n n , i. m. 184. 67 J ó k a i , i. m . 71. 68 Uo. 64. 69 Uo, //. kötet. 263-264. 70 Z sig m o n d , i.m . 3 21. 57 �T alálkozási pontok N. T óth A nikó A regény: haladék Beszélgetés Závada Pállal - A köztudatba a Jadviga párnája című regényével került be, melynek megjelenésekor 43 éves volt. Mivel foglalkozott a Jadviga előtt? Miért váltott? - Hát én folyton váltottam, pontosabban a helyemet kerestem. Miután 78-ban végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, amely egyébként a pesti Közgazdasági Egyetem kihelyezett tagozata volt, gyakornokként szociológiát tanítottam a Társa­ dalomtudományi Tanszéken. Ezzel együtt jelentkeztem az ELTE szociológia kiegé­ szítő szakára. A szociológiát imádtam, volt is benne gyakorlatom, hiszen egyete­ mista korunkban nagyon sokat kérdőíveztünk, interjúztunk Pécsett meg a környékén, aztán másfelé is. És hát ezt a szakmai fölvértezettséget használtam föl arra, hogy megint csak ne azzal foglalkozzak, ami ki volt nekem tűzve: a szocioló­ gia tanításával. Hanem Tótkomlóson nekiálltam föltérképezni a falum meg a csalá­ dom múltját, ezeknek az eszközöknek a használatával, ezek birtokában. Közben pedig Ferge Zsuzsa fölfogadott egy kutatásba, amit éppen akkor indított el a Szoci­ ológiai Kutatóintézetben. Ami azt jelenti, hogy én '81-ben pesti lettem, és tizenkét éven keresztül a Szociológiai Kutatóintézetben szociológus voltam. Ugyanakkor persze azt is sejtettem, hogy azt a fajta szociológiát sem fogom művelni igazán, mert nem vagyok egy tudós alkat. Jobban érdekelt, hogy könyvet szerkesszek mindabból, amit sikerül összeszednem, mégpedig könyvet a szociográfia eszközei­ vel. Ez lett a Kulákprés, ami eddig három kiadást ért meg. Az első '86-ban jelent meg, amikor Ferge osztályán dolgoztam, intézeti kiadványként, és rögtön nekikezdtem egy másiknak, amely a szlovák-magyar lakosságcserével foglalkozott volna, ha könyv lett volna belőle. De csak részpublikációk születtek meg. Ez volt nekem a nyolcvanas évtized. Közben csináltam az interjúkat, meg filmeztünk. Do­ kumentumfilmekhez interjúkat készítettünk Szlovákiában Tótkomlósról 1947-48-ban betelepült szlovák családokkal, főleg Galánta környéki falvakban és tótkomlósiakkal - Tótkomlósra főleg Érsekújvárról meg Vágfarkasdról települtek magyarok illetve az ott maradottakkal, arról is, hogyan fogadták be a betelepülőket. Érdekes időszak volt, már a rendszerváltás körüli évek. - Nem volt ez érzékeny, tabudöntögető téma? - De, biztos, viszont igény volt rá. Emlékszem, hogy a Duna tévénél nagyon örültek, amikor megtudták, hogy csináljuk ezt. Pénzt persze nem adtak, de akkor a rendező barátom azt remélte, hogy össze tud hozni egy koprodukciót valamelyik szlovák tévéadóval '91-92 táján. És aztán észrevettük, hogy akit mellénk adtak segítőnek, az enyhén szólva nem minket támogat, hanem valahova hírét viszi, hogy miféle interjúkat csinálunk. Nem kerültek elő a kazettáink, amiket leforgattunk, 58 �pontosabban a jó minőségű Be ta kazetták egyszer csak eltűntek. Nekünk megma­ radt a rossz minőségű VHS, abból még azért lehetett dolgozni, de hát az csak az interjúk egy részére vonatkozott. Voltak, akik elzárkóztak, egyszerűen nem akartak szóba állni velünk, ennyiben éreztük, hogy érzékeny a téma. De Magyarországon az ember a '80-as években már leszokott arról, hogy ilyesmit olyan nagyon tabunak tekintsen. Amióta az eszemet tudom, tehát amikor mi interjúztunk, akkor már ezeket a kérdéseket feszegettük folyton. - Hajlandók voltak erről beszélni az emberek? -Többnyire igen, persze ez attól is függött, ki milyen kapcsolatot tudott kialakí­ tani. A publikálással voltak inkább gondok. Volt egy dokumentumfilmünk, amit nem akart a Magyar Televízió levetíteni, később filmklubban le lehetett vetíteni, valamivel később aztán mégis előbb a Duna tévé, aztán az MTV is leadta. Ilyenek voltak inkább, hogy milyen nyilvánosság előtt jelenhet meg az ember ezzel vagy azzal. A nyolcvanas évtized bizonyos tekintetben az aranykor ígérete volt, szá­ munkra nagyon aktív és mozgékony időszak, meg nagyon kimerítő is. Ugyanúgy az egész tényirodalom, amit akkor műveltem, meg a film is... Később egy kissé elegem lett, meg is csömörlöttem a sok interjúban, és úgy éreztem, hogy fölösleges megkötéseket vesz az ember magára - hiszen amikor non-fictiont, szociográfiát írok, akkor nem illik költeni vagy kitalálni. Tehát ott olyasmiket írunk meg általá­ ban, hogy annak legyen valami - legalább interjú - alapja. Az már más kérdés, hogy vajon az igaz-e. De hát mégiscsak más játékszabályok meg más írói megoldá­ sok, írásszabályok is vonatkoznak a szociográfiára - és mások a szépprózára. A lényeg az, hogy talán azzal is összefüggésben, hogy akkor kerültem a Holmi című laphoz újoncként '90-ben - , volt egy újabb fordulat: a szociográfiát ezzel a félbeha­ gyott szlovák-magyar lakosságcsere-könyvvel, illetve ennek fejezeteivel abbahagy­ tam. Akkor kezdtem prózát írni. Novelláim egy része nyilván kapcsolatban állt tematikusan is, módszertanilag is a szociográfusi múltammal, más része nem anynyira, de mégis: amit az ember szociográfusként a világból megismert, vagy amerre mozgott, a különféle helyszínek, különféle figurák azért persze belejátszottak a novellákban megírt történetekbe, alakokba. Novelláskötetem - a Mielőtt elsötétül '96-ban jelent meg, de mivel több évet várt a sorára, a megjelenésekor én már javá­ ban írtam a Jadvigát. Akkor már otthagytam az intézetet, elég volt a szerkesztői munka, meg tudtam, hogy a tudósi karrier nem nekem való. Sokkal szívesebben olvastam irodalmat, és szívesebben szerkesztettem. Elég bizonytalan helyzetbe kerültem, mert a Holmi folyóirat szerkesztése nem jelent állást, a mai napig nem szerény fizetségért, örömből csináljuk, még társadalombiztosítás sem jár vele. - Akkor ezt az ember élvezetből vagy hobbiból csinálja? - Igen, élvezetből, meg hát a tanulásért, mert Réz Pál a főszerkesztő, meg hát ak­ kor még Domokos Mátyás is élt. És Fodor Géza is élt. Most már ketten, sőt hárman haltak meg, mert először '90-ben egy szociológus barátom, Vági Gábor halt meg, aki engem odavitt, pontosabban az ő helyére kerültem a Holmiba. A Holmi az én egyetemem. Azóta is ott vagyok, két-három-négy órát hetenként, Réz Pál lakásán. Szerintem az a titka a Holminak, hogy nincs szerkesztőség. Mármint helyileg nincs. Szerintem egy folyóiratnak nem kell, mert akkor ott kéne ülnie valakinek a szobában, és úgy csinálni, mintha történne valami, márpedig dolgozni szerintem irodában nem lehet, ahová bárki bármikor benyithat, meg telefon csörög, meg jönnek a haverok, 59 �megy a dumálás. Szerkesztőségekben én még érdemi munkát nem láttam. Tehát mindezt az ember otthon csinálja, a szerkesztést is, nem beszélve az írásról. A tele­ fon és a számítógép korában a szerkesztőnek kényelmesen lehet kommunikálni a szerzővel, találkozni meg akkor kell, ha az ember személyesen akar valakit látni. Úgyhogy ez nekünk nagyon jó, azért is, mert a találkozások rendkívül koncentrál­ tak, tárgyszerűek. Igaz, ehhez az kell, hogy a Réz kézben tartsa ezt az egészet, és úgy vezessen egy szerkesztőségi értekezletet, hogy én még soha, egy percig sem éreztem, hogy tékozlom a drága időt, és nem haladnak előre az ügyek. Meg hát rengeteget tanul az ember közben. Még akkor is, ha mégis van pletykálás meg történetmesélés... De mindez érdekes meg új. Mindenesetre nekem két dolog esett egybe '90-ben: akkor kezdtem a lapot csinálni és a prózát, mondjuk így, főtevé­ kenységben. Azután legalább hat-hét évig a saját stílusomat próbáltam kialakítani, '90-től '96-7-ig; egy csomószor átírtam mindent. A kérdés a kései kezdésre irányult: ez másfelől meg szerencse, tehát én egyáltalán nem bánom, hogy nem a húszas éveimben jelentek meg első zsengéim. A kollégák többségének mégiscsak legkésőbb már egyetemista korában nagyon kellett tudnia, hogy irodalommal akarnak foglalkozni. Főleg a költők, de prózaírók is elindultak már akkor. Azt kell, mondjam, sokkal nehezebb dolguk volt, hogy bejárták az összes grádicsot, és hát, tisztelet a kivételnek, de meg kellett írniuk a zsengéiket is. Két kivétel van: aki már fiatalon sem zsengét írt, másrészt meg akinek volt annyi önfe­ gyelme, hogy megírta ugyan, de nem adta ki, vagy hát ezeket ujjgyakorlatként köny­ velte el. De többnyire kiadták, s akkor utána ezzel szembesülni, elkopni benne, meg­ keseredni, hogy nincs visszhang, hiába várja, hogy írjanak róla, hogy beválogassák, elismerjék. Én tényleg szerencsésnek mondhatom magam, mert az én életemből ez teljesen kimaradt a szociográfusi évtizedem miatt. Amikor pedig már prózát írtam, úgy döntöttem, hogy azt is meg kell engednem magamnak, hogy beletörhet a bics­ kám, és akkor sem történhet különösebb baj. Persze így könnyű mondani, és nehe­ zebb aztán éppen szerencsétlenül járni. De tudtam, hogy ez másképp nem megy, a dolog nehezét is vállalni kell, ha úgy adódik. Hiszen annyian írnak, és annyian írnak jól, meg annyian nincsenek elismerve, méltatlanul... Tehát ambicionálni lehet munkát, de a sikert nem szabad elhinni, ha bejön, akkor sem. Ha éppen szerencséje van az embernek, akkor sem gondolhatja, hogy ez jár. Ez nem olyan, hogy elvégzek ennyit, és akkor jár ennyi. A művészetben nem így működik, nincs demokrácia, meg nem létezik a befektetett munka közvetlen elismerése, főleg nem a pénzzel való elismerése. És fordítva: időnként olyan dolgokért esnek le komoly összegek, főleg - ahogy szokták mondani - másoknak, hogy amögött az ember nem lát komoly munkát. De mondom, én örülök, hogy más sem sürgetett, és magamnak se kellett magamat sürgetnem. Nekem egy ilyen későn érő és magát lassan kitaláló figura­ ként mindig volt időm kikísérletezni azt, amit ki akarok gondolni, meg szeretnék formálni. Vagy addig gyúrni, amíg valahogy ki nem kerekedik az, amit el tudok képzelni, vagy el tudok már én is fogadni, illetve amit ki tudok próbálni, mint újat, vagy mint magam számára megfelelőt, érdekeset, izgalmasat, kísérletet. Meg a kiadóm is megfelelően türelmes ehhez. Egy prózaírónak tényleg nem szabad sietni. - A Jadvigánál bejött a siker, egyszerre két oldalról is: a szakma is elismerte, a széles ol­ vasóközönség is örömmel fogadta. Kellett ehhez hátszél is? Szerencse kérdése, hogy ez így bejöjjön? Kiadói marketing, reklám? Szerencsés véletlenek találkozása? 60 �- Nem tudom, ezek rajtam kívül álló körülmények. Szerencsés véletlennek az időszakot tartom, valami oknál fogva volt akkor, úgy látszik, egyfajta várakozás valami olvasnivaló iránt. Nagyon szép könyvek megjelentek, de biztos, hogy vala­ mi okból kedvező időszakban jelentkeztem. Azt gondolom, hogy ma már egy picit másképpen lenne egy ilyen könyvvel is. Tehát nagyon esetleges, hogy éppen ho­ gyan, mikor és mi az, ami sikerül. - Jó volt az időzítés... - Ezt nem én időzítettem, ez velem ekkor történt, amikor éppen fogékonynak látszott mutatkozni egy ilyen közönség. Komolyabb reklám nem volt, illetve hát magát gerjesztő módon történt. Azt hiszem, először egymásnak ajánlották az embe­ rek. Meg hát kaptam ajánlatokat, például rádióadaptációra. Azt megcsináltuk, kezdték adni a rádióban, azt mégiscsak többen hallják. Majd megjelent egy-két újságban. Aztán elég hamar híre jött, hogy filmet akarnak belőle csinálni. Ez is jót tett biztos. De hát nem tudom, ezek szerencsés csillagállások, közben meg hihetet­ lenül nagyszerű könyvekről nem lehet hallani. - Beszélt az előbb arról, hogy volt egy olvasói várakozás. Várakozás mondjuk a történetet visszaállító irodalom iránt? A recepció a szövegirodalom háttérbe szorítását emeli ki, és a történetközpontú prózát üdvözli ebben a regényben. Ez mennyire volt tudatos? - Én ezt egy kicsit leegyszerűsítő magyarázatnak tartom. Én is olvastam ezt, sze­ rintem mindig is volt történet is, a szövegirodalom mellett is, sőt a szövegirodalom részeként is: szerintem a Termelési regény telis-tele van történettel is... - Kicsit olyan, mintha paradigmaváltást akarnának ráhúzni. - Lehet. Nem tudom, milyen megfontolás áll valamilyen megfigyelésnek a ki­ emelése vagy ráhúzása mögött, vagy túlzott jelentőséget tulajdonítanak valaminek, ami szerintem egyrészt fokozatos, tehát nem ilyen éles váltást vagy fordulatot je­ lent, másrészt pedig aminek a gyökerei mindenképpen benne vannak az előz­ ményben. Tehát én egyáltalán nem szembeszegülve akartam menni, a történetet visszahelyezni a saját jogaiba, ilyen gondolatom egyáltalán nem volt, sőt éppen a szövegirodalomra, a modernitás formabontásának az összes eredményére nagyon is tudatosan támaszkodtam. Egyébként sem olyan szándékkal ül neki az ember írni, hogy mutassa be ezeknek vagy azoknak az életét. Meg hogy ábrázoljon bizo­ nyos sorsfordulókat. Vagy tűzze ki témául a különféle társadalmi traumákat, amikbe bele vannak vetve az emberek és így tovább. Tehát sem történelmi, sem múltfeldolgozási, sem szociálpszichológiai programot az ember nem tűz ki, sem társadalomnevelésit, hanem regényt ír, vagy hát irodalmat ír. És ugyanígy nem tűz ki módszertani vagy ízlésbeli vagy megformálási programot célul, hogy márpedig én most írok egy olyan regényt, amelyik szépen széthasogatja ezt vagy azt a para­ digmát, vagy új alapokra helyezi a narratívát, az elbeszélést, meg ezzel meg azzal eljátszik, meg relativizálja a történetet, a hőst, a figurát, helyzetet, időt. Az ember ezt nem tűzi ki célul, hanem hogy ha úgy adódik, akkor kipróbálja, hogy működike. És hát a szövegnek magának kell tudnia eldönteni, hogy ez akkor most ide kell-e, való-e vagy nem. Jó esetben azt a szöveg megsúgja, mit lehet vele kezdeni, hogy szabad-e vele azt csinálni, vagy érdemes-e vele azt csinálni, ami az embernek csak úgy eszébe jut, vagy nem szabad. Vagy ha csinálod, akkor rosszat teszel a szöve­ gednek. Hát ezek ilyen menet közbeni dilemmák, hál' Istennek, az embernek főhet a feje meg panaszkodhat, de hát örüljön neki, hogy ilyen gondjai vannak. 61 �- Népi írottak nevezi magát egy helyen, ha jól sejtem, némi iróniával. Éppen a népi írók mozgalmának ellentmondásosságára is utal a szövegeiben. Mennyiben látja ezt a hagyo­ mányt folytathatnak vagy nem folytathatónak? - Abszolút folytat hatatlannak tartom. Népi írónak inkább nem neveztem ma­ gam, hanem ez egy ilyen óhajtó mondat: bár élhetnék egy olyan világban, ahol ez olyan természetes volna. Végül is életutamat meg szociológiai körülményeimet tekintve én teljesen egy úgynevezett népi származék vagyok. Viszont az egyik bökkenő az, hogy az ember nem származás szerint tartozik ilyen vagy olyan cso­ portosuláshoz; ha pedig tartozik (legalábbis tudom, hogy volt ilyen meg ma is van ilyen), mégsem ez a leghelyesebb helyválasztási elv talán. Másrészt pedig proble­ matikus egy ilyen tradíció. A Palládium-díj átadásán elmondott beszédembe írtam ezt bele. A dijat A fényképész utókora című regényemért kaptam, amely ezt tematizáita, ha szabad ezt ilyen rondán mondani. Hogy volt ez a falukutatói és népi irodalmi, két háború közti tradíciókra épülő mozgalom, amelynek a művelői a háború után részben írók lettek, maradtak, részben társadalomtudósok lettek, ma­ radtak, illetve politikusok. Sőt, ez aztán sokszor úgy összegabalyodott, hogy szét sem lehetett némelyiküknél választani. Politikai meg ideológiai nézeteiket tekintve pedig az erősen balos, szocialisztikus, nemzeti, népi, nacionalisztikus árnyalattól egészen a nyilasig, sőt bizonyos szélsőjobbos funkcionáriusokig nagyon széles a paletta. Ez egy olyan tradíció, amelyik politikailag, társadalomtörténetileg sincs feldolgozva - talán még leginkább a történészek dolgozták föl. Ami az irodalom­ nak, a magyar szellemtudományoknak ezt az örökségét illeti, mindazzal, amit ezek az elődeink beszéltek, írtak és műveltek, azzal, hát enyhén szólva nincsen szembe­ nézve, az nincsen szétszálazva. Sajnos el lett követve velük egy méltatlan eljárás, rögtön jöttek a komcsik és elnyomták, elfojtották, elhallgattatták őket, na de hát a komcsik, ugye, mindenkit. Sőt Stadiensky Éva kutatásaiból az derül ki, hogy bi­ zony a népiekkel sokszor jelentősen megbocsátóbbak voltak, mint más ideológiai ellenfeleikkel vagy ellenségeikkel szemben. Tehát a népiek egyfelől a nyilasságért is, másfelől meg az ötvenhatosságért is hamarabb részesültek megbocsátásban, ha va­ lamilyen módon bezupáltak a kommunistákhoz - mert nagy szüksége volt a párt­ vezetésnek a népi, a paraszti szféra felé való legitimálásra. És ha erre éppen egy Veres Péter volt alkalmas, akkor őt, ha Németh László, ha Illyés Gyula, ha Féja Géza vagy Tamási Áron, akkor őt próbálták megnyerni - mikor kit mennyire. Sőt a tudósok, a politizáló, politikussá váló figurák közül Keresztury Dezső, Ortutay, Erdei Ferenc és mások - hát itt aztán igazán széles a paletta. De minekünk ezt mind úgy tanították, hogy milyen szép és jó és gazdag hagyomány... Ugyanakkor ebben, nagyszerű egyéniségektől kezdve, mint Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság szerzője, aki aztán Angliába emigrált, egészen vállalhatatlan figurákig, akik borzasztóakat írtak le, nagyon sok mindenki volt. Igen sokfélék voltak, és hát ez egy olyan szel­ lemi tradíció, amelyik - pontosan amiatt, hogy megkapta azt a stemplit, hogy a kommunisták elnyomták, majd pedig engedték ugyan, de hát mégiscsak valamiféle antikommunista ellenállási hagyományról van szó - manapság még egy hősi tradí­ ció mítoszával is felruházza magát, miközben időnként rendkívül zavaros értékek képviseletéről és továbbviteléről van szó. És ezek a nézetek ma bizony-bizony újra szárba szökkennek, noha a mi korunknak a szélsőjobbossága igazán nem mondha­ tó nagyon intellektuálisnak, hogy nagyon szüksége volna bizonyos elődök műveit 62 �olvasni, mert elvannak ők anélkül is, a gondolatmeneteket elég rövidre zárják. De abban, hogy ez a gondolatkör virulens lehet ennek a légkörnek a megőrzésében, kialakításában és újramegteremtésében, azért nagyon nagy szerepe van annak, hogy ez a mi tradíciónk kritikátlanul átültetődhetett napjainkba. Miközben a balos tradíció, vagy hát az eltorzulásnak ez a baloldali vonala persze ugyanúgy komoly kritikára szorul. De hát mégiscsak lezajlott egy rendszerváltó folyamat, és a dikta­ túra szélsőbalos eszméi azért mégiscsak társadalmi konszenzussal lettek eltemetve a mélybe, és ezek nem is jönnek elő. De az nem mondható, hogy a balosság és szél­ sőbalosság most társadalmi veszedelemmel fenyegetné - mint alulról jövő vagy szélről jövő horda - akármelyik poszt-kommunista országunknak a társadalmát. Ez most jobbról jön. Ami nem zárja ki, hogy máshonnan is jöhet majd, de ez most jobbról jön. Ez egy mai jelenség, de erre az ember nem szándékosan irányítja a figyelmet. Persze szándéktalanul nem lehet írni, de nem úgy ül le, hogy egy olyan regényt írjon, amelyik majd ezt fogja bemutatni vagy leleplezni. Különben is: egy regény eltart három-négy-öt évig, és hát, amikor elkezdtem, akkor még eléggé másképpen volt. Amikor elkezd az ember valami problémát boncolgatni, látja, hogy rímel a mai korra - holott én borzasztóan örülnék, ha kiderülne, hogy mire befejezem, már nyoma sincs az életben, én pedig itt állok aktualizálás nélkül. És akkor van egy áthallás nélküli könyvem. De nem így van, hát ezért is van egy sor áthallás ebben, mert most tényleg ilyesmik történnek. Hogy üzenni lehessen köny­ veken keresztül, ahhoz formát kell találni, mert különben sem az üzenet nem megy át, sem a mű meg nem marad, mert egymást szétrombolják - ha rosszul van elhe­ lyezve, vagy nincs megtalálva a formája, vagy egyszerűen leesik róla, ledobja ma­ gáról, vagy leleplezi az agitatív szándékot. Röpirat-szintre zülleszthet egy irodalmi művet az, hogy ha valamiféle politikai gondolat erőszakosan van ráoktrojálva a szövegre. De hát ez csak az egyik dolog, ami érdekli az embert ilyenkor, mert öszszetett szándékok jönnek kimondva-kimondatlanul, mikor az ember nekiáll írni. - Tovább kutakodva az írói műhelyben: mind a négy regénye rendkívül rétegzett tudásról tanúskodik. Nyilván ez gyűjtőmunkát feltételez vagy igényel, az író nem üthet a hasára. Milyen forrásokból dolgozik? Könyvtárba megy? - Könyvtárba is, meg a netről is olvasok, és ha már tudom, hogy melyek a szá­ momra fontos könyvek, akkor azokat megpróbálom megszerezni. Meg privát szö­ vegek is lehetségesek, akár családi archívumok. Az utolsó két könyvemhez úgy is olvastam, szándékosan, hogy mindenféle korabeli szöveget, amely valami egyéni hangot megütött, vagy elkezdett vitatkozni, vagy akár folyóiratvitákban, akár ta­ nulmányokban, akár publicisztikában, leginkább sajtóban megjelent szövegeket, akár levelezést vagy naplót, de olyasmiket, ahol érezhető, úgymond, a kor hangula­ ta, szaga, kifejezése. - Mindez nyelvként. Tehát nem a téma miatt. - Ez abszolút nyelvként. Egyik esetben például a narrátoraim dicsérnek valami szöveget vagy magatartást, véleményt, akkor nemcsak azt mondják, hogy milyen fontos, hanem azt is mondják, hogy mondjuk „áthatja erőteljesen a fajiság" - és a szóhasználat máris eligazít az észjárásról. Abban a nyelvi környezetben ez nyilván nem hangzott szokatlanul, noha másokat nyilván irritált, hogy egyesek így fogal­ maznak. Meg egyáltalán a mondatfűzés, meg a retorika különféle alakzatai, de hát leginkább a szóhasználat. 63 �- Ez is egyfajta dokumentumszerűség, nyelvi értelemben. - Persze. Viszont az eredeti szóhasználat a kollektív elbeszélőimnek, a többes számú narrátoraimnak a szövegébe, a kommentárokba is ugyanúgy beszüremlik, mint az általuk idézett megszólalásokba. Elmondjuk, hogy ő mit mondott, és mikor mi azt kommentáljuk, az is lenyomata a kor észjárásainak - tehát az egész szöveg úgy szerveződik, hogy áthatja a történelmi dimenzió. Ami azt jelenti, hogy az em­ ber mégiscsak mai szöveget állít elő, de lépten-nyomon belekever vagy beledarál a hagyományokból. Az írók régen is így dolgoztak, az író évekig kutatta például a török kort, utazott és mindent elolvasott, aztán megírta a regényét. Viszont régen ezt úgy csinálták, hogy amit összeolvastak, azt jól bedarálták, belekeverték a malterbe, és úgy falaztak, hogy abból kevésbé lehetett fölismerni a darabkákat, hogy mit honnan vett a szerző. De Móricz Erdély-trilógiájában például már inkább rá lehet ismerni bizonyos forrásokra. De én nem a felismerhetetlenségig darabolom az idézeteket, hanem szándékosan fölismerhetően hagyom őket: azok mozaikok, hogy lehessen látni, sőt. Mint amikor a sátortetős házat úgy vakolták, hogy bele­ nyomták a vakolatba a talált mozaikdarabokat meg a tükröcskéket - az más kérdés, hogy ez rondának minősül-e vagy szépnek, csak az eljárásra példa. Ehhez hasonló­ an helyezek el gondosan egy-egy darabot, három vagy négy egymást követő szót, és akkor az Németh Lászlótól vagy Szabó Dezsőtől van, és aki azt fölismeri, olvas­ ta, pontosan tudja, hogy honnan van - de aki nem ismeri föl, arra is hasson. Miköz­ ben a mondat nem tőlük való, mert az egy teljesen új mondat. Hát én ilyen formá­ ban is használtam a forrásokat és a felhasznált irodalmat. - Milyen tempóval dolgozik? Napi terjedelem, napi penzum van-e? - A napi penzum arra vonatkozik, hogy lehetőleg hasznosan eltölteni a munka­ időt. Az embernek vannak sajnos - néha nem sajnos, de sokszor sajnos - egyéb kötelezettségei. Például - ezt sose merem nagyon nyilvánosan mondani - a Holmi­ ba beérkező szövegek. Most, amióta már a neten is fogadunk, rengeteg novella érkezik. De hát ezt találtuk ki, ezt vállaltuk, amíg le nem mondunk, addig ezt csi­ náljuk. És akkor legalább elolvasni, rendesen komolyan beleolvasni - ezzel sok idő elmegy. Meg persze szerkeszteni, meg olvasni másokat, olvasni tényleg kollégákat, vagy olvasni olyanokat, akiket amúgy is szeretek. Ha lehet, még megjelenés előtt, mert hátha az ember mondhat még valamit. - Egy vérbeli szerkesztő mondja ezt. - Hát ezek általában felkérések is, nem direkt nyúl bele az ember, hogy add ide, még mielőtt megjelensz, mert mondani akarok valamit. Azért ilyen nincsen. - Sokat húz, újraír? - Hát újraírok. Amióta számítógéppel ír az ember, nem definiálható, mi az, hogy kihúzni. Megírta az ember, és aztán vagy eldobja, vagy nemcsak átírja, hanem nekiáll még egyszer megírni, vagy másképp, de lassan és nehézkesen, általában elég lassú tempóban. Elég sokat szoktam csiszolgatni a szövegeimet. Nem mondható, hogy nagyon elkapkodom. - Olyan nincs, hogy megunja? - Dehogynincs. - Hogy legszívesebben egy másikat... Ha ez ilyen elhúzódó folyamat... Mindegyikkel, vagy csak valamelyikkel? - Hát, majdnem mindegyikkel... De például a Milotábán voltak olyan kiágazások, amiket egyszerűen - sajnos - a beleunás fenyegetett. Amikor azokat észrevettem, 64 �igyekeztem visszamenteni, és elindulni más irányba. Meg voltak különféle kezde­ mények, amikből aztán nem lett semmi. Meg volt az, amikor az ember az újraírásba unt bele, és azt mondta, hogy most már legyen jó, legyen elég, mert innentől csak rontok. Vagy pedig amikor az ember örömmel kap egy ajánlaton: például a színpa­ di ajánlatok tudnak ilyenek lenni. Ez mindig nagy csábítás. - Nagyobb, mint a film? - Hát, bizonyos értelemben nagyobb, mert komolyabb. A film annyi mindentől függ, és ott azért jobban eltörpül az írói szerep, mint egy színpadi műnél, gondo­ lom én. Meg hát filmajánlat egyszer-kétszer van az életben... Színházban viszont gyakran mondják, hogy írjál darabot, mert szeretnének újat bemutatni, és aztán vagy sikerül írni, vagy olyat sikerül írni, hogy nem kell nekik... hát, rengeteg ilyen van. De hogy ha jónak látszik az ötlet, meg fogadókészség is van, akkor az ember szívesen kiugrik, és ír darabot. Akkor persze félbehagyja a regényt. - Vérátömlesztés is, ha közben mást csinál? - Valamennyire igen. Most volt a Nemzeti Színházban a tízparancsolat-felkérés, az például nagyon frissítő ötletnek bizonyult számomra. Azt a darabot lényegében az Idegen testünk anyagára támaszkodva írtam meg, de nem írtam volna meg, ha nincs ez a föl kérés. - Tehát csak úgy l'art pour l'art nem ír darabot az ember? - De írna, én szívesen írnék olyat is, csak éppen nem elégszer látszik jó ötlet. Vi­ szont aztán a színház nagyon könyörtelen, közlik, hogy nem jó, nem kell, vagy lehet, hogy jó, de nekünk nem kell. - Visszatérve a regényekre: nagyon érdekes a névválasztás. Sok a beszélő vezetéknév. A Koren például. A gyökerek vagy a gyökértelenség problémájára utal. - Igen, de magyarul nem biztos, hogy mindenki érti vagy tudja. Lehet, hogy ha szlovákul írnék, már nem mernék ennyire. - Itt az idegenséget, a más kultúrát is mutatják a nevek. De mondjuk a Jadvigában meg is magyarázzák az Osztatni nevet, Milota is lefordítja a nevét. Én a keresztneveket is meg­ néztem, amelyek magyarul hangzanak, illetve hát a Jadviga nem kifejezetten magyarul hangzó név. Viszont a Jadviga jelentése: harc. Ez például befolyásolta a névválasztást? - Persze, elolvastam mindent róla. - Miért Jadviga? Miért nem Hedviga? A Jadviga inkább lengyel név, ugye? - Igen, ez a lengyelből jön, mert azt gondoltam, hogy egy különleges név legyen, ne nagyon legyen használatos. Mintha egy asszony egy kis ékszert akasztana a gyerek nyakába, egy ilyen alig használatos nevet. A Jadviga nekem akkor valamiért beakadt Krakkóban. - Tehát ennek egészen Lengyelországban van a forrása? - Hát a hangzása. Direkt megnéztem a szlovák szótárban, hogy létezik-e szimpla v-vel, és létezett, és akkor beleírtam. Tudom, hogy a Hedviga a gyakoribb. Ezek részben véletlen, részben valamilyen hangzásbeli dolgok... - Csak ennek a jelentése is érdekes: mert a női figura külső-belső küzdelme is benne van valahogy. - A jelentés csak utána jön, amikor már írtam, akkor néztem utána, és láttam, hogy mik vannak itt. - Ilyen a Roszkos is például, a gyönyör szó. Nálunk van Gyönyör családnév. - Komlóson is van, tehát én onnan vettem. Ja, hogy magyarul is? És akkor le van fordítva a Roszkos? 65 �- Nem hiszem, hogy fordítás eredménye. Vagy vegyük a György keresztnevet, ami föld­ művelőt jelent. Apovka is György a Jadvigában, Milota is György, ami nem áll távol mond­ juk a foglalkozásuktól. - Hát erre őszintén szólva nem gondoltam, ezek tótkomlósi nevek. Tótkomlóson van öt-hat keresztnév, amit használnak, János, Pál, Mihály, György, András, kész. - Női? - Női is, ugyanígy: Anna, Mária, Zsófia, Erzsébet. Ezek a tradicionális nevek. A nagyszüleim nemzedékében lényegében ezeken osztozkodtak. Ja, még a Zuzka, igen. De hát öt-hat név elég volt egy családban, és ott mindegyik családban ugyan­ az ismétlődött, sőt, ha meghalt a gyerek, még megkapta a következő is. - Az irodalmi köztudatban a regénnyel, a nagyregénnyel kapcsolják össze a maga nevét. Sokan azt tartják, hogy regényt nagyon nehéz írni. Időben is sokáig tart, rengeteg munka van vele... - De haladék is. Ha valamit elront az ember, vagy valami rossz nyomon halad, akkor nem bukik le a következő hónapban, miután publikált egy novellát. A novel­ la azért nehéz, mert tömörebbnek kell lennie, másrészt ahhoz nagy önfegyelem kéne, hogy az ember eltegye még egy évig legalább. - E z a regényhez is kell. Meg idő is. - Ott meg nem lehet másképp. Igen, ott muszáj, hogy legyen idő, de a novellánál nem muszáj. Meg hát rövidebb terjedelemben nehezebb kitalálni, hogy mi az, amit másképpen csináljak, itt meg van elég tér, hogy az ember kiforogja magát. Meg nyilván összefügg a lassúságommal, valahogy a történelmi dimenzióval is, hiszen általában történelmiek, ha vannak mai nézőpontok, akkor is, és hát ehhez kell va­ lamilyen terjedelem. - A regény kihívás is lehet, mert nagyon nyitott műfaj, nincs zárt szerkezete, bármit meg lehet kísérelni vele, benne. A maga négy regényére is rá lehet mondani, hogy történelmi regény, hogy családregény, a szociografikus vonulat is érdekes, a társadalomszerkezeti vonal is jelentős, vagy éppen szerelmi regény - nem egyfajta regénykategória húzható rájuk tehát. - Hát igen, meg a fotó. Vagy a Milotába még belenyomtam egy darabot is, az is egy komoly próbálkozás volt, hogy működik-e. Erről megoszlanak a vélemények. - Melyik regénynyelvet, beszédmódot, megszólalást, narrációs technikát szerette a leg­ jobban, melyikben érezte legjobban magát? - Mindig a legutolsóval vagyok így, az van bennem leginkább, meg abból írtam most darabot, annak adtam most egy teljesen új formát: ott van egy kar, kórus, amely kötött formában beszél, tehát jambikus tizenkettesekben, és egy egészen új formát adni az egyszer már végiggondolt gondolatoknak - ez nagyon izgatott engem. - Volt olyan megszólalásmód is, amelyikkel nagyon megkínlódott? - A Milotában voltak, mert az egész eltartott vagy öt évig, és nem lett volna sza­ bad annyi ideig tartania; ott voltak olyan fázisok meg zsákutcák is. Meg hát voltak darabkezdemények is, félbemaradt forgatókönyvek. Mindenféle volt, persze. - Meglehetősen bonyolult szerkezeteket, rafinált regényszerkezetei talál ki. Darvasi Lász­ ló mondta egy interjúban, hogy a Milotának olyan a vázlata, mint a naprendszer. Előre megtervezi tehát? - Hát igen. Ez igazából láthatatlan. Voltaképpen a saját szórakoztatására csinálja az ember. Ha a bejegyzések dátumát fölírja, akkor folyton ellenkező irányban ha­ ladnak az Erkának és a Milotának a dátumai, és kétszer mennek végig egy időkörön, a végén pedig találkoznak. Ezek azt a fikciót próbálják beteljesíteni, hogy lehetséges 66 �legyen, hogy egy szöveg egy másik szövegre egyrészt válaszoljon, másrészt pedig kiváltó oka legyen annak a másiknak. Egyidejűleg születnek meg tehát, és egyide­ jűleg reflektálnak a másikra. Nem lehet eldönteni, hogy melyik van hamarabb, és melyik van később. Ez egy játék. Úgy gondoltam, valahogy szükségem van rá a kettejük viszonyának a szimbolizálásához. - A Jadviga is egy viszonylag összetett szerkezet... - A Jadviga viszont talán egy kicsit kevésbé spekulatív. Ugyanakkor meg szokáso­ sabb. Jó, hát a földarabolás drasztikus beavatkozás, de olyan van, hogy valaki az em­ lékeire visszatekintve ír, mint a Jadviga, és akkor elmond réges-régi emlékeket, el­ mond későbbieket, ezeket nem sorrendben mondja, és így időnként a jelen is bejön. - Ez az olvasó edzése is egy kicsit, nem? - Hát szándékosan edzeni olvasót... Az emberi gondolkodásnak egy bevettebb vagy gyakran privát célokra is használatos formája, hogy beszélünk régi dolgokról, gyerekkori dolgokról, aztán nem időrendben mondjuk a dolgokat, és a mából reflektá­ lunk rájuk. Tehát nem mindegy, mikor mondjuk. A narráció különféle technikáiban is lehetnek önkényes választások. Mert persze bevett választás az, hogy én-elbeszélő le­ gyen, egy vagy kettő vagy három. De hogy minden szereplőt, sőt minden alanyt édes­ apámnak nevezünk, az már nagyon erőteljes mesterséges beavatkozás valamiféle narratíváknak az átalakításába, vagy hát radikális újítás, holott nincs másról szó, mint hogy egyrészt lehet tudni, mindig lehet tudni, hogy most édesapám helyébe mit kell írni. Másrészt meg ezzel fejezünk ki valamiféle hasonló bekebelezést, hogy hát ez is én vagyok, az is én vagyok, ez is az apám, az is, ha mert az apám, akkor én is vagyok, ezek formai módon, anélkül, hogy ki kéne fejteni, el kéne magyarázni, nagyon erőtel­ jesen tudnak valamit jelenteni. Pedig formai dolgok, és nem pedig esszészerűen kifej­ tett gondolatok. Ezek az irodalomnak általam nagyon becsült megoldásai. És vannak olyanok, amelyek nem bizonyulnak termékenynek, nyilván az enyéim között is, vagy utólag visszatekintve kiderül, hogy folytathatatlanok vagy fölöslegesek. - Minden regényben hangsúlyosan jelen van a szerelem, általában a beteljesületlen sze­ relem, a szerelmi sokszögek, az incesztusok. - Amikor így összehasonlításképpen mondják nekem, rájövök, hogy számos esetben nem volt szándékos a regények efféle rímeltetése. Tökéletesen elfelejtkez­ tem, hogy a Jadvigabán hasonlóan volt. - Az apakomplexus például. - Igen, a Milotában egy alulról szerető női alak, a Jadvigábán pedig egy fölülről szerető női alak van, de egyiknek sincs apja, tehát én úgy gondoltam, hogy ez a két nő két különböző figura, mint ahogy nagyon különböznek is. És emiatt óvatlanul egyszerűen elfeledkeztem róla, hogy ismétlem azt, hogy egyiknek sincs apja. - Igazából az apát keresik. - Az apjukat keresik, és lehet, hogy szerelmi kudarcaiknak is ez az alapja, és hát persze, ha ezek egy kicsit excentrikus magatartással meg idegzettel párosulnak, akkor elmennek az apakeresés képzelődésében az incesztusig; ezek valószínűleg fantáziák pusztán, de minthogy Erka figurája erre épül föl, utána persze hogy idő­ vel észrevettem. - De már nem lehetett visszacsinálni a dolgokat. - Utána már nem. Meg hát abban is különbözik, hogy az egyiknek vannak gye­ rekei, a másik meddő. 67 �- Bár néha olyan, mintha Jadvigának nem is lennének gyerekei, mert azokkal sem tud igazán mit kezdeni, illetve hát az egyikkel, Marcival tud valamilyen szinten „szerelmes" viszonyba kerülni... - A másikkal meg leéli az életét. Hát így igen, vannak ilyen rímelések. - Regényeiben igen komoly szerepe van a szexualitásnak, a testiségnek. - Ha a forma ezt megengedi vagy lehetővé teszi, vagy ez az én-elbeszélőnek mondjuk könnyebben megy nyilvánvalóan, mint a mi-elbeszélőknek. Ezek a napló formájú szövegek mégiscsak intimek, létrejöttük valamiféle intimebb légkörben történik, egyedül írják őket, illetve a Milota szinte szónokol, de hát ő is elvonul, egyedül van. Ezekben ez lehetségesebb, mint azokban a retorikus szövegekben, amelyekben egyrészt többes számú elbeszélők vannak többnyire, másrészt pedig mint hogyha mindig sokan lennének jelen a szcénán. Tehát az elbeszélői helyzetek teremtenek egy folytonos nyitottságot és átjárhatóságot, és kevesebb az intimitás, úgyhogy persze, borzasztó fontos, és engem foglalkoztat íróilag, csak nyilván min­ dig ki kell találni valami hogyant, valami formát, mert ez talán a legsíkosabb talaj, ezen úgy hanyatt lehet vágódni... - Nagyon keskeny a határ... - Hát ez az! És ha az ember egyszer már valamit kiaknázott vagy kihasznált, egyrészt ezt nem érdemes ismételni, másrészt viszont ahhoz, hogy az ember ilyes­ mivel próbálkozzon, valamit tényleg megint ki kell találni. Például amikor az Es­ terházy kitalálta az Egy nőt, nemcsak tematikusán persze, hanem azt az elbeszélői formát találta ki, amit aztán a Harmóniában végigcsinált, akkor ez vadonatúj volt neki is. Úgyhogy az ember valami ilyesmikre vár, hogy ilyen fontos dologról, mint a test, beszéljen még egyszer. Vagy a Nádas, de ő egészen másképp. - Mi a helyzet a női írással? Merthogy itt írnak a nők. Naplót írnak, visszaemlékezést ír­ nak, levelet írnak; a női írás, férfi írás divatos különválasztása mennyire befolyásolta? - Amikor én műveltem ezt, az egy kicsit korábban volt. Most már nemcsak a szépprózában íródnak gyakrabban női szövegek, hanem teoretikusan is többet beszélnek erről. - Igen, de maga erről most mit gondol? - Szerencsére, amikor a Milotát írtam, nem igazán gondolkodtam erről teoretiku­ san. Valamiért, de lehet, hogy teljesen alaptalanul azt gondolom, hogy jobb nekem így. Ha ilyesmit most csinálnék, lehet, hogy egy kicsit jobban meg lennék ijedve, hogy női hangokat akkor én skrupulusokkal vagy azok nélkül hogy tudjak megüt­ ni. De hát persze az ember optimista, megpróbál kreatívan viszonyulni, tehát én­ nekem minden komoly fejtegetés e tárgyban azért elindította a fantáziámat. Ha a „női dimenzió" nem szűkíteni akar a lehetőségeimen, hanem abban érdekelt, hogy fölszabadítson, akkor az nagyon ösztönző vagy jótékony hatású lehet. Mint ahogy vannak bizonyos irigylésre méltó produkciók is e tekintetben, nemcsak teoretikus szövegek. De mondom, egyelőre bizonytalan vagyok abban, hogy mely szövegem tekinteném a magam számára fölszabadítónak, és melyek állítanának elő bennem görcsöket. Ezt ki kéne próbálni. - Nőirókat olvas? Szerkesztőként kénytelen... - Persze, hogy olvasok. Az ember általában írót olvas, de van, amikor vagy ma­ gát definiálja valaki nőíróként, vagy pedig egy ilyen csoportosuláshoz tartozik, vagy akként is föllép, akkor az ember persze, még azt a szempontot is figyelembe veszi, ha addig nem jutott volna eszébe. De azért általában eszébe szokott jutni, 68 �hogy ezt nő írta, és nem férfi. Már ha nem álnéven íródik. De persze, nagyon érde­ kes, izgalmas szempont. - Mondana olyan szerzőt, akinek tetszenek a szövegei, akit szívesen olvas? - Hát persze, tudom azokat mondani, akiket bármelyikünk mond. Mondok egyet, akit talán kevesen mondanak, ő Bán Zsófia, akinek az utóbbi időben meg­ kedveltem a szövegeit, habár őneki nem választanám teljesen külön a prózai meg például a Próbacsomagolás esszéinek a szövegeit, mert azok nagyon hasonló hangon vannak, csak hát mégis esszé és referenciálisan olvasandó, a másik meg nem. De nagyon rokonai egymásnak ezek a szövegek. Persze többen is vannak - Tóth Krisz­ tina meg Rakovszky, Rakovszkynak a regényeit nagyon szeretem, a novelláiból közöltünk is. Takács Zsuzsa. Kiss Noémit is említhetem - és akkor a csak-költőkről még szó sem esett. - A történelem jelenléte hangsúlyos a kortárs prózában, de nem feltétlenül a huszadik század érdekes, vagyis hát nagyon sok regényíró a török korba teszi a helyszínt. Itt meg a huszadik századról van szó elsősorban. Nyilván összefügg ez a szociográfusi kutakodásával. - Persze, részben azért, hiszen az összes tényirodalomból gyűjtött forrásom ezekre az időszakokra vonatkozik; ebből a korszakból még maradt, korábbiak meg nincsenek, másrészt pedig hát itt találtam én meg az engem izgató problémákat, gubancokat. A korábbi írók nyilván az ötvenes évek problémáit vagy '56-ot nem írhatták meg, azért választottak történelmi témát, és abba írták bele a maguk '56-ját. De hát nekünk ilyen trükkökre már nincsen szükségünk. Mondjuk, számomra teljesen természetes, hogy ha valamilyen történelmi összefüggéssel úgy érzem, hogy nekem dolgom van, akkor nem kell párhuzam-regényt kitalálnom egy más korba, hanem akkor lehet a huszadik században direkt módon elmélyedni, ami egyrészt kifogyhatatlan tárház... Kertész Imre most nyilatkozta ebben az interjú­ ban, amit a Die Weltnek adott, hogy képzelje, micsoda tőke ez a Buchenwald ne­ kem. Micsoda tőke! Egészen frivol megfogalmazás. Egy iszonyú gazdag tárház, abból aztán lehet dolgozni... Hát ilyen tőkénk nekünk az egész huszadik század. Kimeríthetetlen tárház. Ebben aztán minden van. Ezért is van a történelem, azonkí­ vül meg hát regényt elég nehéz úgy elképzelni, hogy ne legyen valami háttér, meg hogy mondjuk egy mai politikus legyen benne a főszereplő. Nem nagyon szeretek politikusokat emlegetni, de azért a legutóbbi regényembe, az Idegen testünkbe Tele­ ki Pál belefért. Hogy ne legyen elhallgatva a neve. Végül is az ő politikusi életmű­ vének a két pillérére alapul ez az egész regény, mármint társadalomtörténetileg: az egyik a második zsidótörvény, a másik meg Észak-Erdély visszacsatolása a máso­ dik bécsi döntés révén. Hát akkor legyen ott a neve is. Noha ki lehetett volna hagy­ ni. De olyat nem tudok elképzelni, hogy Gyurcsány Ferenc neve benne legyen vagy Orbán Viktoré, vagy Ficóé, Slotáé. - Egy kicsit a felejtés ellen is mennek ezek a dolgok, nem? - Hát igen, de nem ez a fontosabb, hanem az, hogy melyik az a közeg, ahol elég biztonsággal tudok közlekedni ahhoz, hogy kitaláljam a megfelelő formát az írás­ hoz. A forma kikeveréséhez kell valami körbekerített, kell valami biztonságos hely­ zet, kell valami, amiben az ember úgy érzi, hogy eligazodik. Nekem ez valamilyen múltba rakott helyzet vagy abban körbekerített helyzet. - Rengeteg elismerés, szakmai, olvasói díjak, Kossuth-díj, Palládium-díj, Príma Díj, Rotary felterjesztés, Nagy Könyv-lista, Digitális Irodalmi Akadémia-tagság - számítanak ezek? 69 �- Persze, csak nem kell számítani rájuk. Olyan értelemben nem szabad, hogy számítson, hogy az ember azt higgye, akkor most már neki minden jár. Például ebből nem következik az, hogy Németországban a könyveim sikeresek legyenek. Nem szabad elszámítani. Ami persze borzasztó nehéz. A Jadviga párnája németül nagyon gyér forgalmat bonyolított le, viszonylag kevés kritika jelent meg, azok is kicsit ilyenek, kicsit olyanok. De hát meg kell tanulni, hogy az ember ezt ne tekintse sérelmesnek. Mert aki azt hiszi, hogy neki ez is jár, meg az is jár, akkor a következő az, hogy Németországban mért nem írnak olyan szépeket az én könyvemről, mint a Darvasi Laciéról vagy a Bartis Attiláéról vagy a Dragomán Gyuriéról, hanem hogy az ember legyen büszke a kollégáira meg a barátaira, örüljön a sikereiknek. - Ez egy ritka írói magatartás. - Jó, ezt az ember úgy mondja, mintha a gyerekét tanítaná, hogyan kell visel­ kedni, noha persze, eszünkbe jut, hogy ugye, na ezt azért mégse, meg hogy is van ez... A fényképész le van fordítva, de noha elhúzódott, márciusban mégis megjelenik. - Németül? - Németül. És hát azt sem szabad várni, hogy valaki írjon róla. No, tehát ilyenek is vannak. Másfelől pedig jönnek dolgok, melyekre az ember egyáltalán nem szá­ mít, például Győrben a könyvtári kölcsönzésben a legolvasottabb író vagyok, és erre adnak egy díjat. Ilyenkor persze, az ember nagyon örül. Mert ez biztos, hogy nem egy lobbi, biztos, hogy nem a haverjaim, nem azért szavazott rám valaki, mert főztem neki vacsorát, vagy nem csak azért, mert egyvalakinek tetszettek a könyve­ im vagy három valakinek, hanem olvasók voltak. Ilyeneknek lehet örülni. - Miért ír? Kosztolányi válasza erre a kérdésre, hogy azért ír, hogy megértse a létet, Mé­ szöly meg azt mondja, hogy lelki higiéniából. - Hogy minek? Nekem azt jelenti az írás, hogy rátaláltam a mesterségemre, és borzasztóan rosszul érzem magam, ha nem dolgozok. Van például az elemi nem­ dolgozás vagy hanyag lustaság esetén egy egészen viszkető rossz érzés, ami akkor szűnik meg, ha az ember csinálja. De hát ettől még nem biztos, hogy az mindjárt jó is lesz. De biztos az, hogy nem volt még más munka, amibe ennyire bele tudtam volna mélyedni. És amely örömöt szerez. Hogy aztán másnak mit, az megint egy másik kérdés. - Nekem örömet szerez mint olvasónak. Köszönöm. A beszélgetést is. - Én is. Nyitra, 2009. november 9. 70 �N ém eth B o zó A ndrea Élet-jelek Németh Géza képeiről Mi, emberek, akik ideszülettünk a tér-idő hálójába, sokszor értetlenül állunk az itt uralkodó szabályok és törvények előtt, letörve a gátaktól, amik béklyóként bénítják lehetőségeinket. Közben talán felsejlik bennünk az érzés: létezik szabadság vala­ hol... S néhányunkban felmerül a feszítő kérdés: Mivégre ez a kettősség? Mi céllal kell, hogy ennek részesei legyünk? Ki akarta ezt így? Belekényszerültünk ebbe a helyzetbe, hogy itt éljünk a téridő korlátai között, szenvedve fájdalomtól, félelem­ től, betegségtől, szeretetlenségtől és a hiábavalóság érzésétől. Belezuhantunk az anyagba és elfeledtük valódi létezésünk okát, lényünk eredetét. Németh Géza képei jól tükrözik ennek az anyagba zuhanásnak a megrázó voltát. A művész benne találja magát egy idegen világban, ahol hamarosan rájön: küzde­ nie kell a megmaradásért - s nem csak a fizikai lét szabta paraméterek értelmében. Ám itt a lélek megmentéséért, a tudat tiszta fényének megőrzéséért folyó küzde­ lemnél jóval nagyobb a tét... Képei az emberi lélek élményeiről vallanak - sokszor megrázó őszinteséggel; az önmagával és a létezés miértjével küzdő lélek-tudat belső tapasztalásainak képi kivetítései. Igen, a küzdelem az egyik lételeme a dualitás­ ban való létezésnek. Dualitás: jó és rossz, fény és árnyék, angyal és ördög... Amikor a nap a legfényesebben ontja a földre a sugarait, akkor a legsötétebbek az árnyékok. Az emberi lélek legnagyobb kihívása: megtalálni a hidat a kettő között, s meg­ szüntetni a dualitás okozta belső feszültséget, kiszolgáltatottságot. Visszatérni a kétségből az egységbe. Németh Géza alkotásainak meghatározó eleme mind a dua­ litás, mind pedig az ebből fakadó harc problematikája. Szinte egész művészi mun­ kásságát ez határozza meg, számára maga az alkotás is ennek a folyamatnak a leképezése: képi formában fogalmazza meg a dualitásból eredő konfliktus és küz­ delem különféle aspektusait. Gyakori beszélgetéseink egyik fő témája a művészet szerepe, lényegi mivolta az emberi világunkban. Manapság ez nem egyszerű kérdés, miután azt is le kell szö­ gezni, mi a művészet, vagy legalábbis mi mit tartunk annak. Nyilvánvalóan erről már sokan leírtak sok mindent, s a különböző szemléletmódok más-más aspektust emelnek ki s tesznek központi helyre. Minden kornak, népnek, társadalmi csoport­ nak, sőt, ideológiának megvan a maga közérthető formanyelve, amivel saját életér­ zését ki tudja vagy szándékolja fejezni. A művészetet úgy is lehet értelmezni, mint eszközt - médiumot, amelyet valaki vagy valakik felhasználnak önnön eszmeisé­ gük közvetítésére. Olyan, mint az erő, intelligencia vagy mágia - lehet vele építeni és nemesíteni - és lehet rombolni is. Jómagam azonosulok azzal a véleménnyel, amely a legmagasabbrendű művészetet az ember lelki-szellemi produktumának 71 �kvintesszenciájaként fogalmazza meg (persze a kornak megfelelő formanyelven). Ez valami olyan teremtő mozzanat, ami őserővel tör fel az ember legmélyéből, amely nem adja el magát semmilyen kívülről jövő hamis elvárásnak. És megtisztít. Bár képletesen akár magát a poklot is elénk tárhatja - de mindig megfigyelő marad, nem azonosul a gonosszal, nem válik aberrálttá... És most kanyarodjunk vissza a művészhez. Korai műveitől kezdve jól nyomon követhető belső formálódása. Ezek az önvallomások azonban éppen azáltal univer­ zálisak, hogy nehezen érthető személyes mitológiák helyett általános belső tapasz­ talásokat közvetítenek. A bennük leírt folyamatok közül jónéhány nemcsak az ember személyes életében, hanem a mindenségben is zajlik. Aki saját belső útjait járja, sokszor magára ismerhet bennük. Néhány absztraktabb alkotást leszámítva, művészete jelképszerűen figura tív, leegyszerűsített alakjaival, formáival egyértel­ művé teszi üzenetét. Képein keresztül beszél a világhoz. Életjeleket ad, amelyek összefüggnek az em­ ber lényegi mivoltával. Kezdetben ezek nemegyszer a téridőbe vetett, s ott magára maradt „én" kétségbeesett segélykiáltásai. Vergődés a szakadék szélén, tomboló vágyak és indulatok, érthetetlen belső feszültségek, bénító gátak fogságában. Aztán szemügyre veszi szép sorjában a benne zajló folyamatokat. Érzéseket, indulatokat, vágyakat, ösztönöket. Először nem érti őket, nem tudja, miért kínozzák. (Az ember egy ideig a külvilágot, Istent, az embereket okolja szenvedéséért. Aztán jó esetben rájön: a pokol belül van, oda kell a fény.) Képek - vonalak, formák, színek - segít­ ségével megragadja őket - nyakon csípi - , mintha rajtakapta volna magát bennük. Kívülről szemléli belső világát. Lemerül önnön poklába, de már a kívülálló szemé­ vel figyeli, mi történik. A költő szavakkal fogalmazza meg a felsejlő ismeretlent, a művész képekkel. S így a megfogalmazott ismeretlennel ismerkedik. Ismerőssé teszi. Nem biztos, hogy baráttá. Lehet ellenség is - de már nem ismeretlen. Szimbó­ lumok segítségével megfogalmazza a dühöt (tüzet okádó halálfej), emésztő vágyat (fahasábok, melyeket bekebeleznek a lángok) és szenvedélyt (kidőlt fatörzset per­ zselő tűz emészt); szemügyre veszi, analizálja, milyen természetűek, hogyan mű­ ködnek, hatnak. Vagy a rabság. Hogyan lehet a sűrű rácsok szűk ketrecéből kijutni? S ha szilárd alakban nem megy, akkor cseppfolyós vízzé válva, de ki kell szabadul­ ni, s eggyé válni a végtelen tengerrel. Majd a katarzis - a megtisztulás élménye, a hit ereje. A magány feloldása: a másik ember jelenléte, a társratalálás, a hazatalálás. Lelke poklát megjárva, a fény felé indul. Ezen a ponton képei is kiszínesednek. Ehhez kulcsfontosságú a transzcendencia. A magasabbrendű erőben való hit nélkül nemigen tudja az ember magát hajon fogva kirángatni a sárból. Képein elő­ bukkan a transzcendens - néha jelképszerűen rejtve, aztán előlép a sötétségből, sugárzó fényalak formájában. Néhol, mint segítő Lény, máshol a sötétség erőivel harcot folytató Szent alakjában. A harc alapmotívuma lesz, mint ahogy az emberi létnek is jóformán egy állandó tényezője. A harc történhet a külvilágban, nemcsak háborúkor, hanem a mindennapokban is, nem feltétlenül fegyverrel, de szóval, szándékkal, cselekedettel akár. De zajlik belül is, a belső konfliktusok erőterében. Nem kell, hogy agresszív legyen. Jó esetben nemesít, a lélek tisztulását, emelkedését szolgálhatja. A spirituális értelemben vett harc valódi, lényegi, isteni önvalónkért zajlik. S a harctér - az ember lelke. A sötétség folyton lesben áll (az ördög nem alszik), hogy megtippelje leggyengébb pillanatunkat. Először saját árnyékunk leküzdése, 72 �átvilágítása kell, hogy megtörténjen: Harc című grafikáján döbbenetes tömörséggel ragadja meg a kettősség egységét. Kiderül, a glóriás fénylény és a sötét szörnyör­ dög egymást elpusztítani látszó alakjai egységes alakzattá egyesülnek, valójában egységet alkotnak - az ember fénnyel átitatott, isteni lényét saját árnyékrésze fe­ nyegeti, s azt a sötét árnyoldalt a fény nyilai képesek csak „megsebezni". Sötétséget oszlatni csak fénnyel lehet. Egy másik grafikán (Harc az ember leikéért) középkori szent alakja a fény közvetítője, a sötétség erői kívülről, a külső világból leselkednek. Amíg azonban a hit töretlen marad, s a fénnyel való egylényegűségét meg tudja őrizni, a sötétség szörnyei nem férhetnek hozzá. Feladatunk tehát visszaszerezni és megőrizni fényünket, hitünket, tudatunkat, szeretetünket, amely az egyedüli út önvalónk megtartásához. Azt hiszem, ez lehet az üdvözülés. De az ember, ha been­ gedi a romboló érzéseket, negatív ítéleteket, dühöt, (ön)vádaskodást, stb., elveszíti egyensúlyát, s ha tartósan otthont teremt lelkében ezeknek a sötét látogatóknak, egyre inkább belebonyolódik csapdájukba. Végső menthetetlenségét nevezhetjük elkárhozásnak. Ha időnként meg is kell tapasztalnunk a rosszat, az nem kell, hogy jelentse a vele való azonosulást. Nem könnyű ma sem művésznek lenni, s talán sose volt az. A művésznek, aki szólni szeretne az emberekhez, adni nekik valamit - egy élményt, gondolatot, érzést vagy éppen egy felvetett kérdést - , folyton szembesülnie kell az érzéssel, hogy műve pusztába kiáltott szó marad. Ezzel létjogosultsága forog kockán, s ha nincs szilárd hite, küldetéstudata, könnyen válhat meghasonlott, „megnemértett" művésszé. De választhatja sorsának elfogadását is: rábólintván a felmerülő nehézségekre, nem hallgatva mások fejcsóválására, vádló ítélkezéseire, csendes hittel tevén a dolgát, hívén, tudván, hogy végső soron mégiscsak van - s csak ennek van - értelme. 73 �A mi marad C seh y Z o ltá n A buszsofőr helye a Múzsák Szövetségének Alapszabályzatában Balázs Imre József: Fogak nyoma Balázs Imre József költészete bizonyos értelemben „bizton­ sági költészet": megbízható, belakható és profi módra kié­ pített terek sokasága minden­ nemű extrémizmus vagy fe­ lesleges dekorativitás nélküli, egyéni, jellegzetes, korallszerűen építkező versvilág. A Fo­ gak nyoma című terjedelmes kötet ezt a biztonságérzetet még jobban kiteljesíti (és pár szöveg révén meg is ismétli). A nyitóciklus (Vidranyomok) biztosítja a folyamatossá­ got a legutóbbi verskötet lendületével: a nonszensz főhős (egy vidra) ide is átté­ ved, igaz, nem elsősorban konkrét való­ ságosságában, sokkal inkább mint egy vágatlan film megvágandó képkockái­ nak szereplője: „Követik egymást a snit­ tek. / komoly karakterszerepe a víz­ nek". Ez a filmszerűség a kötet egészén eluralkodik: mintha a lét apró kockákra bomlana, melyeket a szimultán létbevetettség folytán képtelenség egységes történetté összedolgozni, hiszen maga a létezés is együttlétek sajátos konstellá­ ciója, melyből valóban nehéz kiszálazni a vezérnarratívát. De mi mást is tehet a költő, próbálkozik, még akkor is, ha a szimultán sokféleségből fakadó elmesélhetetlenségről - mint esetünkben határozott tudással is bír. 74 A fókuszálás ironikus mó­ don modellálja a szenzációhajhász média gesztusrendszerét: „A TV-Shoptól átcsábul a néző, / a vidra leköröz pár fittneszbajnokot." Épp ez a medializált szem teszi izgalmassá a kötet verseit: Balázs Imre Jó­ zsef gyakorta a közönség igé­ nyeivel számolva gondolko­ dik, és épp ez a médiás alap­ állás kölcsönöz átlátszó, épp ezért izgal­ mas attitűdöt a tárgy kifejtéséhez. Rá­ adásul épp ebből fakadóan a tárgy so­ sem közvetlenül létező nyers valóság­ ként válik a vers építőanyagává, hanem a maga stilizáltságában, ha kell emlék mivoltában vagy épp abszurd felszá­ molódásában („A vidrát az Animal Planet találta ki."). A fikció-referencialitás viszony megfordítása épp ezért válhat potens szövegalkotó eljárássá a Fogak nyoma című kötet verseiben: nem az a kérdés, hogy miként betűzhető ki valamiféle valóságmozzanat a fikciós alaptermészetű szövegből, hanem hogy miként tehető fikcióvá maga a dokumen­ tálható evidencia. Ez a mozgás számos meglepetést eredményez. Á vidranyo­ mok című vers a vidrafogak harapás­ nyomait „betűzi ki" (Fogak nyoma), s a testre írt fiktív sebek valójában valósá­ gos haikukká transzformálódnak. �A valóságillúzió és a fikcióvalóság a számítógépes térbe robban bele (Login: a vidra alakot vált), s átváltozások soka­ ságát képes generálni, miközben klaszszikus szövegek mentén halad: „vidrává lesz az ember, / lepkévé a báb, / és gó­ lyává a kalifa." A vidraság a folyamatos alkalmazkodókészség és a virtuóz átvál­ tozóképesség antropomorfizálódó elegye lesz egy olyan világban, mely részint az irodalom szövegszimultán áradatával, részint szóra váltott anyagtalanságával azonos. A Testté lett zápor című vers ezt jól érzékelteti: maga a szöveg Németh Zoltán játékos vidraversének Mikszáthpoénjából indít („a vidrák nagyon sze­ retik az esernyőket, nem is csoda, vízi állatok"), és az eső szó szerinti radikális verbalizálásában teljesedik ki: „nevek kavarogtak fenn, a felhőkben, / és mind az ábécé betűivel kezdődtek." A Találkozás a mélyben ciklus versei az utazás témájából bontakoznak ki: a valós terek azonban itt is nyelvi tapasz­ talatként mutatják fel önmagukat, erre int már az első vers paratextusa is: Liszszabon, 1940. Az álom, a nosztalgia és az utazáshoz köthető nagymetaforák szövevényes rendszere és játéka alakul ki és perszonifikálódik személyes sor­ sokká: „Anyád nem jól van. / Almában tigris látogatja, / csíkokat talál a testén hajnalonta." Az első idézett sorból is evidens lehet, hogy az utazás a bőrönd­ be kényszerített nyelv bizonyosfajta kopásához is vezet, mely bizarr módon egyszerre teremti meg az (idegenben beálló) otthonosság és az (idegenségből fakadó megszüntethetetlen) otthontaIanság képzetét. A kifejezetten kommentárversekként olvasódó A szél meséi Valdemar Daa lányairól című sorozat a gyerekversek közvetlenségével és tárgykezelési tech­ nikájával számol be egy misztikus me­ sebeli útról, mely a tudat mélyrétegeibe kalauzolva tárja fel egy káprázatosan finom, gyermeki emlékegyüttes erővo­ nalait. A ciklus kosztolányis gyengédsé­ ge, szecessziós, engem a leginkább kife­ jezetten Oscar Wilde meséinek bocsátandóan teátrális bűvöletére emlékeztető karaktere („rózsa, jácint, eggyéfűzött csokra: / úticéljuk tán a semmi bokra.") alig törik meg egy-egy regiszterkeve­ résnek szánt gesztus bevetésekor, s ez a ma kissé szokatlan káprázat sajátos patinával vonja be a légies verssoroza­ tot. Ez a légiesség olykor teljesen áttet­ sző versstruktúrákat eredményez, me­ lyek a kombinatorikus vagy a modifi­ kációs ismétlés számtalan retorikai alakzatát hozzák lendületbe, méghozzá a minimalista zenére emlékeztető repetitivitás eltökéltségével (HG-oratórium; Adósság; Két hangra; És én megmondom, ki vagy). A megismétlés mint gesztus nem pusztán az irodalmi hagyományhoz való újraírás-technikákban realizálódik, hanem a maga anatómiai feltérképezettségében is megjelenik. A Balndianaremix című sorozat erre kiváló példa: adott egy kiváló román vers, annak egy Hervay Gizella-féle fordítása, melyet előbb műfordítástörténeti szempontból ír felül egy Balázs Imre József-fordítás, majd pedig anatomizálja és atomizálja is a Hervay-verset: kioperálja annak akusz­ tikus struktúráját, és a magánhangzóira komponál egy hangzásra dettó Hervaykölteményt. Az akusztikus fordítás (ha ez nevezhető annak) ősi példáját Louis Zukofsky amerikai költő Catullus-fordítása jelenti, aki nem a latin szöveg ér­ telmét, hanem a latin szöveg angol hangzását fordította, alakította értelmi­ leg felfogható szöveggé. Ezt az eljárást a kötetet ismertető Péterfy Gergely kló­ nozásnak nevezte, s valóban találó is ez az elnevezés. A hangzás és a „tartalom" kettősségéből fakadó groteszk jelleg azonban nem pusztán egy alkalmilag 75 �működőképes beszédmódot hozott lét­ re, hanem az emlékezet egyfajta mo­ delljét is megteremtette, mely a kötet egészének hagyomány viszonyát meg­ határozza. Balázs Imre József játékossá­ ga a filológiai (olvasati) hagyományozódás mechanizmusait éppúgy le tudja leplezni (Hervay: „Milyen fegyelmezett halottaink vannak", Balázs Imre József: „Kinek kegyelmezhet a kokainadag?"), mint ahogy a groteszk keletkezéstörté­ netét is érzékelteti. A humor sokfélesége a kötet nagy erőssége: az alkotási folyamat deszakralizálása nem új jelenség még a szerző költészetében sem, de az a szenvtelen, eltávolító mechanizmus, mely révén a költő az ihlet romantikus jellegét bemu­ tatja, továbbra is figyelemreméltó: „A múzsa házi feladat, / ravasz szöveges példa, / ahol négy gáz-vízszerelő, / és négy kád víz a téma." A Múzsák Szö­ vetsége alapszabályban követeli vissza ősi jussát, s igyekszik hatalmi pozíciókat kiépíteni: a vers lényegében az írószer­ veződések értelmetlenségének fergeteges paródiája, hiszen ahogy az írás sem közösségi sport, úgy a múzsaság sem kollektív léthivatás. A szerző dramatur­ giai érzékét dicséri, hogy a poénhalmozó beszédmód megtörése végett az identitás és a szövegidentitás kérdéseinek tár­ gyalásakor tudatosan poéntalan szöve­ geket is beiktat (Mondd meg, ki vagy, és én megmondom, ki vagy), jobban mond­ va: a poént az elmaradt poén jelképezi. A kötet egyik fő attrakciója a Ki viszi haza a buszsofőrt? sorozat kiérlelt, narratív elemekben gazdag sorozata, mely alle­ gorikus módon az identitások sokféle, 76 egységes érvényét boncolgatja. A perem­ ről induló buszsofőr a költő alteregójaként szállít szövegeket a történetiségből a majdani történetiségbe, szenvtelensége csak látszólagos, hiszen létével van köze a létezők transzformációjához, haladá­ sához, mindaddig, míg maga is nem változik át szállítandó anyaggá, kiterje­ déssé, szöveggé. Az alaphangnem itt is Kosztolányi kisgyerekének szólamait idézheti: „de őt ki tűrné ki becézné / ki kérdezné meg: ki bántott / leikéről ki adna számot / s ki vinné hát haza őt / a buszsofőrszállító buszsofőrt?" A buszso­ főr megannyi cselekedete azonban nem a szövegekben megképződő én allegóriá­ ja csupán, hanem minden költőé: Adytól Szabó Lőrincig és Varró Dánielig. A költő azonos tárgyával, a matéria azo­ nossá válik a teremtőjével, ám mindez csak illúziónak bizonyul, egyfajta karne­ váli azonosságnak: „a buszsofőr ma busznak öltözött". A sorozat egyik sajá­ tossága, hogy a buszsofőr, noha a leg­ többször nem tényleges buszsofőri enti­ tásként működteti előirányzott önmagát, hanem szakmájával inadekvát létfunkci­ ókban jelenik meg, s fokozatosan álta­ lános jelentésszóródás áll be nála, mi­ nek következtében a megnevezés maga asszociatívvá haloványul, a primer azo­ nosíthatóságon túl elveszti funkcióját. Balázs Imre József kötete egy masz­ kos-nosztalgikus narráció íve szerint szerveződik, mely az elmaszkírozott identitás objektív és célzatosan kisajátí­ tott vagy modifikált változataival vet számot jelentős eredményekkel. (Koinónia, Kolozsvár, 2009) �S zepes E rika H agyom ányőrzés és k ap csolattartás A Röpke Ívek 2009. évi, jubileumi antológiájáról A Röpke Ívek 2009. évi, 30. stílus, ami nem zárja ki, hogy évfordulós ünnepi kötetét ne­ a szövegek átvegyenek vala­ hezebb egyetlen gondolat kö­ mit a kor meghatározó irány­ rébe vonni, mint a tavalyit, zataiból, de nem ezt tartják amelynek mintha témamegje­ fontosnak, hanem a közlendő lölése lett volna a „szociális célba érkezését, azaz az írások érzékenység" és a közállapo­ megérthetőségét. A posztmo­ tok feletti elkeseredés és düh. dem polgárpukkasztásnak sze­ Harminc éves a Komjáthy JenőIrodalmi és Művészeti Társaság rencsére nincsenek nyomai a A 2009. évi kötet - éppen kötetben. ünnepi jellegénél fogva szélesebb körből meríti a műveket: Egy ilyen összefoglaló értékelés nem tisztelettel adózik elhunyt pályatársak­ terjedhet ki minden egyes műre, legfel­ nak, műveiket az antológiába válogat­ jebb példákat hozhat fenti állításaim va, vagy éppen megemlékezéseket, igazolására. nekik ajánlott alkotásokat emel be a A hagyománytisztelet legnemesebb kötetbe. Esztétikai homogenitásról, példája Jobbágy Károlynak és művének egységes alkotói szándékról éppen a élre állítása, amivel valamiféle igazságot széles merítés miatt nehéz lenne be­ is szolgáltat a kötet a sokat szenvedett, szélni, mégis vannak olyan elvek, ame­ szinte élete végéig mellőzött költőnek. lyek összetartják a mégoly különböző Sorsa tipikus magyar sors: a jobbító írásokat. Ezek közül az első éppen az szándékú fiatalember ifjan a szocdem párt tagja lett, 22 évesen katonai szolgá­ évforduló ténye: egy harminc évre viszszatekintő társaság tart szemlét önmaga latra kötelezték, a háború végén orosz és teljesítménye felett, a többiek iránti hadifogságba esett. Háborús élményeiről írott versei miatt visszatoloncolták, és megértéssel és tisztelettel. Ritkaság és csak 1948 végén térhetett haza. Igazi, a nagy kincs ez manapság, a széteső, atomizálódó társadalom - és irodalmi legjobb értelemben vett népi költő volt, élet - korában egy-egy kis társaság végig hűséges ahhoz a társadalmi kö­ összekapaszkodása példaadó lehet. És zeghez, amelyből vétetett, és annak elve­ még egy esztétikai jellemző köti össze it, követeléseit az 1956-os forradalom programpontjaiban látta. 1956-os versei az írásokat: a szerzők csaknem mind­ egyikének realista látásmódja van. Ez, a miatt (Tigrisek lázadása - első megjelenés 1993!!!) ezentúl csak szamizdat kiadvá­ szó pongyolán használt közhelyessége nyokban jelenhetett meg. Megkísérelték ellenére jelentéssel bír: az alkotók hi­ beszervezni - sikertelenül - , ettől kezd­ szik, vallják a világ megismerhetőségét ve gátolták irodalmi pályafutását. Ta­ és néhányan bíznak megváltoztatható­ nárként dolgozott, versei szórványosan ságában is, ehhez társul a legtöbbjüknél bukkantak fel itt-ott. A kötet felelevenít egy megújított, nem 19. századi realista 77 �néhány olyan verset, amely a Nagy László-Juhász Ferenc vonulatba tarto­ zónak mutatja (a sors fintora, hogy a népképviseleti jobbító szándék ma, a posztmodern stílusdiktatúra korában ismét nem divat, ismét a feledésbe borí­ tanák képviselőit. Jó, hogy legalább szűkebb pátriája és mai lakói gondos­ kodnak emlékének életben tartásáról). A tiszteletadás másik szép módja a levél, az önfeltárás műfaja. A kötetben az embernek, szervezőnek, költőnek egyaránt kiváló Csikász István leveleit olvashatjuk Bálint úrhoz (természetesen Balassi Bálint a címzett, így ismét egy századokon átívelő „barátság" tart össze korokat, művészeket), amelyek modern képekben megőrizve a valóság lényeges elemeit, keményen és őszintén beszélnek egy önérzet geneziséről. Majd a világból kikerülését panaszolja, megint másutt nosztalgiával emlékszik vissza kamaszkorára, hogy aztán fáj­ dalmasan búcsúzzék felnőtt énjének egy szép kapcsolatától. Levélműfajban szól - és ez könnyíti őszinteségének befogadását - magán­ életének válságairól Ketykó István is, akinek hangja ismét Nagy Lászlót idézi: hosszú, belső ritmusú sorai erős képe­ ket görgetnek. Csikász István jelentős személyisége volt a társaságnak, erről tanúskodik T. Pataki László temetői beszéde Csikász István sírjánál. Okos, megszívlelendő szövege a Kis gondolkodók kora, amely­ ben kultúránk, nyelvünk fokozatos és folyamatos pusztulásáról, elszegénye­ déséről beszél. A kapcsolati ívek Csikász Istvánon keresztül más alkotókat és alkotásokat is összekötnek: Németh Péter Mikola Csikász István emlékciklusában visszautal Csikász Petőfi-poémájára, így a versen keresztül hármuk krédója szól az ország jobbításáért. A mottóban ide állítja Né­ 78 kV meth még Babitsot, Pilinszkyt és Nietzschét: egy egész művelődéstörténeti képtárat mozgósít a szent cél érdekében. Szőke Zsuzsa egy különös kapcsolat­ ról ír: Kezek című novellájában azt a pszichológiai-szociológiai megfigyelést támasztja alá, amely már Mrozek Tan­ gójának is az alapja volt: gyakori eset, hogy generációk úgy ragaszkodnak egymáshoz, hogy a köztes nemzedéket (szülők) kihagyják: nagyszülők és uno­ kák kapcsolatai árasztják azt a meghitt hangulatot, amelyet Szőke Zsuzsa írá­ sából ismerünk meg, és amely vissza­ köszön Annus Antal novellájában is (Hideg pálinka és akáctea). A fájdalmasan korán elhunyt, nagy­ tehetségű költő, Görög Imre szüleit örökíti meg négy szép versben, jól tud­ va, hogy a világhoz való hűség első és belső köre a szülői ház. A kötet általános depresszív, rezig­ nált hangjából friss szemléletével emel­ kednek ki Bacsik Katalin versei, ame­ lyek életszeretetről, a természet szeretetéről, az emberbe vetett bizalomról szólnak, megerősítve egy erős-kemény önmeghatározó verssel (Létezés). Merczel Erzsébet a mai magyar élet egyik legfájóbb kérdésére: a másság eltű­ résére, netán tiszteletére ad szép példát, szüleinek Mikszáth Kálmán utcai lakását felidézve: „békésen egymás mellett élt ott zsidó, cigány és szlovák, hivatalnok, iparos és parasztember. Mert a Mikszáth utcában rend volt, az emberek rendje." Pálfalvi Nándorról Kardos Gy. József írt értő bevezetőt, és közös hűségnyilat­ kozatként Ady szavait idézi: „Mi meg­ maradtunk a régi ideálok mellett. Mi csak a szárnyainkra emlékezünk, a repü­ lő, a szállva szálló szárnyakra." Akár­ milyen groteszkül, hihetetlenül hang­ zik: ebben a mai posztmodern világban Adyt választani példaképnek rendkívü­ li bátorságra vall, annak a vállalását �jelenti, hogy nem akarunk igazodni a felborított értékrendhez, a dezilluzionált világképhez, a polgárpukkasztó mű­ vekhez és eszközökhöz. Egy ilyen hit­ vallás teszi metaforikussá, általánosíthatóvá a Tea délután című novellát, amelynek „negatív hőse", korunk pol­ gármesterjelöltje, gyilkolni is képes lenne egy politikai előmenetelért. Tig­ rist leplez le ezzel a novellával Pálfalvi. Botz Domokos is megálmodott egy allegóriát: a Porcelánhold egyetlen nagy­ szabású, kozmikus méretű kép, amely­ ben az élettelen természet (a Hold), az elhalt növényzet, az avar, a károgó halálmadarak, a varjak millió halott madár tetemével pusztulnak együtt. A várakozás a tavaszra egy árulkodó mondattal az élettelen természetről az emberre viszi át a képet, „az elhulltakra ki emlékszik?", így válik a mű allegori­ kussá, és az „elhullt tetemek"-től viszszaolvasva az elejére átértékelődnek a képek. Másik verse, a Ki nem mondott szavak a modem ember magába zárkózásáról, érzelmeinek rejtéséről, a gyak­ ran a szánkba égett, bennrekedt szavak­ ról hoz hírt - a jelenséget, gondolom, valamennyien ismerjük. Nógrády Andor a hagyományos tör­ ténetírást azzal újítja meg, hogy az elbe­ szélést a végéről kezdi, és úgy halad visszafelé a múltba. A történelem szele­ tei tárulnak fel, különös oksági rendben, amelyben előbb ismerjük meg az oko­ zatot, mint az okot. Az idősíkok felbon­ tása a modern próza egyik - kimondat­ lan - követelménye, Nógrády ezt sajá­ tos módon nem a felbontással, hanem a sorrendiség felborításával oldja meg. Birtalan Ferenc jó költő volt, és egyre jobb lesz: kifejezésmódja letisztult, a lényegig leegyszerűsített, képei erősen összevontak, elliptikus szerkezetűek, sorai népdalszerűen rövidek, ritmikusak. A papír kussolt kakofemisztikus cím mö­ gött a költészet éltető erejét vallja meg egy gyönyörű képpel: a versek - parazsas madarak, bárd alá mennek (több­ szörös szójáték a walesi bárdokkal; a bárd szó kettős jelentése és a funkcióvál­ tás: nem a személyek vállalnak mártíromságot, hanem a versek). A Commedia dell'arte művészei e versben nem az utcai csepűrágók, hanem a csepűrágó sorsra ítélt költők. Az Imakísérlet elveszített világi hitünkért fohászkodik, abban a világban, ahol a városokat ellepik a szarkák (tolvaj madarak) és elűzik a rigókat (énekes madarak, azaz a költők). Az allegória mindenki számára átlátható. Egyik legszebb, legösszetettebb képe az Add a kabátod versben van: „Felakasztom a / kabátodat / vaksi előszobacsendre." Soós Géza klasszikus vezetésű, katartikus novellája (Lakbér) példabeszéd az emberi helytállásról, a gettóba toloncolt háziúrnak tartozásukat összegyűjtő lakók tisztességéről. Gyimesi László első versének címe: Keserves. A versek is ugyanilyen tömö­ rek, rövidek, keservesek. A címadó vers szűkszavú díszítetlen, lemondó. A rövid, öt szótagos sorok között vannak rímszerkezetszerűen (a szakaszok utolsó sorával kezdődik a következő szakasz) ismétlődő sorok: az artisztikus-míves forma ellenpontozza a személyes fájda­ lom keserűségét. Közéleti keservesként értelmezhető a Középre, a művészélet keserveiként a Fogak és fák közt, bravúros szójáték a dísz-szóval a Koronázási rig­ mus, amely az ország lesüllyedésének idején mindent díszbe öltöztet: mintha az ország jelenkori urai a minden eddi­ ginél díszesebb külsővel akarnák elfed­ ni a dísz alá söpört koszt és rongyokat. Konczek József őszinte költő. Tudja magáról, hogy szélsőségei elragadják. Beszél egy „vagabund őséről", akinek kalandozó, bohém, erős indulatait kö­ szönheti, és pontosan tudja, érzelmi 79 �életében a puszta testi szerelmen túl mily nagy fontossága van a két ember közti finom, lelki kapcsolatnak. Hz a szélsőséges kettősség végigvonul egész költészetén, amelynek felnevelő dajkája a Nagy László és Juhász Ferenc által kijelölt irányt követő Kilencek köre volt. Újabb kettősség: a születés meghatároz­ ta erős kötődés a népiséghez, népi lét­ hez, valamint megismerni és átvenni, sőt átárasztani a világirodalom súlyos egyéniségeinek hagyatékát. Ennek ér­ dekében sokat tesz maga is: kitűnő fordításokat publikál, elsősorban orosz nyelvből. A Röpke ívek számára egy ötrészes ciklust fogalmazott, amelynek összefoglaló címe: Pokolfa, egy népi hiedelemben gyökerező allegória. Po­ kolfa nem létezik, amiként nem létezik népköltészeti ellentéte, a Világfa (más néven Égig érő fa) sem, és Konczek, egész életét a Pokolfa alá rendelve mintegy vallja az ősi mondást: lehet, hogy a mennyben, ahová a Világfa ágai nyúlnak, jobb az éghajlat, de a Pokol­ ban jobb a társaság. És megjeleníti a Pokolfához kötődő énjének variációit, „fokozódó súlyossági" rendben: sze­ génylegény, betyár, cigánylány szerető­ je, végül a halálfia, akit a Pokolfa visz le az őt megillető helyre, a pokolba. A ciklust lezáró ötödik darab maga mellé szólítja azokat a barátokat, akik társai lehetnek a végső helyen, ahol kimondja egyik legsúlyosabbnak érzett bűnét: „Én is folyton változom" - mondja az a költő, akinek egyik legrokonszenvesebb tulaj­ donsága a hűség és az állhatatosság. Másik végletéről származnak a további versek: a szerelmi szakítást utólag érté­ kelő Maradtál; A költő mint virág, ami világunk elviselhetetlen gépesítését panaszolja fel; a Költő, ne halj meg! a magyar költészet egyik jellegzetes és erőteljes gesztusát adó „És mégis..." gondolattal szólít fel az ellenszegülésre. 80 * Romhányi Gyula az egyik legmar­ kánsabb, legszélesebb íveket átfogó költőegyéniség. A Héja-alkonyat kettős intertextus, két költőt is megidéz benne: a héja­ szintaxis elkerülhetetlenül felidézi ben­ nünk a Héja-nász az avaront, Ady egyik legfájdalmasabb szerelmesversét, a szö­ veg pedig Petőfi kétségtelenül legszebb szerelmesversét, a Szeptember végént. Nem is annyira a szöveg narratívájában, mint inkább szerkezetében: szö­ vegszervező elvévé avatja a már-még, már-de, már-ám ellentétpárokkal kez­ dődő szakaszokat. A Vagyok a termé­ szetben élő ember hangulatainak ter­ mészeti képekkel történő aláfestése, mely az utolsó, rövid szakaszban, azo­ nosulva az ínség vackára vetett vadál­ lattal, animális szinten kívánja-remélióhajtja a tavaszt. A Lao-ce áthallások a nehezebb gondolati költészet körébe tartozik: a napjainkban oly divatos Tao te King, a nyugati eszmékből kiábrán­ dult nyugati ember kapaszkodója a Kelet bölcsességébe. A Tao te King ihlette poéma alkalmazza a taoista elveket (el­ lentétek egysége és egymásra utaltsága; az út megtételének fontossága, hiszen az út mindig az életutat jelenti, az oxymoronos-paradoxonos jelleg: „Megérthetet­ len értelemmel."). A Tizenhetek cím alá foglalt miniatűr költemények lényege az átlagolvasó előtt rejtve maradt, holott - keleti érdeklődésű költőről lévén szó világossá válhatott volna, hogy a tizen­ hét szótagos haiku-ról van szó. Romhá­ nyi ismeri a haikunak nemcsak verselési, de műfaji követelményeit is, így a versek végén meglepetést hozó csattanó mellett kiépíti magánmitológiáját is. Ádám Tamás az erős érzelmek, súlyos indulatok költője. Kötetbeli sorozatának első darabja egy Radnótinak nem is a költészetét, hanem alakját felidéző gyer­ mekkori emlék (becsülendő őszinteség, �hogy nem kérkedik azzal, hogy ő már nyolc évesen is tudta, mekkora költő Radnóti): nosztalgikus és egyben a szegé­ nyes, silány valóságba visszarántó vers; a Parti harci kutyáknak arról a világról tudósít, amelyben a harci kutya fontosabb az embernél; az Összezárt triptichon az egymásba kulcsolódó szeretők különös képbe - oltári szentségbe - emelt alakja, és a Parkolás is „egy zöldtiszta szerelem" kölcsönös átélése. A Minden piros moso­ lyogtad portrésorozat egy kisfiúról, aki gyermekien lát és gyermekien raccsol. Gombár Endre Spórolós Katinkája en­ gem - talán nem az író szándéka ellené­ re - a shakespeare-i Makrancos Katára emlékeztet, szellemes, jól jellemző írás. Katona Ágota verseiben felfigyeltem valamire, ami a költőnőben nem is tu­ datosodott: rövid kis képeinek szereplői a színek, az első darab hófehérjétől jut el a „földet kiszínező" festékig, amely a „patakmedrekben folyik", a víz alatt „zöldebbé váló zöld"-ig, és ebben a tompán színezett, élettelen világban egyetlen szó utal az emberre, arra, aki­ nek azt lehet mondani: „szemed". Onagy Zoltán szövegei igazi, mo­ dem prózák, rövidre zárt mondatokkal, tény köz lésekkel, gyakori rövidítések­ kel. Helyenként sorjáznak benne a hiá­ nyos mondatok, mint a posztmodern szövegekben: „Szundít, ébred, ölel, szundít, ébred, ölel. Két kispárna közt, a lepedő alatt, kisrádió halkan. Most ő kiütve." Az elidegenítő stílus az elide­ genedett élet adekvát kifejezése, ezt segíti a gyakori szleng is, amikor a férfit pars pro totoként „faroknak" nevezi. Szunyogh Pál Hajléktalan szonettje gondolati ívében visszahajlik a tavalyi antológiához, amelynek egészében a nyomor, kivetettség, elembertelenedett körülmények voltak a témái, minthogy azonban a helyzet mára sem javult, nagyon is indokolt nem szégyellni szo­ ciális érzékenységünket, és verset írni az átfagyott hajléktalanról és az újszü­ löttjét a kukába gyömöszölő kamasz­ lányról. A Félárbocon lihegnek a szavak hatalmas antropomorfizált allegória az ember rossz közérzetét átvevő termé­ szetről - azazhogy fordítva: a rossz közérzetű ember kellemetlen érzéseit extrapolálja a külvilágra - , amelyben csak „kriptaszagú szívkamrában" jele­ nik meg két szóval az ember. Szávai Attila magán viseli generáció­ jának, a már nem kamasz, de még nem is igazán felnőtt férfinak minden rokon­ szenves, modem gesztusát: kisprózái­ ban a mai gúny, szatíra, irónia - olykor önirónia - eszközeit használja. A „kis­ próza" meghatározással megkerültem a műfaji hovatartozás pontosítását: pró­ zaversek ezek, intenzív kifejezésmód­ dal, erős képekkel, ismerős - tehát ma­ gyarázatra nem szoruló - reklámszöve­ gekkel, jelmondatokkal, intertextusokkal, ezek éppen ismertségüknél fogva képesek tömöríteni a fogalmazást. Az utolsó darab végén a szinonimahalmo­ zás közismert posztmodern módszer, ugyanígy az úgynevezett „csúnya sza­ vak", azaz a kakofemizmus használata is. Szellemes, lendületes írások. Fábián Berta a kötet egyetlen roman­ tikus lelkületű költőasszonya: érzelmei és kifejezésmódja a 19. századi almanach-lírával rokonítják. Szépre akar nevelni azzal, hogy szépen mondja el azt, amit szépnek gondol. Szabó Endre hangulatos, de szomorú novellája (Két asszonyt engedett világgá a szabómester) az igazi történetmondás mai létjogosultságát igazolja. Az élet tapasztalataitól megtört férfi nyolcvan éves korára jut el az önállóság, az auto­ nómia megőrzésének bölcsességéhez és büszkeségéhez. A történetet Szabó mikszáthi keser-édesben, anekdotikusan vezeti elő, igazán kellemes olvasmány. 81 �Nyikon Natasa önvallomásában viszszatér az a fogalom, amit a kötet beveze­ tőjében vezérfonalként jelöltem meg: a hűség és a hagyománytisztelet. Elmond­ ja, hogy Angliában töltött hónapok után vágyott haza, a szerelméhez, otthonához, szeretett társaihoz. Ha valaki ilyen derűs szívvel szánja rá magát a hazautazásra, annak szívében és versében otthonos az idill. Az Etűd szín- és illattobzódás, Kosztolányi és Tóth Árpád impresszio­ nista öröksége, a Leküzdve inkább a szim­ bolizmus hatását mutatja, a Város szimbo­ likus és egzisztencialista egyszerre. A jól megtanult és felhasznált eszközök felte­ hetőleg egyéni színt fognak kikovácsolni. Kasuba Klaudia Diána Az utolsó el­ ítélt című novellájában bravúrosan oldja meg a főszereplő váltogatását: hol ide, hol oda helyezve a figyelő fókuszát. Előbb egy börtönőrt látunk főhősnek, majd az elítéltre vetül a fénysugár, végül egy váratlan fordulattal, megke­ resve az okot és ezáltal a cselekményt 12 évvel korábbra helyezve, ismét a börtönőr válik protagonistává. Itt min­ denki bűnös és áldozat, büntetett és büntető. A bűn nem is derül ki. A szer­ ző érezhetően kedveli Kafkát, akinek hatását ez a novella még erősen tükrözi. Zonda Tamás aquincumi győztes pá­ lyamunkáját adta át a kötetnek, ami azért fontos, mert meghonosítja a Röp­ kében is az aquincumi játékok tizenkét éves tanulságát: bármilyen témát tűz ki a rendezőbizottság, a versenyzők nem hazánk felvirágzásáról írnak (még a Pannónia dicsérete igazán csábító címre se), hanem döglött macskatetemekről és büdös, üres konzervdobozokról. A tava­ lyi verseny igazán magasztos címe: Egy nap az Olümposzon Zondából a keserves földi élet megjavításának vágyát váltot­ ta ki. Irodalomtörténeti munkája, elő­ szava Lisznyay Kálmán Válogatott versei­ hez egyaránt kapcsolódik bele a hagyo­ 82 mányőrzés fősodrába, másrészt abba a nagyon fontos és rokonszenves törek­ vésbe, amely megmutatja, hogy a mű­ velődéstörténet során szerepet játszhat­ tak a nem teljesen élvonalbeli művészek is, ha megértették a kor hívó szavát. Vass Imre sorozatának, a Zavarnak 2. darabját olvashatjuk itt: ez egy könynyed, női csevegésnek induló idill képe, amelyről fokozatosan leválik az idill, előtörnek a sötét és még sötétebb emlé­ kek, pszichodrámává válik a könnyed párbeszéd, a két nő vetélkedése egy férfiért nem is azért válik tragikussá, mert olyan erősek volnának vonzalmaik, hanem mert titokzatos, fel nem derített haláleset fenyeget a háttérből. Jól megírt, szépen felépített, végigvezetett munka. Hrubík Béla a hazaszeretet, a hűség, az odaadás költője. Határterületen él, ott­ hona - hol is van? A Hajnal a Duna part­ ján című versben biztosan nem ott, ahol a vers íródik, hiszen távolra helyezi: „Ott­ hon, talán most / szúrja fel tövisére / a napot néhány magányos akác" Megható, szép vers. Harciasabb, kevésbé az eszté­ tikumra, inkább a politikára és az etikára épülő verse címét is Wass Alberttől köl­ csönzi: Adjátok vissza a hidaimatl A Várni kell még felpanaszolja a nem anyanyelvű otthonban megélt gyermekéveket, ami úgy múlt el, hogy nem is volt gyermek­ kor, egyenesen a felnőttkorba zuhantak a „fészket másoknak rakók". Az önbiz­ tatás nagyon is elkél a mai korban, ami­ kor ismét feszültebbé vált a viszony az északi rokon és hazánk között: „Neked fegyvered csak a szavak ereje." Nagy anyagot ölel át ez a jubileumi kötet, értékes, szép anyagot, amely egé­ szében azt igazolja, hogy az író embernek „fegyvere csak a szavak ereje." A Röpke Ívek szerzői éltek ezzel a hatalommal. (Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2009) �A yhan G ökhan Jelenések könyve Radoslav Petkovic: Az ember, aki álmában élt Rónay György 1949-es napló­ jában írja: „Szembejön velünk az Isten s mi úgy teszünk, mintha nem vennők észre; utánunk szól és úgy teszünk, mintha nem hallanók. Pedig nem Ót csapjuk be, hanem önmagunkat." Radoslav Petkovic könyvének elolvasása után vettem kézbe Rónay naplóját, és mihelyt szembesültem ev­ vel a mondattal, rögtön a szerb író elbe­ széléseire gondoltam. Az ember, aki álmában élt című, illusztris borítójú no­ vellagyűjtemény tavaly látott napvilá­ got a Jelenkor Kiadó gondozásában. Bár novellák egymás mellett, eléggé érezhe­ tő a szövegek közti kohéziós erő és a gondolata annak, hogy egy nagy törté­ netet fejtünk fel oldalanként. Az első novella Pál életében, a ke­ reszténység kialakulásának idején ját­ szódik, majd a Nyugat-Római Biroda­ lom bukása körüli történet a következő, mígnem az utolsó elbeszélésben elju­ tunk Krisztus születésének évfordulójá­ ig, ahol a középpontban szereplő Menyhért kíséretében tehetünk egy lélekutazást. A Pál Rómában című elbe­ szélés a Bibliából ismert atléta-hason­ latot felhasználva tesz humoros meg­ jegyzést (azért emelem ezt ki, mert a későbbiekben keresve sem találtam a szerző humorát sejtető részt) az apostol alkatára vonatkozóan. „Pál egyébként is gyakran emlegette a koszorúért küzdő atlétát; miközben testalkat tekintetében senki sem hasonlított kevésbé atlétára a szenátor lakomáján jelenlévők közül." Az úgynevezett törté­ nelmi novellák között elhelye­ zett írások bármelyik korban és időben, Szabadkán és Bu­ dapesten is játszódhatnának. Csodák és jelenések esnek meg a mindennapi élet leghétköz­ napibb helyzeteiben. „Megta­ láltatok - mondta az isten, és eltűnt. Ott maradt az üres hely a komó­ don, a nagy tükör előtt, ahol se baba, se isten." (Jelenés). Petkovié hétköznapian mutat be egy kevésbé hétköznapi ese­ ményt, tudniillik az istenszerű lény megjelenését egy házaspár életében. Magyar vonatkozásban ez a novella (abszurditásában) Örkény István egy­ perceseihez áll közel. Frithjof Schuon svájci születésű vallásfilozófus ír vala­ hol Isten közeledéséről (és nem fordít­ va), aki a bennünk élő önmagával sze­ retne kapcsolatba lépni. Észrevesszük-e magunkban a közeledő Istent? A hu­ szonegyedik század embere a modern­ izmussal, túlzott kényelemmel, médiá­ val kibélelt világában mennyire vehetné észre a csodák, jelentéssel töltött jelené­ sek feltűnését? Mennyire fognánk fel Jézus Krisztus újbóli megjelenését a földön? „Emlékezzünk erre a helyre a Szentírásban: a farizeusok jelet követel­ nek Jézustól. Ő nem hajlandó jelet mu­ tatni; nem a kegyesség hiánya miatt, hanem mert tudja, mennyire nincs ér­ telme. Aki azért követel jelet, hogy el­ kezdje a keresést, nem fogja megkapni; sőt, ha megtalálja, nem fogja meglátni. Radoslav Petkovic Az ember, aki álmában é t 83 �A jelet csak az látja, aki keres." „Azt hittem, belázasodtam, mert a hangja furcsa volt, mintha fentről jött volna, odanéztem. Tíz centire volt egy nő kővé vált arcától, aki az egyik második eme­ leti ablakon nézett ki. De a járókelők, megbabonázva, továbbra is a kirakato­ kat bámulták." (Teológiai párbeszéd mai keretben (2). Valóság és irrealitás met­ szetében játszódó történeteiben a sze­ replők tragédiája abban rejlik, hogy saját határain nem lép túl egyikük sem, nem érzik a megélt hétköznapiságtól az egyszeri és felfoghatatlan csodák jelen­ létét. Elképzelem (rekonstruálom ma­ gamban az elképzelhetetlent), ül velem szemben a teremtett világ teremtője, Isten, és én hogyan viszonyulok abban a szent pillanatban hozzá, a végessé­ gemmel hogyan viselkednék Vele, a végtelennel? Kávéval, konyakkal kínál­ nám? Felolvasnám Neki Kosztolányi verseit? A feltételezése ennek abszurd­ nak hangozhat, de korán sem hihetetlen. Radoslav Petkovic minden egyes no­ vellája a látomások nyelvén beszél. Az írásaiban létrehozott titokzatosság a kötetben való előrehaladással mélyül, és sokszor az írások tárgyaként tekinthető. Szereplői ebben a látomás-álomtérben érthetők meg, jellemük sajátsága a láto­ másosság légkörében rajzolható ki. Külön-külön nem igazán érezhető az író jellemábrázoló képessége, emiatt néhány­ szor ellaposodás és unalom jellemző a szövegekre. Ami felróható még a novel­ lák hibájának, az a jól, érdekesen induló írások látszólag csattanó nélküli befeje­ zése, mintha a szerző nem tudná, mit kezdjen a lezárásokkal nem tudná. Figu­ rái alaktalan, különösebb ismertető nél­ kül mozgó emberek, ebből kiindulva a novellák főszereplője sokkal inkább az őket keretbe foglaló történet Pál és Meny­ hért, bár névvel szerepelnek, nem igazán értelmezhetőek valós, hús-vér személyek­ 84 ként, inkább egy szimbólum, egy elmélet megtestesítői. Tájkép ez, emberek nélkül. Petkovié a Zsugorodás című elbeszé­ lésében mintha finoman Kafka törté­ netkezelését venné kölcsön, hozná já­ tékba a saját szövegével. Az olvasó egy ismeretlen, megállíthatatlan betegség halállal végződő lefolyásának lehet a szemtanúja. „Istenem, milyen kicsi, gondolta az ágynemű végtelen fehérsé­ gébe vesző test láttán, milyen aprócska ezek között a fénylő és mindenféle za­ jokat kibocsátó palackok és készülékek között, kicsinyke teremtés az ormótlan, hatalmas tárgyak világában, amelyek­ kel körülvették, állítólag hogy segítse­ nek rajta - és ebben a pillanatban már csak abban reménykedhetett, hogy mindaz, amit az asszonyért tettek, egy másodperccel sem fogja meghosszabbí­ tani azt, amit életnek hívnak, de csak fájdalom és szenvedés, és arra gondolt, nem tudja elviselni, a gondolatot, hogy valóban így történt, hogy a vizsgálatok, a számlálatlanul testébe döfött tűk, a belétömött értelmetlen gyógyszerek nélkül mindez rövidebb ideig tartott volna, és arra gondolt, hogy a jótéte­ mény, amit másokon gyakorlunk, az ő számukra rossz lehet." (Zsugorodás). Reménységem volt az olvasása elején a végére tervezett katarzis, „robbanás", nagy sajnálatomra ez elmaradt, pedig úgy hiszem, nagyot szólt volna, hogyha sikerül. Az alapötlet jó és ígéretes, a kimenetele viszont sajnos az ötlet kárára van. Nem igazán érzem a súlyosságát a feleség halálának és a férj megdöbbené­ sének, vagy esetleg az író, az érzékeny­ ség, hatáskeltés teljes felszámolásával mint eszközzel élt. „Egy reggel pedig felébredt, kinyitotta a szemét, és látta, hogy a szoba kisebb lett. Ekkor elmoso­ lyodott." (Zsugorodás). Csalódásomat növelik még az ígéretes címek is, mint például a Város, pirkadat �vagy akár a Krisztus Zimony fölött. Meg­ lehet, az író a címekkel visz a szövegek erdejébe, csalogat be, hogy aztán el­ vesszünk az álomszerű, képlékeny leírásokban, történetekben. „Úgy véli, hogy szinte mindenki vakon megy el a jel mellett?", teszi fel a kérdést „valaki" a Teológiai párbeszéd mai keretben (2) című írás végén, ezzel a tételszerű mondattal mindegy igazolva a könyv egyes novelláinak mibenlétét. A kötet címéül választott Az ember, aki álmában élt írás egy ember álomtörténetét mutat­ ja be gondolat-mondatokkal átszőve az egész szöveget. Utolsó mondata a könyv fontos tételmondataként értel­ mezhető, amennyiben „a téboly ragá­ lyos, talán afféle örvény, ami magába szív, és minden dolog és a dolgok min­ den kapcsolata más, felismerhetetlen alakot ölt, nem tudom - én is folyton ezt a kifejezést használom, nem tudom, és csak azt tudom, hogy a jövőben is gyakran fogom használni. És eltűnőd­ tem azon, hogy az életünk talán nem valóságos, de hogy ez igaz-e, az örökre rejtve marad előttünk, aztán váratlanul, teljesen indokolatlanul, mint ez idegen kikötőbe tévedt hajó, felbukkant az a gondolat, hogy létünket csak a szenve­ dés igazolja, és ebben a pillanatban az arcát takaró maszk fájdalmas grimaszba torzult" (Az ember, aki álmában élt). Nem tudom, Radoslav Petkovié írt e valaha verset, amennyiben igen, az jól észrevehető az egyes szövegrészek líraiságba hajló, az álomszerűség meg­ tartására törekvő mondatainál. Prózába tördelt szabadversek, könnyedén, gör­ dülékenyen, köszönhető ez a szerzőn túl Csordás Gábor kitűnő fordításának. Nem ismerve a kortárs szerb irodalmat, a felelőtlenek nyugalmával megkockáz­ tatom, néhol feltűnő hibái ellenére fi­ gyelmes olvasásra mindenképp érde­ mes könyv született, ha távolról is, de az álom-Kafka és az abszurd-Örkény méltó párja. „Ezen a világon minden idő utálatos, és nem tudom megmon­ dani, miért van így - azért-e, mert ez a világ utálatos, vagy az idő utálatos dolog, vagy az egész így együtt mérhe­ tetlenül utálatos - de az az idő, amikor megtörtént velem, amit el akarok me­ sélni, még ehhez képest is pocsék volt, legalábbis számomra." (Város, pirkadat). (Jelenkor, Pécs, 2009) 85 �B ódi Z suzsanna Biográfia, filológia, női irodalom Galcsik Zsolt: „A fájdalm ak leánya..." Ferenczy Teréz élete és költészete (1823-1853) A nógrádi helytörténetírás je­ lentős munkájával ismerked­ het meg az olvasó, ha kezébe veszi Galcsik Zsolt könyvét. A Nógád Megyei Levéltár mun­ katársa nem kevés Szécsénnyel kapcsolatos publikációt közölt már eddig is, melyek sorába jól illeszkedik ez a 2008-ban megjelent kötet, a ma már kevéssé ismert szécsényi költőnőről, Ferenczy Terézről. A köztudatban an­ nak ellenére sem sikerült feleleveníteni emlékét, hogy halála után 130 évvel, 1983-ban Praznovszky Mihály szerkesz­ tésében megjelent a Ferenczy Teréz Min­ den versei című kötet, vagy épp Fábri Anna tanulmányai, melyekben az író­ nők társadalomban betöltött szerepével foglalkozik, és elemzi Ferenczy Teréz életét, életművét is. Neve azonban, ahogy Galcsik Zsolt írja előszavában, továbbra is csak néhány lokálpatriótá­ nak és irodalomkedvelőnek mond so­ kat. Jelen kötet ezen a helyzeten kíván javítani, méltó módon összegezve a költőnőről szóló irodalmat, életművét, életrajzát bemutatva, gazdagon ellátva mellékletekkel. A borító, melyen Barabás Miklós raj­ za látható Ferenczy Terézről, háttérben az „Ó, ne kérjetek..." című költeménye kéziratával, kellemesen megalapozza az olvasó „időutazását" egy 19. század első felében élő nő formabontó életébe, lelkivilágának titkaiba, és nem utolsó sorban költészetébe. A könyv négy 86 nagy egységre tagolódik. Az első, legrövidebb rész a költő­ nőről szóló, nem is kevés iro­ dalmat ismerteti. Szerepelnek itt Ferenczy Teréz életében és közvetlenül a halála után meg­ jelent munkái, verseskötetei, cím és megjelenés szerint, melyeket a harmadik részben el is olvashat az érdeklődő. A szerző külön ismertetésben felsorolja a különböző - irodalmi és biográfiai lexikonokban fellelhető szócikkeket, rá­ mutatva azok pontosságára, vagy eset­ leges hibáira, tévedéseire, melyeket saját kutatásai és az összehasonlító vizsgáló­ dások alapján tesz. Itt említi meg az elsőként megjelent monográfiákat is, így Halmi Piroska 1903-as könyvét, és az egy évvel későbbi, a költőnő rokona, Ágner Lajos által kiadott életrajzot. Ezeket részletes elemzés alá veszi Gal­ csik Zsolt, utánajárva nemcsak a szerzők életrajzának, hanem kutatásuk motivá­ cióinak, tévedéseiknek, az általuk hasz­ nált forrásoknak is. A szerző felkutatta a különböző irodalmi művekben megje­ lent utalásokat a költőnőről, de például a biográfiai elemekkel foglalkozó mun­ kákat is, így külön taglalja például a halálával kapcsolatos híreket, az emlé­ kére írott verseket, vagy épp az arcképe megszületésével kapcsolatos írásokat. A fejezet legbőségesebb részét képezik a költőnőről megjelent életrajzok és tanul­ mányok, amelyek folyamatosan jelentek meg a halálától kezdve főként nőknek �szóló újságokban, így a Hölgyfutárban vagy a Divatcsarnokban, melyben egyéb­ ként a költőnő is publikált. Ugyanakkor a szerző országos lapokban - a Pesti Hírlapban é s a Vasárnapi Hírekben - is talált Ferenczy Terézről szóló cikkeket. Ezekben főleg halálának körülményei foglalkoztatták az (egyébként már ak­ kor is sokszor szenzációhajhász) újság­ írást. Ezek a cikkek aztán az évek múl­ tával megritkultak és abba is maradtak, majd hatvan évnek kellett eltelnie, hogy immár az újságírók helyett a kutatók látókörébe kerüljön a szécsényi költőnő és életműve. Helytörténeti kutatók kezdtek el ismét foglalkozni vele, így például Leblanc Zsoltné gimnáziumi tanár, aki a hetvenes években végzett levéltári kutatásokat. A könyv második része a szerző ku­ tatásai és a felsorolt irodalom alapján a költőnő életét mutatja be. Kitér család­ jának történetére is, melyet részletesen ismertet, alátámasztva bőséges forrással, sűrű lábjegyzeteléssel. Az olvasó kedvé­ ért megemlítjük, hogy Ferenczy Teréz Rimaszombaton született, szüleivel az 1820-as évek derekán költözött Szécsénybe, ahol édesapja könyvkötőként és gaz­ datisztként tevékenykedett a Forgách uradalomban. Részletes ismertetést ta­ lálhatunk a testvére, Lajos életéről s a szabadságharcban végzett katonai szol­ gálatáról, mely során egyébként életét vesztette. Ugyanígy külön alfejezetet szentel a szerző a költőnő és Ferenczy István szobrász kapcsolatának, szerelmi kapcsolatainak. Ez utóbbi témát részle­ tesen vizsgálja, annál is inkább, mert a költőnő öngyilkosságát szerelmi csaló­ dásra vezették vissza a korabeli nyomo­ zati vizsgálat során. Egyenként végig­ veszi a lehetséges jelölteket a különbö­ ző életrajzok, visszaemlékezések, újság­ cikkek alapján, és rendre kizárja, mint egy vérbeli nyomozó, sokszor életrajzi adatok alapján a lehetőségeket. Legrész­ letesebben a ferences szerzetes Kovács Bazil, és a költőnő állítólagos szerelmi kapcsolatát cáfolja. Arra a megalapozott következtetésre jut a nyomozati jegyző­ könyv, a versek, valamint a költőnő Esküszegő című elbeszélése alapján, hogy a nagy szerelem, a nagy csalódás Lisznyay Damó Kálmán költő személyéhez köthető. Galcsik bemutatja az osztrák lapokban megjelent, szenzációnak szá­ mító öngyilkossággal kapcsolatos cik­ keket, valamint közöl egy orvosi látlele­ tet a hivatalos boncolásról, szintúgy a főszolgabírói jelentést, mely szerint a lány „ábrándatos fellengző vólt régóta és hystericus bajban évek óta szenve­ dett". Ebben a fejezetben található az eddig nem közölt anyakönyvi bejegy­ zés, mely elmebajára utal, valamint egyéb személyes levelek. A szerző az utolsó heteket napi részletességgel tárgyalja, alátámasztva, hogy az ön­ gyilkossági szándék régóta érlelődött. Külön értéket ad ennek a fejezetnek az eddig nem közölt forrásokon kívül, hogy a szerző 150 év távlatából mostani igazságügyi orvosszakértővel elemeztette a boncolási jegyzőkönyvet. A második rész továbbá bemutatja a Szécsényben hozzá köthető emlékeket, emlékhelye­ ket a család egykori lakóházától kezdve a síremlékén át az emléktáblákig. Eze­ ket a témaköröket is a korábbiakhoz hasonlóan rendkívüli részletességgel ismerteti, számos forrással, fényképpel támasztva alá. Legizgalmasabb talán sírja története, melynek elhanyagolt állapotára halála után 50 évvel figyelt fel a Szécsényi Ifjak Szünidei Egyesüle­ tének elnöke, így ekkor végre kőkeretet kapott az emlék. A következő felújításra 80 évvel később, 1989-ben került sor, melyről már fellelhető az adományozók névsora, amit Galcsik is közöl. A kuta­ tás eredményeit lezáró beszámolóból is 87 �kiderül, hogy az alapos kutatómunka ellenére „számos nyitott kérdés maradt (...) Nem tagadom azt sem, hogy több feltevésemet kifejtettem még akkor is, ha kellő bizonyítékokkal nem tudtam a leírtakat alátámasztani. Ettől függetle­ nül úgy gondolom, hogy a célomat elértem. Sikerült sok új forrást közzétennem Ferenczy Terézről és a korábbi torz állításokat helyesbítenem." (99.) A könyv harmadik része a költőnő költeményeinek, prózai írásainak és leve­ lezésének a gyűjteménye. Ahogy a szerző írja, a költemények szempontjából filoló­ giai kiadásnak szánta ezt a részt, hiszen az első közléseket összehasonlította a kéziratokkal, valamint a különböző anto­ lógiákban közöltekkel, megtartva az eredeti szövegvariánst, de a mai helyes­ írással. Ezt a munkát a prózai írások és levelek esetében nem kellett elvégeznie, hiszen azok most jelentek meg először. A közlés szempontjai mellett a szerző felsorolja még a költemények korábbi kiadásait is, majd a versek előtt egyen­ ként, versenként haladva tételesen felso­ rolja a szövegváltozatokat, az egyes elté­ réseket a különböző közlések esetében. Nem lévén irodalomtörténész, a ver­ sekhez egy a Nyugatban fellelt idézetet tennék, melyet Kardos László 1935-ben Nagy Médea kötetéhez írt: „Nő-költők­ től a versolvasók mindig valami téma­ beli specialitást várnak, a megélt nőiség hű rajzát, - vallomást, amelynek realitása a legkitűnőbb férfiköltők legszerencsé­ sebb rásejtéseinéi is többet ád. Maguk a nőköltők is jobbára így látják sajátos feladatukat, s e szereposztásnak és sze­ repvállalásnak világos és bölcs értelme van, mégha elméletben küzdünk is min­ den művészeti forsrift [előírás] ellen. 88 Nagy Méda verseskönyve ilyen tipikusan női könyv: minden lapján az asszonyi lélek tájait festegeti, válságait bogozza, s ha nem ily sajátosan női téma bukkan elébe, azt is igyekszik - szerepéhez híven - asszonyi szemszögből látni és megfor­ málni." Ferenczy Teréz versei olvasha­ tók az idézet felől, jól tükrözik érzékeny idegrendszerét, lelki gyötrelmeit, gyako­ ri szomorú hangulatát, kedélyhullámzá­ sait, melyet a korábbiak során életrajzok­ ból és forrásokból is megtudhattunk. Az olvasó az életrajz után itt ismét szembesül ismét azzal, hogy Galcsik Zsolt mennyi­ re jó, jellemző címet adott a kötetnek. A versek után olvashatjuk a prózai írásokat. Ezek közül elsőnek az Eskiiszegő című novellát, mely, mint a korábbiakból kiderült, Lisznyay Kálmánnal való sze­ relmi kapcsolatáról, nagy csalódásáról szól, majd levelei és egyéb írásai követ­ keznek, így például emlékkönyvekbe írt bejegyzései. Végül, a negyedik részben kap helyet a Ferenczy-bibliográfia, mely rendkívül részletes, alapos és egyedülálló az érdeklődő olvasó, kutató számára. A kötetet névmutató és a mel­ lékletek zárják, melyek közt megtalál­ hatók képek, fényképek, iratok, sőt kották és egy kihajtható családfa is. A könyvet végigolvasva kiderül, mi­ lyen alapos munkát végzett a kötet írója, aki hihetetlen szívóssággal ment utána minden nyomnak, hogy egy hi­ ánypótló munkát hozzon létre, ennek érdekében összeszedett minden adatot, pontosította a korábbi kutatók tévedé­ seit, egy tisztább, pontosabb, árnyaltabb képet adva az utókornak Ferenczy Te­ réz költőnőről. (Magánkiadás, Szécsény, 2008) �G. T o ro n yi J u d it Sokszínű múzeum Neograd 2008 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. Neograd 2008 címmel 2009 októberében látott napvilágot a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet évkönyve. Az eddig megszokott egyszínű fekete megjelenést szokatlan külső váltotta fel. Birkás Babett kép­ zőművész, a fedőlap tervezője így vall erről: „A borító hátte­ reként a Somoskő váró című, egyedi technikával készített képemet használtam fel. A várról készített légi felvétel fóliára nyomtatott képét színes gyöngyökkel díszített gombostűk erősí­ tik a feszített festővászonhoz. Az idő­ igényes technika díjat nyert 2008-ban a Ráragasztott Reneszánsz című kiállításon (Pásztói Múzeum: Erzsébet-sorozat), valamint az idei Tavaszi Tárlaton (Nóg­ rádi Történeti Múzeum: Anatománia című képek). Az eredetiben 3 dimenzi­ ós kép felülnézetben látható a borítón (a szkennelés hatására), így csak a gom­ bostűfejek érzékelhetőek. Az ezüst pontok által hangsúlyozott körvonalak (a kép legvilágosabb színeként) szinte felragyognak, és tág teret adnak számos asszociációnak. Csillagokként, vagy izzó Szentjánosbogarakként keretezik a for­ mákat. Fémességük ellentétben áll a háttér bársonyra emlékeztető anyagsze­ rűségével, és sötétebb (elsősorban a lila és zöld komplementer kontrasztot meg­ mutató) színeivel. A logóhoz egy a Nóg­ rád várát megjelenítő grafika lett kivá­ lasztva. Az új név: Neograd, és a többi felirat is elegáns betűtípust (Palatino Linotype) kapott." A nem mindennapi külső után az eddigitől eltérő belső tartalmat adnak a kötet írásai is abból a szempontból, hogy idén csak muzeológusok írásai találhatók a kötetben. A szerzők nagy része a Nógrádi Múzeumi Szervezetben dol­ gozik, és e könyvben teszik közzé a történelemtudomá­ nyok és a közművelődés terén végzett munkáik legfrissebb eredmé­ nyeit. Ezenkívül két felvidéki muzeoló­ gus és az MTA Régészeti Intézetének munkatársa is színesíti tanulmányával a kötetet. Újdonság még a tanulmányok végén található angol és német nyelvű rezümé, ami tovább emeli a kötet értékét. Az egyes fejezetek címei az alábbiak: történelemtudomány, művészettörténet, régészet, néprajz, természettudomány. A szerzőket érdeklő témák igen válto­ zatosak, sem a korszakokat, sem az aktuális kutatási kérdéseket nem lehet egysíkúan behatárolni. A kötetben meg­ jelenő, a tudományos megemlékezés fi­ gyelmére méltó személyek között talál­ juk Hulita Vilmost, a füleki gyárigazga­ tót és politikust, a Zubovics-családot, és a pásztói képzőművészt, Fürjesi Csabát. Hulita Vilmos ellentmondásos szemé­ lyiségéhez kerülhetünk közelebb Agócs Attila tanulmányának köszönhetően. A „20. század egyik legismertebb, de mégis legismeretlenebb füleki szereplő­ je" (15.), akit a gazdasági- és a közélet­ ben is jól ismertek a korban, fordulatos és eseményekben bővelkedő életutat tudhat magáénak, magatartása a külső 89 �szemlélő számára olykor megmagya­ rázhatatlan. Egy igen erős és összetett egyéniség bontakozik ki előttünk, aki saját útját járva vállalja döntéseit, és azok következményeit. Paradox módon egyszerre vádolták csehofiliával, és tá­ madták azért, mert „csehszlovák állam­ polgárként a Csehszlovák Köztársaság létezésének 20 éve alatt (1918-1938) sem tanult meg szlovákul még köszönni sem" (9.). A tanulmány végén a szerző is jelzi, hogy egy ilyen gazdag életút további kutatásokat igényel még, hi­ szen számtalan „izgalmas társadalomtörténeti kérdést vet fel és hagy megválaszolatlanul"(18.). Szécsény méltán híres Komjáthyhagyatékának egyik értékes részét alkot­ ják az oldalági leszármazott Zubovicscsalád dokumentumai, amelyek a szé­ csényi Múzeumbarát Kör lelkes tagjá­ nak, dr. Zubovics Tibornak köszönhe­ tően kerültek a Kubinyi Ferenc Múze­ um gyűjteményébe. Kazareczki Noémi tanulmányában megjelenik a család legismertebb tagja, az 1846-ban szüle­ tett Zubovics Fedor, aki gyakran került az újságok címlapjára katonai hőstettei­ vel és feltalálói tehetségével. „Ha vala­ mivel előállt, véletlenül mindig volt ott egy újságíró is." (30.) Meghökkentő természete nem hagyta őt ismeretlenül a kortársak előtt. „Irodalmi műveikben nem kisebb személyiségek szerepeltet­ ték alakját, mint Krúdy Gyula, Herczeg Ferenc vagy Gárdonyi Géza"(31.), de barátai között tartották számon Mik­ száth Kálmánt is. A család hagyatéká­ nak a múzeumba kerülése is arról ta­ núskodik, hogy lelkes lokálpatrióták a múlt értékeit felismerve kincseket tud­ nak átadni a közgyűjtemények és a jövő nemzedéke számára. Kortárs művész alkotásait mutatja be Shah Gabriella, a Pásztói Múzeum mű­ vészettörténésze Fürjesi Csaba szemé­ 90 lyében. A pásztói származású szobrász és festőművész alkotásai közül a Profán mítoszok sorozatot, ezen belül az egye­ temes igazságokat megmutatni akaró témákat emeli ki a szerző, hangsúlyoz­ va, hogy „a mítosz jóval több, mint régmúlt korok meséje: kulcs az ember lényegének megértéséhez"(44.). Nógrád megyét a régészeti feltárások szempontjából a legkevésbé kutatott megyeként tartja számon a régészeti szakma. Az évkönyvben három feltá­ rásról is számot adnak a szakemberek, bizonyítva a terület leletekben gazdag voltát. A régészek leírásából megtudhat­ juk, hogy Erdőtarcsa-Daróczi-hegyen „számolhatunk egy közép európai Micoqui-utód jellegű (bábonyi?), egy idő­ sebb felső paleolit (aurignaci) és egy fiatalabb őskori megtelepedéssel" (61.). A pilinyi kultúrát két tanulmány is bemutatja. Köhler Kitti a késő bronzkori hamvasztott temetkezések antropológi­ ai vizsgálatának eredményeit ismerteti, míg Guba Szilvia kitér a sírokban talál­ ható tárgyak elemzésére is. összegzés­ ként megállapítja, hogy „a kerámiák töredékessége és a bronzok általános formája pontosabb kronológiai megál­ lapításokat nem tesz lehetővé. A temető anyaga azonban szervesen illeszkedik a Belső-Cserhát hasonló korú későbronz­ kori lelőhelyeihez (pl.: Buják, Szanda, Szirák)" (86.). A történettudomány társtudományaként jegyzett régészet nóg­ rádi eredményei a tanulmányok alapján arról győzik meg az olvasót, hogy a régészetileg feltáratlan Nógrád megye mélye múltunk sok kincsét rejti még. Bízzunk benne, hogy mielőbb minél többet megismerhetünk közülük. A magyar néprajz kétszáz esztendős története és több mint százéves önálló diszciplináris léte hatalmas ismeretanyagot halmozott fel. Az évkönyv néprajzi tanulmányai arról szólnak, �hogy ez a tudásmennyiség az, ami alapul szolgálhat újabb eredmények létrehozá­ sához. A balassagyarmati Palóc Múzeum számára rekonstruált ilinyi népviselet fényképről „levarrt" darabjain keresztül a falu lakóinak múlthoz kötődését is tetten érhetjük Lengyel Ágnes kutató­ munkájának köszönhetően. így derül ki számunkra, hogy Ilinyben „egy 1967-es szociológiai felmérés adatai szerint a palóc elnevezésért az idősebbek »haragszanak«, önmagukat nem azonosítják ezzel" (100.). A hagyományok újraélesz­ tése a múlt gyökereinek becsben tartá­ sáról tanúskodik, a tradicionális népvi­ selet őrzése a lokális identitás fontossá­ gát hangsúlyozza a külvilág felé. Mindennapjaink során az út mentén elhelyezett szakrális kisemlékek beépül­ nek szőkébb környezetünkbe, sokszor még a hívők sem kezelik jelentőségük­ nek megfelelő helyen. Pedig mennyire fontos lenne egy pillanatra megállni, elidőzni egy-egy út menti keresztnél vagy kis kápolnánál. A hétköznapok gondjai közepette egy magasabb dimen­ ziónak ez a földi szimbóluma olyan belső szükséglet és hit gyümölcse, amely „az etnológusok számára széles spekt­ rumot jelentő, hosszú távú kutatást igénylő munka"(135.). Dita Nociarová tanulmánya ezt feltétlenül alátámasztja. A nógrádi muzeológusoknak a ter­ mészettudomány területén meglévő komoly felkészültségét bizonyítja a Pásztói Múzeum két tudományos munkatársának, Hír János paleontoló­ gusnak és Pászti Andrea geológusnak a Múzeumi Évkönyvben megjelent kutatási beszámolója. A feltárások fényképekkel gazdagon illusztrált részletes leírása meggyőzik az olvasót, hogy Nógrád megye természettudományos múltjá­ nak kutatása megfelelő kezekben van. Az 1980-as évek végére datálja a sta­ tisztika a múzeumok látogatottságának csúcspontját, ami sajnálatos módon öt év múlva mélypontra kerül. Csak a '90-es évek vége hoz lassú emelkedést a múze­ umlátogatók számában. Ez a múzeumok által kidolgozott két kitörési pontnak volt köszönhető. A turizmusban rejlő lehetőségek mellett a múzeumpedagógia volt az az út, amin a múzeumok el tud­ tak indulni, és a kedvezőtlen folyamato­ kat vissza tudták fordítani. Ennek lé­ nyege, hogy a múzeumi gyűjtemények értékei beépüljenek az egyén kultúrájá­ ba, és ennek a legnagyobb sikerrel ke­ csegtető célcsoportja az iskolásoké. Az első lépés az igény kialakítása a fiatalok­ ban, hogy a felnövekvő generáció szá­ mára öröm forrása legyen a múlt emlé­ keinek megismerése, így törekedjenek az ismeretek megszerzésére. A Közle­ mények rovatba került be Tóth Zsuzsá­ nak, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori munkatársának a múzeumpeda­ gógiai tapasztalatokról szóló beszámoló­ ja. A Palóc Múzeum munkatársai Tóth Zsuzsa tapasztalatai szerint összehan­ golt munkával segítik elő a gyerekek ilyen irányú fejlődését, aktív közremű­ ködést várva és ambicionálva bennük. Az évkönyvben a balassagyarmati ta­ pasztalatokról olvashatunk, de a megye többi múzeumában is tartanak ilyen foglalkozásokat. A Pásztói Múzeum magas színvonalú múzeumpedagógiai munkáját idén az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Képzési Központja Nívódíjjal is jutalmazta. Az évkönyvet Szirácsik Éva a Nógrád Megyei Levéltár gyűjteményében talál­ ható uradalomtörténeti dokumentumok ismertetésével zárja. Bajthay István tiszttartó négy levelet ír földesurának, Koháry Istvánnak 1711-1713 között. A korszak történései, a szűkebb környezet eseményei és a levélíró viselt dolgainak tudósítása a korszak hangulatát is az 91 �olvasó elé tárja, amely így színes és érdekes olvasmány. Recenzensként feltétlenül figyelmébe ajánlom a laikusoknak és az egyes tu­ dományos területeken jártasabbaknak is a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvéi, amelynek tanulmányai mindannyiunk számára sok új információt adnak az olvasás során. (Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, Salgótarján, 2009) H a n dó P éter Képből és beszédből komponált Shah Timor: Élet a szobrok között. Ifj. Szabó István művészete „Ha a felvevőgép az emberi szem meghosszabbítása, látó­ képességünk váratlan kiter­ jesztése, akkor szükségképpen az emberi intelligenciáé is" (66.) - írja Bíró Yvette a Profán mitológia című kötetében, mely­ ben a film kultúrába ágyazottságát, a kultúrával kialakított konstruktív viszonyrendsze­ rét, a filmnek, mint mágikus gondolko­ dásnak a működését vizsgálja. Shah Timor kamerája is intelligens meghoszszabbítása az emberi szemnek, látóké­ pességünknek, vizuális eszközkészlete nyelvén mítoszt teremt; többnyire az ember mítoszát. Képalkotására - vélhe­ tően - jelentős hatást gyakorolt Gaál István filmrendezővel való kapcsolata, illetve a róla készült portréfilm forgatása során átadott, ellesett szakértelem, va­ lamint az a sajátos látásmód, ami mögött bizonyára ott munkál a hozott és a felvett kultúra kettősségéből táplálkozó affini­ tás, komponálási készség, amellyel rit­ must teremt és egységessé teszi a filmjeit. Legutóbbi, Élet a szobrok között. Ifj. Szabó István művészete című portréfilmje 92 a 83. életévében járó, Benczúrfalván élő alkotó munkásságá­ ba, művészetének viszonyrendszerébe avat be nyolc narratív és kilenc zenei-képi tétel egy­ másra rétegezésével. Az idén befejezett film aktualitását növeli, hogy a Munkácsy-díjas ifj. Szabó István 2009 őszén Nógrád megye díszpolgárává vált, szülőföldje - ahová számos szállal kötődött és kötődik, amelynek hagyo­ mányáért, kultuszainak életben tartásá­ ért dolgozott és dolgozik - elismerésé­ ben részesült. Nem mellékesen és az aktualitáson túl, Shah Timor kamerája méltó módon teremti meg ifj. Szabó István művész-mesterember örök jelen­ létét, amennyiben a film a múlt (állan­ dó) jelenné tétele, hiszen a forgatás időben megelőzi a megtekintést, ezért egy korábbi eseményről vetít úgy, mintha éppen zajlana. Shah Timor ezúttal is a dokumentarista filmek hagyományos szerkezetét alkalmazza, ezáltal könnyen befogadha­ tóvá, szerethetővé teszi alkotását. A film­ béli „elbeszélés" során a kezdeti verbális �dominanciát jó érzékkel teszi a végére vi­ zuálissá, amit egyfelől a narratív blokkok idejének folyamatos rövidülésével ér el, másfelől azzal, hogy a beszéltetett jelen­ létének képi megerősítéséről fokozatosan lemond, az alkotói szavakat az életmű láttatásával támasztja alá és erősíti fel. Feszes tempót diktál, a beszédmódvál­ tás intuitív ereje révén mitizációra al­ kalmas, s ezáltal a maradandóság igé­ nyével fellépő értéket hozott létre a szer­ kesztés során a rögzített anyagból. A film nyitányaként a benczúrfalvai táj és út képét villantja fel, s a megérke­ zést tudatosítja a települést jelző tábla mutatásával, majd a Benczúr-kastély láttatását követően belép az alkotó szo­ borteremtő hétköznapjába, megjelenítve a neves nógrádi történész és családfa­ kutató, Nagy Iván portréjának kifaragá­ sát a kastélykertben. Ezt követően ifj. Szabó István a kastély-műterem bejára­ ta előtti lépcsőn állva mintegy beinvitál az életébe, a műhelyébe. Szerszámok és kisplasztikák körében indul a „gyökerektől/-ről" az elbeszélés. Megelevene­ dik az édesapa személyisége, szobrászszá válásának kulcsmomentuma: a Sal­ gótarján külterületén, Baglyasalján élő Bóna Kovács Károly szobrásznál vég­ zett segédi munkája, majd az önállóso­ dását követő, népi fafaragók körében szokatlanul gyors fejlődése. Ez az örök­ ség indítja el ifj. Szabó Istvánt a szob­ rászművészi pályán a II. világháború után, 1947-ben. Ebben a közel tíz perces tematikai egységben az apa személyi­ ségén túl az első mesterek és megbíza­ tások elevenednek meg, s a családi album archív felvételei beúsztatásával sor kerül ezek hitelesítésére is. Az ere­ det ismertetéséből vezet át a műterem padlástéri feljárójának belső erkélyéről készített körkép, mintegy megmutatva a helyszínt, az alkotások születésének helyszínét, amely a második narratív egységen belüli szövegrendező elv. A település, a kastély, a műterem története mesélődik el, és a szülői hagyaték gon­ dozásának, egyben tartásának igénye, egy későbbi közgyűjteményi elhelyezés terve. Ennek az örökségnek a bemuta­ tása válik az ezt követő zenei-képi betét témájává. A harmadik narráció a „hol és mivel szeret foglalkozni a szobrászművész" kérdéskört járja be, miközben különböző munkafázisokat - szabadtéri faragás, belsőtéri vázlatkészítés stb. kész és készülőben lévő műveket mu­ tat. A mikszáthi és madáchi hagyo­ mány ápolásával kapcsolatos tervekbe pillantunk be, megismerjük a Madách Imre és Fráter Erzsébet alakját, kapcso­ latát megjelenítő kompozíció makettjét, végleges nagyságú gipsz-, illetve agyag­ változatát, kőbefaragásának szándékát. Fráter Erzsi szemének formázása köz­ ben halkul el a háttérbeszéd, s bomlik ki a film legszebb lírai betétje: ifj. Szabó István a műtermi padlásfeljáró erkélyré­ szének korlátjára könyökölve, tekinteté­ vel méregeti születőben lévő szobrát. A munka szeretete, a hivatás iránti rajon­ gás olvasható le minden gesztusáról. Ezt szövi tovább és realizálja a negyedik narratív blokk, melyben a szobortól való megválás a gyermek ébresztése­ ként fogalmazódik meg. A következő zene és kép összjátékából építkező elem a szobrairól gondoskodó, azokat ecsettel tisztogató művészt jeleníti meg. Innen fűződik vissza az ötödik narratív egység a műhely szerszámok és kis­ plasztikák színesítette világába, az alko­ tói folyamatba, az arról való gondolko­ dásba, miközben a szem számára köz­ téri alkotások, szobrok és kompozíciók rétegződnek egymásra. Az újabb zenei rész alatt az apai mesterség folytatását, a fafaragást, egy női figura favésővel történő formázását láthatjuk. A hatodik narráció egyfelől a nógrádi kötődést és 93 �ennek kifejezését hivatott érzékeltetni, másfelől visszakanyarodik az apához, mint identifikációs tényezőhöz, mint saját munkásságának viszonyítási alap­ jához. A következő zenei betét alatt az objektív tekintete átvonul a majdan köztéri szoborkompozíció gipszváltoza­ tára. Innen szövődik tovább a hetedik narratív elemben a szó a szakmáról, a szakmaiságról, a művész belső látásá­ nak, intuitivitásának fontosságáról, arról, hogy leginkább mesterembernek tartja magát. A film egészét uraló harmóniába egy negyedpercnyi disszonancia csúszik, amikor - feltételezhetően - a 2008-as horpácsi Kálmán-napi program részt­ vevőinek vizuális körbejárása ékelődik be szövegelválasztó elemként. Amenynyiben a feltételezés igaz, akkor ez a részlet ifj. Szabó István Nagy Ivánszobra - amelyet a film elején még a művész kőbe vésett - végső helyére, a Mikszáth Kálmán-, Mauks Ilona- és Szontágh Pál-szobor társaságába kerü­ lésekor készült. Ezt azonban semmi sem erősíti meg, ezért nem tekinthető a kompozíció szerves részének, azaz funkciótalannak tűnik ifj. Szabó István tömegen belüli kamerával keresése. 94 Innen az apa alakjának fába-faragása vezet vissza a művész benczúrfalvai életébe, amelyen belül kiemelkedő a szerepe feleségének, a szintén szob­ rászművész Nagy Máriának. Végezetül ifj. Szabó István beszél arról a privatizá­ ciós kényszerről, ami évek óta a kastély­ műterem más célú felhasználásával fenyegeti, s ennek megvalósulása egy­ ben a munkássága befejezését is jelen­ tené. Az utolsó képkockák felesége társaságában mutatják, a jövő reményé­ vel övezve. Shah Timor filmje logikusan, részle­ teiben is megkomponáltan építkezik, magas fokú vizuális intelligenciáról, megjeleníttető erőről tesz tanúbizony­ ságot. Bíró Yvette szerint az egyes kép­ elemek értelmét „a kontextus egészében való helyük szabja meg. A független létezés varázsa és a függő helyzet jelen­ téssokszorozó nyomatéka mindig egyi­ dejűleg determinálja a végső jelentést". (55.) Az ifj. Szabó Istvánról szóló port­ réfilmben kibontakozó végső jelentés leginkább a szülőföld iránti önzetlen hűségben ragadható meg. (Magánkiadás, Salgótarján, 2009) �„Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja." (Mikszáth Kálmán) P Á L Y Á Z A T I F E L H ÍV Á S Nógrád Megye önkormányzata, valamint a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2010. évre meghirdeti a MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott, mikszáthi hagyományokhoz kapcsolódó szépirodalmi művekkel, valamint tanulmányokkal lehet nevezni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. jú n iu s 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p ályázat d íja i: I. 100 000 Ft II. 80 000 Ft III. 60 000 Ft Eredményhirdetésre 2010 szeptemberében, a Nógrádi Megyenap és Kulturális Fesztivál keretében kerül sor. A díjazott művek közlésének jogát a Palócföld folyóirat fenntartja. Nógrád Megye Önkormányzata Palócföld Szerkesztősége 95 �Szerzőinkről AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest): Költő. A H aszn álati utasítás cím ű antológia szerzője. KOÓS Istvá n (1975, M iskolc): Irodalomtörté­ nész, kritikus, képregényrajzoló. Bó d i Z su zsa n n a (1974, Salgótarján): Törté­ nész. A Nógrád M egyei Levéltár főlevéltárosa. Legutóbbi kötete: S alg ótarján i esem én y ek 1 9 1 8 1919 (2007, társszerző: Cs. Sebestyén Kálmán). KŐRÖSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad): Költő, novellista, publicista, könyvkiadó. Legutóbbi kötete: N em ezt találtam - T örtén etek a z em berbar­ lan g ból (2003). CSEHY Z o ltá n (1973, Pozsony): Költő, műfor­ dító, irodalom történész, kritikus, szerkesztő. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: H om okvihar (2010). N. TÓTH A n ik ó (1967, Zse líz): Író, irodalomtör­ ténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Leg­ utóbbi kötete: T ü körkön y v (2008). G. T o ro n yi J ud it (1968, Salgótarján): Törté­ nész. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója. CRESSAI FERDINÁND (1991, Salgótarján): Költő. Jelenleg Budapesten tanul. Kötete: C supasz oltalom (2010). Ha n d Ó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: A lv ó kon fliktu sok m ezején (2008). H a rtay C sa ba (1977, Gyula): Költő. A Békés M eg y ei H írlap munkatársa, 2010 Bárka-díjasa. Legutóbbi kötete: N yú lzu g (2008). JENEI L á sz ló (1964, M iskolc): Író. A M ű ú t folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete: Szelle­ m ek és szerelm ek (2008). K iss J u d it ÁGNES (1973, Budapest): Költő, író. Legutóbbi kötete: Ü dvtörtén eti lexikon (2009). N ém eth B o z ó A n drea (1975, Losonc): M űvé­ szettörténész, antropológus. A losonci Nógrádi M úzeum és Galéria munkatársa. Füleken él. Kötete: H étszer fén y eseb b en . A szkíta állatstílu s (2004). N ém eth Z o ltá n (1970): Költő, kritikus. A Bél M átyás Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Á lla ti n yelvek, állati v ersek (2007). PETŐCZ A n d r á s (1959, Budapest): Író, költő, szerkesztő. Többek közt József Attila- (1996), Márai Sándor-dijas (2008), a M agyar Köztársa­ sági Érdemrend Lovagkeresztje (2010) kitünte­ tettje. Legutóbbi kötete: D im en zin oista m űvészet ( 2010). S závai A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O p tikai tu n in g (2009). SZEPES ERIKA (1946, Budapest): Irodalomtörté­ nész, kritikus, szerkesztő. Legutóbbi kötete: A z örd ög g oly ó fo g sá g á ba n (2007). (1979, Ipolyság): A Jozef Vydra Iparművészeti Szakközépiskola kőszobrászati- (1995-1999, Pozsony), majd a Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végzett tanulmányokat (1999-2005) Pozsony). Egy szemesztert a poznani Képzőművészeti Akadémián tanult szitanyomat technikát (2004). 2005-2006 között asszisztens a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakán, majd 2006-tól ugyanitt doktori képzésen vesz részt. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Úniójának, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, a Magyar Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének. Egyéni kiállítása volt Pozsonyban, Ipolyságon, Balassagyar­ maton, Komáromban, Vácon, Léván, Rimaszombaton, Lendván, Vágsellyén. Többek közt csoportos kiállításon vett részt Szlovákiában, Csehországban, Franciaországban, Lengyrelországban, Kínában, Spanyolországban, Olaszországban, Bulgáriában, Szlové­ niában, Egyiptomban, Taiwanon, Magyarországon. Művei szlovákiai, szlovéniai, kínai és bulgáriai közgyűjteményekben is fellelhetők. Díjai: Ars Papirum'99 3. díja (1999, Sumperk, Csehország), 2. Rokycani grafikai biennálé Dr. B. Horán Múzeum díja (2004, Rokycany, Csehország), Aprógrafikai Biennálé CRAF1X Csehországi Képzőművészek Uniójának díja (2005, Bfeclav, Csehország), Nemzetközi Ifjúsági Művésztelep - LindArt Stimulating prize díj (2008, Lendva, Szlovénia), 15th International Exlibris Exhibition Certificate of Award for excellent art work díj (2009, Taipei, Taiwan). N ém eth G éza 96 ��Ára lőfizetkrés30F E négyszász foint í gy, e játék, az örökléten át, így, e léhaság, s túlél minket is. ■ II II I I IBII I I I II II ■ II Ilii 9*7 7 0 5 5 5 ''X S 60 I 511 Szabó Lőrinc � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/3243e1988f4556c8c6fa3f7acc8321a9.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4b05f56af7615907c252b1f161419c4a.pdf 47654f39603d0c225bb728eea435a1c3 PDF Text Text ��Tartalom „kávéházi szegleten.." Nyerges Gábor Ádám Ádám Tamás Repülési terv; Sztratoszférahatár; Félke; Kismotor; Ad­ dig élsz; Jegyzet egy Semprun-állandóhoz Szemeszterek a purgatóriumban Csüngve-takarnak Szávairatok Villanyóra, villám, villamos 10 Violet Cox arca 1., 2. A kinevezés Gyógyulás 16 20 25 Dukay Nagy Ádám 3 5 9 Próza és vidéke Tétényi Csaba Szalay Zoltán Kiss Zsolt „ezek a kedves kis portékák" Tóth Krisztina Grecsó Krisztián Ficsku Pál Tímár Zsófi muskátlija Messze szakadna / (Mellettem elférsz) Akinek nemet mondtak 30 33 39 Zrínyi Miklós Artúr király udvarában / (Jegyzet a Mikszáth-szövegek „intertextualitásáról") A labirintus bejárása / Nagy Pál vizuális művészete 42 46 Kutatóterület Tőzsér Árpád G. Komoróczy Emőke Találkozási pontok Baráthi Ottó Helyi gazdaság, helyi társadalom / Beszélgetés Brunda Gusztávval 60 Levél Lizsnyánszky Erzsébethez 69 Kép-tér Földi Péter Ami marad Nagy Csilla Koós István Halmi Nikolett Bedecs László Mizser Attila Gréczi-Zsoldos Enikő Csukovits Anita Bolvári-Takács Gábor Handó Péter „Csak ami nincs, annak van bokra" / Tőzsér Árpád: Csatavirág Esztétikai gubancok / Csobánka Zsuzsa: Bog „Elburjánzik" / Erdődi Gábor: Vénusz-udvarlás. Don Qui­ jote metamorfózisai Bolgár kalauz / Almák - kortárs bolgár elbeszélők antológi­ ája Határok, csendek, esték / Dobos Marianne: Sorsfordító karácsonyok (1944,1956,1989) Az újrarajzolt portré / Leleplezett mellszobor - Nyomozá­ sok Kazinczy birtokán „Pásztor családból származom..." / Lengyel Ágnes: Egy palóc pásztor öröksége. Gyurkó Pál számadókanász faragásai Visszaszámlálás / Popély Gyula: Felvidék1914-1920 Civil erő / Matúz Gábor A legbátrabb város 70 73 75 77 81 83 86 89 92 �Jelen számunk borítója Lizsnyánszky Erzsébet Gótikus kapu haldokló oroszlánnal (elől) és Cím nélkül (hátul) című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Omen III. (elől) és a Buborékban születve című munkái láthatók. A belső illusztrációt különböző technikával készült képei - Asszony, üveggömb és halott madár (8.); Variációk előző életem dalaiból (15.); Omen 1. (19.); Repülés csendben (24.); Csak szállunk az éjszakában (29.); Álmok kristályvára (32.); Éjszaka (41.); Kertem csigaházból nézve (45.); Omen II. (59.); örvényben (67 .); Negatív (68.); Nyugalom (76.); Egy kutyám emléke (80.); Lovak sorsa /-//. (88 .); Madársi­ rató (91.); Elvágyódás (91.); Elmúlás (91.); Tatus barátai (95.) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Handó Péter (handop@gmail.com) Lektor/korrektor Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3200 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/416-777; Fax: 32/416-482; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3200 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." D ukay N agy Á dám Repülési terv Föl akarom húzni, amíg még lehet, újra és újra a gép orrát. Aztán vissza, vissza akarok esni. Sztratoszférahatár Ez a zuhanás és a körpálya választóvonala. Innen már látszik a bolygó görbülete. Jég a cipőm és hó a subám. Ez az otthonom hidege. Félke Benőtte a szívemet a fű. Mélypontjaimat hó és fagyott alkohol borítja. Helyi érzéstelenítés, félkegyelem. 3 �Kismotor Hiába tankolok föl a gyújtással van baj. Csak rázkódik, nem jár, fenyőillatú füstöt köhögve kapkod levegőért a bordák hűtőrácsa mögött. Addig élsz Önkívületi állapotban kötsz majd szövetséget vele. Gyulladt szemed alá akkortól hét éven át mos földszínű árkokat az épp lakott bolygód fagyott egéből szitáló hó savas leve. Jegyzet egy Semprun-állandóhoz Egyszer, egy pillanatra mindenkit érez az ember. Mintha anyagtalan, negatív tér, mintha egy gödör volna a szíve helyén. 4 �N yerg es G ábo r Á dám Szemeszterek a purgatóriumban lezörög. 1. apró nyolcvanegynehány év soványságot rágicsáló kis öregek remegnek be zuzmarás templomokba cekkerrel jégvirágzó ólomszemüvegeikben kaparnak maguk alá minden szilánkléptet mínusz ötszáz fokban és a világ túlfelére hogy egyszer még ha belefér csak most az egyszer utószor megmártózzanak pár korty langy urukban ők még tényleg hiszik ők még valóban tisztán megrezzennek a tiszteletes minden szaván mint szűzkorukban a pajta mögötti disznó vicceken az arcukba fagyott verejték ha feltölti az egyremélyebb barázdákat megszépülnek kegyetlenül megszépülnek fájdalom szobrai szobrok fájdalmai ajkukról az áhitat minden kérget átitat és zsíroskenyeret visznek a Szűzmáriának a búcsúba hogy ne álljon csak úgy a hidegbe ha otthonra már nem is jut belaknak ók degeszre ezzel a vizenyős lukulluszi nézéssel így. 2. a szavakban persze csak szeretlekek meg örökkék néha sohák zöldvadonjában meglapulva libben át a vámon hogy a fülbe jutva már a dobhártyánál kihüljön mire a nagyagykéregbe ér már el is párolgott szenilis lekonyulása az igazi áhitatokra nincs szó na jó ott az áhítat de az sem ez ez nem érzés hanem ösztön fojtó kényszer mint az árva kölykök éhesmohó bújása a földreejtett kabáthoz a 5 �felöklendett ugatás ha a szemünk közé bámul vastaghájú röhögés mikor épp nem illene és bizonyos görög világutazók olthatatlan látnivágya mint a mittudoménmi olyan erő ez a torkomban ami normális körülmények közt világokat söpör el vagy életet szór szerteszét gyógyszerekkel ringat el utolsó pénzeket csikland ki a zsebből ami megnémíthat még amúgy igen szófosó költőket is 3. betiltott szavakat szamizdatírunk naphosszat egy füzetbe hogy rosszalkodjunk olcsó szórakozás tiltottgyümölcs unásig ismételgetni hogy magány, félelem, szerelem, szivéslélek, öröklét, boldogság, halál 4. templomba járok hozzád leggyakrabban gyónok is ha megjelensz nem kevésbé halványan mint bármely istenünk 5. Na akkor legyünk őszinték hogy egy ideje nem számít mikor kelek és hol mióta megvagyok szemüveg nélkül is mióta annyit se kell enni mint mióta nincs ok félelemre önsajnálatra bárki sajnálatára (ezen kívül) hosszú versekre... 6. a költők 7. na azok olyanok hogy tényleg sosem látnak másokat csak néznek néznek nyitott kabátban télvíz idején sapka nélkül hóban egy záruló világ utolsó madárijesztőiként hogy megessen magukon a szív (ük) de ugyebár nem 6 �és rögtön kiszúrják a feltűnőbb apróságokat hatványozzák hogy érzékletes legyen és kész holott kereshetnék a bőr alatt mazsolányi ékszerarcú szeplők közt a rángást. hogy mekkora kín és teher olyan nagyon nagyonnagyon (+ nagyon) nemszeretni tudni valakit olyan mélyen olyan híven tisztán vakon kifilézve kongani és korgani fázni olyan titokban tapintattal szenvedni át ugyanazon szerelem másik végén a szégyent mindennemű kiszolgáltatottságok szemperzselő ellentetjét egy egész életet kézen fektetni. éltében haldokló tetemet ringani. kézfogni. megóvni. Ödipusz anyjának lenni, múzsává fesleni. és mindezt harag nélkül kín nélkül mintha mi sem mintha mi sem így történtünk volna. Adj a nőknek szárnyat Esdeklem glóriát Hajukba virágszálat Gazdagabbak holmiját hogy ezt kibírják hogy . 8 úgy lakunk jól mint az emlőt élősködjük gyerekkorunkban kétévesen voltam felnőtt éhes voltam megjavultam férgek azok nem állatok akik más helyére születnek 7 �belémégtek mind akiket áltatok rájuk simultam szövetnek 9. sosem leszel az de mindig te leszel 6 10. vénasszonnyá lettem csúfságokat tettem nem volt s elvesztettem őt a nőt míg megtanultam szeretni. 8 �Á dám T amás Csüngve-takarnak Tőzsér Árpádnak Mégsem tetszenek azok a matrjosa-babák akiket ágyamba hajit a petróleum szagú este akik egy ritmusos nyögésért elviselik a párnatoll nehéz szagát ah a sóhajok(!) hallom én is Sylvia Plath sóhaját tán ellopom tőled neked s nekem is fájt a tű ami szemébe hatolt ah a sóhajok(!) zötyögő vonat löki ki kezedből Madáchot a harmadik szín pálmafás vidéke sem látható a becskei alagút miatt csüngve-takarnak az Ipoly fűzei(!) DE megtalálnak az osztott versek az osztott műfajok az osztott hangulatok lehet-e egyetlen szó egyetlen vers esszé(?) disznóbőrbe bújva várom a választ 9 �S závairatok S z á v a i A t t il a Villanyóra, villám, villamos Három napig hoztam a döntést. Mondhatnám, feltámadt bennem harmadnapra a megváltásom, fel, népek tengere. Voltam én már minden, hentes és mészáros, fod­ rász és hajszobrász, nóta- és operafa, de valahogy nem találtam meg a számításom. Voltam hobbimatematikus is. Tudni akartam, mennyi is a kétszerkettő. Néha öt. Elhihetik. Mármint, ha magázódunk. Márpedig senkit nem tegezek azok közül, akivel nem ittuk meg a pertut, akivel nem nyúltunk közösen az ipari áramba. Na, de itt is vagyunk a lényegben. Mondtam már, hogy egy ideig a számokkal ütöttem el az időt. Hazaértem a rendes melóból, a rendes életemből és szépen beleültem a matekos életembe. Ne kérdezzék, mi fogott meg ebben a különös világban. Talán az, hogy összetett dolgokról lehet agyalni, mint valami szabadversben, de úgy, hogy nem betűket használsz. A számok nyújtotta elvontság az, ami. És elhihetik e levél olvasói, nem semmi. Elsőként az jutott eszembe, hogy amit mondani szeretnék önöknek, elmondom számokban, el is jutottam az első két mondatig, de meggon­ doltam magam, mint a váltóáram. Amúgy gyakran gondolom meg magam. Ahogy egy jobban komponált másodfokú egyenletnek is lehet több megoldása. Nem sza­ bályos, de lehet. Ahogy az életnek is hány megoldása van, nézzen, kedves olvasóm, magára. Más azt mondja, szabálytalan vagy. Mégis vagy. Állsz a saját sorsodban, mint a felkiáltójel, állsz, mint az a bizonyos fallikus jelkép a lakodalomban. Vagy ne is ragozzam tovább, mint a villanypózna. És el is értünk a lényegibb dolgokhoz, a rejtélyekhez. Ilyen a villany is például. És mivel a villannyal való foglalkozás nem áll túl távol a számok világától, és ha már nem lehet megélni abból, hogy az ember otthon egy esti szoba és egy félig kész megoldóképlet homályában azon töri az agysejtjeit, hogy megfejtse a világ lényegét, marad valami más. Ami mégis közeli. Mivel tehát nem igazán hoz a konyhára a matematika, ha csak úgy simán magad­ nak osztol-szorzol. De, hogy mégis a számok közt maradjak, nem maradt más, mint dönteni, agyalni, szellemi egykétházás. És így jött a villannyal az ötlet. Mondhat­ nám villámcsapásként a felismerés, de nem mondom, nem vagyok én meteorológus. Zárójelben jegyzem meg, hogy volt a gyerekkoromban néhány homályos évtized, amikor meggyőződésem volt, hogy a meteorológus az a meteorokkal foglalkozik. Ciki ez azért. Ciki, mint egy megoldatlan másodfokú. De most ezt itt nem reklámo­ zom inkább. A számok világában nincsenek felhők, cirruszkumuluszok. Csak a té­ nyek, amik szárazak, hidegek, akár a macskakőre ragadt gázolt macska. Na, de hogy rövidre zárjam a dolgot, így lettem villanyszámlás, leolvasós. Mert mégis csak szá­ mok. Olvasom az adatokat, számlázok. Mivel elég nagyot hallok, vagyis pont az a lényeg, hogy túl kicsit, keveset, hát már a felvételnél hamar átugorhattuk azt a kér­ dést, hogy zavar-e a kutyaugatás, mert lesz erre példa nem kettő. Már az tetszett, hogy behozták a kettőt, mint számot, a gondolatmenetbe. Jó hely lesz, gondoltam. 10 �Aztán arra a kérdésre ugrottunk, hogy ha esetleg hamar kell áthaladni a keríté­ sen, szóval, hogy lenne erre ambíció, ha így alakulna valamelyik elszabadult házőr­ ző. Felszámolnának valami veszélyességi pótlékot, plusz juttatást. Nem gondoltam végig a dolgot, mivel már megint ilyen matematikás eszközökkel jöttek, mint a plusz. Hamar meglett a bizalom. Bizalom nélkül meg ugye nem megy. Mi lenne például, ha egy megoldásra váró feladat, felfedezésre váró matematikai törvény nem bízna az emberiségben, hogy mondván, itt vagyok, (ragyogok,) tessék megfejteni. A Bibliát is átnéztem párszor, mint villanyórás, hogy, szóval, ilyen szemmel. Azért, ha anno lett volna áram, azért sok minden nem így alakult volna. Bár, ki tudja, lehet, hogy volt ott áram, csak nem beszéltek róla, vagy ha nem is pont áram, hanem valami különös erő, amit addig nem értettek, nem tapasztaltak. Csak hirte­ len rájöttek, hogy van. Mint mikor belelépsz a villanypásztorba, addig csak simán nézed a tájat, szagolod a virágokat, virágzik a lélek és egyszer csak hoppá, odasül a papucsod a kábelhez. Te meg káromkodsz, de legalábbis olyanokat gondolsz el, amiket addig soha, legalábbis nem ennyire nyersen. Már a villámok is milyenek, tele van velük a Biblia. És tényleg, mikor viharban kimegyek a hetediken (ott lakok) az erkélyre, elsőként az jut eszembe, mikor elkezd csapkodni a ház körül, hogy odafönt az öreg biztos berágott valamire. Ugyanezt tanította nagyanyám is, hogy a villám, az az istenkének a haragja, rontom-botomja. Mondjuk kétségtelen, hogy ha berág az öreg, akkor szórja is rendesen. Főleg nyá­ ron. Ülsz a strandon, büfögöd fel a főtt kukoricát, nézed az eget, a fürge nyári fel­ hőcsordákat. Amik aztán összeállnak, mint a hónapos konyharuha, aztán kész a baj. Micsoda erő, gondolom ilyenkor, micsoda erők szabadulnak fel, micsoda be­ fektetés sül ki. Nem semmi. Rendesen megpörgetheti odafent a villanyórákat az ilyen csattogós nyári vihar. Hülyén hangzik egy villanyos szakembertől, de nekem a villany hozta közel a vallást. Hogy kellő távolságból néztem a kettőt ahhoz, hogy összefonódjanak bennem, a belső láthatáraimon. Lelki délibáb. Ez vagyok én magamnak, saját belső lelki déli­ bábom, remegős szellemi Hortobágy, ostorcsattogással, egy tehéncsorda büdöse, amit mindig érzel magadban és ez a legrosszabb, hogy ezt nem lehet lemosni. Erre nem gyógyír a domesztosz, a lakkbenzin. Próbáltam már mindkettővel fürödni. De csak bennem maradt, rajtam. Mert rájöttem, hogy ez belülről fakad. Tehát a villany, hogy ez is megfoghatatlan, mint egy délibáb. Remegős, nem látni a határait, csak azt, hogy csíp, meg zsibbad a vádli, düllednek a nyaki verőerek az izgatottságtól, hogy el kellene engedni a vezetéket, az meg nem enged, hűz magához. Úgy kell ordítani a műhelyből, hogy verjétek le seprünyéllel a biztosítékot. Mert mással nem lehet, így lett csinálva, alá van peckelve. Ne verődjön le. Csak ha kell. Kellni meg sose kell. Nem olyan világban élünk. Csak jönnek, folynak az események, mint az ipari áram. Tele feszültséggel. Az élet egy nagy stressz-teszt. Ez az én mottóm. Illetve olvastam valahol. Külön tetszik már az elejétől, hogy a villany egy titokzatos dolog, kiismerhetetlen, mint a tévéhíradók. Hogy egyik nap ezt mondják, egy héttel később már egész mást. Ennyire mozgásban van a világ. Egy este se történik úgy, hogy ne történjen valakivel valami, hogy aztán legyen mit szerkeszteni. Mindegy. Aztán felvettek a villanyvállalathoz. Rögtön az első nap kipróbálták, hogy hogyan tudom lenézni a villanyórákat. Különösen olyan esetekben, amikor van valami zavaró tényező, kutyaugatás, részeg lakástulajdonos, vagy éppen, ha én 11 �vagyok részeg. Szimulációkat is végeztünk, hogy milyen rövid idő alatt tudom felírni például kutyával a hátamban. Aztán úgy is mértük, hogy nem írom fel egy­ ből, odakocogok a villanyóraszekrényhez, közben fokozódik a zavaró körülmény, hopp lenézem, megjegyzem, majd szaladás közben írom be az ívbe, a megfelelő rubrikába. A végén azt modelleztük, hogy mennyi fröccs után tudom még megbíz­ hatóan beírni az óraállást. Másfél liter vörös után ötletszerűen változtak a nullák számai, hol kevesebb, hol több lett. Azt mondták a kiképzők, hogy majd ez alapján nézik az íveket hó végén, ki mennyit ivott. Külön kitértünk arra, hogy figyelni kell a fogyasztók körülményeit is, mennyire van kinyúlva a necc szatyor, mer’ ha na­ gyon ki van, akkor sokat vásárolnak, gyakran. Van tehát betevő, csak a villanyszámla befizetése késik, ugye. Meg, hogyha a háromemeletes kertes ház fogyasztá­ sa annyi csak, mint egy lakótelepi másfél szobáé, na, az ilyenek keltik a gyanút. Vagy éppen fordítva, hogy szoba, konyha, és annyi a fogyasztás, az órapörgés, mint egy kisebb üzemben. Tudniuk kell a kedves olvasóknak, hogy egy kicsit pszichológia is a villanyóra­ leolvasás, komplett képpel kell rendelkezni az emberi szellemet illetően. Hamar meglátszik az antiőszinteség, mikor becsönget a leolvasó, hogy bemenne leolvasni, hol van a szekrénye. Az meg zavart lesz, hogy a szekrénykulcsot véletlenül elvitte magával a gyerek, csak hétvégén jön haza, nem tudja kikulcsolni a villanyóraállást. Én meg ugye hamar bepörgök, ha nem látom meg azt a fajta pörgést, amiről a revi­ zori gondviselés szól, ami kicsiben a galaxis pörgését is eszünkbe juttatja, a villany­ óra lassú, de kíméletlen, a következetes, de bugyuta pörgését. Vagy amikor éppen a kiskertben magyarázza, nem is enged tovább, hogy minek kell neki az ipari állam. Mert egész nap szól a lakodalmas rock a garázsban, meg a nyárikonyha... Ja, ezer wattal rántottá t, mi? Legalább hazudni tanulnának meg, de nem, csak lopni a ká­ belt, maszek lekötés a ház mögött. Nem hiszik el, kedves olvasóim, hogy mikre képes az emberiség, ha egy hivata­ los személy bosszantására törekszik. Mert a villanyos-szakemberi lét, ha leolvasó is, nem fenékig tejfel, nem fenékig kettőhúsz a hivatás. Nem mondom, vannak kedves pillanatok, mikor megkávéztatnak a leolvasás után, mert ugye első a munka, vagy kicsit elbeszélgetnek velem a kiskertben, kapálnak, én támaszkodok a kerítésre, dicsérjük az időjárást, felolvassuk hangosan egymás horoszkópját egy eldobott újságból. De olyan is volt, hogy meghívtak ebédre, mondván, biztos megéheztem a nagy leolvasásban. Aztán, ha már bizalom, ugye, hát kicsit belevilágítottam nekik az áramszolgáltató vállalat belső publikusabb ügyeibe, érezzék a kölcsönös bizal­ mat, odaadást. Lényeges a kölcsönösség, a viszonzás. Mint mikor ráz az áram a fürdőszobában, borotválkozás közben, te meg visszarázol neki, ha kell, két kézzel is, íjjj, azanyád'. A szomszéd meg belát az ablakba, nézi, hogy minek ez a lelkese­ dés, de nem meri megkérdezni hangosan. Hiába, vannak kérdések az életben, amik válasz nélkül maradnak, illetve már önmagukban válaszok az ilyen kérdések. Hogy felteszed a kérdést, elgondolod, és inkább nem akarsz többet kérdezni. Munka közben velem is gyakran esik meg az ilyesmi. Hogy melyik ember miért olyan, amilyen. Mert vannak problémásak is. Hogy áramot vezet a kilincsbe, mikor megyek, pont áramot, pont, ami a gyenge pontom, nyúlok a kilincsre, hogy bemegyek leolvasni, és érzem az ütést, azt a lelki tökönrúgást, mint mikor egy jó darab Bibliával hátulról leütnek egy papot. Ilyesmit 12 �érzek. Lelki roggyanást. Amit elsőre el sem hiszek, hogy kilincsbe az áramot. De volt már más is. Dobostortába ipari áram bekötése, viccileg persze. Elsőre lakossági villannyal próbálkoztak, de a dobostorta nem vezette eléggé az energiát, hát felemel­ ték a tétet, hozták a fészerből a háromnyolcvanat, bele a tortába, felizzott a dekorá­ ció egyből, fortyant kettőt a tejszín, aztán az egész édesipari kacabajka fujtatva, sziszegve, recsegve szétdobta magát. Egy hónap múlva is találtak a konyaszekrény mögött kis marcipánfigura-darabkákat, egy angyalszárny-véget, kisbakancskát, apró, jobboldali kezecskét. Nagy dolog az áram, kétségtelen. A kocsmáros szerint az áram, az egy modern dolog, nemrég megbeszéltük. Nem vagyok kimondottan kocsmás, de két áramütés vagy leolvasás között azért odafér egy-két nagyfröccs, a néphagyomány nevében és a folyadékban megfogalmazott és meghatározott vidéki ivási esztétika karbantartása érdekében. Na. Van ez a csapiá­ rosunk, akiben külön bírom, hogy bármiről el lehet vele beszélni. Azt mondja, alig tér be hozzá napközben némi kóbor vendég (ez persze majdnem olyan, mint a kóboráram). Alig várja tehát, hogy ne csak magában agyaljon, töprengjen, mint az eltaposott gomba, hanem ilyenkor lehet hangosan is. Képviselni az álláspontot. Egy jó kocsmárosnak meg ezer az álláspont, illetve annyi, amennyi éppen kell. Majdnem olyan színes belülről, mint egy jól képzett leolvasó. Ő is leolvassa az arcokról, hogy, na, ez ma este mennyit fog inni. Vagy éppen, hogy mennyit ivott ennyit, mennyire feszülnek a szemekben a vérerek, mennyire vizenyős a tekintet, botlós a beszéd, botlós a járás. Én ezeket sajnos nem tehetem meg magamnak, tartás kell, ugye, tartás nélkül olyan a villanyóra-leolvasó, mint egy falból kiszaggatott vezeték. Van itt egy fontos dolog, múltkor gondolkodtam rajta. Hogy miért van az, hogy egyes hivatások, úgymond, szerencsések, mások meg inkább átkozottak, vagy, hogy diplomatikus legyek: nem túl jó a marketingjük, reklámjuk, null Werbungskosten. Hoppáré, kicsi dajcs is megy, kellett alapozni, mert egyre több a német a kültelkeken. Ők is alapoznak ungarise: faszkalap. Az egyik német így köszönt, hogy jó napot, faszkalap, ezt tanították neki a telepi gyerekek, hogy ezzel tessék kezdeni, német bácsi, mifelénk ebből már meg lehet élni. Na, a jól menők, az olyanok, hogy kémény­ seprő. A szerencsés szakmák egyike. Mondjuk ki még egyszer kéményseprő. Miről is szól a kéményseprés? A bosszúságról, a rosszul szellőző füstelvezetők világáról, mo­ csokról, a dugulásról, a kormos pofáról, az otthoni tárgyakról, melyeket napokig sú­ rolhatunk. A hülyéi meg azt mondják, társadalmilag, hogy cseszd meg, ez szerencse. Na, akkor a villanyóra-leolvasás az ehhez képest hol van? Sehol. Szerintük. Pedig nézzenek rám. Olcsó ruházatomat az egyik helyi, dinamikus árképzésű butikban vettem, ahol kínaiak az eladók, a tulajdonosok, a mindenek. Nem ám szolgálati adjusztírung, fenét. Minden nap bokszolom a szolgálati, vállról indítható bőrtáskámat, csak úgy csúszkál rajta a fény, ha megsüti a napocska, az éjjeli közvilágítás, vagy a közeledő éjszakai járat reflektora. Kezem-lábam ápolt, tessék, meg lehet nézni. Nem ám a retkes fekete körmök, mit körmök, kézpaták. Ide finomság kell, semmi durvulás, egy villanyóraszekrény, az nem disznóól, még ha néha úgy is néz ki belülről. Aztán meg a magyarázkodás van, ferdítés, mutogatás, hogy nem ő dobálta tele a szekrényt háztartási hulladékokkal. Akkor ki az isten, én? Türelem kell ezekhez, birkulás. Majd­ nem elfelejtettem valamit. Az is milyen má’, hogy ha kéményseprőt látnak ezek a társadalmiak, rögtön gombjaikhoz nyúlnak, mert szerencse, meg satöbbi. Ha engem látnak meg? Legfeljebb a kulcshoz nyúlnak, tekerik a zárban, hogy nincsenek itthon. 13 �Mielőtt beélesítettek, mondták a feljebbvalóim, hogy na tessék, lehet szépen menni leolvasni, még volt egy kis adminisztrációs oktatás, tudjam, melyik rubrika mire való, nehogy rossz helyre írjam a wattokat. Mindjárt gondoltam, hogy komoly lesz ez a reszort, hoppá, ezt is megtanultam, ők mondták, hogy Rodrigó úr, a maga reszortja egy nagyon fontos reszort a társadalomban. Majdnem olyan lényeges, mint a kéményseprő. Ebbe kicsit beleborzongtam, ez egy rossz párhuzam, vagy mi, aránypár, mindegy, ha még egyszer kimondják hangosan, hogy kéményseprő, én kikormolom belőlük, írmagját is kifüstölöm belőlük, ezt. Aztán volt egy kis oktatás a műhelyben, levitt egy ilyen (olyan) szaki, hogy megismerjem az alapfogalmakat. Kezdtük mindjárt azzal, hogy (és itt, még a következők előtt, szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy itt egy meghatározó dolog fog következni) megmutatta a szaki, hogy hogyan van belülről a villanyóra, majdnem talajt fogtam, vagyis hát, majdnem leföldeltem magam a gyönyörtől. Ezt a precizitást, a szerszámok fáradha­ tatlan kattogását, berregését, közönyös munkáját. Kifordult a számon az elérzékenyülés, mondván, hogy ha az ország is ilyen precízen működne. Olcsó poén, de tegye az olvasó a szívére kezét, mindkét kezét, ha artistoid alkat, akkor mindkét lábát, hogy tehát az élet is operál néha olcsó poénokkal, ha poénok azok egyáltalán, mint például a műszálas pulóver. Hogy derülünk rajta, amiben sem­ mi vicces nincs, egy egyszerű fizikai jelenség, mint egy kisiklott tehervonat. Már gyerekként bevonzott a műszálas pulóver. Vigyázz, most emlékezni fogok. Úgy tizenéves lehettem, szüzességen innen, első áramütésen túl. A kocsmában sem úgy mondtam az első áramütést, mint ahogy az olcsó népek szokták, hogy megbaszott, nem. Alázattal kell az ilyesmiket felemlíteni, engem nem megbaszott a kettőhúsz, hanem megesett az első közös kontaktálás, kapcsolatba kerültünk (életre szólóra), mint a celebek a tévében. Ezt is, de utálom, ahogy mondják az emberi összefonódá­ sokra, hogy khm, őőő, kapcsolat. Volt egy kapcsolatom, vége egy kapcsolatomnak, jó lenne egy kapcsolat, beleremegtem a kapcsolatomba. Nyúltál volna ipari áramba, te barom, az lett volna az igazi kapcsolat, kiugrott volna a dauer a hajból. Na, nem mon­ dom, én is voltam ilyen kiugrós, ha (nem tudok menekülni a szótól) ifjabbkori kap­ csolataimra gondolok. Ha pontos akarok lenni, döntő részben a lányok ugrottak ki gyakrabban, ők húzták ki szerelmünket a konnektorból. Egyik kedvenc szavam. Mond­ juk ki még egyszer hangosan (magunkban): konnektor. Volt egy cicám, ez volt a neve. Konnektor. Tehát volt egy csajom sráckoromban, aki a megszokottnál hamarább farolt le. Akkor verte le a biztosítékot nála a témázás, mikor végre úgy alakultunk, hogy ketten voltunk egy szobában, csak ő és én, ráadásul sötétben, ami önmagában óriási lehetőség sok mindenre, esély, ne is ragozzam, dugásközeli állapot, belehelni mandu­ láig, bevillásdugózni a kiscsajt. A lényegre térve, a ruhákat dobáltuk le egymásról, mikor is megkértem a lányt, hogy tessen már megismételni a műszálas garbó ilyetén villámgyors levételét, olyan szépen dobálja a szikrákat, mutassa még egyszer. A lány felvont szemöldökkel, de ismét felvette, majd hirtelen mozdulattal lerántotta magáról, ordítottam a gyönyörtől. A recsegés, az apró felvillanások. Mint egy orgazmus. A lány zokogva ordított, hogy te érzéketlen barom, majd kiviharzott a szobából. Ott ültem a fotelben, mozdulatlanul, némán, mint egy kiégett neoncső. Akkor határoz­ tam el, mostantól semmi más: arccal a hivatás felé, pofával előre, mint a villamos. Volt egy érdekes rész a kiképzésen. De állj, gondoljuk csak el, hogy milyen szép az a szó: volt. Jó, oké, olcsó ezzel visszaélni egy olyan szövegben, ami egy villanyóra- 14 �leolvasó dolgait rögzíti, egy feszültséggel operáló levélben (már, ha ez egy levél). Hol volt, hol nem volt. Tehát az volt, hogy külön megtanították, kinek, milyen arcot kell vágnia, hogy a lehető legkedvezőbb benyomást keltse. Nekem is megmutatták, elpróbáltatták, belőtték (mint oroszok a rejsztágot,) és mondták, hogy melyik izmot hova kellene tartani, hogy a legelőnyösebb formáját, esztétikáját hozza az arcom. Ez még ment valahogy, nem kis munkával, de aztán ott volt, hogy nem zsipszzsupsz kell vágni a pofákat, hanem bizony egész nap ki kell tartani a kedvező be­ nyomást. Azelőtt sose hallottam még, hogy valakinek izomlázas lesz az arca, ne­ kem az lett. Na, mondtam, hagyjuk a francba az egészet. Egy villanyóra-leolvasó nem azért van, mert szép, hogy tehát szép legyen, hanem, hogy maradéktalanul leolvassa és lekönyvelje az óraállást. A revizori létezés sarokköve, hogy meglesz szépen minden elfogyasztott kilo­ watt (per há). Így, úgy, de meg lesz. Leélni egy életet a tudatban, hogy vigyázó vagy a vigyázottak felett, hogy az élet az alapvetően olyan, hogy felköpsz, aztán aláállsz. De fontos, hogy mit ettél előtte... Vannak bennem ilyen elgondolások. Csak néha nem jutok a gondolat végére, mert zavaró körülmények lépnek fel. Aztán megszakad az adás, mint mikor a gázosok eltépik árokásás közben a vezetéket. Egyszer csak hopp, és nincs tovább, vége. 15 �P róza és v id ék e T étényi C saba Violet Cox arca (Részlet a DCI című regényből) . 1 Violet Cox arca nem gyermekarc. Olyan ember arca, aki tud valamit, és a környeze­ tében nincs senki, aki méltó lenne rá, hogy megossza vele a tudását. Szenved a bezártságtól, de képtelen másra gondolni, csak arra az egy dologra, és az elmondá­ sába nagyon nehéz lenne belekezdenie. Úgy vettem észre, szereti a szüleit, de látja rajtuk, hogy nem lennének képesek megérteni, ha elmondaná. Ha egyáltalán el tudná mondani, ugyanis a verbális kifejezőkészsége megfelel a korának. Nekem kellene partnernek lennem, de ez szinte lehetetlen. Néha már-már elhittem, hogy tényleg valami külső tényezőről van szó. A beszélgetéseink már nem arra irányulnak, hogy az általam felállított diagnózisnak megfelelő lépéseket megtegyük, sokkal inkább a kölcsönös bizalmatlanság leküzdésére, hogy legyen miért beszélnünk. Nem volt még rá példa a praxisomban, hogy egy gyermek ilyen helyzetbe hozott volna. Egy-két perccel ezelőtt ment el. Ma történt némi áttörés, mivel felhasználtam az előzetes információkat. Általában csak elbeszélésekre és orvosi leletekre alapozha­ tom az elképzeléseimet, sőt, sokszor csupán a pácienssel folytatott beszélgetésekre. De ezúttal a birtokomban volt a Pilar által ismertetett könyvtárbéli eset, és a szemé­ lyes tapasztalat az azt kiváltó tárgyról. Akaratom ellenére a Violettel folytatott párbeszéd ma nem a szokásos pszichiáter és páciens szerepeket osztotta ránk. A kislány megérezte rajtam a rendhagyó izgatottságot, és hogy zavarban vagyok azt illetően, hogy a problémáit úgy kezeljem-e, ahogy eddig. Bűntudatot érzek. Való­ ban elbizonytalanodtam, hogy mi a teendő abban az esetben, ha annak a gyanúja merül fel, hogy a páciens nem beteg, csupán különlegesen érzékeny. Violet nem látta, mi volt a ládában, mégis olyasmit állított róla, ami, ha a gyermeki szóhaszná­ latát lefordítjuk, valamilyen értelemben megfelelt a valóságnak. Először történt meg, hogy Violet a legelemibb módon elárult nekem valamit. A gyanúmat az táp­ lálja, hogy ehhez meg kellett sejtenie, hogy tudni vélem, miről beszél. Minden szo­ rongása az arcára íródott, mikor fürkészve rám nézett, vajon igazán értem-e a sza­ vait. Egy rémítő pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy elmondom neki az igazat. Nem szabad, ez őrület lenne. Tudom, hogy nem szabad hinnem, mert ha tévedek, akkor már nem fordíthatom vissza a folyamatot. Márpedig valószínűleg tévedek a gyanúmat illetően. A megszokott módon kezdődött. Elhelyezkedett a karosszékben, és percekig hallgatott. Ilyenkor azzal próbálkozom, hogy könnyed fecsegésbe rejtett kulcssza­ vakkal eltereljem a figyelmét. Ha sikerül, úgy reagál, hogy maga sem tudja, mi keltette fel az érdeklődését. Ritkán válik be ez a módszer, és akkor sem kezd bele 16 �hosszabb mondatokba, csupán néhány szót mond. Igyekszem tompítani, hogy tulajdonképpen őrá irányul a beszélgetés, vigyáznom kell, hogy ne vigyem túlzás­ ba a kérdezősködést. Ma végig az volt az érzésem, hogy látja rajtam a feszültséget, azt, hogy valami egészen konkrét dologról szeretnék kérdezni, és várja, mikor ruk­ kolok elő vele. Felesleges és feltűnő lett volna leplezni. Megkértem, mesélje el, mi történt vele az elmúlt napokban. Körülbelül tíz szóban válaszolt. Említette, hogy járt a könyvtárban. Eldöntöttem, hogy nem titkolom el, amit hallottam az esetéről. Megkérdeztem, mit látott, és ő azt felelte, két embert a ládában. Ms. Guerrerónak csak egyet mondtál, emlékeztettem, a nagypapát. Hallgatott. A te nagypapádat láttad, kérdeztem. Azt mondta, nem. Nyilván idős férfira gondolt, és azt a szót használta, ami legelőször eszébe jutott erről, gondoltam. A másik gonosz, folytatta kis szünet után, rám függesztve a tekintetét, mint aki titkot mond el. Aztán feltet­ tem azt a kérdést, amiről, azt gondoltam, ő is tudja, mire irányul: hogy hogyan vehette észre, hogy egy bezárt ládában két ember van. Láttam, válaszolta olyan meggyőzően, hogy elsőre azt gondoltam, mi sem természetesebb, hiszen csak a vak nem látta. Nem rejtettem el, noha nem mondtam, hogy homályos módon összeér­ nek a titkaink, bár általában idegenkedem az ilyen bizalmaskodástól, de ezúttal nem erről volt szó. A későbbiekben másról is beszéltünk, de Violet nem adta jelét, hogy magyarázatot vár tőlem. Csupán húsz percet töltött itt, de nekem több órának tűnt. Nem tudtam feloldani a nyomást, ami ránehezedik, sőt, veszélyes területre tévedtem; lehet, hogy megerő­ sítettem benne azoknak a dolgoknak a realitását, amiket látni vélt. Illetve ő biztos abban, hogy látta, én gondolom csak, hogy látni vélte őket. Lehet, hogy a látás itt nem a szó szoros értelmében értendő. Borzalmas zavarban vagyok, bűntudat és az ismeretlentől való félelem váltakozik bennem. Rendeznem kell a gondolataimat. Violet Cox tízéves, elzárkózó, hallgatag, és azt a gyanút kelti akaratlanul az ember­ ben, hogy szörnyű titkot őriz magában, valamitől fél, amire nincs még szó gyerme­ ki szókészletében. Mivel a tünetek okát mindenki benne keresi, bizalmatlan, nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megérteni a félelme valódi - általa valódinak tartott - eredetét, így nem is igyekszik kommunikálni azt. Ez a félelem láthatóan szünet nélküli, nincsenek nyugalmi periódusok. Egyedüllétében sajátos rítussal próbál meg szembenézni szorongásaival: retteg a tengertől, ezért néha kimegy a partra, és figyeli a vizet. Több esetben számolt be arról, hogy egy embert vagy embereket látott ott, ahol más nem, ahogy a legutóbbi esetben is. Ha hinnék a szellemek léte­ zésében, azt mondanám, szellemeket látott. Különösen idevágó lenne ez a mostani látomása vagy érzése, lévén ezúttal olyasmit vélt érzékelni, amit a puszta látás nem lenne képes. Ha játszani akarnék a szavakkal, azt mondhatnám, beleérzés, és ez annak a tudatában is értelmezhető, hogy mit tartalmazott a láda, és mire utaltak a tárgyak. Az inkvizítor a napló tanúsága szerint idős ember volt, mikor a kontinen­ sen partra szállt, ugyanakkor ez az esemény meglehetősen régen történt. Egy másik embert üldözött, aki, fogalmazzunk így, gonosz volt. Szellemek, vagy a tárgyak aurája, vagy csupán Violet fantasztikus meglátása volt, úgy gondolom, szavai eről­ tetés nélkül értelmezhetők úgy, hogy a talált tárgyak léte és jellege megerősítse azokat. Magamban persze, eljátszhatok bármely lehetőséggel, fenn is tarthatom a bizonytalanságot, de ha Violettel beszélgetek, sem egy esetleges döntés, sem a dön­ tésképtelenség nem marad titokban. Most tettem egy akaratlan, tétova lépést a hit 17 �irányába, és ez lehetetlenné teheti a kislánnyal való jövőbeni együttműködésemet. Nem lett volna szabad. De most legsajátabb vélekedéseim kerültek mérlegre, és pont egy bizonytalan pillanatban. Még senki sem hozott ilyen helyzetbe. 2. Felkeltem a földről. Fekve néztem végig a túlvilági jelenetet. Osbome távcsővel figyelte, és beszámolt mindenről. Nem tudom, mikor fordult elő velem utoljára, hogy gondolattalanul álltam tizenöt percig. Üres voltam, azt hiszem, így szokták mondani. Észrevétlenül lett úrrá rajtam a tágasság érzése, ugyanakkor a számkivetettségé is, a magányé. Az ujjaimban még éreztem a szorítást, a palást anyagát, a fülemben pedig hallottam Morgand hangját és az eső dobolását alkalmi ponyvánkon. Elmentek, ezt gondoltam először, ki tudja, hová. Végül mégis volt célja az útnak, eljött a végső pillanat, megtudtam, mi fokozódott elviselhetetlenül. Ha nem is vagyok tisztában minden részlettel, akkor is érzem, hogy ez tudás. Menjünk, vége, szólt valaki. Ekkor vettem észre, hogy nem tombol a vihar, szelíden, kitartóan esik csupán. Álltam a világvégi helyen, ahogy korábban elképzeltem, megtisztulva, megbékélve kételyeimmel, ami e rettenet nélkül nem történt volna meg. Még nem akartam menni. Később egyszerűbben gondoltam erre az állapotra, úgy véltem, csupán annyi tör­ tént, hogy hosszú ideig tartó, szünet nélküli szorongás után akkor végre nem féltem. Elértük az autót, és megállapítottuk, hogy az aszfalton törésnek nincs nyoma. A városba vezető úton mindannyian a karóba húzott emberek felbukkanását vártuk. Az egyik egy, az út fölé lógó ágú fa volt, az autó tetején ismét hallottuk a csattanást, a másik helyén pedig egy madárijesztő állt. Ők négyen mégis megegyeztek abban, hogy odafelé valóban karóba húzott emberi testek álltak ott, én pedig nem szóltam, mert bár még mindig kísértett a magamban ismételgetett „kollektív pszichózis" kifejezés, emlékeztem, hogy mit éreztem, mikor Violet torz mását megláttam a hátsó szélvédőn. Vajon el tudom-e dönteni ezt valaha? Megállapodtunk, hogy másnap délután találkozunk Osbome lakásán, ekkor hajnali négy óra körül járt az idő. Odaadták Pilarnak a náluk maradt két tárgyat, a Malleus Maleficarumot és az indián szobrocskát. Mindenkit hazavittem. A hirtelen jött megnyugvás végtelenül ellazított, mintha sokat ittam és belefáradtam volna. Valóban ittam, de csupán egy pohár whiskyt a tegnap emlékére. Mindössze az nyugtalanított, hogy már végképp nem tudtam, mit mondhatnék Violetnek. Mert abban biztos voltam, hogy nem ő volt az úton, ő kora este óta az igazak álmát aludta. És az is biztos volt, hogy látni fogja rajtam a változást. Megnéztem a noteszomban, délutánra volt előjegyezve. Délben felkeltem, és még mindig nem tudtam, hogy lemondok a folytatásról, vagy - félretéve minden szakmai averziómat - új alapokra helyezem a kezelést. Aztán kora délután telefonon kerestek a Cox-szülők, és kitörő örömmel számol­ tak be arról, hogy Violet viselkedésében fordulat következett be. Reggel tőle szo­ katlan vidámsággal ébredt, hosszasan elbeszélgetett szüleivel, és jó hangulatban iskolába ment. Meghívtak egy teára. Meglátogattam Őket, társalogtunk, szinte za­ varban voltam a hálájuktól. Egyrészt egyre növekvő feszültséggel vártam Violetet, akinek akkortájt kellett hazaérnie az iskolából, mert a saját szememmel akartam látni a gyógyulását, másrészt reméltem, hogy még csak utalnom sem kell az öröm­ teli változás okára. Megszabadult. Furcsa ezt gondolni, de megszabadítottuk, egé­ szen konkrétan az a bolond Osbome. Arra nézve nincs határozott elképzelésem, 18 �hogy hogyan is tartotta fogva az a valaki vagy valami, és miért pont őt. Nem me­ rem továbbgondolni, mi lesz, ha valaha találkozom még más hasonló „betegekkel", akiket hasonló módon lehet csak „meggyógyítani". Ez már nem a szakmám. Egy másik világba lépünk át. Nem tudom, hogy akarom-e. Belépett Violet, és valóban ragyogott az elevenségtől, egyszóval úgy festett, mint egy egészséges, vidám gyerek. Leült közénk, és ahogy köszöntött, beigazolódott a sejtésem: látszott rajtam, az arcomra volt írva minden. Nagyon komolyan nézett rám, és jelzés nélkül a tudtomra adta, hogy csatát nyertünk együtt. Tisztában va­ gyok azzal, hogy elfelejteni soha nem fogja, ami vele történt, és talán évek múltán el is mondhatom neki, ami velem esett meg a csatatér egy másik pontján. Bár nem biztos, hogy ez jót tenne vele. Azt is sejtem, hogy világos számára, hogy nem maga a kezelés okozta a változást. Feltettem néhány óvatos és elég jelentéktelen kérdést a látszat kedvéért, Ő ugyanabban a szellemben válaszolt. Közben sajnáltam, hogy négy társam nem láthatja az arcát. Azt azért megemlítettem, hogy Ms. Guerrero üdvözli, és szívesen látja megint a könyvtárban, noha Pilar nem kért meg erre. Búcsúzóul közöltem Mr. és Mrs. Coxszal, hogy Violet túl van a nehéz időszakon, és minden remény megvan rá, hogy nem következik be semmilyen visszaesés. Most első örömömben Osborne-hoz megyek. Valami arra késztet, hogy akárki is ez az ember, megosszam vele az élményt. Aztán felkeresem mindőjüket, bár csak holnap esedékes a találkozónk. Itt is vagyok. Éles csengőhang. Semmi mozgás. Újra. Semmi. Nyilván alszik, és még rajta van a sál. Majd holnap. Feltehetően a többiek is alszanak. Holnapig igazán várhatok. Akkor most hazamegyek, olvasok, és iszom egyet az egészségükre. 19 �Sza la y Z oltán A kinevezés „Engem már nem büntethetnek meg." Sámuel Beckett: A játszma vége (Kolozsvári Grandpierre Emil fordítása) Mindig is szerettem volna harmadik személyben beszélni magamról, hogy elhihessem, amit mondok. Harmadik személyben, ahogy erről a szigetről beszélek, erről a házról, erről az asztalról itt előttem. Ahogy a napról, amelynek kába sugarai hal­ ványan szivárognak át az állandóan a sziget fölött úszó holtszürke felhőkön. Időn­ ként súlyos, sötét esőcseppek hullnak a földre ezekből a felhőkből; ha az emberi bőrhöz érnek, sisteregve égetik meg, s nemkülönben falják a sziget szikláit, egyre csak arra készülve, hogy a tengerbe mossanak mindent. Harmadik személyben, ahogy a spájzban rejtőzködő, szűkölő félelmébe menekült fiúról, akinek hosszú, zsíros, fekete fürtjei a homlokába hullnak, a sarokban kuporogva hallgatja mozgá­ som neszeit, s közben halkan, fojtott hangon nyüszít, akár egy kivert eb. A tüskésgyíkokról, halk motozásukról, ahogy mindenütt ott sunnyognak, láthatatlanul, száraz mindenhatóságukban. Vagy ahogy a segédeszközeimről, a harapófogóról, a szikéről, a kézifúróról, a kézifűrészről, a sebészollóról, a csipeszről meg a ráspoly­ ról, amelyek itt vannak előttem állandóan az asztalon, és most már nem sok idő választ el tőle, hogy megtalálják a helyüket. Az asztal közepét három napja foglalta el a papír, amelyet a fél lábon ugráló hi­ vatalnok kézbesített nekem. Az arca majdnem olyan halott volt, ha nem halottabb, mint a sziget felett döglődő ég. Váratlanul érkezett, és még a nevét sem közölte, el sem hinném, hogy itt járt, ha nem lenne ott a papír az asztal közepén, a papír, amit hosszú, küzdelmes munkával érdemeltem ki. Először dühös voltam a hivatalnokra közönyös viselkedése miatt, ha már egyszer kitüntetnek valakit, annak közlése sem másodlagos jelentőségű eljárás, hiányoltam az aktusból az ahhoz tartozandó ünne­ pélyességet és leplezetlen magasztosságot; úgy nyújtotta át a borítékot, akárha a nyugdíjamat hozta volna. Később aztán, ahogy érzékeimet és tudatomat egyaránt megszelídítette a papírral való együttélés, tudatosítottam: aligha lett volna ésszerű­ en elvárható kellemesebb fellépés a hivatalnok részéről, hiszen egymaga tette meg ezt a kíméletlen utat a félszigetről ide, hozzám, hozzánk, a tüskésgyíkok szigetére; az utat, amelyet jómagam eddig mindössze egyetlen egyszer abszolváltam, ám ez is épp elég volt hozzá, hogy egy életre elborzadjak tőle. Harmadik napja szemezek a papírral, amelyet a hivatalnok látogatása után óva­ tosan húztam ki a gyöngybetűkkel címzett borítékból; a feladó helyén fenséges egyszerűséggel mindössze annyi állt, Központi Protokollhivatal, a címzett helyén pedig az én nevem, melynek olvastán menten libabőrözni kezdtem, mi ez a név, talán csak nem egy látható, észlelhető, hihető személy kulcsa? A finom merített papírt négyrét hajtva helyezték gondos kezek a borítékba, belegondoltam, ahogy a 20 �kecses, festett arcú hivatalnoknők hosszú ujjaik között tartják a részemre elküldendő iratot, talán még a minden reggel nagy munkával pontos ívbe rendezett szemöldö­ küket is felvonják egy hanyag pillanatra, s tisztelettel elegy kíváncsisággal gondol­ nak rám, vagyis erre a névre. A borítékot nemtörődöm mozdulattal a nadrágom bal zsebébe gyűrtem, mintha a tartalma, a papír maga elhalványítaná a kézbesítés processzusának minden egyéb nagyszerűségét. Nem olvastam, hanem úgy fogad­ tam magamba, akár a napfényt, a sorokat, amelyek kinevezésemről szóltak: tagja leszek a Testületnek, végre, annyi éves kitartó küzdelem után az eszükbe jutottam, gondoltak rám, vagy legalábbis a névre, amely talán még ma is engem takar. Most a kétezer-ötszázötvenedik napnál járok. Elsőként a harapófogó, utána a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész. Az aljuk legyen egyvonalban, úgy adják ki a megfelelő formát, ennek az elrendezése pedig hosszú, keserves órákat vesz igénybe. Megelőzi azonban mindezt a lehető legalaposabb, minden kis részletre kiterjedő megtisztításuk, aminek feladata a reggeli ébredéstől folyamatosan izgalomban tart. Az elszórt, szabálytalan, olykor felettébb megtévesz­ tő kis piszokfoltok, kóbor ízeltlábúk undok nyomai, kellemetlen porlerakódások, a levegőben terjengő számtalan szennyszemcse, mind-mind szüntelen odafigyelést igényelnek. Talán ha le tudnék ülni, s úgy tudnék foglalkozni a segédeszközeim­ mel, föléjük hajolva, mint egykor, a laborban, még odaát, amikor nem ez az engesz­ telhetetlenül makacsszürke ég borult fölém, s ott voltak velem még a nyalka kis­ lányok is, a fiatalka hallgatóim, akik a gyakorlat előtt előző esti csókokról meg tü­ zes pillanatokról csevegtek kacarászva, s ott ült velük szemben a tárgyasztala fölé hajolva valaki, aki képes volt rá, hogy önmagát megálmodja. De nem. Itt és most csak állni lehet, ebben a házban, amelyben nincsenek felesleges síkok, felesleges szögek, felesleges idomok, csak egy központi helyiség, benne egy asztal, meg aztán egy spájz, odabent a lánnyal, aki hozzám menekült, rám bízta magát, s nekem egy­ szer kezelésbe kell vennem, itt van a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, kezelésbe veszem, majd ha megtaláltam a helyes sorrendet, pontosabban: ha a segédeszközeim megtalálták a maguk helyét ezen az asztalon. A lány addig ott kucorog a sarokban, a földhöz lapulva, látom néha a kulcslyukon keresztül, ahogy hosszú, száraz szőke haja a padlót súrolja, akár egy elhasznált cirokseprű. S ahogy én idekint sürgölődöm, dörzsölöm a segédeszkö­ zökről a koszt, ő csak halkan vinnyog meg bőgicsél, s olykor összefüggéstelenül beszél, érthetetlen szavakat és mondatokat. Meg kell találniuk a maguk sorrendjét, a maguk helyét, minden nap csak egyetlen sorrend létezik, a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, ez a kétezer-ötszázötvene­ dik, ma ez van soron, de hogy melyik az abszolút rend, csak a végén, az ötezer­ negyvenedik napon derül ki, s odáig még kétezer-négyszázkilencven nap, tehát hat év és háromszáz nap van hátra. Középre, az asztal közepére helyeztem az iratot, a kinevezést, hogy mindig a szemem előtt legyen, s hogy így könnyebben felfoghassam, miről szól az egész, miért pont most került rá sor? Talán csak nem sejtették meg, hogy miféle tevékeny­ séget végzek, s ki akarnak zökkenteni, szabotálni akarják a munkámat, meg akarják akadályozni, hogy megtaláljam a tárgyakban rejlő rendet? Miért küldték ki ezt a halovány arcú hivatalnokfiút erre a veszedelmes szigetre, amelynek tüskésgyíkjait az emberek nem értik, s iszonyodnak és rettegnek tőlük? Három nap fojtogató 21 �létremegés, három nap rémes lélekszáradtság, három nap gyötrelmes kibillentség. S közben a lehető legszigorúbb munkafegyelem mellett fényezni, csiszolni, karban­ tartani a segédeszközeimet, hogy dolgozhassanak a saját rendjükön. A tüskésgyíkok mintha egyáltalán nem vettek volna tudomást az eseményekről, továbbra is menetrendszerűen érkeztek minden reggel, hogy az első, rövidebb munkaszünet alkalmával beszedhessem a küszöb elől az élelmet. A hat tojást, mint rendesen, az asztal keleti csücskénél elhelyezett edénybe raktam, kettőt közülük azon nyomban feltörtem, s falánkan szippantottam magamba a félsűrű, kéken csil­ logó, kásás lét. A maradékból kettőt a spájz ajtajának alsó részén kialakított ajtócs­ kán keresztül szúrtam be az odabent reszkető fiúnak, aki még erre az időre sem hagyta abba gügyögő, selypegő vinnyogását. Korábban gondolkodtam rajta, nem keresik-e? Valóban nem hiányzik-e senki­ nek, hiszen már évek óta itt él, velem, annak ellenére, hogy nem hívtam ide, nem erőltettem az ittlétét, szinte ő maga kéredzkedett be hozzám, s azóta jól elvagyunk. Nyilván ő is tisztában van vele, miért van itt, s meddig kell várnia, odabent, abban a teljesen üres spájzban, a segédeszközökre, s arra a bizonyos végső kiteljesedésre, amelyben nekem is tevékeny szerep van szánva. A tüskésgyíkok furcsa módon kommunikálnak velünk, azelőtt sosem feltételeztem volna, hogy a vadonban ilyen tökéletes kommunikációs módszerek létezhetnek. Élelmeznek bennünket, s szünte­ len zizegtetik a pikkelyeiket körülöttünk, hogy létfeladatunk belénk ivódjon. Most már csak az a kérdés, a tüskésgyíkok is ki vannak-e szolgáltatva valakinek, tehát csak láncszemek ők is egy nagy, körkörös folyamatban, vagy tényleg ők azok, akik a piramis csúcsán állnak? Eleddig meg voltam győződve ez utóbbi variáció igazsá­ gáról, ám a kinevezés most minden korábbi hitemben megingatott, még azokban is, amelyekhez pedig a Testületnek semmi köze. Talán keresték a fiút. De ha bárkinek kell, mondja meg nyíltan. Mert jobb lenne egyszer s mindenkorra tisztáznunk, hogy a fiút nem adom. Ővele nekem itt dol­ gom van. Telik az idő, a súly rajtam egyre nagyobb. Senki nem akadályozhat meg semmiben. Bár kötve hiszem, hogy bármiben is meg tudnának akadályozni, az emberek, amennyire emlékszem, gyávábbak az utolsó törpecickánynál. Mint az a fickó. Kopogott az ajtómon, aztán, mikor nem válaszoltam, mert meg­ dermedve álldogáltam csak az asztal mellett, dörömbölni kezdett, és még szólongatni is, van odabent valaki, ilyesmit mondott, bátortalan, határozatlan, susogó hangon. Percek teltek el, mire összeszedtem magam annyira, hogy odamenjek az ajtóhoz, tervezgettem, mit mondok majd, ha meglátom a látogató nyálas ábrázatát, a homlokán tekergő, kamaszosan kusza tincseit, a világoszöld, csillogó madársze­ mét, a csúnyán elálló, hegyes fülét, a tömpe gyíkorrát, valahogy így képzeltem őt el; hogyan olvasok be neki, hogy nem hagy nyugtomat, beletapos a tüskésgyíkok szigetének kényes rendjébe. Gyors, heves mozdulattal nyitottam ajtót, egy pillanat­ ra lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, s már készültem magamból kiadni mindent, mikor megpillantottam: egy hamuszürke arcú, álmos hivatalnok állt a küszöböm előtt, a kezében egy borítékkal. A Központi Protokollhivatal küldött, mondta előírásos modorral, hűvös, bágyadt hangon, mielőtt még bármire is rákér­ dezhettem volna. Ezt a küldeményt kell kézbesítenem önnek. Azzal átnyújtotta a borítékot, amelyet én habozás nélkül téptem ki a kezéből. Úgy állt ott, felhúzott jobb lábbal, akár egy álruhás gólya, s amint végzett az átadással, megfordult, 22 �s elszökdécselt. Nekem úgy tűnt, teljesen egészséges a jobb lába, ugyanúgy nézett ki, mint a másik, csak nem használta. Csak most, a harmadik napon hagyott alább a kinevezés nyomán támadt lelke sedésem: na és a tüskésgyíkok? Csak úgy elengednek innen? Több éve nem láttam már őket. Legutóbb akkor, amikor, számomra máig fel nem fogható oknál fogva, egy példány megjelent a házban. Az asztal nyugati lábánál mászott éppen, amikor figyelmes lettem rá, a kezemben tartott csipeszt azonnal az asztalra helyeztem, ahogy a csipesz tisztogatására használt törlőrongyot is. A tüskésgyík nem vett tu­ domást rólam, úgy mászott el az ajtóig, hogy nem mozdította a fejét. Tudtam per­ sze, mindez semmit nem jelent, hiszen a feje búbján lévő harmadik szeme biztosítja számára a teljes környezete figyelemmel követését, még akkor is, ha ez a szem nem olyan éles, mint a másik kettő, jobbára csak a fény-árnyék viszonyokat különbözteti meg. Minél öregebb azonban a tüskésgyík, annál rafináltabban tudja használni ezt a harmadik szemét, száz-száztíz éves korára szinte ugyanolyan hatékonysággal, akár a másik kettőt. Ez a példány, amely belopózott a házamba, lehetett vagy száz­ harminc éves, láttam az évek nyomait a megtépázott pikkelyein, meg a mozgásán, a lomhaságán. Ez a lomhaság nem fáradtságot jelentett, hanem sokkal inkább tapasztaltságot, jó értelemben vett hányavetiséget. Mikor az ajtóhoz ért, résnyire kinyitottam neki, s menten eltűnt a kinti szürkeségben. Azóta nem láttam egyet sem, de az a találkozás még jobban megszilárdította bennem a tüskésgyíkok iránt érzett tiszteletet. Na és a feladat? Na és a segédeszközeim? Na és a lány a spájzban, a lány, akire a harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész vár? Ezek odaát teljesen megkukulhattak. Annak idején, míg még el bírtam viselni annak az életnek minden nyűgét, minden szégyenét, minden értelmetlenségét és természetellenességét, hosszú ideig hiába kilincseltem különböző illetékes helye­ ken, hogy legalább fontolják meg a Testületbe való felvételemet. Nem vettek észre. Hiába törtem magam a laborban, nem vettek észre. Nem érdekelte őket az sem, mennyire szeretik az óráimat azok a bájos, fiatal hallgatóim. Nem láttak meg, nem hittek el. S most, amikor ideát vagyok? A tüskésgyíkok szigetén? Most küldenek egy fél lábon szökdécselő, halott arcú hivatalnokfiút? Így akarnak az Őrületbe ker­ getni? Most már érzem, mozgolódnak a kövek a bőröm alatt. Eleinte azt hittem, csak a zsebemben felejtettem valami szemetet, szennyet, koszt, amiből annyi van ebben az üres házban, ezen az üres szigeten. Hogy kavics csúszott valahogy a zsebembe. De nem. Hiába vetkőztem anyaszült meztelenre, továbbra is ott éreztem a köveket. Eleinte azt hittem, csak három-négy, mostanra több száz van belőlük. Szúrnak, át akarják bökni a bőrömet, akárha darazsak rakták volna le a petéiket a bőröm alá, hogy az élő testemből táplálkozzanak. Mozgolódni kezdtek, a talpamtól a fejem búbjáig; nincs lázam, nem érzem magam betegnek, el tudom végezni a munkát, a segédeszközeim ott vannak a helyükön, harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a se­ bészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész, ez a mai sorrend, de a kövek, a kövek a bőröm alatt mozognak. Szét kell tépnem a kinevezést. Nem bámulhatom örökké, ahogy ott virít az asztal közepén, elnyomva a makulátlanra csiszolt és fényezett segédeszközeim csillogását. Nem hagyhatom, hogy kizökkentsen, nem hagyhatom cserben a lányt a spájzban, 23 �aki várja, hogy megcsiklandozzam, megsimogassam, megkarcolgassam, megnyirbálgassam, megmetélgessem, megcsonkítgassam, megfúrogassam, megreszelgessem, megtépázgassam a fiatal, zsenge testét. Egyedül vagyunk ezen a szigeten, nincs itt talán a lány sem, itt nincs tűz, itt nincs melegség, itt nincs ember, itt nincs szenvedés, itt nincs fájdalom. A kövek lassan, gyengéden mozgolódnak a bőröm alatt, szinte finom érzés. Most már el­ szántam magam: a kezembe veszem a kinevezést, és apró darabokra tépem, a cafa­ tokat aztán kiszórom a résnyire nyitott ajtón a ház elé, majd elsodorja a szél a ten­ gerre. Meg kell tennem, hogy közelebb kerüljek a feladat sikeréhez. S akkor talán beszélhetek majd harmadik személyben magamról. A harapófogó, a csipesz, a kézifúró, a sebészolló, a szike, a ráspoly, a kézifűrész itt vannak. Már csak kétezernégyszázkilencven nap. S azzal talán megnyílik nekem is a harmadik szemem. 24 �K iss Z so lt Gyógyulás Ott künn a Brezinán az a fekete folt, Fekete folt helyén valaha akol volt... Mikszáth Utoljára ez a régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút, amin már csak egyetlen irányba rohanhatok, és megállás nélkül, vagy ha mégis megtorpanok rövid időre, az csupán egy pillanat lehet, amíg eszembe jut és elképzelem, és már látom is, aho­ gyan a tűz, ez a megérthetetlen elem, közepén a véglegességével, amiről nem tu­ dom pontosan, hol van, és mihez képest, talán ahhoz a mozdulathoz, amivel a gyújtót a papíron végighúztam, és a nád égni kezdett, most ez a tűz megnyúlva és kiszélesedve lángol előttem, aztán a közepe elmozdul, hogy elérje a csontokat, először a puha gyapjút és a bőrt, majd a húson át a legkeményebb rétegig jut, és azon keresztül a velőt falja fel, nem torpan meg, mint korábban a kezem, amikor levágtam egy-egy idegen birkát, aminek a húsa a bográcsba került, mert annak a méretlen húsnak a csontján megakadt a penge, ezért kirántottam, mintha a meg­ torpanástól eltelt időt vonnám vissza, aztán újra kezdtem és folytattam a mozdula­ tot, ahogyan folytatom most is, hogy az időt még előrébb tereljem, és mihamarabb túl legyek ezen a százszor megjárt gyalogúton, mindegy, milyen irányt választva, csak távolodva a kút aljától, aminek az iszapjában az akol kulcsa süllyed egyre lejjebb, felette pedig a lángok addig nőnek az akol falain, amíg a mohó szél megál­ líthatatlanul lohol mellettem, és hordja a fák törzsei között ezt a szokatlan pernyét a lassan elsötétülő erdőben. Valahol majd úgyis meg kell állnom, és mire odaérek, talán megint hajnalodik, de mintha ez a lábaimon múlna, hogy azok milyen gyorsak, a csontjaim feletti izmokon és inakon, amik megremegtek attól az ajánlattól, amitől még ez az erdő körülöttem, és azok a távolabbi hegyek is elszégyellték magukat. Talán nem volt hiába a remegés és a szégyen, hiszen mégsem fogadtam el a herceg ajánlatát, mert ha lépek, ha futok, ha állok, mindvégig ropog a tűz, akármennyire béget még néhány a bezárt akolban, azok legalább segítenek elképzelni, hogyan veszett el mind, mert még a tűz előtt elérte Őket a pánik, és most az üvöltést is hallom a ropogáson át. Vagy talán a csontom ez, ami roppan és beleremeg, vagy az agyam­ ban a velő mozdul, amikor az árkok felett ugrok, még ha itt nincsenek is árkok, csupán egy régen halott nőnek az árnyéka a földön, ami most már szétmállhat és eltűnhet a fák lombjaiban végleg, hogy többet ne tudja a fülembe, a szemembe, az agyamba súgni az erdő fái közül azon a titokzatos hangján: „Tamás!...", hogy ne kelljen tovább menekülnöm a szégyen elől, amiből nem maradhat semmi a rohanás végére, legfeljebb ez a szétfoszló pernye. Mert oda fogok érni, ahol majd tényleg meg kell állnom, és addig ez a szél a pernyével, vagy legalább a tűz hírével Bécs városába ér, valahogy be a kapukon és ablakokon át a palotába, és annak a szín­ arany falai között egyetlen szobába, az Anika és a herceg ágyáig, aztán megfordul, 25 �és visszarohan az Anikával együtt aki már nem talál akkor sem, ha keresne, nem lát, ahol korábban észrevett, hiába kérdezi, „Olej Tamás, hol vagy?!...", akkor már nem válaszolok, és nem látja az arcom sem, mert csak a hamu és üszök marad a csontok körül. Most megint hallom a bégetést a fák közül, és egyre közelebb jön hozzám az erdő, a sok fű az elszórt bokrokkal, és ez az ösvény is megváltozott, mert nem emlékszem arra, hogy mindig ilyen piros lett volna ez a föld és körben a bokrok, az a gödör és a lábnyom. Tegnap itt valaki biztosan átlépett egy gödröt, még ha nincs is itt gödör, csak ez a kiemelkedés, amit kikerült, vagy inkább keresz­ tülszaladt rajta, és közben észre sem vette, mert nagyon könnyű, szinte súlytalan lehetett az, aki erre járt. Talán az Anika volt? Vagy a régen halott anyja? Az anyja nem lehetett, mert neki csak a hangját hallom messziről, valamilyen érthetetlen mélységből, amit egyedül a buja férgek ismernek, akik alaposan megrágják jól megérdemelt eledelüket, amit maradékként a halál osztott nekik a fák között bo­ lyongó lelkekért cserébe, bár én nem egyezkedtem vele sem, és nem is tudom, a birkák most miért égnek, és talán már nem is égnek, hanem mind az ezer az akol kijárt padlójához ragadva fekszik a hamu és a bedőlt gerendák alatt, és azt sem tudom, miért van ilyen szokatlanul piros színe ennek a rég ismert földszalagnak a fűcsomók mellett, ahol a kusza aljnövényzet megtorpant, mert valaki folyton erre járt, és könnyű vagy nehéz lábaival kitiporta a frissen megkapaszkodó gazok csírá­ ját, mert itt egy mindig járható ösvénynek kellett maradnia, ami az Anika könnyű lábait vezette. Most éppen a saját kapkodó lábaim rohannak rajta, de már nem emlékszem, hogy a buckához képest merre, és megfordultam azóta, vagy sem, mióta eszembe jutott, hogy hova akarok futni, és minek, hát persze, hogy lássam a nyomot, amit az a könnyű cipő hagyott a talajban, amikor átugrotta, vagy kikerül­ te, a lépéseit, miután távolabbról észrevette, idejében úgy irányítva, hogy ott nem­ sokára bucka lesz az ösvényen, és úgy lépett tovább, csak én vagyok az, aki átugrom rohanás közben, közeledve az ismeretlen hely felé. Milyen piros mellettem a bokrok színe még mindig, és mintha az ösvény szalagja is pirosan csillanna vissza, amikor az alkonyati sötét lombokon át az átkozott nap fényéből még valami erre a rohanó ösvényre is hull, amin addig kell futnom, amíg megtalálom azt a helyet, bár nem akarok eltévedni sem, csak látni még egyszer, amihez már semmi közöm. Persze akkor minek is látni, mit akarok látni a piros ösvényen kívül még? Esetleg megfigyelhetem a saját rohanásom, ha lehajtom a fejem, és meglátom a lábaim, ahogyan szabadulni próbálnak tőlem, de nekik sem sikerül, mert én az eszeveszet­ ten rohanó lábaim vagyok. Legalább segítenének megszabadulni azoktól a csodála­ tos szörnyektől, a kígyóktól és sárkányoktól, amik a májamat és a tüdőmet akarják kitépni, hogy ne futhassak tovább, ha egyszer megállok, mert hiába nyújtom a kezem feléjük, nem ijednek el, és csak az üres levegőt markolom, vagy a pernyét a levegőben, ami szétmállik a kezemben, mert üresre égetette a tűz, és eltűnt belőle minden, ami víz volt benne. Elpárolgott vagy elszivárgott, mint a vödörből a kútnál, ahol annyiszor ismételtem a megszokott mozdulatokat, hogy most megállás nélkül is felidézhetem, hogyan engedtem le a vödröt, és vártam, hogy megteljen vízzel, azután felemeltem és máris töltöttem a vályúba, ezért akárhányszor telt meg, ugyanannyiszor ki is ürült, bármennyi vizet emeltem fel, csak addig tartottam a vödörben, amíg meg nem pillantottam a vízen át az alját, és azonnal öntöttem tovább, hogy lássam, ahogyan kiürül és eltűnik belőle a víz. Most már csak egy 26 �kicsit kell várnom, hogy elégjen és elfolyjon, ami maradt, azután beomlasztani és betemetni a romokkal a kutat, hogy többet ne lehessen a vizével feltölteni semmit, és ne ürülhessen ki az akol, ha egyszer tele van, már csak egy kicsit kell rohannom, hogy kijussak az erdő fái közül, és ezt a furcsa, piros ösvényt elhagyhassam végre. Talán ha felgyújtanám ezt a sok fát körülöttem, akkor nem kapaszkodnának belém az ágaikkal, hogy megállítsanak, inkább elpusztítanám az erdőket is, valahogy eltüntetném őket, hogy az örvénylő lombok, de még ez a fecsegő bokorcsemete, a sok aljas növényzet se suttogjon semmilyen egyezségről, amit nem kötöttem meg senkivel, mert nem alkudtam semmire, inkább segítettem mindegyiknek, hogy az útjára induljon, az Anika, a kilenc kolompos kos, a száz bársonygyapjas ürü, és a többi az ezerig. Addig nem állok meg, ameddig száll a pernye, és addig nem lesz vége az ösvénynek sem, és amikor elérem a végét, akkor már nincs pernye, nincs bégetés, csupán égett hússzag a hajnali füst alatt, és már csak néznem kell a mara­ dék fölött ezeket a fecskéket, hogy meghíztak tavasz óta, a farktolluk szinte két baltaék, sőt, annál is nagyobbak, késpengék azok, ahogy vágják szabadon ezt az öntelt szelet, ami még mindig a fülembe súgja az erdő fái közül: „Tamás!...". Hiába súgja, mert nem hiszek most már egyetlen hangnak sem, csak az utolsó foszlányt várom meg, amit körbefordulva elhoz, és addigra én is elérem az ösvény végét, és sóvároghatok a tegnapi brezinai akol után, milyen volt az valaha, mert sehol senki most annak a feketén foltos helyén, csak a füst és szag még innen-onnan, ami a tűzből maradt, aminek a hírét az a felszabadult elem olyan messzire viszi, egészen Bécs városáig, ahonnan majd visszalohol az Anika, hogy lássa a tüzet, és benne engem, mert én hagytam, hogy megszöktessék, lássa, hogy mi maradt a híres akolból, szagolja a maradványokat, és találgassa, ki az, aki a fekete folt alatt van, és úgy lapul ott, mintha már egy biztos helyen lenne, várva a megfelelő pillanatot, hogy előugorjon onnan röhögve, nem égtem el, ti viszont égni fogtok minden emléke­ tekkel együtt. De nem akarom mégsem, hogy égjenek ág, babér és lombozat, in­ kább még messzebb szaladok ettől a kifakuló folttól, ami most már így marad, mert ág, babér és vessző úgy hajolnak, mintha alattuk kripta, zöld-sárga, zöld-sárga színekben lángol körülöttük a minta, aztán hamuvá válik, mint a varrás az Anika levetett ruháján, amit az akolról szóló ajándéklevél mellett hagyott. Most már meg sem torpanhatok az ösvény végéig, hogy beleüvöltsek az örvénylő lombokba, mert a hangomra csak újabb hangok jönnének elő a fák közül, amik egy idegentől szár­ maznak, aki valami szokatlan elől menekülve próbálgatja, mit fog gondolni egy másik idegen, ha meglátja az üszkös foltot, és kérdezi, mit csinálsz és hova tűntél, hát futok, hogy a bokrok és vesszők közül az ösvény végére érjek, onnan a kút aljára, ahol tovább mondom, hogy nem futok többet senki elől, mert oda értem, ahonnan majd mások fognak futni, miután megismerik a félelmemet, és szaladnak tüskön-bokron keresztül, irány, cél nélkül bárhova, mert ez a félelem az akaratom, az akaraton túl a rohanásom, azon túl a kimerültség, a kimerültségem pedig ehhez az összekuporodáshoz vezet a bokrok tövében. Innen figyelem, hogy mikor érkez­ nek meg, itt várom őket, elbújva a csodálatos szörnyek, a kígyók és sárkányok elől, amik a bokrok alatt nem vesznek észre, és nem tépik ki a májamat és a tüdőmet, mert ameddig csak bokrok, fű és föld körülöttem mindenhol, addig nem találnak, és nem is fognak soha, csak tapadok a bokrok tövéhez, amíg fel nem ébrednek a halottak árnyai, hogy tovább bolyonghassanak, aztán a szél is feltámad, és elkezdi 27 �újra széthordani a nevemet az erdő fái közül: „Tamás!...", ez az átkozott örvény, ami a tüzet olyan szorgalmasan táplálja, a hírét pedig messzire viszi, egészen Bécs városáig, hogy onnan fordítsa vissza mindegyiküket, hogy végre megérkezzenek, mert elegem van az üres bámulásból a harmatos fűszálak közül. Az egyiken éppen egy bogár mászik felfelé, az árva szálon igyekszik az elvékonyodó csúcshoz, és én jól tudom, hogy miért, eleget figyeltem ilyen feleslegesen szorgoskodó bogarakat a Brezina legelőin, felér a tetejére, és mintha számítani se lehetne arra, hogy ott mit akar kezdeni, hirtelen kitárja a páncél alá rejtett szárnyait, és felszáll, én pedig ad­ dig figyelem, ameddig el nem tűnik a színes háttérben, mert ez lehet a célja, eltűnni onnan, ahol azelőtt élvezte a füvek labirintusai között az esztelennek és céltalannak látszó rohangálást, felszállt, és én nézek utána, amíg látom, amíg be nem fordul a tegnapi akol hamuval hintett udvarára a díszes hintó, lefékez az akol maradványai előtt, kiszáll belőle a fényes ruhájú Anika, aki egyenesen a romokig szalad, a kezeit az arcához emeli, talán mond valamit, de nem lehet ilyen messziről hallani a szava­ it, aztán a mögötte megálló herceghez lép, hogy vigasztalódjon, pedig lehet, hogy engem szólított, de hozzá fordul, aki mindennek az oka, vagy ha nem ő, akkor az átkozott föld és fű, patakok és sziklák, éjjel és nappal vándorló felhők, istenverte bokrok és erdők fái, amik között a szél újra csak a tehetetlenségem dallamát röpíti, ismétli és fenntartja, mintha arra várna, hogy leleplezzem magam, hogy odakúszszam a herceg elé, és kérjem, engedje meg mégis, hogy most már az enyém legyen a brezinai akol így, a maradványaival, a megfeketedett csontokkal, az üszkös ge­ rendákkal, a beomlott falaival az enyém. „Soha!... Soha!..." Inkább felugrom és futok az ösvény végén is túl, és meg sem állok az iszapig, csak odáig kell elvisel­ nem ezt a füstszagot, ami a fűszálak közül szivárog, mert a sok gaznak egynek sincs már megszokott illata, mindegyik szálanként kínálja magát a buja férgeknek, amik jönnek, és megrágják őket is, miután odalenn a fekete földben hamuszínű porrá őröltek mindenkit, meg sem állok, amíg ők ketten is a férgeké nem lesznek, bár addig úgy tesznek, mintha keresnének és találnának valamit az égett romok alján, de a gyakorlott szememet nem tudják becsapni, hiába találnak bármit, e ls ü l­ lyednek majd ők is az elrobogó fényes hintó keréknyomai alá, csak néhány sóhaj­ nak és vihogásnak a hangja marad, ami kiszűrődik a színarany palota falai közül, és fennakad az erdők fáin, az ágakon lóg addig, amíg a szél fel nem támad, és ak­ kor meghallja valaki, aki az utánuk fennmaradó szavaikra kíváncsi lesz, és eszébe idézi a fent bolyongó arcukat, ha lesz ilyen, miután porrá váltak. Nem rajtam mú­ lik, mert én csak rohanok a kútig, aminek az alján egyenlő leszek végre az iszapba süllyedő, hamuval keveredő porral, oda más nem jön utánam, csak akik már elég­ tek, elrothadtak, megsemmisítette őket a férgek nyája, ott nem hallom többet mind az ezret kiáltozni, sem ébren, sem álmomban, elsüllyesztem a bégetésüket is, mindet egyszerre és egyetlen helyre kényszerítve. Addig már csak a kísérő éneket enge­ dem a torkomon kifelé, aztán majd azt is vissza a tüdőmig, mindegyik hangot a némaságba préselem, miután végigénekeltem, ahogyan felállok, és eldúdoltam, hogy futok a zöld-sárga, zöld-sárga füvek és bokrok közül menekülve, hogy e ls ü l­ lyedjen velem együtt az utolsó bárányka, akinek bégetése üldöz, bundája megka­ paszkodik az ágakba, aztán patája dobban, és már nem látom, nem hallom az utol­ só felpattanó szikrát az akolban, szaladok a dallamból kifacsart gondolatok elől, kergetve a fekete parázson, a kialudt tűz felett, a bedőlt falak mellett tovább, ahol 28 �nincs harmatos fűszál, és nem lesz égő bokor, mert a túl régi, nagyon is ismerős, már százszor megjárt gyalogút elfogyott. Előttem a kútkáva, és felismerem a nyo­ mokat az akol körül, miközben teli tüdővel az ének a számból a torkomon át az ösvénnyel együtt megfordul, hogy visszataláljon a helyére, mert nem változhat azután sem, miután felugrottam a bokrok tövéből, és rohanok a porhanyós földön a kocsikeréknyommal keveredő birkapaták nyomai felett, amik egyre közelebb jön­ nek, még ha mozdulatlanok is, majd az iszapba süllyesztem mindegyiket, mielőtt tényleg megmozdulna és megszólalna újra, a brezinai veres fódelű akol, a kilenc vezér­ kos, a száz selyemürü és a többi birka mind a tiéd lenne, de a széllel váratlanul, s az üsz­ kös gerendák mögül a füsttel a mondatok megint a torkomig fel, zöld-sárga, zöld­ sárga, eltűnt a bárányka, mégis tovább az eszeveszetten rohanó lábaimmal, hogy egyre közelebb érjek a hamudomb melletti nyomokban a kúthoz, ahol végre meg­ torpanok és látom, hogy a körben majdnem minden úgy áll, mint azelőtt, szemben a bércek, alant a selyemrét a futó patakkal, a kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött, csak az akol helyén maradt egy fekete folt, és amíg átvetem magam a kút peremén, hogy visszataláljon a helyére a dallam, addig tovább hordja a szél körü­ löttem, hogy minden, minden ott van, minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi, aztán a kút oldala mozdul, a talpam csúszik meg először, majd a nyirkos kő a tenyerem alatt, közben a sötét iszap felől a hideg felkúszik némán, és a kövekkel együtt zuhanni kezd a csattanás felé a falon és a tarkómon egyszerre, de a homlokom még kilát a hidegből, és addig nem csukódik, ameddig meg nem telik a mozdulatokkal a tört bordáimon át ez a szűk és keskeny, ami hirtelen hűl, egy légvételt csak, és ez rögtön a víz, hol van már Anika azóta, Bécs városa felé röpíti a vas­ út, és most elkezdi körülöttem az emelkedést a többi hullám és légbuborék, amíg lassan süllyedek a fenékhez, ahol a kulcs is merül, még mindig csúszik a fokozhatatlanul sötét iszapban, ezer ember közül egy, ha visszautasítana ilyen ajánlatot, és már lejjebb van sokkal, a vizenyős, tömör agyagig, a levegőtlen némaságon keresztül, a nyirkos föld mélye alá a markomban szorítva nyitott szemmel és szájjal a csodálko­ zástól a gondolatot, amíg eljut a szemem mögé, hallod-e, Isten, mutatok én még ma neked valamit, a fekete föld mélyére gyere utánam még lejjebb kúszva, ahova nyüzs­ gő nyájakként küldöd őket, hogy őröljenek a nedves, fénytelen iszapban hamuszí­ nű porrá névvel és hírrel együtt mindent! 29 �„ E Z E K A K E D V E S KIS P O R T É K Á K " T ó t h K r is z t in a Tímár Zsófi muskátlija Állítólag a szőke nőknek könnyebb, a férfiak jobban felfigyelnek a világos hajra. Zsófi ezt nemigen érzékelte, mert világéletében visszahúzódó volt. Az iskolában se számították a szépek közé, nem is viselkedett úgy. Péter viszont nagyon csinosnak látta, azt hitte, egy ilyen nő szóba se fog állni vele. De Zsófi nemcsak hogy szóba állt vele, egy év múlva feleségül is ment hozzá. Péternek még hátra volt két éve a főiskolából, úgyhogy arra gondoltak, Pestre köl­ töznek, így lesz a legegyszerűbb mindenkinek. Az albérlet hosszú távon túl drága lett volna, Kaposvár mellé meg nem tűnt érdemesnek visszamenni. A szülők össze­ adtak egy másfél szobás panelre való pénzt: kezdésnek jó lesz, gondolták. A panel Kőbányán volt. Zsófi nemcsak a hosszú buszozást szokta meg nehezen, hanem a kilencedik emeletet is. Otthon mindenhová el lehetett menni gyalog vagy biciklivel, és reggel rögtön kiléphetett a kertbe. Esténként sötétben zötykölődött a lakótelep egyforma házai között, aztán olvasgat­ ta a disznó feliratokat a liftben. Decemberben fölvetette Péternek, hogy mi lenne, ha lenne macskájuk. Az egyik kolleganőjénél született három, egyet hazahozhatna. Egy feketét. Péter azt mondta, szó se lehet róla, ő nem akarja szagolni a macskabűzt, kü­ lönben is kikaparná az új szőnyegpadlót. És ki vigyázna rá, ha ők nincsenek otthon. Ebben mondjuk volt valami, tényleg későn értek haza minden nap. Zsófi számí­ tógépes tanfolyamra járt, Péter egyre több munkát kapott. Azt mondta, ha félre tudnak tenni, egy-két év múlva vehetnek esetleg valami külső kerületben egy ház­ részt. Mind a ketten kertet szerettek volna, vagy legalább egy nagy, használható teraszt. A mostani lakásuknak még erkélye se volt, az csak a két és fél szobásakhoz tartozott. De azokat se használta senki, többnyire biciklit tároltak ott, vagy kitették a limlomot, néha a lerobbant hűtőt. Tavasszal az egyik lakó muskátlisládákat szerelt az ablakba. Zsófinak ez nagyon megtetszett. Minden este elmondta, hogy egész más lenne, ha reggel a virágokra látna. A lakógyűlésen egyébként szóltak, hogy tilos az ablakok alá kívülről szerelt virágláda, mert veszélyes, lesodorhatja a vihar. Ám az új divat mégis terjedni kez­ dett az épületben. Péter nagyon unta ezt a témát: várta, hogy elmúljon, ahogy a macska-kérdés is elmúlt. Zsófi pedig tényleg nem tette többet szóvá, ahogyan semmit az utóbbi időben. Se a hétvégi kimaradásokat, se az éjszakai sms-eket, ami­ kor Péter félálomban kinyúlt az ágyból és megnézte a kijelzőt. Így ment ez egész tavaszig. Péter késő éjjel jött meg, hétvégenként tréningre ment, Zsófi pedig szombatonként hazautazott a szüleihez és sápadtan hallgatott a leves mellett, ha az anyjáék arról faggatták, hogy mi a baja. Azt gondolta, a házasság ilyen. Majd lesz másmilyen is, csak ki kell várni. Nem faggatózott, nem kérdezett. Akkor, azon az estén se akart tudni semmit, mégse 30 �bírta megállni, hogy ne nyissa meg az üzenetet. Péter épp a zuhany alatt volt, han­ gosan szólt a fürdőszobában a rádió. Zsófi fölvette a mobilt. Képüzenet. Kinyitotta. Egy nagy mellű, fekete hajú nő félmeztelen képe volt. Állt a konyhában, nézett a képre és szinte megdermedt az idegességtől. Két másodperc múlva megszólalt a telefon, azonnal fölvette. - Na, hogy tetszik? - kérdezte a hang. Valamit szeretett volna felelni, de képtelen volt megszólalni, csak szuszogott be­ le, aztán lerakta. Percekig állt így, még akkor se mozdult meg, amikor Péter már felöltözve kijött és megkerülve őt, benézett a hűtőbe. Nem bírt mit mondani, hiába fogalmazgatta magában sorra a lehetséges kezdő­ mondatokat. Zárómondatok se lettek, a férje egyetlen szó nélkül költözött el, amikor ő nem volt otthon. Nem volt sok cucca egyébként, egy sporttáskában elfért minden. A közösen vett Ikea-bútorokat ott hagyta, egyedül a tévéállványért jött vissza valami­ kor. Küldött egy-két e-mailt, de Zsófi nem válaszolt rájuk, így aztán nem próbálko­ zott többet. Tavasszal megint üzent, hogy szeretne közös megegyezéssel elválni. Zsófi erre se reagált: úgy viselkedett, mint aki nem vesz tudomást a saját életéről. Ment, csinálta a dolgát, rendben tartotta a félig üres lakást, időnként hazautazott. Aztán ezek a látogatások is megritkultak, mert nem bírta elviselni, hogy a szülei folyton Pétert szidják, hogy állandóan sajnálkoznak és azt emlegetik, hogy Zsófi­ nak tovább kellene lépnie. Az volt a legrosszabb, amikor az unokákkal jöttek, meg a harminc fölötti szülések kockázatával: ilyenkor rendre a szomszédok rémtörténe­ tei következtek halva született csecsemőkről és nyitott gerincről. Zsófi ezekre se szólt semmit, csak felállt az asztaltól és kiment, egy idő után pedig havi egy alka­ lomra ritkította a látogatásokat. Egy év múlva Péter ismét küldött pár békülékeny, tapogatódzó üzenetet. Nem jött rájuk válasz. Abban se volt biztos, hogy a felesége nem változtatta-e meg az email-címet, elvégre semmi oka nem volt rá, hogy továbbra is egy zsofipeter nevű postafiókot tartson fenn. Hívni nem merte, azt gondolta, úgyse venné fel. Egy délután arra ment kocsival, felnézett a kilencedikre. Soha még tisztábban nem érezte, hogy szereti a feleségét. Akkor már hónapok óta egyedül volt, azoktól az alkalmi nőktől eltekintve, akiket reggel elvitt egy pontig a városban és soha többé nem hívott. Elővette a kesztyűtartóból a kulcsot és arra gondolt, fölmegy a régi lakásba. Szinte biztos volt benne, hogy a felesége úgyis rég kicserélte a zárat. Csak abban bízott, nem lesz tanúja a próbálkozásnak. Hogy nem lesz a lépcsőházban valami idegen, aki betörőnek nézi, vagy látásból ismert régi szomszéd, aki kajánul figyeli. Hevesen vert a liftben a szíve. Felért, odalépett a lakásajtóhoz. Elővette a kulcsot, sikerült beillesztenie. Kinyílt. Hirtelen pánik fogta el, hogy mit talál majd odabent. Érdekes, egészen eddig a pillanatig meg se fordult a fejében, hogy Zsófi esetleg már valaki mással van. Most viszont váratlanul rátört az aggodalom, hogy egy idegen férfi holmijai lesznek a lakásban. Az előszobában megcsapta az ismerős illat. A felesége illata. Levette a cipőjét, megilletődve állt a kövön. Elindult először a konyhába, aztán be a hálóba. Az ágy csak az egyik felén volt megvetve és letakarva egy pléddel. Rend volt mindenütt, 31 �a nappaliban egy nyitott szárítón öblítő illatú női holmik lógtak. A lilás magas sar­ kú cipőt a fal mellett nem ismerte: ez még nem volt meg, amikor elment. Ránézett a vekkerre: délután három volt, az ébresztő pedig hatra volt beállítva. Arra gondolt, hogy kéne hagyni valami üzenetet. Virágot. Vagy mondjuk egy kismacskát. Zsófi úgyis mindig macskát akart. A nőnek, egyébként, akivel fél évig élt, volt egy macskája, és tulajdonképpen meg lehetett szokni. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami. Hirtelen felpattant, belelépett a cipőbe és próbálta végiggondolni, hol van itt a közelben valami barkácsáruház. Eszébe jutott, hogy pár percre innen van egy, pörgetni kezdte magában, hogy mi mindenre lesz szüksége. Amikor az elárusító azt kérdezte, futómuskátlit akar-e agy simát, nem tudta megmondani. Azt válaszolta, hogy rendeset. Az eladó megvetően vállat vont, adott neki tíz tövet. Virágföldből túl sokat vett, három tizenkét literes zacskót. A ládák­ hoz tartozott valami hosszúkás műanyagalátét is, a tartóvashoz pedig csavarok és tipli. Azt külön mondták, hogy a betonfalhoz másmilyen kell, de ezt már tudta, mert amikor beköltöztek, ő fúrta fel a fürdőszobaszekrényt. Haza kellett még ka­ nyarodnia a fúrókészletért, ráadásul visszafelé dugóba került. Fél öt múlt, mire megint kiléphetett a kilencediken a liftből. Kétszer kellett fordulnia a holmikért, aztán lóhalálában nekilátott a meglepetésnek. Először a hálószoba ablaka alá szerel­ te fel a hosszabbik ládát. Elég sok földet kiszórt, a porszívót meg egyszerűen nem találta, úgyhogy kézzel söprögette össze a maradékot a szőnyegpadlóról. Aztán az jutott eszébe, hogy a konyha lenne a legfontosabb. Ha Zsófi este leszáll a buszról és elindul a hosszú utcán hazafelé, akkor már messziről látja majd az ablakot. Fel fog nézni a kilencedikre és érteni fogja, mi történt. És akkor még mindig eldöntheti, hogy telefonáljon, vagy egyenesen hazamenjen. Ez az, a konyhaablakba muszáj tenni! Ha a két rövidebb ládát fölrakja, együtt szélesebbek lesznek, mint az ablak, de kicsit kihajolva a két véget is meglehet öntözni. Az elsőt hamar fölerősítette, a másodikkal viszont vacakolni kellett. A láda pereme megakadt valamiben és az istennek nem kattant bele a fém tartóba. Péter felállt az asztalra és kijjebb csúszott, hogy ránehézkedjen. A föld még hátravolt, oda volt készítve a nejlonzsákban. Ép­ pen ránehézkedett a bal oldali vasra, hogy helyére nyomja a ferde ládát, amikor meglátta lent Zsófit. Elég közel volt már, jött a megálló felől, át a zebrán. Nem né­ zett föl, valami szatyor volt a kezében. Egyszerre értek a ház előtti járdára, férj és feleség. Zsófi nem értette, mi történt. Még akkor se fogta fel, mi ez a hirtelen csődület, amikor fölpillantva észrevette a nyitott ablakot és az üres virágládákat. 32 �G recsó K risztián Messze szakadna (Mellettem elférsz) „Mert nem szeretném, ha messze szakadna tőlem." Mikszáth Kálmán Késő ősz van, vöröslik a gyár felé süllyedő határ, az ipari kéményeken ömlik a füst, és reggelre néha már olyan hűvös van, hogy gőzölög a műtavak áztatóvize. Sadi a Kleinék szatócsboltjában segéd, sokat tanul, imádja az anyagokat, kedvence a zsor­ zsett, a necc, a taft, a zsenília, jaquard, de már megvan a fegyelme az egyszerűbbek tiszteletéhez is: pamut, lenvászon, karton, kékfestő, nemez, velúr - ez is mind ked­ vére való. Ruhákat mutat a holtfáradt Benedeknek, aki napszámból jön, a Károlyi birtokra jár, Sadi anyja minden vásznát az asztalra teríti, tiszta kézzel simogatja végig, mintha törődni kéne a szövetek leikével. Kémlelően a barátjára néz, előveszi a kedvencét, olyan féltéssel hajtja szét, mintha bántalom érhetné, simogasd meg, mondja Benedeknek, aki már régóta nem figyel, a kelmékről szóló fejtegetés legele­ jén kinn maradt a tekintete, az utcai ablak előtt idegenek hajtanak el, és éppen ek­ kor benéz valaki. Benedek megismeri, az atya az, Benedek bólint, de a pap valami­ ért nem fogadja a köszönését, idegenül fintorog. Benedek ettől megriad, közben valami zavaró ismétlődés üti meg a fülét. Sadi harmadszorra is arra kéri, érintse meg ezt a csodálatos anyagot, és ekkor Benedek odanéz, az az értetlenség van a szemében, ami a papéban volt az imént, meglátja Sadi mozdulatát, ahogy a fiú összezárt lábbal, csípőből dől előre, mosolyog, szélesen, de már fáradtan, másod­ percek óta várja, hogy a barátja rá figyeljen. A széthúzott mosoly bemerevedik, őszinteségét csak az mutatja, hogy korábban olyan szélesre volt húzva, de inkább olyan, mintha kín, fájdalom és féltékenység szülte volna. És ott a kellemkedő moz­ dulat: ahogy kínálta a szövetet - az is megdermedt. Mintha Benedek csak most vette volna észre, milyen kifacsart, természetellenesen hajlékony Sadi teste, és mi­ lyen szemérmetlenül képes összefacsarni saját magát: húsos hasát, úszógumiját - és ha ennyire össze van zárva a lába - , valahová a heréjét is begyűri. Benedek magától talán észre sem vette volna ezt az egészet, Sadi régóta rajongott a ruhákért, és min­ dig ilyen különös teátrálisággal mutogatta, de most a pap fintora volt a fejében, és valami őt is taszította ebben a mozdulatban, és a helyzetben is. Már megint nem tartottak a többiekkel, itthon nézegetik a kelméket, ugyanazokat, mint legutóbb, hiszen Sadi szülei is szegények - honnan lenne új anyag a házban? Harmincegy nyara van, fullasztóan forró július, még este, munka után is remeg a futóvíz a földes telepi utcákon, és a munkások kinn ülnek a házak előtt, Sadi és Benedek elhatározzák, hogy lemennek fürdeni a halott vizekhez, a hűtőtavakhoz, az uradalom szélén, a gróf Károlyi birtokának földjéből föltört a termálvíz, és szaba­ don ömlik, a buzgár közelében forró, de messze elfolyik. A gépállomás körül már 33 �bírja a bőr. Benedek imádja a termál szagát, mintha az a víz ápolná, védené a lelket. Benedek öccse, Márton velük megy, és kivételesen a bátyjuk, Ignác is hazajött Sze­ gedről. A gépállomás oldalában egy akácerdő takarja a vizet, ide járnak fürdeni a fűrésztelep lányai is, meg a rakodók a vasútról, meglesik a fás lányokat, aztán rájuk rontanak. Benedek azt hiszi, sokan lesznek a víznél, de csak ők vannak, a három testvér, meg Sadi. Gatyára vetkőznek, de Ignác kiröhögi őket, a legidősebb fiú nem tűr ellentmondást, acélos hangon beszél, és most, hogy sokáig távol volt, a szavai, a hangsúlyai is idegenek. Anyámasszony katonái! Tudja, hogy az öccseit így nevezik a telepen, hogy Márton a lányok játszós babája, Benedek meg papnak készül, és ez a kövér, nyámnyila Sadi az egyetlen barátja - micsoda fából faragták ezeket a fiúkat? Rájuk parancsol, meztelenül kell fürdőzniük. Sadi félős és ügyetlen, percenként elismétli, hogy nem tud úszni, neki vigyáznia kell, de a víz derékig ér, nincs mire vigyázni. A gépállomáson elhallgatnak a gőzgépek, az akácos zúg, késő délutánra föltámadt a szél, a távolból a makói gőzös dudál, füstje fölszáll az akácok fölé, de nem oszlik el a levegőben, mint a gyár füstje. Ignác kitalálja, hogy fogózzanak, a szabály egészen egyszerű: érintésre cserélnek. Először Ignác vállalja magára a kergetést, a három legény szinte gyerekké változik, habzik mögöttük a víz, száll a permet, ahogy menekülnek előle. Ignác Benedeket veszi üldözőbe, Márton elhasal, prüszköl, iszik a fojtós vízből, de Ignác kitartó kopó, nem adja föl, Benedeket üldö­ zi, aki jajgat, kiabál, érzi a vesztét. A bátyja be is éri hamar. Benedek Sadira hajt rá, ő a legkönnyebb célpont, alacsony, és bizonyos, hogy ő fut a legügyetlenebbül. Sadi valóban lassú, de néhány lépés alatt azért nem lehet utolérni. Benedek meglepődik önmagán: milyen ingerülten várja, hogy utolérje végre, szinte azt érzi, hogy Sadinak kötelessége lenne azonnal megadni magát, essen el, ő különben is annyival fürgébb, mint ez a kövér gyerek - miért nem éri utol rögvest? Sadi ügyesen manő­ verezik, kihozza Benedeket a sodrából, Ignác és Márton csak állnak egymás mellett, nézik a különös párharcot, Benedek dühös, elszánt, mintha az élete múlna rajta, hogy néhány lépésen belül megszabaduljon a fogó szerepétől. Sadi viszont boldog, folyton hátrafelé néz, kacsintgat és nevet, annyira önfeledten, hogy Márton és Ignác egy pillanatra összenéznek, nem szólnak, csak mikor Sadi elesik, és Benedek végre utoléri, akkor suttog el valamit a legidősebb fiú. Márton nem érti, mit mond, azt figyeli, hogy Sadi most is Benedekre nevet, és Mártonban fölmerül, hogy így semmi értelme a játéknak, nem gondolja végig, hogy miért nincs, csak érzi, hogy valami nem tiszta. A fogóságnak nem lehet ennyire örülni. Aztán látja Sadi kezét, ponto­ sabban először a Benedekét, a fogóét, ahogy megérinti Sadi vállát, és azt kiáltja, te vagy az, és miközben ezt Sadi kacagva tudomásul veszi, odakap. Illetve egészen finoman, odanyúl, megérinti, Benedek kezére rakja az övét. Ezt látja Márton, és ő nem gondol semmit, csak azt, hogy így nincs értelme fogózni, ő egy tiszta, egysze­ rű lélek, és nem gondol a jelenetről többet, mint amennyit magától jelent, és igazá­ ból nem is érti a bátyját, hogy miért ismétli el még egyszer, most már hangosabban, jól érthetően, amit valószínűleg az imént is mondott. Ez a gyerek nem normális! A fogózásnak vége, még egy darabig fürdőznek, egyre haragosabban zúg az aká­ cos, a gépállomáson és a fűrész-telepen már elengedték a komondorokat, alkonyodik, Ignác kimegy, hogy száradjon, Márton és Benedek követik. Sadi nem. Ő csak deré­ kig emelkedik ki a vízből, és hiába parancsol rá Ignác, csak nevet, most nem fölszabadultan, ahogy fogózás közben, hanem kényszeredetten. Márton látja, hogy fél, 34 �és szánja a fiút. Sadit sokkal többet látja, mint a bátyját, őt ismeri, Sadival vannak közös élményei, míg Ignác már kamaszként a lányok után rohant, velük nem törő­ dött, Ignácból csak ezt a kevélységet látta mindig, amivel most is megalázza a ba­ rátjukat. Ignác hiába rátarti, nem tud mit kezdeni Sadival, vissza nem akar menni, mert vizes lesz, más eszköze meg nincs, a partról próbálja zavarba hozni a fiút. Szapulja, bénának, ostobának nevezi - öltöznek, öltözik a három testvér, és a két kisebbik inkább Sadival maradna, megvárná, míg kijön a vízből, hiszen csak szégyellős, bizonyosan az a baj, Sadinak mindig is ilyen szokatlan dolgai voltak, de ha arrébb mennének, kijönne ő is. Közben Ignác rájuk parancsol, hogy induljanak, Sadi meg, ha így tetszik neki, itt marad a vízben, a félhomályban. Mártonnak öszszeszorul a torka, meglepi, hogy Benedeken nem látszik semmi, hogy őt nem za­ varja, hogy itt marad a barátja, lehet, hogy a fogózást nem tudja megbocsátani neki. Nem érti, kegyetlennek gondolja Benedeket is, megáll, nézi a vacogó Sadit, Bene­ dek már elindult, néhány méterrel arrébb áll, csak Márton tétovázik... és ebben a pillanatban megérti Benedeket, mint egy villámcsapás, megrázza a gondolat, és indulna is már sietősen, szaporázza a lépteit, de sajnos késő, hibát hibára halmoz: most meg túl gyorsan akarja elhagyni a helyszínt. Ekkorra Ignác is rájön, hogy éppen azzal tudja zsarolni Sadit, ha marad, mert a fiú szégyenlős, nem mer kijönni a vízből, és ha elindulnak, akkor a kedvére tesz. Ignác felröhög, szinte ugat, a gép­ állomás kuvaszai fenyegetően felelnek, Ignác leül a partra és mosolyog, akkor f ürdőzzél, kisfiú, mondja fenyegetően. Benedek Mártonra néz, a fejét rázza, hogy lehetsz ilyen ostoba?, suttogja neki, pedig már nem kellene, Márton lelkében így is kés fo­ rog. Az ő ügyetlensége hozta lehetetlen helyzetbe Sadit. De mit tehetett volna? Benedek túl profi volt, az a megjátszott érzéketlenség, érdektelenség, ahogy távozni készült, megzavarta, Márton akkor úgy érezte, Sadi csak rá számíthat, hogy ezt a fiút most sorsára hagyták, és mire rájött, hogy éppen a tétovázásával hozza rá a bajt, addigra késő volt. Vagyis már majdnem késő, és akkor meg túl hirtelen indult el, és ez már Ignácnak is gyanús lett, addigra ő is összerakta a kirakó kockáit. Már­ tonnak sírás szorította el a torkát, hogy éppen a testvérük, a vérük, a család része, aki e szent nevet viseli, tud ilyen sötéten kegyetlen lenni. Gyertek vissza, nézzük együtt a bénát!, kiabálja Ignác, és követ, göröngyöt keres, hogy megdobálja. Sadi már vacog, folynak a könnyei, a nap egészen eltűnik a láthatár mögött, Ignác elta­ lálja a vállát, Sadi megijed, elesik és fuldoklik, csapkod, üvölt, nem bír fölállni, a három fiú egymást nézi, hogy most mi van, Ignác csak röhög, álljál már föl, te hülye!, kiabálja, de Sadi nem tud uralkodni az ijedtségén, rohama van, nem gondolkodik, hogy sekély a víz, és csak föl kellene ugrania. A három fiú még mindig tétovázik, Sadi egyre elkeseredettebben kapálózik, már fuldoklik, a sötétben a három tétova fiú sziluettje látszik, és mintha egyre hangosabban zúgna az akácos. A hármas tüdőgyulladást Ignác sem viszi el szárazon, Sadi szülei is óriási per­ patvart rendeznek. A telepen mindenfélét rebesgetnek, csak Ignác ruhája volt szá­ raz, csak ő egészséges, ki tudja, mit tett a fiatalokkal. Az idősebbik testvér vissza­ menekül Szegedre a kurváihoz, a három lázas fiú össze-vissza beszél, nem tudni, mi volt, mire meggyógyulnak nem érdekes az egész. Hogy Márton vagy Benedek ugrott-e hamarabb, nem tudni utólag, és bár lenne jelentősége, kideríthetetlen. Az utolsó pillanatban együtt gázoltak be a vízbe, és emelték ki az akkor már eszmélet­ len Sadit. 35 �A harmincas évek közepén két fiatal felnőtt cigarettázott a gyár kenderföldjei alatt, a tömbházformára rakott hatalmas boglyák között a lóvasút vékonyka sínje kígyózott, és ők a forgalmat figyelték. Itt különösen sok szamaras vagon járt, a csillék sejtelmes nyikorgását az egész telepen hallani lehetett. Az idegenek napokig nem tudták megszokni, rémülten néztek körbe, hogy mi ez, mintha sírt volna a vas, vagy valahol mélyen az anyagba vágtak volna, és ez a mozdulat, ahogy fölhasad a fém teste, újra és újra megismétlődne. Az idegenek, akik ritkán fordultak meg az uradalomban vagy a telepen - féltették a tüdejüket és különben sem keveredetek a zsellérek és gyári munkások izzadtságszagú világába - , különösen a gépállomás és a kendergyár között nyugtalankodtak. Egyfelől féltek a fura nyikorgástól, ami ezen a részen volt a legerősebb, de még ennél is ijesztőbb volt, hogy a telepiek teljesen megszokták a kemény anyagok vinnyogását, a sínkerék sistergését, súrlódását, a csille nyákos kilengését. A gyütt-mentek hiába kérdezték, mi ez?, nehezen tudták kideríteni. A telepiek füle megszokta, nem érzékelte a zajt, nem értették a kérdést. A hang belengte a telepet, mint valami nehéz szag. És nehéz szag is volt, persze, egész évben kenderbűz terjengett a telep házai között, a gyár húszméteres kémé­ nyei okádták a szürke füstöt, a műtavak áztatószagát és a halott vizek termálbűzét messzire elvitte a szél... itt a gépállomás fekete füstje, és olajszaga szinte éteri illat­ nak számított. A telepen mindenki érezte, hogy ennél csak szebb, kellemesebb vi­ dékek léteznek, de a gyárban és az állomáson volt munka, és akinek egyik helyen sem jutott, elmehetett az uradalomba, a grófi földekre dolgozni, mióta az öreg gróf rokona nem volt miniszterelnök, többet volt a birtokán. A kastély messze volt ide, Benedek és Sadi a kenderföldek határán feküdtek, a szamarakat figyelték. Estefelé járt az idő, fáradtak voltak, különösen Benedek, az utóbbi hetekben a gyárban kapott munkát, áztatós volt, nyirkos fájdalom járta át az ízületeit. Élvezte a meleget, és csodálta a szamarakat, hogy másodpercre pontosan tartják a tempót, sohasem tévesztenek. Az egyik éppen szegyig jön elő a boglya takarásából, mikor a teli csille sarka eltűnik a másik mögött, és ez egy órája így megy, soha egyetlen centit sem rontanak, csak mennek ezek a parányi lovak, szo­ morúan és szorgosan, nem vétik el a lépést. Benedeket kirázta a hideg, még melegí­ tett a nap, de már nem volt elég ereje. Arra gondolt, vajon nekik mennyi ideig kel­ lene ezt gyakorolni, hogy Sadival mindig ugyanakkor érjenek vissza az adott pont­ ra. Egy pillanatig szórakoztatta ez a gondolat, megengedő szeretettel nézte a sza­ marakat, de szinte ugyanebben a pillanatban az egész mechanikus körbejárás dühí­ teni kezdte, mintha a szamarak őt, az életét gúnyolnák, hogy itt van, helyben jár, nem jut egyről a kettőre, az egész egyházi karriert, a papságot csak emlegeti, de ahhoz sincs elég mersze, hogy belevágjon. Húzta-halasztotta, közben mentek körbe az évek, ahogy a kenderes kisvasút csilléi, ugyanazon a pályán, és ő mintha be lett volna zárva ide, szinte kötelezően Sadival barátkozott. A barátja nem érezte meg Benedek nyugtalanságát, behunyt szemmel élvezte a lemenő nap simogatását, a horizonton lassan eltűnt a nap, gyönyörű, suttogta Sadi, nevetnie kellett, olyan boldog volt, várt, míg az utolsó sugár is lassan eltűnik a láthatár alatt, és akkor, egészen ösztönösen Benedek vállára hajtotta a fejét. A két hangulat ennél jobban nem is kü­ lönbözhetett volna, az aurák feltöltődtek és összeszikráztak, csupa ellenkező irányú indulat, Benedek haragjában szinte fölhabzott Sadi boldogsága, a két erő kioltotta egymást, fölüvöltöttek, Benedek mérgében, Sadi pedig egyszerűen megrémült, 36 �fölpattantak, ott álltak a mező közepén, hirtelen egészen messzire, másfél méterre egymástól. Benedek az öklét rázta, üvöltött, mert úgy érezte, járomban van, rab­ ságban, kényszerpályán, örökre beragadt az élete, Sadi pedig úgy, hogy egyik perc­ ről a másikra, minden ok nélkül elvesztette az idillt, és annak a bizalmát, aki a leg­ fontosabb neki a földön. Semmi más nem történt, igazán el sem mesélhető, mert Sadi óvatlan mozdulatát akár a fáradtságnak is be lehetett volna tudni, hallgattak, nézték a lemenő napot, aztán egyszerre fölrobbant minden, ahhoz képest, hogy semmi sem történt, mind a két fiú érezte: valami örökre megváltozott. Benedek szervezte a bevonulását a papi szemináriumba, a minimális iskolája sem volt meg, de a szerzett kötelékben laikus testvérnek szívesen fogadták. Ez jóval sze­ rényebb, megalázóbb ajánlat volt, mint amit ő valójában szeretett volna, de a telep illúziójában szépen lassan ő is elringatta magát - se a család, se a telepiek nem értet­ ték, nem tudták, mit jelent az, hogy valaki laikus testvér. Sadin kívül mindenki áhítat­ tal hallgatta Benedek történeteit, hogy mit látott és hallott Pannonhalmán, és mikor azt mondta, legközelebb talán haza sem jön, az emberek elismerően bólogattak, vala­ ki ilyen sokra viszi innen. Elviszi a hírüket a gépállomáson túlra. Sadi esténként sírt, de hetekig tartotta magát, úgy csinált, mintha örülne barátja karrierjének, és Benedek néha el is hitte, hogy Sadi támogatja őt, ilyenkor újra úgy tudott rá nézni, ahogy a csillés este előtt. Ilyenkor nem érezte, hogy Sadi lenne az ő kerékkötője, élete gátja, kudarca, a jel, hogy helyben jár. Ilyenkor Sadi a régi, támogató, együttérző barát volt. Egy este elmentek a gyár talponállójába, verejtékszagú munkások és koszos asszo­ nyok támasztották a pultot, vagy ültek a trafók melletti billegős padokon. A kricsmiben vizes sört és savanyú csongrádi bort mértek, Benedek sört, Sadi bort kért. Benedeket ismerték a munkások, de Ruhás Sadit nem, ezek a férfiak ritkán jártak a faluban, és még ritkábban Kleinék szatócsboltjában, a finoman öltözött, olajos hajú Sadi nem illett közéjük. Rosszul is érezte magát, nem értette Benedeket, miért men­ tek oda. A barátja az utóbbi időben úgy viselkedett, mintha nem ismerné őt, vagy nem érdekelné, hogy bántja, mit akar, mire vágyik. Benedek két szutykos arcú, borostás férfival beszélgetett, és Sadi csak állt oldalt, a bor egyre melegebb lett a pohárban és mintha savanyodott volna, Sadi összeszorította a lábát, Benedek neve­ tett, a munkások is röhögtek, mikor megkérdezte valaki, hogy miért hoztad ide ezt a kis buzit? Sadiban ugyanaz az érzés futott végig, mint amikor a termálvízben állt, és Ignác gonoszan, méltánytalanul bánt vele, Benedekre nézett, hogy védje meg, hogy nem, ő nem buzeráns, de Benedek elfordult, nevetett, mire Sadi letette a poharat, elindult, ki a kocsmából, Benedek fölnézett a kéményekre, mintha óriási ceruzák lennének, és szürkére mázolnák az eget, nézd már, hogy rázza a kis seggét, mondta az egyik munkás, és Benedek odanézett, látta, hogy Sadi egy vonalra lép, nem úgy jár, ahogy egy munkás, ahogy egy telepi férfi - és ebben tényleg volt valami idegesítő. Sadi leesett lábról. Harminchét júliusa volt, ragyogóan szép és jó szagú nyár, Sadi belázasodott, mozdulni sem bírt, Benedek beköszönt hozzá, mikor az állomás­ ra ment, egy varrott vászonzsákban volt mindene, néhány váltás fehérneműje, ruhája, azt szorongatta, mint valami idegen testet, azt ígérte, majd ír. Sadi a fal felé fordult, két takaró alatt is vacogott, rázta a láz, nem szólt semmit, némán járt a szája, ekkor vallott először szerelmet, ekkor mondta ki, hang nélkül, amit maga előtt is titkolt, ami számára is új hír volt, miközben Benedek felszínesen udvariaskodott, elköszönt, néhány ostoba tréfát mesélt a szüleinek, Sadi suttogott, a fal felé 37 �beszélt, zokogott, és azt ismételgette, szeretlek! Sadi szülei szégyellték a fiukat, nem értették, hogy lehet ennyire elkeseredve, az öreg egyébként sem volt már olyan büszke, hogy a fia kelmékkel dolgozik, nagyon bántotta, hogy így viselkedik. Tu­ dat alatt sejtett valamit, amit talán tüzes vassal sem lehetett volna kiszedni belőle, de most, hogy az ünneplő ruhába öltözött Benedek itt állt a konyhában, és azt ismé­ telgette, nem akar ő zavarni egy beteget, meg hogy csak elköszönni jött, mert ki tudja, mikor tér vissza, a szülőket bántani kezdte valami. Sadi anyja megrémült, mert az ő első, igaz szerelme odaveszett a monarchia háborújában, de azóta tudta, ismerte azt a lángoló érzést, ami képes arra, hogy bedaráljon, eláruljon, eladjon minden mást, hogy súlytalanná, oktalanná, bolonddá tegye az életet. Ő is volt ennyire szerelmes, és most fölismerte a tüneteket. Nem akart róla tudomást venni, hiszen ez nem volt lehetséges. Érezte a levegő vibrálásából, hogy a fia szerelme itt van, hogy a fiának mindjárt megszakad a szíve, ha ők sokáig udvariaskodnak, búcsúzkodnak még Benedekkel, de nem akarta elhinni, mert ilyen mocskosság, természetellenesség, bármilyen szép dolog is a szerelem, az ő családjukban nem fordulhat elő. Sadi szü­ lei sokkal kedvesebbek voltak Benedekkel, mint az indokolt lett volna. Saját gyer­ mekükként búcsúztatták, miközben a fiuk remegett a féltékenységtől és a gyűlölet­ től, most megvetette, árulónak gondolta Benedeket, amiért elmegy, lenézi a telepet, amiért itt hagyja őt, akinek pedig semmi más nem fontos ebben az életben. Sadi mindenét neki áldozta, azóta, hogy első elemiben, mikor egymás mellé ültette őket a tanító, és ő ránézett, és megérezte, hogy nincs egyedül, mást sem tett, csak Bene­ deknek élt, ám most ez a hálátlan, alávaló áruló eltöri a szerelmüket. Benedek körbecsókolta Sadi szüleit, odalépett a fiú ágyához, és megérintette a vállát. Csak úgy, a két paplanon keresztül hozzáért. Sadi majdnem felkiáltott, a fájdalom és az öröm olyan hirtelen keveredett el benne, hogy összerándult a szíve, másodpercekig nem dobbant. Benedek elindult, ahogy ment keresztül a telepen, érezte, hogy valami nem tiszta, hibásnak, gonosznak érezte magát, pedig hitte, hogy jól döntött, de a szíve mintha mást mondott volna. A gyár melletti szélső portánál, amelyik fél év­ század múlva egy rövid időre az unokaöccséé lesz, megállt, nézte a kéményeket, a kenderdarálót, ahogy száll, remeg a melegben a szürke füst, és azt kérdezte magá­ tól, neki tényleg itt kellett volna megöregednie? Meg kellett volna halnia tüdőbaj­ ban negyvenévesen, ahogy a többi telepi férfinak? És a halálos ágyán kellett volna megkérdeznie magától, miért is nem vágott bele, miért nem valósította meg az álmát, hogy szerzetes legyen? A végletes gondolatok persze meghozzák a föloldozást, végignéz a pince mögötti fákon, melyek fél évszázadig még állni fognak, míg az unokaöccse ki nem vágatja őket, és most gyűlöli Sadit, mert az vissza akarja rántani, rabbá, kiszolgáltatottá, játékszerré akarja tenni, de köszöni szépen, ebből nem kér, soha többé nem fog kendert áztatni, erre megesküszik. Ebben az egyben igaza is lesz. Benedek nem dolgozik majd többé az államosított gyárban, sem a szövetkezetben, mely az uradalmi földekre épül, s melybe beolvad majd a gépál­ lomás, a gróf valamennyi háza, a kastélya, a földje, a fűrésztelep és még a termál tavak is, mert a föltörő forró vízzel üvegházakat fűtenek. Benedek fogadalma egy életre szól, a szocialista rendnek ő dolgozni nem fog. Ami viszont a vágyait illeti... azt éppen az őt megtűrő rend fogja szétzúzni. 38 �F icsku P ál Akinek nemet mondtak Soha nem maradt még egy faluban leány annyira szégyenben, mint Tóth Vanda. Tóth Vanda, aki élete végéig gyászolta magát. Pedig milyen szép leány volt. Dereka darázs, mellei érett körték, lábai, mint a legjobb faragványok, arca selyem, haja ében, tüzes nyíl volt a szemében. Egy nap alatt őszült meg később. A falvat, ahol Vanda élt, nevezzük Vének. Vé tulajdonképpen nem is falu volt már, hanem amolyan nyaralóhely, kétféle la­ kossággal. A vízözön előttiekkel, és a vízözön utániakkal. Az őslakosokkal, nevez­ zük parasztoknak őket, és az újgazdagokkal és nyaralótulajdonosokkal. Emberemlékezet óta egy forrás tört fel a falu határában, a Kénes réten, kis ta­ vacska alakult ki körülötte, szabálytalan iszapos partjával, oda jártak ki fürödni az emberek. A forró víz jót tett a munkábafáradt embereknek, a mindent elrejtő kénes gőz meg a szerelmeseknek. Lehet, hogy te is ott fogantattál, mondta egyszer Vandának az anyja, és attól kezdve a leány arról álmodozott, hogy ha férjhez megy, akkor az ő gyerekei is ott fogantassanak majd. Aztán valaki fölfedezte, hogy az a víz gyógyít, fürdő lett belőle, éttermek, szál­ lodák, elegáns villák, csak Alsóvé megmaradt házai emlékeztettek a régi falura. Tóth Vanda nem volt módos leány. Szegény édesanyjának egyetlen gazdagsága a leány szépsége volt. És egyetlen fájdalma is, tudta, hogy egyszer elveszik ezt a szépséget. És tudta, hogy ki is fogják használni talán. Vanda, mint minden véi lány, nyarait a fürdőben töltötte. Munkával és fürdés­ sel. Négy nap munka, három fürdés. Negyedik nap végén már alig várta, hogy kiáztathassa selymes bőréből a lángos, pörkölt, égett zsír szagát. Olyankor össze­ gyűltek a lányok, karikáztak a vízben, nevettek és önkéntelenül is kellették magu­ kat. Egyik este, fürdős nap volt, valami furcsát vett észre a lányon az anyja. Nem tudta, hogy mit, vidám volt, mint ahogy szokott, csacsiságokat mondott, mint ahogy szokott, nem értette ezt a furcsaságot. Vacsoránál jött rá. Vanda csuklóján egy karkötő volt. Ez meg honnan van, kérdezte az asszony. A lány nem válaszolt. Kamaszos pír ült ki az arcára. Kislányom, vetted? Szép. Finom volt a vacsora, próbálta meg elterelni a szót a karkötőről a lány. Kaptad valakitől? A lány szerette volna már lezárni ezt a karkötő ügyet, aludni akart, és álmodni. A fiúról álmodott, akitől a karkötőt kapta. Egyszerű kis ezüstkarkötő volt, de életében nem kapott még fiútól ékszert ajándékba. A fürdőben voltak, a lányok karikáztak, de neki most nem volt kedve hozzá, a sarokban ült, ahol a forró víz kijött a falból. Ha valami baja volt, vagy csak úgy gondolkodni akart, mindig ide 39 �jött. Lehunyta a szemét, átadta magát a lebegésnek. Amikor kinyitotta a szemét, egy fiú ült mellette, nem közvetlenül, de olyan érezhető távolságban. Nem kérsz egy kólát, fordult hozzá a fiú. A lány meglepődött, automatikusan válaszolt, hogy nem. A fiú kiment a lépcsőn, izmos teste volt. De hülye vagyok, gondolta a lány, régóta vágyott arra, hogy meghívják, ne csak a testéért, amit most úgyse láthatott, nyakig volt a vízben. Kimászott, lefeküdt a gyékényére, és elkezdett olvasni. Egyszer csak a fiú állt fölötte. Mit olvasol, kérdezte. Mikszáthot, mondta a lány. Tudod, azt az anekdotás írót, tanultad te is, ő a nem Móricz. Én nem tudok anekdotákat, nevetett fel a fiú, de ezt már akkor mondta, amikor egy asztal mellett üldögéltek. Tudod, én csak egy egyszerű kereskedésben dolgo­ zok, mondjuk úgy, autókupec vagyok. De te csodálatos lány vagy. A lány elpirult, amikor a fiú megérintette a kezét. Várj, mondta a fiú, mindjárt jövök. Néhány perc múlva visszatért egy kis ezüst­ lánccal. Az első anekdotáért, mondta, holnap itt a forró vízben a sarokban. Másnap ott ültek a forró vízben, a sarokban. Akkor mesélsz, kérdezte a fiú. Szomorú lesz, nem baj? A fiú intett a fejével. Az is a vízről szól, mint a mi itteni történetünk. Volt egymás mellett két falu, amelynek határán volt egy csodakút, amiben savanyúvíz volt. Ha férfi ivott belőle bornak érezte, ha nő, akkor még a gyermekágyi lázból is feléledt. A falubeli lányok korsóval jártak a kúthoz, a rossz nyelvek szerint azért, hogy illessék magukat. Kü­ lönösen akkor, amikor kupecek jöttek kereskedni. Itt elnevette magát. Képzeld el, itt, a fürdő parkolójában autóvásár lenne, meny­ nyi hozzád hasonló izmos csávó izgatná fel a lányokat. Volt a faluban egy irulós-pirulós lányka, akivel csoda esett. Nem nagyon szere­ tett ő vízért menni, aztán egyszer csak megszerette. Még a szomszéd öregasszony­ nak is ő vitte. Faluban hamar kiderül a dolog, a leghetykébb kupec miatt, Sás Gyuri miatt. Hát, rossz nyelvek szerint, amiből falun van elég, az első nap csak összebe­ szélgettek, másnap a Sás Gyuri pajkosan a kezecskéjére csapott, harmadnap pedig összecsókolóztak. Aztán eljött az indulás napja. Magammal viszlek, ha akarod, mondta Sás Gyuri. Szeretlek, megbecsüllek. A szelet sem engedném rád fújni, s még a helyet is megfújom, ahova ültetlek. Gyere velem, Magda. De ekkor megjelent az elkóborolt tehenük, azt meg haza kellene vinni. Haza megy az magától is, mondta a kupec. Esteledett. Magda elindult, hazafelé, de nem állta meg a szíve, hogy meg ne forduljon. Sós Gyuri még mindig ott állt a kútnál. A lány ment to­ vább, megint visszafordult, még mindig ott állt a szürkületben. Mire megint vissza­ fordult, már a kutat se lehetett látni. És őt is örökre elnyelte a sötétség. Azóta se látták hírét-hamvát. Szép, mondta a fiú. Átkarolta a lány derekát, és megcsókolta. 40 �Sose hagylak el. Két év múlva volt az esküvő. A lány hatalmas esküvőt szeretett volna, a fiú ért­ hetetlen módon szerényet. Hatalmas lett. Előre könnyező. Álltak az anyakönyv­ vezető előtt, egy sikeres autókupec és egy gyönyörű lány. Álltak az anyakönyvvezető előtt, és akkor a fiú nemet mondott, és a tanújával együtt kisétált a teremből. Soha nem maradt még egy faluban leány annyira szégyenben, mint Tóth Vanda. Tóth Vanda, aki élete végéig gyászolta magát. Pedig milyen szép leány volt. Dereka darázs, mellei érett körték, lábai, mint a legjobb faragványok, arca selyem, haja ében, tüzes nyíl volt a szemében. A lány egy nap alatt őszült meg. Bánatában és szégyenében. Egész nap ült a teraszon, rezzenéstelen arccal. Ott ült a szürkületben is. És egyszer csak elnyelte az éj. 41 �Kutatóterület T ő zsér Á rpád Zrínyi Miklós Artúr király udvarában (Jegyzet a Mikszáth-szövegek „intertextualitásáról") Az Ami a lelket megmérgezi című, korai Mikszáth-elbeszélést olvasom. A mű 1871-ben jelent meg először, a szerzője akkor mindössze huszonnégy éves. Kerekes Jancsi, a sokat olvasó, tehetséges parasztlegény a ponyvaregények be­ tyárromantikájába belebódulva maga is beáll betyárnak. Elhiszi, hogy Rózsa Sán­ dor, Zöld Marci, Bogár Imre és a többi szegénylegény csupa jótét lélek volt, életük­ ben egyebet sem csináltak, csak a szegényeket boldogították, az elesetteket gyámo­ lították. Elhagyja hát ő is jó szüleit, szép kedvesét, faluját, s felcsap zsiványnak. Miután azonban azok egy alkalommal éppen az ő kedvesét és annak öreg édesapját rabolják ki, keservesen kiábrándul a betyárromantikából, és beáll huszárnak. Nyolc év után hazatér, s úgy érezve, hogy már levezekelte a bűnét, megkéri Dulcineája, pardon, Erzsi kéje kezét, de mivel közben a leendő ara és családja egy bizonyos adóslevél elvesztése miatt koldusbotra jut, Erzsikének gazdagabb vőlegényt keres az apja. A kikosarazott huszárnak eszébe jut, hogy betyárkorában talált egy tarisz­ nyát, benne bizonyos adóslevéllel. Kiderül, hogy a levél az Erzsike apjáé, aki ezzel megvan mentve a koldusbottól. Ezek után Jancsi és Erzsike boldogan élnek, míg meg nem halnak. A huszonnégy éves Mikszáth Kálmán e szerint a történet szerint még fülig ro­ mantikus, de közben már romantikaellenes gyógyszereket is szed: a Don Quijotét olvassa. Kerekes Jancsi történetében lehetetlen fel nem ismerni a tettvágytól hajtott, de rendre inkompetens eszközökhöz nyúló spanyol hidalgót. A Mikszáth-életműben jelen levő világirodalmi hatásokról nemigen szokás érte­ kezni, a nagy mesélőről is olyasféle kép él az irodalmi köztudatban, mint Petőfiről, ő is a „természet vadvirága". Igaz, egy ars poetica-szerű vallomásában ő maga írja, hogy „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól", csak­ hogy előzőleg ugyanabban az írásában már Jókait, Dickenst, Macaulay-t és Doszto­ jevszkijt nevezi meg legfőbb mestereiként, az idézett mondat pedig teljességében így hangzik: „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a két történetírótól (ti. Macaulay-tól és Carlyle-tól, T. Á.) és a magyar paraszttól". (Főleg a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben idézték csonkán a nevezetes mondatot.) Egyetemi oktatóként anno egy disszertációs munkában viszont azt olvastam, hogy a Szent Péter esernyője „metaforikus utalásrendszerének értelmezése - amelybe a szlovák beszélő neveket is bevontuk - Dante Isteni Színjátékával való intertextuális kapcsolatra is rávilágít...". S hogy „...a Glogovára vezető út... egy Golgotára tartó »keresztút«, illetve... egy misztikus utazás, azaz »mistico viaggio«...". Ez legalább annyira meghökkentett, mint a „természet vadvirága" minősítés. 42 �Mikszáth természetesen nem volt korát megelőző posztmodern intertextualista, de nem volt autodidakta őstehetség sem. Sokat olvasó, tudatos alkotó volt, aki jól ismerte a klasszikus és aktuális világirodalmat, s nem átallott abból impulzusokat átvenni, de az a saját szöveg, amelybe az átvett motívumokat ültette, hogy úgy mondjam: mindig aktív viszontmozgás volt, eredeti-analóg képzelet eredménye. Az Új Zrinyiászt például már a korabeli kritikák összefüggésbe hozták Mark Twain Egy jenki Artúr király udvarában című regényével, de az alapötleten (az idő­ ben, korokban eltévedt hős ötletén) kívül szinte semmi közös nincs a két regény­ ben: a „Jenki" egyértelmű és maró politikai szatíra, s ezzel az olvasó a mű első mondataitól az utolsóig tisztában van, egy pillanatig sem hiszi el a történetet - a tizenkilencedik század körülményei, konkrét politikai eseményei, korhűen részle­ tezett parlamenti kalandjai között feltámadó Zrínyi Miklós alakja viszont csaknem hiteles, esete elképzelhető történet: a nagyvonalú, történelmi ember, az óriás lélek a liliputiak országában! Mark Twaint igazságtalanul sértve, de az érthetőség kedvé­ ért kihegyezve a dolgot, azt kell mondanom, hogy miközben az amerikai író a pub­ licisztika felé tolja el az alaphelyzetet, addig a magyar elbeszélő érzelmileg, lélekta­ nilag, történelmileg „hiteles" mesét mond, modem mítoszt alkot S tulajdonképpen ez vonatkozik Mikszáth egyéb „intertextuális rájátszásaira is": nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a Beszterce ostroma abszurd témája mögött is felfedezzük a világirodalmi mintát (a Don Quijoté-t), hogy a Kis prímás ötletében meglássuk megintcsak Mark Twain-t (ezúttal a Koldus és királyfit a kis Hyppolitot pontosan olyan romantikus körülmények között cserélik el Tálján Gergővel, mint Mark Twain királyfiját a szegény koldúsfiúval), s bizony, bizony, ha jól megnéz­ zük, még a híres Lapaj híres dudája sem más, mint Boccaccio sólyma, csak míg a sólyomhoz a szerelem, a dudához a szeretet bonyodalma és váratlan fordulata kap­ csolódik. Szóval Mikszáthnak bőven van olyan elbeszélése, regénye, amelyben a szerző egy­ szerűen tovább írja a világirodalmat, s nem fél a plágium vádjától, mert ha egy témá­ hoz ő hozzányúl (legyen az eredetileg bárkié), abból garantáltan Mikszáth-mű lesz. De mindezt Mikszáth természetesen nem a későbbi posztmodem intertextualitás tudatosságával teszi. Umberto Eco a Nyitott mű című tanulmányában szükségesnek érzi megkülönböztetni azokat a klasszikus műalkotásokat, amelyek még a szövegközi „szükségszerűség (értsd: a kifejezés természetes nyitottsága a másik kifejezés irányában, T. Á.) kimondott vagy kimondatlan poétikája szerint jöttek létre", s azokat a modem műveket, amelyek már egyenesen a „a meghatározatlanság nyitott kommunikáció­ jának a használataira építenek". Mikszáth azzal a természetességgel („szükségsze­ rűséggel") nyúl az idegen témákhoz és írja őket sajátjává, ahogy az irodalmi szöve­ geknek mindig is létmódjuk a kapcsolódás, az egymásrautaltság, de a szövegnyi­ tottságra való tudatos építést, holmiféle korai intertextualitást feltételezni nála ter­ mészetesen botorság lenne. S nagyjából ez a helyzet a szlovák folklór „mikszáthizálásával" is, s mi több, még a Mikszáth-művek szlovák fordításai is a Mikszáth-szövegek eredendő „szövegköziségéről" árulkodnak. Igaz, ez utóbbiak csak olyan tagadva állító módon. Mindenki tudja, hogy Mikszáth Kálmánnak sok elbeszélése, novellája (főleg a Tót atyafiak és a Jó palócok korszakából, de később is) szinte prózába oldott szlovák 43 �népballada,, de azt már kevesebben emlegetik és vizsgálják, hogy ez a „prózába oldás", pontosabban a szlovák nyelvű népballadák magyar nyelvű Mikszáthnovellákká transzponálása formailag mennyire meghatározó momentum, hogy az egykori Felsó-Magyarországon talán ezer éve létező magyar-szláv-szlovák „diglossziából" (a kuruc makaróni-szövegek és egyéb kezdemények után) először Mikszáth Kálmánnak sikerült érvényes esztétikai értéket, olyan magas irodalmat létrehoznia, amely a magyar prózában formailag is új minőséget jelent. S befejezésként a szlovák fordítások szövegközi „bizonyítékai"! 2007-ben és 2008-ban Mikszáth ismert szlovák műfordítója, Karol Wlachovsky és a kitűnő magyarországi szlovakista, Kiss Gy. Csaba két új szlovák kispróza-kötetet jelentetett meg a magyar klasszikustól. Az első címe Tvrdé kotrby (A kemény kopo­ nyák), a másodiké Fešáci (Gavallérok), mindkettőt az Albert Marenčin PT adta ki, Pozsonyban. Olvasom a két könyvecske darabjait, egyiket a másik után, a megadott sorrend­ ben, aztán hátulról előre lapozgatva, s nem tudok rájönni, hogy miért nem érzem az egyébként remek szlovák szövegeket Mikszáth-műveknek. Pedig pontosak, „fordításilag", filológiailag megbízhatóak, bőségesen jegyzeteltek, adatoltak, értel­ mező előszóval, utószóval ellátottak. Aztán végül a személy- és helynevek írásmódja indít a helyes nyomra: az erede­ ti, magyar szövegekben az általában szlovák beszélő nevek (azaz a szlovákul értő olvasó számára jelentéssel bíró toponímiák és tulajdonnevek) némák, pontosabban csak líraként (metaforákként) funkcionálnak, hoznak többletjelentést (bizonyos enyhe, „felvidéki" egzotikumot) az olvasó tudomására. Karol Wlachovsky szlovák fordításaiban ezek a nevek mintegy megszólalnak. Prakovszkynak, a süket kovács­ nak a neve (Prakovský) arról árulkodik, hogy viselőjének valamelyik őse „Parittya­ falva" (Prakov) lakója volt, A lohinai fű „mindentudó Hrobákjából" a szlovák fordí­ tásban Chrobák, azaz közönséges „bogár" lesz, s ha a Sipsiricábán (amelyből Wlachovsky szlovakizált szövegében megmagyarázhatatlanul és értelmezhetetle­ nül Šašorica lett) Druzsba Tivadar professzor úr (Wlachovskynál megintcsak érthe­ tetlenül: Bohdan Družba) Kutoraihoz (Wlachovskynál: Kutoraj), a pedellushoz „magyarul intézi a szót", de a bírónak azt mondja, hogy „bracsek szlatky", akkor a szlovák olvasónak nem kell szótárakat bújni, hogy megtudja, mit jelent e szlovák idióma, szótár nélkül is érti, hogy a „sladký braček" annyi, mint „édes öcsém". Csakhogy mindezzel a Mikszáth-szövegek elvesztik eredeti, a lexikális jelentésük­ től eltérő lírájukat, elszürkülnek. S ezt a szürkítő folyamatot még fel is erősíti a fordító (vagy inkább a kiadó?) ta­ pintható szlovakizáló hajlama és szándéka. Az ő szövegében még azok a magyar hely- és személynevek is szlovákos formát nyernek, amelyek segítségével pedig, az elveszett szlovák egzótikum (szövegköziség) pótlásaként, egy kis magyar egzótikumot (szövegköziséget) lophatott volna a fordításaiba. Így lesz nála az eredeti Krisznócból (fiktív helynév!) Kríznovce (Hluchý kováč Prakovský - Prakovszky, a siket kovács), Rákócziból Rákod, Nagyékból Nad'ovci, a Csatókból Čatóvci (Fešáci - Gaval­ lérok), s mi több: műfordítónk (vagy a kiadó?, a szerkesztő?), szlovakizáló buzgal­ mában még Mikszáth latin és német idiómáinak sem kegyelmez, s ahol az eredeti szövegben Mein Gott van, ott a szlovák fordításban Bože môjt találunk, s ahol grata persona áll, oda ő vítaná osobát applikál (Šašorica - Sipsirica). 44 �Azaz: Karol Wlachovsky Mikszáth Kálmán novelláiból hibátlan szlovák elbeszé­ léseket csinál ugyan, de ezzel a magyar írónak elvesz az a „szövegközisége" (ha úgy tetszik intertextualitása), amely műveinek egyébként és egyéb erényei között egyszeriséget, eredeti ízeket, hangulatokat kölcsönöz. A „nagy palócnak" ugyanis sikerült az addig inkább esztétikátlannak tartott „nyelvkeverésből" (lásd pl. a már említett makaróni-vers kifejezést mint lekicsinylő minősítést!) magas esztétikumot nyernie. Úgy működtet egy nyelvben (a magyar­ ban) két nyelvet és két kultúrát (a magyart és szlovákot), sőt többet (esetenként a németet és latint is), hogy ez a korai és inkább csak ösztönös „intertextualizmus" az ő kezében formaképző, -strukturáló erővé válik, s ezzel ő mint szerző „egyedüli példánnyá" nemesedik. Ezzel szemben a szlovák fordítók (azaz nem csak Karol Wlachovsky, Mikszáth szlovák fordítóinak a gyakorlata nagyjából már korábban is ez volt) az eredeti Mikszáth-szövegek szlovák elemeire tolva a súlyt s kilúgozva belőlük a „szövegköziséget", általában „tiszta" szlovák (s ezzel mintegy „tucat"-) íróvá teszik („honosít­ ják") a nagy palócot. Summa summárum: Az 1911-ben Amerikába látogató Apponyi Alberttal Roosevelt elnök állítólag csak a Szent Péter esernyőjéről volt hajlandó beszélni. Nem tudom, hogyan fordítot­ ták angolra a Mikszáth-regényt, mit mentettek át az „intertextualitásából", de az szinte biztos, hogy Roosevelt a magyar regényt nem egy, mondjuk, második Egy­ millió fontos bankjegyként olvasta, s szerzőjében nem Mark Twain duplikátumát látta, mert akkor nem emelte volna az egekbe. 45 �G. K om oróczy Emőke A labirintus bejárása Nagy Pál vizuális művészete Nagy Pál valóban nagyívű pályát futott be: műveiből a XX. század egyik legérde­ kesebb intellektuális művészének pályaképe bontható ki. Kezdettől fogva érdekel­ ték az alkotás elméleti problémái (is); mondhatnánk: teoretikus szemlélettel közelí­ tett a művek világához; a század formateremtő törekvéseit, műfaji újításait (ame­ lyeknek aktív részese volt) értelmezte, kommentálta. Tanulmánykötetek sorában vizsgálta, vizsgálja a modem művészet alapjait és létmódját; rendszerezte, rendsze­ rezi új műfajait, az alkotói szemlélet változásait s a hagyomány határait feszegetőtágító törekvéseit (korszerűség/kortárs irodalom - munkanapló, 1978; „Posztmodern" háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida, 1993; Az irodalom új műfajai, 1995; Az elérhetetlen szöveg - Prae-palimpszeszt, 1999; A virágnak agyara van - korábbi és újabb tanulmányok, 2005). Az avantgárdot nem korstílusként fogja fel, hanem az éppen érvényben levő tradícióval konfrontálódó művészi magatartásként (ugyanis többféle tradíció van; minden művész a hagyomány más-más rétegét tekinti érvé­ nyesnek a maga törekvései számára). Teoretikus írásaiban a modern művészeti jelenségeket, és a reneszánsz óta új s újabb hullámokban jelentkező poétikai megúj­ hodás különböző stációit összefüggő rendszerként láttatja. A tanulmányok zöme a modern művészet és filozófia egymást mélyen átható „rokonságáról" tanúskodik. Alkotói személyisége egészen kivételes a tekintetben, hogy mindaz a hihetetlen mennyiségű és mélységű ismeret, amelyet tudatos kutatómunkával, illetve szemé­ lyes tapasztalatszerzése során felhalmozott, visszahat művészi gyakorlatára, és fordítva. A maga korában él (ahogy Kassák mondta: „Éljünk a mi időnkben!"); ugyanakkor nem szakad el gyökereitől, az európai és nemzeti múlttól sem. Mélyen ismeri az ősi és a görög művészetet, a protestáns zsoltár-hagyományt, a reformáció irodalmát (nemhiába érettségizett Sárospatakon), az erdélyi emlékiratírókat; élve­ zettel forgatja Szenczi Molnár Albert, Bethlen Miklós, Kazinczy, Széchenyi műveit. A művésznek - véleménye szerint - az egész művelődéstörténeti hagyományt ismernie kell; újítása akkor hiteles, ha tisztában van vele, mihez képest újít. A múl­ tat a jelen szemszögéből értékeli. Hangsúlyosan felhívja figyelmünket arra, hogy a XX. század bonyolult társadalmi-politikai ellentmondásai váltották ki azt a valóság formálására, illetve egy új, virtuális valóság teremtésére irányuló alkotói magatar­ tást, amely Kassák indulásától, a tízes évektől kezdve egészen napjainkig szinte minden nemzedéket magával ragad. Az ifjúság természetes, konvenciók elleni lázadása a művészi lázadással felerősödve egy formabontó, ugyanakkor új formákat teremtő attitűdöt alakított ki, amely konok következetességgel szembeszegülve az elfogadott művészeti hierarchiával haladt a maga kísérletező útján. Természetesen, az időközben „megokosodottak és megfáradtak" (amint azt Kassák mondta volt) egy idő után lehiggadtak, s feladván újító lendületüket, belesimultak a már elfoga­ dott struktúrákba. Nagy Pált viszont - a Magyar Műhely alkotóival együtt - az új 46 �utak keresésének vágya ösztönzi mindmáig. Meggyőződése, hogy minél ellentmon­ dásosabbak az életviszonyok, annál bonyolultabb a művészet - az életre adott ref­ lexív válasz, amely segít eligazodni a valóság „labirintusában", s utat nyit a jövő felé. A modern művészt - az ősihez hasonlóan - „varázslónak" tartja, aki a semmiből teremt: új égtájakat nyit meg az emberi gondolkodás előtt, „kikémlelve" azokat a lehetőségeket, amelyeket az új technikai eszközök (a számítógép, videó stb.) kínál­ nak számára. Nagy Pál rendkívül fontosnak tartja az elektronikus irodalom kiala­ kulásához vezető út ábrázolását, a vizuális költészet műfaji sokféleségének bemuta­ tását. Az audiovizuális kommunikáció sajátos válfajaként elemzi a happening, performansz, költői akció különböző formáit, hangsúlyozza, hogy az akcióművé­ szet eredete (is) a régmúltban keresendő (rítusok, beavatási szertartások, kultikus ceremóniák, lovagi tornák, misztériumjátékok stb.), s bemutatja újabb formáit az első dadaista-futurista varietéktől egészen John Cage 1952-es „ős-happeningjéig" (a 4'33" csend című kompozícióig, amelytől egyenes út vezet a Fluxushoz (1960-78). Ekkor virágzanak fel az avantgárd új műfajai (akcionizmus, mazochizmus, francia újrealizmus, neo-nomadizmus, fónikus költészet stb.). 1961-ben hozza létre Hermann Nitsch az Orgia- és Mysterium-színházat, ahol a mazochista akciók a krisztusi szenvedést, a mártírium vállalását szimbolizálják („imitatio Christi"). A '70-es évek végén Jean Jacques Lebel bevezeti a „direkt költészet" fogalmát (a hap­ pening helyett), s megalapítja a Polyphonix alternatív művészeti fesztivált, amely­ nek rendezvényein rendszeresen részt vesznek a Magyar Műhely alapító atyái s a körükhöz tartozó ifjabbak közül többen is. Az USA-ban, majd Európában, sőt Közép-Európában gombamód szaporodnak az alternatív pinceklubok, kamaraszínhá­ zak. A '80-as évek óta a nagyobb amerikai és európai egyetemeken már tananyag­ ként oktatják az új vizuális médiumok felhasználási lehetőségeit a művészetben. A lézer-művészet, a holográfia, a fényművészet, a telekommunikációs, transzmisszi­ ós, illetve videó-kommunikációs akciók mára már az egész világot meghódították. A Nagy Pál főművének tekinthető Hampsteadi semmittevők a Magyar Műhely ki­ adásában 1968-ban, franciául pedig a Denoel Kiadónál 1969-ben jelent meg. A fran­ cia irodalmi közeg hatására (Joyce, Proust regény-technikai megoldásaival megis­ merkedve) úgy érzi: nem „történetet" kell mesélnie (tradicionális formában), ha­ nem azt az életérzést, benső tudatállapotot (szorongást, létidegenséget) kell megje­ lenítenie, amelyet a modern életviszonyok kiváltanak benne és általában az ember­ ben. A valóság nem pusztán az empíria síkján megtapasztalható külső objektivitás; sokkal fontosabb a valósághoz való személyes viszonyunk, a tapasztalás során ben­ nünk lejátszódó érzelmi-tudati folyamatok megjelenítése. Nagy Pálban ekkorra már egyértelműen tudatosult: nincsenek „tipikus" helyzetek, se „tipikus" hősök. A kisregényben több lehetőséget kínál fel hőseinek (sőt az olvasónak is). A munka nélkül tengődő, éhező, „semmittevő" előtt 3 lehetőséget nyit meg: 1. nem eszik semmit; 2. felolvas magának a szakácskönyvből; 3. iszik egy pohár vizet. Ó a 2. megoldást választja, így az elbeszélés ezen a nyomvonalon halad tovább. Az alter­ natívák másutt is felbukkannak, s az olvasó dönthet: befejeződjön-e (legalábbis számára) a mű a hős halálával, vagy folytatódjék tovább? Nagy Pál élesen elhatá­ rolja szerzői énjét hősétől (aki pedig bizonyos értelemben alteregója), elidegenítő módon mutatva be őt; vergődéseit látva az olvasóban sem ébred részvét iránta, így nem is él át katarziszt (ahogy Camus vagy Sartre hősei esetében sem). 47 �Az indítás szabályos belső monológ látszatát kelti: az elbeszélő én egyes szám 3. személyben „mesélni" kezd önmagáról: London egyik külvárosában, Hampsteadben francia órákat ad idősebb angol és amerikai hölgyeknek: „alig tudok valamit angolul, azért jöttem Angliába, hogy megtanuljak. (...) Nem vagyok francia, de a kiejtésem jó, évekig éltem ranciaországban". Ugyanez az önbemutatás - némi vál­ toztatással - többször felbukkan a kisregényben, s végül is ez zárja le: a szerkezet tehát körkörös, a történet folytatható (lenne) a végtelenségig. A cselekmény két szinten zajlik: a hős monologikus tudatáramában gondolatok peregnek; miközben az író, meg-megakasztva ezt a folyamatot, 3. személyben szenvtelenül beszél hőse viselt dolgairól, nagy kihagyásokkal, filmszerű ugrásokkal, tér és idő dimenzióinak felbontásával, éles sík-váltásokkal. Tipográfiai eszközökkel is fellazítja a szöveget: üres sorok, sőt oldalak, hol szöveghiány, hol oda nem illő szöveg-betétek, többször ismétlődő szöveg-darabkák, a tudatfolyamban görgetett gondolat-foszlányok, eseményfragmentumok szerepelnek. A linearitásnak nyoma sincs; az apró mozai­ kokból az olvasónak kell „kihámoznia" a történetet. Tulajdonképpen megrendítő, amit hősünknek el kell viselnie (nincs elég tanítvá­ nya, éhezik, nem tudja lakbérét fizetni; idejét többnyire a Hampstead Cemeteryben, a városrész régi sírkertjében tölti, ahol olvasgat, novellákat ír; de nyomorúságában már-már kéregetésre szánja el magát, és kilátástalan helyzetében a későbbiekben egyre drámaibb helyzeteket él meg). A megjelenített életanyag természetesen bizarr fikció (hősünk novella-kezdeményei kurzívval szedve kiválnak a főszövegből); de a bennük feltáruló tudatállapot - az ember elidegenedése a világtól s végül önmagá­ tól - jellegzetes XX. századi élmény. Sartre Émelygés című regénye állapotrajzát idéző visszatetsző leírásokkal érzékelteti az író a lélekre lassan rárakódó undor, fullasztó közöny bénító hatását, a hőse teljes lényét betöltő iszonyatos csömört. A francia nouveau roman szenvtelen ábrázoló eszközeivel élve, tárgyilagosan jeleníti meg az egész pokoli szituációt, amelyből nincs kiút. Az érzékek sötét labirintusá­ nak foglyaként vergődő hősét gyötrelmes álmok, hallucinációk, kényszerképzetek kínozzák; s mint Kafka Gregor Samsája a zsigerekig hatoló szorongás állapotában, már-már feladva személyisége utolsó támpontjait, önmagától is eliszonyodva egy­ fajta „állatias", lefokozott létbe süpped. Mégis marad - hiszen nincs más választása. A kisregényben érdekes szerepet játszik a Costa Munosban épp ez idő tájt zajló forradalom. Részben mint vágykép ködlik fel: hősünk képzeletben barátjával, Johnyval hajóra száll, s mintha már ott is lennének, büszkén mondja: „megmentet­ tük a felkelést". Másrészt viszont partra szállásukkor kiderül: a forradalmat lever­ ték; nem térhetnek vissza oda többé. E betét-részben több egyértelmű utalás van a magyar '56-ra: álomképek, a rádióban elhangzó hírfoszlányok („Győzött a forrada­ lom. Az országban tanácsok alakultak, a diktátort száműzték, szobrát ledöntötték és apró darabokra törték (...) kalapáccsal, vésővel estek neki, egy álló nap, egy álló éjszaka verték" stb. stb.). Érdekes a hős viszonyulása a forradalomhoz: a leverése miatti rémálmaival összekeverednek a szexuális gyötretés kínjai, amelyeket - úgy érzi - képtelen elviselni. Vergődését, nyugtalan forgolódását az író tipográfiai esz­ közökkel is érzékelteti: nagy kihagyásokkal mondat- majd szó-töredékek, betűhal­ mazok, végül csak szanaszét guruló betűk jelzik: nincs tovább... A szétesett szöveg fuldokló segélykiáltásként hat; a szétszórt betű-bokrok vagy magányos betűk mint hörgés törnek fel belőle: „a vér minde nhol szi vá rog az érhá lóza ton iszonyú kín 48 �a vér végi gfo lyik görcs ök le szé dül elvá gódik is meret len ny el ven yzen..." (és így tovább). A kisregény tehát a biológiai szférákban lejátszódó, a zsigerekig hatoló vegetatív élmények megörökítésével érzékelteti azt a végtelen kiszolgáltatottságot, létbizonytalanságot, amelyben az '56-os emigránsok vergődtek, míg rá nem találtak (egyéni) útjukra. Mintha kisebbfajta apokalipszist éltek volna át a forradalom leve­ résekor, majd menekülésük közben, amit a János jelenéseiből vett utalások jeleznek („Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt, és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük"). Mindazonáltal az egész kisregény szögletes zárójelbe van téve: a szerző mintegy kimetszi a megjelenített történetet az életfolyamatból, mint egy kis szürreális való­ ság-darabkát. Előtte is volt, utána is lesz még Élet; de az már másmilyen. Ilyen gyöt­ relmek után nem lehet többé folytatni semmit úgy, mintha mi sem történt volna. A keretben megjelenített, biztonságosnak tűnő polgári életforma (a hampsteadi kert, a rózsák, a gyönyörűen berendezett otthon, ahol a bájos fiatal úriasszonynak francia órát ad a nyelvtanár) tovaillant örökre. Nagy Pál a hampsteadi „kaland" megörökí­ tésével mintha nemcsak a hagyományos írásmóddal szakított volna, hanem végér­ vényesen leszámolt a rendezett, kényelmes élet vágyával is. A továbbiakban fenn­ tartás nélkül beleveti magát a bizonytalan írói létformába, s elszakadva a tradíció biztos támpontjaitól, nagyszabású „kísérletezésbe" kezd. A Hampsteadi semmittevők ilyen értelemben a magyar irodalmon belül mérföldkövet jelent a modem prózaszerkezet kialakítását illetően, messze megelőzve az időben a 70/80-as évek hazai „próza-robbanását", a „Péterek" jelentkezését. Széttöri a linearitást, s nemcsak a struktúrát alakítja át, hanem magát a nyelvi szerkezeteket is. A Joyce-i montázs­ technika alkalmazásával a különböző valóság-szintek között lebegteti a cselek­ ményt, s erősen naturális (mondhatnánk: szürnaturális) eszközeivel sokkoló hatá­ sokra törekszik. Nyelvi ficamai, kreatív szóképzései, a hangok (betűk) játékos görgetése, a szöveg tipográfiai átrendezése, a nyelvi normáktól való eltérése mind­ mind a magyar próza megújítását készítik elő. A Magyar Műhely hazai olvasói, a Műhely kezdeményei nyomán felnövő új nemzedék a 80-as években már mint „anyanyelvét" ismerte (és használta) azokat a metódusokat, amelyeknek születését épp Nagy Pál szövegformálásában láthattuk az elsők között. Az 1971-ben keletkezett Monologium még erőteljesebben nyit a „kísérletező" iro­ dalom irányában; feltehetően a 60-as években a Sorbonne-on hallgatott Mallarmészemináriumok is hozzájárultak ehhez. Jagues Scherer professzor előadásait hall­ gatva - aki 1957-ben rendezte sajtó alá Mallarmé kéziratait, az ő eredeti utasításai­ nak megfelelően - Nagy Pált egyre inkább foglalkoztatják a szöveg tipográfiai ala­ kításának kérdései, s miután ekkorra már Papp Tiborral együtt elsajátították a nyomdász-mesterséget, maguk is kísérletezni kezdtek a technikai lehetőségekkel. Nagy Pál a „szöveggyűjtemény" alcímet adja új művének, amelynek nincs se „ele­ je", se „vége". Az olvasó mindkét irányból elindulhat; bár egyik felől 132 (számo­ zatlan) oldalt talál, a másik felől csak 12-t - s az üres oldalakon vastag fekete tégla­ lap-alakú keretben a szerző neve. Az első szöveg (totenkammer) az utolsóval (nyílt tér) mintegy keretet alkot; de ha „hátulról" kezdjük az olvasást, akkor a kötet végén (vagyis az elején) ugyancsak a nyílt tér záró sorait találjuk, fejjel lefelé. A szöveg így mintegy megkettőződik, a szavak kivonulnak a térből, s a szó szétrombolásával lassan el is halnak - marad az üres, néma papírlap. A borító mindkét fele egyforma 49 �- maga a cím is mindkét oldalon szerepel (fekete alapon fehér betűkkel, illetve fehér alapon fekete betűkkel). Az első és hátsó lapon a fülszöveg is megegyezik ezáltal a könyv egésze a körkörösség képzetét kelti. A művészkönyv - mert annak szánja a szerző! - így többféle alternatív olvasási sorrendet kínál, ami a szövegek közötti kapcsolatrendszert dinamikussá teszi; az egymás mellé rendelődő olvasa­ tok együttese adja a műegészt. A szövegalkotási mód is eltér a korábbi művektől: Nagy Pál egyfajta utalásos jel­ rendszerrel bevonja szöveg-világába más, általa fontosnak tartott alkotók műveit; nem „vendégszövegek" beépítésével, hanem az adott mű bizonyos elemeinek sajá­ tos felhasználásával. A totenkammer Robbe-Grillet Útvesztő című regényéből merít; a les adieux de fontainebleau körkörös cselekménye ugyancsak Robbe-Grillet Tavaly Marienbadban című filmregényét idézi. A történet mindkét esetben nyitva marad; a love's bitter mystery című Joyce-palimpszeszt az Ulyssesből átvett szövegfoszlányok­ ból építkezik. Nagy Pál a magyar múltból - mint alkatát alapvetően meghatározó hagyományból - is merít: Apáczai Csere János előtt tiszteleg (A földi dolgokról), Weszprémi István felvilágosodás-kori orvostörténeti munkáját kommentálva a latin nyelvű töredékek közé rejti saját gondolatait (w-variorum); Bethlen Miklós végrendeletét idézve fejezi ki saját vágyát („testét hazahozzák" - omnis dies omnis hora). Az egyik legérdekesebb szöveg mégis a Conrad Ferdinand Meyer kiadatlan útinaplójából, amelynek alcíme: határesetek. Részint Határ Győző-betétekkel (a Pepito és Pepitából) tűzdeli tele, másrészt pedig búcsút mond benne a romantikának (ami­ re a C. F. Meyer Asszonybírójából, C.Mörike Prágai utazásából, valamint Ovidius Római naptárából átvett vendégszövegek utalnak). Ez az 1971-ben írt mű tehát „ha­ tárkő" saját munkásságában. A montázsszerűen összeállított darab bizonyos narra­ tív elemek szeriális ismétlődésére épül; kronológiai rendet egyáltalán nem követ, és számos képzőművészeti utalás van benne. Az írás egyébként sok önéletrajzi moz­ zanatot is tartalmaz (a család Nyugatra menekülése 1944-ben, majd hazatérése; az '56-os határátlépés stb.). A nyitva hagyott zárlat az olvasóra bízza az utak és lehető­ ségek továbbgondolását, s a félbeszakadó (elhaló) szöveg továbbépítését. Sok nyomdai jel és egyéb vizuális elem is beépül a műbe. A kötetzáró nyílt tér kifejezet­ ten arra utal, hogy a szerző nem azonosul korábbi munkáival, sőt bizonyos érte­ lemben egykori önmagával sem: „szöveg-azonosság sincs: elölről hátra megy a szöveg, megfordul, kínlódik, befullad". Kékesi Zoltán Nagy Pálról írt kismonográfiájában (Médiumok keveredése, 2003) különös jelentőséget tulajdonít a C. F. Meyer kiadatlan naplójából című szövegnek: a szerző itt „az epikai világalkotás újfajta lehetőségeit (...) szöveg és fikció viszonyának átrendezésében", az újszerű elbeszélés-technikai megoldások kiaknázásában látja. „Míg a képi elem alkalmazása (a Neptunium-sor beillesztése) a '70-es évek kép­ nyelvi kísérleteit vezeti be, a narratív síkok szövevényes egymásba fűzése, a külön­ böző fiktív világok határainak feloldása, az elbeszélői »képzelet« felszabadítása, az irodalmi, képzőművészeti, vallási, természettudományi és történelmi tudásrend­ szerek játékos keverése (...) a 90-es évek hazai törekvéseivel rokonítja az elbeszé­ lést". Azaz mintegy megelőlegezi a „posztmodern" felvirágzását (52-53). Nagy Pál tehát a vizuális irodalom irányában itt teszi meg az első lépéseket, amelyeket aztán a Magyar Műhelyben, folyamatosan publikált képszövegek sora követ. Többévi kí­ sérletezés után születik meg a SadisfactionS (1977): négyzetméternyi nagyságú, 50 �téglalap-alakú papíron szétszórt, több képi középpont köré szerveződő szöveg, amelyet többrét hajtva egy címlapként megtervezett borítékban, illetve papírhenger­ ben összecsavarva tesz közzé. A képi elemekből építkező tekercs valódi műtárgy, könyvtárgy, szövegobjektum. Rendező elve a bipolaritás: a hétköznapi valóságból kiindulva feszegeti élet és halál kérdését; spirális alakzatban mindjobban forgó szö­ veg, amely mintegy leképezi a sperma-robbanást: egy középpontból kilövellő, majd aláhulló szóeső. Érdekesség, hogy Bajomi Lázár Endre a Világirodalmi Lexikon de Sade címszavának megfogalmazásánál illusztrációként e kompozíciót használta. Nagy Pál vizuális költészete tehát a Magyar Műhely 1971/72-es irányváltásával párhuzamosan bontakozik ki. A lapban közzétett alkotásai mindinkább kísérleti jellegűek: megjelennek a labirintus-alakzatok, a permutált, kihagyásos szerkezetek, egyre fontosabb szerepet kap a vizualitás. 