16 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/336887f558c5cbb39afd23765df92667.pdf 478fc0701e83ca0deaab61b75aa07a99 PDF Text Text A TARTALOMBÓL Lőrinczy Huba, Czetter Ibolya, Botka Ferenc tanulmányai Márai Sándorról Turczi István, Turcsány Péter, Béki István, Romhányi Gyula versei Tóth Anna, Szigethy Gábor írásai az 1956-os forradalomról Interjú dr. Barta Lászlóval a régiók jövőjéről Esszék Rimay János, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc Nemes Nagy Ágnes verseiről Dukay Nagy Ádám beszélgetése Földi Péterrel Földi Péter: M ad áritató �Névjegy Salamon István Lőnnczy Huba Czytter Ibolya Botka Ferenc Pienták Attila Turrsány Péter Turcsi István Béki István Tóth Anna Scygethy Gábor Dukay Nagy Adám Kovács Sándor Iván Borbély Sándor Buda Attila Oláh András Romhányi Gyula Erdős István Dr. Baráthi Ottó Dr. Csongrády Béla Sulyok Bernadett Földi Péter A Magyar Rádió munkatársa, interjúkat, riportokat készít. Irodalomtörténész, kritikus. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tan­ székvezető főiskolai tanára. Kutatási területe a századforduló magyar epikája és Márai Sándor életútja. Legutóbbi műve: Búcsú egy kultúrától (Márai Sándor A Garrenek műve), 1998. Irodalomtörténész, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola adjunktusa. Legutóbbi kötete: A stílus és a formák (Tanulmányok a nyelvművész Márai Sándor­ ról), 1999. Irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum ny. főigazgatója, 1993-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. SZOT-díjas (1983), Dér}' Tibor-jutalomban részesült (1993). Déry Tibor életművének kutatója. ELTE-n végzett irodalomtörténész, jelenleg PhD-ösztöndíjas, Babits-kutató. Költő, műfordító. A Kráter Műhely Egyesület elnöke és kiadó vezetője, a Polisz főszerkesztője. Kölcsey-díjas (1997). József Attila-díjas író, költő, műfordító, a Parnasszus főszerkesztője. Költő. Legutóbbi kötete: Rabszpdia (1998). A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépis­ kola tanára. Ebben a számunkban egy nagyobb tanulmányának részletét kö­ zöljük. 1971—1976 a Kritika c. folyóirat főszerkesztő-helyettese. 1976-1992 az ELTE adjunktusa 1993-1997 a veszprémi Petőfi Színház rendezője. A Ruttkai Éva Emlékszoba igazgatója. Költő, publicista. Legutóbbi kötete Szobrok az esőnek címmel 1998-ban jelent meg. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész. 1976-1991 a Móra Könyvkiadó fő­ szerkesztője, 1994-től a Lord Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. Címzetes főiskolai tanár. A Művészeti Alap irodalmi díjasa (1988). Legutóbbi kötete: Ady Endre (2001., Mikszáth Kiadó). Irodalomtörténész, könyvtáros. 1993-tól az ELTE BTK Irodalomtörténeti Intézetének könyvtárosa, vezetője. A Babits Kritikai Kiadás munkatársa. Mátészalkán élő költő, magyar-történelem szakos tanár. írásait közölte a Kortárs, a Vigilia, a Mozgó Világ, a Polisz, az Új Forrás, a Somogy, a Tekintet stb. Balassagyarmati költő. Első kötete Karomra szárnyat címmel 1993-ban jelent meg. Harmadik kötete Ködben címmel kiadás előtt áll. Salgótarjánban élő író. Madách-díjas, a Nógrádért Emlékérem birtokosa. Párkányjárás c. kötete a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. Rácz Palkó cigányprímásról szóló könyve karácsonyra jelenik meg. Közgazdász, közíró, a Nógrád Megyei Hírlap külsős munkatársa. Bölcsészdoktor, a Nógrád Megyei Hírlap felelős szerkesztője, Madách-díjas. Legutóbbi kötete: „Remény a csillag...” címmel a nógrádi Madách kultuszról 1999-ben jelent meg. Salgótarjáni születésű irodalomtörténész. A Kossuth Lajos Tudományegyete­ men végzett, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Festőművész. Az egri Eszterházy Károly Főiskola docense. Derkovitsösztöndíjas (1978). Munkácsy-, Magyar Művészetért-díjas. Érdemes Művész, Nógrád Megye Díszpolgára (2001). �Tartalom Turcsi István L őrínry Huba Deodatus - a férfi és egy város tört.én.eime Ismétlődésbe oltott különbözés, avagy .. van egy másik világtörténelem is .. (Márai Sándor Sirály) A Márai-napló mint szöveg-, műfaj- és stílustípus A San Gennaro vérének forrás vidékén (Úti beszámoló - kérdésekkel) Rádióinterjú Márai Sándor sógornőjével A szintézisre várva 384 393 Turcsány Péter Béki István Életnyitány A harmincharmadikra Nyomtávlat 398 400 401 Tóth Anna S^gethy Gábor Seregszámla A salgótarjáni Acélgyári munkástanács, 1956 Novemberi ébredés iyA festészet megint nőni kezdett bennem” (Földi Péterrel Dukay Nagy Ádám beszélget) 402 414 421 Kovács Sándor Iván Borbély Sándor Rimay rímcsipkéi (Felföldi íróportrék) Egy Dsida-vers közelebbről Szabó Lőrinc „gyermekversei” Kettős arckép - példázat a hűségről (A nyolcvan éve született és tíz éve meghalt Nemes Nagy Ágnes emlékére) félúton hajnalok a daloknak nincsen arcuk por és hamu Vagyok Utópia Kezed a fegyver forró vasára égve... Talán lehetnék Kellene még egy szerelem A mundér Régió regula, avagy a regionalizáció szükségessége elvitathatatlan (Interjú dr. Barta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével) 432 443 447 452 C^etter Ibolya Botka Ferenc Salamon István Pienták Attila Buda Attila Oláh András Romhányi Gyula Erdős István Baráthi Ottó Csongrády Béla Sulyok Bernadett Magyarország a második otthona (Karol Wlachovsky: Köztes szerepben című kötetéről) A polgári létforma mementója (Unger Emil: A~ Újvilág utcai ház) A borítón: Földi Péter Madáritató E számunk illusztrációit és a mellékleteket Földi Péterfestőművész munkáiból válogattuk. 339 341 360 376 458 458 459 459 460 460 461 462 462 465 473 487 492 �Palócföld Irodalmi, művészeti, közéletifolyóirat 2001. XLVII. évfolyam 5. szám, október Megjelenik kétbavonként. Főszerkesztő: Praznovszky Mihály. Főmunkatárs: Nagy Pál (Párizsi Magyar Műhely). A szerkesztőség tagjai: Marschalkó Zsolt (szerkesztő), dr. Kovács Anna (tanulmány), Dukay Nagy Adám (szépirodalom), Bakos Ferenc ('művészet). Tipográfia: Lipták György. A Nógrád Megyei Közgyűlésfolyóirata. Kiadja a Balassi Bálint Megyei Körryvtár, 3101 Salgótarján, Pf 18. Felelős kiadó: Oroszjié Katona Anna. Készült: Polar Stúdió, Salgótarján. Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16 óra között. A szerkesztőség levélcíme: Salgótarján Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 3100 Salgótarján, Múzeum tér 1. Telefon: 32/417—255. Fax: 32/310—838. Interneteim: wivw. bbmk.hu!palocfold. E-mail: palofoldbbmk. hu. Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár; előfizethető ugyanitt. Folyóiratunk megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.). 2001-ben megjelenik 6 alkalommal. Ara: 200 Ft. Előfizetési díj egy évre: 900 Ft. Kéziratot és rajzokat nem őrzfink meg és nem küldünk vissz?. ISSN: 0555—8867. INDEX: 25925 Eapunk megjelenését támogatta: a Nemzeti Kulturális Alapprogram �Turczi István DEODATUS - a férfi és egy város tört.én.elme A lélek tájképei (I-IV) Az emlékezet helyén történetek állnak. A fények és árnyak feloldják, majd újra összerakják őket, de a repedések nyoma megmarad. Hegek. ím e az ember: szétnyíló és összeforrt hegek, a nincs és nem stigmái, jól láthatóan egybehordva. „Azt mondják, jó élni itt.” Mennyit változott a táj! Bodóhát, Szt. Iván hegye, Látóhegy, Kutyahegy. Még nem unták meg folyton ugyanazt a helyet. Az Öregtó egyre zsugorodik. Sokan jöttek, sokfelől. Betelepült a tó két oldala. Föld kell a jobbágyoknak. Köz munkából duzzadnak az apátság javai: Alsó- és Felsőfalu, Mesterrétsziget, Szt. Margit földe... Malom van tervbe véve, kettő is. Molnárok, halászok, nádazók jönnek családostul. Ha többen vagyunk, a tél sem olyan zord. A szomolai harangozó betűvetést tanul. Már kijelölték az új temető helyét. Mindenki a dolgát teszi, mint sorsa szabta. Firminus, az új apát, mestereket invitál Győrből. A malmok a szívügye. Sokat sürög. Külön kis házat építtet magának, a kertbe halastavat ásat, s bele apró, csillogó halakat ereszt. A juhtized ezüstpénzt fial, abból ekét vesz, és legelöl túrja a földet. Néha Istennel is gondol: hol igát húz, hol igét hirdet. Keresztel, temet, pörös ügyekben ókumlál vagy éppen tanít. Az urak, az a néhány, aki van, szívesen küldik hozzá a gyermekeiket. „Nekem nincs gyermekem.” „Akartuk, de nem lett.” 339 �„Doktorokat hívtunk, hiába.” „Az ima sem segített.” „Másokat szolgál a keresztelő medence.” Evszaktalan a táj. Amióta O nincs, nincsenek színek, illatok. Már nem látni olyan élesen a növények arcát, ahogyan azelőtt. Talán hangafű nő a hant fölött; a dombon lovak legelnek, Távolodó szekerek, emlékek és veszett kutyaugatás. Almok és jóslatok keverednek a bolyongó szélben. Egyedül jönni, egyedül menni el. Előre átélni mindent, s ha megtörténne mégis, már csak emlékezni rá. Nézni az üres eget. Néha ennyi marad a hitből. „Amit nem mondok ki, bűnös vagyok azért is, tudom.” első' pecsét Vörös bársonyba csavart díszes okmány. Zsigmond király ad a formaságokra; üzen kedves városának. Az okmány tartalmánál fontosabb a kék és fehér selyemből sodrott zsinóron függő körpecsét. A város első pecsétje. 1415-öt írunk. írjunk 1415-öt. Egy Deodát nevű fiatal nemes adja át a város elöljárójának, Pál bírónak, a két jegyző, Márton és Domonkos, továbbá a tanácsba választott 12 polgár rezzenéstelen sorfala előtt. SIGILLUM + CIVITATIS + DE TATA A körpecsét felirata akár egy hosszú dallam ereszkedő első sora. Első és állandó. A többit írják majd más kezek. Civitas, terra avilium, oppidum, villa — egyre megy. A lényeg: maga a város. Rajzoljuk le, amit látunk, szavakkal: A hasított pajzs jobb mezeje felső vágatában 3 liliom, alsó vágatában nyolc váltogatott sáv; ahogy még Róbert Károly idején nevezték — nyolc pólyázat. A pajzs bal oldalán �kis állványra helyezett kettős kereszt. Tiszta sor. Csak annyiban tér el az említett Róbert Károly címerétől, hogy az Anjou-liliom és a „pólyák” nem egymás mellett vannak. Szép címer. Anno Nagy Lajos király adakozó kedvéből hasonlót kapott Új-Pest, Kassa, Telkibánya, Brezno- és Körmöcbánya is. Deodát kinéz a lovagterem tóra néző ablakán. Örül, hogy megbízatása csak ide, a vizek városába szól. Olyan érzés fogja el, mintha már járt volna itt valamikor. Lőrinczy Huba Ismétlődésbe oltott különbözés avagy . .van egy másik világtörténelem is...” Márai Sándor: Sirály (Botka Ferencnek) Ez a legelső regény, amelynek készültéről följegyzéseket, kommentáro­ kat találhatunk a szerző 1943-ban kezdett (s mindhalálig vezetett) diáriumában. A Napló hírt ad a Sirály fogantatásáról és megszületéséről csa­ kúgy, mint a „kihordás” gyötrelmeiről és örömeiről, az alkotói műhely gondjairól. Kétségek és bizonyosságok, csüggedések és reménykedések közt hányódva írta ezt a könyvét Márai Sándor, és inkább volt vele elégüleden, mintsem elégedett. Híven beszámol minderről a diárium. A regénnyel kapcsolatos első bejegyzés a megvilágosodás ujjongó pilla­ natát rögzíti: „Csodálatos nap, amikor a »Sirály« témája váratlanul teljes formát és alaprajzot kap —mindaz, ami a témában önálló elem volt, a »hasonlóság« , a »titkos társaság«, a háború légköre, egyszerre összeáll kerek és szerves képletbe, mint a kaleidoszkópban a kristályok. Ki segített ebben? Tegnap még köd és zűrzavar volt az egész, ma szerves egész —»csak meg kell ím i«. S valóban, most már csak meg kell írn i... az elemek értheteden és csodálatos összefüggése, magyarázhatadan kohézió tartja össze az egészet. 341 �Minden művészi alkotás folyamatában van egy pillanat —s ez a döntő, vég­ zetes pillanat! —, mikor a művész csak végrehajtja a parancsot, mintegy ki­ vitelezi a tervrajzot, melyet egy égi kéz elébe helyez/’ —Hihetnők: ily lelke­ sült vallomás után a lendület nem vész el egyhamar, ám már a következő — néhány oldallal későbbi —feljegyzés az ellenkezőjéről, megtorpanásról, ké­ telyekről, keserves küszködésről tanúskodik. „A »Sirály« nem akar, nem tud felrepülni: valamilyen súlyos, sáros földi anyag tapad szárnyaihoz. // Kínlódva és halálfáradtan írom, apró részekre bontom, s a részeket meg­ munkálva, dadogva haladok valahogyan, centiméterenként, a részletek ér­ telme felé. Úgy érzem, az egész nem jelentős, aztán nem őszinte, s a legna­ gyobb baj és átok, hogy nincs zenéje, nem lebeg... Ez a Sirály a földön totyog, mint egy túzok vagy liba. // Ugyanez az ellenállás, mindenben, amit írok, az újságcikkekben, e naplójegyzetekben is. S egy szándék és akarat, mely erősebb, mint minden gyöngeségem és csüggedésem: nem engedni, odakötözni magam e viharba jutott hajó árbocához, utolsó pillanatig vezet­ ni ezt a különös ütközetet, mely életem első nagy válsága, a hitedenségnek, a munkámba vetett hitnek válsága. Csak nem engedni a kísértésnek, egy pillanatra sem. Inkább ott dögölni meg, két rossz, süket mondat között.” A krízistudat, a letargia azonban múlékony állapot volt, s tűntével fölröp­ pent a Sirály is. Két naplórészlet bizonyítja ezt. „Nem akarom és nem me­ rem megcsalni magam, de az elmúlt héten —mikor azzal a tudattal élek, hogy kizártam életemből mindenfajta újságírást —könnyebben írom a »Sirály«t, felszabadultabban, s azt hiszem, nem is rossz, amit e héten írtam. Mintha visszakaptam volna hangomat”, illetőleg: „Úgy írni, hogy mindig a teljes élet és a teljes látomás sugározzák minden részletből, délibábszerű remegéssel, akkor is, amikor egy tárgyról, vagy egy alak külsejéről beszélsz. Mindig az egész világról és a teljes életről írni.” —A műre vonatkozó újabb bejegyzések elméleti szempontból is fölöttébb érdekesek és fontosak. Kide­ rül belőlük, hogy —Babitsosai mondva —„Nem az énekes szüli a dalt: / / a dal szüli énekesét”, kiderül, hogy a téma és az anyag (az „égi kéz” átnyúj­ totta „tervrajz”) a saját törvényeit követi, s fölébe kerekedik az alkotói szándéknak —más szóval: nem a szerző írja a könyvet valójában, hanem inkább a regény írja önmagát. „Soha nem tudjuk, mit akar mondani rajtunk át az Isten! A »Sirály« most, mikor a végét írom, átalakult a személyiség különbözésének problémájává —ez volt a téma egyeden értelme, ide kellett eljutnom a »történet«-en át, logikusan és kérlelhetedenül. Ezt terveztem? Nem, ezt tervezte velem az Isten, mikor rámparancsolt, hogy írjam meg ezt a regényt”, s nyilvánvaló, hogy e gondolatot lombosítja tovább egy későbbi, terjedelmes eszmefuttatás: „Mifajta kaland egy regény! —ha tudnák a jám­ 342 �bor olvasók s azoknál is jámborabb írók, kik ártatlan biztonsággal haladnak az előre megrajzolt »cselekm ény« keskeny ösvényein... Mifajta kaland, mikor a regény élni és terjeszkedni kezd, akaratunktól és tervünktől függet­ lenül, a téma eredeti keretein túlárad, önkényes burjánzással, mintha egy gondosan kicirkalmazott, szép és nyájas kertben hirtelen trópusi virágzásba kezdene minden fa és növény! Egy pillanatban veszélyes lesz a regény, a kertből őserdő lesz, titokzatos, vijjogó hangokkal, surranó tüneményekkel, árnyékkal és fénnyel, viharral és szárazsággal, melyet nem is gyanítottunk elébb... Boldog mesélők, akik a regény tájain át egy vicinális sínjein halad­ nak! Néha térdrebukom (sic!) a dzsungelben, mely elhatalmasodott a téma körül, s négykézláb kúszva haladok tovább.” —Az 1943-as Naplóbán még két följegyzésre bukkanhatunk a Sirálytól. Mindkettő a regény elkészültét, illetőleg a megírásával vállalt kockázatot adja hírül, s szűkszavúsága okán mindkettő (kivált az elsőként citált részlet) többé-kevésbé enigmatikus. „A »Sirály« valahogyan elrepült velem a ködbe... nem bánom, hogy így tör­ tént, de nem vállalnám mégegyszer (így!) ezt a felelősséget”, illetve: „Befe­ jeztem a »Sirály«-t — afféle salto mortale lett számomra írás közben ez a könyv. Gyakran nem mernék vállalkozni ilyen halállengésekre; egyszer talán sikerül, de aki gyakran vállal üyest, végül is nyakát szegi.” - Utolszor az 1944-es diárium emlegeti a Sirályt, s nem épp hízelgőén nyilatkozik róla. Az immár A nővér szövegén dolgozó Márai hirtelenül odaveti: „...szeretném megírni ezt a regényt, melyhez őszinte kedvvel fogtam, - nem úgy, mint tavaly ilyenkor a »Sirály«-hoz.” 1 Kitetszik az eddigiekből: az író maga ambivalens viszonyban állott tulaj­ don művével. Nyaktörő mutatvánnyá, „halálugrássá” vált számára ez a könyv (vajon miért?), izgalmas és tanulságos is volt neki a Sirállyal vívott küzdelem, de kelledenül teljesített feladat is, érzékelte a regény organikus voltát és bizonyos (meg nem nevezett) értékeit, ám vélte jelentéktelennek, nehézkesnek, zeneiedennek úgyszintén, és kétszer is az „őszinteség” hiánya miatt marasztalta el (nem ártana tudnunk, mit értett ez utóbbin, lévén az alkotó és az alkotás „őszintesége” avagy „őszintédensége” teljességgel talá­ nyos fogalom). Egy bizonyos: ha tán sokat küszködött is vele, elkészültét követően a Sirály tüstént érdektelen lett Márainak, és —bizonyítja az 1944-es naplórészlet —nem csupán azért, mert már újabb témák, újabb művek kö­ tötték le figyelmét. Ez a felemás viszony, ez a végső elhárítás befolyásolhat­ ná, sőt, eleve meghatározhatná akár a mi véleményünket is, ám a befogadói értékítélet nem függvénye szükségszerűen az alkotóénak, kivált, hogy tud­ juk: bármely mű szerzői értékelése (hasonlatosan a szerzői értelmezéshez) egy csupán a lehetséges értékelések közül. Márai (ön)ítélete nem merevülhet előítéletté mibennünk. 343 �Hasznos, ha megőrizzük elfogulatlanságunkat, mérlegelő tárgyilagossá­ gunkat az egykorú kritikák (többnyire inkább csak recenziók), illetőleg a későbbi, irodalomtörténészek adta interpretációk és minősítések olvastán is. Hasznos, mert végletes, egymást kizáró állásfoglalásokkal szembesülünk. Akadnak, kik szerint a Sirály makuládan remeklés, s akadnak, kik szerint kevés híján fércmű. Elragadtatás és elmarasztalás egyként kijutott e regény­ nek, s meggondolkodtató: az utóbbi véleményt rendre jóval súlyosabb sza­ vú ítészek és irodalmárok képviselték, az előbbit pedig mára elfeledett avagy megfakult nevű bírálók. Kínálkoznék hát, hogy a tekintélyelvhez igazod­ junk, ám ha ezt tennők, vizsgálódásainkat s értékelésünket új fent csak egy előítéletnek rendelnők alá. Az a prejudícium működnék bennünk eleve, hogy a Sirály rossz, elhibázott alkotás, s valójában nem a regénnyel lépnénk kapcsolatba, hanem korábbi, elmarasztaló interpretációival, nem annyira a művet látnok, mint inkább a reá tapadt becsmérlő minősítéseket. Ahhoz, hogy magával a szöveggel találkozzunk, félre kell(ene) tolnunk a róla szer­ zett előzetes ismereteket, ahhoz, hogy magát a szöveget értelmezhessük és értékelhessük, külön kell(ene) választanunk tőle a korábbi elemzéseket. Persze, bármely mű „megtisztítása” az idők során reá rakódott ítéletektől és előítéletektől jószerével reménytelen és illuzórikus vállalkozás, hiszen az alkotás szinte bonthatadanul összeszövődik azokkal az interpretációkkal, kijelentésekkel, amelyek vele kapcsolatban elhangzanak. Csakis egy módon őrizhetjük meg (relatív) elfoguladanságunkat és tárgyilagosságunkat a Sirály olvasása és értelmezése közben: ha nem vétjük ab ovo szem elől azt az el­ vet, amelyet Hans-Georg Gadamer „a tökéletesség előlegezésének” nevez.2 A tudatos rosszhiszeműség kizárja az objektivitást, s amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, minden könyvet megillet az „ártadanság” vélelme —a Máraiét is. „A tökéletesség előlegezése” a regényre vonatkozik. Nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy máris és végleg a Sirály dicsérőinek táborához csadakozunk, teljességgel elhatárolódván bírálóitól. Annyit jelent, annyit jelenthet csupán, hogy egyelőre —a mű vizsgálata előtt —sem a magasztaló, sem az elmarasztaló véleményeket nem tekint(het)jük érvényesnek. Részrehajlás, igazságtartalmuk latolgatása nélkül ismertetjük őket. A kortársi kritikák közt összesen egy akad, amely szinte minden értéket elvitat a Sirálytól: a hajdani Márai-rajongó Örley Istváné3 - a többi recenzió kritikai észrevétel nélkül hódol a mester új regényének.4 Utóbbiak közös jellemzője a kurtaságból fakadó szűkszavúság (az egyeden terjedelmesebb írás a tragikus sorsú Gönczy Gáboré, a Nobody Nemo szerzőjéé), s az elem­ zést - kényszerűen is —helyettesítő kinyilatkoztatás. A recenzensek össze­ foglalják a mű fabuláját, és magasztalják Márai modernségét, a könyv kom­ 344 �pozícióját, lélekábrázolását, „mágikus” mivoltát, drámaiságát, párbeszédeit, stílusának pompáját - ki ezt, ki azt, ki többfélét is. Nem így Örley István. O vitriolba mártja tollát, s gyilkos — csalódottságtól fűtött — szarkazmusa a Sirályt megelőző művek zömét sem kíméli. Örley vádjai számosak és igen súlyosak. A szerinte is ragyogó tehetségű, noha „...n em különösképpen (sic!) tu d ato s...” s az „idegen” hatásokat mindig is túl nagy készséggel és bőséggel befogadó Márai utat tévesztett, hűtelenné vált önnön alkatához és pályakezdése értékeihez. Egyik legfőbb erénye, „...önkínzó őszintesége” nyomtalanul elveszett (emlékezzünk: a Napló úgyszintén az őszinteség hiá­ nyát panaszolta...), s mert „...valójában feminin, könnyen befolyásolható művész”, az őt korántsem önzedenül tömjénező kritika és a sznobok feltéden hódolata rengeteget ártott neki. Szólamosságba, gyanús termékeny­ ségbe csábulva „...példádan gyorsasággal lökte ki m űveit...” A hanyadás a Féltékenyek kel kezdődött, s bár —részleteikben avagy egészükben —értékes művek azóta is születtek, „...bizonyos (...), hogy az író pályájának ez a szakasza egészében süllyedő jellegű. A válság mélypontját pedig az utolsó Márai-regények jelentik. A kórkép a Sirályban még szembetűnőbb és ijedelmesebb, mint az ugyancsak zavarbaejtő (így!) a Gyertyák csonkig égnek ben.” Lesújtó, könyörtelen ítélet, s Örley nem marad adós az indoklással. A Sirály abszolút mélypontja az —addigi —életműnek, mert meséje együgyű és hamis, mert a benne szereplő alakok puszta „Árnyképek, fantomok. Az író lírai áradásának csatornái”, mert a mű a Márai-regények szokványos képle­ tét ismétli („.. .rövid nyitány után egy hosszú éjszakai beszélgetés.. . ”), mert minden bölcselkedő eszmefuttatása „zavaros és kusza”, oly „...szóáradat (...), mely iránytalan hömpölyög erre-arra”, mert a könyv „végzetmisztiká”-ja hazug, „...m erő köd, gomolygás, zavar”, ráadásként „kínosan szellemes”, afféle „zsurnaliszta-miszticizmus”, „beoltva” Wassermann, Werfel és Kástner „híg, kacér miszticizmusával” (az említett szerzők hatását mindennémű bizonyítás híján tételezi a kritika), mert a szerző —korábban joggal csodált — nyelvművészete felhígult, talmi lett, szólamos, modoros, önismédő, „.. .szerencsédenül ironikus (sic!) és költői”, mintha „a saját stí­ lusparódiáját” adná, m ert... - szükséges az apróbb kifogások fölsorolása is? „ ...a válság a lehető leghevesebb...” — zárja bírálatát az ítész — az írón „ ...c sak a legkegyedenebb szám vetés...” és önvizsgálat segíthet. Két évtizednek kellett eltelnie, hogy a Sirály ismét szóba kerüljön. A magát marxistának tituláló (s Márai iránti rokonszenwel a legkevésbé sem vádolható) irodalomtörténet-írás Örley István ítéletéhez csatlakozott. B. Nagy László úgy­ szintén a Féltékenyektől számítja Márai hanyatlását, majd, miután a S^inbád ha­ zamegy és a Vendégjáték Bolhámban című regényen is alaposan elverte a port, ekként folytatja: „A mélypont az 1944-ben (1943-ban...: L.H.) megjelent 37- 345 �rály. A mese rossz kalandregény, rosszabb, mint a Mésqárvf* —s e sommás ítélet alátámasztásául Örleyt citálja tanúságba.5 Újabb két évtized múltán kezdődött meg Márainak és oeuvre-jének át­ értékelése, ám ha a szerző és az életmű „rehabilitáltatott” is, e regény a rossz alkotások listáján maradt. A „mélypont” minősítés ugyan már csak elvétve bukkan elő6, a kedvezőtlen megítélés azonban nem veszítette érvé­ nyét. Rónay László —noha nem osztja mindenben Örley vélekedését, s nagy tapintattal beszél e könyvről - abban látja a Sirály, valamint A% igeiéi és A gyertyák csonkig égnek legfőbb hibáját, hogy Márai a maga létkérdéseit a há­ rom regényben „ ...n em tudta egységes, elhitető, szilárd kompozícióvá gyúrni.” ' A másik monográfus, Szegedy-Maszák Mihály részletezőbb és szigorúbb kritikát mond ennél. Elutasítja bár Örley hanyadás-koncepcióját, rámutatván: minden termékeny író életműve —ekként a Máraié is —szük­ ségképp hullámzó színvonalú, e könyv számára viszont ő sem talál mentsé­ get. Szerinte a Sirályban „ ...az elbeszélés lassú üteme már rossz értelemben vett retorikával, fölösleggel párosul”, ez a regény „.. .valóban gyenge mű”, s „Nem a cselekménytelenség, de a műfaj eldöntedensége okolható a művé­ szi kudarcért. Az elbeszélés hol színpadi utasításhoz, hol értekezéshez ha­ sonlít, s közülük egyik sem kapcsolódik szervesen a belső nézőpontú törté­ netmondáshoz. A regény össze nem illesztett töredékek halmazára emlé­ keztet.” Márai a nagyepikai alkotásaiban „...olyko r engedett a színpadiasság kísértésének.”8 Nincs mit szépíteni rajta: olybá tetszhet, hogy mivel a mű védelmét „el­ látó” írások meglehetősen érvhiányosak és sokkalta erődenebbek a vádbe­ szédeknél, a Sirály sorsa egyszer s mindenkorra megpecsételtetett; épelméjű olvasó és kutató nem a tökéletesség, hanem csakis a tökéledenség előlege­ zésével közeledhet hozzá. Nekünk azonban úgy tűnik föl: lehetséges, sőt kívánatos a perújrafelvétel, részint azért, mert az elmarasztaló vélemények sem mindig bizonyítják kellőképpen a maguk igazát (inkább kihirdetnek, mintsem argumentálnak), részint meg azért, mert a recenziók és a nagyobb igényű elemzések egyike sem tanúsítja a regény valóban mély megértését. „...másképp értünk, amikor egyáltalán megértünk” — rögzítette a modem hermeneutika egyik alaptételét Gadamer.9 A Sirály interpretálok azonban gyakorta nem a „másképp értés”, hanem a részleges avagy a hiányos értés, némelykor egyenesen a félreértés jellemzi, s ennek egyik (ha ugyan nem a legfőbb) oka —kiderül többük szövegéből - : a vizsgált mű felületes ismere­ te. Számunkra - eufemisztíkusan mondva - kétes hitelű minden értékítélet (lett légyen magasztaló vagy ledorongoló), amely nem a másképp értő meg­ értésből kövedcezik. Úgy gondoljuk hát, semmiképp sem fölösleges ismét eltöprengeni a Sirályon , a korábbiaknál tán mélyebb megértés s a szélsősé­ 346 �geket tán elkerülő újraminősítés reményében. Kísérletünk során mindvégig a tökéletesség előlegezésének gondolata vezérel —másként aligha vehetnők észre a regény esedeges értékeit és érdemeit. Magával a müvei szándékozunk foglalkozni, nem tartjuk így feladatunknak a már ismertetett vélekedések rendszeres és tételes igazolását avagy cáfolását. Okfejtésünkből — olykor közveden, olykor közvetett módon —úgyis kiderül, mit fogadunk és mit vetünk el az eddigi megállapítások közül. A Sirály - nem különbözvén a harmincas-negyvenes években fogant Márai-művek zömétől —tipikus krísjsregény. Kettős, egymással összepántolódó válsághelyzet adja magvát a történetnek, oly kritikus szituáció, amely­ ben mind a nemzeti, mind az egyéni sors a végzet közelébe sodródik. Az eseménytelen cselekmény időtartama ezúttal is felötlően rövid, néhány óra csupán: egy téli nap kora délutánján indul a história, s messze még a pirka­ dat, amidőn már véget is ér. Kurta regényidő, mindössze két szereplő, ke­ vés számú helyszín: egy —meg nem nevezett —minisztérium hivatali szo­ bája, az egyik Duna-híd, egy eszpresszó, az Operaház és (kétszer is) a szin­ túgy anonim férfi lakása. S mert a Márai-féle krízisregény tán legállandóbb tartozéka a zárt térben lezajló éjféli szópárbaj (lásd: Zendülők , Válás Budán, Vendégjáték Bolhán óban, A gyertyák csonkig égnek), ez utóbbi enteriőr a díszlete a két protagonista hosszú —a könyv összterjedelmének több mint a felét kitevő —, éjszakai diskurzusának. A férfi és a nő eszmecseréje azonban — szokás szerint —inkább csak formálisan párbeszéd; csupán kevés részlete tartja fönn a dialógus látszatát, igazából egymást követő s egymással alig érintkező hatalmas monológokat olvashatunk. - Nincs kétség: a Sirály mint modell, mint struktúra, nem egyedi, öntörvényű képződmény, hiszen ré­ gebbi, immár többször is kipróbált szerkezetet, fogásokat, megoldásokat ismétel. Ámde nem kétséges az sem: a műbe zárt világ, a szövegben megjelenülő problematika egészen más, mint volt a korábbi krízisregénye­ ké. Az alapképlet, a jellegadó sajátosságok majdnem teljes azonossága nem fedheti el a Sirály kérdéssorának, gondolati anyagának egyedi voltát, az is­ métlődés a különbözést. írásunk címének első fele erre az összefüggésre is vonatkozik. Mivel a regény 1943-ban látott először (s mindmáig utoljára) napvilágot, nem szükségtelen tán kivonatolnunk a benne történtek lényegét. Nem ha­ szontalan e művelet továbbá azért sem, mert ennek híján elemzésünk „légüres térben” mozogna, s rébuszokban kényszerülnénk beszélni. A Sirály névtelen hőséhez, a negyvenöt esztendős miniszteri tanácsoshoz épp akkor érkezik hívatlan vendég, amidőn a férfi befejezte egy szigorúan bizalmas, az ország szempontjából sorsfordító irat (minden bizonnyal a had­ üzenet) megszövegezését, s tettének gyászos következményein és tulajdon 347 �életkilátásain mereng. A nem várt látogató, egy fiatal finn nő a lelke mélyéig fölkavarja a tanácsost, hiszen külsejében hasonmása évekkel előbb öngyilkos­ sá lett kedvesének, elannyira, hogy percekig képtelen szabadulni a kényszer­ képzettől: maga Ilona kelt ki sírjából, s tért vissza hozzá. A szép, ifjú leány —Aino Laine, vagyis Egyetlen Hullám a neve —vízumhoz, tartózkodási enge­ délyhez, illetőleg álláshoz szeretne jutni a férfi segedelmével, az pedig, lassan­ ként fölocsúdván a döbbenetből, meghívja estére az Operába. Együtt távoz­ nak a minisztériumból, majd, miután szemügyre vették s a maguk módján kommentálták az északról jött sirályok éhes tülekedését a befagyott folyó fölött, elválnak útjaik. A fejét fájlaló férfi egy tömegemberektől zsibongó eszpresszóba tér be, hogy kávézás közben felidézze elhalt kedves rejtélyes históriáját. Ilona - csak az öngyilkossága után derült ki - kettős kötődésben élt: miközben az ő szeretője volt, tanára, egy híres vegyészprofesszor démoni vonzásában vergődött. Kihez tartozott voltaképp a lány? Miért dobta el ma­ gától az életet? Tán anyjától, nagybátyjától örökölte az önpusztítás hajlamát? —nem tudhatni; a titok vele szállt a sírba, miként az is csupán sejthető, hogy a vegyész különös hatalmát szuggesztív lényének, a megszállottságából sugárzó erőnek köszönheti. Lakására érvén, a tanácsos tovább töprenkedik a küszö­ bön álló háborúról, Ilonáról és hasonmásáról, arról, hogy a teremtés műhelye mindig ugyanazokat az ősmintákat ismétli gépiesen, testünkben nem, csak a lelkűnkben lehetünk egyediek, s arról, hogy az alakmás, a „másodpéldány” feltűnése neki, az öregedő férfinak ismét a szerelem hívását jelentheti. —A minisztériumban töltött újabb órákra nem kíséri el a regényszöveg a főhőst, az Operaházba annál inkább, ahol is — a mű belső összefüggéseit s egyik kulcsszavát illetően korántsem véledenül —épp Verdi Alacosbál\?X adják. A dalszínházi este —az utalások szerint —előbb étteremben, majd a férfi lakásán folytatódik, s ez utóbbi helyen hangzik el a már említett, hatalmas „párbe­ széd”. Durván egyszerűsítve: a nő elmondja, mily baljós előjelek után bom­ bázták le szülőházát Helsinkiben, mint kelt ő útra ezt követően, sokfelé bo­ lyongva Európában, s mint élte meg a béke utolsó csodapillanatát a mit sem sejtő Párizsban s egy pazar, empire kastélyban egy öreg, magas rangú francia politikus oldalán, ki tudta már, hogy két nap múlva megindul a német hadse­ reg, s az együtt töltött éjszaka után meg is osztotta ezt a titkot a lánnyal. (A franciaországi história legfőbb elemei —a béke végóráinak ragyogása, a gyanúdanul, mégis szorongva élvezkedő Párizs, az operaházi este, a vacsora, a közös éjszaka a közelgő háború titkát őrző, majd eláruló államhivatalnokkal stb. —oly kísértetiesen hasonlítanak a Budapesten történtekhez, hogy bízvást állíthatjuk: a rész az egészre, az egész a részre mutat, egyik a másikában ismédődik, verődik vissza, s ekként a Sirály öntükröző regénynek tekinthető — mint például Novalistól a Heinrich von Ofterdingen Hessétől A pusztai farkas , 348 �Ottlik Gézától a Hajnali háztetők avagy az Iskola a határon stb. - , az esemény­ sor és a problematika vonatkozásában is.10A férfi másról beszél. Elébb azt a rögeszméjét akarná bizonyítani és elfogadtatni, hogy Aino Laine másvalakivel (Ilonával) azonos —eközben meg is csókolja a leányt —, utóbb felhömpölygő „áriája” pedig arról szól, hogy az események, helyzetek, személyek örökös ismédődését mindig átszínezi a különbözés, s épp az eltérést, az árnyalatot keressük és szeretjük egymásban, hogy kettejük (újra)találkozását a végzet, valamely titkos törvény parancsolta, s hogy egy férfi akkor lesz éretté a sze­ relemre, amidőn elhagyja a nyugtalan ifjúság, s megtelik Istennel és a halállal. Aradó magánbeszédét telefoncsörgés szakítja félbe. Valaki — föltehetően elöljárója, a miniszter —valami múlhatadanul fontosat közöl vele éjnek évad­ ján - minden bizonnyal azt, hogy a hadüzenet érvénytelen, s az ország hala­ dékot kapott a sorstól. A nő, kinek számos elejtett szava, utalása sejtette már jóval korábban, hogy titkos küldetésben jár a tanácsosnál (hírszerző, ügynök? kalandor? —nem tudjuk meg), félig-meddig kitalálja, miről tudósított a kései telefon, s a férfi, félig-meddig virágnyelven, meg is erősíti föltevését. Ezt kö­ vetően a házigazda a szomszédos szobába megy, hogy kávét főzzön hirtelen ráérőssé vált vendégének, s éppen eldönti, hogy mégis vállalja az újabb, im­ máron valódi szerelmet Ilona „árnyalatával”, vállalja a világháború árnyéká­ ban a másik harcot, a nemek háborúját, amikor meghökkenten észleli: a finn lány, a számára is egy kissé kétes tünemény valamely —neki teljességgel isme­ retien - nyelven telefonál valakinek. E váratlan fejlemény lehűti, kijózanítja a férfit, ám hiába tér vissza számonkérésre készen. A nő, ki közben fölfedezte az íróasztalon Ilona fotóját, csak azt vallja be, hogy látta már e fényképet —a démonikus vegyésznél, hogy épp a „vetélytárs”, a tanár küldte sátáni ötlettel a tanácsoshoz segítséget kérni, s hogy a történtek után már elhiszi: vannak emberen túli, kifürkészhetetlen törvények, vannak végzetesen elrendelt találkozások, vannak csodák — kilétét, igazi küldetésének titkát azonban nem hajlandó elárulni. Sőt, tovább maradni sem hajlandó, mert megértvén a csodát s kettejük összetartozását, a maga gyanús személyével s rejtélyes missziójával nem akar a férfi ártalmára lenni. Elmegy hát, mert azokhoz is tartozik, akik a még nagyobb csodát: — a szó nem hangzik el — a békét akarják. A „Sirály” eltűnik a sötét éjszakában, s a tanácsos, miután megfür­ dette arcát a ködös párában és a nedves hópihékbén —ezek a regény utolsó mondatai - : „ ...ú g y érzi, soha nem volt még ilyen egyedül. De ugyanakkor érzi, hogy egy Kéz, mely a sirályok röptét és az emberek lépteit igazítja, vállán nyugszik. Végigmegy a sötét szobában, mint a vak —s mintha mégis vezetné valaki” (222.).11 lm , körülbelül ez volna a Sirályban történtek summázata. Fűzzük még az eddigiekhez: a regény az egyértelmű közlések szerint a szovjet-finn háború, 349 �illetőleg Franciaország német lerohanása után, valamikor 1940-1941 telén játszódik, s férfihőse — szemben Rónay László állításával12 —a legkevésbé sem él „idődenségben”, s számára aligha „megszüntethető” „a valóságos történelmi idő (...).” Nagyon is benne él a tanácsos a történelmi idő zajlásában, nagyon is kötődik ez idő konkrétumaihoz —más kérdés, hogy (ha­ sonlatosan a leányhoz) bármikor képes elmerülni a belső, szubjektív időben. — Sajátossága a Sirálynak , hogy nem tagolódik fejezetekre. A kisebbnagyobb —cím nélküli —szegmentumokat egy tipográfiai megoldás, a hely­ kihagyás választja el egymástól, tér-, idő-, nézőpont-, beszédmód-, helyzet­ változást jelezvén. - S fontos megjegyeznünk: a regény a különféle szóla­ mok állandó és hirtelen cseréjére, nemegyszer keveredésére épül. A szerzői narráció gyakorta vált át, illetőleg olvad bele énformájú belső monológba, ez utóbbiban többször is feltűnik a válságszituációkra oly jellemző önmeg­ szólítás,13 a dialógusokban jelen van és kommentál is az elbeszélő, hogy a hatalmas magánbeszédekből szinte teljesen kivonuljon. Legtöbbnyire a fér­ fihős szólama önállósul, illetve vegyül össze a történetmondóéval, ám akad példa az ellenkezőjére is (17-19. stb.); a szólamcsere —magától értetődőn — mindenkor a perspektíva cseréjével is együtt jár, s a külső nézőpont csupán kevésszer dominál a regényben. A Sirály —ha pusztán az alaptörténet, az ösztövér fabula felől tekintjük merőben kitalált, a személyes vonatkozásokat nélkülöző alkotás, oly fikció, amely semminémű közveden avagy közvetett kapcsolatot nem tart szerzője élettényeivel. Másként kell vélekednünk, ha a benne fölhalmozott gondolati anyag, a szövegen végighúzódó kérdéssor felől pillantunk reá. Ez utóbbi esetben a Sirály személyes vonatkozásokkal teli, erősen szubjektív érdekű regénynek mutatkozik, oly könyvnek, amely alig-alig leplezi a maga vallomásos karakterét. A főhős töprenkedései, vívódásai, dilemmái egyben az író töprenkedései, vívódásai, dilemmái is, elannyira, hogy a mű —némi túlzással — a Márait akkortájt nyugtalanító kérdések foglalataként is értelmezhető. S magánvilág és regényvilág, teremtő és teremtmény igen szoros kapcsolatát nem csupán a rokon vagy azonos gondolatok, tűnődések, következtetések sokaságában, hanem még apró, felületi összefüggésekben is szemlélhetjük. A negyvennegyedik évébe lépő Márai kevés híján egyidős a tanácsossal (a Vendégjáték Bol^anóban Casanovájának életkora megegyezett a szerzőével!), mindketten könyvek garmadáját őrzik polcaikon, mindkettejük létét beár­ nyékolja a háború, mindketten a békére, messze utazásokra, a tenger partjá­ ra vágynak, s ha a Sirály főalakja ekként mélázik: „...beérném azzal a sétaúttal, Abbázia és Lovrana között, a babérfák alatt” (72), rímel erre az író 1970-es vallomása: „ ...a z Adria számomra, nyaralási vonatkozásban mindig Lovranánál végződött.”14 De ne folytassuk az efféle bizonyítékok szemlézé­ 350 �sét, végtére teremtő és teremtmény rokon voltát leginkább a kettejüket foglalkoztató problematika egybehangzásai igazolhatják. Ama kérdések zöme, amelyekkel a regény férfihőse viaskodik, sorrarendre előbukkan Márai 1943-ban írott Naplója bán is, mi több: e kérdések egy része már a Füves kön yvb en benne rejtezett. A hasonlóságok, az átfedé­ sek oly nagy számúak és meglepőek, hogy akár azon is meditálhatnánk: vajon a Füves k ön yvb ől és a diáriumból nőtt-e ki a Sirály problematikája, avagy épp fordítva: a regényből sarjadt a naplóbejegyzések bizonyos hánya­ da —melyik előlegezi, melyik termi a másikat? Persze, alighanem a legcélsze­ rűbb arra gondolnunk: a Márai-oeuvre oly egész, amely — függedenül a műnemtől és a műfajtól —mindig és makacsul ugyanazon témák, gondola­ tok, kérdések körül forog. Ilyesmit tételezni kizárólag kellő súlyú és menynyiségű érvre támaszkodva lehet. Tér híján csak az 1943-as Napló, a Füves könyVj valamint a Sirály szembesítésére szorítkozunk, mindössze kétszer pillantván túl e három mű vonta határokon. Kezdjük a leglátványosabb példákkal! A diáriumban egy helyütt ez áll: „Maeterlinck (...) Végső követ­ keztetése: ha mozgóképpel örökítenők meg az évezredekben az ember földi pályafutását, valószínűleg újra és újra ugyanazt az embert látnánk feltűnni és megjelenni a filmen, amint újra és újra fellép, s ugyanazon mozdulatokkal keresi helyét a világban.” 15 A Sirály lapjain viszondátjuk e gondolatot: „Maeterlinck azt mondja, ha mód lenne reá megörökíteni az embert a tör­ ténelem pillanatain át, a mozgófénykép eszközeivel, mindig ugyanazt az alakot látnok fellépni az apró képeken, amint ugyanazon mozdulatokat vég­ z i... a milliárd apró kép összegéből egy alak és egy cselekmény állana össze, személytelenül” (163—164. —lásd még: 171.) —Ha a Napló följegyzi: „Az asztrológus, aki a városban működik — öreg mérnök és matematikus — szentül hiszi, hogy (...) Három tény van, (...) melyen az emberi akarat nem tud változtatni: a születés, a halál és a végzetes párválasztás ténye. E három­ szög sarkain belül az ember, ha öntudatosan él, diszponálhat sorsa felől”16 ,a regény kétszer is visszatér e teóriához: „Az asztrológusok, akik már nem viselnek hegyes süveget, s legtöbbször szorgalmas matematikusok csak, azt mondják, három tény van, melyen az emberi szabad akarat nem tud vál­ toztatni: a születés, a halál és a nagy párválasztás tényei ezek... Ez a három tény, mely erősebb, mint minden szándék és erő, amivel az ember önkénye­ sen rendelkezik...” (175.), illetőleg: „A sors (...) a nagy emberi háromszög­ ön belül, a születés, a halál és a párválasztás tényei között reábízza az embe­ rekre, hogy döntsenek” (187.). - Ha a diárium nagy egyetértéssel citálja Rilke tanítását „a saját halálról”17, megteszi ugyanezt a Sirály főhőse is, szintén elhárítva „a statisztikai halált” (47-48., 50., 72., 75.), sőt - ez eset­ ben túltekintünk a „körön”! - , az öreg Márai sem nyilatkozik másként.18 351 �(Csupán mellékesen jegyeznők meg: a regény némileg pontatlanul idézi Rilke híres szavait: ,M an muss seinen eigenen Tód habén . . . ” [47. - Márai ki­ emelése!]? - helyesen: „dér Wunsch, einen eigenen Tód zu habén, wird immer seltener.”19) —Ha a Napló20é s a Sirály (43—49.) egyaránt viszolygással beszél a tömegvilág divatos gyűlhelyéről, az eszpresszóról s a benne nyüzs­ gő kétes egzisztenciákról, mindkét szövegrész visszamutat —most hágjuk át másodízben a „határt”! - a három évvel korábbi, remek tárcára, az Eszpresz^ szpra.21 — Ha a regény többször is érzelgés nélkül, megkönnyebbülten bú­ csúzik az ifjúságtól (14—15., 176—180., 193.), csak azt a felfogást fejd ki bő­ vebben, amivel a Füves könyvben22 és a diáriumban23 szintúgy találkozhatni. A tán kevésbé mutatós, ám nem kevésbé fontos egybehangzásokról im­ már csak utalásszerűén szólhatunk. A naplóírót foglalkoztatja — mások mellett — Huizinga, Freud, Talleyrand, Platón és Erósz24, a regényhőst nemkülönben (27. - 23., 78. - 28., 149. - 174., 191. - 46., 175.). A Füves könyv —ironikusan —kifejti, miben hasonlatosak a nők a madarakhoz, jelesül a sirályokhoz^ , a diáriummal összecsengően vélekedik a mindenségben és az emberi élet alján honoló rendről, az örök ismétlődésről, a valóságon átra­ gyogó csodáról és varázsról26 - a regény úgyszintén tartalmazza eme prob­ lematikát (12-13., 25., 74-75., 84-85., 162-166., 172., 174., 176., 184., 186., 192., 194., 207—211.). A Napló —egyebek közt —a szerelemről, a szenve­ délyről, a kötelességteljesítésről, az öngyilkosságról, a sértődés helytelensé­ géről, a városok egyszerre elviselhetetlen és nélkülözhetetlen voltáról is elmélkedik27 —ugyanezen témák hasonló szellemben térnek vissza a Sirály ívein (23., 34., 43., 48-49., 50-51., 52., 57-59., 65., 68., 70., 73-74., 77., 154., 155., 161., 174—175., 187. —A regény vonatkozó oldalszámait —akár az elébb —ezúttal is csupán fölsoroljuk, nem pedig az egyes kérdéseknek megfelelő bontásban és csoportosításban közöljük!). Folytathamók még egy darabig a szembesítést, ám már csak két dolgot említünk. Lényeges az egyik, a másik jóval kevésbé. Márai későbbi, mind keményebb ateizmusának ismeretében korántsem fölösleges megjegyezni, hogy mind a Füves könyiF , mind az 1943-as diárium29 tényként fogadja el Isten, a Gondviselés létezé­ sét, számol láthatatlan jelenlétével a világban - s a Sirály sem másként (27., 80-82., 85., 159., 161., 178—179., 222. etc.). Ehhez képest érdektelen (bár kétségkívül beszédes) az az összefüggés, hogy a Napló rögzíti egy „kéksav”val elkövetett gyilkosság, illetve öngyilkosság hírét30, majd a regény Ilonája is ugyanehhez a méreghez fordul (52., 70., 175.). A Sirály - igazolják valószínűleg az eddigiek - megannyi szállal fűződik szerzőjéhez; a Márait személyesen izgató kérdések és gondolatok tárgyia­ sulnak benne. Mondhatnék úgy is: a vallomásos esszé regényjelmezt öltött magára, az írói szubjektivitás a személytelenített, fiktív alaptörténet álarca 352 �mögé rejtezett. (Ezt értette volna Márai az „őszinteség” hiányán?) S a „jel­ mez”, az „álarc” szót használván, a könyv egyik kulcsfogalmához, vezér­ motívumához érkezünk. Nem véletlen, hogy a két főhős épp az Álarcosbált tekinti meg az Operában, nem véletlen, hogy a tanácsos már a mű elején Luther eme mondatát idézi Huizinga híres munkájából, a Homo ludensből: lyAlle Kreaturen sind nur Gottes Harven und Mummereien ”(27 . - Máraitól a ki­ emelés!). Az álarc, a lárva, az álruha, az álarcosbál több tucatszor bukkan fel a szövegben (az oldalszámok listájától ezúttal eltekintünk), s a szóismédéssel karöltve jár a (jelentés)különbözés. Senki és semmi nem az, akinek és ami­ nek látszik, mindenki és minden maszkot visel. A személyek és a dolgok lényege megbúvik a vendégarc mögött, s csupán elvétve, kivételes alkal­ makkor (avagy sohasem) sikerülhet a maszkok mögé pillantanunk. „Mintha valamilyen hátborzongató álarcosbál zajlana az élet alvilági napjain és éjsza­ káin —bál, nőkkel és férfiakkal, akik gyermekesen rémes, ismerős és riasztó lárvákat viselnek” (83.). Mindannyian a láthatatlan Isten álarcai vagyunk, s „Valami torz és fintorszerű van abban, ahogyan az ember Istenre hasonlít” (27). A földi lét nagyszabású maszkabál, hol a résztvevők valahányan álarcot és jelmezt öltenek magukra (37- 38., 83., 84., 100., 129, 193.), evilági porhü­ velyünk csak álarc, mit vissza kell szolgáltatnunk a Teremtőnek (99.), s e porhüvely —álarcok állandóan és nem is túl nagy változatossággal ismétlőd­ nek (27- 28 ., 79- 80., 82., 83., 84., 128- 129., 142., 193., 221- 222 .), a társa­ dalmi és a magánéleti szerepek sem mások, mint álarcok, ekként a szerelem, a nemek viaskodása sem (23—24 ., 79 ., 84., 99—100., 130., 152, 199.), a hábo­ rú csupán a „végzetnek” „...egyik álarcos változata...”, s egy nőben is megtestesülhet (193., 199.), de álarc még a név is (25 .)... S mégis, minden­ nek ellenére, e szövevényes, áttekinthetetlen világban rend honol, mert a „Boszorkánytánc”-ot (158.), a roppant, álorcás kavalkádot „ ...e g y láthatat­ lan kéz igazgatja” ( 222.). A Sirály Márai káoszélményének is foglalata, s a tegényszöveg csupán a gondviseléselv ismételt hangoztatásával tudja ellen­ pontozni a zűrzavart, hiszen a józan ész, az értelem —reádöbben a tanácsos is —semmiképp sem alkalmas és elégséges erre. Hol álarcok vannak, ott titkok is vannak, kifürkészhető és (részben avagy teljesen) kifürkészheteden talányok. A mindenségben lakozó rejtély megfejtheteden, s a világot, a népeket és az emberi kapcsolatokat, valamint az egyéni sorsokat igazgató „Végzet” vagy „Törvény” is csak rendkívüli pillanatokban fedi föl valódi arcát —az intuíció segélyével. Ilyen rendkívüli pillanatot él meg a Sirály férfihőse (legvégül a nő is), a bergsoni intuíció eszméje pedig m ár A sziget írásakor nagy szerephez jutott Márai gondolko­ dásában.31 Titkok sokasága lappang az emberekben s az emberi kapcsola­ tokban úgyszintén, s ezek megközelítése azért oly nehéz (gyakorta lehetet­ 353 �len), mivel részint kimondatlanok, részint kimondhatadanok. Önmagunkat is alig ismerjük —hangzik el már a tanácsos legelső meditációjában —, mi­ ként ismerhetnénk akkor másokat (6.)? Titkainkat vagy tudatosan őrizzük mert „...akinek titka van, annak ereje v a n ...” (145. stb.) —, vagy nem is vagyunk képesek néven nevezni őket. A Sirály a talányok regénye is. Né­ mely titkok kipattannak, mert végül is elárulják őket (142., 146., 185-188.), mások viszont a narrátor vagy a hősök makacs hallgatása okán fölfejtetlen maradnak, s az elbeszélő némasága bizonyos pontokon a mindentudás hiá­ nyát jelzi. Ekként a rejtélyek egy részével kapcsolatban csupán halavány sejtéseink, homályos feltevéseink lehetnek. Csak találgathatjuk, mi is volt Ilona öngyilkosságának valódi oka, hogyan került —a tanácsos készítette fényképe a vegyészhez, mi a titka ennek a démoni és zseniális embernek, mit akart a nőtől, miért őrizte meg a fotóját, mit tartalmazott kettejük leve­ lezése, miért hárult el —ideiglenesen —a háború végzete az ország fölül stb. S a finn leány kiléte, küldetése is talányos marad. A tanácsos aligha véletle­ nül látja már feltűnésekor „szép kalandornő”-nek (28., 30.), nem véletlenül gondolja róla, hogy tán „...valam ilyen férfifeladata van a világban” (89.), nem véledenül mondja a nő sem: „Mikor egy otthon bajba jut, sokfélekép­ pen lehet segíteni (...). Van, aki otthon marad. Van, aki elmegy. Én elmen­ tem (...). Finnországnak vannak barátai a világban, s ezeket a barátokat nem árt felkeresni” (116.), nem véletlenül provokálja diszkréten, de folyto­ nosan a férfit, titkát kicsalogatni akarván etc. Mindez meglehetősen egyér­ telmű, a nagyobb összefüggések mégis hiányosak avagy teljességgel elmo­ sódnak. A leány múltjáról, európai bolyongásáról csupán töredékes közlé­ sek hangzanak el, nem tudhatni, ki a megbízója, a hírszerzésen túl mi a missziója, miképp került a híres francia politikus közelébe, hogyan vált el tőle, mit tett, hol járt, mielőtt Budapestre érkezett, kivel, miről, miféle nyel­ ven beszélt telefonon az éjszakában, hová megy a tanácsos lakásáról —ne folytassuk! Az álarcok gyakorta nem hullanak le, a talányok gyakorta meg­ maradnak talánynak. „Oszkár tudja, de nem m ondja...” - merő véledenségból hangzanék el épp és csupán ez egy mondat az Álarcosbál szövegéből (100). Márai kiem elése!)?... Három - egymástól elkülönülő, egymással mégis laza kapcsolatban álló - „világtörténelmet” tart számon a Sirály. A népek örökkön, törvényszerűen megújuló háborúja az egyik, (184., 186. stb.) de „ ...v an egy másik világtör­ ténelem is, a csaták és békekötések mögött” (211. - lásd még: 167. stb.), a nemek háborúja, az egymásnak rendelt férfiak és nők szerelmi küzdelme, sőt, akad egy harmadik história, „világháború” is: kinek-kinek a múló élete, „...szem élyes világtörténelme” (14.). Mindhárom világtörténelem a titok­ zatos végzet parancsainak engedelmeskedik, s mindháromnak legfőbb re- 354 �gúlája az ismétlődés, az örök visszatérés. Az „e\vige Wiederkehr” Friedrich Nietzsche-i teorémája mindig alaptétel volt Márai számára32 —a Sirály kon­ cepciója is bizonyítja ezt. Az örök visszatérés azonban korántsem mechani­ kus: az ismédődésbe állandóan belévegyül a különbözés, az azonosságba az eltérés, az „árnyalat”, s eme fölismerést a regény részint verbálisán, részint s ez a művészibb megoldás! - belső megfeleltetésekkel, személyek, helyze­ tek, kapcsolatok szembesítésével, leginkább pedig az öntükrö^o kompozícióval adja tudtuk Minden visszatér, de minden - többé-kevésbé —másként tér vissza, minden hasonlít, de nem esik teljességgel egybe, a körforgás nem gépies körforgás. Amiként a beszédes nevű Egyetlen Hullám nem azonos, nem lehet azonos Ilonával, akként a tanácsos sem azonos, nem lehet azo­ nos az öreg francia politikussal, amiként kettejük „viszonya” egyszerre em­ lékeztet s egyszerre elüt a legendás szerelmespárok históriájára és históriá­ jától (163-167. stb.), akként mutat egymásra a regényegész és a betét, a bu­ dapesti este és éjszaka a párizsi estére és éjszakára: hasonlít és különbözik a kettő (varázslatos tavaszban játszódik az egyik, havas-jeges télben a másik, az operaelőadás után kastélyban folytatódik az egyik, legénylakáson a másik, az egyikben beteljesedik férfi és nő kapcsolata, a másikban elmarad ez, „ott” valósággá lett a háború, „itt” haladékot ad még a fátum etc., etc.) — . .az ismédődés törvénye éppen olyan kemény és változhatadan parancs, a jelek szerint, mint a változás törvénye, s aki elfogadja a változást, készüljön föl az ismédődésre ( ...) ” (162.). E két törvény dialektikája - magától értetődőn —az egyéni „világtörté­ nelemben” is érvényes. Az ifjúságtól búcsúzkodó s a szerelemmel —lega­ lábbis így hiszi — egyszer s mindenkorra leszámoló tanácsos életébe újra visszatérhetne a szenvedély, amelynek tünetei, eseményei mindenkor ugyanazok (162., 191-193., stb.), ha nem szólna közbe a háború, meggátol­ ván az ismédődést. S túl az eddigieken: azonosság és eltérés egymásba öltődó problemadkájának még egy vetülete is föltűnik a Sirályban, s éppoly fontos ez, akár a korábbiak. Az Ilona és a finn leány kísérteties hasonlósá­ gán, mi több: áz emberi porhüvelyek örökös ismédődésén meditáló taná­ csos, ki találkozott már tulajdon alakmásával is, Párizsban (80.), végül erre a következtetésre jut: „Mint a konfekciós raktárakban a próbabábuk, úgy hevernek az egyforma szabású arcok és termetek valahol (...). A választék nem olyan nagy, mint hisszük (...). Az ember úgy képzeli, egyeden pél­ dányban készült, s egy napon meg kell tudnia, hogy szokványos és útszéli másolat: volt valahol, valamikor egy modell, melyet a természet közömbö­ sen és szakszerűen másol, ismétel csaknem gépiesen, az időkön át. (...) a test több példányban is szaladgál a földön (...) minden pillanatban, gyúr és teremt a végtelen műhelyben jellegzetes mintákat a természet, millió és mil- 355 �Hó változatban, s mégis csodálatosan egy kaptafára. (...) S nincs is olyan túl sok minta a földön. (...) Isten nem talált fel tiszteletünkre külön modellt, csak ismételte és kissé másította a bevált és régtől feltalált mintát. (...) Ta­ lán egy tucat vagy tíz tucat mintát csereberélnek ebben a m űhelyben... ” (79-82., lásd még: 23., 26., 83., 85.). - Ez az elmefuttatás alapeszméjében meglepően emlékeztet Kosztolányi Dezső egyik, kétszer is kifejtett gondo­ latára. Az Aranysárkány Novák Antalja, látván két ember (apa és fia) nagy hasonlóságát, így töpreng: „Miért folyik a születések nagyüzeme, mikor csak ilyen egymáshoz hasonló, jól működő, de unalmas gyári áruk, ilyen szeretetre méltó, semmis portékák kerülnek ki a műhelyből?”*—a boncolás című novella elbeszélője meg ekként elmélkedik: „...m iért ismédi a természet, már évezredek óta, mindig ugyanazt a mintát oly aggályos pontossággal? Annyira bevált az? Vagy nincs más ödete? (...) némi alázat fogott el. Afféle gyári árunak éreztem magam.”33 —A „modellek” csekély száma, a porhüve­ lyek állandó ismétlődése persze itt sem jelent teljes azonosságot. „£// tudom, hogy a lelkem különbözik” - hangoztatja a férfihős monológja (80. —a szerző kiemelése! Lásd még: 81., 82 etc.), vagyis legalább az „én”, a személyiség (s vele egyetemben a magánsors) nem tucatáru, hanem önelvű, egyedi tüne­ mény. Ámde bizonyos, hogy az „én”, a személyiség nem tucatáru, hanem önel­ vű, egyedi tünemény? A Sirályban két helyütt még ez is kérdésessé és kétsé­ gessé váHk. „ ...a z emberek semmitől nem félnek úgy, mint (...) a f e lm e ­ réstől - fejtegeti a tanácsos - : a pillanattól, mikor az élet felfedi álarcait, s meg kell tudniok, hogy amit az álarc alatt oly görcsösen és féltékenyen őriztek, az »én «, nem olyan feltétlenül személyes valami, mint gőgös becs­ vágyukban hitték. »én« várni közös, Aino Laine, valami ismétlődő\ sokszor másolt, örökké vegyülő és újuló, s nem egészen föltétlenül személyes” (128. — a kiemelések tőlünk!), majd meg: 'Emlékszel erre a kalandos időre (a népván­ dorlás korára: L. H.), kedves rokon? En csak homályosan, abban a mélyebb álomban, melyet nem az agyvelő és az idegek álmodnak , hanem a személy előtti szemé­ lyiség az ci bizonyos őslény, aki egyforma mozdulatokat végez az emberiség történetének oktató m ozgóképén...” (171. —a mi kiemeléseink!). Ez a nem föltétlenül személyes, hanem közös „én”, ez a mélyebb álom, amelyet a személy előtti személyiség, az őslény álmodik, minket —a Márai előtt sem ismeretlen —Cári Gustav Jung archetípus—teóriájára emlékeztet. A Bevezetés a tudattalan pszichológiájába című, híres munkából idézünk: „A személyes emlé­ keken kívül mindenkiben adva vannak a nagy, ősi képek, (...) az emberi elképzelés örökölt lehetőségei arról, ami ősidők óta mindig is volt. (...) Ezeket a képeket vagy motívumokat archetípusoknak (vagy dominánsok­ nak) neveztem. (...) M eg kell különböztetnünk a személyes tudattalant és egy sze­ 356 �mélytelen vagy személy fölötti tudattalant A z utóbbit kollektív tudattalannak is nevez­ zük, mivel e^ független az egyéntől és teljesen általános, tartalmát mindenütt megtalál­ hatjuk , ami a személyes tartalmak esetében természetesen nincs i g ’j . ..) Az ősi képek az emberiség legrégibb és legáltalánosabb képzetformái”34, és — ezt már Buda Bélától citáljuk —„Az egyes ember életében ezek főleg álmokban és fantáziákban kerülnek felszínre”.35 Könnyen meglehet, hogy ama két szö­ veghelyen csakugyan Jung elméletére visszhangzik Márai, ám bárhogy van is: a Sirály nem a „kollektív tudattalant” fürkésző alkotás, hanem sokkal inkább a különbözés, az öntörvényű, személyes „én”-ek regénye. A vizsgált könyv többször is (7., 8., 50., 171., 175., 191.) varázserőt tulajdo­ nít a siónak (egy szépíró esetében - gondolhatnék —emez elképzelés nem is oly meglepő), a szónak, amely megelőzi és involválja a tettet, sőt, hatalmasabb is nála. „Nem tudod - kérdi a férfihős - , hogy a szó és fogalom valamikor egy­ értelmű volt a cselekedettel és a valósággal? Az ember megszólította a világ tüneményeit, szóval és fogalommal, s a világ egyszerre átalakult cselekménnyé és valósággá. A szónak rettenetes hatalma volt, az idő elején, mikor alakot adott a világnak. S ezt a hatalmát, torzabban, de kegyetlen erővel megőrizte a mi időnkben is. Néhány szó elhangzik, s megváltozik a világ”... (131.), majd arról szól a tanácsos, hogy még egy név sem puszta véletlen: „megszólítja” s determinálja viselőjét (132). Az itt kifejtett teória részint a Bibiiára, János evan­ géliumára mutat vissza („Kezdetben vala az Ige...), részint Ralph Waldo Emerson esszéinek egy gondolatára („A szavak és a tettek az isteni energia nem is annyira eltérő módozatai. A szavak is tettek, s a tettek is a szavak faj­ tái”36) —e művet Márai olvasta is, igaz, már a Sirály elkészülte után37 —, másrészt viszont előre is mutat, John Langshaw Austin beszédaktus-elmélete felé. 38 Ez utóbbi összefüggést jelezzük csupán; kifejtése nem áll módunkban, s nem is tartozik feladataink közé. Kínálkoznék még néhány szempont a regény vizsgálatához, ám már csak kettőt hozunk elő. A Sirály is —akár A Garrenek müve —búcsú egy kultúrától, egy értékteli múlttól, egy életformától, a békeidők szépségétől, s a szöveg tűnődő, mély nosztalgiával, fájdalmas és lírai futamokkal idézi meg az ope­ raházi esték és a világutazások csodáit, egy pusztulóban lévő műveltség fényeit (10-14., 72-74., 91-92., 98-99., 135-144., 147-153. etc.).39„Ez volt Európa legmélyebb értelme, mikor is?... Tegnap még, vagy két év előtt” (11). ugyanakkor a Sirályban is benne él a keserűség, amely az Idegen embe­ rekben szólalt meg először: a magyar csupán lenézett, „vidéki rokon”-nak számít Európa szerencsésebbik felén (136., 171—172.). Mindebből a legkevésbé sem következik, hogy e regény makulátlan remek­ mű. Nem az, egyebek közt azért nem, mert Márai elköveti benne ama hibát, amelytől Esti Koméi óvja a „kettejük” históriáját megírni szándékozó Kosztolá­ �nyit: „Össze ne csirizeid holmi bárgyú mesével.”40 Bárgyúnak a Sirály meséjét aligha nevezhetnők, ám vitathatadan, hogy az alaptörténet mesterkéltnek, ki­ módoltalak, vajmi kevéssé „hitelesnek” tetszik, már első pillantásra. (Légióként az egyik mellékszál, a vegyész, a „fabricator dók” szerepeltetése kelt fölöslege­ sen vadregényes, erőszakolt benyomást, de akár a fabula egészét is kifogásol­ hatjuk.) A végső soron igen egyszerű mese túlontúl is csináltnak tűnik föl, il­ leszkedései úgy hibátlanok, hogy egyszersmind spekulatív voltuk is folyvást érzékelhető. Tudjuk, hogy miért nélkülözheteden ez az „alaprajz”, ez a „kép­ let” (például a variációs ismédődések „szemléltetése” okán), művi jellegét ta­ gadni mégis nehéz volna. Az értekező betétek nagy számát és terjedelmét a magunk részéről nem kárhoztatjuk (Márai legtöbb regényében sincs ez más­ ként!), azt annál inkább, hogy a „sirály”-motívum még allegóriának sem marad meg: túlírttá, teljességgel direktté, —mondjuk ki —didaktikussá válik, s hogy a perspektíva - és szólamváltások nemegyszer váradanok és indokoladanok, némileg szeszélyesek. S vajon csakugyan önnön stílusparódiáját nyújtaná a Sirályban a szerző, csakugyan híggá, szólamossá, modorossá lett hajdani nyelvművészete? Nemigen osztjuk eme vélekedést Kétségtelen, hogy Márai kedvelt és makacsul visszatérő retorikai megoldásai, állandó fordulatai és szó­ társításai feltűnnek e könyvben is (akkor viszont miért épp ezt az egyet ma­ rasztaljuk el?), kétségtelen az is, hogy a joggal csodált, mágikus stílus ezúttal né­ melykor szépelgésbe, negédes futamokba csúszik át (lásd például a csókjelenetet: 120—123. stb.). Ámde szintúgy kétségtelen, hogy a szöveg nagyobbik hányadá­ ban ez az „irály” megőrzi régi fényét, s példának okáért a két operaházi epizód (86—101., 135—144.) bámulatos nyelvi fantáziáról és erőről tesz tanúságot. Mélypont volna a Sirály? Bizonyos, hogy nem tartozik Márai legértéke­ sebb, legemlékezetesebb regényei közé. Mindenesetre: ha netán mélypont volna, akkor sincsen oly alacsonyan, hogy az életmű magaslatai felől szem­ lélődvén, ne vehetnők észre. JEGYZETEK 1 2 3 4 Az idézett szövegeket - a citálás sorrendjében - lásd Márai Sándor: Napló 1943-1944. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, Bp., 1990. 35-36., 41-42., 46., 49., 56., 65., 69., 70-71., 124. (A kiemelés a szerzőtől!) Vö.: Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Gondolat Könyvkiadó, Bp. 1984. 209. (Fordította és az utószót írta Bonyhai Gábor.) Örley István: KJass%ci~álódás vagy útvesvpés. In: Magyar Csillag, 1944. február 1. (3. szám) 175— 179. V(ass) L(ászló): Márai Sándor. Sirály. In: Híd, 1944. január 15. (2. szám) 28. — Fábián István: Márai Sándor. Sirály. In: Magyar Kuliára, 1944. február 22. (4. szám) 47—48. — Gönczy Gábor: Márai Sándor. Sirály. In: Protestáns Szemle, 1944. február, 61—63. —Hor­ váth Miklós: Márai Sándor. Sirály. In: Katolikus Szemle, 1944. március, 92. 358 �5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 Vö.: A magyar irodalom története 1919-től napjainkig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1966. 721. Lásd például: Grendel Lajos: Janus-arcú Márai? In: „Este nyolckor születtem... ” Hommáge a Márai Sándor. BÁR-könyvek, Szombathely, 2000. 83. Vö.: Rónay László: Márai Sándor. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1990. 324—325. Lásd Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor. Akadémiai Kiadó, Bp. 1991. 38., 56—57. Vö.: Gadamer: i.m. 211. (A szerzótól a kiemelések!) Az öntükrözés kérdésköréről és jelentőségéről lásd: Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Ge\a. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994. 65-70., 77—78., 122-132. stb. A monog­ ráfia idézi André Gide-et (123.), ki roppant artisztikusnak tartotta ezt a regénykonst­ rukciót. Most és a továbbiakban is a Sirály 1943-as - a Révai gondozta - kiadására hivatkozunk, s az idézetek helyesírását rendre az ortográfia mai szabályaihoz igazítjuk. A zárójelben szereplő lapszámok szintén ugyanerre az editióra utalnak. Vö.: Rónay László: i.m. 319-322., illetőleg ugyanő: Márai Sándor. Korona Kiadó, Bp. 1998. 145-146. Lásd: Németh G. Béla: A z ónmegszólító verstípusról. In: Németh G. Béla: Versek és korok. Calibra Kiadó, Bp. én.n. 199-201. Vö.: Szőnyi Zsuzsa: Vándor és idegen. Márai-levelek, emlékek. Kortárs Kiadó, Bp. 2000. 73. Napló 1943-1944:50. Uo.:59. Uo.:20. Vö.: Napló 1976—1983. Akadémiai Kiadó - helikon Kiadó, Bp. é.n. (1994.) 29. Vö.: Rainer Maria Rilke: Die Aufzeichnungen des Malte Eaurids Brigge. Verlag Philipp Reclam jun., Leipzig, 1982. 8. Napló 1943-1944: 38-39. In: Vasárnapi krónika. Akadémiai Kiadó — Helikon Kiadó, Bp. 1994. 118—121. — E tárcáról lásd Czetter Ibolya kitűnő elemzését: Ekesszplás az Eszpresszóban. In: Czetter Ibolya: A stílus és a formák. Tanulmányok a nyelvművész Márai Sándorról. BARkönyvek, Szombathely, 1999. 74-86. Vö.: Füves könyv. Akadémiai Kiadó —Helikon Kiadó, Bp. 1991. 126—127. Napló 1943-1944: 35., 43. Uo. 43. - 36., 77., 94. - 8 1 , 83-84. - 5 5 , 5 6 -5 8 , 6 4 , 70. - 2 3 , 64. Füves könyv. 63—64. I. m. 3 7 , 4 4 , 1 0 8 -10 9 , 1 1 1 , 117-118. stbr, Napló 1943-1944: 1 9 , 55-56. etc. Uo.: 6 4 , 100. - 1 7 , 10 2 , 106-107. - 20. - 1 6 , 22. - 3 1 , 3 2 , 80. - 159. Füves könyv. 91—92. Napló 1943-1944: 3 6 , 56. stb. Uo.: 22. Lásd erről tanulmányunkat: „...boldog vagyok, mert öltem?' Márai Sándor. A sziget. In: Műhely, 2000/1. 59-66. Vö.: Szegedy-Maszák Mihály: Márai Sándor. 166. Yjo^TXASccf’Aranysárkány. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1966. 2 2 6, illetőleg: Kosztolá­ nyi Dezső elbeszélései. Magyar Helikon, Bp. 1965. 1214. Vö.: C. G. Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Európa Könyvkiadó, Bp. 1990. 123-125. (Fordította Nagy Péter. —Tőlünk a kiemelés!) Dr. Buda Béla: C. G. jung munkássága a mai lélektan tükrében. In: C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok. Európa Könyvkiadó, Bp. 1987. 452. 359 �36 Emersont idézi: Pléh Csaba A. szavánfogott s^ó című tanulmánya mottójaként. In: John L. Austin: Tetten ért szavak. Akadémiai Kiadó, Bp. 1990. 7. 37 Vö.: Napló 1943-1944:257., 262, 2 7 4, 275. 38 Lásd a 36-os számú jegyzetet! 39 Minderről bővebben: Rónay László: Márai Sándor. 1990. 319—324.; Ugyanó: Máraz Sándor. 1998. 146. 40 Vö.: Esti Kornél. In: Kosztolányi Dezsőelbeszélései. 1965. 