1974-84 között keletkezett vizuális szöve­ gei az 1984-ben kiadott Journal in-time című költői albumban kapnak helyet. Az al­ bum mint műegész könyvészeti tulajdonságaival is hat. Az oldalak változatos ti­ pográfiai megformáltsága, belső harmóniát sugárzó tisztasága, a variábilis grafikai megoldások (üres fehér mezőben sajátos „rendben" elhelyezett vonalak, sorok, szö­ vegtöredékek; behatárolt terek, rácsok, arcok a rácsok között és mögött, egymásra montírozott emberi figurák, fényképek stb.) sugallják: „a szó elfogódott / a szó félre­ lépett / a szó szótalan". A végtelen Térben, a Kozmoszban, csillaghullásban (fekete alapon alázuhanó fehér betűk, illetve fehér alapon cikázó-mozgó-villogó fekete áb­ rák), hegyvidékszerűen fcltüremkedő, jelzésekkel teleírt meggyűrt lapokon, labirin­ tus- és sugár-alakzatban elrendezett sorok épületegyütteseiben az emberi lét Teljes­ sége iránti szomjúság fejeződik ki. Nagy Pál úgy formálja, válogatja eszközrendsze­ rét, hogy az a befogadást is megkönnyítse; azaz „ne okozzon észlelési, fel foghatósági, nyelvi stb. problémát", s „a mai technika csodái között magát törpének érző, politi­ kai elnyomásnak, vak gazdasági erőknek kiszolgáltatott, szorongó ember önbizalmát úgy adja vissza, hogy megtanítja gondolkozni, játszani, alkotni, önmagán uralkodni" - amint azt Az új művészetben hangsúlyozza (in: Kassák Emlékkönyv, Bp. 1988.). S valóban: vizuális szövegmontázsai rendkívül tág teret hagynak az értelmező fantáziának. Tudatosítani kívánja bennünk, hogy bár eltorzult világban élünk, a művészet segítségével mégis megélhetjük a Teljességet, s életünket magasabb di­ menzióból szemlélve, megteremthetjük belső harmóniánkat. Az album élén álló kompozíció (zolderdó) - szándékosan torzítva az ékezetet - az „elsivatagosodott" természetet idézi meg. „Fordított világ" alakult itt ki - a XX. században az élet alap-trendjeit Doherdó (amire a zolderdó tudatosan rárímel) hatá­ rozta meg: „az erdő völgye sivatag"; ezért „dőre igyekezet" itt minden törekvés, amely a (természeti) világ helyreállítására irányul. „Vihar - villámlik - villanyóra"; „másodállásokat tornyoz a vihar a domberdőre / doberdóra". A kisvonat azóta is a „sebe sült / sebe sótlan kiskatonák ezreit szállítja"; „malom zokog mint pokol torná­ ca". A kompozícióba angol és francia nyelvű szövegrészietek is beépülnek (amint a többibe is); ezzel jelzi a költő: valójában a XX. században lepusztult egész Európa, s az I. világháború maga alá temette a szellemi Teremtő Erőt. A Városok ciklus még fokozottabban felerősíti ezt az élményt. A vizuális tabló bal sarkában H betűjel (Hungária), s itt is fájdalmas-ironikus szövegvariációk: „Hungarocsellel szigetelt háztető" a fejünk fölött, „féktávolságon belül folyik a csel/e patak", s „elár/v/ult gyerek a fák alatt" - valahogy minden nagyon megromlott körülöttünk. A költő 51 �hiába töpreng: „lesz-e méz? máz?" - (f)el kell ismernie: „a játszma vége" közel (uta­ lás Beckettre). A „sokknyomozó történelem" csak azt fedez(het)i fel, ami a jelenhez: a „végjátékhoz" vezetett, de megoldást ajánlani nem tud (kommentároka Jelenésekhez). Az aacheni pályaudvar éjszakai képe az atomizált élet, az elárvult, magukba forduló arcok döbbent, feloldhatatlan idegenségét, a kapcsolatteremtés lehetetlenségét árasztja magából: „létüres tér előregyártott tetemek sír szélén álló fiatalok trehányás bevégeztetett". Lelki halottak és valóságos holttestek, őrtorony, szögesdróttal kö­ rülvett kopár terek: ezek mind a XX. század ismerős tájai. A Házkutatás emlékezetem­ ben ciklus töredékes képsorokat, emlékrögöket villant elénk a múltból: apja-anyja, a gyermekkor mozaikfoszlányai, pisztolyos ember az ajtó mögött, élelem és ruha nélküli rohanások az óvóhelyre, rémálmok és rémfelriadások, háború, '56, végül az elhagyott otthon, „és ami mindig hívogat: az elmulasztott utolsó vacsora". A kötet egyik legizgalmasabb és legnagyobb szabású kompozíciója a József Attila emlékére készült, majdnem húszlapos imágó! (elaborintus). Azaz: a labirintus lebon­ tása, a József Attila-problémával való szembenézés. Ami voltaképpen a „felnőtté válás", a realitásokkal való birkózni-tudás kérdése. Egyetlen szellemi ember sem kerülhette meg e században a kérdést: vagy az Abszolútumhoz ragaszkodik (s akkor szükségképpen eljut az öngyilkosság gondolatáig); vagy elfogadja a realitásokat, de velük szembeszállva, tőlük függetlenítve magát, amennyire lehetséges, kiküzdi és megőrzi belső autonómiáját (ezt tette Kassák; Nagy Pál ezért tartja vonzóbbnak a kassáki szuverenitást, mint József Attila eszme-hívő fanatizmusát). „A világnak agyara van", idézi Kassák elhíresült sorát; a világ tehát - a Szépség álarcában ellenséges, támadó velünk szemben; ha nem tudunk védekezni ellene: végünk van. József Attila nem tudott. A világ-labirintust le kell győznünk: belső önvédelmi kört kell kialakítanunk magunkban vele szemben, vélekedik Nagy Pál Kassák nyomán. Épp ezért e vizuális kompozíciót ars poétikának, s egyszersmind ellen-ars poétikának is felfoghatjuk: az óriás-labirintusban elveszetten tévelygő József Attila a XX. század költőiségének szimbóluma. A kegyetlen és közömbös világba „kivetetten", mint lélekvesztőben imbolyogva, keresi a védettebb pontokat, sóvárog az „anyaméh" melegsége-otthonossága után. Nagy Pál magát a labirintus-szindrómát állítja elénk szuggesztív képszerkezeteivel, a legkülönfélébb labirintus-alakzatokkal, s Paolo Santarcangeli szövegeiből összeszerkesztett montázsai azt a boldog lelkiállapotot mutatják fel ellenpontként, amely „a mágikus mindenhatóság boldog káprázatában élni" fogalmát jelenti. Voltaképpen ez a „regressus ad uterum"-élmény, ami a férfinak szerencsés esetben megadatik. „A magzat szívesen maradna továbbra is az anyaméh­ ben ámde kegyetlenül a világba helyeztetik mint a világnak virága mint a szép híves patakra mint a lélekszerv lélekvesztőbe ül". A József Attila-szövegrészekből és a Ferenczi Sándor-féle pszichoanalitikus eszmefuttatások foszlányaiból összeállított kompozíció telítve van filozófiai utalásokkal (Platón, Protagórasz, Hermész Triszmegisztosz, János Jelenései, Nietzsche, Santarcangeli, Heidegger stb. vendégszövegei). Nagy Pál azt sugallja: az emberélet voltaképpen a kezdeti (gyermeki) boldog min­ denhatóság-érzet és a valóság állandó konfliktusainak színtere. Vagyis az öröm-elv és a valóság-elv konfrontációjából születik meg az, akivé egy idő után leszünk. Nagy Pál az „imago-mágia-tipográfia-topográfia" eszközeivel, az egymásba torkol­ ló labirintus-modellek felmutatásával érzékelteti: nem a labirintusból való szabadulás a végcél (ami csak a halál árán lehetséges), hanem a labirintus bejárása: „a felderítő 52 �út a gondolkodó agy tekervényein, a tudatalatti rejtett homályos járataiban a nyelv Ariadné-fonaIával". József Attila, Nagy Pál értelmezésében, útközben fennakadt „a Semmi ágán"; hazájától nem „fizetséget", csak megaláztatást kapott. Azóta folyvást „bőrtokban dübörög a vonat a Gát utca és a józsefvárosi teherpályaudvar között", egy véres főt görgetve maga előtt; s a költő „kéz és lábtalan", „világtalan" lohol „a Mindenhatóság boldogító káprázatában" álmai után. Példája „nem követendő"; mártíriuma mégis főhajtást vált ki a „krisztusi kort" túlélő utódokban. A labirintus­ variációk záró képében a költő „talpig feketében" fejet hajt a nagy előd előtt, elis­ mervén: „kora zseniális lélekszerv-mérnöke", akinek nemcsak emlékét, de műveit is élesztgetnünk kell, „hogy fehéren derengjen" árnyképe mindazokéval együtt, akik nem tudták elviselni a labirintus elviselhetetlen zártságát, és nem voltak képe­ sek keményen szembenézni felnőtt módjára a valóság kemény törvényeivel. Nagy Pál szemléletében továbbá a labirintus nemcsak az „életveszélyes bolyon­ gás", hanem a „kellemes időtöltés" színtere is lehet: felfoghatjuk betűláncnak, rejt­ vénynek, szójátéknak, találós kérdésnek stb. A vizuális költészetnek tehát ilyen szerepe is van: a szöveg külső képére irányítja a figyelmet, s míg annak megfejtésénértelmezésén töprengünk, feloldódik bennünk a szöveg-sugallta tragikum-érzet. Kultikus ábrák, kő-írásjelek, ősi szerszámok, őskori kövületek kelnek életre az al­ bumban. A múltból, amely „idők mélyébe vesző kaverna, emberszabású barlangla­ kók üzenete" árad felénk hihetetlen energiával; minden tárgy, jel az „emberiség­ folyamatba" ágyazódva kapja meg értelmét, jelentését. Talán a mi lepusztult ko­ runk is magában hordja a diadalmas megújulás ígéretét? Vagy egyre sivárabb lesz minden, amint azt a táj (hiányzó figurával) ciklus sugallja? A 14 képszövegből álló kompozíció-sorozatban az írás és a háttér (fehér lap, fekete betűk) viszonyának folyamatos átalakításával kapcsolódnak egymáshoz az egyes darabok (s nem a szöveg elemeiből állnak össze a képek). A fekete-fehér kontraszt-hatás a világ ellen­ tétekből álló dichotómiáját érzékelteti; a két alapszínre redukált valóság a „vissza­ vont létezés" riasztó leegyszerűsödését fejezi ki. Mintha a „fekete lyuk" máris el­ nyeléssel fenyegetné mindazt az értéket, amit évezredek kultúrája felhalmozott. A záróciklus (kézről kézre) mégis jelez egy kis reményt: ha a mai elkorcsosult vi­ lág el is pusztul (mint ahogy már több civilizáció összeomlott), a kultúra talán to­ vább él, hidat teremt múlt és jövő között, stafétabotszerűen nemzedékről nemze­ dékre továbbadva a bizonyosságot: „az Ige testté lett". Bibliai szövegrészietek, francia és magyar betűsorok, Mallarmé-, Maurice Roche-, Ady-, Kassák-, József Attila-vendégszövegek kanyarognak-kavarognak a kinyílt tenyér-sorozaton és a háttérben; a „négykezes" egymásba fonódó ábrája sugallja: talán még nem veszett el minden. Az albumot záró alkotói „üzenet" alternatívákat mutat fel: konzervativizmus/előrehaladás, dogmatizmus/szabadgondolkodás, individualizmus/közösségi tudat, nemtörődömség/felelősségvállalás (és így tovább). Rajtunk múlik, me­ lyik irányban indulunk el; „s bár a helyi adottságok erősen befolyásolják döntése­ inket, ezekre a világméretű kihívásokra egyetemes érvényű válasz keresendő". A kötetet záró önportré-sorozat a szerzőt kedvelt tevékenységei közepette mutatják, nyomdagépek, tipográfiai eszközök, számítógépes képernyők társaságában. Ezek Nagy Pál életének mindennapos, meghitt „kellékei": otthonosan érzi köztük magát, mint ahogy az urbánus létben is. Az utolsó fotó a nyüzsgő város dinamizmusát érzékelteti: hatalmas házak, száguldó autók a háttérben. Előttük zsebre tett kézzel 53 �áll a költő, arcán magabiztos, derűs nyugalom; az örök mozgásban-változásban az egyetlen biztos pont: ő maga. A kötet francia nyelvű változata (mint könyvészeti remekmű) 1994-ben jelent meg, ugyancsak a Magyar Műhely kiadásában. Itt már egybegyűjti időközben ké­ szült francia nyelvű vizuális munkáit is. Az albumban láthatók azok a videogrammák, fotógrammák is, amelyeket a szerző egy-egy videó-képszöveg megállítá­ sával a képernyőn lefényképezett, tehát digitálisból újra analóggá alakított. Könyve autonóm műalkotás, amelyben kép és szöveg egymás hatását erősíti; s így még azok is értik, akik számára a szöveg nyelvileg nem hozzáférhető. Nagy Pál tehát hosszú időn át könyv-tárgyban, könyv-egységben gondolkodott; nyilván Mallarmé: A kockadobás nem győzi le a véletlent inspirációjára (a kötetet a szerző eredeti utasításai szerint a Magyar Műhely jelentette meg első ízben). Mallarmé a könyv alapegységének nem az izolált oldalt tekintette, hanem a két könyvoldal együttesét (mint scripto-vizuális egységet). A dupla oldal percepciója újszerű olvasási folyamatot indít el: a szöveg-részek (szavak, szó-csoportok) elhe­ lyezése nem lineáris-síkbeli, hanem térbeli; helyük a szöveg logikája szerint változ­ hat (így többféle olvasatuk lehetséges). Az üres oldalrészek kiemelik a szöveget, s nagyobb hangsúlyt adnak a gondolat és a kép együttesének: a szöveget egyszerre kell nézni-olvasni, tehát együtt kínálja a képzőművészeti és irodalmi élményt. Nagy Pál mindkét albuma ennek megfelelően készült, így organikus egésznek (corpusnak) érzékeljük őket. A vizuális szövegalbum voltaképpen médiumként, a szemio­ tika eszközeivel szemantikai sugallatokat közvetít. * A '80-as évek derekán, végén Nagy Pál már a könyv kereteiből való kilépést fon­ tolgatja, figyelme egyre inkább egy viszonylag új technikai eszköz, a videó felé fordul. Úgy véli: a hangzás-látás-térbeliség-jelentésesség szintézisét a videó jobban megvalósíthatja, mint a könyv. Szombathy Bálint kritikája a Journalról (Új Symposion, 1987/11-12.) is jelzi, hogy a könyvformátum nem megfelelő a fenti szintézis megteremtésére; erre sokkal alkalmasabb a mozgókép, amelynek „irodalmi felhasználására a »műhelyesek« már tettek is kísérletet" egy videó-folyóirat (a p'ART, azaz Paris-ART) indításával. Nagy 1988-ban felvázolja programjukat (Új médiumok, új művészetek), amelyben hangsúlyozza: a p'ART a videó-kínálta lehetőségeket ki­ aknázó műhely; benne a videó-kliphez hasonló, de szövegközpontú művek, inter­ júk, a művészeti élet hírei stb. jelennek meg. Az írott szöveg új esélye: kilépni a könyvből; a tipografikus irodalom mellett „a képernyőn megjelenő képszöveg, az elektronikus írás, az elektronikus irodalom" egyre nagyobb jelentőségre tehet szert. A videó-folyóirat „minden olyan alkotásnak teret ad, amely a hagyományos kifeje­ zésmódokon, azok műfajain túl az új médium, a videó lehetőségeit kihasználva keres új megjelenési formákat." A p'ART szerkesztésében Nagy Pál (mint lapszerkesztő és tipográfus) mellett több művészeti ág képviselői is részt vesznek: Albert Pál irodalomkritikus, Dávid András filmes, a francia és a német televízió munkatársa, Major Kamill festőmű­ vész, Matolcsy Eszter zenész, Molnár Katalin író („civilben" számítógépes), Somlósi Lajos fotóművész. Így tehát valódi „összművészeti" teljesítményre vállalkoznak. Az 1990. márciusi duplaszámban feldolgozzák a Magyar Műhely történetét; 54 �ez mindmáig a legteljesebb és leghitelesebb kép folyóiratuk indulásáról, törekvése­ ikről, a hazai és a világ művészetében játszott szerepükről. A p'ARTnak összesen 9 száma jelent meg; az utolsó, az összevont 10/11. szám már nem jutott el az előfize­ tőkhöz, nyilván anyagiak híján (minderről bővebben lásd: él/eftem Ill.k. 51-60.). Bár Nagy Pál úgy véli: az irodalmi videó inkább a könyvvel, mint a filmmel ro­ kon, az új műfajt mégis „többdimenziós"-nak tartja, hiszen „a hagyományos könyvszerűség megbontásának lehetőségei a könyv szemiotizálásától egészen a könyv kinetizálásának különféle módozataiig (...) a könyvtárgytól a képszalagon rögzített szövegig, sőt az irodalmi performansz rögzítetlen műfajaiig terjednek". Épp ezért kilép a könyvkeretből: „Ez után a könyv mint olyan egyelőre kiszorult írói munkásságomból - emlékezik. - Minden időmet videó-képszövegek és kisebbnagyobb formátumú vizuális lapok készítésének, performanszok kidolgozásának szenteltem. A fesztiválokon és kiállításokon való (személyes vagy kazetta-köz vetí­ tette) részvétel is rengeteg időt vett igénybe; a könyvből való kilépés bizony bonyo­ lult és hosszan tartó folyamatnak bizonyult" (uo. 60.). Ekkor már Nagy Pál a leg­ eredetibb és leghatékonyabb műfajnak a képszöveget tartja. Legsürgetőbb felada­ tának éppen ezért az új médiumok, technikai eszközök-kínálta lehetőségek kiakná­ zását tartja: ha a művész egyszerre több irányból „bombázza" a befogadói tudatot, talán könnyebben kialakul értő / érdeklődő közönsége. Úgy véli: fontos, hogy „az autonóm művészet átalakulása, adaptálódása a XXI. századi felvilágosodás, az újítás, a kísérletezés, ugyanakkor a fokozatosság és folyamatosság szellemében menjen végbe". Sajnálatosnak tartja, hogy az elektro-akusztikus zenei stúdiók, jól felszerelt vizuális műhelyek a kultúr-ipar érdekcsoportjai kezében vannak mind Nyugaton, mind Keleten, és nem alakult ki a megfelelő terjesztői hálózat sem. Nagy Pál mélyen meg van győződve arról, hogy a jövő az „anyagtalan", vagyis „anyag-független" elektronikus művészeté. Az irodalom új műfajai című könyvében (1995) teoretikus felkészültséggel és naprakész tájékozottsággal mutatja be a vizuá­ lis költészeten belüli gazdag műfaj-skálát (konkrét vers, képvers, vizuális szöveg, képszöveg, vetített szöveg, vizuális performansz, videó-grafika, videó-performansz stb.). Az elektronikus művészet jelentőségét abban látja, hogy a számítógépen ké­ szült képszöveg (komputergrafika) a videóval szövetkezve a virtuális világba való behatolást teszi lehetővé, s így közelebb visz bennünket a mikro- és makrokozmosz játékos felfedezéséhez. Ő maga 1980-95 között 7 magyar és 7 francia nyelvű videó­ szöveggel számos európai és amerikai modern művészeti fesztiválon vett részt; repertoárján leggyakrabban az 1985-ben készült francia nyelvű Métro-police, illetve a magyar nyelvű Phoné (1988), valamint a szintén francia Derrida-parafrázis (Secrét, 1992) szerepelt. Itthon talán a legismertebb munkája a Bruno Montelssel közösen forgatott képszöveg (Autodafé, 1995), amelyet az ELTE Informatikai Intézete hatal­ mas, korszerű számítógépén sikerült „titokban" digitalizálnia. A Métro-police eredetileg francia nyelvű szövegtárgy volt (később magyar nyel­ ven is elkészült). Egy városról tudósított, amelynek alaprajzát hamuval festették a földre, körvonalai meghatározatlanok (jelképhálózata a kör és a négyzet elemi képze­ tétől a napváros, az égi város és az eszményi állam asszociációs köréig terjed). Az 1984-es Journalban az imágó!-sorozatban szerepelt mint képvers; az 1985-ben készült videó-művészeti alkotásban mint nyomóforma, illetve mint látható / hallható szöveg; majd az 1994-es Journalba is bekerült mint képszöveg. A szövegtárgyon a város 55 �valójában csak távoli körvonalakban látható, oldalnézetben; maga a szöveg pedig felülről nézve a betűkből bontható ki, így a város valamiféle alaprajza is kivehető. A videó-változaton (melynek alcíme: Journal in-time IX.) a nyomóforma először oldalról, az utolsó kockákon pedig, egy tükör segítségével, felülről látható. A kép­ sort itt ritmikus zajok kísérik, amelyek hol lábdobogásra, dobpergésre, hol vízcsepegésre, óra ketyegésre, hol szívverésre, esetleg gépi zörejre emlékeztetnek. Kékesi Zoltán kitűnő elemzésében (i.m. 82-69.) a képszöveg önmagán túlmutató összefüg­ géseire hívja fel a figyelmet: a szöveg a nyelv emlékezete körül forog, méghozzá ket­ tős értelemben: a nyelv által magában foglalt emlékezet, vagyis a dolgok tapasztalá­ sának nyelvi emlékezete; illetve a nyelv f önnmaradása-megő rződ ése értelmében. Tehát a város egyrészt a nyelv allegóriája, a wittgensteini felfogásnak megfelelően („nyelvünket olybá vehetjük, mint egy régi várost, mint zegzugos térséget utcács­ kákkal és terekkel, régi és új házakkal; az egészet egy csomó új előváros öleli körül, egyenes és szabályos utcákkal és egyforma házakkal"); másrészt viszont a nyelv szimbóluma, maga is emlék. „A «szimbolikus« értelmezés a várost képzeletbeliként mutatja be, emlékként vagy álomként, az »allegorikus« értelmezés a puszta test gépies működésével azonosítja. (...) A szöveg - amely a videón több, egymásra rétegződő, egyszerre hallható hang előadásában is megszólal - szintén összekap­ csolja a szervetlen, külsőleges nyomként, valamint a hangként, beszédként felfogott nyelvet". Kékesi magát a címet is többértelműnek tartja: a metropolis közismert jelentésén túl a Métro egy betűtípus neve, a police pedig régebben a betűk tárolására szolgáló rekeszt jelölte; így a két szó összekapcsolása a kész elemekből a betűk, képek, hangok, szavak „ragasztására", azaz: a mű collage-szerű felépítésére is utal. A nyelv tehát mint „város" szabvány szerint készült, kész („előre gyártott") mozgó elemek folyton átrendeződő együttese. A felvételsor lassan felépülő, majd ismét lebontott képek egymásutánjából áll össze („a szövegtárgytól az ólombetűkből összerakott szavakon keresztül a Métro-police látható és hangzó szövegéig halad, majd ismét visszatér a szöveg tárgyhoz"). A Phoné a görög Persephoné kettősségének játékára épül (félévet az Alvilágban tölt, félévet a napvilágon, mint fényt árasztó természetistennő). Történetébe a ho­ méroszi Déméter-himnusz szövegfoszlányai is beépülnek (Hádész egy nárcisz segít­ ségével csábítja le Démétert az Alvilágba), más jellegű hangokkal, hétköznapi szö­ veg-fragmentumokkal vegyülve. A képernyőn a görög mítosz-ábrázolások részletei és a számítógéppel előállított szövegek jelennek meg; a zárlatban egy nagy H-betű (Hádész, esetleg Hermész, a hírvivő jelképeként). Hermész, a lélek-vezető, a kultú­ ra, a szellem, a tudományok területén jártas „kalauz" az Alvilág követe - ő közvetíti számunkra a fény-sötétség ősi mítoszát, hidat képez a múltból a jövőbe, felmutatva a modernitás kultúrájának ősi gyökereit. Ugyanakkor arra figyelmeztet: utunk (egyéni és emberiség-szinten) a Hádészbe vezet. A mű „a katódcső (üres) sugárzá­ sával", a médium lassú elnémuló morajlásával zárul: a „fekete lyuk", mielőtt meg­ semmisülne, mindent elnyel. Kékesi Zoltán e mű elemzésében Hajas Tibor: A katódsugárzá s szépsége című munkájára utal (d'atelier, 1985), mint amelyben már megfo­ galmazódott a felismerés: a TV és a videó „egyetlen üzenete" a jövő apokaliptikus megsejtése. Kékesi úgy véli: a Phoné sok tekintetben kompaktabb mű, mint Nagy Pál többi videó-művészeti alkotása; ugyanakkor mégsem éri el a Métro-police össze­ tettségét, sokrétű jelentésességét. Ugyanis a számítógépes szövegalkotást nem képes 56 �szerves összefüggésbe hozni azokkal a felismerésekkel, amelyek a virtuális valóság fogalmát a közelmúlt egyik alapvető metaforájává tették. A mű inkább szöveg- és nem látvány-központú (ami azonban feltehetően nincs ellentétben a szerző alapvető szándékával (i.m. 90-95.). Nagy Pál legérdekesebb képszövege az általános vélekedés szerint a 6'-es Autodafé. A felvételeken Bruno Montels (aki Nagy Pál hallgatója volt a Collége Interna­ tional de Philosophie-n tartott képszöveg-kurzusán) arcának egészen közelről fényképezett, kinagyított részlete látható, előbb lehunyt, majd tágra nyitott szem­ mel. A háttérből egy monoton hangot hallunk, magyar mondatokat, kérdéseket sorolva, amelyeket a „médium" megismétel, anélkül, hogy értené a szöveget. Az arc mozdulatlan, a fiatal francia író láthatóan erősen koncentrál a hangok pontos kiejtésére; ennek ellenére az ismétlésben mind több az esetleges hangi torzulás. Kékesi arra hívja fel figyelmünket (i.m. 110-115.), hogy a médium mimikájában az idegenség, személytelenség - egyfajta színpadiasság - mm fejeződik ki; a háttérben beszélő hangja kissé erőszakolt: észrevehetően igyekszik hangján uralkodni, de ez nem mindig sikerül. „Nagy Pál alkotása hang és beszéd különbségére épít": a be­ széd (hanghordozás) többletet ad ahhoz, amit a szavak önmagukban kimondanak. Amikor a szereplő szeme kinyílik, tekintetének nyugtalan, kereső mozgása a hát­ térben beszélő „megfoghatatlanságának" bizonytalan érzetét jelzi. A felvevőgép­ készítette képsorozat a hanggal együtt a videó és a performansz összekapcsolásá­ nak sajátos perspektíváját kínálja; így a gép nem kizárólag a rögzítés eszköze, ha­ nem a performansz részét képező médium. Az Autodafé a test működésének külső­ leges mozzanataira irányítja a figyelmet; „arra, hogy miként szabnak korlátot az egyes szabályozó rendszerek (jelen esetben a nyelv »testbe írt« szabályai) a test »szabad« működésének". Így tehát a mű voltaképpen a „testművészet" (body art) körébe is sorolható. Az Autodafé esetében, Kékesi szerint „a testi tapasztalás szemé­ lyességét a mozgás és az érzékelés megkerülhetetlen (a »személytelen«, »idegen« nyelv alakította) szabályszerűségei teszik zárójelbe. A mű »kinetizálja« a szöveget, hogy a nyelvet a test kulturálisan szabályozott működéseként mutassa be". A videószöveg lényegében a 60/70es évek rituális performanszaihoz is kapcsolható, amelyekben a néző maga is szereplővé vált (a test megkínzása, a befogadó azono­ sulása a szenvedéssel). Ugyanis a videón szereplő író nem érti a szájába adott mondatokat, tehát számára kínzó erőfeszítés a szöveg lehetőleg pontos visszaadá­ sa. Így a látvány áttételesen azt sugallja a néző számára: „minden anyanyelv ide­ gen" annak, aki nem ugyanabban a nyelvi közegben él. A mű „üzenete" tehát: legyünk toleránsak egymás (anyanyelve) iránt, s ne tegyük ki inkvizitórikus gyötretésnek azt, aki nem a mi anyanyelvünkben otthonos. * Nagy Pál a nyelv természetéhez kapcsolódó tapasztalatait azonban hamarosan újra könyvformában teszi közzé (Nem görög a haraszt, 1998): „A könyvhöz való visszaté­ rés a spirál felfelé tartó ágán helyezhető el", hangoztatja; tehát nem „retrónak" szánja. Phoné című alkotásából átvett videogrammákat, de több más - mindkét Journal-albumából, valamint a Métro-policeból átemelt - szövegeket is közöl benne. Így mintegy szintézist teremt korábbi munkái között. Nem összefüggő, egymáshoz szorosan kapcsolódó szövegdarabokról van itt szó, inkább a részletek egymás közti 57 �viszonyának változtathatóságáról, a szöveg-összefüggések átstrukturálásáról (a moz­ gatható, kiemelhető, felcserélhető, újra felhasználható elemeket új szöveg-egységek­ kel variálja, egészíti ki), ő maga abban látja könyve újdonságát, hogy „a leállított videó-képszöveg képernyőről való fényképezésének módszerét" kiterjesztette egy egész kötetre, amelyben „a görög-római hagyomány eltűnéséről" ad számot: „Elsi­ ratom azt, de úgy, hogy egy kísérleti formával kísérletezem tovább: mozgóképet állóképpé, digitális (numerikus) képet analógikus képpé alakítok át" (él/e/tem IlI.k. 202-211.). Később a mű mítoszi vonatkozásait emeli ki. Ugyanazon téma kettős megjelenítését akár időszembesítésként is felfoghatjuk: egy 1977-ben a Kossuth Klubban tartott performanszában (Öröklét) beszél arról, hogy „sorsdémonunk" fokozatosan „haláldémonunkká" érik. Kerényi Károlyra hivatkozik, aki szerint „két Hermész létezik: egy fiatal és egy öreg. (...) A vázaképeken egymás mellett pillantjuk meg az öregebb s a fiatalabb Hermészt; mindkettő hírnök-pálcát tart a kezében". Csakhogy miközben megöregedett: elvesztette teremtő erejét. „Az élet phallikusan megjelenített eredete (...) lélekszerű volt már az archaikus görögség számára is". A „lélekszerű" viszont megfoghatatlan, így hát Nagy Pál szemében nincs ellentét az archaikus művészet és korunk virtuális művészete között: „A hálózat régóta létezik. Kezdetben labirintusnak nevezték. Később Selyemútnak, Fűszerek útjának. A római­ ak hadiútnak. A középkorban zarándokúinak. Az újkorban vasútnak, autóútnak. Ma internetnek hívják. Én intcr salutisnak nevezem: az üdvösség útjának. Anyagta­ lanná változott, de ugyanaz az út. Ugyanaz a háló. Ugyanaz a vírus. Ebben a kórban halt meg Keruac. Ebben halt meg Burroghs. Ebben Bakucz József és nemrégiben Maurice Roche. Sorsdémonuk haláldémonná érett" (Egy másik élet, 2009; 151-153.). Nagy Pál úgy véli: „gondolkodásunk kezd kétpólusúvá válni", s „a bináris ket­ recbe sajnos az emberi gondolkodásmód is könnyen bezáródhat". Ezért fontos számára a szöveg dinamikájának felfokozása, a sok-nézőpontú olvasat lehetőségé­ nek megteremtése a szövegösszefüggésen belül (a videogrammák élnek, helyet cserélnek, variálódnak; míg a lineáris szöveg csak egyféle olvasatot kínál). Szerinte maga az irodalom fogalma is átalakul majd a számítógépes érában, ezért zárja így a nem görögöt: „enter new date". Azaz: „Kezdjünk új időszámítást. Ha a helyzet átér­ tékelése után a dolgok újra a helyükre - új helyükre - kerülnek, akkor készek le­ szünk szembenézni az új kihívásokkal" (él/e/tem IlI.k. 210.). * Nagy Pál háromkötetes önéletírásában (Journal in-time, él/ e /l tem I-III.) emléket állít az „eltűnt idő"-nek. Nem annyira regény-szerűen, mint inkább a tőle elméleti könyveiben megszokott „történetírói" hitelességgel, „tudósi" alapossággal. Elbe­ széli családja történetét, saját gyermek- s ifjúkorát (I.k.), '56-os tevékenységét, majd menekülését, párizsi letelepedését, a Magyar Műhely alapításának körülményeit; kapcsolatukat a hazai irodalmi élettel; beágyazódásukat a nyugati kultúrába s az experimentális költészet élvonalába kerülésüket (Il.k.). Végül a rendszerváltás utáni hazai fogadtatásukat, a Műhely „hazaköltöztetését" s „örökül hagyását" az ifjabb nemzedékekre. Majd beszámol a maga személyes életének újabb fordulóiról, s bizonyos értelemben számvetést készít: annyi évtizeden át „tisztességesen dolgoz­ tunk, tisztességesen dolgoztam. Ennyi volt bennünk, ennyi volt bennem; kihoztam magamból a maximumot. Hogy amit elértünk (elértem) csak keveseket érdekel? 58 �Magasra tettük a mércét. (...) Nem az a fontos, hogy az új művészet, az új irodalom sokakat meghódítson, hanem az, hogy (talán keveseknek, de) mintául szolgáljon, példa legyen: így is lehet, ezen a színvonalon, megalkuvások, engedmények nél­ kül" (IlI.k. 304/5.). Emlékiratai folytatásának tekinthető a 2009-ben Egy másik élet, amelyben súlyos betegsége, felépülése utáni új életszakaszának termését láthatjuk (szerepelnek novellák, versek, képversek, esszék, tanulmányok stb., és amelyben úgy véli: az „átjárhatóságban", a kölcsönös kapcsolatokban, az eszmék ide-oda­ mozgásában megszületik a politikai és szemléleti határokat, korlátokat nem ismerő, embertől emberig közvetlenül terjedő „új művészet" és „új tudomány", amelyről Rimbaud s nyomában minden modern költő álmodott („modemnek kell lenni mindenestől"). Számára az avantgárd jelenti ma is „A" művészetet, hiszen az „se nem népies, se nem urbánus, mert nem nemzeti vagy társadalompolitikai, hanem esztétikai alapon szerveződik". Ez a művészet nem 'zsidó', nem 'kozmpolita', nem 'nacionalista', nem is 'hazafias': ez a művészet modem és experimentális. „Új stí­ lust hoz, új kifejező eszközökkel kísérletezik; alternatív lehetőségeket kínál a meg­ csontosodott irodalmi, művészeti eszmékhez és gyakorlathoz. Mind ars poeticájában, mind személyes életfilozófiájában vallotta Kassák már idézett felszólítását: „Éljünk a mi időnkben!". Nagy Pál szavaival: „Ízig-vérig a XX. század gyermeke vagyok. Átgondoltam eszméit, részt vettem fontosabb eseménye­ iben; megszenvedtem háborúit, forradalmait; dolgoztam, álmodoztam, harcoltam, raboskodtam benne, menekültem diktátorainak bosszúja elől; beutaztam a kor Európáját, szétnéztem a New York-i felhőkarcolók tetejéről" (é l /e / te m I.k. 44.) És: Édesgyermeke vagyok a mostoha magyar irodalomnak". Mert neki akkor is édesany­ ja az anyanyelv, ha az mostohán bánik vele. 59 �T alálkozási pontok Baráti O ttó Helyi gazdaság és helyi társadalom Beszélgetés Brunda Gusztávval Brunda Gusztáv életútja akár kánon is lehetne az első generációs értelmiségi számára. Szakmai pályafutása - talán autonóm személyiségéből következően is - az egyenes vonalú és a tételezett trendtől némileg eltér. Felfogásában a kultúra és a gazdaság kapcsolatát szimbió­ zis jellemzi. Újító, kreatív, nyitott személyisége nem vált mindig a javára, másként gondol­ kodása, kibeszélő-kritikai stílusa, szokványostól eltérő kifejezéskészlete nem mindenhol talált értésre. Tősgyökeres salgótarjániként - amíg igény volt rá - a helyi gazdaság és társadalom mobilizálásában és új fejlődési vonalra állításában vállalt szerepet. A vele folytatott beszél­ getés során Nógrád gazdasági helyzetét, társadalmi viszonyait - és az ide vezető folyamato­ kat - is igyekeztünk bemutatni. - Divat a „retro"... Mi jut eszedbe az 1970-es és 1980-as évekről, mint korszakról? - Egyfelől: az első szerelmek, az „Acélgyár", nagy horgászatok, forró kávé har­ matos vízparti hajnalokon, Hibó Tamás, Hegedűs Morgan, Csemniczky Zoltán, Szepesi Jóska, Lóránt János Demeter, Bedegi Győző, K. Tamás százados elvtárs, a vagány elhárító tiszt, filmek, dalok, de mindenekelőtt átütően, jól megfogalmazott gondolatok, amelyek maradandó nyomot hagytak bennem. Másfelől egy feldolgo­ zatlan, lezáratlan kérdéskör: az, hogy a 70-es, '80-as évek helyi és egyáltalán vidéki szellemi történéseiben, az akkori társadalom állapotában volt valami olyan disszo­ nancia, egymásnak feszülő problematika, amit jó lenne feldolgozni, feloldani ma­ gamban - persze, gondolom, ebben nem vagyok egyedül. Hogy pontosan mit? A nógrádi, salgótarjáni korszak középpontjában az akkori kádári rendszer és sajátos mutánsa, a túlhajtott, szervilis és igen kisstílű helyi politikai hatalom állt, ez képez­ te a mindennapi társadalmi létünk és viszonyaink szorongató keretét. - Miben nyilvánult meg leginkább a kor disszonanciája? - Az amúgy nagyon izgalmas, „kifeszített korszak" disszonanciáját, ellentmon­ dásosságát az adta, hogy éltünk egy zárt rendszerben, aminek megvoltak a belső szellemi örvénylései, történései, ebbe be-beszüremlett valami a külvilágból, Kelet­ ről, Nyugatról. Keletről nem látható „vegykonyhákban" előállított, már megtöppedt esszenciából szűrt-tisztogatott ideológiai ragacs, Nyugatról (helyzetünkből adódóan nekünk mindig) fénylő mozaikdarabok. Jó, nem sok, de mégis eljutott valami a végekre is. Mindebből nagyjából láthattuk, hogy a világ merre megy. Na­ gyon izgalmas időszak volt a '70-es, '80-as évek a társadalomtudományokban, a filozófiában, a művészetekben. Ahogyan emlékszem, zűrös, zavaros utórengések (1968 utózöngéi) zajlottak a fejeinkben, a fejlettebbnek hitt nyugati társadalomban pedig ezzel egyidejűleg formálódott az új globális világ, amit akkor még mi csak 60 �az új technológiák világának láttunk. Lényegében nem sokat értettünk a folyama­ tok oksági összefüggéseiből, a falakig láttunk, meg a falak fölé emelkedő „szellemi jegenyék" csúcsait csodáltuk. Az nyilvánvaló volt, hogy a '60-as évek közepéig kihúzódó modernitás után berobbant valami új. Éreztük, hogy átfogó megújulás zajlik, miközben a mi félig tudható, olykor országon belüli önmagunk elől is eltit­ kolt belső szellemi történéseink oda is köszönnek, meg nem is. Az óriási disszonan­ cia - a nyugati világ szellemi mozgásai meg a magyar társadalom belső szellemi történései között - egyértelműnek tűnt. Másfelől erről a helyi hatalom intézménye­ sen, formálisan szinte mit sem akart tudni. Tehát működött egy helyi hatalom, egy ideológiai erőtér, amely doktrínák mentén szervezte a helyi társadalmakat, behatolt a munka, a családok terébe. Létezett egy mindettől el-elrugaszkodni akaró, de a provincializmusba gyakran visszahulló helyi szellemi élet, és mindezeken túl volt a világ, ami teljesen másról szólt. Ez olyan háromszögelési pontot jelentett, amelytől izgalmasabbat az utóbbi évtizedek problémakörében el sem lehet képzelni. - E kornak és folyamatnak már a Palócföld folyóirat is részese volt. - Igen, két szálon is. A lap szerkesztői (kiváltképp Végh Miklós és Pál József) és köröttük az írói, alkotói gárda (Kelemen Gábor, M. Szabó Gyula, Kun-Szabó Ferenc újságíró, a költőkről - például a váratlanul berobbant Szepesi Józsefről - nem is beszélve), mint élő lelkiismeret voltak jelen a helyi szellemi életben. Volt a lap ma­ ga, mint irodalmi, művészeti, társadalompolitikai folyóirat, amely ma elképzelhe­ tetlen intenzitással hatott a helyi társadalmakban. Ugyanakkor a politikai hatalom pedig kedvére gyakorlatozott a lapon és készítőin. A Palócföld és körei (kiváló, de „izgága" művészekkel, mint Laczkó Pál, Hibó Tamás, Szepesi József és mások) értették, érezték a kor szellemi történéseit, viszont alkalmazkodniuk kellett a helyi hatalomhoz, ha egyáltalán megjelenni, alkotni és megmutatkozni kívántak, hiszen nyílt titok volt, hogy megfigyelték őket és működött a pártcenzúra is. - Szerinted a helyi politika kihatott a helyi gazdaságra is? - Hogyne. Jó példa erre az 1968-as gazdasági reform, amire a tervutasításos rend­ szer bűvöletében sajátosan mozdultak rá itt, Nógrádban. Nekem úgy tűnik, vissza­ nézve a dologra, hogy az óvatos megyei politikai kurzus távol maradt az új, „rendszeridegen" folyamattól, de mechanikájába mégis belekapott, hiszen a megyei tanács irányításával tervezetten, és szervezetten megtörtént a bányakorszak lezárását kom­ penzáló ipartelepítés, amiről árnyaltan és igen érdekesen Paróczai Péter tudna beszél­ ni. (Aki akkoriban a megyei tanács ipari osztályán mérnökként, majd egy tanácsi vállalat igaz­ gatójaként dolgozott. - B. O.) Ami fiatal éretlenként is látható volt, az 1973. évi világgaz­ dasági árrobbanás, az olaj világpiaci árának drasztikus növekedése, illetve következ­ ményei. A gyorsan kibomló tendenciák kivédésére és mérséklésére a világban megin­ dult az energiaigényes iparágak (kohászat, acélipar, gépgyártás stb.) leépítése és radi­ kális korszerűsítése. Magyarországon némi fáziskéséssel, Nógrádban meg jószerivel sehogyan sem. A nagyüzemek további fejlesztése, a mennyiségi szemlélet állt a helyi gazdaságpolitika fókuszában, a központi támogatások iránti koldulás, a „kijárás" intézményesítése. Nógrád gazdasága - korszerűtlen szerkezetének és gyártmányainak konzerválásával - már ekkor lépéshátrányba került, jövedelmezősége, piac- és ver­ senyképessége nem javult, még talán romlott is. A problémára teljesen rossz választ adtak, de kérdés, hogy a korszak adta intézményes és szellemi-ideológiai keretek között lehetséges lett volna-e relevánsán cselekedni? Nyilvánvaló a válasz: nem. 61 �- Ezt te már átélted? Hol voltál, mit csináltál pályakezdőként? - A '70-es évek elején (minthogy 1955-ben születtem) szerszámkészítő szakmun­ kásként kezdtem el dolgozni az acélgyárban. Azokban az időkben az úgynevezett első generációs értelmiségi tipikus útja volt a munkássorból való kiemelkedés. Én bányász-paraszt családból származom, apám aknászságig vitte, de korán, a '60-as évek közepén kinyugdíjazták, szilikózisa és szívproblémái miatt, miközben építkez­ tünk a „Rákosi fa" mellett. Nehéz évek voltak. Az ő értékrendje szerint a bányában az úr - ahogy mondta: a „munkás-arisztokrata" - a lakatos és a karbantartó volt. Ma már normálisnak tartom, hogy felfogásában a vájárságból, az aknászságból előrelépés volt a szakmunkás lét. Engem tehát presszionált, hogy szakmát szerezzek. Mondogattam én - hiszen viszonylag jó tanuló voltam hogy építész szeretnék lenni, de... így aztán az általános iskola befejezése után, 1968-ban a Mü.M. 211. szá­ mú Ipari Szakmunkásképző Intézetébe (ISZI) írattak be, és az akkor már Salgótar­ jáni Kohászati Üzemek (SKÜ) nevet viselő acélgyárban inaskodtam. Jó tanulóként a „szakma kiváló tanulója lettem", és a harmadik év utolsó félévében már ugyanitt üzemi-szakmai gyakorlatomat töltöttem, ezért a havi körülbelül 150 forint ösztön­ díj helyett 8-900 forint „fél fizetést" kaptam, ami nagy szó volt, hiszen minden fil­ lérre szükség volt a családban. 1972-ben kaptam szakmunkás-bizonyítványt, ám egyértelmű volt, hogy továbbtanulok. Így is történt, 1974-ben le is érettségiztem. Beszélgetőtársam derűsen emlékezeti, majd visszafogottabbá vált, amikor a viszontagsá­ gosabb időkről mesélt. Az egy év haszontalan szegedi katonaságról, ahol szinte minden „kiment" a fejéből. A külső inspirációra megkezdett műszaki egyetemről, itteni megpróbál­ tatásairól, ahol a második félévben rájött, ez nem az ő világa. Szinte jólesően emlékezett arra, amikor 1976 elején az ISZI-be került (ekkor Horváth László volt az intézet igazgatója B. O.)szakoktalónak, s noha élénk ifjúsági életet szervezett és kedvelték is tanítványai, újító szellemével, nyitott stílusával hamarosan „ persona non grata" lett. - Nagyon sokat köszönhetek az ISZI-től történő gyors elszakadásomnak. Felvet­ tek az egri tanárképző főiskola budapesti tagozatának népművelés-pedagógia sza­ kára, s ekkor találkoztam a József Attila Művelődési Központ (JAMK) igazgatójá­ val, Kicsiny Miklóssal, és az ifjúsági csoportvezető Kiss Gabriellával, a megyei művészeti főmunkatárs Tóth Csabával, akik felajánlották a központ ifjúságnevelési előadói státuszát, amit én örömmel elfogadtam. Ez volt az a pillanat, amikor kinyílt előttem a világ. Egy új közegbe kerülve, munkám során, a szakmai továbbképzések alkalmával inspiráló emberekkel, gondolatokkal találkoztam, bekerültem a szakma megújító trendjeibe, a népművelési intézet szellemi körébe, megismerkedtem tár­ sadalomkutatókkal, a művész társadalom számos kiválóságával. - Láttál, tapasztaltál másutt. Haza is hoztad, át is plántáltad? - Igen, igyekeztem. A JAMK-ban és szakmai környezetében próbáltuk adaptálni a tapasztalatokat, és magam bekapcsolódtam egy érdekes ifjúsági kutatásba is. Ekkor már könnyebb volt, hiszen a 70-es évek végén, de főként a '80-as évek elején már országszerte átalakulóban volt a gondolkodás, a pártapparátusokban egyre több szakember kapott helyet. Szakterületemen ennek egyik nyelvi-fogalmi jegye volt, hogy a népművelés kifejezést felváltotta a közművelődés. A pártirányítás is lazított a gyeplőn, rájött, hogy a rendszer társadalmi bázisát szélesíteni kell, nyitni kell a szélesebb társadalom felé. Ez az új szellemiség olyan fokon inspirált, hogy 62 �a főiskolát elvégezve, szinte azonnal jelentkeztem az ELTE népművelés szakára. Intenzíven tanultam és rengeteget olvastam, publikáltam, úgy éreztem, kreatívan tudok hozzányúlni bizonyos kérdésekhez, megszerzett ismereteim eredményeként egyes dolgok új megvilágításba kerültek. - A Besztcrce-lakótelepen is, de nem mindenki tetszésére. - 1981-re a JAMK-ban beállt egy politikailag erősen ellenőrzött helyzet, ami en­ gem nyomasztott, ezért inkább kimentem a Beszterce-lakótelepre, lakótelepi- és iskolai népművelőnek, s erős közösségfejlesztői attitűddel onnan szerveztem a helyi, telepi társadalmat. Aktívan részt vettem a Közösségfejlesztők Egyesülete és a Magyar Falufejlesztési Társaság megalapításában, dolgoztam az Erdélyi Falufej. lesztési Társaság létrehozásán. A lakótelepi ultrabalos BM tisztek „pillanatok alatt átlátták", hogy én „Petőfi-kört" szervezek. Holott „csak" sport- és környezetszépítő egyesületet, lakóklubokat szerveztem, közösségeket építettem. Rám állították a III/III tisztjét és fokozatosan ellehetetlenítették a lakótelepi munkámat. Amikor pedig meg­ szerveztem egy teázót, amely ellenőrizhetetlen közösségi térré vált, nem kívánatos lettem. Be kell látni, idegesítő volt ez a szokatlan és kontroll nélküli szervezkedés, pedig helyben még sok mindenről nem is tudtak. Persze a szálak valahogy mégis összeértek. Sok kiutat nem látva, a JAK Füzetek Helyi társadalom, helyi cselekvés című kötetébe megírtam az akkor teljesen új felfogásban végzett lakótelepi munkám összegzését, és ismerőseim megdöbbenésére elmentem segédmunkásnak az öblösüveggyárba. Az úgynevezett SKODA automata üveggyártó gépen segédgépészként 6,5-7 ezer forintot, több mint a dupláját kerestem, mint tanári beosztásban, népmű­ velőként. Ilyen volt a kor, az a hatalom a munkásosztállyal legitimálta uralmát. - Hogyan láttad akkor - a későbbi közgazdász szemével - a gyárat és a várost? - 1984-ben még futott az „Öblös" szekere, de már jelentkeztek az első piaci prob­ lémák, amit még kezelni tudott a vezetés. Az Öblösüveggyár a hiánygazdaságba öntött egyszerű tömegáruval, illetve a magas minőségű, hagyományos, kvalifikált kézműves munkát megtestesítő, művészi színvonalú üvegeivel, míg más gyáraink a szocialista árképzésből is adódó alacsony árszintű tömegtermékeikkel a nyugati országok piacain is vevőre találtak. Az SKÜ-ben korszerű acél-feldolgozási technoló­ giákat telepítettek. Ekkor még mérsékelt ütemben nőtt a hazai megrendelés-állomány és az export volumene is. Még létezett a KGST - benne a mindent lenyelő szovjet piac - , a bajok elkendőzhetők voltak a város más nagyüzemeiben is. Hogy milyen volt a város? A '80-as években Salgótarján még élhető volt, és a megyeszékhelyek között, urbanizáltságát tekintve az élvonalba pozícionálta magát. Aki akart, dolgozhatott, a keresetek reálértéken is emelkedtek. Még épültek önkormányzati lakások, az életkörülmények elfogadhatóak voltak. A nógrádi megyeszékhelyen - más hasonló nagyságú és szerepkörű városokhoz képest is - jól strukturált, színvonalas szolgál­ tatási rendszer alakult ki. A humán- és szabadidős infrastruktúra az országos át­ laghoz képest fejlett volt. A szórakozó helyek esténként tele voltak. A csodálatos természeti környezeten kívül az oktatás, a kultúra, az egészségügy ellátórendszere és a sport világa is hozzájárult ahhoz, hogy jól érezze magát a városlakó. A maga sajátos módján élt a város. - A gyárban jól kerestél, de nem onnan akartál nyugdíjba menni? - Hát nem. 1985-ben megpályáztam az akkor létesült SZMT Oktatási és Művelődési Központ szabadidős foglalkozást szervező népművelői állását és el is nyertem. Két 63 �éves működésem alatt megszerveztem a város első kortárs képzőművészeti galériá­ ját. Itt bemutattuk megyénk művészeti életét és felvállaltuk a magyar művészeti élet legizgalmasabb törekvéseinek, új irányzatainak támogatását. így többek között Tóth Menyhért és a magyar naivok művészetét, itt volt Bobály Attila műveinek első komolyabb kiállítása, bemutattuk Földi Péter, Hibó Tamás, Szujó Zoltán, Csemniczky Zoltán, Erdei Sándor és mások életművét. Rendkívüli volt a felhozatal, ismertté vált a galéria, a megnyitókra tömött helyi járati buszok jöttek ki a városközpontból. - Sikeres voltál, mégis váltottál. - Egyrészt nem tetszett a központ ideologizáltsága, bár Tóth Péter igyekezett laza igazgató lenni, de nem ő „fújta a passzát szelet", másrészt 1987-ben meghívtak a megyei közművelődési intézet művészeti osztályvezetőjének. Akkor még felkészült, nagy csapat volt ott, nívós zenei, folklór, képzőművészeti életet szerveztek és én nagy kedvvel belevetettem magam a munkába. Akkor nem tudtam elképzelni, hogy létezik szebb munka, mint például Országos Szabadtéri Szoborkiállítást szer­ vezni szeretett városom főterén. Rá egy évre dr. Horváth István beinvitált a megyei művelődési osztályra művészeti főmunkatársnak, ahol 1988-1992 között dolgoztam. Izgalmas korszak volt a közbejött gazdasági-politikai rendszerváltással. Ennek han­ gulatában kifeszíthettem azt a szerepkört is, ami hagyományosan működött, és megint csak részese lehettem jó pár izgalmas, újszerű folyamatnak. Többekkel együtt hozzákezdtem a művelődésotthoni hálózat megújításának. A '90-es évek elején el­ kezdtem a megye nemzetközi kapcsolatait frissíteni, a párizsi Világörökségek Világ­ kiállításán Hollókő pavilont építettem, egész estés műsort szerveztem az UNESCO Palotában. A Palócföldet próbáltam profi módon menedzselni, felkaroltam Oláh Jolánt (sokak értetlensége ellenére), Nógrád megyei egyesületkutatást végeztem az Eötvös József Alapítvány támogatásával (ez könyv alakban meg is jelent), társakat verbu­ váltam és megalapítottam a Balassi Bálint Asztaltársaságot. - A „megyeházáról" is tovább álltái. Mintha még mindig a helyedet kerested volna. - Nem a helyemet, hanem a teret, a felvonulási terepet és az új kihívásokat ke­ restem, mámorosán pezsgő volt akkoriban az élet. Ezért is pályáztam meg 1992-ben a Megyei Közművelődési Intézet igazgatói állását, de közben - posztgraduális képzés keretében - már a közgazdasági egyetem vállalkozásfejlesztés, innovációs menedzser szakközgazdász szakára jártam. Ennek tudatában akartam menedzseri beállítottságomat kifejleszteni. Egész egyszerűen élveztem, ha új dolgokat kezde­ ményeztem. Például 1994-ben kirándultunk Prágába az intézetünk munkatársaival. Érzékeltem, hogy a cseheknél már valami egészen más van; Prága nem Budapest. Láttam, milyen gyors kapitalista fejlődésen ment át a cseh ipar, hogy a Skoda autó­ gyár a Volkswagen művek nagyvállalata lett, és így tovább. Mi még észbe sem kap­ tunk itthon, ott már kialakult egy más típusú átmenet, kulturális pezsgéssel páro­ sulva. Hazatérve referáltam Korill Ferencnek, a megyei önkormányzat elnökének, elmondván tapasztalataimat, hogy szerintem a nógrádi gazdaság megismertetésé­ nek útja Prágán át vezet Németországba. Vette a lapot, és alapos előkészítő munka után -- például meghívtuk Nógrádba a vezető cseh gazdasági lapok újságíróit, me­ gyei kiállító vállalkozókat toboroztunk - került sor a Nógrád megye bemutatkozik Prágában című gazdasági és kulturális hétre. A rendszerváltás után először voltunk jelen ekkora súllyal külföldön, hírt adtunk magunkról, bemutattuk Nógrádot, érté­ keinket és lehetőségeinket. Prágai látogatásunk alkalmával és eredményeként - 64 �kulturális rendezvényeinkkel, kereskedelmi bemutatóinkkal, amelyek a reveláció erejével is hatottak - vállalkozóink közül többen is sikeresen szervezték és építették (ki és fel) üzleti kapcsolataikat. Például Angyal János salgótarjáni vállalkozó, aki a prágai bemutatkozás után lett (a cége által gyártott újszerű áramszedővel) a Tátra villamosok gyárainak beszállítója. Nem mellesleg kiállítást szerveztem Párizsban Földi Péternek és Csemniczky Zoltánnak, Oláh Jolánnak és Balogh Balázs András­ nak, Ács Irén fotósnak, Egyedné Baránek Ruzsenkával létrehoztuk a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivált, meghonosítottam a megyében a falugondnokság intézményét, és persze nem hagytam abba a helyi közösségfejlesztési folyamatok menedzselését. - Mi volt a következő állomás pályádon? - 1997-ben már zsebemben volt a szakközgazdász diplomám, amikor megpá• lyáztam és elnyertem az AES amerikai energetikai multinacionális társaság ma­ gyarországi vállalatának, a Tiszai Erőmű Rt-nek a vállalkozásfejlesztési igazgatói állását, kazincbarcikai székhellyel. Tevékenységi körömbe tartozott többek közt az iparterület-fejlesztés, befektetés-szervezés, új vállalatok alapítása és elindítása. Sajnos a szépen felfutó munka másfél év után megtört, mert a társaság perbe került a ma­ gyar állammal, ezért leállított minden alaptevékenységén kívül eső fejlesztési folya­ matot. Mindezek ellenére rendkívül fontos és hasznos tapasztalatokkal gazdagod­ tam, új szervezési technikákat ismertem meg és korszerű tudással gyarapodtam. - Hazajöttél Salgótarjánba. Hol helyezkedtél el? - A Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz pályáztam alapítványi igazgatónak (NMRVA). Öt évig dolgoztam itt, és ez is egy igen küzdelmes alkotói korszakként maradt meg az emlékezetemben. - Öt év után mi történt? - Elgázolt a politika. Az történt, hogy 2002-ben a megyei hatalomba jött a szocia­ lista vezetés, s mivel a városban már korábban is ők voltak a meghatározók, a vál­ lalkozásfejlesztési cég vezetőjének sem kellett feltétlenül semlegesnek lennie, sőt. A szocialisták közel két év után - miközben a cég igazgatójaként egyre inkább meg­ nehezítették a helyzetemet és ellehetetlenítették a szervezet működését - úgy gon­ dolták, elérkezett az idő, hogy az érdekkörükbe vonják a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt. Akkor úgy döntöttek, hogy bármilyen sikeres és bármilyen fejlődési pályát futott is be a Vállalkozásfejlesztési Központ, jöjjön egy, a pártvezetők bizal­ mát bíró ember. Hát jött, győzött, az alapítvány pedig a szétesettség állapotába hanyatlott. Amikor 1999-ben a cég élére kerültem, már-már fenntarthatatlannak tűnt, kevés árbevétel mellett jelentős tartozásokkal terhelt volt. Két év kemény munka után évről évre jött fel és fejlődött az alapítvány, nagyon összehangolt és összetartó csapatmunka eredményeként. - Hogyan értétek ezt el? - Nagyon tudatos szakmai építkezés, illetve a belső viszonyok újrafogalmazása mentén a cég kiteljesedett. Szerettünk együtt dolgozni, tudtuk, mit akarunk, és ettől jól ment a szervezet. Ez nagymértékben és elsősorban a munkatársaimnak volt köszönhető, hiszen lehetett motiválni őket, ha kellett szombat-vasárnap is „csúcsra jártunk". Nagyon jó pályázatokkal nyertünk és kitűnő programokat realizáltunk. Olyan erős pozíciót vívtunk ki magunknak, hogy felvállalhattunk regionális progra­ mokat. Volt olyan év, amikor az alapítvány 1,6 milliárd forintot helyezett ki a kis- és 65 �középvállalkozások részére, ami nagyságrendekkel nagyobb összeg volt a korábbi­ aknál. 2004-ben már úgy gondoltam, hogy a kialakult légkörben nincs is értelme folytatni a munkát. Közös megállapodással távoztam. Abban a helyzetben ettől nem látszott jobb megoldás. - Felkészültséged, a különböző munkaterülteken szerzett tapasztalataid alapján van „rá­ látásod". Melyek voltak Nógrád és Salgótarján pozícióvesztésének főbb összetevői? - Mindenkinek más az olvasata és a konklúziója is, hiszen a pozícióvesztésünk, sőt - mondjuk csak ki! - , a látványos leszakadásunk okai összetettek. Kezdem a radikális gazdasági szerkezetváltás - technológiai és gyártmányszerkezet korszerű­ sítés - elmaradásával, aminek már 1980-tól el kellett volna kezdődnie. Csakhogy a szükséges központi források elapadtak, a kellő igény és az erős politikai akarat a belső építkezésre pedig helyben sohasem volt meg! Azután 1990-re összeomlott a KGST, elvesztettük a keleti, benne a szovjet piacot, ami a mi termékeinket erősen érintette. Térvesztésünk okainak tekinthető a világos, reálfolyamatokkal releváns cselekvések hiánya, az irányítás tétovasága, a fantáziátlanság, az átfogó fejlesztés­ hez szükséges szemlélet hiánya, a politikai erők területi együttműködésének ala­ csony színvonala, gyenge hatásfokú térségi lobbi-ereje és érdekérvényesítő képes­ sége. Ide sorolható az infrastruktúra relatív fejletlensége, és az is, hogy nem voltak eléggé ismertek a válságkezelés és szerkezetátalakítás, a befektetés-ösztönzés mód­ szerei és technikái sem. Tehát makrogazdasági (vagy inkább mező-) szinten így tételezem leszakadásunk folyamatszerű bekövetkezésének komponenseit. - Ezért is sokan a hatalmi struktúrát kárhoztatják. - A rendszerváltáskor a politikai pozíciókba, a gazdasági élet vezető helyeire olyan emberek kerültek, akiknek fogalmuk sem volt, hogyan kell egy modem, kooperációs gazdaságot felépíteni. Nem tudták értelmezni nemhogy a világ, de még a körülöttünk lévő nagytérség gazdasági folyamatait sem. Sőt, motiváltságuk sem volt, hogy akarják értelmezni a történéseket. Különösen így volt ez Nógrád megyében és Salgótarján városában, ahogy már beszélgetésünk elején is használtam egy analóg mondatot. Nem volt tudás, nem voltak új technikák, elkezdtek működ­ ni a régiek. A kijárás és a politikai kapcsolati hálók újrafelépítése és -aktivizálása történt meg, és sajnos nem több. Nem az elavult struktúrát, működésképtelen rendszert akarták megváltoztatni, hanem előnyöket akartak kijárni a meglévő rendszer tovább éltetéséhez és működtetéséhez. A politikai és önkormányzati veze­ tés koncepciótlansága, a felkészületlensége, tétovasága és tudásának hiánya veze­ tett a pozícióvesztésünkhöz, végül leszakadásunkhoz is. Mondhatnám mindaz, amit ma látunk magunk körül, egy logikus és konzekvens eseménysor természetes következménye. Tehát nem véletlenről van szó: mindennek ez az eredménye. Pél­ dául a megye legfontosabb gazdasági és társadalmi szereplői között még ma sin­ csen intézményesített, rendszerszerű együttműködés, a területi gazdaság mene­ dzselésére nem áll rendelkezésre szakszerű kapacitás. Csak a csodálkozás van, hogy milyen rossz nekünk és milyen hátrányosak vagyunk. Többek között ebből kiindulva kezdeményeztem a Nógrád Gazdaságért Együttműködés keretében - a Gazdaságfejlesztő Testület elnökeként - a Nógrádi Gazdasági Kerekasztal életre hívását. Ennek összesen egy összejövetele volt. - Több mint 5 éve a Salgótarjáni Polgári Kör elnöke is vagy. Összefoglalnád az egyesület közelmúltbeli állásfoglalásának lényegét? 66 �- A városban zajló folyamatokat a civil szervezetek hasonlóan ítélik meg: a le­ épülés folyamatos. A továbblépés módjait azonban differenciáltan látják. Van, aki úgy gondolja, hogy itt már „elment a hajó", és itt már nem tehetünk sokat. Mások teljesen más alapokon dolgozva, még látnak valami reményt. A Polgári Kör ehhez a második véleménycsoporthoz tartozik. A város folyamatait hosszan lehetne ele­ mezni, akár szakterületenként is, de ezzel nem jutnánk előbbre. Mi a legnagyobb bajt abban látjuk, hogy nem érzékelhető kialakult, átfogó partnerség és konzekvens törekvés a folyamatok stabilizálása, majd megfordítása érdekében. Helyben élő értelmiségiek nem látjuk a lehetséges kimozdulás világos céljait, alapjait, módszere­ it, de széleskörű együttműködést sem, e nélkül pedig minden reménytelen. - Mégis, mire számítasz? - Arra, hogy mindez rövid időn belül alapvetően megváltozik és értelmes együttműködések, kompromisszumok mentén kialakul egy széleskörű összefogás Salgótarján és Nógrád megye hanyatlásának megállításáért. - Optimista vagy. Örülök és köszönöm a beszélgetést. 67 �U zsn yá n szk y művész, tanár. 68 E r z s é b e t (1 9 4 5 . augusztus 1 5 .- 2 0 0 9 . május 5 ., Salgótarján): képző­ �KÉP- TÉR Fö ld i P éter Levél Lizsnyánszky Erzsébethez Bözse! Maradéktalan mámor. Hiányzol! Első megrendülésemben ezt a három szót írtam kiállításod emlékkönyvébe, minden racionális meggondolás nélkül, csak úgy... ez jutott ott, akkor az eszembe. Persze vannak emlékek, nem csak az enyémek, sokakkal közösek, amik Hozzád kötnek, és talán indokolják az első gondolatot; A művészet maradéktalan hite, a szerelmes élet mámora. A napról-napra koptatott reménytelenség, és aztán a mű­ vésztelepek felszabadult eufóriája. Mű müvet szült, az egész évben elnyomott, visszafogott festői, grafikai indulat átszakítja a gátat, utat tör, és áradóan igazul. Igazul Benned, általad, megrendítő őszinteséggel és a teljes önfelmutatás kiszolgál­ tatottságával. Semmit sem titkoltál, mindened művé vált. És persze volt idő, amikor még jókat tudtunk röhögni, leginkább magunkon. Vi­ haros jókedved életet hozott a terpentinszagú rajzterembe, temperamentumod magával ragadott, életerő, dinamika áradt minden mozdulatodból. Hittük a művé­ szetet, hittük az életet és éltünk... Most meg: Hiányzol! Ahogyan Szujó, Hibó, Morgan, Iványi, Somoskőy, Feri és még milyen hosszú a sor. Sorsod művé szerveződött, életed üzenete így ránk ma­ radt, embert, országot, nemzetet igazíthat. Nem azért, mert ezt Te annyira akartad, hanem, mert ilyen léptékű. Próbálunk ehhez az értékhez mérten életben maradni. Isten Veled! Péter 2010. május 16. 69 �AMI MARAD N a g y C s il l a „Csak ami nincs, annak van bokra" Tőzsér Árpád: C satavirág Tőzsér Árpád 2009-es kötete mind tematikus, mind pedig poétikai szempontból szorosan kapcsolódik a szerző utóbbi években megjelent versesköny­ veihez. Mindenekelőtt a Léggyökerek (Helikon, 2006) köz­ ponti problémáinak tovább­ gondolását, továbbírását, az ott megjelent motivikus háló részleges újraszövését, valamint az elmúlás, és ehhez kapcsolódóan az emlékezés és felejtés elbeszélhetősége, megfogalmazhatósága iránti fokozott érdeklődést tekinthetjük a két verseskönyv közötti folytonosságot megteremtő sajátosságként. Ugyancsak sajátja, a szövegszerveződést nagymér­ tékben meghatározó eleme az utolsó kötetnek a mitológia, valamint az iro­ dalmi és történeti tradíciók megidézése, intertextusként vagy allúzióként való jelenléte a versszövegekben, továbbá az a retorikai-poétikai teljesítmény, amely a versbéli én pozíciójának, a szubjektum integritásának és önazonosságának meg­ bontása révén szól a tapasztalatról, a személyes és közösségi múlt feltárhatóságáról. De a Csatavirág a korábban fókusz­ ba helyezett témák és kikísérletezett alkotói technikák alkalmazásával ko­ rántsem csupán ismétel, hanem mint­ egy új kontextusba helyezi, elmélyíti, kiteljesíti a korábbi tapasztalatokat. A halál az egyik visszatérő témája a kötet öt ciklusba rendezett költeményei­ 70 nek, azonban (ahogy ezt az el­ térő kontextusokat idéző cik­ luscímek is jelzik) a motívum igen változatos nézőpontokból, eltérő interpretációkkal jelenik meg. Tőzsér Árpád voltaképp folytatója egy hagyománynak, ám a személyes történetre, életszakaszokra való reflek­ tálás azáltal válik egyedivé, hogy az elbeszélését mindig konnotálja vala­ mely másodlagos történet. Az első, Tiberius Rodoszon ciklus címe (és az azonos című vers) bevonja az értelme­ zésbe a Tiberius császár alakját és rodo­ szi önkéntes száműzetését, ezáltal az én-elbeszélő pozícionáltságát is árnyal­ ja: nem meglepő, hogy a ciklus versei­ nek mindegyike valamiképp a magányt és a számvetést tematizálja. Azonban ez a személyesnek tekinthető tematika az első ciklusban sajátos módon lesz eltávolítva a beszélőtől: a megszólalás mi­ tikus és történelmi szerepek, maszkok mögül (vagy egyszerűen azok jelzéssze­ rű megidézésével) történik. Nemezis, Endümion, Parisz vagy Antaiosz stb. szerepeltetésének funkciója az, hogy a személyes élményekből kikristályoso­ dott tapasztalat általános-kozmikus, időn és térbeliségen túlmutató ismeret­ ként táruljon az olvasó elé: „Mikor kilazulnak tartóoszlopaid, / kidől jele­ nedből amaz is, emez is: / beérnek szavadban, sírban, mítoszaik, / s beér �üldöződ is, a komor nemezis." (Neme- eszköze például a Téli kökény esetében, ahol az élmény (szakadék szélén a kö­ zis) kénybokor mellett megbújni) a metafi­ A Csatavirág (és általában Tőzsér Ár­ zikus létezés kiszolgáltatottságával, pád költészetének) legnagyobb erénye bizonytalanságával, az elmúlás tör­ az, hogy a versekben felhasznált szöve­ gek és motívumok sosem öncélúak, vényszerűségével párosul, emellett a konkrét tapasztalatot kozmikussá tágít­ mindig termékenyen mozdítják elő a jelentés szerveződését. A személyes ja: „Csont-ágon mi tart meg kökény­ szemet? / Hát téged? Vacog a lelked, történet és a mítosz (valamint a későb­ biekben, a Csatavirág, Félhomály téli fogad. / Téli kökény vagy, történeted: / képeken. Henye verbéna ciklusokban az túlélsz, lehullsz és gödör fogad." Az irodalmi utalás, például Babits vagy a emlékezés a múlt felidézésére, megtar­ tására irányul, azonban a múlt megőr­ Biblia, illetve számos kultúrtörténeti toposz) harmonikusan simul egymásba zése nem lehetséges az egyén számára, a versszövetben, ám oly módon, hogy mivel - ahogy azt a Szilveszteri emlék is példázza - az én nem képes integritá­ eközben az érintkezési felület számos, sát, identitását megtartani az emlékezés poétikailag reflektált, ám teoretikusan gesztusában (emlékezőként, és az em­ is végiggondolt, értelmezett (az olvasó lékezés tárgyaként alapvető élmény számára pedig nem megkerülhető) szálat, kérdést vet fel. Szerep és önazo­ önmaga széthullása): „Ketten... Még az nosság, a saját idő és a történetiség, óév sebében, / átömlőben más térbe, testbe. / Szétritkult éppen megkötött mulandó (én) és örök (mítosz és mű) Énem, s abban lett Én, ami csontig se­ ellentéte, amelyek az első ciklus versei­ ben nyitott kérdésként jelennek meg, a bezte." A metafizikus pozícionáltság kötet további verseiben is visszatérnek: számos remek, továbbgondolásra al­ összességében elmondható, hogy a kalmas szöveghely szervezője a kötet­ Csatavirág tétje nem kisebb, mint (a ben: „Minden, ami van, rajtunk kívül szövegek tapasztalata szerint többféle­ van, / általunk van, mint a geometria." képpen érthető) létezés alapjaira való (Kockák) „Áthajlani más, idégen létbe, / rákérdezés. (Olvasatomban az alcímhajóorrként: ős vizeket túrva, / sötét „Lét-dalok" szintén ezt a szerzői szán­ terekbe nyúlni, a múltba, / kihunyva, s dékot, befogadói lehetőséget jelzi.) újra csóvaként égve." (Az iv) Az alapok, a származás, a szülőhely A Csatavirág versei mind tematikus, azonosításának, felkutatásának igénye mind retorikai értelemben kiaknázzák jelentkezik azokban a versekben, ame­ az én pozícióváltásaiban, áthelyeződé­ lyek a múlt (sokszor a gyerekkor) emlé­ seiben rejlő lehetőségeket: az én versbé­ li megjelenésének módja (pontosabban: keit idézik fel. A történet-fragmentu­ mok bizonyos értelemben rokoníthatók módjai) a kötet legizgalmasabb megol­ a Tőzsér pályájának kezdetére jellemző dásai között tarthatók számon. Ez az Gömör-versek világával, azonban a aspektus a Tőzsér-lírát a késő modern tapasztalat, a belátás itt már egészen költészet, ezen belül József Attila költé­ más: a virágszimbolika, a gyerekkor szetével rokonítja, egyúttal (ahogy ezt eseményeit idéző tárgyi világ már nem számos kritikus is megjegyzi) a poszt­ az idill nosztalgikus ábrázolásában modem szövegszervezés vonásait is érdekelt. Az emlékezés sokkal inkább a magán viseli, hasonlóan azokhoz a mulandóság, a veszteség kifejezésének szövegekhez, amelyek az emlékezés és 71 �elmúlás tematikáját a mediális kérdésfelvetések segítségével teszik megfo­ galmazhatóvá. Tőzsér új kötetében visszatérő motívum a mű(alkotás), a tárgy maradandósága, valamint az én, a szubjektum mulandóságának feszültsé­ ge, egymást ellenpontozó jelenléte. A címében a görög mitológia alvilági növényét idéző Aszfodélosz a kőtáblák és amforák létét helyezi szembe a „szer­ ves" természet változó folytonosságá­ val: „Sziklák kőtábláin tízezer mítosz. / Számtalan Thitónosz, tücsökposzáta / ciripel: millió sípból sivítoz / az ember előtti Hold fény-szonáta (...) A föld tor­ kában zengnek a vizek, / egekbe hajló cédrust szél mos, / törött amforát for­ máz a sziget, / s az amforában aszfo­ délosz." A Félhomály téli képen című vers pedig épp a festmény „lebontásáról" és újrateremtéséről szól, miközben az idő és az identikusság kérdéskörében is jelent egyfajta választ: „A festő leveszi a lázadó színt a képről, / aztán, egy másik jelentéskörben, / újra vászonra rakja: / hó-kék chiaroscuróba törten. (...) Indul a lélek, az Egyes a hóra ernyed. Lehull a jéggel kitömött madár / az átértelme­ zett homályú képen." Az egyes szövegek különböző meg­ oldásokat, válaszokat jelentenek az idő és elmúlás tematizálása tekintetében, ám a nyelvi reflexivitás és önreflexivitás minden válasz-kísérletnek sajátja. Tő­ zsér sokat tud a nyelvről, az irodalom­ ról, mindkettő elméletéről, és ezek az ismeretek azért hatnak termékenyen a költészetére, mert valójában szervesen jelen vannak a szövegalakításban, ré­ szesei annak. Az Utazások vörös kocsikon például a nyelvhasználat konvencióit megkülönböztető jelekként és idősíko­ kat ütköztető szegmensekként alkal­ mazza, az absztrakt nyelvi jelekbe sűríti a temporalitás lényegét: „Első kocsid­ ban, a vörös Fiatban hárman ültetek. / 72 Kocsiban? Kocsin? Egyetlen hely ragban / fél évszázad. Amazt (az -n rágós kocsit) / a Rimába ragadták a megva­ dult agyvelő-lovak." A köteteimet adó vers a szöveg által teremtődő objektu­ mok, szubjektumok rendszerét (elhatá­ rolódását, érintkezését) értelmezi: „Csa­ tavirág - amíg irom, szubsztanciája mohó bimbót nyit. / Viszály a torzson a szirom, színesedik és határolódik. (...) A sarj a virág-én mozdulata. - Előtte más tett, utána más-én." A Nóna pedig miközben idő, állandóság, elmúlás áll a tematikus fókuszban - egy metanarratív mozzanattal a dialógust megdup­ lázza: a vers egyszerre szól a dialógus valamint önmaga korlátáiról, egyszerre tematizálja a nő és férfi, valamint jelen­ tés és jelölő elválasztottságát: „A vers, hölgyem, semmivel sem »egál«, / repül kőként, hová?, nem tudni, mondtam, / s éreztem, a sujtó nóna megáll / vala­ hol, mint ahogy a kés a csontban, / nem fut mélyebbre, vér nem válaszol - / s a rettenet, hogy visszapeng rimem, / hogy szó s tárgya között örök a kordon, / s marad minden, minden a régiben / a rettenet marokra fogta a torkom." Az első négy ciklus verseitől eltér, azonban a számvetés tematikájába né­ miképp illeszkedik az utolsó verscso­ port, amely tulajdonképpen Függelék, zárójeles címe A litotész szeme. A retori­ kai alakzat ilyen kitüntetett helyzete előrevetíti a szerzői szándékot: olyan szövegekre számítunk (és nem csaló­ dunk), amelyek valamiképp szembe­ mennek a kötetben szereplő szövegek beszédmódjával, a létezést és emléke­ zést, az időt tematizáló verseket olyan művek váltják, amelyek ironikusan, vagy ha úgy tetszik, a litotész néző­ pontjából vagy (-val) tekintenek a témá­ ra. A ciklus nyitóverse olvasási straté­ giaként is felfogható: „Az utolsó jelenet: a rendező felfut / a színpadra s csak áll. �(A troglodita / Ádám súg neki: Hahaha!) Nem jut / eszébe semmi, csak ez: Fini­ ta/' És: „Csak aki nevet, azonos magá­ val". Az ezt követő pastiche-ok, sírver­ sek, vegyes műfajú szövegek egy-egy költőtársat idéznek meg, sok esetben a stílust is átsajátítva, nem ritkán pajzán felütéssel. A megidézettek között sze­ repel Tőzsér Árpád is, amely gesztus tulajdonképpen a kötet egészén érintő problémát teljesíti be: a saját memoár­ ban rögzít egy identitást, amely azon­ ban sosem lehet „egál" az emlékező­ memoáríró azonosságával. Ez a para­ doxon épp annyira magától értetődő, mint a kötet hátlapján, egyfajta mottó­ ként szereplő versben maga a halál megértése: „Az lát, ki innen hal meg, / de túlról vesz magának optimétert." Tőzsér Árpád utolsó kötete tehát az eddigi poétika összegzésének tekinthe­ tő (amennyiben a korábbi költészetből ismert megoldások, mint a pastiche, a görög mitológia átmentése, a magyar és világirodalmi műveltség dinamikus működtetése jelen van), tematikusan pedig egyfajta számvetésről, kiegyezés­ ről ad hírt. Azonban, ahogy az idézett példák is mutatják, Tőzsér költészeté­ ben az összegzés újragondolást, poéti­ kai szempontból egy részben megválto­ zott alapállást is jelent. A Csatavirág éppen ezért magára a folytonos küzdés­ re is utal, nem annyira vissza, mint inkább előre mutat. József Attilát idéz­ ve: „csak ami lesz, az a virág". (Kalligram, Pozsony, 2009) Koós István Esztétikai gubancok Csobánka Zsuzsa: B og Csobánka Zsuzsa első köteté­ nek enigmatikus és asszociá­ ciókban gazdag címe izgalmas szövegvilág ígéretével kecseg­ tet. A szó egyszerre konnotál valamiféle kuszaságot, kiismerhetetlenséget, illetve a külön­ álló dolgoknak egy szilárd egységben való összekapcso­ lását. A jelentés összetettsége mellett a szó hangalakja is nagymérték­ ben hozzájárul a figyelemfelkeltő ha­ táshoz, hiszen a három hangból kettő felpattanó zárhang, ami erőteljes auditív dinamikát kölcsönöz a jelölőnek. A hangsor kicsi terjedelme szin­ tén izgalmas asszociatív vibrá­ lással jár, hiszen bár a bog önmagában is értelmes kifeje­ zés, mégis azt a benyomást kelti, mintha egy hosszabb, ki nem mondott szó eleje lenne (pl. bogár, bogáncs, Boglárka), így a hiányérzetből fakadóan kíváncsivá teszi az olvasót, és felkelti a folytatás utáni vágyat. A könyv szövegvilága azonban nem teremt semmiféle kontextust ehhez a re­ mek címhez, ezért a szó jelentését jobb híján összefüggésbe hozhatjuk a kötet 73 �esztétikai megformáltságával. Eszerint a Bog olyan mű, amelyben erősen eltérő színvonalú szekvenciák csomózódnak össze: a jól sikerült, ígéretes szövegré­ szek mellett nagy mennyiségben szere­ pelnek olyan szakaszok is, amelyeket talán érdemesebb lett volna elhagyni és amelyek miatt a kötet egy kissé olyan benyomást kelt, mintha egy később remélhetőleg jó költővé érő alkotó zsengéit olvasnánk. A Kandúr és ebben pl. nagyon érzékletes az önmagából ki­ vetkőző erdő leírása. A szerző finom érzékkel változtat kicsit a költői topo­ szon, amely szerint a fák ősszel levetik a ruháikat, a lombokat, vagy éppen színes maskarákba öltöznek (mint pl. Kosztolányinál): itt az erdő nem a ruhá­ iból, hanem önmagából vetkőzik ki. A leírás egyszerű, de nagyon érzéki, han­ gulatos. A szövegkörnyezet azonban széteső és kidolgozatlan, két verssorban előkerül pl. az idő motívuma, amely azonban nem kerül kapcsolatba a kép­ pel, és mindenféle mélység, kontextuális kapcsolat nélkül szerepel a szöveg­ ben. A Minden a mi tükrünk lesz ügyesen játszik az alanyokkal, a szöveg helyen­ ként olyan összetetté és paradox logiká­ júvá válik, hogy az mindenképpen figyelemre méltó: „Mint egy riválisról, / úgy beszélt magáról: / csökönyösen hallgatott. (...) Éreztem, tárgyiasul a vita, / ő ketten magával birkózik, / míg vetélkedésük alanya, / magamra ma­ radtam. //Az álom mely síkja való, / s melyike puszta vágy, / mire emlékezni vél a test, / aztán rögvest elfelejti?" Az ellentétes pólusok felcserélése, azonosí­ tása (mint a beszéd és hallgatás, az álom és a valóság), a versalanyok disszeminációja izgalmasan játékossá és szuggesztívvé teszi a szöveget, és ha sikerült volna jobban kidolgozni, elmé­ lyíteni ezt a játékot, valószínűleg nagy­ szerű vers születhetett volna. A címvá­ 74 lasztás viszont már egy kissé problema­ tikus, hiszen a szubjektum(ok)nak a külvilág képeiben való megsokszoro­ zódása, felnagyított jelenléte kissé avíttas-nyugatos ízt kölcsönöz a szövegnek. Szépek és plasztikusak az a. k. a. Lolita sorai: „Túl hamvas a bőre, rágni sem kell / azonmód olvadsz a számban, édes. (...) Vattacukor a számban, le akartam nyelni a tested". Ami zavaró a kötetben, az a szeceszsziós, gyakran kissé slágeres szövegré­ szek nagymértékű jelenléte. Ilyenek pél­ dául: „Egy szikra kellene csak, / hogy lángolva hamvadjak (Szalmakutyák); "S vallatnám napestig / minden titkomat" ( Várólista); „céda eperajak surrog" (Bi­ kavér,); „Gyötörnöm kellett álmok néma csendjét" (Viharsarok). Néhány helyen a popos-slágeres szövegek hatása ennél is inkább érezhető: „(Pedig csak el akar­ tam mondani, / hogy bírni kell szeretni téged)", ( Számvetés), „Mellém bújt, én cirógattam, látni akartam / az arcát, két kezem közt, ringatózni" (Szkafander). Némelyik verscím akár egy popzenekar lemezén is szerepelhetne, pl. a Hogy a csillagos eget el ne felejtsem vagy a Talált fény. Esetenként képzavarral is talál­ kozhatunk a kötetben: „A derekamat a tiedre fakasztom" (Abcug); „Ennyi pletykás sebet elhallgathatok még" (Szemfényvesztés); „furcsa póz / hagyta el a szám (Csak oda); „A konnektor az­ óta ráz, / mikor képeket dugdosok bele" (Farkasvakság); „A gyomromban dúskált a hideg" (Télutó). Kissé felületesnek tűnik az is, aho­ gyan a szövegek a hagyományt meg­ idézik. A Pilinszky- és Nemes Nagy Ágnes-verssorok sokszor eléggé funkciótlanul bukkannak elő, anélkül, hogy termékeny kapcsolatba lépnének a kontextussal. A jég végének Pilinszkyidézete pl. egy súlyos metafizikai mély­ ségekkel rendelkező, rendkívül összetett �szövegből származik, itt viszont egy olyan szecessziós-vallomásos jellegű kontextusba kerül, amely inkább szegé­ nyei, mint gazdagítja a szövegelemet. Hasonlóan funkciótlannak tűnnek a Nemes Nagy Ágnes-intertextusok a Hogy a csillagos eget el ne felejtsem, illetve a Kandúr és eb című költeményekben. A Bognak mindezek miatt talán egy kicsit erőteljesebb szelekcióra, a szö­ vegkorpusz szűkítésére lett volna szük­ sége, kicsit kevesebb, de jobban kidol­ gozott szövegre. A szerző következő kötetében remélhetőleg megváltoznak az arányok, és a fentebb említett jól sikerült szakaszok fognak dominálni. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2009) H alm i N iko lett „Elburjánzik" Erdődi Gábor V énusz-udvarlás. D on Q u ijote m etam orfózisai Az elsősorban fordítóként tevé­ kenykedő Erdődi Gábor máso­ dik verseskötete a szerelmi költészet hagyományának fel­ elevenítését, újragondolását cé­ lozza. A cím ezt igen egyértel­ műen jelzi is: a Vénusz-ud­ varlás szókapcsolat nemcsak a vágyott, a trubadúrlíra kon­ venciói alapján meg nem ne­ vezett nő megudvarlására vo­ natkozik, hanem általában, a szerelem előtti „főhajtásként" is érthető. A kötet versei három ciklusba rende­ ződnek, melyeket egy Prológus előz meg, és egy Epilógus zár. A harmonikus szerkezet jelzi, hogy a különálló szöve­ gek egy folyamat leírásaként is elgondolhatóak. Az álam is szinte olvasási stratégiát nyújt az olvasónak, amennyi­ ben az első versre, a Prológusként fel­ tüntetett Don Quijotéra irányítja a fi­ gyelmet. A vers hívószavai utalnak arra, hogy Cervantes hősének beemelése az értelmezésbe a kötet egé­ szének olvasásához szüksé­ ges, az egymást követő sze­ relmes szövegek újabb és újabb ostromként, a választott újbóli megszólításaként érten­ dők, a soha be nem teljesülő lovagi szerelem eszményének jegyében: „Szélmalom harcom / A nők az élet |...J // Kardom a csörte / Semmibe vágom / Én, Don Quijote!" . Az Epiló­ gus, Don Juan szédülete mintegy ellenpó­ lusnak tekinthető: mind a szerelem értelmezésében, mind pedig a versbe­ széd és -forma tekintetében egy eltérő megoldást mutat fel: „Mi lesz, ha tes­ tem egy mágnes se vonzza / se egy lány szemének kéke vagy bronzzá [...] // s jutok már, összezavarva-kavarva / elébb a lehulló avarba, / és zsupsz - ím Don Juanként - a pokolra." A két végpont között szereplő ciklu­ sok (Napudvarlás-finis, Vénusz-udvarlás, 75 �Új pólusok felé) a szerelemről való be­ széd különböző megoldásait mutatják be (szerepelnek például fragmentumjellegű, epigramma-szerkezetű, dialo­ gikus, bökvers-szerű szövegek). Erdődi Gábor kétségtelenül sokat merített az általa fordított szerzők poétikájából, így például Blake, Dylan Thomas hatása is felfedezhető az új könyvben. A testi szerelem, test és lélek viszonya, a má­ sikkal való kapcsolatteremtés lehetősé­ gei és korlátai, és az önmagáról alkotott kép megfogalmazása áll a tematikus fókuszban, a vers beszélője sokszor „maszkba" bújva (a már említett Don Quijote, Don Juan és Beethoven, Szindbád stb. álarcában) szól a kiemelt témák­ ról. A szerző versalkotó technikájára jel­ lemző, hogy előszeretettel fordul a szim­ bólumok, metaforák, allegóriák jelentés­ szervező lehetőségei felé. Az általa hasz­ nált képek egy része a szerelmi költé­ szet trubadúr és vágáns hagyományá­ ból származik, gyakran használt toposz (pl. kulcs-kulcslyuk, lepke-báb, virág-ké­ pek, természeti képek), más részük a sa­ ját „mitológiának" alkotásában vesz rész, leghangsúlyosabban a csillagrendszer motívumai (a bolygók nemcsak önálló világokat, hanem egy-egy nőt is jelente­ nek, az első, Napudvarlás, Holdudvarlás című verseskötetből is érzékelhető ez). A költői képek többnyire az erotikus 76 tartalmak kifejezésében játszanak szere­ pet: amellett, hogy igen gyakran szóki­ mondó-pajzán szövegekkel találkozunk, a rejtett, „kódolt" testiség is megjelenik. Erdődi Gábor erénye, hogy bizton­ sággal bánik a különböző versformák­ kal, azonban a formai megoldás sok esetben nincs összhangban a tartalom­ mal, elnyomja azt. A legnagyobb prob­ lémát számomra az jelentette, hogy sokszor - rím vagy ritmuskényszer hatása alatt? - pontatlan, sőt zavaros megfogalmazásokkal találkoztam (pl. „A Nap kapuja nyílik / Tavasz van / a vér bimbója pezsgőz / Arany ikonok madonnája / ígér múzsát / Kövek nyá­ vognak / S mint szerelemben / Tejföl savanyítja a lángost"), más esetben pedig a szellemesnek szánt megoldás közhelyesnek bizonyul („Elburjánzik a gaz: oly képet vág: igaz"; „Lezajlott, mint / a jég / Két szerelem"). A sze­ relmi líra hagyományának újragondolá­ sa akkor működne igazán autentikusan, ha a tradíció tematikus feltérképezése mellett a nyelv és a poétika lehetősége­ inek fokozottabb kihasználása, megva­ lósítása is bekövetkezne - számos olyan sor található a kötetben, amely magá­ ban hordozza ennek lehetőségét is, egy esetleges újabb kötet számára. (Napkút, Kiadó, Budapest, 2007) �B ed ec s L á sz ló Bolgár kalauz A lm ák - kortárs bolgár elbeszélők antológiája. Válogatta: Maiina Tomova Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ne legyenek illúzió­ ink: Magyarországon a bolgár irodalmat (legyen az akár klasszikus, akár kortárs) aligalig ismerik, azaz a két, a kö­ zelmúltban megjelent kortárs bolgár antológiának (Az Almák című prózaválogatásnak és a Madárezredes című dráma kö­ tetnek) kevés esélye van arra, hogy akárcsak az irodalmárok körében sikert arasson. De ez persze még semmit nem mond a kötetekben szereplő szövegek minőségéről, csupán arról szól, hogy a magyar átlagolvasó van annyira sznob, és van annyira lusta, hogy a keletről jövő művészetekre ne szenteljen figyel­ met. Az utóbbi években talán csak egy­ két kivétel volt, néhány román szerző, és például Viktor Jerofejev vagy Ludmilla Ulickaja, de utóbbiak inkább a nyugati sikereik után, részben azok következté­ ben érkeztek meg Magyarországra. Pedig éppenséggel lenne okunk, hogy a két antológia felkeltse az érdeklődé­ sünket, ha másért nem, hát épp azért, mert a magyar irodalmi diskurzusok még ma is nagyban függnek a németor­ szágiaktól, márpedig egynémely bolgár szerzőnek ezekben az években majdnem akkora sikere van Németországban, mint volt Nádas Péternek, Esterházy Péternek és persze Kertész Imrének a kilencvenes évek második felében. Azaz ha a hír igaz, hamarosan megérkezhetnek hozzánk is Georgi Goszpodinov, Ilija Trojanov, Cveta Sofroineva vagy Alek Popov munkái - és ebben akár már a kezünkben lévő antológiák is segíthetnek. De van még egy, sokkal méltányosabb esélye a köte­ teknek: az, hogy az itt elő­ bukkanó problémák sokszor nagyon is hasonlítanak a mai magyar irodalmat foglalkoz­ tató tematikai és beszédmód­ beli problémákra, azaz a bolgár próza és dráma Magyarországra az ismerősség előnyeivel érkezhet, miközben a közel­ múlt és a jelen Bulgáriájának szintén érdeklődésre számot tartó valóságáról is hírt hozhat. Természetesen ez utóbbi­ ban is rengeteg az ismerős elem - hiszen a két ország, ne feledjük, sokáig egy csapatban focizott. Az alábbiakban az Almákról, a prózaantológiáról fogok né­ hány mondatot mondani, mert úgy ér­ zem, ez a fontosabb, reprezentatívabb és nagyobb érdeklődésre igényt tartó kötet. (Mindamellett hadd soroljam fel a drá­ makötet szerzőit is: K. Pavlov, B. Papazov, H. Bojcsev, I. Kulekov, J. Dobreva, D. Dinev, E Rahnev, P. Dojnov.) És ha már a Magyarországon külön monográfiát kapott futball-irodalomnál tartunk, az Almák című kötetből hadd emeljem ki elsőként Palmi Rancsev Egy kis szerencse későbbre című sportos írását, mely két valamikori bokszoló, két egy­ kori bajnok keserű találkozását beszéli el. Kettőjük kis jelenetében minden ben­ ne van, amit az úgynevezett rendszerváltás veszteseiről szoktunk gondolni: a fényes múlt és a szánalmas jelen, az 77 �egykori remények és a keserű valóság, a karrier valamikor lehetősége és a puszta létért folytatott mai küzdelem, a filléres problémák, az egyre súlyosbodó szegénység, a folyamatos megalázottság. Az az egzisztenciális helyzet, melyből épp a régen volt sikerek édes emléke mutathat - talán csak illúziónak tekinthető - kiutat. A sport társadalmi szerepének változása mindeközben a társadalom egészének változásáról is beszél: ma már senkit nem hat meg egy, a szocializmus évtizedeiben szerzett sportsiker. A sikereknek jelenkorinak kell lenniük, most kell megszületniük, csak akkor érnek valamit. Én magam egyébként is érdeklődve kerestem a kötetben azokat az írásokat, melyek a zsivkovi idők feldolgozásáról, vagy épp a posztkommunista Bulgária mindennapjairól szólnak. Meglepeté­ semre elég sokáig kellett keresnem. A kötetben csak kevés olyan írást talál­ tam, mely a közelmúlt vagy a jelen dekonstruálását, leleplezését célozza, de még olyat is keveset, mely újrakonstru­ álni próbálná ugyanezt, azaz valós alapokra épülő fiktív játéktérként ke­ zelné a múltat. Előbbire példa a direkt megfeleltetéseket kerülő, és inkább csak figurákat, hangulatokat, helyszíneket megnevező Marija Sztankova Modem Antigoné című írása, melyben egy, az apját szegénysége miatt eltemetni kép­ telen lány beszél teljes kiszolgáltatott­ ságáról, a hivatalok, munkaadók és a szomszédok érzéketlenségéről és zsarnokoskodásáról. Hasonló nézőpontot használ Dejan Enev is az Ébressz fel augusztus végén című, az emlékezést közvetlenül is tematizáló, elégikus, mélabús novellájában, melyet akár az otthon és a család elvesztésének tragi­ kus történeteként is olvashatunk - de mindenképp olyan szövegnek, mely sokat tud a múlt folyamatosságáról, 78 arról, hogy ami valaha velünk történt, életünk végéig elkísér bennünket. Ugyanezt a problémát dolgozza fel, de más oldalról, a jelen újrakonstruálás igénye felől Alek Popov Mindenszentek Bankja című írása, melyben egy szokvá­ nyos kelet-európai pénzügyi csalás, egy piramisjáték a sztori kiindulópontja, hogy ebből egy részben szatirikus, részben mágikus szöveg kerekedjen, egy olyan én-én szituáció, melyben a beszélő elveszti az ítélkezéshez szüksé­ ges identitását, és épp ezért nem is próbál könnyen kapható morális szem­ pontokat érvényesíteni. Nem ítélkezik és nem helyezi magát a szövegen kívül­ re - ez írásának legfőbb erénye. De idekapcsolható Az emberek teste Krisztin Dimitrovától, benne az alvilági körök­ kel, az utcai leszámolással és a vacsorá­ ért való mindennapi hajtással - valami olyasmivel tehát, mely a sztereotip hírek alapján a mai Bulgáriát olyannyi­ ra jellemzi. Mindez persze kellő és tet­ szetős távolságból, egy ügyesen felépí­ tett sztoriba csomagolva. Dimitrova bizonyára jól tudja, hogy a nyugati olvasó nagyon szereti, ha egy bolgár szerző szövege saját előítéleteit erősíti meg, ha arról olvashat, amit maga is gondol, felületesen, Bulgáriáról. Na­ gyon cseles, ahogy ő elébe megy az előítéleteknek, erősíti őket, de csak azért, előítélet-voltukat leleplezze. A valóság, ha úgy tetszik, minden sztereo­ típiánál kegyetlenebb tud lenni. Ami az imént említett szatírát illeti, igen, a reprezentatív válogatás szerint ez a kortárs bolgár próza egyik legked­ veltebb eszköze. Vladi Kirov Három másodperc a hal életéből, Csavdar Cenov rövidprózái, vagy az egészen ragyogó novellakezdeteivel is feltűnést keltő Petar Csuhov („Önök nem ismerik ezt az embert. Én sem ismerem. De vannak emberek, akik ismerik."- írja például �a Doktor Lukasz elején) novellái egészen sokat tudnak ennek a poétikai eszköz­ nek a lehetőségeiről - élvezetes, szóra­ koztató, de kellően mély értelmű szö­ vegeket kerekítve a segítségével. Rá­ adásul Csuhov egy számomra különö­ sen érdekes mondatot is leírt, ráadásul szintén egy novella legelején, mellyel azonnal meggyőzött: „Nagymamám magyar volt." Csak nem? A többiekről csak címszavakban: Fi­ gyelemreméltónak találtam Emilija Dvorjanova Mondatkoncert című novelláját, merthogy manapság ritka a műveltsé­ get, vagy mondjuk úgy, az elitet játsza­ ni hívó próza, melyben például az a probléma formálódik meg, hogy az Amati vagy a Guernieri hegedűk Ahűrja szól-e szebb tónusban, netán egy Maggini. Még ritkább, hogy az efféle finomkodó problémák lényegében ön­ irónia nélkül kerüljenek egy szöveg centrumába. Ahogy annak is örültem, hogy a tizenhat szerző között hat nő is van, ez bárhol Európában dicséretes arány lenne. De még jobb hír, hogy a női szerzők írásai jók, frissek, bátrak, izgalmasak. Roszica Borkovszki Az utála­ tos kis Szofi című, a kegyetlenséget is színre vivő szövegében én Szofi nevében szándékosan hallom Szófia, tehát a város nevét is, Elena Alekszieva Tranzitrepülőtere a borzongató repülőút mélyén élet­ ről és halálról, testekről és félelmekről beszél, feszültséggel telten, sok-sok apró és meglepő megfigyeléssel, Jana Bukóvá pedig nem kevesebbel büszkélkedhet, minthogy ő írta a kötet címadó novellá­ ját, Az almákat. Ez még akkor is nagy szó, ha a kötetben szereplő másik, Kő­ negyed című írását én magam érettebb­ nek, töredékességében is kerekebbnek érzem, az ott megjelenő reflexiókkal teli prózanyelvet, illetve a „női szempont" érvényesítését pedig kifejezetten érté­ kesnek és érzékenynek. Ráadásul ebben a szövegben találtam végre egy pici ero­ tikát is, amit a kötetből nagyon-nagyon hiányolok. Sehol máshol egy vad csók, egy meztelen test, egy testnedv, de még egy romantikus randevú sem. Ennyire szemérmesek lennének a mai bolgár írók? Vagy a szerkesztő figyelmét ke­ rülték el a testről és a szexualitásról nyíltabban beszélő szövegek? Kíváncsi lennék, hol az igazság. Mert akárhogy is, a modern irodalom egyik legna­ gyobb vonzereje épp a felszabadultság, a tabuk figyelmen kívül hagyása, a test­ tel kapcsolatos szorongások és örömök nyílt megjelenítése - nehezen hihető, hogy a mai bolgár próza egyként kerüli ezt a témát. Jana Bukova írásában is csak nyomokban fedezhető fel, amit keresek, mégis, hadd mondjam azt, hogy ez az írás volt a kötetben az egyik legkedvesebb meglepetés számomra. A másik a melankolikus Miien Ruszkov Amerikai költők című, a kortárs vi­ lágirodalomban ugyancsak alapvető problémaként jelentkező kulturális kü­ lönbségeket is tematizáló, az utazást, a mássággal találkozást és a párbeszédet alapértéknek tartó írása volt. Szép, ahogy Ruszkov Plovdivról ír, jó, ahogy a tájföldi és az amerikai vendégeket Bulgáriáról beszélteti, és számomra nagyon szimpatikus az a csetlő-botló, önbizalom-hiányos figura is, aki saját otthonában is idegennek érzi magát. Georgi Gaszpodinov itt szereplő írá­ sai ugyancsak méltók szerzőjük hírne­ véhez. A történelem fehér gatyája című novellája pedig épp a fentebb már kere­ sett hetvenes évekbe kalauzol minket. Sőt ennél még messzebb: Bulgária egyik legkisebb városának akkori kulisszái közé. A novella korképként kei életre, kutyákkal, szeméttel, a házak ablakába teregetett száradó, színes ruhákkal, és persze rendőrökkel - mulatságos tükrét mutatva mindezzel egy abszurd világnak. 79 �Egy olyan világnak, ahol minden egy központi akarat szerint szerveződik, ezért még a legapróbb problémákat sem lehet egyszerűen és normálisan megol­ dani, a „józan paraszti ész" szerint kezelni. Remek szöveg ez is, büszke lennék rá, ha eredetileg magyarul író­ dott volna. Ami pedig a legfiatalabb írót, Angel Igovot illeti, három itt szereplő novellá­ jából elsősorban azt a kényelmetlenség­ érzést emelném ki, mely már-már erősebbem mutatkozik minden más érze­ lem lehetőségénél. A világ maga a kom­ fortnélküliség: kényelmetlen, mert bár­ mikor robbanhat mellettünk egy bomba, mert zajos és piszkos sugárutak vágják ketté a városainkat, mert van, aki életé­ ben sosem megy át a túloldalra. De legfőképp írónak lenni kényelmetlen, mert szűkek a műfaji keretek, a történe­ tek már kitalálásuk pillanataiban hallot­ tak, érdektelenek, és különben is: már 80 minden sztorit megírtak előttünk. Ez az ismerős lázadás, ez a kicsit szemtelen beszédmód nagyon is tetszik nekem. Az antológia tehát egy kihívó, izgal­ mas és érdekes bolgár novellairodalmat mutat be, olyan szerzőket és olyan szö­ vegeket, amelyek reflektálnak saját beszédpozíciójukra, tudnak arról, milyen nehézségei vannak a történetmesélés­ nek, az emlékezésnek és egyáltalán a nyelv használatának, van humoruk, és ami még fontosabb: többségükben van öniróniájuk is. A szerzők tudnak saját bolgárságukon vagy épp saját íróságu­ kon is nevetni, de mernek fájdalmat is okozni - akár saját maguknak is. Az antológia a szerzőkről készült kis port­ rékkal együtt tehát tökéletesen alkalmas arra, hogy Magyarországon új híveket szerezzen a bolgár irodalomnak. Ez az irodalom megérdemli ezt, nem kétséges. (Napkút, Budapest, 2009) �M izser A ttila Határok, csendek, esték Dobos Marianne: Sorsfordító karácson yok (1 9 4 4 ,1 9 5 6 ,1 9 8 9 ) Egészen különleges módja a múltfeldolgozásnak, a történe­ lemről való gondolkodásnak az a technika, módszer, ame­ lyet Dobos Marianne válasz­ tott a Sorsfordító karácsonyok (1944, 1956, 1989) című köteté­ ben. Nemcsak terjedelmében, hanem vállalását tekintve is impozáns kiadvány: a kötet­ ben szereplő, hét fejezetbe rendezett interjúk a címben jelzett dátumokhoz kapcsolódó személyes történeteket tárják fel, szálazzák szét, a könyv egé­ sze pedig a szövegek mellérendeltsége folytán „párhuzamos történetekként" ad képet történelmünk meghatározó időszakairól. A kizökkent idő fejezet írá­ sai arra mutatnak példát, hogyan képes a történelem kizökkenteni az egyént a mindennapi rendből; az Írók a felfordult világban tágabb értelemben, a sorsokon keresztül az irodalom pozíciójára kér­ dez rá. A Pilvax a Várban (1956) helyek és történetek érintkezéseit villantja fel, ahogy a Róma-Budapest (1988 karácsony) fejezet is a hely, a szellem vonatkozásait vizsgálja, A szeretet önkéntesei fejezet egy személyes példa és egy portré összeg­ zése, bemutatása a morális igazságok és értékek érdekében. A Szent István Archikon a különleges, Schéner Mihálylyal közös vállalkozásról ad hírt, és be is mutatja azt. A könyv utolsó fejezete, az Embereszményeim olyan portrékat tartalmaz, amelyek túlmutatnak a múlt­ idézésen, általános (örökérvényű em­ beri tapasztalatokkal szolgálnak. A 2009-es gyűjtemény nem tekinthető előzmények nélkü­ linek: célkitűzésében és tartal­ milag is Dobos Marianne ko­ rábbi, három részből álló so­ rozatához kapcsolható. A be­ vezetőben olvashatjuk: „Vizs­ gáztatom könyvemben az ün­ nep kisugárzó erejét, és egy­ ben az emberekben mégiscsak megmaradó ünnepet teremteni akaró elszánást. Kitartani az ünnep szellemi­ ségénél, és ugyanakkor megkeresni a minden egyes emberben benne élő erőt a jó keresésére, a szeretet isteni és em­ beri törvényének megélésére, a poklok ellenében feltűnő cselekvő erő fényes­ ségére." A portrék ezt a viszonyulást, szemléletmódot teremtik meg, egyfajta folytonosságról, hagyományozódásról adnak hírt. Ilyen értelemben kapcso­ lódnak az Akkor is karácsony volt (1944), a Bölcsészek 1956-ról és az Ádventre vár­ va, 1989 című kötetekhez, amelyek szin­ tén kiemelt történelmi események ap­ ropóján egybegyűjtött életút-interjúkat tartalmaznak, és az is kapcsolódási pontot jelent a szerző életművén belül, hogy a trilógia „szereplői" közül jónéhányan a Sorsfordító karácsonyokban is fel­ tűnnek, jól érzékelhetően azzal a szán­ dékkal, hogy a személyekről alkotott kép (és a megszólítottak történelemképe) a megváltozott kontextusban, elrende­ zésben új árnyalatot, fénytörést nyerjen. Hogy Dobos Marianne a komplex, sokoldalú ábrázolás híve, azt jól érzé­ kelteti - mind a trilógia mind jelen kötet 81 �esetében - a beszélgetőtársak, az emlé­ kezés útján felidézett szereplők kivá­ lasztása. A megszólaltatottak életútja, a felidézett pályák és teljesítmények na­ gyon változatos képet mutatnak, az egyes interjúk az alanyok eltérő tapasz­ talatai miatt különböző kiindulóponttal, stílussal, kérdéstechnikával rendelkez­ nek. Minden portré egy-egy (a mottó­ ként szereplő Nagy Gáspár-idézetből kölcsönzött kifejezéssel) „magánkaland", „végkimenetele fölöttébb kétséges". A riporter erénye az, hogy semmilyen sab­ lonhoz, mintához nem igyekszik igazí­ tani beszélgetéseit, amelyek így sokszor a kultúrtörténeti és történelmi tapaszta­ latok irányába tolódnak el (mint példá­ ul a Vas István, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza, Szabó Lőrinc történeteit idéző Az elhallgatott forradalom című írás), és a beszélgetések számára a feladat, ahogy az interjúban alkalmi kérdezőpartnerré előlépő Kabdebó Lóránt fogalmaz, „tetten érni azt a kiváltó, ihlető motívumot vagy motí­ vumegyüttest, amely egy-egy klasszi­ kus alkotás létrejöttében alapul szol­ gál." Más alkalommal a személyes ér­ tékrend jelenti a fő mondanivalót (mint például a Nemeshegyi Péterrel, Szentkuthy Miklóssal, Károlyi Amyval kap­ csolatos szövegek): Dobos Marianne ké­ pes arra, hogy egészen közel kerüljön a beszélgetőtárshoz, kérdései nyomán sok­ szor rendkívül megrázó, pontos szemlé­ leti tartalmak mutatkoznak meg, ilyen például Polcz Alaine halál-értelmezése is: „a halál felfogásának története egy­ ben az emberiség története is. Az egyes kultúrák, korok halálviszonya gondol­ kozásukat, életmódjukat, filozófiájukat 82 tükrözi. Halni tudni, annyi mint élni tudni, olvasható Szophoklész Phaidonjából. [...] Otthon halt meg a nagyma­ ma is. Jó halála volt. Az akkori értelem­ ben. Felkészült rá, a halálfogadás akkori rítusa szerint. Úgy, ahogy tette ezt a keresztény ember közel 2000 évig." Talán az eddigiekből is érzékelhető, hogy a kötet a szerzői szándék szerint több, mint egy történelmi korszakokat dokumentáló memoárgyűjtemény: a beszélgetésekből kibontható jelentésré­ tegek, olvasatok (személyes történet, közösségi emlékezet, művészet, morál, sőt sokszor vallás, elkötelezettség stb.) több regisztert szólaltatnak meg, emel­ lett, illetve ehhez kapcsolódóan számos segédanyag, illusztráció segíti és teszi élvezetesebbé, izgalmasabbá a befoga­ dást. Dobos Marianne, ahogy korábbi könyveiben is, számos szövegbetétet alkalmaz, amelyek a gondolatmenet követésében segítenek. A Schéner Mihály-beszélgetéshez kapcsolódó képi dokumentáció, amellett, hogy informa­ tív, a műalkotással való találkozást teszi lehetővé; a Szent István Archikon '88 közlése (többek között Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Esterházy Péter, Ágh István kéziratos szövegeivel) pedig igazi kuriózumnak tekinthető. Dobos Marianne könyve sokfélekép­ pen szól korszakokról, emberekről, sorsokról. Egyszersmind többfélekép­ pen olvasható: személyes tapasztalatok hordozójaként, a tudásunkat kiegészítő, árnyaló ismeretanyagként és mindenfé­ leképp az idő által ihletett kor ajándé­ kaként. (Ráció, Budapest, 2009) �G r é c z i-Z s o l d o s E n ik ő Az újrarajzolt portré Leleplezett m ellszobor - N yom ozások K azin czy birtokán 2009-ben ünnepeltük a szépirodalom önértékének rangot adó, sajátságainak törvényeit megalapozó, az irányjelölő, az irodalomban és a nyelvben a szép és a jó esztétikai értékeit hirdető Kazinczy Ferenc szü­ letésének 250. évfordulóját, ö r ­ vendetes, hogy az emlékévre elkészült a kritikai kiadás há­ rom kötete (I. Pályám emlékezete, II. For­ dítások Bessenyeitől Pyrkerig, III. Külföldi játszószín). A sorozat várhatóan folya­ matosan bővül. Kazinczy Ferenc hasonló nevű, Svédországban élő ükunokája, akit nagy őse emlékére neveztek el és nevel­ tek, bevallása szerint magyarul egyre kevésbé tud, de egykor ükapja fogságá­ nak naplóját és levelezéseit svédre fordí­ totta. Ő volt a díszvendége Debrecenben az évforduló alkalmából rendezett Ka­ zinczy Ferenc és kora című konferenciá­ nak, ahol örömmel adhatták át neki, mintegy az utókor hálás tiszteletéül, a kritikai kiadást. Mintha az egykori Ka­ zinczy Ferenc a maival összeérne, ami­ kor az ükunokával készült interjúban ezt a gondolatot olvassuk: „Ne féltsük a kis nemzetek nyelvét, különösen a ma­ gyart ne, mert elég erős és különleges ahhoz, hogy megvédje magát, s fenn­ maradjon." (Hajba Ferenc: Érzelemmel telített szavak. Interjú Kazinczy Ferenc­ cel. Népszabadság, 2010. április 29.) Egy fiatal, mégis tapasztalt kutató, Czifra Mariann, az ELTE irodalomtörténeti tanszékének munkatársa a szerkesztője az emlékév végére elkészült Leleplezett mellszobor című tanulmánykö­ tetnek, amely az MTA és a Debreceni Egyetem Bitskey István által vezetett Klasszi­ kus Magyar Irodalmi Textoló­ giai Kutatócsoportja pályáza­ tának keretében valósult meg. A szerkesztő részt vesz abban a 2007-től kezdődő munkában, amely Kazinczy Ferenc kézira­ tos leveleinek a felkutatásával kez­ dődött, közben két éve lezárult az öszszegyűjtött anyag digitális archiválása, s a kutatás a magyarországi és a külföldi közgyűjteményekben meglévő Kazinczy-levelek nyomozásával folytatódott. A munka a fellelt kéziratok feldolgozá­ sával, összeolvasásával, a filológiai kuta­ tásokkal ma is zajlik. Ennek egyik bizo­ nyítéka az a kötet, amelyet ajánlok mindazon olvasóknak, akik az eddig szilárdnak, elmozdíthatatlannak hitt Kazinczy-kép újrafestésének kívánnak tanúi lenni, s akik kíváncsiak a „Kazinczy-birtokon", a szövegek erdejében indult nyomozás hiteles bizonyítékaira. A Korunkban, annak szerkesztőjeként ajánlja az olvasók figyelmébe az eddig megjelent kritikai kiadás köteteit Keszeg Anna, aki a „nyomozók" közül az első, mármint tanulmányának helyét illetően ebben a kötetben. Rendhagyó, egyben a tudományosságot érdekességgel ötvöző írása a módi és a viselet összefüggéseit tárgyalja Kazinczynál. Tudjuk, hogy az íróról atillát, zekét is elneveztek, sőt neve a magyar divattörténeti szakirodalomban sem ismeretlen. A szövegekből 83 �vett, filológusi alapossággal elemzett citátumok alapján igyekszik megvála­ szolni a kérdést: divatos volt-e Kazinczy? Ezt a kérdésfeltevést - elsőre tudo­ mánytalannak tetsző volta ellenére - az is indokolhatja, hogy a viselet minden­ kor egy adott kultúra meghatározója; az öltözék a nemzetfelfogásban, az identi­ fikációban az önreprezentációs eszköztár része. Keszeg Anna jó érzékkel bizonyít­ ja, hogy ezek vonatkozásai követhetők a Kazinczy-szöveghagyományban. A XVIII. század végén már létezik „a divatos öltözködés" fogalma, ekkorra már meg­ jelenik a divatsajtó. Fontos fogalmakat rendel gondolatai köré a szerző: öltöz­ ködés-kultúra, társadalmi hovatartozás, funkcionalitás, forma, anyagi feltételek, s a Kazinczynál oly fontos jó ízlés, me­ lyek meghatározói a viseletnek. A ta­ nulmány szerzője textológiai kutatásában rávilágít arra, hogy a Bécsben tartózkodó Kazinczy az öltözködésbeli ízlés közve­ títését vállalja magára, de a divatos ruha itt válik számára először anyagi problémává. Ez a Török Sophie-val kötött házasság kontextusában is meg­ jelenik: Sophie a házasságkötés előtt az öltözködésre fordított kiadások mérsék­ lését ígéri, s az erre áldozható költség az író élete végéig problémát jelent, az ízlést követő öltözetről azonban maga Kazinczy sem mond le. Kazinczy szö­ vegeiben többször idéződik meg emlé­ kezetből egy-egy összejövetelen viselt ruha, a tanulmányban ezekből is ka­ punk ízelítőt. A dolgozat végén az öl­ tözködés korabeli regiszteréből összeál­ lított szómagyarázattal a Kazinczy-idézetek megértéséhez járul hozzá a szerző. Szilágyi Márton, az ELTE docense „nyomozóhoz" illően - filológusi kíván­ csisággal és pontossággal megírt dolgo­ zata a Fogságom naplója kritikai kiadását előkészítő munkálatoknak köszönheti megszületését. Riedel, nemesi rangú 84 tanár, II. Lipót gyermekeinek tanára, a bécsi jakobinus per fővádlottja 60 évi börtönt kapott, Kufstein, Graz és Mun­ kács falai között is sínylődött, ez utóbbi helyen a Kazinczy melletti cellában közel egy évig. A közös sors összehozta őket, később is leveleztek. A Párhuzamos börtöntörténetek címet viselő tanulmány szerzője a foglyok közötti kommuniká­ ció érdekességeit fejti fel. Részletesen bemutatja a falkopogtatás módszerét, amely a latin nyelvre - mint lingua francára - épült, annyiszor koppantot­ tak, ahányadik helyet az alfabétikus rendben elfoglal a betű, így kialakult egyfajta börtönábécé. Új szemléletű filológusi megközelítéseit azért is di­ csérhetjük, mivel ezek által bizonyítja a Fogságom naplója hitelességét. Egészen más kontextusban helyezi el a művet, mint ahogy ezt az irodalomtörténet eddig tette, mivel a jegyzőkönyvek és a memoárok (a korábbi és a későbbi viszszaemlékezések) összevetéséből újabb, eddig nem ismert összefüggések sejlenek föl. Ezek egyfelől szemléleti kü­ lönbséggel magyarázhatóak, másfelől Kazinczynak azzal a gondosságával, melynek hatására a retorikai és esztéti­ kai alapelveinek megfelelően alakította ki naplójának végső beállításait. Czifra Mariann a Tövisek és virágok epigramma-gyűjtemény új eredmé­ nyekre alapozott bemutatását célozta meg tanulmányában. Hangsúlyozza, bár a Kazinczy elveit ismerők jól tudják, hogy az értékek tisztelete, a szép és a jó kívánalma nála kötelező, s ennek a kritériumnak a szolgálatában szemlélte­ ti azt a munkamenetet, ahogy Kazinczy saját műveit - így a tervezett címén Nyilak és virágok verseit - is pallérozta, s ahogyan az alkotófolyamat során saját szövegeihez is kritikusan, a másoknak megszabott mércével állt. Az epigram­ mák készülésének igényes folyamata �tárul itt az olvasó elé a Kazinczylevelezés erre vonatkozó részleteinek fölelevenítésével. Ennek a dolgozatnak, de a tanulmánykötet további írásainak egyaránt nagy értéke a sok, eredetiből citált szövegrészlet. A kötet szerzőinek gazdag illusztrációs, hivatkozott anya­ ga szinte különálló szöveggyűjteményt képez a köteten belül. Vadema Gábor irodalomtörténész egy érzékeny barátságnak, Kazinczy és gróf Dessewffy József kapcsolatának a termé­ szetrajzát tárja az olvasó elé. A szerző célja, hogy a két költő levelezésének áttekintése után a kettejük közti viszony összefüggésrendszerének bonyolultságá­ ból és levelezésük értelmezési nehézsé­ geiből, ezen értelmezések ütköztetéséből, a vitáikból vázolja fel Kazinczy esztéti­ kai teóriáját, szemléletét. Vita volt a két verselő között többek mellett Csokonai­ ról, nem sokkal Kölcsey Ferenc bírálatá­ nak megjelenése után, de a tanulmány a Vörösmartyról és a Kisfaludy Sándorról alkotott véleményüket is bemutatja. Mindketten másképpen értelmezték a kritikát. Kazinczy - mintegy igazolva a jelen munkámhoz hasonló tevékenysé­ get - egyértelműen a recenziókban látja az irodalmi kritika jövőjét és az irodal­ mi ízlés csiszolásának útját. Szabó Ágnes modern szemléletű kö­ zelítésből, a pénz, piac és kultúrpolitika felől közelít Kazinczy vitát kiváltó szöve­ géhez, az Erdélyi levelekhez. Magánleve­ lezéseiben, majd publikusan a Tudomá­ nyos Gyűjtemény hasábjain töredékesen megjelenő Erdélyi levelekben elítéli a szá­ szokat, s ennek évekig tartó visszhangja lesz a szászok és a magyarok orgánuma­ iban. A megjelent részletek heves indu­ latokat váltanak ki a korabeli szászokból, ebből szinte forradalmi hangulat kere­ kedik. A tanulmány részletezi ezt a vitát, miközben a korabeli olvasóközönségről és mecenatúráról is képet kapunk. Völgyesi Orsolya, a MTA Irodalom­ tudományi Intézetének munkatársa Kazinczy hivatali szerepvállalásáról ír dolgozatában. A - többek között Nógrádban is birtokos - Kazinczy család a bene possessionatinak nevezett közneme­ si réteghez tartozott, és rokonságban álltak a szomszéd vármegyebeli birto­ kos családokkal, átfogva így az észak-, északkelet-magyarországi régiót. A Kazinczyak pozíciója, kiterjedt kapcso­ latrendszere alkalmas volt arra, hogy megfelelő szerepet biztosítson egy me­ gyei szerepvállalásra készülő fiatalem­ bernek. A családból többen vállaltak közhivatalt, írónk ilyetén pályafutása 1784-ben, Sáros vármegye táblabírói, majd Abaúj-Zemplén megyei aljegyzői kinevezésével indult. Érdekes, hogy éppen abban az évben (1785-ben) kezd­ te meg hivatali munkáját, amikor II. József a közigazgatásban a német nyelv használatát tette kötelezővé rendeleté­ ben. Mivel a Kazinczy mellett dolgozó hivatalnokok nem tudtak németül, így rá hárult az írásbeli ügyek intézése. Figyelemre méltó ebben az összefüg­ gésben, hogy mind Zemplén, mind Abaúj azon 20 vármegye közé tartozott, amely a nyelvrendelet ellen tiltakozó felterjesztésben a magyar hivatalossá tétele mellett érvelt. (A hivatalossá tétel, tudjuk, csak a következő évszázadban valósulhatott meg, melyben nem kevés szerepe volt Kazinczy munkásságának.) A tinta színe szimbolikus című tanul­ mányában Orbán László, a Debreceni Egyetem és az ott folyó tevékenység, a Kazinczy-kritikai kiadás munkatársa az író különböző autobiográfiáiból idézett összetartozó szöveghelyek variációiról, eltéréseiről értekezik. Igazodva a kötet címéhez ő is, akár egy nyomozó, igazsá­ gok felderítésével foglalkozik, az egyes szöveghelyek egybevetésével felfedi az ellentmondásokat, az „olvasókat 85 �tévesztgető útak"-at. Célja, hogy Kazin­ czy első ismert írásműve, egy 1764. december 3-án (ötévesen) írt levél és az utolsó ismert önéletírása, a Pályám emlé­ kezete között ívelő feljegyzések sorát elemezve a néhol egymást keresztülhúzó biográfiai vonásokból, a többféle értel­ mezésnek teret adó hálózatok szövedé­ kéből „az emlékezet kertjében" összeál­ lítson egy karakteres, határozott arcot. A kötet ezen utolsó tanulmánya hang­ súlyozottan, de kivétel nélkül valahány, rendhagyónak is nevezhető megközelí­ tés egy új, eleven, izgalmas személyiség portréját állítja elénk. A megkövült, hosszú évtizedekig változatlan Kazinczy-kép új rajza ez az egységes szer­ kesztésű tanulmánykötet. Néhány hete egy előadásom kapcsán a széphalmi birtokot és A Magyar Nyelv Múzeumát, a kiállításokat megtekintve, a Kazinczy- ról szóló többi előadást hallgatva, emel­ lett a bemutatott kötet tanulmányait olvasva is megerősödik bennem, hogy a „leleplezett mellszobor" megelevene­ dett arca egy sehol, semmilyen téren sem megalkuvó, mindenkor kritikus jellem vonásait mutatja. A sikeres, szép kiállítású borítón a kies széphalmi park előterében a szoborszemeivel előrete­ kintő arc, a szigorú, karakteres vonások mintha a kötet tanulságát hirdetnék: „Nekem az kecses, ami szokatlan; S kényesb vagy makacsúlt ízletem új­ nak örül. (...)a z újért Hamvamat a maradék áldani fogja, tudom.". (Kazinczy Ferenc: Szokott és szokatlan) (Gondolat, Budapest, 2009) C s u k o v it s A n it a rr Pásztor családból származom... // Lengyel Ágnes: E gy p a ló c p á szto r öröksége. G yu rkó P ál szám adókan ász fa ra g á sa i Irigylésre méltó helyzetben van a Palóc Múzeum és Lengyel Ágnes néprajzkutató. A palóc népművészet szinte kimeríthe­ tetlen tárházába különösen gaz­ dag és sokszínű anyagot tet­ tek a fafaragók. A faragásnak a táji adottságok is kedveztek, de a botok, fokosok, csanakok, gyufatartók, lócák díszítését a palóc tájakon kiemelkedően magas szín­ vonalon művelték a 19-20. században. 86 Barna János, Lőrincz Pál, Csábrádi József, Bertók János és Gyurkó Pál munkáinak értékét már a korabeli néprajztudo­ mány is felismerte, így szeren­ csére sok, jól adatolt tárgy került múzeumokba, többek között a Palóc Múzeumba. Ebből a gazdag anyagból Gyurkó Pál munkásságát tárta a Palóc fafaragás régen és m a - Gyurkó Pál számadókanász életműve és öröksége című, �a Palóc Múzeumban rendezett kiállításban az érdeklődők elé Lengyel Ágnes néprajzkutató, muzeológus. A kiállítás sajnos már nem látogatható, de az élmény a szép kiállítású kötetben tovább él. Gyurkó Pál hosszú élete (1869-1959) és gazdag, mintegy fél évszázadot átfo­ gó életműve jól nyomon követhető a könyvben. Az öntudatos, faragásaira büszke Gyurkóról viszonylag sokat tud a néprajztudomány: szerencsére mo­ nogramot és évszámot is faragott alko­ tásaira, s önmagáról is sokat elárult Madarassy László által följegyzett ön­ életrajzában. A kötet bevezető fejezetében a Gyurkóra vonatkozó eddigi kutatásokat és fennmaradt alkotásait, azok fellel­ hetőségeit összegzi a szerző. Gyurkó alkotásainak legnagyobb részét a Palóc Múzeum őrzi, de Nógrád megye többi közgyűjteményeibe, az egri Dobó Ist­ ván Vármúzeumba és a Néprajzi Mú­ zeumba is kerültek Gyurkó által fara­ gott tárgyak. A Pásztor családból származom... címet viselő fejezet végigkíséri Gyurkó életét születésétől kezdve. Ennek állomásai az iskola és írás-olvasás nélkül eltöltött gyermekkor, a korai munkába állás és megismerkedés a „pásztor-tudományok­ kal", a katonaság, a házasság, a több évtizedes szolgálat kanászként külön­ böző uradalmakban, a nyugalomba vonulás és városba (Hatvan) költözés, az ismertté válás. Gyurkó időskorának fontos eleme a múzeumi szakemberek­ kel való kapcsolattartás, a gondoskodás a tárgyi és szellemi emlékek megőrzé­ séről az utókor számára. „Kedveseim! Itt küldöm a legkedvesebb régi emléke­ zetes tárgyamat. Ha megkapják, fogad­ ják örömmel, mert már ilyet nagyon ritkán látni. Arra kérem magukat, hogy ennek nagyon viseljék gondját, ennek a tárgynak..." - íratta egy múzeumi aján­ déka mellé. Gyurkó Pál tisztában volt saját értékével és azzal is, hogy egy eltűnő világ képviselője. A kötet következő fejezete a pásztor­ élettel, annak szépségeivel és nehézsé­ geivel ismereti meg az olvasót. A régi pásztor tradíciókat hordozó Gyurkó nemcsak jó faragó, de remek elbeszélő, valamint kiváló énekes és dudás is volt. A pásztorkodás meghatározta minden­ napi életét, a dalok is erről szóltak; juhászokról, kanászokról, betyárokról, munkáról, időjárásról. Továbbá ivásról, mulatásról, zenélésről, boldog és bol­ dogtalan szerelemről. Alkotásain is visszaköszönnek ezek a jelenetek. A kötet legnagyobb egysége Gyurkó Pál életművének tételes bemutatása, Lengyel Ágnes fáradhatatlan kutató­ munkájának eredménye. Gyurkó hosszú munkássága alatt a népművészet jelen­ tős változáson esett át. „A népművészet 19. századi felvirágzása a pásztorművé­ szet kiteljesedését, önálló stílussá érlelődését is magával hozta. A faragó pász­ torok nemzedékeken át őrizték tradíció­ ikat, a megszokott tárgyakat, díszítőel­ járásokat. Művészetük azonban nem merevedett meg, hanem alkalmazko­ dott a változó igényekhez, és a pásztor már nem csupán maga és pásztortársai részére, hanem egyre inkább az érdek­ lődők, gyűjtők, más társadalmi rétegek számára dolgozott. Egyik-másik tárgy ezáltal elveszítette eredeti rendeltetését, emléktárgy, ajándék, szobadísz lett belő­ le..." - írja a kötetben Lengyel Ágnes. A funkció mellett változott a technika és a díszítmény is. Palóc vidékeken a vésés és karcolás helyére a domború faragás lépett. A mértani díszítményeket, hul­ lámvonalakat, rozettákat naturalisztikus ábrázolások váltják fel. A gazdag virág­ ornamentika mellett egyre több tárgyon jelentek meg a pásztorok, állataikkal együtt, valamint az őket körülvevő 87 �világ. A 19. század végétől kedveltek a nemzeti címer ábrázolásai is. Ez a vál­ tozás - a gazdag tárgyi emlékanyag révén - Gyurkó munkásságában is jól nyomon követhető. Gyurkó Pál vala­ mennyi díszítő technikában jártas volt, a vésés-karcolás, az áttört és a domború faragás, a fémintarzia egyaránt jelen van alkotásain. A keze alól kikerült tárgyak és motívumok sokszínűségét, változatosságát a kötet kiválóan érzé­ kelteti. A pásztorélethez tartozó botok, balták, dudák és csanakok bemutatása mellett a kötet ismerteti Gyurkó paraszti használatra készített tárgyait. Az áttört faragással készített karoslóca, a „palóc pad" nem hiányozhat Gyurkó életmű­ véből sem. A címeres-huszáros pad támláján egész faragott-festett regiment kivont karddal, nemzeti zászló alatt, kürtszóra vágtat talán egy képzeletbeli csatába. A Gyurkó Pál által faragott tárgyakon - pad, szék, gyufatartó, ka­ náltartó - gyakran felbukkanó címeráb­ rázolás mellett hazafias érzületét a fali­ képek ábrázolásai mutatják. Szent Ist­ ván, Ferenc József és Horthy Miklós is bekerült a faragott panteonba. A faliké­ pek hosszú vésett szövegeket is tartal­ maznak, melyek érdekességét az adja, hogy készítőjük írni-olvasni nem tudó ember volt. Talán ez az egyetlen kérdés, amelyre a kötetből nem kapunk választ... Az idősödő a Gyurkót körülvevő vi­ lág több változáson esett át, közvetlen közelségbe került az addig távoli or­ 88 szághatár, a hagyományos pásztorkodás funkcionális tárgyai helyett egyre in­ kább dísztárgyakat igényelt a környe­ zet. A tárgytípusok, a témák, valamint az alkalmazott motívumok köre is vál­ tozott. A vallásos ábrázolásokat tartal­ mazó tárgyak, a falra függeszthető ké­ pek ezen kései korszakban keletkeztek. A különösen a szakmabeliek számá­ ra fontos katalógus 70 tárgyat sorol fel, a csak stílusjegyekben hasonlóságot mutató, de nem egyértelmű tárgyakra csak utalás történik, a katalógusban nem szerepelnek. Bizonyára vannak még magánszemélyeknél is Gyurkófaragások, melyek ismertté válása eset­ leg árnyalná, de alapjában nem változ­ tatná meg a Lengyel Ágnes által rajzolt pontos és alapos képet. Lengyel Ágnes kitűnő - nemcsak a szakmabeliek, hanem a népművészet és a pásztorkodás iránt érdeklődő olvasó számára is közérthető szövege révén közel kerülünk Gyurkó alkotásainak hajdanvolt világához. A kötet értékét nagyban növeli a szöveggel párhuza­ mosan futó, jó minőségű és gazdag képanyag, mely Limbacher Gábor és Roboz László érdeme. A palóc népmű­ vészet gazdag örökségéből ezúttal Gyurkó Pál számadókanász élete és munkássága került bemutatásra. Érdek­ lődve várjuk a további válogatásokat kiállítás és kötet formájában is... (Palóc Múzeum, Balassagyarmat, 2007) �B o l v á r i- T a k á c s G á b o r Visszaszámlálás Popély Gyula: Felvidék 1 9 1 4 -1 9 2 0 Popély Gyula indulatos törté­ nész. Indulatos, amennyiben kutatásainak tárgyát - mint szlovákiai magyar értelmiségi - érthetően nem kívülállóként közelíti meg. De nem indulati alapú, hiszen szigorú forráskritikai bázisra támaszkodva kísérel meg fényt deríteni a történelem eseményeire, s a folyamatokat nem pusztán objektivádóként fogja föl, hanem a mindenkori emberi tényezővel is számot vet. A komáromi Selye János Egyetem és a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem professzora az elmúlt két évtizedben alapvető fontosságú mo­ nográfiákat publikált (pl. Népfogyatkozá s. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945, Buda­ pest, 1991; Ellenszélben. A felvidéki ma­ gyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köz­ társaságban (1918-1925), Pozsony, 1995, stb.), s a sort most a Felvidékért és Kár­ pátaljáért zajlott harc diplomáciai és katonai eseménytörténetével folytatta. A Felvidék 1914-1920 című kötet a Sza­ rajevótól Trianonig terjedő időszak áttekintésére vállalkozott, s mind tago­ lásában, mind megközelítésében újsze­ rűnek mondható. Ezt a témát a hazai marxista történetírás évtizedekig szinte tabuként kezelte. Az egykori szovjet blokkhoz tartozó, szomszédos államokkal kapcsolatos kér­ dések objektív, történeti forrásokon ala­ puló, előítéletektől mentes bemutatása az 1945 utáni dogmatikus történelem­ szemléletbe nem, az 1956 utáni liberálisabb felfogásba pedig csak korlátozottan fért bele. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy a magyar történettudományban mérföldkőnek számító és nagy társadalmi nyilvánosságot kapott háromkötetes Erdély története (1986) aligha láthatott volna napvilá­ got, ha a főszerkesztő Köpeczi Béla éppen nem hivatalban levő művelődési miniszter. Az ő szakmai és politikai tekintélyével sikerült semlegesíteni azt a kultúrdiplomáciai nyomást, amelyet román politikai körök gyakoroltak a kötet megjelenésének leállítása érdeké­ ben. Ugyanakkor - a „kétfrontos harc" jegyében - Raffay Ernő Erdély 19181919-ben című kötete (1987) szinte ezzel egy időben éles bírálatot kapott, első­ sorban merész, az addigi tabukat fi­ gyelmen kívül hagyó szemlélete miatt. A Popély könyvének címében jelzett időszak (1914-1920) kezdő és záró évé­ nek történeti elhelyezése több egyszerű kronológiai kérdésnél. Ezek az évek ugyanis a korábbi évtizedek historiog­ ráfiai gyakorlatában sohasem fogtak közre egységesen tárgyalt periódust. Nemcsak azért, mert a marxista törté­ netírás az egyetemes történetben az 1917-es oroszországi „Nagy Októberi Szocialista Forradalmat" az újkor és a legújabb kor választóvonalának tekin­ tette, s ez szükségképpen determinálta a kutatási időhatárokat is, hanem azért is, mert érvényesült az úgynevezett 89 �„haladó hagyományokra" építő mun­ kásmozgalom-történeti szemlélet amely az 1918-19-es eseményeket eleve kira­ gadta az adott kor társadalmi-gazda­ sági folyamataiból. A trianoni kérdés­ körhöz kacsolódva természetesen jelen­ tek meg értékes és kevésbé értékes mű­ vek. Az időhatárokra vonatkozó alap­ elveket azonban - főleg a címekben mindig betartották. Nem volt kivétel ez alól Raffay Ernő idézett munkája sem, de megemlíthetjük Soós Katalin Burgenland az európai politikában, 1918-1921 (1971) és Ormos Mária Padovától Tria­ nonig, 1918-1920 (1984) című műveit Ami a kötet tartalmát illeti, az olvasó számára mindenekelőtt a szemlélet tűnik fel. A szerző az első résznek A csehek és a világháború címet adta, amelyen belül az első fejezet a háború előtti cseh aspiráci­ ókat tárgyalja. Ez a nyitány egyértelmű­ vé teszi, hogy a Felvidék sorsának láttatásához és megértetéséhez Popély kilé­ pett a magyarországi értelmezési kere­ tekből. Az első részben bőséges infor­ mációt szolgáltat a cseh emigráció Mo­ narchia-ellenes tevékenységéről, amely az antant országaiban nem kevés siker­ rel járt. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben Tomás Garrigue Masaryk és Edvard Benes játszott főszerepet. Jellemző, hogy a háború utáni cseh igényeket megfogalmazó, hamis etnikai adatokon alapuló, angol nyelvű térké­ pet röpiratként terjesztették. A Ferenc Józsefet követő IV. Károly érdemben nem tudta befolyásolni a háború vég­ kimeneteiét, s az Egyesült Államok had­ ba lépése, illetve a központi hatalmak meggyengülése (Románia, Bulgária kapi­ tulációja) megpecsételte a Monarchia sorsát. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a páduai fegyverszünet Magyarország határait sehol sem sértette, így a Tria­ nonhoz vezető úton a későbbi fejlemé­ nyek okoztak súlyos következményeket. 90 A sokatmondó című második rész (A történelmi pókerjátszma hazai színterei) lényegében nemzetiségi leltár. Benne képet kapunk a cseh politika fordulatai­ ról, a magyarországi szlovákok kivárá­ sáról, majd magára találásáról, s kite­ kintésként a németek, a lengyelek és a rutének önrendelkezési kísérleteiről. A politikai kereteket - tehát a Károlyikormány ténykedését - Popély az „agónia" kifejezéssel teszi plasztikussá. Az adott körülmények között persze aligha volt elvárható a későbbi követ­ kezmények minden tekintetben előrelátó megítélése, de az is tény, hogy a hazai politikai közvéleményt hamis illúziók­ ba ringatták, elaltatták az antantbarát Károlyi Mihály személyével kapcsola­ tos várakozások. A felgyorsult esemé­ nyeket a harmadik fejezet (Katonai és diplomáciai küzdelem a Felvidékért) rend­ szerezi, amely időben a belgrádi kato­ nai konvenciót (1918. november 13.) követő két hónapot íveli át. Ezen idő­ szak alatt fulladt kudarcba - nem kis részben a Szlovák Nemzeti Tanács erőfe­ szítései nyomán - a kompromisszumos magyar-szlovák kiegyezés, és került sor a Felvidék katonai megszállására (Vixjegyzék). A cseh csapatok előrenyomu­ lása akadálytalanul zajlott, s a majdani cseh-szlovák egység kibontakozását az 1918. december 11-én, Kassán kikiáltott, tiszavirág-életű és senki által el nem ismert Szlovák Köztársaság sem gátol­ hatta meg. A negyedik rész (Végjáték Párizsban, Prágában és Budapesten) kronológiai kezdete a békekonferencia megnyitása. A szerző sikerrel hozza szintézisbe az 1919-es év hazai és nemzetközi fejlemé­ nyeit egymásra hatásuk és ok-okozati összefüggéseik tükrében. Míg itthon a népköztársaság, majd a Tanácsköztár­ saság kikiáltása rendezi át a közéletet, a csehek és a románok - kihasználva �immár a bolsevizmus elleni harc ürü­ gyét - újabb területeket hódítanak meg. Az önvédelem effektusa csak ezután érvényesült ahogy Popély írja: „a nem­ zeti célok érdekében küzdő magyar Vörös Hadsereg volt az egyetlen erő, amely 1919 nyarán még képes volt vé­ delmezni a megtámadott és minden oldalról szorongatott hazát." Tegyük hozzá: sikerrel, bár a Tanácsköztársaság vezetőit elsősorban nem etnikai vagy nemzeti szempontok, hanem a közelgő világforradalomba vetett hit motiválta. Mindeközben a háttérben zavartalanul dolgozott a párizsi békekonferencia, amely folyamatosságával groteszk törté­ nelmi kereteket nyújtott a politikai rend­ szereket váltó, területeket elfoglaló és elhagyó Kárpát-medencei közösségnek. A Tanácsköztársasággal kapcsolatban három szempontot kell hangsúlyoz­ nunk, Popély megközelítése kapcsán. Elsőként azt, hogy a proletárdiktatúra jelentőségét a munkásmozgalom-törté­ neti szemléletű történetírás alapvetően a marxista fejlődéselmélet beteljesülé­ sében, azaz a munkásosztály hatalomra jutásában látta. Popélynál mindez első­ sorban a nemzeti önvédelem lehetősé­ geként jelenik meg. A másik szempont annak megítélése, hogy a Tanácsköztár­ saság ténye vajon befolyásolta-e a béke­ tárgyalások kimenetelét? A marxista tör­ ténetírás ennek nem tulajdonított jelen­ tőséget, illetve nemmel felelt, tekintve, hogy a határok már ezt megelőzően körvonalazódtak. Popély szerint azon­ ban a bolsevizmus felszámolására való törekvés igenis komoly tényező volt Párizsban, így befolyásolta az antant Magyarország iránti megnyilvánulását. S végül, míg munkásmozgalmi szem­ pontból az 1919. június 16-án, Eperjesen kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság a világforradalom realitását volt hivatott igazolni, Popély ezt „politikai szem­ fényvesztésnek" tartja, hiszen az adott hatalmi helyzetben ennek semmilyen gyakorlati jelentősége nem volt, ellenben tovább ingerelte a párizsi döntnököket. A könyv ötödik, egyben utolsó feje­ zete a Trianon címet kapta. A szerző bemutatja az Apponyi Albert által veze­ tett magyar delegáció sikertelen erőfe­ szítéseit, a békediktátum aláírásának körülményeit, s végül a hazai politikai és társadalmi visszhangokat, majd a parlamenti ratifikációt. Finis Hungariae - jövendölte Károlyi, s talán megbo­ csátható a recenzens megjegyzése: eh­ hez a témához magyarként lehetetlen érzelemmentesen viszonyulni. Popély könyve azért jó, mert bár szerzője, mint említettük, indulatos kutató, magának a műnek nem célja az indulatkeltés. Té­ nyeket vesz sorra, ezeket tartalmi, szemléletbeli és módszertani szem­ pontból egyaránt szintézisbe hozza, s olyan összefüggéseket világít meg, amelyek hozzásegítenek személyes tör­ ténelmi értékelésünk kialakításához. (Magyar Napló Kiadó - FOKUSZ Egyesület, Budapest, 2010) 91 �H a n d ó P éter Civil erő Matúz Gábor: A legbátrabb város Azt a kérdést tettem fel Matúz Gábor A legbátrabb város című - a csehek 1919-es balassa­ gyarmati kiverésének esemé­ nyeit felidéző - dokumentarista filmjének megtekintése előtt, hogy a rövid snittekhez szok­ tatott szemünk számára egy egész estét betöltő, történelmi eseményt felelevenítő és faggató film képes-e a figyelmet elka­ landozások nélkül lekötni? Tud-e a műfaj esetében bevált terjedelem kétsze­ resének az idejére a képernyő előtt tar­ tani? Nem mint a múlt eseményei iránt érdeklődőt, hanem mint tartalmas kikap­ csolódásra vágyót. Milyen filmes eszkö­ zöket lehet bevetni annak érdekében, hogy hiteles - de ne túlbeszélt - és fe­ szes - de ne a játékfilmes szórakoztatás irányába elvitt - legyen a végeredmény? Ahogyan Hamvas Béla fogalmaz: „első a kép, amely az ember egészét megragadja, s csak azután következik az érzelem, a gondolat, a hangulat, amelyet a kép az emberben fakaszt". Amennyiben „első a kép", milyen képi lehetőségekből komponál Matúz Gá­ bor? Az első filmkockákon a hó tiszta­ ságából egy csata szétszórt áldozatai­ nak, két kiégett épület maradványainak látványára fókuszál az operatőr. Ezt követően - vagonok, katonák, moz­ donyvezető - a frontról való hazatérés képei. Mintha játékfilm kezdődne, aztán Bükki Bence nemzeti gyászt, s valamifé­ le dacos lázadást ötvöző zenéje elhal­ kul, megszólal a narrátor: „Mindennek 92 vége... A háború elveszett..." A mozivásznon a(z) - 1914 június 28-i szarajevói merény­ let nyomán bekövetkező - vi­ lágégés utáni vesztes nemzet hazatérő fiait látjuk. Érzelem­ ben, gondolatban, hangulatban már megfogott a film. Ezt erősíti a vasúti sínek mentén játszó gyerekek csoportja, akik elsőként fedezik fel a leszerelő bakákkal begördülő szerelvényt. Miközben a csu­ pasz, halomba vágott akácágak között távoznak a katonák, Szabó János József hadtörténész az első világháború embe­ rekre, családokra gyakorolt hatásáról beszél, majd maga is feltűnik, mint a korszak ismerője, értelmezője. Tőle tud­ hatjuk meg, hogy az „utánpótlás" hiá­ nya miatt 1918-ra a hadra fogottak átla­ gos testsúlya 47 kg. Ezt követően archív csatajelenet tárul a szemünk elé, s a narrátor a háború nemzetre gyakorolt következményeit foglalja össze. Tehát Matúz Gábor három eszköz felhaszná­ lásával él: egyfelől narrált vagy dialó­ gusokban megelevenedő - az adott korszakról képet nyújtó - játékfilm­ betéteket szerepeltet, amellyel leginkább érzelmi és hangulati állapotot kíván elérni (és ér el), másfelől a dokumen­ tumfilmek esetében gyakran alkalma­ zott „beszélő fej"-es megoldásra, azaz a bemutatni kívántak legjobb szakértői­ nek megszólaltatására alapoz, amellyel ismeretet közvetít és elsősorban intel­ lektuális élményben részesít. Harmad­ részt az adott korszak felvételeinek �olyan részleteit integrálja a filmtestbe, amelyek a verbális felidézést hitelesíte­ ni képesek. Ezek dinamikus váltakoztatásával egy sűrű szövésű filmszövet jön létre, melynek - egy idő után - minden eleme az 1919-es balassagyarmati ese­ mények felé mutat. Miről beszél a szakemberek sora? A másodikként megszólaló Popély Gyula, a szlovákiai Selye János Egyetem törté­ nésze az Antant által támogatott kör­ nyező és/vagy az akkori Magyarorszá­ gon nemzetiségként jelen lévő népek igényeiről, területi mohóságáról. Ezt ecseteli tovább a narrátor a vagonokból távozó katonák, a fegyvereldobás viszsza-visszatérő képei alatt. Balassagyar­ mat esetében is a civil lakosság így jut egy zászlóaljra való hadfelszereléshez. Gere József vasúttörténész szerint a vasutasok találkoznak elsőként ezekkel a puskákkal, amit életmódjukból kö­ vetkezően begyűjtenek és elrejtenek. Paul Gradvohl, a franciaországi Nancy Université történésze a Károlyi Kor­ mány lehetetlen helyzetére világít rá: az ország védelmi eszközökkel nem ren­ delkezett, ugyanakkor blokád alá vet­ ték, a lakosság ellátása akadozott. Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei Levéltár vezetője a városi munkásta­ nácsok létrejöttének és hatalomhoz jutásának okaként a közigazgatásban eluralkodó káoszt nevezi meg. Rudolf Kucera, prágai politológus Bene§ és Masaryk felismerését - a csehszlovák államon belüli szláv többséghez nélkü­ lözhetetlenek a szlovákok - elemzi. „Ezért született meg a soha nem létező csehszlovák államnak és csehszlovák nemzetnek a fikciója." Miroslav Jafábek, a brnoi Masaryk Egyetem történé­ sze szerint Benesékben a csehszlovák állam gondolata az első világháború alatt Párizsban Milán Rastislav Stefánikkal folytatott beszélgetések során merült fel először. Gradvohl a nem létező állam Antanttal való elfogadtatá­ sának elképesztő sikerén ironizál, majd felhívja arra a figyelmet, hogy sem „Csehszlovákiának", sem Romániának nem volt joga arra, hogy Magyarország területét megszállja csapataival. Az előbbinek nemlétezése, az utóbbinak hadban nem állása alapján. Kucera szerint a cseh(szlovák) igények a fran­ ciák érdekeit szolgálták egyfelől a bol­ sevik nézetek terjeszkedésével, másfelől a németek hatalmi helyzetével szem­ ben. Tyekvicska a csehek tudatos hely­ zetteremtésre való törekvése fontos részelemének tekinti a minél nagyobb terület megszállását. Romsics Ignác az intervencióval szembeni bátortalan el­ lenállásra, s ezek sikertelenségére hívja fel a figyelmet, Tyekvicska pedig a sikertelenség elsődleges okára: az állam katonai támogatása minden esetben elmarad. Az elfoglalt területek szlovák lakossága is tiltakozik, konfliktusba kerül a csehekkel - jelzi Szabó János József hadtörténész. A cseh haderő egyre közelebb került Balassagyarmat­ hoz. Ha átlépik az Ipoly-folyót, a demar­ kációs vonalat, ellenálljanak-e? - ez volt a legfőbb kérdés. A film történelmi előzményeket és a politikai feltételeket tárgyaló első harmadát követően Nógrád megyeszékhelyére visz az út, ahol rövid tanácskozás után úgy döntöttek, ellen­ állás nélkül átadják a várost az idegen megszállóknak, akik 1919. január 15-ére virradóra vonulnak be, foglalják el a stratégiai pontokat. Gradvohl felhívja arra a figyelmet, hogy Magyarország új határainak kijelölése egy vasúti térkép alapján történt, mert az Antant-barát csapatoknak tudniuk kell Oroszország felé mozogni. Balassagyarmat vasúti csomópont lévén, kiemelt fontosságúvá vált a csehek számára. A január 18-án kezdődő béketárgyalások szubjektív 93 �befolyásoló tényezőinek - narrátor általi - áttekintését követően Romsics Ignác a nemzetiségek dezintegrációs törekvéseinek megvalósulásában és az Antant-tagok Monarchia-ellenességében rejlő érdekazonosságokra hívja fel a figyelmet. Az idő előrehaladásával és a konfliktusok szaporodásával a vasuta­ sok szabotázsba kezdtek. Balassagyarmat Csehszlovákiához történő végleges csa­ tolása szinte elkerülhetetlennek látszott hiszen Rákóczy István kormánybiztos­ hoz Bazovsky Lajos zsupán (ispán) a település impériummá nyilvánításának dekrétumával állított be, s hamarosan a szlovák nyelv kötelező használatával kapcsolatos intézkedéseket foganatosí­ tott. Január 28-án Rákóczy a közalkal­ mazottakkal ismerteti a kialakult hely­ zetet illetve amennyiben továbbra is hivatalukban kívánnak maradni, hűségesküt kell tenniük a Csehszlovák állam mellett. A jelenlévők ezt elutasítják. Tyekvicska Árpád szerint ez az az ese­ mény, amely a 29-i felkelést elindítja. Ugyanezen a napon a vasutasok tárgya­ lásokat folytatnak a csehszlovák szervekket és szintén egyértelművé teszik, hogy nem fogják letenni az esküt. A gyerekkorú Petrovics Sándor segítségé­ vel felderítik a megszálló haderő nagy­ ságát, majd értesítik erről a közeli Magyarnándoron állomásozó magyar kato­ nák parancsnokait, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosokat, hogy segítse­ nek a csehek kiverésében. A minderről tudomást szerző, Budapest felé tartó Rákóczy magához rendeli a katonatisz­ teket, s felhívja a figyelmüket arra, hogy a csehek minden ellenállást keményen megtorolnak, ne hozzák ilyen helyzetbe a lakosságot. A tisztek mégis úgy dönte­ nek, a vasutasok mellé állnak - a meg­ lepetés erejére építve megindítják a tá­ madást. Segítségért futárt menesztettek a Rétságon állomásozó haderő parancs­ 94 nokához, Pálmay Ernő századoshoz. A város határában egyesülnek a fegyvert fogott polgárokkal, s pontban hajnali 4 órakor megkezdik a város visszafoglalá­ sát. A csehek azonban felkészülten vár­ ják az érkezőket. „Ennek ellenére nem hátráltak" meg a laktanya ostrománál sem a 38-as bakák, sem a Vizy-különítmény tagjai, betörtek az épületbe, majd egymástól megriadva az épületen kívül vesznek föl lőállást. Onnan szólítják föl a cseheket a megadásra, akik ennek tanújelét adják, ugyanakkor a védelem­ ből előjövő magyar katonákat lőni kez­ dik. Ezt követően - agitátorok hatására - az életben maradtak feladják a küz­ delmet és visszavonulnak a magyarnándori szállásukra. Helyükre civilek lépnek, tűz alatt tartják a cseheket, a szökéseket megakadályozzák. A lakta­ nyába szorultakon mindinkább elural­ kodik a kétségbeesés. Közben Rákóczynak sikerül Budapesten elérnie, hogy ne hagyják magára az Ipoly-parti várost. Elsőként az iglói géppuskások kapnak parancsot és kelnek útra. A gyarmatiak azonban erről mit sem tudnak. Délután egykor, az iglói géppuskásokat szállító vonat megérkezésével egy időben a csehek telefonon megadják magukat, így a katonák ellenállás nélkül foglalják el a laktanya épületét. „Valahogy így tör­ tént. Volt egy város, amelynek a polgá­ rai, mikor látszólag már minden elve­ szett, képesek voltak leküzdeni a tehetet­ lenséget, összefogni, és fordítani egyet a történelem szekerén, megmentve nem csak Balassagyarmat, de egész Magyarország becsületét. Véráldozatuk nem tudta útját állni a külső és belső ország­ vesztésnek, Trianonnak és a vörös ter­ rornak, ám egy üzenetet mégis örökül hagytak az utókornak: a bátorság, a hit és a hazaszeretet nem ismer lehetetlent és sohasem hiábavaló. (...) Így követte a vesztes háborút győztes csata, és lett �Balassagyarmat a legbátrabb város, Civitas Fortissima" - nem alaptalanul. Matúz Gábornak ügyes szerkesztés­ sel, többszempontú megközelítéssel és megjelenítéssel érdekfeszítő filmet sike­ rült létrehoznia Nógrád megye egyik legjelentősebb XX. századi történelmi eseményéről - legendává emelve ezzel a civil kezdeményezés erejét. (Közép-Európai Média Intézet Kft., Balassagyarmat, 2009) „Egy nemzet intelligenciája csak akkora nagy, amekkorának irodalma mutatja (Mikszáth Kálmán) P Á L Y Á Z A T I F E L H ÍV Á S N ó g rád M eg y e Ö nk o rm án y zata, valam in t a Palócföld iro d alm i, m ű v észeti, közéleti fo ly ó irat szerk esztőség e a 2010. év re m eg h ird eti a M IKSZÁ TH -PÁ LYÁ ZA TO T. A p ály ázato n ed d ig n em p u blik ált, m ásh ol egyid őb en b e n em n y ú jto tt, m ikszáth i h ag y o m án y o k h o z k ap cso lód ó szép irod alm i m ű v ek k el, v a la m in t tan u lm án yok kal lehet n evezni. M axim ális terjed elem : 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A p ályam unkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. jú n iu s 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének cím ére (3101 Salgótarján, Pf.: 270). A pályázatot a Palócföld folyóirat szerkesztősége bírálja el. A p ály á z a t d íja i: L n. m. 100 000 Ft 80 000 Ft 60 000 Ft Eredm ényhirdetésre 2010 szeptem berében, a N ógrádi M egyenap és K ulturális Fesztivál keretében kerül sor. A d íjazo tt m ű v ek k ö zlésén ek jo g á t a N ó g rád M eg y e Ö n korm án yzata Palócföld fo ly ó irat fen n tartja. P aló cfö ld Szerk esztő ség e 95 �Szerzőinkéről ÁDÁM T a m á s (1954, B alassagyarm at): K öltő, szerk esztő , ú jságíró. Jelen leg B u d ap esten él. A K om játhy Je n ő Irod alm i é s M űvészeti T ársaság v ezető je. L egu tóbbi kötete: Apám pornója (2010). GRECSÓ KRISZTIÁN (1 9 7 6 , Szeg v ár): író . Az Élet és Irodalom próza rov atán ak szerkesztője. T ö b b ek közt Jó z s e f A ttila-d íjas. L egutóbbi kötete: T ánciskola (2008). H a l m i N ik o l e t t (1984): író , kritiku s. N óg­ rád m egyében él. B a r At h i O t t ó (1944, H atvan): író , ú jságíró, k ö zg azd ász d ok tor. 1967-től pu blikál. S a lg ó ­ tarjánban él. L egu tóbbi kötetei: A Kálvária kálváriája (2 0 0 8 ); 5 0 év a P alócföld életéből (2008). a n trop ológ u s. Só sh arty án b an él. L egutóbbi kötete: A lvó konfliktu sok m ezején (2008). BEDECS LÁSZLÓ (1 9 7 4 , B u d ap est): Irod alo m ­ tö rtén ész, k ritik u s. L egu tóbbi kötete: N yelvek a végtelenhez (2009). KISS ZSOLT (1 9 7 3 , S o p r o n ):.ír ó . A 2006-os A lexandra n ovellapályázaton első díjat n y e rt Jele n le g B u d ap esten él. BOLVÁRI-Ta KÁCS G á b o r (1967, Sárosp atak): történ ész, m ű v elő d ésszerv ező , jo g ász. B u­ d ap esten d olg ozik , a M ag y ar T án cm ű vészeti Főiskola h abilitált főiskolai tanára. A Sáros­ p atak o n m eg jelen ő Z em pléni M úzsa cím ű KOÓS ISTVÁN (1 9 7 5 , M isk o lc): Irod alo m tör­ tén ész, kritiku s, k ép regén yrajzo ló. MIZSER A t t il a (1 9 7 5 , L o so n c): K öltő, író, szerkesztő. L egu tóbb i kötete: Köz (2008). társad alo m tu d om án y i é s k u ltu rális folyóirat alap ító fő szerk esztő je. L egu tóbbi kötete: M úzsák a ködben (2008). NAGY CSILLA (1 9 8 1 , B alassag y arm at): Irod a­ lo m tö rtén ész, kritiku s. K ötete: M agánterület HANDÓ PÉTER (1 9 6 1 , Salg ótarján ): K öltő, író, (2008). C siiK O vrrs A n it a (1965, Szo m bath ely ): N ép ­ ra jz o s m u zeo ló g u s. A váci PM M I T rag o r Ignác M úzeum m unkatársa. K utatási területe: n ép szo k ás, népi v alláso sság , népm ű vészet. DUKAY N a g y Á d á m (1975, Salg ótarján ): író, szerk esztő , elté v ed t zen ész. 1999 és 2004 között a P alócföld m unkatársa. Jelenleg Buda­ pesten él. Legutóbbi kötete: Hosszú eltáv (2002). FlCSKU PÁL (1967, D ebrecen): író. T ö bb ek k ö zt S z a b ó L ő rin c-d íjjal ism erték e l m unkás­ ság át. L egu tóbbi kötete: G yerekgyár (2006). FÖLDI P é t e r (1949, So m o sk ő ú jfalu ): F estő ­ m ű v ész, tanár. Szám o s szak m ai elism eréssel ren d elkezik. P éld áu l a M ag y ar K öztársaság A rany K eresztje (1998), a M agyar K öztársaság É rd em es M ű v é sze (2001), D erkovits-nívód íj (1980), M unkácsy- (1987) és Kossuth-díj (2007). G . KOMORÓCZY E m ő k e (1939): Irod alo m tör­ tén ész, 1990-től a z iro d alom tu d o m ányo k k an d id átu sa. L egu tóbbi kötete: A „tűrt és tiltott" határán (2010). N y e r g e s G á b o r Á d á m (1 9 8 9 , Budapest): K öltő. A z E L T E -B T K m a g y a r sz a k o s h allg a­ tója, a z A p okrif foly óirat fő szerk esztő je. Első kötete elő k észü letb en a z O rp h eu sz K iad ónál H elyi érzéstelen ítés cím m el. SZALAY ZOLTÁN (1 9 8 5 , D u n aszerd ah ely): író , jo g á sz . L egu tóbb i kötete: A korm ányzó könyvtára (2010). SZÁVAI ATTILA (1978, V ác): író. R étság on él. L egu tóbb i kötete: O ptikai tuning (2009). TÉTÉNYI C s a b a (1972, Budapest): író. Legutób­ bi kötete: A kkor sem biztosítási esem ény (2006). TÓTH K r is z t in a (1967, B u d ap est): K ö ltő , író, m ű fo rd ító, szerk esztő . T ö b b e k k ö z t Jó z se f A ttila- (2000), M árai Sá n d o r- (2 0 0 7 ) és A rtisju s Iro d alm i D íjjal (2 0 1 0 ) ism erték el m u n kásságát. L egu tóbb i kötetei: M agas labda (2009); H azaviszlek , jó? (2009). CRÉCZI-ZSOLDOS ENIKÓ (1974, K örm end ): N y elv ész, k ritik u s. A M iskolci E gyetem M ag y ar N y elv tu d o m án y i T an szék én ek a d ­ ju n k tu sa. S alg ó tarján b an él. K ötete: N ógrád TÓZSÉR ÁRPÁD (1 9 3 5 , G ö m örp éterfala): K ö ltő , szerk esztő , k ritik u s, m ű fo rd ító . T ö b ­ b e k k ö z t Fáb ry Z o ltá n - (1991), Jó z s e f A ttila(1 9 9 3 ) é s K o ssu th -d íjjal (2 0 0 4 ) tü n tették ki. P o zso n y b an él. L eg u tó b b i kötete: C satavirág várm egye nyelve a XV II. században (2007). (2009). 96 ��„Unja a túlságos jókat, Unja a nyugtalanokat S a sokszerű nagy álmodókat." Ady Endre � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/039bce66fe91bd7453533abf67b55112.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/235401d1934e1494b7dbf2837d624219.pdf 640508239897f131b4d69d6e8427b450 PDF Text Text ��Tartalom „kávéházi sz eg lete n ..." k.kabai lóránt egy b-terv / (véletlenszámok td-nek; részlet); abszo­ lút némaság; egy szó nyolc alibije; td-sztélé 3 5 Tandori Dezső (képvers) Szávairatok Fortuna Privata 10 Csobánka Zsuzsa Muskátli; Nyílászárók; carissimae; Zeitgesist Lázár Bence András A kakaspörkölt; A vízen kullogó 15 22 Próza és vidéke „ezek a kedves k is portékák" Garaczi László Remixát Parti Nagy Lajos A lóditizmus természete / (Gavallérok-cédulák) 28 35 N. Tóth Anikó Gavallérok? 44 Kutatóterület Tarjányi Eszter Mire „haraxanak mirges burgerek"? / Nyelvi és kulturális viszonyrendszerek Mikszáth A fekete város című regényében Bazsányi Sándor Nádas - Barthes - Foucault 53 61 Németh Zoltán Palimpszeszt és bricolage / Kovács András Ferenc: Jack Cole daloskönyve 68 Déva vári Lancelot / Hetvenöt éves lenne Gerelyes Endre 74 Csongrády Béla Találkozási pontok Handó Péter A táj vándora / Beszélgetés Gelencsér János festő­ művésszel 86 Egy örök-új értékrend valóságának visszakeresése / Hárs Ernő: Életed nélkül 90 Ami marad Kabdebó Lóránt �Jelen számunk borítója Gelencsér János Tiltott éden című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Szent hegy (elől) és a Szakrális táj (hátul) című mun­ kái láthatók. A belső illusztrációkat festményei - Rapszódia (14); Tájban álmodó (34); Vándor (43); Létrás (60); Ősföld (73); A hegy szelleme (89); Út a hegyre (95) - és grafikái - Szomorúság (85); Szívdobogás (85); Alvajáró (85) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." K.KABAI LÓRÁNT egy b-terv (véletlenszámok td-nek; részlet) 16408 18629 73115 57491 81899 81953 35101 16703 04153 05520 47498 23167 53381 91962 87637 49323 79401 04739 99016 45021 21438 13092 71060 33132 83035 97662 88824 12544 30405 16631 96773 38935 83946 35006 20206 64202 23792 85900 42599 14349 14422 98275 78985 82674 15059 32388 05300 66523 45799 52390 22164 44133 22716 16815 24369 00697 31624 78919 03931 76384 19474 33309 17403 23632 57047 53363 27889 74211 44167 47914 63445 64486 02584 17361 64758 37680 62825 74426 09066 42238 22278 00903 12426 43972 20795 87025 10119 95452 14267 89917 92648 20979 15665 45454 04508 52872 09552 64535 abszolút ném aság „néma a.-ság, a. helyett, de néma b.-ség mi helyett." (tandori dezső) 3 �egy szó nyolc alib ije hold against aloof back by down off over together td-sztélé BÁLJ UKELSŐOLVA S À S R AMEGMONDANI 4 �T a n d o r i D ezső (képvers) ��7 �8 �9 �SZÁVAIRATOK S z á v a i A t t il a Fortuna Privata Évekig csak amolyan háttér volt a zene az életemben. Nem voltam aktív. Pedig a családi legenda szerint zenére születtem. Umpappa-umpappa, mondjuk. Keringőre születni, ez lenne itt irodalmilag kényelmes, mert akkor lehetne folytatni azzal, hogy az élet is körbe-körbe (karikába), satöbbi, valamit a lüktetésről, körbe, mint egy elszabadult traktor, ha menet közben magára hagyják. Csinálj, amit akarsz. Zenére születtem. Hogy milyenre, azt sose mondta senki. Nem is értem. Vagy nem merték, vagy már senki nem emlékszik. Akkor meg minek hozzák fel. Min­ denesetre az első benyomásaim között, amiket az emberi lét okán tapasztaltam, nem nagyon vannak hangok. Hideg, az igen, meg sok fény, sok hideg fény. (A sok fény, az mennyi?) Zenére nem emlékszem. Egyszer ezt elmondtam a gimiben is, valami osztályfőnöki volt, vagy mi, mondja el mindenki valamelyik gyerekkori élményét. Elmondtam ezt, hogy állítólag én zenére születtem, csak senki nem em­ lékszik arra, milyenre. Sándor szerint, aki az osztály vagánya volt, ilyen fejjel csakis hevimetálra lehet születni, vagy valami alternatív zenei förmedvényre. Nyúvévre. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy közeledtem a zenéhez. Ahogy egyre inkább kezd­ tem befelé zárni a világgal szemben, úgy kezdtem nyitni (befelé, illetve belül, de kifelé, mindegy, nem egyszerű, a lényeg, hogy úgy zársz, hogy nyitsz) a zenével szemben. Odáig fejlesztettem a zenei befelé nyitást, hogy egyre gyakrabban, ha rossz a kedvem, vagy ha éppen túl jó, akkor nem szavakat gondolok, nem mondom magamban, hogy ejj, de jó nekem, vagy ejj, de szar, hanem mindezt inkább valami belső zenében fogalmazom meg, dallamban. Amit csak én hallok, befelé dúdolom, csak magamnak. Befelé dúdolok, mint a telihold. Próbálkoztam zeneszerzéssel is, de eltelt az az idő, miután be kellett lássam: külön műfaj a szerzés. Én csak költeni tudom a zenét, fogyasztani a hangokat, fogyasztani, mint a habpatront. Nyúvév korszakomban határozott benyomásom volt, hogy mikor lementem a kocsmába, hogy határozottan benyomjak, ott nyomban elterveztem: milyen tárgyakon milyen hangokat lehet előállítani ahhoz, hogy egy, mondjuk szociológiai problémát, axió­ mát a legtökéletesebben visszaadjam olyan hangokkal, azokkal a tárgyakkal, amik ott vannak benne a szociológiai problémába, axiómába. Bementem a kihívásba. Cigányság lakásproblémája? Ehhez lapáttal kell ütni a vályogház oldalát (alap­ ritmus), csörömpölni a kopott fazekakkal, suhogtatni a ruhaszárítókötél leszakadt végét, csapkodni a vill anyóraszekrényt, villáskulccsal kocogtatni a tuningolt vil­ lanyórát. Hogy ne pörögjön annyira. Hergelni a kutyát egy zacskó romlott csirkenyakkal. Na, és itt vagyunk a következő lényegesnél. Évekig agyaltam azon, hogy hogyan lehetne a szagokat hangokkal kifejezni. Egy zacskó romlott csirkenyakat például. Vagy egy lábas egyhetes pacalt, ha felöntöd tejjel és kiteszed délutánra a napra. Micsoda szinkópákat lehetne fejleszteni. Csak aztán elmaradt a fejlesztés, 10 �mert jött egy nő az életembe. Illetve az életem ment körbe-körbe, ahogy szokott, aztán egyszer csak az egyik körben ott állt ez a nő, én meg elgázoltam az életemmel. Ez a nő mondta, hogy inkább zenekarban kellene zenélni, mint magamban. Jobban is állna nekem egy zenekar, mint a tejes pacal. Elhihetem, mondta, és csinált egy lábos ilyen tejes pacalt, hogy lássam, mire gondol (mire gondoltam). De mivel tél volt, nem volt ereje a napnak, hát bent a konyhában melegítettük meg. Zuhogott a sparhelt, fortyogott a matéria az edényben, alulról a gázzal melegítettük, felülről hajszá­ rítóval. Közben ez a nő a fakanál nyelével (a fakanálnak a feje is a nyele, önmaga folyamatos nyele, de mindegy) rendszertelen, tört ritmusokat vert le a konyhaszek­ rényen. Hogy ezt akarom-e. Ez-e a célom az életemmel. Nem inkább az, hogy ellenni szépen, mint egy pár elefántfóka. Lassú, de masszív házasság, egyebek. Nem elha­ darni az olyan verbális súlyokat, mint szeretlek, izé, bírlak, vagy, mennyapicsábamá'. Felvételkor, tehát belépéskor, mikor felvettek a szimfonikus zenekarba, ebbe a népes, hangos családba, kérdezte a karmester, hogy van-e olyan műtárgy, amit minden nap áhítattal tudok nézni. Kikötés volt, hogy a hangszert, azt nem lehet mondani. Mert, noha szépnek szép, de nem műtárgy, amíg legalábbis használatban van. Majd, ha véget ér a napi összefogdosás, akkor lehet majd műtárgyiasulnia. A Föld is csak onnéttól lesz műtárgy, mondta erre a karmester, amíg alább nem hagy az emberiség egész napos mancsozása, összefogdosni szeretett bolygónkat, letaperolni magmáig, reggeltől estig, kihasználni, nem is lovallja bele magát. Azzal folytatta, hogy nem kell otthoni példákat mondani, tudja Ő, hogy egy hege­ dűsnél nincs kolbászból a kerítés, marcipánból a budideszka. De, szóval, hogy mit nézek, művészileg, ha nézhetnékem van, mit néznék szívesen? Koviubi. Azt mond­ tam neki, koviubi. Egy ötliteres üvegnyi kovászolt uborka. Ez nekem a műtárgy. Hogy ezért nyár a nyár, nekem ez a nyár, a langyos, erjedő, zavaros lé, az ázott kenyérdarabkák súlytalan, felszabadult lebegései. A négy precíz, sebészi bemetszés­ sel megdolgozott uborkatestek vigyorgásai. Mondhatnám: minden uborka egy négy­ rét vigyorgás, önmaga öröme, mint minden teremtett lény. Nem akartam tovább­ vinni ezt a vonalat. Hogy csavarod, csavarod a befőttesüveg kupakját, de nem enged, befeszül, mint a vasúti váltó, hogy csak később érzed az engedést, mikor rámész aztán késsel, a kupakra, ácskapoccsal, a szerszám feszülése, mikor erőt gyakorolsz, és közben a basszdühhöz hasonló érzés jár át. Mert tudod, hogy mi a vége, hogy mindjárt felszabadul a befőttesüvegbe zárt légkör, mindjárt tiéd lehet a koviubi, kövér gyerekangyalok mindennapi uzsonnája. Add meg nekünk ma. Mondtam ezt a karmesternek, de aztán sokáig hallgatott, csak nézett rám, bólogatott, hunyorgott, mutató- és hüvelykujjával az orra és a felső ajka közötti részt babrálta, mint a kottaírók, mikor arra gondolnak, hogy ejj, de jó az a kétvonalas cé ott a papíron. A karmester szerint határozott az egyéniségem, ami elengedhetetlen a művészi életben, de határozottan kémé, hogy ne nagyon feltűnősködjek a színpadon. De valahogy mindig kialakul a feltűnés, mint mikor főpróbán megcsörren a telefonom, vagy elkalandozok, viszketni kezd a bal térdem, akármim, és belehúzok egy kis hamisságot. Nem durván, persze, van rutinom, csak vájtfülűek hallják. Meg, hát, a profik, azok úgy rontják el a zeneművet, hogy az nem lesz hamis. A szünetben, vagy a végén, ha megkérdezik, hogy mi volt az a bakugrás ott, hát megmondod nekik. Hogy magadban továbbgondoltad azt a futamot, jobb így, jobb, mint az eredeti, ha bunkó is vagy ezzel, és nem vallod be, hogy felbüfögted a kovászos 11 �uborkát, amit kezdés előtt dobtál még be. Öreganyád mondta, hogy a koviubi, az egy bölcs étel, gazdagítja a szellemet, nem ám, mint a párizsi, amitől csak leépülsz. A koviubi az tradíció, hagyomány, sőt, gasztronóm népművészet, falatnyi folklór. Felmerülhet benned, kedves olvasó, ha tegezhetlek, szevasz, az a kérdés, hogy miért pont hegedű. Ezt először anyáméktól kérdeztem, mielőtt beírattak volna. Anyámék szerint a hegedüléstől megszépül a jellem. Később az egyik tanárom, egy gyengébb pillanatában szintén megkérdezte ezt, miért pont a hegedű. Anyámék akarták, válaszoltam közönnyel. Aztán meg beleszerettem. Beleszerettem egy he­ gedűbe. Nem, ez nem pontos így, szóval, hogy megszoktam, mint ló a kötőféket. Nem tudok most jobb példát. Az életben mindig vannak jobb példák. Töröd nyár végén a kukoricát, csípi a friss, apró, vágott sebeket-a sós izzadtság a lábszáradon. Izzadsz, mint egy ló, hom­ lokból spriccelsz, és közben arra gondolsz, azt dimenzionálod, hogy ülsz egy fotel­ ban a hűvös belvárosi lakásban, se kukorica, se kert, se izzadás, csak csinálod a kulturális tevékenységet, semmi fizikai sík, csupán a szellemi attrakció, hogy kócos a hajad a sok gondolkozástól. És úgy nyitni meg este az üveg bort, hogy de jól kigondolkoztad, kialkottad magam, odatetted magam szépen, ott voltál a szellemi szeren. Így gondolod el, mert modern ember vagy, ott lenni a szeren, mint a dro­ gos, nem is, mint egy légtornász, hülye példák, de belátni, hogy mindkettő légből kapott ötlet, sőt, példa. A levegő meg nem kis dolog. Ha nincs levegő, nincs zene. Nincs, mi rezdüljön, tajtékozzon, lobogjon. Meggyújtani a levegőt egy frappáns, de merész, egy hirtelen, de kiszámítható futammal, sőt, skálával, ami aztán egy betonkemény harmóniában ér véget, oda torkollik, ott akad el, teljesedik ki, élvez el. Hogy kitartod, mintha csak erre készültél volna egész életedben, odateszed magad, eggyé válsz az utolsó harmóniával, az autentikus zárlat teljesen átjárja minden sejted, egész lényed. Hogy bármit teszel, csak egyféleképpen alakulhat az utolsó másodperc, minden változhat, de a vége fix, lezsírozták az angyalok. Mint a szex, hogy bármit csinálsz az ágyban, tudod, hogy mi lesz a vége. Tudod, hogy visítozni fogsz az örömtől, belülről visítasz majd, akár a gyorsuló metró. Koncert előtt mindig cikáznak a gondolataim, mint egy szatyor szétengedett de­ nevér. Nem az előadandó darabon gondolkodok, az benne van a vérben, zsigerekben, ha négy kezem lenne, főzés, vagy favágás közben is akármikor lejátszanám a repertoárt, oda-vissza. Hanem, talán a fokozott koncentráció okán gondolok más­ képpen a világra. Van, mikor idegesítő ez a szellemi cikázás. Mert akkor a talán fontosabb, hétköznapibb, tehát a gyakorlatiasabb dolgok a háttérbe szorulnak. Ilyen most is például, hogy minden kolléganőm és kollégám szép, fekete ruhákban jött, én persze fehér ingben, otthon hagytam a zakót. Világítok a sarokban, mint egy töklámpa. Vagy, mint a koviubi, mikor egyszer az ötliteres üveg mögé raktam egy bekapcsolt olvasólámpát, hogy ha éjjel esetleg felébrednék, láthassam a folyamato­ kat, amik lezajlanak a koviubi születésekor. Volt, hogy órákig néztem az erkélyen a dohányzóasztalra kitett befőttesüveget, ami zajlott abban, az nem semmi. Rendszerint a zenekar szélén ülök, nem is ám, hogy mindenki engem bámuljon a nézőtéren. Ha unalmas a darab, túlzott a rutin, olyanokkal szórakoztatom magam, hogy új szavakat találok ki. Így jött például a nézőtérből, némi cserével az: énzőtér. Mert hát miről is szól az egész. Hogy az egyén jól érezze magát. Önzőség ez? Mi nem az. A saját érdek. Beül a sok szürkeegér a nézőtérbe, jó, nem szürkeegér, mert 12 �némelyik nő olyan ruhát rak magára, mint valami kanári, amit még pofán is öntöt­ tek egy vödör összekevert vízfestékkel. Beül és vágja a pofákat. Hogy de jó neki. Én meg, ahogy húzgálom neki a vonót, huzigálom a jókedvét, gyakran inkább a vil­ lanyszámlára gondolok, vagy, hogy égve hagytam-e a villanyt az előszobában, elmostam-e a kislábast a lecsó után. Múltkor azon agyaltam, hogy ha én néző len­ nék, nem csak arra gondolnék, hogy de jó kis muzsikát csinálnak ezek ott elöl. Hanem, hogy nézni a zenészt, a frissen sminkelt, lelkes csellistalányokat, az al­ koholista klarinétost, meg a többit, és elképzelni, hogy melyiknek milyen napja volt a koncert előtt, mit evett, mikor, mekkorát és hogyan szeretkezett, hányszor rázza ki a kisszőnyeget, meddig mosogatja a fazekat, milyen tévézési szokásai vannak, hogyan nyomkodja a távkapcsolót. Érdekes tapasztalat: minél inkább merül az elem a távirányítóban, annál erőszakosabban nyomkodjuk a gombokat rajta. íme az ember. Lássátok, feleim. Az istenadtát. Ha küzd ellenséggel. Gondoltam már arra, hogy kellene valami koncepció az életembe. Mert így, hát, kissé konfekció. Konfekciószerű. Mint egy öltöny, amit leakasztottak az angyalok, hogy nesze, vedd fel, itt ez a ruha, itt vannak a szokásaid, reflexeid, ösztöneid, hordjad szépen őket, találj nekik ritmust, ha úgy alakul, keress harmóniát! Mert ha néha vannak is szinkópák, vannak is disszonáns hangok, az élet alapvetően szép, ha nem is habostorta, mézzel felöntött, kislábasnyi malter. Hogy tehát, noha úgy tűnhet (olybá) néha, hogy a Jóisten a világcsinálás közben kicsit másfelé is figyel, más világra. Hogy azért ott vannak a szinkópák, disszonáns hangok, hogy tekersz a bringával és a sors, tehát a nagy sorscsináló betol az első küllők közé egy darab fél colos vascsövet, hogy na, ezt tessék szépen megoldani, feldolgozni. Aztán csak a rúgkapálás van, a légkalimpa. Ráncigálod saját végtagjaidat, ráncigálod belülről a lelked, ezt az ázott futószőnyeget, kapaszkodsz minden kiszakadt rojtba. Ilyen kiszakadt rojt nekem a zene. Hogy értsed. Egy fixnek tűnő pont, ha libeg is a szél­ ben, ha fújódik is, ha rángatják is a körülmények. Ne haragudj. A zenészek olyanok, mondjuk, magamból kiindulva, hogy sose haragudnak meg. Komolyan legalábbis nem. Ez is alkati kérdés. Hogy forr a víz a vasárnapi levestészta alatt, kedvenc Chopin-darabod szól a rádióban, cikkan a lélek, majd bemondják a lottó­ számokat, bemondják, hogy négyesed van. Hogy érzed magad körül Fortuna ölmele­ gét, nem is részletezve, pinamelegét. Fortuna Privata. Dobnád el a fedőt, de bejön az asszony a konyhába, hogy miért nem a lépcsőházban vetted le a cipőd, minek takarít ő. És mondod neki a négyest, az abban rejlő lehetőségeket, de az csak cipőzik, cipőzik, nem ám felfogni a pillanatnyi anyagi biztonságot. Nem haragudni meg rá ezért. Kellő időben, könnyű fröccsel hígítani a vérmérsékletet. Örömödben szódával kergetni meg az asszonyt a konyhaasztal körül, megfuttatni, mint egy pohár könnyű, nyári bort. Van egy zenei darab, amiben nem sokat kell játszanom, sikálni a hegedűmet. Van egy zajosabb rész, ott van egy kis szerepem a többi hegedűssel, húzunk egy olyan tömegű hangorkánt, ami elvileg valami vihart szimbolizál. Jól megírta a szerző, ki van használva a hangversenyterem minden lehetősége, ami a viharzást illeti. Lobognak a falon az árnyékok, hunyorognak a szobrok a falakon kialakított ablakmélyedésekben. Egyszer próbáltam ki, hogy milyen, ha kicsit befröccsözve jövök koncertezni. A sűrű, apró böffentéseket a koncert előtt elfogyasztott szódabi­ karbónára fogtam, hogy leült bennem a lógulyás, befészkelte magát. Várom a kifészkelést. Ahogy alul kinyerít belőlem a lógulyás. Hőőőőő! 13 �Így, hogy a színpadon oldalt vagyok ültetve, megtanultam, hogy hogyan tudok úgy fészkelődni, ülni át egyik seggemről a másikra, hogy lehetőleg senki ne vegye észre ezt. Vagy éppen a csukott szájjal ásítást. Ezt se volt kis munka kitalálni. Né­ zed a karmestert, ahogy lobogtatja a lelkét, rázza a fejét, a hosszú haját, nézed, és befelé ásítasz közben. Megfeszülnek a nyaki izmok, ennyit látni csak. De ki nem feszül meg, ha lát egy saját lelkét lobogtató, túlzott mozdulatokkal kalimpáló em­ bert, ha karmester is? Sokat mondtam már, de nem tudok elmenni valami mellett. Hogy tehát, a leg­ több emberen meglátszik, hogy mivel foglalkozik. Hogy meglátszik rajtam a hegedülés, a komolyzenei hétköznapok. Beköltöztem ebbe a mostani albérletbe, ebbe a dohos, koszos, olcsó, de otthonos lyukba, futok össze a közös képviselővel, az meg mondja nekem, hogy művészúr. Honnan tudja, kérdeztem. Csak magára kell nézni, válaszolta. Hogy ránéz a zoknira, az egyikre, a másik, az másmilyen mintájú, és leveszi egyből, hogy na, ez valami művész. Mert szerinte, a művészet, az kicsit a szellemi aszimmetria is. Balra nézel, jobbra gondolsz. Mondod a csajodnak (felesé­ gednek), hogy szereted, de közben magadra érted, hogy de jó most neked, mert szeretsz valakit. Hogy a másik az általad szeretődik, ami neked köszönhető, a te jófejűségednek. Vagy, hogy csinálod a koviubit, de nem konkrétan az alkotásra gondolsz, a koviubi, mint intézmény, megalkotására, hanem már előre korgatod magad belülről, hogy de jól be fogsz zabálni. Csinálni a koviubit, és közben keringőt hallgatni a bécsiektől, magnón, vagy rádión, mondjuk. Keringőre születni, ez lenne itt irodalmilag kényelmes, mert akkor lehetne folytat­ ni azzal, hogy az élet is körbe-körbe (karikába), satöbbi, valamit a lüktetésről, körbe, mint egy elszabadult traktor, ha menet közben magára hagyják. Csinálj, amit akarsz. 14 �P róza és v id ék e C so bá n k a Z su z sa M uskátli Aztán megettem a két puhuló sárgabarackot, vágtam egy szelet sárgadinnyét is. Az jár napok óta a fejemben, amit nekem mondott, hogy van, akit rövid ideig szeret az ember, és hogy az nagyjából bárki lehet. Kis ideig szeretni bárkit lehet, majdnem mindenkit, így mondta. És van az, akit hosszan, egy életen át. Azt óvja, védi, és meg akarja osztani vele a fontos dolgokat és a hétköznapiakat is. Muterkát haza­ vinni csak csúsztatott zseb lehet. Gondosan hajtott boríték, ahogy költözni fog, már bizsereg bennem valami, holott annyi mindennel vagyok tele, hogy tökéletesen üres vagyok miatta. Balatonon főleg a fákra figyeltem, ők kezdtek kiüríteni, néztem a nyírfákat, tökéletes női bőrfelület a törzsük. Megosztani a fontosakat és a hétköz­ napiakat is. Utána majd egy napon véget ér az élet, addig viszont óvja és védi, mert van, akit hosszan szeret, a többiről meg minek beszélne, se nem fontos, se nem hétköznapi. Azok az idők csak telni tudnak, rövidek és alanytalanok. Meg kellene írni azt is, amit a szerelemről tanulok, ahogy visszahúzódik, mint a teknős a páncélba, és elpihen kicsit, onnan leskelődik. Leírhatatlan az orr dőlésszöge, és nem azért, mintha elszámoltam volna magam. Vissza-visszaböffen a barack és a dinnye íze, két lámpa ég a lakásban, az egyik alatt az orr alszik, a másik mögöttem világít, gyűrt papír. Este lemostam a szemfestéket, megint óvatlan voltam, belekerült a szemembe, sokáig zárva kellett tartani, és még úgy is szúrta, csípte a festék. Pedig fontosat láttam: láttam döntéseket és láttam azt is, hogy nincs ígéret és nincs szá­ monkérés, minden, ami vagyok, most születik meg, abban a bolond tudatban, hogy van, mióta a világ világ. Nézem az arcot, ahogy alszik, nézem a sebhelyeket, most így döntöttem. Nagymama érezhetett így, ahogy meggyújtotta azt a szivart, hogy Nagypapát láthassa kicsit. Vajon melyik az, amit nem felejtek majd el mindebből? Kopog a billentyűzet, Mamára gondolok, rossz gyereke vagyok talán. Napok óta ott kellene lennem, ágy szélén ülni, fogni a kezét, de képtelen vagyok, mindebből csak a megkönnyebbülés és a bűntudat marad. Megyek a piacra, nézem a málnát, Mama kedvence, de talán csak Nagyapa miatt. És akkor arról beszélek, látod, ma végre érzem, hogy micsoda öröm a várakozás, hogyha majd az isten teremt, ha megengedjük magunknak, és teremtünk, én azt olyan nagyon tudom várni. A kisjézus kutyafasza, József nem tud semmit, és Mária sem, semmit, olyan ez inkább, mint a keresztfa, térdre kényszerít majd, tudom, de nincs az az isten, hogy segítsenek. A telken három fa van, most persze nem emlékszem, azt tudom, van, amelyik halott, és csak a borostyán tartja, látod, kiszívja belőle, és mégis élteti, és van a másik kettő, akik közül az egyik mintha páros lenne, erős szélben úgy dülöngél. A terasz­ ról leskelődök, tudod, olyan furcsán el tudok itt csendesedni, mintha gyerekko­ romban, orgonabokor mögé bújva hallgatnám Nagymamát, ahogy Már megint ez a büdös szivar, ez fog a sírba vinni. A tonett háttal, Nagypapa mellkasa a támlának, 15 �én meg azon gondolkozom, vajon milyen ember az, aki rendetlenül ül a széken, és a fejével himbálózik, milyen ember, akinek a szívét húzza le a föld, és azt kell tá­ masztani, de nem görnyed, kiássa bottal a földön heverő újságból a híreket, leg­ alábbis mindenki ezt hiszi a családban, de én tudom, mert az orgona nem hazudik, Nagypapa egy sort se olvasott, Nagypapa Nagymamát leste a székről, ahogy dühö­ sen elcsattog, mert Ezt látja a gyerek, és ez fog a sírba vinni, és Nagymama már rég sehol, de Nagypapa csak mered, tartja a támla a szívét, a háta görnyed, de mintha az arca is, ahogy nézi a port, az egyre apróbb szemeket, amik csillognak, Nagyma­ ma úgy kavarta föl. Évtizedekkel korábban sem állt föl, amikor a kocsmába lélekszakadva szaladt utána Fülöp bácsi, és kajabált, János bátyám, hagyja már abba, mindjárt szül a fele­ séged, mire ő meg se rezzent, Nem látod, partyba vagyok? Majd amikor elnyerte a kocsmáros összes apróját, visszafordította a széket, mert rendnek kell lenni, lehörpintette a fröccsöt, megtörülte a jobb kézfejével a bajuszát, így képzelem, akkoriban bajusza is volt, és kikacsintott az orgonabokorra, mielőtt Nagymamához, a házba lépett. Ugyanúgy mered a csatakos asszonyra és a gyerekre, ugyanúgy csillogott a por Nagymama homlokán és apám lilaszutykos testén, ahogy amikor az orgona mögül láttam, az apró szemeit. Fülöp bácsi azt mondta, tartom, a jegenyék alól kiszólt Tata is, hogy Van egy hú­ szam, mire Tata: Fedák Sári, ez már végképp sehogy sem illett az öregek fingóversenyébe, mire a bácsi Taliga kerék, mire Tata azt mondta, nem játszik, mert síkos a pálya. Amikor Fülöp bácsi kiment a műhelybe, délben a tiszta forgács közül bújt ki, mint rendesen, legalábbis a felesége így képzelte egészen addig, míg át nem jött hozzánk a kezét tördelve, hogy Hiába kiabáltam, hordod be magad a konyhá­ ba, csak nem jön ebédelni, és a Fülöp bácsi felesége onnan sejtette, hogy baj van, Baj van, állt ott, és a kezét tördelte, Nagypapa meg átballagott, lassú volt, mint Nagy­ mama után a csillogó porszemek sosem, engem nem engedtek az eszterga alá, a kék kötény alá belesnem sem volt szabad többet, Nagypapa csak annyit mondott, Ő is elment. A teraszon szárad a muskátli, egy hete lecsipkedtem a borsszáraz szirmokat, és Nagypapa jutott eszembe, hogy késő nyáron a körtét késsel szeletelte, és hogy Mama miatta szereti a málnát, pedig Nagypapa a tonettszéken ült, és potyogott a könnye, akkor életemben először megijedtem tőle, hogy már sosem látom Nagypa­ pát, ahogy Mamát sem, ha holnap elémegyek a kórházba, lehet bármilyen korai az indulás és gyors a vonat, a gyerekekre vajon csak kővé dermedve tudnak-e vála­ szolni a szülők, és a nagyszülők le tudják-e róni ezeket a bűnöket, és láttam megint Nagypapát a tonetten, a muskátli előtt, De miért sírsz, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se leszek többet gyerek, De a muskátli büdös, nem, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se sose, és erre csak annyit mond, artikulál, Figyelj, potyog a könnye, partyba va­ gyok, lenyeli, Minden virág gyönyörű, érted, minden virág az. 16 �N yílászárók Muterkám, nem értenéd ezt az ajtódolgot. Maria csak annyit írt, Ne legyen ajtó, valóban elég hosszú kell legyen az élet, ha kell beszélhessünk is. Mert igazából ennyin múlt, jöttem az ügynökmúlttal, mintha először, pedig mindig hízelgett a megkettőzött élet. Nem volt benne lelemény, a rokonok közt, később hiába mente­ getőztem, volt besúgó, és bár nincs rá bizonyíték, de ávós is. Nagyapa szeretőkre osztotta az életét, Dédapa mások életét boncolgatta. Tökélyre fejlesztette, hogyan kell megtörni a hallgatásba burkolózókat, és abban is a legjobb volt, hogy Déd­ nagymama gyanúját sakkban tartsa. Persze a Dédi nem volt hülye, de ha elé állt volna, számon kérve a többnapos borostát és az idegen parfőmszagokat, belátta, Nagyapám sose tanulta volna el a többsávos életet, egy mederben vájkált volna, talán boldogabban és mélyebben, mint Nagymama mellett tette, de addigra már elhitette magával, hogy az élet ilyen, férfiember lévén törvény, hogy Nagymama mellől mindig elvágyjon. Arra gondolni sem mert, hogy talán az élete elhibázott döntések sorozata, vagy ami még rosszabb, képtelen dönteni, és képtelen bevallani magának azt is, hogy Nagymama mellett van, aki jobb emberré válhatna, tehát boldogtalanná tette őt is. És, Muterka, ezzel takarózott Apám minden félrekúrás után cigarettázva, és te azt mondtad, ilyen az élet, végül csak megtöri a hallgatásba burkolózókat, a gyává­ kat és a férgeket is, és hálát adtál az istennek, hogy fiad született, hogy több gyere­ ked nem fogant se Apámtól, se mástól. Az oldalági, korábban, illetve később szüle­ tettekkel Apádat bünteti az élet, számon kéri, most ő tanulja meg hallgatni a nőket, és tanulja meg azt is, milyen, amikor már rég máshol lenne, másik nőben, de olyan szabad már sohasem lesz, mert mindig lesz két nő, akiben elkezdődött, majd véget ért az élet, mert minden mozdulatukkal arra figyelmeztetik, hogy van valahol egy férfi, vagy ami még rosszabb, vannak férfiak, akikre Apám férfiként büszke lenne, apaként viszont kettéroppantaná a gerincét. Karin hisztijei és Anna némasága, szemében azzal a dühítő elvágyódással, nem volt új neked, Muterkám, felnőtt fejjel látom, az életnek van fintora, mert Apámat megkettőzte, úgy törte meg. Apám következő felesége, a lányok anyja, szülés előtt és után még hónapokig undorodott mindentől, aminek köze van a testhez, amikor kivágták belőle Karint, ő sírt fel hamarabb, Anna a császár után rendes úton érke­ zett, de addigra Apám már újra hozzád járt minden hétfő délután és este, aztán lezuhanyozott a régi ház régi fürdőjében, szappan nélkül, gyanúba ne keveredjen. Csak olyankor láttam meztelennek, lemosta magáról Muterka koszát, itt már hiába érvelt volna azzal, negyven felé a férfiember magától is szaglik reggelente. Ilyenkor változtak meg az öltözködési szokásai, korábban mindig először a nadrágba bújt, és utána gombolta be az inget, hétfőnként szokott át arra, hogy az alsónemű után rögtön az ingért nyúljon, és kezdje akkurátusan begombolni, mintha az életben semmi fontos és végérvényes nem lenne néhány finoman gyűrt férfiingnél, amit Muterkám nagy gonddal vasalt ki évekkel ezelőtt vasárnap esténként, míg a Hír­ adót nézte, s míg Apám Karin anyjánál húzta fel a nadrágján a zipzárt. 17 �carissim ae Legalább tíz fokot hűlt a levegő, mióta hajnalban kipattant az ágyból, hogy bezárja az ablakot, teraszajtót, legalább tíz fok, ami kiszippantotta a lakásból a függönyt, az meg hirtelen férfi lett, hívták, és ő ment utána. Van itt lendület és tudás, olvasta, Kell még szikárság és fókusz, ami kínból és sebből szivárog, Rilke, amikor Rodinnél tölt időt titkárként, sértettség, Stokholm-szindróma, azt írta, szükségem lesz rá, aztán hova jutottunk, gondolta Maria. Már dühös sem vagyok. Szofka tudta az elejétől, a feleségek, ha érzékenyek és okosak, férfiember nem képes hazudni nekik, talán nem is akar, mint a megváltásra, úgy vár arra, hogy kiderüljön a titkos élete, ami, ha nem vigyáz, kettéroppantja. Megbocsáthatatlannak tűnik, hogy a legszebb napok ellenére burjánzik benne egy mocskos élet is, amit nem lehet nem élni, ahol hazudni lehet büntetlenül, mert Ha kell, a fák koronájáig lehozom neked, Marla, a csillagot is, csak lejjebb ne kérd, a középvonal alá ne kérd, ahol határokat építek, amikor még minden olyan esetleges, és nem dőlt el, hogy merre kellene mennem, tartsd magad ahhoz. Azon túl van a feleségem és a gyerekeim. Vagy inkább gyáva vagyok még elköteleződni, kimondani, hogy nem erre az életre vágytam, mert én pilótának születtem, a szárnyak minden nőnél előbbre valóak. És akkor jön a visszatérő álom, összecsengenek a férfiak szavai, Abban a buliban szörnyek üldöznek, a végén kijutok, de mindig ott a sztráda, a HÉV-megálló, se­ honnan sehová sem induló járatok, mit kezd az ember azzal, hogy jön ez a nő, akit ez a másik Mariának hív, és valóban annyi neve van, ahány arca, és sok férfi hitte róla, hogy mindet ismeri, birtokolhatja, és Maria, nevezzük most így, szintén azt hitte, ismerik és birtokolhatják. Nincs férfi befogni ezt a ködöt, én legalábbis képte­ len voltam, Muterkám, az álom végén nekem Maria megjelent, Maria kézen fogott, és azt mondta, Menjünk, ennyi volt, azóta Marlát már másként nevezik, és Marla minden éjjel azt álmodja, mennek, nincs konkrét cél, csak egyre biztosabb lépések, és tudom, Muterka, néha arra gondolok, isten hatalmas, hogy jött ez a fiú, és azt álmodta, Maria kézen fogja, és azt mondja, Menjünk. Hogy isten tudja, mocskos vagyok, és csak hazugságra tökéletes teremtmény, tehát van megváltás és megbo­ csátás, mert hagyta, hogy hagyjam, észrevegye őt. Szofka átkai persze megfogantak. Büntetlenül nem lehet félrekúmi, még ha van olyan, hogy az élet rendje ez, a fájdalom fájdalmat szül, a kín kínokat, Martin csak a fókuszról és a szikárságról beszélt, Hát tudd, Szofka, én fókuszáltam és szikár is voltam. Amikor a legboldogabb leszel, Szofka ezt írta, legyek akkor a legboldogtala­ nabb, és így lett, talán van megváltás, és mégsem roppan ketté az ember, mert a nők olyanok, hogy megbocsátanak, jó lenne tudni, mettől meddig gyávaság a szeretet, jó lenne bízni, hogy minden döntés valamire elég kell legyen, majd az évek visszaigazol­ ják. Vagy nem, de akkor megtart, hogy mégis van olyan, hogy szeretet, hogy annyi kimondott bénult szó mögött van érzés és van élet, hogy amikor a vége van, és az a vézna öreg test bejön a szobába, óvatosan betakar, mellém ül, és csak néz, órákig csak néz, hogy úgy engedjen el, hiszen kimondott már mindent, ami kimondható ezen a szinten, és ott nem lesznek bűnök, mert feloldozták őket az együtt töltött évek, nem lesznek hazugságok, mert minden hazugság igaz lesz, valaki felé tolmácsolt igen, amit egy másik nemnek értett, torz mosollyal az arcán. De az nem érdekli az istent. 18 �A hazug férfiak szívtelenek, nő tőlük tanul a legtöbbet. Van valami kegyetlen a szemében, de ne félj, mint én, anno, majd te is kipörögsz belőle, nyugtattak a barátnők, én meg tiltakoztam, hogy ilyen úgysem lesz, hogy a szeretet bennem mindenáron fájni akar, mert mást nem engedek meg magamnak. Rilke tizenegy évig volt Rodinnél, az még kiutazásokkal is sok. Egy kerthelységet képzelek, ahol összekacsintanak, ha nyári ruhás nőket sodor feléjük a körút, ha szépek is és mosolyognak azok a nők. Utána könnyű zakót terítenek a vállaikra, könnyű zakóban könnyű séta, minek beszélni közben. Mióta tudok rólad, szeretem, hogy hosszú az élet, írta Maria, Azért ütlek, hogy ne félj, válaszolta Martin, Közben rettegek, hogy megszeretlek majd, de ezek női sorok, férfiember olyat ír, hogy Kevés a gondolat bennem, a moz­ gásról tudok a legtöbbet, mert mozogni szeretek, te figyelni, azt tudsz, mit láttál? Muterkám, bár sosem mondtad, szerintem tudtál róla. Apja vére és a tiéd, és az apja hazug volt, hát hazug lesz akkor az egy szem fia is, a lányok széttartók és bizalmatla­ nok, pedig csak annyi kellett volna, hogy Karint rendesen megbasszák. Gyanús vagy, fiam, menj el inkább a gyerekekért, Gyanús vagy, Muterkám, hogy most kéred számon rajtam, aki vagyok. Maria és Szofka segít majd, úgyis az a lényeg, hogy a végén meg­ váltanak, Krisztus kutyafasza a kereszten, az én két asszonyom okos és érzékeny is. Az egyik faja közt a legokosabb, a másik a legérzékenyebb. Beteg a vérük, fiam, ezt így nem lehet, de most már mindegy, Muterkám, Maria boldog, Szofka pedig szeret, tehát megbocsát még ha időbe is telik. A végén én leszek a győztes úgyis, alig negyvenéves. Egy óriási varjú szállt a kinti telefonzsinórra, alkarnyi izmos testtel csimpaszkodik, a feje és a szárnyai feketék, a teste szürke. Úgy látom, tanakodik, már ha tudnak ilyet, a macskáimból a párkányon csak az izmaik látszanak. Most megbillent, csak nem zuhan le, talán varjú, már ha vannak ilyen arányban fekete- és szürke testű állatok. Ha kitárnám az ablakot, az ösztön győzne, és halottak lennének mindketten. A macska ugrana, és miközben roppan a madár, az ő nyakát a beton szegi. Nemrég szitált, a hidegfront maradt, legalább tíz fokkal hidegebb van kint, nem szellőztetek, megmenekülnek az állatok is. Ki fog nevetni. Megkívántam. Ha nem tartanék attól, hogy képtelen lennék a megfelelő pillanatban magára vágni az ajtót, vagy be sem engedni, hogy most már menjen, én szabad vagyok, azt mondanám, jöjjön, legyen a szeretőm. Mit kezdjek azzal, hogy tudom, maga olyan ember, akire rá lehet vágni, akit lehet nem beengedni. Meg előbb szedelődzködik. Mert ez fogott meg hallo­ másból is, és mert én sem az a nő vagyok, aki dühöng, ha retteg. Szeretőnek is túl sok leszek elég hamar. Megkívántam. Úgy, ahogy nem is lehet embert, valótlan és hazug tehát minden sorom, sziesztajáték, amíg a varjú eldönti, merre tovább. Tényleg csak betűk ezek. Hideg, ha a betű hideg lehet, és forró, ahogy, ha van, tolul a farkába a vér, mint nekem percek óta a keresztbe vetett lábaim közé. Kimegyek a folyosóra elszívni egy cigit. A madár messze, a macskák is összekuporodtak. Hány nő, hány férfi szükséges és elégséges feltétel az élethez? Mindig viszolyogtam attól, ha a férfiak lejancsikázzák a farkukat. De a magáét leszopnám, hogy megtébolyuljon belé. Látod, Muterkám, ennyi kellett. Megszólítás és önkény, Gyengém a nyelvi eroti­ ka, írta Martin, és olvasta Maria, Muterkám, csak hallgass tovább, A kifogástalan és termékeny trágárság, melynek hatására már-már irányítható bábbá válok, és élve­ zem, És fiam, báb lettél, farkad által irányítható. Mert megszűnt benne minden önreflexió, egészítette ki Maria, És egy pillanatra elfelejtette, hogy mennyire retteg mindentől és mindenkitől, aki körülveszi. 19 �Magát láttam akkor egész este, ahogy mellém ült, éreztem hajammal a csuklóját. Vajon teremtődhetnek-e receptorok a szálakban, hogy felfogjanak, érzékeljenek, vagy csak a hőt vették át, én mindenesetre kéjjel dőltem hátra többször is. Közben a kezét figyeltem, a másikat, meg az orrát, hogy milyen szép az íve, mint a férfiak­ nak, akiket az életemben majd mind szeretek, látja ez is rólam szól, azok a férfior­ rok, amik mellett egyszerű képlet leszek, nőként ülök, hallgatok. Ott kellett volna elnémulni, hogy ne kelljen semmit megbocsátani, kiszállni az autó­ ból, a kulcsot zárba tenni, nem gondolni vissza, nem találni ki újabb neveket magamra, mennyi arcot visel el egy ember, mennyi mosoly rejti el a kínokat, és ki az, aki előtt nem lehet titkolózni, hazudni, mert ismeri a tekintetem, és ismer engem is. És akkor nem kellett volna a kertbe kirohanni, onnan tárcsázni, aztán sírmi, mert úgy emlékez­ tem, azt kell, aztán meglepődni, mert úgy emlékszem, ez régen ment, régen görnyed­ tem, ha fájt, most viszont kérdeztem, hallgattam, aztán elindultam a piac felé, vettem szüvát, őszibarackot és tojást, a dinnyét jobb kézben tartottam magasan, szelet volt, a lé csurogni kezdett, Rakd szatyorba, mondta a húgom, én meg arra gondoltam, Minek, hadd csurogjon végig a karomon az édes, cukros lé, utána úgyis lezuhanyozom, lemo­ som ezt a mocskot, amit magamba szívtam, átszappanozom a hónaljam és a könyö­ kig édes részt. Talán az fájt a legjobban, hogy valaki újnak meg kell bocsátanom ma­ gamban megint, és nincs neve, hogy a szeretet gyávaság is, és a nők olyanok, hogy megbocsátanak, mert meg akarnak bocsátani, és hiába üvöltöttem, hogy legutóbb meg­ fogadtam, csak még egy ilyen, és nem lát engem többet, Szofka, te tudtad, hogy ez nem ilyen egyszerű, sőt, semmi köze ehhez, köze nincs a dühhöz, a fájdalom valami másfajú állat, amiben életösztön diktál, hogy menj, vegyél gyümölcsöt és tojást, menj, aztán szappanozd át a testedet. Menj, a test nem fétis, csak szaru és bőr, ráadásul amit kitapintasz, fogdosol, simítasz, hét év múlva elfelejted mind. Mert mégis van olyan, hogy szeretet, hogy annyi kimondott bénult szó mögött van érzés és van élet, hogy amikor a vége van, és az a vézna öreg test bejön a szobába, óvatosan betakar, mellém ül, és csak néz, órákig csak néz, hogy úgy engedjen el, hiszen kimondott már mindent, ami kimondható ezen a szinten, és ott nem lesznek bűnök, mert feloldozták Őket az együtt töltött évek, nem lesznek hazugságok, mert minden hazugság igaz lesz, én leszek és ő lesz, az öreg test felé tolmácsolt igen, hogy óvja, védje, istennek tetsző. Zeitgesist Betakar, és így leszek a legmagányosabb. Kint szél zúg, a fák susognak, kibeszélnek minket is, Nézd, ők a boldogok, nagy hibájuk, hogy embernek születtek, mondják. Betakarja, és így lesz a legmagányosabb, elfelejti az emberi beszédet, ráharap a nyel­ vére, először csak nedvesség, aztán egyre erősebb íz kering, ahogy eloszlik a szájában a vér. Nézd, milyen magányosak, a fák susognak, a szél a barátunk, ne félj, valaki ezt dobolja oldalról. Hazudik. A test kimerült, messziről hordja a lelket, idegenséget hord felém, most megint valamire emlékeznem kell, test a testre, az összes kikapart névre, fiúk és lányok, de talán még mind nemtelenek, kiforratlan, kapkodó testek, ne félj, aludj, kialudhatók ők is, mondom magamnak, hisz ő nem beszél. 20 �Megyünk a sötétbe. A lépések biztosak, pedig elöl semmit sem látni, távoli lám­ patestek a Keszeg utca végén, valamire jók lesznek még. Nem érek hozzá, csak lépek, hideg van, én kardigánba burkolózom, jobbal a bal karom dörzsölöm hiába. Látom az arcát, szűkek a szemei, alig tíz perce ébredtünk fel a parton, most az üres lakásban, naponta váltott terekben érzem otthon magam. Vele, mellette, aztán a hiányában, a belakott panziószobában, a gyerekkori ágyában, ahol nem gondolok arra, én hanyadik vagyok, inkább az jut eszembe, ilyenek az utolsók álmai, akik egyben a győztesek is. Mert nem lesz ebben az ágyban több női test, csak az én csípőm horpasztja majd a huzatot. Nézem a félig kipakolt könyvespolcot, a bal sarkában videokazetták hevernek egymáson, az ágyneműt már én húztam, és más­ nap majd én varrom fel a leszakadt gombokat is. Alszik, ahogy aludt a test a vendégágyon, belakott terek, a feleslegesen elcipelt hálózsákból kiszól valaki újra, Már megint hiába, mert az otthon nem itt terem, nem a betakart testek árasztják a meleget, hanem a csöndek. Az úton egyre mele­ gebb van, ahogy gyalogolunk, tisztul az égbolt, vagy csak a szemem veri vissza a fényt. A parton nincs se pléd, se paplan, nem fázom, majd persze arra ébredünk. Fekszem, és fekszik, felettünk a lámpatestek körül cikáznak a szentjánosbogarak, de mire belátom, ezek azok, már elhittem, ilyen, ha rászakad az emberre az ég. És megindulnak az égitestek, felborulnak a tanult egyensúlyok, megszűnik a tömeg, az idő és a tér, a test csak egy emlék, az lesz, mikor a vendégágyban a kezem a farkára teszi, azok lesznek az ütemek. Kitakart testek, egyik a másikon mozog, a szemem lehunyva, koncentrál a szív, a többi, fogalmam sincs, merre van, látom a vízparton a szentjánosbogarakat, látom magunkat, ahogy leszakadt az ég, nincs semmi, ami ne lenne kívül, és nincs semmi, ami nem belülről jönne, Látod, megint badarságokat beszélek, a kitakart testem és az ég egyre súlyosabb, a jobb kezem létezik, azzal nyúlok magam alá, rásegít, mutatja, merre rejtsem a karom, a középső ujj nedveset tapint, a víz, a víz lehet ilyen, talán mégis úsztunk az éjjeli Balatonban, talán mégsem szakadt le az ég, csak álmodtam. Lassú, mintha a partnak ütközne a víz, lassú, pedig bennem ring, a fülembe suttog, hallom, hogy beszél, a csillagok szentjánosbogarak voltak, és van sötét, amiben biztosan járok, erre gondolok, el kellene mondani neki is, hiába tudom az eszemmel, hogy ez is megoszthatatlan, utána úgyis elmondom, amikor a ház csendes, a szomszéd szobákban régi kávé illata terjeng, nézem a régi könyveket, szakadt gerincüket valami lélek tartja csak. Kiszólnak a lelkek, a gerincről ne szólj többet, figyeld a saját hátadat. A mozdula­ tai ismerősek, lassan eltanulja tőled, és eltanulod te is a hanglejtését, aludni kellene, kint már motoznak a tücskök, összedörzsölik apró lábaikat. A lakás mögöttem tiszta, portalan és rendezett, újrarendeztem a ruhákat is, lesúroltam a csempét, ki a kádat, a porcelán hűvös fehére, gondoltam, megnyugtat majd, ha te nem vagy itt. Aztán másképp lett sok minden, a hajam továbbra is hullik, a DVD-t még nem vettem ki, tiszta szoba, akár én is lehetnék, amibe hazaérkezel. Várni mozgás, a víz és a mosószer feloldja a köröm lakkjait, várni nem beszéd és kitakart combok, mintha reggel lenne, és egyszerre mozdulna a térben kettő, hogy egy legyen, egymás felé, mert akkor mégis van gravitáció és súlyok is, amik könnyebbek lesznek, az ember végül megbocsáthatja magának, és mindezt újra elfelejtheti, hogy ott újra csönd legyen és sötét, zuhanjon le az összes égbolt valamennyi csillaggal, amikről kiderül, nem bogarak, nem motoznak, a hasa a hátamon, csak én láttam rovarnak, a rándu­ lások van, hogy összeérnek, kimotozza belőlem valami magát, hogy most elcsende­ sedhessen megint. 21 �Lá zá r B en ce A n drás A kakaspörkölt Egy emberélet alatt mondjuk legalább négyszer, legalább négyszer eljön az a pilla­ nat, vagy éppen óra, a szerencsétlenebbeknél nap vagy hét, amikor azt érzi az em­ ber, hogy innentől más lesz, innentől legalább annyira, hogy más íze lesz a jól meg­ szokott vasárnapi ebédnek. De általában ez nem a vasárnapi ebédről szól és a nyugodtabbak ezt úgy mondják, ilyen az élet, akik meg reménykedni is szeretnek, azok meg rávágják, hogy ez a sors, vagy éppen az Úristen, a lényegen aztán nem változ­ tat semmit, innentől aztán tényleg minden egészen más lesz. A nyolcvanas évek végén, aztán egy ország életében is eljött legalább egy száza­ don belül a negyedik*, de ki tudja, talán számolni sem lehetett már, az viszont biztos, hogy ez komoly volt, legalább annyira, ahogy a sors, vagy az Úristen. Három férfi mondott beszédet, egy fiatal, kettő idősebb, de mindhármuk szakállas, mindhármuk annyira, hogy hihető legyen az egész, és ne csak ők higgyék el, hogy itt most eljött a pillanat, hogy innentől más lesz, innentől legalább annyira, ahogy a vasárnapi ebéd. Ezen a tavaszon, amikor a három szakállas a hősöknek a terén megcsinálta a ne­ gyediket, kicsit délebbre történt valami ehhez hasonló. István, aki két falu között ingázott már vagy legalább három éve, mint körzeti orvos, és barátja, Imre, aki inkább a pénzzel foglalkozott többet, úgy döntöttek ezen a tavaszi szerdán, hogy megünneplik, hogy Istvánnak fia született, az első, és csinálnak egy kakaspörköltet. Reggel kimentek a piacra, és annál az öregasszonynál vették meg az egész ka­ kast, akinek az egész piacon a legjobban tört a háta. - Mihez kell a jószág, ha szabad megkérdeznem? - kérdezte az öregasszony, akinek tényleg annyira tört a háta, mint a pódiumhoz vezető lépcsőnek, amin a három szakállas a hősöknek a terén elindult beszédet mondani. - Pörköltet csinálunk belőle, pár napja született a fiam, tudja, ünnepiünk, tudja, innentől majd minden más lesz - válaszolta István azzal a gyermeteg mosollyal az arcán, ami igazán nem erőltetett, hiszen annyira volt ő öreg, mint a három szakállas közül a legfiatalabb. - Hát akkor gratulálok, ünnepeljenek, nagy munka lesz, minden jót kívánok mondta az öregasszony, és a rádiójához sietett, hogy meghallgassa az aznapit. Beszerezve kakast, zöldséget, István és jó barátja, nem mellesleg munkatársa, ugyanis volt egy közös üzletük, ami nem kis mennyiségben hozta a pénzt a házhoz, elindultak elkészíteni a kakast, amit nem kis hadjárat útján szereztek be. Miután felértek a lakásba, megkezdték a készülődést. Előszedtek bárd méretű késeket, nejlonszatyrot, újságpapírt, gumikesztyűt. István a gyermeteg mosollyal az arcán, ami aztán igazán nem volt erőltetett, úgy döntött, hogy ő lesz majd a hóhér. Persze, minden rendben is lett volna ezzel, ha a szerencsétlen kakas, aki szintén érezte aznap, hogy innentől aztán tényleg más lesz, nem szökött volna ki István kezéből, és nem kezdett volna el ugrálni, és csapkodni a lakásban, teleszórva tollal a finom orosz gyártmányú kárpitot. A küzdelemnek végül Imre vetett véget, ráve­ tette magát a kakasra és egy könyörtelen, hideg mozdulattal belehasított egy olyan 22 �bárdméretű késsel a tarkójába és áttörte a csigolyák védőfalát. A fekete színű vér meg úgy folyt végig a konyhaasztalon és az orosz kárpiton, mint a három szakállas lábánál a folyó, amit Dunának hívnak. Ezután már csak a nagyja volt hátra. Kopasztás. Talán a kakasvásárlásnak az egyetlen hátulütője. Persze, aki olyan jó magyarosat akar, és ugye István és barátja, Imre ilyet akartak, azok megsegítik a folyamatot egy üveg barackkal, vagy körté­ vel, legalább. Így történt ezen a tavaszi délelőttön is, amikor a három szakállás eldöntötte, hogy ők aztán elhiszik, hogy innentől minden más lesz, legalább annyi­ ra, ahogy a vasárnapi ebéd. Amikor aztán a nap átfordult a másik oldalára, amikor István és Imre éppen a közepénél jártak, megmozdult a telefon és csörgött, mintha tényleg fontos volna. -H alló, itt... - Szia, István, itt a könyvelőtök, Ilona - mondta a nő a vonal másik végén, akinek a hangja egészen olyan volt, mintha átment volna a gégéjén egy konzervdoboz széle. - Szia, Ilona, mondjad - mondta István a gyermeteg mosollyal az arcán, ami in­ kább görbült a pálinkától, mint attól, hogy ő maximum annyira, mint a legfiatalabb szakállas a hősöknek a terén. - Igazából nem telefontéma, jó lenne még ma találkozni, valami nem stimmel a könyveléssel - mondta a nő. - Figyelj csak, majd rád csörgök kicsit később, de szerintem holnap reggel jó lesz nekem - mondta István. - Rendben, akkor holnap, szia - tette le a telefont a nő. Ez a telefonos kitérő még annyira sem állította meg Istvánékat, hogy a gramofonból szóló ugyemijóbarátokvagyunkat valaki lekapcsolja. Aztán, amikor már úgy nézett ki a konyhaasztal, mint a tavaszi lomtalanítás után a sugárutak szélei, a lakás ajtaján István felesége, Hajnalka lépett be, kezében az ünnepelttel, a csak pár napos Dáviddal. Letette az ünnepeltet, szembe a konyhaasztallal, aki úgy örült a hangulatnak, meg az ugyemijóbarátokvagyunknak, hogy a nevetését, még az a bárdméretű kés látványa sem tudta megállítani. Hajnalka meg beállt segíteni a két hősnek, akik áttörték a csigolyák alkotta védőfalat és már a kopasztás végénél jártak. Pontosab­ ban kért ő is egy féldecit. Aztán eltelt a délután is, a nap már a végét járta, úgy kúszott végig a horizonton, mint az a szegény kakas, amikor a fekete vér úgy folyt a nyakából, mint a három szakállas lábánál a folyó, amit Dunának hívnak. A kakaspörkölt főzése meg valahol a harmadik üveg kibontása közben abbamaradt. A félbevágott testből ott csöpögött a vér egy tálba, amit még István és Imre együtt vettek úgy jó pár éve, amikor el­ kezdték építeni a vállalkozásukat. Az ünnepelt meg szemben a konyhával a bölcsőjé­ ben várta, hogy a pörköltnek a szaga elérjen az orráig, mint az első, ami ételből jön. A legvégére, amikor már a három szakállas is befejezte a hősöknek a terén, és a pódiumhoz vezető lépcsőn lesiettek egyeztetni, Istvánék nekiláttak elkészíteni azt a fránya kakast, amit attól a szegény öregasszonytól vettek még reggel, akinek az egész piacon a legjobban tört a háta. Az este végére, elfogyott a harmadik is, a kakaspörkölt meg ott gőzölgött a fa­ zékban, amitől az ünnepelt rögtön felébredt és legalább akkora nevetésbe fakadt ki, mint amikor megérkezett. István, Imre és Hajnalka emelték poharukat, aztán meg kiéhezve nekiláttak a kemény munkával elkészített ételnek. 23 �Másnapra aztán csak a toll, a vér meg a szag maradt az egészből, az égből meg úgy zuhogott az eső mindent elmosva, mintha valami tényleg véget ért volna, és innentől tényleg minden más lesz. A lakás ajtaján aztán kopogott valaki. István nagy nehezen a gyermeteg mosolylyal az arcán kikelt az ágyából, ajtóhoz sietett, majd kinyitotta. -S z ia , Ilona. - Szia, István - mondta a nő, akinek a hangja tényleg olyan volt, mintha végig mentek volna egy konzervdoboz szélével a gégéjén. - Gyere csak be - mondta István, törölgetve szemét, amit aztán az éjszaka után volt miért. Leültek az asztalhoz, és a nő egyből a közepébe vágott. - Figyelj, tudom, hogy nem jó ilyet hallani, de az a gyanúm, hogy Imre téged legalább fél éve átver. -E z t, hogy érted? - kérdezte István. - Úgy, hogy nem kis pénz hiányzik a bevételből, és mivel te nem tetted el, így csak Imre lehetett - sopánkodott a nő. - Rákérdezek majd - mondta István, és a gyermeteg mosolya az arcán egyre in­ kább eltűnni látszott. Miután kikísérte Ilonát, a telefonhoz kapott és tárcsázta Imre számát. - Igen? - Szia, én vagyok az. - Szia. -Találkoznunk kell. - Most? - Még ma, szia - tette le dühösen a telefont. - Rendben. Aztán ahogy a telefonkagyló elhagyta a tenyerét egészen más íze lett mindennek. Egy emberélet alatt mondjuk legalább négyszer, legalább négyszer eljön az a pil­ lanat, vagy éppen óra, a szerencsétlenebbeknél nap vagy hét, amikor az ember azt érzi, hogy innentől más lesz, innentől minimum annyira, hogy más íze lesz a jól megszokott vasárnapi ebédnek. De általában ez nem a vasárnapi ebédről szól és a nyugodtabbak ezt úgy mondják, ilyen az élet, akik meg reménykedni is szeretnek, azok meg rá vágják, hogy ez a sors, vagy éppen az Úristen, a lényegen aztán nem változtat semmit, innentől aztán tényleg minden egészen más lesz. Ez volt az egyik István életében, ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érezte, hogy innentől aztán tényleg minden más lesz. A fülében meg egyre csak az ugyemijóbarátokvagyunk szólt, a háttérben az ünnepelt sírása, aki szintén érezte ezt, a rádióban meg egy ország, pontosabban a három férfi ismétlése, egy fiatal, kettő idő­ sebb, de mindhármuk szakállas, mindhármuk annyira, hogy hihető legyen az egész, és ne csak ők higgyék el, hogy itt most eljött a pillanat, hogy innentől más lesz. Az égből meg úgy hullottak a tavaszi könnyek, mint a kakas nyakából a fekete vér, ami tönkretette az orosz kárpitot. * Megjegyzés: 1989. március 15-én több tízezres tüntetés volt Budapesten, a Hősök terén. Beszédet mondott Kis János, Orbán Viktor és Tamás Gáspár Miklós. Ez volt a ma­ gyar rendszerváltás első nagyobb megmozdulása. 24 �A vízen kullogó Van ez a falu pár kilométerre a román határtól, az egyik oldalról megy a rohadt szőrös talpúzás, a másikról meg a fasisztázás és így megy ez ezerkilencszázhúsz óta. Lehet, hogy előtte is divat volt, de akkor nem érdekelt senkit, azóta annál in­ kább, mert nehogy már ezek a jöttmentek, akik ellopták a jó magyar földet, meg mert nehogy már ezek a senkiháziak, akiknek még a zsidóval is csak a bajuk van. Szóval van ez a falu, ahol úgy jó tíz évet élt az én nagyapám. Akinek az apja egy szegény székely gyerek volt, akinek úgy kellett befejeznie az orvosit egy Németor­ szágból bevándorolt családnak a támogatásával a háború után, a napfény városá­ ban, mert a kolozsvárit akkor már át kellett tenni, szóval úgy kellett befejeznie, hogy végül ebbe a szegény székely gyerekbe szeretett bele ennek a Németországból bevándorolt családnak a legfiatalabb hölgytagja, aki nevezetesen nagyapám anyja lett. Végül meg úgy kerültek ebbe az istenháta mögötti faluba, ami pár kilométerre van csak a román határtól, ahol az egyik oldalról megy a szőrös talpúzás, a másik­ ról meg a rohadt fasisztázás, hogy ezt a szegény székely gyereket, aki nagyapám­ nak volt az apja, tizenhatban elfogták és elvitték Szibériába, ahonnan úgy kellett elszöknie, mintha minden mindegy volna. Előtte meg elkezdte az egyetemet Ko­ lozsváron, utána meg úgy kellett ennek a német családnak a támogatásából befe­ jeznie a napfény városában, hogy végül egybe keltek. A szakvizsga után meg ebben a világvégénél is távolabb fekvő faluban kapott állást, ami pár kilométerre van csak az istenhátamögöttől, ahova talán még a turista is csak azért jön, hogy megnézze, hogy hol is van az az óperenciántúl. Tehát így éltek a harmincas évektől a háború végéig ebben a világvégi faluban, ameddig az apját el nem vitte az orosz levegő, ami beleférkőzött a tüdejébe, és átfúrta a szöveteket, mint valami rovar az érett zöld almát. Nagyapám meg nem volt több tíznél, amikor kitört a háború, de ez negyvennégyig egészen úgy látszott, hogy nem is érdekel igazán senkit, legfeljebb csak meglepődtek, hogy a szomszé­ dok, akik itt laknak pár kilométerre, és pár éve még büszkén ütötték a mellük, hogy ti bezzeg fasiszták, hirtelen azok lettek, hirtelen ezek a jöttmentek, akik elvitték a jó magyar földet, beálltak a nácik közé. Legfeljebb a falu központjában álló Aranyfa kocsma cigányai kezdtek el félni, hogy innentől más vár majd rájuk, ezt meg azt hallottak, meg hogy többen mond­ ták is, hogy ők tényleg félhetnek, meg amúgy is jobb lesz, ha jönnek ezek a tankok, mert van belőlük elég és csak elszívják a jó magyar levegőt. De úgy istenigazából őket se rázta meg, hogy a szomszédok hirtelen nácik lettek, és hogy ezek a nácik nem szeretik a maguk fajtákat, inkább kikérték az aznap estit, és tovább ittak. Nagyapámék se igazán foglalkoztak vele, hogy itt, az isten háta mögött, ahova még a kutya se, nem hogy a náci tankok betegyék a lábukat, bármilyen indulat megrendítse a nyugalmat. Az mindenesetre igaz, hogy negyvennégyben legalább annyira, hogy egy zsidó házaspárt bújtattak a pincében. Nagyapám meg mindig kijárt a folyóhoz, ami inkább emlékeztetett egy széles pocsolyára, csak néha úszott benne egy döglött ló is, aminek olyan szaga volt, mint a legrosszabb káposzta főzelékeknek, de őt ez tízévesen maximum annyira, hogy addig, amíg elúszott ez az állat, rápattintotta az orrára a teregetéshez használt 25 �facsipeszt, maximum őt is, mint a legtöbb helybelit ennyire zavarta ez az állatbűz. De legalább ott lehetett pihenni, meg ott volt nyugalom. A házuk meg ott állt a templom és az Aranyfa kocsma mellett, már csak azért is, mert ha valakinek baja esik, akkor gyorsan, még időben, nehogy a falu lakosainak költeniük kelljen bármilyen gyászmenetre, vagy halotti torra, még időben meg­ mentsék az illetőt. Ez főleg péntek-, szombat esténként okozott gondot a családi házban. A konyhaasztalra kikerült a fehér lepedő, a tányérok mellé meg a különböző cérnák, csipe­ szek, szikék, egyéb rettegett eszközök. Ebben az egész pakolásban meg segítségükre volt egy, a szomszédfaluból jött, nő, egy bizonyos Teréz, akit mindenki csak Teréz néninek hívott, bár annyira volt ő néni, mint nagyapám iskolatársai. Teréz néni egyszerű cselédlány volt, aki még időben talált férfit, aki mellett iga­ zán nőnek érezhette magát, a férje meg a Bátori Jóska, egy asztalos cigány ember volt. Akinek azon kívül, hogy szerette a pálinkát, meg a vörösbort semmi bűne nem volt. Igaz, egyszer volt a rendőrségen is, de akkor is csak, mint szemtanú. Az öccsét késelték meg még a negyvenes évek legelején, amikor sehogy sem juthatott el ebbe a világvégi faluba a fasizmus, de a környékbeliek mind azt mondták, hogy etnikai. Szóval ez a Bátori Jóska szerette a pálinkát meg a vörösbort, meg szeretett hajna­ lig mulatni az Aranyfa kocsmában hétvégenként, ami ott állt a templomtól kétsaroknyira. Teréz néni meg megkapta férjül, aki mellett talán igazán nőnek is érezhet­ te magát. Talán sikerült. Mindenesetre annyi biztos, hogy szült egy lányt, akit utá­ na legalább annyira szeretett, mint nagyapámat meg a bátyját. Mert, hogy ő volt a pótnagymama, persze nagyapámat ez a nagymama dolog odáig érdekelte, hogy mit főz ma a Teréz néni. Teréz néni a legjobban talán a vízen kőtt tésztát tudta csinálni, gyerek nyelven csak szimplán vízen kullogót. Ez amolyan édesség féle, ami onnan kapta a nevét, hogy a nagymama vízben dagasztja, és úgy úszik a vízen, mint az a döglött ló, ami miatt még a facsipeszt is rá kell pattintani az orrvégére, mert elviselhetetlen az állatbűz. Ezt az édességet nagyapám talán még a Piroska nevű padtársánál is jobban sze­ rette, és azért ez nagy szó, mert nem volt ám ő olyan szokásos tíz éves, ő az a sze­ relmes tíz éves volt, aki megtalálta élete szerelmét ilyen fiatalon, és ez a valaki pont a hentes cigányék legkisebb lánya volt. Ebben a faluban, ami pár kilométerre van csak a román határtól, ahol folyik ez a folyó, ami inkább emlékeztet egy szélesebb pocsolyára, csak néha feltűnik benne egy döglött ló is, aminek olyan szaga van, mint a legrosszabb káposztafőzelékek­ nek és ez is csak nagyapámat zavarja, mert, ha kiviszi ezt a Piroskát, neki is csipeszt kell tűznie az orrára. Szóval igazából ebben a faluban nem érdekelt senkit, hogy pár kilométerre most ezek a szőrös talpúak valami keresztet tűztek a kabátjukra, és hogy elkezdték nem szeretni az ott élő cigányokat. Negyvennégyben viszont történt valami, ami meg inkább érdekelte az ott lakó­ kat, mint a szomszédok, akiknek most ez a faji dolog lett egy időre a hóbortjuk. Bátori Jóska, aki elvégezte a legújabb mesterművét, amit éppen nagyapáméknak készített hálából, hogy munkát adnak az ő feleségének, becipelte a házba ezt az 26 �újabb mesterművet, és elment meginni a magáét. Mert azon kívül, hogy szerette a pálinkát, meg a vörösbort, semmi bűne nem volt. Ezen a kora őszi estén Bátori Jóska itta a magáét az Aranyfában, ami ott állt a templomtól két sarokra, majd megérkeztek a falu szélén élő cigányok, akik inkább szerették elvenni a másét, mint megdolgozni érte. Bátori Jóska még pár héttel azelőtt, hogy elvégezte volna az újabb mesterművét, amit az én nagyapáméknak készített, elment meginni a magáét. Majd összeveszett ezekkel a faluszéliekkel, szó szót váltott, majd az Aranyfa előtt, ami kétsaroknyira van a templomtól, Bátori Jóska és a faluszéliek egyike összeverekedett. A csatát végül Bátori nyerte, viszont a faluszéliek egyike, aki megint csak magának kereste a bajt, három késszúrás áldozata lett. Ez nagyapám apján kívül, és a faluszélieken kívül senkit nem érdekelt, mert ezekkel a faluszéliekkel csak a baj volt. A Bátori meg ott ült pár héttel később, itta a magáét, majd kirángatták az Aranyfából, és kétujjnyi szögekkel lukakat vertek a hasába egy félbevágott csónakon keresztül és beledobták abba a széles pocsolyába, ami ott folyt keresztül a falun. Reggelre a Bátori meg ott úszott a félbevágott csónakon, és ez sem érdekelt vol­ na senkit, ha nagyapám nem arra viszi aznap délelőtt az ő Piroskáját, akinek hozott a Teréz néni féle vízen kullogóból egy adagra valót, és eltervezték, hogy kifeksze­ nek a fűbe és beszélgetnek egy jót, mert ott nyugalom van és nem zavarja őket senki. Nagyapám meg hozta magával a két csipeszt, amit úgy szedett le a kötélről, hogy be kellett vinnie a leakasztott ingeket a konyhába, az anyja meg hiába kiabált utána, mert ugye egy szerelmes tíz évessel nem lehet mit kezdeni. De amikor ott ültek a parton, csak azt látták, hogy Bátori Jóska, aki tegnap még az új mesterművét cipelte a konyhába, ott úszik a folyó felszínén, ami inkább ha­ sonlított egy szélesebb pocsolyára, csak néha egy döglött ló is feltűnt benne. Aznap délelőtt viszont ez a döglött ló Bátori Jóska volt, aki ott úszott a folyó felszínén, mint a Teréz néni készítette vízen kullogó. De ezt nem tudta elűzni a teregető kötélről leakasztott csipesz sem, nagyapám úgy szaladt egészen hazáig, mintha egy farkaskutya üldözte volna. Mert féltette az ő Teréz nénijét, aki csinálta neki a vízen kullogót, amit még az ő Piroskájánál is jobban szeretett, féltette, hogy nehogy utána haljon az ő férjének, mert ki teszi ezek után őt nővé, ha nem a Bátori Jóska. Negyvennégyben viszont történt valami, ami egyáltalán nem érdekelte a falu la­ kóit, maximum a nagyapáméknál bújtatott zsidó házaspárt. Mégpedig az történt, hogy a szomszédoknak új hóbortjuk támadt, leszedték azt a hülye keresztet a kabátjukról és egy csillagot tűztek rá. Nagyapám meg mind­ eközben szaladt az ő Teréz nénijéhez, hogy nehogy az ő férje után haljon, aki iga­ zán nővé tette Őt. Futott, mint akit farkaskutya üldöz, mert félt attól, hogy a Teréz néni majd elvágja a torkát, és akkor majd ki fogja neki készíteni a vízen kullogót, amit az ő Piroskájánál is jobban szeretett. A falu lakói meg azt látták, hogy az őszi sárgaságban az orosz tankok megállnak ennek a falunak a határánál, ami pár kilométerre van az istenhátamögöttől, ahova talán még a turista is csak azért jön, hogy megnézze, hogy hol is van ez az óperenciántúl. Az orosz tankok meg úgy mentek Budapestig az őszi sárgaságban mintha minden mindegy volna. 27 �«EZEK A KE DVE S KIS P OR T É K Á K " G a ra c zi L á sz ló Rem ixát A haverjai hívták Video Joe-nak, ha cukkolni akarták mert Vida Józsi vékony, szemüveges legény volt, és bár gesztenyeszín szeme tetszett a lányoknak, a Joe név úgy állt rajta, mint Trabanton a téli gumi, lötyögött, nem is szerette. Magának való gyerek volt, de ha megivott néhány pohár vébékát a Fekete Lyukban, és jó cimbo­ rák vették körül, akik szintén emelgették a poharat, megeredt a nyelve. Egyszer a Fiatal Művészek Klubjában üldögélt, és egy lányt talált maga mellett. Hát te ki vagy? Én a Zsuzsi. Hú, micsoda lány volt az! Video Joe, nevezzük így, mert a név ráragadt, és végül is megszokta, és egyben emlékezzünk meg egy barátról, aki már a mennyország­ ban pipázgat, tőle hallottunk először Video Joe-ról, megérdemli, hogy leírjuk a nevét, Cserne Lacinak hívták, míg e sártekét taposta, szóval Video Joe megneszült, mert szép lány volt a Zsuzsi, friss, ropogós, új hullámos, de a többivel ellentétben a szája mosolyra nyílt, nem arra a keserű fintorra, ami akkoriban szokás volt. Beszél­ gettek, iddogáltak, jó kis bringa ez, gondolta magában Joe. Nem először fordult elő, hogy a vágy éjjeli lánykák karjába lökte, de mikor hajnalban egy Mikszáth Kálmán téri lakás cselédszobájában ölelték egymást, úgy érezte, ez most más, valami zen­ gett és zúgott fölöttük, és a nászt nem részeg alvás, zákányos ébredés, sunyi mene­ külés követte, csodálkozva nézték egymást, mintha hirtelen kijózanodtak volna, és szenvedésnek tűnt fel, hogy egyszer ezt be kell fejezni, el kell válni, a nappal hideg fényénél kell megnézni, mi volt és mi lehet. Az elválás a vártnál hamarabb bekö­ vetkezett, mert a rögtönzött buli házigazdája, egy híres színész nagytermészetű öccse, aki logopédiát tanult a gyépén, bekopogott, a kilincset rázta, nyissák ki, mennie kell. Az író, aki megszakítja beszédét, kitérőket iktat be, szót csépel, előtérbe tolak­ szik, osztja az észt kéretlenül: tolvaj, ki meglopja melléje szegődő útitársát, úgy­ hogy száz szónak is egy a vége, az éjszaka emléke nem múlt el nyomtalanul. Telefon­ számot nem cseréltek, randevút nem beszéltek meg, de mikor Joe pár nappal később a Ráday-klub füsttől és alkoholgőztől sűrű és sötét légterében, a tömegben, zajban is érzékelte, hogy immár megint nincs egyedül. Hamarosan meg is látta Zsuzsit a pult mellett, egy lánnyal beszélgetett, konkrétan a Somával, még fiatal delnő korá­ ból, de már akkor is dermesztő méretű dekoltázzsal fölszerelkezve. Megszűnt a zaj, elnémult a zene (Sexepil: Arab fiúk, német lányok), Joe szíve, ahogy mondani szokás, a torkában dobogott, de nem ment oda, kiélvezte a várás kínját és gyönyörét, ilyen perverz csávó volt ez a Video Joe. Hanem amikor elkezdődött a Sexepil című szám, és mindenki hujjogva középre ugrált, odapenderült, átölelte Zsuzsi darázsderekát, magával vonta a táncolók közé, hogy csak úgy libbent a lány viganója. 28 �Másnap délben Joe Thököly úti szuterénjében ébredtek, és Zsuzsi szemébe nézve megint csak azt a jó és meleg dolgot érezte a mellkasában. Zsuzsi Szegedre járt egyetemre, de ez nem lehet akadály, a távolság, hogy is van, a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja, minden azon múlik, Zsuzsi hogy áll a kérdéshez, és bizo­ nyos jelek arra utaltak, jól áll, mert bár vissza kellett utaznia Szegedre, és elárulta, hogy jövő hétvégén nem is tud Pestre jönni, ám fölvetette, hogy ha Joe-nak volna kedve őt meglátogatni, szívesen látná kollégiumi szobájában, annál is inkább, mert a szobatársa nem lesz otthon, valamint CPG-koncert lesz a Rottens-klubban, és másnap még akár Zsuzsi szüleihez is elmehetnek Kishalomra. A CPG-ről annyit kell tudni, na de erről talán majd máskor, ne hagyjuk magukra a szerelmeseket, merthogy az események vad vágtába kezdtek: Joe pénteken vonatra szállt, és ahogy meglátta Zsuzsit a szegedi állomás peronján, a félelem, hogy csak a szesz ködében kapaszkodtak egymásba, és most majd két idegen fogja józanul és hide­ gen bámulni egymást, kiderül a turpisság, kipukkad a lufi, szóval ezek a végtére is jogos félelmek egy pillanat alatt szertefoszlottak, ahogy átölelték egymást, aztán Zsuzsi azt mondta, örülök neked, megfogta Joe kezét, és elvitte a koleszba. A péntek a bulizás jegyében telt, CPG-koncert, Erdős Péter, kurva anyád, kocsmák, majd újra a kolesz, ahol hétvégenként nonstop tivornya zajlott, ők is csak reggel kerültek ágyba. Másnap elbuszoztak Kishalomra, de ez a kirándulás már nem sike­ rült olyan jól, Zsuzsi szüleinek nem tetszett Joe a tüskehajával, a gyűrött zakója hajtókájára tűzött jelvényekkel, a combtőig felhasadt nadrágjával - éjjel valami kerítésen is átmásztak - , valamint azt is furcsállták, hogy félóránként kivonult a konyhakertbe füvet szívni, amiről nem tudták ugyan, hogy fű, de dohányozni oda­ bent is lehetett volna.. Joe általában véve és távolról csodálta a falvak rusztikus világát, de közelről idegenkedett az ólak szagától, és az olyan veszélyes eszközök­ től, mint gereblye és rotációs kapa. A helyiek ízes beszéde is felzaklatta, arra emlé­ keztette, mikor kiskorában vidékre utaztak, és anyja beszéde útközben fokozatosan népiesre váltott. Nem lett nagyobb botrány, túlszívta magát, bambán heherészett, az utolsó busszal visszaindultak Szegedre, és Zsuzsi tudta, hogy Kishalomra egy ideig nem fognak jönni. A JATE-klubban Joe többé-kevésbé kijózanodott, viszont ragaszkodott hozzá, hogy félmeztelenül táncol a Passengerre, emiatt összetűzésbe került a kidobókkal, de Zsuzsinak sikerült elrángatnia onnan. Következő hétvégén Iméli Zsuzsi utazott Pestre (hogy miért hívjuk Iméli Zsu­ zsinak, később fog kiderülni), megint minden jó volt, és két szeretkezés közti szü­ netben Joe, maga számára is váratlanul, megkérte Zsuzsi kezét. Nem tervezte el a dolgot, feküdtek az ágyban, spanglit szívtak, a gyöngyösi cuccot a kenderáztató mellől, mert a holland elfogyott, és akkor véletlenül kicsúszott a száján. Eredetileg valami szépet akart mondani, de irtózott az érzelmességtől, minden érzelmességet érzelgősségnek tartott, az érzelmeket nem lehet kifejezni, az érzelmeket érezni kell, ahogy kifejezed, érzelgősség lesz, hazugság és nyál, az érzelmek taglalása helyett mintegy gyakorlatias ötletként vetette föl, hogy Zsuzsinak nem volna-e kedve hoz­ zámenni feleségül. Be vagy szíva, vélte Zsuzsi, de nem mondott se nemet, se igent, és ezentúl, mintegy tréfából, jegyespárnak tekintették magukat. Eltelt egy kis idő, és Joe, megint csak kicsit betépve, azzal állt elő, hogy váltsák valóra a tervet, háza­ sodjanak össze, és Zsuzsi most már napnál világosabban látta, hogy komolyak a szándékai. Az esküvőre csak a két tanút hívták el, Hajnal Bandit és Somát, az énekes 29 �dizőzt, Zsuzsin piros, kivágott selyemruha volt, és ahogy kimondták az igent, még ott, a házasságkötő teremben rápöffentettek, mintegy megszentelve a rítust, szólt a nászinduló és ők boldogan távoztak. Zsuzsi arról, hogy férjhez ment, egyelőre nem szólt a családjának, jobbnak látta, ha fokozatosan avatja be őket, először talán a húgát, aztán az anyját, és így tovább. Ekkor kezdtek a dolgok rosszra fordulni. Először is kiderült, hogy Zsuzsi allergiás a Thököly úti szuterén levegőjére - a falak alul végig salétromosan fel voltak ázva - , és a vizsgaidőszak is beköszöntött, így hát lement Szegedre azzal, hogy Joe, akiről igazából nem is tudta, miből él, versei jelentek meg újságokban, ezzel bőven megelégedett, szóval hogy addig Joe szerez új albérletet, és megpróbál anyagilag egyenesbe jönni. Kicsit fájt, hogy Joe rögtön az első hétvégén nem látogatta meg, pedig Kretens koncert volt a JATEklubban, de Joe telefonban megnyugtatta, hogy intézi az ügyeket, lakást keres, és közben összehaverkodott a Felszabon meg a Wichmann sörözőben néhány fiatal íróval, lapalapításban törik a fejüket, nagyon fontos, hogy minden percet Pesten töltsön. Iméli Zsuzsi egészségi állapota nem javult, állandó hőemelkedés, álmatlan­ ság, a bőrén viszkető, vörös foltok jöttek ki, és a vizsgáit nyár végére halasztotta. Meg akarta látogatni Pesten Video Joe-t, de a fiú lebeszélte, a lánynak pihennie, tanulnia kell, neki pedig annyi a dolga, inkább majd ő látogatja meg a lányt Szege­ den, de erre a látogatásra csak hetekkel később került sor, akkor sem Szegeden, hanem Kishalmon, Zsuzsi szüleinél. A látogatás, akárcsak az első, nem sikerült jól, mindketten idegennek, nyúzottnak találták a másikat, Zsuzsi apja pedig nyíltan felelősségre vonta Joe-t, hogy micsoda dolog egy ifjú férjtől - addigra már kiderült, hogy házasok - , hogy magára hagyja beteg feleségét, hetekig feléje sem néz, mire Joe azt válaszolta, ne szóljon bele, majd Ők ketten elintézik. Búcsúzóul azt mondta Zsuzsinak, kifesti az új albérletet az Ó utcában, és már jöhet is, azzal elment, és soha többé nem jelentkezett, nem is telefonált. Zsuzsi júliusban valamivel jobban érezte magát, felutazott Pestre, közös ismerő­ söktől, például Somától próbált Joe felöl érdeklődni, de Joe-t senki nem látta az utóbbi időben, nem tudták, merre jár, mit csinál, hol lakik, az Ó utcai lakásról még csak nem is hallottak. Zsuzsi hazautazott, és írt egy levelet a régi albérletük címére, majd mikor a levél címzett ismeretlen jelzéssel visszaérkezett, ugyanezt a levelet elküldte Video Joe szüleinek, akiknek a címét a telefonkönyvből nézte ki. Ekkor gyors egymásutánban két levél is jött Joe-tól, az elsőben rövid mentegetőzés után, amiben valami vidéki felolvasókörútra hivatkozott és a sok szerkesztői munkára, azzal hitegette, hogy közeleg az uborkaszezon, és augusztusban már sokkal több figyelmet tud fordítani ifjú hitvesére. A pár nap múlva érkező, második levelet Zsuzsi tízszer is elolvasta, de képtelen volt felfogni az értelmét, nem hitte, hogy ez megtörténhet, próbálta elképzelni, hogy valami vicc, hogy Joe csúnyán beállva írta azokat a mondatokat. Pedig a levél egyértelműen fogalmazott: ne haragudjon, nem kéri, hogy Zsuzsi megértse őt, vagy megbocsásson neki, mert amit tesz, megbocsát­ hatatlan, de az a helyzet, hogy mást szeret, és jobban tiszteli Zsuzsit annál, hogy hazudjon, ezért döntött úgy, hogy jobb, ha mindent bevall, és kéri, hogy váljanak el. Az első, békéltető tárgyalásra Joe az ügyvédjét küldte el, és a másodikon, ahol kimondták a válást, Zsuzsi szintén csak ezzel a festett hajú ügyvédnővel találko­ zott. Megértette, hogy Joe nem akarja látni, és többé nem jött Pestre, akármilyen jó 30 �koncert volt a Fekete Lyukban, sőt Szegedre sem sokat járt be, annál is inkább, mert Szegedet ellepték a skinheadek abban az időben, még a diszkók és egyetemi klubok is tele voltak velük. Mikor egy év múlva levelezőn sikerült lediplomáznia, ott, a falujában, Kishalmon kapott állást az általános iskolában, ahol a húga is dolgozott napközis tanárnőként. Teltek az évek, új iskolaigazgatót neveztek ki, megszűnt a téesz, és a tanácselnök Ferit ezentúl polgármester Ferinek hívták. Zsuzsi Video Joe­ ról nem hallott semmit, nem tudta, él-e, hal-e, magányát munkába fojtotta, még hozzá oly sikeresen, hogy pár év múlva igazgatóhelyettessé nevezték ki, és már ebben a minőségében egy uniós pályázaton számítástechnikai berendezéseket nyert az iskolának, köztük egy 386-os számítógépet. A technika-tanár segítségével meg­ tanulta, hogy kell használni, később készített egy mail-boxot, aminek az lett a címe, hogy imélizsuzsi@freemail.hu, ezért hívjuk őt Iméli Zsuzsinak, és ide érkeztek Video Joe levelei sok év hallgatás után. Röviden össze kell foglalnunk, mi történt ezalatt Video Joe-val, először is nem vett ki semmiféle lakást az Ó utcában, mert akkor már a Hajnal Bandi nevű barátjá­ nál lakott a Lázár utcában, és bár tényleg összeismerkedett fiatal művészekkel, de ezek az ismeretségek nem pályakezdésről, közös művészi tervekről, műhelymun­ káról, lapalapításról, hanem több napig, sőt hetekig tartó közös züllésről szóltak. Hajnal Bandi eredeti figura volt, pincékből összeszedett, kiszáradt és lelapított macskatetemeket tűzött a lakása falaira művészi installáció gyanánt, kedves mon­ dása szerint nem véletlen, hogy Jefferson kenderből készült papírra írta a Független­ ségi Nyilatkozatot, a Ricsi nevű haverjukat pedig úgy hívta, hogy Oroszlánszagú Richárd. Hajnal Bandi nem csak a szellemességekben és a piálásban, füvezésben, de a szipuzásban, mákteázásban, sőt a Berlinben élő haverok által levélbélyeg alatt elküldött LSD-bélyegek fogyasztásában és élvezetében, vagyis a lecsózásban, mely neologizmus állítólag magának Szentjóby Tamásnak köszönhető, szóval Hajnal Bandi ezekben a huncutságokban is élen járt, lehetett tőle tanulni. Video Joe közel­ ről tanulmányozhatta egy késő-szocialista - ezt, hogy késő, akkor még nem lehetett tudni - pia- és droghuszár mindennapos életét és küzdelmeit. Pár hét után abban a helyzetben találta magát, hogy fölkelés után első útja a virágboltba vezetett, ponto­ sabban virágboltokba, mert sok helyre már be se engedték, úgy hogy csak külvárosi kertészetekben tudta beszerezni a szárított gubókat, amiből a reggeli mákteájukat főzték. Napjaik mákteával kezdődtek, füvezéssel folytatódtak, piázással teltek, jó esetben lecsózással, esetleg speeddel érték el a csúcspontot, és általában teljes ön­ tudatvesztéssel végződtek. Józan pillanataiban Joe-nak hiányzott Zsuzsi, és szégyellte magát, de erre a szégyenre kitűnő szer volt az ópiát. Lehetetlennek tűnt, hogy azt az édes lányt beavassa ebbe az életbe, ezért úgy döntött, lezárja a múltat, és mivel más magyarázatot nem talált, a legkézenfekvőbb hazugság, egy új szere­ lem koholt története mellett döntött. Holott nem szeretett akkor ő már senkit és semmit, talán csak Hajnal Bandit meg a többi mákvirágot, valamint a teafőzőjét, pipáját, mákvágó pengéit, égető kanalát. Egy kiválasztott szekta tagjának érezte magát, megvetéssel gondolt a gyáva, kispolgári, pórázon rángatott, hamis életekre, a házasság intézményére, és mintha már nem is ő lett volna, aki a Mikszáth Kálmán téri cselédszobában olyan szenvedélyesen ölelte a lányt, mindez zavaros emlékké vált, abból az időből, mielőtt kilépett volna az isteni fénybe, a mámor és a rettegés birodalmába. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, és Hajnal Bandi is erre ösztökélte, 31 �a dílerkedésbe is beletanult, ebből fizette a festett hajú válóperes ügyvédnőt, akivel Zsuzsinak be kellett érnie helyette a bíróságon. A május abban az évben is utazgatással telt, a déli határtól haladtak fölfelé, ahogy sávokban száradtak le a földek, amik néha végeláthatatlan mezők, néha csak kis konyhakerti vetemények voltak a faluszéli házak mellett, de még ide is megérte bemászni, ha nem volt kutya, megmetszették a friss gubókat, vártak félórát, és filmes tégelyekbe vagy orvosságos fiolákba gyűjtötték a mákzsírt. Kocsonyás álla­ potban hamar megromlott, mielőbb ki kellett égetni, a por elállt, később is használ­ hatták volna, mert általában rögtön beküldték, azon ritka alkalmaktól eltekintve, mikor sikerült olyan mennyiséget szüretelni, hogy eladásra is gondolhattak, de ez vidéken nehézkes és veszélyes is volt, előfordult, hogy szennyezett volt az anyag, például permetezték vagy trágyázták a földet, és gond lehetett volna belőle, ha baleset történik, nekik már voltak tapasztalataik, tudták, mit kell tenni mérgezéses tüneteknél, de ezek a friss és naiv, ám annál mohóbb vidéki droggerek tudatlannak és az önpusztítás vágyában teljesen zabolátlannak tűntek. Négyen értek a csehszlovák határhoz, a lány Kiskunhalason csapódott hozzájuk, nyöszörgött, kórházba akart menni, de a három fiú, Hajnal Bandi vezetésével, nem törődött vele. Az elvonás fenyegető réme bizonyos megfontolásokat egyszerűen elsodort, az irreális remény, hogy még zöld mákföldet találhatnak, elfeledtette velük a határőröktől való félelmet. Az időjárás sem ismeri a határ fogalmát, nem torpan meg a felhő vagy a szél Sturovónál, Röszkénél vagy Hegyeshalomnál, a gólya és a fecske sem lassít le, ha meg­ pillantja odalent a csíkosra gereblyézett homoksávot és az őrbódékat, a dongó sem zümmög más hangon, mikor átmegy tót akácvirágot szippantani. Ebből a szem­ pontból inkább érezték magukat a természet, mint a társadalom gyermekének, fi­ gyelmen kívül hagyták a tiltó táblákat, és még szerencséjük is volt, találtak egy utolsó, hosszúkás mákföldet egy erdősáv árnyékában. Volt teje a gubóknak, azon melegé­ ben nyalogatták, majd később egy lelakatolt csőszkunyhó mellett lőtték be az első adagot. Pókhálós arc, beszappanozott talpak, az ujjakról jég csöpög, előttük vérvö­ rös, lánghabos tenger. A lány is magához tért, pupillája összeszűkült, hangja elmé­ lyült, szar ez a mák, mondta, adjuk el, vegyünk hernyót. Nem hercsizünk, mondta Hajnal Bandi, a mák tiszta, isteni esszencia, a természet ajándéka, nem laboratóri­ umi fos, de a lány mindenképp haza akart menni. Holnap leszedjük a maradékot, válaszolta Hajnal Bandi, aztán tovább, fel, északnak. Elnémultak, alkonyodott, a zümmögő, kék legyek fölöttük hol egyhelyben libegtek, hol összevissza cikáztak. Hajnalban határőrök jöttek a csőszkunyhóhoz, egy madár rikoltozni kezdett, Ricsi, Joe és a lány az út felé rohant, Hajnal Bandi viszont, ahogy előző nap mondta, fel, északnak, a fészer mögött végtelen búzamező hullámzott a felkelő nap fényében, a fák közül kilépett egy katona, valamit kiabált, aztán fölemelte a fegyverét, és lőtt. Video Joe itt, a határnál ért el egy végső határt, mélypontot, ahonnan kétséges volt a visszatalálás. A börtönt úgy úszhatta meg, ha kórházba megy, és pár hét múlva egy jugoszláviai drogelvonó telepen találta magát, ahol szigorú napi fegye­ lemben, másfél éven át követ tört hasonló korú sorstársaival. Egyszer azt mondta neki a pap, aki a tábort vezette: a fájdalom igazságszérum, mikor beszélt, a homloka három mély ráncba szaladt. Iméli Zsuzsa, a kishalmi Petőfi Általános Iskola igazgatóhelyettese a kilencvenes években látott a tévében egy irodalmi műsort, Úr Ír volt a címe, és egy nagyszerű 32 �ember vezette, aki szintén nincs már köztünk, ő is megérdemli, hogy a nevét ideír­ jam: Békés Pálnak hívták, és akkor Zsuzsi arra gondolt, hogy talán elő kellene fi­ zetnie irodalmi lapokra, de a magával szemben táplált gyanakvás szellemétől ve­ zetve az ötletet arra a titkos óhajra származtatta vissza, hogy talán hírt akar hallani egykori férjéről, ezért inkább úgy döntött, nem fizet elő semmilyen újságra, legyen a múlt örökre eltemetve. Aztán egy szép napon levelet kapott Budapestről, és a feladó helyén ez állt: Vida József. Most az a mondat jön, hogy reszkető kézzel bontotta fel a levelet és elsőre nem tudta elolvasni, ami közhely ugyan, de ez történt. Joe azt írta, hogy sok évvel azelőtt azért szakított vele, azért vált el tőle, mert nem akarta őt méltatlan és nyo­ masztó körülmények közé kényszeríteni, amibe ő csak és kizárólag saját hibájából került, de már akkor elhatározta, hogy ha egyszer lesz ereje és szerencséje, hogy talpra álljon, hibáját jóvá fogja tenni. Ez a nap elérkezett, újjászületett, és most sike­ res embernek mondhatja magát, akire, sokak szerint, fényes jövő vár, könyvei jelen­ tek meg, díjakat kapott itthon és külföldön, darabjait játsszák a színházakban, for­ gatókönyvet ír, fordít, elárasztják felkérésekkel, az olvasók várják az új publikációit. Tudja, hogy valószínűleg elkésett, a sors túl sokáig halogatta, hogy ezekkel a so­ rokkal Zsuzsi elé lépjen, semmit nem hallott róla az elmúlt években, nem tudja, van-e férje, családja, gyerekei, de ha véletlenül nem ment férjhez, nem is tervez házasságot, nincs barátja, akkor ezennel újból megkéri a kezét, mivel azt gondolja, hogy Zsuzsi megosztotta vele a nehéz napokat, ezért megérdemli, hogy most ő ossza meg vele jobb napjait, ha pedig már férjhez ment, ő csak örül annak is, reméli, hogy boldogan él, és nem fogja ez a levél megbántani. Zsuzsit soha nem érzett nyugalom szállta meg, nem Joe-nak bocsátott meg, azt már rég megtette, de végre megbocsáthatott önmagának. Beütötte Joe nevét a kere­ sőbe, és kiderült, hogy minden igaz, amit Joe írt, és pár nap múlva válaszolt neki, hogy köszöni a levelet, de hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, ennek semmi értel­ me, szomorú maskara lenne a vidéki kis tanítónő a híres író mellett, azon kívül ennyi év nagy idő egy nő életében, főleg ha munkás életet él. Egy dolog fáj csak neki, hogy Joe rosszul ismeri őt, feltételezi, hogy férjhez ment, ő neki mondott igent, és ez alól semmilyen törvény nem menti fel. Szeretné még egyszer látni, mindig is vágyott erre, kérni azonban nem fogja, mert fél, hogy rossz érzéseket szülne a viszontlátás, jobb, ha távolból gondolnak egymásra, a múltra, de ha Joe mégis úgy véli, hogy érdemes tartaniuk a kapcsolatot, és Joe-nak is megfelel a for­ ma, emailezzenek, egyszerűbb, gyorsabb, és megadta Joe-nak az emailcímét. Attól kezdve rendszeresen mailt váltottak, beszámoltak életük folyásáról, a napi kis eseményekről, Joe elküldte Zsuzsinak a könyveit digitális formában, mesélt a külföldi útjairól, Zsuzsi pedig a falu hétköznapjairól, a családjáról, és azt is elmondta, hogy az apja közben meghalt autóbalesetben. Zsuzsi kimásolt és magánál hordott egy idézetet Joe-tól: Az élet könyv, melyet túl gyorsan futsz át, nyomában szétfoszló képek és érzelemcsíkok maradnak, míg végül emlékezeted egy üres nevet őröl csupán. Joe egy év múlva újból fölvetette, hogy találkozzanak, Zsuzsi még mindig húzódozott, fél, hogy Joe csalódik benne, már nem az a csitri, de Joe megnyugtatta, hogy nem az elmúlt szerelmüket keresi, ő vele akarja leélni az életét, és nem hinné, hogy ettől bármi elriaszthatná. Végül létrejött a találkozó Zsuzsiék kishalmi házá­ ban, Joe már nem járt ki az ólak mögé füvet szívni, bár azért a borospoharat, talán 33 �hogy a szorongását oldja, sűrűn emelgette. Az esküvőt októberben tartották, ott a faluban, a szűkebb családot hívták meg, ebéd után bepakoltak Joe Ford Escortjába, felköltöztek Budapestre, és aztán Zsuzsi szabályosan, másfél évenként három lányt szült Joe-nak. Itt ér véget, pontosabban itt tart Video Joe esete Iméli Zsuzsival, Zsuzsi jelenleg magyart tanít a Berzsenyi Gimnáziumban (a fiam nála érettségizett idén), Joe-t pedig sikeres irodalmi és műfordítói karrier után egy új és feltörekvő kis politikai párt színeiben országgyűlési képviselőnek választották. A kampány időszakában és a Parlament megalakulásakor Joe számos interjút adott, legutóbb épp a Népsza­ badságnak, nem nagyon figyelt oda, honnan jön a kicsit dadogó, szimpatikus fia­ talember, mind ugyanazt kérdezték, és ezekre a kérdésekre jól kidolgozott válaszai voltak, bár arra azért törekedett, hogy ne mindig ugyanazt mondja, nem csak az olvasók iránti udvariasságból, de hogy ő maga ne unatkozzon. Az újságíró a szok­ ványkérdések után, az interjú vége felé arra volt kíváncsi, melyek Joe eddigi gaz­ dag pályájának, életének legkülönlegesebb, legszebb, legerősebb pillanatai, és Joe azonnal a Mikszáth Kálmán téri cselédszobára gondolt, ahol először ölelte Zsuzsit, de közben tudta, mi a megfelelő válasz, hogy a gyermekei születése után természe­ tesen a képviselői beiktatása volt ilyen erős pillanat, amikor esküt tett a Parlament­ ben, hogy minden tudásával és erejével a köztársaságért fog dolgozni, de miközben válaszolt, méghozzá kifogástalan, nyomdakész mondatokban, egy kép tolakodott a szeme elé: Hajnal Bandi áll a hullámzó mező közepén a fölkelő nap fényében, arcá­ ról lehull a téboly maszkja, és szemén még ott tükröződik a világ, ami mostantól nélküle lesz. 34 �P a rti N agy L ajo s A lóditizm us term észete (Gavallérok-cédulák) „Istenem, ennyi fényes név" Az augusztus végi Budapestre ha félfenékkel is, de ráült az október. Nyirkos, szürkésbarna nadrág, nem sok jót ígér, igaz, azt sem ígéri, hogy marad, saperlott, mo­ rogja, hát hiszen korai még, elrág egy fűszálat, szétköpködi. Meghívatja magát egy 114 éve megesett felvidéki esküvőre. Mondanom sem kell, hogy arra, amelyre fő­ szereplőm, a násznagyként fungáló hírlapíró fiatal kollegájával épp október máso­ dikán indul el, s mely esküvő témája, apropója s kerete tárgyamnak (apropóm­ nak?), a Gavallérok című Mikszáth-kisregénynek. Ha képzelem, úgy képzelem, hogy még a sötétben, a színi homályban szólal meg a kicsit nehézkes, de élénk tekintetű író, mondván: kéne egy ügyes griff, s azzal meg is volna minden. Aztán, kis csönd után, hozzáteszi, „vóna a fenét, de azért kéne." S azzal kibotorkál, köhécsel. Vagy bebotorkál. A szivarszag, mint egy hűséges, kellet­ len szolga imbolyog a nyomában. Tudja, mi a griff, amice? Fogás. Újságírói fogás. Trükk. Szemfényvesztés, ha tetszik. Az, amitől az irodalom más, mint a valóság. A grifftől más, kérdi ez a szerkesztőségi szolga, immár odakintről. Úgy van, feleli az író, olyanformán. Ha a nyelv az anyag, a griff a szerszám. Megragadni nem lehet általában, csak konkrétan és valamivel, na ez a griff, és újra elölről. * Ha a griffnek hangja van, az hörghurut-hang. Rémisztően vijjog, gruázik és jafatol, felcsap és átbukik, szörcsög és sipít. Egy szerves fűrészlap alakváltó kacaja. Hacsak nem némán, olajozottan ragad meg a roppant karmaival, mint a végzet, hogy felra­ gadjon a sasroszlánok birodalmába. Nem magyar szó, a német greifen (fog, kap, megragad) igéből lett a magyar népmesék rettegett madarának nevévé. » Terveztem egy Gavallérok-átiratot, nem tudhatom milyen volt volna, hiszen nem lett meg, nem lett belőle szöveg. Kis, praktikus túlzással a megvalósult mű mutatja meg, hogy jó ötlet volt-e létrehozni. Minden más csak valószínűség, spekuláció. Persze a valószínűséget meg kell tudni becsülni, spekuláció nélkül nincs előrelátás. Nem lehet minden úton végigmenni, hiába csábít a kaland, hiába vár valami várat­ lan a végén. Valami elgondolhatatlan. Megszámlálhatatlan út és kaland van, s ke­ vés a láb, az idő. A legnagyobb griff a választás képessége. Mikszáth griffje, hogy ennenmagával, mint násznaggyal mesélteti el ezt a - nem is történetet, inkább groteszk eseményt. Jobb fogást színpadon se tudnék. 35 �* A tervezet az túlzás, csupán följegyeztem, de leginkább elképzeltem ezt-azt. Példá­ ul az én hírlapírómat, ahogy lompos csalogányként repked az ég volier-jében. A színpadéban. Legalábbis a szűnhetetlen, ariatikus köhögése. Ökörnyál, hogy blaszfém legyek. Aztán leszáll. Egyedül van a redakcióbéli asztalánál, az említett szer­ kesztőségi szolga tesz-vesz, tollászkodik, fölnyúl a polcok legtetejére, majd be a poros szekrények alá, végül egy tejeskávéért kihussan az ablakon. Az író szabad­ kozni kezd: önök tán színházban vannak, de ez itt aligha lesz színház. Negyven négylovas hintót én csak a szavammal tudok idevarázsolni, s a varázslás se én vagyok, nem, hanem az önök tisztelt képzelete. Képzeljék hát. * A hírlapírót, - lévén nyájasság és híresség - gyakran hívják násznagynak, így hívja meg kollegája, Csapiczky Endre is. A hírlapíró „természetesen" maga Mikszáth Esterházy-kockás zakó, jobb-rosszabb szivar, a joviális, korpulens arcból kiszikrázó éles, keserű szemek - , a történet idején 49 éves, Csapiczky huszonöt, tán harminc. Magázódnak. A fiú az úgynevezett pakfon arisztokrácia tagja, „pompásan tudja eltakarni a szegénységet (ez a sárosi svihák dolga), de pompásan tudja elő is tárni (ez pedig a bohém dolga)" „Hát van-e aztán egy kis pénzmag?" érdeklődik az idő­ sebb, s Csapiczky tiltakozása világossá teszi, hogy főleg a pénz miatt akar nősülni, naná, sőt egyáltalán nem bánja, hogy ekkora selymának, egy pénz miatti nősülőnek tartják, holott. Holott épp a pénz az, ami nincs. Úgy van, hogy nincs, lehet lebegtet­ ni a vanást a nincs határán, ami még a réteshúzásnál is nagyobb mutatvány. * Már ez az elképzelt, redakcióbéli első jelenet is velejéig, angyalian cinikus, ilyennek kell lennie. Semmi sem az, ami, s ehhez minden résztvevő ragaszkodik, mindegyi­ kük identitásának ez az alapja, naná, hisz ebben nőtt fel, ebben van otthon, ezeket a szabályokat, az elasztikumi mezők szabályait ismeri. Ez a hazája. Ez az interaktív lóditizmus. A gavallérok egy mélységesen magyar regény. Iróniája elementáris. Tévedés azt hinni, hogy mivel a beszélő nem veszi ki magát az esendők közül, mivel lazán és elegánsan ráhagyja a konzekvenciákat az olvasóra, hogy azzal fel­ menti hőseit. Nem, nincs felmentés, nincs elfogadás, hanem megértés van, törekvés a megértésre. Könyörtelen megértés van, ahogy Mészöly Miklós mondja a szeretetről. Ülünk a körhintán mindannyian, ki többet lát a forgásból, ki kevesebbet, kit jobban zavar, kit kevésbé. De egyetérteni? Tetszik-nem tetszik, nekem is hazám ez az ország, dacára, hogy honfitársaim egyre növekvő halmazával (alakulatával) egy légtérben sem akarok tartózkodni. Nem halad meg és nem ítél el? Épp ez, a nyájas, mosolygós beszéd, ez a megsemmisítő ítélet, ha már mindenáron szószéknek és bíróságnak akarják az okos utókorok tekinteni az irodalmat. * Az anekdota nem vicc? Tényleg nem? Tényleg. Nem. * A mondott évben - ezt szakszerűtlenül, de bátran vegyük 1896-nak, hisz a Gavallé­ rok 1897-ben jelent meg folytatásokban a Pesti Hírlapban - , a Millennium neveze­ tes évében a természet olyan konfúzus volt, hogy augusztusban tartotta a nyarat és 36 �az őszt októberben. Izzó verőfényben vonatoznak tehát hőseink, a nap nevető mo­ solyával beragyogja a szelíd hegyeket, melyek, ahogy Mikszáth megjegyzi, amúgy szoktatóba ugranak eléjük, apródjaiként a messze kéklő óriásoknak. „Nevető mo­ soly", hömpölygető, kedélyes redundancia - hogy volna fogható gyors kis képekbe a lassúság? Pedig alighanem száz apró képpé kéne kimerevíteni a nagy tablót, száz képpé, mint Ödön von Horvath teszi a Kazimir és Karoline-val. A gavallérok kiált a színpad után, ahogy mondani szokták, de színdarabot immár nem tudnék írni belőle. Nem kell... Hangjáték igen, film igen, de színdarab aligha. Színházi este, talán. De hát nem az a színdarab, amit egy színházi estén előadnak? * Merő véletlen, de a mondott évben, 1986-ban kerül színre először Csehov Sirálya, és mindjárt meg is bukik. Nem tudom, tán Ambrus Zoltán volt az első, aki Mik­ száth és Csehov közt párhuzamot vont, mondván mindketten egyszerre szeretik és gyűlölik hőseiket. Régóta gondolom, hogy nem lenne haszontalan Csehov felől olvasni Mikszáthot. Hogy Csehov modernebb, urbánusabb jelenség? Az, mert száz év alatt azzá játszották. Polgárivá, légiessé, ikonikussá. Mikszáthot pedig belepozicionálták, beleklasszicizálták ebbe a terméketlen, dzsentrimagyaros, népi skatulyá­ ba, s minthogy egy darab olvasatai, vagyis az előadások attraktívabbak, mint egy regény olvasatai, a Csehov játszás jelenvalóvá/kortalaná tette a szerzőt, míg Mik­ száth súlyosan, nehézkesen ül a saját levében mindmostanáig. Pedig vannak közös jegyek bőven. Az említett hassliebeség, szeretvegyűlölség, aztán a cinizmusai pa­ lástolt érzelmesség, az irónia, mint szemlélet és páncél, a történet nélküli történe­ tek, elhallgatottság, sötét indulatok a felszín alatt, nevetségesség, kisszerűség és reménytelenség, ami egyik ágon tragédiába a másikon reménytelen kedélyességbe - a következő darabba - torkollik. Akármilyen igazságtalan, Csehovot kezdettől modem írónak, Mikszáthot pedig régies, göcögő népi bácsinak olvasták, ha olvas­ ták. Képzeljük el, milyen lenne mai fordításban Mikszáth Kálmán? * Csattog a csalogány, mint a bronchitis. A levegő is utolérhetetlenül tiszta, mint minden e vármegyében. Hőseim vasúttal mennek Eperjesig. Színek, szagok, recse­ gések, a nagyvendéglő.. Ide a ráérős vacsorához érdemes lenne valami dialógust telepíteni, némi előzetest a sárosiakról. Hogy mit jelent sárosinak lenni. Másnap aztán gyors reggeli, hisz indulni kell Lazsányba, nagy záporeső volt arra és a vici­ nális út tele van kátyúval. Itt, a vendéglőben öltözzön ünneplőbe vagy ott is lesz hely, kérdi a vőfély. Hogyne lenne, ötven s valahány szoba van a menyasszonyom öregeinél, hangzik a válasz, az udvaron pedig ott kapál, ott hányja-veti magát a négy tüzes paripa. Mindegy, hogy konkrétan kié, mert egyre megy, egy Csapiczky mégse viheti két lóval a menyasszonyát. Ugyanis, ha van, aki nem tudná: a Csapiczkyak négylovas familia. Magyarország isten kalapján a bokréta. * Mintha műholdról, legalábbis léghajóról: megy a sárosi elit a lakodalomba. Mint valami kevély, filmes enumeráció: „Jobbról is, balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó dűlőutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az országúiba, köze­ lebb, távolabb úri fogatok barnállottak. Némelyik olyan távol, hogy szinte egy las­ san mászó szarvasbogárnak látszott; a közelebbieken színes napernyők mutatták, 37 �hogy úri hölgyek ülnek rajtok". A paradicsomi terepasztalon üveges határ, phateon, landau, bricska, tilbury, sandlaufer, s ahány ősi jármű a több ezredév alatt csak megtermett e rögáztatta vértalajon. * Panoptikum. Élőviasz. Így is kéne eljátszani, bizonyos testrészek, figurák olykor megmozdulnak, de az egész áll. A hírlapíró zötykölődik a nyalka kis magyar ko­ csin, s a vőlegény (ne felejtsük: valódi Csapiczky) kommentál, mintha egy címer­ tárban, - avagy színházi jelmeztárban, ahogy akkor mondták, fundusban - kalau­ zolná el a járatlan idegent. Az én olvasatomban: Csapiczky ironizál, totális irónia, ebben végig összestimmel a hírlapíró násznaggyal, én tudom, hogy te blöffölsz, te tudod, hogy én tudom, s ebbe még a megbántódás iróniája is belefér. * Kézfogás-instrukció egy színésznek: malackfarkszerű görbületben nyújtani oda a legújabb dzsentriszokás szerint. Két malacfarok ezeréves, mélymagyar parolája a sárosi kátyúk fölött. * A sárosi elit komplett Árpád-ház. A Pruszkayak egyenesen de genere Tass. Be tud­ ják bizonyítani, mondja rezzenetlen arccal a vőlegény. Azt már nem, feleli az egyik Pruszkay nevetve, de ti se tudnátok zeugnisokkal bizonyítani, hogy nem onnan származunk. Egy ilyen „zeugnis" csak hab a tortán. A de genere Tasság zeugnisa. * Mi mind származunk és származni jó, minél messzebbről, annál jobb. Aki szárma­ zik, az valaki, valakinek pedig muszáj lenni. Necessze est, amice. És nem mindenki valaki, uraim, mert a mob az nem valaki, hanem mob. A zsidó se valaki, annak csak pénze van, de származni, ha fejre áll, se származik. Szlimóczkyné családja, például, a Kund nemzetségből való, címerük egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés. Domoróczy, ki tüzes pejen érkezik (anyja, azt mondják, Blackston volt, a Metternich herceg híres kancája), egyenesen Töhötöm vezér ivadéka. * Ez már sok egy kicsit, morogja a hírlapíró. Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek mind magtalanok maradtak és csak a vezérek nejei szültek fiakat. Úgy látszik, feleli Csapiczky, aztán szemrehányón folytatja: „Ön jó ember, egy hangyát sajnál agyonütni, tudom, de ha egy szent hagyományt eltaposhat egy rossz ötlet kedvéért, hát megteszi." * A nyárias októberben a kocsik összevárják egymást, megállnak. Ez az első nagyje­ lenet, operai színpad és díszletek, nagyzenekar, fenyőfakórus, negyven hintó pi­ hen, százhatvan lóra terítenek pokrócot a kocsisok. Itt kártyáznak, mi több, párunpárt játszanak - de mint a Rothschildok, a bankók sorozatszámát kell eltalálni, hogy páros szám, avagy nem, s úgy veszítenek, mintha bankóval volna tömve ott­ hon a vánkos. Amott a malacok szerelmét utánozzák nagy beleérzéssel, arrébb fácánt lőnek éppen, s mindenhol konyakoznak, hozzá egy forintos havanna szivaro­ kat színak, s lekezelően füstszivarnak hívják őket. Szép széles tabló, nem is kellenek 38 �összefüggő dialógusok, csak töredékek, villanások. Az anyag, ahogy zsizseg az önfényben, a beltérj melegében. * Bogozy Miklós „bácsi" címerállatnak való nemesúr, lelke minden társaságnak, örök csörgőcsuli, egy utánozó-fenomén. Fölségesen adja a távoli kutyaugatást s általá­ ban más állatokat is. Hanem amikor a malacok szerelmét előadja, minden ember oldalnyilallást kap a nevetéstől. Ezt, úgy képzelem, inkább szépen, takarékosan elmeséli az egyszál hírlapíró. Iszik, rágyújt, tűnődik. Előadni, hogy valaki előadja a malacok szerelmét, ez esetben több, mint eljátszani. * Aki nem tudná, a „sárosi őrszem" egy szolga két villogó szeme, ki arra vigyáz a park szélén, „hogy befordul-e a jegenyefák periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji!", vagyis libériába, gyerekek, s egy szempillanat alatt finoman kiborotvált komornyikká változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta a mindenes, aki előbb még fát vágott." * Az öreg Csapiczky házánál meg kell pihenni. Szerény uzsonnának álcázott hatal­ mas trakta, allürök és valódi terülj asztalkám, forró vendégszeretet és hideglelős kedélyeskedés, Az ifjú Csapiczky elholt anyja egy valódi Motesiczky lány. Az öreg szétnéz, hogy ugye mindenki tudja, mit jelent valódi Motesiczky-lánynak lenni. Mindenki tudja, naná. Egyedül a hírlapíró bizonytalan, de neki elnézik, nem egy nagy pedigré, de benne van az arcképe az újságokban. Mert származni jó, de híres­ nek lenni még jobb. * Mindenkinek megvan a maga mutatványa. Ami Bogozynál a malacok szerelme, az öreg Csapiczkynál hosszú, harsogó monológ az újságírásról, a sajtóról és egyálta­ lán. Lényegében arról, hogy tudja ő, amit tud, neki a seggében is feje van, hogy egy másik klasszikust idézzek. Ez alapvonás. Mindenkinél mindig mindent jobban tudni, s ebben körömszakadtig meg nem rendülni. S körbejár a konyakosüveg, leginkább a címke miatt. Amit isznak másodlagos, úgyis egy helyre megy, de az üveg, a cédulka legyen ezer éves. Magunk között vagyunk, tudjuk, az ezer mennyi. Az akadékoskodó idegent elmarjuk. Haladás haza. » Az öreg Csapiczky birtokán már minden gavallérság felvonul, a személyzet - most éppen Jean, estére Janó - papagájruházata, strimflik, spencerek, huszárruhák, pandúijelmezek, mutatván, hogy a házigazda szereti „a múltakat". Isszák a borokat, melyekből természetesen egy hordóval van a világon, az is odalent a pincében. S a rafináltnál rafináltabb, királyi ételek, melyekhez jól illik az öreg kommentárja: „oh, ez csak afféle »doma robiensis«, vagyis »otthon csinált«". „Szegények vagyunk, így élünk közönségesen, és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra." 39 �* Ahogy nézegetem az aláhúzásokat, hajdani összenyilazásaimat, olykor, például most, azt érzem, mégis ki kellett volna jelenetezni (legalább), s elkezdeni a párbe­ szédekkel játszani, ki tudja, miből mi lesz a végén. S tán a töredékes, de már dramatikus anyagot rá lehetett volna bízni a rendezőre, ha kedve van, kezdjen vele, amit akar. Úgy látszik, nem volt elég erős bennem a késztetés. Húsz éve játszik » fontos szerepet az életemben a színház, de ennyi idő alatt se lettem drámaíróvá. Addig isznak, amíg be nem áll az úgynevezett amabilis konfúzió, azaz mindenki Mondatban gondolkodom, nem jelenetben, nem konfliktusban. Dikcióban, nem beszél egyszerre, s nem lehet őket felállítani, holott ez még nem az esküvő, még át akcióban. kell kocsizni Lazsányba. A kétségbeesett vőlegény hiába kiabál, a kutya se hallgat rá, ezért cselhez folyamodik. A Matykó inas kék dolmánya hátára felírja krétával, hogy „Menjünk uraim, mert kikapok", s megparancsolja Matykónak, háttal menjen körbe a vendégek között. Jó jelenet, imbolyog a kék szolga-hát az úri népek orra előtt, egyedül a Pruszkay Stefi kéri ki magának, hogy neki egy szolga ne fordítson hátat. Stefi tajtrészeg, nem csoda, hogy egyre felháborodottabb, vért akar, segéde­ ket, alig tudják Tas vezér unokáját lecsillapítani. Mikszáth elemében van, a helyzet kibomlott, egyenletesen, simán jön a toliból a nyájas vitriol, nincs abszurd ötlet, melyre ne lenne vevő az olvasó. » Menyasszony elé pocsolyába mentét teríteni - Sárosban nincs enélkül esküvő. Men­ tém et sanquinem. Az egész kisregény egy begyakorolt, hagyománnyá, vérré vált színjátékról, valóságos sárosi passióról szól. Lehet-e, érdemes-e egy elmesélt színjá­ tékból színházat csinálni? * 40 �amicenko?". De Koltay, nyilván Töhötöm-ivadék, netán Huba, csak legyint, hogy hagyjátok, unom az effélét, majd adtok, ha kell, ha lesz, mondjuk egy kis ferbli, ilyesmi. És itt, kb. a szöveg közepén, mielőtt a hírlapíró a maga gyanúját a Matykó féle jelmez (elfelejtették lekefélni) újbóli felbukkantán megfogalmazná, szóval a Koltay Miska eseténél a leghülyébb olvasó is pontosan tudja, hányadán állunk a derék sárosiakkal. Tán a színjáték léptéke, illetve az összjáték és az összeszokottság mértéke nem világos. * A menyasszony épp felöltözik, épp bemutatják a lelkes közönségnek, épp indulná­ nak, mikor - megejtő vígjátéki csavar - valamelyik szolga behoz egy nagy dobozt, s az örömanya felkiált, milyen pech, hogy csak most érkeztek meg Párizsból a ruhák. Tegnapelőtt kellett volna jönniük, de nem jöttek, hát mit tehettünk, összeütöttünk magunk valami kis ruhafélét, s már épp bontaná föl „a kisztnit", mikor az örömapa rárivall, hogy már egy órája vár a pap, s most már mindegy, ruha, ruha, a Péter inas vigye a párizsi dobozt a méltóságos asszony szobájába, ne legyen itt minden lom láb alatt. * A komótos elbeszélő itt gyorsít fel először, s a lakodalom eseményeiről alig tudunk meg valamit is. Illetve mindenki mindent tud, lehet kicsit sietni. Még isznakesznek, üldögélnek, születési évszám szerint isszák egyik évjáratot másik után Lazsányi pincéjéből, melynek természetesen nincs párja Sárosban, s ha ott nincs, hát nincs a kerek világon, de fontos momentum már csak egy történik, mikor a két örömapa átadja az ötven- illetve hatvanezer forintról szóló kötelezvényt a könnye­ kig meghatódott fiatal párnak. Nagy jelenet, igazi jutalomjáték két öreg színésznek, aztán a pár elutazik, a tánc megkezdődik, de mondani már nincs mit. » „Csak a platinát lehet még jobban nyújtani, mint egy lakodalom leírását", írja Mik­ száth és igaza van. De ezt már, úgy képzelem, megint a redakcióbán mondja a hír­ lapíró, a panoptikum kihalványodik, homályos, másnapos, sovány hajnal van, a kakas-szó alig verekszi át magát a történelmi füstön. Lószerszámok tompa hangja, patkódobogás, nyikorgás, hangos ásítozás, s a hírlapíró kérdése: hát mivel az én gazdám már messze jár a Katicával, ki visz be engem Eperjesre?: Többen kínálkoz­ nak, a malacos Bogozy fogatára esik a választás. » Ahogy a regény, úgy a nem létező darab vége is egy csöndes, lucidus jelenet. Úgy képzelem, szorosan egymás mellett ül a Hírlapíró és Bogozy, ülnek a redakcióasztalon, homályosak, füstből, káprázatból való alakok, szellemek, formációk, hajlítványok, szivaremlékek gomolyognak körülöttük hidegen, kiszellőzhetetlenül. * H: B: H: B: H: Ejnye, te Bogozy, hisz te nem mégy Eperjesig. Dehogynem. Bent kell lennem kilenckorra a hivatalban. Hát te hivatalnok vagy? Sajnos. A törvényszéknél. Te vagy a törvényszéki elnök? 41 �B: Ugyan, Bruderkám, iktató vagyok a telekkönyvnél. H: Ne bolondozz! A telekkönyvi iktatók nem járnak négy lovon. B: Festve van, bruder. Festve van és csak a lámpáknál látszik. Majd meglátod a virradatnál, hogy miképp olvadnak le a négyesek mögöttünk. Én különben már a szomszéd faluban kezdek vedleni. Az inas és a két ló Vándokon maradja. Még a János gúnyája se az övé. Itt semmi sem úgy van, amint látod. H: És a te ruhád? B: Az is kölcsön van kérve. Majd meglátod, mire a sóvári kocsmához érünk, hat­ hét kocsi ha marad, azon szorongja mindenki összegyömöszölve, mint az arató tótok. H: Szorongja? B: Másnaposan nem mindig jól beszélek magyar. Jó is lesz a Kohn törkölypálin­ kája. H: Semmi konyak? Semmi Prunelle Naltet? B: Bastrancia! Hogy fizetné meg azt a sárosi ember?! A Babaj cigány majd el­ játssza a Gotterhalte, mint a legszomorúbb magyar nótát, erre az összes maradék ló piruettelni kezd, mert kiszuperált honvédlovak az istenadták. H: Hát aztán ezek az urak hova mennek? Hiszen ezek mind a falukról jöttek tegnap. B: Eperjesre. Azok is eperjesi hivatalnokok mind. H: A Pruszkayak is? B: Azok a kataszternél vannak. H: Lehetetlen! És Domoróczy? B: Ő írnok a megyénél. H: H át Keviczky? Br Ellenőr az adóhivatalnál. H: Szűnj meg, öreg, őrültté teszel. Azok az ekvipázsok... az a pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok... nem akarom elhinni, hogy minden csak... B: Füst és pára. A négyesek ki voltak kölcsönözve. Innen a szerszám, onnan az első két ló, amonnan a hátulsó két ló, egy negyedik helyről a tilbury vagy a sandlaufer. H: De hisz ez valóságos csalás! B: Paperlapap! Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki tudja a másikról, hogy nincs négy lova. Mindössze a formákat tartják meg velem együtt... a szép ősi formákat. Mi rosszat lelhetsz ebben? H: Csak nem akarod azt mondani, hogy az őrnagy ötvenezer forintja... B: Nos igen, az is csak egy forma. A kötelezvény nem ér öt garast. Az őrnagy­ nak egyebe sincs e kerek földön, csak egy kis nyugdíja. H: No, ez szép egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével csak nem úgy van? B: Oh jaj, még úgyabban! Csapiczkynak a gigájáig ér az adóssága. H: De így lefőzni szegény új házasokat... B: Az új házasok igen jól tudták, hogy azok a kötelezvények nem érnek egy hají­ tófát sem, de nekik is tetszett, őket is gyönyörködtette a forma előkelősége. H: És a vendégek?. B: No, azok is mind tudták. 42 �H: És mégis ujjongtak, lelkesedtek. B: Naná. Mert mi, sárosiak, nem érjük rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk főpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok lennénk. És ha sikerül az előadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóság­ nak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk. H: Megállj csak, eszerint a Párizsból jött kisztniben... nem a Chatelot ruhái vol­ tak... B: Ugyan! Nincs is ott Chatelot nevű szabó. Egy jó ötletke az egész. H: És a smaragdékszer, amit az én kollégám... B: Fogadok, hogy a te kollegád bizalmasan megkért, hogy egy kis csomagot vi­ gyél be a Kubinyi Sámuel igazgató úrhoz az eperjesi takarékba. H: Mit tagadjam, megkért. B: No, brát moj slatki, abban van a smaragd ékszer. Ki volt adva lizingocsku, de ma ismét kiadja a Kubinyi úr, Lásztován férjhez megy egy Vinkóczy kisasszony... H: Egy valódi Vinkóczy... B: Naná, De genere Huba. De végre is, ez itt szokás minálunk, és a szokások tiszteletre méltók, édes bruderkám. Ami pedig a dolog érdemét illeti, hát ha nem is egyiké, másiké, vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié; a fény, a pompa, a ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség, és kedélyesség, az úri allűrök, a lovak, az ezüstnemű, a griffek, a tónus nemessége a mienk mindnyájunké. Csak szét van osztva, és ha azt bizonyos alkalmakkor mesterségesen egy rakásra hord­ juk, kinek mi köze hozzá? Igaz-e vagy nem? * Igaz-e vagy nem, kérdem halkan, csak az ajkammal. Ha hangosabban beszélek, rám tör a hörghurutos, hetek óta kínzó köhögés, egymásra rakódó autó-klimás és kertiéjszakás megfázások hozadéka. Jórészt ezért is késtem el ilyen rondán ezekkel a jegyzetekkel a Palócföldnek, szándékom szerint arról, hogy mért foglalkoztat tulajdonképpen kamaszkorom óta - a Gavallérok, ez a legtündéribben gonosz Mikszáth-kisregény, s mért gondoltam tavaly, hogy valamiféle színpadi átiratot, mikszáthiádát készítek belőle-körüle-róla, s mért volt ez inspiráló, de hamvába halandó gondolat. Szép hamv, szép halandás, némely aláhúzások, glosszák, némely tanul­ ság, s ami a fő: mikszátozni jó. Nincs adaptáció, nem is kell, ezeket a műhely­ cédulákat viszont már megígértem. Pótgombok egy átszabatlan kabáthoz. 43 �N. T óth A n ikó Gavallérok? Kálmán bá' után szabadon Csütörtökön este éppen túlóráim végén jártam, amikor felhívott Bajmóczy Kitty, akivel az előző munkahelyemen egy irodában ültünk, és elég jól megvoltunk, bár a munkaidőn túl nemigen kerestük egymás társaságát. Vagyis három éve találkoztunk utoljára. Azt kérdezte, van-e programom szombatra, mármint az éppen soron követ­ kezőre, mert ha nincs, szívesen ajánl egyet, pontosabban felkér, legyek az esküvői tanúja, vidéki lakodalom, a legújabb szokások szerint egy romantikus kastélyban. Mielőtt szóhoz jutottam volna, közölte azt is, azért gondolt éppen rám, mert én va­ gyok a legrugalmasabb ember, akit valaha ismert, ez a kiváló tulajdonságom pedig páratlan kollegialitással egészül ki, ebből kifolyólag bizonyára nem utasítom vissza a felkérést, amivel nagyon megkönnyítem a dolgát. Semmi jövő idő, feltételes mód, behízelgő hang. Ezek után persze egyrészt meg kellett felelnem a felsorolt nagyszerű tulajdonságoknak, melyekkel most szembesültem először, másrészt szombatra valóban nem volt programom, harmadrészt szorult belém némi kalandvágy is, így hát igent mondtam. Kitty kitűnően tudja kordában tartani érzelmeit, éppen ezért most sem volt a kelleténél hálásabb. Azonnal el is köszönt, mindenféle részletkérdés tisztázása nélkül. Nem volt hiányérzetem, hiszen holtfáradt voltam. Csak másnap reggel kezdtem gondolkodni rajta, és teljesen valószerűtlennek tűnt az egész meg­ hívás, mintha csupán a kimerültség űzött volna velem furcsa tréfát álmomban. Az­ tán kaptam Kittytől egy sms-t, hogy szombaton tízkor felvesz a lakásom előtt, csak jelezzem, hol lakom. Egész délután próbáltam hívni, hogy megtudjak néhány szer­ vezési infót, de nem volt elérhető. Kénytelen voltam sms-ben elküldeni a címem. Mindenesetre szombaton húsz perces késéssel és éles fékcsikorgással valóban megállt a társasházunk előtt. Kitárta az ajtót, és kivigyorgott a kocsiból; a fogsoráról könnyen azonosíthattam, hiszen menyasszonyi sminkje jóvoltából aligha ismertem volna meg, ráadásul amikor utoljára láttam, hollófekete haja egészen rövid volt, most pedig mézszínű tincseit ravasz kontyba tűzte valami mesterfodrász. Ruhám fellógattam a hátsó ülés kapaszkodójára, bepattantam a kocsiba, aztán húztunk is. Hamarosan megálltunk egy szolárium előtt, no nem azért, hogy Kitty még utol­ sót állítson a bőrszínén, hanem mert át kellett vennie valamit egy barátnőjétől. Bő negyedóra is eltelt, mire bosszús arccal kirontott. Nyomában tipegett a kissé hervatag barátnő. Mindketten beszálltak, a mami sopánkodott és sápítozott, hogy telje­ sen kiment a fejéből, és ne haragudjon rá Kitty, tudja, milyen kellemetlen a dolog. Kitty, az önuralom királynője pedig addig csitítgatta, nyugtatgatta, amíg egy zöld­ övezeti villa előtt, mely csaknem olyan omlatag volt, mint a tulajdonosa, meg nem álltunk. Mindketten eltűntek a rozsdás kovácsoltvas kapu mögött, majd nemsokára jött Kitty futólépésben, valószínűleg azért, hogy a nyanyát minél gyorsabban leráz­ hassa. Egy kék dobozkát ejtett az ölembe, hogy tegyem biztonságos helyre. 44 �Ezek után irány a reptér. Szerencsére sikerült egész gyorsan és a megfelelő bejá­ rathoz viszonylag közel parkolni. Kitty szólt, hogy menjek én is, ne dekkoljak a kocsiban egyedül. Alig bírtam lépést tartani vele. Neki persze könnyű volt edzőci­ pőben, laza nadrágban cikázni a kocsik között. Az emberek pedig rendre forogtak utána, sehogy sem állt össze a fejükben az extravagáns alkalmi frizura meg a spor­ tos szerelés. Az információs pultnál eligazították, intett, hogy várjam meg. Néhány perc múlva már jött is, három apró csomagocskát lóbált a kezében, a nagy rohanás­ ban sikerült megtudnom: a menyasszonyi ruháit. Előző este érkeztek Hongkong­ ból, netes rendelésre. Igazi last minute-beszerzés volt, és azért mindjárt három darab, hogy az egyik biztosan passzoljon az aktuális hangulatához, amit előre ne­ héz kiszámítani. Nekem gyanús volt a csomagok mérete, amit szóvá is tettem, szö­ get ütve Kitty fejébe. Ekkora nagyságú dobozban egy egész aratoalett? Bontsuk már ki, nehogy valami félreértés legyen, aztán ott állunk majd a tett színhelyén, alkalomhoz illő ruha nélkül. Kitty feltépte a védőfóliát, a csomagból pedig palackba zárt szellem módjára kipattant a csipkés-habos-uszályos ruha; fölöttünk lebegett, körülfolyt, ketten alig bírtuk elkapni, nehogy végigsöpörje a parkoló porát. Vá­ kuumos, állapította meg Kitty tárgyilagosan, túl nagy meglepetést nem tanúsítva. Hosszú percekig tartott, amíg begyömöszöltük a ruhakölteményt a hátsó ülésre. A másik két csomag ellenőrzését jobbnak láttuk későbbre halasztani. Már rákanyarodtuk az autópályára, amikor Kitty bosszúsan megbokszolta a kormányt: basszus, a cipőt meg elfelejtettem! Elég sokat kellett menni a legközeleb­ bi letérőig; a távot a sebesség növelésével igyekezett rövidíteni. Ráadásul a belvá­ rosba mentünk vissza, a kedvenc cipőszalonjába. Zárás előtt tíz perccel érkeztünk. Kitty végigszáguldott a polcok között, leemelt vagy öt pár cipőt, villámgyorsan felpróbálta valamennyit, ellenőrző lépések a tükör előtt, majd kettőt betett a kosa­ rába, a többit találomra vissza a polcra, még véletlenül sem az eredeti helyükre. Milyen méretet hordasz, kérdezte. Végigpásztázta a harminchetes alkalmikat, majd egyet bepottyantott a másik kettő mellé. A pénztárban nem méltatlankodtak az utolsó percek miatt; ekkora összegnél még szép... Ezután egy - számomra - lidérces száguldás következett, hiszen késésben voltunk. Kitty megismételte a reptéri cikázást, de most kocsival; dühös dudálásra bájosan integetett, csókot dobott, vagy válaszul kellemes harangjátékot szólaltatott meg. Egy sebességkorlátozásnál bemérték, de miután lestoppolták, percek alatt kivágta magát bűbájos mosolyával, az esküvőre hivatkozva és a hivatkozást csipkés uszállyal hitelesítve meglágyította a zsaruk kőkemény szívét, még a bírságot is jelképesre faragták. Vezetés közben szinte állandóan telefonált, de nemcsak az esküvőt szervezte, hanem munkaügyeit is intézte. Kiderült, hogy az egyik legolvasottabb női magazin főszerkesztője, ezt a pozíciót rekord idő alatt belépése után négy hónappal - szerezte meg, egyrészt annak köszönhetően, hogy készített pár kitűnő interjút, amit nagyon jól fogadtak az olvasók, másrészt átrendezte a szerkesztőséget, hiszen van egy belsőépítész szakvizsgája, plusz feng shui, amiért a kollégái nem győzték dicsérni, így a laptulaj gyors elhatározással nyugdíjba küldte az elődjét. A telefonálások kurta szüneteiben távirati stílusban más infókat is szereztem. A vőlegényről annyit, hogy Csapiczky Andynek hívják, idestova öt éve ismerik egy­ mást, a fiú számítógépes szakember, hogy pontosan mit csinál, azt sose lehet tudni, 45 �de könnyedén beférkőzik adatbankokba és infós rendszerekbe a minisztériumi hiva­ taloktól a kórházakon át a pénzintézetekig, mert alapvetően kíváncsi természetű em­ ber. Állandóan változtatja a munkahelyét cégileg és földrajzilag is, többet van külföl­ dön, mint itthon, ami azért jó, mert kevesebb az alkalom a veszekedésre. Házasságra sokáig nem gondoltak, de jó két hete váratlanul megkérte a kezét, mert eszébe jutott egy fogadalma, amit az anyjának tett, miszerint harminchárom éves koráig megnősül. Ezt az életkort pedig a hónap végén tölti be, tehát gyorsan kellett cselekedni. Iga­ zából Kittynek is kapóra jött a dolog, mert ahányszor hazatelefonált vagy -látoga­ tott, folyton azt kérdezgették a szülei és a türelmetlen rokonság, nem talált-e még megfelelő vőlegényt, meg mikor jelenti már be, hogy férjhez megy, hiszen csakhamar eljár felette az idő. Az az idő, ami egyébként vidéken általában állni látszik, ám úgy tűnik, bizonyos témák mentén mégis halad. Vagyis eljár. A várva várt hír hallatán a kezdeti öröm gyorsan elillant, helyébe tolult az aggályoskodás, hogy nem túl hirtelen történik-e minden, alaposan megfontolták-e a döntést, valóban Andy-e az igazi, és főleg hogyan lehet két hét alatt megszervezni a hétországraszóló lakodalmat, hiszen egy Bajmóczy-Iány menyegzőjét másképp el se tudták volna képzelni. Kitty azonban gyorsan megnyugtatta a felborzolt kedélyeket; rendezvényszervezési tapasztalata is volt bőven, tehát mindent magára vállalt, a helyszín lefoglalásától a menü össze­ állításán, a meghívókártyák szétküldésén át a vőfély biztosításáig. A násznépnek beleértve a vőlegényt is - annyi dolga volt csupán, hogy a kitűzött időpontban és az adott helyszínen megjelenjen. Andy kénytelen volt azért három órát mégiscsak áldozni az előkészületekre, ami a jegygyűrű és az ünnepi öltözék beszerzésére volt mindössze elég. A legtöbb gondot a ruha jelentette. Kitty el vonszol ta egy exkluzív esküvői szalonba, ahol a bőséges választék ellenére sem találtak Andy kedvére valót, pontosabban minden nevetségesen lógott rajta. Kitty szerint egyrészt azért, mert annyi időt tölt a számítógép előtt, hogy már teljesen elszokott a normális test­ tartástól, másrészt heves ellenérzést táplál az öltönyök, szmokingok, frakkok iránt, mert szerinte korlátozzák a szabadságában. Kittynek végül elfogyott a türelme. Találomra becsomagoltatott egyet a legalább húsz felpróbált öltöny közül, Andy kezébe nyomta, s miután finoman odasziszegte neki, hogy reméli, nem felejt el átöltözni az esküvő napján, kiviharzott a szalonból, az eladók általános derülésére. Kitty útközben legalább háromszor beszélt a főnökével is, egy új rovat indításáról meg valami tükörről, sőt egy akadékoskodó olvasói levélről is szó esett. Kitty semmi­ től nem jött zavarba, sem a megoldandó feladatoktól, sem a szorító határidőktől, de a bókoktól, a félreérthetetlen célzásoktól sem, és attól sem, hogy mindennek fültanú­ ja voltam, mivel ki volt hangosítva a telefonja. A házasságkötés hírét egyébként alighanem csak a laptulaj fogadta fanyalogva, hiszen úgy tapasztalta, a szinglik sokkal jobban bírják a terhelést, mint a családosok. Félig-meddig tréfásan ki is kötöt­ te, hogy Kitty legalább öt évig nem szülhet gyereket, mert addig feltétlenül szükség van a teljes bedobásra. Kitty persze jót derült ezen, és azt mondta, minimum hármasikrekkel kezdi, mert mesterséges megtermékenyítés van kilátásban, ha a munkahelyek ennyire igénybe veszik őt is, élete leendő párját is. A főnök sajnálattal közölte még, hogy egy váratlan esemény miatt mégsem tud leutazni az esküvőre. Volt egy angol nyelvű interjú-egyeztetés is egy számomra ismeretlen, ám Kitty szerint rendkívül népszerű szappanopera-színésszel, pontosabban a menedzserével. A színész haknikörúton lesz nálunk, igaz, csak tavasszal. Kitty szó szerint az ujja 46 �köré csavarta a pasit még telefonon keresztül is, hiszen nagyon kellemes a hangja, és egész árnyaltan szellemeskedett is. Nem csoda, hiszen egy évet töltött London­ ban, ahol egy szórakoztatóregény-író gyerekeire vigyázott, akik szintén nagyon szórakoztatóak voltak. Csak aztán Amerikába költöztek, s oda Kittyt nem vitték magukkal, pedig szerintem egy szóra ment volna. A változatos telefonok kicsit oldották a száguldás okozta görcsöt a gyomromban. De jött egy kellemetlenebb hívás is: Andy elég zaklatottan közölte, hogy egy leágazás­ nál hátulról beléje szaladt egy kocsi, neki szerencsére nem lett semmi baja, a kocsin kisebb horpadás, amitől még működőképes, bár kevésbé esztétikus, a másik autó eleje viszont teljesen összetört, éppen a rendőröket várják. Kitty előrángatott egy térképet, pillanatok alatt betájolta, melyik a legrövidebb út a baleset színhelyére, aztán gyors irányváltással és őrült sebességgel csakhamar meg is érkeztünk, még a zsarukat is megelőztük. Egy elegáns magas srác és egy farmeres-pólós pasi beszélge­ tett egy kezét tördelő kövér emberrel, aki mellett egy kendős nénike pityergett. Kitty nagy megrökönyödésemre szájon csókolta a farmeres-pólóst, majd bemutatta mint vőlegényét, holott én a másikat néztem Andynek. Az elegáns magasról az derült ki, hogy Andy barátja, a vezetéknevét sajnos nem jegyeztem meg, valamilyen Kristóf, ezenkívül ő a másik násznagy. Gyors stratégiai egyeztetés után Kristóf maradt, Andy beült hozzánk az anyósülésre, én bepréselődtem hátra, az uszály mellé, kanyar­ ban alá, aztán húztunk is. Öltönyöd? - kérdezte úgy ötven kilométerrel később Kitty, rosszat sejtve. Andy már emelte is a telefont, hogy Kristóf próbálja a legrövidebbre fogni az adminisztrálást, mert a vőlegényi szerelésnek időben meg kell érkeznie. Közben befutottunk Kitty szüleihez. Házuk kissé divatjamúlt, de jókora energiaráfodítással és mindenféle praktikával igyekeznek fenntartani a korszerű ház látsza­ tát, amitől persze bizarrul eklektikus az egész. Kitty mamája a padlizsánszín koktél­ ruha és a tűsarkak dacára szinte röpült a kapu felé, de amikor közelebb ért, gyorsan lehervadt a mosoly az arcáról. Szemüveg nélkül ugyanis akkor azonosította a jegye­ sek öltözékét, és rögtön hisztizni kezdett. Kitty egy darabig türelmesen magyarázta, hogy a hosszú úton a ruha teljesen összegyűrődött volna, uszályban amúgy is ne­ héz sofőrködni, meg aztán tankolni is kellett. A mamát semmilyen érv nem győzte meg. Kitty nem sokat törődött vele, megpuszilta az ugyancsak elénk siető apukáját, könnyedén megigazította félrecsúszott nyakkendőjét, megitatott mindannyiunkkal egy tonikot, aztán indulást vezényelt. És a vőfély? - jutott a mama eszébe egy újabb hisztiinspiráció, hogy hát mi lesz a lánybúcsúztatóval, meg miért kell minden régi jó szokást csak úgy a sutba hajítani, különben is el fogunk késni, a násznép nem fog odatalálni, egy lakodalmat nem lehet telefonon meg interneten szervezni ésatöbbi, ésatöbbi. Apuka hamar megelégelte a cirkuszt, szelíden betuszkolta anyukát a kocsijukba, aztán végre indulhattunk, bár csak a falu végéig mentünk, ahol újra ki kellett szállni. A legszélső házban találtunk egy sopánkodó nagymamát és egy felbőszült nagypapát. Minden erőfeszítés ellenére sem indult ugyanis a lagzihoz méltón kiglancolt Ford Landau. Kitty papájától megtudtam, hogy a 76-os járgány mindig is féltve őrzött, sőt becézgetett vasárnapi autó volt, évente háromszor ha kihozta a nagypapa a garázsból, télen soha. Templomba vitte rajta nagymamit, de csak nagy ünnepeken. Kitty anyukája igazából még le sem csillapodott, azonos intenzitással folytathatta a toporzékolást. Ez a hobbija, súgta Kitty, aztán néhány percre szó szerint eltűnt a Landauban, még egy hajtincs sem látszott belőle. Majd 47 �miután diadalmasan előmászott, helyet mutatott nagypapájának a kormány mö­ gött. Az öregúr kénytelen-kelletlen beült, startolt, a Landau nagyot ugrott, mint egy megvadult ló. Szerencsére a kerítés távolabb volt, mert egy újabb baleset már igazán felborította volna a programot. A biztonsági kapcsoló volt az ok - ragyogott Kitty a sikerélménytől Nagyapuska megmutatta nekem kislány koromban, azzal, hogy sen­ kinek el ne áruljam, mert akkor biztosan nem fogják elrabolni ezt a gyönyörű ko­ csit. Az utóbbi időben valahogy feledékeny lett - bólogatott a nagymama, miközben gondosan ellenőrizte az összes zárat a házon, demonstrálva, hogy neki még tökéle­ tesen működik az emlékezete. Nagyapó pedig kikurjantott a kocsiablakon, hogy ideje menni. Kitty az órájára nézett, és egy halványpiros folt kúszott fel a nyakán. Ment vagy száznegyvennel, de időnként levette a gázpedálról a lábát; belátta, hogy a felmenőket nem lehet tovább hergelni, meg attól is tartott, hogy eltévednek. Az utolsó tíz kilométer elég útvesztős volt. A viszonylag frissen és ízlésesen felújított kastélyt a várakozásnak megfelelően park vette körül, de érkezéskor még nem láttuk, mekkora. Csak miután áthajtot­ tunk a kocsibejárón, akkor tárult elénk az októberi színekben pompázó faóriások, különleges formájúra nyírt bokrok, tarka virágágyak látványa. Hosszas gyönyör­ ködésre persze nem volt idő, hiszen a vendégek érkezéséig jó negyven perc maradt csupán. Különben is rögtön ott termett egy szmokingos úriember, aki irányította a parkolást, aztán Kittyt felkísérte a lakosztályába. Andyvel ketten vittük utána a szanaszét libegő uszályos ruhát, mint valami megkésett és csapzott koszorúslányok. Kitty már a fürdőben volt, mire felértünk, a vidáman csobogó víz alól kiabált, hogy bontsuk ki a másik két ruhát is, amiket természetesen a kocsiban felejtettünk. Andy ajánlkozott, hogy majd ő felhozza, de valahogy sokára jött. Persze nekem eszembe juthatott volna felvilágosítani a csomagok méretéről. Hát én felhoztam mindent, amit találtam, de ezek között egy fia menyasszonyi ruha sincs - szabadkozott, mi­ kor végre felért. Kitty ezúttal elnézően vihorászott, aztán az egyik csomagocskát a kezembe nyomta, a másikat ő pattintotta fel, Andy pedig kisfiúsan ámult-bámult a bűvészmutatványon, amikor Kitty-méretre nőttek az apró packe-ek. Mindjárt há­ rom? Nem túlzás ez? - tűnődött félhangosan és elfogódottan a vőlegény. Kitty sorra felvette mind a hármat. Az egyiknek a dekoltázsát tartotta kicsinek, a másik derékban kissé lötyögött rajta, valószínűleg tévedésből a nagyobb méretet jelölte be, úgyhogy - véleményünket ki sem kérve - maradt az uszályosnál. Andy érdek­ lődve méregette, miközben rendszeresen telefonált különböző nyelveken, de egy kukkot sem értettünk az egészből, mert persze számítógépes szaknyelven társalgóit. Kitty végül ráripakodott, hogy elég a munkaügyekből, ideje öltözni, biztosan meg fog küzdeni a számára szokatlan öltözékkel. Szerencsére Kristóf is megérkezett a nyomott kocsival, amit gyorsan elrejtett egy bokor mögött. Persze Kittynek is meg kellett birkóznia a maga uszályos ruhájával, mert egy csomó rafinált kapocs meg gombolás volt rajta. Elővette a cipősdobozokat is, az egyiket nekem adta, mert szerinte az enyém még tavalyi dizájn, a ruhámhoz sem passzol igazából, ráadásul egy násznagy nem engedheti meg a szinte lapos sarkat. Miután kinyitottam a dobozt, rögtön hevesen tiltakoztam, hogy húszcentis sarkakon szédülni fogok, tériszony meg egyebek, de hajthatatlan volt. Föl-alá járkálva próbáltam edzeni a lakosztály­ ban, egyensúlyoztam, mint egy kötéltáncos. Kitty végül elérkezettnek látta az időt, pontosabban megfelelő mértékűnek találta a késést, amit egy menyasszony igazán 48 �megengedhet magának, sőt el is várnak tőle, amikor egy utolsó ellenőrző pillantást vetve a tükörbe, rádöbbent, hogy se fülbevaló, se nyakék, se karperec nincs rajta. Az ékszerek az omlatag barátnő kék dobozkájából kerültek elő, nagyon különlege­ sek voltak, bizonyára igen értékesek is, de erről már nem volt időnk beszélgetni. A násznép a földszinti zöld szalonban gyülekezett, ami a teraszra nyílt. A legtöb­ ben feszengtek, nem tudták, fogyaszthatnak-e az asztalokon található italokból, pogácsából, meg hát a kastély egyfajta múzeumi fílinget árasztott, ami állandó dilemmát okozott: szabad-e leülni a vörös kárpittal borított kanapékra, a magas, faragott támlájú székekre, holott az idősebbek eléggé elfáradtak a hosszú utazástól. Mire leértünk, a hivatásos vőfély már igyekezett csoportokba rendezni a vendé­ geket, Kittyt és Andyt középre állította, a szüleiket melléjük, majd következtek a közeli rokonok; a kissé szabálytalan félkör szélére szorultak a távolabbi rokonok, a jó ismerősök. Andy mamája koszorúslány-rózsaszín ruhában, tollbóbitás kalapkában érkezett, hóna alatt egy selyemkutyát, könyékig érő kesztyűs kezében egy csipkés zsebkendőt szorongatott. Mellette egy százkilencvenes, kisportolt, a mamánál vagy tíz évvel fiatalabb férfi vajszínű öltönyben, mélybordó ingben, karnyi vastagságú aranylánccal a nyakán, csuklóján, utóbb a tánc lendületében kiderült, a bokáján is: Andy nevelőapja. Pontosabban nem is nevelőapja, hiszen Andy már önálló kereset­ tel rendelkező felnőtt volt, amikor a mama összeköltözött ezzel a jelenlegi - soka­ dik - élettársával, aki egy jólmenő építkezési vállalat vezérigazgatója. A mama mindig adott arra, hogy férje korai halála után csak tehetős férfiakkal szűrje össze a levet, ügyelve, hogy házasságig ne fajuljon a kapcsolat, mert ha egy jobb party volt kilátásban, habozás nélkül halálosan összeveszett az aktuális partnerrel. Az aranyláncos vezérigazgató már vagy öt éve aktuális, nemigen sikerült menőbbet találni azokban a körökben, ahol a mama tollbóbitás vagy egyéb kalapjaiban megfordult. A vőfély rákezdte rigmusait, de szerencsére jó érzékkel választotta meg a szöveg hosszúságát, nem kellett belefáradni. A menyasszonybúcsúztató csak egy kicsit volt csöpögős, szó szerint, mert Kitty anyukája hevesen felzokogott, úgyhogy inkább bánatanya benyomását keltette, semmint örömanyáét. Egy aggastyán hangosan meg is jegyezte: nem szeretnék anya lenni, és te? - fordult a mellette álló, ugyan­ csak élemedett korú rokonhoz. Ezt a vágyat és kérdést a későbbiekben a nagybácsi minden egyes vendégnek felvetette, korra és nemre való tekintet nélkül. Én egy kicsit zavarba is jöttem, de aztán szerencsére nem várt választ, a problémát pedig nem fejtette ki igazából. A vőlegénybúcsúztatót az örömanya hóna alatt szorongatott selyemkutya végigcsaholta, hogy egy kukkot sem értettünk az egészből. Kitty szerint a kutyus a mama ünnepi parfümjét nem bírta elviselni, mert úgy érezte, átverték. Volt még egy rövid tószt a pezsgő előtt, de jóformán csak kortynyi ital volt a po­ harakban. Aztán jött az esküvő a kastély kápolnájában. A fotós, Kitty magazinos kollégája szorgalmasan dolgozott, de gyakran akadályozták a megfelelő fókusz beállításában a legalább olyan serény amatőr rokonok. Az esküvő nem tartott soká­ ig, Kitty másfél órás telefonbeszélgetésben győzte meg a papot a rövid szertartás előnyeiről. Egy külföldön is elismert hárfaművész adta a zenei aláfestést, akiről Kitty nemrég készített háromoldalas portrét. Amikor a házassági jegyzőkönyv aláírására került sor, az egyik tűsarkam szerencsétlenül beleakadt a kőpadló alat­ tomos résébe. Nem jöttem zavarba, kiléptem mindkét topánkából, még meg is könnyebbültem, így legalább nem kellett attól tartanom, hogy majd a lépcsőn 49 �elvágódok. Harisnyás lábbal mentem az oltár elé. A szokatlan szemérmetlenséget kevesen vették észre, de azért a fotósnak erre is volt szeme, és persze több felvétel­ lel is megörökítette cipőtlen lábam a szent térben. Kitty nehezen fogta vissza a kun­ cogást, kapott is a mamájától néhány rosszalló pillantást. Esküvő után a teraszon lehetett gratulálni, egész virágkereskedésnyi csokor gyűlt össze, amit csinos pincérlányok rendezgettek kristályvázákba. Aztán felvo­ nultunk az emeleti tükörterembe, ahol hat- és nyolcszemélyes asztalok voltak paza­ rul megterítve. Engem, mint násznagyot, az ülésrend az ifjú pár asztalához irányí­ tott, Andy nevelőapja és Kristóf közé. Andy mamája egyfolytában locsogott, nem győzött betelni a terítékkel, a dekorációval, a gyümölcstálakkal, az ételek ízével, bár minden dicséret mellé tálalt valami fanyar megjegyzést is kár, hogy... kezdettel, és hol Andytől, hol az aranyláncos atlétától várt megerősítést. Kittyhez az estebéd alatt egyetlenegyszer sem szólt. Jó, hogy a jövőben ritkán fognak találkozni. A háromfogásos vacsora után a vőfély a süteményes pulthoz terelte a vendégsere­ get, ám túl sok időt nem hagyott a töltekezésre, hanem felszólította a násznépet, hogy át lehet adni az ajándékokat Jöttek is kígyózó sorokban a rokonok, ki hatalmas díszdobozokat vonszolt, ki színes táskákat cipelt, ki diszkrét borítékot csúsztatott a menyasszony vagy a vőlegény markába, újabb jókívánságokkal toldva meg a tárgyi adományokat. Mikor a vendégek elfogytak, a vőfély mindenkit a teraszra küldött, amiért többen lázadoztak, hogy minek ez a sok mászkálás ide-oda. Azért kellett kimenni, mert a menyasszony csak az udvaron vehette át nászajándékát, ami nem volt más, mint egy virágdísszel felcicomázott sötétkék Wolkswagen Phaeton, amit a násznép hatalmas ovációval fogadott. Ezután került sor - hasonló tapsvihar kísére­ tében - a vőlegény szüleinek nászajándékára, ami egy aranyozott szélű ánégyes borí­ tékba rejtett lakásvásárlási szerződés volt, Csapiczky Andy nevére kiállítva. A taps ezúttal sem maradt el. Úgy láttam, a menyasszony is, a vőlegény is inkább meglepő­ dött, semmint meghatódott. Aztán kénytelenek voltak beszállni az autóba, ami az uszály miatt nem is volt olyan egyszerű, és tettek egy próbautat, ami olyan hosszúra nyúlt, hogy a vendégek azt hitték, az ifjú pár talán máris nászútra utazott. Így kissé csalódottan visszaszállingóztak a tükörterembe. Nagyjából egy óra múlva azonban Kittyék megjöttek, feltűnően vidámak voltak, és akkor végre elkezdődött a tánc is. Nagyon szeretek táncolni, de hogy valóban élvezhessem, titokban kicseréltem a Kittytől kapott cipőcsodát az én kényelmesebb sarkú cipellőmre. Násznagyi ran­ gomnak megfelelően minden fontosabb személy kötelességének tartotta, hogy táncba vigyen, így hát igazán nem panaszkodhatom, gyorsan és jól telt az este. A késő esti vacsoránál kisebb riadalom támadt: eltűnt a Ford Landau-s nagypa­ pa. Utoljára a teraszon látták pipázni, ezért a násznép apraja-nagyja szétszéledt a parkban, mert a nagymama biztosra vette, hogy eltévedt, hiszen szikra tájékozódá­ si képessége sincs. Csakhogy már teljesen leszállt az éj, a sétányok pedig csak a kastély közelében voltak megvilágítva. A nagyapa után nyomozók egy idő után kénytelenek voltak hangosan szólongatni egymást, hogy bele ne vesszenek a sötét­ ségbe, így csatakiáltásoktól lett visszhangos a park. Hosszas bolyongás után ugyan eredménytelenül, de szerencsésen visszatalált mindenki a teraszra, a séta pedig olyannyira jót tett mindenkinek, hogy intenzív evészetbe-ivászatba fogtak. Csak a nagymama üldögélt kétségbeesett szalmaözvegyként azsúrozott zsebkendőjét morzsolgatva egy biedermeier karosszékben. 50 �Kitty nem bírta sokáig a látványt, úgyhogy maga próbált a nagypapa nyomára bukkanni. Egy helyes koszorúslány csatlakozott hozzá, aki segített az uszály cipelésében. Mi, többiek maradtunk a tükörteremben. Két tánc szünetében kisebb csopor­ tosulás támadt az egyik asztalnál, majd egyre többen gyülekeztek oda, úgyhogy közelebb mentem. Bizonyos Kálmán bácsi sztorizott olyan szenvedélyesen, hogy nem lehetett otthagyni. Vidám családi történeteket mesélt, melyeknek általában a landaus nagypapa volt a főszereplője, akit Kálmán bácsi legtöbbször csak svihákként emlegetett. Az ügyes csattanóval végződő történeteken mindenki jót derült. Anekdotagyűjteményébe bizonyára felvette a legfrissebb sztorit is, amivel majd a legközelebbi lagziban vagy családi összejövetelen szórakoztathatja közönségét. Éjféltájban ugyanis előkerült a kis koszorúslány, és elmesélte, hogy Kittyvel bejár­ ták a kastély minden zegzugát, a pincében kezdték, a földszinten folytatták, majd az első emeleti vendégszárnyon sétáltak az egymásba nyíló és furcsa mód nyitott szobákban, mígnem egy baldachinos ágyban rátaláltak a békésen hortyogó nagy­ papára. Valószínűleg felfedező útra indult, bizonyára ő is meglepődött azon, hogy a régi bútorokkal berendezett szobákat nem zárják, kíváncsian ment, mendegélt, aztán lehet, hogy eltévedt, de minden bizonnyal elpilledt a hosszas járkálásban, ezért nem tudta megállni, hogy ki ne próbáljon egy díszes grófi ágyat, amilyenben még sosem aludt. Kittyéknek nem volt szívük felébreszteni őt, ezért tovább néze­ lődtek. Három szobával arrébb Kitty meglátott egy különleges faragású szekrényt, a nagyapa példáján felbuzdulva és múzeumi viselkedési szokásait feladva köze­ lebb lépett, és amint megsimogatta az egyik bonyolult virágdíszt, a szekrényajtó oldalra tolódott, át lehetett rajta jutni egy másik helyiségbe, amelyben nem volt más, mint egy úszómedence. A kis koszorúslány hatévesforma volt, a vendégek nem nagyon hittek neki, de ő váltig állította, hogy aki nem hiszi, járjon utána, így hát sokan felkerekedtek, hogy meggyőződjenek a furcsa hír hitelességéről. A kis koszorúslány korát meghazudtoló határozottsággal közlekedett, a legrövidebb úton odatalált a titkos szekrényajtóhoz, és átvezette a túloldalra a kíváncsiskodókat, élükön Kálmán bácsival, aki minden­ hol első szemtanú akart lenni, hogy minél megbízhatóbb tényeket és izgalmas ese­ ményeket építhessen anekdotáiba. A látvány lenyűgöző volt: szecessziós mintázatú falak és járólap, a különleges kék medencében pedig ott úszkált Kitty! Vidáman buborékolt és integetett, hogy tartsunk vele. Amilyen lehetetlennek tűnt az ötlet, olyan gyorsan megvalósult, a medence jobb oldalán ugyanis volt egy tucat faragott spanyolfal, mögöttük pedig múlt század eleji különböző méretű női és férfi úszódresszek függtek vállfákon. Úgyhogy a vízimádó és vállalkozó kedvű vendégek, és volt belőlük bőven, hamaro­ san - nagy kacagások közepette - bizarr fürdőruhára vetkőztek, majd felvonultak a medence szélén, és egyenként beleereszkedtek az elképesztő színű vízbe. A karneváli pillanatokat Kálmán bácsi és a fotós aprólékosan rögzítette. Nekem is jutott egy lila virágmintás úszódressz, kicsi fodrokkal, Kristóf szerint, aki kötelességének tartotta, hogy násznagy kollégájától ne tágítson, izgalmasabb, mint a mostani fürdőruhadivat. Víziszonya miatt a medencébe nem követett, csak sétálgatott föl-alá, és ritmusra ingatta a testrészeit, ugyanis kellemes, halk zene is szólt. A fürdőzés nem tartott túl sokáig, az emberek hamarosan észbekaptak, hogy nem wellness-hétvégét abszol­ válnak éppen, hanem lakodalomban vannak, ezért sorra eltűntek a zuhanyozóban, 51 �majd visszarángatták alkalmi ruhájukat. A sminkek ugyan leáztak, a frizurák azon­ ban a kiváló minőségű lakkoknak köszönhetően teljesen jó állapotban maradtak. Segítettem Kittynek felcipelni a lakosztályba az uszályost, mert úgy döntött, ide­ je átöltöznie az újasszonyruhába. Ettől persze újabb anyai botránkozáshullámot lehetett várni, hiszen megint a szokások meggyalázása forgott fenn színben és idő­ rendben is, meg hát a fürdést is meg kellett valahogy magyarázni. A hiszti azonban kivételesen elmaradt, valószínűleg apai közbenjárásra. A fürdőzők pedig felfrissül­ ve vetették bele magukat a mulatásba, és a menyasszonytánc alkalmával mélyebbre nyúltak a pénztárcájukba. A menyasszonytánc után az ifjú pár visszavonult a lakosztályba. Épp a folyosón szellőzködtem, és amint elsuhantak mellettem, hallottam Kittyt, kuncogva odasúg­ ta Andynek: nem szeretnék anya lenni. Más említésre méltó dolog az éjszaka folyamán már nem történt. Négy óra tájban Kitty a legközelebbi rokonoknak megmutatta a hálószobákat, a többiek meg szállingózni kezdtek hazafelé. Andy is indult Kristóffal, reggel bizo­ nyára sürgős intéznivalója volt. Kitty egy darabig nem volt a láthatáron. Mire kiürült a tükörterem, Kitty is előkerült. Lehordozkodtunk a kocsiba, aztán indultunk. Kitty egy cseppet sem látszott fáradtnak. Köd volt, lassan haladtunk, ami­ nek nagyon örültem, de azért igyekeztem szóval tartani, nehogy elbóbiskoljon a vo­ lán mögött. Reflektáltam az eseményekre, mert úgy gondoltam, jólesik Kittynek, ha megdicsérem a helyszínt, a szervezést, a rokonszenves vőlegényt. Szóvá tettem, hogy igazán maradhattak volna másnapig, és miért külön utaznak haza. Kiderült, hogy vasárnap délben Andy féléves ghánai megbízatásra repül, olyan előnyös kereseti feltételek között, amit nem utasíthatott vissza. A nászút tehát egyelőre elmarad. Majd a várható bevételből szerveznek egy nagyszabásút - igyekeztem vigasztalni az ifjú asszonyt, bár egyáltalán nem látszott boldogtalannak. Tovább próbálkoztam a szülőkkel: micsoda gavallérok a nászajándékozásban. Kitty olyat kacagott, mintha jó viccet meséltem volna. Aztán elmondta, hogy apukája a Tilbury használtautó-keres­ kedésnek nem tulajdonosa, mint ahogy azt a nászéknak adagolta, hanem csak eladó­ ja, illetve időnként éjjeliőre. A használt Phaeton részleteit már vagy két éve fizeti, és eredeti szándéka valóban az volt, hogy a lányának adja, de hajnalban félrevonta, és nagy körülményesen előadta, hogy nem bánná, ha Kitty átmenetileg, vagy ha nem gond, akár végleg lemondana róla, mert ő olyannyira beleszeretett abba a kocsiba, hogy belebetegedne, ha meg kéne válnia tőle. Kittynek amúgy is van szolgálati Audija, úgyhogy talán nem fog megharagudni ezért a kérésért. És mielőtt még Andy nevelőapjának gavallérságára tereltem volna a szót, azt is leleplezte: csak egy álszerződést kaptak, pontosabban egy elég komoly feltételhez szabott szerződést. A lakás ugyanis Andy anyukájának szomszédságában épül majd fel, és természetesen abban az esetben kapja meg Andy, ha odaköltözik. Ami kisebbfajta zsarolásként is elkönyvelhető, ismerve Andy változatos életmódját. Az pedig szintén kizárt, hogy Kitty ott éljen egyhangú vidéki életet tollbóbitás, selyemkutyás anyósa mellett. Az igazi gavallér én voltam - jelentette ki Kitty. Ugyanis ő állta a teljes számlát. Az összeget nem árulta el, csak annyit mondott, hogy a fürdőzésért extra szolgálta­ tásként felárat kértek, mely jóval megtoldotta az egyébként sem csekély kiadást. Aztán beletaposott a gázba, mivel fölszállt a köd. Természetesen rekordidő alatt hazaértünk. 52 �K u t a t ô t e r ü let T a rjá n yi E szter M ire „haraxanak m irges bu rgerek"? Nyelvi és kulturális viszonyrendszerek Mikszáth A fe k e te város című regényében* Mikszáth Kálmán utolsó nagy regénye különleges helyzetű az életműben. Egyrészt összefoglalja a korábbi regények és novellák fő motívumait, hangosságait, s így az írói pálya összegzésének is vélhető, ugyanakkor a végzet, a tragikum, a szerepját­ szás olyan hangsúllyal jelenik meg, amely mégiscsak kiemeli a korábbi Mikszáthszövegek sorából. Csűrös Miklós mutatta be a korábbi művek hangvételétől eltávo­ lodó modalitását, amikor egy „életérzés enciklopédiája"-ként vizsgálta és a „bi­ zonytalanság", a „kétely" és az „eldönthetetlenség" szólamait vette észre A fekete városban.1 Nemcsak a Csűrös Miklós által észrevett és meggyőzően kimutatott vonások teszik azonban különlegessé, hanem a kulturális minták, az etnográfiai találkozások megjelenítése is olyan sajátos narratíva keretébe ágyazódik, amely lehetővé teszi e relativitásnak a kultúraelméletek és a nyelvi narráció vonzatában történő vizsgálatát. Benedict Anderson nacionalizmuselmélete,2 amely a képzeletet teszi meg a kö­ zösségi identitásteremtés központi mozzanatává, kedvező lehetőséget nyújtott nemcsak arra, hogy az irodalmi szövegek ideológiai meghatározottságát vizsgáló korábbi nézetek elháríthatóak legyenek, hanem arra is, hogy a műközpontú iroda­ lomértés által átjárhatatlanként érzékelt határ, vagyis az elképzelt, a fiktív narratíva és az ideológiai, politikai beszédmód közötti űr áthidalhatóvá váljon, hogy viszo­ nyukat immár más alapokra állítva újra lehessen gondolni. Anderson nézete szerint a nacionalizmus nem ideológiai, hanem antropológiai sajátosságokra épülő nézet, a fiktivitáson - vagy, ahogy fogalmazza az „elképzelésen" - alapuló identitáslehető­ ség. Meglátásának következményeként észrevehetővé válik, hogy a fiktív elbeszé­ lés és a politikai ideológia közötti hagyomány megfordítható. Ez pedig nem jelent mást, minthogy az ideológiát és megnyilvánulásait mimetikusan leképező narratíva feltételezése helyébe az imaginatív, azaz fiktív narratíva által teremtett nemzetfogalomnak és társadalomképnek a felfogása léptethető.3 Nemcsak az iro­ dalmi szöveg identitásteremtő szerepének a felismerése következik ebből a gondo­ latmenetből, hanem a nemzetfogalom irodalmi, nyelvi közegben létrejövő vizsgála­ tának a lehetősége is, amelynek következtében láthatóvá válik, hogy Mikszáth Kálmán 1910-ben könyv formájában megjelenő regénye a nemzeti narratívát kom­ munikatív kulturális térré alakítja át, mondhatni modernizálja, s ezért A fekete város * Elhangzott az Interkulturális kommunikáció Mikszáth Kálmán műveiben című nemzetközi konferencián, Besztercebányán. 53 �a nemzetfogalomnak és kultúraértelmezésnek a XX. század végi, XXI. század eleji változásaival már-már a reflexió szintjén is számot vető szövegének tekinthető. A regény maga is szerepjátszónak tekinthető annyiban, hogy első látszatra kü­ lönböző nemzetiségek, eltérő társadalmi rendek közötti konfliktusként olvastatná magát, mégis valójában a szöveg mindenféle ilyennemű leegyszerűsítéssel szem­ ben erős ellenállást mutat. A szász Lőcse és a Görgey alispán által vezetett magyar vármegye vetélkedése ugyanis csak látszólagos konfliktusforrás. A cselekmény szövése folyamatosan figyelmeztet erre, hiszen már az elején megtudjuk, hogy Görgeyék ősapja német származású, aki behozta magával a szászokat. A Görgey család genealógiája tehát nem a magyar származás vonalán vezethető vissza, és a másik oldal sem a németes öntudat kinyilvánításával jellemezhető. A lőcsei tanácsnak Kramler bíró holtteste mellett németül folytatott tanácskozásában a szász-magyar konfliktusnak gyökere­ sen ellentmondó, a nemzeti identitást ironizáló párbeszéd alakul ki. Amikor Bibera felszólal - megvédeni igyekezve Kripélyi azon javaslatát, hogy Gosznovitzer bünte­ tését a kupa bor megfizetésére változtassák, ami egyben a tanácskozás bor melletti folytatásának szándékát is jelezte - beszédében és a hozzá fűzött megjegyzésben a szász város vezetőségének magyar öntudata nyilvánul meg: „Bánatában iszik a magyar, s mi is csak magyarok volnánk, vagy mi... [...] (Ámbátor bizony egyikük se tudott magyarul, még a magyar nevű Pálfalvi sem, csak az egy Hulik János törte a nyelvet egy kicsit.) [...] - Hiszen persze magyarok vagyunk - felelte Mostel. - Az onnan is látszik, hogy meg akarjuk egymást enni. Hát ezért a magyar virtusáért is megérdemli Gosznovitzer uram, hogy fizesse meg a két aranyt. Dixi."4 Ugyanez a helyzet jelentkezik Blom Miklósnak és Fabriciusnak Koppen báróval folytatott beszélgetésében, vagyis a három szász fiatalember egymás között folytatott diskur­ zusában. Amikor Koppen báró nem érti azt, hogy miért jelenthet dicsőséget és karrierlehetőséget Farbricius számára az, hogy Görgey György a párbajban levá­ gott egy darabot a füléből, Blom Miklós a következőképpen torkolja le: „Persze, hogy nem érted, és soha meg nem értheted, mert német ember vagy, s könnyebb az óceán vizét átfesteni, mint ezt neked megérthetővé tenni." A kulturális idegenség, az értékrendek megmagyarázhatatlan különbsége tehát nem nemzetek közötti, hanem inkább térségi színezetet nyer (Koppen Drezdából jött meglátogatni az uno­ katestvérét). Nemcsak a közös nyelv és rokonság által is feltételezhető kulturális közeg, a szász nemzeti identitás válik bizonytalanná azonban a szász patríciusok egymás közti beszélgetésében, hanem a társadalmi hovatartozás is, hiszen a két fiatal lőcsei polgár, Biom és Fabricius még a párbaj előtt a magyar nemes becsületét és előjogainak jelentőségét védte meg Blom unokatestvérének, Koppen Konrádnak a lekicsinylő megjegyzéseivel szemben.s A nemzeti és társadalmi identitás relativitásának egyik kulcsszereplője a latin nevű, szlovák anyanyelvű, lengyel területen6 élő szász polgár, a török basaként háremében pihenő Quendel, aki magyar nemessé válik a regény történetében. Fi­ gurája különösen kiemelkedik a regényből, hiszen a szereplők közül egyedül az ő beszédmódja mutatja a magyar nyelv normáitól eltérő nyelvhasználatot. Ő az, aki leginkább képviseli a nemzetekhez, nyelvekhez és kultúrákhoz kötő sajátosságok szerepjátékszerű viszonylagosságát, le- és felcserélhetőségét. Szláv, német, latin kifejezésekkel, grammatikai, nyelvhelyességi hibákkal tarkított magyar beszéde 54 �a regény tragikus, vészjósló modalitását ellensúlyozó humorforrás, például amikor Fabriciust 'parasztszerű'-nek nevezi 'népszerű' helyett.7 A többi szereplő - legyen a megszólaló nyelve magyar, német, szlovák, latin vagy lengyel - a regény lapjain egyaránt magyarul beszél. A narrátor persze jelzi, hogy a magyar szavak mögé milyen más nyelvet gondoljon a befogadó, sőt imitálja is az idegen nyelvre jellemző stílusfordulatokat, azaz jelzi a nyelvváltással jelentkező stílusváltást is. Például, amikor a két Bibók Görgeyhez járul igazságtételre az öregebb „latinul kezdte ecse­ telni, hogy életének békésen evező csónakját, mely immár a végső kikötőhelyhez közeleg, milyen csapás és veszedelem érte váratlanul. Megérkezett a fiam nyögte fájdalmas hangon - , a fiam, akit holtnak hittem, s akinek a feleségét, amint azt tudja is a tekintetes alispán úr, isten és emberek előtt a hazai törvények szerint hites házastársamul vettem s vele fiakat nemzettem a hazának és a dicsőséges ne­ mességnek. [ . . . ] - Hm, ez bizony baj - morogta az alispán - , de minthogy az ifiaszszonyról is van szó, mért nem beszél kegyelmed magyarul? És mindenekelőtt azt mondja meg, miért jöttek ezzel hozzám? - Azért jöttünk, rogo humillime, hogy tessék köztünk rendet csinálni - rebegte az aggastyán magyarul, kezeit könyörgés­ re téve össze. [...J Mert így egy percig se élhetünk egy fedél alatt - folytatá Vince úr, hófehéren, lenge haját hátrasimítva s a magyar szöveggel kiesve egyszersmind a kifejezések előkelőségéből a népiesbe - , azt se tudván, hogy melyik malac ki ökre."8 Visszatérve Quendelre, kulcsszereplőnek tekinthető azért is, mert egyedül az ő beszédmódját egyéníti a regény, éppen az övét, aki mindenféle nemzeti, kulturális, rendi megosztáson leginkább felülemelkedik, és aki a regény végén pityeregve szembesíti a lőcsei tanácsot keresztényietlen tettével, a nemzetek és nyelvek feletti morál kívánalmával, valamint ő világosítja fel Fabriciust arról, hogy szerelme apját ölette meg. Ezzel a regény lezárását a sárkány támadása miatt feketébe öltözött város meseiséget idéző jelképéből nem mesei lezárásúvá alakította, hiszen nyilván­ valóvá tette azt, hogy a szerelmesek immár nem találhatnak egymásra, hogy a 'boldogan éltek, mint meg nem haltak' mesei közhelye nem fejezheti be történetet, vagyis Görgey megölése nem hozható párhuzamba a sárkány megölésével. A jó és rossz, az ismerős és a fenyegetően idegenszerű szereplőkre polarizált mesei világ mindenfajta lehetősége szűnik meg ezzel, jelezve, hogy a regény világa nem ilyen könnyen átlátható polarizált szerkezetben és értékrend alapján épült fel. A történeti regény imitálása is az egyik fő szólam, de A fekete város történetisége nem közelíthető meg a műfaj korábbi példái segítségével, mivel itt már szinte reflektálttá válik a különböző korok közötti átjárhatóság és kijátszott lesz a történeti idő. A regény ebben is becsapja az olvasóját, olyan, mintha hasonlítana a nagy nemzeti narratívát létesítő, a nemzeti múltat emlékezetessé tevő, az identitást erősí­ tő történeti regényeinkhez, azonban éppen nem a nemzeti narratíva vonalán halad előre. A századfordulón még aktuális Görgey Artúr személyéhez fűződő indulatok bemutatásának ígérkezik a szöveg, mégsem olvasható ki belőle a Görgey-kérdésnek semminemű múltba vetített allegóriája. A történeti idő sem a történeti regé­ nyek forráskövető hitelességével rendelkezik. Tudjuk, hogy Görgey alispán és Lő­ cse konfliktusának alaptörténete kb. száz-százötven évvel korábbi,’ mint a regény ideje. A narrátor, sőt a magyarázó lábjegyzetek írója egyaránt hivatkozik valódi forrásokra (pl. Görgey István: A Görgey nemzetség története, Demkó Kálmán: A felsőmagyarországi városok életéről a XVl-XVll. századokban, Bp., 1890.) és nem létező 55 �könyvekre (La Cattori útleírására és Porubszky krónikájára). Mindezen vonások már a történeti regény múfajmintáinak a XX. század végi fogásaira emlékeztetnek és akár a metafiktív regénnyé10 történő átalakításnak is tekinthetőek. A fekete város a históriai „valóság" és a fiktív világ közötti átjárást már a XX. század végi áltörténeti regényekhez hasonlóan, jóval magától értetődőbben fogja fel, hiszen a fiktív és a nem fiktív közötti különbség megszűnt megnyugtató módon szétválaszthatóvá lenni. Ahogy az utóbbi harminc évtizedben átalakult történelemszemléletre jellem­ ző, úgy Mikszáth regénye is mintha a múlt narratív konstruáltságának a nézetét mutatná, illetve alkalmazná az elbeszélt világának megteremtésekor. A regény szövege a hitelesítő, forrásközlő lábjegyzeteivel, népszokások ismerte­ tésével történeti, etnográfiai, nyelvészeti értekezésjelleget is igyekszik imitálni. Amikor a „Dócziné ládája" mondást egy lábjegyzet érthetővé tenni igyekszik, szin­ te már parodisztikusan, tautologikusan utánozza a népi kifejezés magyarázatának narrációját (ami alatt „azt érti a nép, hogy valami hanyagul veszendőbe, minden elővigyázat nélkül csak úgy oda van csapva, mint a Csáky szalmája"). A regény egyaránt ismerteti a német város szokásait, amikor a keresztelési és a lakodalmi ünnepségeket taglalja, ugyanúgy a magyar vármegye viselkedési mintáit is bemu­ tatja, amikor például a görgői udvarlási hagyományról ír. A magyar és a német szokások párhuzamba állíthatóak. Hol megegyeznek, mint például amikor hivata­ los vezető helyébe a legidősebb lép, Lőcsén Kramler helyébe Mos tel, Görgőn Gör­ gey Pál helyébe Luzsénszky Péter, aki némi öniróniával ezt az általa magyarnak nevezett szokást rögtön szembesíti a török véleménnyel. Hol viszont eltérnek, pél­ dául, amikor a magyar és a szász párbaj közötti különbséget mutatja be a történet­ mondó, vagy amikor a lőcsei jogi szabályozást szembesíti a vármegyei jogrendszer­ rel. A szász és magyar kulturális közeg bemutatása azonban nem az idegenszerű­ séget, nem a talányosságot, hanem az ismerősséget, az oda-vissza átjárhatóságot, a kölcsönös érthetőséget, a fordíthatóságot mutatja, amelyet a narrátori értékrend- és nézőpontváltások is mutatnak. A kulturális relativitás leginkább a nyelvváltások bemutatásában jelenik meg. A regény szövege ugyanis magyarul mutatja be a szereplők beszédében bekövetkező nyelvváltásokat, például amikor Quendel engedélyt kér arra, hogy tótul mondja el Görgey Gyuri elfogatásának a történetét, mivel, ahogy mondja, „magyarul hosszú nekem". A történet tehát a magyar szövegben szlovákul mondatik el, a magyar nyelvre történő visszaváltást a szöveg nem jelöli, ezért lehet furcsa, hogy Quendel ugyanolyan idegenszerűen beszél anyanyelvén, mint ahogy magyarul. A nyelvi relativitás regénybeli megjelenítésére további példák is hozhatóak. Bibók a német verses mesét mondó leányát lengyelül szólítja meg, megkérdve, miért nem magyarul mesél. A verses mese egy versszaka németül szerepel, de az utána következő fordítása rögtön talányossá teszi a nyelvi különbségtételt. A to­ ronyőr magyar nyelven visszaadott „tót szöveget" fúj trombitáján a görgői bás­ tyán.11 A német nyelvű Lőcsén, Kramler bíró temetésén a „kuruc uralom iránti tekintetből magyarul" elmondott szöveget érzékenyen fogadják a szász polgárok „Kivált az asszonyok voltak elragadtatva az énekszótól, egyes helyeken az egész közönség elérzékenyült és könnybe lábadt." A szöveg ezzel ellentmondásba kerül önmagával, hiszen korábban megtudtuk, hogy a lőcseiek közül csak néhányan, kivételképpen tudtak magyarul. Ez a következetlenség azonban szintén a kulturális 56 �és nyelvi átjárhatóság kifejezésének tekinthető. A különböző nyelvek tehát nem különülnek el egymástól, hanem a regény magyar nyelvű szövegében homogenizá­ lódnak, úgy, hogy megtartják az eredetüket, hiszen tudható, hogy éppen milyen nyelven folyik a szereplők között a társalgás. Benedict Anderson a nyomtatás széleskörű elterjedésében találta meg a nemzeti identitás kialakulásának alapját. Ez teszi lehetővé a szóbeliség szűkösebb terén túlmutató imaginatív identitásteremtést, amely már nem személyközi viszonyokat, hanem egy absztraktabb képzeleti lehetőséget feltételez. A fekete város nyomtatott történeti forrásokra hivatkozásával, kéziratos levelek (Görgeyé, II. Rákóczi Ferencé stb.) közlésével a nyelvi kommunikációnak ezt a kettőségét is hangsúlyozza. Szinte játékteret nyit a nyelvi megnyilvánulás két lehetőségének a terében. Az osgyáni pestis fejleményeiről sajátos, szóbeli csatorna útján kapnak híreket (az orvos kiabál­ ja a hallástávolságban levőnek, aki tovább kiabálja, sajátos hírközlő láncot alkotva). A szóbeliséget meghaladó ismeretforrás a regény világán belül a szász városra jellemző. A Zipser Willkührnek, a lőcsei törvényeket és kiváltságokat tartalmazó könyvnek a felolvasása jó példája lehet az írott és olvasott szövegek közötti, és egyben a német- és magyarnyelvűség közötti átlépés lehetőségének a bemutatásá­ ra. A Zipser Wilkührröl a szövegben nem derül ki, hogy kéziratos vagy nyomtatott könyvről van-e szó, könyv volta mégis megadja a szász öntudat lehetőségét, azzal, hogy önálló jogok és kiváltságok gyűjteményeként az elkülönült nemzeti identitást jelképezi. A regény idéz az ónémet szövegből, amelyet aztán Fabricius fordít „konyhanémetre". A fordítás azonban nem a beígértnek megfelelően németről németre történik, hanem Fabricius szövege már magyarul jelenik meg a regény lapjain.12 Ezzel a nyelvváltással lényegében a nemzeti identitás váltásának a lehető­ ségét, a nemzeti különbözőség viszonylagosságát jeleníti meg a szöveg. A dolgozatom címében idézett mondat ennek az írott-szóbeli kultúra közötti vi­ szonynak a regény szövegére történő rávetítéséről, különös önreflexiójáról tanús­ kodik. Quendel Görgey alispánnak címzett mondata („Az enyim leányom is ott van (t. i. Lőcsén), de én semmise nem vagyok, engemet csak utálják, és az is semmi, a tekintetes úr ellenben ellenség, akire haraxanak mirges burgerek."13) az élőszóbeli esetleges nyelvhasználatot a nyomtatott szöveg sajátosságával képes bemutatni egy olyan betű, az x segítségével, amely nemzetek feletti, latin eredetű. A regény ezzel önmaga írott szöveg voltára, és vele egy újabb típusú identitásalapítás lehetőségére hívja fel a Figyelmet. Mikszáth utolsó regénye tehát a nemzetfogalomnak egy sajátos változatát mu­ tatja. Ha igaz Homi K. Bhabha észrevétele, miszerint a nemzet témája olyan sajátos diskurzust hoz létre, amelyre a totalizációnak,14 a térbeliesítésnek és a tradicionalizmusnak,15 a kulturális különbségek hangsúlyozásának16 a sztereotípiái a jellem­ zőek, akkor Mikszáth regénye sajátos ötvözete a hagyománynak és a hagyomány­ törésnek. A XVIII. század előtt létező lehetőségek, a területi-alattvalói, nyelvi-kultu­ rális, rendi-korporatív nemzetfogalmak17 közül mindegyik felvillan, de egyik sem válik a regény lapjain valódi nemzeti narratívát létesítő erejűvé. A fekete város a történeti regény XIX. századi eredetű és a XX. században is életképesen működő hazai hagyományával ellentétesen nem identitásteremtő és erősítő nemzeti narratívát teremt, hanem olyan nemzetek és nyelvek feletti, a kulturális törésponto­ kat relativizáló elbeszéléskomplexumot épít ki, amelyben a magyar, német, szlovák, 57 �török, sőt a latin kultúra és nyelv a térségre jellemző viszonylagosságban képes egységet alkotni. Megtartják a különbözőségüket, ez azonban nem idegenségként jelenik meg, mert a nyelvi megformálásban, a regény magyar nyelvében képesek kulturálisan homogenizálódni. A regény magyar nyelve, amely jelzi az egyes sze­ replők nem magyar beszédét, olyan fiktív nyelvközösségi18 kultúrát tudott imitálni, amely úgy egységes, hogy tagjaitól nem követeli meg a magyar nyelvre áttérést, a beolvadást, hiszen megtarthatják a nyelvi és kulturális egyéniségüket. A nemzet­ központú kultúrafogalom helyett Mikszáth regénye kommunikációs térként értett kultúrafogalmat jelenít meg, amely mindig „»hibrid keverék«, és sohasem olyan multikulturalitást jelent, amelyben összkeverékként megszűnnek a különbségek. (...] Ha sikerül megszabadulni attól a képzettől, hogy a kultúra leszűkíthető nem­ zetállami vagy úgynevezett etnikai meghatározottságokra, akkor ellentétes diskur­ zusok, hálózatos összefüggések és határokon átnyúló folyamatok sokasága válik láthatóvá. Ezek pedig legalább annyira tartósan befolyásolják az egyének és a tár­ sadalmi csoportok tudatát, mint a művileg alkalmazott nemzeti vagy nemzetpoliti­ kai meghatározások."19 A fekete város ezt a hibriditást képes a nyelvi megformálás segítségével egységes, összefüggő kultúrává és regénynyelvvé szintetizálni. A re­ gényben a különböző etnikumok elsősorban nyelvi megnyilvánulásként szembesítődnek, amely különleges narrációs technikával társul. Mivel a regény magyarul képes imitálni a különböző nyelveken megszólalók beszédét, maga a narráció nyelve olyan kommunikációs kulturális térré lényegül át, amely közösségképző erővel rendelkezik. A száz éve könyv formájában megjelent regénynek ez a kultú­ rafelfogása korszerű, és gyökeresen eltér a nemzeti narratíva hagyományától, mi­ közben a cselekményvezetése a felszínen beleilleszkedik ebbe az ellenpontozásra és értékbizonyosságra épülő tradícióba. Jegyzetek 1 CSŰRÖS Miklós: Mikszáth korszerűsége és A fekete város. In: Uö: „Lesz idő, hogy visszatérhet". Jegyzetek Arany János és a századforduló korszerűségéről. Bp.: Kráter Műhely Egyesület, 1994.62. 2 Benedict A nderson : Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterje­ déséről. Ford. Sonkoly Gábor. Bp.: L'Harmattan-Atelier, 2006. 3 Vö: Az elképzelt nemzet tehát olyan idea, amely a „társadalom anyagi tapasztalatá­ nak a része, nemzeti intézményeket támaszt alá, [...] olyannyira valós tapasztalato­ kat, mint a migráció és a háború". Mark CURRI E: Elbeszélés, politika, történelem. Ford. Kiss Gábor Zoltán. In: N. Kovács Tímea (szerk. és vál.): Narrativák 3. A kultúra narratívái. Bp.: Kijárat, 1999.35. 4 M ikszAth Kálmán: A fekete város /., S. a. r.: Király István. Bp.: Akadémiai, 1961.101-102. 5 Talán el se jön - vigyorgott a báró. - Ki van zárva - pattant fel Fabricius. - Görgey nemesember. - Ej, majd mit mondok! - nyafogta a báró, egy megvető kézlegyintéssel. - Nem mindenki lovag, akinek sarkantyúja van. A kakasnak is van sarkantyúja, mégse lo­ vag. A nemeslevél még nem teszi a gentlemant. - No, a magyar nemesről mindent el lehet mondani kedves kuzin - magyarázta Blom -, de hogy a párbajnál meg ne jelenjen, olyasvalami még nem történt, amióta ez az isten van. 58 �(Biom nagy előszeretettel használta a túlzó kifejezéseket.) - Szűk látkör, tisztelt uraim, szűk látkör. A béka bástyafalnak nézi a keresztbe tett sétapálcát is. Mik ezek a magyar nemesek? Hát járnak ezek társaságba? Olvasnak ezek könyveket? Kifinomítja a lelkűket a művészet, a zene? Parasztok ők csak, akik­ nek a ládafiókjában kutyabőrük van. Lompos, piszkos kúriájukban dőzsölnek, basáskodnak egypár nyomorult jobbágy fölött. Mindent felesznek, amit az állam adhat, és ők semmit se adnak az államnak. S kivált e Szepes megyei nemesek, a sovány zab­ földeikkel. Csodálkozom, hogy olyan nagyra nézitek őket! És ha még volnának va­ lamirevaló privilégiumaik. - Van annyi, mint nektek a kis országotokban, melyet egy bolha átugrik kétszerre. De már erre dühbe gurult Koppen Konrád. - Hogy van-e annyi? - szólt hevesen. - A Koppeneknek például az a kiváltságuk van, hogy az asszonyaik leülhetnek, ha a fejedelemasszony leült és ülve maradhat­ nak, ha a fejedelem állva szólítja meg őket. - Képzelem, mennyire meghíznak ettől a Koppen bárónők. Hát aztán? - Nos, hát ott kezdem, hogy egy szepesi nemes be se juthat a fejedelemhez. - Micsoda? - vágott közbe nekipirulva Fabricius. - Nagyon téved, tisztelt báró úr. A szepesi nemesekből már kettő lett Magyarország királya: Zápolya János és Thököly Imre. A báró elkényszeredetten mosolygott. - Mondhatom, szép polgárok, hogy így beszélnek, mikor a bírájukat egy efféle vad nemes lelövi. - Az más. Azt meg fogjuk bosszulni." (Mikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 112-113.) 6 Béla városa a Luxemburgi Zsigmond által II. Jagelló Ulászló lengyel királynak zálogba adott tizenhárom szepesi város közé tartozott, amely csak a regényidő után, 1772-ben került vissza Magyarországhoz. 7 M ikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 212. 8 M ikszáth Kálmán: A fekete város /., i. m. 153. 9 Vö. M ikszáth: A fekete város /., i. m. 248. 10 Vö. HITES Sándor: A történelem és a metafikció az angolszász regényirodalom közelmúltjá­ ban. Forrás, 2002. 6. 94. 11 M ikszáth Kálmán: A fekete város /., i. m. 203. 13 „Mauks uram [...] felolvasta a hatvanadik cikkelyt: - Ab unszer Lewthe einer wunth wurde von eynem Edlingen ader von seyner holden in eyner Stadt ader Margkte ader dorffe szo soll er sein sach suchenn mitt eynem Rechten in des eygens hatterth do es ym geschehen ist... [...] Fabricius kony­ hanémetséggel ismételte az ószász nyelvjárásban írt paragrafust. - Ha embereink valamelyike megsebesíttetnék nemes úrtól vagy jobbágyától vá­ rosban, mezővárosban vagy falun, keresse jogos igazságát azon határ uránál, ahol vele a baj történt. Így szól a Zipser Willkühr." (Mikszáth Kálmán: A fekete város II, i. m. 227.) 13 M ikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 32. (regényben ez nem egyedi eset, Quendel a görgői vármegyegyűlésen is azt mondja: „Itt fexik a kutya", Uo., I., 184.) 14 Homi K. B habha : DisszemiNáció. A modem nemzet ideje, története és határai. Ford. Sári László. In: Narratívák 3. A kultúra narratívái, 96. (A mondatom feltételes módja jelezni kívánja az egyetértést Mark Currie értékelésével, miszerint „a Bhabhazagyva olyan nyelv, amely lépten-nyomon kinyilvánítja a dekonstrukcióból, marxizmusból és a pszichoanalízisből eredő ihletét", valamint, hogy túl nagy intellektuális zajt csap a gyenge politikai argumentáció kifejezéseként." - CURRIE, i. m. 38.). 59 �15 B habha , i. m. 96. és 99. 16 Bhabha, i. m. 109. skk. 17 Vö. Szűcs JENŐ: Történeti „eredet"-kérdések és nemzeti tudat. In: Uö : A magyar nemzeti tudat kialakulása, Bp.: Balassi-JATE-Osiris, 1997.337. 18 A kifejezést S. Varga Páltól kölcsönöztem, hogy láthatóvá legyen az általa az 18301840-es évekre meggyőzően bemutatott kanonizációs stratégia és A fekete város eljá­ rása közötti különbség (S. V arga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. század magyar irodalomtörténeti gondolkodásban. Bp.: Balassi, 2005.62-63.) 19 Moritz Csáky: A kommunikációs térként értett kultúra. Közép-Európa példája. Irodalomtör­ ténet, 2010/1.20. 60 �B a zsán yi S ándor Nádas - Barthes - Foucault* Milyen nyelven beszélhetünk a testről, a szexualitásról és a szerelemről? Vajon egyazon szótár és grammatika segítségével közelíthetünk a három témához, vagy ellenkezőleg, mindegyiknek megvan a maga külön bejáratú nyelvjátéka?... Az ilyen típusú - általános, tétova és céltalan - kérdések, ha nem is tűnnek túl használhatónak, kérdés voltukban, önnön mivoltukban, mégiscsak azt tanúsítják, hogy fontos dolgok (mint például a fent nevezett három) esetében bizony nem könnyű továbblépni a tagoló és elemző értelem, vagy legalább az értelmes és kö­ vethető nyelvhasználat szintjére. Márpedig Nádas Péter - nem is egyszer - éppen erre vállalkozik az esszéiben; minek során óhatatlanul szembesül a hasonló nehéz­ ségekkel másként birkózó vállalkozásokkal. Az 1991-es szerelem-esszében például egy ízben hangsúlyosan egymás mellé ke­ rülnek A szexualitás története és a Beszédtöredékek a szerelemről című, nagyon külön­ böző hangvételű és felfogású művek szerzői: Michel Foucault és Roland Barthes. Ami eléggé meglepő. Hiszen míg Foucault félbemaradt (három teljes kötetet, vala­ mint számos tanulmányt és jegyzetet felölelő) történeti kutatásaiban a hatalom, a tudás és az igazság akarásának tárgyaként beszél a szexualitásról (és olykor a sze­ relemről), végső soron tehát a mindenkori elnyomó hatalmi diskurzus, azaz be­ széd- és intézményrendszer kifinomult logikájáról; addig Barthes inkább a szerelem nem-hatalmi alaphelyzetét, a szerelmi (testi-lelki) kommunikáció eleve adott ne­ hézségeinek ('Szeretsz?' - 'Szeretlek/ - 'Hogy érted?' - 'Mit hogy értek?' - 'Ne nyúlkálj!' - 'Miért, te nem akarod?' - 'Hogy érted?' - Mit hogy értek?'...) úgymond nyelvkritikai következményeit, változatos - többnyire szépirodalmi (igényű) - formá­ it járja körül. Nézzük tehát, mit ír Nádas röviden Barthes-ról: „Roland Barthes egyenesen azt állítja, hogy a szerelemre vonatkozó tépelődést, belső beszédet és társalgást a témával érintkező nyelvek mára teljességgel „pácban" hagyták, leértékel­ ték, nevetség tárgyává tették, vagy éppen ignorálják (...) és a legvégletesebb, senkitől és semmitől nem védelmezett magányba űzve, önnön erejére hagyták." (ÉFSz, 141.) Majd hosszabban Foucault-ról: „Michel Foucault hasonló eredményre jut, ami­ kor a maga inkább szociológiai, mint nyelvfilozófiai szempontrendszere szerint azt mondja, hogy háromféle, egymástól élesen elkülöníthető és egymásba nem áthalló nyelven beszélünk a szerelemről. Az obszcenitás nyelvén, a klinikum nyelvén, és a szimbólumok nyelvén. Az első nyelv kizárólag a szerelmi egyesülés technikájával és mechanikájával foglalkozik, s így egyetlen tárgya a genitália. A második nyelv a betegség és az egészség, a normalitás és az abnormalitás szempontjából értékeli a szerelmi tevékenységet... (...) A harmadik nyelv viszont olyan archaikus, kultikus tartalmakra és rituálékra utal, amelyeknek ugyanakkor nincsen gyakorlata az élet­ vezetésben, s így a szerelemről folytatott diskurzusban ellenőrizhetetlen marad." (ÉFSz, 141-142. - másodlagos kiemelés: B. S.) * Az írás egy Nádas Péter prózájával foglalkozó hosszabb munka egyik alfejezete. 61 �Első megközelítésre - a két francia szerző gondolatainak közös metszetében még akár úgy is vélhetnénk, hogy a „szimbólumok nyelvének" kitüntetett változa­ ta, a szépirodalom volna az a hely, ahová a test, a szexualitás és a szerelem kényes témái visszahúzódhatnának az obszcenitás és a klinikum hatalomelvű diskur­ zusaiból. Noha a Nádas-esszé saját rendszerében a (testi) szerelem legsajátabb kö­ zege nem a szimbolikus nyelv volna, amely csak „utal", hanem az utalás voltakép­ peni tárgya, „a mágikus, a titkos, az éjszakai nyelv", amely viszont óhatatlanul konfliktusba kerül mindazzal a profán kommunikációs körülménnyel, amitől meg éppen a szimbolikus beszéd próbál megszabadulni: „Mert maga a szerelmi cselek­ mény kizárólag mágikus nyelven ért, míg a benne részt vevő személyek kizárólag szociális nyelven tanultak meg egymással beszélni. Ennek az állításnak a próbáját mindenki könnyedén elvégezheti, ha szeretkezés után megpróbálja megbeszélni szerelmesével, hogy mi történt kettőjük között. Nem fog rá szavakat találni, hiszen ami történt, nem volt más, mint színtiszta rituálé." (ÉFSz, 142.) A „színtiszta rituálé" mágikus nyelvszerűsége lesz egyébként a drámaíró Nádas színpadi elképzeléseinek gyökere. Hogy miként fogalmazható át a titkos mágikus beszéd nyilvános szimbolikus beszéddé. Ami persze nemcsak a drámák, hanem a regények, egyszóval a teljes életmű legdöntőbb kérdése is. Az átfogó kérdés alkal­ mi megválaszolásának reményében, tehát a szerelmi (mágikus) beszédről szóló érvényes (szimbolikus) beszéd megtalálásának reményében, az esszéíró Nádas egy helyütt érzékelhető kedvvel hivatkozik Barthes „egyik fontos címszavára": „...le bruissement de la langue. Zsongító nyelvem arra teszi a másikat süketté, amit meg szeretnék értetni vele. Ha pedig mégis úgy esik, hogy megtörjük a bölcs hallgatást és beszélni kezdünk a szerelemről, akkor ezeknek a nyögésekkel, méla csöndekkel, dadogással, sóhajokkal és zokogással kísért beszélgetéseknek a helyszíne inkább egy sötét utca szeglete avagy a szoba, ahol az első és az utolsó mondat között bealkonyult" (ÉFSz, 45-46.) A mágikus (test)nyelvi rituálé szimbolikus lehetőségeit firtató Barthes szerint a tulajdonképpeni szerelmi beszéd valamiféle jócskán és változatosan rendhagyó diskurzus, a szó eredeti értelmében „dis-cursus", azaz „ide-oda futkosás" vagy „lótás-futás", amely nagyon „nem dialektikus"; minek értelmében: „Ha a szerelem­ ről akarunk írni, a nyelv zűrzavarával szembesülünk..." (B arth es 1 9 9 7 ,1 5 ,1 9 ,1 2 3 .) Ahogyan például Roman Jakobson beszél a szépirodalomról mint a hétköznapi nyelvvel szemben elkövetett, szervezett erőszaktételről; vagy ahogyan Julia Kris­ teva értekezik a szimbolikus és az avantgárd költészet jelentésbomlasztó nyelvi forradalmáról. De gondolhatnánk az Auschwitz-tapasztalat Kertész Imre-féle nyelvfosztottságának nyílegyenes következményére, a Sorstalanság provokatív iróniájára is. Hiszen az irodalom elsősorban éppen erre való: a társadalmi térben vagy a tör­ ténelmi tudatban elfojtott vagy elfinomkodott, vagyis a felismerhetetlenségig eltor­ zított témák újszerű(en fenomenális), következésképpen botrányos, mégpedig nyelviségében botrányos s így félreérthető szóba hozatalára. (A nyelvi-szemléleti megszokásainkat, előítéleteinket és elvárásainkat provokáló botrány félreértése többek között abból a még alapvetőbb félreértésből is adódhat, hogy időnként bi­ zony nem irodalomként olvassuk az irodalmat; hogy egy az egyben, mintegy fel­ szólításként értjük mindazt, amiről ott szó van; hogy mindenáron azt a valakit teljhatalmú szerzőt - keressük, akinél a szó van; hogy nem látjuk, hogy a szó - van.) 62 �És míg az Emlékiratok könyvének botrányos voltát az obszcenitás és a klinikum nyelveinek mívesen ellentmondó stílus hosszú mondatokban burjánzó, egyfajta szimbolikus szépsége garantálja, addig a Párhuzamos történetek éppenhogy e szim­ bolikus minőség rovására, semleges helyi értékeken használja az obszcenitás és a klinikum nyelveit. 2005-ös regényében Nádas immár egyenrangú nyelvi eszközkészleteknek tekinti - az adott szöveghelyzettől függően - a klinikum, az obszcenitás és a költői szimbólumok szótárait. Más szóval, míg a korábbi regény poétikus nyelve magába fogadja az obszcenitás és klinikum területeire száműzött témákat, addig a későbbi mű éppenhogy az obszcenitás és klinikum nyelveit ereszti rá az eleve ké­ nyesnek számító témákra. Nádas tehát két fokozatban szabadítja fel a testet, a szexua­ litást és a szerelmet: először az ábrázolás, másodszor a nyelvhasználat síkján. A két egymásra következő gesztust, különösen az utóbbit, persze nem mindenki, nem minden olvasó képes (vagy hajlandó) elfogadni: az 1986-os regény egyértelműen szerethető, a 2005-ös mű viszont nehezen szerethető meg - többek között erről is árulkodik befogadástörténetük látványos különbözősége. Ahogyan a „test költé­ szetét" megszólaltató korábbi regény nyitófejezetének elhíresült fordulatát tovább­ forgató Radnóti Sándor írja: „Szabálytalanságom szépségei - ez az Emlékiratok első fejezetének a címe. Ha egy aforizmában akarom összefoglalni a különbséget, akkor azt mondhatom, hogy a szabálytalanság szépségével szemben a Párhuzamos történetek testfelfogásában nem létezik szabálytalanság - de szépség sem." (R a d n ó t i 2007,218.) Sőt, mintha a Párhuzamos történetek rideg és részvétlen látásmódja, a test- és sze­ xualitás-ábrázolások metszően stilizálatlan hangfekvése egyenesen ellehetetleníte­ né az Emlékiratok könyvének egyik meghatározó témáját, a szerelmet, amelyet pedig 1991-es esszéjében a Foucault-val vitatkozó Nádas egyértelműen a szexualitás elé rangsorol: „Foucault elemzései nyomán azt lehetne mondani, hogy amilyen mér­ tékben fölemelkedik a szexualitás fogalma a közgondolkodás horizontján, olyan mértékben süllyed alá a szerelem fogalma. (...) Ha a szerelem helyett szexualitást mondunk, akkor kapcsolat helyett testet, húst, gyönyört. Ha kapcsolatról beszé­ lünk, akkor két emberéről, ha testről, húsról vagy gyönyörről, akkor ez lehet egy emberé, kettőé vagy éppen mindenkié." (ÉFSz, 118.) A nemek szerinti szexuális „viszonosság" mechanikája helyett Nádas az alkatok szerinti szerelmi „kölcsönösség" eszméjét ajánlja; mely eszmét ugyanakkor vásárra is viszi a regényeiben, főként a Párhuzamos történetekben. De már az Emlékiratok könyvében is olykor beleláthattunk „valós érzetünk működésének sematikus elvé­ be", az „ösztönök majdhogy rideg mechanikájába" (EK, 325.) - noha még mindig a „szabálytalanság szépségei" által kijelölt kereteken belül. Ráadásul az 1986-os regény szépségelvű világában kimutatható valamiféle fokozatiság, amely által egyre inkább elfogadhatónak tűnnek a testiség hagyományosan elfojtott dimenziói: a tizenkilen­ cedik századvégi német történet elbeszélő hőse, Thomas Thoenissen „alig zaboláz­ ható hajlamokkal" büszkélkedik, amelyeket ő még egyelőre - a klinikum nyelvén „betegségnek, sajátos átoknak, bűnös elferdülésnek" nevez, mivel környezete is annak tartja, és „titkos öröme éjszakáiba" (és persze még titkosabb irodalmi ka­ landjaiba) száműzi; az 1950-es évek Magyarországán játszódó történetszál kamasz szereplője viszont - kerülve a klinikai-kriminalisztikai ízű megközelítést - csupán erősen jellemhibásnak, azaz „durvának, közönségesnek, sötétnek és alattomosnak" látja magát, miközben környezete előtt ő is képmutató szerepeket játszik; míg végül 63 �az 1970-es évek felnőtt elbeszélője - olvasói előtt legalábbis - nyíltan vállalja „sza­ bálytalansága szépségeit". (EK, 25,37,19.) Többek között éppen a „szabálytalansá­ gok" nyelvi megjelenítésének emancipatorikus-narratív íve szavatolja az Emlékira­ tok könyvének összetett elbeszélői szerkezetét. És mintha éppen ez a dinamika tűnne el a későbbi regényből, ahol már nincs semmiféle testre vagy szexualitásra vonat­ kozó norma és szabály (még felszámolódóban sem), s így „szabálytalanság" sem. Itt már nincs helye semmiféle modernista pátosznak vagy heroizmusnak, semmifé­ le libertinus öntudatnak vagy mardosó bűntudatnak. Megint csak Radnóti szavai­ val: „A Párhuzamos történetek elvágja ezeket a szálakat. Az erotika nemcsak kozmi­ kus és metafizikus hagyományaitól szabadul meg, hanem a pőre nemiség formájá­ ban elveszíti az olyan - meglehet - humanista vezérfogalmakkal is a kapcsolatát, mint a szerelem, a barátság, a szeretet és a szolidaritás." (R ad n ó ti 2007,224.) Egyszóval éppen a Foucault-féle látásmóddal szemben korábban védett értékek kerülnek a klinikai hidegség vagy obszcén semlegesség nyelvébe burkolódzó elbe­ szélői tudaton és - következésképpen - a regény terén kívülre (ami persze nem jelenti azt, hogy Nádas számára ne volnának továbbra is fontosak mindezek az értékek): az alkat, a „kölcsönösség" és a szerelem. „Nem a neme szerint beszélek az [ember] alkatáról, hanem az alkata szerint be­ szélek a neméről" - írja Nádas 1991-ben. (ÉFSz, 149.) A 2005-ös regény viszont mintha éppenhogy nem az alkata szerint beszélne az ember neméről, hanem a neme felől közelítene az alkatához, az alkata testi vonatkozásaihoz. A Párhuzamos történetek kizárólagosnak tűnő témája: a nemiség övezetében megnyilvánuló alka­ tok változatosan mechanikus (vagy mechanikusan változatos) testi meghatározott­ sága. Tulajdonképpen Nádas mindkét regényben ugyanazokat a kártyákat keveri és osztja, persze különböző szabályok szerint. Alkat és nem, „kölcsönösség" és „viszonosság", szerelem és szexualitás - olyan fogalmi párok, amelyek egyik oldala sem választható le a másikról, legfeljebb olykor az egyik teljességgel eltakarja a másikat, vagy fordítva. Így például a Párhuzamos történetek provokatív iróniával kitakarja azt, amitől a szerelem-esszé korábban elhatárolódott: a szexualitás bestiálisabb formáit; valamint távolságtartó iróniával eltakarja azt, amit amaz bemutatott: az erotika szerelemtartományait. Minek következtében Nádas szépirodalmi síkon, ironikusan biztonságos körülmények között szembesíthet minket - anélkül, hogy bármit is helyeselne (vagy elítélne) - Foucault szabadságelvű szexualitás-felfogá­ sának akár legvégső következményeivel; mondjuk azzal a gondolattal, hogy a tes­ ten elkövetett erőszakos cselekedetek körében „elvben nincs különbség aközött, hogy az ember az öklét dugja a másik ember arcába vagy a péniszét annak nemi szervébe". (Foucault-t idézi M iller 2000, 391.) Vagy hogy - „elvben" még tovább lazítva a társadalmi-kulturális kötöttségeket és normákat - mit hová dugunk vagy szúrunk, és milyen mélyen; hogy mit honnan választunk le, és milyen vérveszte­ séggel...1 Az „elvben" tételezett lehetőségeket persze nem kell feltétlenül megvaló­ sítanunk a napi gyakorlatban. Többek között éppen erre találták ki a szépirodai­ mat, az írás és olvasás gyakorlatát: hogy ne a hétköznapokban, ne a társadalmi térben szembesüljünk ön- vagy közveszélyes módon mindazzal, amivel ugyanak­ kor - ember („sárkányfog-vetemény") voltunk okán - lustaság és hiba volna nem szembesülni. Elkövetni viszont óriási bűn. A bestiális testi cselekedetekről szóló szöveg (írásának vagy olvasásának) közvetett öröme nem csúszhat össze a szövegben 64 �ábrázoltak elkövetésének közvetlen vágyával, pláne nem a vágy torz beteljesítésé­ nek vad gyönyörével - miként a Sade-olvasás örömeiről és veszélyeiről értekező Barthes írja: „...nem arról van szó, hogy végrehajtjuk a könyvben ábrázoltakat, nem leszünk szadisták, orgiasztikusok Sade-dal (...); arról van szó, hogy [olvasóként újra] elbeszéljük a szöveget, nem pedig cselekedjük a szöveget, meghagyva számá­ ra egy idézet távolságát, egy meglepő szó, valamely nyelvi igazság lendületes betö­ résének lehetőségét." (B arth es 2001,12.) A Párhuzamos történetek „nyelvi igazsága" olykor éppenséggel a testek közötti (nem szerelmi, hanem) szexuális kapcsolatok olyasféle „viszonossági" rendszerét ábrázolja, mint amilyet a szerelem-esszében megbírált Alkibiadész vélt érvényes­ nek Szókratész és saját maga között, miszerint ifjú teste szépségéért az idősödő filozófus hosszú évek során kiérlelt bölcsességét kémé cserébe. Ráadásul a 2005-ös regényben immár nem testi szépség és lelki bőség távlatos csereüzletéről, hanem a pőre testkapcsolatok zárt mechanikájáról van szó. Amennyiben a (szép) test és (szép) lélek Alkibiadész-féle kettőssége helyett csak egyvalamiről, az egyugyan­ azon elvek alapján működő (szép vagy nem szép, egyre megy) testek változatossá­ gában is egyhangú cserebomlásáról kapunk szenvtelen jelentéseket. (Most átmene­ tileg eltekintenék attól a szövegszerű ténytől, hogy a testérintkezések során nem csupán testek, hanem testek által képviselt alkatok, továbbá alkatok által képviselt mentalitások és kultúrák is találkoznak.) Mely jelentések viszont működésmódjuk­ ban kísértetiesen emlékeztethetnek a már említett Sorstalanság iróniájára: a Nádas­ mű értéksemleges és hideg látásmódja hasonlóképpen provokál, mint a Kertész­ regény elbeszélőjének csikorgóan művi naivitása. Valami kell, hogy legyen a pro­ vokatív testábrázolás hátterében. De hogy mi, azt nem tudhatjuk biztosan. Mert csakis azt tudhatjuk biztosan, hogy nem tudhatjuk biztosan. Csakis ennyiben te­ kinthetjük - de ennyiben mindenképpen - ironikusnak Nádas prózáját. Hogy hiába erőlködünk, nem és nem tudunk mögéje kerülni a szövegnek. Ha tetszik, a Párhuzamos történetek éppen Alkibiadész cserealapú szerelem- és testfelfogását fokozza mindaddig, amíg a test mellől végleg el nem tűnik a (szelle­ mi távlatú) szerelem; és ami marad, az a vegytiszta szexualitás, mégpedig az obsz­ cenitás és a klinikum nyelvein kifejezve. Úgy is mondhatjuk, hogy Nádas saját regényírói gyakorlatában komolyan vette a jelentés- és értékvesztés Barthes-féle krízisét - „...az írás nem kompenzál, nem szublimál semmit..." (B a r t h e s 1997,124.) - , és levonta annak Foucault-féle következtetéseit, vagyis a bölcs Szókratész szere­ lemfelfogása helyett egy lehetséges (és a tényleges történeti figura dicstelen politi­ kai pályafutásának jobban megfelelő) Alkibiadész másképpen bölcs, pragmatikus tanítására szavazott, miszerint „ámítás, ha a szexualitást sújtó tilalmat (...) alapvető és rendszeralkotó elemnek akarjuk feltüntetni" (FOUCAULT 1996, 17.), és nem annak látjuk, ami: a hatalom és a tudás akarásának. Az abszolút igazságvonatkozásaitól megfosztott test kiszolgáltatottá válik a mindenkori hatalmi igazságtételezésnek, illetve - a hatásra következő ellenhatás értelmében - a mindenkori hatalmi elnyo­ másnak ellenálló gyönyörvágynak. (A testi meghatározottság hatalmi és gyönyör­ elvű változatai jelennek meg egyébként a 2005-ös regény két fontos motívumában: a náci örökléstani kutatás ideológiájában egyfelől, valamint a margitszigeti homo­ szexuális rituálékban másfelől.) És így nemcsak hogy a szókratészi tanítást megcá­ foló értéke lesz a szép testnek, de a szabadpiaci testértékesítés lehetséges módjai is 65 �jócskán felsokszorozódnak. A hatalomfüggő - alávetett vagy ellenszegülő - szexuális viselkedésformák intézményesült vagy zabolátlan formáit nem korlátozhatja, nem kötheti meg semmi, legkevésbé a szerelem. Legalábbis mintha részben erről (is) volna szó a Párhuzamos történetekben. Mely mű viszont, bármily felforgató módon is nyúl hagyományos témákhoz - Barthes egyik fordulatát alkalmilag kisajátítva - , mégsem valamiféle „csalhatatlan jelekből álló rendszer", amelynek segítségével valaki körmönfontan (hálószövő pók módjára) a maga igazát bizonyítaná.2 És mivel „a jelek nem bizonyítékok, hiszen bárki használhat hamis vagy kétértelmű jeleket", bátran levonható a végső következtetés: „Paradox módon éppen ez vezet vissza a nyelv mindenhatóságához: mivel a nyelvnek nincs semmilyen biztosítéka, magát a nyelvet kezelem egyedüli és végső bizonyíték gyanánt: nem hiszek többé az [előzetes feltételezéseken, ideologikus elvárásokon nyugvó] értelmezésben." (B arth es 1997,258.) Innen nézvést a Nádas-regénynek - mint a „nyelv mindenhatóságát" színre vivő jelrendszernek - nincs semmiféle bizonyítékértéke; nincs jól tagolt vagy kihüve­ lyezhető mondandója, nyílt igazsága vagy leleplezhető ideológiája; noha tagadha­ tatlanul szó van benne valamiről, valami szokatlanul provokatívról. Ebben az érte­ lemben Radnóti alapos és megvilágító elemzésének alábbi záróformulája a mű „világnézetéről" teljességgel feleslegesnek tűnik: „Igent mondok a regény világára, amely e hagyomány [az európai humanizmus] hatalmas provokációjaként, ellenpróbá­ jaként gyarapítja a létről való tudásunkat. De - az esztétikai ítélettől függetlenül, s mégsem elhallgatható módon - nemet mondok világnézetére." (R adn óti 2007,262.) A mű belülről megtapasztalt „világának" és kívülről megállapított „világnéze­ tének" egyidejű tételezése: olyan kettős tudatú (a klasszikus 'tartalom - forma' sémára emlékeztető) olvasásmódról árulkodik, amely igencsak kockára teszi a valódi olvasás és értelmezés lehetőségét (és önfeledt örömét). Az, hogy valamely műalkotás világa nézhető (olvasható), még nem jelenti azt, hogy volna „világnéze­ te", vagy hogy különösebb fontosságot kellene tulajdonítani annak, hogy van (ha van).3 Legalábbis az igazán jelentős művek esetében nem ez a lényeg: hogy van-e vagy nincs „világnézetük". Más a helyzet a kevésbé jelentős műalkotásokkal. Ha egy műnek nem is annyira „világa", mint inkább „világnézete" van, akkor tényleg kilóg a lóláb; akkor tényleg nem tudunk a mű „világán" belülre kerülni; akkor tényleg nem tudjuk ideiglenesen zárójelbe tenni a mi saját valóságos világunkra vonatkozó „világnézetünket"; akkor tényleg csak a mű és az olvasó „világnézetei­ nek" egymásra simulásáról vagy vitájáról (egyfajta ideológiakritikáról) lehet szó. Érzésem szerint Nádas regényénél nem ez a helyzet. Már csak azért sem, mivel a test Foucault-féle felszabadításának szépirodalmi változataiban, most éppen a korábban történetesen Foucault-val vitatkozó Nádas írásmódjában, olyan ironikus töltésű energiák szabadulhatnak fel, amelyek már nem tarthatók kordában, nem tervezhetők és irányíthatók, nem határolhatók és megragadhatók, pláne nem valamely „világnézet" jegyében, legyen az önmagában bármily felforgató jellegű is. A Nádas-próza - és különösen a Párhuzamos történetek - frontálisan szembesít minket a testiség, a szexualitás és a szerelem legkülönbö­ zőbb formáit egybemarkoló Erósz „világnézet" nélküli megtapasztalásával; e ta­ pasztalat leküzdhetetlen idegenségével. Színre viszi azt. 66 �Jegyzetek 1 De - a határvonás elvi lehetetlenségének bizonyos gyakorlati következményei kap­ csán - nézzük a szabadságelvű Nádas egyik szarkasztikus leírását a szexuális tárgyú szabadsággyakorlás éppen aktuális formáiról: „Legfeljebb arról lehet szó, hogy az emancipációs mozgalmakból a vártnál vagy a reméltnél jóval nagyobb mennyiségű probléma következik. Olyan gondok, melyeket sem az emberi jogok univerzális elvének érvényesítésével, sem a felvilágosítás esz­ közeivel nem lehet megoldani. Pedig minden olyan szépen ment. Úgy látszott, hogy a nagy, intézményes egyházaknak, a fehérbőrűeknek, a hordában élő rasszista hí­ meknek és a harcos hetero törzsfőnököknek egyszer s mindenkorra leáldozott. E fan­ tasztikus korban a notórius heterók érzékenyebbjeit az öntudatosabb nők még arra is rászorították, hogy tegyenek már különbséget a csikló és a hüvely között. Mert nem úgy van ám, hogy bele, és akkor adj neki. E fantasztikus évtizedben a feketék a jogai­ kon túl fölismerték a saját szépségüket. Gomba módra megszaporodtak, duzzadtak a kis egyházak és a szekták. Megalapították önálló egyleteiket és újságaikat a szadis­ ták, a mazochisták, az onanisták, s külön csoportot alkottak azok a radikális leszbi­ kusok, akik élesen elutasítottak mindenféle férfiakkal való közösködést, mivel a pe­ netráció puszta lehetőségét azonosították a politikai elnyomással. Megint külön cso­ portot alkottak azok a mérsékeltek, akik meleg férfiakkal csináltattak maguknak utó­ dokat, de ugyanígy külön csoportokba tömörültek, más bárokba jártak, másféle ru­ hákat viseltek, sőt a bajuszukat és a hajukat is másként vágatták azok a férfiak, akik az orális, az anális, az urinális vagy éppen a fekális örömöket részesítették előnyben avagy bőrben, lakkban űzték, aktívan, passzívan." (A szabadság tréningjei, in: TC, 453.) 2 Vö.: „JELEK: A szerelmeseknek nem áll rendelkezésére semmiféle csalhatatlan jelek­ ből álló rendszer, amelynek segítségével szerelmét bizonyíthatná, vagy kifürkészhet­ né, hogy a Másik szereti-e őt." (Barthes 1997,257.) 3 Valami ilyesmiről beszél a „világnézetekből" kiábrándult egykori Lukács-tanítvány Vajda Mihály is, amikor Radnóti fent idézett meglátásával vitatkozik: „De ha egy jó regénynek egyáltalán van világnézete (mert a rossz regénynek van: a rossz regény az író világnézetének szócsöve), akkor nem tudom, miként lehetne azt leválasztani ma­ gáról a regényről." (Vajda 2009,89.) Hivatkozott irodalom Nádas Péter művei ÉFSz - Az égi és a földi szerelemről, Budapest, 1991. EK - Emlékiratok könyve, Budapest, 1986. PT - Párhuzamos történetek, Pécs, 2005. TC - Talált cetli, Pécs, 2000. Egyéb idézett szövegek Barthes, Roland: Beszédtöredékek a szerelemről (ford. Albert Sándor), Budapest, 1997. Barthes: Sade, Fourier, Loyola (ford. Ádám Péter, Romhányi Török Gábor), Budapest, 2001. Foucault, Michel: A szexualitás története I. A tudás akarása (ford. Ádám Péter), Budapest, 1996. Foucault: A szexualitás története II. A gyönyörök gyakorlása (ford. Albert Sándor, Szántó István, Somlyó Bálint), Budapest, 1999. M iller, James: Michel Foucault szenvedélyei (ford. Csengei Ildikó), Vulgo, 2000,3-5. Radnóti Sándor: Az egy és a sok, in: Rácz, 2007. RÁCZ I. Péter (szerk.): Testre szabott élet. Nádas Péter Saját halál és Párhuzamos történetek című műveiről, Budapest, 2007. V ajda Mihály: Szókratészi huzatban, Pozsony, 2009. 67 �N ém eth Z oltán Palim pszeszt és bricolage Kovács András Ferenc: Ja ck C ole d aloskön yve Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve című verseskötete először 1996-ban jelent meg, s éppen ezért a 2010-es második kiadás (Magvető) tudatosítja és egyút­ tal nyomatékosítja is azt a hermeneutikai távolságot amely e két évszám között feszül. Mert mondhatjuk, hogy ezt a kötetet a kilencvenes évek kontextusában olvashatjuk csupán, de éppilyen meggyőződéssel védhető egy olyan olvasat, amely hangsúlyozottan kortársiként tekint a kötet verseire. A kiadás által létrejött időbeli távolság nyomán mindenképp kényszerítve érzi magát az olvasó, hogy az utóla­ gosság perspektívája felől vegye szemügyre egyrészt Kovács András Ferenc költé­ szetének módosulásait, másrészt a kortárs magyar irodalom hangsúlyainak áttevődéseit az elmúlt másfél évtizedben. A Jack Cole daloskönyvének egyik legizgalmasabb vetülete a benne megszólaló hang helyének összetettsége. A borítón szerzői pozícióba emelt név Kovács András Ferenc, amelyet egy másik név keresztez: a Jack Cole név, amely viszont a cím ré­ szeként jelenik meg. A kötet egyes verseinek címei a fordításkötetek egy lehetséges változatát variálják, amennyiben a magyar címek alatt következetesen közli azok angol megfelelőit is (Sziú éjszakák, navahó nappalok - Sioux nights, navajo days, Üdvöz­ let Oregonból - Greetings from Oregon stb.), kivéve, amikor a magyar és angol címvál­ tozat megegyezik (El Paso, Delta Queen, Cynthia Kiss stb.). A nevek és a címek játéka ezáltal eldönthetetlenségi relációba kényszeríti a fordító és a szerző, illetve az eredeti szöveg és a fordított szöveg hagyományos státuszát. Az általánosan elfogadott kiadói gyakorlat szerint a fordító neve általában a könyv belsejé­ ben szerényen meghúzódva található, előzékenyen adva át a helyet az eredeti szöveg szerzőjének, vagyis a leggyakrabban kanonikus szerzői névnek. Ennek a konvenciónak csupán néhány fordításkötet szegül szembe, például az utóbbi időben Csehy Zoltán Hárman az ágyban (2000) című valódi műfordításkötete szerepeltette borítón kiemelve, hagyományosan szerzői pozícióban a fordító nevét, szokatlan és tudatos gesztussal. Vagyis a Kovács András Ferenc név a Jack Cole daloskönyve című kötetben egyszerre játszik el a fordítói és a szerzői név helyének kétségbe vonásával és megerősítésével. Hasonló eldönthetetlenségi relációkat léptet mozgásba a kötet a maszk lehetősé­ geinek poétikai játékba hozásával is. Kovács András Ferenc Jack Cole-ja ugyanis nem az imitáció értelmében játszik el a maszkkal, mint például Weöres Sándor Psyché című alkotása vagy Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetében, hiszen olyan utalásokat rejt kötetébe, amelyből egyértelmű lehet: ilyen nyelviséggel bíró amerikai költő sosem létezhetett. Az árulkodó jelek sorába tartozik a Cynthia Kiss című vers, amely az angol és a magyar nyelv véletlen egybeesésével játszik el: „Cynthia Cynthia csókolj Csókolj Cynthia Kiss 68 �Víg szerelembe ficánkolj Míg vad árba tovavisz." Az Ó, Trenszi', Trenszi, Trenszi! című Erdély-vers, pontosabban annak utalásrend­ szere: „Ó Trenszi Trenszi Trenszi Csak Trenszilvéniába Vágyom ki én hiába Sosem volnék lerobbant Idegbeteg mogorva Haláli kriptabálban Élnék boldog horrorba Jótét szörnyek között hol Sok vérfagyasztó hapsi Hős bőregér bolondoz Ó harsány tipsitapsi Ó Trenszi Trenszi Trenszi Az volna ám a heppi Balsoj Big Hekula Éljen sokáig éljen Továris Dracula" A versek után közölt, John Coleman elkárhozása (1996) című önéletrajzi próza is meg­ lehetősen átlátszóan játszik el a Kalmantchechy, Kohlmanxechy, Kálmanxehy, Kalmantxehy nevekkel, hogy végre rátaláljon a Kálmáncsehy Jósef alakra, az erdélyi származás genealógiájára, illetve a Kovács András Ferenc-opuszból jól ismert Lázary névre. Csupán egy magyar nézőpontból magyar közeg számára írt szöveg­ ben íródhatnak le olyan típusú mondatok ugyanis, mint az előbb említett önéletraj­ zi mű 18. bejegyzése, miszerint: „A harmadik, akiről megemlékezem, valamikép­ pen az elébbiekhez volt nagyon hasonlatos, a harmadik ugyanis pátriárka, dinasz­ tia-alapító és apai ükapám volt, a harmadik ugyanis (csak úgy mellesleg) csalá­ dunkban az egyetlen magyar volt." (108.) Vagyis Kovács András Ferenc éppúgy szimulációként használja fel a maszkot, mint Esterházy Péter Csokonai Lilit, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánt, Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándort, Sántha Attila Székely Ártit. Ezekben az esetekben nem a maszk hitelessége az egész eljárás tétje, mint az imitációtechnika esetében, hanem sokkal inkább egy lehetséges nyelvi tér poétikai megjelenítése a maszkhoz kapcsol­ ható identitás által. Kovács András Ferenc verseskötete ebben az esetben is kettős játékot folytat, hiszen több ponton a szimuláció ellenében ható erőket léptet életbe. Ilyen gesztus például a versírás körülményeinek akkurátus feljegyzése, amely sajá­ tos archaikus réteggel gazdagítja a szöveget, hiszen ez az eljárás főként a 19. száza­ di lírára volt jellemző. Mint arra Mészáros Márton utal, a „fiktív fordítás tehát épp­ úgy képes felidézni a (fiktív) »forrásszöveg« (feltételezett) kontextusát, mint a for­ dítás, mindemellett azonban (éppen a forrásszöveg hiányából következően) a cél­ szöveg kulturális-nyelvi kontextusát sokkal dominánsabban tartja játékban."1 69 �A vers megírási körülményeit illető, a versek alatt közölt „Forth Smith (Arkan­ sas), 1989. március 22-én" típusú megjegyzések egy jellegzetesen amerikai kontex­ tust igyekeznek a versek köré felrajzolni. Ez a nyomatékosító eljárás azonban egyúttal kétségessé is válik abban a tekintetben, hogy egy 20. század végi költő esetében már inkább parodisztikus konnotációkkal jár az alkotói körülményeknek ez a precíz feltüntetése. Jellemző módon a magyar irodalmi közvélekedés is legin­ kább Petőfihez köti ezt a fajta akkurátus, a költő életrajzi tényeinek és a megírás körülményeinek fontosságot tulajdonító, a zseniesztétikával és váteszköltészettel összefüggésbe hozható eljárást. Jól látható, miért volt fontos Kovács András Ferenc számára ennek a lehetőségnek a kiaknázása. Ahhoz, hogy Jack Cole amerikaisága nyilvánvalóvá váljék, az „Amerikáról »amerikaiságról« élő közhelyek (képi) ábrá­ zolása"2 és a versbe írt amerikai személy- (Reagan, Bush, Clinton, Cynthia Saun­ ders, Gloria Whitney, Thoreau, Whitman stb.) és városnevek (Salt Lake City, Santa Monica, Chicago, San Francisco stb.), „amerikanizmusok" (görl, cent, heppiend, song stb.) mellett ez az archaikus paratextus is szükségesnek látszott. Jack Cole szövegeinek latinságával, franciaságával is ambivalens, összetett játék zajlik a kötet több versében. Silló Jenő a ballada, a rondó és a zadzsal műfaját emeli ki, amelyekben a különféle „szólamok egymással és a hagyománnyal való dia(/poli-)logizál(tat)ásának"3 lehetünk tanúi. A műfajok szintjén ez a dialógus az előbb említett első két műfaj, a középkori provanszál, okszitán trubadúrköltészet felhasználása felől érhető tetten. A kötet verseinek többsége ide sorolható, még az olyan amerikás hangulatú versek is, mint a Texas blues, a Jack Cole szerelmes éneke, a Gyerünk Denverbe, Daisy!, a Concordi hó, a Cynthia Kiss vagy a Rézbőrű nap, La Jolla stb. Tematikus szempontból pedig a köteten végighúzódó franciás szellem megje­ lenéséhez köthető néhány vers, ide a Büszke Navarra királya és a Bedekker-ballada sorolható. Ezt a franciás vonulatot - megint csak árulkodó jelzésként - életrajzi tényekkel is igyekszik alátámasztani a szerző. Eszerint Jack Cole bár amerikai költő, „Tanulmányait viszont a Santa Monica-i Francia Kollégiumban végezte; majd a némileg nyugtalanabb egyetemi esztendők következtek: az University os California San Franciscóban, a Berkeley, aztán gyors egymásutánban Denver, Nashville és legvégül New Yorkban a Columbia Egyetem. (Ezt követően két esztendeig a párizsi Sorbonne ösztöndíjasa volt.) Jól megtanult franciául, olaszul, spanyolul, s tán egy kevéssé okszitánul, németül, még portugálul is." (128.) Ez az életrajzi túlkompenzálás abból a felfogásból nyer lehetőséget, amely a szövegtényeket, a fikciót minduntalan referenciális-életrajzi adatolással kívánja alátámasztani a hihetőség érdekében. A franciás forma és az amerikai reáliák harcaként is értelmezhető a kötet és a kö­ tet legtöbb verse, amely helyzetet a magyar nyelv teljesítőképessége bonyolítja meg. A fentebb említett áruló jeleket ugyanis kölcsönösen összezavarja a Jack Cole daloskönyve verseiben működtetett magyar nyelv; hiszen a fordításkötetként való megjelenítés az olvasás során minduntalan felveti az angol eredetire irányuló kér­ dést, akár olvasási stratégiaként is. Vagyis az olyan sorok olvastán, mint a „Hírős falu nálunkfelé Fort Worth", „Konzervnyitó nélkül pléhboy / ne keljen utakra soha.", „Ó krézi krézi krézi / Szemed Denvert idézi", „Lelkem nincs heppiend", „Nincs borvíz nem nő bölcs fenyő", „Wadnyugat wégwidéke", „Bumfordi bú bökös" típusúak, felvetődik, vajon hogyan hangozhattak „eredeti" angol nyelven. Erre maga a kötet is ajánlatot tesz, amennyiben a címekből sejthetjük az átalakítás 70 �mértékét és irányait. Az Ó, Trenszi, Trenszi, Trenszi! cím angol eredetije tehát esze­ rint az Oh Transy, Transy, Transy!, a Miszter Mikulás pedig a Mr. Santa Claus magyar fordítása. Mindez a Parti Nagy Lajos-féle posztmodem fordítói paradigmával hoz­ ható összefüggésbe, a „Hát akkor fakjú, bazmeg" és az „Egy csóró szürke kis picsa akarsz maradni? Egy nasszing?" típusú megoldásokkal. Nem véletlenül nevezi önmagát Kovács András Ferenc átköltónek, s nem véletlenül teszi fel a kérdést epilógjában: „Aki átkölt, az már áttört, átvágott minden álmon, államon, tartomá­ nyon. Át van tehát, túl van tehát: valami után van, vagy legalábbis valaminek a határvidékén. Nem tudom. Nem tudom, mi a különbség az át-költés és a mű­ fordítás között? Talán arról lehet szó, hogy a tények mégis eltakarják, megülik, mintegy befedik a költészetet, amely a maga módján (akárha játékkockákkal babrá­ ló gyerek) romba dönti, összezavarja, megkeveri, majd más formában újabb rendbe rakja az elrongált és már jócskán kopottas kis tényeket. De nem tudom. Nem tu­ dom, hogy az imént Istenről, a szétguruló kockákról, a játék jogáról avagy éppen a költészet szabadságáról szóltam-e?" (127.) Meglepő módon rímel ez az elgondolás Tompa Andrea Parti Nagy Lajos drámafordításairól írott soraira, ahol szintén a kocka motívuma jelenik meg, hiszen olyan nyelvi Rubik-kockához hasonlítja a Parti Nagy-féle drámafordítást, amelyben „Lenne egy archaikus oldal, egy patetikus, egy trágár, egy idegen szavas, egy mai szlenges és egy idézetes (elvileg megvan a hat, de tudnék még párat). Csakhogy szemben a Rubik-kockával, ahol egyszínű oldalak összeállítására törekszik az em­ ber, a Parti Nagy-kockánál arra kellene törekedni, hogy minden oldalon minden színből legyen."4 S maga Parti Nagy Lajos is - Kovács András Ferenchez hasonlóan - szembenézett a Kari úrhoz írott előszavában fordítás és átírás kérdésével: „Van­ nak nyelvi műtárgyak, amik eredeti közegükből egy másikba ültetve hatásuk, leg­ alábbis aurájuk nagy részét elveszítik. Ezen legfeljebb az átirat, eme homályos és szabad(os) művelet segít: nem »fordítok«, hanem elképzelem, miként szólna az illető szöveg, ha itt, a »célközegben« született volna meg. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy ez, az »elképzelt« mű, nem egy másik műalkotás-e? De igen, minden fordítás másik mű, ad absurdum minden előadás, minden olvasat és minden alka­ lom másik mű, stb. - nem folytatom, legyen elég, hogy szerintem a Herr Karl a fordíthatatlan művek közé tartozik, noha ami itt olvasható, az fordítás. Csak annyit átirnokoskodtam rajta, amennyit muszáj volt, bár a totális átirat, sőt adaptáció na­ gyon is adná magát [...J"s A fentebb felvázolt nyelvi és identitásbeli helyzet összetettségére jó példa a kötet Büszke Navarra királya - The Proud o f King o f Navarra című verse. A cím alatt a kö­ vetkező megjegyzés olvasható: „Ezt az ófrancia balladát / Baton Rouge-ból küldte egy barátom: / a wisconsini Eau Claire-ben / kezdtem fordítgatni Portland felé / utaztomban, 1989 augusztusában." A magyar nyelven műfordítást imitáló Kovács András Ferenc amerikai maszkjának, az angol nyelvű Jack Cole-nak egy ismeretlen szerzőjű, ófrancia nyelvű balladából fordított szövegéről van szó, amely Navarra királyának szerelmi kalandját meséli el. A nyelvek és identitások között át- és elcsúszások tudatos stíluseklektikája egyrészt a bricolage, másrészt a palimpszeszt poétikai felhasználásából adódik. A különböző nyelvi elemek, nyelvi „kacatok" felhasználá­ sa, szövegbe építése nyomán eltérő korok, eszmények, nyelvhasználati módok és esztétikai elvek kopírozódnak egymásra, s ennek eredményeként olyan érzékeny 71 �szövegek jönnek létre, amelyek a távoli kultúrákkal és irodalmakkal polivalens dialógusban állnak. Megfelelő megnevezésnek látszik erre a szövegformálásra az ún. palimpszeszt technika is, amely szintén jellegzetes posztmodem eljárás. Az egymásra épített különféle szövegek ebben az esetben a váratlan párbeszédviszony következtében fejtenek ki hatást az olvasóra. A szövegek alól „előkapart" más és más szövegek és identitások megjelenése az irodalmi alkotás „eredetiségét" úgy törli el, hogy az irodalmat a „minden szöveg intertextus" képzetével szembesíti. Ha ezek után a Jack Cole daloskönyve című kötetet a kortárs magyar irodalom kon­ textusában kívánjuk elhelyezni, jól látható, hogy az ún. második posztmodem straté­ giájához, az Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Varró Dániel által képviselt szövegalkotáshoz sorolható. Az irodalmi nyelv határainak parodisztikus fellazítása, a nyelvi játék, a hangsúlyozott intertextuális jelentésképzés, a maszk identitásának szimulációja, a bonyolult idézéstechnika, beszédhelyzet és identitás­ játék sorolják ebbe a csoportba Kovács András Ferenc költészetét. Másfél évtized távolságából talán jobban látható, milyen utak felé nyitott, és mely kortárs irodalmi események felé maradt zárt ez a költészet. Ezek közül néhány egészen nyilvánvaló, utalhatunk itt Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos szövegalkotási eljárásai­ nak egymást erősítő-értelmező vonásaira, vagy arra, hogyan reagált a posztmodem magyar álneves-maszkos líra a Kovács András Ferenc-költészet kihívásaira. Ez utóbbi esetében különösen Csehy Zoltán műfordítói és költői teljesítménye emelhető ki. Már volt szó a Hárman az ágyban fordításkötet atipikusnak nevezhető szerző- és műfordító-koncepciójáról, de ezen túl említhetők a formai fegyelem és kötöttség felhasználásának jellegzetességei Csehy versesköteteiben, illetve a Hecatele­ gium című kötetben megbillentett szerzőfunkció. Ez utóbbi esetében a Jack Cole dalos­ könyvéhez hasonló, de azzal némely ponton ellentétes megoldásra láthatunk rá. Csehy kötete ugyanis úgy játszik el az álnévvel és a maszkkal, hogy közben a Csehy Zol­ tán név szerepel a szerzői név helyén. Padficus Maximus felemlegetése viszont elbizonytalanítja az olvasót, s arra gyanakodhat, a Hecatelegium versei fordítások, s Csehy Zoltán szerepe a műfordító-átíróé. Vagyis ebben az esetben a Jack Cole dalos­ könyve és a Hecatelegium egymással éppen ellentétes szerzői játékot jelenítenek meg. A recepció számára kevéssé dokumentált részei a Jack Cole daloskönyvének a limerickszerű versek, mint az El Paso, a Chattanooga vagy a Valdosta című alkotások. Ez a forma és hangvétel Varró Dániel és Havasi Attila nyomán azóta a kortárs ma­ gyar irodalom emlékezetes alkotásaiban manifesztálódtak. A limerick és a non­ szensz révén tehát Kovács András Ferenc kötete a kortárs magyar irodalom egy gazdag lírai szövegkorpuszának hagyománysorában, annak egyik előzményeként értelmezhető, s mint ilyen, rámutat arra is, hogy a Varró Dániel, Havasi Attila, Vaskó Péter nevéhez köthető alkotások hogyan kötődnek rá a második posztmo­ dem nyelvjátékos-parodisztikus előzményeire, Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos költészetére. Vagyis a Jack Cole daloskönyve nyitott az utóbbi évtized egyik jelentős, nonszensz lírai vonulatára is. Zárt viszont a Jack Cole daloskönyve a Lövétei Lázár László és Borbély Szilárd költé­ szetében végbement változásokra. Mindkét költő esetében legutóbbi versesköteteik olyan nyelvet mozgósítanak, amelyek az alárendeltnek adnak hangot. Ez a poétika nem a nyelvjáték, hanem a háttérbe szorított szubjektum kiszolgáltatottságának, egzisztenciális tragédiájának, a marginális nézőpontok megjelenítésében érdekelt. 72 �Lövétei Lázár László halálversei a Két szék között című kötetben, illetve Borbély Szilárd Halotti pompa és A Testhez című kötetei az említett jellegzetességek miatt a posztmodern szövegalkotás másfajta stratégiájához köthetők, mint a Jack Cole daloskönyvének versei. Kovács András Ferenc költészetében az identitás álarc, maszk, álnév, nyelvjáték, intertextus, míg Borbély Szilárdnál az identitás az elnyomott, az alárendelt, a háttérbe szorított, egzisztenciájában fenyegetett létező felől értelmeződik. Rendkívül izgalmas az előbb felvetett kérdéseknek a vizsgálata Kovács András Ferenc költészetén belül is, azaz hogy mennyiben módosultak a Jack Cole dalosköny­ ve óta e költészet belső paraméterei, s hogyan kapcsolódik a kötet az azóta eltelt időszak verseihez. Ilyen kapcsolódási pont lehet a limerick továbbírása a Porcus Hermeticum - száztizenegy limerik (2004) című kötetben, az identitás- és nyelvjáték összekapcsolódása az Überallesbadeni dalnokversenyekben (2005) vagy éppen a Hó szakad egy szonettben címet viselő „Homage to J. C." a Sötét tus, néma tinta (2009) kö­ tetben. Csak utalásszerűén emelhető ki a Hazatérés Hellászból című 2006-os verses­ kötet, amelyben a Jack Cole daloskönyvének legtöbb kérdése felbukkan, radikalizálódik: a fiktív fordítás a valóságossal, az átírás a fordítással, maszk a szerzői és fordí­ tói identitással konfrontálódik. A Jack Cole daloskönyvének újrakiadása nyomán tehát nem véletlenül támad az az érzésünk, hogy olyan lírai teljesítménnyel szembesülhetünk, amely a kor társ ma­ gyar lírára vonatkozó kérdésfelvetéseivel még ma is megkerülhetetlen hatást gya­ korol napjaink magyar irodalmára. Jegyzetek 1 MÉSZÁROS Márton: Nem is vagy igazi amerikai! Kovács András Ferenc: Jack Cole dalos­ könyve. Egyfiktív fordítás olvasási lehetőségei. Prae, 2002/1-2.209. 2 Uo. 210. 3 Silló Jenő: Toldott-foldott ballada. Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból című versének pre- és architextusairól. Forrás, 1997/4. 42. 4 T ompa Andrea: Hol karnebál van, ott karnebál van. Színház, 2005/8.32. 5 Parti N agy Lajos: Qualtinger-cédulák. In: Carl M erz - Helmut Q ualttnger : Kari úr. Bp.: Kortina Kiadó, 2005.8. 73 �C so n g r á d y B éla Déva vári Lancelot Hetvenöt éves lenne Gerelyes Endre* A szolgálatos mentősök aligha tudták, hogy az a keménykötésű, akár még fiatalnak is mondható férfi - akit 1973. március 31-én, a budapesti Nyugati pályaudvarról fejsérüléssel kórházba szállítottak - Gábor Andor-díjas író volt. Az orvosi stáb, amelyik operálta, s amelynek a kezei között meghalt április 6-án, talán már megsej­ tett valamit a hivatalos papírokból. Kislánya még a második életévét sem töltötte be, így szűkebb családjából is csak felesége volt annak tudatában, hogy többet vesz­ tett, mint férjet, mint a hozzá eltéphetetlen szálakkal kötődő társat. A tragikus té­ nyen, a korai és végzetszerű végkifejleten mit sem változtat az a felvetés, amelyet Onagy Zoltán tíz évvel ezelőtt, a Tekintet című folyóiratban - egy normafai kerthe­ lyiségben hallottak alapján - tett közzé. Ennek lényege, hogy talán Gerelyes nem is a fentebb leírt módon távozott az élők sorából.1 Azonban, akik olvasták, ismerték az Élet és Irodalomban megjelent Kilenc perc című novellát és az abból készült filmet, a Kövek között, a Töprengés az éjszakáról és a Ki vagy te? - Ábel! című kötetek embercentrikus elbeszéléseit, szenvedélyes, indulatos publicisztikáit, a társadalom mélyére ásó szociográfiai írásait, azok tudták, hogy a szerencsétlen balesettel és a végzetes műhibával a tehetség titulust régen túlnőtt íróember, egy formátumos személyiség, egy modernkori garabonciás veszett oda, egy igen rangosnak ígérkező életmű maradt - ha nem is torzóban, de - megszakadva, befejezetlenül. Még akkor is, ha abba Juhász Mária irodalomtörténész szavai szerint „egy egész emberi élet drámaiságát tudta belezsúfolni, meglehet, félig-meddig tudatán és akaratán kí­ vül."2 Mindig hetykén, a bizonyosság derűjével közölte (író)barátaival, hogy túléli őket. Halála előtt néhány hónappal, 1972 decemberében az Új Írásban azonban már árnyaltabban fogalmazott: „Átestem egy igen súlyos betegségen, aztán megművel­ tem egy darabka földet, felépítettem egy kis házat, gyerekünk született, egyszóval úgy érzem, ha egy atomnyival is mássá, szebbé tettem a világot, mint ahogy talál­ tam. A kétségbeesésről, a küzdelemről, és a győzelem szépségéről szeretnék írni, történetesen a saját nevemben. Az hiszem, »illetékes« vagyok."3 Az irodalmi elit tisztában volt a Gerelyes távozása okozta veszteség nagyság­ rendjével, ami a nekrológokból is kitetszett. E helyütt az írótárs Ördögh Szilvesztert - aki a Napjaink hasábjain búcsúzott Gerelyes Endrétől - idézzük: „Mindig is a Sár­ kányt kerested-kutattad, hogy legyőzhesd. A Gonoszt, ami elszomorítja boldogság­ ígéretű életünket. S te is tudod, hányszor dermesztette görcsbe a szenvedés, az akarás tollat fogó kezed, hányszor zuhantál vissza Sziszifusz köveként Golgotád­ ról. S lám, verítéked patinát vert szikla-gondjainkra, hogy tétován merengjünk láttodon: mit is alkottál? [...J Példabeszédet írtál okulásunkra. Mesét élesztettél * Az írás a 2008-as Nagy Iván Honismereti Pályázat díjnyertes tanulmányának átdolgo­ zott, szerkesztett változata. 74 �valóságosra a mesék ellen. Lancelot-vá lettél, hogy megmutasd, s hogy elrejtsd magad [...] Műved él. Kísérti azt, aki tiszta szándékkal fogadja [...]"4 Ez a remény vigasztalta a Gerelyest útjára bocsájtó szülőföldet, a nógrádiakat is, akiket eladdig is (bizonyára) jobban kísértettek írásai és (szinte) fenntartások nél­ kül, mindenki másnál megértőbben közelítettek ellentmondásos - kamaszos és férfias, hetyke és tétova, zárkózott és kitárulkozó, magabiztos, határozott és örökö­ sen morfondírozó, zsörtölődő - egyéniségéhez, a nem kis mértékben nekik, róluk is szóló munkáihoz. Pontosabb, igazabb persze úgy fogalmazni, hogy azok mérték fel nyomban a hiányát, akik ismerték személyesen, akikkel beszélgetett, akiknek test­ közelből fejtette ki véleményét, akikkel vitázott, szópárbajozott, akiket okos érvek­ kel meggyőzni igyekezett, akik előadásokon hallgatták gondolatgazdag, élvezetes eszmefuttatásait, s mindenekelőtt, akik olvasójaként kerültek közel hozzá. A Palócföldben Kojnok Nándor - a megyei könyvtár igazgatója, a lap szerkesztőbizottságá­ nak tagja, Gerelyes közeli barátainak egyike - ekképp fogalmazott emlékező sorai­ ban: „Bandi a mesék győzelemre született harmadik, legkisebb fia volt. Valóságunk körülményei között romantikus, szenvedélyes forradalmár [...JA világ és az ember kapcsolata, szövetsége vagy ellentéte érdekelte [...] Szüntelen indulata - nem az önfegyelem hiánya - olyan természeti erejű volt, mint a tengereket állandó moz­ gásban tartó szelek száguldása, mint a folyók tengerbe vágyó gravitációs ösztöne [...] Most a szomorúság és a bánat kerít körül mindannyiunkat. Visszatekintünk megismételhetetlen, tovább nem folytatható életére, emlékét őrizzük, ismételten kézbe vesszük, olvassuk örökségét [...] Harmincnyolc éves korában halt meg, nem győzte le világunk ellenfeleit, de küzdelmünk terein velünk maradt."5 Tényleg velünk maradt? - tehető fel a kérdés azóta szinte folyamatosan. S miféle küzdelmeket vívunk immár nemcsak új évszázadot, de ezredet is írva, társadalmi, politikai rendszert is váltva? Válogatott írásai halálát követően két kötetben (szüle­ tésének negyvenedik évfordulóján a Tigris, az ötvenediken a Kilenc perc) jelentek meg, az utóbbihoz Simonffy András fogalmazott előszót, amelyben az „őstehetség" orosz Suksinhoz és a - Spiró György szavaival - „mélységesen etikus" lengyel Borowskihoz hasonlította Gerelyes Endrét, aki „esztétikai kategóriává kívánta tenni az őszinteséget [...J A huszadik századi magyar irodalomban pedig talán csak Tersánszky Józsi Jenő tudta megvalósítani a kiugró tehetség és a deviánsnak neve­ zett magatartás (értsd önálló személyiség, karakter) egységét, szenvedett is érte eleget [...] Gerelyes bevallott, pontosabban általa sohasem tagadott (és elérhetőnek hitt) magaslatai: Karinthy Frigyes, Ernest Hemingway és Mihail Solohov [...) Ka­ rinthy intellektusa (ezzel együtt humora), Hemingway embertelenség-ellenessége (szűkebben antifasizmusa) és az a gyávasága, hogy bátor mert lenni ebben a szá­ zadban, Solohov csak Móricz Zsigmondéhoz hasonlítható mély humanizmusa, amellyel nem hisz az eredendő gonoszságban, s szinte krisztusi megváltást is ha­ nyagolva hisz az ember eredendő jóságában."6 De ki és milyen értékrend alapján igazodik el manapság az (ál)piacszempontú kulturális dekonjunktúra dzsungelében, ki ismeri Suksint és Borowskit, ki olvas Tersánszkyt és Gerelyest? Önvizsgálatot végezve, magunktól, a Salgótarjánban, Zagyvapálfalván élőktől - akiket a Hatvanban született Gerelyes, mint boldogult ifjúkora „tettestársait", földijeinek tartott, nyíltan és önérzetesen vállalván, hogy ő maga is a „darabos munkásemberek", a mély érzésű, kevés szavú bányászok közül 75 �való, közös a sorsa az innen értelmiségivé vált kortársaival - szintén kérdezhetjük ugyanezt: tényleg velünk maradt? Hivatalos állásfoglalás soha, sehol nem született arról, hogy induljon összehangolt mozgalom, átfogó irodalmi kultusz Gerelyes Endre írói örökségének továbbéltetése, megismertetése érdekében. Az persze nem is lett volna, (nem is lenne) hiteles, ha bürokratikus döntésekhez kellett volna (kel­ lene) igazítani az emlékezők, a szellemi hagyatékőrzők lépteit, s mindenképpen felmerülne, hogy legalább itt, az otthonának tartott szegletében a világnak, mara­ dandóvá, élővé lettek-e munkásságának egyetemes értékei, jól sáfárkodtunk-e (sá­ fárkodunk-e) esztétikai és etikai hagyatékával, elégséges-e ami az elmúlt harmincöt év során - főként szakmai és baráti indíttatásból, több-kevesebb állami, társadalmi támogatással, civil ügybuzgalommal - Gerelyesért, de a mi javunkra, a mi érde­ künkben történt, hogy önmagunkhoz hűen birkózzunk meg a bennünk is lakozó káinizmussal, hogy győzelemre jusson az eredendő Jó, az élhető élet általa (is) megszállottan keresett modellje... E nézőpontból vizsgálva igencsak „hendikeppel indult" a kultuszteremtés fo­ lyamata. Néhány év kiesett, amikor a vele való közös gondolkodás elkezdődhetett volna. 1981-ben - nem tudni pontosan, hogy miért akkor, talán Gerelyes halálának közelgő tizedik évfordulója jegyében - a salgótarjáni Balassi könyvtár megjelente­ tett egy szerény küllemű, de forrásműként fontos, a legszükségesebb adatokat tar­ talmazó válogatott bibliográfiát Kojnok Nándor összeállításában. A mindössze tizennyolc oldalas füzet első fejezetében Juhász Sarolta közli Gerelyes életrajzi ada­ tait, majd az író művei következnek, az önálló kötetek és azok visszhangja, az anto­ lógiákban, illetve a folyóiratokban, hírlapokban megjelent írásai (szépirodalom, szociográfia, publicisztika - írókról, könyvekről, művészetről kifejtett vélemények - viták, válaszok, interjúk) sorrendben. „Gerelyes Endréről most kiadott bibliográ­ fiánk az e téren elkezdett munkánkról ad első jelzést. Ma még nem volt ugyan lehe­ tőségünk a teljes irodalom feltárására, mégis úgy gondoljuk, hogy kiadványunk hasznos lehet azok számára, akik az író életével, munkásságával kívánnak megis­ merkedni"7 - írta az utószóban, megköszönve Gerelyes Endréné segítségét is. A bibliográfia amiapján Czinke Ferenc ez alkalomra készült grafikája kapott helyet. Érdekes egybeesés, hogy ugyanabban az esztendőben jelent meg az akkor Végh Miklós által főszerkesztett Palócföldben - egyszersmind különlenyomatban - Gere­ lyes egy 1963-ban kelt írása, a Tizenhárom stáció. A Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban átvett hagyatékból előkerült mű közléséért a szerkesztőség Juhász Sarol­ tának mondott köszönetét s egyszersmind előszószerű kommentárt is fűzött az íráshoz, megállapítván, hogy „[a] nyolc esztendeje elhunyt Gerelyes Endre tizen­ nyolc évvel ezelőtt született filmnovelláját korántsem valamiféle - számontartandóan kerek - évforduló alkalmából, de éppen nem is véletlenszerűen adjuk közre folyóiratunkban. Hiszen hát sorsát, munkásságát életében mindvégig örömmelféltéssel figyeltük, s tartottuk számon olvasóiként, földijeiként, barátaiként egy­ aránt [...] Most itt megjelenő írása is bizonyítja, hogy a legnagyobb figyelmet az új társadalmat építő-alakító ember sorsának, gondolat- és érzelemvilágának elemző feltárására, példákat felvonultató ábrázolására fordította [...j Az emlék őrzését, az élet és életmű ápoló számontartását természetes kötelességnek tekintjük, mert úgy érezzük, szellemi életünk gyarapítása, a hagyományozott értékek átszármazó meg­ becsülése hiányos lenne az ő munkásságának, rólunk és nekünk szóló üzenetének 76 �ismertetése, terjesztése nélkül."8 A Palócföld arról is tudósított, hogy 1981. október 30-án az Irodalmi estek elnevezésű sorozat első eseményeként Gerelyes Endrére emlékeztek a salgótarjáni múzeumban. Az író alakját Baranyi Ferenc, a pályatárs költő, barát idézte fel, alkotói munkásságát Farkas László kritikus méltatta. Meré­ nyi Judit és Sándor Zoltán előadásában elhangoztak Csanády János és Baranyi Ferenc Gerelyesről, illetve hozzá írt versei, s bemutatták a Kilenc perc című rövidjá­ tékfilmet, amelynek nemcsak írója, abszolút főszereplője is Gerelyes volt. A tárlók­ ban elhelyezték a család és a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum által kölcsönadott Gerelyes-dokumentumokat, a résztvevők pedig kézhez kapták a fentebb említett bibliográfiát. Az esten Farkas László által elmondottak 1982-ben meg is jelentek a Palócföld hasábjain: „Hadd kezdjem egy szemrehányással. Ilyen szemrehányás nem ritkán éri a rest irodalmi utókort: miért kell ébreszteni egy nagy tehetségű, érvé­ nyes műveket teremtett író emlékét? Van ugyan egy szűk emlékőrző tábora, írótár­ sai, akik számon tartják, néhány száz hívő olvasója, ha újra megjelenik egy-egy könyve, tisztes recenziókat olvashatunk róla, de meggyőződéssel mondom: nincs benne a maga rangján az irodalmi köztudatban."9 Ugyancsak a Palócföld - Salgótar­ ján Város Tanácsával közösen - hirdette meg először 1982-ben a Gerelyes Endre nevét viselő irodalmi pályázatot két - tanulmány, szociográfia, esszé, irodalmi riport illetve szépirodalom - kategóriában.10 A pályázat eredményességéről azon­ ban a lap 1983/1984-es számaiban semmilyen információt nem találni. Mindehhez képest az 1985-ös esztendő, Gerelyes születésének ötvenedik évfor­ dulója cezúrát jelentett az alakja köré formálódó kultusz történetében. Mint a Magyar Nemzet beszámolt róla, születésnapján, augusztus 15-én koszorúzási ünnepség volt Budapesten, a Farkasréti temetőben. A kolumbáriumnál Baranyi Ferenc idézte fel a pályatárs alakját - hangsúlyozván, hogy Gerelyest mindenekelőtt a „küzdés maga" érdekelte „a szó legmadáchibb értelmében" - és felolvasta az erre az alkalomra írt Ring című versét. A nyughelynél - a családtagok mellett - lerótták kegyeletüket a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Nógrád Megyei Tanács és a Palócföld szerkesztőségének képviselői is.11 Más országos lapokban is sorra jelentek meg személyével, munkásságával kapcsolatos írások. Az Élet és Irodalomban egy teljes kolumnát kapott Pintér Tamás Fényes menetek Gerelyessel című személyes hangvételű visszaemlékezése, amelyben többek között a következő­ ket írta: „Akkoriban valahogy mindenre jutott idő [ ...j A munka és az odaadó lazítás egészen jól összeillett [...] Megszállottan írtunk, mert szentül hittük, hogy ezt kell csinálnunk, és minél előbb el akartuk fogadtatni magunkat [...] A dacos irodalom­ csináláshoz magától értetődően hozzátartoztak a kávéházi táborozások, a szárnyaló, kemény házimurik s a közönségesen író-olvasó találkozóknak nevezett helyi és vidéki kiruccanások [...] Gerelyes mindig mintha a ringben lett volna: szüntelenül készen állt a védekezésre és a támadásra. Akkor is, ha barátok között volt, akkor is, ha írt, ha olvasott, ha a maltert keverte vagy a téglát hordta a sződligeti telken. Ez volt a lételeme. A konok ragaszkodás az elvekhez. A hit, a férfias tartás, a keménység. Min­ den helyzetben s bármilyen szerepben hű akart lenni önmagához [...]"12 A Népsza­ badságban Szabadság és törvény címmel Pándi Pál írt cikket róla, egyebek közt azt állapítván meg, hogy „Gerelyes mindig ébren tartott függetlenségvágya egyre érettebb emberi és művészi igénnyé teljesedett [...J az életben és a művészetben is megsejtett valamit abból, hogy az önmagát célként tételező szabadság puszta kötetlenséggé, 77 �netán silány anarchizmussá jelentéktelenedik. Az igazi szabadság és a jó vállalás, az emberi elkötelezettség nem kizárják, hanem feltételezik egymást/'13 Ugyancsak megemlékezett Gerelyes Endre születésének ötvenedik évfordulójá­ ról a Hevesi Szemle is: Moldvay Győző hangsúlyozta, hogy „Gerelyes Endre az igaz­ ságnak, a tisztaságnak, a kétkezi emberek iránti elkötelezettségének, a népközösség ügyének volt gyakorta vérző bajnoka még olyan szituációkban is, amikor tetteibe, írásaiba mást próbáltak magyarázni."14 Továbbá megemlítette, hogy a hatvani Ady Endre Könyvtárban irodalmi estet rendeztek az író emlékére. A Hevesi Szemle tisz­ telgése Gerelyes egyik, a hagyatékból az özvegy által előkerült a Történet Wilhelm Horovitzról, aki négy óráig férfi volt című írásával zárul. Mi sem természetesebb, hogy az akkor már Baranyi Ferenc főszerkesztette Palócföld is igyekezett méltóképp emlékezni Gerelyes Endrére. A szellemi örökségét méltató összeállításhoz a főszerkesztő írt bevezetőt: „Most érzem csak igazán, hogy milyen óriási dolog volt a barátjának lenni [...] Nem igen lépett utánunk senki erre a göröngyös útra. Törvényszerűen kellett ennek így alakulnia? Én nem hiszem. Talán azért fordultak így a dolgok, mert lassított robbanás történt a világban. Talán, mert valami elpattant a hitekben. Talán, mert valami nincs sehol. Legyen most Gerelyes Bandié a fél Palócföld, aztán nyugodjék békében. Azazhogy frászt nyugod­ jék! Még mit nem? Úgysem tudna. Műveivel nyugtalanítson és ingereljen tisztább­ ra, cselekvőbbre bennünket. Ránk fér. És elkél még. Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le arról, hogy valahol azért mégiscsak van valami [...] A felrobbant földgolyón is rajta van. A dirib-darabjain. És újra gömbbé válni ösztökél."15 Konczek József Üdvözlet címmel írt verset, Árkus József újságíró személyes emléke­ ket fogalmazott meg szerkesztői gyakorlatából, Melocco Miklós szobrászművész pedig többek között az alábbiakat vetette papírra gondolat- és érzelemgazdag eszszéjében: „Nagyon szerettem! Vele tanultam meg, hogy a barátságnak is legendás­ nak kell lennie, egyenrangúnak a szerelemmel. Ha indultunk ködös útjainkon, tudtuk, hogy legenda indul. Zavartan és hangosan indultunk a mellékutcákban hősi halált halni. Nyomasztó szellemi örökségünk miatt nem tudtuk, hol a főút, pedig azt kerestük. Aranyszájú Szent János volt, erőszakos, diadalmas szónok. Valahogy mindig igaza maradt J...]"16 Laczkó Pál Gerelyes pályáját kötetről-kötetre elemezte, Simonffy András pedig folytatta az előző számban elkezdett, Így hinni... című portréját. Thiery Árpád író, a Kortárs főszerkesztő-helyettese itt tette közzé a Palócföld által meghirdetett országos Gerelyes-novellapályázat díjkiosztó ünnepsé­ gén, 1985. június 3-án, Salgótarjánban elmondott beszédét. Bár a zsűri az első díjat nem adta ki, revelációszerű írással nem találkozott, a négyszáz kézirat szerzői „hű­ ek voltak ahhoz az írói szellemhez, amit Gerelyes Endre képviselt a magyar iroda­ lomban. Sajátos, egyéni képviselet volt ez, amit mindig áthatott a valóság iránti finom érzékenység, a valóság feltárásának őszinte, s elkötelezett igénye [...] A kéz­ iratok ismeretében, azok általános megítélése alapján úgy vélhetjük, hogy a Gere­ lyes Endre emlékére kiírt novellapályázat gazdái, a pályázatot kiíró intézmények jó ügy, jó cél érdekében teremtették meg az anyagi feltételeket, s ha látványos, kiugró teljesítmény nem is született, a dijakat nyugodt lelkiismerettel ítéltük oda."17 „Gerelyes Endréről tavasz óta a tömegtájékoztatásban és a nyilvános fórumokon egyre többet lehet hallani. [...] Aki nem ismeri Gerelyes Endre művészetét, hajla­ mossá válhat mértékvesztésnek tekinteni az eseményeket. Aki viszont tudatában 78 �van az író esztétikai, művészeti értékeivel, példaerejű eszmei és politikai elkötele­ zettségével, gerincességével, az magától értetődő természetességgel vesz tudomásul mindent, legföljebb azon gondolkodik el, amiért ez a kegyeletes elismerés késleke­ dett"18 - írta a Nógrád 1985 szeptemberében. Ugyancsak a napilap közölte két hó­ nappal később, hogy az ötvenedik évfordulóra emlékezve Salgótarján-Zagyvapálfalván a Petőfalvi Lajos Általános Iskolában [Ma Arany János iskola: Cs. B.] megko­ szorúzták Gerelyes Endre portréját, amelyet Orosz István festőművész, az iskola rajztanára ebből az alkalomból adományozott az intézménynek.19 A fél évszázados évforduló hívta életre az emlékkönyv gondolatát is. A Palócföld Könyvek sorozat Lancelot nélkül című, Baranyi Ferenc, Kojnok Nándor és Laczkó Pál által szerkesztett kötete 1986-ban látott napvilágot. A fedélgrafikát Czinke Ferenc tervezte. A bibliográfiát és mintegy húsz esszét, tanulmányt, visszaemlékezést döntő többségében ismert irodalomtörténészek, rangos kritikusok, pályatársak, alkotók, művészek írták, méltatva Gerelyes írói és emberi értékeit. Erki Edit szerint „Íírásait mint esztétikai produktumot fedezte fel és minősítette a kritika, amely a hatvanas évek elején általánosan úgy kezelte Gerelyest, mint az 1956 után jelentkező prózaíró nemzedék egyik legtehetségesebb, legígéretesebb személyiségét."20 E helyütt is meg­ jelent Melocco Miklós fentebb már idézett esszéje. Veszprémi Miklós a következőket írta Gerelyesről: „A tanúk sajnos évről-évre fogyatkoznak. Elment B. Nagy László, elment Szabó István, anélkül, hogy elmondta volna róla, amit tudott, miben rejlett rendkívüli tehetségessége, miért volt annyira magávalragadó, személyes varázsa miképpen hatott egész nemzedékére. Az írásai azonban ittmaradtak. Nem tudom persze, az utánunk jövők is azt olvassák-e ki belőlük, amit a magunkfajta, immár józanabb ösvényeken poroszkálók [...]"21 Szakonyi Károly a következőket jegyezte az emlékkönyvbe: „Nem szenvedhette a langyos szót, dühbe sodorta a partner közönye, cinizmusa, ö minden kérdést kiélezett. Mindenkit színvallásra késztetett."22 Laczkó Pál a kritikák tükrében tekintette át az író pályáját, jelen sorok szerzője pedig arra vállalkozott, hogy áttekintse: milyen szülőföldkép rajzolódott ki Gerelyes tolla nyo­ mán. Miután családja a '30-as évek végén költözött Zagyvapálfalvára, ő már nógrá­ diként nyitott szemet és eszmélt a világra. Ebből azonban még nem következett, hogy szeresse is gyermek- és ifjúkora helyszínét. Ö azonban szerette: „Számomra Nóg­ rád nem csak egy megye az országban, lakói nemcsak honfitársaim. Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza - vacsorázni, megnyugodni, hazai levegőt szívni. Azt hiszem, ismerem őket és ezt a furcsán-szép vidéket is [...] Ezt a környezetet érzem annak a katapultnak, amely kihajított a világba, és irányt szabott nekem."23 Saját szavait olvasva - eredetiben és most visszamenőleg is - miért vonnánk kétség­ be, hogy ő igenis felnevelő dajkájának tartotta Nógrádot. S az ebbéli viszonyból, a mély érzelmekből nemcsak emberként, értelmiségiként - tanárként, főiskolai adjunk­ tusként - tudott töltekezni, de íróként is építkez(het)ett. A szülőföldhöz való viszo­ nyáról, a műveiben megjelent „hazai" motívumokról kifejtett megállapításokkal mintegy ellentétben születtek meg Onagy Zoltán gondolatai: „Nem nevezhető sze­ rencsésnek, ha egyszer »elhagyta a várost«, [...] haláláig magával cipelt egy darabot a gyermekkorból, megakadályozva ezzel, hogy az íráshoz szükséges felejtés és a felejtéshez kötelezően szükséges egészséges cinizmus kifejlődhessen benne."24 Ugyancsak 1986-ban az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó jelentette meg a Tavaszi fu ­ tás című kis kötetet, amely Gerelyes és későbbi felesége, múzsája, szellemi partnere, 79 �alkotótársa, Schiattner Edit legendás, hatalmas lángolásokkal és nem kis megpró­ báltatásokkal teli szerelmét a kettőjük 1953 és 1961 közötti levelezése alapján örökíti meg Baranyai Ferenc válogatásában, elő- és utószavával. A levelek, levéltöredékek elsősorban az általános tanulságok, gondolati értékek, érzelmi motivációk miatt érdemesek a figyelemre, de - tekintve, hogy Edit is salgótarjániból lett fővárosivá több vonatkozásban orientációs forrásnak is tekinthetők. Gerelyes Endre nevével 1987 februárjától forrott össze Salgótarján zagyvapálfalvai városrészében a korábbi ifjúsági művelődési ház: ekkor nevezték el bensőséges hangulatú, szép ünnepség keretében az intézményt róla, aki innen néhány száz méternyire, az úgynevezett „vasúti nagyházban" gyerekeskedett. A Nógrád másna­ pi címlapcikke szerint az avatóbeszédet Kojnok Nándor mondta. A névadással egyidőben leplezték le Melocco Miklós Gerelyes-portréját is. Ezzel kapcsolatban a következőképpen vélekedett Kojnok Nándor: „meggyőződéssel mondhatom, szo­ bornak lenni nem akarhatott, jól tudva, az nem emberi, hanem más világ már, csak emlék tárgya csupán. Ugyanakkor jelképes, hogy Gerelyes szobrát e ház falaiba építették, hiszen mindenkinek a Déva várát építők legendás-balladás erőfeszítéseit, illetve a munkát, az alkotást maradandóvá lényegítő és éppen áldozatával örökéle­ tűvé vált Kőműves Kelement juttatja eszébe."25 Az emlékműsorban - amelyet Sza­ bó Emőné szerkesztett - Baranyi Ferenc, Csernák János színművész, Kovács P. József és Merényi Judit előadóművész működött közre. A közönség soraiban ott voltak jó néhányan Gerelyes Endre pálfalvai barátai, ismerősei közül is, s részt vett az ünnepségen az író özvegye és leánya, a „kis" Edit is. A névadási gesztust követően úgymond kultikus szempontból ismét eléggé „üres" évek következtek, nem teljesen függetlenül a rendszerváltástól sem. Szollágh Zsolt 1990 októberében, a Polgár című helyi lapban meglehetősen kritikusan fogalmazott az 1985/86-os emlékkönyvről és ellentmondásos véleményt formált meg magáról az íróról is: „az emlékkönyv nem ismertette meg az olvasóval Gere­ lyes Endrét. Forgácsok közt csoszog, aki innen kívánná elhelyezni őt kora prózájá­ ban [...] Gerelyes »író lehetett volna, ha túléli azt a kort, amelyben az egyenmaszk vigyora, fintora erény. Író, ha egy évtizeddel később születik, de az áldozatok titka az, hogy korábban születnek koruknál.« Csak ez maradt ki a nála bőven lazábbak visszaemlékezéseiből. Ez az egyetlen."26 Más igénnyel és megközelítéssel fogalmazta terjedelmes tanulmányát Bozó Gyu­ la a Palócföld 1991/2-es számának Személyes történelem című rovatában. (Sajnálatos, hogy a 2000-es Új magyar irodalmi lexikon Bíró Gyulaként jegyzi a szerzőt.) A helytörténész tanárember, az író iskolatársa a tarjáni Madách gimnáziumban, majd az Eötvös egyetemen, emlékeinek számba vételével sokat tett az árnyaltabb Gerelyeskép megformálásáért. Értelemszerűen empatikusnak bizonyult közös élményeik felidézésében, de ő sem hallgatta el, hogy „Gerelyesnek minden megjelent írása komoly vitákat váltott ki annak idején [...] többen támadták, súlyosan elmarasztal­ ták, nem tekintették »igazi« írónak, Hemingway-epigont, »húnyó csillagot«, divatot láttak csak benne. Nehéznek tartották stílusát, jelrendszerét, képalkotásait, monda­ nivalóját sem megérteni, sem érzékelni nem akarták. Nem »vették« üzenetét, és az átlagolvasó szintjét kérték rajta számon." Ugyanakkor „mások a magyar próza valóságos megújítójának tartották, olyan ritka tehetségnek, akinek gyümölcsöző munkássága majd csak ezek után fog igazából kibontakozni, s csak a későbbi időszak 80 �hozza meg számára az igazi elismerést [...] Vajon hol az igazság? Ki dönthet ebben teljes biztonsággal?"27 Apró, de nem lényegtelen epizód, hogy az akkor Új Nógrádnak nevezett megyei napilap 1992 januárjában Salgótarján várossá válásának 70. évfordulója alkalmából közzétett egész oldalas összeállításában egy cikk Gerelyes Endre szellemi hagyatékát is megidézi, sőt, közöl egy részletet egy, a hatvanas évek végén már lanyhuló bányászkodás megszűnésének jeleit, várható következményeit elemző írásából is, felvállalva és sugallva az író szerepét Salgótarján hét évtizedes városi múltjában.28 A Könyvtári Levelezó/lapok hasábjain 1994 tavaszán Bódi Györgyné salgótarjáni könyvtáros tollából jelent meg cikk, amely rögzítette a Budapesten, a Petőfi Iro­ dalmi Múzeumban rendezett Gerelyes-emlékünnepségen történteket. A megjelen­ teket Havas Judit köszöntötte és Szakonyi Károly író mondta el Gerelyessel kapcso­ latos gondolatait.29 1995-ben a születés 60. évfordulója Nógrádban - nem tudni miért? - nem nagyon mozgatta meg az irodalmi, művészeti közéletet. Augusztus 15-e - a születésnap környékén nem jelent meg cikk a megyei lapban, s a Palócföld aktuális évfolyama sem foglalkozott Gerelyessel. Napvilágot látott viszont méltatás a Népszabadságban, éppen a születésnapon, Varga Lajos Márton tollából. A szerző szerint utoljára talán Móricz Zsigmondnak sikerült a Hét krajcárral az, ami Gerelyesnek a Kilenc perccel: egyetlen novellával országos hírre szert tenni s azonnal legendásodni. Ugyanakkor „úgy ment el 38 éves korában, hogy adósa maradt a tehetségének. Nem egyedül az akkortájt indulók közül, akik nem vették észre a csapdákat, vagy ha látták is, hiába látták. Belehaltak, elhallgattak. Gerelyes Endrére emlékezve őket se felejtsük. Mert nemcsak rajtuk múlt, hogy ide jutottak"30. A megyei napilapban szeptemberben Onagy Zoltán egy sajátos műfajú és stílusú írásban idézte meg a hatvan éve született, huszonkét éve halott írót, egy olyan virtuális szituációban, amikor az égi világból visszalátogathatott a földre s tudakolódzott jövője iránt: Megmaradok, öcsém, megmaradok? - odahajol. - Nem tudom - mondom neki. És tényleg nem tudom, lesz-e maradása ebben az országban az etikai kérdéseknek. Mekkora tér marad, ha már ma sincs, a morál számára. És ha a gyermekek vacsorájáról van szó, felmerül­ het-e a moralitás, mint alaptétel. Gerelyes belelát a fejembe. Rám formed: - Na! Mondd ki! - Ha így maradnak a dolgok, nem maradsz meg. Szükségtelen flanc, fölös dísz a jellem, az etika, a tisztaság és a többi ügyed. A világ sokat változott, bátya"31. S ha a 60. évforduló csendesnek volt mondható, annál jelentősebbnek bizonyult 2000-ben Gerelyes Endre születésének 65. évfordulója. A Zagyvapálfalváért Baráti Kör ugyanis megszervezte, hogy a Batsányi u. 32. sz. alatti vasutasház - ahol Gerelyes gyermek- és ifjúkorának egy részét töltötte - falára 2000. augusztus 15-én emléktábla kerüljön. A Nógrád Megyei Hírlap augusztus 12-i számában közölt az eseményről úgy­ nevezett „beharangozót", majd pontban a születésnapon, augusztus 15-én A teljesebb Gerelyes-portréért címmel Bozó Gyula fejtette ki gondolatait. A lap augusztus 16-i tudósításának élére az Isten hozott, Lancelot! cím került. Az emléktáblával „ugyanis ismét tett egy lépést a fiatalon elhunyt kitűnő író, hogy hazataláljon" - szögezte le az újságcikk. Az ünnepség résztvevőit a baráti kör nevében Ercsényi Ferenc elnök kö­ szöntötte, majd sorrendben Horváth István történész, Czinke Ferenc grafikusművész, Szabó Zoltán, a helyi Arany János iskola igazgatóhelyettese, a baráti kör alelnöke és Kovács Anna, a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténésze mondott beszédet. 81 �A Nógrád Megyei Hírlap Szent István-napi ünnepi számában visszatért a Gerelyes-évfordulóra és egy teljes oldalt szentelt emlékének. Az összeállítás szemezge­ tett korábbi - a fentiekben már említett - Gerelyesről és Gerelyestől megjelent írá­ sokból és szerkesztett változatban közölte Horváth István valamint Czinke Ferenc emléktábla-avató beszédét. Horváth István azt hangsúlyozta, hogy „a táblaavatás kultúrtörténetileg is mérföldkő. Gerelyes Endre életműve lehetőséget ad arra, hogy a mólóban lévő évszázad '60-as éveinek folyamataira, eseményeire emlékezzünk [-..J A feladatok elvégzéséhez erőt meríthetünk Gerelyes Endre munkásságából, kortársai törekvéseiből."32 Ugyancsak a 65. születésnap apropóján, 2000. szeptember 20-án nevezték el a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 1999 februárjában szerveződött irodalmi kávé­ házat Gerelyes Endréről az író özvegyének és leányának részvételével. Segítségük­ kel egy fotókiállítás is kapcsolódott a programhoz. Mint a Nógrád Megyei Hírlap tudósítása megörökíti, az ünnepség keretében a könyvtár főbejáratánál felavattatott a Bagi András szobrász által készített emlékfal is, amelyre néhány Baranyi-verssor és Kojnok Nándor odaillő, figyelmező gondolatsora került: „[...] Nem kisajátítani akarjuk - ez lenne legméltatlanabb hozzá - , hanem hogy valóságos, végleges ott­ honra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát." Az avatás utáni ankéton - amelyet Pál József, a Palócföld főszerkesztője vezetett - kifejtette véleményét Baranyi Ferenc, Herold László nyugalmazott gimnáziumigazgató, Gerelyes egykori tanára, Kovács Anna, Ercsényi Ferenc és felszólalt Gerelyes Endréné is. Az özvegy fontosnak tar­ totta kihangsúlyozni, hogy a Kilenc perc „berobbanásában sem misztikum, sem politika nem játszott szerepet [...J", Gerelyes minden kérdést kizárólag erkölcsi alapon közelített meg.33 (Sajnos e rendezvény keretében felavatott emlékfal már nincs a helyén, 2010 tavaszán - kényszerű átrendezés révén - Gerelyes - Orosz István által 1985-ben festett - képe is máshová, kevéssé észrevehető helyre került, az író nevét viselő kávéház pedig már jó ideje, 2003 elején beszüntette tevékenységét.) Újabb, emlékbeszéddel, kulturális műsorral keretezett koszorúzási ünnepséget tartottak viszont az író 70. születésnapja tiszteletére a pálfalvai emléktáblánál 2005. augusztus 15-én, majd a tanév beköszöntével az Arany János Általános Iskola tanu­ lói is megemlékeztek az íróról. Salgótarján Völgyvárosi Híradó című kiadványa is foglalkozott az íróval. Ezután egy nagyobb szabású irodalmi emlékest következett 2005. november 24-én, a Palóc Parnasszus című salgótarjáni pódiumújság szervezé­ sében. A fentebb emlegetett közművelődési intézményt, a Gerelyes Endre IfjúságiMűvelődési Házat egy évtizede beolvasztották az Arany János Általános Iskolába, és azóta főként oktatási célokat szolgál. A pódiumújság szerkesztősége mégsem tudta, mégsem akarta máshová szervezni, mint oda, Pálfalvára, az egykori „Gerelyesbe" a T. Pataki László által rendezett Lancelot nélkül Lancelottal című programját. A díszvendég Baranyi Ferenc volt, aki ezúttal is elmondta, hogy miért hiányzik nagyon Gerelyes: „őszintesége, megalkuvást még apróságokban sem ismerő maga­ tartása, humanista életszemlélete egész biztos segítene, fogódzót jelentene az eliga­ zodásban jelen korunk bonyolult viszonyrendszerében is. Határozottsága, kiállása persze sokak számára okozna »nemszeretem perceket« is."34 Szintén a 70. születés­ nap hívta életre a Palócföld 2005-ös jubileumi összeállítását, amelyet a főszerkesztő Praznovszky Mihály a következőképpen „vezetett be": „Gerelyes Endrére kell 82 �emlékeznünk. Keli? Kicsit kényszerítő kijelentés ez, de talán igaz is. Hiszen olyan gyors az olvasó irodalmi emlékezetvesztése, hogy olykor határozottan kell megszó­ lalni: élt közöttünk egy nógrádi prózaíró, aki most lenne hetvenéves. És mindörökre fiatal marad, hiszen harmincnyolc éves korában halt meg. Így aztán soha nem tudjuk meg, mire készült még, mit várhattunk-kaphattunk volna tóle. Marad az irodalomtörténeti értékelés, amely eddig is igazolta, hogy nem felejtődik el a 20. század végi magyar irodalmi kánonból. Hogy hol véglegesítődik a helye, az már a jövő kérdése."5 Magában az emlékező fejezetben egyébként Ördögh Szilveszter, Szakonyi Károly, Konczek József írásai láttak napvilágot, és Praznovszky Mihályé, aki 1995-ben ve­ tette papírra e helyütt közzétett írását. Bár személyesen soha nem találkozott Gerelyes­ sel, mégis közelinek érzi magához: „ismertem Gerelyes Endrét, mert abban a tájban éltem, amely körülvette, s amelynek tájélményén túl meghatározó volt mindket­ tőnk személyiségére az az irodalmi kapcsolatrendszer is, amelyet ez a táj őrzött. De a táj, a maga romantikus jelenségeivel, a gyermek- és ifjúkor minden feszültsége ellenére magába fogadta Gerelyes Endrét. Ha Zagyvapálfalván cimboráival felka­ paszkodott a Dió-hegyre, megérintette az időnek és térnek ez a végtelen ölelkezése, harmóniája [...]"36 Az emlékező blokk zárásaként Gerelyes is megszólalt, méghozzá néhány Editnek írott levél formájában, amelyet a főszerkesztő a már említett Tavaszi futás című kis kötetből válogatott. Minden sorából sütött a ragaszkodás szerelméhez: „én akárhogy adtam a bankot, akárhány lányt öleltem és akárhányszor táncoltam festett kis ringyókkal, mindig Érted jajgattam, és otthon az ágyban miattad harapdáltam a párnát, simogattam a sötétséget. Tőled kértem bocsánatot minden szenynyes csókért, és üvöltöttem Érted! De soha, egy percre sem tagadtalak meg [...l"37 Gerelyes Endréné 2000. október 10-én kelt (jelen dolgozat szerzőjének címzett) magánlevelében alapvető elégedettségét fejezte ki a salgótarjáni történésekkel kapcso­ latosan, hozzátéve a következőket: „érzem, hogy sokan szeretnének tisztább, erkölcsö­ sebb légkörben, közegben élni, és ezt még ma is megtalálni vélik Bandiban [...) Csak egy kicsit vissza kellene csempészni a tisztességes életformát és a jó irodalmat [...] Új könyvben nem is reménykedem, bár talán egy vékony novelláskötet a rövid, de iz­ galmas novellákból (Káin, Al Bohake n stb.) összejöhet még." Az özvegy néhány javas­ latot is tett Gerelyes életművének további népszerűsítésére. Felvetette például több középiskolai pályázat ötletét: az egyik Gerelyes jellemrajzát vizsgálná valamelyik műve alapján, a másik címe az lehetne, hogy Győztes vagy vesztes volt-e Lancelot? Gerelyes Endréné érdemesnek tartotta egy, a férje nevével fémjelzett, de a pályázó saját élmé­ nyén alapuló sportnovella-pályázat kiírását is. Ugyancsak javasolta továbbá egy est megszervezését, amelyiknek Gerelyesen kívül Baranyi Ferenc lehetne a főszereplője. Felettébb elszomorító az is, hogy a lángőrzők közül többen - Gerelyes Endrénén kívül mások mellett Simonffy András, Arkus József, Kojnok Nándor, Czinke Fe­ renc, Horváth István - Kharón ladikján eveznek már, együtt Gerelyessel. Ez még nagyobb felelősséget ruház az itt maradottakra, akik nem adhatják, nem adják fel küldetésüket. Már csak azért sem, mert akarva-akaratlanul homályosul az emléke­ zet, s Nógrádon kívül alig kísérik nyomon Gerelyes munkásságát, alig éltetik örök­ ségét. Mint már többször is említést nyert, a Tekintet című lap 2000-ben, a 65. szüle­ tésnapon még közölt egy terjedelmes - vitatható és vitatandó - írást Onagy Zoltán tollából, de 2005-ben a kerekebb évfordulón - tudomásunk szerint - már ilyképpen se nagyon gondolt rá senki, pedig lassan immár irodalomtörténeti távlatokba (is) 83 �kerül életpályája és mint a hatvanas években indult írógeneráció - Simonffy And­ rással szólva - „legtehetségesebb" tagjának, Gerelyesnek is szüksége van az akkori körülményeket, a bekövetkezett változásokat és a mai ismereteket egyaránt figye­ lembe vevő körültekintő, alapos, a nézetek ütközését is feltételező tisztességes szándékú elemzésre, az objektív minősítésre. Fehér hollónak számít az az est, amelyet e célból a Litera és a Nyitott Műhely az Előhívás-sorozatban, a közelmúltban - 2010. márdus 17-én - szervezett. A beszélge­ tés során Bán Zoltán András, Jánossy Lajos, Németh Gábor és Reményi József Ta­ más fejtette ki véleményét a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1985-ben, azaz huszonöt évvel ezelőtt megjelent Kilenc perc cím ű kötetről, amely tartalmazza Gerelyes írói pályájának legjobb műveit, köztük az Isten veled, Lancelot! címmel elhíresült kisre­ gényt is. Bár a vitázók eltérő nézőpontokból, élményvilágból közelítették az író munkásságának jellemzőit, így például szociografikus érzékenységét, a művei kiváltotta visszhangokat, abban egyetérteni látszottak, hogy képtelen helyzet volt, amihez képest Gerelyes korában irodalmat kellett csinálni. Éppen ezért komoly elismerésként értelmezhetők Németh Gábor szavai, amelyek szerint „ez az ember valóságos volt" s fájdalmas nem tudni, miként alakult volna prózája.36 Éppen azért, mert az Előhívás a ritka esetek közé tartozik, Nógrádra vár a „fel­ adat", hogy ne hagyja egyik innen „katapultált" íróját feledésbe merülni. Ez ügyben kedvező jelként értelmezhető, hogy a Zagyvapálfalváért Baráti Kör szervezésében évente augusztus 15-éhez, Gerelyes születésnapjához közeli napon megemlékezést tartanak a Batsányi utca 32. szám alatti háznál. Elhangzik egy beszéd, ilyen-olyan műsorszám, és megkoszorúzzák a 2000-ben elhelyezett, felavatott emléktáblát. Az ünnepséget a helyi Pálfalvai Újság általában beharangozza és vissza-visszatér a történtekre is. Ezt teszi a megyei napilap is. Az úgynevezett civil szféra aktivizáló­ dása biztató jelenség a „van is, meg nincs is" Gerelyes-kultusz jövője szempontjá­ ból. Időnként fel-felbukkan tehát, emlékezésre kényszerít „Gerelyes-Lancelot", aztán megint eltűnik a szem elől az életmű, s megtorpan, megbicsaklik az igazán még meg sem erősödött kultusz maga is. Az ügy jó szándékú pártfogóival valami olyasmi történik, mint egykoron a magas Déva vára építőivel... Vajon Gerelyes mit szólna ahhoz, tetszene-e neki, ami itt, az ő nevéhez kapcso­ lódóan történik? Emlékének tudatos, bizonyos elemeiben kultikus jegyeket mutató őrzése ellen elvből határozottan tiltakozna, de az bizonyára jólesne neki, hogy (még!) nem felejtették el. Osztaná Mikszáth Kálmán véleményét, amely szerint „az anya, a szülőföld egy nyájas mosolya többet ér egy világ hódolatánál." Jegyzetek 1 O nagy Zoltán: A szorító alatt. Tekintet, 2000/4-5., 26. 2 J uhász Mária: A küzdő ember elmagányosodása. In: B aranyi Ferenc - K ojnok Nándor Laczkó Pál (szerk.): Lancelot nélkül - Emlékkönyv Gerelyes Endréről. Salgótarján: Nóg­ rád Megyei Tanács, 1986., 22. 3 Gerelyes Endre válasza a Min dolgoznak a magyar írók? körkérdésre. Új Írás, 1972/12., 124. 4 ÖRDÖGH Szilveszter. Olvasás közben - Rekviem Gerelyes Endréért. Napjaink, 1973/11., 10. 5 Kojnok Nándor. Gerelyes Endre (1935-1973). Palócföld, 1973/2., 17. 6 S imonffy András: így hinni. In: G erelyes Endre: Kilenc perc. Bp.: Szépirodalmi Kiadó, 1985. 7-8. 84 �7 Kojnok Nándor (szerk.): Gerelyes Endre (1935-1973) bibliográfia. Salgótarján: Balassi Bálint Megyei Könyvtár, 1981. 8 J uhász Sarolta: Előszó Gerelyes Endre Tizenhárom stáció című írásához. Palócföld, 1981 /6., 14. 9 Farkas Endre: Gerelyes Endréről. Palócföld, 1982/1., 20. 10 Gerelyes Endre irodalmi pályázat. Palócföld, 1982/2. 11 Baranyi Ferenc: Emlékezés Gerelyes Endrére. Magyar Nemzet, 1985. augusztus 16., 7. 12 P intér Tamás: Fényes menetek Gerelyessel. Élet és Irodalom, 1985. augusztus 9., 14. 13 PÁNDI Pál: Szabadság és törvény. Gerelyes Endréről. Népszabadság, 1985. szeptember 7., 13. 14 M oldvay Győző: Szerette az igazságot. Hevesi Szemle, 1985/6., 25. 15 Baranyi Ferenc: Valamiért, ami nincs sehol. Palócföld, 1985/4., 2. 16 M elocco Miklós: Gerelyes emlékére. Uo., 6. 17 T hiery Árpád: A Gerelyes Endre novellapályázat értékelése. Uo., 30. 18 S ulyok László: Gerelyes-emlékkiállítás az irodalmi múzeumban. Nógrád, 1985. szeptember 21., 4. 19 20 21 22 23 Gerelyes Endrére emlékeztek. Nógrád, 1985. november 23., 12. Erki Edit: Gerelyes Endre és a hatvanas évek irodalma. In: Lancelot nélkül. 1986., 41. V eszprémi Miklós: Egy mondat metamorfózisa. Uo., 199. SZAKONYI Károly: Ringben. Uo., 202. C songrády Béla: A szülőföld képe Gerelyes Endre műveiben. Uo., 95. 24 O nagy Zoltán: im., 38. 25 Névadó ünnepség a déli városrészben. Nógrád, 1987. február 24., 1. 26 S zolláGH Zsolt: Salgótarjáni antik szobor. Polgár, 1990. október 4., 25-26. 27 Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből. Palócföld, 1991 /2., 205. 28 Csongrády Béla: Egy „fogadott" prókátor öröksége, illetve G erelyes Endre: „Kenyeretlen Tarján?". Új Nógrád, 1992. január 27.4. 29 BÓDI Györgyné: Emlékezés Gerelyes Endrére. Könyvtári Levelező/lapok, 1994/5., 27. 30 V arga Lajos Márton: Nemcsak rajtuk múlott. Hatvanéves volna Gerelyes Endre. Népsza­ badság, 1995. augusztus 15., 15. 31 Onagy Zoltán: Nap 2. - Gerelyessel évforduló után. Nógrád Megyei Hírlap, 1995.09.23., 6. 32 Horváth István: Mának szóló szavak az író emléke előtt. Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus 19., 11. 33 „Semmiféle játszmának nem volt eszköze". Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember 23., 5. 34 CSONGRÁDY Béla: Kilenc gongütés Gerelyes Endre tiszteletére. Nógrád Megyei Hírek, 2005. december 3., 4. 35 Praznovszky Mihály: Használati utasítás. Palócföld, 2005/4. 36 Praznovszky Mihály: Az író és a táj. Uo., 514. 37 G erelyes Endre: Levelek Editnek. Uo., 520. 38 T amás Zsuzsa: Isten hozott, Lancelot! Gerelyes Endre: Kilenc perc az Előhívásban. Litera, 2010. március 20. = http://www.litera.hu/hirek/isten-hozott-lancelot. 85 �T a l á l k o z á s i p o n t o k H a n dó P éter A táj vándora Beszélgetés Gelencsér János festőművésszel Salgótarján vásártéri sakktáblája mellett találkoztam az idén 50. életévét betöltő Gelencsér János festőművész-népzenésszel, hogy onnan a közeli műterme csendes félhomályába vonul­ junk, néhány „képkockát " lepergessünk abból a világból, amelyben él és alkot. - Onnan kellene elindulnunk, hogy nem a nógrádi tájegység szülötte vagy. Pécsett láttad meg a napvilágot. - Pécsett születtem, de onnan harminc kilométerre, Mecseknádasdon, egy igazi sváb faluban nőttem fel. Ott még a mai napig is jelentős számban svábok élnek, és ápolják a hagyományaikat, a kultúrájukat. A második világháborút követően na­ gyon sok embert kitelepítettek. Húszkilós csomaggal kellett elmenniük. Közülük sokan visszaszöktek és a saját házukat visszavásárolták. - Érintette ez a családod is? - Nem, mert az én apukám szülei kilencen voltak testvérek. Zalában nőttek fel, szegény magyar családban. Kitelepített svábok helyére költöztek, s emiatt sokáig nehezen fogadta be őket a falu. Ebből következően az apámban mindig volt egy megfelelési kényszer. Az anyukám viszont ott élt. Vagyis van bennem sváb vér. - A családodban volt zenész vagy festő? - A rokonságban akadt olyan, aki rajzolgatott, vagy festett. Azonban senki sem jutott el addig, hogy azt mondja, na, most én ezzel foglalkozom és föláldozok mindent - A képzőművészet vagy a zene vonzott előbb? - A rajzolás. Gyerekkoromtól. Mikor megdicsért valaki, az lelkesített. Később jöttek a rajzszakkörök Pécsett. Lantos Ferencnél nagy örömmel, igyekezettel és jó szándé­ kokkal. És Halász Károlynál. A Pécsi Műhely emblematikus személyiségei ők. - Leginkább melyik irányzathoz tartozónak tekinted magad? - Nyilvánvalóan hatottak rám a legkülönfélébb irányzatok, de nem szeretném a munkáim bárhová is besorolni. Azt gondolom, hogy a képcsinálás, a festészet vagy a rajz, az egy olyan eszköz, amellyel az embert fogalmazod meg. Az érzelmét, a tapasztalását Az ember emlékezik. Nyilván az ősein keresztül is, hiszen tőlük nem csak a sejtjeit kapja, a lelkületét is, amit hordoz, kiegészít a tapasztalatával. Ez előhív­ ható, mint egy fénykép, hogyha az ember erre készteti magát. - Egyfelől fontos az ős, másfelől fontos az, aki tanít, akitől a szakma ismeretét, szeretetét kapod. Lantos Ferenc és Halász Károly mit adtak neked? Képi látásmódot? - Rendszerben tudtak gondolkodni és ezt kitűnően fogalmazták meg, adták elő. - Általuk te is rendszerben gondolkozol? - Nem. Sokkal több mindent bízok a véletlenekre. Szeretem azt, ha nem tudom előre, hogy mi lesz a képből. Van egy váz, ami mentén elindulok, de menet közben 86 �ez rengeteget alakul. Nem tudom a végét. Addig csinálom, amíg azonossá válik azzal a belső képpel, amit én fontosnak, kerek egésznek tartok. Közben a legkülön­ bözőbb hatások - a szín, a forma, a kép meséje - érnek. Elvisznek más irányba. - A képeiddel mesélni akarsz? - A kép meséje fontos. A lelkünkben a képek egészen furcsa kavargása zajlik. A festmény utalás arra a helyzetre vagy arra az állapotra, amit megtapasztaltam. Ezt a tapasztalást igyekszem képpé tenni. - A korábbi festményeiden az egyes térbeli formák markánsabban elkülönültek, több színnel dolgoztál, most viszont sokkal homogénebb felületet festesz. Másfelől többé-kevésbé ugyanazt viszed tovább. Erre az útra a mestereid tereltek vagy tőlükfüggetlenül leltél rá? - Régebben - amit a tevékenységem kamaszkorának tekintek - tubusszíneket használtam, pár éve azonban lazúrozom a színeket. Volt olyan időszak, amikor a mesterek - úgy mond - keze nyomát hordozták magukon a képeim, de jó volt ebből kilépni. Az embernek egyedül kell maradni. Egyedül kell járnia az útját. Nyilván, ők adtak egy impulzust. Ez nagyon fontos volt, de az embernek meg kell találnia a saját hangját, a saját otthonát a művészetben. Hiszen ez ettől jó, ettől működik. - A tubusszínekkel szemben most a természet, a föld színeivel dolgozol. A zölddel, a bar­ nával, a sárgával... - Mert ez sokkal izgalmasabb. Olyan érzékeny felületeket lehet belőlük létre­ hozni, amilyeneket a tubusszínekből nem. A lazúrozással sok minden elfedhető. Ami megmarad, az hangsúlyosabbá válik. Lassúbb az érése a képnek. Készítése során sokkal jobban el lehet mélyedni, meditálni... Közben hangos irodalmat hall­ gatok. Ez is nagyon jó eszköz arra, hogy az ember ne foglalkozzon az ablakon kí­ vülről érkező zajokkal. Nem lehet felajzott idegekkel és állandó vibrálással képet csinálni. Ahhoz le kell higgadni. - Esetedben a festés meditációs gyakorlat is? - Mindenképpen az. Csak az ember sokszor nem érzi ezt. A lelkünk egészen gazdag világ, egy hatalmas táj, amiben lehet utazni befelé. Az elmélyedés lehetőség arra a bizonyos filmelőhívásra, ami benne van az emberben. Például az öregapám csak annyit elmesélt, hogy járt a háborúban, részt vett a harcokban. Mert sok ször­ nyűséget látott, nem szeretett róla beszélni. Én nem voltam ott, de - egészen biztos - valahogy ez is bennem van. És épp így az, amit a régebbi ősök láttak vagy tapasz­ taltak. Ha ezt összeadod, akkor ez már lelkiségben isteni. - A „tubusszínes korszakodban" a keretet elkészültét követően kapta meg a kép, most vi­ szont szinte mindegyik képednél festesz a képen belül is egy keretet, vagy a keret faanyagát is belefested a képbe. - Ez attól van, hogy pár évvel ezelőtt találtam egy faragott, 1910-es készítésű kelengyés ládát. Hihetetlenül gazdag a motívumkincse. Az idő vasfoga megrágta ugyan, de van egyfajta szépsége. Megtetszettek a faragásai, az építkezése, a rend­ szere, a szimbólumai. Arra gondoltam, ha ezt a képbe valamilyen módon át tudom ültetni, akkor ez ad egy izgalmas lezárást a képnek. Ez az egész tevékenység egy lehetőség arra, hogy keress és megtalálj magadból valamit. - A ládán megjelenő szimbólumok jelentéssel bírnak. Ezekből a jelentésekből össze lehet rakni egy történetet. Te is szimbólumokkal dolgozol? - Igen. A csillagok, a Hold, a Nap, a fa, az épület, akkor ez a lent és fönt, melynek révén megfordulhat a táj... Van ebben egyfajta meseszerűség is. A mese mindig 87 �nagyon izgalmas, mert valahol örök, mert az ember történetét a legszemléleteseb­ ben mondja el. Ugyanakkor hordoz magában valamiről valamilyen példázatot. - Akkor te mesélsz, el akarsz mondani egy történetet? - Mesélek. De valami olyanról, amit én is csak sejtek. És pont ebben van a dolog izgalmassága. Utazik az ember ezeken a tájakon, önmagába befelé. Lencseként működik, önmaga számára is megmutat valamit. Felszínre hoz. Viszont nem tu­ dok elszámolni ezekkel a motívumokkal. Számomra nem konkrét jelentéssel bírók. A teremtésnek valami furcsa üzenete van. - Az eget alkotó elemek egyfajta állandóságot tükröznek. Ehhez képest a környezeti ele­ mek - a fa vagy az épület - változóak. Jelentésük is? - Az épület hajlék, amibe behúzódsz. Falai között töltőd az életed nagy részét. Ugyanakkor bezártság is. Ki akarsz onnan szabadulni. És mi fogad odakint? Fogad a táj, amit választottál magadnak lakhelyül. Napi szinten újra és újra bejárod azt a kis területet, amit kijelöltél magadnak, és utána megint visszamész a házba. Az ember ezeket az utakat járja, holott ezen túl is van horizont. Vagyis a horizontodon túl is vannak dolgok, mégsem tudsz kilépni a rendszeredből. Ezt a rendszert döb­ benetesen izgalmas kívülről látni. - Kívülről próbálod megfesteni ezt a rendszert? Mégiscsak rendszert festesz? - A saját lelkületem rendszerét. De ha megfigyelted, ezeken a tájakon a figurák mindig úton vannak, mindig elég nagy lépésekkel keresnek valamit. Ez a kereső én magam vagyok. - És mit keresel? - Saját magamat. A választ arra, mért vagyok az, aki vagyok, hogyan tudok kap­ csolatot teremteni valami felsőbbel, hogyan tudok ráhangolódni arra a valamire, ami nagyon örök és nagyon régi. Erre való eszköz - szerintem - a festészet. Nekem az kell, hogy olyan legyen a kép, mint valami sűrítmény, olyan, amiből lehet táp­ lálkozni, impulzust, energiát kapni. Hogy ezt észre vedd, ahhoz szem kell. Hamvas Béla írt az úgynevezett meditációs objektumokról, amihez a kultúrember vissza tud térni, mint forráshoz. - Ebből levonhatom azt a következtetést, hogy meditációs objektumokat próbálsz festeni? - Végül is, igen. Sok kép van. Mindent dokumentálni akar az ember, de minden tárgyat nem lehet megtartani, nem lehet minden egyszerre fontos. Ezért izgalmas olyat csinálni, ami fontos lehet, amihez vissza lehet térni, olyat létrehozni, ami a képi nyelvén - a színek, a formák nyelvén - beszélni tud. - Viszonylag ugyanazokból az elemekből építed fe l a festményeidet. Ezek milyen funkcio­ nális szereppel bírnak? - A gyerek is mindig visszatér egy-egy motívumhoz. Örömmel tér vissza. Én is így vagyok vele. Érzésem szerint ezek működnek. Tudom használni őket, és öröm­ mel használom őket, ezért újra és újra megjelennek a képen, de konkretizálásukat nem merném megkockáztatni. Zsúfoltság és történés van rajta, a kép felülete meg érdes, hiszen foltozott régi zsákokra dolgozom. Azt szeretném, ha az, amit csiná­ lok, az valahol a lelket megérintse. Súgjon, sugalmazzon. De ne legyen közhelysze­ rű. Az ember a lélek tájain engedi ki- és felszabadulni a dolgokat. - Akkor lelki tájat festesz? Munkáidon a táj és a település viszonya jelenik meg elsősor­ ban. Az ember mindig csak epizódszereplőként - a nagy felülethez képest kis méretben - van jelen. Nem az embert akarod megfesteni, hanem a világot? 88 �- Az ember kis szereplő ebben a világban. Nem főszereplő. Nem a kép teljes egészét foglalja el... - Addig, amíg a festményeid túlnyomó többségénél a természeti és az épített táj, a külvi­ lág jelenik meg, grafikáidon mindig az ember. Miért van ez? - A grafika valahogy sokkal simábban működik, amikor embert rajzolok. Látok valakit, valakiket az utcán, ahogy egy helyzetben viselkedtek így vagy úgy, amint lelepleződik karakterterük. Tragikomikusak ezek a figurák. - Ezeket a lelepleződéseket próbálod a test torzításával megmutatni? - Igen, ezzel sok minden megfogalmazható. Az embernek bizonyos helyzetben sokkal nagyobb a feje a méregtől, mint amekkora. Hevesebben dobog a szíve. Úgy érzi, nem tud lépni. Olyan helyzetben van, amikor belülről látva megváltozik a testalkata a felgyülemlett indulat vagy az érzelmi hatások következményeként. Nálam ennek rögzítő eszköze a rajz, a festés. Tehát kell az impulzus, az élmény. Hosszú évek alatt az ember ráhangolódik erre. - Mikor sikerült rátalálnod a saját „nyelvedre"? - Úgy 2004-2005-ben. Előtte a keresés időszaka volt. Nem szívesen nézem a ko­ rábbi képeket. Zavarnak a mesterségbeli balfogások, az elfestések vagy elrajzolások... Akkoriban gyorsan dolgoztam. Nem szabad, erre jöttem rá az elmúlt öt-hat évben. Lassan, megfontoltan kell dolgozni. El kell távolodnom a képtől, hogy bizo­ nyos részleteket pontosabbá tehessek. Első lendületből az ember gyakran hiszi azt, sokat markolt. Aztán ahogy újra és újra szembesülsz a képpel, érzi, sok törlendő van benne, ami nem oda tartozik. De amikor megszületik, akkor nincs megállás. Ha megvan a főváz a színekben, a formában, utána lelassítok, mert a kidolgozás, a megfogalmazás így lesz igényesebb, mívesebb. 89 �A M I MARAD K a bd ebó L ó rá n t Egy örök-új értékrend valóságának visszakeresése Hárs Ernő: É leted n élkü l Nomen est omen: a 90 éves Hárs Ernő az Orpheusz Kiadó­ nál jelentette meg feleségét ünneplő és sirató verseit, ben­ ne legújabb költészetünk fi­ gyelemre méltó alkotását, a Rekviem szólóhangra című, húsz részes emlékező-elbeszélő köl­ teményét. És ha belegondolok a kötet témájának és a kiadó nevének kapcsolatára, egyben Rilke Orpheus Eurudiké Hermes cím ű versére is visszagondolok. Hiszen annak fordítás­ történetébe éppen Hárs Ernő szólt bele valaha, ó mutatta meg Szabó Lőrincnek Rab Zsuzsa magyar változatát, ezzel fel­ keltve A huszonhatodik év szonettjeit épp akkoriban záró költő érdeklődését a vers és csinos fordítója iránt. Szabó Lőrinc egyik legszebb, nem megrendelésre készített műfordítását kiváltva ezzel. Versalkotásával Hárs Ernő is belép a Rilke-formálta túlvilágra tekintés távla­ tába, versébe fogva a nyitóképben a létezést keresztező egyedi lét időbelisé­ gének filozófiát meghaladó, csak a poé­ tikával megragadható metafizikumát: Tudom, nem hozhat vissza téged Se könny, se sóhaj, se ima, Nincs többé emberlábbal járható út Közöttünk, se göröngyös, se sima. Ha vállalnám is az akármi hosszút, Mely a nemlétbe torkolhatta léted, Nem érném utol a növő időben A percet, amely elrabolt előlem. 90 A történések ideje és a létezés végtelen autentikussága olyan poétikai megoldással választja el a költőt témájától, amely éppen a poézis segítsé­ gével megteremthető újrakapcsolódás csalfa-hitető esélyét vezeti fel. Költő legyen a tal­ pán, aki ennek - a Rilke és Szabó Lőrinc hátrahagyta, és talán Heidegger megsejtette - kapcso­ lódásnak, teljességre vágyódásnak a kihívását elfogadja. Lehet a Költő Agyának ebbe a rejtekútjaiba behatolni? Orpheusz után Odüsszeusszal tartani hazaútra, de amely Ithakának már csak emlékét mutathatja fel, egy másfajta utazást vállalva: az eszmények időtlen­ ségébe belefagyva-rögzülve, az utazás dantei változatát felvállalva - az ideák rendjében megrögzítődni, a realitásra abból a távlatból visszatekintve. Be­ fagyva az ideák világába, mégis a való­ ság életteli emlékezetét éltetőn magába sűríteni. Dichter = sűrítő. Hárs Ernő költőként mégis festőt választ, útjára példázatteremtőt. Meggondoltató me­ részség a kötet fedlapján Böcklin 1880-as Toteninsel (A holtak szigeté) című festmé­ nyét felmutatni. A képpé fagyott Odüsszeusz-hajót. A halált emberi méltósággal fogadó poétikai kaland legmagasabb példája­ ként. A modem festészet legtalányo­ sabb, legrejtélyesebb darabjainak egyikét �Látomásával az angol preraffaelitákra és a mi Nakonxipánt idéző festőnk, Gulácsy Lajos műveire nyitva kilátást. Így együtt - napjaink legdivatosabb mesterei, a feltámadt szecesszió sejtel­ meinek és alakzatainak felidéződése okán nyújthatnak kezet gyászában a költőnek. Nem gyászát erősítvén, de az életrejtély poétikai átgondolására biz­ tatva. Nem segítve, inkább intve: meg­ oldhatatlan kalandra vállalkozol. De emberi méltóságod megkívánja, hogy e kihívással újra-meg újra, szavanként, soronként, strófánként, fejezetenként történeteitekben szembenézz. Nem múltat idézve, de a jelenidőt kitöltve. Az élet jelenidejét megteremtve. Hárs Ernő verseivel mindezekhez kapcso­ lódva, egy régi hagyományú verselés­ hez kötődik ugyan vissza, mégis, úgy érzem, telibe találta a korszerűséget. Idézzem a ciklus második versszakát, mely a költészetünk egyik legszebb versszaka számomra: Az öröklét végtelen tükrű tenger, csak egy-két korallzátonya lehet, hol megveti lábát a földi ember s leéli azt a kérész-életet, mely annak, ki rá belépőjegyet nyer, attól lesz szép, hogy visszahozhatatlan, s melyben kicsinyben éppoly öntudat van, Mint ami mozgat égitesteket. Bár benne a Gottfried Benn által kár­ hoztatott hasonlító szerkezet: „mint". Csakhogy ha figyelmesen olvasom: ez nem hasonlítás, hanem mellérendelés. Két különnemű dolog együtt érzékelé­ se. Egymás mellé rendelése. A Teremtés által megadott emberi méltóság legran­ gosabb tudatosítása. Hitvalló befogadá­ sa a modem kor fizikusai által óhajtva sejtett létezési formának. Mely túllép a mechanikus világkép Istent pótolni akaró rendezkedésén. Lehetséges, hogy ez a nagy-nagy, beláthatatlan világ­ mindenség csakis ezért a kicsiny sem­ miségért, amit úgy tudatosítunk, mint emberi történelem, minden csakis ezért lenne? Miért ne? Ha Isten így akarja! És ha egy költő így tudja láttatni. Pedig Hárs Ernő a sokszorosan kor­ szerűtlen költő álorcájában okozza a legkirívóbb meglepetéseket. Korszerűt­ len? Egyre meggyőzőbben hangsúlyo­ zom: látszólag! Emlékszem, Kisklára (azaz Gáborjáni Szabó Klára, Szabó Lőrinc leánya) mu­ tatta be nekem barátnőjének, Sándor Juditnak - minden idők egyik legjobb magyar operaénekesének - férjét. Költő, mondta, bár foglalkozását tekintve diplomata: ENSZ-tisztviselő. Én akkor a Napjaink versrovatát szerkesztettem. Válogattam versei között. A terézvárosi búcsút élénk színekkel megjelenítő versén akadt meg szemem. Akkor még Miskolcon éltem, mit sem érzékeltem arról, milyen áthallásokra adhat alkal­ mat egy terézvárosi őszi hangulatú pillanatkép. Színes, mozgalmas zsáner­ képként kezeltem: mintha Arany János leírásainak utánamondója lenne Lévay József szintjén. Csak most visszatekint­ ve látom: az októberi forradalom egyik legsikerültebb emlékversét közölhettem lapunkban. Aztán: nemzeti adósságtörlesztésnek tekintettem, amint a nyugdíjas diplo­ mata lefordítja egymás után Tasso A megszabadított Jeruzsálem és Camöes A lusiadák című eposzait. De hol van már az eposzok kora, jegyzem meg kézbe véve áldozatos fordításait. És egyszerre csak megjelenik körülöttem irodal­ munkban a poszt modernnel szövetke­ zett eposzvariációk armadája. Juhász Ferenc kései felszabadulásának reme­ kei: nem azok a hosszúversek, amiket ő maga époszoknak nevezett, hanem a valódi eposzi küzdelemmel teljes, vá­ lasztóakarattal terhes nagy kompozíciók, 91 �A halottak királya, a Halott feketerigó és A Fekete Saskirály. És az újabbak, Szabó Magda Creusais alcímű, prózában hul­ lámzó verses regényétől, A pillanattól, az emberi méltóságot kiharcoló „kifor­ dított" Aeneistől kezdve Térey Jánosnak az önmagát átváltoztató ember képét meggondoló Paulusáig é s Tandori De­ zső A feltételes megálló kötet verébtörté­ neteiben mára feltáruló, önmagát elve­ szítő és újrafeltaláló emberi normaren­ dig, valamint Pálfi Ágnes Szép volt, fiúk! című (még csak kéziratban olvasható) életmódfelmutató művéig az eposz, mint a megújuló magyar költészet rep­ rezentatív műfaja jelenik meg - talán legélőbb mai műformánkként. És most ebbe a sorba kapcsolódik be maga az eposzfordító saját költészetével, leg­ újabb költői remeklésével, a rekviembe épített életregényével. A hetvenes években a töredék-verset méltattam, mint az őszinteség reprezen­ tatív kényszerű megszólalási módoza­ tát. A lefokozottság bevállalásával szemben aztán hirtelen egyfajta újabb teljességre törekvés felé tekintett költő­ ink igénye. A sok oldalról megvizsgált, összerakható és a történelmi folyama­ tosságba visszakívánkozó élet hagyo­ mányfolytató alkotásmódja hívta segít­ ségül az eposzi jellegű formáltságot. Sokaknál a byroni-anyegini beszélgetős forma és az apollinairei-cendrarsi-kassáki eseményelbeszélő eszmélkedés evangéliumokra ütő jelentkezése - mely látensen a magyar irodalomban mindig is életben maradt - által is meggazda­ gítva. Imigyen a legváratlanabb helyről, a legkorszerűtlenebbként feltűnő for­ mák jelenhetnek meg legaktuálisabb beszédmód hordozóiként. Ráadásul Hárs Ernő rekviemje be­ szédmodorának kiválasztásával még az eposzon belül is a leghátrányosabb példa követésére vállalkozott. Nem­ 92 hogy feledi a hősi változatot, kerüli annak parafrázisát, de még a Byron-féle közönségével beszélgetős formát is kikerüli. Marx és Lukács György gú­ nyolódik Goethe remekén, a Hermann és Dorottyán, hogy kilátszik belőle a filisztercopf, - nyárspolgári idillnek minő­ sítve eszményítő verses elbeszélését. De hát mi minden inspirálhat egészen más végeredményt. Az effajta goethei ihle­ tés élteti az egész másként kifejlő Keller-féle Zöld Henriket (persze a má­ sodik változatát, és ha magyarul olvas­ sa valaki, nehogy az öreg Ignotus elke­ nő szövegét vegye kézbe, forduljon teljes bizalommal Jánosy István filozó­ fiailag is pontos, szórakoztató fordítá­ sához), és erről a nevelődésiként is feltűnő, ridegen idilli regényről árado­ zik Szabó Lőrinc a Tücsökzene készítése idején. Biedermeier idill, rideg derű és Tücsökzene!? Hárs Ernő rekviemjét kéz­ be véve is készen áll a számra: bieder­ meier idill? De hát A feltételes megálló létfontosságú közlendőjének megérté­ séhez is évtizedek kellettek nekem. És ha már így csokorba kötöttem a múltat a jelennel, kimondhatom, hogy Hárs Ernő rekviemje nemcsak stílustör­ téneti - hogy úgy mondjam: - szenzáci­ ót jelenthet. Sokkal inkább a közösségi eszmények újraéledésének ünnepi pil­ lanatát képviselheti. A költészetté vált polgárerény poétikai diadalát. (És ha így olvasom, visszatekintve még a Tücsök­ zenének is új távlatot adhat?) Az emberi kapcsolatok - a szerelem, a család, a barátság, az összetartozás érzésének - felújulását. A hivatás felmagasztosulását. Minden polgárinak tartható érték újraértékelését elvégzi ebben a sirató verssorozatában. Meg­ idézi egy sok évtizedes házasság idők viszontagságait kiálló próbáját. Felidézi a család (gyermek, unokák) beépülését a közös életbe. Megidézi a barátság, �árulás, csalódás, kitartó összetartozás példázatait. Mindazt, amit oly sokszor filisztercopfként gúnyoltak. Gúnyoltam volt magam is ifjúságomban. Bár én már akkor is sirattam a generációs egymásra épülés emberi méltóságot megtartó erejének akkori pusztulását. Weöres és Kodály Öregek című ijesztő látomására hivatkozva. Hárs Ernő utóbb elkészült versének hősnőjét magam is ennek a példázatos életmodellnek szellemében búcsúztat­ tam egy helyen, majdhogynem Hárs Ernő versének fogalmazásával. Leírtam maradandó emlékezetét: gyászolja a magyar állami Operaház, a zenepeda­ gógia, a magyar kulturális élet. Méltán, mert a legnagyobbak közé tartozott évtizedeken keresztül. Gyászolhatják olvasói is, mert kulturált cikkeket is írt, könyveket, emlékeit, eszményeit ő ma­ ga is megörökítette. Majd mindezt én is kiegészítettem, az embert akartam fel­ idézni, aki a magyar kultúra egyik ve­ zető személyiségeként is példás család­ anya volt, a keresztény szellemű család egyik példa életét rendezte el önmaga körül. És mindezeken túl képes volt időt szakítani, hogy Szabó Lőrincnek, a költőnek színésznő leányát egy életen keresztül barátságával egyensúlyban tartsa. Sőt Kisklára halála után édesany­ ját, a költő özvegyét, Nagyklárát is utolsó percéiig istápolta. Sándor Judit is elmondhatta, amit férje hangoztatott Dobos Marianne interjúkötetében: „Éle­ tem majd" minden pillanatában a Gondviselés különös kegyét érezhettem érvényesülni. A rossz is jóvá változott." Könnyű volt ezt a képet felrajzolni, hiszen megrajzolta emlékezésében férje még életében, az idézett interjúban. Mondatról-mondatra átérezhettem Sán­ dor Judit és Hárs Ernő egy életen át alakított és alkalmazott életeszményé­ nek minden mozzanatát. Így azután, ugyanazon igény mun­ kált nekrológírói elképzelésemben, mint ami férjének ezt követően készülő versében. Hiszen egy ország igényli ezeket az eszményeket újra. Ahhoz, hogy új életre támadhasson fel hazánk, ezeket az eszményeket vissza kell ve­ zetni az életbe. Fel kellett figyelnem nekem is mindazokra, akiknek életében ez az igény pusztító eszményű évtize­ deken át továbbélt, tetszhalálában is továbbmunkált. Erőt sugározhatott, példázatot alakított egy soha fel nem adott jövőkép számára. Hárs Ernő sem tesz mást most, mint hogy kilencven évesen költő módjára elkezdett emlékezni nemrég elhunyt feleségére, az együtt megélt évtizedek (majd évszázad!) eseményeire, közösen vállalt eszményeikre. Mondta és mond­ ta strófáit, beszélgetve halott hitvesével, és velünk, célzott olvasóival. Észre sem véve, hogy ezt a mezőt ma, most, itt megvalósíthatóként tervezik körénk. Lesz ebből valami? Bár lenne! A költő: saját múltjába nézve értékként álmodta előre, az utódok számára megélt életük tanúságát és tanulságait. Müyen kapcsolatformák fonódnak bele ebbe a költeménybe, a házaspár költő által visszaképzelt életet felidéző emlékezésébe? Példázatok. Szinte nem­ zetmentő bibliai és nemzetvesztő törté­ nelmi jellegű történetek. Mintha Cara­ vaggio Juditja elevenedne meg, amint a hősi magaelszánású leány arcát felidézi. Majd pedig ellenében mintha Jókai emberi sorsokkal felelőtlenül játszadozó kormányzó hatalma fonódna életükbe, Lodovico Gritti, az áruló barát szemé­ lyében. Hol jót, hol rosszat hozva rájuk. Mindenképp a bizonytalanságot jelké­ pezve. Hárs Ernő szavával: karmikus sorsot. Szembesítésül azokat a jellemképeket idézem csak, akiknek portréját magam 93 �is ismerni vélem. A nagy költő leányát ismertem, utolsó versmondó útjára is elkísértem Balassagyarmatra; a Madách Színházban pedig Tennessee Williams A tetovált rózsa című darabjának általa megformált boszorkányát, végső fellép­ tekor magam is borzadva csodáltam. De jellemképét csakis a költő elbeszélé­ séből ismerhettem meg. Dosztojevszkiji család - mondta szavakkal, jellemezve a leány helyzetét, és milyen maradandó portrét mutat fel a strófákban a család nyugalmába ékelődő jelenség leírásakor. Kisklára volt a szabály és a mérték, Élektra, ki apjáért bosszút áll, szeretett mindent, ami nagy, mi érték, s mi a rontó idővel szembeszáll. Szeretetében és gyűlöletében egyként nem ismert önmérsékletet, ezért lett halott már az életében, kit a világ magából kivetett. Nem bírta ki erős egyéniségét lassan már senki, mi is nehezen, szakmája, a színház is, noha élt még, már eltemette végérvényesen. Pedig ezer kincs volt útravalója, verset nem mondott senki nála szebben, ki tudja, mi lehetett volna, hogyha a jelleme nem oly rendíthetetlen. Most fenn van már az égi csarnokokban, és üdvözülten onnan integet, hogy mint itt lenn, a mennyei lapokban is közöltet majd tőlem verseket. És megidézi a gyémánt jellem ellen­ tétét, a gyémántot vágásra-pusztításra használó másikfajta embert. A folyon­ dárt. Egy-két strófa, és a barátság és árulás esetét oly igen huszadik századi módban tudja bemutatni István barátja sorsára célozva. Istvánt kevésbé egy tömbből faragták, vegyesen volt érc benne és salak, 94 jó angyala hiába vívta harcát, a démon többször erősebb maradt. Karmikus volt szerepe életünkben, mely tőle sok szép ösztönzést kapott, s ő lett számunkra végül is a hűtlen barátok közt a legalávalóbb. Mestere volt a kapcsolatszövésnek, Kisklárát s Boglárt ő adta nekünk, s ő közvetítette a bölcs igéket, miket Rudolf Steinertől ismerünk. Ám ô volt, ki a pokol kapujára engedte kifüggeszteni nevem, míg láthatatlan tintájába mártva tollát, halált fogalmazott nekem. Mégsincs szívemben miatta harag már, s azt kérem, néki te is megbocsáss, hisz egy felsőbb ítélethozatalnál egészen más már a megfontolás! Eszköz vagyunk mind az Isten kezében, ő tudja csupán, nekünk mi a jó; nem lett volna belőlem soha költő, ha egy barátunk nem lesz áruló. Az áruló barátnak a házaspár életét kísérő átkos-áldásos jelenlétét Hárs Ernő életrajzi elbeszéléséből ismerhet­ jük: elbeszélte azt már a maga történeti­ ségében Dobos Marianne Akkor is kará­ csony volt trilógiájában, a Karmikus kap­ csolatok című fejezetben. A harmadik baráti családot és Boglár vonzását csak a mostani versből ismer­ hetem. Itt olvasom: az embert segítő családok közötti kapcsolat a poklok feletti kéznyújtás értékes idilljét miként képes megvalósítani. Hárs Ernő rekviemje, bárha tanköl­ teménnyé is átlényegülhet, mégis megmarad egy alanyi költő személyes ügyének. Költői alkata: a megfigyelés remekléseit, a leírás pontos jeleneteit tudja felidézni. Jelenetekben gondolko­ zik, nem fogalmakban. Emlékezetének mechanizmusát ma­ gam is megismerhettem. Egész napos �Szabó Lőrinc-ünnepség volt Balassa­ gyarmaton. A Palóc ligetben avattuk Borsos Miklósnak - azóta a városra szégyent hozva ellopott - mellszobrát. 1977. március 30-án az országban első­ ként itt állították fel a költő emlékmű­ vét. A költő születésnapját megelőző napon. Délután a megyeháza díszter­ mében műsor, majd előadás. A hosszú program megpróbáltatásai után min­ denki mielőbb haza szeretne érni. Kilé­ pünk este a kapun: hó borította az ut­ cát, a kocsit legalább tíz centis hó fedi. Letisztítjuk. Beülünk. Indulnék, hirtelen tengelye körül megforog az autó. Ez azt jelenti, lépésben mehetünk csak a sötét, kanyargós úton. Lód autójával rutino­ san kivág, hazaérve feleségemet biztat­ ja: reggel előtt ne is várjon haza minket. Útközben egy síkos emelkedőn Varga Irénke és gyakorlott autós mérnök férje próbálja újraindítani kocsiját, kerekeik alá rongyokat illesztve. Kiabálnak, inte­ getnek: meg ne álljunk, majd csak el­ vergődnek. Szerencsére Hárs Ernő volt az útitársam. Nekik a Bánki-tónál va­ lami telkük volt, így szinte bekötött szemmel ismerte a szerpentin fordula­ tait. Memóriájában megbízhattam. Csak a kuplung-fék hóban oly nehéz egyen­ súlyával kellett törődnöm. Vác után kiegyenesedett az út, a hó is eltűnt: gondoltam, gyorsíthatok. Akkor meg a lefagyott út kényszerít óvatosságra. De hogy még éjfél előtt hazaértünk, az Hárs Ernő realitásérzékű memóriájá­ nak, utóbb megnyugtató elbeszélő­ képességének volt köszönhető. Erre az utazásunkra emlékezve olvasom most rekviemjét. A tárgyszerű pontossággal felépített jeleneteket, amelyek alkotása mértékadó értékformálását biztosítják. Ezek a jelenetek képesek alájátszani alkalmanként el-eleresztett, hosszú, fogalmakat képviselő szavainak, ame­ lyeket a gyakorlott költő rím és ritmus­ kezelésével tud folyékonnyá simogatni. A jelenetek építőkövei az emlékezés­ nek. De mint a dantei utazásnál, Hárs Ernő emlékezete által megformált rea­ lizmus lényegéről is elmondható: a legnagyobb feladatot vállalja, az ítélet tapasztalatával együtt felmutatni a világ Isten által teremtett rendjét, érzé­ kelhetővé tenni azt a képet, hogy mi­ lyenné lehet az ember, Isten képmása az élet küzdelmei során és után. A kö­ zépkor realista filozófiai módszerének újjáélése ez: amely az ember végső lényegét mutatja fel, ahogyan használta jó és rossz közötti választási képességét, ahogyan befejezetté teszi saját magát. Bemutatja - mondjam így - feltámadás­ kori képmását, létezésének az egyetlen igazán hiteles ábrázatát, amiként belekövül az örökkévalóságba. A rekviemben a lakásában, minden­ napi tárgyaik között matató költő és A holtak szigetén ideává kövült asszony egymásba játszó „beszélgetése" egy örök-új (mert ma is érvényes) értékrend valóságának felmutatását éli meg, a felidézett jelenetek pontos „megbeszé­ lésével". (Orpheusz, Budapest, 2010) 95 �B azsAnyi S ándor (1969, Miskolc): Irodalomkritikus. A PPKE-BTK Esztétika Tan­ székén oktat. Legutóbbi kötete: „Fehéret, feketét, tarkát..." Változatok az iróniára (2009). C sob Anka Z suzsa (1983, Miskolc): Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Bog (2009). C songrády Béla (1941, Hatvan): Újság­ író, író, közíró, a Nógrád Megyei Hírlap nyugalmazott főszerkesztője. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Vigaszágon (2004). G araczi L ászló (1956, Budapest): Író. Többek közt Füst Milán- (1991), Déry Tibor- (1994), József Attila- (2001), Szép Ernő- (2001), Márai- (2002) és Csemus Ákos-díjas (2009). 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjé­ vel ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Arc és hátraarc (2010). L ázár B ence A ndrás (1989, Szeged): Költő, író. Faludy-díjas (2009). Kötete: A teraszról nézni végig (2010). N. Tóth Anikó (1967, Zselíz): Író, iroda­ lomtörténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Legutóbbi kötete: Tükörkönyv (2008). N émeth Z oltán (1970, Érsekújvár): Költő, kritikus. A Bél Mátyás Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Penge (2009). Parti N agy Lajos (1953, Szekszárd): költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus. Többek közt József Attila- (1992), Kossuth- (2007) és Prima Primissima díjjal (2007), a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend tisztike­ resztjével ismerték el munkásságát. Leg­ utóbbi kötete: Se dobok, se trombiták (2008); A pecsenyehattyú és más mesék (2008). S závai A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon H andó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). antropológus. Sóshartyánban él. Legutób­ bi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). T andorj Dezső (1938, Budapest): Költő, (1977, Miskolc): Költő, író, vizuális művész, a Műút folyóirat irodalmi szerkesztője. Legutóbbi kötete: klór (2010). K.KABAl LÓRÁNT Kabd ebó Ló rán t (1936, Budapest): Iroda­ lomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa, a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének vezetője. Többek közt Szabó Lőrinc- (1989) és Herman Ottó-díjas (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1998) ismerték el munkásságát. Legutób­ bi kötete: Titkok egy élet/műben (2010). író, műfordító, a magyar irodalom meg­ újulásának egyik legeredetibb képviselője. Többek közt Kassák- (1974), József Attila(1978), Áprily Lajos- (1986), Déry Tibor(1986), Kossuth- (1998) és Goethe-díjjal, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2009) ismer­ ték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Csodakedd, rémszerda (2010); Úgy nincs, ahogy van (2010). T arjányi Eszter (1962, Budapest): Iroda­ lomtörténész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Legutóbbi kötete: A szellem örvényében (2002). G elen csér J á n o s (I960, Pécs): Festő, grafikus, népzenész. Képzőművé­ szeti ismeretekre és gyakorlatra a Lantos Ferenc és Halász Károly által szervezett Paksi Vizuális Telep alkotóközösségén belül tett szert. Salgótarjánban él. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1994), a Magyar Grafikusművészek Országos Egyesületének (2002) és a salgótarjáni Ba­ lassi Bálint Asztaltársaságnak. Legutóbbi önálló kiállítása: Euron Galéria (Buda­ pest, 2009). 96 ���„ É s e l is k ö v e t t e m m i n d e n t , h o g y a fe jle m é n y e k e t m o s t m á r film s z e r ű g y o r s a s á g g a l p e r g e s s e m to v á b b ..". M é s z ö ly M ik ló s � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c405d56883c30c1f9b17a0ab9dc39205.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9d9327e18fed9768d12008e8e316188f.pdf 3e5afa64edeb1c77464cf530b50c0e4d PDF Text Text Mikszáth - pályázat ��Tartalom „kávéházi szeg leten ..." Petőcz András Zsávolya Zoltán Málik Roland Payer Imre Györe Gabriella Az ismeretlen városban Zsirondi valőrök / avagy Fejbukósisak a hón alatt Harc Ecuadorral; Pogány szerelem; Vér; Hazatérés Keleti capriccio; Öregedő Alkesz kocsmadala Kislánydalok / (részletek) 3 5 7 13 14 Szávairatok Kamuvaker, kukoricaleves, kalapács 15 Hideg Nyúlvár Saját perzsa / Vörös és fekete város 20 26 33 Erotika Mikszáth szövegeiben A palóc körzet A kategorikus esztétikai imperatívusz / Egy „állhata­ tos" költő, Tőzsér Árpád 75. születésnapjára Metafizikus közérzet / Közelítések Tőzsér Árpád költé­ szetéhez A regényolvasó - Pál József hatvan éves / (Laczkó Pál harminckettő, Kiscseri Mihály tizenegy) 35 47 Próza és vidéke Kálmán Gábor Cegléd József Kázmér Sopotnik Zoltán Kutatóterület Tahin Szabolcs Ficsor Benedek Németh Zoltán Bedecs László Kőrössi P. József 55 57 63 Találkozási pontok Nagy Csilla Városi kurzus / Beszélgetés Gyenes Gábor grafikusillusztrátorral 67 Mireille és Lautrec egy műteremben / Maurice Guibert Toulouse-Lautrec a műtermében című fotográfiája 69 Kép-tér Cserjés Katalin Ami marad Nyerges Gábor Ádám Csehy Zoltán Bereti Gábor Gyimesi László Szekeres Szabolcs Baráthi Ottó Handó Péter A világ, és ahogy rendben van / Kukorelly Endre: Mennyit hibázok, te úristen Ösztönén és énhatár / Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára De miért hallgat? / Zemlényi Attila: Apacsok „vöröset bont / metszi a lángnyelveket"/ Ádám Tamás: Apám pornója . . Ahol a mesék világa... / Horváth Viktor: Török tükör Történelem - hagyomány - rögzítés/ A Nógrád, a va­ rázslatos világ című könyvsorozat 7-9. füzetéről Új stratégiák mentén / Cigányokról - másképpen 75 TI 80 83 86 88 91 �Jelen számunk borítója Gyenes Gábor Urbanic XI. című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Urbanic XII. (elől) és a Urbanic XIV. (hátul) című munkái láthatók. A belső illusztrációkat grafikái - Urbanic XIII. (4); Eggs I. (6); Urbanic I. (12); Urbanic II. (14); Eggs V. (19); Akt 7. (25); Geom 2. (32); Urbanic III. (34); Eggs II. (62); Eggs VII. (66); Eggs VI. (94); Geom 1., 3., 4. (95) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3200 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva JAM KK Salg ó tarján Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �KÁVÉHÁZI SZEGLETEN... P ető c z A n d rá s Az ismeretlen városban Ismeretlen városba tértem. Idegen utcákon járok, ismeretlen házak közt botorkálok, mint aki messziről. És jártam már lent a mélyben, hajamra fekete föld tapadt, sokfélét megéltem. Fekete f öld a földre, le, a hajamból. Fekete föld hullik a hajamból, itt, az ismeretlen utcán, ahogy gyalog. Itt, ahogy gyalog, lépked a város, az utca felemás mégis, üres, miként a feladatra éhes fenyőfa-koporsó. Fekete föld, a hajamból. Le. A járda. Mint aki mélyről jött elő, és tudja, van neki mélység a mélyben: mozdul a mozdulatlan. Így adom meg magam a csöndnek. Hullik a hajamból a föld: földdarabok görögnek — Íme, az ismeretlen város! Sötétség búvik a mélyből. Fekete csönd búvik elő, árad a sötétség erre, sunyítva kiárad minden. Patkányok, férgek és kicsi kis pondrók, sötéten, sápadtan: öl, aki ölhet. Árad a sötétség, sűrű. 3 �Árad a sötétség, sűrű a csönd, ami árad a mélyből, a sötétben fekete lények. Fekete áradás minden, jön föl a csatorna mélyből, jönnek a járda-peremét-elérve-maszkok. Tétova halál-katona szalutál. Egy kisfiú szenved ki mostan. Látom, hogy arcára rámerevedik a rémület. M iféle város ez, ahol járok?, kérdezem. Fogak csikorognak. Mint utolsó remények kapaszkodnak a holtakba fáradt denevérek. M iféle város ez, itt, a sötétben? Fekete föld a földre, hullik a hajamból, a fenyőfa-koporsó feladatra éhes: hullik a hajamból a föld. Sötétből sötétség árad, itt a házfalaknak is pusztulás szaga van, ahogy a fekete ködben valamire várnak. Lassanként tűnök el a sötétség-áradás-özönben. 4 �Z sá v o ly a Z o ltá n Zsirondi valőrök avagy Fejbukósisak a hón alatt Falhoz lapulva slisszolunk, bicegünk: kocsizunk el mintegy - mirólunk kétszázharminc éve készülő film fényes szalagjait hagyjuk hátra a levegőben, vagyis már - "Emelés!" - a levegő­ égben. S nem kocka köztünk, ám négyszög fafej, ki nem érti: felhőredőzet xeroxol minket tovább. Oly magasságig fel, ameddig csak lehet? Körülbelül. Ja, öregéből addig (áttételeknek hő során keresztül), fénylifteződve, el már egész' a Semmiig..., ahonnan lelátás még van, de ahova nem csupán emberszem, még némber sem hatol; hol hát végtelenítve lubickolhat így egy Nagy Marat. Nincs dolgunk véle, mi más raj vagyunk. Bukásán fél szemünk mindössze, míg a másika páros csillámdiónknak rozzant figyelem, mely visszaréved fatornyos, zöld pátriánk, e tengermosta földcsillám dűnéire, ha lennének, ugye - Dél/Dél-Nyugat nedveske holdkaréjai. » Felkerültünk Párizsba! Feladatunk eztán csupán ennyi: rágni, csupálni, vágni lefele csalánzó lábaink, mik konfúzusan odakötnek, ó!, minket még a vad röghöz. Süket éjjeken akár könnyű is lehetne ez: "Láb láb után válik le! Valahány..." Ám polipfejünk: királyi. - "Csend!" Cuppanunk a plafonra. Tapadókorong, miegyéb segít meg ebben. Majd akkor örül a meszelés, midőn elhagyjuk. Fent és lebegve is ezért - s még jó soká... A megmaradt csápjainkkal időzavart okozva, holmi összeesküvést. Valahol sub rosa-s ventillátorként kavarunk, azt jól tudom. 5 �E póz ejt majd le minket. Innét lesz oly hőn muszáj elkocsiznunk, le, hasirányba, pinceszobák vak és rideg padlatához, a mélyre, a bús, patkányrágta hajnalok redőzetébe fúródva. Aligha sejtve mást már, mint ami szembejön oktalan, monoton mintázat: vörös és fekete. (Előbb az űr nyakunk lukán, utóbb alvadó vérháló terül.) * És nem megy máshogy! A másként: reménytelen. Tárgyalni épp lehetne, ám minek? Van azért még időnk, úgy véve... S egyszeriben meglátva filmünk, és bizony: e lő r e - jaj, de nem épp deprimáló! Magam résziről fgyen szólok a Doppelgängeremhöz: "Ejnye, kis kíváncsi! Nézd, eme precíz, éles-nagy technikai vívmány síkhideg..." De Trouffeau-ig mégsem futunk előre; a szél bármilyen korbács a habokon, melyekbe hazamenekülve belelé­ pünk. Nekünk ugyanis azzal kezdődött el valaha elhivatottságunknak ideje, mi nála a befejezés. Ezer csapás..., vagy tízezer, majd sok-sok millió — "És még mindig nem madáré?!" - "Ne is akarj ilyet!" Brissout-nak hívnak; hasonlítok még úgy önmagamra, ám, oly rég teszem, fantáziátlansággal, hogy, lám, ugyanaz is leszek lassan s lényegében; e tény pedig szürke biztonság, nem több. Még jó: alig is kevesebb. (Számszakilag kell meglennünk, hulláknak, a többi merő képzelgéstest; ember, omló homokóra-felső: hamuföveny). 6 �M á l ik R o l a n d Harc Ecuadorral Melyben igencsak panaszolja, hogy kedvese egy évre Quito városába költözött Ecuador, Ecuador, dolgozol, dolgozol rajtam. Ecuador, Ecuador, dolgozom, dolgozom magamon. Nem ismersz, Ecuador, nem ismerlek, Ecuador, s belémjössz, Ecuador, s belédmegyek, Ecuador, én. Harcban állunk, s én még majszoltam sárga banánjaid! Ma minden betűd elpártol, elpártol, hát vádollak én is. De tényleg, ki az ördög alapított téged, hogy eljössz Krisztus után kétezerhétben, kicsavarod a szivem, s szalmát raksz helyében? Már csupa törek, öreg! Lépten-nyomon dolgaidba botlom; hallom spanyoljaid az utcán, a rádióban, a tele- és egyéb vízióban, álmom vizébe folyik a kecsua indiánok éneke, gringónak hívnak lökdöső meszticek, s véremre pályáznak galapagosi szörnyeid. Ha erősödöm, csak erősebb leszel, ha nagyobb leszek, fölém nősz, ha elhúzok, egyenlítesz, Ecuador. Mit egyenlítesz? 7 �Háromezer méter magas hegyeidre csalsz, hogy mint egy pánikrohamban kapjak csak levegőt, a mélybe nyomsz ismerem Óceán-Középi Hátságod, mint a tenyerem, úgy járok, mintha néma vízalatt, veled nem alszom el, veled nem ébredek, csak a Pichincha mondja, hogy kacsintsál, gyere föl rám, szemléld fentről az életed! - Ez szép, de mi van odalenn? - Ő Quito. -Q uito? - Az átalakító. S egy szép napon arra ébredek egy kétségbe vonható utazás után, hogy Quitot nézem, és szemembe mondja kedvesem, mi van, ha nem szeret? akkor fogd a kezem, lássuk, milyen a te híres tengered?, Egy féltékeny hullám megkapott, felkapott, s a partig elköpött, radíroztam fejjel egy hosszú métered. Egy évre elvitted, hogy csapna be Venezuela, s intene be neked Chavez, rohanna le a sötét Kolumbia, hogy magadtól kérdezd, mi ez? Ahogy nekem kell ekképp a vánszorgó napok hidegében. Egy évre elvitted, elmosod személye szépét, elnyomod a hangját, megvonod illatát, ízét a számban, cserzed a bőrét idegenné, magadévá teszed, úr vagy, Ecuador!, hát van neked szíved? 8 �Úr vagy, s vesztettél már régen. Mert van szíved, s a szívedben egy város, és a városban van egy szív, ami megtart engem a részeg magasban, és a szecska mélyben. Pogány szerelem Zsuzsitának Hetvenhatos vagyok, Hetvenhatos évjárat. Ezzel az útravalóval Vánszorogtam el kétezerhétig. Nyár volt, felolvastam, nemboldog voltam, Épp eltűnőben az életből vagy egy kocsmába - már nem emlékszem - , mikor a sötétben Nekimentem egy fogaskeréknek. Nagyon fájt. Arrébb tűzkör, tánc. Ő is tánc. Szemei dél-amerikai lagúnákat idéztek bennem, Előre, hogy összevillant mit sem sejtő tekintetünk, Az övé lagúna-, az enyém trógerkék, egy fiú és egy lány, Egy istentelen és egy pogány, egy tévelygő és egy kereső, Harmincegy év és huszonhat esztendő, egy álmodó s egy Tiszta álom, egy crybaby és egy babyblue, egy alvajáró és egy éber, Egy futók közt megálló, egy figyelmes utazó - s míg a kihunyó tűz Parazsánál beszélgettünk, ótestamentumi életemben észrevétlenül megjelent az Újszövetség. Mindez próza. Szerelmem ő, barátom, húgom. Mosolyában több a költészet, Mint minden versemben, A hangja ajándék, Két válla napkelte és holdlemente, A tarkója bizalom-szirt, Tekintete partról nyári tenger, A feneke kamaszkorom álma, 9 �Melle szép dombokon vadmeggy, Lelkes lélek, két mondattal kétvállra szegez Savanyú filoszokat, A lénye vidám szeretet - Hisz. Nem a kaporszakállúban, A rigorózus öregben, A tilalomfa-állítóban, hanem valami Áramló, aranyszín jóságban - mégis Az ördögöt hamarabb megkeresztelik, Mint ezt a lányt, világi csaj, Amazon és vamp, Táska tegezéből laptopot kap elő, Wifis helyen kávézik, csetel, tán épp velem Ujjai boszorkányos gyorsasággal játszanak A szívem billentyűin. Weboldalként nyitott meg előttem Egy másik világot, amiben itt egyedül Élni érdemes. Természetes légzéssel hozott vissza. A szerelem égboltján, mint erős szivárvány, Tündököl egy új szövetség. Vér Nem tudom, mi van. Már nem ugrik be, mit műveltem eddig. Az Isten háta mögül érkezem, hosszú álomból a beteg metrószélben. Csendes vagyok, hűvös és egyszerű. Hajamat a halálig felnyírattam. Valahogy ősz lett — fakul a nyári barnaság, az irdatlan égboltot irgalmatlan házak szelik darabokra, 10 �és arcomon újra felüti fejét a századeleji sápadtság. Megmosolyogtató, hogy csekélységem számára is alig észrevehetően, teszem magam, játszom az örvénynek, ami elsodorva régi életem, egy ideje megállt: veszedelemben nem forgat, őrülettel nem fenyeget, csak morajlik körülöttem, mint egy templomi ének. Minden örvény közepében ott a csönd, a béke, most ideértem, idegen városba, egy valószínű múltból egy lehetetlen jelenbe, és nemkülönben vicces tudni, ez is elmúlik majd, mint elmúlt annyi minden. » Tök nyolc, hol vagyok: Miskolcon, Budapesten, Erdőbényén vagy Ecuadorban, mert virít a metszés az életemben, hogy csavargó lettem, s akár be is csavarodhatnék, ha nem érezném, nem látnám napnál világosabban azt a néptelen partot, ahová hosszú ténfergés után megérkezem, ahol ott leszek egyszer, amikor odaérek. 11 �Hazatérés Kitagadó édesapámnak Egy tücsök, figyelj: kezdheted a zenét! Átvágok a szürkülő füvön, a végén elfordulva állsz, gonosztól elvert, megöregedett, bolond apám. Vársz egy régi udvaron, amit mindenki elhagyott. 12 �Pa yer Im re Keleti capriccio Világkert - síkos holdfényben Allah arca merül át. Külön mozdul kebel, csípő, rubinodnak mámora, áloé illata lengi, s kerted kéjben merül át Majd Káma isten delej-imája hangzik - dzsungelben oltár: a hasad és a kebled - , gyorsuló ringás a hevesebb szorítás. A rukh rikolt fel, mikor a csúcsra érünk! •• Öregedő Alkesz kocsmadala Nem érdekel diadal, nyugalomra vágyom. A foghíjas házfalak között létem már rom. Áramszünet az öröm, még csak nem is álom. Hol hibáztam el a célt? Soha nem találom. (Tornyos kapun áttörök! Tomboló verőfény. Tünde poron taposok. Zúgjon, véres örvény délidői zsivaja véres szemfehérjén. Harci mének robaja Bástyáknak lépcsőjén.) Bóbiskolok, motyogok, ülök kocsmaszéken. Söröskorsóhatalom a Ikonyodó kézben. Szerteoldódol te is velem felerészben. Bambán bámul a tükör - ahogy belenéztem. 13 �G y ö r e G a b r ie l l a Kislánydalok (részletek) Annyit tettem, hogy megnéztem, merre az élet, s hova megyek én. Akkor láttam, hogy nem könnyű, mindig előtör valami zavar. Csurran-cseppen, árad máskor, félelem úszik fel az ereken. Bár megkímélnélek téged, hogyha lehetne, no de ide nézz: lassan küzdvén tudtam meg, hogy tűnik a félsz és odaül a mersz! Így hát, kedves kislány-énem, hidd el, az élet csuda meleg ing. Tél végén majd szép tavasz ébred, olvad a jégcsap, csepereg a víz. ****** Repülni volna jó a fürdőköpeny szárnyán, s a rózsaszín lufi lehetne léghajó! Az udvari budi riasztó farkas-árnyán csak jutni túl - - - - - - - - - - 14 �SZÁVAIRATOK S z á v a i A t t il a Kamuvaker, kukoricaleves, kalapács Íme, az ember. Esetünkben szobrász, az izéje, nem szakmája, nem ebből él, kell mellékes is, ez a mellékes a szobrászat. Mondjuk mégis szobrásznak, mert ha olyan helyen vagyunk a szobrásszal, ahová a szobrászkodása vitt el minket, kiállításon, mondjuk, sajátján, vagy valakién, akkor azt mondja ott, hogy jó napot kívánok, ez és ez vagyok, szobrász. És belülről boldog, mint egy szikla, amit mindjárt elkezdenek megszobrászolni. Hiába, vannak percei a világnak, mikor minden tökéletesnek tűnik, virul a lélek, ez a selyembe bugyolált ágyúdörgés. Miközben nem is ebből él, mégis leszobrászozza magát. Mindegy. A többi ilyen is ezt mondja, szobrász. Faragott tíz szobrot, és szobrász. Nem ám a valóság, hogy villanyszerelő, kéményseprő, bróker, vécékefeügynök. Ezzel az erővel mondhatnám magamra, hogy szakács, mert min­ den nap főzök, de nem mondom. Nézzük meg, hosszú vállig érő művészsörényét, amiben most éppen sült csirkeszag, kávé, savanyúcukor illata keveredik, ebéd után van, hátradőlőben, jó kedvben, bőségben, asztalon újság, macskában macskakonzerv, rádióban nótaszó. Műhelyében az egész világ, ha akarja. Néha akarja. Mindig. Íme az ember, de mondtuk már ezt Városszéli szobrász, kinek stílusa egy kritikusa szerint, egészen városszéli, úgy ül műhelyében, mint aki boldog. Éppen végzett leg­ újabb alkotásával, (előtte persze ebédjével) felütött egy üveg száraz vörösbort, és, mint aki jól végezte dolgát, akiben kétpofára röhögnek az angyalok, rágyújtott egy cigaret­ tára. Mindössze egyetlen szálra, mert véleménye szerint egynél több szál cigaretta mél­ tatlan egy sokat foglalkoztatott szobrászhoz. Mert nem azért kapta a tehetségét, hogy szétköhögje azt a világba. Nem azért a hüvelykujját, hogy egy öngyújtón koptassa el. A harmadik üveg bor után annyiban változik ez, hogy egy szobrász csak páratlan szá­ mú cigarettát szívhat el. Mert a páratlan, az olyan, mint az aszimmetria, a kilenc, az mégsem nyolc, szebben is néz ki, ha krétával felírja a műhely falára: 9. A következő pohár bor után a páros számú cigaretták következnek, mert ugye párosan szép az élet, pláne, párosodva, mint a bálnák. Onnan jöttek a bálnák, hogy volt eset, mikor bálnát szeretett volna faragni a szobrász, egy cigarettázó bálnát. De mivel az ötletet a kocsmában elmesélve jelentős verést kapott az egyik alkoholista környezetvédőtől, hát feladta a reményt, hogy valaha is bálnázni fog. Akkor döntött az emberek mellett. Az emberiség szolgálata mellett. Hogy kiül valahová, ahonnét látni az embere­ ket, a sok hülyeséget, amiket csinálnak. Aztán összefaragja, fúrja, leszobrozza a látottakat. Élettelenből az élőt. Ezen is elfilózótt már. Hogy mennyire ki van találva a szobrászat. Van a hideg kő, vagy akármi, vas, fa, traktorgumi, van, tehát az alap­ anyag. Csak ki kell faragni belőle a témát. Felfogni, hogy mekkora dolog a szobrá­ szat. Hogy az egyszerűt, adott esetben egy, tegyük fel, követ, bonyolulttá teszünk. Eszmét teszünk bele. Üzenetet. Szeretlek. Hülye vagy. Ilyesmit. Szép. Legtöbbször azért ezt. Hogy szép. Hogy valami szép. Ha csúnya is. 15 �Eleinte a ház körül talált kövekből faragott, hozott anyagból dolgozott, hazai pá­ lyán nem rúgódsz annyira tökön, meg a többi előny. Aztán az első sikereket köve­ tően messzebbre is elment. Minden értelemben. De erről majd mindjárt. A tágas műhely valaha garázsként szolgált, sőt, funkcionált. A bútorok hamar ki­ cserélődtek, pláne a szerszámok: egy kő megformálásához (vagy, ahogy a szobrász szokta mondani a negyedik pohár száraz vörösbor után: a kő meghágásához) nem villáskulcs kell, nem vízpumpafogó. Ide véső kell, kalapácsok, különféle stílusban, méretben, fogásban, súlyban, színben, satöbbiben. Kész kis gyűjteményt halmozott fel idővel. Bármije volt az évben, névnap, születésnap, karácsony, hülye férfiak napja (ezt az asszony találta ki neki), általában valami szerszámot kapott. Ilyenkor mindig zavarba jött a meglepetéstől. Zavarban lenni, mint szobrász a kőbányában. Stadionnyi kurva közé ültetett kamasz fiú. Nem túl jó példa. Az illetlenség határai. Leendő szobrainak alapanyagát mostanában a közeli kőbányában választja ki. Szerinte a legoptimálisabb időjárás ehhez a művelethez, sőt, folyamathoz, szertar­ táshoz a nyúlós, maszatos késő őszi idő, mikor a köd vékony ragadós hártyát hord fel a sziklákra. A nedves kőbányát rendszerint ünneplőben közelíti meg, öltöny, nyakkendő, frissen bokszolt fekete cipő, mert menni kell. Messziről látni, ahogy a ködben méterről-méterre élesedik imbolyogva közeledő alakja. Kiskocsin maga után húzva a folyamathoz szükséges kellékeket: két üveg dunántúli bor, kem­ pingszék, munkavédelmi kesztyű, egyszemélyes sörsátor, kempingasztal. A szer­ tartás első részében a környező sziklák színét vizsgálja meg a szobrász. Nem mind­ egy ugyanis, mekkorát, és hogyan esik rajtuk a fény. Kell, legyen bizonyos síkosság a szikla színében, ha száraz is az anyag, vallja a szobrász. Hallgatni kell az esőt is. Milyen módon verődik le az anyagról. Van olyan kő, a szobrász szerint, amelyikről úgy vágódik le egy könnyű tavaszi zápor, mint Ifa-hűtőrácsról a részeg biciklis, semmi kecsesség, semmi tartás, semmi ív a mozdulatban. Ha megvan a leendő alapanyag, akkor a lehető legközelebb viszi a helyhez a tá­ bort. Ebben a pillanatban dől el a jövő, ebben a pillanatban a mibőllesszacserebogár szobrászati tétele. A nem túl távoli vasúti töltés melletti épületből rendszerint mély sóhaj száll, hallható. A bakter sóhaja ez, mert látja az ablakból az esőben, öltönyben cuppogó szobrászt, amint teli tenyérrel ütlegeli a sziklát: megtalálta a legmegfele­ lőbb alapanyagot a következő műhöz. Megtaláltatott a következő néhány hét prog­ ramja, az anyag, amely elszív majd minden energiát, kreativitást, baszdühöt, fejezd be, minden szeretetet. Ebben a sziklában fog beteljesülni egy álom, legyünk bátran közhelyesek, egy álom valósággá fog válni. A szobrász utálja ezt a szót, hogy köz­ hely, okádhatnékja van ettől, mikor kimondja a rádiós bemondó: közhely. Elkap­ csol inkább valami kereskedelmire, ott nem mondják ki, ott legalább csak simán közvetítik. Nem kell mindig beszélni. Ez is hitvallása, arcpoétikája a szobrásznak. Hogy tehát vannak dolgok, amiket nem tud szavakkal kifejezni, inkább leüti a felesleget a kőről, és ott van az, amire nem tud szavakat. Szókat. A szobrásznak felesége van. Volt idő, házasságuk első szakaszában, mikor a szobrász naponta rágta fülét szeretett feleségének, mert gyereket szeretett volna az asszonytól. Kis lurkót, aki eljátszhatna a műhelyben a vésőkkel, kalapácsokkal, amíg apa dolgozik, formál, fantáziái. Csinálja a port. Az asszony persze józanabbul állt a világ dolgaihoz. Kérdezte minden ilyen alkalommal, hogy ugyan miből tudná eltartani a gyerekét. A kőportól nem lehet meghízni, a gyereknek kalória kell, 16 �jó nevelés, kicsi glória a lelkére, pontosabban, megvédeni az eredetit, őrizni, játszani sokat, de láttatni vele a hétköznapokat is, mit ne mondjon, odaadni neki az értékren­ det az esti vajas kenyérrel, ünnepkor párizsival, esetleg szőlőcukorral, ha nagy a jólét. Egy reggel pompás ötlete támadt a szobrásznak. Felült ágyában, nagyot nyögtek a rugók, majd azt mondta feleségének, főzz egy kávét, kisvirág, meg van a megme­ nekülésünk, vagyis hát, anyagi alternatívánk. Aztán elmondta a részleteket, miközben itta a sűrű, nehéz italt, keserű volt a reggeli köd is a ház körül, keserű, mint a vaspor. Arankám, kezdte csehovi mozdulattal, csavarulással a hangjában a szobrász. Fel­ vesszük magnetofonra a faragást, érted? A következő szobornál kijössz velem mikrofonozni, Aranka, te leszel az én fülem, a mindenség füle. Megrögzíted a magneto­ fonnal a kopácsolást, lemikrofonozod az utolsó decibelig. Aztán eladjuk búcsúkor, ráfényképezzük a kazetta tokjára a szobrot, a szalagon meg ott van a hang, ahogy készült. Néhány óra hallgatás után kész a kulturális élmény. Audiovizuál, Aranka, ez a jövőnk. Nem csak nézni kell, meg fogdosni, hallani is kell. Füllel összefogdosni. Háttérbe megtorzítva a déli hírek, kicsi kutyaugatás, traktorbőgetés, kell a hite­ les háttér, egy huzatos disznóól büdöse, ha lehetne ugye szagokat közvetíteni. Fel­ nyögni néha, belelihegni a felvételbe. Mert a művészet nem mindig jókedv és ma­ jomkacagás, kellenek a verejtékcseppek is, a kétely, hogy az vagyok-e, aki, ami. Üres konzerves doboz, vagy díszhal valakinek az óriási akváriumában. Díszpinty. A szobrász, az egy elméleti emberfajta, aki a gyakorlatiasság segítségével fejezi ki önmagát, kevés, ha tudod, mi a szerelem, el tudod képzelni márványból, de meg is kell tudni fogni a vésőt, belekopácsolni az anyagba, hogy szeretlek, Aranka, sze­ retlek, mint egy új munkavédelmi cipőt. Mert fontos a biztonságérzet, nem csak, hogy bekötöd az övet, ha busszal is utazol a szomszéd faluba, nem ám csak a munkáskesztyűs rántottasütés, búvárruhás kirán­ dulás, tartva a kullancsok által terjesztett kóroktól. Nem. Egy művésznek, ha szob­ rász is, maga a művészete adja a biztonságot. Tegyük fel, ideggel ér haza, felhúzták a faluban, és nem ám nyugtatótea, ne is mondjam, hét kisfröccs, vagy valami egyéb antistressz italok, ne képzeld. Kimegy a műhelybe és faragni kezd az istenadta. Tehát, mivel a szobrászat, az elméleti élet is, hát a mi szobrászunk (történetünk tárgya) nem átallott olykor filozófiai magasságokba létrázni. Mindenki önmaga létrája, hallotta már ezt így valahol. Egyszer el is magyarázta ezt a kocsmában a csaposnak. Hogy mi a legnagyobb öröm neki az életben. Van, ugye, a kő, kavics, hogy nevezzük, egy marokba fogható sziklagyerek, izé, legyen akkor mégis kő (kavics). Tehát egy fix halmazállapot. És egyszer csak belebaszod, mondta, bocs, belehajítod a folyóba a követ. A fix találko­ zik a nem fixszel. Aztán nézni a hullámokat, melyek ezzel a filozófiai aktussal keltődtek. Nézni és elgondolkodni az élet mélységén. Aztán kinyilatkoztatni. Átmenni ezzel a szomszédba, vasárnap, a híradó után. És elmondani. Elmondani, hogy va­ laki, vagy valami súgni szokott a szobrásznak. Hogy mit merre a kővel. Mintha súgnának. Mint minden művésznek, ahogyan súgnak valahonnét, nem érti pontosan, hogy mit, át kell magán szűrnie, át a képességein, mely hol árok­ bokor, hol pedig csúszós-fagyott vaníliapuding, átszűrni és megfogalmazni. Ha kell, vésővel, kézzel, lábbal, foggal, körömmel. Egy időben jártak a feleségével étterembe, mert egyfelől utált az asszony moso­ gatni, másfelől meg, kell, hogy járjanak emberek közé. Még a végén annyira leszokik 17 �a szobrász az emberekről, hogy csak a sziklákkal fog beszélgetni. Utóbbinak már amúgy is mutatkoztak jelei. Minden reggel, mielőtt elkezdte volna a kopácsolást, még elbeszélgetett a nyers alapanyaggal, hogy hogyan érzi magát, milyen éjszakája volt, satöbbi, mit szól az ingatlanárak változásaihoz, a hordónkénti kőolajakhoz. Mielőtt elindultak az étterembe, mindig mondta neki a felesége, hogy mosson alaposan kezet. A szobrász büszke volt a száraz, palás tenyérbőrre, amely simogatáskor, mint a kettes smirgli, húzta a bőrt az asszony arcbőrén, satöbbijén. Ha unat­ koztak vasárnap délután, túl a hagymalevesen, lapos húson, tejszínes káposztán, gyakran szokták mintegy programként nézegetni a szobrász durung tenyerét. A két leendő kenyéradó férfikezet, mely vaskos, durva tapintású, mint mikor megsi­ mogatsz egy kútgyűrűt. Betonkerítést. Elemezni szokták, ha van idő, havonta egy­ szer áthívják a szomszéd tenyérjóst, megetetik, megitatják, mondjon szépeket, az­ tán összeborulnak, egymáshoz, összedőlnek, mint két ázott szénabála. Úgy hallgat­ ják a nagyzolást, kamuvakert, szított jövőt, félrekalapált sorsot. Pengével vágják az életvonalat, bokáig, sose halunk meg. A tenyérjós ilyenkor napokig bűnbánó arcot vág. Azt is meggyónja, amit nem követett el. Ha elkövetett egyáltalán valamit. Volt egy időben tehát az éttermezés. Éttermezés, mint terápiás program. Mert ha otthon volt az ebédelés, gyakran ugrott fel a szobrász két kanál kukoricaleves kö­ zött, mert eszébe jutott valami apró részlet a készülő szobron, néhány kellő erejű és irányú ütés a vésőre. Aztán rohanás ki a műhelybe, nehogy elfelejtse. Az asszony közben azon töprengett (két kanál kukoricaleves között), hogy nem jó így ez. Faragatlanság ez. Hogy nem erre gondolt konkrétan, mikor kimondta azt az igent. Ezért jött ez az éttermezés, befizették a heti menüt, aztán kalap, kabát, frottír zokni, szemceruza, irány az étterem. Kiválasztani a jövő heti másodikat vasárnap délután, kiülni a tornácra, ha van ilyen, és kiválogatni azt, ami kiválogatható. Morgolódni kicsit a leveseken. De azért berakni a retikülbe pár erőspaprikát, ételízesítőt, hogy ha kell, rá lehessen segíteni a menüre. Nyitott szemmel járni. A szobrász, az olyan szerkezet, hogy szeret nyitott szemmel járni. Ebből fakadóan az étteremben is úgy szeret ülni, hogy ne háttal legyen a térnek, hanem szembe, előtte minden, ami nézhető, a többi asztal, a pult, fent a sarokban a lehalkított tévé a néma időjóssal. Hogy tehát arccal előre legyen a világnak. Homlokkal neki a perifériá­ nak, lefejelni a panorámát, ne bonyolítsd, néha széllel szemben csinálni dolgokat. Az első két alkalommal még hagyományos tányérban szolgálták fel a menüt, de aztán a feleség határozott kérésére áttért a személyzet a kislábasban történő felszolgálásra. A szobrász nem bírt higgadtan enni a kerámiatányérból, mert csak mint műtárgyra, mint alapanyagra, szoborra, alkotásra tudott nézni a mélytányérra. Ahelyett, hogy kanalazta volna szépen a tésztákat, elemezni kezdte a tányér érdekesebb részleteit. Miután jóllaktak, két slampos böffentés között rendre megbeszélték, hogy merre mennek haza. Sétafika, nagylevegő, letüdőzni a jóllakottságot. Aztán otthon, ki merre lát, asszony a tévé elé, szeretett ura a műhelybe. Az első vésőütés, tehát a véső és a kalapács első összecsend ülése előtt mindig felnéz a műhely falára: egy sárguló papírlapon van egy szövegrészlet valami könyvből. Jól ki van nagyítva, hogy meszsziről is lehessen látni, netán ittasan is. A szövegrészlet két emberi tekintet össze­ csend üléséről szól, összenézésről, mikor különös erők törnek fel mindkét félben. „Igen, az ilyen pillanatok miatt is szép az emberi lét. Mikor összecsendül két te­ kintet. Sokszor gondolok arra, hogy az ilyesmit az állatok megélik-e. Aztán mindig 18 �arra jutok, hogy igen. Talán a napi gyakorlatban hasonlót élnek meg. Mondjuk az őzek, mikor a felkelő napra néznek hajnalban. Összecsendülnek a természettel, amiből lettek, ahová lesznek." A szöveg filctollal van a papírra írva, hanyag betű­ vezetéssel, de jól olvashatóan. A lényeges szavakat a szobrász bekarikázta. 19 �P róza és v i d é k e K á lm á n G á bo r* Hideg Havran nem hitte volna, hogy egyszer úgy fogja ölelni az ellenségét, ahogy még nőt sem soha. Amikor magához tért, azt hitte, parázson fekszik. A teste ösztönösen mozdult volna, lökte volna magát el a földtől, de moccanni sem bírt. Lángolt mindene, ruhá­ ja alatt bőrének minden centije, csontjáig hatolt a forróság, át a kabátján, csizmáján, ušánkája fülvédőin keresztül átszivárgott a nyakáig, befolyt a kabátja, inge alá. Az arca valósággal szikrázott, emiatt is tért magához. Hosszú percekig próbálta össze­ szedni az erejét, zúgott a feje, mély, zsigeri fáradtságot érzett, mint gyerekkorában a forró téglával bélelt ágyban a dunyha alatt, a pléhkályha doboló hangját is hallot­ ta, a parazsak tompa paffogását. Aludni kéne, győzködte magát. Mindegy mi lesz a vége, csak aludni. Próbálta összeszedni a gondolatait, visszaemlékezni arra, hogy mi történt, hogy milyen nap és milyen napszak lehet, hol van és hogyan került oda. Kutatott az emlékeiben, hogy a végére járjon, mi történt vele, és főleg, hogy miért történt, de bárhogy igyekezett, csak a dunyhára tudott gondolni, meg a pléhkályhára a ropogó farönkökkel, a szoba túlsó oldalán szuszogó szüleire, a vacak faház gerendáinak reccsenéseire, a falakban percegő lassú éjszakai életre. Arra, hogy csak aludni kell, sokáig és mélyen. Hogy csak néha kell felrezzeni, ha vakkant odakint a küszöbön alvó kuvasz egyet és pár ijedt szárnycsapás jön a ketrecek felől válaszként A fal túl­ oldalán meg az egyik kacsa ad ki egy apró méltatlankodó hápogást, amire egy másik válaszol, majd újabb kettő, halk hápogáshullám fut végig a rajon, majd halkulni kezd, még egy későn eszmélő hápogás jut a végére és újra csend, és megint csak a tűz ropog, lomhán, álmosítóan lobban a kályhaajtón kiszűrődő fények játéka a házfalon. Arra gondolt, milyen nagy béke van. A béke szóra nyilallt belé a fájdalom. Maró fájdalom volt, mintha jeges tóba sza­ kadt volna bele meztelenül, üvölteni sem volt kedve. Kinyitotta a szemét. Nem látott parazsat. Reménykedett, hogy csak álmodott, hogy ott fekszik a dunyha alatt. De a szájánál ekkor megérezte a leheletétől olvadt hólé ízét, bőrén a hideg marását. A hóban feküdt, arccal a földnek. Aludni kellene, hatalmasodott el rajta az érzés megint. Mindegy, mi lesz a vége. Aztán eszébe jutott az erdő és Abafi. És erről a háború. Nem is az én háborúm gondolta, amiről eszébe jutott, hogy került a hegyekbe. Amikor a nemec1 tisztek to­ boroztak, Havran nem volt hajlandó megmozdulni. Ne moja vojna2 - felelte vállvonogatva. Fegyvert fogtak rá, ez is eszébe jutott. A nemec tekintetét is látta, amikor a fegyver elsült a kezében, tudta ő is, hogy véletlen volt, ember ilyen meglepődöttséget • A szerző a Palócfóld 2010-es Mikszáth-pályázatán I. díjban részesült. 20 �nem tud eljátszani. Persze eszébe jutott az is, amit ekkor megfogadott. Zdohněs3 ezt hajtogatta magában a nemec tisztet méregetve a földön fekve, sebesült karját szorongatva. Felemelte a fejét és körbenézett, de nem látott semmit a koromsötét éjszakában, csak a semmibe vesző fehér havat, meg a kiálló fatörzsek tövét. Egészen könnyű fuvallat ütötte meg az arcát, mégis minden erejére szükség volt, hogy ne üvöltsön a fájdalomtól. Nem tudta, mióta fekhet a hóban. Talán csak pár perce. Talán órák óta, talán egy napja. Sosem volt még ilyen hideg a tél. Hónapok óta nem mozdult ki az erdőből, Černizemtől alig tíz kilométerre bujkáltak páran egy barlangban a hegyen. Nyolcantízen lehettek együtt. Szerencsések voltak, mert a barlangnak szűk volt a bejárata, sűrű fenyőcsoport takarta. A barlang földjén szétterítették a parazsat, nyirkos fát raktak rá, hogy ne legyen nagy lángja. A hideg még így is elviselhetetlen volt, állig ruhákban, nagykabátokban, pokrócba csavarva feküdtek egy halomban. Mráznak vékony kabátja volt és pokróc sem jutott neki, így Havran megosztotta vele a saját­ ját. Esténként összebújtak, az arcuk összeért, leheletük melegítette a másikat. Olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy csak a kábult fáradság miatt nem ébredtek fel a másik fogvacogására. Mráz és Havran kilógtak a csapatból, Jasná Horkaiak voltak. Volt velük egy aszta­ los Černizemből, négy pásztor a hegyekből és egy furcsa, vékonydongájú férfi, Slavo­ mír, valami tanárféle, jóval messzebbről, a hegyek közötti városból, akit már egy éve halálra ítéltek a nemecek, mint felkelőt, azóta üldözték. Éjszaka gyakran zokogott, persze próbálta köhögésnek álcázni a feltörő fulladozó hangokat. Hónapok óta élt a hegyen, csontsovány volt és olyan szürkén fénylett az arca, mint a friss vakolat. Havrannak eszébe jutott, miért fekszik itt a hóban. A bordáiban is lüktetni kez­ dett a fájdalom. Abafi malmára gondolt, az utolsó reményére, hogy ne fagyjon meg az erdőben. Abafit mindenki gyűlölte a környéken, de ő volt az egyetlen, akinél biztonságban meg lehetett húzódni. A vén malom óriási hodály volt, rettentő pad­ lástérrel, és hatalmas pincével. Abafi meg bújtatott mindenkit, nemeceket, vörösö­ ket, partizánokat is a tél idején. Így akarta túlélni a háborút. Mesélték, hogy volt, amikor egyszerre éjszakázott nála négy sebesült nemec, három vörös és két felkelő, nem is tudtak egymásról. A dohos padláson, a nyirkos pince földalatti járataiban feküdtek. Reggel meg mentek bombázni, lőni egymást, nem is tudták, hogy az, akire napközben lőnek, éjszaka alig húsz méterre tőlük fekszik valahol. Abafi túl fogja élni a háborút, bármi is lesz, ezt mindenki tudta. Amikor az ütközet után Havran menekülőre fogta a dolgot, megcsúszott a havas sziklákon, talán öt-tíz métert is zuhanhatott. Ha nem fogták volna fel az esését a sziklák alatti fenyőfák, túl sem éli. Magatehetetlenül zuhant, talán el is aludt esés közben, mert napok óta bárhol képes volt elaludni. Két puskaropogás között akár. Nem is emlékezett, mikor aludt utoljára, lehetett talán hónapokkal ezelőtt is. A barlangban is inkább csak megpihenni tudtak. A beszűrődő fegyverropogás, a félelem ébren tartotta őket, néha-néha elaludtak, de azonnal felriadtak és a fegyve­ reikért nyúltak, amikor neszezést hallottak a bejárat felől. Ilyenkor mind behúzód­ tak a barlang hátuljába, a puskák csövét a bejárat felé tartották, és visszafojtott, halálos csendben várták az érkezőt. 21 �Len ja som4 - csak akkor nyugodtak meg, amikor a saját nyelvükön szólalt meg az érkező. Slavomír ilyenkor felköhögött, hosszan, fulladozva, arcát beletemette a pokrócába. Havran megpróbált felülni, a bordáiba hasított a fájdalom. Megtapogatta, nem érzett nedvességet. Szájához emelte a kezét és megnyalta, sós ízt sem érzett. Leg­ alább nem vérzek - nyugtázta. Próbálta felidézni az emlékeit, hogy hol lehet, hány kilométert gyalogolhatott a hóban, milyen messze lehet Abafitól. A barlang leg­ alább félnapi járóföld, mert órákon át a nyomukban voltak a nemecek, szorították őket lefelé a hegyről, ki az erdőből, ahol már könnyű prédát jelentettek volna a géppuskásoknak. Úgy sejtette, nem messze lehet Jasná Horkától, talán közelebb is, mint Abafihoz, akinek a malma úgy öt kilométerre a falutól, a patak sodrásának legmeredekebb részén feküdt, mert kellett a víznyomás az őrléshez. Ujo Fero erdészlakjára gondolt még, talán Fero is befogadná, bár nem volt túl barátságos ember. Legtöbbször mélyen aludt a pálinkától, vad kuvasz kutyái sza­ badon ténferegtek a ház körül. És ha Ujo Fero felébredt, általában nem volt jó han­ gulatában, a sörétes puska meg mindig a keze ügyében volt, vagy egy balta leg­ alábbis, Havran nem tudta eldönteni melyiktől fél jobban. De Ujo Ferot ismerve, inkább a baltától. Fero különös helyzetben volt. Az ócska erdészház védett, sziklás katlanban feküdt, lehetetlen volt megközelíteni, mire bárki a házáig jutott volna, sörétet kap a mellkasába. Ugyanakkor járt a szóbeszéd, hogy egyszer egy nemec teherautóval futott össze Fero, akik nem akartak kitérni a szekere útjából. A nemec tiszt leugrott a kocsiról, kibiztosította a samopalját5 és odasétált a bakhoz, Fero lába mellé. Mire bárki észbe kaphatott volna, Fero csizmája lendült, reccsent a tiszt orra, hangosan, ropogva, majd Fero baltája fordult kettőt és bezakatolt a ponyvás teher­ autó szélvédőjén. A két fiatal katona még az üvegszilánkokat söprögette az arcáról, amikor Fero kirángatta őket, az egyiket odacsapta az útmelletti sziklafalhoz, hogy a sisakja kongva, ropogva szállt le a fejéről, a másikat meg egyszerűen felkapta és hozzávágta a teherautó hátuljából előugró másik három nemechez, hogy egymás után borultak fel, fegyvereik kiestek a kezükből. Ha Ujo Fero részeg volt és dühös, nem láttak nála fürgébbet, márpedig Ujo Fero mindig részeg és mindig dühös volt, a végtelen, megvető közöny az arcán csak két dühroham közötti átmeneti időszaknak számított. Persze ez csak szóbeszéd volt, mesélték tíz nemeccel, meg hárommal is, de úgy járta, hogy a katonák annyira szégyellték az esetet, hogy jobbnak látták nem beszámolni róla senkinek. Így aztán Ujo Feronak nyugta volt, a hegyi kalyibáról meg nem is nagyon tudtak a nemecek. Havran minden egyes méterért hálát adott. Combközépig merült a hóban min­ den lépésnél. Szerencsére havazni kezdett, sűrű, hatalmas pelyhekben, így a nyo­ mok miatt sem kellett aggódnia. Legalább egy óra hosszat küzdött, mire a sűrű erdőből kilépett az éjszakában vakító hótengerre és meglátta az Abafi malmát sze­ gélyező fenyőfákat. Az nyílt titok volt, hogy Abafi malmába egy rejtett alagút vezetett, melynek bejá­ rata a patakmedernél állt. Itt futottak a malom Őrlőit meghajtó csövek, végükön kétembernyi malomköveket forgatott a megduzzasztott patakvíz. Az alagút vége a malom pincéjébe futott, ahol hangos súrlódással, zakatolással dolgoztak a fogaske­ rekek, recsegtek az őrlőszerkezetet tartó fapillérek a mély pincetér felett. 22 �Mesélték a háború után, hogy nemrég még tágasabb volt a pince, de Abafi lezár­ ta az egyik járatot, beöntötte az ajtónyílást betonnal. Sokak szerint fegyvereket, meg a pénzét temette ide, de Ujo Fero váltig állította, hogy a tizennyolc éves felesége holtestét tüntette el a betontömbben. Persze Abafi meg azon nyavalygott a kocsmá­ ban, hogy a ribanc megszökött egy vörössel, meg hogy kúratta magát a kis piča ojebaná6 mindenkivel, aki szembejött, Abafi hiába verte agyba-főbe, hiába zárta el, a kis cigánylány csak kiszökdösött felváltva baszni bosszúból a nemecekkel meg a vörösökkel is. Mondogatták, hogy Ferónak is volt köze a cigány lányhoz, nem is kevés, hogy Abafinak meg vannak számlálva a napjai, Ujo Fero meg fogja ölni. A cigánylány eltűnése után pár hétig Abafi nem is mozdult ki a malomból, kutyáit sem zárta el és mindig a keze ügyében volt a puska, ami persze fityinget sem ért Fero baltája ellen, de legalább megnyugtatta. Úgyis jobban bízott a nemecek vé­ delmében, mert bár Fero sosem félt szembenézni még magával az atyaúristennel sem, nem volt szokása elébe sem menni a bajnak. A malomkerék nem működött, fagyott volt a víz, a kerék küllőin is felkúsztak a jégcsapok, betemette a hó. Havran már vonszolni is alig bírta magát, csizmája meg­ telt hólével, ruhája is nyirkos volt a hóportól. Lerogyott a patak partján, érezte, hogy újra elveszti az eszméletét. Arra ébredt, hogy harangokat hall, aztán rájött, hogy csak a hópihék zizegnek a fülében a sűrű téli csendben, arcát, kabátját teljesen betemette a hó. Megint az alvásra gondolt, hogy mindegy mi lesz a vége, csak aludhasson. Per­ cekig tartott, mire sikerült felülnie. A malomkerék tengelye alatt feküdt. Puskájára támaszkodva vonszolta magát a tengely végéhez, félretolta a mogyoróbokrok ágait. Az alagút nedvesen kongott, ahogy Havran bedőlt a durva, köves padlóra. Abban már biztos volt, hogy a malom pincéjéig nem fog elérni, lassan, méterenként meg-, pihenve vonszolta magát befelé, pár méter után feladta, úgy számolta, hogy nem messze lehet az alagút végétől. Elfeküdt a vaksötétben. Vérszagot érzett. Az arcához nyúlt, talán a mogyoróbokor ágai sértették fel, vagy a hidegben eleredt az orra vére. Megnyalta az ujjait, nem érzett vért. Végigtapogat­ ta magát, előbb a jobb, majd bal lábát, majd a karjait, végül a mellkasát, közben folyamatosan emelgette az ujjait a szájához, de nem érzett vért, csak nedvességet, olvadt havat. Újra elaludt. Talán percek, talán egy óra is eltelhetett, amikor magához tért és beléhasított, hogy nincs egyedül. Hogy nem a saját vére szagát érzi. Visszafojtotta a lélegzetét, és amilyen halkan csak tudta, magához húzta a pus­ káját, tompán roppant a zárdugattyú, ahogy felhúzta. Fémes, élesen kattanó hang válaszolt, majd szapora zihálás támadt alig másfél méterre tőle. Havran egyetlen másodperc alatt magához tért, szívverése felgyorsult, valósze­ rűtlenül sebesen lüktetett a vér a halántékában, a karjában, ujjhegyeiben. Érezte, hogy elereszti a kábult félálom, érzékei felgyorsultak, kristálytisztán emlékezni kezdett mindenre, a malomhoz vezető három órás út minden pillanatára, az elmúlt hónapokra, a barlangra, az egész istenverte, átkozott háborúra, törött bordáira, a néhány órával ezelőtti zuhanásra, még arra a pár tizedmásodpercre is, amikor zu­ hanás közben elájult, vagy elaludt. Elillant minden fáradtsága, friss és éber lett, talán mint soha életében. 23 �Nem kellett megszólalnia, nem kellett gyufáért sem nyúlnia. A fémes kattanást, a németek gépfegyvereinek hangját felismerte volna álmában is. Egy nemec feküdt mellette, alig egy kéznyújtásnyira. Szaporán kapkodta a leve­ gőt, kesztyűje nyirkosan súrlódott a gépfegyver fémtestén, össze-összekoccant kincstári egyenkabátja gombjaival. Havran a vaksötétben is látta a felé meredő fegyver csövének fémes villanásait. Ő is tartotta az ócska puskát, persze biztos volt benne, hogy nem sülne el, napok óta ázott a hóban, a jég belefagyhatott a csőbe, talán fel is robbanna a kezében. Hosszú percekig feküdtek így egymás mellett, a sötétben a másikra szegezve fegyverüket. Havran abban reménykedett, hogy a vérző, sebesült nemec már nem bírja sokáig. Aztán a nemec légzése lassulni kezdett. Bőrkesztyűje nyikorogva engedett a gép­ fegyver fogásán. Havran hallotta, ahogy a fegyver csöve halkan koppanva belefek­ szik az alagút kavicsos földjébe. Ö is elengedte a puskát, szívverése lassulni kez­ dett, elernyedtek a karjai. Újabb hosszú percek telhettek el így, mire Havran érezni kezdte a maró hideget megint az arcán, átázott ruháin keresztül a bőrén. Nem tudta leküzdeni a reszketést, egész teste rázkódott, zörgött az ócska puska is a kezében. Szomszédja fogai is vacogni kezdtek, reszketve vette a levegőt, gépfegyvere teljesen kifordult a kezei közül. Az alagutat átjárta a tél. Havran még sosem érzett ilyen hideget. Amikor a nemec megmozdult, Havran is megemelte magát. Lassan, mint egy kisiskolás szerelmes, félve emelte meg a felsőtestét. A nemec is közelebb húzódott. Először az ujjaik értek össze, Havran majdnem felszisszent, ahogy lefagyott kezébe markolt a nemec bőrkesztyűje, és mintha csak az anyja keze lenne, markolt vissza Ő is. Aztán a lábaik fonódtak össze. Havran még nőt sem szorított soha így magához. Arcuk összeért, leheletük összekeveredve melegítette az arcukat, ahogy vacogva, reszketve szorosan átölelték egymást. A hideg ekkorra már elviselhetetlenné vált, Havran újra elvesztette az eszméletét. Fényre ébredt. Abafi malmának alagútjába beszivárgott a nap, a mennyezetről lecsüngő jégcsapokon csillogott. Zúgott a feje, nem érezte a lábait, ropogott a dér a hajában, ahogy felemelte a fejét. Tőle pár méternyire egy félbetört malomkövön ült a nemec, kezében a gépfegyver, melynek csöve Abafira mutatott. Lábán kötés, a felhasított egyenruha alól kivillant egy átvérzett szövetdarab. Vastag kabátja állig begombolva, tiszti rangjelzés a vállán. Lába mellett az alagút falának támasztva Havran fegyvere. Ugyanaz a tiszt volt, aki alig egy évvel korábban be akarta sorozni, és közben vé­ letlenül, vagy szándékosan vállon lőtte. Sokat öregedett azóta, borostás és sebhe­ lyes volt az arca, szeme beesett, feketén fénylett vizenyősen püffedt, ráncos szem­ héja. De Havran húsz év múltán is felismerte volna. A tiszt egy darabig nézte őt, majd felállt, megemelte a lábát, bakancsával rátapo­ sott Havran falnak támasztott ócska puskájára, ami reccsenve tört ketté, majd bice­ gő mozdulatokkal kisétált az alagútból. Hetekkel később Havranék tűzharcba keveredtek ismét. Szerencséje volt, nem fagyott el a lába. Három napig egyhuzamban aludt a búvóhelyükön, félrebeszélt, felszökött a láza, reszketett mindene. Már egyik társa sem hitt benne, hogy felépül. 24 �Mégis úgy lett. A negyedik napon már nekivágott a hegyeknek. Híre ment, hogy végső támadásra készülnek, hogy nemsokára talán vége a háborúnak, jönnek a vörösök. A partizánok egyre szervezettebben harcoltak, bár már mindenki a vég­ kimerülés szélén járt. Amikor a nemecek menekülőre fogták, Havran az első sorban rohant utánuk. Tekintete cikázott a fák között, kereste a nemec tisztet. Nem törődött semmi más­ sal. Az arcába robbantak a szálkák, ahogy a fejétől alig egy méterre csapódott egy fatörzsbe egy célt tévesztett puskagolyó, vérzett több helyen is, átesett egy halott katonán, a lábszárán felhasította a nadrágot és a bőrt egy szikladarab estében. Fel­ kelt, nem érzett fájdalmat. Már nem is gondolt a háborúra. A domboldal körülötte zsúfolásig volt katonákkal, lövések, süvítő lövedékek zajától, haldokló sebesültek nyögdécselésétől volt hangos az erdő. Amikor megállt és körbenézett, majdnem elsírta magát. A véres havon testek hevertek mindenfelé, eldobott puskák, elha­ gyott holmik, menekülők és üldözők cikáztak a fák között, nemecek és sajátjai kiabá­ lásai, fejvesztett parancsai kavarogtak a fülében, tőle alig tíz méterre pedig főbe lőtte magát egy alig húszéves nemec katona, vére ráfröccsent a rá puskát fogó par­ tizán arcára, aki csak állt, szeme fehérje hisztérikusan fénylett, a teste reszketett, sokkot kaphatott. Ekkor vette észre a nemec tisztet. Hátát egy fának támasztotta, kezében ernyed­ ten lógott a puska csöve a földre. Zihált, több helyen vérzett, szemét Havranra szegezte. Havran a vállához emelte a puskát, és gondolkodás nélkül lőtt. A kimerültség miatt már nem bírta felfogni a puskatus ütését a vállán, lerogyott a földre, hátradőlt a havon, aludni kellene, gondolta, mindegy mi lesz a vége, csak aludni, és a hideg hóba dőlve elvesztette az eszméletét. Jegyzetek 1 Nemec - szlovák kifejezés, jelentése: német. Eredeti jelentése: néma. 2 Nem az én háborúm. 3 Megdöglesz. 4 Csak én vagyok. 5 Szlovák nyelvű kifejezés, jelentése: gépfegyver. 6 Durva, szlovák nyelvű szitkozódás. 25 �C eg léd Jó zsef K á zm ér Nyúlvár A nyálkás ősz késő délutánjában araszoltak észak felé. Trenyó az autócsorda egyegy fehérgallérosának hibátlan nyakkendőbogán tűnődött. Ennyi haszonteremtő óra után, hazafelé haladtukban, mért nem lazítanak a csomón? Feszesnek, kitartó­ nak és visszafogottnak tűntek, mint akik önmaguktól is sajnálják a szabadságot. Zizzenetlen belső közönyét alig érintette Koteszka hisztérikus önsajnálkozása. - Ezt megszívtam, baszkikám, de rendesen! - Az elaggott kombi kormányát csapkodta, fészkelődött, mintha apró szögeken ülne. - Kinek a seggevége lehet ez a Pálinkás doktor? Persze, hogy doktor! Na és? Attól még ugyanolyan büdöset sza­ rik! Ő is tudja, én is tudom, hogy nincs igaza! Csak az lehet, hogy nyitva hagyta az ablakot és a fa szarrá ázott, vagy a kondája a medencéjében szexeit, és a túlfűtött légtér párája a parkettán csapódott le! Látszik a fán a víz nyoma, mintha a felületet egy tepsi vízbe mártották volna! Másként nem püffed meg így! Érted, Kisautó? - és ritmustalanul markolászta a kormányt. - Van képe hozzá, hogy a garancia-vállalás keretében, költségemre újra rakassa a szobát! Száz rugót vesztettem! A te béred, az én bérem, a benzin, a meló, a csiszpapí r, a lakk, meg az egész hét! Trenyó nem tudta eldönteni, hogy sajnálja-e Kokszit. Furcsállta, hogy Pálinkás úr, sok évvel fiatalabb felesége és nyolcévesforma lá­ nyuk most is ugyanúgy és ugyanott ültek, mint nyáron, amikor eredetileg parket­ táztak. Ikonosztáz egy kék bőrkanapén, a nagyon jólét tárgyi kellékei közepén. Onnan bámulták a 40"-os LCD televíziót, ami egy kecses lábú, több polcos üveg­ asztalkáról kábította őket. Az oltár fölött és körben - triptichon-szerűen - kék bőr­ borítású, aranyozott feliratokkal ellátott mágnesszalag-tokok sorakoztak. (Egy újgazdag kriptarekesze, változtatható zárókővel - gondolta Trenyó.) Pálinkás úr fizimiskája változatlanul vaddisznószerű volt. Rideg ábrázattal vette tudomásul a szerszámhordozókat, akik a kézfogás mellőzésével cipelték szerszámaikat a nappa­ liból nyíló, bizonytalan rendeltetésű helyiségbe. Koteszka tartózkodó ábrázattal csukta be az ajtót - így szabadabbnak érezték magukat. A mennyezet alatti sarok­ ban állítható konzol, mögötte ernyedten lógó antennakábel, mellette két, több pon­ ton záródó nagytáblájú ablak. - Na innen! - bökött Koteszka a nyílászárókra. Vagy onnan! - mutatott a másik ajtóra, mely mögött egy csarnokméretű, műanyag­ tetős uszoda volt. A szőke, kőarcú háziasszony nyitott rájuk. - Kérem, csak az emeleti fürdőszobát használják! Köszönöm - és el. - Mért nem jelented fel? - lendített Trenyó hazafelé, mert egy kicsit mégis sajnálta. - Kisautó, Kisautó! - méltatlankodott - Harminc éve vagyok a szakmában! Isme­ rem a játékszabályokat! Egy: nem kért számlát, mert nem tudott mit kezdeni az ÁFÁ-val! Kettő: bizonyítanom kéne, hogy a falnál lévő utolsó fák alján a számok, amiket felírtál, azt én a szakma szabályai szerint fűrészeltem le! Három: vállalkozó vagyok; se idegem, se időm, se pénzem nincs bíróságra járni! Négy: láttad, hogy* * A szerző a Palócföld 2010-es Mikszáth-pályázatán III. díjban részesült. 26 �ennek a vaddisznónak milyen hereáztatója van? Ez egy hosszúnadrágos pali! Mit tudhatom, milyen kapcsolatai vannak? - És most? - Most, Kisautó? Most csöndesen szájra vesszük a hosszú cicit és szívunk, baszkikám, szívunk! Egy rongyom rámegy. Az tuti! Trenyó álkérdéseit másnapra halasztva, visszahüppedt a nap végére; hogy vége van és fizetség is lesz, mert Kokszi naponta fizetett. Építőipari sorstársait, a csóró­ kat, szigorú vagy negédes nepperek válogatták össze és szállították Pestre. Pillanatok alatt felmérték a munkabírás és az italfogyasztás együtthatóját, aztán kezeltek. Rögzí­ tett heti bér, amit péntek délután a kereskedő vagy az alvállalkozó adott át. Közeli lakhatás vagy autó híján közvetlen - fekete vagy lepapirozott - munka vállalására esélyük sem volt, annál inkább e szabad sávban cirkáló hiénáknak: al-alvállalkozóknak, feihajtóknak, emberkereskedőknek. Hétkúton egyetlen csórót sem ismert, aki ne került volna már a hintába. A játék péntek délután a liftezéssel indul. Áll a fekete nyáj egy konténer ajtaja előtt, ugratják egymást, bagóznak, közben gyomruk tar­ talma föl-le jár. „Lesz lóvé? Nem lesz?" Többnyire lett. Ám egyszer mindig eljött a pillanat, amikor csak kicsivel karcsúbb a lé. Indok, hárítás ezerszám. Aztán a követke­ ző héten is vékonyabb, meg az azt követő héten is, és a csóró azon kapja magát, hogy most már azért sem vonulhat el, mert bennmaradt a pénze. Gazdát nem válthat, mert akkor minden ugrik. A holnapi kaja meg a szezonban bennragadt 10-20 napja is. Trenyóék jó órával az abbahagyott melódia után értek Hétkútra. A Gödörben rendezték a napi fizetséget és fogadták be egy másik melóhely történéseit. A Gödör egy kocsma, miként minden térdeplő falu krimója egy gödör. Ennek ellenére tá­ masz- és viszonyítási pont, elhaltaknak egészen a túlvilági lét első fejezetéig. „Arról a székről halt ki a Józsi, úgyhogy vigyázz...!" Majd a Józsik is elfelejtődtek. A Gödör vendégkörét először a kora reggel szippantja magába. A pecsétesek félhattól valamit „bedobnak a kalap alá", aztán szétspriccelnek a három számjegyű aszfaltcsík oldala mentén. Mindenki a maga placcára, mint a főközlekedési utaknál a kurvák. Stricijükre várnak, akik rendre meg is érkeznek. Régebben még a „családszeme-fénye" Wartburgokkal és Ladákkal, aztán a lerohasztott szövetkezetek el­ nyűtt Barkasaival, Zsukjaival. A doboztérben télen dideregve, nyáron verítéklucskos előmosásban gubbasztanak. A pontatlanul záródó ajtók résein, a málló karosszéria sörétlyukain át a rosszul porlasztott benzin halál-füstgáza terjeng. Tökölés nélkül beugranak, derítenek eg y „Halit!", tatyót igazítanak, és sunyítva húzzák magukra egy normális világba vetett hit álarcát. Az autók két „bassza meg, de kur­ va köd van" közt felhörögnek s az aprófalvak maradék életakarása zihálva türemkedik a szélesebb utak felé. E morzsa-túlélőpontok a hajszálerek ipszilon-csatlakozásai után megsokasodva, hernyószerűen együtt-vonagló mentoszloppá egyesül­ nek. A perisztaltika egységesíti őket. A sztrádákhoz érve mind feljebb és beljebb kerülnek Legfelső-Magyarországhoz, ahol a hajnali lomha vérkeringés felpezsdül, már-már torlódik. A harci szekereken érkező bérhódítók készek az ütközetre! Előre szegezett pikákkal támadnak Budapestre, hogy lomha testét egész nap böködve, birizgálva, duzzasszon valamit felülmúlhatatlanná. Lándzsáikat sunyítva fándlira, kőműveskanálra és simítóra cserélik, hogy terül­ jön az anyag, és magasodjon a fal. A feladat nyilvánvaló, de a kék konténerből az éppen-Gazda folyamatosan pontosít. „Ne macskázz! Ne szarakodj! Ne tökölj! Ne 27 �szöszögj!" A falak, pedig szarakodás nélkül magasodnak, a betonacél tökölődés nélkül egybetaknyolódik, a padlólapok meg szöszögésmentesen nyújtózkodnak a küszöbök irányéba. Közben zacsis kaja otthonról vagy CBA-ABC, oly mindegy, de „félszemed a gémen legyen! Ha a toronydaru öt óra ötvenet mutat, akkor takarodó! Ellenőrök jöttek! Vésd az agyadba!" Az est dagadó holdja idején fordul a tölcsér. A Gödör talppontjához szippantja a sáros zsoldosokat, ami Pajuska örömére feléled és a bizonytalan zárásig méhkas­ szerű meleget duruzsol. A plafon aljáról a nikotinsárgára módosult „negyedik rend zsarnoksága" néz le a játékgépre, ahol egy menet 20 forint, több menet egy har­ madkézből vásárolt tajgai csodaautó. Az italpulton karcos talpú reklámpoharak okozta diszkrét barázdák mélyéből keserűség, felejtés és gyávaság párolog. Csorran a kannás szutyok, híg sör és a körte ízű pálinka. A rokkant párbeszédek hullámai közt kétkezi vállalkozók, színtévesztő szobafes­ tők, fanyüvők, lejtőn vidorkodó korai nyugdíjasok, közmunkások, gazdátlan szabad nyomorultak, lumpenek és szegődött sittnyikek áldoznak a Főgazdának. Többségük öltözete a kiradírozott Magyar Néphadseregből kisöpört terepszínű gúnya: repedt, csámpás surci, foszló ujjú miksi, elzsírosodott szimattatyó, lepukkant antant-szíj. A zenegépből nyál csorog, a kopott mázú padlólapokon redőmentes bakellók cuppannak: „Kék a szeme, arca csupa derű...". A támaszkodó vagy túlmozgásos em­ berek, Atlasz módján, vállukkal tartják fenn a habarodó-gomolygó füstpaplant. - Mi van? - Hát mi van? - Na, mi van hát? - Jól vagy? - Majd elmúlik. - Te nor­ mális vagy? - Mert én nem! - Reggel a szokott időben, a szokott helyen! - búcsúzik Koteszka. Trenyó a Gödör katakombájából Hétfa tágabb búvárharangjába lép, és a Templom úttal párhuzamos utcán otthona felé ballag. A novemberi szúrós nyirok ragacsos gömböcskékkel tapad a tereptárgyakra. Fenn csillagtalan, mélység nélküli égbolt. Lejjebb, a házak vitatható elrendezése feletti kábelrengetegben hideg magány serceg. A foghíjas utcai lámpák bágyadt fényében néhány huzathiányos kémény nyűglődik. Testükből álmatag, imbolygó füstpamacsok kavarognak elő és oldódnak láthatat­ lanná. Ha egy-egy erőteljesebb csík az ég felé tör, a párás levegő láthatatlan hü­ velykujjával visszanyomja őket, vissza; a kéményvégek kátrányos reménytelensé­ gébe. Járatából átnéz a templomtorony reflektorokkal körbeültetett felkiáltójelére, ami fényszeméttel várja a Titokzatost. Az üdvösség-reklám foszlósszirmú, sárga krizantémre emlékezteti. Ő is elfordítja tekintetét, és földes zsákutcájába kanyaro­ dik, melyet tizenöt éve egyedül mélyít. A háza előtti utolsó villanypózna harkályra vár. Tetején az elszabadult alumínium-biliből porló fény szitál. Haragvó szelek idején az ovális vödör kong, kolontyol, csendül, mintha az alullévőnek üzenné földi útja végét. A vaskapu nevű rozsdakollekció csuklópántjait drót-bandázsok helyettesítik. Trenyó ismeri a „hol döntsem, merre nyomjam?"-nyitás rejtelmét, mégis nehezen boldogul. Bentről még harcol vele, aztán magára hagyja. A cimbálásnak annyi eredménye lett, hogy a „postaládának" csúfolt levélvesztőből egy hosszúkás boríték csusszan ki. Olyan, amilyet csak hivatalok hivatalosságai használnak. Zsebre gyűri. A motozásra a telek végi rozzant Nyúlvárból Holló sündörög elő. Ha megaláztatá­ sai dacára lombos farkát főárbocként tartaná, képességesen alakíthatná a „Harapós kutya" szerepkörét. Így csak inaló-lapuló részese az életnek, amiben birtokvédelmi 28 �tudatát is odahagyta. „Erre aztán a szaráson meg az evésen kívül tényleg nem lehet mást rábízni" - gondol valami ilyesmit Trenyó, és a bejárati ajtóval vacakol. A he­ lyiség valamikor gang volt, még régebben veranda. A válás előtt elejét-végét lerekesztették, a középső rész elindult az előszobává válás útján, de aztán ez is abba­ maradt. Egykori felesége és gyermekei tudomásul vették az ő „emberi és férji meg­ szűnését". Már nincs dolga a világgal, miképpen annak sincs szánalma iránta. Az uzsorások és a kölcsönfelvevők is beelőztek. Közöttük szunnyadó aknamező, kötésig érő láp. „Behajtani tilos és életveszélyes!" Amíg Holló hűlt helyét a spór mellett vakon is megtalálja - forgolódik, szusszan és összeomlik - , addig Trenyó egy befőttesüvegre ragasztott kocsisgyertyával vilá­ gosságot teremt. Az osztott ablakszemes majdnem-előszobában egy túlnyílt rózsa­ bimbóra emlékeztető tuskón parkettadarabokat hasogat. A száraz, bontott akácfa­ parketta lángnyelvei dühödten rontanak a hideg vasnak. Szobája bútorzata a budai lomtalanításoktól gazdagodott; hála Koteszka jóindulatának. A spór után éppen beférő tölgyfából készült ágy volt a legszebb. A kelleténél kicsivel rövidebb volt, de Trenyó már megszokta az összehúzódzkodást. Asztala panelból kilökött, színeit pozdorja-lap volt, amit kényszerűségből megkurtított. A kémény egy kis meleget lop, ettől a lángok dühödten zuhogni kezdenek. Trenyó a spór ajtaján szűkíti a pillét, és asztalához ül. A tegnapi műanyagpalackból bort önt a vastag falú üvegpohárba, ami egykor cukrozott mézet produkált. Szer­ tartásosan lámpást igazít, és kézbe veszi a levelet. „Kik azok a bátor félkegyelműek, akik még megkockáztatnak egy levelet onnan - ide?" A sárga levélpapírra nyomtatott írást a „Tisztelt Telektulajdonos" nem érti. Va­ lamilyen „magyarországi geodéziai vonatkozású vetületi síkkoordináta-rendszer felülvizsgálatához" kérik a segítségét, melyet azon mód meg is köszönnek, „...a meglévő háromszögelési hálózatot összekapcsoljuk a csatlakozó területtel, majd a közös hálózatot együttesen kiegyenlítve helyezzük el az új alapfelületen." A levelet elengedi. Kezével arcát simítja; belülről hallja a kétnapos borosta öblös sercegését. („Borotválkozzál, Trenyó! Ilyen szőrösen hogy a picsába vigyelek a pesti újgazdagok kamerás házaiba? Még a tegnapi kommunistákból átalakult magamisták is elhány­ ják magukat, ha így látnak!") Ültéből rálát a hosszában kettétört tükörre. Maszatosporos önképén füle körül bodorodó kócos haja fodrászért kiált. „Egyre trenyósabb vagyok, de most már mindegy." „Az UTM-vetület létrehozására a nemzetközi kapcsolatok, és az Európához való csatlakozás jegyében kerül sor." Önt a mézespohárba és elképzeli a csatlakozást. Kicsiny játékvonat csilingelő csattanása valami behemót mozdonyhoz. A Gödörben ezen az Európán azok is röhögtek, akiknek sikerült az élet. A mindenkori simulékonyak mundéros hada, akik negyvenöt évesen kiemelt összegű nyugdijukkal, „Halál a májra!" kiáltással vedeltek, mert „nekem ez a hobbim". Kicsit hátrébb a leszázalékoltak „még műkö­ dik" típusú üzemi overalljukban - friss kosszal. A vasárnapi mise előtt és után az alanyiak csendes-cinikus kórusa. 1990-ben, az omlásveszélyben lévők a helységnév­ tábla elé újabbat ácsoltak. „Üdvözöljük községünkben!" (Szemérmetlenebbek világ­ nyelveken is odaírták.) Később az iparszerűen gyártott oszlopok falutérkép-tartónak is beváltak: ahol az iskola-posta-önkormányzat-templom négyszögének három bástyája már 7-es erősségű rengést kapott. Érzékenyék - hogy a porózus remény szét ne ázzon - tetőcskékkel óvták a tartalmat, melybe újsütetű helytörténészek 29 �vitatható hitelű címereit föstötték. Az „únijóba" jutván e szélfogók alá még beszuszakolták büszkeségük tartalomjegyzékét is: „Európai falu". E felirat azonban túl­ ságosan kicsinek tűnt ahhoz, hogy eltakarja a pusztulás szeméthegyeit, a kietlenség salétromvirágait. „Egy korábbi háromszögelési-hálózat térkép-argumentumai alapján az Ön tulaj­ donát képező telek határa mentén van/volt egy ű.n. háromszögelési pont. Tevé­ kenységünk megkönnyítése érdekében kérjük, nyilatkozzon e talppont létezéséről! Ez egy földbeásott, a földfelszíntől mintegy húsz centiméterre kiálló betonhasáb, melynek felületén egy »X« formájú, ék alakban mélyített jel látható! Válaszát az új geodéziai geometria megalkotásához való hozzájárulásként értékeljük, melyet a mellékelt boríték segítségével díjmentesen érvényesíthet. Köszönettel: dr. Pálinkás Artúr, a Magyar Topográfiai Egyesület címzetes" ez meg azja. A vakolás párát egy pillanat alatt felissza a múlt. A hereáztatótói visszafelé az oszlopig, rajta a jellel. Muszáj-hozsannák, vízzel együtt nyelt hazugságok, sandaságok, a megfelelés félmosolyai és komolyságféleségek buborékai pattantak szét. Munkahelye, felesége, gyerekei, Pótapósa, és 1989 tavasza, amikor Hétkúton volt még 2-3 ember, aki nem átallott munkanapokon is nyakkendőt hordani, mosolyog­ ni és előre köszönni „azembereknek". Azon a tavaszon, melyre a D nap jött + a nyúlvár, amit Meganyúlvárnak nevezett. Hetvenen túli Pótapósa és Pestimama rajtaütésszerűen, havonta végeztek átka­ roló hadműveletet az utódok irányába, melynek titkos célja az volt, hogy a toldalék Iegyőzettessék. Papa mindent tudott, amiről gyakran biztosították, hogy nem rá tartozik. Ezt ünnepi'oldottságban úgy fejezte ki: „én olyan okos vagyok, hogy már szagról felismerem a fingot!" Erre mondta a mindenre felkészült Pestimama, hogy „Nana!, Papa!" Házi kiszerelésben így működött a puha diktatúra. Az örömszer­ zésre kikristályosodott Pótapós, pótunokáinak a pesti póttermészetből hozott két „echte" ajándékot, amik minden remény ellenére: különnemű nyulacskák voltak. Trenyó ismét bekönyvelte: az emberi sorsokat igenis mások írják (a Jóisten vagy a Rosszisten), és van egy monstre könyv, ahová illetéktelen kezek belefirkálgatnak, nem beszélve a tintáról, ami maszatolódhat is. Az 1989. évi „munkásosztály ünnepe" az örökül kapott nyulak bámulásával telt, amik az etetés és a „vidéki jó levegő" hatására: nyulászkodtak. Zsémbes fatuskón ült, vele szemben egy faláda, benne két nyúl. Hétkút iskolaudvaráról füléig eresz­ kedett egy pondró szárnypróbálgatása; a lakodalmas zene. Mögéje képzelte a félig főtt virsli nyirkos szagát és a híg sörhab hangtalan pukkanását. Egy csodavárást próbált közvetíteni a nyulak felé, ami abban teljesedett ki, hogy a nyúl-helyzet változatlan maradjon. Ne növekedjenek, ne üzekedjenek - ennél fogva szaporulat se legyen. Ha mégis, az később, sőt a mindenkori időn kívül valósuljon meg, mert képtelen volt szembenézni e vég rettenetével. A bal kézzel történő fülfogással, a jobb tenyér tarkóra mért ütésével, a hurok közvetítette felfüggesztéssel. Boka fölötti körbevágás, ipszilon metszés és bundahúzás. Nyaknál keresztmetszés, mert valami miatt a nyulak feje nem jó. Rossz. Délután (amikor tetőzött a hakni, és „fővárosi művészek adnak elő feledhetetlen egyveleget a méltán világhírű magyar operett gyöngyszemeiből"), már egykedvűen meredt a mozgó bolyra. Tudomásul vette, hogy csoda nincs és nem is lesz soha. A csoda ott kezdődne - gondolta - , ha képes lenne a feladathoz felnőni, ha akkor érezné az érzés hiányát, amikor ölni kell. Most 30 �még nem lehet, mert a gyerekekben közeli az emlék, később pedig, a mészárszék zsíros-meleg gőzölgő undora miatt. Újabb gyorsítóért ment és érezte: ebből jól nem jöhet ki. Ácsolásra a D napot jelölte ki, 1989. június 16-át, pénteket. Reggel VEF 404-es vi­ lágvevőjével a telek végébe ment, a Nyúlvár helyére. Míg a rádió a Hazát az újra­ temetésre hangolta, ő kerítést bontott és gazt irtott. Közben azon morfondírozott, hogy a doboz jóvoltából most egy igazi zendülést - netán fáradalmat - élhet át, hisz nem létezik, hogy ezek ne lőnének, mert ezek olyanok. Tényleg olyanok. Aznap a Műcsarnok első emeletén 22 monitorral figyelték a teret, körben szépszámú mester­ lövészhad leste a dicsőség omlását. Rívó asszony jajdult: „Ha vér fog folyni, az Isten verje meg magukat!" És előző nap a Pestimama sem kenyeret, hanem élesztőt vásárolt. ( - Ezekben az újratemetésekben sztárok vagyunk! - hallotta később ezer­ szer Koteszkától. - Szerintem nincs a világon még egy nemzet, ahol ennyi embert temettek újra!) Kiásta Pálinkás úr ikszes oszlopát és félrehajította. Mért, fűrészelt és szögeit. Közben Darvas Iván sorolta az akasztottakat. Szépen, sorban, monoton hangon, kattanásosan, mint a nyulaknál a fülfogás, tarkóütés, hurok... Trenyó egy oszlopgödör aljába hányt, aztán a lucsokba állította a Nyúlvár függőleges pilonját, szöges végével lefelé. Önt a mézespohárba, és a rongyos fotel deszka-szivacsán a Mamára gondol, aki az elővigyázatosság élesztőjét pogácsába építette, mert nem lőttek és fáradalom se lett, miként a régit emlegette. Lett helyette Nyúlvár, szaporulat, de a táp ára égbeszökött, az átvevő is bezárt, a szövetkezés is megszűnt, és hirtelen minden mocca­ nás gazdaságtalan önsorsrontássá vált. A Majorban nemrég még sakktáblaszerű rend uralkodott, évszak múltán leszakadt kapuszárnyak közt lépett be. Depók, magtárak, hangárok, ólak uralták a teret, közöttük futók, gyalogok, bástyák sarok­ pontjai, néha-néha lovasok, és havonta egyszer a király is lejött. Picit fujtatott, mert „nagyevő volt és cigarettás". A népiesség kedvéért elmondta, hogy „basszátok meg, ezt nem úgy, és oda kell csinálni", amitől aztán A Major egy darabja át-átcsinálódott. Lett még egy közgyűlés, ahol új elnököt választottak, mozgékony fia­ talt. Elmondta, hogy a hektáronkénti 65 mázsa gabona, tulajdonképpen csak 42, de az összeadott 42-ők végeredményükben stimmelnek. (Csak a föld nyúlt meg!) Nyak­ kendő nélkül búcsúztatta a másodjára és végleg nyugállományba vonuló párttit­ kárt, a hazatelepülő növénytermesztőt, és többször utalt valami mínusz 26 millió kintlévőségre. Ami akár be is jöhet. Senki sem lett a „Szövetkezet Kiváló Dolgozó­ ja" és jutalmakat sem osztottak. A vadásztársaság vadjai is elhúzódtak, így pori sem volt. Csak visszafogott, egyszerű, hétköznapi, stb. A Majorban terjedő farkasvakság körül az arcok kifényesedtek, a földön léptennyomon a tegnapi szokások foszló páncéljai hevertek. A kígyó érzése vedléskor. Viszketés, feszelgés, vonagló délibábos várakozás az új bőrre, a megint rugalmasra. A téres sakktáblán ritkultak a bábuk, de a tisztáldozatokat nem követte lendületes ellentámadás. A játéktér határai elmosódtak, a kerítések is elfeküdtek. Értéktele­ nedtek és tünedeztek a nagygépek. A Pipás álnevű ipari melléküzemág sírdekoráció-készítő részlege - mint a „többlábú magyar agrárium bikacsöke" - egy éjszaka alatt felszívódott. A Pest gyomrában szorgos hiányt termelő építőipari mellék szaná­ lás utáni hasznát - két lyukas malteros furikot, méreten aluli vécécsészét, 1968 min­ tájú mosdókagylót - egy üres magtárba tették. Aztán lábra keltek a lábas jószágok 31 �is. A festéket régen látott és nyitva felejtett istállóajtók még nyikorogtak egy kicsit, majd a nedvességtől elnehezedve belevésődtek az otthagyott szarba. Ami az első hét év utolsó ínséges telén talált gazdára. Csak Trenyó nem talált gazdára. Munkátlanul üldögélt Pajuskánál vagy túltengő szaporulata mellett, melyet egy darabig jótékonyan takart a vállalkozásvállalkozásvállalkozás nevű vízesésszerű ömlés, amit a tudatipar feltámadásként kötött az agyakba. A kellékeket is kiosztották; töviskoszorú és fakereszt. Kijelölték a feltá­ madás kálváriás útját, a stációkat szegélyéhez illesztették: szabadság, magánosítás, piacgazdaság, bankkonszolidáció, NATO, Európa és a többi önkívület. Rugalmatlan foteljében ülve a levelet akkurátusan széttépte és mosolygott. Ugyanúgy, mint mikor a Nyúlvár ketreceit kinyitotta, és a kerítés alját felhúzta; hadd szaladjanak a talpasok. Felesége jött feléje. - Már megint részeg vagy? Mit vigyorogsz? - Nem vigyorgok, és nem vagyok részeg. Csak másodmagammal viccelődöm. - Ezt már nélkülünk! - Talán, ha mondott volna még valamit, gondolja Trenyó, de nem mondott. Csak elköltöztek. Nevetése attól kezdve visszafogott mosolyra fordult, amire az emberek azt mondták, hogy bárgyú lett az arca. Az MNK, Pajuska és kiürült otthona háromszögében téblábolt, a postást várta, és néha autókba hív­ ták. Mikor kiderült, hogy a postásnak errefelé már nincs címe, és a vezetékeket is levágták - hogy legalább alapfeszültség ne legyen - , azóta tudja, hogy a világgal egyirányú tegező viszonyba került. Mi több, pár szezon óta az autók belseje meleg! Kotort egy lábast, a főzőkolbászra vizet öntött és az egészet a spórra tolta. 32 �SOPOTNIK Z o l t á n Saját perzsa Vörös és fekete város És akkor azon a gyenge hétfőn becsapódott valami. Annyi port még nem látott senki a kolónián. Ráadásul vöröses színe volt. A sámán tudta, hogy a por véres, de megtartotta magának, csak a szemöldökét húzta fel az átlagosnál jobban. A kutyája meglátta és rögtön vonyított, beterítette a hangja az egész környéket, pont úgy, mint a por. Az emberek lesöpörték magukról az idegen anyagot, és a vonyítást is. Némelyikük körme beleakadt a pulóverbe és kihúzott egy szálat, akár a történe­ lemből, gondolta a sámán. Akkor szólalt meg a műszakváltást jelző kürt a gyárban. Megindult a vert sereg kifelé, odabiccentett a kapunál a portásnak, aki szúrós szemmel vissza, ki volt nagyobb bajban, nem derült ki soha, ki ért többet, mint ember, ahhoz kétség nem férhetett. Szomorú blokkolás, mármint nem az idegrend­ szer blokkolt le, vagyis az van, hogy nagyon is az. Meg az imént már említett törté­ nelem, a Nagy Történet, amelyet később majd eltemetnek, majd még később rájön­ nek, hogy azt nem lehet. Ott kering az emberek vérében, azért nem. Ott rezeg min­ den kihullott vagy kiütött fogban, és ami egyszer már rezgeti, a végtelenségig re­ zegni fog. Azt a történetet nem érdekli a sok filozófus, meg a rengeteg szabálytalan elmeutazó, egyszerűen létezik. A portásnak az volt a mániája, hogy lopják a poha­ rakat: képzeletben belelátott a munkás táskákba, és odarakta a zsákmányt. Nap­ közben terveket készített, hogy fogja lebuktatni a tolvajokat, szólt a rádióból a töpörtyűszagú szocialista politika, ő meg taktikát dolgozott ki, modellezett, el is ne­ vezték Napóleonnak érte. Hadvezér kutyaólban. Napóleon ott lakott abban a gyári kalitkában, senki nem látta, mikor megy haza, mikor jön ki onnan, tehát biztosra vették, hogy ott lakik. Még az udvarra se ment ki soha, az igazgató titkárnője ho­ zott neki, ami kellett, a boltból és még Lajos bácsi, a sváb fodrász is „házhoz" járt, ha néha le kellett vágni a haját. Aztán a nagy becsapódás. Poros járdák vezettek a kocsmához, ahová mindig betértek a gyár lakói műszak után átlépni a másik világ­ ba, valóságba. Ez a por véres, szólalt meg Erik, az alanyi költő - egyébként segéd­ raktáros volt - a hatodik rizling nagyfröccs után, de nem figyeltek rá túlzottan. Már megint verset ír, mormogta a kocsmáros és elé rakott még egy fröccsöt, de pálinkát is töltött hozzá. Igyál komám, abból kevesebb bajod lehet. Igazából senki nem látta a becsapódást, senki nem látta, hogy például leesett volna valami az űrből, vagy fölrobbant volna egy dugi pálinkafőző, esetleg a nagy Lenin-szobor vágta volna hanyatt magát. Semmi. Csak a hatását érezték, azt a hülye port, a csattanás után, meg a szelet, ami kíméletlenül kavarta az egész városban. Mentális becsapódás, állapította meg a sámán. Valami olyasmi, ami megtörténhetett volna, de nem tör­ tént, amit sokan elképzeltek, hogy például Ufók vagy mit tudom én, és a közös tudat később mégis odavetítette. Olyan, mint a szeretet, gondolta tovább, de meg­ ijedt, már magát sem értette igazán, valaki kibeszélt belőle, és azt azért már mégse, na. A filozófia nem neki való, ő csak amolyan ösztönös tudós, és nem könyvmoly. 33 �Arra jött rá hirtelen, hogy az ember nem különálló izé, hogy mindenkit összekap­ csol a megmagyarázhatatlan, mindenki egy rojt, mondjuk a perzsaszőnyegen, ami repül, és mosolyog és varázs is, ha kell. Ült szegény a külön asztalnál (amióta meg­ szégyenült, nem állt vele szóba senki), vakargatta a kutyája fülét, és nagyot kortyolt az eléje tett (dobott) málnaszörpből. Eriknek igaza van, szólalt meg később hango­ san, mégis szelíden, akár a túlélő papok, hangja megállította a kocsmát, visszavitte a jelenbe: harminc megmerevedett ember bámult ki a zsírfoltos ablakon. Harmin­ cán kerestek racionális magyarázatot a kavargó vöröses-véres porra, míg a legré­ szegebb üvegfúvó, a folyton tikkelő Miska bá, ki nem mondta a varázsszavakat: biztos a kommunisták! Ebbe bele lehetett kapaszkodni, meg lehetett tőle nyugodni, ki lehetett tapétázni vele a Piccolo presszó büdös belsejét. Morgás, szörcsögés, he­ lyeslő hangok, reszkető korsók koccanása, ja, ja, a komcsik tüsszentettek egy na­ gyot, egyenesen Moszkvából, kontrázott rá a barna pulóveres (női pulóver, de ez nem zavarta) Nándi, vagy egyenesen Lenin, lehetett még hallani a sarokból, és a hangos nevetés megoldotta a kérdést. Egyenes Lenin, dörmögte a kocsmáros, na, azt nem lehet elképzelni. Újabb röhögés pár szájból, majd felejtés, gyorsan, ferdén. A sámán dühös lett, de csak belülről, nem akart megint nevetség tárgya lenni, per­ sze az irónia jó, firkantotta föl egy söralátétre, de most nem racionális. A helyi saj­ tóban két nap múlva megírták, hogy fölrobbant valami bánya a közelben, és attól volt az egész, de akkor már nem hitt benne senki. Egyrészt mert már abban az idő­ ben is meghalt az, aki elhitte, amit az újságok írtak (és ezzel pont az átlagemberek voltak tisztában) másrészt, mert csak, és ez elég. A csak egy erős belső szó. A men­ tális becsapódás is egy ilyen csak. Az apám jött rá a véres por titkára aztán, és alko­ holista lett, elvesztette a tartását, meg a maradék eszét. Érzékeny volt az igazságra. 34 �Kutatôterület T a h in S z a b o l c s * Erotika Mikszáth szövegeiben A Debreceni Csokonai Kör e sorokkal köszöntötte negyvenéves írói jubileuma al­ kalmából Mikszáth Kálmánt: „Meg is vagyunk győződve, hogy a magyar iroda­ lomtörténet, amint Jókait a nagy mesemondónak dicsőíti, úgy fogja Mikszáth Kál­ mán nevéhez illeszteni a magyar társalgás, a magyar előadás nagy mestere címét".1 A levél Mikszáth munkásságát az irodalmi és nem-irodalmi beszédmódok találko­ zási pontjában helyezi el. Azzal, hogy szövegeit a magyar irodalom(történet) része­ ként említi, az irodalom terébe illeszti Mikszáthot, ugyanakkor felruházza a szerzőt „a magyar társalgás mestere" címmel is. Ez utóbbival az irodalmon kívüli területre vezeti tekintetünket, hiszen amellett, hogy a kortárs viselkedési kézikönyvek a társalkodás gyakorlatát a szavak használatának művészeteként2 határozták meg, e kézikönyvekből kiolvasható az az igyekezet is, hogy a társalkodás tevékenységét megkülönböztessék az írói-irodalmi tevékenységtől.3 Az első olvasatra marginális­ nak tűnő köszöntőlevél abba a rejtett kulturális folyamatba avat be minket, melyet az újhistorista Greenblatt a kultúra egyes területei közti áthelyeződésnek nevezett.4 Tanulmányomban annak az olvasási módnak a megvalósítására teszek kísérletet, melyre Greenblatt A társadalmi energia áramlása című tanulmányában buzdít minket. Egy, a Mikszáth-szövegekkel szomszédos nem irodalmi jellegű társadalmi gyakor­ latnak - közelebbről a társalgás-társalkodás gyakorlatának - nyomait kívánom fel­ tárni Mikszáth regényművészetében. Az érdekelt tehát, hogy a társalgás-társalkodás kulturális gyakorlata hogyan helyeződött át Mikszáth regényírásába, és ott hogyan öltött esztétikai alakzatot.5 Úgy vélem, hogy a szerző művei mélyen magukon viselik e szóbeli kultúra nyomait, s prózájának néhány poétikai megoldását - így az erotika és a testiség ábrázolásának poétikai megoldásait is - megérthetjük e kontextus felől. A szóbeli kultúra megjelölés alatt nem az írásbeliség előtti kultúrát értem, miként azt a folklórkutatók teszik.6 Sokkal inkább a 19. század hazai kultúréletében jelen lévő, és az írástudók habitusát meghatározó társalkodó életvitelről van szó. Ezen életvitel­ ről maga Mikszáth is nagy elragadtatással írt: „Minden élvezetek között legnagyobb a társalgás, értem a szellemes társalgást. Tág mező, a végtelenségig érhet benne a gyönyör. A kincsek csillogása, mik az emberi szellemben vannak elrejtve, vakító fényű, mely arcul vágja a képzeletet, megkápráztatja a butaságot, és megfinomítja a lelket; napfény ez, melynek sugarai megaranyoznak [...], nem arannyá változtat­ nak mindent".7 De a társalkodó életvitel nyomait megtaláljuk Mikszáth alkotói elképzelései között is. A Noszty fiúhoz kapcsolt Utóhangban igen markánsan fedi fel magát a fenti attitűd, amikor Mikszáth olyan műfajként írja le a regényt, mely­ nek szövege társaságban, társalgás alkalmával hangzik el: „Úgy képzelem a dolgot. * A szerző a Palócfóld 2010-es Mikszáth-pályázatán II. díjban részesült. 35 �mint rendszerint szokott történni társaságokban, hogy szó van valamiről, mire egyik is, másik is előhoz egy esetet vagy egy példát, mely bizonyít, vagy megvilá­ gít. Nos, mondjuk, a »kicsikart« házasságok némely fajtája van szőnyegen s a dis­ puta folyamán az én igazam mellett felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival."8 Az volt a feltevésem, hogy a Mikszáth-prózában ható társalkodási szabályok a 19. században széles körben forgatott illemtanok nyelvi anyagából megismerhetők, így igyekeztem szövegközi kapcsolatokat feltárni e nyelvi anyag és a Mikszáthéletmű között. Arra jutottam, hogy egyes szövegek narrátorai helyenként ugyan­ azon szabályoknak engedelmeskednek, mint amely szabályokat egy illemtudó társalgónak kellett szem előtt tartania. I. Az illemtudó elbeszélő Mikszáth befogadástörténetében esetenként szó esik szövegeinek erotikájáról. Egy, a huszadik századi magyar regényekkel foglakozó kismonográfia például több alka­ lommal említi meg a szerzőt. A monográfia főként az irodalmi modernitás kontrasztanyagaként használja Mikszáth regényírását: prózáját olyan korszakhatáron túl helye­ zi el, amely irodalmunkat élesen kettévágja modem, 20. századi és modem előtti, 19. századi regényírásra. A szerzőpáros az irodalomtörténeti időt így kettéosztó ese­ ményt Móricz 1911-ben megjelent regényeihez köti. Szerintük irodalmunk a Sárarany, Az isten háta mögött című szövegek megjelenésével szakított a szexualitás körüli hall­ gatással, míg a Móriczhoz képest korábban alkotó szerzők - közöttük Eötvös József, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán - műveiben „csak az elvont jellegű szerelem kerülhetett szóba, amely ugyan nagy és sorsdöntő szenvedélyként jelent meg, de minden testiségtől mentes volt".9 E korszakolás a Mikszáth-szövegek erotikájának feltárásához aligha járulhatott hozzá, hiszen olyan előzetesen kijelölt látószögön belül mozgott, melyen kívül esett a szerző regényírása. Nyilvánvaló, hogy az irodalomtörténeti idő ilyesfajta kezelése óhatatlanul meghatározta a monográfia érvelését, s egyfajta érdektelenséget teremtett a 19. századi regények erotikája iránt. A Mikszáthot közelebbi hermeneutikai távból olvasó szerzők azonban jóval na­ gyobb fogékonyságot mutattak e téma iránt.10 Csáth Géza 1910-ben megjelent kriti­ kájában bőségesen olvashatunk Mikszáth erotikájáról. Csáth szerint Mikszáth ero­ tikája „férfias, parasztosan egyszerű és egészséges", majd ezzel kapcsolatosan olda­ lakon tartó, hosszas fejtegetésekbe kezd.11 Nem sokkal később, 1927-ben jelent meg Zsigmond Ferenc rövid monográfiája is, melynek nagy része, mintegy negyede e témával foglakozik. Zsigmond a Mikszáth-próza „legtitokszerűbb sikerének" tartja azt a művészi ábrázolásmódot, amely a szerelmi vonatkozású részekben bukkan fel. „Mikszáthnál a szerelem témakörében sokhelyt valósággal tombol az érzékiség, de [...] a művészetéről kialakult összbenyomásunk éppen a leheletszerű finomság­ ban, harmatos gyöngédségben könyveli el az esztétikai hatás főtényezőjét".12 Más­ hol Mikszáth „előadóművészeiének diszkrét bájáról ír", s arról az elbeszélői tech­ nikáról, mellyel a narrátor „az olvasóban érzéki képzeteket ébreszt, nagy rafiné­ riával megöltözteti, vetkőzteti, becézgeti a bemutatott lányt, megfigyeli, s beszívja még az illatát is; mindezt igazán bámulatos módon, mert ezt leheletfinom eszkö­ zökkel és ízlésünk legcsekélyebb sérelme nélkül teszi".13 36 �Zsigmond Ferenc igen finom érzékkel írt arról a narrátori szerepről, mellyel Mikszáth az elbeszélőit felruházta, mihelyst regényeiben a női test ábrázolására került sor. Amellett, hogy Zsigmond írása ezen ábrázolástechnikával foglakozik, a monográfia fent idézett megállapításai más lényeges információval is ellátnak min­ ket. A szöveg ugyanis utal az elbeszélői diszkrécióra adott olvasói válaszokra is, vagyis megtudhatjuk, hogy a szerző diszkrét ábrázolási technikája milyen reakció­ kat váltott ki a monográfiával egyidejű olvasókban. Erre vonatkozik az a megjegy­ zés - és itt a szerző többes számban, vélhetően egy értelmezői közösség nevében beszél - , mely szerint a mikszáthi erotika befogadáskor az olvasó ízlése még „a legcsekélyebb sérelmet" sem szenvedi el. Az elbeszélő tehát - Zsigmond olvasatá­ ban „bámulatos módon" - soha nem lépi át a kortárs olvasó jó ízlésének határvona­ lát, mindannak ellenére, hogy akkoriban a testiség regénybeli ábrázolása kényes terület lehetett. Olyannyira, hogy egyes kritikusok már-már önmérsékletre intették Mikszáthot: „ej az a boka, (...], már megint azok a bokák. Mindenesetre óvatosabb lehetne e tekintetben az olyan író, akit az elsők között szoktak emlegetni, s akinek könyvét a Legjobb Könyvek bemutatójául küldik előre, amely könyvgyűjtemény­ ből - dicsekvőleg mondogatják - az erkölcstelen tartalmúak ki vannak zárva. Ez az új irály Mikszáthnál".14 A továbbiakban azzal kívánok foglakozni, hogy e kényes téma miként jelent meg Mikszáth regényírásában. A női test reprezentációját ugyanis a társalgási illem szabályait tárgyaló kézikönyvek sem hagyták érintetlenül. A társalgási normák szigorúan kicövekelték e téma elbeszélhetőségének határait: a női test szóba hozása a társalgási illem szabályaiba ütközött, mely sértette a hallgatóság ízlését. 1 . „([..] aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt." (Szent Péter esernyője) Egy 1845-ben megjelent viselkedési kézikönyv így inti illemre olvasóit: „Semmi kétfélét jelentő tettet, erkölcstelen szót, s mérséktelen tekintetet magának senki meg nem engedjen".15 A művelt társalkodónak tehát nem csupán az általa használt sza­ vak gondos megválogatására, de arra is ügyelnie kell, hogy pillantása se sértse az illendőség szabályait. A női testre vetődő „mérséktelen" tekintet tiltó parancsának érvényesülését a Szent Péter esernyőjének egyik jelenete tematizálja. A jelenetben Veronka a Mravucsán-ház félreeső szobájába vonul vissza egy hosszúra nyúlt, de annál kellemesebb és kedélyesebb vacsora után. A szobában vetkőzni kezd, majd arra lesz figyelmes, hogy nincs egyedül: „[...] rémülve veszi észre, hogy két apró veres szem van rámeredve. Egy kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte, de úgy nézte, oly nagyon nézte, kíváncsian, érdeklődéssel, mintha egy macskává elátkozott királyfi lenne. Veronka ijedten kapott a széteresztett mellényéhez, hirtelen lehajolt s a másik kezével felrántotta újra a lecsúszott szoknyát (melyből már éppen ki akart volna lép­ ni), miközben majd csengő, majd parancsoló hangon korholta, riasztotta a macskát. 37 �- Mars, cica! Sicc, csúnya cica! Ne nézz ide cica! A bakfis szégyenkezett levetkőzni a macska előtt Újra felöltözött egész rendesen s próbálta a macskát kikergetni, de az elbújt a bú­ torok mögé, felugrott a szekrények tetejére, hiába volt a kergetődzés vele, nem lehetett a szobából kitudni. Mravucsánné figyelmes lett a zörejre, átszólt a szom­ széd szobából: - Mi baja kisasszonykám? - Nem tudom kikergetni a macskát, Mravucsán néni. - Semmi az, szívecském, ha bent marad is; jó ártatlan állat. - De mikor lát. Eloltotta most a gyertyavilágot, sötétben akart vetkőzni, de a fránya macska megint kijött a szoba közepére és szemei még jobban villogtak a homályban. - No, megállj, kíváncsi cudar, mindjárt kifogok én rajtad! Barikádot csinált a székekből s e barikád mögött, mintha várában lenne, amelybe nem lehet belátni, az ágy szélére ülve, keresztbe rakta a lábacskáit, mindenekelőtt kifűzvén a cipellőit Kip, kop, koppant az egyik topán, amint lehúzta és a padlóra ejtette, kip, kop, a másik is koppant. No bizony, imponált is a macskának a székes vár! Tip, top, egyet ugrott kinyúj­ tózott testtel és ott volt a slingelt abrosszal beterített mosdóasztalkán; tip, top, még egyet ugrott és ott volt a Veronka ágyán; a vánkos közepén. Hanem iszen nem jó közel jönni. Veronka se volt rest, egy ügyes mozdulattal elfogta. Itt vagy most már, macska koma! Hamar csak, hol van egy kendő? Majd adok én neked nézelődni, mikor a lányok vetkőznek. Tudod-e, hogy az nem illik cicuska! Talált egy vastag gyapotkendőt, bekötötte vele a macska fejét, két rét a szeme tá­ ján: <most lásson maga, ha tud>, s így kezdte újra a vetközőzést".16 Rögtön az epizód elején Mikszáth egy hasonlatot alkalmaz, amellyel férfiúi te­ kintetté alakítja a macska tekintetét: „[...] úgy nézte, mintha egy elátkozott királyfi lenne". Az, hogy a macskának szexusa van, egy csapásra új irányba tereli a szövegolvasást, hiszen a kíváncsi szempár már korántsem mondható olyan ártatlannak, mint azt első olvasatra gondolnánk. Innentől kezdve az epizód helyszínéül szolgáló hálószoba Veronka és a testére vetődő maszkulin tekintet közti játékos küzdelem színterévé alakul át. A macska meredt bámészkodása egy idő után a fiatal lányból heves reakciókat vált ki, és maga Veronka értékeli úgy a helyzetet, hogy a macska megsértette az illendőség szabályait: „Tudod-e, hogy az nem illik, cicuska?" - kiált rá Veronka a macskára. A szobában zajló játékos küzdelemnek végül az lesz a tétje, hogy a ruháit darabonként leoldó fiatal lány a macska illetlen tekintetét elhárítsa, és illetlen magatartását megtorolja. Előbb próbálja kikergetni a szobából, majd eloltja a gyertyafényt, s miután a bútorokból épített barikád sem hoz eredményt, Veronka úgy szabadul meg a zavaró tekintettől, hogy kendővel köti be a macska szemét. A macska tekintetének elfedésével a szobában zajló jelenet is rögtön véget ér, s Ve­ ronka a fikció keretein kívül folytatja tovább esti „vetköződését". A történet további folyásából a macska, az elbeszélő, és mi, az olvasók is ki vagyunk zárva. Nem érdektelen mozzanat azonban, hogy a macska ezután is bennmarad a szobá­ ban, és csak attól van elzárva, hogy a továbbiakban figyelemmel kísérje a történteket. Ez a fajta tehetetlen vakság, amelybe Veronka belekényszeríti a macskát, nemcsak a macska helyzetére jellemző. Úgy vélem, hogy a rövidke jelenet kicsinyítő tükörként 38 �működik, amely leképezi az elbeszélő helyzetét is. Ahogy Veronka egy idő után nem tűri maga mellett a macskát, az elbeszélőnek is el kell hagynia a fikció terét, mégpedig azért, mert ha a szobában zajló jelenetről tovább tudósítana, az illendő­ ség határait lépné át. Néhány sorral alább az elbeszélő rögtön az alábbi kommen­ tárral látja el a szobában lezajlott eseményeket: „Míg ilyen bohókás apróságok foglalták el a fehérnépeket, [ ...] addig Wibra György gondolatokba merülve virrasztott. Levetkőzött, lefeküdt de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az meg­ botránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak kimondhatatlan a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalma­ sint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt".17 A narrátori exkurzus arról tanúskodik, hogy Mikszáth regényírásában az illen­ dőség követelménye az elbeszélő kompetenciáit behatárolja. A narrátor amolyan „poétikai szabályozóba" ütközik, melynek korlátozó erejét a narratívaképzés során figyelembe kell vennie, még akkor is, ha a női test ritka poétikus látványt nyújthat szemlélője számára.18 2. „Attól tartok, urak, hogy Mujkó király csak felül csinálja a királyságot, s az asztal alatt el­ lenben plebejus módra nyomkodja a menyecs­ ke lábát. Nézd, hogy irul-pirul az asszonyka". (A szelistyei asszonyok) A számos kiadást megélt viselkedési kézikönyv, A pesti művelt társalgó külön feje­ zetben tárgyalja, hogy társalgás során mely beszédtárgyakat szükséges kerülni: „Ami a társalgás tárgyait illeti, annál nehezebb azokat határozottan kijelölni, minél inkább bizonyos, hogy minden tárgy alkalmas rá, s hogy egyet sem kell kizárni, kivéve azt, mely az erkölcsi érzetet sérti".19 A már idézett Greenblattet is foglalkoz­ tatták ilyesfajta kérdések, amikor az erotika reprezentációjának megoldásait vizs­ gálta Shakespeare drámáiban. Az erotikus témák színre vitele Greenblatt szerint a Shakespeare-kori színházban elképzelhetetlen volt, így a színpadon e gyakorlatnak igen kis mozzanatát lehetett bemutatni: csupán annak felszínét, a verbális túlfűtött­ séget. Greenblatt szinekdochés/metonimikus elsajátításnak nevezte el ezt az ábrá­ zolási technikát, utalva arra, hogy e tropikus folyamatokon keresztül töltődött fel a shakespeare-i színház kulturális energiával.20 Magam is egy, a retorikából kölcsönzött trópussal kívánom leírni azt az ábrázolá­ si technikát, mellyel Mikszáth regényeibe lopta a szexualitást. A klasszikus retoriká­ ban ismeretes emphasis fogalmát egyfelől azért választottam, mert alkalmazásával 39 �megragadható volt az a jellegzetes elbeszélői helyzet, melybe a szexualitás ábrázo­ lása során Mikszáth elbeszélői belekényszerültek, másfelől azért, mert e fogalom­ mal játékba hozható az elbeszélői illendőség problematikája. A Kis magyar retorika tömör meghatározása szerint „az emphasist általában akkor alkalmazzák, ha meg­ határozott dolgok kimondását a körülmények nem teszik lehetővé; ha nyíltan szól­ ni veszélyes, ha nem illik, vagy ha ezzel nagyobb hatást, tetszetősebb formát aka­ runk elérni". Ehhez a kézikönyv még hozzáfűzi: a tropus természetéhez hozzátar­ tozik, hogy az elhallgatott közlendőt a kontextusból lehet kikövetkeztetni.21 Az alább hozott példákban a regények elbeszélői minden esetben elkerülik a női test és a szexualitás nyílt ábrázolását, azt csupán elrejtve teszik a reprezentáció tárgyává. A szerző, hogy az illendőség normáinak eleget tegyen, megosztja a fikció terét: az elbeszélt történet előterében illetlen események nem zajlanak, a háttérben viszont gondosan elrejtve - megnyílik a lehetőség az erotikus témák ábrázolására. Az ott történteket az olvasó interpretációs munkájának kell felszínre hoznia, ahogy azt az emphasis alakzatába kódolt befogadói magatartás megkívánja. A Különös házasságban22 olvasható egy szövegrész, melyet a társalgási illem sza­ bályai több szinten szőnek át. A jelenet a Báró Dőry és családja címet viselő második fejezetben található, amelyben Dőry István, a házigazda, vacsora közben a társaság szórakoztatására hosszas elbeszélésekbe kezd. Az asztalnál a két diák mellett helyet foglal az eladósorban álló Dőry kisasszony, és a falu papja is. Dőry kezdetben („a leves alatt") hadi kalandjairól mesél, majd („a hús és a főzelék alatt") áttér a pikánsabb szerelmi történetekre: „A legkülönbözőbb színű hölgyecskék, fehérek, feketék s kreolok bukkantak ki emlékezetéből [...]" - fűzi hozzá az elbeszélő. A társalgási illendőség szerint azonban az ilyesfajta történetek elbeszélésének nincs helye, mivel az a hallgatóság „erkölcsi érzetét sérti". Főként hölgyek társaságában nincs, hiszen az illemtanok regulái szerint a hölgytársaság az átlagosnál is nagyobb figyelmet és illemtudást követel meg a társalkodótól.23 E követelményt szem előtt tartva Dőry a pikáns részeknél lányát rögtön átküldi a szomszéd szobába, sőt „ha valami vasko­ sabb hely következik", a papot is felállítja az ebédlőasztal mellől. Az epizód nem sokkal később, ugyanezen mintázattal megismétlődik a regényben. Dőry ismét a szerelmi kalandjairól kezd mesélni: „Huszárhadnagy koromban is gyakran kezd­ tem a konyhában a Náninál, hogy aztán bejussak a szalonba a Malvi... Mariska, eredj a másik szobába." Mire Mariska úgy eltűnik, hogy csak a „szoknyája suhogá­ sát lehet hallani", majd a pap is követi őt, „valódi erkölcsi undorral az arcán" távo­ zik a kisasszony után. E jelenetek alkalmával, mi magunk, a szöveg olvasói sem ismerjük meg közelebbről Dőry szerelmi kalandjait. Lényegében nekünk, olvasók­ nak a szerelmi kalandokról éppen annyi információnk lesz, mint a szomszéd szo­ bába átküldött szereplőknek. A regény narrátora azon túl, hogy említést tesz e pikáns történetek Dőry általi elbeszéléséről, további részletekbe nem bocsátkozik. Úgy tűnik, mintha az elbeszélő - akárcsak a Dőry-lányt és a papot - az olvasót is meg kívánná kímélni a sikamlós témáktól, és a társasági illem szabályainak megfe­ lelően, képletesen szólva, minket is átküldene a szomszéd szobába. Ha engedelmes olvasók vagyunk, és a narrátor utasításának megfelelően követ­ jük a fikció előteréből száműzött szereplőket, akkor nemcsak az előtérben zajló eseményekre figyelünk, hanem arra is, hogy időközben mi történhet a szomszéd szobában. A háttérben folyó eseményekre egyébként a cinikus modorú Medve 40 �doktor kiszólása is felhívja a figyelmet: „Jobb volna bizony, barátja a tiszták elvá­ lasztásának a férgesektől, ha te tennéd oda a füledet a kulcslyukra!" Medve hiába mondja e szavakat a ház urának, Dőry továbbra is folytatja a sikamlós történetek elbeszélését. Végül, míg az ebédlőben maradt szereplők a társalgás nagy hevében magukról megfeledkezve újabb és újabb történetekbe fognak bele, a szomszéd szobában még hevesebb dolgok esnek meg. Az „erkölcsi undorral" távozó pap mindezek alatt megejti a házigazda leányát, Dőry kisasszonyt, amivel a makulátla­ nok szobája a testi szerelem és a szexualitás színterévé válik. A fikció terében és idejében egymással párhuzamban futó két történet közül aztán az ajtón túl történ­ tek kapnak jelentősebb szerepet. Ez az elrejtett történet határozza majd meg a re­ gény további folyásának irányát, s a regény szereplőit ennek - az elbeszélés idejé­ ben egyébként igen csekély terjedelmű - félrecsúszásnak a megoldása mozgatja ilyen vagy olyan irányba. A háttéresemények ismeretében nyilvánvalóan a regényt záró sorok is újabb jelentéssel gazdagodnak. Az „Urrak a papok! Urrak a papok!" mondatok egyenesen az ajtón túl történtek felé mutatnak vissza. A szexualitás ilyesfajta reprezentálása nem összeférhetetlen az elbeszélői illemtudással, hiszen a hátsó szoba pikáns történései explicit formában nem jelennek meg a szövegben, az ott lezajló eseményeket csupán az olvasó következteti ki a kontextusból. Az emphasis alakzatának szövegszervező ereje máshol is tetten érhető. Az Egy éj az Aranybogárban című elbeszélés fikciós terét szintén az emphasis alakzata szervezi meg, lehetőséget adva az olvasónak, hogy az előtér és háttér játékát élvezve össze­ rakja a történetet egészét.24 Maga a történet 1849 telén játszódik, amikor az Arany­ bogárhoz címzett fogadóba két titokzatos utazó érkezik. Később kiderül, hogy a vendégek álruhában érkeznek a helyszínre. A szabadságharc eseményei kényszerí­ tik őket arra, hogy kilétüket gondosan elrejtsék. Az első vendég, akiről az olvasó sokáig azt gondolja, hogy hölgy, valójában egy inkognitóban utazó huszárhadnagy, míg a második vendégről az derül ki, hogy egy idős úriembernek öltözött osztrák kisasszony. Az elbeszélő kezdetben megtéveszt minket, s az olvasó csak később jön rá, hogy az álruhák valójában kit takarnak. Mikor még sejtésünk sincs arról, hogy az álasszonyság ruháiban egy magyar huszárhadnagy érkezett a fogadóba, az Aranybogár szobalánya, Zsuzska többször is megfordul az emeleti Nr. 2-ben, aho­ vá a hadnagyot szállásolták el. Ilyenkor az elbeszélő kizárólag arról tudósít minket, hogy mi történik a földszinti társalgóban, s látószöge nem fogja át a fenti szobában történteket. Úgy tűnik tehát, hogy a narrátor a lenti mulatság leírásával van inkább elfoglalva, s cseppet sem érdekli, hogy mi történik odafent. Inkább a Zsuzska után sóvárgó Matykó, a vendéglő sánta szolgája kíséri figyelemmel a szobalány tényke­ dését. Amíg Zsuzska bent tartózkodik az álasszonyságnál, Matykó számára „hoszszú, kínos percek telnek el, míg végre lassú, óvatos nyikorgással kinyílik a Nr. 2., és a Zsuzsi szoknyája megfehéríté a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent". Az elbeszélő eközben - az illendőség normáinak eleget téve - ártatlan ábrázattal jegyzi meg az eseményekről, hogy „No, ugyan soká volt odabent, (ti. Zsuzska) De hát persze, ha két fehérszemély találko­ zik, mindig akad beszélnivalójuk". Majd, mikor Matykó azzal dicsekszik el Zsuzskának, hogy az álasszonyságtól egytallérost kapott, Zsuzska nevetve azt válaszolja, hogy neki az jutott, „amiben rendesen a férfi vendégek" részesítik, majd újra eltűnik a Nr. 2. ajtaja mögött. Klacskáné, a szakács, pedig így kommentálja 41 �Zsuzsi el-eltűnését: „A Zsuzsi szerencsés helyzetben van az istentől. Ott éli világát az emeleten, ahol mészárosok, kereskedők, érdemes fiatalemberek fordulnak meg. Oda van állítva felhúzott puskával - mert szép az ábrázatja, a termete - egy vadas­ kertbe. Ejthet magának kis vadat, nagy vadat, ha ügyeskedik". Jóllehet az olvasó kezdetben nem jön rá, hogy a fenti szobában valójában egy férfi van, ezt az elbeszé­ lés a későbbikben leleplezi. A novella második része már a Nr. 2-ben folytatódik, ahol az álasszonyság és a férfiruhában érkező Crothens hercegnő párbeszéde során a szereplők szexusa tisztázódik. Innen visszanézve válik világossá, hogy - egyéb­ ként a narrátor szerint is - csinos termetű Zsuzska nem a herbatea miatt látogatta a Nr. 2-t, hanem olyan élmények után járt, melyekben rendszerint a férfi vendégek szokták őt, mint nőt részesíteni, vagyis: a háttérben megbúvó szoba e szövegben is a testiség reprezentációjának terévé válik. II. Az illetlen olvasó „Aki már eddig is nem vette volna észre, hogy én az illetlenségre oktatom a vendégeket, annak itt még egyszer megmagyarázom, hogy előkelő csak az lehet, aki illetlen, mert az illetlenség a »sikk«." (Mi a sikk?) A Különös házasságban szerepeltetett pap és a Dőry lány, illetve az Aranybogár szoba­ lánya és a huszárhadnagy közt lezajló háttérepizódok legalább olyan fontos rétegei a történetnek, mint az előtérben lejátszódó események. Kérdés azonban, hogy mi­ lyen olvasói attitűd szükséges ahhoz, hogy láthatóvá váljanak a szöveg ezen eroti­ kus rétegei? Vajon az illemtudó elbeszélő ugyanilyen illemtudó olvasót keres-e maga mellé, vagy éppen az olvasói kilengések tehetik érdekessé a Mikszátholvasást? Nos, azt kell mondanunk, hogy a gondosan elrejtett férfi-nő kalandok csak akkor válnak láthatóvá, ha olyan olvasók vagyunk, kiket olvasás közben Roland Barthes-tal szólva - „a ruhadarabok közül kivillanó bőr csábít", és legin­ kább a szövegbeli „előtűnés-eltűnés színjátéka" hoz lázba.25 Az Aranybogárban van egy szereplő, aki a fikció részeként maga is egyik olvasója a történetnek. Ót például - ha nem is illendőségből, inkább tapasztalatlansága miatt - nem csábítják el a szövegtest kivillanó részei, és érzéketlen marad a háttéresemé­ nyek iránt: „Hosszú, kínos percek teltek, míg végre lassú, óvatos nyikorgással ki­ nyílt a Nr. 2., és a Zsuzsi szoknyája megfehéríté a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent". Matykó, a sánta szoba­ inas sokáig értetlenül szemléli Zsuzska kalandjait, és csak az elbeszélés végén jön rá, hogy a történet másik színhelyén, a Nr. 2-ben valójában mi történhetett az álaszszonyság és a szobalány között: Matykó „az ökleit szorongatta a zsebeiben, hanem az mindegy volt, [...]" - olvashatjuk a szöveg zárlatában. Találkozhatunk persze a történetben ennél dörzsöltebb olvasókkal is. Az Ő olvasatuk gyanakvóbb, mint Matykóé, és ez az olvasat inkább alkalmas arra, hogy feltárja a háttérben zajló ese­ ményeket. Amikor Zsuzska már sokadszor tűnik el a Nr. 2. ajtaja mögött, Erzsa, a másik szobalány „hamiskásan hunyorít" a szakács felé, és így kommentálja 42 �az eseményeket: „Benne van már a gebulya." A gebulya szerelmi bájital a tótoknál, teszi hozzá az elbeszélő lábjegyzetben, irányt mutatva egy lehetséges olvasatnak. Ugyanilyen irányú olvasatot képvisel Medve doktor is a Különös házasságban. Az asztaltársaságban egyedül ő sejti, hogy a pap és a Dőry-lány között mi történhet a szomszéd szobában. Úgy tűnik tehát, hogy Mikszáth mindkét szövegbe beleszőtte azt az olvasási stratégiát, amelyet nekünk is folytatnunk kell ahhoz, hogy tekintetünket a háttér­ események felé fordítsuk.26 Umberto Eco az ilyesfajta, az elbeszélő instrukcióinak engedelmeskedő olvasót nevezte mintaolvasónak. Eco olyan eszményi típusolvasót képzelt el, akinek az együttműködésére a szöveg nem csupán számít, de igyekszik is megteremteni azt.27 Ha mi is követjük a szövegekbe kódolt olvasási irányt, olyan mintaolvasóvá válunk, aki óhatatlanul átlépi az illendőség határait, és szembe ke­ rül az elbeszélő illemtudásával. Mikszáth azonban éppen ilyen olvasói magatartás­ ra buzdítja befogadóit a Mi a sikk? című szövegében. A „mérséktelen tekintet" tiltó szabályával való ellenszegülésre így hívja fel olvasóit: „Fiatal vendég, hozzád pedig vagyon titokban egy diszkrét tanácsom. Vigy ma­ gaddal a pakktáskádban egy fúrót is, mert nem tudhatod, mi minden érdekeset láthatsz a másik szobában, ha lyukat fúrsz magadnak az oldalajtón keresztül. A reggelinél aztán természetesen érvényesítsd a tapasztalataidat. Mikor a fiatal asszonyka azt kérdezi: -H o g y aludt ön? Mond el úgy odavetőleg. - Jól köszönöm. Csak egyszer ébresztett fel valami recsegés a szomszéd szobá­ ban".28 Vagy: „Tévesszék el önök gyakran a szobájukat, mert egy-egy rövid és szende pillantás is sokszor csak azért rövid és szende, hogy annál édesebb legyen."29 A két szövegrészt az a tekintet fűzi egybe, amely célzottan a női testre irányul, így nem mondható sem ártatlannak, sem illendőnek. A Mikszáth-szövegek által megteremtett mintaolvasó, ha elég szemfüles, a fikciós tér teremtett résein áthatoló tekintetével a női test „édes" látványában részesülhet. Az a kicsinyítő tükör tehát, melyben a macska elfedett tekintetét pillanthattuk meg, és amely az elbeszélői illemtudást képezte le, az efféle olvasói magatartással darabjaira hullik. Az Arany­ bogár és a Különös házasság szövege tehát nem csupán újratermeli az illendőség normáit, de egyben, az olvasás szintjén, mindkét szöveg lehetőséget nyújt az illen­ dőség szubverziójára is. III. Reprezentációk sűrűjében T. Szabó Levente egy nemrégiben megjelent munkájában arról írt, hogy Mikszáth egyes szövegeiben elutasítja a nőiség expresszív reprezentációját. A tanulmány szerzője e megállapításhoz azt is hozzáteszi, hogy a női test megmutatása Mikszáthnál a modernség képzetével kapcsolódott össze, így a modernséget elutasító 43 �szerzőt egyfajta távolságtartás jellemezte e témát illetően.30 A Szent Péter esernyőjében olvasható Veronka-jelenet és a Mikszáth-szövegekbe kódolt olvasói magatartás azon­ ban egyaránt arra ösztönöz, hogy újragondoljuk - legalábbis a női test regénybeli reprezentációi kapcsán - Mikszáth és a modernség viszonyát. Úgy vélem, s ebben vitatkoznék T. Szabó Leventével, hogy e téren Mikszáth inkább előkészítette a mo­ dernséget ahelyett, hogy elhatárolódna volna tőle. A Veronka éjszakai „vetkőződését" követő narrátori kommentár szerint „a nő levetkőzésében poézis van", ami alig­ ha jelentheti, hogy Mikszáth regényvilágát elutasítónak kellene tekintenünk e téren. Sőt, a fentebb idézett szöveghelyen az elbeszélői kommentár éppen annak akadá­ lyaival van elfoglalva, hogy teljességgel végigkísérjük a Veronka szobájában történ­ teket, és végül megpillantsuk a ruháitól megszabadult női testet. Úgy vélem, hogy e szövegrész a női test körüli hallgatás provokációjaként olvasható: az elbeszélő azzal, hogy kommentárjával a téma ábrázolhatatlanságára hívja fel a figyelmet, az olvasó tekintetét a regény által elbeszélhetetlen területre, a női testre irányítja. Mikszáth regényei olyan kulturális határhelyzetben születtek, ahol a nőiség áb­ rázolása körüli hallgatás korlátai oldódni kezdtek, de eközben a téma magán hor­ dozta a kimondhatatlanság tiltó parancsát is. E kulturális környezet részletesebb leírása meghaladja a tanulmány kereteit, de két szélső pontot mégis kiemelnék e kontextusból. E pontok jól érzékeltetik a korszakra jellemző egyidejű egyidejűtlenségeket. A korábban említett T. Szabó-szöveg hívja fel a figyelmet egy korabeli vitára, mely a Budapesti Szemlét szerkesztő Gyulai Pál és Jászai Mari színésznő kö­ zött robbant ki, amikor a lap egy névtelen kritikusa kemény bírálatot írt Jászai Elektra-alakításáról.31 Az 1890. december 30. napján bemutatott előadás kapcsán ezt olvashatták a kortársak Jászairól: „Nem veszi-e észre még azt sem, mennyire viszszataszító és illemsértő mez nélkül hagyni vállát és hónalját, hogy karjának folyto­ nos magasra emelésekor oly részeket tárjon a néző elé, melyeket a természet épen nem szánt közszemlére. Nem, nem, ezek láttára Kazinczy nem sikoltana fel örömé­ ben." A nőiség megjelenítése kapcsán tehát a legkisebb határsértés is heves ellenér­ zéseket válthatott ki a kortárs olvasókban. Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek­ től kezdve egyre több olyan sikamlós lap jelent meg Budapesten, amely nyíltan reprezentálta a nemiséget. Az 1919-ben már sokadik évfolyamát megélő Faun című lapban megjelent erotikus kézrajzhoz fűzött rövid párbeszédben ez olvasható: Mondd kedves kis Faun, miért fordítod el oly szégyenlősen az arcodat? - Na, hallja Nagysád, ha sem maga, sem az olvasók, akik magát nézik, nem szégyellik magukat, legalább én képviseljem a szemérmet." A rajzon a női figura derekát körülölelő szoknya teljes egészében fedetlenül hagyja a combokat és a felsőtestet, míg a neki háttal álló figura szemérmesen süti le a szemeit.32 A kép nyíltan reprezen­ tálja azokat a női testtájékokat, melyek ábrázolását oly hevesen támadta az Elektraelőadásra írt kritika. Csupán a fedetlen testnek hátat fordító faun engedelmeskedik a „mérséktelen tekintet" tiltó parancsának, az erotikus kép szemlélője azonban zavartalanul nézi a női testet, anélkül, hogy az illetlenség érzete felmerülne benne. A századfordulón tehát egymás mellett alakuló, egymással versengő reprezentá­ ciók jöttek létre az erotika tárgyában. Úgy vélem, hogy az elbeszélői illemtudás, valamint a szövegekbe kódolt olvasói magatartás finom összjátékának poétikai konstrukciója Mikszáth részéről egyfajta óvatos állásfoglalást jelentett e reprezentá­ ciók tülekedésében. 44 �Je g y z e te k 1 A Debreceni Csokonai Kör MK-nak. In: Bisztrai Gyula - Király István (szerk.): Mikszáth Kálmán Összes Művei. 24-26. kötet. Bp.: Akadémiai. A további hivatkozások során: MKÖM, kötet száma, oldalszám. 2 „A társalgás művészete nemcsak beszédből, de hallgatásból áll." In: FÁBRI: Egy nagy­ világi hölgy. 178. „A beszélgetés és hallgatás művészetét bizonyos mértékben min­ denkinek el kell sajátítania, aki társas életet él. [...] A társalgás bár könnyű és egysze­ rű dolognak látszik, valójában művészet." In: FÁBRI: Új Idők. 179. „A társalgás művé­ szete sajnos kevesek jutott osztályrészül." In: FÁBRI: Csánk. 179. A társas érintkezés szabályairól nagyszerű áttekintést nyújt a 18-19. századi illemtanok anyagából szer­ kesztett szöveggyűjtemény. A felkészülésem során többnyire e szöveggyűjteményt használtam: F ábri Anna (szerk.): A művelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabá­ lyai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben (1778-1935). Szöveggyűjtemény. Bp.: Mágus, 2001. A hivatkozások során: Fábri, szemelvény szerzője, oldalszám. 3 Az illemtanok a két beszédmód elhatárolására oppozíciós retorikát alkalmaztak. A pesti művelt társalgó címen megjelenő viselkedési kézikönyv általános szabályként a következőkre inti olvasóit „Ha a társalgásból élvezetet akarunk meríteni, fő szabály minden követelményt félretenni; ama szabály, mely minden írót kötelez, hogy egy mondatot se alkalmazzon, mely nem rejt magában gondolatot, nem bír vonatkozás­ sal a társalgásra nézve". In: A pesti művelt társalgó, Nélkülözhetetlen kézikönyv mindazok számára, kik a társadalmi éleiben szerepelni akarnak, s a társaságokban magukat megkedvel­ teim akarják. Szerzé: egy pesti arszlán. Bp.: Magvető, 1986., 39. Egy másik kézikönyv pedig a véleménynyilvánítás tárgyában a következő tanácsot adja: „Ne akarjad meg­ győződésedet mindenáron rákényszeríteni a másik félre. [...] A gorombaság, a kel­ lemetlen szókimondás lehet irodalmi irányzat, de sohasem társadalmi érintkezési forma." In: FÁBRI, PÁLMAI, 185. 4 Stephen G reenblatt: A társadalmi energia áramlása. In: Bókay et alt. (szerk.): A poszt­ modern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Szö­ veggyűjtemény. Bp.: Osiris, 2002., 454. 3 G reenblatt: 453. 6 A közelmúltban Folklór és irodalom címmel megjelent kötet Szegedy-Maszák Mihály által írt tanulmánya például az írásbeliséget megelőző időkben kialakult archaikus ősformák jelenlétét mutatja ki az angolszász irodalom szövegeiben, főként a modern prózában. Vö.: Szájhagyomány és irodalom. Kapcsolat vagy ellentét? In: S zemerkényi Ág­ nes (szerk.): Folklór és irodalom. Bp.: Akadémiai, 2005. 7 Szerelem a lábakkal kifejezve. In: MKÖM, 56,152. 8 A Noszty fiú esete Tóth Marival. In: MKÖM, 21,232. 9 Kemenes G éfin László - Jolanta J astrzĘbska: Erotika a huszadik századi magyar regény­ ben. 1911-1947. Bp.: Kortárs Kiadó, 1998., 27-28. 10 Hogy ezen olvasási szempontot a későbbiekben miért nem alkalmazták a Mikszáthéletműre, az azzal is magyarázható, hogy a Mikszáthot követő Móricznál, Tersánszkynál, Németh Lászlónál megjelenő „nyíltabb" erotika és szexualitás már olyan értelmezői tapasztalatot adott az olvasóknak, melyből kiindulva a Mikszáthszövegek erotikája „elsikkadt". 11 CSÁTH Géza: Jegyzetek Mikszálhról és új regényéről. In: Uö : Rejtelmek labirintusában. Bp.: Magvető, 1995., 129-135. 12 Z sigmond Ferenc: Mikszáth Kálmán. Bp.: Pallas, 1927., 15. 13 Zsigmond Ferenc: Mikszáth írói egyénisége, mint kortörténeti dokumentum. In: MKÖM, 12,345. 45 �14 B artha József: Újabb regényeink. (Katholikus Szemle) In: MKÖM, 8 , 298-299. 15 A fent idézett szöveget lásd: Fábri, W enzel, 188. MKÖM, 7,149. 17 Szent Péter esernyője. MKÖM, 7,150. 18 Schöpflin is felfigyelt az e szövegrészben lappangó erotikára, bár ő egészen más horizontról tekintett a jelenetre. Éppen azt olvasta ki a szövegrészből, hogy az elbe­ szélő a Veronka-jelenetben „leplezetlenül" szól a női testről. „A Szent Péter esernyőjében egy jelenet, amikor a fiatal lány levetkőzik a sötétben, és kikergeti a macskát, mert szégyellj magát tőle - feledhetetlen bájjal van teli. [...] Ej, hol jár az esze az írónak, mikor ezt mind olyan kedvtelve, olyan leplezetlen írja le? (...) Ahol minden jóravaló férfié." In: SCHÖPFLIN Aladár: Mikszáth Kálmán. Válogatott tanulmányok. Bp.: Szépiro­ dalmi, é.n. 240. 19 A pesti művelt társalgó. 40. 20 S. G reenblatt: 456. 21 S zabó G. Zoltán - SZÖRÉNYI László: Kis magyar retorika. Bevezetés az irodalmi retorikába. Bp.: Tankönyvkiadó, 1988., 198-199. 22 MKÖM, 13-14. kötet. 23 „Még a csupa férfiakból álló társaságokban se tagadd meg a szemérmetességet, az erkölcsi tisztaságot és a trágár szókért való bosszonkodást." Vö.: F ábri, Knigge, 188. 24 E játékra az a sajátos jelenetezési technika ad lehetőséget, amelyre már Takáts József is felhívta a figyelmet. Szerinte Mikszáth narrátorai sokszor a fikció más helyeiről tu­ dósítanak minket, annak ellenére, hogy az izgalmas események ezzel egyidejűleg máshol esnek meg. T akáTS József: Mikszáth-szövegek relativizmusa. In: Holmi, 1997/7, 1586-1587. Szintén erre a technikára hívja fel a figyelmet Hajdú Péter, egyben hozzá­ teszi, hogy ez a technika „fokozott aktivitást vár az olvasótól." H ajdú Péter: Mikszáth parlamenti ka rcolatai. In: Literatura, 2007/1, 40. Az én olvasatomban ez a jelenetezési technika szorosan összefügg azzal a jelenséggel, amit elbeszélői illemtudásnak ne­ veztem. 25 Roland Barthes: A szöveg öröme. Bp.: Osiris, 1998., 79. 26 Takáts József például az egyetemi szemináriumokon szerzett tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy a bölcsészhallgatók nagyobb része nem folytatott ilyesfajta ol­ vasási stratégiát. Vö.: Mikszáth-szövegek relativizmusa. In: Holmi, 1997/7,1586. 27 Umberto ECO: Hat séta a fikció erdejében. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1995.,16. 28 Mi a sikk? Eredeti ostobaságok képekkel. In: Cikkek és karcolatok, MKÖM, 62. 29 Uo. 30 T.-S zabó Levente: Mikszáth, a kételkedő modem. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában. Bp.: L'Hartmann, 2007., 291-294. 31 T. S zabó Levente: im. 293. 