586. Czetter Ibolya A Márai-napló mint szöveg-, műfaj- és stílustípus A szövegtipológiával foglalkozó hazai szakirodalom rengeteg, a szöveg­ típusokra vonatkozó tisztázadanságra, ellentmondásosságra s egyúttal a tennivalókra hívja föl a figyelmet.1 Bár az egyes szövegtípusokról készültek részletes leírások"”, a megfelelő elméleti megalapozottságú, átfogó tipológiai rendszerezésnek máig híján vagyunk. S kérdéses, hogy egyáltalán lehet-e (szükséges-e) egységes rendszerbe foglalni, illetve kimerítő módon leírni az úgynevezett intuitív/preteoretikus szövegtípusokat, hiszen a szövegkutatás mai eredményei azt bizonyítják, hogy a szöveg több tudomány eszközeivel, módszereivel közelíthető meg adekvát módon. Az interdiszciplinaritás té­ nye pedig a tipizálás lehetőségeit megnehezíti. A választott szemléletet és módszert ugyanis a diszciplínák viszonyhálózata és ennek hierarchiája döntően befolyásolja. Bármilyen megközelítésben vizsgáljuk is az adott szövegjelenséget, az adott szövegfajtákat, a pragmatikai szempont érvényre juttatása nélkülöz­ hetetlennek tűnik föl. A pragmatikai kiindulópont hangsúlyozása azért is nagyon fontos, mert a magyar nyelvészeti és stilisztikai szövegkutatás grammatikai alapokon nyugodott az elmúlt évtizedekben3, s csak az utóbbi időkben tapasztalható a nyitás a nyelvhasználat-központúság, a modem kommunikációs irányzatok befogadása irányába. A nyelvi jelenségek kommunikációs dimenzióinak figyelembe vételére, a szövegkutatásban a pragmatika feltéden érdekeltségére hívja fel a figyelmet többek közt Péter Mihály is: „A nyelvi cselekvés intencionális és szituatív meghatározottságából következik, hogy vizsgálata szükségképpen interdisz­ ciplináris jellegű. A nyelvi cselekvések termékei, a szövegek történetitársadalmi-kulturális meghatározottságú tudattartalmakat objektiválnak, s a 360 �szövegek koherenciájában e tartalmak (ismeretek, hiedelmek, értékrendek, előföltevések stb.) bonyolult struktúrái tükröződnek.”4 Majd később így összegzi fejtegetését: „ ...a nyelvészeti pragmatika eddigi ismereteinknél mélyebben és teljesebben tárja fel a nyelvnek mint unikális és univerzális emberi adottságnak a teljesítményét.” Ugyancsak a pragmatikus megközelí­ tés mellett tör lándzsát Fehér Erzsébet, szerinte a „...pragm atikai beágyazottságú szöveg szerveződésében nemcsak a jelek (grammatikai és szemantikai) kapcsolata az, ami »nyelvi«, hanem a kommunikációs szituáció bizonyos elemei is mint absztrakt nyelvi formák (vagy hozzájuk kötődő, általuk előhívott tapasztalati tudás) vannak jelen a szövegben. A »szituáltság« talán legelvontabb példáiként hivatkozhatunk egyebek közt a különbö­ ző szövegfajtákra (szövegtípusokra, »beszédműfajokra«), amelyek legtöbbje nyelvi jegyekkel is jellemzhető.”5 Fehér a szövegen belül is hangsúlyozza a nyelvi és pragmatikai aspektus egymásra utaltságát, szétválaszthatatlanságát (kimondva ezzel azt is, hogy a szövegen belüli kapcsolódási módok szintek szerinti mechanikus elkülönítése [grammatikai, szemantikai, pragmatikai] voltaképpen értelmetlen: „ ...a szöveg pragmatikai és nyelvi komponensei között korreláció van, tehát nem csupán a pragmatikai elem vezethető le nyelvileg megjelenített összetevőből, de a pragmatikai összetevőnek is kell, hogy legyen nyelvi lenyomata a szövegben.5’6 A szöveg nyelvi szerkezete és pragmatikai összetevői tehát e szerint egymásra mutatnak. Az irodalmi szöveg megértését, befogadását és értelmezését tovább ne­ hezítik az „irodalmiság” felismeréséből adódó elvárások. Ilyenek például a kanonizált irodalomfogalmak, az adott szöveg esztétikai jellegére vonatkozó elvárások stb. „A stílussal kapcsolatban az irodalmi műtől a mindennapi megnyilatkozásokkal szemben a következő tendenciákat lehet feltételezni a befogadói megértésben: fokozott stílusbeli összetettség, fokozott mértékű egyediség, fokozott mértékű nyitottság, viszonylagos szövegzártság.”7 A szépirodalom nyelve és stílusa több szempontból is sajátos megköze­ lítést igényel. Egyes kutatók szerint8 nem is tanácsos a többi funkcionális változattal egy sorba állítani, hiszen jellemzői alapján az önálló kategória rangját érdemelné. Egyedi státusát erősítő vonásai közül kiemelhető például a hiperszemantizáció, amely mindenekelőtt a költői nyelvben figyelhető meg, vagy a stílus mint viszonyfogalom összetettsége. Ha a szépirodalmi próza nyelvében kíséreljük meg az elkülönítő jellemzőket felsorolni, első­ ként a polifóniát, a stiláris sokszólamúságot, illetőleg a nézőpont nyelvi megjelenítésének kérdéseit, a narráció, a modalitás sajátos módozatait kell szem előtt tartanunk. A Beaugrande-Dressler szerzőpáros szövegnyelvé­ szeti munkájában is hasonló megítélés alá esik az irodalmi szöveg. Meghatá­ 361 �rozásuk szerint ez „olyan szöveg, amelynek világa az elvi másság (altemativitás) viszonyában van a «való világ» elfogadott verziójával.9 Fejte­ getésükben külön figyelmet érdemel az a megállapítás, amely szerint a meg­ különböztető ismérvek taglalásakor nem elégséges feltétele az irodalmiságnak a fikcionális jelleg. Vannak ugyanis olyan szövegek, pl. a hazugságok, amelyek fikciós természetük ellenére sem tartoznak az irodalom kategóriá­ jába. Elégséges feltételként a szövegvilág és a „való világ” közti eltérés kü­ lönböző fokozatait képviselő szerveződési elveknek a szándékos tudatát nevezik meg az említett szerzők. Bár a szövegtípus felismerése általában holisztikusán történik: az anya­ nyelvi beszélő egyszerre képes átfogni az egész szöveget a maga prototipikus jellemzőivel, a szövegfajták mindegyike rendelkezik olyan struktúrával, amely alapján a típusjegyek leírhatók, a specifikumok megra­ gadhatók. Az irodalomtudomány műfaj definíciói körében két ellentétes tendenciá­ val kell számolnunk: az egyik inkább formai jegyeket állít előtérbe, a nyelvi közlésforma jegyeire helyezi a hangsúlyt, s közülük válogat valamilyen ide­ áltípus érdekében. A másik ideáltípusa a nyelvközösség sorsában betöltött funkcióhoz kötődik.10 Michal Glowinski nézete szerint a műfajokat bizo­ nyos szabály- és direktíva-együttesek jellemzik. Előfordulhat, hogy norma­ ként meg is fogalmazzák őket. Ezek az irodalmi szöveg megszerkesztését és befogadását egyaránt meghatározzák, s ez a műfajtudat szabja meg a szük­ ségszerűség és a lehetőség határvonalát. így el lehet jutni a műfaj lényegi vonásaihoz, illetve ahhoz, ami nélkül a műfaj nem az, am i.11 Az eddigiekből következik, hogy a naplóműfaj szöveg- és stüustipológiailag releváns jegyeinek leírásában az irodalomtudománynak a műnemekre, műfajokra vonatkozó leírásait használjuk fel, illetve támaszkodunk a stilisz­ tikának a különböző stílusok jellemzésében elért eredményeire, tovább a hazai empirikus szövegtípuskutatási tapasztalatait is megszívlelendőnek tartjuk. A napló az énformájú perszonális elbeszélés egyik sajátos változata. Monológikus formájú, egymást időrendben (naponként vagy csak kisebb időmegszakításokkal) követő feljegyzések sorozata; jellemzője, hogy azokat az eseményeket és a hozzájuk fűzött kommentárokat tartalmazza, amelye­ ket szerzője az adott napra (vagy az utolsó bejegyzés óta eltelt időre) vonat­ kozóan megörökítésre méltónak ítél. Egyes bejegyzései az időpont feltün­ tetésével kezdődnek. Közhasználatú formájában a szó legtágabb értelmé­ ben vett irodalmon kívüli jelenség. A közéleti személyiségek, írók, művé­ szek s mások naplói azonban a szélesebb körű nyilvánosság érdeklődésére is számot tarthatnak. Az írók által alkotott naplók (pl. a Byroné, Stendhalé, 362 �Tolsztojé, Kafkáé, Illyésé, Rónay Györgyé s másoké) egy része, az úgyneve­ zett irodalmi naplók eleve a publikáció szándékával, s ennek megfelelő kompozícióval készülnek. Márai naplói ez utóbbi típusba tartoznak, hiszen az irodalmiság kritéri­ umának maradéktalanul megfelelnek. Anélkül, hogy minden erre utaló jel­ lemzőt felsorolnánk, elöljáróban csupán jelezzük, hogy milyen sokféle szempont kínálkozik e kijelentés alátámasztására. Mindenekelőtt a magas fokú művésziség, az irodalmi eszközök gazdagsága (gyakran a lírára jellem­ ző tömörítő-sűrítő eszközök: szóképek, stílusalakzatok, metaforák, metonímiák, hasonlatok stb. használata). A képszerű stíluselemeken túl a szöveg szemantikai dimenzióit növeli a gondolatritmikus prózaszervezés, amely ritmikusságával zenei hatást vált ki. Különleges érzelmeket, hangulatokat, képzettársításokat, konnotációkat ébreszthet a befogadóban. Az emelke­ dett, választékos nyelvhasználat, a bejegyzések retorizáltsága, a harmonikus kompozíció megteremtésének igénye, a világosság, a hangnemi sokféleség, a mondat- és szövegépítés magas színvonalú kidolgozottsága, a pregnanciára törekvés, a szabatosság, a kiérlelt stílus: egyszóval a műgond mind a szépirodalom magasságába emelik a naplókat. Jules Renard-ról írott megemlé­ kező esszéjében Márai így vall erről: Az író mindig, minden felelősséggel és következménnyel ír; ugyanazzal a kétellyel és becsvággyal, ugyanazzal a reménytelen eltökéltséggel, tudja, hogy minden sornak önmagáért kell helytállnia, s végül is nem az egyes sorok vagy sikerültebb részletek számítanak, hanem az egész, az a különös és burjánzó egész, amely összeáll majd műnek az időben.12 A művészi jelleg abban is megmutatkozik, hogy Márai bármilyen apró­ ságot, esendő jelenséget rögzített is, a „valóság’5 mélyebb, elvibb szintű megragadására törekedett, általánosabb, egyetemes mondanivaló megfo­ galmazása volt a szándéka. Egyebek közt ez adja feljegyzésének erőteljes gondolati, létbölcseleti, meditatív karakterét. Saját vallomása szerint az író feladata: Úgy írni, hogy mindig a teljes élet és a teljes látomás sugározzák minden részletből, délibábszerű remegéssel, akkor is, amikor egy tárgyról, vagy egy alak külsejéről beszélsz. Mindig az egész világról és a teljes életről írni.13 A megkomponáltság pedig egyrészt abból adódik, hogy az utolsó napló kivéve (Napló 1984—1989) minden egyes diárium anyagát célzatosan, gon­ dosan rostálta, tudatosan szűrte ki, válogatta a publicitásra érdemesített részeket, s kihagyta az általa esetlegesnek, kevésbé érdekfeszítőnek ítélt, többször ismétlődő gondolatokat tartalmazó darabokat. (Erről tanúskodnak az A mi a Naplóból kimaradt kötetek eddig megjelent vaskos példányai, s Márai egyik kései feljegyzése: 1984. június 20-ról: 363 �Postára adtam a „Napló 1976-83” kéziratát, a válogatott bejegyzéseket. Feltehetően ez az utolsó naplókötet, amit életemben kiadnak (...) [A ki­ emelés tőlünk: Cz.I.]) Másrészt a tervezettségre utaló vonásként kell kiemelnünk azt a törek­ vést, amely a Márai-naplókat maradéktalanul jellemzi: tudniillik szerzőjük sohasem a hétköznapok hordalékait, banalitásait, esendő tevékenységeket írta meg, s még csak a magánéletnek, az ún. intimitásoknak sem jut figye­ lemre méltó szerep, hanem elsősorban a lelki, a szellemi élet hű tükre mind a hat kötet. (Bár az utolsó napló „kivételes” alkotás, csak megszorításokkal érvényesek rá az előbbiekre elmondottak. Itt ugyanis Márai föltárulkozik, közel engedi magához az olvasót, életének legféltettebb titkaiba is beavat bennünket.) A hitelességnek az a felfogása vezérelte, amelyet Goethe mon­ dott ki: „életünk valamely ténye nem aszerint számit, hogy valóság volt-e, hanem aszerint, hogy jelentett-e valamit). A mindennapoknak vagy a törté­ nelemnek csupán akkor jut szerep, ha létében érintik az események (ha­ sonlóan André Gide naplójához), bár akarva-akaradanul is visszhangjává válik annak a világnak, amelyben él. Különösen a második világháború kitö­ rése előtti, alatti események foglalnak el tekintélyes helyet a diáriumokban, vagy pl. az emigrációs évek különböző helyszínein: Olaszországban, Ame­ rikában ért tapasztalatok hagytak mély nyomot személyiségén, s váltak ily formán egy időre uralkodó témává. A napló nem csupán irodalmi dokumentum, hanem műalkotás is, az író kísérleti műhelye. A naplójegyzetek ugyanis sok vonatkozásban nyersanya­ gul szolgálnak a készülő regényekhez, mintegy azok előtanulmányaként is felfoghatók. S más szempontból is tanulságos lehet a diáriumoknak az életmű kontextusában való vizsgálata, hiszen a tudat, a gondolkodás azon mozgásai válnak megközelíthetővé, amelyeknek a művek letisztult, elrende­ zett, megformált végső fázisát jelentik. A napló ezáltal a nyelv minél ponto­ sabb kifejezőbb használatának a „gyakorló terepe” is. Márainál a naplóírás és az „alkotás” egymást váltó tevékenység, a jegyzetek sokszor beépülnek a regényvilágba vagy a párhuzamosan íródó esszékbe, publicisztikákba. A napló —a tudatfolyamat dokumentumaként —sajátos szövegtípus, a műalkotás és az önéletrajzi írás közötti átmenetiség lenyomata. írója elvben kikerüli a fikciót, a fikció - valóság hagyományos opozíciójánál azonban jóval bonyolultabbnak tetszik a probléma. Nem vehetjük egészen bizo­ nyosnak, magától értetődőnek a fikcionális — nem fikcionális megkülön­ böztetését, s kérdéses, hogy valóban mentes-e mindenfajta fikciótól (mint intencionális aktustól) az irodalmi napló. Nyilvánvaló, hogy a műfaj termé­ szetéből adódóan nagyon sok ún. realitást14 tartalmaz. Bizonyos mértékig benne foglaltatik a szövegen kívüli világ: a tárgyak, a kortársak, a környezet 364 �és még sok egyéb más, de mindezek egy adott szögből értelmezhetők abból a nézőpontból, ahogyan azok az én számára adódnak. Miközben tehát érzé­ kelhető a leírás mimetikus szándéka, az is egyértelműen látható, hogy a verbalizáció és a percepció nem szimultán jelenség, így az írásban rögzítet­ tek nem hozhatók közvedenül szinkrónba a valóságos élettel. A naplóban nem csak, nem elsősorban a külvilág jelenik meg, hanem sokkal inkább a naplóírónak a külvilághoz való személyes viszonya: ahogyan az én érzékeli, értékeli, elrendezi, újrarendezi a világot s benne önmagát. „Amennyiben tehát a fikcionális szöveg a valóságra vonatkozik ugyan, de nem merül ki annak jelölésében, akkor az ismédés a fikcionálás egyik aktusa, melyen ke­ resztül olyan célok tűnnek elő, melyek a megismételt valóságnak nem saját­ jai.”15 S éppen a szelekció minősége, milyensége teremti újjá, szakítja ki a dolgokat a realitásnak nevezhető összefüggésrendszerből. „Egy irodalmi szöveg mint írói produktum a világhoz odafordulás meghatározott formája. Minthogy ez az odafordulás előzetesen nem létezik az adott világban, amelyre az író magát vonatkoztatja, be kell juttatni ebbe a világba, hogy érvényesülhessen.”16 A szelekció tehát újra kontextualizál, új viszonyban tünteti föl a jelenségeket, mintegy világteremtés módja. Igen találóan álla­ pítja meg Jonathan Culler, hogy „ ...a z ereje minden egyes szövegnek — legyen az még oly leplezedenül mimetikus is —ott mutatkozik meg, ahol felülmúlja kategorizálási képességünket, zátonyra futtatja interpretációink vezérorientációit, s épp ezáltal érvényesíti a maga sajátszerűségét.”17 Túl azon, hogy a naplókból kirajzolódó eseménytörténeti vonulat is fi­ gyelmet érdemel, hogy itt-ott szociográfiába illő adatokat kaphatunk (pl. a háborús életviszonyok leírásakor), hogy megismerhetjük a korabeli világnak a légkörét, s a szociokulturális közeg, a származási közösség (az úri­ történelmi középosztály) hordozta viszonyok természetét, kiolvashatjuk Márai történelem- és irodalomfelfogását, sokat megtudhatunk magyarságképéről, de a magyar írótársadalom különböző rendű/rangú képviselőihez fűződő kapcsolatáról és sorolhatnánk még tovább; a napló a „világterem­ téssel” együtt önteremtés is, a személyes világ (rekonstrukciója). Márai naplóit az egyes szám első személyű elbeszélés kötöttségeihez, normáihoz való ragaszkodás jegyében alkotta meg. A jellegzetes naplóírói eljárást követi azáltal, hogy igyekszik megőrizni a műfaj intim, önelemző, befele forduló karakterét, de mindeközben szándéka is kiviláglik: „ ...ak i naplójában vagy egy magánlevélben írói eszközökkel megmunkál egy mon­ datot, titokban számít reá, hogy e bizalmas sorai is odatartoznak majd egy­ szer művéhez.”18 A napló narrációs sémája a bejegyzések sora, amely eleve feltételezi az egyes szám első személyű megszólalást. Az egységeket az elbeszélő tartja 365 �össze, akit az önmeghatározás vágya hajt. E szövegtípus esetében (s talán még a magánleveleket említhetjük meg) kerülünk legközelebb az én világát megalkotó tudatfolyamat alakulástörténetéhez. Az időben előrehaladva az én önmaga kontrolljában is részesül, kirajzolódik, mi a változó szerep, s mi a determinált személyiségmozzanat. Különösen jól, látványosan igazolódik mindez az utolsó, 1984—89-es Napló vallomásai alapján: A budapesti kommunista hivatalos Népszabadságban egy elmélkedő idéz 1943-44-es naplómból. A sorok szigorú véleményt mondanak a m a­ gyar középosztály politikai, társadalmi erkölcséről, arról, hogy a liberális reform nemzedéket követő magyar középosztály a két világháború között feladta a minőségi érvényesülés igényét, diploma helyett kereszdevéllel akart érvényesülni, faji minősítéssel árulgatta a repedezett pergamentet, a nemesi levelet. A sorok recsegnek, de ha visszagondolok az időre, mikor írtam, elcsodálkozom, milyen tartózkodó hangnemben írtam mindezt. A személyes világ verbális szövetében az is megjelenik, amiről a meg­ nyilatkozó éppen nem beszél, nem akar beszélni. Az intertexuális utalások, az áthallások, az implikációk a szövegmű azon tudáskomponensei, amelyek részben a nyelvileg kifejezett részekhez kapcsolódnak, részben pedig az olvasó világismeretéből járulnak hozzá a napló mélyebb értéséhez. Ezek a jelenségek az 1-2-3 mondat terjedelmű aforisztikus jegyzetekben a legfeltű­ nőbbek; vagy legalábbis gazdagabban jelennek meg, s felismerésük is egy­ szerűbb. PL: Amerikában az old man\ durva szó, mint a négybetűs trágár szavak.19 Athénban temploma volt az öregségnek.20 Mindkét naplórészlet az öregség megítélésével foglalkozik, s bár elég tá­ vol esnek egymástól a naplóban a szövegmondatok, így, egymás mellé he­ lyezve, egymással szembeállítva kölcsönösen értelmezik egymást. Anélkül, hogy bármiféle konzekvenciát fogalmaznánk meg, konzekvencia levonását „sürgetik,,; mindenképpen továbbgondolásra, a kimondadan kimondására ösztökélnek. Békési Imre szerint a második példában „A nyomaték nélkül ejtett (topic szerepű)' Athénban hely- (és időmegjelölés) után az olvasó belső hallása főhangsúlyt hall a temploma volt szerkezet első szótagján. Ettől a hangsúlytól kényszerül (...) saját válaszát kialakítani az egyébként föl sem tett kérdésre: Akkor és ott, ahol az olvasó él, milyen megközelítése van az öregségnek? Intézménye tényszerűen van (kórház, szanatórium, szociális otthon), de tisztelete, amit a templom feltételez, van-e? Márai ebben az egymondatos szövegben mit állíttat szembe az athéni megítéléssel? Csupán azt, ami nincs?”21 Genette kifejezésével élve a naplóbejegyzés a tiszta discours, amely ott van a legfelismerhetőbb formában, ahol az én explicit módon érzékelhető, aki 366 �nem elbeszélője, hanem beszélője, nem elmondója, hanem mondója a szö­ vegnek. Ezáltal a discours-ban megszólaló én beszédhelyzete lesz a legfon­ tosabb jelentésképző fókusz.'2 A naplóíró sajátos kommunikációs helyzet­ ben van, hiszen látszólag (szerepe szerint) csak önmagának kíván jelen len­ ni, amikor önazonosságát legitimálja; a „másikhoz fordulás” tehát elsősor­ ban az önmegértés eszköze, amely többféle módon valósulhat meg: pl. a másokban való önmegértés (azonosulás), a mások példájából okulás (elhatá­ rolódás) hermeneutikai aktusán keresztül, vagy éppen a kívülről, önironikusan történő önmegpillantás lehetőségével élve. A formailag monologikus szöveg ugyanakkor alapvetően dialogikus, egyetértve Bahtyin megállapításával, akinek nyelvfelfogásában a dialógus kulcsfogalomnak te­ kinthető. Nézete szerint minden szöveg legalább háromféle dialógust foly­ tat egyszerre: 1. a benne felhasznált nyelvi elemek dialogikus viszonyt foly­ tatnak egymással, s ezért jelentésük a közlés során folytonosan, visszame­ nőleg is módosul; 2. a szöveg dialógusban áll mindazokkal a szövegekkel, amelyeknek bármilyen egyedi jelentésmozzanatát, nyelvhasználati módját átveszi és felhasználja; 3. dialógusban áll mindenkori befogadójával.23 A diskurzus vezérelte szövegegységek a történetelbeszélést (ha van) da­ rabokra tördelik. A szöveg apróbb-nagyobb gondolatfoszlányokra szakad szét, s ez a szétszórt, elaprózott narratív technika folyton lezáródó, újrakez­ dődő szövegdarabokat eredményez, amelyek önálló szövegként is olvasha­ tók (ezt bizonyos paratextuális és retorikai elemek eleve elősegítik). A be­ jegyzések retorizáltsága, a szentenciázás vagy ritka esetben a hely, idő meg­ jelölése a lezártság, érzetét erősíti. A szándékos paratextuális hiány ugyanak­ kor a befejezetlenség benyomását kelti (vagy annak következménye is lehet) s a szövegegységek a beszélő változatlansága következtében is egybemo­ sódnak az olvasás folyamatában. A fragmentált felszíni szerkezet mögött a kontinuitást elsősorban a beszélő kontinuitása jelenti. A naplók rendre kisebb bejegyzésekből építkeznek (akadnak persze eszszével felérők vagy esszémagok is, de a másfél oldal terjedelmet aligha lépik túl), s a műfaj jelölésnek megfelelően a szövegeket a napló által igényelt ha­ gyományos olvasói stratégiával közelíthetjük meg. A befogadó a szövegtí­ pus-kompetenciája, a korábbi szövegekből ismert elvárás-horizontja alapján nem összefüggő szövegként, nem célelvűen szerveződő egységekként ér­ telmezi a naplófeljegyzéseket, így annak is tudatában van, hogy egyik sem szükségszerű előfeltétele, illetve következménye a másiknak. Ezért az ér­ telmezésben az a befogadói magatartás kerül előtérbe, amelyik számol azzal, hogy a diskurzus vezérelte szövegegységek az esetlegesen kikristályosodó „történetét” elaprózzák, s hogy a szövegépítkezés meghatározó narratív jegye a folyamatos megszakítottság, szaggatottság, utalásokkal, implikációk- 367 �kai átszőve, amely poétikai, recepcióesztétikai következményekkel is együtt jár. Látszólag csupa szerkesztetlenség minden kötet: apró megfigyelések, reflexiók, villanások, állóképek egymás mellé helyezése. A napi egységek mint különálló pontok mégis összefüggő vonalat húznak, kirajzolják a sze­ mélyiséget, s utólag mégiscsak létrehozható valamiféle folytonosság. A sze­ szélyesen felhalmozott élményanyagból a „művet” magának az olvasónak kell megteremtenie, s ha a mélyértelmű, apró részletekből kiegyensúlyozott, egységes egészet nem sikerül is alkotnia, az átfogó motívumok, témák (pl. író, írás, irodalom, munka, kötelességteljesítés, egészség, betegség, erkölcs, öregedés, halál, vallás, művészet stb.) bonyolult váltakozása, egymásba fonódása, visszatérése mégiscsak egyfajta rendet teremt. A rövidebb-hosszabb, szövegtanilag önálló, a kötetegész szempontjából mégis összefüggő egységekből felépülő naplók bejegyzéseit tipizálni, árnyalt megkülönböztetésükre vállalkozni alighanem lehetedenség. Annyit azonban meg kell állapítanunk, hogy a Beaugrande-Dressler, illetve a Balázs24 által felál­ lított szövegtípus-kategóriák közül: 1. érvelő, 2. argumentatív, 3. elbeszélő, narratív, 4. értékelő, reflektív - leginkább az utóbbi típus, a kommentáló, elem­ ző fordul elő a leggyakrabban. Az említett szerzők a szövegtípusokat a kom­ munikációban betöltött funkciójuk alapján különítették el. Kétségtelen, hogy a szövegfajta létrehozásában a kommunikációs funkciónak meghatározó szerepe lehet, bizonyos kommunikációs funkciók azonban - úgy véljük —a szövegtí­ pustól fuggedenül is egymásba mosódhatnak. Ezért célszerűbbnek látszik, ha az arányok vagy a sorrendiség felől kíséreljük meg az elhatárolást. A domináns funkció tagadhatatlanul a reflexív, hiszen az önelemzés, az önértelmezés min­ den más szándék fölé van rendelve. A napló a szubjektivitás nyelvi konstituálódásának legerősebb példája. Felfedezhetünk a Márai-naplójegyzetek között néhány jellegzetesen elbeszélői intenciójú részletet is, ám azok végső soron a naplóíró szubjektumára reflektálnak. Egyetértünk Dorril Cohn kon­ zekvenciájával: „minél közelebb jut egy elbeszélés a monológhoz, annál inkább levedli narratív tulajdonságait”, s nem tűn a magyarázó előadásmódot sem, tudniillik „.. .a magánélet fikciója [a naplóírók látszólag úgy írnak, ahogy a monologizálók beszélnek, csakis saját maguk számára] elillan abban a pillanatban, mihelyt elbeszélője (...) önmaga számára elkezdi magyarázni saját egzisztenciá­ lis körülményeit.”25 Ugyanakkor az is tény (s tovább nehezíti, bonyolítja a megkülönböztetés lehetőségét), hogy a véleményalkotás argumentatív szöveg­ típusba kívánkozik, míg a már előzetesen megformált vélemény elmondása részben reflexív, részben pedig narratív szöveget indukál. A fenti kategóriák tehát legfeljebb általános mércének tekinthetők, mert a konkrét esetekben a szövegpéldányok a leírás, elbeszélés, érvelés, reflek­ tálás különféle együttállásait tartalmazzák. 368 �A naplók anyaga tematikai szempontból elképesztő változatosságot mutat, tipizálásukat éppen ezért nem is kíséreljük meg, legfeljebb összefog­ lalóan jegyezhetjük meg, hogy a privát bejegyzésektől az erőteljes önreflexivitást felmutató darabokon át találkozhatunk: Q gyorsportrékkal kortársakról, irodalmárokról, barátokról, ismerősök­ ről s másokról 0 művészi alkotásokkal kapcsolatos megjegyzésekkel 0 olvasmányélményekhez kötődő feljegyzésekkel □ úti beszámolókkal Q politikai, ideológiai, vallási témájú megjegyzésekkel D az önálló aforizmáig, szentenciáig □ esedeg anekdotáig. Az arányok naplónként más-más módon váltogatódva adnak sajátos ka­ raktert az egyes köteteknek. Van a Márai-naplóbeírásoknak egy típusa, melyben a természetélmény kap kivételes hangsúlyt. Ezek általában természeti képpel induló leírások. A külső látvány azonban észrevédenül átmetaforizálódik, interpretált képpé lényegül át. Háromnapos hőguta. Éjjel vad zivatar, mennydörgéssel és villámlással, többórás mennyei légitámadás. Mintha az Isten megmutatná a kontár em­ bernek, hogy ő is tud valamit.26 Ez a nyár, mikor minden teljesen megérett. És most minden elrothad.27 A táj költészethez hasonlatos lírai hangütésű darabokban gyakori az az eljárásmód, hogy Márai „az irodalom világát vetíti rá ikonikusan a természet e lejegyzett részletére,\28 Őszi napok, amikor a világ olyan, mintha kristályból készült volna. Min­ den zeng a fényben. Az uszoda vize halványzöld, üvegszerű. Egy fuvallat leszakítja a környező nagy hársak és platánok lombját és aranyesővel szórja tele a medencét. A látvány mitikus, homéroszi.29 Tündöklő ősz. A tenger, a levegő, minden fénylik. A levegőre itt csak a rokokó Himfy-jelző illik: "balzsamos %efír”30 Márai kultúrkeretbe foglalja a természetet: az előbb említett természet­ irodalom párhuzamán túl az irodalom-képzőművészet-zene „együttlátása”, „összehangzása” az ikonicitás másik eklatáns példája: Éjjel „Toldi estéjé”-ben a sorok: „...jött édes álom / A ki legjobb orvos e^en a világon / A ki legjobb orvos, aki legjobb dajka / vagy tán puha bölcső\ vagy himbáló sajka / Vagy folyam a% élet s halál köpött mezsgyén / Egyik partja innen, másik túlnan esvén. ” Mint egy Brahms-melódia, melyet elalvás előtt hallgat az em­ ber, a sorok belső zenéje áthallatszik az álomba.31 369 �Az alkonyat kékes-rózsás színei. Ebben a színes ködfátyolban megszűn­ nek a hegyek vonalai, a domboldal felbomlik, a hegyoldal rajza elmosódik, nem marad más, csak a színesség. Mint Tum er és Monet „absztrakt” ké­ pein. A szín konstansabb a világban, mint a rajz, a „rajz” csak állvány, amire ráépül a világ ködképe.32 Másutt a költői eszközök, a különböző képek (metafora, szinesztézia, hasonlat stb.) együtthatása teszi líraivá a részletet: Nyár. Az erdőben. Arany fény, a dús lombozat sötétzöldje ragyog, mint a zöld lakk a frissen festett kerti padokon. A nyár teljes hangszerelése zeng a fényben. Gyönyörű Amerika.33 Márai természetélménye rendkívül összetett. A külső látvány a belső ál­ lapotrajz, valamint a történelmi idő érintkezésének bonyolult szövevénye: Két nap falun. A táj megtelt, megérett. Fájdalmas ez a nyugodt bőség, az emberi nyomorúság fölött kivirult, diadalmas, közönyös, szuverén júniusi érettség. A levegőben valamilyen áldott, édes illat. Róma elesett.34 A képekben: metaforában, szinesztéziában, megszemélyesítésben gazdag leírás elvont tétel hordozójává válik. Szerkesztési, tematikus, szemantikai szinten egyaránt a létantinómiát hordozza a szöveg. Eletigenlést egyfelől: a kreatúra tökéletességével, az örökkévaló, végtelen természet csodálatával — s az élet elvesztése miatt érzett tragikus fájdalmat másfelől: az emberi ha­ landóság megérzékítésével, az értékét vesztett emberi létezés borzalmainak, a háborúnak az említésével. A szerkezeti jellemzők felől közeledve Márai szövegegységeihez megál­ lapítható, hogy komponáló módszerében túlsúlyban vannak a kerekre zárt formák, bejegyzései összességükben retorizáltak, szentenciózus berekeszté­ sük szinte törvényszerű. A naplójegyzetek belső szerkezeti felépítése általá­ ban ugyanazt a mintát követi: „megemlít valamilyen életeseményt, apropót, melyből kiindulva reflexióit rögzíti, s az azt lezáró szentencia mintegy öszszefoglalja az addigiakat, általános érvényre emeli a mondottakat. Tehát a tárgyiasan leírt eseményt szubjektívan értelmezi, poétikai eszközökkel fejezi ki, majd megfogalmazza az általános igazságot.”35 Márai szövegegységeiben a reflexív jelleg erőteljesen érvényesül; a jelenségek mögött rejlő összefüggéseket szereti kifejteni, feltárni. A szentencia ezért mindig valamilyen konkrét életszituációhoz, megtapasztalt jelenséghez, eseményhez, aktuális olvasmányélményhez, képzőművészeti alkotáshoz kapcsolódik, többnyi­ re abból nő ki, az adott kontextushoz kapcsolódva (is) jelentéssel telítődik: Három héten át trópusi éghajlat, negyven- és ötvenfokos hőség: minden, amit ez időben írtam, rossz, bágyadt, erőtlen, nem véletlen, hogy Keletnek csak bölcsei vannak, de írói nincsenek. Az irodalom a mérsékelt égöv terméke.36 (A kiemelés: Cz. I.) 370 �D uff Cooper „Tallcyrand”-ja. Kitűnő könyv, a legjobb „regényes élet­ rajz”, melyet valaha is olvastam. Ez az angol diplomata úgy ír, mint egy XVIII. századbeli hivatásos író. Okos és találó, amit Tallcyrand gyönyörvá­ gyáról ír, erről a csillapíthatadan és olthatatían gyönyörvágyról, mely végül is a munkában találja meg a kielégülést. Minden igazán szenzuális ember a munkában köt ki, mert itt lobog fel a gyönyör felsőfoka. A kéjenc csak a hulladékot kapja; a gyönyör mestere a munkát, mindennek a tetejét/7 (A kiemelés tőlünk: Cz. I.) Ezek a kiemelt szentenciák itt és másutt is általában egy bekezdésnyi szöveg tar­ talmának a summázataként hangzanak el, egyszerre kapcsolódnak direkt módon a konkrét szövegszituációhoz de attól függetlenül, indirekt módon, tágabban is értelmeZy hetővé válnak. Magukba foglalják az egyedihez tartozó, referenciálisjelentést, de közben több gondolatsíkon mozogva konnotálódnak, generikus jelleget öltenek. A z elvont, on­ tológiai és a „konkrét”jelentés interaktív, oszcilláló viszonyban van egymással, kölcsö­ nösen befolyásolják egymás jelentéskörét, szűkülést vagy bővülést hoznak létre egymás jelentéstartományában. Előfordulhat azonban, hogy elmarad a szentenciához, aforizmához ve­ zető folyamat említése, s egy-egy hosszabb gondolatsornak ekkor csak a végső láncszemét rögzíti Márai. Mindent lehánt a gondolatról, ami megvilá­ gíthatná, a befogadó azonban a rövidség ellenére egész folyamatot érzékel­ het mögötte, tudniillik az ilyen rövid, egymondatos, egybekezdésnyi szöve­ gek általában vagy tematikusán vagy modvikusan a tágabb kontextus segít­ ségével értelmezhetővé válnak. Nem maradnak meg a szűk mondatkereten belül, kiterjesztik jelentésüket, kisugároznak az „érvényességi körön” túlra, úgy, hogy kapcsolatban maradnak a naplóvilággal, hiszen annak bonyolult utalásrendszerétől kapják meg mélyebb értelmüket. Tehát csak viszonylago­ san önálló szövegek a szövegben: Nem igaz, hogy vénkorban az ember „többet tud”. Csak m ás­ képp emlékezik.38 Az öregség, mint az óceán, mindent sterilizál, ami b eleh u ll39 Nincs többé „Sors”. Csak statisztika van.40 Olyan magányban élni, mint az állatok vagy az angyalok.41 A fentebb elhangzottak alkalmat adnak arra, hogy a bejegyzéseket a szpvegértékűség a szöveg-összefüggés szempontjából is szemügyre vegyük, textológiai vizsgálatnak vessük alá. A szpvegértéküség szorosan összefügg a szövegtípus, műfaj kérdéseivel, s hogy egy nyelvi produktum szövegként vagy éppen nem akként értelmeződik, abban a szöveg­ alkotónak s a befogadónak egyaránt fontos szerepe van. A szpvegértéküség létrehozásá­ ban, illetve felismerésében szerepet játszhatnak bizonyos belső sajátságok: mint a válto­ zatlan téma, a tartalmi-logikai összefüggés, a grammatikai kapcsoltság a stiláris egy­ eli �nemiség, a form ai s egyéb elkülöníthetőség stb.; s a külsőy pragmatikai jellemzők, ame­ lyek alapján az adott szöveg a kontextusba/szituációba ágyazódva a világra vonatkozó általános tudásból\ a közös előismeretekből\ a szpciokulturális háttérből adódóan a nyelvi interakció egységének tekinthető, A szövegösszefüggés legalább ennyire összetett jelenség: mindazon sa­ játosságok ide tartoznak, amelyek egy adott szöveget egységessé, folyama­ tossá tesznek. Megvalósulásának mértéke szerint a szakirodalom42 kohéziós fokozatokat állít fel. A szövegösszetartó eró minősítése, erőssége szintén a szövegtípus függvénye, ahogy a terjedelem kérdése is természetesen közre­ játszik a típus behatárolásában. A Márai-bejegyzések szövegségéhez nem fér kétség, s nem csupán a szöveg kritériumának tesznek eleget, hanem művészileg megformált szöve­ gek. Többségük koherens szövegnek tekinthető, kompozicionális szem­ pontból a lezártság, tartalmilag a teljesség érzetét kelti. Magából a műfajból következik, hogy a különálló feljegyzések nem minden esetben alkotnak önálló szövegértéket, értelmileg, tartalmilag, logikailag — grammatikáikig több naplójegyzet csak összeszövődve, folytatólagosan alkot „egy egysé­ get”. A zártság-nyitottság, a közelebbi, illetve távolabbi naplójegyzetektől való kontextuáüs függőség, a naplón kívüli szituatív és/vagy intertextuális beágyazottság az írói intenció valamint a befogadó ismeretanyaga (előisme­ retei) alapján változhat. Jó l érzékelhető pl. a textuális kohézió megléte az alábbi bejegyzésben: I. Soha nem süllyedt még olyan mélyre egy civilizáció szellemi és erkölcsi szintje, mint a mi időnkben. II. Elég megállani egy újságosstand előtt és megnézni a folyóiratok színes címlapjait; elég felcsavam i a televízió gombját; belépni egy moziba; megbámulni a bestsellerlistának nevezett pellengér szégyentábláját... Elég felnyitni egy újságot és elolvasni egy időszerű editorialt, amely kézdörzsölve magyarázza, hogy a terrorista a valóságban a társadalmi igazságot te­ szi rendbe, amikor bombát dob és meggyilkol ártadanokat, a való­ ságban fasiszta merénylő, aki megakadályozza a társadalmi igazság megvalósítását. Elég meghallgatni a Kupecet és a Szatócsot, aki ügynöknek nevezi magát —és a világszínpad számára, [a tömeghülyítés és a nemzetkábítás céljaira], készpénzért szállítja a gladiátoro­ kat; az írót, a művészt, a politikust, akik tehetedenül engedelmes­ kednek a politikai vagy üzleti komisszárnak; a tudóst, aki a kataszt­ rófa lehetőségeinek minden változatát szakmányba adja el a Hata­ lomnak. III. Felébredni ebben a világban, kidörzsölni egy több ezer éves álom csipáját a szemünkből és körülnézni - egyértelmű a tu­ datosodással: valami megtörtént. Valaminek vége.43 372 �E naplójegyzet kommunikációs funkciója nem csupán a tájékoztatás: híradás a világ civilizációs „ártalmairól”, hanem felhívás is: elutasítása a konzumvilág értékrendjének. A naplóíró erőteljes explicit vagy implicit mi­ nősítései (bestsellerlista = szégyentábla; terrorista = nemzeti hős; rendőr = merénylő; író, tudós, politikus = áruló), a nem tiszteleti célból kiemelt fo­ galmak: Kupec, Szatócs, Hatalom s egyéb szuggesztív eszközök adják az olvasó tudtára: aki ezeket a sorokat „felrótta”, felháborodását, keserűségét, kiábrándultságát akarja megosztani olvasójával, de legalábbis ezt a hatást szeretné kiváltani benne. A szöveg a pragmatikai összefüggőség benyomá­ sát kelti azáltal, hogy a szövegvilág elemei megfelelnek a való világra vonat­ kozó ismereteinknek, ítéleteinknek, előítéleteinknek. A kompozicionális konnexitásnak is szép példája ez a feljegyzés. Felépítettsége a szokványos hármas tagolódást mutatja: nevezhetjük az I. részt tételnek, a II. egységet kifejtésnek, a III. szegmentumot pedig záradéknak. A tétel egyúttal tételmondat is, amely a bejegyzés tartalmi summáját foglalja egybe, s a globális kohéziót biztosítja. A gondolkodás kiindulópontjául szolgáló mondat részletes magyarázatát, több szempontból történő megvi­ lágítását találhatjuk a kifejtő (tárgyalás, jelenségfelsorakoztatás) részben, majd a relatív zártságot biztosító konklúziómondatok következnek. A be­ jegyzés arányaiban is megfelel a hármas tagolástól elvárható fegyelemnek, ezt tükrözi a szintaktikai széttagolódás jelensége is, hiszen a II. szövegszer­ kezeti egység szövegmondataiban találkozhatunk többszörös alárendelések­ kel, valamint mellérendelő viszonyokkal is. A szövegbeli összefüggés szem antikai alapfeltétele a tem atikai egység, s ez az ekvivalencia kapcsolatot teremt a szöveg kisebb egységei között is. A belső jelentésbeli összefüggésből adódóan m egállapíthatjuk, hogy izotopikus folytonossággal rendelkezik a naplószöveg. Bizonyos fogal­ m ak láncszerűen ism étlődnek (elég), s a textus értelm étől eltérő jelentést is asszociálnak: nem csak az elég „elegendő” jelentést aktivizálják, hanem az „elég valam iből”, tehát a „m egelégel” jelentést is m ozgósítják. A sze­ m antikai progresszió több fajtájával is él a szöveg, pl. m ellérendelt fo­ galm akat halmoz (m egállani, m egnézni, felcsavarni, belépni, felnyitni, elolvasni, m eghallgatni), a szövegben ellentétesen használt jelentéseket kapcsol össze: bestsellerlista - szégyentábla; ügynök - Kupec, Szatócs stb., illetve a szinonim kifejezések is az egységességet szolgálják: a mi időnkben - ebben a világban. Továbbá az aktuális m ondattagolás szem ­ pontjából nyilvánvaló: az állandóan változó réma m ellett a téma alig m ódosul. Ezenkívül az utolsó előtti szövegmondatban a grammatikai elem: ebben (pronominali^áció) is fenntartja a témát. 373 �A szöveg művészi jellegét a gondolatritmusos szerveződés határozza meg, amely erőteljesen tagolja a konstrukciót. A ritmikusságot a változatlan anaforikus (valamint a grammatikai formában megmutatkozó: lásd infinitivuszok ismédődések s a hangulati váltást biztosító expresszív rokon értelmű megfelelők használatával éri el a jegyzetíró. A teljes (vagyis minden naplóra jellemző) szövegépítkezés vizsgálatakor Tolcsvai Nagy Gábor arra a következetésre jut, hogy Márai mindig ugyanazt a poétikai eljárást követte: a rekurrenciát, melynek részben az életesemények ismétiődése, részben pedig a megfogalmazással bíbelődő, s mindig a legpregnánsabb/végleges változat kidol­ gozásán fáradozó etikai magatartás áll a hátterében. Márai mindig új megfogal­ mazását keresi egy viszonyrendszemek.44 Ezt példázzák a következő idézetek: Indián nyár. A szónak van valamilyen egzotikus, álmatag zengzete. Néhány hete „indián nyár” köszöntött be - a közeli erdőben, a folyóparton a fák szederjes zűrzavarban tarkáiknak (- mint Tóth Árpád írta Shelley-fordításában: „a pestises lombok holt népe ” az uta­ kon). A nap perzselő, erjedő. És mégsem ősz ez. Csak Európában van „ősz” számomra. Itt Amerikában vagyok, s amit minden hevé­ vel, pompájával megélek itt, nem „ősz”, hanem „indián nyár”.45 Ha még egyszer az életben verset írnék: a New York-i égről imám. Más ez az égbolt, mint amilyet vakha is láttam: komolyabb, zordabb, nagyszerűbb és félelmetesebb. Lehet, hogy a felhőkarcolók tolják a magasba ezt a mennyezetet. És a színe sem olyan engesztelőén szelídkék, mint volt az oksz ég, hanem sötét, acélos. Az óceán tükrözik benne, a végtelenség, az aránytaknság, az emberfeletti sors.46 Jóllehet vizsgálódásunkat a naplónak mint szöveg-, műfaj- és stílustípus­ nak a modellálására koncentráltuk, kiemelt szerepet szánva a szövegmegformáltság módjának, elemzésünk szükségképpen hiányosnak mondható. Feltédenül szót érdemelnének a hangnemi összetevők, a modalitás kérdései vagy a naplónak mint tradicionálisan egyes szám első személyű műfajnak a narrációs eljárásai. Ezek a témák azonban részletes kifejtést igényelnek, ezért egy később megírandó tanulmányban foglalkozunk velük. JEGYZETEK 1 Lásd Balázs János 1985: A szöveg. Budapest; Kocsány Piroska 1989: Szövegnyelvészet vagy szövegtípusok nyelvészete? In. Filológiai Közlöny. 35., 25-43.; Petőfi S. János 1994: A jelentés értelmezéséről és vizsgálatáról. In. M agyar Műhely. 41-48.; Tolcsvai Nagy Gá­ bor 1994: A szövegek világa. Tankönyvkiadó. Budapest..; Uö.: 1996: A magyar nyelv stilisz­ tikája. Nemzeti Tankönyvkiadó.; Eóry Vilma 1996: A szövegszerkezeti alapegységek és a szövegtipológia. In. R. Molnár Emma (szerk.): Absztrakció és valóság. JGYTF, Szeged.; Szikszainé Nagy Irma 1999: Leíró magyar szövegtan. Osiris. Budapest.. - és mások. 374 �2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 Többek közt pl. a rövidszövegekkel foglalkozott Kanyó Zoltán 1981: Sprichwörter. Analyse ciner dnfachen Form. Budapest..; Kocsány Piroska 1986: A mondás mint szövegtípus. Kandidátu­ si értekezés; Békési Imre 1986: A gondolkodásgrammatikája. Tankönyvkiadó. Budapest; a dialó­ gusokról írt Albertné Herbszt Mám 1992: A társalgás néhány jellemzője és szabálya. In. Petőfi S. János —Békési Imre. —Vass László (szerk.) Szemiotikái szövegtan. 5. JGYTF. Szeged; Cs. Jó­ nás Erzsébet 1992: Gondolatok a dialógus mint szövegtípus vizsgálata kapcsán. In. Petőfi S. János - Békési Imre - Vass László (szerk.) Szemiotikái szövegtan. 5. JGYTF. Szeged.; Kábán Annamária a tudományos szövegekről készített részletes elemzést: Kábán 1993: A magyar tu­ dományos stílus a kezdetektől afelvilágosodás koráig. MTA Nyelvtudományi Intézete. Budapest.; Ró­ ka Jolán pedig a publicisztikai szövegekkel foglalkozott behatóbban. Róka 1986: Újságszpvegek szerkesztési ésstílustipológiája. Akadémiai Kiadó. Budapest Vö.: Tolcsvai Nagy Gábor 1996: A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest 13. Péter Mihály 1991: A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Tankönyvkiadó 173. Fehér Erzsébet 1999: A „nézőpont” a szövegben. In. V. Raisz Rózsa - H. Varga Gyula (szerk.): Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. Uö.i. m. 166. Tolcsvai Nagy Gábor 1996: A magyar nyelv stilisztikája. 119. Lásd erre vonatkozóan Péter Mihály, illetve Marcus Solomon nézeteit: Péter 1996: Stílusok és stilisztikák. In. Magyar Nyelvőr, 376-377., Marcus 1977: A nyelvi szépség mate­ matikája. Gondolat Kiadó. Budapest. De Beaugrande, Róbert - Dressler, Wolfgang 1981: Einfüchrung in die Texlingvisták. Niemever Verlag. Tübingen. 238. Részletesebben lásd Szili József 1997: A poétikai műnemek interkulturális elmélete. Akadé­ miai Kiadó. Budapest. Glowinskit idézi Szili. Lásd az előző jegyzetben i. m. 86. Márai Sándor: Jules Renard naplója. Ihlet és nemzedék. Akadémiai Kiadó —Helikon Kia­ dó. Budapest.. 1992. 31. Márai Sándor: Napló 1943-1944. 49. A reális a szövegen kívüli világként értendő, amely világ a szöveget adottságként meg­ előzi s annak vonatkoztatási mezóit képezi. E mezók lehetnek értelemrendszerek, szo­ ciális rendszerek és világképek éppúgy, mint akár más szövegek, melyekben a valóság­ nak sajátos elrendezését, illetve értelmezését nyújtották. Iser, Wolfgang 1997 [1993]: A fikcionálás aktusai. In. Thomka Beáta (szerk.): A z irodalom elméletei IV. Jelenkor Kiadó. Pécs. 51-83. Iser: i. m. 57. Cullert idézi Iser: i. m. 63. Márai Sándor: Ihlet és nemzedék. 1992. 28. Márai Sándor: Napló 1976-1983. 86. (A kiemelés az eredeti szövegben!) Uo.: 143. Békési Imre 2000: A rövidszöveg szövegsége. In: Czetter Ibolya - Lórinczy Huba (szerk.): „Este nyolckor születtem. ”Hommage a Márai Sándor. Szombathely. 221-222. Genette, Gerard 1969: Frontieres du recit. Fugures. II. Paris. 61-69. Bahtyin, Mihail 197 6: A szó esztétikája. Budapest. 184. (Fordította Könczöl Csaba) 24 Lásd a 9., illetve az 1. számú jegyzetet! 25 Cohn, Dorrit 1996: Áttetsző tudatok. In. Thomka Beáta (szerk.): A z irodalom elméletei II. Jelenkor. Pécs. 140., 184. 375 �26 Márai Sándor: Napió 1943—1944. 188. 27 Uo.: 203. 28 Tolcsvai Nagy Gábor 1994: Szövegvariációk és szövegglobalitás Márai napló 1943—44 című művében. In. Magyar Nyelvőr 1994/3. 29 Márai Sándor: Napló 1945—1957. 57. 30 Uő.: N apló 1958-1967. 244. 31 Uő.: Napló 1968-1975. 13. 32 Uo.: 16. 33 Uő.: N apló 1958-1967. 112 34 Uő.: N apló 1943-1944. 163. 35 Tolcsvai Nagy Gábor 1994: i.m. 306. 36 Márai Sándor: Napló 1943—1944. 80 37 Uo.: 8 1-8 2 38 Uő.: Napló 1976-1983. 125. 39 Uo.: 195. 40 Uő.: Napló 1958-1967. 91 41 Uő.: N apló 1943-1944.134 42 Weinrcich, Uriel 1969: Problems in the Analysis o f Idioms. Puhvel, J. (ed.): Substance and Structure ofLanguage. Berkeley. Los Angeles. 43 Márai Sándor. Napló 1968—1975. 119 44 Vö.: Tolcsvai Nagy Gábor 1994. I.m. 45 Márai Sándor: Napló 1945—1957. 229. (A kiemelés Máraié!) 46 Uo.: 182. Botka Ferenc A San Gennaro vérének forrásvidékén Úti beszámoló —kérdésekkel Amikor az év elején még csak tervezgettem olaszországi kirándulásunk s benne nápolyi tartózkodásunk programját, muzeológusi kíváncsiságtól hajt­ va —a legelső helyre tettem a San Gennaro véré-nek , illetve a mögötte meghú­ zódó élményanyagnak a „topográfiai” felderítését. Ez a kíváncsiság természetesen eléggé sokrétű volt. Egyszerre szólt a dél-itáliai táj egzotikumának, amelyet korábban az egyszerű közép-európai irodalomtörténész legfeljebb csak elképzelhetett; de felcsigázta érdeklődé­ sem a regény ajánlását követő mondat is, amely azt állította, hogy szereplői - „csak az író képzeletének alkotásai”. Ez a rejtőzködő mozdulat mindig 376 �ingerli az olvasót, én ebben az esetben azért is hatott, mert emlékeztetett az Egy polgár vallomásai második kiadásának hasonló megjegyzésére, amely mö­ gött az első kiadást követő sajtóviták és az azokban érintett egyházi szemé­ lyek által kezdeményezett perek húzódnak. E személyes érintettséget elhá­ rító gesztust olvasva óhatadanul Lőrinczy Huba kitűnő regényelemzése jutott eszembe, amely példák tucatjain bizonyította be, hogy a regény szinte minden mozzanatának, motívumának konkrét előképük van, leírásaik sorra fellelhetők Márai naplójának nápolyi vonatkozású lapjain. E tanulmány, amely a szerző Ambrustól Máraibo% című kötetében jelent meg, mindezen túlmenően meggyőzően mutatja ki, hogy a San Gennaro vére —sajátos és bo­ nyolult szerkezete ellenére —egyfajta én-regény, amelynek hőse valójában véve Márai; életének azok a konfliktusai, amelyeket az emigráció, a honta­ lanság váltott ki. —Mindezzel mélyen egyetértve, hadd tegyen hozzá az el­ mondottakhoz, hogy e személyes érintettség kapcsán hadd tegyen hozzá: a regényt —legalábbis első felét, amely Nápoly egyfajta szociográfiai és társa­ dalomlélektani leírását adja - az Egy polgár vallomásainak egyfajta folytatásá­ nak érzem. Amely —előzményéhez hasonlóan —az önéletrajz sajátos válto­ zatának is felfogható. Olyan vallomások, amely —közvetett formában ugyan —, de a nemzetéből kiszakadt egyén hontalanságáról, új életkezdéséről, szellemi gyökéreresztéséről, majd zsákutcának érzett kudarcáról szól. Többszörös érdeklődéssel fordultam tehát a dél-olaszországi —félig már trópusinak tekinthető - természeti környezete és azon pontjai iránt, ame­ lyek a görög-római mitológia, az Odüsszeia és Vergilius A eneisének cselek­ ményéhez kapcsolódnak, s amelyek 1948 októberében Márait fogadták s egyben az európai kultúra kezdeteire emlékeztették. A felsoroltak közé ki­ tüntetett helyre emelve a Nápolyi körülölelő tengert —mérheteden erejével, gazdagságával és távlataival —, amellyel mint elemei hősünk megmagyarázhatadan és ösztönös vonzalommal azonosult. - Minden együtt volt tehát ahhoz, hogy —öt évtizeddel a háta mögött —megkísérelje újrakezdeni életét, s aminek alapján joggal érezhette az itt eltöltött három és fél évet létezése egyik legszebb időszakának. *** A nápolyi látogatás előkészítése, amely kerek fél évszázaddal később kí­ vánt szembesülni a San Gennaro véré-nek színhelyeivel, viszonylag egyszerű­ nek látszott. Aprólékos pepecseléssel kijegyzeteltem a regényből a városré­ szek, utcanevek, templomok, nevesebb építmények, létesítmények, egyéb földrajzi helyek — s természetesen a hozzájuk kapcsolódó személyek és történések sorát, majd kiválasztottan közülük azt a néhányat, amelyek a 377 �legjellegzetesebbek, s amelyek egy rövid látogatás alkalmával —ha úgy tet­ szik —kegyeletből felkereshetők. Az első helyre természetesen a ház, a villa kívánkozott, amelyben Márai és felesége lakott, s amely a regényben is kitüntetett helyet foglal el. —Mi sem látszott könnyebbnek: megkértem Mészáros Tibor kollégámat, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Márai hagyaték gondozóját, adja meg az író­ nak küldött leveleken szereplő címet, s ha a „vegyes iratok” között akad egy korabeli várostérkép, készítsen róla másolatot. Egyik feladat sem okozott gondot. A cím mellé: Via Nicola Ricciardi 7. - térkép is került. Am a Ricciardi utca azonosítása már bökkenővel járt. E térkép szerint —a köz­ pontban, a főpályaudvar mögött található. Ez a hely azonban semmiképpen sem lehet azonos a regényben leírt zöld, ligetes környezettel. - S ekkor figyel­ mes lettem a címzés Nápoly mögé (és zárójelben) biggyesztett Posilippo meg­ jelölésre, amely már közelebbi eligazítást ígért. Azt a Posilippot emelve ki, amely a regényben is többször megemlíttetik, s naplójában Márai Budapest Rózsadombjához hasonlítja. Az egykori térképen meg is találtam a városrészt, amely azonban — Budapestnél maradva - inkább a Jánoshegyhez vagy Máriaremetéhez hasonlítható: már a város peremén fekszik. Határai túl is fut­ nak a régi térképen, s a Ricciardi utcát is hiába kerestem rajta. —Nosza, irány a térképbolt, s meg is vettem a legfrissebb Nápoly térképet. Am ezzel sem jártam sikerrel: Posilippo már-már félszigetté keskenyedő déli csücske —a tengerhez leereszkedő Marechiare kerülettel - ezen sem volt rajta. Csak egy útikönyvbeli, nagyléptékű vázlatból volt sejthető a helye. Ilyen féltudással indultam úrnak feleségemmel, s azzal a reménnyel, hogy a regény leírásai s a helybenlakók jóindulata nyomán majd csak célba jutok. így is lett: a szerencse ránkmosolyogni látszott. Kocsinkkal átevickéltünk Nápoly reggeli forgatagán, majd a tengerpart mentén ráfordultunk a Via Posilippora, amelyet a regény is említ. Sőt a helyi szent, az oroszlánokat megszelídítő Santo Strato utcatábláját és felfedeztük, s most már megállhattunk kérdezősködni a Posilippoval határos Marechiare iránt, amelynek utcáin a regényben többször is feltűnik az idegen házaspár, illetve az az ember, akiről az a hír terjedt el, hogy „meg akarja váltani a világot.” Fehér ruhás, parafasisakos rendőrnő fogad az így megtalált Marechiare bejáratánál, ám közli: ott most épp búzaszentelés készül Szűz Mária kápol­ nájában, így a behajtás korlátozott. Nem baj! —lelkesedem —, amíg az lezá­ rul, felkereshetnénk a Via Nicola Ricciardit, amely itt húzódik valahol a közelben, ahol egy magyar író lakott ötven évvel ezelőtt. - Am ő sem tu­ dott azonnal válaszolni, de a helyiek között nálunk gyorsabban tájékozó­ dott. Rövidesen megtudtuk, hogy csak két sarkot kell visszagurulnunk a Santo Straton: a cél itt van karnyújtásnyira. 378 �Ilyen egyszerű lenne? Igen. A jelzett helyen, egy autógumis m űhelynél igazítanak el —m enjünk néhány lépést balra: keresztezzük a keresett ut­ cát. Itt lennénk hát, az utcatábla is igazol. Most már csak felfelé kell lépkedni a 7-es házszámig. Jellegzetes nápolyi keskeny utca, két gépkocsi alig hogy elfér benne; kifelé tekintő erkélyek, lobogó fehérneműk. S már a szembeödő magyar és olasz nyelvű emléktábla is „igazolja”, hogy jó helyen járunk: EBBEN A HÁZBAN LAKOTT 1949-1952 KÖZÖTT MÁRAI SÁNDOR (1900-1989) MAGYAR ÍRÓ, A XX. SZÁZADI VILÁGIRODALOM KIEMELKEDŐ ALAKJA (Állította 2000-ben a Nápolyi Önkormányzat és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.) Ezután már ment minden, mint a karikacsapás. A rendőr nénihez viszszatérve, aki láthatta, hogy csak futó látogatásról van szó, megnyílt autónk előtt az út a Marechiare mélyébe is. Perceken belül a tengerparton voltunk, ahol - két más létesítmény mellett —ma is áll az a Finestrella (nápolyisan: A Fenestrella) bár, ahol a regénybeli házaspár vacsorázni szokott, s lábunk alatt csobogtak a hullámok, amelyekben Márai —naplójának tanúsága szerint — reggelente rendszeresen megmártózott. A víz ádátszóan tiszta, a sziklás-homokos partra habosán loccsan. Közelben és távolban csónakok; párák mögött a Sorrentói félsziget és Capri körvonalai. Tíz óra van, ragyog a napfény, olyan giccses harmóniá­ ban, hogy már-már félek megemlíteni. Majd újabb eligazítás. A parafa-sisakos hölgy iránymutatása nyomán fel­ felé kanyargunk a regény másik színhelyére, a Parco della Rimembranzára, az első világháború hőseinek emlékhelyére, amellyel nem is annyira a ke­ gyeleti vonatkozás, hanem a tövében meghúzódó kilátó miatt lenne fontos szembesülnünk. S nem is elsősorban az innen nyíló és lenyűgözőnek várt látvány miatt, hanem, mert ez az a hely, ahonnan a regény hőse —az embe­ riség megváltásának a szándékával - a mélybe vetette magát. —Itt azonban nem volt szerencsénk. Az egész létesítményt lezárták: felvonulási épületek, építőanyag kupacok — folyik a teljes felújítás. Csak az egyik útkanyarból tudunk kipillantani — százhúsz méterrel magasabbról — a Finestrellánál megismert tájra, majd egy másik pontról nyugat felé: az egykori Baiae és a még távolabbi Cunae vidékére, ahol Vergilius hőse partra szállt és Sybilla segítségével leereszkedett az alvilágba. A már többször emlegetett napló hányszor célzott ezekre a vonatkozásokra! 379 �Ismét kocsiba ülünk és újra legurulunk a tengerhez, Posilippo/Marechiare nyugati partszegélyéhez, amelyet mesterséges útszakasz köt össze a regény­ ben is megjelenő Nisida-szigettel, ahol kétezer évvel ezelőtt Brutus lakott, s amelynek tövéhez ott emelkedik az a szikla, amelyhez Odüsszeusz kikötöztette gályáját, mielőtt a félszemű Polüphemosz barlangjához indult. Pihe­ nünk. Idelátszik újra Capri puttonnyal megtetézett púpja, s Baiae déli végén a tengerből kiugró Misenum fog, amelynek tövében Aeneas a partraszállás harcaiban elesetteket eltemettette. Elvont szavakat és vonalakat tudok csak felidézni, amelyekből hiányzik a tenger csillogó felülete, a víz illata, az alat­ tunk elterülő szabad strand halk moraja s azok a szellős távlatok, - amelyek Ikaruszhoz hasonlóan —a levegőbe emelték az embert. Nem folytatom. Szólhatnék ugyan a közeli Bagnoliról, ahol az olasz ha­ tóságok annakidején az emigránsok menekülttáborát felállították, a fürdői­ ről híres Pozzuoliról, s mindenekelőtt Nápolyról, szűk sikátorairól, századfordulós üvegpalotájáról, a Galleria Umbertoról, a templomokról, s azok között is a kincstárában San Gennaro vérét őrző dómról. De az adatok egy bizonyos ponton túl fárasztóvá válnak és elfedik a lényeget. * * * Rövid úti beszámolónkban nem lehet feladatunk a San Gennaro vérének mélyebb elemzése, ám nem tagadhatjuk, hogy a látottak —s természetesen a regény ismételt átolvasása - felvetettek bennünk néhány olyan kérdést, amelyekre még nem figyelt fel az irodalomtörténet; vagy legalábbis nem abban az összefüggésekben, amelyeket e látogatás felszínre vetett. Közülük egyeden egyet emelnék ki, amely —durva leegyszerűsítésben —a következő­ képpen hangzik: vajon mi lehet az oka annak, hogy Márai - és regénybeli alteregója —hátat fordított e csodálatos világnak, amelynek harmóniáját és szépségét olyan magával ragadó érzéki erővel jelenítette meg írásaiban? Ha a regény felől közelítjük meg a kérdést, a válasz meglehetősen egy­ értelmű, jól átgondolt, ha úgy teszik: koncepcionális; az egész mű e körül a tengely körül forog. Ugyancsak rövidítve és leegyszerűsítve így hangzik: Ez a csodálatos dél-olasz mikrovilág, amely az európai kultúra egyik bölcsője s bizonyos értelemben az egész emberiség példázatának is tekinthető —olyan mérheteden és kilátástalan nyomorban szenved, amelyből csak egy remélt csoda emelheti ki. Hasonlóan az itt menedéket talált hőshöz, aki azért távo­ zott hazájából, mert abban az anyagihoz hasonló szellemi-politikai nyomort tapasztalt, amelynek megváltoztatását szintén csak a csoda által tudja elkép­ zelni. S ő, aki hisz az ember —és anyagfölötd erőkben, elhatározza, hogy a világ (és hazája) megváltása érdekében feláldozza magát, életét. 380 �A gondolatmenet ebben a formában megtámadhatatlan, ám maga a re­ gény, a szerző is kérdőjelet tesz mögé. Ha nem is szavakban, hanem az el­ mélet, a világmegváltás meghirdetőjének a tettein keresztül. Azzal az egy­ szerű momentummal, hogy az önfeláldozást megkérdőjelezve a cselek­ ménybe olyan szálakat is belesző, amelyek puszta öngyilkossággá fokozzák le a tettet. A hős ugyanis annak a napnak a hajnalán veti magát a mélybe, amelyen a kivándorlási hivatal az ország elhagyására kényszerítette volna, méghozzá olyan lélektelenül, hogy elszakította volna élettársától, aki Am e­ rikába kapott beutazási engedélyt, szemben ővele, akit a kieden Ausztráliá­ ba irányítottak. Ha azonban az éppen az elutazásunk előtti hetekben megjelent 19501952-es évek naplójába (vagy annak korábban közzétett változatába) tekin­ tünk a válasz bonyolultabbnak tetszik. Különösen, ha melléje tesszük a San Gennaro vérének befejező részét, amely a nápolyi szent ereklyéjének csoda­ ként meghirdetett (s évi háromszori rendszerességgel ismédődő) folyé­ konnyá válását is megjeleníti. Csoda, megrendelésre? - tehető fel a kérdés, és regényében Márai közvetíenül ugyan nem válaszol, de valamiképpen mégis érzékelteti, hogy az esemény túlvilágisága legalábbis megkérdőjelezhető. Megkérdőjelezhető, mint ahogy egész világunk, az emberiség megválthatósága is. )Visszautalva ezzel az olvasó által levonható pesszimista s végkövetkeztetéssel Lőrinczy Huba tanulmányára, aki először adott hangot ennek a gondolatnak.) A naplók adatai közül talán az a legfontosabb, amelyből egyértelműen kiderül: a valóságban Márai is és felesége is megkapták az amerikai vízumot. A regénybeli férfi és nő adminisztratív kettészakításának tehát nincs valós életfedezete. Egyszerű írói kitaláció, amelyre Márainak „csupán” azért volt szüksége, hogy általa megteremtse az öngyilkosság külső indítékát. S ha ez így van, meggondolandó: milyen méretekben kell komolyan vennünk ezt a sorsdöntő cselekedetet? - A regény belső világában természetesen nem vethető fel ilyen kérdés. Ám Márai életanyagához viszonyítva nem tekint­ hetjük másnak, mint egyfajta szerepjátszásnak, s amelynek csak szimbolikus jelentősége van. —Megítélésünk szerint azonban így is számos olyan üze­ netet tartalmaz, amelyre nagyon is oda kell figyelnünk, s amelyek végső soron választ adhatnak a gondolatmenetünk elején felvetett kérdésre: miért is szánta rá magát Márai arra, hogy elhagyja azt a környezetet, amely élete egyik legszebb szakaszát keretezte? A további válaszokat immár az A mi a Naplóból kimaradt 1950—1952 című kiadvány sorai tartalmazzák, amelyek Márai feljegyzéseinek korábbi válto­ zatával szemben több teret szentelnek az író személyes életének és nem mindig a nyilvánosságnak szánt gondolatainak. Ezekből megtudhatjuk, 381 �hogy a kivándorlásnak egészen prózai okai voltak. Az olasz hatóságok a menekülőnek nem adtak állampolgárságot, csak tartózkodási engedélyt, amelyet folyamatosan meg kellett újítani. A megélhetés is bizonytalan volt. Kezdetben pénzzé kellett tenni a feleség értékesebb ruhadarabjait, ékszereit, bár utóbb a német és olasz kiadók már-már egy-egy régebbi mű fordítását is megjelentették. Mindehhez társult egyfajta politikai félelem is: Márai na­ gyobb biztonságban érezte magát a távolabbi kontinensen. Gondolatban még arra is vállalkozott, hogy polgári állást vállal; hogy ilyen hagyományos módon biztosítsa felesége és fogadott fia jövőjét. Igaz, azzal a kiegészítés­ sel, hogy az állampolgárság és az anyagi háttér megteremtése után időnként még vissza-visszatér Európába. Ez mind igen elfogadhatónak hangzik, ám még mindig nem található meg benne az a mag, amely a regénybeli öngyilkosság gondolatát elindította volna. Pedig a válasz fellelhető az említett sorok között, nemkülönben ak­ kor, ha felidézzük Márainak a háború előtti nézeteit, amelyek az eltömege­ sedéssel, a szellemileg kiüresedő civilizációval, Európa kultúrájának a pusztulásával függenek össze. S tegyük hozzá: amely értékvesztés és eltö­ megesedés jellegzetes megtestesülését 1952-ben is elsősorban a kényszerha­ zának választott Amerikában láthatta. Ezt ugyan a napló ilyen közvedenül és leegyszerűsítve egy helyen sem mondja ki, de számos utalása egyértelmű­ en érzékelteti. Ugyanakkor ezek a szövegek megrendítően rögzítik Márainak a kivándorlás kiváltotta érzéseinek az ellentmondásosságát. Am i­ kor kézhez kapja a vízumot - hazafelé tartva sírni kezd az utcán. Kezében érezheti az új élet, a menekvés lehetőségét? Vagy visszaretten attól az élet­ formától és országtól, amelyet nemrég közönnyel és ellenszenvvel, majd cinizmussal és műveletienséggel vádolt? S ekkor elérkezünk ahhoz a kulcs­ mondathoz, amely egyértelműsíti feltevésünket: „Nem lehetetlen, hogy belehalok, ha kimegyek A m erikába...” —Ezek a szavak kimondják a lénye­ get, azt, hogy a regénybeli alterego öngyilkossága —egyfajta leszámolás a múlttal, búcsú az európai kultúrától, mindattól, ami eddig mint embert és írót meghatározott. Nem kívánjuk túlírni a felvetett összefüggést, de feltétlenül idekívánko­ zik még a naplónak az a bekezdése, amely az irodalom jelentőségének ha­ nyatlásáról szól, az írásról, amelyre a világnak már nincs szüksége, s amely­ nek nyomán Márai több helyütt is megemlíti, hogy a jövőben már csak a maga számára, íróasztalfiókjának kíván alkotni. Végül az Amerikával kapcsolatos ellentmondásos érzéshez tegyünk hoz­ zá még két momentumot. Egyrészről azt, hogy az 1951 őszén beindult Sza­ bad Európa-adások honoráriuma ugyan megnyugtató anyagi hátteret bizto­ sított Márai életéhez, ugyanakkor azonban kezdetben elvonta minden al­ 382 �kotó erejét. Másrészről pedig azt, hogy e kapcsolódással ugyan bekerült a világpolitika áramába, ám ezáltal vaskos kompromisszumokra kényszerült; beszédhelyzete megváltozott, s nem mondhatott ki közvedenül olyan indu­ latokat, mint amelyek például 1956 nemzetközi elszigetelődése nyomán feltódultak benne, látva azt, hogy a két nagyhatalom kiegyezett egy kis nép szabadságharcának eltiprásában. (A San Gennaro vérét Márai épp ezekben a hónapokban fejezte be. A re­ gény 1957 nyarán megjelent német fordításában már ott olvasható az a feje­ zet is, amely az 1956-os forradalom nyugatra távozott ex-kommunistáit elítéli.) Ennyit tehát a Parco della Rimembranza kilátója kapcsán azokról az alkotáslélektani vonatkozásokról, amelyek az emberiség megváltását vállaló hős tettéhez kapcsolódnak. * * * A másik kérdésünk igencsak prózai s az előbbinél jóval egyszerűbb. így hangzik: vajon jó helyen jártunk-e? Jó helyre helyezték-e el az emléktáblát? Hazajövet ugyanis újra kézbevettük a regényt és a már említett napló kiegé­ szített kiadását. S megdöbbenve tapasztaltuk, hogy sem az egyik, sem a másik nem via, hanem villa Ricciardiról szól, villáról, ami épületet, épületcsoportot, települést jelent. A mi kis utcánk egyemeletes háza nem illik bele ebbe a képbe. A regény egyértelműen településről, bagolyvárról beszél, amelyet kagylómész odúk, lakóbarlangok szegélyeztek, s közepén temp­ lomtorony emelkedett. A napló is „több házat” - „közös kerítéssel” említ, amely Posilippo „tetőzetén” emelkedett, s az épülethez, amelynek második emeletén Máraiék laktak —e leírás szerint —„szép, enyhe lépcsőzettel emel­ kedő betonút vezet/ett/ fel, óriási pálmák, szőlőlugasok között.” A Via Ricciardira ez semmiképpen sem mondható. Majd újra kézbe véve az író régi térképének másolatát meg is találom a Villa Ricciardinak jelzett helyet, a mi Via Ricciardinktól légvonalban körül­ belül négy kilométerrel északabbra (az új térkép viszont már nem tünteti fel). Lehet, hogy ez volt Máraiék igazi tartózkodási helye, az igazi genius loci? Miközben a kérdésről töprengünk, Mészáros Tibor felhívja a figyelmem a napló „Lajosára”, aki Máraiéknak a lakást szerezte, s aki nem más, mint Márton Lajos, Márainé nagybátyja s már jóval korábban a Posilippon élt — mint a Bagnoliban szervezett menekülttábor alkalmazottja. Lehet, hogy a levelek - óvatosságból - az ő címére irányítattak? S így jöhetett létre a cse­ re? A nápolyi emléktábla-állítók így jutottak volna a Via Ricciardira? 383 �Szép és logikus lenne ez a kombináció. Ám a regényben mégis található néhány olyan részlet, amely mintha a „via” mellett szólna (például az, hogy a főhős reggelente felkereste a tengert vagy a kilátót, amelyek ide elérhető közelségben fekszenek). S itt van még a napló egy további mondata 1949ból, amely így szól: „Lajossal szobát cseréltünk”, méghozzá olyan szobát, amelyet a következő oldalon Márai „új szállásként’’ aposztrofál. Lehet, hogy ez a szobacsere —a „villából” a „viára” való leköltözést jelentette? Lehet, hogy az író időnként itt is tartózkodott? (A naplóban ugyanis a helyiség dolgozószobának való berendezéséről van szó.) Jó lenne mindezt eldönteni. Vagy legalábbis a mai Villa Ricciardit is fel­ keresni, ha ugyan még megvan. (A hajdani ligetes Posilippot - a Rózsa­ dombhoz hasonlóan —ma már sűrűn beépítették.) Az utánam jövők talán majd megteszik, s akkor véglegessé és hitelessé válhat az író nápolyi emlékhelyeinek a sora. „Magyarország olyan hely...” Salamon István rádióinterjúja Márai Sándor sógornőjével —Ön mikor ismerte meg Márai Sándort? —Amikor megnősült, rögtön a házassága után, mikor legelőször együtt hazajöttek Kassára. Hát annak már rengeteg éve, én már nem emlékszem pontosan, hogy az mikor történt. Egész fiatalok voltak még. Aztán mentek Németországba lakni. S hazajöttek, otthon voltak talán egy hónapig. —Es hogy ismerkedett meg a% Ön testvérével Márai Sándor? —Az én testvéremet kiküldték a szülei Németországba —inkább nem mondom el, hogy miért, az tisztán magánügy - és tudomásom szerint ott ismerkedtek meg Németországban. És aztán megbeszélték, Magyarorszá­ gon találkoztak másodszor és akkor volt az esküvő. —Szerelem volt e%? —Szerelem, nagy szerelem volt. —Es a testvére ismerte már Márai müveit? —Hát ő akkor még alig írt valamit, az csak egy pár újságcikk volt Márai még a kezdet kezdetén volt. A szüleim, amikor megtudták, hogy ők Németország­ ban ilyen jól összeismerkedtek, hazahívták a testvéremet. Nem volt az nekik egy „megfelelő parti”, hát egy fiatal „senki” volt akkor, hogy úgy mondjam. —Es Önök milyen családi háttérrel rendelkeztek, Ön és a testvére? 