32 In: CSÁSZTVAY Tünde (szerk.): Éjjeli lepkevadászat. Bordélyvilág a történeti Magyarorszá­ gon. Bp.: Osiris, 2009.11. A könyv szövegidézetei, szemelvényei, képanyaga nagysze­ rű áttekintés nyújtanak a századfordulón születő erotikus tárgyú kulturális termé­ kekről és az azzal kapcsolatos diskurzusokról. 46 �F ic s o r B e n e d e k A palóc körzet Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti jelentőségét bizonyíthatja a megváltozott ér­ tésmódok hatására megélénkült tudományos kutatás heterogén jellege, műveinek aktualitását pedig akár egy olyan összeolvasás kísérletének sikere is, amelyben a szövegek viselkedését a megjelenések közti távolság egzotikuma mellett a textuális mozgások különös hasonlóságai határozzák meg. Közhely, hogy a látásmódok változása miatt a korábban elfeledett, vagy nem sokra tartott művek úgy telítődnek új jelentéssel, hogy a vizsgálatok tárgya (és sok esetben iránya) nem, legfeljebb a módszertan változik. Vagyis, ma ugyanazt a stílusjegyet kiragadva beszélhetünk bizonyos esztétikai minőségről, amit száz éve még alkotói hibának véltek. Ennek következtében az összevetés az alkalmazott szövegeken túl szükségszerűen az adott korok olvasásmódjairól és azok változásáról is tudósít, amelyek azonban elválaszthatatlanok a befogadás folyamatos jelentésképzésétől. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül, hogy a vizsgálódás homlokterébe kerülő párhuzamok szoro­ san kötődnek olyan kulturális struktúrákhoz, amelyek mellőzésével az értelmezés túlontúl kisajátítaná a szövegeket, és többet mondana saját premisszáiról, mint a textuális folyamatokról. Mikszáth műveinek újraolvasása az irodalomtudományi munkák tanúsága sze­ rint sok esetben a korszakhatárok kijelölésének gyakorlatát bizonyos szépirodalmi tendenciákhoz kötötte. Pontosabban, a korszakolást egy, a tudományos diskurzu­ sokról részben leváló tradíció megteremtésének szándéka motiválta, amely meg­ előzte, és ily módon preformálta az irodalomtudomány beszédmódját. A sokat emlegetett példa Esterházy Péter hagyományteremtő gesztusa, amelyre csak jelen­ tős késéssel reagált a megidézett szerzőket - Ottlik, Csáth, Kosztolányi, Mikszáth, Mándy - újra felfedező szakma.1 Ez a magánkánon így egyszerre befolyásolta a tudományos és irodalmi törekvéseket, megnyitva az utat Mikszáth szövegeinek olyan értelmezései előtt, amelyek a kategorizáció alkalmával nem feledkezhettek meg a történő irodalmi tendenciákról, hiszen részben vagy egészben éppen alakí­ tották azt. Emiatt a modern értelmezéshorizontjáról az anekdotikusságnak köszön­ hetően korábban kicsúszott író egy jórészt ismeretlen hagyományba íródott bele, aminek következtében manapság könnyen kacérkodhatunk a gondolattal, hogy kortárs szerzők prózáival összevetve szót ejtünk a posztmodern Mikszáthról. írásomban A jó palócok novellaciklusát kívánom összeolvasni Bodor Ádám Sinist­ ra körzetével, nem tévesztve szem elől az eddig számos alkalommal vizsgált párhu­ zamok műfajelméleti problémáit, vagyis, hogy míg ez utóbbit minden széttartás ellenére alapvetően a regények „tökéletessége" felől olvasták, előbbit a ciklusok fragmentumai értelmezik. Sokan sokféle helyzetben nyúltak már Bodor Ádám szö­ vegéhez, ha Mikszáth kisprózája került terítékre. A rendkívül magas szintű recep­ ció elsősorban a novellák kapcsolódási pontjainak műfaji aspektusaira koncentrált. Hajdú Péter kiváló és kimerítő könyvében2 egy egész fejezetet szentelt a szövegko­ hézió vizsgálatának. Elsősorban angolszász műfajelméleti munkákra támaszkodva 47 �definiálja a saját tanulmányaiban alkalmazhatnak tartott műfaji kategóriákat amelyek kijelölését jellemzően a befogadó kompetenciájába utalja: „legyen az elbe­ szélésciklus önálló elbeszélések olyan halmaza, amelyet az olvasó mint valamilyen tartalmi szempont alapján össze tartozókat a maga számára kiválasztott"3. A közvé­ lekedés alapján a ciklust a folytonosság és a megszakítottság aszimmetrikus játéka teremti meg. A szövegeket az azonosság és változás körforgása (de)s tabilizálja, olvasási lehetőségeik ez alapján az egységességet pontosan meghatározható kritériu­ mokhoz rendelik. Ezek közül a szereplők meghatározott ritmusú és lehetőleg ki­ számítható felbukkanása, a tér- és időkezelés következetessége, és az ebből rögtön következő lineáris (de mindenképpen könnyedén megfejthető) elbeszélésmód a legfontosabbak talán, vagyis minden, ami a befogadásban megteremtett, ám az előze­ tes irodalmi tájékozottság által meghatározott igényeket kielégíti. Ugyanakkor a novellák - amint azt Szilágyi Zsófia megjegyzi - mindig kontextustól függően nye­ rik el jelentésüket, függetlenül az olvasó intenciójától: „voltaképpen mindig olvasói döntés eredménye az, milyen szövegeket olvasunk össze, miközben egy-egy novel­ la szinte kizárólag valamiféle egység részeként jelenhet meg"4. Vagyis a befogadói önkény egyetlen biztos pontja a műfaji megjelenésből következő „létezési mód", a novellák és elbeszélések „szinte kizárólag" valamilyen egység részeiként érvénye­ sülő textualitása. Ezt a megállapítást visszautalva Hajdú Péter tanulmánykötetének következtetéseire, viszonylagos biztonsággal kijelenthető, hogy a rész és egész viszonyának recepcióesztétikai megközelítését igen kevés választja el a műfajelmélet (gyakorlati) módszereitől. Amennyiben tehát a „ciklusszerűség" egyben a befoga­ dás egy lehetséges módja sőt (olvasási mód), akkor az „elbeszélésciklusok olvasá­ sának legnagyobb nehézsége és legizgalmasabb kihívása, hogy az egyes, önállóan is értelmezhető szövegeket egymással is kapcsolatba kell vagy lehet hozni"5. Kétirányú mozgást állapíthatunk meg. A novellák egyfelől saját töredék jellegü­ ket megőrizve elbizonytalanítják a befogadó egység-érzetét, másfelől azonban a fragmentum egyetlen lehetséges megjelenési formáját, az egészlegességet (ponto­ sabban annak illúzióját) artikulálják. Ezek a mozgások nyomot hagynak a szöve­ gen, és jelen pillanatban éppen e nyomok felderítése a célom. Hogy elkerüljek min­ den esetleges félreértést, nem áll szándékomban Mikszáth Kálmánt posztmodem alkotóvá avatni. Még kevésbé szeretnék oly mértékben szembeszegülni a tudomá­ nyos diskurzusokkal, hogy egyértelmű állásfoglalásommal Bodor Ádámot akár a későmodem, akár a posztmodern horizontba illesszem. Mindössze egy olyan szö­ vegmozgásra kívánom felhívni a figyelmet, mely mindkét korábban említett mű esetében jelentősen befolyásolhatja az olvasás minőségét. Mikszáth számára az a két novelláskötet hozta meg az igazi elismerést és sikert, amelyeket a pályakezdés kiindulópontjaként szokás definiálni, noha A tót atyafiak 1881-es kiadását megelőző évtizedben az író sorra jelentette meg műveit, feltűnést azonban csupán újságcikkeivel, tudósításaival keltett. Jellemző, hogy a sikerköny­ vek előtt kiadott művekről még a kortársi kritika is megfeledkezett. Bár, ahogy azt többek közt Eisemann György monográfiájából tudható, maga Mikszáth „sem igyekezett felhívni a figyelmet a tévedésre, mintegy a sikeres művektől vállalva a pályakezdést"6. S ugyan a népszerűséget sosem szerencsés esztétikai kategóriákkal rokonítani, talán mégsem véletlen, hogy ezt a két kötetet mind a kritika, mind a nagyközönség rajongással vegyes elismeréssel fogadta. 48 �Már az első kötet szövegei összefüggésének lehetőségeit is többen felvetették, de A tót atyafiak négy novellája (vagy hosszabb elbeszélése) inkább csak a motívum- és metaforaszerkezetek egyezései miatt kerülhetett olyan közelségbe, hogy az az egymás mellé rendeltségen túli kapcsolatot is implikált. Az egy évvel később meg­ jelent A jó palócok rövidebb írásai esetében azonban szinte keresnünk sem kell azokat az érintkezési pontokat, amelyek mentén egy egységes és a nagyepikai formát fel­ idéző szövegvariációhoz juthatunk. A novellák olyan közösséget teremtenek, ahol a szukcesszivitás nem pusztán az alkotói önkény eredménye (mert vitathatatlanul az is közrejátszik), de az egymásra következő és egymást újra és újra felülíró epizó­ dok legvalószínűbb megjelenési formája is. Mert igaz ugyan, hogy különválasztva, egyesével is meghatározható a szövegek jelentésképző funkciója, ám ha figyelembe vesszük, hogy a lehetséges értelmezések milyen mértékben módosulnak a novellák ciklusszerű befogadásában, akkor indokoltnak tűnik az azonosságra koncentráló olvasásmód. Nem hanyagolhatjuk el ugyanakkor a korábban említett szövegmozgá­ sok ellentétes irányú erőhatásait, hiszen az egészlegesség illúziójának felkeltéséhez a töredékességbe vetett hitre van szükség, arra a bizonytalansági tényezőre, amely rácáfol minden egység hibátlanságára. Máskülönben nem ciklusról, hanem regényről beszélnénk. Bár ahogy azt Bezeczky Gábornál olvashatjuk7, ez az egyértelmű elkülö­ nítés, ha komolyan vesszük a ciklusszerűséget, nehezen alkalmazható. Ám mivel a tanulmány végkövetkeztetése, miszerint még a hagyományos regény is felfogható „az elbeszélésciklus sajátos eseteként'", túlságosan is kiszélesíti a diskurzust, játék­ ba léptetve a regény ilyen szerény keretek között aligha uralható műfaji fogalmát, így e helyütt a ciklust csupán mint a különálló novellák, és nem mint a nagyepikai forma alternatíváját szerepeltetem. Annál is inkább, mert a Sinistra körzettel való összevetés legfőbb szempontjai a szöveg-egység töréseire, hibáira koncentrálnak. Sokan sokféleképpen elemezték már A jó palócokat, az utóbbi időben az értelme­ zések homlokterébe jellemzően az eddig többször idézett műfajelméleti problémák kerültek, illetve a műfajiság irodalomtörténeti vonatkozásai, amelyek szükségsze­ rűen (a modernség kispróza-technikáin keresztül) kortárs párhuzamokhoz vezet­ tek. Bodor Ádám nagy sikerű kötetének bőséges, magas színvonalú recepciójából sem maradhatott ki természetesen a műfaji tradíció kérdése. Tekintve, hogy a „ma­ gyar irodalomban a novellaciklus és a regény határterületére helyezhető alkotások­ nak komoly hagyománya van, s az is aligha vitatható, hogy a Sinistra nemcsak folytatja, de újra is írja ezt a paradigmát"8, a mű narratológiai és prózapoétikai elemzéseire árnyként vetültek a műfaji anomáliák. Volt, aki elbeszélői kudarcként, önellentmondásként határozta meg a folytonosság és változás játékát, mások a motívumszerkezet kohéziós erejét taglalták, megint mások - és talán ők álltak elő valóban meggyőző érvekkel - a ciklikusságot bizonyos olvasásmóddal kompatibi­ lis narratív technikának tekintették. Véleményem szerint azok a hibák és törések, amelyeket a tanulmányok és kritikák jelentős része csupán strukturális probléma­ ként definiált, mondván, hogy megkérdőjelezik a konzisztens elbeszélésmódot, ebben az esetben - paradox módon - az egységet, vagyis, a töredékek egymáshoz tartozását implikálják. És ezen a pontot érhet össze Bodor és Mikszáth „novellisz­ tikája", hiszen a Sinistrához hasonlóan A jó palócok lehetséges olvasásmódjait is az egészlegesség és a széttöredezettség permanens játékát megalapozó hibák határoz­ zák meg. 49 �A jó palócok elbeszélőjének következetlenségeivel, illetve pozíciójának bizonyta­ lanságával számos kiváló tanulmány foglalkozott már. Ezek közül Vadai István és a már korábban is idézett Hajdú Péter írásait említem. Előbbi a kötet kompozíciójá­ nak alapos és lényeglátó elemzését végzi el9, Hajdú pedig olyan összefüggésekre és ellentmondásokra hívja fel a figyelmet10, amelyek fölött talán még a legprecízebb olvasó is elsiklott volna. Észrevételeik segítségével a novellaciklus tizenöt novellá­ jának vonzásait és taszításait lényegesen szélesebb keretbe helyezve vizsgálhatjuk, hiszen a szereplők felbukkanása sorrendjének, az időrend lehetséges variációinak, valamint a - mind közül talán legfontosabb - térszerkezet esetlegességeinek birto­ kában árnyalható a ciklusszerű olvasásmód definíciója. Így nem kell megeléged­ nünk a tökéletesség és a következetlenség között oszcilláló narrációval, hanem a hibák természetét vizsgálva feltárhatjuk azok különös működését. Vadai István az időrend, a helyszín és a szereplők közösségének (palócok) összefüggéseit elemezve arra a megállapításra jut, hogy Mikszáth „nem szőtte olyan szoros rendbe a szála­ kat, hogy regénnyé szerveződjön a szöveg mintha „tudatosan törekedett vol­ na arra, hogy ezek a novellák laza rendben maradjanak." Vagyis hiába a közösség textuális kohéziója, a palócok széttartó történetei nem elégítik ki a befogadók vá­ gyait, az egységes kompozíció helyett különálló szövegekre bomlik a kötet, amely szövegek azonban egyértelmű kapcsolódási pontokat tartalmaznak. Emiatt még­ sem lehet elvetni az egység fogalmát, mert bár a novellák nem felelnek meg a szi­ gorú kritériumoknak, nem hanyagolhatók el azok a narrátori megjegyzések, ame­ lyek mentén Vadai István írását követve valamiféle szándékossághoz, kompozicio­ nális elvhez juthatunk. Két hangsúlyos példát kiemelve: Filcsik István feltűnései a kötetben nem jelölnek ki lineáris narratívát. Az a pogány Filcsik főszereplőjeként megtagadja halálos beteg leányát, és valamiképp az egész világot, a bundáját kivé­ ve, amihez képest „még a muszka császáré is csak vattás lajbi". Ám a majornoki hegyszakadéknál, „ott, ahol mint mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lova­ kon", egy rongyos koldusasszonyra akad, ölében csecsemővel. Filcsik válláról le­ csúszik híres bundája, ő mégsem bánja, „sohasem volt még ilyen nehéz az a bun­ da", otthagyja az alvó asszonynak. „Azóta nincs meg a bundája. De azért mindig csak úgy emlegeti, mintha megvolna. Fogad rá, henceg vele." Az Isten csizmadiá­ jának csúfolt mester lusta, mogorva ember, gúnyneve is arra utal, hogy senki sem dolgoztat vele az Úristenen kívül, de mivel Filcsik „istentelen rossz keresztény", valószínűleg még ő sem. Titkos jótéteményéről a narrátoron és az olvasón kívül senkinek nincs tudomása. Ezt megelőzően azonban Filcsik A kis csizmák című novellában minden attribú­ tuma nélkül jelenik meg, egyet leszámítva: „Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz." Az istentelen, lusta Filcsik egyszerű epizodistaként egy önma­ gában jelentéssel alig bíró fogadást ajánl. Bundájáról ebben a kontextusban vajmi kevés derülhet ki, funkciója kimerül gazdája (történetének) díszítésében. Később, A gózoni Szűz Máriában, Filcsik egész háznépét magával viszi a gózoni őszi búcsúra. Bunda nélkül érkezik ugyan, megőrzi azonban istentelenségét, megjelenését a nar­ rátor nem is hagyja kommentár nélkül: „bizony visszájárul fordul már a világ!" Mi történik hát Filcsik Istvánnal? Amennyiben főszereplőként hivatkozunk rá, és szükségszerűen elfogadjuk Az a pogány Filcsik állításait, akkor egy mogorva, rideg ember képét alakíthatjuk ki, aki nagy valószínűséggel saját leányát annak halálos 50 �ágyán tagadja meg, akit elkerülnek az emberek, aki tudomást sem vesz a feleségé­ ről, és így tovább. Ehhez képest a másik két novella szelektál, Filcsik megtartja néhány vonását, másokat - ugyanolyan hangsúlyos sajátságokat - viszont elveszít, elbizonytalanítva a befogadót, amely minden bizonnyal stabil identitású figuraként kívánja pozícionálni a kötet több helyén is felbukkanó szereplőket. Mi lehet az igazság? Ha Filcsik lánya valóban halálos beteg volt, akkor a gózoni búcsúra jó eséllyel nem kísérhette el apját, ha közben meggyógyult és kibékültek, akkor vi­ szont Filcsik istentelensége válik indokolatlanná - amint erre Hajdú Péter is rámu­ tat tanulmányában. Ugyanígy a bunda története: ha lekerült a válláról és otthagyta a koldusoknak, miként fogadhat rá - csupán a novellák sorrendjét figyelembe véve - korábban? Másfelől viszont, amikor a narrátor főszereplőként jellemzi, kiderül, hogy Filcsik jobbára csak kérkedett azzal a bundával, így tehát A kis csizmákban fogadhatott a nem létező ruhadarabjára is. Ám ez mégsem magyaráz meg mindent, mert „a gózoniak nagy jól emlékeznek" a bundára, „kivált az öregebbek". És ez lehet a titok nyitja - látszólag legalábbis. Ha ugyanis a lineáris narrációt zárójelbe téve az elbeszélés időszerkezetét ciklikusnak fogjuk is fel, valamiféle előrehaladást és elmúlást még akkor is feltételezhetünk, és ezt támasztja alá a szöveg néhány indexe is, mint például az öregek emlékezetére történő utalás. Ez alapján felvázol­ hatjuk Filcsik történetének lehetséges menetét, amely elszakad valamelyest a novel­ lák „időtlenségétől", de megőrzi azok sajátos kauzalitását: Filcsik István rossz ke­ resztény, akit a gózoni búcsúba mégis elkísér később a bundája miatt hanyagolt családja, és ez idő tájt talán még dolgoztatnak is vele néhányan, hiába istentelen, ám azt követően, hogy lányát megtagadja, és szeretett bundájától is megválik, vég­ leg elfordul tőle a világ. Amint látható, az értelmezés - kategorizáció, időrend, koherencia - nem roncsolja a novella struktúráját, mégsem válik biztos viszonyítási ponttá. A felépített történetváz ugyanis a narráció irányából indokolatlannak tűnik, a nyomok, amelyek egy megállapítható linearitás meglétét sejtetik, talán csupán az elbeszélő trükkjei. Hiszen honnan tudhatnánk, hogy csak egy Filcsik István létezik a szövegek imaginárius terében? A felkínált kapaszkodók nem biztosítják a befo­ gadót a stabil identitás felől, nem mehetünk biztosra a bundával és a háznéppel, hiszen az egyéb kommentárok éppen hogy destabilizálják a figurát. Szemfényvesz­ tésnek tűnik az egy és oszthatatlan Filcsik István, de ahhoz sincs kellő informáci­ ónk, hogy az ellenkezőjét állítsuk. A pogány Filcsikhez mérhetők Vér Klára (később Gélyi Jánosné) megjelenései is. Annál is inkább, hiszen a két figura az egyik novellában keresztezi egymás útját. Amikor Filcsik a lányától hazafelé menet a majomoki hegyszakadékhoz ér, a narrá­ tor megemlékezik Gélyi Jánosnéról, aki valószínűleg azon a helyen lelte halálát. Ez a találkozás a korábban idézettekhez hasonlóan megkérdőjelezi a kronológiát. Vér Klára A bágyi csoda című -- épp a Filcsik történetére következő - novellában lesz Gélyi János szeretője. A nő erkölcséről egy szinte szociografikus trécselésen keresz­ tül tudósít a narrátor (amelyben nem mellesleg felbukkan egy másik írás főszerep­ lője, a megcsalt, örök özvegy, Tímár Zsófi is), és ezzel a gesztussal előrevetíti a nő sorsát. Arról azonban ekkor még hallgat, hogy az aktuális szerető később férjjé, biztos ponttá válik, amelyet a csalárd asszony újból meghaladni kíván. A Szegény Gélyi János lovai a megcsalásról és annak következményeiről szól, a férfi a majomoki szakadékba vezeti négylovas fogatát, elpusztítva a „vékony erkölcsű" feleségét, így 51 �találkozhat Filcsik István hazafelé tartva Gélyiné leikével. Csakhogy Vér Klára máskor, más formában már megjelent közös szövegtérben a pogány Filcsikkel, méghozzá a gózoni őszi búcsún (A gózoni Szűz Mária). Még élőben, de már rossz hírét mint textuális jegyet magán hordozva: „hogy nem szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!" Ez a novella ugyan épp a két Vér Klára-szöveg között van, ám jócskán a Filcsiket főhősként szerepeltető írás után. Vagyis újra felmerül a kompo­ zíció kronológiájának problémája. Mert Gélyiné történetei bezsúfolhatók ugyan a novellák közti ismeretlen epizódokba, de a sokszor egymással ellenkező elbeszélői szólamok újra és újra megkérdőjelezik a saját állításaik alapján felvázolható krono­ lógiát. Vadai István ezen a ponton az írások megszületését veti össze a kötet vég­ eredményével, megvizsgálva a szövegváltozatok kompozíciós következményeit. Ez a fölöttébb izgalmas megoldás talán túlságosan is bevonja a szerzőt a befogadás uralhatatlan játékába, de vitathatatlanul érdekes kibogarászni, miként módosultak a korábban megírt novellák a kötetbe kerülve. Vadai konklúziója, hogy „Mikszáth szándékosan zavarja össze az időrendet, szándékosan olyan eseményre hivatkozik, amiről az olvasó majd csak később értesülhet"11, azonban könnyen elterelheti a figyelmet a szövegek azon sajátosságáról, hogy végső formájukat minden esetben a befogadásban, egy bizonyos olvasásmód alapján megélt élményben nyerik el, ami során a végső forma csupán egy pillanatnyi állapot kifejezésére szolgál, és sosem jelent lezárható narratívát. Filcsik István és Vér Klára felbukkanásainak rendszerte­ lensége ugyanis nem elsősorban a gondatlan elbeszélői magatartásról árulkodik, nem valamiféle hibát hibára halmozó narráció termékei. Szerepük - véleményem szerint - a szöveg megnyitása a befogadó felé. Hibáik, amelyek voltaképpen a bi­ zonytalanság és valamiféle sosem tisztázott bizonyosság közé helyezik a szereplő­ ket, különös szövegmozgásokra hívják fel a figyelmet, olyan törések nyomait ele­ venítik fel, amelyek a novellák lehetséges megoldásait szinte mindenestül az olvasó hatáskörébe utalják. A szövegek egymásra utaltsága a ciklusszerű olvasásmódon keresztül befolyásolja a szereplők strukturáltságát. Nem kell elfogadnunk, hogy Filcsikből csak egy létezik, mert a szöveg nem állítja egyértelműen, nem kell krono­ lógiát feltételeznünk, holott a novellák elhelyezése esetenként még ezt is megen­ gedné. Olvashatjuk sorozatként az írásokat, hogy az egymást követő információkat összevetve alakítsuk ki az időrendet, jelöljük ki a szöveg terét, és vázoljuk fel a figurákat, de ezt csak azért tehetjük meg ilyen szabadon, mert van rá lehetőségünk, hogy másként cselekedjünk. A hibák hiánnyá alakulnak, olyan résekké, amelyek teret biztosítanak a befogadónak ahhoz, hogy felkínált lehetőségek közül kiválassza a neki megfelelőt. A Sinistra körzet recepciója alighanem a legújabb kori magyar irodalom egyik legmélyebb és sokszínűbb kritikai diskurzusával gazdagította az irodalomtudo­ mányt. A kötet a tanulmányok, esszék, recenziók hosszú sorát elnézve kimeríthetetlennek tűnik. Mintha a „regényfejezetek" összefüggései által felvázolt történet hiányosságai újabb és újabb magyarázatokba kényszerítenék a befogadókat. És mintha ezek a magyarázatok minden esetben éppen csak, de eltévesztenék azt a titkos, mélyen megbúvó lényeget, amely a narrációt motiválja, és amely - tekintettel a szöveg iróniájára - talán csak a felszín mögött sejtett mélység illúziója. Minden­ esetre, az a szinte feltétlen elfogadás, amely a kritikai recepciót jellemezte, egészen különleges művet feltételez: főművet, (kiismerhetetlen) remekművet, a magyar 52 �novella radikális megújítását, értelmezési lehetőségek sokaságát felkínáló, egy kor­ szak olvasás- és értésmódját átalakító regényszerű fejezeteket. Zártsága, a körzetek­ re osztott létezési módok nyomorúságos narratívái olyan szabadságot biztosítanak az értelmező olvasó számára, hogy az könnyedén elveszhet a lezárt világ emberte­ len tereiben. És ezek a terek, ez a tanácstalan kóborlás teremt kapcsolatot Bodor Ádám szövege és A jó palócok között. E helyütt a recepció hatalmas korpuszából csupán két hangsúlyos elemre kon­ centrálnék, amelyek eredményesen reflektálhatnak az imént vázolt ciklusszerűség­ re, és azon keresztül Mikszáth szövegeinek tér- és közösségképző technikáira. Bengi László tanulmányában felhívja a figyelmet a Sinistra körzet individuumszem­ léletének sajátosságaira12. A különös nevek és animalizálódott testek mögé rejtett szubjektumok identitása rögzíthetetlen a szövegben, a többszörösen összetett és egymással fölcserélhető személyiségek mozgása teremt figurákat, vagyis a folya­ matosan mozgásban lévő identikus viszonyokra kell hagyatkoznia a befogadónak, ha bármiféle állandóságra igyekszik rálelni. A fejezetek közti elmozdulások olyan ismétlődéseket eredményeznek, amelyek csak utalnak a változást elősegítő azonos­ ságra, de minden stabil jelölőt elbizonytalanítanak. Andrej Bodor elbeszélői pozíció­ ja is alig megragadható, mint ahogy ezt többen szóvá is tették, a regényszerű olva­ sásmód gyengeségeire utalva. Így hiába bukkan fel újra és újra, akár belső narrá­ torként, akár egyszerű szereplőként - aki azért így is komoly befolyással bír a narrációra - , jelenléte semmilyen viszonyítás ponthoz nem köthető. Egyetlen biztos pont a hiány, az alakulásban lévő prózai világok közti rés, amely a differenciában képes felmutatni az állandóságot. De ez az állandóság - éppen mert a narráció törései artikulálják - nem tarthatja fenn az egységesség látszatát, a fejezetek szuk­ cessziója nem feltételez linearitást, az identikus viszonyok rendezetlensége, a hatá­ rok átjárhatósága megkérdőjelezik az előrehaladást, és egy ciklikus időszerkezetet implikálnak. A szukcesszió transzformációvá válik, az egymásra következés a permanens módosítással, újraírással teremt folyamatosságot, a részek önmagukba visszatérve sejtetik az egészet. Pozsvai Gyöngyi monográfiája13 az egyes fejezetek sorrendjének, és a szövegek eredeti változatainak mint különálló novelláknak a kérdését Vadai István korábban idézett tanulmányához hasonlóan tematizálja. A szelekció és a sorrend A jó palóco­ kéra emlékeztető kompozíciós elvek mentén alakította ki a Sinistra körzet végső formáját. Kiestek felesleges referenciaként számon tartott dátumok, feltűntek sze­ replők, amelyek korábban egyszer sem fordultak elő a szövegben, a „regényt" azonban átszövi jelenlétük (Géza Kökény), egymáshoz igazodtak a fiktív terek. Ez a folyamat Bodor esetében magas fokú önkorlátozást jelent, ami a szövegekre vetítve olyan tömör epikai imaginációt feltételez, ahol sokszor a hiány, a ki nem mondott szavak, az elhallgatott részletek utalnak valamiféle eredeti jelentésre. Mert a nyo­ mok csupán törlésekhez vezetnek, amik akár állíthatnak is valamit - például, hogy Géza Kökény gyújtotta fel a veterán erdőkerülők kunyhóját, vagy hogy a vörös kakasként emlegetett idegen valójában kém volt - , de ugyanúgy hivatkozhatnak az ellenkezőjére is. A narráció felkínálja a nyomozás lehetőségét, a befogadó az adekvát olvasásmód kiválasztásával aktiválja valamelyik narratívái és aszerint halad a szövegben. A Sinistra körzetben - ennek alapján - a korlátozás, az egyre jobban leszűkített textus miatt járhatunk szabadon. Ebből következően - a befogadást 53 �újraalkotási folyamatként definiálva - az olvasás szabadságában termelődnek újra az alkotásmód korlátozásai, vagyis ez a szabadság határolja körül a körzetet, meg­ teremtve a bezártság egységét. Mikszáth novellaciklusának textuális mozgását a Sinistra körzet felől olvasva, ezek után akár úgy is értelmezhetjük, mint az elbizonytalanítás játékába rejtett közösségteremtő erő artikulációját. Mintha a törlések nyomait felmutató, ravasz elbeszélő a hiányok segítségével hozna létre közösséget. Vagyis éppen ellenkező irányú mozgásra bírná a befogadót: amíg Bodor szövegében a körzetek zártsága engedi szabadon az értelmezést és teremt egységet, addig Mikszáthnál a szabad­ ság, a szerte futó szálak, a feltétlen affirmáció eredményez valamiféle korlátozást. Méghozzá a szövegek közösségét érintő korlátozást. Véleményem szerint ugyanis éppen a felborított időrend, a bizonytalan státuszú szereplők, az elbeszélő által önkényesen bejárt tér összefüggései, és azok hiánya, a szubverzív narráció biztosít­ ja az etnográfiát és geopolitikát megelőző textuális azonosságot. A törések és az azok nyomán keletkező űr hozza létre a jó palócokat. Vagyis a hibák nem hátráltat­ ják az olvasót az egység megteremtésében, éppen ellenkezőleg, a folyamatosan elbizonytalanító narrátori attitűd zárja körbe a palócok imaginárius tereit a befoga­ dásban. Mikszáth műveinek elevensége vitathatatlan. Az újraolvasás a heterogén közeg­ ben egymással sok esetben versenyre kelő értelmezések során amellett, hogy kanonizációs aktusnak bizonyul, számos olyan jellegzetességre hívja fel az olvasók figyelmét, amik nem csupán az aktuális szöveget, de a változásban, folyamatos alakulásban lévő történő irodalmat is meghatározzák. Egy összevetésen keresztül pedig az azonosságok és változások játékát követhetjük nyomon, amely - szeren­ csés esetben - egészen új értelemképző funkciókra mutathat rá. Jegyzetek 1 Erről bővebben: SZILÁGYI Zsófia: „éreztetése kissé é r z é k i ".In: Uö : A féllábú ólomkatona. Pozsony: Kalligram, 2005., 138-139. 2 H ajdú Péter: Csak egyet de kétszer. Budapest - Szeged: Gondolat - Pompeji, 2005. 3 Uo. 138. 4 S zilágyi Zsófia: i. m. 142. 5 H ajdú Péter i. m. 154. 6 Eisemann György: Mikszáth Kálmán. Bp.: Korona, 1998., 11. 7 Bezeczky Gábor: Az elbeszélés poétikája. In: Literatura, 2003/2. 8 S zilágyi Zsófia: Műfajok és világok határán. In: S cheibner Tamás - V aderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Bp.: L'Harmattan, 2005., 266. 9 V adai István: A majornoki hegyszakadék. In: Tiszatáj, 1997/január. 10 H ajdú Péter: A jó palócok mozdíthatatlan világképe. In: Palócfóld, 2004/1-2. 11 V adai István i. m. 12 Bengi László: A szövegszegmentumok iterációja, mint az epikai világ megalkotása. In: S cheibNER Tamás - V aderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Bp.: L’Harmattan, 2005., 114-131. 13 Pozsvai Györgyi: Bodor Ádám. Pozsony: Kalligram, 1998. 54 �N ém eth Z oltán A kategorikus esztétikai imperatívusz Egy „állhatatos" költő, Tőzsér Árpád 75. születésnapjára Az írói alkotópályák rendkívül eltérő utakat járhatnak be, de kívülről, teoretikusan szemlélve két végpont különböztethető meg. Az út egyik végpontján az az alkotói magatartás áll, amelyik az ún. saját hangra rátalálva annak megszólalásmódjait bővíti, mélyíti, s viszi tovább a további pályaszakaszokra. Az ide tartozó életművek szövegei általában egyetlen nyelven szólalnak meg, egyetlen, általában markáns nyelvjáték birtokosai. Az alkotópályák episztemológiai szempontból másik végén azonban ebből a látószögből egy olyan pályakép rajzolódik ki, amely folyton korri­ gálja önmagát, nyelveket és nézőpontokat váltogat, éles korszakokra bontható, s ezek általában feszültségben, vitában állnak egymással. Tőzsér Árpád költészete kétségkívül ez utóbbi változattal hozható összefüggésbe. Olyan életművet hozott létre az elmúlt évtizedekben, amely önmagában felér egy kisebbfajta irodalomtörténettel. Az 1945 utáni magyar líra szinte összes megszólalásformája nyomon követhető költészetében. Tőzsér költészete hangsúlyozottan kortár­ si, hiszen egy olyan pozíciót jelölt ki önmaga számára, amelyből logikusan követ­ kezik a folytonos önkorrekció, a kortárs irodalommal való folytonos szembesítés és szembesülés igénye. Ha van a Tőzsér által képviselt „pozsonyi páholyának valamifé­ le jelentése, akkor ez lenne az egyik. Úgy lenni jelen a kortárs irodalom folyamatai­ ban, hogy egyúttal kívülről lehessen rálátni a legprogresszívebb, legtovább mutató jelenségekre, s azokat beépíteni a saját költészet aktuális változásfolyamataiba. Így jut el a hatvanas évek népies költészetétől a Juhász Ferenc-i, Nagy László-i népies szürrealizmushoz, a népies szürrealizmustól a Nemes Nagy Ágnes-féle tárgyias lírához, a tárgyias lírától a neoavantgarde képalkotásig, a neoavantgardetól a kései modern karakterű bölcseleti líráig, a bölcseleti lírától az abszurd és má­ gikus realista gyökerű közép-európai gondolathoz, a közép-európai abszurdtól a posztmodern intertextuális líra felfogáshoz. Nemcsak a hatvanas évekre jellemző tehát az, amit Tőzsér Jalousionisták című versében olvashatunk, hanem általában véve az egész írói pályára érvényes: „Ha én azokra a bizonyos „hatvanas évekre" gondolok, nagy, kopaszodó, szögletes homlokot látok, a féltékenység zöld szeme vizslatja alóla Prága, Varsó és Párizs költői iskoláit." Féltékenység helyett azonban inkább egy rendkívül tudatos írói létformára lát­ hatunk rá, egy olyan létezésmódra, amely a 20. századi lét legtöbb hátrányát előnynyé próbálja változtatni. Milyen hátrányokra gondolhatunk? Egyrészt, nagy kon­ textusként, a közép-európai társadalmi rendszerek egymást kizáró ideológiai narratíváira. A parlamenti demokráciával rendelkező masaryki első Csehszlovák Köztársaság, a király nélküli Magyar Királyság, a kollektív bűnösség elvét valló 55 �beneši Csehszlovákia, a szovjet típusú diktatúrát bevezető Csehszlovákia, a dubčeki prágai tavasz Csehszlovákiája, a husáki normalizáció Csehszlovákiája, a bársonyos forradalom utáni haveli Csehszlovákia, a mečiari Szlovákia, majd az Európai Unió részévé váló Szlovákia olyan ideológiai panelek mentén építették fel magukat, amelyek gyakorta teljes mértékben ellentmondtak a megelőző ideológiai konstrukciónak. A világ kereteinek állandó kétségbevonása, az egymást kizáró ideológiai világok váltakozása nyomán szinte lehetetlenné vált bármiféle naiv hit. Ilyen tapasztalatok birtokában minden magára adó értelmiségi számára megkérdő­ jeleződtek a korszak kizárólagosságot hirdető ideológiái. Ugyanez a tapasztalat, a legtöbbször kimondatlanul maradt gyanú mint értel­ mezési keret jelen volt az irodalmi életben is, az ideológiailag támogatott és meg­ tűrt szépirodalom kettősében. Annak a gyanúja, hogy az államilag támogatott iro­ dalom nem azonos az értékes szépirodalommal. Az esztétikai tapasztalat folyama­ tos sérülése hozta létre azt a kint is, bent is pozíciót, amely az 1989 előtti humán értelmiségi számára a néhány lehetséges pozíció közül talán a leginkább volt járható saját integrációjának megőrzése szempontjából. A pozsonyi páholy fogalmába a kívülállásnak ez a felfogása is beleíródik, annál is inkább, mert a páholy egy párhu­ zamos, elkülönülni képes valóság szabadságának ígéretével szembesít. Az ideológiai és esztétikai konstrukciók mellett a kisebbségi irodalom rezervá­ tumának viszonyai sem kedveztek annak a - 20. század második felében alkotó kisebbségi írónak a számára, aki legszívesebben jelzőtlen íróként szeretett volna jelen lenni az irodalomban. A szlovákiai magyar irodalom viszonyai, amelynek a dilettantizmus mindig is szerves részét képezte, különösen fontossá tették egy olyan elkülönülő pozíció, páholy kialakítását, amely a felülemelkedést, a kívülállást manifesztálja. Csak innét védhető meg az a szellemi függetlenség, amely nagyfor­ mátumú irodalmat hozhat létre. A kívülálló csupán szövegeivel kommunikál kör­ nyezetével, a kisebbségi kontextussal, hiszen úgy általában az egész világiroda­ lommal kerül párbeszédhelyzetbe. Ezekből a kontextusokból érthető meg talán Tőzsér költészetének a bevezetőben említett sajátos - Lator László szóhasználatát idézve - „állhatatlansága", amely más szempontból viszont, az előbb kifejtett kontextusok értelmében sajátos „állhatatos­ ság" is, az értéknek, az esztétikai értelemben vett kategorikus imperatívusznak elkötelezett alkotó állhatatossága. Tőzsér számára ez az esztétikai értelemben vett kategorikus imperatívusz olyan univerzális maxima, esztétikai törvény, amely fölötte áll ideológiáknak és politikai rendszereknek, kis és nagy kontextusoknak, amely felülírja a nyelvhasználatból és identitásból adódó különbségeket. Ez az előjogoktól és koroktól változatlan esztétikai törvény az, amely Tőzsér alkotásaiban indíttatásként, késztetésként tetten érhető. Isten léte így esztétikai jelentést nyer költészetében, s az irodalmi érték a korokon és stílusokon átívelő esztétikai tör­ vényként funkcionál. Az esztétikai imperatívusznak ez a versről versre vonuló lélekvándorlása Tőzsér Árpád költészetének fundamentuma, kiindulópontja. Ha az olvasó nem találja meg saját magában mint olvasóban ezt az elvet, nélküle a nyelv és az értelmes jelentés önmaga sírjába hull és kiszolgáltatottá válik. Mert a tőzséri költészet felhívó jellege innét érthető meg: az igényesség állhatatosságának ún. aranyszabálya felől, a kate­ gorikus esztétikai imperatívusznak alávetett tudat méltósága felől. 56 �B edecs L ászló Metafizikus közérzet Közelítések Tőzsér Árpád költészetéhez Bármely költészetet elsősorban az tesz jelentőssé, hogy tud valami olyasfélét nyúj­ tani, amit semmilyen másik sem. Egy hangulat, egy téma, a hangzásvilág, a be­ szédmód, egy játékos vagy épp egy komoly gesztus - mind olyan speciális jel lehet, amitől az adott versvilág felismerhetővé és egyedivé válik. Tőzsér Árpád első köte­ te 1963-ban, tehát lassan ötven éve jelent meg, nehéz tehát olyan fogalmakat talál­ nunk, mely az öt évtizeden átnyúló, fordulatos pálya minden egyes szakaszával releváns lenne, olyanokat azonban fogunk találni, melyek az utolsó húsz-huszönöt év verseit különösebb megszorítás nélkül jellemzik. De ez épp elég nekünk, hiszen ha jelentőségről és egyediségről beszélünk, akkor az életmű erre az időszakára eső műveivel kell foglalkoznunk - a korábbiak ebből a szempontból bizony legföljebb előkészületként vehetők figyelembe. De aggodalomra semmi ok: az életmű belső szerkezete többszörösen is átmenti az első évtizedek értékeit a legfrissebb művekbe is, hiszen - és ezzel máris az egyik specialitásnál vagyunk - Tőzsér kifogyhatatlan türelemmel és lendülettel írja át, szerkeszti újra, vagy egyszerűen csak közli újabb köteteiben, a más és más jelentéseket kínáló új kontextusokban ara érdemes verseit. Azokat a verseket, melyeket a gazdag és hivalkodó műveltséganyaggal, az ugyan­ csak sűrűn szőtt intertextuális hálóval, a filozofikus kérdésfelvetésekkel, a mitikus látásmóddal, a közép-európaiság árnyalt tematizálásával, ugyanakkor a klasszikus líraiság és a hagyományos versformák kerülésével, kísérletező kedvvel és köztes, bizonytalan állapotok keresésével szokott a kritika jellemezni. Alább megpróbálom ezeket a fogalmakat, vagy legalább ezek némelyikét körüljárni. Kezdjük talán a műveltséganyag versbeli szerepének problémájánál. Először is meg kell határoznunk, miféle műveltségrétegekről van itt szó, merthogy ma már kultúrán és műveltségen is egészen más struktúrájú és pozíciójú tudást értünk, mint húsz, vagy negyven és különösen, mint száz éve. Ez azért is hangsúlyozom, mert Tőzsér ebben a tekintetben kifejezetten konzervatív: számára a műveltség elsősorban a görög és római mitológiát, illetve a bibliai történetek ismeretét jelenti, és csak másodsorban a (kortárs) világirodalomét, zenei, képzőművészeti, filmes vonatkozások pedig alig-alig vannak a verseiben, ezeken belül pedig a nem ko­ molyzenei, vagy a huszadik századi populáris kultúrára vonatkozók észrevehetet­ lenek. Tőzsér egy régi polgári kánont követ, a művei nem is engednék meg, hogy, mondjuk, a sport- vagy a politikatörténet műveltséganyagát tekintse egy-egy ma­ gánjellegű, belső probléma megfogalmazásakor kiindulópontnak. Nem, tőle Orphe­ uszról és az aszfodéloszokról, Finnegan-ről és a lévitákról, Iuvenalisról és Faustusról hallunk, azaz a versek olvasásához nem árt tisztában lenni az itt felso­ rolt nevek, és a hozzájuk hasonlók jelentésével és forrásával. Azt viszont nyilván Tőzsér is tudja, hiszen nem egy versében jelzi aggodalmát a könyvkultúra vissza­ szorulása miatt, hogy ezeket az utalásait egyre kevesebben értik, és még azok 57 �a kevesek sem biztos, hogy pontosan értik, amit érteniük kell. Azt is tudja tehát, hogy ez a beszédmód sok-sok olvasótól eleve elzárja a költeményeit, hiszen az utalások falat húznak az azokat felismerni, illetve dekódolni nem tudó olvasók és a szöveg közé. Profánul fogalmazva: ha valaki nem olvas, vagy csak kevés verset olvas, és épp Tőzsér egyik vagy másik mitológiai témákra hangolt, úgynevezett nagy szavakat használó szövegébe fut bele, megeshet, hogy hosszú időre elriad az „érthetetlen", „belterjes", „elitista" és „magamutogató", és épp ezért számára bizo­ nyára „unalmas" költészettől. Könnyű erre azt mondani, hogy úgy kell neki, de a dolog azért nem ennyire egyszínű. Mindezzel együtt mégis meg kell védenünk ezt a verselési gyakorlatot, mert na­ gyon is logikusan következik a már elmondottakból, azaz voltaképp e költészet kiindulási pontjai, alaptételei követelik meg, hogy a szövegek épp olyanok legye­ nek, amilyenek. Tőzsér számára ugyanis megkerülhetetlen az a fájdalmas kérdés, hogy egyáltalán mi szükség van a költészetre, illetve miben is áll a költészet, mi­ lyen viszonya van a versnek a nyelvhez és a léthez, mit csinál voltaképp egy költő, és mi az, amit akár egyetlen vers is hozzá tud tenni - hadd használjak most itt én nagy szavakat - a teremtéshez. A válasza pedig épp a műveltségre, azon belül is az évezredes, természetesen szövegeken keresztül átöröklődött tudás védelmében áll. Merthogy erre a tudásra épp azért van szükség, mondja, és mutatja is saját példá­ ján, hogy önmagunkat definiálni tudjuk, hogy saját élményeinket és tapasztalatain­ kat valahogy le tudjuk írni, el tudjuk helyezni, azaz hogy ezeket valamiképp képe­ sek legyünk értelmezni. Nála tehát a műveltséganyag nem önmagért van, pláne nem magamutogatásból vagy elitizmusból, hanem, ha úgy tetszik, szükségszerű­ ségből: az emberiség, legalábbis az európai emberek közös gyökerét jelentő történe­ tek az élmények kimondásának feltételei, nélkülük nincs megfogalmazható tapasz­ talat sem. A múlt tehát minden esetben a jelent értelmezi, úgy, hogy a jelen integ­ rálja a múltat, legalábbis a múltnak azt a részletét, mely dialógusba állítható az éppen történővel. Nagyon érdekes, amit maga Tőzsér Árpád mond ehhez is kapcsolódva: „Az írás mint művészet valószínűleg nem is más, mint korokra visszanyúló emlékezet, vir­ tuóz mnemotechnika plusz erős akarat." (Szent Antal... 177.) - azaz a szövegemlé­ kezet teszi lehetővé az írást, korábbi szövegek formálódnak át az újonnan születő szövegekben, de a szövegek emlékezete nem más, mint maga a műveltség. Művelt ember az, aki sok szöveget ismer (az más kérdés, hogy szövegen csak az irodalmi kánon részeit értjük, vagy mondjuk a dalszövegeket is). A Szent Antal disznaja című napló (2008) egy másik bejegyzésében mindez ezzel egészül ki: „általában csak arról támad eredeti gondolatom, amit olvasok. Amit élek, arról nagyon ritkán." (62.). Vagyis Tőzsér elveti az eredetiség illúzióját, és az intertextualitást a szöveg létmódjának állítja be, saját művét az irodalom egészétől függő, csak más művek kontextusában értelmezhető és értelmes szövegekként látja, hiszen részben, vagy talán teljesen azokból épült. Ez nagyon is modem, sőt posztmodern gondolat, és egyébként, néhol önironikusan, magukban a versekben is visszaköszön: „minden csöcsös vers után megfordult, / minden stílus alá benyúlt, / amit tudott, mindent lenyúlt" (Mittel Ármin) Bonyolítja a helyzetet, hogy Tőzsér, mint már említettem is, saját magát is rend­ szeresen idézi. Mégpedig úgy, hogy régi, gyakran nem is csak egyszer megjelent 58 �szövegeit veszi elő, és azokat kisebb-nagyobb módosítások után újraközli. Hosszan lehetne sorolni az egyes versek transzformáció-történetét, itt most csak néhány érdekesebbet emelek ki: a Finnegan halála című 2001-es verseskötetbe az előző, Leviticus címűből négy verset vett át, köztük a Leviticust, melynek azonban alcíme változott: „anakronisztikus triolettek" helyett „apokrif" lett. A Glossza című vers Sebastianus címmel és ugyancsak új alcímmel szerepel, ahogy az Euphorbos monológ­ ja is új alcímet kapott: itt a „miután Augustus neki is megkegyelmezett" helyett a „Mitogramma Pierre Corneille Cinnájához" olvasható. A Szlovéniai Mindenszentek­ ből pedig J. J. Triesztjében lett. A Mittelszolipszizmus című válogatáskötetben (1995) a Jalousionisták volt az egyetlen olyan vers, mely kötetben korábban nem jelent meg, de aztán később ez is útra kelt, és viszontláthattuk a Leviticus és a Tanulmányok költőportrékhoz című verseskönyvekben is. De legyen arra is egy példa, hogyan lesz Tőzsérnél néhány régi versből egy teljesen új: a Mittelszolipszizmus című szöveg hat része az Adalékok című kötetben megjelent három versből állt össze: az Egy felkoncolt születésnap nézőterén cíművel indul, melyben a strófák sorrendje az eredetihez ké­ pest felcserélődik, majd a Körök következik, végül pedig az egyesítés előtt Bejárat Mittel úr emlékeibe címen létező verset olvashatjuk. Sokat gondolkozhatnánk azon, vajon a korábbi versek ezzel a művelettel törlődtek-e - vagy ezentúl itt is, ott is léteznek, más-más funkcióban, azaz, mondjuk, egy Összes versek kötetben kétszer is szerepelhetnek majd. A szöveghatárok instabilitásának híveként nagyon is üdvözlöm ezt a módszert, kifejezetten izgalmasnak látom, ahogy Tőzsér újra és újra demonstrálja, hogy egyet­ len szöveg sincs soha készen, mindig és minden átalakítható, áthelyezhető, új jelen­ tésekkel tölthető fel, és ami ugyancsak lényeges: minden szöveg a szerző „birtoká­ ban" marad a közlés után is. Azt bármikor visszaveheti és felülírhatja, és sok eset­ ben él is ezzel a jogával - végső soron az olvasóknak kedvezve ezzel. Ha pedig a hagyomány választást tárgyalva azt mondtuk, Tőzsér konzervatív ízlésű alkotó, itt, a szöveg megszületéséről és létmódjáról beszélve nagyon is nyitott és kísérletező kedvűnek kell őt látnunk. Mert nemcsak a szövegek határai nyitottak, hanem a korszakhatárok is: a későmodem és a posztmodem poétikák közötti választás nem éles, lehet, sőt, mint látjuk, sokszor kifejezetten előnyös a kettő közötti egyensúlyo­ zás, a köztes állapot vállalása. Az eredetiség ugyanis nem feltétlenül az új formák­ tól függ, hanem akár a régi és új megfelelő arányú összegyúrásán, vagy épp a régi­ ből épített új pillanatnyi megcsillanásán múlik. így születhet meg egy saját szabályai szerint működő, alkalmanként a szabad verset egészen a prózáig feszítő, versben is esszéigényű költészet, melyben a figye­ lem egyre inkább a végső kérdések felé terelődik, és még a játékokban is egyre komorabb színeket fest. A gyász- és halálversek, illetve a kórházi versek mélyén megint nagy szavak jönnek! - az élet értelmére vonatkozó kérdések bújnak meg, minden fájdalmukkal, nyugtalanságukkal vagy épp reményvesztettségükkel. Hi­ szen a transzcendencia jelenik meg a leghétköznapibb cselekedetekben is, Tőzsér pedig mindenhol lényeges és árulkodó részleteket sejt és keres. Néhol szándékosan enged az irracionálisnak látszó, a biztonságot ígérő logikai renddel vitatkozó kö­ vetkeztetéseknek, mert a titkok, a lét titkai talán épp egy nehezen megfejthető illo­ gikus rendbe szerveződnek (ha ezt nem helyesebb inkább rendetlenségnek nevez­ ni). A versbeli beszélő környezete így egy hatalmas rejtvénnyé alakul át, mindenről 59 �filozófiai kérdésekre lehet asszociálni, minden a személyes érzékelés részévé válik, azaz mindenhol megjelenik a metafizika. A Nő, dupla Axel előtt című versben pél­ dául egy műkorcsolyázó mozdulataiból, az ugrásra való felkészülésből asszociál Tőzsér a létkérdésekkel való szembenézésre mint a sötétbe való ugrásra, a Csatavirág címűben pedig egy életre kelő virágszál lesz a létezés örök változásának és harcá­ nak szép költői képe. A homokóra nyaka mint léttér pedig már e költészet több pontján is feltűnő, nagyon is jellemző és pontos képpé vált ebben a mélyen gondo­ lati, de természetesen nem annyira az eredeti filozófiai meglátásokkal ható versvi­ lágban. Azért „természetesen", mert a vers nyilván nem filozófiai műfaj, ezért nem is alkalmas új tételek megfogalmazása. Sokkal inkább a meglévők, köztük az eset­ leg közhelyesen hangzók újraformálása, vagy személyre szabása lehet a célja. E költészet egy másik arcát mutatják a kísérletező, avantgárd ihletettségű szöve­ gek, melyekkel például a Történetek Mittel úrról című kötetben találkozhatunk. A formabontó prózaversek és a néhány képvers egészen bátrak és izgalmasak törede­ zettségükben, szigetszerűségükben, ketté- vagy háromfelé szakadtságukban. Ki­ emelkedik közülük a Tépések, mely szétszabdalt, szabálytalan darabokra tépett szövegek képében jelenik meg. Egy félig kész ház „kettétépett megfakult fényképe" a kiindulópont, melytől távolodva, éles váltásokkal, meglepő ugrásokkal jutunk el ez esetben az irodalmi hagyománytól messze eső területekre is. Például El Greco apokaliptikus Toledójáig, Szondi Lipót Sorsanalíziséig, vagy Bergman Csendjéig. A többértelműség, sőt a szövegvers identifikációja, a linearitás felszámolása, a köz­ pontozás elhagyásával a grammatikai biztonság megszüntetése, illetve a művészeti ágak közötti bizonytalan párbeszéd szabadjára engedése jellemzi ezt a különös verset, melyben még a beszéd alapegységei, a szavak is eltörhetnek. A káosz mö­ gött ugyanakkor mindig ott az alkotó, aki nem véletlenszerűen rendezte el a törme­ lékeket, hanem nagyon is ügyelve az egyes részletek formájára és helyére. Tőzsér mindenesetre ezzel a kísérleti szöveggel mutatott valamit a vizualitás lehetőségei­ ről, de még ebben is elrejtett nagyon erős, idézhető és elgondolkodtató állításokat például a bűnről, a bűntudatról, a halálról és a múltról. Megint egy másik szempont: ritkán tesz jót egy műnek, ha ráragad valamilyen jelző, és aztán az önálló életre kel. Tőzsér verseire a „mittelség" jelzője ragadt rá, de ez olyan távolinak, megcsináltnak és modorosnak hat ma már a kritikákban, hogy nem csodálható, ha Tőzsér maga is tiltakozik ellene, ha szeretne szabadulni tőle. Sok-sok kritikában felbukkan ez a fogalom, sokszor csak automatikusan, közhelye­ sen. De nagyobb baj, ha szűkítő értelemben használják, azaz egy olyan skatulyába zárják vele ezt a költészetet, melynek a kereteit ugyan ő maga teremtette meg, de amelynél aztán sokkal távolabbra, sokkal nagyobb terek bejátszására tört. Termé­ szetesen a kelet-európaiságról van szó, azon belül is a kelet-európai kisebbségi létről, annak minden politikai felhangjával együtt. A versek azonban ennél általá­ nosabb, a személyes sorsot és gondolkodásmódot még ennél is mélyebben megha­ tározó, de ami fontosabb: nem ennyire helyhez és időhöz kötött problémákkal dol­ goznak. Épp öt éve nyilatkozta Tőzsér a következőket: „Mikor a Mittel-verseket kezdtem írni, valamikor a hetvenes évek végén s a nyolcvanas évek elején, Mittel Ármin »mitteiségét« a legtöbb kritikusom csak Közép-Európára és a kisebbségi létre vonatkoztatta, holott bizony ez már akkor is sokkal többet jelentett. Jelentette a Mittel-verseim esszé-epika-líra közötti átmenetiségét és az európai-közép-európai 60 �olvasmányaim intertextuális egymásra vonatkoztatottságát, ha úgy tetszik: a »köztesség poetikáját« is." (Népszabadság, 2005. szept. 8.) Tehát a bizonytalanság, a nyugtalanság, a köztesség, azaz a sehová sem tartozás élménye szólal itt meg, melyben természetesen a másik oldalon ott van az az otthonosság is, melyet a kul­ túra, azon belül is az irodalom közvetít ugyanazon beszélő relé. Afelé a valóban egyedi versbeli figura felé, aki tehát a hátrányát előnnyé tudja formálni: saját sze­ mélye is egy találkozópont lesz, a különböző kultúrák nyitott, beszélgetésre hívó találkozóhelye. Végül hadd beszéljek kicsit hosszabban a Tőzsér-költészet összegző művéről és csúcspontjáról a 2006-os Faustus Prágában című drámai költeményről. Itt voltaképp egy identitásdrámáról van szó, melynek központi alakja az a Szenci Molnár Albert, akinek bécsi katedrát ajánlanak fel, de feltételül szabják, hogy református hitéről katolikusra térjen át. Molnár a döntési helyzet feszültsége miatt epilepsziás roha­ mot kap, eszméletét veszti, és ezalatt látja álmát, a Lucifer által elszámoltatásra Prágába rendelt Faustról. Ébredés után meghozza döntését: inkább vidéken marad, de hitét nem adja fel. A müvet záró monológ az önmagunkkal szembeni tisztesség­ hez szóló óda, melybe beleszövődik az önazonosságot szavatoló kulturális örökség tiszteletének igénye is. Ez a döntési helyzet mint életszituáció azonban egyáltalán nem középkori specialitás. Tőzsér darabjába könnyű belelátni a diktatúrák ezreket megnyomorító logikáját, vagy épp a többségi állam néhol csak Finoman jelzett elvá­ rásait a másságát őrizni igyekvő polgáraival szemben. Molnárnak csak a hitét kel­ lene megváltoztatnia, és kinyílnának előtte az egyetemek kapui - és ez a csak itt valóban nem idézőjeles, hiszen a korban az erre vonatkozó erőszak egyáltalán nem volt ritka, ahogy az engedelmesség sem - ahogy a darab másik fontos és nagyfor­ mátumú szereplője, Campanus, az író, meg is hozza a hatalom által elvárt döntést. Megrendítő az a pont a műben, ahol Tőzsér élesen fogalmazza meg azt a voltaképp kegyetlen kérdést, hogy lett volna, ha Szenci Molnár nem magyar-latin, hanem cseh-latin szótárt szerkeszt, ha nem magyarra, hanem cseh nyelvre fordítja a zsoltá­ rokat. Vajon nem lett volna ugyanolyan teljes az élete, nem lett volna ugyanolyan nagy a történelmi szerepe? Azaz: vajon az ő személyiségéhez feltétlenül hozzátar­ tozik protestáns hite és magyar nyelve? És miért ne változtathatná meg mindezt, ha élete ettől biztosan jobbra fordul? Egy mai, haszonelvű logika szerint ezek a kérdések valóban komoly fejtörést okozhatnak, ám a tőzséri világban hosszú ideje a moralitás az, ami az egyéni cselek­ véseket meghatározza. Ezért a drámában megjelenő identitáskérdés sem pusztán önismereti vagy a történelmi determinizmusra ráutalt probléma, hanem morális, a felelősséget és a hűséget is tematizáló feszültségpont. A darab azonban - a versek­ kel szemben - arra is lehetőséget ad, hogy a szerző ezt a problematikát több néző­ pontból világítsa meg, a dialógusokban érveket és kontraérveket sorakoztasson fel. A Faustus Prágában műfaja szerint drámai költemény - ugyanúgy, mint a Goethe-féle Faust vagy Az ember tragédiája - , azaz valahol a dráma és a líra között elhe­ lyezkedő szöveg. Ennek megfelelően a cselekményszövés, és a drámai akció volta­ képp háttérben marad, a mű nyelvi megformáltságára esik a nagyobb hangsúly. De ez nem is csoda: Tőzsér elsősorban költő, aki a drámai keretek adta szereplehetősé­ gekkel élve beszélteti a történelmi és a kulturális múltból a saját szövegébe behívott figurákat - és ebben a legjobb. Sajátos egyveleget, egy fiktív nyelvet alkot, melyben 61 �az archaizáló, latinos magyarsággal megszólaló Shakespeare-kortársak a maga természetességével használják a bibliai metaforikát, de közben egy-egy modern, kifejezetten huszadik századi kép pezsdíti meg a szöveget. Azt a szöveget, mely a fenti kérdések mellett a Tőzsér-életműnek az önmeghatározás sziszifuszi feladatát célul kitűző vonulatába is beleilleszthető. Hiszen nem nehéz a könyvben megjelenő konfliktust a kisebbségi sorsban élő értelmiségi (gyakran kívülről gerjesztett) belső konfliktusának látni. A hazából szülőföld, az anyanyelvből kísértéseknek kitett nyelv lett: csak Mefisztó tudja mindig a könnyebb, sikerre vezető utat. Tőzsér Árpád költészete, költészetének legsajátabb arca ebben a műben különös sűrűségben jelenik meg, de persze nem tolja félre a korábbi verseket sem, az ezután megszületőknek viszont új utakat nyit. Ez a valóban elkötelezett, önmagához hű, de a hangsúlyait szinte kötetről kötetre áthelyező költészet biztonsággal nevezhet­ jük klasszikusnak, azaz a megszerkesztett, önmagában kérdésessé nem váló, ámde a metafizikai kérdésekre választ kínálónak. De egyben jeleznünk kell reflektáltságát, nyitottságát, megújulásra való igényét. A versek utalásaiból, idézeteiből, alcím­ szerű célzásaiból jól látható, hogy Tőzsér pontosan tudja, mely költészeti beszéd­ módok a leginkább párbeszédképesek napjainkban, miféle divatok alakítják a vers­ ízlését, mi az, ami menő, és mi az, ami ciki - épp ezért különösen feltűnő, hogy ő mégis valami mást, és érdekes módon nem is feltétlenül a trendekkel ellentétes dolgot szeretne csinálni. Célja alighanem az, hogy átvigye, átmentse, azaz megtartsa a költészet hagyományos, önidentikus kérdéseit egy szándéka szerint posztmodern státusú líraszemléletbe, vagyis az azt kérdésessé tévő ítéleteket nem megkerülve beszéljen továbbra is életről, halálról, erotikáról és Istenről. Közös öröm, hogy ez ilyen magas szinten sikerül neki. 62 �K ő r ö ssi P. J ó z se f A regényolvasó - Pál József hatvan éves (Laczkó Pál harminckettő, Kiscseri Mihály tizenegy) Amikor megismertelek, csaknem minden tudtál, annál is többet, mint amit tudni illett egy valamire való irodalmárnak (hogy értelmiségiről ne beszéljek) a határon belül és kívül teremtett (aktuális) irodalomról. Amiről nem tudtál, az nagy valószínű­ séggel nem volt, nem volt aktuális, és csak később (körünkben) vált azzá, vagy nem kellett tudni róla. Azt, ami később lett aktuális, titokzatos mosollyal kísérve, meglepe­ tésnek szántad (titkoltad). Társaságodban (sokszor azon kívül) ma is gyanakvással keresem: vajon mi az, amiről tudnom kellene, és nem tudok, és tudom, hogy tudod. (Csaknem) mindent tudtál abból, ami tudható volt, és, ami nem - klasszikusaid­ ról. Soroljam Balassitól Csokonain át, József Attiláig (a nevét se merem leírni), Rad­ nótiig? Mikszáth nevét sem merem leírni, a zsoltárokon át Móriczig, Kosztolányin át Grendel Lajosig. Hol marad Farkas, Szilágyi (ezúttal István)? Az akkori Temesitől, a mindenkori Esterházyig (nagy ellentét!). Ismerted (nem csak azt), amit annak neveztünk, és a hátterét (nem csak azt, amiről tudtunk). Azt kellett gondol­ nom - félve - hogy az egyetemes magyar irodalom története járkál érdekes fejed­ ben. Hát nem érdekes?! Jókedvűen menetelve anekdotáztál az irodalomban, és anekdotázva meneteltél már akkor is (belőle kifelé). De mértékkel: már akkor tudva, hogy centizni kell; az anekdota akkor vehető komolyan, ha kevesebb hangzik el belőle, mint amennyit hallani szeretne az ember. Közben kianekdotáztad magad, miből is? Hát ugyanab­ ból, valamelyik irodalomból. De az egyikben, az egyben, ami a sajátod és a barátai­ dé, abban bennmaradtál! És, ha ez nem is minden, bőven elég, és nem kevés. Meg nem hatódtál (ritkán, mégis), de hatottál, és hatsz, látod: neked írom. Régről hozott klasszikus történeteiddel - hogy ott maradjunk, az aktuálisnál - rendbetetted (te nem akarod tudni, pedig mondtam nemrég, hogy számítanak rád; le­ gyen nehéz!), szóval klasszikus szórenddel rendet raktál mindennapjaink klasszikus történetei között. Írókat bontottál le, (képző)művészeket, zenészeket építettél fel, amiről beszéltél, már akkor mind a ma (2010) életműve volt, mintha tudtad volna. Szilágyi Domokos, Nagy Pál, Domonkos István (Kormányeltörésben), Lászlóffy Ala­ dár, Csiki. Soroljam még, meddig? Rangsoroljam befogadó szellemi barátaidat? Ezerkilencszáznyolcvannégy vagy nyolcvanöt. Egyszer csak elhallgattál, és hallgatsz, hol elhallgatsz ma is. A regényolvasó elhallga­ tott hiába üzente neki a szalmakomisszár, ne álmodj, ő mégis álmodott és elhallgatott. Keresünk a régi helyeken, tudod te, hol. Nem vagy ott (se). Hogy aztán elő gyere egy pontosan szép mondattal, amely már nem történet, de pontos mondat a törté­ netről. Hogy aztán eltűnj, eltűnhess megint. 63 �A tudatlan ember, mint én is voltam akkoriban (és maradtam hozzád képest máig), a tudatlan ember, amikor Pál Jóska megállíthatatlanul és gátlástalanul jött (jön) a (könyv)címekkel, nevekkel, pontos dátumokkal, szóval a tudatlan ember, még ma is azt hiszi: akkor, amikor vicceltél (huszonöt évvel ezelőtt, meg tegnap) csak vic­ celtél. Holnap meg azt: meghúz, hülyéskedik, éppen megvezetni készül. Hiszen tudós - kimondom! - , ha ember is. Voltak évek, amikor nem kerültük egymást, de elkerültük, és szóba nem állhattunk egymással. Pedig tudjuk (tudom), egymást tudóként szerettünk egymásért (akkor is), csak nem akarták, hogy tudjunk róla, nem engedtük, hogy tudhassunk róla, politika. Tudomásom szerint egyetlen prózakönyvedet - Szalmakomisszár a címe - Laczkó Pál írta, 1981-ben jelent meg, Földi Péter illusztrációival. Találó, Panelrés című ver­ seskönyvedet Kiscseri Mihály jegyzi, lektorálta Zalán Tibor, Dukay Nagy Ádám szerkesztette, illusztrálta - 36 év után megint - (nem ugyanaz a) Földi Péter. Je­ gyeztél jónehány (nem csak helyben) jelentősét Pál József néven is. Közben bementéi a Parlamantbe. Ne gondolkodj ezen, nem ez az életműved. Az te magad vagy, holott lehettél volna mások életműve is. És lehetsz még mások életműve. Ha írtak rólad, műveidről, emlegették - és megemlegetik - műveltséganyagod „ne­ mes építőelemeit", „nyelvi képességeidet". Szóval féltek és hála istennek félhetnek is tőled: műveltséged, tudásod, s ahogy hivalkodás nélkül, alázattal élni tudsz ezek­ kel - (viselkedésed ebben a ködben) tarol szűk, és egyre szűkebb környezetedben. Ma aztán tuti, kedves konzervatív, hagyományt stílusosan (nem feltétel nélkül) tisztelő barátom, hogy többet várnak tőled. Ha már elárultad, add is ki magad, Regényolvasó. Hát lehet, hogy ez a baj. Félünk a tudásodtól, hát lebegünk (közted és közted), így aztán egyedül maradsz, nincs kivel megmérkőznöd. Maradtál volna műveletlen, félművelt, születtél volna ostobának, győztes lehetnél. De! A meccseket te hívod, hogy aztán majd - mint ütközet nélküli győztes - mosolyogva mellénk állj, például a Kis-Zagyva parton, például mellette egy hídon, egy kocsmában, és egy másikban is. Aztán a kávéházban, az étteremben szerda este. Sohasem, képviselőként sohasem Budapesten. Megkérdezhetném, ha lenne kitől, hol vannak Laczkó Pál újabb prózái, Pál Jóska (hurcolt) csomagjainak melyik rekeszében. Titkon, csak bízhatunk benne, ő, Pál Jóska még tudja, hol is keresse. S egyszer csak előállsz kötettervvel, készkötettel, kérem. Nem mintha a Szalmakomisszárt nem kellene sürgősen újra közzétenni! A Könyvedet jó huszonöt éve olvastam, most, születésnapra készülődve, kerülő úton, baráti segítséggel jutottam hozzá; avatott könyvtárak is egy-egy példányt őriznek belőle, ha; a szörny - szörnyű! (Tegye meg valaki, hogy Salgótarjáni Pál József (rejtőzködésed új neve!) születés­ napjának megünneplése után digitalizálva hozzáférhetővé teszi ezt a kicsiny, de 64 �annál értékesebb életművet a neten, múltunk, jövőnk és korunk őrült kísérletének világvásznán. Csak azért nem így fogalmaztam: „kicsiny, de annál lényegesen érté­ kesebb életművét" - mert súlyát vehettem volna el az életműnek, amely - egykönyvnyi?, kettő?, három? - és/tehát nem kicsiny). Addig is, amíg azt megtalálom, el kell mondanom neked, Jóskám, hogy mindenki meghallhassa. Azok közé az íróim (művészeim) közzé sorollak, meggyőződésem, hogy közéjük tartozol, akiket inkább tesz boldoggá a gyűjtés, a tudás halmozásá­ nak, a tudás begyűjtésének, a készülődésnek az élménye, mint az írás (gyakorlása). Nem mintha elfárasztana a készülődés, téged éppenhogy nem a készülődés élmé­ nye visel meg, hanem az tart meg. Az tart meg. Annyira, hogy nekiengeded ezt a szörnyet, a készülődés szörnyét - ketrecben egeret a macskának - az üres papírok­ nak (te írod). És ülsz fölötte (ketrec még, vagy már nem, mindegy), néha felülkere­ kedsz, legyőzöd a macskát. Felfalja az élmény a készülhető művet. Az élményször­ nyet a készülő mű szörnye, önző mód, élvezkedsz (bűnösen). Megbocsájtható a megbocsájthatatlan? Születésnapon? Kívánom, magunknak, hogy legyőzhesd a macskát. Hatvan évesen váltsak filozófiát? Megpróbálni, miután már próbálkoztál vele, mindig lehet. Olva­ som válaszod: „[...] a soraimat olvasók közül bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy ismerve a tit­ kokat, miért nem látok neki magam is egy regény megírásának. A kérdés naiv [...j Ugyanis a regényíró lehetőségei mindig korlátozottabbak, mint a regény olvasóéi." (1973, huszonhárom éves, a kötetben megjelenés idején 1981-ben, harmincegy.) Mégis! A Regényolvasó fiatal hőse mindent elkövet azért, hogy olvashasson, az olvasás háborítatlan feltételeit szülei hagyatékénak (ház, kert, gazdaság) eladásából teremti meg. A végkimerülésig olvas. Beleőrül az olvasásba, még nem beteg, és nem tudja, hogy az lesz. A keretnovella hőse arra ébred, hogy fehérköpenyes ápolók veszik körül, és olthatatlan olvasási vágy tőr rá. Túl a történeten, a napokban (2010!) újraolvasva a novellafűzért, (őszinte) döbbe­ nettel fogadtam be nyelvi korszerűségét, a szerkezet feszültségét, a tudatosság poklát. Nagy szavak! (Nem baráti) tisztelettel adózom hőse intellektuális, és hét­ köznapi gyötrelmei előtt. És kérdem: miért csak ennyi?! A tudás pokla, ha ott van minden mondatában, miért - miért! - csak ennyi? Miért ennyi sok? Ezért: „Minden erényt rajtam kérsz számon, csupán azért, mert ismerni vélem - képzelegsz - az emberi gyarlóságot. Sokat, persze, nem tévedsz, bár ezzel 65 �a hévvel - ha terelnéd - akár dicsekedhetnél is velem. Athén szerte. Vagy engem vagy téged (mindkettőnket: ez a valószínűbb) a megkergültek közé sorolnának.(Tán anélkül is.) Maradjon hát minden így. Szórd mihaszna szavaid. Szórd. Vagyok. Vagy. Ennyi elég." (Szókratész nyugodt. Kiscseri Mihály: Panelrés) Jóskám! Egy mindenkori egyetemi kurzus, ha nem is az Egyetem (közel van hozzá mégis) hallgat téged, és, ne legyen benne semmi túlzás, tanul, mindig csak tanul tőled. Ezt is, (sajnos) azt is, büszkén, méltósággal emezt és amazt is. Tudod te, nem csak te (tudod), miról álmodozom, amikor születésnapod alkalmából (holnap lesz, ma még csak október harmadika) rád gondolok. Hát persze, hogy arról, hogy egészségedre olvashassunk! Isten éltessen, ha még van (vagy már megint), biztosan éltet! 66 �T a l á l k o z á s i p o n t o k N agy C silla Városi kurzus Beszélgetés Gyenes Gábor grafikus-illusztrátorral Urbanic, azaz „városiasság": ez a címe Gyenes Gábor legújabb, számítógépes és klasszikus grafikával készült sorozatának, amely nemcsak technikáját, hanem témáját tekintve is jel­ lemzi alkotóját. A Pozsony-Kassa vonalon ingázó grafikus-illusztrátor a klasszikus megol­ dásokat és a computer nyújtotta lehetőségeket izgalmasan ötvözi, nemcsak az említett soro­ zatban, hanem könyvillusztrációiban, vizuális terveiben is. - Miért épp a város? - A képzőművészeti főiskolán nemrég védtem meg a bachelor szintet nagymé­ retű mélynyomású grafikákat készítettem: tulajdonképpen minden, amit savval és manuális eszközökkel el lehet követni a fémen, az el lett követve a munkaanyago­ mon. Általában mindenki maga hozza a témát, és így azzal tud foglalkozni az em­ ber, ami tényleg érdekli. Nekem az utóbbi időben ilyen volt az urbanizáció: abból indultam ki, hogy városban lakom, és tulajdonképpen eddig mindig is városban laktam. Tudod, sajátos dolog, amikor az ember buszon utazik, vagy a tömegben mászkál ide-oda, van egy ilyen érzés, hogy egy vagy a sok közül. Ez az abszolút egyedüllét: amikor a sok ember között elveszel, és a sok új arc ül veled szemben, homogén valami lesz számodra az emberi tömeg. És ebből az érzésből generálód­ nak (számomra) a képek. Kassa, a szülővárosom és Pozsony is meghatározó, de kicsit másképp. Érdekes, hogy amikor felköltöztem Pozsonyba, nem tűnt különbö­ zőnek a két város, viszont amióta hosszabb ideje ott élek, Kassa valahogy „össze­ zsugorodott". Úgy értem, változott az érzés, amit kivált a hely. Struktúrában pedig abszolút különbözik a kettő, már amennyire különbözhet egy országon belüli két város. Az egyik centrális valami: Kassának főutcája van, és ahhoz képest nyílnak a mellékutcák, a közepén van a katedrális, a színház. Pozsony pedig sokkal organikusabb, kusza utcák nyílnak egymásba, és semmi sem derékszögű. Az arányok is mások: az ottani koronázási templom, bár méreteit tekintve hatalmas, mégis úgy hat, mint egy vidéki templom, ami fel van nagyítva. - Építész szakon már szereztél egy Bc-fokozatot, amikor jelentkeztél a képzőművészetire. A város témáján kívül, hogyan kapcsolódik (kapcsolódik?) egymáshoz a két terület a munká­ idban? - Igen, de ezt is „az elejétől" kezdtem, most vagyok ötödéves, jövőre diplomá­ zom képgrafika szakon. Úgy érzem, mint embert változtatott meg az építészet. Eleve az, hogy nem 19, hanem 22 évesen, elvileg érettebben kerültem egy olyan helyre, ahol az ember könnyen el tud veszni, mert liberális közeg, szükséges egyfajta önállóság. Emellett, az építészet megtanított arra, hogy mindent koncepció szerint építsek fel, a tudatosságot jelentette, ami nem formailag jelenik meg (nem vonzódom 67 �különösebben a geometriához vagy a térbeliséghez), de azt érzem, hogy minden, amit csinálok, átgondolt, koncepciózus (koncepcionális). - A számítógépes grafika, amivel az Urbanic-sorozat is készült, eleve tudatosságot, ter­ vezhetőséget feltételez. - Részben igen, a számítógép például arra is nagyon jó, legalábbis számomra, hogy előkészítsek egy koncepciót: nyilván sokkal könnyebb így kipróbálni egy színváltoztatást, mint átfesteni a képet. A számítógépet egyébként - nagy-nagy klisét fogok mondani - jól kell használni, és ennyi. Olyan eszköz, mint bármely másik, lehetővé teszi a sokszorosítást, csak épp végtelen mennyiségben. Ez persze ellenérzést is kivált, de gondoljunk arra, hogy a litográfia megjelenése is hasonló indulatokat váltott ki. Nincs nagy különbség: a klasszikus grafika is lényegében sokszorosítható, síkbeli, képzőművészeti alkotás. Általában arról van szó, hogy egy hordozót készítünk el, egy lemezt, fémből, műanyagból, fából, tehát olyan anyag­ ból, amelynek meg van munkálva a felülete, és erre hengerelünk festéket, majd kinyomtatjuk, vagy bedörgöljük, és a felületét lecsiszoljuk, és letöröljük a festéket. Ilyenek a linómetszet, fametszet, rézkarc, rézmetszet, litográfia - én leginkább a maratásokat (tehát a mélynyomásokat) szeretem, de jó, ha ezekbe a technológiákba az ember valami újat be tud hozni. És a számítógépes grafika gyakran együtt jele­ nik meg ezekkel a technikákkal, megkérdőjelezi és továbbgondolja a létjogosultsá­ gukat. Érdekes persze a műalkotás kérdése: a képzőművészet felé van egy sajátos elvárásunk, látni akarjuk az alkotó kézjegyét. Érdekes, hogy az illusztrációnál nem várjuk el, annak az eredeti megjelenése épp a sokszorosított könyv. - Tavaly jelent meg Szászi Zoltánnal közös köteted, a Kamasz, de korábban is készítettél már illusztrációkat. Nem jelent túl nagy kötöttséget alkalmazkodni a szöveghez? - Összesen öt kötetet illusztráltam, a Mátyás király-mesékből álló gyűjtemény a Pozsonyi Illusztrációs Biennálén 2007-ben díjazott is lett. Szeretek illusztrációkat rajzolni, bár a képzőművészek többsége nem szívesen reagál valamire: ellentétben a filmmel és a színházzal, ahol valamiféle participáció van, itt az ember kitalálja a programját, és azzal meg van oldva. Az illusztráció pedig pont olyan, hogy a kép­ nek a nyelv segítségével kell kommunikálnia, a grafikusnak pedig az alkotóval egyeztetnie. Számomra izgalmas, hogy a szöveg mindig másféle vizuális megoldást kíván, kihívás megtalálni a legmegfelelőbbet. A Szászi Zoltánnal közös kötetet, a Kamaszt (ahol ő a verseket, én pedig a rajzokat készítettem) élveztem a legjobban: lényegében magamból kellett kihoznom valamit, emlékekből összerakni, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor annyi idős voltam, mint a könyv főszereplője, hogyan láttam a világot. Ennek eredménye a rajzokból, fotókból, akvarellekből számítógépes kol­ lázzsal szerveződő képi világ, amelyet a könyv felmutat. - Mit tervezel a közeljövőben? Újabb városok? - A 32. Győri Szimpózium nyerteseként júniusban kiállításom nyílik Győrben, egész nyáron látogatható lesz. A Rovás alkotócsoporttal pedig elnyertük a „Kassa kulturális főváros 2013"-projektben való együttműködés jogát, és már megvan a centrumunk: a kassai Löffler-villa lesz a helyszín, ahol a performanszoktól a kon­ certeken át a tárlatokig sok mindent megvalósítunk majd. Ahogy mondod, aztán újabb városok jönnek. 68 �K é p - t é r C s e r jé s K a t a l in Mireille és Lautrec egy műteremben Maurice Guibert T o u lo u s e -L a u tr e c a m ű te r m é b e n című fotográfiája1 Végre írhatok e fényképről. Felhagyva rövid időre kötelező penzumaimmal, hozzá­ láthatok e talált tárggyal való foglalatoskodáshoz, mert számomra objet trouvé Guibert fotója. Azóta látom, hogy nem az én felfedezésem, Hans-Michael Koetzle teljes nyolc oldalt szentel elemző bemutatásának Fotóikonok című könyvében2, kár. Elvette tőlem a képet. Nem veheti el, mert én másként gondolkodom e képről, s más érde­ kel e képben, mint őt. E képekben, mert nem egyetlen kép van itt, hanem mindjárt hét, netán nyolc... Minden porcikája érdekel e képnek, rétegzettsége a legremekebb elemzőt is magához vonzhatná, én csak jegyzetelni szeretném, befejezetlenül hagyva. Valóságos tűzijáték: hová nézzek az átfogó, izgatott első tekintet után? A nőt nézzem, aki mezítelen, és nem is olyan szép. Miért lenne szép attól valaki, hogy fiatal és meztelen? Vagy attól, hogy prostituált? Nem is olyan fiatal, viszont teljesen meztelen, hacsak a félrefordított, hajtól takart láthatatlan arc s a kezében lévő lán­ dzsa nem öltöztet. Vagy nézzem Lautrecet, a kedves kis bohócot: jó érzéstől áthatva nézelődik zsebre dugott kézzel, s mind neki, mind Mireille-nek annyira természe­ tes, ami itt történik, hogy nekünk is azzá válik. Lautrec is lehetne meztelen. Az meghökkentőbb lenne. Vagy oly erős a kép természetessége, hogy ha ő maga jól érezné magát pucéran, hát mi se firtatnánk3? A nő az egyik oldalon, kedvünkre szokatlan és megszokott, ismeretlen és isme­ rős egyszerre, úgy provokál, hogy prűd kell legyen, akit ez provokál, olyan finom és pikánsan intelligens az egész. Az arisztokratikus regiszterből4. A másik oldalon a másik jóleső momentum: egy tükör mint megtámasztott, hátratolt mellékalakzat, félig megdöntve. És lehet, hogy nem is tükör. Hanem festmény, szépruhás, félre­ forduló, a képből kifelé tartó nőt ábrázol, de homályosan látszik ez a nő, a kép üve­ gezve van, és ebben az üvegben tükröződik valami: egy szék; egy szék árnyéka. Egy szék támlájának árnyéka... Egy szék és három szék5. A tükör-üveg kerete olyasfélén csillog, mint a Las Meninas6 hátsó falán a képek közé zárkózó tükör a király s ki­ rályné kettős portréjával: ott világít így a belső szegőléc, mutatva, hogy amit látsz: tükör, és nem bekeretezett festmény. Tobzódom a képekben, van itt épp elég! Toulouse-Lautrec elődje és tisztelt példája Edgar Degas volt, műtermet is abban a házban bérelt a Montmartre-on, ahol ő lakott. Hódolata Degas iránt meglehetősen egyoldalú volt: a mizantróp Degas-tól legfeljebb néhány kegyes megjegyzésre fu­ totta. Degas, a fotó módjára vagy éppen a fotózás hatására, illetve a japán leleménytől megbűvölten - ki mondhatja ezt meg most már, ki kérdezhet Degas-tól - levágja 69 �képeinek széleit, kivágásai esetlegesek, nézőpontjai dimenzióváltók és szokatlanok. Véletlenszerűnek, dekomponáltnak tűnik, ami a festményre kerül. Ugyanez törté­ nik Lautrec képein is, és ezt látjuk Guibert fotóján: legalább három kép széle le van vágva, a fó kép az állványon pedig annyira föl van tolva, hogy szinte fojtogat a térhiány. A nagy kép széles keretben, a keret felső széle levágva, holott alul a csil­ logó padló tág és betöltetlen, üres, motívum nélküli sávban látszódik. Betöltetlen? Motívum nélküli sáv? A kép, a szöveg, a festmény, a fotó minden pontja arkhimédeszi pont. Miért ne lenne az, még ha nem tudatos rendezőelv alakí­ totta is ki ilyenre? így látjuk immár, végérvényesen. Dekomponáltság, a véletlenül elkattintott fénykép üdesége Mireille természetes mozdulatán, Lautrec arcvonása­ in. Másfelől viszont nagyon is sok, nagyon is zsúfolt és fontos a képek ottléte és nagy száma. Engedi, sőt szorgalmazza, hogy gondolkodjam róla... Miért ne lehetne ott egy lándzsa is, történetesen épp Mireille kezében?7 Jó volna tudni, ki Mireille, aki most, lándzsával a kezében, nagyon úgy fest, hogy épp önmagát nézi a föláll­ ványozott nagy képen.8 És ki Lautrec, aki Koetzle információi szerint a sok közül egyik testi hibáját rejtendő mutatkozik mindig, belső térben is, kalapban. Magam kedvesnek, szeretetre- és kíváncsiságra méltónak találom, nem rútnak. Afféle cso­ dabogár, utánozhatatlan tehetségű jóbarát, kinek társasága mindig megtisztelő: lándzsával, Mireille-lel, a valóságban s a fotón egyaránt. Hol van egyáltalán, s van-e a képi világnak határa? Amit látunk: lezártnak szánt, de Iezárhatatlan s eleve nyitottként befejezett képek. Képstrukturálási problémák a „klasszikus" és „modern" festményeken, a fotón. Látszólagos pongyolaság mögé rejtett virtuozitás a struktúra-alkotásban; titkos mélyszerkezet és kitakarva hagyott „gojzervarrás" (Mészöly Miklós kifejezése). Keretezettség, ismétlődés, átölelő, spi­ rális és da capo al fin e szerkezetek a Lautrec-kép világában, s az Ő nyomán, nyomá­ ban, hozzá híven, szeretetteljes, baráti kongenialitásban készült guibert-i fotón. Kimetszés, kiemelés, elszigetelés mint narratív formák. Ismétlésalakzatok, kérde­ zésalakzatok, nyitottságok. Mindettől oly vonzó, olyan mai, üde, nem fáradó, könynyűkezű mélység mindaz, ami Lautreckel kapcsolatos. Ezen felül: a szerző metalepsziséről („alászálló határátlépésről") beszélhetünk, Genette nyomán vonatkoztatva e „trópusból lett" figurát a képzőművészetre. A szerző, íme, választott fotónkon is „beavatkozik saját fikciójába". Fikció-e a Guibert-kép elénk tárta világ; konstruált, megszervezett pillanat, vagy spontán társulás - szükséges-e faggatnunk? Velázquez híres, már említett Las Meninasán is (legalább) két helyzetértelmezést azonosítanak a művészettörténészek: a kis in­ fánsnő és csapata modellt áll a vászon előtt figyelő festőnek, vagy a kis infánsnő és csapata épp most torpant meg udvarias meghökkenéssel a modellt álló királyi szü­ lők előtt. Melyik értelmezés fedi a valóságot? Mindkettő mellé érvek sora állítható. E bizonytalanságok által megvalósul a néző bevonása társként az értelmező aktus­ ba: metakommunikáció, transzgresszió, cinkosul hívás, „ki-beszélés" a képszöveg­ b ől További metalepszisek is érzékelhetőek a képvilág szintjei között: a festmény, a fotó szinteződő építmény, amelyben alagutak, átjárók, függőhidak biztosítják (vagy épp nehezítik) a közlekedést, önmegjelenítés: a szerző belép saját alkotásába; a fikción belül diegézis és metadiegézis képződik (engedtessék meg, hogy segítségül hívjam az irodalomelmélet e helyt is operatív kategóriáit!). Az életre kelő kép/a kép történetté válása a funkciót, netán személyt váltó narrátor (a mindentudó festő) 70 �közreműködésével. Egy metaleptikus, interaktív szerző/alkotó-fogalom jön így létre, s el kell fogadnom, hogy a festő/fotográfus, fokalizátor, kép-hős és szereplő, illetve kép-olvasó kérdéskörei (azaz a leosztott szerepek) módosulnak. A kép kerete, de maga a néző világa, melyből kipillant, s a képre tekint: az ablak metaforája. Beágyazott és külső elem egyszerre, egyfajta mise en abyme (kicsinyítő tükör; rezümé), Dällenbach nyomán, „amikor egy elliptikus narratíva kitöröl egy központi jelenetet, s a mise en abyme helyreállítja azt"9. E fotó képekkel van teli, mikro-világok, festmények tükörcserepein bomlik ki a látvány. Mi lehet a központi jelenet10, melyet az elliptikus narratíva kitöröl? Hans-Michael Koetzle írása, melyet kiválóan használhatunk képleírásunk hátte­ reként, elbűvöl, elragad tényeivel11. Megtudjuk például, hogy Lautrec buzdítói és barátai közt ott volt Émile Bemard és Aristide Bruant, bár én úgy vélem, a két sze­ mélyiség szerepe egymástól egészen elkülönböződő lehetett Lautrec életében. És azt sem hiszem el egészen, hogy Van Gogh is „fontos buzdítója" volt. Ugyanitt tu­ dom meg, hogy Lautrec 1886-ban a Montmartre-on bérelt műtermet a rue Tourlaque 7. alatt, ami tkp. a rue Coulaincourt 27., ami ma ugyanezen út 21., s Koetzlénél megszámláltatnak festményei, akvarelljei és grafikái is, sőt rajzai száma is megállapíttatik 5084-ben. Olvasóim ámulhatnak mástól (de biztos forrásból) szerzett tájékozottságomon s anekdotakincsemen, és forrásom, Koetzle maga is ironizál mindezen, így nincs semmi baj, mert nem én gúnyolódom felőle, hanem ő látja görbe tükörben önmagát. De hol marad a képből Lautrec; megidézhető-e öszszetett emberségében? Aligha. Legjobb, ha elfogulatlanul nézzük tovább Guibert pompásra szabott fotóját! Így elfogadjuk az ikonikus stádiumban12 való létet a preikonografikus, ikonografikus és ikonologikus helyett. Nézz, és láss! 1893-ban Lautrec megrendelést kapott a Rue d'Amboise-i nyilvánosháztól, hogy dekorálná annak egyik szalonját. A művésznek az a pimasz ötlete támadt, hogy a prostituáltakat ábrázoló XVIII. Lajos kori arcképmedalionokkal díszítse a falakat. És ekkor említi a legenda ama Mireille-t (vezetékneve eltűnt, talán még saját életé­ ben, nemcsak idő által elhomályosodván), aki annyira hálás lett volna a festőnek a megörökítéséért, hogy virágot vitt néki műtermébe. Talán épp az imént tette vázá­ ba a csokrot, s emelte fel helyette a festő-kellékek közül a lándzsát, miután (esetleg a merész fantáziájú fotós kérésére) ledobta kokott-gönceit, hogy a tisztább, egyértelműbb meztelenségre cserélje. A fénykép hátterében a festmény, melyet mindkét szereplő oly figyelmesen vizsgálgat, A Rue des Moulins szalonja. 1894-ben készült13, s ez a fotó keletkezési idejét is jegyzi. Netán Mireille is e ház lakója (nem az előbbié); netán őt magát látjuk láb- s farnézetben, féloldalról, merész és korántsem előnyös beállításban a képen? Ez itt egy fakóvörös nő ugyan, divatos hajviselettel, de miért ne lehetne ő a fotón szemlélődő barna Mireille: egy kokott nézi otthonosan kokott-önmagát a kokottok otthonos szállásán. Miért volna ez pikáns? Még Mireille mezítelen képe sem a test­ ről szól, s e szalon is fáradt, megtaposott félvilág, kívánság vágy nélkül. Az élet egyik lehetősége; a másik a Lautrecé, a harmadik a miénk, s melyik a legvonzóbb, legkalandosabb, vagy éppen legfakóbb? Indifferens minden Lautrec képein, akár az Eros vanné címűn: nem az erotika, a csábítás, s nem a csillogó bűn dominál. A kortársak azt hihették, Lautrec különös, befejezetlennek tűnő képei klasszikus előd nélkül valók, holott festőnk csodálta például a kora-reneszánsz mesterek közül 71 �Piero della Francescát és Domenico Venezianót, akik kiváló profilképeket festettek. A most vizsgált képünkön e hagyományhoz nyúl vissza Lautrec Mireille (?) profilportréjában. Matthias Arnold egy tanulmányában14 még Rembrandt-előképet is feltételez, de Vittore Carpaccio egy 1500 táján festett bordély-festményét (Kurtizánok állatokkal, Museo Correr, Velence) biztosan. S további festmények azonosíthatók, további adatokkal, ha ismét Koetzléhez fordulok: „A fotó bal oldalán Georges-Henri Manuel (ma Zürichben a Bührle gyűjteményben) 1891-re dátumozott egészalakos portréjának a széle látható. Kissé odébb jobbra, a ruhátlan nő lábai által félig elta­ karva, egy vázlat látható, a címe Monsieur, Madame és a kutyus. A Harisnyát húzó nő című, ma a Musée d'Orsay birtokában található, bordélyjelenetet ábrázoló, 1894-ben készült kép a földre állított munkák középpontja. Végül jobbra, utolsó az azonosít­ ható képek közül, az Alfred la Guigne 1891-ben készült, s ma a washingtoni National Gallery of Art tulajdonában van." Így jóformán végignéztük (kifejletlen) ekphrasziszban a fotográfiát. Jöhet - jö­ hetne - az értelmezés, s ezt szeretném elkerülni; kényelmességből szívesebben hagynám nyitva az utakat, lezáratlanul a horizontot, ahogy ma szeretik mondani. Felkínálnék azonban, mondjuk, négy útvonalat a további gondolkodáshoz, kinekkinek kedve szerint. A műelemzés játék, de a legnemesebbek közül való: 1. Egy meglopott pillanat, impresszió a műteremben: a barát és fotós mint voyeur bennfentesként van jelen, s láthat mindent, részese mindannak, ami történik. Kétes, mi lesz a következő pillanat: Mireille csacsin szakértő szavai, vagy eldobja a tréfá­ ból felvett lándzsát, s szitkozódni kezd, amiért a felállványozott nagyképen nem elég vonzónak ábrázolja őt cimborája, a művész. 2. A fotón látható festmények egymást értelmezik: rendetlenségük, hanyag odavetettségük látszat, valójában értő és beavatott kép-olvasóra vár, ki az alig látható, félig elvágott képeket is felismeri, s tudja e képek történetét, alakjait képes azonosítani, s így rakja ki majd puzzle-ként az értelmezés lapjait, kártyáit, pasziánszát - kinek melyik metafora tetszik legjobban. Ezután kezdődhet a gadameri kép(össze)olvasás. 3. A keretek sora s az általuk generált eleven metalepszisek művészetelméleti alap­ képpé, meta-képpé teszik fotónkat: önidézetek, külső átvételek hálója fogja a jelentést a képek közti párbeszédbe. És Mireille is átlépi ama határokat, szabadon jár-kél egyik képből a másikba, végül meztelenül bár, de élőként is jelen van Lautrec oldalán (nem az oldalán, épp szemben vele: mást néz, mást lát, mint a művész); csak a képből nem tud szemünk láttára kilépni, Guibert lencséjének foglya marad mindörökké. 4. Hagyjuk utolsónak végül azt az olvasat-kezdeményt, mely a kép nyilvánvaló­ an legfelejthetetlenebb, legsajátabb eleme: Mireille nyugodt, természetes, magától értetődő mezítelensége, plusz az értelmezhetetlen lándzsa. Legyenek ezek a kép arkhimédészi pontjai, s e kettősbe kapaszkodva gondolkodjunk el polgárpukkasztásról, a prűd polgárnak szánt fricskáról. Olvassunk árnyalt kortörténetet, hogy meg tudjuk ítélni, változott-e a világ Manet kép-botránya, a Reggeli a szabadban óta, ahol a két felöltözött férfi közt (a párizsi társaság számára jólismert arcok: Manet fivére, Eugéne és Ferdinand Leenhoff, utóbb a festő sógora) ugyancsak ismert arc Victorine Meurend keresett modellé (1862 és 1874 közt Manet foglalkoztatja), aki higgadt derűvel üldögél a tisztáson állig begombolt férfitársai közt. És változott-e a világ Baudelaire akciója óta, mikor az ötfrankos Marie-t kalauzolta a vágyott, so­ sem látott Louvre-ba, s ott az ismert kokott égő arccal csapta kezét szeme elé, látva 72 �az antik osztály meztelen szoborhölgyeit: „Ez illetlen! Ez szeméremsértő!" Már a századfordulót írjuk, de lehet, Mireille-t fenti összefüggésekben hagyja meztelenül Lautrec, mert a szemléletre kitett képek modelljei korántsem ruhátlanok, így hát a lepellel épp hogy takart modell festmény-típusának aligha tarthatjuk Guibert fény­ képét... Mireille mezítelensége és értelmezésre szoruló, bizarr lándzsája lázadó tett volna így, szerény szó-emelés a viselkedési szabadság mellett, a megítéltetés ellen. Sosem fogjuk megismerni a helyes választ, még akkor sem, ha szöveges kommen­ tár találtatnék valahol e fotóhoz. A műalkotás keletkezése után leválik alkotójáról és kontextusáról, s élni kezd mindannyiunk gyönyörűségére, kezébe törékeny lán­ dzsát ragadva... Je g y z e te k 1 Utólagos jegyzetek Toulouse-Lautrec litográfiáinak szegedi kiállítása ürügyén. A REÖK Palota tárlatán szereplő litográfiákat huszonöt évvel Toulouse-Lautrec halála után adták ki Párizsban, az életművet gondozó Albi Museum jóváhagyásával. 2 Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok 1. Képek és történetük 1827-1926. Ford.: Kézdy Beat­ rix. Köln-Budapest: Taschen-Vince Kiadó, 2003., 98-107. 2 Koetzlénél olvashatjuk, hogy Guibert, a hű kísérő egy ízben levette barátját Ádámkosztümös fürdőzés közben... 4 Szigeti Csabától veszem a kifejezést egy kiváló Hajnóczy-tanulmányából, melyet A kopt nőkhöz fűzött: „Ha Jolies hármas megközelítésében gondolkodunk, amely kü­ lönválaszt forme simple-t, forme simple actualisée-t és forme savante-t, akkor Hajnó­ czy szövege tudós forma a javából. J...J A. Jolies egy helyütt utal az egyszerű és a tu­ dós formák közötti viszonyra: »A Tudós forma sajátos törvényei révén lerombolja azt az Egyszerű formát, amelyből megszületett.« Azt mondhatjuk tehát, hogy az iroda­ lom arisztokratikus regiszteréből vett művek esetében az egyszerű forma mint műfaj eltüntetett, szétrombolt karaktere, jó esetben a szétrombolás folyamata vizsgálható csak, ekkor azonban bizonytalan területekre tévedünk." S zigeti Csaba: Hajnóczy Péter találós kérdése: Hol léteznek a kopt nők? In: Bernáth Árpád és C súri Károly (szerk.): Az egyszerű formák szemiotikája. (Studia Poetica 7.) Szeged: Szegedi Egyetem-Germán Fi­ lológiai Intézet, 1985., 119-127. 5 Joseph K osuth híres munkájára gondolok: Egy és három szék. 1965. 6 Diego VELAZQUEZ: Las Meninas (Az udvarhölgyek). 1656, olaj, 318x276, Madrid, Prado. 7 Koetzle ír is erről, s feltételezése újabb képhez vezet. William Adolphe Bouguereau 1879-ben készült Venus és Amor című képét parodizálná Lautrec, mikor lándzsát en­ ged fogni Mireille-nek, ki nem Vénusz, ellenben prostituált. 8 Danilo Kiš könyve kívánkozik ide: Enciklopedija mrtvih (novellák; magyarul: Holtak enciklopédiája, 1983) vagy sokkal régebbről V illon Nagy Testamentuma (1461-62). Mindkettőben a névtelen, számolhatatlan és megjegyezhetetlen kisember van jelen a történelem s a hétköznapok sodrában, majd a fikcionált világú (az Enciklopédia), illet­ ve való-világú műben (a Testamentum), melyek mégis feljegyzik, rögzítik, megörökí­ tik ezt az áradatot. Mireille is egy ilyen festői, illetve fotós rögzítésnek köszönheti halhatatlanságát, vezetéknév nélkül, fegyverrel a kézben. 9 Lucien DAllenbach: Intertextus és autotextus. Ford. Bónus Tibor. In: Intertextualitás /-//. Bp.: Helikon, 1996., 51-67. 10 Dällenbach idézi Flaubert-t a műalkotás középpontjáról s a valóság középpont­ nélkülisége kapcsán: „Minden műalkotásnak, írta Flaubert, rendelkeznie kell egy 73 �ponttal, csúcsponttal, piramist kell alkotnia, vagy pedig fénynek kell esnie a gömb egy pontjára. Márpedig az életben ebből semmi sincs. A Művészet azonban nem azonos a Természettel!" DÄLLENBACH: i.m. 60. 11 Megint a Las Meninashoz térünk, s Foucault tanulmányához e rejtelmes műről. A „szavak" és a „dolgok" különbségeiről értekezve a szerző a tények (itt: tulajdonnevek) csapdájáról ír: „E tulajdonnevek (ti. a festmény szereplőinek nevei, Cs. K.), úgy tűnik, hasznos támpontul szolgálnak, kiküszöbölve a kétértelmű megnevezéseket; minden­ esetre megmondják, mit néz a festő és vele együtt a kép szereplőinek többsége. Ám a nyelv viszonya a festményhez végtelen viszony. Nem mintha a beszéd tökéletlen lenne, és valami hiány volna benne a láthatóhoz képest, amelyet hasztalan igyekszik pótolni. A nyelv és a festmény egyszerűen nem redukálható egymásra: hiába mond­ juk, amit látunk, amit látunk, az soha sincs abban, amit mondunk, és hiába mutatjuk képekkel, metaforákkal, hasonlatokkal, amit mondunk, a helyet, ahol e szóképek megcsillannak, nem a szem bontakoztatja ki, hanem a szintaxis egymásutánja hatá­ rozza meg." Michel Fo u c a u l t : A z udvarhölgyek. In: Uö : A szavak és a dolgok. A társada­ lomtudományok archeológiája. Ford.: Romhányi Török Gábor. Bp.: Osiris, 2000., 27. 12 Thomka Beáta magyarázza a Max Imdahltól eredő fogalmat (ikonikus képértelem), ajánlva azt a narratív olvasatot igénylő ábrázolások esetében: „[...] az ikonikus kép­ értelem a kép szemlélete, reflexió magára a kép szemléletiségére, a képek által létrehozott értelemösszefüggés." T homka Beáta: Beszél egy hang. Elbeszélők, poétikák. Bp.: Kijárat, 2001., 83. Vö. Max Imdahl.: lkonika. Ford.: Hegyessy Mária. In: Bacsó Béla (szerk.): Kép, fenomén, valóság. Bp.: 1997., 254-273. 13 Olaj, vászon, 111,5x132,5 cm, Musée Toulouse-Lautrec, Albi. 14 Matthias A rnold: Henri de Toulouse-Lautrec 1864-1901. Az élet színháza. Ford.: Bor Ambrus. Köln-Budapest: Taschen-Vince Kiadó, 1993. Maurice Guibert: Toulouse-Lautrec a műtermében 74 �A M I MARAD N yerg es G ábor á d á m A világ, és ahogy rendben van Kukorelly Endre: M en n yit h ibázok, te úristen Tételezzünk fel Kukorelly Endre részéről (legalábbis e kötet erejéig mindenképp) annyi hajlandóságot az alanyi költészetre (vagy annak illúzió­ jára), hogy kimondhassuk: a lírai én mintha egész jól érezné magát. Más részről pedig nem görcsöl. Mármint nem akar mindenáron nagyot mondani, még szépet se feltétlenül. Helyenként mintha még mondani se akarná, csak hát most mégis mit tegyen, jobb híján ír egy verset. Ha pedig az alanyi(as)ságnál mara­ dunk, az elbeszélőt (elverselőt, elviccelőt, stb.) akár még boldognak is nevezhetnénk. No nem éppen kicsattanóan, harsányan vidámnak, de azért nincs is gond. Kukorelly költészetének e mostani szakasza ehhez mérten különösen könnyed is, bár hangsúlyozottan nem könnyű vagy épp könnyelmű. A dolgok viszont legalábbis (a versek többségének tanúbizonysága szerint), úgy tűnik, rendben vannak vele, és úgy általában a világgal is. A kötet pedig így már pusztán a hangvéte­ lével is roppant egyedivé válik kortárs líránk kétesen kavargó egyvelegében, ahol többnyire minden megszólalónak piszok rossz kedve van. (Vagy ha nem, igyekszik legalább olyannak látszani.) Kukorelly E/l-e így másként is játszik a versben, mint a legtöbben teszik. A posztmodern (vagy bármi másként is hívjuk a kordivatot) mostan­ ság szinte megköveteli a köl­ tőktől a nyelvi leleményt (vagy annak tüntető és indo­ kolt hiányát, az elhatárolódást), ami így gyakran erőltetett és öncélú lesz. Kukorellynél azonban ez az egész játékosság dolog magától jön, természe­ tesnek hat (már majdnem leírtam, hogy a személyiségé­ ből fakad), a kötet flott és elegáns. Azon a pár szöveghelyen pedig, ahol feladja vállalt komolytalanságát, sem lóg ki a lóláb, vagy kerül a szólamba fals hang, ellenkezőleg, még jobban (engedtessék meg e ponton a divatos szleng haszná­ lata) átjön a mondandó. Mégis, hogy egészen pontosan mi le­ het az amúgy megnyerő hamis(kás)sággal, szándékoltan átlátszó (ál-? naná, hisz, ez a lényeg!) szerénységgel és öniróniával elnevezett kötet alapvető beszédszituációja, nehéz megmondani. A lírai beszélőnek (színleg) nincs égbe­ kiáltóan fontos mondandója, sőt, ahogy már fent is utaltunk rá, nem is tűnik túl szószátyár alaknak. Az olvasóban pedig fel is merülhet, hogy ha ennyire esetle­ ges a beszédhelyzet, mi mindent nem mondhat el a költő. Az már csak hab a tortán, hogy szinte látni, ahogy hamiskás félmosollyal egyben jelzi is (persze csak a sorok közt, gesztusaival), hogy annyira azért őt magát sem érdekli, 75 �amit mond, az elmondottak hogyanja pedig végképp nem. Legalábbis így tesz, látványosan, rossz ripacsként játssza túl a könnyedséget, látszólag véletlenül felfedve a szövegek mögött munkáló nem kis költői tevékenységet. Mielőtt azonban azt hinné az olvasó, hogy e könyvben pusztán (!) Kukorelly költői sármja, verseinek bravúros könynyedsége (könnyed bravúrossága, stb.) és, hogy úgy mondjam, szellemes jópofasága dolgozik, szeretném jelezni, hogy korántsem ezek miatt kiváló olvasmány ez a versgyűjtemény. Holott már ön­ magában ezek az erények együttvéve is kincset érnek, ez még - mondhatnám semmi. Legalábbis ahhoz képest, hogy Kukorelly ügyesen és ravaszul pozício­ nált költői imágója mögül helyenként milyen komplex gondolati és filozófiai tartalmakat bír (a felszínesség üdvös álcájával leplezve) megverselni, legyen szó akár a leginkább Orbán Ottóra em­ lékeztető gesztussal, kesernyés, maró gúnnyal írt kiváló (irod) ciklusról, megrázóan szép emlékversről (1956), költő­ versekről (Szabadság, Petőfi Sándor effektív haszna), a (kert) ciklus harmonikus, keserédes idilljeiről, vagy olyan, egy­ szerűen szép gondolati-érzelmi konst­ rukciókról, mint a Szétrendezés vagy a Sírás című versek. A meglehetősen ravaszul kiötlött kö­ tet lapjain Kukorelly, a már említett, úgy teszek, mintha úgy tennék<selben (ha egyáltalán jól sejtjük, hogy erről van szó), olyan kérlelhetetlenül ragaszkodik a beszédmód hétköznapiságának és a kommunikációs kontextus (versírás) eh­ hez képest már hamisnak, mesterkélt­ nek ható gesztusának állandó egymásra játszatásához, hogy még olyankor sem hajlandó feladni az esetek többségében rendkívül sokszínű és változatos játé­ kot, ahol már nem segíti, hanem inkább gyengíti a versszöveget. 76 És bár a verseskötet legvégén olyan kiváló művek mentik meg a mundér becsületét, mint a könyv talán legszebb verse, a Nyugodt Szív („A nejlonzacskóit maga / köré pakolja szorosan. / Emberszag. Az ember szaga. / Látod, ez egy ember, szaga van."), vagy a Na hát ilyen állítólag az élet (,fiiszom a szívemen / a szívgödör felett"), illetve az utolsó előtti Dal („A Dunához. Van három / bányató, // é s szom­ batonként van foci. / Erről majd szépen / le kell mondani"), azért akad kevésbé mű­ ködő vers is. A szövegek ugyanis érdekes módon, mintha minél távolabb kerülnének a klasszikusan költőinek tekinthető eljárá­ soktól, minél kevésbé igyekeznének versszerű versek lenni, annál jobbra sike­ rednének. Kukorelly legújabb kötetének ugyanis elsősorban intellektuális erejé­ ben, az egyes versek (bármily démonikus is manapság a következő szó) jelen­ tésében rejlik legfőbb esztétikai potenci­ álja. Ahol inkább a forma uralja a szö­ vegeket és töredékessé, s furcsamód ezúttal több helyett inkább kevesebb értelművé redukálja a versek jelentéstartományát, a végeredmény is kevésbé meggyőző lesz (ld.: TündérVölgy). Így fordulhat elő, hogy akad, ahol szétesik a mű, vagy legalábbis nekem úgy tűnik, mintha nem állna össze a kiváló formaérzékkel egymás mellé helyezett sok elemből a valami. Aminek a versekben a kifejtetlenség (és még ha paradoxon is: a terjedelem tekintetében egyúttal megjelenő túlfejtettség) és a költői elhagyás miatt inkább jelentésle­ hetőségeket és értelmezési dimenziókat kéne megnyitnia az olvasók számára, mintha épp bevágná ezeket az orruk előtt (jó? Ott. 2000 leütés; Mozogatás; Lélek; Naplóvers stb.). És bár az ilyen részek sajnálatos és szerencsétlen mó­ don a kötet utolsó harmada-negyede felé megszaporodnak, még így is csak �elenyésző töredékét adják a teljes könyv­ nek, az olvasásélményen érdemben nem rontanak. Merthogy a Mennyit hibázok, te úristen esetében nem pusztán szofisz­ tikáit fogalmazási fordulat olvasásél­ ményt emlegetni: ez a kötet valóban élményként, üdítő, kellemes, szórakoz­ tató, mégsem felszínes olvasmányként játszik a befogadóval, újra- és újra(meg újra)olvasásokra késztetve őt, hamiskás kacsintásokkal végtelenszá­ mú idézőjelbe téve minden egyes sza­ vát, amíg az utolsó oldalra érve minden alkalommal odáig nem jutunk, hogy ez a világ, bármily szar is, végső soron azért egészen rendben van. És ami azt illeti, legalábbis, amíg születnek olyan kötetek, amelyek ezt az illúziót hitele­ sen fenn is tudják tartani, ez még talán igaz is. (Kalligram, Pozsony, 2010) C seh y Z oltán Ösztönén és énhatár Birtalan Balázs: M ű virágok a szim bolizm u s oltárára Lenne önmaga Sancho Panzája? Kérdezhetnénk is akár Bir­ talan Balázs Lovagregény című verse alapján csak úgy bele Ön­ magunk vagy az olvasó donquijotizmusába. A Művirágok a szimbolizmus oltárára című kötet egyik központi tárgya ugyanis a kilátástalanság fel­ dolgozhatósága, társtalansága. És az ehhez társuló humor vagy humor­ nak ható nekikeseredés, a kibicsaklott szójáték immár visszavonhatatlan megkeseredése a mondatba való belépése­ kor. Már a nyitóvers, az Egy karrier meg nem születése is erről a bizarr helyzetről vall: a vers önmaga végére szeretne pontot tenni, de a központozás hiánya ellehetetleníti ezt a klasszikus gesztust. Ez az önmagába minduntalan visszatérő küzdelem valóságos szélmalomharccá válik az én határain belül. A léttér azonban generált valóság, önmagunktól független terep, melyet a „gép­ idő" ural, a „kvázi-végtelen" szimulációja. A virtuális vilá­ got egy „lágy mozdulat" irá­ nyítja ugyan, mely a teremtés­ mozdulat gesztusát idézheti fel az olvasó számára (Gépidő), ám a „megfájduló" gondolat léttere belép az emberébe is s a testetlen létezők virtuális terébe áramlik - Birtalannál nagyjából a képzelettel telítődő emberi szellem terepe ilyen. Az én helye ebben a térben fokozottan bizonytalan: e verskötet egyik nagy témája a Két pszichobagatell című versben megjelenő én-elkülönülés. Az ösztönén mint az életösztön letéte­ ményese, a biológiai tudás hordozója a túlélés zálogaként funkcionál: a kötet retorikai anyaga is leképezi ezt a techni­ kát, amikor a szójátékok vagy nyelvi anomáliák, irodalmi intertextusok aszszociatív sarjadásaként jön létre a vers 77 �teste. A világ és az én határainak konf­ liktusát megjelenítő második (patetikus) bagatell pontosan a létre sem jövő én határait félti: e bagatell retorikai megvalósulása a folytonos határátlépé­ sek regiszterkeverő beszédmódjában ölt testet a kötet nyelvi terében (pl. „ha igen mire vársz / borulj már térdre bazmeg" - veti oda a Kívül a rácson című vers végén, melynek mottója Isten létének egy paradox bizonyítékával biztosítja a transzcendensbe hajló felütést). A bagatell (nem pusztán weöresi kombinációs értelemben) a kötet egyik szinte műfajjá generálódó megnyilvá­ nulási formája, a haiku (tiszta formában lásd a Szezonvégi leltár című verset), az epigramma és olykor a limerick techni­ káinak elegyítésével jön létre. A kötetrím művirágai is legalább kettős értel­ mezésre adnak lehetőséget: részint a giccs, az utánzat, a bagatell minőségeit idézik meg, részint arra a kavafiszi gondolatra vezethető vissza, mely ép­ pen a hagyományos utánzáselméletek­ kel szemben a természeti szép agresszió­ jának ellenében a mesterséges vagy akár mesterkélt szépség emberi karak­ terét hivatott erősíteni. A Furcsán szökken a pentameter-sor elő című egysoros („Tóth Gyula vízveze­ ték-szerelő és bádogos.") Weöres-parafrázis („Tóth Gyula bádogos és vízveze­ ték-szerelő.") lényegében a stilizáltsággal való leszámolás egyik legsikerültebb bizonyítéka: finom inverziója a metrum halálához vezet, mely helyreállítható ugyan, de akkor már kilépünk Birtalan világából és Weöres stilizált esztéticizmusának hangzásfetisizmusába kerü­ lünk át. A metrum problémája a Három haiku záró sorában is megjelenik: „Sem­ mi sem töké", mondja a verssor, így, fragmentáltan, beletörve a kötelező öt szótagba. A metrum és a metrikusság szabályossága és a nyelv betörhetetlen- 78 sége Birtalan költészetében szimbolikus gesztusként kerül felmutatásra. Ez a technika a hagyományhoz való vi­ szonyt is eredendően befolyásolja: A költő című versben ez pregnánsan je­ lentkezik. Itt Poe leghíresebb költemé­ nye lesz a formai keret, melybe a híres madár nehéz szimbolikájából kivetkőz­ ve piszkít bele. A tollászkodó artisztikum ereje is megtörik, a helyére valami­ féle ritmusos narráció lép, mely legin­ kább a verses fabula sajátja. A kötet egyik legnagyobb vállalkozása az Em­ lékkoszorú című szonettkoszorú, mely­ nek hangneme jelentős mértékben elüt a kötetegész struktúrájától: nyelve kon­ zervatív, és furcsa módon a leginkább Faludy György panteisztikus, nosztal­ gikus-csevegő szonettjeit idézi meg, még a narráció szempontjából a legszívszorítóbban őszintének konstruált helyeken is. A Másik margóra című szerelmes vers már a címe miatt is figyelmet érdemel: a margó a peremlétezésre utal, és egyút­ tal a lapszéli szövegegzisztenciára, miközben parodisztikus éllel idézi meg a magyar irodalom egyik nagy betelje­ sületlen szerelmi sztoriját: „Nem pro­ dukálok nagy félrecsúszásokat / (hisz nyakkendőm nincsen: pólón hülyén mutat)". Birtalan verseinek egy rétege hatványozottan a rejtegetésről, a mar­ ginális létezésről szól, jobban mondva sejtet a legtöbbet, és ez szövegeinek egyik legfőbb ereje és intenzitásuk felfeslődésének gátja is egyben. A címadó versben pl. így í r „(Itt még hiányzik egy sor.) / Jaj, azok a kék szemek! / Kék szemek!" Épp a hiányzó sor válik a legizgalmasabbá: vajon elhallgatásról van szó, vagy a megfogalmazhatatlanságról mint nyelvi kudarcról? Birtalan kötetében tematikusán erőtel­ jes a hit és az ego koherenciájának vizs­ gálata is, s épp ez a vonatkozás csempé­ szi a legtöbb lendületet a szövegekbe: �e versek az exegézis privát formáit jelenítik meg, az önmagunk számára értelmezett létrezdülések világát. Az Exegézis, repedt poharakra című ciklus számos naiv megszólalása épp azáltal emelkedik költői erejűvé, hogy a nyelvi kíméletlenség és keresetlenség kellős közepére odacsempészi a transzcen­ denciát: „Betartanak nekem a paran­ csok, / hogy kvittek legyünk, én is betartom őket, / s ha pont pénteken pécézem ki a nőket / paráznamód, hát összeteszem a mancsot" (Hit-elrontás). Ez a rögtönzött rigmus képes örvénnyé tágulni, és egy „tételbe" („Nincs oly szép tan, mit agyon ne csapna a giccs"), majd epigrammacsattanóba torkollni. Az igazság kizárólagosításának kérdése a hitbéli bizonyosság kizárólagosságá­ val szembesítve teremt feszültséget az Én mondom című versben. A Kókler év­ szakok kisciklus erőteljesen kérdőre vonja a hagyomány integritását: A Hó takard el kezdetű szöveg evidens allúzi­ ói bagatellizálják a Petőfi-vers külsősé­ geit, a tragikumot pedig trivializálva folyatják át a komikumba. A Dance macabre szójátékai a nyelvi változást nyomon követő értelmezhetőség fe­ szültségterében válik működőképessé, s leginkább Tandorit idézi. A magán­ hangzók illanása és átalakulása, a más­ salhangzók kiszolgáltatottsága hatvá­ nyozott filozofikumot rejt, miközben a szöveg elsősorban egy zeneiségében érzékelhető folyamat mentén szervező­ dik. A Táncrend kusza idézetkollázsa szintén valamiféle szövegpusztulást, valamiféle szövegkeveredést, foszlá­ nyosságot közvetít, miközben a memó­ ria a szervezett nyelviségre vonatkozó asszociatív tudását figurázza ki. Az emlékezés elsősorban zenei, és csak másodsorban értelmi természetű, su­ gallja a szöveg. Kétségtelen, hogy épp e Birtalan-szöveggel kapcsolatban me­ rülhet fel a legtöbb probléma is: ez a szójátékon, a populáris regiszterre tett folytonos utalásokon alapuló költészet­ típus napjainkban kimerülni, elerőtlenedni látszik, amennyiben nem tud túllépni a technikai kifogástalanság magától értetődő elvárásain. A Sík tran­ zit sorozat darabjaiban ez a tendencia tovább érvényesül, ám meg is törik: „Másfél mázsája húgyban-szarban / ázik, de füstöl, mintha Etna. / 1 perc 15 másodperc - / és elcsikkült a cigaretta." (Életképech). A z In fin e című latin nyelvű vers, vagy jobban mondva a meditáció vagy imádság archaikus műfaját idéző szöveg központi jelentőségű, mivel liturgikus fordulatai kikezdhetetlenek maradnak, itt nem érvényesül a bomlás, a fragmentáltság lehetősége, hiszen a latin immár lezárt nyelvnek látszik, stabil valóságok hordozója, kapaszkodó a bizonyossághoz. Sajnos, a kötetben sajnálatos zavarok is akadnak, pl.: „Csupasz mellednek tőrt szegezve / kötőszók, névmások menetelnek", s egyes versek túl könynyen kiszolgáltatják magukat a szójá­ tékok csábításának (ilyen pl. a remek Anakreón-intertextussal dolgozó Koroló vagy a rímorgiás Falvédő). (Katalizátor, Budapest, 2009) 79 �B ereti G ábor De miért hallgat? Zemlényi Attila: A pacsok Jó könyvről érdemes vissz­ hangot vető gondolattal kez­ deni: Zemlényi Attila költé­ szete olyan költészet, amely hallgat önmagáról. A recen­ zens feladata az ily talánnyal szemben pedig éppen az, hogy túl a szimpla könyvismerteté­ sen, a jelenség burkát feltörje. Miközben recenzens látja, hogy az észrevételében rejlő ellentmondás feloldása egy nagyobb lélegzetű mun­ kát igényelne, érzi azt is, hogy a kötet poézisében rejlő lehetőség érdekében érdemes megérzésének töredékes kifej­ tését is vállalni. Hogy Zemlényi Attila Apacsok című karcsú verskötetének első pillantásra szembetűnő éthoszát a benne rejlő po­ tenciális éthosszal egybevethessük, ah­ hoz mindenekelőtt a Zemlényi-féle líra helyét kell megtalálnunk irodalomtörté­ netünk rendjében. Ehhez Babits Mihályt hívjuk segítségül. „Az egész magyar irodalom történetén két irány vonul vé­ gig: az egyik a nemzeti vonások konzer­ vatív megőrzésére és kifejezésére törekvő, minden nyugati hatástól dacosan elzár­ kózó; a másik ezt az elzárkózást megvető és gúnyoló, európai minták szerint for­ radalmian újító. S miként a nemzeti karakter megőrzése az egész irodalom feladata, az európai érdekre való törekvés pedig az egyes alkotásoké: akként való­ ban az irodalmi közvélemény óvta ren­ desen a nemzeti irány zászlaját, míg az egyesek, a zseniális kiválók törekedtek az európai szellem irányában újítani." 80 Ha a Babits által közel száz éve papírra vetett sorokat, melyek egy még korábban kialakult irodalmi magatar­ tásra utalnak, frissítenénk, ak­ kor az európai minta kifeje­ zést a ma szokásos posztmo­ dernre cserélnénk. S mindjárt jelenkori vitáink és szemben­ állásaink katlanában találnánk magunkat. Ám ha az irodalmi jelensé­ geket nem csupán ezzel a valójában esztétikán túli, ornamentális szemlélet­ tel kívánjuk megítélni, akkor e manap­ ság is szinte a kánon erejével ható szemlélettől el kell távolodnunk. Hi­ szen az újító törekvést is a tehetség, hogy ne mondjuk, a zsenialitás hitelesí­ ti, mint ahogy a hagyományőrző irály igyekezete is hiábavaló, ha különösebb esztétikai relevancia nélkül szolgál vélt, vagy valós nemzetpolitikai célokat. Mert akkor ugyebár, az esztétikum világa felől tekintve rájuk, mindkettőről ugyan­ az mondható. A költészetet tehát a saját belső tere­ in, az önmaga közegében zajló törté­ nésként analizálhatjuk érvényesen. Az elemzésnek ez a módja, a nemzeti és a posztmodem ellentéte helyett az eszté­ tikum alapfunkciójában, az emancipá­ ciót szolgáló megismerésben gyökere­ zik. Az egyéb közvetítettségek helyett ekkor az igaz és a hamis esztétikai mi­ nőséget involváló heurisztikus tételezettsége kerül előtérbe. Hogy láthassuk, miként válik a tekhné megismerésérté­ kű eseménnyé. �Bár a babitsi felosztás, a nemzeti és a világi (világirodalmi) védjegyek segít­ ségével karakterizálja az irodalmi jelen­ séget - azoknak különböző történelmi, hagyománybeli, alkotói és alkotásbeli feltételei, adottságai alapján tulajdonít­ va eltérő tartalmakat - , ez a polarizáló szemlélet ugyanakkor mégsem kerülhe­ tő meg, mert, ha részleteiben átalakult módokon is, de máig elevenen befolyá­ solja irodalmi tájékozódásunkat és ér­ telmezéseinket. Így, ha egy kortárs alkotó törekvéseit stílusjegyei, vers­ technikai szokásai stb. alapján tárjuk fel, óhatatlan, hogy egyúttal valamelyik pólus vonzáskörébe ne utalnánk. Ebből az aspektusból tekintve a kötet vers­ anyagára látható, hogy Zemlényi a líraiságot alig vállalva, a műfaj eszköz­ tárából csak néhányat alkalmazva írja verseit. Jobbára csupán a szöveglükte­ tés ritmikájával, vagy a ritmust szolgáló rímekkel él, avagy ezek kombinációjára törekedve szerkeszti szövegeit. Több­ nyire lineáris rendet tartva formáz élet­ képeket, melyekkel a maga módján követve a trendet, hívja életre a poszt­ modem ennedik, Zemlényi-féle válto­ zatát. Utóbb pedig, s szövegei erről is tudósítanak, a párbeszéd verstechnikai eszközével is előszeretettel színezi lírá­ ját, melynek gyakori alkalmazása mára költészete egyik karakterjegyévé vált. Mindezzel együtt, ha a stiláris szuvere­ nitást szolgáló nyelvi eredetiségre nem törekedne, költészetét akár líraiatlannak is érezhetnénk. E karakterizáló fényekben az Apacsok versanyaga, a fentebb idézett babitsi irodalomtörténeti rendszerben a poszt­ modern pólust gazdagítva definiálja önmagát. Az önmegvalósítás szándékossága a két ciklusra osztott kötet - A fekete barát szindróma; Az ágy és a fa l között - versei­ nek allúziós rendjében is tetten érhető. Az első ciklus tizenhárom verse közül talán ha kettő utalásoktól, hivatkozá­ soktól mentes. (A második ciklus ebből a szempontból kiegyensúlyozottabb.) S ha a hivatkozásoknak a költői oeuvre-t a választott pólushoz kötő funkcióira is figyelünk, akkor azok koncepcióhordo­ zó hatása is beszédessé válik. Csupán a személynevekre figyelve idézzünk az első ciklus verseinek utalásaiból: Kurt és Courtney, Sid és Nancy, szegény Britney, Jackson, Pollock, Vincent, szűz Kölcsey meg Emily Dickinson, kis Madness, szegény Zsuzsi, Susánka, Kelemen, Annabell Lee, Fatia Negra, Hendrix, Joplin, Elvis és a Viszkis, Dzsoni, Árnika (A frontember), mint Eastwood a Nincs bocsáttat elején, Will Ohlert az elátkozott, Rocker és Roller (Öreg Halál), „Mikor építkezem, évekig csak King bátyóból ettem" (A fekete barát-szindróma), Bruce Lee, Neo, Pai Mei, Dsuang Dszi, Paul Newman, Armstrong, Victoria Lucas, Disney stb. A világ tartalmi teljességét annak társadalmi vonatkozásaitól elkülönítő posztmodern ábrázolási metódus, mi­ közben eltávolodik az ábrázolást a nemzeti tematikára fókuszáló beideg­ ződéstől, aközben - mintegy előzmé­ nyére reflektálva - nem a megismerés teljességét kínáló lehetőség felé, hanem a közösségiségtől elidegenedő, azt egy divathatásokkal felváltó virtualitás, egy ignorait közösségiség mindent indivi­ dualizáló ábrázolásmódja felé fordul. Ezért a posztmodern ábrázolásmódnak ez a magyar lírában mára kanonizálódott, önmaga megismerői funkcióját korlátozó metódusa, a világ mélységeit feltáró képességének kiaknázása he­ lyett, tárgyának csupán felületábrázo­ lásra alkalmas gyakorlatára kárhoztatja magát. Ugyanakkor e paradigmatikus körön belül maradandó teljesítmények­ kel büszkélkedhet. 81 �Zemlényi kötetéből például a (Szabó Lőrincet idéző) Luca Óriás lett című opus emelkedik ezek közé. A vers az első osztályos gyermekét az első tanítá­ si napra kísérő apa érzelmi állapotát örökíti meg. „Elég napos délelőtt volt és tényleg balra van, / de az eszem nem súgott semmit. / »Légy kedves mi­ mindenkivel, Kicsim!« / - akadoztam, akár egy öreg bakelit" - kezdi a meg­ próbáltatások sorát, amiket a helyzet feszültségéhez méltó képekkel fejez ki: „zsíros-vérkarikás képek fortyogtak, / pukkantak szét fejemben", vagy „Apró csontmarkok szorították a torkom", miközben „»Csak ü-ügyesen, csibém!« - hadartam rekedten." Majd a kétségek újabb sorával „a rozsdás vasdárdák előtt," mamuthasával ott trónol az isko­ la, „Ez a jégszívű, fasiszta iglu, / ahol nyolcadikos nénik és bácsik is vannak, / már többen biztosan szeretkeztek", fokozódik fájdalmassá az apai aggoda­ lom. „»Sze-szeretlek, kicsim!« / - gu­ rult utána a zúzottkövön az elhasznált varázsige, / miközben elengedte a ke­ zem és elment" - zárul a vers első etapja. A második részben feltárulnak a krízishelyzettől - „Ekkor fordultam szembe először az ősszel." - az érzelmi viharzás okának felismeréséig vezető út stációi: „Me-menthetetlenül belekeve­ redtem valamibe", a hebegős írásmód­ dal is jelezve az elmúlás élményének immár önmagára vonatkoztatott friss­ fájdalmas voltát. Egy nagy ívű, érzékle­ tes képsorral fejezve ki a gyermekét iskolába kísérő szülő találkozását a kivédhetetlen öregedés első jelével: „kéz formájú levelek tapadtak arcomra, / monolit tölgytörzsek mélyesztették tüdőmbe / ágas-bogas gyökerüket, hang és fény / sebtében változott körü­ löttem, / mint abban a régi Peter Gabriel-klipben, / ahol a sztár a fűben fekszik, / másodpercek alatt évszakok 82 oltják ki egymást, / évek, élet, pezsgő és burjánzó halál." Majd az utolsó so­ rokban az élet végül is halállal végződő útjának egy majdani, újabb állomására utaló előérzet: „Sárgánál már tudtam, mi emelt rám kezet. / Rábírhat majd egy ifjú szerelme, / hogy eldobod érte az én nevemet." Ez a Petőfire hajazó utalás, a maga eltérő értelmezésével, a vers frappáns, érzelmeket összefoglaló végszava. Ha az ábrázolás babitsi nemzeti és világirodalmi szintjeit egy, a megisme­ résre nyitott, szintetizáló - talán zsenia­ litást is igénylő - harmadikban foglal­ juk össze, akkor költőinktől, ha minden egyes alkotásuk esetében zsenialitást nem is, de a teljességre törekvés jegyé­ ben a nemzeti és az individuális beállí­ tódások korlátait meghaladni igyekvő gesztusokat talán mégis elvárhatunk. Kötetében, melynek harminc verse kö­ zül tizenöt az előző, Rodeó című kiad­ ványban is olvasható, Zemlényi ösztönö­ sen bár, de tesz néhány lépést efelé. Erre utal pl. A Martinász utca című opus. A verset erőteljes kép nyitja: „Ezek az utcák ott kezdődnek, / ahol elfogy a foltos aszfalt, / agyaggal kevert zúzottkő húsuk / rosszul tetovált Gólem teste." Zemlényi Miskolcon él, ahol még ma is van Martinász utca, sorai az elmúlt tizenöt-húsz év valóságára, a több tíz­ ezer embert foglalkoztató kohászat meg­ szűnése utáni állapotokra nyitnak abla­ kot: „Miféle mítosz ez? - kérdezzük, / de a szürke szemű kölykök, / akik errefelé ténferegnek / és körmükre ég a parázs, csak nevetnek. / Nem - mond­ ják - , nincs mítosz, / csak - mondják - , hej a kurva anyját, / nincs itt más, csak a Martinász utca." „csak a gyárpárduc", „csak a viskók", „csak a szuterén", „ahol anyánk mos, / és ők vannak meg az övéik." Majd később, „Itt élnek az enyéim", olvassuk, s gondolhatnánk is �jóhiszeműen, ha Zemlényi szerint ez a táj („ahol forrósodnak a napok, / és a kerítés tetejére híg betonba / üvegcse­ repeket" öntöttek, mert különben a kölykök, „ha nem vigyázol, / a szemed is kilopják.") nem csupán az alcímben jelzett rémkoppantó apánk, Stephen King fantáziájában létező táj volna. Pe­ dig bizony a mieink nem King fantáziá­ jában, de közöttünk, hús vér valóságuk­ ban élnek itt, s ahogy Zemlényi érzé­ keny, allegorikus soraival ezt érzéklete­ sen kifejezi, „a Martinász utcában hall­ gatják a rádiót", s „a döglött gyárpárduc fejéből / drótok vezetnek" ki, s „a tévé­ antennák / közé sárkányok szállnak". Versében a szituációnak ez a modernitás erős, de sohasem erőltetett kép­ technikái elemeivel kirajzolt lírai relief­ je, megalkotottságában méltán dicséri alkotója erőteljes nyelviségre, önálló poétikai entitásra utaló tehetségét. Ám az óra ketyeg. Vagy King s a posztmodern líra, mely továbbra is hallgat önmagáról, vagy a metaforikus, az allegorikus, egyszóval a lírába kon­ vertált poétikai valóság. A kérdésre pedig, hogy a teljesség felé vivő kapta­ tóra, vagy valami más útra tér, Zemlényinek előbb-utóbb választ kell adnia. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2008) G y im e s i L á s z l ó „ vöröset bont / metszi a lángnyelveket" Ádám Tamás: A p á m p o r n ó ja Mit szenvedsz verssel, min­ denféle történetekkel - írj por­ nót! Azt legalább olvassák, s a konyhádra is hoz valamit hányszor hallhatta Ádám Ta­ más (hallottuk sokan) a váll­ veregető biztatást. Talán vélet­ lenül csúszott ki a száján: majd megírom az apám por­ nóját... S most itt van. Persze vers ez is, verseskönyv, nem is akármilyen, s a pornóhoz a címén kívül kevés köze van. Ez a szerző ötö­ dik verseskönyve, mely a rendezünk majd vérbő partikat című válogatást kö­ veti, közben persze írt publicisztikát, riportokat, kismonográfiát, számtalan kötet szerkesztője, sok antológia szerep­ lője volt. De Ádám Tamás elsősorban költő, mégpedig par exellence (értsd akár így: a legnagyobb mértékben) költő. Az Apám pornója a Napkút kiadó 2010-ben megjelent kiad­ ványa. A remek borítót Szondi Bence készítette B. Reszler Gá­ bor festményének felhaszná­ lásával. Kilenc ciklusba osztva 85 vers szorong a 108 szövegoldalon, a ciklusok elé került, mintegy felütésként (vagy az előző kötet címére válaszul?) egy költemény: A pisztáciával mi lesz? Látszólag nem programadó vers, nem fogadkozik, nem ígér: kérdez. Az alap­ kérdések sejtetése (az élet, halál, szere­ lem sorsproblémái) között a hétköznapi 83 �kis örömök kutatása követel jogot ma­ gának. És ez bizony program, nem is akármilyen költői vállalás. És elöljáró­ ban le kell szögeznünk, hogy ennek a vállalásnak a kötet egésze mindvégig hol konkrétabban, hol elvontabban eleget is tesz. Az első ciklus tizennégy verset sorol a Parfümös kutyák cím alá. Valamennyi­ ükre jellemző a valóság pontos beméré­ se, és valamennyi - különböző szürreá­ lis mozdulatokkal - fölé is lendül ezek­ nek a többnyire szánandó valóságdara­ boknak. A költészet ősi eszközei (Zsolozsma) éppúgy segítik ebben, mint a szövegirodalomból hozott már-már tüntető tárgyilagosság (Koldusok cilin­ derben), de a fő költői eszköze a hagyo­ mányos magyar lírából jól ismert azono­ sulás és képviselet kettősségének követ­ kezetes érvényesítése (Ez csak hamu, Fánk ragyog). A második ciklus az Aluljárók címet viseli, hét verset rendelt alá a szerkesz­ tői szándék. Érvényesítvén a szó sokér­ telműségét, találkozunk itt a valódi aluljárók, híd alatti terek félvilágával, a mélytudat bugyraival, a gyermekkor elsüllyedt mezőivel, s a társadalmi alul­ iét képekbe dermedt szörnyűségeivel. Ezeket a verseket a költő által felfede­ zett egység tartja össze, a világ-egész ideológiák, esztétikák feletti egysége. Ez a felismerés szintén meghatározó eleme lesz a későbbi verseknek (Holttes­ tes csónak). Az Indigó a vízben cím alatt csak öt vers olvasható, s ezek mind az elrontott csodák versei. A rajtunk múló kicsiny varázslatok élménybeszámolói helyett (egy világ-nagy szanatórium életképeibe tömörítve) hiányérzetekkel szembesülünk. Ebben a sajátos kórház-helyzetben az élet, a halál, a szerelem önértéke válik kérdésessé. Ezzel azonban az abszolút pontok válnának viszonylagossá, érzi ezt 84 a költő is, s már-már abszurdig hajtott groteszk megoldásokba kapaszkodva próbál kikeveredni a csapdából (Próba). A negyedik fejezet költeményei (Hangulatfestés) talán e szörnyű szana­ tórium, a felismert csapda felszámolása érdekében születtek. Hét költemény, a valódi vagy vélt társak felidézésével, a szövetséges-szerzés illúziójával meg­ verve, megáldva. A pálya- és művész­ társak konkrét megszólítása segítségé­ vel módot teremt magának a szerző, hogy bemutassa, mit és mennyit tett a magáévá a trendi irányzatok hozadékából, ezek közül kettőt érdemes kiemel­ ni, a Kukorelly Endrének címzett Arra elég, illetve a Tőzsér Árpádnak ajánlott Csüngve-takarnak címűt, mindkettő tech­ nikai bravúr, anélkül, hogy bármelyik a kötet egészét tekintve idegenné válna. A következő verscsokor (A galamble­ ves fontosságáról) tizenegy költeményből áll. A leplezetlen hétköznapi „kis örö­ mök" versei ezek, az illúziók szétfoszlása utáni lét, az értelmes, vagy legalábbis annak szánt túlélés görbe tükörben megmutatott képei. A világnagy szana­ tóriumból (gyógyultan?) elbocsátott ember sajátos humorával szembesül a talán a bentinél is abszurdabb külvilág­ gal. Ahogy a jó galambleves segíti a lábadozót, úgy segíti ez a humor az olvasót az eligazodásban. A hatodik ciklus (Megtartó vízen) a leghosszabb része a kötetnek, tizenhét verset tartalmaz. Ha korábban a hamis illúziók meghaladásán munkálkodott a költő, ezekben egy új, ám föld-közelibb illúziót teremt. A meglelt szerelem, még­ pedig az érett férfi szerelme teremt új viszonylatokat, új értelmet a lírai világegyetemnek. A test és a lélek önfeledt kitárulkozása, halálos játéka jellemzi ezeket a költeményeket, az egymásra utaltság szép rabsága teremt kettős szabadságot. �A hetedik részben (Bőrünk a fogason) tucatnyi mini-szatírát olvashatunk, az irónia, önirónia, a szarkazmus kis re­ mekeit. Korábban megismerhettük a költő humorérzékét, most megtudhat­ juk, milyen az, ha igazából szabadjára engedi. A valóság elemeiből újraépített ellen-világ egyszerre elrettentő és ne­ vetséges, de gondolatébresztő is. Nem az a kérdés, ki engedi le a tengert, s az hova folyik (Lefolyó) - hanem az, hogy hová s mivé lesznek hajdan volt hiteink, reményeink, elszánásaink (Autodafé). Mai énünk, ha vöröset bont, csak borról gondoskodik, s nem gerjeszti, hanem metszi a lángnyelveket. Nyilvánvalóvá válik a valódi cselekvés hiánya, de a költőt - egyelőre - az irónia megvédi attól, hogy hebehurgya módon eleve vesztett csatákba induljon. De mindvé­ gig sugallja, hogy a csaták ideje eljön. Az utolsó előtti rész ismét rövidebb, csak hat művet rendel az Apám pornója cím alá. Hat férfiasan visszafogott val­ lomást, tele persze a megígért pornóval: a munka és a szerelem mozdulatainak egymásra vetítésével. Vallomásokat mondtam, de ez a szó pontatlan: az elő­ dök iránti szeretetet, ragaszkodást nem csak bevallja, hanem személyisége ré­ szeként mutatja be a költő, így a valósá­ gos búcsú szavaiból megtartó jövő épül. A záró ciklus {Föld szakad számba) öt verse visszatér az alapértékekhez, az élet és halál misztériuma azonban az immár ismerős szereplők segítségével személyessé válik, az általánosság ketre­ céből bőrünk börtönébe költözik. A záró vers (De profundis) a költő saját sorsára szűkíti az élet értelmének örök kérdé­ sét, s természetesen nem tehet mást: ránk (vagy Istenre) hagyja a választ. A kötet átlapozása után ki kell emel­ nem a legjelentősebb esztétikai, poétikai sajátosságokat. Először is a költő szakmai felkészültségét. Úgy használja a humán műveltség felhalmozott kincsestárát, hogy mindig a megfelelő darabot emeli sze­ münk elé, sohasem többet, sohasem mást. Emellett kitűnően bánik a formával, nem virtuózként, szómágusként, ha­ nem a mesterember magabiztosságával. A tömörítés a líra egyik nagy buktatója úgy kell a legkevesebb szóval a legtöb­ bet elmondani, hogy ne kelljen kulcso­ kat adni az értelmezéshez. Ugyanakkor az egyszerű, érthető szöveg mögött ott kell lennie a belső végtelennek. Ádám Tamás plasztikus, soktartalmú nyelvet alakított ki, minden sorához asszociáci­ ók sorát kapcsolhatja a befogadó. Elöljáróban érintettem a szerző ren­ dezünk majd vérbő partikat című kötetét. Mire hív meg ez az új könyv, mit ígér, mit előlegez? Ha jól értem, mindenki­ nek más felelete lesz erre a kérdésre. Engem a költő feltétlen tisztelői körébe hívott meg, nekem a világ kikerekítését ígéri, számomra azt az időt előlegezi meg, amikor ha vöröset bontunk, nem csak a borra gondolunk, s a lángnyel­ veket azért sem metsszük el. (Napkút, Budapest, 2010) 85 �S zek eres S zabolcs Ahol a mesék világa... Horváth Viktor: T örök tükör Vajon hány olvasó van, aki szeret belefeledkezni egy ára­ dó mesélőkedvvel megírt tör­ ténelmi regénybe, és szeret ráérősen haladni a szöveg­ ben? Jelen sorok írója nem merne jóslatokba bocsátkozni a mennyiséget illetően. Min­ denesetre Horváth Viktor Török tükör című regénye megfelel a fenti kívánalmaknak. A szö­ veg nem hibátlan, néhol kicsúsznak az író kezéből a történet szálai, de mindent összevetve egy ígéretes kísérletnek lehetünk tanúi. A Jelenkor Kiadó által gondozott könyv belső borítóin térképeket talá­ lunk. Elől a XVI. századi Oszmán Biro­ dalmat és az akkori Európát láthatjuk, hátul a törökök által megszállt Pécs városa tárul elénk. A kartográfia nemcsak a tájékozó­ dást könnyíti meg a regénytérben, ha­ nem mintegy felkészíti és bevezeti az olvasót a regény világába. A Török tükör olvasása ugyanis a térképek böngészé­ séhez hasonló élmény. A szemünkkel is nehezen követhető, kuszán kanyargó útvonalak, a folyók és a hegységek fekete-fehér kavalkádjának szemlélése mögött mindig ott a remény, hogy egy­ szer csak megtaláljuk a keresett helyet. Mindeközben sokszor megfeledkezünk a célról, hiszen élvezetet jelent már maga a kutatás is. A regény főhőse ísza, a nagy termé­ szetű, nőfaló török kamasz, aki a XVI. századi, három részre szakadt Magyar­ 86 országon él. Szülei elvesztése után nevelőapja, a magas ran­ gú Dervis bég veszi magához, Szeged és Fehérvár után Pé­ csett telepednek le, ahol ísza kalandok sorozatán megy ke­ resztül. A csodás elemekkel bő­ ségesen átszőtt történetben fon­ tos szerephez jut két medál, amelyeket egy (látszólag) egy­ mástól messzire szakadt testvérpár visel. ísza öregemberként ül le, hogy pa­ pírra vesse visszaemlékezéseit. Ami az elmesélt dolgok valóságtartalmát, tör­ ténelmi hitelét illeti: minden bizonyta­ lan, hiszen eldönthetetlen, mi az, amit a narrátor-főszereplő gyermekként hal­ lott, és mit meséltek neki a környezeté­ ben lévő felnőttek, például Szejfi, ísza eunuch nevelője. Arról nem is beszélve, hogy sok mindennek utána olvashatott, hiszen a történet és a megírása között több évtized telt el. így aztán a felidé­ zett történelmi események viszonyla­ gosságára esik a hangsúly. A szerző két stiláris, narratív eszköz­ zel él szívesen. Az egyik a szólások és a mondások alkalmazása, amelyekkel a magyarok, a törökök, a rácok, a gyere­ kek, a felnőttek egyaránt szívesen él­ nek, ezzel kap a szöveg kissé népmeséi jelleget. A veszélye a dolognak az, ha túl gyakori használatuk didaktikussá teszi az egyes fejezeteket; erre is talá­ lunk példát a regényben. A másik esz­ köz a Koránból származó idézetek fel­ vonultatása, amelyek a sajátságos mu­ zulmán látásmódot erősítik. �Az író különösen a filmszerű leírá­ sokban remekel. „Ilyen dicsőségben, fényben, zenével, puskadurrogással, tollbokrétásan, aranysújtásosan, vörös, kék, fehér, sárga, zöld zászlók és lán­ dzsaerdő alatt özönlöttek a csapatok, fölöttük ívelt a régi római vízvezeték, amelytől eláll az ember lélegzete, afö­ lött kéklett Isten szilárd égboltja." (21.) Az olyan, a magyar nemzet sorsát befo­ lyásoló történelmi események, mint ami­ lyenek a mohácsi vész, vagy az ország három részre szakadása voltak, alulné­ zetből, egy gyermek szemszögéből ábrá­ zolódnak. Ez a mikrohistóriai perspek­ tíva Hamvai Kornél színművéhez, a Hóhérok havához és Rakovszky Zsuzsa A hullócsillag éve című regényéhez teszi hasonlatossá a Török tükröt, az előbbi a francia forradalmat egy hóhér szem­ szögéből láttatja, az utóbbi pedig egy kislány tudatán átszűrve meséli el a Rá kosi-korszakot, és az 1956-os forra­ dalmat. Az ezeregyéjszaka meséinek szereplői­ hez hasonlóan a Török tükör figurái is akkor vannak igazán elemükben, ha anekdotáznak. A legendák, a mítoszok és a mesék szövevénye, mint a térképet az utak, úgy hálózzák be a cselekményt. Külön tanulmányt érdemelne az, aho­ gyan Az ezeregyéjszaka meséi közül a 952., Ibráhím és Dzsamíla története transzformálódik a különböző szöveg­ szinteken. Az olvasás során egyre nehezebb el­ dönteni, mi az, ami valójában megtör­ tént, és mi az, amit mesélnek Íszának. A könyv végére érve elbizonytalanodunk, hogy hol vannak a határok, ha vannak egyáltalán egy regényben, képzelet és valóság között. Horváth Viktor szövege valójában az olvasásról, a befogadás aktusáról szól. Íszának, aki egyébként ki nem állhatja a könyveket, értelmeznie kell(ene) a mesé­ ket, hogy közelebb juthasson a kincsek­ hez, az igazi szerelemhez, az élet teljes­ ségéhez, amelyek az elbeszélések sze­ replői számára oly gyakran elérhetők. A beavatás gesztusa, a felnőtté válás fontos a regény világban: Ísza lefekszik ugyan a dajkájával, ütközetekben vesz részt, sőt embert is öl, de nem válik felnőtté, csak a könyv legvégén, és akkor sem a legendák segítségével, ami nem csoda, hiszen nem tanul meg igazán elfo­ gulatlanul olvasni, illetve mesét hallgatni. Többször előfordul, hogy a betéttör­ ténetek nem kiegészítik, nem ellenpon­ tozzák egymást, egyszerűen csak van­ nak, valódi funkció nélkül. Ezek a ré­ szek feleslegesen terhelik meg a narra­ tív szerkezetet, ettől néhol túlírt a re­ gény. A fentieknek köszönhető az is, hogy az elbeszélés szintjei közötti átjá­ rás első olvasásra nem könnyű, elég sokszor kényszerül visszalapozni a befogadó, ha a szerteágazó cselekményt követni kívánja. A Török tükör színpompás, történelmi díszletek között játszódó kaland- és fejlődésregény. A szerző szeret mesélni, és mindezt megkérdőjelezhetetlen te­ hetséggel, intenzitással teszi. Tartsunk vele, mert megéri. (Jelenkor, Pécs, 2009) 87 �B aráth i O ttó Történelem - hagyomány - rögzítés A N ógrád , a varázslatos világ című könyvsorozat 7-9. füzetéről „Esztétikus füzetek láttak nap­ világot a Nógrád Megyei önkormányzat kiadásában [...]" írtam a Palócföld 2009/3. szá­ mának ugyanezen rovatában, a Nógrád, a varázslatos világ könyvsorozat első hat darab­ járól szóló recenzióm bevezető mondatában. Amit most meg­ ismételhetek, minthogy a so­ rozat folytatásaként a közelmúltban újabb kötetek kerültek ki a nyomdából, amelyek a történelmi Nógrád neveze­ tességeit, notabilitásait, tárgyi emlékeit és értékeit hitelesen és tömören mutat­ ják be, nem titkoltan a nógrádi identitás erősítésének jegyében, az igényes isme­ retterjesztés szándékával. A könyvsorozat hetedik darabja Bódi Zsuzsanna történész, főlevéltáros Tria­ non és Nógrád című munkája. A szerző Juhász Gyula Trianon című verséből származó idézettel emlékeztet az ese­ ményre, melynek egyik sora akár mot­ tóként is szolgálhat: „És nem lehet fe­ ledni, nem, soha..." . A bevezető Tria­ non diktátumának drámáját, területé­ nek és népességének fájdalmas veszte­ ségeit számszerűsíti. Ugyanezt teszi Nógrád megye esetében is. A kettévá­ gott Nógrád területének több mint negyven százalékát vesztette el ekkor, népességéből 95 ezer ember került a jelenlegi határain kívülre. Ezt követően Bódi Zsuzsanna a Nóg­ rád új határainak kijelölése érdekében folytatott, helyszíni szemlékkel és heves vitákkal tarkított, elhúzódó tárgyaláso­ 88 kat vázolja, majd a súlyos és ellentmondásos gazdasági kö­ vetkezményeket mutatja be, így például hivatkozik a ke­ reskedelem és az ipar veszte­ ségeire. „Az új határ mind­ azonáltal továbbra is szétvá­ lasztotta a korábbi gazdasági vonzáskörzeteket. Losonc elcsatolásával megszűnt a ke­ reskedelem az ottani textil- és fémipari vállalkozásokkal, a Málnapatak és Szinóbánya környéki üveggyárakkal és agyagipari üzemekkel, a füleki gyár­ ral." A szerző - tárgyilagosságáról is tanúbizonyságot téve - szól arról is, hogy a békediktátum révén Salgótarján, az akkori nagyközség, az országhatár közelébe kerülésével felértékelődött. Ahogy a korabeli újság írta: „természet adta körülményeinél fogva rendkívül fontos tényezőjévé vált megcsonkított országunknak". Bódi Zsuzsanna a továbbiakban kitér a súlyos szociális körülmények bemuta­ tására is. E részben többek között így ír: „Salgótarjánban Erdélyi Társaság alapí­ tását tervezték a menekültek megsegíté­ sére, de a segélyalapot a város közgyűlése anyagi okok miatt megszüntette. A sze­ rencsésebbeknek sikerült elhelyezkedniük a vármegyei vagy városi adminisztráció­ ba, de a köztisztviselők fizetése már korántsem ért annyit, mint a háború előtt [...] 1923-ban az államrendőrség, az állampénztár és a városi hivatalok alkalmazottainak majdnem fele mene­ kült volt [...]" A kötet utolsó fejezetében �a szerző a nemzet fájdalmának közéleti megnyilvánulásait, a kisebb-nagyobb közösségekben felhalmozódó emóciókat és végbemenő lelki folyamatokat mu­ tatja be. Ezek bizonyítására idéz egy nógrádi sajtóban megjelent verset is. Utal arra, hogy a legkülönbözőbb tár­ sadalmi és civil szervezetek is felemel­ ték szavukat a békekötés ellen, s felidé­ zi az 1919. január 29-ei balassagyarmati csehkiverés emlékére megtartott impo­ záns ünnepségeket. Bódi Zsuzsanna a mind nagyobb számban rendelkezésre álló hiteles - a kötet végén felsorolt - szakirodalomból jól válogatva, tényszerűségre törekedve mutatja be a békediktátum Nógrádtérségi következményeit, érzékeltetve azt is, hogy „A trianoni békediktátum következménye így hát nemcsak terüle­ ti, ember- és gazdasági veszteségeket hozott, hanem lelki sérüléseket is. Ezek jól megjelentek a korabeli irodalmi művekben is." A kötetet egykorú irre­ denta képeslapok illusztrálják. Szécsény a középkorban címet viseli a sorozat nyolcadik kötete, amely Galcsik Zsolt levéltáros átfogó mikrotörténeti, -társadalmi viszonyokat feltáró munká­ ja. A jól strukturált helytörténeti tanul­ mány Szécsény 13. századi kezdeteitől az 1600-as évek végéig tekinti át - levél­ tári dokumentumok, fennmaradt írásos emlékek alapján - a település és szűkebb-tágabb környezete múltját, különös figyelemmel annak egyházi rend- és hadtörténeti vonatkozásaira. A kötet a Kezdetektől a város alapításá­ ig című fejezete Szécsény első, hitelt érdemlő okleveles említésétől (1229-től) tárgyalja annak történetét, kiemelve a 13. században és a 14. század elején bekövetkezett fejlődésének főbb állomá­ sait. „Szécsényi Tamás birtokközpontja, Szécsény a kedvező földrajzi fekvésé­ nek köszönhetően gazdaságilag jelentős fejlődést ért el. Országos vásárai voltak, 1327-ben már malmát is említik." Ká­ roly Róbert 1334-ben Buda városához hasonló jogokkal ruházza fel a települést amit egy év múlva kiváltságlevéllel is megerősít. A kötet második, A ferences kolostor alapítása és működése a török táma­ dásokig című fejezete korszakos jelentősé­ gű eseménysorozatot tárgyal, minthogy az akkori felfogás szerint a kolostoralapí­ tás a városfejlesztés és a várossá válás nélkülözhetetlen része. A következő feje­ zet (Városi fejlődés az első török megszállás kezdetéig) Szécsény dicső, prosperáló kor­ szakába vezeti az olvasót, hiszen egy 1405-ben kelt oklevél már „civitasnak", azaz városnak nyilvánítja, s az ezzel járó kiváltságos jogokkal ruházza fel. A kötet további részeiben megismer­ kedhetünk a település sorstragédiájával, a török megszállással, amikor is 1552 júliusában Ali basa ellenállás nélkül fog­ lalja el a várost. Ezt követően a két török uralom (és a német katonák 1600-as évek eleji garázdálkodásának) vérzivataros idő­ szaka elevenedik meg, melyből 1683-ban már teljesen lepusztultan szabadul fel. A szerző bemutatja az újratelepítés 1690 után kezdődő korszakát. Ekkor épült fel a ma is funkcionáló templom és kolostor, amely 1705-ben már falai között fogad­ hatta II. Rákóczi Ferencet, akit itt válasz­ tottak meg vezérlő fejedelemmé. A kötet végén szereplő A középkori Szécsényhez kötődő jeles írók és költők című összeállí­ tás értékes arcképcsarnoka a korabeli Szécsény és Nógrád notabilitásainak. Galcsik Zsolt értő és gondos történészi és levéltárosi munkájának köszönhetően Szécsényt sajátos arculatú mezőváros­ ként ismerhetjük meg, amely ranggal méltán büszkélkedhetett évszázadokon keresztül. K. Peák Ildikó művészettörténész A Palócföld fába álmodója (id. Szabó István) címmel, az ország határam túl is jól 89 �ismert Kossuth-díjas nógrádi képző­ művésznek állít méltó emléket a könyvsorozat kilencedik darabjaként megjelent művében. „Élt közöttünk, Nógrád megyében egy olyan alkotó, akinek munkássága semmilyen »izmus­ s a l sem rokonítható, őszinte, modern irányzatok helyett inkább a kétkezi munkás, a parasztember racionalitásán alapuló művei egyetlen XX. századi irányzatba sem sorolhatók be" - így jellemzi „főszereplőjét" a bevezető so­ rokban. A továbbiakban K. Peák Ildikó felvázolja a művész életútjának főbb állomásait és elemzi munkásságának számos darabját. Megtudjuk a kis kötetből, hogy Sza­ bó István uradalmi kerékgyártó fiaként 1903. augusztus 29-én született a Nóg­ rád megyei Cered községben. Nem csoda, hogy munkásságának legkedve­ sebb alapanyaga - kitanulta édesapja szakmáját és dolgozott is mellette - a fa lett és maradt élete végéig. „A legfonto­ sabb szakmai fogásokat és ismereteket az alkotómunka során szerzett gyakor­ lati tapasztalatok mellett - a Budapesten és Párizsban tanult Bóna Kovács Károly szobrászművész mellett dolgozva sajá­ tította el." Munkássága csúcsára azon­ ban elsősorban a szívós munka, az egyéni invenció útján, az akarat diada­ laként jutott el. „Bár az alkotó nevét elsősorban a bányásztörténeti sorozat tette ismertté, életművének számában és minőségében legalább ennyire jelen­ tős egységét alkotják a nép életét megje­ lenítő plasztikái." 1955-ben a művész a megyei műemlékbizottság határozata alapján Benczúr Gyula festő egykori kastélyában tervezett művésztelep kialakítása, majd vezetése céljából is Benczúrral vára költözött. A művész te­ 90 lep nemcsak létrejött, de hamarosan számos ismert művész műhelyévé és a művészet iránt érdeklődők sokaságá­ nak zarándokhelyévé is vált. Id. Szabó István itt végleg otthonra talált, mun­ kássága kiteljesedett. E korszakáról írja: „Az 1970-es évek végétől - alaposan meghazudtolva az őt kizárólagosan »kommunista m űvészként számon tartó kritikusokat - id. Szabó István új témához nyúlt, a Stáció egyes jeleneteit faragja meg, illetve önálló korpuszokat készített ebben az időszakban. Talán a közelgő halál gondolata érintette meg az idős művészt", aki végül 1992-ben, alkotás közben hunyt el. K. Peák Ildikó plasztikus és korrekt módon hozza emberközelbe az egysze­ rű, de rendkívül karakteres művészt. Szakértelemmel mutatja be munkássá­ gát, az alkotásai mögött meghúzódó ember személyiségét. Az olvasmányosan megírt kötet erénye, hogy miközben a művész pályáján kalauzol végig, rendresorra szobrokról, portrékról, plasztikák­ ról ír, kompozíciókról, domborművek­ ről, bányászat-történeti sorozatról érte­ kezik, s ezzel tiszteleg id. Szabó István előtt - késztetve főhajtásra az olvasót is. A sorozat köteteit - a fentebb részben említett kiegészítőkön túl - a legtöbb esetben szakszerű láb- és/vagy végjegy­ zetek, felhasznált irodalom és egyéb információk egészítik ki, illusztrációk és fekete-fehér fotók „színesítik". A könyvsorozat folytatódik, a további kis köte­ tek tervei a döntéshozók asztalán, vagy nyomdai előkészítés alatt állnak. Bódi Zsuzsanna: Trianon és Nógrád Galcsik Zsolt: Szécsény a középkorban K. Peák Ildikó: A Palócföld fába álmodója (Új Műhely, Salgótarján, 2009) �H a n d ó P éter Új stratégiák mentén C igán yokról - m ásképpen Nógrád megye számára egyéb szempontok figyelmen kívül hagyása mellett is legalább két okból fontos a Boreczky Ágnes által szer­ kesztett Cigányokról - máskép­ pen című tanulmánykötet, amely címében új megközelí­ tési módot sejtet, alcímében Tanulmányok az emlékezetről, a családi szocializációról és a gyerekek kogni­ tív fejlődéséről - pontosan kijelöli az elemzések terét, három metodológiai mezejét. Egyfelől a legutolsó statisztikai felmérés alapján országosan Nógrád megyén belül legmagasabb a cigány etnikum aránya, vagyis minden cigány­ ságot érintő kérdés itt kiemelt fontos­ sággal kell, hogy bírjon, másfelől a kötet több tanulmánya is közvetlen vagy közvetett módon hivatkozik a 2005 óta az ELTE Interkulturális Pszi­ chológiai és Pedagógiai Központ által irányított, három településen végzett kutatására, melynek egyik helyszíne Szécsény kistérség, illetve Magyargéc. Mindezen túl, a szerkesztővel közösen jegyzett Előszó társszerzője, és a kötet­ nyitó Közösség és emlékezet című, antro­ pológiai ihletettségű tanulmány írója, Romano Rácz Sándor szintén a cserháti Magyargéc szülöttje. Kézenfekvő tehát, hogy beszéljünk róla. Az Előszóban megfogalmazott cél hogy „finomítsák" „a cigányokról szóló diskurzust", pontosítsák azt a képet és eloszlassák azt a hiedelmet, amelyből a többségi társadalom cigányokkal kap­ csolatos előítéletessége táplál­ kozik - örvendetes, hiszen a sztereotipizálás fölerősödésé­ nek korszakát éljük. Miképpen Neményi Mária Láng Juditnak adott interjújában (Ördögi kö­ rök) kifejti, az előítéletesség „nem tud lényegi kárt okozni, ha nincs olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse. Vagyis, ha nincs intézményes és strukturális háttér, ami fönntartja, táplálja és meg­ engedi, akkor tulajdonképpen-az előíté­ letesség csak egy pszichológiai jelenség, [...] nincs közvetlen hatása. Akkor van baj [...], ha az előítéletességnek struktu­ rális támasza is van." Az ez irányú kutatások eredményeiből tudjuk, az előítéletesség évtizedek óta éppen a felsőoktatásban részt vevő hallgatók, azaz a „leendő" értelmiségiek, döntés­ hozók körében legerőteljesebb. Ezért minden, szakmai megalapozottsággal bíró, stigmatizáció enyhítését szolgáló mű fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A könyv három fejezete két-két mű­ vet foglal magában. A Közösség, múlt és emlékezet című első írása, a fent említett Romano Rácz Sándor-tanulmány kü­ lönbséget tesz a történelmi, azaz írás­ ban rögzített, időpontokhoz kötött, és az archaikus, vagyis személyes tapasz­ talaton alapuló kollektív, kommuniká­ ciók során fenntartott emlékezet között. Míg az előbbi tényei az idő előrehala­ dásával növekednek, az utóbbi viszony­ lag állandó elemszámmal rendelkezik. 91 �hiszen „[m]inden ilyen emlékezési tér három nemzedéket foglal magában" (18.), így az elemek egy része nemzedé­ kenként cserélődik. Az eszerint műkö­ dő kultúrában a „rituális cselekvések időben, helyben és megvalósítás mód­ jában történő pontos ismétlése garantál­ ja a folytonosságot, a csoportidentitás megszilárdulását" (21.), másfelől a sok­ színűséget. „Ha a folytonosságot bizto­ sító elemek közül egy is megsérül, a folytonosság megszakad, a kultúra összeomlik, leépül, vagy szerencsés esetben átalakul" (21-22.). Csányi Vil­ mos nyomán a csoportképzés öt jelleg­ zetességével számol: „1. közös eszmék, 2. közös akciók, 3. közös konstrukció, 4. hűség, 5. transzformáció" (29.). Majd egy gyakorlati példán keresztül bemu­ tatja szülőfaluja és a szomszéd közsé­ gek roma közösségeinek kapcsolatrendszerét, amely mind a foglalkozást, mind a házasságkötést szabályozta az elfogadások és az elutasítások gyakor­ lattá tételével. Véleménye szerint a XX. századi „asszimilációs nyomás egyik meghatározó következménye a csoporthatárok leépülése volt, s ez termé­ szetes módon hozta magával a tabuk és a rituális cselekvések elmaradását" (38.); „lényegében ezzel zárult le a ha­ gyományos közösségi struktúra felszá­ molódása" (40.), ugyanakkor az integ­ ráció nem következett be, a rendszerváltást követően a többségi társadalom „roma kultúrához kapcsolódó szabadvegyértékei" (37.) megszűntek. Mind­ ezen folyamatok következményeként „új típusú, [a korábbiaknál] súlyosabb konfliktusokra kell számítanunk" (37.). Szintén a fejezet részét képezi Hor­ váth Kata „Az életed kell nekem!" - A jóslás mint élettörténeti elbeszélés című írása, amely egy dialógus létrejöttének és működésének, fejlődésének ábrázo­ lásán keresztül igyekszik bemutatni, 92 miképpen változik az egyes résztvevők pozíciója az együttlétek során, hogyan szövődik a személyes tapasztalat a jóslás mechanizmusába, s teszi azt reá­ lissá. A szerző és a jós között kialakuló bizalmi viszony „bizalom- és gyanak­ vás-történetek" során jön létre. Ezt hivatott ábrázolni az értelmezés és a kutatási napló szövegének váltakoztatása, e kettős narráció. A Családi szocializáció kérdéskörét vizsgálja a második rész két tanulmá­ nya, amelyből az elsőt a kötet szerkesz­ tője, Boreczky Ágnes jegyzi Cigány családok a feltorlódó időkben címmel. Be­ vezetőjében kijelöli a cigány identitás realizálódásának terét, a női-férfi sze­ repek fontosságát, a házasság-család alapintézménye és viszonyrendszere társadalmon belüli helymeghatározó funkcióját. Hangsúlyozza, hogy a ci­ gány „közösség szemében a gyerek avatja a férfit és a nőt családdá" (80.), ezért kiemelkedően fontos a család és a szocializáció komparatív vizsgálata. A roma identifikáció alapvető elemeinek kijelölését követően az ebből adódó kapcsolatrendszeri sajátosságokat veszi számba, ráirányítva a figyelmet arra, hogy körükben is leépülőben vannak a rokoni kötelékek. Majd a gyermek csa­ ládon és cigányközösségen belüli meg­ különböztetett helyének hangsúlyozása után megpróbálja elméleti megfontolá­ sok és eredmények mentén meghatá­ rozni a cigány specifikumot, amelyre „(mjinden vonatkozásban számtalan variáció és képlet létezik" (89.). Kiemelt szerepet tulajdonít a „történeti-társadal­ mi tér tágításának", ami „nagyszámú utód vagy házasság révén (valósítható meg], illetve úgy, hogy a földrajzi moz­ gással, valamint a kulturális tőke fel­ halmozásával a család által bejárt/bejárható helyek és pályák száma szaporo­ dik, és a mindezek által is reprezentált �szimbolikus tér nő" (89.). Ennek bizo­ nyítása érdekében élettörténet-konstruk­ ciókat idéz. Ugyanakkor a hagyomá­ nyos endogám családszerkezeteknél lassú változást figyel meg, megállapítja, hogy „a társadalmi tér iskoláztatás révén történő növelése korántsem tipikus" (108.), a család-rokonság kötelékéből való kilépést tilalmak övezik, szakmaválasztáskor az újonnan felnövő gene­ rációk „a hetvenes évek vidéki boldo­ gulási stratégiáit követik" (131.). Vizs­ gálja az ünnepeket, a hagyományátörökítést, az identitásképzést. Arra a vég­ következtetésre jut, hogy a „roma csalá­ dok átalakulásának alapfolyamatai nagy időeltolódásokkal ugyan, de lényegében nem különböznek a nem roma családok­ ban végbemenő változásoktól" (139.). Károlyi Júlia ...hanem az életnek... cí­ mű írásában az északkelet-magyaror­ szági Horenykán végzett terepkutatása tapasztalatait foglalja össze, és az ebből levonható következtetéseket ismerteti. Tanulmánya erénye, hogy nem a több­ ségi társadalom intézményei - és azok elvárásai - , valamint normái, hanem egy konkrét család mindennapjai és kapcsolathálója felől próbálja megérteni a cigány gyerekek családi szocializáció­ ját. Esetleírásai plasztikusan ábrázolják a felnőtt életre való felkészítés roma specifikumait. Az antropológiai szakirodalommal egybehangzó véleménye szerint a kötetlen életrend a gyors hely­ zetfelismerést és döntéshozási képessé­ get szolgálja, amely előítéletektől terhelt környezetben nélkülözhetetlen a sikeres gazdasági tevékenységhez. Nem a fel­ halmozott anyagi javak, hanem „a ro­ konsági csoport és a helyi közösség szolidaritása jelenti az egzisztenciális biztonság igazi alapját" (177.). A gyerekek kognitív fejlődése című harmadik részben Nahalka István A roma gyermekek kognitív fejlődése című tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy „van-e bármilyen sajátos abban, ahogyan a roma gyermekek kognitív fejlődése zajlik?" (187.). Mivel úgy látja, az értelmezési keret hatással van a kutatási adatra, és a cigányokra vonatkoztatottan az esélyegyenlőtlenség és a hátrányos helyzet kulcsfontosságú fogalmak, ezek nevelésszociológiai átgondolását végzi el. Vélekedése sze­ rint az iskola „az új generációt mintegy »belenöveszti« az egyenlőtlenségeknek azokba a rendszereibe, amelyek a szü­ lők korosztályát is jellemezték" (189.). Nem ért egyet azzal az általánosnak tekinthető nézettel, hogy a gyermekek otthonról hozzák magukkal a hátrányos helyzetüket. „A hátrányos helyzet akkor jön létre, amikor az iskola előnyben részesít bizonyos értékeket, normákat, viselkedésmódokat, magatartásokat, tu­ dásokat, attitűdöket, ismereteket, ké­ pességeket és készségeket." (192.) A hátrányos helyzetet maga az iskola hozza létre. Szintén fontos tényezőként vizsgálja a szegregációt, mint „a hatal­ mi viszonyokba kódolt folyamatnak az eredményiét)" (198.), amely megnehezíti a roma tehetségek kiemelkedését. Egy döntően kvalitatív eszközökkel történő kutatás eredményeinek ismertetésén ke­ resztül bizonyítja, hogy „a roma gyer­ mekek természettel kapcsolatos elkép­ zelései, tanulási folyamataikat meghatá­ rozó tudásrendszerei nem különböznek lényegesen a nem roma gyermekek hasonló tudásrendszereitől" (201.). Na­ halka budapesti, magyargéci (Nórgád) és ópályü (Szabolcs-Szatmár) iskolások körében végzett vizsgálatok eredmé­ nyeit vetette össze. Írásában ismerteti az egyes kérdéseket, az azokra adott válaszok lokális és „faji" eloszlását, valamint egyes esetekben a korcsopor­ tos eltéréseket is. Az elemzések során arra a következtetésre jut, „[m]intha a 93 �roma tanulók jobban vonzódnának a gyakorlatiasabb kérdésekhez közelebb álló, azok megválaszolását jobban segí­ tő háttértudás konstrukciójához" (226.). A kötet utolsó, Lukács István Tanulási stratégiák és stílusok című tanulmányá­ ban úgy véli, ma, Magyarországon a roma gyerekek iskolai kudarcaival kapcsolatosan a szakirodalomban két domináns nézet uralkodik. Az egyik a szociális peremcsoporthoz tartozásból, a másik az előítéletekből vezeti le a sikertelenséget. Ezektől a rendszerszin­ tű megközelítésektől elszakadva „arra tesz kísérletet, hogy az iskolai eredmé­ nyesség és a tanulók tanulási stratégiái, tanulási stílusai között keressen össze­ függéseket" (245.). Ennek vizsgálatához budapesti, budaörsi és magyargéci min­ tát választ. A feladatlapok eredményeit összeveti, majd összefüggést keres a szülők iskolai végzettsége és munkájá­ nak jellege, valamint a tanulók tanulási stratégiájának - amelynél meghatározó 94 a kultúrából adódó elsajátítási folyama­ tok különbsége - eredményessége között. Bizonyos tevékenységek esetén szigni­ fikánsan magasabb teljesítményt muta­ tott ki a cigány tanulókra vonatkozóan. Végül arra a következtetésre jut, „hogy veszélyes kritikátlanul átvenni azokat a megállapításokat, amelyek a cigány tanulók szókincsét és teljesítőképesség­ ét eleve gyengébbnek tekintik, mint nem cigány társaikét" (266.). A tanulmánykötet olvasójaként azt gondolom, üdvözlendő az a felfogás, amely a fent sorra vett írások jellemzője: az, ahogyan a gyűlöletbeszéddel szemben a „másik" megértésére és elfogadására, elfogadtatására buzdít. A címében is megmutatkozó - a magyar társadalomkutatói gyakorlattól eltérő, de arra fo­ lyamatosan reflektáló - szemlélete miatt nélkülözhetetlen irodalom a pedagógu­ sok és a cigány kultúrát kutatók számára. (Gondolat, Budapest, 2009) �„Gyűjtsük össze és őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő ." (Ipolyi Arnold) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A „Hétszáz éves Baglyaskő vára - Salgótarján" rendezvénysorozat keretében az emlékbizottság és a Palóc Parnasszus - élő, irodalmi újság - szerkesztősége támogatásával „ V e lü n k é lő tö rté n e le m " címmel pályázatot hirdet. Baglyaskő várát 1310-ben említették először oklevélben. A kettős bazaltkúp és a Kacsics nemzetség által köréje épített vár, feltehetően útellenőrző erősségként és hatalmi szimbólumként, fontos szerepet töltött be a XIII. és a XIV. század fordulóján. A 700 éves kerek évforduló alkalmat ad arra, hogy jobban megismerjük Salgótarján és kör­ nyékének történelmét. Művészi eszközökkel is felidézzük a Kacsics birtokhoz tartozó várak - Baglyaskő, Fülek, Somoskő, Zagyvafő, Hollókő, Sztrahora, Salgó, Szécsény emlékét, a régmúlt időket. (További információ a www.baglyasalja.hu weboldalon.) A pályázatra rövid irodalmi műfajú alkotásokkal - dal, vers, elbeszélés, mese, stb. lehet nevezni. Maximális terjedelem 15 flekk (1 flekk 1350 karakter). A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. december 31-ig lehet benyújtani a Palóc Parnasszus Szerkesztőségének címére (3100. Salgótarján, Fő tér 5.). A borítékra kérjük ráírni: Pályázat 700. A pályázatot szakmai zsűri bírálja el. I. II. III. A pályázat díjai: 30 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy 25 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy 20 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy Eredményhirdetésre 2011. januárjában, a Magyar Kultúra Napja salgótarjáni ünnepségén kerül sor. Hétszáz éves Évforduló Emlékbizottsága Palóc Parnasszus Szerkesztősége A pályázat médiapartnere a Palócföld folyóirat. 95 �Szerzőin] B aráthi O ttó (1944, Hatvan): Író, újságíró, közgazdász. Salgótarjánban él. Legutóbbi köte­ tei: A Kálvária kálváriája (2008); 50 év a Palócföld életéből (2008). B edecS LÁSZLÓ (1974, Budapest): Irodalomtör­ ténész, kritikus. Legutóbbi kötete: Nyelvek a végtelenhez (2009). BERETI G ábor (1948, M iskolc): Költó, író. Leg­ utóbbi kötete: A szabadság szenvedélye (2009). CEGLÉD J ózsef KÁZMÉR (1954, Bácsalmás): Író, kritikus. Nagyorosziban él. Legutóbbi kötete: Kívül a birtokon (2007). CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony): Költő, műfordí­ tó, irodalom történész, kritikus, szerkesztő. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: Homokvihar (2010). CSERJÉS Katalin (1954, Budapest): A Szegedi Tudom ányegyetem oktatója. Kutatási területe: a félmúlt és napjaink rövidprózája, kép-szöveg viszonylatok, kortárs képzőművészet. Leg­ utóbbi kötete: „a lebegő orgonagyökér" (2010). F1CSOR B en ed e k (1983, Budapest): Író, kritikus, irodalomtörténész. Diósdon él. G yimesi L ászló (1948, Keszthely): író, költő, kritikus. Az aquincumi költőverseny többszörös győztese, két alkalommal Nagy Lajos-díjjal tün­ tették ki, idén Óbuda Kultúrájáért díjat k ap o tt Legutóbbi kötete: Az elegáns bozótharcos (2010). GYŐRE G abriella (1974 Budapest) költő, író, szerkesztő. 2009-ben M óricz Zsigmond irodal­ mi ösztöndíjas. Verseit a Pannonhalmi Szemle, az Élet és Irodalom, a M űút, a Kalligram, a Csillag­ szálló és a Bárka közölte, novellái a Csillagszálló­ ban és A vörös postakocsiban olvashatók. H a n d Ó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). KÁLMÁN GÁBOR (1982, Érsekújvár): Író, költő, szerkesztő. Budapesten él. KÓROSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad): Költő, novellista, publicista, könyvkiadó. Legutóbbi kötete: Nem ezt találtam - Történetek az emberbar­ langból (2003). MÁLIK ROLAND (1976, M iskolc): Költő, író. Kötete: Ördög (2006). N agy C silla (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár): Költő, kritikus. A Bél M átyás Egyetem tanára. Leg­ utóbbi kötete: Penge (2009). N yerges G ábor á d á m (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK m agyar szakos hallgatója, az A pokrif folyóirat főszerkesztője. Kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). P ayer I mre (1961, Budapest): Költő, irodalom­ tudós, tanár. Legutóbbi kötetei: A feh ér cápa éneke - The Great White Shark's Song - válogatott versek angolul és magyarul (2009); Pattanni, hullni (2009). PETŐCZ ANDRÁS (1959, Budapest): Író, költő, szerkesztő. Többek közt József Attila- (1996), Márai Sándor-díjas (2008), a Magyar Köztársasá­ gi Érdemrend Lovagkeresztje (2010) kitüntetettje. Legutóbbi kötete: Dimenzinoista művészet (2010). SOPOTNIK ZOLTÁN (1974, Salgótarján): Költő, író. Tatabányán é l Legutóbbi kötete: Futóalbum (2009). S závai Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O ptikai tuning (2009). S zekeres S zabolcs (1972, Budapest): Kritikus. Irodalmi és színházi témájú publikációi az Árgus, a Criticai Lapok, a Kritika, a Színház, és a Tiszaláj hasábjain, valam int a www.zartkor.hu és a www.spanyolnatha.hu oldalakon olvashatók. T ahin SZABOLCS (1975, Keszthely): Irodalomtör­ ténész. Zalaegerszegen él. ZSÁVOLYA ZOLTÁN (1968, Csorna): Költő, író. Budapesten él, a Pázm ány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudom ányi Karának oktató­ ja, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötetei: Noszthy Fuji. Színdarab M ikszáth Kálmán támogatásával (2008); Esszé - próza - költészet. írások Fábián László műveiről (szerk.. Varga Virággal, 2008). G yenes GÁBOR (1984, Kassa): grafikus, illusztrátor. A Szlovák Műszaki Egyetem (Pozsony) műépítész szakán szerzett Bc-fokozatot, 2006-tól a pozsonyi Képzőmű­ vészeti Főiskola képgrafikus hallgatója. A Rovás Polgári Társulás - ROVART Galéria alkotó közösségének a tagja. Munkái számos önálló és csoportos kiállításon szerepeltek, többek között Pozsonyban, Kassán, Budapesten és Miskolcon. 2007-ben a Pozso­ nyi Illusztrációs Biennálén első díjat kapott a M átyás királysága (Lilium Aurum, 2007) című mesekönyvhöz készített munkáiért. 2010-ben elnyerte a Győri Szimpózium díját. 96 ���Ara: négyszáz forint Előfizetők részére 300 Ft Valamit tartanod kell... � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2be8dfaa62659a5b9451374d193607b6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e2e9ab6d439757e4b5c747e3759902e3.pdf 9ed14056adca4be461074d286f7b40c9 PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam* 2010/6. Lászlóffy Csaba Turczi István verse Nyerges Gábor Ádám prózája ��Tartalom „kávéházi szeg leten ..." 3 4 11 12 13 Székely Ákos Tépésvonal Próbálkozás; Világ-vázai; Absztrakt; Kényszerűen Cogito úr bólint, tehát vagyok; Kígyószisz és kontyvirág Lazúr Terápia November 9.; Kis pogányos ritmus; Január; Első hó; Komjáthy Jenő emlékére néhány szó a tökéletlen ismétlésről; mint táj az ember kézmozdulatát page 21 22 Szávairatok Angyalfülzsír 27 Sziránó és az első-utolsó cseppek Fél nap Nézők SOS; Daru 32 36 41 44 „Semmi mozdulat most" / Mikszáth-ábrázolások és rögzítések 46 Suhai Pál Tandori Dezső Turczi István Papp Dénes Lászlóffy Csaba Nyilas Atilla Katona Ágota 19 Próza és vidéke Nyerges Gábor Ádám Burns Katalin Berka Attila Grozdits Károly H. Kutatóterület Debreceni Boglárka Találkozási pontok Sulyok László „Borzalmak kortanúja" / avagy Jecsmenik Andor „gumi­ botcsinálta munkásköltő" hányódásai az úgynevezett élet tengerén 62 Perem/vidék / Rónafalu a startvonalon... 74 Illusztrált védelem / Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom „Egy mítosz relikviái" / Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben Az út fel és le / Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít Sors a sorok között / Kabdebó Lóránt: Titkok egy élet/műben Értékeink / Nógrád, a varázslatos világ - könyvsorozat Képívek / Kovács Bodor Sándor filmjei az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról Mobil-tükör / Gárdonyi Géza Színház: Csörgess meg! 82 Kép-tér Handó Péter Ami marad Halmi Nikolett Nagy Csilla Miklóssy Endre Mizser Attila Baráthi Ottó Gelencsér Gábor Kiss Barna Pál 84 86 89 91 93 95 �Jelen számunk borítója Kovács Bodor Sándor 501 nyom című fotója felhasználásával készült. A borító belső oldalain Farkas-Kontra Máté Cím nélkül I. (elől) és Kovács Bodor Sándor Reflex 2. (hátul) című munkái láthatók. A belső illusztrációkat a Rónart Művészeti Egyesület tárlatának anyagából válogattuk, amely 2010 szeptem­ ber 10-én nyílt a salgótarjáni Café Freiben (Bakos Ferenc: 31., 61.; Bakos Tamara: 45.; Gábor Balázs: 3., 83.; Farkas-Kontra Máté: 10.; Gelencsér János: 40.; Kai Pataki: 12.; Kovács Bodor Sándor: 18., 81., 96.; kusnyár eveline: 35., 90.; Tar Róbert: 73., 85.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �KÁVÉHÁZI SZEGLETEN... SUH AI PÁL Tépésvonal Tőzsér Árpád versére Kettétépett, vakult fényképeden egy félig kész ház még egész családdal bár „objektív", a beállítás rád vall: vallathatod a múltad szüntelen. A vallatódat. Készségesebb útmutatód e megsárgult papírlap optikája, míg felelget a földbe dőltek szája, mint minden Mózes és a halhatatlanok. A leghitelesebb instancia azonban kétségkívül e papírkép misztikus ránca, tépésvonala, érvényesebb tanúság, mint a kép maga: a forradás: mit szétszakított elme és lét, e sebnek kell majd összevarrnia. 3 �T andori D ezső Próbálkozás Mi sok mackómmal Mi sok mackómmal. Kedvenc fotómmal. Mi lesz sok mindenemmel. Mi sok cókmókkal. Papír halommal. Ha majd halálom jön el. Mi lesz mindennel. Érzem ezennel. Akármi öngyilkos ez. Hány évem van még. Visszagondolnék. Mennyi volt, amennyi lesz? Tíz éve végsőt. Repültem. Később. Már vonatra sem ülök. Hegyre mi jártam. Úgy hamarjában. Ültömben is eldőlök. És ha ez túlzás. Nincs több utazás. Legföljebb városomban. Nincs látogatás. Se orvos, se más. Halnék is így, suttyomban. 4 �A bolondgomba A bolondgomba. Bolondgombolja. Erdő kedves kabátját. Ehető gomba. Étre gombolja. Piacon kofa tárát. Gomba-tár: láda. Piac kabátja: Rajtam. Még meg is lobog. Csobban pohárba. Akad pogácsa. Zsír-illatú lángosok. Távolabb köd. Domb. Vonat hídra ront. Nézem a piac-részről. Megfeledkezem. Róla nincs jegyem. Semmim sincs az egészről. Csupán emlékem. Hirtelenségem. Mint döntése madárnak. A magamfélék. Össz-vissz szerény nép. Piacukon így járnak. De én gombolgatásnak: sose-lássam dombját: Mit sem adok határnak. Állok híd alatt Állok híd alatt. Rajta a vonat. Halad távol domb felé. A távol dombot. Csak reményt mondok. Közelről soha többé. 5 �Közel is messze. Vonatból, küzdve. Átmenettel, piszkával. Híd alatt itt jobb. És ha több piszkot. Fed s ível át magával. Többé sehova! Ne lássak dombra. Hazatérésem során. Elég a messzi. Domb. Híd, közelnyi. A közel sem jól hat rám. Valami mégis. Kell. Így az ég is, Bár csak földnek távola. Ülök újsággal. Iszom pohárral. Másutt se máshogy volna. Bolondgomb sapka Bolondgomb sapka. Égbe gombolva. Járván bolondpiacra. Egyre, mert egyre. Semmije-szerre. Megint bevásárlok ma. Ködnek dombjára, Haza útjára, Megint sosem járok ma. Nem szedek gombát. Nem teszem pontját. Akármi bolondjának. Pont-verset írok. Hódolni bírok. Szívből még: Georges Seurat-nak. Jattolok másfél. Száz évet, ím, él. Örvendezek grandjának. 6 �Georges Seurat: Grande Jatte Szigete. Hanyatt. Vetődöm boldogságnak. Árnyékra, éppen. S ha árnyékszéken. Begombolom kabátnak. Pontját bolondgombának. Még mit mondhatnék Még mit mondhatnék. Mit próbálhatnék. És kinek. És így minek. Most meghallgatják? Ha nem olvasták. Hol megírtam. Versemet. Versemben. Mindben. Ott van e minden. Mi persze csak semmiség Mégis tudható. Vagy olvasható. Nem késtek le róla még. De mit gyötörjem. Magam. Mely ízben? Mint ízetlen akarás. Az volnék már csak. Kik elodáztak. Mindjük csak kíváncsi-más. És ezzel vége. Folytatás késze. Amit megélhetek még. Nem vár emberre. Menteni mentse. Ami menthetetlenség. 7 �Világ-vázai Nem kell készülni Nem kell készülni. Nem fog évülni. Idő. Világ vázája. Hogy töltenéd be. Mindig lesz késze. Tér. Készség foglalása. Két világ-váza. Homokórája. Mindenki szigetének. Minden porának. Nyitottabb. Zártabb. Ne higgy eredetének. Mint a világé. Mind világ-vázé. Több. Kevesebb. Mi lenne. Nem nyitottsága. Nem is zártsága. De máss sevé... Félreütbe. Nem volt értelme. Ugyse. Javítva. Ütve. „De más se végtelenje/' Máris semmije volna. Idő. Tér. Világ-váza. Absztrakt fogadás Épp megkedveltem Épp megkedveltem. S nyomban elvesztem. Magammal nem tarthatom. Lemondok róla. Tévedtem volna? Ígérte. Szórakozom. 8 �De szót ragoznom. Váza világom. Tér lenne. Idő lenne. Absztrakt fogadás. A vissza túlzás. Minek is hiedelme. Csak a ló neve. Csak az esélye. Mögötte senki ember. A zsoké. Adat. Múlt. Így mit várjak. Csak számok. Lónevekkel. Jónak éreztem. Meg is kedveltem. Most elejtettem. Ezt nem. Lemondok róla. Többé alig lesz. Útja Tévedtem. Jó lett volna. Kényszerűen Gyakran mint álom Gyakran mint álom. „Minek csinálom." A költészet hasztalan. S a próza. Dráma. Esszé. Határa. Hasztalan. Csak haszna van. Felel rendjének. Meg. Egyéb érdek. Például a rend. Sora. Vagy éppen példa. Rossz. Pont karéja. Két egyenes közt magam. S más. Képtelenség. Felhagyni mernék. Ha megvolna, hogy mivel. Nem hiszek benne. 9 �Játszó szerencse. Maga módjához, ha kell. Ám hogy adódott. Tudjak más módot? Vagy érjem be ennyivel. Gyakran mint álom. Minek csinálom. MERT HÍJÁT NEM TALÁLOM! 10 �T u r c z i Is t v á n Cogito úr bólint, tehát vagyok [Remake: Zbigniew Herbert] Most, hogy magunkra maradtunk, végre beszélhetünk egymással mint férfi a férfival. Tudom, kifakadásom nem kíván római jellemet. Hajlamos vagyok elveszni a részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is. Így aztán egyenlőtlen a küzdelem, bár drámai epizódokban bővelkedik. Például a saját halál esete, melynek dátuma ízlésem szerint biztosan nem vonul be a történelembe. Olyannak képzelem, ahogy búcsúzáskor elmozdul a táj. Közeledik a távol, távolodik a közelség. Vonatra szállsz, és igeidőt váltanak a sínek. Amióta a tárgyak oly sötéten, gyűlölködve kerülnek, többet gondolok rá. Eldönthetetlen, álom-diktátum ez, vagy éber nézet, amely mögött valaki más már lesben áll. Rég eladtam könnyeim, kerteket sem ápolgatok fejemben, és most nem könnyű felcserélni a tápláló kínt új reményre. Majd kinézek egy jó száraz helyet, és elásom utolsónak szánt szavaimat. Kígyószisz és kontyvirág [Remake: Jaroslav Seifert] Kérdezitek: mit tudnak még a nők. Mindent, nyilvánvalóan. Övék a Mennyek országa. Ez egy késő esti tévévetélkedő, csak felnőtteknek. Ók írják, játsszák, rendezik, és nekünk is jut pár használható szerep. Minden egyes adás kész aromaterápia. Költőien: mint kancsót párával a víz, lényüket titkuk betölti. Értik, amit mi másként értünk. Szemükben homokóra. Türelmesen nézik, ahogy a vágy újraönti arcunk. Szítják a bőr alatt megérintett tüzet. Alkut kötnek, ruhát és testet váltanak, azután ismertetik jogainkat. Mosolyukban kígyószisz kékje keveredik a foltos kontyvirág mérgező zöldjével. Csak azt ne hagyjátok bebeszélni magatoknak, hogy nem ezt akartátok? De ha történetesen menekülnétek, velem együtt nem tudjátok miért, hova. Meglehet, igazatok van, szeretkezés után az a rövid csönd a halálhoz hasonlít. 11 �P a pp D én es Lazúr A mogyorófa mesét terem, a gyerekek zsebükbe rejtik, kabátjuk steppelt orkán. Mókus itt nem él meg, minden kuka csordultig tele, közepén egy-egy szív kalimpál. A lépcsőn két mécses ég, szanaszét üres üvegek, megint meghaltak semmiért. Milyen hónapot írunk, uram, kérdezi valaki a trafiknál, és arca elé teszi a kezét. 12 �L á sz l ó ffy C sa ba Terápia Z. monológja „Ne érts félre, ez nem szavalókórus" (K. I.) Valami volt, ami nincs, vagy csak akart volna lenni - mérgező maszlag; a seb begyógyult. Vagy talán a heg megfoghatatlan, csak a képzelet szüleménye (sérülések nyomát zsigerek őrzik, vagy iróniád). Előbb bősz hangnemben nekihevül a lélek; majd mind több magány belül mindenképp magatehetetlenül végzed. Rutinkitöltött kukaűr; nyitott könyv életem és életed, mindegy, a konvenciót követed vagy megfutsz és az erkélyről veted le magad: egyszer csak odajutsz végleg. Mit számít még... csalóka fénynek(?) árnyéknak(?) mutatnak a tények. Gyónástöredék a jövő fantomképe előtt Újság- és szoborroncsok (robbanás nélkül is elfog olykor a szorongás), a köveken is több ez mint kopás; amit összeroncsolnak, nem repülhet föl már soha, emlékezet-magasba; ennyi a művészet esélye - ülnek öreges pózzal, söriszapban s bűzben, utókor szégyenéről mit sem sejtve -, kefirrel, sajttal táplált nemzedék. Ha a párbeszéd már elfelejtetve („ejtve"), 13 �ettől még nem dől össze a világ. Ki mondja meg, mitől... Egyenes? ferde? ki s mire ordítja: vivát. Zsánerkép Kitakart. Kocsonyás. Zihál. Körbeállják; langyos hétvége, se, rendőr, se részvét. Nyomozás félálomban Egy hajszálon függött; az utolsón. A többi elhullt vagy rendre kitépte őket, unalmában, idegességében; megkopott tar koponyája mintha már a steril űrben lengedezett volna a legutolsó esélyt latolgató gondolataival. Mítosz lesz ebből is majd - sűrű, bozontos üstökében a gének évezredes napkeleti üzenete! A hajhagymák kifogyhatatlan, életerőt sugárzó tápláléka hová lett vajon? És valamennyi, a zsigereiben gyökerező lelkierő - a növekedésé, a szívósságé, a hajlékonyságé, a vízszintestől felajzott sebesség, a függőlegessel fénymagasságig törő vágy, amely annyi évtizeden át segítségére volt, hogy leküzdhesse állati félelmét. Megtört, erőtlen, fehér haj­ szálait, ha összeseperi még valaki - a romlás roppant végzetéről elterelve a figyelmet -, hadd vesződjön velük a kóros lelkiismeret, a tétovázás s tehetetlenség szőrszál­ hasogató vádjával takarózó idő. 14 �Eltávolodás a hangtól Egy régi magnetofonszalag margójára Iszonyatos hang; érdes, kénes, kóros színezetű. A képzeletet is megkaparó, igaz, de képtelen vagy cinkosságot vállalni vele. Nem könnyed, valcerező hang (habár szekrénybe zárt vinnyogásra, vakkantásra sem lenne hozzád méltó). Ziháló, becsapva önmagát is. A falka vicsorgását kihívó - vacogtató, rekedt krákogás, mint súlyos avarhalmok alól. Mi bujkál benne? Botrány, erőszak, feltűnnivágyás(!) - számít-e, hogy ingerli a zsarut? Nem valamilyen történés vagy a történéshez fűződő körülmények fölidézése bontakozott ki a nyúlós, torokból tekeredő férfihangból, Így kiönteni az epédet? - ronda sebeket vágva a csendbe, az ürességet felhorzsolva, durván lesújtva rá. Az értelemre figyelni(?), kész katasztrófa ha egy pillantás erejéig bár leállna; de így?! (Mint ahogyan lehetetlenség érintetlenné vagy tisztára vissza­ változtatni a teleírt papírlapot.) Elég a trükkből. Hisz semmi titokzatosság - nevetséges, vagy egyenesen el­ kedvetlenítő csak kérges indulatok. Zaklatottságában is inkább hebegés, a kudarc árnyéka (ha idejében fölismerte volna az eltávolodás legkisebb esélyét - ha nem is a cáfolatét, de az elhalkulásét). Mint mikor megpiszkálják a fiatalságodat. Bujaság, túlfűtöttség dagasztotta - mégis: amint most hallgatod (semmiképpen sem a készülék recsegése zavar), kételkedni kezdesz az ifjúság magabiztosságában, képzelt hódítóerejében. Bárminek 15 �volt is a visszhangja - hasztalan utánozta a víz sebes folyását, az ági magasságot, ahelyett, hogy fellángolt volna a nyomában valami - minden fényforrást megölt. A szellem meggyalázása lehet tán ehhez hasonló. * Szertartást várt, s a borzalomtól kiborult. Az övé lett volna az a vacogta tó, rekedt krákogás? Emberi hang volt-e egyáltalán? (Az örvénybe belenézni - hát még elveszni benne!) Ennyi vak vérmesség után egy kicsi zöldre vágyott. Éjnekindulásom „mindenféle cafrangokkal (C c c c!) Fölcicomáztalak." (György Mátyás: Hottentotta nóta) (Prelűd) Hogy eltipor a zagyvaság, mocsok? éreztem, hajsörényem hogy lobog (!) s nem képzeltem, hogy védtelen vagyok. Szép szédület és szomjúságtudat lejárhatod a lábad; össze csak a lebírhatatlannal mérd magad. (Fúga) Fal, kerítés, sorompók, kontinensek! Valamikor szökni akart konok elszántsággal - ma már csak vánszorog a lélek: nincs kiért, ki ellen mentsed. Kalmár-kezekbe képzelt sültgalamb. Arcod már áttetsző; hervadt tüzek visszfénye, korma, vagy valami megfoghatatlanabb (mintha már alant). 16 �A lexikon segédeszköz? Totem? Sírhatnék, nevethetnék, de lefekszem, s „bűntelen!" esem át az álom-teszten. (Voltál, leszel még? - Örökké. Sosem.) Ólomsírás; pörgő kis örömök. Meg-megszakadó lélegzet. Iszony. Pőre ikon. Porzó bazsalikom; sodródó seregélyrajjal zörög rím és avar. Buldog, hová rohantál? Még fölkelek: forog a Föld s az agy; szellőzködő szirmok zománc alatt, édenében az ész börtöndalt skandál! Mikor az ölelés egy idő óta már csak virtuálisan izgat, mint üres szekrényt levendula-illat. (Hiába téped magad tusakodva.) Ami enyém volt: sehol semmi kincsem? -feszül az elme; gyógyítná a hit, ám a halandzsa keresztre feszít. Hulla leszek, de kiűzetés nincsen. (Rekviem-fantázia) Emlők, emlékek, meztelen-esendők. Az út végén: ha rothadt is, gyümölcs vár - látja szemét behunyva a bölcs -: egy pohár víz, s a kéz hozza a kendőt, hogy szorosan felkösse államat. Terápia a felajzott Z.-nek Lakható-e a fináncok háza? A hivatalos bürokrácia folyosói kivilágítva is sokáig sötétben tartanak. Szemből mindig csak a közöny, hátulról viszont meg­ nyugtatóan a dac, a dühkitörés ellenállásra felvértezett serege. A fegyelem paraméterei persze sok esetben megtévesztenek. 17 �Lamentoso Jót, rosszat befogadsz; az agy (szerves génanyag érti csak) kínját vési a kőbe. Hajtsd le bűnök előtt fejed; mit művelhet az életed(!) elképzelni előre nem tudhatja Dzsuang Dszi sem lepkés álmaiban (s te sem). Tán elűzni a kételyt, s megbékülni - mi más a tét! -, ne kísértsen a dac, ne tépd hálóját a szeszélynek. Vallás? Génüzenet? - kevés minden. Szállj önmagadba és tűnj el, test a halomban! Csapdát lát, aki üldözött, megtorpanva kövek között, élőt mímel a holtban. Egy perc s elfog a szédület (vakhithűek a győztesek) álom súlya szemedben; jöjj empátia(?), fóbia(?), hagyd lebegve tűnődni a fáradtangolna-csendben. 18 �N y il a s A t il l a November 9. Kertész Imrének Nem lehet olyan napon születni, hogy ne született volna aznap egy diktátor. Ne aznap tört volna hatalomra. Ne lenne kristály az éjszaka. Kis pogányos ritmus A hálózsák, mint a forró kád az édes, az anya, az öl, a föld, a forró kád, mint az édes öl az anya, a háló, a föld, a zsák, az édes öl, mint az anyaföld a háló, a forró, a zsák, a kád, az anyaföld, mint a hálózsák a forró, az édes, a kád, az öl. Január Bármilyen rövid volt is a körmöm, még mindig le tudtam rágni belőle. 19 �Első hó Állványoztak, aztán sógorom ujjongott, hogy megeredt a hó. Nagy hiányokra, hidegekre készül Európa. Csomagol. Rózsaszín gyertyás vasárnapon ránk tekintett apró szemekkel. Lányom földerült a ház előtt: de hát ez nem is hungarocell! Reggelre fehér foltok a domb maradék füvén. Móci ragyog. „Elmesélem az óvodában, hogy nálunk az éjjel havazott." Komjáthy Jenő emlékére 20 föld VÍZ lég tűz tűz föd visz föd lég tűz ég visz víz föld tűz ég �K atona Á gota néhány szó a tökéletlen ismétlésről elhitted, hogy lehet két nap ugyanaz, és a fáknak az ágak irányát, a parkban, ahol a szemetet évekig gyűjtöttük, külön a boros, és külön a kólás üvegeket, gondosan elrejtve az évszakonként cserélődő bokrok alatt. a hely ugyanaz marad, mondod, mint az ég és a találkozások, este, mikor te nagy városból, én egy kicsi világból jövök, fekete-fehér-fekete képen ismételni érintkezési pontjaink. mint táj az ember kézmozdulatát elkezd telek keresni. először a szembe jövő arcokban. az öleléseket úgyis levetkőzöm. már a tekinteteket is. a tiéddel ugyanezt tenném. csak a vonásokat őrzöm, táj az ember kézmozdulatát. vajon melyik dísznövény leveleit téped le egyenként, lehajolni értük túl nagy fáradság, meghagyod őket zöld avarnak. legközelebb a szótárból tépsz ki zavaró szócikkekkel teli oldalakat, majd a leveleket a postaládád alá kezded el gyűjteni, büszkén állsz a szétszórtság felett, ezt a vonást jegyzem meg belőled, hátha sikerül egyszer felváltanod egy kevésbé romlottal. 21 �S zékely Á kos page ugató melleid ugató melleid ugató melleid mmm m mmmelleid akusztikája beléd vetem magam arra kérünk benneteket hogy a folyosón és a termekben csen desebben járkáljatok halkan beszélgessetek játékaitokkal a helyhez illő módon viselkedjetek vetem magam alá D elvetélem magam elé rádvetem magam ó melleid ó melleid tömb lemez híd huzal cső csempe szalag sok szebb kézimunka szebbnél szebb szalag csempe cső híd 1 kutyuskám gyerünk a patikába néha kétszer is át kell majd szállnotok Palikám, hol van a jegyünk? ez itt már a zenekari árok ez itt már a jéghegy csúcsa ügyesek vagyunk vízügyesek ezután már csak vízórát hordunk - amint elfut a szinva patak látom előre: biccenni hajad meg rezzenni lágy emlőidet Ím újra látom: hogy fakad a kerek fehér köveken fogaidon a tündér 22 �;;;;;;; ; ; ; ;; ; ; ;;; szellős és üres terek;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;felice kopogása a falon rúlról kafkának ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ; ville m int az ásványvíz buborékjai feltörnek eml ékezet em; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; m élyéről az én szellős és üres kopogásom nagyanyám ..........................................................................................••' i n tus, ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ;;;;;;;; gyümölcsízek illata nagyanyám kopogása a falon túlról ;;;;;;;;;;;;;;;;késsel vágható hajnali ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;k ö d a dombok fölött az én hármas kopogásom Good evening 23 �MA CSÜTÖRTÖK VAN csütörtökön nem szoktam fe lakasztan i m agam nem dugom le az ujjam at a torkom on csütörtökön a petőfi irodalmi múzeum ba m egyek m egyek a rónai anzix fesztiválra h o l a j e g yü n k p a li? re p ü ls z v e lü k a pegazusodon? szép nagy képek vannak itt fe lakasztva most írók és költők lógnak a falon m indenki itt van aki szám ít valóságos család e g y k e lly fa m ily c s ü tö r tö k ö n m e g n y itó le h e t e n n i in n i (a lu d n i s z e r e t k e z n i) a z é r t jö t t ü n k hogy m egzabáljuk a r é g i m e stere k m űveit m egzabáló legújabb m e stere k m űvelt EHETŐ M Ű VÉSZETETI díszvacsora az utolsó vacsora m enüjével bom ba a já n la to k bőség és gyom orbaj k irg is ztá n b ó lextra n aran cs k a u k á zu s i k e fir fényes káosz - műanyag flakonok a gecsem áné kertben meggyőzően csillogó hullák fe ltá m ad n a k egy hentesüzlet kirakatában 24 egy drogéria �ma csötörtök van a reggeli órákban nagyjából el Is dől hogy m ilyen lesz az aznapi nap a zé rt jö ttü n k hogy szerepeljünk egy h entesüzlet é s egy drogéria kirakatáb an nyakunkon a k erti szezon talajvíz a la tt a város m int egy szivárvány az égen a Csele, p a t a k i t t van m indenki a ki szám ít igazán nem panasz kodhat unk kővel tö ltik föl az öregeket (csokoládé-betűkkel)dekonstrukció: m aga az evés a m indennapi betevő fa la t (a ki n em ír nem dolgozik az ne is egyék) (ír n e m z e tis é g ű ) Ehető m ű v é s zete t!!! aki nem fé r a saját bőrébe Itt a helyére kerül a k it e Ivesz íte ne n e k he ly é re kerü ll aki képes lelépni saját léptékéről itt a helyére �26 �Száva iratok S z á v a i A t t il a Angyalfülzsír November közepe. Vác. Ősz. Az ősz, az egy zenei évszak. Most nem azt mondom, hogy zenélnek a - mittudomén - fák, zizegnek a levelek, recsegve gyalogolsz az avarban, a recsegés, ugye, már egy fél ritmus, tört ritmusok halmaza. Nem. Mondhatnám is. Nem el­ veszve ebben, de azért lehet, lehetne ritmust találni, keresni az avarrecsegésben, vagy minek hívják, serregésben. Hívjuk így. Rendszert a rendszertelenségben. Meg hát, ami nekünk rendszertelenség, az lehet, valójában mégiscsak rendszer. Saját törvények szerint. Sétafikálsz az ismeretlen törvényeken, tört ritmusokon, pedig te csak a nőddel akarsz sétálni egyet, közös élmények, meg a többi. Avarizálni. Le kellene kottázni az őszt, megkomponálni a legpontosabb módon, zenei őszt, hangokkal, mindennemű sallang, trend, és félrebeszélés nélkül. Hogy meghallga­ tod a - mondjuk - vonaton, tésztagyúrás közben, szeretkezés után, lefüleled, és egyből vágod, hogy na, ez az ősz. Itt van az ősz, itt van újra, kinyílott az ólaknak ajtaja, szaglászunk, szivárog kifelé tekintetünk, ki a deszkák rései közt. *** Volt korábban egy írásfolyam, két kitalált karaktert küldtem fel faluról városra, apját, és annak szeretett leányát, hogy izé, adják magukat, nézelődjenek, beszél­ gessenek, meg amit lehet egy egyszerűbb környezetből kvalifikáltabb körülmények közé került (csavarodott, beesett, íródott, felkallódott) alakoknak. Késztetést érzek. Hogy tehát előveszem újra a két figurát, egyrészt, hogy megnézzem, mi történt velük, drágáimmal, amióta nem néztem feléjük, másfelől, hogy kicsit betegyem őket az őszbe, ősziesíteni az életüket. Kétszer se mondom, beléjük bújni, mint könnyű nátha egy békávéellenőrbe, vagy akárkibe, cirkuszi állatidomárba, kon­ zervgyári portásba. Vera és Tivadar (így hívják hőseinket), ha akarják, ha nem (akarni fogják), meg lesznek figyelve. Literatúr pipsó. Újra belenézek hétköznapja­ ikba, mi az ábra, talán zenei közeg is lesz majd, ősz, meg zene, mondtuk már ezt itt. Vannak ilyen szavak, kifejezések, hogy kimondod, de újra kimondanád, mert szép. Aviatika. Mert ez olyan könnyed, légies. Feldobod és ottmarad. De maradjunk az évszaknál. Ősz. Zene. Avar. 27 �* ** Zene. *** Zene. ** * Zenezene. *** Élsz egy zenésszel. Napközben többször hangol, mondjuk így, hangoskodik, hango­ lódik. Ráhangolódik a világra, belövi a fisz mollokat, meg amik vannak még, félrete­ szi lelkében a szinkópákat. Összebújik a húrokkal, mint részeg fickó a drótkerítéssel. Sutba a tört ritmusokkal, de nem elfelejteni, hogy a tört ritmus is zene, ha botlós is. Belenézni a tükörbe, és elmosolyodni azon, hogy a világot a botlások is viszik előre, néha komolyan venni ezt a megállapítást. Zenészként készülni a folyópartra, könnyed őszi séta, mint egy rövid zongoradarab, papparam, szeretni a félhangokat, a nem steril akkordokat, a büdösebb skálákat. Figyelni a világ ritmusát. Kiülni egy padra és füllel leszedni a világot, lenyúlni. Plagizált plasztikplanéta. Nem írni túl nagy hülyeségeket. ** * Képzeld csak el. Ha valaki egy zenésszel él, aki, mondjuk így, naponta többször ak­ tív, akár egy őszi vízforraló, az ne csodálkozzék, ha zenévé válik. Mint ahogy egy orvosnövendék is előbb-utóbb elmutogatja szeretett párjának a főbb belső szerveit, mi hol van, szív (maroknyi húskazán), máj, tüdő, vastag- és vékonybél, fejbiccentő izom, musculus sternocleidomastoideus (vannak latin szavak, amiket érthetetlen módon, különös pontossággal jegyzek meg). Melyik műtét hogyan kezdődik. Vannak olyanok, akik meg takarítani szeretnek. Szeretkezés után, hogy mit, ho­ gyan takarítana ki a lakásban, meg, de frankó felmosónyelet láttam az egyik áruház katalógusában. És akkor felidézni a felmosónyél érdekesebb, praktikusabb részlete­ it. Nem kinevetni ilyenkor. *** De maradjunk egy pillanatra a zenésznél. Aki mondjuk, legyen ez egy ilyen karak­ ter, hogy ha a testére, vagy szeretett párjának testére gondol, beszél róla, akkor mint ritmusgépről beszél. Szívritmus, satöbbi, májritmus, tüdő, le, föl, közös ritmu­ sok, ki, be, ki, be. Lehetne egy olyan zenészről beszélni, akinek a dolgok általában kiesnek a kezéből. Vannak ilyen napjai. Ősszel különösen. Talál valami meghatót az őszben, nem is kell keresni, magától jönnek a dolgok. Mint a felhők, az őszi kö­ vér, nedves felhők. Telt bendőjű, égi mosogatószivacsok, amikkel elmosogatták a nyár színes edényeit az angyalok. A leégett tepsiket, kormos nyársvasakat. Megta­ lálja ezeket, elmélázik a mi derék zenészünk, és már potyogtat is. 28 �Hogy tehát megfog valamit, kislábas, téelosztó, akármi, aztán kiesik a kezéből. De nem idegeskedni ezért, hanem hallgatni a ritmust, ahogy pattognak a háztartás kellékei a konyhakövön. Van, hogy nem pattannak. Leesnek, és több részletben végzik. Mint egy brazil sorozat. Hogy sok apró részből akarod összetenni az egészet. Az ördög a részletekben lakozik, és nem fizeti a rezsit, közös költséget. Az igazat megvallva, bele­ szarik az egészbe. Nem agyai ilyen részleteken. Dilemtegnap. Dilemma. Dilemholnap. *** Rosszalkodik a zenész, kiidegei, kötözködik veled, fikázza ruhád, elveid, viccből szembeköpi tükörképed az előszoba tükörben, hogy ezt élőben úgyse merné, de most, csak most az egyszer, légyszi, kacag utána, letörli kamillás papírzsebkendővel. Nézed az ívelt, lusta törlőmozdulatokat, közben dúdol valami bárgyú, ordenáré popslágert. Rád vigyorog azzal a zenész tekintetével. Utálod. Kívánod. Hogy legszívesebben bezárnád egy hétre, valami üres szobába, egy üres hegedűvel, húrok és vonó nélkül. Remélve, hogy két nap múlva már a körmeivel fogja kaparni a fát, nem fogja bírni. Fosni fog az idegtől. Hasmenni. De te csavarsz rajta még egyet: fényképeket teszel ki a falra, komplett zenekarról, egyebekről. Néhány átélt tekintetről, amik egy testesebb dúr lefogása közben rakódnak a zené­ szek arcára. Egy képet valami brácsás lányról, aki becsukott szemmel húzogatja a vonóját, combjai között a hangszer, búgnak a dúrok, tudod, hogy nyirkos, párás a lány hónalja a zene élvezetétől. És újra rácsukod a magányát a zenészre. Ezt gondo­ lod. Hogy ki nem állhatod, de egy percig sem bírod nélküle, hogy leköpnéd, de aztán le is csókolnád róla. * ** Van az ismert önszórakoztatás, magánbuli, nem mindenki vallja be: belső zongorá­ zás, vagy még: belső sakkparti, önmagaddal. Ne szaladjunk előre. Ha már itten tartunk, ilyen is van, hogy belső kocogás. A kezdők és lelkes amatőrök csak eljátszanak bizonyos alapgondolatokkal, fel­ idéznek érzelmeket, ilyesmi. Néha elmondják, bizonyos esetekben leírják, még bizonyosabb esetekben az irományokat nyilvánosságra hozzák, további bizonyos esetekben a nyilvánosságra hozott irományokat könyv formájában kiadják bizo­ nyos könyvkiadók. De a vérprofik, azok belsőzongoráznak, belsősakkoznak. Mat­ tot adni Chopinnek, de megejteni a szívet, hogy na, oké, bocsi, hamarosan kará­ csony, ne legyünk ilyen szigorúak, ha sportszerűtlenek is. Csendesen mosolyogni a csendesen, mosolyogva közeledő fehér köpenyes nénikre és bácsikra. Csendesen mosolyogni, mint egy csésze forró mézes tea. Tudni a titkot, de nem mondani el senkinek. Magunknak se. ** * November közepe. Vác. Duna-part. Mostanában így kezdődnek a dolgok itt. Egy folyónál könnyebben beszél az ember olyanokról, hogy kezdet, vég, talán mert a folyó alapvető termé­ szete az idő, kezdődni, aztán befejeződni, hogy a befejezésből újabb kezdet szüles­ sék, és így tovább, pörögni körbe, szépen, mint a búgócsiga. Elgondolkozni azon, 29 �mi végre is vagy, kinek, minek, mi a célja veled. Nem bosszankodni azon, ha ilyen­ kor néha úgy érzed magad, mint pörgő búgócsiga a vasúti sínen. Vidáman topo­ rogni saját tengelyed körül. *** Fémes íz a szádban reggelente, marék rozsdás vaspor. Csak ősszel érzed ezt. Van­ nak titkok az univerzumban, amik megfejtésre várnak - ez is az. *** Duna-part. Mostanában így kezdődnek a dolgok itt. Talán nem hiába. Nem hiába, hogy kimész a sétányra, mint önmagát sétáltató, általában szobatiszta kutya, vagy milyen állat. Ember. Csóválja a farkát, vagy a farka csóválja őt, régi poén, akkor is rossz volt. Nem rosszabb, mint egy pohár langyos fokhagymás tej. Tehát finom, ha idegen is, tehát jól esik, ha ráz is a hideg közben. Szóval, sétáltatják magukat, sétál­ tatják a családot, privát idilljüket a városi népek. Szép lányok mennek, szép lányok, akik csúnyán beszélnek. Olyanokat mondanak, hogy szar, meg hogy mit buziskodnak valakik, valakikkel. Nem hallgatni meg a mondatot végig, de figyelni. Sétányolni, mint egy jólnevelt kiskutya, megjelölni, amit meg kell, amit meg lehet. Nem nyugtalankodni azon, ha önmagad lábszárára is kerül pár csepp. *** íróskodni, az olyan, mint a városi kóborkutya, felfigyelni minden ajtócsapódásra, dudálásra, megszagolni minden lámpavasat, eldobott vasalót, idegen kutyákat. Megjelölni, ami megjelölhető. *** Kicsi jóidő, máris megtelik a folyópart emberekkel, mintha legalábbis tapsra, kame­ rára, rendőrzenekarra jönnének. A zene mostanában rendre visszatér így vasárna­ ponként. Hogy van-e zene a vasárnapokban. Vasárnapnyi, vagy nem vasárnapnyi, ez itt a kérdés. Vasárnapoljunk hát, ha nem is lesz minden akkord tiszta (mint az angyalok füle). Angyalfülzsír. Megnevezni azt, ami nincs. Ha van is. *** Hallgatni a gyerekek őszi örömét. Mosolyogni, mint egy aranysárga falevél. Röhögni. Feltartani arcod a langyos napfénybe, és beleröhögni a világba. Kimondani valamit, amiből lejön, hogy neked most jó. Néha elhinni ezt. És írni valamiket. Mint aki jól érzi magát. Nem pontos. Pontosabban, írni valamiket, mint aki érzi magát. Megpróbálni jókat írni. Érvényeseket. Hogy mikor majd jön a nagy kalauz, a főrevizor, büszkén mutatni a jegyet, de legalábbis nyugodt szívvel, hogy érvényes az utazásod, ha néha ki is nevetted egynémely utastársadat, kibeszélted, esetleg kihasználtad. Meglested. Némely kalauznak olyan a tekintete, mint aki mindent tud. Rád néz, és meg­ mondja, mit csináltál reggel, kivel, hányszor, hogyan. Megmondja a rántottát, a gyógyfüves teát, illetve nem mondja ezeket ki, csak a szemével. Te néha visszanézel 30 �a revizorra, azzal a tekintettel, amiben olyanok vannak, hogy a revizornak is van­ nak revizorai, ellenőrnek ellenőrei, világnak világa, satöbbinek satöbbije. *** A csendes őszi izgalom, hogy van benned valami, ami beérett, hamarosan formát ölt, lehetőleg gömbölyű formát, kerek lesz a világ, kapuba rúgott, majd ottfelejtett focilabda. Amíg ott van, addig tart a gólöröm. Kiülni valahová, egy folyópartra, ne mondd ki hangosan, önmagad folyópartjára, aztán a többi jön magától, mint egy elszabadult tehervonat. Nem megijedni, kicsit meglepődni. Meglepődés nélkül nem megy. Rácsodálkozni. Elámulni, hogy jé. Ez mozgatja az irodalmat. Ettől ug­ rásra kész. Ugrásra kész tehervonat. *** Két hét maradt a feladatra: a legutóbbi kötet óta írt ilyen-olyanságok rendszerezése, összeválogatása, mit lehet kitenni az ablakba. November vége a határidő, össze­ húzni a takarmányt az udvaron, megmenteni, amit lehet, az utókornak, ha magasz­ tos is ez így. Mit lehet kitenni az ablakba. Hogy ha megy valaki az utcán, azon az utcán, ne érezze magát kellemetlenül, ha odanéz. Portádra. Az ablakban kisvödör, benne virág, a vödör mellett satöbbi, játéktelefon, csúzli, egy kopott regény. 31 �Próza és vidéke N yerg es G ábo r Á dám Sziránó és az első-utolsó cseppek A mai osztályfőnöki a legrosszabb. A Viviennek persze eddig is voltak szörnyű dolgai, na de ez, ez valami kegyetlen. Pedig az osztályfőnökik amúgy is mindig a terrorról szóltak. Már mikor bejött, látszott rajta, hogy mindjárt szétveti a düh, ezt sosem tudta és nem is akarta leplezni. Sőt, nem is csak egyszerűen a düh, hanem valami mélyebbről jövő, vad, haragvó, bosszúálló fortyogás, valami olyan sérelem táplálta nyers indulat, aminek eredői bizonyára nem ezek a szerencsétlen gyerekek (ők), hanem valami sokkal komolyabb és hátborzongatóbb dolog kellett, hogy le­ gyen. Hogy a Vivien mitől lett olyan, amilyen, jobb volt nem is tudni. Nem mintha nem lehetett volna összerakni az egyértelmű és köztudott részletekből, mégis, egy­ szerűbb volt az értetlent adni. Azaz, az értetlent se, mivel attól csak még agresszí­ vabb lett. A Vivien ugyanis a bűnbánó típust szerette. Azt, aki az ő bölcs és erköl­ csileg kérlelhetetlen revelatív szemfölnyitása által egész testében megremeg eddigi bűnös voltának, szégyenteljességének és egész mocskosságának felismerésétől, és, bár tudja, hogy nincs bocsánat, egyetlen, utolsó reményével esdekel mégis a Vivien és persze a teljes közösség előtt, gaz tettei elfelejtéséért. Ha történetesen nem osz­ tályfőnöknek születik, a sztálini Szovjetunió legsötétebb korszakaiban, mondjuk üzemvezetőként, bizonyára nagy karriert futott volna be. Most is csak ügy süvített utána a szappan- és olcsó dezodorszagú levegő, amint beviharzott a terembe, fekete nadrágkosztümében, smink nélkül, a szándékos és az igénytelen között félúton hagyott szénaboglya frizurájával. A szája széle finoman meg-megrándult. Vigyázállni nála nem, hogy nem kellett, elvégre is dúlt a libera­ lizmus, hanem egyenesen annyira dúlt, hogy nem is volt szabad. Aki erről eleinte mégis képes volt megfeledkezni, olyan vehemens filippikákban részesült a Vivien részéről, mint például szitaagyú bamba szerencsétlenség, aki még mindig képes ragaszkodni a primitív beidegződéseihez, tudniillik, hogy még mostanra sem bírta megjegyezni, hogy Vivien néninél nincs vigyázz. A gyerekek nagy szerencséjére a régi rendszer, tehát más tanárok regnálásának e csökött, dohszagú, zsarnoki és múlt századi utolsó emlékének, az óra eleji vigyázállás primitív beidegződésének lezser elhagyása azért viszonylag gyorsan beidegződött. A legtöbbek szerint a Vivien olyan volt, mint egy cápa. Méghozzá egy olyan cá­ pa, aki éhségének mértéke alapján válogatja meg aznapi áldozatait. Mikor nagyon csillapíthatatlan volt, elővette valamelyik butább, lassabb felfogású diákját, egy könnyű célpontot. Egyetlen félmondatával tönkre tudott tenni bárkit, ritka volt, hogy az osztály minden tagja sírás nélkül hagyhatta volna el a termet a lelki fröcscsök végén. Mikor valami ínyencségre vágyott, jobb tanulókat vett elő. Népszerűb­ beket. Strébereket és seggnyalókat. Legfőbb kegyeltjeit pedig ünnepélyes alkalmak­ ra tartogatta. A kegyeltek és éppen kitaszítottak névsora és összetétele pedig szinte 32 �havonta (rosszabb periódusok esetén hetente) változott. Az ember pár hét után sosem tudhatta, hol a helye a népszerűségi listán. Mikor épp váltás volt, tehát valaki letaszíttatott, avagy felemeltetett a pixisbe, legalább pár nap nyugta volt mindenkinek, változásokkor ugyanis fény derült szinte a teljes status quo-ra. A legijesztőbb talán akkor volt, amikor nem evett. Mármint nem vadászott. Szadizmusával együtt járó, ám annál sokkal enyhébb, látens mazochista hajlama néha megkívánta, hogy éhen maradjon. Hogy gyűljön a düh. Ma koplalunk, holnap picit nassolunk. Mikor például Nagy Dániel került sorra (először és egyedüli alkalommal), akiről aztán már csak létezésének jóformán tudományosan is bizonyíthatatlan, kétes volta miatt sem gondolta volna az égvilágon senki, hogy a többiekéhez hasonló nyilvá­ nos megalázásban lehet része, egy hétig koplalt előtte. Persze az sem kizárható, hogy az ürügy kiötléséhez amúgy is szükséges lett volna néhány nap. Nagy Dániel ugyanis érinthetetlen volt. Életében nem kapott talán ötös alánál rosszabb jegyet, soha nem vett részt semmi rosszban, még jóban is csak az egészséges, családilag beléplántált (nyárs)polgári keretek közt, tehát csak módjával. Egy-egy versenyt megnyert. A második, harmadik helyeknek őszinte csodálkozására szinte jobban örültek otthon. Nem jó feltűnősködni, kisfiam, egészségtelen dolog különcködni. Az ő vesztét például egy biccentés okozta. Egyszerű, önkéntelen izommozdulat. A diákönkormányzat ugyanis, ahol Nagy Dániel, legalábbis nyilvános meghurcol­ tatásáig jóformán osztálytársai tudta nélkül képviselte az érdeket, dögunalmas volt. Egy-egy ülés kétésfél-három órán át is eltartott. Mindez havonta. Dániel azonban állta a sarat. Egyszer azonban Böbe néni órai viselkedésével kapcsolatban érkezett építő jellegű tanulói észrevételnek álcázott névtelen feljelentés). Böbe néni föld­ rajzóráit ugyanis, ezek szerint, gyakran nem lehet érteni, mivel óra közben eszi meg az uzsonnáját. Így vetődött fel a kérdés a minden tanulói észrevételre termé­ szetesen munkakörileg nyitott Laci bácsi (igazgatóhelyettes) részéről, hogy van-e még máshol is hasonló tapasztalat. Egy-két bátortalan kéz, bár remegve ugyan, de felemelkedett, bízván (mondanunk kell egyáltalán, hogy persze hiába) a névtelen­ ség és diszkréció védelmében. Ekkor bólintott Nagy Dániel is, aki, valljuk be, már nem is igazán tudta, hogy hol van, nem hogy mire bólint éppen. Laci bácsi nem kérdezett többet, felírta a tanulók nevét (Természetesen csak nekem lesz, az adminiszt­ ráció végett, hiszen tudjátok, ami itt elhangzik, köztünk marad.), majd leült beszélgetni néhány osztályfőnökkel. A Vivien, mikor megkérdezték, előfordul-e, hogy valamelyik tanár az osztályá­ ban óra alatt étkezik, rögtön magára vette a gyanúsítást. Nagy Dániel kitartott az egész osztályfőnökire. Holott máskor amolyan népbíróságszerűen többen is sorra kerültek, aznap, ünnepélyes alkalom lévén, csak ő volt terítéken. Valahol ügy a harmincötödik perc környékén a Vivien éppen azt kérdezte hosszas üvöltés után, ismét fenyegetően sziszegő suttogásra váltva a vádlottól, hogy mégis miket hazudozott még össze róla a diákönkormányzatban, hogy például ő, Vivien, óriási, sült pulykacombokkal hadonászva tartja az óráit? A groteszk ötleten normális körül­ mények közt nevettek volna a főbb seggnyalók és egyéb stréberek, sőt, félelemből talán a többiek közül is páran, most mégse lehetett pisszenést se hallani. Nagy Dániel két vérvörös füle mellé már a jobb és bal orca is csatlakozott, vörösen lángolt az egész feje, a hozzá közelebb ülők magukban (naná, mernék is csak nyíltan) azért aggód­ tak, hogy mi van, ha itt, helyben rosszul lesz ez az amúgy is nyöszöge, tüdőbajos 33 �külsejű gyerek, aki már nem bír felnézni, szipogni pedig a mélyen belénevelt pol­ gári jómodor okán nem mer, így hangtalan bömböl befelé, egész testében rázkódik, a taknya és a könnyei közös kis tócsában érnek össze a pádon. Mikor Timi zseb­ kendőt csúsztat a pad szélére, a Vivien újult erővel csattan fel (egyben erőt is merít a további vallatáshoz), Ó, nagyszerű, sajnáljátok csak őt, hát persze, igazatok is van, elvégre is őt alázták meg nyilvánosan, az ő szakmai tekintélyét ásták alá az egész iskola előtt, róla terjesztettek sunyi hazugságokat de de én Nagy Dániel hangja máskülönben is ismeretlenül csengett a legtöbbeknek, hi­ szen még az órákon sem nagyon szólalt meg, a helyes válasz bemondása ugyanis, hacsak nem szólítják fel az embert, felesleges kérkedés, ami méltatlan hozzá az édesanyja szerint, most azonban, ha úgy tetszik, még ismeretlenebbül szólt. Nagy Dániel hörgött. Halkan és finom, visszafogott polgári eleganciával, mégis, remegő, dadogó, könnyáztatta hangja reszelős torkán, csontszáraz szájpadlásán meg-megbicsaklott és felismerhetetlen tónusba váltott. Halálraítéltek utolsó mondatairól, hasz­ talan kegyelemkéréseiről számolnak be hasonlóan a visszaemlékezések. én nem akartam, nyögte ki végül. A Viviennek, Sziránó legalábbis ezt gondolta, ahányszor visszaemlékezett erre a napra, ez lehetett életében a legközelibb tapasztalata ahhoz, hogy milyen lehet egy orgazmus. Elvégre is itt van ez a tökéletesnél is tökéletesebben nevelt, színjeles, nem­ csak szinte, hanem effektíve ténylegesen is láthatatlan, papírgyenge kisgyerek, aki egyetlen évet sem úszhat meg csonttörés nélkül, tehát lényegében egy beiskolázott, tizenkét éves Fabergé tojásként képzelhető el, magyarán szólva olyan védelem alatt áll, amilyenről még a kis Harry Potter is csak legszebb álmaiban fantáziái és erre ő, Vivien (A Vivien!) feltöri ezt a hártyavékony, mégis a platinánál is erősebb burkot, kiveszi belőle ezt a koraszülött magzatnál is esetlenebb és védtelenebb lényt, majd még azt is eléri, hogy megpróbáljon ellenállni, mintha a kis koraszülött most diónyi öklét emelné picivel feljebb, ütni próbálván, ő pedig erre most az ég és föld minden gyűlöletével csaphat le. A Vivien kivárt picit, érezte, hogy valami különleges érzés ez, érezte összeszoruló torkában és azokat a sült pulykacombokat bizony igencsak hiányoló, korgó, üres gyomrában, érezte hideg, száraz, összeszorított kezeiben, ültében megfeszült vádlijában, már-már görcsbeálló, kifeszített lábujjaiban. Ez a minden frigidek legfrigidebbike nő életében először és talán utoljára nedvesedett. Sziránó ebből - ekkor még - mit sem értve, ezen a ponton elégelte meg a dolgot. Bár Nagy Dánielt szívből gyűlölte, mivel - bár ezzel szinte egyedül volt - átlátott rajta, tapasztalat és emberismeret híján, inkább csak zsigerből, és míg mások gya­ korlatilag észre sem vették a fiút, ő a megszállottja lett, kutatta és megvetette isme­ retlen arisztokratizmusának nyitját, oly hevesen irigyelt lányos törékenységét, ájtatos nézését, a csajok részéről élvezett feltétlen bizalmát és anyáskodó, gondoskodó szeretetét, felismerte benne az ősi, nagy ellenséget, a csendes, partotmosó sunyi lassúvizet, és bármily toronymagas fölényben érezte is magát vele szemben, egy­ szersmind rettegett is tőle. És mégis, ezen a ponton úgy érezte, betelt a pohár, ez volt az utolsó csepp. Betelt, egyrészt a Vivien viselkedésével, aki immáron lassan második éve teszi rémálommá minden egyes napjukat, és betelt, ezzel a szégyente­ len és ocsmány procedúrával is. Elérkezett az utolsó csepp. 34 �Felemelte a kezét. Nem várta meg, hogy felszólítsák. Vivien néni, ez... Nyelt egyet. Ez így tűrhetetlen. Ez az egész, amit itt művelni tetszik. Most és már ötödik eleje óta. Ez a, itt kivárt egy picit, meghallván saját elvékonyodott hangját, terror, amit itt ránk tetszett szabadítani, ez az állandó lélektani hadviselés. Mi is emberek vagyunk. Ha csak hatodikos emberek, akkor is emberek. Ez pedig egy iskola. És a Vivien néninek pedig fizetést tetszik kapni ezért, amit a mi szüléink adójából fizetnek. És a Vivien néni ezért a fizetésért köteles, igen, bátorodott neki, egyszersmind a hangja is kezdett kevésbé remegni, megismétlem, kötelesnek tetszik lenni velünk, mint emberekkel bánni, méltósággal és tisztelettel, a tisztelet ugyanis nemcsak egyirányú. Úgyhogy amenynyiben nem tetszik befejezni ezt a terrorizálást, aminek itt minket alá tetszik vetni, attól tartok, beszélnem kell Sárika igazgató nénivel. És akkor már nem csak nekem lenne mit mondanom Vivien néniről. És el tetszik hihetni, hogy ott bizony már nem csak holmi puly­ kacombokról lesz szó. Egyetlen cseppet érzett ekkor az alsónadrágjába távozni, nem többet, mindössze egyet, és büszkén észlelte, hogy a veséje még ilyen helyzetben sem adja fel a szolgá­ latot, egyetlen egy csepp után összezár és nem hagyja megszégyenülni. Büszke, dicső örömét mindössze csak az árnyékolta be valamelyest, hogy nem akart hinni a szemének és fülének, amiért az imént a keze mindössze csak pár centit emelkedett fel a padról, mikor a Vivien - orgazmusközeli pillanatában, az utolsó, nagy verbális roham előtt - merőn és csontighatoló, borotvaéles tekintettel utoljára végigmérte Nagy Dánielt, nagyjából még két centivel följebb emelkedett, majd - agya és akarata minden eltökélt, világos utasítása ellenére - visszahanyatlott a tolltartója mellé. A száján, bár határozottan érezte, ahogy ajkai a fenti szavakat formálják, egy hang sem jött ki. A Vivien pedig folytatta, onnan, sőt, még magasabb lóról, mint ahogy abba­ hagyta, Nagy Dániel veséje pedig nem bizonyult olyan strapabírónak, mint Sziránóé. Apropó, vese, innen, egyedül innen tudta Sziránó kicsöngetés után, hogy nem csupán képzelődött: az a csepp valóban ott száradt az alsónadrágján. 35 �B u r n s K a t a l in Fél nap A gyorsétterem épületétől száz méterre elfogyott az út a kocsi alól. Kerekek dagasz­ totta saras emelkedő vezetett a faluig. A váltás közeledtét csak Zümi vette észre, de nem szólt; szorongva kapaszkodott a táskájába a hátsó ülésen. Akik pedig elől a beszélge­ tésükbe feledkeztek, a saras útszakasz hirtelen bekövetkeztekor egyszerre elhallgattak. A leutazást megelőző napon Edit, a csigahajú fotóslány felkereste a főszerkesztői irodát. Ő vitte a spirituális vonalat a lapnál, belefásult. A főszerkesztő általában csak mosolygott a lány kitörési kísérletein, az első néhány percben nem is figyelt igazán a szavaira. Aztán ahogy Edit a történetet bontogatta, valami különös mélység nyílt meg előtte, amely még a fiatalkori kíváncsiságnál is erősebben rántotta magához. - Mégis, ki a forrás? - kérdezte hamisan csengő kétkedéssel a csigahajút. Olyan képet vágott hozzá, mintha rosszízű falatot forgatna a szájában. - Egy ismerősöm. Azt mondta, siessünk, mert könnyen lehet, hogy valaki más teszi rá a kezét a témára. Ezen a ponton jelent meg a szobában Zümi, aki a rá jellemző módon, minden szó nélkül lépett a főszerkesztői asztalhoz. Nagy, kerek szemüvege mögött megadó bá­ rányarc rejtőzött; jámbor külsejének köszönhette, hogy az újságírók szívesen vitték magukkal a helyszínekre. Egy kinyomtatott cikket tett a főszerkesztő elé: írás a het­ venes évekből, fénykép a vegyesboltról és az ösvényről, amely onnan felfelé vezet. - „Kanuksa"? - olvasta ki a filccel kiemelt szót a főszerkesztő. - Kanuksa. A helyiek így mondják. Ő a mi emberünk. A szó etimológiája kérdéses. - Gondoltam. Csodálom, hogy ez megjelenhetett annak idején. - Így van. Nagy volt a csönd. De most, ha jók vagyunk, lehet belőle valami! A fotóslány hangja ellágyult. Napok óta a hír hatása alatt élt; képernyővédője egy kertkaput ábrázolt, melynek nyílásában tömörültek, szinte tódultak kifelé a tenyérnyi rózsafejek. - Leutazás, riport, fotók. Visszaút. Mindennel együtt: fél nap - törte meg a csen­ det Edit. - Rendben. Hárman megyünk! - döntött a főszerkesztő, és elővette a térképet. A sűrű lomboktól a falu még mindig nem látszott. Elől a főszerkesztő és a csigahajú fotóslány kíváncsian figyelte az utat, beszélgetésük végére értek. Sokadszorra fog­ lalták össze azt, amit a faluról és a kanuksáról tudtak, de a beszámoló minden alka­ lommal összébb zsugorodott, akár az agyonmosott ruha. Ennek ellenére, minél többféleképpen csoportosították az ismereteiket, annál jobban nőtt bennük az izga­ lom: (1) A kis észak-magyarországi falu, melynek infrastruktúrája nem mondható fejlettnek, féltve őrzi saját vallását, és annak vezetőjét, aki egyben szálka a helyi katolikusság szemében. (2) A vallási vezető neve kanuksa. (3) A kanuksa mindent tud. (4) A kanuksa örök idők óta létezik, halhatatlan. (5) A kanuksát senki sem láthatja, ezért aki hozzá fordul, azt egy vászonzsákba varrva viszik elé. (6) A kanuksa nem beszél, hatóerejét nem nyelvi eszközökkel érvényesíti. 36 �Zümi, akit örök időktől fogva bárányarcúnak tartottak, elragadtatva hallgatta az őrült tényhalmazt. Csak megszokásból szorongott csendben, a másik kettő háta mögött. Az autó lassanként kapaszkodott föl a saras emelkedőn; az erdőből fokoza­ tosan bukkant elő a falu, és feljebb a vegyesbolt is, akár az archív képen, csak most már egy kólás reklám is díszítette a falát. A bolt előtt, az autóból kiszállva máris egy el nem hanyagolható részletre lettek figyelmesek. Mindegyikük karján egy-egy viszkető vörös folt jelent meg. Pár pilla­ natig bosszankodva vizsgálgatta mindegyik a magáét. A fotóslányé mélyre ható, kemény csomó volt, melynek sűrű közepét könnyen ki lehetett tapintani. A főszer­ kesztőé hólyagosra sikerült, és az azt körülvevő bőrtől színben is, állagban is feltű­ nően elkülönült. Zümié csak olyan volt, mint egy pörsenés, mintha egy sietősen elhaladó üstökösről készítettek volna hőfényképet. Ezeket fújdosták, nedvesítgették, aztán a vegyesbolt felé vették útjukat. A boltos segítőkészen támaszkodott a pultra. Ám amikor megtudta, miről van szó, magához rántotta a mobilját, és kijött az áruk közé. - Igen, igen. Néhány hete többen érdeklődnek. Kettesével-hármasával. De gépet még nem hoztak... - bökött riadtan a fényképezőre. - Mert azt nem lehet ám... - Tudjuk, hogy a kanuksa nem fotózható - biztosította tájékozottságáról a fotós­ lány. - Ellenben Önt, ha lehetne... A boltvezető felcsörögte a kanuksa ügyintézőjét. Ő kísérgeti a vendégeket, ő vá­ laszol az esetleges kérdésekre, és ő tolja be tálcán az ételt a kanuksának, naponta két alkalommal. Szintén ő szokott takarítani a fogadószobában, mialatt a kanuksa saját fülkéjében húzza meg magát. Néhány kép készült a boltvezetőről és magáról az épületről. Zümi keresztbetett lábszárakkal ücsörgött az árnyékban, és sebesen járatta körbe a szemeit. Fotózás közben sohasem találta a helyét. A betonon átdagadt egy fa gyökere, azt a dudort babrálgatta végig. Nemsokára megérkezett az intéző, hogy felajánlja szolgálatait. Leplezetlen kí­ váncsisággal, jól megnézte mindhármukat. - Majd én elkalauzolom a kedves vendégeket. Fent azonban a beszéd tilos. Ezért kérem, ha kérdésük van, itt tegyék fel. - Minket igazából egy ismerős irányított ide. Szinte semmit nem tudunk a kanuksáról. Elmondaná a dolog lényegét, kérem? - A kanuksa számunkra maga a válasz - kezdett jól betanult monológjába az in­ téző. - Aki felmegy hozzá, az vagy megoldást nyer, vagy a kérdéseit egyszerűen elfelejti. Így van ez évszázadok óta. - De végül is ki a kanuksa? És ha meghal, ki örökli a tisztjét? - A kanuksa, hölgyem, halhatatlan és megismerhetetlen. Ugyanaz volt kétszáz éve, mint most. Ezt, merem remélni, Önök is tapasztalni fogják. - Hogy lehet, hogy halhatatlan? - Képzeljék el, hogy valaki megöregszik, aztán a környezetében lakók elkezdenek kihalni mellőle. Sorban túléli őket. És a generációk úgy emlékeznek rá, hogy „az az Öreg". És a többi öreg is meghal, így senki sem kérdezi többé, mikor született. Sor­ ban mindenkit túlél, mert nincs már, aki emlékezzen, milyen öreg valójában, és már rég meg kellett volna halnia. Így él tovább. Ilyen a kanuksa. - Miért nem lehet beszélni a közelében? 37 �- Soha nem beszélünk a közelében. Senki sem kérdezi, miért. Így teszünk hosszú idők óta. A kanuksa nem olyan, mint a többi bölcs... Egyébként még soha, senki nem kérdezett ennyit, mint maguk. Az intéző a bolt nyitott ajtaja mögé nyúlt, és a sarokból leakasztotta a kulcscso­ mót. A főszerkesztő akkor látta meg az árnyékba boruló falakra kiragasztott újság­ cikkeket. Napilapokból, kifakult színű, apróbetűs magazinokból kinyirbált hírek, kivehetetlen szavak, az átütő nedvességtől elmosódott betűk, a képeken alig sejlő zászlók, mereven pózoló alakok a vegyesbolt időtlen beton-dolmenje mellett. Az intéző jelentőségteljesen megcsörgette a kulcsokat, majd megindult, nyomában a három látogatóval, a fölfelé vezető úton. Gondozott ösvényen haladtak, bár időnként ki kellett kerülniük egy-egy terebé­ lyes fát, amely úgy döntött, az ösvény közepére nő. Igaz, néha inkább úgy tetszett, az ösvényt kialakító emberek akartak minduntalan nekimenni egy-egy fának. Zümi leszegett fejjel, kitartó tempóban haladt a többiek mögött. A fotóslány buzgón kat­ tintgatott, a főszerkesztő meg azt találgatta, vajon megkezdődött-e már a hallgatási tilalom. Az ösvény tetején feltűnt egy viskó, mellette a reterát. A kanuksáé. - Itt várjanak - formálta a szavakat hangtalanul az intéző, majd az egyszerű, fe­ hérre meszelt ajtóhoz lépett, és az alsó, befelé billenthető nyílászárón benyúlt. Ki­ húzta a tálcát, rajta az üres tányérral, a piszkos evőeszközökkel, pohárral, gombóc­ ba gyűrt szalvétával. Aztán a reterát mögül előhúzott három óriási vászonzsákot. Széthajtotta őket olyanformán, hogy azok hárman bele tudjanak lépni. Az utolsó látvány, amellyel szembesültek: az intéző néhány gesztussal szemléltette, hogy ugyan a zsákot lazán ölti össze, kukucskálásnak helye nincs. Úgy tolta be őket a viskóba, mintha csak egy-egy zsák búza volnának. A zsákok, talán az intéző titokzatos akaratának, talán a fizika törvényeinek enged­ ve, a következőképpen rendeződtek: kettő egymásnak támaszkodott, vagyis az egyik részben a másik alá szorult, a harmadik pedig a földetérés pillanatában elgurult a többitől. Ez volt Zümié. Kezét reflexszerűen a szemüvegéhez kapta, aztán térdeplő pózban nyugodott meg a padlón. Valami lihegésre emlékeztető, furcsa neszt észlelt maga mellett, amitől a szíve még gyorsabban dobogott; aztán ahogy a nesz elhalt, igyekezett hangos szívdobogását is a tőle telhető leghamarabb lelassítani. A főszerkesztő testhelyzete kevésbé volt szerencsés. Összehúzott térdei a feje fö­ lé kerültek, ám a lábai között jól látta a zsák összevarrt száját, melyen keresztül lyukakon folyt be a fény. Edit, a csigahajú fotóslány feje a halom tetejére került. A főszerkesztő erőteljesen az oldalának nyomódott, de ő, mivel nem volt biztos ab­ ban, hogy a dolgokat nem tudatosan rendezték-e el így a kanuksa fogadótermében, mozdulni sem mert. Az oldala ekkor még nem görcsölt. Az ajtó becsukódása után megsúlyosbodott a csönd. Percekig tartó zajnélküliség telepedett rájuk, ők mégsem unatkoztak. Mintha a hallás érzékszerve nyomtalanul felszámolható volna, a zajok létezésével együtt. Percről percre fogadták be azt, ami következett, annak a biztos tudatában, hogy a megtapasztalás folyamatáról és an­ nak határozott és észrevehető lezárásáról rajtuk kívülállók gondoskodnak. És akkor, egész közelről, apró neszecskére lettek figyelmesek. Egy emberként rezzentek meg rá. Olyan volt, mintha valaki hirtelen szólásra nyitná összetapadt ajkait, épp csak a hang késne kijönni rajtuk. Ám ez olyan közelségből jött, hogy mind azon csodálkoztak, hogy nem hallhatták eddig az ott-lévő lélegzését. A fotóslány 38 �a várakozás pillanatait természetellenesen hosszúnak érzékelte, most pedig kissé be­ csapva érezte magát. Mintha percekig, testközelből megfigyelés alatt tartották vol­ na őt, a gyanútlant; mintha teste elnagyolt körvonalainak és hellyel-közzel egyenle­ tes lélegzésének tanulmányozása elég volna legbelsőbb titkainak leleplezéséhez. A három zsák görcsszerű megmozdulását akár rémületnek is fel lehetett fogni, amelyet az ismeretlen negyedik közvetlen közelsége váltott ki belőlük. Pedig a zsákoktól majdnem egy méterre helyezkedett el a sötétbarna bőrű kislány, aki me­ zítláb, sarkán ülve járatta ráérősen a szemét a három látogatón. Alig-alig mozdult, ám még a szeme járása is megfontoltságról, hozzáértésről árulkodott. Akkor a kanuksa összecsücsörítette a száját, és fújni kezdte a levegőt, míg az el nem fogyott. Aztán megint levegőt vett, és olyanformán lélegezte ki, hogy azt a maga módján zenének is érzékelhette, aki hallotta. A főszerkesztő felfelé nézett, a zsák szájára. Jól érezte magát a melegben. „Bárcsak még sokáig itt lehetnék!" - gondolta, és behunyta a szemét, úgy hallgatta a kanuksa zenéjét. Szinte kívülről látta, hogy úgy mosolyog, mint egy apró gyer­ mek. A külső zajok, a másik két zsák moccanásával járó neszek is meglepően tisztán jutottak el hozzá, a zsák falán keresztül. Évek óta először nem bánta, hogy hatni akarnak az érzékeire, a benyomásait annyira sem szűrte meg, mint az öltések a zsák­ ba áradó fényt. Súlytalannak érezte magát; kedve támadt befordulni, aludni szépen. A fotóslány nem látott rá a zsák szájára. Oldala már fájt, és furcsa gondolatok nyomasztották. Lehet, hogy aludt, lehet, hogy valaki tudatosan irányította a képze­ letét: egy elsötétített szobában járt, kábán keresgélve az ajtókilincset, míg végül össze nem rogyott a fülledt térben. És akkor az egyik zsák megmozdult. Ujjak jelentek meg, majd szétfeszítették a lazán összeöltött zsákszájat. Pár pillanat múlva Zümi feje lett látható; szinte azon­ nal rátapadt a kislány szemére, aki minden meglepődöttség nélkül tekintett vissza rá. A plafonhoz közeli kis, kerek nyíláson beragyogott a napfény. Zümi megigézve merült el a kislány egykedvű, mégis tekintélyt sugárzó pillantásában. Aztán mo­ solyra húzta a száját, melyet a kanuksa viszonzott. Zümi a látványtól eltelve viszszabújt a zsákba, összehúzta feje fölött a varrást. A kanuksa zenéje elhalt. Megvárta, amíg lélegzése visszaáll normális ütemére. Száraz kezébe csengőt vett, és eszelősen rázni kezdte. A zsákok hirtelen megvonaglottak, a két egymásra támaszkodó pedig szétvált; a szélső, amelyben Zümi vára­ kozott, kissé távolabb is gurult. A kanuksa összepréselte a torkát, és levélzörgéshez hasonló, nem evilági hangot hallatott. A kinti napfényben, a kunyhó előtt tértek magukhoz, ahol az intéző gyakorlott ujjai sorra szétfejtették a zsákokon a varrást. Mindhárman csak igen nehezen, többszöri próbálkozásra tudtak előbújni, mivel izmaik görcsbe álltak, és a zsák levedlése is időbe telt. A főszerkesztő, aki pár perces mély álomból ébredt, kíváncsian pillantott körbe a kanuksa udvarán. A könnyű lebegés, amelyet a zsákban tapasztalt, nem bontotta le benne az évtizedek alatt felgyűlt szkepticizmust, inkább csak ezernyi apró lyukkal kezdte ki, mint egy termeszvárat. Némán ereszkedtek le az erdei úton a kalyibától a vegyesboltig. Ugyanilyen né­ mán helyeztek el egy-egy bankjegyet a kanuksa költségeire fenntartott adományosládában, mielőtt még utoljára megköszönték az intéző fáradozásait. 39 �Egymásra se néztek egészen addig, amíg néhány kilométerre, a gyorsétteremnél le nem parkolták az autót. - Micsoda egy aszott öregemberhangja volt! - próbált beszélgetést kezdemé­ nyezni a fotóslány. Talán észre sem vette, hogy képtelen abbahagyni a döbbent fejcsóválást. Mostanára eldöntötte, hogy szakít a spirituális vonallal. Zümi egy rejtélyes mosollyal válaszolt, amely még sokáig nem tűnt el az arcáról. A főszerkesztő pedig csak ennyit volt képes hozzátenni: - Hihetetlen. Hihetetlen! - és ujjait elvakart csípésére tapasztotta. 40 �B e r k a A t t il a Nézők - Izgulok, mint egy gyerek. Mint harminc évvel ezelőtt - lépett ki Báró Ádám a földszinti saroklakásból, hogy elszívjon egy cigarettát a kávéja mellé. Hogy mi történt harminc évvel ezelőtt, természetesen elmesélte már számtalan­ szor, de soha nem bánták, szerették hallgatni, szerették a hangját, a szép, tiszta és értelmes beszédét. Sokat tudott mesélni, mélységesen és zamatosan, ha belelendült, és mindig belelendült. - Akkor fiatal voltam és szép - nevetett fel Báró Ádám, akit egyébként báró úrnak vagy báró bácsinak szólítottak, és boldogok voltak, hogy a házukban, a közvetlen szomszédságukban egy igazi báró lakik, még ha csak annyit is tudtak a rangokról, a báróságról, amennyit a tévévetélkedőkben vagy a filmekben láttak-hallottak, sőt, még némi büszkeséggel is eltöltötte őket, ha belegondoltak, és néha azért belegondoltak. - Számítottam rá, hogy rettentően nehéz lesz, de a sírást azért szeretném megúszni - kacsintott Báró Ádám, mielőtt visszament a lakásába. Már hajnalban felkeltek, s fog között elmormolt köszönésekkel ünnepélyesen megtöltötték a gangot. A halálos beteg Margitka néni is kibotorkált valahogy, fúj­ tatva és szédelegve csoszogott a rozsdafehér vaskorlátig, mindkét kezével meg­ markolta, öreg botja, persze, nagyot koppanva esett a kőre, ám amikor a szomszéd Lacika ugrott volna érte, Margitka néni csak legyintett a könyökével, s erőtlen han­ gon azt mondta, nincs jelentősége, Gáborka, köszönöm, hagyja csak, majd felveszszük, majd. A szomszéd Lacika megállt, elmosolyodott, bólintott, és visszadőlt a korlátnak. Azóta viszont szinte meg se mozdultak, szót se szóltak, csak Báró Ádámra koncentráltak, hallgatták a nyitott ajtaján kiszűrődő zajokat, próbálták kitalálni, éppen mit csinálhat, amikor pedig az udvarra lépett, csak őt figyelték, és végtelen nyugalom járta át őket, hogy láthatják és hallhatják. Királynőtlen hangya­ boly, magukra hagyott gyermekek voltak nélküle, legalábbis a magasból vagy a távolból, a felhők mögül vagy a ködön tűiről ennek vagy annak láthatta volna őket, aki arra száll vagy jár. A nap egyre szélesebben sütött, az élet odakint, a falakon túl az átlagosnál keve­ sebb zajjal működött. Háromnapos ünnep, úgynevezett hosszú hétvége péntekje volt, és ettől kicsit felszabadultabb lett a város. Kevesebb volt a dudálás, az anyá­ zás, többen vettek villamosjegyet, kényelmesebben teltek meg a metrók. A szeren­ csésebbek és ügyesebbek amúgy már csütörtökön nekivágtak az autópályáknak, repülőre, hajóra, vonatra vagy távolsági buszra szálltak. Akik maradtak, azok pró­ bálják utolérni magukat a házimunkában, a ház körüli munkában, esetleg nagybevásárolnak, összevont családi ünneplésre készülnek. Báró Ádám is ünnepi hangulatban volt. Annyira váratlanul történt az egész, nem számított, de hát hogyan is számíthatott volna rá, hogy ő, aki, mondhatni, teljes életet élt egyedül, egyszer csak vágyódni kezd valaki, pontosabban egyvalaki után, hogy úgy érzi, nem tud nélküle élni, hogy mindaz, amit eddig az életének hitt, előjátéka volt csupán ennek az új világnak. Megbolondult, bizonyosan megőrült, 41 �morogta az első találkozásuk másnapján a tükörképének borotválkozás közben, és azóta vadalmaként vigyorgott, ha Évára gondolt, márpedig folyamatosan rá gondolt. Akadt is jó néhány kellemetlen, vagy legalábbis furcsa helyzet, amikor magyaráz­ kodni volt kénytelen, ám, természetesen, ahelyett, hogy tisztázta volna a félreértést, mind jobban belebonyolódott, és nem egyszer szinte menekülnie kellett a boltból, a postáról, de még egy fiatal kollégája temetéséről is, szerencsére a következő napon lehetősége nyílt helyükre tenni a dolgokat. Csak akkor nem vigyorgott, amikor a házra és a lakóira gondolt. Szerette őket, az évtizedek során összenőtt a házzal, és megrendítette, hogy oda kell hagynia mindent az új életéért. Ő lakott itt a legrégeb­ ben, a többiekkel ellentétben még pénzért, sőt, hitelre vette szerény legénylakását, igaz, eszébe se jutott éreztetni, hogy emiatt valamiféle különbség lenne közöttük. - Soha nem gondoltam volna, hogy én innen valaha is elköltözöm - lépett ki ismét Báró Ádám az udvarra, kezében egy tisztességesen ropogósra sült csirkecombbal. Az idő továbbra is állt, csak egy kis meleg szél fújt, szertezavarta az olcsó ciga­ retták füstjét, fiatalossá frissítette az arcbőröket, zörgette, zenéltette az elnyűtt blúzujjakat, a kopott inggallérokat. A dohányosok, akárha jelre, újabb cigarettára gyújtottak, a nemdohányzók kivették kezüket a szakadt nadrágzsebből, hogy egész karjukat keresztbe fonhassák a mellkasukon. Senki se volt részeg, se rosszkedvű, csak ünnepélyes. - Azért, persze, hogy ne legyen egyszerű az élet, egy-két papírt el kell még in­ téznem - mondta Báró Ádám két falat közt -, de annyi baj legyen, ki fogom bírni. Vakon bíztak benne. Amit ő nem tud elintézni, azt nem lehet, amit ő nem tud megszervezni, azt nem lehet, mondogatták egymásnak, amikor megint valami kis jó történt a házzal, velük. Mert Báró Ádám nemcsak a takarítást, a kapucsengő azonnali javítását, a ház előtti járda hólapátolását és a szelektív hulladékgyűjtést intézte, szervezte, vezényelte. Hanem, ha arra volt szükség, bárki életébe szívesen besegített. Szerelt, vett, eladott, békéltetett, megvédett, úgy tekintettek rá, akár a szerető apára, és egy kicsit Báró Ádám is akképp viszonyult hozzájuk, mint egy nagy család feje, felelős vezetője. Soha nem fogadott el tőlük se pénzt, se ajándékot, se semmit. Ők itt egy család, segítenek egymásnak, mert mindannyiuknak az a jó, ha mindannyian jól érzik magukat, ha a ház, a házuk felszabadultan, vidáman lüktet, lélegzik. És ha majd neki lesz szüksége segítségre, akkor jönnek ők, de, per­ sze, Báró Ádámnak soha nem volt szüksége segítségre. - Van egy-két ez-az, amit nem viszek magammal, leteszem őket az ajtó mellé, vigyék, használják - mutatott maga mögé Báró Ádám. - A kacatot, szemetet a ku­ kák mellé pakolom egy dobozba, majd ne felejtsék intézni. Ahogy visszalépett, csak bambultak utána szomorú szemekkel, a dohányosok, akárha jelre, újabb cigarettára gyújtottak, a nemdohányzók kezüket a zsebükbe mélyesztették, támasztották a rozzant korlátot, Margitka néni a kövön fekvő botjára pillantott, kezdett kissé fáradni, a szomszéd Lacika a hajába túrt. Néma csend ho­ nolt továbbra is, háborítatlan, tökéletes csend, egyetlen úgy hagyott öreg tévé sem üvöltött, egyetlen ócska rádió se recsegett. Báró Ádámot a munkahelyén is szerették. Ha a kismotor- és gépgyár nem szűnik meg, ő valószínűleg most is ott dolgozik, csakhogy megszűnt, vagyis átalakult, egy volt munkatársa pedig rábeszélte, menjen át hozzájuk biztonsági őrnek. Elég jó pénz és semmi különös, katona, ugye, volt, a cég alkalmazottja lesz, és ők közvetítik 42 �ki, vannak, persze, kellemetlenebb helyek és munkák, de aki jól dolgozik és megbíz­ ható, szépen lépegethet felfelé a ranglétrán, és egyre jobb és jobb helyekre kerülhet, sőt, ha a megrendelő nagyon elégedett, akkor folyamatos a szerződés, tehát számol­ hat a megszokott munkával, a körülményekkel, a körülötte dolgozókkal, a kialakult napi rutinnal, a közlekedéssel, a környékkel, és így is lett, a kisméretű budai irodaház­ ban egyetlen cég sem bérelte régebben az irodáját, mint amióta Báró Ádám a recepciót működtette. Nem volt kérdés, hogy az irodaház részévé vált, sőt, hogy ő maga a ház. Tulajdonképpen szépek így együtt, gondolta Báró Ádám, amikor földszinti sa­ roklakásából újfent az udvarra lépett, hogy délutáni kávéját némi füst társaságában igya meg. Álltak némán, méltóságteljesen, őt nézték mereven, tekintetük üresnek tűnt, már-már céltalannak, de szépek voltak. - Hej, a mindenit! - kiáltott fel nevetve Báró Ádám, és kissé előrehajolt, hátha megtapsolják. Miért is ne? Ők ott a közönség, csupa állójegyes néző, ő pedig a sülylyesztett színpadon monodrámázó színész - kötelességük tisztességgel eljátszani a maguk szerepét. Eszébe jutott Éva. Jó felfogású, erős lelkű nő, akit bár megviselt szeretett férjének, két gyermeke apjának halála, de nem tört meg. Tiszta és egyér­ telmű benne az élet parancsa, az, hogy ameddig csak élhet, élnie kell, hiszen a két gyereknek bármikor szüksége lehet az anyai szeretetre, támogatásra, a biztonságérzetet nyújtó otthonra. Ez az otthon ráadásul jó környéken van, a ház karbantar­ tott, korrekt épület, a lakás benne ízlésesen berendezett, fényes, meleg. Persze, nem számítana, ha köztük a vonzalom nem lenne oly erős már az első pillanattól, mint a mágnes, ha nem tudnának fejbúbig lubickolni a harmóniában, ha képesek volnának egymás nélkül élni. - Ez még mindig nagyon finom - kortyolgatta átszellemülten Báró Ádám az úgy­ nevezett magyar kávéját, ami a saját fejlesztése volt, egy kis ágyas diópálinka a kávé­ ban, hasonlóan az írhez, ír és magyar két jóbarát, ugye, férfias és tökéletes ízvilág. Csak Báró Ádám tudta, hogy hosszú évekkel ezelőtt lebontásra ítélték a házat, hogy minden aprócska javítás, festés csak átmeneti, mondhatni, időhúzó jellegű tett volt. Hogy rég nem tőlük, sőt, nem tőle függ, mikor költöztetik ki őket, mert az elöregedett házat lerombolják, mert kell a hely valami másnak, valami újnak, mert nem tudnak mit kezdeni egy efféle régi, rossz épülettel. Ő maga is ügy élt, lakott itt, hogy bármikor jöhet a hivatalos, pecsétes levél, aztán pedig az öltönyösök a mun­ kásokkal. - Hiányozni fognak nekem, nagyon - mondta Báró Ádám, állt, próbált mind­ egyikük szemébe nézni, aztán visszament a lakásba, és elkezdte kihordani a dobo­ zokat és a zsákokat, bepakolni őket a kicsi kocsijába, a tizenötéves, drága tragacsá­ ba, lekapcsolta a villanyt, elzárta a gázt, bezárta az ajtót, és érezte, ahogy meghal az üres lakás. - Ha erre járok, benézek. Vigyázzanak magukra! - intett, bólintott és mosolygott Báró Ádám, és elindult kifelé, utoljára, végleg. A ház lakói álltak, senki sem szólt semmit, talán csak Margitka néni mosolyodott el kényszeresen, csak nézték meredten, ahogy becsukódik a kapu, a szemük se rebbent, ahogy a falak a repedések mentén elváltak a gangtól és kártyavárként leomlottak. Báró Ádám tizenötéves, drága tragacsának távolodó sziluettje talán kivehető lett volna a hatalmas porfelhőben, ám ők csak álltak, támasztották a rozsdafehér vaskorlátot, és a naplementét nézték. 43 �G r o z d it s K á r o ly H . SOS Még az avasító álgyász gyanúja esetén is vigyázni kell a mindig-rakoncátlan test­ nedvekkel, síráskor ne bugyogjon elő az émelyítően álságos hömpölygést imitáló vér, mert nincs az a rafinált vegyszeres varázslat, amivel még egyszer eltüntethetők az önmagukkal dicsekvő nyomok, vagy másba pumpálható az így kialvó értékvesztett élet, nincs az a túlra vezető furfangos furat, mely megértően felvehetné és csendesen, ízlésesen elvezethetné azt, ami többet ér még annál a fóbiákkal elrontott galambéletnél is, amit a tenger elvégtelenedésétől másnapos kétéltű ember kioltott, mikor rálőtt a Noé által semmibe küldött madárra, ...mert ma, a visszavonhatatlannak tűnő fogyatkozás napján, amikor angyalszarvak puhulnak, ördögszárnyak fakulnak, még nem készülhetünk fel arra, hogy minden kedves illat végleg vissza­ szívódik, a virág, ártatlanságában, embert szagol-tép-tapos, a fény, mint egy régi reklámban, cirokseprűvel és porszívóval takarítható mocsokként gyűlik a szétvert szoba sarkaiba, ahonnan hiába próbálod reszketegen, reménykedve kibogozni a pókhálóba feszített éjszakából az egyetlen éltető morzsát... ...pedig az utolsó csepp, amivel leöblíthetnéd, már megállíthatatlanul gördül fel­ felé, és nem lehetsz ott, hogy felidd. Hogy' feledd? Daru Fene se érti, miként képes egy pálinkától bűzlő gépkezelő tévedés nélkül kiszúrni a tömegben megbúvó csendes szerelmeseket, hogy aztán a rideg, fertőzésekkel ter­ helt kampót bal lapockájuk alá döfve, a kíváncsiskodókra vért fröcskölve, kiemelje, és a Gyűjtőbe helyezze őket, hová üresszívűek nem juthatnak, a foszladozók nem vágyhatnak, az elapadók pedig nem mernek vágyni, ...csak az ismeretlennek re­ mélt megbízó tudja, mi célból halmozódik egyetlen helyen a szépség és a gyönyör furcsa összetételű maradéka, amit nem is olyan régen még nyilvános megszégyení­ tések közepette pusztítottak a kellemes modorúnak mondható, festőien tar fejű, öltönyös keretlegények, kik egyszer csak beültek szolgálati autóikba, és kioldott biztonsági övvel, részegen elhajtottak valahová az Isten Gerincferdüléses Háta mögé, ahonnan, ha van Isten, nem jönnek vissza, ...egyesek azt mondják, hogy az utolsó kanyarokban kiégett lányokat és szűzies asszonyokat ragadtak magukkal, hogy „ott" is legyen kit kényeztetésre kényszeríteni, mások azt suttogják, hogy, a rítusokkal szembeni örök érzéketlenségük ellenére, rituális öngyilkosságot követ­ tek el, néhányan pedig jobban félnek, mint valaha, s akár a Lélekkufárok terén is maguk alá vizelnek ijedtükben, ha rájuk vetül egy angyalárnyék, mert őszintén 44 �nem-hisznek abban, hogy a rossz elmúlhat, sőt, a Gyűjtő belsejét is óriási darálónak képzelik, s igyekeznek úgy sétálni, hogy a falloszként meredő kémények bodorodó füstjéből szagmintát nyerve okot találjanak a halálra, amin túl valami újjászületés­ mentes, rózsaillatúan gyermeki, mégis bővérűén erotikus kéjvilágot bátorkodnak sejteni, anyatejzuhatagokkal, és mindig síkos, mosollyal hívogató testnyílásokkal, mikben bármikor lehet mártózni, és szabad lankadatlan meredezni, amint arról egy születésétől fogva fogatlan vénasszony, az utolsó nyugállományú örömosztó dalol, valahol a lerombolt kerület egyik épen maradt imaházának húgyos kapualjában, ahol már leánykora rekkenő nyarán elapadt a falikútból csordogáló vörösbor, és a dögszagú falragaszok szövege magától változik giccses, szerelmes verssé, minden holdvilágos éjjelen, mióta megtörtént az elképzelhetetlen... 45 �Kutatóterület D ebrecen i Bo glá rka „Semmi mozdulat most" Mikszáth-ábrázolások és rögzítések Az arcmás megörökítésére már az ókortól kezdve igény mutatkozott. Az emberek számára fontos, hogy a kiemelkedő jelentőségű vagy az érzelmileg közelálló szemé­ lyekhez arcot tudjanak társítani, ezáltal felidézhessék emlékezetükben, még akkor is, ha távol van, vagy ha már nem él. A 19. századi Magyarországon, ahol a képzőművé­ szet és a fényképezés különböző irányzatai később bontakoztak ki, mint a nyugat-eu­ rópai országok többségében, a portré különös jelentőséggel bírt, a történelmi festészet mellett a legkedveltebb műfajnak számított. Az írókat, költőket, szellemi nagyságokat gyakran ábrázolták szobrászok, festők és grafikusok, később pedig a fényképészek is műtermükbe csalogatták a hírességeket. A nemzeti identitás megformálásához már a jubileumi év előtt hozzákezdtek. „Az I. világháború kitöréséig emléket állítottak min­ den nagy költőnek, írónak, korán elhunyt politikusnak, történelmi hősöknek a távoli múltból, legendás alakoknak, elvont fogalmaknak, nagy évfordulók ünneplésének."1 A századfordulón, az imázs-teremtő erőfeszítések következtében átalakult a magyar művészeti élet, a fényképészek részéről pedig elindult a küzdelem, hogy az új médiu­ mot, a fotográfiát, művészetként ismertessék el. Ebben az időszakban elvárássá és belső igénnyé vált a jól értesültség az élet minden területén, az újság-előfizetők próbál­ tak tájékozottnak mutatkozni a színházi, a politikai, a társasági és a sportélet eseménye­ it illetően, művészeti kérdésekhez szóltak hozzá. A hetilapok, a szerkesztők által kö­ zölt képekkel - így a portréfelvételekkel együtt - a beavatottság érzését közvetítették. Eleinte az alkotók az azonosság, a hasonlatosság kritériumainak igyekeztek megfelel­ ni, legfőbb eredménynek ugyanis a felismerhetőség, a beazonosíthatóság bizonyult, ami azért volt fontos, mert ki akarták elégíteni az információra éhes közönség kíváncsi­ ságát. Később egyre nagyobb kereslet mutatkozott a személyes kontaktus alapján készí­ tett jellemábrázoló, a személyiség titkait sejtető, érzelmeket tükröző portrék iránt, de a fotó leginkább még csak a magánélet szférájában jelent meg. Az első, illusztrált ma­ gyar nyelvű képes lapok kezdetben divatképeket közöltek, történelmi rajzokat, köz­ ismert személyiségek arcképeit, csak ritkán jelentettek meg életképeket, riportrajzokat. Az 1840-es évektől a dagerrotípiák, majd az eredeti fényképek alapján megrajzolt met­ szetek és litográfiák „színesítették" az újságokat. Az 1854-ben alapított Vasárnapi Újság szöveg közé tördelt illusztrációkat szerepeltetett, elsősorban gazdag képanyaga tette népszerűvé. 1883-ban közölt először sokszorosított fénykép-illusztrációt, de előtte is sok fotográfust foglalkoztatott, hogy elkészítsék a metszetekhez szükséges felvétele­ ket. Emellett a századfordulón több más, képes sajtótermék is feltűnt, Mikszáth életé­ ben ilyen volt például az Új Idők (1894) és a Tolnai Világlapja (1901),2 átalakult a Képes Újság (1830) is, de szinte valamennyi lapnak ugyanaz a fotósgárda dolgozott.3 46 �Mikszáth, az anekdotázó „nagy palóc", íróként, újságíróként, politikusként egy­ aránt nagy népszerűségnek örvendett, irodalmi társaságok és a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia (levelező) tagja volt, Illyefalván, Fogarason mint képviselőt ünne­ pelték. Gyakran szerepelt a sajtóban, nemcsak tárcáit, novelláit és regényeit közöl­ ték szívesen, hanem arcképeit is, A Hét, a Képes Folyóirat, a Koszorú, az Ország-Világ, a Vasárnapi Újság és az Új Idők lapjain. A legtöbb, róla készült felvétel a Vasárnapi Újságban és az Új Időkben jelent meg, a sajtóorgánumok azonban nemcsak portréfo­ tóit, hanem egyéb műalkotások (szobrok, grafikák, festmények, karikatúrák) rep­ rodukcióit is hozták. A Képes Folyóirat több, az író közéleti tevékenységével kapcso­ latos ábrázolást közölt, az Új Idők és a Vasárnapi Újság szívesen foglalkozott a ma­ gánéletével is. A konzervatívabb megjelenésű A Hét maradt a reprezentatív portré­ felvételeknél, Mikszáthot nem mutatta be magánemberként az olvasóknak. Renge­ teg közlés jelent meg a tiszteletére rendezett szegedi és budapesti, Vigadóbeli jubi­ leumi ünnepségek idején, majd temetéséről, halála után pedig az életút fontosabb állomásairól vonultattak fel jellemző képeket, egyéb illusztratív felvételek (szülői ház, népviseletbe öltözött palóc legények és menyecskék, horpácsi kúria, az író halotti maszkja, kezének gipsz-másolata stb.) kíséretében. Mikszáth nem fotózott, nem rajzolt, nem szobrászkodott, nem festett, de jó kap­ csolatban állt több fényképésszel, szobrásszal, karikaturistával, képzőművésszel. Többek között Benczúr Gyulával, aki két képet is festett róla, és Jókai Rózával, Feszty Árpád feleségével, akivel már hosszú évekkel a Jókai-életrajz megírása előtt megismerkedett, hiszen állandó látogatója volt a Bajza utcai Jókai-Feszty ház szalon­ jának.4 Paczka Ferenc, Pollák Zsigmond, Mayler Ede, Jankó János, Garay Ákos, Faragó József, Glatz Oszkár, Záhonyi Nagy Mihály, Komáromi-Katz Endre, Karel Klič személyesen ismerte, ábrázolta őt. A hagyatéki anyagból több olyan művészeti alkotás is előkerült, melyet ajándékba kapott képzőművészektől, esetleg művei illusztrációiként jelentek meg,5 ezek jelenleg Horpácson, az emlékházban találhatók. Mikszáthról nagyon sokat, mégis nagyon keveset árulnak el a róla készült felvé­ telek. Megtudhatjuk például, hogy mellőzte a túlkapásokat, nem fotóztatta magát díszmagyarban, széles karimájú kalapban vagy háziköntösben a kor divatja szerint, a fényképek ugyanakkor nem tudják visszaadni azt az elevenséget, ami kortársai és családtagjai elbeszélései alapján jellemezte őt. A róla készült, fellelhető fényképek száma azonban kevés. Levelezése alapján kiderül, hogy néhány, számára fontos személynek küldött arcképe például elveszett. Elképzelhető, hogy ezek a fotográfi­ ák megsemmisültek, erre következtethetünk például Mikszáth Gyula6 az író 75. születésnapjára adott nyilatkozatából. „Nagyon szerettem Kálmánt én is [...] Ál­ landó levelezésben is állottunk egymással. Hozzám írt levelei, sajnos, elkallódtak az évek során... Tudja, mi olyan flegmatikus család vagyunk, hogy a szeretetet nem külsőségekben és nem relikviákban, hanem a szívünkben őrizzük."7 Mikszáth Kálmánné ügyelt arra, hogy a férje levelezése megmaradjon, megjelen­ hessen. Benczúr Gyulánénak, akivel meghitt, baráti levelezést folytatott, és aki férjé­ vel együtt segítségére volt tervei megvalósításakor, így írt, miután eldöntötte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozza férje hagyatékát: „Semmi egyéb nem vezérel, engemet, a levelek kiadására, mint az, hogy szeretném magam Őt (a megboldogultat) úgy a világ elé állítani, mint amilyen volt. Ő maga írja a Jókai életrajzába, hogy Jókainál az a nagy hiba, hogy nem voltak intim levelei, amelyekből 47 �meg lehetne az egyéniségét állapítani, ezekre szükség lett volna, de nem voltak. Itt nála vannak, csak jól kell felhasználni, de azt csak én tudom."8 Mikszáthné tehát őrizgette a leveleket, a fényképeket, melyek segítenek közelebb férkőzni az író egyéniségéhez, megismerni a környezetét, ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy megsemmisített vagy megmásított néhány dokumentumot annak érdekében, hogy az általa elképzelt Mikszáth-képet közvetítse az utókornak.9 Mikszáth Kálmán dédunokája, Mikszáth-Cseney Kálmán10 a hagyaték egy ré­ szének pusztulását annak tulajdonítja, hogy 1950-ben a Belügyminisztérium embe­ rei minden mozdítható tárgyat elhurcoltak a horpácsi kúriából, és már a szállításnál megsérült, megsemmisült az anyagok egy része. Elmondásai alapján az 1960-as évek végén találtak rá a hagyatékra a BM pincéjében, rettenetes állapotban, akkor adták át a Magyar Tudományos Akadémiának az anyagot, hogy tovább gazdagítsa az ottani Mikszáth-gyűjteményt. Méreiné Juhász Margit, az író levelezésének rendszerezője cáfolja ezt az állítást: „A Mikszáth-emlékek a második világháborúig maradtak az emlékszobában. Ekkor az anyagot légi veszély miatt összecsomagol­ ták, és biztos helyen tárolták."11 Az MTAK könyvtárosai szintén tagadják, hogy a BM-ből bármi is az Akadémiára került volna, az Akadémiai Könyvtár dokumentá­ ciós anyagában ugyanis az szerepel, hogy a PM, azaz a Pénzügyminisztérium sze­ nespincéjéből vettek át relikviákat 1950-ben, melyeket ifj. Mikszáth Kálmán adótar­ tozásai fejében foglaltak le. Az átvett anyagokról nem készült leltár. Elképzelhető továbbá, hogy készült néhány, az idők során elkallódott felvétel az író külföldi útjain, a fürdőhelyeken töltött időszakok alatt, Balatonfüreden, Marillavölgyben, Gleichenbergben, Gyopároson, Karlsbadban, Mehádiában, Rohicson vagy Zsélyen, esetleg politikai útjain is. Néhány elkallódott fotó korábbi létezésére utal Mikszáth Mauks Ilonához írt le­ vele,12 melyben arról számol be, hogy Mikszáth Miklósnénak (Blumlacher Júliának) küldött egy felvételt Szilácsra, egy tréfás németséggel megfogalmazott levél kíséreté­ ben: „Kedves Júlia! Itt küldöm fényképemet. Persze nem jól vagyok eltalálva, mivel akkor szép volt a frizurám. Erről a képről tehát nem ismersz majd fel. De ebben a levélben lefényképezem beszédmodorom, és az nagyobb »emlék« lesz számodra, mint az én külsőm látványa. »A stílus maga az ember« - mondja egy ostoba francia költő... mint ahogyan az én német stílusom én magam vagyok."13 A levél további részeiből kiderül, hogy aznap Mauks Ilonának is küldött magáról egy fotót, ami szintén eltűnt. „Egy éves írói jubileumának tiszteletére itt küldöm ajándékba az arcképemet. A csizmákat azért vágtam le, mert az én Sándor barátom egyenesen a budai hegyekről jött magát levétetni sáros csizmával, midőn én távozó félben vol­ tam Pestről - s ő egész életében meg nem bocsátaná, ha »dámák« előtt sáros csiz­ mával mutatnám be. Arcképem csizmás részét majd elküldöm neki Pestre: miután ez éppen hatalmas anyag lesz egy jó »élcre« - melyről majd élőszóval valamikor."14 A csizma korábban is karakteresen megjelent, mint jellemző Mikszáth-kiegészítő. Özvegye a Visszaemlékezésekben15 így ír megismerkedésük pillanatáról: „A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi különös megfigyelni való; kék, fehér pettyes nyakkendője mindenhez hasonlított, csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papirosokkal megtöltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire csizmában jártak, atyám is magyar ruhát viselt, de a fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, úgy bizony ez 48 �nekünk sehogy sem tetszett."16 Mauks Kornélia a következőket említi az első talál­ kozással kapcsolatban: „Lehetetlen, sárga színű a kabátja [...] no, és csizma volt a lábán [...] és folyton a szivarjával babrált [...] bizony kár - mondta a nővérem hogy olyan szép fekete szemei vannak."17 Fiatal korában tehát a csizma valószínű­ leg elmaradhatatlan részét képezte Mikszáth öltözetének, diákkori, Selmecbányán készült képén is látható, később azonban felváltotta a gombos cipő, a fűzős félcipő. Az utóbb idézett levélrészlet azonban arra is felhívja a figyelmet, és más forrásokat alapul véve is erre lehet következtetni, hogy Mikszáth, ügy tűnik, kedvelte a sárga színt. Tersánszky Mihályhoz írt levelében a következő olvasható: „Esküszöm a sárga nyakkendőmre - hogy soha se kurizálok senkinek, sohasem teszek vizitet senkinél."18 Később, második jegyessége alatt azt firtatja, nem hagyta-e Mohorán a sárga mellényét. „Ugyan írja meg, kérem, nem hagytam én ott maguknál egy sárga mellényt? Mert az egész olyan egyszínű ruha megvan, csak a lajbi hiányzik, pedig arra emlékszem, hogy Mohorán volt rajtam egyszer."19 Feltűnő, hogy az 1880 előtti időkből csak két Mikszáthról készült felvételt ismerünk, egyet vőlegény korából, 1873-ból, egyet pedig diákkorából, 1866-ból. Ennek magyará­ zata lehet, a fent említetteken kívül, hogy Mikszáth ifjúkorában, mint ahogy később sem, nem adott sokat a külsőségekre. Házasságkötését megelőzően nem volt tehetős, nem szerette a hivalkodó, magamutogató embereket, ennek ellenére mindig figyelt a tisztességes megjelenésre. Később, ahogyan egyre rosszabb helyzetbe került, elárve­ rezték mindenét, a ruháit is, hosszú ideig nem készült róla felvétel. A tarthatatlan állapot akkor szűnt meg, amikor Enyedi (Eisenstädter) Lukács és Gelléri Mór meghí­ vására 1878-ban elhagyta Budapestet és elszegődött a Szegedi Napló hoz. Ez év június 11-én így írt Rudnyánszky Gyulának:20 „Ruhám elszakadt rongy, csizmám hasonla­ tosképpen - Úgy állok itt, hogy lehetetlen pirulás nélkül az utcára lépnem."21 Bába Sándor érzékletesen festi le, hogy milyen körülmények között érkezett Mikszáth Szegedre. „Bizony vékony helyzetben került ide a »Szegedi Naplóhoz« a nagy palóc. Mikor megérkezett, fölvezettem a redakcióba és rendelkezésére bocsátottam a háló­ szobát ággyal, pamlaggal és két szekrénnyel. Aztán előzékenyen ajánlkoztam, hogy behozatom a málháit és kértem a föladó vevényt. Belenyúlt a zsebébe és utolérhetet­ len flegmával tett ki az asztalra egy kis csomagot, melyben két inggallér volt. Íme mondá - a kufferem."72 Mikszáth a Szegedi Napló vezető publicistájaként vált ismertté és elismertté, de ebben az időszakban sem készültek róla portrék, egyedül Vágó Pál „Szeged szebb lesz mint volt" Szegedi nagy árvíz (1899-1902) című festményén jelenik meg, az uralkodó kíséretének csoportjától hátrább, apró, alig felismerhető alakban. 1880 végén költözött vissza Budapestre, egyre nagyobb népszerűségnek örven­ dett, anyagi helyzete rendeződött. Onnantól kezdve, mint neves alkotót, gyakran fotózták. Ruházatára ekkoriban jellemző, hogy szerette az egyszerű öltönyt és a csokornyakkendőt, a fotókat nézegetve, ügy tűnik, főként az egyszínű, pöttyös vagy kör-mintás csokornyakkendőket kedvelte, az állógalléros ingeket. Zakója alatt általában mellényt viselt, zsebórával, amit óralánccal mellénye egyik gomblyuká­ hoz rögzített. Kisfia halála után erre az óraláncra került Jánoska miniatűr fényképe és egy krajcár, amit gyermeke adott neki halálos ágyán, hogy viselje gondját ked­ venc állatkáinak, a lónak, a báránynak és a nyúlnak.23 Mikszáth nem szeretett fényképezkedni, az 1880-as évtől azonban egyre gyak­ rabban örökítették meg arcvonásait. Ehhez, a népszerűségen túl, az is hozzájárult, 49 �hogy a fényképezés a 19. század végén egyre szélesebb körben elterjedt eljárássá vált. A könnyű kis gépek megjelenése után a közönség megszerette a merev, kimódolt, agyonretusált műtermi fotográfiáktól eltérő, az embert természetes közegében mutató, nem mindig előnyös pillanatképeket, a fotókészítés már nem csak a fény­ képészek privilégiuma volt. A neves író kinézetére egyre többen lettek kíváncsiak. A saját ábrázatomról című írása, mely a Kisfaludy Társaság új tagjaként mutatta be, és amelyben a fotózáshoz való viszonyáról ad számot, a Koszorú 1882. áprilisi számában jelent meg, egyik legsikerültebb fotójával együtt.24 Mikszáth így írt ekkor: „Hát én, mondom, már leszámoltam külsőmre nézve a világgal s dacára annak, hogy egészen semleges személy vagyok önmagam előtt, mégis bizonyos hiuság vett rajtam erőt, midőn a Koszorú szerkesztője kijelentette, hogy lefestet az újságába, mivelhogy az már ősi szokás, író embernek át kell esni rajta, körözik az arcképét országszerte, hogy min­ den ember megösmerje majd elevenen és ne adjon neki kölcsönt, akármilyen álru­ hát vagy nevet venne is föl." Ebben a humoros, ironikus cikkben mesél a műtermi munkát megelőző procedúráról (alkotófolyamatról) is, amin keresztülment.25 Elbe­ széli, hogy első útja a borbélyhoz vezetett, hosszasan részletezi, mi történt vele a borbély székében. Elképzelhető, hogy az izgalmas leírás hatására címkézték fel a Mikszáth Kálmán borotválása című olajfestményt (Magyar Nemzeti Múzeum, isme­ retlen festő munkája), ami bizonyosan egy 18. század végi alkotás, és nem őt ábrá­ zolja. Mikszáth műve önironikus is, természetesen túlzó, abban viszont igaza van a szerzőnek, hogy a fényképet gondosan megkonstruált alkotásként jellemzi. Felve­ tődik a kérdés, hogy a kidolgozott, percekig készülő, merevséget tükröző fotó igaz képet közöl-e a bemutatott személyről. Fábri Anna találó megjegyzése szerint „a humoros elbeszélői megjegyzések arról számolnak be, hogy hogyan lesz a leendő híresség fényképészeti munkatárggyá, s végül hogyan áll elő új (képi?) énje: a nagy emberré."26 Mikszáth itt említi azt is, hogy néha tévedésből más személy neve kerül egy-egy kép alá. Érthetővé válik tehát, hogy az Új Idők 1904. július 24-i száma (X. évf. 30. sz.) miként közölhette Mikszáth Kálmán és Podmaniczky Frigyes báró pá­ ros képmását, holott a fehér kalapban szereplő személy, testalkatát, arcvonásait és mozgását tekintve, bizonyíthatóan nem Mikszáth. Mikszáth nehezen tűrte, ha fényképezik, megmintázzák, valószínűleg nem tuda­ tosan, de mindent megtett annak érdekében, hogy bosszantsa művésztársait. A fotográfus Ellinger Ede27 az író egyik tárcájában kifakad: „Önnel nem lehet boldo­ gulni, Uram! Ha nem viseli jól magát, nem állok jót a képért." Ennek ellenére Ellinger készítette róla a legtöbb portréfotót, többek között az egyetlen profilképet, ami Az Újság szerkesztőségi tagjának igazolványképeként is funkcionált. Nemcsak Ellinger, de Alpo Sailo, a fiatal finn szobrász - aki nemzeti múzeumuk számára, a magyar-finn kapcsolatokat építve kívánta megmintázni a nagy magyar írót - is panaszkodott Mikszáthra.28 Egy mellszobor története című írásában részletezi,29 hogy milyen nehezen tudta elkészíteni portréját. „A kitűnő író nyilván abban a véleményben volt, hogy amit ő megtehet, az éntőlem is kitelik. Ő leül íróasztala mellé, vagy kényelmesen elterül a pamlagon, vagy föl s alá sétál szobájában és ezalatt egyre-másra születnek meg a legváltozatosabb, de mindig élethű alakjai. Hiába erősítgettem, hogy én így nem tudok alkotni. Ha szoborban kívánja magát látni, akkor le kell telepednie velem szemben, s nyugton maradnia bizonyos ideig. De 50 �lehetetlen volt Mikszáthot erről meggyőznöm s makacsul vonakodott »ülni«. Járt föl és le, vagy éppenséggel eltűnt szemem elől, hogy a szomszéd szobában fiait keresse föl. Szóval éppen csak a helyén nem akart maradni, mikor mintáznom kel­ lett volna." Itt említi Alpo Sailo, hogy végül megelégelte a várakozást, és elkérte Mikszáth egyik fotóját, hogy az alapján készítse el a büsztöt.30 Nemcsak a szobrász, de Mikszáth is lejegyezte modellsége történetét, felkérésre levelet írt Nagy Miklós szerkesztőnek:31 „Kedves Barátom! Azt kívánod tőlem, hogy írjam le lapodnak, milyen érzései vannak az olyan embernek, aki mint modell ül saját szobrához. Azt látom ebből, hogy ezt te valami különös élvezetnek tartod. Legalább is úgy kérde­ zed, mint ahogy kérdeznéd, mit érez egy ember, akinek például a lábát vakarják. Hát erre én azt felelem neked, hogy minden attól függ, vajon viszket-e a lába az illetőnek? Mert ha viszket, akkor mennyei kéj, de ha nem viszket, akkor csak al­ kalmatlan csiklandozás. Hát az én lábam nem viszket."32 A levélből kiderül az is, hogy az írót fárasztotta az „ülés". Így folytatta: „A délutáni órák voltak kitűzve, háromtól ötig. De ez csakhamar lehetetlen időnek bizonyult, mert amint leültem, azonnal letapadtak a szemeim. Majmuna álomtündér suhogó szoknyája szélével megérintett. Ez az egyetlen asszony még, aki varázserővel bír fölöttem. Sailo Alpo azonban nem akart egy alvó írót. Arra kért, tegyem át az üléseket délelőtt tizenegy­ re. Nem ért semmit. Délelőtt is legott elaludtam, mihelyt elibe kellett ülnöm s egy pontra szegeznem a szememet. A művész kétségbe volt esve, de én legalább gaz­ dagabb lettem egy tapasztalattal: »Ha álmatlanság gyötör, állj be modellnek.« Egy szó, mint száz: nagy viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan alak lassankint engedelmeskedni kezdett a fiatal mester ujjai alatt, s napról-napra jobban fölvette az én alakomat. És hát most már megvan, és abban is megfelel a szobrokhoz kötött követelményeknek, hogy nem igen hasonlít hozzám." A Mikszáth számára egyáltalán nem felvillanyozó modell-munkáról és az elkészült műalkotásról fotódokumentáció született, ahogyan a Holló Barnabás33 műtermében történő szobrászi munka folyamatáról is. Kallós Oszkár, az Új Idők fotósa örökítette meg a művészt és modelljét, a képek közül egy meg is jelent a folyóiratban.34 Mikszáthot nem csupán nagyobb volumenű események kapcsán, hétköznapi tevé­ kenységek vagy munka közben is szívesen megörökítették. Jellemzőek azok az ábrá­ zolások, amik mint képviselőt mutatják be, a Sándor utcai Képviselőház előtt, vagy fogarasi választói körében. A Képviselőház előtt készült utcai felvételeken arcvonásai nem látszanak, körvonalai elmosódottak, a kisméretű, rossz minőségű képek amatőr felvételek, ismeretlen fényképész alkotásai. Mikszáth, úgy tűnik, tisztában volt azzal, hogy fotózzák, mosolyog, zsebre tett kézzel áll, merev testtartással, tulajdonképpen saját magát „állítja be". Viselkedése az egyik csoportképen tűnik csak természetes­ nek, azon, amelyiken elvegyül a tömegben. A Fogarason készült képek változatosak, különböző élethelyzetekben mutatják az írót: az indóház előtt áll választóival, foga­ ton ül, sétál az erdélyi kisváros kies utcáin, egy lovon ülő székely fiút néz a városi parkban Fogaras előkelőségeivel, lakomázik. Ezek a felvételek kivétel nélkül beállí­ tottak, a Vasárnapi Újság számára készültek, Balogh Rudolf objektívjén keresztül. A Mikszáthot családja, vagy barátai körében bemutató felvételek első ránézésre szintén beállított képeknek tűnnek. Tudvalevő, hogy az író nagyon szerette család­ tagjait, mégsem látunk meghittséget a képeken, sosem juttatja kifejezésre érzéseit. Hiába érződik a családtagok között meglévő harmónia, nincs közöttük testi kontaktus, 51 �nincsenek gyengéd mozdulatok, érzelmekkel telített pillantások, lágy gesztusok. Mindez összefügg azzal, hogy Mikszáth a közönséggel szemben távolságtartó, befelé él. Nem feszeng a képeken, csak nem adja át magát teljesen. Ez a fajta „hi­ degség" nem író-mivoltához köthető, jelleméhez tartozik, ahhoz, hogy ő mindig „néző", kívülálló marad. Ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy abból, amit magából mutat, mennyi a saját elképzelés, és mi volt a fotós elvárása, egy fényképésznek ugyanis mindig van valamiféle koncepciója, elképzelése a jelenetről, az általa meg­ örökíteni kívánt témáról, esetleg konkrét feladattal, általában valamelyik sajtóorgá­ num megbízásából érkezik. Írásai alapján azt hihetnénk, hogy Mikszáth sok min­ dent kiad magából, de ez nincs így, mindig nagyon megformálja, amit megír, amit elénk tár, ő az egyik legzárkózottabb szerző, annak ellenére, hogy sokszor közvet­ len hangnemben szól olvasóihoz, túloz, ironizál.35 Az eltávolító ábrázolás ugyan­ akkor a korszak jellemzője is, azok a képek, melyek nagyközönség számára készül­ nek, hivatalosak, még nem jelenik meg rajtuk a bohém, néha fürdőző, néha síelő (pl. Radnóti-fotók) híresség. A szellemi élet nagyságai így mindig elérhetetlennek, megközelíthetetlennek tűnnek Mikszáth korában. Egyedül Mikszáth természetes közegének részleteit láthatjuk a maguk valójában, például a Reviczky-téri lakásá­ nak nappaliját, dolgozószobáját, ebédlőjét. A „boldog ember" szerette az egyszerűsé­ get, konzervatív, vidékies miliőben élt, nem világfiként. Lakásának otthonosságáról az Új Idők névtelen riportere számol be, többek között: „A Reviczky-tér 1. számú házában, az első emeleten laknak Mikszáth Kálmánék. Aki első ízben megy oda, meglepetten, és talán némi édes meghatottsággal pillant körül. No lám, hát ilyen lakás is találkozik még Pesten? A vidéki kis fiskálisok ma már »fővárosi milieuben« élnek, a nagy író azonban, kinek dicsősége régóta kinőtt az ország határai közül, egy darab igazi vidékkel vette körül magát fővárosi szállásán. Nem is tudnám hamarjá­ ban megmondani, hogy mi teszi kimondottan vidékivé ezt a szép és kényelmes ott­ hont. Alkalmasint csak a levegője, mely teli van a házigazda erős, bölcs és konzerva­ tív, igénytelenségében is szemkápráztatóan színes, fatalizmusában is igen öntudatos egyéniségével. Ez az egyéniség itt mindent betölt és a maga képére formál, nemcsak az embereket, hanem a tárgyakat is. A pesti szobaleány, aki Mikszáthékhoz szegő­ dik, nagy hamar tisztes és kedves gyarmati leányzó benyomását teszi, a régi kredenc pedig, amit tegnap vettek az antikvárnál, holnap már úgy fest, mintha a nagyapjától örökölte volna a költő."36 Érdekes Mikszáthnak a tárgyakhoz való viszonya. Bizonyos eszközöket, bútorokat, amikhez korábban ragaszkodott, valamilyen negatív élmény hatására látni sem akart többé, ilyen például az a kredenc, melyben édesanyja tárolta számára a legfinomabb falatokat, amíg élt,37 más tárgyakhoz azonban, melyekhez kellemes élményei fűződtek, élete végéig ragaszkodott, ilyenek voltak a pipái, és néhány bútordarab, és a legkedvesebb a vörös fotel, amelyben délutánonként üldö­ gélt, dohányzott és elmélkedett. A csöndes elmélkedések közben formálódtak alakjai, ilyenkor születtek művei. A vörös fotel néhány fényképfelvételen is szerepel. Mikszáthné többször tesz említést az ülőalkalmatosságról, először, amikor a Mikszáthtal való második találkozására emlékszik vissza. „Beleült egy vörös fotelbe, olyan otthonosan, mintha gyermekkora óta abban üldögélt volna."38 Később, a második jegyesség idején, az egyik mohorai látogatás kapcsán írja: „Általában nagyon boldog­ nak látszott. A veranda elé ültetett piros muskátlik nézésével alig tudott betelni. Hát még mikor a vendégszobába bevezettem, és ott egy ajtó mögött megpillantotta régi 52 �várát, a vörös fotelt, kezeit összecsapta, és felkiáltott: - Bizony Isten!... A régi fo­ tel!... És milyen épségben, mintha azóta senki sem tilt volna benne. Én némán intet­ tem, hogy valóban úgy van. Azért volt félretéve, hogy senki ne jusson hozzá. Ekkor ő odatolta a többi székek közé, és jókedvűen elhelyezkedett benne. Helyén vagyok mondta."39 Számára fontos volt, hogy személyes használati tárgyai valóban szemé­ lyesek legyenek, ugyanúgy ragaszkodott az emlékeihez és az emlékeket folyamato­ san felszínen tartó relikviákhoz, mint műveinek kedves szereplőihez.40 Mikszáthot persze nemcsak a nappalijában fotózták, hanem lakása másik fontos helyiségében, a dolgozószobájában is, amint jegyzetel, vagy egyszerűen csak író­ asztala mellett ül. Jellemző ábrázolás volt a 19. század végén, a 20. század elején, hogy az írók, a képviselők, tollal a kezükben ültek dolgozószobájuk domináns bútordarabja mellett, a festőket pedig hasonló megfontolásból műtermükben ábrá­ zolták, munka közben.41 Ezeket a képeket nézve szembeötlő, hogy a megjelenített alakok mennyire természetellenesen viselkednek egy valójában természetes közeg­ ben. A „háttér" tökéletesen elrendezett, sokszor oda nem illő dísztárgyakat, szob­ rokat, gyertyatartókat, vázákat zsúfolnak az asztalra. Az ominózus Mikszáth-asztal jellegzetes motívuma a korra jellemző, rojtos-ernyős lámpa, érdekessége, hogy bár külsőre nagyon hasonlít a jelzett időszakban elterjedt gázlámpákhoz, mégsem ha­ gyományos konstrukció, elektromos árammal működő.42 Amikor Mikszáth az író­ asztalánál ül, teljesen hihető, hogy valóban dolgozik, ebben az esetben nem érzé­ kelhető semmiféle távolságtartás, íróként eggyé válik szerepével. Fábri Anna így jellemzi: „Az idős Mikszáth azon kevesek közé tartozik, aki (legalábbis egy felvéte­ len) megmutatta magát munka közben: papírlapok kusza halmazával beborított asztala fölé hajolva ír, olyan természetességgel, mintha senki más nem lenne rajta kívül a dolgozószobában."43 Felesége regéinek hatására elterjedt a köztudatban, hogy írás közben nem volt szüksége olyan nagy nyugalomra, mint az elmélkedés pillanataiban, valamint, hogy kézirataival hanyagul bánt. Néhány felvétel valóban azt mutatja, hogy íróasztalán rendetlenül hevernek a kéziratok, a levelek, az újsá­ gok és a könyvek, papírdobozok, ebből azonban nem lehet messzemenő következ­ tetéseket levonni, főként, hogy ezek mind a munkájához szükséges tárgyak, eszkö­ zök. A visszaemlékezéseket megfelelő forráskritikával kell kezelni, az emlékezet szelektív, az emlékezetkonstrukciók pedig úgy jönnek létre, hogy az emlékező személy a jelenéhez alakítja a múltját, a jövő tükrében, horizontja tehát folyamato­ san változik.44 Mikszáthnál a pihenés, az elmélkedés jelképe a fél- vagy egész alakos portrékon, a csoport-, vagy a családi képek nagy részén a kezében tartott pipa vagy szivar, a határozottabb elkülönülés attribútuma, amely nemcsak a dohányos ember elszeparálódását jelzi, hanem a szemlélődés ihletett perceit is megjeleníti. Mikszáth do­ hányzás közben csöndesen reflektált a világra, olyankor formálódtak a művei. A sétapálca pedig az aktív kikapcsolódás szimbóluma, amire nem sok időt szakított az író, hiszen nem kedvelte az intenzív testmozgást, ő maga sem tagadta ezt.45 Kü­ lönleges, a használati eszközöktől eltérő tárgyakkal együtt Mikszáth csak egyszer jelenik meg, amikor 1895-ben fiaival, Kálmánnal és Alberttel fotózta Ellinger Ede. A képen a fiúk fordítva ülnek hintalovaikon, A lublói ember hőséhez, a kísértetként lóháton közlekedő Kaszperekhez hasonlóan.46 Ez volt az író első hagyományos, jellegtelen felvételektől eltérő ábrázolása. 53 �A kor divattendenciáinak is köszönhető valószínűleg, hogy Mikszáth kedvelte a kalapot, ez a kiegészítő az utcai felvételek jellemző tartozéka, a hosszú télikabáttal együtt. A télikabát egyébként is fontos szerepet töltött be az író életében, a fáma szerint a Tisztelt Házból közvetített tárcáin kívül ennek a ruhadarabnak köszönhet­ te képviselőségét. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezik az első napra, amit férje a Képviselőházban töltött: „Reggel azután fél tízkor beállított Antalik Károly, és ko­ csin elvitte az uramat, miután engem megbiztatott azzal, hogy két óra után bizto­ san itthon lesznek. De bizony lett három óra is, és az én uram még mindig nem jött haza. Nagy nyugtalanság fogott el, és az udvari szoba ablakához álltam, ahonnan a kapualját lestem. Egyszer csak úgy három óra után meglátom az uramat, amint a kapu alatt beszalad felgyűrt gallérral - télikabát nélkül. [...] - No, nekem volt ugyan miért odamennem - mondta haragtól szikrázó szemekkel -, ellopták a télikabátomat."47 Ezen a történeten aztán sokszor tréfálkoztak a Tisztelt Ház folyosó­ ján, anekdoták keringtek Mikszáth Kálmán kabátjáról, úgyhogy Tisza Kálmán egy­ szer nevetve mondta Beöthy Algernonnak - más elbeszélések szerint egyenesen Mikszáthnak -, hogy érti, hogy fogast szeretne a kabátjának a Házban, legyen türe­ lemmel és meglesz.48 Mikszáth nem akart másokhoz hasonlítani, nem volt képzelt ideálja, vállalta egyéniségét, annak ellenére, hogy időnként alávetette magát a fényképészek akara­ tának. Kedvenc fotósról nem beszélt, ami bizonyos, hogy Ellinger Ede, korának egyik legnevesebb portréfotósa, valamint Jelfy Gyula, a Vasárnapi Újság fotóriportere sokszor megörökítette őt. Hiába figurázza ki A saját ábrázatomról című írásában a kikényszerített beállításokat, mozdulatokat, a műtermi környezetben megkövetelt természetellenes viselkedést, Mikszáth fotográfiához való viszonya ambivalensnek mondható. Alapvetően az egyszerűséget kedvelte, a természetesség híve volt, ugyanakkor elismerte a beállított fénykép fontosságát, a népszerűség növelése érdekében, melyről a szerkesztők és a fényképészek győzték meg. Ellingerről így nyilatkozott: „Az még csak a kegyetlen ember! Semmit sem talált rendben, sem a bajuszomat, sem a nyakkendőmet, sem a hajamat. Megnézett oldalt, szembe, féloldalt, minden­ féle pozitúrában, hogy mi módon mutatnék többet. Végre is kitört belőle az elége­ detlenség. -Csináljon hát, kérem, valamivel irodalmibb arcot. - Irodalmibb arcot! Hol vegyem én az irodalmi arcot, pláne ilyen hirtelen? Odaszorította a fejemet, mintha csizmasarok volna, egy rézsarkantyúba, elém szögezte a camera obscurát, azután elhelyezte a kezeimet, hogy, mint mondá, bizo­ nyos kerekdedsége legyen a képnek. -C sak ne olyan feszesen kérem. Természetesség... minél több természetesség!" Legközvetlenebb arcát Mikszáth a Horpácson készült felvételeken mutatja. Míg az 1880-as évekre az image-teremtő, beállított képek, főként a portréfotók voltak jellemzők, az 1900-as évek környékén a képviselői, néha az írói attitűd lett a hang­ súlyosabb. Élete utolsó évtizedében viszont, főként 1905 után, egyre többször en­ gedte magát olyannak láttatni, amilyen. A horpácsi birtokot, Szontágh Pál kúriáját 1904-ben vásárolta meg Szontágh Antaltól. 1905-ben már ott töltötte családjával a nyarat. Jelfy Gyula még abban az évben meglátogatta, hogy felvételeket készítsen 54 �a birtokon.49 Az eredeti fotók java része elveszett, valószínűleg elkallódtak valame­ lyik folyóirat szerkesztőségében. Ezeken a képeken Mikszáthot magánemberként látjuk, kedvenc padján üldögél a kúria előtt,50 családjával pihenget a teraszon. Jelfy Gyula horpácsi ténykedéséről Mikszáth A skvarka51 című tárcában számolt be.52 „Negyednapra egy kocsi gurult be az udvaromra s egy elegáns úriember szállt ki belőle. - Én Jelfy vagyok. A kutyák végett jöttem. - Csak nem akarja őket megvenni? - Dehogy - mosolygott, s egy kis fekete ládát vett le a kocsiról. Megösmertem, hogy ez camera obscura és rögtön eszembe jutott, a »Vasárnapi Ujság« egyik fényképészét hívják Jelfynek. - Dehogy, dehogy - ismétlé -, eljöttem a »Vasárnapi Ujság« megbízásából le­ fényképezni a szegény kutyákat, meg a képviselő úr otthonát. A házat, a kertet és természetesen a kutyákat, mint amelyeket leginkább ösmer a közönség. Egy ideig szabadkoztam, hogy így, úgy nem érdemli azt meg Horpács és nem is lehet voltaképpen Horpácsot levenni, de végre is, hisz olyan messziről jött, nem akadályozhattam meg, átengedtem a nyilvánosságnak. [...] Én költött dolgokat akartam innen írni, mesélni a lovaimról, a földjeimről, a fáimról, de a camera obscura beszippantja és odacsapja az olvasó szeme elé a mez­ telen valóságot. Horpács hát elveszett mint mesebánya rám nézve, hanem a kutyák jól jártak a fényképész közbejöttével, mert a halál helyett a halhatatlanság lett osztályrészük, örökös kegyelmet kaptak tőlem." Mikszáth A skvarkában leírja, hogy alkalmatlannak találja ezt a fajta eljárást a természet megörökítésére, hiányolja az élet elevenségét, a személyességet. Az 1910-es Jelfy-felvételekről semmit nem mesél. Közvetlenebb hangvételű, személyes haszná­ latra szánt felvételek ezek, nem a nagyközönség számára készültek, hanem magán­ célra, és csak az író halála után váltak hozzáférhetővé: Mikszáth Szontágh Pál ku­ tyáival játszik, kedvenc kanapéján nyúlik el, mintha nem is a fényképezőgép objektívje lenne a másik oldalon, hanem délutáni magányában pihengetne, egyedül.53 Mikszáth testképe az évek során sokat változott. A fiatal korában vékony férfi élete utolsó két évtizedében folyamatosan nyerte el testesnek mondható alakját. Mivel a köztudatban leginkább az író élete végén készült fotók terjedtek el, nagy­ darab emberként azonosítják, pedig sokáig megtartotta ifjúkori vékonyságát, kez­ detekben ugyanis a folyamatos nélkülözés gyomorbántalmak kialakulását eredmé­ nyezte nála, gégebaja is elhatalmasodott. Miután másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát, egészségi állapota sokat javult, gyomorbaja kezdett rendbe jönni, tes­ tesebb lett, de fia, Jánoska halála után ismét lefogyott, az 1890-es évek elejéről egy vékony, szikár ember néz szembe velünk. Később aztán ismét meghízott, szerette a finom ételeket, a mákos kukoricát, a túrós rétest, a csuszát, a palóclevest, a rántott bárányt.54 Arcáról Feszty Róza így ír: „Hogy Jókai, Munkácsy elbájolok voltak - érthető. De ő, ha a formát, vonásait nézzük, direkte csúnya volt. Elég rendes, erőteljes alakján olyan fej, ami inkább hasonlított Tritonhoz, mint Apolló- vagy Jupiterhez. Nagy golyóbis szemek, hihetetlen mozgékony, vastag szemöldök, tülök orr, s a világ 55 �leggörbébb, legfurcsább szája. De ezek felett a rekvizitumok fölött gazdája úgy uralkodott beszéd közben, úgy kezelte őket, mint Hubay vagy Koncz a hegedűjét. Ha víg dolgokat mesélt, egy-két-három tokája nőtt, s ha komolyra fordult a dolog, sovány, beesett, hosszú lett az arca. Szája s bajusza csodálatos, titokteljes kanyaru­ latokkal segítették a szavakat; alsó ajkának egy-egy elgörbülése úgy hatott, mint ételen a legpikánsabb fűszer. A szemeiben jóság, megfigyelés, emberismeret, filozó­ fia, gúny, humor, tragikum csillant fel váltakozva. [...] Szinte szürke, egyhangú lett a legszebb férfiarc is e mellett a kedves, ezer kis manóból összerakott fej mellett."55 Fesztyné előadói képességében látta Mikszáth fő vonzerejét, azt a fajta átlényegülést azonban, amit megjeleníthet a mozgókép, az állókép értelemszerűn nem képes visszaadni. A „semmi mozdulat most" kifejezés tehát, amit a hosszú exponá­ lási idővel kapcsolatban alkalmazott a szerző, ebben az esetben is igaz. A fotók nem tudják visszaadni Mikszáth elevenségét, az azonban kiderül az ábrázolásokból is, hogy az író életének fontos részét képezték a kávéházi, éttermi trakták, kártya par­ tik, beszélgetések. Már fiatal korában, Balassagyarmaton is a Balassa Kávéházban múlatta az időt az esküdtekkel, Szegeden pedig az agglegények szabados életét élte. Amikor Pestre került, a Korona-asztaltársaság56 tagja lett, a Tisztelt Házban való működése során is a bevett gyakorlattal élt. A társasági összejöveteleken gyűj­ tötte témáit, mesélte készülő műveit, hogy beszélgetőpartnerei reakcióin mérje le azok hatásosságát. Ferraris Artúr meg is örökítette a kártyaasztalnál, a híres Tarokk­ parti című olajfestményén, melyen eredetileg nem szerepelt, s a Szabadelvű Pártkör nevezetes kártyaasztalának játékosait és (rendszeres) kibiceit ábrázolja.57 A kártya Mikszáth számára nemcsak szórakozás volt, vagy a baráti összejövetel része, az emberi jellemeket is tanulmányozta a játék során. A festett figurák és az élők című írása bizonyítja ezt. Az utolsó róla készült felvételek között a jubileumi képek jelennek meg markán­ san, ezeken a fogarasi hangulat köszön vissza. Mikszáth ünnepeltként áll rajongói között, vagy díszbeszédet mond. Szegeden dedikál, ez az egyetlen ilyen jellegű képe, amit ismerünk.58 Kiss Ottó felvételén, a jubileumi hangulatnak köszönhetően, ismét a komoly írót látjuk, kezében szivar, és öltözete, mely kezdetekben a kevés­ pénzű latinereké - lazán megkötött csokornyakkendő, keménygallér, makulátlanul eligazított öltöny -, itt a tisztességben megöregedett polgároké: keskeny selyem nyakkendő, kényelmes öltöny, mellény.59 A jubileumi évben az író beteg volt. A Vigadó-beli ünnepségen készült felvételekről azonban ez nem derül ki, hiszen tá­ voli, apró alakként látjuk őt, nem testközelből, mint felesége: „én nézem, keresem az uramat, és látok egy kis töpörödött, öreg, reszkető emberkét a Kálmán ruháiba öltözve, aki alig áll a lábán."60 Mégis, Mikszáth az utolsó pillanatig igenelte az éle­ tet. Ünnepi beszédében a következőket mondta: „Szeretnék mindenkinek valami szépet mondani [...] és azt hiszem, el fogom találni. El fogom találni azt, amire mindnyájan dolgoztak egy esztendő óta, amit célul tűztek ki, amit látni akartak, azt ti., hogy most már végső köszönetemet kifejezve mondjam: méltóztassék haza­ oszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert."61 Ez a boldogság árad felénk, amikor az ábrázolásokat szemügyre véve megpillantjuk Mikszáth tekintetében „az életet". Ilyenek hát azok a figurák, akik egyszerre festettek és élők. 56 �Jegyzetek 1 Beke László - GÁBOR Eszter - Prakfalvi Endre - SISA József - Szabó Júlia: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Bp.: Egyetemi Könyvtár-Corvina, 2002, 194. 2 A Színházi Élet később, 1912-től, az Érdekes Újság pedig 1913-tól jelent meg. 3 Ifjabb Klösz György, Mártonffy Gyula, Kossak József, Goszleth István, Balogh Ru­ dolf, Révész és Bíró, Kallós Oszkár, Müllner János, Jelfy Gyula, Békei Ödön, Escher Károly. Közülük néhányan Mikszáthot is fényképezték. 4 A szalonról és Mikszáth látogatásairól Fesztyné is beszámol emlékirataiban. Feszty Árpádné: Akik elmentek. Bp.: 1923, 46-47. 5 A Mikszáth-hagyatékban: Körösfői Kriesch Aladár: Felvidéki paraszt, Margittay Tiha­ mér: Szűcs Pali szerencséje, A bágyi csoda, valamint illusztrációk A tót atyafiak, A jó pa­ rasztok Légrády Kiadásához, A Képviselőház Tisztikara az 1881/4. országgyűlés utolsó szakaszában (metszet), Rajzoka Vármegyéből, Balassagyarmat látképe, Túry Gyula: Vár­ megyei csendélet, Vágó Pál: Árvízkép, Faragó József politikai színes karikatúrái, Ferraris Arthur: Tarokkparti, Záhonyi Nagy Mihály Mikszáth-portréja, Erdőssy Béla: Behava­ zott hajók, Stróbl Alajos: Mikszáth kezeinek gipszmása, Szinyei Merse Pál: Virágzó alma­ fák, Fesztyné Jókai Róza: Mikszáth-portré, Fonty J. Róbert: íróasztalánál. 6 Mikszáth Kálmán öccse. 7 Magyarország, 1935. május 24.,5. 8 1914. január 1., Horpács. 9 Méreiné írja a Mikszáth-levelezéssel kapcsolatban, a kritikai kiadásban: „A levelek csak részben keltezettek. Nagy részük boríték nélkül maradt fenn, más részük borí­ tékban került ugyan elő, de ezek a borítékok nem eredetiek. Mauks Ilona az írótól kapott leveleket címezetlen borítékba helyezve rejtegette, s az eredeti borítékok nagy részét már a kézbesítés után megsemmisítette. [...] Szólnunk kell még a másolatban (Mauks Ilona és Kornélia másolatában) fennmaradt levelek hitelességéről. Alkal­ munk van több olyan másolat összehasonlítására, amelynek eredetijét is megtaláltuk. Ezek a másolatok általában megegyeznek az eredeti levelekkel. [...] Egyetlen sajnála­ tos körülmény miatt nem teljesen azonosak a levelek másolatai az eredetiekkel: Mikszáthné az eredeti levelekben előforduló neveket nem írja ki. Helyettük kezdőbe­ tűket (ez a jobbik eset) vagy csak X. Y.-t használt. [...] Kevésbé mondhatjuk betűhív­ nek azokat a leveleket, amelyeket Mikszáthné Visszaemlékezéseiben közread. [...] egy levélből hármat formált [...] Más összehasonlító levelekben Mikszáthné nagyon óvatosan, de kétségkívül simít szövegrészeken. Gyakran elhagy erősebb kifejezése­ ket, kényesebb részleteket." Bisztray Gyula - Király István - Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes művei. 1-86. kötet. Bp.: Akadémiai Kiadó, 1960-2007, 24. kötet, 239-240. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a fényképfelvételek esetében is sor került némi cenzúrázásra. 10 A horpácsiak köreiben is elterjedt a legenda, és egyes kutatók is egyetértenek Mik­ száth dédunokájával. 11 Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudo­ mányos Akadémián és tájmúzeumainkban. Bp.: MTA Könyvtára, 1963,15. 12 Szklabonya, 1872. július 17., elveszett, közölte Mauks Kornélia: Mikszáth Kálmánról. Bp.: Olcsó Könyvtár 2019-2025. sz., 1921, 3-10. Az MTAK Kézirattárában található egy másik, keltezetlen levél is, amely Mauks Ilonához íródott, Méreiné Juhász Margit szerint 1872-ből származik. A levélhez tar­ tozó borítékban eredetileg négy, az akkor éppen Budapesten - később Bécsben - te­ vékenykedő, cseh származású fényképész, karikaturista és illusztrátor Karel Klič által 57 �készített - három Mikszáthot és egy virágcsokrot - ábrázoló árnyképnek kellett len­ nie, mint kiderül Mikszáth soraiból, ezek közül azonban csak két portré maradt fenn. 13 Az eredeti levél szövege: „Lieber Juliette! Hier schikke dir meine photographie. Ich bin freilich nicht gut getroffen, weil meine frizura war dann schöne. Du erkansz mich von diesen bild nicht. Aber in diese briefe photographire ich meine rede, und das wird sein gröszere »Andenk« für dich, als meine fizionomie. »Das stil ist selbst der mentsch« - sagt eine dumme francözische Dichter [...] also meine deutsche stil bin »ich«. Da hast »mich«." 14 Jelenleg egyik fotó hollétéről sem tudunk. 15 Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Előszó, irodalomjegyzék Praznovszky Mihály, sajtó alá rendezte és az utószót írta Tabák András. Horpács: Mikszáth Kiadó [2002]. 16 Fiatalkori kinézetére utaló másik feljegyzést is találunk a Visszaemlékezésekben: „Mi csak elbámultunk. Hát ez lenne az az ember, aki női társaságban mukkanni sem mer? És milyen jól nézett ki fekete kabátjában!" 17 Mauks Kornélia: Képek Mikszáth Kálmán életéből. Bp.: Lampel R.T., 1918, 7. 18 Szklabonya, 1870. tavasz elején, OSZK Kézirattára, Jelz. 1936/20. A levél eredetileg keltezetlen, Méreiné Juhász Margit datálta. „Mivel ez a levél a Milka ügy végső kihangzása, és a teljes vereség bevallása, következésképp a húsvét előtti böjtidő további folyamán, március elején kelhetett." Bisztray Gyula - Király István - Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes művei. 1-86. kötet. Bp.: Akadé­ miai Kiadó, 1960-2007, 24. kötet, 246. 19 Mauks Ilonához, Budapest, 1882. július 23. Nem ismert, másolata Mikszáthnétól az MTA Kézirattárában. Jelz. Ms. 38/rr. 8. M. h. 20 Rudnyánszky a Rózsa és Neje Kiadóval állt üzleti kapcsolatban, sokat segített Mikszáthnak, a Budapesti Napilap szerkesztőségéből ismerték egymást. 21 El nem küldött levél, MTA Kézirattára, jelzet: Ms. 39/bb. N. 1952/483. M. h. 22 A „tót atyafiak" kiadója. A Hét, 1891. január 25. 2. évf. 4. sz., 53. 23 Jánoska 1890-ben hunyt el. Az óralánc jelenleg a Palóc Múzeum gyűjteményében található, Balassagyarmaton. Megjelent a Pesti Hírlap 1882. 89. számában. 24 A saját ábrázatomról című írás megjelent a Pesti Hírlap 1882. 89. számában is. 25 Ebben a műben azt is írja Mikszáth: „A minap egy német lap hozta az arcképemet egy másik íróéval együtt." A cikkben említett fotó adatairól, hollétéről sem tudunk. 26 Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások. Bp.: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2010. 8. 27 Ellinger Ede készítette Mikszáth egyetlen, ránk maradt profilképét. A profilkép már az ókortól kezdve markánsan megjelenik az uralkodók, később a hírességek azonosí­ tójaként, először a római császárok verették pénzérmekre, később nemesek és művé­ szek is szívesen festtettek magukról profilképet. Mikszáth esetében, eltérően Karin­ thy vagy Ady ilyen jellegű fotóitól, egyáltalán nem jellemző ez a fajta megjelenés. 28 A 19. század második felétől az 1910-es évig tartó időszakot szokták a finn művészet aranykorának nevezni. A finn művészek Európába utaztak, hogy inspirációt merít­ senek, a jelzett időszak náluk is a nemzeti identitás megteremtése, keresése idősza­ kának tekinthető, jellemzője, hogy a különböző művészeti ágak között gyümölcsöző kapcsolat állt fenn. Az alkotók közül Albert Edelfelt (1854-1905), Pekka Halonen (1865-1933), Juho Rissanen (1873-1950), Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) teljesítmé­ nye emelkedett ki leginkább. Az 1900-as évek finn szobrászatára is a nemzeti romantika után következő realiz­ mus gyakorolt nagy hatást. Ennek az időszaknak a leghíresebb szobrászai közül Ville 58 �Vallgren (1855-1940) Párizsban, Yrjö Liipola (1881-1971) és Alpo Sailo (1877-1955) pedig Magyarországon töltött hosszú időt. 29 Vasárnapi Ujság, 1902. augusztus 3. 49. évf. 31. sz., 502. 30 Nem lehet tudni, pontosan melyik felvételt említi Alpo Sailo, az elkészült mellszobor alapján arra következtethetünk, hogy valószínűleg arról az 1902-ben készült fotóról lehet szó, amin az író családjával együtt jelenik meg Reviczky téri (ma Mikszáth Kálmán tér) otthonában. 31 Nagy Miklósról, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjéről írja RÉv a y Mór János: Írók, könyvek kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai (Bp.: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt, 1920, 187.) című munkája II. kötetének Mikszáthról szóló fejezetében: „Csak egy em­ ber volt, akinek soha nem tudott ellenállni [Mikszáth], aki mindig tudott tőle kézira­ tot kapni, aki előre merte hirdetni, hogy karácsonykor hoz Mikszáth-elbeszélést: ez Nagy Miklós, a »Vasárnapi Ujság« szerkesztője volt, aki csodálatraméltó kitartással napokig, hetekig tudott Mikszáth nyomában járni, órákig várt rá a szerkesztőségben, vele vacsoráit, elkísérte haza és ha látta, hogy alkotó kedvében van, képes volt éjsza­ ka is ott maradni és bevárni, amíg megírja a számára való elbeszélést." 32 Budapest, 1902. augusztus 3. Megjelent a Vasárnapi Ujság, 1902. augusztus 3. 49. évf. 31. számában, 501-502. 33 Holló Barnabás a millenniumi időszak történelmi szobrászatának jeles alakja volt, számos vidéki emlékszobrot, életképet, állat- és portrészobrot készített. Művészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami a kor sajátja is egyben. 34 Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 83. 35 Ezt szemlélteti az is, hogy miután Mikszáth másodszor is feleségül vette Mauks Ilo­ nát, még a saját kiadója, Révai Mór is csak véletlenül tudta meg, hogy családot alapí­ tott, évekkel a kötés után - ezt Révai meg is írja az Írók, könyvek, kiadók című művében. 36 Mikszáth Kálmán otthon. In: Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 228. 37 Visszaemlékezések. 111. 38 Visszaemlékezések. 28. 39 Visszaemlékezések. 172-173. 40 Ilyen volt továbbá az óralánca vagy az édesanyja teáskészlete. Amikor Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán újra összeházasodtak, Mikszáthné keresett egy hangulatos kis la­ kást a Régiposta utcában, ahová otthonról küldette fel stafírungja maradékát, oda­ szállíttatta Mikszáth legénylakásából a bútorait is. Férje eleinte tiltakozott a saját ott­ hon ellen, maradt volna Budán, a Fiume Szállóban, annak ellenére, hogy az otthon mindig is kiemelt fontosságú volt a számára, kivéve magányos éveit. „Itt szépen meg volt terítve az asztal, rajta csészék, pirított zsemlyeszeletek és a Kálmán édesanyjától maradott kis rózsás »Alt-Wien« kávéskészlet. Kálmán tekintete rátévedt, arcát egy­ szerre nagy haloványság borította, és reszkető kézzel nyúlt a kávésibrik után, levette a fedőjét, s nézegette. - Ilonka - mondta -, nem tudom, varázslat alatt állok-e, de egé­ szen úgy érzem, mintha ez a kávéskészlet az édesanyámé lenne. Hatéves koromban leejtettem, eltört a fedele, egy drótostót aztán sárga rézdróttal összedrótozta, nézze". Visszaemlékezések. 194. 41 Néhány példa: Székely Bertalan műtermében. Képes Folyóirat, 20. évfolyam 8. füzet, 488.; Justh Gyula a Képviselőház elnöki szobájában. Képes Folyóirat, 19. évf. 11. sz., 749. 42 A Mikszáth-családnak telefonja is volt, ami abban az időszakban szintén ritkaságnak számított. 43 Semmi mozdulat most. 14. 44 Az Új Idők közölt egy Mauks Ilonával készült interjúrészletet a jubileum évében, ez a nyilatkozat érzékletesen rávilágít a fent említettekre. (Később ifj. Mikszáth Kálmán és 59 �Mauks Kornélia is megcáfolta az interjúban elhangzottakat, emlékirataiban.) „Hogyan dolgozik az uram? Nem bánja, ha nincs is körülötte föltétien csend. Fiatalabb korában az ebédlőasztalán szeretett írni, az asztal ilyenkor csak félig volt megterítve és a gyermekek cikáztak és lármáztak körülötte. Most már van külön dolgozószobája és ő az íróasztalán dolgozik, pipaszó mellett, de időközönként ki-kijön beszélgetni a szom­ szédszobába, még ha vendégek is vannak nálam. Nem szereti, ha a dolgozószobájában takarítanak. »Ne dúljanak, kérem!« mondja, ha valaki portörlővel forgolódik körülöt­ te. Én valósággal lelkiismereti furdalásokat érzek, valahányszor takaríttatni akarok, mintha merényletet terveznék ellene. A kéziratival sok baj van. Elkeveri a kész lapo­ kat és megesett már, hogy egy-egy ívet idegen írások közé tett és hónapok múlva va­ lahonnan külföldről küldték vissza. Mi annyira vigyázunk, hogy íróasztalát este ne­ héz szövetekkel borítjuk le, nehogy egy darabka papír is elvesszen, de azért már fél­ bemaradt egy elbeszélése egy elveszett lap miatt, melyet később a kabátja zsebében találtunk meg." Mikszáth Kálmán otthon. In: Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 229. 45 A feleségem - beszéli Mikszáth - észrevette, hogy nagyon ellustulok, még mozog­ ni is lusta vagyok, nemhogy járni. Sőt annyira ellustultam, hogy - mindenkire rádisputáltam volna a magam renyheségét. Ha ott jártunk néha a falusi tuszkulánumomban, és jött a kocsis, hogy jelentse, befogja a lovakat és elhajt valahova, mindig tartóztattam: maradjon csak, ne menjen, ne bántsa a szegény lovakat, hadd pihenje­ nek azok is, ki tudja, ha rajtam áll, talán a Csipkerózsika kisasszony alvó tündérpalo­ tájává változtatom ott a házat, és alvóvá teszek benne mindenkit. Pihenjenek. Pihen­ jen a ház, és a benne lakók, meg a cselédek, meg az istálló népsége, az állatok, és pi­ henjen a föld is, hátha előzőleg ugyis tulságosan megdolgoztatták". Mikszáth Kál­ mánnal készült interjú. In: ADORJÁN Andor: Krónika. A jubiláns Mikszáth Kálmánnál. A Hét, 1909. deczember 25. 20. évf. 52/1033. sz., 855. 46 A felvétel Jön a Kaszperek aláírással jelent meg a VU 1893. május 7. (40. évf. 19. sz.) 315. oldalán, az író Honnan vettem Kaszpereket? című írásával egy oldalon. Mikszáth a következő lapon Kaszperek és a nevelő (Levél a Vasárnapi Ujság szerkesztőjéhez) című írá­ sával zárta le A lublói ember című nagyobb elbeszélésének folytatásos közlését. A mű 1896-ban jelent meg könyv alakban, Kísértet Lublón címmel. 47 Visszaemlékezések. 196. 48 Visszaemlékezések. 198-199. 49 Ezekből a képekből később - például halála évfordulóján - is szívesen reprodukáltak, többek között az Új Időkben is. 50 Mikszáthnak két lócája volt, mindkettő megtekinthető a horpácsi Mikszáth-emlékházban. 51 Skvarka=töpörtyű/tepertő. Mikszáth szerint a horpácsi birtok olyan pici, mint egy tepertő. 52 A fotóriport és az írás a Vasárnapi Ujság 1905. október 1-i (52. évf. 40.) számában je­ lent meg. 53 Az ikonográfia anyagában található amatőr felvételek is főként Horpácson készültek, az 1900-as évek második felében, itt a fotósok ismeretlenek, valószínűleg a család ba­ rátai közül kerültek ki. 54 Ennek ellenére étkezőasztalnál csak ritkán látható, két ilyen jellegű felvételt ismerünk. 55 Akik elmentek... 46-47. 56 A fiatal művészek egyik kedvelt találkozóhelye a Korona Kávéház volt, ide járt Amb­ rus Zoltán, Bartók Lajos, Farnady József, Gozsdu Elek, Greguss Imre, Inczédy László, Komócsy József, Koroda Pál, Margitay Dezső, Mednyánszky László báró, Méray-Horváth Károly, Mészöly Géza, Pállik Béla, Reviczky Gyula, Roskovits Ignác, Rudnyánszky 60 �Gyula, Szana Tamás, Tóth Béla, Tölgyessy Arthur, Vágó Pál, Zala György, Zimay László és Révai Mór is, aki följegyezte a neveket. 57 A festmény Jókai egyik legismertebb ábrázolása, eredetileg írói jubileumára szánták, de nem készült el időben. Első változata Erdélyi Mór fényképész fennmaradt, beállí­ tott műtermi fotója alapján jött létre, melyen Mikszáth még nem szerepelt, Jókai a kártyázok összeszokott gárdájával, Gajári Ödönnel, Sváb Károllyal, Nedeczky Ist­ vánnal, Beöthy Algernonnal és Tisza Kálmánnal jelent meg. Az olajvázlatra aztán fölkerült még néhány neves személyiség: Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos és Pulszky Károly, a "nagy palóc" azonban csak a végleges változaton szerepel. A ko­ rábbi variációkon valószínűleg azért nem jelent meg, mert abban az időben, amikor a festmény készült, még nem tartozott Jókai Mór tarokktársaságához. 58 Mikszáth még arcképeit sem dedikálta. 59 Eredeti pozitív nagyítás sajnos nem maradt ránk, korabeli sajtóközlések (például A Hét 21. évfolyam 12/1045. szám, 1910. március 20. hátlap), valamint a PIM Művészeti Tárának gyűjteményében található üvegnegatív alapján azonosítható. 60 Visszaemlékezések. 284. 61 Visszaemlékezések. 290. 61 �Találkozási pontok S ulyok L ászló „Borzalmak kortanúja" avagy Jecsmenik Andor „gumibotcsinálta munkásköltő" hányódásai az úgynevezett élet tengerén Különös ember. Ég és föld, tűz és víz együtt, egyszerre. Közösségi meghatározottságú, meg nem alkuvó, igazságszerető és igazság-kikényszerítő, érzékeny, versíró munkásember. A Nógrád megyei '56-osok közül senki sem töltött annyi időt bör­ tönben, mint ő: több mint 14 évet. Jecsmenik Andor olyan, mint az üvegpálca, ak­ kor sem hajlik, ha kényszerítik... inkább eltörik. Hogyan tekintenek erre a hajlíthatatlan emberre a többiek? Szeretik, szánják, féltik, megvetik? Az biztos, néhányan kétségbe vonják még politikai múltját is, s azt terjesztik róla, amit a forradalom után a kommunisták: valójában közönséges bűncselekmények miatt büntették olyan súlyosan. Tény, hogy többször került összeütközésbe az aktuális törvénnyel, túlbuzgó képviselőivel, már 1956 előtt is, de leginkább a felfogása és kiállása, a másként gondolkodása miatt. De rég is volt, amikor először beszélgettünk: 1989 augusztusában. Olvasta egyik újságcik­ kemet a Nógrád című megyei napilapban, egy 1956-os visszaemlékezést, és jelentkezett. Azóta számtalanszor átbeszélgettük a történetét, s beszélgetéseink nyomán több interjú és portré keletkezett. Ez az írás mozaikok sorozata egy kiadásra szánt, nagyobb terjedelmű visszaemlékezésből; nem magyaráz, nem részletez, s az alapvető tudást feltételezi. Az első pofon Jecsmenik Andor élete úgy indult, mint bármelyik salgótarjáni munkásgyereké, folytatása azonban különös, nem mindennapi. Sorsa korán, kamaszkorában fordulatot vett. - Salgótarján külterületén, egy nagyon kicsi, zsúfolt, piszkos bányatelepen, Forgáchon születtem 1926. augusztus 8-án. Egy faklozetra két család járt, körülbelül 8-12 személy. A klozet mellett, a kis udvarunkban volt disznó- és nyúlól, trágyadomb, szóval bűz és mocsok. A bányász a lakása mellé kapott egy kis földecskét, azt mű­ velte magának. A bányászkereset nem volt elegendő ahhoz, hogy öt-hat, esetleg nyolc gyereket eltartson. Mi is heten voltunk testvérek, de csak négyen nőttünk fel, a két bátyám, én és a húgom. Látva magam körül nagyon sok ember példáját, nem érdekelt az iskola. Azt mondtam, napszámosnak jó leszek így is... Édesanyám 12 éves koromban kivetette a mandulámat, ezután már mehettem dolgozni. Sokan álltunk sorban munkára várva az üveggyárnál. Azt hazudtuk, mikor néha-néha bevittek bennünket, hogy 14 évesek elvagyunk. Filléreket kerestünk, sok verítékkel. Mindez nagyon jó volt arra, hogy felismertessék velünk, munkából kell élni, és hogy másképp nem lehet megélni csak tisztességes munkából... 62 �14 éves koromtól munkakönyvvel dolgoztam, az üveggyárban, a tűzhelygyárban segédmunkásként, végül elmentem a bányához, a zagyvai rakodóra csillepucoló gyereknek. A szénosztályozóról átkerültem Somlyó-bányatelepre, a gócpontba. Sok férfi oda volt a háborúban, helyettük is dolgoznunk kellett. Sokat túlóráztunk, és sajnos előfordult, hogy nem akarták kifizetni. Ezért aztán mi sem akartunk túlórázni. A bőrömön meg mások elbeszéléséből ismertem az élet nyomorúságát, kezdtem hőbörgőssé válni. Ami azt jelentette, hogy az illetékeseknek megválaszolgattam, így nem lehet dolgozni. Egyszer emiatt, már a német megszállás után, kizavartak a bá­ nyából. Próbáltam a történteket a főmérnöknek megmagyarázni, de rám kiáltott: Ne pofázz, kölyök, ki vagy helyezve a gócpontra, büntetésből egy évre. Kint, a ferozolóban, ijedtemben, csak lestem a Szent Borbála-képre. Bepörgettem magam. Vissza­ mentem az irodába, és beszóltam a főmérnöknek: Én nem megyek oda vissza, ele­ get dolgoztam már semmiért, fatalpú bakancsban... A gócpont egyébként büntető­ hely volt, gyűjtőhely. Rossz körülmények között kellett dolgozni, és nem lehetett keresni... Szóval megtagadtam a munkát, ezért aztán internálási papírt írtak elle­ nem... Otthon elmondtam a fateromnak. Láttam rajta, hogy egy kicsit büszke rám; ő valamikor szakszervezeti munkásvezető volt, sok sztrájknak a szervezője... De ez külön téma lenne... hogy milyen piszkos munka folyt a régi rendszerben is: elárul­ ták a munkásságot... Hát, gyerek, nem tudom, mi lesz ennek a vége, mondta, de jó nem lesz... Másnap felvettem a díszlevente egyenruhát, és bementem panasztételre a bánya gazdasági udvarába. Az egyik irodában székelt a hadüzemi parancsnok, Nádasdi ezredes. Sorba kellett állni. Jött egy zászlóssal kihallgatásra: kérelem, pa­ nasz. Elmondtam neki. Jól van, fiam, rendbe lesz téve a panaszod, vedd fel a mun­ kát! Szó nélkül hazamentem. Majd egy hét múlva elmentem hozzá megint, és akkor kifakadt: Te piszkos kommunista, te fekély vagy a társadalom testén, melyet ne­ künk, arra hivatottaknak kötelességünk kimetszeni; zászlós úr, előzetesbe vele! A rendőrségi fogdában egyedül sírdogáltam. Egyszer csak csengetést hallottam, elhallgatok, semmi, megint sírdogálok. Újra csengettek. Megkérdeztem, ki az. Ne sírjál, gyerek, nem vagy egyedül. Kicsoda maga, bácsika? Gólián Béla vagyok, mondta... Ismert illegális kommunista volt... Átraktak nemsokára egy másik cellá­ ba. A mocsokban volt egy vödör, küblinek nevezhető, meg egy kancsó víz a másik sarokban. Pár óra múlva betettek hozzám három fiatalembert, később kihallgattak. Megdöbbenésemre Kocsis és Huszák rendőrnyomozó őrmesterek telefonon felhív­ ták Nádasdi ezredest, és szóvá tették nála, miért küldött hozzájuk kommunista vádakkal egy taknyos, síró gyereket, akiről a nyomozás során kiderült, lényegében jogosan tagadta meg a munkát. Kocsis még a feljelentőimet is behívatta: szembesí­ tett bennünket; elismerték, hogy igazam van. Lebarmolta őket is. Végül már csak nekem mondta: Gyerek, szabadulni fogsz, de ezeket ne mondd el senkinek, a főbá­ nyamester uraknak főleg ne, mert a tekintélyre szükségük van. Forgáchi lakásügyek - Édesapám 1946 januárjában halt meg, 56 éves korában. Agyvérzéssel került kór­ házba. Nem volt élelmiszer, gyógyszer. Nézzék, mondta a kezelőorvos, nem tu­ dunk neki enni adni, nem tud nyelni, különben is ide mindenki hozza az élelmet, ebédet, vacsorát, ki mit tud. Édesapámat a kórház hazaadta. A konyhában halt meg a heverőn, a lakás egyetlen fűtött helyiségében, jó pár hét múlva végelgyengülésben. 63 �A munkásegységben való gondolkodásomat, józan forradalmiságomat tőle örököltem. A nyugdíjintézet nem működött, édesanyám nem kapott nyugdíjat utána. Bátyáim már nősek voltak, a húgom még nem tudott dolgozni, én dolgoztam tanulóként. Filléreket kerestem. Az egész gyár hozzáfogott lopni. Azért is, mert a kommunisták állandóan azt szajkózták: Tiéd a gyár, magadnak dolgozol. Meg annál is inkább, mert rádöbbentünk, hogy inflációs pénzért gyártjuk a különböző méretű hús-, dió- és mákdarálókat meg egyéb tárgyakat, amelyeket ráadásul raktárra tettek, hogy majd ha bejön az új pénz, a forint, akkor piacra dobják. Lopott a párttitkár, lopatott az igaz­ gató, egyszerre lopott az egész délutáni műszak. Benne volt a főportás is. A mostani gépipari technikum helyére, a bokrok közé kihordtuk a szajrét. Már segéd voltam, szakmám volt. Egy szerencsétlen alak miatt aztán fejre álltunk, '46 októberében... Ezután mentem el a bányához. Le voltam égve, szénfal mellett dolgoztam egy vagy két évet. Ha kellett, 31 napot is végigdolgoztam egy hónapban. Csakhogy anyagilag felpofozzam magam. Majd valaki közbenjárására felvettek Pálfalvára, a központi javítóműhelybe, a bányagépgyár elődjébe esztergályosnak. Amikor 1950-ben gépgyárrá alakították át, egészen megváltozott a légkör. A helyzetem egy idő után tarthatatlanná vált, mert nem jegyeztem békekölcsönt, sőt sztrájkot szerveztem. Minket ugyanis valamelyik ökör könnyű testi munkásnak kiáltott ki. Minket, akik 30-40 kilogrammos csillekerekeket emelgettünk fel az esztergapadra daru hiányá­ ban. Vagy egy-két napig leálltam. Egyetlen ember követett a sztrájkomban, mint megtudtam '56-ban a személyzeti anyagból. Kőrösi János, egykori páncélos tizedes, aki négy szovjet harckocsit lőtt ki a háborúban. Persze közben mindenki cirkuszolt, mondta, hogy igazam van. Télen, '50-ben kiutalásra kaptam, Forgách alsó telepén egy nyugdíjas, így hívtuk, kis putrit. Nehezen rendbe hoztam. Én blokkoltam be a falát rabichálóval, rezsóval melegítve a falat, kiszárítottam, lefestettem. Az egyik szerv kiutalta nekem, a másik - mert akkor is volt ilyen - rám küldte a rendőrséget. Kilakoltattak. Elmentem Félegyházi János igazgatóhoz, adjon nekem segítséget. Miért járt a szád, gyerek? fogadott. - Nem tudok rajtad segíteni. Ekkor önkényesen leszámoltam, és elmentem a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi központi javítóműhelyébe. Egy kis kóceráj volt a szénosztályozó tövében. Felvettek, mert a pálfalvai esztergályosoknak jó híre volt. Káldi főművezető vett fel. Hallottam, Andorkám, milyen a múltja, nem érdekes, inkább előny előttünk; a lényeg: dolgozni kell. Aztán egyszer, amikor a betegszabadságról visszamentem, azt mondja a sze­ mélyzetis: Jecsi, ide figyeljen, Pálfalván van egy bányagépmesteri tanfolyam; sajnos vannak olyan emberek, párttagok, akik iszogatnak a szünetben, a tanár dumájára meg csak bólogatnak, mert be vannak piálva; ezeket mi kirugdossuk, elküldjük magát. Így lettem én egy hónapos késéssel a pálfalvai bányagépmesteri egyéves, bentlakásos tanfolyam hallgatója. A bányagéptan oktatója, Magyarfi Károly gépészmérnök hamarosan maga mellé vett a trösztbe. Gépészeti előadó voltam a beruhá­ zási osztályon. Szinte el sem hinném... Úgy vitt ki az üzemekhez, úgy mutatott be, mint a helyettesét, pedig nem voltam párttag. Lassan belejöttem a dologba. Karcsi bácsi ezt elismerte, s azt tanácsolta, járjak technikumba!... Nem volt nehéz megfo­ gadnom a tanácsát. 1957 nyarán érettségiztem volna a gépipari technikumban... Közben elromlott a családi életem... '48 karácsonyán nősültem... Gyerekem lett volna, de elcsináltuk, mert anyagilag annyira rohadtul álltunk... Hogy a családi 64 �életemet megmentsem, beadtam egy lakáskérelmet Forgách-telepre. Úgy okoskod­ tam: én leadok egy majdnem összkomfortos lakást Nagybátonyban, hogy közel legyen a munkahelyem, a technikum, hogy mindenütt egész emberként állhassak helyt, és Salgótarjánban kapok egy egyszerűbb másikat. A döntés lassan ment, elhúzódott. Közben Mede Laci is igénylőként lépett fel. Irodai tekergő volt valahol a bányánál, futballista, ügyes, alkalmazkodó ember. Mit ad Isten, egyszerre akartunk beköltözni, mindkettőnk kérelmét elfogadták. Megérkezett Mede Laci is a bútorokkal, a pártrokonságával, kijött Novák József, a járási pártbizottság első titkára is. Intelli­ gens arcú férfi, odaszólt nekem: Jecsmenik, mit akar maga itt, mikor nincs kiutalása? Én naiv marha meg odanyomtam a kezébe: Itt van, nézze! Elvette tőlem, és eltette: No, ugye, mondtam, hogy nincsen. Elküldtem akkor a jó mocskos, kurva anyjába. Előtte vagy két héttel voltam kórházban vírusos fertőzéssel, legyengültem, ki vol­ tam idegileg. Lehordtam minden gazembernek. Tudja, ki vagyok én? - kérdezte. Nem tudom; egy piszkos gazember vagy, feleltem. A járási párt első titkára va­ gyok. A párt utolsó titkára vagy, kiabáltam. Mindent mondtam én, éppen csak nem kommunistáztam le... Ezt most, a rendszerváltáskor olvastam a jegyzőkönyvben... Felém fordult a bátyám: Öcsém, te itt el vagy ásva, gyerünk vissza Nagybátonyba! '56 forró nyara - 1956 júniusában a gépipari technikum harmadik osztályát végeztem el. Jött a nyár. A műhelyben szólt egy fiatalember, hogy délután gyűlés lesz. Nem érdekel. Gyere el, mert meleg dolgokról lesz szó! Miről? Bizonyos nálunk történt visszaélésekről. Eszem­ be jutott, volt nálunk egy KISZ-bankett. Rengeteg tombolát eladtunk, de a párttitkárhelyettes, egy volt ÁVH-s, egy gyilkos meg a cigány KISZ-titkár sorsoláskor a kalap­ ba csak három jegyet tett be: a sajátjaikat. A pitiáner kis nyereményeket így ők nyer­ ték. Bakos Robi, a falusi párttitkár fia, jó piás gyerek, megjátszotta a részeget, elhitték neki, és elkezdte mondogatni, húzzatok még, csak úgy találomra, hátha én nyernék. De hogy azok vonakodtak, „véletlenül" kirúgta a kalapot a kezükből, elrepült, és a tömeg akkor látta meg, hogy nincs benne semmi. Straub Gyuri bácsi volt az üzemi párttitkár, Amerikából kiüldözött kommunista, azt mondta, ez pártügy, ne szivárogjon ki sem­ mi. Persze a gyerekek elpanaszolták nekem, mert mindig szóltam az érdekeikért. Most is felpiszkáltak, hogy a gyűlésen hozzam fel újra a történteket. Ezt óvatosan meg is tettem. A szélsőbalosok nekem tapadtak, lereakciósoztak. Az illetőt, aki így vádolt, jól ismertem, az öccse nyilas volt. Maga is piás ember, mondtam, az első díjat, az üveg pálinkát állítólag közösen itták meg. Micsoda? Igen, magára céloztam... Azért beszéltem névtelenül és „állítólag", azaz feltételesen, mert volt akkor két hónap felfüggesztett börtönbüntetésem a mocskos Novák miatt, és hát könnyen mehetek a sittre... No, a lényeg, hogy kitört a botrány. Aztán eltelt vagy két hét, szóltak a gyere­ kek, hogy egy csomó teherautó érkezett. A melósnak luxus volt akkor az autó... még a teherautó is. A pártbizottságról jöttek. Szoó Béla arcára emlékszem. Behívattak a pártirodára. Valaki bemutatkozott: a megye első titkára vagyok. Ültünk az irodában vagy hatan-heten. Helyből én egyedül, a többi vendég, meg a helyi párttitkár helyettese, Jano Bandi, aki benne volt a tombolabuliban. Elém tettek egy jegyzőkönyvet, és meg­ kérdezték: Mi hiányzik a jegyzőkönyvből, Jecsmenik? Megdöbbentem, nem tudtam, hogy minden pitiáner gyűlésről megy feljegyzés a pártbizottsághoz, hogy ellenőriz­ nek. Visszakérdeztem: Ilyen szokás van, hogy mindent beküldenek „oda"? Az első 65 �titkár elvörösödött. De különben is, mondtam, itt van Jano Bandi, ő is ott volt, mond­ ja meg ő, hisz ott van nála a lopott töltőtoll. Az első titkár elkérte tőle, s műszak végé­ ig politizáltunk, vagy öt-hat órán keresztül. Békésen váltunk el egymástól. De az első titkárt még megkérdeztem: Ha nem '56 nyarát írnánk, akkor is így úsznám meg a dol­ got? Maga akkora nagy fasz, Jecsmenik, hogy ki se lehet mondani. Ez volt a válasza. Szóval, így politizáltam én. Mert érdekelt az élet. A rádióban felfigyeltem egy műsorra. Szombat este háromnegyed hatkor kezdő­ dött, Poroló címmel. A nagy budapesti bérházak udvarán van poroló, amelyen a házi­ asszonyok a szőnyeget porolják, és közben pletykálkodnak. Jött a fodrásznő az igaz­ gató feleségét dauerolni. A férjem tutyi-mutyi funkciós, más villában lakik, mi meg itt vagyunk a tömegnyomorban, a prolik között, mesélte az asszony. Megdöbbenve hallgattam: ez már kemény, éles dolog... Nem sokkal előtte meglepetéscikket lehetett olvasni a nagylengyeli olajmezőkről. Arról szólt, hogy Rákosi lement az igazgatóhoz, és előadta, mennyivel kell többet termelni. Az igazgató visszautasította, nem lehet, mert a fúrótorony elavult, és ha erőltetik a dolgot, akkor zavart okozhat az olajfinomítóban. Ezért börtönbe zárták. Most pedig csináltak egy riportot ezzel a szerencsétlen ember­ rel. Hallgattam a rádiót, s kérdezik: Ki volt az a személy, aki miatt börtönbe került? Rákosi Mátyás, a párt főtitkára. Megdöbbentem ezen a válaszon, mi folyik ebben az országban, miközben én tanulok. Odabent a munkahelyen beszélgettünk, hát ilyen még nem volt! A rádió szidja a karrierista, cinikus kommunistákat, párttitkár, igazga­ tó nem számít... Eltelt egy hónap, a Poroló műsor átalakult zsugázó társasággá, s a tagjai politikáról beszélgettek. Majd jött október 6-a, Rajkék temetése. Azt mondja valami fő kommunista: Elvtársak, nem lesz többé Rajk-ügy, erre a párt a biztosíték. A forradalom sűrűjében - Elérkezett október 23-a. Már éreztük, valami lóg a levegőben... A technikumban tanultunk. Bejött Borsos, az igazgató: Maradjanak nyugodtan, tudjuk, mikor megy a vonat, addig bekapcsolom a rádiót... A tábla fölött volt a hangszóró... Gerő fog beszélni, most jött haza Jugoszláviából... Másnap reggel öt órakor otthon, Nagybátonyban bekapcsoltam a rádiót: zene, lövöldözés. Szaladtam be a műhely­ be, mi van, gyerekek. Nem tudjuk mi sem, majd hallgatjuk a rádiót, aztán kiderül. Elkezdtünk politizálni... Forradalom?... Szabadságharc?... Október 27-én délelőtt a csarnokban az szb-titkár felállt a hegesztőasztalra, és be­ jelentette, kormányutasításra meg kell választani a munkástanácsot, az üzemőrség­ gel együtt. Közönyösen hallgattunk. Megszoktuk már, mi szokott itt történni ilyen­ kor. Aztán lelkesedtünk egy kicsit, majd elcsendesedtünk. Volt elég ok arra, hogy hallgasson az ember. Igen ám, csakhogy megláttam Jano Bandit, jegyzetelt valamit, kezében a lopott töltőtollal. A kutyaszentségit, hát ennek a megye első titkára viszszaadta?! Elkezdtem kiabálni: Jano, milyen toll van magánál? Kitört a botrány, és délután már mi kezdtük a szervezkedést. Más volt ez, mint amilyen Lengyelor­ szágban vagy a gorbacsovi Szovjetunióban volt. Ott jöttek a hangadók, és ők kezd­ tek foglalkozni a tennivalókkal. Nálunk alulról kezdeményezve történt minden, ahogy az emberek gondolták, akarták... Elmentünk valamelyik nagybátonyi kultúrházba, ahol Szabó Ervin, vállalatunk anyagosa vezette le a gyűlést. Én legazembereztem Benczés igazgatóéket, de nem kommunistáztam. Azt kérdeztem a hallgató, gyáva emberektől, ezektől a szemetektől 66 �féltek, ezek senkik. Tudom, nem voltam normális a felháborodástól, mert rengeteg gazemberséget tudtam róluk, mint volt trösztös. Jött közben egy hír: Tarjánban több embert letartóztattak, nekünk, az 5-ös bizottságnak be kell menni kiszabadíta­ ni őket. Bementünk, Szabó Ervin, én meg még néhányan. Tarjánba megérkezve megtudtuk, hogy a szobrot, a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, és a kisállomás melletti főtéren gyűlt össze a tömeg. A könyvterjesztő vállalatnak volt ott egy hangszórós kocsija, Szabó Ervin beszállt, és üdvözölte a tarjáni forradalmat, a tarjáni népet, és kérte, jöjjenek velünk, ébresszük fel az alvó Nagybátonyt és kör­ nyékét. Én is beszéltem valamit, Bozsik Valéria leírja a nem sokkal később megje­ lent könyvében, az a javamra szól. Valahogy így: Salgótarján dolgozói, vigyázzatok a forradalom tisztaságára; vigyázzatok, anarchia ne legyen; vigyázzatok arra, hogy az ÁVH, az ügyészség birtokában lévő papírok, amelyek alapján rehabilitálni lehet az ártatlanul elítélt embereket, ne tűnjenek el! Majd lefoglaltunk néhány vidéki buszt, megkértünk néhány embert, hogy szán­ janak fel, és elmentünk Nagybátonyba. Én késéssel indultam, mert a sofőr nem volt hajlandó vezetni, és az autóközlekedési vállalattól szereztem egy másik autót. Öszszesen négy kocsi ment le. Az egyik a hangszórós, benne ült Szabó Ervin. A kiste­ renyei elágazásnál észrevettem, hogy egy rendőrautó jön utánunk. Mi Maconkán keresztül mentünk a bányavárosba, a többiek, akik előbb indultak el, Csengerházának mentek. Kányás előtt van egy magas domb, ott rá is lőttek a Szabóék autójára. Ők akkor mindjárt elmentek a faluba, mert hallották, van valami zűr. Mi is utá­ nuk... Előző este Szabót megválasztották a szolgáltató vállalatnál a munkástanács elnökének, engem meg a helyettesének, a hátunk mögött, anélkül, hogy ott lettünk volna... Nem volt ez ritka eset a forradalomban... Az emberek leverték a csillago­ kat, tudtuk meg. Jól van, gyerünk vissza a bányavárosba. Útközben a rendőrségnél ránk lőttek. Könnyebb sebesülés is történt az autóbuszokban. Megálltunk, és elin­ dultunk néhányan az épület felé. Udvari égővel ki volt világítva, kiabáltunk az épület mellett fekvőknek: Mi az űristent csinálnak maguk, meg vannak őrülve?! Ők meg vissza: Miért lőttünk rá az épületre? Lőtt az öregisten, hát a kocsiban se fegy­ ver, se üres hüvely, semmi, hogy az istenben lövöldöznénk mi... A fegyveresek munkásőrfélék voltak, a helybeli párt állította őket oda a rendőrség védelmére. Másnap bementünk Szabóval a rendőrségre, s mit ad isten, le akarnak tartóztatni bennünket. De tömeg verődött össze, és elengedtek. A rendőrség és a szolgáltató vállalat egymás mellett volt. Bementünk a műhelybe. Ott már forrongott a nép. Felmentem a vasszerkezetekre, leszedtem a piros-fehér-zöld zászlót, befogtam a satuba, és kértem bicskát, hogy lefejtsem a rávarrt címert. Úgy hívtam: kirgiz címer. Senki sem adott kést, ezért fűrészlapból eszközt csináltam, és azzal kezdtem el. Ekkor a tömeg egy része a kivágott címert be akarta taposni az olajos iszapba. Leál­ lítottam. Eddig befogtad a pofád, most pedig átesel a ló másik oldalára?! Ez idegen címer, semmi keresnivalója a magyar zászlón, de nem bántott senkit; beviszem a pártirodára, küldjék el oda, ahová való, Kirgíziába. Belátták az igazamat. Bent a pártirodán aztán kértem, hogy vegyék le a vörös zászlót a homlokzatról, ne várják meg, amíg a tömeg maga teszi meg. A párttitkár levette. Az '57-es tárgyaláson pe­ dig elismerte, hogy se a címer, se a zászló nem volt beletaposva a sárba. Szabó Ervin szebben, műveltebben beszélt, mint én. Én káromkodtam. Apját a németek, nagybátyját, az anyja testvérét a nyilasok nyírták ki. Ervinnel megbeszéltük, 67 �hogyan osztjuk szét egymás között a munkát, egy politikai és egy gazdasági részre, a politikait pedig még két részre: politikaira és fegyveresre. Láttam a zűrzavart, fel­ fogtam, hogy a dolgokat másképp kéne csinálni. Szóltam a főmérnöknek: Fenyvesi munkatárs, hány ember kell magának az üzem zökkenőmentes üzemeléséhez; és mondja meg, kiket választ, párttag vagy nem párttag, minket nem érdekel, csak jellemileg, szellemileg odavaló legyen. Szóltam Kovács Jóska főkönyvelőnek, hogy ugyanezt tegye meg adminisztratív vonalon. Benczésnek azt mondtam: Béla bácsi, magára nincs szükség, elmegy villanyszerelőnek, vagy aminek akar. És felmondtam még egy csomó embernek. Benczés felmondását senki nem írta alá, csak én meg egy ismeretlen. Villanyszerelő is lett aztán Béla bácsi... Később, '63-ban találkoztam vele, letegezett: Hogy vagy, Andorkám? Csodálkoztam. Hát engem te nem bántottál, mondta; leváltottál, aztán amikor levertünk benneteket, visszamentem igazgatónak. Én álltam a fegyveres, Ervin a politikai részleg élén. Nem határolódott el olyan élesen ez a két rész, hisz néha ő is belebeszélt a fegyveres részbe, én meg a politika­ iba... Hogy honnan volt fegyverünk?... Hát... mint említettem, meg kellett alakítani az üzemőrséget, annak volt fegyvere a rendőrségtől, így mi tőlük és a rendőrségtől kaptuk a fegyvereket. Október 28-án, vasárnap ment a nagy követelmény-fogalmazás. Ez általában egy nagy tanácskozás keretei között zajlott, nem mondhatom azt, hogy munkástanács­ ülés volt. Nem szóltam bele, csak ha úgy éreztem, hogy nagyon muszáj, mert hirte­ len mindenki követelt. Folyt a kiútkeresés, mit kéne csinálni. Beszóltam például, hogy az Atya úristen is ülhetne a kormányban, ő sem tudná teljesíteni a követelése­ ket; minden józan és értelmes követelést támogatunk, ami ebben az országban elhangzik; meg hogy egyet mindenképpen követeljetek, ez mindennek a kulcsa: a szovjet csapatok menjenek ki az országból. Nekünk kellett lépni, mert a helyi veze­ tők kitaláltak mindenféle bizottságot, aztán meg nem csináltak semmit, húzták az időt. Se nem dolgozunk, se nem politizálunk, gondoltam, ez így szar, ez nulla. Igaza van, mondták, fogalmazzunk meg egy táviratot Pestre. Belevetettem, hogy a rádió folyamatosan közölje, mikor melyik egység indult el, hogyan vonul ki az országból, nehogy csak átcsoportosítás legyen. A táviratot el kellett vinni a bánya­ városba, a kispostára. Egy ember mert velem jönni. Ezzel természetesen beloptam magamat a helyi kommunista vezetők szívébe: ez lehet az előzménye annak a ha­ zugságnak, hogy én partizángóré vagyok... Hogy hogyan alakulhatott ki ez a mí­ tosz körülöttem, csak kapisgálom... Tudniillik én ellenőr is voltam, motoron jártam az üzemeket, az emberekkel dolgoztam, szociális ügyekben pofáztam az érdekük­ ben a szénosztályozón, a központi javítóműhelyben, a kötélpályán meg a kisvasúton. Ezekkel az üzemegységekkel össze volt kötve a szolgáltató, tehát akaratlanul központnak számítottunk. Látták, hogyan gondolkodom, miként beszélek. Én azért is vállaltam a fegyveres vezetést, mert amíg én nem kommunistázom, amíg józanul beszélek, addig másnak sincs joga másképp beszélni. Ezzel hatottam az emberekre. Nekünk elsősorban az erkölcs és az egység a fegyverünk, hangoztattam. Mert az a néhány géppisztoly, puska, ami nekünk van, az oroszokkal szemben nulla, a Mrázikékkal szemben meg túl sok. Mellettünk volt a tömeg, mögöttünk a szovjet had­ sereg. Ha mi olyat csinálunk, akkor ránk indulnak az oroszok, és semmik vagyunk... Szóval így lettem én fegyveres parancsnoka Nagybátonynak és környékének... 68 �Végül elvittek a párt megyebizottságára, felvittek az emeletre, Hajdúnak az irodá­ jába. Csak arra figyeltem fel, hogy mondják: Jecsmenik Andor partizán kommandant. Hű, a szentségit, hát rólam van szó! Ez halálos fenyegetés, bajban vagyok, ki leszek nyírva. Felugrottam: Nye pravda; tolmács van? Igen. Darázs István. Az durák, bolond, mondtam. Darázs nyomta a szöveget, vigyázzban, nagy szolgalelkűen az orosznak. Hogy Darázst ledurákoztam, kirángattak az irodából, mint egy kutyát, levittek az emeletről, betuszkoltak egy szobába. Másnap bejött hozzám egy személy, és tájékoztatott, hogy elvisznek Nagybátonyba, fel a Büdöskúthoz, ahol a nemzet­ őrségünk sátrai vannak, a tábort föl kell számolni. A pártbizottság udvarába benyom­ tak egy páncélautót, közben harckocsikat dübörögtettek, hogy ne halljam a kiabálá­ sukat. Felszállítottak a ruhák közé, feljött két katona is. Elindultunk. A csengerházi emelkedőnél nagy kanyar van, mikor Szentkút meg Bátony felé kanyarodunk. Fél­ rehúztam a függönyt, mert a két sorkatona aludt. Kudá pasol, tovaris kommandant, kérdeztem. Nyet, joppoje maty, és visszalökött a tiszt. Később, amikor megálltunk, és újra kinéztem, hallottam, hogy az orosz tiszt kérdezgeti: Gödöllő? Gödöllő? Nem, Aszód, hangzott a választ. Végül egy nagy épület előtt álltunk meg, ki volt rá írva: Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Odajött hozzám egy orosz katona: Magyar vagyok, kárpátaljai, én leszek a tolmácsod. Felkísért az emeletre egy alezredeshez. Felolvasott nekem egy levelet. "Gyönyörű" írás, állítólag Darázs írta... hogy három­ ezer katonám van, és összeköttetésem Maiéter Pállal - akkor azt sem tudtam, ki az -, az összekötőnket Répás Pálnak hívják... ő műszaki főhadnagy volt. Ez hazugság, reagáltam. Ellenőrizzék le, ez tiszta blődli. Az íráson minden új bekezdést aláírattak velem. Kérdezem Zolitól, a tolmácstól, hol íratják alá velem a halálos ítéletet, miért kell nekem aláírni ennyi helyen, még a tolmácsnak is, aki fordította. Az öreg ales erre jól megfelelt: ki kell tölteni minden helyet, nehogy valami mocskos kéz beírjon oda még valamit; azért fogadtam Beregszászról egy magyarul tudó bányászgyere­ ket, mert tudom, hogy ő azt fogja fordítani, amit maga mond; vannak itt ugyanis elegáns GPU-ruhás tolmácsok, akik átvernek engem a maga rovására, és nekem le kell írni mindent, amit mond, mert különben én is ráfizetek; érti, amit mondok?... No, így kaptam én orosz papírt, amit aztán december 6-án fel tudtam mutatni Ladvánszkynak. Ezen a napon Nagybátonyba lehívtuk az oroszokat, nem a nagy­ bátonyi gépüzemi munkástanács, hanem a megyei, mert akkor már Szorospatakon működött. Mrázikék ugyanis november 13-án a megyei munkástanácsot kikerget­ ték a salgótarjáni megyetanács épületéből, s az előbb az acélgyárba menekült, on­ nan pedig Nagybátonyba, majd Szorospatakra. Akkor a helyzet urai az oroszok voltak, akikkel pedig mi tárgyalhattunk, a Mrázikék, a Batkiék, azok csak eszközök voltak. Lényegében két dolgot szerettünk volna megbeszélni két nappal a későbbi pufajkás sortűz előtt. Követeltük a párt, illetve a karhatalom megtisztítását a komp­ romittált, méltatlan személyektől, mert szerintünk - s ez a másik fő téma - a rend, a gazdaság és a közbiztonság így helyreállhatott volna. A karhatalom ugyanis tele volt korábbi ÁVH-s csibészekkel, akik mindenáron lőni akartak. A tárgyalásból én nem sokra emlékszem, alig voltam bent pár percig... Harckocsik nem voltak jelen. Gondolom, ha lettek volna, a pufajkások már 6-án megcsinálták volna a provokációt, és ott, Nagybátonyban. 69 �1956. december 8. - A Nagy-Budapesti Munkástanács országos értekezletén kérdezte a titkár, hol vannak a salgótarjáni küldöttek, mert ez meg ez történt odahaza, nálunk: a pufaj­ kások belelőttek a tömegbe. Megszűnt a tanácskozás. Egy dunántúli személy azt javasolta, hogy ne menjünk haza, mert minden balhét ránk vernek. Akkor odaszólt hozzám Steigerwald: Gyere, átmegyünk az Ajtósi Dürer sorra az oroszokhoz, és megkérdezzük, mi a helyzet. Én most jöttem onnan, három hete, én oda nem me­ gyek, eredj te! Elment egyedül, majd mikor visszajött, elmesélte, mi történt Tarjánban. Nézd, öregem, válaszoltam erre, akkor én nem megyek haza, disszidálok. De miért? - csodálkozott, és értetlenkedtek a többiek is. Nem kommunistáztál, nem verekedtél, nem csináltál semmit; sérelmed volt '56 előttről, de rendesen beszéltél, gyere haza! Hazacsaltak... S mint az ökör, hazajöttem... Hazafelé folyton mondogat­ tam Telek bácsinak, a sofőrnek, hogy haladjon vagy száz méterre az előttünk levő acélgyári kocsi mögött, mert félek, és ha baj van, akkor esetleg elslisszolok. De hiába mondtam, az öreg belement az előző kocsinak a fenekébe, a pufajkások meg ott álltak Pálfalván, a nagy temetőnél. Körülfogtak, benéztek az autóba: Honnan jönnek? Pestről. Feltűnt Búza őrnagy, a gépipari technikum első osztályába együtt jártunk: Jecsmeniket kivéve, mindenki mehet, adta ki a parancsot. Valaki felismert, amikor bevilágítottak a kocsiba. Engem kiemeltek, odaállítottak az árok szélére, tegyem szét a kezem, lábam. Azt hittem, agyon akarnak lőni. Megmotoztak. Búza őrnagy elvette tőlem a személyigazolványomat: Erre neked nem lesz soha szükséged. A kihallgatásokon rafinált módszerekkel faggattak. A nyomozó kérdezgetett, mit csinált ekkor meg ekkor, s a dátumokban ide-oda ugrált. Később újra kérdez­ gettek... Ez hazugság, és lökte a szöveget... Ez így ment párszor... Házi mielőtt kirohant volna, ugyancsak kiabált rám. Kihúzta az asztalfiókot, és azzal fenyege­ tett, hogy belógatja a pöcsömet, közben a csizmájával visszarúgta a fiókot, és azt mondta: Úgy, hogy leszakad a pöcsöd; bezárom az ujjadat az ajtónyílásba, fogsz te vallani! Aztán káromkodva levitetett a pincébe. Éjfél után lépések zaját hallottuk: dongott a folyosó alja, majd csend lett. Aztán megszólalt egy hang, megismertem Házi hangját. Hogy hívnak? Hadady Rudolf. Házi valakitől megkérdezte, mi a foglalkozása. Bányász. No, basszon le neki egy bányászosat! Elkezdték pofozni Hadadyt. Majd - húzták-, vonszolták-e, nem tu­ dom, de csoszogást is hallottunk - elvitték a folyosó belső része felé. Nemsokára Házi megint kérdezett, ezúttal udvariasabban: Hogy hívják magát? Hargitay La­ jos... Rövidesen áthelyeztek az utca felőli fogdába. Pár nap múlva betettek hozzám egy elegáns ruhájú fiatalembert, mondta a magáét. Nem álltam vele szóba, attól tartottam, provokátor, elég keményen beszélt a srác. Később elvitték, és visszahoz­ ták melós ruhában. Leült, elkezdett sírdogálni. Mi van veled? Akkor kezdtem hinni neki. Ferencz István vagyok, rám akarják fogni, miattam volt 8-a. Elkezdtünk be­ szélgetni. Elmondta, hogy nemrég Hugyagon kivégeztek két személyt... Te, Hargitay nekem a tanárom volt! És itt verték össze Hadadyt is... Börtönévek -Sokféle munkát végeztem a börtönben. Egy időben dolgoztam például házimunkásként: sepertem, kaját osztottam, repetát is. Úgy viselkedtem, hogy minden rabtársam mellettem állt. Így éreztem legalábbis. És így figyeltem fel egyszer egy kiabálásra: x. y. 70 �vagyok, most visznek az utolsó utamra; el ne felejtsetek, bosszuljátok meg a halálo­ mat!... Fiatalember volt... Előfordult, hogy beinjekciózták az elítéltet. Jött az egészségügyis a fecskendővel... Szóval úgy ment a bitófa alá a szerencsétlen, mint a birka... A fegyőrök nagy urak voltak. Egy időben teljesen rájuk volt bízva, mit csinálnak a zárkájukkal. Így aztán nekik szóltunk: Felügyelő űr, hadd menjünk már át egy másik zárkába, itt elfogyott a beszédtémánk, itt már azt is tudjuk, hogy kinek a nagymamája szereti megfésülve a mákos tésztát. Megbeszéltük, ki kivel akar öszszemenni, s a smasszerok ily módon csináltak dohányzó, nemdohányzó meg hor­ koló zárkát. Négyszer kettő meg háromszor kettő méteres zárkák voltak. Hármannégyen voltunk egyben, de megesett, hogy heten is. Ha ki akartunk menni, a fegyőrnek kellett szólni, és ő leengedett az orvoshoz, a nevelőtiszthez... Előfordult, hogy a smasszerok megvertek embereket... Engem egyszer azért vertek meg, mert az a piszkos, szemét törzsőrmester nem gondoskodott az élelmiszerünkről, amikor Bedával vittek a Lénárdék tárgyalására, Balassagyarmatra, és szóvá tettem... Tele voltunk spiclivel. Aki nem bírta az itteni életet, egy idő után beállt... Engem, mint visszaesőt, 1963 áprilisában, a nagy amnesztia idején nem engedtek el. Szerintük én '55-ben a lakásügynél megsértettem a járási pártbizottság első tit­ kárát. Pedig ő sértett meg engem. Kiborultam, éhségsztrájkba kezdtem... A máso­ dik éhségsztrájkom augusztus közepe táján lehetett: a főépület ugyanis kiürült. Csak az egyik csillagban voltunk, de sokan... Engem hülyének könyveltek el: aki éhségsztrájkol... Amikor a Gyűjtőben lehelyeztek a házi műhelybe Zádori főtörzs­ őrmesterhez, kérdezgetett: Mi volt maga civilben? Esztergályos. Jól van, Jecsmenik, nekem van itt esztergályosom, de magát ügy adták le nekem, hogy golyós, most viszont látom, maga nem hülye. A rabok szabadulásakor előfordultak érdekességek. Talán harminc emberrel is meg­ esett, hogy kivitték a kapuig, onnan meg visszahozták. Mert a bizottságok „össze­ vesztek", az egyik így, a másik úgy értelmezte a szabadulás feltételeit. Megtörtént, hogy valakit egy hét után hoztak vissza a falujából, mert a haragosa közbelépett. No, Jecsmenik, jött 1963. augusztus 18-án a körletparancsnok, több fegyőr társasá­ gában, elvisszük magát egy helyre, maga szabadul. Szabadulok? Nem akartam elhin­ ni. Nagyon le voltam züllve, sápadt, sovány az éhségsztrájkoktól, kiborulva idegileg. A ruhásvezető őrnagy érdeklődött, honnan jön ez az ember? A fegyelmi osztályról. Ami­ kor rájöttem, hogy tényleg szabadulok, ráborultam az asztalra, és zokogtam. Úgy sír­ tam, mint a szaros kölyök. Fél kábulatban felvettem az összegyűrt ruhát, mert a gyar­ mati börtönben mocsokban, piszokban tartottak, a cipőm felkancsalodva. Egy Hado­ va nevű, két méter magas verőlegény, körletparancsnok egyébként, odébb vezetett, és kezembe számolta a pénzt: No, Jecsmenik, elballaghat. A portásfülkénél megálltam. Rám szólt: Mi van, miért nem megy már? Gyorsan menjen, míg vissza nem viszik! (Jecsmenik Andort a méltánytalanságok és megalázások, a börtönévek késztették versírás­ ra, szenvedései érlelték. A minőség megítélése legyen az olvasó joga. Három verséből idé­ zünk, korántsem a legsikerültebbekből, de szándékunk szerint talán ezek a legjellemzőbbek, írásunkhoz a leginkább illeszkedők. S még egy megjegyzés: terjedelmi okokból nem a szoká­ sos versformában jegyeztük le a sorokat. Gumibotcsinálta munkásköltőnek a 2003 tavaszán magánkiadásban megjelent verses­ kötete előszavának végén nevezi magát. A közölt versek ebből, A szabadság gondolata című könyvből valók. 71 �A váci börtönben 1958 őszén született a Sátán szolgái című tizenegy versszakos költe­ ménye: „Mit csináltatok... ti, aljas emberek?! / Életemet tönkre miért tettétek? / Az eszetek sötétebb, vagy a lelketek? / Bárhogyan is van, ez lesz a vesztetek. // Megöltetek!!! Ördög leszek!!! / Rettegjetek rongy emberek! / Hegyes villám lángba mártom, / S azután belétek vágom, // S úgy forgatlak a parázson, / Gúnyzene lesz kacagásom, / Ha kínotokat már megírnom, / A parazsat még felizzítom, // S egy boszorkányra reá bízom, / Míg távol leszek... A parázs izzon, / Amíg én a földön járok, / S aljas lelkekre vadászok. // Feljövök e bűnös földre, / S elbújok jó rejtekhelyre, / a gonosz, sötét lelketekbe, / Bűnt oltva a véretekbe. // Hogy biztos legyen a sikerem, / Az eszeteket megkeverem [...] // A szemetekbe kiülök, / S a markomba röhögök [...]" Ne álmodj, nép! című versét teljes terjedelemben közöljük. Jecsmenik Andor ezért került három év feltételes szabadság után, 1966-ban, a forradalom és szabadságharc tizedik évfor­ dulóján vissza a börtönbe, s ült végül 14 év, egy hónap és 22 napot. Izgatásért kapott két évet, úgy gondolja, nem a bírótól, hanem a pártbizottságtól: „Ledöntött útjelző vagyok. / Sötét kor főútja szélén. / Lassan enyészve korhadok. / S fény dereng nyíltáblám végén. // Gyönge fényecske az éjben, / Béhúnyt szemű népnek jelez,/ Holtak közt gázoltok vérben, / Hóhérok s szolgák útja ez. // Akarj! Merj! Emberré lenni! / Teremts magadnak szép jelent! / Ily úton terelve menni,/ Bőrödön érzed, mit jelent. // Múltban is jövőt ígértek, / Éppen úgy, mint ma is teszik. / Horthy-urak bűnben éltek, / S a bűnűzést ma átveszik. // Kifosztottak hazát, népet, / Orgazda lett Nyugat s Kelet, / Bérenc, ki épp trónra lépett, / Hulla­ lépcsőkön lépkedett. // Minden zsarnok rémuralom / Összeomlik. Ezer a jel. / Árulóknak nincs irgalom. / Bűneikért felelni kell. // Mért tűr egy nép, kit fojt a gond? / Hiába ont vad átkokat, / Diktátor önként le nem mond. / Mért hajszolsz hát ábrándokat?/ Sültgalambváró felfogás?! / Zsákutca, kiút egy vezet: / Nyitott szem, ész, összefogás, / Melyben nemzet fog kezet. //Ne álmodj, nép, jobbat várva?! / Más népek harcoltak érte, / Jólét s a fény útját járva, / Büszkén hirdetik, megérte. Sanyargótarján, 1966. 08. 08." Verséhez az alábbi gondolatokat csatolta: „(A negyvenedik születésnapomon követtem el e vers hat versszakát. Az öröklakás örökös javítgatása közben, a múlttal s a jelennel foglalkozva, a remélt jövőt jósolva. A diktatúrák öszszeomlását. Három versszakot már a megyei rendőr-főkapitányság /ma már emberi tartózkodásra alkalmatlannak minősített/ fogdájában fogalmaztam hozzá, más ver­ sekkel együtt. Csak a dátummal igazoltam, hogy nem október 23-ára írtam a verset, s nem akartam terjeszteni, hanem a múltamból fakadóan, a 40. szülinapomon in­ kább a Szálasi-, mint a Horthy- és a jelenkorra gondolva fogalmaztam.)" Rogyj le már! című, huszonöt négysoros strófából álló versét a kőbányai Gyűjtőfogház­ ban jegyezte le 1968-ban, s a végére írta: „a csehszlovák forradalom véres leverése után keseregtem össze sokak nevében": „Vörös internáci isten, / Nemzetközi jog rád nincsen?! / Baljóslatom vált valóra, / Sorsunk most nem fordul jóra. // Bánt minket, de meg nem riaszt, / Mi nyugattól várunk vigaszt, / S ha üzletből feláldozott,/ Legyen ő százszor átkozott! // S a perc, melyben megszülettünk, / Vörös terror-eszköz lettünk, / Azok vagyunk, túszok, barmok, / Kikkel ijesztgetsz, mint zsarnok. // [...] // Moszkvában dühszikra pat­ tan, / Villámként mirajtunk csattan. / Elrettentő példa lettünk, / Géppallosként állsz felettünk. // Szép neved: »új mechanizmus<<, / Több ész! Jobb út! Humanizmus?! / 72 �Terved mért csak ö-ö-téves?! / S mért csak velünk vagy erélyes?! // [...] // Kreml­ ben magyarként gazsulálsz, / Itthon oroszként dirigálsz. / Kettős állampolgárságod / Nagyobb, vagy az aljasságod?! // Rongybáb az, ki így él s érez. / Az sem igaz, amit kérdez. / Hazudsz, hatalmad egységes,/ Néptől származón törvényes. // [...] / Jelszavatok egy volt, van s lesz:/ Ruszki! Ruszki! »Űber alesz!« //[...] / Nem lesz határ, sovinizmus. / Egység lesz és kommunizmus. // E végcél felé haladunk / Lenin útján [...] // Ki így üzen öt földrésznek, / Híján van a józan észnek. / Tán épp e hiány sarkallja, / Hogy a földet birtokolja. // Hitler-mintájú zsarnokok, / Megbuktok, mint akarnokok. / A világot támadjátok, / S végül az támad majd rátok. // [...] // Kopott fokú bitólépcső, / Rogyj le már! Bár soknak késő. / Nincs még eszköz, mely használtabb, / Tanú rá két negyedszázad. // Rabélet, hosszú rémálom. / Megélem még az ébredést? / Fogadom, hogy mind kiállom / A még rám váró szenvedést. // Mint borzalmak kortanúja [...]") A jelen És bármennyire is furcsa, Jecsmenik Andor még ma is vívja harcát, a rendszerváltás óta. Először látványosan, sokak tetszésére, mások megbotránkozására, jó ideje azonban már csak a legszűkebb környezetében vagy önmagában, a gondolataiban és érzéseiben küszködik. A fejlett nyugati demokráciák magyarországi másolása ugyanis nem a beharangozottnak, a vártnak megfelelően sikeredett. A régi kommunista emlékművek - a salgótarjáni szovjet hősi emlékmű és a Kemerovo-lakótelepi pitypangos szobor - megrongálásáért többször is előállí­ tották a rendőrök, de ezúttal mind a kétszer szabadon engedték. Megpróbálkozott a politiká­ val, indult önkormányzati és országgyűlési képviselő-jelöltként, de ennek a világnak nem rá, másféle emberekre van szüksége. Ott lakik, ahol csaknem mindig is: Forgách-telepen. Bányakolóniai lakása körül, 84 éves kora ellenére, folyamatosan tesz-vesz, dolgozik. Mint magyarázza, azért, hogy ne gondolkozzon a mai világ dolgain, mert akkor elkeseredik. - Azt kérdezi, végigcsinálnám-e még egyszer ezt a „pofázást"?... Esetleg óvato­ sabban?... Nézze, a tröszti párttitkár megmondta annak idején: Andor, azt hiszi, nekem tetszik ez a politika? És infarktus vitte el. Én viszont ki is mondtam, amit gondoltam. Voltak előttem példák. Azt hiszem, mindkét szülőmre hasonlítok... Most azonban már biztosan hallgatnék... Mert nem volt értelme. Lényegében tönk­ retettem az életemet, és a helyzeten semmit sem változtattam... Én ráfizettem, az biztos... Meg még sokan mások... De a gerincemet soha nem hagynám betörni! 73 �K é p -tér H andó P éter Perem/vidék Rónafalu a startvonalon... 2010. szeptember 14-én ültem le Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmessel az idén először megrendezett Rónai Anzix, Európa Legkisebb Művészeti Fesztiválja (2010. július 19-25.) nevet viselő avantgárd művészeti összejövetelről beszélgetni.. Néhány mondat után már szinte megjelent előttem az a világ, amelyet a Medves-fennsík délkeleti peremére épült Rónafalura álmodott. - Európa legkisebb művészeti fesztiváljaként határoztátok meg önmagatokat. Mit foglal magában ez az önmeghatározás? - Szerintem ez egy poén. Nagy Pál [Salgótarjánból 1956-ban Párizsba emigrált avantgárd költő, író, a párizsi Magyar Műhely szerkesztője] találta ki. Eljött Rónafalu­ ba, meglátta a házfalunkra festett vetítővásznat, és azt mondta, ide lehetne szer­ vezni egy fesztivált, mert az avantgárd művészek, előadók, performerek gyakran használnak színpadot és vásznat. Vagyis egy dolog már adott, a többit meg ki kell találni. Ezen először jót mulattunk, aztán, valamikor egy évvel ezelőtt, kijelentette: ő erre háromszázezer forintot föltesz, hogy ebből lássunk vendégül embereket. És az lenne a szlogen, hogy a világ legkisebb fesztiválja, mert ha valami a legkisebb, arra jobban odafigyelnek. Európát én javasoltam, talán azt jobban elhiszik az embe­ rek, közelebb áll hozzájuk. Az Anzix később jött. Tudjuk, hogy képeslapot jelent. A sokszínűséget próbáltuk kifejezni vele. - A radikális művészeti műfajok? Mert ez is szerepelt az önmeghatározásotokban. - Ez szintén Nagy Páltól származik. Vagyis az, hogy határozottan válasszuk el magunkat a Rónai Művésztelepről, a hagyományos műfajokat felejtsük el, és csak azzal foglalkozzunk, hogy a legradikálisabb kifejezőeszközöket használó fiatal művészek jelenjenek meg ezen a szimpóziumon. Mert ezt is mondtuk, hogy a kez­ deményezésünk majd egyszer fesztivál lesz, ha sokan akarják. Mi is akarjuk, meg mások is. Most még csak egy kis magocska volt. És a fiatalok mellett legyenek ott idősebb tanítómesterek, mint például ő maga. Ő egyébként abszolút szerényen és visszahúzódva volt jelen. Összesen egy videoszövegét vetítettük. Múltjáról vagy az avantgárdban betöltött munkásságáról csak akkor beszélt, ha valaki kérdezte. Hogy kiálljon és előadjon, ez ellen határozottan tiltakozott. A fiatalok valamit ha­ lottak már a francia avantgárdról, meg a '60-as, '70-es évek radikális művészetére jellemző mozgalmakról, úgyhogy volt kapcsolódási pontjuk. De ez természetes, hogy ők most éppen meg akarják váltani a világot, és így leginkább csak önmaguk­ ra kell figyelniük. - Te és a családod adtátok hozzá az otthont, biztosítottátok a helyszínt, de rajtatok kívül is még néhányan bekapcsolódtak az események szervezésébe. Hogyan jött össze az első alkalom? 74 �- Egy éven keresztül beszélgettünk, leveleztünk, jöttek az ötletek. Csiszolgattuk, hogy mi lenne az az irány, ami inspiráló, meg eredeti is, ugyanakkor megkérdője­ lezhetetlen a rangja. Nagy Pál hívta a barátait. így került Rónafaluba Catherine Nyéki nemzetközi hírű audiovizuális művész [a Balassagyarmatról 1956-ban Párizsba emigrált Nyéki Lajos irodalomtörténész, költő lánya], aki először mutatkozott be Ma­ gyarországon, Székely Ákos költő, vizuális művész, Kecskeméti Kálmán festő- és fotóművész, aki fiatal rajzfilmesek avantgárd diplomamunkáit vetítette. Ehhez csatlakoztak a gyerekeink, valamint Máté fiunk barátja, Csiszár Mátyás, illetve a Karlsruhei Egyetem fotó, videó, illetve esztétika szakán tanuló német barátaik: Kilian Kretschmer, Benedikt Dichgans és Olivier Krätschmer. Brunda Gusztáv és felesége, Szikszai Márta, Nagy Pál salgótarjáni barátai segítettek az előkészítésben és a lebonyolításban, mert őket is izgatja a radikális művészeti műfajok mai állása. Philippe Brame fotóművészt, Varga Mátyás pannonhalmi szerzetes legjobb francia barátját már régen csalogattuk, most eljött. Nagy Pállal napokon keresztül beszél­ gettek, kiderült, rengeteg közös élményanyaguk van. Kicsi a világ, a művészvilág meg még kisebb. A francia művészvilág is. Lucien Hervé, magyar származású, világhírű francia fotóművészt mind a ketten jól ismerték. Sőt, Philippe Brame az egyik katalógusához előszót is írt. Vagy a Szép Szó szerkesztőjét, Fejtő Ferencet. Egyébként Philippe Brame fotóriporterként került először Magyarországra '90-ben. A szocio- és egyéb társadalmi fotói a hagyományba ágyazottak, ugyanakkor a kí­ sérletező fotóival abszolút új nyelvet hoz a képi világba. Remek humorérzéke van, meg egy tipikus francia: laza, könnyed, kedves, azonnal meg lehet vele barátkoz­ ni... Nincsenek benne ilyen komplexusok, mint bennünk. - Csak az ismeretségi körötökre építettetek? - Így van. Egy „nulladik" évnél az a legegyszerűbb, hogyha az ismerőseidre épí­ tesz. Amikor jó művész barátaid vannak, akkor miért hívnál idegeneket? Ez annyira kézenfekvő. Nyilván, jövőre, ha lesz folytatás, akkor másokat is meg kell hívnunk. - Feltételezem, hogy léteztek előzetes célok. Mik voltak ezek? Melyek valósultak meg kö­ zülük és mi az, amit újra kell gondolnotok a következő fesztiválig? - Amikor még nem volt a német karlsruhei vonal, Nagy Pál azt mondta, hogy hívjunk jó radikális avantgárd művészeket, azok mutatkozzanak be, mutassák be a munkásságukat vagy annak egy szeletét, vagy mint Catherine Nyéki, akár egy teljes keresztmetszetet is, és ezután erről, valamint a mai radikális művészeti irány­ zatokról vitatkozzunk, beszélgessünk. Ő a legfontosabb hangsúlyt erre helyezte. Arról viszont nem volt szó, hogy valaki ott művet alkosson. Ennyi lett volna, hogy minden este bemutatkozik valaki, finom vörösborok mellett ezt jól megvitatjuk, és ennek kapcsán nyilván más művészeti tárgyú dolog is szóba kerül. De amikor a német vonal bejött, akkor viszont rögtön azt mondtuk, hogyha jönnek ezek a fiúk, akkor csináljanak valamit. Mert velük a társaság nagyobbik része angolul remekül tud majd beszélgetni a művészetekről, a célkitűzéseikről, az életpályájukról, hogy hogyan tervezi ezt egy mai fiatal művész Németországban, de igazából mégis azt szeretnénk, ha ők valamit ott, a helyszínen alkotnának, hogy föl tudjuk mutatni: ez Rónafalun készült, ez egy Rónafaluhoz köthető produkció. - A „rónartos" fotóid közül is egyik-másik a Rónai Anzix ideje alatt született? - Abszolút. - Székely Ákos vetített verse is ott született? 75 �- Kész anyagként hozta. Két és fél napra jött. Azt nem kérhettük tőle, hogy ott ír­ jon egy jó sort, mert az nem mindig jön össze. A performansz viszont új volt, oda találta ki, és ilyen szempontból megismételhetetlen. - Több ilyen mű volt, amit kész anyagként hoztak és ott került először bemutatásra? - Több nem volt. Catherine Nyéki az életműve keresztmetszetét mutatta be, minden fontos alkotását levetítette. Ők a férjével három és fél napra érkeztek. Somos­ kőben szálltak meg. Reggel jöttek, este mentek, mert nincs elég szálláshely Rónafalun. Tehát ilyen szempontból is bölcső, méghozzá olyan, amely azonnal ki lett nőve. Hely­ ben egyetlen vendégház van, ami kibérelhető, de ilyenkor kéne három vagy négy, és akkor a dolog megoldott. Reméljük, hogy hamarosan így lesz, s Rónafalu a művé­ szeti táborok irányába mozdul el. Egyelőre egy alvó városrész, se kocsma, se bolt. - A kocsma az utolsó intézménye egy falunak, ami bezár. - Így van. Itt is ez történt. Ezért is mondom, Rónafalura több művésztelep illetve műhely, valamint szállást adó ház és udvar kéne. És nyilván nemcsak egy-két hé­ tig, hanem az év nagyobb részében működhetnének. Aki oda eljön, az inspirációt biztosan kap. De ez nem az én érdemem, vagy másé, ez a hely szelleme. Az érdemed esetleg annyi, hogy a környezet adottságait jól használod, teszel hozzá valamit. - Egy héten keresztül tartott a tábor. Csak néhányan voltatok, akik folyamatosan, az első naptól az utolsóig jelen voltak? - A német és magyar fiatalok, Nagy Pál és Philippe Brame végig ott voltak. Pali barátai egymást váltották. Volt aki előbb jött, volt aki később, de kitöltötték a hetet. - Minek tekintettétek inkább, műhelynek vagy tábornak? - Műhely volt mindenképp, mert a fiatalok reggeltől estig dolgoztak. Mi, amenynyire tudtuk, segítettük őket. Az esti vetítések, bemutatkozások, beszélgetések a hasznukra kellett, hogy váljon. A fiatalok között nagyon intenzív dialógusok ala­ kultak ki a művészetről, szívesen elmesélték a koncepcióikat, mit gondolnak erről, mások műveiről, a sajátjukról, honnan jönnek és hová tartanak. Abszolút nyitottak voltak. Ez a legfontosabb. Eleve nem is megy el ilyen helyre egy zárkózott művész. Ezek a fiúk azért jöttek, hogy ismerkedjenek, találkozzanak, új helyeken új inspirá­ ciókat szerezzenek... Szerintem ez működött, mert még most is küldik a műveiket, amiket ott kezdtek el, és azóta befejeztek Karlsruheban. - Terveztek a Rónai Anzixból is valamilyen tárlatot rendezni vagy kiadványt megjelen­ tetni? - Az intermediális alkotásoknál a kellékek meg az egyidejűség nagyon fontos, hiszen az, hogy egy mű műként megjelenjen, ehhez az interaktivitás el- és megke­ rülhetetlen. Dokumentálni lehet és kell, de az nem mű, az csak egy dokumentáció. Persze kellene kiadvány, csak hát ahhoz hiányzik minimum háromszázezer forint, vagy több. Hogy aztán lesz-e ennek olyan formája, amit másoknak oda tudunk adni, ez a jövő zenéje. De jó lenne. A német fiúk nehezményezték, hogy az a pro­ dukció, amit a rónai kultúrházban összeraktak, Karlsruheban egy hónapig lenne látogatható, ha kiállítanák. Itt egy fél délután állt, aztán el kellett bontani. Javasol­ ták, hogy legközelebb előre elküldik a műveiket, az installációikat, állítsuk fel olyan helyen, ahol mindenki megnézheti, használhatja, kapcsolatba léphet vele. Legyen két vagy három hétig ott, és ezután eljönnek, készítenek új dolgokat, és hozzáteszik a már kiállítottakhoz. Utána lehet látni megint két-három hétig azt a produkciót, amit már itt alkottak, mert ez az értelme ennek a munkának, amiket ők csinálnak. 76 �- Egy hétig szinte folyamatostul csak műhelymunka folyt egy zárt közösségen belül, aho­ vá külső személy nem igazán léphetett be. Vagy lehet, hogy beléphetett, de nem tudtak róla az emberek. Nem gondolkodtatok azon, hogy nem csak egy nyílt napot kellene csinálni, ahol a mű és a befogadója találkozhat? - Rónán is lehetne, ha lenne megfelelő hely. Salgótarjánban viszont mégiscsak több ember láthatná. A német fiúk amikor vége lett a művésztelepnek, még három napig Pesten bolyongtak. De azt mondták, hogyha lenne kiállításuk, szívesen ott lennének és produkálnák azt, amit produkálni kell egy intermediális közegben. Mivel ez nem volt biztosítható, tulajdonképpen egy igen értékes dolog nagyon rövid ideig volt látható, látogatható, épp csak lehetett vele találkozni. - A kultúrház július végi elviselhetetlen hőmérséklete miatt kevesebb valósult meg a be­ mutatókból, mint amit elterveztetek. Vagy a vetítésekhez sötétséget, vagy a számos érdeklő­ dő számára nélkülözhetetlen levegőt nem lehetett biztosítani. - Így van. No de ezt tudjuk be annak, hogy először volt... Nem gondoltuk igazá­ ból végig, hogy az itt született produkcióknak mi lesz a sorsa. Mert ez nem olyan, mint a Rónart, vagy egyéb hagyományos művésztelep, hogy a képek elkészülnek, aztán vándorolhatnak, ha helyeket találunk. A második Rónart anyaga még ki van állítva Rónafalun. A harmadik egyelőre Salgótarjánban látható, de remélhetőleg vándorol majd Nógrád megye városaiba tovább. De itt egészen másról van szó. Ha úgy tetszik, tanulópénzt is fizettünk, pont emiatt... Nem sértődtek meg, csak telje­ sen jogosan mondták, hogy ennyit dolgoztak valamivel, és egy óráig lehetett látni? Bocs, ez tényleg nagyon durva. A történteknek rengeteg tanulsága van. - Lesz folytatása? - Fogalmam sincs. Hogyha ezt mások is úgy látják, ahogy én, akkor kinőheti magát. Mert nem akarunk mi egy fesztivál gazdái lenni a feleségemmel, Mártival. Dolgozunk benne, csináljuk, de komolyabb erőknek is meg kell mozdulni ahhoz, hogy ez nagyközönség előtt, nemzetközi hírű művészek, produkciók, bemutatók bevonásával folytatódhasson. - Mi hiányzik hozzá? Intézményi háttér? Pénz? - Hát, minden. Leginkább a pénz. Ami nem hiányzik, hála a jóistennek, a barátok. Nagy Pálra gondolok elsősorban, meg Philippe Brame-ra, Varga Mátyásra, a német fiatalokra. Jó nevű művészeket könnyű ide hívni, hogyha megfelelő módon tudjuk őket fogadni: van szállásuk, étkezés, kirándulás, utazás; csak dolgozniuk kell, vagy csak föllépniük, bemutatkozniuk. Másrészt nélkülözhetetlen egy intézményi háttér, a propaganda. Az idei pénzünkből csak enni- és innivalóra futotta. - Kellene egy civil háttér? - Így van. A Rónart egyesület ilyen, de más célt is magába foglal. - Intermedialitás, avantgárd, vizuális költészet, performansz, nemzetköziség, filozófia és esztétika mint kulcsfogalmak említhetők a Rónai Anzixhez kapcsolódóan, mert hogy általá­ ban ezeknek a vizuális művészeteknek megvan a maguk filozófiája is. Melyekkel lehetne még kiegészíteni? - Az én kulcsszavaim között a legfontosabb az inspiráció. Számomra a jó mű, a jó művészet inspirál. Az alkotó embert is inspirálja. - Egy másik művet hív elő? - Abszolút így van. Egy közös műhelymunkának ez a legfontosabb kritériuma. Ha ez nincs, akkor nem is volt érdemes összehozni, nagyon-nagyon pici lesz a ha­ tásfok. Ha viszont azok a munkák, amiket elhoznak, megmutatnak, produkálnak, 77 �az inspirál, akkor mindent elért, amit elérhet ez a hely. Attól többet egy alkotó em­ ber nem kaphat a másiktól, mint hogy inspirálja őt. Nagy Pál számomra ilyen kulcsfigura. Az ő művészete hihetetlenül inspiráló. És ez Rónán is hatott. Tehát a többiek is efelé mozdultak, ha nem is tudatosan. Mert ezt úgyse lehet szabályozni, befolyásolni. Vagy-vagy. Vagyis vagy inspiratív helyzetben vagyok, vagy szenve­ dek, kínlódok. A másik, ami ehhez hozzátartozik, az a nyitottság. Az a művész, aki nem nyitott, nem fogékony mások munkáira, más művészeti ágak produkcióira, rosszul érezné magát Rónafalun. Erre is volt példa. Az egyik német fiú zseniális intermediális produkciót mutatott be egy németországi fellépéséről, és akkor a háttérben valaki azt mondta: ez agyalás. Hát, őrá nem hatott inspirálóan. Nem vagyunk egyformák. És akkor még egy fontos dolgot említenék. Ez a két különbö­ ző korosztály markáns együttállása. Itt az ifjúságra helyezném a hangsúlyt. A fiata­ lok már a jelenlétükkel is inspirálóan hatnak mindenkire. Mindenkire, aki nyitott. Ez egy teljesen normális dolog. Az élet biológiailag is így van kódolva: ahol ifjúság van, ott élet van, meg az élet folytatása lesz. Ahol fiatalok dolgoznak, az minden­ képpen a jövőről szól, és ez az idősebbeknek rendkívül izgalmas. - Akkor létrejött valamiféle híd a két generáció között? - Igen. És itt kapcsolódnék Pannonhalmához. A művészeti fesztiváljukon a klasszikus és a kortárs zene között húznak, vagy rajzolnak ívet Varga Mátyásék. Ez itt Rónán a radikális avantgárd, intermediális művészetek vonalán képeződött le a generációk között. Mátyás többször járt már nálunk. Ez is egy aktuális látogatása volt. Igyekszünk olyankor hívni, amikor valami történik. Bár szeret egyedül sétálni a fennsíkon. De olyan is volt, amikor fölolvasta készülő kötetét, a Hallásgyakorlatokat. Próbatesztet végzett rajtunk. Most arra kértem, mutassa be a Tenger című számát a Pannonhalmi Szemlének... És ő is kapcsolatokat épített. Találkozott Catherine Nyé­ kivel. Volt, amikor egy egész délelőttöt Kiliannal beszélgetett, akinek a leglátvá­ nyosabb intermediális produkciói vannak. - Eredmények? - Kicsit messzebbről kezdem. Szokták tőlünk kérdezgetni: miért tesszük mi ezt az egészet? Kicsit durvábban: mi a hasznunk? Keresünk ezzel? És amikor mondjuk, hogy nem, inkább költünk rá, akkor azt mondják: elment a ti eszetek. Ilyen sommá­ san. Mártival ezt úgy fogalmaztuk meg: leginkább a szellemi kalandért. Amit nem nagyon lehet pénzért kapni. Elmehetsz színházba meg olvashatsz nagyon jó magas irodalmat, az is egyfajta szellemi kaland, de ez, amikor emberekkel, az ő szellemi­ ségükkel kalandozhatsz egy bizonyos helyen, egy bizonyos időben és térben, az nagyon nagy kihívás, felemelő dolog, és komoly töltekezést jelent. Utána sokáig jól elvagyunk és nincs hiányérzetünk. - Amikor befogadó vagy, kapsz egy művészeti csomagot könyvben vagy színházi produk­ cióban, ezzel szemben a kommunikáció során a pozíciód folyamatosan változik. - Ilyen szempontból az eredmények minden várakozást fölülmúltak, mert hihe­ tetlenül jókat tudtunk beszélgetni. Márti született kommunikátor, angolul beszél, és rendkívül kíváncsi. Lubickolt ebben a világban. Hát ezért csináljuk. Nagy Pál írta azóta, hogy sokat gondol az Anzixra, és egyre mélyebbek a jóérzései, egyre mé­ lyebbről jönnek. Neki is meghatározó élmény volt. Ezek a mi eredményeink, ha szabad így mondanom. - Nehezen tudom elképzelni, hogy nem gondolkodtatok a folytatáson. 78 �- Egyelőre még csak körvonalazódik a jövő. - Szeretnétek, ha bővülne az alkotók, résztvevők köre? - Műfajilag mindenképp. Abszolút nyitni szeretnénk, hiszen áll még az utolsó két pajta, amit jó lenne megmenteni Rónafalun, a kertünkhöz közel. De nem a mi­ énk, hanem a szomszédoké. Több mint százéves épületek. Még az alapjuk nagyon stabil, meg a falaik is, de a palatetőjük egytizede már el van veszve, beázik... Egy pajtaszínházhoz hihetetlen jó tereik vannak, ahol performansz, táncszínház, vagy bármi megvalósulhatna. Meg kiállítótérként, közösségi helyként is funkcionálhat­ na, ha meg tudnánk menteni. Ez egy jövőbeni terv, cél. Ha tíz-tizenöt év múlva a legszebb álmaink valóra válnak, akkor ez így lesz Rónafalun, mert erre van pre­ desztinálva, szerintem. Lépnénk mi a zene és a színházak felé, de ehhez nemcsak a pajta kell, hanem az, hogy több embert lehessen elhelyezni, ne kelljen autóval in­ gázni, mert ez mindig megöli egy kicsit a közösségi együttlétet. - Idén harmadik alkalommal rendeztétek meg a Rónartot. Előzménye-e ez a Rónai Anzixnak? Van-e olyan ottani tapasztalat, amit ezúttal hasznosítani tudtatok? - A szervezés szempontjából az a pici rutin, ami a két Rónart tábornál összejött, azt remekül tudtuk hasznosítani az Anzixnál. És kellett is, mert egy hét volt a két tábor között. Tehát hogyha ott nagyon ránk omlik a ház, akkor bedől a 3. Rónart is. Flottul kellett mindennek működni logisztikailag, hogy aki vendégként jön, az ne érezze, hogy valami nem klappol, mert az „megöli" az alkotó embert. A hely, a mi családunk mindenképp kötődik mind a két rendezvényhez. Ez elkerülhetetlen, csak mivel műfajilag mindkettő nagyon más, ezért azt gondoljuk, elválasztva kell hagyni, miközben átjárás simán lehetséges természetesen. Kell egy Nógrád megyei művésztelep. Egészen addig kell, amíg új embereket tudunk hívni. Fiatal, Nógrád megyei kötődésű, születésű, itt élő művészeket, művészjelölteket. Addig van létjo­ gosultsága. A legfontosabb itt is az idősebbek és fiatalok együttléte. Ezt tulajdon­ képpen a Rónart találta ki, anno. Az Anzixon véletlenül jött össze. - Bakos Ferenc, a Rónart művészeti vezetője ezt ki is fejtette a salgótarjáni Café Freiben, a 3. Rónart kiállításának megnyitóján. Úgy fogalmazott: azért hoztátok létre, hogy a fiata­ loknak segítsetek. - Meg tanuljunk tőlük, inspiráljanak minket. Azért találkozok nagyon szívesen művészekkel, mert inspirálnak. Ha nem így lenne, nem keresném a társaságukat, nem hívnám őket, elkerülném, bezárkóznék. Ez már Cereden is működött. Cered megkerülhetetlen számunkra. Bakos Ferenc tizenöt évig, én csak három és félszer voltam. Onnan váltunk ki. Ott Sánta László volt a nagymester. Azt vettük észre, ha fiatalok jöttek, az mindig feldobta a tábort, ha idősek, vagy a középgeneráció, akkor lagymatag volt az egész. A fiatalok előtt az élet, a művészi pálya. Kell attól na­ gyobb ambicionálás egy fiatal számára, mint amikor meghívják egy telepre? Azért hívják meg, hogy művészként dolgozzon ott. Művésztelepre huszonévesen kell járni. Ezt még Mátraalmáson tanultam. Hat évig volt ott nemzetközi művésztelep, és alkalmakként egy hónapig tartott. Hegedűs Morgannak, Tomka Istvánnak, a harminc év alattiaknak sokkal többet jelentett, mint az idősebbeknek. - Szeretnétek a mátraalmási táborhoz felnőni? - Igen, persze. De az egy hónap, már nagyon hosszú együttlét, és sok hátránya is van. Mátraalmás még inkább varázshegy, és jobban el van zárva a világtól, mint Rónafalu, csak nincs pereme. Rónafalu ennyiben egyedülálló. Sétálsz egy nagy 79 �síkságon, aztán a pereméhez érsz. Nem hegyhez érsz, hanem peremhez, ahonnan varázslatos tájak tárulnak eléd. Hát ez egy fantasztikus dolog. Mi nyolc-tíz napot szoktunk dolgozni a Rónarton. Tavaly ötven képet állítottunk ki. Ezúttal harmincöt kép készült, s abból huszonöt van kirakva. Nyolc-tíz ember össze tud annyi képet hozni, hogy egy korrekt kiállítás legyen belőle. Mert fontos a kiállítás, hiszen „csak másban moshatod meg arcodat". Jó ha egymásnak azt mondjuk: ez nagyon szép, meg ez is - de azért mégis csak az az igazság pillanata, amikor kirakod a képeket, aztán ha megnézik, valamit gondolnak róluk. Hogy mit mondanak, az kevésbé érdekes. Hogy mit gondolnak, az annál inkább. Hat-e rájuk, és hogyan hat. Van-e valamilyen hozadéka az ő számára, ez a fontos. - Nem szerencsés, hogyha túl sok műfaj van egyszerre jelen? - Ha túl sok ember van, és különböző műfajból, akkor klikkesednek. Csinálják a magukét, és nem beszélnek egymással, egy kicsit bezárkóznak. Tizenkét-tizennégy fő kell. Kevesebbnél nincsenek összeszikrázások, kisülések, amelyek révén valami új gondolat születik. Tehát elhangzik egy olyan dolog, amit soha előtte senki nem mondott. Legalábbis abban a közegben... - É s a közeg szülte azt a gondolatot. - Így van. Ez a legnagyobb dolog, ilyen szempontból... Na, amikor megjöttek a Rónart művészei, akkor persze óhatatlanul meséltünk nekik az Anzixról, és mutogat­ tuk a produkciókat. Ráadásul nagyon friss volt az élmény. S attól, ahogy elmeséltük, a fiatalok szárnyakat kaptak, iszonyúan elkezdte őket doppingolni. Nemcsak nap­ közben festettek, rajzoltak, hanem éjszaka is. Vacsora után mentek vissza dolgozni. - Pusztán az elmeséltek hatására? - Látták rajtunk a lelkesedést... - Mennyire tudtak ezek a rendezvények vagy összejövetelek médiahírré válni? - Amennyire Csongrády Béla például megírja a Nógrádban. Ha mondjuk ő se ír­ na róla, akkor totálisan elveszne a dolognak ez a része. Sajnos a Tarjáni Városlakó sincs már, ahol az ilyen jellegű történéseket alaposabban ki lehetett bontani. Egyelőre esélyünk sincs arra, hogy katalógusunk legyen, nem készült film, és így tovább. Ez szegénységi bizonyítvány. És mivel értékes produkciókról van szó, ezért tulajdon­ képpen nem futják ki a saját útjukat, eltűnnek a semmibe. A hollywoodi filmek büdzséjének huszonöt százaléka reklámra és promócióra van félretéve. El se indul­ nak anélkül. Magyarországon egy plakátra is alig futja. Csinálnak egy százmillió forintos filmet, és nem jönnek ki a költségvetésből. Nem hogy promócióra nem jut, de még a színészeket sem tudják kifizetni. Na most, ha ez így van egy százmilliós filmnél, akkor mi a száz meg a kétszázezer forintos büdzsénkkel mit akarunk? Jó, hogy mindenki evett meg volt hol aludnia. Volt egy kritikusom, aki a Hegedűs Morgan-portréfilmem láttán azt mondta: ez olyan fantasztikus történet és ember, hogy nem lett volna szabad amatőr VHS-re leforgatni, ez professzionális technikát érdemelt volna. Magyarán szólva, inkább ne legyen róla semmilyen nyom, mint hogy egy primitív videokamerával készített felvétel őrizze Morgan személyiségét. Egyfelől tehát azt lehet mondani: ha nincs semmilyen hír, hullám, utórezgés, akkor ne csináljátok, gyerekek, akkor ez egy babazsúr. Másfelől viszont mégis csak csi­ nálni kell, aztán hátha, egyszer, mégis, lesz annyi pénz, hogy ezek produkciók legalább egy katalógusban megjelennek, eljutnak másokhoz, többeket megérinte­ nek, és így tovább. 80 �- Rónafalu lakossága mennyire befogadója az efféle másságnak, mint amit a Rónai Anzix vagy a Rónart képvisel? Mit jelent a település életében a jelenlétetek? - 2001-ben vettük a házat, aztán eleinte keveset, majd mindig többet-többet vol­ tunk ott. Tavaly volt először, hogy félévet kint laktunk, meg az idén. Előtte csak a nyarakból egy keveset, mert nem volt összkomfort, bonyolult volt az élet. Rónafalu egy tipikus magyar kistelepülés. Az emberek befelé fordultak kényszerűségből. Ahol a kocsmát is bezárják, az egyetlen fórumot, ahol meg lehet beszélni egy foci­ meccset vagy bármit, ott ez törvényszerűen bekövetkezik. Egyébként a Rónafaluért Baráti Társaság nagyon sokat tesz azért, hogy ez megváltozzon. Az idei Anzixon két fiatal művész minden nap levelet vitt mindenkinek a faluban. Ez volt a " vers­ posta ". A harmadik napon már kint álltak a kapuban és várták őket, „jön az Anyám tyúkja". [A versben valamelyik kulcsszó ki lett cserélve. Például az anyám tyúkja az anyám életére - következetesen végig átírva a költeményben.] Ez egy nagy esemény volt a falu­ siak számára. Kijöttek: végre valaki kíváncsi rám, megtisztel azzal, hogy hoz egy levelet. Egy német fiú, aki beszél magyarul... - A pannonhalmi kapcsolatotok hogy alakult ki? - Rékasi János művészettörténész-kiállításszervező 2002-ben felhívott telefonon, hogy Oláh Jolán képeit elvitte Pannonhalmára, a diákok nagyon szeretik, jó lenne, ha megnézhetnék azt a filmet, amit én készítettem, s ugyan küldjek már egy kazet­ tát. Postáztam és Varga Mátyás írt egy képeslapot, hogy megnézték, a gyerekek szerették, sokat beszélgettek róla, nagyon köszönik. Én persze ezen kapva-kaptam, írtam egy választ, hogy van még néhány hasonló filmem. A Cigánydomb, Fekete madarak, Balogh Balázs András portré... Ha valamelyik érdekli őket, nagyon szívesen elküldöm. Persze, azt reméltem, hogy meghív, mert valamikor a hetvenes években jártam előszór és utoljára Pannonhalmán. Aztán Mátyás írta, hogy a Cigánydomb érdekelné őket, de az eredeti helyszínen akarják megnézni. Szóval jön az egész osztályával Tarjánba. Akkor még tanítottam a Seagullban, ott tudtam levetíteni a filmet. Óriási vita támadt utána. Egyébként azok, akik négy évet jártak Pannon­ halmára, Varga Mátyás osztályába, azok egy külön kasztot alkotnak. Nagyon jól sikerült ez az este, és Mátyás mondta, hogy biztos fogunk még találkozni. Rendben, gondoltam, de most már jó lenne Pannonhalmán. Aztán azon a nyáron forgattam a Őrvidék című filmet Burgenlandban, a burgenlandi magyarokról. Hazafelé be kel­ lett menni Pannonhalmára, mert a bencés szerzetes Galambos atya, aki negyven évig Alsóőr és Felsőőr papja volt, már a monostorban élt. Az interjú után a diákét­ kezdében ebédeltünk, és természetesen összetalálkoztunk Varga Mátyással. Ott volt az egész osztálya is, akik részt vettek Philippe Brame és Sophie-Marie Bouts szín­ házi és fotós kurzusán. Ekkor került szóba először, hogy kellene egy dokumentum­ filmet készítenem a bencés szerzetesek életéről. Októberben el is kezdődött a forga­ tás. Azóta további hét filmet forgattam az apátságban. Hát így. Szóval Oláh Jolán­ nak is köszönhető. 81 �A mi marad H a l m i N ik o l e t t Illusztrált védelem Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom A Csupasz oltalom Gressai Ferdinánd első verseskötete, amely, mint ilyen, elsősorban annak vizsgálatára hívja fel a kritikust, hogy az összegyűj­ tött versek egyedi hangvéte­ lét, nyelvi leleményét, a kép­ alkotás és a tematika közhe­ lyes vagy autentikus alkalma­ zását firtassa. Gressai eseté­ ben különösen meghatározó lehet az első (kritikusi) olvasatok tapasztalata, hiszen a szerző folyóiratokban, elektro­ nikus portálokon nem mérette meg írásait, ez esetben a kötet nemcsak öszszegzése egy kezdeti teljesítménynek, hanem maga jelenti az első impulzust az olvasó számára, amely alapján képet alkot Gressai költészetéről. A hét ciklusba rendezett, számozott költemények tematikus fókuszában olyan (talán nem kifejezetten egyedi, ám oly­ kor nagyon is pontos sorokban megfo­ galmazott) problémák, jelenségek áll­ nak, mint a magány, az én definiálásá­ nak és pozicionálásának kérdései, a másokhoz (társakhoz, családtagokhoz, és általában a körülményekhez) való viszony, és ehhez kapcsolódva a meta­ fizikai és egzisztenciális létkérdések is teret nyernek. A kötetszerkezet, vagyis az, hogy a cím nélküli versek elsősor­ ban nem autonóm szegmensként, ha­ nem egy konstrukció részeként tűnnek fel, lehetővé teszi a narratív olvasatot: 82 e szerint a Csupasz oltalom felfogható az identitás-keresés történeteként. Az első oldala­ kon jól érzékelhetően vetődik fel ez a kérdés: „Ebben a szobában egy ember lakik. / Rajta kívül az egész helyiség üres. / Mégis itt él egyedül." (5.) A versek különböző szitu­ ációkat, ezzel együtt szerepe­ ket formálnak, a témák sokfélesége mellett azonban a beszédmód, az egyes szövegek retorikai és poétikai szerkeze­ te (a „hang" szerveződése) nagyon is egy irányba mutat, a versek egyazon én megszólalásaiként értelmezhetőek, aki a felnőtt férfi szerepébe bújik („Hétvégente a feleségemmel szórakozunk", 5.), vagy a betegség okozta metamorfó­ zison elmélkedik („Veszélyes, mivel semmilyen hatással / nincs az emberi testre", 29.), esetleg élet és halál dilem­ máit sorakoztatja fel („Teremtettünk. Ő a méhében van. / Őket nézem, amíg még együtt vannak", 75.). Ahogy a fent idézett sorok is mutat­ ják, Gressai Ferdinánd (szerep)versei a „legnagyobb" témákat állítják a közép­ pontba, amelyekről sokan, sokfélekép­ pen szóltak már. Bár több izgalmas kép­ zettársítás, leleményes megfogalmazás szerepel a kötetben, sajnos gyakran nem meggyőző a téma kifejtése. Úgy is mondhatnám, a versek időnként nem lépnek túl egy-egy jelenség, dilemma �regisztrálásán, nyelvileg és poétikailag nem képesek autentikusan színre vinni a problémát. Ilyen például az idő (el­ múlás, öregség, fejlődés motívumával összefonódó) témája, amely időnként jól ismert toposzok alkalmazásával fo­ galmazódik meg (pl. gólya, évszakmetaforika), és bár olykor ezek szerepelte­ tése ötletesnek mondható, mégis úgy érezzük, a versek beszélője kívülálló­ ként próbál szólni mindarról, ami (a szituációkból adódóan) szubjektív él­ ményként van (lenne) jelen. Persze a távolságtartó beszédmód is lehetne poé­ tikai stratégia, ám véleményem szerint a sematikusabb megoldások esetében nem erről, hanem sokkal inkább a ta­ pasztalat átsajátításának hiányáról van szó, pl.: „Egész nap játszom furcsa, / improvizált játékaimat. // Nem, nin­ csenek is napok. / Csak a tér (ez a hely) / és az idő / (ez az érzékelhetetlen, / rendszertelenül hullámzó / megfogha­ tatlanság)." (120.) Ezzel együtt azonban Gressai Ferdinánd kötete számos ponton maradandó élménnyel szolgál az olvasónak, s eh­ hez nem kis mértékben járul hozzá a kötet vizuális megformáltsága. A gyűj­ temény már első pillantásra egyedinek látszik: a hét ciklusba rendezett, számo­ zott versek mellett illusztrációk szere­ pelnek (szintén Gressai munkái, ahogy a borítón szereplő grafika is), amelyek túlmutatnak saját illusztratív funkcióju­ kon: nemcsak érzékenyen kísérik mind­ azt, ami a versekből kibomlik, hanem (a kötetet átlapozva ezt érzékeljük) a képek olyan koherens világot konstruálnak, olyan komplex, egyedi látásmódról, kifejezésmódról adnak számot, amely szokatlan egy fiatal alkotónál, különö­ sen akkor, ha a képi kommunikáció nem elsődleges célja a műnek, ahogy a Csupasz oltalom esetében sem az. Gressai képelemei a mesefigurák ironizálásától a karikatúra-jellegű kompozíciók alkal­ mazásán át, egészen a képregény narra­ tív technikájának átsajátításáig, többféle megoldást felvonultatnak, a versek hiá­ nyosságait ellenpontozva érett vizuális kompetenciát jeleznek. Rendkívül iz­ galmas például az, ahogy bizonyos raj­ zokon (a háttér elemeként, felületet be­ töltő mintázatként) a kézírás megjelenik, és jelentésszervező funkcióval bír, Gres­ sai ugyanis (ellentétben például Tandori feliratos rajzaival) nem a szójelentés­ sel járul hozzá a képértelmezéshez, hanem az írás a maga olvashatatlansá­ gával, halandzsa-jellegével médiumként van jelen (pl. 19., 36., 67.). Ugyancsak változatos interpretációknak ad teret az a módszer, ahogy a figura tív formák egy képen belül asszociációs sort alkot­ nak, a formák sokszorozódása, újrarajzolódása révén (pl. 83., 74., 68.). Mindent egybevetve: Gressai Ferdinándról az első kötet tükrében elmond­ ható, hogy tehetséges, mind a költői, mind pedig a grafikus kifejezésmód tekintetében. A gyűjteményes könyv viszont pillanatnyilag arról ad számot, hogy a tapasztalat, a saját élmény átadá­ sa jelenleg autentikusabban valósul meg a képalkotás szintjén. A nyelv még várat magára, egy következő kötet remélhe­ tőleg helyre billenti az egyensúlyt. (Magvető, Budapest, 2010) 83 �N agy C silla „Egy mítosz relikviái" Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben Polgár Anikó második verses­ kötete, a Régésznő körömcipő­ ben a nőiségről való beszéd új alternatíváját kínálja: a versek a mindennapok női története­ it (így például: szülés, nőgyó­ gyászati vizsgálat, vetélés, há­ zasság) a mítoszok, kulturális emlékhelyek narratív közegébe illesztve beszélik el. Az antik tradíció és a kortárs tapasztalat egymásra vetülése szervezi a kötetet, a kettő összeolvasása teszi lehetővé a női identitás, és általában a megismerés és elbeszélhetőség lehető­ ségeinek újragondolását. A versekben elhelyezett klasszikus és középkori utalások, idézetek, allúziók nagymér­ tékben kitágítják az értelmezési hori­ zontot, mintegy sajátos fókuszban lát­ tatják a felidézett kultúrát: Polgár Ani­ kó hatalmas műveltséganyagot mozgat, azonban olyan versnyelvet alkalmaz, amely észrevétlenül sűríti magába a kulturális emlékezet szegmenseit és a nőiség tapasztalatának kódjait. A kötet verseit két csoportba, ciklus­ ba osztják azok a tipográfiailag is elkü­ lönülő szövegek, amelyek a középkori misztikus, Szent Hildegárd alakját idé­ zik fel. A kötetnyitó Szent Hildegárd szülőszoba-látogatáson című vers a ke­ resztény toposznak, Jézus születésének variációja, Hildegárd a „legragyogóbb anyát" üdvözli, akinek fia az emberiség egészét sújtó eredendő bűn és halál helyett a megváltást, az életet hozza el: „Fiad kenőcs a halál tátongó sebén, / melyet a megkínzott lelkekbe Éva ujja 84 vájt." A vers egyúttal olvasási stratégiát is kínál: a szülés-szü­ letés motívuma a nyelv, a kife­ jezés felől értelmeződik, az anya jajgatása, a gyerek felsírá­ sa, „életpróbája", a fiziológiai működések rendje a szöveg­ szerveződés és a retorikai szabályszerűségek allegóriája lesz: „[...] a fájdalom ellen hat az esztétikum"; „A folyékony hang (ahogy Hildegárdnál felbúg és zúg a vér) a szétfolyó / szöveg bizonyossága és elkerülhetetlen öröme." Hasonló módon irányítja a szövegsze­ rűségre, az elbeszélhetőségre a figyelmet a kötetzáró Szent Hildegárd a Hotel Verji­ nában, itt ugyanis Hildegárd a környeze­ tében tapasztalt jelenségeket a nyelv rendszerének törvényszerűségei alapján igyekszik azonosítani, magyarázni: „A bogarak ellepik a szobát. Számolom / őket és osztályozom: egy ismeretlen nyelv végtelen kombinatorikája. A nyüzsgés okozza / tán a rettegést: a mondatok végén egyszer csak / meg­ mozdul a pont, lezárhatatlanok, akár / a padlón hagyott táskák cipzárjai." Ilyen értelemben a Hildegárd-versek között található, antik mítoszokat és mitológiai helyszíneket tematizáló szö­ vegek a női történet elbeszélésére irá­ nyuló kísérletként is felfoghatók. Az eljárás, a módszer mindkét ciklus eseté­ ben azonos: a vers főszereplője mitoló­ giai személy, akinek már a neve is kontextualizálja a szöveget, és egyúttal rögzíti az archetípust, amelyről szó van. A mitológiai rétegre rakódik az a női �szerep, amelyet az antik hősnők, isten­ nők felvállalnak, így bukkanhat fel a kötetben Aphrodité, Athéné és Héra ismét Parisz előtt, ezúttal azonban a nőgyógyászati vizsgálatra várnak: „Héra már beletörődött. Aphrodité még élvezte is. / Csak Athénét öntötte el a pír. / Pa­ risz, mint egy orvos, kesztyűs kézzel / kotort az asszonyokban." (Parisz rendelő­ jében) A Niobéről és gyermekeiről szóló versben pedig a test fiziológiai működé­ sének leírása mintegy előrevetíti a míto­ szokból ismert történet végkifejletét, a gyermekek halálát és Niobé kővé válását: „Felébredhetnének végre - a mellem kőkemény [...] dermedt minden tagom, / csak a szemem bírom megmozdítani, az ablak üvegén két bájos gyermekarc, / az egyik száj vörös, mintha vér feste­ né, / a nyál a másik bágyadt ajkán las­ san szétfolyik." (Niobé ikreket szoptat) A versek jóval túlmutatnak az antik történetek interpretációján: érvényesen szólnak a traumáról, a testről, a test és lélek viszonyáról, és a test változásából, destruálásából adódó identitás-válság­ ról. A narratív keret voltaképp épp arra szolgál, hogy a tapasztalatot közvetett­ sége révén elbeszélhetővé, kimondhatóvá tegye. A második ciklusban ez az eltávolítás fordított módon történik. A versek egy régésznő mitológiai emlék­ helyekre tett utazásait tematizálják, a kulturális emlékezet objektumai (épüle­ tek, szobrok, tárgyak) jelentenek (korlá­ tozott) kapcsolódási pontot a hozzájuk kötődő történet és az őket szemlélő régésznő saját története között. Jó példa erre a Róma. Ara Pacis Augustae című vers, amely kölcsönviszonyba helyezi a szemlélődő régésznőt a domborműn látható termékenység-istennővel, anya­ figurával: „Tegnap szült, s ma már itt sétál / körömcipőben az Ara Pacis mel­ lett. Naponta megáll itt, munkába me­ net. / Mozdulhat-e márványlábaival, / két gyermekkel az ölében? / A régész­ nő belelát a kőbe, / de nem lát rajta át." A vers a személyes történet kontextualizásán túl szól a műalkotás befogadá­ sáról is (nem véletlen, hogy az említett dombormű szerepel a kötet borítóján), hasonlóan a Náfpliohoz, amely a görög város címben ígért bemutatása helyett a megismerés korlátozottságáról szól: „Mást mond minden / idegenvezető, az épületek // felcserélhetők, a török für­ dő / és a görög mozi, a jobb // és a bal (a betű arab, / a szó török), s a Korán­ idézet / / a kútra vésve névhalmaz / csak egy másik olvasatban." A Régésznő körömcipőben rendkívül komplex tapasztalatot nyújt az identi­ tás, a testiség, a befogadás, a megismerés kérdéséről. A változatos poétikai megformáltságú verseket egymásutánisá­ gukban olvasva azonban minduntalan a nőiség attribútumaihoz, tapasztalatai­ hoz térünk vissza. Polgár Anikó köteté­ nek a legnagyobb erénye éppen az, hogy ilyen összetett módon képes meg­ jeleníteni és megformálni ezt a témát, felsorakoztatni egy tulajdonképpeni mítosz relikviáit. (Kalligram, Pozsony, 2009) 85 �M ik l ó s s y E n d r e AZ ÚT FEL ÉS LE Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít A vers élmény-kifejezésének és a próza értelmi magyaráza­ tának az összefüggése Dante óta számos költőt ösztökélt, Németh Péter Mikola is ezek sorába tartozik. Így áll össze ez a könyv is versekből, érteke­ zésekből, performanszok doku­ mentálásából. Az információelmélet sze­ rint az új információ bevitelé­ nek az energia-szükséglete a meglévő információnak a törléséhez kell. Ezért aztán „végtelen memóriakapacitás'' esetén, tehát „üres" memóriába az új információ megszerzése nem igényel energiát. Magyarázat lehet ez arra, hogy az új­ szülött, meg a kisgyerek a maga óriási, és még alig feltöltött memória-kapa­ citásával miért képes oly gyors és har­ monikus ismeretszerzésre, mint amilyet a szerző mutat be annak a diófának a képében, amire olyannyira rácsodálko­ zott csecsemő korában, és aminek az emléke még ma is a létezés teljességét idézi fel a számára. (A diófa hajlékában) Viszont a „kamaszlázadás" indulati összetevője is ez az energia-felhasználási kényszer: a világról megszerzett isme­ rethalmaz addigi naiv nyilvánvalósága összetörik. Az információkat úgy tűnik, hogy jórészt törölni kell. Az ehhez szükséges erőfeszítés dührohamban és nihilista világtagadásban robban ki. Ez persze csak egy „virtuális" és nem „va­ lóságos világ" megteremtésére elegen­ dő, ennyiben a költészet egyik ősforrása 86 is, például a kamaszkori ver­ selés lélektani alapja. Az ismerethalmaz összekuszálódása és a rendteremtés­ nek ezzel kapcsolatos belső szükséglete hívja elő a Teremtő elleni lázadást. Mikola ebben az összefüggésben támaszko­ dik a „szürrealizmus atyjá­ nak" tekintett Lautréamont blaszfémiájára. Ha ugyanis igaz az, hogy az ember Isten képmására teremtetett, akkor lehet-e ebből vissza­ felé következtetni? „Csuklik, krákog, büfög, mint aki öklendezni készül. Azután rogyadozva feltérdepel, ám ahogy lépni próbál, elveszíti egyensúlyát, és hanyatt vágó­ dik a földön. Ez a részeg, ez a rongyos­ mocskos bűzös alak a Teremtő." (A hetedik nap vége) Az ember csak azt találhatja meg a világban, amit ő maga rejtett belé, mondja Nietzsche. Ha ezt a képmást rejtjük belé, akkor ezzé fogjuk formálni is. Ez a sátánizmus programja. Meg kell viszont jegyeznem, a mögöttünk ha­ gyott 20. század poklát mégsem ezek a sátánizálók rendezték be. Az ő művük ugyanis minden romboló tendenciája mellett csupán képzetes, eszközök nél­ kül való. A világ valóságos megrontása nem a költészetnek a tudatalatti szabad képzettársításaiból, hanem a tudat jó­ zan megfontolásaiból történik - igaz, hogy ezeknek a magjában egy-egy rög­ eszme áll. Vagyis egy valóságos ellen­ teremtés, aminek tömören az a lényege, �hogy ami ésszerűen nem indokolható, az ne is létezzék, mivel csupán zavart jelent a világ működésében. Mindaz, amit én nem értek, vagy nem helyeslek, pusztuljon el. De hát már maga Kant kimutatta azt, hogy a létezést bizonyítani, vagyis elvont eszmére visszavezetni nem lehet. Az efféle eszme tehát végső következ­ ményeiben az egész teremtett világot elpusztítaná. Könnyű megértenünk belőle a „Kommunizmus fekete köny­ vét" és azt a több mint százmilliónyi halottat, amiről statisztikai pontosság­ gal számol be nekünk. (Ezzel szemben a „szadizmus" név­ adója, Marquis de Sade, minden józan­ ságnak és tisztességnek a legvadabb eszmei ellenfele, a „fekete irodalom" leghírhedtebb képviselője egy ideig népbiztos volt a jakobinus terror idejé­ ben. Ám hamarosan leváltották, mert hiányzott belőle a gyilkolási hajlam, amit az akkori osztályharcok idejében elengedhetetlennek tartottak egy rá­ termett népbiztostól.) Mikola Lautréamont-parafrázisának a végén a Teremtő azon tűnődik, ki lehet ez a por és bor sáros iszapjában hentergő alak, akibe ő egykor életet lehelt, s akiben most aligha ismeri fel az önmaga képére teremtett kozmikus lényt. Aztán elindul a földön fekvő felé, hogy felsegítse. Itt Nietzsche mondatára kell vissza­ utalnom, amit tovább gondolva nem is az a fontos, hogy milyen ez a világ, hanem az, hogy milyen legyen. Ez a kérdés, vagyis a létezés és az értékelés megkülönböztethetetlensége a közép­ ponti gondolata annak, amit a 20. szá­ zad magyar filozófiájának mondhatunk. Karácsony Sándor a mélylélektan fel­ ismeréséből kiindulva azt mondja, hogy az ember két részből áll: abból, amiről azt mondhatjuk, hogy „Én" és abból, amiről azt, hogy „nem-Én". A tudatos rész természetesen az Énhez tartozik. A nem-Énnel kapcsolatban viszont nem az a feladat, amit a pszichoanalízis mond, hogy át kell világítani, azaz raci­ onalizálni a magam számára, hanem az, hogy át kell alakítani Te-vé. Amit pusz­ tán megértettem saját magamból, az még csak önmagamra vonatkozik, va­ gyis éppen a lényeget, az ember társaslény-voltát kerüli ki. „A saját áttekinthető belső viszonya­ inkat otthagyni és a 'T e homályába' lépni viszont kockázatos" - mondja Mikola (Dialóg: Vigília-idézet) - ugyanis nincs garancia a fogadásra. Voltakép­ pen „szent együgyűnek" kell lenni hozzá, feltétlen bizalommal mások, a külvilág iránt. Olyanná, mint ennek az embertípusnak a legnagyobbja, Assisi Szent Ferenc, aki császároktól kezdve az emberevő farkasokig mindenkihez egyforma bizalommal tudott közeledni. És nem is csalatkozott meg soha. Az ő példájából persze az is jól látható, mi­ képpen volt ez lehetséges: mindenkit meg tudott szólítani a Világ Közép­ pontjában, azaz a Teremtő szívében, mivelhogy a saját Énjét kiküszöbölte. A virtualitás, azaz a nem-igaz való­ ság ellenben éppenséggel a privát Én mániájából nő ki. Maga a „privatus" szó is azt jelenti, hogy „megfosztott", azaz eszement. A kiagyalt világalakító rendszerek filozófusai éppúgy tanúsít­ ják ezt, mint a maguk a fékevesztett diktátorok. (Vagy sajnos még közelebb­ ről, elmúlt másfél évszázadunk magyar katasztrófa-politikusai, a maguk láto­ másaival, amelyek tökéletesen elfedték előlük a valóságot.) Mert mi is a valóság, és hogyan érhető el? Hérakleitosz azt tanítja, hogy az ébe­ rek világa közös, de az álomban min­ denki a saját világába lép. Ami feltétle­ nül közös az ébren lévőkben, az a létező 87 �világ érzékelése. De nem objektumként, ahogy tévesen hirdeti a naturalizmus, hanem olyasvalamiként, amihez szemé­ lyes közünk van. Ezt nevezte Pilinszky János „hiperrealizmusnak". Mikola performanszaiban ekképpen játszik nagy szerepet a mysterium carnale, a test misztériuma, mint érzékelésünknek az első számú olyan tárgya, amihez egyút­ tal nyilvánvalóan személyes közünk is van. Ami viszont a problémát, a mű­ vész előtti kihívást is magában hordoz­ za - hiszen a „test" a másik ember szá­ mára objektum, olyasvalami, ami a lényegénél fogva nélkülözi a kapcsolatot (Schaár Erzsébet idézetek c. performansz). (Schaár Erzsébet emlékezetes kiállítása, illetőleg a Pilinszkyvel közösen készí­ tett könyvük tökéletesen mutatja ezt.) Helyzetünket, a nyugati kultúra álta­ lános válságát, ami ráadásul éppen akkor következett be, midőn meghódí­ totta az egész világot, manapság egyre gyakrabban határozzák meg úgy, mint a platonizmus világkorszakának a vé­ gét. Vagyis hogy a világot immár nem elvont eszmékből kell felépíteni, mert azok úgysem találkoznak egymással, az „álom" részei csupán, vagy mondhatjuk úgy: rögeszmék. Ezek a meg nem való­ sított, hiszen meg sem valósítható esz­ mék a világot - Hamvas Bélával szól­ ván - fojtogatják. A valósághoz csak a megvalósítás segíthet, a mi a magyar nyelvünk evidenciája szerint. Ezt a legegyszerűbb dolgokon kell kezdeni. A legújabb évtizedek művészete a kö­ zösség széthullásának a kísérő jelensége­ ként szembe került a polgári művészet­ nek és műfajoknak a lassú szétporladásával, vagyis a halhatatlannak vélt Nagy Művészet kiüresedésével. Próbálkozá­ sai ezért a rögtönzésre, vagyis a pillanat értelmezésre irányulnak. Mikola művé­ szi programjában erről szól a „visszasejtesítés" („Mi benned mennyei..."). 88 A „sejt" az elemi szimbóluma annak a meglévő egységnek, ami még nem differenciálódott, de ebben az elemi formájában is tartalmazza a Kozmoszt, a világösszefüggés egészét. Ebből az eredendő egységből „kozmikus lény" a dialógusban születik, hiszen a magán­ mániákból csak ez vezethet el az éberek „közös világába". A közösség megteremtése a „sejt" elemi egységeiből, ez a Mikola által szer­ vezett performanszok és ekszpanzió-rendezvények célja. A formájuk pedig a rítus. A rítus szertartása az emberi kö­ zösséget megjelenítő-összetartó kultusz­ nak a nélkülözhetetlen velejárója, a kö­ zösséget magába foglaló világrendnek a megidézése (szimbóluma). Az egyetemes széthullás legújabb korszakában ezért fordul feléje egyre nagyobb érdeklődés, mint a jövő-alakításnak a lehetősége felé. Kérdés persze, hogy megszentelt ha­ gyomány nélkül lehetséges-e közösség? (In illo tempore) Illetőleg, mit kezdjünk a korunkra csüggesztően megszaporo­ dott hagyományok sokféleségével? Eléggé nyilvánvaló, hogy embernek ez lehetetlen. Segíthet azonban a kegye­ lem - az egyesítő Lélek kiáradása (Mysterium carnale - Pünkösd - Aszód, 2007. c. performansz). Az ember nem egyszerűen „test". A teremtése is úgy történik, hogy isten belé leheli az „élő lelket". A mi földhöz ragadt nyelvün­ kön ez azt jelenti, hogy megtanulunk beszélni, azaz kapcsolatot teremteni egymással, és éppen, ezáltal válhatunk emberré. Ez Pünkösd csodája, (Időntúlivá nőtt pillanatok) midőn a tanítványok egyszer csak elkezdtek „nyelveket be­ szélni", azaz megkapták a képességet, hogy létre hozhassák különböző embe­ rek között a megértést. (Napkút-Magyar Műhely-Cédrus, Budapest, 2008) �M iz s e r A t t i l a Sors a sorok között Kabdebó Lóránt: Titkok egyélet/m bn ű Irodalmi, filológiai és egyben emberi kaland Kabdebó Ló­ ránt Titkok egy élet/műben című kötete. Az elegáns megjelené­ sű könyv a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének kiadványa, az itt megjelenő Szabó Lőrinc Füzetek tizenegye­ dik darabja. Ebben a sorozat­ ban Kabdebó Lóránt irányítá­ sával a műhely kutatói számos rendkí­ vüli, a Szabó Lőrinc-életművel kapcso­ latos eredményt publikáltak, amelyek sokszor karakteresen átrendezték a köl­ tőről kialakult képet, olvasóban, iroda­ lomtörténészben egyaránt. Az új kötet viszont, talán minden várakozásunkat fölülmúlja: Kabdebó Lóránt egy olyan poétikai és életrajzi vonatkozásokkal is bíró, nem mindennapi eseménysort mutat meg, jár körbe, vizsgál egyszerre több, egymással ellentétes nézőpontból, amelynek fényében Szabó Lőrinc „köl­ tői" és „emberi" eszménye is árnyaltab­ ban mutatkozik, mutatkozhat meg. A vizsgálat tárgya a Káprázat című versciklus, amelynek darabjai 1953 és 1956 között keletkeztek. A „rejtélyes szonetteknek" (így definiálja a korpu­ szokat a bevezetés) sem keletkezésük, sem az utóéletük nem mindennapi. A pályát lezáró „kiadatlan versciklus" a hagyatékban gyorsírásos változatban maradt fenn, a különleges anyagot Kabdebó Lóránt először 1975-ben, a Szavakkal nő a gyász című kötetben kö­ zölte, ám ez a mozzanat nem lezárta, hanem éppenséggel elindította a ciklus filológiai, biográfiai vonatko­ zásaira irányuló kutatást. Az 1975-ös megjelenést követően a ciklus sajtópolémiák tárgya lett, majd több szövegváltozat került elő, ezzel együtt a kelet­ kezéstörténet határozottabb körvonalazására is lehetőség nyílt, amelynek egyik utolsó állomása az új, 2010-es kötet. Ebben a teljes szövegváltozat szerepel, a versek a feltételezhető „tervezett" sorrendben követik egymást, az értel­ mező tanulmány pedig a hozzá kapcso­ lódó költészettörténeti, biográfiai és filológiai tények feltárását, bemutatását hajtja végre. Megmutatja a versek kon­ textusát, az életműbe való beágyazott­ ságát, és rendkívül izgalmasan szálazza szét a „pályát záró ciklus filológiai (fő­ ként életrajzi), illetőleg poétikai indítta­ tásának ellentmondásait." (3.) Kabdebó Lóránt olvasata a Káprázatciklusról azért bravúros, mert elemzése­ iben egyszerre több narratív szálat tart kézben, göngyölít fel. Elsősorban persze azt a kérdést teszi fel, hogy hol a helye (poétikai szempontból) ennek a ciklus­ nak a Szabó Lőrinc-életműben, és meg­ lehetősen potens, érvényes módon pozícionálja azt például A huszonhatodik év, a Valami szép verseinek viszonylatá­ ban. Mindeközben a recepció áttekintése is megtörténik, az olvasó beavatottnak érzi magát, hiszen a szöveg rejtett törté­ nete, kvázi „élete" tárul fel számára. De tágabb, világirodalmi kontextus is te­ remtődik, Kabdebó Lóránt meggyőzően 89 �bizonyítja, hogy „egyszerre vezet az út [Szabó Lőrinc] költészete értelmezése­ kor a hasonlatot megformáló elégikusság felé, az Ezra Pound-, illetőleg T. S. Eliot-féle metafizikum irányába [...], és ugyanakkor a hasonlatot kizáró léte­ zésmód leírásához, a Gottfried Benn által felvállalt alkotó mód megvalósításához, a heideggeri értelemben felfogható eg­ zisztencia megjelenítéséhez". (41.) A poétikai és filológiai megfontolá­ sok folyamatosan ellentételeződnek a biográfiai adatokkal, Kabdebó mindun­ talan kitekint a költő személyes történe­ tére, és érzékenyen mutat rá az össze­ függésekre élet és mű között. Pontos értékelést kapunk a Káprázat ciklusról, és ugyancsak plasztikus kép alakul ki a szerzőjéről, az alkotói és a magánemberi attitűd szempontjából is. Szabó Lőrinc műveinek keletkezéséről és személyes kapcsolatairól (nagyrészt a szerző kuta­ tásainak köszönhetően) rendkívül sokat tudunk. Ebben a kötetben számos mo­ mentumra fény derül, de Kabdebó Ló­ ránt sorai között további titkok bújnak meg, a versolvasás során „egy szellemi magasfeszültségű férfi-nő kapcsolat képe bontakozik ki." (18.) Kabdebó felmutat egy szerelmi szálat is, betekintést enged a költő magánéletének talán legrejtet­ tebb szegmensébe. Olvasatában vilá­ gosság válik, hogy a szenvedélyes, poétikailag komplex gyűjtemény üzenet is, melynek címzettje, ihletője (a Szabó 90 Lőrinc szövegeket lejegyző, Kabdebó által „íródeáknak" nevezett személy) nem ismert, és akinek kilétét az új kötet sem fedi fel: „sem előadásban, sem jelen közleményben ki nem mondom a ne­ vet, meg nem nevezem a költő élete végén tündöklő, vívódásaiba belekeve­ redő kedvest." (19.) A kétségkívül iz­ galmas, különleges viszony, amely a két ember között kialakult, árnyalataiban mutatkozik meg, rajzolódik meg Kabdebónál, kiteljesítve azt a képet, amely a poétikai és filológiai gondolatmenet során alakul bennünk. Rejtélyről, rejtélyekről van szó a Sza­ bó Lőrinc Füzetek tizenegyedik darabjá­ ban, és Kabdebó olyan kutató, aki nem a megoldás, a végleges feloldás örömét keresi, hanem a titkok felfejtésének folyamatát, az enigmatikus út bejárásá­ nak és feltárásának a katarzisát osztja meg olvasójával. Szabó Lőrincről írja, hogy „mint minden költő - egy életmű­ vön keresztül leplez és leleplez egyszer­ re." (44.) Az irodalomtörténész most tükrözi az alkotó stratégiáját: bizonyos információkat elleplez, de csak azért, hogy az elhallgatás által tisztábban, átláthatóbban mutatkozzon meg a Káp­ rázat ciklus, poétikai mivoltában, üze­ netként és biografikus tényként egy­ aránt. (Miskolci Egyetem BTK Szabó Lőrinc Kutatóhelye, Miskolc, 2010) �B a r á th i O ttó Értékeink Nógrád, avarázslatos világ - könyvsorozat A Nógrád megyében élők iden­ titásának erősítését, valamint az e tájegység népszerűsítését szolgáló Nógrád, a varázslatos világ című könyvsorozat két újabb darabját ismertetem az alábbiakban. Shah Gabriella művészettörténész Csohány Kálmán című kötetében a pásztói származású képzőművész alakját eleveníti meg. A szerző az első oldalakon Csohány Kál­ mán (1925-1980) életútjának és szakmai karrierjének főbb állomásait vázolja fel, a közbevetetett korszakjellemzők, a művészeti irányzatok kánonjainak rö­ vid magyarázatai és az önéletírás­ idézetek miatt - nyilván szándékoltan nem kronológiai rendben. Az ezt követő három fejezetre tagolt korpusz első, érthetően legterjedelmesebb, A szülőföld Csohány Kálmán művészetében című ré­ szében tételesen foglalkozik egy-egy jelentősebb alkotás bemutatásával, jellemzésével. „Csohány pásztói vonat­ kozású műveiben az érzelmi élmények magukba sűrítik a genius locinak, a hely szellemének igézetét" (6.) - írja, majd az egyes alkotások bemutatásán keresztül igazolja is azt. A második fejezetcímmel - Csohány Kálmán kerámiái - látszólag nem hagy kétséget annak tartalma felől, ám a szerző itt mesél Csohány Kálmán Gaál István filmren­ dezővel való barátságáról, kitüntetései­ ről, és itt kap helyet művészetének öszszefoglaló értékelése is: „Csohány min­ denütt otthon volt ebben az országban. Kálmán bácsi volt az iskolá­ ban, Csohi a barátoknak és a szakmának. Volt témája a majo­ likagyárban és a piacon. [...] Számos kiállítása volt idehaza és külföldön. [...] Csohány művei lendületükkel, mély tar­ talmi mondanivalójukkal örök igazság megfogalmazói. Cso­ hány Kálmánról azt mondják, nyugodt és derűs ember volt, különle­ ges tehetsége a kapcsolattartásra. Szám­ talan barátja, ismerőse volt mindenfelé. De a rajzai nem ezt a mindennapokban látható arcát mutatják, sokkal inkább töprengő, a létezés nagy kérdéseibe belefeledkező, a magányba visszahúzó­ dó embert." (22.) A kötet harmadik fejezetében A pász­ tói képzőművészeti gyűjtemény kap nyúl­ farknyi méltatást. Ami a könyv olvasása során világos­ sá válik: Csohány Kálmán az 1960-as évek grafikus nemzedékének egyik meg­ határozó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbo­ lika érzelemgazdag, balladai tömörségű egyéni hangvétellel jelenik meg. Ma­ gyar- és világirodalmi remekművek illusztrálásában is számottevőt alkotott. Festett síkkerámia-terveit „vendégmun­ kásként" égette ki, minthogy „évenként két-három hónapot dolgozott Hódme­ zővásárhelyen" (17.). Gazdag életművének egy részét szülő­ helyén őrzik. 2001. december 14-én nyi­ tották meg Pásztón a Csohány Kálmán Galériát, amely a művész alkotásainak 91 �állandó kiállítását - és számos más nagy magyar művész alkotását - tartalmazza. Kötete zárásaképp Shah Gabriella Supka Magdolna művészettörténészt idézi: „Pásztó birtokában olyan kincs van, amely alapján egy egész műtörténeti korszakot föl lehetne tárni, s amelyet még Budapest sem tudna produkálni" (23.). A jeles személyiség megállapítása szép, identitást erősítő gondolat is. Sulyok László újságíró, lapszerkesztő, író Hollókő legendái címmel jegyzi a Nóg­ rád, a varázslatos világ könyvsorozat tizen­ egyedik kötetét. Az utóbbi években első­ sorban helytörténeti kutatásairól, a rend­ szerváltásig regnáló kommunista rezsim embertelen diktatúrájának és természeté­ nek, benne különösen az 1956-os forra­ dalom- és szabadságharc kegyetlen meg­ torlásának okai és következményei feltá­ rásáról ismert szerző ezúttal békésebb vizekre evez. Kis kötetében a - Nógrád megye határain túl is ismert - világörökséget, Hollókő települést körüllengő - vélhetően valós és feltehetően valót­ lan - történetek révén, a valaha élt hí­ res-hírhedt emberekről szóló mesékkel, fennmaradt és szájhagyomány útján ter­ jedő, már-már feledésbe merült, jobbára lappangó legendák felidézésével gaz­ dagítja a vidékkel kapcsolatos tudást. Hollókő nevének eredetéről fantáziál­ hatunk, amennyiben az összetett szót két elemére bontva vizsgáljuk. Sulyok László is ezt teszi, amikor a szóösszetétel három lehetséges jelentését szolgáltatja. Majd a valóságra támaszkodva, a fennmaradt írásos emlékek alapján ismerteti Holló­ kő várának és falujának történetét. „»Castrum Hollokew«-ről egy 1313-ban kelt oklevélben lehet olvasni először. A név egyéb változatai: Hollokw, Holloukw, Holloku. [Mindegyik névváltozat a] várat és az oltalmába húzódott falut jelöli. [Miként] a várról, úgy a faluról is meg­ lehetősen későn keletkezett iratok ma­ 92 radtak ránk. Waralia, azaz Váralja tele­ pülést csak egy 1343-ban írt dokumen­ tum említ. A vártól nyugatra esett, az Előtyi-dűlőbe, vagy más néven a Gyer­ tyánosba. Ez a régi falu" (6-7.) - olvas­ hatjuk a szerző kutatómunkája nyomán született sorokat. Ezt követően Sulyok László Csák Má­ té látogatásáról, elrejtett kincsekről, az aranykecskéről, a „tarisznyavárról", Kapitán György kapitányságáról, a törökvi­ lági történetek között a hollőkői cselről, az egykori „kellmég-ízű" borról, a híres betyár, Sisa Pista ma is élő szelleméről mesél. A könyvecske utolsó két oldalán ismét valós történetek idéződnek fel. Elbeszéli a papír kétpengősön szereplő Fábián Lajosné esetét, majd a falu életé­ ben az 1960-as évektől bekövetkezett jelentősebb változásokat sommázza. „Az ámbitusos utcasor bekerült az országos műemléki jegyzékbe, s 1961 és 1968 kö­ zött egységes műemléki tanulmányterv készült Mendele Ferenc vezetésével. Az elképzelésekről Román András 1972ben tájékoztatta a világot egy UNESCOkonferencián. A falu belterülete, legelő­ je és a várhegy 1977-ben tájvédelmi körzet lett. Az ófalu 65 - 1909 és 1911 között épült - lakóházát nyilvánították védetté, s 1987-ben az UNESCO ezt vette fel a világörökség-listára. A házak egy részében ma is laknak, más részük új funkciókat kapott, jellegük megtartá­ sa mellett. A varázslatos világ, Nógrád megye egy szelete itt a látnivaló" (18.). Sulyok László e kis kötetben a hely­ színi anyaggyűjtés módszerét alkalmaz­ za, az élő beszéd természetes nyelvi esz­ közével él. Élet- és élményszerűen adja vissza a Hollókő hőskorából származó legendákat. A gyűjtött, átörökített és életre keltett történetek így válhatnak Hollókő és Nógrád régi-új mondakincseivé. (Új Műhely, Salgótarján, 2009) �G elen c sér G á bo r Képívek Kovács Bodor Sándor filmjei az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról Kovács Bodor Sándorról ma már elmondható, hogy szű­ kebb pátriája, Salgótarján mel­ lett erős szálakkal kötődik Pannonhalmához, a Bencés Főapátsághoz is. Különös je­ lentősége van ennek az egyéb­ ként nem mindennapos mű­ vészi kalandozásnak, mivel filmesként tiszteletreméltó el­ kötelezettséggel vesz részt lakóhely­ ének és környékének kulturális életé­ ben: dokumentumfilmekben mutatja be társadalmi és természeti világát, alkotó­ táborokat szervez. Mostanára viszont talán sokadmagával, így e sorok szerző­ jével együtt elmondhatja, hogy Pan­ nonhalma a második otthonává vált. Ő készítette a monostor múltját és jelenét bemutató dokumentumfilmet („Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel...". Másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorában), amelynek rövidített vál­ tozatát a látogatás első lépéseként az Apátságot felkereső valamennyi turista megtekintheti (s ennek következtében talán egyetlen magyar dokumentumfilmes sem büszkélkedhet akkora néző­ számmal, mint ő). S ő forgatja immár öt éve az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról szóló filmeket, amelyek most egyetlen lemezen, az egyes évek eseményeit bemutató ismer­ tetésekkel együtt a VII. fesztiválon lát­ tak napvilágot. (Az első alkalom, ahogy ezt a fesztiváligazgató, Varga Mátyás a kiadványban megfogalmazza, „próba- év" volt, „sok tapasztalattal", s ekkor még film sem készült.) Kellő óvatossággal egysze­ rűen csak filmeknek nevezem ezeket a részenként körülbelül negyedórás összeállításokat. Műfaji meghatározásuk ugyan­ is igen nehéz - miközben műfaji meghatározhatatlansá­ guk a legfőbb sajátosságuk. Nem dokumentumfilmek, nem ismeretterjesztő- vagy természetfilmek, nem riportfilmek - még talán a ma már ide­ genül csengő, régebben használatos kultúrfilm fogalma volna a legmegfele­ lőbb meghatározás -, hanem mindezek együtt, amelyből egy sajátos forma születik, megint csak közelítő leírással: jegyzet, napló, visszaemlékezés. Vagy még inkább a fesztivál nevéhez és szel­ leméhez híven (Arcus Temporum: idő­ ívek) „íveknek" tekinthetjük ezeket a filmeket; „képíveknek", az egyes feszti­ válok különböző eseményeit, illetve az egyes fesztiválokat a mozgókép nyel­ vén összekötő kompozícióknak. A for­ ma tehát, rendkívül tudatosan és nagy alázattal, a „tárgy", azaz a fesztivál tartalma mellett annak szellemiségét is képes megjeleníteni a maga művészi eszközeivel, amikor különböző (doku­ mentum)f ilmes műfajokat fűz egymás­ ba, s hoz létre belőlük új, sajátos minő­ séget. A Pannonhalmi Művészeti Fesztivál múlt és jelen között teremt kapcsolatot egy-egy klasszikus és kortárs zeneszerző 93 �bemutatásával. Ezt az „időívet" erősítik a fesztivál további mozzanatai a külön­ böző művészeti ágak (a zene mellett tánc, színház, képzőművészet, film) egy­ más mellé rendelésével, tágabb érte­ lemben pedig profán és szakrális, külső és belső összekapcsolásával, amelynek ihletője és befogadója a magaslatra épült, ugyanakkor nyitott, befogadó szellemiségű bencés monostor. Kovács Bodor Sándor tehát ezt a vi­ szonyt, mozgást, ívet rajzolja elénk a háromnapos fesztiválokat összefoglaló kisfilmjeiben. Mindezt szerencsére kellő nagyvonalúsággal teheti: tárgyszerűen kevéssé szükséges informatívnak lennie (ezt a kiadvány füzete pótolja), így jóval nagyobb súly kerülhet a fesztivál fent körülírt szellemiségének megidézésére. Az öt filmben felismerhetők bizonyos visszatérő motívumok, illetve ezek. szabad variációi, a legfontosabb azon­ ban az egységes stílus és látásmód, amely mögött az egyszemélyes filmes (rendező, író, operatőr, vágó, hangmér­ nök) portréja is kirajzolódik. A filmek fő szervezőelve és egyúttal leginformatívabb eleme az adott feszti­ vál kortárs zeneszerzőjével készített rövid interjú. Sofia Gubaidulina, Salvatore Sciarrino, Valentin Silvestrov, Bent Sørensen és Giya Kancheli tehát ha­ gyományos riporthelyzetben is megje­ lenik, szavaik azonban már elsősorban nem magukról vagy művészetükről szólnak, jóval inkább a fesztiválhoz, a közönséghez és a helyhez kapcsolódó élményeikről. Az egyes filmek külön­ böző pontjain elhelyezett riportok köré szerveződnek a fesztivál egyéb, immár a közreműködők és a művek megneve­ zése nélkül felvillanó eseményei: izgal­ mas részletek a próbákról, koncert- és 94 színházi pillanatok, a képzőművészeti alkotások és filmek bemutatása. Az egyes művészeti ágak és művek közötti átkötésekben kap helyet a fesztivál at­ moszférájának a felidézése, amely több mint egyszerű passzázs. A műélvezet mellett ugyanis - s ezt mint visszatérő vendég tanúsíthatom - rendkívül fon­ tos eleme az Arcus Temporumnak az együttlét, a közösségi élmény megélése. Az évek során az ismeretlenek is isme­ rősökké válnak, s ma már egyfajta nagy családként köszöntik egymást a vendé­ gek. Nos, az egyes eseményeket össze­ kötő passzázsok pillanatképei, egy-egy portré a közönség soraiból, a figyelem feszültebb vagy a várokozás oldottabb pillanatai hűen mutatják meg a feszti­ válnak ezt a nem elhanyagolható arcu­ latát, természetét is. S mindezen túl ott van még a filmek visszatérő markáns szerzői megoldása, a monostor, illetve a pannonhalmi táj ihlette képek sorozata. Ezeken a legtöbbször állókép-karak­ terű, gyakran utólagosan manipulált felvételeken közvetlenül mutatkozhat meg a képalkotó művész látásmódja, ahogy egy-egy, akár apró részletből, térelemből, kockakőből, épületsarokból, ablakból vagy éppen tágas totálból alkot önmagában is érvényes kompozí­ ciót. Az egyes eseményeket elválasztó és összekötő, néha színesből fekete­ fehérbe váltó vagy szűrővel átfestett „tételhatárok" bizonyára a fotósként is ismert filmrendező legkedvesebb, leg­ szabadabb pillanatai, amelyek ugyan­ akkor pontosan illeszkednek a fesztivál „íveihez": e „képívek" segítségével te­ szik láthatóvá tér és idő láthatatlan kapcsolatait. (Pannonhalma, 2010) �Kiss B a r n a P á l Mobil-tükör Gárdonyi Géza Színház: Csörgess meg! Máté Gábor rendező már nem első alkalommal „húzott egy merészet", előre megírt szöveg­ könyv nélkül, a társadalom egy hangsúlyos jelenségére össz­ pontosítva, színészei improvi­ zációs képességére építve kom­ ponált egy fergeteges produk­ ciót, amely egyszerre szóra­ koztat és szembesít, felszaba­ dultan nevettet és mélyen elgondolkod­ tat - ezúttal a mobiltelefon használata köré szervezett, egymáshoz lazán kapcso­ lódó etűdökkel. Az első felvonásban nap­ jaink kommunikációs eszközének hétköz­ napi és egyéni használatából teremthető és teremtődő helyzetkomikum dominált. Az orvosi rendelőben zajló nyitójelenet a „mobilozást" az angol abszurd kulcs­ csapata, a Monty Python szellemében tárja fel. Látleletet szolgáltat arról, egy közösségi térben, szeméremérzet nélkül, mi mindent vagyunk képesek kibeszélni, hogyan tud a környezet személytelen és kényszerű hallgatójává válni egy másik ember magánéletének, intim szférája problémájának. A liftben rekedés szitu­ ációjára épít a Görög László, Fenyő Iván és Ötvös András által megformált jele­ net, melyben a mobiltelefon, mint lelep­ lező, mint az egyén inkognitóját feltáró realizálódik, teremt egyszerre drámai és komikummal átitatott helyzetet. A második felvonás jelenetei az egyé­ ni viselkedések felől a mobilhasználat társadalmi hozadékaira irányítják a fi­ gyelmet. Többek közt bepillantást enged egy „mobiltorony" felállításával kapcso­ latosan összehívott lakógyűlésbe, ahol felelevenednek azok a sztenderd szö­ vegek, amelyek - hasonló ese­ tekben - az engedélyezés ellen és mellett szóltak és szólnak; mindehhez a mai Magyaror­ szág néhány tipikus karakte­ rét (sportoló, üzletkötő, „izom­ agyú", közömbös, megvásárol­ ható stb.) társítva. Ez történik akkor is, amikor a pultnál várakozó Bozó Andrea és az asztalnál ülő Mészáros Máté a telefonos csevegésük során a szexualitás körül bonyolódó trendi beszédet figurázza ki. A telefont használó, de működését nem értő ember kiszolgáltatottságát, átverhetőségét viszi színre hackerként Ötvös András, nagydumás menedzserként Fenyő Iván és hiszékeny, a legképtele­ nebb telefonfunkciókért is fizetni képes nőként Fekete Györgyi. Azt gondolom, az egri Gárdonyi Gé­ za Színház Csörgess meg! című „mobilrevüjével" 2010. november 22-én és 23-án a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban minimum egy dologban maximális teljesítményt nyújtott: két felvonásban tükröt tartott a közönsége elé. Olyan tükröt, amelyben mindenki felfedezhette a saját arcmását, azt, amerre formálódik a világ a technikai változások által. Az már a helyi intéz­ ményt dicséri, hogy a darab közönségtalálkozóval is kiegészült, az előadást követően a kulisszatitkok feltárulhattak az érdeklődők tekintete előtt, kibeszélhetővé vált a mű születése és hatása. Lehet ennél teljesebb egy színházi est? Rendező: Máté Gábor JAMKK, Salgótarján 95 �BaRÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan): író, újságíró, közgazdász. Salgótarjánban él. Legutóbbi köte­ tei: A Kálvária kálváriája (2008); 50 év a Palócfóld életéből (2008). BERKA Attila (1976, Budapest): Író. A Spanyolnátha szerkesztője. Legutóbbi kötete: Lada Béla nem hal meg (2009). BURNS KATALIN (1976, Budapest): Író, zenész. A H ajna együttes vezetője. Kötete: Szőttesek regé­ nye (2009). D ebreceni Boglárka (1981, Salgótarján): Író, költő, kulturális antropológus. Budapesten él. Kötete: Bébikommandó (2010). GELENCSÉR G ábor (1961, Budapest): Filmeszté­ ta, egyetemi oktató, szerkesztő. Balázs Béladíjas. Legutóbbi kötete: Káoszkeringő (2006). G rozdits Károly H. (1973, Kőszeg): Újságíró, író. Budapesten és Révfülöpön él. Kötete: Kincs (2004). Halmi N ikolett (1984): Író, kritikus. Nógrád megyében él. H and Ó PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). KATONA Á gota (1989, Balassagyarmat): Költő. Jelenleg az ELTE-BTK hallgatója. K IS S B A R N A P Á L (1981, S a lg ó ta r já n ): K r it ik u s . LÁSZLÓFFY C s a b a (1939, Torda): Író, költő, drámaíró, esszéista. Többek közt József Attiladíjjal (2005) ismerték el munkásságát. Kolozs­ váron él. Legutóbbi kötetei: A waterlooi ganajtúró bogár (2009); A nevető ló mint rejtély (2009). MIKLÓSSY ENDRE (1942, Bercel): Író, esztéta, építészmérnök, egyetemi oktató. Legutóbbi kötete: A másik ember keresése (2009). M IZSER A ttila (1975, Losonc): Költő, író, szer­ kesztő. Legutóbbi kötete: Köz (2008). N a g y CSILLA (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). N yerges G á b o r Á d á m (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK magyar szakos hallgatója, az Apokrif folyóirat főszerkesztője. Kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). N Y IL A S A tilla (1965, Budapest): Költő. Legutób­ bi kötete: Az Egynek álmai. Álmoskönyv (2008). Papp DÉNES (1980, Miskolc): Író, költő, zenész. SUHAI PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tan­ könyvíró. Legutóbbi kötete: Külön körön (2010). SULYOKLászló (1944, Nagybátony): Író, újság­ író. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Hollókő legendái (2009). S z á v a i A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). SZÉKELY ÁKOS (1945, Nagysimony): Grafovizuá- lis költő, író, kritikus, irodalomtörténész, iroda­ lomszervező, szerkesztő, műfordító. Legutóbbi kötete: Metabolikus háttér (2000). Tandori Dezső (1938, Budapest): Költő, író, műfordító, a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb képviselője. Többek közt Kassák- (1974), József Attila- (1978), Áprily Lajos- (1986), Déry Tibor- (1986), Kossuth(1998) és Goethe-díjjal, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2009) ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Csodakedd, rémszerda (2010); Úgy nincs, ahogy van (2010). TURCZI István (1957, Tata): író, költő, műfordító, a Parnasszus folyóirat alapító főszerkesztője. Jó­ zsef Attila- (2006) és Babérkoszorú-díjas (2010). Legutóbbi kötete: Minden ablak nyitva (2009). Minden olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván a Palócföld folyóirat szerkesztősége! 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1ba55ad14b9ff24f8de0ea60d7965970.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/907713b9af8d7dc72cc61a66e95d8bdb.pdf b6f01320a599b407ce9b0cab5236a3b6 PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Németh Zoltán Ughy Szabina Zsibói Gergely Sírkı; Iszonytartály; Szoríts; Halálpark Változat egy reggelre; Éjszakai; Csehszlovákia; Öreg tükör; Szünet; Ahol vagyok; Távoli részletek 1.; Távoli részletek 2. A Zsóka-versekbıl / Eligazodnunk nem lehet; Rettegésed Ahogy lépdelsz Lakasd jól vásártér; Zur Risiken und Nebenwirkungen; Világmegváltás; India; Üdítı Hajnali vásznak Szávairatok A megoldóképlet Szili József Karaffa Gyula Barcsai László Tóth Kinga 3 6 10 11 12 13 16 17 Próza és vidéke Petıcz András Kálmán Gábor György Norbert Novák Valentin Másnap / Feljegyzések a háborúból Reggeltıl estig Bügyi bácsi; Hurok Sziszi 19 27 31 35 Árulás Jegyzetek az Áruláshoz 41 46 Feltárt terület Hajnóczy Péter Hajnóczy-mőhely Noteszlapok Cserjés Katalin Hoványi Márton Néhány kommentár az Árulás címő korai Hajnóczyszöveghez Mővészi árulás / Hajnóczy Péter Árulás címő novellájának vezérmotívumáról 52 „Távol hazámtól… – csak használhassak” / Nyéki Lajos és Madách Az örvény törvényei / Oravecz Imre: 1972. szeptember 55 62 48 Kutatóterület Madácsy Piroska Papp Dénes Találkozási pontok Baráthi Ottó Korok, kételyek, kihívások / Beszélgetés dr. Zsély Andrással 75 Ami marad Katona Ágota Koós István Nagy Csilla Vincze Dániel Handó Péter Kiss Barna Pál Bevezetés a kortárs irodalomba / Aranysityak. Friss gyerekversek Vallomás és útkeresés / Magyari Andrea: Sztori Pszichopóker / Philip K. Dick: A Titán játékosai Megkésett recenzió / B. Szabó János: A Tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország Látlelet Európa közepérıl / Isabel Fonseca: Állva temessetek el! – A cigányok útja Játék a pénz körül / Új Színház: Molière: A fösvény 83 85 87 89 91 93 �In Memoriam Hann Ferenc (1944–2010) Földi Péter „Aranjuezben kél a Nap” 95 Jelen számunk borítója Bakos Ferenc Viterbo címő grafikája felhasználásával készült. A borító belsı oldalain Árnyékok II. (elıl) Padlás (hátul) munkái láthatók. A belsı illusztrációkat – Cím nélkül (11.); Cím nélkül (12.); Napló (15.); Árnyékok VI. (16.); Árnyékok IV. (18.); Cím nélkül (26.); Picture 265 (51.); Cím nélkül (54.); Fénycseppek (74.); Cím nélkül (82.); Árnyékok III. (96.) – a grafikái közül válogattuk. Fıszerkesztı: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztık: Handó Péter (handop@gmail.com) Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Fımunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tızsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyőlése irodalmi, mővészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közmővelıdési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelıs kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18.; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com ● Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közmővelıdési Intézet; elıfizethetı, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetıek ugyanitt ● Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), valamint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) ● 2010-ben megjelenik 6 alkalommal ● Egy szám ára 400,- Ft; elıfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza ● Kéziratokat és rajzokat megırzünk, de nem küldünk vissza ● ISSN 0555-8867 ● INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” N ÉMETH Z OLTÁN Sírkı Olyan könyveket olvasol napról napra, Hétrıl hétre, Amelyektıl megszépülsz, egyre szebb leszel. Akkor már szinte elviselhetetlenül szép voltál, Gyönyörködtem az olvasó nı szépségében, Szép, szép, szép. Fogd meg a kezem, mondtad, És én megfogtam a kezed, Hozzáértem mindenhez, Homéroszhoz, Tolsztojhoz, Pénelopéhez, Anna Kareninához. Akkor kellett volna meghalni, Nem most. Iszonytartály Kerestem egy helyet, Ahonnét kijuthatok, Egy kapszulát, Amelyet ha lenyelsz, Észrevétlenül eltőnhetek benned. Jól rágd szét. Amíg felszívódok a vérbe. Arra gondolsz, Vajon hol lehetek, Miközben ott vagyok a gondolatodban. 3 �Ujjaddal követed a lehetséges helyeket a térképen, Kijelölöd a bizonytalan pontokat, Miközben ott vagyok ujjadban. Átnézed az életrajzom, Vajon melyik zsákfaluban veszteglek, És közben a szemedben vagyok. Ezeket a jelentéseket ne keresd azokban a jelentésekben, Mert azokra a jelentésekre nem lehet bízni semmit. Itt vagy? – kérdezed halkan. Már suttogsz. Iszonytartály. Rágd szét. A felejtés mint statisztikai adat: A meddig bírod nélkülem úgy aránylik a meddig bírom nélküledhez, Mint a semmi egy másik, egészen másik semmihez. De akkor elbújsz egy kapszulában, te is, És lenyeled magad. Szoríts Elaltatsz. Úgy kevésbé Leszel érzékeny, mondod. Szerelmem. De már alszom is. Olyan fenyegetı, hogy elaltatsz, És aztán rögtön mész is ki a szobából, Elhagysz végleg. Átaludtam két telet, három nyarat nélküled. Nélküled hogyan lehetett élni? Visszatekeredtem korábbi életembe, Hogy ezt megnézzem. Volt idı bıven. Aludtam. Az életkor úgy ingadozott, Mint a hımérıben a higanyszál. Közben meghaltál, újra visszajöttél, Felébresztettél, De csak azért, hogy újabb adagot adj be, 4 �Altatásra. Elmondtad, hogy velem voltál végig. Vigyáztál rám abban az idıben, Amíg nélküled voltam. Igen, mondtam, akkor már aludtam, És leállítottam a szívverésem, Hogy jobban halljam a hangod, Leállítottam a szívverésem, Hogy jobban tudjak figyelni rád, Nehogy elfelejtsek valamit, Amit mondasz. És akkor elmentél, nagyon messzire, De a hangod ott hagytad nekem, hazudni. Halálpark Visszamentem oda, Ahol valamikor együtt sétáltunk: Így már hármasban voltunk. Már akkor láttam magam, Ahogy másfél év múlva visszamegyek ide, Vagy visszajövök, De nem akartam szólni neked, Mert láttam, Te is visszajöttél, visszamentél, Ahogy én. Így hát négyesben sétáltunk már a parkban. Éjfél jócskán elmúlt, Nem szóltunk egy szót sem, Csak mintha mind a négyen menekülnénk, Egymástól. 5 �U GHY SZABINA Változat egy reggelre Nem ittam kávét, talán így tovább emlékszem rá, ahogy tarkódhoz simult a fény. Súrlófény − jutott eszembe, mikor az üres csészéket egymásba tettem; mint a repülık kondenzcsíkja, egy ideig még sejteni a helyét. Szamárvezetı az emlékezet, követi a szó, a szem, a kéz, csigolyák, egymásba tett csészék oszlopán, vagy mintha bırödön, húzkodom ujjam az ágynemőn, ahogy hől, bizonytalanodik minden mozdulat. Éjszakai Az esırıl kéne még beszélnem, meg arról a párás buszablakról, de elegendı indok volt a zaj már eddig is a hallgatásra. Itt vagyunk, mutatom végül a faragott kaput, mintha bármit elárulna rólam. Dönteni, mindig ez a vége, amikor még pontos kérdések sincsenek. Mögöttem egy ajtó lassan csukódni kezd, bent is csak az van, amit már régrıl ismerek. Majd késıbb kitalálom, hogy ezt az egészet mi helyett értem most félre. 6 �Csehszlovákia Napokig pakoltuk kifelé a holmikat. A nagyobb darabok a férfiakra vártak, az apraját mi nık rendeztük el. Az örökségbıl ezt a csészét választottam. Peremén vékony aranycsík, egy rövid szakaszon megkopott, itt ért hozzá nagyapám szája minden reggel és délután, alján egy ma már nem létezı ország neve megfakult, halványkék tinta, meg valami címer. A történelemkönyveket azóta átírták, az utcaneveket lecserélték, ami volt, letagadják. De a tárgyak emlékezete másként mőködik. Valahogy így kéne nekem is emlékeznem arra, ahogy kimondod, én is, mindig és a többi, szóval maradjon csak úgy, valahol igaz. Öreg tükör A rutinná vált mozdulatokkal kezdıdött, az izmok, ahogy többé már nem engedelmeskedtek, mikor egy pohár vízért nyúlt vagy felült volna az ágyban. A testének külön ideje lett, s mikor már mozdulni sem bírt, az öreg tükör életre kelt, széles lett, mint az ég és beszélni kezdett. Szabadkozott ugyan, hogy például a szagok és az ízek egy tükör számára nem fontosak, csak amit a szavak ıriznek belılük, bár annak, aki az emlékekben él, már ez is elég. Elindultak tehát a színek és a formák az ezüstös vásznon visszafelé, a mellkas megemelkedik, homlokáról, szája szélén kisimulnak a ráncok, mőtétek, hegek, receptek, számlák, igazolványképek, a Balaton vízszintje, megdöntött csúcshımérsékletek, észak és dél, Velence, Párizs, a repterek körül az ég, egy puha has, rajta egy fül lágyan ívelt vonala, emlékszik elıre, vissza, könyvek, macskák és növények, újhold, hajnal, holnap, ma, tegnap, néha a most is, matrózblúzban valamit szaval, majd kiveszik kezébıl a virágokat, a kréta visszaszívja a tábláról a sósav vegyjelét, számok, napok, hetek, hónapok, évek, idı, a falu tornyán hátrafelé forognak a hatalmas mutatók, rákaparja térdére a mélybarna sebet 7 �és már alig sántít, ahogy a hóban visszafelé fut, fülérıl a cseresznyét fölaggatják a fára, a kifehéredı virágszirmok bimbókba győrıdnek, hogy szerette, az esti rét színeit meg a biciklizést elengedett kormánnyal, a patak alján fekete piócák, sír és nevet, nevet és sír, nem látni melyik kezdıdött elıbb, kagylót emel el a fülétıl, hallgatta, ahogy benne a tenger sustorog, elıször együtt, fenyı és kalács szaga, aztán már leginkább csak a dolgok a fontosak, ahogy leválnak róluk a betők, és nem akarja még kimondani például azt, hogy szappan, elég az illat és a simaság, ahogy anyja kezében a bıréhez ér, nézi ıket, nézi, feje fölött a színes foltokat, eddig csak sejtette, most már biztosan tudja, és mint egy üres tükörben vagy egy csecsemı szemében, olyan lesz minden, mint Szünet Szántóföld tócsáiban az ég, pár tükördarabka, felettük nejlonszatyrot forgat a szél, de mintha mindegy is lenne, gubancolódik a sínek melletti bokorban. A nyár köztes lebegés, purgatórium. Mobilom kikapcsoltam, kijelzıje sötét, ahová érkezem, úgysincs térerı. Potyog a perc, szétgurul, csak a felejtés marad. Kihordom a levegıre a takarókat, fertıtlenítı illatába mártom a kezem és fényesre szidolozom a kilincseket. Ha meguntalak várni, kifekszem a partra, szívja ki hajamból a festéket a nap, föld a szivacsos csontokat. Estefelé megérkezel te is. Nem beszélünk, mintha mindent tudnánk. Bicskával almát pucolsz, nem nézel rám, így is látsz, négy gerezdre hullott árnyékom közepén, héja spirálját apró darabokra vágod. 8 �Ahol vagyok „Ahol vagyok, a köd visszagágog.” Kemény István: Úti dal A vadludak, ha észak felé repülnek, meleg idıt jelent, mondja a narrátor, hangja alapján, mint Istent, nem tudom elképzelni ıt magát. Most is csak egy hang gágog a ködben, bár ez nem egy természetfilm, hanem az életem. Ha megkérdem tıle, hogy akkor merre tovább, eltőnik egy miért mögött. Válasz helyett mindig valami mást dob be, hogy mit jelent, döntsem el, de nem muszáj. Mintha csak a tévedéshez érthetnék. İ tovább várakozik, mint bárki más, így lesz egyszer biztosan igaza. Távoli részletek 1. Feltörtük azt a tojást, pár nap és a kiscsibe maga törte volna fel. Nyálkás pihén borostyán csorgás. Csıre kissé szétnyílt, sóhajtásnyi résre. Én sírtam, míg a trágyadombba ástad el, marja szét a trágyalé szalmaszálnyi csontjait. Távoli részletek 2. Mint egy csatlakozó nélküli, gömbölyő villanykörte, forrón lüktet, két tenyerembe fér csak. Fürdés után a paplan alatt sokáig tapogatom térdem alatt a dudort, csak anyu észre ne vegye. 9 �SZILI J ÓZSEF A Zsóka-versekbıl Eligazodnunk nem lehet Eligazodnunk nem lehet, nem lehet, nem szabad, pedig csak gondolat a tett, az az egy gondolat, ami téged is közelít és kettınkhöz vezet, ami nekünk egyszerre híd s szakadék-szédület, ami megértés, szánalom, ami gyönyör, ami tilt szólanod, tilt szólanom – minek kimondani? Rettegésed Rettegésed alagútjában fuldokol, idejutott a pillanatnyi lét parancsnoki hídjáról a kihívó dac, az orcád pírjával büszkeség. Iszaptörvény iszamóssága. Alagútsötétség. Megépültél anyagból, minden valóság valóságából, gyönyörő valóságszövevényt izzadtál mészhéjként magad köré, viszonyaid, vonzásaid erıtereit, határtalan jelenléted gyönyörő mintáit mások erıtereivel interferálva… S az a mikroszkopikus csekélység, egyetlen elektron pályájának elgörbülése, ezt a burkot rád szorítja lényegedig, végességedig, mely így feszült neki a végtelennek. 10 �K ARAFFA G YULA Ahogy lépdelsz Ahogy lépdelsz az utcán, kikerülöd a sarat. Illetve igyekszel nem belelépni. Rádtapad, talpad fugáiba ragad, lépsz vele, cipeled magaddal végig. Valaki megjegyzi, sáros a cipıd. Be ne gyere így, mondja a feleséged. Cipıt cserélsz. Várost is tudsz. Az életed nem. Ebbe kell beleélned. 11 �B ARCSAI L ÁSZLÓ Lakasd jól Lakasd jól az éjt. Kifakult betonnal tömd feneketlen pofáját. Rakd eléje a várost, a várost, mely használhatatlan álmokat alszik, a várost, hol megfolyó fények fuldokolnak a sötétben, a várost, hol terhük alatt sínek nyüszítenek a kavargó hóba, a várost, mi hajléka az otthontalanoknak is, kik mínuszban zoknitlan, cipıben fagyva fekszenek a kövek közt, a várost, ami kétféle kıbıl áll. Az több itt mit kéz kevert keményre cementbıl, homokból, vízbıl, mint mit másik kéz kapart a föld belébıl, mi megmarad morzsának az éj zabájából. 12 �TÓTH K INGA vásártér lassan hajtanak gödörbe a kerekek kesztyőt dörzsöl a botkampó rábiccen a hát a szatyor alján ragacsos falatok felette méh – nem tudom, hogy került ide – kilincsre kötött fajtatiszta papírpoharas fagyott tinimelleket riogat egyezı szagú asszony jobbra cigivel a mozgássérült szalonnát eszik minden helyi lakos cipıje kikefélt mindenki a nyitást várja Zur Risiken und Nebenwirkungen steril vegyületek a szívószál túlvégén a levendulás kúpban a mirelit utolsó leheletben a penészkérgen – a sajtén a túltartós kenyéren csak elısütöttet ne és oltóanyagot üzemorvosok szelektálnak most beolvadni jó tendencia 13 �Világmegváltás A hét a kör száma 4+3 a hat a boldogság száma 4+2 ez annyit tesz, hogy ha veszek a boltban 4 kék és 2 piros cukorkát, az boldogság Ezzel a felfogással pedig jelentısen csökkenthetıvé tennénk az elégedetlenkedık számát. De akkor megszőnne az SMS- rovat a regionális újságban... India kı csiszolja a talpkeményedést a pára nem ül hónaljra – mert jó pára ez zsigeri az illem ülünk feketén Gé fest vörös anyagokat nagy vonalak, hajlékony meztelen nık madárnyakak és sok paradicsom törökülésben rágunk gyökeret öntisztulunk, nincs mocsok jófajta igenek csak 14 �Üdítı lehajtogatják a napernyıket határozott sorrendben „rajtaveszít valaki” hely új – szagok hol? – a pincér pluszszódákat számoltat el de nem bánják „lebontották a kristályboltot” „csupa csalódás, senki sem vegetáriánus” „el kellene dobni a maradék illúziókat is az idegenek közt” – én vagyok idegen – „a hajléktalanok is cserélıdtek.” „a régiek a Tescoban dolgoznak mellékállásban” pár megfagyott mert a mőszakot leadták és biztonsági ırnek nem mentek a bırgyárba. 15 �Z SIBÓI G ERGELY Hajnali vásznak Az elsı vonat elindult immár. De ásítással kivár még néhány ablakszem. – Álmokkal telnek a hajnali vásznak, emlékedben – egy padon – kissé megmelegszem. A város még csönd- meg köd-habarék, s ágyunk félig tölti surrogó álmod. – Végtére nem lehet hiába várnod! – Kavarom egyre az éj-maradék savanyú, hideg-híg levesét. 16 �SZÁVAIRATOK SZÁVAI A TTILA A megoldóképlet Galkovics nemrég a bíróság elıtt vallotta be, hogy beteges hajlamok főzik a számokhoz, titkolt perverziókat táplál bizonyos matematikai problémák irányában. Nem ezért volt a bíróságon, de elmondta, bár lehet, hogy csak ezzel akarta terelni a figyelmet. Többen látták már, hogy mikor buszon utazik a Galkovics, egy különös kis füzet fölé hajol, ceruzával dobol a száján, majd néha, meglepetés- és rajtaütésszerően leír néhány számot a kopott füzetlapra. Szorosan a többi szám közé. Talán valami zárnak a kombinációját találgatja, esetleg a világőr titkát akarja megfejteni. A kocsmában többeknek mesélt már errıl az utóbbi, kialakulóban lévı tudományról. Ez szerinte egy új tudományág, sıt vadiúj diszciplína a filozófia peremvidékén, hogy a körülöttünk elıforduló zajokból matematikát készítünk, aztán meg levonjuk a következtetést a világ nagy dolgait illetıen. Mivel a Galkovics akut politikus, a komolyabb döntések elıtt legtöbb esetben kimegy a baromfiudvarra és figyel. Maga is meglepıdött nemrég, mikor átszellemülve hallgatta a szomszéd betonkeverı ritmikus morgását és a saját disznajai módszeres röfögését. Amikbıl aztán egészen pontos elırejelzést adott arra vonatkozóan, milyen hosszú beszédet fog mondani az iskolaigazgató a hamarosan tartandó iskolai ünnepségen. A sikerén felbuzdulva a következı év privát politikai ötleteit is a ház körüli zajokból foganatosította. Miután a vasárnapi ebéd után csendre, és diszkrét, visszavonult emésztésre utasította a családot, kiült egy hokedlire a tyúkok közé, majd mélyen hallgatott, mint egy üres istálló. Hogy legyen, ami motiválja a szárnyasokat, frissen szedett gilisztákkal szórta körül magát, amiknek fıbb jellemzıit és méreteit persze gondosan feljegyezte a noteszébe, jól jöhetnek a kukackoordináták, ha bizonytalanodik a politikai természet. Állítólag bizonyos szakemberek már gyerekkorában megmondták a családnak: nagyon sajnálják, de elıfordulhat, hogy a gyermek személyisége olyan, nem hétköznapi dolgok irányába tolódhat, hogy például: számok, vagy filozofikus gondolatok, esetleg politika, és semmiféleképpen ne erıltessék rá az általános és átlagos világot. Mert félı, hogy nem fog menni neki, és úgy elég nehéz jó politikusnak lenni, hogy tisztában van vele, annyit ér az élete valójában, mint egy lerágott csont, noha, ha filozofikusan járjuk körbe a kérdést, talán hús is kerülhetne a csontra. Ezt a szemészorvos mondta, miután megvizsgálta a békésen magában gügyögı négyéves Galkovicsot. Beszélni késıbb tanult meg, mondta is a tanácselnök bácsi, hogy nem attól függ az ember, hogy mennyit beszél, hanem attól, hogy mit mond, majd kedvesen megpaskolta a cipıje orrát bámuló kis Galkovics feje búbját. A család nem értette ezt pontosan, de bíztak abban, hogy az idı majd megold mindent, hiszen a kertben is minden megterem, hiába munkanélküli a fél rokonság. 17 �Galkovics persze látott a számokon túlra is. Például szép, kifejezı halmazokban tudta szemléltetni, hogy a vasárnapi misén elhangzott prédikáció milyen hatással lesz bizonyos falubeli személyek táplálkozási és tévénézési szokásaira. Ezeket késıbb közvélemény-kutatással próbálta igazolni, noha egyesek szerint minden közvélemény-kutatás hazugság, hiába kérdezi meg az utcában mindenkitıl, hogy nézte-e a tévét, és hogy mennyire. A Galkovicsot csak a hullamosóként dolgozó barátja tudta úgy elfogadni, ahogy. Nem osztotta el kettıvel azért, mert olyan, amilyen, sıt a kettıjük közötti viszonyt késıbb a Galkovics már úgy rajzolta fel zsírkrétával a disznóól falára, hogy az elvont gondolkodás, az kettıjük közös többszöröse. Minél inkább így lett, annál inkább távolodott el Galkovics a korábban megélt világtól. És annál inkább lett politikus, annál inkább kezdett elváltozni sokak szemében, akik korábban még komoly reményeket főztek annak irányába, hogy egyszer olyannak fogja látni a Galkovics a világot, amilyen az valójában. De nem. Ezt olykor a szemére is vetették, de Galkovics csak matematikai példákat tudott sorolni ezzel kapcsolatban, olyanokat, hogy: Két mennyiség kapcsolatát egyenes arányosságnak mondjuk, ha az egyik menynyiséget akárhányszorosára változtatva a másik mennyiség is ugyanannyiszorosára változik. Bólogatva nézte a cipıje orrát, mélyen átérezve a kinyilatkoztatás lényegét és súlyát. Mikor a városvezetés megbízta, hogy rukkoljon elı valami szép beszéddel a közelgı városi megemlékezésre, akárhogy biztatta ıt a család, akármennyire szerette volna úgy kifejezni magát, hogy mindenki megértse: csak táblázat formájában tudta megfogalmazni az ünnepség alapjául szolgáló történelmi esemény szükségességét és hatását például a virágkötészeti trendekre. Mivel a falu nem szokta ennyire a számokat, nem választották meg, amit aztán gyakran Galkovics szemére vetett a rokonság. Legutóbb a nagynéni mondta neki, hogy látod, fiam, aki túl sokat számít, az elıbb utóbb maga számolódik ki, oszt lesheti az eredményt. Erre annyit felelt a cipıje orrát nézı Galkovics, hogy negatív vagy, vigyázz, mert gyököt vonok belıled. A pszichológus javaslatára beíratták egy társkeresıbe, hogy térjen vissza belé a közérzet, de miután meghallották, hogy azt mondja a menyasszonyjelöltnek a tyúkudvar közepén, hogy szép vagy, mint egy pozitív egész számsor, elhallgattak. Azóta hallgatnak, mint egy megoldatlan másodfokú egyenlet. Keresik a megoldóképletet. 18 �PRÓZA ÉS VIDÉKE PETİCZ A NDRÁS Másnap Feljegyzések a háborúból (Regényrészlet) Orchies városába küldöm Olyan volt ez, mintha csak kopogtam volna, röviden, négyszer, balsorsomnak ajtaján. Camus Atyámfiai elıtt idegenné lettem, és anyám fiai elıtt jövevénnyé. 69. zsoltár Idegen és jövevény vagyok közöttetek: adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elılem. Mózes, 1. könyv, 23,4 TÖBBEN MONDTÁK, ANNAK IDEJÉN még a plébános is mondta, hogy biztosan nem él már az apám. Hogy nekem nincsen is apám. Hogy azt nem lehet tudni, ki is az én apám. És az anyám is biztosan elmondta volna, ha tudta volna, hogy ki az én apám. Igen, mindezt a plébános is mondta, valamikor. Akkor, amikor vele laktam a plébánián, abban a városban, ahonnan aztán elmenekültem. Azután mondta mindezt a plébános, közvetlenül azután, hogy a mővelıdési ház a levegıbe repült, és meghalt az anyám. Nem tudom, mit is gondoljak. Nyilván igazuk van azoknak, akik így vélekednek, és valóban elmondta volna az anyám, hogy ki is az én apám, ha tudta volna. Vagy, ezt már én teszem hozzá, ha látta volna értelmét annak, hogy elmondja. Mégis azt gondoltam akkor, régen, hogy egyszer találkozom az apámmal, és ı majd segít. És ma is ezt gondolom. Hogy majd segít rajtam az apám. Ha találkozunk végre, és megismerjük egymást. 19 �Ha megtudja az apám, hogy van egy lánya, és hogy éppen én vagyok az. Akkor biztosan segíteni fog. TIZENÖT ÉVE TART A HÁBORÚ. Nincsen már semmim. Csak ez a partszakasz, ahol meghúzom magam, meg a matracom, ahol alszom, és néhány ruhadarab. És, persze, a gyöngysor. Valamint Gersom, az öregember feljegyzései. Délelıttönként azzal telik az idı, hogy próbálok valami élelmet szerezni. Kagylót, rákot, esetleg halat. Ültettem krumplit is, és most már van újkrumplim. Az újkrumpli, az tényleg nagyon jó. Ha ettem, akkor minden jó. És akkor aztán van egy kis szabad idım. Olyankor, ha már ettem, és ha nem esik az esı, kényelmesen elnyúlok a matracon, és az ócska nejlonszatyorba rejtett vastag papírköteget tanulmányozom. Amit az az ismeretlen lány ırizgetett. Könnyő olvasnom, mert azon a nyelven íródott, amit gyerekkoromban használtam. Ott, abban a városban, ahol megölték az anyámat. És olyan az egész, mintha én írtam volna. Talán ezért is tetszik. És ezért is szeretem olvasgatni. Az igaz, hogy más olvasmányom, itt, a parton, nincsen is. Csak az öregember feljegyzései. A város, ahol jelenleg élek, olvasom az öregember feljegyzéseiben, menekülésem sokadik helyszíne. Nekem is az, gondolom magamban, olvasás közben. Befogad ez a város, menekülésem sokadik helyszíneként, ahogy az elızıek is befogadtak, és, ahogy befogadott rajtam kívül még sok-sok idegent a története során, többek között fıníciaiakat is és szanszkritokat, latinokat is és sumérokat, keltákat is és hunokat és perzsákat, meg mindenféle egyéb nációt. Mindez, persze, történelem. Valójában nem is tudom, mit jelentenek ezek a szavak. A szavak, amelyek számomra ismeretlen népeket, nyelveket, szokásokat és kultúrákat jelölnek meg. Nem tudom, nem is akarom tudni, nem is érdekel. Igazából nem akarok népekrıl, nyelvekrıl hallani. Mondta valaki, nem olyan régen, hogy ilyen nevő népek is megfordultak már itt, ebben a városban, menekülésem jelenlegi helyszínén, az elmúlt sokezer év alatt, és ezek mind-mind nyomot hagytak ezen a városon. Biztosan így van. Én magam több nyelven is beszélek, mert úgy alakult a sorsom, hogy több nyelvet is megtanultam eddigi életem során. Úgy alakult, hogy meg kellett tanulnom a különbözı nyelveket. Azért, hogy életben maradjak. Most éppen azt a nyelvet használom, amit az itt élık többsége is beszél, vagy pontosabban szólva, amin a legjobban meg tudom magam értetni itt, ebben a tengerparti városban. Idáig jutok az olvasásban. Leteszem a feljegyzéseket, hamar elfárad a szemem. Vagy az is lehet, hogy csak elszoktam a betőtıl. És miközben lapozgatom Gersom feljegyzéseit, arra gondolok, hogy valamiért nagyon is közel áll hozzám ez az öregember. 20 �AHOGY MÁR MONDTAM, TIZENÖT ÉVE TART EZ A HÁBORÚ. A háború, ami aznap kezdıdött, amikor elhagytam azt a várost, ahol kivégezték Amélie-t, a legjobb barátnımet, és ahol korábban felrobbantották az anyámat. Nehéz, néha igazán nehéz visszaemlékeznem arra, mi is történt azután, hogy onnan elmenekültem. Volt a tóparti város, ahol volt Sophie és volt az iskola, és volt Mr. Hunchet. És aztán jöttek az elsı bombázások. Elfáradtam. Ebben a pillanatban nem akarok tudni semmiféle bombázásokról. Most valahogy mindent töröl az agyam. Most valahogy hajlamos vagyok mindent elfelejteni. Vagy éppenhogy nem felejtek semmit. Pontosabban szólva, nehezen felejtek. Csak éppen úgy bukkannak fel bennem az emlékdarabok, mint a mozaikkockák: ezekbıl kell összeállítanom a teljes képet. Szóval, akkoriban, ott, a tóparti városban, hihetetlenül gyorsan zajlottak az események. Szinte egyik pillanatról a másikra történt minden. És elıtte minden olyan rendben levınek látszott! Jártam iskolába, tanultam a nyelvet, az új hazámnak a nyelvét, Sophie pedig gondoskodott rólam. Aztán meg sétáltunk is nagyokat, és sokat nevettünk is. És étterembe jártunk, és moziba, és egyszer még Mr. Hunchet is a vendégünk volt, vacsorán, és igazán kedves volt, és nem fogta meg a combomat egyáltalán mialatt nálunk járt. És a jövımrıl beszélt a vacsora alatt. Hogy egyetemre járok majd, és még diplomata is lehet belılem, mert jó a nyelvérzékem, hiszen olyan fiatal vagyok, de már több nyelven is beszélek. Az iskolában is, ahova mindennap mentem, nagyon jól éreztem magam, mert az osztályomban egyre több lett a barátom. És egyre jobban is tanultam. A matek tanárom, egy loboncos hajú fiatal férfi, aki éppen akkor végzett az egyetemen, azt mondta, van érzékem a matematikához, és el akar indítani valamilyen versenyen. És aztán Sophie még pingpongozni is beíratott. Ez kezdetben elég nehéz dolognak tőnt, éppen a hallókészülékem miatt, attól féltem ugyanis, hogy a sok ugrálásban kieshet a fülembıl a hallókészülékem, ha nem vigyázok. De aztán sikerült rögzítenem, és nem esett ki. Így aztán jártam hetente háromszor az edzésre, és ott is egyre jobb voltam, és egy kerületi bajnokságon második helyet szereztem. Közben meg néztem a tévében a háborút. Akkor, amikor egyedül voltam otthon. És valahogy éreztem, hogy valami nagyon nagy baj lesz. Hogy nem mennek jól a dolgok. Hogy valójában mi is veszélyben vagyunk. Azt nem lehetett nem észrevenni, akár már így, tévéadáson keresztül is, hogy egyre több mindenütt a katona, és hogy egyre több harckocsi robban fel. És aztán a városban, ahova mindennap mentünk Sophie-val, az egyik délelıtt, amikor iskolában voltam, volt egy robbanás. És mindenki nagyon megijedt. És akkor Sophie, aznap este, borzasztóan idegesen és sápadtan azt mondta, hogy ezentúl óvatosaknak kell lennünk. Abban a robbanásban nyolcan haltak meg. Három nı, négy gyerek meg egy férfi. És én magamban azt gondoltam akkor, azon a napon, hogy én már túlságosan is jól ismerem az ilyen robbanásokat. 21 �EMLÉKSZEM A RÉMÜLETRE, A SOPHIE ARCÁN megjelenı rémületre, amikor az elsı repülıgépek zúgását meghallottuk. Az elsı rakéták becsapódásának zajára Sophie remegni és síni kezdett. Én meg csak hallgattam. És megvontam a vállam. Mint akit semmi sem érdekel. És aztán emlékszem még a légvédelmi rakétákra. Azt nagyon nem szerettem. Az éles, sivító hang! Befogtam a fülem, és a legszívesebben az ágy alá bújtam volna, annyira féltem. És a menekülésre is emlékszem. Arra az iszonyatos dugóra, ott az autópályán, ahogy a földalatti városhoz igyekeztünk. Sophie azt mondta, valamikor, hogy soha nem lesz szükségünk arra a menedékhelyre. Hogy csak óvintézkedés az egész feliratkozás. Aztán meg nyolc évig éltem bezárva, ott, a földalatti városban. Nyolc évig a napfényt sem láttam. Arról az nyolc évrıl nem akarok beszélni. Most nem. Merthogy nincs mit mondanom arról a nyolc esztendırıl. Ezt a mozaikkockát most kitöröltem az emlékeim közül. Ott, a föld alatti városban nem láthattam a napfényt. És örökké féltünk. És aztán meg a nyolc év alatt felnıttem, befejeztem az iskolát, és azt reméltem, hogy véget ér majd egyszer ez az egész. Ez az egész, amit háborúnak neveznek. És most itt vagyok. És a háború még mindig nem akar befejezıdni. SOKAN, SOKFÉLE NYELVET BESZÉLÜNK ERREFELÉ, olvasom az öregember feljegyzéseiben. Itt, a tengerparti városban, ahova mindenféle véletlen folytán, de eljutottam. Van itt egy közös nyelv, ami több nyelv keveréke, ezen lehet a leginkább kommunikálni. Ezt a közös nyelvet használom én is. Így praktikus. Beszélünk a keverék nyelven, vagy éppen kézzel-lábbal, de megértetjük magunkat. Mindannyian ezt tesszük. Azok, akik itt, ebben a városban találtunk menedéket. Mindannyiunknak ez a lehetı legjobb. Mármint az, ha van egy közös nyelv, amit többé-kevésbé mindenki beszél. Furcsa ez a szó: kommunikálni. Nem szeretem a furcsa szavakat. Szeretnék egyértelmően fogalmazni. Menekült vagyok, ahogy itt majdnem mindenki. A háború elıl menekülünk. Beszélgetni akarok, ha éppen akarok, kommunikálni viszont nem akarok semmiképpen sem. Leginkább, persze, egyedül szeretnék lenni. És túlélni mindazt, amit lehet. Túlélni ezt az egészet. Szembejön valaki az utcán, ránézek, és nem tudom eldönteni, hogy ı milyen. Hogy ı honnan jött. Nem tudom eldönteni, egyáltalán. Vagyis, ez azt is jelenti, hogy nem tudom, hogy ı milyen is eredetileg. És, hogy mit akar. Nem ismerem fel, nem látok bele, nem tudom a származását, és nem tudom a szándékait. 22 �Mondhatnám így is, kissé talán fanyar iróniával, hogy nem tudom, vagyis hogy képtelen vagyok felmérni, hogy az ısei milyenek is voltak. Esetleg latinok? Vagy éppen fıníciaiak? Netán sumérok? Hunok? Talán kelták vagy szanszkritok? Szembejön valaki az utcán, és nem tudom, képtelen vagyok kitalálni, hogy ı milyen származású, milyen ısök vére kering az ereiben. És engem? Engem vajon milyennek látnak az itteniek? És kik azok az itteniek? Otthont ad ez a város, ha csupán néhány napra is, ha csak néhány hétre, vagy éppen hónapra. Igazi otthont, ahogy otthont ad feketének és fehérnek, sumérnak és latinnak, hunnak és keltának. Megnyugtatóan közömbös minden. Nem kérdezısködik, nem kíváncsiskodik ez a város, egyszerően csak van, létezése feloldozást jelent. Valamiért az én városom lett, mintha csak nekem lélegezne, miközben félelmetes és idegen a számomra, aközben teljesen az enyém, csak az enyém, menedéket és otthont ad, lélegzetvétel lehetıségét, futásomban pihenıt, bár nem is tudnám pontosan megmondani, mi elıl is futok. Illetve, tudom, pontosan tudom, mi elıl: a háború elıl futok, a háború elıl, ami szinte mindent beborít. Itt, ebben a városban minden másképpen van. Itt, ezen a településen, ebben a városban békén megmaradt minden, van még valamennyi élelmiszer, még munka is akad, a pénznek is van valamiféle értéke, azt lehet mondani, hogy minden nagyon is normális. Attól eltekintve, hogy utazni egyáltalán nem lehet, a repülıteret teljesen lezárták, autóval elhagyni a várost nem lehet, és gyalog sem. Ezt rendeletben hirdették ki. Nem is érdemes megpróbálni. Mondják, hogy néhányan megkísérelték elhagyni a várost, gyalogosan, de a levegıbıl kilıtték ıket. Katonai helikopterekrıl, mint a vadakat, úgy szedték le ıket a levegıbıl. Ismeretlen felségjelő fegyveresek ismeretlen felségjelő katonai helikopterekrıl. Ilyeneket mondanak. Lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy csak propaganda az egész... Fekszem a matracomon, és olvasom, hogy mint a vadakat, úgy szedték le ıket a levegıbıl. Ismeretlen felségjelő fegyveresek ismeretlen felségjelő katonai helikopterekrıl. Nyilván így volt, gondolom magamban, hiszen ma sem lehet elmenni innen, de még üzenni sem lehet. Nem változott semmi az elmúlt néhány évben. Minden ma is úgy van, ahogy Gersom, az öregember leírja. Még a keverék nyelv is. Az is igaz. Én is azon beszélgetek, ha van valakivel beszélgetnivalóm. Általában nincs. A múltkor is: szerettem volna üzenni. Sophie-nak akartam volna üzenni, valahogy hírt akartam volna adni magamról, azt szerettem volna, hogy tudja, élek, és minden rendben van velem. İ, persze, elıre megmondott mindent. Csak a háborút nem mondta meg. Mindig azt hitte, hogy ott, abban a tóparti városban biztonságban vagyunk. De azt kétségtelenül megmondta elıre, hogy én örökké menekülni fogok. Futni valami elıl. 23 �Egészen pontosan azt mondta, hogy van bennem valami folytonos hontalanság. Ezt már a föld alatti városban mondta. Akkor mondta, azon a napon, amikor elıször megmondtam neki, hogy el fogok menni. Lehet, hogy csak azért mondta, mert haragudott, hogy ott akarom hagyni. Lehet, hogy csak szomorúságból mondta azt, amit mondott. Azt mondtam neki, hogy elmegyek, mert elegem van abból, hogy a föld alatt kell élnem, mint a vakondnak. Persze, ha háború van, menekülni kell, mondta Sophie, kicsit gúnyosan. Ezzel csak azt akarta érzékeltetni, hogy teljesen értelmetlennek tartja a bennem meglevı meneküléskényszert. Az, hogy van bennem egyfajta hontalanság, meneküléskényszer, az egyáltalában nem csoda, ezt még Sophie is elismerte. És azt is állította, ott, a föld alatti városban, hogy már a tóparti városban felismerte bennem ezt a meneküléskényszert, csak éppen akkor még abban reménykedett, hogy lehet mindezt majd gyógyítani valamiképpen. Persze, a robbanások, meg az idegen repülıgépek megjelenése nem segített semmit. Mármint a bennem meglevı meneküléskényszeren. Sophie-val, ott, a földalatti városban többször is beszélgettünk errıl. Mármint arról, hogy én mindig menekülni fogok. – Értsd meg végre, ez valami betegség nálad. Pszichés kényszer. Ezt lehet kezelni, és érdemes is kezelni. Egyfajta pánikbetegség ez az egész, semmi több. Az, hogy mindig futsz valahova. Ezt nevezem én pánikbetegségnek – mondogatta többször is Sophie, miközben sétálgattunk a föld alatti város termeiben. Nem is termek voltak azok, hanem hatalmas terek, még park is volt, mesterséges fényben nevelt fákkal, és tó is volt, és a tóban halak voltak, meg kacsák. És a földalatti város tetejérıl olyan fény jött, mintha napsütés lenne. Mennyire győlöltem azt az egészet! Hamisnak és hazugnak gondoltam mindent. Akkor, ezeknek a sétáknak az egyikén mondta Sophie: – A pánikbetegség abban jelentkezik nálad, hogy örökké futni akarsz. El akarsz bújni. Ezt az elrejtızési vágyat, ezt a menekülési ösztönt kellene valahogy kordában tartani. Ha nem kezelteted magad, akkor, attól félek, mindig problémáid lesznek. Tizenöt éves voltam akkor. Ennek a beszélgetésnek az idején. Aznap mondtam meg elıször Sophie-nak, hogy elmegyek a föld alatti városból. Hogy kimegyek a hegy gyomrából, mert látni akarom a napfényt, és végre látni akarom a tengert is. Emlékszem, miután megmondtam, hogy elmegyek, utána jó volt. Bármit is magyarázott nekem akkor Sophie. Álltam a föld alatti városban a mi számunkra biztosított garzonlakás fürdıszobájában a zuhany alatt, és élveztem, hogy zuhog a testemre a víz. A hajamból apró fekete földszemeket mosott ki a víz meg a sampon. A lábujjaimon meg a lábfejemen sárfoltok keletkeztek. Kicsi kis sárpiszkok. És ez is jó volt. Látni a sárpiszkokat. 24 �LEGJOBB LENNE NEM CSINÁLNI SEMMIT, gondolom magamban, most, ezekben a pillanatokban, itt, a parton, a hegyoldalon, a cserjék közötti odúmban. Hogyha ez meneküléskényszer, akkor, rendben van, elismerem, Sophie-nak van igaza. Akkor ez valami olyasmi, mint amit az öregember is ír a feljegyzéseiben, hogy megyek bele a világba, vagyis örökké csak azt keresem, hogy befogad-e a világ. Ez, persze, az én esetemben nem is igaz. Nem azt keresem, hogy „befogad-e a világ”. Ez butaság. Nem is értem, mire is gondolt az öregember. Egyszerően csak menekülök. Merthogy háború van. Meg aztán lehet, hogy mégis keresek valamit. De az a valami nem az, hogy „befogad-e a világ”. Hanem egy egészen más dolog. Nem valami képzelgés tehát. Hanem egy nagyon is konkrét ügy. Csak ezt a konkrét dolgot még magamnak is csak nehezen vallom be. Egyelıre. Szóval, van bennem egy olyan érzés, hogy addig úgysem nyugszom meg, amíg valahogy az apám nyomára nem bukkanok. Errıl van tehát szó. A napokban egyébként levelet írtam Sophie-nak, hosszú levelet írtam neki, amiben azt próbáltam megfogalmazni, miért is nincsen igaza. Valami olyasmit írtam, hogy nem egyszerően meneküléskényszer és pánikbetegség az én problémám, hanem egyfajta nyugtalanság. Mindig azt érzem, hogy valakinek szüksége van rám, és nekem is szükségem van rá. És hogy ez a valaki az én ismeretlen apám. És, hogy akkor szőnik meg ez a furcsa, állandósult szorongás, ha valahogy az apám nyomára bukkanok. Menekülésem folytatódik, írtam Sophie-nak, úgy, ahogy az öregember is írta a feljegyzéseiben, és még azt is írtam, hogy tudom, hogy ez a számára azt is jelenti, hogy tele vagyok bizonytalansággal, rettegéssel, és azt is tudom, hogy ı tényleg azt gondolja, hogy ez a rettegés nem a háborúból fakad, hanem a háború elıtti életembıl, és, hogy ez szerinte pánikbetegség. Tény, hogy most minden másképpen van. Innen már nem menekülhetek tovább. A várost nem hagyhatom el, fegyveresek ıriznek minden olyan útvonalat, ami kifelé vezet innen. Ezt az öregember is leírta a feljegyzéseiben. Azt mondják, hogy csak ezzel a teljes határzárral tudják garantálni a személyes biztonságunkat. Így aztán üzenetet sem kaphatok, és nem is küldhetek. Posta sincs, az internet természetesen nem mőködik, telefon, rádió, ilyesmi: reménytelen. Mindent ellenıriznek. Az a levél is, amit Sophie-nak írtam, az is csak itt maradt, velem. Majd egyszer elküldöm, ha minden jó lesz. Majd akkor postára adom. Amikor valóban minden jó lesz. Végül pedig minek is panaszkodnék? Máshol a legelemibb életfeltételek sincsenek meg. Itt egészen jól vagyunk. És a háború: tulajdonképpen elkerült minket. Szinte alig érzékelünk a háborúból valamit is. 25 �Itt nem kell félnünk a barbároktól. Ezt a területet soha nem foglalják el. Legalábbis, mindenki ezt mondja. A város, ahol jelenleg élek, befogadott. És el sem enged már soha, írja az öregember. Ez igaz. Ez az én esetemre is igaz. 26 �K ÁLMÁN G ÁBOR Reggeltıl estig Milanról mindenki tudta, hogy kegyetlen. Győlölt mindenkit maga körül és soha nem is titkolta. Fıleg a macskákat győlölte. Volt, hogy az öreg Boženka macskáit édesgette magához. Szalonnát használt erre a célra legtöbbször. Legjobban a paprikás császárszalonna vált be a tapasztalatai szerint. Apró szeletekre vágta, kicsi darabokat dobott át Boženka fakapuján keresztül az udvarba. Volt, hogy pórul járt és az udvaron jövı-menı csirkék vagy kacsák csaptak le a csalira. A kacsák kevésbé szórakoztatták, túlzottan bárgyú élılényeknek vélt minden baromfit. Bár sokat kísérletezett otthon, hogy a kacsák vajon akkor is tudnak-e úszni, ha fejjel lefelé dobja be ıket a tóba. De ez nem tőnt túl jó mulatságnak, mivel legtöbbször zuhanás közben visszapördültek mind és hassal értek a vízbe, majd mintha mi sem történt volna, úsztak el Milan közelébıl, megszokott mozdulatokkal mártogatták a fejüket a vízbe és vizsgálták az úsztatót ennivaló után. A csirkék már mókásabbak volt, mert azok rémülten menekülni kezdtek, de sosem süllyedtek el a vízben ık sem. Lassú, esetlen mozdulatokkal vergıdtek át a túlsó partra, sokszor a szárnyaikat is szétcsapták, hogy ne süllyedjenek el, és mire Milan átért az úsztató másik oldalára, már szaladtak is a kert hátsó részeibe. A kakasokat egyáltalán nem találta szórakoztatónak. A kakasok általában hangosan kukorékolva, széttárt szárnyakkal estek neki, vöröslött a tarajuk, felverték maguk körül a port. Ilyenkor mindig menekülıre fogta. A pulykák tojóihoz éppen ezért nem nyúlt soha. A pulykakakasok gyakran kísértették álmaiban, felfújt tollakkal, vérvörösen lángoló fejjel üldözték és hiába menekült, egyre lassabban, egyre lomhábban mozogtak a lábai, érezte a dühös háziállatok csípését a bokáján, hogy falatnyi húsdarabokat szakítanak ki belıle. Szórakozásának sokszor csak az vetett véget, hogy megjelent az apja. Milan apja a jéerdének1 dolgozott, minden nap hajnalban kelt, hogy a szövetkezet állatai alól kilapátolja a szart. Esténként pedig az otthoni jószágait rakta rendbe, dühödten csapkodta a disznókat az ólban, hogy kotródjanak már az útjából amikor ı takarít. Talán pont azért, mert a szövetkezet állataival úgy kellett bánni, mint a hímes tojással. A jéerdé állatai a népé, így aki nem megfelelıen bánik velük, az a néppel bánik nem megfelelıen, azért meg könnyen megüthette az ember a bokáját. Persze a jéerdében is csak addig volt rend, amíg a felettes ott volt, márpedig a felettes rendszerint korán hazament, délután kettıkor már színét sem látták. Akkor aztán Milan apja úgy rugdosta a nép teheneit, ahogy a lába bírta. Ha csak egy sanda pillantást kapott bármelyik jószágtól, már lendült is a szaros gumicsizma a lábán, neki az állatok hasfalának, bokájának. Mindegy volt neki, csak minél jobban fájjon. Amikor eléjük öntötte a rosszminıségő, undorító tápot, nyomta bele az állatok fejét a silány löttybe és üvöltötte, hogy egyetek már ti barmok. Nagy volt a súly a vállán, mert teljesítenie kellett a tervet, az állatoknak ennyi és ennyi kilónak kellett lennie idıre. De rendes táp alig akadt, a silányból is éppen csak jutott. A párzási idıszakban úgy rugdosta össze a jószágokat. 27 �– Jebat prostáci, jebte!2 – kiabálta hisztérikusan, és ha valamelyik állatnak nem volt baszhatnékja, teljes erıbıl rugdosni kezdte ıket. Ezt csinálta már vagy negyven éve, reggeltıl estig. Hajnalonta kelt, és a morcos tekintető jéerdés munkásokkal utazott a helyi szövetkezetig. Egy kopottkék, busszá alakított Ávia3 vette fel ıket. Nyaranta a kékesen derengı napfényben, telente a sőrő éjszakában, kopogó fagyban utaztak a kékoverálos munkások, kötényes munkásnık. Telente, ha lehullott a hó, sokszor napokra bent rekedtek a falusiak, de a jéerdében ilyenkor sem állhatott le a munka, tehát gyalogolniuk kellett. A frissen hullott havat utálta Milan apja legjobban. Halálosan fáradt volt, mire megérkezett, minden lépésnél térdig merülve a hóban. Ha már megfagyott a hó teteje, könnyen lehetett járni rajta, olyankor már csak egy-két nap kellett, hogy megérkezzen a hókotró és kiszabadítsa a falut. Az ilyen téli napokon, ha megérkezett, legtöbbször kérdés nélkül akkora pofont kevert le Milannak, hogy a földre zuhant. Ilyenkor Milan tudta, hogy mit kell tennie. Mellkasáig húzta a térdét, a fejét amilyen mélyen tudta elıre hajtotta és a kezével védte, mert az apja nem állt le soha egy pofonnál. Általában mindegy volt, hogy Milan mit csinált. Ha nem csinált semmit, az volt a gond, hogy lopja a napot, de ha éppen dolgozott az állatok körül, akkor az volt a gond, hogy miért pont úgy, miért nem máshogy. Ha állatkínzáson kapta Milant, teljesen megırült. Ilyenkor általában ugyanazt tette vele, amin rajtakapta. Felkapta és háttal beledobta a kacsaúsztatóba, vagy belenyomta a fejét a vályúba, és volt, hogy addig ott tartotta, amíg a teste el nem ernyedt. Üvöltözött vele, hogy ha a mi állatainkat bántod, az olyan, mintha minket bántanál, és amíg ezt üvöltötte, rugdosta a földön heverı fiát, jól irányzott, tapasztalt mozdulatokkal. Milan a macskákkal szeretett legjobban szórakozni. A kutyáktól félt, mert haraptak. Ha meg nem haraptak, akkor pedig megalázkodtak és a kezét nyaldosták, nem volt benne semmi érdekes. Boženka macskái legtöbbször rákaptak a csalira. Elıbbutóbb komótos, lassú mozdulatokkal felkeltek a belsı udvar padjaira terített durva pokrócokról. Boženka a falu legvégén lakott, a temetı mellett, közvetlenül a régi felsıtemplom szomszédságában. Temetıbıl is kettı volt a faluban, ezt a fentit már nem használták évtizedek óta a babonás falusiak, kerülték a kísértet históriák miatt. Így aztán a temetı tényleg úgy festett, mint a mesékben, megszállták a denevérek, benıtte a futó borostyán a sírköveket, düledeztek a régi, kopottbarna fakeresztek. Boženkát ez nem zavarta. Ablaka a temetıre nézett, esténként elnézegette a szállongó denevéreket, hallgatta a baglyok huhogását. Mesélték, hogy éjszakánként szellemek járnak be Boženkához és ı mindent tud a halottakról. A környékbeli kisgyerekek féltek is tıle, mert mindig feketében járt, ráadásul gallyseprőket készített, halmokban álltak az udvarában. Boženkától csak Juro nem félt, de Juro az elhagyott temetıt is szerette. Ha egyedül akart lenni, beszökött a kerítés résein, ráfeküdt a hatalmas kripták kılapjainak egyikére. Leginkább Slavomír Slobodník sírja mellett szeretett fekdécselni. Délutánonként hosszan odasütött a nap a temetıt borító sőrő lombkoronák rései között. Slavomír volt hosszú idı után az elsı, aki itt pihenhetett meg. Az utolsó is, egészen Boženka haláláig, aki maga kérte, hogy ide temessék, bár a városból kellett hívni papot meg sírásókat, mert a falusiak közül senki nem vállalta. Maga Sklenár is csak a temetı kerítésén kívülrıl nézte végig nagyanyja gyászszertartását. Azt 28 �bánta leginkább, hogy Boženka kérése miatt a család nem nyugodhatott egy helyen a két idısebb Sklenár, apja, és Boženka férje, Sklenár nagyapja mellett, de végül is legyintett az egészre, meg félt is egy kicsit a pletykáktól, nehogy a feltőnıen szép kort megélı nagyanyja valamiféle átkot szórjon rá, vagy kísértse éjszakánként, amiért nem teljesítette utolsó kívánságát. Akkor lett babonás, amikor kezdett tönkremenni a kocsmája. Egyre kevesebben ittak, az öregek lassan kihaltak, a fiatalok meg a városokba mentek, nem sokáig húzta már a Sklenár család majdnem hetven éves vállalkozása. Gyızködte magát Sklenár, hogy ennek semmi köze ahhoz a kötéldarabhoz, amit az apja tartott a kocsmapult alatt. Állítólag valami akasztott nemec nyakából vette le a háború legvégén, miután végignézte a fiatal katona haláltusáját. Nem hitt a babonákban, miért is növelné egy kocsma forgalmát egy undorító kötéldarab. Így aztán apja halála után kidobta a szemétbe. Slavomír Slobodníkot Juro nagyapja, Havran temette ide. Slavomír oszló holttestére nem messze Abafi malmától bukkantak rá kevéssel a háború után, amikor tavaszodni kezdett. Szürke kabátjába burkolózva feküdt arccal a földnek. A falusiak nem ismerték, nem tudták volna beazonosítani az ismeretlen holttestet. Szerencsére Havran is velük tartott, amikor a holttestre bukkanó falusi kamaszok a rémülettıl és a futástól zihálva rontottak be a kocsmába a hírrel. A hideg konzerválta Slavomírt, így amikor az olvadó hó alól elıbukkanó tetemet a hátára fordították, mindenkinek fintorba torzult az arca a sápadtszürke, vászonszerővé aszott test láttán. Havran volt az egyetlen, aki nem szörnyülködött. Havran a hegyekben bujkált, a barlangokban a háború utolsó évében, Slavomír városi volt, menekült a nemecek elıl. Együtt töltötték öten-hatan az utolsó hónapokat. Találgatták a helyiek, mi történhetett vele. Talán éppen Abafinál akart meghúzódni, mondogatta Havran, akinek élesen rémlett még az a véres ütközet, amikor éjjel neki az utolsó erejével még sikerült magát elvonszolnia Abafi malmáig. Ez volt az ütközet, amelyben Slavomír eltőnt. Neki úgy látszik nem sikerült, elhagyta az ereje, elaludhatott a hóban. Az ütközet utáni napokban, miután visszajutott a rejtekhelyükre, Havrant leverte a láz, napokig a halálán volt. A többiek, akiknek nagyobb szerencséjük volt és visszajutottak még aznap a barlangba, csak fejcsóválva nyugtázták Slavomír eltőnését. Hümmögtek, hogy pedig Havran mindenkit kioktatott, veszély esetén hogy juthat el Abafi malmába. Havran el akarta temetni Slavomírt a faluban, de a babonás falusiak nem engedték, hogy az ismeretlen az ı temetıjükben nyugodjon, még a bejáratot is elállták Havran elıl, aki erre fogta magát és a rég nem használt felsı temetıben ásta el, szertartás nélkül. İ maga faragta ki a fakereszt feliratát is. Slavomír Slobodník4, ezt a nevet véste a fejfára, mert Slavomír vezetéknevét nem ismerte. Ez volt a barlangban a szabály, hogy ne tudják egymást elárulni, ha fogságba esnének. Juro tehát sok idıt töltött Slavomír sírja mellett a gazos főben fekve, élvezve a csendet és a biztonságot. Elıször akkor keveredett ide, amikor Juro elıl menekült, mert ide nem merte követni. Boženka szerette a macskáit. Legtöbben régi, kopott és piszokfoltos szınyegeket raktak ki a házi kedvenceknek, vagy azt sem. De Boženka pokrócokat rakott ki a macskáinak, azon feküdtek délutánonként a lemenı nap fényében. Alig-alig mozogtak, csak néha kezdtek komótos mozdulatokkal tisztálkodni, nyalogatták a talpukat, majd a nyálat szépen szétkenték a fejbúbjukon. 29 �És ha Milan elég kitartó volt, elıbb-utóbb felemelték lomhán a fejüket, nyújtózkodva, farkukat felcsapva lemásztak a pokrócokról és komótos, gyanakvó köröket téve közelítették meg a szalonnadarabokat. Ügyesen, egyre közelebbi pontokra dobta a csalit, türelme volt, ráért megszelídíteni Boženka macskáit. Azért macskákat hajkurászott, mert a macskák nem adták magukat könnyen. A szemükben mindig ott fénylett a gyanakvás. Sosem adták fel. Az utolsó pillanatig küzdöttek, még akkor is, amikor a nyakukba feszítette a hurkot, és elengedve ıket másfél méterrıl nézte végig csendben a küzdelmet a feszülı zsinegekkel. Amikor híre ment, hogy felakasztotta magát, sokan nem sajnálták. Fıleg a fiatalabb iskolatársak lélegeztek fel, de csak csendben, magukban, nem mondták soha senkinek. Egymásnak sem vallották be, inkább csak hümmögtek egyetértıen, hogy szegény Milan, szegény Milan, pedig jó fiú volt. De hazafelé, a piszkos buszon, a mőanyag borítású háttámlák feslései, a felszakadozó kárpit alól kivillanó karosszéria rozsdafoltjai között, a poros ablakon át kibambulva éteri nyugalom töltötte el ıket. Juro néha összerezzent aznap hazafelé, riadtan nézett körbe, mintha Milan bármelyik pillanatban mellette teremhetne, hogy kezét a torkára szorítva nyomja le a földre és alsó ajkába harapva figyelje hiábavaló küszködését, hogy kiszabaduljon. Milan nagyon erıs volt és még arra is vigyázott, hogy mindig csak fiatalabbakkal kezdjen ki. Juro volt az utolsó, aki látta, mert Juro távol a falutól lakott a hegyekben, Milan pedig Boženka mellett, a falu végén. Így Juro hazaútjai a falu végéig éveken át meg voltak keserítve. Mesélték, hogy aznap viszont Milan nem tett semmit, csak némán ment mögötte az úton, nézett a lába elé, rugdosott maga elıtt unottan egy követ egy darabig, de amikor túl messzire repült, otthagyta, nem ment utána. Talán éppen azon törte a fejét, hogyan fog macskákat kínozni, talán már részletesen eltervezte, hogyan fogja Boženka elcsábított macskáit felakasztani, nyakukba fonni a padláson tartott ruhaszárító kötelet. De arra is gondoltak, hogy Milannak valami egészen más, valami sokkal rettentıbb járt a fejében utolsó útján hazafelé. Talán már tényleg azon törte a fejét, hogy megöli magát. Páran azt is mondták, hogy végig az apjára gondolt, aki már éppen befejezte a mőszakot a jéerdében és dühtıl fortyogva hazafelé tartott. Mondogatták, hogy Milán talán az apjától rettegett. Talán attól félt, ha az apja rajtakapja, ugyanazt fogja tenni vele, amit ı a macskákkal. Jegyzetek 1 2 3 4 30 Mezıgazdasági termelıszövetkezet („Téesz”). Basszatok bolondok, basszatok! Teherautó típus. Beszélı név: szabadságharcos. �GYÖRGY N ORBERT Bügyi bácsi Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi: megette. Kérdezem, hol van. Hogy hol. Ezt kérdezem. Mert az elıbb még itt volt, mondom. Itt, ahová mutatok. Most viszont mintha már nem lenne itt. Úgy tőnik. Sem itt, sem máshol. Mintha már nem. Hőlt helye. Egyszóval: nincs. Hogy is van ez, kérdezem. Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit: hogy hát hogy is van ez? A lecsó, például, az a finom tejfölös-kolbászos lecsó! Vagy a paprikás krumpli! A töltött káposzta, a húsleves, a resztelt máj! A spanyolmadár! A pacal! A gulyás! Hol van, kérdem én. Hol vannak mindezek? Hová tőntek? A marhapörkölt, például, hová tőnt? Nokedlival, uborkasalátával! Például. Vagy csak úgy natúr, kenyérrel, csalamádéval! Sıt, egyáltalán! A zsíros kenyér! Hagymával, kovászos uborkával. A vajas kenyér! A vajas-szalámis kenyér! A vajas-szalámis kenyér paradicsommal, paprikával! Az abárolt szalonna paradicsommal, paprikával! Hová tőntek? És a túrós lepény? A bejgli? A herıce, a papsipka, a diós béles? A javak, kérdem én. Hová tőntek a javak? Vajon hová? Azt mondja: megette. Mindent, ami a fazékból, mindent, ami a lábosból. Ami a tepsibıl. Egyszóval: mindent. A bödönbıl, a kancsóból. Például. A pohárból! Például. Tehát még onnan is. Megette. Sıt, még a jénaiból is! Mindent, ami ehetı volt? Ami megevésre alkalmasnak találtatott? Elfogyasztásra? A szájnyíláson át való bekebelezésre? Illetve a fogak általi pozdorjázásra? A nyelıcsövön át a bendıbe való juttatatásra? És ott lenn, a bendıben, majd a végtelen belekben történı végsı elemésztésre? Egyszóval: a mindenek mindenkori megvételére? Hát, valahogy úgy. Kérdés: az emésztés folyamata már a szájban elkezdıdik? A válasz: igen. A fogak megrágják az ételt, a nyál pedig, azon túl, hogy a nyelés megkönnyítése végett felhígítja a falatot, olyan enzimeket is tartalmaz, amelyek elindítják bizonyos ételalkotórészek – például a szénhidrátok – feldolgozását. És a gyomorban? Mi történik a gyomorban? A gyomorban az étel raktározódik egy ideig, miközben mechanikus és kémiai úton feldarabolódik az emésztéshez és a felszívódáshoz. A gyomor sósavat, nyálkát és enzimeket – fehérjeemésztı pepszint, zsírbontó lipázt és tejalvasztó kimozint – választ ki. A sósav az étel keveredését és szétdarabolását segíti, a nyálka a gyomor nyálkahártyáját védi a savtól és az enzimaktivitástól, a pepszin pedig a fehérjéket emészti – bár a gyomorban a tápanyag csak egy kis részének a feldolgozása következik be. Mielıtt az étel elhagyja a gyomrot, fél-folyékonyállapotúvá változik. Ez a chymus. Normális emésztés folyamán a chymus a gyomorból a vékonybélbe kerül. A vékonybél három szakaszból áll – nos, melyek ezek? A válasz: ezek a patkóbél, az éhbél és a csípıbél. A chymus a vékonybélben keveredik az emésztınedvekkel. Az emésztınedvek: a pancreas nedv, az epe és a bélnedv. A legtöbb tápanyag a vékonybélbıl szívódik fel. A hasnyálmirigy termelte enzimek, az epesavak és a lecitin a patkóbélbe ürül. A három, gyengén lúgos emésztınedv a zsírokat, a fehérjéket és a szénhidrátokat bontja szét alkotóelemeire. A tápanyagok a patkóbélbıl és az éhbélbıl szívódnak fel, a vitaminok, a vas és az 31 �epesók pedig a csípıbélbıl. A fel nem szívódott chymus a vastagbélbe jut, ahol az a benne lévı víz távozása után nagymértékben besőrősödik. A vastagbélnek gazdag baktériumflórája van, melyek erıs erjedési és rothadási folyamatokat tartanak fenn. Az erjedés eredményeként a szénhidrátokból tejsav, ecetsav, szénsav és metángáz keletkezik, mi által a béltartalom erısen megsavanyodik, majd a kehelysejtek sok mucint tartalmazó nyálkájától sikamlós, képlékeny masszává – bélsárrá – alakul át. Hogy a bélsár mellett gázok is vannak a vastagbélben? Vannak bizony! Ezek a táplálékkal lenyelt levegıbıl, a vérbıl kidiffundált kismennyiségő széndioxidból, s fı tömegében a rothadás és erjedés eredményeként felszabaduló gáznemő végtermékekbıl származnak. Végül a gázok és a bélsár a végbélnyíláson át távoznak Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi testébıl. Most kérdezzük meg újra Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit, hogy az alábbi dolgok – élelmiszerek, ételkészítmények stb. – vajon hová tőntek? Nos, kedves Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, nagy-nagy szeretettel megkérdeznénk tehát újra, vajon hová tőnt a paradicsomos káposzta? Például. De ugyanúgy megkérdezhetnénk azt is, hogy hová tőnt a kolozsvári káposzta? És a fasírt, a grillcsirke, a tarhonya? Hová tőntek ezek a dolgok? A knédlirıl vagy a haluskáról már nem is beszélve. Vagy itt van a bécsi szelet, például, kérdem én, mért nincs itt a bécsi szelet? És a párizsi szelet, mért nincs itt? És a bableves csülköstül? És a kocsonya csülköstül, mért nincsenek itt? És ha nincsenek itt, akkor vajon hol vannak? A nyúl vadasan, vajon hol van? A hamisbélszín vadasan – hol? Hol van a hamisbélszín vadasan? És a brassói aprópecsenye vagy a gombás rostélyos – hová tőntek mindezek? Továbbá: a hőtıbıl a csabai kolbász, hőtıbıl az angolszalonna, a pick szalámi, a rákóczi szalámi, a parizer, a gépsonka, a keménysajt, a krémsajt, a tej, a vaj, a túró, a tojás stb. – hová tőntek? Csak úgy mellékesen. Vagy hová tőnt a konyhaasztalról a sósmogyoró, a pisztácia, a nápolyi, a pilótakeksz, a nugátos csokoládé, a csomag savanyúcukorka, a csomag erıscukorka, a konyakos meggy stb. – hová? Továbbá: a spájzból hová tőnt a májkrém, a húskonzerv, a halkonzerv, a morca della, az ananászkompót, a szamócakompót, a málnakompót, az alma, a körte, az öt szem szilva, az ısziés a kajszibarack, a szılı, a narancs, a banán, a datolya stb. – hová? És a konyhakredencbıl a cukor, a só, az ecet, az étolaj, az ırölt bors, a szemes bors, a babérlevél, a majoránna, a kömény stb. – hogy mást ne mondjak – hol vannak mindezek? Azt mondja: megette. Kész, slussz-passz. Ennyi. Álmában egyszer: olyannyira kívánja az eledelt, hogy a vágytól a szemhéjában megpattan egy hajszálér. Az élet igenlésével kapcsolatban feltett egyszerő kérdésemre adott nemleges válaszával viszont elárulja, hogy valójában nem érti, mit akarok tıle. Huncutul rákacsintok, megiszom vele egy pohár bort, de tudom, hogy már késı. Magyarázkodni próbál, karjaival hadonászik, majd a tévécsatornákat kapcsolgatja összevissza, de az egészbıl nyilván semmit sem lát, mivel a szemei ekkor már könnyekkel vannak tele. Teljesen elbizonytalanodik, s miután magába roskadva magára hagyom, az ajtó mögül még hallom, ahogy egész testében rázkódva, hangosan zokogni kezd. Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, ha ez bárkit is érdekelne még, elárulom, hogy momentán halott. Ott fekszik kint a faluvégi temetıben, egy ecetfa mellett úgy cirka két méter mélyen, áramvonalas tölgyfakoporsójában. Nagy, kövér testébıl nagy, kövér kukacok lakmároznak. Az elbomlás kémiai folyamatának leírását ezúttal 32 �mellızzük, de az idıközben elkészült feketemárvány sírkövének feliratát itt közöljük: Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, élt ettıl eddig, nyugodjon békében, Jézus Mária nevében. Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit most egy nagy, fehér damasztabrosszal terített ünnepi asztal mögött látjuk ülni elégedetten. Evett, ivott eleget? Kérdi egy lengeruhás fiatal nı, mire Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi válaszol: evettem, ivottam, eleget. Akkor ez már a paradicsom, kérdezhetnénk, a jutalmul kapott mennyek országa? A válasz: á, dehogy, amit látunk, az csupán egy régi videofelvétel. Hurok Egy verıfényes, az évszakhoz képest meglehetısen enyhe januári délutánon Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit kilıtték az őrbe. Bár az esemény különösebb érzelmi megnyilvánulások és „szélsıségek” nélkül zajlott le, a látszat ellenére senkinek sem volt minden mindegy. Sıt, ami azt illeti, eléggé szomorú egy jelenetsor volt, s talán még a startprocedúrát felügyelı mérnök-dokkmunkások is pityeregtek kicsit a tőzbiztos szkafander alatt, de hát nem volt mit tenni: eljött az ideje, mennie kell! Mert ez a világ rendje! Nézd, kisfiam, valójában én sem értem pontosan, hogyan történik mindez, ne felejtsd el, a bölcsészkaron végeztem, így a mechanikai dolgokkal kicsit hadilábon állok – anyád, ha csak teheti, meg is említi minden egyes alkalommal, hogy egy vacak villanykörtét sem tudok rendesen kicserélni, ami azért némi túlzás a részérıl, de való igaz, nem kenyerem az őrtechnológia. Amit tudok, a következı: a kapszula, amelybe Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit behegesztették egy a legkorszerőbb eljárással kivitelezett intelligens fémszarkofág, amely a legmagasabb elvárásoknak is megfelel, s amely utasának a legnagyobb komfortot biztosítja majd élete hátralévı részére. Hogy csak a legfontosabbat említsük: rendelkezik egy szuper okos fedélzeti komputerrel, amely azontúl, hogy árgus szemekkel figyeli az aktuális vendég egészségi állapotát, általános fizikai kondícióját, felmerülı igényeit, kívánságait stb., magát a külsı matériát is úgy alakítja, hogy az a lehetı legnagyobb kényelmet biztosítsa. Például ha Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi a súlytalanság kellemes, mondhatni már-már paradicsomi állapotában történetesen tovább hízna, amire, valljuk be, van is némi esély, akkor ez a masina egyszerően gondol egyet, és mint egy okos lufi, a megfelelı méretre fújja fel magát. És akkor még nem is beszéltem a szellemi frissesség megırzésére gyártott és installált fantasztikus programcsomagról, ahol a különbözı minıségi társasjátékok és vetélkedık mellett többek között egy olyan sakkpartner is található, amely ha kedve úgy tartja, húsz-harminc alattomos lépésbıl akár a Kramnyikot is megveri. Egy szó mint száz: Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi nem fog unatkozni. Más kérdés persze, hogy İ, mindezen dolgokból, és e reá váró fantasztikus eseményekbıl vajon mennyit tudatosít, mert hát – és hiába csőrjük-csavarjuk itt a szót – mégiscsak Róla van szó. Nézd, kisfiam, ami engem illet, Én már a karácsonyi ünnepi vacsora alkalmával is, és erre nyilván Te is emlékszel, igyekeztem pedzegetni a dolgot, úgymond 33 �elıkészíteni a talajt, de mintha szavaim lényege nem jutottak volna el hozzá. Az persze csöppet sem lepett meg, hogy sokat és nagy étvággyal evett, sıt, talán az ellenkezıje lett volna az igazán természetellenes, de azt kissé már furcsának találtam, hogy az alma tradicionális felszelésekor, miután a késpenge útjába ezúttal egyetlen mag sem keveredett, megkönnyebbültem konstatálta, hogy ez így van jól, és hogy jövıre mindannyian: ugyanígy, ugyanitt. Ehelyett most az történik, hogy Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, miközben a visszaszámlálás már órák óta elkezdıdött, és a kilövésig csupán néhány röpke perc maradt hátra, nedves orrát a szarkofág egyetlen kör alakú kitekintıjének üvegéhez nyomja, és bután pislog az úgynevezett külvilágra, amelytıl rövidesen végsı búcsút lesz majd kénytelen vennie. Itt jegyzem meg, hogy hála a beszerelt légkondíciónak és a konstans szobahımérsékletnek e borgızös lehelet a sterilen záró kristályüvegen szerintem semmi látható nyomot nem fog hagyni, de ettıl még az amúgy meglepıen szép számmal összegyőlt hivatásos bámészkodók között sem lesz senkinek – hát hogyan is mondjam csak – különösebben rózsás kedve. Viszont Te, drága gyermekem, egyet se búsulj, mivel egyrészt elıtted még nagyon-nagyon hosszú, s bízzunk benne, sikeres földi pályafutás áll, másrészt meg az otthoni teleszkóppal egy jó ideig követhetjük még Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi útját az égen, amely ígérem – és ennek, bölcsészkar ide vagy oda, a kedvedért azért kicsit utánanéztem –, nem egy mindennapi látványosságnak ígérkezik. Elég, ha csak arra a két csodálatos hurokra gondolsz, amelyek közül az elsıt pár nap múlva a Hold, a másodikat pedig késıbb, néhány év múlva a Jupiter körül fog megtenni, hogy ezen égitestek gravitációs röppályáján felgyorsulva mintegy parittyaként katapultálja majd Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit a Naprendszeren túlra. Amint már említettem, az események elsı felét gyakorlatilag végig figyelemmel kísérhetjük, kivéve azt a rövid szakaszt, amíg az őrkapszula a Hold túloldalán fog tartózkodni. Aztán persze már távolodni kezd, egyre nagyobb sebességgel, ami azt jelenti, hogy látóterünkbıl fokozatosan tőnik majd el. Viszont jó hír, hogy a Jupitert megkerülve egyszer még, úgy cirka tizenhárom-tizennégy év múlva – erre most nem emlékszem pontosan – iszonyú sebességgel, mintegy üstökösként fog elsüvíteni a Föld közelében, és akkor utoljára még üdvözölheted a kedves őrutast. No feltéve persze, hogy életben lesz még akkor – de hát miért ne lenne életben, ilyen butaságok még csak eszedbe se jussanak. Végtérre is, ott az a remek komputer, biztos vagyok benne, hogy vigyázni fog rá. Meg amúgy is: köztudott, hogy repülés közben lassabban telik az idı, mint itt, nálunk a Földön, a szürke, unalmas hétköznapokon, például, ahogy ezt errefelé, ugyebár, oly találóan mondani szokás… Az őrszarkofág különösebb navigációs bonyodalmak nélkül siklik a Jupiter felé. Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi egy ideig egykedvően nézi a csillagok milliárdjait, majd egy tubusból marhapörköltpépet, egy másikból krumplipürét, egy harmadikból pedig valami meghatározhatatlan konzisztenciájú savanyúság-féleséget présel ki az étkezıpulthoz rögzített fémtányérra, és jóízően falatozni kezd. A fedélzeti komputer monitorján ekkor, mintha varázsütésre, egy színes, széles vásznú, régi westernfilm fıcíme jelenik meg. Az elsı néhány snitt alapján a mozi felettébb izgalmasnak ígérkezik. 34 �N OVÁK V ALENTIN Sziszi (Regényrészlet) (egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-hánégy-húzz) Na, persze mit csinál egy kiszuperált biciklista, ha máshoz sem ért, minthogy mindkét lábával körkörös mozgást végezve hajtja magát egy nem túl egyszerő, de nem is túl bonyolult gépezeten A pontból a B pontba. Tényleg, mit is kezdhet? Lehet városi kocatekerı, lehet strapafutár, lehet a reuma és ízületi rendelık gyakori vendége, lehet memoáríró, aki fellebbenti a fátylat a profi biciklizés mocskáról, lehet szövegszerkesztı, aki szépírói eszközökkel gurul be az irodalomba… A és B pont. Ez sokkal bonyolultabb az életben, mint a kerékpározásban, pedig utóbbiban is vannak cifra szabályok. A és B pontok között, ha emelkedik az út, akkor B és A pont között is emelkedik. Ez fundamentuma a kerékpárosok lelki felkészítésének. Kerékpározás közben csak szembeszéllel vívhatsz. Ez a második pont. Ha mégsem az történik, mint amit ez a kétparancsolat rögzít-sugall, azaz hibás a biciklis Murphy, akkor azt úgy is megérzed, mert suhansz, mintha nem is létezne közegellenállás, és eszedbe sem jut, hogy léteznek ízületkoptató kaptatók, hogy fújnak szembeszelek. Ja, és még van egy alapvetés. Amíg nem kaptál egy nap minimum három defektet, nem is vagy igazi bringás… (egy-két-há-négy-öt // egykét-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Benyelt a futárlét. Voki-toki, reklámzsák, acéltalpú cipı, náza-cucc. Pedig nem gazdag családból menekültem, lévén, az állam gondoskodott rólam 18-ra ébredésemig. Nem tehettem úgy, mint a mő-lázadást vállaló úri ficsúrok, akik tékozló fiúként néha hazatérnek vagy legalábbis hazanyúlnak (aggódó szüleik bugyellárisához) az elvárható javakért. Szóval náza-cucc �, fék és egyéb fölös kerékpáringóságok �. Napi százhúsz káem alapból, röhögve. Nagybapest piskóta emelkedıin… Még a pihenınapon is pénzkeresés… A Kressz felejtıs. Minden kerékpárút, ahol haladni lehet. Földet súroló estélyik szegélyétıl, nagypapák kitaposott cipıjének orra hegyén át, külvárosi ágyások süppedékén keresztül, a Tabán kerékpárútján rossz helyen, rossz idıben átkelı egér bundájáig (alatta persze gerinc roppan), leelızve a hetes buszt, ahogy kell, ahogy elıírták, a dugóban karlendítve átkozódó rendırt, a vasárnapi és hétközi mazsolákat… Sorolhatnám… Estére le sem fáradtam, pedig nyolc napot tekertem egy héten. Pedig a szívem a torkomban keresett albérletet. Pedig szag- és gázelszívtam a fıvízfej valamennyi sugárútján… Míg a többiek remegı lábbal pöffentették a dzsollát a törzsmozi elıtt, addig én tekiláztam, szívtam, bohóckodtam a növényeknek, mindezt nyeregbıl, mint egy kóboj. Minden áldott este mattot adtam a májamnak, de másnap simán ledaráltam a zetapot… (egy-két-há-négy-öt // egykét-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Valahogy mégsem gyarapodott a zsé. A minden esti cuccos bulik (minden este emlegetıs), a tekilás tekerések, a szívások alter-slágeres négyüteme (gyújt – szív – benntart – kipufog), zabálta a lovettát. Ám kellett a feszültségoldás. Ez a szubkult estélyi lecsengés. 35 �Le kellett nyomtatni a stresszt, a mindennapos halálfesztiválban élés gyomorfacsarását. Lézengtünk a létben, mert azért ez lézengés volt igazából. Arcunkon lárvamaskara: porból, napcserzésbıl, ónos esıbıl, főmosollyal elviselhetıvé fabrikálva… Ez nem az a nagybetős dolce vita, bár nekünk ez is jólesett, mert szabadnak tőntünk önmagunk és a ránk irigykedık, a ránk acsarkodók (fıleg az autósok) elıtt. Az élet feltételes módja jutott nekünk. A teherautó kicsit átszabta. Kórházba vitték, de hótt ember lett. Az Andrássy bicikliútján rányitotta az ajtót egy buzi… Koponyatörés. A fasz még elsısegélyt is nyújtott, letörölte az agyát. Meghalt szívrohamban, annyit nyomott naponta… Gyakran elszakad a bovden – így vagy úgy… (egy-két-há-négyöt // egy-két-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Folyó mellett tekerni. A gravitációt, a közegellenállást és a Barum-koptató súrlódást feledtetı álszabadság. Fizika és lélek. Suhanás az árral szemben. A Római parti töltésen. A kiépített szabadság pályáján. Mert te nem vagy röghöz köthetı, törsz elıre, ahogyan a folyó is szalad. Fúrod magad a jövı alagútjába, akár Monte Christo grófja, hátha megszabadulsz egyszer, s utoléred a jövı neked szánt másodperceit a jelenedben, azaz fénysebességre kapcsolsz, s kiléphetsz végre önmagadból… És minden másodpercben más vagy. Bár a pulzusod csúcsra jár odabenn, és benn minden mozgásban van, belsı folyóid megáradnak, érmedrük feszegetik, kívül mintha nem változnál, ahogy a folyó sem ugyanaz, csak a neve, neked is csak a neved és megszólításaid, s látszatra a külsıd, a fizimiskád. Bár országonként más vagy: nekik idegen, az ittenieknek honpolgár, idegen honpolgár, s a folyó is más itt és ott… Egyiknek éltetı, másiknak pusztító, egyiknek dajka, másiknak már a nagybetős élet. Mérnöknek kihívás, halásznak barát. Egyiknek áthidalhatatlan határ, másiknak édes összeköttetés. Kék, szürke, méregzöld, fénycölöpös, sötéten lopódzó. Tekerni a folyó mellett. Iszter, Danuvia, Donau, Dunaj, Duna. α-forrás, ω-delta. Közte valami megfoghatatlan, hisz ujjaid közül is eliramlik az élet, s ha kézzel nem fogható, értéke sincs. És megnevezhetetlen, amit mégis megneveznek, ısmisztériumát adva át az enyészetnek… (egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-tíz // egykét-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Jó kis kocsma a Bicó Pub. Eredeti nevén Búhörpölı, amivel azt akarta mondani a költı, hogy itt fölhajtják a bút, úgy végeznek vele. Gúny-nómenét meg onnan kapta, hogy a bérlı (Zsigali Pali) egy öreg, (de nem motorizált) Pannónián érkezett reggelente, és az évek alatt tökélyre vitte a gép olyaténképpeni rácshoz kötözését, hogy a hátsó kerék egy félember belépésére elegendı helyre csökkentette a bejárat amúgy is szőkös építészeti megoldását. (Azaz, hogy kivágjuk magunkat e mondat zsákutcájából, csak oldalazva lehetett elslisszanni a hátsókerék mellett, ami fıleg akkor okozott gondot, és gerjesztett perpatvart, ha valaki világos nadrágban (ami alapjáraton balgaság) ment kocsmázni. Nagyjából annyi történik a Bicó Pubban a belépı számára, mint egy T. B. filmben. Viszont tagadhatatlanul fjúcsörös a bája. Lapos, kristálycukor kijelzıs tévével, (amire ugyanúgy ráragad a légyszar, mint a katódsugarasra, de hát ez a menı), amin mindig a sportcsatornákat adták délután. Délelıtt két adást lehetett nézni. A B1-en a pult helyisége volt látható, más néven a százlábú, a B2-en a biliárdasztalos, játékgépes klubrész, amit egy történelem elıtt kimosott plüssdrapéria választott el a talponállótól. Mivel a huszonegyedik századi latrina magica itt állt egy rozzant konzolon, a kettes adást a kettes adás élı mősorában 36 �ülık nézték. A két kamera ugyan nem pásztázta a kocsmázókat, nem követte az eseményeket, mégis mindent látott. Sziszi délután érkezett, s csak a kerékpáros szezonban képviseltette a szakértést, azaz önmagát. Mert ı volt a házi mindentudó, a megmondóember, a „problémamegoldó”, aki a találkától a szerelemféltésbıl elkövetett gyilkosságig ismerte az emberi érzelmek skáláját, s a Vueltától a Tour de France-ig vágta a versenyeket. A kápráztató pletykákat, a legjobbak minden adatát (vádli-körkerülettıl kirúgott barátné-számon át a szakaszgyızelmekig) fejbıl listázta, ha kérték, ha nem. Ha kellıképp beállt a szivarkáktól, a tekerıs óbestertıl, meg az ászkoktól, néha mantraszerően pörgette az adathalmazt. Imamalma megállíthatatlan volt. Egy ilyen magas pörgési sebességő rendszerbe nem lehetett belenyúlni, belekérdezni. Mellesleg azt is rebesgették, hogy Sziszi bukott kerékpárosságán túl bukott bölcsész és bukott író is, innen ez a furcsán kimódolt stíl, amelyen „kommunikál”, az a kicsit lenézı és blazírt flegmaság, amivel lekezelte még a legjobb ivócimboráit is. Sziszi szinte az összes kocsmázót megfertızte a dögunalmas közvetítésekkel. Aztán kitalálták, hogy a szpíkert letekerik, úgyis csak baromságokat hablatyol, és ı vette át a szót. Sziszi a kiszuperált versenyzı, Sziszi a hajdani biciklisfutár, és a ki tudja még kicsoda… (Egy idı óta azonban megváltozott minden. Másról kezdett beszélni, mint amit a képernyıhöz szegzett szemő halandók megláthatnak… Utoljára is…) – Na, hapsikáim, akkor mehet a zagytágítás? Szandál, iszol vagy figyelsz? Lószarafing, ne most menj vécére, mikor végre nekiduráltam magam… Akkor a közvetítés elıtt egy kis tudnivaló. Kagylózzatok, hapikáim: Ezt a tekerést csapatok, tímek nyomják, ha nem derengett volna eddig. A feladatokat felosztják… Van ugye cséká… – Mi a nyavalya? – Csapatkapitány, te, alulmővelt. Van hegyimenı… – Kocsmamenı nincs? – De van. Én is az voltam, azért nem lett belılem semmi… Szóval – van még sprinter… – Spriccer, hehe… – Annyira szarok a beszólások, jobb is lenne, ha nem menıznétek, bakker… Na, szóval van még idıfutammenı és segítı, akit vízhordónak neveznek. – İ az ehejuhnyem, hihi… – „mondta” Freddikrügernemzetipark, röviden FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Aztán minek az a munkamegosztás, az indavide, induvidu, indivudu, khm, individualizmus korában, he, nagyokos? – kérdezte a kényszeredetten visszatántorgott Lószarafing, akit Jenınek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Mert ez csapat. Közös a cél… – „mondta” Sziszi. – Itt is közös a cél… Mindenki részeg akar lenni… – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – De mindenki a maga részegségét akarja megélni, nem a másét… – „mondta” Sziszi. – Egyfajta részegség van… – „mondta” Freddikrügernemzetipark, röviden FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. 37 �– Frászt! – „mondta” Sziszi. – De együtt iszunk, és együtt tökéletesebben, gyorsabban, olajozottabban megy a lerészegedés – „mondta” Her Nyóc, akit Kálmánnak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Rásegítünk… – Ez akkor is más. A végeredmény kinek-kinek az ágyában/agyában tudatosul… De mondanám tovább, ez nem vezet sehová… – „mondta” Sziszi. – Monnyad, fonnyad, kicsi Szeszkó – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – A kapitány az a fószer, akitıl a legjobb helyezést várják összetettben… Egyes rajtszámot kap… – „mondta” Sziszi. – Nálunk ki a kapitány? Ki kap 1-es rajtszámot? – kérdezte FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Most má’ tényleg elég! – „mondta” Sziszi. Mit mondta, kiáltotta! – Haggyuk má’ beszényi – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. Mit mondta, kiáltotta! Még az asztalt is megcsapkodta. Két vodkáspohár bánta… – A hegyimenı egyszálbél, mínuszos manusz, aki az 500 méternél magasabb földrajzi objektumok jó barátja… Nem számít neki, ha a hegy nem megy Mohamedhez, odamegy ı a hegyhez, és kivégzi, de az efféle fószerek csapnivaló sprinterek… A jó sprinter atletikus, sík terepen is hozza az 55–70 km/órát. İk hátul kullognak a hegyeken, kiköpött tüdejük maradékát gyakran csipegetik össze a galambok, vagy a győjtık formalinba teszik, és évenként, csapatonként osztályozzák. Az idıfutammenı egyedül hajt, ha eljön az ideje, nincs mögötte a csapat, még a gépe is speckós. A segítık feláldozzák magukat a menıkért: a csékáért, a hegyi-jetikért vagy a sprinterért. Védik a nagyokat, nehogy bukásba keveredjenek, a hegyeken megadják az alaptempót legelöl szenvedve, a sprintekben hajrához terítik a piros szınyeget. A hátul araszoló kísérı kocsiktól is ık gályázzák a vizet csapattársaiknak. – Piszkos munka. Fene se csinálná! – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Nyugodj meg, Szandál! A hegyimenıbıl is lehet segítı egy sprintetapon… – „mondta” Sziszi. – Megnyugodtam, ba’meg… – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Na, kapcsold már be, kezdıdik! – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Nézzük, elég volt a fejtágításból! – „mondta” Her Nyóc, akit Kálmánnak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Lemaradunk a rajt utáni bukásról… – „mondta” Lószarafing, akit Jenınek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Jó, jó, szólok Palinak, állítsa át a kütyüt az égi csatornákra – „mondta” Sziszi. – Na, akkor letekerem a szpíkereket, mert sok a rizsa, és pont a lényeg elıl veszik el a kilátást. Ezt nem így kell. Kit érdekel a sok adat? Fülkagylón be, vécékagylón ki… A lényeg a képeken van, nem az adathalmazban, amit kigyőjtenek tehetségtelen hangyaszorgalommal. Még az sem érdekes, hogy ki szökik, ki segíti, ki gályáz, ki vezet, ki támadja pontszámban. A tekerés a lényeg… És a táj, a falu, a város, a körülmények. 38 �Pantani életét sem a gyızelmek vitték elıre, sem a héroszi számadatok, hanem a körülmények… – Azt mondod, ha rosszul mossák el a poharat, s attól megbetegszem, s kihagyok három kocsmanapot, akkor megváltozhat az életem? Ez a momentum fontosabb, minthogy a fennmaradó 362 kocsmázásra fordítható napon nem hiányoztam? – Fontosabb. Lehet, hogy az a három, körülményben gyökerezı nap megváltoztat mindent. Mondjuk, térítıkkel találkozol, s rávesznek, menj le egy gyülekezetbe, s te lemész, mert intésnek tekinted a lebetegedést. Vagy míg a doktorhoz battyogsz, elüt egy busz, s ez megváltoztatja az életed, mert lerokkansz. Ha azon a három napon is kocsmába jártál volna, ez nem történik meg, mert bekötött szemmel, négykézláb is tudod az utat, mint a rétrıl hazatérı tehén… És szent részegséged is megóv… – Hülyeség! – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – A hangot levettétek, és te sem mondasz semmi érdemlegeset, csára jár az agyad – „mondta” Lószarafing, akit Bécinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Mindjárt hazamegyek – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Folytatom, no! Szóval bele lehet helyezkedni a tárgyak, a tereptárgyak, az épületek, a nézık, a környék flórája és faunája „lelkébe”. Ott állsz évtizedek óta templomtoronyként, s mikor a túrdöfranc arra surran, titkon megkondul a harangod. Nem a pap kérésére húzta meg a kötelet a harangozó, hanem a francia lélek pedzi meg a felfüggesztett rézmozsarat. Persze elnyomja mindezt a kísérıautók és motorok, meg a közvetítık alapzaja… Ilyenkor megelevenedik minden. Még az aszfalt is emlékezik. Egész évben arról álmodik, hogy végig surrogjon rajta az a számos virslikerék, és megnyugodva szolgál tovább, mikor túlvan a megérdemelt érintésen. A kamionok sem zavarják, mert tudja, ı kivételezett, nála jelentısebb utak sem részesülnek a túrdöfranc érintésének kegyében… És zöldebben bólingatnak a fák, és árnyékosabb az árnyékuk is, mert azokra a percekre, míg a kerékpárkígyót ernyızik, tökéletesítik lombkoronájukat. A madarakról nem is beszélve, akik tisztelettel elnémulnak, mintha napfogyatkozás lenne, mikor meglátják ezeket a két keréken gördülı, domesztikált, szarvas állatokat. A certamen birotariorum megváltoztat mindent és mindenkit. A föld jó erıi körbeölelik a versenyzıket, s átlényegítik ıket. Mindahány egyesül a gépével, s beleolvad a természetbe. A kétkerekő panteisták, akár egy szerves egész, egy lélekzı, egyetakaró organizmus gördülnek a cél felé. Egyetakarásuk: a célba érés, amely egységet kovácsol az egyéni érvényesüléssel szemben is. Talán láttatok már több ezres madárrajokat. Ott vannak például a Badacsony seregélyei. Egy test, egy lélek a szılı-akarás tekintetében. Egy óriás állat az égen, mely együtt mozog, bárhány darabkából is épül fel. A lemaradókat, eltekergıket is visszavárja a tömeg, az együttrepülés vonzása, ahogy az embert alkotó sejteket, atomokat is keretben tartja a megtestesült egyéni akarat. De a jó erıket mindig faragja a gonosz. Mert hiába ez a jóhiszemő kerékpárkígyó, ha autók, motorok, reklámok, szenzációhajhászok (újságírók, fotósok), doppingok rágják a húsát, gyengítik. És ott vannak a negatív véletlenek. A bukások, az ütközések, a szívrohamok… Mindent magához vonz a túrdöfranc. Miért ne vonzaná a komikus 39 �jeleneteket, a szinte észrevétlen hallucinációkat, melyeket a „mindenképp kerékpárt látni” opcióra állított tudat produkál. – Most meglógott valaki. Azért nem ártana tudni, ki ı… – Mit akadékoskodsz. Majd elolvasod holnap a Sportban, ha tényleg érdekel. De sokkal érdekesebb, hogy aki ott integet a szalagkorlát mögött, és egy német feliratú sört lóbál a másik kezében (mellette letámasztott robogó), mit keres ott, és valójában ı kicsoda? S ki az a tiritarka ruhás piperkıc, aki most lép be egy ház ajtaján, szemmel látható közönnyel a túrdöfranc iránt? Vagy ki lesz abból a kissrácból, aki segédkerekes biciklijén megfeszülve száguld a szalagkorlát túloldalán, mígnem ereje fogytán, pihegve integet a bácsik után? Vagy miért röppent lepke az egyik versenyzı sisakjára, s miért szellızteti szárnyalját a menetszélnek csapva, és miért épp most búg az út aszfaltján a galamblegény az elıle totyogó tojó után, amikor négytekerésnyi idı múlva menthetetlenül kettényírja szerelmüket az elsı virslikerék? És miért e percben oson ott az a macska, amelyik levadászható sáskát vett észre az aszfaltkígyó hátán? Vagy hogy lehet, hogy annak a díszes épületnek az ornamentikája forgó kerekő bicikliket ábrázol? Vagy mit jelent az a csoda, hogy cangaversenyt rendeznek a pockok egy közeli dőlıúton, amit mutat ugyan a kamera, de csak egy húsz centi magas, távolodó porvihart látsz? Mert a kamera csal. Azt mutatja, amit láttatni akarnak… Megannyi érdekfeszítı kérdés… Megannyi lényegesebb dolog, minthogy ki lesz az elsı… Mert ott van az a német sört szorongató ember, aki három év múlva eladja a robogóját, áttér a muszlim hitre, s felháborodva egy újabb európai Mohamed-gyalázáson, méreg drágán vásárolt bambuszkerékpárján ülve, egy vad, arab diszkóslágert fütyörészve, tetıtıl talpig robbanóanyagba bugyolálva, amit még elrejt a bı ing és tunika, beleteker egy álmos elzaszlotharingiai városka piacforgatagába. Vagy ott az erejében csalódott helyi kisfiú, akibıl sikertelen kerékpáros válik belıle, pont ezért a kívülrıl bohókásnak tőnı, de számára tragikus, pár méternyi fölösleges küzdelem miatt… S az életét kísérı kiábrándulás és sértettség politikai letiprómezıkre vezérli, s számos nép sanyargatója lesz, mint diktátor… Vagy ott a lepke, mely alakítója és lezárója lehet egy tudatformáló regénynek, ha végre rászánja magát, s beleröppen. Hogy a macskáról és a versenyzı pockok világalakító szerepérıl már ne is beszéljünk… – Nem bírom ezt követni – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Sziszi, te megbolondultál – „mondta” FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Én sem bírom. Inkább tegyük vissza a hangot, bakker – „mondta” Her Nyóc, akit Kálmánnak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Na, én megyek… Útba esik hazafelé egy-két nyugisabb kocsma, ahol nyugodtan iszogathatok magamban – „mondta” Lószarafing, akit Jenınek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. Sziszi magára maradt… A legyeknek közvetített… Az ablakpárkányon lepke ült… 40 �FELTÁRT TERÜLET Részlet az Árulás gépiratából, a Hajnóczy-hagyaték 1/18-as számú tétele. 41 �H AJNÓCZY P ÉTER Árulás Rui ránézett a sarki villanyórára, azután ujjaival kétszer pattintott. Csíkos ing volt rajta és durvaszövető trapéznadrág: pontos mása annak a nadrágnak, melyet Levendula nevő barátja viselt: végre ı is megvehette. Kissé feszengve fordult a József utcába. A Körúton jobb volt: a mindent elsöprı szombat délutáni forgalomban nem tőnik fel egy merész szabású nadrág, de ebben a mellékutcában… Hirtelen megtorpant – most jutott eszébe, hogy egy vasa sincs. Pénz dolgában Levendulára nem számíthat: mehetnek a templomba. Pillanatig arra gondolt, hogy visszafordul. - És ha valóban visszafordulna? - Tétovázott. Rui nem fordult vissza, zsebredugta kezét, majd sietve lépkedni kezdett, s a József utca 47-es számú ház elıtt megállt. * Levendula végre meghallotta a füttyöt. Ágyékig kihajolt a második emeleti ablakból, és hangosan kiabált valamit Ruinak, az még jobban fölfelé nyújtotta a nyakát, meglazította szájában az ujjait, mély lélegzetet vett, s újra fülrepesztı, éles füttyök röpködtek az ablak felé. Rui egydarabból formált vásott kölyökarca izzadt és ráncokba torzult, mint aki szenet lapátol. Levendula kilépett a kapun, a kézfogás helyett megemelte a jobb kezét, Rui biccentett, megigazította derekán az övet, s mindketten elindultak a Körút felé. - Dohány nincs - mondta Levendula. A frissen vasalt trapéznadrág éles ráncokat vetve mozgott bokája körül, felsı testén pattanásig feszült a keresztbe-csíkos, rövidujjú matróztrikó. Rui most oldalvást nézett rá. - Melyik nem volt még? - kérdezte. - Azt hiszem, az Egyetem. A Krisztus Király, az Angolkisasszonyok, a Ferencesek, a Bakáts-téri… ezek már mind voltak. Az Egyetem talán jó lesz. - Te… a Nagyitól biztos le tudnék akasztani egy húszast. A Bakáts-tériben rendırt akartak hívni, a Krisztus Királyban szentképeket kaptunk, és a címünket kérték. - Rui szinte könyörögve nézett a másikra. - Majd ha nem te következel, akkor abbahagyhatod - vonta föl szemöldökét Levendula. - Én nem a nagy mutterod húszasából akarok szórakozni. Bemajréztál, öregem? - Dehogy… Csak olyan… furcsa az egész. - Fenét furcsa. Megnézted a menetrendet? Rui bólintott. - Tizenkilenc-ötkor indul a Keletibıl Szolnokra. - És ha szegediek lennénk? - Helyes. Vonatjegy, kaja, öregem, nyugodtan kérhetek egy százast. 42 �* A templom hővös volt, és csaknem üres. Nem láttak papot, de a biztonság kedvéért bemártották kezüket a szenteltvíztartóba, majd féltérdre ereszkedve gyorsan keresztet vetettek. Elöl a fıoltár, jobbra a pirosan izzó örökmécses, a barnásfeketére koptatott padsorok, s köztük a hosszú kókusz szınyeg, amely odavezet a fıoltárhoz: a szószék, a mállott freskók, a sok szobor. Az elsı padsorban egy öregember mozdulatlan arccal nézte a fıoltárt. Levendula Rui füléhez hajolt. - A gyóntatószékhez! Ruit szorongó érzés lepte meg, mintha nála magasabb nıvel hagyták volna egyedül. Lassan lépkedett elıre a kókusz szınyegen, mögötte Levendula, aki most csak statisztálni fog. Rui önkéntelenül az egyik szoborra meresztette a szemét, s minden erejébıl azt kívánta, hogy ne legyen senki a gyóntatószékben. Az elsı mellékoltárnál sötét volt. Rui reménykedni kezdett, s visszafojtott lélegzettel figyelte szemben az oltárral a japán házikóhoz hasonló faépítményt: a piros térdeplı fölött a lakkfestékkel bevont farácsot, melyet függöny takart. A függöny mintha megmozdult volna: látni lehetett a rácsréseken kiszivárgó fénycsíkokat; a fiú megtorpant és hátranézett. - Tiszta hülyeség - suttogta. - És semmi értelme… lebukunk. Ha valami öreg ül benn, nem csinálom. - Miért nem mondtad ezt múlt héten? - Levendula elhúzta a száját. - Többé nem viszlek sehová, ne félj. De most nem fogod megjátszani magad. Most te jössz. Ha buksz, bukom én is. - Közelebb hajolt Ruihoz. - Fene azt a szar, gyáva pofádat. Rui mély lélegzetet vett, mint fütyülés elıtt. Nem letérdelt, szinte rácsuklott a zsámolyra. A függöny lassan elhúzódik, Ruit ellepi a veríték, centiméterenként emeli följebb a fejét, aztán egyszerre fölveti, mint aki nem bírja tovább. A rácson keresztül is tisztán láthatja a frissen borotvált, sima arcot - a pap fiatal. Rui kissé megkönnyebbülve lesüti a szemét. - Gyónni szeretnék, atyám. - Tudja a gyónási imát? Rui nemet int. A pap keresztet vet rá, majd erısen összekulcsolja a kezét. - Gyónom a Mindenható Istennek, Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva milyen bőnökkel bántottam meg a végtelenül jóságos Istent. - Mikor gyónt utoljára? - Két hete… - csúszott ki Rui száján. Sietve hozzátette: - Tudniillik, én vidéki vagyok… csak néhány napra jöttem fel Pestre a barátommal… gimnazisták vagyunk. A pap bólintott. - Akkor mondja el a bőneit, kérem. Ne nekem mondja, hanem Istennek. Kérdezzem? - Köszönöm. - Rui megrázta a fejét. Térdével ide-oda mocorgott a zsámolyon, izgalom fogta el, mint aki kalandregényt olvas. - Szüleimmel tiszteletlen voltam… kétszer is - kezdte rutinos vonakodással. Hazudtam nekik… kételkedtem Istenben… abban is kételkedtem, hogy Isten teremtett-e… a túlvilágban… hogy az embernek lelke van. - Megjátszott, hisztériás 43 �mozdulattal arca elé kapta a kezét. - Én nem tudok hinni… képtelen vagyok… Aztán minden átmenet nélkül: - Megvertem a kishúgom… kétszer. - Másra nem emlékszik? Rui megijedt, ez túl kevés bőn, Levendulával még az ötlet születésekor szereztek egy imakönyvet és megnézték benne azokat a bőnöket, amelyeket szégyenkezés nélkül el lehet mondani: de most képtelen volt visszaemlékezni többre. Szeme elıtt százforintos bankjegyek képe táncolt. Ha már most elıhozakodik vele, a pap mindenre rájön. Lázasan gondolkozott. Végül izzadó homlokkal ismételni kezdte az eddig felsoroltakat, a pap együttérzéssel nézte kínlódó arcát, s halkan köhintett. - Teljes szívébıl és lelkébıl megbánta az elkövetett bőnöket? Erısen elhatározza, hogy ezentúl nem vétkezik, és a bőnre vezetı alkalmat elkerüli? - Kissé közelebb hajolt a rácshoz, halkan, határozottan beszélt. Hirtelen elvesztette a fonalat: nem egy tizenhét éves fiúhoz szólt, hanem az emberekhez, akik kilökték lelkükbıl az Istent. Megindultan nézett Rui lesütött szemhéjára. A gépkor lélekromboló hatásáról beszélt - s bár a tudomány szédületes eredményeket mutat fel, mondta, - az embereknek hiányérzetük van. Rendszeresen gyónó és áldozó mőegyetemistákat említett példaképp. Természetesen tisztában van azzal, hogy a fiatalok nagy többsége elzárkózik az egyház elıl; ez sajnos divat kérdése, de most új, az egyház számára kedvezı légkör van kialakulóban, a politikai nyomás enged: János pápa zseniális éleslátással vitte elıre a béke és a keresztény megújhodás ügyét. A tizennyolcadik században - folytatta a pap - forradalmi gondolatnak számított az ateizmus, ma nevetséges evvel hivalkodni. Ami a hitüket illeti, a kommunisták nem szükségszerően ateisták. Sztálin diktatúrájában például nem a terrorcselekmények voltak meglepıek, hanem hogy ezeket a cselekményeket politikában tapasztalt férfiak ıszintén támogatták. Mi volt ez, ha nem hit az emberfölöttiben? Aztán ugyanezek a férfiak, hasonló ıszinteséggel belátták, hogy akkor félrevezették ıket, hibáztak. - A pap vállat vont. - Az egyháznak az inkvizíciót hányják a szemére. Pedig szükségszerően terrort kellett alkalmaznia, hogy fönnmaradjon, mint ahogy Sztálinnak is vaskézre volt szüksége, hogy megalapozza az új rendszert. Késıbb megy minden magától, mint egy jól zsírozott gép, míg az átalakulás és megélhetés gondjain túljutott ember gondolkodni nem kezd, hogy miért van a világon. - Ez az a pont, mikor újra beszélni kezdenek a háborúról. - A pap még jobban lehalkította hangját. - Persze: hacsak fatális véletlen nem robbantja ki, ez ma lehetetlen. Borzasztó, iszonyatos volna! Befejezésül azt a merész elképzelést kockáztatta meg, hogy a keresztény és kommunista igazság - természetesen az alapvetı nézetkülönbségek fenntartásával végül is egyesülni fog; illetve Isten létén vagy nemlétén kívül nincs is lényeges nézetkülönbség. A harcok ideje elmúlt, lehetetlenné vált - mosolygott a pap. - Az egyház rugalmasan elfogadja Marx és Lenin nézeteit a gazdasági berendezkedést illetıen - nem is lenne miért elvetni, - s csupán az ideológiai feladatokból kívánja kivenni részét; az állam talán majd a mostaninál nagyobb propaganda lehetıségeket biztosít számára: iskolák, sajtó, könyvnyomtatás stb. terén. Az emberek szabadon választanak. És hogy a bőntıl Isten félése, vagy a szocialista erkölcs tartja viszsza ıket, végsı soron - mindegy: nem lesz harc többé. Eljön a béke országa. - Körülbelül ezt és ennyit mondott a pap, szinte révületben, s nem látszott rajta, hogy 44 �ezt sokaknak - köztük a hetenként gyónni, áldozni járó mőegyetemistáknak is elmondta már. Rui most felnézett; összevillant a szemük. - Bocsásson meg, hogy ilyen hosszú ideig fárasztottam - mosolygott ismét a pap. - Nagyon untatta? A fiú zúgó fejjel, értetlenül bámult rá. - Atyám, nekem nincs pénzem - bökte ki buta fahangon. Aztán, mint a diák, aki végre elmondhatja a kínlódva bemagolt verset: - Ha tetszik emlékezni rá, elıbb mondtam, vidéki gimnazista vagyok, s csak rövid idıre utaztunk ide a barátommal. Tegnap a Boráros téri büfében ebédeltünk, s valaki ellopta a pénztárcámat. A stop-ot betiltották, nem tudunk hazajutni. Rokonaink nincsenek Pesten. Ha atya lenne olyan szíves kölcsönözni az útiköltséget… címünket megadjuk, s postafordultával természetesen… Kíváncsian és szemtelenül nézett a papra. Az kissé oldalt tartva a fejét visszanézett rá, alsó ajkát beszívta, elırecsücsörítette, majd ismét beszívta. - Adok… Adok maguknak pénzt - mondta kínos szünet után. Amennyit tudok… szívesen. De mondja, csak ezért térdelt ide a gyóntatószékbe? Én nem kérek írást, nem kérem a címüket. De ıszintén mondja, ezért térdelt ide? - Igen - válaszolt a fiú. Érthetetlen volt, hogy csúszott ki a száján; ebben a pillanatban megszerette a papot. - Minden szombaton ezt csináljuk, atyám - nyomta a rácshoz az arcát. - Mindig másutt. A pénzt pedig az Otthon étteremben megpiáljuk a haverommal a rohadt erénycsıszök egészségére. - Felkelt a zsámolyról, keze remegett és izzadt. Levendula távolabb, egy oszlop mellett állt. Rui látta, hogy türelmetlenül integet neki. Szándékosan lassan ment az oszlophoz. Levendula vigyorgott. - Na, hülye gyerek? - Fogd be a pofád! - Rui elırenyújtotta a kezét. - Állat! Lettél volna te ott, összeszartad volna magad! Sietı, reverendás alak közeledett feléjük, kezében lobogtatott valamit. Levendula nekitámaszkodott az oszlopnak, Rui meredt szemmel nézte a közeledıt. - Fiúk, hatvan forintot tudok adni. Szórakozzanak. - A pap átnyújtotta a pénzt, Levendula kétrét hajtotta és zsebretette. - Talán majd késıbb megkeresnek engem. - A pap szomorúan Ruira nézett. Mikor kiléptek a templomkapun, Levendula köpött egyet, harminc forintot dugott Rui zsebébe, átvágott a Károlyi-kerten, egy közértben liter bort és doboz Kossuthot vásárolt, majd lassan lesétált a Duna-partra. Rui még aznap este a rendırségre ment. Följelentette Levendulát, végül, önmagát sem kímélve, részletesen elmondta szerepét a gyónás-trükkben - a rendırtisztnek minden erejére szüksége volt, hogy a hangos nevetést visszatartsa. 45 �Jegyzetek az Áruláshoz A szegedi Hajnóczy-mőhely harmadik jelentkezése A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Tanszékén évek óta mőködik egy kicsiny, oktatókból, PhD-sekbıl, nemrég végzett fiatalokból álló munkacsoport, akik mind egyértelmőbb szorgossággal és kíváncsisággal munkálkodnak Hajnóczy Péter (1942–1981) életmőve körül. Valamennyien elkötelezettek a modern próza radikális törekvései iránt; valamennyien erıs szálakkal kötıdnek Hajnóczy Péter szövegeihez. Az idık során komolynak mondható mőhely alakult ki a tanszéken és holdudvarában, mind többen kapcsolódnak a diákok közül a munkacsoporthoz, és tárnak föl egyre gazdagabb intertextuális szálakat, motívumhálózatokat, narrációs és kronotopikus összefüggéseket Hajnóczy Péter munkásságában, kötve ezzel a szerzıt – és saját ismereteiket – mind több vonatkozásban a közelmúlt és jelen magyar és külföldi irodalmának és irodalomelméletének mozgásirányaihoz. Birkózva a legendával, a „korpusszal”; vizsgálva és alakítva a mindeddig bizonytalan Hajnóczy-kánont. A vállalkozás egy 2002-es Hajnóczy-szemináriumból nıtt ki. A szeminárium vezetıje magam voltam (1987 óta oktatója a Szegedi Egyetemnek), ki is egy nagyobb Hajnóczy (PhD)-tanulmány létrehozásán dolgoztam éveken át. E disszertáció egy „Hajnóczykalauz” elsı nagyfejezeteit tartalmazza (Applikációk a Hajnóczy-korpusz szövetén. Expanzió és kilépés. A hagyományos szövegformálás elhagyásának módozatai Hajnóczy Péter életmővében). Azóta könyv alakban is megjelent: „a lebegı orgonagyökér” Egy Hajnóczy-prózakalauz elsı fejezetei (Yespress, Tótkomlós, 2009), lábjegyzet-apparátusával a Mőhely hypertextuális munkálkodásának további alapját képezve. Az elsı Hajnóczy-szemináriumot újabbak követték, majd az elhatározás, hogy idıközben megszületett tanulmányaikkal a szerzık nyilvánosan is mutatkozzanak meg. Elsı fórumként a székesfehérvári Árgus vállalta 2004 november-decemberében a csoportot egy Hajnóczy-blokk erejéig. E bemutatkozást követte 2006-ban az elsı tanulmánykötet a szegedi Lectum kiadásában: Hoválettem. A párbeszéd helyzetébe kerülni. Hajnóczytanulmányok. 2008 áprilisában látott napvilágot a mőhely második kötete Da capo al fine. Folytatódó párbeszédben. Hajnóczy-tanulmányok II. címmel, ugyancsak a Lectumnál. 2008 decemberében szerveztük országos Hajnóczy-konferenciánkat a szegedi Grand Café Irodalmi Kávéházban. Az itt elhangzott tanulmányokból egy évvel késıbb konferenciakötet jelent meg (Tudom. De: tudom-e? A párbeszéd kiterjesztése. Az újraolvasás lehetıségei. Hajnóczy-tanulmányok III. Lectum). Hajnóczy Péter 30 éve halott. Azt gondoljuk, a mai fiatalok éppúgy megtalálhatják benne izgalmas olvasmányukat, mint közülünk az idısebbek, valamikor. A 2010-es év elejétıl Reményi József Tamás, ki pártfogója, szakmai irányítója csoportunknak, folyamatosan átadta nekem, mint a Hajnóczy-mőhely vezetıjének a hagyaték kilenc nagydobozát, s a feldolgozás munkája a tanszéki hagyaték-bemutatók után 2010 nyarán megkezdıdött munkacsoportom odaadó részvételével. E dobozok (melyek a Hajnóczy-szövegekben oly gyakran feltőnı, győrött papírhalmot tartalmazó sportszatyor helyébe’ realizálódtak) tartalma változatos, áttekintésük, katalogizálásuk roppant munkaigényes. Személyes dokumentumok, levelek, naptárak, noteszfüzetek, újságkivágások, fényképek, legfıképp pedig nagyszámú, alig olvasható kézírással1 telerótt spirálfüzetek töltik meg e dobozokat: kincs valamennyi, hozzáférésükért minden esetben meg kell küzdenünk. 46 �Munkacsoportom e megtisztelı ajándék átvételekor nagy felelısséget és szerteágazó feladatokat vett magára. Elhatározásom szerint a feldolgozási munka elırehaladtán, eredményeinket folyóiratokban tesszük közzé. Az elsı szövegközlı blokk (Tányéraknák) a Forrás novemberi számában jelent meg. Ez alkalommal a Zsámbéki út 4. szám alatt talált könyvek listáját adtam közre, és egy levélformában rögzített kisprózát mutattam be, a „címzett”, Dobai Péter szíves kommentárjaival. Második ízben hagyatéki anyaggal a Tiszatáj lapjain jelentkeztünk. Egy filmvázlatot adtunk közre, mely a Partizánok címet viseli, s az életmő eddig ismert részeinek legkülönbözıbb szegmenseivel tart rokonságot. A szöveg elsı oldalának szkennelt változatát is mellékeltük. Harmadízben, jelen publikációnkban egy újabb kisszöveget szeretnénk az érdeklıdık figyelmébe ajánlani. Címe, az Árulás beszédes a Hajnóczy-univerzumban: bőn, bőnhıdés, feloldozás, vezeklés, döntés, gyávaság és bátorság, igazság, szabadság és önfeladás sarokpontjain áll, fordul az életmő. Hajnóczy Péter ezen írását valószínőleg nem tartotta kiadásra érettnek vagy érdemesnek, viszont mégis megırizte, sıt, kéziratos állapot helyett gépiratot találtunk belıle. A hatvanas évek végén keletkezhetett, korai írás lehet, talán 1970-es, datálást nem találtunk. A szöveg nem éri el A főtı kötet írásainak sőrőségét, „salakmentességét”, de helyenként kiemelkedı kvalitásokat mutat. Többszöri átolvasás, hosszas tanácskozás után döntöttünk a publikálás mellett, bízva, hogy a szöveggel tovább árnyaljuk a Hajnóczy-szövegvilágról kibontakozóban lévı képzeteket. Cserjés Katalin A Hajnóczy-mőhely vezetıje A szöveggondozás szempontjai A most nyilvánosságra hozandó szöveg gondozásánál ezúttal is Dányi Ágnes mőhelytagunk jelzéseit és rendszerét követtem – hasonlóan a Tiszatáj 2010/12-es számában megjelent Partizánok ismertetıjéhez. Az Árulás gépirata végleges változatnak tőnik; erre utal az is, hogy a hagyatékban található többi gépirattal ellentétben az Árulásban nincs javítás: sem kézzel, sem pedig géppel (betők egymásra ütése által). A szöveg helyesírás és nyelvhelyesség szempontjából is megdolgozottnak, véglegesítettnek tőnik, ez alól az ő bető kiírása képez kivételt, mely minden egyes szöveghelyen ü-ként szerepel – ez azonban minden valószínőség szerint az írógép korlátozott számú karakterének tudható be. A Ruí férfinév rövid i-vel szerepel a szövegben, ezen nem változtattunk. A begépelı hosszú gondolatjel helyett kötıjelet használ, hasonlóan a sorvégi elválasztások jelöléséhez, ehhez sem nyúltunk. A gépiratban a szóközök nyomdakészek, kivételt ez alól két szöveghely képez. Az írás két csillag közbeékelésével (*) három részre tagolódik. A szöveg prezentálása során az ü-ket ő-re javítottuk, és a szóközöket is jelöltük. Bagi Anita A Hajnóczy-mőhely tagja 47 �NOTESZLAPOK C SERJÉS K ATALIN Néhány kommentár az Árulás címő korai Hajnóczy-szöveghez A gémkapoccsal egybezárt ásatag géppapír-lapokat, amelyeken az Árulás mostanáig kiadatlan gépirata szerepelt, a katalogizálás során a Hajnóczy-hagyatékot ırzı, 1-es jelzetet kapott dobozban leltük, lényegében kontextusba illeszthetıség nélkül, különállóan, sok társával lineáris sort alkotva, a tetszıleges behelyezettség érzetét keltve. Datálás a szöveg mellett nincsen, folyamatos gépirat, kéziratot, másodpéldányt nem találtunk. Az elıtte fekvı 1/17 számú dokumentum kézírásos szöveg, címe Két nyugatberlini bebörtönöztetett mint kém Kelet-Berlinben (Levelezınktıl, Berlin, január 15.). Egyelıre nem tudom megállapítani, hogy egy cikk fordítása, egy novella kezdeménye vagy a kettı kombinációja. A kétoldalas szöveg után egy oldalnyi angol–magyar szótározás található, talán angol lapban olvasta a német illetıségő cikket Hajnóczy. Az 1/19-es, azaz a publikációra választott szövegünk után elhelyezkedı, valamivel vastagabb paksaméta noxyron!! feliratot visel vastagon aláhúzva, és a Mandragóra kézzel írott szövegét tartalmazza, de nem legelölrıl, hanem a Másfelıl, ha tévedett volna is munkája megítélésében… bekezdéstıl a végéig. A fenti két dokumentum közt leltük fel tehát az Árulást, helyét a hagyaték dobozaiban egyelıre véletlenszerőnek látom, de e körülményt nem tartom döntınek vagy zavarónak. Jelen tanulmányban a szöveg két speciális kérdéséhez főzök kommentárokat. Mindkét kiemelt szövegvonás a Hajnóczy-korpusz más fontos helyeit is érinti. I. Rui ránézett a sarki villanyórára, aztán ujjával kétszer pattintott. Csíkos ing volt rajta és durvaszövető trapéznadrág: pontos mása annak a nadrágnak, melyet Levendula nevő barátja viselt: végre ı is megvehette. Kissé feszengve fordult a József utcába. A Körúton jobb volt: a mindent elsöprı szombat délutáni forgalomban nem tőnik fel egy merész szabású nadrág, de ebben a mellékutcában… […] – Dohány nincs – mondta Levendula. A frissen vasalt trapéznadrág éles ráncokat vetve mozgott bokája körül, felsı testén pattanásig feszült a keresztbe-csíkos, rövidujjú matróztrikó. Öltözet, viselet, ruházat gondos megválasztása, álöltözet, szerep, szerepjáték, ellentmondásos holmik, melyek elrejtenek, kétértelmővé, kiismerhetetlenné teszik viselıjüket. 48 �A Tréfa fiatalembere idézıdik az olvasó elé: Aztán elfordult a tükörtıl, s kulcsait zörgetve elindult az ajtó felé. Gondolatai még az utcán is ruházata körül keringtek, a járókelık arcát figyelte: vajon milyen hatást kelt öltönye kettıs arca, a kopott nadrág, az elegáns zakó, észreveszik-e egyáltalán. Álmodozott. Mármár azt is képzelte, hogy detektív viszi a fıkapitányságra, ahol majd az iratait kérik. A Tréfa a Hátrahagyott írások elsı darabjaként jelent meg a HPÖM-ben1, annak idején a Szenesek címő elbeszéléssel együtt a Mozgó Világ elsı kötete hozta 1971-ben. Dátuma a megkérdıjelezett 1966; az Árulás is ez idı tájt íródhatott? A Tréfa különös szerepjátékosát, gonosz játékot őzı alakoskodóját ismerjük; az Árulás ugyancsak ellentmondásos hısét most látjuk elıször. İ is játékot játszik, belébukik, megtisztul, de új vétket követ el. Fura, idétlen, se hús, se hal figurája szerény elıképe, rokona Az unokaöcs „Ferijének”. Méretre szabott szürke öltönyén vér vagy vörös bor láthatóan friss foltjai; arca borostás, haja csapzott, nyakkendıje félrecsúszva, véres szeme alatt fekete karikák, remegı ujjai közt füstölgı cigarettát forgat. Az unokaöcs a korai Hajnóczy-szövegek egyik legizgalmasabbika, így a vele lehetséges együvé olvasás érdekesebbé teszi számunkra az Árulást is. Olyan volt a ruházatuk, mint akik valamilyen maguk elıtt se tisztázott okból szégyellik, hogy frissen vasalt nadrágot és zakót viseljenek, pedig elég tehetıs családok gyermekei voltak ahhoz, hogy különösnek tetszı, háborgó, zőrzavaros gondolataikat tekintettel a közeledı télre például hódprémmel burkolt koponyák mögé rejtsék. A Hajnóczy-mőhely második hagyaték-publikációjából, a Partizánok címő filmvázlatból2 idéztem rokon szöveghelyet. A parancs századosa nemkülönben ellentmondásos lény, ellentmondásosra formált külsıvel, álcával: A százados mérlegelı pillantást vetett kifogástalan angol szövetbıl méretre készült öltönyére. Ránézett arany óraláncán függı zsebórájára. „Egy kertész.” Az utolsó idézetet egy még publikálatlan szövegbıl választottam. A gondnok címő betéttörténet egy hosszabb gépirat része, többek közt a Karosszék kék virággal címő kisprózával tart rokonságot, és Az elkülönítı dokumentumait tartalmazó dobozban találtuk. Most csupán a gondosan megválasztott, önnön jelentıségén meszsze túlnövı öltözet leírása miatt vettem ki a részletet: Megborotválkozott, lezuhanyozott hideg vízzel. Darabig töprengett, hogy fekete bırzakójához fehér inget vegyen nyakkendıvel, vagy világoskék inget válasszon, nyakkendı nélkül. Végül a kék ing mellett döntött. Sárga kordbársony nadrágot húzott, sötétkék pamutzoknit és barna antilopcipıt. Új dossziéba rakta a kéziratot. Elindult a Mi Hatalmunk szerkesztıségébe. Látni, hogy a Hajnóczy-szövegvilág koherens képzetei, építkezése folytán a legtöbb, egyszer már felmerült probléma, kép, irány visszatér, hálót bocsátva a (hagyaték 49 �feldolgozása révén) lassan teljessé váló korpuszra, egybeszıve annak világát. Így érezhetjük meg például azt is, hogy Hajnóczy Péter lényegében mindvégig az Elkülönítıt írta, csak egybeépítette a Főtıvel s a Perzsiával3. II. Második megjegyzésem az Árulás csaknem indokolatlannak tőnı, túlzó betétéhez, a fiatal pap véget érni nem akaró, önálló életre kelı magánbeszédéhez főzetik (hogy Hajnóczy egyik kedvenc fordulatával, a szenvedı szerkezettel éljek). A novellaszöveg ötödik oldalán járunk, a csillaggal elválasztott harmadik egységben, mely aztán a szöveg végéig kitart, nincsen további tagolás (miért nincs?). A fiatal pap szövegbıl kilépı, annak arányait mind kvantitásban, mind kvalitásban megnyújtó (a nyolcoldalas írásból teljes két oldalt foglal el, de többnek tőnik!), érthetetlen, már-már kellemetlen, nyugtalanító, bosszantó mód felnövelt, az olvasói várakozásokat feldúló, a hiba, átgondolatlanság érzetét (megítélésem szerint szándékosan) felkeltı belsıhang-felerısítésre hívnám fel a figyelmet. Mintha a szerzı (nemcsak szereplıje) kibillenne pozíciójából, megfeledkezne magáról, belefeledkezne most születı szövegének egy epizódjába, s nem volna képes abbahagyni a kidolgozást, holott rég értjük, türelmetlenül várjuk a tovább-ot, és ingerültté tesz, hogy fittyet hánynak ránk, akikért, hitünk szerint, a szöveg íródik. Hasonlóképp bukkan elı váratlanul Az unokaöcs több mint négyoldalas pantomimje, a Főtı közel háromoldalas jövendı-víziója, jósálma, melyek így a rokonai e mostani szövegbetétnek, mindkettı egészen más módokon, ahogy másmilyen az elviselhetetlenség határait át is lépı földrajzi szakleírás A parancs második bekezdésétıl indítva (csaknem öt oldal egyvégtében). A Partizánokban is található ilyen zárvány, Amandez tudatelbeszélése, sors-összefoglalója szabad függı beszédben felhangzó monológ által. Történetünkben a pap „szinte révületben” beszél, kinyilatkoztat és emanál, a kommunizmus és a kereszténység igazságát egymásba másolva (paradox módon, akár A híd címő 1980-as, igen személyes írásban). Monológ ez, melyet végig fenntart a „mondás” szituációjának jelzése. A hosszúbeszéd egyfajta mantra, mormolás és kényszeres mondás: egy világtól elzárt, templomába s gondolataiba bezárt, ám a (vélt) valóságot kommentáló elmekényszeres beszéde (a narrátor tudtunkra adja, a pap nem elıször s nem utoljára mondja fel, amit mond). Szövegmorajába közhelyek, szólamok főzetnek. Ideológiagyártás folyik, demagógiás világmagyarázat logikai bakugrásokkal, ahol végül összemosódik kereszténység és kommunizmus, mely gondolati rendszerek közt lényegében egy csekély különbség marad csupán: Isten létének vagy nemlétének hitvallása. A naiv optimizmus, kényszeres magyarázat-adási vágy morbid konklúzióhoz vezet: Az emberek szabadon választanak. És hogy a bőntıl Isten félése, vagy a szocialista erkölcs tartja vissza ıket, végsı soron mindegy: nem lesz harc többé. Eljön a béke országa. A főtı, a Hair, A parancs utcai szólamai, újság-optimizmusa kísért, s a szabadság rég nem Freedom többé. 50 �Jegyzetek 1 2 3 HAJNÓCZY Péter: A főtı. M. A halál kilovagolt Perzsiából. Jézus menyasszonya. Hátrahagyott írások. Összeáll. és gond. Mátis Lívia. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982. A Partizánok és a hozzá kapcsolódó jegyzetek, kommentárok és tanulmányok a Tiszatáj 2010/12-es számában jelentek meg. Utalok itt Szekeres Szabolcs munkatársunk A szenvedés díszletei címet viselı regénytervvel kapcsolatos, a közeljövıben nyilvánosságra kerülı kutatásaira. 51 �H OVÁNYI M ÁRTON Mővészi árulás Hajnóczy Péter Árulás címő novellájának vezérmotívumáról Induljunk ki a cím kétféle olvasási lehetıségébıl: a hazugság és igazság fogalma között elhelyezkedı árulás az egyik iránya a jelentéskeresésnek; a pénzbeli ellenszolgáltatás fejében történı árulás mint hétköznapi cselekvés pedig a másik kiindulási lehetıség. Amint látni fogjuk, ez a két szempont a novella végén érintkezik, de addig is sorvezetıi lehetnek értelmezésünknek. Másként szólva, ahogy Hajnóczy életmővében számos példával találkozhatunk a karakterisztikus címadás jelenségére, itt sem csupán egy elbeszélés cselekményének magvas leírásaként, sokkal inkább interpretációs kulcsként funkcionál a cím.1 A kérdés tehát az, mi minden nevezhetı árulásnak a szövegben. Az Árulás története valószínőleg az 1960 és 1965 közötti Budapesten, annak is pesti belvárosában játszódik; egyik fontos ismertetıjegye az elsı bekezdésben megjelenı ruházkodási kitérı: „Csíkos ing volt rajta és durvaszövetü trapéznadrág…” A farmer használata a szocializmusban közismerten a lázadásnak volt a jelképe, amely a Nyugatra irányuló vágyak, késıbb a ’68-as események szimbólumaként vonult be a köztudatba. Ennyiben megjelenik a Hajnóczy által kedvelt rendszerkritikai momentum is, akárcsak az életmő egyik párhuzamosnak tekinthetı szövegében, a Meghalt a trikómban, ahol a trapéznadrág helyett a T-shirt szerepeltetése értékelhetı az öngyilkosságba menekülı szabadságeszmény által kimondott sajátos rendszerkritikaként.2 A rendszer bírálata a rezsim oldaláról árulásnak tekinthetı, ahogy a megújuló rendszerkritikának is valahol az igazságtalanság, ezen keresztül pedig az egyén elárulása képezi az alapját. Az árulás a lázadás gesztusában már itt megkezdıdik, majd ugyanebben a szakaszban találkozhatunk a kifejezés másik lehetséges jelentésével: Rui szembesül vele, hogy nincs pénze. A pénz hiánya és a hazugság általi pénzszerzés kényszere ettıl kezdve vetül a szöveg egészére. Itt azonban megtorpan a hıs: „És ha valóban visszafordulna? - Tétovázott.” Lényeges a visszafordulás gesztusa, amely egy gyónást is tematizáló alkotásban önkéntelenül felidézi a keresztény megtérést, a metanoiát, amely eredetileg éppen 180 fokos fordulatot jelent. Ezen a ponton tehát kiélesedik a döntéshelyzet, amely felmutatja a fiún elhatalmasodó kognitív disszonancia lélektani jelenségét: az én eltávolodik a saját magáról elképzelt ideáltól. Ha továbbmegy, saját énképét kell elárulnia; ha visszafordul, a Levendulával való kapcsolatát teszi kockára. Azt a kapcsolatot, amelyrıl mindent elmond a harmadik bekezdés elsı mondata: „Levendula kilépett a kapun, a kézfogás helyett megemelte a jobb kezét.” Rui az aláfölérendeltség ellenére példaképként tekint (vö. ruházkodási szokások) a valószínőleg idısebb fiúra. Jóllehet a partnerséget elutasítja Levendula non-verbális kommunikációja, a jobb kéz megemelése a gyóntató pap feloldozáskor használatos liturgikus mozdulatát is megidézi, ami lényeges utalásként azonosíthatja a bőnre sarkalló Levendula és a kizsákmányolásra szánt, feloldozásra képes pap személyét, felvetve ezzel a bőn és bőntelenség állapotának egyidejő jelenlétét egy személyen 52 �belül. Levendula elsı érdemi közlése pedig, az árulás szó másik jelentéskörében mozogva, anyagi helyzetükre vonatkozik: pénzt kell szerezni. Amikor a következı „árulás” színhelyéül az Egyetem téri templomot választják a fiúk, a szöveg megidézi A híd címő Hajnóczy-novellát, annak is kiemelten a második bekezdését, melyet az Árulás fényében akár úgy is olvashatunk, mint egy más szempontból ugyanazt a szituációt feldolgozó történetet. Aki A hídban kisfiúként ministrál, és a szentségtörés bőnét az Árulás narratívájához hasonlóan gyermeki nézıpontból értelmezi (egyikben az eukarisztia, másikban a bőnbocsánat szentsége lesz a bőn tárgyává), és a templomi hazugságokkal, valamint a kommunizmus retorikájával összevetve súlytalannak értékeli cselekedetét, az Árulás szövegében serdülı képében tér vissza az Egyetemi templom falai közé. Az, ahogy Levendula a templom és azon belül a gyóntatószék felé vezetı úton Rui vívódásait tudatosan elfojtja – méghozzá arra hivatkozva, hogy Rui cserbenhagyná, ha nem cselekedne soron következıként a megbeszélt játékszabályok szerint –, utalás lehet a szerzı által nagyra tartott goldingi életmő és szerzıjének dedikált Ki a macska? novella szövegére. A romlatlan ifjúság eszméjével szemben megsemmisítı erıvel jelentkezik az Árulásbeli realitás: a rendszerben bírálható kegyetlenség az áldozatok gondolkodásában is ott lehet. A játék és a bőn közötti kapcsolatot nyomatékosítja Levendula szóhasználata: „De most nem fogod megjátszani magad. Most te jössz. Ha buksz, bukom én is.” Ezek után két, egymás mellett vezetett motívum-bontakozásra lehetünk figyelmesek: a szemekére és a beszédére. Rui mondatai és az általa elkövetett verbális árulás összefüggésben van a fütyülés mozdulatával, amellyel lehívta otthonából Levendulát, valamint a lelkiismeret, lélek, lélegzet(vétel), megnyilatkozás, bőnvallomás fogalomsor szemantikai és etimológiai kapcsolatának nyelvi megformáltságával a novellában. Ehhez a fiziológiai-szellemi kapcsolathoz tartozik az is, amikor a narrátor azt mondja az álgyónás legelején majdnem lebukó Rui árulkodó szavaira, hogy azok kicsúsztak a száján. Minden nyelvi megnyilatkozás materiálisan is belülrıl fakadó marad, tehát ıszinte Rui részérıl. Ez, Levendulával szemben, mégis Rui ártatlanságát igazolhatja, nem feledve a tényt, hogy a novella végén a fiú feljelenti társát is, ezzel megszegve a betyárbecsület íratlan törvényeit. Ahogy a lelkiismeret szavával szembeszegülı álvallomás kapcsolatban van a kimondás aktusának biológiai tényezıivel a lélegzet és a lélek motivikus és nyelvi összekapcsolása révén, úgy a szemek és a szemkontaktus motívuma is végrehajtja ezt a játékot. A gyóntatószékbe térdeplı Rui és a fiatal pap többször is elnéznek egymás mellett. A fiúban többek között az gerjeszt bizalmat a pap iránt, hogy az lesütött szemekkel várja. A vallomásában megakadó fiúra vetve tekintetét, a pap csak a szégyenkezı lecsukott szemhéját látja. Amikor azonban a pap befejezi hoszszabb monológját a kereszténység és a kommunizmus párhuzamairól, egyszercsak összevillan a szemük. A tekintetek találkoznak akkor is, amikor Rui elıadja voltaképpeni kérését és „szemtelenül” (sic!) néz a papra, aki visszanéz rá. Végül pedig megismétlıdik mindez a pénz átnyújtásakor is, amikor utolsó párbeszédüknél a fiú merev, bámuló tekintetébe hatol a pap pillantása. Ez a hármas szembenézés, amelyek közül az utolsó már az árulás árulása, tehát a váratlanul mégis bekövetkezı gyónás után történik meg, felidézi Péter apostol hármas tagadását és Jézus visszanézı tekintetét.3 Ezt erısíti, hogy a pap „szomorúan” néz Ruira az utolsó alkalommal. 53 �Azt a lehetıséget viszont, hogy péteri karakterként értékeljük Rui magatartását, egyetlen mondatnyi különbséggel felfüggeszti a narrátor, amikor a hatvan zsákmányolt forintból harmincat dug Rui zsebébe a cinkosa. Ez a júdási jutalom,4 amellett, hogy a tanulmány elején említett kétféle árulni értelmet egybekapcsolja, úgy tőnik, szimbolikusan a bőn megbocsáthatatlansága felé irányítja az értelmezést mindkét résztvevı viszonylatában, hisz Levendulánál is harminc forint marad. Az viszont, hogy Levendula a korábbi gyakorlathoz híven elfecsérli a pénzt, Rui pedig a rendırségen színt vall, megint lehetıvé teszi a kétféle magatartás megkülönböztetését. Rui „tisztességét” viszont a kihallgató rendırtiszt teszi nevetség tárgyává, ezzel egyrészt megerısíti az általa képviselt rend és az egyének közötti árulkodó távolságot, másrészt elbagatellizálja a lelkiismeret szavának mőködését a hısben és általa, közvetve, a társadalomban is. Innen visszatekintve tehát a rendır képviseli a szocialista éra árulását a felé az egyén felé, aki maga is árulásának elárulásával keresi fel. Akit Rui elárul, maga is áruló, sıt, Levendula bizonyos mértékben, passzivitása ellenére is, intenzívebben vesz részt az árulásban, mint társa. Nem szabad megfeledkezni a papról sem, aki ugyan megindítja a bőnbánatot a fiúban, azonban monológjában több helyen egyértelmővé válik, hogy a „béke országa” iránti vágya, valamint a kommunista ideológia és a kereszténység közötti bölcs kibékíthetıség propagálásával a hatvanas évek elejére már kiterjedtnek mondható békepapi mozgalom tagja, és mint ilyen, árulója az Egyháznak. Erre vonatkozóan a narrátor megjegyzése is értesít, aki a pap végsı következtetését közlı szabad függı beszédben így szól: „azt a merész elképzelést kockáztatta meg…”. Ennek kapcsán felfigyelhetünk arra, hogy maga a narrátori szólam is, amely ilyen megnyilatkozásokkal leplezi le saját hıseit, áruló bizonyos értelemben. Ha pedig mindezt a novella egészére és ezáltal magára a mővészetre értjük, azon kaphatjuk magunkat, hogy ez az ars poetica akár saját magára is vonatkoztathatja az igazság és esztétikum speciális, poétikai értelemben vett (el)árulását. Jegyzetek 1 2 3 4 54 A témában alaposabban eligazít Cserjés Katalin tanulmánya: CSERJÉS Katalin: A szakács, aki soha nem fızött. Hajnóczy „referencia nélküli” címeirıl. In: Uı (szerk.): Tudom. De tudom-e? A párbeszéd kiterjesztése – az újraolvasás lehetıségei. Szeged: Lectum (Hajnóczy-tanulmányok, 3), 2009. 159–176. A trikó az Árulás szövegében is megjelenik késıbb, Levendula ugyanis trikóban találkozik Ruival. Lk 22, 61. Mt 27, 3–9. �KUTATÓTERÜLET M ADÁCSY PIROSKA „Távol hazámtól… – csak használhassak” Nyéki Lajos és Madách* Nyéki Lajos 30 éves korától Párizsban élt, messze szülıföldjétıl. Ars poeticáját Madách és Széchenyi nyomán a „népet megtartó férfierıben”, a „kristályos fényő, konok értelemben” és a csüggedés nélküli küzdelemben fogalmazza meg. Költı, nyelvész, irodalomtörténész, 20. századi értelmiségi, aki vállalja hivatását, minden akadály ellenére: „Lenyesik szárnyamat, lábamon járok; levágják lábamat, kezemen járok; kezemet kiszakítják, hason fogok mászni, – csak használhassak!”1 Milyen ez a hivatás? Talán olyan, mint Hubay Miklósé, akivel együtt mutatja be Madách Tragédiáját a párizsi Magyar Intézetben.2 A szálak összefonódnak, ha Zolnai Bélára, Benedek Marcellre, Hankiss Jánosra és a többiekre gondolunk, mindannyian elkötelezetten hirdették a klasszikus magyar irodalom értékeit külföldön és fıleg Franciaországban. Hitték, hogy a Tragédia az egyetemes irodalom szerves része, és úgy gondolom, azoknak a küzdelméhez, akik sorsuk változásával hazátlanná váltak, a Tragédia gondolatai újabb és újabb üzenetet, életerıt adtak. Nyéki Madáchhoz való kötıdése sem véletlen, hiszen Balassagyarmaton született a Madách utca 4. szám alatt, 1926. május 22-én. Magyar-francia szakos tanári oklevéllel a zsebében 1956 végén emigrál Párizsba, ám ott mindent újra kell kezdenie. Franciaországi karrierje is bizonyítja végtelen szorgalmát és kitartását, évekig tanul ismét, hogy taníthasson. 1964-ben francia állampolgár, majd 1971-ben doktorál nyelvészetbıl. 1979-tıl tanít az INALCO-n, ahol docens lesz. Ezt követıen újabb tudományos fokozatot szerez (Paris 3, Sorbonne Nouvelle), melynek köszönhetıen 1990-re egyetemi professzorrá nevezik ki, magyar nyelvet és irodalmat tanít franciáknak. Ekkor már 64 éves. Elıször 1973-ban térhet vissza Magyarországra. 1992-ben elnyeri a Madách-díjat Balassagyarmaton, ahol díszpolgárrá avatják. Balassagyarmaton alapítványt is létrehoz, hogy segítse a Balassi Bálint Gimnázium francia nyelvő oktatását. A rendszerváltás után, bár 1994-ben nyugdíjba vonul, rendkívül aktív, budapesti, miskolci és párizsi konferenciákon tart elıadásokat a francia Finnugor Társaság nevében. Az újabb évezredben sem fárad el, még 2001-ben is ír a Tragédiáról. 55 �Publikációinak száma meghaladja a száznegyvenet. Már 1954-ben publikál a Palócföldben Madáchról, akitıl soha nem tud elszakadni, de az újabb hazai közlésekre csak a ’80-as évektıl kerülhet sor. Rendkívül sokoldalú volt, a magyar és francia nyelv tudós kutatója, „nyelv és ritmus, nyelv és zene összefüggésének ritka szakértıje”, írja róla Szathmári István3. De aki elolvassa irodalmi, nyelvészeti vonatkozású, valamint Madáchról szóló írásait, Sauvageot-hoz tudja hasonlítani, mindent összefüggéseiben láttat: történelmi és filozófiai, mővészeti, társadalmi, szociológiai háttérrel. Ilyen komparatista ı, aki el tud szakadni kora divatos irányzataitól, mint költı és stiliszta is egyéni utat követ. Valahol lírai poétaként indult, de életútja a lélektani mélységek tragikus-ironikus felismeréséhez vezeti el. Kezdı tanárként Balassagyarmaton tanít a gimnáziumban magyar és francia nyelvet, irodalmat. Hogyan sodródik ’56 végén messze földre, Párizsba? Emlékezı vallomásokban szól errıl 2002-ben4. Személyiségének sajátos karakterét szólásmondása árulja el: „vagyok olyan francia, mint egy született francia”, hiszen szabadon választotta Franciaországot „második hazájául”5. Bölcs humorral, szórakoztatóan mesél azokról az itthoni ’50-es évekrıl, a szociáldemokraták naiv várakozásairól, majd elfojtott szenvedéllyel a szovjet dúlásról, az újabb aljas hazugságokról, és a francia kommunisták elfogultságáról. Felmerül a kérdés benne: vajon kinek volt nehezebb? Aki elment, vagy aki itthon maradt? S vajon hol van otthon? A válasz nem egyértelmő, mert „az emberi élet polifonikus, nem egymást követı hangok láncolata, hanem egymással küzdı, egymásra épülı dallamok bonyolult halmaza”.6 Mennyi ellentmondás alakítja életünket, a konfliktusok elıl nem lehet kitérni. „Sehonnan sem indulunk és sehova se érkezünk”, írja.7 De benne vagyunk a fısodorban, sorsunk elıl nem menekülhetünk, traumák, megrázkódtatások alakítják jellemünket, melybıl valamiféle bőntudat érzése tér vissza legtöbbször Nyéki emlékezéseiben8. De valójában Madáchról szólva árul el sokat. Mint a már említett Hubay Miklós, végzetesen kötıdik a Tragédia eszmeiségéhez. Mint említettem, elsı cikke 1954-ben jelenik meg Madáchról a Palócföldben9, majd még egy A civilizátorról, 1956 elején10. Madách-tanulmányai idıben még két hullámhoz köthetık, ezek a ’60-as majd az ezredforduló körüli évekre datálhatók. A szárnypróbálgató írások felidézik számunkra az ’50-es éveket, a mindent meghatározó marxista ideológiát. Egy középiskolai tanár, akinek éltetı ereje az irodalom, bemutatja Madáchot, tanító szándékkal, népszerősítı céllal, hiszen alig szabad beszélni róla. Életpályájának ismertetésével kezdi, adatai igazak, természetesen a kommunista cenzúrának megfelelı finomítással. De három nagy mővének, A civilizátornak, Az ember tragédiájának és a Mózesnek kiemelésével elárulta magát: ı sem megalkuvó, Madáchhoz hasonlóan. A civilizátor 1956-os tömör elemzése tökéletesen tükrözi mindezt, változnak az idık, „valami készül Hunniában”, lehet már szólni egy olyan Madách-mőrıl, mely kegyetlen gúnnyal támadja az osztrák önkényuralmat. Az alkotás zsarnok-ellenes mondanivalójára az 1940-es években is felfigyeltek, amikor a Szegedi Fiatalok Mővészeti Kollégiuma Hont Ferenc rendezésében elıadta. Egyértelmő, hogy A civilizátor „tüskéi” akár a sztálinizmus embertelen rendszerét is szurkálják. Egy klasszikus mő üzenetei a befogadó újraértelmezésében idıt, helyet átlépve jelennek meg, 1956 forrongó válságát idézik: „Madách világosan érzékelteti szatírájában a gyarmati 56 �elnyomás és a kozmopolitizmus összefonódását […] Az elnyomó hatalomnak fontos érdeke, hogy alattvalói minél szőkebb látókörrel rendelkezzenek, ne lássák a nagy összefüggéseket”11. Falanszteri ember-nyomorítás, az ember öntudatlan csavarrá való degradálása, a hivatalnok-sereg élısdi mohósága, a bürokratizmus túlkapásai, a nemzetiségek egymás ellen fordítása, a passzív rezisztencia hasonlósága jellemzı a Bach-korszak zsarnoki elnyomására, de vizionálja számunkra a Rákosi-rendszert is. Nyéki summája – Madách nyomán – így hangzik: belefásultunk a néma ellenállásba, a nemzet harci egységére van szükség az osztrák–szovjet elnyomás ellen.12 Nyéki lázadása eközben egyértelmő, az 1956-os forradalom leverése után elhagyja az országot, mert nem tudott volna újra „beállni a sorba”, nem akart a szerepjátszásra, hazugságokra kényszerülni a diákok elıtt. Az új francia hazában az új élet teremtésének nagy ára volt, hosszú küzdelem kezdıdött. Ám a remény nem fogyott el. A ’60-as évek Madách-tanulmányaiban mélyebb, filozofikusabb szemléletet érzünk, kitartó életerıt, vitakedvet. Szabad országban, szabadon írhat most a Tragédiáról, a párizsi Irodalmi Újságban. Mivel vádolta a kommunista irodalomkritika a Tragédiát?13 Három fı pontban – 1. Madách minden fajta társadalmi cselekvés hiábavalóságát hirdeti; 2. Kiélezi az egyén és a tömeg ellentétét; 3. A falanszter a szocializmust parodizálja – azaz Madách pesszimista mővet írt, mert nem hisz az emberiség kommunista boldogulásában. Mindezt kapásból meg lehet cáfolni, csak újra kell olvasni a mővet. Igaz, a mő kiábrándulások sorozata, de egy-egy bukás újabb reménységet ad, elıremutat a Tragédiában, és a küzdelemre, nem pedig a beletörıdésre biztat. Mert mi az, ami az emberi létet kilátástalanná teheti? A dogmákba való beletörıdés, a fanatizmus. „Az elmélet és megvalósulás ellentétének bolygatása a pártideológia számára kellemetlen”14, ezt az összhangot egyedül a nyílt terror tudja megteremteni a kommunista Szovjetunióban és a gyarmati függésben élı szocialista országokban. A Tragédia tömegellenes arisztokratizmusát sem tudják idézetekkel bizonyítani Lukácsék15, legfeljebb belemagyarázással: „a nép – akár Athénban, akár Párizsban –, bárki által megnyerhetı csürhe…!?”16 Madách valóban bírálja a tömeget, de nyomorukért és befolyásolhatóságukért a hatalmasokat teszi felelıssé. Az „oszd meg és uralkodj rajta” elvét régóta gyakorolják a zsarnokok, s a szolgaság csak a nyomor leküzdésével szőnhet meg. Madách túlhaladja a klasszikus liberalizmus elveit (mint Vörösmarty, ki is ábrándul belıle), és kritizálja a 19. századi kapitalizmus túlkapásait. Nem kérdés, hogy a demokratikus gondolkodást, az öncélú, individualista magatartás helyett a közösségért élı embert képviseli Ádám, és csak ez a magatartás mentheti meg az emberiséget. Hogy a mővet évekre betiltották, nem véletlen. Ennek oka a félelem Madách igazzá vált vízióitól, mert Madách eszméi egyre aktuálisabbak. Mit üzen nekünk a költı? – teszi föl a kérdést Nyéki Lajos a Madách – mai szemmel – 1963-ban megjelent tanulmányában17. Nyéki itt modern komparatistaként intertextuális elemzésekre utal (Madách és Joyce; Madách és Sartre, vagy még inkább Camus), illetve Madách rendkívüli és mindig idıszerő eszméire. Talán a legégetıbb összefüggéseket emeli ki, mely az ember fogalmának planétáris kitágulása és az emberi nem fenyegetı végpusztulásán érzett szorongás, aggodalom. Bolygók és naprendszerek között a Föld keletkezésétıl a Föld pusztulásáig követi az „egyedi, de mégis egyetemes örök ember legállandóbb tulajdonságát, a végnélküli megújulást”18. Drámai mindez és nem drámaellenes, ahogyan Lukács György kijelentette. Szerkezete sem feldarabolt, inkább filmszerő, a Sorbonne professzora, 57 �Baldensperger szerint is. Nyéki tudja, Ádámban sőrősödik minden konfliktus, történelmi, társadalmi és morális. De leglényegesebb tulajdonsága a lázadás, „a mő épp azt tanítja, hogy a valóságban – nagyobb távlatokba helyezkedve – nincs katarzis, nincs megnyugvás csak konfliktusok egymást követı szakadatlan láncolata létezik”19. És itt álljunk meg egy pillanatra, a befogadó, Nyéki Lajos tipikus huszadik századi végtelen küzdelmére gondolva. Nem kétséges, hogyan élte át, akkori és mai szemmel az elmélet és a gyakorlat, az ideológia és a valóság közötti felfoghatatlan ellentmondásokat. Konklúziója – Ádám, korunk hıse. Madách hozzánk szól összezsugorodó világunkban, az öngyilkosságra készülı emberiség a szakadék szélén áll. A párizsi Irodalmi Újságban megjelenı írások sokszor reflektáló, polemizáló fordulatokat közölnek. Nyéki gyakran vitatkozik Lukács Györggyel vagy Farkas Gyulával, vagy éppen egy különleges összehasonlító elemzéssel – Fáy Attila tollából (Madách – Joyce, via Ady)20. Egyre elmélyültebben, esztétikai és filozófiai szempontból elemzi a Tragédiát, amely nem viseli el a dogmatikus megközelítést. Itt minden csupa ellentmondás, kétértelmőség, mint maga a lét, emberi mivoltunk abszurditása. Közelebb vagyunk Ady „hiszek hitetlenül Istenben” feljajdulásához, mint a hagyományos dualista szemlélethez. A dualizmus csak látszat, csak arra szolgál, hogy lehetıvé tegye egymással ellentmondásos értelmezések keletkezését. A ’80-as, ’90-es évek visszatérése Madáchhoz összefoglaló jellegő, már francia nyelven is születik. A Palócföldben ’56 után, majd 32 év múlva szól újra Madáchról, közvetlenül a rendszerváltás elıtt, a falanszterjelenet forrásairól21. A tanulmánynak van még egy személyes vonatkozása: az elsı Madách-cikke a Palócföld elsı évfolyamának elsı számában látott napvilágot, 1954 decemberében. Madách fımővének varázsa, Nyéki polemizáló kedve azonban semmit sem változott. Cikkében Baranyi Imrét és Dobossy Lászlót idézi, akik nem biztosak abban, hogy Madách közvetlenül ismerte az utópista szocialistákat.22 Nyéki Lajos azonban bizonyosan tudja, hogy Madách olvasta Viktor Considerant Destinée sociale (Társadalmi sors) címő mővét, mert a negyvenes évek végén a balassagyarmati Palóc Múzeumban maga is kézbe vehette Szontágh Pál könyvtárából az 1844-es kiadást, az U alakra épült nagyszerő falanszter-rajzzal. Szontágh Pál pedig a legjobb barátja volt Madáchnak, és valószínőleg megvitatták a könyv tartalmát is. És nem lelkesedhettek érte. Ugyanis Considerant a szocialista Fourier eszméit visszhangozza: elítéli a szabad versenyt, a centralizmust, a parlamenti rendszert, az általános választójogot, és meglehetısen fanatikusan gondolkodik az emberiségrıl, szerinte a direkt hatalom kell a népnek. Tökéletesebb társadalmi rendszerrıl álmodik, és eszménye a falanszter, amelyet rövid idıre meg is alapít Amerikában, a Vörös Folyó partján. A „rend-Tornya” irányít mindent és figyel mindenkit (építészet és társadalmi rendszerek kapcsolata)23. Madách falanszter-jelenete a Tragédiában azonban egyértelmően nem a szocializmus megcsúfolását jelenti, mint ahogyan nagyon sokan ezzel vádolták, hanem a realista és nem utópista módon gondolkodó Madách egyik kivételes „extrapolációs” képességét, hiszen az emberiség fejlıdésében a történelem folyamán minden elferdül vagy eltorzul, „minden keletkezés szükségszerő végsı következménye a pusztulás.”24 Hogy mennyire igaza van, azt a nem is olyan régi vagy mostani falanszterek széthullása is igazolja, mert az eszköz-eszmék, ha túlélik korukat, ırületté és béklyóvá válnak. 58 �Nyéki Lajos a Madách írói alkotásmódját formáló faktorok közül nemcsak az eszmei-ideológiait elemzi, hanem a mővészetit is. Ehhez kapcsolódóan emeli ki Réti Zoltán akvarelljeit, amelyek Madách Mózesérıl25 szimbolista erıvel idézik fel a bibliai kis drámákat. Réti grafikáiban életre kelnek a személyes kapcsolatok, nemzeti identitás, honvágy, szerelem, átok, harc. Zenei szerkesztése is van a képeknek, az idilli jelenetektıl a ritmikus tánc vonaglásáig, mindez ugyanígy fellelhetı az eredeti irodalmi szövegben. A ’90-es és ezredfordulós évek komplexebb mőveket jelentenek. Elemzéseinek központjában a dezilluzionista, mégis reményt sugalló Madách áll, Babits „magyar jelleme”, aki számára a társadalom mozgató-csavarja a „kegyelet”, amely egyszerre jelent tiszteletet, irgalmasságot és együttérzést embertársaink iránt. Így tudja elutasítani a XX. és XXI. századi kapitalizmust és szocializmust, pesszimizmus és optimizmus között vívódva. Ugyanakkor biztos abban, hogy a madáchi kételkedés visz elıre26, bár nem tudja, hová… Nyéki Lajos talán legszebb, a magyar irodalmat sajátos aspektusokban bemutató kötete, Des sabbataires à Barbe-Bleue27 1997-ben jelent meg, összefoglaló Madách-tanulmánnyal. Ezt a dedikált kötetet jó barátjától, Bernard Le Calloc’h professzortól kaptam ajándékba, Le Calloc’h Nyékihez szóló köszönı levelével együtt. Idézem néhány sorát, mely újabb vallomás számunkra M. Le Calloc’h magyarsághoz28 való kötıdésérıl: „Valóban, sokat megtudtam a magyar irodalomról […] szinte szédült a fejem az újdonságok gazdagságától. Különös érdeklıdéssel olvastam elemzéseit és reflexióit Madách Tragédiájáról, errıl az egyedülálló mőrıl, mely örök hírnevet szerzett a magyar drámairodalomnak. Magyarországra érkezésem után ez volt az elsı bemutató, amelyet 1948-ban láttam a Nemzeti Színházban. Major Tamás csodálatosan játszotta Lucifer szerepét! Ebben az idıben még nem ismertem eléggé nyelvüket […] De ez nem zavart! Mégis úgy találtam, hogy nagyon szép elıadás volt, és arra bátorított, hogy még gyorsabban legyızzem a magyar nyelv akadályait […]” (Paris, le 21 novembre 1997). Madách nyelve tehát, mint Adyé Sauvageot-t, megérintette az európai befogadót, közel hozta hozzánk. Ennek bizonyítéka még egy közös publikáció az Études FinnoOugriennes 1998-as évfolyamában: Pillantás a magyar irodalom két nagy alakjára címmel, ahol Nyéki Madáchot mutatja be, Le Calloc’h pedig Szabó Zoltánt.29 Ez az elkötelezettség vezérli Nyéki Lajos írói ars poeticáját: franciák, ismerjétek meg és értsétek meg a magyar irodalmat! Kötetét magyarságtudata és európaisága, az egyetemes kultúra iránti elkötelezettsége fogja össze. Kulcsszavai: nyitottság, tolerancia, szabadságszeretet, humor. A szombatosoktól a kortárs szerzıkig elemzi a mőveket, újszerő stilisztikai és filozófiai megközelítéssel, különös tekintettel Adyra, Kosztolányira és fıleg Madáchra, akire a központi fejezet koncentrál30. A befogadó életének 50 évében olvasta, újraolvasta és elemezte a Tragédiát, fiatal, lelkes franciák, diákok számára. Személyes kötıdése Madáchhoz Balassagyarmatról indul, ahol a Madách Társaság összejövetelein is részt vett (Szabó Lırinc, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Németh Antal elıadásait hallgatva). Indítás és kiteljesedés. A tanulmány a Tragédia kulturális hátterének különbözı, összetett aspektusait próbálja feltárni: 1. történelmi 2. családi, szociológiai, földrajzi 3. politikai 4. tisztán kulturális – tehát mővelıdési és mővészeti 5. irodalmi 6. ideológiai-filozófiai, teológiai, tudományos. Mindezeket a meghatározó körülményeket számunkra ismert, de a franciák számára ismeretlen tényekkel magyarázza: történelmi pesszimizmus, felvidéki arisztokrata 59 �származás, a centralisták szerepe, az Athenaeumban Tocqueville és a francia szocialisták megjelenése, Hegel vagy Buffon teóriáinak ismerete, az Akadémia létrejötte, Liszt, Erkel, Munkácsy, Zichy Mihály mővei, alkotásai, Pest-Buda fejlıdése. Az irodalmi környezet hatásai is fontosak: filozofikus költemények: Vörösmarty, Petıfi, Shelley, Byron, Andersen, Goethe, aki csak egy a sok közül, Nyéki szerint. A legmélyebb és legérdekesebb megközelítés a filozofikus. Madách filozófiai nézetei, mint tudjuk, összetettek, Nyéki szerint a 18–19. század ellentmondásos eszméibıl táplálkoznak. Felvilágosodott és deista, egyetemesen dogmaellenes, dualista, nem kétséges, hogy a hegeli dialektika adja a dinamikus szintéziseket; meggyızıdéses liberális, de már elvesztette illúzióit; materialista, de megértette: a gazdasági szempontok majd uralkodni fognak az emberi lelkeken. S itt már nemcsak a kapitalizmus ellentmondásaiból való kiábrándulásról van szó, hanem a jövı veszélyeinek profetikus jóslatairól, a szocialista rendszerek elfajulásáról. A falanszterben bemutatott elkorcsosulások (kozmopolitizmus, redukcionizmus, ökológiai veszély, a gép uralma, technokrácia) ma is fenyegetnek, sıt bıvültek: a globalizáció mindent eláraszt, embertelenné, bőnözıvé silányít.31 A technika tönkreteszi a természetet, a légköri viszonyok megváltoznak, s a föld el fog pusztulni. Nyéki konklúziója Madách nyomán: „A világ dolgai csak ismétlıdnek tudjuk, érezzük, nem tudunk egyet elvetni úgy, hogy kissé mindegyiktıl meg ne undorodjunk!”32 De türelmesen kutatnunk kell az új lehetıségeket az illúziótlanság alapjáról is. Mert nem jobb-e kételkedve, gondolkodva, lázadóan küszködve mindig újrakezdeni, mint bárgyún sodortatni a végzet szeszélyének engedve. Nyéki Hubay szavait idézi, Madách üzeneteként: „Minden aktualizálás nélkül mondhatjuk: Ádám és Lucifer őrutasok lettek… úgy érezzük, mintha nekünk írta volna ezt a mővet Madách Imre. Útmutatásul a mi szorongató álmainkhoz. Mintha azon az 1864-beli októberi napon, a halálos ágyán, a kéziratra még ráírta volna: Száz év múlva felbontandó!”33 Nyéki Lajos is üzen nekünk Párizsi vallomásainak utolsó lapjain az író felelısségérıl, Madáchcsal, Hubayval azonosulva. Mert „minden leírt szó, akarvaakaratlanul tanúbizonyság, modellek alkalmazása, többé-kevésbé bonyolult és eredeti kombinációja olyan témáknak, amelyek programját az idık kezdetétıl hordozzuk.”34 És az író nem tud beszélni az olvasó nélkül, nem ismeri a jövıt, de hisz, mert hinnie kell a jövıbeli kommunikációban. A mő, mint Madách mőve, nem létezik befogadó nélkül, a befogadás-értelmezés folyamata végtelen, mint a történelem evolúciója, nincs „itt a vége, fuss el véle…” „A végsı csend elérhetetlen fikció.”35 * Köszönetet mondok Nyéki-Kırösi Máriának, Nyéki Lajos özvegyének és Bernard Le Calloc’h-nak a rendelkezésemre bocsátott dokumentumokért. Jegyzetek 1 2 60 NYÉKI Lajos: Széchenyi. In: Elválasztás (versek). Katolikus Szemle, Róma, 1963. 