384 �—Mit mondjak magának, egy jó magyar család voltunk. Jó l szituált, ren­ des család. Anyám nagyon sok jótékonyságban vett részt, nagyanyám is, én egyetemre jártam. Szóval ők Pesten akkor találkoztak, és amikor az apám megtudta rögtön utánuk ment és meg akarta akadályozni a házasságot. De hát csak tanúnak érkezett meg. —H ol volt a* esküvői —Pesten. Egy szó sem igaz abból, hogy ablakon ugrott ki az én testvé­ rem, meg ilyen marhaságok, amiket „izé” mesélt. Hát nem tudom, ezt csak magának mondom. Mert ő normálisan elutazott Pestre a szüleimnek az engedélyével, és amikor megtudták a szüleim, hogy ott van Márai is apám utána ment. Nem akarták, hogy hozzámenjen feleségül. Hát ez az egész. —De nagy szerelem lehetett... —Hát igen, nagy szerelem volt! Természetes, hogy nagyon nagy szerelem volt. No, de nem ezt akartam magának mesélni, hanem azt valószínűleg kevesen tudják, hogy ‘45-ben amikor már jöttek az oroszok, akkor mi ott laktunk a fiammal nála, Leányfalun. És az oroszok már egész közel voltak, és ő nem akarta megvárni az oroszokat ott a falun, mert féltette a két nőt, vagyis a feleségét meg engem, hogy az oroszok esedeg erőszakoskodni fog­ nak. Úgyhogy megrendelt egy autót, de a nővérem nem akart bemenni Pestre semmi körülmények között. Én meg nem mehettem Pestre, mert engem Pesten ismertek, és akkor még üldöztek. Úgyhogy nekem ott kellett volna maradnom. Szóval nem akart bemenni, de ó ragaszkodott hozzá, hogy jobb lesz, ha Pestre mennek és nem marad egy ilyen kis helyen. Öszszecsomagolta a holmiját, kikészítette, megvolt minden, amit be akart vinni, és vártunk. Másnap reggel, amikor kellett volna, hogy az autó jöjjön érte, jött egy óriási zuhogás. Egy fantasztikus eső volt, nem állt meg egy pillanatig se. És álltunk, vártunk, vártunk, és az autó, ami meg volt rendelve, nem jött És erre azt mondta Márai - hát nem akarom mondani, hogy Isten ujja —, de a sors: nem megyünk be. Itt maradtak. És ez nagyon szerencsés dolog volt, mert ót a pesti lakásán aztán a nyilasok keresték. Szerencse volt, hogy nem mentek be. De ez csak egy véleden volt, mert akkor az az esó megakadá­ lyozta. Különben nagyon jól kijött azután az oroszokkal, eljöttek hozzánk meglátogatni őt elegánsan, két orosz tiszt jött autóval - én tolmácsoltam, mert hát nem tudott velük beszélni —, kikérdezték mindenféléről, tudták, hogy író, nagyon tisztességesen beszéltek vele, nagyra tartották őt. Leültettük őket, kezdtek beszélgetni, én tolmácsoltam, mert ő nem tu­ dott velük beszélni, és beszéltek mindenféléről, az ő írásairól, meg hogy ő mit csinál, és akkor aztán megemlítette a sógorom, vagyis Márai, hogy: „Em burg”, akkor az oroszok feléledtek s olyan boldogok voltak, hogy va­ 385 �laki tudja, hogy ki az az „Ernburg”, és olyan barátságosak voltak. Semmi körülmények között nem akartak elfogadni se egy italt, se egy ételt, ott vol­ tak vagy egy fél óráig és aztán elmentek. —A z oroszok honnan tudták, bog)/ ő egy ilyen híres személy? Mert agt tetszett mondani, hogy nagyra tartották, —Nem tudom. Az oroszok mindent tudtak. Higgye el, hogy mindent tudtak. Azoknak olyan forrásaik voltak, hogy azok mindenről értesülve voltak. Azt tudom, hogy engem behívtak első nap, mikor bejöttek az oro­ szok. Engem, pedig én ott álnéven voltam, és nem is tudták, hogy Felvidék­ ről vagyok. Behívtak, és több mint három óráig kérdezgettek, hogy ki va­ gyok, mi vagyok. Megmondtam nekik az igazat. És akkor elém tettek egy millió írást, hogy fordítsam le nekik. Minden nap kellett nekik fordítani. Mondom magának, hogy az oroszok mindent tudtak. —Ön, aki talán mindenkinél közelebb kapcsolatba került Máraival, el tudná mon­ dani: valójában milyen ember volt Márai? Mert annyi legenda, monda kering hogy tartózkodó, kissé hideg másokkal szemben. Ön lehet, hogy más szempontból látja, —Nézetem szerint egy nagyon kíváncsi ember volt Nem olyan értelemben, hogy akarta tudni nem tudom milyen titkokat, de kíváncsi volt az embereknek a jellemére. Voltak neki különböző „nőügyei”, ott is inkább a kíváncsiság játszott szerepet, mint szerelem. Ténylegesen csak a nővéremet szerette. Igazán. —Ez végig szerelmi házasság volt, —Végig, igen. És nagyon jól megvoltak együtt. Aztán amikor kimentek, igazán csak ők ketten voltak. Ott volt még a fia, aki adoptáltak. Sajnos ko­ rán meghalt az a gyerek. —Honnan ismerték a Jánoskát? —Ok adoptálni akarták az én kislányomat, de hát én nem adtam a gyereket oda. Bár adtam volna, talán még most is élne. És mikor aztán mondtam, hogy én a gyerekeimet nem adom oda, a Jánoskát egy öreg asszony, aki hordott nekik élelmiszert, mindig magával hozta. És addig hozta a gyereket, amíg megszerették. Az a gyerek nem volt annak az öregasszonynak a gyereke, hanem valami távoli rokona. Boldog volt, hogy elvitték. Akkor adoptálták és elvitték magúkkal. — Visszatérve Márai és Lola asszony házasságára. Nyugodt légkör uralkodott eb­ ben a házban, nem volt mondjuk veszekedés, vagy esetleg ez a gyerekhiány nem okozott néma feszültséget? —Én nem tudok arról, hogy ott lett volna feszültség. Az egy jó házasság volt. Ok nagyon jól megértették egymást, és az én nővérem őt nagyon jól is­ merte, és nagyon jól megértette, és mondom magának az én saját véleményem az, hogy ő ténylegesen csak a nővéremet szerette. Az összes többi „nőügyei”, amik voltak, az inkább csak kíváncsiság volt. Nem voltak komoly dolgok. 386 �—Es a% Ön családja a^tán később megbékült? —Hát, természetesen! Családtagnak elfogadtuk. Én nagyon sokat voltam ná­ luk. Párizsban voltam minden évben, Berlinben is voltam velük. Még akkor fiatal gyerek voltam, iskolába jártam, hát a szabadidőmet ott töltöttem. És aztán ‘45ben, amikor a bajok voltak, akkor ő elhelyezte az én kislányomat egy intézetben —hamis néven persze —,és a kisfiú velem maradt, és őt is megmentette. —És ügy tudom, hogy kísérletet tett arra is, hogy Önt megmentse. —Hát, meg is mentett engem! —Elmondaná ennek a történetét? —Én elmenekültem Kassáról. Az állomás főnök, aki egy nagyon rendes ember volt üzent nekünk, hogy most utazhatunk, menjünk. Kimentem az állomásra a fiammal, aki akkor 10 éves volt, felültem a vonatra és boldog voltam, mikor már a vonatba ültem, azt hittem, hogy most már nyugalom van. És egyszerre csak megérkezik a magyar kontroll a vonatban, és a vezetője egy kereskedő, akinél én vásároltam állandóan, s aki engem remekül ismert Az úgy ment el mellettem, mintha sose látott volna. így megérkeztünk Pestre. Pesten aztán elmentem a lakásukba, ők nem voltak otthon, csak a nővérem írta, hogy odamenjek. De még mielőtt odaértem, találkoztam az öccsével, Gáborral az utcán és ő rögtön ma­ gukhoz vett, és aztán elhelyeztük a fiamat egy családnál, és én meg hol itt alud­ tam, hol ott aludtam, hát valahogy aludtam. És a végén kimentem Tahiba, egy családhoz és ott töltöttem vagy két hónapot, oda a gyereket is elvittem. És aztán vele együtt átköltöztünk Máraiékhoz Leányfalura. És ott vártuk meg a felszaba­ dulást. De ő nem akarta —ahogy mondtam —, ő be akart menni Pestre. Jól járt, hogy nem ment be Pestre, mert Pesten a nyilasok keresték. És azt is hitték, hogy őt elvitték, mert mikor a férjem megérkezett és keresett minket, akkor Pesten azt mondták neki, hogy Márait elhurcolták. Hála Istennek ez nem volt igaz. De ő annak ellenére elment, mert tudta, hogy Leányfalun voltunk eredetileg és ott megtalált minket. De hát az egy csoda, hogy ott maradt —Milyen volt a magánéletben? —A feleségével mindent megbeszélt. Már a többiekkel, mint velem pél­ dául nem. —Miért? —Egy kicsit féltékeny volt. Nem szerette, hogy mi olyan nagyon szeret­ jük egymást a feleségével. —De két testvérről volt s%ó! —Hát, igen. Féltékeny volt. Úgyhogy velem nem tárgyalt, velem előfor­ dult, hogy megérkeztem hozzájuk és még Párizsba, vagy Berlinbe és már harmadnap összevesztünk valamin. —Sértődé kény volt? 387 �—Nem. Azt nem mondhatnám. —De min vesztek öss%e? —Nekem nem tetszett valami, vagy neki nem tetszett valami. Valamin mindig összevesztünk. —Ön a olvasta müveit Reszeltek egy-egy új írásáról? —Én velem soha. Csak a feleségével mindenről. —Es ha Ön mondjuk elmondta a véleményét? Volt erre alkalom? —Én nem beszéltem vele az ő műveiről. Soha. Mi csak családi beszélge­ tést folytattunk. —Aztán, mikor ‘48-ban először Kómába ment ki, s utána tovább az Egyesült Álla­ mokba, akkor milyen leveleket váltottak Ön és a testvére? Hogy érették ők magukat? Mert azért Márainak nagy trauma volt elhagyni Magyarországot és a magyar anyanyelvet —Megmondom magának, ő egy kicsit rossznéven vette, hogy mi nem mentünk el velük. Azt mondta, hogy nem lett volna szabad ott maradni nekünk se. Én vele nem leveleztem, csak a nővéremmel. —Es ebekből a levelekből kiderül hogy éltek, hogy dolgozták f e l ez} az emigrációt? —Hát, ő bizony eleget szenvedett ebbe az emigrációban. Nehezen viselte el, az elején legalább. Elment az én nagybátyámhoz, aki ott élt Olaszország­ ban, ott voltak sokáig nála, és aztán elmentek Amerikába. Aztán megint visszajöttek, mert a nagybátyám rájuk hagyta a lakását. S akkor visszajöttek Olaszországba és ott éltek talán öt évig. Ott voltunk is őt meglátogatni én meg a lányom, meg a gyerekek. De nem akarta, hogy ott lakjunk nála, mert innen jöttünk és az neki nem tetszett. —Ehhez ci dologhoz makacsul ragaszkodott élete végéig hogy ugye a könyvei nem j e ­ lenhetnek meg addig amíg szovjet csapatok tartózkodnak az országban? —O éppen úgy volt a szovjet ellen, mint a fasizmus ellen. Mind a kettőt utálta, mert mind a kettő erőszak volt. Abszolút liberális ember volt. —Es az amerikai életről mit tetszik tudni? —Hát, nem tudok sokat, mert csak a nővéremmel leveleztem, aztán már elég ritkán és hát tisztán csak ilyen családi dolgokat írt meg. Semmi különö­ sebbet nem tudok, azt se tudtam akkor, hogy miket írt, hogy hova írt. Könyveket, amit írt elküldte a vömnek Izraelbe. Családi képpel volt egy garnitúrájuk, két csésze meg hozzávalók. És mielőtt öngyilkos lett azt el­ küldte nekik, hogy az megmaradjon a családnak. —A z Ön fiának? —A vömnek. A vömmel volt jóba. —Ön úgy érzi, hogy ez a gesztusa is arra mutat, hogy ő készült erre az öngyilkosságra? —Természetes. Akkor már tudta, hogy öngyilkos lesz, azért küldte ezt el. —És mi lehetett a végső oka ennek az öngyilkosságnak? 388 �—Nagyon beteg volt. Rákja volt, és állítólag nagyon szenvedett. És a fiának az özvegye akarta, hogy odamenjen hozzájuk lakni, de ó nem akart, ott maradt egyedül San Diego-ban. Hát, hogy ott hogy élt, azt jobban megmondta magá­ nak, könyv is van róla, hogy milyen elhagyatott életet élt ottan. —A Jánoska felesége mondta, hogy költözőn oda? —Igen, hívta őt, hogy jöjjön hozzájuk, amikor meghalt Lola, akkor hogy ne maradjon egyedül. De nem akart odamenni. —Tehát o tudatosan készült a halálra? —Az még évekkel azelőtt volt, mert ő még vagy két évig utána élt, a Lola halála után. Nem lett rögtön öngyilkos. —És Jánoska hány éves korában halt meg? —János fiatal volt, 40-45 körül. Nős volt és három gyereke van. És ez a felesége, mikor meghalt Lola, akkor meghívta őt, hogy költözzön hozzájuk. De nem akart odamenni. —Itt azért arról is lehet s^ó, hogy o egyedül volt, beteg a feleségét elveszti, a fiá t el­ veszti. —Hát, a fiát jóval előbb elvesztette már. A felesége elvesztése az biztos, hogy rémesen hatott rá. Tudom, hogy egyszer azt írta, mert kifogásoltam, hogy nem jött a nővéremtől levél, és írtam, hogy mi az, hogy olyan régen nincs levelem, hát akkor ő válaszolt vissza, hogy: „persze, hogy nincs levél, mert Lola már eszméleden állapotban fekszik a kórházban és minden nap ott ülök mellette, és azt mondja az orvos, hogy az hogy ott ülök és fogom a kezét ez jobb neki, mint bármilyen orvosság”. —Utána már nemigen leveleztek? —Nem. Az az én hibám volt, mert amikor meghalt a nővérem, akkor azt írtam neki, hogy tekintettel arra, hogy annyira akadályozta, hogy találkoz­ zam a nővéremmel —mert én elmentem volna őket meglátogatni —, de ő nem akarta, hogy idejöjjek, innen ne jöjjön senki. Úgyhogy azt írtam neki, és már nagyon bánom ezt, akkor azt írtam, hogy tekintettel arra, hogy m eg­ akadályozta, hogy én még Lolával találkozzak, hát gondolom, hogy már a mi összeköttetésünk is megszűnt. És ezt most nagyon bánom. —És ha egy kicsit erőszakosabb Ön? —Lehetett volna vele beszélni, mert akkor elmentem volna, nagyon örült volna neki a végén. —Igen, ez azértfurcsa, mert lehet, hogy Önre féltékeny volt, de hát Ön semmiféle p o ­ litikai szerepet nem vállalt —Nem, nem. Csak azt, hogy itt maradtunk. Azt rossz néven vette, hogy mi nem mentünk ki. —És a testvéreivel ő milyen viszonyban volt? 389 �—Érintkezett velük, de nagyon gyatrán, hogy úgy mondjam. Úgy jóba volt velük, szerette ókét. Nézetem szerint egy hibát csinált, mert neki nem írni kellett volna főispánnak, vagy mi a nyavalyának, aki ott volt, hanem el kellett vplna menni Kassára és egész egyszerűen az apámat magával vinni. Az ő apja akkor már nem élt, odaadni az ó apjának az iratait, az én apámon senki a világon nem mondta volna azt, hogy zsidó. Abszolút nem volt zsidó külsejű, magas volt, szőke volt, és akkor megmenekült volna. De ő ahelyett, írt ennek a, aki ott van, tudja, akit most mondott magának, és ez visszaírt neki, hogy sajnos ő nem tud semmit tenni, hogy az a németekre tartozik. —M ost Ön úgy látja ennyi év távlatából hogy a% Ön édesapját Márai úgy menthette volna m eg ha nem ír levelet Kassáraf hanem átho^ga. —Ha elmegy érte. Mert ki lehetett menni a táborból, sokan voltak, akik kimentek a táborból Kassán, a zsidótáborból. És hogyha elment volna sze­ mélyesen érte, vagy azt írta volna neki, hogy utazzon el, mi elutaztunk, az apám is el tudott volna utazni. Az apám azt gondolta, hogy neki már nem lesz semmi baja, mert ő már egy öreg ember. Pedig éppen az volt a baja. —Elvitték? —Rögtön, igen. Ha ő akkor vagy érte megy, vagy nem írt volna a főis­ pánnak, az apámnak írt volna, hogy: Gyere! — az apám nyugodtan fölült volna a vonatra, eljött volna Pestre. Az ő édesapja nem élt már akkor, s a Márai apjának a papírjaival ma is élne talán. —Ön volt a híres Mikó utcai lakásban? — Hát, hogyne, sokszor. Hát jártam hozzájuk, akkor, addig-addig míg nem volt semmi baj, ugye. —A ^t a könyvtárat is elvitte a bombatalálat. —Mindent elvitt, igen. Úgyhogy az szerencse, hogy ő nem tudott visszaköl­ tözni. Duplán szerencse, először is, mert ott keresték a nyilasok, másodszor is, mert a házat bomba érte. Úgyhogy, hogy is mondjam, az olyan gondviselés volt. És ő nagyon hitt a gondviselésben. Ilyen szempontból kicsit babonás volt —A^ ember nem is gondolná róla. —Radványiék ott laktak, ugyanazon az emeleten, ahol Márai. Az az ő há­ zuk volt. -H o l? — A Mikó utcán, nem tudom hányas szám. Az egyik lakásban laktak Máraiék és ugyanazon a gangon laktak Radványiék, akik nem voltak otthon. Valahol járkáltak. Aztán hazajött Radványi... —A testvér. —A testvér. És elment, és lefeküdt a saját lakásában. És az apám a Márai lakásból —ezt Radványi mesélte, nem tudom, hogy igaz-e —bement hozzá­ 390 �juk a lakásba. És valaki ottan mozgott, és akkor az apám kezdett kérdezni, hogy: „Ki járja itt, ki vánnya itt?” Mert az én apám nem tudott nagyon jól magyarul, osztrák volt. Radványi kitalálta, hogy az apám kérdezte, hogy: „Ki járja itt, ki vánnya itt?”. De hát Márainak ehhez semmi köze. Elment Gézához meglátogatni, mert megtudta, hogy nagyon beteg. És amikor be­ csengetett, akkor Géza jött neki vidáman ajtót nyitni. Azt mondja: „Hát, Te jól vagy? Akkor megyek!” — hátat fordított és elment. Arra emlékszem, hogy még a legelején, a házasságuk után volt valamikor. Egyszer csak éjjel csengettek, megérkeztek Lolával Kassára. Hogy miért jöttek akkor haza, azt nem tudom. Akkor körülbelül egy hónapig ott maradtak nálunk. De akkor ő még nagyon „kisember” volt. —Es Ön szerint Márainak miért voltfontos Kassal Annyit írt róla, erről a polgárvilágról —Szerette a várost, és otthon érezte magát. Ott voltak a szülei, ott volt a lakás, benne volt az a családi érzés. —E se^ apolgárság iránti vonzódás? —Hát ez ilyen volt, végig ilyen volt. Gyanúsítják őt, a múltkor olvastam vala­ hol, hogy fasiszta volt Hát ilyen marhaságot írni! Hát éppen úgy utálta a fasisztá­ kat, mint a kommunistákat Mert mind a kettőt utálta! Minden erőszakot utált! —Önjá r t a Mikó utcában? —Hát, hogyne. Sokat, sokszor voltam ott. —Hogy volt berendelve? —Volt ott három szoba mellékhelyiségekkel. Neki volt egy külön szobá­ ja, nagyon szép könyvtárral. Egy óriási, az egyik fal tele volt könyvekkel. Túlnyomóan ott tartózkodott. Ha ott voltam, keveset beszéltem vele. Nem szerette nagyon, hogyha én jöttem. —E%t még mindig nem tudom -p ed ig már több mintfél órája beszélgetünk hogy mért? —Féltékeny volt. Mikor a gyerek megszületett, akkor borzasztóan örült, gyönyörű gyerek volt, nagyon hasonlított az anyjára. És ténylegesen azt lehet mondani, hogy rém boldog volt, és aztán az a gyerek kapott egy járvá­ nyos betegséget, és hat hónapos korában meghalt. Az egy borzasztó tragé­ dia volt. S akkor elutaztunk mind a hárman együtt valahova, a Mátrába. Ott voltunk együtt és mondhatom magának, hogy nagyon rossz volt mindnyá­ junknak. Hát, lassan az ember mindent elfelejt. —Márai milyen névre keresztelte a gyereket? —Kristófnak hívták. Az egy rémes tragédia volt, hogy az a gyerek meg­ halt. Olyan nehezen született, ilyen rengeteg év után. Azt nem tudom, hány éves házasság után született. De nem nagyon ír arról, egyáltalában. Nagyonnagyon nehezen viselte el a halálát. 391 �—Lehet, hogy Márainak élete végéig e* trauma volt? —Nem hiszem. Az olyan régen volt, és közben adoptálták ezt a másik gyereket, úgyhogy mégis volt egy gyerek. De hát sajnos azt hiszem ez a má­ sodik gyerek, ez nem volt nagyon sikerült. —Utána Márai azért a csa Iádban, az oroszokról és az á j politikai fordulatról azért csak beszélt? —Nézze, 6 pontosan úgy nem szerette ezt, mint ahogy nem szerette a másikat. —Már úgy értem, hogy valamilyenjóslásba bocsátkozott, hogy most orosz uralom lesz? —Nem, nem arról nem beszélt. Csak hát látta, hogy ó itt nem maradhat. Magyarország olyan hely, ahol ó itt tovább nem maradhat. O úgy írni nem tud, ahogy tőle itt megkövetelnék. Valamit kellett csinálni. O először ki­ ment csakúgy látogatóba, de hazajött és aztán mentek csak el. —Ez a rejtély nekem , ez az 1948. Hogy akkor hova írt? Mennyire készült arra , hogy o kimegy? —Hát nagyon keveset írt akkor olyasmit, mert nem nagyon volt lehető­ ség, hogy olyat írjon, ami neki a szája íze szerint volt. S ha írt, akkor köny­ vet mondjuk, nem cikkeket. —A családnak nem mondogatta, hogy készül elmenni? —Én nem voltam akkor náluk. Én elutaztam Pestre, nem tudtam róla, csak tudom, hogy egy szép napon a nővérem közölte, hogy mennek el. Na­ gyon kétségbeesetten közölte, hogy mennek el. Mert tudta, hogy én nem fogok tudni velük találkozni. Nem azért volt kétségbeesve, mert Magyaror­ szágot otthagyja, hanem hogy a családtól elszakad. —Leányfaluról —amikor az oroszok bejöttek —Ön visszament Kassára. —Amikor eljött a férjem, akkor hazamentünk. O munkaszolgálatos volt, sikerült neki túlélni, eljött értünk és rögtön hazamentünk. Mikor az oroszok bejöttek Leányfalura, körülbelül egy hét után betelepítettek hozzánk egy egész csoportot. Azok javították a szerszámaikat az oroszoknak. Volt kö­ zöttük egy szociáldemokratát, aki nem szerette őket. Az sokat beszélgetett Máraival, én tolmácsoltam mindig. Megbeszélték a dolgokat, és hát el­ mondta a véleményét az az orosz, hogy mennyire elégededen, hogy meny­ nyire nem tetszik neki ez a kommunizmus. Hát ott voltak nálunk vagy egy hétig és zavarták őt, nem tudott írni. Akkor azt mondta nekem, hogy: „Hát, Te olyan jóba vagy az oroszokkal, menj el a parancsnokhoz, hogy vigyék el ezeket innen.” Én elmentem a parancsnokhoz, aki egy rettenetes nagy hülye volt, de volt egy titkárnője, az egy remek nő volt, e g y orosz nő. Azzal na­ gyon jóba voltam, segítettem is neki, mert állapotos lett és én vittem el őt küretre, hát nem tudom, hogy ez érdekli-e magát. Szóval akkor elmentem 392 �hozzá, hogy: „Vigyék el tőlünk az oroszokat, hát annyi üres ház van, miért kell, hogy nálunk legyenek.” Akkor eljött ez az orosz hozzánk, ez a vezető, azt maga nem tudja elképzelni, hogy azok az oroszok, akik ott laktak ná­ lunk, hogy meg voltak rémülve. Az mindegyik így reszketett. Amikor az a parancsnok eljött, ő csak körüljárt, nem szólt semmit, a vé­ gén azt mondta nekik: ebbe a szobába, ahol mi laktunk —négyen egy szobába dugva —azt mondta: „Ebbe maguknak nincs bejárása!” Ide egyiknek sem szabad belépni! —mondta az orosz és avval elment. Amíg ezek ott voltak, addig nekünk tényleg békénk volt. Egy szép napon aztán mentek tovább. És akkor azt mondja Márai ennek, akit ismert, mert az első dolog volt, mikor jöttek, hogy fölakasztottak egy Sztálin képet. Azt mondja Márai en­ nek a szociáldemokratának, hagyd itt nekem ezt a Sztálin képet. Azt mondta a pasas: nem lehet, mert ez inventár. Nincs mit csinálni! Erre el­ mentek mind, egy perc múlva visszajött ez az orosz és hozta a képet, és mi azt fölakasztottuk. És azután jöttek az orosz csoportok, tömegesen, akik minden házba bementek és kellemedenkedtek. Pláne, ahol nők voltak. Be­ jöttek és meglátták a falon azt a Sztálin képet. Egyszerre olyanok lettek, mint a bárányok. Nálunk senki, egyeden orosz semmi kellemedenséget nem csinált. Ezt mind a Sztálin képnek köszönhettük. ('Kertesz Gáboméval a felvétel 1997. május 7-én készült. Szerkesztett változat.) Pienták Attila A szintézisre várva Új tanulmánykötet Márai Sándorról: benne a tavaly áprilisban Szombat­ helyen rendezett centenáriumi Márai-konferencia anyaga. (Vagyis csak kö­ rülbelül, mint az Előszó tudósít róla.) ftHinni szeretnök: kiadványunk nem mél­ tatlan Márai Sándor emlékéhez” —fejezik ki ugyanitt reményüket a szerkesztők. Nos, a kötet minden tekintetben méltó Máraihoz, ezzel nincs is semmi baj, sőt talán egyáltalán nincs baj, ha csak az nem, hogy ez a színvonalas gyűj­ temény ráébresztheti az olvasót a Márai-recepció problematikusságára. Ha­ nem lássuk először a könyvet, elsősorban, amit dicsérni lehet rajta. Ami puszta ádapozás után is föltűnhetik, az a kötet változatossága, gazdagsága. A huszonhét írás három csoportba sorolható. Az első tizenhat 393 �szöveg nagy része irodalmi elemzés, a következő hét nyelvészeti közelítés, a négy záródarab pedig életrajzi adalékokkal szolgál, vagy éppen a szerző emberi alakját idézi. Különösen üdvözlendőnek tűnik a nyelvtudományi (mindenekelőtt, érthető módon, stilisztikai) nézőpont aránylag terjedelmes megjelenítése: az egzakt módszer fényében állva ugyanis a Márai-szövegek végre csakugyan szövegként, nyelvi produktumként kezdenek viselkedni, függedenül a szerző legendáriumától, mely a köztudatot (az irodalmi köztu­ datot is!) természetesen mind a mai napig élénkebben foglalkoztatja a textusok megcsináltságánál. Nem-nyelvészként bizonyos jóleső érzéssel olvastam ezeket a fejtegetéseket, lám, akiről olyan bonyolult és szakszerű elemzés születik, mint például Békési Imre tanulmánya, talán mégiscsak író volt elsősorban. Bizony az: ez a könnyűkezű irodalmi mesterember, fölényes és cinikus (vagy ironikus?) európai kultúrdandy, aki élete első felében esztétikai kedvtelésből, második felében történelmi kényszerűségből addig-addig építgette önnön szobrát, amíg —ezt nem mindig veszik észre! - méltóvá is lett ehhez a szoborhoz, nos ez a jelenség azért elsősorban író volt, a nyelv munkása; és ha élne, titokban nagyon örülne, hogy munkásságának legalább néhány darabja a hűvösen precíz nyelvtudomány nagyítója alá került. Bölcs döntés volt tehát e hét előadó meghívása és írásaik szerepeltetése; külön örömet jelent, hogy közöttük találjuk Szathmári István Halotti bestédelemzését, mely —a kötetben egyedenként - Márai költészete felé fordul. Érdekes, színvonalas a négy záróírás is. És szomorú. Hiszen ezek az elő­ adások választott témájuk szerint kevésbé a művel, inkább az élettel foglal­ koznak, márpedig Márai élete igazán szomorúnak mondható, mert nincs annál keserűbb, mint ha valaki túléli, olyan soká túléli saját korát, talán ön­ magát is. Fontosak és nagyon szükségesek az újabb és újabb adatok Márai emigráns-éveiről (hagyjuk az eufemizmust: ez életének majdnem a fele!), de a könyv ekképp —belátható - kellemeden benyomásokat hagy maga után. (Már amennyiben folyamatosan olvassuk, ami persze nem természetes használad módja egy efféle gyűjteménynek. Megjegyezhető még, hogy a csokorból valóban fájdalmasan hiányzik Szörényi Lászlónak a konferencián elhangzott, de a kötetből végül kimaradt előadása.) Az első tizenhat írásból álló egység mutatja a legnagyobb változatosságot. Változatos tematikájában: egy műre koncentráló regényelemzéssel épp úgy találkozunk, mint komparatívval, szóba kerül Márai kisprózája és korai novellisztikája, akad egy egész pályaszakaszt elemző írás, elemzésben részesül­ nek ritkábban említett művek (A szegények iskolája, Erősítő), némileg kakukkto­ jásként hat két, inkább az életrajzzal foglalkozó tanulmány (ezeknek inkább a kötet záródarabjai között lett volna a helyük), valamint a Márai művészet­ szemléletével foglalkozó áttekintés. Változatos műfajában: szabatos műelemzés 394 �mellett nagyvonalú idézetgyűjteményt, komoly elméleti hátteret mozgató ok­ fejtés mellett szubjektív és kevésbé szubjektív esszét találunk. És változatos színvonalában is. Erről azonban itt és most ne essék szó, aminthogy szükség­ telennek tartom egyes írások kiemelését is —elég talán annyi, hogy , Márai Sán­ dor emlékéhez” méltatlan előadás-szöveg nem szerepel a kötetben. Mi az a jelenség tehát, amelyre a gyűjtemény, önmagán túlmutatva, rávi­ lágít? Két idézet kívánkozik ide, mindjárt a könyv legelejéről. Az első a szerkesztői Előszőból: „a tanácskozás résztvevői [...] sokkal inkább az életmű egyegy részletéről’ kisebb-nagyobb összefüggéseiről beszéltek, mintsem az egészéről, inkább szolgáltattak érdekes és fontos adalékokat, mintsem a teljes oeuvre-ről nyilatkoztak volna (bár akadt, ki ez utóbbit is megkísértette). S alighanem így volt ez rendjén. A szintézisteremtés ideje nem jö tt még el, s kérdés, mikorra várható. ” Egy oldallal ké­ sőbb pedig Fried István a következőképpen indítja a kötet nyitótanulmá­ nyát: ,A ligha Márai Sándor rejtőzködő, önlegendásító személyisége az oka annak, hogy pályájáról még csak igen kiváló részmonográfiák, áttekintések születtek , korszerű elemzések és érdekes adatközlések, ám a teljes élet- és írói pályát áfogó, igen alapos, részletes mű még nem. A látványosan megnyilatkozó szerzői »intenciókon« túl részint a századfordulós művészöntudat szj'intelen fölbukkanását egyensúlyban tartani törekvő (ön)kritikus, (ön)ironikus gesztusok szintén igyekeznek a kutatást távol tartani az életrajz es 'mtlfelejtésre ítélt »epizpdjai«-tól, és a művekben lelhető, a szerzőtőljóváha­ gyott címjegyzék jelöli ki a Márai-oeuvre látásra érdemesített körét. ” Kezdjük ez utóbbi megjegyzéssel. Friednek alapvetően persze igaza van, amikor rámutat a Márai-mű (ön)szelekciós mechanizmusára, de, s ezt elé­ gedetten állapítom meg, éppen jelen tanulmánygyűjtemény ellent is mond neki, amennyiben —mint utaltam rá —több írás is nagyon hangsúlyos gesz­ tussal Márai kevésbé ismert műveire, műfajaira irányozza a vizsgálódás fénykévéjét. Ha pedig ez így van, netán a Márai-kutatásban kibontakozó tendenciát jelez, akkor feltehető a kérdés: vajon mennyiben lesznek hatéko­ nyak ama figyelemterelő-figyelemelterelő szerzői intenciók? Vajon nem foge megváltozni hamarosan egész Márai-képünk? (És egy zárójel erejéig érdemes eltöprengeni azon, milyen „címjegyzék” is az, amit a kötet reprezentál. Ügy tűnik, fölerősödőben a Márai-kispróza iránd érdeklődés; változadanul hangsúlyos téma a Garrenek néhány darabja; három írás is foglalkozik a Vendégjáték Bolzanoban-nal; jellegénél fogva gyak­ ran idéztetik a Napló is.) A másik kérdés talán még figyelemreméltóbb. Amit Fried István tárgy­ szerűen megállapít, tudniillik, hogy hiányzik egy átfogó Márai-monográfia, azt az Előszó mintegy jóváhagyni látszik, ismételten idézem: ,A szintéziste­ remtés ideje nem jö tt még el, s kérdés, mikorra várható. ” Szomorú ilyen olvasni, különösen egy igényes tanulmánygyűjteményben, mely alcíme és az elősza­ 395 �va szerint tisztelgés kíván lenni (az is!) Márai Sándor előtt. Vajon milyen alapon állítható, hogy nincs még itt a szintézisteremtés, vagyis egy Márainagymonográfia ideje? Talán, hogy a szerző még csak tíz éve halott? Hogy nincs összkiadása? Hogy bizonyos (például német vagy amerikai kiadású) kötetei még legnagyobb közgyűjteményeinkben is egy példányos zárt anya­ got képeznek? Hogy temérdek gyengét és középszerűt írt, remekművei mellett? Mindez így van, de mindezek nem érvek. Véleményem szerint már az is mulasztásnak tekinthető, hogy a kilencvenes években megjelent három Márai-monográfia (kettő Rónay Lászlóé, egy Szegedy-Maszák Mihályé) egyike sem vállalkozott a teljes életmű figyelembevételére, s csak nagyjából a szerző emigrációjáig követték nyomon pályáját. (Úttörő, tűzoltó és egyéb erényei persze mindhárom könyvnek számosak.) Az pedig végképp érthe­ teden, miért természetes, hogy azóta sem született meg a monográfia. (De említhetném a bibliográfiát, a biográfiát, a levelezés-kiadást is a Máraikutatás hiánylistájáról.) Jó l tudom persze, hogy mindez nem örömteli arányban anyagi kérdés, s ha meggondolom, hány klasszikusunk esetében lehetne fölemlíteni ezeket a hiányosságokat, bizony meg kell értenem az Előszó szerzőit. Kényszerűen igazuk lehet, de ez a maga helyén nem elegáns. Mint ahogyan nem teszi elegánssá a kötetet magát, hogy „ Tiszteletben tart­ ván a szerzők autonómiáját, az eltérő helyesírás-, kiemelés-, jegyzetelés- és hivatkozás­ technikákat nem egységesítettük”. Ez nem szerzői autonómia kérdése ugyanis, hanem gondos és szigorú szöveggondozásé —a tarkabarkaság pedig (mely szégyenszemre, de persze nyilván természetesen, nem csak e kötetet, hanem irodalomtudományunk egészét jellemzi) végtelenül zavaró. Valamint a címül választott idézet is. De ez nyilván csak engem zavar, aki nem értem, miért éppen ezt választották. (Este nyolckor születtem . .. ” Hommage á Márai Sándor, szerk. Lőrinczy Huba, Czetter Ibolya, Szombathely, BÁR, 2000.) 396 �Földi Péter: Szarvasvadász 397 �r Eletnyitány (Triptichon) I. Könyörtelen, éles, kemény vídia-kamasz voltam én, mivé a konok dac tett, jellemem csupán az lett. Szememben a szomorúság volt legősibb fegyverem, ha visszanézek, a jóság ült hullámzó lelkemen. Álltam csak gőgös tévhitek hamisan ácsolt állványain, láttam - mögöttük ház, haza nem nőtt, csak pusztult tovább. Mi tartott mégis erőt ragyogni holdfény-kráteres csendben? Rejtőzködő némaságban hangok kockáit rázni kezdtem. II. Életem nyitánya, 'hatvanhét, erdőnyi kiáltásom hallom még. Nem szűnhet meg az a segélyszó, kórus nélkül is vezényszó, �féltve tömnék el azt a zsákot, mit a szellem lángfoga kirágott, de mint palackból hűség szelleme, kamaszlélekből ömlött hű zene. III. Ti, idó sodorta barátaim, hoztok derűt rám vasárnapin, emlékezni tenger szemekre, pillanat-szemcsék közt szemelgetve: rngyogó léleknek oly ruháját mitfodrai közt szépségjá r át; visszatérni a% örök körbe — hol maga Isten kap f e l ölbe! �Béki István A harmincharmadikra Földből kiszakadtam, hajamat csontig vágtam, arcomat vedlettem s nyelvembe nap, nap, patkószeget vertem. Nem állok háttal a világnak, lenyúzott bőrömet máglya fölé tartom s vakmerőn a csönd, fület hasító csőrébe vérzek. Vértezetem iszappá puhul lépteim mögött s nyöszög, mint gyönge újszülött. Nincs vétkem, nincs kitüntetésem s mint húsevőt, ki saját húsát falja légszomj gyötör s az utolsó pillanat. Mintha hányinger lennék jóltáplált gyomorban, korbács hasító fájdalma, borostyánban éles kavics, mintha szárnyat feszítő keresztszeg. Nincs jogom a szemedbe nézni, nincs jogom ítéletet hozni, összetörni és büszkének lenni, nincs hallgatni és nincs szólni. Vezeklő szolga vagy áldó áldozat? Mindegy. Légszomj gyötör s az utolsó pillanat. 400 �Nyomtávlat Baltával követ, kővel hasítani fát, fa derekát. Talpam alatt talpfa - vaskerekű, fejem fölött fej fa - lombgyökerű. Megragadok, - mint otthontalan - talpa a sárban — nyomot hagyok. Baltával követ, kővel hasítani fát, fa derekát. �Tóth Anna A salgótarjáni Acélgyári munkástanács működése, 1956 Az első ülés A lezajlott viták megegyezéssel zárultak. Az üzemek, irodák által válasz­ tott küldöttek október 29-én délután megválasztották a Salgótarjáni Acél­ gyár Nagyüzemi Munkástanácsát. Nem volt akadály a volt párttagság (1956ban az acélgyár 2000 fő párttagot regisztrált, a dolgozók felét!), így rendre utasították mindazokat, akik Berczeli Ferenc és Váraljai László jelölése ellen azért tiltakoztak, mert pártbizottsági tagok voltak. Hupcsik Gyula jelölése ellen viszont szót emeltek, mert „több színt játszott”, és igen csúnya szája volt. Meg kellett választani a munkástanács elnökét, a 14 tagú igazgatósági ta­ nácsot, s ennek elnökét is. Az igazgatói tanács névsora csak töredékesen maradt fenn. A visszaemlékezések szerint valószínűleg a következők voltak tagjai: Erdődi Kálmán Trezsnyik Ferenc Magos Béla Kovács Andor Godó Tibor Hárs László Horváth Zoltán Széki Miklós Csapó Lajos Óvári János Hargitay Lajos Malik Emil Simon János Válóczi István1 Magos Bélát tiltakozása ellenére választották meg a munkástanács elnö­ kéül, hiába hivatkozott szembetegségére, s arra, hogy inkább munkást vá­ lasszanak, ő értelmiségi, a munkások jelölését nem illett visszautasítani, vé­ gül elfogadta a többség akaratát. A közakarat leváltotta Bérezés Henrik igazgatót, s helyette az akkor ép­ pen távol lévő Mándoki Andort választották meg. Ő kohómémökként dol­ gozott a gyárban, ezekben a napokban nem is volt Salgótarjánban, csak november 1-jén tért vissza Budapestről. Még Pesten, a KGM-ben tudja meg, hogy kinevezték - alaposan meg is ijedt - , de itt azt a tanácsot kapta, foglalja el az állást. A munkástanács működésébe nem szólt bele, Magos csupán azt kéri tőle, igyekezzen a tervet teljesíteni, az önköltséget csökken­ teni. Bérezést képzettsége nem predesztinálta igazgatói állásra, nem volt érettségije, 4 elemi, 1 polgári és 4 év a Vörös Akadémián igazán nem szak­ 402 �irányú képzés, így a megfelelő végzettségű, korábban a börtönt is megjárt Mándokit jobban szerették volna. (Szakmai hozzáértés, lelki függedenség a két legfontosabb követelmény!) A. munkástanács tagjainak 2/3 rés^e volt párttag, két f ő pedig a pártbizottságnak is tagja volt. Fő feladatukat abban határozták meg: a klikkszellem megszüntetése, a gyár gazdasági irányítása, az igazgató szerepét pedig, hogy: a tanácstól füg­ getlen gazdasági szakvezető. Tehát a munkástanács nem politikai, hanem gazdasági szervezet. Döntöttek a polgártárs megszólításról - ez lépett volna az elvtárs helyére —, s Magos tiltakozása ellenére a párthelyiséget igénybe vették a munkástanács céljaira. Mintegy demonstrálva, a párt kiszorul az üzemekből, a Művelődési Ház szabadságharcos helyiségében jelöltek ki számukra termet. Október 30-án kerül sor a személyzeti iratok átvizsgálására. Mielőtt a gyári nagykazánban elégetik, Magos néhányat átolvas, s saját visszaemléke­ zésében írja: tárgyilagosnak minősíti azokat. Megszünteti a személyzeti osztályt, s tagjait ádagfizetéssel más osztályokhoz osztják be. A legnagyobb vihart azonban a pártszervezet megszüntetése kavarta. Valószínűleg Magos mérséklő fellépésének következtében a pártszervezet feloszlatása csendben, sőt közmegegyezéssel folyik. A megalakuló Személyügyi Bizottság feladata lesz a leváltás, az így munka nélkül maradt dolgozók elhelyezése. Ennek a bizottságnak a tagjai Széky Miklós mérnök, Hurgát István lakatos, Éliás István lakatos és Idáiban János. A már korábban leváltott igazgató után leváltják Longauer József üzem­ főnököt, és Keil nagyműhely üzemfőnököt. Természetesen a párttitkár Buda Ferenc sem maradhat. Az elbocsátottak választhattak képzettségüknek megfelelő beosztást, s az azonos beosztásban dolgozók fizetését kapják. Bányik Mihály osztályvezető előbb a technológiára kerül, majd saját ké­ résére fizikai munkára helyezik, Miklós Mihályt, a szakszervezet vezetőjét ugyan nem hajlandók felvenni a munkástanácsba, de a szervezetet nem oszlatják fel, a segélyezésnél választások esetén számítanak segítségükre. Leváltják Rákos Jánost, a rendészet vezetőjét, s új fegyveres szervezetet hoznak létre, élén Hárs Lászlóval. A leváltások ellen egyedül Longauer Jó ­ zsef tiltakozott - keresete a felére csökkent —, s indoklásul azt kapta: júdáspénzt kapott (újítási pénzt), s hajszolta, „kizsákmányolta” a munkásokat. A munkások élénken emlékeznek a normavisszahúzásokra, arra, hogy idővel a száz százalékot már csak csalással, a gép gyötrésével, selejtek gyártásával tudtak csak elérni. Ugyanezt mondták Vágvölgyi Tivadarról, aki munkásellátás éléről technikusi munkakörbe került. A DISZ-titkár Cser­ 403 �nyák öntödei technikus lett. Trezsnyik Ferenc indítványára viszont Buda Ferenc helyettes nagyüzemi párttitkárt, négy gyermek apját csak munka, de nem megélhetés nélkül hagyják, míg a pártszervezet nem függedenedik, a vállalati béralapból kap fizetést. A forradalmat követően fontos vádpont volt, a funkcionáriusok elbocsátása, az érintettek természetesnek vették, a magas beosztást, a képzettségüknek nem megfelelő fizetést. A perben tanúként kihallgatott Jancsár Jánosné, bár munkát számára is biztosítottak, Trezsnyik Ferencet úgy akarta feltüntetni, mintha az rajta, a kiemelt, tehetséges emberen akart volna bosszút állni, mikor megszüntette állását a Nagyüzemi Pártbizottságon. Ezt cáfolni látszik viszont Kovács József esete, aki a Megyei Pártbizottságon dolgozott, mint függedenített funkcionárius, november elején mégis felvették az acélgyárba. Itt az anyagbeszerzési osztályon dolgozott, s miután félt, hogy fizikai munkára helyezik, felkereste Magost. O biztosította a megműtött gyomrú, gyenge fizikumú embert, hogy erről szó sem lehet. Az eljárás kíméletes, alapelve: mindenki képessége, végzettsége szerint kapjon munkát. Magos Béla írja: „ ...a párttagságot vagy a pártvezetőket nem a mi ügyünk kérdőre vo n n i... senkitől kenyeret elvenni nem szabad, és az emberi megbékélés érdekében még a korábbi hatalmaskodókkal és túlkapókkal szemben is megtorlásnélküliséget kell alkalmazni”. Október 30-án gondolnak arra, hogy az acélgyári hangosbemondót igénybe veszik, miután az egész gyártelepen hallható. Magos még a Szabad Európa Rádió rákötését is szorgalmazza. Miközben ezt intézi, széttör egy Sztálin-kantátát tartalmazó lemezt. A későbbi perben mindezt vandál pusz­ tításnak igyekeztek feltüntetni. A tervből végül is nem valósult meg semmi. A Kultúrház akkori igazgatója, Kovács Gyula ugyan saját hősi ellenállásá­ nak tulajdonítja mindezt, az ok valószínűbb és egyszerűbb: megkezdődött a sztrájk. Sztrájk Meghirdetik a sztrájkot a szovjet csapatok kivonulásáig, miközben a bá­ nya napi 40-50 vagonban jelölte meg az „élet fenntartására” szükséges szénmennyiséget. A z előre megfogalmazott követelések nem tartalmaznak újat az előtte megfogalma­ zott több sz fz követeléshez képest; mégis határkő: a „kisMoszkvának” nevezett ká­ derváros, megye első lázadása,, Követelik: - A kormány a szovjet csapatok kivonulása után, de legkésőbb január végéig tartson általános és titkos választásokat! 404 �— A kormány a helyi illetékes nemzeti tanácsok részvételével hozza létre a helyi karhatalmi szerveket! — Biztosítani kell a szabadságharcosok részvételét a kormányban! — A kormány jelentse be az ENSZ-nek a semlegességet! — Biztosítsa a szólás-, a gyülekezési- és a sajtószabadságot!2 A Nemzeti Bizottság felhívásához az acélgyár is csatlakozik. A munká­ sok a gyárban, utcán, otthon azt tárgyalják, mit szól ehhez a Nyugat, van-e esélye az országnak a semlegességre. Magos Béla mérsékelni igyekszik a vérmes reményeket, szerinte a Varsói Szerződés a kor nagy realitása, nem lesz mód a kilépésre, mást, kompromisszumot kell keresni. A munkások között hírek (rémhírek) terjengnek. A Pestről hazatért diá­ kok a Rádió ostromáról beszélnek, s először hangzik el a baljóslatú kijelen­ tés, fegyvertelen emberekre is lőnek, vérfürdő volt a Parlamentnél.3 Az em­ berek hiteles tájékoztatást szeretnének, ezért fogadják örömmel, hogy az Új Nógrád című lap, a Nógrád megyei Forradalmi Bizottság lapjaként jelenik meg. Az október 31-én alakuló Megyei Nemzeti Bizottság első intézkedése a volt tanácsi és pártvezetők telefonjának kikapcsolása. Erre nagy szükség volt, Jakab Sándor pl. Hegedűs Andrással beszél arról, hogy a bányászokat (több ezres létszámot emleget) esetleg felfegyverzik. Majd Fülekre átszökve hívja fel Antonin Novotnyt szintén fegyvereket kérve.4 Miközben a Nem­ zeti Bizottság a közeli Rétságról kér néhány fős katona egységet a közrend biztosítására. Hajdú október 29-én menekül Csehszlovákiába, az ÁVH feloszlik, a párt szétesik, a Megyei Nemzeti Bizottság a szétesés felé sodródó közigazgatá­ sát, a megye politikai és gazdasági irányítását veszi át. A 11 fős testület el­ nöke Mlinarik István lesz. Megválasztásában a város munkástanácsainak küldöttei vesznek részt. Létrehívása demokratikusan történt, ezért ez a me­ gye törvényes irányítótestülete. Bizottságai a megyei vb. feladatait is átve­ szik. Ugyanekkor alakul az acélgyárban a közrend védelmére —a legendás s később tragikus események kiváltójaként —a Hadady—Hargitay-féle fegyve­ res csoport. A forradalom védelméért A szervezők soha nem mondhatták el történetüket, a később általánosan terjesztett történet szerint menekülés közben lőtték agyon őket. A meglévő halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint mindkettőjükkel tarkólövés végzett. 405 �A csoport tagjai ugyan acélgyári, megbízható munkások, szervezésük, létrehozásuk városi érdekeket szolgált. Szabó István rendőrhadnagy a me­ gyei rendőrkapitányság vezetője hozza létre azzal a céllal, hogy legyen lega­ lizált fegyveres erő —nemzetőrség jellegű —a városban. Az innen szervező­ dött csoport az acélgyári kolóniára felügyelt. A fegyvereket Szabó biztosí­ totta számukra. Megszervezték a gyáron belüli védelmi apparátust, fel­ ügyelték az utat a csehszlovák határtól a főúton át a Megyei Főosztályig. Ezzel egyidőben a rendőrparancsnok kísérletet tett arra is, hogy a lakos­ ságnál kinnlévő fegyvereket begyűjtse, valószínűleg nem nagy sikerrel. Fe­ hér Gyula5 —az anyagbeszerzési osztály vezetője, a „legvonalasabb” kom­ munisták egyike - , például 1957-ben a per során bevallotta, hogy a gyárban tartott pisztolyát feleségével csempésztette haza. Magos Béla sem helyeselte a fegyveres csoportok létrejöttét. Sokallta a fegyvert, félt, hogy illetéktelenek is hozzájutnak. A fegyverek jelen vannak, de hallgatnak. Mint egy Csehovdrámában, az utolsó felvonásban, december 8-án sülnek el először. Miután október 29-én Rákos Jánost leváltották a rendészet éléről. 30-án a forradalmi bizottság keresni kezdi a fegyvereket, mintegy 134 puskát, amelyeket Rákos csak részben ad elő. Eközben az új rendész, Hárs László szintén fegyvereket kap. A számukat csak becsülni lehet, hiszen a per során igyekeztek minél kevesebbre emlékezni. Harsék valószínűleg 12 db kispuskát, 12 puskát, 2 géppisztolyt, 2 pisztolyt kapnak. O tagja az igazgatói tanácsnak, itt kapja a felhatalmazást Erdődi Kál­ mántól a gyár területén tartózkodó fegyveres őrség megszervezésére. A volt rendészet kommunista tagjait leváltották, s az üzemekből azpk létszámának arányában néhány fő t küldtek a csoportba. Nincs állandó létszám, illetve ez 30—80 f ő között változik. Feladatul kapták, hogy figyeljék a volt funkcionáriusokat, üzemi párttit­ károkat is. Róluk egy listát készíttettek, amiről később az terjedt el, hogy ez egy „halállista"\ mely az általuk kivégzendők neveit tartalmazna *. A Hadady-csoport valószínűleg 3 golyószórót, 6 géppisztolyt, 7 kara­ bélyt, néhány hadipuskát birtokolt. A két csoport vezetői kiképzett katonák voltak. Hárs László hivatásos katonatisztként szerelt le. 1943-ban vitézzé avatták, s az ezzel járó 25 hold földet a mai Szlovákiában Csalár községben meg is kapta. Hadady is szolgált a hadseregben, szintén német származású, a forradalom után a p er során SS-hadnaggyá „léptették” elő. A csoport létszáma itt is váltakozó volt, magját a következők alkották: Fancsik Jánosf Sótér Pál, Mede Lajos, Márton Imre, Juhász Attila, Ponyi Gyula, Bencsik Zoltán, Polareczjá Ottó, Kükkel Ferenc, Deák László, Godó Tibor; Szprcsik Zoltán, Pokomyi Ferenc, C^gler Gyula, Vits Antal, Mester Gyula, Krubecz József, Szegedi Pál, Zagyi József Jávor Béla, Mester Gyula, Rabéez József Nagy József, Girtl Ferenc, Girtl Emília, aforradalom egyetlen megnevezett női résztvevője. 406 �21—28 éves fiatalok, s ez nem véletlen. A Duna áradása miatt a DISZ brigádokat szervezett a mohácsi károk helyreállítására, de a forradalom hí­ rére a fiatalok visszatértek, s így egymást biztatva, „heccelve” álltak be a Hadadyék csoportjába. Nem volt puskás ijesztgetés, lövöldözés, randalírozás. Naponta 4 fő a lakótelepet ellátó kútnál, az ún. Nüus-forrásnál állt őrt. November 4-én a somosi országúton őrködtek, tartva az esedeges szlovák beavatkozástól. November 14-én ők indultak a kósza hírek hatására Lapujtőre, hogy akár a harcot is felvegyék a fegyveres bányászokkal, s ők adták a fegyveres őrséget november 15-én a Megyei Főosztályon. A csoport végét a szovjet bevonulás jelentette. Ezekből az eseményekből kovácsolják a forradalom után a két nagyszabású pert: a Hadady-Hargitay és Gird Emí­ lia perét. Az acélgyár munkástanácsa november 5-re tűzi ki a munka felvételét. Ennek érdekében a gyári „lármafán” többször beolvassák a munkafelhívást. A Szabad Nógrádban, a volt AVH adóján megszólaló Szabad Salgótarjáni Rádióban is közzé tették, de elhangzott a felhívás a Kossuth Rádióban is. Trezsnyik Ferenc többször hangsúlyozta, ha nem dolgoznak, akkor is benn kell tartózkodni. Fél, otthonról egyszerű bárkit is elvinni, a gyárban a közösség „védelme alatt állnak”. A hírek egyeden „biztos” forrása, a Szabad Európa Rádió minden lakás­ ban szól. A helyi lap, az immár Szabad Nógrád 2—4 oldalon rendszeresen megjelenik. Az október 28-i szám felhívásokat, munkástanács alakulásokat közöl. Itt jelenik meg az első hír az acélgyári munkástanács szervezéséről, de hírt ad a szurdoki bányászok és a Vasötvözetgyár választásairól is. A felhívások cím­ zettjei: Magyar mérnökök! Magyar műszakiak! Építőipari dolgozók! Bányá­ szok! Munkásfiatalok! Szakember-minisztert követelnek (Kudnai Józsefet), szakemberek által hozott dön­ téseket szorgalmaznak. Feltűnően eltér azonban a bánjászok felhívása: vegyétek f e l a munkát! Ellenforradalmi támadásról beszél (október 28.1). Erre később —október 30án —visszatér az újság s cáfolja, hogy ellenforradalmi elemek keveredtek volna a tünte­ tők közé. Megjelenik a SZOT programja: melyben állást foglal a munkástanácsok megalakulása mellett. A hang őszinte, változtatni szükséges mindenen, ami a forradalom kirobbanásához vezetett: a normákat megszüntetni, a gyermektelenségi adót eltörölni. Béremelést, a termelés feltételeinek javítását szorgalmazza. A sztrájkokat befejezett tényként kezeli. A szakszervezet bejelenti, hogy a sztrájkolok ádagfizetést kapnak, s azoknak, akik mégis dolgoztak, vagy a fegyveres őrség tagjai voltak, fizetésük kétszeresét ígéri. A 407 �lap eddig a Megyei Tanács és a Pártbizottság kiadványa volt, 1956. novem­ ber 1-jén, már a Nógrád megyei Forradalmi Nemzeti Bizottság lapja lesz, ez a bizottság az előző nap alakult, s ebben a munkástanácsok képviselői is részt vesznek. A széleskörű tájékoztatásra a papírhiány miatt csökkentett terjedelmű lapban nincs mód, a különböző Nemzeti Tanácsok programjai mellett itt jelenik meg az első hír a budapesti eseményekről. Gerelyes Endre - a ké­ sőbbi ismert magyar író - beszámol a Rádió ostromáról, a Parlament előtti vérengzésről. A Budapestről érkező diákok már eddig is hozták a híreket, de ez az első hivatalos publikáció a történtekről. N ovember 4-én (tehát 3-án íródott) a sztrájk ideiglenes m egszünteté­ séről a bányász- és nagyüzemi m unkástanácsok küldöttei adják ki a köz­ leményt. O któber 24. és novem ber 2. a nagy követjárások ideje a Parla­ mentben. Minden nem zeti bizottság, minden megalakuló m unkásszerve­ zet m egfogalm azza követeléseit, jórészt azonosakat. Részt akarnak venni az eseményekben, nem arctalanul, de hittel, hogy valóban ők alakítják azokat. M ert úgy látják, a kormány kész teljesíteni az azonnal teljesíthető követeléseket, a sztrájk öncélúvá válva áruhiányt okozna. Ezért lem on­ danak a sztrájkról, de az ehhez való jogot fenntartják, a sztrájkjog fenn­ tartása pedig azt jelenti: ha kell, a nemzet védelm éért akár fegyvert fog­ nak. Az újság egy cikke az A kcióegységet címet viseli, írója Mlinarik Ist­ ván6, a lap főszerkesztője. Akcióegységet Miskolcon, november 2-án megkezdődött az északkelet-magyarországi megyék forradalmi bizottságainak tanácskozása. Nem kevesebbről volt szó, mint Heves, Szolnok, Nógrád, Borsod és Miskolc megyei jogú város egyesítse erejét katonai, közigazgatási és erkölcsi értelemben. Miben egyeztek meg? Egy tisztultabb, erősebb munkáshatalom létrehozásában. Megállapodtak egy olyan Nemzeti Tanács felállításában, amely a legfel­ sőbb államhatalmi szerv lenne. Döntöttek az újonnan létesült pártok kö­ zötti pártharcok visszaszorításáról. A forradalom oldalára átállt szovjet ka­ tonák sorsáról éppúgy esett szó, mint az akcióegység megteremtéséről, a négy megye és Miskolc rendszeres tanácskozásának megszervezéséről. A termelés irányítását a munkástanácsok vennék át, akik biztosítanák a szak­ értelemmel nem rendelkezők többé ne avatkozhassanak be a termelésbe. A cikk végtelen hittelfordul a% ENSZ felé. A semlegesség kinyilvánítását a szovjet csapatok rablás nélküli kivonulásának ellenőrzését várják tőle. Ennek reális alapot a% 408 �adotty hogy a kormány november 2-án határozott a* ENSZ-közgyúlésére utazó magyar delegáció összetételéről\ a Biztonsági Tanács pedig a magyarkérdés közgyűlésen történő megtárgyalása mellettfoglalt állást, s az ügyet 4-re napirendre is tűzik. A zt viszont nem tudják, hogy Hruscsov és Malenkov Bukarestben román, csehszlovák és bolgár veze­ tőkkel tárgyal a szovjet beavatkozást készítve elő. A jugoszláv vezetők beleegyeznek a szovjet beavatkozásba. Eközben már az új vezetés élére szánt Kádár János meg is érke­ zik a SZU-ba. Miután bíznak Nagy Imre kormányában, az 5 megye a munka megindí­ tása mellett dönt. Kivel lehet összefogni? Az acélgyár munkástanácsa novemberben háromszor jár Ózdon. Az első látogatás valószínűleg november legelején, 4-e előtt történt. Trezsnyik Fe­ renc Godó Tiborral, Farsang Jánossal jár Ózdon, miután a gyár anyagellátá­ sa nagyrészt innen származik, a sztrájk, a termelés megindítása az ózdi ko­ hászok munkájának is függvénye. Valójában nem politizálni utaznak, de itt hallják a hírt, hogyan kényszeríttették munkára az oroszok Győrben az ott dolgozókat: a gyárat körbezárták, az ott dolgozók nem hagyhatták el mun­ kahelyüket. Salgótarjánba eddig nem vonultak be az oroszok. Az anyagellá­ tásban sikerül megegyezniük, Ózd is a november 5-i munkafelvétel mellett foglal állást. A második látogatás november 14-re esett. Mándoki Antal utazik Trezsnyikkel, s velük van az anyagbeszerző Ágoston. Temesszentandrássy Guidó főmérnökön kívül most már a munkástanács elnökével, Antalközi Józseffel is tárgyalnak. Ekkor Ózd már szinte a munkástanácsok központ­ jaként (legalább is Eszak-Magyarországon) funkcionált. Az ózdi munkásta­ nács kihallgatási jegyzőkönyvében a diósgyőri, sztálinvárosi, kazincbarcikai, győri, borsodnádasi valamint a budapesti Rákosi Mátyás Művek, a MÁVAG munkástanácsát említik, akik szintén jártak Ózdon.7 Itt kapják azt a tanácsot Trezsnyikék, vegyék fel a kapcsolatot minél több munkástanáccsal. Valószínűleg ekkor, és nem az előző látogatás al­ kalmával kerül sor arra, hogy fölajánljanak egy rádióadót az Ózdiaknak. A Kádár-kormány már megalakult, ezért a Borsod, Nógrád és Fíeves megye egy ellenkormányt akart létrehozni, amelynek Földvári Rudolf lett volna a vezetője, s a saját rádióadó ennek a kormánynak a céljait szolgálta volna. (Ez a tényanyag a salgótarjáni peranyagban nem szerepel, csupán az ózdi­ ban.) A harmadik látogatásra a hónap végén kerül sor. Tóth Pál járt ott Óvári Antallal Horváth Károly igazgató és Temesszentandrássy főmérnöknél. A 409 �két munkástanács már külön tárgyal egy, a Kádár-kormány mellett működő csúcsmunkástanács megalakításáról. Az Ózdiak november végén járhattak Salgótarjánban, itt is külön tárgyal a két főmérnök (ill. megbízottai), és a Blakut József vezette munkástanács. A tárgyalásról nem maradt feljegyzés. A termelésről, ill. az anyagszállítás nehézségéről tanácskozhattak. A vasúti szállítás helyett közúti szállításban egyeztek meg. Ezek a tanácskozások voltak azok, amelyekből a Trezsnyik-per nagy ré­ sze építkezett.8 Összeesküvésnek, kizárólagos, szűk körű összeesküvésnek akarva feltüntetni a történteket, amelyet Trezsnyik Ferenc szervezett volna. A történtek viszont azt mutatják, még mindig az élet konszolidálása, a munka megindítása, az „akcióegység” a cél. A kapcsolatot valószínűleg in­ kább telefonon tartották, s nem pusztán Ózddal, de - mint a december 8-i nap eseményeiből kiderül —a Nagybudapesti Központi Munkástanáccsal is. A fő cél azonban december elején a gazdaság megindítása. Ezt, belátták, magukra hagyottan, kiépített gazdasági kapcsolatok nélkül, szakértelem nélkül nem lehet. Ennek érdekében a helyi szervezetek megalakulása után azokkal a tanácsokkal veszik fel elsősorban a kapcsolatot, amelyekkel a gaz­ dasági érdekük érintkezik. Ezért van, hogy az acélgyári munkástanács nem a város gyárainak munkástanácsaival, hanem az északi ipari régió tanácsaival keresi az együttműködés lehetőségét. Egymásnakfeszülések. A kettős hatalom létrejötte 1956. november 4-én hajnalban általános támadás indult Budapest, a na­ gyobb városok és katonai objektumok ellen. Elhangzott Nagy Imre drámai rádióbeszéde, amelyből vidéken értesültek a budapesti fegyveres harcokról is. A szovjet bevonulás után Magyarország egyre több városa kapcsolódott be a fegyveres ellenállásba. A szovjet katonai jelenlét azonban megpecsétel­ ni látszott a forradalom sorsát. A forrásokból nem derül ki egyértelműen, Salgótarjánba mikor vonultak be először a szovjet csapatok, minden esetre november 4-én és 5-én nin­ csenek itt. Talán 6-án vonulnak be nem tűi nagy erővel a városba. Három szovjet páncélos, és egy gyalogososztag fenyegetően körbejár a városban, majd el is hagyják azt. A magyarországi szovjet beavatkozás hírére azonban a volt funkcionáriusok az SZMT székházában gyülekeztek. Megalakították a Forradalmi Munkás-Paraszt Tanácsot Mrázik János vezetésével. Az orosz támadás hírére a nemzeti bizottság elhatározta, ha Salgótarján­ ba is bevonulnak, nem állnak ellen. Deli főhadnagy alakulata Rétságra vo­ nult vissza, a Mrázik-tanács viszont Csehszlovákiából és a rendőrségtől is 410 �kapott fegyvert. A céljuk az volt, hogy elfoglalják a megyei tanács épületét, és szétzavarják az ott működő Nemzeti Bizottságot. Ennek az akciónak a vezetője a kommunisták hírhedt „fenegyereke”, Darázs István. A Nemzeti Bizottság nem szűnik meg, hanem tagjai az acélgyárban és a nagybátonyi bányaüzemben működnek. Kettős hatalom jön létre, s a ha­ talmi viták eldöntéséhez Kádár János sem ad használható tanácsot. A For­ radalmi Munkás-Paraszt Tanács küldöttségét Pestre érkezése után legelső­ ként fogadja Kádár János. Először őket ismeri el legális testületként, majd a megjelenő Nemzeti Bizottság vezetőjének, Szabó Ervinnek, a Nagybátonyi Szolgáltató Vállalat munkástanácselnökének teszi azt a kijelentést, a helyi hatalmi harcokat döntsék el egymás között. A kormány úgy érzékelte, hogy a hatalmat leginkább a nemzeti tanácsok veszélyeztetik. A helyzet a városban egyre feszültebb lett. A helyi lap immáron Új Úton címmel, a megye dolgozóinak lapja alcímmel az MSZMP-t és az Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságot jelöli meg tulajdonosként (novem­ ber 8.). A hang valóban új. Elindul a közvélemény orientálása, a fasizmus, imperializmus előretörésével való fenyegetőzés. Tények helyett rágalmakat, „pletykákat” vonultat fel. A vezércikk ellenforradalomnak nevezi a történteket. „Vajon nem erre mutat-e, hogy a megyében felütötték fejüket a régi rendszer népnyúzói, volt gyárosok, hogy a kommunista ellenességben, garázdaságban élenjártak a volt nyilasok, főszolgabírók.” A Helytállás című cikkben pedig megdicséri a város gyárai közül azt az egyet, amelyik nem sztrájkol, a Zagyvapálfalvai Üveggyárat. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már egy rövid sztrájk is az olvasztókemencék teljes tönkremenéséhez vezetett volna.) Az acélgyár igazgatótanácsa úgy határozott, hogy novem ber 9-én fel­ veszik a m unkát (november 7-én). A következő nap, m iután felm érték az anyagkészletet, s az energiaszükségletet, inkább 12-re halasztották a munka felvételét. Ózd nem dolgozott, ezért nem volt meg a gyár azon­ nali beindításának feltétele. N yersanyag ezután sem érkezett, csupán egy telefon Ózdról Magos Bélának; a kagylóba nem szóltak bele, csupán beleköptek. A helyzetet a bizonytalanság a feszi'dtségjellemezte. Ennek feloldására, megoldásá­ ra született meg a terv: Magos Béla a gyárba hívta Mrásjk Jánost, A ndó István, megyei pártbizottság tagat, hogy vegyenek részt a munkástanács ülésén. A tanácskozásra no­ vember 13-án került sor. A salgótarjáni iparmedence munkástanács-küldötteinek ülését Magos Béla nyitotta meg. A megbeszélés céljaként a kialakult hatalmi válság felol­ dását nevezte meg. Felszólította a megjelenteket, döntsenek a helyi hata­ lomról: Nemzeti Bizottság vagy a Mrázik-tanács. Megfogalmazta azt is, ami 411 �szinte hitvallásként hangzott: a szocialista Magyarország építése az egyetlen lehetséges cél. Valamennyi hozzászóló előre bocsátotta, hogy a régi taná­ csot demokratikusan választották, a Mrázik-tanács pedig fegyverrel vette át a hatalmat. Elemi erővel tört ki a felháborodás, hiszen most vált nyilván­ valóvá, a szabadság ízét megkóstoló munkások számára a Mrázik-tanács a hatalmat a visszarendezésre fogja felhasználni. Különösen Trezsnyik Ferenc hozzászólása megrázó. Elemi erővel tör fel belőle a munkásság minden sérelme és hite. Szinte tiborci ihletettségű mondatokat fogalmaz. Többé nem tudja egy kis klikk uralmát elfogadni, lehajtott fejjel élni, elnézni azt a tényt, hogy a párttagok tagsági könyvüket karrierjük építésére használják. De megdöbbenésének adott hangot minden résztvevő: Lénár Andor, Beda József, Mlinárik István, Szabó Ervin. Leg­ fontosabb javaslatuk, az új megyei tanácsot „alulról”, demokratikusan vá­ lasszák meg. Miután joguk nem volt a Mrázik-tanács leváltására, abban állapodtak meg, „a jelen bizottság a régi bizottsággal együtt csütörtökig, az új tanács megválasztásáig együttműködjék.” A tanácskozás ki nem mondott célja világossá vált a Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács előtt is, semmi bizalom nincs azok iránt, akik vezetnek. Magos Béla összefoglalója szerint a termelés helyreállításának legfőbb aka­ dálya, a nyugtalanság kiváltója a Mrázik-tanács. A demokrácia Nógrádban akkor áll helyre, ha a munkát a Nemzed Bizottság veszi át újra. A másik oldal véleménye ismerősen semmitmondó és fenyegető: a m un­ kástanácsban nem oda való emberek is vannak, a fehérterror Pesten már elszabadult, a túlkapásokat a munkáshatalom védelmében követték el. Fi­ noman megfogalmazott vádja után, miszerint a munkástanácsok nem tör­ vényesek, létrehozásában nem vett részt mindenki, de azért vállalja, az új választásig hajlandók együttműködni a munkásokkal. Ez a kijelentés vágott leginkább elevenjébe annak az acélgyári munkástanácsnak, amely eddig is legmarkánsabban képviselte a dolgozók érdekeit az egész városban. Hiszen ha csak ez a kifogás a munkástanácsokkal szem­ ben, ezen egy új választás segíthet, de Mrázik sejtetni engedi, a munkásta­ nácsokban nem odavaló emberek ülnek. Az az arrogáns hatalom szólalt most újra meg, amelytől a forradalom alatt, úgy tetszett, megszabadultak. Egy olyan hatalom firtatja a munkástanácsok törvényességét, a beléjük he­ lyezett bizalom jogosságát, amely maga is bevallja, nem demokratikus vá­ lasztások útján került annak birtokába. Miután a tanácskozáson az egymással szemben álló felek nem ismerték el egymás jogát a hatalomhoz vagy a fegyveres erőhöz, azt a kompromisszumot kötötték, hogy új választásokig, közös fegyveres őrség mellett, mindkét szerve­ zet a megyei tanács épületében fog dolgozni.9 412 �A következő napon —november 14-én —létrejön a Nagybudapesti Köz­ ponti Munkástanács, szigorúan a szocializmus elvi alapján állva, kijelentve, a termelő eszközöket társadalmi tulajdonnak tekintik, megvédésükért készek harcolni. A 8 pontos követelés tartalma ismerős, Nógrádban már november 11-én megfogalmazódott, s most ennek betartása, betarttatása a fő cél. Az acélgyár röplapokon terjesztette, ugyan a jövőben is a népi hatalmat kíván­ ják, de nem vérrel beszennyezve, s itt is megfogalmazódik a legfontosabb, a kormánnyal, a megyei vezetőkkel szembeni bizalmadanság. November 13-án és 14-én két alkalom is kínálkozott a fegyveres össze­ tűzésre, a fegyverek kis híján eldördültek. JEGYZETEK 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A névsort a peranyagban találtak, valamint Széki Miklós és Bedegi József visszaemléke­ zései alapján készítettem. A Nemzeti Bizottság felhívását a Szabad Nógrád november 1-jei száma közli. Salgótarjánban nem volt főiskola, egyetem, hiányzott a diákság, ezért is tolódtak az események későbbre. A Pestről hazatért diákokat a volt iskolájuk pedagógusai hívták meg, hogy beszéljenek a budapesti eseményekről. Erre október 29-én kerül sor a közgazdasági technikumban. Ekkor hozza át Jakab Sándor a Csehszlovák Kommunista Párt lapját, az Új Szót, amelynek számai foglalkoznak az eseményekkel, különösen a nógrádi megyeszékhely „eUenforradalmával”. A lap magyar nyelven jelent meg. Fehér Gyula a perek során ellentmondó vallomásokat tett, igen eltúlozva a fegyveres fenyegetés tényét. Azt állította, lakása ablakán is belőttek. Ellenséges magatartását Ma­ gos nem tudta megmagyarázni, a Sortűz c. filmben is elmondta, nem voltak rossz vi­ szonyban. Mlinarik István a Megyei Tanács művelődési osztályának tisztviselője, tagja a Nemzeti Bizottságnak, s az általuk kiadott lap főszerkesztője lesz. Az ózdi munkástanács kihallgatási jegyzőkönyvének Salgótarjánra vonatkozó részét megtaláljuk a Trezsnyik-per anyagában. A Salgótarjáni Acélgyár termelése az Ózdi Kohászati Üzemek termelésének függvénye, s az alapanyagellátásról szóló tanácskozások a forradalmat megelőzően is rendszeresek. A salgótarjáni gyár szakembereinek egy része mindig is az ózdi gyártól került Salgótar­ jánba. A tanácskozás jegyzőkönyvét A. Varga László közzétette a Heves Megyei Levéltár ARCHÍVUM SUPPE MENTUM 1993. évi különszámában. 413 �Szigethy Gábor Múltkóstoló Novemberi ébredés Dobozokban papírok: bevehetetlen vár a múlt. 1956. november 2-án, pénteken —úgy emlékszem, száraz, derűs idő volt (a korabeli újságokban időjárás-jelentést nem találni) —egész délelőtt a vá­ rosban bolyongtam. Merre jártam, mit csináltam - nem emlékszem. Talán a Gellért téren vásároltam meg a fellelhető összes napilapot És délután fölolvastam nagyanyámnak a legfontosabb híreket. Talán csak a címeket. Népszabadság: Magyarország semleges!; Népszava: Feltámadtunk, újra élünk; Magyar Nemzet: A történelem parancsa; Irodalmi Újság: 'Lábhoz tettfegyverrel; Igazság: Füg­ getlenek vagyunk! Semlegesek vagyunk!; Új Magyarország: Pártok és egység; Esti Hírlap: Diadalmas sorforduló; Magyar Világ Ne bántsd a magyart!; Forradalmi Ifjúmunkás: Vérrel vívtuk ki magunknak; Egyetemi Ifjúság: Háború?... Két nappal korábban édesanyám második férje, Kecskeméten élő neve­ lőapám teherautóval Pestre jött, lisztet, krumplit hozott a fővárosnak, s miközben állva, a konyhában nagyanyámmal megittak egy kávét, halkan megjegyezte: ne legyünk nagyon boldogok, az orosz tankok körbezárták a várost, s a lövegek mind Budapest felé fordítva... Háború? Elolvastam akkor az Egyetemi Ifjúság vezércikkét? „Záhony felől újabb vöröscsillagos acélotrombaságok közelednek főváro­ sunk felé. A magyar kormány határozott kívánságának ellenére a szovjet csa­ patok nem hagyják el az országot, ellenkezőleg, folytatják hazánk elözönlését Soha még diktatúra annyi frázist nem fecsérelt világgá, mint a szovjet, so­ ha még ily gyorsan nem omlott össze egy évtizedes gondossággal plántált hazugság, mint a szovjeté. Amikor a múlt héten szerda hajnalban az első szovjet páncélkocsik lőni kezdték a kábult várost, minden normális ember tudta, hogy itt nemcsak Gerő és Hegedűs ostobaságáról és elvetemültségéről van szó, hanem arról, hogy [a] békésnek és népinek álcázott hatalom kimu­ tatja népellenes agyarait.” Újabb és újabb tankoszlopok lépték át a magyar-szovjet határt, harcko­ csik zárták körbe a fővárost, a kormány folyamatosan tiltakozott: ott vibrált a levegőben a végzet. 414 �És az utcán mindenki mosolygott. Nem emlékszem, aznap délelőtt m er­ re jártam, mit csináltam, de csak csillogó szemekkel találkoztam az utcán. Magyarország reménykedett. Vasárnap reggel, november 4-én ágyúdörgésre ébredünk. Hétfőn este az óvóhelyen szorongunk, a Bartók Béla úton befelé dübör­ gő szovjet tankok a mi házunkat is megsorozzák. Kedden délelőtt a Móricz Zsigmond körtéren bámészkodom, kerülge­ tem a szénné égett orosz katonák holttestét: saját tankjaik taposták őket el. Szerdán reggel néma csend: a redőny résein át figyeljük, ahogy a szovjet katonák lassan, óvatosan araszolnak előre a Villányi úton. A teniszpálya nyitott tér. A katonák félnek. Hason csúszva kúsznak a vörös salakon. A Körtéren egy ronccsá lőtt magányos légelhárító ágyú silbakol. Csütörtök: a Fadrusz utca sarkán lecövekel egy orosz tank. Gyökeret ereszt. Vasárnap átmerészkedem Pestre: könnyes szemű emberek a rommá lőtt Körúton, Üllői úton. íróasztalomon újsághalom: szabadságálmunk maradékai. Dobozokban papírok: félévszázada bolyongok a bevehetetíen várban. Amikor először olvastam - valamikor 1956 novemberében — Németh László Vártok és egység című írását (Új Magyarország, 1956. november 2.), nagyon idegenkedtem minden gondolatától. Legfőképpen ettől: „Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormánykoalíció pártjai, de lehe­ tőleg minden párt közös nyilatkozatot adjon ki, amelyben a szocializmus néhány nagy elve mellett, mint a gyárak állami kézbentartása, bizonyos ala­ csony (25—40?) holdszám fölötti birtokok vissza nem adása, hitet tennének. Nagyon szép lenne, ha néhány olyan elvben is megegyezhetnénk, amely a szocializmus sajátos helyi jellegét is hangsúlyozhatná, mint pl. a munkásság részesedésének kimondása az ipar és kereskedelmi vállalatok vezetésében és jövedelm ében...” Akkor úgy gondoltam, ma úgy gondolom: Németh László politikai álmo­ dozó. Amit 1956. november 2-án óhajként megfogalmazott, az politikailag lehetetlen, a gyakorlatban megvalósíthatadan, durvábban fogalmazva: fából vaskarika. A valóságban diktatúra és demokrácia állt szemben, nem az egypicit-szocializmus a teljes-szocializmussal, vagy finomabban: a jó szocializ­ mus a rossz szocializmussal. Igaz, egységes csak abban volt akkor a nemzet, amit nem akart: Rákosit, Gerőt, ávéhát, téeszcsét, beszolgáltatást, egypártrendszert, orosz-uralmat, elvtárs-vircsaftot. 1956. október 23. —forradalom . A forradalom rombol: eltünteti a régit. Mert nagyon sokan akarják, hogy eltűnjön a régi. De akik a régi nem­ 415 �akarásában egyetértenek, ritkán egységesek abban: mit építsünk fel a romok helyén. Németh László 1956. november 2-án úgy gondolta: a rossz szocia­ lizmus helyén jó szocializmust kell építeni. Mások egészen mást akartak. Kamasz voltam, sok mindent nem tudtam a világról. A szocializmus számomra apám erőszakos halálát, édesanyám sokszor könnyes szemét, a napköziben a földön kuporogva elfogyasztott ebédet, a mindennapi filléres gondokat jelentette. És 1956. október 23. azt, hogy ennek a szocializmus­ nak egyszer s mindenkorra vége lesz. 1956. november 4. hajnala pedig azt: meg kell tanulni álmok nélkül élni. Szovjet tankok dübörögtek az utcán, a házunkban lakó államvédelmi tiszt, aki októberben eltűnt, most pufajkában, gépfegyverrel, öntudattól zsíros képpel tért vissza a házba. (A másik, szép szál buta legény a parla­ menti díszszázadból, aki két hétig a lichthofban szorongott, leszerelt; haza­ megyek falura, parasztnak —mondta a lépcsóházban nagyanyámnak.) Kádár János, aki november 1-én este a rádióban még arról beszélt: a szovjet had­ seregnek ki kell vonulni hazánkból, most azt magyarázza: csak a szovjet elvtársak baráti segítsége mentheti meg, állíthatja talpra hazánkat, mert egyetlen helyes út van —a szocializmus útja . („Népünk vérével bizonyította, hogy rendületlenül támogatja a kormánynak a szovjet erők teljes kivonására irányuló követelését! Nem akarunk tovább függőséget! Nem akarjuk, hogy hadszíntérré váljon az ország! Minden becsületes hazafihoz szólunk! Fog­ junk össze a magyar függetlenségért, a magyar szabadság diadaláért!” — mondotta volt Kádár János november 2-án a Magyar Rádióban. A Népsza­ badság másnapi számában megjelent, az előző nap hallott szöveget majd félévszázad múltán most újraolvasva ma sem csodálkozom azon, hogy 1956 novemberében kétszínű gazembernek és hazaárulónak tartottam Kádár Jánost.) És Németh László írását 1956. november 4-én —amikor a legtöbb napi­ lap, ha kinyomtatták is, utcára már nem k e r ü l t é p p a Népszabadság tartja fontosnak újraközölni, az egyetlen napilap, amelynek 1956 novemberében (orosz tankok által biztosított) kizárólagos joga megjelenni és hirdetni a szocializmus dogmáját. Nem szerettem a szocializmust. Nem szerettem Németh László írását. S bár az évtizedek során gyakran elővettem szekrény mélyén rejtegetett kin­ cseimet, s némelyik 1956 októberében vásárolt napilapot az első betűtől az utolsóig végigböngésztem, Németh László gondolataival később sem ba­ rátkoztam meg. Igaz, a forradalom napjaiból származó ítéletem fogva tar­ tott: úgy emlékszem, soha többet nem olvastam el újra az Új Magyarország vezércikkét. 416 �Kár. Jó tíz éve már, hogy végleg összeomlott a szocializmusnak nevezett egypárti puha diktatúra, folyamatosan kerülnek napvilágra 1956 dokumen­ tumai, de - szeretném, ha nem lenne igazam — 1956 emléke (átláthatadan belpolitikai csatározások hátterében) a történészek s a mindenféle-fajta ve­ teránok vitatémájává kopott-szürkült. Nagyon nagy kár. Egy szakmai beszélgetésre készülődve olvastam el Fűzi László Alkat és mű című, nemrég megjelent könyvét. A terjedelmes munka alcíme: Németh László 1901—1975. A 476. oldalon található Németh László egy 1956 no­ vemberéből származó feljegyzése. Háromszor is elolvasok egy mondatot: „Ha a beavatkozás csak két-három napot késik, az összes magyar pártok közös nyilatkozatban szögezték volna le a szocializmus vívmányaihoz ra­ gaszkodásukat.” Amit csak remélt Németh László november 2-án, azt november derekán —post festam —már biztosan bekövetkező valóságnak gondolta. Ha a beavatkozás csak két-három napot késik ... Számomra ma is felfogha­ tatlan, hogy egy megszállt, katonailag letiport, diktatórikusán kormányzott országban miképpen lehet arról töprengeni: mi lett volna, h a ... De most elővettem, újraolvastam Németh László 1956 november elején megjelent két írását. Amivel akkor nem értettem egyet, azzal most sem ér­ tek egyet. Kamaszként politikai álmodozónak gondoltam Németh Lászlót, öre^ fejjel sem gondolom másképpen. O azt hitte: lehet kommunista közreműködéssel emberléptékű szocia­ lizmust építeni; én azt: elszégyellik magukat, s kitakarodnak hazánkból a megszálló orosz csapatok. Mindketten tévedtünk. De nem csak én, a kamasz voltam vak 1956-ban. Most újraolvasva Németh László akkor megjelent két írását (Emelkedő nemzet, Irodalmi Újság 1956. november 2.; Vártok és egység,, Új Magyarország 1956. november 2.), azon töprengek: mennyire másról szólnak ezek az írá­ sok ma, mint 1956-ban. S vajon miért nem jutott eszembe 1989 őszén, rövidröptű politizálásom idején, hogy újraolvassam a régi, 1956 októbere óta őrzött újságokat. (Az eredeti példányok mellett akkor már birtokomban volt az 1986-ban, Giromagnyban negyedik alkalommal megjelent fakszimile kiadás is: A forradalom sajtója .) Amikor 1989 októberében a Magyar Demok­ rata Fórum II. országos gyűlésén éles vita folyt arról, miképpen történjen a kárpódás és melyik évtől (1945-től, 1949-től vagy 1956-tól?) kezdjük újraír­ ni a magyar történelmet, bár sokan voltunk, akik úgy gondoltuk, hogy nem lehet visszafelé forgatni a történelem kerekét, de érveink elhaltak, mert gyengék voltak (gyengék voltunk) azokkal szemben, akik tökéletes kártala­ 417 �nítást, teljes körű kárpótlást követeltek s nyomtalanul ki akartak törölni néhány évtizedet a magyar történelemből. Ha akkor elolvasom Németh László 1956 forradalom-lázas napjaiban keletkezett írását, az ő gondolataival érvelhettem, érvelhettünk volna a népi írók hagyományát örökérvényű politikai jelszóként lobogtató, politikus­ ambíciójú értelmiségiek politikai álmaival szemben. „...Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista álammá vált. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolá­ sának a vágyában számba nem venni, olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság való­ ságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt, csakhogy a lenini menetrend szerint láthassanak a felépítéséhez. Intézkedéseinkben a mostani állapotokból kell kiindulni, eltökélve, hogy ami vívmány vagy kis változtatással vívmánnyá ala­ kítható, azt megtartsuk, s megfelelő irányban továbbfejlesztjük.” 1956-ban a szovjet elvtársak újra „odarombolták” Magyarországot, ahol ők álltak, s lakájaik elkezdhették építeni a kommunista cárizmus kelet­ európai változatát. Harminchárom év múlva kiderült: a rendszer életképtelen. A szovjet bi­ rodalom kártyavárként összeomlott. Magyarország népköztársaságból köz­ társaság lett, a kommunisták átképezték magukat szociáldemokratákká, ma már egypártrendszer helyett sokpártrendszerben élünk, puha diktatúra he­ lyett kemény demokráciában. Megváltozott, jobb lett a sorunk, a sorsunk: 1990 óta nem kötelező egyféleképpen elképzelni Magyarország jövőjét. Nem a Németh László hivatkozta egy évtized, de négy évtized s tucatnyi szovjet hadosztály sem volt képes Magyarországot életképes szocialista álammá alakítani. Rejtőzködve, álruhában, a felszínen korszínűre maszkírozva, megal­ kudva, oktondian hősködve vagy megkopóttan-szürkén —de túléltük az elmúlt félévszázadot. Túléltük —de nem ugyanazok vagyunk, akik voltunk, s akik lehettünk volna. A mások s a magunk múltjából sok mindent szeretnénk elfelejteni, meg nem történtté tenni. 1990-ben jó lett volna tiszta lappal indulni. Szép álom: zárójelbe tesszük a szocializmus negyven évét, s ott folytatjuk, ahol 1949-ben abbahagyni kényszerültünk. De már 1956-ban sem lehetett nyom nélkül kitörölni a kommunista rémuralom néhány évét az életünkből. (Egy félbeszakadt mondat Madách Imre jegyzetfüzetéből, 1856-ból: „Demoralizálódtunk. Mitől 50-ben borzadtunk volna, most természetes. Talán, ha n in c s...”) Negyvenöt évvel ezelőtt szeptember derekán szorgalmasan iskolába járó diák voltam, s nem sejtettem, hogy október 6-án a Kerepesi temető bejára­ 418 �táig sem jutok el a nagy tömegben; nem gondoltam arra, hogyan fogok ré­ mülten hazáig fúrni este kilenc órakor a Rádiótól október 23-án; elképzelni sem tudtam, hogy néhány hét múlva tankoszlopok vonulnak a Bartók Béla úton befelé, kifelé, befelé. 1956. november 2-án, amikor elolvastam Né­ meth László írását az Új Magyarországban, nem tetszett, hogy egy általam tisztelt magyar író úgy gondolja: az alakuló politikai pártoknak abban egysé­ gesnek kell lenni, abban kell egységesnek lenni, hogy egységesen kiállnak a szocializmus alapjai, a szocialista államrend mellett. Ma is ingerel Németh László írásában a „szocializmus útján” kifejezés, s 1962-ben szünetben hazamentem a Katona József Színházból utalás bemutató előadásáról. Nem hittem el Németh Lászlónak, hogy szeretnem kell a Szovjetuniót. A történelem parancsol: nem volt más választásunk, együtt kellett élni a szovjet tankokkal. Egy nemzet az életben maradás érde­ kében akár földig hajolhat, ha arra kényszerítik. De soha nem szabad elhin­ nie, hogy természetes tartás a hétrét görnyedés. Igaz, más a politika, más a történelem: egy nagy író lehet politikusként álmodozó, miközben filozófusként bölcs. Ha nem szállták volna meg Magyarországot az oroszok... De megszállták. S akkor nem érdemes — politikusként vagy politizáló íróként — arról gondolkodni: mi lett volna, ha csak két-három nappal később fojtják vérbe szabadságharcunk a szovjet tankok. De negyven év múltán is érdemes eltöprengeni Németh László 1956 november elején megfogalmazott gondolatán: egy ország helyzetét, átala­ kulásának lehetséges irányát, irányait csak a valóságos történelem során létrejött helyzet alapján lehet megítélni, s elképzelni. 1956 októberében történelmi tény volt a néhány éves kommunista rémuralom, a Rákosi pri­ békjei által elkövetett szellemi, fizikai és erkölcsi rombolás. Lehet ezt —sze­ rintem tévesen —úgy értelmezni, hogy „Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett.”, lehet úgy értelmezni - én így gondolom —, hogy egy dogma lakájai néhány év alatt megpróbálták földig rombolni a magyar kultúrát, az egyéniség megsemmisítésével arctalan, szó fogadó masszává passzírozni a nemzetet, s Magyarországot mindenestül alárendelni a nekik kenyeret s hatalmat adó gazdáik érdekeinek, de figyelmen kívül hagyni bűn, sőt hiba. 1956. november 4. után már nem volt lehetőségünk arról gondolkodni: a Rákosi-szocializmus romjain milyen jövőt képzelünk el, s milyen Magyaror­ szágot szeretnénk magunknak felépíteni. Viszont 1989 őszén érdemes lett volna Németh László tanácsát megfo­ gadni: negyven év „szocializmussal” a hátunk mögött, a Kádár-szocializmus 419 �romjain vajon merre, hová s hogyan lehet előrelépni. Mert 1989-ben a Ká­ dár-szocializmus romhalmaza volt számunkra a jelenidő. 1989-ben egy 1949-ben államosított cukrászdát sem lehet már gond nél­ kül visszaadni. És akiktől emberöltőnyi időre a szabad, boldog emberi élet lehetőségét rabolták el, azoknak mit lehet „kárpótlásként” visszaadni? A múltat végképp eltörölni—dalolták a kommunisták és eltörölték a múltat. Ma nem dalolnak. Mi többiek meg tudjuk: a múltat nem lehet, s nem szabad eltörölni. .. .a múltat be kell vallani... - s akkor talán megértjük a jelent, akkor talán világosabban látjuk: hol állunk, s merre kell elindulnunk. 1956-ban, 1989ben, 2001-ben. Intézkedéseinkben a mostani állapotokból kell kiindulni... Ebben tökéletesen egyetértek Németh Lászlóval. Csak hát tudják-e mai ítélkező politikusaink, s álmodozó íróink milyenek a mostani állapotok? Földi Péter: Hurok 420 �Seregszámla „A festészet megint nőni kezdett bennem” Földi Péterrel Dukay Nagy Ádám beszélget Kicsi stress^ és várakozás létezett, mióta tudtam, mikor már tudtam: írnom „kell” Róla; illetve Vele; mondhattam volna, persze —akiknek azt kell nem vállalom; mert másoknak úgyse. De így jó ; itt vagyok; most már minden rendben. Teljesen rendben. A zgal fogad, hogy „Életem f ő m ü v e . — és a skótjuhászok (Hetyke meg Huncut) készülő, új óljára mutat. Szép, kényelmes ól les^y még én is látom. Iszunk egy korty pálinkát —ritkán találkozunk és egyébként is — incselkedek a teraszasztal virágjain szpszmöfólő kamikazy-méhekkel (mikor támad, mind az), aztán uzsgyi f ö l a kertbe, a dombra, ahol festeni szokott: „Hogy a helyemen legyek ... ” —magyarázna. A hátam mögött óriási lemez közepén riadt, tán magzatpózban gubbasztó kecske, körülötte lecsiszolva a márfölkent anyag mellettem, egy kisebb felületen, kígyók igyekeznek a még el nem készültfestmény határa felé. Harminc nap sem telt el az új időszámítás óta. Így ücsörgünk. Idefönn, a dombon. A hol a festeni szokott. —A zt mondtad húsz éve —Derkovits-ösztöndíjasként a holnapra kicsi aggodalom­ mal gondolva —, hogy 45 esztendősen kellene először kiállítani. Nem állítasz ki gya­ korta, de azért az eddigieket megszámolni nem volna egyszerű. Es —ötvenkét éves vagy. —Akkor a negyvenöt évet azért mondtam, mert elég messzinek tűnt. Elég távolinak. De arra gondoltam, hogy a mesterségbeli fölkészüléshez kellenének olyan tapasztalatok, amihez az embernek — ha tényleg fölké­ szülten akar a világ elé kerülni —körülbelül annyi idő kell. Aztán pontosan az élet, meg az Új festőiség cáfolt meg engem, méghozzá látványosan és úgy, hogy teljesen „behódoltam” . .. A tény, hogy egészen fiatal emberek ké­ pesek művészettörténetet létrehozni. Csak ez a New York-i Basquit, aki alig érte meg a 30 évet és művészettörténetet hagyott maga u tán ... Szóval, így ez sem igaz, mert fiatalon az emberben sokkal nagyobb a bátorság, a hófok, gátlástalanabbik fogalmaz, kevesebb előítélettel. Egyszerűen beljebbról jön eló ez a dolog. A tapasztalat persze rettenetesen sokat jelent, az ember előtt vannak példák... Rembrandt öregkorára festette a legjobb képeket. O na­ gyon korán a kezében tudta a technikának minden csínját-bínját és egyszerű­ en érzelmileg akkorra lett olyan fokon érzékeny - talán a sorsa révén —, hogy az érzékenyítésnek olyan fokára jutott, hogy több mindent fogott föl az em- 421 �bérről. Több mélységet tudott kifejezni, s ez már nem a technikán múlik, hanem egyfajta bátorság kérdése. Szóval lehet, hogy ádendül az ember és olyan gádástalan korszakba kerül, mikor már megint „mindegy” lesz neki. —Mostjárs% a határán ? —Nem tudom. Most valami olyasminek vagyok a határán, hogy nagyjából azt, amit ezen a pályán, erről a színtérről el lehet érni úgymond - már ugye: a vélt dicsőségek szintjén —, azt elértem. Ez nem azt jelenti, hogy elégedett vagyok. Hanem innentől kezdve, ha úgy tetszik: „meg vagyok csinálva”. Ha most kapok még annyi esélyt, hogy a bennem lévő képeket megcsináljam, akkor, ha volt is valamilyen megfelelési kényszer, vagy szándék, azt most már nem kifelé, hanem befelé építkezve teszem. Jó, nem csináltam sohasem kife­ lé, de mégiscsak figyelünk arra, hogy milyen a trend, milyen a divat, és ez és a z ... Tulajdonképpen, ha semmi mást nem is fogtam föl, csak hogy megint lemaradtam valamiről, az, valamilyen módon, akkor is ott motoszkált ben­ nem. Most mintha kicsit azt érezném, hogy nyűt egy ösvény, amelyiken én még nem jártam és nem is láttam, hogy mások jártak volna rajta. Földi Péter: „Süss fel Nap...” 422 �Eddig mindig olyan úton mentem, ami párhuzamosan haladt valamivel. Nem az út közepén, valahol kicsit a bozótosban, de azért lehetett látni a bokrok közül, hogy merre mennek a világban az emberek. Mintha vissza­ jutottam volna azokba időkbe, amikor nagyanyámmal az erdőben járkál­ tunk. Elmentem gombázni és ő is elment. Tudtam, hogy ott van az erdő­ ben, valahol azon a környéken, a bozótos, vagy a csipkés mögött, éppen csak nem láttam ... De amit megtaláltam, az az enyém volt. És amikor öszszeszedtük a gombát, akkor találkoztunk. Az jó dolog volt. Most valami hasonlót. Most valami hasonlót érzek. Hogy valami elindult. De ez is csak egy képzet, tudod, mert ugyanazt festem, amit eddig, csak néha azt érzem, hogy fölkészültebben, néha azt, hogy kicsit barbárabban... és néha még azt is, hogy kicsit érzékenyebben, mint eddig. De, hogy ez igaz-e, azt már nem tudom. Azt viszont tudom, hogy ez mennyi időt igényel; csak borzasztó, hogyha az ember teheteden. Vannak viszont hihetedenül rövid, nagyon intenzív pillanatai a képcsinálásnak, amikor, egyszer csak — magam sem értem, hogy mitől —az anyag elkezd engedelmeskedni a kezemnek; hetekig meg nem engedelmeskedett. —Szabad akarata van. —Abszolút. És nem tudom, melyik az a pillanat, amikor magához enged —és akkor miért. Ilyenkor viszont, mi ketten, olyan szinkronitásban szaba­ dulunk föl kínjainktól, amiben a fölszabadult mámoron túl a teremtés le­ hetősége, az élet esélye is ott van. —Ebben a fölfedező utadban nyomaszt a% ami mögötted van? —Nem fölfedező út e z ... dehát a meglévő képek azok valamennyire nyomasztanak, mert azok valamit követelnek. Tulajdonképpen ugyanazokat fogom visszaigazolni, csak... Nagyon érdekes ez az egész szakma. Ahogy figyeltem: van egy pont, amíg egy festő többesélyes. Lehet belőle ez is, az is. Aztán ádendül egy ponton, megcsinál egy képet, ami elkezdi visszaigazolni az előtte lévő kísérleteket. De hogyha nincs meg ez a kép, akkor az egész széthullik. Ha meg jön egy olyan szakasza, vagy alkotói periódusa az életnek — egy svungosabb időszak —, amit fontosabbnak vél, vagy megszületnek fontos munkák, akkor ezek visszamenőleg is tudják igazolni azokat, amiket eddig csinált, vagy keresgélt. És fordítva: előre is ki tudnak jelölni távlatot. És nem úgy, hogy behatárolnak. Nem tudom, mennyire ismered Modigliani életm űvét... Elég nyilvánvaló. Szóval ezek a korai portréi, aktjai ügyeden tanulmányocskák. Mindezek az ügyeden tanulmányocskák szinte majdnem mindegyik művészettörténet kötetbe bekerülnek, mert az életkorszaknak valamilyen módon a jelzései... Tehát le lehet vezetni ezekből az ügyeden keresgélésekből a már megtaláltnak az igazát —és a megtalált igazolja vissza­ felé ezeket az ügyedenségeket. Vagy Van Gogh parasztjai. Ezek olyan ot­ 423 �romba, barbár festmények, amiket ha önmagukban látunk, nem mondom, hogy érdektelenek, de igazából a kiforrott Van Gogh igazolja vissza ezeket a műveket. Van egy pont mindenkinél, ahol átlendül... Na most ezek a olyan távlatok, perspektívák, amiket emlegettem, amihez felnőni jó lenne, d e ... de ennek mintájára akár másnál is előjöhet ilyesmi. Szóval én abban bízom, hogy sikerül megcsinálnom még néhány olyan képet, amelyek az eddig érdekesnek tekinthető munkáimat „visszaszippantanák”. Volt Szolnokon egy kiállításom, amitől rettenetesen görcsbe jöttem. Nem is tudom, mikor, de még az ötvenedik születésnapom előtt. Abból pontosan ezek a képek hiányoztak. Festmények voltak egymás mellett és nem állt össze ne­ kem egésszé; ez egy kicsit megijesztett és kétségbeejtett. Akkoriban három évig a kétségbeesésen kívül nem sok valamit tudtam csinálni... Az sem ment, hogy megfestem ebeket a képeket, hogy azok majd visszaigazolnak dolgokat; vagy nem igazolnak vissza... Hanem egyszer, csak úgy, elkezdett nőni megint a festészet bennem - és az nagyon fontos volt. —A ttól a rengeteg visszaigazolástól —amit mindig kaptál - függetlenül kellett iga­ zolnod magadnak, hogy amit teszel érvényes? —Én nem tudom, hogy kaptam-e. Ezt igazából sohasem éreztem. —Azt, amit huszonnyolc-harmincéves korodban megcsináltál. .. —Jó, amikor megfestesz egy képet, annak nagyon örülsz... —Igen, de arra amit fölmutattál, minden fórumon egyöntetűen bólintottak rá: ez rendben van. —Nem tudom. Ez lehet, hogy kívülről így tűnt, de belülről ezt nem tu­ dom, hogyan éli meg az ember. —Vitattad? —Mindig. Folyamatosan. Most is. —Azt, hogy anakronisztikus-e? — Nem, azt, hogy hiteles-e. Mindig van egy belső kép, ami tiszta és őszinte. És akkor ebből létrejön egy kép, ami a technikából, az ügyedenségból, a koncentráció hiányából adódóan esedeges. Legalábbis ahhoz a kép­ hez képest, ami belül megsegített. Ez az esedegesség néha esendőbbé teszi a festményt és ettől talán hitelesebb. Akkor jó. De mégis van valami olyas­ mi, ami m iatt... szóval, egy héttel később, amikor bekereteztettem, ne tud­ tam volna tovább festeni. Szoktam is egyébként átfesteni, eltüntetni már megcsinált képeket. Nem tudtam örülni annak, amit csinálok. Mindig annak örültem, amit éppen csinálok. A már meglévő eredményeket soha nem tud­ tam úgy bekönyvelni, hogy ez jó. —Nem is szeretsz visszanézni rájuk? Szövegekkel van így az ember. .. —Figyelj, én azokat a festőket szeretem, akik, mikor eljutnak erre a pont­ ra, ahol én most vergődöm ezzel a mögötted lévő képpel is, azt mondják: 424 �ez így kész. Mert így is kész! Valami ott van benne. De én ezt nem fogom itt abbahagyni. Talán ezért nem lettem úgymond divatos és nem kerültem be abba a vonalba, amit most festészeti fővonalnak neveznek. A spontán kezelés, hogy ügyesen, nagyvonalúan fölkenjük... Hanem valamit belémvert a sorsom. Kitalálhatnám, hogy nagyapám kőműves-igényessége, aki, ha valamit csinált, azt nagyon megcsinálta; nevet most biztosan a ku­ tyaólam on... Én a képpel dolgozom ugyanígy. Mintha mindig az életem múlna rajta. Ha nem lesz olyan pontos, etikus. Van Gogh egy délelőtt két festményt megcsinált és bele is halt az erőfeszítésbe, a hiheteden koncent­ rációba. Belőlem meg csúsznak szét a történetek, vesznek el, aztán időről időre - a nem tudom hányadik átfestés környékén —elkezd pontosodni, de az a fajta hamvassága, ami a születés pillanatáé, az már addigra elmúlik és tulajdonképpen úgy születnek meg, mintha már hatvanévesek lennének. Az is egy állapot, de hát nem tudom ... Ezeknek a képeknek a festése közben, de tulajdonképpen majdnem mindegyikben, volt egy Főnix-effektus: hogy ha egyszer elhalt, akkor föltá­ madt, kétszer elhalt, föltám adt... Most viszont egyre többször hal el és egyre nehezebben támad föl. Ez azért nem olyan egyszerű. Van Gogh ezért döbbenetes. Nekem alapélmény volt. Párizsba azért mentem ki először, mert Magyarországon nem lehetett Van Gogh-ot látni. Az első utam ott a Jeau de Paume-ba vezetett és nézegettem a többi művet is, de már csak azt vártam, hogy jöjjön Van Gogh. És jött egy egészen pici képe, amit igen rossz idegállapotában, kórházban festett. Néztem: ez Van Gogh, ez a kis „vacak”? És ez kis „vacak” egyszer csak elkezdett nem is olyan vacak lenni. Aztán, amikor fölértem és megláttam az önarcképét... Ami érdekes volt, hogy a mostani párizsi úton is az egyeden élmény az Van Gogh volt. Vele lehet beszélgetni. Azt mondom neked —és ezt ne dilinek fogd föl! —, az az önarckép megmozdul. Ha elég sokáig nézed, visszanéz rád; beszélgetni lehet vele. Megnyílik. Olyan mélységben, ahogy Rembrandt, talán Giacometti, vagy V erm eer... Sokkal többeknél nem éreztem, de Van Gogh az, aki úgy fest, hogy a teremtés pillanata, meg a teremtés gesztusa nem válik szét. Megtervezi a képet, mert kijelöli, hogy mit hova húz, de hasonló csak gyerekrajzoknál van. A gyereknek a gesztusa egyszerre születik a gon­ dolattal. Nem válik szét. Nem egy tervezett szituáció. Nála valami megőr­ ződött ebből. — nálad is sokszorfölmerül. —Nyilvánvaló. Ez adódik abból, hogy tanítottam őket és hogy ellestem tőlük egy csomó mindent. Egyébként mindenkitől lestem el, akitől el lehe­ tett valami lesni és ebben, azt hiszem, elég gádástalan voltam, de ezek mind be is épültek. Van Gogh-nál azonban ez olyan hőfokon történik meg, a 425 �letétnek olyan pontosságával, olyan dinamizmusával, az átéltségnek egy olyan mélységével, amit egyszerűen sehol másutt nem látsz. —Ez azért lehet, mert életéből adódóan kevésbé bírta elviselni a tudását? —Nem tudom, hogy mit bírt nehezen. Azt hiszem az egész életét. József Attilánál érzem, hogy azt a fajta tudást, amivel rendelkezett, ép ésszel na­ gyon nehezen lehetett elviselni. Olyan fokú volt az érzékenysége, olyan mélységeket tárt fö l... Olyan abszolút nyilvánvalóan tudta analizálni ezt a mélységet, hogy az törvényszerűen vezet az összeroppanáshoz, vagy annak határához. Nála ezt inkább érzem. Van Gogh-nál „csak” azt érzem, hogy azonos azzal, amit fest. —Egy tárlatodat fiatal festőkkel néztem végig Ok, amikor végre magunk marad­ tunk, ledobták minden magabiztosságukat és ugyanazt kérdezték egymástól: hogyan bírod te? —Hegedűs Morgan hogyan bírta, amíg bírta? —Téged mi véd meg? —Az, hogy festek. Előbb roppannék össze, hogyha nem festenék. Az, hogy ki tudom beszélni magamból. Ha most visszamegyünk arra: miért vagyok itt, ahol vagyok? Azért, hogy festhessek. A festészet nekem a meg­ ismerés eszköze. A képhez értek, azt tudom működtetni. Es addig, amíg föl nem mutatja azt a fajta formaiságát, ami egy képtől elvárható, addig muszáj működtetnem. Ha jó volt a fölvetésem, olyan elemeket raktam föl, ame­ lyeknek egymás viszonylatában van mondanivalójuk, akkor azok elkezde­ nek a festészet törvényei szerint úgy rendeződni, hogy számomra ezt a megsejtett viszonylatrendszert értelmezni tudják; mert egy képet én a végén tudok értelmezni. Ez esetleg elvihet olyanfajta fölismerésekhez, ahová egyébként nehezen jutnék el. Egyébként nehéz felfogású vagyok, nehezen nyílnak meg a dolgok, de a képi nyelvet azt nagyjából beszélem, megértem. Másokét is, magamét is. Ebben benne van az, hogyha az ember elég ta­ pasztalatot gyűjt és azokat a tapasztalatokat nem lúgozza ki folyamatosan magából, akkor vélhetően egy kicsit okosabb lesz útközben. A saját maga felismerései által is. Tulajdonképpen, ha van menedék, vagy mentség, akkor körülbelül ez az: hogy vannak időpontok, amikor muszáj ezeket a dolgokat fölmutatni, kifesteni. —Véd az is, hogy van lakcímed, számla- meg telefonszámod, meg postafiókod . .. ? —Illyés Gyula mondta: arra mindig ügyeltem, hogy ne a művészetből kelljen megélnem. Vannak kollégák, akik ezt nem így érzik és az én kor­ osztályomban, akik valamennyire számítanak, meg tudnak élni a művésze­ tükből. Vannak vásárlások így-úgy, keresnek engem is, de ennek nincs egy rendszeressége, szóval a családdal szemben nem tehetem meg, hogy ne tanítsak. 426 �—Es védelmetjelen t —Ez mindenféleképpen; ugyanakkor stresszt is. A fura az, hogy a tanítás azért annyit jelentetett - és ez visszacsatolódik ahhoz, amiről beszéltem - , hogy a képek által megélt tapasztalatok egyszerűen muszáj volt, hogy meg­ fogalmazódjanak bennem; hogy a tanítványaimnak azokat el tudjam mon­ dani. Az a kétségbeesés, amit egy tanóra, vagy előadás produkál, hogy ott ül előtted negyven értelmes ember, s várja, hogy valamit mondjál neki, ettől úgy megijedek, hogy kénytelen vagyok valami olyasmit mondani, ami szá­ momra is lényeges. Ugyanakkor nem lettem az a látványos művész, ezt nem tudtam csinálni. —Ettőlfüggetlenül számos olyan időszak volt, amikor kialakulóban volt körülötted egyfajta slepp. —Ezt mások is mondják, én ezt nem éreztem. —Húztál magadhoz mindenféle értelmet . .. —Lehetséges. Volt, aki mondta, de akkor ez a dolog természetes volt. Most meg, hogy ilyen már nincsen, nem is hiányzik. Ezt nem tudom ... Jó, hát lebzseltünk mi kocsmákban, meg itt-ott, de az, hogy holdudvar; tanít­ ványaim voltak, de nem is tudnék embereket m ondani... Azt az egyet tu­ dom, és ezt figyelem a hallgatókon is - lehet, e miatt szeretnek körülöttem lenni —, hogy tudok a képeikről úgy beszélni, hogy elkezdik azokban meg­ találni és elhinni saját magukat. —E% m itjelent pontosan? —Ha nem erősíted meg az emberben az alkotás képességének reményét, akkor elveszíti ezt a lehetőséget. —Benned mennyire m erülföl a* útnak a helyessége? —Az útnak a helyessége, a hitelességben merül föl. —A rról akkor még nem bes^éls^ nekik? — A képen múlik, hogy m iről beszélek nekik. Nálunk azért komoly tehetségek jelennek meg; m űvészettörténeti léptékűek, bárm ilyen keve­ set jelent is ez. Szóval ez egy komoly kihívás nekem —és majdnem mind jobb festő nálam. Én egyszerűen több tapasztalattal bírok. A főiskolán ebben az értelemben volt körülöttem holdudvar, azokból a kicsit perifé­ riára szorult hallgatókból, akik a racionalitás útján nem kaptak visszaiga­ zolást. —Egyébként meg magány? —Igen, az ő esetükben föltédenül. —A tiédben}a tiédben ... —Az enyém folyamatos és megmásíthatatlan. Tulajdonképpen az a bor­ zasztó, hogy, amit én föl tudok oldani másban, azt bennem senki nem tudja. —A nagyon régi barátságok? Nem adják e%t ok sem? 427 �—Ebben a szakmában mindenki magával van elfoglalva és ritkán figyel a másikra. Én a hallgatók ürügyén örülök annak, hogy tudok rájuk figyelni. Annak is örültem, amikor itt a környezetemben volt egy csomó fiatal és tudtam rájuk figyelni. Az jó volt, ott éreztem, hogy van valami hasznom. De csak annyi, hogy önmagukban azokat a gádásokat leépítem, amik nem engedik, hogy fölszínre jöjjenek fontos dolgok. — hogy henned ezt nem oldja semmi, az mások képességének a hiánya, vagy a te zárkózottságod? —Ezekben a beszélgetésekben azért magam is szép lassan föloldódom, te­ hát valami elmúlik belőlem. De ha valakit ideállítok, az én képeim elé, akkor ez nem nagyon múlik el... A festészet mindig individuális műfaj volt. A látványos csoportok... szóval, nem hiszem őket. Voltak kubisták és akkor lett belőle Braque, meg Picasso és eltűnt a csoport. Voltak Nyolcak és maradtak belőle a személyiségek. Aztán meg vannak Csontváryk, meg Gulácsyk, meg vannak Kondorok, meg vannak Tóth Menyhértek, akik mennek a maguk útján. Tóth Menyhért körül is lebzseltek fiatalok... De ez nem népszerűség-keresés; azon már túl vagyok. Valami megerősítés kell ezen a pályán, de nagyon kevés dolog, ami megerősítésként jelen tudna lenni az életedben —talán a család. —A yjalusiság” bujkálás nálad mindegek elől? —Igen. De, hogy ez bujkálás-e? Én ide születtem. De hová kéne álljak? Az EMKE elé tegyem ki a vásznamat és fessek, hogy lássák Budapesten, mekkora festőművész vagyok? Itt van ez az élettér, itt tudom csinálni. —Tartja még az eget egyébként... ? —Muszáj neki. De nem tudom, hogy kinek tartja... —.. .ponyvásodott az ég? —Nem hiszem. Az ég az ég maradt. Azért az távlat. Csak már vasmada­ rak csapnak le belőle, ami egy kicsit hihetedenné teszi a világot. Legalábbis számomra. Ezekbe az időkbe, amiket élünk, egy kicsit misztikusan nézek. Úgy lettem ötvenéves, hogy a Napfogyatkozás zajlott fölöttünk. Ennek volt valami figyelmeztető jellege: olyan kétségbeesés és olyan nyüszíthetnék fo­ gott el, ott a fénytelenség idején, amit nem kívánok senkinek. Ha akkor ott pillanatokon belül nem tudok meginni valamit és nincsenek mellettem ba­ rátaim, akkor lehet, hogy nagyon komoly idegi stresszt okoz. De a XXI. század nekem is ezekkel a „repülőgépekkel” kezdődött. Akinél ezt irodalomban megéreztem, és a feledtetés szintjén tudott azo­ nosítani a valósággal, az nekem Bodor Adám. Öt tudom úgy olvasni, hogy azt érzem: pengével hántják le rólam a bőrömet és a nyers valóság, az a véres, lüktet előttem. Annak a kiedensége, kegyedensége ilyen megrázó — irodalomban. A valóságban viszont itt derült ki: a világ nem úgy működik, ahogyan azt nagyon sokan képzeltük. Nem a rend felé fog moccanni. 428 �Akármilyen elnyomás, téboly működik benne, annak mindig meglesz az ellenpárja. Valami mindig visszaüt. —A nácizmus és a kommunizmus után következett ez- . • ? —Nézd, hogy melyik volt a legelső, azt nem tudom. Szerintem sok első volt. Az emberiség története valószínűleg arról is szól, hogy nagyon sokszor alázták meg az embert önbecsülésében, létezésében, ha úgy tetszik magá­ nyában. Az önbecsülésében, magányában megalázott ember pedig vagy önmagát pusztítja, vagy valaki mást, vagy a kettőt egyszerre. Mint ez most bizonyította. Ha végiggondolod, hogy micsoda elszántság kell ahhoz, hogy nekimész egy „repülőgéppel” egy épületnek, amiben te is ott ülsz és tudod, hogy mennyi embert pusztítasz és micsoda drámák, esztelenségek vannak m ögötte... Ezeket igazából nem tudod a helyére tenni. Itt folyamatosan csak arról tudsz beszélni, hogy valami elveszett, ami mértéket adna a tettek­ nek, mert ezt józanul nem tudod megcsinálni. Mi az a kényszer, ami ezt emberekből kiváltja? —Megmarad az emberiség, vagy nem? —Igen. De ez nem rajtunk múlik, ez Isten akarata, csak ezt sokáig nem lehetett kimondani. Ennek a kísérletnek, ha isteni léptékű is, még nincs vége. Amíg van emberiség, addig van esély. Ha a festészetemnek van valami minimális szándéka, vagy értelme, az nem több mint a létezés fönntartása. Az pedig, hogy a létezés értelmét ki-ki a maga módján miként tudja igaznak hinni, azért önmaga felelős. De vannak negatív válaszok. A vitalitást időről időre el lehet nyomni, de azért az működik, megtalálja a formáját és a buta­ ságokat le fogja dobni. Földi Péter: Varsa 429 �Ültünk valahol egyszer zsűriben és miután rengeteg rossz képet láttunk és jött egy jó kép, olyan nyilvánvalóan egyszerű vo lt... Talán társadalmat is lehet jót csinálni. Ha mindenki megtalálja a csoporton belüli feladatát és abban működhet, abban erősödhet, akkor egyszer csak kiderül, hogy ott helyén tud lenni. Akkor azzá lesz, ami és azt a minőségét a csoport is elfo­ gadja. Amíg kényszerpályák vannak és az emberek nem találják a helyüket, csak a vágyaikat sokszorozzák, azzal a rosszul kitalált demagógia-hadjárattal, ami mindenünnen ömlik — úgy, hogy a művészettel nem is találkoznak, mert az én korosztályom még véledenül is találkozhatott olyan mozival, ahol a művészet megtörtént - , akkor tulajdonképpen nem csoda, hogy csak az acsarkodás meg a butaság tör fölszínre. Egy rossz demagógia pedig ké­ pes arra, hogy olyan áldozatokat „teremtsen”, mint ez a „házrombolás”. Amikor meg azt látod, hogy a politika kiáll a halottak tetejére és ünnepelted magát, a megrendülésnek még csak a látszatát sem színlelve... Azért abban van egy olyan adag mocsok, hogy megint nem tudod: milyen világban élünk. —A művészetet emberi evolúció továbblépésének, vagy mellékhajtásának tartod? —A művészet az első pillanattól jelen volt. Engem mindig izgatott, hogy az ősművészet, hogyan jelent meg. Ki volt az első ember, aki odakarcolta azt az állatot a falra? Milyen valódi szándékkal? Talán a reneszánszban voltak olyan nagyvonalú uralkodók, akik megértették a művészet jelentőségét —a hatalom aspektusából —, ami mindig fontos volna, mert mindig az adott kor művészete menti át az adott kor szellemiségét. Méghozzá a legpontosabban és legteljesebben. A tanulság, hogy, teszem azt, még egyszer ne bombázza­ nak emberek embereket, nem épül be. A Kondor-féle jelhagyásban ez ott van: ennyi volt ekkor az intelligencia, ennyit tudtunk, ennyi maradt. Nem lehet tehát szétválasztani a művészetet és a társadalom egészét. Mindig ki­ választódnak azok az érzékeny emberek, akiknek egyszerűen szükségük lesz az, hogy valahol levezessék a valóságból adódó élményeiket. —Kié a szándék? Egy tűzoltóé-e, aki saját magával alig törődve hajlandó másokért tenni, vagy másról van sz? ... ? —A megismerés szándéka vezeti a művészt. Hogy mélyebben tudjam fölfogni a világomat. —És a másokért-valóság? —Az már a következő lépés. Ha én valamit megtudok a világról, a fölis­ meréseimet meg tudjam osztani velük. Ehhez társul, hogy ennek vannak kifejezési formái, amik olvashatóbbá, érthetőbbé teszik a dolgot. Ami rette­ netesen izgalmas ebben, és ez nem az én kifejezésem, ezt Makovecztől hallottam, hogy „. . . a szeretet, mint a megismerés egyik formája.” Ez kezd kihalni az emberiség tudatából. Tudniillik, ha én szeretettel viszonyulok 430 �valamihez, akkor az olyan módon tárja föl magát, ami sokkal mélyebb megismerési lehetőséget ad, mint eddig bármi más. Ha ezek módszerré tudnának válni, akkor a mások felismerései is beépülnének. —A szándékra szerettem volna rákérdezni. —Ami engem rettenetesen izgat az a rembrandti meg a Van Gogh-i at­ titűd. Ok arra voltak kitalálva, hogy fessenek. Ezzel ismerték meg és fejez­ ték ki a világot. Minél többet ismertek meg, annál pontosabban fejezték azt ki, s ez valahol spirálisan fölfelé haladva és tágulva működött. Nem azon múlik, hogy publicitást kapsz, vagy nem. —Ezen a téren éppenséggel szerencsés voltál —Valamilyen szempontból igen. De ha mondjuk ide benéz egy szajkó és látja, mit festek, nekem valamilyen módon az is jó. De hála Istennek nem csak a szajkók néznek be, mert te is itt vagy, mások is eljönnek... És ez nem szerénység. Ez a pálya természetéből adódik: szemben állsz a deszká­ val és festesz. És amikor kész egy kép, az egy idő múlva elszakad tőlem. Hogy lőre milyen hatással van, az már majdnem nem tőlem függ. —De érettünk van? —Igazából érettem van. Mert szeretek festeni. Hogy éretted is van-e, azt te érzed. Ebben benne van egy Hemingway-párhuzam, hogy: Mester, mondja már meg, mit keressünk a műveiben? —Ne keressen semmit, mert amit talál, azt úgyis önmagában találja.” Én tehát egy szituációt teremtek, amiben, ha jó a kép, te megmérheted magad. Ha rossz a kép, akkor meg benned sem szól semmiről. Én nem tudom eldönteni, hogy ez, vagy az a kép jó-e, vagy nem, de ha mértéked ad a te önbecsülésednek —vagy mérté­ ket tud teremteni azon belül - , akkor jó volt a kép, akkor szólt valamiről. Ha ennek a viszonylatában én ember tudok lenni, megerősít erkölcsiségemben, akaraterőmben, hitemben, akkor működött a kép. Nem volt hiábavaló. Saját magamat azzal a pillanattal igazoltam, amikor befejeztem a képet. Sőt, valószínű, miközben festettem azon közben igazoltam magamat, merthogy azok a szellemi energiák belőlem akkor szabadultak föl —ha egyáltalán vol­ tak - , amikor festettem. Azt hiszem, engem ez most már egy csomó min­ den alól fölment. A festmény egy olyan objektum, amit ha meditációs ob­ jektumnak mondasz, akkor az nagyon jó, mert akkor el tudsz mélyedni a kép segítségével... Mert nagyon sok funkciója volt. Hiszek abban, hogy ez a minimális varázserő megmaradt benne, ugyanis ezen ponton dől el, hogy valaki művész lesz, vagy csak képcsináló. —A barlangrajzplókkal egy a szándékod? —A művészetnek ez az eredendő szándéka. Picasso, mikor megkérdez­ ték, hogy mire való a művészet, azt mondta: arra, hogy riasszuk a gonoszt. —Ez ci tiéd is? 431 �—Nekem arra való, hogy magamból megpróbáljam kiűzni a gonoszt. Ha az ember elég öreg lesz, elkezdi a bűneit, a hibáit... —. ..sokat emlegeted mostanában, nem hiszem, hogy ennyire öregnek éretnéd magad. —De, rettenetesen. Meg fáradtabbnak, mint amennyire kellene. Annyi minden bevallani való volna az ember életében, hogy most már nagyon megpróbálok nem hazudni. Legalább a képben. Számomra ez iszonyatosan fontos. Mikorra ennyi idős lesz az ember, nagyjából minden elkövethető bűnt elkövet. Akár kicsiben, akár nagyban. Amikor aztán ezekkel elkezd szembenézni, akkor kezdi nagyon nem jól érezni magát. De miközben festek, ezek a dolgok kezdenek megoldódni, kezdenek távlatot nyitni... És a kígyók, látod, elmennek. Hogy hova jutnak és mit hagynak maguk után, azt nem tudom. Talán riadalmat. De ebben én vagyok otthon —és ez nem mindegy. Kovács Sándor Iván Rimay rímcsipkéi (Felföldi íróportrék) Szelence —kemence - Velence Nógrádnak köszönhető, hogy az 1980-as évek közepén egy salgótarjáni kon­ ferencián először próbálkoztam a Rimay-rímcsipkék értelmezésével A Disussiones Nogradienses 1988-ban megjelent, Kovács Anna által szerkesztett kötetében ol­ vasható az első változat, s majd még kétszer kerítettem sort a Rimay Velencében újabb kidolgozására. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs az IJjhold Évkönyvnek kérte el a Discussiones-bcli szöveg tömörebb változatát, s közreadtam a harmadik átdolgozást is Vágy és em lék eit—Kalauzolásfelföldi írókhoz című könyvemben. Ez a Palócföldnek szánt negyedik újraírás és továbbtömörítés a nógrádi klasszikus írótriász, a Rimay—Madách—Mikszáth szentháromság első tagjának szól. Hódolat a mesteréhez, Balassihoz méltó Rimay Jánosnak, aki rímcsodái­ nak „csipkéből tekert gúzs”-ával láncolja magához a belémerülőt, s holtáig nem engedi el a „szelence - kemence —Velence” rímkáprázat kelepcéjéből. Rimay János 1590 júniusában a Csáktornya melletti Vidóc nevű falucs­ kában tűnik fel, s onnan írja Telegdy Pálnak Kisvárdára, hogy „Velencében bémenendő szándéka vagyon”. 432 �A vidóci levél még csak Velencébe „bemenő szándékáról tudósít, annál hitelesebben vallanak Velencéről az En édes Ilonám... kezdetű Rimay-vers híres hasonltai: Mert az te szerelmed engem úgy kömyülvett, mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel szintén úgy hevük el, mint tűz miatt kemence, Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. A szerelmes vers Science—kemence rímét átveszi Rimay Bolygó János álné­ ven írt, 1608. évi verses paszkvillusába is: „mint mercuriommal megtöltött szelence, / Hidgyed, hogy keserves leszen az gyümölcse, / Tudod-é, számod­ ra gyúlt föl egy kemence.” Ha Rimay járt Velencében, az Itáliának s Velencének kijáró áhítattal és készülettel értelmezhette az elébe táruló látványt; nyilvánvalóan utazási taná­ csok előírásait figyelembe véve. Az itáliai utazások tanának legnevezetesebb akkori teoretikusa Justus Lipsius, a magyar újsztoikusok vezércsillaga volt. Uta­ zási előírásai (De peregrinatione Italica) Rimay előtt már korábban ismertek lehet­ tek, hiszen Lipsiushoz írt levele szerint 1592-ben jól ismeri mind Lipsius, mind az éppen Itáliából hazatért ifjú Forgách Mihály báró művét (De peregrinatione et eius laudibus: utalásról és annak dicséretéről). Nagyon is elképzelhető, hogy sze­ me előtt lebeghettek ezek a lipsiusi intelmek: „a tenger királynő-városában (Velencét nevezem így) nézelődve eltölts egy hetet. O, irigylésre méltóan szép, pompás, boldog város! Mégis kevéssé való a mi szellemünknek, mert inkább kedves Mercnriosnak, mint Minervának/’ Lipsius Mercuriost, a tolvajok és ke­ reskedők istenét említve, a színlelésben jártas olaszok ravaszságára céloz („Ra­ vaszok az olaszok” —van ilyen magyar mondás is), s ha beszélhetünk Rimay Velence-motívumainak irodalmi inspirációjáról, „Bolygó JánoE verses paszkvillusának „Mint mercuriommal megtöltött szelence” sora alighanem Lipsius in­ telmeire megy vissza. Lipsius ugyanis arra sem felejti el inteni az utazót: „lelked egyeden külföldinek se nyíljon meg: mintegy szelencébe zártan tartsd.” Az irodalmi ösztönzések még pontosítandók. A „Velencébe bemenő szándék” nyilvánvaló, de az En édes Ilonám... Velence-motívumainak ta­ pasztalati valósága és költészete között körültekintően kell mérlegelnünk. Értelmezzük az idézett kulcsversszakot soronként és szavanként. * * * ,fiiért az te szerelmed engem úgy kömyü Ivett}mint pézsmát ó szelence. ” Radvánszky Béla szerint a XVI-XVII. századi Magyarországon „Az erős illatok között közkedveltségnek örvendett a pézsma, melyet [...] zománco­ 433 �zott arany és ezüst pézsmatartókban vagy pedig úgynevezett pézsmaszagolókban tartogattak”. A Thurzó-kincstár jegyzékében az „ezüstmívek” kö­ zött találunk például egy sávosan aranyozott és egy aranyozadan „ezüstsze­ lencét”. én szivem kivel szintén úgy hevült el\ mint ti7%miatt kemence. ” Itt a legközönségesebb kemencéről van szó. Ismerünk több Kemence nevű magyar helységet is, főként a Felföldön. A Nógrádban honos Rimay megfordulhatott akármelyik Kemencén, elsősorban az Alsósztregovához legközelebbi Hont megyein. A Kemence nevű falvakhoz mért hatalmas különbséget fejezi ki a régi magyar mondás: „Kemence, Velence, vagy: „Noha Kemence s Velence”. A „Kemence s Velence” szólásnak Rimay verséhez és ríméhez csak anynyiban van köze, hogy a napi használatú sztereotípia ötletet adhatott a rím­ hez, és segíthette elfogadhatóvá tenni. Annál is inkább, mert a Velence „nemcsak a Kemence tulajdonnévvel, hanem [...] a kemence köznévvel is” összecseng —mutat rá Csefkó Gyula —; némelyek egyenesen” „ez utóbbival hozzák kapcsolatba, és a Kemence, Velence; Velece - Kemence szólást így magya­ rázzák: »Kemence, Velence. Nagy különbség. Kemence száraz helyen áll, Velence vízben.«” fyMert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. ” A Velence ‘Venezia’ jelentését itt sem kell bizonygatnunk, mégis meg­ jegyzendő, hogy a magyarban a Velence tulajdonnév mellett hasonlóképpen van Velence köznév, mint ahogy van Kemence s kemence. A Velence a régi magyar nyelvben 1. ‘lasnak, pokróc, takaró’ ; 2. ‘ szélvitorla, szélkakas, szélirányjelző zászló’ jelentésű. A Magyar Nyelvtörténeti Szótár idézi ilyen előfordulásait: „Világi szerencse, változó Velence”; „Olyan a szerencse, mint forgó Velence, nem áll soha egy nyomban.” A szótári magyarázatot Csefkó azonban kétségbe vonja, s úgy véli: a forgó Velence a ‘körhinta,’ a ‘ringlispíl’ lehet, mert forgásával mindig változó képet tárt a néző elé, s kellékei - lovak, gyaloghintók, gondolák, lapmionok — Velencét idézhették. Igen ám, de a Velencének ezt a jelentését Csefkó nem tudja adatolni, csak emlékszik rá, hogy „némely nyugati nagyváros vurstliját vagy annak azt a részét, ahol a ringlispílek forognak, a maguk nyelvén Velencének nevezik az ottaniak”. A körhinta „föltehető Velence neve” tehát „olasz mutatványosokra utalna”. Kár, hogy egyelőre nem bizonyítható. Igazolásához az európai és a magyar „vurstlinyelv”, a mutatványos-szókincs tanulmányozása vihetne közelebb. Közelítsünk Velencéhez a Venus, fajtalan hús... kezdetű másik Rimayvers felől is: 434 �Venus, fajtalan hús, csipkébűl tekert gúzs, elméknek bijtorjánja, Szederjtermészető, ragadó beszedő bujaságnak oltványa, Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya! Ki hihet te szódnak, ha nincs semmi jódnak állandó öröksége; Minden, ki követett, tűled nyavalyát vett, romlott is békesége [...] Magadnak tartsad hát azt a bujaságfát körülnyőtt örményeket, kiből terjesztettél s mind széllyel hintettél fajtalan törvényeket. [...] A „Szűz Diana” nevében beszélő Venus, fajtalan bús...a kurtizán arcképe. A Venus, fajtalan bús. ..fajtalan metaforái közül a bojtorján, a szeder, az olt­ vány s még a bujaságfa is érthető, kettős jelentése a „csipkébűl tekert gúzs”nak lehet. A csipke a vers növényi ornamentikájába úgy illik bele, ha a szótári adatoknak megfelelően ‘csipkebogyó tövises ága’ vagy ‘tövis, tüs­ ke’,‘tövises ág’ jelentésűnek tekintjük; a „csipkébűl tekert gúzs” eszerint tövisből, tövises ágból font kötél, nyűg, béklyó. A csipke ilyen értelmű hasz­ nálatára maga Rimay szolgáltat példát. 1629. évi nevezetes irodalmi levelé­ ben, amelynek szóhasználata ráadásul a két velencés versre emlékeztet: „Ez könyvbeli olvasáskor oly haszonhozó munkálkodás kívántatik, hogy ez in­ nen gyiijtegethető ámbra, pézsma, balsamum kenetnek gyönyörűséges illatát [...] a közöttük sétikáló s járdogáló személy maga is szagolhatná [...] De héjában, aki szerecsen, ugyan szerecsen az, annyi szappant nem veszteget­ hetnek, mosogathatnak reája, hogy feketesége fejérséggé változzék bőrinek, s csak úgyis ragadnak s akadnak ez könyv intési, tanítási, oktatási szívébe, elméjébe, mint a tövis, a bojtorján és a csipke ragadhat, akadhat az igen megaszott száraz tökben.” A „csipkébűl tekert gúzs” ily módon a cifrán felöltözött kurtizán bék­ lyózó hálója, köteléke. Ami a Velence-motívumok életrajzi-élményi hitelét illeti, Eckhardt Sán­ dor az En édes Ilonám... Velence hasonlatát egyenesen úgy magyarázza: „Rimay 1590. jún. 10-i levelében írja Telegdy Pálnak, hogy Velencébe ké­ szül átmenni Vidócról (Csáktornya mellől), tehát látta Velencét, és talán ezen útja emlékeképpen használja ezt a hasonlatot.” A Velencére vonatkoztatható utalásokat szem előtt tartva, olvassuk el még egyszer az Én édes Ilonám... és a Venus; fajtalan hús... összehangzó strófáit: Mert az te szerelmed engem úgy kömyülvett, mint pézsmát ó szelence, Az én szívem kivel szintén úgy hevük el, mint tűz miatt kemence, Mert te szépségedbe szívem úgy merült be, mint tengerben Velence. [...] 435 �Szerelem, micsoda tövisből szőtt csoda, hegyével sokakat sért, Mert fogását neki nehezen lelheti, jelesben hol meg nem ért, Idővel peniglen megérhet eszében, kit okosság jól rá mért. Venus, fajtalan hús, csipkéből tekertgú^r, elmének bojtorjánja, Szederjtermészető, ragadó beszédó bujaságnak oltványa, Kis gyönyörűséggel, soknak nagy veszéllyel romlásának kormánya! Az egy ciklusba tartozó két vers kiemelt összefüggései is Velence felé mutat­ nak. A tövisből s^őtt csoda és a csipkéből tekert gő%s ugyanaz a nyelvi szerkezet, és jelentésük is megegyezik, ha a csipkét ‘tövisnek’ tartjuk. Rimay szerelmes versei közül voltaképpen három túlfeszített megaforát, azaz manierista concettót kell egymás mellé állítanunk, hogy az azonosságok és az eltérések jobban kitessenek: „az szerelemháló felterített kötele” [Szólítván nevemen...)\ „Szerelem, mi­ csoda tövisből szőtt csoda”; „Venus, fajtalan hús, csipkéből tekert gúzs”. A Szólítván nevemen.. . kezdetű —bizonyos Lídiához címzett —vers „Venus asszony” által mutatott szerelemhálója gyönyörűséges kötelék, s „ésszel, okos­ sággal, vidám józansággal” megoldható „általmenetele”, azaz átszakítása is. Venus istenasszony Lídia személyében még csak ígér és ajánl „egy kegyest”, fel­ szólítván a költőt: „légy holtig szerelmese”; itt tehát elviselhető színben kell fel­ tüntetni a szerelmi köteléket. Az Én édes Ilonám... már nyűt és boldog vallomás, s bár itt a szerelem „tövisből szőtt csoda”, sokakat megsért hegyével, nehezen is lelhetni fogását, „idővel” mégis ,,megérhet eszében” annak, akire jól rámérte „okosság”. A Venusyfajtalan bús... „csipkéből tekert gúzs”-a ellenben „elméknek bojtorjánja”, ragadó és „szederjtermészető”; kivetett hálójából csak szigorú, eré­ nyes önmegtartóztatással szabadulhatni. Ha a két utóbbi vers megaforájának nyelvi szerkezetét tekintjük, nyilvánvaló, hogy csipke helyett írhatott volna Rimay tövist is —mint ahogy éppen azt írt a másik versben —, és így még alliteráció is erősíthette volna a szavak összetartozását: tövisből tekert gúzs, s lehetett volna amott elhasználni a csipkét: csipkéből szőtt csoda. A szőtt csipke (a csipkeszövés) még közelebb is áll a csipke-előállítás (a csipkeverés) valóságos műveletéhez. Ha nem merő véletlenről, nem ösztönös variációkról van szó, azt kell hinnünk, hogy a költő —akár tudatosan, akár ösztönösen —„nem bízott” a többértelmű csipke ‘szúrós ág’ jelentésében, s biztosabbnak tartotta az egyértelmű tövis használatát. A Szerelemhez tehát tövis került, a Vénáshoz csipke.* * Király Erzsébet egyenesen úgy véli: a tövis és a csipke - a „tövisből szőtt csoda” és a „csipkéből tekert gázj' - mesteri azonosságának-különbségének esete áll fenn: a szerelem (a valódi) fájdalommal jár, a fajtalanság - a csak gerjedelemből születő vagy üzletszerű „sze­ relem” - pedig puha, hízelgő, hálóba fon, rabbá tesz. Ez tehát a szemtelen, ártó, bojtor­ jántermészetű viszony; amaz a fájdalom tövisével is sértő igazi kapcsolat. 436 �A csipke itt persze ‘tövis’ jelentést hordoz, de megítélésem szerint bizarrabb asszociációra serkentőn megengedi a ‘csipke’ értelmet is: a fajtalan húsú kurtizán, a csipkébe öltözött csábító kéjnő gúzsba köthet. Van-e különbség a Szerelem és a 1Venus szóhasználat között? Jóllehet Rimaynak amoda három-, emide egyszerűen kétszótagos ‘szerelem’ jelentésű szóra volt szüksége, a Venus mégis vaskosabb-bujább képzetet kelt. Egyrészt mert jó rímel a Mnsal (nem hiába nevezték —állítólag —az öregedő Széchy Má­ riát, a „Murányi V erni '-1 vén Maiak), másrészt mert Venus a régiségben rend­ szerint a testi szerelmet, magát a szerelmi egyesülést is jelenti. Eposza nászjele­ netében Zrínyi a szeretőkkel együtt örül „Venus triumfusán” (XII, 50); Bethlen Miklós még nyíltabb vallomást tesz: „egymás szemérmét nem láttuk, sem fog­ tuk, nemhogy Venus lett volna, pedig én úgy égtem mind az ágyban, mind itt a kertben, hogy a mag is elment tőlem”. A fajtalan húsú Venus tehát kétségkívül a kurtizán, aki „szederjtermészető, ragadó beszédó bujaságnak oltványa”, akitől „nyavalyát” lehet venni. Ha Rimay János járt Velencében, kurtizánokat látnia kellett; mindig is annyiféle kínálat volt belőlük! Gondoljunk a Bethlen-önéletírás Velenceelbeszélésében szereplő Luciettára, aki „meghallván az Ave Mariára szokott harangozást”, előkapja a párna alól az olvasóját, és odaszól a hasán munkál­ kodó Istvándi Istvánnak: „Láss ahhoz te, én ehhez”; vagy arra a sziréncortigianára, aki az állhatatos Sándor Istvánt szólongatta énekével egy szá­ zaddal később: „Jer fel, idegen! Jere fel, én szívem, / Én néked megmondom, mi a szerelem ...” „Io non voglio sapere” (Nem akarom tudni) —válaszolt a tántoríthatadan vándor, pedig nagy kísértésnek volt kitéve, mert a velencei kurtizánok „Estve felé, egészen felfedezett [=kitakart] mellyel, két gyertya közé az ablakjokba helyeztetik magokat, s az idegeneket, kik reájok függesz­ tik szemeiket, nyájas szavakkal magokhoz édesgetik”. Rimay János sem igen akarhatta megismerni a velencei kurtizánok szerelmét. Tiltották azokhoz a közeledést Lipsius utazási intelmei is. A fajtalan Venust leíró „retorikai gya­ korlat (Eckhardt nevezi így) festőién pontos, hiszen az akkori Luciettáknak a divatos velencei csipkét is hordaniok kellett. A kurvás Istvándi István Luciettája „távol, fátyolboríték alatt, egy ház szegletinek veté a hátát”, miköz­ ben Istvándiék elindulnak Velencéből. (Mintha a velencei Carpaccio híres képét látnánk: Két kurtizán) ím e a csipke: a fátyolboríték. A kurtizánok és csipkék Velence attribú­ tumai. Ha Rimay „csipkéből tekert gúzsa” a „tövis” jelentést akarta is ér­ vényre juttatni, ezt ma már szinte senki sem hallja ki a versből. Velence valóságos díszletei között különösen nem. Hadd mondjam el, milyen felzaklató pillanatban merült fel bennem ez a Rimay-concetto, a „csipkéből tekert gúzs” Velencében; és hogy a hatalmába 437 �kerítő élmény miként sokszorozta meg a csipkével összekapcsolható kép­ zettársításokat. Amikor 1982 november elején Velencében bolyongva a kis terekre leszálló esti szürkületből hirtelen elém lobbant a Palazzo Contarini erkélyes tornyának felszökő fehér csipkés lépcsősora, Rimay versével értel­ meztem a látványt. A Contarini-palota lépcsőtornya, a Scala dél Bovolo mint „csipkébűl tekert' tünemény kanyargóit felfelé, a néma csodálat gúzsába kötve a rátekintót. „Csipkébűl tekert gúzs” (A velencei Contarini dél Bovolo palota lépcsőtornya) 438 �Pogány Frigyes Velence című könyvét idézem: „A Campo Manintól délre, annak közveden közelében a Palazzo Contarini dél Bovolo kérd hom lokzata m eglepetést tartogat számunkra. A XV. század közepéről szárm azó, majd 1500 körül részben átalakított palotához —az udvar felől — G iovanni Candi lépcsőtornyot épített. A korai reneszánsz formálású árkádos csigalépcsőhöz minden emeleten rendkívül könnyed hatású, hasonló típusú loggia csadakozik. A lépcső elrendezése [...] Velencében mégis szokadan, különösen ilyen magassággal kialakítva. Ennek ellenére a könnyed, levegős, árkádos architektúra s nem kevésbé a fehér márvány és vörös tégla élénk színkontrasztja helyivé, velenceivé avatja az alko­ tást.” Rimay költői sűrítése, a „csipkébűl tekert” képzet éppoly pontosan fejezi ki a látványt és a velencei hangulatot, mint az építészet esztétája. A „csip­ ke”, a „csipkébűl tekert” nekem a fehér csipkedíszes velencei árkádos lép­ csőtornyot, a velencei palotákat is jelenti. De nyissuk ki a szelencés sort is: „Mert a te szerelmed engem úgy kömyülvett, mint pézsmát ó szelence.” A szelence mint ékszerdoboz vagy mint s^építos^ert tároló dobozka, ma is az egyik legkelendőbb velencei dísztárgy. Rimay versének velencei ó szelencéje, azaz régi, értékes szelencéje pézsmát „vett környül”. Köztudomású, hogy a pézsma „kenőcsszerű, vörösesbarna színű, átható szagú anyag, amelyet az illatszer­ iparban használnak”. Ez az illatszer-alapanyag az Ázsiában honos pézsmaál­ lat egyik mirigyéből nyerhető, a görögök és rómaiak még nem használták, de a kínaiak igen; lexikonadat, hogy „Európában az arabok és Marco Polo révén ismerték meg”. Szelencét magam is vásároltam Velencében; hogyne hozha­ tott volna haza onnan szelenceajándékot egy muraközi vagy nógrádi Iloná­ nak, Lídiának Rimay János, aki később is oly leleményes portai bevásádó volt. Konstantinápolyban vásárolt például „egy kerekded skatulácskát”, „szaru­ szelencéket”, „egy aranyas hímes skatulát”, „másik ezüstös hóldos hímzett skatulát” és „fülbevaló fuggőcskéket”, no meg egy „oculárt”, mert ekkorra már harminc év telt el a Vidócról Velencébe menetel óta. *** Pézsmás illatszerek, szelencék, csipkék, kurtizánok, csipkedíszes paloták: ez Velence, a mindenkori Velence. Aki a város-csodának ezeket a jellemző jegyeit emeli ki, vagy ezekre képes irányítani figyelmünket, az vagy járt Velencében vagy íróasztalánál is tévedhetedenül rálelt a legfeltűnőbb attribútumokra. Ha Rimay netán mégsem tudta véghezvinni „bemenő szándékát”, akkor is többet, lényegesebbet látott meg Vidócról Velencéből, mint Bethlen 439 �Miklósig és a XVIII. századi Kiss Istvánig bárki más a magyar irodalmi régiségben. De még ezektől a remek tollú magyar Velence-leíróktól is elkülönözi a költői hozzátétel, a vízen lebegő városkirálynő rímekkel való felékszerezése: szelence —kemence — Velencei Ennek a hármas aszta rímnek a költészete Velence látványnál titkosabb esztétikumát fejezi ki. Velencerímeivel Rimay költészetté lényegid a várost. Ha poétikáikig fejezte volna ki, amit a Velence-rímek boldog harmóniája sugall, nem juthatott volna más következtetésre, mint A rím védelmében (1603) szót emelő angol kortársa, Sámuel Dániel: „És ami rímünket illeti (mely a mérték mindeme művének többlettökélye még, olyan boldog harmónia, ami felülmúl bármely más, az antikvitásban lelhető arányosságot), a rím több keccsel jár, és több gyönyö­ rűséget nyújt, mint bármely puszta ütem.” Kosztolányi Dezső is úgy defini­ álja a rímet, mintha éppen Rimay mesterművéről s annak titkairól szólna: „Csodálatos kábítószer [...]. Eltereli a figyelmet a lényegről, hogy végül igazán a lényegre terelje. Érzéki varázslatával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet [...]. Kialszik a felső öntudat, mely csak felületes tényeket vehet észre”; „Egy rím mindig elárulja, hogy az, aki megzengeti, művész-e vagy kontár. Vannak olyan rímek, amelyekben egy egész kedélyvilág, egy egész világszemlélet megmutatkozik. Vannak hősi rímek, édes rímek, keserű rí­ mek, fanyar rímek, vidám rímek s halálosan szomorú rímek is.” Rimay Velence-rímeit Kosztolányi terminológiájával talán „édes rímek”-nek, mámo­ ros, bódító rímeknek nevezhetnénk. Édes zenéjük végig is csendült a magyar költészet történetén: öntudatla­ nul vagy tudatosan követték, felfedezték vagy elorozták (1904-ben ugyanis megjelent a velencés vers a Radvánszky-kiadásban); hatása mindmáig do­ kumentálható. * * * Négy évszázad magyar műköltészetének folyton gazdagodó Velencerímpéldatárát (a népköltészetből is szemelgetve) írásom korábbi redakcióiban Thordai Jánostól és Nyéki Vörös Mátyástól Keresztury Dezsőig és Kabdebó Tamásig dúsan dokumentálhattam. Hadd idézzem itt csak a XX. századi magyar líra három nagy rímvirtuózát, Tóth Árpádot, Kosztolányi Dezsőt és József Attilát; kiragadott rímek helyett teljesebb szöveggel: Merengés, ó, merengés, mélyén a csöndes éjnek Rejtelmes látcsövünk, szelíd kristályú lencse, Mért néz ma rajtad újra a csüggedt, árva lélek, Kutatva: sorsa éjén arany planéta leng-e? 440 �Merengés, ó, merengés, oly írral telt szelence, Minővel látni kenték szemük varázsló vének, Hogy szirtek rejtett kincsét előttük megjelentse, O, mért mutatsz megint fényt a lélek bús szemének? Merengés, ó, merengés, hisz hazugok a fények, S mint sós lehű lagúnán a cifra, vén Velencef Csak ringasz renyhe tükrén a könnyek tengerének —, A tétlen búsulótól elfordul a szerencse, És meg nem könyörülnek őrajta semmi mélyek, Sem fenn az égi szférák őnéki nem zenélnek... (Tóth árpád: A Merengésbe^ 1916) Farsangban legvidámabb volt Velence, és legvadabbul járta egykoron, Táncolt, dalolt a boldogság kegyence} Álarcban, mint valami víg toron. Mit rejtett még e gyémányos szelence? (Kosztolányi Dezső Byron-fordítása: Beppo, 1920) Engem nem hívnak Párisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár, Reám hazám tarolt mezője vár O, csak tarolt ne volna! én is mennék. Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyum le, már Nem sercen fű és nem libegnek lepkék, Mert Istenúr, hogy szántsa, bérre vár És semmim sincsen, amivel fizetnék, És hitem összedől, mint kártyavár: Jaj, Sorsunk elvesztette bús lelencét. És szívem sincs, odaadtam régen már Egy szőke lánynak e fakult szelencét. (József Attila: Szerelmes, keserű ha^afiság, 1922) 441 �Te régi századok lelence. Azúr, aranyló, mély medence. Gyémántokkal rakott szelence. Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e, Velence? (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél rímei, 1930) Ezek a rímek „pompázatosak” s olykor díszítő „betoldások” - mondja Kosztolányi Beppo-fordításáról Rába György. Kosztolányi alteregója az Esti Kornél rímeiben oly közel hajol Velencéhez, hogy bizalmasan tegezi a várost. Jékely Zoltán Kosztolányi követője, egyszersmind az első a Nyugat harma­ dik nemzedékéből, aki a hagyományos Velence rímeket megpróbálja elide­ genítőn mással helyettesíteni. (A% éjféli Velencébe%1937): Most hát ismerlek, szép Velence, ez az éjfél megmutatott. Vájjon otthon, a nagykredencben érzik-e a képeslapok, hogy ma lettél enyém, Velence —? Erről az idegenforgalmas, nászútcélpontos Velecéről az olcsó anziksz, a postázható látvány, az otthoni üveges nagykredendre kitűzhető levelezőlap az emlék. A Velence —nagykredencben „keserű” rím, szándékosan érdes, csikorgó asszonánc; ironikus köznapiasítás a sok velencés rímédesség után, kísérlet a rímtoposz bűvköréből való kitörésre. De felemás kísérlet, mert Jékely, a tiszta rímnek maga is virtuóza —megint követve Kosztolányit („O, égi rózsa, lágy aroma, / ó, Róma, Róma, Róma, Róma”) ilyen megoldásra képes: „csupa kő, csupa kút ez a Kóma, / csupa sírbolt és csupa rom-aróma!” És megadón, önfe­ ledten mégiscsak besétál a Velence-rímhagyomány mézes csapdájába: Velence, Velence tengerek lelence^ emléked szívemben gyönyörű szelence. (A velencei noteszból, töredék 1939) Fatális rímmel van dolgunk. Oda érkeztünk vissza, ahol a szelence —kemence — Velence rímek történeti szemléjét elkezdtük: a Velencéhez képest „kemencényi” falucskákhoz, a muraközi Vidócra és a nógrádi Alsósztregovára. 442 �Borbély Sándor Egy Dsida-vers közelebbről A csodagyerekként indult és fiatalon elhunyt erdélyi költő, Dsida Jenő nem volt a Nyugat munkatársa, egyeden sora sem jelent meg a folyóiratban. Tudjuk, fordításaival Gellért Oszkárnál kopogtatott. Ismert még az a levele is, amellyel Babits Mihály előtt jelentkezett. Morbid dolog: a Nyugatban neve nyomdafestéket először Szerb Antal nekrológjában kapott. Egyenesen a Parnasszusra kézbesítették neki a befogadó nyilatkozatot: „költeményei­ ben mint hűséges és kitűnő tanítvány sorakozott a Babits-Kosztolányivonal mögé.” TEMPLOMABLAK (S^ent-Ivánji Sándornak) Kilc csak az utcán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kíváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, — sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan hunyt szeme-gödre. 443 �De ki belép a tág, iromba, boltozatos, hűvös templomba s belülről pillant ablakára, megdöbbenten áll, megkövültén áll, elbűvölten áll: — Nézz a csodára! Színek zengése! Fények zúgása! Mártír mosolya! Szűz vallomása! Kék, ami békül, piros, mi lázad! Magasba ragad, a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó, titkok titka: a földön itt lent belülről nézzen mindenki mindent, szemet és szívet és harcot és békét! — Áldja meg az Úr, áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Komlós Aladár még 1928-ban, az új magyar líra című, helyzetjelentő ta­ nulmánykötetében a „szépség költőidként aposztrofálta Kosztolányit, Juhász Gyulát, Szép Ernőt, Nagy Zoltánt, Kemény Simont, Tóth Árpádot. Már akkor lehetett volna folytatni a sort Dsida Jenővel. „A művészi alkotások - írta az elemző - valami magasabb rendű világ a szemükben, emelkedett és fi­ nom világ, amelybe csak saruinkat levetve léphetünk a hétköznapok porá­ ból.” Dsida Jenő is ilyen áhítatos tudott lenni, igaz, nem elsősorban az an­ 444 �tikvitás, hanem a keresztényművészet remekléseivel szemben. Ezt tapasz­ talhatjuk most is. Választott versünk legelőbb 1936 tavaszán a helyi érdekeltségű kolozs­ vári Kelet Újság hasábjain jelent meg, a napilap redakciójában dolgozott a költő is. Röviddel utána a Vás^toríü^ közölte 6. számában. Ismeretes, Dsida neve ekkor már nem szerepelt szerkesztőként a jelleg­ zetes erdélyi folyóirat címlapján. Ezzel kapcsolatosan éppen ez idő tájt feje­ zett be egy Ionos vitát elvbarátaival. A vers végül 1938-ban Dsida Jenő posztumusz kötetében, az Angyalok citeráján oldalain találta meg méltó helyét. Ahogy tíz esztendővel korábban Tóth Árpád, ő is maga rendezte sajtó alá utolsó könyvét, egyik poémáját még korrigálta, de megjelenését már nem érhette meg. Kiemelt versünk kiadástörténetében még érdekes, ponto­ sabban nehezen érthető, hogy Dsida verseinek 1966-os bukaresti (!) kiadá­ sából éppen a Templomablak maradt ki. Ez a költemény pedig nem kifejezetten vallásos alkotás. Nem érezni benne azt a katolikus elfogultságot, am ivel Dsida líráját végletesen és gyakorta jellem ezni szokták. A versgondolat itt inkább filozófiai és etikai természetű. Ezt erősíti, hogy a költő barátai közül éppen a tudós teoló­ giai tanárnak, az egyébként unitárius Szent-Iványi Sándornak ajánlja so­ rait. A látszat ellenére, alkotás lélektanilag, élménysűrítő versről van szó, nem egy hirtelen ihletődés pillanatáról a gondolatot már régebb óta hor­ dozhatta m agában a költő, a tem plom látogatás csak alkalom annak ki­ mondására. De melyik templom is adja ezt az inspirációt? Úgy tudjuk, a költő hit­ élete Kolozsvárott a ferencesek templomához kapcsolódott. A vers „vén” építményre utal, az „ólomkarika” pedig a gótikára. Nos, a 15. században, gótikus stílusban épített, eredetileg domonkos rendi kolostor, később fe­ rences rendház és templom állhatott modellt a költőnek. A belső pompát, katolikus megbízásra, a barokk átalakítás biztosítja. Dsida már nem láthatta, hogy az épületegyüttest később Kos Károly tervei szerint restaurálták. A vers öt egyenlő szakaszból áll. Szerkezete könnyen áttekinthető, mármár didaktikus is. Funkcionálisan: az első kettő a külső, a második kettő a belső térre ügyel. Az ötödik-konzekvencia (és könyörgés). Úgyis mondhat­ juk, a filozofikus felismerés a felszín és a mélység ellentmondásából, illetve dialektikájából adódik. Dsida a fizikum helyett a lélek felé fordul: ez utóbbi apoteózisa a vers. A költői gondolat forrásvidékének bejárásához nincs igazán iránytűnk. Dsida izgékony tehetsége sok mindent befogadott. 445 �G yerm ekkorától m eghatározó volt a család katolikus hitbuzgalma. Tanulm ányait is a gim názium ban vallásos szellem hatotta át, így a szen­ tek életéből vett példázatok sorozata adta olvasm ányainak egy részét. Külön említendő Szent Ferenc iránti tisztelete. Feltételezzük, hogy talál­ kozott a középkori keresztény tanokkal is. M ostani szempontunkból érdekes például Avilai Szent Teréz könyve és sajátszerű fogalma: a belső várkastély ugyanis maga a lélek. Ism eretes, a középkori keresztény m isz­ tika kizárt m indenféle külső közvetítést az Isten és az ember kapcsolatá­ ban, elegendőnek tartotta a hitet és a misztikus élm ényt az Istennel való egyesülésre. Ezen vallásfilozófiai összefüggések hatására születhetett meg „a belülről látók” metaforája. Dsida költői m egfogalm azása m egin­ dító és eszméltető. A tíz soros szakaszok poétikai érdekessége, hogy mindegyikben az utol­ só négy külön poendrozott. Ezekben ismédésekkel, a megújrázott főnevek mintegy keresett díszítő mellékneveivel elsőképpen is fokozó, de részben refrénszerű hatást ér el. A versszakaszok első hat sorában a második és a negyedik rímel, két szótag mélységben, tompán. A többi vaksor. Mégis érdekes és elegendő rímélményt kapunk. Máskor is előforduló megoldás ez Dsida költészeté­ ben. Elem zett versünkre legutóbb Nemes Nagy Ágnes hívta fel a figyel­ met: „M ikor ma D sidát újraolvasom, úgy érzem, mintha egy bekorm ozott színesüveg-ablakot sikerülne lassan letörölnöm a m agyar költészet nagy, zegzugos, pompás palotájában, egy 20-as, 30-as évekből való ablakm o­ zaikot, amelyen át Edgár Poe-ra látni, talán Traklra látni, talán Em inescura látni és m indenesetre a nagy m agyar N yugat-nem zedékre látni, de az a szín, az a rajz, az ólom karikák pontos, éles körvonala, sőt a besütő túlvilági fény is Dsidáé. (A Tem plom ablak egyébként az ő ver­ se.)” JEGYZETEK SZERB Antal: Dsida Jenő (1907-1938), Nyugat 1938/11.66-67. KOMLÓS Aladár: Az új magyar líra, Bp. (1928) 83. Lásd ennek egyik dokumentumát: A Pásztortűz baráti köre - Dsida Jenőhöz = Dsida Jenő levelesládája. (Közzéteszi CSISZÉR Alajos, Győr, 1991. 245-247.) A szíves szóbeli tájékoztatásért LÁNG Gusztáv professzornak tartozunk köszönettel. NEMES N AGY Ágnes: Dsida Jenő = N.N. A.: Látkép gesztenyefával, Bp. 1987. 264—265. 446 �Szabó Lőrinc „gyermekversei” Az az igazság, hogy Szabó Lőrinc életében nem jelent meg önálló kötet gyermekverseiből. Halála után annál több. A szerkesztők önkényesen, de ügyes kézzel rostálták meg a költői életművet. Néhány pár excellence gyer­ mekvers azonban magától válik ki a lírai darabok hosszú sorából —Szabó Lőrinc két alkotói korszakában is. A költő először még figyelmeztetett: Versek a gyerekszobából, 1932-re kel­ tezve. Alig négy esztendő múltán ezek közül ötnek helyet szorított a pálya­ alakulásban igen fontos Különbéke című kötetben is. Az úgynevezett halan­ dzsa útján indul a tejfogyasztásra kapacitáló Hörpento. A találós kérdések modorában fogant az Esik a hó. Játékos, szellemesen antropomorfizáló és meterológizáló a szél meg a nap. Angol gyermekvers átköltése a Veszedelem. A legismertebb versike az öntudattól duzzadó Kicsi vagyok én. Bevallottan a népköltés ihlette: a folklórból ismert első strófa variálása, fokozása a to­ vábbi öt. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, nagy úr leszek én, arany szobát adok minden testvéremnek én. S az utolsó versszak, ahol a záró sor párban az egyes szám első személy névmása nyomatéknak élre ugrik: Kicsi vagyok én, vezér leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén! Ezek a szótagszámot variáló, ütemhangsúlyos sorok mára mintegy folklórizálódtak, ahogy például Móricz Zsigmond kisgyermekeknek írt m e­ séi, az „iciri-piciri kis macska” története, vagy „a török tehenek” esete. Szabó Lőrinc verse is, mondhatni, szájhagyomány útján terjed, nemze­ dékek duruzsolják egymás után kicsinyeiknek, és bizony csak ritkán tudják, kit idéznek. 447 �Erre a kivételes sorsra jutott a Falusi hangverseny is. De ez már egy másik időszak termése: az ötvenes évek első feléből. Zelk Zoltán költőtárs, mint szerkesztő, kért verseket gyermeklapja, a Kisdobos számára. Néhány aztán meg is jelent az 1954-es évfolyamban, majd Szabó Lőrinc 1956-os váloga­ tott kötetében, a Valami scyp ciklus darabjai között. Ilyen például a hang­ utánzás és a rímjáték lehetőségeit pazarul kihasználó Vadliba, a tanévet ked­ vesen búcsúztató Vakáció előtt. Ezekhez kapcsolható a brilliánsan verselő, nagyon üde Országos eső. De a gyerekek szempontjából igazi telitalálat mégis csak a Falusi hangver­ seny. E gy vidéki udvar verses „szociográfiája”. Háp! Háp! Háp! Jönnek a Kacsák! Hű, de éhes, hű, de szomjas ez a társaság! Bú! Bú! Bú! Boci szomorú! De hogy feszít tyúkjai közt a Kukurikú. Lassan a többiek is sorra előkerülnek: Kucu néni, a disznó; a Liba mama, a Csacsi, a mérges Pulyka. Majd a magánszólamok után a tutti, a teljes ze­ nekar belép: Bú! Röf! Háp! Sípok, trombiták: víg zenével így köszönt e díszes társaság. Ezekben a sorokban minden benne van, ami a jó gyermekvers kritériu­ ma. Egyszerre kelt a kis vershallgatóban auditív s vizuális hatást, izgalmat. Elményszerűen, kitűnő ritmusérzékkel, poentírozott asszonáncokkal kí­ nálja a hangzás és a látvány élményét. A költő nyelvezetében, szóhasználatában tapintatosan igazodik a kicsik szókincséhez: megfontoltan hasznosítja a hangutánzó és a hangulatfestő elemek humorát, vidámságát, könnyen tanulhatóságát. Szabó Lőrinc szülői gyakorlatból is jól tudja, hogy a körülöttünk lévő tarka világ, az állatok, a tárgyak, a dolgok a gyermek szemével mind-mind feltárandó, megnevezendő-csodák. 448 �„Tizenöt vagy tizenhat éves lehettem —emlékezik vissza Tóth Eszter - , mikor Szabó Lőrinc megkérdezett: milyen érzés nagy költő gyermekének lenni? A serdülők önközpontúságával persze azt hittem, hogy én érdeklem a kérdezőt: vajon nekem mint kezdő költőnek nyomasztó-e az apa nagysága, vagy éppen szárnyakat ad, kötődöm-e bizonyos belső örökségekhez, vagy éppen szabadulni igyekszem tőlük. Formás kis fejtegetésemet ingerülten szakította félbe Szabó Lőrinc. Dehogyis rólam volt ott szó! Azt firtatta ő, nem titkolva, hogy a maga életéhez keres párhuzamokat: vajon érzékeli-e a gyermek a mellette élt halhatatlanságot? Úgy szégyelltem a félreértést, amely miatt szörnyen szerénytelennek és nagyképűnek látszhattam, hogy csak annyit hebegtem: »Ezen a kérdésen hosszasabban kellene elgondolkodnom, ilyen hirtelen nem tudok válaszolni rá.«” A fruska lány és az érett költő fent idézett beszélgetése a múlt század harmincas éveinek közepére datálható. A költészetében mind szuverénebb Szabó Lőrinc ekkorra már megfo­ galmazta a Különbéke című nagy versének utolsó két sorát: „s egyre jobban kezdem szeretni / a gyerekeket.” Ez a befejezés egyúttal rezüméje is a magas ívelésű gondolati költemé­ nyek mellett született Lóci- és Kis Klára-verseknek. Kisfiáról és leánykájá­ ról írta a költő ezeket a finom lírai darabokat, a köznapok egy-egy varázsos pillanatáról, az apa-gyermek kapcsolat meghitt mozzanatairól. A gyermekvilág problémáiról szólnak ugyan, de szemléletük, filozófiájuk persze a fel­ nőtté. Ezeknek a verseknek az elevenségét, egyszersmind az élethelyzetek hi­ telét a beszédszerű versszöveg adja. Pontosabban: a közbe iktatott gyer­ mek-felnőtt dialógusok. Szabó Lőrinc nem egyszerűen az utódok impresszionisztikus arcképét festegette, hanem meg is szólaltatja, cselekedteti őket. A diskurzusok felfe­ dezéseket jelentenek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A családi idillbe nyers életigazságok ékelődnek, mély titkok tárulnak fel, tabuk törnek dara­ bokra. „Tizennyolc éve vagyok apa, tizenkét éve pedig duplán az vagyok - me­ sélte a sajtónak 1941 karácsonyán. - Két gyermekem sok örömöt, sok meglepetést adott. Érzéseket, amelyek nélkül nem teljes az élet ismerete. Különösen kicsiny, még egészen civilizálatlan korunkban tanultam tőlük sokat és érdekeset. (Később inkább már csak hasznosat.) így aztán Wordsmrtb híres verssorának, hogy „a férfi apja a gyermek”, lassanként kettős értelme lett számomra: a gyermekem nemcsak a saját őse, „apja”, de „apám” vagyis nevelőm, alakítóm énnekem is. Két gyermekem érlelt férfivá. 449 �Ennek a sajátszerű lelki-szellemi szimbiózisnak a legfontosabb, meg­ hökkentő és megrázó, dokumentuma a Lóri verset ír. „Az életet adja, adja egyszerre csak abbahagyja.” Én nagyot néztem: —Ki, Kiről szól a versed? Ennyi az egész? —Hát az istenről, az a címe! — magyarázta a gyerek, és: —Nem kéne még valami hozzá? kérdeztem én kíváncsian. —Nem hát, —felelt ő, —ez az élet, ebben már minden benne van. Szabó Lőrinc emlékezete szerint, a vendégszövegként átvett, kétsoros „gyermekvers” - valódi. Nihilista életfelfogássá az árnyalatosán köré rajzolt jelenet, a dimenziót adó keret emeli. Ha ezeket az alkotás lélektani indíttatásokat figyelembe vesszük, talán könnyebben elfogadható, hogy jó néhány hasonló vers átkerült a gyerekszoba könyvespolcaira, a „gesunkenes Kulturgut” ajándékai közé. A mai kiskamasz befogadó azonosul a Szabó-família kreatív csemetéivel, és megérez valamit ennek a költői univerzumnak az izgalmaiból is, a felnőtt gesztus pedig bőkezű­ en kínálja (A szomorú tavaszhoz Kis Klára csodálkozik, Téli este, Lóri lázadása, Csir­ kék, Lóri és a szakadék, A sorsjegy, Kis Klára énekel, A földgömb stb.). Ahogy a gyermekvers-antológiát összeállítók szemet vetettek Kosztolá­ nyi: A szegény kisgyermek panaszai című kis kötetére, ugyanolyan szívesen dézsmálták meg Szabó Lőrinc 1947-ben önálló könyvként is kiadott Tü­ csökzene című versciklusát. Természetesen a 370, egyenként 18 soros strófa egyike sem készült gyermekversnek, de a Tajzpk egy élet tájairól alcím azért ígéri, hogy a költő egykori buksi önmagára is visszatekint. Valóban: számos vers ihletődött a „gyermekkor bűvöletében”. Szabó Lőrinc kedvtelve dolgozza fel, mintegy szublimálta emlékeiből a szivárványos miskolci, balassagyarmati, debreceni éveket. A most jelzőként szereplő városok gyermek-és serdülőkorának színhelyei. A mai ifjú befoga­ dó, már csak az akceleráció miatt is, a lírikus egykori én-jével könnyen azo­ nosulhat, de ennél azért föltétlenül komplikáltabb a helyzet. Igaz, a gyerekeknek kiválogatható ciklusdarabok (többek között: A termé­ szetes csoda, Családi kör, Hatodnap, A magas Millió, A nagyhídon, Mozdonyon, 450 �Apám a gépeit) mindegyike kerek történet. A kiskamasz olvasónak fontos ez az elmesélhetőség, az epikusság. Elkapja a ráismerés öröme is. Elfogadható meg feldolgozható neki a familiáris keret, a mindennapiság evidenciája és még extrémitása is. De az itt megjelenített hat-tíz esztendős emberkével már nehezen komázik. Ugyanis: a lírai alanyt mégis csak az ötvenedik élet­ éve felé közeledő költő teremtette. Ezért akarva, akaradanul benne van ezekben az emlékező sorokban az elmúlt időszak megannyi élettapasztalata, öröme és bánata is. Például a költő vasutas édesapját megformázó versek­ ben óhatatlanul ott kísért a szülő és fia közötti, biográfiáikig ismert, rideg viszony, ami aztán épp az unoka, Lóci kapcsán úgy-ahogy enyhült. A mai serdülő két dolgot nyilvánvalóan nem érthet: a költő meggondolt nosztalgiáját és racionális önszemléletét. Szabó Lőrinc sóvárgása ezúttal a visszahozhatadanul elmúlt harmóniának szól. Annak, hogy „Egy Volt a Vi­ lág' amit verseimbe is emelt. Az a naiv összhang, ami gyermek és környe­ zete között van, megismételheteden. Később beszerezheteden hiánycikk. Szabó Lőrinc mintegy pedagógusként jellemzi itt egykori önmagát. Nemcsak nem elfogult, hanem szinte szigorú is azzal a hajdani lurkóval. Mintegy esettanulmányokat nyújt át a fejlődéslélektannak. Az egyik ilyen epizód azért külön érdekes, mert lélektani magyarázatot vélünk felfedezni benne, hogy miért szerepel a Lóci-versekben többször is holmi óriás. Mert a költő gyerekemberként félve is szívlelte a mesebeli lényt. Mindenütt látja a nyomát, a Debrecenben című versben (folytatása: A természetes csoda), a Piac utcán a vasútállomástól a Nagytemplom felé menet jobboldalon egy üzletben. Cók-mókkal rakva, félve s boldogan, vitt, nyolcéves fiút, első utam Debrecen főutcáján. Mindenütt legendát vártam, hajdúkat s velük törököket, tűzvészt, gályarabot, s hogy jön Kossudi s megint beszélni fog és de-tro-ni-zál... Azt hittem, csupa hős vesz körül... Kisvonat mozdonya pöfögött fel s alá, mesebeli, guruló vaskoca, s kocsijai: micsoda játék!.. .S vágy s való között egyszer csak ádéptem a küszöböt: egy bolt felett cégtáblát láttam és rajta, hogy: „ÓRIÁS és ékszerész”, arany betűket... Megnéztem megint: 451 �Ó -R-I-Á-S?... az Istenem !...Eszerint, gyúltam ki, itt egy Óriás lakik s hirdeti, hogy mivel foglalkozik! A gyermek etimológia halladanul aranyos, az irodalom is örömest játszik vele. Emlékezetes Karinthy Frigyes „gyerekszája”, amikor a „szemöldök” analógiájára azt mondta a bajuszra, hogy „szemöldök”. Lázár Ervin már könyvborítójára is kitette a gyermeki félrehallást: Berzsenyi Dánielről és a Dideki. (Nem másról van szó, mint Berzsenyi Dánielről és a Csigabiga­ mondókáról.) Azért még mindig Szabó Lőrinc órás-óriás szójátéka a klasszikus példa. JEGYZETEK Lóci óriás lesz (Vál. STEINERT Ágota), Bp. 1974.; Egy Volt a Világ Miskolc.1996. Az egyes versek bemutatásánál végig hasznosítottuk a költő saját kommentárjait: SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság (Összegyűjtött versek és versmagyarázatok), Szerk. KABDEBÓ Lóránt, Bp. 1990. TÓTH Eszter: Családi emlékek Tóth Árpádról, Bp. 1985. Karácsonyi beszélgetés a gyermekről, Új Idők, 1941. karácsony, 749. Újabban: Szabó Lőrinc; Könyvek és emberek a% életemben (Prózai írások), Szerk. STEINERT Ágota, Bp. 1984. 611. Úgyszintén ezt a verset emeli ki RABA György: Szabó Lőrinc, Bp. 94. Buda Attila Kettős arckép - példázat a hűségről A nyolcvan éve született és tíz éve meghalt Nemes Nagy Ágnes emlékére Az 1991-ben elhunyt Nemes Nagy Ágnes, a mai magyar költészet je­ lentős alkotója nehézsorsú pályát mondhatott a magáénak. Munkássága az 1945 utáni években kezdődött, ám ekkor tulajdonképpen csak három-négy évig vehetett aktívan részt az irodalmi életben. 1948 után ugyanis a politikai változások következtében, Mándy Iván találó kifejezését használva, a pálya szélére került: önálló műveket nem publikálhatott, hosszú ideig kizárólag 452 �műfordításokkal, később pedig gyermekversekkel jelentkezhetett csupán. Szuverén költő alkotásaira a korabeli irodalompolitika nem tartott igényt, amire pedig szükség lett volna, azt Nemes Nagy Ágnes nem vállalta. Kire­ kesztettségét azonban, Pilinszky Jánoshoz és Rónay Györgyhöz hasonlóan, előnyére tudta változtatni: az emberi létezés abszurditásaira érzékeny líráját sajátos tartalommal és kifejezésmóddal telítve, azt a századvég maradandó értékévé tette. Amikor pedig a hatalom szorítása az 1980-as évek közepén lazulni kezdett, még aktívan részt vehetett a korábbi eszmények feléleszté­ sében. *** Az életében megjelent utolsó kötet A Föld emlékei címet viseli. Ennek végén, majdnem utolsóként olvasható a következő vers: Víz és kenyér Reggel, ébredéskor, hét hangon kérdezem: ki evett a tányérkámból, —kérdezem, ki ivott a poharamból, asztalomhoz ki ült le —kérdezem. A Hófehér, bizony a Hófehér, aki piros vérsejteket kívánna még, s följár - agyagedényből múmia-búzát enni még, egy lány talán, nálam hétszerte magasabb, egy ádátszó katona, terepszín köpenye hóval borítva, végheteden sor, milliók, Te is — én boldogan, én boldogan adom kis étkemet, egyél, igyál, te Több, te óriás­ birodalom küldötte, melyhez képest e sáv-lét festett zebracsík, vedd a karom, vedd lábam járni, vedd a szemem, mely még fatörzsre, néhány mohos napfoltra lát - 453 �és élsz és élsz és éltek, nincs különbség. S ha van köztünk, már eltéveszthető. Ki ad kinek? Mit ad? Homályos arcom hét arcom Rád emelem, ki milliók helyett arc vagy előttem, szenvedő arc, ki védelmedre késztetsz, készüledent, okozatot késztetsz, ok, indokolásra, hitetve: rámszorulsz. Ez az. Ez az. Igen, igen. Egy szenvedő égbolttá szélesülsz, egy sérült légkörré fölöttem, amely felé még fölemelhetem két tenyerem tálkájában a vizet, kenyeret. E verset, amelynek dedikálása Babits Mihálynak szól, az Osiris Kiadó által közreadott összes versek szerkesztője a ’60-as, ’70-es évekbeli keletke­ zési dátummal valószínűsíti, nyomtatásban először 1983 novemberében a Jelenkorban látott napvilágot. Szerzője abban is hasonlított arra, akinek ajánlotta művét, hogy köteteit ugyanolyan szigorúan megkomponálta, sőt, későbbi újrakiadások esetén alakított, változtatott azok felépítésén. Emiatt verseinek időbeli egymásutánja nem állapítható meg pontosan, arra vonat­ kozóan legfeljebb majd egyszer a filológiai kutatás tehet javaslatot, az összes fennmaradt kézirat összevetése és értékelése után. Az egyes versek keletke­ zésének bizonytalanságai és időrendjük hiánya fontos segédeszközétől fosztja meg ugyan az irodalomtudóst, a versszerető olvasót, viszont meg­ nyitja előttük az elsősorban a szövegekből kiinduló vizsgálatot és értelme­ zést. Már első olvasás vagy hallás után is látszik, hogy Nemes Nagy Ágnes e sorokban nem épít a kihagyásos technika elsősorban intuíciót, megérzést kívánó befogadására, arra, amit korábban ő is szívesen alkalmazott. E vers­ ben egy világosan elbeszélt történet bontakozik ki, amelynek gondolati fel­ épülése azonban semmiféle kapcsolódási felületet nem talál a megszokott, klasszikus műfaji szabályok alapján kidolgozott és művelt elbeszélő, vagy képalkotó poétikákkal: öntörvényű, de nem ezoterikus nyelven szól. Értel­ mezése mégis csupán viszonylagos lehet. Mi az oka ennek? Az anyanyelv vagy bármely tanult nyelv szavai önmagukban is felidéznek bennünk egyegy, esedeg több gondolatsort, amelyek kiváltói személyes és műveltségbeli élmények egyaránt lehetnek, s „akinek több szava van egy dologra, több 454 �gondolata is van róla”. Ezek a gondolatok pontossá éppen a szavak egymás közötti viszonyában válnak. Nemes Nagy Ágnes azonban megváltoztatta egyrészt a szavak mögöttes értelmét, másrészt új kapcsolatrendszert fede­ zett fel és alkalmazott, s mindezzel egyéni színt és jelentést adott a külön­ böző fogalmaknak. Persze, hiszen ez minden igazi költő feladata. Próba elé állítja azonban e technika az olvasót, az értelmezőt, s más szintre helyezi a megismerést, a befogadást; hiszen, ha az írás is beszéd (én nem csupán le­ írás), akkor az olvasás is gondolkodás. A kezdő sorok azt a közismert történetet intonálják, amely a Grimmtestvérek megfogalmazásában lett közismertté. A mese, valamint a német romantika fantasztikum népesítette tájai nem voltak idegenek Babitstól sem: Aranygaras címen mesegyűjteményt is kiadott, s verseiben és főleg rö­ vid prózai alkotásaiban gyakran feltűnnek a képzelet irracionális látomásai. Másféle magányról ad hírt azonban a vers beszélőjének eggyé válása a való­ ságban nem létező, pontosabban nem a mesei formában létező alakokkal, a kettőstulajdonságú törpékkel, akik gyermeknagyságú- és környezetű felnőt­ tek, s ez ironikus hangsúllyal ruházza fel a közös viszonyulást. Az irónia, amelyben a szavak és a gondolatok nem fedik egymást, távolságtartást mu­ tat, s ezt alátámasztja annak érzékelése is, hogy a mesei motívum csupán alkalom valami, a vers kezdetén még ismereden kimondására, felismerésére: hiszen az ereded történetben a törpék nem reggel, ébredés után érdeklőd­ nek látogatójuk után, hanem éppenséggel este, munkájukból hazatérve. De a kérdések módosulása is megfigyelhető, a Grimm-változat első törpéje ezt kérdezi: „Ki ült én s^ékecskémen?” Am itt a harmadik: „asztalomhoz ki ült le’? Ez az érdeklődés nyilvánvalóan nem ugyanaz, a kíváncsiság a vendéglátás gesztusával bővült. A fikdv elbeszélés még az eredeti mese fonalán nevezi meg a látogatót, de a kicsinyítő képző elhagyása folytatja a kezdeti furcsa villódzást: egyrészt meghosszabbítja az irónia hatáskörét, másrészt azonban hangsúlyozottá teszi a névnek tulajdonságra utaló vonását. Csakhogy ez a Hófehér nem a vadász könyörületessége után érkezett az elbeszélő házába, hanem a lenti világból jár fel, mert élni kíván még s galambként gabonára vágyik. Míto­ szok találkozását és egybecsúszását látjuk, miközben a szavak nem engedik a fikciót kizárólagosan uralkodni. A vörös vérsejtek terminus technicusa arra utal, hogy a beszéd ténye igenis valóságos, csupán a gondolathoz nincs meg még az egyeden kifejezés. K i hát e Hófehér? Egy asszociációs sornak leszünk tanúi most, amely sorra megnevezi a tudat mélyéről eléje kerülő látványt, a távolról közeledőt, az elmosódottból kiemelkedőt. „Egy lány ta­ lán” —a nem és a státusz bizonytalan, hiszen a halottaknak nincs nemük, s innen a történet végképp egy másik irány felé lendül; „egy átlátszó katona” - a 455 �második világháborút túlélt nemzedék kínzó, közös emlékének felidéződése a rátalálás felé visz, hiszen a státusz és a ruházat nem rejtett már az érzékek előtt, csupán a test az eltűnő; egy határozadan sokaság, határozott tömeg, s a sor végén a felismerés: „Te is”. A lélek-mélyi cselekvést a tett követi most: az áldozat elgondolása. Az áldozat, amely, mint tudvalévő, és már látható: az étel után a testre is kiter­ jed. Vagy talán maga a test az étel? Hiszen már Krisztus is azt mondta a borra és kenyérre: „ Vegyétek és egyétek, mert e~ én testem és a vérem.r Persze tudjuk, hogy micsoda lényegi különbség volt ez az élő áldozattal szemben. Mindenesetre az óriásvilág küldötte nem ébreszt félelmet, ahogy az angya­ lok csak iszonyatot hoznak, sót, e „sáv-!ét”-b en megtestesülve az áldozat is kölcsönössé válik; a világból száműzött, s a feltámadott lét között új vi­ szony alakul: védő és védelemre szoruló, az érődén s a még erődenebb, a szenvedő s a szenvedésben megkönyörülő. A versszerkesztés érdekessége, ami egyben feszességét is adja az, hogy a sorok, a versszakok követik a gondolkodás rapszodikusságát és motívumainak ismétlődését, ahogy újra s újra fölveszi a már egyszer elejtett szálat, ezért az ismédődés például a há­ rom középső versszak első soraiban. S e három versszakon átindázó tapo­ gatózás, bizonytalanság után a végső kapcsolat megértése: „E% a% ” Egy arc felismerése, a hozzá fűződő kapcsolat létezésbeli összetevőinek felfedése, az önértékek belátását hozza meg. A szándék tettre vált, csakhogy az áldozatnak nincs már sok tere. Csak a legősibb két tárgyra, a vízre és a kenyérre terjed ki, de a föltámasztott lét így is új világot ad az elveszett he­ lyett. Szenvedőt, sérültet és egyedülvalót. * * * Babits M ihály, aki a m agyar irodalom egyik legnagyobb alkotójaként, másokkal együtt szintén több m int három évtizedes szám kivetettségre ítéltetett, ezekben a nehéz években em berség és m esterségbeli tudás egyeden m entsvárát és viszonyítási pontját jelentette az elhallgatottak közül sokaknak, a hozzá hasonló körülmények közé jutottaknak. A ha­ lála után bekövetkezett évtizedekben persze m egváltozott a világ, átala­ kultak az em beriség és az egyes ember életét befolyásoló eszmények nyugaton és keleten egyaránt, s jelentősen módosultak a fizikai életfel­ tételek és a adottságok is. Lehetőség és minőség állapotának m egváltozá­ sát m utatja Nemes Nagy Ágnesnek egy 1957-ból fennm aradt, Babits M ihálynak cím zett levele is. Ez az írás szintén fikciós, de csak annyiban, hogy kézbesítése fizikailag kivitelezheteden volt. Ebben a következő sorok olvashatók: 456 �„Hát igen. Nem tudtam megoldani az intellektuális élményt a versben. Széttárom a karom: nem tudom. De higgye el: úgy már nem lehet, ahogy Maga csinálta. Hideg, elegáns csillogással kultur-zsámolyokat adni, vagy belegyömködni egy csomó kulturális fogalmat, meg mitológiát, meg értesültséget egy versbe. És könyörgök, ki tudja megoldani?,, Talán így vagyunk evvel mind. Amíg fiatal éveinket tapossuk, elkápráztat bennünket Babits a mindent tudásával. A témáival és a kifejezéseivel. A ritmusával és a gondolataival. A távolságtartásával és a közelségével. A tu­ dásával és az érzelmeivel. Aztán, önálló életre törve, eltávolodunk tőle. Egyszerűbbek szeretnénk lenni és közvetlenebbek. Ahogyan ugyanott Ne­ mes Nagy Ágnes írta. És létrehozunk jól-rosszul valamit: életművet vagy életcserepeket. Ki, mit tudott kicsikarni. De a hegyi költőhöz mégis vissza kell térni. Hiszen „voltaképpen ma is bennünk van Babits, együtt élünk vele, mint a gyermek, aki azt hiszi, hogy a cukorperec karácsonyfán terem. Magyar szavaink elkészítettsége, lelki mozgásunk, kételyeink és gondolata­ ink jókora tömege tőle való, közvedenül vagy áttételeken, vagy ellentétele­ ken át. Tudjuk vagy sem, tagadjuk vagy sem, öröksége egész huszadik szá­ zadi szellemi létünk egyik meghatározója. Mi több: kénytelenek vagyunk naponta szembenézni az általa megfogalmazott kérdésekkel az irodalomban és messze túl az irodalmon. Nagy műve körül elintézeden ügyeink garma­ dája hever.” És végső soron a fenti vers is erről szól. Az égető hiányról, a tétovázó keresésről, a megtalált bizonyosságról. A visszatalálásról, az egzisztenciára törő hatalmakról és a non possumus felemelő szomorúságáról. Mert Nemes Nagy Ágnesre is igazak voltak a kései Babits egyszerű szavai: Már gyermekül vermébe ejtett s mint bölcs vadász gyenge vadat, elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad. 457 �Oláh András félúton kezemben letépett gomb szemem törött üveg tétován mozdulok s néha betévedek tekinteted könnypárás sikátorába * félúton megállunk arcra bukott árnyékunkra havat kotul a szél s lassan ránk telepszik az ablakokra dermedt jégvirágok némasága hajnalok 1. fehér hajú a csönd követi a madarak röptét hangtalanul matat álmaid morzsái közt 2. jeges kéz markolja éjszakáidat lovak patái dübörögnek valaki érkezik valaki elmegy 3. eggyé olvadnak a hangok —a rozsdálló fényben üres szívű kopjafák a jegenyék 458 �a daloknak nincsen arcuk (Szivén János emlékének) begombolt magányunk horizontján clbitangolt szavak nyomorognak szétmorzsolt percek a múlt szakadékában: a lemetszett szárnyú idő akár egy vonatablak mocskos üveglapja ajtót nyitunk a sercegő gyertya fényének bár tudjuk: a daloknak nincsen arcuk amíg ólmot virágzik a szív — por és hamu harang kondul messzi hegyek mögül szív k(utak - ének) öble szelíd mormolása eml(/yé*)d kutatom nevetésed sza/VAK/ba r(ejtett)álmaim /SZÍV/ár-árnyait de látom: ját/ÉKSZERE/k VAGYUNK Isten /POR/táján ÉS HAMU - 459 �Romhányi Gyula Vagyok Már a bor sem kell az édes-savanyú, már a nóta sem a vidám-szomorú. Már az asszony sem a csókos-haragos, már az álom sem a hullámtarajos. Vagyok, mint madárijesztó a kifosztott földön, mit dolga múltával kényre-kegyre hagytak. Skizofrén létének egyetlen célja már, hogy karját kínálja a röptűkbe fáradt, éhes madaraknak. Utópia Kó követ elmorzsolt régen. Nincs már élet a vedlő ég alatt. Csupán lent, a portakarta mélyben, egy testét vesztette agy álmodja dombról — dombra magát, 460 �kutatva az elveszett Golgotát, hogy a csillagok útján lehessen szabad. Kezed a fegyver forró vasára égve... (Parácsai Csabának) háttal a falnak befelé sóhajtozz: „jó lenne még néhány teli tár hogy madárnyi időre védhesd még magad” mert jönnek jönnek az elfogyhatadanok utolsó golyód magján névjegyed verejtékhűvös aggyal kérdezed magad magad halálos röpte végén kit találjon kit ajálj fel sosem volt isteneidnek egyet a számtalan közül vagy számtalan közül az egyet 461 �Talán lehetnék Elvadult kertemben csavargók, fullaszt a pálló föld szaga, elutasítóan állnak utamba a fák, lábamra ver a gaz ostora. Lopott birsalmát majszolok (savanyú, akár a lelkem), szomorú és tanácstalan vagyok, ha el nem vesztettem, miért kell keresnem mástól itt maradt tavaszi gondom? E burjánzó, idegen vadonban, mi adhatja majd a dolgom? Talán lehetnék madárijesztő, fa tövén bolondgomba, csigaház-gondnok, tücskök hangszerésze... vagy csak egy leveles, virágos ág, mi illatával éjjelente reményt lop a szélbe. Kellene még egy szerelem Kellene még egy szerelem: a szikkadó testnek, a korhadó agynak, a bicegő szívet áltató reménynek, hogy mankóját vesztve még egyszer szaladhat. 462 �Kellene még egy szerelem: elborult szemekre feszülő szivárvány, jelet vető csillag a vakuló éjben, hogy a tévelyedett ne botoljon árván. Kellene még egy szerelem: hogy fészket rakjon odvasodott számba’ és álomtüskével sebzett reggelem dalba bepólyálja. Kellene még egy szerelem: mi melegebb fényt adhat a napnak, reményt az úton jövőnek-menőnek, hogy alkonyaira talán haza juthat. Kellene még egy szerelem: megóvó, szelíd, de kettőnkért bátor, ki értem s nem ellenem jussolja létem holnapját a mától. 463 �Földi Péter: Madár 464 �Erdős István A mundér (részlet a III. fejezetből) Rozsnyó 1841. február 10-ének hajnalában alig látszott a tejfehér sűrű ködben. Pedig ott volt lenn, ott volt a hegyek közé szorult szűk völgyben a bányavároska, ahol a szélmentes hajnalon érezni lehetett a közeli sötét fenyves erdők jó illatát. Rozsnyó főterén már éledt a piac. Mióta világ a világ, itt a sötédő hegyek alatt, Rozsnyó piacterének kövein egyformán éled a vásár. Kövérkés szőke tót lányok, széles arcú palóc menyecskék árulják a gomolyát, a jó sztrapacskához kívánatos csípős szagú juh túrót. Tejfölt, zsendicét, tejet kínálnak nagy csebrekben. Arrébb a cigány asszonyok leterített kötényein, zsákjain százféle gomba színesedik, de van ott fekete és piros áfonya is, néhány kraj­ cárért lehet venni maroknyi m ogyorót... A tér másik végén mézesbábos mesterek sátrai színesednek, majd a női szabók, bőrösök üzletei. A gyertya­ kínálók asztalain kisebb-nagyobb színes gyertyák kötegei várnak vevőre... Rácz Palkó boldogsága máris határtalan volt. Erezte, tudta Rozsnyó vá­ rosában ezen a napon megváltozik az élete. Jó késő délelőttre járt az idő Rozsnyó piacterén, a ködös hegyek hátáról egy órácskára a nap is lenézett a városra, mikor nagy zenekarával megérkezett a toborzók csapata Pitykó Jó zsef prímás harsogó-pattogó, tánchoz való m uzsikálásával... Rácz Palkó nagygéci cigánylegénykc rövidesen ott vonult a gömöri sihederek, parasztfi­ úk rikoltozó vidám menetében, hogy a piactérről beljebb kerüljenek... Be a rozsnyói Arany Rózsa nagyvendéglő udvarába, ahol az újoncozás hivatali része le fog zajlani. A menet elején a „kékbeli” tiszti egyenruhás ember mellett haladt Pitykó József, a szálfatermetű prímás, majd egy katona a hadnagya mellől parancsra visszalép a menetoszlop közepéhez: —most már aztán legyenek veszteg kendek, mert ott benn az óbester úr igen meg fog haragudni a kurjongatókra... — Ha haragszik az a jó, majd haragszik még jobban is, —kiált vissza a katonának pontosan Palkó mellől egy bortól teljesen elázott, cifra-bundás parasztfiú, —ha engem elvisznek a babám mellől, mit bánom én, ki harag­ szik, miért haragszik, nem ér már semmi az én rongy-életem, —folytatja a fiú a keserű panaszkodást. 465 �A Palkó csapatához adatott hadfogó hadnagy ekkor már ott állt a nagy étterem ajtókeretében. A bent ülésező bizottsággal együtt munkálkodva kiabált egy nagyot: — Netfenkilenc: Náty Ferkó, ötfen meg ötvenegy: Kovács Guszti és Rácz Palkó. A nekibúsult, bundás parasztfiú pirosló képpel siet immár, hogy könyökével törjön utat magának a hívó szóra. Kiderül, hogy ő helybeli lehet, mert a vendéglő udvar tömegéből vigasztaló szó hallatszik felé, —Ne búsulj Ferkó, nem a világ az a pár esztendő... A teremben az ablak alatt irdatlanul hosszú asztal legvégén ül az ezredes. Széles mellén töméntelen sok érdemrend fénylik, de arca olyan mint az éhes róka-képe. Ritkás hegyes szakállát babrálva emberformát akar azért mutatni az újonc katonák felé... Közveden mellett segédtisztje ül, egy igen kövér kapitány. Aztán egy hórihorgas tiszt, előtte rengeteg lajstrom van. Az asztal közelebbi végénél meg két katonaruhás doktor és egy civil fehér köpenyes orvos ül, éppen az ő szóváltásuk folyik, mikor Palkó belép a társaival. A vénséges-vén őrmester egy nyurga-beteges képű zsidó-fiút ereszt ki a magasságot mérő szerszám alól. Az ezredes türelmedenül rácsap a kardjá­ ra, a sürgetésre a katonaorvos hangosan kiált a civil-orvosra - Nincs itten semmi kiszuperálás!, ő a negyvennyolcadik, aki megfelelt. Ha zsidó, ha nem a z ... A zsidó fiú foga hangos vacogásba kezd a hidegben, mert para­ dicsomi meztelenséggel kell várakozni, amíg kimondják a végső szót: megfelelt! —Nagy Ferkó, —kiált most fel az ezredes adjutánsa, hogy elejét vegye bármi további vitának. Nagy Ferkó ugyanolyan szépszál legény, m int Rácz Palkó, nincs vele semmi baj, csak a karját kell mutassa előre nyújt­ v a ... —Szép legény, és derék szál, - szólal meg a kövér kapitány, - a rézan­ gyalát, gyorsan besorozzuk... Amikor Rácz Palkó következik a sorban, már maga az óbester is feláll az asztaltól: —Ez a másik is igen szép szál legényke, - mutat rá Palkóra, —ez igen, hat láb, két hüvely, két vonás, ez igen, be van sorozva. És most gratulálok önnek kapitány úr —, ezzel a testőrnek való magyar fiúval megvan a létszám, induljunk ebédelni! Rácz Palkó ily egyszerűen lett besorozva. Ahogy az ebédelni induló ez­ redes nyitja az ajtót az ímoki szobában lévő reguták ordítozása, nótázása is elhalkul. Palkó mellett egy őrmester igen alacsony növésű tót legénykét vigasztal: ne búsulj, Jankó, fiam, mind úr a baka, gyöngy az élete, majd meglátod, sokkal jobb lesz, mint otthon... 466 �Valaki félhangosan elkiáltja még: a sáju! A kis papír megőriztetik a soro­ zás utánra is, mikor vonulni kell a város kaszárnyájához, ahol az udvaron újabb vizitálás lesz, mielőtt az újoncok megkapják a m undért... Napos káplárok üvöltöznek. Egy legény —egy cédula. Gyerünk a kan­ celláriába! A mundér bizony eléggé rongyos-kinézetű! A bakancsok se szebbek, de a vizsgáló-ellenőrző kapitány odabólint az őrmesternek, aki a ruhákat osztja: rendben van. Minden rendben v a n ... Dehogy van rendben m inden... Amikor Rácz Palkó a gyermekkor, az ifjúkor mezsgyéjén Valentin Rácz néven a Gömör vármegyei Rozsnyón katonának állt 3 forint foglaló pén­ zért, a Bakonyi báróról elnevezett gyalogezredbe, akkor még nem igen tudta felfogni, mit jelent az a tíz esztendő, amelyre a császár zsoldjába szegődött. Még csak meg sem fordult a fejében, hogy egy gyalogos ezredbeli közvitéz­ nek tényleg annyi kínszenvedést, bajt okozhat az első olaszföldról származó szót: baccancione... azaz: bakancs! Kisuvickolva már úgy ragyog, ahogy a parancsolat előírja, de a hosszú sereg-vonulásokban, gyorsított menetekben a katona átka lesz. Kiderül, nem varrták azt soha úgy, mint becsületes varga szokott csinálni csizmát, bakancsot, de csak összerótták a kiszabott bivalybőrből alkalmas fa- és vasszögekkel. M it számít az, hogy tömi, nyomni fo g... Majd begyógyulnak a sebek... Az ezred regemence, susztere csak kétféle bakancsot ismer: van öreg bakancs, van fia-bakancs! Csakis üyeneket szab! Öreg-bakancs nagy lábra, fia-bakancs kis lábra van szánva. Hacsak alkalmanként tör, sért fel bokát, sarkat a durva borjúbőr, akkor a bakancsos katona belül meghájazza, ne törje fel annyira sarkát. Ha a túl nagy bakan­ csot már nem sikerül kisebbre cserélni a bajtársak között, akkor ki kell tömni szalma-csutkával, hogy passzoljon. Ha úgy meg istentelenül töri a lábat futólépésben, akkor a bakancsos vitéz leveszi a lábbelit, nyakába akasztja, és mezídáb szalad a mégoly szúrós hidegben is ... Rozsnyó, Balassagyarmat, Pest-Buda volt a vonuló regiment útja. PestBudától Bécsig a Dunán úszott végig az újonc sereg egy gőzhajó által vo­ natott uszályon. Bécsbe nem ment be a gőzhajó, sem az általa vontatott uszály. A gőzhajók csak Nusseldorfig járhatnak, mert ott el van zárva a Duna a gőzösök elől, ahol a legjobb halászó helyek kínálkoznak. Rácz közvitézt még Nusseldorf előtt gyerekes öröm vidámította fel egy hídnál: kacagva nézte, ahogyan a gőzhajó kéménye méltóságos nyugalom­ mal meghajlik a hídépítmény előtt. A kikötőből pihenni térni néhány napra a bécsi külvárosi transzport­ házba kellett. A mocskos-tetves szalmazsákok nem voltak túl vendégma­ rasztalók. A bécsi állomásig Rácz Palkó feljebbvalóitól már pontosan meg­ tanulta, hogy panasznak, zokszónak nincsen helye, sőt inkább csak a ve­ 467 �zénylő őrmesternek, pattogó tizedesnek van oka panaszra, hogy az 1841-es esztendő újoncai is olyanok, amilyenek. Csak arra kell majd 3—4 esztendőt szánni a tízből, hogy egyáltalán embert faragjanak egy-egy újonc magyar legényből vagy egy-egy galíciai, morva, tót legénykéből. Akkor meg további öt év kell, hogy aztán katona váljon belőle. Képezhető legyen, hadra fog­ ható legyen. S még mindig bizonytalan marad a legegyszerűbb fegyverhasz­ nálatra nézve is, pedig csak alig maradt a tízből két hasznos esztendő! Merje valaki azt állítani tehát, hogy sok lenne tíz esztendőre bevonultatni az újon­ cokat! A bécsi főhadi-kormány csak regisztrálta a Pest-Budán véglegesített be­ osztásokat, és mehetnek az újoncok Majland felé, a 33. Gyulay gyalogezred zászlóaljának kaszárnyáiba... Ahogyan közeledett a vonuló újonc­ transzport Majland felé, a falvakban úgy egyre jobban dicsérik a várost, e ezt bizonyítván még az étel, az élelmezés is sokkal jobb lett Lombardia fő­ városának tőszomszédságában. A majlandi külvárosban úgy látta Rácz gya­ logos közvitéz, hogy ebben a városban, a sok szép torony között csupa feltűnően görbelábú, golyvás nyakú ember él, annyi csúnya járókelőt lá­ tott. .. Rácz Palkó századának egy kolostorból kialakított dermesztő hideg kaszárnya jutott. A lakóhelyek szűkösek és iszonyatosan zsúfoltak voltak. A nagy közös legénységi étkezőben a falon egy hatalmas festmény volt, amelyen az úr Jézus Krisztus éppen vég-vacsoráját fogyasztja tanítványaival. Pontosan a megváltó lábánál, azaz a lábak között kellett egy ajtónyi lyukat kivágni va­ lamikor régen a híres képben, hogy a konyhából a barátok a kis ajtónál egyenest az étterembe adhassák be a tál ételeket. Rácz Palkó úgy vélte, elég szerencséden kőműves-munka volt az az ablak-csinálás, meg az amúgy is mocskos, ragacsos Krisztus-kép kilyukasztása. Jézus egy igen hosszú asztal mellett ül tanítványai között, bal keze felfelé mutat, jobb keze lefelé, amikor alighanem azt panaszolja fel asztaltársainak, hogy ő bizony elárultatik, és még leghívebb tanítványai is megtagadják őt félelm ükben... Jézus jobbján János ül, majd Júdás és P éter... Rácz sorgyalog közvitéznek egészen közel kell menni a képhez, hogy jól lássa Júdás gonosz fekete arcát, és hogy mi az ottan az ő jobb kezében. A harminc ezüstpénz lenne abban az erszényben — tűnődik Rácz Palkó, és az előre hajló Szent Péter alakot vizsgálta, vajon Júdáshoz vagy Jánoshoz hajol oda a leghíresebb tanítvány? A kőszikla, akire majd a katolikus egyház ép ü l... Akinek méltóságában ma is pápa uralkodik Itália közepén, Rómában? Meg lehetett szokni néhány nap alatt, hogy efféle híres végvacsora alatt kell vacsoráim a katona-nép közt meghúzódva. V i­ szont soha nem lehetett megszokni a kaszárnya ridegségét. Hajnali négy óra van. I<ánn alig pirkad még az ég alja, de a káplárok vadul dübörgő bakancsa 468 �már csattog, jelzi: ébredni kell. A parancsnokló altiszt durva kiáltozása ver fel legédesebb álmodból: auf, auf! Ébresztő! Ki az ágyból! Püföld rendbe a csupa törek, poros szalmazsákot, igazítsd ki a fölötte lévő polc rendjét! Pontosan kimért időre kell tisztálkodni, öltözni a jégverem hidegségű ka­ szárnya falai között. Rögtön láss neki tisztogatni, rendbe venni a bakancsot, a szíjakat, gombokat, felszereléseket, fegyver tartozékokat! Harapj bele ke­ serű-rossz szájízzel a sódan, sovány katona-kenyérbe... Lenn a kaszárnya udvarán máris verik a dobot. A dobszóra le kell sietni, és beállni a sorba, mert már rögvest indulni is kell kifelé a gyakorlótérre. Habt act! Milánótól, Bécstől Pestig, Géczig mindenütt még a gyerekek is értik ezt a megmagyarosuló vezényszót: katona, haptákba! Két óra lesz a gyakorlat vagy három? Mikor hogy! De egy biztos: lépni is alig bírnak a fáradtságtól, kimerültségtől, amikor vissza kell masírozni a laktanya udvar­ ba. Megint feltörte a rossz bakancs a sarkadat? Ki törődne itt kisebesült sarkaddal!? Csattog a parancsszó félig németül, félig magyarul. Hordják vizet fel a lépcsőn a konyhának! Fogd azt a hosszúnyelű seprűt, söpörd az udvart! Ha végeztél, akkor vágj fát, törjél rozsét! Korog a gyomrod az éh­ ségtől? Kongatják már a delet neked. Ebédelj hát ragadós, rossz gombóco­ kat, keménynek megmaradt, szálkás főtt húsdarabokat. Nehogy elkényelmesítsen az ebéd, máris sorakozz szakaszodba, és izzadni vonulj megint a gyakorlótérre. Négykor térj vissza, sorakozz napiparancs kihirdetéshez, aztán végy jó mély lélegzetet, mert eljött az idő egy kicsit szabadnak érezni magad a laktanyában, a kantinban vagy a laktanyán kívüli Milánó városában. De itt mintha partra vetett halnak kínálnának szabadságot. Mihez kezdjék, ha mindenki elhúzódik tőled, mert cigány vagy, mert füstös-barna a képed? Még egy zsellér gyereke, hitványka testalkatú fia is magasból néz le rád: nem fogok én a kandnban egy cigánnyal malmozni, bort inni, fogok én játszani, inni, csak magamfajtával. A cigány máshol keressen magának pajtásokat. Pedig a tandn faasztalára festett malom-játékban Rácz Palkó is igen szere­ tett volna részt venni, egy-egy kancsó jó bor mellett, pipázgatva... Efféle módon este kilencig is jól lehetne mulatni baj társak közt az időt, de nem pajtásod. Ha rossz képet vágnál a kirekesztés dolgához? Annál rosszabb, még ki is nevetik az égimeszelő cigányfiút. Egy-egy délután elő lehetne venni a katonaládájába jó mélyre eldugott öreg klarinétot, de belefujni hol lehet? Ki volna kíváncsi itten az ő vén klarinétjára? Senki! El lehet indulni sétálni, kóborolni, magányt keresni a rizsföldek felé. Keresni egy csendes sétáló-helyet, keresni, lelni valami nagy-semmit, ahol rajtad kívül nincs élet, mozgás, csak fűszál van, patakpart, vízmosás, csatorna, mocsár, szél, tü­ csökciripelés. Egy hely, egy zug, ahol végképpen nincsen semmi talán majd megnyugvást adna - így gondolta Rácz Palkó, - de akárhová akart elbújni, 469 �ott is, mégis minden hol volt valami. Belebotlott valamibe folyton, ami ki­ zökkentette panaszkodó-keserű magányából. Végtelen hosszúra nyúlt sétái alatt majd mindig találkozott egy hatalmas kutyával, amely ügyet se vetett rá, úgy futott egy nagy kosárral a szájában. Szép kutya volt. Okos állatnak látszott. Utána kellett járni, honnan jön minden nap, és hová szalad olyan nagy sietve. Egy mészáros kutyája volt az ez okos állat, és távoli tanyákra vitte a vásárlók által megrendelt húst a kosárban. Rácz Palkó nem győzött csodálkozni: lám, lám, mire meg nem tanítható ez a háziállat? Szívesen megenné maga is a mészáros által küldött húst, pe­ csenyét, de nem teszi, mert van önuralma, legyőzni az éhséget, falánkságot. Pedig csak egy kutya, mégis milyen okos tud lenni a gazdája szolgálatában! Naponta, rendszeresen elvégzi a rábízott feladatot. Én meg azért mégiscsak ember vagyok, - ha mindjárt cigány is, — morfondírozott a kutya láttán Rácz bakancsos-közvitéz —, nekem is lehetne tanulni, tudni valamit. Olyas­ mit, amivel hasznot hajtok magamnak is, meg a világnak is. Lehetne? De hiszen tudok én muzsikálni például, - döbbent rá Palkó, - hiszen én már gyerekként is évekig fújtam a sípot a bandában. Játszottam hegedűn, cim­ balmon, kisbőgón is a klarinét mellett, ha kellett... Ha a mészáros kutyája képes megtanulni az életéhez feltéden szükséges dolgokat, én miért ne le­ hetnék képes rá, hogy a katonai előmenetelhez akár írni, olvasni, jó számol­ ni is kitaníttassam itten magamat. Elhatározta, hogy a muzsikával pénzt fog keresni. Krajcárokat gyújt össze az ezüst-zsold mellé, és megfizet majd egy tanítót, egy oskolamestert, vagy akár egy öreg altisztet, aki a pénzéért kita­ nítja őt a tudományokra. Vett egy ócska-rossz hegedűt a használt limlomok ócska-piacán, megreperálta, áthúrozta, ádiangolta, és onnantól kezdve, hol a klarinéttal, hol a hegedűvel hóna alatt járni kezdte a városkörnyéki kocs­ mákat. Rácz bakancsos közkatona, a lenézett, semmibe vett keserű kedvű cigánylegényből néhány hét alatt boldog emberré változott át. Sose fáradt bele a jövés-menésbe, a muzsikálásba. Szívesen gyalogolt kilométereket, mire elért a leggazdagabb városkörnyéki falvak útmenti kocsmáihoz, hogy szóba elegyedjen hangszerei által az ottani lakosokkal, Igen hamar ráismer­ tek egy-egy kocsma környékén a helybeliek: sürgették, hogy muzsikáljon nekik a közös énekléshez. Nem firtatták honnan jött, fehér-e a képe vagy csokoládébama. Nem kérdezték magánügyeiről, csak hallgatták muzsikáját, majd aztán elkezdték tanítgatni saját dalaikra. Palkó maga is elcsodálkozott, milyen könnyen megért, megjegyez mindent a rokonszenves olaszok kö­ zött. Aztán meg már az olaszok csodálták a fiú kiváló memóriáját emlékszel az én dalomra? Az enyémre is emlékszel? Nagyszerű! Barátjukká fogadták. Együtt nevetnek tréfás-durva dalocskák helyi változatain, az urakat, papo­ kat, németeket gúnyoló versikék vaskos tréfáin. A nótázó legénykék kibe­ 470 �szelték, hogy a rizshántolókból táncolni érkezett leánykák egyszerű ruhács­ kái alatt nincsen semmi, csak forró izzadtságcseppek ragyognak rajtuk, aho­ gyan az láthatóan nyakukon, vállukon, gyöngyözik, mint az ékszerek fénye. Ha eljött az este, eljött a vacsora ideje, akkor megkínálták a fiatal cigány­ hegedűst a kocsma jellegzetes ételével, az ízletes-forró m inestrónéval... Ez az étel babból, borlottóból, —vagyis a környék igen nevezetes, nagy szemű szőlőjéből préselt borából, - zöldségekből, szalonnából lett sűrű levesnek összefőzve. A forró leves fél esztendő alatt Rácz Palkó kedvenc étele lett. Rendszerint fehér toszkánai bort ívott rá, és ezekben a kocsma-órákban magányos-szomorú élete, a kaszárnya-élet minden keserűségét elfejeltette. Igen szépen gyülekeztek a krajcárok is a kaszárnyában megspórolt ezüstzsold mellé, és így az emberek közé készülődések sokféle öröme, jóérzése töltötte el Rácz Palkót. Nem is volnék talán én annyira nyomorult, szegény, porig alázott cigány a messze idegen Majlandban? Fel se vette már, hogy a kaszárnyában, a szakaszában, a században lenézik, vagy nem, ha egyszer a kocsmákban, szerte a város körül a mulatságokban ezek a nyakas, büszke, harcias kedvű, gyakorta erőszakos olaszok barátjukká fogadták. S maguk közé valónak tartják egy olyan világban is, amikor Lombardia-szerte min­ den olasznak kötelező gyűlölni a Bécsben lakó császár idegen katonáit. S mégis: őt nem gyűlölik, őt szeretettel várják, sürgetik maguk közé, és sértő­ dötten panaszolják, ha nem megy vagy késve m egy... Egy vastag hangon, moduláladanul éneklő olasz parasztember valamely estén testvérének ne­ vezte Palkót. Elbeszélte neki félig ittasan, hogy melyik titkos carbonári szervezetbe tartozik, s milyen rosszul esik neki arra gondolni, hogy mikor itten kitör majd a szabadság háborúja a zsarnokság ellen, meg Bécs ellen Itália egységéért, akkor neki muszáj lesz a jó öreg vadász-puskájával Palkó közvitézre lőni a barikádoknál... Amikor végre másfél év alatt Palkó összemuzsikálta azt a tekintélyes summát, amellyel már oda mert állni egy századbeli káplár elé: tessék engem tanítani, tisztességesen megfizetem. Itt van a pénz! Ennek elégnek kell len­ ni! A Johannes Barredow, Szászországból való kiképző-káplár különös al­ tiszt volt. Magas termete, iskolázottsága miatt még a század tisztjei is fel­ néztek rá, de a bakancsos közvitézek egyenesen rettegnek a szigorúságától Különösen is azok a nem magyar nyelvű birodalmi katonák, akiket magya­ rul a káplárnak kellett megtanítania. Tudjon magyarul, a rutén vagy bosnyák baka, hogy egyáltalában megérthesse a 33. Gyulay ezredben használatos, némettel keveredő magyar-vezénylési nyelvet. Barredow káplár laktanyai magánéletében kíméletlenül büntetgető, pok­ róc goromba ember volt. A német földről való altiszt nem hitt a szemének, amikor Rácz Pali odaállt elé a pénzzel... Mit akar tőle ez a cigány katona? 471 �Épp egy olyan, akinek ő a milánói két-három esztendő alatt minden nap dupla porciókat szabott ki parancsból, büntetésből, megalázásból a füstös képe miatt, s még éppenséggel azért is, mert hogy a legdurvább altiszti hántásnál is csak mosolygott rá ez a fiú, alig pelyhedzó bajusza alatt, mi­ közben a hasonló cigánysorú újoncok folyvást vicsorogtak, visszapattogtak, lázongtak, átkozódtak ellene, a büntetés ellen ... A káplár nézte a tekintélyes summát, és elvállalta a tanítást. Kikötötte azonban, hogy ezért a sok pénzért is csak írni, olvasni, számolni tanítja meg a közvitézt, de a német nyelvet, olasz beszédet Palkónak kell egyedül majd rendesen megtanulnia, ha boldogulni akar. Megegyeztek. Egymás tenyerébe csapta. Rácz Palkó egy esztendő alatt, 1844 tavaszára tisztességgel megta­ nult írni, olvasni, számolni. Hetente egyszer a káplár valahonnan rendremindig előhozott egy-egy 1843. évi magyar nyelvű újságot, hogy a világ folyásáról való gondolkodásra is képezze tanítványát. Egy igen emlékezetes tavaszi napon, - pontosan március 5-én, Palkó születése napján Barredow káplár egy nagy újságlapot terített le megint a fiú térdére. —Ezt most, a leckék végeztével, fiam, immár nem kell nekem hangosan felolvasnod, mert úgyis tudod már a folyékony olvasást, de csak azt paran­ csolom neked a fizetségpénzed utolsó ezüstjeiért, hogy csak olvasd el csendben, magadnak ezt az újságrészt, és ha befejezted az olvasást, gondol­ kodjál rajta, és akkor énnekem azt saját szavaiddal írd le erre az árkus papír­ ra. ¥ le emlékezetből azt, amit elolvastál... Érted? Le kell írni annak vele­ jét, mibenlétét, ami itt van írv a... Palkó riadtan vette észre, hogy tanítója, a német káplár, lám, csapdát ál­ lított neki, mert éppen az ő újságolvasása kezdetén belépett az altiszti fegy­ verszobába Krizs kapitány. Benedek ezredes szárnysegéde, és mint aki ta­ núnak jött, mosolyogva intett, tessék csak folytatni a foglalatosságot... Pal­ kó elolvasta az újságcikket, aztán forgatta, lapozta az újságlapot, hogy meg­ keresse rajta a keltezését. Megtalálta. Aztán rögvest íráshoz látott. Leírta, amit fontosnak tartott. Az írást Barredow káplár odavitte Krizs kapitány elé, aki rábólintott a papír szabályos szép-formájú írás képére, és csendesen azt mondta: no halljuk! Rácz közlegény fennhangon olvasott, a tanító­ káplár meg fél szemmel ellenőrizte az írást, meg közvitéze szavait: ... „e” az újságlap tavalyról, azaz 1843-ból való, és arról írnak itten benne, hogy a rabszolga kereskedésnek az egész világon vége leszen már rövidesen, mert még az Ausztria-ház is mostan egyezményt kötött az Angol, Burkus és Orosz országokkal, amely paktum az afrikai rabszolgákkal való kereskedés megszüntetése iránt intézkedik...” Krizs kapitány szó nélkül kezet szorított Palkóval, majd a Barredow káplár felé két ujjával szalutálva távozott az al­ tiszti szobából... Rácz Palkó, a cigánylegény innentől fogva esténként a 472 �kantinban veronai vörös borok mellett hetente három-négy levelet írt haza Magyarországra írástudatlan baj társai nevében. Szülőknek, szeretőknek, keresztapáknak. Rácz Palkót, a katonai adminisztráció szerint Valentin Rátz-ot, — 1844. június 27-én őrvezetővé léptették elő. Csodák-csodája, Péter Pál napján egy parányi fehér csillag került oda a katonazubbony zöld hajtókájára. —Két fehér csillag majd akkor leszen ottan, ugye, —magyarázta Palkó az őt tanító Barredow káplárnak, - ha majd engem tizedessé léptetnek e lő ... - No hiszen, arra te aztán várhatsz, hogy te káplár legyél, —kacagott egy jó ízűt a német altiszt, de lelke mélyén tudta, ha majd egyszer kikerülhetet­ lenül kitör itt a háború, akkor Palkóból tizedes vagy talán még strázsamester is lehet a 33. Gyulay sorgyalog ezredben... Baráthi Ottó Régió regula, avagy a regionalizáció szükségessége elvitathatatlan Beszélgetés dr. Barta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével A z elmúlt évtizedekben a közigazgatásfolyamatos átalakításának, 1990-tőlpedig egye­ nesen gyökeres változásának, valamint a szakmai és politikai szándékok és kísérletek, kezdeményezések egymást váltó modelljeinek ésfolyamatainak vagyunk részesei és tanúi A z új koncepciók úgy valósulnak meg vagy éppen halnak el, hogy közben a Magyar Köztársaság Alkotmánya 1989-tol e tekintetben jórészt változatlan. Azpz a fundamentális változtatás lehetősége alkotmányosság oldalról nem volt, illetve nincs is meg. Am közismert az is, hogy a közigazgatás egész rendszerén belül’ közigazgatási térszerkezet átfogó korszerűsítésére irányuló korábbi kezdeményezések és törekvések is sorra-rendre elvetéltek , s az ezeréves megyerendszer szilárdan állt a vártán, ma is műkö­ dik, még ha büszkeségében megtépázva, erejében 1990-től némiképp meggyengítve is. Ugyanakkor a közigazgatás regionális alapokra helyezésével és a választott testülettel rendelkező önkormányzati régiók kialakításával kapcsolatos vizsgálódások és kutatá­ sok igénye napjainkban ismét előtérbe került. 473 �A z most már egyértelmű, bogy a modernizációs átmenet időszakában és egy, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országban, nem lehet megkerülni a közigazgatás területi struktúrájának korszerűsítésével kapcsolatos kérdéseket sem. Egyszerűen szembe kell nézni a közigazgatás területi‘ térszerkezeti reformjával is. Mindennek előfeltétele a területi közigazgatási rendszer politikai és államszervezeti alapjait meghatározó alapelvek, nem egy esetben alkotmányosság kérdések, és az állami és önkormányzati igazgatás, illetve a területi és a települési önkormányzatok feladatkörének és viszonyának újragondolása. Mindezekrőlfolytattunk szakmai részletekbe is menő a politikumot sem nélkülöző hosszabb beszélgetést dr. Barta Lászlóval, Nógrád megye főjegyzőjével. Dr. Barta László 43 éves, jogász Eredeti szakképzettsége igazgatásszervező. Pá­ lyája kezdetétől a közigazgatásban tevékenykedik; Borsod-Abaúj-Zemplén megye több településén VB. titkári feladatokat látott el, 1986-tól Nógrád megyében dolgozik. 1989-től a megyei önkormányzatjogelődjének, a megyei tanács VB. Elnöki Hivatalá­ nak munkatársa. 1995-től a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Hivatalának Titkárságvezetője, 1997. március 27-től Nógrád Megye Főjegyzője. Szakvizsgázottjogá sz Jelenleg az Európai Jogi Szakjogász szakirányú továbbkép­ zés hallgatója. Családjával Salgótarjánban él. Felesége ugyancsak jogá sz két gyermekük van. —Mielőtt központi témánkat, a régió-kérdést górcső alá vennénk, meg kell kérdez mi a véleménye a megyének a megyei önkormányzatnak a közigazgatásban ma betöltött helyéről és szerepétől, gondolva itt az időről-időre fellángoló vitákra? —Való igaz - s a kcrdcs ennyiben indokolt —, az idők során, legutóbb különösen a rendszerváltás idején, az önkormányzati törvény megalkotásá­ nak „környékén”, sokan megpróbálták a megyék szükségességét megkér­ dőjelezni. Talán időnként túldimenzionált is ez a megye-kérdés. Mindene­ setre az tény, hogy a megye, mint közigazgatási egység ezeréves államisá­ gunk egyik meghatározó pillére, amely az elmúlt évszázadokban nemcsak közigazgatási, de gazdasági és más aspektusból is vitathatadanul meghatáro­ zó szerepet töltött be, megállta a helyét. —Mégis kikezdték a megyét egyes politikai körök a rendszerváltáskor. A z 1990-es parlamenti választások előtti koncepciók némelyike a megyének nem szánt igazán meg­ határozó szerepet. —Közigazgatásunk az 1990-es parlamenti választások során, a politikai és hatalmi erőviszonyok függvényében, kompromisszumában nyerte el mai formáját. Úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki politikusok hangsúlyozták az önkormányzatiság jelentőségét. Az igazgatási szakemberek egyetértettek abban is, hogy szükséges az új típusú, önkormányzatbarát megyei igazgatás fenntartása. Azonban folytak viták arról, hogyan értelmezhető megyei szinten az önkormányzat. Zgm, 474 �1991 elején történt meg a köztársasági megbízottak kinevezése és hiva­ talaik megszervezése, felállítása. Ezzel egy új területi szint kezdte meg mű­ ködését. így a magyar közigazgatás egyik legneuralgikusabb pontja közép­ szinten alakult ki. A megye az alkotmányból adódóan közigazgatási egység, ugyanakkor a gyakorlatban egységes igazgatási szerepe feldarabolódott. —Ahogy akkoriban emlegették, a ,gyenge megye” koncepáója valósult meg. Volt ebben igazság? —Az önkormányzati törvényből adódóan —néhány esetben —a lehető­ ségekhez képest vagyontalanabb és eszközhiányosabb, ezért önállótlanabb, gazdaságilag kiszolgáltatott, központból befolyásolhatóbb önkormányzatok képe bontakozott ki, és később ezt csak erősítették az un. működtető és hatásköri törvények. Mind a mai napig igaz, hogy vannak „gazdagabb” és vannak „szegényebb” megyei önkormányzatok. Mi sajnos az utóbbi körbe tartozunk. Az helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) hatálybalé­ pésével és a képviselőtestületek megválasztásával Magyarországon a tanácsrendszer helyére olyan demokratikus önkormányzati rendszer lépett, amelynek elvi alapjait az 1990. augusztus 9-én kihirdetett, módosított A l­ kotmány (1990. évi LXIII. tv.) fogalmazza meg. Az Ötv. szerint a saját közjogi jogállással rendelkező megyei önkor­ mányzatnak a települési önkormányzatok semmilyen tekintetben nincsenek alárendelve. A megyei önkormányzatnak elsődleges feladata olyan intézmé­ nyek, illetve szolgáltatások működtetése és nyújtása, amelyek vagy speciális igényeket elégítenek ki, vagy a megye egészére, vagy annak nagy részére kiterjednek. E feladatok közös jellemzője, hogy települési szinten nem, vagy csak gazdaságtalanul, illetve célszerűdenül lennének elláthatók. —A kötelezpfeladatokon túl ott vannak a szabadon választottak is, amelyekről a közvélemény alig tud. —Igen. A megyei önkormányzat törvényi kötelezettségein túl szabadon vállalhat minden olyan közfeladatot, amelyet jogszabály nem utal más szerv kizárólagos feladat- és hatáskörébe, illetve amelyek gyakorlása nem sérti a megye által képviselt községek és városok érdekeit. A megyei önkormány­ zattal szemben a törvény szigorú követelményeket támaszt a szabadon vá­ lasztott, illetve vállalható közfeladatok terén, mert megkülönböztetett fi­ gyelemmel kell lennie a területén lévő községek és városok kompetenciájára és érdekeire. A fenti jogi alapállás biztosítja és erősíti az együttműködéses társulások, kapcsolatok —közös érdekeken alapuló —célszerű és eredmé­ nyes megvalósulását. —Mindezek ellenére sokan pedig ma is a megyei tanácsjogutódjaként aposztrofálják a megyei önkormányzatot. 475 �- Magam is érzem, és úgy is élem meg, hogy a megyei önkormányzatot sem a települési önkormányzatok, sem a választott testületek, sem maguk az állampolgárok nem tudják igazán hová tenni, közigazgatási középszintű szerepét ádátni. Nincs igazán információjuk az állampolgároknak — és ez egyfajta kommunikációs hiányosság is —, és nem is érnek rá azzal foglalkoz­ ni, hogy mi is történik a közigazgatásnak ezen a szintjén. Mondok egy konkrét példát: még tíz év elteltével is nagyon sok levelet kapunk —akár a megyei közgyűlés elnöke, akár én magam is —, hogy egy-egy települési problémát „szíveskedjünk” megoldani. Ezeket a leveleket az em­ ber a jogszabályok alapján természetesen „átirányítja” oda, ahol ez hatáskö­ r i i g megoldható, ahová az ügy tartozik. Ez önmagában még nem lenne baj - hogy úgy mondjam, benne van a „rendszerben”, - a hiba az, hogy a me­ gyei önkormányzat nem épült be az emberek tudatába. - A zt is mondják, hogy a települési önkormányzatok nem érzik magukénak a me­ gyei közgyűlést abban az értelemben, mint ahogy az egykori községi tanácsok érintettek voltak a megyei tanács tevékenysége. - Ehhez tudni kell, hogy ma milyen a választási rendszer metodikája. A választási törvény korántsem egyszerű precesszusa, majd kodifikálása után a megyei önkormányzati testületek legitimitása és ezzel felelőssége lényegesen megnövekedett. A testületek azért is jelentenek fontos politikai és társadal­ mi erőt, mert valóban alulról felfelé szerveződtek. Ez a rendszer erőssége, pozitívuma. Ugyanakkor nem hozta be a törvény a lakosság és a települé­ sek, a „településarányok” megfelelő képviseletét, ami legalább olyan mér­ tékben vitatható —és a rendszer hiányosságának tekinthető —, mint az, hogy a megyei jogú városok lakossága nem vesz részt a megyei közgyűlés tagjai­ nak megválasztásában. E kérdéskörben módosításra vár a választási rendszer, a képviselet rend­ szerének és tartalmának még hiányzó meghatározása és rendezése érdeké­ ben. Mivel a megyei közgyűlés tagjainak megválasztása közvetett módon történik, nincs törvényi szabályozása annak, hogy a képviselettel nem ren­ delkező települési önkormányzatok hogyan válhatnak részeseivé az őket érintő önkormányzati döntések meghozatalának. Erre vonatkozóan tartal­ maznak szabályokat, rendelkezéseket, iránymutatásokat a szervezeti és mű­ ködési szabályzatok. (Például ülésterv megküldése, meghívás a közgyűlésre tanácskozási joggal). Itt jegyzem meg, hogy a megyei önkormányzat részére az Ötv. nem ha­ tároz meg beszámolási kötelezettséget a települések irányába. Mivel a me­ gyei közgyűlési tagok egy része esetében ebből a megközelítésből nem egy­ értelmű, hogy kit képviselnek, a kapcsolattartás nehézségekbe ütközik. És még egy anomália: a megyei önkormányzatok szerepét és valódi tartalmát a 476 �megyék elsősorban önként vállalt feladatokkal tudják alakítani, kiteljesíteni, ami viszont oda vezethet, hogy emiatt a megyei önkormányzatok a jövőben igen eltérő szerepet tölthetnek be térségükben. Ez annál is inkább így lehet, mert ráadásul a megyei önkormányzatok érdekfeltáró, érdekképviseleti sze­ repének kibontakoztatásához szükséges, a települési és a megyei önkor­ mányzatok mellérendeltségén kialakuló kapcsolatrendszer nem megfelelően szabályozott. Lényeges kérdés - ez is inkább negatív tény —, hogy ma az önkormány­ zatoknak a parlamentben nincs intézményesített képviselete. Ennek a meg­ oldása nyilvánvalóan egy következő alkotmányreform eldöntendő kérdése lehet. —Mintha a megyei önkormányzat kiszolgáltatott lenne, egyre több intézmény fen n­ tartásáról kell gondoskodnia. így van ez j ó l van ez? —Igen ez így van, hogy jól van-e, az egy más kérdés. A térségi intéz­ mény-fenntartási feladatok tekintetében az a települések törekvése, hogy azokat a megyei önkormányzat lássa el, az önkormányzati törvény megen­ gedő rendelkezése alapján. Ezt természetesen nem jókedvükből teszik, ha­ nem kényszerhelyzetben, forráshiány miatt. Nos, azzal önmagában még nincs gond, hogy egy település azt mondja, hogy én ezt meg ezt a feladatot - legyen az egészségügy, oktatás vagy kultúra —nem tudom, nem akarom ellátni. A probléma ott keletkezik, hogy a feladatellátás átadás-átvételével a jelenlegi hatályos törvények szerint nem jár együtt az ahhoz szükséges va­ gyon mozgása, a tulajdonjog átadása a feladatot átvevő részére. —Ez eléggé ijesztően hangzik. —Pedig így van, noha ez a működtetésnél „visszaüt”, a mindennapi fela­ datellátásban gondot okoz. Ráadásul a települések a legtöbb esetben azokat az intézményeket, pontosabban feladatokat - mivel mindig feladatról van szó — adják át, amelyeket elsősorban forráshiány miatt nem tudnak, vagy nem akarnak ellátni. Nagyon leegyszerűsítve, ezeknél a feladatoknál az állami normatíva nagyon sok esetben nem fedezi a működést, amit a megyei önkormányzatnak egyéb bevételeiből kell(ene) fedezni. A nagy ellentmondás az, hogy a megyei önkormányzatnak nincs olyan saját bevétele, mint a települési önkormányzatoknak, egy községnek, vagy egy városnak. Adót sem vethet ki, maximum illetékbevétele van, amely egyfajta plusz bevétel —ha úgy tetszik a normatíván felül —de hát ez nagyon változó és bizonytalan. így keletkezett 1998-ban a feladatátvételek miatt önmagában több mint 100 millió forintos hiány a megyei költségvetésben. Csak reménykedhetek abban, hogy a törvé­ nyi háttér mielőbb megteremtődik, s hogy a feladatátadást előbb-utóbb tulaj­ donmozgás is fogja követni, mert addig ezt a szituációt a megyei önkormány­ zat kiszolgáltatottságként éli meg. 477 �—A középszint szabályozásajelenleg is folyamatban van. A z síről szóló 1052/1999. (V.21.) Kormányhatározatban foglalt célkitűzéseket már értékelték is. Kiemelne ebből néhányfontosabb megállapítási amely egyben átvezetne a regonalizmus témakörébe is? —Az említett kormányhatározat végrehajtásáról szóló beszámoló többek között leszögezi, hogy a helyi közigazgatási rendszer alapvetően bevált, de a hatékony működéshez, például a decentralizáció folytatásához, további lépések szükségesek. Nagyon fontos szempontunkból az a kitétel, miszerint a kidolgozandó regionális igazgatási rendszer koncepciójára figyelemmel kell meghatározni a megyei önkormányzatok lehetséges jövőbeni szerep­ körét, az államigazgatási és önkormányzati régiók egyirányú fejlesztése ér­ dekében. (Ettől várok én nagyon sokat!) Mostani témánkat —a megyei önkormányzat és a régió összefüggéseit — illetően a legfigyelemreméltóbb, hogy a közigazgatás-fejlesztési kormányhatározatban foglaltaknak megfelelően elkészült és az országgyűlés elfo­ gadta a területfejlesztésről szóló 1996. évi XXL törvény módosítását (1999. évi XCII. Tv.). Ennek keretében, többek között sor került a régiók funkci­ ójának EU-követelmények szerinti rögzítésére, a tanács munkaszervezete székhelyének gyors kijelölését biztosító mechanizmus beépítésére, a regio­ nális fejlesztési tanácsok megalakítására és ügyrendjének elfogadására, to­ vábbá a megyei és regionális fejlesztési tanácsok törvényességi felügyelet­ ének megyei közigazgatási hivatalokhoz történő telepítésére. —Itt álljunk is meg mert elérkeztünk a régókhoz m(*r a kgíjabb fejleményekhez Nyúljunk vissza egy kicsit időben az alaptörvényhez amely először beszél régókról. —A területfejlesztés és a közigazgatás intézményrendszerének elválasztá­ sa egymástól tudatosan, törvényi szabályozással történt meg (az említett 1996. évi XXI. Tv.). így a területfejlesztési szerepkört el nem nyert megyei önkormányzatok mellett létrejött megyei területfejlesztési tanácsok képez­ ték a mai régiók alapjait. A területfejlesztési koncepció kétféle régiót különböztet meg egymástól. Egyrészt a tervezési-statisztikai (nagy) régiót, amelynél fontos szempont — és ezt érdemes kiemelni —, hogy az a régiót alkotó megyék közigazgatási határaival határolt. Nem bontja fel, nem osztja meg a régiót alkotó megyé­ ket. Másrészt a fejlesztési régiót, amely átszelheti a megyehatárokat és alap­ vetően meghatározott fejlesztési, együttműködési témák megvalósítása ér­ dekében szerveződik (Lásd: Balatoni régió). A törvény maga határozza meg - többek között —a területfejlesztést és területrendezést ellátó területi szerveket és feladatokat, így a területfejleszté­ si önkormányzati társulások, a megyei önkormányzatok és a megyei területfejlesztési tanácsok feladatait, de ezekről most itt nem tudunk részleteseb­ ben szólni. 478 �— Miért fontos nekünk Magyarországon a régók kialakítása, mi is a% a regonalizáció egyáltalán, miijen indítékai vannak, mi a% a sokat emlegetett; de kevésbé ismert NUTS rendszer? —Elengedhetetlen, hogy a modernizációs átmenet időszakában, miköz­ ben csadakozni kívánunk az EU-hoz, foglalkozzunk a közigazgatás terhied struktúrájának korszerűsítésével és a régióalakítással is. Ez még akkor is igaz, ha nálunk - a tradicionális történelmi megye mellett —ennek nincse­ nek komolyabb hagyományai. (Kezdemények, kísérletek persze voltak és vannak, de erre most nem térek ki.) Előbb-utóbb —meggyőződésem szerint mielőbb - szembe kell nézni a közigazgatás átfogó területi reformjával, annál is inkább, mert ennek konk­ rét eredményei csak hosszabb idő után jelentkezhetnek. Legalábbis ami a legitim, választott testülettel működő régiók kialakítását illeti. Ennek ugya­ nis előfeltétele a területi közigazgatási rendszer politikai és államszervezeti alapjait meghatározó alapelvek tisztázása, az állami és az önkormányzati közigazgatásnak, a helyi —települési és megyei —önkormányzatok feladat­ körének átgondolása. Ami a regionalizációt illeti, arról itt annyit érdemes megjegyezni, hogy az Európában mindenütt - az EU tagállamaiban különösen — tapasztalható regionalizmus részben politikai és közigazgatási, részben gazdasági és terü­ letfejlesztési indítékú. Elsősorban a természetes gazdasági egységek területi integrációjára irányul, attól az uniós elgondolástól és törekvéstől motiváltán, hogy a fejlettségben mutatkozó jelentős regionális különbségek mérséklését elősegítse. A NUTS (Nomeclature des Unites Teritoriales Statistiques, jelentése: statisztikai területi egységek nomenklatúrája) létrehozásával az EUROSTAT az országonként eltérő térfelosztási rendszerek valamiféle egységesítését célozta meg. Ez egy elemzési-statisztikai osztályozási rendszer, de ma már alapja a területi tervezésnek és a regionális fejlesztési politikának is. A rendszer a területi egységek egymásra épülő, ötfokozatú struktúráját al­ kalmazza, három regionális (NUTS 1: ország, NUTS 2: régió, NUTS 3: megye és két lokális NUTS 4: kistérség, NUTS 5: település) szintet m eg­ különböztetve. (Feljegyzés az iíj NUTS rendeletről: A hetvenes évek elején a NUTS rendszer felállítását az Eurostat kez­ deményezte, a Bizottság más részlegeivel együttműködve. Az volt a célja, hogy legyen olyan egységes, átfogó rendszer, amelyben elő lehet állítani regionális szintekre statisztikákat. A NUTS-osztályozás jelentősége foko­ zatosan megnőtt. 479 �Egyesek részére még meglepő is lehet, de való igaz, hogy ezidáig a NUTS-osztályozásnak nem volt jogi alapja, mely e rendszer működtetésé­ nek, fejlesztésének részletes szabályairól intézkedne. A regionális osztályo­ zást számos lépésen keresztül vezetik be a tagországokban. Először is elemzik a közigazgatási struktúrát, majd azt vizsgálják, hogy a regionális adatok gyűjtése, kimutatása, tehát a technikai analízis miként történhet. Nálunk ez a következőképpen történt: mivel semmilyen közigazgatási fel­ osztás szerinti egységet nem lehet megfeleltetni - átlagos lakosságszámuk alapján - semelyik NUTS-szintnek, ezért képeztek „nem-közigazgatási ré­ giókat”, kisebb, létező (megyék) közigazgatási egységek csoportokba tömö­ rítésével. Ez bevett szokás a Tagállamok esetében is. Az EU-ban jelentős feszültségekhez vezettek a Bizottság és az érintett nemzed statisztikai hiva­ talok között némely utóbbi módosulások. A csatlakozókkal ez a konfliktus­ helyzet csak nőni fog. Mindezek a fejlemények, a jövőben várható feladatok vezették arra a Bizottságot, hogy ideje lenne megteremteni a NUTSosztályozás jogi alapjait. A felismerésben jelentős szerepet kapott az a cél, hogy a régiók meghatározására objektív kritériumokat kell bevezetni, hogy a tagjelölt országoknak legyen mire támaszkodniuk a saját regionális osztá­ lyozásuk létrehozásakor. A jogszabálytól elvárt volt az összevethetőség és az elfogulatlanság. Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa a Bizottság javaslatára, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsá­ ga véleményére tekintettel megalkotta a Statisztikai Területi Egységek Nó­ menklatúrájának (NUTS) létrehozására vonatkozó Rendeletét ez év tava­ szán. A hierarchikus jellegű NUTS-osztályozás részleteire itt nem térhetünk ki. Annyit talán idézhetünk a Rendeletből, hogy még a „nem-közigazgatási egységek” összevonásánál is tekintettel kell lenni a földrajzi, társadalmi­ gazdasági, történelmi, kulturális és/vagy egyéb releváns adottságokra is.) —Hogyan alakult ki a három megyét - Borsod-Abaüj-Zemplén, Heves és Nógrád m egyét —magában foglaló észak-magyarországi régió? Milyen motiváció alapján született a döntés, melyek a régió előnyei és hátrányai? M i a véleménye a régiószervezésről? —Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló 35/1998. (III. 20.) OGY határozatban az Országgyűlés 7 tervezési-statisztikai régiót jelölt ki, köztük az észak-magyarországit a kérdésekben említett három megye együtteseként. A tervezési-statisztikai régiók kialakítását az EU célrendszere és struktúrapolitikája egyaránt indokolja és motiválja. Az alkalmazott mu­ tatók (pl. GDP) alapján Magyarország valamennyi területi egysége (régiója) valószínűsíthetően az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgáló rendszer hatálya alá kerül majd, mivel az 1 főre jutó GDP értéke nem éri el az EU átlagának 75 %-át. 480 �A fentebb említett OGY határozatot követően jó egy évre, Salgótarján­ ban a három északi megye területfejlesztési tanácsainak elnökei —akik egy­ ben a megyei közgyűlés elnökei is —, valamint a három megyei jogú város polgármesterei szándéknyilatkozatot írtak alá a hárommegyés észak­ magyarországi régió megalakításáról, majd rövidesen megtartották az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács alakuló ülését is. A régió kialakításánál a fő szempont az volt, hogy a majdani csadakozás előtt és után milyen és mennyi EU-s támogatást kaphat a régió. Nos, tekintettel arra, hogy az észak-magyarországi régióban az egy főre jutó GDP mindöszsze 68 %-a magyarországi régióádagnak, jó esély van arra, hogy hosszú tá­ von támogatott legyen a régió. Azt gondolom, hogy a három megyét régióba szervező döntés mögött nem misztifikált motivációkat, hanem racionális érveket kell keresnünk és fellelnünk. „Állítólag” az EU nem tudja értelmezni a magyar megyék nagy­ ságát, népességszámát, gazdasági kapacitását. De vajon akkor a területi no­ menklatúra miért NUTS 1-től NUTS 5-ig terjed (ország, régió, megye, kis­ térség, település)? Hagyni kell, hogy a regionális folyamatok szerves fejlődé­ sén keresztül alakulhassanak azok a hálózatok, ahol a tér és a közigazgatás értelmezni tudja egymást. Ahol a szubszidiaritás, a partnerség, az ádáthatóság és érintettség érvényesül a szolgáltatásokat jó színvonalon igénylő és igénybe vevő polgár szempontjából. A legszemélyesebb véleményem a régiószervezésről tehát úgy összegez­ hető, hogy a kisebb-nagyobb társadalmak mesterséges lehatárolása, a kap­ csolatrendszerek figyelmen kívül hagyása, a rideg, monetáris racionalitás nem biztos, hogy a várt eredményt hozza. Egyébként - tudomásom szerint — hosszabb távon nem biztos, hogy végleges a jelenlegi régióbeosztás. —Sokan felvetik , hogy mennyiben volt önkéntes az észak-magyarországi régiós csat­ lakozás? Hiszen mint szp volt róla, az OGY határozata a tervezési-statisztikai régi­ ókról előbb megszületett; mint ahogy az y)önkéntes régió” létrejött Vagy mégsem volt ez annyira a felek szándéka szerint való, hanem irányított volt inkább? M ert —mint tud­ ju k —sokan drukkoltak egy közép-magyarországi régióhoz^ a fővároshoz és környéké­ hez va^ csatlakozásért is, —Ez egy nagyon összetett dolog. Való igaz, hogy az országgyűlési hatá­ rozat csak tervezési-statisztikai régiókat jelölt ki. Ugyanakkor a területfej­ lesztési törvény azt mondja ki, hogy a megyehatárokon túl terjedő területfejlesztési feladatok ellátására a megyei területfejlesztési tanácsok regionális fejlesztési tanácsot hozhatnak létre. Önkéntes alapon, ami ugyan így szó szerint nem jelenik meg a törvényben, de a szelleméből következik, és úgy gondolom, ez volt a gyakorlat is. Tehát önkéntes volt a régióalakítás. Más kérdés, hogy ezt motiválta már a korábbi OGY határozat. Volt egy állami 481 �szervezeti kialakításra vonatkozó döntés, ha úgy tetszik indukció, ami gene­ rálta a régióalakítást, az önkéntességhez mégsem férhet kétség. Voltak törekvések egy más összetételű régió kialakításra is. Például Nyu­ gat- és Dél Nógrád a központi régióhoz szeretett volna csatlakozni, s ez részükről teljesen érthető, hiszen sok szállal kötődnek a fővároshoz: akár a munkahelyek tekintetében, akár kulturális kapcsolataikat, más irányú „von­ zalmukat” illetően. Eszak-Nógrád ugyanakkor egyetértett a parlamenti döntés szerinti régiókkal, így az észak-magyarországi régióhoz való csadakozást támogatta. —A mi lett volna, ha a megyei közgyűlés úgy dönt, hogy az égész megye „an blokk ” a közép-magyarországi régióhoz kíván csatlakozni? Létrejöhetett volna ez a variáns? —Őszintén szólva, ezt nem tudom megmondani. Bizonyos lehetősége ennek elvileg fennállt, hiszen a közép-magyarországi régiónak olyan ki­ emelkedően magas az egy főre jutó GDP-je, hogy szinte hiányzik neki egy olyan szegény, rossz mutatókkal rendelkező megye, mint Nógrád, amely lefelé viszi a GDP-jét. Ezzel nagyobb eséllyel indulna az EU-s támogatások elnyeréséért. De ez ma már csak fikció, ugyanis a döntést, a mai állapotot már ismerjük. Egyébként még az önkéntességhez annyit, hogy az említett szándéknyi­ latkozat aláírását jóval megelőzően —sőt még a közgyűlés döntése előtt — széleskörű egyeztetésekre került sor annak érdekében, hogy ne okozzon feszültséget a megye társadalmában, ne ossza meg a településeket. Vala­ mennyi kistérségben megtörténtek az egyeztetések. Ennek eredményekép­ pen felhatalmazást kapott a megyei közgyűlés elnöke az észak­ magyarországi régióhoz való csadakozásra. Természetesen azzal a fontos kitétellel, hogy maximálisan biztosított lesz a megye és minden településé­ nek képviselete, már minthogy érdekképviselete, és ez utóbbira kell tenni a hangsúlyt. Tehát - még egyszer mondom - a csadakozás így önkéntes volt. A szándéknyilatkozattal kifejezésre jutott, hogy az országos területfejlesztési koncepcióhoz igazodva létrejön a régió és az Eszak-Magyarországi Területfejlesztési Tanács. —A kkor itt már nem is egyszerűen csak tervezési statisztikai régióról van szó, ha­ nem közigazgatásiról is? —Nem mondanám, hogy közigazgatási régióról van szó. Ez a mostani régió — már utaltam rá - nem több és nem kevesebb, mint tervezési­ statisztikai régió. Ez még akkor is igaz, ha a fejlesztések koordinációja más egyéb területeken is együttműködést eredményez. Nagyon fontos, hogy létrejött, de sem eltúlozni, sem degradálni nem kell a szerepét és a jelentő­ ségét. A közigazgatási régió kialakításáig hosszú az út, szerintem néhány választási ciklusnak még el kell telnie, amíg ebben egységes politikai állás­ 482 �foglalás születik. Mindenesetre ez a régió egy lépés lehet a közigazgatási régiók felé. Visszatérek az eredeti kérdésre, vagyis hogy milyen előnyöket és hátrá­ nyokat lehet érzékelni a mostani észak-magyarországi régió esetében. Az előny úgy foglalható össze, hogy a viszonylag alacsony GDP miatt tartósan számolhat a régió az EU-s forrásokkal. Ugyanakkor ez az előny —ha úgy tetszik —egyben hátrány is, mert három szegény megye összefogásából be­ látható időn belül aligha lesz gazdag régió. Valami olyképpen „jöhet ki” három válsággal küzdő megye összefogásából, ahogy a kínai közmondás tartja: a válság veszély és lehetőség. —Kevesen tudják, miijenek is e^ek a magyar tervezési-statisztikai régók? — Nem szeretném sok számadattal terhelni a lap olvasóit, néhányra azonban elkerülhetetlenül szükség van, ha be akarjuk mutatni régiónkat. Az Országgyűlés már említett határozatában foglalt —szerintem többé-kevésbé már ismert —hét magyar tervezési-statisztikai régió ádagterülete valamivel több, mint 13 ezer négyzetkilométer, ádagos népességszámuk pedig közel 1,5 millió fő, jól megközelítve az Európai Unióban kialakult ádagokat. A magyar NUTS 2 régiók tehát e tekintetben adekvátak az uniós régiókkal (Sőt, a megyék is nagyjából megfelelnek a NUTS 3 szintű EU ádagoknak). A magyar régiók között - a főváros miatt különleges helyzetű közép­ magyarországi régió kivételével —sem-területüket, sem népességszámukat tekintve nincsenek számottevő különbségek. Az egy főre jutó GDP tekin­ tetében viszonylag nagyok az eltérések, de egyetlen olyan régió sincs, ahol ez az összeg elérné az EU ádag 75 %-át. Ami konkrétan a „mi” régiónkat illeti: az észak-magyarországi régió te­ rülete 13428 km2, (ebből Nógrád megye 2544 km2), népessége 1269 ezer fő (ebből Nógrád megye 215 ezer fő). Az egy főre jutó GDP a régióban 678 ezer Ft (az országos ádag 997 ezer forintjával szemben), e tekintetben csak az észak-alföldi régiót előzzük meg, ahol ez az érték 675 ezer Ft/fő. Ugya­ nakkor a közép-magyarországi régió egy főre jutó GDP-je 1774 ezer font. Talán ennyi adat elég is, hogy el tudjuk helyezni magunkat az ország „ré­ gió-térképén”. — Tervezési-statisztikai régókról beszélünk, miközben sokan azt mondják —még szakemberek is — hogy ez egy nagy blöff. Szó sincs itt egyenlőre semmiféle régiós tervek­ ről egyáltalán, piacgazdaságban nincs is szjikség a tervezésre, ez egy anakronisztikus, szocializmusbeli kategória. M i erről a véleménye? —Felfogásom szerint aligha nevezhető szakembernek az, aki vitatja a re­ gionális tervezés szükségességét. Utalnom kell itt a regionális tervezésért felelős miniszterek hannoveri konferenciáján elhangzottakra, illetve megfo­ galmazott irányelvekre. De hivatkozhatnék több más EU-s dokumentumra 483 �is. Az előbbi irányelvek —amelyek egyébként még elfogadásra várnak, ám lényegüket tekintve aligha változnak - kimondják többek között, hogy a regionális tervezés az alábbi területeken bír különös jelentőséggel: • A területi kohézió elősegítése a régiók kiegyensúlyozott szociális és gazdasági fejlődésével és a nagyobb versenyképességgel. • A városi funkciók által kiváltott fejlődés támogatása, a város és vi­ dék kapcsolatának javítása. • Egyenlőbb elérhetőség elősegítése. • Az információhoz és a tudáshoz való hozzáférés kialakítása. • A környezeti károk csökkentése. • A természeti erőforrások és természeti örökség értékének növelése és védelme. • A kulturális örökség értékének növelése, mint a fejlődés egyik fon­ tos eleme. • Magas színvonalú, fenntartható turizmus ösztönzése. • A természeti hatások csapásainak csökkentése. • Energiaforrások hasznosítása a biztonság megőrzése mellett. Mindezt kommentálni sem szükséges, a fentiek önmagukért beszélnek. Akik persze úgy látják, vagy gondolják, hogy sem a regionális tervezés mec­ hanizmusa, sem módszere, sem pedig intézményrendszere nem felel meg azoknak a kihívásoknak, amelyekkel a magyar régióknak szembe kell nézni­ ük, és amelyekre az európai normákhoz igazodni akaró regionális politiká­ nak válaszolnia kell, részben jó látják, részben nem. Én m agam úgy vélem , hogy az európai fejlődésorientált tervezés ki­ bontakozásának, vagy inkább kiteljesedésének vagyunk tanúi, és akara­ tunk, illetve képességeink szerinti szereplői. Term észetesen én sem tar­ tom minden szempontból elfogadhatónak a területi tervezés m echaniz­ m usát és intézm ényrendszerét, de azt tudni kell, hogy a területfejlesztés­ ről és területrendezésről szóló, 1996. évi XX. törvény úgy EUkom patibilis ahogy van! A többi a folyamatban résztvevő szereplőkön, a végrehajtáson múlik. —Ha már a regionális tervezés szükségességét kifejtette, ne feledkeznünk meg a piac szerepéről sem . Egyik nyilatkozatában azt mondta: , y í piacgazdaság folyamatokba csak ügy lehet bekapcsolódni, ha a nemzetgazdaság feltételrendszere ehhez igazított; a piackonform regionális politika teret nyer Magyarországon. ” Ez egészen j ó l hangzik, de mit jelent közelebbről „a piackonform regionális politika ”? —Én azt gondolom erről, hogy azok a szereplők, akik legyenek bár poli­ tikusok, vagy közigazgatási szakemberek, - ámbár inkább elsősorban politi­ kusokról van szó —, regionális szinten „működnek’’, úgy kell kifejtsék - a 484 �mindenkori játékszabályok adta kereteken belül — tevékenységüket, hogy azzal kijelöljék a régiónak azokat a fejlődési pályáit, amelyek vonzzák, vagy vonzani tudják majd a piacot. Zárójelben jegyzem meg, hogy itt nem pártpolitikai szereplőkről, pártpolitikusokról beszélek. Politika alatt most én a társadalmi közpolitikát értem. Tehát a régió szereplői, ide lehet sorolni a hivatalok szakembereit is, úgy lássák el feladataikat, segítsék elő minden erővel és meglévő eszközeikkel, jogosítványaikkal együtt, hogy a piac megtalálja őket. Hogy egy konkrét példával világítsam meg a fentieket: nyilvánvalóan nagyon fontosak a kü­ lönböző fejlesztési és egyéb más tervek. Ezek azért lényegesek, mert akár megyei, akár régiós szinten, a tervek képezik a majdani döntések bázisát, alapjait. A döntéseknek a megalapozott tervekhez kell igazodniuk. Tehát megvan a célkitűzés, a terv, tudod mit akarsz megvalósítani, döntéseidet így hozod meg. Na most, a meglévő gazdasági eszközökkel, financiális lehető­ ségekkel úgy kell sáfárkodni, hogy a piac előtt fölcsillantsuk azokat a remé­ nyeket, esélyeket, amelyekért „neki” — mármint a piacnak — érdemes az adott régióba „betömi”. A piac alatt, piaci szereplők alatt már a befektető­ ket, a beruházókat, a tőketulajdonosokat értem. De nem mindig csak a szűk termelési oldalra gondolok, a termelő-beruházásokra, mert nagyon sok esetben rendkívül fontosak az olyan sajátos szolgáltató-termelő egységek is, mint az idegenforgalom, a kultúra, vagy éppen a közművelődés. A piackonformitás azt is jelenti, hogy fel kell ismerni saját lehetőségeidet, reá­ lisan értékelve adottságaidat. Nem várva arra, hogy valaki majd megmondja, hogy mire kell koncentrálnom, ezt saját magamnak kell megkeresni. Ma­ gamhoz kell édesgetnem a piac szereplőit —még egyszer mondom —a kü­ lönböző szférák, területek befektetőit, beruházóit, akiktől — hogy úgy mondjam —előre megy az élet. hát körülbelül ezt értem én a piackonform politika alatt. Egy tőkeszegény térségben ez nem megy, nem mehet m ás­ képpen. De van még egy lényeges momentum: ha nem ismered fel a lehetőségei­ det, saját adottságaidat, akkor ugyan csodára várhatsz, de évek múlva is ott tartasz, ahol most vagy. Ha mondjuk én ipolytamóci vagyok, világosan kell látnom, hogy az idegenforgalomban kell gondolkodnom, az idegenforga­ lom felvirágoztatásához szükséges fejlesztési lehetőségeken kell tömi a fe­ jem. Ehhez kell pályázati forrásokat szereznem, olyan feladatokat kell ki­ tűznöm magam elé, amelyek a település sajátosságaira épülnek. Fel kell mérnem, mit tud hozni - milyen befektetéssel, a szolgáltatás színvonalának milyen mértékű javításával - az idegenforgalom. Nyilván nem abban kell tehát gondolkodnom, hogy a településtől, a sajátosságaimtól idegen beruhá­ zásba fogjak, és mondjuk csavargyárat létesítsek. 485 �— Utoljára tartogattam esd a minden nógrádi embert érdeklő kérdést: miért a me­ gyékre épülnek a régiók, j*a regionalizáció nem ves^élye^teti-e a megye létét\ fennmaradá­ sát? Meddig lesz még megyejelesü l Nógrád megye? —Az már az előbb elmondottakból kiderült, hogy NUTS rendszer 3. szintje a megye, tehát —ha az EU nem is tudja vagy akarja értelmezni a me­ gyét, ami egyáltalán nem valószínű, hiszen akkor nem is építette volna be tervezési-statisztikai osztályozási rendszerbe — számol a megyével, mint közigazgatási egységgel. Nyomatékosan szeretném itt is —a Palócföld ha­ sábjain is —leszögezni, hogy a régiók létrehozása nem veszélyezteti a megye létét, fennmaradását, legalábbis belátható — vagy inkább beláthatadan — ideig még nem. Soha, sehol ki nem mondták, le nem írták, egyeden EU dokumentumban meg nem jelent, hogy a regionalizáció a megyék meg­ szüntetésével jár együtt. Azért sem, mert a megyerendszer több EU tagál­ lamban is működik, ott is ahol a regionalizáció „fényévvel” előttünk jár. Visszatérve a NUTS rendszerre: nem hogy nem zárja ki, de tartalmazza a régiót és a megyét is. A NUTS tehát feltételezi a két térség közötti együttműködést. Azt, hogy ésszerű és szakmai alapokon nyugvó együttmű­ ködés alakul ki, munkamegosztás jön létre régió és megye között. Valahogy úgy, hogy az EU-hoz való csadakozás, a fejlesztési projektek kidolgozása, a fejlesztési források és támogatások megszerzése szempontjából a prioritás a régióé (ezt a feladatot a megyék nem is tudnák ellátni). A hazai támogatások felosztása, a kistérségi szintű fejlesztési feladatok menedzselése, a települési önkormányzatok tevékenységének segítése pedig olyan megyei feladat, amelyet nem lehet, nem célszerű a régió szintjére delegálni, „feljebb tolni”. És, hogy miért a megyékre épül a régió? Nem azért, mert a megyének hagyományai vannak, hanem azért, mert ez a közigazgatás alkotmányos alapegysége. A megyére vonatkoznak az információk, épülnek fel azok a több évtizedes statisztikai adatsorok, amelyek csak megyei adatokból állnak, településsoros információk hiányában más földrajzi struktúrában nem épít­ hetők fel. Tehát településekből —hogy leegyszerűsítsem a kérdést —szerin­ tem nem lehet felépíteni a régiót. Tovább lépve: azok a szakemberek is, akik arról nyilatkoznak, amellett kardoskodnak, hogy meg kell kezdeni a régiórendszer alapján egy közigazgatás-szervezési folyamatot, nagyon vilá­ gosan tudják - magam is ezt állítom - , hogy akár egy évtizedig, két-három választási ciklusig is eltartó folyamatról van szó, és ez alatt az idő alatt en­ nek a két struktúrának együtt kell léteznie, és együtt kell működnie. Azt is nagyon világosan meg kell fogalmazni, közvélemény-tájékoztatási programokkal is tudatosítani kell, h o g y a régiószervezés nem sérti, nem érinti a megyei önkormányzatok kompetenciáját. Ma ugyanis - és ez volt benne a kérdésben is —a régió-átalakítást még sokan inkább fenyegetésként, 486 �mint ígéretes jövőképként élik meg. Tartanak a „magasabb szempontok” korábbi rendszerekben megtapasztalt érvényesülésétől. Talán nem is min­ den ok nélkül félnek az érdekdominancia belépésétől. Csak nehezen érlelő­ dik és fogalmazódik meg a helyes és racionális válasz, hogy nem szeretni kell egymást - régiónak és megyének —, hanem együttműködni a kölcsönös érdekek alapján. Csak azt mondhatom tehát, hogy mai gondolkodásunk szerint a megye az a szellemi és kulturális egység, amelyre egy adminisztratív térszerkezet, a megyéket integráló — de nem megszüntető! - régió épül. Remélhetőleg konfliktusok nélkül, zökkenőmentesen, energiákat felszabadítva, erőket mozgósítva, szellemet és szellemiséget is gerjesztve. És még talán annyit — bár erről is szóltam már, ha nem is a teljesség igényével - , hogy a közigaz­ gatás átalakítása folyamatosan napirenden lévő feladat. Legyen bár köz­ pontosító, decentralizációs, avagy autonómiát hirdető törekvés, minden esetben kísérletek és kezdeményezések irányulnak a térszerkezet megvál­ toztatására, a közigazgatási szintek felülvizsgálatára, amelyekhez mi is ki­ dolgoztuk javaslatainkat. Úgy látjuk, hogy a megyei önkormányzatok érin­ tettek, talán még érdekeltek is a regionális struktúra kialakításában, a közép­ szintű és regionális területfejlesztési feladatok, célkitűzések és projektek kidolgozásában és megvalósításában, ilyenképpen a csadakozási folyamat erősítésében, felgyorsításában. Csongrády Béla Magyarország a második otthona - Karol Wlachovsky „Köztes szerepben” című kötetéről Véletlen volt ugyan, de feljegyzésre érdemes: éppen aznap este, amikor először ke­ zembe vettem Karol Wlachovsky „Köztes szerepben ” című, „Párbeszéd a magyar és szlovák irodalommal - közös dolgainkról” alcímű kötetét, arról beszélt a rádió, hogy a magyar parlament által elfogadott státustörvényt bizony a szlovák kormány (is) ellenér­ zéssel, mondjuk ú g , fenntartásokkal fogadta. Aztán teltek a napok: én haladtam a könyv olvasásával, miközben a médiában eg r e csak azt hallottam, láttam: a M a ga r 487 �Koalíció Vártjának képviselői a kormányból való kilépésüketfontolgatják Szlovákiában az ott élő magyarok számára sérelmes új közigazgatási határok miatt Ez a békéden háttér még inkább megerősítette bennem —de úgymond objektíve is —, hogy Karol Wlachovsky tevékenységének, (csak azért nem írok életművet, mert remélhetően még sok éven át bővül, gazdagodik a most hatvanesztendős szerző munkássága) könyvének felbecsülheteden értéke van a két szomszéd nép közti együttműködés, barátság kialakítása, ápolása szempontjából. A jelenkor számos történése, jelensége is azt bizo­ nyítja ugyanis, hogy van mit javítani ezen a kapcsolaton, amely sok évszáza­ don át egyáltalán nem volt rossz. Mint a Valóság című folyóirat 2001/6-os számából, Várdy Béla tanulmányából is kitetszik „a magfarok és a régebben tótoknak nevezett szlovákok majdnem egy teljes évezreden át békésen megfértek egymás mellett az első keresztény millennium végén létrehozott magyar királyságban. .. Bizonyos nemzetiségek —mint például a németek és a magyarok —már a felvilágosodás korában a nacionalizmus hatása alá kerültek ... A szlovák nép csupán a XIX. század vége feléy majd a XX. század elején ... addig egyszerűen nem ismerte és nem érezte a közös szlovák öntudatot” - írja az eredetileg angolul, angol nyelvű közönségnek fogalmazott dolgozatában Steven Béla Várdy. Azóta viszont a szlovákok soraiban is tapasztalni erőteljes nemzeti iden­ titástudatot, amelyik nem egyszer szélsőséges megnyilvánulásokat is produ­ kál. Ez viszont — különösen karnyújtásnyira Szlovákiától, a közös határ mentén —mérgezi, de legalábbis alaposan próbára teszi a jó szomszédi vi­ szonyt. Az egyeden ellenszer - s megint Karol Wlachovskynál vagyunk — nem lehet más, mint a józanul gondolkodók példája, az olyan személyisége­ ké, akik —mint O —a megbékélés elkötelezett hívei s összekötő szemei tud­ nak lenni önmaguk és a társadalom, a hazai és az idegen környezet közötti transzformációnak s képesek a közvetítésre, a „köztes szerepre”. Karol Wlachovsky ismeri, érti —Göncz Árpád író, volt köztársasági el­ nök Beköszöntő-jének gondolatával, fordulatával élve - „két ország lelkét; ennek a két léleknek a kapcsolódási pontjait és különbségeit. Múltját és jelenét. De nem elég tudnia és érteniej szeretnie is kell mind a kettői és ami a szeretet próbája: kritikus szemmel kell összemérnie - egymáshoz mérnie - megint csak mind a kettőt. A feladat tehátj amit a nagykövet vállalj kényesy és bátorságot igényel. A könyörtelen igazlátás képességét, amit talán csak nehezjtj ami e kettőből egyidejűleg következik: az egyidejű igazmondás kötelezettségét is. ” E könyvet, amelyet recenzensként ezúttal méltatni törekszem, valójában meg sem írta a szerző. Hiszen nem összefüggő gondolatfolyamról, mon­ dandóról van szó, hanem cikkek, tanulmányok, interjúk füzéréről, egy több mint három évtizedes szerkesztői és műfordítói munkásság „hordalékáról”, ahogyan O maga nevezi ezeket a döntő részben az oly időrabló fordítói 488 �tevékenység „melléktermékeiként” megfogant írásokat. Ezen mit sem vál­ toztat, hogy némelyiket nem is Karol Wlachovsky írta, minthogy vele be­ szélgetnek, O az alanya a párbeszédnek. A barátok — Kiss Gy. Csaba és Tóth László — válogatásában összeállított kötet valamennyi dolgozatának van azonban egy közös nevezője: nevezetesen a magyar és a szlovák iroda­ lom. Az utóbbi ismerete, szeretete egy anyanyelvű értelmiségi —aki ráadásul szlovák nyelv és irodalom, valamint könyvtárosi szakot végzett a bölcsé­ szettudományi karon — részéről természetes, a magyar literatúrához való különleges vonzódás azonban ritkaság számba megy egy határainkon túli, más nemzetiségű ember esetében. Nem véletlen, hogy sokakat izgat, érdekel e kötődés forrása. A Kiss Gy. Csaba által 1976-ban készített, A közvetítés haszna: közös nyereség című inter­ júban, vagy Brogyáni Judit 1984-ben kelt, Magyarország az én második ottho­ nom ... című interjújában is erről kérdezgeti Karol Wlachovskyt. A vála­ szokból kiderül, hogy bár Kassán született, kisgyermekként gömöri - tehát sokféle és türelmes - környezetben, nyitott világban élt, s kora ifjúságától kezdve, úgymond amióta csak az eszét tudja, szlovák és magyar szót egya­ ránt hallott. Kétnyelvű nagyapja felváltva mondogatta neki Benedek Elek és Pavol Dobsinsky meséit. .yA m ik or megtanultam olvasninem hagytam el a magyar könyveket. Sőt, nagy örömömre szolgált\ hogy olyan könyveket is elolvashattam , amelyek szlovákul vagy csehül még nem jelentek meg {például Veméi)” - nyilatkozta. Amikor egyetemista lett, tanulmányai mellett már az első évfolyamtól kezdve dol­ gozgatott is: először a Szlovák írók Szövetségében, majd a Slovenskepohl'ady szerkesztőjeként. Ott kapta a feladatot, hogy fordítsa le a szlovakista Káfer István egyik tanulmányát. Ezt követően csehszlovákiai magyar szerzők szlovákra fordításával próbálkozott, s miután a Tátrán Könyvkiadóba ke­ rülvén a világirodalmi részleg főszerkesztője lett, s mivel ott nem volt kép­ zett hungarológus, fokozatosan Karol Wlachovsky - aki, mint a fentiekből kitetszik „autodidaktaként szerzett képesítést magyar irodalomból és kultú­ rából” - gondja lett a magyar fordítások ügye. S innen már bizony nyomon követni sem könnyű milyen és mennyi szolgálatot tett kölcsönösségi alapon a magyar és szlovák irodalomnak. Az életrajzi adatok valamelyest segítenek felmérni e szolgálat nagyság­ rendjét és jelentőségét. Karol Wlachovsky 1990-ben került az akkor még Cseh-Szlovák Kulturális és Tájékoztató Központ élére Budapestre, majd 1992 decemberétől, az ország kettéválásakor létrejött Szlovák Intézet igaz­ gatója lett. 1996—1999-ig között szünetelt e megbízatása, de azóta ismét tart. Vezetése alatt - mint Kiss Gy. Csaba írja Egy szlovák európai a Rákóczi úton című esszéértékű míves jegyzetében - Jegenda lett ez az intézmény... Ha majd egyszer végigtanulmányozga [ ...] valaki rendezvényeinek programját\ hogy ki 489 �mindenki szerepelt itt a magyar és a szlovák szellemi életből [...], ha végigrágja magát a dokumentáción [.. .], szinte elképzelhetetlenül gazdag kínálatot vehet szdmba. De még a legszorgalmasabb kutató sem tudja visszaadni a hangulatot, a szellemi atmoszfé­ rát, azt a j ó érzést, melyet az együttlét, a fesztelen társasági alkalom nyújtott [ ...J A Szlovák Integet fontos találkozóhely lett [ ...] ügyfajta értelmiségi kaszinó, amely a maga területen-kivüliségével semleges hely, ahol a gyakran egymástól szekértáborokban elkülönülő magyar kulturális világ bármely csoportjának a képviselője megjelenhet. Hi­ szen a házigazda annak a régi közép-európai [ ...] szellemiségnek a megtestesítője, amely becsülni tudja a vendéget, ha nincs is egy véleményem vele, amely hisz az eszmecse­ re, a dialógus lehetőségében. ” Karol Wlachovsky tanított Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának szláv tanszékén, továbbá Szegeden és Békéscsabán, s jelenleg is vendégtanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szlovák tanszékén Piliscsabán. Az ország számta­ lan településén vannak jó ismerősei, barátai, így természetesen a szlovák nemzetiségű polgárok által is lakott Nógrád megyében is. Csaknem félszáz magyar könyvet fordított le anyanyelvére a huszadik századi magyar iroda­ lomból. S, hogy miként, milyen színvonalon, arról e kötet egyik tanulmánya (Tibor Zilka: Karol Wlachovsky műfordítói munkássága) is tanúskodik, de a szá­ mos magas kitüntetésben, díjban, - amit részben hazájában, részben Magya­ rországon kapott —is benne foglaltatik nemcsak a mennyiség, a termékeny­ ség, hanem a munka minőségének elismerése is. Mindeközben természetesen véleménye —még hozzá elismerő —is kiala­ kult a magyar literatúráról, amelynek összegzése az Utam az irodalom „belső világossága”fe lé című írásában fogalmazódott meg: „...m indaz amit eddig meg­ ismertem és elolvastam, rendkívüli örömet szerzett és belsőleg gazdagított. Másképp aligha lenne az egésznek értelme. ” E kötet tartalma is visszatükrözi, hogy külö­ nösen kedveli Csáth Géza, Kertész Ákos, Kosztolányi Dezső, Ottlik Géza, Szilágyi István műveit, de fordított Balázs Józseftől, Dobozy Imrétől is. Tehát a magyar prózaírók úgynevezett középnemzedéke állt érdeklődése középpontjába, elsősorban az a generáció, amelyik 1945 után kialakította a magyar irodalom arculatát, továbbfejlesztette, illetve meghaladta a múlt örökségét. Igyekezett olyan írókat és műveket választani, amelyeket kifejező nyelvi kolorittal, színnel tudott megjeleníteni. Ebből a szempontból Mé­ szöly Miklós áll(t) szívéhez, alkatához legközelebb. „Úgy érzem az ő műveiből készült fordításaim sikerültek a legjobban. További kedvenceim: Ottlik Géza, Örkény István és Mándy Iván” - mondta Kiss Gy. Csabának. Persze Karol W lachovsky nemcsak fordításai révén tett sokat a magyar irodalom szlovákiai megismertetéséért, hanem népszerűsítő cikkeivel, re­ cenzióival, kritikáival is. Irt mások mellett Ady Endréről (Ady és a szlovák irodalom ), Palotai Borisról (Zöld dió), Esterházy Péterről (Két kis érem), be­ 490 �mutatja —e könyv hasábjain is —a szlovákiai magyar irodalom számos ki­ válóságát: Cselényi Lászlót, Gál Sándort, Dobos Lászlót, Koncsol Lászlót, Török Elemért, Tózsér Árpádot. A két nép közös dolgairól általa kibontakoztatott párbeszéd természetesen csak úgy életszerű, csak akkor igazságos, ha a magyar érdeklődők figyelmét a szlovák irodalom és kultúra nem eléggé ismert és még kevésbé elismert érté­ keire irányítja. E törekvésének is megannyi jó példája olvasható e kötetben. Egy árvái ember visszavarázsolt gyermekkora címmel Milo Urban (1904-1982) íróról, a Zöld vér című munkájáról, - amely mintegy ,,félúton van a dokumentarista és a szépirodalmijellegű emlékiratok között”—tesz közzé ihletett sorokat. Érdekes, az irodalmak egymásra hatásának jeleként jegyzi meg, hogy Urban előszere­ tettel olvasta az erdélyi magyar írók —Méliusz József, Bálint Tibor, Szilágyi István —prózai munkáit, amelyeket éppen Karol Wlachovskytól kapott köl­ csönbe és amelyeket mindig „belső használatra megírt recenzióval” adott vissza. A THF hullámain című írásból a regényes életű Theo H. Florin (1908— 1973) költő pályaképe bontakozik ki. A huszadik század harmincas éveiben indult Vladimír Reisel szürrealista lírájáról Karol Wlachovsky A ^ új látásmód költészetétől az új valóság költészetéig címmel írt tanulmányt. Idézi Stefan Zary találó sorait Reisel témái és motívumai kapcsán: ,,Tematikai megközelítésben költészetének három jellemzőjegye van: a no, a nosztalgia és a nagyváros látomása, Reisel a szerelem, a nő, az illatos és fájdalmas szenvedélyek poétája, a kicsi, jelentéktelen dolgok­ ban rejtőző drágakövek felfedezője, a simogató tenyerek, bújtató keblek, szpmorkodó sze­ mek és a szerelemben büntetlen test költője. Ezek Reisel ültetvényei, ő itt a tökéletes ker­ tész es sZ^esZ n°ha mindezt a nagyváros kertjébe is belehelyezi. ” Ugyancsak az 1930as években kezdett publikálni a szintén szürrealista Július Lenkó, akit kötet A költészet emberlakta tája címmel mutat be. Több írás is foglalkozik Emil Boleslav Lukác és az 1920-as években indult pályatársai (Ján Smrek, Laco Novomesky, Masa Hal’amová és mások) munkásságával. A költészet házában című, 1986-ban kelt dolgozat az utóbbi évtizedek - úgymond —fiatal szlovák költészetét elemzi, konkrétabban az 1960-as években színre lépett költők első és második hullámát. Az szlovák blokk végén a Ladislav Ballek két regényéről (Pomocnik - A segéd, 1977; Agáty - Akácok, 1981) és az A z 1970-es évek fiatal szlovák prózaírói című tanulmány kapott helyet. Megannyi név, amelyekkel érdemes a határ innenső oldalán is ismerkedni, annál is inkább, mert mint Karol Wlachovsky fogalmaz: „ ... kezüket koruk ütőerén tartják, és együtt haladnak a modem próza fejlődésével,, .Ezek az írók a jö v ő és a szlovák —sőt talán általában a modem —irodalom ígéretét és biztosítékátjelentik. ” Fábry Zoltán nyomán, reflexeim alapján legszívesebben egy újabb „hiúd­ nak nevezném a budapesti Ister Kft. által a 2001-es esztendő ünnepi könyvhetére megjelentett Köztes szerepben című kötetet, de a szerző arra int, 491 �hogy legyek/legyünk óvatosak e szó használatával. „Meg vagyok győződve róla, hogy kulturális értékek cseréjével s ezen belül a* irodalom fordításával nem építhetők hidak nemietek és országok köpött. A történelmi tapasztalat arról győz meg minket, hogy mindazok tévedtek, akik a kultúra területén ilyen célokat fogalmaztak meg és tűztek ki maguk elé’ Még egy olyan nagy szellem is tévedhet ebben, mint Fábry Zoltán. Hiszen, ha végigpillantunk a csehszjovák-magar kapcsolatok alakulásán, rájöhetünk, b o g ez nem sikerült. Tartós hidakat csupán egyetlen »matériából« lehet építeni, mégpe­ dig a stabil gazdasági és politikai kapcsolatokból Csak ezután kerülhet sorra a kultú­ ra meg az irodalom1' —mondja a fentebb már idézett M agarország az én második otthonom... című beszélgetésben. S, ha mint afféle „filosznak” bizony nehéz ezt tudomásul venni, de be kell látni, hogy Karol Wlachovskynak igaza van. Ezzel együtt másokkal egyetemben fenntartom, hogy sokrétű tevékenysége, könyvének szellemisége kulturális értéket jelent és mint ilyen —ha másként nem áttételesen —igenis hatással van, hatással lehet a politikai együttműkö­ dés alakulására is. Nyilván ezt O sem gondolja m ásként... Sulyok Bernadett A polgári létforma mementója r Unger Emil: Az Újvilág utcai ház Egy német származású pesti polgárcsalád évszázadokon átívelő története elevenedik meg a majd háromszáz oldalas kötet lapjain. Szerzője eredetileg orvosi egyetemet végzett, és haláláig mikrobiológusként dolgozott az Or­ szágos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézetben. Emellett érmek, papírpénzek rendszerezésével foglalkozott, több numizmatikai szakkönyve jelent meg. Végül szépírói vénáját is kipróbálta, 1996-ban adták ki első regényét Szabadság? címmel, amelyben a közelmúlt eseményeit dol­ gozta fel. A szerző halála után két évvel (2001-ben), posztumusz kiadásban jelent m t g A z Újvilág utcai ház A regény egyedisége mindenekelőtt abban áll, hogy olyan társadalmi réteg életformáját, gondolkodásmódját és értékrendjét mutatja be, amellyel viszonylag kevés magyar író foglalkozott. Témáját te­ kintve talán Márai Sándor Egy polgár vallomásai (1934) című művével hoz­ 492 �ható távoli párhuzamba, bár Márai saját életéről számol be, s az események és történések helyett a lelki és szellemi kalandokat, a reflexív, aforisztikus megállapításokat helyezi előtérbe. Unger Emil szabályos családi krónikát ír, az ősök közül fokozatosan az az ág emelkedik ki, amelynek ő is leszárma­ zottja. A történetfolyam egy esküvő leírásával kezdődik: és egy másikkal végződik, köztük több mint egy évszázad telik el, és generációk váltják egymást. Ez a keretes szerkezet azt jelzi, hogy a magánélet alakulása fősze­ repet játszik a történetmesélésben. Az első fejezet 1845. augusztus 3-án indul Franz Unger főhadnagy és Josefine Löblich, jómódú bécsi polgárle­ ány házasságkötésével, a huszadik, utolsó fejezet 1925. április 11-én, Unger Emil gépészmérnök és Kiss Mili tanítónő frigyre lépésével és nászúira in­ dulásával ér véget. Minden fejezet egy adott időintervallumot ölel fel, így az elbeszélés kronologikus sorrendben halad; egyetlen kivétel a második feje­ zet, amely id. Unger Ferenc álmán keresztül 1690-től a reformkori kezdő­ pontig eleveníti fel a család történetét. Ebből kiderül, hogy őseik a XVII. század végén az egyik német választófejedelemségből vándoroltak Budára, azok elődei pedig a családi hagyomány szerint innen futottak a választófeje­ delem oltalma alá, ezért nevezték őket Baváriában Ungemek, vagyis ma­ gyarnak. Az álom szerkesztési technikája, a személyek és szituációk gyors váltása kiváló módszer a generációk egymást követésének bemutatására. Minden fejezet egy bizonyos személy nézőpontjából láttatja az esemé­ nyeket, a férfiak látószöge a domináns, néhol a családba beházasodott aszszonyok véleménye is kiderül. A X. fejezetben a fiatalon megözvegyült, negyvenhatodik évében járó Jozefin nézőpontjából mutatja be a három gyermek, Amélie, Emil és Mimi felcseperedését, az idősebb lány férjhez megy, Emil Brassóba utazik egy vasútépítés ügyében. A XIV. fejezet a m il­ lennium évében, 1896-ban játszódik, amelyben a legifjabb Emil mint tíz­ éves kisfiú szempontjából ábrázolódnak az események: rácsodálkozik az országos kiállításra a Városligetben, Paffénak becézett apja mesél neki a technika és a tudomány új vívmányairól, az elektromosságról, a mozgókép­ ről. (A kinetoszkóp pavilonjában a leírás alapján felismerhető a Lumiéretesvérek egyik legelső opusza, A megöntözött öntöző.) Szemtanúi lehetünk Ferenc József millenniumi látogatásának, s Paffé a nemzetiségek ellenérzé­ seiről, valamint a szocialisták társadalomfelfogásáról beszél. Az a tipikus polgári életmód tárul fel előttünk, amelynek alapeszménye az apolitikusság és az etikus magatartás, a középosztály tagjaiként a tisztes anyagi jólétre törekvés. A szerző üknagyapja, id. Unger Ferenc kovács­ mester háztulajdonossá válik, az Újvilág utcai épület bérbeadásából bizto­ sítja családja megélhetését. Jozefin, az ifjabb Ferenc özvegye az 1870-es évek elején átalakítja háromemeletes és korszerű, vízvezetékkel és gázfutés- 493 �sel ellátott bérházzá. Bár tetemes összeget kénytelen felvenni a felújítás fedezésére, és gyermekeinek még évtizedekig kell a hitelt törleszteni, a ma­ gasabb lakbérek révén jelentősen megnő a család életszínvonala. Jozefán karaktere a legerőteljesebb nő figura, aki odaadó, férje szerelméért harcolni is képes hitves, majd következetes üzletasszony, és gyermekeinek válasz­ tottjait is abból a szempontból ítéli meg, milyen egzisztenciát tudnak nyúj­ tani. Míg az anya és a húg pénzügyi szempontok alapján cselekednek, és a be­ fektetett tőke révén kívánnak jól élni, addig id. Unger Emil dolgozni akar, s szerelmi életében sem befolyásolja a leány vagyoni helyzete. Diplomát sze­ rez a Műegyetemen, majd a Magyar Államvasutaknál helyezkedik el, s végül főmérnök lesz belőle. Újabb szerelme Ruisz Mariid, egyik mérnök kollégá­ jának a házvezetőnője. Ezúttal nem tudja eltántorítani szándékától húga hisztérikus felháborodása sem, harmincnyolc éves korában feleségül veszi a huszonhét éves Matildot. Az író felvázolja azt a folyamatot, amelynek során a kezdetben magát a magyarságtól szigorúan elkülönítő Unger család lélekben és nyelvhasznála­ tában is magyarrá válik. Unger Ferenc kapitány öccse, Julius még érvénye­ sülése érdekében beszél hol magyarul (szabadságharc), hol németül (Bachrendszer), és küllemét, viselkedését is a karrier szolgálatába állítja. Apja ha­ lála után, a passzív ellenállás idején pedig Magyar Gyulára változtatja a ne­ vét. A családi élet és a párválasztás bonyodalmai mellett a történelmi háttér is fontos szerepet kap, de a politikai rendszerek változása nem hagy maradan­ dó nyomot az Ungerek világszemléletén és értékrendjén. Valódi meghasonlást Unger Ferenc kapitány kénytelen megélni, akinek az osztrák katona­ ság hadbírójaként részt kellene vennie gróf Batthyány Lajos miniszterelnök halálra ítélésében. Noha a Habsburg oldalon áll, titkon a magyar üggyel rokonszenvezik, átlátja a birodalmi megtorlás igazságtalan és jogtalan voltát. Azon a napon szándékosan húzza az időt csip-csup ügyek átnézésével az irodájában, így „lekési” a tárgyalást. A regény legmegrázóbb jelenete, ami­ kor Batthyány és felesége utoljára találkozik, Unger kapitány szemszögéből látjuk a búcsúzást, aki a három felügyelő tanú egyike. A kivégzést követően áthelyezését kéri Stájerországba, ahonnan 1851-ben tér vissza családjával Pestre. A szabadságharc kegyeden vérbe fojtása kiábrándítja a hadseregből, ennek hatására feleségével is megfogadtatja, nem engedi, hogy valaha kato­ na legyen a fiuk. A Bach-rendszer, a kiegyezés kora és a nyomában kibontakozó gazdasá­ gi, társadalmi fejlődés atmoszféra teremtő háttér a családtagok beszélgeté­ seiben, vitáiban. Néhol túlzottan aprólékos az utcák, hidak neveinek felso- 494 �rolása, olykor a plasztikus megjelenítés is hiányzik. Ezeket a részleteket nem tudják élvezni azok, akik nem otthonosak a fővárosban. A lakókörnyezet, a város bemutatása és a tájak, napszakok leírása természettudományos, racio­ nális látásmódot tükröz. Az 1848—49-es szabadságharc mellett a másik hangsúlyosan megjelenő periódus az 1919—20 közötti zűrzavaros időszak. Az utolsóként szereplő Unger Emil igyekszik távol tartani magát mindenféle politikától, nem tet­ szik neki sem az őszirózsás forradalom s a Károlyi-kormány, sem a bolsevik hatalomátvétel, de Horthy bevonulása és a fehérek önkénye sem tölti el örömmel; még Bethlen miniszterelnököt becsüli leginkább. A regény erénye a fordulatos családtörténet és a történelmi események felvillantása, ám a folyamatosság érzete, a lét nagy áramlatában való rész­ vétel hiányzik belőle, folytonosság helyett mozaikdarabokat, kiragadott epi­ zódokat kapunk, az egyes életutak elválasztottan haladnak egymás mellett. Mindez azt a benyomást kelti, mintha a polgárcsalád a külvilágtól hermeti­ kusan elzárva élt volna, alig tartottak kapcsolatot más emberekkel, s a m un­ kán kívül csak a rokonságra szántak néha időt. Mélyebb barátságokkal, drámai konfliktusokkal sem találkozunk, mintha szenvedélymentesen élték volna végig a sors által kiszabott éveket, a polgári morál normáit teljes mértékben interiorizálták s követték. Unger Emil könyve tiszteletreméltó vállalkozás a polgári életforma be­ mutatására, ám ennek mélyrétegeibe nem tud következetesen leásni, bete­ kintést nyújtani. 495 �Nógrád Megye Önkormányzata, valamint a Palófóld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a 2001. évre meghirdeti a MADÁCH- ÉS MIKSZÁTH-PÁLYÁZATOT. A pályázatokon eddig nem publikált, máshol egy időben be nem nyújtott esszével, tanulmánnyal, riporttal, szociográfiával, interjúval; illetve szépirodalmi művekkel lehet részt venni. Maximális terjedelem: 15 flekk (1 flekk 1350 karakter) A jeligés pályamunkákat 3 példányban 2001. november 15-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Múzeum tér 1.) A pályázatokat a Palófóld folyóirat szerkesztősége által felkért szakzsűri bírálja. A pályázatok díjai: I. II. III. 120 000 Ft 100 000 Ft 80 000 Ft * * * Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a P alófóld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztősége a várossá alakulás 80. évfordulóján újra meghirdeti a GERELYES ENDRE-PÁLYÁZATOT. Olyan fiatal alkotók szépirodalmi műveit várjuk, akik 1976. január 1. után születtek. Tematikai és terjedelmi megkötés nélkül benyújtható bármely, eddig még nem publikált írás. A pályázat díjai: I. II. III. 60 000 Ft 40 000 Ft 20 000 Ft * * * A pályázati kiírások részletesen olvashatók a Palócföld folyóirat új folyamának korábbi számaiban. További felvilágosítás kérhető a 32/416-777/112-es telefonszámon. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c28282b032800a67cbe576785b533d0f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2001/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7645bb4570e01d89b247a3f94ff15d50.pdf b96e985b23c39939d41c9dd6153efe1d PDF Text Text ������������������������������������������������������������������������������������������������������ Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e1ff14a2c77f5768bee329c967dce891.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2001/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/babe245f6efca1c5bf1f66ada800f5ba.pdf 0db1b846385a7b7fe7f943d641d0badc PDF Text Text ���������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������������� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/b72616bfa23f890bba6b20139830f299.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2001/2-3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6b30d171806177b5712ef9e19c4b2c39.pdf 43649f680160c44528303d8873f5e881 PDF Text Text ������������������������������������������������������������������������������������������������������ Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/be6c00fd92e9a60d631ebd2f693a36cd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2001/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/c6c4121b0031f66ef63f6254d829ae2e.pdf 0be0a8d893426702d1813660b9fc05f5 PDF Text Text A TARTALOMBÓL Tőzsér Árpád versei Taar Ferenc drámája Szent István királyról Pázmány Péter Kovács Sándor Iván tanulmánya Dante: Isteni színjáték (részlet) Baranyi Ferenc fordítása Cseh Károly, Hatvani Dániel, Zágorec Csuka Judit, Németh György versei Bojtor Károly festőművész emlékezete Bojtor K ároly: M adách �Névjegy Tő^ér Árpád Varga Lajos Márton Czjnke Ferenc Gopcsa Katalin Hegyeshalmi László Taar Ferenc Brassói Zoltán Sulyok Bernadett Kovács Sándor Iván Baranyi Ferenc Cseh Károly Hatvani Dániel Németh György Zágorec-Csuka Judit Dóka Péter D r Gombár Endre Marafkó László Sulyok László Filippinyi Éva Tori Lujza T. Pataki László Hubai Gruber Miklós Dr. Peresi Klára Dr. Bakonyi István 19 7 1-1976-ig a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanára. 1997-tól a Komensky Eigyetem adjunktusa. Madách-díjas (1980,1984); József Attila-díjas (1993). 19 8 3 -1994-ig a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője, 1991—1993ig főszerkesztője. 1986-tól a Kortárs folyóirat főszerkesztője. Alföld-díjas (1986), József Attila-díjas (1989). Festőművész (1926-2000) A Veszprémi Múzeum művészettörténésze, kutatási területe a kortárs ma­ gyar művészet és az üvegművészet. E néven az ifjabbik, Nagyvázsonyban élő festőművész. 1961-1974-ig a debreceni Csokonai Színház igazgatója, 1974—1984-ig a Hangarchívum igazgatója. Kölcsey-díjas (1994). Veszprémben élő középiskolai tanár, kritikus, szerkesztő. Most közölt írása részlet egy Gárdonyi-monográfiából. Salgótarjáni születésű, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. E számunkban részletet közlünk egy nagyobb regényelemzéséből. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Költő, műfordító. A Palóifóld folyóirat egykori főszerkesztője. József Attilaés Madách-díjas. Mezőkövesden élő író, költő, műfordító. Szerkesztő, író, költő. Budapesten élő költő, filológus, tanár. Kutatási területe az ókori görög kultúra. Szlovéniában, Lendván élő pedagógus, költő. Az ELTE-n végzett fiatal író, a Néps~abadsá^D2 ny a Kortársban és a Mozgó Világban publikál. Balassagyarmaton született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszékén tanársegéd, 19 7 9 -1989-ig tudományos fómunkatárs. 1982—1983ban a Helsinki Egyetem vendégprofesszora. A Magyar Nemzet egykori szerkesztője. 19 6 8 -1975-ig a Jelenkor szerkesztőbi­ zottsági tagja. A Heti Válasz munkatársa. Salgótarjánban élő újságíró, tanár. A haláltábor néhány foglyáról szól a Recski rabszolgák c. kötete (1990). A Magyar Rádió riportere, irodalmi műsorok szerkesztője. Pásztói születésű zenetörténész. 1977-tól a Zenetudományi Intézet munka­ társa. Újságíró, publicista, drámaíró. Több regény, szociológiai kötet szerzője. Erdómémök, a Magyar Rádió újságírója, Szilvásváradon él. Hajoljunk köze­ lebb egymáshoz c. elbeszéléskötete 2000-ben jelent meg. Salgótarjánban élő körzeti orvos. Kötete a napokban jelent meg A nógrádi szénbányászat rövid története - Mátranovák-bányatelep címmel. Az Árgus főszerkesztő-helyettese, a Vörösmart}' Társaság elnöke, a Kodolányi János Főiskola docense. legutóbbi könyve A z ige őrzői címmel jelent meg. ��Bojtor K ároly: M ad ách olaj‘ vászon (A salgótarjáni Madách In/re Gimnázium tulajdona) Fotó: Sjelényi Károly PALÓCFÖLD • 2001. különs~ám%december �Tartalom Tozsér Árpád Varga Lajos Márton Czjnke Ferenc Gopcsa Katalin Hegyeshalmi László Taar Ferenc Brassai Zoltán Sulyok Bernadett Kovács Sándor Iván Baranyi Ferenc Cseh Károly Hatvani Dániel Németh György Zágorec-Csuka Judit Dóka Péter Gombár Endre Marafkó László Sulyok László Filippinyi Éva Tan Lujza T. Pataki László Hubai Gruber Miklós Peresi Klára Mátyus Aliz Bakonyi István Ünnep előtt, ünnep után (p.m.) Régi szövegek albumából Balassagyarmat A gomböntő kanalában Nagvbátonyi ősz; 2001. október 6. Pozsonyi páholy (Interjú Tozsér Árpáddal) Bojtor Károly kiállításán (1964) „Mese a valóság is” (tanulmány) Bojtor Károly Jöjjön el a te országod (dráma) )rAz élet a rothadásból kikéi” (Gárdonyi Géza: Isten rabjai) A szent, a kísértés és az eksztázis (Kodolányi János: Boldog Margit) Felföldi íróportrék: Pázmány Péter Szentségtörés? (Dante: Isteni színjáték, műfordítás) Karácsony táján Szegény ember sorsa Magvetés; Elnémul minden Ecloga; Tél gyümölccsel Megjöttünk; Télutó Egyedül voltál Meseszép eper Földönkívüliek Szatirkák A véres szombat emlékműve Arcvonások (Beszélgetés Vathy Zsuzsával) Kriza János: Vadrózsák című népköltési gyűjteményének népzenei tanulságai Víztörténet Régi történetek Megvalósult álmok Egy értelmiségi pusztaképe „Harang, amely önmagáért szól” (Tozsér Árpád új könyvéről) 627 628 628 629 630 631 637 640 646 649 669 677 687 700 706 706 707 709 711 712 713 722 726 727 748 755 774 791 799 803 814 A Madách- és Miksyáth-pályá^atok díjazottjai A borítón: Bojtor Károly: Madách E számunkat Bojtor Károly müvei illusztrálják. (Fotó: Setényi Károly, Magyar Képek Kiadó) �Mócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat XLVII. évfolyam 2001. különszám, december Főszerkesztő: PRAZNOVSZKY MIHÁLY Főmunkatárs: N AGY PÁL (Párizsi Aíagyar Műhely) A szerkesztőség tagjai: MARSCHALKÓ ZSOLT szerkesztő DR. KO VÁCS ANNA tanulmány DU KAY N AG Y ÁDÁM szépirodalom BAKOS FERENC művészet LIPTÁK GYÖ RG Y tipográfia Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtök 1 1 -1 6 óra között A szerkesztőség levélcíme: 3101 Salgótarján, P f 270 Telefon: 32/416-777/112-es mellék Fax: 32/316-482 Interneteim: www.bbmk.hu/palocfold E-mail: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, előfizethető ugyanitt. Folyóiratunk megvásárolható az írók Boltjában Budapest K7., Andrássy út 45. 2001-ben megjelenik 6 alkalommal. Ara: 200 Ft A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. Kiadja a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Felelős kiadó: OROSZNÉ KATONA ANNA Előfizetési díj egy évre: 900 Ft Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, és nem küldünk vissza. Készült POLAR STÚDIÓ, Salgótarján Lapunk megjelenését támogatta: a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA és a NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM ISSN: 05555-8867 INDEX: 25925 �ÜNNEP ELŐTT, ÜNNEP UTÁN Amikor fél esztendővel ezelőtt a Palócjold idei első száma megjelent, többen megkérdezték, miért nem írtam bevezetőt az új évfolyam elé? Szelíden kitértem a magyarázkodás elől. Sajtó történ éti kutatásaimból tudtam, hogy' az efféle beharangozóknak nagyobb a füstje, mint a lángja. Várjuk meg az első évfolyam végét mondtam az új szerkesztőségnek. Utána kiderül, merrefelé tartunk. Hát tessék. Megjelent a Palócföld 47. évfolyamának hat száma. Ez a mostani a ráadás, a hetedik. Sok minden tisztázódhatott a figyelmes olvasó számára. Hogy például kicsit megújultunk, folyamatosan kerestük új külsőnket, az új tipográfiát, a belső szerkezet arányait; hogy mindent megtartottunk a lap tradícióiból ami érté­ kes, ami időt álló. Bebizonyosodott, hogy igenis aktív és jelentős alkotó élet van Nógrádban, s számunkra teljesen közömbösek a belső torzsalkodások. Kiderült, hogy a magyar szellemi életből milyen sokan kötődnek Nógrádhoz. Valóságosan is, hiszen a Cserhátban megbújó falvainkban találnak hétvégi menedéket, emlékeznek vissza a megyében töltött évekre, életüknek egy-egv szakaszára. És jelképesen is kötődnek, hiszen ismerik Nógrádot, barátaik, alkotó társaik élnek itt s fontos számukra, hogy megjelenjenek írásaikkal a lapban. Nógrád megyének minden közhiedelemmel ellentétben jó híre van az országos közvélemény előtt. Lassan kibontakoztak felvidéki kapcsolataink is. Akár szerzőink, akár a témák révén a lap eddigi gyakorlatához hasonlóan együtt gondolkodunk e térség jelensé­ gein, problémáin. Kiderült, milyen sok új művészeti alkotás születik a megyében, milyen fontos kiad­ ványok jelennek meg. És sajnos milyen sokan távoztak el ezekben a hónapokban a palóc Parnasszus ködfelhői mögé... 2001 tavaszán Nógrád Megye Közgyűlése a lehetőségekhez képest jelentős anyagi támogatással indította el az új évfolyamot. A Nemzeti Kulturális Alapprog­ ram Folyóirat Kollégiuma éppen a tradíciókra hivatkozva is támogatta a megjele­ nést. Meghirdettük irodalmi pályázatainkat, amelyekre 77 pályamű érkezett. Nyomdában vannak a Palótfóld Könyvek sorozatának első kötetei. A 2002-ik évi folyamatos megjelenés anyagi hátterét a megyei közgyűlés már biztosította. Némi öniróniával azt mondhatom: most már csak előfizetők kellenének... (p.m.) A különszámot 2001 karácsonyára szántuk ajándékként a fa alá. Hát egy kicsit elcsúsztunk vele. Mindennek oka az a korán jött té l... í 627 i- �Tőzsér Árpád RÉGI SZÖVEGEK ALBUMÁBÓL Versek és átiratok BALASSAGYARMAT A kiáltás száján óriás tenyér az este A tárgyak tágasabb éjszakát keresve kijönnek felületükből Egyébként csend van semmi se moccan Ágyra csatolva mutatom az időt Az ütésektől lassan szétrázódom de ketyegek tovább darabokban (1971) �A GOMBÖNTŐ KANALÁBAN Kiáltás szája elé kapott kéz az este Az erdei manók az ádáz troliok Peer Gynt szemét és szívét keresve kióvakodnak a tárgyak sötét lombjai közül Peer a betegágyában fölül s ahogy a teste a fájdalom hegyesszögébe horgad átfut az agyán: törzse és lába - kis- és nagymutatóként —hátha égi akmék idejét mutatja valami világnagy órán s szervei misztikus ingák ütéseitől rázódnak szét Egyébként semmi se moccan Csak Peer Gynt ketyeg tovább most immár darabokban Az éjszaka öntőkanalában együtt a nyersanyag összedobált alkatrészei az űri konstrukciónak: behorpadt holdak számlapján elgörbült ember tört csillagkerék rozsdás tengely mered ki a förtelmes üstből S Peer Gynt másik keze a reggel levágva s elszenesedve füstöl (1996) 5 629 l �NAGYBÁTONYI ŐSZ Arcomra hull a beszakadt évszak romja A sarkon kocsma Bányász jön gyorsan megissza a sörét s visszabú az éj vájatába A tárgy válik így fogalommá s vissza (1971) 2001. OKTÓBER 6. Arcomra hull a beszakadt évszak romja. Fekszem, veremben hulla Deres síneken körbe dombok zokognék, összeütődnek, fékeznek nyíva. Ablakomon túl egy halavány nyírfa, lélekként lebben Már ráadásnak fogom fel minden versem. (2001) -S 630 r �Varga Lajos Márton POZSONYI PÁHOLY Interjú Tőzsér Árpáddal Tó\sér Á rpád (1935) költő\ a pozsonyi tanárképző főiskola elvégzését követően 1965-ig a Hét munkatársa, majd 1971-ig az Irodalmi Szemle szerkesztője, 1971től 1976-ig a nyitrai pedagógiai főiskola tanára, 1976-tól 1991-ig a Madách Könyvki­ adó szlovák szerkesztőségének vezetője, 1991-től a Comenius Tudományegyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékének adjunktusa, közben, 1992-től 1996-ig az Irodalmi Szemle főszerkesztője. 1998-tól 1999-ig a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke. Eddigi húszkötetnyi munkásságát egyebek közt Madách Imre- (1980, 1984), József Attila- (1993), A dy Endre- (1995), Déry Tibor- (1996) és Év Könyve-díjjal ismerték el. Pályáját Pécsi Györgyi Tőzsér Árpád (Kalligram, 1995) című monográfi­ ája tekinti át. A költő Pozsonyban él. —A mai magyar irodalomra a többféle kánon egymásmellettisége, s ami ezyel egy, az életrevaló hagyományok sokfélesége jellemző. Ez lehetne akár j ó dolog is, de nem a z mert némelyik kánon nem elég erős, a másiknak meg túlságosan nagy a hatalma. Ettől aztán zavarossá és áttekinthetetlenné válik minden. Külön sajátossága a helyzetnek, hogy szétestek az irodalmi iskolák, hiányzanak a kávéházi irodalmi asztalok s a mes­ terek is. A z Ön egyik esszékötete óta tudjuk: van egy Pozsonyi páholy, ahonnan higgadtan széttekinthetünk, s ahol higgadtan beszélgethetünk is. Nos, ebből a páholyból nézye, mi a véleménye az elmondottakról? - Bizonyos mértékig egyetértek azzal, amit mondott: irodalmi iskolák, asztaltársaságok a mai magyar irodalomban valóban nincsenek. De meste­ rek vannak. Például Tandori Dezső és Petri György teljesen ,,kimeríti,, a mester fogalmát. S hogy miért nem jelentenek egyidejűleg iskolát is? Az okok valószínűleg az irodalmi élet hagyományos formáinak a felbomlásá­ ban keresendők. - A mester forgalom sok mindent jelenthet. Ha olyan személyiséget értek rajta, aki körül új eszméi, elvei, érték - és normarendje, valamint kivételes képességei miatt tanítványi kör képződik , akkor ők sem azok. —Ha viszont a mestert a puszta hatása szerint minősítem mesterré, ak­ kor igen. Igaza volt Esterházy Péternek, mikor - Locke-ot parafrazeálva -i 631 §■ �azt mondta: a mai magyar irodalomban semmi sincs, ami előbb ne lett vol­ na már meg Tandoriban. De a rendkívüli Tandori-hatás jelzésén túl ez azt is jelentheti, hogy a Tö­ redék, a Talált tárgy és a Koppar Koldus óta nemigen van új az irodalmunk napja alatt. S akkor ez bizony elég szomorú dolog. Az avantgárdot manap­ ság azzal szokták elutasítani, hogy úgymond: üres technikai műveletek mű­ ködtetése. Meglehet, de ennél semmivel sem jobb, ha mások meg a vers­ nyelv önreflexióját, az úgynevezett lingvisztikái iskola által újra fölfedezett és divatossá tett technikát, egyszóval Tandorit vagy Petiiket „működtetik”. Márpedig sok Tandori és Petri utáni költőnk egyebet sem tesz, csupán e két költő technikáját variálja az unalomig, anélkül a lenyűgözően ambivalens elkötelezettség nélkül, amellyel e költők a mesterségükhöz és azon belül önmaguk sajátos esendőségeihez kötődnek. - Itt az a kérdés, hogy miért van ez így? Mert a következmények láthatólag igen súlyosak. Minthogy az okét követok müveiből —némi sarkítássalfogalmatok: hiányzik az eredetiség, az intellektuális erő, a műfaji hagyománytudat és a teremteni tudó poéti­ kai-technikai iskolázottság az irodalomban egyre mélyebb az unalom, az érdektelenség. A két nagy mögött a dagonyázok sokaságát látom. - Újabb költészetünk nagy része valóban afféle „ezüstkori” conversatio, locsi-fecsi, amely csak azzal fejezi ki a korát, amit nem tesz. Például, igen, nem növi túl a mestereit. Az előbb kifejtett véleményénél az enyém ugyan valamivel jobb, mert úgy látom, a Tandorit követő nemzedékeknek van azért Lucanusuk, Petroniusuk, Persiusuk, Juvenalisuk, de valóban nincs Vergiliusuk, nincs Horatiusuk, Catullusuk. S tényleg kérdés: vajon miért termek és egyben legitimálja is ezt a közép­ szert a kor olyan készségesen? A válasz ezekre köteteket töltene meg, s e kötetek megírására bizonyára nem én vagyok az illetékes. - Ugye nem akar kitérni? - Szó sincs róla. Néhány jelenség ugyanis ebből az előbb emlegetett po­ zsonyi páholyból talán még jellemzőbbnek is látszik, mint egy budapesti presszóból. Mindjárt az első: nincsenek alkotók, csak kombinátorok, mondja Roland Barthes mester az írók, költők készséges bólogatása mellett. S máris kész egy komplett kánon, mesterrel, tanítványokkal, s talán még olvasóik is akadnak. Egy másik mester mást mond, s abból is kánon szüle­ tik, s ezeknek a kánonoknak pontosan az a korsajátosságuk, hogy nem költők, írók, hanem irodalomtudósok, filozófusok kreálják. Következés­ képpen a gyakorlat és az elmélet síkja szinte állandóan széttart bennük. A teoretikusok olyan „magas fokú” fogalmi általánosításokban nyilatkoznak, í 632 | �hogy azokkal szinte tetszőlegesen feleltethetnek meg műveket, s osztrakizálhatnak másokat, a szerzők meg süketeknek és vakoknak tetetik magukat, vagy valóban azok. Régebben a költők, írók többnyire maguk is írtak esszét, sót kritikát is (s itt elég csak Advra, Babitsra, Kosztolányira, József Attilára gondolnunk), ma inkább hallgatnak, hogy ki ne derüljön, halvány sejtelmük sincs róla, miért abban a kánonban szerepelnek, amelyikben éppen szerepelnek, vagy hogy az elméletet illetően esetleg más álláspontot képviselnek, mint a ká­ nonmester. S a szerencsétlen versolvasó pedig (ha még van egyáltalán vers­ olvasó) törheti a fejét, hogy miért utómodern mondjuk Rába György, s miért posztmodern Rakovszky Zsuzsa, mikor Rába némely korszakának a szövegei sokkal „nyelvmegclőzötrebbck”, mint Rakovszky - egyébként rendkívül érdekes és értékes —verseid —/Icidd térjek ///ég r/ss'^ci az előbbi, talán sn/nmás réde/z/ényc/// egyik kifejezésébe^ a .Magonjá záshoz : nem más ij~, mint hajlam a játékra , jelmezhasználatra, szerepre, alakoskodásra, j* egyszersmind a csalásra, a felelősség felfüggesztésére, a kockáiéit kerü­ lésére is. Gyengüi meg is semmisül a szjivegek eredetisége, a mii utalások , rájátszások, jelölt és jelöletlen idézetek , variánsok, nyelvi tréfák kavargása, az ivók szinte összecse­ rélhetők. —A felsorolt vádak közül a legsúlyosabbnak az írók vagy szövegeik öszszecserélhctőségct érzem. A többi megalapozottságát csak konkrét példá­ kon lehetne bizonyítani. Mert az irodalomban természetesen a játék is lehet halálosan komoly, az alakoskodás is szolgálhatja az őszinteséget, a csalás is az igazságot, sőt még a felelősséget is fel lehet függeszteni éppen a felelős­ ség érdekében. De ha a különböző szerzőktől származó szövegek összecserélhetők, már pedig ez ma valóban sok eseten így van (én is ilyesmire gon­ dolok, mikor a magyar „ezüstkorról” beszélek), akkor valóban bajok van­ nak. Akkor a költészet mint olyan fölösleges, elég elolvasni egy szöveget, hogy a többit is ismerjem. A művekben így végül is az a valami válik prob­ lematikussá, amit József Attila szép szóval még művészi állandónak neve­ zett, az újabb poétikák pedig néha jelentésinvariánsként emlegetnek. Csakhogy, persze, ez a jelentésinvariáns nem egészen azonos a szövegek eredetiségével. Az eredetiség normája például megkövetelte a műnek a szerzőre vonatkoztathatóságát, az űn. személyes hitelt, nem ismerte viszont az intertextualitás s a vendégszöveg fogalmát. A műnek a szerző „személyiségére” vonatkoztatottsága manapság az ún. nyelvmegelőzöttség elvével nem fér össze, amely nyclvmegelőzöttségben azért, úgy gondolom, van valami. A vers ugyanis úgy növekszik, mint a sztalagmit, nem előre megkonstruált alapokra emelődik rá, hanem a felülről --------1 633 |------- �csepegő cseppek egymáshoz szervesülnek, az új szó alakít a régin, a régi pedig újabbat hív életre. Viszont ez valóban annyit jelent, hogy a személyi­ ség nem előzi meg a verset, hogy valóban a „vers szüli az énekesét”, ponto­ sabban a költő-személyiség a versszöveggel születik és alakul. De az egyál­ talán nem véletlen, hogy az így létrejött személyiség miiven. A versben ki­ alakuló szubjektum valamilyen metafizikai utakon mégiscsak a szerző eg­ zisztenciájának, tehetségének, műveltségének a függvénye, csakhogy ez a „mégiscsak” egyelőre a poétikáink legelhanyagoltabb, az irodalomtudomá­ nyunk által legkevésbé vizsgált része. Például Kovács András Ferencről már egy könyvtárat összeírtak a kriti­ kusaink, de még ma sem tudja senki, hogy mi az erdélyi költőben a „jelentésinvariáns”. Egy „ifjabb csikóbb poétának :”, a csaknem zseniálisan pi­ masz Orbán János Dénesnek kellett „eljönnie”, h o g y a .fiAasztei*' verseivel kapcsolatban a »sajt-HH9 és a „s^ínbanta tarka lóri' minősítés is elhangozzék. A kérdések kérdése tehát az, hogy az idő kit igazol majd: Orbán János Dénest és önt-e, vagy például Kulcsár Szabó Ernőt, aki Kovács András Ferencet a kánon legfelsőbb régióiba emeli. —Meg a~ is kérdés, hogy vajon miért mozog ma a mű olyan szűkös form ai terekben, miért olyan kicsi a\ energiája, miért olyan kevéssé megformált? Kérdem: ki gondolkodik ??:a különleges irodalmi, poétikai formákban , mondjuk ritomellben , rondában, pantumban? Számomra ma a magyar irodalom hiány: a különleges formákon túl a~ ontológiai nyugtalanság^ a metafizikaifeszültsége a gondolat hiánya . - Én óvakodnék attól, hogy költészetünk állapotát a „formátlanság” bűnére vezessem vissza. Kovács András Ferenc lenyűgöző formagazdagsága meggyő­ ző ellenpélda! Az Ön felvetésében inkább a „metafizikádanságunkról” szóló észrevételt érzem tovább gondolhatónak. Századunk metafizikaellenes harcának a kezdetei, amint tudjuk, Nietzschéhez nyúlnak vissza. De Nietzsche nem volt kifejezetten metafizi­ kaellenes. Ő az „isten halála” után egyszerűen az embert akarta az isten helyére, metafizikai magasságába emelni. ,fiáin den elragadtatás, intenzitás, amely ezelőtt a túlvilághoz tapadt, ezután az c világi életben koncentrálódjon” —mondta. A mai költészetben a metafizikátlanság a nyelv anyagába zártságot jelent. A „nyelvi megelőzöttség” kategorikus impreatívusza óta idegen test költé­ szetünkben az elragadtatás, az érzelmi intenzitás, azaz hiányzik belőle a csodálkozás, a fájdalom, az öröm, a szerelem, a szeretet, a szorongás, a halál közveden élménye, nincs neve azoknak a kiterjedéseinknek, amelyek az emberi határokon túlra nyúlnak, a mindenséggel, a végtelennel való kozmi­ kus szimbiózisunk felé mutatnak. Csakhogy Wittgenstein elhíresült aforiz­ mája, amely szerint amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, a költé­ �szetben nem érvényes. A költészet legalább négyezer éve éppen arról be­ szél, amiről nem lehet beszélni, s csak a posztmodernek ars poeticája szól úgy, hogy nyelvem határa a világom határa. Más kérdés persze, hogy a metafizikát is csak szavakkal, a nyelvben lehet kimondani. Ilyen vonatkozásban valószínűleg minden azon múlik, hogy a nyelven belül hová teszem a hangsúlyt, a stíluseszközök közül melyeket részesítem előnyben. A posztmodern kánon nem véletlenül preferálja a szó helyett a mondatot. A szó és főleg a metafora ugyanis kicsit már önmagá­ ban is metafizikai jellegű, hisz egyik is, másik is túlra utal, valami mást sejtet, egyik sem egyenlő önmagával (a szó - jelentéstanilag —nem azonos a saját hangjaival, a metafora jelentése nem azonos külön-külön a hasonlító és hasonlított jelentésével). A szavak összefüggésrendjének, a szintaxisának a megszokottól eltérő változatai, hogy úgy mondjam: a mondatstilisztikum a maga helyén termé­ szetesen lehet funkciós, de ha az újabb költészetünk anomáliáiról akarunk bírálóan szólni, akkor a szókép versbéli helyét és szerepét kell legelőször újra gondolnunk. A vers metafizikája érdekében. —Noha szívesen feszíteném a húrt, elég, vagy sok is e~ már. Fordítsunk! Ön Sah gótarjántól nem messze, a magyar-szlovák határ túloldalán, Gömörpéterfalán született, s gyermekkora is Palócországhoz köti. Járt akkoriban Salgótarjánban? —Salgótarjánnal zsenge gyermekkoromban s a lehető legjobb helyen, a város rendőrségének egyik szobájában kezdtem ismerkedni. A háború után ugyanis én egészen 1950-ig a városhoz közel eső Taron jártam iskolába (nálunk addig csak szlovák nyelven lehetett tanulni), s ha szünetekre haza mentem, akkor a tarjáni vasútállomástól hazáig rendszerint gyalog s az or­ szághatáron át szökve tettem meg az utat. A katonák a határon nagyon sokszor megállítottak, de mint gyereket tovább is engedtek. Néhányszor azonban „bekísértek”, s a laktanyákban rendszerint kisebb munkákat vé­ geztettek, mondjuk fát vágattak velem, egyszer meg e g y katonai dzsipen egyenesen Tarján rendőrségére szállítottak. Egy éjszakát az egyik rendőri szoba fapriccsén rettegtem át. Az akkori városra egyébként úgy emlékszem, hogy mindenen ujjnyi vastag korom volt, minden ragadt a szénportól. S én ebben a „fekete vá­ rosban” mindig féltem. A környező hegyek viszont nagyon tetszettek: a Meszes, a Kálvária-hegy, a Pipis, a Pécskő, a Karancs, a Kővár. S a szép nevű tanyák, puszták, amelyeket - hazafelé ballagva - érintettem: a Vadókás, a Messzelátópuszta, a Hármastanya, Bakóháza. —Mennyiben határozhatja!határozna meg a vers nyelvét a szülőföld élményei Vagy a nyelvi megelőzöttség ezt a közvetlen érzelmi élményt is ,felii Híja”, módosítja? --------J 635 £------- �—Onnan kell kezdenem, hogy az imént emlegetett nevek a nyelvi fantá­ ziámat is beindították, egyik-másikról verset is írtam. Némelyik ma is meg­ van, némelyiket meg később átírtam, s még később az átiratokat is átírtam. S ez az „átíró” mániám a mai napig megmaradt, s azt hiszem, a kérdése másik részére éppen ebből a mániámból fejthetek választ. Az érzelmi él­ mény ugyanis természetesen megelőzi a nyelvi megfogalmazást, de hatni, másra, az olvasóra az érzelmi élmény is csak nyelvként hathat. S ha már a „palóc földről” van szó: nem lehet véleden, hogy ezt a terü­ letet még mindig csak Mikszáth nyelvén tudjuk megnevezni. „Görbeországnak” mondjuk, s a lakóit „jó palócoknak” nevezzük. Azaz mi, írók, Mikszáth óta még nem tudtuk „Palócországot” nyelvvé, szóvá tenni. Olyan szóvá, amelynek saját hangtani, szótani s jelentéstani története, gene­ zise és háttér-mitológiája van, s amely a mondjuk egymilliós szókincsszótá­ runknak az egymillió-egyedik címszava lehetne. Ahogy például Dublin vagy Macondo az, Joyce-nak, illetve Marqueznek köszönhetően. Mert a szülőföld a művészek és művészetek örök kifejezési anyaga, de csak akkor válik valóban kifejezéssé, esetenként, koronként más jelentéseket is be­ fogadó jellé, szimbólummá, ha a megköltője „mitológiai” méretűre tudja tágí­ tani a szó eredeti jelentését, a belső terét. Ugyanis az irodalmi kommunikáció­ ban is pontosan az az oda-vissza játék folyik, ami a beszélt nyelvben: a jelentés szakadatlanul puszta jellé (szimbólummá), a jel pedig (egy más) jelentéssé pró­ bál (vissza)válni. (Ezt a folyamatot nevezi Gadamer „a szöveg visszatérésének a nyelvbe”.) S bizony, ebben a folyamatban az eredeti érzelmi élmény annyira megváltozhat, hogy a végén már az anyja, illetve a szerzője sem ismer rá. A fontos persze nem is az, hogy ő ráismerjen, hanem az, hogy az olvasó a saját szülőföldélményére, saját magára ismerhessen benne. S ha én újból és újból átírom egyik-másik szülőföld-versemet, abban is az az igény munkál, hogy a tegnapi versben a mai kor, a mai szülőföld, a mai olvasó is magára akar ismerni. A baj csak ott van, hogy a szerző nem él örökké, s a vers egyszer csak magára marad, s vagy tudja aztán saját magát „átírni”, a korhoz alakítani, vagy nem. Mindenesetre Paul Valéry is átírta fiatalkori verseit, s úgy született meg a vi­ lágirodalom egyik legtöbbet elemzett, értelmezett verskötetete, a Régi versek albuma. I 636 £ �Czinkc Ferenc BOJTOK KÁROLY KI ÁJ JÁRÁSÁN A művész pályafutásának mindig döntő, nagy eseménye a kiállítás. Bál­ áz alkotás kezdete, s a mű befejezése is, a kiállítótermen kívül történik, a művész valójában mégis csak a nagyközönség „okos gyülekezetében” tud számot vetni önmagával. A látogatók és a szakmabeliek véleménye, kritikája —de sokszor még a kevésbé szerencsés megjegyzések is —hasznára válhatnak, és az elismerés későbbi munkájának serkentője lehet. A tárlat előkészületének izgalmai, a kiállítás légköre, a siker mind olyan vektor, amelv erőt és önbizalmat ad a további alkotás bonyolult folyamatához. Bojtot (Sztrapecz) Károly a főiskola elvégzése óta mindössze második éve dolgozó művész — távolról sem végeredménnyel, egy festői szakasz lezáró summázásával, de nem is fiatal kezdő, hanem egy minden vonatko­ zásában konzekvens festő rangján szemlélve a világot —mutatkozik be irt, Salgótarjánban. Olyan állapottal szembesíti tárlatlátogató közönségét, mely megindítóan gazdag élményvilágról tanúskodik. Művészete oly fiatal, mint újjászülető városunk, melynek iskolapadjaiból indult el, hogy tarisznyáját kincsekkel megrakva, Mesebeli Jánosként viszszatérjen. Visszajött s most az ifjú művésznemzedék egyik igen tehetséges képviselőjét üdvözölhetjük. Első alkalma, hogy eredményeiről műveinek egy nagyobb gyűjteményé­ vel számoljon be a nyilvánosság előtt, s mondja el: törekvéseinek útján hová jutott; mit tudott hozzátenni a magáéból a tanultakhoz; hogyan igazodik el a jelenben; miben látja képességeinek sajátosságait, s a hivatásával járó ten­ nivalókat. Induló állom ásának színes akkordjai azt mutatják, nem tartozik azon fiatal m űvészek közé, akik a közösség dolgaiban elszánt szenvtelenséget tanúsítanak. A humanista szolidaritást nem tekinti illetlen szentimentalizmusnak. Magáénak vallja a nép boldogságáért folyó erőfeszítéseket, közös harcot vállal a küzdelemben. Ambíciója nem a formai trükkök és moderneskedő ízlés-szaltók világa. Alkotásai híven tükrözik stiláris ötletgazdagságát, amely magasrendű emberi mondanivalóval telítődik. | 637 | �Anyaga közérdekű. Hiteles képet nyújt napjainkról, életünkről, környe­ zetünkről anélkül, hogy bizonyos mesélő kedv vagy természetmásolás érvé­ nyesülne képein. Artisztikus ábrái is érthetőek, bonyodalom mentesek. Ügy igényesek, hogy közben egyszerűek maradnak. Mindig kapcsolatot találnak a nézővel, a mesterségbeli eredetiségük ellenére sem válnak misztikus jelek­ ké a laikus közönség szemében. ím e, bizonyság az igazság mellett: a művész gondolkozásának demokratizmusa a legválasztékosabb formákat is köz­ kinccsé teheti. A kiállított műalkotások méret-léptékeit figyelve az is kitűnik, hogy az intim témák és formák mellett hangsúlyt kap a monumentalitásra való tö­ rekvés, a közösségi, társadalmi feladatokat tükröző műfaj iránti érdeklődés és rátermettség. Különösen a gobelinben és freskóban mutat szerencsés törekvést, melyből kicsillan a műfaji hovatartozandóság. S itt érthetjük meg, h o g y a murális művészet nála nemcsak program, hanem belső szükséglet. Vágyait akaratlanul árulja el a táblakép-szerű festményeivel is, hiszen mind rokonai a nagyméretű murális előtanulmányként indult és kész, komoly alkotásként született nagy gobelinterveknek. Hiszem, hogy ez a monu­ mentális kifejezéshez született nyelv nagy meglepetésekkel szolgál majd a városunkban eredetiben is kivitelezett alkotásokban. Bojtor kevés beszédű művész, töprengve keresi igazságát. Művészete a rendet szolgálja. Egy ecsetvonása sincs, mely sóváran elkalandozna szigo­ rún szabott útjáról. A forma éppúgy építkezik, mint a vele egyenrangú szín. Nem éljük az aforizmák idejét, s most sincs felélesztésükről szó, mikor arra gondolok, hogy ez a művészet azért olyan rokonszenves és nagyigényű, mert úgy hallatszik messzire, hogy cseppet sem hangoskodik. Szerencsésen ötvözte a Domanovszky Endrétől, hazánk nagynevű mes­ terétől tanultakat az önmagában kristályosított tehetséggel, emberséggel. Hisszük, hogy az önmagával szemben szigorú igénye, tiszteletteljes és sze­ rény művészi hozzáállása meghozza a további eredményt, elismerést. (Palócföld, 1964) E napokban jelent meg Veszprémben a Bojtor K arolj munkásságát bemutató reprezentatív képző­ művészeti album a Bojtor Alapítvány gondozásában. Ö sszeállításunkkal emlékezünk a nógrádi szárma­ zású művészre, (a szerk.) I 638 | �--- Bojtor Károly: A halász d B 639 *- �Gopcsa Katalin „MESE A VALÓSÁG IS” Bojtot* Károly (1933—1999) Kezdetben volt a mese. Mert „mese a valóság is”, mondta Bojtot* Károly. Létezik a mese, ami nem ál-világ, aminek az ezerkilencszáz-harmincas években, Mátravercbélyen nemcsak valóságos alapja volt, felismerhető valóság­ elemekkel, de a szereplőre is rá lehetett ismerni. A Zagyva-parti kis faluban, „ahol az ég kék volt és nagy havak voltak, és minden szép és jó vo lt...” a haj­ dani betvárok erdejei hiteles helyül szolgáltak a meséhez, ahol a nagymama a kondásbojtárból lett legendás hírű szegénylegényt nemcsak dalból, de szemé­ lyesen is ismerte. A kinyíló értelmű, gazdag fantáziájú kisgyerek számára a sze­ mélyes élményekkel megtűzdelt, Yidróczki-lakta ismert erdő-helyszínek bejárá­ sával hitelesített mese mindvégig meghatározó művészeti alapélmény lett. A jól felismerhető valós részleteket kiegészíti a képzelet és a meseszövés. A festő a képen, a lefestett valóságban jeleníti meg az alakokat, de más színekbe, más formákba bújtatja őket. Mégis, mint a mesében is, megmaradnak ismerősnek, sem a mesélő, sem a festő nem fedi cl a hősök azonosságát. Rájuk lehet ismer­ ni. Ez a reális alapokból kiinduló, és a belső valóság képelemeivel át- meg át­ szőtt képi világ vált valósággá a festmény képsíkjain is, a vászon, a festő keze alatt, felismerhető emberarcú angyalokkal, hősökkel, halászokkal. Bojtor Károly a Nógrád megyei Zagyva-parti, Pásztó és Salgótarján kö­ zötti kis községben született, olyan szép nevű helyek szomszédságában, mint Szúpatak, Szorospatak, és a Mátraverebélytől pár kilométerre fekvő Szentkút, amelynek kegytemplomához a török hódoltság óta zarándokolnak az emberek. A természet-közelség, amely később is meghatározta Bojtornak a tájhoz való viszonyát, adva volt az ezernél alig több lakosú településen. Első mestere Szabó István szobrász volt, akihez mintázni járt, majd a gimnáziumi rajz-stúdiumok következtek, s a katonaságnál, a Vasas képzőművész körben a lehetőség a mindennapi rajzgyakorlatokra. Mun­ kácsy, Paál László festményeinek másolásai jelentettek élményt és fejlődést, és az ötvenes években, a szabad művészeteknek nem könnyű korban, ne­ héz indulással kezdhette el végül is pályáját a Képzőművészeti Főiskolán, Pap Gyula és Domanovszky Endre növendékeként. Tagadhatatlan - külö- | 640 | �nősen eleinte - a mesterek hatása: a bécsi, weimari bauhaus-i iskolázottságú Pap Gyula értőn segítette a figurális kompozíciók, csendéletek és tájképek iránt érzékenységet mutató tanítványát, és Domanovszky Endre monu­ mentális muráliái, azok reneszánsz formarendet kereső felépítése példaként szolgáltak neki. Ekkorra datálódnak első gobelin-kartonjai is, a Halászok, Lovasok, melyeknek témáihoz és megfogalmazásához, más formában, ké­ sőbb is visszatért. O maga azt a korszakot így jellemezte: „ ...a főiskola: Bernáth, Somogyi, Domanovszky, Pap G yu la..., személyes ismeretségek. Megtanultam tőlük azt a gerinces emberi magatartást, ami művészetükben emberileg is végigkísérte őket. Szakmát is tanultunk, egymástól is. Első­ másodéves korunkban mentünk föl az ötöd-hatodévesekhez, és bizony ott is sok mindent tanultunk. Barátságok szövődnek, nem sok, de az a barátság megmaradt, visszatérve, harminc év után is .. . ” A megnyilatkozások, vissza­ emlékezések tanúsítják, hogy ezek tényleg életre szóló barátságok voltak, s hatásuk az élet legkülönbözőbb területein, a legsokfélébb viszonylatokban is érvényesült. Czinke Ferenc számolt be egy ízben arról, hogy mint friss diplomások, sokszor, közösen festve az izzó naplementéket és salakhegye­ ket, ifjonti hévvel lelkesedve az elébük vetődő motívumokért, az ő (Czinke) hatására-rábeszélésére erősödött meg döntésében, hogy az idegen hangzású Sztrapecz családi nevet még első kiállítása előtt megváltoztatja egyszerűbb hangzásúra. Kedves történet szól arról, hogy próbálgatták a szóba jött madár és virágneveket, mígnem a szelíd apróbojtorján fű rövidített változata mellett döntöttek. Ezen a néven szerepelt a festő első önálló bemutatkozásán. Korai képei jelzik az egész munkásságára jellemző irányokat. A kerámiá­ ra festett lovasok kompozíció is erről tanúskodik, és a plasztikai formázási kísérletek, portré-tanulmányok és az első tájképek is. Ezek a korai fejszob­ rok és a későbbi festmények mutatják: számára nem egyszerűen festészeti tanulmány volt egy-egy arckép elkészítése, hanem egy létező emberi kap­ csolat rögzítése is. Az arcok, testtartások, kéz-gesztusok bemutatása jelle­ meket, sorsokat is sűrít (Idős nő portréja , Tanulmány stb.) mégis, érezhető a festő és modell közötti személyes kontaktus is, különösen, ha családtag (feleség, gyerek) az ábrázolt személy. Expresszív alkata értő-elfogadó együttérzéssel figyelte modelljét és egyszerű eszközökkel örökítette meg, miként ezt a Kettősportrén is láthatjuk, a két ember közötti összhangot. A gyakran ábrázolt, szinte nőideállá lett asszony (Márta) szelíd arcvonásai, finom mozdulatai gyakran csöndes melankóliát sugallnak. A lazúros, tompa, fátyolos színfoltok, a puha, lágy drapériák soha nem vonják el a figyelmet a képek fő alakjáról, sőt, még inkább kihangsúlyozzák az alak elmélyült csön­ des magányát, szomorúságba hajló lírai lágyságát. 1 641 l �1966-os Madách portré ja a vívódó-tűnődő gondolkodó, a küzdést vállaló író egyik leghitelesebb ábrázolása. Ezeknek a jellemvonásoknak a megmutatása nemcsak a madách-i mű átéléséből fakad, de a karakterbeli azonosságból is. Bojtor szociális érzékenysége, a közösség iránt érzett felelősségtudata több drámai erőt sugalló téma feldolgozásához is vezette. Ezekben a kom­ pozíciókban megnyilvánul a teljes emberi élet iránti érzékenysége. Ez festői alkatának konstruktív ábrázolókészségével találkozik. így jön létre a szigorú szerkezet. Sokszor már a motívum, a gyárkémények vertikálisa, a salakhalom szabályos, mértani test-mivolta is alakította a struktúrát, for­ málta a harmóniára törekvő képi rendelet (Bányászok, G jár , Bánjás^temtés). Bojtor heves indulattal, tőle szinte szokadan erővel rezonált a nagyvilágban zajló nagy társadalmi kataklizmákra is (chilei terror), amelynek veszélye, fenyegető mivoltát csak a konkrét, mai, aktuális világesemények árnyékában tudjuk teljes súllyal átérezni. Ez a tragikus felhangokat is megütő erőteljes mondanivaló az, ami általánosabb, tágabb emberi összefüggésekben jelenik meg nála később, amikor is a szemlélődő, filozofikusabb attitűdhöz köze­ lebb álló lírai hangvétel veszi át a vezérszólamot. Bensőséges tájélmények fogalmazódnak meg a szülőföld környező fal­ vaiban készült képeken, majd a Dunakanyarban, Nagymaroson, Sopronban festett olaj- és pasztellképeken, vázlatokon. A korai sümegi, kisvárosi utca­ képei elementáris poszt-nagybányai élményt jelenítenek meg. A napsütéses sárga házfalak, a meleg színű árnyékok tagolta lankás utcácskák békés, de­ rűs, barátságos hangulati kisvárosról szólnak. Későbbi tájain sem fenséges, romantikus vad bércek jelennek meg, hanem apró templommal megkoro­ názott, hegynek keresztelt magaslatok, kis kápolnák, lágyan ívelő domb­ motívumok, apró ház- vagy pincesorok, kis utcácskák kereszteződései. Mind, mind bensőséges, barátságos, szinte kisvárosias, intim tájrészlet, vá­ roskép. Barna és tompított sienai vörös kontúrok, meleg okker házfaltok tűnnek fel, sejtelmes-borongós szürke lazúrokkal hidegítve. A fák rőt színű lombját, a házak, kápolnák körvonalait gyakran puha hótakaró fedi. Bojtor tájképein is kifejeződik látásmódjának gyengéd finomsága, dekoratív érzéke és színskálájának visszafogottsága. Sosem mond le azokról az ezüstös tónu­ sokról, bolyhos, párás ködökről, szürkével átitatott harmóniákról, amelyek egy meseszerűbb valóság lírai világát idézik. Pasztelljein oldottabbak lesz­ nek is a kontúrok, oldódik a körvonalak merevsége, puhán megadja magát a papír a vissza-visszatérő tájak körvonalainak. A befelé forduláshoz, az egy-egy témában való elmélyüléshez meghatá­ rozó helyszín a festő számára a műterem. „Az ember, mikor bemegy a műterembe, ott rettenetesen magányos. Egyesül van, szemben a feladattal.” �A vívódások és töprengések színhelye, a munka tere, a műterem, sajátságos atmoszférája mikrovilágot képvisel. Néha spontán kialakult, de gyakrabban tudatosan megkomponált, ám soha nem zavaró spekulatív beavatkozást mutató tárgy-együttesek jönnek létre. Virág és festmény, ezüstös szamovár­ ral és fakó, huszadik század elejéről származó csendélet-reminesztenciákat idéző állatkoponyákkal és ecsetekkel. A festő környezetében egymás mellé került dolgok meditálásra és filozofikus kérdésfeltevésekre teremtenek kép­ pé formált válasz-lehetőségeket. A halkszavú enteriőrök festésmódja vissza­ fogott. Bojtor nem kereste az anyagban rejlő harsány hatásokat, sem az ecsetvonások előnyös és csábító véleden effektusait. Nyugalma nem kö­ zömbösségből fakad, hanem az emberség jelenlétéből, egyfajta beletörődés­ sel viselt sors-vállalásból, ami a legkisebb vázlatában is megtalálható. Bojtor a környező világ, a másik ember megfigyelése mellett mindig tö­ rekedett az önmagával való szembenézésre is. A magyar művészet történe­ tének vannak az önarckép műfaját kedvelő korszakai. A mostani nem mondható ilyennek, de a műfaj iránt fogékony alkotók kortól és divattól függetlenül is kedvelik ezt a műfajt. Ilyen volt Bojtor Károly is. Legkorábbi önarcképein is őszinte tárgyilagossággal szemléli önmagát. A magát nyil­ vánvalóan tükörből festő fiatal férfi lendületesen szembenéz a szemlélővel. Energikusság és erő jellemzi. Magabiztos formakezeléssel némi távolságtartással mutatja be a fiatal férfit, önmagát. Önazonosság-keresés is az, ahogy megjeleníti a fiatalos testtartású figurát, félénk forduló arccal. Ké­ sőbb csökkenti az egyéni vonásokat a portrékon. Egyszerűsödnek a for­ mák, nagyvonalúbban rajzolja meg a kontúrokat, dominálnak az elegáns­ könnyeden összefogott tömegek. Az egyfajta autobiográfiának indult ön­ arckép-sorozat folyamatosan egyre mélyülő, egyre alaposabbá váló önvizs­ gálattá alakul. Majd megjelennek a rejtett szerep-önarcképek, a Halász­ portrék. Ezeken keresztül sorsát vállaló egyszerű, kemény arccá válik a ko­ rábbi lélekelemző, önmaga és a világ sorsát is vizsgáló önarckép. A korai önarcképeken egy határozott, erős belső tartású, érzékenységét és sérülé­ kenységét fegyelemmel palástolni akaró és tudó művész néz ránk. Idővel a festő nemcsak a fizikai változásokat dokumentálja, de regisztrálja az életkor haladtával bekövetkező lelki változások alakulását is. Az arcvonások módo­ sulása tükrözi a lélek változásait és gondolkozásmódiának megérését is. Csöndes határozottság jellemzi. Feltűnően nagy, ferde vágású szeme egyre gyakrabban pihen meg, lesütve. Amikor néz, tekintete tiszta, tartása elárulja visszafogott, tartózkodó jellemét, mértéktartó emberségét, biztos önérté­ kelését. A tárgyilagos, realista portrék az idő múlásával komolyabbá és komorabbá válnak, expresszívebbek lesznek. Megmaradt az önvizsgálat tár­ I 643 £■ �gyilagossága, de a hangsúly a magánnyal küzdő, magányból kitörni akaró ember ábrázolására kerül. Egy beszélgetésben így vall erről: „A lelkiállapot­ nak, az emberi magatartásnak, a lélek-rezdülésnek olyan pillanatnyi megfo­ gása ez, mikor az ember néha megáll, és befelé figyel. Ezt nagyon nehéz elmondani egy festőnek, a költők is inkább versben mondják cl.” Bojtot* Károly festészetének a kulcsfigurája: a halász, és mindaz, ami a halász és halászat jelkép-értékű toposza: a víz, a hajó és a háló. Olyan em­ ber, akinek betevő falatját, megélhetését az elemi erővel jelenlévő víz adja, amellyel együtt él. jelentős közeg ez az örök megújhodást hozó víz is, a víz, amely a festő számára a gyermekkortól kezdve fontos természeti helyszínt jelentett, akár mint csobogó patak, akár mint óriás folyam. A szülőföld csörgedező kis patakja, melynek helvét a Veszprémbe település után legin­ kább a Séd vette át, a napi séták helyszínéül szolgáló Séd-völgy, a Laczkó forrás. De a képeken nem a meditációk, kikapcsolódások helyszíne, hanem a Nügy látható. A képsíkot betöltő, fényeket elnyelő-tükröző, ezüstös, tompa kékek, zöldek, türkiz-árnyalatok óriási vízfelületén a surrogó fehér vászon is a gyöngyházszín vizet tükrözi vissza. A főszereplő persze a figura, a halász. Másképpen: az ember és a természet összeütközésének névtelen hőse. Bojtornál: az örök halász, a bibliai halász, az ember-halász. Sokszor, Bojtot* ars-poeticájaként is ható műként kísért Hemingway öreg, magányos halásza is. Az ő harca az elemekkel, az élettel jelkép-értékűvé válik a festő képein. A halász megjelenése változatos, különböző testhelyzetekben lát­ hatjuk: hálóvetés közben, a víz fölé hajolva. Máskor csak a parton a hálóval foglalatoskodik. Van egy kép, amelyet 1974-ben, Domanovszkv temetése után festett Bojtot*: egy ember áll egy felülről látható csónakban, nekünk háttal, és a kép felső harmadában lévő, ott sötétlő túlsó part felé fordulva lehajtja a fejét. Az ember mintha Kháron ladikján állna a túlsó part, a nagy víz másik partján, az út végén — az élet visszavonhatatlan befejezésekor: „Ez a túlsó part úgy jelentkezik nálam —mondta Bojtot* Károly 1994-ben - , mert egyik képet a másikból építem, de a gondolatsor ugyanaz, hogy ott áll, lehajtott fejjel a zöldes-feketébe fogott figura, a csónakban, egy fekete, a túlsó parton álló hegy előtt... Most pedig itt van egy figura, aki fölemelte a fejét. Világos lett a túlsó part. Ez a túlsó part nekem már olyan, hogy min­ dig emelt fővel figyelek arra felé.. . ” Az 1994-es kiállításán szerepelt egy \lá tá sik című kettős portré. Azt mondta róla egy barátja, Gerzson Pál, hogy ez lehetne akár Szókratész és Platón is. Lehetne a címe „Disputa” is. Hozzátehetnénk: vagy akár kettős önarckép. Mert a festmény azt a különös párbeszédet ábrázolja, amely néha létrejön ember és ember, ember és isten, illetve ember és önmaga között. 1 644 | �A valós helyszínek átlényegülnek, mint a mesékben és az álmokban, és úgy lesznek új valósággá. Ebben az új álom-valóságban, imaginárius térben, látomásszerű megfogalmazásban ölt testet az Emléke^s is. Bojtornak ez a festménye lenyűgöző szuggesztivitásával is kitűnik valamennyi közül. A kép előterében a gubbasztó-álmodó alak, akit őrző mese-angyal érint. A modern lélekbúvárkodás nyomán emblematikus képként is értelmezhetjük. Bojtor Károly életműve, különösen az utolsó két, Veszprémben töltött évtizedben halladanul egységesnek tűnik. A kísérletezés számára nem a művészet huszadik századi megkérdőjelezésének műfajokat elvető, efemer, tiszavirág-életű útkeresését jelentette. Nem csadakozott sem a zajosan je­ lentkező, a művészet új kifejezési lehetőségeit kutató irányzatokhoz, sem a művészeti közélet nyüzsgő kavalkádjában jelenlévő csoportokhoz sem. Mégis folyamatosan jelen volt az új otthonául választott Veszprém megye kulturális életében: egyéni, számára mérföldkövet, számadást jelentő kiállí­ tásaival, melyekre mindig halladan gonddal készült, és a kollektív tárlatokon való szerepléseivel, melyeken csöndes nyugalmú, kvalitásos képei a biztos kézzel komponáló, nagy mesterségbeli tudású festő jelenlétét bizonyították. Bojtor Károly finoman tartózkodó volt, mint ember, és ez a tartózkodás jellemezte művészetét is. Csendet szerető ember volt, aki a világban meg­ lelte a helyét. Számára az életet az őt körülvevő család mellett a festés je­ lentette, a szorgos munka. Akármibe kezdett is, mégis megkérdőjelezett mindent. Az újra feltett kérdések, az újra meg újra elővett motívumok je­ lentették számára a kísérletezést. Az újra felfedezett témával ismét végigküzdötte a kivitelezés módját is. Miként a festészetében visszatérő, jelképértékű, szárnyaló Ikarusz, aki újra meg újra repülni vágyik. ^es^prém, 2001.) i 645 | �Hegyeshalmi László BOJTOR KÁROLY - találkozások egy festőművésszel — Egy festőművész. Aki annyira eggyé vált a képeivel. Képpé lett ő maga is. A kép lett az alakja, az arca, a keze, a haja. így látom most Öt, amint ké­ peit festi finom lázárokkal, leheletfinom színeivel. Képekben lenni és itt lenni, ezt ú gy szeretnénk. Itt a képekben marad­ nánk veletek. Minden lényeges, amit tudunk, gondolunk, alkotunk benne lenne a képben. És ez marad nekünk itt, a kép Bojtor Károly képei. Belső, megőrzött képeink a művészről, a találkozásokról, beszélgetésekről, a való­ ságos képek, a festmények. A festményekben a tér és az idő. A festmények­ ben megőrzött tér és idő, Bojtor Károly művészete. O most képei mágne­ ses terében, a tömb-szerű képszerkezetekben van velünk. Az angyal, a ha­ lász, a férfifej, a kéz, a mozdulat, Márta, a víz, a patak, a tó, Balaton, a lo­ vak, a lovasok, a korsó, tál, almák, koponyák, házak, Veszprém, ég, föld, mind egy-egy tömören szerkesztett, pontosan fogalmazott képben. Ikarusz zuhanása a világ-egészben. Bojtor Károly gondosan, feszesen, érzékletesen festette meg létértelmezéseit. A kérdés régi: tömbökben, zártan fogalmaz­ zunk vagy foglalkozzunk a részletekkel? O eldöntötte, hogy a képeket zárt egységgé, szigorú, jól áttekinthető kép-tömbbé formálja. Szerette ezt a pontosságot, fegyelmet. Tudta, a képnek a lényegről kell beszélme, hogy legyen valami fogódzó ebben a mindenség formában. Ebben az ecsettel, festékkel írt mindenségben, mert ez marad a festő életéből. Ezt látják a kortársak, s majdan utódaink. Látom és látniuk kell majd nekik is, hogy Bojtor Károly megélte, megértette és pontosan megfo­ galmazta, amit az életről, halálról, létről és mindenségről tudott. Szép szürkék, sok szép szürke. Ezüstös szürkék, ködön-túl derengő fény szürkéje, téli égbolt szürkéje, cigarettafüst szürkéje, alkonyi est szürkéje. Leheletfinom akkordok. A Bojtos képek harmóniája és összetévesztheteden színvilága. Már majdnem szürkének látsz mindent. Monokróm színvilágúnak is mondhatnánk képeit. S amikor hosszan, figyelmesen nézed, nézed a képe­ ket, akkor derengenek elő a színek: sárgák, arany-okkerek, sienai föld­ a 646 §■ �színek, kékek: zöldek —azaz, türkiz-lilák, bíborok, barnás-vörösek, angol­ vörösek, fakó cinóber fátylak. Az egymásra festett leheletfinom rétegekből előtűnnek a bársonyos, matt színfoltok. Lélegzetvisszafojtva figyelsz, léleg­ zetvisszafojtva festesz. Tapintható a csend. Figyelsz, vársz, fülelsz. Ecset, festék, érintés. Lágy mozdulat a felületen. A vásznon, a falemezen, a papíron. Csak az ecset csú­ szásának alig hallható hangját hallod. Lazúros, áttetsző réteg látszik a képen. Figurák, terek, tárgyak. Újabb és újabb lazúros réteg az előző fölött, de nem fedi azt el, hagyja derengeni, élni! Minden réteg észrevédenül jelenvaló. Tér, figura, tárgy, asztal, ember, ívek, vonalak, foltok, fény, árnyék születik. Már csak egy lépés és eltűnik a tárgy-világ, de neki mindig fontos, hogy a kép megőrizze a látvány élményét és kép-zenévé, kép-szonátává alakítsa. így alakul a kép-tömb. A festő tér-ideje. Soha nem láttam Bojtor Károly festeni. Mégis így látom most Őt. Tu­ dom, hogy így festett, látom a képeken. Festő fest. Egy veszprémi festő fest. Egy jelentős veszprémi festő fest. Festett nekünk. Figyeljünk rá! M es­ ter —az akadémiákon így mondják. Finom, bársonyos szép matt rétegek a vásznon, a rostlemezen, a papí­ ron. Ezek a rétegek —ez a kapocs, kötődés. Kötődésem Bojtor Károly ké­ peihez. Ez összeköt. Két festő, két nemzedék találkozása. Ezek a rétegek már régóta nyugtalanítanak. Azt gondolom, hogy ez va­ lami klasszikus, de ma is működő megközelítés. Filozofikus is. Lehet, hogy én is ezt festem. Ecset, festék, mozdulat, festék-szövet. A festő fest. Lehet, hogy még csak nem is mást. Másként, másképpen. Másként keressük a formát. A más-kép a képmásunk. Másképpen teremtünk képmást a magunk képére. Még nézeget, töpreng, szemlélődik, kételkedik. És a festő megfesti a képet. Jön a városban. Vállán táska. Néha találkozunk, kávé, néhány szál ciga­ retta, tényleg csak pár szál - Márta óvja, félti. Füst, beszélgetés, inkább hall­ gatás. A fényben szálló kékes-szürke füst, mint azok a gyönyörű szürkék a Veszprém-képeken. Figyel, hallgat, összegez. Néha telefonál. Egy kis plextolod, ha lenne. Ritkán használok plextolt, akrilt. Van egy feladatom - mondja a telefonba, és csak Pesten, a Művészellátóban lehet venni. Régen tényleg csak ott, de hiszen ez nem is olyan régen volt. Lehet, hogy én még túl sokat festek, plextollal, akrillal. Szeretem ezeket a festékeket, mert gyorsan száradnak. Gyorsan lehet dolgozni. Kevés az idő festem, gyorsan kell dolgozni. Kiállítások, megnyitók, figyelmes, koncentrált jelenlét. Kíváncsian figyeli mit csinálnak, merre tartanak a művésztársak. Halkan, keveset beszélve ■J 647 | �segített, ha figyeltél és meghallgattad gondolatait. Hallhattad, észlelhetted a festőművész töprengését a kimondott szavak súlyát. Azt tudta, hogy valaminek lennie kell. Valami legyen. Valami kevés, de fontos és öntörvényű. Mosolygott az önjelölteken. Azért valami valódi legyen, valami festő a sok művész között gondolta csak legtöbbször. A felkészülteket, igényeseket szerette. Keveset beszéltünk a festészetről, tudtuk, hogy azt a másik megoldja. Kinek-kinek a saját festői problémáira kell megoldást, érvényes választ keresnie. Amikor először találkoztunk Veszprémben, O volt annyi idős, mint most én. Most, amikor ülök a papír előtt és megpróbálom felidézni és leírni azt, amit tudok róla. Egy rövid írásnál több kellene ahhoz, hogy elmondhassam azt a veszpré­ mi húsz évet és egy életet. Egy festő. Minden a képekben. Mozdulat, szen­ vedély, érzés, kétely, rezdülés, látás, figyelem. A képekben ott van minden. Látod? Figyelj jól! Ahogy a Mátrából eljutsz a Bakonyba. Ott van a Mátrá­ ban, a Bakonyban. A színben, a fényben. Minden térben. A falon a képben. A képen a térben. A képen a színben. Egy egész élet. (Nagyvázsony- Veszprém, 2000. december) Bojtor Károly: Veszprémi ősz ------- i 648 g------- �Taar Ferenc JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD —dráma egy felvonásban — Szereplők: G É Z A fejedelem SA R O L T , a felesége A D A L B E R T püspök IST V Á N herceg K O P P Á N Y herceg T O N U Z A B A besenyő vezér A G A sámán G Y U L A törzsfő, Sarolt testvére K A L A vitéz ETE ajtónálló Idő: 995 júniusa, délelőtti órákban Helyszín: G éza fejedelem esztergom i palotája (A fejedelem hálóhelye. Körfúggöny. Középen, elől\ keresetben széles kerevet, cseriével vagy állati bőrrel leta­ karva. Vánkosok. Gézp ffedelem félig ül\ félig fekszik. Öreg ember már, halála előtt két évvel\ ősz hajjal (paróka), mozgásán is látszjk, amikor a jelenben játszódik a cselekmény: fáradt, megtört ember. Szjp, díszes köntös van rajta. Valahányszor kilép a jelenből, levesei őse parókáját, mc*jd, amikor újra insszplép a jelenbe, fölteszj újra. Ezgel isjelezni lehet ae idősíkok váltakozását a darab cselekménye során. Köntöse alatt bő ujjú vászpning, díszes gombokkal. Bőrmellény. Nadrág. Bőrből való lábbeli. Homlokán arany pánt. A kerevet előtt alacsony asztalka, mellette két ülőalkalmatosság. A színpadjobb oldalán is néhány sejk, vág)/ inkább zsámoly. A m ikor a függöny fölmegy, Gézát látjuk az ágyon, ernyedten, f f én borogatás. Sejnte mozdulatlanulfekszik. Kevés ideig szgrgetesek karéneke hallatszik, majd bfön Sarolt.) SA R O L T : (Harminc körüli, vagy inkább negy­ ven már, nagyon szjp, vonzf asszony. Hosszai, díszys ruhában. Jobbról sietve jön be, Gézyj ágyához lép, aggódva föléje hajol.) Használt a kezelés?... H ogy van, uram? G É Z A : (Fáradt, tompa hangon.) Majd a sárga­ föld, Sarolt! (Sóhajt, legint.) SA R O L T : (lAiközjóén megigazgatja a feje alját.) Ugyan! Miket beszél! Meg fog gyógyulni. G É Z A : N apok óta nem tudok aludni... csak forgolódom . SA R O L T : N yugodjon meg. E gyelőre nincs nagyobb baj. G É Z A : D e, még leh et... E zért is küldtem futárt a püspök e lé ... SA R O L T : Tegnap m egérkezett, m indjárt itt lesz. G É Z A : Üzenetem van a pápa számára... Sokat segíthet! (Más hangon.)]ott valami új hír? SAROLT: Ne is mondja, felbosszantott!... Beke elzavarta a Marosnál a vámszedóinket, l 649 l �és a saját embereit tette oda és meg­ tartja magának a vámot, nem küldi be a kincstárnak. GÉZA: (Fölindultán tápászkodik fö l) A nyo­ morult! Sarolt! Hívd elém azonnal! SAROLT: Erről most szó sem lehet. Majd én intézkedem. GÉZA: (Ernyedten visszaadól.) Más hír? SAROLT: Csák kiűzte szálláskörzetéból a térítő papokat... GÉZA: (Földhöz vágja a borogató kendőt.) Még élek!... Kala induljon azonnal, állítsa talpra fegyveres jobbágyaimat. SAROLT: István már intézkedett. Futáro­ kat küldött mindenüvé, hogy a hadsereg legyen készültségben. GÉZA: István merre van? SAROLT: Kiment a páncélos csapatokhoz. Szemlét tart. GÉZA: (Elégedetten.) Tudja, mennyire ko­ moly a helyzet. Te is tudod, Sarolt, csak leplezed előttem. (Keserű sóhaj után.) Eh! Nyomorult állapot! Fekszem itt tehetedenül, amikor... SAROLT: (Köbben, nyugtatóan.) Jó, jó, ne aggódjon... Mindjárt itt a püspök. Tudja fogadni? Van hozzá ereje? GÉZA: Alig várom. SAROLT: Ne fárassza ki magát a sok be­ széddel. (Kopogtatás kívülről.) GÉZA: Alighanem ó lesz... Hagyjál ma­ gunkra. .. de ha valami új hír jön... SAROLT: (Sebesen, már kifelé menet köbben.) ...azonnal jövök és elmondom... (jobb­ ra kimegy.) (Ismét kopogtatás.) GÉZA: Gyere be! ETE: (jó negyvenes, kemény tartású , bajuszos ajtónálló.) Nagyuram! Adalbert püspök úr megérkezett. GÉZA: (Őszinte örömmel.) Isten hozott, püspök uram. ADALBERT: (Gézánál jó va l fiatalabb, de erősen középkorú, ősvys hajú pap , jó l tartja magát. Püspöki ruhában. Melegen.) Laudetur! GÉZA: A Jézus Krisztus. ADALBERT: Feküdj csak vissza. GÉZA: (Miközben visszaül a~ ágyára.) Tudod, öregkori nyavalyák. Minden részem fáj, szédülök, a lábaim nem engedelmesked­ nek, köpölyöznek, piócát raknak rám, eret vágnak... képzeld, még kecskeganéval is borogattak kendőbe kötve, de olyan bü­ dös volt, hogy hozzávágtam a kenóaszszonyhoz (Össvynevetnek.) .. .trágyaszaggal fogadni követeket, törzsfőimet...?! Kér­ lek, foglalj helyet. ADALBERT: (Meleg közvetlenséggel) Vágy­ tam már, hogy újra lássalak. GÉZA: Én még jobban vágytam rá. Futá­ rom hol ért el? ADALBERT: Nyitra alatt... Egyébként sem kerültem volna el Géza fejedelem udvarát... a baráti otthont... GÉZA: Elláttak rendesen? ADALBERT: Mintha a családba tartoznék. Asszonyod a gondoskodó jóság megtestülése. Istvánnal pedig sokáig imád­ koztunk a kápolnában, vacsora után pe­ dig hajnalig beszélgettünk... GÉZA: Fiam nem említette a helyzetet...? ADALBERT: Csupán annyit mondott, - hogy katonai készültségben vagytok... (Kis szünet. Hangot vált.) Mondhatom uram, el vagyok ragadtatva. Hat éve, amikor először jártam itt, még serdülő gyerek volt... GÉZA: Tizennégy éves legényke. ADALBERT: Most már kész, érett, erős férfi... A napokban elvégzem a bér­ málását, ha már itt vagyok. GÉZA: (bizonytalanul.) Az ugye a ... a ... ADALBERT: (Elérti, magyarázva.) A hitben való megerősítését jelenti. Időnként el kell végezni és csak püspök teheti... (Ismét hangot vált.) Ámuldoztam és gyö­ nyörködtem a fiadban. Folyékonyan ol­ vas latinul... í 650 l �G É Z A : libben a le leveleid is nagyon segí­ tették. ADALBERT: láratos a grammatikában, a csillagászaiban, földrajzban, kereskedelem Ixmi, de meg a jogban és a politikában i>: G É Z A : A szabályokat meg a politikái én csepegtettem belé. A D A L B E R T : Bölcsen tetted, hiszen már törvényes utódod. Értesültem a pajzsra emeléséről még Prágában. Szívből örülök a döntésednek, méltó utódod lesz. Na. de nem fárasztalak sokáig... üzented, hogy fontos beszeded van velem G É Z A : K ettős okom van rá, hog\ sziiksé get élezzem . K ell mar valaki, akinek ki önthetem a gyötrelm eim et, félelmeimet. Sarolt nagyon jó feleség, intézi helyet tem az ország ügyeit, okos, erélyes asz szóm , de vallási dolgokban nem jára to s ... nem igen értené meg. A D A L B E R T : Megtisztelsz. G É Z A : (Miénken.) G on d olom , Róm ába tar tasz. A D A L B E R T : Igen. A Szentatyához. G É Z A : És még mást is. (bizalmasan.) K érdd meg a nevem ben O szentségét, hogy tartsa vissza a ném eteket és a b i­ zánciakat, nehogy megtámadjanak ép pen most! A D A L B E R T : (Döbben/ hallgatás után.) Nem é rte m ... Miért tennék." G É Z A : Csábítást érezhetnek rá, éppen most!... Am ikor kidűlőfélben vagyok m ár... A bajorokkal most is hadakozom a nyugati gyepűink miatt, a bizánciakkal meg régóta rossz a viszonyunk... Hadse­ regem erős, belső ellenfeleim is m ozgo­ lódni kezdtek, mióta ágynak dőltem. Egy­ szerre két rontással nem bírnék el. Ezért kérem Oszentségét, hárítsa el felölünk a külső veszélyt legalább. (Kis szünet) (Mintegy lejárva.) M egérted uram, mennyire türelm etlenül várom Ő szentsége vála­ szát .. M ikor térsz vissza Prágába? A D A L B E R T : (Mentei elé nég eg) darabig, hal­ kan.) Nem térek vissza. G É Z A : Nem? . Miért n em ?... Áthelyez tek m áshová? A D A L B E R T Ónként jöttem e l... vagy in kább menekültem. G É Z A : í í //rehneth 7 / k ii vuh s/mio^ /l.j Ö ssze különböztél Boleszláv herceggel? A D AL B E R T : (Komolyan, kissé nehezen.) Egy asszonyt házasságforésen kap tak. I lozzátartozoi vérbosszút akar tak... Bemenekült a tem plom ba. L’ldö zöinek m egtiltottam , hogy beregyék .1 lábukat, de félrelöktek. \z oltár előtt szúrtak le a szerencsétlen nőt. Erre en kiátkoztam ő k e t... De közöttük volt a herceg egyik főem bere is, m enekülnöm kellett. G É Z A : Azonnal levelet küldök Boleszlávnak! A D A L B E R T : Kihívásnak venné, hogy pártom at fogod, ellened fordulna. Visz szamegvek R óm áb a... G É Z A : (Hirtelen ötlettel, meg me% is remeidja a püspök ruháját.) G yere vissza ide, legyél a m egtérő magyarok püspöke' Mar épül Pannonhalm án a bencések m onosto ra. . Na. mit szólsz hozzá? A D A L B E R T Nagylelkűséged meghat, de nem fogadhatom el. G É Z V Boleszláv miatt? A D A L B E R T : Nem hiányozna neked ép pen most a németek és Bizánc mellé a csehek haragja is... Nem, nem. Fájt, ami velem történt, de azért a szívem ben nincs harag, csak végtelen szom orú ­ ság... Imádkozni fogok a gyilkosok lel ki üdvéért is. GÉZA I ad indulattal.) M i?... K iátkozod őket, azután meg im ádkozol értük? K ardélre hányatnám valam ennyit! ADALBERT. (Sgeliden.) Pap létemre nem eshetem magam is a bosszúállás bűné­ b e... V ak o k ... esendők... tévelyegnek... G É Z A : Csudálom a lelki nagyságodat, püspök uram! Csudálom ! (Más hangon, lemondóan.1 i lat, ha így áll a dolog, akkor �most elég neked a magad terhe, nem rakom rád még a magamét is. ADALBERT: Ugyan! Türelemmel viselem terheimet, hiszen azok Isten akarata szerint valók... Mondd csak, amit akartál... Ki tudja, mikor találkozunk megint, ha téríteni megyek!? Ami Őszentsége válaszát illeti, Radla szer­ zetes társam visszatér Prágába, véle küldöm majd a választ... GÉZA: (Maga elé.) Nagyon köszönöm. .ADALBERT: (Tűnődve.) Nagyon remény­ kedem, hogy Ószentsége teljesíti a ké­ résedet, de... valamit azért el kell mon­ danom... a pápai udvart valami zavarja veled kapcsolatban. GÉZA: Az, hogy én csak olyan „féloldalas” keresztyén vagyok, mondjuk úgy, meg­ keresztelt pogány... ezért is nem kér­ hetek királyi koronát a pápától... ráadá­ sul Sarolt, meg a sógorom, Gyula bi­ zánci keresztyének. ADALBERT: (F ejét ingatva.) Másról van szó... (Magyarázva.) Kilencszázhetvenkettóben, nem közvetlenül a pápától kérted a térítő papokat, hanem Ottó német császártól... GÉZA: (Felhorkanva.) És ez miért baj? ADALBERT: A mainzi érsekség, amely a császár kérésére a térítő papokat küldte, nem Rómához tartozik, hanem a német császári kápolnához. GÉZA: (Rácsodálkozik.) Hát... ezt nem tudtam! .ADALBERT: Ottó császár célja az volt, hogy a megtérő keleti fejedelmek - mint te is tőle függjenek egyházilag, mert az egyben politikai függőséget is jelent. GÉZA: Megdöbbent, hogy mennyire rossz a pápai hírszolgálat. (Növekvő indulattal.) Hát nem tudták, milyen súlyos helyzet­ ben voltam akkor egész népemmel? Csakis a császártól kérhettem papokat. A létünk forgott veszélyben! ADALBERT: Kérlek, ne izgasd fel ma­ gad. .. bánom is, hogy elmondtam. GÉZA: (Ugyanolyan belső izzással) Nagyon jól tetted! Legalább most elmondhatom ne­ ked, miért történt akkor úgy, és kérlek, add tovább a pápai udvarnak is, oszlasd el a tévhitüket, nehogy akadálya lehessen Ószentsége segítségnyújtásának... ADALBERT: Pihenj most egy kicsit... GÉZA: (Meg sem hallja.) ...Elfelejtették, hogy apám, Taksony, annak idején köz­ vetlenül a pápától kért térítő papokat, de Ottó elfogatta a püspököt. Mit gon­ dolsz, miért? ADALBERT: Ezt meg én nem tudtam. GÉZA: Láss teljesen tisztán... Vissza kell mennem huszonhárom évvel előbbre, kilencszázhetvenkettőre. Akkor már feje­ delem voltam. És mindjárt élet-halál kér­ dése elé kerültem egész népemmel együtt. (Balról megjelenik Kala.) KALA: (Fiatal katona. Feszesen megáll\ fejet hajt.) Köszöntelek, nagyuram. GÉZA: Honnan, fiam? KALA: Perejaszlavecből, nyeregben, há­ rom nap óta. GÉZA: Derék. Mi újság? KALA: Hírt hoztam, nagyuram... Rossz hírt... D e... kegyelmed bölcsessége jó­ ra is fordíthatja. GÉZA: Ne hízelegj! Ki vele. KALA: A német császár fia húsvétkor Rómában feleségül vette... (Botlik a nyelve.) .. .a görög hercegnőt. GÉZA: (Összehúzott szemmel mered rá.) Micsoda?... Mit beszélsz? Honnan vetted? KALA: Bolgár kereskedők hozták a hírt Rómából... GÉZA: (Felhördülve.) A büdös szentségit az anyjuknak! Tudod, mit jelent ez? KALA: Nagyuram... ha az ember viszály­ ban áll a két szomszédjával, és azt látja vág}* hallja, hogy azok kezdenek egy­ mással parolázm, ajánlatos, ha a kutyá­ kat elengedi a láncról. i 652 r �GÉZA: (Odalép hozpá, bal vállára teszi a kezét.) Köszönöm, fiam. Fáradozásod jutalma egy vég posztó. (Kala meghajol\ balra kimegy.) GÉZA: (Visszaül helyére, miközben bort tölt maguknak.) Igazolva láttam püspök uram, amit a kémeim már korábban je­ lentettek: a német császár titokban szö­ vetséget kötött a bizánci görög császár­ ral. Mit gondolsz uram, mi volt ezzel a céljuk? (Térképet terít ki.) Nyugatra tó­ lünk a német. Délkeletre a bizánci csá­ szárság. Mi kettejük között, a présben. Nyilvánvaló, össze akartak bennünket roppantam. Miért? Bosszúból. Mert kalandozásaink idején öltük, foszto­ gattuk, rettegésben tartottuk ókét. Úgy gondolták, eljött az ideje, hogy kiseper­ jenek bennünket Európából. Kínban voltam, érezve a nagy veszélyt: mit te­ gyek? (A színpad jobb oldalán megjelenik Sarolt, leül a székre, Gyula összyfont k arral á ll mellette. Gé~a hozzájuk lép. A dalbertfigyeli ajelenetet.) SAROLT: (Kemény, határozott nő. Türelmetle­ nül.) Mit tegyünk? Elő kell venni az oroszokkal azt a régi szövetséget, amit még bihari herceg korában kovácsolt össze Bizánc ellen. GÉZA: (H átul összekulcsolt képpel gondterhel­ ten járk á l. Legyint.) Az oroszok azóta fölvették a bizánci görög hitet. A bolgá­ rokat meg éppen a múlt évben taposta le Bizánc. Ok sincsenek már. Ketten maradtunk a besenyőkkel... GYULA: Csak egyedül! A besenyőket az oroszok szorongatják. Órájuk sem lehet számítani. SAROLT: Nincs más, készenlétbe kell állítani a teljes fegyveres erőnket! GYULA: Akkor bekövetkezne, amit Árpád óta sikerült elkerülnünk: temetővé válna az ország. GÉZA: Ilyen túlerővel szemben semmi esélyünk. GYULA: Gondold meg, Sarolt: páncélba öltözött németek! Mi meg könnyű szablyával, nyíllal ellenük?!... (Gézához) Diplomáciai megoldás kell. GÉZA: Mire gondolsz? GYULA: Valahogy szót kellene értenünk. SAROLT: Kivel? GYULA: Akivel lehet. A fegyver nyelve helyett vegyük elő a hit nyelvét... sok görög hitű van már az országban. Itt vagyunk mi is, Sarolt, meg én... meg­ próbálhatnánk. .. GÉZA: (Maliciózusan.) Ti ketten bizonyára több eséllyel, mint én, a pogány! Mondhatnám, próbáljátok meg. De mondhatom? A múlt évben Bizánc úgy szabadította fel Bulgáriát az oroszok alól, hogy egyúttal el is foglalta. Ez a sors várna reánk is. GYULA: A németek pedig szóba sem jöhetnek! SAROLT: Csak nem Ottóra gondolt? GÉZA: (Nyugodtan. M ost mondja el a tervét.) Induljuk ki abból, hogy a németek Augsburgnál ugyan tönkrevertek ben­ nünket, de győzelmük után nem törtek ránk, békén hagytak - tizenhét évig! Vajon, miért? GYULA: Tudták, hogy hadseregünk na­ gyobbik fele érintedenül megmaradt. GÉZA: Tudták. De más ok lehetett. Sze­ rintem Ottó császár - kivárt! SAROLT: Persze! Amíg szövetséget köthet Bizánccal, ellenünk! GÉZA: Ottó tudta, hogy én felismerem, milyen veszély ez reánk nézve s vár tő­ lem valamilyen lépést. Milyen lépést? Várja, hogy térítő papokat kérjek tőle. GYULA: (Fölháborodva.) Bátyám! GÉZA: (Nyugalomra inti, folytatja.) Ottónak lett igaza. Kivárta, amíg az történik, amit ó akar. Gondoljátok meg: a szö­ vetséget ellenünk titokban kötötték meg, de nvilván ki is adták kémeimnek... de mivel nem tettem semmit, most a római \ 653 r �vérünkből valók. Felkérem őket, hogy nyugtalanítsák határvillongással Bizán­ cot és fenyegessék is meg, ha reánk mer támadni, azonnal lefogják a kereske­ delmüket. A besenyők birodalma a Kárpátoktól a Donig terjed, rajtuk ke­ resztül vezet a kereskedelmi főútvonal Kína felé, Bizáncnak pedig létfontossá­ gú a kereskedelem! A bolgár tanács­ adómat pedig elküldöm Macedóniába. Oda menekültek a bolgár vezetők Bi­ zánc elől és szervezkednek, hogy fel­ szabadítsák hazájukat. Értésükre adom, hogy számíthatnak a segítségemre. így nem mi, hanem Bizánc kerül kétfelől szorítóba. (Nyomatékkai) Ottó sikerét Bizáncon torolom meg! házasságkötést nyíltan csinálták, hogy értsem végre: ez volt a pecsét a szövet­ ségükön, ellenünk, s vagy lépek, vág}’ le­ rohannak kétfelól. Ezért kell Ottóhoz papokért küldeni. GYULA: (Háborogva.) Azokhoz forduljunk, akik leölték katonáink ezreit? Augsburg még égő seb! GÉZA: A múltat bontogassuk, amikor a jelen kötele a nyakunkon?! (Kis nyomott szünet.) SAROLT: (H alkan.) Nehezen mondom ki... Gézának igaza van! GYULA: (Nagyot fú j, öklével a levegőbe vág, mint am ikor a tehetetlen ember kiadja mérgét.) És ha Ottó szóba sem áll veled? Nem papokat ád, hanem biztatásnak veszi a megalázkodásodat és ezért most tör reánk? GÉZA: Gondolkozz! Miért nem engedte be apám idején a római püspököt? Mert 5 akart nekünk térítő papokat adni. Erre várt! Kivárta, amíg őhozzá fordulunk. És nagyon fog örülni a követeimnek, hogy mégis csak ó terelhet: be a vad magyarokat a keresztvénség karámjába. GYULA: Micsoda szégyen! SAROLT: Az! De hasznos... (Élénken.) Géza, ha már így fordul, küldjön Ottó­ nak ígéretet is, hogy kiigazítjuk a nyu­ gati határainkat az ó javára... GÉZA: Benne lesz az üzenetben. SAROLT: És mi lesz Bizánccal? GÉZA: Ha a megtérés szándékával semle­ gesítem a németeket, ez szétszakítja a titkos szövetkezésüket ellenünk. Nem támadhatnak meg egy olyan országot, amely éppen a római keresztyénséget akarja felvenni, ez már a pápa érdekeit is súlyosan sértené. SAROLT: Nem vagyok benne biztos, hogy Bizánc tiszteletben tartja a pápa érzé­ kenységét. GÉZA: Aggodalmad jogos!... Éppen ezért küldök követet a besenyőkhöz. Ok (Géza visszamegy Adalberthety miközben Sarolt és Gyula eltávoznak.) GÉZA: Ottó küldette is nyomban Brúnó püspököt és papjait. Jöttek zászlókkal, szentképekkel, zsoltárokkal énekelve. Bántódásuk nem lehetett, mert katonai kíséretet és tolmácsot adtam melléjük... (Szerzetesek karéneke hangzik fe l rövid ideig, majd kiúszik.) ADALBERT: Ezért nem fordulhattál hát a pápához! GÉZA: Összehívtam a fejedelmi tanácsot. Elmondtam: létérdekünk kívánja, hogy fölvegyük a keresztséget. Magam is megkeresztelkedem. És elvárom, hogy kövessenek. A térítő papok oltalmam alatt állanak. És ne tétessék különbség római vág}' bizánci keresztyén között. A sámánokat, az igriceket el kell távolíta­ ni. A bálványokat és áldozóhelyeket le kell rombolni, épüljenek helyettük templomok. Aki ellenáll a megkeresztelésnek, megszegi parancsomat, halállal bűnhődjék! (Kis szünet után, emlékezve.) Folyik a keresztelés... ADALBERT: Sok vérrel, halállal. ■ <- < V \ 004 U' �GÉZA: Püspök uram, ha betartom, hogy „Ne ölj!” - nem tudtam volna végre­ hajtani a térítést. Ráadásul sietnem is kellett! ADALBERT: De hiszen sem a pápa Őszent­ sége, sem a császár nem sürgetett. GÉZA: A helyzet! Nézd: délen a görögök, bolgárok, itáliaiak, horvátok, szerbek; nyugaton a frankok, németek; északon a csehek, morvák, lengyelek; keleten az oroszok megelőztek bennünket a meg­ térésben, idegen testként élünk itt kö­ zöttük. Meddig?... Aztán bent, az or­ szágunkban az erdélyi, a déli, a dunán­ túli részeken a bizánci térítés sokkal hamarabb megkezdődött, mint a római. Bizánci püspökségek, bizánci egyházak működtek, bizánci templomok épültek, bizánci szerzetesek járták az egész or­ szágot. De nekem a római keresztyén hitet kellett választanom, ezek száma sokkal kevesebb volt és ez politikai kockázattal járt... Félelem fogott el! Mi történik, ha még életemben nem sikerül az országot megtérítenem? Ezért nem ismertem kegyelmet az ellenállókkal szemben! ...Ekkortól kezdődtek el a gyötrelmeim: szembekerültem népem­ mel, amelynek ősi hitéhez magam sem lettem hűtlen, mint keresztyén sem... s így önmagámmal is. Egyszóval, két malomkő őrölt; kívül, belül. A sámá­ nommal is szembekerültem... Egyik nap még lovat áldoztam az ősök szel­ lemének és Ukkonak, másnap megkeresztelkedtem... (Aga, a sámán jelenik meg, cifra ruhában, dobbal. Mereven nécj egy darabig Gézát, odalép ho^pá, meg is szaglássza, acján megvetően kiköp.) AGA: Még a szagod is más lett! GÉZA: Ilyen jó a sámánok orra? Megérzed rajtam a külön keresztyén szagot? AGA: Igenis, érzem! GÉZA: Rosszul érzed. Mi sem változott. (A mellére bök: itt, belül.) AGA: Megkeresztelkedtél! Lelocsoltak, nem? GÉZA: (Bosszúsan legyint.) Beléptem a ke­ resztelő kádba, mint pogány és kilép­ tem belőle, mint keresztyén. így képze­ led? AGA: (Szúrósan.) De melyik Istent hiszed is most már? GÉZA: Gondolod, hogy a keresztvíz ki­ mosta belőlem az ősi hitemet? AGA: Nem feleltél a kérdésre, Gyevicse! Hogy lesz ezután? GÉZA: Ahogyan lennie kell, Aga. Keresz­ tyénként viselkedem, de belém nem láthat senki. AGA: Kivéve a mi Istenünket. Meg az ősöket! GÉZA: Nekik ezután is áldozok. A te segítségeddel. AGA: Mit gondolnának rólad az új papok? GÉZA: A ~ é jik é t hiszem, a másikra meg szükségünk van! ...Elég gazdag és hatal­ mas vagyok ahhoz, hogy egyszerre két Istent is szolgáljak. AGA: (Bizalmasan, szeretettel.) Mondd, Gyevicse... magaddal hogyan számolsz majd el? GÉZA: Kiegyeztem magammal. AGA: Mi az, hogy kiegyeztél? (Fojtottam , vádlón.) Megalázkodsz? Te, a magyarok Istenének fia?... A kiválasztott törzs vezére? GÉZA: (Rámordul) Aga! AGA: (Most már kíméletlenül.) .. .Hajbókolsz majd a keresztre feszített előtt? Szolgá­ jává fokozod le magadat? Te, az isteni származék? GÉZA: (Fö(fordít.) Elég! AGA: (Nem ijed meg rendületlenül folytatja.) ...Térdepelsz majd előtte! Talán még kezet is csókolsz neki?... Gyevicse, te nem megosztod, föladod önmagad! GÉZA: (R ánvall) Nem ezért hivattalak ide! (Csönd. M ajd mélyről: nem is A gának, ha­ nem inkább önmagának fogalmazna meg) Vedd tudomásul Aga, hogy most én is föláldozom magam... mint az a másik a keresztfán! Igenis, nekem most ez a n -l 655 w- �keresztem. Ó a világot akarta megválta­ ni... én kevesebbet akarok, de ma gunknak a legfontosabbat: hogy megma­ radjunk. (Kis csönd. 1 j !higgadnak, kifújják magukat.) AGA: (Szomorúan.) Úgy, bog}’ lerombolják ősi bálványainkat... felégetik áldozó­ helyeinket... megöleted a sámánjain­ kat...?! GÉZA: (Most ő is, nem titkolt szomorúsággal) Igv kell lennie, Aga! AGA: (Késemén, kitör.) Akkor tessék, in va­ gyok magam is! GÉZA: (Odalép hozgá, vállára teszj a kepeit.) Kivétel vagy, mert engem szolgálsz. AGA: (1jeHiggadva.) Jól jegyezd meg Gyevicse: lehet, hogy a rontással, amit térítésnek nevezel elhárítod a vészt nyugat felöl. De kelet felöl nem. Mert jönnek, jönni fog nak mongolok, tatárok, törökök, oro­ szok. .. GÉZA: A keresztyén Európa segít megvé­ deni magunkat. AGA: Kívánom neked, hogy ne csalódj... és utódaid se átkozzanak meg. GÉZA: (Nem vádlón.) Egyébként már más a nevem, Aga. AGA: Nekem már csak Gyevicse maradsz. (Más hangon.) Áldozni akarsz ezután is? GÉZA: Megmondtam: a keresztséggel nem hagytam el a régi Istenemet az újért! AGA: Már megtetted. Ukko nem fogad el tőled többé áldozatot. GÉZA: (I tökölve.) Mit beszélsz? AGA: Eltaszít magától. Megparancsolta, hogy erre figyelmeztesselek... Ezért is jöttem hozzád. Elhagytad őt!... Ölöd saját népedet... Nem kell neki több ál­ dozat! GÉZA: (Jjohhanó haraggal.) Hazudsz! Te ta­ láltad ki! AGA: (Nagyon szomorú arccal, lehajtja a fejét.) Bár így volna! Az életem sem volna érte drága. (Kölemeli a fejét, nyugodtan ne j G eja szemébe.) ...Teljesítettem, amit Istenünk reám bízott... A többi a te dolgod... CíEZA: (Iszonyú felindulással, már nem is A g á­ nak.) I Iát, jó! Akkor majd meghallgat a másik Isten! Es folytatom, amit elkezd­ tem. Hát, jó! Nem kell többé áldozó hely sem... Te sem kellesz!... Eredj! (Amint A ga lehajtott fejjel, búsan elkullog, ( n ja két öklét kilöki ag ég felé.) Nem... Nem én! Te hagytál el, Ukkoí (Arcát két tenyerébe temeti. Szerzetesek k ar­ éneke hallatszik. Kj >idő múltán belép a hírnök.) ETE: Nagyuram! Tonuzaba vezér fellár­ mázta ellenünk a népét. GÉZA: Azonnal hívjátok elém! (II írnok k imeg)'.) GÉZA: (\ isszalép A dalberth e m e g á l l előtte. ág) mag)arázga.) Tonuzaba ellenállt pa roncsomnak, bár nagybátyám volt anyám révén. TONUZABA: (\ ’askos, erős, csupa sgörmók ember. Katonai - veheti - öltözékben, amely bőrmellénybol, börnadrágból, csizmából áll. homlokán arany csat, oldalán szabíya. A szín­ pad jobb oldalán lép be, s keményen megáll.) CíEZA: (Odalép hozzá, szigorúan néz recL) he­ gyük most télre a rokoni kapcsolatun­ kat Tonuzaba. Katonáim nem sértették meg szálláshelyedet, noha ellenkeztél pa ránc som teljes írésél >en. TONUZABA: Fenyegetnek! Mi ez, fiam? GÉZA: (Bizalmas meghittséggel) Bátyám, te is jól tudod, mi folyik most országunk bán... azt is, miért. TONUZABA: Hallomásból. A fejedelmi tanács ülésére meg sem hívtál. GÉZA: Azon csak a törzsszövetség tagjai vehetnek reszt. TONUZABA: De egy futár... legalább va­ lami üzenet... Nem alattvalód vagyok, hanem szövetségesed. Még nagybátyád is. Besenyő vér folyik benned is, fiam. | 656 | �GÉZA: Igazad van, bátyám... megkövedek érte. De mit változtat ez a helyzeten? TONUZABA: Úgy látszik, anyád besenyő vére kevés ahhoz, hogy tudjad: a mi fajtánk soha nem hagyja el ősei hitét. GÉZA: Magam is ezt vallottam idáig. Nem én változtam meg. Megváltozott a hely­ zet. Két ellenség vasmarka szorít kétfelól! TONUZABA: Miért nem lehetett ezt megmondani? Ennyire becsülöd a szö­ vetségesedet? Hull a vérünk a nyugati határainkért való harcban. Védjük or­ szágunkat, amely már a miénk is. GÉZA: Elismerem. Tisztelet a harcosok­ nak érte. De azt értsd meg bátyám, oda lenne a szavam hitele, ha alkudozni kezdenék a sorsunk felől... (Baráti köz­ vetlenséggel.) ...próbáljunk egy nyelven beszélni. Szerinted mi lenne a megol­ dás? TONUZABA: (Enyhültebben.) Hagyd meg nekünk ősi Istenünket. Mi szeretni, vé­ deni fogjuk az új hitre tért hazánkat is... Nekünk is egy Istenünk van, mint a keresztyéneknek, de az nem ellensége mások Istenének. Különben is, hogy van ez? Még ma is áldozol az ősöknek, miközben csókolgatod a keresztet?! GÉZA: (Viszonozva az őszinte szót.) Néked magyarázzam? Keresztelkedjetek meg ti is. Aztán imádjátok tovább azt az Is­ tent, amelyiket akarjátok. TONUZABA: Ha elfogadnám az ajánlato­ dat a népemmel kerülnék szembe. GÉZA: (Mély sóhaj után.) Akkor nem marad más választásom... TONUZABA: Akkor elvonom katonáimat a nyugati határtól. Védjétek meg, ahogy tudjátok ezután. GÉZA: (Megkeményedve.) Vigyázz, mit be­ szélsz. Árulás lenne! TONUZABA: Visszaviszem katonáimat Hevesbe. Megvédjük. Karddal védjük meg szálláskörzetünket! GÉZA: Magadra veszed a halálos ítéletet. TONUZABA: Jogod van terjeszteni az új hitet. A saját néped között. Nekünk meg jogunk van megvédeni az ősi hi­ tünket. GÉZA: (Elönti a düh, az ellenkezés láttán , amihez nincs hozzászokva.) Azonnal lefo­ gatlak! TONUZABA: (Leoldja kardját és nagy csö­ römpöléssel Géza lába elé veti.) Megteheted. De ha nem térek vissza, katonáim tudni fogják mi történt és megindulnak viszszafelé a nyugati határtól. Kézben fegy­ verrel! Ezt akarod? GÉZA: Lesz rájuk is gondunk. Őrség! TONUZABA: Nem rettent meg a halál, de magam választom meg a módját. (Emelt hangon.) Élve temessetek el asszo­ nyommal együtt, de - Jézus neve nél­ kül! GÉZA: (Intésére a katonák elkísérik Tonuzabát, jobbra kimennek. Visszamegy AdalbertheZj szinte leroskad az egyik székre, kezeibe temeti az arcát, ügy mondja.) .. .Úgy történt, amint kívánta... Abád mellett temették el őket. ADALBERT: (Elszörnyedve.) Élve?... Te­ remtő Isten! GÉZA: De fiát nem érte bántódás, mert felvette a keresztséget és véle együtt a besenyők többsége is. Nem robbant ki testvérháború. ADALBERT: Nem csak erről van szó. Nem tudtad, uram, hogy hitünk szerint főbenjáró bún a kegyetlenség? GÉZA: (V állat vonva.) Kegyetlenség! És a keresztyének? Cambránál Bulcsú öcscsének fejét dárdahegyre tűzve akasz­ tották ki a vár fokára. A keresztyén Ottó meg karóba húzatta Bulcsút... ADALBERT: (Sóhajt.) A keresztség felvé­ tele még senkit nem tett egyúttal szentté is. Megbűnhódnek majd ók is a kegyeden tetteikért. GÉZA: Gyula, a saját sógorom, bár jól tudta mi forog kockán - csak nehezí­ tette a dolgomat... í 657 | �GYULA: (Felzaklatva beront balról.) Attila nem bánt úgy az ellenségeivel, mint te a saját véreddel... (Köbben Ge\a odamegy hovgá.) Tudod, mi folyik térítés címén? GÉZA: Csillapodj, Gyula! Csak azok hul­ lanak, akik ellenállnak. GYULA: (Vádlón, keserűen.) Katonáid ra­ bolnak, fosztogatnak. Feldúlják még a régi sírokat is, kirabolják. Ledöntik a kopjafákat is. Kifosztják a bizánci templomokat, pedig azok is keresztyé­ nek. Lakomákat csapnak, lerészegednek és zaklatják a nőket... GÉZA: Mondták, vagy láttad is? GYULA: Láttam! Bogyoszlónál felforgat­ ták a sírokat, Küküllőnél megverték a papot. Ugyanígy Kisaknánál és Széknél. GÉZA: (Öklével a levegőbe vág.) Fejükkel felelnek a tettesek. GYULA: Meggyűlöli a nép az új hitet a papokkal, meg veled együtt. GÉZA: Rendet teszek! GYULA: (Indulattalfolytatja.) ...Meghódolt szolganépeink között régtől sok a bi­ zánci keresztyén és most azt hiszik, gyermekeiket a nyugati keresztyénség fogja megszabadítani a szolgaságból. Hordják is a porontyaikat tömegestől a nyugati papok keresztvize alá. Mi lesz ebből? Vallásháború lesz szolgák és uraik között?! GÉZA: (Körbevág, ironikusan.) Jó, jó. Mintha apád nem számításból állt volna bele a keresztelő medencébe Konstantiná­ polyban! Azt hitte, arra vezet majd az út, Bizánc felé... GYULA: Igen, de apám papokat is hozott magával onnan és azok valóban térí­ tettek. Nem erőszakolták, mint te. GÉZA: (Ingerülten.) Eh! Az idő parancsa: gyorsan megkeresztelni mindenkit, azután majd ráérünk elmélkedni a Krisztusi Ige térítő erejéről. GYULA: Van ez még tovább is! Elvetted tőlünk a vámokat! Kimarkolod adóink nagy részét magadnak:! Közénk telepí­ tetted fegyveres jobbágyaidat, hogy mindig kéznél legyenek, ha valaki csak moccanni is mer ellened! így van? GÉZA: így! GYULA: De miért van így? GÉZA: (Keményen.) Mert így akarom! Akkor vagyok nyugodt, ha tudom, hogy a leg­ nagyobb hatalom, a legerősebb fegyve­ res erő az én kezemben van, nem pedig szétszórva számos „kisfejedelem” ke­ zében... Védtelen az ország, ha nincsen központi ereje. Nem csak térítésről van most szó, Gyula! Új rend, új hatalmi szervezet is kell ide, mint nyugaton. GYULA: (Élesen.) Értem! A te hatalmadról van szó! Kincstár! Páncélos hadsereg! Fegyveres jobbágyok közöttük! Össze­ törni mindent, ami ősi! Családot, szoká­ sokat, hitet, törzsfói, nemzetségi, vezéri hatalmat, csak azért, hogy a te erőd le­ hessen a legnagyobb! GÉZA: Örülök, hogy ennyire tisztán látod. GYULA: (Folytatva a vádjait.) Nem látod, hová vezet? Szjtóm lünk! G É Z A : (Najyon komolyan, megfellebbezhetetle­ nül.) Amíg én élek, összetartom a nem­ zetet. Erővel, vérrel, vasmarokkal, fegy­ verrel, ahogy lehet, ahogy kell! fiXánvall.) Nem érted még mindig? Nincs más utunk, csak ez, vagy a sírgödör! (Mély harangkondulások. Gyula kimegy.) GÉZA: (Visszalép AdalbertheZ; Fibeszélő, emlékező modorban, egy darabig állva, já rk á lgatva, majd bort tölt beszéd közben kettejük­ nek s leül.) GÉZA: ...Fiatal voltam, tele elszántsággal, erővel. Ahogyan múltak az évek, aka­ dozni kezdett a gépezet. Viszályba ke­ veredtem a bajorokkal... szaporodtak a belső gondjaim... rá kellett döbben­ nem, hogy nem tudom befejezni a térí­ tést. Ki folytatja? Mihály öcsémé O gyönge ember volt erre. Rettentő gondban voltam... (E pillanatban Sarolt viharzik be, feldúltan.) SAROLT: Bocsássanak meg... 658 l �ADALBERT: (Fölállva köszönti.) Laudetur! SAROLT: (Sebtében.) Laudetur! Új hírt hoz­ tam. ADALBERT: Addig én kimegyek... (Indul­ na is, de Géza s^ava visszatartja.) GÉZA: Maradj csak uram. (Sarolthoz nem titkolt türelmetlenséggel.) Mi a hír? SAROLT: .. .Az Isten verje meg őket! GÉZA: Beszélj már! SAROLT: Ajtony titokban felkereste Szalókot, aki Koppány híve... Fegyvereket is vitt magával... Sokat! GÉZA: (Megdöbbenve, csalódottan.) Ajtony?!... Hát már ó is? És meg meri tenni?!... Hi­ vasd elém, Sarolt! Azonnal! SAROLT: Hogy képzeli? Egy felindulás és - vége! GÉZA: (Fojtott dühvei.) Csak a szeme közé akarok nézni, mielőtt ítélkeznék fölötte. SAROLT: Jó!... Ha majd egy kicsit jobban lesz... (Sietősen kimegy.) (Kis szünet. Géza megfeszített testtel ül, ne\ ma­ ga elé. Adalbert meghajtja a fjé t s összekulcsolja imára a kezeit.) ADALBERT: (Halkan.) Bízzál az Isten segít­ ségében. .. GÉZA: Mi mást is tehetnék most? ADALBERT: Majd folytatjuk... fáraszthat a beszéd... GÉZA: Kisebb teher, mint a némaság... Hadd mondjam most már végig. (Mély sóhaj után.) ... Ott hagytam abba, hogy ki lesz az utódom? Fiam még nem volt, csak három lány. Lementem a várká­ polnába. Néztem a nagy keresztet. Arra gondoltam: ha az új Isten megáldana egy fiúgyermekkel, hálából kolostort építenék Esztergomban. Aztán... külö­ nös álmot láttam. Szép arcú fiú jelent meg előttem, virágos vesszővel a kezé­ ben, fején babérkoszorúval... Előke­ restettem Agát. Fejtse meg az álmot. ADALBERT: (Elképedve.) Még mindig hitted, hogy képes arra? GÉZA: Attilának is a sámán jósolta meg, hogy Emek fia követi majd a trónon. Ár­ pádnak is megjósolta a sámán, hogy legki­ sebbik fia - Solt - lesz a trónutódja. Miért ne hittem volna, hogy Aga is képes rá? ...Jött, rázta a csengőit, verte a dobjár, majd azt mondta: hamarosan fiam szüle­ tik, akiben .Mmos vezér éled újjá. (Föl­ emelkedik, megrendültén még most is.) Uram, én mindig kőkemény voltam, de akkor széttárt karokkal leborultam a földre és sírtam örömömben... (Elfordul, titkon kitö­ röl szeméből most is egy könnycseppet, majd erőt véve magán folytatja.) .. .Egy év múlva tény­ leg megszületett a fiam. Tartottam az ígé­ retemet, áll a kolostor... (Mélyről) .. .azóta látogatom néha a kápolnát, imádkozom, forgatom olykor a Bibliát is... hálás va­ gyok az új Istennek... (Közben szerzetesek karéneke.) ...Olyan hatéves forma lehetett már a fiunk, amikor azt mondja egyszer Sarolt. SAROLT: Szentet akarunk a fiunkból, amilyenek a kápolna falán sápadoznak? Nem tornászik, nincs levegőn, sápadr, vézna, mi lesz így belőle? GÉZA: Igazad van! SAROLT: Viszem magammal lovagolni, vadászni, kopját dobni, jobbágy legé­ nyekkel birkózni, nyilazni... (Kimegy.) GÉZA: Saroltnak teljesen igaza volt, István nevelését a tudós papokra bíztam, azok meg szigorú szerzetesi életet éltek, véle együtt. Saroltot férfi módra nevelték, lovagol, vadászik, megissza a bort, megpofozza néha a szolgáit, neki ez a mércéje, és hát féltette a fiát. Ettől kezdve megváltozott István életrend­ je... megerősödött... ADALBERT: Hat éve, amikor először találkoztam vele, már erős, daliás legény volt... GÉZA: A te szellemi hatásod is a legjobb­ kor érte... ADALBERT: Művelt, okos, fogékony volt... annyira megszerettem, hogy „lelkem * 659 l- �gyermekének” választottam őt... azóta levelezünk... GÉZA: (Hangot vált.) ...Mihály öcsém váratlanul meghalt valamilyen beteg­ ségben. A trónutódnak járó hercegi birtok - a dukátus - gazdátlanul ma­ radt... Döntenem kellett a trónutódlás felól... Tudod, nálunk ósi szabály volt, hogy a fejedelem holta után nem az elsószülött fiú örökli a trónt, hanem a család legidősebb férfitagja. Ha ezt a szokást követem, Koppány lett volna az utódom. De ót nem találtam alkalmas­ nak erre. Csakis fiamban láttam az utó­ domat. .. Egyébként apám sem tartotta be a régi szokást, amikor engem tett utódjául... ISTVÁN: (Szép, fia ta l ember, belép.) Hivattál apám... GÉZA: (Leülteti, láthatógyöngéd szeretettel) Eljött az idő, fiam, már húszéves vagy, hogy be­ avassalak a terveimbe. Mihály bátyád ha­ lálával megváltozott a helyzet... ISTVÁN: (Nyugodtan né~ a szemébe, kellő tisztelettel.) Nem értem, milyen helyzet­ ről beszélsz, apám. GÉZA: Mindjárt megérted. Mihály követ­ kezett volna utánam a trónon, távoztával Koppány herceg lenne a soros. De én nem ót, hanem téged választalak. ISTVÁN: (Zavartan.) Erre nem számítottam. GÉZA: Már régen eldöntöttem magamban, hogy mellőzöm Mihály bátyádat. Most, hogy lehunyta a szemét, megnyílt a le­ hetőség arra, hogy téged jelöljelek ki utódomul. ISTVÁN: Hogy tudsz ilyen hideg számítás­ sal beszélni erről, amikor éppen csak eltemettük...? GÉZA: Az élők számára nem lehet ok tét­ lenségre a gyász... Hamarosan összehí­ vom a fejedelmi tanácsot, bejelentem döntésemet, és pajzsra emeltedek. Meg­ esketem fóembereimet, hogy hűek lesz­ nek majd hozzád is, utánam. (Kis szünet.) ISTVÁN: (Nagyon őszintén.) Tudom, apám... akaratod számomra is parancs. De en­ gedd meg, hogy elmondjam, amit gon­ dolok. .. GÉZA: Mondjad csak, fiam, azért vagyunk itt kettesben. ISTVÁN: Látom, mit jelent a trónon len­ ni... Örök készenlét. Hadviselés. Csel­ szövések. Viták a durva főurakkal. Nin­ csen egy nyugodt perced, még imádko­ zásra sem... (H alkan hozzáteszi-) Nem vágyom a trónra. GÉZA: (Kissé keserűen.) Lám csak! A papok fölemelték lelkedet, de el is gyengítet­ tek. Jól jegyezd meg: a mi sorsunk kül­ detés Bennünket - Árpád véréből való­ kat - az Úristen jelöl ki népünk számá­ ra. Szent kötelességünk tehát a vezetés. ISTVÁN: (Meghajtja a fejét.) Elfogadom. Ha vonakodtam előbb, azért volt, mert szorongás fogott el, hogyan lennék rá alkalmas... GÉZA (Enyhültén.) Olyan nevelést kaptál, amely alkalmassá tesz reá. Mert te igaz keresztyénné lettél. Éppen ezért nálam is magasabbra kell jutnod: a királyi trónra\ Ha majd megkéred és megkapod a koronát a pápától, egyenrangúvá leszel az európai keresztyén uralkodókkal, és Magyarország is a többiekkel. ISTVÁN: Megismétlem apám nyílt lélekkel előtted, nem érzek hozzá elég erőt, és nem is vagyok rá felkészülve lelkileg... tudással sem... tapasztalatom sincsen hozzá... GÉZA: Kétségeidet megértem. Nem érzel hozzá elég erőt? Majd megjön, amikor a feladat terhe reád nehezedik. Nincs hozzá tapasztalatod? Majd megtanulod, amit kell. Ahogyan megtanultam én is, Taksony nagyapád is, meg a többiek. Megkapod a dukátust, mert arra való a hercegi birtok, hogy' azon gyakoroljad az uralkodást. Ezentúl pedig mindig kérdezzél, és én minden kérdésedre vá­ laszolok. Készülnök kell! Mától kezdve bevonlak a legfontosabb ügyekbe. 1 660 £ �Kiviszlek a nyugati hadszíntérre is, megtanítalak a hadviselésre is. Megis­ mertetem veled a szokásokat, a jogot, a diplomáciát. Meg kell tanulnod a pa­ rancsolást is. Le kell vetkőznöd szelíd engedékenységedet. Fiam, a jóság, a szeretet, a megbocsátás - elismerem nagyon szép keresztyén erények, de mit sem érnek keménység, sőt könyörtelen­ ség nélkül, ha azzal magasabb célokat szolgálsz. Arra gondolj mindig ezután, mit érhetsz el majd, ha erős, tiszta hi­ tedhez hatalom is párosul... Most el­ bocsátalak. .. ISTVÁN: (Meghajtja a fejét és kimegy.) GÉZA: fi 'iss^alépdelAdalberthez) ADALBERT: Intelmeid, nagyuram, nem mindenben fedik ugyan hitünk tanítá­ sait, de megértelek, akkor így kellett ér­ velned. Mi volt a következménye? GÉZA: (Tölt a két kupába, miközben elmondja:) Istvánt egyre jobban érdekelni kezdte minden. A sváb lovagoktól haditudományt, tőlem meg főként politikát tanult. Kereskedőket hívtam a palo­ támba, magyarázzák el neki miként meg}’ az árucsere, a pénzzel való bánás. Istvánt érdekelni kezdte a múltunk: mi az a törzs, a nemzetség, a katonai kíséret, a fegyveres jobbágyság, milyen volt a pogány hit. Mindent elmagyaráz­ tam neki. (Emlékezve, áts~ellemii/ten.) Végre elkövetkezett életem legszebb napja. Pajzsra emelték a fiamat, megvá­ lasztották utódomul. A fóurak esküt tettek neki, hogy életem fogytával feje­ delemmé választják és felövezik a tőve­ zérnek járó karddal, hűségesek lesznek hozzá. ADALBERT: Istenünk áldása legyen dön­ téseden és fiad további életútján... Koppány is letette a hűségesküt? GÉZA: A fejedelem akarata - szent! Az ellenvetés lázadásnak számít és halál jár érte... De még a pajzsra emelés előtt, korábban, amikor kiadtam fiamnak a dukátust, találkozót kért tőlem. KOPPÁNY: (Belép. F ia ta l jó kötésű, Istvánnál mintegy 10—15 évvel idősebb, tehát már érett Jérji. U jjait - régi, pogány szokás szerint homlokához érintve meghajol Géza, majd Ist­ ván előtt.) Légy üdvözölve. Nagyuram!... Te is, István öcsém! GÉZA: Isten hozott! ISTVÁN: (Örömmel.) Rég láttalak, Ojbarsz, bátyám! KOPPÁNY: (Elcsudálkozya.) Tudod a régi nevemet? ISTVÁN: Az unokaöcséd?! (Összemosolyog­ nak.) KOPPÁNY: (Emlékezve.) Szegény anyám szólított így. Apám meg hol Kupponnak, hol meg Koppánynak szólított, attól füg­ gően, hogy mennyi bort ivott... GÉZA: Apád derék ember volt. Becsületes. Vitéz. Jó vezér. KOPPÁNY: Megölték... tudod? GÉZA: Hallottam róla. KOPPÁNY: Akkor, amikor téged kö­ szöntöttünk, mint új fejedelmünket... Jöttek az ország minden részéből zász­ lós kopjákkal, lovas csapatokkal... A felkelő nap megvilágított téged, ott, a pilisi sziklaheg}’ ormán, megcsillant raj­ tad az aranyos vértezet, ezer torokból zúgott örömmel: „Gyevicse! Gyevicse!” Apámat akkor szúrta le egy haragosa. Rávetettem magam, én meg öt szúrtam le, de apám már haldoklóit... Tartot­ tam a karjaimban, hogy haldokolva is lásson, és közben folyt a könnyem... GÉZA: Kiír volt apádért!... Igazi magyar volt. De elkövetett egy nagy hibát! Rábízta ne­ velésedet a vén táltosra, Besére! Pedig let­ tek volna ott tudós bizánci papok is. KOPPÁNY: Volt! Például Leöntesz, aki megkeresztelt... ISTVÁN: (Érdeklődve.) Leöntesz?... KOPPÁNY: Bizánci szerzetes, tudós pap... olykor meglátogatott, hetekig maradt, ta­ nított írni, olvasni, meg Jézus úr igéire, tetteire... GÉZA: Úgy látszik, ő sem volt elég ahhoz, hogy végrehajtsad a parancsomat! 1 661 | �(Komolyan.) Miért nem halad Somogy­ bán a térítés? Bese beléd nevelte a po­ gány szellemet! Ezért vág}’ elnéző po­ gány barátaiddal, népségeddel szem­ ben. .. így van? KOPPÁNY: (Nem így képzelte el a kihallga­ tást\ ő akart előhozakodni kérdéseivel de most Gé~a - ravaszul - lerohanta, alig tud magáimz térni.) Hallgass meg, kérlek.. GÉZÁ: Milyen fejedelmi utód lehetne abból, aki a fejedelem parancsát nem teljesíti?... Tudom, azért jöttél, hogy megkérdezzed, mért nem téged jelölte­ lek utódomnak... KOPPÁNY: Te is tudod, Nagvuram, Somogyországban különösen nehéz a térítés. GÉZA: Nehéz, vagy nem - parancs! Ott voltál, amikor kiadtam, hogy nagyon gyorsan meg kell keresztelni mindenkit. KOPPÁNY: (Erőre kap.) Fel kellene koncolnom népemet, mert halálosan gyűlöli a teuton papokat?... Ottó Bulcsút karóba húzatta. Lehelt elevenen megnyúzatta, Surt lófarokhoz köttette... tucatnyi kato­ nánkat levágott füllel, orral, kiszúrt sze­ mekkel küldte haza „gyászmagyaroknak”, hogy beletaposson népünkbe, bog}’ mé­ lyen megalázzon bennünket... Nem lehet ezt megérteni? Somogybán Augsburg óta nem felejtik el és nem bocsátják meg Ottónak ezt!... GÉZA: Megértem. De ellenem is miért volt lázadozás? KOPPÁNY: Te ugyanahhoz az Ottóhoz küld tél békeköveteket és kértél tóié térítő papokat... Népünk ezt úgy fogta fel, hogy eladtad magad a németeknek... GÉZA: És te? KOPPÁNY: Ha nyomban lenyakaztatsz is érte, kimondom: eleinte én is melléjük álltam... megértettem haragjukat... GÉZA: Beismered tehát, hogy lázítottál? KOPPÁNY: Ha megértettem népemet, az - bűn? Lázítás? (Kis, feszült szünet.) GÉZA: (Néhány lépést sétál elgondolkozik, majd más hangon.) Nézd, öcsém! Ottónak én sem bocsátók meg soha! De itt élünk Európa közepén... Kétfelől is fenye­ gettek... Bizánc már hanyatló biroda­ lom... Nem maradt más választásom, csak Ottó, aki viszont - szeretjük, vagy gyűlöljük - létrehozta az. egységes ke­ resztyén Európát... Zsebre tette a pa­ pát. O dönt! O a nagyobb eró! Békét kellett kötnöm vele. Ennek ára: római keresztyén térítő papok kérése. ISTVÁN: (Közbe.) Apám... szólhatok? (Géza bólint.) Bátyám! A keresztyén hit szá­ munkra nem csak vallás, hanem mentő­ kötél. KOPPÁNY: Csak nehogy a nyakunkra tekeredjen! (Közelebb lépve.) Gondolod, István, Európa önzetlen? Jók leszünk nekik védőpajzsnak, hogy felfogjuk a keletről jövő nomád lovas népeket... A keresztyénség nekik - eszköz! ISTVÁN: Hogy mondhatsz ilyet?!... Nem hiszel a keresztyénség erejében, amely összefogja a népeket? KOPPÁNY: Iiiszek! De nem vagyok - vak! ISTVÁN: Profanizálod. KOPPÁNY: Te ne tudnád, a fejedelmi ufód, hogy a vallás mindig is eszköz volt a politika kezében, és az is lesz mindig? ISTVÁN: Honnan veszed azt, amit mon­ dasz? KOPPÁNY: (Meggyőzően.) Ahová eddig a német hittérítő papok betették a lábu­ kat —cseheknél, lengyeleknél, dánoknál - ott megszűnt a nemzet függetlensé­ ge... vazallusokká lettek és kezet csó­ kolnak a császárnak... nem, nem a pá­ pának! A pápa csak díszmadár a császár kalitkájában! ISTVÁN: Gyalázod Öszentségét? KOPPÁNY: Dehogy! Csak azt mondom, amit látok. Azért helyeseltem és mon­ dom most is mély tisztelettel: amikor Bátyámat —megkeresztelkedése után Ottó császár meghívta magához a többi i 662 | �népek megkeresztelkedett fejedelmeivel együtt Quedlinburgba, hogy hűségesküt tegyenek neki. Apád nem ment el, ha­ nem főembereit küldte maga helyett... Ezzel azt fejezte ki, hogy vállalja a bé­ kekötést, a térítést is, de a függetlensé­ gét nem adja fel! És ezért én most, itt újra hódolattal meghajtom a fejemet Bátyám előtt! (Meghajol Gé^a előtt.) GÉZA: ([jegyint.) Hagyd ezt!... De örülök, hogy tisztán látsz. Mért szítod mégis az elégedetlenséget otthonodban ellenem? KOPPÁNY: Ki állítja ezt? Jöjjön ide, mondja a szemembe! GÉZA: Kémeim jelentették! KOPPÁNY: A kémek!... Annyit ér a je­ lentésük, mint amit a lovam potyogtat... Már megbocsáss! A kémek azt jelentik, amit a megbízó hallani akar... GÉZA: Megesküszöl rá, hogy semmi kö­ zöd az ottani népharaghoz, ami ellenem kitört? KOPPÁNY: Igen! Sőt: kétszer is lovas futárt küldtem volna hozzád, hogy érte­ sítselek a helyzetről, tanácsoldat kérjem, mit tegyek, de katonáid, akik őriznek, mindannyiszor elfogták futáromat és visszafordították. GÉZA: Ostobák! KOPPÁNY: Ezt mondtam én is, csak sokkal cifrábban. Mert tartottam attól, ami be is következett, hogy engem mon­ danak felelősnek. Holott én csillapítot­ tam őket. Én a vezéred vagyok, kato­ nád! Becstelenséget sem apám, sem én soha nem követtünk el ellened... GÉZA: Az sem igaz, hogy nyilvánosan bíráltál? KOPPÁNY: Káromkodtam! De más mi­ att... Mondd bátyám, miért telepítetted mellénk a besenyőket? Ok őrizzenek bennünket? Mért kellett somogyi szál­ láshelyemet körülvenned földvárakkal, katonasággal? Rabokká tettél bennün­ ket. Nekem szegezik a kérdést földije­ im: milyen vezér vág)’ te, akit csak úgy karámba lehet zárni? Mért nem rendel­ tél előbb magadhoz, mielőtt bekerítesz? Mért nem vizsgáltattad ki, ha kifogás támadt ellenem? í la pedig főbenjáró bűnt követtem volna el, mért nem vá­ gattál négyfelé?... Lázonganak a zalaiak is. Nem én bószítettem fel őket. Elvet­ ted tőlük székhelyüket, Zalavárt. Miért? Nem tudom... Ismét futárt küldtem volna hozzád... Ugyanaz történt. Yiszszatoloncolták! GÉZA: (Haraggal.) Megbotoztatom őket! Marhák! KO PPÁ NY : (Más hangon.) ...Nem taga dóm... Az is hozott, hogy megtud­ jam... Szóval, fájt a mellőzésem az utódlásnál... (Istvánhog.) A régi szokás­ ról beszélek, nem ellened. GÉZA: (Nagy nyugalommal, határozottan, nem bántón, kicsit kioktatva.) Sem engem, sem téged, a nyugati keresztyén országok nem fogadnak el egyenrangúaknak! Mert nem vagyunk a szemükben igazi keresztyének, csak amolyan „féloldala­ sak”... sem kellően műveltek. Ezért neveltettem úgy István fiamat, hogy olyan utódom lehessen, akit elfogadnak egyenrangúnak! Aki jártas a politikában és művelt, igazi keresztyén, és megkérheti majdan a pápáról a királyi koronát! Bi­ zánc koronát sem adhatott volna neki, csak vazallus lehetett volna! Egyszóval: te nem vagy alkalmas a trónra! KOPPÁNY: Mert bizánci hitre keresztel­ tek? GÉZA: Hogyan tudtad volna folytatni a római hitre való térítést mint bizánci hi­ tű? Átkeresztelkedsz? Bizánci híveid köptek volna rád. A római hitűek előtt pedig köpönyegforgató lettél volna. Nem beszélve a pápáról és a császárról! KOPPÁNY: Ezt elismerem. GÉZA: Te csak a hatalomra gondolsz! És tovább? Mire mentél volna olyan felfo­ gással, hogy nem kell ide senki idegen? KOPPÁNY: Kell! De ez már sok! Özönle­ nek a svábok, bajorok, németek, cse­ hek, lengyelek, bolgárok, törökök, i 663 | �izmaeliták, zsidók... Minden főhelyen magyar álljon! Mert az idegen úgy bánik velünk: „Nem borja, nem nyalja!” ISTVÁN: Apám ... szólhatok? (Gé~a bólint.) Kereskednek velünk. Ipart hoznak. Ta­ nítanak építkezni, földet művelni... gondold meg, hányféle néppel keve­ redtünk az őshazánkban, mégis megva­ gyunk. .. sőt: erősödtünk. KOPPÁNY: Nem bízom meg bennük!... Gyula meg Ajtony seregében is renge­ teg az idegen zsoldos... Hová vezet ez? GÉZA: Itt már nem az idegenekről van szó! Hogyan érvényesítheti a fejedelem az akaratát, ha az ütközik a fóemberek érdekeivel? Csak ha nincs kiszolgálta­ tott helyzetben katonailag! Sváb lova­ gok szervezték át a testórségemet pán­ célosokká, kétélű karddal, új hadrend­ del, ez az ötszáz főnyi kis csapat képes ma már egész csatákat eldönteni! Bi­ zánci mesterek építik templomainkat, a pannonhalmi apátságot... aranyműve­ sek jönnek keletről és nyugatról... KOPPÁNY: (Mélyen elgondolkodva.) Milyen nagy kár, hogy nem tudtunk hamarabb és többször elbeszélgetni... Másképpen látom a helyzetet. És nagyon remélem, ti is!... Éppen ezért kész vagyok hadse­ regemmel és egész népemmel a te és fi­ ad szolgálatába állani teljes erőnkkel. ('Kimondja.) István, végy magad mellé vezérnek! (Istvánhoz) Mért kell melléd sváb, vagy bajor vezér, amikor itt van kéznél az Árpád véréből való rokonod? GÉZA: Koppány, öcsém! Tapasztalt, vitéz vezér vagy... de nem ismered az új har­ ci módot, például a páncélosokat... KOPPÁNY: (Kigyúlt szemekkel, reménykedve.) Mindent meg lehet tanulni. GÉZA: Magyarul beszélek: ajánlatod meg­ lep, de... nem látok beléd! KOPPÁNY: Úgy értsem, Nagyuram... nem bízol meg bennem? GÉZA: Nézd, fiam... ha úgy alakulna... kezedben lenne a legnagyobb katonai erőnk... a páncélosokkal együtt... akkor azzal akár... (Elharapja, nem mondja ki a gondolatát.) KOPPÁNY: (Elérti.) ...Akár áruló is lehet belőlem a hatalom birtokában. GÉZA: Nem látok benned biztosítékot! KOPPÁNY: Hogyan bizonyítsak? GÉZA: Hajtsd végre gyorsan és keményen a térítést —római irányba! Ha azt látom, hogy megtetted, elbontatom körülötted a sáncokat, a földvárakat, elvonom on­ nan katonáimat, szabaddá teszem a szálláshelyedet... ez a legtöbb, amit ígérhetek... ennél többet nem!... Most pedig elbocsátalak. KOPPÁNY: (Tétován, lesújtva á ll egy darabig, majdfak ó hangon, reájuk emelve a tekintetét.) Ellököd a felétek nyújtott kezet? (Ezután nincsen válasz István ugyan tesz egy tétova mozdulatot még, de Géza intése megál­ lítja. Homlokához érinti ismét ujjait és kimegy. Kis, nyomott csend.) ISTVÁN: Apám! Alighanem most tetted ellenségünkké Koppányt. GÉZA: Okos vagy fiam, de még nem eléggé emberismerő. ISTVÁN: Az volt az érzésem, őszintén beszélt... Ha magam mellé vehetném, próbára is tehetném, hogy kiismer­ jem... gondold meg, Bulcsú és Lehel vezérek utódja... Magyar! És már ke­ resztyén is!... Ráadásul közeli rokon!... GÉZA: (Keményen rámordul.) Elég!... Meg­ parancsolom neked, hogy a Koppánynyal való foglalkozást még a gondola­ todból is kivessed! Katonai hatalommal érné el azt, amit másként nem érhetne el... De, úgy látszik, most jött el az ideje, hogy felvilágosítsalak. Kérdezd csak meg anyádat, mi a véleménye Koppányról. ISTVÁN: Gyűlöli!... Tudom. GÉZA: Azt is, hogy miért? ISTVÁN: Szerelmes anyámba... GÉZA: Ezen nem csodálkozom, mert anyád világszép asszony még most is, i 664 | �élete virágjában... De, ha Koppány len­ ne az utódom a régi szokás, a levirátus alapján, örökölné holtom után anyádat is... mint egy ruhát... vagy bútort!... Közönséges ágyasává tehetné. Öt!? Aki helyettem a fejedelmi hatalmat gyako­ rolja évek óta. Tisztelik bent is, kül­ földön is! Add össze a kettőt és meg­ érted anyád izzó gyűlöletét... És mi lenne akkor veled? Mellé állanái Koppánynak anyád gyűlölete ellenére is? Vagy ellene támadsz, amikor már az ő kezében van a katonai hatalom? Meg­ öletne. Vagy száműzne... Mert útban vagy!... De ennél is többről lenne szó: ki fejezné be, amit elkezdtem? Koppányi nem fogadná el a Nyugat. És minden szétomlana... a németek pedig reánk borítanák a szemfedót. Érted már, mi­ ért nem kell Koppány, sem utódnak, se melléd? ISTVÁN: (Némán bólint és meghajtja a fejét.) Legyen a te akaratod szerint apám! (Lassan k im e rj GÉZA: (Visszamegy A dalberthez) Termé­ szetesen ott hagytam Koppány körül a sáncokat is, katonáimat is. (Niélj sóhaj.) Nagyon-nagyon aggódom. Nem annyi­ ra Koppány miatt. Féltem Istvánt. Itt van ugyan mellette erős anyja, ha én meghalok, de Gyula nagybátyja is gond az én igazi betegségem, uram, nem a testi nyavalya... (Szerzetesek karéneke, mély harangkondufá­ sokkal.) ISTVÁN: (Balrólbejön.) Hivattál... Orvosod mit mond? GÉZA: (Magához inti.) Megöregedtem... elkoptam... de nem is ez gyötör, ha­ nem... (Megtörtén, vallomásszerüen.) Le­ romboltam a sok bálványt, de nem építettem annyi templomot... Megtör­ tem ősi hitünket, szervezeti rendünket, de... mit adtam helyébe?... Olyan most népünk, mintha elvették volna tőle a lelkét... megtanulja az imát, a zsoltáro­ kat, de nem a sajátja... nem megtartó ereje, mint a régi volt... (Mély szpmonisággal.) Kereszteltem, de nem téritettem. Fél munka... hibáztam... ISTVÁN: Hibának gondolod a bűneidet is? GÉZA: (Fájdalmasan.) Bűnök!... Miféle bűnök? ISTVÁN: Kegyetlen voltál. Ez főbenjáró bűn hitünk szerint. GÉZA: Az élet volt kegyeden, s az kényszerített. ISTVÁN: Tonuzaba élve eltemetésére is? GÉZA: Arra is!... Majd megbűnhódöm érte. ISTVÁN: Azt mondod, kereszteltél. De azt is vérrel, erőszakkal. GÉZA: Ne bánts, fiam! Éppen te! ISTVÁN: (Szeretettel, bizalmas közvetlenséggel.) Nem lehet vakká az atyai tisztelet. El­ ismerem szándékaidat és céljaidat, de az eszközeidet nem. Te is tudod, vérrel nem lehet Isten országát fölépíteni a földön. Erőszak még nem termett bé­ kességet. A kegyedenséggel teremtett rendnek nincs erkölcsi támasza, mert ellentétes Krisztus tanításával és be is teljesül a sorsa. GÉZA: (Mélyről.) Isten óvjon attól fiam, hogy te is rákényszerülj valaha is a vér­ ontásra... legalább a hitet ne vedd el tőlem, hogy jó ügyet szolgáltam. ISTVÁN: (Melegen.) Sajnállak, apám. GÉZA: Lám csak, tanítványomból bírám lettél! (Mély sóhaj után.) De így van jól. Még örülök is neki, habár fájnak vádja­ id, de megnyugtat, hogy képes vagy’ már a magad útját járni... Meghaladtad apá­ dat. Magam is így akartam. Isten kísér­ jen utadon, drága fiam! (Kis szünet.) ISTVÁN: (Emberi melegséggel.) Ezért hívtál, hogy bíráskodjak feletted? Háládan fe­ ladatra kárhoztatsz. GÉZA: (Közel lépfiához megfogja két vállát s úgy mondja.) Ha lehunyom a szemem, ami | 665 í �bármikor eljöhet már, azonnal hívd össze a fejedelmi nagytanácsot, választasd meg magad fejedelemmé és övezzenek fel a fejedelmi karddal, mint fővezért... Koppányra ügyelj, ne bízzál meg benne, ne vedd magad mellé... A lázongó főurakat tartsd szemmel, fegyveres jobbágyainkat szólítsd készültségbe. ISTVÁN: Úgy lesz. Akaratod szerint. GÉZA: Mielőbb házasságot kell kötnöd olyan nővel, aki szövetséget, katonai erőt is hoz magával! Mielőbb meg kell kérned a pápától a királyi koronát! Csak így tarthatod meg magyar népünket új hazájában... (Magához öleli fiá i.) Most elbocsátalak. (István kimegy.) (Szerzetesek rövid karéneke.) GÉZA: (Visszamegy Adalberthe~ lassan, beszéd közben levetifejedelmi, díszes köntösét, majdfáradtan leül ágya szélére.) ADALBERT: Pihenj, uram... látom, fáradt vagy... (föláll, menni készül.) GÉZA: Nem tudom, mit kellett volna más­ ként tennem, hogy ne fröccsenjen vér reám... s még talán az István köpenyé­ re is... A régi Istenem megtagadott, az újnak ugyan nyomába szegődtem, de... Itt állok életem végén, tőlem elfordult két Isten között. ADALBERT: A teremtő Isten nem fordult el tőled. Megbocsáthat és kimutathatja a kegyét irántad. GÉZA: (Folytatja előbbi gondolatait.) Eszembe jut az egyik pap mondása: „A bűnök a trónon nem viselhetik a király ne­ vet!”... Istenem, ha ez csak reám vo­ natkozna, de nem vetnek árnyékot a fi­ amra is? Hát bűn az, hogy nekem jutott, hogy más égtáj felé forduljak? A létünk volt a tétje. Emiatt is nekem kell veze­ kelnem? (Más hangon.) Ezeket akartam elmondani neked... megtorlódtak ben­ nem. .. Köszönöm, hogy meghallgattál. ADALBERT: (Meleg közvetlenséggel) Árpád fejedelmetek új hazát adott népednek, te pedig új hitet. Jövőt! Monostorokat, templomokat építettél. Leraktad a keresz­ tyén állam alapköveit Virágzik a kereske­ delmed. Erős a hadsereged. Ragyogó dip­ lomáciád kivédte a súlyos veszélyeket. És ami a legfontosabb: István fiad már éret­ ten, képességeinek teljes birtokában befeje­ zi majd, amit elkezdték.. GÉZA: (Gyötrődve.) Igen... igen... de addig? Én már nem, István még nem. Csak Sa­ rolt szilárd... de meddig bírja? Őrületbe kerget a félelem, nem hullunk-e széjjel most, mielőtt, új egységre jutnánk az új Ilit által?... Csupa összevisszaság, kava­ rodás, befejezetlenség... belső ellensé­ geim már nyíltan mozgolódnak.. minden elveszhet... Ezt hagyni L. ra? Iszonyú teher. Képes lesz-e t ’Nrm vajon?... ADALBERT: Az Úristen felvértezi majd kellő eréllyel és ád hozzá neki elegendő erőt is, hogy elbírja. GÉZA: És éppen most, ebben a helyzet­ ben, egyes-egyedül vagyunk... ADALBERT: (Tűnődve.) Kétségkívül más lenne a helyzet, ha fiad oldalán is egy olyan erős asszony állna, mint Sarolt a te oldaladon, s főként nemcsak keresz­ tyén hitében volna erős, hanem vala­ milyen külső erőt, szövetséget is hozna e fngy. GÉZA: (Lemondón legyint.) Három lányom házasságával már kísérleteztem, lengyel, bolgár, kabar szövetséget reméltem tő­ le, nem sikerült... ADALBERT: A fiad jó házasságával még elérhetnéd a célt. GÉZA: Egyelőre semmi kilátás reá. ADALBERT: Nagyon jó a kapcsolatom Wolfgang püspökkel, aki a bajor herce­ gi család udvari papja... GÉZA: (Fölkapja a fejét, a tiltakozás szándé­ kával.) Csak nem a Civakodó Henrik lányára gondolsz? ADALBERT: (Bölcs nyugalommal.) Henrik meghalt. A viszály, ami közietek volt, lezárult. Fia a császári trón várományosa. \ 666 l �Két leánya másod-unokatestvéreim. A közismerten magyarbarát Judit anyaki­ rálynő unokái. így jobban hangzik? Például - Gizella. GÉZA: (Elgondolkodva.) Gizella... Gizella... ADALBERT: (Meggyőzően.) Emelkedett jellemű, erős lelkű, művelt. Apácának készül, de sokkal szebb hivatása le­ hetne itt, a megtérítendő magyarok körében, fiad oldalán. (Hangsúllyal.) Nem is beszélve a dolog politikai vo ­ natkozásáról! GÉZA: (Növekvő érdeklődéssel.) ...Igen... Igen... folytasd csak! ADALBERT: Gondold meg, a cseh és a lengyel fejedelmek előtted járnak a té­ rítésben, mégsem tudtak elérni egy nyugati házasságot, ha sikerülne ezt el­ érned István házassága révén, elismeré­ sét, egyenrangúságát is jelentené orszá­ godnak a nyugati keresztyén uralkodók körében... Gizella pedig hozna magá­ val egy minden tekintetben erős bajor szövetséget is! GÉZA: (A váratlan fölismerés irgalm ával) Úristen! Hiszen ez... (Kitörő örömmel megragadja a püspök keret.) Püspök uram, téged az Isten küldött!... Ezt!... Ezt vártam még az élettől!... Valamilyen reménysugarat... isteni üzenet, segítsé­ get, ami új reményt ád. Hogyan kö­ szönjem meg? ADALBERT: A mindenható Istennek köszönd. O akarta így. GÉZA: (Teljesen átszilem ülve, emelt lélekkel.) Legyen áldott a szent neve. (Fölélénkül­ ve.) Ha ezt a házasságot megérem, nyu­ godtan halok meg... Kérlek, segíts uram! Nyomban vedd fel a kapcsolatot Wolfgang püspökkel. ADALBERT: Te pedig küldj mielőbb lánykéró követeket Regensburgba. GÉZA: Istenem! Add, hogy még ezt megérhessem!... Ete! (K iáltva.) Ete! (Ete belép.) Asszonyom és fiam, jöjje­ nek hozzám, hamar. Eredj, siess! (Ete kimegy.) ADALBERT: Szívből örülök, hogy látom, megkönnyebbült a lelked. SAROLT: Mi történt? (Besiet Istvánnal.) ADALBERT: Elfáradt. GÉZA: Az öröm ... Sarolt... az öröm! SAROLT: (Zavartan.) Mit beszél...! GÉZA: Püspök uram majd elmondja... (Mély sóhaj, teljes elernyedés. Nag}>on halkan hangrjk a karének, mint háttér.) Uj hír jött valami? SAROLT: Nem... De Urkund és Bojt sürgő­ sen szeretnének beszélni urammal... GÉZA: Hallgasd meg őket, te István! SAROLT: (Felmarkolja G éra levetett fejedelmi köntösét és határorptt m orjulattal István vállára teríti.) Most már rajtad a sor, fiam! GÉZA: Püspök uram, meg tudod érteni? Van mibe kapaszkodnom megint... hogy nem vész el talán semmi... ADALBERT: Tetteid felett pedig nem én vagyok a legfőbb bírád, hanem az örökkévaló Isten... Imádkozom érted is, hogy szabadítson meg kínzó terheidtól, bocsássa meg bűneidet, hiszen megbántad azokat... Én pedig úgy ve­ szem ezt a mostani beszélgetésünket, mintha meggyóntál volna nekem... Feloldorjak! (Keresget vet G érára.) GÉZA: Köszönöm, uram... Mit kell ten­ nem érte? ADALBERT: Mondd el a Miatyánkat! GÉZA: (Srégyenkerye.) Nem tudom kívülről. ADALBERT: Mondjuk együtt! „Miatyánk, ki vagy a mennyekben...” (H alkan a srjjveg alatt megsrplal a barátok karéneke. Sarolt és István letérdelnek.) GÉZA: Miatyánk, ki vagy a mennyekben... ADALBERT: Szenteltessék meg a te ne­ ved. .. (Erősödik a karének.) GÉZA: Szenteltessék meg a te neved... ADALBERT: Jöjjön el a te országod... GÉZA: Jöjjön el a te országod... I 667 & �ISTVÁN: (Miközben újra fölhangzik a szerze­ tesek erős karéneke, odalép apja ágya mellé\ féltérdre ereszkedik ésfölemelve Géza lecsüngő kezét, meghajtott homlokához eme^ Adalbert keresztet vet reájuk , majd áldón féléjük tartja két kiterjesztett karját.) (Karének. Á llókép. Lassú függöny.) VÉGE Bojtor Károly: Margit-rom \ 668 l �Brassai Zoltán „AZ ÉLET A ROTHADÁSBÓL KIKÉIT (Gárdonyi Géza: Isten rabjai) A szerelmi érzéssel, a beteljesíthetetlen vággyal számot vető nagy mű. Gárdonyi „legszebb könyve”: az Isten rabjai. Az Isten rabjai fogantatásáról meglehetősen sokat tudunk, maga Gárdo­ nyi meséli el a történetet - igaz, ő nem számított rá, hogy fia kimásolja a megsemmisítésre ítélt Naplóbői. Az írónak a 90-es évek közepe táján kezébe került a híres Margit-legenda. Elolvasta, de „borzadozva” tette le. „Vallási őrültek háza volt az - gondolta - , és az a szegény leány annak az őrültség­ nek legsajnálatosabb áldozata.” Tíz év múlva, mikor a Magyar történelem második kötetét lapozta, m eg­ döbbenve olvasta Marczali és Szilágyi művében pont azokat a sorokat, me­ lyek a legendában elborzasztották, azaz melyek Margit önsanyargatását, túlzásait feltehetően a legendaíró túlzásait mondták el. S már akkor, 1906ban eszébe ödött, hogy ezek helyett a lelki nemesség és jóság elemeit kéne kiemelni. S miután kisebbik fiát Pestre vitte iskolába, egy hétig járta vele a fővárost, csak hazaérkezve jutott eszébe, hogy a Margit-szigeti romokat nem nézte meg; újra elolvasta a legendát. „S mily más szemmel! Ami részek az első olvasásban megdöbbentettek, úgy elmentem mellet­ tük, mint virágos udvaron a trágyadomb mellett. A sorok közt iparkodtam olvasni. S íme a sorok közül rám fénylett egy szent élet szépsége, mint ahogy a deszkapalánk résein átragyog a nap.” Feljegyzései szerint 1906. október elsején kezdte el írni S^ent Margit regé­ nyét. Mint mondotta, fel akarta támasztani a régmúlt e fenséges alakját. Csak megjelent egy nagy probléma. „Az írónak adott az Isten halottfeltámasztó erőt, de bezzeg nem adott trombitát. Szálankint, szemenkint kell összeszedni a kevés maradványt; hozzárajzolni, hozzáalkotni a hiányzókat; a természettudósok számításával megalkotni egy lábnyomból az egész testet; saját lelkűnkből lehelni belé egy részt, hogy feléledjen. S hogyan írnám meg egy zárt helyen élt élet történetét, holott oda férfi be nem léphetett? i 669 l �Alkotnom kellett egy férfialakot, hogy annak az élete tükörül szolgáljon, s képét vesse a női klastrom rejtett életének.” Ezeket a sorokat akkor írta, mikor kirajzolódott előtte a regény szerke­ zete, megvolt az elképzelése a mű felépítéséről. Erre az időre már jó adag jegyzet összegyűlt. Olvasta a kolostorok történetéről szóló munkákat, fog­ lalkozott a középkor történetével, kapott baráti segítséget is, például Palucsák Pál dominikánus szerzetes segített neki értelmezni a rendek életét szabályozó regulákat; dr. Halászy Ceasar egri tanár pedig a kezdetektől fi­ gyelemmel kísérte a munka alakulását. Nyilván szükség is volt, hogy valaki segítsen a szerzőnek a bonyolult középkori, ráadásul latin nyelvű egyházi szövegek értelmezésében, mivel ehhez kevés Gárdonyi roppant iparkodása a nyelvtanulás terén. (Hagyatékában 16 nyelven találhatók könyvek, folyó­ iratok; több fontos mű két nyelven is, mint pl. Nietzsche vagy Voltaire né­ metül és franciául is). Gárdonyi megpróbálkozik, hogy valós adatok nyomára jusson, s ez sike­ rül is neki. A hagyatékában található cédulák szerint 42 apáca nevét leli meg, sőt azt is tudja, ki hány éves korában került a Nyulak-szigetén épülő klast­ romba. Feljegyzi 17 férfi szerzetes nevét is, őket már - könyve számára — egyéni vonásokkal is ellátja. Előfordul, még így is, hogy munka közben el­ akad, kutatnia kell, van úgy, hogy egy teljes hónap adatgyűjtéssel, rendsze­ rezéssel telik. Ráadásul megakasztja a válóper megkezdése is; nincs kedve a regényen dolgozni, mikor más érzések marcangolják, de azért javítgatja a kéziratot. Majd elmenekül még az országból is, Olaszországba. A regény 1908. április 3-án jelenik meg, miután több hónapig várakozott az íróasztal fiókjában. Fogadtatása ellentmondásos; dicséret és elmarasztalás egyaránt érte. Tá­ madták, hogy érzékeden a régi kor vallásossága iránt, hogy földhözragadtak a hősei, hiányzik belőlük az emberi, hiányzik a tendencia. És ne higgyük, hogy csak egyházi oldalról: a Religió kritikusa mellett elmarasztalja bizony Kosztolányi Dezső is, méghozzá igen éles hangú, ironikus cikkben. A kö­ zönség viszont megszereti a művet, s lassan a kritikák is jobbak lesznek, kezdi az Isten rabjai elfoglalni a helyét Gárdonyi főművei között. Általában e regény apropóján beszélnek az író vallásosságáról. Egy idő­ ben dicsérően, majd más világban szörnyülködve említvén, hogy az egyház kisajátítja, félremagyarázza Gárdonyi művét, hogy megtérését bizonyítsa. Tény, ami tény: Sík Sándor beszél arról, hogy az író elítélte ifjúkori vallástalanságát és a vallás elleni támadásait, „és az Isten rabjait, ezt a meleg, ka­ tolikus ihletű könyvet, amely a középkori katolicizmust és a katolikus szer­ zetesség gondolatát nálunk oly szokadan megértéssel festi, saját bevallása 1 670 l �szerint expiációnak szánta”. És itt Prónai Antal szóbeli közlésére hivatko­ zik. A fiatalon elhunyt Prónai Antal irodalomtörténész, tanár, piarista szer­ zetes volt, aki pedagógiai lapokat is szerkesztett. Nem hiszem, hogy akár az ő, akár Sík Sándor szavát jogunk lenne kétségbe vonni, nyilván mondott ilyet Gárdonyi; és mondott és írt mást is. A többi gondolat között ez is ke­ resztülfuthatott az agyán. Erre akár még jeleket is találhatunk a regényben; például azok a szavak, melyeket Margit árnya mond a gyertyába révedő Jancsinak a mű legvégén, igen mélyen átélt hitre utalnak, nagyon szemé­ lyesnek tűnnek. De úgy vélem, nem ez a végső cél, melyért az Isten rabjait olvassuk és értelmezzük. Mint ahogy az sem lehet elemzés tárgya, hogy a regény mennyire szól a kor politikai válságairól, a katolikus egyház akkori helyzetéről, arról a „kulturális harcról”, mely ebben az időben zajlott, s ami a regény akkori fogadtatását nyilvánvalóan meghatározta. Ha csak erről lenne szó, akkor legfeljebb kordokumentum volna, nem érné meg az olva­ sást, leginkább csak történészek számára tartalmazna érdekességet. Ennél viszont jóval jobb a regény, nem véletlen, hogy ezután kezdték emlegetni íróját a Nobel-díjra érdemesek között —ha csak szűk körben is. Úgy vélem, ebben a műben teljesedik ki Gárdonyi nyelvművészete, érik be mindaz, amire eddig törekedett. Ez a nyelv árnyalt, hagyományos úton halad, mégis újszerű, hajlékonyán idomul az írói törekvésekhez. Nem táj­ nyelv, bár többen annak értelmezték, volt, aki egyenesen palócosnak ne­ vezte, némi régies mázzal bevonva. Ez így nem igaz, mint ahogy nem volt igaz egy nyelvjárás ráerőltetése. Az én falum novelláira sem. Gárdonyi elő­ ször is purista volt. Egybegyűjtött nyelvészeti írásai pontosan mutatják tö­ rekvését, hogy minden, valós vagy vélt idegenszerűséget, idegen (főleg né­ met) hatást kiiktasson nemcsak az irodalmi, hanem a köznyelvből is. Erre jó példa, hogy a magán kívül kifejezést elítélte, mondván: „Megvan már a Margit-legendában is, de azért németség. A magyar elragadtatik , megháborodik , megbolondulj m egöjülj nem tudja világáty elvesei a fejét stb. a mondat szerint. „De kifogásolta a magánhangzótói a lírai költeményig nyelvünk sok-sok ma már elfogadott szavát; az utóbbi helyett a virág énekzt vagy virágdak javasolta. Ebből az alapállásból, mely tudományosnak kevéssé volt nevezhető, a szépírónak sok haszna származott. Legfőképpen az, hogy általa alkotott, képzett szavakkal sikerült neki olyan árnyalatokat kifejeznie, melyekre addig nem igazán volt sikeres kísérlet irodalmunkban, s ezzel olyan hangulatot is áraszt a regény, melyet csak nagy művek képesek. Tömegével lehetne idéz­ ni. Jancsi figyeli az úton botorkáló vak asszonyt, s kajánul azt gondolja: „Mindjárt beletop a sárba”. A nagyotmondó Bajcsy vitéz úgy beszél a nehéz helyzetről, hogy „No hát akkor meg is vakarództunkl9 Mikor a vasrácsot kinyit- p /71 « -fi 6/l y �jáky a gyermek Jancsi „scjve lükögött” estefelé az ég )yelpiroslotty\ a fiú dolga vé­ geztével yytovább lohajtott” és így tovább. Ezek a törekvések, mint írtam, már korábban megvoltak a művekben, de itt már egységes, költői nyelvet ered­ ményeznek, mellyel a szerző árnyaltan jellemzi a hőseit éppúgy, mint az elbeszélőt. Gárdonyi él a szóteremtés eszközével is, de gyakrabban képez meglévő elemekből új szavakat, vagy stílushatást ér el egy eddig nem alkal­ mazott igekötő használatával. A regényben gyakran írja le a közismert szavak nyelvjárási alakját. A „Hun vagy mán, no!”-szerű alakok, kifejezések egyszerre keltik a tájnyelvi és a régies hatást, azonkívül ezek alkalmasak arra, hogy a különböző mű­ veltségi fokon álló szereplőket beszédükkel is megkülönböztesse. Érdemes figyelni, hogyan lesz választékosabb Jancsi beszédmódja a regény folyamán, ahogy nő és egyre több alkotás, sőt irodalmi ismeretanyag birtokába jut, hogy kis kertészgyerekből önálló ima megszerkesztésére alkalmas, világlá­ tott — bár a kolostori rangsorban lemaradó - szerzetes lesz. De látjuk, mennyire különböznek beszédükben az egyes fráterek, vagy például Jancsi anyja és az úri származású szororok, külön nyelvet beszél a külföldről ide­ vetődött Szikárdusz testvér, Julianusz barát, Abis, és a nagyhangú Bajcsy vitéz. Külön érdekessége a műnek a narrátor szerepe. Gárdonyi szakított el­ képzelésével, mely szerint egyes szám első személyű elbeszélés lehet a leg­ jobb, és itt egy hagyományosan mindentudó elbeszélő mondja a történetet, ecseteli a helyzeteket. Legalább is első pillantásra úgy tűnik. De ebben ott rejtőzködik egyfajta meghívó elbeszélő én. Ugyanis az elbeszélőnek több, egymástól eltérő szerepe, szinte több egyénisége van. Kezdetben szokvá­ nyos, történelmi időhöz nem köthető narrátori közlést olvashatunk, majd rövidesen, már az első oldalon megszólal a tudós elbeszélő, az író korának tanítója, s közli, zárójelben, hogy „nem volt még akkor iskola Magyarorszá­ gon, csak egy-két papi iskola, de az se gyerekeknek,\ Érdekes ellentétben áll ez a szerep, mely többször megismédődik azzal a stílussal, ahogy a narrátor időnként megszólal. Jancsi bemutatásakor például azt közli, hogy „pufók, mint a kulacs, és borzas, mint a pemet”. Anyjáról megtudjuk, „vaskos-karú, dimbes-dombos asszony”. Egyfelől tudós elbeszélőnek mutatkozik a nar­ rátor, másfelől pedig, szavajárása alapján, falusi tanítónak. És még van egy harmadik énje is: mikor szinte belehelyezkedik Jancsi személyiségébe, s az ő gondolatait, érzéseit mondja el, az ő nyelvén beszél, s ez a nyelv együtt változik a szereplővel. Időnként elég nehéz is eldönteni, kinek a gondolatát halljuk a szabad függő beszédben. Mikor a Jancsit és anyját Pestre szállító kocsis medvesüvegét írja le, hozzáteszi, hogy „úgy szép a süveg, ha bő”. \ 672 fr �Ezt gondolhatja a narrátor (a tanító), de lehet a kocsis süvegét irigykedve nézegető Jancsi véleménye is. Persze, a legfeltűnőbb és legérdekesebb a mű utolsó mondata: „A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa”. Egyedül, a főszövegtől csillaggal elválasztva áll ez a szentencia a regény legvégén, mintegy tanulságként, zárlatként. Az első olvasáskor magától ér­ tetődőnek tűnik, hogy az író-narrátor végső közlése, zárszava ez. Csakhogy a szívről, a szív rejtelmeiről éppen Jancsi fráter titokban rótt jegyzetei, el nem küldött levelei beszélnek, melyeket a regényben hosszan idéznek, mi­ kor a prior és a lektor olvassák a bűnös lapokat, melyek fölött egy cím áll: Eoy halott levelei egy halotthoz És ebben ilyen mondatok vannak: „Az ajak lehet néma. A szív nem ... Ez az én írásom: szívem megáradt érzéseinek kiömlése”. És később: „Nemcsak az elmének vannak gondolatai, a szívnek is.” Nyilvánvaló az összefüggés e sorok és a regény záró mondata között, melynek így több olvasata is van. Lehet az író narrátor válasza a történtekre; de lehet a templom falánál síró Jancsi gondolata, sőt lehet Jancsi jóval ké­ sőbbi megállapítása is valahol egy szerzetesi cella mélyén, mikor átokban újabb betűket ró magának, emlékezésképpen. Még az is lehet, hogy azt a regényt, melynek utolsó mondata sötétlik előttünk. És ez többféle lehetsé­ ges olvasatát is jelzi Gárdonyi regényének, s rámutat arra, amiről már Kosztolányi is beszélt a versekkel kapcsolatban: Gárdonyi nagyon sokban előfutára a későbbi korok íróinak, költőinek, még ebben a szövegben buj­ káló, több lehetséges olvasatot előlegező stílusban, regényformában is. Nem állítom, hogy mindezek az író tudatos, eltervelt megoldásai, csak azt, hogy lehetséges ilyen módokon is olvasni, érteni a művet. Maga a regény három részből áll, s az egyes részek között több év telik el. Az író által főszereplőnek tekintett Margit élete zajlik a cselekmény fő szálán: a kisgyermekből felnőtt, apáca lesz, a végén pedig élete lezárul. Ezt nagyon pontosan, egyértelműen jelzik azok az eszközök, melyeket Gárdo­ nyi kiemelten használ. Érdemes megnézni az egyes részek zárlatait. Az első egység zárlatában Margit önfeledten kacér mozdulattal hajába tűz egy tuli­ pánt, s közben Jancsit nézi. Ezért megdorgálják, s ő „talán könnyezett is szégyenletében”. A második rész azzal fejeződik be, hogy Margitra és há­ rom társára ráterítik a halotti leplet, ezzel végérvényesen apáca lesz; Jancsi itt is jelen van, s néhány korán nyíló rózsát helyez az oltárokra. A harmadik egység pedig Margit halálával fejeződik be, s Jancsi télen nevelt, liliom- és rózsavízzel illatosított liliomot helyez a halott lány kezeibe. Mint látjuk, a virágoknak kiemelt szerepe van a regény szövegében. A liliom ültetésével, felnevelésének titkaival kezdődik a regény, s Isten liliomának, Margitnak halálával, liliomos halálával végződik. Jancsi igazából nem tudja meg a liliom --------I 673 l ------- �titkát, apja meghal, mielőtt megmondhatná neki; ő csak az igazi titkot, a lélek titkát tanulhatja meg Margit példáján. Vajon ki a főszereplő? Gárdonyi maga mondja el nekünk, hogy mi volt a célja. Elképzelése szerint az abszolút főszereplő Margit, róla akarta írni a regényt. „Hogy munkám alakjául Jancsi frátert tettem, annak magyarázatát fölöslegesnek vélem. Munkácsy Krisztus Pilátus képénél is előbbre van téve egy jelentéktelen római katona, mégis Krisztus marad a főalak.” Ez volt a szándék, melyet aláhúz egy másik bejegyzés is a naplóban: „Kezdtem írni Szent Margit regényét”. Szerencsére az elkészült mű ennél jóval több lett: az emberi élet, a lét alapvető kérdéseit boncoló, személyes érzésektől átita­ tott alkotássá vált. Ez a regény, mint Gárdonyi szinte minden műve, a férfi-nő kapcsolatát ábrázolja, elemzi, gyötrődve, keresi a kérdést arra, hogyan lehet, hogyan kell élni. Magát a kérdést több szinten teszi fel, hiszen a főszereplők, Margit és Jancsi mögött ott van a többiek sorsa. Nem csak ők nem találhatják meg boldogságukat egymás mellett, hanem például egyedül marad Jancsi édes­ anyja, Julis asszony is, akinek reménykedése akkor kezdődik, mikor Jancsié, a pesti út során, miközben a jövőről beszélget a kocsissal, Miklós bácsival. S ennek rögtön vége is lesz, mivel őrá is rázárul a kolostor kapuja, s ezután már csak egyszer kérdi bátortalanul fiát, hallott-e azóta Miklós bácsiról va­ lamit. És ott vannak a szerzetesek, akik közül mindenkinek megvan a maga története, mint egyikük mondja. Volt, aki ölt is, de valamennyit megkísér­ tette a szerelem. Erről a legtöbbet Abris fráter tud, áld családját hagyta ott a szerzetesi élet hívására; elszökik egy nőhöz, majd visszatér, mert a két hívás közül az Istené volt az erősebb, ahogy Rudó fráter szavaival kifejezhetjük. Az egri múzeumban megtalálhatjuk az Isten rabjai kéziratát. Ott láthat­ juk, hogyan javított Gárdonyi az első kiadások előtt. Általános szokása volt, hogy kézzel írt, majd fiai gépelték le az első variációt, méghozzá úgy, hogy a gépirat csak a lap egyik felét foglalta el; erre azért volt szükség, hogy az író­ nak legyen tere a javításra-toldásra. Az Isten rabjai második lapján láthatjuk, hogy Gárdonyi hogyan írja bele filozofikus töprengéseit ebbe a lilás színnel gépelt szövegbe. Ide toldja be azt a részletet, mely majd kulcsmondat lesz: „Az élet a rothadásból k ik é i...” Ezt a hagymás növényekre mondja a már halálra készülő János kertész, aki valaha víg ember v o lt... és akkor mondja, mikor elkezdi magyarázni Jancsinak a liliom titkait. Befejezni nem tudja, a titok titok marad, viszont a fiú valamit felfog: azt, hogy a rejtélyt magának kell megtalálnia. És a végén megérti a lényeget, ezért nevezi Isten liliomá­ nak a halott Margitot. I 674 l �Az árpád-házi királylány sorsa is szennyből, rothadásból emelkedik ki. Kicsinyes gyűlölködés jellemzi mind az országot, melyért feláldozza m a­ gát, mind a kolostort, ahol nagyon sok bántalomban, lenézésben, értetlen­ ségben van része. O úgy érzi, hogy azért kell szenvednie, önmagát gyö­ törnie, hogy az ország sorsa megváltozzék, hogy testvére és apja ne egy­ más ellen harcoljon, amikor még a tatár veszedelem réme is ott lebeg az egyszer már végigpusztított ország felett. A zárdában pedig megvetésben és lenézésben van része; még a viselkedésüket is ahhoz igazítják a szororok, hogyan viszonynál a királyné „engedetlen’’ lánykához. Margit ál­ dozata a regényben mégsem hiábavaló: a helyzet lassanként javul; ha nem is visszavonhatadanul, de a király és fia között enyhül az ellentét, s a ko­ lostorban is nő a királylány szerepe. Még a büszke herceglányt is megtéríti a példája, vele együtt tesznek fogadalmat a családból is, s ezt a szülők is elfogadják. Valamiféle katalizátori szerepet tölt be Margit a példájával: a világ, ugyan csak egy kicsit, de jobb lesz körülötte. Kitartó tisztasága tisz­ teletet ébreszt a léha cseh uralkodóban, akinek az első felesége is apáca volt, mint ahogy megjegyzik a szerzetesek arról vitatkozva, hogy mi lesz Margit sorsa. És jobb lesz maga Jancsi. O is belátja, hogy a királylánynak elhivatása van. De meg kell értenie azt is, hogy e hivatást betöltve lehet Margit az övé. A két teremtés meglátja a másikban az érzelmileg neki rendeltetett embert, de egymásé csak Istenen keresztül lehetnek, Isten közvetítésével. A kislány Margit édes kisfiúnak nevezi Jancsit, mikor azt kéri, dobja vissza neki a labdát; némi kacérsággal hajába tűz egy virágot Jancsi előtt. De egy­ re inkább a láthatatlanság homályába vész, ott van valahol egy függöny mögött, ott térdel az oltár előtt, s alig látni belőle egy halvány vonást; ugyanakkor egyre inkább a fiúé is, mint ahogy egyre inkább az országé. Ezt Jancsi fráter megérti. Neki is megdobbant a szíve, mikor először látta a viruló kislányt a szigetre jönni; elbámulva nézte, mikor labdázott, fi­ gyelte hangját, kereste arcát a függöny mögött. És megtudta: akkor lehet az övé, ha Istené lesz. Szinte kétségbeesetten kérdezi társaitól, hogy ugye apáca lesz a királylány, nem pedig a cseh Ottokár felesége. Ehhez persze neki meg kellett tanulnia azt a leckét, mely szerint az ember „Isten lehe­ leté”, és hogy „addig élünk ezen a földön, amíg tisztára nem érezzük, hogy mikor azt mondom, én , az nem a test”. Eddig a pontig teljesen nem jut el, nem is juthat. Nem véletlen, hogy aki őt erre tanítja, az maga vívó­ dó, elbukó és fölemelkedő fráter, Abris. Margit és Jancsi lelki találkozása szükségszerűen ima által következik be. De ebben a találkozásban ott van mindkettejük vágya: a fiú keresi az alkal­ w sn~ P> Ú fc �mát, hogy láthassa a lányt, Margit pedig éppen őt kéri meg arra, hogy új Szent Ferenc imát adjon nekik, „súlyos nyavalyákról szólót”. E pillanatot így jeleníti meg Gárdonyi: „Margit akkor hozzáfordult: —írd le nekem, jó fráter. Jézus nevére kérlek! —Leírom —rebegte Jancsi. És áhítatosan pillantott Margitra. A királylány bársonyos fehér arcán gyönge pirosságot látott. Hosszúpillás fekete szeme nyugodtan nézett az ő szemébe. Olyan volt éppen, mint az álombéli paraszdány.” Azt hiszem, a világirodalom egyik legszebben megírt találkozása. Benne van a szerelem és a kétség, a kapcsolat és az elérhetetlenség, az áhítat és a való élet álma. M argit itt egyszerre földi és égi nő, s m indket­ tőt Jancsi szemével látjuk. Nem tudja, valóban elpirult-e Margit, de az világos, hogy nyugodtan tekint a fiúra, aki érzékek a lány szemének szépségét. Am it a jelenet nekik és nekünk mond: Margit a helyzet m eg­ értésében m ár többet tud Jancsinál. A fiú ezt csak a regény végén tudja átélni, m ikor már emberi, földi érzéseit is kinyilváníthatja. Ezért tesz M argitra liliomot. De olyan liliomot, melynek kelyhébe liliom- és rózsa­ illatot öntött, a üsztaság és a földi szerelem illatát. Benn a templomban, hiszen m indketten a megbocsátó Isten rabjai. De sírni csak kinn, a ka­ puban lehet. Hiszen ott van a reménye egy újabb életnek, melyet már csak neki, a gyarlóbb embernek kell átélnie. A regény elején még M áriaüveget lopott, ez mardosta, de a reinkarnációban hívő szerzetestől m egtudta: a reinkarnáció célja a folyamatos tökéletesedés, és Margit már tökéletes volt, „Isten liliom a”. Az a nő, aki az embert jobbá teszi, aki felemeli, nem pedig elbotoltatja, mint a többi, akiről Abris beszélt, a nőket „em ber-kígyónak” aposztrofálva. Em ellett az Isten rabjai olvasmányos történelmi regény is; itt haszno­ sítja m indazt Gárdonyi, amit az előző művekben kimunkált. Pontos a korrajz, nagy ismeretanyagot tartalmaz a regény, de egy pillanatig nem érzi az olvasó, hogy tanítják. A leírásokat, a szokások m egism ertetését, a műveltséganyagot úgy építi be, hogy a cselekmény részét képezik. Például a M argit-szigeti kolostort úgy ismerjük meg, hogy a gyerek Jancsi felfe­ dező körútra indul, s az ő szemével látjuk, miként épül a templom, a konyha, hogyan tervezik meg a kertet, m elyet majd Julis néninek, a gye­ rek anyjának kell megcsinálnia. A szokásokra egyrészt tanítják Jancsit, elm ondják, mit mikor kell csinálnia, hogyan kell véniát tennie, m ásrészt pedig a cselekm ény során is sok m indenről szó esik: ellenőrzi a prior az -S 676 & �apácakolostort, betegeket látogat az orvos-barát, vitatkoznak, mi jobb: a világi vagy a papi élet. Érdekes, hogy a szokásokat Julis néni szemével is m egism erjük, aki lelkendezve beszél M argit fejlődéséről, például arról, hogyan tud a kislány olvasni. M űvészi szempontból tehát meg lehet koc­ káztatni, az eddigi korszak szintézise a regény. És le is zár egy időszakot G árdonyi életében és pályáján. Sulyok Bernadett A SZENT, A KÍSÉRTÉS ÉS AZ EKSZTÁZIS (Kodolányi János: Boldog Margit) „Ha Isten mindenbatóy ha Jézus megszületett s meghalt a* emberek üdvéért, miért nincs vége már a világ végtelen nyomorúságának ? Miért nem érkezik el Isten országa a Siralom Völgyében? Nyilván azért, mert azoknak , akik a világ javáért könyörögnek, nincs még elég érdemük Istennél ” (Kodolányi János: Boldog Margit) A huszadik század magyar irodalmának egyik méltadanul háttérbe szo­ rított elbeszélőjének Boldog Margit című regénye pedig a tatárjárás kora és Margit jellemének alakulása képes megszólítani a mai befogadót. Elemzé­ semben segítségül hívom a mítoszkritika interpretációs módszerét. A re­ gény témája, egy leány szentté válása. így szinte felkínálja ezt a megközelíté­ si módot. A REGÉNY MAKROSTRUKTÜRÁJA A) A TÉR ÉS AZ IDŐ SAJÁTOSSÁGAI A bevezető és a befejező jelenet keretbe foglalja a művet, hangsúlyosak, szimbolikus jelentőségűek. Kezdőállapot a kislány Margit nyűgös ébredése, míg környezete, illetve Katerina soror mosolyog. A regény végállapota: most a sororok sírnak, míg Margit eltávozása e világból boldog, a beteljese.1 fi �dést jelenti. Az ellentét szövegszervező ereje a szerkezet egészére kiterjed. A külső, világi élet, valamint a gyarló emberi természet szemben áll a ke­ resztény önfeláldozás és erkölcs eszméjével. A főhős célja a keresztény mo­ rál és életvitel minél tökéletesebb megvalósítása, de ebben környezete foly­ ton gátolja. A regény három részből ál1, ami utalhat a Szentháromságra, Margit egész életében az Istennel való misztikus eggyéválásra törekszik. Az első rész Veszprémben játszódik a Szent Katerina-klastromban, Margit kilenc év körüli kislány, ez az egység az első áldozáshoz járulásával zárul. A második és a harmadik rész története a boldogasszony-szigeti kolostorban zajlik, végigkíséri Margitot kamaszkorától egészen a haláláig, ami huszonkilenc éves korában következik be. Az első két részben a narrátor gyermekéveit és serdülését beszéli el, a királylány-apáca folyton konfliktusba kerül környe­ zetével és próbatételeket kell kiállnia. Ezek az egységek dinamikusabbak és mozgalmasabbak, mint a harmadik rész, ami sok állóképet vonultat fel, az apácák életének lezártságát érzékelteti. A történet zárt térben játszódik, Margit alig hagyja el a két említett zárda falait. Kisgyermekkorát az ő visszaemlékezéséből és Olimpiádisz, a dajkája elbeszélése nyomán ismerjük meg. Mindössze az új kolostorba költözéskor kerül ki a külvilágba, majd amikor az öccse halála után apját meglátogatja Budán. Két helyszínen tárulnak fel egy viszonylag hosszú időszak, húsz esztendő történései. A szűk külső térnek és a terjedelmes időnek ez a kom­ binációja a lelki élet elsőrendűvé válását teszi lehetővé. Megnyitja az utat az ábrándozások, a látomások, a lelki konfliktusok ábrázolása előtt. A klastrom közössége is állandóságot mutat, a szereplők szinte végig azonosak, a jelle­ mek inkább statikusok mint változóak, habár előfordulnak átalakulások a magatartásban, a személyiségben. A REGÉNY KÖZÉPKORI VILÁGKÉPE - DÉMONIKUS SZIMBOLIKA. „A világot olyasképpen képzelték, mint a jón természetfilozófusok: a Föld kerek tányér, végtelen tengerek övezik, s hogy* a tengeren túl mi van, az már bizonytalan.” így ismerteti az akkori világelképzelést Kovács Kál­ mán a regényről írott tanulmányában. Northrop Frye már korábban idézett mitopoétikai művének második esszéje a szimbólumok elméletéről szól. A szimbólumot az archetípus átfo­ góbb kategóriájához sorolja. „Az archetípusok asszociatív nyalábok”, két fő fajtájuk a kulturális archetípus, mint például a kereszt, és a konvencionális �asszociációk, például a fehér színt a tisztasággal társítjuk. Leszögezi, hogy nincsenek szükségszerű asszociációk, amelyek állandóak és változatlanok lennének. A kanadai irodalomtudós a démonikus szimbolika tartozékai közé szá­ mítja a pokol, az ördög megjelenési formáit, ami a metamorfózis révén számtalan alakot fölvehet. Margit mindent és mindenkit, alti Istentől és az égi szférától elvonja, a Gonosz incselkedésének tart. Ezek feltérképezésénél felhasználom Csapó Julianna szövegolvasatát, aki mind az égi, mind a földi, mind az alvilági jelenségeket számba vette. A középkor pokolkultusza erősen áthatja a szereplőket, az örök bűnhődés helyét úgy képzelik el, hogy a vulkánok járatai vezetnek oda, s ha túlfűtik az ördögök a poklot, akkor a lángok kicsapnak a lyukon. Csapó Julianna egy olyan hasonlatréteget fejt fel, melyben állatok és nö­ vények szerepelnek, a különböző szférák küzdelmét érzékeltetve. A rossz, az emberi gyarlóság megtestesülhet kecske, borjú, kutya, macska, ló, bika és disznó képében. Amikor Margit leforrázza Zsuzsi néni kezét, majd bűntudattól hajtva megharapja a saját kezét, dajkája az „ördöng” cselekedetét látja az esetben. Am Virág, az egyik leánytársa kiosztja Margitot: „rémültödben megrágod a kezed, jön Olimpiádisz soror, osztán majd csudát lát benne.” A középkori emberek naivságát mutatja, h o g y minden bajt, betegséget, amit nem értettek, nem tudtak megmagyarázni, az ördög művének gondol­ tak. így mikor Margit gyermekként derekára köti dajkája ciliciumát, és ter­ mészetesen nem bírja fájdalom nélkül viselni, mindenki a Gonosz rontását látja szenvedő arckifejezésében. Ezúttal Olimpiádisz nyugtatja meg a többi­ eket: „A ciliciom öl tégöd, verágocskám,,1 Amint a kislány mestere cellájá­ ban várakozik, eszébe jut annak intése egy legyet látván: „Ördöng légy ké­ pében is megkésértheti az embört.” A fekete bakkecske, amivel Ancilla sorort becsapják, szintén a bűn jelképe. A királyleány úgy érzi, miután dajkája lánya, Erzsébet megérkezett, hogy az nem szereti már. A családja is hiányzik, s gyermektársai között sem ta­ lálja a helyét. A magány, a féltékenység és a megkeseredés borzalmas láto­ mást robbant ki benne: a pokol képét látja, fortyogó üstökben fő az egész kolostor, még apja és anyja is. A veszprémi zárdába látogató Sára asszony a farkasok rémtetteiről me­ sél, a vadállatok gyermekeket, sőt felnőtt embereket raboltak a télen; a far­ kas hagyományosan a Gonosz állata. Kormos, a klastrom kiskutyája fekete; a keresztény szimbolikában a fekete kutya a hitetlenséget jelképezi. Margit nagyon szereti a jószágot, ez az érzés annyiban tekinthető az ördög cselve-I 6° 7‘ 0' & Ui M �tésének, hogy később maga tartja a Gonosz csábításának, ha valakihez, va­ lamihez túlzottan kötődik. Az egyik esti felolvasás egy Örzsébet nevű leányról szólt, akit jegyese ké­ pében szállt meg az ördög. A történet hallatára egy ifjú novícia, Benedicta, akinek a vőlegénye, Ákos őr a tatárok elleni harcban esett el, a felolvasó soror kezéből kitépte a kódexet, és „tiporta, rúgta, mint a megvadult bika”. A való­ színűleg epilepsziás rohamot kapott lánytól egyedül Margit nem riadt meg, kezét a karjára tette, és lecsillapította. A veszély elmúltával értette meg: „szemtől szemben állott a Pokolbélivel... Benedictát is a jegyes utáni vágy búsította, Ákos őr képében szállta meg az ördöng.” l ehat a szerelmet és a szerelem utáni vágyat a Sátán munkálkodásaként nézte. Később a betegház­ ban fekvő Benedictán Anselmus atya elvégezte az ördögűzés szertartásait. A leány hónapok múlva épült fel teljesen levertségéből. A következő évben Margit az első áldozásra készül. Olimpiádisz sororral a halálról elmélkednek, a királylány elfelejti halálfélelmében dajkája egykori intését a léggyel kapcsolatban. „Gyenge kis hang siránkozott benne: nem, nem, nem ... nem akarom! Mint a légy, melynek keserves zümmögését itt hallgatta egyszer ebben a cellában, szűkölt benn a rémület.” Olimpiádisz arra tanítja védencét, hogy meg kell tagadni azt, mi halandó, s azt kell megragadni, mi örökkévaló. Vagyis annak kell élni, amin nem fog a halál hatalma. Anselmus fráter közismert története, amit már számtalanszor elbeszélt a sororoknak, a bor általi megkísértésről szól. Egy7 ízben a sok bortól aludt el imádság közben, erre kiöntötte a maradékot az ablakon, „a korsót össze­ törte, s azóta nem incselkedik vele a Pokolbéli.” Más alkalommal az ördög kenyér képébe bújt, böjti fogadalma megszegésére ingerelte, de a barát elle­ nállt. Ezek a történetek a középkori hitvilág bemutatását szolgálják, hiteles atmoszférát teremtenek Margit alakja köré. Csenge, az egyik gyereklány megfigyelései nyomán Anselmus frátert és Aquinata sorort mindenki árgus szemekkel vizslatja, észreveszik a köztük támadt vonzalmat, bár erről ők szót sem ejtenek, csak zavartan köhécselnek. „De mégis, a pokolbéli kísértő ott incselkedett körülöttük”. Az elbeszélő nyitva hagyja a csábítás kifejletét, annyi közöl, hogy a Nyulak szigeti zárdába sem Anselmus atya, sem Aquinata soror nem tart az apácákkal. A második részben Margitnak a testiségből fakadó kísértések egész gar­ madájával kell szembenéznie. Első kísértő álmában Benedicta novícia ké­ pében zaklatja a Gonosz, az ő csókjaitól riad fel. Margit retteg az emberi nemmel való végzetes azonosságától. Reggel „egy nagy, sötét, vastag éjsza­ kai pillangót” talál cellájában, melynek még a vére is fekete, azt gondolja, az ördög ezúttal pávaszemes pillangóként próbálkozott nála. i 680 Jf �Egy őszi éjjelen újra előveszi Margitot az érzéki sóvárgás: „Fájó feszülés égett a mellében, nehezen lélegzett, szíve sajgott, mintha megint beleütötték volna a tompa hegyű, láthatatlan kést. Ördöng kése ezó.” Reggelre kelvén nagy változást észlel testén, Olimpiádisz világosítja fel, hogy most már nagylány. Margit lázadozik e természeti törvény ellen, gondolkodásmódja szerint vereséget szenvedett: „Hát hiába akart olyan lenni, mint Isten szentjei, hiába királyleány... Olyan tisztátalan asszonyi állat, mint a többi.” Ám mindig rátalál az újrakezdés tartalékerőire, most válik igazán fontossá, hogy legyőzze önnön testét. Szembeszáll mindenkivel, alti könnyíteni akar dolgain. Egyik este két asszony egy fiúgyermeket hoz hordágyon, akinek a lábai össze vannak zsugorodva. Péterfia Istefán a klastrom kórházába kerül Mar­ git kérésére. A sororok mind örvendeznek, csak Benedicta fogadja mogor­ ván. „Szép, gömbölyded arcán kellemetlen sértődöttség, irigység sötétlett”. Számon kéri Margiton, hogy másként szereti a fiút, mint a többi beteget. Erre Margit felteszi a leleplező kérdést Benedictának: „S vajon mért késérte ördöng álmomban éppen a te képedben!” A novícia elpirul, majd azt java­ solja, vizsgálja meg lelkét a cellájában este, s rá fog jönni, hogy hazudik: „Én már megvizsgálám az enyémet. És tudom, hogy bínös valék.” Amint elballag, Margit töprengve néz utána: „Tám igaza vagyon.” A Gonosz tehát képes az embert a jócselekedetein keresztül is megkísérteni, ha valakit ápol és gondoz. Benedicta és Alexandria azt javasolja, hogy pusztítsák el a fekete macska kölykeit, ami hisztérikus tiltakozást vált ki a többiekből. Még Margit is azt kívánja, h o g y bár büntetné meg őket az Isten kegyetlenségükért. Álmában az anyamacska és a kölykök felugranak az ágyára, s dorombolva-nyalogatva hízelegnek neki. A macska férfivá változik, s a leány felismeri: „Te a gonosz lélek vagy!” Ez a büntetése, mert neheztelt Benedictára és Alexandriára. A flagellum ellenszeréhez nyúl. Margit az új priorissza, Olimpiádisz beiktatásának estéjén tudja meg, hogy a cseh király őt kéri feleségül apjától. A novícia szembeOyDÁl szülei­ vel, az egyház és a kolostor érdekeivel, külpolitikai szempontokkal. Min­ denki őt hibáztatja, de vádolják a provinciális és a priorisszát is az elhibázott nevelésért. A leány teste-lelke tiltakozik a terv ellen, s megkeseredettsége mindenkiben ellenséget lát. „L^gy érezte, ördöngök gyülekezében ül, csak lesik az alkalmas pillanatot, hogy a nehezen felépített épületet, lelke tiszta­ ságának és tökéletességének hófehér épületét romba döntsék.” Tehát egész környező világa a Gonoszé, amennyiben el akarja őt tántorítani szándéká­ tól, h o g y Krisztus menyasszonya legyen. --------I 681 l ------- �Újabb próbatételt egyik ápoltja, az öreg Erzsébet soror halála jelent. Megpróbálja legyőzni halálfélelmét a holttest mellett virrasztván: „Tudta, hogy ez az a rém, amely legkönnyebben fellázítja a lelket Isten ellen. Ez az a titok, mely kísérletbe viszi a legerősebb hitet”. A kísértéseket általában ön­ sanyargatás, vezeklés követi, ez alkalommal Isten megvilágosodással jutal­ mazza, feltárul előtte minden titok. így kapcsolódik életében szükségszerű­ en össze az alvilági és az égi szféra. Az apácák egyik neveltje, M argaréta hercegkisasszony abban leli örömét, hogy rém ítgeti a sororokat. M argit szöges cilicium át is felfede­ zi, amit a királylány csütörtöktől vasárnapig szokott viselni, m indenki­ nek elpanaszolja, hogy a szöveg öv m egszúrta a kezét. „M argit egyszer csak arra ébredt, hogy fél ettől a kislánytól, és szíve m élyéből kívánja, bár vinnék el innét.” De rajtakapva m agán bűnén, még több aszkézist ír elő m agának. Bátyja gyerm eke, a kis Erzsébet iránt érzett anyai szeretetét is aggályosán szemléli. M egfordul a fejében: „ha neki ilyen le ­ ánykája lenn.” Beleborzong, hogy az ördög ártatlan gyerm ek képében környékezi meg. Élete legnagyobb megpróbáltatása a családi viszály atyja és bátyja között. A harc a kolostor lakóit is megosztja, Margit pedig elhatározza, testi mivol­ tában töri meg „ördöng hatalmát.” Öccse halálhírére Margit elhagyja a zárdát, hogy meglátogassa édesapját budai palotájában. A profán világot teljes egészében a Gonosz hatalma alatt állónak tartja. „Margit torkában rémület szorong, szaporán suttogja imádsá­ gait, szemét lehunyja, fejét lesü ű ... Ördöng pedig kiveti szőrös hasát az alkonyainak, szája szélesen vigyorog, torka röhög, vakarózik, és nagyokat ver a combjára. Szemérmetlenül kitárja tagjait a világ elé.” A külvilág Margit számára ismeretlen, ezért ijesztő, ezen felül szépségeivel elvonja őt Isten keresésétől. Az ördöggel való csatázás, ami legtöbbször tulajdonképpen természetének, ösztöneinek a megfékezése, környezetének a meggyőzése, végigkíséri az árpád-házi királylány egész életét. S Margit végül minden próbálkozásán győzedelmeskedik. APOKALIPTIKUS SZIMBOLIKA Frye elméletében az apokaliptikus képiség a démoni szféra ellentéte, ugyanúgy számtalan módon megnyilatkozhat, mint az alvilág. Itt nem kor­ látozhatjuk az embert két természetes elemére, a földre és a levegőre. A tűz az ember evilági élete fölötti szintet, a víz az élet alatti szintet - de nem ártó értelemben - képviseli. 682 r �Margit első furcsa dolga, amit később csodának magyaráznak, a kézfor­ rázás epizódja. A lószőrcilicium kipróbálásakor sem értik, mitől oly sápadt, s mért rángatja a derekát, nagy csődület támad körülötte. Csak Olimpiádisz tudja, hogy az övtől szenved, a többiek égi jelnek gondolják. A kislány zo­ kogásának okát az egyik vacsoránál - éppen halott nénjére gondol - szintén izgatottan találgatják. Margit meglepő válasza: „Csak úgy magamtól sírék, mert haliám a halált.” A felolvasás az élet és a halál párbeszédéről szól, a sororok mégis elcsodálkoznak, hogy csupán a nagy átélés ríkatta meg a le­ ányt. Margit egyre határozottabban utasítja el az új kappát, a konyhán moso­ gatni segít, majd nem akar mosdani. Tekintete mindig cellája kőkeresztjén pihen meg, ami szokássá változtat rendkívüli helyzeteket. Ha sokáig nézi a feszületet, nekilódul a képzelete, s átemeli a látomások világába. „Konkrét szemlélet és beleélés —ez vezetett el a látomás képességének a megszerzé­ séhez. Imát imára halmoz, addig veti a véniákat (önsanyargató térdreborulási mód), míg a térde véres, dagadt nem lett, „s a könyöke olyan, mintha ló farkán hurcolták volna meg.” Ekkor tekintenek először szentként rá. Le­ ánypajtásai mind bocsánatot kérnek tőle, még Alincsa is, aki sokáig kételke­ dett tettei őszinteségében. Egyedül Csenge marad engesztelhetetlen iránta, irigysége gyűlölködővé teszi. A megszállott Benedicta lecsillapítása után válik világossá Margit számá­ ra, a Gonosszal szállt szembe. A térdeplőre roskad és imádkozik: „érezte, ahogy az Atya lehajol hozzá a magasból, a sötétségből, hóna alá nyúl, s emeli, emeli fel, magasra, a mennyezetig, azon is túl.” A betegházban lába­ dozó Benedicta arra kéri, hogy ő meghal, imádkozzék a koporsójánál. Mar­ git válasza megijeszti: „Nem halsz meg hamar, Benedicta. Én hamarább meghalok”. Ez a jóslat korai haláláról előrevetíti