63–67. Nyéki említi ezt a közös munkát Hubay Miklóssal, fıleg stilisztikai szempontból, például azon a helyen, ahol a Tragédia egyik kulcsszaváról, a „kegyelet”-rıl ír. Ld.: Lajos NYÉKI: Regards sur deux grandes figures de la littérature hongroise. 1. Imre Madách. Études Finno-Ougriennes, tome 30. 1998. (14. fejezet) 172. �3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 SZATHMÁRI István: Végsı búcsú Nyéki Lajostól. In: Magyar Nyelvır, 2009/1. 118–119. NYÉKI Lajos: Párizsi vallomások. Salgótarján: BBMKKI (Palócföld Könyvek), 2002. NYÉKI, i. m. 10. NYÉKI, i. m. 25. NYÉKI, i. m. 30. NYÉKI, i. m. 32–29. NYÉKI Lajos: Madách Imre. In: Palócföld, 1954/1. 10–14. NYÉKI Lajos: Madách „Civilizátora”. In: Palócföld, 1956/1. 25–27. NYÉKI, i. m. 27. NYÉKI Lajos: Madách „Civilizátora”. In: Palócföld, 1956/1. 27. NYÉKI Lajos: Madách Imre és akiknek nem kell. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1960/4. 15. NYÉKI Lajos: Madách Imre és akiknek nem kell. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1960/4. 15. Lukács György Madáchról szóló írásaira utal: LUKÁCS György: A magyar drámáról (1909); LUKÁCS György: „Madách Tragédiája” (1955). NYÉKI Lajos: Madách Imre és akiknek nem kell. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1960/4. 15. NYÉKI Lajos: Madách – mai szemmel. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1963/2. 15. NYÉKI Lajos: Madách – mai szemmel. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1963/2. 15. NYÉKI Lajos: Madách – mai szemmel. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1963/2. 15. NYÉKI Lajos: A Tragédia „dualizmusa”. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1967/7. 15. NYÉKI Lajos: Madách és Victor Considerant. In: Palócföld, 1988/1. 81–86. BARANYI Imre: A fiatal Madách gondolatisága. Bp.: Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti füzetek), 1963/42. 1. DOBOSSY László: Adalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához. In: Irodalomtörténet, 1958/1. 149–151. NYÉKI Lajos: Madách és Victor Considerant. In: Palócföld, 1988/1. 83. NYÉKI Lajos: Madách és Victor Considerant. In: Palócföld, 1988/1. 86. NYÉKI Lajos: Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózesérıl. In: Palócföld, 1990/5. 56–57. Lajos NYÉKI: La littérature hongroise. In: Histoire littéraire de l’Europe médiane. L’Harmattan, 1998. 121–124. Lajos NYÉKI: Des sabbataires à Barbe-Bleue, divers aspects de la littérature hongroise. Paris: Langues Mondes, 1997. Lásd: MADÁCSY Piroska: Magyarság-kép változások. In: Uı: A Tragédia üzenete a franciáknak… Szeged: Madách Irodalmi Társaság, 2008. 172–188. Lajos NYÉKI – Bernard Le CALLOC’H: Regards sur deux grandes figures de la littérature hongroise. Études Finno-Ougriennes, tome 30. 1988. 167–182. Lajos NYÉKI – Bernard Le CALLOC’H: Regards sur deux grandes figures de la littérature hongroise. Études Finno-Ougriennes, tome 30. 60–93. Vö.: NYÉKI Lajos: A Tragédia – Párizsból nézve. Palócföld, 2001/1. 7–14. Vö.: NYÉKI Lajos: A Tragédia – Párizsból nézve. Palócföld, 2001/1. 13. HUBAY Miklós: A dráma sorsa. Bp.: Szépirodalmi, 1983. NYÉKI Lajos: Párizsi vallomások. 76. NYÉKI Lajos: Párizsi vallomások. 76. Lásd még errıl: Nyéki Lajos: Reflexiók Párizsból a magyar értelmiség hivatásáról. In: Az (magyar) értelmiség hivatása. Írta és szerkesztette: ifj. FASANG Árpád. Bp.: Mundus Kiadó, 1997. 319–324. 61 �P APP D ÉNES Az örvény törvényei Oravecz Imre: 1972. szeptember „A szavak elıtt. Mielıtt bárki bármit mondana.” (Jack While a Havanna c. filmben) „Kezdetben volt a tett.” (Goethe: Faust) Azt a megtartó erıt, mely ölni is képes, sokféleképpen nevezik. Megvalósult, formát öltött alakjai életünk szerves (és szervetlen) részét képezik, némelyek szimbólumokká lettek, mások érthetetlenné váltak, majd feledésbe merültek. Megint mások meg sem születtek, így léteznek. Oravecz Imre kötete a szerelem borostyánköve. Lágy fényő ısi üveg, a halhatatlanság fenyıgyantája, benne az idegenség skorpiója, félelmetes, bár rég halott, és még inkább félelmetes, mert ami megölte, valójában halhatatlanná tette. Szemlélhetı, de mozdulatlan és érinthetetlen. Az 1972. szeptember cím merıben történeti lenne, ha pusztán arra lenne hivatott, hogy idıkoordináta legyen, dátum, amely kijelöl egy eseményt. A helyzet paradox. A veszítés-veszejtés az egyetlen viszony, melynek fényében a többi dolog érzékelhetı itt, legyen szó idırıl, emlékezésrıl, a Másikról, vagy akár az Énrıl. Innen nézve a cím idıtlenséget von maga után, akár egy sírfelirat, ahol a szerelem az öröklétbe van temetve. Az emlékezés megidézést jelent, az idıhármas (múlt, jelen, jövı) tehetetlenséget, távolságot, a történet így elkerülhetetlen, bár majdhogynem lényegtelen. A kötet 1988-ban jelent meg elıször, majd 1993-ban egy második, három szöveggel szegényebb, egy elıszóval gazdagabb kiadás látott napvilágot (az elsı kilencvenöt, a második kilencvenhárom prózaverset tartalmaz). Ebben az elıszóban Oravecz felfedi a könyv keletkezésének körülményeit, némiképp maga is csodálkozva ír errıl. Megtudjuk, hogy a szövegekben feszülı viszonyrendszer több férfiból és nıbıl, emlékbıl és imaginációból formálja meg a tulajdonképpeni szereplıket. Más helyen ezt találjuk: „Az lendített nagyot rajtam, és terelt, talán emberi értelemben is helyes irányba, hogy magamtól rájöttem még valamire. Arra, hogy az átlagosan huszonötsoros, látszólag csak puszta megnevezésre törekvı, egymástól csupán vesszıvel elkülönített, egyetlen egységet képezı és magától adódó formában valósággal a vak tyúk módjára olyan eszközre leltem, amely szinte végtelen távlatokat fedett fel elıttem. Olyan szerkezeti rugalmasságra és nyelvi nyitottságra, amely minden rendő és rangú kifejezıelemet képes befogadni. És csak akkor támadt fel ismét az író bennem, akit maga alá temetett az érzelmi hegyomlás. És akkor vettem a fejembe, hogy tudatosan véghez viszem, amibe kínomba fogtam”1. 62 �Ezt a kínt a mottó, egy Szabó Lırinctıl származó idézet („…valami tegnap, mely mintha ma lenne…”) segít betájolni. Elsı ránézésre kiküszöbölhetetlen reminiszcenciával állunk szemben, visszaemlékezéssel, megemlékezéssel, emlékeztetéssel, önkéntelen múltidézéssel. A dolog persze fordítva áll, a múlt kísért, az ember szorong, küzd és felejt a jelen emlékezetében. A múlt tehát remittendaként van jelen, mint visszaküldendı dolog, de mit kezdjünk azzal, ami volt, de már nincsen? A kérdés nem új. Kierkegaard írja, „csakis akkor tekinthetjük a múltbelit szükségszerőnek, ha elfeledkezünk arról, hogy keletkezett; de talán az efféle feledékenység is szükségszerő volna?”2 Az ember képzelıereje nagyobb, mint megvalósításra való képessége, ezt az idı jelzi leginkább, emiatt az ember dühös és megpróbálja az idıt megcáfolni vagy legyızni. De az idıvel pusztán egyet lehet tenni, megvalósítani. Elveszíteni a megvalósított idıt nem más, mint kiőzetve lenni a Paradicsomból, kihullani az idillbıl, elszakadni a pillanattól, hanyatt esni az aranykor küszöbén, életbe zuhanni a tiszta létbıl, másképpen – válságban lenni. Szigeti Csaba észrevétele, miszerint az 1972. szeptember az emlékezés kötete, melynek legmélyebb jellemzıje „a szöveg neurózisa és a szituáció neurózisa”3, adhat némi támpontot és részben szükségtelen alibit arra vonatkozólag, hogy mindezt lételméleti síkon a keletkezés körülményeihez kapcsoljuk, hogy eljussunk az ismeretlenbıl az ismertig, a formáig. Oravecznél olvasható: „Sosem vezettem naplót és a jövıben is tartózkodni fogok tıle. Irtózom mindenfajta kényszertıl, még attól is, amelynek önként vetem alá magam. Ez mégis úgy kezdıdött, mint holmi, asztalfióknak szánt vallomás, naplóként. Nem sokkal azután, hogy végleg kicsúszott a lábam alól a talaj. És legalább olyan spontán, ösztönös is volt, akár egy artikulálatlan üvöltés vagy egy jajkiáltás.”4 Fontos megemlíteni, hogy Oravecz lejegyzései az 1972. szeptemberrıl némiképp részei lettek a kötetnek, csak így lehet egyáltalán naplószerőségrıl beszélni, ezek híján pusztán egy fuldokló lélek lélegzethez jutásáról lehet szó a szövegekben. Ugyanis a szerkezet már a tudatosítás (realizálás) állapotát tükrözi, ami nem jelent mást, minthogy az alkotónak sikerült valamiféle párbeszédet felvennie egy olyan jelenséggel, mely elıtt addig értetlenül állt. Felvetıdik a kérdés, hogy az 1972. szeptember esetében hol találjuk a kezdetet, azt, ami volt, de már nincs, amely az emlékezés elıtt volt, és az emlékezésben megalkotható, de tulajdonképpen nincs? Jan Assmann szerint (miközben Maurice Halbwachs szociológus gondolatait értelmezi) a tökéletes magányban felnövekvı egyén nem rendelkezne emlékezıképességgel, mert az emlékezet kommunikációban él és marad fönn; ha ez utóbbi megszakad, illetve ha a kommunikációban közvetített valóság vonatkoztatási keretei változást szenvednek vagy akár elenyésznek, a következmény: felejtés5. Ezt a gondolati vonalat követve könnyen elkövethetnénk azt a hibát, hogy megragadunk az emlékezés-felejtés fogalmi keretei között. Oravecz Imre kötete azonban túlmutat ezen. Nem olyan módon, hogy megpróbálja helyreállítani vagy újraalkotni azt, ami már nincs, annak érdekében, hogy valami legyen, hanem egyszerően számot vet azzal, ami van, elkülönítve attól, ami volt, de nincs. Annak érdekében, hogy ami van, az legyen, és ami volt, de nincs, az ne legyen. Mert hiányt eltüntetni többféleképpen lehet. Vagy sehogy sem. Inkább vegyük szemügyre ezt a bizonyos kommunikációt, és az általa közvetített valóság vonatkoztatási kereteit, mert lehet-e a papírra vetés szándéka a kommunikáció, vagy annak imitálása? Ebben az esetben átértékelıdik az olvasó jelentısége (az író mint elsı olvasó!), még akkor is, ha a mondatok 63 �felelıtlenek, netán direkt módon félrevezetıek. A kommunikáció az úgynevezett tömegtársadalom egyik terméke, mely híres és valamelyest büszke személytelen voltára, ahol az információk cseréje zajlik kódolt üzenetek formájában, ahol szerencsés esetben az üzenetekben benne foglaltatik dekódolásuk kulcsa is. Elég megnéznünk egy irattárcát, elénk tárul egy ember életének általa talán nem tökéletesen ismert, de tudvalevıleg nyilvántartott világa – személyi igazolvány, lakcímkártya, adószám, TAJ-szám, folyószámlaszám, könyvtárjegy stb., hivatalosan elismert létezésének bizonyítékai. Ezen kívül számon van tartva, mint bejelentett dolgozó, mint bejelentett férj, családapa, autótulajdonos, ugyanakkor jelen van, mint hitelképes vásárló, szenvedélyes szeretı, és mint az az ember, aki XY temetésén égbekiáltóan harsány módon elröhögte magát. Egy ember, de hány élet? Vagy: egy élet, de hány ember? Az efféle szétaprózódással járó elidegenedés megjelenik az emberi kapcsolatokban, ám Karácsony András szerint a személytelen kapcsolatok bıvülése nem devalválja, hanem éppenséggel felértékeli a személyességet6. Úgy is mondhatnánk, hogy az intimitás hiánycikké válik az egyéb alapokon nyugvó viszonyok kínálatában, hiszen „a kommunikáció a személytelenséget teremti meg. És ebben a személytelenségben rendelkezésre állnak az eszközök az intimitás megteremtésére. Igaz, a személytelenségtıl a személyességhez vezetı út csak egyéni lehet, nem a társadalom ügye. S ebben is – talán extrém módon, de – az individuum védelme jelenik meg.”7 Világos, hogy itt nem csupán a rejtızés kikényszerítésérıl van szó, arról, hogy az ember kénytelen magát egyre nagyobb fallal körülvenni, páncélját egyre keményebb ötvözetre cserélni, mert ez az automatizált szerepjátszás a bizalmatlanság oly fokán megy végbe, ahol már szinte nincs is kapcsolat a szerep és a szereplı között, hanem éppen arról, hogy ez majdhogynem fölösleges védelmi mechanizmus, hiszen a szerepek sokféleségében az ember tulajdonképpen felismerhetetlenné válik. Heller Ágnes szerint „megnıtt az emberek közötti távolság. Sosem teljes személyiségünkkel állunk mások elıtt, hanem csak azzal a képességünkkel, hogy hogyan tudjuk eljátszani ezt vagy azt a »szerepet«. Még csak el sem kell rejtenünk önmagunkat a szégyen elkerülése érdekében, hiszen életünk egyébként is rejtve marad. »Szerepeinket« viseljük kívül, s elnyőtt inkognitónkat belül.”8 Tehát beszélhetünk-e koralkatról vagy kortünetrıl, amikor az 1972. szeptember ezt az önmagunktól való elidegenedést intim szférákban láttatja? Hihetünk-e a családi életben, de elsısorban a szerelemben, amikor csakis saját szerepeinek kudarcairól ad hírt, hiszen a kudarc itt az egyedüli, mely szerep voltukat leleplezi? I. Oravecz Egy napló története címő írásában egy misztikus-plasztikus határvidékrıl próbál szólani, ez pedig nem más, mint az 1972. szeptember kötet keletkezéstörténete; az alkotás folyamatáról, az alkotó lelki terérıl, egyéb körülményeirıl tudhatunk meg részleteket. Mindezek fájdalomról, tehetetlenségrıl, elvesztésrıl, elveszettségrıl, kudarcról, kétségbeesésrıl számolnak be, továbbá a lejegyzésrıl. Majd egy második periódus következik, a nyomok felkutatása: a cetliké, leveleké, fényképeké, emlékeké, képzelt és valós személyeké, majd ezek rendezése olyan szövegekben, melyek szinte önként hullnak ki az olvasó kezébıl egy olyan világba, amely volt, de már nincsen. Mert alapvetıen történet sincs, hétköznapi helyzetek szilánkjaival, töredezett szituáció-foszlányok katalógusával állunk szemben, ahol az egymásba 64 �főzés, az egyként olvasás lehetısége nem jöhet létre egy bizonyos megnevezetlenség miatt, mely magában foglalja a személyek, helyek, idık névtelenségét, és amely nem feltétlenül a tapintatos emlékezet automatizált és anonim szolidaritását jelenti. Utalásokban léteznek csupán mind a személyek, mind a helyek, mind az idık, ha ilyesféle utalások fellelhetık egyáltalán. A történések pedig pusztán utólagos felsorolásban élnek, ahogy ez Radnóti Sándor észrevételébıl egyértelmően kiderül: „Szerelem és szerelemféltés, aszimmetrikus viszonyok, futó kalandok, pénzért vett szerelem, potencia és impotencia, önkielégítés és kielégítetlen képzelgés, alkalmak, melyekben mindig más és más az ember, szerelmes és szerelmetlen ölelések, szakítások, visszatérések, levelek, emlékezések, búcsúk, rajtakapás, »kétségbeesett győlölködések és szégyenletes verekedések«, perlekedés, idegösszeomlás, öngyilkossági kísérlet, gyızelem és vereség, a kettı felcserélıdése, kapcsolatok képzelt folytatásai, az elsı erotikus élmény, egy-egy vigasztalan sors megsejtése egy-egy kóbor szeretkezésben, és így tovább.”9 A történet tehát leválik a szövegekrıl, többek között emiatt lehet lírainak mondani ıket, ám milyen fogódzónk lehetne a csupacsupa hullásban, elhullásban, kihullásban, ebben a magatehetetlen zuhanásban, megfoghatatlan múlásban? A kötet elsı szövegének címe Kezdetben volt. Pontosabban címrıl, címekrıl nem lehet beszélni, inkább kiemelt mondatkezdetekrıl. Kissé hatásvadásznak is tőnhet ez a nyitás, ha asszociációs mankóként értelmezzük János Evangéliumának „Kezdetben vala az Ige” sorára, vagy a mottóként választott, Goethe Faustjából való idézetre („Kezdetben volt a tett”), mindkettı más fénybe helyezıdik azonban, ha folytatjuk a szöveget, tehát „Kezdetben volt a te” (7.).10 A Te kiemelése szerzıi hangsúly. Ennek fontossága szinte mérhetetlen – a Te, a Másik, a Tökéletesen Idegen, tehát minden, ami nem Én, ontológiai alapvetés. „A létezés állapota az elidegenedés állapota. Az ember elidegenedett létének alapjától, a többi létezıtıl és önmagától. […] Az elidegenedés fogalmának kimeríthetetlen mélysége abban van, hogy az ember lényegileg ahhoz tartozik hozzá, amitıl elidegenedett.”11 A létezés forrpontja pedig a szenvedély, azaz a szerelem, a hit, vagy a mőalkotás. Innen nézve az 1972. szeptember a szerelem önfelszámolásának lírai dokumentuma, és nem csupán „a megszenteletlen szexus és szerelem könyve”, és „a jelentés nélküli férfiszexualitásnak a hatalmas fenomenológiája”, mindemellett persze „megrendítı könyv, bátor könyv, segítı könyv”12. Nevezhetjük életszenvedélynek is azt, melynek hamujában vagyunk kénytelenek turkálni, hogy a valamikori lángolás erejét lemérhessük a pusztítás nyomainak mértékével. Amikor Szigeti Csaba a szerelmi semmi fantomját említi13, számunkra jelentékeny kifejezést alkot, amit Földényi F. László szavaival hozhatunk, reményeink szerint nem kellemetlen, hanem éppenséggel egy egészséges fogalmi szimbiózist ígérı, kiemelt fontosságú helyzetbe: „Szókratész vagy Dante szenvedélye éppoly eksztatikus, mint Trisztáné; de amíg az egyik esetben az önmagából való kilépés (eksz-tázis) az istenibe való belépést jelenti, addig a másik esetben nincs hová belépni. De mert mégis ki kell lépni (ellenkezı esetben ugyanis nem beszélhetnénk szerelemrıl), ezért ez nem egy magasabb rendőnek tapasztalt létezésben való magára találást jelent, hanem önmagából való kifordulást, elveszettséget, a megsemmisüléstıl (a kilépés után rá váró »semmitıl«) való megérintettséget.”14 A szorongás mint a lélek neurózisa van jelen a pszichológiában, Heideggernél inkább egy olyan metafizikai leshely, ahonnan végre lencsevégre kaphatjuk 65 �a Semmit: „Nem tudjuk megmondani, mitıl otthontalan valakinek. Valaki egészében érzi így magát. Minden dolog, mi magunk is, közömbösségbe süllyedünk. De nem abban az értelemben, hogy a dolgok egyszerően eltőnnének, hanem abban, ahogyan elmozdulásukban mint olyanban felénk fordulnak. Az egészében vett létezınek ez az elmozdulása, ami a szorongásban körénk győrőzik, nyomaszt bennünket. Nincs többé támaszunk. Ami marad, és ami ránk tör – midın a létezı elsiklik – az ez a »nincs«.”15 Ez a látszólagos tünetfelsorolás egy nagyon finoman pozícionált határvonalat képez a Semmi és a Valami (még tovább – Bármi, Akármi) között, ahol az irány a távolodásban képzıdik meg. A szerelem, idı, tér, a Másik, az Én, és maga az emlékezés is kísérıjelenségekké válnak, és voltaképpen csak elfedik azt a kényes helyet, ahonnan Oravecz szavait leginkább indítaná, alighanem egy elfeledettnek hitt hiábavalóság visszhangján: „és ez az állandó bizonytalanság, amely életem része immár, és amelynek kötelén, kezemben nyugtatók rúdjával, a semmi felett egyensúlyozok.” (45.) Az artikuláció formakényszer. Martin Buber egyenesen a mővészet örök eredetét látja abban, hogy az ember szemben találja magát egy formával, és az ıáltala mővé akar lenni. Még azt is megkockáztatja, hogy a forma nem az ember lelkének szüleménye, hanem jelenés, amely lelkével találkozik, és szólítja annak hatóerejét.16 A formára találás így már eleve egyfajta lemondás a végtelen lehetıségekrıl, a megvalósítás a megtalált alakra, alakzatra szorítkozhat csupán, melyre az alkotó egész lényével feszül, hogy ilyen módon a legintenzívebb kölcsönhatásban izzásnak induljon: „A mély érzések, akárcsak a mőalkotások, mindig többet jelentenek, mint amit tudatosan mondanak. A lélek tartós vonzódása vagy viszolygása belejátszik az ember szokásaiba, a gondolataiba, és olyan következményekkel jár, melyekrıl a léleknek nincs is tudomása. A nagy érzelmeknek saját, fenséges vagy nyomorúságos világuk van. Kizárólagos, különös hangulatú univerzum, melyben a szenvedély világít. A féltékenységnek, a nagyravágyásnak, az önzésnek és a nagylelkőségnek is megvan a maga külön világa. Külön világa, vagyis külön metafizikája és szellemi attitődje. Ami igaz a már specializálódott érzésekre, még inkább igaz azokra a meghatározhatatlan érzelmekre, melyek éppoly elmosódottak és »határozottak«, éppoly ködösek és »kézzelfoghatók«, mint amit a szépség vagy az abszurd kelt az emberben.”17 Albert Camus sorai szintén az alkotás és szenvedély egyterő akusztikájáról szólnak, de nem a kénytelen összezártság, önmagába fordulás, szupernóva-robbanás hatására, hanem inkább olyan egybecsengések hangján, melynek íve az eget és a földet hivatott kapcsolatba hozni, ahol az (el)szenvedést élhetıvé teszi valamiféle átjárhatóság, nyitottság, az (el)emelés emberfölöttinek látszó, de nagyon is emberi gesztusa. II. A kötet elemzıi egyetértenek abban, hogy az 1972. szeptember esetében többszörösen is formai határhelyzettel állunk szemben. Elsıként a tipográfia szúrhat szemet, a prózavers külleme. Továbbá minden egyes szöveg egyetlen, többszörösen összetett mondat, kiemelten erıs retorikával, jellegzetes nyelv- és gondolatritmussal, egymást néhol fedésbe hozó ciklikussággal, melyek mind az epika, mind a líra jegyeit magukon viselik. Semmiképp nem az a kérdés kínálkozik, hogy vajon verses könyvet vagy prózagyőjteményt tartunk-e kezünkben (Schein Gábor szerint sok 66 �esetben a különbségtétel prózaszöveg és versszöveg között egyébként is lehetetlen18), sokkal inkább az a kérdés, hogy miért e kettısség. Szigeti Csaba meglátása, vagyis hogy „a szövegek formája maga is részt vesz az emlékezés mechanizmusában”19, jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy e formát funkciójában szemlélhessük, szimbolikus hatásában érjük tetten. A formai többarcúság ugyanis jelen esetben nem a kifejezésmódok eszköztárát növeli, hogy virtuóz módon színesebbé tegye a szövegvilágot, hanem inkább olyan tragikus arctalanságot jelent, amely elnyel mindent, ami megérinti, és magával rántja oda, ahol „már nem érdemes beszélni, már mindent megbeszéltünk, még azt is, amirıl nem lehet beszélni, ami a szavakon túl van és helyettünk is beszél.” (10.) Ide kívánkozik Radnóti Sándor vélekedése: „Az alapforma a periódus, a körmondat, a ritmizált egységbe főzött többszörösen összetett mondat, melynek mind nyelvi, mind gondolati formája az elsı hangütéstıl kezdve a végponthoz törekszik, s ezt el is éri a mondat végén. Önmagába zárul tehát, nem határtalan.”20 Önmagába zárul (önmagába zuhan!) minden egyes szöveg, és ezek füzére képezi meg a kötetet úgy, hogy a láncszemek sorozata végül összeér, csak azért, hogy szintén önmagába záruljon. Elég rápillantanunk a már említett elsı, és a könyv utolsó szövegére. Az elsı szöveg ellentétezésen alapul, ez osztja két részre. Az akkor és a most oppozíciójában történı felsorolás, felsorakoztatás érzelmi elıjelek feszültségévé válik, ahol pozitív hangsúlyt kap a régmúlt, és negatívat a jelenközelibb idıállapot. „Kezdetben volt a te, volt az ott, volt az akkor”, „volt a hit, volt a remény, volt a szeretet, volt a jövı, aztán a tebıl ı, az ottból itt, az akkorból most”, „a hitbıl kétkedés, a reménybıl kétségbeesés, a szeretetbıl győlölet, a jövıbıl múlt lett, és kezdıdött elölrıl az egész.” (7.) A szavak antinomikus párjukkal cserélıdnek föl, hogy aztán zárásként fölvillanjon az örök visszatérés gondolata, de mint az ismétlıdı kudarc egyik záró gesztusa. Az utolsó szöveg leginkább mintha ebbıl a körforgásból, az újrakezdések sorozatából szeretne kilépni, valamiféle kétségbeesetten önzı módon kisajátított, egyszemélyes nirvánába: „Már csak azt kívánom, ami jön még, a lassú elszakadást, a szörnyő befejezést, a teljes vereséget, a személyeset, a rám mértet, az enyémet […]”, „és nem lesz többé se múlt, se jelen, se gyönyör, se kín, és te sem leszel, mert nem akarom, hogy légy, csak jövı lesz, szép és könyörtelen.” (127.) És a kígyó a farkába harap, mert „a jövıbıl múlt lett, és kezdıdött elölrıl az egész.” (7.) Alfa és Omega egy, csak belépni lehet, kilépni nem. Memória és mechanika „[…] az foglalkoztat, ami a neveken, évszámokon, helyeken vagy az érzések adásvételén túl van, ami a múltból megmaradt, és a jelenben is érvényes, de akárhogy erıltetem az emlékezetem, a vak kényszeren kívül más nem jut eszembe” (37.), olvasható a mőben. Ahogy az emlékezı saját emlékezetében bolyong, kicsit olyan, mintha magát akarná feledtetni a bolyongásban, és a bolyongás célja nem annak felkutatása lenne, ami benne feledésre ítéltetett: „Eleinte könnyő volt a múltból elıvarázsolni téged, nem kellett hozzá más, csak felidézni egy szeretkezést […]”, „[…] máris megelevenedtél”, „[…] aztán egyre keservesebb lett ez a mővelet, egyre kevésbé célravezetı, elszakadtak egymástól a részletek, nem álltak össze többé, az idı kilúgozta belılük a személyes jelleget, eltőntél belılük, nyomod veszett […]”, 67 �„[…] míg végül odáig fajult a dolog, hogy minden fogódzó semmivé lett, minden hozzád vezetı út járhatatlan, teljesen elvonttá váltál, mint egy beteges gondolat vagy rögeszme, amelybıl már elegem van, de amelytıl szabadulni nem tudok.” (34–35.) Elégikussá szelídített hangnem és rezignált emlékezéskényszer, kísértı emlékárnyak az élve temetett érzelmek kriptájában, amely a kötet egészét jellemzi (kivételt csupán néhány szöveg képez a könyv vége felé). Az emlékek tárgyszerősége megfoghatatlanná válik, az élmények élményszerősége az újbóli átélések sorozatában pedig személytelenné. Csak valamiféle görcsös ragaszkodásról kapunk képet, ahol nem teljesen világos, hogy a ragaszkodás mire irányul: az elvesztett személy(ek)re, a megismételhetetlen élményekre, a felidézhetı emlékekre, netán a kedvünk szerint fellapozható emlékezetre? Biczó Gábor a modern személyiség emlékezéshez és felejtéshez való viszonya kapcsán következıkre jutott: „a rendelkezésére álló összes eszközzel harcol a felejtés ellen, mindenre emlékezni akar, hisz meggyızıdött, hogy a múlt ismerete (birtoklása) a jelen sikeres stratégiáinak feltétele. A modernitás számára a felejteni-tudás a kiszolgáltatottság önkényének újrateremtése, és a gyengeség metaforája, ami ellen küzdeni kell.” És: „A felejtés jellemzı tulajdonsága, hogy az erıs és fontos összefüggéseket kevésbé erodálja, váruk tartóssága az emberi szellem támpillére és garanciája. Természete szerint a felejtés elıször a leglényegtelenebb információkat támadja meg, és fokozatosan halad elıre az emlékekben, felszámolva végül magát az emlékezetet. A modernitáson eluralkodó kétségbeesésnek, a felejtés feltartóztathatatlanságának tudatosodása biztosít táptalajt, és ez a lélektani háttere a minden áron való emlékezés programjának.”21 Az 1972. szeptember azonban nem akar magának múltat, életét ki akarja vonni onnan, sikertelenül. És nem akar emlékezetet, mely hozzá elvezet, magára akarja hagyni azt, szintén sikertelenül. Az ezen munkálkodó igyekezet ebbéli kétségbeesésében éppenséggel aktiválja valamelyest az emlékezetet, és elıkotorja, amit még elı lehet kotorni – az már más dolog, hogy a múlt hol egyenesen szemétdombnak hat, ahol azt a bizonyos, rég elvesztett fél krajcárt sem találni, vagy pedig az aranykor egyre távolodó mosolya késztet ugyanitt búcsúkönnyeket ejteni („mert tudtam, bármit mondok, a búcsút nevezem néven, melynek jöttét sem nem siettettem, sem nem késleltettem, de melynek jegyében állt minden” (24.); „már semmit se akarok, nem tudom, miért jöttem ide, miért vagyok itt és meddig maradok” (22.); „és ezek vagyunk mi, akik itt szerettük, de késıbb elfeledtük egymást, és mindabból, amit egykor ebben a fertıtlenítıszagú menedékben egymás iránt éreztünk, ma csak egy helyszín részleteire emlékszünk, melyek megıriztek valamit belılünk helyettünk” (96.)). Üres helyek, emlékfoszlányoktól visszhangos, egylégterő terek, melyek látványa az immáron üresnek vélt emberben rezgéseket kelt, mely hórihorgas érzet alakjában megborzongva életre kel, de körültekintve pusztán csak saját halálára ismer. A szövegek inkább az emlékezet teljes felszámolásának kudarcairól szóló dokumentumok, mint a felejtés malmainak lassú ırlése felett érzett szomorúság hangjai. Így persze nagyobb hangsúlyt kap az a profanizált confessio-jelleg, mely kihőlt verejtékként gyöngyözik az oldalakon, hogy lemossa az önirónia utolsó lehetıségét is: „A versbeszéd fokozhatatlan közvetlensége, áttételek nélküli, direkt jelentésessége tehát a költıietlen líratípus újabb egyedi változatát hozta létre, melynek magával ragadó katartikus ereje az elbeszélés, az elemzés racionális »tárgyilagos« 68 �pontosságának, kimért modorának és az elfojtott hatalmas szenvedélyeknek termékeny feszültségében rejlik.”22 Keresztury Tibor felismerése nem szorul különösebb magyarázatra, viszont az a zsolozsmázó, néhol mantra-szerő, de mindenképpen erısen fegyelmezett hang, melyen a szövegek szólnak, arra enged következtetni, hogy e roppant koncentrált figyelem az elmondás folyamatának révületében megidézett és felszabadított múlt örvényében az egyetlen oltalom, mert a beszédmód mindezek centrumában egyetlen pont felé törekszik, a mozdulatlanságra irányul. Elszenvedett látszat Az imént említett határozott beszédhelyzet uralkodik a kötetben, az írásmód háttérben marad, de mivelhogy mégiscsak írással van dolgunk, rá kell ébrednünk, hogy a beszéd szituációja nem más, mint egy körültekintı alapossággal megteremtett illúzió. A szöveg mindig most hangzik el, azon törekvések ellenére, melyek megpróbálják már elhangzottnak értékelni utólagosságát – itt kell megjegyeznünk, hogy ebben a folyamatos elkésettségben megképzıdı narrátori hang az egyetlen vezetınk a felszakított sebek panoptikumában: „Látszólag közlés, látszólag beszéd valakihez, valójában magánbeszéd (soliloqia) és belsı – mondjuk így: Énen belüli – vita, neurotikus jellegő magánbeszéd mindaz, ami itt olvasható. Kevésbé emelkedett szóval neurotikus jellegő magánmotyogás valaki(k)hez, aki nincs itt, de akit ideképzelek: van ebben valami végtelenül kényelmes, amellett, hogy nyomasztó is […]”23 A kötet szimbolikus értelemben vett egyetlen túlélıje a beszélı hangja, mely a lelki enyészetrıl beszámol, ez pedig csak azért lehetséges, mert rajta keresztül nyilatkozik meg minden más. Elıször is az az őr és hiány, amelyben eltőnnek, elmerülnek a helyek, idık, a személyek nevei, akik immár megszólíthatatlanok, és amelyben tovatőnik a személyesség is, a személyhatárok összemosódása által, ugyanakkor a beszélı személyével együtt, hogy feloldódjon egy olyan személytelen univerzumban, ahol az elkülönülı részletek, panelszerő szituációvázak, behelyettesíthetı tulajdonságok között kóborolva találja meg az ily módon lemeztelenített Hang a személytelenségében kiszolgáltatott, fiktív Hallgatót, aki alakot öltve nem más, mint az aktuális Olvasó. A kapcsolat, ím, létrejött, és az Olvasó felsóhajt, mintha elvesztett volna valamit: „hát, nem különös, még mindig nem hagynak nyugodni a részletek, tovább élnek bennem, tılem szinte függetlenül, és kényszerítenek, hogy foglalkozzam velük, kínoznak, gyötörnek a hogyanok és mikéntek, még most is, mikor a részletek összegén, az egészen már túl vagyok.” (67.) „Az irodalom nem az önmagát mind jobban megközelítı nyelv, amely végül fellángolva kinyilvánítja magát, hanem az önmagától mindjobban eltávolodó nyelv; és ha ebben az »önmagán-kívül« kerülésben felfedi saját létét, e világosság inkább eltávolodást, mintsem önmagához való visszahajlást mutat, inkább szétszóródást, mintsem a jelek önmaguk felé fordulását. Az irodalom alanya és tárgya (aki az irodalmat beszéli és amirıl az irodalom beszél) nem annyira a maga pozitivitásában vett nyelv lenne, mint inkább az üresség, amelyben saját terére talál, amikor kimondja magát a »beszélek« mezítelenségében.”24 Michel Foucault szavait idéztük, hogy nyomába eredjünk egy különös eltőnésnek. Ez pedig jelen esetben nem az identitásvesztés lila ködbe burkolózó kozmikus balesete, hanem az önfelszámolás hidegvérő liturgiája. Azt már tudjuk, hogy a szövegek nyelve egyszerőségre törekszik, hétköznapi szófordulatokat használ, kissé nosztalgikusan ugyan, mert e szavak 69 �használata leginkább az emlékezést segítik, tehát csak emlékeztetnek önmagukra, arra, hogy valaha megneveztek valamit, ami volt, de már nincsen. Ismét az idı problematikájával állunk szemben, a felelevenítés ideje, a felidézett történések ideje összemosódik, a magánbeszédek személyi hangsúlyai pedig egyik helyrıl a másikra siklanak, és igencsak plasztikusnak tőnnek a fókuszálandó kép elıterében: „Más idıben élek, nem az enyémben, nem a tiédben, hanem egy harmadik személyében” (83.); „Azokról a nıkrıl szeretnék most beszélni neked, akik voltak az életemben, arról a sok terıl, akibıl egy szép napon mind ı lett, és akinek mind egy szép napon tebıl ıvé lettem” (37.). Itt személyközi távolításra látunk példát, létezik azonban idıleges fixáció is: „mert te most már te vagy nekem, nem én és nem más” (36.). És közelítés: „nem eszköze, hanem célja lettél szenvedélyemnek, amely a sok alkun át utat tört magának, és végre eljutott hozzád, és úgy változtatott ıbıl tevé téged, hogy te vagy már nekem minden nı, aki volt, és minden nı végleg elhagy, ha te elhagysz.” (37.) Az Én, Te, İ viszonyrendszer labilissá válik, és nemcsak a köztes idık függvényében, olybá tőnik, mintha egy mindenkori-pillanatnyi kötıdési kvóciens latba vethetı mértékegységeirıl lenne szó, de a helyzet az, hogy nincs mivel és nincs kihez mérni, hiszen az Én is cserélhetı része ennek a bizarr játéknak, a rezignált Hang pedig a fiktív egyes szám negyedik személy páholyát élvezi. A mérték az Olvasóra nehezedik, és a mérleg nyelve eltörik: „Még a filozófiánál is jóval tágasabb az a tradíció, amely azt hirdette, hogy a gondolat elgondolása a legmélyebb bensıség irányába vezet. A beszéd beszélése az irodalmon keresztül, de talán más utakon is ama kívülség felé irányul, amelyben eltőnik a beszélı alany.”25 III. Az 1972. szeptember beszél. Nıkhöz intézi szavait, akik egy némiképp infernális Teben olvadnak össze, amelybıl elıbb İ lesz („azontúl egészen egyedül leszek, szőkös körülmények közt élek, mindenki megfeledkezik rólam, többnyire hideget eszem, sőrőn elcsöppen az orrom, elhanyagolom magam”; „csend és béke vesz körül, a múlt számomra többé nem létezik, üres vagyok, akár a kibelezett dió, és derős, mint egy csecsemı” (73.)). Ez a kötet megálmodott bája, elhazudott romantikája. Hiszen a párkapcsolatok bukásán keresztül nyílik rálátásunk az egyedüllét kudarcára, az abszolút csıdre, és nem valamiféle aranyos és megváltó gügyeségre. A versbeszéd itt-ott majdhogynem hipnotizál, mindenesetre sok helyen pszichologizál (ezért lehet Szigeti Csabánál egyenesen neurotikus). Ilyen esetekben mindig felmerül az írásterápia lehetısége: a szöveg vallomásos burka beszélıjét közvetlenül a gyóntatószékbe helyezi, és máris kész a penitencia purgatóriuma. De ez így hamis. Az átvilágítás megtörténik, de következmények nélkül, mert következtetések vannak ugyan, ám ezek pusztán nyelvi-logikai összegzések, néhol csavarok, sıt mutatványok, annak érdekében, hogy az emlékezés kísértetétıl, szálait ily módon összepödörve, egyetlen nyisszantással megszabadulhassunk. Ez persze megint csak nonszensz. A megvalósulatlanság negálja. Csak azért van létjogosultsága, mondjuk most így, az alanyi gyötrıdésnek, magánvall(om)ásnak, gyógyíthatatlan öntépelıdésnek, mert mindezek alanya és tárgya maga is megvalósulatlan, azaz nem más, mint a meg nem valósult ember. Az életszituációk fájdalmas sablonokká degradálódnak, ahol az érzelmi egyenletek és egyenlıtlenségek levezetésében egyre inkább 70 �kiszorul a számításból, vagy inkább szorult helyzetbe kerül egy paraméter, mely végtelen és tört, de nem számjegy, hanem egészen egyszerően – a személyiség. A darabjaira hullott ember maga alá temeti a szerelmet is, hasztalanul. Az e fölött érzett szégyen hozza létre azt a vákuumot, mely végül behódol egy pusztán visszhangos megnyilatkozásnak. A mágikus aktus tehát elmarad, mert minden marad úgy, ahogy volt, de már nincsen, „ez a volt kötete a nincs kötete helyett, a múlt kötete a semmi kötete helyett”26, és tulajdonképpen nincs (hang)emelés, csak (hang)súlyozás: „valahogy olyan az egész, mintha Istennel beszélgetnék, a beszélgetés azért túlzás, mert Isten egyelıre nem válaszol nekem” (74.). Ugyanakkor mintha befészkelné magát a szövegekbe valami szokatlan irónia, mely leginkább az elbeszélés prózaiságából fakad. Különösen akkor segít hozzá az értelmezéshez ennek felfedése, ha az iróniának nem hagyományos megfogalmazására gondolunk, hanem egy, a relevanciaelmélet által elénk tárt meghatározásra, mely a használat és az említés megkülönböztetésén alapul, ahol a használat a nyelvi kifejezések általános alkalmazására, az említés pedig a szavak önreferenciális jellegére utal.27 Utóbbiak írásban legtöbbször megkülönböztetı jelzést is kapnak, például idézıjelben kell értenünk a tipográfiai megkülönböztetés miatt („olyan szavak hangsora alakult át többször elektromos jellé a bennünket összekötı drótban, mint munka, határidı, óradíj, méltóság, értelem, rejtett, tudtam, hogy ez a súlyos dolgokról való könnyed csevegés csak kihívás részedrıl” (105.); „olyan, mintha te már nem te volnál, mintha másvalaki, egy idegen, mintha egy hivatásos, aki leszólít az utcán vagy unottan vár a szalonban, mintha már anynyira nem volna közöm hozzád, hogy most már akár elıttem is, a szemem láttára, a közös lakásban, a hitvesi ágyban” (120.); „mert miként nem volt tudatos cselekedet, úgy ösztönös sem, csak cselekedet volt, elemezhetı, végsı soron azonban elemezhetetlen” (38.)). Az említés visszhangja az, mely iróniát kelthet, a viszonyulás és reagálás az elhangzottakra, tehát nemcsak az a szövegkörnyezet, ahol a használatban egyáltalán felmerül akár egyetlen szó említése is. Természetesen nem minden tipográfiailag kiemelt szó tartozik ebbe a kategóriába, de Oravecz gyakran él ezzel a megoldással, nyomatékosítja a kimondottat, vagy utal valami ki nem mondottra. Ironikus „alulfogalmazásra” is találhatunk példát: „Miután vele úgy találtalak” (38.); „és ott álltál a szobában az ágy elıtt, az elıtt az ágy elıtt, kendızetlenül és tagadhatatlanul ott voltál tehát” (41.). Máshol idéz, vagy idegen nyelvő kifejezéssel távolít el: „Úgy látszik, jót tesz neked a szenvedés, mondtad egyszer, szenvedéseim kezdetén, mikor még látni véltem végét a szenvedésnek, melyet okoztál” (53.) „egészen addig, hogy még aznap éjjel nálad az ágyban egy önkéntelen, perverz I wish you fucked me all nighttal tudtomra adtad, mennyire kellek neked” (97.) „és azt mondtam magamban, így van ez jól, így van ez jól.” (33.) Megkockáztathatjuk, hogy a versek Én-je voltaképp nem számol a Másikkal, miközben folyamatosan vele érvel. Nem teljesül a radikális egyszerősítés, beszél ugyan az én, te, ı metamorfózisairól, hol apokaliptikus hangnemben, hol csodálkozva szemlélve az átváltozás káprázatait, de az idegenség aspektusai egymást fel nem ismerı módon vannak jelen a könyvben. Ezért tőnhet úgy, hogy a szerelem pusztán magyarázó körülmény, még konkrétabban, egy tökéletesen bekalkulált kifogásrendszer köpönyege, az önáltatás és önsajnálat némiképp tudatosan hizlalt hályoga, az ıszintétlenségbe belerokkanó férfi koponyaroppantó koronája. Amikor 71 �Keresztury Tibor arról ír, hogy „a versvilág valódi tétje a költı önmagával s nem a nıkkel, a nıkért folytatott küzdelmében zajlik”28, akkor tulajdonképpen konklúzióként teszi meg azt, mely a vele való foglalkozásban (nem feltétlenül szoros értelmezésben, de semmiképp sem szemellenzıs elemzésben) kiindulási pont kellene, hogy legyen. Hiszen a szövegek már-már infernális örvényszerőségei nagyon is hasonló hatásmechanizmussal bírnak, forgószél kapja föl így a leveleket és a szemetet. Oravecz szövegeiben a Te elveszíti személyességét, folyton változó alakjaival, és szinte behelyettesíthetı alanyaival, mely így kiüresedve, áthatolhatatlan vákuumot képez az Én körül, aki ebben a burokban önmagát emészteni kényszerül. Enyhe túlzással minden férfi lesz, ami Én, és minden nı, ami Te. A szerelmet elszenvedı Én a világtalan szenvedély örvényében önmaga elveszítésén fáradozik, saját határait próbálgatja, szeretne kívül kerülni önmagán, mely részben sikerül, néhol szeretne Te lenni, mely vállalkozás vállaltan meddınek tartott, de újra és újra eleven kísérlet: „Az ember, ha megpróbálja »összeszedni« magát, önkéntelenül is valamilyen középpontba vetett hit mozgatja; ám az összeszedettségnek egy fokán kiderül, hogy ilyesmi nem létezik: minél jobban összesőrősödik a létezés, annál kevésbé igazítja el az embert, s egy ponton túl már csak a lehetetlennek való kiszolgáltatottságából fakadó feszültségeket érzékeli, amelyek sebeket ejtı, pusztító villámok formájában újra meg újra kisülnek, visszazökkentve ıt a szétesett korábbi, egy idıre megint természetesnek hazudott állapotába.”29 A háborgó lélek kavargó emlékei között szédeleg, saját tengelyét megtartani képtelen – a kavargás elragadtatásában egyébiránt sokszor kéjeleg. A szerelem tényszerő (bőntényszerő?) és kényszerő (önkényszerő?) folyamatábrákká bomlik, monomániás képzelgések sorát szüli. Azonban az alibi-jelleget nem tudja levetni magáról, mert a problémák, melyek megoldását, ha már nem is a Másiktól várja, de a szerelemhez köti; mindez roppant egyszerően a visszájára fordul, mert késıbb ugyanezen problémák sorozatáért, ha már nem is a Másikat okolja, de gócpontjául a szerelmet teszi. Így pedig nem a magára maradás kap tragikus mellékzöngét, hanem az önmagába visszatérni képtelen ember veszíti el drámai jellegét éppen a tehetetlen (majdhogynem passzív!) szenvedés kiszolgáltatottsága által. Földényi F. László írja, hogy „a szerelem pillanata nemcsak a magára találásnak, hanem a kifosztottság kezdetének a pillanata is. Miközben a szerelmes egy idegen tekintetben látja összesőrősödni mindazt a vágyat, vonzalmat, amelyet addig a sajátjának vélt, de amelyet sohasem tudott megnyugtatóan elrendezni önmagában, azt tapasztalja, hogy kívül került önmagán. Rátalált végre saját középpontjára, amelytıl azonban rohamosan távolodik is.”30 Ez a távolodás (idıbeli, térbeli, egzisztenciális, hitbéli), mint már láttuk, könyvünk szerves képzıereje, mely szerkezetre, formára egyaránt hatással van, pontosabban egyik a másiknak tükre. Ezért lehet az, hogy éppen az Én és Te viszonylatában olyan zavar lesz nyilvánvalóvá, ahol rendre téves azonosítások sorozatával találkozunk, az Én fölismerése és elkülönítése a Másikban sikertelen, ahogyan a Másik jelenlétének tisztázása is az Énben, mindezek kísérlete hiábavaló ugrándozássá válik egyik tévképzetbıl a másikba, melyek mindegyikén úgy csüng, mint az utolsó, még vágyott élethez tartózó szálon, mert valójában bármelyik (és szinte bármi!) elég ahhoz, hogy az élethez való kötıdés illúziója megmaradjon, a lényeg a függés, sıt, a „függedelem”. A megtartás akarása erısen zsaroló magatartást kap 72 �így, mely az elfajzott szeretet egyik leghitványabb szörnyetegét hívja életre. Hiszen, „amit szerelemnek nevezünk, a legtöbb esetben pszichológiai zőrzavarok levezetése. Vagy szociológiai bankrott. A közösségben nem tud elhelyezkedni és bosszúból valakibe beleszeret. Sok esetben nem egyéb, mint kísérlet a valódi szerelem elkerülésére. Elkent és bukott és csıdbe került egzisztenciák végsı menedéke.”31 Mindent elengedni „A rend valószínőtlen állapot.” (Helmut Vogel: Kompakt fizika) Az 1972. szeptember esetében a következıket találjuk – a szöveg a próza és a líra határán áll; egy-egy önmagába záruló mondat spirális láncolata képzi meg a kötetet, mely lánc a végén szintén önmagába zárul; az írás a monologikus beszéd szituációját ölti magára; ritmusa zsongító monotónián alapszik; alapvetése az Én és Te viszonylatából indul, ahol a Te személyes jellege az idegenségbe vonul vissza, az Én szenvedélye követi oda, míg végül önmagától is elidegenedik; a versvilág választott színtere az idı medre, mely a feledésbe torkollik. Mindemellett az embernek az az érzése támad, hogy itt folyamatosan az életet temetik. Aztán az, hogy itt valaki az életre hivatkozva magát temeti. Mészöly Miklós szerint író csak akkor adhatja szavát a szenvedéshez, ha nincs más kiút. Úgy véli, ha valaki a szenvedésre igent mond, és nem hangsúlyozza ki ennek skizofrén jellegét, kioltja magában a lázadás és belátás egyidejő feszültségét, ami az átlagemberi közérzetben egyébként is alszik.32 Az 1972. szeptember szövegeinek utolsó darabjai megpróbálnak még egy lépést tenni az élet felé, az egyetlent az Én halálának túlhaladhatósága érdekében – „elültek bennem a viharok, már csak elkerülhetetlen, ismétlıdı, napi teendıkre gondolok, azoknak adom át magam, azok értelmét hámozgatom, és tiszta vagyok, mint a téli reggel, nyugodt és gondtalan, szinte szabad.” (Süt a nap) Méla megváltás-íz kerül a kötet végére, egy furcsa happy end, talán mert öncáfolat nélkül nincs hiteles önigazolás; a vállalás és áthárítás felelıssége immár egy új tekintetben nyugszik. Újra. „Úgy volna jó, hogy ahol az író megáll, egyúttal döntı útmutatás is legyen: itt az elkerülhetı, ott az elkerülhetetlen rossz. És ehhez kell a pozitív kívülállás. Szintézis csak a koporsóban van. Nem közömbös tehát, hogy van-e, s milyen minıségő a független ellensúly, a koporsón innen.”33 Az 1972. szeptember örvénye beszippant, mélybe ránt, minél inkább szabadulnánk, annál erısebben, hogy aztán végképp kimerülve, az eszméletvesztés határán felszínre dobjon bennünket ugyanazon a helyen, markunkban saját borostyánkövünkkel, benne saját félelmeinkkel, hogy mindig emlékezzünk a helyre, ahol a legfıbb törvény – mindent elengedni. Jegyzetek 1 2 3 4 ORAVECZ Imre: Egy napló története. In: Uİ: Kedves John: levelek Kaliforniába. Bp.: Helikon, 1995. 24. Sören KIERKEGAARD: Filozófiai morzsák. Bp.: Göncöl, 1997. 103. SZIGETI Csaba: Memória és melankólia. Tiszatáj, 1988/11. 96. ORAVECZ Imre: Egy napló története. 22. 73 �5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 74 Jan ASSMAN: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Bp.: Atlantisz, 1999. 36-37. KARÁCSONY András: Személyes és személytelen. Gond, 2. 27. KARÁCSONY: im. 28. HELLER Ágnes: A szégyen hatalma. Bp.: Osiris – Gond, 1997. 176. RADNÓTI Sándor: Körmondatok a szexusról és szerelemrıl. Kortárs, 1988/7. 140. A kötet szövegeit a késıbbiekben az alábbi kiadás alapján, a törzsszövegben az oldalszámot jelölve idézem: ORAVECZ Imre, 1972. szeptember. Bp.: Magvetı, 1988. Paul TILLICH: Rendszeres teológia. Bp.: Osiris, 2000. 272. RADNÓTI, im. 139., 145. SZIGETI, im. 98. FÖLDÉNYI F. László: Az elveszett egyensúly. A szerelemrıl. In: Uİ: A tágra nyílt szem. Pécs: Jelenkor, 1995. 13. Martin HEIDEGGER: Mi a metafizika? In: Uİ: Útjelzık. Bp.: Osiris, 2003. 112. Vö.: Martin BUBER: Én és te. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1999. 13. Albert CAMUS: A pestis, Sziszüphosz mítosza. Bp.: Európa Könyvkiadó, 2001. 289. SCHEIN Gábor: A ritmikai szegmentáltság mint a vers kompozíciós elve. Alföld, 1994/12. 41. SZIGETI, im. 97. RADNÓTI, im. 144. BICZÓ Gábor: Az emlékezés és a felejtés. Gond, 7. 50. KERESZTURY Tibor: Távlatok és állomások In: Uİ: Kételyek kora. Bp.: Magvetı, 2002. 320. SZIGETI, im. 95. Michel FOUCAULT: A kívülség gondolata. In: Uİ: Nyelv a végtelenhez. Debrecen, Latin Betők, 2000. 100. FOUCAULT, im. 101. SZIGETI, im. 98. Deirdre WILSON, Dan SPERBER: A verbális iróniáról. Helikon, 2006/4. 355. KERESZTURY, im. 322. FÖLDÉNYI F. László, im. 17. FÖLDÉNYI F. László, im. 17. HAMVAS Béla: Karnevál I. Bp.: Medio, 1999. 478. MÉSZÖLY Miklós: Író és felelısség. In: Uİ: A tágasság iskolája. Bp.: Szépirodalmi, 1977. 209. MÉSZÖLY Miklós, im. 210. �TALÁLKOZÁSI PONTOK B ARÁTHI O TTÓ Korok, kételyek, kihívások Beszélgetés dr. Zsély Andrással* Az élet már csak ilyen: 25 évvel ezelıtt, hivatásom okán én akadtam az akkori újságíró tollára, most – amikor az elmúlt két évtized nógrádi történéseit firtatom – dr. Zsély András, mint Salgótarján egykori polgármestere (is) az érdeklıdésem fókuszába került, hogy életét és közelmúltunk helyi történéseit az „ember és környezete” viszonyrendszerében áttekintsük. – Hol, mikor, milyen családban születtél? – A közeli Mihálygergén, 1951. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján, munkáscsaládban láttam meg a napvilágot. A családnevem – édesapám után – Zsély falu nevébıl származik, ami a mai Szlovákia területén található. Mikszáth is említi életrajzi kötetében: Horpácson lévı kúriájából gyakran járt Zsélybe fürdızni. Amikor elıször ellátogattam névadó falumba, már nem találtam meg az egykor gyógyvizérıl nevezetes fürdıt. Édesapám a bányában dolgozott, édesanyám otthon gondoskodott rólunk, gyerekekrıl. Eléggé szegényesen, szőkösen, beosztósan éltünk. Amikor jött a szövetkezetek erıszakos szervezése az ’50-es évek közepén, és a meglévı kis földünket be kellett vinni a közösbe, édesanyám is elment dolgozni. Így nekem is be kellett segítenem a házimunkába, amit szívesen megtettem. – Mit kaptál útravalónak a szüleidtıl, s „az elindító közösségtıl”? – Sok mindent kaptam, a szüleimtıl leginkább szeretetet. Amit egyrészt viszonoztam, másrészt éreztem – mert belém plántálták – az emberek iránt. A munka szeretetét is korán megkaptam, minthogy dolgos szüleim és környékben szorgoskodó emberek példáján keresztül láttam a földeken végzett kétkezi munka teremtı erejét, és megtapasztalhattam a mindennapi tevékenység gyümölcseit. Ma is kitörölhetetlen emlék és érték számomra az elindító közösség tisztasága, az az ıszinte közeg, amelyben éltünk. Az emberek a dolgokat nevén nevezték, igazat mondtak. Mára mintha elfelejtették volna, hogy az ıszinteség – a becsület és a tisztesség, ami szintén szülıi örökségem – érték. – Hogyan viszonyultál az iskolához? Mire emlékszel leginkább ebbıl a korból? – Jó tanuló voltam, szerettem iskolába járni. Miként a testvéreim is: bátyám, két nıvérem, és öcsém. Szép, nagy família voltunk; a család érték volt. Az iskola alsó tagozatának osztatlan osztályában, ahol csak nyolc gyerek volt, mindent egy tanár tanított, aki nemcsak elmondta a tudnivalókat, de szeretettel foglalkozott velünk. Nem csak tanított, de nevelt is. Én leginkább a humán tárgyakat kedveltem. Szerettem * Dr. Zsély András közéleti és irodalmi tevékenységét 2011. január 22-én Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Pro Urbe emlékéremmel ismerte el. 75 �írni, olvasni, gyakran szavaltam az iskolai rendezvényeken. Volt egy kis noteszem, és abba beleírtam ezt-azt, ami történt velem. Jeles tanulóként – a nyolcadik osztály befejezése után – természetes volt, hogy továbbtanulok, ami azonban váratlanul izgalmasan alakult. Salgótarjánban 1966 ıszén nyitotta meg kapuit a Bolyai János Gimnázium. Gondoltuk: új iskola, jó iskola. Hamar kiderült, hogy számomra nem. Ugyanis az orosz nyelvvel – amit nem tanítottak Mihálygergén – nem tudtam megbirkózni. Kezdı oroszos osztály csak a Madách Gimnáziumban indult, így hát átiratkoztam oda. Akkor Herold Laci bácsi volt az igazgató, kitőnı ember. Az elsı osztályfınököm Danyi Gábor volt, ıt Szabó Istvánné követte, aki késıbb éppen a Bolyai igazgatója lett. A kedvenc tantárgyam a magyar nyelv és irodalom volt, de kedveltem a történelmet is. Ekkoriban már naplót és verseket is írtam. Összetartó közösség voltunk. Annyira, hogy idén megünnepeltük a negyvenedik érettségi évfordulónkat. – A faluból városba kerültél. Jelentett ez változást? – Tanítási napokon bejártam Mihálygergérıl Salgótarjánba, vagyis harminc percet buszoztam. A „bejárói lét” sajátos életformát jelentett, amelyben barátságok szövıdtek, kialakult az együvé tartozás érzése és az egymás iránt is érzett felelısség. Falun élve nagyobb megélhetési gondja nem volt a családunknak. Itt az emberek többnyire kétlaki életet éltek: az asszonyok a tsz-ben dolgoztak, vagy bejártak Tarján valamelyik gyárába, a férfiak szinte kivétel nélkül a városi nagyüzemekben keresték a kenyeret. Aztán otthon két mőszak között mővelték a földjüket, konyhakertjüket. A „munkanélküli” ismeretlen fogalom volt. Salgótarjánba „csöppenésem” egy újfajta életérzéssel ajándékozott meg. Emlékszem, micsoda élmény volt a mai Cafe Frei kávéház helyén mőködı könyvtár olvasójává válni. Tarján akkoriban egy jó kedélyő, élhetı kisváros volt. Megvolt benne minden, ami a jó közérzetemhez kellett: a könyvtáron kívül ott volt a múzeum, a levéltár, a mozi. Emlékszem, még a piac – a maga színes forgatagával – is élmény volt számunkra. Miként a szépfekvéső, gondozott SKSE stadion, ahol a SBTC NB. I-es csapata is bajnoki rangadókat játszott. Jövet-menet betérhettünk Fekete Laci kocsmájába, ami akkor egy nyugodt „közösségi helynek” számított. Kellemes kisvendéglı volt még a Kulacs (a Rákóczi út és a mostani Arany János út sarkán), jó konyhájával, ízes ételeivel, habos sörével, piros-fehér kockás abroszaival az asztalokon. – Jó tanuló voltál a gimnáziumban is? – Igen. Az volt bennem, nem mehetek haza úgy, hogy egy senki, semmi vagyok az iskolában. Igyekeztem és mindig ott voltam a jobbak között. Emlékszem, 1969-ben volt egy országos szellemi vetélkedı történelembıl, ahol én harmadik osztályosként bekerültem az iskola 5 fıs csapatába. Simon Zsuzsa volt a csapatkapitány, aki késıbb megbízott könyvtárigazgató lett és volt egy ideig. Végül országos döntıig jutottunk, amit a TV is közvetített, és meg is nyertük. A tanáraimtól függetlenül szerettem a magyart és a történelmet. Persze minden tanáromtól kaptam valami pluszt. Danyi Gábor után Belsıné vette át az osztályt, Leblancné a helytörténetbe avatott be bennünket, Kelemen Erzsike a tanulmányi versenyekre készített fel. 1970-ben érettségiztem: a matek négyes kivételével magyarból, történelembıl és németbıl is jelest kaptam. – Továbbtanultál, de miért pont a jogi pályán? – Úgy jelentkeztem az ELTE jogi karára, hogy nem tudtam pontosan, mit csinál egy jogász. Csak arra gondoltam, érdekes lehet az „Állam- és Jogtudományi Egyetem”, 76 �ízlelgettem az iskola nevét. Elıfelvételivel fel is vettek. Ez egy év katonasággal járt, amit Kalocsán töltöttem, és rosszul viseltem. Végül is egyetemistaként kollégista lettem: a budaırsi diákotthon sokemeletes épületében laktam, más egyetemi és fıiskolai hallgatók társaságában, ahol jól elvoltam, de nem éreztem otthon magam. Talán furcsa, amit mondok: az egyetem többet adhatott volna, mint amit kaptam vagy elfogadtam tıle. Megtanultam, megtudtam, mi is az a jogtudomány, de nem igazán elégített ki. Gyorsan elszaladtak az évek, a jogi doktori címet 1976 áprilisában szereztem meg. – Mire emlékszel vissza legszívesebben az egyetemi évekbıl? – Sok mindenre. Elsıként az újságíró iskola jut eszembe. A kisiskolás koromban elkezdett írogatást egyetemistaként is folytattam. Ez vezetett a Magyar Nemzet két éves tehetségkutató újságíró stúdiójába, amit nagy kihívásnak tekintettem. Hetente, kéthetente került sor a foglalkozásokra. Az ezeken való részvétel nem kis erıfeszítést igényelt, viszont rengeteg élményt is jelentett. Például a Pulitzer-emlékdíjas Ruffy Péter volt a konzulensem, aki a lap belpolitikai rovatát vezette. Jól emlékszem Bartha Andrásra és Szepesi Györgyre. Kollégáim közül ismert újságíró lett Malonyay Péter a Magyar Nemzet sportrovatánál, Javorniczki István és Rangos Katalin pedig az egyetemen volt évfolyamtársam. Utóbbiak bátor kiállásukkal, erıs egyéniségükkel az oknyomozó újságírás úttörıi voltak a Kádár-korszakban, amikor kérdezni is alig lehetett. – Hol helyezkedtél el, mit csináltál az egyetem után? – Úgy volt, hogy az újságíró leszek, de az akkori (nem magyar nemzetiségő) párom olyan helyen dolgozott, amit egy újságíró közelebbrıl nem ismerhetett. Így 1976 tavaszán egy budapesti szolgáltató vállalatnál jogi elıadóként helyezkedtem el. Ez a cég a fıváros építıiparában dolgozók munkásszállásait üzemeltette, ennek jogi ügyeit képviseltem. Kiss Elemérné – egy késıbbi államtitkár felesége – volt a fınököm. Sajnos magánéleti problémáim adódtak, és egy idı után a budapesti létet – nem volt saját lakásom, albérletben laktam – anyagilag sem bírtam. 1978 ıszén hazajöttem Salgótarjánba. Itt a Nógrád Megyei Közúti Igazgatóságnál – ahol Fáklya Károly volt az igazgató, Szakos Pál a fımérnök – vállaltam jogi elıadó státuszt, és igazán tetszett az egész megyére kiterjedı munkaköröm. – Mégis hamarosan váltottál. – Igen. Pesten és a „közútnál” is maradhattam volna, de mozdultam. Egyrészt volt bennem valami kétely: nem biztos, hogy nekem ezt kell csinálnom. Másrészt kerestem a kihívásokat, amelyek motiváltak. Mindig vonzott az új, a megismerés lehetısége. Ez az új munkahely a SKÜ jogsegélyszolgálata volt, ami a szakszervezethez tartozott, és elsı jogász munkatársa dr. Michna István volt, aki már nincs köztünk. A patinás acélgyár – ahol akkor, még 3–3,5 ezer ember dolgozott – nagy iskola volt nekem, önálló munkavégzést biztosított számomra. – De itt se maradtál… – Mert itt sem találtam meg magamat – sıt, talán a mai napig sem! Ma is hiszem, ennek így kellett történnie. Az acélgyárban egyszer csak eszembe jutott, ha már kitanultam az újságírást, mégiscsak azt kellene fıállásban csinálnom. Elıtte már írogattam a gyári lapba, a Tarjáni Acélba, ahol Pádár Bandi volt a szerkesztı. Egyszer összefutottam Gotyár Gyulával, a Nógrád címő megyei napilap fıszerkesztıjével, aki hívott magához, én meg mentem. Ez 1984 ıszén volt, Vinczéné Gizike volt 77 �a fıszerkesztı-helyettes. Bobál Gyula már nyugdíjban volt, de bejárt. Aktívan dolgozott még Somogyvári Laci bácsi, ott volt Rozgonyi Pista, Zilahy Tomi, Kelemen Gabi, Molnár Pali. 1989 tavaszán M. Szabó Gyula megalapította a Poli-Press Kft-t, mentem vele, mert megéreztem a kihívást. Megcsináltuk a Tarjáni Tükör címő független közéleti lapot, ahol közel egy évig szerkesztıségvezetı voltam. Aztán egy rövid ideig dolgoztam Ádám Tamás Polgár címő lapjánál, a miskolciakkal pedig a Heti Hírnököt írtuk, szerkesztettük. – Aztán ott hagytad az újságírást is, mert jött az újabb kihívás… – Figyeltem az eseményeket újságírói szemmel, minden elkötelezettség nélkül. Nem voltam párttag, nem léptem be egyik munkahelyemen sem az MSZMP-be. 1989-ben radikális változások szelét éreztük. Egyszer Mészáros Zsolti (kollégám volt a Tarjáni Tükörnél) jó barátja, Tóth Csaba beszélt a FIDESZ-rıl (késıbb ı lett a fiatal demokraták helyi irodavezetıje). Emlékszem, a FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek (ahol Gusztos Pista, Kaszás Erika volt a legaktívabb) együtt volt az irodájuk a Kistarján úton. Megindult a szervezkedés. Zsoltiék jöttek hozzám is a Besztercére. Jól van, mondtam, csináljunk valami értelmeset. 1990 ıszén, az önkormányzati választások elıtt FIDESZ támogatással jelöltek a Beszterce lakótelep képviselıjének, majd beválasztottak a testületbe. Már a kezdetektıl nem tudtam elfogadni, hogy helyben a FIDESZ, az SZDSZ és az MDF nem lépett szövetségre. Elképzelni sem tudtam, honnan a nyomás, hogy az SZDSZ-nek az MSZMP-vel (nem is az MSZP-vel!) kell koalícióra lépnie. Az MSZMP-sek merıben más nézeteket képviseltek. Ma már tudom, „csak” a hatalomért folyt a harc, nem a demokratikus változásokért. Ez a furcsa koalíció kihatott a város jövıjére is. Becsültem dr. Várkonyi Józsi bácsit, hogy nem lépett koalícióra az MSZMP-vel. A sors iróniája, hogy a képviselıtestület alakuló ülésen levezetı elnökké választottak. – 1991 karácsonyára – ahogy a megyei lap írta – „polgármestert hozott a Jézuska”. Minek köszönhetted a megválasztásodat, hogyan élted ezt meg? – Már 1990-tıl sokat vitatkoztunk, ki lenne a legalkalmasabb Salgótarján polgármesterének. Az elsı önkormányzati választáson az SZDSZ-es Tolmácsi Ferenc kapta meg a bizalmat. Alig telt el egy év és újra elıjött ez az ominózus kérdés. Abban a konstellációban – Tolmácsi lemondása után – már nem ért váratlanul a jelölésem (Detre Jenı és Ercsényi Ferenc mellett), és a megválasztásom sem. Hogy minek köszönhettem? Azt gondolom – ha lehet így fogalmazni –, a képviselıként tanúsított konstruktív ellenzéki magatartásomnak, ıszinte kiállásomnak. Ami a koalíció megalapításakor és a közgyőlés egyéves mőködése alatt történt, az számomra nem volt elfogadható, soha nem is hagytam szó nélkül. – Miképpen jött létre az SZDSZ-MSZMP koalíció? – 1989-ben és még 1990 elején nem volt semmi jele ennek a felállásnak, ami példa nélküli volt talán az országban is. Salgótarjánt korábban Kis-Moszkvaként emlegették, s ez ekkor mintegy megerısítést nyert. Az pedig már a testület megalakulásakor látszott, valami nem úgy mőködik, ahogy kéne. Késıbb valamicskét javult a helyzet, nem feltétlenül a színrelépésemnek, inkább az új SZDSZ-MDF-FIDESZ koalíciónak köszönhetıen. A két alpolgármester – az MDF részérıl Detre Jenı, az SZDSZ-bıl Ercsényi Ferenc – igyekezett segíteni a munkámat, ugyanakkor gyakran nekem kellett ellátni köztük a békebíró szerepét. Az MSZMP-frakció egyes tagjai, így például a korábbi alpolgármester, Cserháti József, valamint Szigetvári János és 78 �dr. Kovács József más nézetet képviseltek, míg az MDF-es frakcióvezetı, Eötvös Mihály szinte szenvedett. – A testületi birkózás mellett hogyan mőködött a polgármesteri hivatal? – A kihívásnak nem tudtam ellenállni, ezért vállaltam a polgármesterséget, de nagy várakozásaim és reményeim nem voltak. Abban biztos voltam, a meglévı szakapparátusra kell támaszkodni. A politika esetenként közbeszólt, de a „testületi birkózás” nem bénította meg, legfeljebb „csak” nehezítette a munkámat. Éreztem, a hivatalra, a szakemberekre lehet számítani a politikával szemben. Ami alatt azt értem, hogy el tudtam fogadtatni a testülettel, amit a szakemberek kidolgoztak, jogszabályokkal alátámasztottak. A szakszerőség segítette a politika belátását, az apparátus pedig a jegyzı, dr. Oravecz Péter irányítása mellett, a törvényesség szem elıtt tartásával ellátta a feladatát. Megnehezítette dolgunkat az átalakulással járó új jogszabályok tömkelege, a sok új hatáskör, az önkormányzati vagyon és kezelése, és így tovább. Ezekkel nehezen birkóztunk. – Milyen anyagi helyzetben volt az önkormányzat, mit örököltél? – 1992 elején a települési önkormányzatok 80%-a nagyon rossz anyagi helyzetben – néhány a csıd közelében – volt. Megkapták az új feladatokat, és hozzá – jó esetben – a kötelezıen ellátandókra (oktatás, egészségügy stb.) a normatívákat, amelyek már akkor sem bizonyultak elégségesnek a teljes körő és nívós feladatellátáshoz. Jó, ha a normális intézményi mőködés költségeit fedezték. Ráadásul az önkormányzatok nagyon különbözı anyagi-vagyoni háttérrel, eltérı költségvetési kondíciókkal rendelkeztek. Ezért sem gondolhattam nagy változtatásokra. Azt láttam, hogy sok zavar van az önkormányzat mőködésének mechanizmusában. Ezt akartam mérsékelni. Rendet szerettem volna teremteni, elıször is, és elsısorban a fennmaradás érdekében. Ezért a normál mőködıképesség biztosítását tőztem ki célként. Akkoriban már néhány önkormányzat feloszlott, konkrétan emlékszem a Szolnok megyei Tiszaderzsre. Ettıl a skandalumtól akartam megkímélni Salgótarjánt, ami végül is sikerült. – Hogyan? Milyen intézkedések révén és árán? – Egyrészt a kiadások csökkentésével, az intézmények ésszerőbb és olcsóbb mőködtetésével – ami nem volt népszerő, már akkor sem. Másrészt a bevételek növelésével – például önkormányzati ingatlanok értékesítésével, szabad földterületek eladásával. Volt több elképzelésem a város jövıjét illetıen is. Az egyik, hogy a települést széltében lehetne és kellene fejleszteni, például a Karancs utca irányába. Akkor vetıdött fel a sétálóutca létesítése is. Egyikhez sem kaptam elég támogatást, persze pénz sem lett volna azonnal. Leginkább a bizalom és az elképzelések megvalósíthatóságába vetett hit hiányzott. Valaki mindig bizonytalankodott. Magam is vívódtam, tele voltam szkepszissel, volt jó néhány álmatlan éjszakám… Nem tudtuk például megnyerni a helyi vállalkozókat se, akikre nagy szükség lett volna a gazdaság stabilizálásánál és a mobilizálásához. Magam is többször tárgyaltam velük – egy megbeszélést egyenes adásban a televízió is közvetített –, de nem tudtunk dőlıre jutni, együttmőködést kialakítani. Ez nagy szívfájdalmam volt. – Nem sikerült tıkeerıs vállalkozókat sem ide csábítani, ellentétben más városokkal. – A multik és más befektetık nem igazán a keleti és az északi végeken akartak megtelepedni. Jó, megjelentek, aztán sokszor tárgyalás nélkül el is mentek. Aki komolyan érdeklıdött, olyan feltételeket fogalmazott meg és igényeket támasztott, 79 �amellyel a város nem rendelkezett. Nagy hátrány volt (miként ma is ) a város földrajzilag kedvezıtlen fekvése, elérhetısége, a vasút, a közút állapota. Ezért soha nem voltunk keresett hely. Még azért is csatázni kellett, hogy legyen egy új benzinkút itt, a városban: területet kellett adni, jelentıs kedvezményeket biztosítani. – Nem volt munkahelyteremtı beruházás, nem létesült ipari park. – Akkoriban még a nagyüzemeink közül néhány (például a SKÜ) a fennmaradásáért küzdött, akadt, amelyik (egyebek közt az Öblösüveggyár) munkahelymegtartó beruházást tervezett, páran pedig még a fejlesztésekben is bíztak (mint az SVT és a Síküveggyár). Az akkori vállalatvezetık egyike sem kívánt idegen befektetıi konkurenciát, az ipari park pedig szóba sem került. Én egyébként ma sem vagyok híve az ipari parknak. Ugyanis a vállalkozóik egyik napról a másikra felszámolhatják a céget, hátramarad a kihasználatlan infrastruktúra, amely után az önkormányzat fizetheti a közmődíjakat, mint ahogy az a közelmúltban Rétságon és másutt is megtörtént. Az sajnálatra méltóbb, hogy az elhagyott nagyvállalati épületek, üzemcsarnokok kihasználatlanul állnak. A Síküveggyár területe már maga egy kész ipari park. – Egyben tartani, helyi vállalkozók kezébe adni sem sikerült a nagyüzemeinket. – Arra, hogy vállalataink keleti piaca bezárul, gyártmányaik leértékelıdnek, a kereslet irántuk minimalizálódik, hogy néhány kivétellel mindegyik gyár veszteséges lesz, hogy a vállalati modell is csıdöt mond – szőkebb környezetünkben senki nem számított. Olyan gyors és radikális változások következtek be, ami a helyi gazdaságot pillanatok alatt szétzilálta. Ezt leginkább a munkanélküliség felfutása mutatta. Az önkormányzat nem tudott tevılegesen beavatkozni a folyamatokba; sem hatásköre, sem eszköze nem volt hozzá. Hiába próbáltunk jó kapcsolatot kialakítani a vállalatvezetıkkel, a konkrét tárgyalások sehová sem vezettek. Ellene hatott az a kormányzati politika, amely az önkormányzatokat a helyi adók emelésében, újabbak kivetésében tette érdekeltté. Ami jól mőködı, nyereséges vállatok esetében érthetı lett volna. És akkor is más lett volna a helyzet, ha Salgótarjánban több tucat kis- és középkategóriás vállalat mőködik, különbözı jövedelmezıségi pozícióban, de itt mindössze néhány – sok ezres létszámmal, mesterségesen felduzzasztott – rosszul mőködı szocialista nagyüzem volt. Ezeket már egyben sem lehetett tartani. – Következménye a magas munkanélküliség volt. Ezt hogyan élted meg? – Nagyon nehezen, miként a növekvı elvándorlást is. Viszont megértettem mindkettıt, hiszen a város népességmegtartó képessége a minimálisra csökkent. Ugyanakkor nagy bajnak is tartottam, hogy a fiatal, tehetséges szakemberek elmennek, hiszen ık lehettek volna letéteményesei a gazdasági stabilizációnak is. A siránkozást viszont nem tudtam elfogadni. Miért mennek el a fiatalok – kérdezték? Miért, miért? És a te gyereked hol van? – kérdeztem vissza. Hát, Angliában – így a válasz. Nos, akkor mit kérsz te számon rajtunk? Ide vezetett a politikai széthúzás, az ellenségeskedés. Országos szinten és ebben a városban is. Nem értettem, miért nem lehetett egy nagykoalíciót létrehozni, együtt keresni a megoldást. Könnyebb lett volna a befektetıket is idehozni és megtartani. De látták, ebben a városban a pártok vezetıi egymással sem beszélnek, egymást sem értik meg, nemhogy egyet akarnának. Ez a sajtón keresztül is bekerült a köztudatba, elterjedt az egész országban. – Mit sikerült elérned, megvalósítanod ebben az áldatlan helyzetben? – Tudni kell, hogy a FIDESZ frakciója volt a legkisebb, 3 fıs. Nagyobb volt az MSZMP, az SZDSZ és az MDF is. A két utóbbi itt helyben – ahogy a nagypolitikában 80 �– nem is nagyon tárgyalt egymással. A kormányzati politika gerjesztette a helyi ellenségeskedést is. Én polgármesterként próbáltam összehozni a feleket, mérsékelni az ellentéteket, elérni az együttmőködést. Kezdeményeztem, kértem, érveltem. Gyakran nem is hiába. Több területen, politikai, gazdálkodási és üzemeltetési témában, a lakosság ellátásába, energiaszolgáltatással (víz, villany, távfőtés stb.) kapcsolatosan, szervezeti és szervezési kérdésben sikerült közös nevezıre hozni az eredetileg nagyon különbözı álláspontokat, nézeteket. Elfogadta a testület az intézményi integrációra – a racionálisabb és hatékonyabb mőködtetésre, egyes szolgáltató vállaltok létesítésére, vezetıinek kinevezésére –, vagy éppen a város címerére és zászlójára vonatkozó elıterjesztéseket és határozati javaslatokat. – Három évig voltál polgármester. Hogyan értékeled saját teljesítményed? – Lényeges, hogy megıriztük a város mőködı- és a közgyőlés döntésképességét azáltal, hogy megteremtettük a párbeszédet és a szükséges konszenzust egyrészt a pártfrakciókkal, másrészt a szakmával, a hivatal munkatársaival, az ágazatok és intézmények vezetıivel. Fontos volt, hogy sikerült megértetni, más politikai konstelláció, társadalmi-gazdasági helyzet van, a diktátumok kora lejárt, az alakuló jogállamiság keretei között kell a helyi intézményeket is mőködtetni, szemléletváltásra van szükség. Nem léphetünk vissza, elıre kell tekintenünk és mennünk. Ezt fel tudtuk mutatni. Az viszont nehezemre esett, hogy amikor valamelyik országos rendezvényünkre eljött egy államtitkár vagy más magas beosztású vezetı, magyarázkodnunk kellett. Ugyanis rossz volt a város beállítottsága. Mindig el kellett mondani, hogy Salgótarján nem az a város, amit hallottak és gondolnak róla. Itt nem kis-moszkvai vörös ördögök élnek, itt is ugyanolyan emberek laknak, küzdenek, vívódnak, mint máshol. A kialakult fals képet a korábbinál humánusabb, közvetlenebb, a polgári értékeket középpontba állító kommunikációs stratégiával is igyekeztünk megváltoztatni. Ezt nem vertük nagydobra, határozatot sem hoztunk róla. Munkánk szerves részévé, verbális kommunikációnk alkotóelemévé tettük. – Mi bántotta a lelked leginkább, mi fájt, hogy nem sikerült megvalósítani? – Az nagyon rosszul esett, hogy mindenért, ami lefelé megy, ami egy kicsit is rosszabb a korábbinál, azért a polgármester a hibás. Sok támadás ért alaptalanul, amit vissza kellett utasítani, amivel meg kellett küzdeni. Ez megviselt, szkepszissel töltött el, lelki vívódást jelentett. A jogos kritikát elfogadtam, a tanulságokat igyekeztem levonni. Azt tartottam, ami az embereknek fontos a városban, azért tenni kell valamit. Emlékszem, jöttek, hogy nem tudjátok megtartani az SBTC-t sem? Adtunk megfelelı támogatást a síküveggyári csapatnak is, benn tartottuk az NB. II-ben. Most pedig az SBTC is az NB. III-ban van. Amit nem sikerült megcsinálni, az mind nagyon fájt. Szerettem volna, ha a város terjeszkedik, nemcsak észak–déli irányban, hanem kelet–nyugati irányban is. Próbáltuk a nyugati városrészt fejleszteni, ott telkeket vásárolni. Sikerült is valamit elérnünk: megcsináltattuk a Kálvária lépcsısorát, a könyvtár elıtt vezetı utat a benzinkútig és így tovább, de jelentısebb fejlesztésre nem volt pénz. Egy másik elképzelésem az volt, hogy az acélgyári kolónialakásokat helyreállítjuk, lakhatóvá tesszük, mint a múltunk egy darabját, egységet képezı városrészét kultúrtörténeti emlékként megırizzük. – Az említett viták az érdemi munka rovására is mentek? – Nézd, akkor ez volt az érdemi munka: a tárgyalás, a megbeszélés, a meggyızés és a lehetıség szerinti konszenzus keresése és kialakítása. Nem vagdalkozással, 81 �hangoskodással, de jogszabályokkal és érvekkel. Jellemzı erre, emlékszem, egyszer kocsival hazamentem Mihálygergére, és amikor a házunk elıtt kiszálltam, néhányan odajöttek. Egyszer csak kivált közülük egy régi ismerıs, Jani bácsi, az öreg bányász – a fiával együtt jártam általános iskolába –, aki figyelmeztetın felemelte az ujját és azt mondta: „Bandikám, csak finoman irányítsd Tarjánt!” Teljesen igaza volt, nem lehetett odacsapni, elıreszaladni sem. – Leköszönésed után mi történt? Mit csinálsz most, és milyen terveid vannak? – 1995. januárjában beléptem az ügyvédi kamarába, és azóta is ügyvédként dolgozom. Ami bizonyos mértékig a szabadságot is jelenti. A szakmát addig csinálom, amíg az erım és egészségem engedi. Mint említettem, rendszeresen írogattam, 2005-ben a válogatott verseim Varga Imre polgármesternek köszönhetıen – két mihálygergei hölgy írásainak társaságában – meg is jelentek egy kis kötetben. A szakmám mellett talán – szellemi frissességem megırzése miatt is – folytatni fogom az írogatást. Idınként találkozom és beszélgetek borlovag társaimmal és más barátaimmal, részt veszek egy-egy kulturális rendezvényen, például a Szerdatársaság programjain. Hamarosan hatvan éves leszek, nagy terveim már nem lehetnek. A családommal Salgótarjánban lakom és élek, itt töltöm idım nagyobb részét. Mivel azonban szüleim a mihálygergei temetıben nyugszanak, gyakran megyek oda is. A szülıhelyem és a temetı – furcsa paradoxon-pár – a békességet jelenti a lelkemben. 82 �AMI MARAD K ATONA Á GOTA Bevezetés a kortárs irodalomba Aranysityak. Friss gyerekversek Lackfi János, aki maga is többkötetes gyerekversszerzı, negyven költıt kért fel arra, hogy ,,csapják a fejükbe aranysityaknak a napot”, ennek eredménye ez a kötet. Neki köszönhetıek a verseket megelızı szellemes írások, ,,szösszenetek”, melyek játékosan mutatják be a költıket és az általuk létrehozott szövegvilágot. Ez olykor jócskán eltér a hétköznapitól: a hajszárító mágikus eszközzé válik, a tulipánt etetni lehet, a leckeírást pedig megakadályozza egy sárkány. Az eligazodásban – gyereknek és felnıttnek egyaránt – segítenek a bevezetı mondatok, kapcsolatot keresve a versek között és felkínálva néhány értelmezési lehetıséget. Tóth Krisztina furcsa állatai a szerzı már megjelent köteteibıl szöktek át ide, Varró Dániel Maszat-dalai sokak számára lehetnek ismerısek, Erdıs Virágéi egy bábelıadáshoz íródtak. A gyerekverskötettel rendelkezı szerzık mellett a mőfajban ismeretlen nevekkel találkozhatunk, csakúgy, mint az egészen fiatal költıgeneráció képviselıivel (Ijjas Tamás, Mátay Kata). Molnár Jacqueline kollázs-portréi mindnyájukat mesélıvé változtatják, így a szerzık nem csak névként, hanem a versek elıvarázsolóiként is jelen vannak. Ebbıl is látszik, hogy az Aranysityak szerkesztési elve eltér az utóbbi években megjelent kortárs gyerekirodalmi válogatások sorába illik: az egy szerzı−több vers modellt követi, a tematikus vagy életkori sajátosságok szerinti csoportosítás helyett. Az elmúlt évtizedekben kiadott, gyerekeknek szánt versgyőjtemények inkább az utóbbi két szerkesztési mód szerint épültek fel: a több generáció óvodás és kisiskolás éveit végigkísérı Cini-cini muzsika, Varázstrombita és Nefelejcs után fıleg a 2000-es években jelentek meg gyerekversgyőjtemények, melyek a népszerővé vált elıdök mintáját követték. Az ilyen kötetekben fıként a gyerekköltészet klasszikusai szerepelnek. Elvétve találkozhat bennük az olvasó kortárs alkotással, ellentétben az utóbbi 5-6 évben megjelent antológiákkal, mint például a Friss tinta! (Pagony – Csimota, 2005), a Formák a tubusból (Csimota, 2004) vagy a Kerge ABC (Magvetı – Csimota, 2008). Ezek mai költık mőveit győjtik össze, köztük az Aranysityak egy-egy alkotójával (pl. Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Mesterházi Mónika). A Friss tintához hasonlóan a gyerekversek mindenféle válfaja képviselteti magát a kötetben, a nyelvjátékra épülıkön keresztül a prózaversekig. A modern élethez kötıdı problémák többnyire a svéd típusú gyerekversekben 83 �tematizálódnak. Ilyen versekkel jelentkezik többek között Filip Tamás, Kadlót Nikolett, László Noémi, Miklya Zsolt és Murányi Zita. A költık figyelmét nem kerülik el a leghétköznapibb gondok és örömök sem, mint a kinıtt cipı, a repülıtıl való félelem és a nagyi szalmadoboza. László Noémi humorosan jeleníti meg a rossz gyerek és az ordibáló szülı viszonyát: ,,Ha mosógép volnék / vagy zenetorony, / biztos azonnal / kihívná hozzám a szerelıt”. Számos vers szól a nagyszülık elvesztésérıl, a szétesı családokról, a tragikumot azonban nélkülözik, és a kötetben összességében a pozitív élettapasztalatokról esik több szó, ,,Mert hogy gyerekeknek csupa mókáról, kacagásról illik regélni”, ahogy Lackfi János írja. Ezzel szemben a szerzık egyenrangúként kezelik a gyerekolvasót, nem szépítenek és nem stilizálnak. Egy aranysityakkal a fejünkön úgyis megszelídülnek az irracionális félelmek és a valós traumák, vagy ha nem, Máté Angival szólva, segítséget kapunk a félelemhez. A mai gyerekirodalom visszatérı motívumai a technikai eszközök és a nagyvárosi élet: Filip Tamás gyerekhıse például arról panaszkodik, hogy halkan kell néznie a Minimaxot, hogy ,,meg ne hallják a tőzdelt zülık”. Garaczi László versének megszólalója a számítógépet ,,zirgeti-zörgeti”, megszerelni viszont nem tudja – akárcsak a legtöbb felnıtt. Békés Márta budai kerületek nevét foglalja versbe, a leggyakrabban visszatérı fıvárosi helyszín azonban, a forgalmas utcák után a Duna-part. Finy Petra Dunna-parttá nevezi át, a Dunát felavatják, majd ellopják – úgy tőnik, csak Weöres Sándor Zimzizim-kötetében folyhatott a helyén. A kötet szerzıi többféleképpen idézik meg a magyar vershagyományt. Kiss Judit Ágnes a ritmika által, Békés 84 Márta szintén, az Izzik a galagonya ritmusára írt A bús tanító panaszaival, mely a cím által Kosztolányira is utal. Kiss Ottó születésnapi verset ír József Attila mintájára, Vörös István pedig a ,,De szeretnék gazdag lenni…” kezdető (a Kedves Jocó! címet viselı) verset fordítja át az ellentétére. A rájátszások sorának ezzel koránt sincs vége: Pion István egy szövegen belül idézi fel a Halotti beszédet, a Nemzeti dalt és néhány gyerekmondókát, mindezt pedig rappelve teszi. Varró Dániel a magyar népköltészeti hagyományban gyökerezı verses találós kérdéseket egészíti ki néhány új darabbal. A mesevers, vagy versmese Hárs Anna kedvelt verstípusa. Hagyományosnak számít a természeti képeket felhasználó és az állatokat antropomorfizáló gyerekvers. Az elıbbire alig van példa, kivételt képez Mátay Kata, Szabó T. Anna és Petıcz András egy-két verse. Az állatfigurák továbbra is népszerőek a gyerekirodalomban. Babiczky Tibor Csicsibú nevő macskája és Ijjas Tamás Titok nevő kutyája után Farkas Beáta a bogyómászó poloskát, Zorkóczy-Kovács Katalin pedig a penészgombát avatja háziállattá. Acsai Roland jávorszarvasokról és bálnákról mesél, Tóth Krisztina ezúttal a blattyogó dzseládáról és a dühöngı dugongról. A kötet anyaga gondos válogatásról tanúskodik, bekerült viszont – feltehetıleg szándékosan – egy-egy felnıtt vers. Ál-gyerekversnek tőnik például Kiss Gabriella Hagyományos hisztije: ,,Le kéne cserélni […] / sok üres üveget kajára, dohányra […]”, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy egy gyerekes felnıtt hisztizik a versben. Más költık gyerekversein is átüt a ,,felnıtt” versekben alkalmazott lírai beszédmód, ez azonban kifejezetten termékeny lehet, mint Ijjas Tamás és Finy Petra esetében. �Az ajánlás szerint nem kizárólag a gyerekek jelentik a kötet célközönségét. A felnıttek számára egyaránt szórakoztató lehet, és talán közelebb hozhatja a kortárs költészetet az olvasókhoz. Egy színvonalasan illusztrált, jó verseket tartalmazó könyv méltán válik az olvasásra nevelés hatásos eszközévé – feltehetıleg ez a pedagógiai szándék állhat a váloga- tás mögött. Nem elég azonban a jó vers, kell hozzá a jó olvasó. Ahogy Tandori mondja: ,,A vers, tudjátok, lekerekedés!” A lekerekítés az olvasó dolga. Reméljük, ezeknek a verseknek sok jó olvasója lesz, bármelyik korosztályból. (Csodaceruza, Budapest, 2010) K OÓS I STVÁN Vallomás és útkeresés Magyari Andrea: Sztori Magyari Andrea elsı, változó színvonalú szövegeket tartalmazó verseskötetét egy vallomásos alapszólam és egy attól távolodó, a kifejezés poétikai lehetıségeit kutató útkeresı magatartás kettıssége jellemzi. A vallomásosság alapvetıen jellemzı a kötetre, és egy, a szakítás utáni szituációból beszélı lírai én társtalanságának, elhagyatottságának megjelenítésével függ össze. Az alanyi beszédmód nagyjából két tematikus vonulatot foglal magában. Az egyik ezek közül az emlékek felidézése, mint például a (két szakítás), a (három párizs) vagy (a fénykép) címő versben. Ezek az emlékezı szövegek azonban kevéssé érdekesek, mivel nemigen reflektálnak magának az emlékezés folyamatának pszichikaikognitív jellemzıire, illetve az emlékek nyelviségére sem. A vallomás másik tematikus területe az érzelmek közvetlen megjelenítése ((vénlány), (fantomfáj- dalom), (madame i), (elhagyott menyasszony), (naplók) (tatjána megijed)). Ezekben a versekben azonban túlságosan áttetszıek és egyértelmőek az érzelmek, a versekben megfogalmazott magány és kiábrándultság túlságosan erıteljesen igyekszik rákényszeríteni magát az olvasóra. Mindezek miatt úgy tőnik, a szövegek nem annyira nyelvi megformáltságukkal vagy gondolatiságukkal, hanem inkább a bennük megjelenített lírai én iránti együttérzés felkeltésével próbálják megnyerni az olvasót, így viszont inkább terápiás írásoknak tőnnek, mintsem poétikai szervezıdéseknek. A költemények inkább prózai, mint versszövegek, kevéssé szerkesztettek, és kissé terjengısek is. A kötet picit bulváríző, címe is ezt a benyomást erısíti, hiszen nem annyira a történetmesélés stratégiáira, az élettörténetnek a történeti sémákkal vagy nyelviséggel való kapcsolatára, esetleg 85 �az idıbeliség problematikusságára való reflexió mőködteti a szövegeket, hanem inkább a személyes érzelmek, emlékek kibeszélésének igénye. Szerencsésebbek az olyan próbálkozások, ahol az érzelmek és emlékek felidézése valamilyen jellegzetes motívumhoz kapcsolódik, mint például (a dió)ban, de itt sem sikerül igazán kidolgozni, valamilyen összetettebb kontextusba helyezni a képet. Itt említendı meg, hogy találkozhatunk néhány olyan szövegrésszel is a kötetben, amelyeknek mintha nem sikerült volna önálló verssé érniük, az egyik ilyen az (arckép), a másik a (képzavar), amely az ismert frazeológiai egységek kifordításával próbálkozik, de ezek az átírások inkább csak Galla Miklós komikus társulatának egy gyengébb gegjére emlékeztetnek. Akadnak viszont olyan darabok is a kötetben, amelyek a szerzınek a nyelvi anyag iránti érzékenységérıl, képalkotó tehetségérıl tanúskodnak. Elsıként érdemes kiemelni azokat a szintén vallomásos költeményeket, amelyeket a versbeszéd nem tolakodó, de nagyon szépen kidolgozott metaforizáltsága jellemez. A (tatjána felmér) képei visszafogottságuk mellett is nagyon szemléletesek és invenciózusak, ami elegáns, takarékosan megfogalmazott, de nagyon élvezetes versbeszédet eredményez: „az akadályok / felmérve, minden rést eltömök majd, ahol még / bezúdulhat a megbánás késıbb […]”, „szemben, a tőzfalon fel/ pattogzó, mérhetetlen idı viszont, ez, ami nem múlik.” Ugyanilyen szuggesztív képekkel találkozhatunk (a tied. az enyém.) címő szövegben is: „kimaródott / az arcod helye a retinámon”, „nem a rakosgatás fáj, nem is / az összevegyülni képtelen emlékek szilánkossága, hogy / szorosságukban sem tudják lecsiszolni egymást,” „egyik hold sem a hold többé”. Ezek a képek viszonylag egyszerőek és könnyen érthetıek, de nagyon érzékle- 86 tesek, jó lenne több ilyen szöveget olvasni a kötetben. Rendkívül markáns az a versbeszéd, amellyel az (egy szerelem nyomai) második, (nagyítás) címő egységében találkozhatunk, amelynek korlátozott perspektívája a mindennapi tárgyakat groteszk, szinte már ijesztı versbeli jelenléttel ajándékozza meg: „a karcolás, amit egy szırszál hagy a borotva élén”, „egy fogkefe másként meghajló sörtesora, egy megszáradt / törölközı, mi is még, mondjuk, egy bizonyos reggelen a kulcs- / forgás a zárban”. Hasonlóan materiális képek fordulnak elı ugyanennek a szövegnek az elsı részében is: „persze jobban látszódna úgy, ha eleve / valami porszerő felület borítana be mindent, / ahová még elérhetünk a másikban”. A kiemelt szövegszegmensekben érdekes textuális feszültséget eredményez a szerelem pszichikus emléknyomainak a materiális lenyomatszerőséggel való egybeíródása. Ugyancsak ígéretesnek tőnik az az irányvonal, ahol a szerzı szürrealisztikus képalkotással próbálkozik, amelyhez az érzelmi zaklatottság és a szcenika nyugtalan, gyors változása társul, ilyen például (a hurok): „mintha madzagról rángatnák a vészjósló, / narancsszín napgolyót”, „a megnyugtatónak szánt cigaretta nyakam köré tekeredı / füstje”. Szintén ebbe a vonulatba tartozik (a házban): „vasárnap van, amikor mindenki / az ebéd felé görnyed, apám emléke megszorult / kiáltás”. Érdekes (a nyelvtan) elsı szakasza, a (könyörgı mód), ahol egy nyelvtani kifejezés íródik át az érzelem nyelvébe. Magyari Andrea kötete a nagyszámú vallomásos szöveg mellett érdekes kísérleteket, poétikai lehetıségeket tartalmaz, amik csírái lehetnek egy önálló költıi hangnak, és amiket a költını a jövıben remélhetıleg elmélyít, kidolgoz majd. (Parnasszus Könyvek, Budapest, 2010) �N AGY C SILLA Pszichopóker Philip K. Dick: A Titán játékosai A Titán játékosai (eredetileg: The Game-Players of Titan) címő Dick-regény 1963-ban jelent meg elıször, magyarul 2010-ben, Pék Zoltán fordításában adta közre az Agave Kiadó. A regény számos, a szerzıre hangsúlyozottan jellemzı tematikus és stiláris elemet alkalmaz. A cselekmény egy poszt-apokaliptikus (azaz a világunkat sújtó, pusztító háború utáni), poszthumán miliıt idéz (az emberi funkciókat, perszonális kapcsolatokat fokozatosan leváltó gépek szerepeltetése, valamint az emberi mentális szükségletek kiüresedését bemutató állapot révén). Fontos dramaturgiai funkció jut a hallucinogén, pszichotikus drogoknak, a mesterséges intelligenciának, a paranoiának, valamint a pszicho-képességek különbözı formáinak, továbbá, Dick egyéb, a hatvanas években született regényeihez (például a Dr. Vérdíjhoz) hasonlóan itt is olyan világ konstruálódik, amelyben a korszakra, de mindenekelıtt az USA-ra jellemzı korabeli társadalmi, politikai és civilizációs félelmek, a hidegháborús közérzet is tükrözıdik. A sivár és inkoherens világ, amely elénk tárul, két faj, a terraiak (az emberek) és a titániak (a vugok) közötti háború eredményeként jött létre. Egyik legmeghatározóbb jellemzıje az emberek létszámának fokozatos, drasztikus csökkenése: a regényben „komcsi kínaiakként” emlegetett embercsoport ugyanis egy olyan biofegyvert alkalmazott ebben a galaktikus háborúban, amelynek hatására az amerikai népesség nagy része sterilizálódott. Városok, megyék, sıt teljes államok néptelenedtek el, a gazdátlan területek pedig néhány vagyonos terrai (az ún. „Birtokosok”) tulajdonába kerültek, akik mindannyian a „Blöff” nevő, a Monopoly és a póker szabályait vegyítı, valós földrajzi egységeket érintı területfoglaló játékot játszanak. A Blöffnek azonban a vagyon újraelosztásán, és az üres hétköznapok mozgalmasabbá tételén túl van egy harmadik funkciója is, ez pedig a véletlenszerő párok kialakítása, sorsolás révén. Aki veszít a játékban, és nincs az adott fordulóban „mázlija” sem (azaz nem nemzett utódot), az nemcsak egy területtıl kénytelen megválni, hanem a feleségétıl/férjétıl is, és cserébe új társat kap: a szerencsejáték ily módon egyfajta kísérletként is felfogható, amely a gyermekáldás esélyének növelésérıl szól. A regény fıhıse Pete Garden, aki maga is Birtokos: a cselekmény kezdetén épp elveszíti Berkeley-t, azt a területet, ahol az otthona is volt, és ezzel együtt feleségét, Freyát is. A következı éjszakát tudatmódosító szerek hatása alatt tölti, és másnap csak részben, a különbözı, ún. Rushmore-effektusok (a tárgyakba kódolt mesterséges memóriák, a használójukkal párbeszédet folytató, viselkedésmódokat, döntéseket is 87 �kontrolláló programok) segítségével tudja rekonstruálni az eseményeket. Berkeley-t a Blöff egyik legsikeresebb játékosa, Mr. Luckman szerzi meg, aki mellesleg a legmázlisabb (azaz legtöbb utóddal rendelkezı) Birtokos is, ám hamarosan megölik: az elsıszámú gyanúsított Garden lesz, valamint Blöffcsapata, az Aranyos Kék Rókák. Garden paranoiája a történet fontos eleme: a fıszereplı a pszichotikus szerek hatása alatt, valamint a különbözı pszichokinetikus, „prekog” (azaz prekognitív mentális képességekkel rendelkezı), telepatikus szereplık befolyása miatt minden tapasztalatot, emléket megkérdıjelez, és többnyire az olvasó számára sem rögzíthetı, hogy a regényben mi valós történés, és mi nem. Léptennyomon szimulákrumok, duplikátumok, mentális kivetülések és behatolások bukkannak fel (annak ellenére, hogy a Blöffbıl kizárják a PSZI-képességőeket): a fordulatos, szövevényes, de sajnos olykor meglehetısen nehezen követhetı cselekmény végül egy galaktikus összeesküvés-elméletbe torkollik. Garden fokozatosan kideríti, hogy valójában minden váratlan esemény egy nagyformátumú terv része. A vugok újabb megsemmisítı háborúra készülnek a terraiak ellen, sıt tulajdonképpen a háború már elkezdıdött: a Blöff játékszabályait a vugok írják, vagyis a Birtokosok és Birtoktalanok világát (amelynek részét képezik a sterilizáltság, a gyilkosságok, a különbözı, pszicho-képességek szintjén zajló játszmák) is ık határozzák meg. A vugok éppen ezért azokra a Dick-regényekben 88 feltőnı entitásokra emlékeztetnek, amelyek isteni attribútumokkal rendelkeznek, ám itt sem abszolút tudással és korlátlan cselekvı hatalommal rendelkezı transzcendens lényekrıl van szó, hanem sokkal inkább „tervezıkrıl”, akik az emberi lények létmódjának kereteit szervezik, mentális képességeik révén. Vagyis a Blöff egyszerre két játékot jelent, kettıs értelmezésben szerepel: egyrészt az emberek hétköznapjait kitöltı, a társadalmat szervezı rendszer, másrészt a vugok szempontjából egy ellenırzésért felelıs struktúra, amely szabályzata révén önmagából veti ki a titániak számára veszélyes játékosokat. Ez válik nyilvánvalóvá a végkifejletben, amikor Garden egyetlen esélye a Terra megmentésére a vugokkal való Blöff-játék lesz, és amelynek ellentmondását (ti. hogy a „gondolatolvasó” vugokkal szemben kell a játékosoknak pókerarcot felvenni és blöffölni) az emberi valóságérzékelés mesterséges átalakításával (azaz drogokkal) oldja fel. A játszmát a terraiak nyerik, de Dicknél nincs felhıtlen happy end, a záró jelenetet itt persze nem lenne szerencsés felfedni. A regény nem okoz csalódást azoknak, akik a szerzı jól ismert nyelvét és cselekményvezetését keresik ebben a kötetben, így a recenzens sem elégedetlen, mindössze konstatálja, hogy A Titán játékosainál számos feszesebb, koherensebb Philip K. Dickregény létezik. Semmiképp sem „royal flush”, de azért „full house” még lehet. (Agave, Budapest, 2010) �V INCZE D ÁNIEL Megkésett recenzió B. Szabó János: A Tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország Kivételes és egyben felelısségteljes szerepkör is a recenzenseké. A rájuk ruházott feladat lehetıségek széles tárházát kínálja számukra, szavaik ereje azonban már korántsem anynyira hangsúlyos akkor, ha véleményük csak késve érkezik meg közönségükhöz. Egy könyvelemzés értéke ugyanis nem csupán tartalmától, hanem aktualitásától is függ. Ez utóbbi tényezı esetünkben már rég idejemúlttá válhatott volna, ha négy esztendı múltán, a bemutatásra váró munka újabb kiadása váratlanul alkalmat nem teremt arra, hogy eleget tegyünk egy jó ideje esedékes kötelességünknek. Elemzésünk apropója tehát ez esetben adott, de feltehetı a kérdés, hogy vajon egy annyira sokszor és sokak által tárgyalt téma esetén, mint a tatárjárás, fennáll-e ez az aktualitás? Mi az oka annak, hogy egy olyan mővet készülünk most röviden bemutatni, amely a nemrégiben megjelent monumentális összefoglaló, a Nemzet és emlékezet címre hallgató sorozat azonos tematikájú kötete mellett, ha másban nem is, de méretét tekintve mindenképpen eltörpül a könyvespolcon? A történetírásban bevett gyakorlat, hogy általában háromféle okkal szokás magyarázatot adni egy ismert témakör elıvételére, „leporolására”: az új források felbukkanása, a meglévık radikális újraértelmezése, illetve mint logikai részhalmaz, az idırılidıre visszatérı, tudományos ismeretter- jesztés szándéka szolgálhat apropójául egy ilyen gesztusnak. Jelen esetben az elsıként említett összetevı, azaz az új források feltárása, sajnos már régóta csak nagyon kevés eredménnyel örvendeztet meg minket. Bár az egyes történelmi események, folyamatok megítélésére a soha véget nem érı változás jellemzı, ám ezek sebessége korszakonként és témánként változó, a róluk kialakított kép pedig, minél messzebb megyünk az idıben, annál nehezebben formálható. Mindennek legfıbb oka a források viszonylagos feltártsága és feldolgozottsága, valamint aránylag csekély mennyisége. A történészek körében máig sem alakult ki egységes álláspont abban a tekintetben, hogy mi a jobb: ha túl sok írott kútfıvel rendelkezünk, vagy ha csak kevés ismeretanyag maradt fönn, és a meglévıeket kell új módon értelmezni? Míg egyes mikrotémák szakirodalma csak könyvtári méretekben mérhetı, addig más területeken viszont tekintélyes térbeli és idıbeli kutatómunkára van ahhoz szükség, hogy akár korszakokkal vagy nagy horderejő eseményekkel kapcsolatosan is a legalapvetıbb információk birtokába juthassunk. A középkori magyar történelem szinte majd minden pontjára igaz az utóbbi megállapítás, de kiváltképp a tatárjárás esetében, ahol számtalan külföldi kútfı alkalmazására nyílik lehetıség a támadók széles területeket érintı tevékenysége 89 �nyomán. A keleti hódítók tetteinek leírásához, máig vitatott motivációjú cselekedeteik mozgatórugóinak feltárásához viszont nem elég a külhoni források magyar vonatkozású részeit megvizsgálni, a napjainkban a történetírás számos helyén domináló „hungarocentrikus” szemléletmód szerint csak arra figyelni, hogy mi történt a Magyar Királyság területén, mivel számos esetben egy közeli esemény megértéséhez a távolban kell keresni a választ. Ezért is emelném ki B. Szabó János munkáját, aki a magyarországi történéseket széles történelmi kontextusban tárgyalja, egy határokon, sıt kontinenseken átnyúló folyamat részeként mutatva be azokat. Ez a módszer viszont nemcsak arra alkalmas, hogy nagypolitikai szinten engedjen bepillantást a színfalak mögé, hanem arra is, hogy távoli példák vizsgálatával új megvilágításba helyezze a magyarországi harcok számos, ezidáig nem kellıképpen feltárt vagy már rég megfejtettnek hitt történését is. A szerzı által alkalmazott tág perspektíva mellett nem csupán a szokásos eseménytörténeti összefoglalóval találkozhat az olvasó, hanem több alapvetı, elsıre talán egyértelmőnek látszó fogalom és történelmi szerepkör tisztázására is sor kerül. Vajon mi a különbség a tatárok és a mongolok között? Mi olyat mondhat számunkra egy korabeli térkép, amit a történelemkönyvek valamely oknál fogva nem hangsúlyoznak ki kellıképpen? Erre, és még számtalan további kérdésre is választ kaphatunk B. Szabó János munkájának oldalain. Bár a mő terjedelme és nyelvezete egyaránt a népszerősítı munkákhoz áll közelebb, a szerzı ennek keretein belül nem csupán az „eddig ismert” tények átadását tőzte ki céljául, hanem egyben újragondolta korábbi történetírásunk berögzıdött reflexeit is. Ahol szükséges, 90 vitába száll, cáfol, kételkedik, érvel és önálló elképzelésekkel áll elı. Mindezt úgy, hogy közben nagyon ügyel arra, hogy ne veszítse el az egyensúlyt azon a szők peremen, amely a tudományos és az ismeretterjesztı munkák között húzódik. Írásán keresztül elénk tárul az, hogy a forrásokat vizsgáló történész személyes meggyızıdésén esetenként több múlhat, mint azt eddig hihettük volna. Ez a kijelentés viszont most nem elsısorban B. Szabó Jánosra, hanem a tatárjárással foglalkozó elıdeire is vonatkozik, akiknek számos állításával száll vitába. Anélkül, hogy ítéletet mondanánk az egymással viaskodó régebbi és újabb nézetek felett, annyi bizonyossággal megállapítható, hogy a IV. Béla-kori Magyarországnak a tatárokkal szemben tanúsított tettei alapos felülvizsgálatra szorulnak. A szerzı érvelése olyan, régóta „bebetonozott” álláspontokat helyez a fókuszba, mint a muhi csata lefolyásának, az ország védekezıképességének, vagy a tatárjárás pusztításának a megítélése. Több, napjainkig elfogadott koncepciót nem csupán pellengérre állít, hanem új, hasonlóan megalapozott álláspontokat is felvonultat velük szemben. A könyv a korabeli magyar politikát és hadvezetést szisztematikusan elítélı, már-már az önostorozás kategóriájába tartozó történetírással száll szembe olyan érvekkel, amelyek a könyvet megkerülhetetlenné teszik a téma iránt érdeklıdık számára. B. Szabó János újszerő megközelítései, olvasmányos, lényegre törı és lebilincselı írásmódja pedig remek alapul szolgál mindezek hatékony tálalásához. Hogy tézisei hosszú távon tudományos berkekben is elterjednek-e, beépülnek-e, nem tudhatjuk. Az viszont bizonyosra vehetı, hogy munkája nem marad visszhang nélkül, sem szakmai, sem olvasói körökben. (Corvina, Budapest, 2010) �H ANDÓ PÉTER Látlelet Európa közepérıl Isabel Fonseca: Állva temessetek el! – A cigányok útja A magyarországi szakirodalmon belül áttörést jelentett az 1982-es megjelenése idején Michael Sinclair Stewart Daltestvérek címő kötete, amely egy gyöngyösi oláhcigány család mindennapjaiba történı részvételen keresztül teremtett alapos és hiteles – Clifford Geertz kifejezésével élve – „sőrő leírást” a cigány kultúráról, szokásrendrıl, a többségi társadalmon belül kialakított együttélési stratégiáikról. Az itt képviselt nézıpont kutatói körökben történı meghonosodását, s a hasonló szemlélető nyugati szakirodalom lefordítását nagyban segítette az 1990-es évek elején több hazai egyetemen beinduló antropológiai képzés, mégis másfél évtizednek kellett eltelnie az angliai kiadást követıen, hogy Elekes Dóra fordításában hozzáférhetıvé váljon Isabel Fonseca – amerikai származású, Londonban élı (újabban regényírással is foglalkozó) újságíró – kelet-közép-európai állapotokat ismertetı, elemzı kötete, az Állva temessetek el! – A cigányok útja. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, ha az 1991–93 között végzett terepmunka, kutatás, oknyomozás a maga idejében magyarul is napvilágot lát, milyen hatással van a hazai közéletre, eredményez-e szemléletváltást, csak feltételezhetjük, hogy a mostaninál is kevesebb figyelmet szentelünk rá, hiszen a többség–kisebbség viszony akkoriban még kevésbé „sarkosan” volt jelen a diskur- zusokban, még elıtte voltunk néhány nyílt etnikai és etnicizált konfliktusnak, származási alapon történı bőnbakképzésnek, melyre számos – környezı államokbeli – példát szolgáltat Fonseca. Egymáshoz viszonylag lazán kapcsolódó fejezetekre tagolt könyvében elsıként a lengyelországi Papusza (Bronisława Wajs) dalmővész és költı kálváriáját tárja elénk. Ez a „könnyes-bús történet” (Bencsik Gábor) lehetıséget biztosít arra, hogy a szerzı a cigány dalokra vonatkozó állításokkal éljen – „alapja a nosztalgia”, melyhez „különös súlyt ad […] a fatalizmus” (12.), valamint a történelmen kívüliség –, illetve, hogy megmutassa az integráció ellen ható tényezıket, a cigányhazugság identitásvédı szerepét. Papusza 1949-es irodalmi felfedezését követıen, akarata ellenére a szocialista propaganda eszközévé, dalaival hivatkozási alappá vált az erıszakos letelepítések során. A cigányok hamarosan „törvényszékük” elé idézték, s a gádzsókkal való összejátszása miatt „örök idıkre kizárták a közösségbıl. Ezek után Papusza egy sziléziai elmegyógyintézetben töltött nyolc hónapot, a rákövetkezı harmincnégy évben pedig magányosan, elszigetelten élt, egészen 1987-ben bekövetkezett haláláig” (18.). A kutatáson alapuló egyéni sorstragédia elemzését követıen a Dukáéknál Albániában címő fejezet a Tirana melletti Kinostudio cigánytelep egyik nagycsaládjánál a szerzı által eltöltött hónapok 91 �tapasztalatát beszéli el. Megállapítja, hogy „cigánynak lenni elsısorban életforma” (34.), vagyis, ha meg akarjuk érteni a cigány kultúrát, meg kell értenünk azokat az íratlan törvényeket, amelyek az egyes közösségek életmódját szabályozzák („ha az ember nem érti a másik viselkedését, a mondanivalóját sem fogja érteni” (105.)). Ehhez a legjobb út az együttélésen, a résztvevéses megfigyelésen keresztül vezet. Fonseca egy Marcel nevő, terepen dolgozó szakember segítségével kerül be Duka családjába, s kapcsolódik be annak mindennapjaiba. A telep kapcsán beszél az elszigeteltségrıl, a távolságtartásról, a négy különbözı státuszú törzsre osztott cigány társadalomról, a munkamegosztás rendszerérıl, a nık gyerekeik számától függı státuszáról, egy olyan világról, ahol a kötıdések családi vagy törzsi és sohasem nemzeti jellegőek, ahol „az egyedüllétet természetellenes, szégyenteljes állapotnak tekintik” (43.). Rámutat olyan archaikus intézményekre – vendégszeretet, kollektív felelısség –, amelyek a XX. század végére Európa társadalmaiból többnyire eltőntek. Igyekszik leásni az öngondoskodást biztosító „válaszok” gyökeréig, mi, miért és hogyan, milyen kapcsolati hálón belül mőködteti a Kinostudio közösségét. A nık és a munka viszonyán keresztül a családon belüli szerepekre, látszólagos és valóságos hatalmi helyzetekre világít rá: „a semmittevés […] privilégiuma gyermeki státuszba sorolja a férfiakat” (68.). Megvilágítja a nık közötti hierarchia alapját, a tisztaságra, testre vonatkozó elıírásokat, rituálékat, az ezekhez társuló hiedelmeket, babonákat: „Jeta ráköpött a seprőre. Miért tette? – kérdeztem. Hát azért, mert alatta söpört. Ha nem köpött volna rá, folytatta, látva, hogy még mindig nem értem, a gyerekeid egész 92 életükben kopaszok maradtak volna” (80.). Ebben a világban a „gádzsók és a cigányok, a nık és a férfiak közötti érintkezés csakis szabályozottan, szigorú korlátok között mehet végbe, és mindig a nık feladata ügyelni rá, hogy a szabályokat betartsák” (83.). Fonseca e fejezetben részletes és elmélyült leírással szolgál a Kinostudio cigánytelep kulturális sajátosságairól. A továbbiakban azonban elsısorban a prekoncepcióval élı oknyomozó újságírói szemlélete kerül elıtérbe. Összefoglalja a cigányok indiai eredetére vonatkozó elméleteket, s elköveti ugyanazt a hibát, amit Stewart szerint maga is elkövetett a Daltestvérekben: örök jelenben élı, történelem nélküli népnek titulálja a cigányokat. Feleleveníti azt az egykori Magyarországhoz tartozó Hont vármegyei, XVIII. század végi esetet, ahol egy egész cigány közösséget vádoltak meg emberevéssel, s a kínvallatások során tett beismerések következtében „[t]izenöt férfit felakasztottak, hatot kerékbe törtek, kettıt felnégyeltek, tizennyolc nıt pedig lefejeztek, mire II. József elrendelte nyomozás fényt derített rá, hogy a kannibálok feltételezett áldozatai köszönik szépen, jól vannak” (147.). Döbbenetes leírásokkal szolgál a keletközép-európai viszonyokról, a cigányokkal szembeni elıítéletekrıl, s ezek következményeirıl: cigány nık kórházi szülés közbeni sterilizálásáról KeletSzlovákiában, a hagyományok felszámolásán keresztüli erıszakos integrációs törekvésekrıl, gettósításokról, az erdélyi Hadrévén 1993-ban cigányok ellen elkövetett bosszúról, telepfelégetésrıl, romániai cigánymenekültek kálváriájáról… Ezeket az önmagukban megrázó történeteket mindig néprajzi elemek, történeti kutatáson alapuló leírások szövik át, egészítik ki, azaz Fonseca megpróbálja az egyes eseteket �valamilyen konstellációban vizsgálni, s ezáltal a tudomány számára is értékessé tenni. Az Állva temessetek el! egyedülálló beszámoló az 1990-es évek Kelet-Közép-Európa társadalmi viszonyairól, s ebben a tekintetben alapmő (ezért érthetetlen, miért kellett másfél évtizednek eltelnie a lefordításáig). Mindenféleképpen pártolandó, s a mindennapi együttélési gyakorlatban alkalmazásra méltó az a fonsecai eltökéltség, ami a cigányokkal kapcsolatos társadalmi elıítéletesség ellen próbál hathatós érveket felsorakoztatni a cigány kultúra mélyrétegeinek feltárásával, az, ahogyan a sztereotípiákból táplálkozó „tettekkel” szembesít, ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerzı számos esetben olyan, a többségi társadalomra vonatkozó kijelentéssel él (például: „észre kellett vennie, mennyire különbözik sápadt, görnyedt hátú, sárga fogú és sárga bajszú szlovák honfitársaitól” (142.)), amely alig különb annál, mint ami ellen éppen harcol. Sajnos ezzel a saját céljai ellen hat, a kisebbség–többség távolságot növeli e tagadhatatlanul megrázó élményben részesítı könyv. (Európa, Budapest, 2010) K ISS B ARNA P ÁL Játék a pénz körül Új Színház: Molière: A fösvény Egy közel három és fél évszázados komédiát csak akkor érdemes színre vinni, ha eleven. Molière A fösvényének Illyés Gyula – már a maga idejében is túlságosan mesterkélt –fordításából színpadi karikatúrát könnyebb rajzolni, mint valóságot idézı párbeszédet. Hogy az Új Színház 2007-ben Bognár Róbert korszerőbb és dialógusaiban pörgıbb szövegével élt, ezzel megteremtette a sikeres elıadás alapját. Ezt tette „ütısebbé” az orosz Szergej Maszlobojscsikov által tervezett, manézst stilizáló díszlet, valamint a szintén nevéhez köthetı – a hazai színját- száshoz viszonyítva – radikális felfogású rendezés, amely leginkább a dinamikus térhasználattal, hangsúlyos testbeszéddel, jellemkomikumra építéssel írható le. A konzekvens színészi teljesítmények szintén nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy majdnem minden avíttól megszabadult darabot láthattunk. (Egy alapvetıen új szemléletmódot tükrözı elıadás esetén talán a minden szereplıje számára happy enddel végzıdı fináléhoz illett volna merészebben hozzányúlni, mint a rövid, függöny elıtt zajló toldással, mintegy a Liliomfibeli Schwartz megérkezését 93 �felidézı jelenettel azt sejtetni, hogy Harpagont rászedték.) A szélsıségekre fogékony személyiségek eredményes megformálásában gyakorlott Eperjes Károly fekete gúnyás fösvényalakításával ezúttal a mániája megszállottságában élı ember képét festi meg, karikírozza ki. Viseletével mintegy ellenpontozza a többiek krémszínő, 1600-as éveket idézı ruházatát, sétapálcájával már a „tıkemotivált” polgári világ felé mutat. Pénzét gyarapítani, kamatoztatni akarja – minden áron. Szerencsejátékos, „szerencsés kező”– Almási Sándor alakította – fiát, Cléante-t is erre ösztönözné, akivel konfliktusuk forrása egyfelıl a pénz (fia is részesülni akarna javaiból), másfelıl ugyanazt a nıt – a Kovács Lotti megszemélyesítette Mariane-t – akarják elvenni. Eperjes mintha a késı középkori Hieronymus Bosch figuráit keltené életre, játszik az arcával, testtartásával, mozgásával, teljes lényével érzékelteti, hogy éppen egy hatalmat birtoklót, a pénzt sóvárgót, a pénzét rejtegetıt vagy a „bokorból kiugratót” testesíti meg. Ahol azonban a 60 éves, fekete szemüveges férjjelöltet alakítja, elveszti a mértéket, s a játék bohóckodásba csúszik át. Alakoskodó figurája leginkább a rövidre szabott monológjainál követel a nézıjétıl megértést, itt sejtünk meg a legtöbbet a mániákus ember egyéni drámájából. Harpagonnal közel azonos súlyú az elsı felvonás záróképében megjelenı, lecsúszott egzisztenciájú Frosine házasságközvetítı, akit Bánsági Ildikó jelenít meg. A korosodó intrikus nı tevékenységét is a pénz mozgatja. Amikor látja, 94 hogy a Mariane kerítéséért járó ellenszolgáltatás elmarad, a fiatalok pártjára áll, s Harpagon fösvénységéért cselvetést ígér (aminek megvalósulását a függöny elıtti toldás igazolja is). Harpagon lánya, Élise – Nemes Wanda – és személyi titkára, Valère – Vass György – szerelmét, melyrıl a darab erotikával főtött nyitóképében, a padlót jelentı fenyıfaforgácsban forgás közben, kacér játékkal és pajkossággal tudósítanak, szintén megakasztani látszik az apai terv. Hogy ez ne így legyen, Valère kétszínőségével elnyeri a fösvény szülı bizalmát, s ezzel a parancs ellen szegülı Élise „meggyızéséhez” jogot kap. Karakterformálásuk tiszta és sallangmentes, szerelmük beteljesülése viszont kudarcra ítélt. Csak az Élise kérıjeként érkezı, s Mariane és Valère halottnak hitt atyjának bizonyuló Anselme – Nagy Zoltán – megjelenésével következik be a kedvezı fordulat. Kiemelendı még a Cléante inasát, La Flèche-t alakító Galkó Balázs Harpagon titkát kifürkészı játéka, valamint a jelmeztervezı Balla Ildikó kontrasztteremtésre alkalmas viseletet biztosító munkája. Az elıadás erénye, hogy miközben megırizte a klasszikus darab jellemeit, karaktereit, képes volt az újrafordítással, a díszlet és a rendezés által felszínre hozni olyan jelentést is, amely mindeddig szunnyadt Molière mővében: egy alakoskodó világban nem csak a harpagoni boldogság viszonylagos. Rendezte: Szergej Maszlobojscsikov (JAMKK, Salgótarján, 2011) �IN MEMORIAM HANN FERENC (1944–2010) F ÖLDI PÉTER „Aranjuezben kél a Nap” Még minden fekete volt, amikor leért a partra. A másik kettı már jó ideje ott ült a kıfalon, a lábukat a tétován vonagló víz fölé lógatva. Az újonnan jött nem szólt, csak szöszmötölve nyögött vagy kettıt. Hosszú, oldalra fésült ısz haját válla mögé igazítva, nyitott oldaltáskájából világoskék, apró mintás szalvétába burkolt szendvicset vett elı – még Piroska csomagolta – odakínálta nekik, aztán bontatlanul tette vissza. A horizont már derengett. Az üveg koccant a betonon. Elıször azok ketten ittak, majd ı is. (Jólesett.) A másik hosszú hajú, aki középen hordta a választékát (amolyan hippi Krisztusként) letette a hóna alól a Gulliverkötetet. Zoli, a harmadik csak vigyorgott, az üveget nézte, majd újra ittak. – Vártunk – mondta ekkor már Tamás. – Morgannal, meg legutóbb Bözsével is üzentem. Közben már teljesen kivilágosodott, a Nap ott egyensúlyozott a horizont peremén. – Na gyerünk – dörmögte Feri, inkább csak úgy magának, és lábait kicsit nehézkesen ráigazította a vízen himbálódzó tükörcserepekre. Zoli még húzott egyet az üvegbıl, jó ujjnyit hagyva az alján, és látszólag véletlenül a támfalon hagyta, felejtette. (Örül majd neki valaki, ha erre jár.) Aztán csak úgy sietség nélkül elindultak mind a hárman. A Fényúton. Aranjuezben kél a Nap. 95 �Szerzıink: BAGI ANITA (1988, Hódmezıvásárhely) magyar szakos egyetemi hallgató, a Hajnóczy-mőhely tagja • BARÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan) újságíró, közgazdász • BARCSAI LÁSZLÓ (1988, Miskolc) költı • CSERJÉS KATALIN (1954, Budapest) egyetemi oktató, a Hajnóczy-mőhely vezetıje • FÖLDI PÉTER (1949, Somoskıújfalu) festımővész • GYÖRGY NORBERT (1972, Losonc) író • HAJNÓCZY PÉTER (1942, Budapest – 1981, Balatonfüred) író • HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) író, antropológus • HOVÁNYI MÁRTON (1986, Budapest) irodalomtörténész, teológus hallgató • KÁLMÁN GÁBOR (1982, Érsekújvár) író, költı, szerkesztı • KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) író, költı • KATONA ÁGOTA (1989, Balassagyarmat): költı, kritikus • KISS BARNA PÁL (1981, Salgótarján) kritikus • KOÓS ISTVÁN (1975, Miskolc) irodalomtörténész, kritikus, képregényrajzoló • MADÁCSY PIROSKA (1942, Szeged) irodalomtörténész • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész, kritikus • NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költı, kritikus • NOVÁK VALENTIN (1969, Budapest) író • PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költı, zenész • PETİCZ ANDRÁS (1959, Budapest) író, költı, szerkesztı • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) irodalomtörténész, mőfordító • TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költı • UGHY SZABINA (1985, Ajka) költı • VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján) történész • ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) író, költı • BAKOS FERENC (1958, Tét) festı, grafikus, tanár. Szécsényben él (1979). Tagja a Magyar Alkotómővészek Országos Egyesületének (1995). Tanulmányait a budapesti Képzımővészeti Szakközépiskolában, a Kirakatrendezı és Dekoratır Iskolában, valamint az egri Eszterházy Károly Tanárképzı Fıiskolán végezte. Számos elismerése mellett 2007-ben Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyőlése Madách-díjban részesítette. Csoportos kiállításokon 1988-tól szerepel munkáival. Jelentısebb egyéni kiállításainak helyszínei: Balassagyarmat (1993, 2010), Budapest (1997, 1998, 2000), Dunaújváros (2002), Endrefalva (1996), Fülek (1995), Gyır (2003), Hatvan (2003), Jászárokszállás (2003), Piove di Sacco (1993, Olaszország), Salgótarján (1994, 2004), Szeged (1992, 1999), Székesfehérvár (1999, 2001), Szécsény (1992, 2009). 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec01f845fbe10abef29d199f9440e266.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7157570c45f145dc3c34f9fb69fd4edb.pdf 0d8080d4be00c8bd288532475235f8fd PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Tandori Dezső Marno János Pollágh Péter Dukay Nagy Ádám Kupcsulik Ágnes Hodossy Gyula Motyó; „Lassan semmit…”; Ahogy a régiek… A kéz emelkedettsége; Lola; Ezüstnemű és örökzöld; Nem sok Levett hanggal híreket néz. Stockhausent hallgat.; A. Másik Pasas A mindennapit; Mire megjössz; Nincsenek; Hegytetők A gútbú kifelí gyüvet; Juliska szíp ura A természet néz; Érinteni hagyja a nyelv által; Az időtálló idő Morgan bulvár Kiürülési idő; NREM-fázis; Kísértetjárat; Kokain Hernyóselyem A vízi szellő Szávairatok Tanszünet 24 Kálvária; Folyik a híd, Bébi!; És a katonák? Bossz; Utazási láz Eljegyzés Berlinben Képeslap; A temetés 26 34 36 39 Nyerges Gábor Ádám Lázár Bence András Petrence Sándor Kántor Zsolt 3 5 7 10 14 16 19 20 22 23 Próza és vidéke Csobánka Zsuzsa N. Tóth Anikó Szalay Zoltán Cegléd József Kázmér Kutatóterület Bedecs László Horváth Kornélia A „te” meg a világ / A megszólítás szerepe Marno János költészetében „Magyarázatok” / Dante Alighieri, Szabó Lőrinc, Petri György 49 56 Találkozási pontok Grozdits Károly H. „Míg be nem csuk az elalvás” / Beszélgetés Dukay Nagy Ádámmal 66 „Éva-szindróma” / Beszélgetés Makrai Adéllal 73 A múlt jelen / Losonczi Ágnes: Az ember ideje „Nem leszek sohasem a játékszered”? / Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai Rajzok egy élet tájairól / B. Juhász Erzsébet: Mesék az életemből És addig éltek, amíg… / Boldizsár Ildikó: Meseterápia Az igényesség garanciája / Alföldy Jenő: A megszenvedett éden Egy palóc falu… / Máté László: Sziliceföld, Sziliceföld… KontexTusa / Alabán Ferenc: Az emancipált kontextus 75 Kép-tér Nagy Csilla Ami marad Debreceni Boglárka Racs Csaba Koós István Galajda Judit Bereti Gábor Petővári Ákos Mizser Attila 79 83 84 87 91 94 �Jelen számunk borítója Makrai Adél Brókerek című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Élet-vonal (elől) és a Létezik egyenes út is, de… (hátul) című alkotások láthatók. A belső illusztrációkat a balassagyarmati Szerbtemplom Galéria 2011 februárjában nyílt, Makrai Adél munkáit bemutató tárlatának anyagából válogattuk: Demonstráció (14.), Nike (18.), Éva-szindróma (23.), Madre (25.), Kompromisszumok (33.), Fehér pad (38.), A dolgok állása (55.), Megosztottan I-II. (96.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató József Attila Művelődési és Konferencia Központ Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18.; Telefon: 32/521-560; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com ● Terjeszti a Lapker Zrt. ● Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt ● Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) ● 2011-ben megjelenik 6 alkalommal ● Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza ● Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ● ISSN 0555-8867 ● INDEX 25925 ● 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” T ANDORI D EZSŐ Motyó Utópont, előpont? Közte-se nézőpont! Csak mottó, bármi szó? Korsó-kő, kotyogó? Mi rejt, ami felejt? Hol maga, ha elejt? Igaz-e, hogy az évek rendre-egymásba ívek? És évelőek-e? ––– Végzet növényzete. Örök kezdetleges! Honnét és hova lesz? Ha rákérdezhető? Ha csak nem is elő? Ha csak nem is hova? Van középpont-soha? Vagy csak láp, tocsogó, csak láb, lép, csoszogó, vízen vagy szárazon, ne úszd meg szárazon! 3 �„Lassan semmit…” – de pillanat, el is mondom. Vagyis hogy (remekül alszom, ily-oly segítséggel, de) arra ébredtem (és remek, ha a másik növényi szer is elviselhetővé teszi dülmirigyem működését), ki kell ugranom, ám ez az ugrás nem olyan egyszerű. Tántorogva járok (szesznek ehhez semmi köze), kapaszkodom a lakástereptárgyakba stb., el ne zuhanjak. (Ilyenkor lenne jó, ha jeges járdaszélre kéne lezöttyennem buszlépcsőről, és ha a legalacsonyabbról is!) Na, mindegy, megyek, hát eszembe jut valami. Éji naplómba (kutyánk mellett az előtérben) feljegyzem a félsötétben, tompa grafittal: „A fixált bizonytalant kerestem, nem a kétes eszközökkel kifejtett bizonyosságot.” Ehhez kellett hetvenkét év. Mármost hogy járásom elhagy, boka- és lábfejközépcsontszerkezetem kontrollálhatatlan meg-megrogy (így menjek át egy úttesten!), járásom, hogy tényleg elhagy, próbálom magyarázni, nem segít, hogy rugózom, lábam „felteszem”, inkább… mi „inkább”, mi ez? Ez ilyen: mintha az iméntiek így íródnának: „A kikászáltat iszonyodtam, keservit, nem a kettőt közökkel fejtegetett, bizonytalan okságot.” Fejtett bab, kiáltanám még, és elzuhanva alig tudnék megkapaszkodni, könyvpolcot, létrát lerántva. Bokám egy kaleidoszkóp… Ahogy a régiek… …tartották: „az égiek” eleinte beodáznak (odább van még, hogy), még hogy! aztán beidéznek. Nem tudok járni, bokám, mondom, mint egy hallei horoszkóp. Riadtan nézem, azt mondja: „Öcsi, most meghalsz. Pont.” És ez nem az már, hogy pontversek. 4 �M ARNO JÁNOS A kéz emelkedettsége Nem voltam magamnál, amikor kezet emeltem rá, délután, szeptember utolsó hetében, a szekrény és az íróasztal közti átjáróban, a szekrény csúcsán egy házi festésű, kézműves váza, a vad zenétől nekikocódva a pókhálós falnak. Mindez ma már a múlté, a pók, mely hálóját hagyta ott porfogó nyomnak, s a korsó, mint lábatlan hastánctól vacogó fogak, míg magam még látszatra kéznél, fenékig magam alatt. Lola A hastáncos agyagfigura Lola műve, kinek az ura mint erdőkerülő kint lőtte magát főbe munkaidőben az őszi avaron. Magamtól nem jutna eszembe beszélni róla, vagy nem volna mit tovább mondanom, kihagyva ezt-azt, és beleszövődve a szétmálló részletekbe, amelyek mögött vetemedik a hajópadló. Lola csak rólam nem hajlandó szénrajzot készíteni. Alsóneműmet este megstoppolja. 5 �Ezüstnemű és örökzöld Tüdőmre Lola örökzöldje volna ma megálmodott gyógyír. Csupa vénség az első nap már valamennyi, hull a tűlevél, gyűszűje ragyavert ezüstből, s napja éppen csak a koronát éri. Fagypont alatt aztán megmegáll az eszed az egésztől. Árnyékodat látod vetődni rőzsére a kertben, felszednéde, nem-e, Lola ecsetjei áznak odabent a házban, míg áram híján egy olajlámpa kormolja falát a verandán. Nem sok Honnan tudtam, hogy Lola fia is ott pihen valahol a zord kertben, versei pedig anyja szénporos vázlatfüzetében szétszórva, ahogy a gyilkos kór vettette őket oda vele? Mi súgta meg, ki árulta ezt el akkor nekem, hogy a hangját azóta nem csalta fel sehány falásnyi madelaine bennem, egy sakkparti, nem sok, egyszer a szomszéd sziklakertjében, levert vagy elálmosított, keverhetem, hol volt, hová csalt át a partnerem? 6 �NYERGES G ÁBOR Á DÁM Levett hanggal híreket néz. Stockhausent hallgat. 1. egyetlen bűnöm hogy már túl jól is tűröm a bűneimet mert ha másban nem hát vétekben gaztettben azért osztozom ugyan nem hiszek a semmiben hisztizek is ha felrémlik mégis szégyenem helyettünk is színlelem feloldozásul 3. a m á s od i k a t e g y sz e rű e n k é pt e le n v o lt a m , b oc s 4. ne lélegezz ne is nézz a végtelenbe olyat ami nincs ahol a semmi az isten oda sejti helyettünk magát +1 7 �máshol meg mint a konzerv tárulkozik a föld míg mi istennel egyébbel cicázgatunk ami nem is lenne olyan nagy baj ha még elolvashatnák a tektonikus szardíniák közé mint apró pörsenések morzsolódott valahai élő szövetek 0. 0 -1 ne lélegezz de jól figyelj mától kezdve ne hallgass erre t u do d, e z c sa k e g y v e rs 4./b) (refrén) még egyszer mondom közben igazra bontom benne a képet ha a föld konzerv felülről koncert Gesang der Junglinge 5. beint) DURR. 8 �A. Másik Pasas kései Csak úgy megjegyezném, hogy szurkolok A. Másik Pasasnak, persze, hivatalból azért nyilván magamnak még úgyahogy, de szívből már neki, hiszen ő van a nővel, akivel nekem nos, hogy kéne, vagy akár hogy lehetne, hazugság lenne, maradjunk annyiban, hogy felmerült. És tényleg szurkolok A. Másik Pasasnak, akinek nyíltabb a tekintete és nagyobb a szíve és (remélhetőleg) nem ír verseket, különösképpen nem rólam, hogy szurkol az Egyik Pasasnak stb. És remélem, nem cseszi el, nem iszik vagy szed nyugtatókat marékszám, vagy hívogatja egész nap, vagy hurcolássza ideoda, mint a véres kardot, bizonyságául, hogy lásd, akadt, ki érti, vagy könyörög neki a telefonban mikor becsönget hozzájuk a halál, legyen akár csak vaklárma is, de főképp nem mondja neki túl gyakran, túl őszintén, túl elesetten és túl végleges hangsúllyal, hogy szeretlek. És én szurkolok A. Másik Pasasnak, valahányszor megfogja a kezét, szurkolok és szinte magam hajtom a nyelvét csók közben, szurkolok, mintha a tulajdon farka lennék, tartom a gyertyát, mikor levetkőzteti, szurkolok A. Másik Pasasnak, de nemcsak őmiatta teszem. 9 �LÁZÁR B ENCE A NDRÁS A mindennapit A hirtelen napfénytől elérzékenyülök. Van, ami így is láthatatlan marad. Állatokat etetek. Te egy rakparton biciklizel. A fénytől elfordítod az arcod. A folyó beragyog. A hús nem törik. A hátad mögött emberek, ismernek. A nő, aki férfiakhoz jár, rekedt beszéd a csapágyaid között. Az állatokról zsebemben az eleség igazol. A kutyák azt hiszem, egymásba haraptak a maroknyi hús miatt. Feltétel nélkül világít be délutánt, csapágyat, maroknyi húst, mint láthatatlan bűnök rakpartot a fény. A folyó beragyog. A nő, aki férfiakhoz jár, eszembe jut, és a rekedt beszéd, ami elhagyja a gégémet, csak a bűntudatról szól. Zsákodban magokat hozol a dühös kutyáknak, a mindennapit, és együtt érzékenyülünk el a hirtelen napfény miatt. Mire megjössz minden bűnömet mit elkövettem, mit el fogok, bocsájtsd meg, bár persze tudtam én is pontosan, a bűnökért ki nem felel, kinek csak ősze van, tele nincs, kinek csak tavasza van, nyara nincs, és utolsó napjait, utolsó emlékeit, perceit 10 �mint egyszerű tárgyakat elviszik. Mire megjössz, rendet rakok, tárgyaimat melyeket évekig cipeltem, törtem majd összeraktam, melyekkel annyi télen át játszottam bűnt, játszottam büntetést, melyeket most akár sarokba akár öreg ház fészerébe akár postázva messzi tájra elrejtek, hogy ki látta eddig, ne lássa már, ki tudta eddig, ne tudja már, kinek hazudta kell is, ne kelljen már. Mire megjössz, az utolsó élő leszek, utolsó napjaimmal, utolsó emlékeimmel és perceimmel, várni foglak kis lakásban, kis szobában öreg ház fészerében, messzi tájak mélyebb pontjain várni foglak, tél lesz, vagy akár kései nyár, bűneinket, mit elkövettünk, mit el fogunk, elfelejtjük, nem emlékezünk már. Mire megjössz, elbeszélik mire megjössz, csak én leszek, üres fészer, üres ágy, és imáinkat, hogy az egyszerű történések is jelentsenek valamit: összeszámolják. 11 �Nincsenek Az utolsó mondatok még eljutottak hozzám. Közben valamit magamnak suttogtam, azt hiszem, hogy ez egy rosszabb előérzete az árnak. Ez a fehér ég, meg az, hogy a koszos havat még ellapátolni sem, a vizet, ami a többiből megmaradt még elvezetni sem tudják. De láttam figyeltél mindenre. Még a szád is, jobban tetsszen, persze tetszett is. Még a felsőt is, emlékezzek rá. És azt hiszem, miattam aludtál annyit, azt hiszem az üres tavakra gondoltál, a lassan olvadó jéghegyekre, azt hiszem csónakokra az emelkedő árban. Most a parton állunk, egyre gyorsabban folyik le valamelyik régi tengerbe az összes víz, amit pár hét, néhány délután alatt kipréseltünk pórusainkból. És az újrakezdésig nincsenek mondatok, csak formált suttogás egy kabát alatt, csak újabb készülődés. De rozsdás csáklyájú halászok úsznak most szemben az árral, a partra érnek, és mi nem tudunk mit tenni. 12 �Hegytetők Nem áltatom magam. Nem áltatsz. Jóllehet, voltak tévedéseink. A hallgatás végén szavak. Egy kabátban meleg test. Ha fázunk, hát beszélünk. Kint tél van, szobáinkban tavasz. Ha ígértél is, ha ígértél, mit sem ér. Ha volt ölelés, ha volt is, ha voltak szavak, ha voltak is rég jégtükörbe fagytak. Bereped alattunk a sok ígéret. Nem áltatom magam. Egy délelőtt tévedéseiben száraz kezeink. Egy nyak mögött valami más. Futnék távokat. Másznék. Pihennék az öled alatt. De ha volt ölelés, ha volt is nem melegít már. Egymásba fagytak légvételeink, egymásba fagytak, mint fenyő mint nyírfa lassú délelőtt. Ha fázunk, hát beszélünk. Szobáinkban múlt tavaszok, zsebeinkben száraz kezek, valaki egy nyak mögött motoz, a hallgatás végén szavak. Végig futok, körbe egy rakparton, pihennék egy kabát alatt, másznék hegytetőkre, nézni örök havat nézni örök romokat. De majd egy szép napon, egy emberibb délelőtt, egy fenyő, vagy akár nyírfa alatt két nehéz légvétel között elmesélem neked, miért nem olvadnak fel a hegytetők. 13 �PETRENCE S ÁNDOR A gútbú kifelí gyüvet A gútbó kifelí gyüvet Láttam ín sok fákban nyüvet Tudtam, setít felleg követ Raktam hát egy jó nagy követ a gút szájába rája bele. Hazafelí mentem alatt Zsíroskenyeremre ragatt Egy pók, őt níztem szomorun De már láttam, ez a falum elím siet, s űrülník bele. Zokogva keblemre borút Bús nípem, feledve borút Bánatot, s gútakat, mikbe Belíjükesett teringe ttít a Sanyi de már kifele van belűle rája meg bele. 14 �Juliska szíp ura nípballada Feri kimín a szírüre, Latógassa, el szídül-e. El gondójja, mosmá fölül, Mer eddig a ló vót fölül. Nagy sieccsíg van vágtukban, Hihetetlen, habár úgy van: Níz a ló ís níz a Ferkó, Majd Ferkó níz, s űt a pejló. Julis kertben sír, s odá van, Ámde bízván szíp urában, Jaj, a Bandi, jaj, a Feri, Nem eshetik baja neki! Miután kiníztík maguk, Feri, s a ló eggyütt alutt, Eggy álmot álmottak ketten, Julist látták, künn a kertben. S níztík egymást, amint Julis Nízett álmukban, s a szú is Nagy bús szemmel nízte űket, Űk meg a szút, míg tetű lett. S Feri nyargal emmár lovon, Igaz ez, vagy megálmodom? Amúgy nem lenne nagy truváj, Ha nem kíne belí homáj. Julis otthon, kombiníban Reszket, vajon Bandi mint van? Nehogy Ferkóík a zabon Összvíszjenek, píz-alapon! Vágtat mind a kettű haza, A fűben csillan eggy kasza Messzirű nyerítís hallik... (nem derűt ez ki, csak alig). 15 �K ÁNTOR Z SOLT A természet néz A természet nézi az embert, nézi az esőcseppeken keresztül, figyeli a hópelyheken át. Kutatja a szívét a szellő ideaujjaival. Az ég kizárólag napsugarakkal röntgenezi a szív fotocelláit. Ha irgalmas, kegyelmet kap az autóvezetési vizsgán. Ha adott enni a kóbor kutyáknak, vetett a koldus kalapjába, előre köszön neki a jó szerencse, lehet, hogy meg is gyógyul aznap. Nézi a fa a házat. Benéz az ablakokon, ágaival elér oda is, ahova senki nem lát. A világító udvarban a porszemek figyelik a zajokat és jelentik a bajt. Majd a denevérek véleménye jön. Az este, összeáll, mint konstelláció. A függönyök és redőnyök mozgása jel az éjjeli lepkéknek. Gyerünk! A legyek nagyon álmosak. Utálják, ha az újsággal a fejükre csapnak. A kéményfüst sóhajt. Mennyi indulat. A híradó közben kezdődhet az ágyazás. Az udvaron bújócskáznak a gyerekek, a sötétedés mindig kitűnő fíling. A fukar emberek hirtelen elalszanak. 16 �Érinteni hagyja a nyelv által Magát A virág illata hódolat a legfelsőbb régióknak, nem a legfelsőbb bíróságnak, hanem az égen túli birodalmak nagyjainak. Torkuk szakadtából énekelnek a rózsák is és a liliomok – az Úrnak. Csak mi nem halljuk fizikai füllel. Csak a kilélegzésüket érezzük a szájukból, azt érezzük, mint virágillatot. Az estike kinyílása taps! A teremtő dicsőségének. Szela. Isten úgy alkotott lelkeket, mint egeket. Kaput nyit a Biblia felett. Semmi nincs kihagyva a Nagy Tervből, ami már öröktől fogva készíttetett. A bolygók, a csillagok az erdők és a folyók, a növények és az állatok önszántukból végzik az Isten tiszteletét, folyamatosan, éjjel-nappal. Sem az anyag sem az ember nem képes fönntartani a világot. Ha Isten nem tartaná, leesnének. Ég, föld, Nap. Kabát s kalap. Isten akarata, értelme tartja fenn. Ő a Vagyok. Ahogy az ember elképzel valamit és azt a tudat tartja tárolva az elmében, amíg újra elő nem veszi „emlékként”. Úgy az Úr is, mindent mindennel – összevet. Jacques Derrida is csak ámul. Kikukucskál az égi kárpit mögül, integet a filológusok felvonulásának. Akik épp sztrájkolnak Frankfurtban. 17 �Az időtálló idő Báger Gusztávnak és Derridának Hagyni: a gondolat találja meg a reggelt – A kagylók alatt megbúvó medúzákat Hogy kitépjen minden gyökeret ágat A szagokat se tompítsa se a só se a kender Milyen jó hogy nyelvből van az ember Mert a tény fátyolkészítője a másnap Talán megértem mire eljön december Hogy gyalulja le a megértést a látszat – hitben az ész gyermek marad s a nyelv se előzi meg fundamentumot vetni nem képes csak mélyíteni a kijelentett igazságot amely zuhanyként hó-hideg hogy a test se képes jobban átmelegíteni nem teremt semmit az ember csak összeszerel újraolvasod amit mindig megkérdezel a könyvtáros néni megkérdezi: hova evezel? 18 �POLLÁGH PÉTER Morgan bulvár Mindig vér van, mikor álmodom: mások tengerről, sőt óceánról, én meg erekről, hajózni így is lehet. Mint kaján, uszonyos szakember, nem kerülök, megoldok dolgokat: Dexter Morgan bulvár, ott megyek, és nincsen pontos házszám, csak osonás. Sietnem kell, mert reggel a képzelgés két keze levágva, nem tudok fantomot rajzolni a dörömbölő rendőrnek újabb unott tizenhat órán át megéri várni, hogy aludjak, megéri elütni egy autót, kinyitni egy arcot, elárverezni egy sérülést, egy kezet, hagyni, hogy a rém jöjjön utánam, nem tudni, hány öltésből áll az arca, nem számolni meg a sérelmet. Kicsalni a reggel bamba lámpája alá, és tovább, ki egész a tízórai forgatagig, hol aztán a körhinta egyik kis trónjára felültet vagy felültetem. 19 �D UKAY N AGY Á DÁM Kiürülési idő Visszaválthatatlan palack a test. Nem fog talajt, csak léggyökeret ereszt. Fölfelé hull fejében a hó, a kendermagok a szívében hajtanak ki, s ami egy pontig tombol benne, az később alig, aztán egyáltalán nem tapintható. NREM-fázis Mostantól hét évig nem álmodsz, mondta, amikor megnyálazta a trombita alakú cigit, kihúzta az első csíkot, becsukta a sarkig tárt, és megnyitotta az addig kulcsra zárt kaput. 20 �Kísértetjárat Nem tudja, merre lehet az anyahajó – saját helyzete sem meghatározható. Nem emlékszik, hányszor íródott fölül a toronynak küldött segélyhívójel – nem maradt ép a szív fekete doboza sem. Kokain Néha megnézed „magad” egy tükörben, hátha ismerős vagy, de rá egy percre, hogy otthagytad a foncsorozott üvegen, nem emlékszel a tekintetedre sem. 21 �K UPCSULIK Á GNES Hernyóselyem Van még, amire nem lesz pontos szavunk. Amikor azt mondtad, elfogadod. Bárhogyan is döntök. Mint egy gubó. Ez jutott eszembe. Olyan az elfogadás. Ha meg akarom tartani, jó, ha nem, megérted. Vagy megértésed a gubó. Selyemszál. Meg az, hogy odaég a pörkölt. Akarom. Kellett volna mondanod. Vagy azt, hogy semmiképp. Nem. Valamit. Fénylik vagy reped, mindegy. Csak higgyem, megteszed helyettem. Hogy megtehető. Annyi éve. Már csak bámulom azt a kikezdhetetlen mondatod, ami végül magamra hagyott. Ahogy nem vállal kockázatot. Mert ha te akarod, és én nem, vagy te nem, és én nagyon? Hangsúlyod is. Mozdulatlan patikamérleg nyelve. Áll vigyázzban a tökéletesség közepén, hegyén a legpontosabb szóval. Nem nyúlok érte. A test közönséges anyag. Legyen energia. Egy szusszanásod, amitől kibillen. De nem. Igen, gyűlöltelek volna. Tudtad, hogy végtelen hosszú ideig él egy foton? Ha nem kerül útjába anyag. Meg hogy a selyemhernyó-termesztők a bábot megölik. 22 �HODOSSY GYULA A vízi szellő „A vízi szellő, az én barátom.” (Noétól) Elmennék! Nem, mert muszáj, csak úgy, céltalanul. Mint amikor a pitypang megérett magját felkapja a szél. Lebegni szeretnék, kiszolgáltatva a világnak, Döntsön Ő, kit érdekel! A barázdabillegető fészket épít, tudja a feladatát, én meg vonatfüttyöt hallok, mert valamit üzen, hív. Mennék! A kóbor kutya megsajnál, ahogy fürkészem a határt. Hol van már az a szellő, amely visz, visz innét tovább. Görcsbe rándulnak az izmok, nem mintha akarnám, egyre nehezebbnek érzem magam, hogy szálljak így? Mint a sivatagban eltévedt vándor, ahogy meglátja távolban a vélt vizet, sóvárgok, s nem tudom, a vízi szellő milyen megoldást kínál? 23 �SZÁVAIRATOK SZÁVAI A TTILA Tanszünet Először kicsit bajban voltunk, hogy hová kellene vinni a csoportot kirándulni, először jó ötletnek tűnt a vidámpark, majd beláttuk, egyikünknek sincs kedve idegeskedni egész nap, hogy mikor csapja el a dodzsem valamelyik gyereket, mikor csípi be a kezét az elvarázsolt kastély, vagy a hullámvasúton mikor öklendezi ki a tojásos szendvicset a nézelődőkre. Gyerekkoromban ültem utoljára ilyen hullámvasúton, sugárban dőlt belőlem a reggeli rántotta, mint mikor az olvadt hólét köpi két pofára az ereszcsatorna. Egyik gyereknek sem kívánhatom ezt, pláne nem ellenségemnek, ezek között a lurkók között meg nincs ellenségem. Egyelőre. Mondtam nekik elsőben, hogy itt nálam mindenki tiszta lappal indul, nulláról, innen lehet szépen építkezni, rakni össze a jellemet, és hogy majd itt megtanulják a rendet, ami elengedhetetlen az élethez. Szerintem nem is vagyok szigorú, pláne másokat megbántani azzal, hogy milyen hülye a gyereke, nem, ez nem az én világom. Pedig néha szívesen megmondanám egynémely anyának, hogy olyan mocskos a gyerek, mintha a dögkútból húzták volna ki. Olyan büdös, hogy már kerülik, mint macska a forró kását, ha jól mondom. Nem beszélve arról, hogy ezek a mai ifjak jórészt nem is tudnak beszélni normálisan, csak hebegnek-habognak, egy értelmes mondatot nem bírnak kimondani, az is leginkább csak valami szexes dologra felbujtás. Ahhoz meg már régen nem volt szerencsém, a feleségem lelépett a villanyszámlással, én meg azóta ülök esténként a konyhában, és nézem a neonfényt. Gondoltam már prostituáltakra is, de akkor nem tudnék a gyerekek szemébe nézni. Meg szerintem fizetni a szerelemért, az majdnem olyan, mint mikor böllért hív az ember a disznótorba az helyett, hogy maga vágná a disznót, derékig véresen, de tudva, hogy magamnak véreztem össze magam, nem idegeneknek. És, ha már egyelőre nincs gyerekem – illetve van valahol, csak meg kellene születni valami asszonnyal –, akkor addig is foglalkozok másokéval, noha ezzel az erővel foglalkozhatnék magammal is, nem mások nevelési csődjeibe raknám a jó modort, hanem például kertészkedhetnék. A fákban legalább van némi tartás, és nem szaladgálnak annyit az udvarban, pláne nem dohányoznak a vécében. Ha meg bekapcsolom nekik (a fáknak) a dévédét az udvarban, biztosan végig tudnák úgy nézni a filmet, hogy egy mukkot sem szólnak, csak fotoszintetizálnának szépen, tévénézés közben, mint mikor az anyósom kötöget a sorozat alatt. Olyan jó keze van az ilyesmihez, hogy mondtam már többször neki, tanuljon meg hegeszteni, az elv hasonló, csak az eredmény más, nem kardigán, hanem például kistraktoralváz vagy bejárati kapu. Össze kellett hívni a szülői értekezletet, hogy eldöntsük, mit kezdjünk magunkkal és a gyerekekkel, míg tart a szünet. Többen mondták, hogy régen legalább any24 �nyiban jobb volt, hogy megmondták fentről, mit kell csinálnunk az ilyen tömeges iskolai szabadnapokon. Most is azt várjuk, hogy ötletek híján mondják meg fentről, csak másképpen. Hiába, az emberek egy jelentős része csak akkor tud magával mit kezdeni, ha vezetik. Néha neki a falnak, de ne politizáljunk, mert a végén megint történelmi tábort tudunk csak szervezni, jobb híján, és tavaly is csak a probléma volt abból, hogy a srácok eljátszották, hogy zsidók, meg nácik. Úgy kellett lefogni őket, mikor végső megoldásként le akarták kapcsolni a főkapcsolót a zsidókat játszó gyerekek szobájában. Azok meg örültek nekünk, mint valami felszabadítóknak. Valaki azt javasolta, hogy engedjük ki őket a rétre egész nap, elszaladoznak, elordítoznak, ott lehet teli torokkal, az állatok is így csinálják. A másik meg azt akarta, hogy menjünk múzeumba. Lebeszélték erről, mondván, hogy ha már van két szabad nap, akkor azt ne hullák között töltsük, meg üres köcsögökkel. Menjünk inkább strandra, szólt az egyik apuka, akinek persze saját strandja van, jól menő, mozgássérült vállalkozó, állami segítséggel van neki a strand, vizestül, hullámostul, plusz a lángossütő és az ingyenes öltözők. Eddig mindössze hat ember fulladt a vízbe, a mozgássérült vállalkozó szerint kell ennyi veszteség egy egészséges statisztikába, miszerint ez egy biztonságos strand. Nincsenek cápák, medúzák, csak arra kell vigyázni, hogy ne legyünk részegek, mikor fejest akarunk ugrani a térdig érő vízbe. Szerinte a hatból három öngyilkos lett, ami ugye nem a strand hibája. Nem állíthat minden fürdőző mellé pszichológust, bár ráférne némelyikre a szellemszelídítés. A strandos ötlet már többeknek tetszett, de még érezhető volt, hogy az igazi ötletet várják, az igazán eredetit. A következő ötlettel annak a gyereknek a szülei rukkoltak elő, aki mindig imádkozik, és akinek a szülei valamilyen gyülekezetbe járnak minden hétvégén, gondolom, azért, hogy helyre billenjen bennük a lélek, de legalábbis helyén maradjon, mint a viharban hűlni kitett bableves a fazékban. Azt javasolták, hogy menjünk ki az erdőszélre, és imádkozzuk végig a két napot, megbeszéljük az angyalokat és az összes szenteket, aztán eljátszunk néhány bibliai jelenetet a fák között és a réten. Ez sem rossz, csak ennél sokak szerint az keltené a feszültséget, hogy a Bibliában nem akácosban született a kisjézus, és a három királyokat sem olajszagú iskolai karbantartó személyek játszották, és talán nem lenne helyes így összezavarni a kicsi lelkekben ezt az egészet. Még a végén megunják az egész vallásosdit, és miután felnőnek, elmennek politikusnak. Ami veszélyt, elnézve például a kis Galkovics gyereket, igazán nem kellene rászabadítanunk az emberiségre. 25 �PRÓZA ÉS VIDÉKE C SOBÁNKA Z SUZSA Kálvária* Az üvegablakok koszosak, szürkére marta őket a por. A térre alig látni, bár aki bent üldögél, sosem néz ki rajtuk. Befelé figyel, a gangra. Fentről parfümillat száll, alulról fertőtlenítőszer szaga. Jó lenne megint a korlátra dőlni, onnan kiabálni le, ha jönnek. A férfiak gyorsan szedik a lábukat, míg a házhoz érnek, de az ajtócsapódás után lassúak lesznek, párásak, mint a trópusi levegő. Mélyre szívják a fertőtlenítőszagot és a parfümöt, a bujaságra figyelnek, már hallják a női sóhajokat. Másik, míg az ajtóig ér, lassan lépked. Szinte keresi a házat, de ezt magának sem vallja be, a benzinkúttal szemben van pontosan, nem tévesztheted el. Két magas ház között egy apró. Az utcafront üres, két aprócskát is talál, amely két magas között van. Megfordul, figyeli a benzinkutat, ahhoz képest lépked. Aztán ott a fehér tábla, Országos Pszichiátriai Intézet. Nem akar ő bent semmit. Nem küldték, nem hozták, kérdései sincsenek. Csak egy kicsit boldogok akartunk lenni. Ez dübörgött a fülében, ahogy lekanyarodott az Üllői útról, a felesége hangja, ahogy elvékonyodik, a végét elnyeli a szavaknak. A szavakat kellene újra elhelyezni, hogy mit jelent reménykedni, mit jelent hinni benned újra, te, isten. Mert a nő testéről felszívódtak a hegek, leszáradtak a hólyagok fehérből rózsaszínné, barnává pöndörödött szélei is. Anna eddig néma volt, most hadarni kezdett, adjuk el a lovat, és még a héten utaljunk át a gyereknek pénzt. Így hívta, a gyereknek, pedig a méhe diónyi volt, mióta az eszét tudta, nem a sajátja. A házban évtizedek óta üres volt az a szobakonyha, amiben laktak. Másik és a kurva. Másik eleinte aktokat járt ide festeni, a kurvák örültek, hogy kicsit pihenhetnek, percre pontosan beosztották, ki mikor ér rá modellt állni. Aztán egy hónap múlva a Másik mindig ugyanabban az időben jött, hétfőn és szombat délelőtt. Olyankor a tisztes családapák piacra vitték a feleségeket, hangos zörrenésekkel lapozták át a sajtót, és indultak a munkahelyükre. Az irodában már eszükbe jutott, hogy elfelejtett szólni, hétfő este szivar klub van, édes. Az asszony gyomra olyankor mindig összerándult, mert amikor Zoltán hazajött, nyers fertőtlenítőszer szaga áradt belőle. Nem értette, ha a férje szivarozni jár, barátokkal találkozik, honnan ez a szag, amitől felfordul a gyomra. Volt, aki beleőrült, mert ennyi tisztaságszagot ő nem bír elviselni, mert éppen ilyen sterilen ért hozzá hetente egyszer a férje. A hálóinged hagyd magadon nyugodtan, szeretem feltűrni a selymet, mondta, ő meg arra gondolt, hol van a világban ennyi selyem, ennyi puhaság, ami mégis cafatosra korbácsolja őt. A selyem csúszott, a téren a két magas közti aprócska házban a kurvák sóhaja a budai villáig felért. Merev volt már a férje farka, kicsit vedd a szádba, * Részletek a Belém az ujját című regényből. 26 �édes, a nő fölé hajolt és szopni kezdte, legalább belém is könnyebben csúszik, legalább belém is könnyebben csúszik, legalább ez nem horzsol fel. A kurvák ilyenkor kacéran felkacagnának, villant Zoltán elé a hang, míg a felesége némán szopik, azzal az összpontosítással, ritmussal, ahogy a vízkövet szokta súrolni a fürdőszobában. Hogy gyűlölöm ezt, de a dühtől csak merevebb lett a nőben. Szombat délelőtt volt, Léna már várta Másikat. Az meg hozta az állványt, a szént, a lapokat. Tudja, magáról én inkább csak szénnel rajzolnék aktot, mondta. Legközelebb kifeszített egy lepedőt, Léna erre kérdőn nézett, maga bolond, mit akar azzal a ronggyal, és nevetett, de Másik meg sem hallotta, álljon mögé, parancsolta, és ha tapsolok, maradjon úgy. Hangosan berregett a kislámpa, amit ellenfénybe kapcsolt, maga még egyszer megöl, kiégeti a szemem, de Léna mégis mögé állt, Másik pedig tapsolt. A kimerevített mozdulatot rögzítette, körberajzolta szénnel, bár messziről úgy tűnt, a nő testét tapogatja le. A gangról be lehetett látni, de nem nézett be senki, a kurvák tiszteletben tartották egymás dolgát, a földszinten lakók pedig egyedül nem jöhettek fel. Az ápolók hetente egyszer jelentek meg, hozták a betegeket is, mint valami koffert, hogy amíg ők könnyítenek magukon, azok ki ne szökjenek a térre. Inkább hagyták, arcukon bamba vigyorral végignézzék az aktust. A fehér köpenyt úgyis elég volt csak kigombolni, a kurvák készültek, ráhasaltak az asztalra, és hang nélkül segítettek rá a csípőmozgással, hogy nagyobbakat élvezhessenek az ápolók. Kedvelték őket, ahogy a debileket sétáltatták, tették tisztába. Abban volt számukra valami megindító. A kis debilek. Így hívták a kurvák a földszinten lakókat, a különböző korú és betegségű pszichiátriára került férfiakat és nőket. Miközben az asztalon hasalt, Léna mindig oldalra fordította a fejét, és az ápoló csomagját nézte. A lapos arcon semmi érzelem, látod, épp így dugok én is, most mintha tükörbe néznék, fanyalodott el, és közben egyre szebbnek látta azt az arcot, az eldeformálódott végtagokat, a mongolredőt. Szinte mosolygott, Léna ujjongott belül, mosolyog, mintha boldog lenne. Másik tehát rajzolt, szénnel jelölte meg a kurva testét. A hegek feketék voltak, ahol beletört a nő testébe a szén, mert Másik túl erősen nyomta rá. Anna testén is elfeketedtek a sebek, a leszáradó bőrkék a sugárkezeléstől kormosra égtek. Hallja azt a mondatot, és felpattan, otthagyja a feleségét és az orvost, tombol benne a düh, legszívesebben felpofozná az asszonyt, hogy ilyet ne mondj, a kurva istenedet, élni fogsz, bazmeg, nekem te fel nem adod, mert olyan nincs, egyedül én lehetek az, aki feladja. Csak én, érted, egyedül én. De hallgat, kivágtat a szobából, este majd a lóra mondja Anna, hogy el kellene adni, úgyse bírok felülni rá. De az még messze van. Nem érti, hogy miért büntet, és ki büntet. Nem a hólyagokról és a fájdalomról van szó, csak az életről, hogy Annában annyi élet van, szikár és csontos, mint a parasztasszonyok a piacon, ahogy árulják az almát, de közben belül végtelen, igen, ezt látja be Másik, hogy ez a nő végtelen mellette. És most úgy dönt, hogy meg akar halni. Léna testéből új állványt vett, ezen sokat nevettek. Mert az árnyjátékot megvette egy kuncsaft, Anna később sokáig emlegette ezt a képet. A kuncsaft ugyanis meghalt, mielőtt elvitte volna az emeletről, így a kép Léna halála után a Másiké maradt. A fontos nők pont ilyenek az életedben, mondta Anna. A körvonalakkal mindig bajom volt, neked is a sziluettedbe szerettem bele. Milyen gyönyörűek lehettek azok a kurvák, sóhajtott fel Anna, ahogy a díványra dőlt. Éppen így sóhajtottak, 27 �ahogy te, gondolta Másik, és belátta, Lénában és Annában van valami közös a halálon túl. A test megfoghatatlan lesz, Anna Angliában, Lénában meg az a rengeteg idegen idegen, akikre rábólintottam. Akkor tudtam szeretni, nem úgy, mint most. Akkor nem bántam, nem akartam birtokolni őt. Léna megtartotta a régi kuncsaftokat és megtartotta az ápolót is, minden kedden az asztalra hasalt, aztán este fertőtlenítő szagúra szopta Zoltánt. Másik utólag döbbent rá, hogy hazudott magának. Hogy belement valamibe, amire soha az életben nem lett volna kész. Úgy csinált, mint aki ismeri az alázatot és a megbocsátást, pedig éppen olyan gyötrelmesen aljas vagyok, mint bárki más. A test mégiscsak templom, ahol félhomály van, trópusi pára a hajlatokban. Elszenesedett combív, csípő és derék. Csillebérc felé utaztak kisbusszal. Léna nem jött haza, beborultak egy árokba. Azóta nem járt ebben a házban. Most sem ide indult, csak az a mondat kattogott az agyában. Pedig csak boldogok akartunk lenni. Léna gyönyörű volt, éjszakákon át gyalogoltak a kerületben, szép házakat kerestek. Évekig egy kurvával éltem. Ennyi maradt mindebből, a vimpergából, az árnyakból és az üvegablakokból. Aztán most itt egy élet vége. Megbocsáthatatlan, ahogy az ember valóban lealjasul, hiába tudja, hogy mit kellene tenni. Ha szeretsz, elengeded, fogadd jó szívvel, ami jön. Képtelenség. Ezzel nem számol az az isten. De most csak ez az aprócska ház van, két magas közt, amit alig talál. Pedig föntről valaki kell, hogy lássa. Folyik a híd, Bébi! Korábban évekig keresni kellett az öltönyt, a nyakkendő a ‘szomba van már, dühöngött a levendulaillatra és a molyra fogva a gyomortájéki rándulásokat. Hogy aztán görcs lett belőle, mára bevallotta, a szekrényben a fekete is előrébb került. Ott lógott a bal szélen, az volt az első, ami a keze ügyébe akadt. Kint csicseregtek a madarak, amikor megint nem találta a fekete nyakkendőt, és közben arra gondolt, az isten mégiscsak jó, van humorérzéke, hogy a vénasszonyt nem hagyja hideg földbe rakni. Se nem kemény, se nem hideg, mondjuk, biztos háborogna, ‘aszér’ nem porhanyósabb, mert ilyen volt az öreglány, imádta ezt a szót és imádott káromkodni is. Martin ott állt a sír felett, Szofka szorosan mellette a gyerekek kezét fogta. Ne piszkáld. Ne vigyorogj. De hát a Zuzunak taknyos az orra. Szofka későn szólt, Martin már észrevette, elmosolyodott. Maradjon meg a humorérzéked, fiam, a sír szélén is röhögj, a ‘szomat. De hát Muterka, ne legyél már trágár, mégiscsak téged temetlek. A ‘szér’ ne lehetnék, egy élet van mögöttem, mindenkit leszarhatok most már. Akinek nem tetszik, az rég elhúzott, aki meg maradt, épp ezt imádja bennem. Martin erre elvigyorodott, pont úgy, mint Zuzun a kisebb lány. Ja, csak az ő orrát már senki sem fogja megtörölni, legfeljebb ha Szofka, de az mekkora szemétség, ilyet tenni Szofkával. Hogy gyengének lásson, hogy törölgesse az orrom. Másikat meglátta a temetőkapu felől közeledni, évek óta nem találkoztak, Marlával üzent, mondd meg Másiknak, még mindig nálam van a kardja, vagy fordítva volt, Martin kardja van Másiknál, annyira mindegy már. Hosszan néztek 28 �egymás szemébe, hirtelen Muterkáról szó sem volt, se gyászról, hogy meghalt az anyám, vagy ha a gyász emberi, és a szerelem tud fájni, nem puszta önkény, akkor Marlát szűrték át egymáson ott a sír felett. A nő mintha sose lett volna, olyan. Martin lassan bólintott. Tünemény. Te meg jókora geci voltál vele. Martin újra lassan. Pedig én szerettem. A lófaszt szeretted, mondta Másik. Tudod, gyáva szar vagy, Martin. Negyven fölött már lehetek, nem? Próbálta egy poénnal elütni. Másik közben nehezen vette a levegőt, mert Muterkát temetni önmagát siratni is volt egy kicsit. Martinnak arról a fekete ruháról meg a nyakkendőről kezdett beszélni, hogy egyre előrébb kerül a szekrényben, Martin bőszen bólogatott, igen, Másik, ezt ismerem, de hogy van Marla. Tudod, ahogy ott van kikészítve, már csak arra tudsz gondolni, egyszer majd rád adják, Másik folytatta, mintha meg sem hallotta volna a kérdést, a merev testedre ráhúzzák a nadrágot, és begombolják az inget. Az inged. Amire egy vagyont költöttél, mert mégiscsak temetésekre kell majd, és jó lenne letudni egyben, nem évente újragondolni az egész rohadék elmúlást. Azt a kibaszott fekete nyakkendőt az anyád, a feleséged vagy a gyereked előkészíti, a kórház alagsorában a hullamosó végre a púderért nyúl. Ezt már szereti, ebben van kihívás, felszuszakolni a ruhát a kihűlt testre – abban nincs, az csak rutin és viszolygás, amit egy életen át nem bír magának bevallani, ezért minden reggel felkel, elindul a kórház felé, lépcső vagy lift, de mindenképp alagsor, tompán puffanó fémek, acél hideg levegő. És mondom, arra gondolsz, egyszer majd rád adják, pedig most is az jár a fejemben, derékban be kéne venni, lefogytam, mióta Anna beteg lett. De minek. Az én testem húsa, zsírja nem ment át az övébe, az erőmet hiába adtam volna, ő nem lett erősebb tőle, a végén meg mind a ketten itt állunk. Megokosodva, gonoszan, ahogy a költő írja, üti el megint Martin, mire Másik előre dől, megfogja Martin vállait. Amikor a képpel végre igazán egyedül maradsz, akkor érzed ezt. Akkor már nincsen Marla, nincsenek ott a történeteink, nincs ott semmi, Marla illata, tekintete, semmi, amiről el akartad hinni, hogy újjáéleszt. Te, én azt hittem, tudom, milyen egyedül lenni, de az mind semmi nem volt, semmi ehhez képest. Az a rettenet, hogy most itt állsz, én meg ebben a csökött öltönyben, a dereka tág, te meg vörösre dörzsölted a szemed, Martin, legalább egy kicsit lehetnénk többek, mint rettegés a haláltól, legalább néha egy-egy pillanatra mondanád azt, én azt a nőt szívből szerettem. De hazudsz te is és hazudok én is, sőt, hazudik Marla is, mert nem lehet kiírni mindent, mert az a rohadt fekete nyakkendő végül túl szoros lesz, a hullamosó épp elgondolkozott, mi meg úgyse érzünk már semmit, és elkékül belé a test. A tied és az enyém is. A Marláé már életében is kék, mert az a bolond lány napra nap a zsebében tart egy fekete nyakkendőt, szorítja, húzogatja, nemhogy hátradőlne, mondjuk megtanulna hinni a kurva istenben, és elfelejtené, milyen egy életen át rettegni. Elfelejtené a diófát, ami ősszel egyszerre hullatja le a leveleit, azt a pihét, ami a műteremben fogalmam sincs csukott ablakon keresztül honnan került a kezembe, el Annát és a tűket, el a feleséged, el az összes bűnét. De Másik, arra tudod, hogy képtelen. Tudod, Másik, amikor jött a Fésűember, sokáig azt hittem, én hívtam, vagy közösen hívtuk, mert nem lehetett bírni már tovább. Kezdtem elveszteni a fejem, egyre többször képzeltem azt, megoldható minden, Szofka megbocsát, megbocsátanak a lányok is majd, ha felnőttek és szerelmesek lesznek, Muterka meg ismer. De 29 �ez nem igaz. Nincs megbocsátás. A bűnre bűnt tehetsz csak, ilyeneket gondoltam aztán, most meg nem gondolok semmit. Ki vagyok én, hogy azt higgyem, beleszólhattam az életébe? A Fésűember győzött, pedig még csak nem is harcolt. Ja, aztán bántotta ő is. Másik újra látta maga előtt Marlát, ahogy elsírja magát, és közben nevet, nem kényszeredett vigyor, egyszerűen csak széttárja a karját, rohadj meg, de hát tudtuk mindketten, hogy így lesz, hogy bántani fog és fájni, mert egyszerűen ilyen az élet, hogy még mindig az a nő vagyok, aki félrehúzódva nyüszít, mert ebbe belebolondulni is könnyebb lenne, mint elképzelni újra és újra azt a két testet, az idegent és a Fésűemberét, amit sajátjaként ismer. Kihordani mind az elhullott szálakat, fürdőből, padlóról gyűjteni össze, vizet ereszteni rá, közben mondogatni, van élet ezen túl is, van szeretet és van a testen túl is érintés, ami független a mocsoktól, a sártól. A paplanból egyesével gyűjtögetni össze, ne maradjon egy se, elégetni inkább, nem is lehúzni, leengedni. Mert mi lesz, ha a gyerekek korán jönnek, mi lesz, ha szétreped a fejem, mi lesz, ha azzá válok, amivé a másik ember önzése, gonoszsága tehet engem, mi lesz, ha nem más, hanem ez a halál. És akkor hiába a levendula és a fekete, mert mindenhol csupa szín van. Amit látsz nem az, de nincsen máshol sem valóság. A szíved éhes, és abba fog belehalni, a szíved szomjas, és te szomjan fogsz pusztulni, míg mások hátradőlnek, keresztet vetnek, egyszerűen jól hazudnak maguknak, már hogy félnék az élettől? Minden fasza. Muterkám, te most kussolj, Másik felröhög, tudod, Martin, épp arról beszéltem neki, hogy a történeteink színe fekete és arany, hogy milyen kevesen ismerik már ezt a technikát. Fogod a vásznat, és az egészet koromfeketére fested. Nem látsz semmit, csak azt a kibaszott sötétséget kívül-belül. Egy picit megnyugszol, ugyanaz van kint is, bent is, aztán hozod az aranylapokat. A svafni, azt mondják, büdös, de én megrészegülök tőle, régen tiszta szesz helyett pálinkát használtam. Egy korty és egy a képre. A füstfólia gyorsan tapad, erősen koncentrálok, olyan ez valahol, mint a szex. Csak a teste van és a testem. Rárakom a lapot, mintha belenyalnék először, lassan, izgatóan új és erős az íze, aztán kenegetni kezdem. Betölt teljesen az alkoholos illat, a svafni mintha magától mozogna, szinte hallom felnyögni, aprókat rándul, aztán zihál. Erre találj szavakat, Martin. Hogyan szeretted te Marlát? Az aranyra hogyan kensz rá nyugodt színnel bármilyen másikat? Hogyan élesíted a formát, az övét és ami a fejedben van, hogyan illeszted össze? Azt hiszem, belátni, hogy amit te elképzelsz, kevés, hogy nincsen más, csak az arany, hogy bármit szerettél is a nőben, a legtökéletesebb a maga hiányosságaiban, és erre későn jönni rá, az az, ami kegyetlen. Ilyenkor szűnik meg az isten, és mondhat bárki bármit, nincsen, érted, nincsen, mert az aranyra nem festhet rá ember. De te mégis megteszed. És megteszed holnap is, és közben röhögsz, míg a gyomrod szorul. Aztán egyre többet öklendezel, és kínodba’ kiabálsz neki, hogy folyik a híd, Bébi, folyik a híd, de minden rendben van. Csak hinném el, csak el tudnám egyszer az életben egy pillanatra hinni. Ott és akkor lenne isten. 30 �És a katonák? Hontalan férfit ne engedj be a házba. A padláson válogattam a lámpatesteket és a karnisokat, írta Martin, olyan meleg volt odafent, hogy a hátamon a szőrszálak kiegyenesedtek. Eszembe jutott a melle, persze a szája is, meg a csiklója íze a nyelvemen. Nem szégyellem, miért is tenném, amikor úri kedvem így tartja, végtérre a ruganyos huncutság vezérel. Kurva vagy? Másik az almaborba kortyol. Az. És fáj? Fáj. Rágyújt, akkurátusan kikaparja a pipa szélére égett dohányt, aprókat csippent a dohányból, lassan tömi. Nekem is. Nyúlnak a percek, megint az a Kálvária téri ház, nyitott ablak és belül félhomály, mintha üres lenne. Ez a szabadság, érted? De ahogy kimondja, belemerevedik. Ilyen képek miatt nincsen holnap, tegnap, csak a vörös ruhás nő a szoba sarkában. Megint nézi, kihívó, ahogy a szája résnyire nyílik, a ruhája nyakig begombolva, szoros és néma, én ma téged meg foglak erössen bazni, sötét van benne most még a szövetek között is. A hálóba kerül a Másik, a selyemből nem lehet kibújni, az asztalon hiába van annyi tű, kiszúrhatatlanok a hólyagok. Mikor leszállt a buszról, volt valami furcsa a házon. Az ablakok felett ezer fekete folt, képzelődöm, mondta Marla, aztán hogy lövésnyomok. Csak nem lehet ott ennyi fekete madár. De már. Nem varjak, bár abban lett volna dráma, csupa galamb, inkább sötétszürkék, mint feketék, de ilyet elképzelni is őrület, arra gondoltam, röhögni fogsz, hogy Hitckock, bazmeg, a halott kurvák és bolondok lelke, ahogy madárrá változott. A berácsozott ablak feletti póznákon ücsörögtek, összebújva, leszakadhatott valami díszítőelem. Mert ezek a póznák a felszakított vakolatból nőttek, mintha beletéptek volna a házba. Szögbe akadt nadrág hasad így, vagy az ember bőre, ha nyúzzák. Nem tudom, miket lehet az ablakok felé rakni, de hogy mi van az eresz alatt. Talán egyszer fontos lehet. Mert az ereszcsatornán tudom, hogy ugyanolyan sötétszürke galambok ülnek, és minden nap újra odatelepednek. Mintha melegebb lenne, felfúvódik a madarak teste, a tollaik kétszer akkorák. Ilyenkor vannak ők és van bennük egy másik, aki néma, nem bír megszólalni, míg az egyik burrog. Gyere haza, hallja a régi hangot, ahol nincsen Csillebérc és nincsenek a hegyen fák, egyszerűen csak felmegy, aztán addig gyalogol, míg vissza nem ér a térre. A cipője sáros, a galambok istentelenül sokan voltak, egy élet kevés lesz elhessegetni őket onnan. Teleszarják a párkányt, az üveget, a félhomályon sötét árnyékok húzódnak, ahogy rávetül a szarfolt a parkettára. Rácsosodik a levegő is, fémesedik, feszül. Recseg a cipője alatt, a foltra nem lép, de ahogy lepereg a sarkáról, újabbakat hagy maga mögött, minden egyes lépése újabb árnyék, mintha odaszartak volna a galambok a fára. A kurvák szomorúsága. Mert a hontalan férfit beengedte Marla, persze a melle, a szája, a csiklója íze, minek is tagadnám. Szofka aznap kétszer kelt fel, mikor Martin beszari lett, és gyónt. Egyszer reggel, felébresztette a gyerekeket, míg zuhanyozott, Martin főzte le a kávét, öltöztette a lányokat. Harsányabbak voltak, mint szoktak, érezték a papa szagát. Papa ma szagos volt, vadra ment vadászni. Szofka csak anynyit érzékelt, Martin ma különösen gyengéd. Könyékig volt a mosogatólében, mikor Szofka a konyhába ért, későn jövök, a gyerekeket elintézed? Marla fenekét látta 31 �a buborékokban, Marla száját, ahogy a farkára bukik, a testnyílásait, ahogy belészuszakolja magát. Test a testhez, én itt állok, mert mást nem tehetek. Csak annyin múlt, hogy nem kellett volna késni, időben érj haza, ne kelljen rád várni. De olyan édes volt, hogy most kimaradhat, a tárgyalás elhúzódik, hosszúak lesznek a köszöntőbeszédek is. Marla forró hasa és a háta. Ahogy szétkeni a mellén a gecit, gyorsan mozdul, mint a kisállatok, hirtelen nyúl a combja közé, és markol bele a lébe, Martin most Ceasarnak érzi magát, újabb világok hódolnak, rajta kívül sivár minden. Marla testén só van, Martinból ennyi marad, kimarja és kiszárítja, terméketlen talaj lesz a lányból. Mint a sót, úgy szeretlek, de hazugság volt abban a mesében is, a só itt geciből marad, ne szépítsd. Van benned valaki, aki újra meghal, és feltámad. A szarkák hangosan csettegnek a kertben, a párhuzamos földtáblák teregetőzsinórjai alig fogják fel a szelet. A ruhák nedvesek, és lehúzza őket a víz súlya, Marla mozgásért istent hisz, száradnának már meg. Másodjára mikor Martin azt kérte, üljön le, ülj le, Szofka, nem kertelt, pedig a drámához kiválóan értett, beszélnünk kell helyett csak annyit mondott, jó ideje csallak. Később azt hazudta, egyszerre többel is, ne fájjon annyira, több nő az nem szerető, csak baszdüh, kapuzárás. Szofka meggonoszodva ment betakarni az alvó gyerekeket, mert annyira fájt. Martin megkönnyebbült, ő végre kimondta, vallott, túl van rajta, a felelősség most már a feleségéé. Csak azokat az íveket tudjam feledni. Csak a pinája szagát. Hontalan férfit ne engedj közel. Mert az olyan beléd mar, és megtanít hazudni. Hazudsz, hogy felébredj, hazudsz, hogy kinyisd a szemed, hazudsz, hogy kikelj az ágyból, és a kávéért is hazudsz. Hazudsz, hogy a fehérneműt miatta válogattad, hazudsz, hogy miatta vagy csupasz és szőrtelen, már-már gyermeki, hazudsz, hogy ki bírjad nyitni az ajtót. Hazudsz, mert odakint nincs senki. Hazudsz kalapot, sálat, egérszürke öltönyt. Hazudsz, és így talán leélhető az élet. A HÉV-en a vénasszonyokat nézed, mind vastag szőrmebundában, strasszokkal és öt ujján aranygyűrűvel készülődik. A kezét a szája elé tartja, oldalt egymáshoz feszíti reumától torz ujjait, és miközben rikácsol, a teste suttogni készül, mintha nem is ő tenné. Csak az a baj velük, hogy pisisek. Az ölében a fehér cipőhöz illő fehér retikül, a szája rúzsos, a szemöldöke remegős fekete csík, a keze ma nehezebben engedelmeskedett. Két csodálkozó ív feszül az arcán, de a szeme él és csillog. Ilyenek, na, végül elhagyják magukat. Háh! A múltkor is azt mondtam, elfáradtam, üljünk le, mert nem bírtam, olyan büdös volt. Háh! Felkiált, később megszokja a HÉV, minden mondatot ezzel zár. Nem fér bele? A szomszéd nő a zacskó felé biccent, rakd be a ridibe a cipőt. Emlékszem, akkoriban naponta gyalogoltunk át a Katonaréten. Háh! A néni nem figyel, a történet elúszik, valahova a daruk felé tart, óriás betontömegek nehezednek a házak fölött. A szagok erősek, a fülcimpája lebiggyed a nehéz klipsztől, mintha a szájával csücsörítene. Ezeket a szeméttelepeket már rég le kellett volna bontani. A HÉV most fordul a bekötőútra, szürke a város. Rendben van, hogy cigány, de én akkor is. Mert rendnek kell lenni. Az almáspiték összenyomódnak a táskában, utcákkal arrébb szedelődzködnek a férfiak. A legtöbb nőből károgó varjú lesz, vércsekörmű szárnyasok, mi meg bebüdösödünk. Mert a húgyszagot eleinte ő is érzi. A nők orra beleremeg, elfacsarodik, nem lehet nem észrevenni. Az arcszesz hiába, ez a bűz már a bőrből jön, lassan szublimálok, mondja és felröhög. Arra a fenékre gondol, ami miatt éjszakákon át gyalogolt a Feneketlen-tóig, át a hídon, aztán a térig és tovább. De van olyan, hogy a kurvákat hiába keresi az ember. 32 �Az. És fáj? Nekem is. Olyan hosszúak a csöndek. Másik a vörösruhást festi, világít a feneke. Takaró a combjai között, hajnal lehet, a teste újraindul, átmelegedett, kitakarózott. Óriás fehér segg. Kúszik a bőrön a szem, apró fodros részek a hajlatok alatt, az enyészeté, pedig a vörös ruhás nőre azt mondja, ő a halál. Hazudsz. Az a kurva te vagy. A te feneked van kitakarva, átmelegedsz, égnek a combok a lepedőn. A halál megfesthetetlen, mindig csak a fenekébe markolsz. A kurvák szomorúsága olyan, hogy elfeledkeznek róla. Hontalan férfiak csöngetnek be hozzá, miért ne tennék. A kurva csöngetésre ébred, kinyitja a szemét. Kikel az ágyból, kávét tesz fel főni. Azt kacagja, a bugyit is miattad vettem, leborotváltam az ölemen a szőrt. Ki bírja nyitni az ajtót, hallja. Én ma téged erössen meg foglak bazni, Egérke. Kint nincsen senki, átfúj a pongyolán. Böködi a mellét, a száját, átfúj a combjai közt a szél. Húzd össze magadon, meg ne fázz. 33 �N. TÓTH A NIKÓ Bossz Bosszantani elég izgi dolog. Vikit azzal szoktam, hogy eláll a füle. Persze ez csak akkor látszik, ha hátrafogja a haját. Viki szerencsére rögtön megsértődik, és akkor végre játszhatok Vivivel, aki szintén a legjobb barátnőm, csak Viki folyton elveszi tőlem, és egyáltalán nem hagyja, hogy együtt szórakozzunk. Szívesen bosszantom Danit is: eldugom a radírját, mivel imád radírozni. Olyankor dühös lesz, hangosan matat a táskájában, aztán egyszer csak ott van az orra előtt. Sose jön rá, hogy én varázsoltam el és vissza. Azzal is mindig sikerül felhergelnem, hogy átkúsznak a könyveim meg a munkafüzeteim, az összes színezőim az ő felére. Szerinte nekem mindenből kétszer több van, mint neki. Pedig csak a pad kisebb a kelleténél. Bosszantani kiválóan lehet Zsuzsa nénit is, ha csengetés után a folyosón tanyázunk. De azt legalább hármunknak érdemes: akkor eredményesebb a bosszantás, vagyis nagyobb a ripakodás. Marika nénit meg azzal lehet felhúzni, ha már sorakozni kell, nekem pedig szanaszét a holmim, a táskám pedig üres. Ez majdnem minden nap előfordul, hiába szól előre. Legszívesebben persze anyát bosszantom. A nap minden órájában számtalan lehetőség adódik erre. Például reggel még a harmadik, emeltebb hangú keltegetésre sem kászálódok ki az ágyból. Vagy száz évig trónolok a vécén, mert végig akarom olvasni a mesét, amit még este kezdtem el. Vagy belelógatom a hajam a tejes tálikóba. Vagy magamra öntöm a teát indulás előtt. Mindezt azért, hogy elkéssünk az iskolából. Délután azzal, ha csigamód öltözök, mikor pedig sietni kéne zongoraórára. Ha elbújok a bokrok mögött, hogy még tovább maradhassak a napköziben, anya pedig kénytelen legyen csevegéssel múlatni a drága idejét. Ha nem köszönök senkinek. Ha szanaszét hagyom a ruháim, ha füzet- és könyvhalom tetején írom a matekleckét, ha szamárfület hajtok minden oldalra, ha lapozáskor barbár módra összegyűröm a könyv lapjait. Ha összefirkálom a babáim arcát filctollal. Ha evés közben iszom, és lehetőleg kézzel is hozzáérek az ételhez. Ha sokat eszem. Ha keveset eszem. Ha egyáltalán nem eszem. Ha órákig tart az iskolatáskába pakolás. Ha hosszasan zuhanyozok, a fél flakon tusfürdőt magamra mancsolom, vagy ha gondosan beáztatom a szappantartóba a szappant, és úgy felejtem. Ha esti mese után még van három kívánságom. 34 �Ha szombaton korán kelek. Ha mindenért nyafogok. Ha nem vagyok hajlandó felszólításra azonnal megszakítani a tévénézést. Ha zaklatom anyát dolgozás közben. Ha azt akarom, hogy foglalkozzon velem, amikor neki legalább ezer más terve van. Ha váratlanul előfordulok. A leghatásosabb bosszantó mondat a leggondosabban megválasztott pillanatokban: Most mit csináljak? Tovább fokozható a javaslatra adott azt aztán nem, vagy még mit nem válasszal. Anyakedélytépázó mondat kezdődhet úgy is: kár, hogy... (most éppen nem kapok jégkrémet, nem számítózhatok, nem telefonálhatok Vikinek, nem mehetek le a játszótérre, nem lehet kutyám satöbb). A bosszantást azért művelem szívesen, mert anya olyankor nagyon vicces. Én befelé jókat nevetek, de nem merem kiengedni, mert akkor anya egykettőre dühbe gurulna, és az már – azt hiszem – egyáltalán nem lenne vicces. Utazási láz Ha jön a hétvége, biztosan útra kelünk! Meg kell látogatnunk nagyiékat, közeli barátainkat és távoli rokonainkat, fel kell keresnünk kedvenc patakjainkat és hegyeinket, fel kell fedeznünk ismeretlen városokat és játszótereket. Ha szavazással vagy tárgyalással eldőlt az úticél, máris kezdődhet a készülődés. Na, ez az, amit a legkevésbé szeretek. Anya ugyanis az utazótáskával és a bőrönddel együtt Zsémbust is előszedi a szekrény tetejéről. Zsémbus azzal szórakozik, hogy ide-oda szalasztja anyát, aki ennek következtében hol a komód fiókjait nyitogatja, hol apa szekrényébe bújik, hol az én polcomon matat, zacskókat zörget, szatyrokat szuszogtat, miközben mindenféle holmit halmoz a lakás különböző pontjain. Zsémbus pedig egyfolytában azt sugdossa a fülébe, hogy milyen soká tart a pakolás, milyen későre jár, már rég indulni kéne, még mi minden hiányzik, és mit felejtsen biztosan otthon. Nem csoda, ha anya előbb mormog, majd fortyog, végül kitör rajta az utazási láz, amit abból tudok, hogy csapkod és levegő után kapkodva kiabál mindenkivel, aki az útjába kerül. Úgyhogy inkább meglapulunk a félreeső helyeken, és lehetőleg akkorra végzünk az öltözéssel, fésülködéssel, mire anya lezárja a bőröndöt és behúzza a táska cipzárját. Akkor aztán megragadjuk a csomagokat, beszuszakolódunk a liftbe, bár még anya kiront ellenőrizni, eloltotta-e a fürdőszobában a lámpát, a harmadik emeletről pedig a slusszkulcsért kell visszafordulni. De már csak az van hátra, hogy a táskákat bepakoljuk a csomagtartóba, ami nem is olyan egyszerű, mert mindig akad legalább egy, ami kilóg. Nem értem, minek ennyi cucc, én meglennék tartalék zoknik, nadrágok, cipők nélkül is. Legszívesebben csak Pufit vinném magammal. Mikor minden koffernek, kosárnak, szatyornak megtaláljuk a helyét, végre bevágódunk az autóba. Egy darabig pihegünk a megrázkódtatástól. Anya homlokán lassan kisimulnak a méregráncok. Aztán indulhatunk! Útközben abban reménykedem, hogy Zsémbus nem rejtőzött el valamelyik utazótáska rejtett zugában. Mert akkor megmenekülünk a hazautazás előtti megpróbáltatástól! 35 �SZALAY Z OLTÁN Eljegyzés Berlinben „A falakból, kérdezne vissza, szóval egyszer csak észreveszi, hogy eltűntek a molylepkék, alighanem a hideg miatt, ami a koponyából jön, észreveszi, hogy a molylepkék eltűntek a hideg miatt, ami a falakból jön.” (Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre) Maga idevalósi, kérdezte tőle az olcsó öltönyt és összemocskolt cipőt viselő kövér, züllött arcú útitársa, lezöttyenve a vele szembeni ülésre. Megrökönyödött: miféle kérdés ez? Félúton robognak valahol Prága és Berlin közt egy undorítóan nagy vonatszerelvény gyomrában, akár megannyi idétlen, tömeggyártott jónás, s ez a tohonya alak azt kérdi tőle, idevalósi-e? Nem azt, hogy osztrák-e, cseh, magyar vagy talán zsidó, nem, nem egyszerűsíti le ennyire az egész ügyet. Részegnek nem tűnt, hanghordozásában pedig nyoma sem volt a humornak: egyébként is látszott rajta, a humornak csak a legotrombább válfajaihoz lehet köze. A feltett kérdésre semmiféle válasz nem hangozhatott el, a tohonya férfi fészkelődése ugyanis hatalmas hangzavart keltett, s mire elhelyezkedett, nyilván maga is elfelejtette a kérdést, mert nem firtatta tovább. Helyette fogta irdatlan vulkánfíber bőröndjét – bár igazából csak hamisított vulkánfíber lehetett –, kikattintotta az okos kis zárat, óvatosan belenyúlt a bőröndbe, majd rövid matatás után egy maréknyi vastag szelet kövéres sonkát húzott elő s gyűrt rémült sietséggel a szájába. Falás közben nyűgös morgást hallatott, s mikor sorra bekapta és lenyalta az ujjait, úgy tűnt, mohóságában le is harapja mindet. Végül, egy elsöprő erejű, büfögéssel dúsított sóhajtás után, meglepően kecses, finomka mozdulattal pattintotta vissza a bőrönd zárját, hogy aztán ismét útitársához forduljon. Na és, hova lesz a menés, kérdezte, ő pedig, az útitárs, majdnem kapásból visszakérdezett: a menés?, de végül visszanyelte a szót, s nyugalomra intette magát, nem kell törődnie ezzel a zabamasinával, elég baja van így is, elég baja volt eddig is, míg be nem ült hozzá, a fülkéjébe, ez a dagadék. A fülkéje, így nevezte magában, mintha bármi is feljogosította volna erre a kisajátításra; talán adóhivatalnoknak kellene kiadnia magát, azzal egyszer s mindenkorra elriasztaná a másikat, azonnal megfagyna közöttük a levegő, s ő visszahúzódhatna saját magángyötrelmeibe. Berlin, mondta ki mégis, méghozzá egész természetes hangon, sőt talán túl természetesen, olyannyira, hogy érződött belőle, mögüle a fojtó természetellenesség, a kínos mesterkéltség, a tenyérizzadás, a hidegtől való görcsös félelem és a meleggel szembeni undor, ami állandó szorongásba nőtt át, zúgó vészbe. A tohonya bamba félmosollyal nyugtázta a választ, ő pedig rádöbbent – s megrémült –: bármit el tudna mondani ennek az ellenszenves idegennek, bár36 �mit, ezen a mesterkélt hangon, az egész históriát, s vajon tényleg nem mondta-e el ezek után? Nem mesélt-e el mindent töviről hegyire? A rettegését azoktól a fehér potrohú szúnyogoktól, amelyekből vagy húsz év után most itt, ebben a vonatban látott újra néhány példányt, ahogy mereven lógnak a mennyezetről… A nyaralóban, ahova a szüleivel jártak annak idején, minden tele volt ezekkel a rovarokkal, csüngtek mindenhonnan, minden helyiségben, soha nem moccantak meg, s azokban a magas mennyezetű szobákban és termekben nem lehetett elérni és agyoncsapni őket. Nem moccantak meg, a fehér potrohú, néma szúnyogok nem mozdultak meg, míg látta őket, de vajon mi történt, mikor lehunyta a szemét? Mi történik abban a sötét idősávban, ami kívül marad a tudatán, amiben csak a gyámoltalan teste vesz részt?… S most itt, ezen a szerelvényen, megint. Itt akár el is érhette volna őket, a folyosón, ahogy ott csüngtek, de most már teljesen értelmetlen lett volna az életükre törni. Elmesélte mindezt a dagadtnak, hogy értsen valamit az egészből, az útja céljából, a céltalan célból, mert enélkül nem lehet felfogni, miért nem juthat célba. Elmesélte, hogy eljegyzésre megy, egy fiatal, csinos és felettébb művelt lányt kell magához kötnie odaát Berlinben, mert, állítják egyesek, ez a sors várt rá, s áldja ezért a sorsot, bólogatnak nagyokat a jóbarátok, adjon hálát, hogy egy ilyen lányt kap meg, egy egész életre, egy ilyen ragyogó teremtést. Pedig nem így van, mesélte, nem kapja meg, nem kaphatja meg, ahhoz ugyanis tudnia kellene, mit kap, de nem, ő semmit nem tud, és nem tudnak semmit a pocakos, körszakállas, kedélyeskedő jóbarátok sem, mesélte útitársának. Az bután, kifejezéstelen tekintettel meredt rá, majd újra kinyitotta ormótlan bőröndjét, s mélyen belenyúlt, cuppogást lehetett hallani, ahogy matat a húsban, az egész bőrönd hússal volt tele, nyálkás, iszamós hússal, jól belemarkolt, majd a szájába gyömöszölte a széttrancsírozódott cafatokat, egy rakásnyi mellészóródott, bele a padló piszkába. Kidülledt szemmel bámulta őt, ahogy zabál, s mesélt tovább. Most még arról a bácsikáról kellett mesélnie, akihez bementek akkor az apjával, akkor, húsz évvel ezelőtt, az utolsó nyaraláson, mikor már két napja hiába faggatta az apját az anyja holléte felől, az öreg bácsika irodája a nyaralóhoz tapasztott kis melléképületben volt, csak hátulról, egy szerény lugason keresztül lehetett bejutni, az apja után sompolygott, s csaknem rosszul lett az iroda mélybarna homályától, csak akkor könnyebbült meg valamelyest, mikor látta, itt nincsenek szúnyogok, s az öreg, mikor megpillantotta őt, ahogy tátott szájjal bujkál az apja háta mögött, odaintette magához, egész közel, az íróasztalához, ami olyan masszív és robusztus volt, mintha sziklából faragták volna, egyetlen kőből az egészet, pedig fából volt, de az a fa lehetett vagy kétezer éves biztosan, s akkor az öreg kinyitotta az egyik fiókot, belenyúlt, nem lehetett látni, mit vesz elő, a másik kezével visszatolta a fiókot, s még akkor sem lehetett látni, mit tart a markában, de ő megbízott benne, egy fél pillanatra sandított csak az apjára, annak a tekintetéből azonban mindössze határtalan ziláltságot tudott kiolvasni, nyújtotta hát a tenyerét, s a kedves, meleg arcú öreg már át is adta neki a madarat, azonnal érezte, hogy egy lágy tollú, finom csontozatú, törékeny kis madár az, egy énekesmadár, s már rohant is ki, és végtelenül szerette akkor az öreget és az apját és az anyját, és két kézzel tartva a madarat, de óvatosan, nehogy megszorítsa és fájdalmat okozzon neki, rohant ki az irodából, át a szerény kis lugason, át a nyaraló előterén, ki a szabadba, s akkor valami szörnyen összeszorult benne, nem létezett választás, fel kellett röptetnie, s tudta, mikor már nézett utána sajgó szívvel, 37 �akkor is jól tudta, hiába menne vissza és kérne az öregtől még egyet és még egyet, mert bizonyára számtalan ilyen törékeny kis madárkája van neki, minddel ezt kellene tennie: felröptetni. S most, hogy ezt elmesélte, szinte egy szuszra, az útitársának, hátradőlt, csak egy pillanatra, s ekkor hirtelen hátradőlt a tohonya óriás is, és látta, ahogy becsukódik a szeme, elalszik, egyik pillanatról a másikra. Kinézett az ablakon, s mérhetetlenül megrémült, látva, hogy valami elemi sötétségbe rohantak bele, nem, semmi alagút nem volt az út ezen szakaszán, az éjszaka támadott, kihunyt körülöttük minden fény – ugyanakkor, mikor a tohonya útitárs tudata. Kirontott a fülkéből, hevesen verejtékezve és őrülten zihálva, a lámpák fényében újra megpillantotta a plafonról alácsüngő, fehér potrohú szúnyogokat. Állati ordítást hallatott, de két másodperccel később felfogta, hogy nem ő ordított, a szerelvény elejéből érkezett a ricsaj, s vele együtt valami fény is, hatalmas, pusztító fény. Fehérség, ami eltántorít, eltaszít, elmos. Majdnem elmosolyodott, arra gondolván, most minden megváltozik, csakhogy rá kellett ébrednie, nem változik semmi, hanem minden épp most történik meg. Vagy talán akkor történne meg, ha mindezt valaha valakinek elmesélhetné. 38 �C EGLÉD J ÓZSEF K ÁZMÉR Képeslap A faltól-falig betonozott udvarra jófajta májusi meleg ömlött. A táblákra osztott aljzat réseiből hízásnak indult a bitumen, itt-ott könnyezve túlcsordult. Régen, mikor még szerzetesek lakták az U alakú építményt – mely kitárt szárnyaival a tévelygőket várta – a tér közepén kerekes kút állt. Az új rend eltömítette a forrást, fallal és kapuval zárta össze a szárnyakat. Föléje ívelt tartókon átvezette szögesdrótjait, amik most ernyedten kókadoztak. Középütt szürke kapuszárnyak, velük szemben a kettes körlet. Ez volt a legtágasabb, legmagasabb és a legszarabb. Fából ácsolt kupolája alól a négyemeletes vaságyak szintjei lejtmenetben követték a dongaboltozat ívét, egészen a sarkokig. Fűtés híján csak kivételes, éven túli büntetettnek sikerült, hogy nyáron alsóágyas, télen meg legfelsős legyen. A társaság még az előírás szerinti téli öltözetben (tintakék posztóruházat), de „szabadidőben” – „korzózott”. Ültek négy padon, két terméketlen beton virágvályún, álltak és támaszkodtak legalább negyven pár csámpás sarkú bakancstalpon. Ruházatuk szabásmintája a végletekig leegyszerűsített 68-as formájú honvédpostás-tűzoltó-vasutas-mentős gyakorló formaruhájának alapötlete volt. Az első ceruzarajz. Még nélkülözte az arányosságot és a díszesebb elvarrásokat, de tartalmában egyöntetűséget sugallt. Két kivétellel: bakancsukban formátlan kapca, ingük gallértalan és egyméretű volt. A „lágyan simogató napsugár” e pusztába telepített, birtokon kívüli sárga falú betonteknő alján júliust fortyogtatott. A sildes sapkák hátrább tolódtak, a posztón a második és a harmadik gomb is kiszabadult, a nadrágszárak feljebb csúsztak. A kettes templomhidegéből folyamatosan hallották Budavári körletpéká bömbölését, ami úgy hozzátartozott, mint tehénhez a tőgy. – Nem takarítasz? Szóval nem takarítasz? Azt mondod, hogy nem takarítasz? – és ezt olyan otromba folyamatossággal döngette a félhomályos térbe, ami számára egyre szűkülő egérutat engedélyezett. Tudta, hogy kinn, a falra tapadt baszóbogarak is hallják őt, azt is tudta – amit valamennyien –, hogy Fecó egy öt napja érkezett kisidős. Amit nem vagy rosszul tudott, azt felismerés híján mégsem bőghette világgá! Ő, a pesti frájer! Fecó már húszévesen is derengő kék tekintettel állt a túlsúlyosság és a kövérség mezsgyéjén, mint egy furcsa szőke mackó, akinek ajkai is éppoly vékonyak. A pesti frájernek Fecó csak egy csodálkozó tekintetű vízilabda volt. A szájnak tudható keskeny vésetről senki sem gondolta, hogy ez veleszületett adottság-e, avagy a néma ellenállás lebírható (vagy bírhatatlan) barikádja-e. Csak Fecó tudta, hogy óvodás korában is így nézett ki, meg iskolás korában is. Legfőképpen pedig mindenkor és mindenütt volt valaki, akit Szarvárinak hívtak, s abban próbálta örömét lelni, hogy „fecózzon”. Megtanulta az ajakfeszülést, amitől szeme kékje pontszerű szürkébe húzódott. A szakis koleszban is próbálkoztak a pokrócozással. Lerázta őket, mint bivaly az oroszlánokat. A húsevőket másnap otthoni süteménnyel kínálta. 39 �A kettes felől nézve a kapu melletti jobb sarokban bűzlött a konyha. Bejáratánál két fémhordó párolgott. Ebben gyűlt „Bojár, a tanyasi tahó” főtörmelék disznainak szánt elemózsia. Ha portyázó ázsiai szél tévedt a sárga falú katlanba, akkor az erjedésnek indult moslék bűze jótékonyan keveredett az étkező mellett lévő „ürítő bázis” kipárolgásával. A szargyár után következett a fogda-szabaduló-szállító egység három helysége. A kettes és az „életszerű” szárny sarokpontján a könyvtár foglalt helyet, ahol Bojár főtörmelék anyósa lajstromozta a kultúrszomjban fetrengőket. Szilvási Lajos... Kölcsönző: AV-26-48. A kultúrmunka statisztikailag kitűnő volt. Állományhiány, határidő-túllépés sosem, rongálás… Végül is nem, bár voltak bizonyos könyvek, amik „könnyeket csaltak a lapokra”, de Manyi néni sosem gondolta, hogy ő egészségügyis, netán szexológus lenne. Ő csak arra gondolt, ha Vincével megint meglesz a tíz vágósertés, akkor előrébb vannak a sárban, akár egy egész lépéssel. Budavári odabent eszköztelenné vetkőződött. Erőteljes prosztójárásával – egy 1938-as modell szerinti, fővárosi felső középosztályhoz tartozó, kétszárnyú politúros szekrény szállítás közbeni billegésével – a balszárny végére, az óberhé felé indult. Útját szánalmas tekintetek követték, magukban azon mélázva; egy ekkora prosztónak miként lehet olyan neve, ami valamikor Magyarország büszkesége volt! Mikorra vamzer Budavári maga mögött becsukta a portaajtót, lekapta és nadrágvarráshoz illesztette sapkáját, addigra pici nyüzsgés támadt a fogdaablak körül. Az ég felé mutogattak, bár tudható, hogy májusban nincs keresztre feszítés, se feltámadás, csak árnyéktalan szerelem. Tették mindezt olyan pezsgő elevenséggel, hogy a teríték két átellenes sarkában aszalódó doberdó szürke-unalmasai is az égre néztek. Ahol a semmi kékje vagy a kék semmi rögzült. Az átláthatatlan fogdaablak legfelső harmadának résnyire dönthető hasítékából egy árnyékmentes cérnaszál óvatoskodott lefelé. Az égre örömködők egyike cigarettákat, mérget és gyufaszálakat kötött a végére, mire a csomag szélsebesen eltűnt. Miként az égi látomás is. Budavári körletpéká elszánt arccal jött hazafelé, a kettes körlethez. Az U alakú építmény bal szárnya előtt billegett, ahol az Eü.-szoba, gazdasági iroda és mellettük a báró-lakosztály földszintes hálóterme volt. Elszart műtétek, elvesztett csecsemők, tönkrevágott téeszek főkönyvelői; mindazok, akiket a klánok összezárása kinnfelejtett. Bojár szerint a gazdasági nyilvántartások tökéletesek, hisz a főkönyvelők csak a többség kárára tévednek, ezért az egyén nem szenved hiányt. A körletpéká, akit mindenki vamzernak hitt, mert mégiscsak az óberhé meghosszabbított karja – csonkolt kézzel körülményes az alvégi látszatfertőtlenítés – Fecóhoz ért. – Hívatnak a bohócok – mondta. Fecó begombolta a legfelső gombot és a porta irányába indult, ahonnan a nyomaték kedvéért Bojár lépett ki. Fecó lekapta sapkáját, jelentett, Bojár válaszolt valamit, de hangjuk nem ért a kettesig. Fecó megint mondott valamit, aztán Bojár felsrófolt hangját hallották. – Hogy gondolod, te szarházi, mi? – Nem én vagyok a soros, jelentem tisztelettel! – Azt nem te mondod meg, szarházi, hanem a szobaparancsnok! – Értettem. – Akkor gyerünk takarítani, szarházi! – Tisztelettel jelentem, nem én vagyok a soros! 40 �– Disznó! Megfordulni! – Fecó hátát fordította Bojárnak. – Kezet hátra, lehajolni! – Engedelmeskedett. Bojár egyenes derékkal, kényelmesen, addig a pontig zárta csuklójára az amerikai karperecet, amíg a „masni” az inakon meg nem szorult. – Szembe a falhoz! – Fecó égővörös arccal a falhoz állt. Ez a szín majd a kezébe csorog, sötétedni kezd, amitől estére képtelen lesz kanalat fogni. Áldott tavaszi vasárnap délután volt. A jófajta napsugarak nyarat dédelgettek. Hétfő kora reggelre a hisztérikus május takaréklángon felejtette a meleget. A kettes körlet két egységbe és ötös oszlopokba sorakozott. Egyik brigád élén Budavári körletpéká, a másik élén Csepelka körletpéká-helyettes. Számolás, lajstromozás, igazodás, „kussoltatás”, aztán a kapu kitárult. Tág, bizonytalan és bizalmatlan síkságot láttak. Lépéstartással munkahelyük felé indultak. Énekelniük, mint a seregben („Hej, te puska, puska vagy!”) nem kellett, mert itt figyelmen kívül hagyták a közös dalolás lélekegyesítő lehetőségét. Az Alföld asztallapjának messzeségében sótartókból meredező fogpiszkálókat láttak, ami a tágasság és a távlatiság miatt csodálattal töltötte el őket. Néha-néha megpillantottak egy-egy munkagépet vagy személygépkocsit, aminek színe, árnyalata, harsánysága eltért a benn láthatótól, s emlékeztette őket egy másik világra. Szerelemmel nézték a nagy felületű zöldeket, enciánkékeket és pirosakat, amit szomjas retinájuk felszívott, s esténként úgy aludtak vele, mint kicsi gyermek a legmacibb Macival. Párszáz méter után feltűntek a juhhodályok, előttük a piramis nagyságú, elejevége nincs kábelkötegek, amik a Kábelgyár selejtjét képezték. Munkafeladatuk, hogy „a népgazdaságilag értékes anyagról leválasszák a műanyagot”. Ehhez a két csapattest vezetője kapott egy-egy harapófogót, hogy a hegy kikezdhető legyen, és személyenként egy-egy blankolókést. Mindenki kinézett magának pár ígéretes kábelköteget, kérte a nyisszantást, aztán bevonszolta a juhhodály etetőjáratán át a régi bokszok egyikébe, ahol a kérgétől megszabadított akácoszlopra tekerte a maga drótja végét, és megkezdte a mindennapi vetkőztetést. Jobbra az értékes anyag, balra a műanyag hulladék. A norma személyenként és naponta: 12 kg tiszta fém. A fajsúlytáblázat és a kábelgyár selejttermelő képességének ismerete hiányában, sokan kényszerültek elviselni a kedvezményelvonást. Fecó valami kivételes tévedés okán az ipariban póznahuszárnak, hálózatszerelőnek tanult. Budavári közeli otromba fújtatása ellenére is azonnal kiszúrta a „príma árut”, nem mintha érdekelte volna a napi penzum teljesítése. Csupán kényelmi alapon, dafke. – Vágd ki! – szólt oda a körletpékának, mire az: – Az az enyém! – Meg a falábú anyósodé! – felelte Fecó. Budavári tegnapi, alig helyrehozható tekintélyvesztése továbbra is úgy mardosta őt, mint az irgalmatlanul erős savanyított paprika a gyomrot. Fecóra nézett, látta a hátratolt sapi alól szemtelenül kikandikáló borjúnyalást a homlokán, és a fogóval lecsapott. Fecó inkább érezte, semmint látta a fogó fejéhez tartó ívét. Felsőtestével hátrahőkölt, de a szerszám így is elérte a halántékát. Selymes meleg ér indult állkapcsa irányába. Egy másodpercig még farkasszemet néztek egymással, aztán valakik elrángatták Budavárit. Fecó levette és kifordította a kabátját, majd halántékára szorította. Délután Bojár Fecót hívatta. 41 �– Mit csinált az ábrázatával? – Főtörzsőrmester úrnak tisztelettel jelentem, elpattant egy drót, és a vége fejen talált – felelte, s valahol, a még nem létező kinti világ mélyéből elősejlett a felismerés: Bojár magázza őt. – Elpattant egy drót? Hm. Hát ilyen béna fasz maga? – Bojár megnyugodott. Nem lesz ügy. Ebből se lesz ügy. Utálta az ügyeket, mert az ügyek zavarják a disznók emésztését, ennek következtében a hízást is. – Holnap reggel nem megy ki a munkahelyre! Holnap reggel összecsomagol és átköltözik a szállító zárkába! – Tisztelettel jelentem, értettem. – Lelépni! – Fecó egykedvűen ballagott a kettes felé. Bojár legszívesebben köpött volna egy rendes, talléros, hortobágyi csipkéset, de inkább lenyelte. Soha nem szívelte a bokorugrókat. Ezek macerás alakok. Belerondítanak a rendszerbe, amit nem kéne piszkálni. Menjen csak el, és ő elküldi azzal a kiegészítéssel, hogy „fennáll a szökés veszélye, ezért biztonságosabbnak véli az elítéltet valahol az ország belsejében végezhető javító-nevelő munkára fogni, mint itt a határ közelében”. A temetés A család a völgykatlanban bodorodó falu déli végén a 9,25-ös buszt várta. A központig két kilométer és 150 forint személyenként. További két kilométer az északi végén fekvő temetőig, de ott nincs megálló. Ezen árfolyamon 50 forintos jatt ellenében a sofőr ajtót nyit, de ezt jobb még a központban megbeszélni. Az elmúlt 40 évben egyszer tovább hajtott, azóta közmondásos a dolog. A família most öt főből állt. A családfő – Zsoldos József, 54 éves nyugállományú honvédségi alezredes – fekete öltönyében strammul nézett ki. A minőségi gyapjúszövésben 7 centiméteres eltolódással finom kékes szálak futottak függőlegesen. A „pocok-pocak” domborúsága miatt a zakó már összegombolhatatlan volt, ám e nyitottság bizonyos lezserséget kölcsönzött viselőjének. Ritkán használt magas gallérú fehér ingét hibátlan Windsor-kötésű fekete nyakkendő övezte. Barna bajszát már nem vágta szájszélig – harcsásan, állkapcsa aljáig ért a szabadság. Hajat nem vágatott; hátra és összesimította, és egy gumigyűrűvel varkocsba fogta. Cipője fényes-fekete és alkalmi volt – benne húsz éve csak az alkalmakra járt, bár a tüzérbálok egyre fogytak, a temetések szaporodtak –, s mert az ember vigyáz egy valódi bőrre, hát az utóbbiakat inkább hanyagolta. Maradt egy-két munkáspárti kongresszus, alkalmi kísérlet a helyi képviselőtestületbe való bejutásra, rosszabb esetben szavazatszámláló-biztosként, de egyre gyérebben. Bal kezében egy Penny Market feliratú szatyrot tartott, azt a ropogós fehér műtrágyazsák-maradványt, ami fehér műanyagkötéllel kapaszkodik a hajléktalanokhoz. Abba minden belefér. Akár egy egész élet is. Amikor Zsoldos Józsefnek ez eszébe jutott, akkor az is felrémlett előtte, hogy a Nyugati aluljárójában látott 42 �olyant is, aki kettőt középen összekötve, vállán átvetve cipelte. Neki tán két élet jutott, gondolta. Az általa tartott szatyorban csupán egy élet volt; hitvese, Ájrinka anyjának hamvai. Egy szoros fedéllel záródó, virágcserép formájú műanyag edényben. Rajta kicsiny címke, K. Árpádné, alatta betűjel és számsor. Ájrinka azt mondta a formázott tégelyre, hogy aranyosan van melírozva. Az anyagban zöld és fehér sávok tekeregtek füstös összemosódásban. Erről Józsefnek – mint nyögdíj mellett is dolgozónak – az volt a véleménye, hogy szarul jött ki a fröcsigépből, de ezt nem közvetítette hitvese felé. Egy ingatag pillanatban, mikor Anyukával ketten maradtak; kinyitotta a kétkilós műanyagcserepet. A szürkés, kristályos őrleményen elcsodálkozott. Ujjával beletúrt s úgy vélte: akár samottpor is lehetne. Egy villanásra újra látta Anyuka nagy nevetését, ahol kivillant a bal alsó négyes aranybevonata. Megrázkódott, és a szatyorba tette a szállítandó terméket. A feladat ismeretében mellérakta a megoldáshoz szükséges egyéb eszközöket: egy összehajtható „gyalásót”, egy „munkavédelmi kesztyűt”, melyet az Autoteam nevű multinacionális cégtől orzott – ahol fának maszkírozott autó-sebességváltó gombok polírozásával foglalatoskodott –, és egy közönséges pajszert. Egy félkezest. Ájrinka összekulcsolt kezében tartott orgonavirág csokorral takarta 55 éves, viszszavonhatatlan ereszkedésnek indult előlapját. Haja színe e pillanatban a szőke és a szőkésbarna között ingadozott, ahogyan a stikában dolgozó fodrásznő eltalálta. Hosszúdad, párnás arcára komoly alapot helyezett, hogy elbírja a fedőréteget, amely kissé sápadttá, bágyadttá, megtörtté habarta az arcot. Ám mert nem szerette az egyszerű nyilvánvalóságokat ellenpontként égővörös ajkat és kleopátrai sötét pillákat kreált. „Nehogy má’!” Ájrinka magyar-orosz-kémia és ének szakos tanárnő volt, de tíz év óta csak a kopogtatócédulák szemszögéből létezik. Utoljára egy fogyatékkal élők intézetében dolgozott, ahonnan bónuszként egy fiút hozott magával. Mire életfonala idáig gurult, már egyáltalán nem számított, hogy a hetediket nem Töhötömnek hívják. „Elhull a virág, eliramlik az élet…” – gondolt valami magasztost, és sonkaujjú kiskosztümjén végigtekintett. A fekete alapot palacsinta méretű égő pipacsszirmok hevítették. A gombolások rendben voltak. Aznap Ájrinka első gyermeke (Árpád) hajnalban ért haza a diszkóból, és persze megint beslukkolt. Nyolc óra után sem tudott lelket verni beléje. Zsíros haját félresöpörve öntudatlan szemmel nézett anyjára, akit valami miatt Nikinek hívott. Második gyermeke (Előd) Pesten létezik egy egyházi iskolában. Ha ezt apjuk, a kijevi Rukoljov légvédelmi ezredes – ha véletlenül még nem fulladt volna bele a Vodkafolyóba – tudná, hát bizonyára főbe lőné magát, gondolta Ájrinka Rukoljov után szabadon. Ám aki a légvédelmet megszereti, az a szabadságot is imádja! Így történt, hogy míg Rukoljovot szibériai betonbunkerek szellőzőrendszereinek keresztülellenőrzésével küldték az ismeretlenbe, addig Ájrinka hazatért – szabadságra. Függetlensége egy szabados hétvégéjén ismerkedett meg Rotter Pál alezredessel, aki szintén felhővadász volt, odakint végzett és nem kellett elmagyaráznia, hogy az Irénből miként lesz valaki Ájrinka. Bár Pálnak egy csillaggal kevesebbje volt, de kinézett neki az ezredparancsnoki beosztás, és hát – a vakolás alatti faldarab felparázslott – a dolgát jól tette. Amíg tette. Kis idő múltán Ájrinka újra magyarul álmodott. Első közös gyermeküket Ondnak szerette volna nevezni, de Pálban volt százegységnyi fojtott sváb kisebbrendűségi érzés, mert a névre váltig azt felelte, hogy „Und?”. Ond – Und. Így ment hete- 43 �kig, aztán Rotter Pál elvtársat kinevezték ezredparancsnoknak, és kiegyeztek a Rajmund névben. A fiatalember kiváló karrier előtt áll egy nyugat-dunántúli város földhivatalában. Politikailag és szexuálisan impotens, öltönyben jár, hétvégenként nyakkendővel. Hajviselete 1968 mintájú, mint a harckocsi, télen sál nélkül, hosszú fekete bőrkabátban közlekedik, s hosszabb utazásai alkalmával magáról (is) megfeledkezve belső monológjait ajkaival is követi. Lehet rá számítani, gondolja Ájrinka, ezért a temetéstől való távolmaradását tudomásul vette. A második Rotter-gyerek is fiú lett, így Ájrinka joggal érezhette magát valamennyi törzsfő ősanyjának. Miután a kispályás rövidtávfutásban (immár négy kör előnnyel) másodjára is starthelyhez jutott, ezért véleménye kinyilatkoztatássá vált, ami, parancsnok ide vagy oda, de szőnyegszélre állította a férfit. A gyermek az antiklerikális keresztségben a Kond nevet kapta, húzta, nyerte. Ájrinka gyakorta ismételgette fennhangon: Rotter Kond. Rotterkond! Szíve zugában érezte a név felfelé ívelő húzását, mint a mindig sikeres légvédelmi lőgyakorlat búcsúpillanatát. A MIG törzsét megbillentve köszönt, és elbuhogott Kecskemét irányába. Ők pedig, a tábornoki karral, a VIP-es igényjogosultakkal és a helyi hatalom képviselőivel a parancsnoki harcálláspont hátsó részébe húzódtak, ahol jófajta konyakot szolgáltak fel a csinos katona-pincérfiúk, vagy pincér-katonafiúk. Kond is a buszra várt, hogy „túljusson ezen a baromságon”. Csákóval 11-re beszélte meg, hogy hozza a krimóba az új szoftot, erre itt „dekázik” ezzel az agyamentséggel. Idegesen rángatja ballagási zakóját, amit „röfisen” kihízott. Nem a háj, hanem a jakó zavarta. „Ilyen szart fölvenni! Nekem egy katt a network, ezeknek egy élet, amíg a temetőbe jutnak!” A mindig eredményes lőgyakorlat után, ahol a nemzeti összjövedelem néhány ezrelékét sikeresen eltapsolták – de megérte, mert Olaszország virtuálisan ugyan, ám szétlőve, romokban hevert a rajzasztalokon –, a parancsnoki harcálláspont egy időre kiürült. Miként Ájrinka ágya is. Rotter Pál megértette, ha csíkos-pizsamás pantallóhoz akar jutni, akkor továbbképzés és nyelvtanulás a kikövezett út. Fél évre külhonba küldték, kerül, amibe kerül – a hazának, meg Ájrinkának. Nemzeti és nemtelen ünnepeken, szomjas nőnapon, helyőrségi klubéletet pezsdítő kabarészerű egyfelvonásosok után mégsem kortyolhatta egyedül Martinivel dúsított pezsgőspoharát! Kellett valaki! „Mindig kell egy barát!” – hangzott el egy pillanattal előbb, még a börtönrácsokon innen. Ez a valaki a basszus hangú agglegény, Zsoldos József százados, az egyik pol. tiszt lett. Csillogó barna szemével, erőteljes hangjával, szépen domborodó mellkasával a gemenci király-agancsú szarvasbikák bőgésének és üzekedésének gyönyörteljes ihletét gerjesztette Ájrinkában. Zsoldos József meg „melles” volt. Imádta a nagymellű nőket, vagy ahogy maga mondta: a csöcsösöket. Tudta ugyan az alapillemet: házinyúlra nem lövünk, de tisztában volt azzal is, ha Rotter Pál hazajön, útja nem ebbe a garnizonba vezet majd, hanem a HM-be. Erős vágya, hogy magját ezekre a bimbókra lövellje; mindent felülírt. Rotter Pál külföldi kiküldetése még véget sem ért, mikorra Ájrinka ismét áldott állapotba került. A tudomány értelmetlen vívmánya révén – amely az emberiséget már a csodavárástól is megfosztja – kiderült, hogy a negyedik gyermek is fiú lesz. A névválasztás önjáró lett, így „a haskóban Taskó” mocorgott. Zsoldos Józsefnek hízelgett az ősi név, s hogy teljessé tegye szarvasbika-létét, elhatározta, hogy 44 �Ájrinkát nőül veszi, egyúttal valamennyi gyermekét adoptálja. Aggasztotta ugyan, hogy mindehhez mit szól majd Rotter Pál (immár) ezredes, netán odafentről majd utánanyúl, ám a férj boldogan vette tudomásul Ájrinka kiradírozhatóságát életéből. Annál is inkább, mert nemzetközi kapcsolatait ápolandó: egy hölgy személyében új nációval színesítette a tarka magyarságot. Zsoldos Tas is a déli irányból érkező buszt várta, ami késésben volt. A vézna, égő-kék szemű fiatalember életének legnagyobb sikere, hogy az általános iskolából kikeveredett. Átmenetileg többféle szakiskolába belekóstolt, de sehol sem lelt ízletes falatra. Sótlanságát oldandó, hosszabb-rövidebb alkalmi munkákat végzett az építőipar egy-egy vállalkozójának feketéjeként. Otthon hol lázadt, hol révedező egykedvűséggel viselte a neki rendeltetett családot, de ez mindig tablettafüggő állapot volt. Legfontosabb életcélja; mindenki hagyja békén. És úgy is lett. Ájrinka hatodik és egyben utolsó terhessége idején változott meg minden. Az örökkévalóság és az állandóság kékes, ruszki-cementes szikla-platójára valakik egy koporsót csempésztek, köréje a szükséges szögeket is odaszórták. Az első páncélfejűt Zsoldoséknak az jelentette, hogy a világ valamennyi sarlatánságának áttanulmányozása és a gyakorlatban történő alkalmazása ellenére is: leánygyermekük született. Huba odalett! Ám, hogy a képzelt magasság fennmaradjon; a lánykát Huberta névre anyakönyvezték. A kislány felcseperedvén kifejezetten hálátlan volt a választásért. A következő szög 1989 nyarán csapódott a helyőrség alakulóterének epicentrumába. A szivárgó hírek szerint Pesten megint temetni készülnek, s ettől furcsa hullám gyűrűzött végig az irgalmatlan betontengeren. Az alakulótér kicsiny földje, a 60 cm vastag betonplacc, a poroszos sajka megremegett. A szextáns összevissza csalapált, a kijelölt kapaszkodók, igazodási pontok eltolódtak s mindezek azt sejdítették, hogy akár a hajóágyúk is elszabadulhatnak. A Parancsnoki Hídról sejtetések, sugallatok és jóslatok szivárogtak a fedélzetre, melyek lényege, hogy az eddigi lényeg – szolgáltatások, szolgálati lakások és egyéb juttatások – az „állomány jövője”: minimum kétesélyes. A még megszerezhető lakatlan szigetek birtoklásáért kitört az építkezési láz. „Itt az idő, most vagy soha!” A házépítésbe Zsoldosék is belefogtak. József ezt is tudta. Beton, fal, habarcs, gerendázat, úgy is, mint födém, stb. Munkahelyi kölcsön, OTP-kölcsön és Anyuka kölcsöne. Mire a fészekrakók a kívülről vakolatlan, belülről festetlen lakásba beköltöztek, lejárt a GYES, GYED miegyéb. Tetézte a bajt, hogy a nyilvánosságra került adatok alapján: a nemzet halódik, népszaporulata csökken. Ezért (és ilyen módon) Ájrinkára, mint tanerőre sincs szükség. Ez méretében már inkább ácskapocs volt – a kovácsolt fajtából –, semmint koporsószög. Kiürült fogalmak bárányfelhőibe kapaszkodott, de az éjszaka és a hajnal közös alkuja felitta a felhőket. Így az is világossá vált, hogy az ország nem kér Für Lajos körkörös honvédelmi agyalmányából, ezért a kör közepét nem érintve a széleket bontásra ítélték. Erre a sorsra jutott Zsoldos József garnizonja is, miért is alig negyvenéves korában, fizetése meghagyása mellett nyugállományba helyezték. Keserű a nyugdíjasok szája íze! Egy élet munkája után számkivetve, pótlékok, jutalmak, ruhapénzek, tiszti étkezdék és helyőrségi klubok nívós bőségszaruja nélkül…! Csak így! Zsoldos József – a házépítést nem számolva – életében először került döntési helyzetbe. Politikai tiszti becsületére legyen mondva: a proletariátust választotta. Eladták a Wartburgot, beszüntette a borbélyműhely látogatását, belépett a Munkáspártba és elhelyezke- 45 �dett az Autoteam nevezetű multinacionális céghez. Itt mérnöki precizitással suvikszolta egy-egy autó-modell sebességváltó gombját, ami valamikor egy Volvoban, Audiban csillan meg a mediterráneum kékjéből aláhulló napsugártól. Ájrinka mély csalódással vette tudomásul, hogy férjura egy balek, aki pont ilyen történelmi helyzetben tette szívét a Munkáspárt oltárára. Ám József kérlelhetetlen volt. Ájrinka egy lemondó sóhaj közepette könyvelte el, hogy minden asszony sorsa nehéz, de kommunista feleségének lenni a legnehezebb. A környéken lévő iskolaigazgatói irodák ajtaja sorra bezáródtak előtte. Vidéken, járásnyi területen belterjes a szakma. Mindenki ismer mindenkit. Többnyire úgy vélték, hogy Ájrinka vagy szolmizálni nem tud, vagy a periódusos rendszerben nem igazodik el. Neki a kettőnek együtt való tudását senki sem hitte el. Felnőtt fiai inkább vitték a pénzt, mint hozták volna, így kedvenc italát, az ürmösbort is csak fizetéskörüli napokon fogyaszthatta. Számára az utcasarkon lévő kocsmában mindjobban csak a kommersz konyak és egy-egy pohár sör volt elérhető. Úgy érezte, az űrben lebeg. Az utcát is hanyagolja az önkormányzat, így olykor előfordult, hogy elcsúszott, elesett, még jó, hogy vannak irgalmas szomszédok, akik hazasegítették. Egy alkalommal, mikor töredezett körmeit egy pocsétából kiemelte; úgy érezte, hogy megőrül. Esőtől nedves haja hidegen tapadt forró homlokára. „Ez az! Az őrület!” Este korán lefeküdt, másnap körmözködött és kicsinosította magát. Így utazott a közeli községbe, melynek vasútállomásától egy ugrásra, kies liget közepén kastély állt, mint a mesében, ahol sérült emberek bentlakásos intézménye működött. A végtelenül egyforma napok után azon az estén Ájrinkának és Zsoldos Józsefnek újra született három boldog órája. Az intézmény alkalmazta a tanerőt. Került enni- és innivaló, mosoly és szerelem, és Anyuka is nevetett. Év múltával helyettesítése azonban lejárt. Távozásakor még örökbe fogadták Töhötömöt – aki Imre volt –, és a vele járó állami fejkvótát. A rozsdás sörétlyukakkal megszórt autóbusz végre odaköhögött. Ájrinka, Zsoldos József, Kond, Tas és Töhötöm(Imre) egy fél lépést előreléptek. Árpád, Előd, Rajmu(O)nd és Hub(a)erta igazoltan távol. Zsoldos József kifizette a kopasz, szemüveges sofőrnek a jegyek árát, aki a gyászöltözék láttán visszautasította a jatott. Anyuka meg úgyis ingyen utazhatott. A huzatos dombtetőn burjánzó temető kapuoszlopai közt egy pillanatra önkéntelenül is megálltak. Gondolatban megpróbáltak felülemelkedni és megfeledkezni a mögöttük húsz méterre húzódó bitumencsíkról, amin gép-dinoszauruszok hordták-vitték a civilizáció szeméthegyeit. Ezen a módon azt is tudomásul vették, hogy a kovácsoltvas kapuszárnyakat, az oszlopok felett valaha ívelő tévedést is: tényleg ellopták. E töredezett szakralitással zsebre tették utcai arcukat és beléptek. Zsoldos József Anyukát bal kézre vette, jobbját Ájrinkának kínálva haladtak előre, előre a sír felé, „Hol nemzet…” A Rigókertnek hívott magaslat „utolsó útján” haladva kétségek és tanácstalanságok keletkeztek. – Nem, nem itt! – Egy sorral lejjebb! – Szerintem, egy egész utcával lejjebb! – Meg hátrébb! 46 �E tétovaságok után megtalálták Apuka sírját, ahol a régen karcolt márványlap levélfüzérében boldog üdvöt lelt a moha. A véset magva: „Itt nyugszik K. Árpád”, dátumok, „Szívünkben örökké élssz!” Ősi „tájszólásban” írva. Zsoldos József a szatyrot a mohás panel mellé helyezte, kezére vette munkavédelmi kesztyűjét, s a félkezes pajszerral a fedlap alá szúrt. A belülről kikönnyített lap elvált évtizedes porágyától. Ájrinkát megcsapta az elmúlás szaga és pézsét kotort magának. József visszaengedte a lapot, és egy mélyebb, erőteljesebb emelést végzett, majd intett Töhötömnek, hogy az adódó résbe tegye bele a kínai style minőségű lábbelijét. Töhötöm fintorgott egy kicsit, de megtette. Zsoldos József aláfogott, és egy férfias levegővétellel a fedőlapot letolta a sírról. – Hát itt nem nagyon van mit ásni – mondta leginkább az Úristennek, ahogy a horpadt, üreges belsőt meglátta. A szatyorból kivette Melírozott Anyukát és belepróbálta. Ránézvést így is jó lett volna, de hát mi van, ha eldől? Anyukát kivette, a gyalásóval kotort egy cserépnyi gödröt, majd visszahelyezte. Ájrinka diszkrét szipogását hallotta, ezért még pepecselt a melír körbedúcolásával. Aztán kiegyenesedett és rájött, hogy elfelejtette a forgatókönyvét. Ott állt fekete öltönyben, citromsárga munkavédelmi kesztyűben, és egy villanásra eldönthetetlen volt, hogy takarjon, és aztán a beszéd, vagy fordítva. Valahonnan, a Csodaszarvas patája szántotta sztyeppéről üzenet érkezett. Munkavédelmi kesztyűjét a Pennys-szatyorba dobta, és bal belső zsebéből kivette az A4-es papírra írt gyászbeszédet. Tekintetét komoran, méltóságteljesen hordozta körbe az egybegyűlteken, meg a távolban púposodó hegyeken, majd belefogott. – „Drága Anyuka! Úgy is, mint Anya és Mama! Te soha nem engedted, hogy Anyósomnak hívjalak, pedig ez a szó a nemes Anya szótőből való, így igazán én csak felemelni szerettelek volna ez által. Sokat köszönhetek neked, mint mi valamennyien sokat köszönhetünk neked, hiszen véredből fakadóan új nemzetségek születtek e hazában, amely mindig csak egy kicsit később ismeri fel nagyjait, akkor, amikor már késő, amikor már csak emlékezünk, és emlékeznünk kell, hisz olyan nagyszerű asszony voltál! Sorsodat megosztottad velünk, s mi is megosztottuk mindenünket veled! Szerettünk téged, ahogyan mindenki szeretett, mert te egy különlegesen szeretetreméltó ember voltál. Mellénk álltál, mellettünk álltál, amikor építettük kis otthonunkat, bíztattál bennünket, és mi hittük a szavadat! Erőt merítettünk belőled! Sosem szégyelltük, hogy csak egy postás felesége voltál, mert te ezen a gáton is felemelt fejjel álltál! Emlékezünk unokáidat szerető kézzel bíráló intézkedéseidre, melyek mind a jobb világba való hitet sugározták felénk is, a mármár felnőttekbe, de tudjuk, és akkor is tudtuk, hogy mi melletted csak gyermekek lehetünk! Lehettünk. Drága Anyuka, kedves Anyósom! Fájdalomtól megtört szívvel állunk sírhantod körül, és hisszük veled együtt, hogy életednek volt értelme, mint amiként mindennek van értelme, most és mindörökké az emberiség történelmében. Csókolunk téged, utoljára, és sosem feledkezünk meg rólad!” – Köszönöm, Józsefem, ez szép volt! – mondta Ájrinka meghatottan, és gyorsan felitatta a könnycseppeket, nehogy árkot mosson a vakolatban. Zsoldos József kihúzta magát, olyképpen, mint mikor az alakulótéren elindult az üvöltés: „Ezreeeed! Vigyáááázz!”. Felvette a kesztyűt, és a borítást visszaszuszakolta. A pajszerral addig-addig bakogtatta a lapot, míg a körbefutó porcsíkra nőtt mohafüzér pontosan össze nem zárt. Ájrinka a sírra helyezte az orgonacsokrot, 47 �majd „egyperces néma tiszteletadás” után kicsiny tükrével ellenőrizte a sminkjét, aztán a kijárat felé vonultak. Mivel az észak felől közlekedő járat sehogy sem állna meg, ezért „a kettessel” indultak dél felé, a központ irányába. Erről Zsoldos Józsefnek egy propagandaanyag jutott eszébe: „Mi a különbség a puha diktatúra és a szoft demokrácia között?” Pillanatnyilag az, hogy régen sűrűbben jártak a buszok, most csak reggeldélben-este, s akinek ez nem tetszik, az szóljon az ombucmanónak. Attól se változik meg semmi, de legalább minden marad a régiben. A soron lévő tetthelyre gondolt, ami a temető és a központ között van félúton: a Pokol nevezetű italmérésre. Ateista meggyőződése ellenére is úgy gondolta, hogy valóság-közelibb lenne az elnevezés – akár délről északra, akár a temetőből a központba tart az emberiség –, ha a cégéren az lenne: Purgatórium. A Pokolban – Dante teljes félreértelmezésével – a falak aljzattól a mennyezetig freskószerűen telepingálva. A rőt-vörös és kénköves alapfelületen villásszarvú ördögök, hordók („Eladó az egész világ!”), cédák, hamiskártyások, kerítők, s a világ e medencéjébe szorult léhái fintorognak, vigyorognak félfogúan, csúfondárosan. Van patás láb, nyílhegyben végződő hosszú szőrös farok, renyhe mell és hivalkodóan hegyes mellbimbó. S amely eszefogyott ember nem érti e pokolbéli előszoba látványát, annak képregényekhez hasonlatosan, szájból kunkorodó (mint Bacchus böffenése) buborékokba foglalták a mondanivalót, ami nem mindig követi a magyar helyesírás szabályait. A rendszeres önkormányzati segéllyel is ellátott pultos kislány, látva kiöltözött egykori tanárnőjét és férjét – szokástól eltérően –; asztalukhoz lépett. – Mondja kedvesem! Van maguknak orosz pezsgőjük? – kérdezte Zsoldos József mosolygósan, már-már huncutul, hisz ő már tudja a tréfa végét. – Csak Törleyt tartunk. – Csak Törleyt? Hm. Micsoda világ, micsoda ízlés! – mondta József kissé lehangoltan. – Hát akkor hozzon egy üveg félédest, de hideg legyen, öt poharat és egy deci Martinit! A pénztárcánkat már úgyis eltemettük, legfeljebb itt maradunk takarítani! – és bemondásán zengő basszussal nevetett. – Nem kellene így beszélned a Mamáról! – szólt Ájrinka visszafogottan. – Édesem! A dolgok lényege attól mit sem változik, ha magát a dolgot más névvel illetjük, bár esetünkben a tartalom és a nyelvi forma tökéletes átfedésben van. Anyuka 78 éves korára ráncos és zsíros-kopott volt, mint egy ódivatú pénztárca. Egyfelől. Másfelől viszont tényleg a pénztárcánk volt, mert a nyugdíja nélkül már elöntött volna bennünket a kapitalizmus bőségszarujából áradó nyomor, hogy finoman fogalmazzak. Még pár évet élhetett volna, mert az a 84 ezer forint jól jött nekünk! Most itt állunk, se Nagymama, se nyugdíj, csak a munkanélküliségre ítélt ifjúság. – Mindent egybevéve; igazad van, édes Józsefem. – Drágám! Ez a mi igazságunk! 48 �KUTATÓTERÜLET BEDECS L ÁSZLÓ A „te” meg a világ A megszólítás szerepe Marno János költészetében A köteteit olvasva már régen feltűnt, milyen változatosan rendezi el Marno János egymáshoz képest a beszélőt és a beszéd tárgyát vagy épp célzottját, a megszólítottat, vagy épp a versben ők-ként megjelenő két személyt. A benyomásom mégis az volt, hogy a versek jelentős többségében jelen van egy közelebbről meg nem nevezett „te”, a beszélő tehát hozzá szólva tölti meg tartalommal azt a világot, melynek az imént sorolt viszonyok egyben a keretét is adják. Megpróbálok erre a bizonyos „te”-re rákérdezni, szerepét és funkcióját megérteni, és valahogy megfejteni, miért használja oly gyakran épp ezt a formulát Marno, mi az, amit nyer vele, és mi az, amit szeretne elkerülni. Miféle megszólítás van például egy ilyen helyen: „Tereld / a szót, vissza a csonthoz, tereld újfent / a kertre” – vajon az olvasóhoz beszél-e a szöveg, vagy az „én” vált ketté, azaz önmegszólításról van szó – esetleg van harmadik verzió is? És mi következik abból, ha az egyik vagy a másik válaszlehetőség mellett döntünk? A legutóbbi Marno-köteteket ebből a szempontból újraolvasva azonban rá kellett jönnöm, hogy ez az erős benyomásom, ez az emlékem a versekről egy kicsit becsapott. Nem igaz ugyanis, hogy a szövegek többsége „én-te” típusú struktúrára épül, és pláne nem igaz, hogy nincs is Marno-vers a „te” nélkül, ahogy előzetesen gondoltam. A fénytervezőben ugyan még szinte kizárólagos ez a formula, de például a Nárcisz-versek már egyes szám harmadik személyben beszélnek tárgyukról és hősükről, például így: „Fényes / nappal fut a kertjébe Nárcisz, / fölfelé az Altábornagy utcán” vagy így: „Nárcisz lobog / mint a gyertya, mióta villanya kiment.” – és a Nárcisz-kötetben legalábbis épp az ilyen pozíciójú szövegek vannak többségben. De A semmi esélye címűben is legalább a versek harmadát teszik ki. Ezen kívül, elszórva, fel-feltűnik egy-egy én-vers is, kötetenként csupán három-négy, ami viszont eleve érdekessé teszi a jelenlétüket: merthogy miért pont ezek a versek íródtak úgy, ahogy – hiszen nyilván ezek is mondhatóak lennének a másik két szerkezet valamelyikében is? Pl.: „Pont nekem, miért pont nekem ne volna / kierjedésem. Szellemileg – nemcsak / anyagilag értem.” Vagy: „Megtorpanok, s aztán csakazért/ is berontok a fészerbe. / Álmomban se nagyon jártam erre még.” (Hazatérés) Ez utóbbira külön is felhívnám a figyelmet, mert úgy látom, az én-versek általában valami otthonos, intim, nagyon meghatározó, általában a gyerekkorból előkerülő élményhez kapcsolódnak. Mintha tehát az érzelmi közelség lenne itt a kulcs, a mélyebb érintettség. Hiszen több efféle versben jelenik meg az anya, vagy a nővér – és 49 �az első szerelmes testi élmény is ebben a grammatikai szerkezetben beszélődik el a 16 múltam és a Sáskazal című, nagyon impulzív versekben. A Marno-költészetre egyébként is jellemző a naplószerű, egyes szám második és harmadik személyű megszólalás, a szójáték, az éles dikció, ami annak ellenére is zárt, sőt nem ritkán dallamos formákat eredményez, hogy csak ritkán lendíti ki egy-egy soron belüli rím. Marno poétikai kísérlete ugyanis alighanem abban áll, hogy az elsősorban (a korai) Pilinszkytől örökölt költészeti modellt továbbgondolva a verset a puszta létezés okozta szorongásoktól való menekülés lehetséges útjaként állítsa be, azaz komolyan vegye – miközben önmagát mint a vers létrehozóját ironikusan szemlélje. Mintha olyasmit állítana mindezzel, hogy mivel a vers a legnagyszerűbb dolog a világon, a vers az egyetlen esély az önmegértésre és a világ megértésére, ő maga, hiába a vers létrehozója, esendőségei miatt nem is kerülhet e nagyszerűség közelébe. Vagy a másik oldalról fogalmazva: nem szívesen játszik egy olyan csapatban, ahová már őt is beveszik. Ez a hasadtság eredményezi a Marno-költészet semmi mással össze nem téveszthető karakterét, miszerint a versek ugyan mély egzisztenciális problémákat szólaltatnak meg, lényegében az autentikus létezés lehetőségeire kérdeznek rá, de mielőtt a sorok megrendültségbe, netán pátoszba csúsznának, egy-egy szójáték, egy-egy vicc, egy-egy távolságtartó, önironikus gesztus visszatéríti a szöveget a földre. Ugyanezt a célt, az igazán súlyos tartalmak ellenpontozását – azaz végső soron védelmét – szolgálja például a hétköznapi rutinok felsorolása. Az olyanoké, mint az alvás és az ébredés, a fogmosás, a vizelés, a séták, a vásárlások a CBA-ban, vagy a MOM Parkban és egyebek, melyek körül a vers egy-egy pontján mégis váratlan feszültség születik, megsűrűsödik a szöveg, kitágul a vers, megcsillan a transzcendens, megtudhatunk valamit a lét titkaiból. A súlyos tartalmak legsúlyosabbika azonban alighanem az utolsó előtti kötet címben is reflektált mozzanata: az önmagunk felé fordulás, önmagunk megismerésének vállalása. A mitológiai Narcissus, mint közismert, az önimádat névadójaként vonult be a kultúrtörténetbe, mivel miután tizenhat éves korában egy tó tükrében először pillantotta meg önmagát, beleszeretett saját tükörképébe, ami aztán a halálát okozta. Az én és a te különvált, a néző és tükörképe két különböző személyt jelentett, azaz az én lehetőséget kapott arra, hogy saját magát mint másikat szemlélje. Marno metaforává növeli ezt a furcsa, egyszerűnek látszó, részleteiben mégis nehezen megfejthető történetet, miközben persze elgondolkodik azon is, mit jelenthet ez a nyilvánvalóan szimbolikus eseménysor. Mit jelenthet például az, hogy valaki még sosem látta önmagát? Mit jelent először megpillantani önmagunkat, és miért kell ehhez valamilyen külső segítség, vagy legalább egy eszköz – jelen esetben egy tó tükre és a napsütés? A versek tanulsága szerint a kulcs valahol a felnőtté válásban keresendő, hiszen a gyerek még nem tud különbséget tenni az én és a világ között, s pont azért nem, mert nem képes önmagát kívülről, tárgyként szemlélni. Marno épp azt mondja, a tükörbe nézés, azaz önmagunk megismerésének vágya azért jelent mindig is bátorságot, mert az a gyerekkorban még természetes egység felbomlásához vezethet, amit lehet akár a fokozatonként beköszönő halál egyik első szakaszának is tekinteni. Az éntudat kialakulása ugyanis saját gyengeségeink, esendőségünk és kiszolgáltatottságunk felismerését is jelenti – és alkalmasint ez vár ránk, ha Nárciszként a saját képmásunkat kirajzolni készülő tükörbe tekin- 50 �tünk. Ha próbáljuk magunkat önmagunktól távol helyezni. De Marno a kételyeket kivédve azt is megkérdezi, hogy vajon lehet-e önmagunk megismerésénél fontosabb küldetésünk. Nézzük mindezt egy más perspektívából: az nem újdonság, hogy a költői szöveg elválaszthatatlan a szubjektumtól, függetlenül attól, hogy a beszélő próbálja-e elrejteni a beszéd alanyát. A líra dialogikussá tétele, a többféle módon, a versben keletkező szubjektum önmegosztó eljárásainak kidolgozása, illetve az önmagát a költői szövegben újraalkotni próbáló lírai én – mind-mind a Marno-költészet lényegéhez tartozik. Merthogy Marno János költészete egy alapjaiban alanyi költészet. Ezért gondolom, hogy azokban a beszédhelyzetekben is, ahol az én esetleg meg sem jelenik, az én szerepére érdemes koncentrálnunk, legyen az akár egyes szám második személlyel, akár egyes szám harmadik személlyel jelölve, netán a többes szám első személybe vonva. A versek egy önarckép kimunkálásának eszközei, csakhogy ez az önarckép eleve töredezett, nem integráns, tehát éppenséggel az én határainak módosításával küzd. Akár azon az áron is, hogy az én emiatt eljut a felbomlás küszöbéhez. Arra a pontra, ahol már én és te, én és ő, én és mi között nincs élesen meghúzható határ. És mivel a versben, a mindenkori versben az én egyben a beszélőt is jelenti, ennek a pozíciója bizonytalanodik el Marnonál, ettől pedig maga a szöveg, a jelentés is rejtettebbé válik. Azt hiszem, innen érthető meg, Marno miért dacol a közkeletű Nárcisz-értelmezéssel, melyben a narcisztikusság, az önszeretet egyértelműen negatív attitűd. Merthogy van közben még egy lépés, még egy fontos szempont. Marno ugyanis azért nevezheti idetartozó versei hősét Nárcisznak, mert felismeri, hogy maga Nárcisz talán nem is lehetett önszerető, hiszen nem tudhatta, hogy amit a tükörben lát, a saját képmása, azaz a tükörképét is valami másnak, rajta kívülinek gondolhatta. És ugyanígy: aki önmagát kezdi megfigyelni, aki saját működését próbálja megfejteni, az szükségképpen valami külsőt, számára még ismeretlent szeretne tisztán látni. Persze abban, hogy Marno épp Nárcisznak nevezi kötetének hősét, a dac mellett az imént már emlegetett irónia is jelen van. Ez tehát megint kétirányú játék, mert minden negatív – történetesen az öngyűlöletig hajló, a kötetben gyakran reflektált – felhangja ellenére a Nárcisz név utazik a kötetben büszkén versről versre, mégpedig pont azért, hogy Marno Nárcisz történetén keresztül egy filozófiailag is megfogalmazható, a létezés elemi kérdéseit érintő problémához szólhasson hozzá. Konkrétan ahhoz, hogy bár Narcissus története is azzal kezdődött, hogy megjósolták neki, hosszú élet vár rá, ha nem ismeri meg tulajdon arcát, talán már a jós, a nagyhírű Theiresziász is feltette a kérdést neki, hogy vajon mit ér az élet, legyen az bármilyen hosszú, ha sosem nézhetünk önmagunkra, önmagunkba, a testünkre és a lelkünkbe. Pedig mintha a mai világ is azt kérné az embertől, MOM Parkostól, CBA-stól: szórakozz, fogyassz, ne törődj a problémáiddal, és akkor boldogan élhetsz, amíg meg nem halsz. Miközben azt is sugallja, hogy aki viszont szembenéz önmagával, az gyakran depresszívvé, kedvetlenné válik, azt maguk alá temetik a problémái. „Mitévő legyek.” – kérdi Marno A felüljáró című versben, furcsa módon kérdőjel nélkül, jelezve persze, hogy a valódi kérdés az, mit tegyünk, amíg egyáltalán élhetünk. Hogyan lehet a minden percében fenyegetett életbe értéket vinni, azaz a kimért éveket viszonylag normálisan leélni? Marno válasza erre az, hogy csakis a fenyegetettség tudatosításával, elfogadásával. Ahogy a Tavaszi fásultság 51 �utolsó két sorában játszik a halálgondolat hétköznapiságával: „Konyhában míg sül a fasírt, / megásom a kertben a sírt.” Mindebben van egy komoly újdonság is: A fénytervező című kötetben még a disszemináló nyelvi működés ellenére az integritását mégis megőrizni igyekvő nyelvi szubjektumot látjuk, a legutóbbi két kötetben (Nárcisz készül, A semmi esélye) azonban kifejezetten az én-szóródást, és az azt sürgető beszédmódot figyelhetjük meg. Merthogy Marno természetesen nem csupán a szövegek grammatikai struktúrájával jelzi az én határainak oldódását, hanem konkrét szöveghelyeken is kimondja ennek igényét, vagy épp megtörténtét. Gondoljunk csak az álmok egyre erősödő versbeli szerepére, vagy épp az emlékezés én-szimbolizáló eseményére (ezen belül azokra a helyekre, ahol az emlékezés már maga is emlékként jelenik meg – emlékszem, hogy tegnap a gyerekkoromra emlékeztem, de ezt ma nem szeretném megtenni – típusú játékra gondolok). Az álom és az emlékezés, de ideérthető még a „tudattalan” és más pszichoanalitikus terminusok használata, vagy az ezekre történő utalás is – szóval mindezekkel kapcsolatban épp az én egységének elbizonytalanodása a leggyakoribb élmény: Tényleg bennem vannak azok a vágyak vagy félelmek, melyek az álmomban szerepeltek? Tényleg én voltam az a gyerek vagy az a fiatal, aki az emlékeimben megjelenik? – és hasonló nyugtalanító, ezekben a szituációkban óhatatlanul felbukkanó kérdésekre gondolok. De mi másra gondolhatnánk például akkor, amikor én és te viszonyának tisztázatlanságát jelzik az olyan szokatlan, a hétköznapi használatukból visszafordított szókapcsolatok is, mint például a „terhemre vagyok”? (A kutyának mondod). Mert nyilván csak akkor lehetek saját magam terhére, ha legalább alkalmanként más vagyok, mint önmagam. Egy másik példa: „leszámolhatnék magaddal, mint mással” (Térdig Aranyban) – ahol már nyelvtani hibát generál a személyek szétcsúszása, hiszen a „magam” visszaható névmás ebben a helyzetben így nem használható (helyesen az lenne: „leszámolhatnék veled” – tehát itt is az indokolja a megoldást, hogy a másik, a te, valójában én, az én-nek egy leszakadt vagy kivetített része, mása, hasonlata). Ugyanebben a versben, mely egyébként terjedelménél fogva eleve hangsúlyos, de a hely is azzá teszi, merthogy a Nárcisz-kötet elején olvasható, van még egy ehhez fogható, furcsa félmondat, mely úgy hangzik: „nem szólsz magadhoz”. Azon gondolkodom, lehet-e magunkhoz szólni? Szerintem nem, csak mindig valaki máshoz lehet – hiszen ha, úgymond, „magunkban beszélünk”, az valami mást jelent, mint a hétköznapi nyelvben nem létező „magunkhoz szólás”. Az én tehát ezekben a versekben látványosan mutatkozik idegennek saját maga számára, ami eleve a személyiség belső egységének hiányát vetíti előre – részben végletes osztottságát, részben mint üres helyet – ahol az én már, József Attilával szólva, csak egy „üres ház üres telken”. Nagyon érdekesek azok a kiszólások is, amikor a „te”, avagy az „ő” jelenléte épp az írással kapcsolódik össze: ebben az esetben ugyanis a beszélő határozottan kívül helyezkedik a szövegen, azaz miközben látszólag átadja a szerző-szerepet a másiknak, az átadás gesztusát magát is a szöveg részévé teszi, és ezzel visszaveszi azt. Világosabb lesz, ha egy példát is mondok: „Februárban, amikor / e sorokat írja, lopva, titkolva / maga előtt is a forrásait” (Áramlás Árny-omlás) – érezzük a helyzet abszurditását: a szöveg egy külső figuráról, egy megnevezetlen ő-ről beszél, aki épp annak a szövegnek a szerzője, amely valaki más nevében róla szól. A másik 52 �példám a Nárcisz-kötet végéről: „A lámpa kialszik, arcod megduzzad, / mint a medúza, melyet visszadobtak / hullámsírjába. Vége Nárciszodnak.” (Fő a medúza) – minthogy a vers a könyv végén van, a „Nárciszod” érthető a könyv neveként is, csakhogy akkor máris itt a kérdés: kié is ez a könyv? Ki mondja azt a versben megszólalva egy másik személynek, itt egy te-nek, hogy vége a könyvednek, melynek természetesen ez a vers is része? Az azonosítás és a különbségtétel itt sem egyszerű. Nézzük meg, más szöveghelyeken mindez hogyan válik lehetségessé, mit árul el a szöveg például az „én” és a „te”, a megszólító és a megszólított hasonlóságáról. Már csak azért is jó, ha ezt megnézzük, mert a Nárcisz-verseket behálózó motivikus utalássorok és tematikus ismétlések rendszerében kitüntetett helyet foglal el a „hasonlóság” fogalma köré rendeződő. A Nárcisz-figura magától értetődő sajátja, hogy nem lehet megismételni és utánozni, ő a maga tökéletességében egyedi és egyszeri, nem hasonlít senkire. Marno mégis a hasonlatot nevezi ki, paradox módon, annak a helynek, ahol a dolgok (szavak és emberek, de főleg emberek) önazonossága megvalósulhat. Ennek egy szép és összetett kifejeződése megint csak a Térdig Aranyban című versből: „volnál csak tiszta hasonlat, mint a víz”. (Az összetettség, ugye, annak köszönhető, hogy a tükörképe ugyan hasonlít Nárciszra, ám ez a víz tükrén látható, ha a víz tiszta.) Megfigyelhető azonban az is, hogy Marno a hasonlatot gyakran a tautológiához közelíti, azaz az „én” és „te”, az „én” és az „ő” köteteken végighúzódó hasonlósága a verseket olvasva egyre inkább magától értetődővé válik. A hasonlat azonban nem azonosság, sőt, a Pár című szövegben egyenesen azt olvassuk: „a különbség a hasonlatban rejlik”. A szavak egybeesése önmagukkal, pontosabban a szavak jelentésének egybeesése a szavakkal a Marno-féle poétikában a hasonlatban történhetne meg, de csak addig hihető, hogy ez valóban megtörténhet, amíg maga a hasonlat meg nem születik. Ebből a szempontból, és az eredeti kérdésfelvetés szempontjából kulcsfontosságú a Hangját című és kezdetű vers: „Hangját / kísértetiesre fogja – hiszen az / is: kísértetiesen hasonlít Nár- / ciszra. Köhög néha, majd hallgatózik. / Mintha egy kintrekedttel társalogna.” Megjegyzem, itt a Marno-féle etimologizáló, a szavak gyökeréig, forrásáig, alapjelentésig hatoló beszéd egy jellemző példáját is láthatjuk, melyben a szavak jelentése különféle használatainak nyomaként, azaz múltbeliként tételeződik. Az utolsó idézet újdonsága: már két „ő”-ről van szó! Van a megnevezetlen figura, aki hasonlít, és van Nárcisz, akire hasonlít ez a valaki. A Nárcisz-versek többségében ez a duplikáció nincs, ott a beszélő sokkal egyértelműbben olvasható Nárcisz mögé. Az itt található játéknak azonban rögtön az okát is láthatjuk a „Mintha egy kintrekedttel társalogna.” mondatban, mely a kint és a bent Marnonál ugyancsak sokszor előkerülő, és mindig épp a személyiség határaira rákérdező problémáját hozza elénk. Van valami bent, ami mintha kint lenne (és van a „macska” is – hallom valakitől, és igaza van!). Bár itt megint egy csomóponthoz értünk, a szolipszizmusnak a kritikában gyakran előkerülő problémájához: „A világ tehát maradéktalanul / kint marad” – olvassuk például az Unalmában című versben mint lírai reflexiót erre a problémára. De azért is nevezem kulcsfontosságúnak ezt a verset, mert a hasonlóság, sőt az azonosíthatóság vonalán épp a különbségre mutat rá: „kísértetiesen hasonlítani” – ez Marnónál nem, vagy nem csak metaforikusan értendő: a kísérteties hasonlóság, az valami félelmetes, ijesztő, menekülésre okot adó 53 �dolog. Miközben tehát a legutolsó két kötet azt sulykolja, hogy Nárcisz a beszélő alteregója, itt és még mondjuk azon a helyen, ahol azt olvassuk: „Nem vagyok / szerelmes Nárciszba, sosem voltam az” (Nem vagyok) az elhatárolódás nagyon erős gesztusaival is találkozhatunk. Ugyanilyen erősek az utálat, illetve az önutálat szólamai, itt már csak példák: „Csakhogy ronda vagy te, s így aztán nincs senkid, / utolsó kutyád is elhányta magát” (Bunuell) „halálos undor fogja el önnön hangjától, / mielőtt felismerné” (A vakság) „A levegő megrohadt körülötte” (Homlokát) A másik keresése vagy épp megteremtése azonban felvet még egy fontos kérdést: miért van egyáltalán szükség másikra? A kérdés azért is aktuális, mert a Marno-versekben a naplószerű elemekkel leírt élet-motívumok az önértelmezés egyik feltételeként kifejezetten az átélt, sőt keresett magányt állítják. A versek beszélője, illetve a versekben megjelenő figura a legtöbbször egyedül van, éjidőn bolyong a városban, elhagyott parkokban (leggyakrabban a Vérmezőn), netán kifejezetten szűkösnek és fénytelennek ábrázolt lakásában tesz-vesz, vagy épp feszeng a feltóduló gondolatok miatt. A Búcsú című versben a magány vágya és az egyedüllét kényelmetlensége jelenik meg: „Mélyebben belegondolva, mindig / is idegenkedett magától”. Fontos azonban látnunk, hogy a magánynak mint témának ugyancsak vannak költészettörténeti hagyományai. Gondoljunk itt a Marno által is fordított Paul Celan híres, Meridian című esszéjére, melyben többek között azt is megemlíti, hogy nemcsak a költő, de a vers is magányos, társtalan, de míg a költő a verset, a vers az olvasót keresi. A celani képzetnek fontos része az út és az úton lét, miszerint a vers folyamatosan úton van a reménybeli olvasó felé, még ha legtöbbször nem is jöhet létre a találkozás. De Marno esetében ugyanez bizonyosan igaz a másik relációban is: a költő úton van a vers felé, azaz ha az élet legfontosabb célja a vers(írás), és a vershez magány kell, akkor az élet autentikus formája a magány. De ha a vers megszületne, tehát létrejönne egy másik, a magány megszűnne, és ezzel épp a költészet lehetősége szűnne meg. De a logikai játék akár visszafelé is értelmezhető, azaz ha az ember magányos, de mégis teljes életre vágyik, a verset kell társául fogadnia. Az úton lét pedig kicsiben, de folyamatosan jelen van épp az imént emlegetett éjszakai séták leírásakor – az éj, a sötét, a fenyegetettség pedig mintha a helyes út megtalálásának bizonytalanságát is jelezné. Hadd hozzak két konkrét példát a vers és a költő magányának, kivetettségének kötetbeli megjelenésére. A „Nárcisz hajlik / a vers fölé, mely hajléka lehetne” (Nárcisz hajlik) a „Költőien lakozik az ember” heideggeri-hölderlini igazságát juttatja eszünkbe. De mielőtt mélyebben belegondolhatnánk a kapcsolat felfedezésének következményeibe, Marno leírja a „Költözőben lakozik az ember” sort is (Árnyomlás), hogy mindebben megint csak a Marno-költészet egyik legfontosabb gesztusát érhessük tetten, a kétirányú játékot, azaz a végletes komolyságot és az éles iróniát. Mert vajon lehet-e, kell-e az utóbbi, valóban ötletes mondatnak mélyebb jelentését keresnünk? Vajon az a költészet, mely önmagát látszólag komolyan veszi, azaz egzisztenciális kérdésekről próbál súlyos állításokat tenni, egy efféle kijelentésben is elrejt-e valamilyen mély, továbbgondolásra érdemes jelentést, vagy itt csupán szójátékról, a közismert tétel kifigurázásáról van-e szó, melynek éppenséggel épp az lenne az értelme, hogy felhívja az efféle mélyen filozofikus mondatok, mint régi varázsigék használhatatlanságára a figyelmet? Nem könnyű ezt eldönteni, de te- 54 �gyünk egy próbát: mit jelenthet a „költözőben lakozik az ember” sor? Talán azt, hogy a költözés, az új és új környezet keresése és felfedezése, a kiszakadás és a beilleszkedés ritmusa – szemben a változatlanság biztonságával és unalmával – adhat az embernek kulcsot önmagához? Lehetne ebben valami, ha mindezt nem egy olyan beszélő mondaná, aki közben azzal is eldicsekszik, hogy a Márvány utcai otthona évtizedek óta biztos menedékül szolgál számára. Mégis, az ő változata a mai kontextusban érthetőbbnek, fontosabbnak, relevánsabbnak tűnik, mit az eredeti. Marno János tehát „a tréfát nem túlságosan félretolva” beszél a nehezen viselhető, fullasztó, sőt néha tűrhetetlen létről, melyben bizony kevés örömforrás fakad (az is leginkább a nyelvből ered). Ennek okait elsősorban a gyermekkori traumákban és részben a már ezekből fakadó szerelmi csalódásokban keresi, és egészen odáig megy, hogy „egy életre elrontott” gyerekekről beszéljen, és az életben Nárciszként önmagát kereső, sérelmekkel és gátlásokkal teli figura gyerekkorát is félelmekkel, megaláztatásokkal és szenvedésekkel telinek írja le. Amennyiben pedig a Marno-versekben az önmegszólítás (mely sok esetben valójában önfelszólítás) eseteit nem csupán a te alakzatának pragmatikai megjelenéseként értelmezzük, hanem szövegszerű szerveződésként, akkor azt mondhatjuk, hogy a Marno-versben az önmegszólítás egy különös válfajával találkozhatunk, amikor is az én osztottsága mintegy behatol a megnyilatkozás szerkezetébe, és számos alkalommal önmagát is tematizálja. A mindenkori másik megjelenítésével a beszélő szabadságot kap: érzelmeiről, fájdalmairól, önsajnálatáról, vagy épp önutálatáról sokkal árnyaltabban és nyíltabban tud beszélni. Az önmegszólító alakzatok magától értetődően idézik meg József Attila kései költészetét, és mindezzel a létösszegző versek hangulatát és súlyát. Harmadrészt: az önmegszólítás és a harmadik személyű alakokhoz szólás az én szintjén is regisztrálja az izolációt, és ennek retorikai kifejezésére is lehetőséget teremt. 55 �HORVÁTH K ORNÉLIA „Magyarázatok” Dante Alighieri, Szabó Lőrinc, Petri György1 „…az legalább olyan rossz, ha az ember önmaga epigonja, mintha másé volna.”2 (Petri György) Amikor a tanulmány címében egy talán erőteljesnek tűnő kronológiai ugrással Petrit Szabó Lőrincen keresztül Dantéval kapcsoltam össze, elsősorban arra a hagyományvonalra gondoltam, amelyet Dante részéről a Vita Nuova, a magyar szerző esetében pedig annak első kötete, az 1971-es Magyarázatok M. számára, illetve a benne foglalt versekhez írt későbbi szerzői kommentárok képviselnek. E tradícióvonulatba természetesen más alkotókat is be lehet léptetni, különösen azt a Szabó Lőrincet, aki Vers és valóság címmel valamennyi költeményének szövegmagyarázatát elkészítette, s e tekintetben egyedülállót alkotott a magyar líra történetében. Szabó Lőrinc említése Petri kapcsán ugyanakkor azért is indokolt, mert mikor az utóbbinak a Magyarázatok M. számára kötet verseihez írt kommentárjai – Magyarázatok P. M. számára címmel – a Holmi 2007/4. számában napvilágot láttak, a hozzájuk fűzött szerkesztőségi jegyzet éppen a Vers és valóság 1990-es megjelenésében vélte fölfedezni a Petri számára a kommentárok írását illetően meghatározó motiváló tényezőt.3 Nem feledkezhetünk meg azonban Petrinek az egyik vele készített interjúban mondott szavairól, melyek szerint első verseskötetét már a kezdetekkor Dante művének hatása alatt, s szándékoltan annak mintájára kívánta megírni: „Akkoriban olvastam Dante La vita nuováját,4 ezeket a kommentárokkal ellátott verseket, és tulajdonképpen a Magyarázatok…-at úgy kezdtem el írni, hogy egy egységes mű lesz, versek filozófiai kommentárokkal, egy vers, egy kommentár, és így tovább. Később aztán kiderült, hogy annyiban valóban lírikus alkat vagyok, hogy nem tudok nagy kompozícióban gondolkodni, de nyilvánvaló az egyetemi évek hatása ezeken a verseken. Nekem filozófiai problémák váltak életproblémákká, illetve élményekké.”5 [Kiem. H. K.] Másfelől Szabó Lőrinc a Kiadatlan verssorozathoz írt kommentárjaiban egyéb irodalmi példái mellett Dante Beatricéjét is említi; 6 a magyar és az olasz szerző közötti párhuzamot pedig a neves Szabó Lőrinc-kutató, Kabdebó Lóránt „egy élet szexuális és poétikai tapasztalatainak összegzéseként” határozza meg.7 Úgy vélem, érdemes összevetni az említett három alkotást, mivel ezek ugyanazt a műfajt látszanak megvalósítani. E sajátos műfaji-szövegformai konstrukció egyik lényeges ismérve a meghatározó szerelmi tematika, mely a versek nagy részét irányítja, s ami ezáltal a kommentároknak is elengedhetetlen része lesz. Ám a műfaj valóban konstitutív elemét a lírai versek prózai formájú szerzői szövegmagyarázata 56 �jelenti, ahol a kétfajta beszédmód és szövegtípus együtthatása egy sajátos szerzői élettörténetet rajzol ki a szó ricœuri értelmében, amely szerint önmagunk történetét kizárólag nyelvi közvetítéssel, az elbeszélő funkció révén alkothatjuk meg. A művekben (meg)formálódó szerzői identitás annyiban is megfeleltethető a Ricœur-féle narratív azonosság fogalmának, hogy mindhárom esetben hangsúlyosan az olvasás aktusán, illetve aktusain keresztüli elsajátításról van szó, hiszen mindegyik szerző tulajdon költeményeit olvasva dolgozza ki a maga prózai én-narratíváját.8 A magyarázat megalkotása így minden esetben a temporális távolság leküzdésére irányuló kísérletként működik: a versek kontextusát kibontó prózai szövegek nemcsak Szabó Lőrinc és Petri, de Dante esetében is jó néhány évvel vagy évtizeddel a költemények megírása után keletkeztek (Szabó Lőrinc 1955-től haláláig írta kommentárjait; Petri feltételezhetően 1992-ben fogott hozzá az 1971-es Magyarázatok M. számára című kötetének versmagyarázataihoz, s tervei szerint minden költeménye sorra került volna, Dante pedig magukon a lírai szövegeken 10 éven keresztül dolgozott, míg a keletkezésüket ismertető elbeszélés még később készült el, mikor a szerző már a „nagy”, verses formában írt epikus – egyes értelmezői szerint határozottan regényszerű 9– művére, az Isteni Színjátékra készült.).10 A létrejövő élettörténeti narratíva azonban, épp a kétféle, időben is szétszakított beszédmód kontaminációja következtében egyik esetben sem képes egy egységes szerzői/beszélői önazonosság felépítésére, hanem evidens módon kettősségekre épülő, végérvényesen és megnyugtatóan sosem azonosítható identitást rajzol ki. Látható, hogy ez a sajátos műfaj különleges erővel veti föl élet és irodalom, valóság és költészet (jakobsoni kifejezéssel a referenciális és poétikai funkció) viszonyának, s ebből következően a szerzői én identifikálhatóságának kérdését. Meglátásom szerint ez a kérdés Dante műve kapcsán artikulálódik a legerőteljesebben. S itt most nem elsősorban a Beatrice személyének azonosíthatóságára, illetve referencializálhatóságára vonatkozó esetleges problémára gondolok (élő személy volt-e, valóban szerette-e őt, illetve őt szerette-e Dante, vagy minden csak a szerzői imagináció eredménye, s Beatrice maga lenne a tiszta „idea”, az „idea-világ”, „a minden földiségtől megtisztulni vágyó lélek aspirációjának angyali képben” való rögzítése, s a hozzá kapcsolódó szerelemnek nevezett érzés „valami nagy szellemi szenvedély az intellektuális, a plátóni Erósz” fajtájából?),11 még csak nem is azért állítom ezt, mintha Dante direkt módon exponálta volna költészet és valóság dilemmáját. Ellenkezőleg, Dante a lírai és a prózai szövegrészek egy kompozícióba történő összedolgozásával mintegy beszédesen elhallgatja a fenti kettősséget, amelynek feszültsége az egy szövegkorpuszon belüli egymásra-vonatkozás következtében csak felerősödik, s ez a kettős hatás feltehetően a dantei fikció egyik fő intenciója. Egyszerűen arról van szó, hogy a Vita Nuova prózai szövegrészei önmagukban is két műfajt és funkciót valósítanak meg: a prozimetrium műfaját reaktiváló dantei autokommentárokat, amelyek elsődlegesen a költemények felosztását (divisione) tárgyalják (nem véletlen, hogy Kelemen János a Vita Nuova kapcsán hangsúlyozza a metanyelv jelentőségét),12 valamint a Dante-narrátor elbeszélését, aki saját verses lírai szövegei alapján egy fiktív történetet, egy a szó irodalmi értelmében vett önéletrajzot alkot. Mindezekből két alapvető különbség körvonalazható a két magyar költő szerzeményei és a középkori olasz szerző műve kapcsán: Danténál a versek és prózai „magyarázataik” nem kettős, hanem triadikus szerkezetet képeznek, 57 �amennyiben a dantei szöveg a lírai költészet, a narratív próza és az ugyancsak narratív kommentár hármasságából épül föl, míg a két magyar szerző esetében a prózai szövegek a kommentár (néha az értelmezés) funkcióját töltik be, de minden törekvésük ellenére sem rajzolnak ki egy egységes fiktív szerzői élettörténetet. Mindez leginkább onnan látható be, hogy Szabó Lőrinc és Petri esetében a prózai magyarázatok nem alkotnak a versekkel közös szövegegységet (nem véletlen, hogy publikációjuk a kommentárok elkészülte után is szeparált maradt), így náluk nem valósul meg az a nagyívű szövegkompozíció, ami a Vita Nuova célja volt, s ami az Isteni Színjáték mint verses narratíva vagy verses „regény” előkészületeként fogható fel. Dante esetében tehát nem csupán egy vers + prózai kommentár alapszerkezetre épülő, s egy költői élettörténet-konstrukció létrehozására irányuló kísérletről beszélhetünk, hanem olyan kompozicionális és műfaji innovációról,13 amelyet Petrinek saját bevallása szerint lírai alkata miatt 1971-ben nem sikerült megalkotnia (s talán azért sem, mert eleinte nem ismerte föl a Dante-mű valódi, egységes műfaját, másképpen fogalmazva azt, hogy az Isteni Színjáték nem írható le a „versek filozófiai kommentárokkal” megjelöléssel),14 s amelyre később már, akárcsak Szabó Lőrinc, nem is törekedett. Mindez egy olyan technikainak tűnő részlet felől is belátható, hogy a két magyar költő nem saját maga írta, hanem diktálta versmagyarázatait. Másfelől úgy gondolom, Dante művének prózai szövegrészeit nem is nevezhetjük kommentároknak, talán még magyarázatoknak sem, mert azok nem alárendeltjei a költeményeknek, hanem egy egységes történet és szöveg részei: Bahtyin kifejezésével élve, Danténál a prózai „betétek” nemcsak ábrázoló, hanem ábrázolt szóként is viselkednek,15 szemben a másik két szerző prózájával, ahol a „magyarázatok” nem, vagy csak igen csekély mértékben válnak az ábrázolás tárgyává (mondhatni szépirodalmi szöveggé), mivel funkciójuk a versek – változó aspektusokból történő – megvilágításában merül ki. Különböző tehát a „magyarázat” funkciója és működése a három esetben. Danténál, bár a narratív prózai szövegrészek először mindig a verset kiváltó eseményt részletezik (ez lehet egy találkozás, Beatrice üdvözlő szava, mások vélekedése a dantei elbeszélő-hősről, valakinek a halála, valamint sokszor egy álom vagy vízió), ez az esemény és annak kontextusa olyannyira általános és eltávolított, hogy nyilvánvaló a fikcionált mivolta.16 Ezzel szemben a két magyar költő kommentárjaiban sokkal inkább a versek „hagyományos értelemben vett” keletkezéstörténetének bemutatásával találkozunk: Szabó Lőrinc „megfigyeléseiben” az irodalmi-közéleti kapcsolatok megvilágítása és a költemények szövegére vonatkozó reflexiók mellett a legerőteljesebbek a személyes biográfiai és keletkezéstörténeti magyarázatok (különös tekintettel az „empirikus” szerző szerelmi viszonyaira, érzéseire és percepcióira),17 míg Petri esetében az életrajzi mozzanatok fölött a szövegekhez fűzött filozófiai magyarázatok és a szövegek nyelvi-poétikai sajátosságaira irányuló „szakmai” reflexiók dominálnak.18 Szabó Lőrinc tehát a kommentárok irányultságával mintegy kétpólusú oppozícióba állítja költészet és élet, ahogy a címben nevezi, „vers és valóság” viszonyát, míg Petrinél a prózai szövegekben jóval erőteljesebb a versek irodalmi (retorikai, verstani, tropológiai) és egzisztenciálfilozófiai elemzésére irányuló tendencia, amelyhez képest az életrajzi alapú jelentésadás másodlagos és esetleges szerepet tölt be. 58 �Közös vonás ugyanakkor, hogy a prózai magyarázatokban mindhárom szerzőnél helyet kap a versekre vonatkozó poétikai reflexió: Szabó Lőrincnél ez egyes metaforák megfejtésében, a vers esztétikai minőségének vagy sajátosságának kiemelésében és más saját költeményeivel mutatott hasonlóságokra való utalásokban érhető tetten,19 Danténál az előadott vers – számos esetben autopoétikus megjegyzésektől sem mentes – kompozicionális elemzésében (a megszólalás irányultságának és tárgyának változásai szerint Dante különböző szakaszokra osztja fel saját lírai verseit),20 míg Petrinél kifejezetten olyan költői-nyelvi megoldások analízisében, mint az állítmány szintaktikai kétértelműsége, az enjambement szemantikai szerepe, 21 a rímszerkezetbeli változások hatásmechanizmusa, a rím hangzásának, grammatikájának és szemantikájának összefüggései,22 a poétikus és apoétikus témák viszonya, vagy a ritmus és a versmelódia értelemképző lehetősége. A Petri-féle kommentárok határozott poétikai irányultsága Petri prózai szövegét és a Magyarázatok M. számára című kötetet meglátásom szerint erőteljesebben köti Dante művéhez, mint a költészet és valóság viszonyának Szabó Lőrinc-i reprezentációjához.23 A Vita Nuova – a szöveg tradicionális, azaz nem az újabb, Gorni-féle tagolás szerint, mely harmincegy fejezetre osztja a Dante-művet – negyvenkét számozott fejezetből épül fel, ezek közül tizenhárom csak prózai szöveget tartalmaz. A többi rész felépítése hármas tagolású: a dantei narrátor először a verset kiváltó okot beszéli el, azután közli a versszöveget, végül a téma- és a beszédirányultság szempontjai alapján szerkezetileg elemzi a költeményt. 24 S hogy a kompozíció retorikája mennyire fontos Dante számára, azt az egész mű felépítése is mutatja: Beatrice halálát (XXIX. és XXX. fejezet) követően a XXXI. részben az említett önéletrajzi jellegű próza – versszöveg – kompozicionális elemzés triadikus elrendezése megváltozik: innentől kezdve a prózai keletkezéstörténetet a vers elemző felosztása követi Danténál, míg a költemény szövegközlésére ettől fogva mindig a fejezet végén kerül sor. A változást maga a dantei beszélő explikálja, s jelzi annak intencionált következetességét is: „S hogy az ének a végén még özvegyebbnek hasson, felosztom, mielőtt idézném; s ezentúl már ezt a módot fogom követni.”25 Innentől fogva a beszélő több alkalommal szándékoltan elhagyja vagy csak vázlatosan rögzíti a vers tagoló magyarázatát, kijelentve, hogy a költemény „értelme éppen elég világos.” 26 Ez a váltás a verses forma hangsúlyossá tételeként, domináns pozícióba emeléseként, s közvetve a Commediára való előreutalásként értelmezhető, amit a könyv vége nyilvánvalóan megerősít.27 Mindez újfent kiemeli a Vita Nuova konstruált és fikcionális mivoltát.28 Itt nincs mód érdemben kitérni a Vita Nuova rendkívül izgalmas és kifejezetten modernnek ható poétikai vonásaira, ezért csak néhány olyan jellegzetességét említem meg, amelyek kapcsolatba hozhatók Petri korai költészetével. Ezzel összefüggésben elsődlegesen Petrinek a neoplatonista filozófiai és lírai hagyományhoz való viszonyára utalnék, ami határozottan kettős arculatúnak mutatkozik: e tradíció egyfelől mint a vágy és a vonzódás tárgya, illetve mint hatás vitathatatlanul jelen van mind Petri lírai szövegeiben (pl. „Miért nem lehettem régi költő? / Nem volna kérdés, hogy szeretlek-e” A szerelmi költészet nehézségeirőlben, illetve jó példa erre a Csak egy személy szövegének egésze, mely verset Petri maga az olasz „bel canto” ösztönzéseként s megvalósulásaként jellemzi),29 mind a kommentárokban s az interjúkban.30 A jelzett lírai-bölcseleti tradíció ugyanakkor rendre az elhatárolódás gesztusát s a hagyomány nyelvi iróniáját váltja ki mindhárom említett műfajban. 59 �Ez a kettős viszonyulás a dantei kompozicionális retorika és narratívateremtő filozófiai világlátás Petri-féle recepciójában is megmutatkozik: „Amikor én a Magyarázatok…-at írtam, akkor én még nagy filozófiában, nagy elméletben gondolkodtam, azután rájöttem, hogy ilyen nincs. Nincs semmiféle összefogó elmélet, vannak a szaktudományok, a módszertani problémák, ezekkel lehet foglalkozni. Ez költőileg nyilvánvalóan azt jelentette, hogy feladtam a magyarázat adására való igényemet, így bizonyos értelemben maradt az élet pillanatainak a rögzítése, és nem tartottam igényt arra, hogy belehelyezzem valami nagy keretbe, világképbe.” 31 Ezt a Petri-állítást azonban fenntartásokkal kell fogadnunk: lehet, hogy Petri szándéka szerint valóban „feladta” a bölcseleti magyarázat lehetőségét, ám aligha számolt le egy „poétikai magyarázat”, vagy inkább értelmezés lehetőségével: egy ilyen feltevésnek nagymértékben ellentmond lírai életművének megkomponáltsága (elegendő itt az első kötet első, Reggel című versére és az utolsó kötet Már reggel van című záródarabjára utalni, hogy felfedezzük a költői pálya megkonstruálásának poétikai gesztusát). Továbbá Petri jóval későbbi költeményei sem írhatók le „az élet pillanatainak rögzítéseként”, vagyis ennél az önminősítésnél a szerző filozófiai és költői (poétikai) meggondolásai alighanem keverednek. Amennyiben nem poétikai, s nem is fogalmi, hanem hermeneutikai aspektusból vizsgáljuk a Petri-féle magyarázat fogalmát, legalább kétféle jelentéslehetőséget tárhatunk fel: részint a ’megfejtés’ értelmű magyarázatét, amely a gondolkodás, s még inkább a költészet működése („logikája”, lásd József Attila) felől nézve kevéssé tűnik tarthatónak, másfelől a hermeneutikai értelemben vett ’értelmezés’ jelentését, amely bár tisztában van a megértés totális betetőzésének lehetetlenségével, mégis folytonosan él a reflexió, a parafrázis (vö. Körülírt zuhanás) interpretatív eljárásaival. Másfelől feltételezhető, hogy Petri mint költő bízvást észlelhette a magyarázat szó latin (explanatione mint ’egy terv, egy adottság kibontása’) és magyar (magyaráz, tehát ’magyarul beszél, a magyar nyelvet használja, magyarul érthetővé teszi’) szemantikája közötti különbséget, mely a fogalom magyar nyelvű „elgondolásmódját” 32 a nyelv kitüntetett szerepe okán inkább az értelmezés, az interpretáció aktusa felől engedi megközelíteni. S amennyiben kifejezetten a költészetről mondott szavait tekintjük, azok Petrit a forma mint konstrukció és mint költői mesterség iránti elkötelezettsége okán inkább „régi”, ha tetszik, „konzervatív” költőnek mutatják: „Fellazultak a szakmai kritériumok, elfelejtődött, hogy az ars nemcsak művészetet, hanem mesterséget is jelent, pedig a locsogásnak egy dolog vethet gátat csupán, a forma.” 33 Ami a Petri-féle irónia és olykor groteszk távolságtartás ellenére is dantei alapokra megy vissza, az a szerelmi téma és a nyelv evidens egymásrautaltsága, a szerelem és az anyanyelv mint „köznyelv” szétválaszthatatlansága a költészetben. Dante ezt a Vita Nuova egy szinte irodalom- és nyelvelméleti értékű passzusában ekképp fejti ki: „Mindenek megértéséhez – ha ugyan nem felesleges itt a magyarázat [vö. a magyarázat érvénytelenségének körülírásával Petri első verseskötetében]34 – először is tudni kell, hogy a hajdani költők Ámorról nem köznyelven énekeltek; ellenben énekelt róla némely költő latinul; tehát nálunk […] nem köznépi, hanem tudós költők tárgyaltak erről a dologról. S nem is sok esztendő telt el azóta, hogy ezek a köznépi költők először bukkantak fel, s azóta köznyelven rímet írni annyi, mint latinul verset írni, különféle mérték szerint. […] Az elsőt, aki köznyelvű költőként kezdett verselni, az indította, hogy szavait hölgyével, akinek keserves volt latin 60 �versekkel bajlódnia, meg akarta értetni. Ez pedig azok ellen szól, akik másról is rímelnek, mint szerelmi tárgyról, amikor való, hogy a költészetnek ezt a módját eredetileg azért fedezték fel, hogy segítségével Ámorról énekeljenek.” 35 Petri kapcsán a szerelem és költészet egymást-feltételezettsége vonatkozásában itt talán elegendő a híres parafrázisra, a Pilinszky-féle „A költészet nem tűri az alapok bonyolultságát” formula helyébe illesztett „A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát” (A szerelmi költészet nehézségeiről) mondatra hivatkozni, s jelezni a középkori misztikus (neoplatonista gyökerű) irodalom meghatározó jelentőségét Pilinszky vonatkozásában. További párhuzamok helyett álljon itt Petri György A költészetről című verse,36 mely közvetve a dantei inspirációhoz való viszonyáról is tudósít: A költészetről Mikor helyzetek és gondolatok világosan egymásra utalnak, de anélkül, hogy vissza lehetne vezetni egyiket a másikára: s ha szó sincs következtetésről, se szükségszerűségről, mint fák a gyökerükre mégis úgy utal egyik a másikára – megfoghatatlanul: akkor a költészet elérte célját. Jegyzetek 1 2 3 A tanulmány az OTKA PD 76152 számú pályázati kutatás (A magyar verstani tradíció és a kortárs magyar líra) keretében készült. Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog. In: PETRI György Összegyűjtött Munkái III. Budapest: Magvető, 2005, 230. „Holmi, 2007/4. Az első közleményhez a szerkesztőség ezt a jegyzetet fűzte: »1990ben jelent meg a Vers és valóság című kétkötetes gyűjtemény, amelyben Szabó Lőrinc versről versre haladva egész költői életművét ellátta – elsősorban a versek keletkezéstörténetét megvilágító – kommentárokkal. Alighanem ez ösztönözte Petri Györgyöt, amikor – élettársa, Pap Mária emlékezete szerint 1992-ben – nekilátott, hogy lediktálja neki, amit a verseiről fontosnak tartott elmondani. Ő is úgy tervezte, hogy minden versét sorra veszi. A kommentárok terjedelme egyre nőtt, de a munka az első kötet első ciklusának utolsó verse előtt elakadt. Az alábbiakban a teljes elkészült anyagot közreadjuk. Jegyzeteket nem fűzünk hozzá, a tárgyi pontatlanságokat nem javítottuk, a személyes utalások magyarázata kiolvasható számunk egyéb írásaiból. A címet mi adtuk.« Később a számítógépből előkerült a korábbi, gépelt anyag folytatása, további hét vers önelemzése, az első kötet sorrendjében haladva.” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára]. In: PETRI György Összegyűjtött Munkái IV. Budapest: Magvető, 2007, 680. 61 �Megjegyzendő, hogy az olasz cím előtt nem minden kiadásban szerepel a La névelő. Vö. például ALIGHIERI, Dante, Vita Nuova. Introd. Di Giorgio PETROCCHI, commento di Marcello CICCUTO. Milano: Rizzoli, 1984. Ennek megfelelően a Dante-kutatók nagyobbik része csak „Vita Nuova”-ként emlegeti a művet (pl. Domenico DE ROBERTIS, Introduzione a Dante Alighieri. In: Vita Nuova. Milano: Rizzoli, 19945, 39-41; FERRUCCI, Franco, Il libro del desiderio. Milano: Leonardo, 1990; CORTI, Maria, Percorsi dell’invenzione. Il linguaggio poetico di Dante. Torino: Einaudi, 1993, 39-42.); KELEMEN János, Dante commentatore di se stesso. In: Quaderni danteschi [Periodico della Società Dantesca Ungherese], 1/2010, N. 6, 1-20.). A Dante-mű egyik legújabb olasz értelmező-filológusa pedig a diftongus nélküli címet tekinti autentikusnak („anche se ha avuto corso la dizione Vita Nuova, col dittongo, é Vita Nova il titolo autentico, come attestano in maniera esplicita il codice Martelli 12, il più antico e vicino per assetto all’originale dantesco, e il manoscritto Toledano 104.6, di mano del Boccaccio.” Vö. GORNI, Guglielmo, La Vita Nova di Dante Alighieri – 1. Il titolo. Vö. http://www.italica.rai.it/index.php?categoria=libri&scheda=dante_il_titolo 5 Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 224. 6 „[…] Dante Beatricéje, a tisztes, többgyermekes családanya, a Vita Nuova szerelmes verseinek, és őt [Dantét] a paradicsomba kalauzoló alakja – bár élt, mégis csak – képzeletbeli eszmény.” SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Bizalmas adatok és megfigyelések. Szöveggond. és jegyz. Szabó Lőrinc Kutatóhely, vez. KABDEBÓ Lóránt. Budapest: Osiris, 2001, 280. 7 KABDEBÓ Lóránt, Utószó. In: SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Bizalmas adatok és megfigyelések, i. m., 358. 8 Vö. RICOEUR, Paul, Az én és a narratív azonosság (ford. SEREGI Tamás) In: LÁSZLÓ János, THOMKA Beáta (szerk.): Narratívák 5. Budapest: Kijárat, 2001, 15-26., különösen 15., ill. 23-26. 9 Vö. pl. HOFFMANN Béla, Benedetto Croce e l’Ulisse dantesco In: UŐ, La parola poetica. Teoria letteraria e letteratura italiana, Università degli Studi di Udine. Udine – Szombathely: Berzsenyi Dániel Főiskola, 2005, 24-46, különösen 36-46. 10 Vö. KABDEBÓ, i. m., 357., Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 230, FÜLEP Lajos, A Vita Nuova és a mai olvasó. In: DANTE, Az új élet [Kétnyelvű remekművek]. Szerk. HALÁSZ Gábor, ford. JÉKELY Zoltán, Franklin Társulat, Budapest, é. n., XII. 11 FÜLEP Lajos, i. m., IX. 12 Vö. KELEMEN, i. m., 7. 13 Ezzel kapcsolatban l. CORTI, i. m., 42., PETROCCHI, i. m., 13, 17. 14 Vö. ismét: Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 224. 15 Vö. BAHTYIN, Mihail Mihajlovics, A regénynyelv előtörténetéhez In: UŐ, A szó esztétikája. Budapest, Gondolat, 1984, 217-256, különösen 220-227. 16 Fülep Lajos szavaival: „Az olvasót az zavarja meg, teljes megfordulását a vélt megértéstől a nem-értés kényszerű elfogadásáig az okozza, amiben a legbiztosabb volt, a legbizonytalanabbá az teszi, hogy ő szerelmi lírát olvasott, szerelmes verseket, ifjúkori szerelem történetét […]” FÜLEP, i. m., VIII. Fülep szerint az olvasó azt kérdi, „hogy amit olvasott, mind csak szimbolum, vagy az is? […] a valóságosként, megtörténtként, szinte életrajzi adatként megírt események?” FÜLEP, i. m., X. „Mégis az olvasó »impressziójának« is igaza van. Szerelmi líraként olvasta és értette. S ezt a lírai matériát sehogyan sem lehet föloldani vagy mássá minősíteni. Az analógiák, szimbólikus értelmezések mind egybevághatnak, mégsem vonják el merő jellé.” FÜLEP, i. m., XII. 17 Álljon itt erre négy kiragadott példa a Vers és valóságból: 4 62 �18 „Semmiért egészen – Azt hiszem, a legismertebb versem. Az első két sorát éjjel gondoltam el, reggel megfogalmazva találtam a fejemben, a többit még aznap délután írtam hozzá, az egykori Lánchíd kávéházban. Egy utcai ablaknál ültem tehát a Clark Ádám téri oldalon. Hogy kényelmetlenül ültem, arra még most is emlékszem, és csodálkozom, hogy ez a testi kényelmetlenség nem akadályozott meg, illetve nem késleltetett az írásban. Isten bizony, mondom, hogy közben csodálkoztam magamon, hogy hogy tudom folytatni és emelni ezt a nagyon magasról indult témát. Hogy mi váltotta ki? Tízévi házassági és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. Azonkívül az a helyzet, amelyben Erzsikével voltam. Évtizedekig úgy gondoltam, hogy ez a vers kizárólag Nagyklárának szól; újabban azonban azt látom belőle, hogy Erzsikének is üzen valamennyire. Úgy látszik, mindkettőjüknek ragaszkodtam a hűségéhez.” „A homlokodtól fölfelé – Dugott erotizmussal rendkívül telített versnek tartom. Részletezés nélkül csak megemlítem a ki nem fejtett, második értelmét az első versszak néhány szavának. Ha jött érzékiség akármi; egész testedben mindenütt; jó cinkos; más húsok ajkai között; – ez az utóbbi másképpen is kétértelmű. Kétségbeesve tiltakoztam a nők ereje ellen, amely úgy eláradt rajtam, és a nekik hízelgő saját önzésem ellen. Örültem, hogy intellektuálisan független tudtam maradni tőlük az én rettenetes életemben, még akkor is, ha teljesen dekadens önvádak folyton rontották egészséges élvezőképességemet.” „Szeneka halála – A latin bölcselő tudvalevőleg forró fürdőben felvágta az ereit; időnkint én még azt az állapotot is jobbnak hittem akkoriban a magaménál, és persze erotikus és halálelképzelésekkel kapcsoltam össze (víz = nő). »Trükkös« kifejezés, hogy a »víz igyon ki«.” „Ramszesz kolosszusán – Kairótól vagy 30-35 km-re délre, bérelt autón kirándultam annak az újságírónak a kíséretében, akivel Velencében már lefényképeztettük magunkat. Az ismert kisváros nevét már nem tudom, és fő attrakciójáról, vagyis az ott lábatörten heverő II. Ramszesz-szoborról a minap olvastam, hogy beszállították a kairói múzeumba, és ott fölállították. Az óriási szobor akkor még a földön feküdt, térd táján kettétörve, én felmásztam rá, uzsonnáztam rajta, le is fotografáltak és a kép nemrég még megvolt. […(itt még további három mondat következik a nevezetes utazásról – H. K.)] A Pesti Naplóban három cikket írtam az utazásomról, lehet azonban, hogy Az Estben és a Magyarországban is. A vers végén a »Gyerekek gyerekeskedése« utalás a régi latin hexameterre: »Sunt pueri pueri, pueri puerilia tractant«.” SZABÓ Lőrinc, i. m., 61., 62., 130., 131. Ezt a beállítottságot jól szemléltetik például az Improvizáció vagy a Csak egy személy című vershez diktált Petri-magyarázatok, melyeknek, hely híján, csak első mondatait idézem (de amelyek mellett Petri autopoétikus és önelemző beállítódására kommentárjaiból jóformán bármelyiket citálni lehetne): „Erről a versről elég nehéz beszélnem, részben mert nagyon zenei, részben mert nagyon személyes. Tudod, hogy ez a vers rólad szól, de most újraolvasva meglep a versnek a majdhogynem tragikus befejezése. A kötet kontextusában az, hogy »Tekintsd végső dolognak / nincsen rá magyarázat«, ez akkoriban számomra a lehető legsúlyosabb ügy volt, hiszen mindenre magyarázatot kerestem, tehát ezt a nem létező kapcsolatot én a magam számára nagyon is létezőnek fogtam fel. Sőt a megformálás szembeötlő zeneisége rivalizálás volt Szabolccsal [Várady Szabolcs költővel – H. K.]. Szinte ez az egy majdnem kötött formájú vers az egész kötetben. Ez talán vicces, de így van, hogy a »Lágy szürke csillogás / eső-dorombolás« ez a Szabolcsra vonatkozó metafora, és én volnék ironikusan »a költői elem / mély s mélyebb értelem«. […] Az első két sor rímszavai – »csillogás«, 63 �19 20 21 22 23 24 25 26 64 »dorombolás« – lágyak és tompák, az »elem-értelem« rímpár az viszont agresszíven az én rímeszményemet példázza, az egymástól tartalmilag és grammatikailag is idegen motívumok összecsengését.” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára] In: PETRI György Munkái IV. Próza, dráma, vers, naplók és egyebek. Szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, LAKATOS Szabolcs. Budapest: Magvető, 2007, 628. „A vers trükkje az, hogy valamiképpen a melodikussága adja a lendületét. A »Ha lehetnék Neked / csak egy személy« hat plusz négy szótagos tördelésű sorpár: tititá tátitá titátitá. A második sor megismétlődik a második strófában, viszont a két sor a harmadik strófában úgy, hogy hat sor ékelődik a »Ha lehetnék Neked« és és a »csak egy személy« közé. Ez a melodikusság feledteti azt, hogy a személy szó nyelvünkben inkább bürokratikus, rendőri hangzású, vö. személyi igazolvány, előállítandó személy stb. Mégis a dallamtól valami Schubertes érzelmi telítettséget kap ez a szó. Mellesleg két rím is dúsítja a zenei effektust, a viszonylag eredetinek mondható »neked – görbe szeg« rímpár, és a nagyon banális »időben – eltünőben« ragrím. Plusz egy harmadik, a »fokhoz ér – csak egy személy« asszonánc.” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára], i. m., 670. Például A kimondhatatlan kapcsán: „»Fogaid közül«: a homéroszi »fogak ösvénye« = száj.”; az Istenről: „Panteista fantazmagória, Rimbaud A részeg hajójának helyenkénti hatása alatt”; a Még egyszerről: „Az előzőnek testvérdarabja, szinte variációja. És csakugyan: egyszerre írtam őket.” SZABÓ Lőrinc, i. m., 141, 28, 126. Egyetlen példa: „Ez a ballada három részre oszlik: az elsőben megmondom, hová menjen, bátorítom, hogy nagyobb bizakodással menjen s azt is megmondom, kinek társaságába szegődjék, ha biztonságosan s veszedelem mentesen akar járni; a másodikban megmagyarázom neki; hogy miként is kell eljárnia; a harmadikban felhatalmazom, hogy akkor menjen, amikor akar, s indulását a szerencse karjaiba ajánlom. A második rész itt keződik: S ha elnyeréd; a harmadik itt: Menj balladácskám.” Vö. „Az enjambement miatt a sor kicsengése egészen fenyegető, nevezetesen, hogy nem lehet élni, de utána grammatikusan szorosan kapcsolódik a »másképpen, mint«, innentől kezdve arról van szó, hogy mégiscsak lehet élni. Egyébként ebben a versben jöttem rá, hogy egy olyan poétikai fogásnak, mint egy sorátvetés, szemantikai jelentősége van. Az ilyen enjambement-ok akkor igazán erősek, ha az előző sor grammatikailag befejezettnek látszik, és aztán a meglepetés az, hogy az adverbium szorosan köti a folytatáshoz…” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára], i. m., 626. Pl. „az elem-értelem rímpár az viszont agresszíven az én rímeszményemet példázza, az egymástól tartalmilag és grammatikailag is idegen motívumok összecsengését”. Uo., 628. Itt jegyzem meg, hogy a kritikai recepcióban nem találkoztam a Petri-kötet címében jelölt „M.” értelmezhetőségének kérdésével. Hipotézisem szerint az M.-et, noha az például Hajnóczyra való utalásként is felfogható, a ’magam’, ’én magam’ literális nyelvi jelölőjeként (is) interpretálhatjuk mint bármiféle magyarázat szükségszerűen önértelmező természetének metaforáját. Ezt az izgalmas felépítést méltatja Fülep Lajos: „Mert nem különösen érdekes-e […], ahogy a költő olyan nagymultú, mégis modern formában, amilyen az önéletrajz vagy vallomás, elmond eseményeket prózában, azután megírja őket versben, s végül még a verseket is taglalja?” FÜLEP Lajos, i. m., IX. DANTE, Az új élet. [Kétnyelvű remekművek], i. m., 105. Például: „Ezt a szonettet nem magyarázom, mert értelme éppen elég világos” (XXXIX); „Ezt a szonettet nem magyarázom, mert éppen eléggé világos. ” (XL); „El- �27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 képzelhető ugyan ennél tüzetesebb felosztás és magyarázat is, de úgy vélem, boldogulni lehet ennyivel is, ezért nem bajlódom további felosztással.” Uo., 133., 135., 139. „E szonett után oly csodálatos látomásom támadt, hogy a benne látott dolgok arra az elhatározásra bírtak, hogy erről az áldottról mindaddig, amíg méltóbban nem szólhatok róla, többet ne beszéljek. […] remélem, úgy beszélhetek majd róla, ahogy hölgyről még sohasem beszéltek. S majd megengedi tán a könyörületesség ura, hogy lelkem végtére hölgye, az áldott Beatrice dicsőségének látására járulhasson [Kiem. H. K.], aki megdicsőülten csudálkozik annak arculatjába, Aki örökre áldott.” [Kiem. az eredetiben.] Uo., 141. Uo., Ám nem ez az egyetlen szöveghely, amelyik viszonylag nyíltan anticipálja a későbbi nagy művet: a XIII. rész egyik mondata a Színjáték első sorainak és alapszituációjának parafrázisát adja: „barátomnak ezeket mondtam: »lábam az életnek már ama határát súrolta, amelyen túllépni, a visszatérés reménységével lehetetlen.«” Uo., 41. A Dante-alkotás reflektáltan nyelvi konstrukció létét világosan jelzi a kezdés („incipit”) is, mely az egész művet saját emlékezetének „könyvéből” származó „szavak egybegyűjtéseként” határozza meg: „In quella parte del libro de la mia memoria dinanzi a la quale poco si potrebbe leggere, si trova una rubbrica la quale dice: Incipit vita nuova. Sotto la quale rubbrica io trovo scritte le parole le quali é mio intendimento d’assemplare in questo libello; e se non tutte, almeno la loro sentenzia.” Jékely fordításában: „Emlékezetem könyvének ama részében, amely előtt keveset lehetne olvasni, található a következő kezdetű fejezet: Kezdődik az új élet. Ebben a fejezetben találom azokat a szavakat, amelyeket ebbe a könyvecskében szeretnék, ha nem is mind, legalább lényegük szerint egybegyüjteni.” Uo., 2., 3. Ismert, hogy Maria Corti épp ezért szentel kiemelt figyelmet a dantei emlékezet „könyvének”, amelyet határozottan a szerzői képzeletből és poétikából eredeztet: „In altre parole il libello non é trascritto da un’autentica memoria esistenziale, ma da una memoria che si innesta sulla immaginazione e sulla poetica dell’autore.” CORTI, im. 41. Vö. „A versnek nincs címzettje. Tulajdonképpen egy poétikai kísérlet arra, hogy megírjak egy olyan igazán bel canto szerelmes verset, aminek a megírhatatlanságáról a Szerelmi költészet nehézségeiről panaszkodom.” (Kiem. az eredetiben.) PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára], i. m., 670. Vö. Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 241. Uo., 228-229. Walter Benjamin kifejezése Tandori Dezső fordításában. Vö. „Hogy ezt a törvényt, a nyelvfilozófia egyik alapvető törvényét pontosan megragadhassuk, meg kell különböztetnünk az elgondolt dolog és az elgondolás módjának intencióját. A »Brot« és a »pain« szóban ugyanazt gondoljuk, ám az elgondolás módja máris különbözik. Az elgondolás módja teszi ugyanis, hogy németek és franciák számára mást-mást jelentenek ezek a szavak; hogy kicserélhetetlenek; hogy végső soron egymás kizárására törekszenek. Az elgondolt dolog eredményezi viszont, hogy – abszolút értelemben – mind ugyanazt jelentik […]” Walter BENJAMIN, A műfordító feladata. In: UŐ: Angelus Novus. Budapest: Magyar Helikon, 1980, 77. „Az utókornak nem üzenek semmit”. In: PETRI GYÖRGY Munkái III. Összegyűjtött interjúk. Szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, Várady Szabolcs. Budapest: Magvető, 2005, 451. Néhány példa: „Véget nem érő magyarázatok” (Az álmatlanság dalaiból), „nincsen rá magyarázat” (Improvizáció), „Magyarázkodni kéne…” (Történet) Vita Nuova, i. m., 89. PETRI György Összegyűjtött Munkái I. Szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, VÁRADY Szabolcs. Budapest: Magvető, 2003, 59. 65 �TALÁLKOZÁSI PONTOK GROZDITS K ÁROLY H. „Míg be nem csuk az elalvás” Beszélgetés Dukay Nagy Ádámmal Dukay Nagy Ádám költő, író, szerkesztő, s – mint az interjú készítője – újságíró, így nincs könnyű helyzetben sem ő, sem a riporter: szakmabéli beszélget szakmabélivel. De talán pont ez a felállás, ami valóban izgalmassá tehet egy ilyen, térből és időből kikacsintó dialógust. Akinek konkrétabb apropó kell, az remélhetőleg még ez évben ráteheti kezét a Titokbhakta című Dukay-verseskötetre. – Ismerkedős és egymást kóstolgató beszélgetésünk kapcsán kiderült számomra, hogy nem lesz könnyű dolgom, nem tudok, nem lehet, és ezért nem fogok megható történeteket, csattanós sztorikat és apró életképeket kicsikarni belőled. Miközben én belekényszerítenélek a visszapillantásba, te észrevehetően másfelé akarsz nézni. – Sokkal izgalmasabb dolgokról beszélgethetünk. Nem tudok mit kezdeni az életrajzi adatokkal, ezért nem tudok beszélni sem róluk. Nem akarok senkit megbántani, de nekem az életrajzi adat – a klasszikus formájában – érdektelen. Amikor Pilinszky János azt mondja az anyjáról, hogy „Anya viszont liget volt, haláláig faiskola”, az más, valahogy ez… Nem arról beszél, hogy milyen cekkerrel ment anya a közértbe, és hogy milyen házak között nevelte fel őt. Erről nagyon kevésszer szólt, úgy emlékszem legalábbis. – Ha az írás kezdeteiről faggatlak… – Amikor elkezdtem írni, nagyjából akkortól érzem, hogy vagyok, hogy valahol vagyok. Írni, fogalmazni pedig akkor kezdtem, amikor megtanultam a betűket. Ettől függetlenül szerintem huszonkét éves koromra tudtam csak értékelhető szöveget írni. Addig kivétel nélkül mindegyiknél azt éreztem, hogy ez még mindig nem pontos. Aztán létrejött pár olyan szöveg, ami azóta is evidens maradt, s ez már elég hosszú idő, szóval talán ezek már megmaradnak nekem. A viszonyom az íráshoz, a leírt történetekhez ugyanakkor azóta sem változott. Ez az az eszköz, ami – annak ellenére, hogy nehezen tudom magam költőnek nevezni – ahhoz a tűhegynyi ponthoz vezet el olykor, ami az egyetlen helyem a világban. Egy parányi menedékkozmoszról beszélek. – Engem a szavak íze, illata, csengése, a hangok együttállása lökdösött az irodalom felé… – Nekem nem a szavak, hanem a történetek voltak a fontosak. Az, hogy közel menjek a történetekhez. Ha egy fáradt gyereknek elkezdesz történetet mesélni, akkor, amíg el nem alszik, addig megfeszítetten figyel, hihetetlen erővel koncentrál, hogy el ne veszítse a fonalat. És kezdődhet bárhogy, szólhat a varázslóról, akit nem szabad feldühíteni, mert akkor súrolókefévé változtatja a cirmost… és folytathatod 66 �a történetet, sőt folytatja az magát már akkor, kanyarog erre-arra, s a gyerek addig figyel, míg be nem csukja az elalvás. Ilyenformán engem nem a szavak, hanem a történetek „húztak”. A történetek elmélyítése során – s ez lehet négy tercina is – olyan tájakba láttam bele magamban, amelyek teljesen megleptek, néha megijesztettek. Olyan ez, mint amikor a gyerek még úgy hiszi, hogy a város határa, az a világ vége. Aztán azt később látja, hogy a „határ” után újabb és újabb tájak vannak, s amit határnak hitt/látott, az egyáltalán nem az. Nekem azért öröm megtalálni a történeteket, mert olyan vagyok, mint egy fáradt gyerek, bennem most is novella játszódik. Ahogyan például a hátad mögött, ahová te ritkán nézel, ahogyan én is az enyém mögé, él, tűnődik, tombol, bókol, dülöngél a borozó, az lenyűgöző. Nem lehet, én nem tudok betelni a történetekkel… S a történés nélküli történetekkel sem. Mert azok is csak látszólag történés nélküliek. Értelemszerűen mindig az dönt a történet mibenlétéről – és ez engem, fáradt gyereket nagyon foglalkoztat –, hogy milyen közel vagy a tér és az idő azon találkozásához, ahol történetet keresel. Ennek határai az egyénnek adatott mozgástér térben és időben. Ha a túlsó sarokról nézed a kocsma életét, akkor azt látod, hogy emberek bejönnek, tűnődnek, bókolnak, satöbbi, aztán kisétálnak innen. Taxit hívnak, s míg megérkezik, elszívnak egy cigarettát. Aki közelebb jön, át az úttesten, az már láthat gesztusokat, elcsíphet szavakat, egészen más fokon szemlélője ugyanannak. Pedig csak annyi történt, hogy átjött, egészen pontosan egy másik térbe, s akaratlanul egy másik időbe – ami persze illúzió, úgy értem, az idő – lépdelt. Aztán, ha ideül közénk, akkor az megint egy új nézőpont. Részesévé válik a mi most forgó történetünknek. – Ezzel a történetes világlátással te verseket írsz, miközben mások a szavak ízén rágódva próbálnak prózázni? Nem ellentmondásos ez? – Írok prózát is, keveset, igaz... Pontosan tudjuk, kimondani is kínos, mert nagyon lapos igazság: az olvasó a saját történetét fedezi fel. Erre alkalmas tizenkét verssor is. Ha képesek volnánk valóban kívülről látni, például most magunkat, ahogyan itt ülünk, még akkor is teljesen más volna a te, és más az én arról, mondjuk úgy, másokkal megosztható történetem. – Többször nyilatkoztál már arról, hogy Pilinszky fontos, elengedhetetlen. Kik vannak még az általad cipelt szellemi poggyászban? – Aki olvas, annak előbb-utóbb lesznek szentjei az irodalomban. Tandori Dezső írta Szép Ernőről, hogy mindig vele van. Én pont így vagyok Pilinszkyvel: mindig, mindenhová jön velem, és mindig közel van. És nagyon közel van Bódi Tóth Elemér. Ő volt az első igazi költő, akit láttam, Salgótarján utcáin, kamaszként, először csak messziről, mert akkor már majdnem minden könyvét elolvashattam szerintem, tehát tudtam, ki ő… Aztán amikor dolgozni kezdtem a megyei napilapnak, akkor volt sok, számomra nagyon emlékezetes beszélgetésünk. Bent a szerkesztőségben. Akkoriban még szinte minden szerkesztőségben lehetett cigarettázni. Kávét ittunk, cigarettáztunk, s én hallgattam zömmel nagyokat, s ha esetleg elgondolkodott valamin, igyekeztem valami nem túl béna kérdéssel inspirálni vagy motiválni őt… Ugyanígy volt Pál Józseffel; ő meg az író-szerkesztő, akit ugye szintén láttam, hogy ott megy az utcán… – Ők az élő irodalom csöndesebb szereplői. – Éppen ezért fontos, hogy őket említsen elsőként. Kitűnő írók. Meghatározó volt – bár megint más szempontból – Joyce, Semprun, Füst Milán… Azért nehéz 67 �ügy, mert szándékod ellenére toplistát kérsz tőlem, de nagyon kérlek, ne vedd annak! Majdnem attól félek, hogy az említés sorrendje is meghatározó, de nem így van! Magamban bolyongok, miközben a választ keresem, ez éppen csak annyi, hogy ki jön szembe elsőként. Beney Zsuzsa költészete szintén különös módon fontos, ahogy Keszthelyi Rezső, és Tandori Dezső, Györe Balázs, Szijj Ferenc, Babiczky Tibor… ez a legrosszabb, ez a névsorolvasás... Holnap temetik Málik Rolandot, akivel sok évet töltöttünk egy asztalnál. Neki is szentje volt Pilinszky, rendszeresen olvastunk fel, vagy mondtuk fejből egymásnak sorait vagy teljes verseket, sokat beszéltünk róla, és emellett az asztal alatt hemperegve röhögtünk a legidiótább, csak abban a szűk körben értelmezhető vicceinken... Nyilas Attila, k.kabai lóránt, Egressy Zoltán, Gyukics Gábor, Kárai Csaba… velük például nagyon fontos, hogy… nehéz a nevek említése. – Málik Roland. Egy ilyen friss halál után mi következik. Átkozódás? Értelemkeresés? Gyász/depresszió? – Nem gondolom, hogy ne lennénk eztán is mindig együtt. – Csendeskedés? Számvetés? – A világ tényleg család. Te nem látod át, mert gyerek vagy, mint én meg mindenki. Isten lát át ekkora famíliát. Arra jutottam, hogy Roland annyira jó volt, hogy befejezte ezt az osztályt. Mégis sírok, meg sírtam eleget. Ha megnézed a könyvét, akkor láthatod, hogy mindent tudott. – Kerek, egész? – Vele is sokat beszéltünk arról, hogy van-e olyan, hogy egy életmű „torzóban marad”. Én hajlok rá, hogy ilyen nincs. Szerinted? – Van jól bevált kitérő válaszom: a torzó lehet kerek egész. Mi lett volna, ha Radnóti túléli önmagát? Nem lenne szánalmas egy hetvenéves Janis Joplin, egy öreg Jim Morrison…? A párhuzamos, továbbfutó sorsok azt sugallják, hogy nekünk, mint befogadóknak szerencsénk van. Nem volt idő devalválódni… – Biztos te is találkozol olyan antológiákkal, amit jó értelemben vett amatőrök a saját pénzükből hoznak létre. Az ezekben szereplő szövegeket nem géniuszok tolják a világba, de, ha közülük bárki elmegy, az is kerek egészet hagy hátra. – Szinte minden mondatodból kikacsint egy isten (az Isten?), ne kerülgessük. A te Istenednek mi a legfontosabb tulajdonsága? – Az, amit a neve jelent. Krisna azt jelenti: mindenkit vonzó. – Megvan az életedben a felismerés pontja? – 17 évesen, amikor először találkoztam bhaktákkal, annyira mélyen megérintett, hogy nem is volt számomra kérdés, a most, 19 évvel később föltett kérdésed, igen, ez a fölismerés pontja. George Harrison még találkozott Sríla Prabhupáda-dal, aki a nyugati világba elhozta a vaisnavizmus tanait. Nagyon közeli kapcsolatba került a Krisna-tudatúakkal, és Krisna-tudatú is lett. Szándékában állt felvenni a rendet, a fehér dhótit, amit a házasok viselnek, vagy akár a sáfrányszínűt, amit azok, akik lemondtak a családi életről. Erre azt a választ kapta, hogy maradjon inkább civil ruhában, és így terjessze a Krisna-tudatot. Ezért a bhakták elkezdték úgy nevezni: titkos bhakta… gyakorlatilag a „titkos ügynök” kifejezés párhuzamaként. Ezt a fogalmat éreztem én kiterjeszthetőnek, és innen jön az új kötet címe: Titokbhakta. – Mit jelent a megélt vallás, a titkos bhaktaság a hétköznapokra nézvést? – Megint Pilinszky jut az eszembe. Mielőtt Németországba utazott katonaként, vásárolt egy csomó könyvet egy antikváriumban. Romain Rolland-t, Karinthyt... 68 �Aztán, mivel abban a helyzetben mind elveszítette az érvényességét, sorra kidobálta a könyveket az ablakon. Egy maradt vele, a Biblia, akár egy kutya, úgy. A hit valahogy így... Tudod, hogy Istené vagy és Isten a tiéd. Nem felejted… Az emberben ugyanakkor tombol, izzik a bűntudat, de ha elkapható, ha fölvehető a megfelelő szál, akkor ez talán kezelhető úgy, mint a fejlődés egy-egy szakasza. – Ha Pilinszky, és ez a földrajzi helyzet adott, akkor miért nem a Biblia? – Nézd, nálam két könyv van mindig „nagyon elöl”, mindig kéznél, a Bhagavadgíta és a Biblia. Ezek nem kódexek, hanem használati tárgyak. Olyan könyvek, amelyeket mindennap forgatok. – …hogy „forgathassanak” minket. – Ezek valóban katartikus művek, a szónak az eredeti értelmében, vagyis megtisztuláshoz vezethetnek. Mert a szó orvosi jelentése a testnedvek, nyilván a károsak, lecsapolása. Az én kezemben többet forog a Bhagavad-gíta, de nem szorítja ki a Bibliát. Ez a két könyv állandó, és sok-sok egyéb érkezik hozzám vagy utazik át rajtam. Nekünk kamaszként volt affinitásunk olvasni, megfért az éjszakázás, az ivászat az olvasással, sőt együtt járt azzal már a főiskolás, egyetemista évek előtt is, tehát középiskolásként. Ha rock koncertre lógtunk vonattal, akkor is volt nálunk könyv. Rejtőtől Proustig, Kosztolányitól Kassákig… De nem csak az egyetemisták, meg az értelmiségiek voltak így ezzel akkor. Közhely: mi paplan alatt olvastunk kislámpával. Általános iskolásként az volt a buli, hogy ki meddig olvasott villanyoltás után… Nem? Nem voltunk annyira nyakon öntve ezzel a földet fölzabáló technikával. – Nem vagy elájulva a XXI. század technikai vívmányaitól. Kézzel írsz, vagy nincs jelentősége? – A fejlődés, amit kizárólag az anyag szintjén képzelnek el, darab idő elteltével nem fokozható, mindenképpen omlás követi. Általában lépcsőzetes. Az állandó fejlődés nem egyensúly. De nem ezért írok kézzel. Otthon: néha asztalnál, de leggyakrabban fölhúzott lábakkal az ölembe fektetett mappába; sörözőben, borozóban, kávézóban, ahol nagyon sok időt töltök: asztal sarkán, pult szélén. Elbújtatom a kezem alá a papírt, ceruzával írok… Sokszor a pincérektől kérek keskeny slejfnitömböt, azt nagyon könnyű bújtatni… Ceruzával, 2B-s puha ceruzával írok. Azzal szeretek. Épp a puhasága miatt. Közben persze faragni kell. Nincs ebben semmi pátosz. Egyszerűen így alakult. Persze, mivel amikor írni kezdtem, messze nem terjedt el a számítógép úgy, mint ma, úgyhogy írógépem is van. Egy Brother de Luxe 220-as. Édesanyám kapta a papájától az írógépet, aztán most nálam van. Manapság is dolgozom vele. Például, ha egy vers kéziratában odáig jutok ceruzával, hogy úgy látom, tisztázni kell, vagy valakivel szeretnék róla beszélni, akkor azt a táskaírógépet veszem az ölembe. Ügyelek arra, hogy mindig legyen benne szalag, s ha baja esik, akkor megvan a megfelelő írógépszerelő, aki helyrepofozza. Gyönyörűen lehet vele borítékot is címezni. Nem gyógyítható szexepilje, hogy az Á betű kicsit lóg. Ebből persze az következik, hogy az utónevemben mindig kancsalít az első és a harmadik betű. Nagy á, kis á... A számítógépet, noha használom, nem tudom komolyan venni: lebeg előttem egy szöveg, amit le lehet kapcsolni. Ha lekapcsolom a gépet, akkor lekapcsolom a szöveget? Olyan, mint a zsiráf... – „Ilyen állat pedig nincs”? – Nem, ez egy másik vicc: „Szép, szép, de otthonra nem kellene”. Annyira ko- 69 �molytalan. Ha írógéppel dolgozol, meg kell tanulnod, nincs mese, fogalmazni. Mert még egy két-háromflekkes cikket sincs az embernek kedve háromszor legépelni azért, mert nem látta át azt a rövid anyagot sem. A számítógéppel a kor egyik emblémája lett a Backspace-billentyű. Mindent lehet nyom nélkül, azonnal törölni… – …mert szétcsúszik, összekeveredik minden. – Ha hagyjuk, az évek is egybecsúsznak. Nekünk kell megtagolni őket. Ez a könyv, a Titokbhakta most valami ilyesmi lehet. Amikor megjelent az előző kötetem, akkor teljesen üresen álltam, értsd ezt úgy, hogy nem volt egyetlen új szövegem sem. Na, akkor tudatosult is bennem – s ezért ennyire kevés, negyven-ötven cím szerepel ebben a könyvben –, hogy nekem valószínűleg kevés szöveget kell megfogalmaznom. – Te fogalmazod, vagy benned fogalmazódik? – Rajtam keresztül, de mindig van egy csírasor. Mint a fraktálnál. Van egy képlet, amibe mindig vissza kell helyettesíteni a kapott eredményt, és így létrejön egy végtelen sor. Ahogy a fraktálnál is van egy csíraképlet, onnantól kezdve a végtelen felé haladhatsz… lefelé és felfelé is. Minden irányba. Nincs határ. Ezzel együtt éreztem, hogy nagyon kevés az, amihez hozzányúlhatok. Ezek a szövegek ugyanakkor élték az életüket, elhangzottak rádióban, megjelentek lapokban, folyóiratokban, ami jó… de az sem lett volna katasztrófa, ha egy noteszbe csak magamnak írom őket. Mindenki maga miatt ír, még ha természetesen érdekli is, hogy elolvassák-e. Nem tudom elképzelni – vagy nem akarom –, hogy valaki külső érdek, nyomás miatt ír. – Nincs is olyan, uggggyan! – Sok dolgot természetellenesnek érzünk… Értem, mire gondolsz, milyen írásokra, amik lehetnek „amúgy” jók, ha történetesen én mégis azt érzem, hogy ez rutin, ez hordalék… Akkor is inkább szövegszünet; az egyébként is nagyon fontos, annak a csöndje. – Belül írod, vagy kívül? – Amikor ezeket a szabálytalan tercinákat írtam, akkor folyamatosan működtem, elvégeztem, amit el kell, de lekapcsoltam minden egyéb belső mozgást. Azért kötnek le, mert megtaláltam őket. Megtaláltak engem. A többi versemről esetleg tudok valamit mesélni, de a tercinák burokban vannak. Egész másként keletkeztek. – Elengeded a szövegeidet? – Igen. Örültem a találkozásnak, de mehet minden tovább. A tercinák ugyanakkor most is bennem vannak, úgy tudok róluk beszélni, ahogyan vannak: „Mollban játszott az évszak, / akár egy utcára / került bárzenész. // De a kerthelyiségben / még dzsessz bujkált, / és társaságok, nevetés. // Becsípett lányok / csevegtek meg jól öltözött, / ifjú uracskák. // Szívük úgy hitte még / akkor, »máma már / nem hasad tovább«”. –Ez nem megtanult, hanem tudott, ugye? – Ez lett a viszonyom velük. Együtt vagyunk. Így. Mindig. – Van olyan szöveged, amire rá tudsz csodálkozni? – Rácsodálkozni nem tudok, annak tudok örülni, hogy nem szalasztottam el. Olyan, mint egy emberi viszony, amikor visszanézel egy korábbi kapcsolatra, mondjuk egy volt kedvesedre, akit tényleg szerettél, aki tényleg szeretett, s utólag is azt mondod: milyen jó, hogy akkor el- vagy kimondtam neki. A jelen nyugalmához kell, hogy akkor elmondtad. 70 �– Túl a költőtársakon, akik olvassák egymást, mit lehet tudni az Olvasókról? Ha megjelenik a köteted (hány példány?) akkor kihez jut el, miként hat vissza? – Kilenc éve jelent meg legutóbb kötetem, s az utóbbi években kevesebb könyvet is szerkesztettem, mint korábban, tehát nincs friss, egészen pontos képem a helyzetről. Annál is inkább, mert most ugye komoly tektonikus mozgások kezdődtek el a kultúrafinanszírozás terén is. A könyv ugyanakkor kétfelől közelíthető meg. Egyfelől ünnep, másfelől viszont nem az, hiszen az alacsony példányszám miatt kevesekhez jut el. Sokkal kevesebbhez, mint amikor megjelenik egy vers egy folyóiratban, még inkább, ha heti- vagy napilapban. A Titokbhaktából sok szöveg a Népszabadságban jelent meg. Ez néhány éve akár 200 ezer példányt is jelentett. Ma kisebb a lap példányszáma, és egy ideje verset sem közölnek… Visszatérve: már akkor is jó volt a viszonyom ezzel a könyvvel, amikor még nem tudtam, hogy miként fog tárgyiasulni, tárgyiasul-e egyáltalán. De ezt most sem tudhatom biztosan. Amikor elkészültem, akkor elengedtem az egészet. Megírtam, megjelent, elhangzott, mindenünket megoldottuk egymással. Amit ezek után kellene tennem, az olyan, mint amikor hivatalos papírokat tolnak elém. Nyűg, ha lehet, esdeklő arccal továbbtolom. – Szóval, nem vagy az önmenedzselés bajnoka. – Az önmenedzselés akkor érdekes, ha a lelki békédet akarod menedzselni. Akinek ahhoz könyv kell, az foglalkozzon azzal. Nekem az pont nem, vagy hát sokkalsokkal kevésbé fontos. – Lelki béke? – A lehető legkisebb ívelésű szinuszgörbén szeretnék mozogni. A Hosszú eltáv megjelenése után néhány hónappal életem legnehezebb, legfájdalmasabb időszaka kezdődött. – A kötetben különböző valóságok vannak, más-más történetek. – Arra akarok tudatos lenni, ami után ez a könyv kutat, elfogadva a jelenlegi helyzetem, de azt is, hogy a lélek és a hamis ego – azaz a személyiség – nem azonos. Én más vagyok, állandó. Ahogyan te is, mindannyian. Ezt fontos tudatosítani magamban. Ugyanaz néz rá a saját kezemre, mint aki hároméves korában, koromban. Ebben nincs változás. A személyiség sokkal gyorsabban, hevesebben igazodik a helyzetekhez, a lélek, mely a test feladása után is megmarad, más utat jár. Viszszatérve a különböző valóságokra: én ezek között igyekszem átjárókat nyitni, illetve föllelni, s amíg megvan egy-egy ilyen kapum, addig nyugodt vagyok. Természetesen mindez nem veszélytelen. Az állapotomra sem. Kezelni kell az átjárókat. Folyamatos balanszírozást igényel, hogy ne záródjon be, mert az fullasztó, de ne is hasadjon szét, mert az meg ijesztő. – Mit jelent mindez a kötetre, mint szerkezeti egységre pillantva? Mi adja a versek egymásutániságát? – Te is egy szerkesztetlen verziót ismersz, magam csak azt tudom, hogy mi körül gravitálnak a szövegek. Az egymásutániságról, a kihagyásokról s a többiről a szerkesztő dönt. Én arról leveszem a kezem. A kötet szerkesztését Nyilas Attila vállalta – ő gondozta az előző gyűjteményt is. – Ez azért nagyfokú bizalmat feltételez. – A kötet egy külön építmény, vannak, akik jó építményeket tudnak létrehozni, de nekem – a saját verseimből – nincs ehhez affinitásom sem. Másnak meg tudom szerkeszteni, tavaly is összeraktam egy-két kötetet… Másét szívesen felépítem. De 71 �ez más. Attila látja szinte minden szövegemet először, tehát nem is volt kérdés, hogy hozzá fordulok. – Tehát, ebben az esetben, a befogható legnagyobb gondolati egység számodra a vers. – Valószínűleg a próza-, esszé- vagy interjúkötetemet meg tudnám szerkeszteni, de a saját verseskötetem esetében szeretem, ha szerkesztő rakja össze. – Ennek ismeretében viszont adja magát a kérdés: hoz számodra valamilyen újdonságot, felismerést a versek sorrendje? – Biztosan. Még nem tudhatom, hogy mit, de ha akkor látom majd a kötetet, akkor az egészen más lesz. – Van ilyen tapasztalatod? – Van. Az előző kötetem is mást rajzolt ki. Ennek önmagában nincs előjele, de mindenképpen izgalmas így, másként látni. Persze, erről kilenc év távolából nehéz beszélni. Minden megváltozott azóta. – De nyilván vannak terveid… – Igen. De nem volt egyszerű, hát merem azt mondani, azok után egyáltalán maradni. Az, hogy – Albert Camus-val – nem vállaltam a végsőkig vitt elfogadást, vagyis az öngyilkosságot. Szóval, hogy nem vállaltam be. Nem gyakori, hogy erre gondolok, de talán még valamit szeretnék itt. – Én ebben élek majdnem két éve… – Amikor 2001 decemberében Dublinba utaztam az akkori szerelmemmel, akkor azért volt olcsó a repülőjegy, mert szeptember 11. után voltunk, és kizárólag olyanok ültek a gépen, akiknek nagyon senkijük nincs. Egyedülállók, baráti társaságok voltak ott, még az olyan párokból is keveset láttam, mint amilyenek mi voltunk. Akkor minden utason az látszott, hogy ha felrobban a gép, akkor „hát, ennyi volt”. Ez nem flegmatikus hozzáállás – az élet jövés-menés. Az ember valóban nem tökéletes sziget. A víz felszíne alatt, láthatatlanul, minden szárazfölddarabka egy. Ahogyan a Védákban áll: Isten akár a Nap, s a lélek, mint a napsugár. Viseli a színét, a melegét egy egész csillagnak – a kettő között mennyiségi különbség van. Ha a viszony ilyen, akkor elveszik a történések előjele, s nem rendít meg sem a jó hír, sem a rossz. – Ezt érteni vélem, csak másként élem. Azt hiszem, a kilengés inspirálja az alkotó embert. – Messze vagyok attól az állandóságtól, ami a bhaktákban elragadó. Magam is kibillenek. Én épp az állandó skizoid állapottól szenvedek, kellő felkészültség nélkül boncolom az énvalót és az ego-t. Ez hatalmas hullámokat kelt. De a hullámok egyre jobban megviselnek, éppen az elmúlt évek miatt. S ha lehet, akkor szeretném átaludni legalább néhány éjszakámat. Szeretném, ha úgy csukna be az elalvás, ahogyan a fáradt gyerekeket. Mert az egyetlen hely és idő, ahol nem találok történetet az a magány éjjeli hidege. 72 �KÉP-TÉR NAGY C SILLA „Éva-szindróma” Beszélgetés Makrai Adéllal 2011 februárjában, a balassagyarmati Szerbtemplom Galériában nyílt meg Makrai Adél festőművész legújabb kiállítása. Az éppen 100 éves, eklektikus stílusú épület világos, hangulatos kiállítóterében, az olajfestmények és grafikák előtt szokatlan installáció várta a látogatókat: a ruhaszárító állvány, a műanyag lavór ruhadarabokkal, a vasalódeszka (ahogy utóbb kiderült) egy performansz kellékeiként funkcionáltak. A művész (aki nem mellékesen anya és feleség) ugyanis mintegy rekonstruálta az alkotómunka körülményeit, újragondolva ezáltal a női művészet fogalmát is. – „Háztartásbeli” alkotó vagyok – ez a címe az egyik elektrografikának (mondhatnám úgyis, rendhagyó önarcképnek), de több más munkádnak is meghatározó élménye az alkotói és a klasszikus női szerep összeütközése. – Személyes élményről van szó: a férjemmel és az ötéves kislányommal élek egy nógrádi faluban, és tulajdonképpen a családi élet ritmusa határozza meg az alkotómunkát is. A napi rutin behatárol, és fontosnak tartom a családi kört. És esténként, ha még van erőm, újra tudok magammal, az aktuális képemmel foglalkozni. Nehéz a szerepeket összeegyeztetni, mert a művészi alkotómunka számomra elvonulást is jelent, és erre nem mindig van módom: nincs műtermem, a lakásban festek, és folyamatosan vándorlok az állvánnyal, oda, ahol épp nincs senki, vagy ahol jó a fény, gyorsabban szárad a festék, stb. Talán ennek is köszönhető, hogy most magamat helyeztem az ábrázolás középpontjába. – A képeid (a festmények mellett a grafikákra, fotókra is gondolok) többnyire embereket, sőt embercsoportokat ábrázolnak. Mire keresed a választ a figurális ábrázolással? – Mindig az emberek érdekeltek, tényleg szinte kizárólag figurális munkáim vannak. A pécsi egyetemen diplomáztam festőművész szakon, és már a diplomamunkám is női testeket ábrázolt jógapozícióban. A jógában az az izgalmas, hogy az egyensúly megtartásáról szól, minden mozgásfolyamat végén el kell érni egy olyan nyugalmi pozíciót, amelyet tartósan fenntartasz. A két szélső képen egy-egy emberalak, a középsőn pedig kettő szerepel, sötét háttér előtt, anélkül, hogy konkrét, reális térbe helyeztem volna őket. – Meghatározóak számodra a hazai vagy külföldi irányzatok? – Nem igazán. Autodidakta módon gyermekkorom óta rajzoltam, inspiráltak a nagy klasszikusok, de inkább mestereim tanácsai, az egyetemen elsajátított mediális technikák együttesen jelentettek útmutatást a saját stílusom kialakításában, semmint konkrét, körvonalazható irányzatok vagy iskolák. Érdekes, hogy Pécsen a kezdetektől szinte teljesen magunkra voltunk utalva, nem mutattak fel mintát, 73 �követendő példát, hanem ösztönöztek arra (különösen a mesterem, Tolvaly Ernő), hogy megtaláljam a saját utamat. Nem azt mondom, hogy nem volt bennem tudatosság, de valahogy én is és a tanáraim is hagyták, hogy „alakuljak”. Érdekes felismerés volt, amikor egyszer a megkérdezésem nélkül rendeltek nekem festékszíneket, csodálkozva láttam a rózsaszínt, a türkizt és hasonló „mesterséges” árnyalatokat. Azt mondták, hogy mert én ezeket szeretem, rácsodálkoztam, hogy tényleg, és azóta tudatosan használom. – A rózsaszínek, kékek, zöldek mégis valamiféle komorságot hordoznak nálad. – Tény, hogy ezek a színek elkezdtek „koszolódni” az utóbbi időben, a témáimhoz így kifejezőbbek. A színkezeléssel feszegetem a határokat, sokszor mondták például, hogy a képeim a giccs szélén táncolnak, miközben megfogalmaznak egyegy témát. A gicccs sajátossága, hogy bizonyos sémák alkalmazása rutinná válik, illetve hogy a látvány elnyeli a témát. Számomra a séma variálása és a látvány expresszivitása is eszköz, úgy gondolom, hogy a határvonalon mozogni nagyon izgalmas, alkalmas arra, hogy elmondjam a munkáimmal, amit szeretnék. – Spanyolországban éltél korábban. Mennyire voltak inspirálóak számodra ezek az évek? – Nagyon. Nemcsak művészi szempontból, hanem mert az egy másik világ, másképp élik meg az emberek a hétköznapokat. Ott is vannak nehézségek, és van gazdasági válság, de kevésbé része az életnek: mosolyognak az emberek, süt a nap, pálmafák vannak, és lehet örülni dolgoknak. Rengeteget fotóztam, ezek segítségével szeretném feldolgozni az ottani élményeimet. A dolgok állása című festményen például a figurák egy rácsos körszerkezet mögött helyezkednek el, ez a szerkezet egy spanyol enteriőr-tervemhez kapcsolódik, az Élet-vonal rendszerbe kötve pedig a spanyol parkok motívumát hordozza. – A Szerbtemplomban kiállított munkáidra jellemző, hogy a figurális ábrázolást megtöri, felülírja, közvetetté teszi egy geometrikus forma vagy digitális képkidolgozást imitáló elem. – Ez új. Igény támadt bennem arra, hogy áthelyezzem a figurális ábrázolás hangsúlyait. Mostanában sokat dolgozom különböző számítógépes képszerkesztő programokkal, amelyek a belső enteriőrök, webdesign-grafikák készítéséhez szükségesek, a technikai inspiráció tehát a tervezés. Emellett egyre inkább úgy érzem, hogy rendszerekbe vagyunk szorítva. Hiába a látszólagos liberalizmus, valójában rendkívül sok kötöttségünk van az élet minden területén, valahogy ezt szeretném kifejezni. Gyakran ezzel együtt jár a fragmentáltság: egy-egy képkivágást, (test)részletet festek meg, kifejezőbbnek érzem, mint a teljes alakos ábrázolást. Ahogy a képeimet sokszor fragmentumként értelmezem, és utólag belenyúlok. Az Éva-szindróma című, egy rácsszerkezet mögött feltűnő nőalakot ábrázoló festményemet például karácsony előtt le kellett zárnom: akkor úgy gondoltam, hogy készen van. Amikor januárban megnéztem, a saját félelmeimet láttam tükröződni benne, és ezért inkább az útkeresésre és a rendszerbe zártságra tereltem a figyelmet azzal, hogy apró nyilakat, a klaviatúra gombjait festettem a rácsozatra. – A későbbiekben is a nőiség témája marad a fókuszban? – Bizonyos értelemben a „másik oldal” megfestését tervezem. Vannak olyan munkáim, amelyek maszkulin témákról, élethelyzetekről, a világ „férfias” szegmenséről szólnak (pl. a Brókerek vagy a Demonstráció). Innen folytatom: a jelenünket, a viszonyainkat, a társadalmunkat és a saját társadalomkritikámat szeretném képekben megfogalmazni. 74 �AMI MARAD DEBRECENI BOGLÁRKA A múlt jelen Losonczi Ágnes: Az ember ideje. Esszék az időről Losonczi Ágnes, ahogyan az korábbi munkáit1 tanulmányozva is kiderül, nem kapcsolódik szorosan a hagyományos értelemben vett, a főként kvantitatív elemzések eredményeit feldolgozó, az időtényezőt számtalan esetben kiiktató szociológiai szemléletmódhoz, kötetei oldottabb hangvételűek, mint a tudományos munkák jellemzően eltávolító leírásai. Gyáni Gábor az Élet és Irodalom Ex libris rovatában közölt recenziójában idézi az iskolateremtő szociológus hetvenes években tett szerzői hitvallását, ami fontos támpontot adhat az elemzők számára. Eszerint Losonczi szövegkonstruálására jellemző, hogy „surveynek nem mindig korrekt, irodalomnak nem mindig olvasmányos, elméletnek praktikus, praktikumnak túlságosan elméleti, tudománynak helyenként költészet, költészetnek tudomány”.2 Losonczi munkáinak hangvételére ez a meghatározás mind a mai napig érvényes, és éppen ebből adódik Az ember ideje című esszékötet jelentőségének kettős megítélése, ambivalens érzésekkel telített fogadtatása. Néhányan, mint például Bernáth László, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének docense, az írás azon tulajdonságát értékelik hibaként, amit egyben előnyének is tartanak. Bernáth azt a közvetlen hangnemet nézi kritikus szemmel, ami a tények, a kutatási eredmények elsikkasztásával, a szubjektív élmények felől közelít a viselkedésmódok, a társadalmi mintázatok, alakzatok (patterns of society) megértéséhez.3 Losonczi koncepciója azonban éppen az, hogy az időelméletek, az időről való gondolkodásmódok, a kulturális különbségekben való meghatározások rendszertelen, olykor önkényes felsorakoztatásával kerüljön közelebb az „időfogalomhoz”, és így, a személyes megszólítottság érzetét generálva, a kitárulkozás hitelességét keltő, közvetlennek mondható narratív elbeszélés módszerével gondolkoztassa el olvasóit saját idejükhöz való viszonyukról. A szerző által felhozott példák sokszínűsége kiszélesíti a befogadók látókörét, ezáltal bárki kiválaszthatja a neki tetsző mítoszokat, eszméket, elméleteket, amelyekkel azonosulni tud. Ő maga így ír erről: „Eloldoztam magam társadalomkutatói kötelmeimtől, a tudományos objektivitást igénylő magatartástól és kalandozni kezdtem az időben – az időről szóló gondolatok, képek, filozófiai, mitológiai, vallásos és racionális felfogások között. Munkám során megengedtem magamnak, hogy szabadon, mondhatnám, szívem szerint válogassak az összegyűjtött anyagok gazdag 75 �választékából. […] Azokat idézem fel, amelyek visszhangra találtak bennem.”4 A szerző mindig is arra törekedett, és most is arra törekszik, hogy a rész vizsgálatával világítson rá az „egészre”, interdiszciplináris megközelítésmódjával alapul veszi a társtudományok, úgymint a történelem, a kulturális antropológia, a filozófia, a pszichológia eredményeit. Komplexitásra törekvő elemzéseinek ezen túl karakteres vonását adja, hogy párbeszédet folytat a művészetekkel, irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotásokkal is. Vizsgálja a különböző szemléletmódok, művészeti alkotások befogadásának, interpretálásnak módozatait, variánsait, az emberi életre gyakorolt hatásait, az emlékezet dimenzióit, a narratívák feldolgozásának lehetséges változatait, társadalmi vonatkozásait, a szubjektív nézőpontok megjelenését az individuális és a kollektív, mikro- és makrotörténelemben – az „idő tükrében”. Fazekas Gergely találóan jegyzi meg ismertetőjében: „Losonczi Ágnes azzal szembesült, hogy foglalkozott bár élete során zeneszociológiával, az életmód kérdéseivel, egészség és társadalom viszonyával, vagy éppen a történelmi traumatizáció jelenségével, tulajdonképpeni tárgya soha nem volt más, mint az idő.”5 A gadameri horizontelmélet értelmében nem lehet megkerülni azt a kérdést, ki és hogyan értelmezi, látja a tendenciákat, jelenségeket, hogyan alkalmazkodik a környezetéhez, miként éli meg saját idejét. Gadamer a Husserltől átvett horizont fogalmával írja le azt a hermeneutikai szituációt, melyet, a térbeli mozgásból adódóan, állandóan változó előítéleteink határoznak meg. A különböző hermeneutikai szituációkból, pozíciókból értelmeződik ugyanis a múlt, ami kihatással van a jelenre és 76 meghatározza a jövőt, a jövőkép kialakítását. Az időbe vetettség érzete, az emberiség és az egyén történetiségének a múltból a jelenen át a jövőbe tartó linearitása, illetve a linearitásban megjelenő ciklikus időszemlélet-élménye mind olyan tapasztalat, ami az élet összes mozzanatára kihat, ezért, bármiről szól is egy kutatás, az idő kérdését lehetetlen megkerülnie. Losonczi Ágnes tehát újraértelmezte eddigi kutatási eredményeit, 2009-ben megjelent kötetében bevezette az időtényező szerepének értékelését. Tudvalevő, hogy az oral history, az elbeszélt történelem fontossága megkerülhetetlen a társadalmi viszonyok, az egyéni életutak feltérképezésében. A szerző is tudja ezt, mégis, az olvasónak az oral history-val foglalkozó részeknél támad hiányérzete. Annak ellenére, hogy Losonczi Ágnes kutatásaiban nagy szerepet kapott az empirikus attitűd, ami észrevehetően körvonalazódik a részvétellel történő megfigyelések, a különböző interjútechnikák eredményeinek ismertetésénél, például A legnagyobb évforduló: gyerekvárás, szülés, születés című fejezetben. A tapasztalatok sommázása, néhány elhangzott frázis felidézése mellett meglehetősen kevésszer fordít figyelmet az időtapasztalat elbeszélésének a módozataira, elbeszélhetőségének a határaira, bár az emlékezet korlátairól több helyen is számot ad. Mégsem róható fel a tapasztalati tényező a reprezentáció aktusával egybefűződő fogalma vizsgálatának hiánya, mivel egyedi módon közelít a témához. Amint az elbeszélések egy részében, főként az utolsó nagy fejezetben, amely Az öregségről címet kapta, Losonczi több helyen megjegyzi, hogy az emberi élet előrehaladtával egyre kevesebb marad a jövőből, és egyre több a(z el)múlt. A halál pillanatának közeledtével érde- �mes számba venni, értékelni az életút eseményeit, kiemelt vagy kevésbé karakteres állomásait, kitérőit, a kapcsolatok, a megélt idő milyenségét. Pontosan ez történik ebben az esetben is, egy közel nyolcvanéves, kifinomult érzékenységgel, hatalmas (élet)tapasztalattal és tudással rendelkező nő tekint végig eredményein, gondolkozik el az „élet nagy kérdésein”, az emberi élet fordulópontjain, mint a születés, a gyermekvállalás, a halál; a földi lét értelmén, a megoldott és megoldatlan feladatokon. Összefoglal, kiegészít, és mindezt úgy teszi, hogy amikor konkrétan nem, akkor is az időről beszél, az idő perspektívájából. „És e »kalandozások az időben« – miként ő nevezi – éppen attól válnak oly magukkal ragadóvá, hogy nem valamely tudományos tézis igazolását vagy kutatási eredmény felmutatását célozzák, hanem egy hallatlanul érzékeny ember szellemi univerzumába engednek bepillantást.”6 A kötet A prédikátorok könyve 3, első strófájával kezdődik. „Mindennek rendelt ideje van.” Ez a mondat nem egyfajta fatalista felfogásmód tükröződése, hanem magába sűríti azt a sokféleképpen megfogalmazott tényt, bibliai tanítást és bölcsességet, hogy mindennek megvan a maga helye, vagyis rendje a világban, minden mozzanat időbeliséggel rendelkezik, azaz bármihez hozzárendelhető, hozzárendelődik az időtényező, minden a maga idejében nyeri el létjogosultságát, értelmét, az idő pedig alapvető egzisztenciális tény, a halál és a végesség tudatából fakad. A könyv szövegei négy fő téma köré csoportosulnak: idő-találkozások a kutatásban, az idő megalkotása, küzdelem az időért, az idővel, az idő ellen és az idő irányai, jelene. Losonczi azonban konkrét példákon keresztül is kifejti gondolatait, három korábbi, legfonto- sabb kutatását ismerteti, átértelmezve a korábbi eredményeket. A három téma: a zene és az idő kapcsolata, a művészetté vált, éltető idő; a már említett gyermekvállalás és az ahhoz kapcsolódó teendők, családi magatartásformák, beavatkozások, vállalások, kényszerítő körülmények; valamint az öregség kulturális, társadalmi, generációs különbségekben és konfliktusokban is megragadható, változó megítélése, kapcsolatban az egészség, egészségügy, egészségügyi ellátás, a demográfiai növekedés megválaszolt és megválaszolatlan kérdéseivel. A mintegy 310 oldal terjedelmű írásban több recens, kevésbé recens, vagy átlagos kérdés felmerül, melyekre Losonczi a maga tapasztalatai, olvasmányélményei, tudása alapján próbál válaszolni, de minden válasznak egyetlen lényeges aspektusa van, az, hogy az emberi élet folyamatosságát hangsúlyozza, ezáltal a lét megszentelődik, értelmet ad a cselekedeteknek. A kötetet olyan szempontból is bírálat érte, hogy Losonczi általános tényeket sorakoztat fel, melyeket aktualitással bíró, társadalomtörténeti aspektusban tárgyal. „Néha fel-felkapja a fejét az ember, amikor az időről szóló nagyon általános és közismert tényeket a szerző összeköti például valamilyen magyarországi aktualitással, mondjuk a rendszerváltás után beállt változásokkal összefüggésben, de egyébiránt a probléma éppen ez: a kötetben nagyon általános és közismert tények sorakoznak. Valójában nem is az »általánossággal« és a »közismertséggel« van a baj, mert az viszonyítás kérdése, hogy mit nevezünk közismertnek, és az »általános« tények is lehetnek roppant fontosak, hanem ezzel a bizonyos »sorakozással«. Senki nem állítja, hogy egy esszébe feltétlenül világrengető ötleteket kell 77 �elhelyezni, valószínűleg sokkal lényegesebb, hogy legyen lüktetése a gondolatmenetnek, legyen benne valami meglepő […]”7 A kritika lehetne akár jogos, mégsem az. Az egyik ellenvetés, hogy az esszének több válfaja létezik. Igaz, hogy az irodalmárok körében, az utóbbi időben a legelterjedtebbek azok a francia eszszéhez kötődő írások, amelyek ironikus hangvételűek, könnyedek vagy humorosak, esetleg meghökkentő mozzanatokat is beépítenek a leírásba, a tudományos élet résztvevői pedig inkább az ún. angol esszé, a „jól megírt gondolkodás” kedvelői, de Losonczi inkább a német, elemző esszéista hagyományokhoz igazodik. Az esszé egyébként is nehezen körvonalazható, ún. átmeneti műfaj, ami az irodalmi és a bölcseleti elbeszélés pengeélén táncol. Alapvető kritériumai: párbeszédbe kapcsolódik, vagy párbeszédet kezdeményez egy témával kapcsolatban, melynek mélyebb gondolati rétegeit, struktúráit a filozofikus gondolkodás eszköztárával igyekszik feltárni, érthetőbbé vagy áttekinthetőbbé tenni, tehát analitikus, elemző, de nem csupán különböző értelmezéseket mutat be, hanem a szerző személyes véleményét is tükrözi, adomákkal, saját tapasztalatokkal színesítve az elbeszélést. Amint Losonczi Ágnes teszi. A szerző ugyanis nem egy álláspontot véd, hanem a szövegalkotás segítségével próbál rájönni valamire. Már maga a Montaigne (Essais) óta használt essai szó jelentése (próba, próbálkozás) is a műfaj esetlegességére utal. „Míg az értekező a módszer, addig az esszéíró a módszer iránti kétely képviselője.”8 Nem a descartesi kételkedés filozófiájáé, hanem inkább arról van szó, hogy elemzéseit a benne fölmerült kérdések, kételyek indukálják. Aztán az is „meglepő”, hogy a szerző ennyire bölcsen fogadja a „megmásíthatatlant”, ilyen jól összehangolja biológiai, egyéni és társadalmi idődimenzióit, és ennyire derűsen, nyugodtan tekint múltjára, és várakozással a jövője felé, mert idősen is csak úgy lehet teljes életet élni, ha vannak célok, van az individuumnak jövőképe. Losonczi nem fél az időtől, az idő „végezetétől”, így – amellett, hogy felzaklató ennyi „általános igazságot” elolvasni, ömlesztve – miután végig hömpölyög a szellem a szövegeken, megnyugvást talál, mert átgondolja mindazt, amit nap mint nap megtapasztal, átél, de soha nem vesz komolyan. Legkönnyebb ugyanis hárítani, az elbeszéléseket megfelelően alakítani a jelenben, a vágyott jövő reményében, kijátszva a múltat, ami nélkül pedig nincs jelen és jövő, anélkül, hogy tudatosítanánk önmagunkban, hogy bár az életnek egyszer vége szakad, mégis tovább élünk, az utánunk következőkben, a következő generációban és a történelemben is. Végül, Losonczi Ágnes kötetének újabb ajándéka, hogy ad hoc módon válogat az időről szóló, más elbeszélésekből, Borges-től Thomas Mannig, Sebaldtól Szent Ágostonig, Halbwachsig és Heideggerig, az egyik legszélesebb spektrumát tárja elénk a filozófiának, az elméletnek, újabb kérdéseket generálva azok számára, akik szeretnék folytatni az időről szóló elmélkedést. (Holnap Kiadó, Budapest, 2009) Jegyzetek 1 78 Zene életének szociológiája (1969), Zene, ifjúság, mozgalom (1974), Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben (1977), A kiszolgáltatottság anatómiája az egészségügyben �2 3 4 5 6 7 8 (1986), Ártó-védő társadalom (1989), Utak és korlátok az egészségügyben (1998), Sorsba fordult történelem (2005). Élet és Irodalom, LIV. Évfolyam 2. szám, 2010. január 15. BERNÁTH László, Az ember ideje – fontos információk adagolása az időről. In: Kultúra&Kritika, A PPKE Esztétika Tanszék kritikai portálja, 2009. 06. 06. [www. kuk.btk.ppke.hu/?section=irodalom&aid=243] LOSONCZI Ágnes, Az ember ideje. Esszék az időről. Budapest: Holnap, 2009. 11. FAZEKAS Gergely, Kalandozások az időben, Népszabadság, 2009. április 22. [www.nol.hu/lap/kult/lap-20090422-20090422-32] Uo. BERNÁTH László, i. m. THOMKA Beáta, Esszépoétika. Jankovics Józsefnek, In: CSÁSZTVAY Tünde, NYERGES Judit (szerk.): Humanizmus és gratuláció. Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet – Balassi Kiadó, 2009. 445. R ACS C SABA „Nem leszek sohasem a játékszered”? Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban Tóth Eszter Zsófia a Magyar Országos Levéltár munkatársa, az 1945 utáni magyarországi társadalomtörténet elismert kutatója második önálló kötetében, Kádár leányai Nők a szocialista időszakban, a társadalmi nemek, közkedvelt és a hazai tudományosságban is polgárjogot nyert kifejezéssel élve a gender tanulmányok társadalomtudományi területébe vezeti be az olvasót. A szerző a már-már önálló tudományként jelentkező gender kutatások mellett számos kutatási irányzathoz, történeti iskolához csatlakozik munkáiban, melyek az „új történetírás” jellemzői. Így a történeti antropológia, a német Alltagsgeschichte (hétköznapok története), a mikrotörténelem is hatással vannak történészi tevékenységére, mely mód- szerek elsajátítása a ’70-es történészi generáció sajátjaként jelentkezik, a történettudomány megújításában kifejtett tevékenysége során1 Tóth Eszter Zsófia munkái kifejezetten példaként szolgálhatnak az antropológiai szemlélet elsajátítására, a könyvformátumban is elérhető doktori disszertáció a hatalom és az egyén, valamint kifejezetten a munkásság társadalmi rétegeinek viszonyát elemzi. Többek között az Állami Díj befogadástörténetét emeli kutatása fókuszába, amikor a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjának munkásnőivel készít életinterjúkat, többek között a nemzetközi tudományosságban is elismert Gabriele Rosenthal módszertanát is elsajátítva, mely az oral history mind népszerűbb 79 �irányzatának recepcióját jelenti történészi munkájában.2 „A szocialista időszak nemcsak azért legitim terepe a történeti elemzéseknek a nők szempontjából, mert a paternalista állam a hivatalos diskurzusban egyenjogúságot hirdetett, hanem azért is, mert még köztünk vannak azok a nők, akik ezt az időszakot megélték, egyéni tapasztalataikról életinterjú keretében beszámolhatnak (10.).” A szerző az életinterjúkat teljes jogú történeti forrásként kezeli, ennek megfelelően az általában jellemző szemléltető funkción túl az interjúk forráselemzését is elvégzi, például a hivatalos diskurzus és az emlékek konstrukcióinak összefüggésében. A posztmodern kor történetírása mindinkább az egyszerű ember, a kisember problémái felé fordul, akiket korábban a történelem veszteseiként értékeltek. Hans Medick programadó írásban a szociálantropológiai módszerek társadalomtörténeti alkalmazásától a hagyományos Európa-centrisztikus és evolucionista történelemszemlélettől eltérő látószög kialakulását várta, amely társadalomtörténet számára láthatóvá teszi a pauperizált rétegek, a népi kultúra, a nők és a nemi kapcsolatok, a család intézményének történeti változásait. Mindez a társadalomtudományokban unilineáris látásmóddal leírt fogalmak átalakulását eredményezte, elsősorban a modernizáció és az ipari forradalom, amelyet immár számos társadalmi réteg és/vagy osztály jogfosztottságát és elszegényedését eredményező, ugyanakkor az uralom új formái mellett az igénybejelentés, az igazságosság, vagy az ellenállás új rendszerét is létrehozó történeti jelenségként szemlélték. A „nagy változások” perifériáin élő „idegenek” lettek a történettudomány bennszülöttjei.3 80 Ebbe az összefüggésbe szervesen illeszkedik Tóth Eszter Zsófia látásmódja is, amelyre az idegenség érzékeltetése jellemző. Vizsgálati alanyaiként az éppen érvényes normákat átlépő, „határátlépő” nőket nevezi meg. Mindenesetre a mindentudó történész helyére a társadalomtörténet új paradigmáival együtt az olvasmányos stílusú, az olvasóval együtt nyomozó, alulról szemlélődő, majd konstruáló történész lépett. Jellemző a történeti antropológia vagy az Alltagsgeschichte művelőire, hogy „kaleidoszkópszerű látomás tárul az olvasó elé, hiszen a történész egymással csak lazán összefüggő tükrök segítségével közelít hőséhez: a múlt emberéhez. Ennek a tudatosan választott történészi ábrázolási módszernek az eredménye, hogy a vizsgálni kívánt átlagembereket a legkülönbözőbb szögekből vehetjük egyidejűleg szemügyre, apró mozaikkockákat helyezve egymás mellé.”4 Tóth Eszter Zsófia ugyanerről: „A kép nők életéről, a női tapasztalatokról persze nem lehet teljes, inkább mozaikszerű […].” (11.) Ezen mozaikdarabkák képezik egyben a könyv szerkezeti egységeit. Ezt a hatást csak erősíti, hogy az egyes fejezetek a szerző korábbi tanulmányainak újragondolt változatai, melyek 2006 és 2008 között születtek. A múlt hősei esetünkben egyértelmű módon a szocialista időszak női. A szereplőkkel városokban, elsősorban Budapesten találkozunk. A városok és társadalmuk a társadalomtudományok, – az antropológiától a behaviorista földrajzig – közkedvelt vizsgálati alanyai. Robert Ezra Park és a Chicagói iskola a városokat ökológia egységekként kezelte, egyfajta lelkiállapotként ábrázolta. A városszociológia atyja szerint a városok a modern ember „élőhelyei”, lakói antropológiai módsze- �rekkel megismerhetők.5 Mindezzel messze megelőzte korát. A Kádár leányai című kötetben rögtön az első fejezet a modern város mikroszintű vizsgálatához és a gender témához ugyan elválaszthatatlanul illeszkedő, de legalább annyira önálló témaként is létjogosultságot élvező migráció kérdése került. A faluról bevándorló fiatal lányokat hajlamosabbnak tartották deviánsnak minősített viselkedésre. A magyarországi tudományosságban is ismert Magdalena Zaborowska Amerikába bevándorolt, főleg kelet-európai nők narratíváit elemezte a társadalmi nemek konstrukciójából kiindulva. Szerinte a sztereotípiák, melyek a bevándorló lányokról szóltak, a szerepelvárosokból származtak, melyeknek nem tudtak megfelelni, így a róluk szóló diskurzusokban prostituálódtak, rossz asszonyok és rossz anyák voltak, szabadabban kezelték a test reprezentációjával és a szexualitással kapcsolatos normákat, mely utóbbi Zaborowska szerint pusztán a szegény családoknál jelentkező helyhiányból fakad. A munkásnők ilyen viselkedése a közbeszédben egyenlő a feslettséggel.6 Mindezek a témák ebben az első fejezetben is visszaköszönnek. Miért nem sikerült pesti udvarlót fognia egy munkásszállón lakó lánynak, aki csipkebugyiban ment randevúzni? – teszik fel a kérdést a könyv hátlapján. A városi életforma adaptálásának problémái mellett érdekesek azoknak a többnyire szintén városi nőknek az elbeszélései, akik a hagyományos női szerepekből kilépve vettek részt az 1956-os forradalomban. Bár mint a szerző megállapítja, nem véletlen, hogy 1956 mint a férfiak forradalma vonult be a történetírásba, még ha a nők szempontjából mindeddig kevéssé vizsgálták is a forradalmat, az „autonóm nő alakja csak néha sejlik fel” az anyai, feleségi és nemzeti keretek mögül. (50.) Érdekfeszítő az 1956. decemberi Magyar Anyák! Lányok! Asszonyok! röplap és az illegális Élünk című újság cikkének felhívására tartott női felvonulás, tüntetés elemzése a maszkulin szemszögből, mely szerint a nők feladata elsősorban az emlékezés. Innen érthető a szerző megállapítása, mely az egész kötetre érvényes: „Az írások nagy része nem csak nőknek, s nem csak nőkről szól.”7 A feszítő hangulatú írásokban bontakozik ki Tóth Eszter Zsófia forráshasználata, mely a hagyományos levéltári forrásokon messze túlnyúlik. Előrebocsátottuk már az életinterjúkkal kapcsolatban, de ide sorolható a Nők Lapja-cikkek elemzése, illetve korabeli filmek (Vészcsengő, Adj király katonát, Falfúró) és a képek felvonultatása (a képek illusztratív funkciót is betöltenek a könyvben). Az újságírók által gerjesztett témák közül, melyek a közbeszédet befolyásolták, a lányanyákkal és a gyes-betegséggel (neurózissal) kapcsolatos Okos lányok és az Unalom összkomfortban cikksorozat, valamint olvasói levelek elemzése tűnik ki. A hivatalos propaganda és a cenzúra miatt befolyásolt újságok a hivatalos diskurzus megjelenítői, az ezzel ellentétes véleményt formáló olvasókat emlékeztetik a hivatalos elvárásokra. Egyúttal tartalmazzák a nőkkel kapcsolatos ábrázolásokat, ami igényt tarthat a történész érdeklődésére. Ebből a szempontból a Nők Lapja, mely nagy népszerűségnek örvendett, fontos szerepet tölt be. A gyes-neurózissal kapcsolatban kerít sort a szerző a szomszédság mint alapvető városi intézmény átalakulásával kapcsolatos elemzésére a panelvilágban. A Chicagói iskola is felfigyelt a szomszédságra, melyet a bevándorlók elsődleges csoportjaiban megélt „face-to-face” kap- 81 �csolatok új környezetbe transzformálódásaként ábrázolt, melynek számos funkciója között akár politikait is talált.8 A szomszédság ellenőrző funkciójának gyengülése az újonnan épített panelrengetegben a hagyományos munkástelepekhez képest hatványozottnak ábrázolt jelenség, ebben az ábrázolásmódban a lakók elszigetelődnek, elmagányosodnak,9 teret nyitva a deviáns viselkedésnek. A deviáns anyukák mindennapjainak elemzésébe torkollik a Falfúró című film szereplőinek elemzésén keresztül ez a fejezet is. Hasonlóan érdekes kérdés a dolgozó nőkkel kapcsolatos szerepváltozások feldolgozása. A társadalmi mobilitás lehetőségétől vezérelt nők, akik férfias munkahelyen teljesítettek, gyakran kényszerültek a munkahelyi és otthoni, elsősorban anyai és feleségi szerepek elválasztására, amely az öltözködésben, de a nyelvhasználatban is jelentkezhetett, mint azt a szimbólummá vált traktoros nők példája mutatja. A Kádárkorszakból Éva és Paula munkásnőkön keresztül, akik az országgyűlési képviselőségig vitték, domborodik ki leginkább az oral history Tóth Eszter Zsófia által generált módszertana, amely felszín alatt a munkássággal kapcsolatos viták húzódnak. Hiszen maga a munkásság fogalma is konstrukció. Az országgyűlési képviselővé választott nők csakis parlamenti felszólalásukban alkalmazták a hivatalos munkásfogalmat, ábrázolták önmagukat munkásnőként: „Úgy tűnik, a munkásság – mint a hivatalos diskurzusban egységesnek ábrázolt társadalmi csoport – tagjaként csak hozzászólásukban reprezentálták magukat.” (145.) A könyv hét fejezetből áll. A gazdag jegyzetapparátus, a hivatkozások a könyv végén találhatóak, így is elkerülve a képeket is tartalmazó főszöveg felbomlását, túlzott szakaszolását. Tóth Eszter Zsófia nagy érdeklődésre számot tartó könyvvel jelentkezett 2010-ben, amely mind a szakmai, mind a laikusok körében pozitív visszhangra talált. A könnyen kezelhető és olvasmányos munka a történeti vizsgálatok terepévé vált szocialista időszakot hozza közelebb a ma olvasójához. Sikeresen! (Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010) Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 82 GYÁNI Gábor, Előszó. In: HORVÁTH Sándor, PETHŐ László, TÓTH Eszter Zsófia (szerk.): Munkástörténet – munkásantropológia. Budapest, 2003. 7-11. TÓTH Eszter Zsófia, „Puszi Kádár Jánosnak”: munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben. Budapest, 2007.; továbbá ROSENTHAL, Gabriele, The Holocaust in three generations: families of victims and perpetrators of the Nazi regime. London, 1998. MEDICK, Hans, „Misszionáriusok a csónakban?” Néprajzi megismerésmódok kihívása a társadalomtörténettel szemben. In: VÁRI András (vál.), Misszionáriusok a csónakban. Budapest, 1988. 62-109. GYÁNI Gábor, Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Budapest, 1995. 6. PARK, Robert E., The city: Suggestions for the investigation of human behavior in the urban environment. In: PARK, Robert E., BURGESS, Ernest Watson, MCKENZIE, Roderick Duncan, The city. Chicago, 1984. 1-46. ZABOROWSKA, Magdalena, How we found America. Reading gender through East European immigrant narratives. London, 1995. 46. �7 8 9 http://mult-kor.hu/20101126_kadar_leanyai 2011. 02. 06. PARK, Robert E., BURGESS, Ernest W., Introduction to the science of sociology. Chicago, 1921. 56-57. ROBERTS, Elizabeth, Women and families (1940-1970). London, 1995. 211-219. K OÓS I STVÁN Rajzok egy élet tájairól B. Juhász Erzsébet: Mesék az életemből B. Juhász Erzsébet hátrahagyott írásai, karcolatai emléknyomok, egy karizmatikus személyiség, egy varázslatos tanáregyéniség irodalmi formában elénk tárt emlékképei. Ezek az emlékek nem alkotnak egy integrált élettörténetet, nem egy életpálya vagy egy beteljesített sors reprezentációi, hanem a hétköznapi élet lenyomatai, az életé, ahogyan azt mindannyian megéljük, szöveggé formálva. Súlyos traumák elbeszélései és apró, villanásnyi képek kerülnek egymás mellé, családtagok elvesztésének fájdalmas történetelemei és könnyed, impresszionisztikus emlékszövegek megférnek egymás társaságában. Narratív összetartás nélküli emlékek ezek, amelyek pusztán jelenlétük erejével hatnak, ahogy rákényszerítik magukat az emlékező tudatra, hogy az írás során nyerjenek végleges, rögzített formát. A Mesék az életemből darabjaiban egy olyan ismerősünk emlékét és emlékezését olvashatjuk, aki már nincs velünk, és mégis jelen van a szövegek elbeszélői hangja által. Rajtuk keresztül egy olyan ember szól hozzánk, akinek távollétében is halljuk megnyugtató, meleg hangját. És milyen különös: mintha pontosan erről a sajátos viszonyról szólnának maguk a karcolatok is. Mert a heterogén és a közvetlenség retorikáját alkalmazó szövegek néhol expliciten, máshol csak nagyon implicit formában, de csaknem mindenhol jelen lévő témája nem más, mint az öszszetartozás fontosságának kifejezése, az életünk részét képező személyekhez, elvekhez való ragaszkodás erejének tanúsítása. A szenvtelennek tűnő, az érzelmeket közvetlenül ritkán közlő hang mögött egy mély és meleg emberi lélek jelenléte, élettapasztalata érződik, amely hang számot ad az ezernyi szálról, kapcsolódási pontról, amely az élethez és azokhoz köti, akik valaha is beléptek gyengéd figyelmének átható fénykörébe. A kedvesség, a türelem és a figyelmesség, amiből személyiségének ellenállhatatlan varázsa fakadt, itt mintha kitágulna, hogy befogadja az egész világot: rokonokat, barátokat, ismerősöket, sőt állatokat (például Tóbiás kutyát) mutatnak be a rövid lélegzetvételű írások, eközben pedig morális dilemmákról, normákról, alapelvekről adnak hírt. Különösen mély és plasztikus annak az általános emberi tapasz- 83 �talatnak, összetartozásnak a megjelenítése, amely a nemlétezőkhöz, az elhunytakhoz, a soha meg nem ismert rokonokhoz, valamint a meg nem születettekhez kapcsolja az egyént, ahol a szöveg a felelősség, a hála, a közös sors kötelékéről, az élet törvényeiről beszél: „Az én családomhoz az elevenek és a holtak egyaránt hozzátartoznak. [...] Úgy is, hogy van, aki már nincs, csak a fejemben, a tudatomban [...].” (Mintha élnének) A féltő aggodalom, ami az élőkhöz kapcsol minket, szintén visszatérő témája B. Juhász Erzsébet karcolatainak: fimon érzékenységgel ír arról a szorongásról, amellyel a kislány gondol fiatal, házasuló rokonaira, akik egy új családért elhagyják a régit; amellyel az egyetemre tartó diáklány búcsút vesz édesanyjától; ahogy az asszony figyeli aggódva az otthont elhagyó férjet. De ugyanez az ambivalens érzelem fogalmazódik meg rendkívül árnyaltan a távol lévő baráttal (Itt járt a postás, és nem hozott levelet), a kevéssé kedvelt szomszéddal (Méltatlan gondolataim), sőt az ismeretlennel (Mindennek rendelt ideje) kapcsolatban is. Írásait olvasva óhatatlanul arra gondolunk, hogy ugyanaz az elszakíthatatlan kötelék fűz minket, egykori tanítványait hozzá, szeretett tanárunkhoz, aki türelmével, lelkesedésével és őszinte, mély derűjével nem csupán szakmailag segített minket, hanem örökre szóló emberi példával is szolgált számunkra. A Mesék az életemből című gyűjtemény azonban mást, többet mutat a szerzőjéből: a karcolatok különlegesen pontosan szólnak az életről, társas kapcsolatokról, döntésekről, bűntudatról és a sors vállalásáról, ezáltal fontos tudást adnak át, önmagunkról is. Mindezt tömör, könnyed, humort és iróniát sem nélkülöző formában, teszik, ismerős és ismeretlen olvasó számára egyaránt kedves, kellemes, figyelemreméltó olvasmányként. (Argumentum, Budapest, 2011) G ALAJDA J UDIT És addig éltek, amíg… Boldizsár Ildikó: Meseterápia Mesék a gyógyításban és a mindennapokban Versenyszellemmel átszőtt világunkban hálás feladat hírt adni legekről, rekordokról. 2010. szeptember 30-a óta Magyarország egy újabb rekorddal büszkélkedhet: ekkor nyílt meg a Balaton-felvidéki Paloznak községben a világ első Meseterápia Központja. 84 A központ terápiás foglalkozásai, tanfolyamai, mesecsoport-kurzusai a Metamorphoses Meseterápiás Módszer (a továbbiakban: MMM) köré szerveződnek. A megnyitóra, valamint a módszert és alkalmazási lehetőségeit szintetizáló Meseterápia című könyv �bemutatójára egyaránt a Népmese napján került sor. A MMM kidolgozója, Boldizsár Ildikó legújabb könyvében így fogalmaz: „A mese önmagunk képességeit illetően a határtalan lehetőségek birodalmába vezet el bennünket.” A meseterápia a művészetterápia, azon belül a biblioterápia egyik ága. Ez utóbbi olyan terápiás módszer, amelyben valamilyen szöveget („könyvet”) használnak segédeszközként; létezik aktív (Amerikában ezt részesítik előnyben; a terápia alapja műalkotások létrehozása), vagy receptív változata (Európában ez terjedt el; a válogatott olvasmányanyag befogadói élményét feldolgozó beszélgetés követi, a problémamegoldás irányított olvasással történik). A MMM ötvözi mindkét módszert, előbb a receptívet, majd az aktívat alkalmazza. Ez utóbbira a kötetben is találunk példákat (pl. a Sfurtuna, az elátkozott leány című mese kapcsán a terápiában résztvevő nő megírta a saját sorsával való találkozását; A halhatatlanságra vágyó királyfi meséhez egyéni befejezést írt egy férfi páciens). Boldizsár Ildikó szerint a MMM lényege „az archaikus mesék segítségével elvezetni az embert odáig, hogy felismerje és megvalósítsa mindazt, amire vágyik, amit kívánatosnak tart, és működővé tegye maga körül azt, ami nem működik, de szeretné működőképessé tenni […] a mese […] olyan történet, amely képes összerendezni a káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének épp ez a titka.” Alaptételnek tekinti, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja, ezért kiindulópontként a terapeuta és a páciens együtt választják ki azt a mesét, amely az adott szituációhoz tartozik, majd megállapítják, hol és miért „akadt el” a terápiában résztvevő a mesehőshöz képest? Mivel a mese konkrét megoldásokat kínál, tudatmódosító erővel bír, olyan váratlan felis- merés(eke)t tesz lehetővé, amely változ(tat)ást generál. A terápia alapjául szolgáló mesék a világ népmesekincséből kerülnek ki (a könyvben megfogalmazódik, miért nem alkalmasak terápiás célokra a műmesék), különös jelentőségűek a magyar népmesék. A folklorisztika által meghatározott mesetípusok bizonyos problémák megoldásánál előnyt élveznek (pl. az állatmesék segítenek az egyén és a közösség viszonyának a rendezésében, a „rászedett ostoba szörny-mesék” a szenvedélybetegségek gyógyítása során alkalmazhatók sikerrel). Boldizsár Ildikó – mintegy az előző inverzeként – sajátos osztályozást állít fel, amelyet „lélektani mesetipológia”-ként aposztrofál. Felosztásának alapja meseterápiai szempontú, a terápia egyes részeihez, illetve az orvosolni kívánt problémahelyzetekhez rendeli hozzá a mesetípusokat, aszerint, hogy egy adott helyzetben mely típusok alkalmazása a legcélravezetőbb. Ez alapján megkülönböztet a probléma kimondását segítő, az aktuális élethelyzettel rokonítható, tükröt tartó, egyén és közösség viszonyát tárgyaló, kapcsolatfelvevő, és a páciens egész sorsát befolyásoló meséket. Rögzíti a varázsmesék 9 gyógyító funkcióját is (tükörfunkció, modellfunkció, közvetítő funkció, raktár-hatás [más helyzetben is felidézhető], hagyományközvetítés [az ősök tudása], transzkulturális közvetítés [másság elfogadása az agresszív védekezés helyett], regresszív funkció, ellenminta-funkció, álláspont-változtató funkció.) A kötet második része, amely a meseterápia gyakorlatát tárja elénk, fejezetcímekként meseidézeteket választ (pl. „elindult szerencsét próbálni”, „egy életem, egy halálom, megpróbálom”, „én a tiéd, te az enyém”, stb.), melyek tükrözik az adott mesei fordulatok mentén fel85 �fejthető problémákat, s a bennük rejlő megoldásokat. Boldizsár Ildikó saját, valamint a Mosoly Alapítvány meseterapeutáinak tapasztalataiból származó konkrét példákkal teszi plasztikussá az egyes fejezeteket. Három esettanulmány, majd a szerzőnek a mesélés preventív szerepéről és az életkori sajátságokhoz illeszkedő alkalmazási módjáról vallott nézetei – hogy a mesék szerepe egyaránt nőhetne az oktatásban (fontos, hogy az egyes meséket melyik életkorban adjuk át, lényeges az élményszerű feldolgozás) és a mindennapi életben (egészséges felnőtteknél az önismeretet segíthetné) – teszik teljessé az alapműnek joggal nevezhető könyvet. Végül a Meseterápiás Központ lehetőségeit villantja fel utószavában, rendkívül inspirálóan és visszafogottan, amelyet a kötet írása idején még nem vett birtokba a nagyközönség. Boldizsár Ildikó művének legnagyobb erénye – olvasásra sarkalló, közérthető stílusa és tudományos eredményei mellett – hitelessége, őszintesége (melyben helyet kap a humor, az önirónia is), az olvasóval való folyamatos kapcsolattartás, játékra, mintegy a terápiába kapcsolódásra hívja az olvasót, feladatot ad. „Héraklész legnehezebb feladata a Heszperiszek százfejű sárkány által őrzött aranyalmáinak megszerzése volt, az enyém ennek a fejezetnek a megírása”, írja, és vall arról, hogyan hat rá is 86 egy-egy terápiában való részvétel, hogyan kell a terapeutának is „megdolgoznia” a sikerért: „Érett, kibontakozott nővel ritkán találkozom – de nyilvánvalóan nekik nincs is szükségük terápiára.”. Néhány esetben ugyan az illusztráló példák felsorolása túlságosan bőséges (mesehelyszínek felsorolása a 106. oldalon 16 sor; mesei ellenfelek listája p. 178-179. 18 soron keresztül), kevesebb éppoly meggyőző lenne, de ez magyarázható a teljességre törekvéssel, a szerző alaposságával, és rávilágít arra is, mekkora örömet okozott számára a munka elkészítése. A lábjegyzetben elhelyezett szakirodalmi hivatkozások gazdag lehetőséget nyújtanak akár a további tájékozódásra, akár állításai alátámasztására; a gazdag irodalomjegyzék (pl. a néprajz, antropológia, pszichológia, orvostudomány, szociológia tárgyköréből), magyar- és világirodalmi idézetek sora igazolja a meseterápia interdiszciplinaritását. A kötet tipográfiája a figyelemfelkeltés, lényegkiemelés eszközeként is szolgál: a tételmondatok dőlt betűvel szedettek, a még ennél is fontosabb közlendőket csupa nagybetűs írásmóddal olvashatjuk. A Meseterápia ráirányítja figyelmünket arra a kollektív tudatban mesék által őrzött archaikus tudásra, melyet Róbert Gida után szabadon „tudtunk, de elfelejtettünk”. (Magvető, Budapest, 2010) �BERETI G ÁBOR Az igényesség garanciája Alföldy Jenő: A megszenvedett éden Az igényesség garanciája, ha egy ítész az elemzendő irodalmi műveket „a nemzetet és a világot előbbre vivő akarat s a lényegi igazságot hordozó esztétikum” alapján értelmezi, ahogyan legutóbbi könyve fülszövege szerint a kritikáit és esszéit a műalkotás szintjén művelő Alföldy Jenő teszi. Az immár hetvenes éveiben járó szerző ezáltal volt képes hosszú évtizedeken keresztül irodalmi közéletünk figyelmét tartósan magához vonzani, mint ahogy elemzői tevékenységének a mércéjét is magas színvonalon tartani. Írásaiban Alföldy tudatosan igyekezett megközelíteni az újságíró Kosztolányi Dezső teljesítményét, amit, ahogy írja, önmagára nézve úgy fogadott el, „ha Kosztolányi hallatlanul pontos megfigyeléseihez, részvétteljes emberségéhez, páratlan íráskészségéhez és elképesztő termékenységéhez még valamivel több társadalmi érzékenységet és egy kicsivel bővebben dokumentált filológiát is hozzáképzelek. Mint az esszéírás nagymestere, magam is hihetetlenül változó korban éltem és élek; szemléletem alakulásában nincs megnyugvás”, olvashatjuk vallomását a gyűjtemény hátsó borítóján. Sorai, könyve értékelő bemutatásához is jó kiindulópontul szolgálnak. Kritikai munkák esetében az olvasó figyelme megoszlik a méltatott mű és a mögötte fölsejlő elemzői szemlélet között. Hiszen az elemző méltatása legin- kább nézetei és értékrendje feltárására, mérlegre tételére irányul. Vélhetőleg nem tévedünk nagyot, ha Alföldy Jenő szemléletét – egy korábbi terminológiához igazodván –, az anti-urbánusokéval rokonítjuk, mint ahogy ennek, a múlt fátylaiból nemzeti őrlángként kibontakozó kritikus, az elmúlt húsz év során maga is számos tanújelét adta. Azonban a korábbi népiurbánus ellentétre utalva itt egy érzékeltető különbségtevést kell tennünk, merthogy e mai anti-urbánus irály, a korábbi népiessel szemben, amely a szociális érdekek képviseletét is vállalta, hangsúlyaiban immár jobbadán csak nemzeti. E distinkcióra egyébként maga a szerző is ösztökél, midőn az egyik, Csoóri Sándort méltató tanulmányában ezt írja: „Csoóri nem »népi író«, jóval többnek gondolom, minthogy egy hatvanöt-hetven évvel ezelőtti, még oly markáns szellemi áramlat kései követőjének próbáljam feltüntetni. A népi írók és a népkultúra örököse, ez igaz. De eredeti és modern költészete, valamint részvétele a kulturális és társadalmi közéletben nem csupán arra jelölte őt, hogy egy korábbi mozgalom élő emlékezete legyen. Stílusújító szerepének és közéleti vállalásainak köszönhetően kivívta a korával együtt lélegző költő és a pártokon fölül álló, »örökellenzéki« citoyen szerepét”. (258.) Hogy tehát a közélet szférájából vett hasonlattal éljünk, az elemzett vagy 87 �kritikusa számára, lett légyen népi, nemzeti, netán urbánus, az esztétikum világa egyként kíméletlen egypártrendszer. Mégpedig a minőség pártjának a rendszere, az alkotók ideológiai, politikai nézeteitől elválaszthatóan. Az itt nyíló lehetőség az értékelői értékvilág és az elemzői olvasat számára nyit teret, ahonnan viszont a kritikai karakter sajátosságai már meglehetős biztonsággal rekonstruálhatók. A kötet három részre tagolódik, úgymint a Költők prózája, a Kortársi elbeszélők és az Arcképek fejezetekre. Vannak, akikkel több helyütt is találkozhatunk. Ilyen többek között Tornai József, akiről a legmelegebb hangon ír, vagy a tárgyilagos szavakkal méltatott Ágh István, mint ahogy a tisztelet és a nagyrabecsülés hangján megidézett Csoóri Sándor. De Juhász Ferenc és Lázár Ervin is a több írással megtisztelt szerzők közé tarozik. Nem hagyhatjuk említetlenül József Attilát sem, akinek az emlékét Alföldy feltétlen tisztelettel ápolja. Talán ő az egyetlen, aki idézetekkel, vagy hivatkozásként majd minden eszmefuttatásban fellelhető. Hogy tehát az Alföldy képviselte elemzői modalitáshoz közelebb kerüljünk, az analíziseinek színt adó eszmetörténeti szálra érdemes figyelnünk. Már csak azért is, mert a nemzeti mozzanata, az ezredfordulós esztétizálás magát újraértelmező kísérletében felértékelődőben van, nem utolsó sorban annak az utóbbi évtizedekben kialakult státusának a következményeként, melyre a nemzet, a kiteljesedő globalitással szembeni alternatív lokalitások egyikeként tett szert. És persze azzal a szereppel együtt, ami ebből a nemzeti önreflexióban a művészetekre és értelmezésükre hárul. A szerzők széles spektrumát felölelő kötetben találhatunk néhány, az érté- 88 kelés metódusát alakító, annak jelleget adó témát. A nemzet premisszájához kötődően ilyenek pl. Alföldy Jenőnek a parasztsággal és a polgárosodással kapcsolatos nézetei. Gondolatait ezek körül jártatva, az Utolsó előtti olvasó? című esszéjében például ezt írja: Miért beszélek a polgárosodás szükségességéről? Talán mert „konzervatív nézeteket szeretnék szalonképessé tenni? – Épp ellenkezőleg. A nemzet nem idejétmúlt nemesi kacat, hanem jelentős részben polgári képződmény, akkor is, ha a parasztság volt mindig a fő bázisa”. (76.) Ezen sorok világnézetet hordozó, műelemzői metódust meghatározó jellege lehet érdekes számunkra. Különösen akkor, ha egy másik, a „Hiányával most minden tiéd” című elemzésében viszont, mintha a fentieket kívánná cáfolni: „A romantikusok és a századforduló szimbolistái, a Nyugat költői voltak a diktatúra idején a megbélyegzett »dekadensek«, szemben az ókonzervatívokkal, akik bárgyú optimizmussal utánozták a már alig létező nemesi és paraszti közösségek hangadóit”. (Kiem. B.G. [258.]) Ezekből az egymást annulláló citátumokból valami olyasmi olvasható ki, mintha a diktatúra (értsd, a szocializmus) idején már alig létező nemesi (sic!) és paraszti közösségek lennének (lettek volna) az egyébként parasztságbázisú polgárság és polgári nemzet fő támaszai. Talán nem is volna érdemes sok szót vesztegetni minderre, ha nem épp a nemzeti kategóriája lenne az Alföldy-féle esztétizálás kulcsfogalma. Merthogy így, ennek a tisztázatlanságából és kimunkálatlanságából, pontatlanságok és egyoldalúságok következnek, amik belengik a gyűjtemény egészét. A szemléleti koherencia hiányát a József Attiláról szóló oldalakon is tapasztalhatjuk. „A szabadság és az egyenlőség mellett a testvériséget, a nem- �zeti összetartozást ő is vállalta, akárcsak Ady”, írja. (Az időszerű József Attila [188.]) Észrevétele ezúttal is korrekcióra késztet, hiszen költészetünk jelesei nemcsak az egy nemzethez tartozók testvériségét, hanem a fogalom általános érvényű éthoszából adódóan, értelemszerűen, a népek közötti testvériséget is vállalták. A tautologikus módon (a nemzet az, amit annak tekintek) alkalmazott, diffúz nemzetfogalom végső soron vitathatóvá teszi az egyébként megkerülhetetlen nemzet-premissza Alföldy-féle interpretációját. Alföldy olvasata szerint József Attila sok versében sorskérdéseket szólaltat meg, s ezekkel „is a paraszti kultúrára alapozza a nemzetet”. (189.) Úgy látja, hogy „[a] mai társadalomban József Attila eszméibe ütköző folyamatok váltak uralkodóvá”, mert megkérdőjelezik a költő parasztságot óvó, képviselő hitvallását, s elavultnak tartják az egész népét tanítani óhajtó programját, stb. Alföldy rurális kötődése az a „kályha”, amely szemléletét a nyitottságtól eltéríti, és a sokoldalúsággal szemben inkompatibilissé teszi. Az átgondolatlan, inkonzisztens nemzetfelfogás képviselőjeként Alföldy Jenő abban a szemléleti választóvonalként jelentkező dilemmában, amely a nemzeti-etnikai kérdések szociális alapú, vagy a szociális kérdések nemzetietnikai alapú megközelítésének a kérdéseként merül fel, az utóbbi térfelén áll. Holott, ahogy az a történelem során már oly sokszor bebizonyosodott, szupremácia alapján nem lehet nemzetek közötti ellentéteket kezelni. Csak egy olyan, a polgárai számára többek között nemzeti szabadságot is biztosító, a bővített társadalmi-gazdasági újratermelés versenyképes piaci hátteréül szolgáló államalakulat révén, amely a munka és a tőke erőegyensúlyának politikai, rendszerszintű alapján valósul meg. Ezzel szemben Alföldy Jenő prezentációja a nemzeti identitás demiurgoszát egy parasztságbázisú polgárság örök ellenzékiségében vizionálja. Ez a tautologikus nemzetfelfogás olyan ideologikus (nyelvi, kulturális) és szimbolikus (Szent Korona, a Szent Koronatan, stb.) tartalmakkal dolgozik, amelyek tabuk és rítusok közvetítette rendképletté állnak össze, s amelyhez az élő nemzeti organizmus létfeltételei bármely változása közepette odakényszeríthető. Igyekezete ideologikus és szimbolikus tabuk és rítusok életre galvanizálására és életben tartására irányul, a nemzeti érdek változó körülményekhez igazodó aktualizálása és érvényesítése helyett. Az Alföldy-féle analízistechnika a tárgyalt művek értelmi prezentációja során szimbolikus utalások érzelmi hatástöbbletével erősíti, vagy ruházza fel azok esztétikai és ideológiai jelentéstartalmát, hogy az identitást közvetítő rítusok és jelképzetek politikai impulzusokként épüljenek be a befogadók és közösségeik tudatába. Miközben egy nyitott nemzetkarakterológiában bármi identitáserősítő jelentéstartalommá konvertálódhat. Egy heurisztikus analízisben a léthelyzethez mért irodalom nemzeti szerepe a mérvadó. A műben megjelenő, a műből sugárzó közösségi képzet mibenlétének az érzékelhetővé tétele, a nemzet önmagában, vagy önmagáért való életlehetőségei közti választás elősegítése, annak a feltárása, hogy a mű nemzetről közvetített képzetrészletei egy tautologikus, vagy egy organikus identitásmitológiát erősítenek-e. Ha az elmúlt évtizedek történéseinek a szemüvegén keresztül tekintünk történelmünkre, a parasztság-polgárság- 89 �nemzet triptichonja körül forgó nézetek ’89 utáni aktuális prioritásai a társadalmat a rendszerváltás nyerteseire és veszteseire osztó tapasztalattal kerülnek szembe. A vesztesek, érdekeiket egymástól is elszigetelt lokalitásokként igyekeznek védelmezni, a velük külsőre egységes érdekérvényesítő kartell mögött egyébként ugyancsak rétegzett globalokratákkal, globalitással szemben, ahogy azt mind jobb, mind baloldalon, figyelemre méltó szerzők (pl. Bogár László, vagy Mészáros István), különböző szempontok alapján, már annyiszor felvázolták. Következésképpen Alföldy Jenő kritikusi tevékenysége esetében is elhibázottnak, a nemzet életlehetőségeit szűkítőnek tekintjük a polgárosodásban azonos érdekű lokális csoportokat egymás ellen hangoló, egymás ellen kijátszó vélelmeket. A történelmi folyamatok jóval bonyolultabbak és stabilabbak, semhogy pillanatnyi előnyszerzés vagy aktuális politikai szimpátiák csábító kísértésének hatására érdemes volna átírni őket. A végre közös élményként átélhető nemzeti érdek szempontjából a türelem, a tolerancia, vagy hogy ne mondjuk, a tényeket tisztelő alázat ma is és hoszszabb távon is több előnnyel kecsegtet a revánssal kéz a kézben járó „igazságtételnél”. Nem az igazság feltárásának a szükségességét, hanem ennek olyan, aktuális politikai célok szolgálatába állítását kérdőjelezzük meg, amelyek a polgárosodásban ma is együttesen érdekelt társadalmi csoportok, nyilvánvalóan közös érdekei ellen hatnak. „Ne keverjük össze a citoyent a burzsoával”, hogy Alföldy szavait idézzem: „A balzaci modellt véve alapul az Elveszett illúziókból, a polgár nem csupán David Séchard, a törekvő, tisztességes nyomdász, hanem Lucien Rubempré, az elvtelen újságíró is. A polgár a huszadik 90 században nemcsak Thomas Mann és válságba jutott polgár-hősei, Tonio Kröger, a Buddenbrook-család tagja vagy Hans Castrop, hanem a Kruppcsalád is, amelynek legalább akkora szerepe volt a nácizmus és a lázas fegyverkezés megindításában, mint a sajtón és a rádión keresztül manipulálható, csukaszürke tömegembernek és ördöngös vezéreinek”. (77.) Nos, szabad-e a polgárságot gyarapító társadalmi rétegeket csupán a parasztságra, vagy a csupán a parasztsággal szimpatizáló (volt) nemességre és arisztokráciára szűkíteni és kihagyni közülük a 20. századi indusztrializáció nyomán nagy tömegben megjelenő munkásságot? Mint ahogy az azóta a szolgáltatói szektorban megélhetést kereső kisegzisztenciákat és a sokasodó munkanélkülieket, akik ’89 óta a rendszerváltás áldozataiként tömegesen esnek el a polgárosodás lehetőségeitől, szemben az újgazdagok rétegével, akik skrupulusok nélkül élvezhetik új társadalmi státuszuk előnyeit? Lehet-e így, ez a ’89 után „megszenvedett Éden” mindnyájunké? Vagy egyáltalában, lakható-e egy olyan Éden, amely szemmel láthatóan az új kasztosodás burzsoáziáját szolgáló polgár- és nemzetellenes erők kirekesztésen alapuló rendjére épül? Alföldy a mindennapi aktualitások ragyogtatója. Ám, mivel ezt érezhetően kellő elméleti kohézió nélkül teszi, az ellentmondások csapdáit sem kerülheti el. Idősíkok és tématrópusok közt szlalomozva mesterien citálja példáit. Mindig az aktualitások szemszögéből értelmez, köt össze, vagy választ el részeket. A 250-253. oldalakon, de másutt is, például Adytól Ian Palachig a hivatkozott nevekkel fantasztikus tűzijátékot produkál. S mivel a gyakran egymást is kioltó idolok mind az ő nézeteinek az �igazolói lennének, ezért e látványos csillogás inkább kápráztatóvá, semmint megfontolandóvá avatják szavait. Ő bizonyára tudja, hol a helye ebben az áradó fényzuhatagban, csak az olvasó bizonytalanodik el. A nemzet, a nemzeti irodalom értékelésének nem csupán történeti aspektusai vannak. Az irodalmi diskurzus felől tekintett nyelviség, időbeliség, világirodalmiság, ontikusság, funkcionalitás, stb. mozzanataira is érdemes figyelnünk, hiszen ha ezek szempontjait is az elemzés körébe vonjuk, akkor a műelemzések során nemcsak a műalkotásokat, de a nemzet jelenségét is jóval sokrétűbben értelmezhetjük. Az Alföldy-olvasatok a nemzeti jelenség együttesét sémaként, esztétikai értékképző funkcióját az irodalmi és a történeti tudat szétválasztása nélkül – következésképpen ezek egymásba tükröztethetőségét és az ebből fakadó tapasztalati spektrum kibontakoztatási lehetőségét is kizárva –, egy tautologikus-diffúz, egykomponensű kollektívumként értelmezik. Pedig ha szerzőnk azt a tekintélyes ismeret és tapasztalathalmazt, amit az esszéiben görget egy koherens rendbe, keretbe foglalná, akkor nemcsak figyelemre méltó, szimpatikus, de meggyőző is lehetne. (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2010) PETŐVÁRI Á KOS Egy palóc falu… Máté László: Sziliceföld, Sziliceföld… Máté László régi tervét váltotta valóra, amikor megírta szülőfaluja történetét: úgy érezte, hogy adósa a településnek és a közösségének. Ez az érzés késztette műve megírására. Tavaly pünkösdkor mutatta be a könyvét a szilicei kultúrházban. Az előszó fejezi ki legszebben a kötődését bölcsőhelyéhez: „Én a mai napig sziliceinek tartom magam, annak ellenére, hogy közel negyven éve Kassán lakom. Hiszem, hogy ha visszalapozunk a község múltjába, jobban megértjük mai életünket, egyben erőt merítünk az elődök munkájának a folyta- tásához.” A varázslatos Szilicei-fennsík a Gömör-Tornai Karszthegységben fekszik. A gyűjtők az ősi palóc falut mindig szívesen keresték fel a lakosok hagyományai, dalai, táncai miatt. Meglepőnek tartom a könyv alcímét: Csetlő-botló vallomások szülőfalumról és környékéről. Ahogy elmélyedünk a kötet olvasásában, mindig érezzük: a szerző alapos kutatómunkát végzett, hogy Szilicét hitelesen mutassa be. A könyv műfaja krónika és emlékezés, vagyis a tények és a személyes hangú visszaemlékezések, a reflexiók ötvöződnek. Végig szi91 �gorú, fegyelmezett belső logikára épül. A fejezetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a hagyományok, a hit, az anyanyelv visszatérő motívumokként alkotják a jelentést. Egy palóc közösség nehéz sorsát, erejét, fájdalmait nyíltan fejezik ki. A fennsík nevezetességeinek részletes leírása követi az előszót. A sziliceiek és a természet kapcsolata rendkívül szoros volt az elmúlt évszázadokban. A falu földje nehezen hozott termést, de a környező erdők a lakosokat bőven ellátták gyümölccsel, gombával. Bél Mátyás, Jókai Mór és Tompa Mihály is megemlékezett a fennsík csodájáról, a jegesbarlangról. A Múlt, közelmúlt, jelen az egyik legemlékezetesebb rész, az olvasó érzéseire erősen hat. A szerző a község történetét levéltári adatok alapján tárja elénk. De a huszadik század eseményeit már a kollektív emlékezet is segít bemutatni. Az országhatár megváltoztatásának híre ellenállást váltott ki a lakosságból 1918 végén. A trianoni döntés érzéketlenül kettészakította a községet, az Ardai néven ismert területét Magyarországnak ítélte. A szilicei lakosoknak meg kellett ismerniük a kisebbségi sorsot. Az 1938-as visszacsatolásnál érzett öröm nem tartott sokáig a faluban. A megpróbáltatások sora várt a szilicei lakosokra. Először a kitelepítés réme fenyegette őket. A szerző közli „a nagy háborús bűnösök” névsorát. A gyermekeknek és a felnőtteknek magyar származásuk miatt kellett bűnhődniük. Végül egyedül Csízy Kálmán református tanítónak és családjának kellett távoznia, csak ötven kilós csomagot vihettek magukkal. Fábry Zoltán gondolata jut eszembe A vádlott megszólal című memorandumából: „Nincs többé vissza, nincs többé haza, nincs többé 92 viszontlátás, nincs a hátam mögött többé semmi.” A falu népe már nem kerülhette el a Csehországba deportálást: hat családot vittek kényszermunkára. A reszlovakizáció azért okozott lelkiismereti válságot a lakosoknak, mert rettegtek a kitelepítéstől és a deportálástól. Ezután a termelőszövetkezet erőszakos létrehozása okozott súlyos megrázkódtatást. Külön fejezet szól a munkáról, a földművelésről, az erdőhöz kapcsolódó mesterségekről. A falu lakói bizonyára szívesen fogadták a könyvet, hiszen megtalálják benne: kik voltak az elismert, legügyesebb mesterek – az őseik, rokonaik között. A palóc nép mindig ragaszkodott a múltbeli szokásaihoz, kultúrájához. De mennyire követik ma a faluban a hagyományokat? Erre kerestem a választ a könyvben. A szilicei lakosoknak rendkívül gazdag, elismert a népdalkincsük. A sorozásnál énekelt Isten veled Sziliceföld kezdetű népdal kapcsán a szerző így azonosul a falu közösségének véleményével: „Elődeink erkölcsi világában az átmeneti elszakadás a szülőföldtől (katonaság, kivándorlás) a fájdalmak legnagyobbikát jelentette; a végleges elszakíttatás (kitelepítés, elűzés, deportáció) pedig megítélésük szerint a megbocsáthatatlan bűnök sorába tartozott, amit maga a Jóisten sem bocsát meg!” A hagyományőrző csoport ma is aktív, a táncosok a hírneves gombaszögi kulturális fesztiválon fellépnek. A község lakói az ízes palóc nyelvjárást beszélik, jellegzetes ősi szavakat lehet hallani mondataikban. A ragadványnevek és a szólásmondások ma is jellemzőek a faluban. Az Egyházak, felekezeti élet című fejezet pontos képet ad a vallásos palóc közösségről. A szerző meggyőződése, �hogy a hit mindig erőt adott a sorscsapások elviseléséhez. A szocialista rendszer vallásellenessége jelentette a mélypontot a katolikus és a református egyház életében. Máté László így számol be a református többségű falu törekvéseiről, a megújulás szükségességétől: „A negyvenéves gúzsbakötés és megnyomorítás után a cél csak egy lehet: a mindennapok céltudatos és apró szervezéseivel újraépíteni a több mint négyszáz éves múltra visszatekintő helyi református egyházközösséget, s akkor a templom az Istennel és az elődök szellemével való találkozás színhelye lesz.” Az iskolákról szóló fejezet szorosan kapcsolódik ehhez a részhez. Az ismertetésből kitűnik, hogy a gazdag múltú felekezeti iskolák felszámolása óta csökkent a magyar oktatási intézmény szerepe a faluban. A szerző sorsát is a falu történelme határozta meg. Az édesapja az ötvenes évek közepén kilépett a szövetkezetből. Máté László Buzitán kezdte el a tanítást, majd jelentkezett a pozsonyi Komensky Egyetemre. Többszöri próbálkozás ellenére sem tudott bejutni. Csak jóval később tudta meg az okot. A kádervéleményben ez állt: „tanító lehet, de tanár nem, mert az apja kilépett a szövetkezetből.” Mégis levelező tagozaton elvégezte a Nyitrai Pedagógiai Főiskolát, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, ahol doktori címet kapott. Egész életében a felvidéki magyarság ügyét szolgálta, érdekeit védte. Kassán kerületi tanfelügyelőként dolgozott, majd a rendszerváltás után a Csemadok országos titkáraként tevékenykedett. A Keleti Napló kassai folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt a kilencvenes években. Végül diplomáciai szolgálatba lépett Magyarországon. Nyugalmazott dip- lomataként ma is aktívan vesz részt a felvidéki kulturális életben. Az Utószó még jobban elmélyíti a könyv gondolatait. A szerző úgy érzi, hogy a sziliceiek hite az istenhitből és a hagyományokból ered. Emellett a szolidaritást tekinti a megtartó erőnek. Máté Lászlót elkeseríti, hogy a trianoni döntés óta csökkent az anyanyelv szerepe a szilicei magyarok életében. Ennek az okát így tárja fel: „A kitelepítés, a deportálás, a reszlovakizáció okozta félelem ott munkálkodott tudatukban – és tudat alatti énjükben –, ami később a gerincesség feladásában jelentkezett azoknál a szülőknél, akik tudatosan, vagy félelemből elszakították gyermeküket a magyar iskolától.” A szerző az anyanyelv megtartása mellett érvel. A szülőknek a magyar iskolába kell adniuk gyermekeiket. Nyíltan arra biztat, hogy a lakosok mindenütt bátran használják anyanyelvüket. De őszintén beszél a máról is: az emberek nagy része elfordult egymástól, közömbössé vált. Máté László rendszeresen publikál magyarországi és szlovákiai folyóiratokban. A könyv végén olvashatjuk az Égő torony című írását, amely 1993-ban született, amikor a sziliciei templomtornyot villám sújtotta és kigyulladt. Véleményem szerint ez az írás publicisztikájának egyik szép példája. Máté László végig az Úrhoz szól, a büntetés okát kérdi. „Tudom, bűnösök vagyunk mi abban, hogy elhagytunk téged és vannak olyanok is közöttünk – nem is kevesen! –, akik nem csak anyaszentegyházadhoz lettek hűtlenek, hanem bennünket felnevelő anyanyelvünkhöz is. Gyermekeik már nem tanulnak meg őseink nyelvén imádkozni és életüket a te dicsőségedre élni.” Iszonyatos jelnek fogja fel a torony égését. A művet Pálfy G. István lektorálta, ő 93 �írta az ajánlást is. Ezzel kezdi gondolatait: „Szemérmesen vallomásos, a tényeket szeretettel felmutató, a hazavezető utakat költőien szépnek láttató, tanulságosan őszinte könyvet tartunk a kezünkben.” Tichy Kálmán rajzai és 1911-es felvételei, valamint Hascsák József grafikái a kötetet még szebbé teszik. A könyv a szerző magánkiadásában készült, a sziliceiek támogatásával. Miben különbözik a település az anyaországi palóc falvaktól? A kisebb- ségi sors nehéz terheket rakott a falusiak vállaira, de megőrizték hitüket és származásukat. Az elszakított falu keserű múltját ismerhetjük meg a műből. Ez a könyv nem csak Szilice lakosainak szól, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek egy kisebbségbe szorult közösség sorsa, a megmaradásáért folytatott küzdelme iránt. (Magánkiadás, Kassa, 2009) M IZSER A TTILA KontexTusa Alabán Ferenc: Az emancipált kontextus Bizonyos értelemben rendhagyó és hiánypótló könyv Alabán Ferenc tanulmánygyűjteménye, amely a dunaszerdahelyi Nap Kiadónál 2010-ben jelent meg. A cím kétséget kizáróan biztató (Emancipált kontextus), az alcím hármassága elszánt, intrazigens (Irodalom – Integráció – Identitás). Egy olyan perspektívát vetíthet elénk, amely véleményem szerint meglehetősen indokolt lenne, lehetne az irodalomtörténet /irodalomelmélet olvasata felől, különösképp – na hogy is fogalmazzak – a magyar nyelvterület északi peremének az irányából. A kötet szerkezete, mint az a tartalomjegyzékből kitűnik, tovább tagolódik, ágazik, egészen pontosan négy pillérre: az értékre, a kontextusra, a sajátosságra (nyelvi unikalitásra [?]), és 94 végül az identitásra helyezi kiemelten a hangsúlyt és a nyomatékot. Az előszó nagyon, írhatni módfelett fair. Alabán onnan nyit, hogy leszögezi azt, hogy az irodalomnak, különösképp, ha magyar, van egyfajta önismeretet, önazonosítást exponáló szerepe. Majdan, ezt követően, a többségében 2004 és 2008 között íródott tanulmányok ezzel a tézissel kerülnek szembe, vagy ha nem is közvetlen módon, de akarva-akaratlanul konfrontálódnak. Egyébként én az „akarvára” fogadnék, noha az ilyen jellegű gyűjteményes kötetekre a szemléletnek ez az aspektusa olyannyira nem jellemző. De itt valami módon mégis átszűrődik, átszüremlik a szerző írásainak az ilyen jellegű felfogása. És néhol ez adja az értekezések igazi tétjét, pluszát, a kötet �kohéziójában annak kialakuló koncepcióját. Érték és kontextus összefüggése, a kulturális régió meghatározása, az európaiság és a nemzeti irodalmak problematikája, valamint az indentitás komplex értelmezhetősége jelenti Alabán gondolatmenetének központi motívumait. Erénye, hogy a fent említett vonatkozások összevetésében változó fókuszt, újra és újra áthelyeződő nézőpontot alkalmaz, eközben ellentétes interpretációs lehetőségek és fogalmi hálók tusájáról is informál. Precedensként említhető meg az integráció és a regionalizmus kontextusainak küzdelme, összecsapása az adott fejezetek és bekezdések szintjén. De akár Fábry Zoltán kázusa úgyszintén, ahol is részben tisztázó, részben pedig épp problémafelvető kérdések sorjáznak, amelyek a legkülönfélébb felfogások mentén vetnek számot Fábry írásaival, az írások időszerűségével. Többek között Csanda Sándor, Görömbei András és Tőzsér Árpád idézett értékeléseit, kérdésfelvetéseit élesen és innovatívan válogatja, illetve váltogatja a szerző, hogy aztán természetesen egynéhány egészen sajátos narratíva is felvázolódjon, legalábbis annak a perspektivikus elvárása, lehetősége mindenképp. Az egymás mellé helyezett tanulmányok mindegyikében fontos a nyelviség kérdése, ez azonban nem kizárólag az irodalmi nyelv esztétikai és retorikai működését jelenti, hanem a (nemzeti) identitás szegmense, a kulturális, művelődési folyamatokat meghatározó jelenség (lásd például Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei [Gondolatok kulturális identitásunk néhány összetevőjéről] című írást). Ugyancsak figyelemreméltó, és a szerző módszertanát tekintve fontos elem az irodalomszociológiai nézőpont, amely az irodalmi mű jelentésének a korszak irodalmon kívüli adottságaiból (is) adódó változását, elmozdulását vizsgálja, mutatja fel, az irodalom területi, esztétikai, generációs és társadalmi rétegzettségét együttesen, egymásra hatásában igyekszik megvizsgálni: „A fokozatos társadalmi demokratizálódás, átrendeződés következtében a kulturális és irodalmi szemléletrendszerben beállt változások is figyelmet érdemelnek. A régebbi, eredendően szintézisteremtésre irányuló eszmeiség átértelmeződése látszik felbomlani. A teret nyert posztmodern szellemiség valóban lényegtelenné válhat az önazonosság megőrzésének – az egyéni és kollektív identitásnak – összehangolására tett kísérlet.”(111.) A bevezetőben olvasottakhoz képest ilyen bekezdésekkel egyaránt találkozhatunk a könyvben, de ez nem antagonizmus. Hisz ha valamit át akarunk lépni és/vagy a továbblépés lehetőségének az eshetőségeit, módszereit vizsgálnánk, akkor ajánlatos kijelölni azt a tézist, amin túl szeretnénk jutni, kerülni. Ezért érdemes és üdvös a könyvbéli szövegek tusáinak drukkolni. És megelégedetten venni tudomásul, hogy alakul, indul valami, ami aztán, idővel csak formálódik majdan, és simul a kontextusa. Alabán Ferenc munkája adott szövegrészeiben, fejezeteiben némileg rezonál Szegedy-Maszák Mihály Minta a szőnyegen tanulmánykötetének egyes, bevezető felvetéseire, korpuszaira. Mintha egy újabb mintával gazdagítaná, gyarapítaná azt az ominózus „szőnyeget”. Egyébként itt az ideje. Kontextus, kohézió van. Emancipálni meg kell. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2010) 95 �Szerzőink: BEDECS LÁSZLÓ (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus • BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) költő, író • CEGLÉD JÓZSEF KÁZMÉR (1954, Bácsalmás) író • CSOBÁNKA ZSUZSA (1983, Miskolc) költő, író • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író • DUKAY NAGY ÁDÁM (1975, Salgótarján) költő, író, szerkesztő • GALAJDA JUDIT (1966, Salgótarján) • GROZDITS KÁROLY H. (1973, Kőszeg) író, újságíró • HODOSSY GYULA (1960, Dunaszerdahely) költő • HORVÁTH KORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész, egyetemi docens • KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő • KOÓS ISTVÁN (1975, Miskolc) irodalomtörténész, kritikus, képregényrajzoló • KUPCSULIK ÁGNES (1965, Salgótarján) költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • MARNO JÁNOS (1949, Budapest) költő • MIZSER ATTILA (1975, Losonc) költő, író, szerkesztő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író, szerkesztő • PETŐVÁRI ÁKOS (1952, Miskolc) irodalomtörténész, tanár • PETRENCE SÁNDOR (ifjú korába’, Kispocsolyságott) író, kőttő, mezű-gazdaságoss egyíni válalkozó • POLLÁGH PÉTER (1979, Tatabánya) költő, szerkesztő, publicista • RACS CSABA (1985, Salgótarján) történész • SZALAY ZOLTÁN (1985, Dunaszerdahely) író, szerkesztő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító • N. TÓTH ANIKÓ (1967, Zselíz) író, irodalomtörténész, egyetemi oktató. MAKRAI ADÉL (1979, Balassagyarmat) festőművész, grafikus. Érsekvadkerten él. TANULMÁNYAI: 1996-97-ben Badacsonyi Sándor grafikusművésznél magántanulmányokat folytat. 1999-ben a Bokányi Dezső Építőipari és Díszítőművészeti Szakközépiskolában (Budapest) díszítőszobrász szakon szerez oklevelet. 1998-99-ben az Újpesti majd a Dési Huber Rajziskola növendéke, Korga György festőművész csoportjának a tagja. 2005-ben szerez festőművész szakos diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, mestere Tolvaly Ernő festőművész. 2008-09-ben Spanyolországban él és alkot. JELENTŐSEBB EGYÉNI ÉS CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSAI: eMKá Galéria, Pécs (2004); Naiv Kávézó, Pécs (2005); Hattyú Ház, Pécs (2005); Csók István Galéria, Budapest (2005, 2010); Inter Galéria, Budapest (2005); Bardoni Galéria, Budapest (2007, 2010); Fuengirola, Spanyolország (2009); Marbella, Spanyolország (2009); Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat (2010); Szerbtemplom Galéria, Balassagyarmat (2011). 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f3dfcf0d7c077761891112a592b9b8.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9efaf8114087be722f6245daf3cd5f70.pdf 68bbbc42523ae922c4c4a42ef535617a PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Hartay Csaba Ayhan Gökhan Filip Tamás Nemes Z. Márió Kántás Balázs Mezősi Miklós Suhai Pál Bíró József Székely Ákos Szávairatok A csend is egy bútor; Valaki nélkül; Ő mese 1.; mese 2. Soha, Pessoa; Hold a Halakban; Fél; Sodrás Selyemalagút; Múmia Ujjaim között…; Rétegekre bontott…; A visszaszámlálás poétikáját… Versműfaj-tipológia / Éjjeli óda; Vasárnapi óda; Két szonett; Utolsó mentése Van Gogh ütött-kopott bakancsa; Két impromptu; Téli munkák elé Kilenc haiku Hat színes kis fonák / Serena Williams felfutásai a hálóhoz az Amerikai Nyílt Teniszbajnokságon 3 6 8 12 Diafilmszag 26 Az utolsó zarándoklat Nyughatatlanok (Regényrészlet) A farkasember 30 39 53 14 15 20 23 25 Próza és vidéke Csabai László Szécsi Noémi Lukáts János Kutatóterület Déri Eszter Németh Zoltán A családi portré változatai három mű tükrében / A Hahn-Hahn grófnő pillantása, az Egy polgár vallomásai és egy 18. századi prédikáció A katasztrofális félreértelmezés mint irónia / Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája 59 68 Találkozási pontok Nagy Csilla A kultúra közélet / Beszélgetés Dr. Barta Lászlóval 72 Formák újrateremtve / Beszélgetés Balázs István festőművésszel 76 Kép-tér Németh Bozó Andrea Ami marad Bódi Katalin Barna Péter Csongrády Béla Baráthi Ottó Mítoszteremtés haladóknak / Csabai László: Szindbád, a detektív Szószátyár minimalista / Chuck Palahniuk: Altató Egy műfordító „jutalomjátéka” / Vándorvirágok. Bolgár szavak és színek Szondi György közvetítésében Földtan, vasút, kővár / A Nógrád, a varázslatos világ című sorozat 12-14. füzeteiről 82 85 90 93 �Jelen számunk borítója Balázs István Bum Torzó című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Kép a kép mögött (elől) és a Judit és Holofernész című munkái láthatók, belső illusztrációként a Tanulmány Campanella után (29.), Háttérjelenet (38.), Double Spiral (52.), Makrospace (58.), Gradáció (67.), Energia (81.), Paradicsomudvar (95.) és Az ideálok bukása (96.) című festmények szerepelnek. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink Nemzeti Kulturális Alap Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) József Attila Művelődési és Konferencia Központ Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2011-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” H ARTAY CSABA A csend is egy bútor Vársz-e valakit? Vársz-e valamire? Vagy csak maga a várakozás vár téged, te pedig időzöl kényelmesen. Az alkalom les rád. Évszakok árnyai vetülnek rád. Kezedben szőlőlevelet tartasz. Vagy egy fotót. Egy arc néz vissza rád, mintha várna valahol, az idő mögötti térben. *** Kimész a folyóhoz, hátulról látod magadat, ahogy ott állsz. Hosszú kabátban vagy. A hídon egy kamion halad el, ponyváján tizenkettes. „Leltári tárgy valaki képzeletében a pillanatnyi tizenkettes kamion.” *** Máskor egy kihűlt szobában ébredsz. Elhúzod a függönyt, odakint varjak tollászkodnak. Köd van. Arra nyitod szemeid, hogy ébredésed maga a cél, a megérkezés. Az egyszeri álom olyan, mint a múltad. Visszakívánkozol. *** Nyár van és elindulsz éjjel sétálni a parton. A földút sávjai szürkén derengenek. Cigarettád felparázslik. Moccanó díszletek körülötted. Óriás makett. A táj bútorai. Neszek, roppanások. Szemben alvó horgász. *** A csend is egy bútor. Kirakott fotel az éjben. Beleülsz, kényelmes a mozdulatlanság. A csend teste ez, súlyos, de puha. *** Gyermek vagy még, állsz a mólón, nézed a hullámok adását. Apró halak rajba verődve vonulnak. Kezedben fagylalt, a megolvadt vanília rácsurog a csuklódra. Talpad alatt forrót érzel, mégis beleborzongsz. *** Megérkezik, akire vártál, s most már egyedül szeretnél lenni. Csak ültök egymás mellett némán. Kezedben fotó valaki másról. Vagy egy szőlőlevél. Erezete útjaid. Semerre, úgy érzed, az lenne a legjobb. 3 �Valaki nélkül Órák óta él bennem a hajnali álom. Hogy eltörött a karja az egyik szereplőmnek, de úgy, hogy letörött, ott volt a betonlépcsőn, a telkünkkel szemben. Leesve. Átúsztunk, és megkértük a parton napozó lányokat, hogy vigyenek be bennünket autóval a városba, de azt mondták, hogy semmi kedvük. Ott álltunk, a szereplőm kezében a letörött karjával, és álltunk, csöpögött hajunkról a víz. A lányoknak nem volt kedvük bemenni. Flegma picsák, gondoltam. Kiúsztam abból az álomból. Bele az ébrenlétbe. Csurom vizesen keltem ki az ágyamból, mint aki megfürdött. Még párnahuzatot is cseréltem. Akkor gyakran álmodom azt, hogy nagyvárosban élek. Nem Budapest, csak részleteiben. Időpontokra figyelek. Járművekre várok, tömegbe fúrom magam, utazom, és az órámat nézegetem. Majd hosszú gyaloglás a pályaudvarig. Nincs megérkezés. Elindulás sem. Csak a készülődés, az állandó készenlét sürgető jelenléte. Itt is, ott is lakom. Kollégium, albérlet, szülői ház. Látom a boltokat, boltíveket, macskaköves tereken cipelem magam és a táskám. S az érzést, hogy innentől hetekig nélküle. Valaki nélkül. A hiányérzet örök ezekben az álmokban. A múltkor belenéztem a tükörbe. Mélyen. Jobbra-balra fürkésztem benne. Egész különleges a tér, állapítottam meg. Kívülről érdekes a rutin is. A teáscsésze az asztalon. Talán más lenne minden íz, ha a tükrön keresztül érezném. Talán nem lenne íz és vágyakozás. Bárcsak ne vágynék a tükörbe s az álmokba. Nyitott, Trabant márkájú repülővel indultunk vissza a vacsoráról. Az Árpádban volt megterítve néhány asztal. Csak salátát ettem. A szék túl alacsony volt, nem láttam, mi van a tányéromban. Majd felszálltunk. Felettünk egy másik repülő zúgott el alacsonyan, s párszáz méterrel odébb a földbe csapódott. Úgy lógattam a lábam, mint egy libegőn. Alattunk május elsejei felvonulás haladt. A cipőm orrával majdnem elértem az egyik transzparenst. Reggel szédültem, ahogy felültem az ágyamban. 4 �Ő Mintha látná a forgalmat. Felszisszen veszélyes előzéskor. Ismeri a csavaros fagyi ízét, amit az Árpád sarkán mértek, még a nyolcvanas években. Elmondja tíz év múlva. Vagy húsz. Ilyen vagy, közli majd. És én nem fogadom el. Harcolunk. Felfedezem régi fotókon. Mintha állna valaki a tuja mögött. Ott volt velünk, a telken. Ő hagyta égve hátul a lámpát. Elvitte reggelre a csónakot. Halat pucolt a parton. Azok az apró csukapikkelyek. Bevetőst dobott az akadóhoz. Visszajárt hajnalonta. Világom volt az öröme. 5 �A YHAN GÖKHAN mese 1. az ikon ugyanazt a történetből kibukó levegővételt, az utolsó szent ember levegővételét őrzi magában. a meséből kanyarulat, hosszú ösvény vezet keresztül a házasélet fényes hajópadlójához. ott üldögél a feleségem. hajóúton, azt mondja, hosszú, öreg folyón a vízbe ejtették a székesegyházból hozott összes ikont. az arcukon összeért a csillogó víz. abban az időben a hírek más úton érkeztek, más csatornákon át. a történelem csuklóján függő utolsó ikon zárta magába végül az előtte térdeplő szent levegővételét. amióta a házasság hajópadlóján sétál férfi és nő, azóta a villanyoszlop mellett hull a hó. 6 �mese 2. a mesék nyugalmával írok neked. a fejedelem rodostói könyvtárából előkerült tekercs bebizonyította, a könyvekről gondolt összes tudás hamis, amennyiben ezt a levelet olvasod, hát ez sem egészen igaz. vagyis, nem teljesen úgy. mesélek egy történetet. nem, pontosítok: egy történet fog most elmesélni engem. három falu és három város, nem sok, szóval annyival innen élt egy ember. vak volt, soha könyv vagy papír nem került a kezébe. egyszer a király arra sétált és betért az öreghez. könyvekről kezdtek el beszélgetni, kint a lovak, katonák nyugodtan megpihentek. a beszélgetés végén könnyűnek érezte magát a király. az öregember sértetlen, szűz tudásán áthatolt a könyvek súlya és lélegzete, a király boldog arca, mint a tiszta papírlap. az öreg lassan és nagyon sokáig, három órán át szédülve dőlt a király lábai elé. 7 �F ILIP TAMÁS Soha, Pessoa Sehogy se akar véget érni a jégtáblák közt zajló ütközet. Egyetlen hadvezér irányít minden sereget, és nem tud megbirkózni a feladattal. A víz épp fölfal egy csokor virágot, és éhes marad. Akihez tartozik, zsebébe dugja az üresen maradt kezet, és úgy siet tovább a hídon, hogy figyelmét nem kötik le a sirályok, se a villamosok. Állóhajóra váltott jegyet, és nem akarja lekésni a soha-el-nem-indulást. 8 �Hold a Halakban Mikola Péternek Óvodás táskám a fogasra tettem, benne lakik a vajaskifli illat. Csak a fogas nincs már meg, akár a ház, ahol laktam. Az óvoda áll még, a napló ki tudja melyik oldalán. Ha keresem, elsőre sosem találom, mindig bele kell írnom újra. Így lesz egyre több óvodám; de hiába: egyedül játszom mindegyikben. A barátaim ugyanis már nem gyerekek. 9 �Fél Hirtelen itt van, de nem áll meg, csupán lassít egy kicsit, ahogy a fapados légitársaságok gépei szoktak a célállomás fölött. -- Most ugorjon, uram. Kapkodok levegő után, lelkiismeret-fulladás gyötör, mint egy szerencsétlen pillanatban jött nyelvbotlás az ünnepi szónokot. Valamiért át kellett rohannom a piszkítótűzön; jól bekormozta fehér ingemet. Artéria-erdőm lombjába tép a napszél, összezilálja sejtjeimet, mintha csak kockázna velem a felettes ő. Csikorogtatja, aminek áramlania kéne. És nem tudom, kitől lehetne megkérdeni, hogy ha van félmúlt, miért nincs féljövő? 10 �Sodrás Az éntérképen eltévedtem – valami történhetett vele. Egy láthatatlan kéz talán a világtájakat összekeverte? Máááj Vééééj – mindig ezt énekeltem – pedig százezer éve evezem ezt a folyót, érzem a lapátra fonódó sodrást – egyenlő erők küzdenek. Arany Lélegzetnek hívják a házat, ahova tartok. Egyetlen szobája van, egy szék, egy ágy, egy asztal. Hívogat, hogy megfulladjak benne, önkívületben lapátolok, hogy még időben odaérjek, a levegőm fogyni kezd, mégis egyre messzebbre vagyok tőle – Az nem lehet, hogy nem ott halok meg. 11 �N EMES Z. MÁRIÓ Selyemalagút A félmajmok éjszaka járnak. Nagy füleik vannak, velük vitorláznak az éjszakai égben. Ilyenkor a parasztok vérrel locsolják a fák alját. A félmajmok nem az éjszaki urai, de megbecsülik az áldozatot és visongva kergetőznek a grófi szérűn. Batthyány Ilona is vérrel csalogatja őket magához: mióta férjét börtönbe vetette a birodalom, azóta csak félmajmokkal tud aludni. Izmos legényei lesben állnak a bokrok között (néha élcelődnek egymás izmán) és hálót vetnek minden mohó majomra. Az állatokat aztán a grófnő elé hurcolják, aki ledugja ujját a legkövérebb torkán, mert érezni akarja selymes alagútját. Mivel egy majomnak mindegy, hogy melyik végén tágul, az áldozat jólesően hörög. Ilona az ágya fölé lógatja a hálóba csavart lényt és a férjéről beszél neki, aki annyira rettegett a parasztoktól, hogy soha nem merte bejárni saját uradalmát, nehogy megpillantson egy ápolatlan testet. A félmajom hörgésekkel adja úrnője tudtára, hogy szeretni és ápolni kell, hiszen ugyan többféle fajból rakták össze, mégis magányos maradt az élet erdejében. A grófnő egy éjszaka általában két félmajmot használ el, mert édes álmát nehéz biztosítani. Az uradalom lakói már egyre jobban szoronganak, hogyha egyszer elfogynak a majmok az égről, akkor majd hogyan talál el az úrnő a selyemalagútba. 12 �Múmia A kislány egyre izmosabb, letolja nadrágját és mutogatja a múmiáját. A múmia egy régi világban a király legkisebb fia volt, de mérget evett a mezőn, és a népe sírva temette az ősök közé. Most már nincsen népe, csak egy száraz fej maradt belőle. Ha elmúltál tíz éves, viselj pizsamát, súgják a kerti bokorban, de a kislány kineveti a hangokat, mert ő már elmúlt tíz éves, és nem hord mást este, csak egy halott kisfiút. „Együtt növünk fel és virágok leszünk, melyek egymást eszik.” – mondja a múmiának, de a száraz testet rázza a köhögés. Ő már nem nő sehová, csak inni szeretne a kerti csapból, mielőtt felégetik az erdőt, hiszen a gyerekek nem aludhatnak sötétben. 13 �K ÁNTÁS BALÁZS UJJAIM KÖZÖTT fekete kavicsokat morzsolgatok. Bolygók. Pályájuk a tenyerembe vésett szinusz-görbe. Ha elég türelmes vagyok, talán leírják valaki szívdobbanását. RÉTEGEKRE BONTOTT Orfeusz-történet. Palackpostába száműzött, újraélhetetlen éjszaka. A fák még emlékeznek az utolsó arcvonásokra, de nem rajzolják őket a levegőbe többé. A VISSZASZÁMLÁLÁS POÉTIKÁJÁT veted papírra. A nyakadban lángol az érzéketlen jádekereszt. Cezúrát iktatsz a foghíjas házfalak közé, a szétégett esernyő alumíniumvázára zöld ponyvát vízionálsz. 14 �M EZŐSI M IKLÓS Versműfaj-tipológia Éjjeli óda (enyhe blaszfémiával) köszöntöm eszmeraldine-t ki mindig szép mosollyal int kedvesen felém hogyha bármit ír mert az énnekem csak ír nem mintha most egy mély seb gyötörne meg vagy tompa fájdalom miből dalom édesen-szőkén fakad nem lankad és el nem lohad míg drága metszésű szemed mosolyban fürdetné szíved Balzsamos szavad ha kortyolom: olyan nekem, mint víz, ha szomjazom, vagy mint gyümölcs levének árja: úgy üdít, mert szívem lesi-várja; olyan, mint bor ha benne szikra táncol. A tűzlopó titánnak látszom? Annak, ki láncon függve hegyfalon feszült keresztbe? Nem! Nem Prométheusz, mert nem titán, csupán egy kedves isten legföljebb, ha tán – egy isten ő, ki így teremt világot: szívedbe pompát-fényt-derűt lopott. Minek? – hisz pompád messzi elragyog. Minek fényt napba hordani, tejútra csillagot, kedvet szívedbe – mondd, mivégre, mondd? Szívedbe zengem én a kedvet, édes, édes Kháriszom, ki kedvem nem szegted soha! Szeretlek most – ezért e verset költöm én. Hogy jó legyen neked: majd úgy akarlak én szeretni téged, Gráciám, te női költemény. 15 �Vasárnapi óda Minden kérdések mostan legnagyobbika úgy fújtat bennem, mint a mitikus bika (tudod, Poszeidón isten félelmes-nagy állata, ki szépséges-szűztiszta Hippolütoszt könyörtelen-szörnyűen elpusztította). Hogy mondhatnám, mi mondhatatlan, ám dübörgve legbelül feszít a katlan? Most hogy belső erőm szabaddá tetted, Grácia, kedvem nem szegted és kedves valál: dolgoznom illenék, alkotni volna jó! Én alkotásom most te vagy, te lány: ajándék vagy nekem, kiváltság. Balsejtelem fészkelt belém, furdalni kezdő sejtelem. Pompássá tettelek – szép izgalommá varázsoltam kedves leányos életed. Pedig csupán előcsaltam szívedből azt, mi lényeged: kedvesség és zavar, szépség és kedv kart karba öltve jártanak. Így alkottalak téged én pompásnak és varázslatosnak... Pompád tiéd, e kedves és részvéttelen-derült, magából feslő és kibomló s rám mosolygó, éltem tövisse közt az útamat szegélyző rózsacsokrú kedv-tökéletesség. Őszi reggelen ha szépen átragyog szemed, a szőlő sincs ilyen, ha vízcsepp iramlik róla el. Honnét, honnét nem kelt e pompa és derű, akármekkorka részem volt e tágterű szépségben, feltéve hogyha volt egyáltalán – az tiéd, sajátod és rendelkezel vele. Elmondom néked azt azért, dúdolgatok neked sok szép mesét, e pompát és szépséget hogy miért keltettem és ébresztettem föl én. Elmondom hát, hogy áll a pompa és a vers. Költő, ki költ – ez, mint vakablak, oly világos. Nézzük a szót, fejtsük fel a szó fonalát a szövetből: költő akkor az ember, hogyha felébreszt. 16 �Költő, ki kelt – vágyat, pompát, szerelmet: egyremegy, a lényeg mindben egy: alvót s a mélyen szunnyadót éber állapotba tesz. Egy érzést felkelt, mondhatom: felébreszt, álom lágy paplanját félrehajtja – van, hogy szemérmetlenül tárja fel, mi rejtve volt. Őtőle érzed azt, hogy felkelt már a nap, meg azt, ha nyugszik épp aranyló pírja. Kelés van szíveden: őtőle fölfakad s már nem mérgez, nem fáj, mi mart; keltészta így kel meg s lesz édes-jó a fánk farsang-időben, belésütött szalaggal ízlik ám. Pedig, hidd el, semmit nem csinál és nem teremt, olyat, mi eleinktől fogva nem lenne meg. Költés ez, ó igen: tojás melengetése ez, rejtőzködő fiókák hogy napvilágra bújjanak. Tojást költ hát a költő? Világtojás az, nem övé. Napvilágra jő, mi rejtve volt: így keletkezik derű. Ő, a költő, csupán e világ-omlett mellett sündörög, nem-létező vagy épp csak rejtező formákat ő létezőkként napvilágra hoz: eképp ő a felfedő. Az, mi eddig ráborult s alaktalan homályba bújt: kihozza onnan, ködvészt körűle szertefúj, keltő-dalt dudorászva – mi köd volt, vonja derűbe. Fölkel, akár trónjáról a Hajnal, vagy Semirámis, az, kit a költő kelt, ébreszt föl az éjjeli ködből. A vers, mint mindig (ez törvényszerű), opálosan homályló vissza-fény csupán tárgyához képest: nem magába-forduló tökéletesség, és nem is részvéttelen derű. Ámde ottan, túl a nagyszobán, ebédbe fordult reggelim aranylevessel és egyébbel plusz még némi sör már int nekem – mégis jobb élni, így van-e? 17 �Két szonett 1. Ködből fölfénylő rózsa-ujjú hajnalom jó éjszakát meg egy nagyon csinos halom pásztor-órát kívánok neked s nekünk hogy egymással mi sok-sok jót tegyünk mái estéhez mit szólnál angyalom szeretnélek szeretni most nagyon ölelnélek lent nem félek én ott fent csöpp „szobánkban” öledben ott bent én szép forró öledbe bújva mézet innék hajad mögül s nyakadban érzem illatát ha hajlatidnak hajnal-ében belém illanni hagyhatom bukéját és csókból rakhatnánk sokféle gúlát hajnal hasad s kardom hasít belé 2. Csók mindenhol s még több helyütt is illet téged, kedves! Mondd el, hogy és mint lett velünk a pásztor-órán: kedves-illatú estéből éjszakába hajló, jóború ölelkezésinkben? Mondd el, hogyan szerettünk, mint telt be vágyunk és álmunk nekünk, mik rég tápláltak minket kedvvel, álmodással, porcikánkba’ édesülő szárnyalással! Búcsúzom lassan: eljött már az éjjel – szonettemet nem hagynám esni széjjel, csiszolgatom: fényét remélem így emelni. Most pedig, szép hölgy, búcsút kell venni – muszáj, muszáj – bár csókra hív a vágy, te félszegen megvirradó Smaragd-leány! 18 �Utolsó mentése egyet se búsulj kettőt nevess mi értünk téged mi jól egészen jól terécslünk a vásott ízlést hogyha kell se sértsük a szó a szón elcafrangolva mért csügg egy félszón át kell most mindent bemérnünk kacagva nehéz sírunk könnyedén elérjük talán még nem de egyszer majd megértjük ne szomorkodj akárhol vagy te mostan derű mosoly eléd üljenek harmatossan miértünk borzas fejed sose fájjon mily rímet verjek ide? legyen Byron mentse versem ő a hős az édes álom eljön hozzánk és evvel itt a fájront (bánom álmaim fusson shálom reátok rímek ti vagytok versemen az átok teli zsákom félig álmom belevágom ilyféle kárvallott szó-orkok támolygása volna akkor és szívednek vánszorgása olvasó ha meg nem áll e rím-özön és el nem tűnik most kézen-közön) 19 �S UHAI PÁL Van Gogh ütött-kopott bakancsa „Ez a förtelmes, örökös jelen…” (Székely János) Napok tolongnak, s bár a kedd sarkát örök hétfő tapossa, Van Gogh ütött-kopott bakancsa egyhelyben toporog veled. Idült jelent dagaszt a láb, cipőjével foszlik le róla jövője és illúziója, előre így haladsz tovább. Magadban. És amíg ruhád kitart, míg sorvadás vagy attak le nem tépi – letépheti. Biztonságod elméleti, s bármit ígérjen is a holnap, egy mával mindig megszegi. 20 �Két impromptu Egy nap egy élet, ennyi csak, nem sok, nem is kevés ez: folyója szinte forr, kicsap, lábadra fröccsen láva-habja: megtáncoltat egy pillanatra, s egy életre bevérez. * Hóba fúlt évek, rossz telek, s a fényben úszó kertek már mind szemedből intenek: örök vakok, kik képeiddel, míg azon tűnődsz, hogyan tűnj el, festetik ki e vermet. 21 �Téli munkák elé Utolsó simítás a kerten: tőled, földem így búcsúzom: a rozsdás ásót kihozom, s húsod szurkálni, vágni kezdem. A kertem művelem, időt és fáradságot nem kímélve lépek és dőlök vasra, nyélre, így ások föl egy temetőt, gyökerek, lárvák langy lakását, így ásom földbe arcomat, mielőtt végleg lehivat és eltöm odva, vagy kiássák e múmiák még, s égbe ing, míg szárnyukon a kék magasban a fény s a por egymásba lobban, s tekintetemmel ott kering. 22 �B ÍRÓ J ÓZSEF Kilenc haiku YUSEONG hold' – szi – vár – vány ... kö – ze – pén ... visz – sza – tük – rö – ző – dé – sét ... : cso – dál – ja HOMELESS fetreng ... a ... szennyben – áldozat ? .... netán ... ? – ... mindegy ... : át – lép – nek ... : raj – ta EXORCIST SNAPSHOT ( – to Tenzin Gyatso – ) ... szent GAUTAMA ... múlhatatlan – mosolya ... : ragyog ... : arcodon HESITATING UNDER FULL MOON szemközt ... : a szemek – kőbe – zárt – pávalepkék – ... : moc ca nat la nok 23 �CHANGCHOU ... adj ! ... édespénzt ... : é s ... – HARAGVÓ – ... – HALÁLMADÁR – : h o z z ... : csészényi rizst DO mindenkor ... mint ... most – ( – az IDŐ ... halhatatlan – ) – ... : te – li – hold ... tük – re TUDJA ... –, HOGY ... – ... a LÉT' felé tart ... sounds of immersion – : semmit sem felejt OULU rozsdás – ... – hunyorgó csillagok között ... suhan ... : tej – szín' – éjszaka DEATHLESS DEATH a ha lál ... il la ta ... – többé – kevésbé – ... : kö rül ír ha tat lan 24 �S ZÉKELY ÁKOS Hat színes kis fonák Serena Williams felfutásai a hálóhoz az Amerikai Nyílt Teniszbajnokságon 25 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Diafilmszag 2011. Április vége. Napsütés, színesedik a világ, ahogy kell. Mint a régi diafilmvetítéseken, mikor az első pár kocka még nem a mese része, csak azért vannak, hogy be lehessen lőni a gépet, élesíteni. Zummolni a meszelt szobafalra. Ahová később popés rockposzterek kerültek. De erre (a diázásra) majd később visszatérünk. Gyalogolsz a Duna-parton, Vácott, és valahonnan egy apró, de határozott széllökés ér. Hunyorításra késztet, mint egy elfűszerezett egytálétel. Mintha valami zsákba szerették volna szorítani a márciusi fagyos, bolond szeleket, de egy kölyökszél kicsúszott volna az erős kezek közül és most szabadon nyargalász a világban, önfeledten, meglibbent minden útjába kerülő lányhajat és virágszirmot, megcibál minden pókhálót és száradni kitett ágyneműt. Homlokodhoz ér, te elmosolyodsz, utána röhögsz, de jó dolgod van. * Kétségtelen tavasz. Már a ház előtt tartják a lakógyűléseket, megbeszélni a villámhárítót, kábeltévét, közös költségeket. Ez is valami. Panelparlament. Van, akinek eseményszámba megy. Fényképezi a többieket. Milyen érdekes lesz 20 év múlva, ahogy álltak ott a vasárnapi ruháikban, előre- vagy hátratett kezekkel, kispolgárian, ki unottan, ki zavartan. Egy beszélt, a többi hallgatta. Aztán egyszerre beszélt négy és az egy hallgatta. * Átmelegednek a lépcsőházak, kiszellőztetik a muskátlik édeskés dögszagát. Nyitva a lépcsőházajtó, érezni a vasárnapi ebédek illatát. Odabent még jobb ez. Ahogy összetorlódik a félemeleten a rántott hús, zöldbableves, borsos tokány, palacsinta, a domestos és a légyirtó illata, elvesznek egymásban. Hogy létrehozzanak valami igazán különlegeset. Valami egyszerit. Félemeleti lépcsőházszag. Van, hogy kilépsz az erkélyre. Nézelődni, szaglászni. Meglepődni. Van abban valami különleges, mondjuk ki, gusztustalan, hogy van az a városi kisnyugdíjas réteg, aki állatszeretetből, vagy valamiből kifolyólag az erkélyek alatti park bizonyos fix pontjain helyezi el nem kis mennyiségű ételmaradékait. Jó gondolat, egyenek szegény cicák és kutyák. Csak kissé megnehezíti a köznapokat, hogy mész le, ki a parkba, és lépten-nyomon csirkelábszárakba, féltányérnyi csigatésztákba, pörköltmaradékokba botlasz. Kenni a cipőtalpat a fűbe, de nem gondolni közben nagy dolgokra. Rájönni 26 �megint, hogy minden személy karaktere idős korára kristályozódik ki teljesen. Teljesedik ki. Ér a csúcsra. Nyeri el végső fényét. El kell telnie vagy nyolcvan évnek, hogy nyugodtan tudjunk magunkban beszélni az erkélyen, minden fiatal szomszéd lányt Margitnak hívni, lemargitozni az ifjúságot. Mit számít. De azért aranyosnak lenni. Maradni, jószívűnek. Vagy csak simán jónak. Mint a parkbéli fák. Együtt érezni a körforgást, hogy átjárjon az utolsó sejtig. Hogy éjjel a városi srácok teledobják csikkel, borosüveggel a homokozót, a padok környékét, reggel az öregek kiszedik, kidobják. Hogy aztán este elölről kezdődjön az egész, cigi, bebaszinger, reggel, görnyedés, felszedés, szuszogás, odabotorka a kukához, halkan anyázni egy kicsit. Belelépni mamusszal egy kupac pörköltszaftos csigatésztába, érezni a talpaddal, ahogy csúszkálva szétnyomódik alatta a zsíros halom. De nem haragudni meg. Senkire nem haragudni igazán. * A merészebbek pléddel mennek a folyópartra, belazulnak, előkerülnek a szendvicsek, üveg bor, piknik, rejtvényújság, áprilisi viccek, fenékmegnézések, háttérben áprilisvégi rádióhírek. Ez még nem a Szinyei-féle Majális-fíling. Sem kompozícióban, sem színekben. De azért jó már valamire, el kell kezdeni valahol, meg kell adni az első, bátortalan, de lelkes hangokat a nagy mű kiteljesedése előtt. Elő lehet venni a digitális gépet, automatára állítani, hogy ne kelljen pepecselni (szép szó, egyik kedvenc) a beállítással, mindenki éles lesz. Lehet tehát fotózni, aztán kitenni minden közös nevetést a közösségi portálokra, de jó nekünk, tényleg jó, lehet megnyitni a legújabb mappát a számítógépen, átnevezni, kétezertizenegy április vége, Duna-part. Több száz új mappa nyílik az este folyamán, fájlok ezreit tölti át a lakosság, cöccögnek az egerek, ropognak az enterek. * Húsvét. Nedves a város, serrennek az apró kavicsok a locsolkodni igyekvők talpai alatt. Könnyű, de rossz kölniszag a lányhajakon. Szabad-e. Mindig szabad. * Április 25. Vác, Deákvár. Csendes délutáni eső, a madarak csendesek, mintha várnának valamire, egy jelre, hogy oké, most újra lehet. Némelyik el-elpilled, pillanatra bealszik. Billeg kicsit a faágon, megbillen, de aztán újra megtalálja az egyensúlyát. Résnyire nyitja pontszemeit, aztán újra be. * Madárcsivitelés ömlik a fákból. Különösen ezen az utolsó héten. Egymást túlkiabálva adnak hírt valami jelentősről. Talán, hogy a harangok Rómába mennek. Most kicsit ők, a deákvári madarak jöhetnek, ők érvényesülhetnek. Amíg lehet. * 27 �Az égből magányos repülőgépzaj szivárog (megszűrik a lombok), elvegyül a madárcsicsergéssel, különös elegyet képezve. Mint mikor vasporral szórod meg a tojásrántottádat, mert szereted a kihívásokat. A másodpilóta kinéz az ablakon, és eszébe jut, hogy hétvégén le kell nyírja otthon a füvet. * Ottfelejtett lusta csík az égen. * Ottfelejtették, mint rockzenekar a lelkes, de tehetségtelen basszusgitárost. Elhagyták szegényt a dalon belül. A tömzsi embernek úgy kellett a többiek után kocognia két refrén között, várjatok má’. A bősz basszőr fénylő homlokkal dolgozott, mint egy depresszív történelemtanár. Ha azok ilyenek, de tegyük fel, hogy van ilyen. * A madárzajban az is jó, hogy leülsz a, mittudomén, mondjuk parkban, átadod magad ennek a féktelen, szűnni nem akaró csicsergésfolyamnak, amit bekapcsolt az a nagy kéz, az a nagy akarat, az a nagy szeretet. Hogy kedveseim, tessék hát, lehet nyomatni, kedvetekre, ahogy jól esik. Jól esik. Behunyt szemmel hallgatod, hátraszegett fejjel, szinte belemártod fejed ebbe az édes énekbe. Aztán eljön az idő, menned kell. Elindulsz, visszanézel a padra, nem hagytál-e ott valamit, porladó szarfoltok a padon, nadrágon, de nem törődsz vele. Néhány hanyag mozdulattal elsimítod hátul nadrágod, inkább csak jelzésértékű mozdulattal, mint valódi takarítómozdulattal. Nem számít. Nem is figyelsz oda. A lényeg, hogy tavasz van, nagyon tavasz, hőtágulunk, mint a pinty. Nagyot ásít minden eldobott vödör, gerjednek a kutyák, tele a levegő illatokkal, Duna-illat, kompillat, lábillat, zsömle és felvágott, turistaszalámit hord a szél, leveszed orral, és befröccsen a szád, vagánykodni szeretnél, de nem vagy vagány, ha annak is tűnsz. * Délutánra összezárnak a felhők. Tejföl és cement kenődik össze a folyó feletti égen. Összesűrűsödik, összegyógyul. Aztán esni kezd. * Séta. Felvenni valaki sétaritmusát. Egy régi séta íze a szájban. Egy régi, apás hazasétára gondolni. Közértből, talán fagyistól. Séta hazafelé, az apa cigarettázik, a gyerek a kényelmesnél kicsit hosszabb léptekkel mellette. A cigiről a hamut a gyerek szájába fújja valami kerge szél. A hamu ízére gondolni. Az a régi séta, az a hamuíz. 28 �* A fákon tömött virágorgia, a bőségnek, bujaságnak az a fajta áradása, ami térdre kényszerít minden áporodott lelkűt. * Az eső elálltával ellepik a járdát, és a járdamenti füves területeket a csigák. Legtöbbjük egészen kicsi, kölyökcsiga, csigagyerek. Csigalány és csigasrác, ha lehet ezt így. Csak vigyázz, nehogy rálépj valamelyikükre. A peronon több csigatetem jelzi, vannak a nemodafigyelők, az odafigyelők között. A leszaromok és a hoppábocsik. * Régi diavetítésekre gondolni. Bölcs-bárgyú mesefigurák a falon, a felmelegedett diafilm és az égett por szaga a különös formájú vetítőből. Volt az a fajta kerekített formavilágú vetítő, amire könnyen, ösztönösen vághatta rá mindenki (na jó, pontosíts: a legtöbbje), hogy SZÉP. Iparművészet volt abban a régi vetítőben. Bekapcsoltad (anyuka bekapcsolta), ha kellett, alápolcolt még mesekönyvet, legóelemet, ami jött, hogy ne torzítson, és kellő magasságban legyen a műsor. Jöttek az első képkockák, azokkal a nehezen felejthető színes kockákkal, amikkel be lehetett állítani a képélességet. És ha minden oké volt, jó kép, kellő feszkó a gyereklélekben, jöhettek hát a jók és rosszak, vasorrok és paloták, kacsalábon forgó rút kiskacsák, letorkolt alma, bestresszelt törpecsapat, ésatöbbi, aztán a jó elnyeri a méltó dolgokat, a rossz megy a levesbe, ahogy mondják. Néha megzavart a sok szösz, ami repkedett a fénycsóva előtt, akkor elidőztél egyiken, elterelt, lejöttél a meséről, elbambultál, nem értetted onnét a mesét, zavart a kimaradt 6 kocka, de nem mertél szólni. A gyerekszem elidőzik aztán anyuka arcán, profilból látja, ahogy anyuka átéli a mesét, tükröződik a vetített kép anyuka szép szemén. * Hátradőlni egy langyos tavaszi padon és behunyt szemmel figyelni a hangra, ahogy egy régi, nagy kéz tekeri a régi nagy gombot, ahogy élesíti a tavaszi képet. A tavaszi világot. Kicsit az egyik színes kockának lenni. Kicsit a lebegő szösznek. Az átmelegedett diafilm langyos szagának. 29 �PRÓZA ÉS VIDÉKE C SABAI L ÁSZLÓ Az utolsó zarándoklat A szabályos halommá kushadt rőzsetűz tartós, de távoli nappá nyugodva világít, a gyűrű, mely a tűz köré rakott kövek és a vörösfenyő-rengeteg között húzódik, mégis inkább a Szaturnusz képzetét kelti Szindbádban. Vannak kisbolygók is ebben a gyűrűben: zarándokok. Mocorognak, rongyaikat rendezgetik, annyit mentek egész nap, hogy képtelenség csak úgy hirtelen lezökkenni és ülve maradni. És közben a jótékony fény felé fordulnak. Azt lehetne hinni, nem is a csernyizovi könnyező ikonért keltek útra, hanem hogy a tűznek áldozzanak. És talán ezer meg ezer évig a vidék hallgatag őslakói, a tunguzok, tényleg így tettek. Vagy titokban (mert lágerbe hurcolták az ő sámánjaikat is), még mindig áldoznak. „Olyan nagy a különbség a szentképek és a tűz imádata között?” – töpreng Szindbád, a szibériai detektív. Még nem jött el a pillanat, hogy a zarándokok vezetőjéhez, Andrej igumenhez elinduljon. Mert Andrej, a szerzetes-pap megáll a tűznél, fölemeli a pervijpláni gyülekezőhelyen az indulás első lépése előtt fölkapott, azóta szorongatott, s közben pásztorbottá átlényegült rudat (tényleg olyan így az öreg, mint egy sámán), morog valamit (nyilván ószlávul, amit a detektív még nem ért, de lehetne tunguz lélekkísérő dal vagy burját torokéneklés is), s mikor leengedi, csillapodik a mozgás. De ketten felállnak s a máglya átellenes oldalain köveket helyeznek egymásra, erre vastag, tüzet állni képes dorong kerül, melynek közepén, láncon, üst lóg. Az üstben víz. Kása kerül bele. Valószínűtlen gyorsasággal lepi el a tisztást a hajdina édes illata. Semmi nincs, ami kizökkentené a detektívet abból az érzésből, hogy nem a huszadik század idusához közeledve, hanem valamikor az idők kezdetén vannak, amikor a jó és ártó szellemek és istenek úgy álltak lesben a fenyők mögött, ahogy most nappal hiúzok figyelik őket. A vonat másfél éve indult el vele. És sorstársaival. Nagyváradig este haladtak, ekkor, legalábbis visszagondolva úgy tűnik, még egymást érték a fények. Ahol véget ért a szolnoki közvilágítás, ott kezdődött a szajoli kocsma fényköre, aztán a tanyák ablakaiban égő petró oldotta fel annyira a sötétséget, hogy az ellágyított részek egymáshoz érhettek. Erdélyben, a hegyek között, már a sötétség volt az úr, s ezt pöttyözték fénypászmák. Kivéve, ha egy város mellett haladtak el. Focşaniban eltöltöttek három éjszakát és három nappalt, folyton arra sóvárogva, bárcsak kiengednék őket a szerelvénytől karnyújtásnyira lévő csaphoz. (Nem engedték ki, egy vödör vizet kapott a vagon.) Aztán, a Kárpátokat végleg elhagyva, Odesszába csorogtak. Itt hat napig sínylődtek egy 30 �patkánylyukban, mely valóban patkányokkal volt tele. Majd Kiev, Harkov, át az Urálon inneni Oroszországon. Az orosz nagyvárosokban a lakásokban sem igen égett fény, de legalább a még éjszaka is láncszakadásig dolgozó, markolókká átalakított hadigépek lámpáiból és a gépek körötti műhelyek, melegedők tüzeiből átszúrta valami a vastag feketeséget. Mert akkor jött az igazi szakadék. Szverdlovszk, Tyumen után? (A detektív nem tudja, hisz velük semmit nem közöltek, azt sem, likvidálni vagy más céllal vagonírozták-e be őket.) Mert a végtelen kútmélység következett. A nemhogy ember csiholta világosság nélküli, de még a csillagok halvány fényét is elnyelő mélység. Ezer és ezer kilométeren át. Nappal az alul kopasz vörösfenyők, mint a semmi csontvázai, és mégis, a vagon vastag résein kitekintve ezekbe a csontvázakba kapaszkodott tekintete, mert a pusztulás is elviselhetőbb, ha valós formát ölt, s nem az elmével teremt magának szörnyeket. Éjjel azt érezte, bár száznál többen préselődtek egy vagonban, annyian, hogy ha valaki megfordította ülepét, fordulni kellett az egész sornak, hogy soha ennyire elviselhetetlenül egyedül nem volt még. Mintha két naprendszer közötti galaktikus térben lebegett volna a vagon. Vagy mintha ez a kinti feneketlenség valójában egy állat lenne, melyet előbb-utóbb felriaszt álmából a kihívó pöfögéssel testébe furakodó szerelvény, s ez a világnagy állat morog és csap egy retteneteset, vagy kitátja száját és fölfalja őket. „Fantasztikus találmány a tűz. A semmi közepén gyújtott tűz világteremtés. Annyit ér, mint karácsonyi fényben úszó európai katedrálisok ezre” – ez jár most, a tisztáson, a detektív fejében. – Hrisztosz voszkresz (Krisztus feltámadt) – mondja lehajtott fejjel Szindbád a konzervdoboz edényből kását kanalazó Andrej igumennek. Míg ideballagott, a megfelelő üdvözlésen törte a fejét. Húsvét két hete volt, nem tudja, meddig érvényes ez a megszólítás. Ráadásul az öreg tarthatja őt az NKVD emberének is, s akkor gúnyolódásnak fogja vélni szavait. – Voisztini voszkresz (Valóban feltámadt) – feleli az öreg, s akár a konzervdoboz, az ő szeme is megcsillan. Nem vette gúnyolódásnak. – Köszönöm fiam. Érzem a kiejtésedből, meg tudom is, hogy nem a mi népünkből való vagy, de azzal, hogy tiszteltettel szóltál hozzám, hogy nem rohantál le rögtön induláskor, hagytad elindítanom a nyájamat és magad is megtetted ezt az egész napi kimerítő… – simogatja az igumen szavaival a detektívet, amit viszont az nem engedhet, mert aki megdicsér, az fölényben van, márpedig itt a detektívnek kell fölényben lennie, neki kell irányítania. Ha lehet úgy, hogy a másik ne érezze. – Hányadik zarándoklata ez? Úgy értem… a szünet előttieket is beleszámítva – kérdi Szindbád, s ezzel végleg válaszút elé állítja az öreget: vagy provokátornak, besúgónak fogja tartani, vagy elnyeri rokonszenvét. De a besúgók detektíveknek jelentenek, nem maguk a detektívek végzik a besúgást. Bár ez talán csak Nyárligeten volt így. Érte már Szindbádot elég meglepetés a Birodalomban. – Apám nyolcszor hozott el, aztán, mikor ’12-ben felszenteltek, már én tereltem a híveket. Amíg lehetett. És ’42-től megint terelem. 31 �Szindbád készült. Elolvasta az igumen kartonját és tudja, hogy az öreg ugyanabban a pervijpláni lágerben töltött el tizennégy évet, ahol ő hat hónapot. Ez ok lehetne a beszélgetésre, de nagy kerülő a detektív szándékához. Inkább a tűzbe bámul és hallgat. Legalábbis így tesz. Valójában az embereit figyeli. Ink, a beosztott nyomozó (papíron Szindbád főnöke), egy kislánnyal viccelődik. Bajár, a technikus, vászonra öntött kásából kanalaz, nehézkesen megy az evés, mert bal kezében van az evőeszköz, holott jobbkezes. Csakhogy Bajár jobbja foglalt: Fedkáját tartja, így védi ezt a, most elemózsiás zsákban vekninek álcázott, SN kamerát, melyet külön engedéllyel kapott a megszállás elől Harkovból a Pervijplánnal, legalábbis szibériai mércével mérve, szomszédos, vagyis a Pervijplántól alig ezerötszáz kilométerre lévő Berdszkbe költöztetett gyárból. A detektív az igumen szemébe nézve a lényegre tér: – A jelentésben az ön neve nem fog szerepelni. Nem fogják becitálni tárgyalásra De tudnom kell: meggyónta-e magának a fiú, hogy megölte Mását vagy sem? – mondja Szindbád, ím, a fél sikert megcélozva. Az igumen számított a kellemetlen kérdésre. Egy tépés szikkadt lepénnyel kitörli a konzervdobozt, keresztet vet és elrakja. – ’21-ben a pokol mélyére jutottunk – mondja a szerzetes, és meglepődik saját, életveszélyes őszinteségen, de az egyik lágernyiknak a másikkal szembeni elemi (bár néha veszélyes, mert itt minden veszélyes) részvéte és rokonszenve legyőzi megtorpanását. – És nem csak az egyház, hanem… – Tesz egy kört a kezével, amivel, ha nem is a világra, de legalább az egész Birodalomra kiterjeszti ítéletét. – És a kínzások után mi magunk is belökdöstük egymást a pusztulásba. – Megüti mellkasát, jelezve, hogy a szerzetesrendjére gondol, aztán még többször megüti. Szindbád érzi, hogy neki meakulpázik. Neki gyón a gyóntató. – Mindenféle ocsmányságot vallottunk egymásra, mert azt gondoltuk, ha áldozatokat hozva kielégítjük vérszomjukat, páran legalább megmaradunk. És páran megmaradtunk. Akikre kevesebben vallottak. Bár, ki tudja, hogy is működött ez valójában… Elhallgat az öreg, Szindbád tudja, olyan ezekről beszélnie, mintha végigjárná a Via Dolorosát. – De két szentséget mindig megtartottunk! (most először büszkén, szinte fenyegetőn) Sosem tagadtuk meg a Megváltót és sosem adtunk ki gyónási titkot! – Csakhogy most nem politikai machinációról van szó, hanem hogy megfojtottak egy tizenhat éves lányt – dörren fel a detektív, amivel letromfolja az igument, de a szópárbajt mégis elveszíti, mert a szerzetes előtt megjelenik ugyanaz a kép, mint ami a detektív előtt; az, ahogy a szinte még gyermek Mása Szokolova oszladozó holttestét kihúzzák az ingoványból, és ez a kép elnémítja az öreget. A néma tanú a legnagyobb veszély a nyomozásban. – Nem árulja el mit, gyónt meg – mondja a detektív, az övéihez visszatérve. – Nem árulja el, mit gyónt meg? – kapja föl a fejét Ink. – Hisz ez azt jelenti, van valaki, aki meggyónt valamit, ami kapcsolatban lehet a gyilkossággal. – Súlyos bűnt. Gyilkosságot – teszi hozzá Bajár. – Mert egy tyúklopáson biztos nem akadna fenn az öreg. 32 �– A gyóntató sem emberölést, sem tyúklopást nem adhat tovább – igazítja ki Szindbád. – Nem ez a lényeg. Hanem az: azt hiszi, tudom, ki az, aki gyónt. És úgy kérdeztem rá, hogy ebben a hitében megerősítsem. Nem mertem névre rákérdezni. – Jól tetted – mondja Ink. Nem árulta el, mit gyónt, tehát azt sem árulta volna el, ki gyónt. Félig bejött a blöfföd! – mondja, mely éppoly kellemetlen dicséret, mint az igumené az előbb. „Egy hívőnek megmaradt faluban, ha valaki féltékenység miatti felindulásból megfojtja szerelmét, nem blöff feltételezni, hogy nem bírja el a terhet és elárulja valakinek…” – oktatná ki Szindbád, de inkább a tényekre szorítkozik: – Amikor bementem a tanácselnökhöz, az igumennel beszélt. Ki akarta küldeni, de mondtam, hogy maradhat. Megéreztem a kínálkozó alkalmat. S mikor beszélni kezdtünk a bűntényről és soroltam a gyanús személyeket, az igumen remegett, mintha viaskodott volna magával. Nemcsak én, a tanácselnök is észrevette! – Ki kell mondanod egy nevet! Próba-szerencse alapon. – tanácsolja Bajár. – Elvégre a gyanúsítottak száma nem végtelen. A faluból hat fiút szédített Mása. Aztán ott van a tűzvédelmi felügyelő, aki szintén élénken érdeklődött utána, meg a csípőficamos, a komszomol-továbbképzés szervező. Ez nyolc. Meg esetleg az erdész. („Az erdész nem” – gondolja Szindbád, – „azon csak őszinte döbbenet látszott.”) Ha ügyes mondatba fűzéssel kiböksz egy nevet, és ő érzelemnyilvánítás nélkül elutasítja a választ, akkor megvan, ki gyónt. Ha meghökken a név hallatára, akkor nyilvánvalóan mást járt nála. Vagyis nem az a tettes. De ez is valami. Legalább csökken a megdolgozandók száma. Valamilyen irányba lépnünk kell! Mása Szokolova gyalog indult Proletarszkba, a rokonaihoz. Akiktől öt nap múlva érkezett a levél, hogy miért nem jön már. A holttestet három hétre találták meg. A meleg mocsárban erősen deformálódott, reménytelen volt ujjlenyomatot keresni rajta. Az orvosszakértő megállapította, hogy a lányt megerőszakolták, és hogy a nyelvcsontja és a pajzsporca eltört: tipikus jelei a fojtogatásnak. A tettes nyilván enyelegni akart vele, Mása elutasította, a másikban rögtön feljöttek a pletykák és sérelmek, a lány visszautasító maradt, a fiú vagy férfi nem bírt gerjedelmével és dühével. A hat, Mása által szédített fiú egész nyáron ugyanazt csinálta: a szovhoz rétjén kaszált, szénát gyűjtött, bármelyikük elmehetett azon a bizonyos napon a Hlomovka melletti ingoványhoz, hogy elkapja a lányt. A tűzvédelmis és a komszomol-felvilágosító otthon volt, az anyjuk a tanú. Ami semmit nem jelent. – Kevés eggyel csökkenteni – értékel Szindbád. – A tűzvédelmis és a propagandista sem jöhet szóba – érvel Ink. – Nem vallásosak. – Ki tudja, kiből mit hoz ki a gyilkosság traumája. Ráadásul nem lehet teljesen kizárni, hogy a tettes valamelyik környékbeli településre való. Az én szülőföldemen szokás a szomszéd faluban gyónni. Idegen papnak könnyebben kitárulkozik az ember. Mása átment hébe-korba Hlomovkába meg Nyizsinyecbe, szemet vethe- 33 �tett rá ott is valaki. Nekem egy konkrét személy kell – mondja a detektív és megfeszíti álkapcsát. Fogai megcsikordulnak. Egy aludni készülő asszony felkapja fejét a hangos szóra. Ink az alvók miatt is óvatosan szólal meg: – Van még egy lehetőség. Tudod jól, mire gondolok. Összeszedjük a leginkább szóba jöhető hat vagy kilenc személyt, vagy akár többet is, a szomszéd falvakból is. És, hát… elhívjuk az NKVD szakembereit. Csináltuk párszor… – Csak aztán nehogy többen pusztuljanak bele a kihallgatásba, mint amennyit megölt az elkövető. És különben is, akkor én, mihez kellek?! És minek vagyunk itt?! – vágja oda mérgesen Szindbád, takarót ránt magára és az erdő felé fordul. Szindbád úgy érzi, a kergetőző gondolatok nem engedik elszunnyadni, mégis meglepi egy rövid, de mély, szempillát ragacsozó álom. Hajnalig. Az a zúgás, pattogás, vonyítás, ami előző nap körülvette, most megszabadult az embersereg énekétől, dobogásától, így ki tud venni belőle egy halk csörgedezést. Nincs messze a forrás. Már csillan egyet a lombok között, már a vízsugár is látszik, örül a detektív, hogy egy kis felfrissülésben lesz része. Megelőzte valaki. Derékig meztelenül van. Háttal felé. Hosszú szakállát el-elkapja a reggeli szél. Az igumen az. Szindbád megdöbben az öreg feszes izmain, bőrének fehérségen, tisztaságán, ami éppen illeszkedik a forrás és a harmattól szikrázó levelek tisztaságához. S arra is rájön, hogy ő maga viszont szennyes. Szennyes szándékú. Lelkiismerete elleni tettre kéri az öreget, épp, mint akik megnyomorították és lágerbe zárták. S akik lágerbe cipelték Szindbádot is. Mintha beállt volna ezek közé. És mikor elfogadta a lágerparancsnok meg a pervijpláni rendőrkapitány ajánlatát, hogy ha segít a nyomozásban, kijöhet a lágerből, tulajdonképpen be is állt. Beállt? – Magáért imádkoztam – szólal meg Andrej igumen. – A lelki üdvömért? – Nem. Hanem, hogy juttassa börtönbe a tettest. Találjon bizonyítékot. Engem is nyom ez a teher. De csak az a megoldás: hogy bizonyítékot szerez. Nélkülem is. – Nincs bizonyítékom. – Majd lesz. Azt mondják, a maga képességei rendkívüliek. – Túloznak. – Ha egy lágernyik a rendőrség alkalmazásába lép, annak vagy a kapcsolatai vagy a képességei rendkívüliek. Szindbád ledobja zubbonyát, ingét és egy maroknyi vizet önt mellére. Szeme fönnakad, olyan ütésként éri az ordító hideg. Egy rönkre roskad összeszedni magát. Az öreg mosolyogva locsolgatja magát tovább. Ahogy felengednek a detektív csontjai, úgy érzi, egy élő ikont lát maga előtt. Szindbád sosem bírta fölfogni a szentséget, de mindig lenyűgözte. A vegyianyagraktárrá átalakított egykori templom ikonosztázánál és a kis kápolnában is, amit a mosodatröszt egyik fészerében alakítottak ki. És most, az öreg előtt állva. És ő megsértette és meg fogja sérteni ezt a szent embert, mert Szindbád számára van egy mindent felülíró szentség és törvény, az, hogy aki gyilkolt, annak bűnhődnie kell. Nem tud másként gondolkodni Szindbád. Mert Szindbád egy detektív. 34 �– Talán nem érti, miért kell ragaszkodnom a titkomhoz – folytatja az ikon. – Bevallom, sok törvényünknek én sem fogom fel a célját. Csak azt tudom, veszedelem származik a megszegésükből. Az élet amúgy is tele van meghökkentő dolgokkal. Tudja, mikor voltam a legboldogabb? ’41 őszén. Mikor fiainkat tankok taposták a sárba, én örömkönnyekkel adtam hálát a Teremtőnek. – Amiért megnyíltak a templomok? – Ha ilyen áron is, de országunk vezetői megértették: Isten nélkül elveszünk. Hogy újra misére hívhat a harang, hogy zarándoklatot szervezhetünk, nagyobb győzelem, mint amekkora veszteség millió és millió meggyilkolt gyermek, mert a fasiszták csak az evilági életet vehetik el, de mi Istentől kikönyöröghetjük nekik, és magunknak, az öröklétet. Ahogy azt tudom, hogy holnap reggel lesz, hogy a bogár megég, ha közel repül a tűzhöz, olyan biztos vagyok ebben. Ha nem lennék, nemcsak misét lennék képtelen tartani, de az ágyból sem tudnék kikelni. – Tisztelem önt atyám, sőt irigylem, és kínoz, hogy esküje elleni cselekedetre kérem, de így meg az kínoz, hogy (nem tudom, ki tette – van a detektív nyelvén, de az utolsó pillanatban vált), szabadon van az a veszedelmes ember. Az öreg szünetet tart. Most ő küzd a szavaival, mert tudja, ami jön, azt végképp nem fogadja el a detektív. – És ha Isten így akarja? – Ki? Micsodát? Hogy a gyilkos megússza? – Honnan tudhatnánk? Mi még egy nyomorult aranyeret sem tudunk meggyógyítani (fájdalmasan összerándul az arca), ő meg egy univerzumot irányít. Lehet, az a terve, hogy az elkövető szabadon maradjon. Meggyilkolt egy embert, de talán egyszer megmenti három másik életét. – Három életét? Egy egyszerű fickó, aki… (a szovhozban robotol, van a detektív nyelvén, amivel, ha az öreg biccent vagy nem reagál, végképp kizárhatná a propagandistát, a tűzvédelmist meg az erdészt, de ezt a mondatot is elharapja). – Igen, aki vasat kalapál – folytatja az igumen. – Miért ne? Nem kell ahhoz orvosprofesszornak, növénynemesítőnek vagy hadvezérnek lenni. Például egy egyszerű fickó is szemtanúja lehet egy balesetnek, amit ha gyorsan jelent… – Hogyan? Aki vasat…– kérdezi a detektív, mert egy szót nem értett tisztán. – Vasat, igen…– mondja az öreg indulattal. – Szindbád látja az igumen villanó szemét, s nem tudja, méreg vagy ijedtség miatt villan-e. – Mindegy az. Vagy szörpgyárban robotol, vagy kábelt csévél egész nap, vagy bármi… – Arra kérem – állítja le Szindbád –, ha még egyszer elmenne magához, mondja neki, hogy a földi igazságszolgáltatás is része lehet Isten tervének. Az öreg kienged még néhány szót, amelyekre már ráállt a torka és a nyelve, de mikor elér hozzá a detektív kérése, s megérezni véli benne a visszakozást, elmosolyodik. – Ez természetes. Hiszen mondtam is neki, hogy legjobb lenne feladnia magát. De erővel nem kényszeríthetem. – Köszönöm. Minden jót. – Én inkább úgy mondanám: viszontlátásra. Egyszer jöjjenek el velünk munkán kívül is. Ne, ne gondolja, hogy ez lehetetlen. Senki nincs már az élők között, akikkel együtt szenteltek föl, és úgy vagyok szerzetes, hogy már nincs is meg a rendem kolostora, és mégis optimista vagyok. Nagy szenvedés árán, de kezdenek helyre 35 �rázódni a dolgok. Az állam persze éli majd a maga önző életét, ahogy mindig is tette, mert régen sem volt olyan jó, mint most sokan gondolják. Tudja, mit művelt a cár Gapon pópa munkásaival? A mi ösvényünk mindig a keserves, keskeny ösvény volt. Az állam lesz, amilyen, de már nem fogja eltiltani tőlünk a nyájat. Mert rájött, hogy csak jól jár, ha visszaengedi hozzánk. Én tudom ezt. És azt is, hogy nem ez az utolsó zarándoklat. – Szép lassan lemaradunk – vezényel Szindbád. Szomorúan, mert az igazi ok a zarándoklaton való részvételre nem a nyomozás érdeke volt, hiszen, ha berendelte volna az igument az irodába kihallgatni, nem tudta volna ugyan figyelni a szerzetes és a nyája viszonyát, viszont a rendőrségi idegen, rideg környezetben történő kihallgatást nehéz elviselni, ott jobban megtörhetett volna az öreg. Szindbád nosztalgiából tartott a zarándokokkal. Gyermekkorában sok pócsi zarándoklaton vett részt, aztán, szökni készülő hittel, azt gondolta, a prosecciók elmulasztása is oka lehet elbizonytalanodásának. Folyton tervezte, hogy a következőn ott lesz, míg el nem került ide, Szibériába, ahol, s talán ez is Isten csodája, úgy tűnt, megint alkalma nyílik meglátni egy könnyező ikont. De mégsem fog elmenni oda, mert a zarándoklat során egyetlen műúton haladnak át, s az most következik. A detektív úgy számolta, délre fognak ideérni, akkorra rendelte az autót. Még híre-hamva sincs. De igen. Amikor már csak hárman vannak, egy szikla mögül halkan előgurul a tank nagyságú IZS. „Okos gyerek, jó sofőr ez a Vityka, bolondok voltak a moszkvaiak, hogy egy viccért száműzték.” – Láttam, egyszerre jöttetek vissza az öreggel. Sikerült mégis kiszedni belőle valamit? – kérdi Ink a kocsiban. Szindbád behunyorítja szemét, s a többiek már tudják, hogy gondolatban ismét a forrásnál van. – Talán – szólal meg végre. – Van Pervijplánban vagy Proletarszkban vagy bárhol a környéken szörpgyár? A fejüket rázzák. Aztán illendőségből gondolkodnak. És megint rázzák. Ink kiegészíti: – Viszont háznál sokan főznek varényét, az a teába való, hasonlít a szörphöz. Aztán a kocsmákba tízliteres üvegekben hoznak, legalábbis a háború előtt hoztak, Irkutszkból meg Ulan-Udéból erdei szörpöt. – És Taskentből sárgadinnyeszörpöt – teszi hozzá Bajár. – Úgy van. Azt a Nagy Október sörözőben hígították föl, onnan vitték a többi kocsmába. Az persze nem szörpgyár, de mégis valami olyasféle. – Dolgozott ott valaki Mása ismerősi közül? Olvastuk mindnek a kartonját, nem emlékeztek? – Legfeljebb inni, ha betértek, de nem vizet – mondja gúnyosan Bajár. Ink leinti, és sorolja: – Az élkomszomolista, mióta dolgozik, azt csinálja, mint most: szervezi a szemináriumokat. A tűzvédelmis halászott a Bajkálon, aztán katona lett. Berlinnél megsebesült. Rendbejött. A hat szovhoznyik közül négy világéletében az állatokkal meg a földdel foglalkozott, talán még a faluját sem hagyta el. A vörös hajú Petya 36 �viszont szerencsét próbált a vasútnál. A novoszelki állomáson volt. De ahogy a háború miatt minden vagont meg mozdonyt elvittek a hadiszállításokhoz, nagyon lecsökkentették itt a személyforgalmat, sok vasutast elküldtek. Őt is. Novoszelkiben nincs gyár, és nem is telepítettek a nagy keletre evakuálások idején sem, maradt a szovhoz. Az a göndör, dadogós Vitosa meg a Szibrneft-nél volt egy évig. Vezetéket fektettek. – Villamosvezetéket? Kábelt? – kérdi a detektív. – Nem, a Szibrneft csak gáz- meg kőolajvezetékekkel foglalkozik, ha jól tudom. – Mert az a második kérdésem, hogy kábellel dolgozott-e valaki a jelöltek közül. – Kábelgyár fogalmam sincs, hol van legközelebb. Kábel van minden iskolában meg tanácsházán. Azt nem hinném, hogy van ember, aki kifejezetten azt tartja karban, bár Pervijplánban a telefonközpontban meg a villamoselosztónál mégis lehet. Készítsünk róluk egy listát, nézzük meg, van-e köztük valaki, aki kapcsolatba kerülhetett Másával? – Majd meglátjuk… – feleli Szindbád, mert mindezt csak azért mondta a többieknek, hogy rágódhassanak valamin, amíg neki sikerül pontosan visszaidézni az öreg szerzetes szavait. „Hogy is mondta az igumen? Hlopajet? Vagy klopajet? És az is volt, hogy vas. Igen, hogy a vasat…” – Fémlemezt gyártanak Pervijplánban? – kérdi végül. – Nem? Persze, hogy nem. És fémlemez-megmunkálás hol van? – Sok helyen – szólal meg Bajár. – Van karosszériaműhely a lágerben, a laktanyában, a taxi- és tehergépkocsi-javítóban, a buszjavítóban. – A mezőgazdasági gépjavítóban, és még ahol a tűzoltóság és az NKVD járműveit szervízelik – egészíti ki Ink. – Mert valami ilyesmivel példálózott az öreg, hogy ahol a vasat kezelik, kalapálják… Állj! – Szindbád kiáltása a sofőrnek szól. – Miért? Nyitva a sorompó! – néz hátra meglepetten. A detektív nem foglalkozik vele. Egy magisztrálhoz érkeztek, ami itt a Trasszibériai vonalat jelenti. A detektív elindul a bódé felé, a bakter már jön tisztelegve. – Maga szokott ellenőrzést tartani? – kérdi az alázatosságtól és félelemtől meggörbült emberkét. – Igen, polgártárs. A síneket állandóan, az előírás szerint. És van, hogy nem sorompó-, hanem kiegészítő szolgálatban vagyok, akkor a mellékvágányra állított szerelvényeket ellenőrzöm. A kerekeket. – Mivel? – Szemmel és legfőképp – s előhúz egy hosszú nyelű, kis fejű vasutas kalapácsot. A világ túlsó végén van Nyárliget, de ott is pont ilyet használtak. Szindbád mellé felsorakoznak mind a négyen, és ő rácsap a kalapáccsal a sínre. – Mit csinál az, aki ezt műveli? – teszi fel a kérdést mindannyiuknak. – Kalapál – felelik meglepve. Szindbád másfél éve csak orosz beszédet hall, és dicsérik, mennyire bírja a nyelvet, de mégsem úgy, mint az oroszok. „Hogy is volt az az átkozott szó? Nem ejtette ki újra az öreg, hiába kérdeztem rá vissza…” – töpreng a detektív, annyira, hogy gyöngyözni kezd a homloka, – Hlopájet, ezt mondják most ők. Az a kalapálás. És mintha lenne a klopájet is. Valami hasonló jelentéssel. Nem tudom. K-val vagy h-val mondta? Hm, inkább h-val kez- 37 �dődött, mint k-val. Khhh, hhhh, igen, inkább h-val. Pedig kolotyit lenne a „kopogtat”. De ez az i-hang nem rémlik. Van még a pohlopájet, nem, nem p volt az elején. – Tehát kalapálok? – fordul Bajár felé. – Nem csak azért mondjátok, mert az előbb a kérdésben én magam is kiejtettem ezt a szót? Mert a „kalapál valamit”, az inkább azt jelenti, hogy „,megmunkálja, formálja azt a dolgot”. Nem?” Összedugják négyen a fejüket és megvitatják a detektív kérdését. – Nincs azzal a szóval semmi baj – mondja ki Ink az ítéletet. „Tehát a hlopájet jelenti azt is, hogy kalapál, meg azt is, hogy kopogtat” – szűri le Szindbád. – Fiúk. Mit dolgozott a vörös hajú Petya a vasútnál? – Szakmája nem volt – feleli Ink mosolyogva. – Pályamunkáskodott. Szóval valószínűleg ugyanazt, mint most te. Kihallgatjuk? – De még mennyire! 38 �S ZÉCSI N OÉMI Nyughatatlanok (Regényrészlet) 1. Aimee a gyűrűt közvetlenül az ujjáról húzta le, úgy tette a becsüs elé. A cvikkeres férfi az asztalkán álló mérlegre helyezte az ékszert, és csak azután nézte meg a követ. – Tourmaline – szólalt meg Aimee kissé rekedten, mintha csak keresné a beszédhangját. A férfi a tárgy alapos szemrevételezése után egyetértően bólintott. Az összeget felírta egy kis cédulára, és odamutatta Aimee-nek. – D’accord – hagyta helyben ő. A férfi kiállította a rózsaszín zálogcédulát és leszámolta a pénzt. Miközben a gyűrűt számmal megjelölve eltette a többi közé, már szólította a következőt, egy éltesebb nőt, aki batyuba kötve a házi ezüstöket hozta el. Ennek felbecsülése az előbbinél hosszabb processzusnak ígérkezett. A nő mögött álló fekete köpenyes alak le is tette a földre, amit egy táskában magával hozott. A hodályszerű teremben nagy volt a nyüzsgés, de amúgy komor hangulat uralkodott. Az oszlopsor között húzódó faparavánokba vágott ablakok előtt álltak sorban az emberek. Többségük szegényesen öltözött külvárosi lakos volt, de aki nem, az azonnal kitűnt, akárhogyan igyekezett leplezni önmagát. Aimee is a fejére húzta a körgallérja csuklyáját, és Matild már harmadjára kérdezte meg, hogy miért, miért, miért, hiszen a szél sem fúj, az eső sem esik, és amúgy is tető van a fejük felett. A terem közepén álltak, hogy senkinek ne legyenek útjában, mert a pénz nem fért bele a gyöngyös kis erszénybe, és a zálogcédulát is biztos helyre kellett tenni. – Fülöpre figyelj! – mondta Aimee szigorúan a kislánynak, miközben a pénzt és a cetlit egy félbehajtott papírlapba tette, amit aztán negyedrét hajtott össze. Ezt a csomagot gyömöszölte bele az erszényébe, majd az egészet az övéről lelógó táskájában helyezte el. Gondosan ráhajtotta a köpenyét, aztán körülnézett, hogy nem ejtett-e le valamit. – Gyerünk – mondta, és ahogyan szokták, ő a kislány kezét fogta, a kislány pedig a fiúcskát rángatta magával. A kis utcán aztán mégis felkapta Fülöpöt, mert a kora tavaszi esők miatt sok helyen állt a szennyes víz. – Kerüld ki a pocsolyát! – szólt Matildra, aki kissé lemaradva éppen egy tócsával kokettált, hogy belegázoljon-e. Most megtorpant, és az anyja után szaladt. Azzal akarta jelezni a menethez való csatlakozását, hogy belekapaszkodott Aimee bársonyköpenyébe, és kissé el is engedte magát, hogy az anyja lendülete vigye. 39 �– Engedd el, az Isten áldjon meg! – mordult fel Aimee. – Van mit cipeljek, nem kell, hogy te is húzasd magad. Matild sértődötten engedte el a köpenyt, és fejét lehorgasztva, szemével a sikátor vízfolyásait követve ballagott az anyja mellett. Éppen a magaslaton álló templom előtt haladtak el. – Itt voltam édesapával vasárnap – mondta, de senki sem válaszolt neki, csak Fülöp nézett át az anyja vállán és nyújtogatta felé apró kezét. Haladtak tovább az emelkedőn. Aimee lihegve vitte a karján a kisfiút, és közben az előrerohanó Matildot követte a szemével, aki az utca végéről kiabálta, hogy „én már a Sablonon vagyok, ti még nem!” Villámgyorsan egy bódé előtt termett, és ott bámészkodott sóváran. Aimee a kisfiúval félig-meddig futva eredt utána, hogy elkapja, mielőtt még messzebbre távolodik. – Chaud, chaud les marrons! – kántálta a vaskályha előtt ácsorgó kötényes férfi. Szinte kétségbeesetten kiáltozott, mintha a koszos vászonzsákban mellette álló kevéske gesztenyét még gyorsan el szeretné adni, mielőtt beköszönt a tavasz. – Kérsz gesztenyét? – kérdezte Aimee békülékenyen a kislánytól. Az nem szólt, csak bólogatott, és a kezét nyújtva odaállt a gesztenyeárus elé. A férfi letépett egy papírszeletet a szögről, és tölcsért formált belőle. Abba töltötte kis lapáttal a forró gesztenyét, és a kislány kezébe adta. Aimee az övére erősített táskában kutatott aprópénz után, és amikor megtalálta és feltekintett, már a negédesen mosolygó Almássyné nézett vele farkasszemet, háta mögött a vásárolt holmikkal alaposan felpakolt Jeanne-nal. – Hát magát is látni? Na mi az? Miért jött úgy zavarba? – Nem vártam volna, hogy az utcán futunk össze. – Hetek óta felénk se néznek! Aladár kétszer is írt Rudolfnak, hogy jöjjenek el velünk a Botanique-ba. – Ó, ha tudtam volna! Nekem nem mutatja meg a leveleit – mondta Aimee, és ebben nyilván nem is hazudott. Almássyné várt valamire, hallgatott, hátha Aimee szólal meg. Muszáj volt neki belekezdenie. – Hát akkor nem tudja… – kezdte jelentőségteljesen. Aimee azonnal bólogatni kezdett. – De, tudom. Akartam is írni… – Miért írni akart, ha el is jöhetett volna? Elmentünk volna a gyerekekkel kocsikázni a parkba, vagy Laekenbe… Aimee Tónit méregette. Ugyanolyan volt, mint mindig. A bőre rózsás, tekintete ragyogó, mozgása eleven, hangulata pompás. – Nem hány? Nem undorodik? – Köszönöm kérdését, jól vagyok. Talán nem istenkísértés kimondani, hogy soha ilyen jól nem viseltem egyetlen terhemet sem. Pedig Attilával meg legutóbb szegény Helénkémmel nagyon megszenvedtem. – Van-e érzése, mi lesz? – Azt mondták még otthon, ha sok édeset, sok tésztát eszem, akkor lány születik. Húsra rá sem nézek. 40 �– Húst csak jól megsütve, főzve. De amúgy, ami jólesik. Csak a rozzsal vigyázzon. Idő előtt bajt okozhat – mondta Aimee némi tudálékos tónussal a hangjában. Nyilván eleddig nem hallott jó tanáccsal akart előállni. – Miféle bajt? – Ha halszagú vagy dohos, bele se kóstoljon. Akkor bizonyára közé keveredett az anyarozs. Az pedig csak vajúdó anyának orvosság, viselős asszonynak méreg. – Nálunk ugyan csak a cselédek esznek rozskenyeret, de ezentúl még meszszebbre kerülöm. Köszönöm a figyelmeztetést – fogadta Almássyné a szokásos derűs udvariassággal a kéretlen tanácsot. – Maga honnan tud ilyeneket, drágám? – A nagyanyám híres bábaasszony volt. – Hogyan? Már a nagyanyja is dolgozott? Micsoda család! – jegyezte meg jóindulatú leereszkedéssel Tóni. Kezdett elfáradni, ezért egyik lábáról a másikra állt, de próbált odafigyelni a beszélgetésre. – Az anyám már nem. Mert az anyja egy megvetett mesterség művelésével olyan jómódra tett szert, hogy lányait már úriemberekhez adhatta férjhez – Aimee úgy jelentette be mindezt, mintha ez a tény a családi büszkeség állandó forrását jelentené a számára. – És ön látta, hogy mit művel? – kérdezte Almássyné elképedve. – Gyermekkoromban sokat időztem nála. A nap bármely szakában bekopogtathattak a cselédek, aggódó nőrokonok, vagy olykor olyan férjek, akiknek szolgájuk nem volt, akit maguk helyett küldhettek volna. Csak azt láttam, hogy mennyire számítanak a segítségére, és belé vetik minden bizalmukat. Szerettem volna követni a hivatásában, de a családom megdöbbent azon, hogy én vissza szeretném forgatni az idő kerekét… – Soha nem hallottam még ilyesmit. Hogy egy nő önszántából akarjon dolgozni. Azt hittem, ön azért állt munkába, mert rákényszerült – rázta a fejét hitetlenkedve Almássyné. Olyan őszintén értetlenkedett, hogy talán még Aimee sem orrolt meg rá. Mégis mocorogni kezdett, mint aki indulni készül. Matildra pillantott, aki éppen az utolsó sült gesztenyét rágta ki a héjából. Megigazította a karján ülő Fülöpöt, és a kezét nyújtotta a kislánynak. – Gyere, drágám, megyünk. – Várjon, Aimee. Még ne menjen. Eszembe jutott, miért is kellett volna magával találkoznom. De ez diszkrét dolog, a férjeinken keresztül nem üzenhettem. Éppen azon voltam, hogy postára adom – mondta Almássyné, és egy borítékot vett elő. – Az illető hosszú levélben nyugtatgatott, hogy ez nem olyan levél. De mivel sem magától, sem az urától nem kért engedélyt, hogy önnek írhasson, rajtam keresztül küldi, mert nekem sokszor intéz vásárlásokat Londonban. Kéri, hogy tiszta szándékait ne vonjam kétségbe. – Kicsoda? – Fábián. Ki gondolta volna, hogy egyszer a postillon d’amourja leszek. – Az imént mondta, hogy ő maga kardoskodott amellett, hogy szándékai tiszták. – Ugyan már! Mondhat akármit! Csak a vak nem látta, hogyan nézett Párizsban magára. Akármit ír, azért írja, hogy maga válaszoljon. Arra aztán ő felelhessen, és szép lassan kiönthesse szívét. 41 �Aimee visszahúzta a kezét, amivel az imént a levélért nyúlt. – És én most mit tegyek? Legyek büszke a hódításomra? Engem ezzel meg nem kísért – jegyezte meg elutasítóan, és két kézzel fogta meg a kisfiút, hogy Almássyné ne adhassa át a levelet. – Büszke lehet, hogy olyasvalaki figyelmét hívta fel magára, aki már lemondott a nőkről! Azok után, hogy legutóbb úgy szégyenbe hoztam magam, nem akartam újabb baklövést. Kikérdeztem az uramat. Aladár azt mondja, Fábián neje osztrák hölgy volt, és azért ment hozzá Fábiánhoz, mert annak akkor még megvolt a vagyona. De ő már akkor is folyton úton volt, obskúrus ügyekben hetekre, hónapokra elutazott. A háztartáshoz házibarát csapódott, valami katonatiszt. Megtörtént a baj, de el lehetett volna tussolni, hiszen a csalfa teremtés alkalmanként a férjével is élt. Eljött a szülés napja. A kis nő már huszonnégy órája vajúdott, amikor odahívta a férjét, és megvallotta neki, hogy a Teremtő a paráznaságáért bünteti. Majd megszült, de még aznap a gyermekkel együtt meg is halt. – És még azt mondják, hogy a szégyen nem öl! – jegyezte meg Aimee. – Fábián meglátta önben a rendíthetetlen tisztességet, neje bűne után ez az, ami forralja a vérét – állapította meg Almássyné a diagnózist. – De ha titokban elfogadom a figyelmét, rést ütök saját rendíthetetlen tisztességemen, és ezzel vége a vonzerőmnek. Lehet, hogy inkább az elutasításommal kellene ingerelnem – jegyezte meg Aimee gúnyosan. – Mesteri logika! – bólintott Almássyné. De már alig állt a lábán, így gyorsan akart megszabadulni a levéltől. – Csak fogadja el. Talán mégis Fülöpnek ajánl újabb gyógymódot. Ellentmondást nem tűrően Aimee Fülöpöt markoló kezébe nyomta a levelet, és a szemével már a kocsit kereste, amit leinthet. A mozdulatot látva Jeanne előbújt a kapualjból, ahová úrnője beszélgetése közben tisztelettudóan félrehúzódott. Hamarosan akadt is kocsi, felcihelődtek a vásárolt holmikkal, és elhajtattak; Almássyné megkönnyebbült, boldog mosollyal integetett a hintó üvegablakán át. Aimee letette Fülöpöt, és megnézte a levelet. Címzésként csak ennyi állt rajta: Mme Aimee Bardy, Bruxelles. Fábián nem tett az a-ra ékezetet, pedig igazán tudhatta, hogy az oda még hiányzik. Nem írt rá feladót sem. Tehát a levél álruhában érkezett. Aimee a táskájába tette, és kissé megrántotta a két gyerek kezét, ahogyan a lovaknál a kantárszárat szokás, hogy jelet adjon az indulásra. Fülöp szótlanul totyogott anyja szoknyája mellett. Aimee ugyanilyen némán lépdelt gondolataiba merülve. Egyedül Matildot feszítette a közlésvágy, és meg is rángatta az anyja kabátját, hogy a figyelmét kérje. – Mama, szeretnéd, ha elmondanám, hogy milyen játékaik vannak az Almássy gyerekeknek? – Tessék, drágám? – ijedt fel a mélázásából Aimee. – Szeretnéd, ha elmondanám, hogy milyen játékaik vannak az Almássy gyerekeknek? – Szeretném. – Hintaló, játék katona, dob, fakard, golyók, kugli, trombita, malom, építőkocka, kis szekér – sorolta kétségbeesetten Matild, abban a reményben, hogy a játékok választékának végtelen bősége ugyanolyan álmélkodást kelt majd édesanyjában, mint benne, és így eltereli a figyelmét arról, ami miatt az arca elfelhősödött. 42 �– Babaházuk is van, pedig fiúk, hallod, mama? – Hallom. – Éppen olyan, mint az ő házuk. Három emelet. A földszinten főz a szakácsné. Az első emeleten – ezek igazi babák – anya és apa teáznak, és a gyerekek laknak a tető alatt. Ha nagy leszek, nekem is éppen ilyen házam lesz. Ha egy gazdag ember elvesz feleségül. Aimee elképedve nézett a kislányra, és Matild most már abban a boldog tudatban folytathatta a megkezdett gondolatmenetét, hogy sikerült megnyernie anyja osztatlan figyelmét. – Béla mondta. Mert én mondtam, hogy nekem ilyen házam lesz, ő meg, hogy nem lesz, mert szegény lány vagyok, csak ha egy gazdag ember elvesz. Ő például lesz a férjem, ha akarom, ő nagyon gazdag lesz, magyar földbirtokos Magyarországon. C’est notre patrie – tette hozzá franciául, mert nyilván Bélától is franciául hallotta, hogy „az a mi hazánk”. – Te nem vagy szegény kislány, apukának is sok földje van ott Magyarországon. – De apuka nem mehet oda vissza, mert bezárják a németek. Aimee meg sem kérdezte, kitől ered az értesülés, mert az, ahogyan a németeket emlegette – „les allemands” – nyilvánvalóan utalt rá, hogy a három magyar gyerektől, akikkel játék közben franciául társalog. Nem is voltak itt Brüsszelben más játszótársai. – És mit mondtak még a kisfiúk, mikor legutóbb ott voltál? – kíváncsiskodott Aimee. – Attila nem mondott semmit – szögezte le Matild a legfiatalabb, már Párizsban született Almássy gyerekre utalva. Ő csak verte a dobot. Aladár is csak néha szólt bele. Főleg Béla beszélt. – De miről beszélt Béla? – faggatózott tovább Aimee, mert lánya kezdeményezése abban az értelemben sikerrel járt, hogy ő nem nézett már maga elé üres tekintettel, hanem enyhe gyanakvással, ám érdeklődve várta a beszámoló újabb részleteit. – Béla azt mondta, hogy ők haza fognak menni. Hamarosan. Az apukája okos, és kitalálja, hogyan. Magyarország… Miféle hely az, ma chère maman? – sóhajtott Matild. Játszópajtásai egyre nagyobb hatást gyakoroltak a szókincsére. – Mit szeret rajta Béla? Aimee nem először találta magát abban a helyzetben, hogy Magyarországot úgy kellett leírni a gyerekeknek, mint a mennyek országát, azzal a különbséggel, hogy Magyarországon már járt, a mennyországban még nem. A gyerekek viszont egyik helyen sem, így mindkét esetben hasonló módon kellett táplálni a képzeletüket, hogy megjeleníthessék maguk előtt. – Magyarország… – kezdte Aimee, majd megtorpant és elhallgatott, mintha megszólalás előtt el kellene hessegetnie mindazt, ami hirtelen a nyelvére tolul. Újrakezdte. – Pest és Buda az ország szíve. Egy széles folyó választja el őket egymástól. Pesten sok a szép új ház, Budán pedig… hegyek vannak. – Olyan, mint Párizs? – Nem. Sokkal kisebb. A folyó viszont nagyobb. 43 �Matild eltűnődött a hallottakon, mert mintha nem egyeztek volna avval, amire számított. – Béla nem erről beszélt. Azt mondta, Magyarországon saját lova volt, saját kopója, és akkora házban laktak, mint a Maison du Roi. Nekem is lesz lovam, ha hazamegyünk oda? – Majd a papa megmondja. Ő tudja ezeket a meséket. Hogy milyen Magyarország, és mi lesz, ha visszatérünk oda – mondta idegesen Aimee. – De ott mi is gazdagok leszünk, ugye? – Igen – felelte kínjában Aimee, és ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést. 2. Bárdy ingujjban, mellényben, nadrágban, de legalább nyakkendő nélkül aludt az ágyon. Jobb kezében egy nyitott könyvecske, amit álmában sem engedett el. Valami németül írott emlékirat volt. Egy magyar szemtanú, egy magyar résztvevő, egy idegen, de magyar szívű szemtanú, egy idegen, de magyar szívű résztvevő emlékirata, esetleg az Ügy jóakaratú szimpatizánsának vagy megrögzött ellenségének vitairata. Hiszen csak ezek sorakoztak Bárdy íróasztalán németül, franciául, magyarul; könyvtámaszként pedig egy feltehetően magyar anyaföldet tartalmazó befőttesüveg szolgált. Bár az sem volt kizárható, hogy Almássy adott bele egy marékkal a waterlooi véráztatta földből. Aimee kihúzta Bárdy ujjai közül a könyvet, és odatette a többi közé. Egy ideig tanácstalanul nézte az ágyat, mert Bárdy egy órája csak úgy ledőlt, hogy beleolvasson a könyvbe, és keresztben foglalta el a fekhelyet, így se jobbról, se balról nem lehetett mellé odaférni. Aimee mindenesetre vetkőzni kezdett. Amikor elcsendesedett a ház, felerősödtek a fentiek neszei. Egy rövid-egy hosszú, ha Marci sántikált, döngő léptek, ha Ádám úr masírozott. Mást nem lehetett odafentről hallani, hiába reszketett tőle Bárdy. Még a szavukat sem. Nyilván halkan, nyugodtan beszéltek egymással. Éjfélre járt, ilyenkor már nemigen neszeztek. Rendszerint korán aludni tértek, így kilenc után már nem rengtek a gerendák. Aimee először a derekat dobta a szék háttámlájára, aztán a szoknyát. Olyan fűzőt viselt, amit tükör előtt egyedül is meg tudott oldani. Kicsavarodott nyakkal követte tükörképe mozdulatait. Lehúzta a csipkés bugyogót is, és hálóingbe bújt. Átment a gyerekekhez, a gyertyatartót a két ágy között álló kisszékre tette. Ennél több bútordarab el sem fért volna a szűk szobában, amelynek ablaka nem is egy belső udvarra, hanem a párhuzamos utca házainak hátsó falára nyílt. Aimee felszedegette a földről a szétszórt játékokat: fából kifaragott, szépen megfestett jegesmedvét, oroszlánt, tigrist, medvét, elefántot, meg egy felismerhetetlen fajtájú madarat. Fülöp olyan kiságyban aludt, amelynek két oldalára sűrű szövésű, egyébként kisebb halak fogásához használt halászhálót rögzített Aimee. Ha a kicsi legurult volna, a háló megfogja. Matild már enélkül használta a másik kiságyat. Mindketten erősen szuszogtak, de Fülöp hangosabban, kissé hörögve. 44 �Aimee letérdelt az ágy mellé, és egy darabig hallgatta a kisfiú lélegzését. Végigsimította gömbölyű, sima homlokát, feszes, rózsaszín arcocskáját. A hörgés nem erősödött föl, csak halk háttérzajként volt érzékelhető. Aimee Matildnak a haját simította ki az arcából. A kisszékről felvette a Godfrey’s Cordial feliratú kis palackot, és nagyot kortyolt belőle, mintha valami égetett szeszbe kóstolna. Aztán az orvossággal és a gyertyatartóval a kezében visszatért a nagyobbik szobába. Az asztalon nyitva hevert a vastag könyv, mindig ugyanott felütve – ott, ahol egy bizonyos dr. Alphonse Teste francia homeopata orvos elmagyarázza, hogyan kezeli a gyerekeknél előforduló asztmát. Mellette szétszórva a sok kis fiola. Mintha a türelmetlen keresésben mindegyik kikerült volna a helyéről. A helyük ugyanis a fa utazótokban volt, akkorában, mint egy szótár vagy lexikon. A piros selyemmel bélelt tok kis rekeszei üresen tátongtak az üvegcsék nélkül. A kis útikészlet csak a fő szerekre terjedt ki, és Aimee szemlátomást ebből sem használta az összeset. Az alaposan megfogyatkozott opium és coralia rubra címkét viselő fiolákat helyezte el a selyemtokokban. Utoljára egy secale cornutum feliratú üvegcsét emelt a fény felé, abban hosszúkás fekete magok zörögtek. Kihúzta az aprócska dugót, és beleszagolt, de aztán mégis visszatette az ampullát a helyére. Ezzel el is készült, rácsapta a tetőt. Az ágyhoz lépve megrázta az alvó Bárdyt. Az nyöszörgött egyet és kicsit mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. Aimee belecsípett a karjába – erre még csak meg sem moccant. Így a nő először a kíváncsiságát elégítette ki. Az íróasztalt kutatta végig alaposan, de újságokon és politikai röpiratokon kívül nem talált semmit, ami érdekelte volna. Lassan, óvatosan kihúzta a jobb oldali fiókot. Leszámolta az Erdélyből érkezett leveleket: mindössze öt borítékra lelt a sógora kézírásával. Az az öt volt, amiről ő is tudhatott. Elemér szűkszavú magyar levelei, az utolsó kettőhöz papírrongyon tintapacás gyerekírás csatolva. Aztán Amálka két, pár mondatos küldeménye – egyikben férjhezmeneteléről, másikban párizsi látogatásáról értesíti Bárdyt – az oldal negyedét elfoglaló aláírással: MADAME Amelie SEIGLE. Mintha a nagybetűk is azon ujjonganának, hogy a fiatal nő révbe érkezett. Aimee végignézte a levelek mappájában tárolt régi miniatűröket is, hátha ismeretlen arc kerül elő. De ezeket nyilván látta már: az egyik egy vékony ajkát akaratosan összepréselő, acélos tekintettel a távolba meredő, klasszikus arcélű, szőke fürtös fiatal nőt ábrázolt, mell alatt zöld selyemszalaggal megkötött empire ruhában. A másikon két majdnem egyidős növendék lányka bújt össze, göndör, sötétbarna tincseik szinte összevegyültek. Se csúnyák, se szépek nem voltak: barna szemű, barna hajú, eszményítetten finom vonásokkal ábrázolt bakfislányok néztek a képről bamba mosollyal a szemlélőre. A harmadikat, egy szöszke kislány arcképét Aimee meg sem nézte, inkább a többi holmit túrta át. Almássy levelei, Bárdy piszkozatai, merített levélpapír, bontatlan tintásüveg. Semmi ismeretlen, semmi titok. A bal oldali fiók viszont nem moccant a húzásra: kulcsra volt zárva. Aimee ismét az alvó Bárdyra nézett, de nem merte átkutatni a zsebeit, nehogy éppen most ébressze fel. Véletlenül mégis hozzáért az ágyról lelógó lábához, amikor a matrac alól kihúzta a „Mme Aimee Bardy, Bruxelles” címzéssel ellátott borítékot. Az asztalhoz menet bontogatta. Nem Bárdy íróasztalához tért vissza, hanem az étkezőasztalra tette a 45 �tintatartót. Kihajtotta a levélpapírt, és kezébe fogta a tollat. Először gyorsan végigfutotta a szöveget, és nekilátott a kivonatolásához. Nem szerelmes levél volt, ezt Aimee bizonyára örömmel nyugtázta, amikor a megszólításon és a végső bekezdésen gyorsan átszaladt a szeme. Kedves Asszonyom! Tisztelője, D. Fábián. Aimee megmártotta a tollat a tintában, és hosszú, határozott vonallal húzta alá az első mondatot. Ha a levél pecsétjén gyűrűmnek F. D. monogramot formázó lenyomata látható, Almássy báróné a gyanú felett álló személyek sorába kerülhet. Aimee megvizsgálta a pecsétet, de így, feltörve már nem lehetett megállapítani, hogy eredetileg sértetlen volt-e. Ekkor bizonyára elszégyellte magát, mert letette a tollat, és megtámasztotta a fejét. Nézte a fontoskodó, paranoiás mondatot – „ha a levél pecsétjén gyűrűmnek F. D. monogramot formázó lenyomata látható, Almássy báróné a gyanú felett álló személyek sorába kerülhet” – és nagyot sóhajtott. Aztán ismét felvette a tollat, és bemártotta. Újabb mondattöredékeket húzott alá: Kém… besúgó… óvakodjon. Koppanást hallott, és felkapta a fejét. Az utcára néző ablakhoz koccant valami, ami akár egy csőr is lehetett, de mivel az üveglapra vetülő fényben a szobabelső tükröződött, az éjszakába nem lehetett kilátni. Gyorsan elfújta a gyertyát. Ezen az éjszakán nem világított a hold, és a felhők még a csillagokat is eltakarták. Ha körül akart nézni, ki kellett nyitnia az ablakot. Beburkolózott a nagykendőbe, odament az ablakhoz, és kitárta az ablakszárnyakat. Ha járt is ott az a bagoly, amit Aimee keresett, már elrepült. A párkány amúgy is túl keskeny lett volna neki, hogy azon gubbasszon. Odakintről dermesztően hideg levegő dőlt be, Aimee mégis várt egy darabig, hogy hátha meghallja a madár huhogását valahonnan. Csak gyermeksírást hallott – miért ne hallhatott volna, bármelyik házban lehetett kicsi gyerek. Fülelt egy darabig, hogy megállapítsa, milyen életkorú lehet: újszülött, csecsemő, esetleg totyogó baba. Figyelte, melyik ablakban gyúl fény, de sem lámpát nem gyújtottak, sem a kisgyermeket nem vigasztalták meg: egyre csak sírt, halkan, de nyugtalanítóan. Aimee megborzongott. Aztán lenézett a néptelen, macskaköves utcára, felnézett a város fölé boruló koromsötét égre, és gyorsan bezárta az ablakot. Visszaült az ebédlőasztalhoz, és kezébe vette a tollat. A levél következő bekezdéséhez tette a toll hegyét, hogy ismét elmélyedjen benne. Volt szerencsém Mr. Roggéval megismerkedni, írta Fábián, és Aimee-nek erről mintha eszébe jutott volna valami. Bárdy íróasztalához ment, és feltúrta az egymásra hajtogatott újságok halmát, mintha egy bizonyosat keresne. Egy német nyelvű napilapot húzott elő, és a vezércikk aláírását olvasta el: Arnold Rogge. Aztán feljebb siklott a szeme, a címre, és elfintorodott. Ungarn: schwache Radikale. Hosszú, szenvedélyes cikk volt, felkiáltójelekkel, kérdőjelekkel teli. Aimee bizonyára ráismert az írásban emlegetett gyenge magyar radikálisok nevére, de ezen túl, nyelvtudás híján nem talált a cikkben olvasnivalót, így félrerakta, és visszatért a kivonatoláshoz. Keze élével tűrte füle mögé az arcába hulló haját, hogy a halántéka tintás ne legyen az ujjaitól. Mrs. Rogge – ezt két vonallal húzta alá. Kedves… készségesen mesélt… ifjúkor… Edinburgh… meglepő részletek. Aimee három olvashatatlan szót jegyzett a margóra a saját céljaira, feltehetőleg angolul. Nagyot sóhajtott, aztán megint megmártotta a tollat, és aláhúzta az utolsó előtti, valamiféle szolgálatkészségre utaló mondatot. 46 �Erről azonban személyesen kívánok önnel beszélni, hiszen hinni csak önnek fogok. FÉREG – firkantotta oda Aimee csupa nagybetűvel, és lecsapta a tollat. Felkapta az asztalról a kanalas orvosságot, és ezúttal a palack teljes tartalmát kiitta. Aztán elfújta a gyertyát, és ledobta az ágy támlájára a hálóingét. Töltött egy keveset a mosdótálba a kancsóban álló hideg vízből, és a kívülről beszűrődő gyenge fényvilágnál megkereste a szappant és a törülközőt. Nem tudni, Bárdy mire ébredt fel: a vízcsobogásra, vagy különös módon éppen a sötétség beálltára? Mindenesetre megdörzsölte a szemeit, de mozdulatlan maradt. Jó ideig a rézágy rácsai mögül figyelte a neki háttal, meztelenül hajlongva mosakodó nőt, néhány perc után azonban erőt vett magán, nesztelenül felpattant és a nő háta mögé lépett. – Ma chere, veuillez-vous plier un peu. Merci – mondta suttogva. S miközben Aimee az utasítás szerint előrehajolt és megkapaszkodott a mosdóállványban, ő jobb kezével megmarkolta felesége csípőjét, bal kezével pedig nadrágját kezdte kigombolni. 3. – Két hete abban a pensionatban tartok angol társalgást a növendékeknek – mutatott Aimee egy távoli épületre. – De a férjem nem szereti, ha beszélek róla. – Hát a kisgyerekek? – Hetente csak egyszer jövök, délelőtt, és a portásnő vigyáz rájuk, amíg az órákat megtartom. Az új tanévtől felvennének teljes állású tanárnak. Akkor keresnék anynyit, hogy fogadhatnék melléjük bonne-t. – És ehhez mit szól a férje? – Hiszen tudja, a férjem vagyonos ember. Egy nagy birtok örököse, de Magyarországon kevés a pénz. Ha mi is Erdélyben maradhattunk volna, mindenünk meglenne. A család megél abból, amit a birtok nyújt, de készpénzt nehézkesen tudnak utánunk küldeni. Legalábbis ezt mondják. „So they say”, így fejezte ki magát, a hangjában kétellyel és hitetlenséggel. A lady megértően bólogatott. Még annál is soványabb volt, mint legutóbb, és a kora miatt a fogyás nem fiatalította, hanem öregítette. Feltehetően nem csupán a fáradtságtól látszott megviseltnek, hiszen a jobb kezében egy elefántcsont fejes sétabotot tartott, és arra támaszkodott. Másik kezével Aimee karjába kapaszkodott. Egy üveghomlokzatú épület előtt álltak, amelyből jobbról-balról oszlopsoros szárnyak nyíltak. Az utat tavaszi napfényben éledező rododendronok szegélyezték, és ez a napfény más gyengélkedőket is arra indított, hogy kimerészkedjenek a parkba. Először egy anyja kíséretében mankókkal bicegő fiúval, majd egymás után két, látványosan lábadozó kövér angol nővel találkoztak szembe, és a ladyt ez a társaság szemlátomást nagyon elkedvetlenítette. – Megbántam már ezt a sétát. Forduljunk vissza! – És azt is megbánta, hogy eljött Brüsszelbe? 47 �– Megígértem, és a fürdőre menet nem nagy kitérő. Csak azt nem mondtam még, hogy Louise miért nem jöhetett – mondta a lady, és a mosolygástól az arcát behálózó sok apró ránc egyszerre elevenedett meg. – És miért? – Gyerekkel van. Jön a tizenhatodik unokám. Nos, nem szeretne egykori neveltje gyermekének nevelőnője lenni? Louise ugyanúgy kifizeti az évi száz fontot, mint én annak idején. A pensionatban soha nem kap annyit. Aimee úgy tett, mintha meg sem hallotta volna az ajánlatot, csak a hírt, amiből következett. – Ó, micsoda öröm! Még ma írok neki – válaszolta lassan, nyilván azért, mert közben számolgatni kezdte Louise bátyjainak és nővéreinek lehetséges utódait, és belezavarodott, hogyan is jön ki a többi tizenöt. – Feltétlenül. Louise szörnyen unja magát, mert dr. Fleury ráparancsolt, hogy el ne hagyja az ágyat. Gyengének tartja, engem meg azzal riogat, hogy Louise-nak szűk a medencéje. – Lám, mindenki várandós – mélázott el Aimee. – Ki mindenki várandós még? – Almássyné – vágta rá Aimee. – Egy előkelő magyar asszony. Ők is itt teleltek Brüsszelben. Annyira vágyik kislányra, hogy csak cukrosat eszik. – Mindig ugyanazt ettem, és született ilyen is, olyan is. Hát maga, maga nem várandós? – Isten őrizz! – szisszent fel Aimee, mintha pók csípte volna meg. – Ugyan, drágám. Ilyet ne mondjon. A gyermek ajándék. Nem tudja az ember, mi alakban küldi Isten a jót. – Volt idő, amikor én is így gondoltam. A sors különös rendeléseit nyugtáztam. De most már… Bizonytalanság gyötör… Nem lett volna-e jobb vénlánynak maradni. Szép, nyugodt életem lenne. Egy párizsi palotában élnék, még ha ablakom háztetőkre nézne is, a legfinomabb holmikban járnék, még ha az úrnőm levetett ruhája is, a legfinomabb falatokat enném, még ha azok a módos emberek asztaláról lehulló morzsák is. De már nem lehet az idő kerekét visszaforgatni. – Ezt olyan jelentőségteljesen mondta, mintha most adna választ az évi százfontos fizetéssel járó állásajánlatra. – Pedig milyen szépek ezek a gyerekek… – Ugyan kérem, minden gyerek szép! Mi lesz ezekből a földönfutó párákból? Minek is hoztam őket a világra! Valami beteges derűlátás elhitette velem, hogy ezek a gyermekek is úgy élhetnek majd, mint azok, akikről posztom volt gondoskodni. A méhemben hordtam őket, és felelősségem teljes tudatában hittem, hogy jó élet vár rájuk. Nem, ezt az utolsót már úgy szültem, hogy ezt sem hittem. Bűnösnek érzem magam, hogy mégis a világra hoztam. A végére már annyira felzaklatta magát, hogy szinte hadart, és a hangját is felemelte. – Ezek a gyerekek magyarok. Ha elég idősek lesznek, visszamennek abba az elátkozott országba, hogy mindenféle szabadságokért harcoljanak. Nem szülhetek több magyar gyereket. – Maga várandós – mondta kategorikusan a lady. – Jaj, nem! – sikoltotta Aimee. – Nem lehetek. 48 �– Magának elment az esze. Mi félnivalója van? – Elmondhatatlan, mit érzek, miután a magam választotta férfival kötöttem házasságot; ugyanoda vagy még mélyebbre süllyedtem, mint egy férjhez lökdösött kereskedőlány. Szenvedünk mindannyian, a gyermekek is, és én magam sem tudom megváltani a családomat. Amit elkényeztetett kölykök tanításával keresek, az kenyérre, sajtra ha elég. – Tehát az – ismételte el utoljára határozottan lady Odile, de beleunt a parttalan vitába. Botjára támaszkodva továbbsántikált a szökőkútig, és kimerülten lerogyott a márványkávára. – Nagyon csalódott leszek, ha Baden is így tele lesz angolokkal. – Kérem, ez Brüsszel, itt nyüzsögnek. – Nézze meg azt, ott – mondta a lady a pillantása irányában sétálgató angol társaságra célozva. – Úgy ordítanak, mintha ők lennének egyedül a földön, a többi embernek pedig más dolga sem maradna, mint hogy festői életképekbe rendeződjön vagy szolgáljon nekik az utazásaik során. Időnként még az is elkeserít, hogy a gyermekeim franciák lettek, mert én büszke vagyok rá, hogy skót vagyok. Legyen ön is büszke rá! Ez elegáns dolog. És örüljön neki, hogy a gyermekei magyarok. Milyen ordenáré volna, ha angolok, németek vagy oroszok volnának – mondta a lady, és le sem vette gyűlölködő tekintetét a valóban kissé karikaturisztikus külsejű és harsány társaságról. Két különös színű ruhadarabokba öltözött férfit egy kicsattanóan pirospozsgás lányka és két pulykaszerű, nagydarab nő követett. Mind az öten méltatlankodtak, bizonyára a megalázó belga viszonyokon. De a hangjuk nem hallatszott el a szökőkútig. – Azért van itt ilyen sok közönséges angol, mert Belgium olcsó nekik. Az otthoni jövedelmükből itt jobb életet élnek. Nyilvánvalóan nem a legelőkelőbbek költöznek ide. De ha kelet felé tart, ahogy halad, úgy lesz egyre több közönséges osztrák meg német – magyarázta Aimee az utolsó mondatnál elhalkulva. A lady szórakozottan bólogatott, miközben a botra támaszkodva felállt. – Ugye, önnek is feltűnt, Aimee, hogy Mathilde nagy szépségnek ígérkezik – terelte vissza makacsul a beszélgetést a gyerekek témájához. – Higgyen nekem, annyi gyermeket láttam már felnőni, meglátom a bájos kislányban a gyönyörű nőt. Ki volt ilyen szép a családban? Aimee láthatóan meghökkent azon, hogy a lady nem feltételezi, hogy a szépség tőle eredhet, mégis nyugodtan válaszolt. – Férjem anyja. Brassói szász lány. – Vannak a férjének lánytestvérei? – Igen, de azok csúnyák – csúszott ki Aimee száján. – Amikor Szurdokra megérkeztem, azonnal láttam, hogy a kisasszonyok ebben a családban nagyon ostobák és tanulatlanok. Jobbára csak hímezni tudtak. Elmés társalgásban, nyelvekben, művészet- és irodalomértésben messze elmaradtak azon fiatal hölgyek mögött, akikkel eddigi életem során érintkezni szoktam volt. A legidősebb kisasszony-lányt meglehetősen csúf, dülöngélő deszkakerítésre emlékeztető fogazattal verte meg az ég, hozzá előreálló ír fogakkal. Morcos képpel bámult maga elé, amikor fiútestvérei a hőn áhított eljegyzés elől messzi országba távozó udvarlóját emlegetve ingerkedtek vele. A lady sóhajtva a botjára támaszkodott, és nem is a tirádát hallgatta, hanem az emlék által felidézett indulatot figyelte. Aimee feldúltan tovább sorolta: 49 �– Családjához méltatlan férfival jegyződött el titokban, vagy még több is történt, nem lehetett tudni. A kisasszony garde dame nélkül, idegenek társaságában utazott kétszer is, senki sem tudja, hová… – Egy szó, mint száz: nem szerette őket – vágott közbe a lady. – Jaj, drágám! Maga ne legyen ilyen! Ne kezdjen el úgy beszélni, mintha érdekelné a Bárdy lányok jó híre. – De ők kétségbe vonták az én jó erkölcseimet. – És joggal! Ön kétségbe vonta az övékét. Szintén joggal! Pedig milyen jól mulattak volna, ha nem ezzel foglalatoskodnak. Menjünk, drágám, menjünk, mert összeesek. – A nagyvonalúság mit sem ér – fortyogott tovább Aimee. – Itt Brüsszelben kinevethetjük őket, de amikor ott éltem közöttük, és a hibáimat számolták, én sem tehettem mást, mint hogy számba vettem az ő gyengeségeiket. „Az anyám szereti magát” – mondta a férjem, de vágyát tolmácsolta inkább, mint a valóságos helyzetet. „Gyanakodva fogadta, ezt ő maga is elismerte, de aztán idővel rájött, hogy maga jóravaló asszony, most már nagyra becsüli. Neki mindennél fontosabb a család összetartása, gyermekei boldogsága.” – Drágám, maga nem egy rokonszenves nő, miért éppen az anyósa szeretné magát? Én se szeretem a menyeimet. Az egyik lusta és a terhességektől terebélyesre hízott. A másik kacér és nem foglalkozik a gyerekeivel. A harmadik olyan oktondi és önelégült, hogy nem lehet elviselni. Vajon én szeretném-e magát, ha a menyem lenne? Nyilván nem. Viszketést kapnék az állandó gyászba borult fejétől. Sajnálnám a fiamat, hogy egy ilyen kedélytelen, búskomor nővel kell élnie, aki jókedvében arról mesél, hogy hogyan jósolják meg a baglyok a haláleseteket. A lányaimat viszont bálványozom. Mind szép és okos. Aimee teli szájjal felnevetett. Vagy azért, mert mulattatta a nyers kirohanás, vagy pedig azért, hogy megmutassa, hogy mégsem kedélytelen és búskomor. De igazából most is éppen olyan rosszkedvű volt, mint általában, és ajka hamar lebiggyedt, tekintete elfelhősödött. Belekarolt a ladybe, és miközben visszafordultak az útra, amelyen ideballagtak, úgy sugdosott a fülébe titokzatoskodva, mintha kihallgathatnák az angol beszédhez szokott fiatal cédrusok. – Tavaly év végén egy zaklatott fúria megfenyegetett az utcán, akinek kilétére csak utólag jöttem rá. Azt mondta, mindent tud rólam, és tönkretesz. Most meg két napja egy angol nő akar találkozni velem. A földszinti szomszédnál hagy üzeneteket. Gondolhatja, mennyire aggaszt. Ha az uram ismeretlen kézírású levelet kap, mindig reszketek. – Ki volt az a nő? – Bátyám, mielőtt a tengerre ment, sokáig hitegetett egy nőt, edinburghi szomszédunk idősebbik lányát… – Tehát valóban mindent tud. – Igen, és nem fél mocskolódni. Én akkoriban már nem éltem otthon, de anyám néhány éve írt róla nekem, hogy ez a bolond Jane azzal kürtölte tele a várost, hogy a nagymama gyermekgyilkos. – Ez azért túlzás. 50 �– Nyilván az – vonta meg a vállát Aimee. – De az igazat megvallva, tényleg az angyalcsinálásból gyarapodott, mert a sikerült szülésekért inkább természetben fizettek: egy szekér szénát, egy zsák zabot, tyúkokat, fiatal malacot. A magzatelhajtásért kapta a pénzt. – Messze földön a legjobb volt. Nem halt meg nő a keze között – bólogatott a lady. – Egynéhányszor én is küldtem hozzá előkelő megesett hölgyeket. – Számtalanszor láttam a saját szememmel: éjszakánként kopogtak a síró, könyörgő, átkozódó, szoknyája szegélyét csókolgató, mindenre elszánt lányok, asszonyok – tódította Aimee. – Ki tudta volna az arcukba csapni az ajtót, és azt mondani, öljétek magatokat a folyóba, nincs más kiút. Pusztuljanak inkább az élet csírájával együtt, pedig van rá mód, hogy a kettőből legalább az egyik élet megmenthető? A lady szinte megfeledkezett a botról, és noha bal kezét műtéti hegére szorította, nem sántikált, hanem Aimee elé állt, és a szemébe nézett. Ebben a helyzetben a nagymama tisztára mosdatását nyilvánvalóan felesleges szócséplésnek tartotta, és mivel azonnal a lényegre kívánt térni, Aimee szavába vágott: – Mivel némi közöm nekem is van a dologhoz, felajánlanék egy kisebb összeget. Ez nyilván egy pénzéhes proletárnő… – Nem. Annak a hivatásos német forradalmárnak, Roggénak a neje. Kommunista. – Szent ég! – sápadt el a lady. – Azok kegyetlenek. Mi a legrosszabb, ami önnel történhetik, ha minden kiderül? Csak nem hagyja el a férje! – Én már határoztam. Ha szembesítésre kerül a sor, tagadni és hazudni fogok – mondta Aimee olyan elszánt arccal, mintha egy zászlóra esküdne fel. A lady bátorítóan megszorította a kezét, aztán újra a botjára támaszkodott. – Tegyen így! Szégyen, hogy az ember lányának mindig a legszebb perceit kell eltagadni. Még tavaly megkezdtem a harcot Bertrand törvényesítéséért, de semmire sem megyek. Az uram egy ideig játszotta a szabadgondolkodót, de amióta szegény Bertrand ellentmondást nem tűrően a természetes apja lefegyverző külsejét kezdte ölteni, először azt követelte, hogy haladéktalanul adjam katonaiskolába, aztán legutóbb kijelentette, hogy ha én meghalok, a petit bâtard ne számítson semmire. Ha a ladynek anyanyelvén kellett volna „kis fattyúnak” neveznie legkisebb fiát, bizonyára nem teszi, de valamiért szellemes dolognak tartotta, hogy ezzel a francia szóval utaljon rá. – Harminc éve a felesége vagyok, a hozományom felett nem rendelkezem. Ha bármit megpróbálnék ráhagyni a kisfiúra, a halálom után könnyűszerrel visszaperli tőle. A nagyobb gyerekeim sem állnak ki mellettem, mert mindig is utálták az olaszt, és emellett még a részüket is féltik. Ilyen a házasság, drágám, soha ne bízzon a férjében! Aimee kutatóan nézte a lady arcát, de az alighanem komolyan gondolta, hogy a férjének kutya kötelessége lenne vagyonát megosztani egy lánglelkű carbonaro ágyékából származó dacos és konok kamasz fiúval. – Ismétlem: harminc évet éltem azzal, aki most legádázabb ellenségemnek mutatkozik, szültem egy csomó undok gyermeket, és persze néhány kedveset is. Most szívesebben választanék magamnak családtagokat kedvem szerint, akikben bízhatok. De ön mindig húzódozott attól, hogy családtagnak tekintsem… 51 �– Hűvös van. Visszakísérem a szállodába. Holnap reggel mikor indul tovább? – kérdezte Aimee közömbösséget mímelve. Szemlátomást zavarba hozták a lady szavai és a végrendelkezés állandó emlegetése. Lady Odile kétségtelenül rossz bőrben volt, de képtelenség volt megítélni, hogy csak az önsajnálatban kéjeleg vagy valóban a végét járja. – Lám. Ami magának nem sikerült, sikerülhet a lányának. Ez nem ígéret, de talán hozzámehetne a fiamhoz. Neki amúgy sincs kilátása fényes házasságra, mert mindenki tudja, hogy nem az uramtól van, és címet, vagyont nem örököl. De kis szerencsével nevére íratok egy párizsi házat. Egy érdekes származású, ragyogó szépségű nővel nagy társasági sikereket aratnának, és ezzel magán is segítenék – gondolkodott hangosan. – Mindenesetre fordítson gondot a kislány neveltetésére. – Minő romantikus agyrém – jelentette ki Aimee kategorikusan, aztán meg is torpant és elengedte a lady karját. Ő is megállt, és Aimee szemébe nézett. – Miért? Ez még nem vérfertőzés! Tudja, Aimee, én sem vagyok francia, és nem mondok valamit csak azért, hogy jó hangulatban váljunk el a találkozás végén. Maradjunk annyiban, hogy ha minden érintettnek kedvére lesz, én támogatom. Aimee nem szólt semmit, újra belekarolt a ladybe, és szótlanul baktatott az oldalán. – Én miben dönthetek? – nézett fel értetlenül néhány lépés után. – Bocsásson meg, kedvesem, ha megsértettem. Lehet, hogy csak azt szerettem volna, hogy gondoljon a fiamra, az én kései gyermekemre, ha én már nem leszek. – Akkor, könyörgök, ezt mondja. Nem kell őket ötévesen összeházasítanunk. – Igen, igen. Bár Bertrand már tizenkettő. Bocsásson meg, drágám. Én most, szóval most – ismételte el még egyszer, és végignézett sántikáló önmagán – kezdek újra szentimentális lenni. Valóban bolondság, igaza lehet – tette hozzá és felnevetett. – El is képzeltem hirtelen a férjemet mint gonosz várurat. Amint a pincében tartja leláncolva Bertrand-t. A maga szépséggé serdült lánya virágot szed az erdőben, amikor a klastrom romjainál meghallja a szenvedő rab föld alól felszűrődő nyögéseit. Kiszabadítja, Bertrand elárulja születése titkát. Sírom felett titokban eljegyzik egymást. De a gonosz várúr a nyomukban van, mert valójában magának szemelte ki a szép szűz lányt, Bertrand-t viszont mindenképpen el akarja veszejteni… Ön, ön milyen szerepet szán magának ebben a rémes történetben? Mert látja, én az oltárként szolgáló sírhant vagyok. – Én pedig a csökött értelmű, de jó szándékú keresztanya – mondta Aimee, és kissé megkönnyebbülve nézett a ladyre. Messzire eltávolodtak a botanikus kerttől, de még nem értek a város szívébe. 52 �L UKÁTS JÁNOS A farkasember – Bolond vagy te, Bárányos! – ezt a mondatot Bárányosné egyre többször mondogatta a férjének. Kezdetben a szeme mosolygott, amikor belesuttogta az ember arcába, aztán halkan mormolta saját magának, végül pedig Bárányos háta mögött sziszegte és közben egyáltalán nem mosolygott. A tavaszi belvíz kipusztította a vetemények nagy részét, a nyári aszály elsorvasztotta, ami hátul, a nagykertben termett, augusztusban villám csapott a körtefába, novemberben pedig leégett a fészer, benne a takarmánnyal. Karácsonyra csődbe jutott a szövetkezet, Bárányossal közölték: le is út, fel is út. Bárányos összeharapta az ajkát, egy szót se szólt, de a mosoly nem ült föl többet az arcára. Néhány nappal később meghalt az utcában lakó, ős öreg Gazdagné. Szép temetése volt. De hamarosan pusmogni kezdtek, hogy milyen rettenetes összegbe került a temetés, hogy az öreg Gazdagnak nem volt elég pénze megfizetni, amit ilyenkor kell, a fiuknak meg bankkölcsönt kellett fölvennie. Sajnálták az öreg Gazdagnét, de még inkább az életben maradt öreg Gazdagot, meg a fiát, aki életében soha eleddig adósságba nem verte magát. – Meg ne halj nekem, Bárányos, – évődött a férjével Bárányosné – mert bizony még eltemettetni sem tudlak. Ingyen oda nem mehet ám be az ember! – Bárányos nem válaszolt. Lassan tépkedte magából, napokon át, a gondolatokat. – Én itt fölösleges vagyok! - állapította meg végül. Nem volt ez tragédia, csak a szürke színezetű valóság. – Igen, fölösleges. A családban is, a faluban is. Meg még az életben is. – Bárányos fölnézett a magasba, mintha onnan várna eligazítást. Istenfélő ember volt, vagy legalábbis eddig sose került pörlekedésbe se az Úristennel, se a saját lelkével. De hát eddig szükség volt rá a családban, a falujában, a munkában. A szomszédok is meghallgatták, amit mondott. Most meg… most meg még el se temethetik. Mert nincs helye annak odaát, aki nem gyűjtött eleget ideát. Bárányos elhatározta, hogy megöli magát. Akinek haszna nincs, ne éljen. Ne éljen mások kegyén-kenyerén, ne lássa a szemébe néző szemekből, hogy már tolnáktaszítanák ki maguk közül. Kést, baltát forgatott a kezében naphosszat, de életében úgy megtanulta a biztos szerszámhasználatot, hogy most már képtelen volt ellene tenni. Ujját húzogatta a fejsze élén, aztán érezte, hogy tompa, tehát megreszelte. A késsel meg újrafaragta a kilazult kerítésléceket. A csuklójára mégis karcolt egy keresztet, de abból csak anynyi vére csordult, hogy a maga nyálával eltisztította. – Ostoba vagy, Bárányos – töprengett magában Bárányos –, ha így elölöd magadat, csak a haszontalanság elől menekülsz, az eltemettetés elől nem. Mehet a te asszonyod is a bankba, aztán vajon mire kapna kölcsönt? És ha nem kap, akkor mit csinálsz, Bárányos? Falu szájára akarsz kerülni? Hogy a fejüket csóválják? Meg, hogy sajnáljanak? – Bárányos kiköpött, pedig ilyesmit sose tett azelőtt. De most ez mégis különös helyzet volt, hogy a saját temetésére gondolt. A temetése rémképe közeledett állandóan feléje, az ember a bankból, a végrehajtó. 53 �Kiment az erdészetre, hátha kell rönköt cipelni, de szóba se álltak vele. Elkódorgott a vasút felé, ott még ki is nevették: – Régen volt az! – A vasút! – morogta magában Bárányos, és felkínlódta magát a vonat rozoga, egyetlen kocsijába. – Meg kell halnom, de nem akarom elemészteni magamat! – Bárányos csak a fejét rázta, miközben már a hátsó peronon állt. A vonat valahol a két falu között döcögött. Legénykorában hányszor lendült át egyik kocsiról a másikra, a keze erős volt, az ugrása biztos. Most csak nézte a rétet, ahogy fut visszafelé, a sínt, ahogy bújik elő a vonat alól. Bárányos ellökte magától a kapaszkodót… A két sín közé esett, a bal sípcsontját a sínbe ütötte. A szava elállt, még talán a könnye is kicsordult. Aztán fölkelt, bár a fájdalom még a földön tartotta volna. De észrevette, két ember biciklin közeledik a dűlőúton. Bárányos nem akarta, hogy megkérdezzék, mit keres a sínek között. Hazafelé menet betért a kocsmába, ott mondták, véres a homloka. Letörölte a vért és megitta a fröccsét. Nyugtatgatta magát, a saját homlokát még ő se láthatja. Az asszony csak nézte, de nem mondta egy szóval sem: – Bolond vagy te, Bárányos! Másnap a kocsmában nagyhangon mesélték, hogy a Bárányos öngyilkos akart lenni, de nem a vonat elé, hanem a vonat után ugrott. Volt, aki a térdét csapkodta röhögtében. A csapos emlékezett Bárányos arcára és nem nevetett. Bárányos megvárta, amíg begyógyul a homloka, aztán mikor már csak egy halvány rajzolat emlékeztette a koccanásra a sínnel – az is csak ha a tükör elé állt, de Bárányos nem állt a tükör elé -, azt mondta egy este az asszonynak: – Elmegyek. Munkát keresni, vagy mit tudom én! – így mondta Bárányos. A munkában nem nagyon bízott, az elemésztését meg nem merte kimondani. – Készíts nekem ruhát! – mondta Bárányos, ettől az asszony megnyugodott. Volt egy öccse Bárányosnak Budaörsön, ahhoz készült. Másnap reggel elutazott Bárányos. Az öccse jó szívvel fogadta, életében háromszor se látta vendégül a testvérét, okának kell annak lennie, ha most idejött. Mondta, hogy állást keres, de úgy, mint aki biztos címre megy. Este megittak egy fröcscsöt, az öcs nézegette a testvére homlokát, de nem kérdezett semmit. Bárányos másnap bement a városba. Látta a Dunát, a rettenetes nagy folyót, lement a vízpartra. A kőlépcsők keskenyek voltak, a víz húzta-vonzotta magához. Ment ott messze, a Duna közepén egy hajó, a hulláma éppen idáig ért, felcsapott és vizes lett Bárányos lába. Hideg volt a víz, Bárányos iszonyodott a hideg víztől. Hátán végigborzongott a gondolat, hogy ha ő ebbe az irdatlan vízbe beleesne, biztosan beleveszne. Úszni éppen tudott Bárányos, hiszen az alvégi tavat egyszerkétszer átúszta gyerekkorában, de az más volt, ott leállhatott, ha akart, mert leért a lába. Bárányos megtapogatta nedves zokniját, cipőjét és indult tovább. Volt ott egy áruházforma épület, abba is bement, föl, a tetejére. Számlálgatta, meg elvétette a lépcsőket, a fordulókat, de csak fölért. Alig hitte el, hogy a lenti világot látja, olyan apró volt minden. Szél fújt, nem erős, de mégis szél. Bárányos hátán apró verejtékpatak indult el. Megrémült, hogy a szél lefújja a tetőről, érezte, ahogy lengedezik zuhanás közben, akár a falevél. Hang nem jött ki Bárányos torkán. Állást is keresett, nem akart úgy hazatérni este az öccséhez, hogy semmit sem végzett. A legtöbb helyen nem is értette, mi volna a munka. Itt, a fővárosban másfajta munkák voltak, és a munkákat más néven nevezték, mint náluk, odahaza. 54 �Egyik-másik munkára rámondta, azt megpróbálná, de megmagyarázták, nem ért ő ahhoz. Kevés a végzettsége, mondták. Egy kert mellett vezetett az útja, addigra már begyalogolta a várost. A kertet rács választotta el az utcától. Bárányos fáradt volt, lába beledagadt a nyirkos cipőbe. Dolgozni akart volna éppen, de hát itt nem tud dolgozni. Nyomorult és fonák volt minden dolog körülötte. A kert kapuján táblát látott, gondozót kerestek. Bárányosnak odahaza volt egy bikája, hízó is akadt, régebben tartott kecskét, de azzal csak a baj volt. Mondta a kapusnak, hogy a hirdetésre jött. A kapus egy nagy épületre mutatott, a nagy épületben Bárányos mondta, hogy ő gondozó. Kérdezték, mit gondozott már. Mondta Bárányos a bikát, a hízót, de a kecskét nem mondta. Azt utálta. Mondták, hogy itt a farkasnak kell gondozó. – Farkas? – nyögte ki nehezen Bárányos. – Az is jó! – Kérdezték, ápolt-e már vadakat, ragadozót, így mondták. Bárányos mondta, hogy az ő Kormosa volt a falu legvadabb bikája, egyszer még a postást is megtaposta, de akkor a postás volt a hibás. Nevettek rajta, aztán kivitték a farkasok kifutójához. Bárányos látott már farkast, egyszer egy loholt az erdőszélen, de lehet, hogy az juhászkutya volt, egyszer meg lőttek egyet a vadászaton, ahol ő is ott volt a hajtók között. Itt sok farkas volt, ezek nem loholtak és nem is lőtték meg őket. Ezek a farkasok nyugodtak voltak, némelyik futkosott ugyan, de mintha unalmában tenné, a többi meg csak hevert a porban. Így, összezárva, rács mögött a farkas büdös állat. Ezek fogságot élő állatok voltak, Bárányos szíve összeszorult, maga sem tudta, miért. Mondta, hogy igen, vállalja a munkát. Kitanították a farkasokból, sok idegen szóval, meg olyannal, amit Bárányos nem értett. Aki kitanította, az – Bárányos úgy gondolta – még soha nem volt közös ketrecben a farkassal. Aztán aláírattak vele egy papírt, amiben az állt, hogy az övé, Bárányosé, minden felelősség. Bárányos nem tudta, mi az a felelősség, de sajnálta a farkasokat. Másnap beállt Bárányos gondozónak. Megmutatták, hogy lehet elkeríteni az állatokat, ha etetés van, mikor kell a megmaradt csontot és húsmaradékot kitakarítani, megmutatták az itatóhelyeket. Bárányos kérdezte, kisöpörni mikor kell a bűzös farkashullatékot, valamit feleltek arra is. Nyolc farkas volt, némelyik elhízott a fogságban, mások lesoványodtak, volt, amelyik gonosz tekintettel mérte végig Bárányost, volt, amelyiknek mintha üres lett volna a szeme. Időnként belemartak egymásba és felvinnyogtak, aztán folytatódott a körös-körbe loholás. Aludtak félig-zárt szemmel, sompolyogtak egykedvűen, faltak, rázva és szaggatva a húst, de ez mintha valami emlékezés-féle lett volna, a hajdani szabad életre. Pedig a legtöbb farkasnak – ezt így mondták Bárányosnak – már a nagyapja is állatkerti farkas volt. Bárányos csak nézte az állatokat, mozdulatlanul, mintha egy volna közülük. A két másik gondozó elnevezte a háta mögött Bárányost farkasembernek. Bárányos csinálta, amit kellett. Mikor az eledelt szétosztotta a betontálcákon, beszélt a farkasoknak. Folyamatosan szólt hozzájuk, mindig ugyanazt mondta, hogy a vadak megszokják a hangját, a látását. A másik két gondozó csak a farkasok szagát vette át, mondták, az is fontos, de ővelük Bárányos nem törődött. A gondozóknak keveset fizettek a kertben, Bárányos pénzt adott az öccsének, pénzt küldött az asszonynak, neki is maradt valamennyi, de mindez kevés volt. 55 �Élni még csak lehetett belőle, de meghalni, egyszerre annyi tenger pénzt kiadni, arra még csak gondolni se mert Bárányos. Pedig az asszony bizonyosan azt gondolja, hogy gyűjti a pénzt, és majd csak összejön a lelki békét biztosító temetésre való. Bárányos végignézett a vadakon. A tél folyamán vastag gereznája nőtt az állatoknak, tavasszal ugyan levedlették a fölösleget, de sűrű, szép bunda maradt a hátukon. Időnként elrekesztette őket és kilapátolta a farkasok mocskát, ilyenkor a másik két gondozó finnyásan elhúzódott tőle. Bárányos nem bánta a farkasember nevet, de ahogy a gondozók mondták – röhögve, a háta mögött –, az valahogy bántotta. Tudta, a farkasnak nem kell a szemébe nézni, mert nem állja az ember tekintetét. Inkább a földet nézte Bárányos. Ismerte már mind a nyolc állat szőre mintázatát, a fehér-tarka foltokat a szemük körül. Jött egy holdfényes nyári este. Telihold előtt két nappal. A farkas ilyenkor nyugtalan, hamar haragszik, könnyen támad. Bárányos a kerítést fürkészte, a kifutó sarkán, a vasrudakon könnyű volt fölmászni a drótháló tetejéig. Valami zord türelmetlenség lett úrrá rajta, mint aki várja a nagy bajt, hogy végre szembe nézhessen vele. A két gondozó aznap különösen jókedvűnek mutatkozott, pedig egyébként hallgatag és mogorva emberek voltak. Ma együtt indultak hazafelé, hívták Bárányost is magukkal, de a farkasember a világért se ment volna velük. A látogatók is elszállingóztak, a kertet bezárták, leszállt az alkony. Ide hallatszott a fókák csobbanása a medencéből, a távolban a páva rikoltott, a vonat meg elcsörömpölt az állatkert mellett. Bárányos a gondozó szoba sarkába húzódott és hamarosan elnyomta az álom. Arra ébredt föl, hogy lebillen a székről, majdnem a földre esett. A hold már magasan járt az égen. Bárányos megigazította magán a bekecset, és a kerítés felé indult. Átmászott a védőkorláton, megmarkolta a vascsövet mellmagasságban, és felhágott a rácsra. A neszre sorban ébredeztek a farkasok. Első álmukat zavarta meg Bárányos. Az öreg hím ott állt a kifutó legmagasabb pontján, és szemét Bárányosra szegezte. A többiek föltápászkodtak álmukból, bambán forgatták a fejüket. Két farkas, orrát fölfelé tartva, megindult a kifutó sarka felé. Bárányos a legfelső vasrúdon állt. Felnézett a hold felé, aztán lábával kitapogatta a belső keresztlécet. Háttal fordult a farkasoknak, és lassan a kifutóba ereszkedett. Amint földet ért és megfordult, hét farkas állta körül. Az öreg hím nem mozdult a hold sütötte szikláról. Bárányos megszámlálta a hétszer két zöld szemet, letérdelt és lassan a földre feküdt. Arccal a földre, a föld hideg volt, Bárányos arca nyirkos. Nem várt semmit. A véget várta, amelyet megidézett magának. Vagy inkább a kezdetét a végnek. Úgy elemészteni magát, hogy ne legyen temetése. Hogy ne legyen bankkölcsön, hogy ne legyen gyalázat. Tüzes lehelet érte a nyakát, bűzös, mondta volna régen, most tudta: farkasok szagát érzi. A bokáján is végigfutott a lihegés, farkasorr taszigálta a lába szárát. A tarkóján forró nyelvet érzett, Bárányos beleborzongott, a meleg nyál csiklandozva futott le a torka felé, fülét megdörzsölte a durvaszőrű farkaspofa. Megcsattant egy fog, vagy inkább kettő. Két fogsor, farkasfogsor, hétszer kettő. Bárányos tudta, hogy sír, de nem érzett félelmet záporozó könnyei ellenére sem. Egy farkasláb nehezedett a vállára, aztán ez a láb megfordította fektében, arca most szembenézett a hét farkassal. Csak álltak a farkasok, kettő a közeli bokorhoz 56 �ment és levizelte a bokrot. Az egyik fiatal hím vakarózott. Az öreg nőstény fogát Bárányos bekecsébe akasztotta, és szinte ülő helyzetbe rántotta. Amelyik a bokáját szimatolta percek óta, most a farkasember két lábára telepedett. – Ilyen nehéz egy farkas? – gondolta magában Bárányos, majd: – Ilyen könnyű? Belelátott a nőstényfarkas torkába, meg a két hímébe is, bár leginkább a kilógó, loncsos nyelveket látta, meg a nyirkos orrokat, amelyeket hol fölfelé emeltek, hol Bárányos hóna alá dugtak. Amikor a fejüket magasra tartották, a hold megvilágította a nyakuk gyönyörű szőrét. Bokája fölött kicsordult a vér, két farkas rohant a vérre, de aztán egymást kezdték marcangolni. Az egyik farkas váratlanul beleharapott az oldalába, a bordák között. Föltépte Bárányos bekecsét, az ingét meg a fehér alsóinget is. Szaggató fájdalom hasított beléje. – Kezdődik! – nyögte még és elalélt. A fájdalomtól, a félelemtől, vagy a tudattól talán, hogy farkasok étkére került. Csukott szemmel, összeszorított szájjal, megránduló ököllel adta át magát sorsának. Amikor magához tért, hűvös szél fújt végig a farkasok kifutóján. Az állatok a bokrok alján hevertek, talán kettő fordította a fejét lomhán a megmoccanó Bárányos felé. Az öreg hím a sziklán trónolt most is, akár egy farkas szobor. Bárányos megmozdult, minden testrészét külön mozdította, mindegyik iszonyú fájdalommal válaszolt a mozdításra. Bárányos lassan felült, ruháját összehúzta magán, hogy ne fázzon. Lassan térdre emelkedett. A lábára állt, előbb az egyikre, aztán mindkettőre. Kezével megragadta a rácsot, nehézkes két mozdulattal a kerítés tetején volt, aztán felülről egyetlen lendülettel kiugrott a farkas kifutó mellé, a köves útra. Megütötte magát, felnyögött. Bűzös volt, saját verejtékétől meg a farkasok szagától. A félelem szagától. A kerti csaphoz ment, csapkodta arcára a vizet. Lemosta magáról a farkas nyálat. – Összenyaltak a farkasok, nőstényfarkasok nyalták az arcomat. És élek ennek ellenére. Vagy éppen ezért? – Bárányos maga sem tudta, hogy fájdalmasan felnyög-e, vagy diadalordítást hallat. De hát farkasember volt! – Hogy nézel ki, talán a farkasokkal vacsoráltál? – bámult rá másnap az egyik gondozó. – És úgy mozogsz, mint akit megrágtak! – tódította a másik. Bárányos hallgatott, de érezte, hogy elmosolyodik. Hosszú idő után először. Aztán dolgozott tovább, rettenetes fájdalmat érzett a bordái között meg a bokájában. A hátán karmok vontak barázdát, az oldalában is ott éktelenkedett két tépőfog nyoma. – Mi van, ha valaki beesik a farkasokhoz? – kérdezte néhány nap múlva óvatosan. Ő ugyan nem esett be, maga emberségéből járt közöttük. És a saját lábán távozott. - Hogy mi? Próbáld ki, ha érdekel! – és a gondozók megállapították egymás között, hogy bolond a farkasember. Az egyik gondozót a kert előtt elütötte egy bicikli. Ahogy a földre esett, fölszakadt a tenyere bőre meg a térde is lehorzsolódott. - Így nem lehet dolgozni vadállatok között! – hangoztatta a gondozó, az orvos pedig bólogatott. Másnap a másik gondozó kalapáccsal az ujjára ütött, hatalmas kötéssel a kezén jelent meg. – Van, aki ellássa az állatokat! – nyugtatta meg a gondozó a kert vezetőit. – Az új fiú nagyon beletanult a farkasokba. Már maga is afféle farkasember lett! – három nap betegállományt kapott. Bárányos reggel megetette a farkasokat, aztán friss vizet töltött nekik a kifolyóba. – Megismernek és elfogadnak. Nem, Bárányos, nem szerettek meg. A sorsuk van a te kezedben. Az eledelük, vagy inkább az éhezés veszélye. Ennyit tud az állat. Ezért viselnek el. De valójában te tartozol hálával nekik, ugye tudod, Bárányos? Majd ők fognak eltakarítani az útból. Légy hálás nekik, 57 �csapdába futott ember. A farkasokra mindig számíthatsz. Majdnem mindig! – ezt ugyanannyi büszkeséggel tette hozzá Bárányos, mint keserűséggel. A telihold előtti éjszakán már elszánta magát a végre, az ismeretlen egérútra, a farkasemberségre. És most mégis itt van. Mit gondolsz, vajon a bank meghatódik, mert nem téptek szét a farkasok, amikor közibük vetetted magad, és ingyen ad pénzt a sírkövedre? Bárányos este csak vizet adott a farkasoknak. Éjjel felült az ócska fekvőhelyen a gondozó házban és fülelt, a farkasok aludtak, csak azok az apró neszek és morgások röppentek föl, amelyek minden vadállat álmát kísérik. Vizet reggel is adott az állatoknak, azok szokatlan mohósággal vetették rá magukat, és már a kiöntőnél összemarakodtak. Ittak, pedig éhesek voltak. Délelőtt loholtak körös-körbe a kerítés körül, ordítva harapdáltak egymásba, és Bárányos nem szólt megnyugtató szót nekik. A látogatók izgalommal figyelték a harcias kedvű farkas népet. Még az öreg hím is elüvöltötte magát és beleharapott az egyik fiatal állat vékonyába. Aztán visszavonult a sziklája mögé. Talán szégyellte magát, talán az éhség rémével igyekezett szembenézni. Délben már vizet is csak keveset adott az állatoknak. Rájuk se nézett, egész nap a gondozóházban heverészett. Olvasta a szerződést, amely ott hányódott valamelyik polcon. – Az enyém minden felelősség. Ide van írva, és én aláírtam! – forgatta Bárányos a papirost. Füllesztő meleg volt, a délután nem akart múlni. Aztán csak eljött a hat óra, megszólalt a hangosanbeszélő, Bárányos úgy érezte, mintha az ő halálos ítéletét kiáltotta volna világgá. A fókák ma is hangosan csobbantak bele a medencéjükbe, a páva rikoltozott csúf hangján, aztán eldöcögött az esti személyvonat. Hold ma nem kísérte az esti színjátékot. A farkasok álma nyugtalan volt, az éhségtől föl-fölüvöltöttek, álmukban őzgerincet törtek, kövér marhát rántottak le a négy lábáról, de lehet, hogy izzadt kabátú gondozót szaggattak falatokra. Bárányos ült a fekhelyen, fejét két könyökére hajtotta és a térdére nehézkedett. Hogy mire várt, maga sem tudta. Arra a mozdulatra, amelyik elindítja, amelyik rálöki erre a rövid útra. Amelyiket egyszer már rémületesnek és fájdalmasnak gondolt. Amelyik után most mégis itt ül, és nem mozdul. Bárányos nem tudta eldönteni, hogy mindentől fél-e, vagy semmitől se fél. A farkasok felüvöltöttek éhes álmukban és azonnal egymásnak estek. Bárányos megrándult. – Nézd meg, mi van velük! – szólt magának. Szétfoszlott bátorságát markolta egybe, vagy az életétől búcsúzott? Kilépett a gondozó ház ajtaján, a sötétségben is látta, hogy mind a nyolc farkas ébren van, és harcra készen méregeti egymást a kifutóban. Bárányos átlépett a védőkorláton és föllendült a kerítésre. 58 �KUTATÓTERÜLET D ÉRI E SZTER A családi portré változatai három mű tükrében A Hahn-Hahn grófnő pillantása, az Egy polgár vallomásai és egy 18. századi prédikáció Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása1 című regényének számos elemzője figyelt fel az oldalak mögött kiolvasható „európaiság” kérdéskörére. Szegedy-Maszák Mihály ezt negatív oldalról közelíti meg: szerinte az elbeszélő nem képes egységben látni Közép-Európát,2 Thomka Beáta ugyanakkor az elbeszélő Bécs-Budapest összehasonlítását, regénybeli szerepét hangsúlyozza.3 Az elemzések azonban nem ejtenek szót arról, hogy a két főváros együtt nem csupán a közös közép-európai történelmi kapcsolatok, de egy család „mikrotörténelme” fényében is fontos lehet. Az írott családi (ön)reprezentáció két másik példája új motívumokkal szolgálhat az eddigi, főként a Duna megjelenítését hangsúlyozó interpretációk számára. E dolgozat célja a két összevetés kapcsán felmerülő, a regény recepciójában talán kevésbé hangsúlyos családi vonalának elemzése. Kulcsár Szabó Ernő megállapítása alapján „az elbeszélés hátterében családregény is meghúzódik”,4 hiszen a történet az apa nevezetes mondatával kezdődik, és az édesanya halálának évfordulójával ér véget. Valóban, már az első fejezet címe az elbeszélő édesapjának megnyilvánulására utal, amelyet az egyes szám első személyű gyermekkori visszaemlékezés idéz fel. A következő fejezetben ehhez a gyermekkori elbeszéléshez kapcsolódik és indul el a Duna-menti utazás, amely az elbeszélés idejéhez viszonyítva a múltban játszódik. Bár a szakirodalom ezt kevéssé hangsúlyozza, az elbeszélő szempontjából nagyobb jelentősége lehet a családtörténeti szálnak. Erre utal, hogy a szöveg már a második fejezetben említi azt a „néhány évvel ezelőtti” történetet, amely kapcsán beszélhet a családi „sasfészekről”, egy kastélyról, birtokosának „kegyelmes úri” rangjáról. Ezáltal – Esterházy Péter származásának ismeretében – az olvasó önkéntelenül is azonosítja az egyes szám első személyű elbeszélőt az író valós személyével. A regény másik elbeszélője, Roberto, a témát meghatározó mese kezdetén lép be a regénybe. „Ez nem mese, berzenkedtem, hiszen ez rólunk szól, mert egy utazóról szólt, aki a Duna mentén utazott.”5 Szorosan ezt követi az utazó bemutatkozása, amely összemossa az elbeszélőket és azonosításukra ad lehetőséget. Ez azonban, minthogy a regény a Duna-motívum kapcsán érinti a szépirodalmi írás kérdéseit is, talán éppen a regényírás, a vallomás, az útinapló műfajai kapcsán felmerülő kérdések reflexiójaként értelmezhető, vagy bevezeti az olyan írói „válságokat” megjelenítő későbbi részeket, mint például az ötödik fejezet „könyörgése” a mondatért („[...] egyvalami nem lesz magától, az egyetlen, amire igazán szükségem 59 �volna, arról nem tudtam, hogyan lesz, hogyan lesz itt mondat”6) vagy a regény zárásának problematikája.7 Az egyik elbeszélői szál tehát a gyermekkori emlékeket idézi fel, a másik az utazóról beszél eleinte szárazabb, hivatalos hangon, majd a regényben előrehaladva, Budapestre érve egyre személyesebb megjegyzésekkel él. Ez az „érzelmesebb” színt öltő elbeszélői stílus, valamint a Roberto történetmondása kezdetén említett mesékben való gyermeki önkeresés8 késztetheti a befogadót a mű olvasása során arra, hogy a két narrátori hangot és a szerzőt egy személyként azonosítsa. Ha elfogadjuk, hogy a családra tett utalások a szerzőhöz köthetőek, egy a családja történetéhez fűződő, jóval korábbi irodalmi szöveg kínálkozik párhuzamként a família (ön)reprezentációjának motívumaihoz. Párhuzamok Az ősök kultuszának korai képzőművészeti műfaja a genealógia, amely a 17. század közepétől jelent meg a nemesi ősgalériákban sorakozó portrék mellett.9 Az általában Izajást megjelenítő ábrázolások egyik forrása az ószövetségi jövendölés: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből.”10 Így a genealógia, amelyen a családfa Jessze (Izajás) ágyékából nő ki, Krisztus családfájára utal, mely által a legnagyobb nemesi családoknak Krisztus családfájával azonos felmenői ága született. Padányi Biró Márton 18. századi Esterházy-családhoz kapcsolódó prédikációjának11 családtörténeti része pontosan sorolja fel az első Esterházy-genealógia metszetén12 ábrázolt családfa ágait Örstől kezdve. Az éppen emelkedő Esterházyak családfájának megrendelője, Esterházy Pál nádor a közelmúltra és a jelenre már méltán büszke lehetett: az eredetileg csallóközi, szerény vagyonú család számára a dicső múlt megteremtése volt fontos. A tudat, hogy a család tagjai Örs vezér leszármazottai, egyenlőkké tette őket a régebbi arisztokrata családokkal, és a metszettel kiemelhették azokat az eszményeket is, amelyek a családban mindig elsődleges szerepet kaptak – a királyhűséget és a vallásosságot.13 Emellett a szóban Padányi Biró Márton által rajzolt fiktív, kizárólag hősies tettekkel színezett portrék az örsi származtatással azt is kifejezik, hogy az Esterházy név (mint ahogyan a kor minden nemesi családja) egyenlő magával az országgal, történetük pedig azonos az ország történetével. „Föl-nyitom azért már ezen titkos kincses Tárházat, és némelly [...] e’Tárházi Esterháziakat, mint annyi drága kincseket megmutogatok”14 – nyitja Padányi a dicső ősök felsorolását és „halottak közé megyek, óvatosan kell beszélnem”15 – írja Márai Sándor is vallomásai első kötetének második részében. A család megjelenítésének prédikációnkhoz hasonló, szinte felsorolás jellegű, de történetekkel kiszélesített példáját az Egy polgár vallomásaiban is megtaláljuk.16 Márai vallomásainak családi galériájában az időtlenség birodalmában botorkálunk, ahol a különös nénik és bácsik életét szemlélve minden viszonyítás megszűnik. Ebben a képtárban azonban minden portré egyetlen ember alakjához vezet: a cél nem más, mint felboncolni egyetlen utód arcvonásait, gesztusait, életútjának mozgatórugóit. A kiindulópont pedig ebben a műveletben éppen a zárópont lehetne: „Mindent nekik köszönhetek; s nagyon nehéz volt elfelejteni és megsemmisíteni magamban azt, amit tőlük kaptam. Egészen talán nem is sikerült.”17 Az író vállalt feladata innentől kettős: nem csupán egy letűnőben lévő osztály legkülöncebb, 60 �mégis legtiszteletreméltóbb alakjait szeretné felsorakoztatni, célja egyben megtalálni saját élete kérdéseinek válaszát. Az elbeszélő önkeresésének értelmezése során azonban a Hahn-Hahn grófnő... kapcsán is felmerült szerzői azonosítás kérdésébe ütközünk. Az utóbbi években hangsúlyossá váltak az önéletrajzok referenciális funkciójára vonatkozó kérdések, amelyek következményeként artikulálódik a szerző és az elbeszélő személyazonosságának problematikája is. Az utóbbi évtizedekben többek között Paul de Man munkájában kérdőjeleződött meg, hogy egy önéletrajz ugyanúgy kötődhet-e „valamiféle referenciához, ahogy egy fénykép kötődik a témájához, vagy egy (realista) kép a modelljéhez [...]”.18 Feltételezhetjük-e, hogy Márai elbeszélése valós történetekhez, eseményekhez fűződik, vagy hogy az önéletíró és szereplői azonosíthatóak élő vagy egykor élt személyekkel? Garaczi Lászlót olvasva19 a szerző-elbeszélő viszonya indifferenssé válik, és erre rímel Márai vallomásának nyitása: „E regényes életrajz szereplői költött alakok: csak e könyv oldalain van illetőségük és személyiségük, a valóságban nem élnek és nem is éltek soha.”20 Ezt a kikötést erősíti a szerző olyan mesés elemekkel, mint a bécsi rokonok történetének zárása,21 ugyanakkor a Párizsi napló egy részlete alapján22 a fent idézett mottó lejegyzésében csupán ősei emléke és a még élők iránti tapintat vezette a szerzőt, és valójában az önéletrajz valóságot tükröző funkcióját kívánta semlegesíteni. A tényekre építő „zsurnaliszta” vívott itt a regényíróval, az illedelmes polgárfiú a családjából kiszakadt lázadóval. A Párizsi napló alapján azonban mintha a regényíró kerekedett volna felül, aki kikötve a mű fiktív voltát, már vállalhatja emlékeit. Túl azon tehát, hogy Márai „regényes önéletrajzként” definiálja művét, a vallomás személyessége,23 a felkutatható biográfiai események és adatok arra késztetik az olvasót, hogy az elbeszélő hangját az író személyével azonosítsa. A legrészletesebben vázolt arcképek az anyai nagyszülők portréi. Jellemük azonban inkább az elbeszélő önelemzéséből körvonalazódik. „Arcképe szobámban lóg a falon, döbbenetesen hasonlítok rá. [...] Vándorkedvemet is tőle örököltem, érzékenységemet, szlávos nyugtalanságomat és kételyeimet.”24 Nem ismerte anyai nagyanyját sem, a vallomás mégis részletes jellemzést ad és próbálja megfejteni élete titkát, s nagyanyja titkában talán önmagáét. Honnan tudhat az elbeszélő az ismeretlen nagymama félelmeiről, honnan tudhatott örök mosolytalansága okáról, honnan sejtheti „megfélemlítettségét”, ha nem önmaga analizálásából? A kezében tartott fényképek kapcsán levont következtetései sajátos bizonyítékul szolgálnak az általa nyelvileg megteremtett alakok stilizált voltára. Mindez valamilyen módon mégis reális, hiszen a megírt figurák valósága határozottan érződik. A mese célja nem egyszerűen a mese: sosem ismert nagyszüleiben Márai önmaga magyarázatát, önmaga „értelmét” keresi. „Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van ilyen kínos kitérőkkel [...].”25 A családhoz hűtlen, vándor Roberto nagybácsihoz fűződő szoros viszony példája Márainál Ernő, a legfiatalabb anyai nagybácsi. „Kitüntetett” szerepű az elbeszélő számára, de Robertóhoz hasonlóan csalódást okoz, amikor az elbeszélő felnőtt korában találkozik a bácsival St. Moritz-ban: „Most egyszerre látnom kellett, hogy Ernő nem az a polgári nagybácsi, [...] hanem szegény proletár.”26 Ebben a csöndes ítéletben kell felfedeznünk, hogy az írót nem nevezhetjük igazán „lázadó polgárnak”: értékítéletei, életmódja is hű maradt ahhoz a társadalmi csoporthoz, amelynek emléket állított. Szinte bántja Ernő bácsi helyzete, de a felismerés, hogy lenézi nagybátyját, nem tudta ki- 61 �mozdítani abból az érzésből, amely mögött egész neveltetése és minden öröklött szemlélete rejlik. Szolidaritását kívánta „valami magasabb törvény”, mégsem bírta el „ezt a megalázó szolidaritást”. Mégsem tudott családja és a mögötte húzódó emberöltők ellenére cselekedni; családi betápláltsága vált a „magasabb törvénnyé”. Az önéletrajzként olvasott mű a bécsi Mátyás bácsiról és a többi bécsi rokonról szóló részeiben már tartalmazza azokat a mesés elemeket, amelyeket Poszler György mítosznak nevez.27 „Még most is élnek, ha meg nem haltak”28 – írja Márai a bécsi „zenész” rokonok története végén. Ezeken a helyeken már kitűnik, hogy ha minden igaz is abból, amit az író róluk mesél, emlékeit itt már egyetlen cél érdekében válogatja: valami viszszahozhatatlan korszellem megörökítésére. „A kor kedvezett az ilyen különc bölényeknek; az egyéni kezdeményezés, az individualista világszemlélet aranykora volt ez.”29 Amikor ez a világszemlélet elpusztul, az ilyen különcök is vele pusztulnak; Mátyás bácsi a háború harmadik évében „szó szerint éhen halt”. Márai családi csoportportréja a 18. századi szöveghez képest tehát nem elsősorban reprezentáció – legalábbis a korábbi példa értelmében nem az. Reprezentáció, amenynyiben a ház és a különc családtagok a társadalom keresztmetszetét példázzák, de idealizálásuk nem azt a célt szolgálja, amelyet Padányi genealógiájának legendaszerű magasztalása. Márai célja ábrázolni egy társadalmi közösség értékeit, utolsó tagjait egy pillanatképben, de ezt a családból már részben kiszakadtként teszi. Családi albumában pedig mintha egy jól felépített érvelést olvasnánk, magyarázza az utakat, a magányt és Márai vállalt küldetését – egyelőre hazájában. A 20. századi író sajátos (ön)életrajzot írt, súrolva a vallomás határát, míg a 18. századi prédikáló nyilvánvalóan életrajzot mondott el, amelyben a családtagok alakjainak szubjektív szemlélete közvetett, hiszen Padányi nem ismerte őket személyesen, csupán az Esterházy Pál nádor által konstruált fiktív családfát. Egyes szám harmadik személyű életrajz, ahol a fikció célja e főrend legnagyobb erényeinek, a hitnek, a királyhoz és a hazához való hűségnek a kiemelése. Tágabb értelemben igaz ez Márai vallomására is, de itt az írói emlékezet szitája nem csupán az író saját életében eseményformáló. A vallomás személyességének hatása visszafordul azáltal, hogy azoknak az ősöknek a jellemzését, akikkel sosem találkozott, egy harmadik személy emlékezetén keresztül írja le. A rokonok képét nem csupán az író festette meg, ő azoknak egy részét már készen kaphatta édesanyja, édesapja emlékezetén átszűrve. A vallomás a „szerző lelkivilágának, törekvéseinek, világfelfogásának leplezetlen ábrázolása”,30 Márai azonban egész családja „lelkivilágát, világfelfogását” ábrázolja a rokonok alakján keresztül sajátos nézőpontból: egy-egy másik rokon emlékeinek nézőpontjából. Ezzel nyílik lehetősége az írónak arra, hogy ősei külső és belső leírásán keresztül önmagát is külső szemlélőként ábrázolja, így közelítve a vallomásosságot egy egyes szám harmadik személyben elbeszélt életrajzhoz, ahol egy második személy beszél az életrajz „tárgyáról”. „...üveggolyó, melyet Kundera talált ki” A családi felsorolás egyetlen hasonló jegyét sem fedezzük fel Esterházy Péter regényében, ugyanakkor lépten-nyomon belebotlunk itt is a bácsik, nénik történeteibe, amelyeket azonban Esterházy sajátos iróniával színez. Az édesapát a már említett Robertót érintő kritikus megjegyzésen keresztül ismerjük meg. „Apám pedig mogor- 62 �ván így válaszolt: Ne csácsogj. Növeled a káoszt.”31 De alakjával egy-egy örökség erejéig máshol is találkozunk még: „Van egy-két ilyen apám-mondatom. Uraságtól levetett holmi.” Az édesapa személyével máskor is ez az „úrias” habitus idéződik fel („mikor otthon kérdeztem, hogyan rokon, apám, aki csekély érdeklődést tanúsít a genealógia iránt [érthető, általában vele szoktak rokonságban lenni, igaz, mindehhez neki megvan a valódi szerénysége, amit most ez a mondat nem tud érzékeltetni]”32), mindig az itt érezhető iróniával, amelyről az olvasó nem döntheti el, hogy melyik viszonynak szól: az apjával való kapcsolatának vagy a család egykori történelmének és szerepének, amely az író és a köztudat számára ismert még, de amelynek jelentősége a 20. század közepén már csupán negatív következményekre korlátozódott.33 A következő rokon, Nelly tant’, Márai Zsüli nénijéhez hasonló. Zsüli néni „ritka tünemény”, aki társasági életével ellentéte, egyben példaképe Márai magányának, ráadásul a század lányaihoz képest ideális „nőfajta”, akinek jellemével Márai soha többet nem találkozott, ő már csak „görlöket” ismert. Nelly tant’ szintén nem ment férjhez, „hercegkisasszony volt” és „nagyon okos”. Két férj nélküli világi dáma, akik mindketten egy letűnőben lévő társadalmi osztály meghatározó női szereplői – nem a ma divatos „szingliségben” példaképek, hanem azokban az értékekben, amely az egész osztály értékeit magukban foglalhatják. Zsüli néni franciául beszél, „[...] a család titkainak őrzője, írónő és egy kissé regényhősnő, családtag, s mégis oly utánozhatatlanul idegen”,34 Nelly néni pedig „Schratt Katalinnal sakkozott rendszeresen, a híres-hírhedt színésznővel, Ferenc József bizalmasával”, és őfelségéről csak úgy beszél, mint „nagy pancserről”. Azonban míg Márai tisztán ideálportrét fest Zsüli néniről, hiszen – amennyiben egy polgári osztálynak akar emléket állítani – célja is más, Esterházy portréjában az idealizálás helyén az édesapja említésekor is előtörő iróniával kevert elbeszélői hangnemmel találkozunk: „nagy debella asszony, egy szekrény akkora, viszont kicsi, finom keze volt”, és „nagyon ízléstelen ruhákban járt”,35 de sakkban „még tavaly is simán megvert, lényegében a halálos ágyán, a szél is már megütötte akkor, alig forgott a nyelve, és el-elcsöpögött a nyála.”36 Robertóval és Nelly nénivel érkezik a gyermekkort leíró elbeszélő Bécsbe. Ennek az utazásnak azonban nem csupán a későbbi Utazó elbeszélésének motivációjában és az utazáshoz való szubjektív hozzáállás eredményében van szerepe. Az 1963-as nyári vakációval kezdődő eseménysor az utazó kritikus ország- és városszemléletének egyfajta legitimációja. A bécsi részek, a német nyelvtudást érintő, időnként álszerénynek tűnő megjegyzések mind azt sugallják, hogy Bécs család(történet)i örökségként, monarchiabeli tradícióból második otthonuk. Fodor Péter véleménye szerint a Hahn-Hahn grófnő az utazási regény azon alapvető jegyét idézi, mely a helyváltoztatást elsősorban az idegen kultúrákkal való megismerkedés alkalmának tekinti.37 Ennek látszik ellentmondani az a hozzáállás, amelyet a regény határozottan érzékeltet: az elbeszélő úgy van Bécsben, mint otthon; a Duna számára otthon; Közép-Európa otthon (azzal a hanggal kritizálja, amellyel csak az idetartozók tehetik és teszik), ugyanakkor Nyugat-Európa is otthon (szinte nagycsaládi otthon). Itt nem az Utazó idegen kultúrákkal való megismerkedéséről van szó, hanem az otthon egy más perspektívájú nézőpontjáról.38 Világa tehát természetes közeg, az elbeszélő bécsi rokonsága nem mítosz, nem mese, mint Márai gyakran fiktív „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felmenői – az Esterházy-nagyapa miniszterelnökként valóban Károly királyhoz járt „föl 63 �Bécsbe”. Ily módon válik az elbeszélő igazoltan kompetenssé a későbbi BudapestBécs kritikában. Ugyanakkor e mögött a „bécsi otthonosság” mögött nem a családi gőg, hanem az elbeszélő(-utazó) azon törekvése rejlik, amellyel önmagát tárgyától (később Budapest) igyekszik eltávolítani. Ez a távolító hozzáállás a regény Budapestet tárgyaló részeit megelőzően iróniával vegyül. Furcsa iróniával, hiszen míg a személyekről és az önmagunkról adott jellemzések ironikus hanglejtése egyértelmű eredményeket szül, itt a magyarok jellemzésében rejlő stílus szükségszerűen öniróniává fordul át, hiszen – bár az író kívülállásaként születik – a magyarok általánosító képébe szükségszerűen ő maga is beletartozik. Ennek első példája Roberto egy jellemzése: „Külföldi szaga volt. Azért mondom így, mert van egy sajátságos magyarszag. Durvaság és hálátlanság volna ezt büdösnek mondani, bárha épp öntudatosan ezt is vállalhatnók [...] s nyilván ennek köze van a szappanok és sprayk minőségéhez is [...], ami sosem független a nagypolitikától.”39 Bécs otthonossága mindemellett nem csupán a Közép-Európáról is portrét festő művész nézőpontjának eltávolítására szolgál, nem csupán azt eredményezi, hogy az író családját, ezáltal a maga történetét szélesebb európai viszonylatba helyezi.40 A Bécs-Budapest összehasonlítások által lehetőség nyílik a „két Európa” egymás mellé állítására is. Bécs folyamatosan a Budapesttel való összehasonlításban, Ausztria a mi közép-európaiságunkkal áll szemben. „Bécsbe a magyarok valamelyest kevélyen érkeznek [...] álom és káprázat e fennsőbbség alapja [...], melyet a magyarok Budapestről dédelgetnek magukban.”41 „Hogy Ausztria is Közép-Európához tartozik, az csak Ausztriát elhagyván merül fel.”42 A regény Közép-Európa mai fogalmát illető minden megjegyzése negatív allúziókat takar, de régi kultúrtörténeti értelmét nosztalgikusan idézi fel olyan alakokban, mint Danilo Kiš, akinek halála és betegsége például „a jugoszláv összetartozás szertefoszlását jelképezi a regényben.”43 A mai Közép-Európa inkább a Kelet-Európa elnevezés negatív színeit ölti az elbeszélő kritikája alapján („Kelet-Európában [tudom: Közép! Közép!]”), ugyanakkor fontos, hogy Budapest és Magyarország ehhez a Kelethez sem tartozik. Az írói eltávolodás nem sikerül, nem lehet objektív az „utazási napló”: mind formailag (Budapestet külön fejezetbe emeli és mint città invisibilét írja le, azokkal a jegyekkel, amelyeket csak a budapesti, csak magyar mondhat ki44), mind a Budapestet követő útszakasz leírásainak összehasonlításában Magyarország nem párhuzamává, hanem összehasonlítási alapjává válik a „középnek”. „Európában két fajta kullancs van (keleti és nyugati), de Magyarországon mindkettő előfordul.”45 Sajátos közöttiségi helyzetünkre utal, amellyel egyszerre vonja bele országunkat az európaiság kérdésébe, és húzza ki az azzal járó felelősség alól. Az ember sorsának, jellemének családi determináltsága, amelyet Padányinál és Márainál láttunk, itt tehát újabb színezetet kap, „globálisabbá” válik, és az embernek arra a meghatározottságára utal, amely nem csupán magyarsága, ezáltal magyar történelme és a történelemből kapott mentalitásbeli öröksége miatt születik vele, de amelyet ugyanúgy meghatároz a közép-európaiság. Az a fajta „kivételezettség”, amelyet családja kapcsán az író a bécsi történetekkel érzékeltet, az inkább az „oda”, a Nyugathoz tartozás („Nekem mindez családtörténet.”46) teljesen feloldódik abban a személyes hangvételben, amely már jellemzi a regényt például Tüske Andris jelle- 64 �mének, majd az édesanyja halálának felidézésében és a regény kissé szürreális befejezésében. A könyv egyik alakja, „Kis Dániel”47 gondolata szerint „Közép-Európa mint kultúrtörténeti jelenség ma már a múlté.”48 Thomka Beáta hívja fel a figyelmünket arra, hogy Esterházy „valódi kontextusa éppen ez a fölfedezett, fölfedezendő, nosztalgikusan idézett s egyben Atlantiszként merülő kultúrtörténeti kontinens”. Ilyen nosztalgiával idézi Márai saját családján keresztül egy letűnő kor alakjait, és hasonló reprezentációval idézi egy család már eltűnt hőseit a 18. századi prédikátor. Ami ez utóbbit és Esterházy Péter regényét Márai közvetítése nélkül is összekapcsolja, hogy a Hahn-Hahn grófnő pillantásában a közép-európaiság által előhívott érzések, amelyeknek önmagukban még nem lenne családi vonatkozásuk, a regényben családi történetekbe ágyazódnak, így mégis annak egyéni történetével kapcsolódnak össze. Éppen úgy, ahogyan a barokk prédikációban Magyarország történelme a megidézett hősökben és genealógiában. Mindaz, amit a két családfa üzen, hogy egyetlen ember sem menekülhet a gyakran ismeretlen ősök szellemi, fizikai és lelki bélyegétől, Esterházynál kiegészül azzal a „determináltsággal”, amelyet a közép-európaiság öröksége jelent. „Összefoglalva: szomszédok vagyunk [...] lehet hivatkozni ismeretes jégesőkre és árvizekre, villámok ágbogaira [...]. Mintha itt a »nehéz évek« alatt összegyűlt volna valami rejtett tartalék, valami tudás, a másként gondolkodás gyümölcse, melyre szüksége van a világnak [...] rejtetten és az egyénbe zárva, és nem a közösségbe, az egyénbe, aki része a közösségnek.” Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 A továbbiakban is idézett kötet: ESTERHÁZY Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása. Bp.: Magvető, 1990. SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Sok, de nem minden. Jelenkor, 1992/3. 277–281. THOMKA Beáta: Duna-menti bagatellek. In: UŐ: Áttetsző könyvtár. Pécs: Jelenkor, 1993, 206– 211. KULCSÁR SZABÓ Ernő: Régió és kulturális intertextus. In: UŐ: Esterházy Péter. Pozsony: Kalligram, 1996. 227. ESTERHÁZY, i.m. 30. ESTERHÁZY, i.m. 26. Vö.: „Az esti fogadáson azután e sorok írója alattomosan megkérdezte a Duna-könyv súlyát könnyen cipelő kollégájától, hogyan is kell egy efféle Duna-könyvet befejezni.” 223. Claudio Magris regényének kritikáját az Esterházy-regénnyel összefüggésben lásd KABDEBÓ Tamás: A Duna (hordaléka) és (a téma) irodalma. Magyar Napló, 1992/26. „[...] és ott is ezt a kérdést tettem fel, hogy ki kicsoda, hogy én most melyik vagyok, Röfi malac-e vagy Koca coca? a krokodil? vagy én vagyok a levegő?... és édesanyám is, ahogy itt Roberto, rosszkedvűen bólogatott, úgy látszik, ezek nem szeretik ezt a who is whot.” ESTERHÁZY, 30. A családok bizonyos feljegyzésekből, birtokokra, kiváltságokra vonatkozó dokumentumokból próbálták megalkotni néhány nemzetre visszamenő történetüket, amelyben a Bibliára, középkori krónikákra támaszkodtak, vagy egyszerűen „konstruáltak maguknak dicső ősöket.” GALAVICS Géza: Barokk családfák és genealógiák. In: BUZÁSI Enikő (szerk.): Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1988. 23. Iz 11,1–3. 65 �11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 66 PADÁNYI BIRÓ Márton: Esther Id est: Occulta Abscondita... Pozsony, 1746. Tobias Sadler metszete Az Esterházy család családfájáról 1670-ben készült. Publikálva: BUZÁSY, i.m. 47–48.; SZILÁGYI András (Bev. és szerk.): Esterházy-kincsek. Bp.: Iparművészeti Múzeum, 2006–2007. 40. CENNERNÉ WILHELMB Gizella: Portrék az Esterházyak „Trophaeum”-ából. In: BUZÁSY, i.m. 74. PADÁNYI, i.m., 1081. MÁRAI Sándor: Egy polgár vallomásai. Bp.: Európa, 2002. 69. A szakirodalom Márai művével általában a Szentírásban, Szent Ágoston vallomásaiban, Goethénél és Thomas Mann regényeiben lát közös jegyeket. Vö. pl. LŐRINCZY Huba: Egy cipszerivadék tanuló- és vándorévei. In: UŐ: Márai-tanulmányok. Szombathely: Savaria University Press, 1993, 118–120. MÁRAI, i.m. 115. Paul DE MAN: Az önéletrajz mint arcrongálás. Pompeji, 1997/2–3. 94. „Szépirodalmi művet írok, nem pályázati önéletrajzot vagy védőbeszédet. Az olvasót önmagához kell közelítenem, nem énhozzám.” A kortárs „vallomásíró” szerint nem lehet az író hétköznapi személyiségét keresni az önéletírásban, a szépirodalmi írók önéletírásai hamis képet alakíthatnak ki szerzőjükről, hiszen abba már beleszól a műfaj problematikája és a nyelvhez való hozzáállás. GARACZI László: Csíkok és kockák. Alföld, 2006/3. 63–66. MÁRAI, i.m. 5. „Még most is élnek, ha meg nem haltak” MÁRAI, i.m. 91. Márai hosszú ideig érlelte a gondolatot, hogy szülővárosáról és élete szereplőiről írjon. Ami „mindig visszatartott, az valami nagyon naiv finyásság, feszengés, kényelmetlenség, hogy gyermekkorom figurái ma is élő emberek, akik, ha ma keveset is tudok róluk, mondhatatlanul kedvesek nekem, s akik talán, olvasva könyvemet, nem szívesen vennék, hogy felismerhető portrét festettem róluk.” MÁRAI Sándor: Párizsi napló: Zsurnaliszta freudizmus. Újság, 1927. május 1. Idézi RÓNAY László: Márai Sándor. Bp.: Magvető, 1990. 157. A vallomásnak azon személyességét értem ezalatt, amely Paul de Man egy Rousseauhoz kapcsolódó elemzésében körvonalazódik. Gondolatmenetében a vallomás születésének egy szinte vallásos megközelítéséig jut el: „A történtek kendőzetlen elmondásával helyreáll az etikai egyensúly ökonómiája, és kezdetét veheti a megváltás egy olyan igazság tisztává varázsolt légkörében, amely habozás nélkül leplezi le a bűntettet [...].” Paul DE MAN: Az olvasás allegóriái. Bp.: Magvető, 2006. 324. A bűn elkövetését eredményező mentegetőző vallomáshoz hasonló belső motiváltságot érezhetjük Márai vallomásaiban is, azonban míg Rousseau-nál a mentegetőzés „csupán” egy lopásra vonatkozik, Márai írásában önmaga sorsának magyarázatát keresve, önnön karakterére és döntéseire keres „mentséget”. A vallomás születésének e személyes mozgatórugói miatt válik megkerülhetetlenné az elbeszélő-szerző viszonyának kérdése. MÁRAI, i.m. 71. MÁRAI, i.m. 84. MÁRAI, i.m. 84. POSZLER György: Magyar város – európai kultúra: Márai Sándor és Kassa mítosza. In: UŐ: Vonzások és taszítások. Bp.: Liget Műhely, 1994. 173–192. MÁRAI, i.m. 91. MÁRAI, i.m. 89. SZABÓ B. István (szerk.): Irodalmi fogalmak kisszótára. Bp.: Korona, 2001. 499. ESTERHÁZY, i.m. 5. �32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ESTERHÁZY, i.m. 27. „Annyi látható haszna származott a házasságából [Robertónak], hogy 51 nyár elején őt is kitelepítették, ami saját jogon nem okvetlenül járt neki, a Hortobágyra került [...].” ESTERHÁZY, i.m. 5. MÁRAI, i.m. 107. ESTERHÁZY, i.m. 10. ESTERHÁZY, i.m. 9. FODOR Péter: A közvetítés kódjai. In: BICZÓ Gábor – KISS Noémi (szerk.): Antropológia és irodalom. Debrecen: Csokonai, 2003. 414. „Az utazás önmagamra ismerés; benne nem az újat és ösmeretlent keresem, hanem a régit és ismerőst.” ESTERHÁZY, i.m. 88. „[...] az otthonosság érzése ez, arra kell gondolnom, hogy ez az ország meg az én országom régebben egy ország voltak.” ESTERHÁZY, i.m. 97. ESTERHÁZY, i.m. 19. „Nellyke a Monarchia egyik legpatinásabb családjának sarja, fölmenői sok bajt és bosszúságot okoztak Magyarországnak, olykor kart karba öltve az én fölmenőimmel. Nekem mindez családtörténet.” ESTERHÁZY, i.m. 10. ESTERHÁZY, i.m. 96. ESTERHÁZY, i.m. 125. SZEGEDY-MASZÁK, i.m. 279. A Le città invisibili című fejezet és Italo Calvino azonos című regénye közötti párhuzamokra hívja fel a figyelmet Mariarosaria SCIGLITANO: A fülszövegtől a fejezetcímig: Calvino és Esterházy. Magyar Napló, 1994/11. 20–23.; MOLNÁR Gábor Tamás: Az elbeszélő mint olvasó: A "perszonifikált" öntükrözés alakzatai a Láthatatlan városokban. Literatura, 1997/2. 179–197. Idézi SZEGEDY-MASZÁK, i.m. 279. ESTERHÁZY, i.m. 10. Danilo Kiš vajdasági szerb író, aki ellen a hazájában általa meghonosította idézetkezelési eljárás miatt indult „plágiumper” az 1970-es években, ahogyan Esterházy Péter ellen néhány évtizeddel később. Kiš nem csupán a Hahn-Hahn grófnő... szereplője, Esterházy teljes szövegeket emel át példaképétől például a Bevezetés a szépirodalomba vagy a Harmonia Caelestis oldalaira. A két szerző párhuzamáról bővebben lásd LADÁNYI István: Amikor a hóhért akasztják: Egy posztmodern gesztus és fordítói utóélete. Jelenkor, 2006/4. 383–384.; BOJTÁR Endre: Családban marad: Esterházy Péter plagizál Danilo Kištől. Lettre, 2008/3. = http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre70/bojtar%2001.htm THOMKA Beáta, i.m. 211. 67 �N ÉMETH Z OLTÁN A katasztrofális félreértelmezés mint irónia Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája Bár a szerző Előszavában azt írja, „[a]kárhogy is, ez a kötet nem a »posztmodern« áttekintő leírása, nem is bevezetés a posztmodernbe (feltételezve, hogy ilyen egyáltalán lehetséges); a bemutatott szövegek nem jellemzői a posztmodernnek, és nem példák rá, nem főbb ismérveinek »illusztrációi«” (17.), könyve azon – a posztmodernt tárgyaló – szakirodalom megkerülhetetlen alkotásai közé tartozik, amelyek ma már klasszikusnak számítanak.* A posztmodern könyvtárnyi szakirodalmának ismeretében ez a tény feltétlen elismerést jelent, annál is inkább, mert Jameson nem helyezhető azonos platformra az olyan típusú „posztmodern pápákkal”, mint például Ihab Hassan, Jean Baudrillard, Paul Virillio, Jacques Derrida vagy a Gilles Deleuze – Félix Guattari szerzőpáros, akik maguk is posztmodern figurák, teoretikusai és egyúttal belső alakítói a fogalomnak (a fogalom használati körének). Erre a tényre a saját kötetéhez fűzött majdnem másfélszáz oldalas, Másodlagos kifejtések címet viselő kommentárjában, kommentárjaiban maga a szerző is utal, amikor is erőteljesen utasítja el magától azt a vélekedést, miszerint „posztmodernista”-ként lenne azonosítható. Ahogy írja, hasonló eset a posztmodernről írott könyve előtt is történt már vele, csak éppen nem a posztmodern, hanem a strukturalizmus kapcsán: „Hadd tegyek egy személyes megjegyzést: előfordult már velem, hogy különös és komikus módon azonosítottak tanulmányom tárgyával: évekkel ezelőtt megjelent egy könyvem a strukturalizmusról, utána pedig több levelet is kaptam. Akadt köztük olyan, amelyik a strukturalizmus »legjelesebb« szószólójaként emlegetett, meg olyan is, amely a mozgalom »kiváló« kritikusaként és ellenzőjeként szólított meg. Valójában egyik sem voltam, de arra a következtetésre kell jutnom, hogy minden bizonnyal viszonylag bonyolult és szokatlan módon »nem voltam egyik sem«, olyannyira, hogy ezt az olvasók nehezen értették meg.” (305.) Hasonló a helyzet Jameson és a posztmodern viszonyával is. Jameson ugyanis ebben a könyvében is többször hangsúlyozza, hogy baloldalról, tehát mintegy „kívülről” vizsgálja a posztmodern kései kapitalizmus jellegzetességeit, másrészt azonban észrevételei a posztmodern kor és a kései kapitalizmus jellemző meghatározásaiként vonultak be a köztudatba. Vagyis megint csak egyszerre kerül(het) a posztmodern bírálójának és egyúttal jelentős teoretikusának helyébe. * Fredric JAMESON: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája. Ford.: Dudik Annamária Éva. Bp.: Noran Libro, 2010. Erdei Pálma fordításában a könyv négy fejezete már megjelent magyarul (Bp.: Jószöveg Műhely Kiadó, 1998). 68 �Linda Hutcheon The Politics of Postmodernism című könyvében neomarxistaként utal Jamesonra, mint aki negatív politikai terminusokkal közelít a posztmodern kérdéséhez. Ennél tömörebb meghatározását mi sem adhatjuk a szerzőnek. A kortárs – az utóbbi 20 évre gondolok – magyar irodalmi és irodalomelméleti gondolkodás felől fölöttébb furcsának, szinte hihetetlennek tűnik az a politikai kérdésfelvetés, ahonnan Jameson tárgyához, a posztmodernhez közelít. Jameson könyvének minden bizonnyal „legerőteljesebben” hivatkozott szerzője, kiindulópontja Marx és munkássága, a „termék” és az „áru” fogalma: „a posztmodern kultúrában a »kultúra« maga is saját jogon termékké vált; a piac saját maga helyettesítője lett, emellett teljes mértékben árucikk is, ugyanannyira, mint bármi, amit magában foglal […] A posztmodernizmus a puszta árucikké válás folyamatának fogyasztása.” (10.) Ezt a folyamatot Jameson az 1950-es évek végétől eredezteti: „a posztmodernizmus vagy kései kapitalizmus gazdasági előkészítése az 1950-es években kezdődött, miután megszűnt a fogyasztói javak és alkatrészek háború utáni hiánya, és kísérletezni lehetett az új termékekkel és új technológiákkal (nem utolsó sorban a média technológiájával).” (20.) Jameson a lehető legszorosabb kapcsolatban tárgyalja a posztmodernt a gazdaság és a politika kérdéseivel, amikor azt állítja, hogy „a kultúrában tapasztalható posztmodernizmusról kialakított minden álláspont – legyen az apológia vagy stigmatizálás – egyszerre és ugyanakkor, szükségszerűen bújtatott vagy egyértelmű politikai állásfoglalás is napjaink multinacionális kapitalizmusának természetéről.” (25.) Napjaink magyar irodalomelméletében ennyire politikus megközelítésekkel, értelmezésekkel keresve sem találkozhatunk. Ebben az esetben nem csupán arról az – ideológiát érintő – felismerésről van szó, amely a kortárs magyar irodalomelméletben is talán egyre fontosabb tényezővé válik, s amelyet Jameson így fogalmaz meg az Utópizmus az utópia vége után című fejezetben: „Elég világosnak tűnik, hogy az ilyen utópizmus egyben ideológia – többek között esztétikai ideológia – is; ám egy olyan korban, amikor legalább annyiban mindannyian egyetértünk, hogy minden egyben ideológia is, sőt mi több: hogy az ideológián kívül semmi sem létezik, ez sem tűnik túlzottan káros beismerésnek.” (187.) Hanem Jameson egyenesen politikai típusú állásfoglalást vár el a művészettől az előző mondatra következő kijelentése által: „Ugyanakkor korunkban, amikor a hivatalos politikai szféra támasztotta igények rendkívül gyengék, és amikor a régebbi típusú politikai álláspontok vállalása minden jel szerint széles körű szégyenkezést vált ki, azt is meg kell jegyezni, hogy manapság mindenhol – nem utolsósorban a képzőművészek és az írók körében – látható valami, amit egy el nem ismert »Utópia Pártnak« lehetne nevezni: földalatti mozgalom ez, amelynek taglétszámát nehéz meghatározni, programját nem hozták nyilvánosságra, talán meg sem fogalmazták, létéről az állampolgárok többsége és a hatóság nem tud, ám tagjai mintha titkos szabadkőműves jelek segítségével felismernék egymást.” (187.) Az csak természetes, hogy egy ilyen típusú gondolkodás számára, amely irodalom/művészet és gazdaság/politika eseményeit egyben, egy világban látja, nem különíti el egymástól, megkerülhetetlenek az olyan közismert és érzékeny élethelyzetek értelmezései, mint amilyen Paul de Man hírhedt kollaboráns múltja és antiszemita cikke Belgium német megszállása idején, illetve Martin Heidegger politikai szerepvállalása a hitleri Németországban. A baloldali marxista Jameson érvelése 69 �egészen originális és meghökkentő ebben az esetben is, ugyanakkor némiképp elképesztő és elborzasztó is. Heidegger kapcsán a következő megoldásra jut: „Tudom, hogy félre fogják érteni, ha hozzáteszem, hogy él bennem némi titkos csodálat Heidegger iránt, amiért politikai elkötelezettséget kísérelt meg magára vállalni, illetve hogy magát a kísérletet erkölcsileg és esztétikailag többre becsülöm az apolitikus liberalizmusnál (feltéve, hogy eszméi nem valósulnak meg).” (266.) Feltehető a kérdés: vajon miért nem becsülhető ugyanígy az az apolitikus liberális magatartás, amely éppen a heideggeri életesemény e negatív példája következtében, kivédendő az efféle kínos eseteket, elfordul a politikai elkötelezettség minden formájától, az esztétika felé? Jameson erre valószínűleg azt válaszolná – mint arra az eddigiekből következtethetünk –, hogy nincs ilyen terület, a politikain kívül nincs hely, vagyis ez egyrészt önbecsapás, másrészt lehetetlen lenne, harmadrészt pedig az ilyen magatartás mindig a fennálló rendet erősíti, vagyis mélységesen reakciós. Jameson nem képes belátni az esztétika politikától való elválasztottságának sokrétű lehetőségeit, azt pusztán egydimenziósnak látja (ezért távolítja el a megvetőnek szánt liberalizmus fogalmával) – míg a politika és esztétika egységének vállalásában éppen ellenkezőleg: a lehetőségek sokrétűségét látja. Csak innét vagyok képes értelmezni a de Man-i sztori jamesoni magyarázatát, amely szerint de Man antiszemita cikke tulajdonképpen „inkább egy túlságosan is eszes fiatalember leleményes ellenállási kísérletének tűnik” (267.), iróniának, ironikus írásnak, amelynek iróniáját „katasztrofálisan félreértelmezték és félreértették” (267.). De vajon – ha visszájára fordítjuk a jamesoni gondolatmenetet – akkor a Jameson által apolitikusnak nevezett liberális magatartás miért csak és csupán behódolásként értelmezhető, a liberális apolitikus magatartástól miért vonjuk meg az iróniához való jogot és lehetőséget? Ki mondja meg, mikor és mi az irónia és az ironikus? Milyen végső instancia ad zöld utat az irónia felmentő(nek állított) gesztusainak? Persze azt sem szabad elfelednünk, hogy a Heidegger és de Man kapcsán kialakított jamesoni véleményt azon támadások kontextusában is kell kezelni, amelyek az előbb említett negatív életesemények nyomán kétségbe vonták a heideggeri hermeneutikát és a de Man nevével is fémjelzett dekonstrukciót. De mindez valójában csak egy olyan gondolkodás számára jelenthet problémát, amely szétválaszthatatlanul szoros egységben képzeli el a politikai és esztétikai jelentést – így Jamesonnak saját elmélete alapjait kéne megkérdőjeleznie, ha nem adna felmentőlevelet mindkét teoretikusnak. Egy az esztétika és politika kapcsolatának diszkrepanciáját, törésvonalak melletti elválasztottságát valló elmélet nyomán viszont naivitás lenne egy egyszeri eltévelyedés vagy bűn nyomán egy egész életművet a szemétdombra juttatni – de ettől a gondolattól Jameson valószínűleg jobban irtózik, mint saját nyakatekert álláspontjától a két kérdésben. Azért utalok ezekre a kérdésekre bővebben, mert úgy gondolom, írásomban leginkább azokkal a problémákkal kell foglalkoznom, amelyek érzésem szerint valóban újszerűek, sőt egyenesen érthetetlenek a magyar irodalomelmélet terében. Mert listát lehetne készíteni azokból a jamesoni felismerésekből, amelyek a posztmodern mint művészeti és irodalmi irányzat lényegét jelentik (Jameson nem tesz különbséget a posztmodernség társadalmi és a posztmodernizmus művészeti jelentései közt, hiszen ő egységben értelmezi azokat), de mindezek mára jórészt beépültek a magyar irodalomelmélet értelmezői nyelvébe. Az „esztétikai populizmus” (24.), a 70 �„magas kultúra” és az „úgynevezett tömeg- vagy kommersz kultúra” közötti határok elmosódása (24.), az „új típusú laposság vagy mélységnélküliség felbukkanása” (31.), az „érzelem hanyatlása” (32.), a pastiche, a szimulákrum (38.), illetve az „intertextualitás” (40.), a „brikolázs” (100.), a „metaszövegek” (113.) emlegetése stb. mára a magyar értelmezői nyelv részévé váltak. Ezek mellett persze utalni lehetne Jameson mintaszerű, magas színvonalú interpretációira is – számomra a legizgalmasabb és legösszetettebb Frank Gehry kanadai-amerikai építész Santa Monica-i családi lakóházának értelmezése, Philip K. Dick Kizökkent idő című regényének interpetációja, illetve a de Man-i életmű tárgyalása. A kérdés valójában az, hogy Fredric Jameson A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája című könyve vajon képes-e hatni a kortárs magyar irodalomelméletre. Jelenleg, úgy gondolom, erre kevés az esély. Inkább egy távoli, meszszi, némiképp egzotikus műként fog funkcionálni, amely szükségszerűen jelen kell hogy legyen minden magára valamit adó irodalomtörténész és teoretikus asztalán, viszont a jamesoni modellt ebben a pillanatban kevéssé érzem követhetőnek. Hiszen gondoljunk csak bele: a posztmodern művészet kapcsán találhatók jóval használhatóbb könyvek, politikai téren pedig mérföldekre állunk attól a Jamesontól, aki számára a liberalizmus néha kínosabbnak tűnik, mint a szélsőjobb politikai elkötelezettség (lásd a fentebbi idézeteket), vagy – hogy más irányból fogalmazzunk – akinél baloldal és liberalizmus között áthághatatlan akadályok emelkednek. Mindazonáltal a mű magyar fordítója, Dudik Annamária Éva komoly, szép munkát végzett (egyetlen suta szerkezetet találtam: „ezt láthatjuk főhősének ideiglenes állatkertjének vagy átmeneti laboratóriumának példányaiban és tárgyaiban” [166.]). Továbbá néhány apró hibát a jegyzetelésben vettem észre: a szövegben kétszer található a 16-os szám lábjegyzetként – a 163. oldalon a 17-esnek kéne következnie, illetve a 171. oldalon Edward Bellamy regénye mellől hiányzik a 3-as szám, a Jegyzetekben szereplő 6. fejezet 3-as lábjegyzet. Végül visszatérve Jameson monumentális művének magyar fordítására, pontosabban a hatás lehetőségeire: valószínűleg ez a kérdés szorosan összefügg azzal, hogy mikor lesz képes a magyar irodalomtudomány függetleníteni magát az 1945 és 1990 közötti korszak vulgármarxizmusától, s válik képessé egy modern, sőt posztmodern neomarxizmus irodalomelméleti hasznosítására. Mindez valószínűleg összefügg Lukács György szerepének és irodalomelméleti teljesítményének újragondolásával is – nem mellékesen jegyzem meg, hogy Jameson tizenöt oldalon foglalkozik Lukáccsal és műveivel. Valószínűleg sokat használna a magyar irodalomelmélet sokszínűségének, ha a Kulcsár Szabó Ernő-iskola recepcióesztétái, a pécsi és miskolci kultúrantropológusok, a szegedi dekonosok, a pesti és debreceni posztmodern feministák vagy a neostrukturalisták, posztkolonialisták, pszichoanalitikusok, zöld esztéták stb. mellett egy markáns posztmodern magyar neomarxista irányzat is az irodalmi hagyomány újraértelmezésének igényével jelenne meg a kortárs magyar irodalomtudományban. Sajnos ez az igény még a felsorolt irányzatok többségéből is hiányzik. Kíváncsian várhatjuk tehát, Fredric Jameson A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája című munkájának magyar fordítása mit tesz vajon hozzá napjaink magyar irodalomelméletéhez és irodalomértelmezői gyakorlatához. 71 �TALÁLKOZÁSI PONTOK N AGY C SILLA A kultúra közélet Beszélgetés Dr. Barta Lászlóval Dr. Barta László másfél évtizede Nógrád Megye Önkormányzatának főjegyzője, egyike azoknak a személyeknek, akik folyamatában, változásaiban látják Nógrád kulturális életének alakulását, jelenlegi feladatait és lehetőségeit. Dr. Barta Lászlóval a családról, pályaválasztásról, a főjegyzői feladatkör komplexitásáról, a művelődés és az oktatás kérdéseiről, a határon átnyúló együttműködésekről beszélgettünk. – Több mint húsz éve él Nógrádban, és szinte ugyanennyi ideje foglalkozik közügyekkel. – Ózdi vagyok, pontosabban egy Ózd melletti faluból, bányászcsaládból származom, édesapám a szénbányában dolgozott, ahogy a településünkön szinte mindenki. Mégis nógrádinak vallom magam. A több mint húsz év, amit itt eltöltöttem, már önmagában is alapot ad egy ilyen kijelentésre: 1987-től lakom életvitelszerűen Nógrádban. Egyébként nagyon egyszerű oka van a költözésnek: a feleségem, akit a főiskolán ismertem meg, salgótarjáni, és úgy döntöttünk, itt telepedünk le. A pályaválasztásnak köszönhetem tehát a feleségemet és a „palóc életformát” is, a szakma megválasztása azonban – ahogy az emberek többségénél – véletlenszerűen alakult. Általános tantervű gimnáziumban érettségiztem, és mindössze annyit tudtam, hogy – az akkori viszonyok között értve a fogalmat – a közélettel szeretnék foglalkozni. Érettségi után a tanácsnál, a mai önkormányzatnak megfelelő, akkori intézményben nyertem betekintést abba, hogy mi a közigazgatás – hangsúlyozom, az akkori fogalmak szerint. 1978-ban indult az Államigazgatási Főiskola első évfolyama, amelynek nappali tagozatára jelentkeztem. A főiskolát követően persze nekem is részem volt a katonaságban, előtte és utána azonban már végrehajtó bizottsági titkárként dolgoztam, ez a mostani jegyző pozíciójához hasonló, de meglehetősen eltérő feladatkört jelentett. Több helyen dolgoztam, kis településeken és a több települést összefogó „közös tanácsokon” is tapasztalatot gyűjtöttem. Egyrészt az érdeklődésem miatt, másrészt a feleségem „ösztönzésére” döntöttem úgy, hogy elvégzem a jogi egyetemet. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején mindketten másoddiplomás képzésben végeztünk Miskolcon. Ezt követően jogi szakvizsgát tettem, amely a „jogi élet” minden területén tájékozottságot és felkészültséget biztosít. Az Európa-jog szakvizsgát azért tartottam fontosnak, mert lehetőségem nyílt több szempontból kitekinteni az unióra, ezt a Pázmányon, Budapesten és a Pécsi Tudományegyetemen teljesítettem. Nagy fájdalom, hogy a gya- 72 �korlatban nem mindig azt tapasztalja az ember, amit az elméletben tanult, de mindenképp fontos, hogy legyen egy széleskörű tájékozottság. Szerencsés vagyok, hiszen a feleségem a közös érdeklődés miatt mindvégig egyfajta „motor” volt a szakmai fejlődésben. Azt mondják, nem feltétlenül előny, ha a házastársak végzettsége azonos, mi azonban, úgy gondolom, ezen a téren is megtaláltuk az egyensúlyt. Ráadásul a gyermekeink is, minden igyekezetünk ellenére, ezt a pályát választották. Huszonegy éves fiunk nappali tagozatos joghallgató a Miskolci Egyetemen, lányunk angol-francia szakos bölcsész végzettséggel, pedagógus kitekintéssel szintén elkezdte a jogi fakultást, másoddiplomásként. – Milyen feladatokat lát el Nógrád megye főjegyzője? – Márciusban volt 14 éve, hogy pályázat útján elnyertem a főjegyzői állást. A nyolcvanas évek végén, tehát még az ún. rendszerváltozás előtt kerültem a megyei tanácsra, és elsősorban szervezési, jogi feladatokat láttam el. A főjegyzőség a korábbi munkaköreimnél jóval összetettebb. Alaphelyzetben kétirányú feladatról van szó, az egyik a mindenkori elnök munkájának segítésére, a másik a hivatal vezetésére irányul. Az operatív ember mindkét területen a főjegyző – amellett, hogy első számú felelőssége van a törvényesség, a jogszabályokban foglaltak betartatása, betartatása terén. A hétköznapokban számomra ez azt jelenti, hogy az ember valamiféle „szolgáltatást” végez. Amikor ezt leírtam a pályázatomban, még szokatlan volt, a szót nem nagyon lehetett helyére tenni az önkormányzati szférában. Nem is biztos, hogy ez a legjobb szó arra a feladatvégzésre, amit ideálisnak gondolok, de úgy vélem, érezni kell, hogy a főjegyző egyfajta szolgáltató szerepet lát el. Ez adódik a „közszolga” szerepéből, hiszen maga a szó is ezt fejezi ki. Arra mindig meglehetős tudatossággal törekedtem, hogy a szerepet megfelelően be tudjam tölteni, és az sem titok, nem is meglepő, hogy időnként ezt a mindenkori politika mezsgyéjén, de attól függetlenül kell ellátni. Ebben a tekintetben szerencsém is volt, hiszen mind a mai napig örömmel végzem a munkát, és ehhez kell egy jó politikai környezet is. Sokszor elmondtam már, az ország több pontján, hogy a Palócföldön ez jól működik, a palócok e tekintetben is jó emberek, és ezt csak az érti meg, aki ezen a vidéken él. Emellett azonban, a jó környezet kialakításához kellett egyfajta következetesség és kiszámíthatóság is, amit képviselek. – Ebből a pozícióból mennyire érzékelhető az egyes kulturális fórumok, közművelődési intézmények működése? Van-e rálátása, befolyása rájuk? – Igénylem, hogy rálátásom legyen. De nyilván befolyásolni bármely területet csak a mindenkori testületi döntéseken keresztül áll módomban. Nem tagadom, bizonyos szituációkban a törvényesség keretein belül szükségesnek érzem, hogy befolyásoljam a döntéseket. Ugyanis nem jó időket élünk az intézmények szempontjából. Ma is egyfajta slágertéma, visszatérő kérdés a finanszírozás: a magam részéről bízom benne, hogy belátható időn belül nyugvópontra kerül, hogy a közművelődés területén mit vállal fel az állam, és hogy azt hogyan kívánja ellátni. Mennyiben számít például a civil szférára, hogyan segíti akár a közművelődési intézmények működését. Pillanatnyilag ebben nagyon nagy káoszt látok. Talán az már eldőlt, hogy a jövőben is lesznek megyei önkormányzatok Magyarországon. Az utóbbi évek önkormányzatokat érintő jogszabályi változásai nehéz helyzetbe hoztak bennünket is. Ezen a téren is elengedhetetlennek tartom a kiszámíthatósá- 73 �got. Azt gondolom, mindent meg kell tenni azért, hogy ténylegesen és látványos módon csökkenjen a bürokrácia, mert ez sokba kerül az országnak, az embereknek. Lehet, hogy furcsa ezt egy jogásztól hallani, de személy szerint azt tapasztalom, hogy rengeteg olyan jogszabályból fakadó feladatunk van, amelynek gyakorlati jelentősége vajmi kevés, de meg kell csinálni, és rengeteg időt vesz el az érdemi munkától. Nemcsak az önkormányzati, hanem más közigazgatási szervezetekben is. Megítélésem szerint egy nagyon komoly kiegészítő szerepkört is kaphatna a megyei önkormányzat, amely a települések és az állam közötti közvetítést (kultúra, idegenforgalom stb. tekintetében) jelentené. Jelenleg ugyanis a megyei önkormányzat szerepe gyakorlatilag az intézményfenntartásban kimerül. Ez lehetne jó is, ha egy bizonyos ágazatban (például a szakképzés egészében) kapna feladatot, de az biztos, hogy a jelenlegi megoldás senkinek nem jó. Jogászként tehát azt látom, hogy szinte kezelhetetlen jogi környezetben élünk, ez az intézményeket, a közszférát tekintve is nagyon sok problémát okoz, sokkal keretesebb, egyszerűbb jogi környezet kellene, és szerintem mindenki sokkal jobban tudna teljesíteni, akár a közművelődés területén is. A mi esetünkben – konkrétan a Nógrád Megyei Önkormányzat esetében – különösen a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet működését tekintve, eléggé nehéz időszakot élünk. Pillanatnyilag a múzeumi szervezetben, úgy tűnik, mintha négy város múzeuma lenne adminisztratív – és nem szakmai – okokból összevonva. És minden szereplő rosszul érzi magát a rendszerben, a fenntartó a maga korlátaival, egyfajta kiszolgáltatottságával, a városokkal szembeni (a közös cél megvalósítását illetően jelentkező) „ellenérdekeltségével” szintén rosszul érzi magát. Ebben az esetben a már említett nem tiszta jogszabályi környezet is kikényszeríti, ki fogja kényszeríteni a változást, illetve az állami szerepvállalás változása is strukturális módosításokat idéz elő. Továbbá véleményem szerint az elmúlt időszakban – beleértve magunkat, mint fenntartót is – egy dologra a kelleténél kevesebb időt, energiát és pénzt fordítottunk, nevezetesen a szakmai és nem szakmai értelemben vett reklámunkra. Ez igaz a közgyűjteményekre, a kulturális intézményekre, egyéb szervezetekre is. Úgy gondolom, hogy még megyén belül is, sokkal jobban jelen kellene lennünk a kínálattal, az értékeinkkel. Az „igény” felébresztéséről van szó, ami nem feltétlenül csak anyagi kérdés, hanem a könyvtárba, múzeumba járó generáció felnevelésének vagy kinevelésének kérdése, annak az igénynek a megteremtése, hogy szépirodalmat, adott esetben irodalmi folyóiratot vegyen kezébe az átlagember. A közművelődési intézmények számára egyik kitörési pontnak látom azokat a pályázatokat, amelyek az iskolák szoros bevonásával lehetővé teszik, hogy már egészen kisgyermek korban hozzáférhetővé, szó szerint „kézzel foghatóvá” váljon a művészet, a tudomány – csak így van esély arra, hogy felnőttkorban az igény kialakuljon. Szisziphoszi munka, és összefogás, átgondoltság, elhivatottság, tudatosság szükséges hozzá, de nem reménytelen. – Vagyis a kultúra összefügg az oktatással? – Úgy gondolom, hogy mindennek – beleértve a kultúrát, a gazdaságot stb. – az alapja az oktatás. Minden itt kezdődik, és egyáltalán nem mindegy, milyen az oktatási rendszer, az alapfoktól a felsőfokig. A középiskolai oktatás tekintetében (beleértve a szakképzést is) a megyei önkormányzat különösen érintett. Azt tapasztalom, hogy Magyarországon megérett a helyzet arra, hogy változtassunk; a porosz 74 �módszer, amely az én időmben érvényes volt, mára elavult. Például a szakképzésben véleményem szerint a munkaerő-piaci igényeknek jobban és rugalmasabban kellene megfeleltetni a választható szakmák kínálatát, másrészt sokkal gyakorlatorientáltabbá kellene tenni az oktatást, hiszen egy szakember akkor kiváló, ha az elméleti ismereteit a gyakorlatban is megfelelően tudja alkalmazni. Ez nélkülözhetetlen. Pillanatnyilag nem helyezhetjük át a hangsúlyt, egyrészt financiális okokból, másrészt mert nem engedi a jogszabályi környezet. Nem tudom, hogyan kellene megteremteni, hol kellene kezdeni – nem is az én feladatom ez –, de feltétlenül változtatni kell. És ugyanilyen jelentősége van a regionális igényeknek az oktatás felé. Felvetettem már több alkalommal, hogy miért nem tanulnak a diákjaink szlovákul: kézenfekvő lenne, hiszen határmenti megye vagyunk, a szlovákok és a magyarok között széleskörű, szerteágazó kapcsolatrendszer működik az élet minden területén, mégsem valósult meg kellő módon a szlovák nyelv oktatása a középiskolákban, amely a kommunikációs alapot a jelenleginél jobban megteremtené a határmenti kapcsolatokhoz. Pedig ezeknek az együttműködéseknek a jelentősége mind a kultúra, mind a turisztika, mind a gazdaság területén rendkívül nagy. Húsz éve még elképzelhetetlen volt a határátlépés, nemcsak területi viszonylatban, hanem az élet különböző területein megvalósuló kapcsolatrendszer tekintetében is. Úgy látom, az összefogás, az együttműködés szándéka szlovák és magyar oldalon is megvan, és vannak is sikeres kezdeményezések, ilyen például a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményéhez és a Madách-kúriához kapcsolódó, a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumával közösen benyújtott pályázat; vagy a kerékpárutakat érintő turisztikai jellegű pályázatunk. Ugyanakkor rendkívül bürokratikus már a pályáztatás is, a lebonyolításról nem is beszélve. A napokban Besztercebányán voltam egy egyeztetésen, ahol többek között ezek a nehézségek is szóba kerültek: a legtöbb pályázat esetében az is rendkívül sok papírmunkát, előkészítést igényel, hogy a két fél együttműködése a papírforma szerint megfeleljen a kiíró szempontrendszerének. A középiskolás oktatáshoz hasonló jelentőségűnek tartom a felsőfokú oktatást, amely a tudományos közeget biztosítja egy város számára. Nagyon nagy veszteségnek tartanám, ha Nógrádban megszűnne működni felsőoktatási intézmény. A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola magas szintű képzést nyújt, kiváló szakembereket képeznek, és úgy gondolom, nagy szükség van erre az intézményre. A megyei önkormányzat jelentős mértékben támogatja a főiskola működését, és én nagyon bízom benne, hogy ez a támogatás nemcsak azt jelenti, hogy kitoljuk a működés felfüggesztésének időpontját, hanem egyfajta biztonság megteremtésének is az eszköze. Azonban, más tekintetben is van tennivaló: összehasonlítva néhány más olyan várossal, amely felsőfokú intézménnyel rendelkezik, talán nálunk kevésbé érzékelhető a főiskolás diákság részvétele a város életében, mint máshol. Bizonyára ez a létszámmal is összefügg, ám talán nem csak erről van szó, és ezen a ponton a kérdés kapcsolódik a kultúra „közéletiségéhez”. – Hogyan? – Úgy gondolom, a kultúra akkor tölti be funkcióját, ha nemcsak a szakma számára elérhető. Hanem „közérdekű” és ez maga a „közélet”. 75 �KÉP-TÉR N ÉMETH B OZÓ A NDREA Formák újrateremtve Beszélgetés Balázs István festőművésszel Balázs István 1958-ban született Zólyombrézón (Podbrezová), Rimaszombatban él családjával – feleségével és kisfiával. Diplomáját a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerezte 1985-ben, majd 2003-ban ugyanitt készítette el doktori disszertációját. 1995-től tanít a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen, 2008-tól pedig a Művészeti Akadémián is. Tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Művészettörténész felesége, Garlatyová Gabriela sokban segíti a periférián (értsd a Pozsonytól távol eső földrajzi helyek Szlovákiában), tehát sok szempontból elszigeteltségben alkotó művész pályafutását, művészi karrierjét. Munkái megtekinthetők a www.balazs.eu.sk elektronikus oldalon. – Alkotóművészi pályafutásod derekán hogyan emlékszel vissza az indulásra? – Lehet hogy nem a leghagyományosabb úton indultam, mert egyrészt nem jártam művészeti irányultságú középiskolába, hanem gimnáziumba. Itt az utcában, ahol ma is lakunk. Nem merült fel olyan korán bennem, hogy művész akarok lenni. Valahogy úgy hozta az élet, valami rávezetett, s egyre inkább kezdtem ez irányba érdeklődni. Egy idő után aztán valahogyan, teljesen természetes módon az érdeklődési köreim közül a képzőművészet került az első helyre. Aztán tizenhét–tizennyolc éves koromra már teljesen világos volt, hogy csak ez az, amivel foglalkozni szeretnék, így más főiskolára nem is adtam be a jelentkezést, csak a képzőművészetire. Előtte persze sokat rajzoltam, és ha megnézed, eleinte kimondottan realisztikusan, precízen dolgoztam – sosem voltam az a „gyerekművész-sztár”, akik szabadon festenek, és aztán később nem folytatják tovább. Én mindig nagyon egzakt voltam, tájképeket rajzoltam már 12 éves koromban. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy egész nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem falun, Tamásin, segítgettem a ház körül az öregeknek, azonkívül jártam ki a természetbe, rétre, mezőre, és ott kezdtem el tájképeket rajzolgatni. Csak úgy magamtól, akkor még senki nem igazított útba. Később, gimnazista koromban ismerkedtem meg egy helyi festővel, Kurilla Gáborral1, aki aztán a tanárom is lett a művészeti alapiskolában. Akkor már gimnáziumba jártam, és csak bejártam a művészeti iskolába, mint legidősebb diák. A gimnáziumban viszont Štefan Bazovský2 tanár, festőművész segített felkészülni az első felvételire. Mindketten irányítottak, de azonkívül jókat beszélgettünk, és tőlük kaptam bátorítást arra, hogy csináljam. – A többi környékbeli művésszel milyen volt a kapcsolatod? – Személyesen ismertem őket. Bacskai Bélával3 akkor ismerkedtem össze, amikor itt volt kiállítása Rimaszombatban, éppen Kurilla révén. Voltam is néhányszor nála 76 �Guszonán, elvittem a rajzaimat, ő korrigálgatott, tanácsokat adott. Ha nem is rendszeresen, de úgy félévente el-elmentem hozzá. Ugyanúgy a Dúdort4 is ismertem, szintén Kurilla által. Aztán a gimnáziumi érettségi után elmentem Pozsonyba. Persze előtte felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vettek fel – ezért is mentem Pozsonyba, két éves oktatásra, ahol népművelői szakmát tanultam. Ez nem igazán függött össze a képzőművészeti terveimmel, de mégiscsak Pozsonyban lehettem két évet, ahol úgy gondoltam, több lehetőségem lesz továbbtanulni és képezni magam a művészet terén is. Ez végül abban merült ki, hogy legalább rendszeresen látogathattam a fővárosi galériákat és megnézhettem az aktuális kiállításokat. Szóval mégiscsak tájékozottabb voltam arról, hogy mi folyik a művészeti életben. És persze minden évben újra nekifutottam a képzőművészetinek – aminek eredménye az lett, hogy harmadszorra fel is vettek. – Elég kitartó voltál, ugye? – Tisztában voltam vele, hogy általában mindenki többszöri nekifutással kerül be, így nem szegte a kedvem. Elég nehezen lehetett megítélni, hogy kit miért vettek fel oda mindjárt elsőre. Viszont később úgyis kiderült, hogy ki marad meg a pályán, elég körülnézni, ki mivel foglalkozik most. Ami azt illeti, az akkori évfolyamtársaim közül kevesen vagyunk, akik megmaradtunk a művészetnél. A lényeg, hogy felvettek a főiskolára, kamarafestő szakra, amit végig is csináltam, ’85ben diplomáztam le. – A művészeti kifejezésmódodra hogy találtál rá? Kezdeti munkáid ugyanis kifejezetten klasszikus formahagyományt képviselnek, figurálisak, gyakran dolgozol fel mitológiai elemeket stb. Milyen elképzelésekkel, gondolati háttérrel indultál neki a művészpályának? – Az akkori oktatás a realizmusra, figuralitásra fektette a hangsúlyt. A kamarafestői szakon pedig modell után festettünk, portrét, aktot, figurális kompozíciókat. – Mit jelent pontosan a kamarafestészet? – Tulajdonképpen úgy lehet talán lefordítani, hogy táblafestészet. Volt ugyanis a monumentális festészeti szak, ahol nagyméretű kompozíciókat, falfestészetet, mozaikot csináltak, a mi szakunkon pedig kisebb vásznakra intimebb jellegű képeket festettünk. Ez tulajdonképpen a polgári festészet tovább folytatása, amit ugye festőállványon meg lehet valósítani. Nagyon hagyományosan és konzervatívan kezelték ezt ott, a közép-európai impresszionizmus volt az ideál, Mednyánszky stílusa, illetve a század eleji luminizmus, amit például Halász-Hradil5 is képviselt. Nem nagyon volt lehetőség kísérletezésre. Volt egy tanárunk – a nevét inkább nem említem –, elég bigott felfogású emberke volt, de mint művész tulajdonképpen nem jelentett sokat. Nem is állított ki. Úgy kezelt minket, mintha irigyelne, mintha egy kissé féltékeny lenne, hogy majd túlszárnyaljuk őt. Szóval ilyen fura viszonyok uralkodtak ott. Mindenesetre megkövetelték a figuralizmust, amivel én nem is ellenkeztem, mivel jómagam is azonosultam vele – ha saját magam kellett volna választani, hogy mit fessek, biztosan úgyis a figurális festészet mellett döntök. Nekem meg is felelt volna az ottani irány, ha nem lett volna olyan beskatulyázott. De sajnos pont emiatt nem tudtam kibontakoztatni további elképzeléseimet. Amit tudtam, azt persze megcsináltam a későbbi évfolyamokon, ötödikben, hatodikban már elég szabad kezet kaptunk, köszönhető volt ez annak is, hogy a tanárunk infarktust kapott, és egy fél évig nem járt be a főiskolára, így magunkra lettünk hagyva, ami 77 �persze nekünk jól jött. Akkor kezdtem el szabadabb módon kifejezni magam, és elégedettebb is voltam magammal. Azért sosem annyira, hogy azt éreztem volna, hogy no most már elértem, amit akartam. Mindig tudtam, hogy mi az, amit még tökéletesíteni akarok. – Mi volt az a művészi elképzelésed, amit szerettél volna ott a tanulmányaid során kibontakoztatni, de nem igazán volt rá lehetőséged? – Mondjuk szerettem volna expresszívebben megfesteni az alakokat, szabadabb ecsetkezeléssel, kevésbé ragaszkodni a formai és térbeli egységhez. Modernebb felfogásban kísérletezni – fényképek után dolgozni, montírozni, eltúlozni, elnagyolni bizonyos képelemeket, kipróbálni régebbi – mondjuk reneszánszos-barokkos eljárásokat. – De ugye vannak is ilyen jellegű képeid? – Persze, a diploma után én elterveztem magamnak, hogy mondjuk négy évig ezzel fogok foglalkozni, s ebből alakultak ki a mitológiai vagy bibliai jelenetek – egyfajta ráhallással a régi művészetre. S ugyanakkor ez egybeesett azzal is, hogy akkoriban jelen volt a posztmodern, a transzavantgárd, amely a bevett modern művészeti felfogásmódot vagy a modernizmusba vetett hitet úgymond kissé destabilizálta. Tehát ez afféle természetes folyamat volt, ahol a korszellem találkozott saját elképzeléseimmel, nyilván ezért is érdekelt akkoriban jobban a régebbi korok festészete, mint a modern vagy a kortárs művészet. Na és persze nem hagyhatók ki az olvasmányélményeim sem, mivel mindig is kedveltem a mítoszokat, régi mondákat, történelmi témákat, tehát irodalmi indíttatású képeim is vannak. Meg hát egy hagyományos téma szubjektív módon való feldolgozásáról van szó. Előfordul, hogy vannak az embernek valamiféle rögeszméi, amik kicsit tartósabban keringenek a fejében, és azt ki kell adnia magából, le kell dolgoznia. Nem ismerem a racionális okát, hogy mért pont az a téma ragad meg, de valamilyen oka biztosan van, persze. Ebből adódik tehát a figurális-kompozíciós korszakom. Egy idő után viszont eljött az idő, hogy úgy éreztem, ezen a területen már nem tudok továbblépni. Már nem volt mit mondanom. – Tehát mi volt a következő korszak elindítója, amelyben lassan elhagytad a figurális festészetet, s elkezdtél egyre inkább absztrakt, geometrikus, organikus formákkal dolgozni? – Szóval a figurális festészetet idővel - úgy négy-öt évvel a főiskola után - úgy éreztem, kimerítettem a magam részéről. Nem volt már mit hozzáadnom, már csak saját magamat ismételtem volna. Ezért megpróbáltam az engem foglalkoztató témákat, élményeket kissé szabadabban feldolgozni. A nonfiguratív ábrázolásmód nálam is úgy alakult ki, hogy bizonyos formákat leegyszerűsítettem. A zárt formák, mint a kör, ovális vagy szabálytalan formák – a figuralizmusnak, a zárt sziluettnek az alapjai, ezekből a mértani idomokból épülnek fel az alakok. Elejével még elrejtettem bennük némi figuralitást, vagy legalábbis a látható világra utaló valamiféle jeleket – hogy érzékelhető legyen az alak, avagy annak részei, mint a fej, koponya stb. Vagy a tájképnek valamilyen vetülete, visszhangja fellehető – egy horizontális vagy vertikális sáv, amit csak a képkeret szakít meg. Szóval ezt így leegyszerűsítettem, aztán ezek a vonalak duplázódtak, triplázódtak, mígnem önálló életre keltek, s ehhez hasonlóan a figuralitás alapjaiként szolgáló alakzatok is fokozatosan elveszítették a kapcsolatukat a látható valósággal. A kör már csak kör lett, s nem 78 �például fej. De ez persze felvett új tartalmakat, hiszen a kör önmagában nagyon sok mindent jelenthet, ha megfosztjuk konkrétumaitól, kibővül a jelentéstartománya. – Mennyire használtad ezeket a jelképeket tudatosan? – Tulajdonképpen kezdetben teljesen ösztönösen, később kezdtem el csak kutatni a mögöttes tartalmukat. 1993-ban Makón voltam művésztelepen, ott került a kezembe Jankovits Marcell és Hoppál Mihály Jelképtára. Nagy élvezettel olvasgattam, ott eszméltem rá, hogy a saját képeimen megjelenő formáknak is lehet valamilyen jelentésük. Ez a gondolat felszabadított, mert azelőtt is úgy éreztem, hogy ezek nálam sem csak afféle képzőművészeti-formai kísérletek. Mintha utólag fedeztem volna fel saját magamat. Aztán jóval később, 2000 után, amikor a doktori disszertációmat készítettem, Platón Dialógusát olvasva világossá vált számomra, hogy jó úton haladtam, mert valóban a kör illetve a gömb a legelső forma, a legtökéletesebb, hiszen a Teremtő nem alkothat egy tökéletlen idomot. Szimbóluma a teremtésnek, az embernek és a világnak, univerzumnak egyaránt. Persze elsődlegesen mindig ösztönösen használtam őket a képeimen, nem arra törekedtem, hogy most jelképekben fogalmazzak meg konkrét irodalmi mondanivalókat. Mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy ezeknek a formáknak van valamilyen tartalmijelképi jelentőségük, de azon kívül elsődleges mindig a formai-művészi kivitelezés volt számomra. Úgy gondolom, hogy a művészi formának az ilyen irodalmi vagy eszmei jelentőségén túl is van saját élete, ami több mint jelkép. A jelképet nem mindenki fogja fel, és nem is fontos, hogy mindenki tudja értelmezni, valakinek elég, ha élvezi a formai külsőségeit. Aki nem tudja, vagy nem tudatosítja, hogy mi minek a szimbóluma, az nyilván más módon áll hozzá: magában újra lefordítja a saját nyelvére, saját értelmezése alapján. Vagyis a jelképek jelentése nem lehet eléggé behatárolt. Ez volt tehát a középső korszaka a festészetemnek, ahonnan aztán szintén továbbálltam, mivel olyan érzésem volt, hogy ez még mindig túlságosan kötődik a hagyományos festészethez. Állvány, olaj, vászon stb. - ez már nem elég. Triviálisan mondva, a festéknek az ilyenfajta mázolása már túlhaladott lett a számomra. Azon gondolkoztam, hogy újítani kéne. Hiába dolgozik az ember modern vagy kortárs szellemben, a technika a reneszánsz és barokk óta tulajdonképpen nem változott, csak másképp kenjük a festéket és más formákat hozunk. – Mi az, amire vágytál? – Valamilyen új technikára, eljárásra. Mert egy új technika új formákat, újfajta kifejezőeszközöket is hoz magával. Persze közrejátszott az is, hogy akkoriban az anyagi helyzetünk sem igen kedvezett a drága alapanyag megszerzésére. Ugyanakkor a diákjaim is próbálkoztak mindenféle anyagra festeni, s nekem is kezdett motoszkálni a fejemben, hogy a festéket nemcsak vászonra lehet felvinni. S így elkezdtem kísérletezni: papírral, műbőrrel, nejlonnal, míg rátaláltam a hullámpapírra, nagyméretű kartondoboz lapokra, s úgy éreztem, hogy ez nekem nagyon megfelel, mivel leteríthetem a földre, és nem is ecsettel, hanem festőhengerrel tudom a festéket rávinni. Megvolt a lehetősége, hogy a jelzett út – a nagyméretű körök, geometriai alakzatok és egyáltalán a geometria – kiteljesedhet rajtuk. A festőhenger eléggé behatárolt, konkrét nyomot hagy, viszont ez az eljárás mégis nagyon sok variációs lehetőséget, szubjektív és egyéni megoldást tesz lehetővé. – A színeid is élénkebbé váltak. 79 �– Igen, a színekkel is sokféle módon lehet dolgozni, és persze nem olajjal, hanem akrillal csinálom ezeket. Ez a festői korszakom így hát szigorúan geometrikus, racionálisan átgondolt munkákból áll. Viszont mégiscsak tartalmazza az ősi, jelszerű alakzatokat, egyfajta archetípusos megjelenítést. – Nekem a térbeliség, a mélység érzete is előjön. – Persze, azt is hordozza, láthatsz koncentrikus köröket és alakzatokat, de gyakran használom a spirált is, tehát mindig visszatérek bennük az ősi formákhoz. Mondhatnám, nem a barokk vagy a reneszánsz festészetéből indulok ki ezekben az alkotásaimban, hanem sokkal inkább az őskori művészetből, népművészetből, vagy akár az ún. „primitív” társadalmak művészetéből. – Hogy éled meg azt, hogy gömöri művész vagy? – Egészen természetesen. Sosem vágytam el innen, bár nyolc évig Pozsonyban éltem mint diák. De nemigen akartam ottmaradni – persze szubjektív okok is közrejátszottak abban, hogy visszajöttem ide, Rimaszombatba, a nagyvárosból. Szerencsére mindig volt műteremre lehetőségem. Igaz, kiállításra, karrierbéli sikerekre már kevésbé, most mégis úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem hátrány, sőt a nyugalom szempontjából kifejezetten előnyös. Manapság pedig a kapcsolatfenntartás már nem jelent problémát. Természetesen az is fontos szerepet játszik ebben, hogy tizenöt éve Besztercebányán tanítok az egyetemen és az akadémián is. Nem vagyok elszigetelve, hiszen az a heti három nap, amit ott eltöltök a kollégákkal, untig elég, s mindig jólesik visszajönni a magam zárt, nyugodt otthonába. – A tájhoz milyen személyes kötődésed van? – Nagyon szeretem, szerintem ez az egyik legszebb táj amit ismerek – nincsenek túl magas hegyek, nem egy monoton síkság – a táj sokat jelent számomra. Azért a műveimben is talán érezhetően visszaköszön a gömöri táj, nemcsak a korábbi tájképeimen, hanem az újabbakon is – gondolok itt eleve az itteni táj ritmusára, hullámzására. – Az ún. „gömöri hullámzás” már Bacskai Bélánál fogalommá vált. – Igen, Bacskainál is. S ez az a formai gazdagság, ami itt van körülöttünk és meríthetünk belőle. – Milyen terveid, céljaid vannak még? – Szeretném, ha az emberek látnák, amit csinálok. Ha nem is mindenki fogékony rá, azért legalább azok, akik értik és értékelik az ilyesmit. Jó lenne több helyen és jó helyeken kiállítani. De ez, gondolom, minden képzőművésznél így van. Lehet, hogy az idén valami sikerül.6 – Te mit nevezel jó helynek? – Azt, ahol közönség – jó közönség van. Értő közönség. Itt Szlovákiában nem sok ilyen van. Isten tudja mért, de talán az általános kulturális szint nem kedvez a művészetnek. Gondolom, ez Magyarországon talán már valamivel előbbre van, bár az utóbbi időben nem igazán figyelem az ottani eseményeket, keveset járunk át. Reméljük, hogy azért ez még fog változni. Vannak rá jelek. A festészet, legalábbis az utóbbi időben, kezd megint előtérbe kerülni. A 90-es években nagyon háttérbe szorult. Ma meg már akadnak gyűjtők is, úgyhogy az ember mégiscsak kap némi visszajelzést a munkájára és ez pozitívan hat. – Mindig voltak és vannak is divatok, amik lesöpörnek, vagy éppen visszahoznak valamit a művészet színterére. 80 �– Persze, azt el kell felejteni, hogy az ember csak a mának dolgozzon. Nem a divat kell hogy a legfontosabb legyen, meg hogy az embernek most legyen sikere. A művész mindig úgymond az „örökkévalóságnak” kell hogy alkosson, hogy amit megteremtünk anyagi formában, az működni tudjon évtizedek vagy évszázadok múlva is az elmúlásunk után. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a képzőművészetnek ez a küldetése. Az azonnali siker nem biztos, hogy olyan jó és maradandó értéket takar. – Hogy érzed, mennyire tudsz beilleszkedni a kortárs művészetbe? – Valamennyire talán. Bár amit én csinálok, az inkább radikális festészet. A kortárs művészet egyes fiatalabb képviselői technikailag visszatértek a hagyományos festészethez, amely sokkal inkább közönségcsalogató, mivel gyönyörködni lehet a kép realisztikus kidolgozásában, akárcsak a régi képeken. Amit én csinálok, az viszont radikálisan modernista, ezért is nehezebb befogadni. De lehet, hogy valakinek pont ez kell... Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 Gabriel Viktor KURILLA (1947, Losonc) Rimaszombatban élő képzőművész. Štefan BAZOVSKÝ (1929, Hnúšťa-Likier – 2003, Rimaszombat) festőművész, pedagógus. BACSKAI Béla (1935, Perse – 1980, Guszona) festőművész, a nógrádi és gömöri tájjal összeforrt művészete, legjelentősebbek nagyméretű akvarelljei. DÚDOR István (1949, Deresk – 1987, Tornalja) gömöri festőművész, a gömöri táj festője. HALÁSZ-HRADIL Elemér (1873, Miskolc – 1948, Kassa) festő és grafikus, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. BALÁZS István 2010 decemberében és 2011 januárjában három egyéni kiállítást rendezett Pozsonyban, három különböző helyszínen, amelyek életművének keresztmetszetét mutatják be. Munkáiról egy terjedelmes katalógus is megjelent. 81 �AMI MARAD B ÓDI KATALIN Mítoszteremtés haladóknak Csabai László: Szindbád, a detektív A könyv címe krimit ígér, a főhős néven nevezése pedig nem enged egykönnyen Krúdytól ellépni, vagyis már a könyv kinyitásával az olvasóra áramlanak az irodalmi kontextusok, amelyek játéka az utolsó oldalig megmarad, de sosem válik megterhelővé vagy kínosan erőltetetté. Csabai László második kötete a nagypróza lehetőségét felmutató novellagyűjtemény, amelynek főhőse Szindbád, a nyárligeti detektív, aki egy fiktív magyarországi kisváros második világháború előtti éveinek eseményeit mutatja meg saját történetében, a nyomozás különös perspektívájából. A tizennégy novella olvasásában izgalmas szerep jut az olvasónak, ami nem csupán a krimiolvasás pozíciójából adódó titokfejtés tevékenysége, ugyanis a szövegek egyik esetben sem redukálhatók a rejtély megoldására vagy a leleplezés örömére – bár fordulatokban egyáltalán nincs hiány. Csabai László Szindbád-történetei sajátos módon értelmezik a krimit, amelynek műfaji kerete természetesen a bűntény feltárása és megoldása köré rajzolható, a bűncselekmény, a tettes és a karakteres nyomozó hármasságával. A bűnügyi történetek sajátja a jellemzően városi környezet különleges, in82 tenzív atmoszférája, amely különös szövedékként foglalja magába az események jellemzően bonyolult hálózatát. A krimikben a városi tér jellemzően heterotópiaként van jelen, vagyis epikus funkciója nem csupán az elbeszélés cselekményreferenciáinak megteremtésében van, hanem a metaforikus szövegszervezésben. A Szindbád, a detektív elbeszéléseiben minthogyha a heterotopikus tér maga generálná a bűneseteket, mert okot ad azok elkövetésére, s ennek képe Szindbád bűnfeltáró tevékenységéből kiáradó gondolatmenetében rögzül egy sajátos társadalomrajz megteremtésével. A klasszikus krimi műfajával való játékot erősítik a novellákban megjelenő bűnesetek is, amelyek jellemzően nem krimiszerűek, nem klasszikusan borzongatók, sokkal inkább családi drámák, apró félreértések, kisszerű bosszúvágy vagy éppen hétköznapi ravaszságok állnak a hátterükben; olyan ismerős történetek, amelyek ebből az időbeli távolságból szemlélve különösen erőteljes vonalakkal vázolják fel az emberi viselkedés anatómiáját. Borges a krimi meghatározásában a nyomolvasást az olvasás allegóriájának tekinti, hiszen az olvasó a főhőshöz hasonlóan nyomo- �zást folytat a rejtély után, amely ráadásul a szöveg önnön nyelvi anyagában is jelen van, így az olvasás tétje túlmutat a bűneset megfejtésén. „Bagdadban is olyanok a népek, mint Nyárligeten, azok mindenütt hasonlók [...]”: ezzel az elmélkedéssel kezdődik a (három testvér háza), vagyis a kötet első darabja, amely világosan megjelöli a történetek helyszíneit: a gyermekkori emlékekből körvonalazódó közel-keleti nagyvárost, és a felnőttként újra birtokba vett szülővárost, amelyek szinte minden novellában egymásra tükröződnek bizonyos jelenségek megértési folyamatában, de kifejezetten nem az elvágyódás hamis nosztalgiájával: „Paulina kisasszonynak hívják, pedig volt férje. Amíg el nem hagyta Paulinát a nő húgáért. Nyárligeten szokás kicsapongva a rokonságból választani. A nőre rá van írva a szenvedés, ami persze rögtön megszépíti csontos arcát. A szoknyából kilógó lábfeje is csontos. Erekkel barázdált. Száraz. Ez viszont nem tetszik Szindbádnak. Ha a bagdadi nagy hammamba valaki ilyen megviselt bőrrel lépett be, a tellak soron kívül hívta a gyúróasztalra, és azonnal dagadozó szappanhabbal borította be meggyötört testét. A kezelésbe vett arcát ezért nem lehetett látni, de az először fájdalmas, majd megadó, majd ujjongó nyögésekből követni lehetett, milyen újjászületésen megy át test és lélek.” (félreértés, 37–38.) A nyomozati tárggyá váló bűncselekményekkel párhuzamosan a nyomozó története is kibontakozik, így végül sajátos világlátásának megismerése és a végeredményben mitikussá torzuló város képzeletbeli megteremtése válhat az olvasás igazi tétjévé. Szindbád nyomozásai során bejárja a város szinte mágikusan organikussá átlényegülő bonyolult szövetét, külső és belső tereket, polgárházakat, gimnáziumot, polgármesteri hivatalt, a várost határoló tó menti nyomorúságos kuny- hókat, a bordélyt, a városházát, a korzót, amelyek ebből a különös perspektívából egészen másként mutatkoznak, mint egyébként, a hétköznapi rendbe tagozódva. A dolgok összefüggéseinek lassú, már-már meditatív megfigyelése hatásosan kapcsolódik össze a novellák egyes szám harmadik személyű elbeszélésével, amely rendre rögzíti Szindbád gondolatmenetének áramlását, s legtöbbször jelen időben szólal meg, kameraszerűen rögzíti a nyomozó által érzékelt látványt s az ebből következő cselekményeket: „Kiles az ablakon, itt vannak-e már az oroszok a téren, de csak a Sárkányölő-szobor alatt szuronyos puskába kapaszkodva álldogáló magyar bakákat lát. Úgy látszik, a géppisztolynak aránytalanul nagy rikoltása van, tapasztalatlanoknak nem bemérhető belőle a forrás. Legalábbis a bakák nem idegesek. Vagy talán már minden mindegy nekik is? Szindbád kézbe veszi a ciánkapszulát és szolgálati fegyverét. A browning csövét szájába dugja, és elképzeli, hová fröccsenne az agyveleje. Nincs kedve meghalni továbbra sem, mégis lehetségesnek tartja, hogy meghúzza a ravaszt.” (fényképek, 368–369.) A pásztázó tekintet, az elbeszélésbe integrált gondolatfolyam és a jelen idejű elbeszélés a párbeszédek sokaságával gyakran felidézik a filmes technikákat, de korántsem a szépirodalmi narráció összetettségének kikerülési szándékával, hanem sokkal inkább a novellákban megkonstruált világ érzékletes ábrázolása végett: „– Hová telepedett elsőnek? Beszéljen már, ne dühítsen! – … nem emlékszem … mondjuk, szereti, ha meglovagolom … – Másszon az ölembe – rendeli, s mikor Elvira félénken, még csak egyik combbal fölé merészkedik, határozott lökéssel nyeregbe billenti. – Hajolgatott leföl? – Hogyne hajolgattam volna drága felügyelő úr, de az ég szerelmére, engedjen el … ! Nem engedi. Kiderül, Elvira tett egy 83 �180 fokos fordulatot a gróf ágyékán, aztán négykézlábra állt. Ezeket mind megcsináltatja vele, s közben csupán az érdekli, van-e olyan pozíció, melyben a nő eltakarja előle a kabáttartót. Nincs. Akkor sem, ha testét balra csavarva dől rá. – Köszönöm – tolja le magáról. A nő zavartan, a detektív csalódottan szuszog.” (a Lupanárium, 195–196.) A rejtélyek generálódásában és lelepleződésében, amint már említettem, lassan kirajzolódik a város már-már mitikus hangulata, amelynek megteremtésében a vizsgálódás jellegzetesen meditatív perspektívája elsődlegessé válik. Az egyes történetek hátterében olyan rendkívül gazdag kultúrtörténeti tabló áll, amely persze világosan megmutatja a szerző elszánt kutatómunkájának precízségét. Ugyanakkor zsenialitását is bizonyítja, hiszen ez az összetett tudásanyag nem csupán önmagáért, a tudás értékéért és rögzítéséért fontos, hanem kifejezetten izgalmas és szórakoztató, mert összekapcsolódik Szindbád karakterének és történetének megismerésével, illetve a korabeli társadalom szinte mikrotörténeti leírásával, ami a közhelyes tudásunkból rendszerint hiányzik. Például Szindbád hosszas élvezeteket hozó étkezései nyilván Krúdyt idézhetik, ám Csabai László novelláiban a nyomozó különös táplálékai sokkal inkább a kulturális felejtés megakadályozásáról, a főhős jellemzéséről, és nem utolsósorban a szövegek rétegzettségéről szólnak, sosem nélkülözve a finom, intellektuális humort: „Szindbád megszédül a boldogságtól, s mikor meglátja a tálnyi, ropogósra sült halfejet, nagyot kordul a gyomra. Nehéz nem azonnal felfalni az egészet. De a detektív trenírozva van a türelemre. Szájába veszi az elsőt. Engedi, hadd adja le a felszín, amire képes, s csak utána roppant. Nem radikálisan, csak annyira, hogy megrepedjen a koponyatető, és kifolyjon az alatta lévő cellákból az ízletessé telítődött olaj. Ebből már érzi, hogy 84 valóban egészséges környezetből származó példánnyal van dolga. Most rágófogaival összetöri a kopoltyút. Remek a ropogás, friss és megfelelőre sütött hal. És aztán a szívás. A hal koponyájában több íz van, mint a többi részében együttvéve. Nem csoda, ha Szindbádnak le kell hunynia a szemét az élvezettől.” (szegény Teodóra, 238.) Hasonlóképpen aktív olvasói jelenlétre van szükség a novellák által felkínált másik izgalmas szövegjátékban is: az elbeszélésekben rendre felbukkan a krimi műfaji sajátosságaira történő ironikus reflexió. Érdemes ismét Borgesre utalni, aki szerint a krimi olyan sajátos olvasót ír a szövegbe, aki alapszinten ismeri és azonosítja a detektívtörténetek műfaji kódjait, s számára az olvasás örömét éppen ezeknek a műfaji kereteknek a felismerése adja, amely egyúttal a szöveg által felkínált játékba való belemerülés is. Amikor Eufrozina, Szindbád egykori szerelme arra figyelmezteti a detektívet, miként is kell leleplezni az emberek viselkedését, miközben a férfi a férj megbízásából figyeli a csalfa asszonyt, ez az olvasói játék éppen a szövegben felbukkanó irónia megértésével gazdagodhat: „– Jegyezd meg: kávéházi teraszon az emberek nem a kávéval, nem is egymással, hanem azzal foglalkoznak, ki bámulja őket, vagy legalábbis melyik ismerős tűnik föl. Tehát fél szemünk mindig kifelé sandít. A kávéházazókat mindig belső helyiségből kell meglesni, arra nem fordulnak. Én tanítsalak? Én vagyok detektív vagy te? Jól van, nem is baj, hogy téged bérelt föl az az ostoba férjem. Rég beszélgettünk. Hívj meg ebédre! Te megteheted. Gyanún felül állsz. Már amennyire ez nálunk lehetséges. (privát ügyek, 314.) A Szindbád, a detektív elbeszélései úgy egyesítik a különféle irodalmi és tágabb kulturális hagyományokat, hogy a történelmi krimi műfaja különösen gazdag kerete lesz az egyes novelláknak, ame- �lyekből, azon felül, hogy magyarázatot adnak hősünk nevére (hangsúlyozva a Krúdy-hagyománytól való sajátos, nem egyértelmű, de kinyilatkoztatott távol- ságot), a folytatás lehetőségét is magukban rejtik a kifejezetten megrázó utolsó történettel. (Magvető, Budapest, 2010) B ARNA P ÉTER Szószátyár minimalista Chuck Palahniuk: Altató Chuck Palahniuk 2002-es Lullaby című regényének fordítására a magyar olvasóknak 2010-ig kellett várni, amikor is a Cartaphilus Kiadó magára vállalta a feladatot, és Totth Benedek fordításában megjelentette a kultuszíró könyvét. Palahniukot minimalista szerzőként tartják számon, ebből kifolyólag én is ennek a legfőképpen Amerikában hódító, a posztmodern írástechnikát felváltó irányzatnak a főbb jellegzetességei felől vizsgálom az Altatót, természetesen úgy, hogy e kritikának nem lehet feladata eldönteni, vajon a szerző írásművészete mennyire titulálható minimalistának. A kompozíció egyenetlensége, a fejezetek szálainak rapid elvarrása, a befejezetlen, sokszor radikális hirtelenséggel véget ért betéttörténetek, a lyukasnak tetsző szövegkorpusz mind-mind olyan jegyek, melyek tipikusan az amerikai minimalista próza sajátosságai, nem beszélve az alapvető tematikáról, a globalizáció, a kapitalizmus, valamint napjaink tömegkommunikációjának és társadalmának pellengérre állításáról. Az előbb felsorolt jellemzők Palahniuk regényére egytől-egyig igazak. A központi alakokról keveset, a mellékszereplőkről pedig szinte semmit nem tudunk meg. Az elnagyolt, néhol abszolút módon hiányzó jellemábrázolás, a karakterek kiépítése szintén egy tipikus attribútum, mely az amerikai minimalista prózára jellemző. A cselekmény egyrészt akadozik, másrészt átkötések híján bontakozik ki: az újságíró-tematika Streator és Helen megismerkedésével szinte vég nélkül válik lényegtelenné, Osztriga kiválása sincs sem felvezetve, sem megmagyarázva, a két főszereplőt öszszekötő szerelmi szál kifejtése pedig szintén csonka marad. Ami az alapvető szövegszervező elvet illeti, az a jellegzetesség, hogy „mindig történik valami; a szereplők szüntelenül kifejtenek valamiféle aktivitást, párbeszédet bonyolítanak, sorsuk alakításával próbálkoznak” (ABÁDI NAGY Zoltán: Az amerikai minimalista próza. Bp.: Argumentum, 85 �1994. 295.), szintén fokozottan jellemző az Altatóra. Valóban dinamikus a szöveg, a regény második fele pedig felér egy utazási regénnyel: a négy főszereplő éjt nappallá téve utazik a végső cél elérése érdekében. A szöveggel együtt az olvasó is rohan, a diegézis eme kiéleződésének köszönhető az is, hogy nehéz megszakítani az olvasást. Eddig csak olyan szövegszervező elveket mutattam be, amelyek azt igazolják, hogy Palahniuk regénye minimalista műként definiálható, azonban legalább ilyen számottevő érvek vannak azon az oldalon is, amelyek éppen ezt cáfolják. Az egyik, hogy míg a minimalizmusra „főleg a szemlélő-regisztráló irányultságú” (ABÁDI NAGY, i.m. 313.), szűkszavú, csakis a legszükségesebbekről hírt adó és bármiféle közvetlenségtől, mindentudástól elhatárolható elbeszélői pozíció a jellemző, addig Palahniuk narrátora számtalanszor végzi el az interpretációt az olvasó helyett is, sőt, a narratív stratégia sokszor kifejezetten szószátyárnak mutatkozik. Erre példa: „A tudósok szerint az ókori görögök úgy hitték, a gondolataik nem tőlük származnak. Ha valami gondolatuk támadt, azt valamelyik isten vagy istennő parancsának tekintették. Apolló szólt, hogy viselkedjenek bátran. Athéné szólt, hogy habarodjanak bele egymásba. Ha manapság az emberek meglátják egy tejfölös chips reklámját, máris rohannak a boltba, hogy megvegyék; de ezt most szabad akaratnak hívják. Az ókori görögök legalább nem áltatták magukat.” (27.); „A szabad akaratról beszélnek. Hogy létezik-e olyan, vagy mindent Isten sugallatára teszünk, mondunk és akarunk? Létezike szabad akarat, vagy a tömegmédia és a kultúra irányít bennünket, a vágyainkat és tetteinket, születésünk pillanatától fogva?” (235.) 86 A másik meghatározó, és a vélt vagy valós minimalista koncepciót alapvetően cáfoló szegmens az allegória konstruálásának szándéka. Az alapintenció nyilvánvalóan egy utópisztikus allegória megvalósítása volt, amelynek legfőbb kérdése, hogy milyen lenne a világ zene, internet, televízió, általában véve a nyilvánosság, a média nélkül. A posztmodern allegorizáló természetével ellentétben a minimalizmus abban is megújul, hogy abszolút mértékben negligálja az allegória használatát. Mondanivalóját a tényekre koncentráló, darabos, száraz, képeket felvillantó, a mondanivalót teljes mértékben transzparenssé tevő koncepció a jellemző, a minimalista írót „se komoly se ironikus formában nem érdekli az allegorizálás. Az új stílusnak elege van a nagy képletekkel folytatott játékokból, tehát nem képletesít […] a minimalizmus visszatér a közvetlenül érzékelhető, mindennapi valósághoz, olyan világot teremt (privatizáló és metafizikátlanító redukcióval), mely önmagáért létezik, nem mögöttes esszenciákért és szignifikanciákért. Így ebből allegória nem születhetik.” (ABÁDI NAGY, i.m. 339-340.) Az Altató allegorikus szándéka tehát korántsem minimalista vonás, nem beszélve arról, hogy az allegorézis megvalósítása is meglehetősen elhibázott – kijelenthető mindez attól eltekintve is, hogy egy irodalmi szöveg természetes közegéből, a nyelvből adódóan, nem lehet más, csakis allegória. Ha elsősorban egyfajta parabolikus történetként érdemes olvasni a könyvet, létjogosultságát vesztik az afféle túlírások, mint a következő gondolatmenet: „Senki sem hajlandó elismerni, hogy zenefüggők lettünk. Az nem létezik. Nincsenek zene-, tévé- és rádiófüggők. De valahogy mégis egyre több kell mindenből, több tévécsatorna, nagyobb képernyő, nagyobb �hangerő. Nem bírjuk ki ezek nélkül, de nem vagyunk függők, á, dehogy.” (25.) A túlzottan irányított és erőltetett hasonlatok is inkább leleplezik, semmint burkolják a tényleges mondanivalót: „Helen úgy mászott bele a fickóba, ahogyan a tévé mászik bele az emberbe.” (250.); „Osztriga megszállja Helent, ahogyan egy hadsereg egy várost. Ahogyan Helen megszállta az Őrmestert. Ahogyan a múlt, a média, a világ megszáll téged.” (260.) Egy allegória esetében az ilyen és ehhez hasonló tanító szándékú, nyilvánvaló kritikát megfogalmazó kijelentések rendkívül feleslegesek, ugyanis az allegorikus történet lényege éppen az, hogy a felszín alatti valóságot kívánja megmutatni úgy, hogy a mélyszerkezetet egyáltalán nem, vagy csak ritkán fedi fel. Ha Palahniuk szándéka az volt, hogy egy parabolikus boszorkánytörténet felhasználásával eljátszik azzal a gondolattal, hogy milyen lehet az élet tömegkommunikáció, médiajelenlét nélkül, tanácsosabb lett volna jobban kidolgozni magát a cselekményt, tehát az allegóriát. Az egyéni reflexiók tömkelege viszont azonnal lerombolja az allegorikus jelleg létjogosultságát. Az Altató így csak részben teljesíti alapvető feladatvállalását is: utópia helyett csak annak előzményét, pár ember uralkodóvá, teremtővé vagy pusztítóvá válásának folyamatát, az ezekkel járó dilemmák és perspektívák felvillantását vállalja, anélkül, hogy kitérne mindennek következményeire a globális társadalom perspektívájából is. A történetet a narrátor csak formálisan zárja le, ez azonban sokkal inkább okoz hiányérzetet, mint kényszert a továbbgondolásra. Az allegória tehát sem kifejtve, kiaknázva, sem befejezve, lezárva nincs. A legfőbb dilemma talán azonban mégsem a regény minimalista-nem minimalista voltának bizonyítása vagy eldöntése, hanem hogy milyen interpretációs hozzáállással közelítsünk a regényhez: a legfőbb alkotásesztétikai, kompozicionális kérdéseket megmagyarázzuk a minimalizmuson keresztül, és végső soron dicsérő attitűddel zárjuk le az értelmezést, hiszen minimalista regényként valóban funkcionálhat a szöveg. Vagy nem vesszük figyelembe mérvadó perspektívaként az áramlat hatását, és tabula rasa olvasással, „átlagolvasói” hozzáállással értékeljük a szöveget: ez esetben meglehetősen negatív, lesújtó kritikával kell ugyanis illetnünk a Palahniuk-regényt. Én a továbbiakban az utóbbi lehetőség irányából közelítek a szöveg felé. A sztori, bár néhol érdekes és merész, nem mondható túlzottan újszerűnek vagy fantáziadúsnak: adott egy újságíró, akinek rejtélyes csecsemőhalálokról kell cikksorozatot írnia. Carl Streator rájön, hogy a halál kiváltója nem más, mint egy altatódal, ami a Versek és mondókák a világ minden tájáról című könyvben olvasható, eredetileg pedig az ősi kultúrákban használták, abból a célból, hogy véget vessenek az éhező gyermekek, sebesült harcosok, haldoklók szenvedéseinek, vagy megóvják a Földet a túlnépesedéstől. Aki meghallja, azonnal meghal. Ennek felismerése után tehát Streator élet és halál ura lesz, csakúgy, mint Helen Hoover Boyle, aki egy boszorkány, és tulajdonképpen bérgyilkosként dolgozik: befolyásos emberek bérelik fel, hogy az altató segítségével semmisítse meg ellenfeleiket. Melléjük szegődik még Helen titkárnője, Mona, valamint az ő szerelme, Osztriga, aki tipikus hippi jellem, megszokott világmegváltó gondolatokkal. Miután az újságíró-tematika egy csapásra megszakad és pillanatok alatt a négy főszereplő is megismerke- 87 �dik, elindulhat egy hamisíthatatlan road story, mely során egyrészt mindenki eljátszik a gondolattal, vajon a mondóka segítségével hogyan tudná jobbá/rosszabbá varázsolni a világot, másrészt mindenki részt vesz abban a hadjáratban, aminek célja, hogy a még fennmaradt altatódal-példányokat elégessék. Közben persze egy nekrofil mentős is a dal birtoklója lesz, ki is sajátítja magának, aztán Osztriga egy szempillantás alatt leválik a csapatról, és felvállalja a gonosz megtisztelő szerepét. Az egyetlen dicsérhető, bár a figyelmes, dörzsölt olvasó számára éppen gyenge csavar az a momentum, amikor kiderül, hogy az altatódal ellenszere (amiről addig azt hitték, hogy az Árnyak könyvében van), valamint számos más varázsige magának Helennek a kultikus naplójában található, csak nem látszik az írás, ugyanis mindenféle kétes eredetű anyaggal vetették papírra. Osztriga és Helen végül közellenség lesz, Streator és a már halott, ám egy varázsige segítségével egy Őrmester testébe bújt Helen felkészül megkeresésükre, hogy aztán a regény formális zárással érjen véget. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben nem éreztem megrázónak, brutálisnak, esetleg meghökkentőnek, vagy lesújtónak a történetet. Bár maga a cselekmény adott lehetne ahhoz, hogy ezeket a jelzőket okkal használjuk (gondolok itt elsősorban a töménytelen mennyiségű halálesetre), azt az atmoszférát, stílust, szövegbeli felépítettséget, ami mindezt képes megjeleníteni, nem másnak, mint az írónak kellett volna megteremtenie. Nos, Palahniuknak ez finoman szólva sem sikerült, sőt, mondhatom, abszolút mértékben hidegen hagyott a történet, egyszer sem állt el a lélegzetem, a katarzis átélésének pedig még csak a lehetősége sem környéke- 88 zett meg. Nem beszélve arról, hogy amit a Harcosok klubjának megírása után még újszerűként lehetett definiálni, az mára már csupán agyonkoptatott, untig ismert gondolatok tömkelege, ráadásul az író még csak véletlenül sem engedi meg az olvasónak, hogy gondolkodjon egy kicsit, ne adj’ Isten kihívásnak érezze felfedni a könyv primer példaértékeit. Az olvasás közben tudatlannak éreztem magam, akinek még azt is a szájába kell rágni, hogy mit jelenthet az a globalizáció. A didaktikus szándék olyan mértékű túlkapásáról van szó, mely már-már megalázza a befogadót, aki joggal teheti fel a kérdést: miért nem hagyja a narrátor, hogy töprengjek kicsit? Egyáltalán akkor miért olvasok? A szöveg mindent elmond, mindent kifejt, kétségbeejtően és zavaróan meggátolja a befogadás élvezhetőségének minimális szintjeit is. az Altató olvasójának nem kell tartania attól, hogy a könyv legfőbb jelentésrétegeit neki kell lehámoznia az allegorikusnak mondható történetről, hiszen az író fejti fel az összes relevánsnak gondolható, csupán az interpretáció folyamán megérthető gondolatiságot. A narrátor számtalanszor végzi el az interpretációt az olvasó helyett is, a narratív pozíció sokszor kifejezetten szószátyárnak mutatkozik: „A szabad akaratról beszélnek. Hogy létezik-e olyan, vagy mindent Isten sugallatára teszünk, mondunk és akarunk? Létezike szabad akarat, vagy a tömegmédia és a kultúra irányít bennünket, a vágyainkat és tetteinket, születésünk pillanatától fogva?” (235.) A filozófiai háttér, ami jelen esetben nagyrészt kimerül a globalizáció, a kapitalizmus, valamint napjaink tömegkommunikációjának és társadalmának kritikájában, untig hallott, új gondolatot abszolút nélkülöző, ráadá- �sul a narráció sajátosságainak köszönhetően erőszakos didaxistól is motivált. Az egyetlen érdekességet talán azok a részek nyújtják, melyekben az altatódal felhasználásának különböző, a szereplők által képviselt alternatíváiról van szó. Az eltérő, korántsem triviálisnak mondható nézőpontok ütköztetése érdekes dialógusokat generál, Streator és Osztriga filozófiájának radikális eltérése pedig a későbbi konfliktusok forrása lesz – míg előbbi célja, hogy a gyilkos ének ne kerüljön senki más birtokába, utóbbi főleg a föld túlnépesedésének megakadályozására, az emberi faj gyors kipusztítására használná fel: „– Én egy kibaszott hazafi vagyok – mondja Osztriga, és kinéz az ablakon. – Az altatódal áldás. Mit gondolsz, miért született meg egyáltalán? Emberek millióit fogja megmentetni a rájuk váró lassú és gyötrelmes haláltól, a járványoktól, az éhínségtől, az aszályoktól, a napsugárzástól és a háborúktól.” (170.) Minimalista regény, road story, bestseller, krimi – több műfaji kategória, több olvasási lehetőség is adott tehát. Az alapvető lehetőségek kódolva vannak a szövegben, a legfőbb gond éppen az, hogy az író nem tudta ezeket teljesen következetesen véghezvinni, kiaknázni. A minimalizmus hatása nyilvánvaló, de sem az utazási szál, sem a krimire jellemző izgalom, titokzatosság, sem a bestseller szövegalkotó eljárásai nem mérvadók. Lehet, hogy az Altató könnyed, bármiféle erőfeszítés nélkül feldolgozható olvasásélményt ad, elhanyagolhatóan kevés olyan jegyet hordoz azonban, mely alapján azt mondhatnánk, hogy érdemes elolvasni a szöveget, mert gyarapodunk általa. Palahniuk egyébként is tömegtermelésben ontja a könyveket, ami nem a minőségről árulkodik, ennek következtében akarva-akaratlanul is elgondolkodunk azon, hogy talán ő sem más, mint az íróvilág popkulturális szereplője, a nagyközönséget kiszolgáló kultikus alkotója, akinek munkássága éppen az ellen szól, amivé válik. (Cartaphilus, Budapest, 2010) 89 �C SONGRÁDY B ÉLA Egy műfordító „jutalomjátéka” Vándorvirágok. Bolgár szavak és színek Szondi György közvetítésében Azt tartják, hogy az írások első – és a persze befejező – mondatai különösen fontosak, de nem árt, ha a köztük lévő szöveg is érdemes a figyelemre. Az alábbi recenzió esetében többféle felütés kínálkozott. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy mennyire ismert – ismert-e egyáltalán – Magyarországon a bolgár irodalom. Környezetünkben tud-e valaki akár egy írót, költőt is említeni e literatúra képviseletében? Talán a 19. századi nemzeti újjászületés költőjének, a Petőfi-sorsú szabadságharcosnak, Hriszto Botevnek a neve cseng ismerősen némelyek számára. És a huszadik századból, a mai szerzőktől? Bizony sok hely maradna kitöltetlenül egy tesztlapon. Lelkiismeret-furdalásunk – ha egyáltalán ez ügyben van valakinek ilyen érzése – mérséklésére különféle magyarázatok kínálkoznak, bármelyiken lehet elmélkedni. Lényeg, hogy abból az antológiából, amely nemrégiben Vándorvirágok címmel jelent meg, egycsapásra sokat tehetünk hiányos ismereteink pótlása érdekében. Csakhogy egy olyan gyűjteményt, amelynek kilencven szerzője van, és mintegy kétszázötven évet fog át hogyan lehet olvasásra ajánlani? Kit és mit lehet kiemelni a háromszázharminc oldalból? Igazság szerint mindenkit és mindent említeni kellene, de ez nemcsak az ész- 90 szerű terjedelmi korlátok miatt lehetetlen. S e felvetés – azaz, hogy lehet-e hitelesen és meggyőzően ismertetni egy ilyen kötet tartalmát – máris egy újabb elgondolkodtató bevezetés-variációt jelent. A harmadik variáns pedig – s ez lett a „befutó” – a fordításra, fordításokra koncentrál, annál is inkább, mert ez esetben egyetlen személy követte el valamennyi mű, szemelvény magyarra ültetését. Szondi György „jutalomjátéka” ez a kötet. Azé a műfordítóé, irodalomtörténészé, nyelvtudományi kandidátusé, költőé, aki ezernyi szálon kapcsolódik a bolgár kultúrához. A hetvenes évek elején végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-bolgár szakán és különféle beosztásokban – lektorként, aspiránsként, vendégtanárként – több alkalommal is dolgozott, végzett tanulmányokat Szófiában. Mintegy harmincöt éve tolmácsolja a bolgár irodalmat a magyar olvasók számára, és nyelvkönyvek társszerzőjeként, kiadványok szerkesztőjeként is igyekszik interpretálni, népszerűsíti a balkáni nép írásbeliségének értékeit. Amint éppen e kötet utószavában megjegyzi, több mint négyszáz bolgár írót, költőt szólaltatott meg eleddig anyanyelvén. Ugyanott utal arra is, hogy mások ösztönzésére – „szedjed már csak össze egyszer!” – rugaszkodott neki, hogy keresztmetszetet �készítsen, afféle pályaívet rajzoljon három és fél évtizedes műfordítói munkásságából. Vagy ahogyan remélte: „színes magyar szőttesét” nyújtsa „bolgár próza-, vers- s drámaszövegeknek.” Mint már szó esett róla, ebben a műfordító kedve, ízlése szerint összeállított antológiában kilencven mű szerepel teljes egészében vagy egy-egy részlet erejéig. A népköltészeti bevezetőt követő első szerző, Paiszij Hilendarszki 1722-ben született, az ő szláv-bolgár történelméből négy oldal került e válogatásba. A kortárs irodalmat viszont az 1978-ban született Galina Nikolova költő képviseli legfiatalabbként. Kettőjüket az a bizonyos – más vonatkozásban már ugyancsak említett – két és fél évszázad választja el. Minden nép életében és irodalmának kialakulásában, így a bolgáréban is, fontos szerepet játszott a népköltészet, amelyből Szondi György ebbe a kötetbe három verset válogatott be, és – nyilván nem véletlenül – mindháromnak van magyar vonatkozása. A Szörnyű zendülésben a török hatalmas hadával – amelyik Európa azon a táján még több keserűséget okozott, mint az északabbi országokban – való viaskodásból a bolgárhoniak az „[…] oláhokhoz, Bogdánföldre, / magyarok rónás honába […]” menekülnek. A Rada viszont éppen annak a magyar seregnek állít emléket, amelyik Zlatica falunál szenvedett fagyhalált. A Buda vára címében is jelzi a helyszínt, ahol Grujo ifjú bolgár vitéz tömlöcben raboskodik vállán a szép sólyommadárral… Az egyéni karakterű bolgár líra első jelentős alakjai között tartatik számon Petko Szlavejkov (1827-1895), annak ellenére, hogy a Fejérlábú lány forrása című balladisztikus versében – amely Gergána önfeláldozó, szó szerint sírig tartó szerelméről szól Nikola iránt – még a népi hagyományok erőteljes hatása is felfedezhető. Ljuben Karavelov (1834-1879) a bolgár forradalmi emigráció egyik vezéralakjaként a prózaírásban járt az élen. Doncso című írásának részlete a hazaszeretet példázatának tekinthető. Érdekes, hogy a hazafias bolgár líra legnagyobb alakjaként számon tartott Hriszto Botev (16481876) ehelyütt ugyancsak prózával szerepel, amely a pénz mindenhatósága ellenében megszólaló jelképes történet. Nagyon fontosak – nemcsak a Vándorvirágok kötet, de a bolgár történelem megismerése szempontjából is – Zahari Sztojanov (1850-1889) feljegyzései a bolgár felkelésről. Erre utal a viszonylag hosszú két részlet is, melyeket az eredetileg az Európa Könyvkiadónál 1978-ban Egy nemzet mámora címmel megjelent könyvből vett át a fordító. Aleko Konsztantinov (1863-1897) Hihetetlen történetek címmel foglalta össze „egy mai bolgárról”, Baj Ganjoról – mint a korabeli feltörekvő, de gátlástalan, haszonleső társadalmi réteg magatartását és gondolkodásmódját jelképező alakjáról – szóló karcolatait. Ebből – amelyet 1983-ban szintén megjelentetett könyv alakban az Európa – itt három részt közöl Szondi György. Az egyik, a Baj Ganjo utazik a pesti pályaudvaron történtekről is mesél, amikor a főhős lóhalálában rohan a vonat után csergéjét mentvén, mert a tolatást indulásnak véli. A már huszadik századi Atanasz Dalcsev (1904-1979) Gondolatok című írása a bölcselet iránti érzékenységre utal. A nagy türelem és a remény című aforizma a következőképpen szól: „A fájdalom minél gyorsabban szeretne elmúlni. Az élvezet is türelmetlen. Csak a remény állhatatos, még a halálba is elkísér.” Radoj Ralin (1923-2004) Magoncok címmel vetette papírra szarkasztikus „egymondatait”: „Ha középpont vagy, 91 �vigyázz, ne ördögi kör közepe légy. Aki illúziókat táplál – éhes marad. A cenzúra a szinonimák anyja, következésképp gazdagítja a szókincset.” Találóak Rumen Sztojanov (sz. 1941) találós kérdései is: „Szép időben a sutban kuksol, rosszban meg sétafikál.” (Esernyő) „Mit csinál a szamár a napon?” (Árnyékot) „Kicsinyke, csupaszka – világot öltöztet” (Tű) és szellemes a Jog és kötelesség című megjegyzése is: „Joga és kötelessége az embernek, hogy kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan legyen. Enélkül robottá válna. A rövidség kedvéért ez a költészet.” Sztaniszlav Sztratiev (1941-2000) és a jóval fiatalabb Alekszandar Szekulov leplezetlen öniróniával szól a bolgárok karakterológiájáról, amivel egyébként mások is előszeretettel foglalkoznak. Az előbbi például így fogalmaz A bolgár szamuráj című írásában: „[…] nem a karmában, hanem a kamrában hisz […] kimonója azelőtt darócból volt, most Amerikából van […] harakirit a szomszédján követ el. Nem a haikut szereti, hanem a hajcihőt.” Szekulov A mester és kövekben úgy ítéli meg, hogy „A bolgár ember az egyéni szabadság és a kollektív rabság géniusza. Ezért a bolgár irodalomban nincs sok szerelmes regény [amely] megköveteli, hogy egyéni rabságba essél, ugyanakkor a mi emberünket csak a fehér rózsa és a szélfútta hajfürt érdekli […] nem azért iszik, hogy felejtsen, hanem, hogy emlékezzen. Nem azért, hogy könnyebb legyen neki, hanem, hogy még keservesebb. Aztán a kocsmából parlamentet csinál. És fordítva.” Legkritikusabban és eléggé ironikusan Dimo Dimovszki (1945-1994) fogalmaz már az írása címében (Provinciális elégtelenség) is. A könyv egészéhez képest feltűnően sok a morfondírozó, moralizáló prózai szöveg. Különös írás Bojan Papazov (sz. 1943) A varnyú csípje meg című misztikus tragikomédiájának részlete. Megannyi jó vers is található az összeállításban. Példaként említhető 92 Binyo Ivanov (1939-1998) Egy embere, Marin Georgiev (sz. 1946) Malomja, Rumen Leonidov (sz. 1953) Emlékezetvesztése, Ani Ilkov (sz. 1957) Kentaurja vagy éppen Mirela Ivanova (sz. 1962) két verse, az Eklektikák és a Természetek. A kisprózai írások közül – természetesen meglehetősen szubjektíven – Alek Popov (sz. 1966) A fehér ló és A teknősök című példázata, valamint Plamen Dojnov (sz. 1969) Jéghegyek és utasok avagy utazás a Zserbó kávéházban című tárcája emelhető ki, utóbbi már csak azért is, mert Budapest szívébe, a Vörösmarty térre vezet. A legutolsó – mert legfiatalabb – alkotó az antológiában a harminchárom éves Galina Nikolova. Az egyforma versek első paszszusa egyébként is jó slusszpoénnak számít: „akár ruhát felpróbáljuk a szavakat / felveszünk egyet egyszerre ketten / egyik kezem a ruhaujjban / az övé a másikban / s indulunk a szoba két ellenkező sarkába / amelyik szó ép marad / azt levetjük összehajtjuk s eltesszük / nehezebb napokra / a többit akár / már most is hordhatjuk”. Szondi György kötetének értékét (bár nyilván „csak” formai értelemben) nagymértékben növelik a címre hajazó, szebbnél-szebb színes virágfotók. S akkor következzenek azok a bizonyos zárómondatok, amelyek lényegében a recenzens magyarázkodásait jelentik az általa alkalmazott kiemelések esetlegessége miatt. A fentebb leírtak ugyanis éppúgy csak ízelítőt adhattak e – korban, szerzőben és műfajban egyaránt – sokrétű kötetből, mint ahogyan maga a könyv is csak betekintést – persze nagyon hasznosat – nyújthatott egy európai, balkáni nép Magyarországon kevéssé ismert irodalmába. (Napkút, Budapest, 2010) �B ARÁTHI OTTÓ Földtan, vasút, kővár A Nógrád, a varázslatos világ című sorozat 12-14. füzeteiről A Nógrád, a varázslatos világ című ismeretterjesztő sorozatban újabb három füzet jelent meg, amelyek a régió kulturális és természeti értékeit helyezik a középpontba. Szarvas Imre az ipolytarnóci „ősvilágról”, Gere József a nógrádi vasúttörténetről, Hausel Sándor pedig a Nógrádi várról tár elénk és mutat be izgalmas adatokat a karcsú kiadványok lapjain. A Nógrád megyei Ipolytarnóc községtől keletre helyezkedik el az „ősvilági Pompeji”, ahol a dombsági jellegű tájat szabdaló vízmosások feltárásaiban évmilliókkal ezelőtt élt élőlények maradványai találhatók. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kezelésében levő terület hivatalos neve Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, vezetője pedig Szarvas Imre, az aktuális kötet szerzője. „A terület geológiai és őslénytani értékei egykori különleges ősföldrajzi helyzetének és az őskörnyezetét elpusztító, betemető vulkáni katasztrófának, valamint a különleges megmaradási–konzerválódási körülményeknek és felszínre kerülésének köszönhetően válhattak közkinccsé” – olvashatjuk a különleges természeti jelenségről a füzetben. Szarvas Imre szakszerű és mégis közérthető formában vázolja a terület földtani felépítését, rétegezettségét és szelvényezettségét. A terület ősmaradványainak, leleteinek leírását is részletekben gazdagon tárja az olvasók elé: „Ipolytarnóc nevét elő- ször a tövében 8 méter kerületű és közel 100 méter hoszszúságúra becsült óriási megkövesült fa tette híressé. A Borókás-árok két oldalát a XIX. század elején még kőhídként összekötő óriásfenyő kövesedett törzsének vizsgálatai a tudománytörténeti megismerés folyamatát szépen példázzák, a kovásodott fatörzs hányatott sorsa pedig veszélyeztetett természeti értékeink védelmének fontosságát hangsúlyozza [...]. A helybéliek »Gyutyánkő-lóczának« nevezték el, kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. A fatörzs megkövesedését valójában a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta.” Példának okáért ilyen izgalmasan keveri és/vagy választja el a szerző a tudomány és a legenda születését és feloldását. Említést érdemel, és az ismeretterjesztő funkció szempontjából figyelemreméltó az is, hogy a kis füzet olvasói betekintést nyernek az ipolytarnóci turisztikai központba is. A füzet végigvezet minket a kiállítóhelyen, létesítményein, és az általános tudnivalók mellett a nyitva tartás rendjével is megismerteti a potenciális látogatókat. A természet- és környezetvédelem kiváló reprezentánsaként, a szakma megszállottjaként széles körben ismert, vibráló személyiségű Szarvas Imre geológus idegenvezetői tapasztalatait most szakírókén kamatoztatja. Remekül. �Gere József a nógrádi vasút történetének elkötelezett kutatója, emellett a vasúti létesítmények rajongója is: csodálatosan szép makettjeit számos kiállításon megtekinthettük már. Jelen könyvecske kronologikus rendben építkezik, stílszerűen vasútvonalakra és (történeti) „csomópontokra” fókuszál, a nógrádi vasúthálózat kiépülését mutatja be. Már első olvasásra, fejezetcímeivel is felkelti az olvasó érdeklődését, és a vasút szerelmeseit akár nosztalgiázásra is késztetheti. Gróf Széchenyi István vasútépítési koncepciója értelmében a magyarországi vasúthálózat csomópontjai a megyeszékhelyek lettek volna, köztük Nógrádban Balassagyarmat. Ám a magántőke elkerülte a várost, nem így Salgótarjánt, a már akkor szénkincséről jól ismert települést. Az első nógrádi vasút – amely létrejöttének körülményeit is vázolja a szerző – megnyitására a Magyar Északi Vasúttársaság tulajdonában, az akkor már működő Pest-Hatvan szakasz folytatásaként, 1867. május 9-én, az 56,7 km-es Hatvan–Salgótarján vonalon került sor. A továbbiakban a szerző a megye többi vasútvonalának megépülését, hálózatának kiépülését írja le (például kiemelésre érdemes az Aszód és Balassagyarmat közötti, Balassagyarmatról Miskolc, Debrecen, Eger és Budapest felé is vonatközlekedést biztosító, máig jelentős vonal megnyitása). A Nógrádi vasutak hétköznapjai című fejezetben a szerző példákkal illusztrálja a vasutak gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött szerepét és jelentőségét: „A hegységek kincse, a minőségi rönkfa – egyéb mezőgazdasági termények mellett –, megjelent Európa piacán. A Salgótarján, Fülek, Losonc városokban és környékükön kiépült ipari övezet termékei a vasútnak köszönhetően távoli országokba is kere- 94 sett cikké váltak […]”. Ezt követően kerül bemutatásra a trianoni határok között, majd a második világháborútól napjainkig működő nógrádi vasutak átalakulásának, a változások következményeinek és hatásainak elemzése. Gere József végezetül leszögezi: „A XIX. század végén Nógrád sok áldozatot hozott azért, hogy minél sűrűbb vasúthálózata legyen. A XXI. század elején azért kell erőfeszítéseket tenni, hogy ebből minél több megmaradjon, mert kell a vasút Nógrádban.” A történeti Nógrád megye határai között fennmaradt több mint negyven egykori – jobbára természetesen védelmi célokat szolgáló – erődítmény (romjai) közül az egyik a Nógrádi vár (maradványa). A vár történetébe a balassagyarmati levéltáros, Hausel Sándor egy korábbi, hasonló című műve felhasználásával vezeti be az olvasót. Nógrád vára egykor a Vác felől a bányavárosok felé vezető utat ellenőrizte, és különös jelentőséggel bírt Nógrád megye történetében. Nemcsak egyik legrégebbi kővára volt, de a megye is róla kapta a nevét, és legalább három évszázadon keresztül központjaként is funkcionált. A vár szláv elnevezése (Nógrád = Újvár) arra utal, hogy már korábban is erődített hely lehetett, ugyanis Anonymus a honfoglalás után 300 évvel mint erős központi helyet említi. A vártörténet időrendi leírására itt igazán nincs módunk, ezért is remek a kiadvány megszületése. Csak kiemelésekre van lehetőség. Így például az államalapítás utáni időkben az első súlyos megpróbáltatás, amely Nógrádot érte, a tatárjárás volt, amelynek ez az erődítmény nem tudott ellenállni. Ezt követően Nógrád vára és települése korábbi jelentőségét soha nem tudta már visszanyerni. 1594-ben ismét magyar kézre került, de 1663-tól a várat a �török birtokolja. 1685-ben az öregtoronyban elhelyezett lőporraktár felrobbant. A detonáció az egész várat romba döntötte, amit aztán a török elhagyott. A vár(maradvány) 1705-től a kurucok kezére került, a szabadságharc bukása után véglegesen elveszítve hadászati jelentőségét. A szerző itt is jobbára saját kutatásai alapján szerzett információi nyomán élményszerűen jeleníti meg a nógrádi vár fordulatokban gazdag, hol fájdalmas, hol fényes korszakait, tulajdonképpeni történetét. Szarvas Imre: Ipolytarnóc ősvilága (12.) Gere József: Nógrádi vasúttörténet 1867től napjainkig (13.) Hausel Sándor: Nógrádvár (14.) (Új Műhely, Salgótarján, 2010) 95 �Szerzőink • AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest) költő • BARÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan) újságíró, közgazdász • BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró • BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, író, performer • BÓDI KATALIN (1976, Salgótarján) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő • CSABAI LÁSZLÓ (1969, Nyíregyháza) író • CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró • DÉRI ESZTER (1986, Miskolc) magyar-művészettörténet szakos hallgató • FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő • HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő • KÁNTÁS BALÁZS (1987, Budapest) költő, műfordító, szerkesztő • LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) író, szerkesztő, kritikus • MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • NEMES Z. MÁRIÓ (1982, Ajka) költő, író, kritikus • NÉMETH BOZÓ ANDREA (1975, Losonc) művészettörténész, antropológus • NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész • SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tankönyvíró, tanár • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZÉCSI NOÉMI (1976, Szentes) író • SZÉKELY ÁKOS (1945, Nagysimonyi) grafovizuális költő, író, szerkesztő • BALÁZS ISTVÁN (1958, Zólyombrézó, Szlovákia) festőművész. Rimaszombatban él. TANULMÁNYAI: 1979-85-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festőművész hallgatója. 2000-2003 között ugyanitt ArtDfokozatot szerez. TEVÉKENYSÉGE: 1995-től a Bél Mátyás Egyetem (Besztercebánya) Humántudományi Karának Képzőművészeti Tanszékén adjunktus, majd 2004 és 2008 között tanszékvezető, 2005-től docens. 2008-tól a Besztercebányai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karának docense, 2009-től dékánhelyettes. Munkái több mint harminc egyéni és több mint kétszáz csoportos kiállításon voltak láthatóak Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban, Olaszországban és Franciaországban. 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/034503bf14f1ede870120593e5531083.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/518dbbae7cde78e93e15b8dc6eefe31f.pdf d959d6a7d9e522f0c5df36a1da0ad5b3 PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Győri László Kántor Zsolt Turczi István Madár János Papp Dénes Debreceni Boglárka Paul Auster Fűzfa Balázs Kerber Balázs Szávairatok Tizenhat csapás; Szülészeti osztály; Ártézi kút; Aranyeső; A korai juhar; A csődör; Csavarmenet; Bűnbánat Mint a Hold; Pesztonka; Szóba hozza a szó a beszédet; Transzpartitúrák Op. 01.; Szellem-mező Népdal Utassy József szemfedelére Patyolat; Reggeli áhítat; Decemberi csendélet Podgorica plusz S. A. 1911-1979; Mátrix és álom; Délkör; Látható; Fehér (k. kabai lóránt fordításai) Kerber Balázs versei elé Korridor; Szorításban; Alaptábor 3 9 14 15 16 19 24 28 29 Magyar táj, magyar mellekkel / Kutyacsipogás és a dunai sirályok röpte, avagy a címválasztás belharcai 31 Delej (Regényrészlet) Éberség / Gyöngyök távlatból Futam-tampon Énekek éneke (63-67.) Hátra, le, kisütés 36 42 46 50 57 Turczi István költői nyelvéről Vázlatok a mikesi narráció értelmezéséhez 60 67 Próza és vidéke Benedek Szabolcs Jenei László Marafkó László Onagy Zoltán Vass Norbert Kutatóterület Horváth Kornélia Gréczi-Zsoldos Enikő Találkozási pontok Nagy Csilla Mizser Attila Könyv, kultúra, innováció / Beszélgetés Molnár Éva könyvtárigazgatóval A folyó mozgását figyelve / Beszélgetés Szávai Attila íróval 72 76 Kép-tér Földi Péter Földi Gergely kiállításáról 79 Ami marad Kabdebó Lóránt Dumpf András Balázs Géza Szele Bálint Tóth Kinga A változás retorikája / Turczi István: A változás memóriája Gyümölcs izzadása / Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról Metabomlás az egész / Slawomir Shuty: Bomlás Hang a kincsesfal mögött / Kovács Imre Attila: A megkerült téma – mendemondák Történelmi klisétörés avagy középkori mélylélektan / Márton László: A nagyratörő 81 87 89 91 94 �A lapszám borítója Földi Gergely Fénycső című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Lámpa kapcsolóval (elöl) és a Pincelejáró télen (hátul) látható. Belső illusztrációként a Sámli (28.), Bojler (41.), Naplemente (45.), Úton (49.), Bontás előtt (66.), Vasút (71.), Ünnep után (75.), Csap télen (78.), Perforált kötődoboz (80.), Döntés előtt (86.), Zagyva-rakodó (96.) című munkák szerepelnek. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink Nemzeti Kulturális Alap Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) József Attila Művelődési és Konferencia Központ Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2011-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” G YŐRI LÁSZLÓ Tizenhat csapás Döng a famozsár. Még tizenhat csapás a mákra, mert akit szeretek, a Sztálingrádi utca tizenhatban lakik. Akkorákat döndül, hogy odáig hallatszik. Az ablak is megdobban. Húsvét van, a fénnyel megrakott udvaron egy vaspánttal gyűrűzött famozsárban töröm anyámnak a mákot. A Sztálingrádi utcán szétfut a dörrenés. Még tizenhat csapás, még egyszer tizenhat. Babonás számom a tizenhat azóta. Ha erőm végén járok, tizenhattal toldok meg akármit: lépést, lélegzetvételt, szívütést. A végén tizenhattal többet üt az óra. Szétmállaszt a pöröly, de a mozsárban még egyszer tizenhatot döndül. 3 �Szülészeti osztály Vadak, barmok, önzők a férfiak. Jobban várják az újszülöttnél azt, hogy újra a nőhöz bújjanak. Nekik a kórház az a röptér, ahonnan a szerető hazalandol. A szülészeti osztályon erről beszélnek a nők. Rettegnek hazamenni. Vadak, barmok, önzők a férfiak. Amit az asszony tud adni csak, amiatt várják sóvárogva őket – ahogy a nők egymás közt beszélik. De mit nem adnának a terméketlenek egyetlen olyan férfiért, aki teherbe ejtené őket csak egyetlen egyszer! Hogy elviselnék a sok-sok önzést, a sok-sok éjszaka fáradalmait, esetleg a gyönyört, amely velejár. Ártézi kút Gázt köpött az ártézi kút, ha gyújtottam, mindjárt kigyúlt. Mintha köpné a tüdejét, mintha érné végidejét, fulladozott hörögve úgy a vízcsap, az ártézi kút. Nagyot hördült, az volt a jel, hogy a gáz már itt van közel. Odatartottam a gyufát, kibuggyant a torkon a láng. Egy pillanat volt az egész 4 �égbe csapó gázkitörés. Égbe ugyan sohase ért, de azért csak lángolt az ég. Közben a víz, a földi láng akadozva mindegyre járt, rá se néztem sohase, hisz a vödörben gyűlik a víz akár nézem, akár vakon, öntudatlanul hallgatom. Nem zubog el haszontalan, a varázsnak jó alja van, lobban a láng, a víz folyik, ez is kicsit, az is kicsit, bűvölet is, de működés is a víz-, a gázkitörés. Ami láng volt, feketeség, fekete lyuk, árva sötét. Elhagyatott. Elhagyatott. Csöndes a kút, a víz halott. Lobbantani, fölidézni csöndes a kút, az ártézi. Aranyeső Húszéves voltam, ugyanaz, ami ma. Ugyanmás épp úgy, épp olyan tétova. Álltam az utcán, és nem voltam sehol. Ki vagyok én, és mi ez a tar bokor? Előbb virágzik, aztán levelezik. Megfordítja a világ törvényeit. Új partra láttam, új volt a horizont. Új fényben káprázott minden, ami volt. 5 �Ami lesz. Egyetlenegy volt a világ. A kezdete meg a vége egyaránt. Szorongtam, féltem, szűköltem, rettegő lelkemmel játszott a nagynak hitt erő. Minden rám tapos, árnyakat glóriáz. Minden rám tapos, és minden óriás. Az aranyeső hirtelen szirmai a rémületet ki kezdték irtani. Új föld pereme, új, végtelen eső. Aranyba forrott velem a levegő. A korai juhar A korai juhar ereszti már a járdára, lábaink alá, áttetsző, hártyás szárnyait. Nemcsak ereszti, le is ülteti, letapasztja őket. Reggel még nem voltak sehol, most pedig egy-egy rajzolat mind-mind a hűvös fák alatt. Bár a szél elröpíti mindet, fénymásolataik az aszfalton, a járdán mind-mind megmaradnak. Idei, legelső szárnyai az évnek. Nem hajléktalanok, nem kísértik a közeli temetőt, kihajlanak a legkisebb résből is, a buszmegállónál életre gyújtanak, elérik a legelső járatot. Mi a munkába éppen csak indulunk, ők már dolgoznak, minimálbérért, akár az utcaseprők. 6 �A csődör Hatalmas, fekete, sötét. Irdatlan erő. Egy gyerek ül rajta. Lovagol. Körbe-körbe jár. Eggyé válik vele, a lelkébe bújik. Osztoznak egymáson, alul a csődör, felül a kislány. Mintha legyűrné máris a hímet. Kört körre ró a csődör, egyelőre még szíjon, vezetéken, aztán elereszti a lovagoltató, maga is lóra ül, kiléptetnek az útra. Eltűnnek túl a sarkon. Elhal a patadobogás. De egyszer visszatérnek. Menyasszonyi fátyol úszik az enyhe szélben. Csavarmenet Kiapad a folyó lesiet a levél a tiszta terebély mindjobban látható egy mókus fölfele fut a fa derekán nem lehet látni se olyan hirtelen árny csavarmenetben ér a fára azután egy percre megpihen úgy fut a koronán mind följebb hirtelen 7 �talán odút keres magának télire de a fa nem reves nincs rése rejteke a sok fa lombtalan az ágak láthatók hát mindhiába van új fára futni mód Bűnbánat Kiapad a folyó vonszolja a habot a víz a csobogó erőtlen kanyarog Köveit a meder egyszerre fölveti ezernyi roncs hever bűnének jelei a házainkat is ezrével nyelte el Bevallja bűneit letérdel most a víz mert irgalmat remél a folyó vezekel a túlsó partra visz a hajdan túl kevély A vízen lépkedünk a habok tetején de el nem süllyedünk a jóság tenyerén 8 �K ÁNTOR Z SOLT Mint a Hold A hűtlen este reggelre elmegy. Sejtettem én, hogy van felesége. Odabújik hajnalban Hozzá és úgy tesz, mint aki alszik. De másnap újra megszökik, felövezi magát fénnyel, titokkal. Mint a Hold, akinek a glóriája tele van csillagokkal. A hűtlen este, éjfélkor kezdi a csábítást, hogy belopja magát a mindenkori szivekbe. Be a sötétbe, be a hitekbe! Arra esküszik, hogy igazán érez, de amikor felbukkan a Nap, Neki felszívódnia, muszáj. Hiába a test hamva, a báj. És én hiszek a hűtlen estének, tudom, kinek a famulusa, fia-borja. Nem kárhoztatom, csak nevetek. Sok gondom-bajom megoldja. Nem tehet róla, csélcsap. Hol nagyon kicsi, hol nagy. Így kell szeretni, ahogy veleszületett erénye: az utánozhatatlan holnap. 9 �Pesztonka A erudíció Nagy Asszonya egy nagyon csinos pesztonka. A szószék támlájába kapaszkodik bal kezével, a jobbal szorítja a papírt. Ráizzad a tenyere a szegélylécre. Ahogy éjjel az én csuklómra. Ezt a kezet fogtam 8 órája. Amit felolvas, Gadamer-szintű. Vagy csak Rorty. Találgatom. Most belemenekül a fehér síkba a tekintete? Egyébként fejből mondja: „kívülről” a korreferátumot. De nagyon álmos. Botrány lenne – ha kiderülne – a papíron nincs semmi. Nagyon valószínű, hogy üres, mert immár tizenöt perce mondja a magáét, pontról pontra megcáfolja az előtte felszólaló állításait. És nem lapozott, pedig két lapból áll a jegyzetanyaga, ha van egyáltalán ilyen. Közben az egyik lábáról a másikra áll. Éjszaka mind a két talpa a tenyeremben volt. Áthelyezi a súlypontját finoman, ilyenkor a szoknyája felcsúszik a térdéig. Majd váratlanul iszik a pulpitus belsejében elhelyezett pohár szódából. Hallatszik, ahogy lemegy benne a buborék. Leteszi az üvegpoharat. Koppan. Szünet. Megigazítja a haját, mert a szemébe lógott egy tincs. Most látszik a papírja. Tényleg üres. Nem árulhatom el, az első sorban egyedül én ülök. Fantasztikusan érvel, szétszedi a másikat. Hallgasd végig majd a konferencián a komponált textúráimat, mondta nekem, éjfélkor, a faházban. És itt van. Hallgatom és szeretem. 10 �Szóba hozza a szó a beszédet Egy fikusz, egy kaktusz és egy fenyő alakítják a szoba atmoszféráját. Javasolják is a botanikusok. Rakjuk körbe magunkat cserepes virágokkal. Ha a család viszont nincs otthon, elmehet a hangulat szkepticista irányba. Replikáznak az ortodox animisták. A fikusz roppant hosszútűrő. Igénytelen, de bölcs. Egész nap dicséri az Istent, mint egy presbiter. A kaktusz minden idegszálával a Mennyre figyel. A párát belélegzi és elraktározza a tüskéiben, mint a teve. A fenyő illata irritálja a papagájt, aki kívülről tudja a Szózat első sorát. De egész nap énekel a leveleivel, amire a pormacskák elalszanak. Ha a családtagok kiteszik a lábukat, azért van némi zavar. A tárgyak pletykálnak, a vázák szerint a családfő nem törölte le rendesen a port róluk. Sőt a porszívózást se fejezte be, amikor a barátja fölnézett hozzá. A gombfocik a gyerekszobában gurigáznak, a kisfiú leszakadt inggombjával. A plüssmaci aludni akar, a zajt utálja. A lexikon ismerteti a békefeltételeket. Szkepticizmusról viszont szó sem esik. Csak az eső-kapa és a hó-gereblye sorolja aggályait a közlekedő folyósón. 11 �Transzpartitúrák Op. 01. A Most egyetlen pillanatban ölt testet mint hús-vér korpusz és csészényi humusz és összeszedi a komposztot a kültéri busz a felejtés Ikarus szárnyaiba ragadt bogáncs majd azt mondjuk hogy múlt vagy emlék amim lehullt a sebről kitin vagy épp a háncs úgymond hiába történt meg nincs nyoma így lesz tényként aposztrofált gondolat a múlt ha múlik a zamata ízes fenséggé érik és mégsem azonos a képzelet szülte reggel a valóságos esős szürkülettel ami inkább hasonlít az alkonyhoz mint a pirkadathoz és egy elgondolt almát vágunk a falhoz kinyílik a szemünk egy kiadós csattanásra és még sincs szétroncsolt kép se hűtőtáska ami emlékeztetne az elmúlásra mit kezdjünk hát azzal amit megbántunk főleg ha igazából nem is bánt ami történik velünk legszívesebben kezdenénk újra a létünk s életünk ezzel a meggyötört tapasztalattal s mélyen fölborzolt tudással – nincs bajunk senki mással csak a múltunkból radírozhatnánk ama radarral ami kapcsolatba léphet műholddal égi karral hogy a jó emlékekre üsse rá a pecsétet a bölcsek tanácsa, mely szerint ÖRÖKRE BIZTOSÍTVA a Mennybe beásva – – – nem kell foglalkozni ezzel – ez a nyitja – hadd készüljön a történet mint egy könyvkötészeti munka s legyen kinyitva hisszük lesz kegyelmi lista s nem leszünk megbukva sem kitiltva 12 �Szellem-mező Derrida álmomban mondta el. Értsem már meg, eltöröltetik minden emlék, ami a felszínre jön. Amit az idő kihoz, lefölözi a memória. Kiteszi a partra, mint üledéket, ami azután elporlad. S ami mélyen gubózik, érik. S oda le kell menni, a szellem búvárruhájában, hogy kikutassuk a lényeg bugyrait, a pillanat cizellált celláit. Ami szép és üres, az tulajdonképpen még rondább, mint a praktikusan középszerű. Radikális a méricskélés. A hasznavehetetlen gyönyör azonban folyton bemászik a hajóba, mint egy patkány. Éjjel, amikor alszik a társulat, megszüli a kölykeit a zsöllye párnáin. Azután fölmegy a pulpitushoz, és azt kiáltja: elmúlt a jövő, jöjjön az eső! Akkor elered valóban a zápor, mintha apró tűszúrások döfködnék a frigysátor oldalát, kopog a manna a ponyván. S ami eltöröltetett, lassan kikel. Újraszövi magát az idő s a vízesés. A hajó kiköt, a vitorlát mosólúgba gyömöszölik, hogy kifehérítsék a vért. A folyófűbe matrózok fekszenek, lányok legyezik őket parlamenti határozatokkal, törvénytervezetekkel. Közeleg a testületi ülés. Ahogy a hostess hölgyek definiálják: a felhígított recepció. Sebaj, közben a báli időszak is elkezdődik. Méz illata száll az operaház felől. Kakaós palacsintát árulnak a sarkon. Árnyékokat rajzol a járdára egy babos kendős restaurátornő. A világ-hatalom, a világ-nyelv dekoratív pompájából pusztán ennyi maradt, jegyzi meg a fura nőalak, a dolgok árnyai, a semmi pecsétes múltja. 13 �T URCZI ISTVÁN Népdal Gondolj el valamit, ami jólesik. Mondd: asszonyod fürdik a tóban. Ismételd meg: fürdik a tóban. Illessz hozzá tájat: opálos, tagolatlan derengésből sződd újra alakját. Bízd magad a csöndre, és nagyon figyelj. Láthatod: ahogy hosszú vizes haját előre-hátra dobja, megremeg a föld. Szél fésüli, víz a tükre. Meghitt füvek beillatozzák. Fenyők vigyázzák méltóságát. Felhők utánozzák mozdulatait. Madárraj dicséri, miközben pillantásod aranypora messziről hull rá. Az est csak egy borzongás szemhéjad alatt. Csípőt, hasat, kebleket, végtelen megtérések helyeit világítja be a tűlevelekről aláhulló nedves fény. Kitartó szitakötők surrannak bőre és emléke közé. Tedd meghitté: kezedben lebbenjen rétpuhaságú törülköző. Már kész a rajz; ujjaid, e fázékony madarak, hozzárepülhetnek végre, mielőtt elfödi előled a gyorsan leszálló éj-paraván. 14 �M ADÁR J ÁNOS Utassy József szemfedelére Hold cipel űrt, égi fényt arctól arcig. Alszik a föld, és a kő is alszik. A véres szárnyak vannak csak ébren. Madarak szállnak az éjszaka tüzében. Minden csupa láng, és minden csupa lom. Semmivé éget – – – minket a fájdalom. Szívünk fölött – – – lélegzetvételnyi táj van. Eltévedt bogarak zúgnak a fenyvesek magasában. A nógrádi hegyeken túl hazáig megered a gyász. Virrasztásainkra – – – ki vigyáz?! Bükkszenterzsébeten fekete ünnep készül, tengerre nyíló tekintetünk csönddel kiegészül. Júdás vagy magad is, elárultál minket: most fölzászlózzuk vérző szemeinket. 2010. augusztus 27. 15 �P APP D ÉNES Patyolat A ruhatisztító üzemben másfél tonna ruhát mostam naponta. Az autóalkatrészt gyártó munkások ruhája kék volt és olajos, a húsfeldolgozóké fehér és véres, néha csirketollal díszített, a szenvedélybetegek ágyneműje húgyos, szaros és hányadékkal teli. Az ipari öblítő olyan erős, hogy csíp, ha a bőrhöz ér, a vasalónők bőre olyan gyönge, mint a zsírpapír. A néger lány nem tudott magyarul, gerince több helyen görbült, akár egy használhatatlan bicikliabroncs. Senki sem kedvelte igazán, mert mosolya mindig szép és tiszta volt. 16 �Reggeli áhítat Ujjlenyomat a küszöbön, kapaszkodó élet, tegnapi csönd a házban. Titánok virrasztanak pinceszagú leheletben, tört szirtek között. Fogaik újra nőnek, ereik kitisztulnak a harapni való ködben. Dögevők a verandán, kegyetlen várakozásban, mosolyuk forró kés. 17 �Decemberi csendélet Faust lábnyoma billog Európán, hópelyhek fuldokolnak a sárban, jégkásás szemek az olvadó időben, a falu alszik, kóbor kutyái portyázó falkává sűrűsödnek, maró könnyre vadásznak, de nem ejtenek egyet sem. Ez itt a birodalom peremvidéke, lakói hősi halottakkal kereskednek, délibábos politikai rendszerekkel, kicsiny világukat apránként égetik el, hogy gyermekeik meg ne fagyjanak, ezért szomorú a kémények füstje a hamis fényű hold alatt. 18 �D EBRECENI B OGLÁRKA Podgorica plusz V. Áttetsző hegyek között haladunk, barkóbában verhetetlenek, talán itt járt Christo és Jeanne-Claudene, becsomagolták Montenegrót, ezért lettek a fekete hegyek színes, éteri nylon szellemek, milyen kár, hogy elkerüljük a türkiz Adriát, Kotort, Bart, Perast, kárpótlásul a Morača-völgy előttünk széles síksággá terebélyesedik, égbe törő csúcsok között a köves ország legnagyobb mezősége, lustán terpeszkedik, talapzatán győztes partizánja, a fiatal Titográd, Montenegró Cetinjéből teremtette az emészthető Podgoricát. 19 �VI. Egybehangzó vélemény, hogy a főváros fél nap alatt, első benyomásra, falusi, a lakótelepeken kisvárosi jelleget ölt, a tizenöt emeletes futurisztikus panelek rücskös szörnyek, amorf testük mégis geometrikus tömb, másodiktól hatodikig vaskos betonerkélyek, egy emelet szünet, nyolcadiktól tizenegyig előreugró magánzárkák, rejtett rácsú, összeért ketrecek, a mutáns óriások állnak, súlyos titkaikkal némán, bánatos, nehéz kövületek. 20 �VII. Nézzük, Podgorica az ország legkevésbé vonzó helye, aztán parkosított területen átvezető ciprusfasor torkollik be a modern városközpontba, az útikönyv 5. átdolgozott kiadás, a nyolcvanasban, írta Bács Gyula, a parkban azóta nem csak ciprus, juhar, tölgy és topolya, szép, persze, szép, mi más lenne, zöldterület, természet közeli élmény, ami Montenegróban mindenkit megillet. 21 �VIII. A Hercegovačka utcán szülővárosom jut eszembe, ők ketten majdnem egyszerre születtek, de PodgorIca többre vitte, Tarján nem túrta ki csak Gyarmatot, mert van, aki, és van, aki még inkább elhivatott, PIN, tehát százezerrel több áldozat él, vonzáskörzetben az ország közel kétharmada, idővel több lett a szerb, a bosnyák, kevesebb a montenegrói, az arányok, mint tudjuk, nem olyan régen változtak. 22 �IX. Testvérvárosa Belgrád, Zágráb, Jereván, Stockholm, Skopje, Moszkva, Los Angeles, a facebookon Tarjánnak nem ismerőse, egyik testvére sem közös többszörös, van reptere, óratornya, citadellája, Eurója, nemzeti múzeuma, mászó csecsemőhöz hasonló, kéttapancsos hídja, és vannak menő butikjai, de nincs partizánszobor talapzata, vasbeton kálváriája, Tó Strandja, földalatti bányamúzeuma, Salgóvára, nincs Dolinkája, és nincsenek Tarjánban nosztalgiázó, hűtlen lányai. 23 �P AUL AUSTER S. A. 1911-1979 Veszteségből. Olyan veszteségből, mely az elmét mardossa — az ép ész elvesztéséig. Ezzel a gondolattal kezdeni, rím vagy értelem nélkül. És azután várni. Mintha az első szó csak az utolsó után jönne, egy élet után, mely a szóra várt, ami elveszett. Nem mondani többet eme igazságnál: az emberek meghalnak, a világ hanyatlik, a szavak értelmetlenek. És ezért csak keresni a szavakat. Kőfal. Kőszív. Hús és vér. Mint mindez, ugyanannyi. Több. 24 �Mátrix és álom Az éjszakák hallhatatlan dolgokat tördelnek szét, sóhaj a földmélyi télben: alapszavak süllyednek el a ringatódal sodra és medre vájta fényben. Elhajózol félelem és emlékezés között, lépteid ékköve vörösben játszik a gyermekkor porában. Szomjúság és kóma és falevél — belém temetett, aláíratlan üzenet az ismeretlenné lett hajlatokból. A kimosott lepedő kötélen szárad, keserű mocska szétszóródott a harcmezőn. Mentaillat száll a romok felől. 25 �Délkör Nyárhosszan — sötét, buckaemelő kezünk ereszkedő, horzsolt fényében — őrölnek köveid vissza köréd, az életbe. Tiszta, hollófekete szemhéjam mögött csipkebokrok poklából kiragadott fiatal csillag emel téged ártatlanul a reggelbe, és nevekkel népesíti be árnyékod. Éj rímelte. Ásónyomnyi. Közeli. Látható Letekerednek a villám orsói a meghasadt, téli éjben: csillag vonszolta mennydörgés — mintha izzó árnyad kúszott volna át a tű fokán, hogy belehímezze magát a nemlét selymébe. 26 �Fehér Aki megfulladt, annak ez a lap mintha egy tengerbe dobott palackban volna. És mint az ég, útra kel, hogy földet lásson, esetleg felé lebeghet a föld visszhangja, az eső emlékével, a vízre hulló eső zajával telten. És meg fogja tanulni, a hegyek tetejéről most leszálló hullám dacára, hogy negyven nap és negyven éj egyetlen galambot sem hozott vissza hozzánk. (k. kabai lóránt fordításai) 27 �F ŰZFA BALÁZS Kerber Balázs versei elé A mindennapi mozdulatok, tárgyak, „jelek és dolgok” (Borges) érzékeny tükreként megjelenő költészet lehetséges eszköze a teremtésnek. Amiképpen a hétköznapok végül mindig sorssá szerveződnek, a húszon még inneni Kerber Balázs versszavai akként rejtenek magukba jövőbeli vasárnap délutánokat. Legyen önmagunk határa akár a test, akár egy város, egy kocsma, valamely tábor vagy egy elfordulni készülő folyosó. Attól függően, hogy meddig tekint a szem, meddig száll a hang, meddig ér el a kiáltás, jelölhetők ki a felelősség határai. Amíg látható az okozó, addig övé lehet az okozat is. A kérdés „csupán” annyi: a szívveréssé rendezett szavak, a versek segítségével résztvevői lehetünk-e a Másik tegnapjainak, vagy csak máról holnapra létezünk, s életünk mindössze a csocsóasztali focistabábuk egymás közelébe soha nem jutható, egymást soha meg nem érintő, kétségbeesett pörgését imitálja…? Kerber Balázs biztos kézzel avatja költészetté a mindennapokat, nyelvi leleményei a szürreáliákon még innen, a hiperrealizmuson túl törik ketté torokszorító áthajlásaikkal az önmagunkról festett túlontúl szép képeket. „Robajló torok”-kal vágyakozik nyugalomra ez a költészet: mert a Kerber-szövegek belső feszültsége törékenységet, óvó tekinteteket és féltő gesztusokat (t)akar. Értelmes szavakból újraépíthető világosságot remél. 28 �K ERBER B ALÁZS Korridor mintha a folyosó elfordulna termeit viszi magával ajtói felém hajolnak még mielőtt bármerre véget érne fala támaszt hogy semmi torlaszt ne lássak messzire tűnök hagyom a padlábakat küszöböket a folyosó táncba lépne pedig ez kedvemet már nem hozza meg túlságosan középre szorultam kezemben füzetlappal számaitól menekülnék most a fordulón is mint gyors ajtózáráskor igyekszem keresztül lábamat jól átemelve hogy ugrás után vissza ne rántson egy fogas és ne akadjak még fel épp a levegőben Szorításban A város útjai kéken továbbtörnek, és csomagolópapírok szállnak a huzatos felüljárók alatt, felirataik hajlatba gyűrődnek, a forgásban mind mosódnak el, autósávok fölött röpülnek haránt a szélben. Két oldalon fel és le száguldanak a liftek világított épületablakokban, és szorít a gyomrom, mintha a tornyokat nyelném, de ágaskodásuk ömölne a számból, márványfalaik csúcsokká 29 �nőnek, és a lépések üteme belefúl a zajba: fodrozódó lépcsőkön megyek le, míg a fordulókon zakatol a lábam. De lehűtene kint a járda, míg kocsiajtón fénycsík villan és kerekek gördülnek, éjszakákkal. Zöld jelzés előtt a kezemmel simítok egyet a pólómon, és ahogy néhány autó átsiklik még előttem, robajlik utánuk a torkom. Alaptábor Egy réteg koszt letörlök, mikor karomat mozgatom, és az asztallapba merevül a fény, ahogy játszom ujjaimmal, sugara robogásnak indítja a termet, csíkjai étlapokat szelnek keresztül poháremeléseken át a hosszú pulton. Valaki megszólal, rohannék haza, ülés közben törnék előre-hátra, az ajtóban elém vág, már nadrágom sem érzem a dohányszagban, míg füstjével kísér a plafon. Kezedet tennéd rám, előbb a lábamra, most órámra nézek: tizenegy sem múlt még, tartóztat a kocsma: csocsóasztalán láncban cseleznek a bábuk: síkján vágódik tovább a labda. 30 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Magyar táj, magyar mellekkel Kutyacsipogás és a dunai sirályok röpte, avagy a címválasztás belharcai Vasárnap. Augusztus hét, reggel 9, Vác, folyópart. Tetovált férfi ül a szomszéd padon, kövér, haja ritkás, loncsos, válláig ér. Vállán hátrafelé nyilazó lovas. A harmincas férfi hosszan mereng a túlpartot nézve. Egészen addig, amíg bele nem gyalogol a merengésébe egy középkorú nő, szokatlan méretű keblekkel. A tetovált férfi hosszan elidőzik a dús emlőkön, talán arra gondol, hogy magyar táj, magyar csecsekkel. * Minél többet járok Vácon, annál többet tapasztalom, hogy olyan kaliberű épületek, mint mondjuk a Nagyboldogasszony Székesegyház, közismertebb nevén a Váci Dóm vagy más egyéb történelmi falak közt is csaknem olyan természetes közönnyel járkálok, mint a legtöbb városlakó. Egy idő után könnyen megfeledkezik az ember környezetének olyan épített remekműveiről, amikből árad a történelem. Mint mikor a múzeum teremőre aranykincsek, fáraók, ezeréves írásos emlékek közt túrja az orrát, sporthíreket hallgat a rádión. * Nagyon sok munka van abban, válaszolta a riporteri kérdésre az úszóedző, hogy három századot javítottunk. Majd vázlatosan ismertette a napi programot, hogyan megy egy ilyen felkészülés, mikor mit evett az olimpikon, mennyit aludt. És hogy igazán örülnek az eredménynek. Vállalható: a régi keresztények, mondjuk így, sportot űztek a kvázi hitetlen ügyfél rábeszéléséből, győzködéséből. Hogy a béke és szeretet iránt oly elkötelezett keresztény egyház mind nagyobb tömegek felett szónokolhasson. Jobb történelemkönyvek egészen érdekes részleteket tárnak az olvasó elé. Kíváncsi lettem volna egy ilyen régi keresztény hétköznapjára, mit csinál két rábeszélés, két mészárlás között, mi a napi program, mit, mennyit evett, mennyit és hogyan aludt. Hogy hozni tudja a kívánt eredményt. Érdekelnének a részletek. * 31 �Lehallani a partra, hogy a közeli strand hangosbemondója közöl valamit. Nem érteni, csak hallani. Kisrádiót, ha felhangosítasz, és beteszed egy üres hordóba, majd hátralépsz 20 métert és figyelsz. * A város délelőtti zaján kitüremkednek a harangzúgások. Régi, nőtincsi nagymamás nyaralások derengenek fel, kint játszani az udvaron, beszélgetések ütemes zajai a szomszédos közért és a szintén szemben lévő kocsma elől. A baromfiudvar nyüzsgő állati zajai, a szél, ahogy suhog az öreg diófa ágai között. És mindezek felett a harangok éneke. Két harangot húztak, de más-más ritmusban. A két kondulás bizonyos időközönként találkozott, kéz a kézben, kondulás a kondulásban szárnyaltak a falu felett. Aztán az egyik leelőzte a másikat, hogy nem sokkal később újra együtt legyenek. Lehet, hogy három harang volt. Most, hogy felidézem újra magamban, mintha egy magasabb hang is lett volna. A nőtincsi harangzúgásnak vasárnaponként mindig húsleves szaga volt. * A folyón szárnyashajó sprintel az árral szemben. Gyors, vagány hullámokat kelt, amik mérgesen verik magukat a part köveihez. A vadkacsák közönnyel nézik ezt a közjátékot. Tudják, hogy mint minden közjátéknak, előbb-utóbb ennek is vége lesz. * Ha a város felől nézed a túlpartot, a táj fölé magasodó párás-szürkés Pilist, könynyen gondolhatsz olyanokat, hogy ha nem lenne a háttérben a nagy hegyvonulat, komolytalannak tűnne az egész túlpart. Konfekciónak. * Akaratlanul is van valami Kharón-i abban, ahogy a komp egyik alkalmazottja jegyeket ad az előtte sorban álló csiricsáré, délelőtti turistáknak. Minden viteldíjhoz jegyet nyújt át, kell a pontos elszámolás. * A vadkacsák nem ijednek meg az induló komp felhörgő motorzajától. Pedig egészen közel vannak, méterekre a hajótesttől. Mindent meg lehet szokni. Azt is, ami kellemetlen. Néha feladni minden vadkacsaságot, és a komp alól dübörögve feltörő, hajócsavarok keltette hullámok ellenére (átvergődni azokon) oda sompolyogni, ahová várhatóan vízbe esnek majd a turisták bedobált kenyérmorzsái. Az egyik kacsa különös fejtartása, mikor a turistagyerek imitálja csak a kenyérdobást, de csak a mozdulat valódi, kenyér nincs. Csak a kamu. 32 �* Fiatal lány kutyával a parton. A kutya nyakán hosszú póráz, melynek másik fele a lánykézben. Az állat láthatóan örül a hűs víznek, miután a lány beengedte a folyóba. Örül, mint majom a farkának, vagy, mint farok a majmának, ne menjünk bele. És abba se, hogy ajándék fognak ne nézd a lovát. A derék eb a közeli vadkacsák felé próbál úszni, a kacsák közönnyel nézik ezt az igyekezetet. Ezt is. Mint akik tudnak valamit. Aztán a lány ránt egyet a pórázon, gyere vissza. De nézzük meg a lányt. Húszas évei elejét járhatja, tetovált lábszárú, bakancsot hord. Messziről olyan, mintha összekoszolta volna valamivel az egyébként szép lábát. Közelebbről derül ki, hogy a vélt koszban van valami rendszer. A kifejezés szándéka. * Mondják a szerencsés regényíróra, hogy XY (ZZs) megfogta az Isten lábát azzal a bizonyos regénnyel, mely nagyon sikeres lett. Igen, valóban megfogta, és megpróbálta összefirkálni. * Leülni egy folyóparti padra és nézni a vasárnapi sétafikát. A fiatal napszemüveges párokat. A fiatal napszemüveges lányok kezében újabban nem virág van, hanem apró, fehér, lihegő kutyácska. Ha kétoldalról megnyomnád a hasát, talán csipogna is. Kicsipogná a kutyaeledelt. Ajándékbolt. Üdvözlöm, köszön a belépő férfi. Jó napot, uram, mit parancsol, így az eladó. Névnapra szeretnék valamit a páromnak. Uram, párjuk a cipőknek és a galamboknak van, de mit is szeretne konkrétan? Őőőő…izé.. valami aranyosat a barátnőm névnapjára, Gréta. Uram, ez a kis fehér lesz a megfelelő, sokat ugrál, liheg, nyálaz, de ha alszik, meg lehet zabálni, imádják a lányok. Jó lesz, köszönöm. * Van az egyik kedvenc Márai-gondolat, aminek lényege, veleje és sava borsa, hogy jó-e az, ha valakiből köztéri emlékmű lesz, valami faragott szobor? Mert minden köztéri emlékműnek az a sorsa, hogy lehugyozzák a kutyák. * Vagy felmásznak rá a turisták, hogy aztán másik turisták lefotózzák a felmászottakat. A felmászottak ebéd után kiteszik felmászottságukat az internetes közösségi portálok képei közé, átneveznek egy albumot. Ha van az emberiség közelében valami megmászható, tuti, hogy akad valaki, nehezen bírja ki az Istenadta, hogy ne mássza meg. Van, amit illik megmászni, és van, amit nem. Mert illik megmászni mondjuk a Himaláját, de egy emlékművet nem annyira, hiába áll ki utóbbi is a földből. Nevezett műemlék történetesen a váci ereklyés országzászló. Melynek „Talapzatában a történelmi Magyarország 72 vármegyéjének megszentelt földje van el- 33 �helyezve”. Ez meg megmássza. Mászna meg egy szekér kangorilla, gondolhatnánk, de nem tesszük, nem méltó. Inkább arra gondolunk, hogy a szerencsétlen, ha már ilyen nemzeti emlékműveken akar ugrálni, hogy aztán közszemlére tehesse ezt, lehetne másképpen is. Például hogy magában, belül emel nemzeti, nevezzük így, műemléket, de nevezzük nevén: identitást. A nemzeti identitás elsősorban egy személynek szól, egy személyhez köthető, magához, az identitálthoz, ha hívhatjuk így. Aki aztán a belső nemzeti tájakat kedvére megmászhatja, a belső műemlékek minden látható magasát és láthatatlan mélységét. De ne elsősorban fényképekkel bizonygassa identitását, jelképekhez, eszmékhez való hűségét. Sok divatmagyart találni az utcán. És még valamit, a nemzeti identitás legtöbbször csendes, általában nem akarja önmagát bizonygatni. Csak ritka esetekben, vészterhes történelmi pillanatokban bizonyítja önmagát. Vulkán, ha kitör. * Rózsaszín pólós apukák tolják babakocsikban rózsaszín ruhás kisfiaikat a folyóparti sétányon. * Leülni egy padra, ahol nemrég nagy dolgok történtek. Ilyen lehet az első szerelmes érintés. Padok, főként, ha folyóparton vannak elhelyezve, hajlamosak nagy dolgok színhelyeiként szolgálni. Ilyen a fent nevezett első, kissé még bátortalan érintés. Vagy épp az utolsó. Nézni az átellenes partszakasz eléd táruló szeletét, és arra gondolni, hogy jó. Hogy úgy jó, ahogy van. Ha néha szar is az élet. Ha szagban intenzívebb. * A vízen evezős sárkányhajó halad, ütemes dobolást hallani, így segítik az evezősöket, így tartják ritmusban azokat. Halad valahonnét valahová ez a kedves jármű. Néha pihennek. Ilyenkor utasai lelkesen integetnek minden dunai hajónak. Kiváltságot, talán kicsi fölényt is érezhetnek, de ne legyünk rosszak, valószínűleg csak simán örülnek a nyárnak. Nevetnek, közben örülnek a víznek, a különös alakú csónaknak, hogy egy csónakban eveznek, közösen (azon elöl és hátul sárkányt formáló díszítés), örülnek a maradék nyárnak, csak úgy, magának az életnek, és egyáltalán. * Szemközt egy félkész téglaépület, kilátszanak az építőanyagok. A nyílászárók egyelőre üres üregei egy meztelen újszülött homályos tekintetével néznek erre. Jó lett volna látni a nagy vallásokat, hogyan épültek fel, milyen alkatrészekből, miből mennyit határozott meg az építkezést felügyelő nagy intézet. * 34 �A meztelen újszülött az olyan, hogy nincs rajta még mez, sem rajtszám, sem szponzorok, sem eredmények, érmek. * Közelebb lépve érthetővé válik a strandon nagy hanggal bemondott szöveg. Egyáltalán, ha meg akarsz érteni valamit, legjobban teszed, ha közelebb lépsz ahhoz. Legyen az egy elhagyott betonkeverő, egy komp, amire éppen felhajtanak az autók, vagy egy emberi hang, ami vélhetően fontos üzenetet közvetít a tömegeknek. Csak nem szabad félreérteni. Mert sokszor van, hogy félreértik, félremagyarázzák, maszatolják, aztán lesz nagy kalamajka, hajcihő, sírásrívás, csapataink elfoglalták, satöbbi, kedves nézőink, most kaptuk a hírt. A strand gyepe, medencéi, népe, klór- és vattacukorszaga felett elrepülő hang tájékoztatást ad valami lényegesről, valami ismerősről, amivel mitológiákban, szent könyvekben, politikai eszmékben, ideológiákban, ősi tanításokban találunk párhuzamokat: „Őrzés nélkül hagyott értékeikért felelősséget nem vállalunk!” Ott a pont. Kemény, igazságos szavak ezek. Figyelmeztetik az emberiséget valamire. Hogy csak magára számíthat, vessen magára, ha elront valamit az életben. Vessen magára és az önmagában létező Istenre. Ha már volt olyan kegyes a sors, hogy hozzájuthattál valami értékhez, akkor legyél má’ szíves vigyázni arra. * 12 óra, 27 fok, lenge, laza nyugati szél. A folyó illata. Mozdulatai. Alázat, mely átjár, eláztat. Sirályok röpte, ahogy ráfordulnak a lenge, laza, nyugati szelekre. * Mikor egy olcsó, de kellemes, családias hotel portásához – aki egyben az intézmény mindenese is, cseléd, fűtő, karbantartó, klozet- és zöldségpucoló, kedélyes férfi – becsenget a lassan továbbálló, kedves vendég. Mert épp arra járt, elment a nyitott ablak előtt. Pár kedves kérdés, hogy van, köszönöm, mérsékelten, ilyesmi szelíd beszélgetés, hogy van a család, meg úgy általában az emberiség. Elmondani, hogy vannak félbehagyott ügyek, pontot tenni azokra ősszel, felkiáltójeleket, ha kell. De ha csak épkézláb kérdések merülnek fel, már az is valami. Valahol el kell kezdeni. Vagy éppen folytatni. Vagy éppen befejezni. * Várhatóan így köszön be pár nyári nap még, mielőtt átvált az időjárás. Mielőtt megjön az új vendég, más szokásokkal, más köszönési modorral, más értékrenddel, más ruhákkal. A portás jól tudja, hogy a leendő vendég számára melyik szoba lesz a legalkalmasabb. Néha benéz a portás az egyelőre még üres szobába, leül a fotelbe, ahová néhány hét múlva az új-régi vendég ül majd. Elpróbálja, eljátssza, milyen is lesz majd. 35 �PRÓZA ÉS VIDÉKE B ENEDEK S ZABOLCS Delej* Sára fölébredt. Egy darabig a szakadozott, foszlott baldachin komor, fekete körvonalait nézte, majd oldalra fordult, és a redőny résein átszűrődő fényben megpróbálta leolvasni az ágy melletti éjjeliszekrényen ketyegő ébresztőóráról az időt. A szobában általában oly módon változtak a fényviszonyok, hogy vagy sötét volt, vagy félhomály. Csupán reggel és kora este húzták föl néhány percre a redőnyt, és hajtották ki az ablaktáblákat. Ez a néhány lépésnyi, kicsiny, földszinti helyiség, amelyet Sárának rendeltek, befelé, az udvar irányába esett, ajtaja és ablaka egyaránt a gangra nyílott, és igazából nem is számított, hogy le van-e engedve avagy föl vane húzva a redőny, a napfény mindenképpen elkerülte a háznak eme szegletét. Sára most már egész jól bírt aludni. Nem tépelődött, nem őrlődött, nem gondolt semmire. Amikor a ház végre elnéptelenedett és az utolsó léptek is elhaltak a keskeny és az épület többi részéhez mérten meglepően dísztelen folyosón, Sára becsukta a szemeit, s néhány pillanattal később már aludt is. Hogy álmodott-e, arra soha nem emlékezett, ám muszáj volt gyorsan elaludnia, hiszen Fruzsi néni éppen csak megvárta, hogy a reggel valamelyest áttolódjon a délelőttbe, utána végigjárta a szobákat, s mindenkit fölvert. A ház délben nyitott, igaz, délután még nem az esti fényében üzemelt, de ha vendég érkezett, azt fogadni kellett. Egyelőre nem hallatszottak Fruzsi néni kemény, katonás léptei. Sárának volt még néhány perce arra, hogy fölhajtsa a nehéz szagú, száraz, kérges foltokkal borított takarót, megigazítsa az elnyűtt vánkost, levegye az éjszakai hálóruhát, és törülközőt csavarjon maga köré. A folyosó végén volt a fürdőszoba. Az arcot és a felsőtestet meg lehetett a lavórban lévő enyhén állott vízben mosni, ahhoz azonban, hogy teljesen megtisztulva, illatosan várják a vendégeket, be kellett menniük a fürdőbe is. Sára szeretett odabent lenni. Ha rajta múlott volna, sokkal több időt töltött volna a csobogó, forró víz alatt. Bár nem beszéltek róla, bizonyára így volt a többi lány is ezzel. Jólesett a nehéz és rossz ízeket hagyó éjszaka után megfürdeni, megtisztulni, kimosni, vagy legalábbis megkísérelni megszabadulni attól, amitől úgysem lehetett. Sára letolta magáról a takarót. Fölült, az ágy szélére fordult, és lecsúsztatta aprócska talpait a döngölt, csizmafoltos padlóra. A házban egyelőre teljes csönd honolt. Gyanútlanul akár azt is lehetett volna gondolni, hogy még éjszaka van, s mindenki békésen alszik, de hát nappal volt, erről árulkodtak a redőny világos rései, valamint az éjjeliszekrényen lévő óra is. Odakünn már pezseg minden: az üzletek * Részlet Az ördög Budapesten című regényből. 36 �ajtaja tárva-nyitva, emberek sietnek egyik irányból a másikba, a házmesterek harmadjára seprik föl a járdát, a Váci körút felől fiákerek zörgése hallik, s a magasból, az Andrássy út irányából kicsit bekéredzkedik a napfény, hogy ha egy kis sávban is, de átmenetileg kiszínezze a vaskos házak közé rejtőző szűk Ó utcát. Aztán a következő pillanatban föltárult a nehéz tölgyfaajtó, és világosság vágódott be a szobába a gangról. A küszöbön Fruzsi néni állt teljes valójában: kövéren, nagyokat szuszogva, egyelőre a szokásos esti smink, öltözék és protokollmosoly nélkül. Sára összerezzent. Nem hallotta Fruzsi néni közeledtét. Ezek szerint elbóbiskolt volna? Az előző pillanatban még tökéletes volt a félhomály és a némaság, most viszont, ha nem is fényárban úszik a kamrája, de már élesen látszanak a kontúrok, meg lehet különbözni egymástól a tárgyakat, még úgy is, hogy a befelé igyekvő gyönge fény útját jócskán elállja Fruzsi néni termetes alakja. A szülőotthon előtt találkozott először vele. Már akkor meghökkent a nem mindennapi méreteken, bár először azt hitte, hogy a vastag prémkabát teszi. Fruzsi néni úgy állt a metsző, süvítő februári szélben, akár valami kőszobor: megingathatatlanul és megrendíthetetlenül. S mintha éppen Sárát várta volna. Amint a lány megjelent a kapuban, Fruzsi néni elindult feléje. Átvágott az utcán, az se zavarta különösebben, hogy alig tett néhány lépést, csikorgó kerekekkel, centiméterekkel tőle fékezett le egy automobil. A vezetője nem is mert háborogni, csupán pislogott a vaskos pilótaszemüveg mögül – nyilván örült, hogy járgánya megúszta az ekkora tereptárggyal való veszélyes ütközést. – Milyen bájos gyermek – jelentette ki köszönés gyanánt Fruzsi néni, anélkül, hogy egy pillantást vetett volna a Sára karjain heverő, összegöndörített takaróra. – Kisfiú vagy kislány? – Kisfiú – válaszolta habozva Sára, mintha maga se tudná pontosan. – Mi a neve? Sára gyanakodva nézte a festett, pufók arcot, a zsírpárnák fedezékéből kikandikáló, élénken csillogó szemeket, és nem igazán értette, miért csilingelnek a fejében azok a kis csengettyűk, amelyek veszélyre szoktatták figyelmeztetni. Hetek, vagy talán hónapok óta ezek voltak az első, egyenest hozzája intézett emberi szavak, ám nem érezte őszintének őket. Később, amikor újra meg újra fölidézte első találkozásuk körülményeit, és föltette magának a kérdést, hogy mit kellett volna, avagy tudott-e volna bármit is másként csinálni, minduntalan megbizonyosodott arról, hogy hallgatnia kellett volna azokra a csengettyűkre. Föltéve, ha szóltak egyáltalán, és nem utólag képzelte őket oda. – Bálint. – Ó! Hát milyen szép neve van! Sára egyáltalán nem találta szépnek. Amikor a komor arcú, folyton ingerült bába a névről tudakolta, rádöbbent, hogy ezzel egyáltalán nem foglalkozott. Nem is tudott hirtelenjében mit felelni. Végül a bába nevezte el a kisfiút Bálintnak, mivel a születése erre a napra esett. – Hát magát hogy hívják, angyalom? Megmondja? Sára végül úgy volt vele, miért ne mondja meg. Szépen, illendően bemutatkozott. Úgy, ahogyan azt házaknál, az első viziteléskor szokott. Nem mintha olyan sok lett volna. A harmadik gazdája penderítette ki. 37 �– Én pedig a Fruzsi néni vagyok. Már ne haragudj, lelkecském, hogy így megszólítottalak, de amint megláttam ezt a bájos látványt, ezt a szép anyát ezzel a gyönyörű gyermekkel, azt gondoltam, muszáj őket közelebbről is megnéznem. Sárának föl se tűnt, hogy Fruzsi néni magázásból átváltott tegezésbe. Magától értetődő volt. – Gondolom, az édesapa is nagyon örül a csöppségnek. Hát hol késlekedik? Már itt kellene lennie. Fruzsi néni teátrális mozdulatokkal körbefordította a fejét. Sára lehorgasztotta a fejét, és a vékony, máris átázott cipőit bámulta. Nyilván Fruzsi néni is nagyon jól tudta, hogy se konflison, se automobillal, se gyalog nem fog megérkezni az édesapa. Akárhogy is alakultak később a dolgok, Sára azért hálás volt Fruzsi néninek, hogy annak kiléte felől soha nem érdeklődött. Ő se akart többé gondolni reá. Végtére is majdhogynem lényegtelen. – Értem – Fruzsi néni bólintott, és szemében mintha tényleg szomorúság tükröződött volna. – Ne ess kétségbe, kislányom! Nem vagy egyedül. Hidd el, hogy nem egy ilyen esettel találkoztam már. Gyere, igyunk meg egy kávét, és beszélgessünk egy kicsit. Fruzsi néninek nem lehet ellenállni. Fruzsi néninek deleje van. Soha nem kérdez senkit a szándékai felől, az ő számára ismeretlen az a szó, hogy „akarod-e”, „szeretnéd-e”. Egyszerűen megmondja, mi legyen. Sára észbe se kapott, máris ott lépdelt Fruzsi néni mellett, vagyis inkább mögött, és az ellen se emelt még gondolatban sem kifogást, hogy a kis Bálintot Fruzsi néni vigye, nehogy a gyöngélkedő édesanyát megviselje a teher. Az utcasarkon túl volt egy szegényes kávékimérés. A tulajdonoson kívül senki nem tartózkodott benne, az éjszakai dohányfüst azonban még ott keringett az asztalok fölött. Fruzsi néni határozottan, otthonos léptekkel betrappolt, és leült az egyik kör alakú asztalka mellé. Bálint nyöszörögni kezdett, mire Fruzsi néni ringatni kezdte. Avatatlan szemlélő könnyen ráfoghatta volna, hogy rázza a kisdedet, de ennek a végeredmény szempontjából különösebb jelentősége nincsen, a gyermek ugyanis néhány pillanattal később ismét – legalábbis úgy tűnt – békésen aludt. Fruzsi néni diadalmasan nézett a mellette toporgó Sárára, majd biccentett, hogy amaz is foglaljon helyet. A tulajdonos előjött a pult mögül, és odament hozzájuk. Csavart egyet-egyet bajuszának mind a két végén, beletörölte a kezeit a koszos kötényébe, és azt kérdezte: – A szokásosat, nagysád? Fruzsi néni a zavar legkisebb jele nélkül bólintott: – A szokásosat. Kettőt. Hetekkel később, amikor Sára elkezdte átgondolni az ezen a februári napon történteket, eszébe jutott, hogy ez volt a következő jel, amely miatt megint gyanakodhatott volna. S persze utána jött az összes többi következő. Neki azonban a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy az ilyesmikre fölfigyeljen. A „szokásos” habos kávét jelentett. Sára már jól ismerte a külleméről és az illatáról. Többször kísérletezett vele, s tulajdonképpen elmondhatta magáról, hogy tud habos kávét készíteni. Persze nem olyat, amilyet a kávéházakban és a kimérésekben csinálnak a modern gépeken, de egyik gazdája se panaszkodott emiatt. Ízlelni viszont ezen a délelőttön ízlelte először. Kétségkívül finom volt. Túlságosan is fi- 38 �nom, olyannyira, hogy nem is merte mindet meginni. Pedig nagyon jólesett a szülőotthoni kegyelemkoszt után. Fruzsi néni egy szót sem szólt addig, amíg a nagybajuszú tulajdonos – egyben főpincér – ki nem hozta a két gőzölgő csészét, és Sára bele nem nyalt legalább a habba. A gyerekkel volt elfoglalva. Néha megringatta – ezúttal kisebb mozdulatokkal –, néha dudorászott neki, máskor pedig csupán gyönyörködött benne. Aztán egyszer csak Sárához fordult. – Mi lesz ővele? – A kérdésben egyszerre volt számonkérés és aggodalom. Sára a kézfejével gyorsan letörölte a szája széléről a tejhabot. Ezen természetesen már ő is rengeteget gondolkodott. Egy ideig legalábbis. Majd miután semmi értelmes és kivitelezhető megoldás nem jutott az eszébe, letett arról, hogy töprengjen rajta. Csak lesz valahogy. Ha más nem, a hozzá hasonlókat mindig várja a Margit híd és az alatta örvénylő jeges Duna. Csecsemővel a nyakán nemigen vállalhat úri házaknál munkát. Odahaza, a falujában se fogadták volna szívesen. Talán beállhatott volna egy gyárba munkásnak, de az elemi iskolán kívül semmilyen képesítést nem szerzett, ráadásul túl gyönge és vézna volt az efféléhez. Nem beszélve arról, hogy míg a munkaidő le nem telik (már ha letelik egyáltalán), a gyereket nem tudta volna hová tenni. Élt Budapesten egy rokona, akivel miután följött a székesfővárosba, Sára hébehóba találkozgatott. Jólesett a meleg szó, a rokoni ölelés ebben a nagy idegenségben. Csakhogy ez a férfi kezdte egyre merészebben ölelgetni, Sára ezért letett a családi kapcsolatok ápolásáról. Mostanában viszont úgy találta, hogy ez az utolsó szál, amibe belekapaszkodhat. Kétségtelen, hogy borsózott a háta a rokon viszontlátásától, egyéb azonban nem jutott eszébe. Abban bízott, hogy odahaza, a felesége jelenlétében csak nem viselkedik oly módon vele. Egyedül az jelentett némi gondot, hogy nem tudta pontosan, hová kell mennie. Az a kis darab papír, amire az édesapja az ő távoli nagybácsikájának a címét rótta szálkás betűivel, már régen elveszett valamelyik hurcolkodás során. Egyetlenegyszer járt a rokon lakásában, s emlékezett rá, hogy elég nehezen találta meg a szűk és teljesen egyforma utcák és épületek között. Onnantól fogva mindig másutt találkozgattak. A bácsi nem akarta, hogy Sára többé fölmenjen hozzájuk, egyébként meg azon a címen, hogy a lánynak minél jobban meg kell ismernie a várost, soha nem ugyanoda beszélték meg a következő találkát. Persze – gondolta később Sára – azért, hogy ne keltsenek mindig ugyanott föltűnést. Viszolygott a gondolattól is, hogy viszontlássa, de egyéb nem jutott az eszébe. Csecsemővel a karján talán nem rúgja ki. Sára azt is eldöntötte, hogy amennyiben az lesz ára, akkor engedni fog a rokoni noszogatásnak. Elvégre már úgyis mindegy. Hiába tervezte ezt így el, mégse akaródzott a Fruzsi néninek elmondania. Nem csak a Fruzsi néni miatt. Amaz hol Bálintra nézett, hol reá. S sóhajtozva, gondterhelten megcsóválta a fejét. Lassan, megfontoltan, ám annál nagyobb határozottsággal beszélni kezdett. Hogy van neki egy igen közeli ismerőse, sőt tulajdonképpen barátja, aki nagyon rövid idő alatt és a legkisebb fennakadás nélkül el tudja intézni, hogy a gyermeket elhelyezzék az egyik otthonban, amelyet a szabadkőművesek üzemeltetnek. Természetesen akár Sára is odaköltözhetne vele, azonban ennek Fruzsi néni semmi értelmét nem látta, merthogy akkor onnét soha nem tudna kimozdulni, és onnantól 39 �fogva folyton mások kegyelemkenyerére szorulna. Neki sokkal jobb ötlete volt ennél. Maradjon a kis Bálint abban az otthonban, Sára pedig dolgozzon őnála. Van neki egy kis szalonja, ahol folyton rengeteg teendő akad. Mindig szükség van az efféle csinos és talpraesett leányokra. Sára nem foglalkozott különösebben azzal, hogy Fruzsi néni mit ért szalon alatt. Ráadásul nem is volt lehetősége nemet mondani, hiszen azonnal Fruzsi néni lekötelezettje lett. Elsőként ugye itt volt a finom habos kávé. Igaz, hogy Sára nem itta meg teljes egészében, de hát azt is ki kellett fizetni, ami a csészében maradt. Aztán a kávékimérésből Fruzsi néni átcipelte egy közeli kereskedésbe, mivel mégiscsak tarthatatlan állapot, hogy szegény lánynak, egy fiatal anyának egyetlen ruhája van. Sára ekkor arra gondolt, hogy a ruha még hagyján, ám azon a kis batyun kívül, amely az iratait és azt a néhány személyes tárgyát tartalmazta, no meg persze az egyre gyakrabban nyöszörgő Bálinton kívül végképp nincs egyebe, csupán a nagy rakás szerencsétlensége, a kilátástalansága, valamint az a halovány fénysugárral sem kecsegtető lehetőség, hogy fölkeresse a faképnél hagyott rokont, és kosztért, kvártélyért cserébe a karjaiba vesse magát. Végső megoldásként pedig ott a Margit híd, vagy a száguldó, dübörgő vonat. Utóbbit a legjobb volna talán Pesten kívül, mondjuk a szülőfaluja határában megcsinálni. Hogy még egyszer lássa azokat az átkozott vályogházakat. Mondjuk az édesapjának nem esne jól, ha a drága lánya pont a falu közelében vetné vonat elé magát – talán el is futna szégyenében, meg se állna Amerikáig. Az pedig továbbra is kérdés marad, hogy mi lesz a gyermekkel. Mert a feltámadó anyai ösztönök, és hát Sára alapvetően tiszta érzései még csak a gondolatát sem engedték meg annak, hogy a kisfiút netán magával rántsa a kétségbeesett halálba. Az viszont már ekkor földerengett előtte, hogy Fruzsi néni szívjósága nem valamiféle veleszületett önzetlenség eredménye. Ismerte már annyira az életet, különösen Budapestet, hogy tisztában legyen azzal, hogy az a hely a gyermekotthonban abban az esetben lesz meg, ha ő tesz érte valamit. Hogy pontosan micsodát, arról egyelőre sejtése se nagyon volt. Kérdés ellenben mindössze annyi maradt, hogy ki legyen a kettejük, de különösen a kis Bálint megmentője: Fruzsi néni, avagy apjának kéjsóvár nagybácsija valahol a Keleti pályaudvar környékén. Ám igazándiból ez se várt már megválaszolásra. Fruzsi néni gondoskodott arról, hogy semmi kétség ne legyen a célok és a kötelezettségek felől. A kisfiú már nem csupán nyöszörgött, hanem egyre türelmetlenebbül sírt. Fruzsi néni ráparancsolt Sárára, hogy etesse meg azt a szegény gyermeket. A lány tétován körbepillantott, hová húzódhatna, azonban a kereskedés olyan kicsiny és szűk volt, nem akadt sehol egy eldugott sarok. A kövér, kopasz férfiú, aki az üzletet birtokolta, és a kávéshoz hasonlóan láthatóan közeli viszonyt ápolt Fruzsi nénivel, nyájasan átengedte a saját székét. Sára leült, és kibuggyantotta jobb mellét. Fruzsi néni szakértő tekintettel mustrálta, és mintha bólogatott is volna egy kicsit. Aztán, hogy ne zavarják az éhes gyermeket, félrehúzódott a kövér kopasszal pusmogni a bolt ellenkező végébe. Mikorra Sára végzett az etetéssel, jókora pakkot állítottak össze nemcsak női, hanem gyerekruhából. A költségeket természetesen Fruzsi néni állta. Akárhányszor gondolt vissza erre a bizonyos első közös napra, Sárának mindannyiszor meg kellett magában állapítania, hogy Fruzsi néni tartotta a szavát. Bálintot még akkor délután elhelyezték abban az intézetben, amelyet a szabadkő- 40 �művesek pénzeltek, és ahol Fruzsi néninek megint csak egy ismerőse dolgozott, mégpedig a jelek szerint olyan beosztásban, hogy oda tudott hatni a fölvett személyek kilétére. Sára arra is ígéretet kapott Fruzsi nénitől, hogy a kicsit rendszeresen, lehetőség szerint hetente meglátogathatja, amit be is tartott: csütörtök délutánonként – talán azért pont akkor, hogy Fruzsi néni szándékai és elképzelései szerint az élménytől kisimultan és megnyugodva állhasson a péntek déltől kezdődő hétvégi vendégözön elé – Sára kivillamosozott (megint csak Fruzsi néni kontójára) az intézetbe, és néhány röpke óra erejéig a karjaiba vette lassan gyarapodó gyermekét. Fruzsi néni ugyanakkor azt is pedzegette, hogy örökbe kéne adni a kisfiút, az intézet nem lehet végleges megoldás, és Sára, bármennyire is fájt neki, tudta, hogy Fruzsi néninek igaza van: arra esély se látszott, hogy bármikor is eljut abba az állapotba, hogy ledolgozza mindazt, amivel Fruzsi néninek tartozik, lévén, hogy a számla folyamatosan növekszik a lakhatás, az étkezés, a ruháztatás okán. Sára azt hitte, hogy most fejmosás következik, vagy legalábbis a szokottan gunyoros számonkérés, hogy lám, a kisasszony még javában pihen, miközben vár a temérdek tennivaló: hamarosan nyit a ház, de előtte még rendbe kéne tenniük a benne lakóknak nemcsak saját magukat, hanem a szobáikat, a közös helyiségeket, a szalont és a folyosókat egyaránt… Aztán rá kellett döbbennie, hogy ez nem a szokásos reggel. Fruzsi néni hosszú pillanatokon keresztül csak állt és állt a küszöbön, majd ingerültség és indulat nélkül azt kérdezte: – Te jól vagy? Nincs semmi bajod? Sára idejét se tudta, mikor kérdeztek tőle ilyet utoljára. Fruzsi néni hangjában azonban ezentúl valódi aggodalom, sőt szomorúság és némi félelem csengett. – Igen. Jól vagyok – rebegte Sára, és egyszeriben megmagyarázhatatlan szánalmat érzett a tétova, kezeit tördelő Fruzsi néni iránt. Fölkelt az ágyból és utánament. A szomszédos szoba ajtaja nyitva volt. Az éjjeliszekrényen imbolygó fénnyel világított egy petróleumlámpa. Fruzsi néni tanácstalanul állt a szoba közepén. Sára odalépett melléje, és fölsikoltott. Nem olyan nagyot, mert tudta, hogy ebben a házban nem szabad a kelleténél jobban hangoskodni, akkor legalábbis bizonyosan nem, amikor nincsenek vendégek. A mellkasából kiszakadó sikolyt azonban nem bírta visszatartani. Az övéhez hasonló baldachinos, foltokkal tarkított ágyon ott feküdt Ildikó, a szomszédja, a kolléganője, egyben bizalmas barátnője. Hálóingén elöl vérfolt éktelenkedett, de vér volt az ágyneműn is, és a kemény, csizmanyomokkal teli padlót is vértócsák borították. 41 �J ENEI L ÁSZLÓ Éberség Gyöngyök távlatból Múlt kedden a személyiségét meghazudtoló, nyitott, zöld ruhában libbent be az ajtón, s egyből azt mondta, megüti a guta. Mert ő ilyet még nem hallott, milyen vicces ez az egész. Hátranyúlt a tarkójához, aztán meggondolhatta magát, látszott a mozdulat törése, markában összefogta hosszú, szőkített haját. Nevetett, már odakint elkezdhette, és a belépéskor elérte azt a szintet, amit a helyzetemhez leginkább megfelelőnek tartott. Ezzel van tele a feje, hogy felhozzon engem, pszichésen, mert hogy én beletörődöm a munkanélküliségbe. Vera nevetett, villogtak a fogai, negyvenhét éves, és gyönyörű a fogsora. Dzsentri-fi-ká-ció – mondta a pofácskáit felfújva, a szokásos majdbepisilek mozdulattal rándult össze a teste, egymáshoz tapadtak a combjai. Aztán, nehogy megkérdőjelezzek bármit is, szinte azonnal felegyenesedett, kisimult az arca, megnyugodva fújt egyet, majd elmagyarázta, min vihogtak a kht-nál fél napot. Állítólag a munkahelyén stílustanácsadó szélesíti az ismereteiket, havonta egyszer; nem látom a hatását. Bele se merek gondolni, mennyit kefél a hátam mögött. Szóval Vera lepett meg ezzel a kifejezéssel, ugyanaznap szerzett ürmöst is, innen jegyeztem meg, bódulatomban tucatszor is elismételtem – dzsentrifikáció. Annyi rémlik a jelentéséből, hogy a felújított városrészbe a régi lakók helyett új, gazdagabb réteg települ be. Vera tudta, miért nem nevetek vele, ahol élünk, épp a fordítottja történik. Ez a baja a fiúnknak, Zolinak is; havonta csak egyszer jön haza Pestről, egyetem mellett dolgozik valahová – azt mondja, programokat ír. Az anyja győzködte telefonon, hogy azt itthon is lehetne, van gépünk, meg mobilinternet, de Zoli nem akar jönni. Állítja, hogy jönne, ha tehetné, de szerintem hazudik, büdös neki ez a környék. Pedig megmutatnám a gyereknek, milyen, ha sokáig nézi; tavaly a szemközti vízmosástól egészen a bukóig kivágták a fákat. A dombtetőnek mintha koronája lenne: mögötte a hatalmas belvárosi lakótelep tízemeleteseinek csúcsai látszanak. Úristen, mondtam Verának, amikor a kidőlt fák helyén támadt résben az első felbukkant, hiszen tényleg ott van. Mármint a lakótelep; pedig tudtam, Vera is tudta, mindenki tudhatja, merre van, de akkor is. A toronytetők éjjel még inkább hasonlítanak egy korona csúcsaihoz, az ablakok szikrányi fényei lennének rajta a drágakövek, ha meg tarlót égetnek a dombon, és sötétedésig nem fejezik be, a ragyogó csíkok úgy maradnak meg egy ideig a lejtőn, mint az aranyfüggők. Mindez miért jutott az eszembe? Talán az ürmös miatt – ittam belőle az előbb –, talán azért, mert utólag rájöttem, hogy a szokásos galambszürke holmijai helyett aznap Vera valószínűleg nem miattam vett fel zöld ruhát. * 42 �Két óra múlt valamivel, ülök a galamblövő székemen, nem lehet sokat gondolkodni, hamar jön az első. A telek keleti oldaláról, az almafa tövéből a völgy egy arénának látszik, félkörben sorakoztatva ezernyi stratégiai pontot, ahonnan kiváló rálátás van a házunkra. Nem jövök zavarba, inkább kihívásnak érzem, komoly felismeréseket tartogat még számomra ez a helyzet, ha minden igaz. Nézem a galambokat a vén karosszékből, lövöldözöm rájuk, célkeresztbe a szürkékkel, szoktam mondani részegen. Egy éppen landol, húsz méterre sincs, a zsombékos részen pihen egy nagyobb göröngyön. Elvileg nem lenne szabad meghallanom a szárnycsattogást, rontja a találati és megsemmisítési arányt. Ettől függetlenül talán megvan, mert lebukott és nem tűnik fel sehol. Ez – hogy úgy mondjam – szakmailag releváns. Eleinte céltáblára lőttem, mert azt hittem, hogy a becsapódás hangja nem csupán bevési a lakosság tudatába a létezésemet, hanem éppenséggel némi többlettel szolgál majd; ezért is tettem a papírosból készült lőlapok mögé vaslemezt. A galambok viszont leesnek, ha eltalálom őket, és ebben ráadásként van valami vigasztaló. * Nem akarom becsapni magam, tudom, hogy vigaszra szorulok. Csak körül kell nézni. Gondozott porta a busz megállójától alig egy percre, csikkmentes előkert, egészben megmaradt beton járólapok. A kapun piros postaláda. Szép, de ez nem elég ahhoz, hogy az is maradjon. Az erőssége a fontos. Tegyük fel, ha támadás éri, ne legyen teljesen kiszolgáltatott. Minden nap átgondolom, mit tehetnék még. Beáll a 14.35-ös busz. Még az index sárga jeleit lesem, amikor meglep a madár, mégse találhattam el, fölrepül a régi óvodai konyha hatalmas téglakéménye mellett, át a magas falak tövében lévő, takarítatlan kisudvar fölött, ahol néhány társának tetemét láthatja, ha lenéz – legalábbis azt hiszem, ott vannak, egy ideje tervezgetem, hogy utánajárok. A szerencsés túlélő óvatos, paskoló zajokkal távolodik, váratlanul hűvös szél támad, a nyakamba fúj, megborzongok. Nem igazán tűröm jól a bizonytalanságot. Januárban megmozdult a lábam alatt a föld, mint később megtudtam, mindössze öt kilométeres mélységből jöttek a rengéshullámok – igen kis mélységben pattant ki, így írták az újságok. Lehet, hogy hiábavaló ez a sok aprómunka, amivel garantálni igyekszem legalább a minimumot? Muszáj erre is gondolnia valakinek. Vera hülyének tart, azt mondja, fogjam fel úgy, hogy egy védőréteg van a testemen, amitől nem tudnak a közelembe férkőzni, vagy ami még jobb: meg se látnak. Nem fognak beavatkozni, így mondja, mintha sejtene valamit is a folyamatokból. Próbál rávenni, hogy sétálgassak a környéken, hiszen többfelé az erdőbe visznek a földutak. Nem ő van itthon egész nap, ráhagyom, hadd mondja. Amióta küzd a hormonjaival, nekem már elég belőle annyi, amenynyit itthon tölt, nincsenek vele kapcsolatos vágyaim. Ezért nem is tudok neki elhinni semmit. Vera nem látja, mi folyik itt, mert szereti, hogy a városban megkefélik, a nyelvén még ott az íze a másiknak, mit érdekli, hová jön haza. Pedig láthatná, nem érnek semmit a kifinomultabb módszerek. Van ugyan egy ideje lovas járőr, meg szkvados járőr, konténerből kialakított rendelőbe jár az orvos, s van egy templom is, bár kívülről semmiben sem különbözik egy családi háztól – talán jezsuiták, vagy effélék, 43 �állandóan nyitva a kapujuk. Mint a filmekben: ha üldöznek, biztosan bemenekülhetnék. Sok választásom nem lenne, egyetlen műút van a hegyek felé, ezen jár a busz valameddig, de tavaly úgy két kilométerrel fentebb beszakadt az aszfalt, s a hatóságoknak nem sürgős megcsinálni. Azóta alig van átmenő forgalom, csak néhány cifra és feszes sportruhába öltözött kerékpáros suhan át, van, amikor szemet gyönyörködtető, áramvonalas bolyban jönnek. A nők melle tisztán látszik, az emelkedőn az erőlködéstől kivágódnak a mellbimbóik. Aztán elsuhan a csapat, tetszik a tempójuk, ráadásul a seggük ájuldozik jobbra meg balra, néha olyan gyorsan, hogy semmire se marad időm. Nem győzöm állítani a puskán a távcsövet, ahogy távolodnak. A célkeresztben vannak, az biztos, sosem késném le, igazán stílusos nők, kár hogy a hajuk nem látszik a sisak alatt. Vera nem tud erről, de azt hiszem, megértené. Néha mintha közeledni akarna. Például míg eszem a vacsorát, ő is leül az asztalhoz, rejtvényt fejt, feltolja az újságot egészen a tányéromig, vigyáznom kell, ne érjek a kezéhez, ha kanalazok. Rászóltam már, de azt mondja, jobban látja, ha messzebb tolja. Ez megy a szűk mosdóban is, meg az ágyban. Félévenként, ha egyszer úgy vagyunk, akkor meg minek ez a kínkeserves kerülgetés, hogy jajistenem, kettesben vagyunk, zárt ajtók mögött, s ilyenkor mások talán… Nem tudom eldönteni magamban, szóljak-e neki, hogy hagyjuk. Attól tartok, megszakadna benne valami emiatt, mégiscsak nő, így azonban mintha egy akasztófa előtt udvariaskodnánk, ki menjen előre. Mindig déltől érzem a délutánt, tizenkettőkor kezd fájni, hogy nemsokára hazaér. Tudom, melyik busszal jön, addigra elteszem a puskát. A pisztoly a tokjával együtt van felakasztva, ott lóg a nappaliban a kétajtós szekrény oldalán. * Ha iszom egy kicsit, előfordul, hogy kisétálok Vera elé. Hetente egyszer bevásárol, segítek neki cipelni a busztól. Még senkit nem csaptak le fényes nappal, nem azért megyek, csak segíteni. Vera szerint a buszon kell észnél lenni, a gyerekek körmét megnövesztik és hegyesre vágják, hogy kiszakíthassák a nejlonszatyrokat. Talán a galamb miatt gondolom így, de most is szeretném kint várni Verát, a megállótól ugyanis nincs messze az a belső udvar, kedvem támadt ellenőrizni a tetemeket. A busz kerekeitől hurkásodott aszfalt, a várakozóknak kiképzett kis sziget, majd keskeny füves rész a lépcsőig; onnan nagyjából harminc méter a hámló falú, megvakult épület, a volt óvoda, a belső udvarra eshetnek, a támfal tetejéről is leszedtem már néhányat. Régóta készülök megnézni, de ki sétafikál arrafelé, a megálló mögött ők vannak. Biztosan az ital is, a kíváncsiság is, hirtelen elindulok. A nyomós kút mellett mindig van víztócsa, a szomszédos elhagyott, még fel nem tört ház hátsó fala fejmagasságban teli van sáros lábnyomokkal. Ilyenek egyébként mindenfelé vannak, sokan játsszák ezt, Vera azt mondta, olyan, mintha freskót készítenének a fröcskölt vakolatra. Kelletlenül válaszoltam, hogy unatkoznak és kész. Az egyik putri körül mindig kint van egy öregember, a színe, mint a gyenge kávém, majdnem mint a méz, de a testének nincs sűrűsége. Távcsővel szoktam nézni; most is kint van, őt lestem a vállam fölött, míg a kaput zártam. Csak ilyenkor lát engem, és ez megnyugtató. Valószínűleg mormol magában valamit, milyen üres az 44 �utca, végre egy kis mozgás, nekem meg rögtön kedvem támad elvenni tőle ezt a kis közösségi élvezetet. Szeretem valami nagyon egzotikus és vad törzs tagjának gondolni, aki a ház mögött évekig gyakorolta, hogyan illessze a szájához egyetlen pillanat alatt a fúvócsövet. Utam során nem leszek hozzá közelebb harminc méternél. Lassan kerülgetem a gödröket. A rég bezárt szénbánya légaknája egy feltartott ujjra hasonlít, az árnyéka óramutatóként jár körbe a telepen – most lépek át rajta, érzem a pulzusomon, hogy megtörtént. A jókora vastornyot eddig csak a korrózió támadta, nemsokára végleg levonul az amerikai, nem kell a szén az erőműbe. Ha egyetlen napra őrizetlenül hagyják, széthordja a nép. Éjszaka elszabadul a pokol, mindenhonnan neszek jönnek, babonából ki sem mondom, mi az, de tudom, és szerintem Vera is tudja. Onnan jönnek elő, amerre most megyek. Le kell térni az útról, öt lépcső, mindegyik fok vizes, a gyerekeket szokták vödrökkel elindítani. Lentről már jól látni azt a kis házikót, érthetetlen, mi lehetett valaha a funkciója, ablaktalan, egyetlen keskeny ajtónyílás vezet be az alacsony helyiségbe. Talán arra jó volt egykor, hogy a telep széli kutyás őrök beálljanak az eső elöl. Most lakják. Éjjel az aszfaltút melletti ostorlámpa fénye szűkösen elér a bejárata mellett nőtt bokorig, ha Vera hamar elalszik, s a szuszogásából hallom, hogy megpróbálhatom, kiállok még az ablakunkhoz, s távcsövön nézem, mi folyik. Emberek mozgását lehet sejteni, bemennek, kisvártatva kijönnek, ez megy hajnalig. Míg nézem őket, az agyam teljesen leáll, nem gondolok semmire, az idő is vánszorogni kezd. Amikor csend lesz, még maradok, nézem távcsövön a semmit, mintha egy fekete függöny elé lennék állítva, az agyam elutasít minden jelentést, nincs szüksége rám. Közben leérek a völgy legaljáig, itt kettéválik az út. Az egyik visz a cigányokhoz, a másik a romos óvoda felé. Határozottan fordulok be, s amikor odaérek a tűzfalhoz, jól látszanak a felső téglasoron a lövésnyomok. Egy kis szakaszon félméternyit visszabontottak, ott lesek be. Sehol nincs madártetem, nincsenek galambok, maradványok. Most mit kezdjek ezzel; hogy intonáljak, ha legközelebb Vera kérdez. Szótlanul érek vissza az útelágazáshoz. Az öreg putrija felől kiáltást hallok, majd amikor egy asszony széthajtja az ajtónyílásban csüngő színes szalagokat, a vénember felém mutat, rám néz és egy körömnyi hófehér köpet zúg ki a szájából. Ugyanebben a pillanatban megcsillan két galamb teste az égen – hogyan csinálják vajon, mi fénylik rajtuk, hiszen vizesek nem lehetnek, a sötétebbik mégis, mintha úszna, úgy repül. Megcsillannak, akár a gyöngyök, ha kifordulnak valamiből. 45 �M ARAFKÓ LÁSZLÓ Futam-tampon Pezseg a vér, nevem viselőjének vére, hetek óta már úgy figyelem őt, mintha nem is én ülnék a kereveten, asztalon, vizsgálószékben, hanem ő, illedelmesen válaszolgatva, ha kérdezik, ha alkatrészeibe belepiszkálnak, ő nyög, fojtja vissza a szitkozódást, ilyenkor a másik (az első) elégedetten hátradől: micsoda nyámnyila alak ez a hasonnevű, még ennyit sem bír ki jajgatás nélkül, hiszen ez semmi (lenne) ennek a háttérben maradó hallgatagnak. Pezseg, hogy a zöldruhások, élükön a hórihorgas hentesköpenyessel, elintsék a rajtot, s itt fent, agyilag készen kell lennem, mert idegileg olyan nyugodt vagyok, mint a jó puha, lyukacsos sajt, omlós, lágy, gyertek, csak gyertek, kedveseim, alig várom, tegyétek velem, amit akartok, s akkor majd feldübörögnek a motorok, bőgnek a visszafojtott energiák, a torkomban (annak a harmadik személyű másikéban) azért egy nyelésnyi dugasz, amely talán majd kilökődik. Igen! – ahogy a filmekben kiáltják az igénytelen fordítók szövegét a felajzott és mindig túljátszó szinkronszínészek, igen, elrajtol a mezőny, élpozícióban én (tehát az a másik), rögtön bevágok elébük, elvégre engem vágnának, vagy mi a… (ezt az a másik fejezze be), lennétek csak ti itt, majd megtudnátok, megemlegetnétek, de még megtudhatjátok, hogy mit, mondjuk, amikor a csapat névtelen nőtagja az ötödik kísérletre sem volt képes belém verni az infúziós tűt („Micsoda vénája van magának?!”), hát milyen lenne, kis csapraverőm, már csak ilyen jutott, acélradiál, nehéz eltrafálni, mondta is oldalra fordulva a kis bestia: „Gyere, Manci, bökd meg te!”, mintha hízó lennék, pedig az utóbbi napokban inkább lefogytam, de a másik is hiába szúrt („Prete! Allez!”), végül a csendes harmadik telibe találta, igaz, előtte ujjbegggyel kicsit megbabonázta, akárha csigabigámmal játszadozott volna. E pillanatban elhal a dübörgés, a visszafojtott őserő, s a terem végéből idegen hang: „Itt van baj a földeléssel?” „Ember, maga mit keres itt?” – emeli fel hangját a hórihorgas. „Tegnap gond volt a földeléssel. Inkább maradok, nehogy valami megint történjen!” Milyen megnyugtató, érzékenyül el a pezsgő vérű másikom. „Legalább bővül a közönségem” – érzékenyül el az első, motorok ismét fel, monitorok foszforeszkálnak, arcmaszkokon át szaporább a levegő, izzik a lég, fehér lepedőn lepedék, előre! Nemrég a vérvétel utáni eredményre vártam, de az ügyeletes kedves közölte, nincs meg, ám én állhatatosan kitartottam az általuk megadott határidőnél, amelyet amúgy már túlléptünk, mire ő azt javasolta, forduljak az ország kormányához. Válaszát nem tartottam sem illedelmesnek, sem helyénvalónak (akkor még egyben volt a személyiségem), ugyanis vérképemet nem a kormánytól, hanem tőlük kértem, pontosabban ide irányítottak, az ő kft.-jükhöz, így ragaszkodtam ahhoz, hogy fent nevezett nem kedves nővér teljes kapcsolatrendszerének latba vetésével nézzen utána, mert ha bértáblázati alulfinanszírozásra panaszkodna, elvégre a kft. ügyvezetője mégsem szerénységem, tehát nem velem kell nyűgösködnie. Így aztán nagy dérrel-durral (inkább dúrral, mint mollal) intézkedéseket foganatosított, 46 �s lám, csodák csodájára, cserregve előkúszott a gépből rég várt leletem. Validáltan. Nem úgy, mint megelőző vizsgálatkor egy titokzatos eszköz: matató kezek, fürkész kamerák már bennem, ám a szövetmintát kiemelni hivatott szerszám („Komámaszszony, hol az olló?”) kiderült, éppen egy másik osztályon pihen, ráadásul nem is sterilen. Még jó, hogy nem rajtam (bennem) keresték. De a beteg ne ríjjon, egy hét múlva jöjjön, de előtte egy napig felkészülve, étlen-szomjan, próbajáratva, randevú a vizsgálóasztalon, a megadott időpontnál mindig három órával később, akár egy elrontott illegális találkozón, de legalább eszközhiánytalanul. Padlógáz, nyomás, boxbajhozóim, előre a csatornában, a szélcsatornában, bélcsatornában, csatornatöltelék nem akadály, nagytakarítást végeztünk az előző nap, huszonnégy órán át tisztítottuk, az időmérő futamon öt másodperc alatt értem el a tisztítóhelyet, még a teljes csatornacsőd előtt, s ezt az eredményt – nem ámítás – órákon át hoztam, másodpercre pontosan, csinálja utánam, aki nem hiszi, taposs bele hát, belém, királyi késes, ne kíméld a technikát, mert hogy engem ne, az csak természetes, a gép meg kezes állat, arra szolgál, hogy az embert gyötörje, ha ez az ára a gyógyulásnak, a nem kért mámorból való visszatérésnek, amikor virágkoszorúkat dobálnak rokonok és hívek, szóvirágokat, pacsuliillatúakat, ingyen vannak, a jószándék kaszálta őket, a hősnek, nekem jár a lelkes éljenzés, meg a titkolt öröm, hogy nem rajtuk gázolt végig a kór meg az újraszerelő csapat, hanem a szívós baráton, ismerősön, rokonon, megúsztam megint (?) pár évig, végig (???), hát a végemig biztosan, mert az egyszer csak eljön, bár az élet egy nagy megúszóverseny, rövid- és hosszúpályás, nehogy már számítson az a pár méter, ha arról van szó, partot érünk-e, a lényeg a benyúlás, fröccsenjen a klóros víz, bele a kaján pofákba, hogy megint legyőztük a fenekedő ármányt, a sors kezét, betartó lábát (hogy ne viseljen sípcsontvédőt, ha egyszer szembetalálkoznánk!), persze, ezt most az ajzottság diktálja, amikor az ember úgy sajnálja magát, mintha a saját gyermeke lenne, ha már az anyjáé nem lehet, kiöregedett belőle, jobb is, ha szegény nem tud róla, hogy utólag mik esnek meg a szülöttjével, aki így legalább csak magát vigasztalja, a beste lelke, a jobbik énjét, mert ilyenkorra mindig megjavulunk, fogadkozunk, hogy soha többé, egy pohárral, egy szállal, egy felesleges dugattyúütemmel sem többet, mint amennyi a kiegyensúlyozott működésünkhöz szükségeltetik, a legoptimálisabb üzemmódra beállva az élet nekünk kimért hátralevőjéig, ha van hátra és előre, de legyen, édes istenem, legyen még egy picike, hogy elbúcsúzzunk a drága arctól, a kéztől, mely finom erezésével a mi vigaszunkra mozdul (nem mozdul?), de hát az élet már csak ilyen (még ilyenebb!), az árnyék és a fény együttes játéka (kik is írták meg ezt ezerszer?), de most árnyékok vetülnek ránk, jöjj hát, fény, reflektor bekapcs, de ne a pofámba, drága gyermekem, asszisztensem, mert úgy belecsípek a dagadó fehér nadrágba, mint a méhecske, fullánkszakadásig, bár jó lenne előtte rebbenve virágról virágra, gyűjtve a nektárt, betárazva a kaptárt, betartva a naptárt, bár mintha kezdeném elveszíteni ittlétemet, elmém szivattyúzza a semmit, hol is a mit, a tündöklő arcjátékok közt, szétcsúsznak, fölöttem ollóznak, hangtalan, pá, aranyaim, feltárva, takaratlanul feltárva, eltakarítatlan, csak nem vakon vezetek, ebből csak durranás lehet, boxhajcsárkáim, fröcsögni fog itt minden, nem tehetek róla, az én saram a ti saratok, én szóltam időben, de nem figyeltetek, megjósoltam, mindig, de nem ügyeltetek, bár még így is jól jártam az ókoriakhoz képest, 47 �engem életben hagytok, ott meg leöldösték a rossz hír hozóit, pedig azért jövendöltem, hogy elkerüljétek a bajt, hát magatokra vessetek… Száguldás a csatornában, egyedül a csatornában, egyedül a száguldással, zakatoló álomláz, nyomomban zöldruhás üldözők, nem kétséges, hogy beérnek, nem kétséges a gyötrelem, jöhettek egyenzubbonyosok, túlélem a halálomat, elsiklom előle, mint egy csatornanyíl, -nyilallás, csatornanyúl, szőre feláll, elsimul, kicsúszik a kezük közül, siklórepülésben kanyart vesz, bedől, kidől, elszakad a zubbonyzöldektől, csak a fájdalomtól nem bír elügyeskedni, besüvít az alagútba, beszívja, mint egy nyelőcső-kígyóbendő, sáriszap, nyögvenyelő gyomorhánytorgás, hagyjatok, hagyjatok, semmi kívánság, uram, csak egy kis békesség, jó leszek, ígérem, jó gyerek leszek, mint évtizedek óta még soha, még büntetés is jöhet, csak ezt a kínt vedd le rólam, belőlem, ezt a megalázó jármot, igát, gyakorolni fogom az igét, nem csupán a leckét ismételni, megbántam már a sok engedetlenséget, kezes jószágod leszek, ez nem ígérgetés, nem próbállak kicselezni, újratanulom az imát, amiben lám, most is elakadok, eltűnik a gyerekkori szó, mint egy ürgelyukban, behúzta az apaürge, éles fogával belekapott, nem engedi vissza hozzám, pedig nyelvemen az elillant hangsor, amitől gördülne a mondat, de mint kiakadt szerkezet, most ugyanott kerreg, pörög, ismétli csonka önmagát. Ó, Legnagyobb Gyógyító, ha akarnád, elronthatnád a világ egyensúlyát is, bár meglehet, már el is romlott, mit tudhatunk mi róla ebben a légbuboréksátorban, mi nekünk adatott, a mindenség szódavízgyöngyözéseként, míg szállunk az ég felé a semmi óceánjában, s hisszük: halálunk a világvég, pedig csak annyi, mint a félrenyelés, amíg a rokonság kiköhögi magát, a mindenség rá se hederít, miért is hederítene bármire is, mi része. Hajolj fölém, Legfőbb Bíró, Végítélet Ura, Mindenekfölöttim, leintőm a célegyenesben, fénnyel fejfedős úr, élők és holtak királya, reflektorok varázslója, szerveim rendezője, infúzióim vezérlője, ki izzó lámpákkal teli trónuson ülsz, melletted néma angyalok kara, zöld overállban, szorosan záródó fehér köpenyekben, csontarcú népség, mely szavak nélkül is érti egymást, de ki ért meg engem, földi fetrengőt, legalább a könyörgő szemeimet, hánytorgó beleimet, szűkölő idegeimet, nem kérek sokat, csak egy kis simogatást, nem csupán a műtőasztalét, vaságyét, s tépjétek le rólam a belém harapó fém-elektromos-kábelrángó murénákat, hogy mi az a muréna, hát a mélytenger ádáz pofájú szörnye, mely sziklahasadékból tör ki, az álom, a hánytorgó képzelet mélyvizében ringó palackos búvár húsára áhítozva, legyen szerencsétek hozzá, bár nem kívánom, de remélem, mert akkor nagyobb hajlandósággal néznétek kürtő szemetekkel a kezetek alatt rángót. Szóval, fénnyel jő az eljövendő, a Fehér Arcú Megváltó, ki visszapofoz a csatornazúgásos alvilágból a felvilágba, de most még a félvilágban, fölöttem lisztarcúak, aggodalmas nagyképűek, azt hiszik, ők szültek újra, holott szülni csak egyszer lehet és szabad, mármint egy embert csak egyszer, a többi csak szánalmas kísérlet a jótéteményre, bár beavatottak azt mondják, az újjászületés felér egy extázissal. Szép jóreggelt, napot, éjszakát fehér arcú varázsló, ki fölöttem trónolsz, bár kinevezésedhez nem sok közöm volt, mondhatnám semmi, zsugorított nulla, s a követési távolságot nem tartottad be, sőt, belém vágtál. Cél – egyenes, vég – egyenes. „Kiszállok! Szálljanak ki belőlem!” Kitolnak egy kocsin, négykerekű háromkerekű az istenadta, a negyedik kereke csorba, ettől rúg, le akar vetni magáról, folyosói rodeó. A nővérke nem is bír vele, ott hagy a kanyarban, mi az, nem lesz kerék- 48 �csere, pedig én nem így akartam üdvözölni közönségemet, félig letakartan, dicsőségben s nem szánalomban, durrogok a kanyarban, a fél folyosó engem néz, ne inhalált adj, istenem, ne inhalált adj énnekem, búcsúzóul még tamponálnék, mielőtt még talpon állnék. A takarítónő elhalad mellettem – „Hogy a kezük törne le!” fohásza a szemetelőknek szól, de szemetes edényt nem tesz le nekik –, kocsijáról kilocscsan a felmosólé, csúszkálnak a nyomába lépők, lesz utánpótlásuk a balesetieknek. Két emelet közt megtérek, a beteghordó misszionárius szeretetre int, kétszer akar leejteni, de egyszer sem sikerül neki. Az én vallásom a szabadság, a szabad orvosválasztás és az orvosilag szabad választás. Mi az, hogy az ágyamban, a beígért ágyamban valaki fekszik, s hogy máshova helyeznek, jó, hogy nem kell puszit adni a nyitott szemmel alvónak. Nem, nővérke, éppen csak annyira tetszik viccesnek lennem, amennyire a sebhegedés megengedi, semmivel sem többel, mert amivel több, az már veszélyezteti a rehabot, s azt már a kezelőorvosok nyugalmának veszélyeztetése miatt sem kockáztatnám meg, mert ugyebár más az öngyógyítás és más az önpusztítás, miként annak hatalmas szakirodalma van, tehát ezt az elharapott mosolyt még engedélyezem magácskának, de többet egy hajszállal sem, az már a trezoromba kerül, majd legközelebb elsütjük, talán a kontroll napján, a főorvosi vizit után öt perccel, egy minutummal sem hamarább, hogy megpróbáljam jegyzőkönyvileg és puritánul számba venni a történteket. A versenyzőnek nem az a feladata, hogy győzzön, csupáncsak hogy életben maradjon, a győzelem kikényszerítése a boxfelelős dolga. Ha nem sikerülne, az már a felsőbb hatalmak számlájára íratik. Fölöttük nem állnak földi döntőbírák, így kártérítés is csak a másik életünkben várható. (Megint összecsúsztam volna azzal a másikkal?) Bár abban a másik létben meg minek, az maga a kárpótlás. Úgy látszik, rezisztens törzs tagja vagyok, talán még törzsfőnök is, ki levelet intéz a betegjogi képviselőhöz, akit földi halandó még nem látott, akárcsak a kvantumokat. Kvantum… Punktum… De azért legközelebb kéretik a furcsán elvékonyodott tárcámat szorítókötéssel a vénámra erősíteni, jól jöhet az még az égi csarnokban a végső várakozáskor, ha megkívánnék valamit a büfé makacs automatájából, csak előtte, még itt lent, ne felejtsek el aprót is váltani… 49 �O NAGY Z OLTÁN Énekek éneke (63-67.) 63. Irigyen és rosszkedvűen A mesterek összeszokott kis csapat. Mire a férfi egyet pislant, leszedik a problémás kémény körül a cserepet, két pallót összekapcsozva lecsúszdázzák a kukába. Öt perc. Ugyanazon a csúszdán húzzák fel az új cserepeket. Öt perc. Ámulva nézi, hallja a füttyöt, fentről a kettős választ, jövök, kész, indulhat a következő. Nincs lélegzetvételnyi szünet a munkafázisok közt. Ami volna, kitöltik. Ha mégis maradna, belép a másik mellé, igazít az elmozdulni készülő támgerendán, és vissza a saját feladathoz éppen időben, éppen a legjobb ritmusban. Közben egyikük maltert kever, arra is jut ideje. A harmadik mester a peremen egyensúlyoz, kampós végű borjúkötélen húzogatja föl a horpadt vödörbe pakolt téglát, egyebet. Mire kettőt pislant, az új kémény áll, a régi a szemétbe került, a repedt tetőcserepeket pótolják. Mindezt olyan összehangoltan és természetesen, mintha a világ rendje volna öt méter magasan kormos téglákkal egyensúlyozni. Fáradtan nézi, és arra gondol, érte ő valamihez ezen a rohadt világon annyira, hogy amikor valaki munka közben nézi, irigyelje a tudást, a szakértelmet. Nem, gondolja, semmit nem tudok így. Semmihez nem értek annyira, hogy menetben meg ne kelljen állnom, gondolkodni a következő lépésen. Bánatában alszik egy jelentőset. Koradélutáni, októbervégi tompa fény, a nap lassan halad a Börzsöny felé a vékony felhők mögött. Nemrég fejezte be az ebédet, ami elnyomja, a hajnal fél hatig tartó Réka-látogatás fölemésztette minden erejét. Jelentősebbet aludna, ha nem riasztja a telefon. 64. Csendben haza – Engem soha, csak a libádat hívogatod? – reccsen rá a nő. – Most keltettél, ebben a pillanatban ébredtem. – Ne hazudj, foglalt voltál, kétszer tíz percen belül. – A csörgésre ébredtem, mondom. – Az nem lehet, mással beszél, hívjam később, mondta a géphang. – Az ég áldjon meg, nem vagyok telefonos szakember, annyit tudok, aludtam, a csörgésre ébredtem. – Akkor nem a libát hívtad. 50 �– Nem hívtam senkit, őt meg nem is tudnám, mert percenként ezer forint fölött csúcsidőben, a kártyán meg már nincs ezer forint. Szünet. Mindketten ugyanarra a nőre gondolnak. A férfi arra gondol, milyen undorító, ahogy kiejti a száján a libát. A nő arra, vicsorogjon csak, szokja, hogy mennyire gyűlölöm a szemét kis ribancot. – Mélt se írtál – mondja a nő. – Nem tudtam reggel felmenni, mintha csak egy napra kaptam volna a kulcsot. Próbáltam, nem sikerült. – Akkor mással se levelezgetsz. – Nincs netem. Galambpostám sincs. – Nem is sms-elsz? – Nem. Most ébredtem. Szünet. A férfi az órára néz, megállapítja, még nincs fél hat, nincs tizenkét órája, hogy hazaautózott a nő, mi a francot akar, ki kell bírnia fél napot, mert otthon se hívogathat orrba-szájba, amikor úri kedve úgy tartja. – A barátom vagy? – kérdezi a nő. – Nem. – Mi az, hogy nem vagy a barátom? – Estig a barátod voltam, most a szeretőd vagyok. Csoje? – Ha a szeretőm vagy, és bajba kerülnék, nem segítenél rajtam barátként? – Nem mindegy, ha segítenék? – Nem. Egyáltalán nem mindegy. Az ember a szeretőjét bevágja a latrinába, ha lejár az ideje. – Honnan veszel ekkora hülyeséget? – Ismerek egy embert, aki bevágta a szeretőjét a latrinába. – Mert? – Mert fölszarvazta. – Akkor talán kitüntetést érdemelne a szerető? – Minden helyzet más és más... – Van helyzet, amikor kitüntetik érte? – A dolog latrina-kezelése nem axióma – mondja a nő. – Nem axióma, evidencia. De feltétel, hogy gyorsan kell cselekedni, amíg van értelme. – Megfontoltan is lehet, nem? Szünet. Nem hagyja abba, nem és nem, gondolja a férfi. Belevesszük az új szerződésbe, hogy én a férjét nem emlegetem, ő pedig a helyettesítő nőt. – Álljunk meg egy pillanatra... Miről beszélünk? – kérdezi a férfi. – Arról, hogy barátom vagy-e. – Nem, te megint libázol, pedig megegyeztünk. – Tudni szeretném, mi volt, miért, hogyan. – Megegyeztünk, hogy majd elmondom, ha lesz mit. – De ha nem a szeretőd, akkor most micsoda? – A liba? – Igen, a liba. Barátod? – Nem. 51 �– Én a barátod vagyok? – Soha nem voltunk barátok, miféle nyakatekert kiindulási pont? Az ember nem csináltat gyereket a barátjával. Te se gondolhatod, hogy valaha barátok voltunk. – Nem lehetne egyszerre a kettő? Szerelemmel gondolni a barátra? – Nem. Legyen elég. Nyughass. – Ha a libára nem gondolsz barátsággal, akkor rám hogyan gondoltál, amíg a liba megvolt? – Nem gondolok semmit. Amíg nem iszom egy kávét, túl bonyolult ez nekem. Szünet. Jó volna némi nyugalom, gondolja a férfi. Ezt így nem sokáig lehet, valamiképpen a tudomására kell hoznom. Az is igaz, persze, rendeznünk kell a két és fél év számláit, mert potyognak minden monitorból, minden postaboxból. – Azonnal lemerülök. Nincs velem a töltő – mondja a férfi, hogy végre befejezzék. – Add meg anyád vonalas számát. – Minek? – Hogy tudjam. – Csiha... – Megkérdem a tudakozót. – Na. Szerintem pihenj, aludj, amíg egyedül vagy, fuss egy kört, főzz valami finomat, nézd a tévét, én intézem, amit kell, ma húzok haza. Nem akarok itt aludni. Szünet. – Miattam? – kérdi a nő. – Miattad is. – Mert? – Nem mondom meg. – El akarod felejteni, hogy ott jártam? – Nem akarom elfelejteni. – Jó volt? – Tudod, nem? – Hát akkor? – A dolgom elvégeztem, nincs netem, mennék haza a munkába. Szünet. – Hallom a hazugságot a válaszban – mondja a nő. – Nem hazudok. – Úgy érzed, megcsaltad a libát. Velem. – Nem. Nem jut eszembe, csak amikor emlegeted. – Megint hazudsz. – Nem jut eszembe, csak ha emlegeted. Mindketten jobban járnánk, ha nem tennéd. – Megcsaltad velem? Így érzed? – Fáradt vagyok, nem érzek semmit. – Mind a ketten csaltatok, egy-egy, most mi lesz. Ez a kérdés? – Nem ez a kérdés. – Hanem? – Nem csaltam, visszataláltam. Csak éppen azt nem tudom, hová. 52 �– Minek mindent tudni? – Ez az. Megyek csendben haza. Aztán megrágjuk, hogyan tovább. Most lemerülök... Katt. 65. A repülő elszállt – Elég lesz nyolcadikán a pénz? Nem hiányzik? – kérdi mélben a nőt. – Persze. Ma hetedike van. Ez azt jelenti, amit jelent? – Azt. – Vége? – Éjfélkor. – Ahogy megbeszélted magaddal? – Ahogy megtárgyaltam magammal. – Jövök telefonon. Szünet. – Jól vagy? – kérdi a nő. – Minden nappal jobban. – Elmondod egyszer, mi volt ebben ilyen szörnyű? – Ha tudom majd, igen. – Ne viccelj. Most is tudod. – Talán. De nem könnyű elhinni... – Hogy átbasztak? – Ja. Hogy így. Szart a palánkon. – Mindennapos történet, erre gondolj. – Gondoljon erre, akivel mindennapos történet. Szünet. – Miért éppen ez a nap a határidő? – Nem a nap, a hét. – De miért éppen? – A tizedik hét. Ha valami tíz hét alatt nem dől el, soha nem dől el. El kell dönteni. – Ezt értem. Tudom. De miért pont nyolcadika? – Éjfélig meg kell rendelni a repülőjegyet, ha csütörtökön utazni akarsz. – És te csütörtökön utazni akarsz? – Ma éjfélig akarok. Éjfél után nem akarok. Szünet. – Ez szomorú – mondja a nő. – A tények szomorú dolgok. Nem mondom, ha nem kérdezed. Sajnálom. Többször figyelmeztettelek, ne beszéljünk róla. – Anyádnál is repülni akartál? – Igen. – És én, az isten verjen meg, én mire vagyok? 53 �– Más vagy. Kerek egész. Érinthetetlen. Egy csoda. Ha rád gondolok, kisüt a nap. Melletted semmi dolgom. Csak az örömök, a gyönyörök. Ha odabújok hozzád, nem akarok semmi mást. Se fölkelni, se gondolkodni, nem akarok csinálni semmit, csak ott lenni leállt aggyal, álló öreggel. Ő pedig egy félkész picsa, feladat, munka, igyekezet, tervek. Elfújja a szél nélkülem. Vége van. – Ezt ő másképpen tudja. – Úgy tűnik. Szünet. – Akkor reggel? – Akkor reggel. – Várlak. Szeretlek, te disznó. Még azt is szeretem benned, te disznó, hogy nem hazudsz. Meg azt is, csak azt kicsivel jobban, hogy tökéletesnek látsz, hogy kisüt a nap, a libát meg félkész picsának. Éjfél. – Mi van? – kérdi a nő. – Hogyhogy még mindig ébren, már éjfél van? – Mi van, ne cicázz! – Eldőlt. Kész. Vége. – Nnna. Akkor aludjunk. Akkor reggel? – Akkor reggel... Katt. 66. Bevezető e-mail Nem hívlak, nehogy baj legyen. Nehogy én legyek az oka, ha nem tudnál reggel jönni. Csak elmondok valamit. Ezt a telefont azóta használom, amióta ismerlek. Veled beszéltem, sms-eztem legtöbbet rajta. Egy regényt írtunk össze legalább. Kár, hogy nem másoltam ki, a bánatban olvashattam volna regényünk egy-egy fejezetét. Most, miután éjfélkor hívtalak, megnyugodtam. Leraktam az asztal sarkára, ahol a helye. Kinéztem a konyhába, a hűtőládába, mit főzzek neked holnap. Mi legyen a reggeli, mi az ebéd. Ott szöszögtem, örülgettem, hogy milyen hosszú éjszaka lesz, és milyen rövid, ha reggelre itt vagy, amikor brekken a telefon. Hallom porszívózás közben is. Udvarról is hallom. A metróban is hallom. Amikor nagyon várok valamire, ötször megnézem, hátha mégsem, pedig tudom, hallom, álomból is hallom. Volt idő, amikor minden jelzésre végigfutott hátamon a hideg, hátha te írtál. Az elmúlt két évben is, amikor pedig soha nem. Sokszor órákon át nem néztem meg, mert addig bízhattam benne, hátha váratlanul te vagy. De egyszer aztán mégis, és a csalódás, minél tovább vártam, annál nagyobb volt. Arra a bizonyos sms-re egy évig vártam. Minden nap. Csak mondom, hogy tudd. Most meg, most a konyhában, ahogy kotorásztam a fagyos cuccok között, kitaláljam, mit ennél szívesen, éppen beszéltünk, éppen elmúlt éjfél, éppen nyugodt vagyok, mert tudom, hogy akkor reggel, mert rögtön itt a reggel, vele te is itt leszel két év után, két borzasztó hosszú év, három hónap után. Hármat brekken, hármat rezeg. Nem érdekel, mondom nyakig a hidegben, senki ne írjon, senkire nem vagyok kíváncsi, senkinek nem válaszolok, mindenki húzzon el, én most egy napra megszüntetem a világot magam körül. Olyan régen várom, hogy megszüntessem. 54 �Nem megyek be, nem nézem meg, minek. Kiválasztok egy húst, berakom a mosogatóba, hogy reggelre kiolvadjon. Aztán fürödni. Látom a nagy fürdőszobai tükörben, látom, mi történt harmincadikán, hogy a testem tele feszültséggel, várakozással, vággyal, kiábrándultsággal is, hogy csak megmutattad neki a jót, aztán elvetted megint egy hétre. Gyors zuhany, benézek a gyerekre, alszik, mint a bunda, be az ágyba, hogy már „csak egyet alszunk”, előtte odapislantottam a telefonra, látom „üzenete érkezett”. A feladó te vagy. Jaj, mondom, csak nem valami közbejött, csak nem az történt, hogy nem jöhetsz reggel. Kinyitom. Egyetlen betű. H. Ami másnak kórház, Hungária, az nekem „hiányzol”. Ülök a gépben, bőgök, akár a kamaszlányok, az egyetlen embernek, az egyetlen emberért, aki utálja, ha bőgök. Másnak meg nem szoktam, még dühömben se. Más nem érdekel. Történjen valami, kérlek, mert ez több már, nem bírom sokáig. R 67. Névnap előtt – Hallgatlak, éppen elaludtam – mondja álmosan a nő a telefonba. – Csak nem reggel van, itt állsz a kapuban? – Nincs reggel, éjfél múlt. – Akkor mi van? – Ne írj nekem ilyeneket, mint ez a mél, ne mondj semmi olyat, ami miatt megint csak szégyenkezhetek. – Nem azért írtam, hogy szégyenkezz, hanem azért, tudd, így is gondol rád valaki. – Írd meg, aztán tedd föl a tárlóba. De én... – Mindig csak én, én, én! – Szóval, nem akarom olvasni, nem akarok úgy nézni a telefonodra, hogy az jusson eszembe róla is, szemét voltam, pedig nem, csak úgy alakult, úgy látszott megoldhatónak, ésszerűnek. – Nem szemeteztelek. Nem akartalak. De egyszerre annyi minden eszembe jut, hogy szelektálni sem tudok köztük. Ha tiltakozom, ha néha rosszul is esik, nem a két év három hónap jön ki győztesen, hanem a kétszer hat hónap. Na és anyád napja. A bajnok. – Akkor maradjunk ebben. Írjuk le a két évet. – Két és fél. – A két és felet. Írjuk le. Szünet. Két év, három hónap és egy kicsi. – Persze. Te könnyen leírod... – mondja a nő. – Nem írom le könnyen, szó nincs erről. – Nálam mégis könnyebben. Te mentél el, veled történt, ami történt, a te életed volt tele minden jóval, úttal, kirándulással, idegen pinával, én addig itt ültem a fiaddal a polcon lefagyasztva, hogy majd elővegyél. Ahogy elővettél, amikor újra kellettem. – Ez túl durva. – Annyira nem durva, mint megélni. – Az élet durva. Nincs aranyba vésve senki, semmi. Nem tudhatni, mi lesz holnap. 55 �– Ne mondd ezt. Csak egyre vagyok képes gondolni, ha ezt mondod. – Arra ne gondolj, amire. – Liba. – Úgy van. Arra ne. Ott az a különleges eset fordul elő, hogy tudom, mi történik holnap. – Szabad érdeklődnöm? – Szabad. – Akkor illő alázattal érdeklődöm, mi történik holnap? – Te történsz. Ma is te történsz, ma már holnap van, és holnap is te történsz, mert holnapután lesz holnap. Elmúlt éjfél. – Hiszek neked. Illetve hinni akarok. – Akkor ennyit. Ebben megegyeztünk. Szünet. – Mit vigyek névnapodra? Minek örülnél? – kérdezi a férfi. – Nem kell semmi. Ha nagyon akarsz valamit, intézd el, hogy tizedikén veled ébredjek, kész. Tavaly augusztusban, születésnapom előtt éppen ezt kérdezte apám, minek örülnék. Azt kértem, intézze el, hogy tizenkilencedikén veled ébredjek. Nevetett, hogy ennyi női ostobaságból három fiú kijött volna, de intézett valamit, rád keresett, mert másnap telefonált, hogy válasszak mást, ha tudok, te valahol a hegyek közt kóborolsz. Pontosan azt mondta, hogy válassz elérhető férfit, te buta nagylány, őt hozom, de Király elérhetetlen. – Remek. – Tehát azt kérem, próbáld összehozni, hogy tizedikén velem ébredj. És akkor minden el van felejtve, meg van bocsátva. Ma nyolcadika, holnap kilenc, maradsz, itt alszol, együtt ébredünk a névnapon. – Nem lesz több liba? – Nem. Talán nem. – Mi a garancia? – Nincs garancia. – Rendben. Megpróbálom. – Megpróbálod a két napot? – Igen. Szünet. – Jó éjt akkor. Jó éjt neked. Mocorog a gyerek – halkít a nő. – Jó éjt. – Akkor reggeltől két napunk van? – Reggeltől két nap. Ha Isten is úgy akarja – mondja a férfi. – Isten úgy akarja. Ha nem akarja, kapja be. – Hogy beszélsz? Isten itt nem kapott kártyát, Maráé a leosztás. – Jó, hogy figyelmeztetsz. – Kényszerűség. Tudnunk kell, merre hány méter. – Na persze. Merre hány méter éter. Katt. 56 �V ASS N ORBERT Hátra, le, kisütés Kicsengettek. Tapétával kötött tankönyveimet Lakers logós, lila Budmil hátizsákomba gyűrtem. El nem fogyasztott citromos teámat meg – valami zsigeri praktikusság okán – a különálló zsebbe pakoltam, ahol az elfogyasztott tízóraim okozta űr tátongott. Így, ha a nagy sietségben el is mulasztottam volna az üvegre csavarni a kupakját, csupán a nyugati parti alakulat arannyal hímzett címere látta volna kárát óvatlanságomnak. A társadalomban elfoglalt helyem legfontosabb – és a diákigazolványomon kívül egyetlen – iratát, az üzenő füzetemet azonban nem fenyegette az elázás. Nevezett, szüleim és tanítóim között létesült papír alapú forródrót ugyanis az iskolatáska felső, elcipzározható részében volt. Épp egy jó nedvszívó tankönyvrétegnyire a teától. Mindezt persze akkor és ott nem gondoltam végig. Helyette az üzenő közvetlen közelében pihenő, műbőrből készült, zsebpénztől duzzadó, beigebarnás pénztárcám járt az eszemben. Száz közül is felismertem volna, hisz egy Slavia 630-as légpuskából kilőtt, eltévedt lövedék szaggatta meg. Céllövöldés volt. Unikális formája miatt egy bélyeggyűjtő bolondult volna érte. A tartalma engem momentán jobban érdekelt. Igen, a pénz egyben volt. Hála az áldozatos mignonböjtnek, újból összegyűlt az 576 Kbyte magazin ára. És ezért volt fantasztikus érzés, hogy végre kicsengettek. Kompjúterünk ugyan nem volt, ám cimboráimmal együtt fontosnak éreztem, hogy hónapról hónapra értesüljek a legújabb fejlesztésű számítógépes játékokról. És az „öthetvenhat” – mi, vásárlók csak így neveztük – pontosan ezt kínálta. Félszáznál is több színes, csillogó papírra nyomott oldalon. De nemcsak tájékoztatott, hanem kanonizált is. „Ennek a szimulátornak 91 %-os az irányíthatósága” – idéztük elképedve. „Annak a repülősnek meg csak 65 %-os a grafikája” – hüledeztünk, noha ennek nyilvánvalóan nem volt semmi értelme. Számunkra meg aztán pláne, akik kizárólag annyit láttunk a játékokból, amennyit a jótékony szerkesztő – éppen a magunkfajta kedvéért – a szöveg mellé képek gyanánt betördelt. Képzeletben viszont könyörtelenül irtottuk az ellent. Megjártunk minden ütközetet Trójától Pearl Harborig, Monzában pezsgőt locsoltunk a pixeles közönségre, a prérin vasútvonalat építettünk, a világűrben fel-alá repkedtünk. És ez így volt szép. A szemünk nem romlott a monitortól, a fantáziánk viszont napról napra javult. S az újságban közölt titkos kódoknak hála, egy tökös főellenséget, vagy akár egy egész nemszeretem küldetést is lecsalhattunk, képzeletben. Sőt, az sem volt ritka, hogy életerőnket, üzemanyagunkat, lőszerünket fogytán érezvén hangosan kimondtunk egy betűvagy számsort, hogy aztán a többiek elismerő biccentésére minden egyenesbe jöjjék. Bravúr úgy geeknek lenni, ha csak hírből ismered az ’ON’-gombot, nekünk talán mégis sikerült. 57 �Játékokat testközelből akkoriban csak úszóversenyek alkalmával, a szottyadt pogácsával és vizes műanyag székekkel felszerelt büfékben láttunk. Játékgép formátumban. Az üzemeltetők a kötelező flipper mellé rendszerint egy verekedős szimulátort állítottak. Szinte retinánkba égett a vérvörösen villogó ’insert coin(s)’ felirat, amit a legvadabb mozdulatokból összevágott demo kísért. És mi be is dobtuk az érmét. Ám gyakorlatlanok lévén jókora verést kaptunk a mesterséges intelligencia mozgatta harcosoktól. A kezdet kezdetén jó volt nekünk a Streetfighter is, de rá kellett jönnünk, hogy azért a Mortal Kombat az igazi. Sötétebb felhők, szigorúbb tekintetek és a kivégzések. Szóval a „Mortál”. És a Mortálhoz fűződött az öthetvenhat legnagyobb dobása is. Az újság mellékleteként fakultpiros, félbehajtott cheatfüzet jelent meg. A Mortál második részének kivégzéseit tartalmazta. Minden sora aranyat ért. Ezért az ereklyéért indultam hát akkor, mikor végre kicsengettek. Nem mondanám, hogy egyszerű volt a dolgom. Mindezt ugyanis jó előre beharangozták, ezért tartani lehetett attól, hogy hamar elkapkodják az újságokat. A sulihoz legközelebbi trafikkal ezért nem is próbálkoztam. Felesleges lett volna. Helyette egy távol eső bódéhoz siettem. Volt. Benne a kivégzés-kotta. Abban a hónapban szerintem ember nem akadt, aki módszeresen végiglapozta volna az újságot és eltűnődött a grafikák meg a kezelhetőség százalékosításán. Az olyan lett volna, mint a Disney alatt megkérdezni, hogy mi megy a másik csatornán. Abszurd. A Mortál mindent vitt. Attól fogva mindenhol velünk volt a karakterek skiccelt másával díszített, speciális mozgások varázsigéit rejtő breviárium. Szagos tollal kitépett füzetlapokra másoltuk a hermetikus tudást, a lányoknak szót sem szólva minderről. Úgysem értenék. Órák alatt papírzsebkendőkön csúsztattunk oda egymásnak egy-egy billentyűkombinációt, s mivel a smiley meg a lájkolás akkor még ismeretlenek voltak, hát bólintással ismertük el a hibátlan repetíciót. Ez volt a mi kis Morse-ábécénk. Napok alatt bevágtuk Liu Kang biciklirúgásának, Raiden elektrosokkjának, Johnny Cage tökön ütésének kódját. Igen. Azt, amikor lemegy spárgába… A füzet az öltözőben is téma lett. Edzések alatt ugyanis elég idő volt fejben verekedni. Ha a főellenséggel birkóztál, megszűnt a tréning monotóniája. Egy alkalommal aztán Janó bejelentette, hogy megvan nekik a játék. Csak így. Meghökkentünk. Arra gondoltunk, ez a fiú leússza velünk a penzumot, lezuhanyzik, megtörölközik, felöltözik, hazamegy és bekapcsolja a gépet. És rajta van a Mortál 2. A játék, amit mi naphosszat játszunk fejben, de igaziból talán egy kicsit jobb lehet. Tévedtünk. Janót digitális Kánaán vette körül. Volt például rádiós walkmanje, meg Game Boya is. Igaz, versenyek alkalmával mindig más játszott vele, mert szendvicset, tusfürdőt, csokoládét, Olympos üdítőt, vagy ezek tetszőleges kombinációját kínáltuk fel neki egy fertályórányi máriózásért. A kuncsorgókat Janó az erősorrend, az ellenszolgáltatás, meg a szimpátia koordinátáival megadható bonyolult grafikon alapján rangsorolta. A legkisebbeknél rendszerint lemerült az elem. Janónak Tupperware-műanyagba csomagták a szenyáit, míg én világ életemben alufóliás voltam. Janó mindig az aktuális Air Max modellt viselte, és módszeresen szét is rúgta pár hónap alatt. Innen tudtuk, hogy valójában nem is olyan jó csuka az. Most meg ez a Mortál. 58 �Így hát mindenki Janó szülinapi buliját várta. Hideg számításból. Tudtuk jól, hogy ott, ha csak néhány percre is, de módunk nyílik kipróbálni a Mortált. És eljött végre. A Bburago-modell mellett szatyromban figyelt a cheat-füzet is. Mondtam, hogy azt nem ajándékban hoztam, csak úgy. A szendvicsen Zala felvágott, reszelt trappista, a tojáskarika közepén pirosarany-pötty. Árnyalata kísértetiesen hasonlított az újságban látott „Round 1. Fight!” feliratra. Úgyhogy az étel iránti lelkesedés ezúttal nem Éva néninek szólt. A számítógéphez a tortán, a gyertyafújáson, a kölyökpezsgőn meg a kézmosáson át vezetett az út. Az egyenlet ismeretlenje Gábor volt, Janó testvérbátyja, a PC tulajdonosa. Kamaszos pökhendiségével nem egyszer hiúsította már meg, hogy mi, kicsik a géphez ülhessünk. Ám most mégiscsak az öccse születésnapja van – gondoltuk. És igazunk is lett. A monitor lassan melegedett, a rendszer mai fülnek elképzelhetetlen kattogások közepette állt fel. És Janó a DOS-ban határozott entert nyomott. Neki ez mindennapos rutinenter volt, számunkra viszont az örökkévalóság élénk kék hátterű tornácán elsúgott bebocsátó ima. A leírás alapján jó előre elképzeltük, hogy milyen kezdőkép fogad majd. A játék gyártójának emblémáját is ismertük már. Ám a karakterválasztó ablaknál furcsa érzés fogott el. Tényleg a Mortál 2-vel fogok játszani? Liu Kangot választottam. Ugrándoztam, kapkodtam, nyomkodtam én amit értem, de a tűzgolyó sehogysem jött össze. De nem csak nekem nem. Dani se tudott fagyasztani Sub-Zeroval, meg Tomi se szórta a villámokat Raidennel. Hiába mondtuk fel hibátlanul a speciális kombinációkat, a küzdelem hevében újra és újra elvétettük őket. Ujjaink megbotlottak a billentyűkön. Amíg a nyilakat kerestük, az ellen jókora támadást vitt be avatárunk gyomorszájába. A monitortól távol könnyű volt szájalni, hogy hátra, le, kisütés. De a képernyővel szemben? Pedig hát miféle szülinap az, ahol még egy ócska teleport sem sikerül? Nemhogy egy kivégzés. Márpedig mi aztán nem a dobostortáért jöttünk. Megkértük hát Janót, a Mortál avatott mesterét: mutasson be néhány klasszikus mozdulatsort. Az ünnepelt kis kéretés után, jól látható fintorral helyet is foglalt a forgós székben. Persze egy kivégzést rendeltünk tőle. Azt, hogy hátra, le, kisütés. Azt, aminek hatására a győztes megroppantja ellenfele gerincét. Janóban benne volt a lezserség, a bizonyítási kényszer, meg a virtus is, hogy ezt aztán simán beviszi. Ilyenkor garantált a betli. – Hát jó, mindig azért nem sikerülhet – tárta szét karját. Mi megszeppenve, megértően bólogattunk. Hogy is sikerülhetne minden alkalommal ez a bonyolult billentyűsor, hátra – le – kisütés? Kortyoltunk a Zupból, markoltunk a chipsből és kértük, hogy tegyen még egy próbát! Na, akkor összejött. Rohadt bénán nézett ki. Én olyan 55%-ot adtam volna rá. A katarzis elmaradt. Ahogy harcosban a gerinc, úgy bennünk is eltört valami. Mi nem így képzeltük. Százfélén, de így nem. Leszegett fejjel mentem haza és mikor anyáék kérdezték, hogy milyen volt a szülinap, csak megvontam a vállam. Aztán már sosem játszottunk fejben Mortált. Nem érte meg. 59 �KUTATÓTERÜLET H ORVÁTH K ORNÉLIA Turczi István költői nyelvéről „van aki a sorok között (in)formálódik” (Turczi István: Rohamosan fogy az Esti Hírlap)1 „Hiszen egymás nélkül semmit sem ér a nyelv.” (Turczi István: Egymás nélkül semmit)2 Dolgozatom címe kapcsán néhány előzetes megjegyzést, két metanyelvi és egy tartalmi reflexiót tennék. A költői terminust egy szerző egész irodalmi munkásságának jelölőjeként (is) szokás érteni, jelen írásban azonban a jelző szűkebb értelme szerint Turczi István verses lírai szövegeinek néhány nyelvi és textuális sajátosságát tárgyalom. Ebből következően a címbeli nyelv szót tág értelemben használom, beleértve a versek írott szövegi megjelenésére irányuló észrevételeket is. Vizsgálódásom elsődleges tárgyául pedig, némileg talán meglepő módon az első, a Segédmúzsák fekete lakkcipőben című kötetet választottam, noha több ponton kitérek más kötetek meghatározó jellemzőire, s állást kívánok foglalni az életmű állomásai közötti összefüggéseknek, a Turczi-költészet folytonosságának kérdésében is. S kezdem mindjárt ez utóbbival, hiszen az életmű kontinuitásának problémája a Turczi-líra kritikai recepciójának is szinte első helyen visszatérő kérdésfelvetése. A művészi pálya egységessége kapcsán Szepes Erika nem a költői nyelv jellemző sajátosságaira és esetleges változásaira, hanem a versekből kirajzolódó alkotói személyiségtípus identitásának folytonosságára kérdez rá, s ezt a kereső aktivitásban jelöli meg: „Turczi nem önmagát keresi a világban, nincsenek önértékelési zavarai, hanem igyekszik felderíteni mindazokat a világokat, amelyek hozzájárultak személyiségének kialakulásához – érzelmileg, gondolkodásmódban, műveltségben, világnézetben. Keres – de nem önmagát keresi, hanem a személyiségét generáló erők kezdetét.”3 S bár a versbeli beszélőnek és a költő biográfiai személyének ilyetén szétválasztatlanságát problematikusnak találom, fontosnak tűnik, hogy Szepes kiemelt figyelmet szentel az első kötetnek, s abból építi fel az életmű értelmezői konstrukcióját. Másfelől Kabdebó Lóránt hatásos paradoxonával éppen a korai líranyelvtől való elfordulásban ragadja meg e költészet belső összefüggését: „Ha nem lett volna a beat és a rock költészet jelenléte Turczi István költői világának megépítése idején (az első három kötet alakításakor…), akkor nem lett volna mitől elszakadnia – kialakítva egy sajátos magyar poétikai és grammatikai szövegépítményt, amelynek összefoglalásaként jelenhetett meg az összegző Hosszú versek éj60 �szakája kötet” (kiemelés tőlem, H. K.).4 Kabdebó az említett művek közötti szövegszerű és stiláris kapcsolódás percepciójának lehetetlenségét is hangsúlyozza, másfelől azonban – könyvének bevezetőjében – Turczi poézisének meghatározó vonását a dialogikus és szintetizáló típusú versalakítás együttes működésében fedezi föl, s e kettőségben implicit módon mégis e költészet belső összefüggéseire, poétikai orientációjának általános jellemzőjére világít rá. Vilcsek Béla mintegy harmadik álláspontot elfoglalva a lírai életmű kibontakozását a szerves továbbfejlődés folyamataként értékeli, ahol minden alkotói korszaknak sikerül tovább gazdagítania a pálya kezdetén kialakított egyéni verstípusait és versbeszédét.5 Végezetül a linearitás és az „egységesség” meglétének kérdésére az olyan közvetett interpretációk, mint például Tarján Tamás 2004-es válogatása (Hívásra szól a csönd), mely a Segédmúzsákból tekintélyes számú darabot emel be a kötetbe, egyértelmű igennel válaszolnak. Úgy gondolom, az életmű egyik változatlan poétikai jellemzője abban a tendenciában mutatkozik meg, amely a verset korábbi szövegek inskripciójaként, deformációjaként és transzformációjaként működteti, s amelyik a textusok eme összjátékából kíván létrehívni egy – a poligenetikus eredet okán – mindig másként szerveződő szövegvilágot. Ez a poétikai elgondolás már az első kötetben is megtapasztalható. Mindössze néhány példára utalnék: a Fallikus csönd nemcsak ajánlásában idézi Hajnóczyt, de szövegébe A Halál kilovagolt Perzsiából és a Jézus menyasszonya meghatározó szó-motívumait, illetve szövegdarabjait építi be, miközben az avantgarde típusú, a tipográfia vizuális lehetőségeit kihasználó szövegkép elrendezése a magyar költészettörténetből Szilágyi Domonkos textuális hálóit (különösen a Búcsú a trópusoktól verseit) eleveníti föl. Hasonló történik a Pilinszkynek ajánlott Partitúrában, míg a Barátság az én és a fák viszonyában Nemes Nagy Ágnes költészetét aktivizálja a befogadói emlékezetben. Az Égre nézek a Nagy László-i mágikus-mitikus nyelvű versvilág ráolvasásszerűségét idézi, az Új világ és a három Akvárium kísértetiesen hívja elő az irodalmi tudatból Cortázar Axolotl-ját; A 22-es csapdája, noha címében Joseph Heller művére utal, szövegében Csicsikovot és a „holt lelkeket” nevesíti, míg például az Önző vers József Attila-intertextusok segítségével artikulál egy jellemzően Szabó Lőrinc-i tematikát. S bár a Segédmúzsákban meghatározóbb az egész kötet korpuszának, mint az egyes versszövegeknek a politextuális építkezése, a későbbi művekben markánsabban érvényesülő szövegpoétikai tendencia már itt világosan érzékelhető.6 Az SMS 66 kortárs költőnek kötetben a kortárs lírai tradícióra való (a „kortárs tradíció” csak látszólag paradoxon) megszakítatlan „odahallgatás” mint alapvető költői magatartás már explicit, tematizált formában lesz a kötet mint kompozíció és mint szöveguniverzum döntő szervező erejévé. A 2007-es Áthalások címe pedig egyszerre megy vissza Szabó Lőrinc Vers és valóságára és Weöres Áthallások kötetére, mely utóbbi versei korábbi lírai hagyományvonalak és költők műveit, műfajait, poétikai alakzatait aktivizálják. A Turczi-kötet címe e (minimálisan) kettős „áthallása” révén a szöveghagyományok és az egyes szövegek folytonos egymásra rétegződésének, egymásra íródásának gondolatát explikálja, miközben a szójelentés detrakciós átalakításával a „hallott”, a hangzó szöveg későmodern felfogásától egy posztmodern típusú gesztussal az írott, a textusok felől szerveződő szöveg konceptusa irányában mozdul el. A szinkopénak köszönhető egy betűnyi différance a szótő 61 �megváltoztatásával ugyanakkor a szövegek ilyetén egymásra íródását a halál, a meghalás témájához is köti. E „halál” nem pusztán a megidézett költőkre vonatkozóan, tematikusan, hanem a versbeli beszélő „halálaként” is értendő, ami – a korábban megállapított posztmodern kötődés ellenében – a későmodernség poétikai alapállását látszik reaktiválni. Pilinszky szavai a költői „halálról” meggyőzően érzékeltetik ezt a későmodern felfogást: „A költő »menet közben« valamiképpen mindig belehal, belebukik abba, amit csinál. »Amíg a mag meg nem hal…« Furcsa módon enélkül az átmeneti kudarc nélkül – amit írás közben az ember mindig véglegesnek érez – nincs autentikus »alkotás«. A halálnak bele kell épülnie a versbe, hogy a sorok életre kelhessenek.”7 A Találkozás egy amnéziás tetemmel című Turcziversben az irónia trópusa hasonló gondolatot szólaltat meg: „én vagyok hozzá [t.i. a halálhoz] a legközelebb, / így Ő most hozzám tartozik”. Turczinál azonban a Pilinszky-féle gondolat úgy módosul, hogy nála a költői (azaz a versbeli, a „szövegi”) én más költők szövegeibe „hal bele”, miközben verse, amelybe e lírai beszélő nyelvileg és textuálisan beíródik, más költők szövegeiből épül fel (a „más költők” megnevezés a szerző saját korábbi verseire is érvényesíthető: ennek jó példája az SMSek Nők és… elnevezésű szövege, amely az intratextuális kapcsolódást kettős autoreferenciális működés révén hozza létre, egyszerre alludálva az első kötet sokat idézett A nők és a költészet című versére, valamint az 1989-ben azonos címen megjelent, Jung Zseni aktfotóival megjelent kötetre). Az Áthalások versei szövegkompozíció és versforma tekintetében is a későmodernhez köthető technikákat érvényesítenek, s teszik ezt a címekben-alcímekben megidézett költők beszédmódjától és jellemző szövegalkotó eljárásaitól függetlenül. Irodalomtörténeti aspektusból kérdés lehet, vajon a későmodernség zárt formáinak, letisztult nyelvének visszatérése a Turczi-kötetben visszalépésnek minősül-e. A kérdésre anélkül felelnék, hogy a dilemmába részletesen belebocsátkoznék: meglátásom szerint itt korántsem beszélhetünk visszalépésről, ellenkezőleg, inkább egy sajátos lírai beszédmód – esetenként döccenőkön keresztüli – kiformálódásának lehetünk tanúi. A versek által evokált költői tematikák és/vagy retorikák ellenére a szövegek olyan versmegszólalásokként olvashatóak, amelyek hasonló módon építik be a későmodernség nyelvi-poétikai eljárásait, mint amiként a későmodern szerzők építették be nyelv- és költészetszemléletükbe az avantgarde tapasztalatát.8 Ennek alátámasztásaként a Parancs Jánosnak szentelt Egymás nélkül semmit című, a versnyelv szoros szerveződését s ezzel együtt a jövőre nyitottságát, a szöveg kimondó utolsó versszakát idézem: Bármi is történik, nem történt végleges – Szoros textúrába szőve, ím, a túlélési terv. A vers egyszerre emlékszik és emlék, Hiszen egymás nélkül semmit sem ér a nyelv. (55., a szerző kiemelése) 62 �A lírai és kortárs szöveghagyományra való odahallgatás (egyébiránt a modernség költőitől sem idegen) poétikai gesztusa már az első szöveg címében ott munkál. Mint ismert, e paratextust több kritikus értetlenül vagy éppen elutasítással fogadta, s ez utóbbi különösen a segéd szóra vonatkozott. A „fekete lakkcipőben” specifikátora a múzsának a görög-európai mitikus és költői hagyományból jól ismert női mivoltát látszik megerősíteni (az effajta vélekedést a költemények jó részének női/szerelmi tematikája alá is támasztja). A segédmúzsák kifejezés azonban más interpretációs lehetőségnek is teret ad: lehetővé teszi a költeményekben megjelenített, de ily módon egyben szöveggé is tett nőknek mint a múzsa segédeinek, helyettesítőinek értelmezését. Ez esetben azonban a címet nem tematikusan, hanem tropologikusan (retorikailag) kell értenünk, vagyis a jelölők felcserélésén (transzmutáció) és behelyettesítésén (immutáció) alapuló nyelvi játék jelöléseként. Ebből az aspektusból a kötetcím a nyelv ama eredendően retorikus természetét juttatja érvényre, amely Nietzsche szerint minden szóban benne rejlik, s amely felől nézve a ráció megtévesztőnek, a morálisan felfogott igazság fogalma (mint minden fogalmunk) pedig illúziónak bizonyul.9 Ez az erő, a nyelv illuzórikus ereje akkor is működik, ha felismertük illuzórikus mivoltát. Nietzsche azonban a tanulmány végén egy sajátos megoldást „ajánl föl”, amit a nyelv eme törvényszerűségére való ráhagyatkozásként, „odahallgatásként” írhatunk körül (amit ő maga intuíciónak nevez), s az antik görög gondolkodás- és életmódban lát megtestesülni: érvelése szerint a nyelv eme megtévesztő törvényszerűségének az intuitív ráhagyatkozás során elérhető meghaladását egyedül a költészet nyelvi világa képes lehetővé tenni. (lásd A nők és a költészet ismert befejezését: „A költészet olyan, mint az ágyba tévedt szentjánosbogár: akkor is világít, mikor elkelne egy kis szolidáris sötétség…” [42.]) Más megközelítésben a cím referenciális és költői értelemképzés folytonos összjátékaként, Jakobsonnal szólva a referenciának a poétikai funkcióban való megkettőződéseként értelmezhető, miszerint a nők Turczi költészetében mindössze „segédei”, helyettesítői az „igazi” múzsának, az ihletnek, a költészetnek. Turczi költői beszédének, grammatikájának és trópusalkotásának, valamint ezekből kibontható szubjektumfelfogásának jelentős elődei között Kulcsár Szabó Ernő Radnótit, Vas Istvánt és Pilinszkyt, míg Kabdebó Lóránt Eliotot, Ezra Poundot, Pilinszkyt, Szabó Lőrincet és Weöres Sándort említi. A Segédmúzsák szövegeit átszövő számos idézet és allúzió mellett a versbeszéd és a szövegépítkezés sajátosságaiban a magam részéről két magyar költői nyelv meghatározó szervező szerepét vélem fölfedezni: elsődlegesen Weöres Sándorét, másodsorban Petri Györgyét. Érveim: A halhatatlanság felé Turczi-verse a weöresi A teljesség felé címét visszhangozza. Nyilvánvalóan parodisztikus parafrázissal van dolgunk, a szöveg azonban önnön „idézet-mivoltát”, travesztiaszerűen kifordított természetét explicit módon reflektálja részint az „ajánlom magam” egyszerre önreferenciális és énkettőző ajánlásában, részint a versszöveg idézőjelbe tételével. A vers prózasorokba tördeltsége, melynek intencionáltságát a „sorozatos” sorvégi elválasztójelek rendre kiemelik (az elválasztójel a 31 kvázi-verssorból mindössze 12 végéről hiányzik, míg az utolsó sor kétszótagos rövidsége a prózai szövegek bekezdésvégeit imitálja). A teljesség felé alcímében (Próza-vázlatok) jelölt szövegformának versszövegformáló elvvé tételeként működik. A Csodakút a Weöres-líra egyik ismétlődő kulcsmotívumát, a kutat és a kútba zuhanás témáját hívja életre, s ennek Weö- 63 �res azon Merülő Saturnus kötetében is jelentős a szerepe, amelynek Országút című költeménye alighanem Turczi Országútonja ihlető szövege lehetett. Weöres Áthallásainak Turczi-féle áthallásáról már volt szó, de rokonság fedezhető fel a két szerző költői habitusában is: Weörest a magyar líra első számú alakváltó, „próteuszi”10 (Szőcs Géza) költőjeként szoktuk emlegetni, akinél azonban az alakváltás sosem puszta szerepjátékként, hanem mindig a nyelvi és szövegi lehetőségek, a megszólalás új és új regisztereinek kereséseként működik. (Vö. Weöres szavaival: „Nem értek egyet azokkal a modernekkel […], akik mindig, következetesen, theoretikusan modernek. Azok közé szeretnék tartozni, akik, mint T. S. Eliot, költészeti doktrina nélkül, legjobb hajlamukat követik, maximális értékre törekszenek, ellanyhulásuk ellen makacsul küzdenek, de semmiféle elrugaszkodó vagy kordában tartó elméletük nincsen. Hol hagyományosak, hol újítók, hol érthetők, hol érthetetlenek aszerint […] Nem követnek valamely irányt, hanem úgy növekednek, mint az élő fa: ágaikkal minden irányba, gyökerükkel lefelé, koronájukkal fölfelé.”11 Weöres számára az „eredetiség” deklaráltan a költészettörténeti tradíció hangjainak átsajátításában rejlik, számára ez az egyetlen poétika: pontosan úgy, ahogyan Kulcsár Szabó Ernő írja az Áthalások kötet Utószavában: „Egy vers tehát nem attól egyedi és megismételhetetlen, mert csupa eredeti darabból építkezik, hanem mert részeinek egyszeri konfigurációját nem lehet szabályokba foglalni.”12 A Petri György költészetével való rokonságot nem egyszerűen a későmodernposztmodern határán szituálható versbeszéd dilemmájában látom, hanem számos nyelvi-poétikai megoldás hasonlóságában. Petri az a költő, aki egyfelől úgy építi be költészetébe a magyar és a nemzetközi lírai tradíció nyelvét, hogy mindeközben originális, jól felismerhető beszédmodalitást, saját témák, problémák, versnyelvi és retorikai megoldások köré szerveződő megszólalásmódot alakít ki. E megszólalásmód egyik jellegzetes faktora az az irónia, mely a megidézett nyelvekre, de legfőképpen a saját beszédre irányul, ugyanakkor könnyen váltakozik egy patetikus, allegorizáló beszédmóddal. A nyelvek és a saját mondás fölötti irónia Turczi versbeszédében a kezdetektől meghatározó szerepet játszik (a szleng, a bulvár, a slágerek nyelvének „beépítése” meglátásom szerint innen válik értelmezhetővé); mi több, a Segédmúzsák kötetében látványosan váltakozik az allegorizáló beszédmóddal. A közvetlen Petri-utalásokon túl (mint pl. a Petri-féle Sci-fi szerelem visszacsengése a Sci-fi történet című versben, vagy a Körülírt zuhanás kötet- és verscímének megszólaltatása a Teli torokból zuhanás verscímében) határozottan Petrit idézik a formailag viszonylag kötetlen versek végén a poétikailag letisztult, s gyakran ritmikailag is tiszta csengésű sor-mondatok (pl. „a fantáziánál nincs egyszerűbb szerkezet” [E.T.] vagy „egyre erősödő / szív-szünetjelek” [Sci-fi történet]). Végül szerelem és költészet témájának mindkét szerzőnél markírozott nyelvi összekapcsolását szeretném kiemelni, amelyet Petri az ismert Pilinszky-parafrázissal („A költészet nem tűri az alapok bonyolultságát”) éppen a Sci-fi szerelem című versében deklarált poétikailag: „A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát.” Turczinál a nő és a szerelem témája már az első kötetben is következetesen a nyelv, a szavak, a hangok, a mondhatóság problémájaként artikulálódik (pl. „ajkak öleléséről letaszított szavak” [Sci-fi szerelem], „mikor régi szeretők nyakára tekeredve / elfelejtett szavakat szorongat a nyelv” [Hegel], „túl a rögzíthető időn / folyik tovább és megtisztul a nyelv. / A szerelem kegyetlen mint a Nílus / mondták az ókori bölcsek.” [Túl a rögzíthető időn]). 64 �S természetesen itt nem puszta összekapcsolásról van szó, hanem a szerelem és a nő textuális inskripciójáról, szöveggé tételéről. Ahogyan azt az SMS-ek A nők című versének sorai mutatják: „A nők, akikkel nem találkoztál […] mind szép sorban szembejönnek velem.” (Kiem. H. K.) Az életbeli („szép sorban”, azaz ’egymás után’) és a versbeli (’minden szép /vers/sorban’) kettős szemantikájának értelmezhetősége, „jelentése” nemcsak egymásra rétegződik, hanem önmaga kettősségében a költészet önértelmező aktivitását mutatja meg. Ezért vitatkoznék Vilcsek Béla azon meglátásával, mely szerint „az első korszak emblematikus és kötetcímadó verse (A nők és a költészet, 1990) utal rá: előbb a nők, s csak azután a költészet”13, s tartom kettős értékű vállalkozásnak a Jung Zseni-féle könyvet, mivel ez utóbbi képeivel az olvasót minduntalan visszatéríti a referenciához, a nőhöz és a női testhez, s eltéríti a szövegbe írt, a szövegben „inkorporálódó”, nyelvivé tett „nőktől”, a nők „segédmúzsaként” való elgondolásától. A Segédmúzsákban e nyelvi közvetítettség eklatáns példáját nyújtja az „illuzórikus”, vagyis félrevezető című Életkép direktben, amely a szerelmi kapcsolat kibontakozását következetesen a vers születéseként írja le („és pillantásaink kiváncsi keresztútjain / növekednek a szótagszámok”), s a szöveg végén a tematikus aspektusból a szerelmi együttlét áldozataként megjelenített nőt („Mint iphigenia fekszel itt”) oly módon emancipálja, s ezzel egyben tárgyiasítja, hogy (persze ironikusan) demonstrálja a versbe írtság, a verssé tétel költői aktusát: „most eMANCIpáltalak”.14 Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 TURCZI István: Rohamosan fogy az Esti Hírlap. In: UŐ: Segédmúzsák fekete lakkcipőben. Bp.: Szépirodalmi, 1985, 29. TURCZI István: Egymás nélkül semmit. Parancs János szelíd parancsa. In: UŐ: Áthalások. [h. n.]: Palatinus, 2007, 55. SZEPES Erika: „Hold árvája nyugtalan lélek” – avagy Turczi István megpillantja mindennek, azaz „tulajdon személyes dolgainak kezdetét” [online]. http:/www.freeweb.hu/dunatukor /Szepe.htm, page 1. KABDEBÓ Lóránt: Rögeszmerend. Turczi István művének tragikus derűje. Bp.: Balassi, 2007. 25. VILCSEK Béla: A vers legyen velünk! Turczi István áthal(l)ásai. Új Forrás, 2009. december, 77-78. S noha politextualitásról a későbbi kötetek esetében minden bizonnyal beszélhetünk, Kulcsár Szabó Ernő kritikai észrevétele a megidézett szövegek polilógusának rendszerinti elmaradását teszi tárggyá: „A regiszterek váltogatása – s talán ebben van a líra legnagyobb kihívása a modernség záróküszöbén – csak nagy ritkán válik azok valódi összjátékává, a költői és kulturális dialektusok s a velük hangzó szociolektusok interpenetrációjának művészetévé. Érthető, ha Turczi e kötetének is vannak ebből eredő hiányosságai.” KULCSÁR SZABÓ Ernő: Nem história – nem galéria. Turczi István: Áthalások. Alföld, 2007. november, 98. PILINSZKY János: Egy lírikus naplójából (1971). In: UŐ: Publicisztikai írások. Bp.: Osiris, 1999. 639. E tapasztalat „értéke” kapcsán vö.: „nem nehéz belátni, miért van kardinális különbség az olyan vers-értelem vagy –jelentés között, amelyik a valamit mindig is gondoló 65 �nyelv és a kijátszhatatlan költészettörténeti hagyomány erejével való találkozásból keletkezik, illetve aközött a – már Babitsnál és Márainál kárhoztatott – nyelvi trükk között, amely a nyelv ’játékait’ működtetni és uralni képes bűvészmutatvány illúziójának terméke…” KULCSÁR SZABÓ, i. m., 97-98. 9 NIETZSCHE, Friedrich: A nem-morálisan felfogott igazságról és hazugságról. Athenaeum, 1992, 3. füzet, 3-15, különösen 7. 10 Vö. SZŐCS Géza: A parton Proteus alakoskodik. (A megtalált vers.) Korunk, 1973, december, 1849-1857. 11 WEÖRES Sándor: Megfejtés a „rejtelem”-re (részlet). In: ZIMÁNÉ LENGYEL Vera (szerk.): Weöres Sándor Bibliográfia. Bp.: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1979, 7-8. 12 KULCSÁR SZABÓ Ernő: A techné „hangja”. Turczi István Áthalások című kötetéhez. In: TURCZI: Áthalások. 111. 13 VILCSEK, i. m., 90. 14 A tanulmány az OTKA PD 76152. számú pályázatának keretében készült. 66 �G RÉCZI-ZSOLDOS E NIKŐ Vázlatok a mikesi narráció értelmezéséhez* „fehér mésszel föstött szobám vak falára írok kédnek mast már, írok utoljára” (Györe Imre)1 A homilikus beszédmód Hűséges, ám magányos, közlékeny, de meghallgatásra nem talál – ezek az ambivalens jellemzők, melyek elsőként kirajzolódni látszanak Zágoni Mikes Kelemen életének, műveinek ismeretében. Immanens lénye vidám, jó humorú, tűzrőlpattant székely legény, legalábbis ekként szólal meg a levelek írója. Kivetülése, az egyszínűbb biográfia a hűséges, állhatatos szolgát, Istennek és földi urának feltétlen hűségéről tanúságot tevő Rákóczi-embert láttatja. Rákóczi-ember – a megbízható, halálig hű alattvaló, aki minden jót és rosszat, mi életében történik, az isteni kegyelem megnyilvánulásának tart, s mindezt beletörődéssel nyugtázza (verbálisan is). Példaértékű jellem. Pszichoanalízisünk könnyedén felismerhetővé teszi a benne rejlő kettősséget. Énjének (énjeinek?) megszólalási formája mi más lehet, mint a fiktív levél, az emlékiratjellegű, naplószerű, memoárféle jegyzetelésre alkalmas irodalmi műfaj. Kommunikációs elemzéssel analógiát találhatunk kedvelt műfaja és modern korunk blogja között. Akárha blogbejegyzéseket találnánk, oly könnyed, közvetlen hangú, mesterkélt irodalmiasságtól mentes élményleírásokat, elmélkedéseket olvasunk tőle, de könnyen azonosíthatjuk ezt a stílust a publicisztika jegyzet műfajával is. A homília, amely a prédikációval rokon prózai műfaj, s a gyakorlatban kötöttebb egyházi beszédet jelent, görögül annyit tesz, mint „együttlétel, egymás közti beszéd”. Mikes levelei ilyen értelmezésben szabad témájú homilikus szövegekként is olvashatók. Együttlét – a belső és a külső világ, az intraperszonálisan megszólaló belső beszéd. A centripetális és a centrifugális erő egyaránt hajtja ennek az élménygazdag (sokszor az élménytelenségben is magát jól érezni tudó) gondolkodó párbeszédét: a külső történések érzetté, élménnyé alakítását és a gazdag lelkivilág, a körülményektől felfokozott érzelmek megszólaltatását. A szöveget körül- * Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából. 67 �vevő szituáció teremtett kommunikációs helyzet. Micsoda modernitás van abban az írói pozícióban, amely úgy teremt dialógust, hogy az elfojtásban egy intraperszonális kommunikációs helyzetet teremt. Szövegeinek mélyrétegi elemzései azt mutatják, hogy ezek az írások nem tulajdonképpeni levelek, hanem egy belső párbeszéd verbális megnyilvánulásai, áldialógusok. Györe Imre a mottóban is idézett versében érzékenyen rátapint a Mikes alkotásaiban megbúvó létprojekcióra: „Kéd, édes néném, / életemet tudja”, minthogy a levelek olvasója is, aki a mikesi univerzumba kaphat így bepillantást. Interdiszciplinaritás a mikesi narráció vizsgálatában Végtelen számú világ is megbújhat egy irodalmi műben, ezért az átjárhatóság is több szempontból vizsgálható. Mikes Kelemen világlátása, lelke, amelyet Istennek adott immár 250 esztendeje, olvasói előtt levélformájú textusaiból világosodik meg. Fordításaival kevéssé gondolunk, mégis ha számba vesszük ezeket, regisztrálhatjuk, hogy többnyire didaktikus tematikájú egyházi munkák, homiletikai művek magyar nyelvre való átültetései. (A homilikus beszédmodor, lám, itt is jelen van.) Törökországi leveleinek átjárása, a belülről, illetve kívülről induló betekintő olvasói interpretáció a kritikai kiadás megjelenésével, úgy tűnik, summásnak tekinthető, azonban ez a fiktivitás koronként és beleélő olvasóként lehetőséget ad újabb és újabb megközelítésre. Ha XXI. századi multidiszciplináris módszerünkkel (ún. a szövegpragmatika, a textológia, a pszichológia, a szocio- és a pszicholingvisztika, a diskurzuselemzés és az irodalomtörténet határmezsgyéjén körvonalazódó metodika segítségül hívásával) megvizsgáljuk a valóságteremtő nyelv létrehozóját, aki magába sűríti – pneumatikus hatásmechanizmusokkal – a külvilág önkéntelenül ránehezedő történéseit, akkor látjuk, hogy ezek érzésekké, érzelmekké, szociális viszonyulásokká érlelődnek benne. A kód megfejtésének sikere, az empíria rációvá degradálása, az igazság kinyerése a nyelvi rendszer szellempalackjából – különösen ily bujkáló-bujdosó szövegalkotóknál – módszerek, értelmező eljárások bonyolult összerendezésén múlik. A nyelv segítségével tudjuk megérteni, de megteremteni és kifejezni is szubjektivitásunkat. Mindenkor a nyelvünkbe sűrítjük azt a történelmi-társadalmi kontextust, mely meghatározóvá, (Sapir, de különösen tanítványa, Whorf nézetei szerint) determinisztikussá teszi ezt a viszonyt. Juhász Ferenctől kölcsönzöm ennek lírai megfogalmazását: „Mert nemcsak a dolgok teremtik az én szavaimat, de az én szavaim (és új építésű szavaim) is teremtik a dolgokat: új létezőket teremtenek, homályok hártyáját tépik le, titkok burkolatait bontják föl […]” (Mondatok a nyelvről, szavakról, költészetről). Nyelvünk korlátozza világnézetünket, ránk kényszerít szokásokat, hagyomány szerinti struktúrája, lexémakészlete egyfajta korlát, ugyanakkor identitásunk, individuumunk, perszonális sajátosságaink tágítják – a teljesen át nem léphető – határokat. Hogy a rejtett, közvetlenül nem hozzáférhető szövegtartalmakat rekonstruálhassuk, hogy a szövegszerveződési összefüggéseket feltárjuk, s azokból hiteles konzekvenciát vonjunk, úgy a nyelvet a társadalmi világ empirikusan is megragad- 68 �ható, vizsgálható közegének kell tartanunk. A rejtett szövegértelemben bujkál, hiszszük, a biopszichoszociális lény minden sajátosságával, melynek kifejezést a grammatikai formák, a lexémák adnak. Diskurzuselemzés, avagy a palack és a belé szorult szellem A diskurzuselemzés azon alapállása, mely szerint az egyén a szövegek által hozza létre, formálja meg saját szubjektivitását, kiegészíthető azzal, hogy egyben saját fiktivitását is. No de ki is a fiktív ebben a diskurzusban? Az író stratégiáinak kifürkészése lehet az egyik feladatunk. Ha van fiktív címzett, az megteremti a fiktív olvasót, de ebben a viszonyrendszerben lennie kell fiktív írónak is. Az irodalomtörténet-írás mindeddig a fiktív levél fiktív megszólítottjára koncentrált. Fiktív írónk magát szövegeiben rejti el, ám rekonstrukciós eljárásaink kihúzhatják a palackból a dugót, s nem várt, előre nem sejtett erejű, nagyságú szellemmel léphetjük át a valóság határait. Mesénk hierarchikus viszonya (ti. „kis gazdám” és a mindent teljesítő dzsin) tán a rekonstruálót is becsaphatja. A bujkáló-fiktív író hol elénk áll, hol alaposan megleckézteti fürkésző gazdáját. Énje (nem nénje) – interpretátora fifikájának eredményeként – hol kiköszön, hol mosolyogva bújik a szavak mögé. Bujdosó ő, szövegeiben is bujdosó. Barna László Gerard Genette narratív univerzum-elméletére2 hivatkozva írja le, hogy a fikciós metalepszis megnyitja a valóság és a narratív szféra, vagy a narratív szféra és a narratív szféra határait. Az elbeszélő létszférája – függetlenül az elbeszélő szerepétől – az extradiegézis. Az extradiegetikus elbeszélő a történeten kívül helyezkedik el, s – Genette szerint – a szövegbeli hallgató tolakszik be a történet világába. Mikesnek a diegetikus univerzumába belátást enged az a közvetlen, „levélhangú” narráció, amelynek középpontjában az én áll, amely a narratív szintek többségében megjelenik: tulajdonképpen ő egyben a szöveg írója, címzettje és olvasója; ez utóbbi mindaddig, míg olvasói a szövegkiadásokat követően beavatottá nem váltak. (Elsőként Beöthy Zsolt utal rá, hogy „Az, akivel beszélt, bizonyára nem is második énje volt, hanem önmaga.”, később Szalatnai Rezső is leírja, hogy „a Törökországi leveleket nem »kedves nénjének«, hanem önmagának írta”.) S mihelyt az utókornak módja van rácsodálkozni erre a gazdag egységre, rájöhet, hogy ő maga, vagyis mi mindannyian vagyunk Mikes édes nénéi, fiktív olvasói. Az intra és az extra viszony egymásba játszása ad olyan erőt ennek a XVII–XVIII. századi, kivételes jellemű személyiségnek, hogy levelei, intraperszonális kommunikációjának kivetülései máig, több évszázad elteltével is fejtörést okoznak az irodalomértő és kedvelő közönségnek. A fiktivitás sajátos műfaját teremtette meg honunkban, magyarul írt, eredeti, egyedi, később hasonlóan Mikszáthnál megjelenő stílusban. Ennek az irodalomtörténeti, művészettörténeti, történelmi jelentőségű korpusznak a recepciója minden korban mást és mást rejteget. Az utóbbi évek Mikes-problémamegoldása a fiktív dialógus, a látszólagos kölcsönösség, – vagy ahogy egyik kutatója fogalmaz – az „arcok” dialógusának a megfejtésére vállalkozik.3 69 �Metanyelvi megfigyelések Nyelvészettel foglalkozóként különösen megragadtak Mikes Kelemennek azok a megjegyzései, amelyek a nyelvvel kapcsolatosak. Kigyűjtve ezeket rácsodálkozhatunk, micsoda modern nyelvelméleti, kommunikációelméleti fejtegetések, nyelvpolitikai megjegyzések ezek. Amikor a 4. levélben ezt olvassuk: „A’ való, hogy a nyelvnek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni, mint akivel kimondhatjuk magunk gondolatját”, akkor a modern, XX. századi nyelvészeti irányzatok alapvetéseit véljük átérezni. A kognitív nyelvészet képviselői, akik a posztmodern paradigmát tükrözik a nyelvtudományban, hirdetik, hogy a természetes nyelv az emberi megismerés eleme. Felvilágosult, korát meghaladó gondolatai az idegennyelv-elsajátításról, -oktatásról abban a korban fogalmazódnak meg benne, amikor a magyarnyelvűség még csak lassan érzékelhetően kap teret a latin formalitások mellett, s a magyar dialektusok minden rangú és rendű magyar ember vernakuláris, elsődleges nyelvváltozataiként használatosak: „Azt írta volt kéd a minap, hogy már ért franciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, ha idegen nyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy idegen nyelvre tanyíttatnák gyermekeket. De az olyan állapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra és az olvasásra sem kénszerítenék a leányokot, hogyha csak azoknak nem volna arra kedvek. Azt a két dolgot pedig egy nemesleánynak nemcsak illik, de szükséges tudni.” A nyelvi nevelés különösen érdekli, későbbi leveleiben is nyomát találjuk ennek. A 175. levelében, amikor a török császár udvarában élő ifjak neveléséről tudósít, fontosnak tartja megemlíteni, hogy a törökön kívül más nyelvekre is tanítják őket. A múlt század hatvanas éveitől számon tartott társadalomnyelvészeti irányzatnak korai előfutára lehetne írónk az itt citált fejtegetésével: „De amicsoda nem szükséges egy nemesasszonynak, hogy az ura távullétiben az urát mindenekről tudósíthassa, és az ura levelét elolvashassa. Nem lehet mindenkor olyan ember mellette, akivel irattathasson; de ha szinte volna is, a férfi nemcsak a hagymáról és a dézmaborról kívánna írni a feleséginek, hanem más egyéb egyességből, szeretetből származó gondolatit is leírná, ha felesége tudna írni és olvasni. De minthogy nem tud, úgy ír néki, mint valami idegennek. Ha megvizsgálnók, hogy micsoda levelet ír az ura egy olyan asszonynak, aki nem tud olvasni, és hogy micsodást ír a tiszttartójának, meglátnók, hogy mindenik egy húron pendül, és nem sok különbség vagyon közöttök.” Felismeri a regiszterek, a társadalmi nyelvváltozatok különbözőségét, a szociolingvisztikai eltéréseket. A faluról jött székely nemes ifjú „nyelvjárásiassága” minduntalan verbalizálódik szövegeiben. Korának magyarországi nyelvi hierarchiájában, a használatos regiszterek között a latin – mint a „nemesi közélet nyelve”, ahogy biográfusa, Gálos Rezső fogalmaz4 –, a többi nyelvváltozat fölött áll presztízsváltozatként. A művelt réteg nyelvhasználatának, a formális helyzetek latinnyelvűségének az alárendeltségében kell elképzelnünk a magyar dialektusokat, melyek a standard, egységes irodalmi nyelv és köznyelv megszületése előtt szolgáltak az informális, de a latinul 70 �nem tudók között akár a formális kommunikációs helyzetek közlési eszközeként. Mikes Kelemen regionális nyelvisége identitástudatának szimbóluma. Rövid háromszéki életszakaszának székelysége élete végéig elkísérte, tájszólása, észjárása elsődleges szellemi-kulturális közegének lenyomata. Székely dialektusát külön nyelvnek tekinti, érdekes adalék ez a nyelvjárások korabeli megítéléséhez. Önidentifikációja a 39. levél végén a búcsúzásban félreérthetetlen: „…leszek mindenkor a kéd (nem lófejű), hanem lófő székelye.”, a 162. levélben a székely szív metaforával illeti magát. A fejedelem halála után nemcsak belső értékrendjében azonosulhat soha meg nem tagadott etnikumával, külső jegyekben is, a viselettel is prezentálhatja székely voltát: „Eddig belsőképpen voltam magyar vagy székely, de már külsőképpen is, mert huszonkét esztendő múlván, ma tettem le a francia köntöst.” Gyászbeszédét – utolsóként maradva a bujdosók között – maga írta önmagának: az írásaiban megjelenő magányos „kettőslény” így a valós létszférában is megélhető lesz. Élete végén, mivel nincs társa, barátja, aki ezt helyette megtenné, verbálisan, a homilikus stílusban is jártas lévén, pap módjára maga írja meg utolsó levelében az e világtól búcsút vevő lélek rekviemjét: „Mit rendel az Úr felőlem, az ő kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak, hanem az Úrban hal meg.” Jegyzetek Részlet Györe Imre Mikes utolsó levele nénjéhez című verséből. In: GYÖRE Imre: Magyar monológok. Bp.: Zrínyi, 1996. 2 GENETTE, Gérard: Metalepszis. Az alakzattól a fikcióig. Ford. Z. Varga Zoltán. Pozsony: Kalligram, 2006. és BARNA László: Metalepszis. Egy alakzat narratívái. In: Lengyel Barbara – Szőke Kornélia (szerk.): Kultúrák között III. A VI. és VII. Interkulturális Diákkonferencia előadásai. Miskolc: Z-Press, 2009, 18–29. 3 TÜSKÉS Gábor: Mikes-problémák. ItK, 114 (2010); SÁJTER Laura: „Arcok” dialógusa Mikes Leveleskönyvében. GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő (szerk.): Versében él…: Mózes Huba köszöntése 70. születésnapján. Miskolc: Bíbor, 2011, 300–308. 4 GÁLOS Rezső: Mikes Kelemen. Bp.: Művelt Nép, 1954. (Nagy magyar írók) 1 71 �TALÁLKOZÁSI PONTOK N AGY C SILLA Könyv, kultúra, innováció Beszélgetés Molnár Éva könyvtárigazgatóval A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Nógrád megye egyik legjelentősebb kulturális fóruma, amely (céljait, programkínálatát tekintve) jóval több, mint könyvek, dokumentumok tárházaként szolgáló közgyűjtemény. Molnár Éva igazgató lendületes, kreatív stílusban vezeti az intézményt: a könyvtárról és olvasóiról, tervekről és lehetőségekről, hivatásról és hétköznapokról beszélgettünk. – Három évvel ezelőtt nyerte el pályázatával a BBMKKI igazgatói posztját. Fiatalos szemléletű, de egyben jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező vezető került az intézmény élére. – Szinte mindig a kultúra területén tevékenykedtem, egész életemben könyvek és emberek vettek körül. 1988-ban kerültem a megyei könyvtárba, ahol azóta dolgozom. Igazgatóként talán előnyömre szolgál, hogy ismerem Nógrádot, a helyi lehetőségeket, igényeket, hiszen Salgótarjánban születtem, majd több mint 38 évig éltem a közeli Mátranovákon, mondhatni „tősgyökeres” nógrádi vagyok. Az általános iskola után Bátonyterenyén, a Váci Mihály Gimnáziumban tanultam tovább, ott is érettségiztem. Csalódással éltem meg, amikor a középiskola után nem vettek fel arra a főiskolára, ahol tanulni szerettem volna. Utólag azonban úgy látom, az az egy esztendő nem telt el hiába: a Mátraterenyei Napköziotthonos Óvodában kezdtem dolgozni képesítés nélküli óvónőként, és a tapasztalat, amit ebben az időszakban szereztem, később nagyon hasznosnak bizonyult. Most ugyanis egy-egy TÁMOP-pályázat megírásában, a program lebonyolításában, a gyerekekkel való együttműködésben előnyt jelent, hogy ismerem a legkisebbekkel való bánásmód praktikáit. A munka mellett „gőzerővel” készültem a felvételire, amely a következő esztendőben sikerült is. Ekkor nyertem felvételt az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Budapesti Kihelyezett Tagozatára. Így lettem okleveles könyvtáros és pedagógia szakos általános iskolai tanár. A következő munkahelyemen már a hivatásomat gyakorolhattam, a Nógrádi Szénbányák Művelődési Otthona Könyvtárában ízlelgettem és szerettem meg nagyon a könyvtáros szakmát. Akkor úgy éreztem, megnyílik előttem egy új világ: nagyon boldoggá tett az a tudat, hogy a könyvek, dokumentumok által ismereteim, tudásom egyre biztosabbá vált, határozottabban igazodtam el az élet minden területén. Később fájó szívvel váltam meg a bányász művelődési háztól, hiszen egy gyönyörű, impozáns épülete volt a városnak, a környékbeliek szívesen használták a könyvtárat. Ma, amikor elmegyek az épület előtt, és látom annak lepusztult állapotát, kihasználatlanságát, szomorú vagyok. 72 �Az elmúlt két évtizedben nagyon sok változás történt, különböző munkakörökben volt lehetőségem tapasztalatot szerezni, kipróbálni magam. Mostanra már elmondhatom, hogy nemcsak tanulom, de tanítom is a szakmát. Az intézményünkben szakmai gyakorlatukat töltő főiskolai, egyetemi hallgatóknak éveken át voltam gyakorlatvezetője, illetve a könyvtár által szervezett könyvtáros asszisztens tanfolyamon is éveken át tanítottam. Talán ez is hozzájárult ahhoz (bár minden bizonynyal alkati adottság is), hogy nagyon fontosnak éreztem a folyamatos tanulást, az önképzést. Mindig is megvolt bennem a vágy arra, hogy lépést tartsak a világgal, befogadó legyek az újra. Az életkorom ugyan már négyessel kezdődik, de ennek ellenére a tudás iránti belső késztetésem még mindig megvan. Ennek köszönhető, hogy 1999-ben (már felnőtt fejjel) ismét beültem az iskolapadba, és az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen bölcsészhallgató lettem, könyvtár-informatikai menedzser diplomát kaptam. Ami rendkívül fontos számomra, hogy ezekben az években egy menedzserszemléletet sajátítottam el, ami arról (is) szól, hogy semmit sem szabad feladni, merészen és bátran kell a változásokat fogadni. Az elmúlt esztendőben elvégeztem a vezetőképzőt, idén pedig európai uniós pályázatíró tanfolyamon és angol nyelvi képzésen vettem részt, folyamatosan igyekszem gazdagítani, megújítani a tudásomat. – A megújulásra való képesség a BBMKKI-t is jellemzi. – Hosszú távú célom egy olyan dinamikusan fejlődő, innovatív intézmény kialakítása, amely képes a felhasználói igények követésére, kielégítésére, minőségi szolgáltatási rendszerével elébe megy a változásoknak, rugalmasan képes feladatait ellátni. A könyvtár feladatrendszere, szolgáltatásai jelenleg is túlmutatnak az épület falain, és a visszajelzések szerint egyre inkább látványos és fontos szereplőjévé válik Nógrád megye, Salgótarján kulturális életének. Úgy ítélem meg, könyvtárunknak, mint kultúraközvetítő intézménynek nagy szerepe lehet abban, hogy megyénkről pozitív kép alakulhasson ki határainkon belül és azon túl is. Aktívan részt kívánunk vállalni minden olyan kezdeményezésben, amely elősegítheti Nógrád megye értékeinek megismertetését és terjesztését, hiszen ha Nógrád gazdag és sikeres, akkor a könyvtárunk is az. Úgy hiszem, rendelkezünk olyan lehetőségekkel, módszerekkel a kulturális értékek felkutatásában, feltárásában és közvetítésében, amelyek komoly eredményeket hozhatnak szűkebb hazánknak. Más könyvtárakkal, egyéb közgyűjteményekkel együttműködő, kapcsolatépítő munkánkat hosszú évek eredményei igazolják viszsza. A sikeres tevékenységet meggyőzően bizonyítja az a tény, hogy ma már Nógrád megye közel 60 településén van jelen könyvtárunk, a mozgókönyvtári rendszer révén. Ezt a programot a községi könyvtárak működési feltételeinek javítására, a dokumentumokkal való mind teljesebb ellátására dolgoztuk ki. Ez tulajdonképpen egy „vetésforgóban” működő kölcsönzési rendszert jelent, amely figyelembe veszi az egyes települések olvasóinak igényeit, emellett módszertani tanácsadó rendszerünk is segíti a nógrádi településeket. A továbbiakban hatókörünket szeretnénk bővíteni, szeretnénk segítségére lenni mindazoknak a kistelepüléseknek, amelyek könyvtáraik megtartásával és fejlesztésével voksolnak a tudás és a kultúra mellett. – Ahogy két éve a megyei könyvtár is voksolt. – A 2009-es esztendő nehéz év volt számomra. Nagyon sok kritika, vád ért azért, hogy partneri kezet nyújtottam az együttműködő városi és megyei önkormányzat- 73 �nak, amikor a racionalizálás és költségtakarékosság mentén, területi elvonásról döntöttek. Úgy gondoltam, és így gondolom ma is, hogy bár a területi veszteség mindig fájdalmas, de ha a változás elkerülhetetlen, és az addigi értékek megőrzésével, a megkezdett, jól működő folyamatok továbbvitelével történik (és nem okoz szakmai kárt), nem szabad, hogy rossz érzéseket váltson ki, a feltételekhez alkalmazkodni kell, ha tovább akarunk lépni. Valamennyi területveszteségünk ellenére vallom azt, hogy a BBMKKI meg tudott maradni korszerű, megújuló, magas szakmai elvárásoknak megfelelő intézményként, sőt sok szempontból emelni tudta a színvonalat, amelyet elődeim megteremtettek. Erre jó példát jelentenek megújuló hagyományos és hagyományteremtő rendezvényeink is, amelyeket a résztvevők (olvasók, pedagógusok, szülők, tehát a célcsoport) javaslatai alapján alakítunk ki. Hosszadalmas lenne felsorolni valamennyi kezdeményezésünket, de fontos hangsúlyozni, hogy az óvodásoktól a szépkorúakig igyekszünk minden korosztály igényeit a legmesszebbmenőkig kielégíteni, nemcsak a könyv-, folyóirat-, hangzóanyag- és mozgóképkínálatunkkal, hanem az olvasást kísérő populáris és szakmai programjainkkal is. A klasszikus könyvtári órák mellett rendhagyó, modern szemléletű olvasásnépszerűsítő események is helyet kapnak nálunk. Nemrég került sor a Lázár Ervin éjszakája című gyerekprogramra, amely keretében a gyerekek vették birtokba a könyvtárat egy éjszakára, és szórakozva ismerhették meg Lázár Ervin műveit, illusztrációkat rajzoltak, verseket írtak a mesékhez. A számítástechnika rohamos elterjedésével nyilvánvalóan olyan kihívásokhoz is igazodnunk kell, amik az információszerzés új útjait nyitják meg előttünk. Az emberek (sajnos) inkább jól informáltak szeretnek lenni, mintsem olvasottak. Könyvtárunknak erre a kihívásra is reagálni kell. A könyvtárhasználók újabb és újabb információszerző csatornákat várnak el tőlünk, ezért a jövőben egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak majd az otthonról is elérhető szolgáltatásaink. De el kell fogadnunk az olvasás szokásainak változását is, például azt, hogy a helyben olvasás intézménye egyre inkább háttérbe szorul, és nagyobb arányban kell biztosítanunk például kölcsönözhető folyóiratokat is az otthon olvasható könyvek mellett. A hagyományos formákat felváltották korszerűbb, olvasóbarát megoldások, amit mindenki nagyon szívesen fogad. A közművelődési feladatok sokfélesége és sokszínűsége ugyancsak jól illeszkedett be könyvtári rendszerünkbe. A megyei és a megyehatárokon túl is kitekintő projektjeink számos esetben hoztak érdemeket, elismeréseket intézményünknek. A Nemzetközi Folklórfesztivál és más kulturális rendezvények, a nemzetiségi hagyományok ápolását segítő módszertani munka, az amatőr művészeti mozgalom szakmai segítése, az országos felmenő rendszerű művészeti bemutatók folyamatos megrendezése, a képzőművészeti szabadegyetem, a kistérségi és közösségfejlesztő programok, a módszertani továbbképzések és szakmai napok, mind jeles példái annak, hogy a jövőben is meg kell őrizni a könyvtári és közművelődési együttműködés jelenlegi formáit. A fejlesztések, programok megvalósításában segítenek sikeres pályázataink is, amelyek jelzik, hogy az intézményben a kollektíva összeszokott, jó kis csapatként működik. – Hatalmas felelősség, nagy feladat egy ilyen intézmény vezetése. 74 �– Igen, de teljesíthető. A sikeres intézmény irányításának és fenntartásának a kulcsa szerintem az, hogy felismerjük a lehetőségeket, legyünk tisztában a hátrányainkkal. Nézzünk szembe a veszélyekkel, de építsünk az erősségeinkre. Egyébként, talán furcsa, amit most mondok, de számomra sokkal könnyebben elviselhető a mindennapok nehézsége, ha a könyvekből, a tanulásból merítek. Az olvasás szerepét, mindenhatóságát, divattól való függetlenségét talán nem kell indokolnom. Mégis, amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy harcolnom kell a könyvért, a könyvtárért – és sajnos mostanság egyre többször van ilyen –, eszembe jut, hogy a könyv olyan éltető elem, örömforrás, mint a tiszta víz. Ami az embernek lételeme. Volt, hogy a tiszta forrás vizét használta táplálékul, volt, hogy vezetékes formában alkalmazta céljaira, volt, hogy ízesítette, színezte, de mindig életének, mindennapjainak része volt. Ezzel csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy a könyv, akár kézzel írott, akár nyomtatott papír, akár elektronikus formát is ölt, mindig is része lesz az ember életének. Nagyon kevés olyan ember van, akinek édesanyja ne olvasott volna mesét, tanulmányaihoz ne használt volna könyvet, vagy ne vett volna kezébe újságot. A könyvek szerepének változásáról lehet beszélni, de annak örök létét nem lehet megkérdőjelezni. Az én értékrendemben a könyvtár, a könyv is ilyen éltető víz. Része a hétköznapjaimnak. A Dalai Láma bölcsessége, a világról alkotott nézete mindig, minden helyzetben tud adni számomra útravalót. Márai Füveskönyve, a Holt költők Társasága című film örök visszatérési pont. Ezért sem értem azokat az embereket, akik az Internet, a közösségi oldalak mindenhatóságát emlegetik. Talán sokak körében nem népszerű a a magatartásom, hogy nem vagyok egyetlen közösségi oldalnak sem tagja. Lehet ezt maradiságnak is nevezni, de számomra ezek a fórumok nem jelentenek olyan lehetőséget, amit előbbre helyeznék, mint a személyes találkozást szeretteimmel, barátaimmal. – Ezek szerint meghatározó az életében a személyes szféra, a családi háttér? – Nagyon. Szerencsés ember vagyok, hiszen a szüleim sok évig tartó védőhálója mellett a családom mindig támogatott céljaim elérésében. Életem egyik gyöngyszeme Nóra lányom, aki – és erre nagyon büszke vagyok – sok mindenben hasonlít rám, úgy érzem, sikerült átadnom azokat az élettapasztalatokat, azt az értékrendet, amit a sajátomnak vallok, és amely szükséges ahhoz, hogy sikeres és boldog életet éljen a későbbiekben. Ez nagyon fontos, mert most lép ki az életbe: idén érettségizett, és szeptembertől az ELTE Társadalomtudományi Karának hallgatója lesz. Új örömök és kihívások tehát várnak rám – a munkában és a családi körben egyaránt. 75 �M IZSER ATTILA A folyó mozgását figyelve Beszélgetés Szávai Attila íróval Szávai Attila 2008 óta lapunk tárcarovatának szerzője. A József Attila Kör és a Merlin Színház „Add ide a drámád!” sorozatában, valamint a salgótarjáni Vertich Színpad előadásában nemrég mutatták be Hevimetál, bányaló, tehervonat című darabját. – Rövidpróza, dráma, regény, önálló tárcarovat. Különböző műfajokban alkotsz, amelyek talán nagyon eltérő írói hozzáállást, alkotói stratégiát igényelnek. – Hogy az egyik készülő drámám karakterét idézzem: nem szeretem erőltetni a dolgokat, mert akkor ők is erőltetésre késztetnek engem. Sok mindent elmond ez a mondat rólam. Például azt, hogy könnyen hagyok félkészen munkát, arra várva, hogy talán kiforrja magát a dolog. Viszont előfordul, hogy egyszerre több szövegen dolgozom párhuzamosan. Jelenleg egy kisregény és három színdarab ötlete foglalkoztat, plusz egy általam „dunai naplónak” nevezett szövegfolyam, amit általában Vácott írok. Egyébként mindig az ötlet hozza a műfajt: egy-egy karakter, szituáció, cselekmény, akár egy érdekesebb kifejezés eredményez egy kisebb szöveget, például dialógus-töredéket vagy színpadi szituációt, előbb-utóbb valahogy adja magát a megjelenítés, a fragmentumokat felhasználom valamihez. Van például egy drámaötletem, amiből eddig 15 oldalnyi dialógus van meg. Eredetileg prózának indult: öt lakótelepi figura beszélget két padon, játszótér, liget, napsütés, vasárnapi sporthírek a háttérben, satöbbi. Amikor elkezdtem kidolgozni a szereplők jellemrajzát, nem tudtam elképzelni, hogy hosszabb prózai műként legyen része egy kötetnek. Egyszerűen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a szöveget színpadra kell vinni. De van, hogy rövidprózát hoz egy helyzet. Mondhatnám: rövidpóráznak. A lényeg, ha virágmagot kapunk ajándékba a virágmagos szakboltban, akkor ne tököt várjunk, amikor kikel. Lényegében ezek a félkész ügyek, a szöveg alakulásának lehetőségei érdekelnek, hogy egy új elem miként képes beépülni valamelyik meglévő, folyamatban lévő munkámba. A „dunai napló”, ami most a Szávairatok között jelenik meg, egy külön életet élő valami, kissé más hozzáállást is igényel. Rendszerességet és stiláris harmóniát is. Szeretek hétvégenként leülni a folyópartra, a kacsák fejtartására, a folyó mozgására figyelek. Egyébként legtöbbször az időbeosztással vagyok bajban: nagyon szeretek olvasni, ez elengedhetetlen, de ott van a magánélet is. Van, mikor nehéz összelogisztikázni, hogy mondjuk van négy órám irodalomra, van két frissen vásárolt kortárs magyar kötet, de írni is kellene, mert van egy csomó ötlet, cetliken, vázlatban. Ilyenkor jön jól a határidő... – Több lapban is volt/van önálló rovatod. Kapsz visszajelzést a „rendszeres” olvasóktól? 76 �– Igen, jelenleg két nyomtatott folyóiratban van saját felületem, korábban például az Új Szó című szlovákiai magyar napilapban voltam jelen hasonló módon. Úgy gondolom, egy lap főszerkesztője, szerkesztője eleve tudja, hogy milyen olvasóközönséget szólít meg, mik az igények, ennek tükrében vállal egy szerzőt, akinek saját rendszeres felületet ad. Így volt ez korábban is, és így van ez most is az esetemben. Remélem, az olvasók nagyjából elfogadják azt, amit képviselek. Van, aki megírja, hogy az adott szövegről mi a véleménye, mi tetszett, mi nem tetszett annyira. Az Új Szó idejében konkrétabb, kézzelfoghatóbb visszacsatolásokat kaptam, mivel olyan munkahelyen végzek irodai munkát, ahol több szlovákiai dolgozó is van, a kollégák rendre elolvasták a Szalon rovatot, és megosztották velem, milyen benyomások érték őket. Egyiküket mindig megbíztam, hogy hozzon egy példányt az adott lapszámból. Gyakran pörköltszaftos volt az újságoldal, azt mondták, azért, mert nagyon nevettek ebéd közben, amikor olvasták. Szeretem, ha jól érzik magukat az olvasók, miközben olvasnak, ahogy én is jól érzem magam, miközben írok. Másképp nem is lehet, azt hiszem. – Hevimetál, bányaló, tehervonat című drámád nemrég bekerült a JAK „Add ide a drámád!” felolvasószínházi sorozatába, és az ebből készült antológiában is helyet kapott. Ugyanezt a művet Salgótarjánban és Rétságon is játszották. Milyen volt színpadon látni a munkád? – Hat művet mutattak be a JAK sorozatában, a Merlin Színházban, Budapesten. Köztük az én egyfelvonásos darabomat Vadai Vilmos rendezésében, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Novák Eszter vezette végzős zenész-színész osztályának előadásában. Nekem legalább ugyanilyen fontos, hogy a darabot a salgótarjáni Vertich Színpad is előadta Molnár Ernő és Susán Ferenc rendezésében, sőt úgy tudom, ősztől a József Attila Színház bérletes előadásai között is szerepel. A cselekmény két helyszínen játszódik, az egyik helyszín egy falusi kocsma, ahol három szereplő beszélget a világ nagy dolgairól, a másik egy nagyvárosi lakás, ami a vidék és a város érintkezésének a terepe. Persze a hét jelenet tele van humorral, iróniával, józan (vagy némi alkohollal leegyszerűsített) „paraszti ésszel”. Perifériára sodródott emberekről szól, akik bizonyos dolgokat másképp, időnként tisztábban látnak. Azt hiszem, miután láttam a két társulat előadását, aztán a válogatáskötetet, végleg megfertőződtem a drámaírást illetően. Igazából eredetileg csak kísérleteztem azzal, hogy karaktereket szituációba hozzak. Izgalmas volt megtapasztalni, hogy a szövegkönyv önálló életet kezd élni a rendezők keze alatt. Utólag látom a hibáit és az erényeit, és érdekes volt látni, hogy a két rendező mennyire másként nyúlt a darabomhoz. Vadai Vilmos zenei betétekkel értelmezte újra a szöveget, míg a Molnár – Susán változat talán szorosabban kötődött az én elképzeléseimhez. – Az írásaid, beleértve ezt a drámát is, vidék és város konfliktusát (is) bemutatják. Miért fontos számodra ez a téma? – Régóta foglalkoztat a város és falu közti különbség szociológiája. Persze nemcsak településszociológiáról beszélek, hanem például a vidéki és a városi ember világlátása közötti különbségekről is. Hogy milyen viszonyok születhetnek abból, hogy ha egy falun élő, gondolkodásában is vidéki ember „felkerül” a városba, és ott próbál új életet kezdeni. Ez jelenik meg a Hevimetál… cselekményében is. A beilleszkedés nehézségei. Illetve érdekes körbejárni, hogy mennyivel erősebb társa- 77 �dalmi kontroll van egy kisebb, zártabb közösségben, és hogy ez a kontroll milyen szituációt generál, generálhat. Főleg, ha valaki kissé deviáns vagy különc. – Rétságon nőttél fel. Tud támasz lenni a város? – Mindenképpen meg kell említsem, hogy Rétságról indult számomra az irodalmi pálya. Itt ismertem meg azokat az embereket (neveket nem sorolok, mert még kihagynék valakit), akik hozzátettek valamit az indulásomhoz, mondhatni. Az első „kisgólyás” kalimpáláshoz, az első elrugaszkodáshoz a kémény pereméről. 78 �KÉP-TÉR F ÖLDI P ÉTER Földi Gergely kiállításáról Mit vár el az ember a fiaitól akkor, ha már túlnőttek rajta? Hogy el nem végzett feladatait, saját színvonalát messze meghaladva végezzék el helyette, mindezt úgy és akkor, amikor nekik már régen saját dolguk van. Mit vár el az ember a művészettől, ha szembesül a képbe zárt üzenettel? A valóságot? A valóságot! És kit érdekel a valóság? A valóságshowk és teleregények világában, ahol válogatott szépségek vonaglanak luxuskörülmények között, hazug, manipulált helyzetekben? A rózsaszín mámor és a szilikonnal duzzasztott dráma álságos közegében ugyan kit érdekel, hogy ki fűti be a románkályhát, ki pólyázza be a kerti csapot, amelyet még így is csepegésre állít, hogy végképp el ne fagyjon? Kit érdekel a garázssor burkolatától megfosztott neoncsöveinek pőrén hideg fénye, a nyári konyha színes lámpaernyőjének otthonmelege, hogy mi marad a vasúti sínen, ha elment a vonat? (Hogyan halkul a sínben a kopogás?) Hogyan kopik a karácsony emléke az udvarra dobott fenyőfa tépett ezüstpapír burkolatával együtt? Zárak, zárszerkezetek, melyek ki-, be- és elzárnak. Drótok, kábelek, bermancsövek keresztje, szerelődobozok glóriája… Tárgyak, viszonylatok, a sugalmazó légkör a képen, az élet jelenlétét hangsúlyozzák, mindezt átszellemülten, szakrális emelkedettséggel. Az ember látszólagos hiányát ellensúlyozza munkájának, gondoskodásának, kezének nyoma, ez teszi őt elevenen jelenlévővé, karakteressé azzal, ahogyan szerel, becsomagol, félretesz… A tárgyak mellett, között a tér, a tér mítosza, amiben az helyet keres, talál, funkciójának, időtlen jelenvalóságának. A Pincelejáró: szinte belezuhan az ember a keret által megfeszített térbe, és az összegöngyölt lábtörlő pedig ott van az ajtórésben a hideg ellen… A képi közegbe ragadott motívumok állásfoglalást, felelősséget, együttérzést tükröznek, szándéka van a képnek, az alkotónak. Az átélt valóságélmények, a láthatóvá tett élethelyzetek az emberi létezés otthonos vagy otthontalan közegeit érzékeltetik, szembesítenek velük. Eszközhasználatának József Attila-i kietlensége külvárosi hátsóudvari szagokat szivárogtat a kiállítótérbe. A formaképzés nagyvonalúsága, a gesztus pontossága, a vizuális jellé szervezett indulat primer, semmit nem titkoló jelenléte szervezi az ecsetnyomokat. Vonal helyett folt, a látszat leképezése helyett a tisztán jelentést hordozó festészet. (Átérzett, kifinomult arányérzék; vízcsepp a kerti csapon, szálkás műanyagvillanások a lábtörlő fonatában…) 79 �A rusztikus felület, a zsákvászon textúrája, a szőrösen smirglis alapozás fokozza a színek tompaságából, a pigment porózus, parázsos tüzéből eredő kesernyés, füstös hangzást. Líra, nem fényesen csengő színekkel, nem is borongós kedélytelenséggel, hanem a „hely” atmoszférájának színértékekben fogalmazott szövetében, gyárvárosi balladákat idézve, tényként láttatva az üzenetet, nem hangoskodva, csak a fogai közt átszűrten, dünnyögve, de a megkerülhetetlen kimondásának elkötelezettségével feljogosítva. Szakralitása keresetlen, a bermancsővel szerelt korpusz, a megtört „körülölelő” kereszt fényhozó. A kihűlt hamu urnahidege borzongató, átégett kályhájának koromfeketéje torokkeserítő. Álproblémák, divattémák helyett a valóság együttérző átélése, póztalan, szinte eszköztelen felmutatása társul egy mélyen humánus, emberféltő szeretettel. Ez a formarend, formaképző erő ezen a plüssel bevont paravánsoron talán szokatlan, a korszerűséget a technikai eszközözök újszerű bonyolultságával mérők számára hagyományos, akik azonban nyitottan közelítenek a képekhez, azok szembesülhetnek a mai valóságunkkal, igazságuk megkerülhetetlenségével. Az idő a műveket, a befogadókat és az alkotót is igazolni fogja. (Elhangzott 2011. május 4-én a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központ konferenciatermében, Földi Gergely kiállításának megnyitóján.) 80 �AMI MARAD K ABDEBÓ L ÓRÁNT A változás retorikája Turczi István: A változás memóriája Számomra Turczi István a meglepetések embere. Rohan, szervez, utazik, fordít, szerkeszt, antológiát készít, konferenciákat rendez. Tud találkozásokat, beszélgetéseket befejezni. Mert ez szinte lehetetlen a mi vidékünkön, ahol mindenkinek szinte elfolyik az ideje a felesleges cselekedetekben. Ilyet eddig csak Esterházy esetében figyeltem meg. De nála, gondoltam, arisztokrata beidegződés. Turczi ellenben polgáröntudattal éli világát és céltudatos. Majdnem azt mondom: célratörő. Sohasem ártó szellemben. Mindig alakító, hidakat építő, jószolgálati feladatokat beteljesítő. De hát akkor mikor marad ideje másra? Önmagára. És ami belőle maradandó: a versre? Szinte hihetetlen. Van egy másik Turczi István. A költő. A tehetséges verselő, aki ha akarná, összecsaphatná verseit, mert azok akkor is megállnák a helyüket. Született tehetség. Ezért jó műfordító. Ekként ismertem meg. Vas Istvánéknál, Szentendrén. Itamár Jaoz Keszt mutatta be, és ajánlotta, hogy fordítaná a héber verseket Dobos Marianne izraeli interjúkötetében, A szívek kötelessége megmarad címűben. Pontos és tehetséges versgyáros is lehetne. De nem. Ő félti, sajnálja a verseket. Érleli őket, alakítja, becézi, formálgatja. Ad- dig nézi, simogatja őket, amíg ki nem kerekednek, bölcsességgel nem telítődnek. Költeménnyé nemesednek. Mindezt persze csak képzelem, nem tudhatom, hogy valójában miként születnek ezek a versek. Valóban mennyi, a rohanásból elvett időt tud rájuk szentelni? És az érdekes az, hogy ez nem is fontos. Minden versének ugyanis megvan a belső érlelődési, a maga szükséges kihordási ideje. Kívülről nézve lehet ez egy pillanat, vagy évtizedes alakítás eredménye. Turczi költői csodája: mindegyik verse beleburkolózik a maga végtelenébe, amivel változtathatatlanná alakíttatja magát. Ebben az alakítási időben azután megszületik az a költemény, amelyik a külső rohanás ellenében az állandóságot, a változtathatatlanság mozdulatlanságát tudja biztosítani a vers számára. Sőt túl ezen: Turczi esetében nemcsak egyetlen vers számára, hanem egy-egy tematikus formáltságú ciklus – valójában egy-egy egész kötet – számára. Ezért láthatjuk, hogy mindegyik kötete más-más alakítottságú. Mégsem zavar az elkülönbözésük. Mert mindegyik kötet egy-egy végtelenség. A teljes kikapcsolódás a világ zajából. A létezés lényegére való rákérdezés. Turczi 81 �létezésének lélegzetvétele: a vers. Kikapcsolódás mindenből, ami zavaró lenne. És bekapcsolódás a létezés lényegi ellátottságába. Nem hadakozás, hanem telítődés. Ezt csodáltam először az Egy év ciklusban, amelyik a magyar vers egyik magaspontja lett és marad, gondolom, amíg versre kíváncsian figyelnek a világ népei. Épp most jelent meg a Biblia nyelvén éppen, a már említett kitűnő Itamár Jaoz Keszt fordításában. (És mert tudták, hogy szeretem ezt a ciklust, és talán én voltam, aki elsőként hajtottam előtte fejet tisztelgően, az ünneplés pillanatában telefonon együtt hívtak, osszam meg velük a távoli örömüket.) Azóta foglalkozom a kötettel: A változás memóriája számomra ugyanolyan ünnepi esemény, mint valaha az Egy év versciklusa volt. Ugyanazt a mai ember számára hiányt pótló ünnepélyes könyvet jelenti. Valamit megérzett hozzá a szent könyvek sugalmából. Ebben a két kötetben az ember önmagába néz, de önmagán keresztül túl is tekint ezen a cselekményes-zagyva földi eseményhalmazon. Valami olyanra érez rá, amit most éppen a kötetében is megidézett Gaál József szobraiban-festményeiben találtam szintén a magam számára. Behúzódás a mozdulatlan nyugalomba, és átfogása a világmindenségnek. Megértése, hogy ez a teremtett világ miértünk, a mi számunkra vette fel ezt a véges alakját. Amit mégsem tudunk, ha tudósként közelítünk, átfogni, értelmezni. Michelangelo annyiszor reprodukált kézmozdulatát oly kevesen tudják befogadni, értelmezni. Elhinni, hogy ez a szörnyűen nagy világ ezért a piciny kis Földért, és benne a morzsányi emberért teremtődött. Ezért az emberért, aki fel sem tudja fogni, és ma már hinni sem akarja, hogy mit ér ebben a világban. Hogy neki szól a Caravaggio ké- 82 pén felidézett Krisztus, aki kiemeli Mátét a sok bűnös ember közül, a rohanó, cselekvő, zűrös, mindennapi kicsinységből. És elhívja. Önmaga értékéhez. Ráébreszti önmaga méltóságára, belső nyugalmára, versalkotó ellenvilágára. Versalkotó? Igen. Mert Turczi István valaha éppen Máté evangélista elhívásából tanulta meg a versalkotás fenségét, a belülről a nagyságra tekintés ünnepélyes nagyságát. Lásd a Máté evangéliuma című nagyszerű eget–földet összefogó versét. Turczi István benne él költőként a Biblia ószövetségi világában, de jól ismeri az evangéliumok hozadékát is. Mint Ady a maga protestantizmusából, Turczi a maga judaizmusából hasonlóképpen keresi az ember metafizikai viszonyítottságát. „Nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást” – írja Ady Az Isten az irodalomban című cikkében. Turczi István egy költői életen át ezt a „nyugtalan és kritikus foglalkozást” vállalja. Hogyan épülnek ezek a Turczi-versek? Mint az evangéliumok szövegei, és a klasszikus költők versei. Minden szó, ami behívatik a mondatba, mint Máté a sokaságból, a versben új értelmet vesz magára. Elhagyja köznapi tipródását, kiszolgáló jellegét, zugárus kicsinyességét, és belekapcsolódik egy újabb szerkezetbe, egy újabb mondatalakulatba, ami – mint a görög kardalok – egyszerre e földi kicsinységről is hírt visz, de a katharzis feloldó gyönyörét magában hordozza már. És ugyanígy a mondat, ami magába fogja az esendő eseményekre utaló szavakat, de azokat máris átfordítja a felemelő méltóság értelmességébe. Ehhez nem kell a vers ritmikája. A prózainak feltűnő szöveg éppolyan ritmikát rejt magában, mint bármelyik hagyományos versformáció. �Hiszen a szent könyvek, a Biblia és Platon nyelve egyként formailag prózában formálódik számunkra. Bennük mégis a metafizika csodás üzeneteivel. De a világ többi szent könyvei is ezt a prózát alkalmazzák. Akár az újabbak egyike is, Nietzsche–Zarathustra: Also sprach… A lényeg: a költészet és a metafizika összeölelkezése. A kiválasztott és a kiválasztó együtt érzékeli benne a ritmust, mely az ember számára a felemelkedést jelentheti mindennapi vergődéséből. Turczi szavai mennyire magukban hordozzák mindennapiságukat. Iróniája vissza-visszautasítja őket a „porból lettél” kétségbeejtő szomorúságába. Mennyiszer csóválom olvasása közben a fejemet, már megint itt a kapkodó, rohanó ember. Patronjai ezt idézik. De aztán felcsendül a teljes mondat, az ünnepi kórusba felvétetik az egyszerű „porban csúszó” szó, és máris betöltöm – olvasójuk – olvasása közben a teret és az időt. Mint Gaál József szobrai-képei, Turczi mondatból épülő megszentelődő szövegei is visszasegítenek a térré váló időbe. Az Édentől Keletre még megmaradó Éden emlékébe. És ha az egyes ember egyre inkább elveszíti ezt az emlékezetéből, a költő feladata számomra kitölteni körülöttem a teret és időt. És ha az Éden az emberiség tudatában a múlttal vált azonossá, Turczi költészetében egy szellemileg megtisztuló, újjászülető Éden sejtelme a jövőt idézi versébe. „… amikor itt tartottam, csengettek. Vízóraleolvasó. Zseblámpával, mégcsak le sem gugyorodik, és már írja is. Kérek egy aláírást, és rohan máris tovább…” Imigyen élünk. Ebből a kicsinyes rohanásból kell a versnek úgy kiemelnie, hogy ne feledjem napi kicsinyes dolgaimat se, de megérezzem, hogy több vagyok ennél. Nem mennyiségileg. Más vagyok! Hinni akarjam, hogy más vagyok. És ehhez kell a megerősítés. Az a caravaggiói intés. A kiemelés önmagamból. Ezért fut, rohan Turczi István. Nem is értem, hogyan is bírja. Meddig is tudja még. Irigylem. De köszönöm az általa megszerkesztett csodát: mondatkoszorúiból épülő verseit. Melyekkel visszavezet a szent könyvekhez, amelyet elhivatott emberek, a Máté-félék szerkesztettek, hogy közvetítsék a Sixtinában megsejtett értelmét a teremtésnek. Mert… „Bárhol megteremthető a mindenség közepe. Ahogy két keze arcomat összefogja.” Mindez Turczi István konzervatív– avantgárd poétikai formáltságába illeszkedik. Konzervatív, mert az írás őseredetétől eredezteti versformálását. A mondástól vezeti alkotási módját, ami törvénymondássá alakult, amint leírt formává alakult át. Avantgárd, amint igyekszik mindazokat a formákat kikísérletezni, amelyeket a modern technika felajánl a számára, például az SMS, vagy a szövegszerkesztett négyzet alakzatában. Mintha a próféták meghallotta szövegek interneten érkeznének kinyilatkoztatásként egyenesen a költő Turczi István számára. Ehhez a kifejezési technikához pedig adaptálni kell a poézis hagyományos európai és keleti módozatait egyként. És ha alapszövegeket követ a költő alkotói gondolkozása, akkor az alapformák modern variánsaira kell formabéli variánst találnia a maga számára. Az Egy év tulajdonképpen modern strófává alakított szonett. Akár Szabó Lőrinc kezében a Tücsökzene strofikája. Az SMS 66 kortárs költőnek a koan modern variációja. És most ezek a „prózai versek” a szonettformának megint másképpen való átformálásai. A szövegszerkesztő épp olyan kegyetlen rács tud lenni, mint az évezredes szonettforma kötött- 83 �ségei. A négyzetforma éppúgy megköt. És egyben fel is old. Mint a szonett. Mert nagy mesterek kezében a szonett nem kötöttség, hanem a létezésben való gondolkozásbeli feloldottság megvalósulása. Az, amiről bevezetőmben beszéltem: Turczi sajátos, egyszerre mindenkori és modern elgondolkozásai a szövegben. Egy alapötlet: legyen az esemény, gondolatszikra, önellentmondás, valamire rádöbbenés. Majd következik ennek a feldolgozása. Mint a szonett zenei párjában, a szonátában. A tézist–antitézist követően a feldolgozási rész. Az elgondolkozás. A gondolat kiüresedése. Elveszíti minden kapcsolódását a létezés értelmezhetőségével. Versének belseje mondatok sorozata, mely mondatok egymásnak ellentmondóan kiüresítik önmagukat. Szálla alá poklokra. A poklok ezekben a versekben az értelmezhetetlen, bármihez is köthetetlen létezésben való megmerülést jelentik. A nihil, a negatív értelmezhetőség szavakban összefűzése. A huszonegyedik század emberének üressége. Kapcsolódásra való képtelensége. És ezt követi a szonettforma poénja: a váratlan felvillanás, amely az in tertia die fényességével hozza meg a záró rövid, tömör, lényegretörő, a lényeggel összekapcsoló, az emberi történelem megalázottságát visszautasító, az „Ádám hol vagy?” kérdésére biztossággal megfelelő hiteles választ. „Mennyből az angyal”? Nem! A halottaiból feltámadó Lázár széttekintése a világban. Körötte még a hullaszag, a fáslizás, a versbelső-feldolgozás kételymondatai, amelyből kiemelkedik, mint Botticelli Vénusz születése – ha diadalmas kimondás, és mint Caravaggio Juditja, aki a maga szakértelmével nyiszálja Holofernesz fejét – ha szembefordulás a szörnyűséges megmerülközésekkel. 84 „S amikor már azt hinnéd, vége, elvesztél, meglátod fenn a fénybe nyíló ablakot”. Íme, így formálódnak Turczi István négyzetté kereteződő számítógép formálta pszeudoszonettjei. Mindezt mennyiben tudja ebben a huszonegyedik századi rohanó, embert elkoptató, kiüresítő világban hitelesen megfogalmazni a számunkra Turczi István? Íme, itt használja ki a kapkodás, sokfelé figyelés, a hajszát felvállaló életmód előnyeit versei számára. Költészete nyitott ház életmódot követ. Csakhogy ebbe a nyitott házba mindenki bejöhet, de távozni már ugyanabban a formában nem indulhat. Előbb le kell nyugodnia, át kell alakulnia. A „Játszd újra, Sam!”, és a „Nézz vissza haraggal!” – ihletéssel gyűjti költőelődei és társai szövegeit, újabban képzőművészek tárgyait is verseibe. Rákérdeztem egyszer: honnan vetted ezt a T. S. Eliot-idézetet? Nem emlékszem – felelte. Van egy füzetem, és ha valami megtetszik, beleírom. És aztán előveszi, megidézi, és átformálja. „Szonettesíti” vagy „szonátásítja” – amúgy Turczi-módra. Ezt tette már nagy verses szeretkezésének látomásában, a Venus Vulgivagában, és ezt az SMS 66 kortárs költőnek kötetben. És most ezt teljesíti be a Remake-sorozatában. Vas Istvánéknál ismerkedtünk meg ifjúságunkban, most ezt a Vas István–Szántó Piroska-aurát idézi elénk, olvasói elé, és most ő hív társaságba közéjük. Szentendrei kert helyett Turczi-vers, új vendégváró otthon. Emberhalász környezet. Gyertek ide, közénk, az idézetek kiindulást jelenthetnek, üljük körül. És segítségükkel emelkedjünk fel, levitáljunk ebben a huszonegyedik században. Mert ez a levitáció a Turczi-vers létformája. Persze minden egyes „újrajátszás” újabb mutáció is egyben. A megidézés az átalakítás kiindulása. A végered- �mény itt is a „Nézz vissza haraggal!”, csak ebből a formálásból kimaradt a szakítás gesztusa. Turczi úgy simul költészetével az elődök és a társak vershagyományába, hogy a legnagyobb tisztelet és szeretet összekapcsoló erejével a legkeményebb átalakításon viszi át költészetét. Nem látványosan, inkább diplomatikusan. A szeretet mindent befogadó erejével. Mégis a versben, ami számára is a lényeget jelenti, éppen az átírás, a mást formálás alkotói határozottsága a meghatározó. Külön tanulmány lehetne a „Wir sind nicht einig” [Gaál József Gnóm című festménye mögé] című szonettje. Az értelmezés-megértés remeklése. És a remake mestermunkája egyben. Értelmezi a szobor hallgatag időn–mindenen kívüliségét, de egyben „mögé” tekint, mint maga az alkotója, a szobrász is. És végül a zársban összegzi Gaál József és a maga következtetésének elkülönbözését. Ugyanazt miként mondják más formátummal. „A falnak ütődő fej nem ver több zajt, mint a teljes erőből tengerbe dobott kavics.” Mennyire tud azonosulni és mégis kiválni belőle. Észre sem veszem, és máris másik világban élünk, és közben belecsöppenünk Turczi nagyon is mai, még inkább holnapot kereső sajáthangú költészetébe. Ennyire finoman, észrevétlenül, mégis ennyire elvágólag nem történt korszakváltás líránk történetében. Illetőleg egyszer: amikor Vas István – barátságait megtartva – mégis kemény szavakkal mondott ellent ifjúsága eszményei meghamisításának. Ha nem így halljuk, „rossz színész” szavával, csak „ószeresnek” hallatszik e merész, elégiába hajló hang. Ezt a formátumot idézi fel most versében Turczi. A Remake fejezettel zárul összefoglalóan Turczi korszakváltása. Ebben summázódik, amit részleteiben a róla szóló monográfiában valaha összefogtam. De Turczi azt is tudja, hogy éppen most, amikor oly acsargóan néznek egymással szembe az emberek, a költőknek – ha mást is csinálnak egyenként – nem szabad egymást haraggal lesöpörni. Szeretve, személyileg kapcsolódva mondja ki a különbözését. A megváltozott világban való elhelyezkedését mintegy elődeinek–társainak is elpanaszolva–elujjongva. Bemutatva felnőtt, saját magára talált önmagát. Azt a költőt, aki immár a maga Szentendréjébe, Tésára hívja olvasóit, és ottani összegzéseit szétsugározza verseiben. Tésa számára egyben a maga Parnasszusa is. Azt a költészetet jelképezi, amit pontosan el lehet már választani elődeitől– társaitól. Én, Turczi István, itt vagyok! A Tésai napok ezt a beérkezést jelentik önmagához. Amint visszafelel Szentendrére. Önmagában felülírja azt. Íme „a változás memóriája” működés közben. Persze kérdés, lehet-e ez létforma ma, ebben a múltját tagadó, istentelen modern világban. Amikor a lelked magánügyed. De csak itt, amire oly büszkék lehetünk, ebben a liberális Európában? Más tájai a világnak mást akarnak, levitálásukkal megerősödve. Mi leszállva a földre, gyengévé válunk. Mint Péter, amikor a tengeren járva saját hitétől megijedt. Nos, a Turczi-létforma az alkímiában megedzett lelki lebegés, amely a múltak hagyományát és a jövő reményét a jelen siralmassága fölé emelhetné. A hagyományt és a reményt szövi össze jelen kortársai számára. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Nem lehetnek ilyen közönyösek, ők, a haláltudók.” „Beszélni kéne velük” – összegzi a Remake-sorozatot Turczi, hogy átadja a terepet a Tésai napok csodálatos világa 85 �számára. Megszervezze sajátos szellemi nyitott házát. Ez a fejezet sem társtalan a Turczi-költészetben. A Platón úr vacsorája lehet az előképe. Mindenkit, aki levitálni képes e szellemiség jegyében, meghív maga köré. „Nem tudja, mit veszít, aki el se jön.” Nem mulatozás, amire hív. Együtt-szemlélődés. Visszaszerzése éppen az európai szellemiségnek. Ezek a szonett–„prózai versek” fejezetbe vonva ennek az eszmélkedésnek a mindenki számára, bármikor elérhető, a magányosságban felvillanó pillanatai. Sajátos költői erő: úgy vonul magányba, hogy közben mindenkit hasonló, társas magányosságba vonz a versével. Maga mellé, de csakis a versében. Ő elmegy. „Fehérre meszelt, erdőszéli vályogházban lakom. Nadrágszíjtelek a Börzsöny peremén. Tésa, Ipolyság, Magyarország. Jó ezt leírni, kimondani: mintha virágot szednék, és egyetlen begyakorolt, otthonos mozdulattal átkötném szárukat.” Mint Horatius Tusculanuma. Belefér a nyugalomra vonuló, elmélkedő költő szűkös zugolya, de benne él Magyarországban. Ahol nekünk is ki kell találnunk, hol érhetjük el lelkünk hasonló Tusculanumát. És ha mi is belejutunk, máris ott vagyunk a költő társaságában, a kis szövegszerkesztett négyzet alakú szonettben. Vele együtt, 86 az ő Tésájában. Kezdhetjük a levitálást. A „visszaszervülést” múltunk megszentelt hagyományaiba, hogy megerősödve találjuk fel mi is a létezés poénját, a jövő megerősített lehetőségét. Magunkat, a magunk Tésa–Tusculanumát, Magyarországunkat. És helyünket túl ezen, ezt mind felvállalva, a nagyvilágban. A teremtett világban. Ui. Egy anekdota. Elmondhatom, mert sajnos a szereplői már nem élnek. Mindhárman általam nagyra becsült és tisztelt alkotó emberek. A Szépirodalmi Kiadó klasszikus költőket megjelentető sorozatát azzal tette reprezentatívabbá, hogy Borsos Miklós illusztrációit beléjük applikálta. Mire Barcsay Jenő megjegyzi, halkan, csak nekem, és még ki tudja kiknek máskor: „Szörnyű ez az Illés Endre, beteszi a versek mellé a grafikákat. Zavarnak az olvasásban. Ne mondd senkinek, kitéptem.” Ő megtehette. Mert műmellékletek voltak. Ebből a kötetből nem tudtam kitépni a grafikákat, mert a másik oldalukon versek vannak. Nem a művészt kicsinylem. Biztos jók a képek. Ezek mellé a versek mellé nem valók. Egy másik világgal zavarják meg a versek misztériumát. (Palatinus, Budapest, 2011) �D UMPF A NDRÁS * Gyümölcs izzadása Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról „Egyenesen csapongok itt az élőszavamban”. „Überelhetetlen szókészletem van magamra”, írja író, azaz prózai én, de egyben szerző (Parti-Nagy Lajos is mondhatná magára e sort.) Nyelvi játékai lassan már közhely számába megy, nem is érdemes sok szót fecsérelni róla. Kérdés már jó ideje inkább van abban elásva (mint a fagyott kutya), hogy mit lehet kezdeni mindezzel a Part-i Nagy-i világgal immáron Sárbogárd-i Jolánokon, s Hősöm Terén (Se dobokon, se trombitákon, meg Hullámzó Balatonokon, hogy költői működést most ide se keverjük szóba) túl, mikor mindezen nyelvi bravúrmutatványok, magyar nyelvvel való Parti-zánkodások már evidencia számban mennek. Ha mint (stílszerűen) húsról a ropogós csirkebőrkét lefejtjük („lecsontozni róla minden úgynevezett fölösleget”) például okáért akár Az étkezés ártalmasságáról is a stílus rétegeit, mi marad a mélyben? Persze mind tudjuk, hogy „le style est l'homme”, tehát a fecsegő felszín egyben mű mélyrétege is, hiszen nem fecseg olyasmiről, ami ne lenne mély, mint „búvár, ha fölbukik a habból”, a stílus (mégis stílizált, irodalmias konstruktuma) Parti-Nagy-nál mindent elárul. S irodalomnak nem is kell mindig újat mondania korábbi művekhez képest viszonyítva. Tegyünk hát úgy, mintha lehetne önértékében, külön állóan s nyelvhús s egyéb-től függetlenül módon olvasni Az étkezés ártalmasságáról. De azonban nem lehet, hogy Parti olyan nyelvet-e alkotott, mely immár' autómatikus választásként, s egyben egy értelmű kultúrális kód-rendszerként tűnik fel többi szerző (de ami problématikusabb: saját magának) számára is megszilárdult kellék-rendszerével? Fő szereplő amúgy kövér, „viscerálisan obez”, ő monológizálja tele e rövid, ám ízlésesen kiadott könyvet. Előadásai, hosszas speech-einek közti lélegzetvételnyi szünetei tagolják kisebb néhány harmincegy tartalmi egységre, s itt már el is akadunk, ezt a kisregényt? Novellákat? Vagy a könyvheti lista szerint például „esszéket”? A humora igen gyilkos, s komoly karaktervázlatot is ad, magam például igen sajátos, hosszabbra nyújtott novellájának nevezném, más szövegeiből már megszokott, monológ, dokumentarista szerkezete, kissé mintha szoció-riport jellege mián. Fibinger (fő szereplő) hosszan vonul (majd áll, s végül dől a) színpad felé, közben a hihetetlen szellemességéről tesz tanúbizonyságát. Malíciós gúnya, morózus lelki állapota késztetik sértődékeny megjegyzések állandó tételére, környezetére, de magára is nézve szellemes módon. Szólamának konstruált jellegére hívja fel a figyelmet az is, hogy nem ismétli magát, maga nyelvének keretei közt választékos, szóára szerkesztett, retorikailag alkotás. (Mintha csak egy műveltebb Balatony 87 �Kálmánt hallanánk, nemcsak kövérség, stílus, s konyhalány-jellegű anya okán is. Olyannyira módon, hogy még egy dimenzióban is feltehetőleg játszódik fentebb s lentebb utalt írásokkal, mint a Hullámzó Balaton, mellyel-ben tán-e közös karaktere mindkettőnek Fibinger Ilike, s Hősöm tere, melyekkel mondhatni folytonosságot szinte képez, megegyező kereteik közt játszódnak.) Előadását a Fibinger (már hogy a férfi) Tömpemizséren községben tartja a magyarság táplákozási szokásairól s eladni igyekszik az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró elnevezetű fiktív terméket. Ennek kapcsán bontakoznak ki írótól megszokott, szürreális képalkotások (és nyelv), s magára is utal vissza, mikor újfennt megjelenik hirtelen rejtélyes nagy súlybóli gyarapodás („...a connecticuti J. G. Flow kőfaragó, egybehangzó források szerint, csupán a jóízű nevetéstől felhízott majdnem kétszáznegyven kilogrammra”), éppen mint pont a Hősöm terében, hol Kis Henrietta hasonlóképp s méretben is. (Erre hasonló utalás, csak épp a Hullámzó Balaton címre, mikor Ilike nevű szereplő „a toalettben” lenullázta „azon melegében” a frissen fogyasztotta fügetortát, kiemelés tőlem, idézet nem.) A megint központi motívum ezúttal is a test, a háj, a hús, s annak sokasága egyéni emberen. Test és lélek látszólag oppozíciósan külön is válik helyenként, mint „Álmomban azt hiszi, nem bújok ki magamból, mint egy búvárruhából? […] Csakhogy oda nem vezet ajtó, hogy rám lehessen törni, de nem ám! Az egyetlen hely, ahol nem lehet rám törni, én vagyok.” vagy illetve: „a lélek zabál, hölgyeim és uraim, a lélek teszi bűnrészessé a testet”. E rövid idézettek is mutatja, hogy a könyv enyhén szólva is tragikó-komikus, mely nagy erősségére a szerzőnek, vall. (Lásd még, hogy „a tele bőrzsák szomorúsága”.) 88 Maga Az étkezés ártalmasságáról is mint erős szöveg mutatkozik látószögünkben meg. Remekműnek nyilván nem remekmű, annak alatta, vagy ha felszínt tetintetében: fölötte, (esetleg lehet még: mellette, mögötte, helyette) elmarad, de jónak jó, erősnek jó és ez a fő. Minden egyes soraiban záporoznak a lecsapott magaslabdák, számtalan poénok, s fokozása is tető fokára nyilvánul meg hágatva, mikor a mű végén olvasó jóformán össze-szarja magát a röhögéstől, „már bocsánat”. S a fent említett tragédiás vonatkozást sem véletlenül utaltam, hiszen e írásmű főhőse valóban tragikus hőse is egyben magában, kiért a szív és rekeszizom együttesen szakad meg. S hogy a lásd alábbiakban még vannak telhetetlen igényeink kielégítetlenül is, ez az oka: Az étkezés ártalmasságáról van olyan jó, hogy ne legyen eléggé, tehát értsd: hogy akkor de azonban már több kell, mert az olvasó is épp úgy, mint főhős önnön evéséhez áll hozzá: „a lélek zabál”, s csak az a baj, hogy még bőven éhes, rajta van az olvasási „eszdüh” lévén. Mi más is, ha ez ne lenne bizonyíték Parti zsenialitásául? De viszont ha Parti-Nagy Lajos nem kérdés hogy zseniális, talán kortársainak legtehetségesebb írója, próza-vers és dráma műfajban egyaránt, akkor hogy lehet, hogy egyre-másra olvasott művei, egyes alkotásai szinte sosem érnek föl alkotójuk per saját zsenialitásával. Szerző mintha gonosz malíciával előlünk titkolna, dugdosna valamit, s itt nem is főműre gondolok, melynek koncepciója amúgy sem biztosan érvényes manapság sem, de legalább olyanra, amelyről bátran kijelenhetné recenzens is, hogy a szerzőjének a képességeinek a legjavát, akár mindegyikét is magában foglalja, tehetség dolgában neki maradéktalanul megfelel hiánytalanul. Az étkezés ártalmasságáról Nagy szavai �után szabadon nem annyira „izzadtság gyümölcse”, mint inkább gyümölcs izzadása emiatt. Igaz, szavam se lehet (fentieket most leszámítva), míg ilyen jó műveket eredményez Parti-Nagy Lajos. Viszont az se hagy békében nyugodni, hogy épp pont az a szerző, aki úgy felforgatta a magyar irodalmat nyelvi s más értelemben annó, ahogy; most már mióta nem képes érdemi váltásra magát illetően elszánni. S hogy talán nem biztos, hogy kizárva, egyes művei talán ezért nem tükrözik vissza zsenialitásának legjavát. Nem panaszkodok tehát, s nem akarok kígyót-békát annak kellő oka nélkül, vagy éppenséggel, hogy farkast kiáltok, mikor csak a föld dübörög. Jól van ez így minden. Csak kisördögöt ültet az ember fejében, hogy mi van, ha lehetne-e jobb? Hiszünk benne, hogy de. (Magvető, Budapest, 2011) * Az ismert szerzővel a névegyezés és a stíl’ hasonlósága a véletlen rokonság műve. B ALÁZS G ÉZA Metabomlás az egész Slawomir Shuty: Bomlás Az eszmék, hitek a múlté, a mindennapok a túlélésről és ürességről szólnak, menekülést a „párhuzamos valóság” jelent. A színhely egy lengyel kisváros beszélő nevű Hamburger Bankjának egysége, de bármely magyarországi vagy posztkommunista államban játszódhatna. A hétfői nyitástól a pénteki zárásig az egyetlen cél (target) az ügyfélszám, a befektetések növelése. E célt sulykolja mindennap Basia, a bankfiók leginkább bulvárt, utazási hirdetéseket olvasó vezetője, ezért „nyalnak” fölfelé és persze az ügyfelek felé az alkalmazottak, miközben „befelé” irigylik-lenézik Basiát, a műmosoly mögött utálják a „kedves” ügyfeleket, kifinomult látszattevékeny- ségekkel (például internetezéssel) ütik agyon az időt, előszeretettel tárgyalják ki a hírességek számlatitkait… A főszereplő Mirek naplószerűen meséli el az eseményeket: leginkább a hét napjai (hétfő-péntek) szerint tagolva, egyes szám első személyben, olykor átképzeléses második személyben, ismétlésekkel. A hétfők a „nemhiszemelhogymármeginthétfő” utálaté, a szerda a fordulópont, hogy talán már kevesebb van előre, mint hátra, a péntek a „legyenmárvége” érzésé, amikor a zárás percében érkező vendéget még mosolyogva kell kiszolgálni, s a napi jelentést is le kell adni… A hétvégék a párhuzamos valóságé: plázák, vibráló képek, internetes pornók, disz89 �kók, piálások, „dílsrácok”, nyilván „kábszerek” (a „cucc beüt”), „ötperces barátnők”, majd nagyon fájdalmas ébredések. „Nincs kétség afelől, hogy a mai történelmi helyzet a világvége szerepét osztotta ránk. Hullámpala, sztaniol, fehér zsorzsettek, lasztexek a turiból… A legfontosabbat pedig, azaz a credót, a lényeget, a dolgok savaborsát, beárnyékolja a felszínes mcdonaldizáció.” Az egyetlen lehetőség az életre egy állás kikönyörgése mélyen „benyalós” motivációs levéllel, és megtartása: „Először mindig be kell hajolnunk, hogy utána mások seggét rugdoshassuk. Vagy, ahogy azt mondani szokták, Irakot sem egy nap alatt bombázták le.” Közben leginkább egyedüllét (szinglilét), barátnőtlenség, huszonévesen otthonlakás, szülői befolyásolás (járjál rendesebb ruhában és menjél templomba, mint mások), internetes ismerkedés, chatelés közbeni szexuális ajzás, majd a menekülés megbeszélt vasárnapi, pályaudvari találkáról a megpillantott „tankaranka” elől… Minden fölgyorsult és összekeveredett, nincsenek stabil pontok. Nyelvileg (Józsa Árpád találó költői-szlenges fordításában) ilyen halmozásos, összevont mellérendeléses formákban jelenik meg: „hiper-szuper-mega-store-shop”, „amfeto-vita-love-parade-hangulat”, „poszt auto-moto-foto-feto-karambol”. A társadalom maga „börleszk társadalom”, amelyben a látást az „információs füstköd” homályosítja el. Ami kitűnik: az államok csak látszatra függetlenek, társadalmi osztályokból fogyasztói osztályok lettek, a „hatalom rajta tartja kezét a médián”, a társadalom „kedveszegett és frusztrált”… A multik világa modern rabszolgasághoz vezetett (a már emlí- 90 tett multin túl: „kebab-generáció”), az emberek megaláztatásban és a puszta tárgyiasságban élnek. „Gyorsan eszünk, gyorsan szarunk, alszunk, dugunk, betegszünk meg, és gyorsan is gondolkodunk…” Ez bizony maga a bomlás… Társadalmi, szellemi-fizikai bomlás… Ahogy a szövegben visszatérően (s ezért szájbarágósan) meg is jelenik: „Vigyázat, omlás! Vagy inkább romlás? Egyszóval: totális bomlás”, „Egy metabomlás az egész”. Aki fölismeri, az valamiképpen lázad. Mirek is lázad. Megkérdezi menedzserasszonyát: „Hiszel a fogyasztás utáni életben?”, majd hozzálát szakszerű, tizenkét stációs banki kivégzéséhez. Log-off! Mivel a kvázi-naplóregény mégiscsak regény, amelynek fordulat van a végén, a kritikus itt elhallgat, csak annyit árul el: azért nem minden van úgy, ahogy azt gondolni véljük. De azért fontos üzenet: „az életed nem más, mint egy sor egyáltalán nem vicces anekdota láncolata, amelynek szomorú és tragikus a befejezése”. Ehhez igazodik a nyelv: a már említett halmozásos-egybeírásos szóteremtéseken túl a mai szlengre jellemző vadonatúj szavak (műkszik, sirály, zara, ultragáz), kifejezések (neked fekszik = neked jó), (b)anális, trágár kiszólások („Egyél szart, karbantart”, „Nagyonkibaszottulkurvavicces.”) A történet mintha itt játszódna a sarki bankfiókban, biztosítónál, ügyfélszolgálaton, gyorsétteremben… Én is benne vagyok. Ne örüljetek, ti is. (Napkút, Budapest, 2010) �S ZELE B ÁLINT Hang a kincsesfal mögött Kovács Imre Attila: A megkerült téma – mendemondák Érdekes és gazdag könyvet vehet kezébe az olvasó, ha rábukkan Kovács Imre Attila kötetére. Az Érti-e Babits Rortyt? (2003) című esszé- és tanulmánygyűjtemény után a szerző most válogatott írásait, „másfélperceseit” rendezte sajtó alá. Az író grafomániával határos termékenysége szülte meg a válogatás gondos igyekezetét is – öt nagy témakörben kilencven írást olvashatunk, melyeknek egyetlen közös vonása talán a besorolhatatlanság: a kötet alcíme „mendemondák” néven illeti őket (mendemonda fn. – szóbeszéd, pletyka – mondja a Magyar Értelmező Kéziszótár) de a felületes olvasó számára is nyilvánvaló, hogy ez csak elterelő hadművelet a író részéről, szó sincs itt holmi mendemondákról. Inkább van szó olyan írásokról, melyek magabiztos stílusbeli tudásuk erős fala mögé bújva zengik a nyelv mindenüttjelenvalóságát, retorikai erejét, s a meghatározó nem a szövegek klasszikus értelemben vett tartalma – bár az író címválasztása ezt igyekszik sugallni –, hanem az irodalmi köntös, a ruha, amely szépségével, elmésségével próbálja a néző figyelmét magára vonni. Már néhány oldal elolvasása után észrevesszük, hogy mennyire domináns az írások nyelvezete: „jól megcsinált”, okosan komplex mondatok követik egymást, időnként közmondásszerű szentenciákkal vegyítve; minden precízen megszervezett, olyanok a mondatok, mint egy kis szó-hadsereg, amely fokozatosan, hullámokban támad. Erősen metaforikus, jelentéssel terhelt nyelv ez, melyben „kovácsizmusnak” ható összetett metaforák tágítják-szűkítik a jelentéstartományokat. „A hosszúnyelű pártirányítás végére ékelt helyi pöröly” – jellemez szemléletesen az egyik írás (12.); máshol az élő metaforába oltott közhely véteti észre magát – „mekkorát fordult egyre repedtebb sarkán a vénülő világ” (41.); megint másutt ijesztő imagista képzavar borzolja az olvasót: „bosszús egekre nyelvfreskózott végítéleti regény” (8.). S a legjellemzőbb talán az igazi kovácsizmus, a kötet sava-borsa, a profán hasonlatba oltott magasztos, a földi és az égi (vagy bármi más összenem-illőség) megdöbbentően komplex gondolati egysége: „az ég-föld-alvilág – éhes lélekkel kitalált – hamburgerének húsos közepe” (91.). „Elvileg […] benne vagyunk az irodalomban” – írja a szerző a sokatmondó című Szavak ópiuma fejezetben (128.). Gyakorlatilag is. Kovács Imre Attila írásaiban sajátos látásmódja mellé egyfajta költői prózanyelvet teremtett (amely sokszor költőien zenei is: pl. ahol „a menza vad várakozói alkottak alaktalan alakzatot” [149.]), melyet éppolyan nehéz megérteni és élvezni, mint a „csak” költeményeket, mégis magukkal ragadnak, csábítják az olvasót a felfedezésre. A kötetben meghatározó elem az írásmód, és az ebben közvetített, a nyelv képiségéből és esztétikájából fa91 �kadó retorikai erő, amely egyszerre ragadja meg és taszítja el magától az olvasót. A szerzői és – ritkábban – az olvasói szöveg között egyensúlyozó írások sokszor szándékosan elidegenítik a befogadót, pedig bevallott céljuk az olvasó bevonása, az őszinte-személyes történetmesélés is. Ám ez utóbbi sokszor háttérben marad akkor is, ha az elbeszélő részeket az író simábbra hangszereli. A szerző gyakran, jó érzékkel vált a két szövegmód között, de az elnyújtott hatásokkal nem számol: míg a stilizáltabb metaforikus részek az olvasó gondolatában rátelepszenek az őket követő közvetlenebb hangú szakaszokra, utóbbiak végül átfókuszálják az olvasó figyelmét, megnehezítve a stilizált irodalmi térbe való visszatérést. (Ez adja meg a szövegnek a bevezetőben említett hullámjellegét.) Talán ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy a stílus-komplexitással való folyamatos birkózásba belefáradt, a személyes hangot (a címben említett „témát”) kereső olvasó helyenként örül az egyszerűen csak őszinte vagy megható történeteknek, míg a stílust élvező, a nyelvi bravúrokban örömét lelő olvasót éppen az ilyen részek zökkentik ki. S mivel a kettő között gyors, hirtelen váltások vannak, ember legyen a talpán, aki mindezt élvezni és követni tudja. Ezért lehet sokszor olyan érzésünk, hogy a szöveg „puha”, jelentései sokfelé szaladnak, kósza gondolatokon túl nem mondanak el semmi összefüggőt vagy jelentőségteljest: Kovács Imre Attilánál a stílus az önmagába belefeledkező műalkotás. „Miért ne lehetne irodalmi igénnyel fogyókúrás receptet írni” (47.) – összegezi mintegy saját alkotói módszerét a szerző. E stilisztikai mutatvány mellett még egy mindent átható motívum vezérli a szövegeket: az életre keltés retorikája, 92 amely kétféleképpen értelmezhető; egyrészt megpróbálja a világot megváltoztatni a nyelv ereje által, másrészt megkísérli az írói szubjektum megőrzését is: „[…] írni kellene […] Hogy egy kicsit még élhessenek, hogy egy kicsit még élhessek” (6-7. oldal, kiem. Sz. B.). A betű az élet, az írás teremtő aktusa elodázza a halált, az elnémulást, s ha az írói szubjektum él, él az író is – sugallják az írások. Lépten-nyomon érezhető a nyelv erejébe vetett hit, az, hogy az „irodalmi kántálás”, a mondatok „szöveggé bűvölése” (143.) meggyógyíthatja a világot. Vagy legalább szebbé teheti. Ez a hit hajtja Kovács Imre Attila tollát, s így alakul ki az, ami a hemingwayi jéghegy-effektus ellentéte: a túlzás-effektus, melynek során az író sokkal többet ír annál, ami szükséges, szabályosan körülírja témáját, kalandozik, hogy az olvasónak kelljen lefejtenie a felesleget, kihámoznia a kommentárból a mondanivalót, s ha nem elégedett, az író széttárhatja karjait: ’rosszul faragtad, öregem!’ „Nem szabad rögtön a tárgyra térni!” – hangzik az első számú ars poetica, amely szerint a legszebbek a „mondatok vég nélküli, vonós legátói” (140.). Itt válik értelmezhetővé a cím – „a megkerült téma” – kétértelműsége: körülkerüljük, jól szemügyre vesszük a témát, de aztán kicsit másról, sokkal többet írunk. Képekkel, metaforákkal tereljük el a figyelmet saját hangunkról, hogy védve legyünk az irodalmi térben. Bár az olvasónak stratégiákat kell kialakítania, hogy hozzájusson, semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy a kötetből hiányozna a szó klasszikus értelmében vett propozícionális mondanivaló. A Tíz perc szünet című írás mármár pszichoanalitikusan (bár sajátos szemszögből) ábrázolja a tanárok világának egy szeletét; s nem hiányoznak �az olyan kétségkívül magvas gondolatok sem, mint pl. a következő: „mennyi életet, újítókészséget, erkölcsöt, remekművet pumpáltunk a szovjet szisztémába, amit a magyar túlélőképesség és alkotóerő kis híján feljavított és elviselhetővé tett”. (Mi a kapitalizmus? [100.]) Az író a hazai oktatás ügyéről jegyzi meg, hogy „a lukakat az aljából levágott csíkokkal foldozzák” (115.), és a groteszk hangvétel is szívesen látott vendége a kötetnek: „Gyerekek! Van egy rossz és egy jó hírem. Kis osztálytársatok, a Pisti meghalt az éjszaka, de aki ma a legjobban viselkedik, az megeheti az uzsonnáját.” (Apokrif tanévnyitó [112.]) A kötet bizonyos pontjain egészen hagyományos elbeszélői magatartással találkozhatunk: „ha egy ismeretlen városban gyorsan otthon szeretném érezni magam, akkor keresek egy antikváriumot” – írja nyilvánvalóan önmagáról a kötet narrátora (136.). S így a rengeteg töredékből és felduzzasztott kommentárból kirajzolódik egy kis életregény is, egy töredékes személyes narratíva, amelynek egyik csúcsa a Hogyan lettem pokémon mester? című elbeszélés – a kötet retorikája itt valóban működni kezd és már-már móriczi magasságokba emelkedő ön-ironikus vallomássá teszi az egyszerű kis írást. Visszatérő személyes motívuma az írásoknak az elmúlás, az „azután mi lesz” érzése, a jövőbeli kudarc előrevetítése, amely háromszor is visszatér (Kórisme múlt-, jelen- és jövő időben; Nem (a) fog fájni!; Ló, szárnyak nélkül). Az olvasót továbbra is zavarhatja, hogy többféle (egymásnak ellentmondani látszó) ars poetica is olvasható az írásokban (egyet már idéztünk), melyek sokszor elgondolkodtatnak az író szerepéről is. Íme, a második: „írni kell, nagyon őszintén, az önbecsülésünket kockára téve, vallomásosan” (48.), mondja az író, majd elmarasztalóan szól azokról, akik szerint „az írónak nem igaza van, hanem ügyesen fogalmaz” (155.). Kovács Imre Attila kétségkívül ügyesen fogalmaz, megszállottan, „nyelvi fölénye” (106.) tudatában és takarásában keresi és védelmezi az igazságot. Ebből fakadóan sokszor szenvedélyesebb hangon szólal meg, s közvetett módon megosztja velünk érzéseit, frusztrációit és félelmeit is. „A költő […] mostanában szakdolgozatokat ír sörbe áztatott agyú egyetemisták helyett, pornográf novellákat izzad ki álnéven egy színes újságba”, írja (65.), s „a szobrász megbízást kap, hogy elkészítsen egy háromméteres bronz hógolyót, a muzsikus (eredetileg bim-bam csengőre írt) művét gyermek- és férfikar ordítja” (24.). Megint túlzásokból kell kihámozni, de itt újra könnyebb közel férkőzni az írói szubjektumhoz, a stílus védőbástyája mögött újra felsejlik a tapasztaló, érző, valló ember. Ha kevés is a prózaian egyértelmű mondanivaló (csak azért kérjük számon, mert végül is prózáról van szó), ha tetszetős függönyöket – vagy kezdeti metaforánknál maradva, falakat – von is elénk a burjánzó stílus, az író gondosságának köszönhetően mégis több esélyt kapunk. Az embert eltakaró kincsesfal – vérmérséklet szerint – lebontható (dekonstruálható akár) vagy megkerülhető (mint a téma); ha mégsem, kényelmes rések vannak rajta, melyeken át legalább részlegesen megszemlélhetjük az alkotót magát; s akit maga a fal érdekel inkább, az is megtalálja a maga örömét. (Arcus, Vác, 2011) 93 �T ÓTH K INGA Történelmi klisétörés avagy középkori mélylélektan Márton László: A nagyratörő „Létezik egy olyan felfogás, amely szerint nagyszabású témákról csak emelkedett módon lehet beszélni. És megfordítva: ahol tréfás, groteszk, alantas mozzanatok merülnek fel, az csak valami kisszerű dolog lehet. […] Ennek eredménye egy csomó tökéletesen kiüresedett, semmitmondó klisé […] arra törekedtem, hogy nagyszabású személyiségeket mutassak, akik azonban hellyel-közzel romlottak is, gonoszak, nevetségesek – és mindez együtt érvényes.” Márton László már a kötet fülszövegében (amely Radnóti Zsuzsa interjújából származik) gesztust tesz, természetesen kiderül később, miért mindez, merthogy meg lesz az olvasó dolgoztatva, méghozzá keményen. Nem könnyű egy nagyformátumú munkához nyúlni, pláne egy többszörösen kitüntetett, zseniális író-drámaíró-költő-műfordító munkájához, akinek jelen művét hatalmas színpadi siker is kíséri. Már műfajilag is „el vagyunk kapva”: szomorújáték (legalább mankó az értelmezéshez), találunk hihetetlen mennyiségű szereplőt, akiknek jó részét természetesen, ragaszkodva a műfaji szabályokhoz, nem kerüli el a tragikus vég. (Jósol a „Köszöntő”: „az idők alkonyán lett születésünk / és az éjszakába hajlik életünk”.) A trilógia (A nagyratörő, Az állhatatlan, A törött nádszál) megértésében segítenek a történetmondók, megkapjuk a hátteret és az 94 előtörténetet is: Báthory Zsigmond fejedelem uralkodásának idején járunk a 16. századvégi Erdélyben, melyet egyszerre fenyeget kívülről a Török és a Habsburg Birodalom, belülről pedig a családi és politikai viszályok, érdekellentétek. A parabolikus narráció és a filozófiai gondolatfolyamok miatt akár a huszadik században és a jelenben is lehetnénk, de a szerző nem választja az automatikusan feltételezett aktualizálást (természetesen a mű működik ebben a szemszögben is), sem időt, sem esélyt nem kínál erre, mert nem áll meg ennél a mélyebb rétegnél – „aláás”, egészen velőig hatol, és ez a már-már vakmerőség működik. Márton nem bírál, hanem láttat. A huszadik századi osztrák-magyar drámairodalomban-történetírásban is felfedezhetőek az ábrázolás e formájának csírái (gondolok itt például Ödön von Horváthra), de ott mégis az aktuális helyzetre vonatkozóan szerepel. Márton viszont jelen tud lenni egy archaikus környezetben úgy, hogy nem akar sem archaizálni, sem aktualizálni – a szöveg nem egyszerűen huszadik századi megjelenítés korai nyelvi eszközökkel (erotikus, közönségesbe hajló pórnyelv, klasszikus műveltség nyelve, dialektika, filozófia, szakszavak stb.), és egyértelműen kizárható a középkori helyzetmegjelenítés tisztán középkoriasan, hisz maga a szerző személye akadály. Egyfajta szövevénye inkább a �megjelenítési módoknak: jól megkomponált (új tartalmi-jellemzési módszerekkel), tudatosan masszív anyagból felépített, monumentális erőd ez, mert nem dőlnek egymásra a történelmi idősíkok, nem válik direktté, túlutalttá, ez a masszív nyelv mégis finoman íveli, szövi komplexszé a szövegtestet. Nem ragad le az olvasó sem a tipizálásnál, sem az áthallások keresésénél, egyfajta „nem is akkor, nem is most”-ba, egyetemes, történelmen túli világba kerülünk. A bravúr az egyszerű kifejezések, hagyományok, bűvös számok, misztikumok a groteszkkel és a posztmodernnel való elegyítésében rejlik, ahogy az alkímiában, itt is fontos a megfelelő arány, és kijelenthető: Márton jól adagolt. Mintegy mellékesen megfestődik a díszlet (világ-, kor-, ország-, és társadalomkép), s mellé válaszok, reakciók is jönnek a szereplőktől olyan témakörökben, mint filozófia, bölcseleti kérdések, földrajz, művészet, tudomány, politika, egyházkérdés, vallás – mindegyiknek jelen van egy globális dimenziója, ugyanakkor a szerző megrajzolja a társadalmi kérdések egyéni vetületét is, a problémák lecsapódnak a mikro- és a makrokörnyezetben egyaránt. Dipólusos rendszerben mozognak a karakterek (polarizált idő, tér, karakterek: Báthory Zsigmond kontra Báthory Boldizsár, Báthory Zsigmond kontra Báthory Zsigmond, a már említett törökök és Habsburgok, katolikusok a protestánsokkal szemben, keresztények és az iszlám), de Márton a kétféle pólust egyfajta reflektorként, szemszögként értelmezi és használja, ebben az alapvetően kettős fényben mutatja be a sokkal több rétegű történelmet, szereplőket. Megjelenik a „theatrum mundi” (némi Brechtes érzetekkel, szellemes és intelligens tanmesékkel az olasz udvari művészek-nevettetők játékában, amely megsejteti a komoly kritikai mondanivalót/tartalmakat), az abszurd (a háttérben „zajló” per túllép a kafkain, azzal az őrülettel megtoldva, hogy közbenjárással ugyan, de a szereplő kéri maga ellen a vizsgálatot); keleti és bibliai motívumok, kultúrák, filozófiák és nyelvek keverednek, olyan élénkséggel, hogy kétségtelen, ennek a szomorújátéknak színház a világa. Ebben a színházban pedig Báthory Zsigmond a bábumozgató nagymester („Én vagyok a sárkányeregető / fiú a réten, s én vagyok a sárkány; / én vagyok a templom, és én vagyok / a templom népes gyülekezete”). Epilepsziás rohamai telítettek filozofikus látomásokkal, szakrális áthallásokkal; hogy őrülettel, bűnnel vagy éleslátással van-e dolgunk, ez egy az egyben a kedves olvasóra van bízva; olvasásfelfogás kérdése még a legalapvetőbb jellemvonás megállapítása is. És ez pontosan így jó. Zsigerileg kiforgatott minden, mutatja a „szeretlek” szó használata beszédben és cselekedetben, valahogy kizárólag a mélyen szeretettek kíméltetnek meg az árnyékvilágtól, ami jelen esetben a földi létezés folytatása. S hogy meg leszünk-e nyugtatva? Aligha, de legalább a végén ott a remény egy utópisztikus magyar képben: „Majd a távoli csillagzatokban / találunk másik magyar-nemzetet / éppannyira magyart, mint a magyar / anynyi különbséggel, hogy boldogabbat.” (Jelenkor, Pécs, 2010) 95 �Szerzőink • AUSTER, PAUL (1947, Newark) író, költő • BALÁZS GÉZA (1959, Budapest) nyelvész, néprajzkutató • BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • DUMPF ANDRÁS/NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989 Budapest) költő, író, szerkesztő • FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) képzőművész • FŰZFA BALÁZS (1958, Győr) irodalomtörténész • GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő • GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (1974, Körmend) nyelvész • HORVÁTH K ORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész • JENEI LÁSZLÓ (1964, Miskolc) író, szerkesztő • KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész • KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő • KERBER BALÁZS (1990, Budapest) költő • K. KABAI LÓRÁNT (1977, Miskolc) költő, műfordító • MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) költő • MARAFKÓ LÁSZLÓ (1944, Győr) író, szerkesztő • MIZSER ATTILA (1975, Losonc) író, költő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író • PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZELE BÁLINT (1977, Mór) irodalomtörténész • TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő • TURCZI ISTVÁN (1957, Tata) költő, műfordító • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • FÖLDI GERGELY (1978 Salgótarján) festőművész. TANULMÁNYOK: 19982002 Eszterházy Károly Főiskola (Eger), rajz- és vizuális kommunikáció szakos tanár; 2006-2009 Magyar Képzőművészeti Egyetem (Budapest), vizuális nevelőtanár. DÍJAK: 2006 Salgótarjáni Rajz Biennálé, Salgótarján Megyei Jogú Város különdíja; 2008 400 cm2, Nógrád Megyei Múzeumok Szervezete díja; 2010 Derkovits-ösztöndíj. EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK: 2002 Balassagyarmat, Szerbtemplom Galéria; 2003 Somoskőújfalui Általános Iskola; 2004 Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda; 2007 Madách Imre Gimnázium, Salgótarján; 2008 SKÁID Bóna Kovács Károly Tagiskola; 2009 SKÁID Petőfi Sándor Tagiskola. CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK: Egri Aquarell Biennálé (2000, 2002, 2004), Esztergomi Pasztell Biennálé (2000); Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (2001, 2003), Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat (2001, 2002, 2004); Miskolci Téli Tárlat (2002); Salgótarjáni Rajz Biennálé (2002). KÉPEK KÖZGYŰJTEMÉNYBEN: Nógrádi Történeti Múzeum (Salgótarján). 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bd2c71cdc113c71dc29c39a7492c7e93.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika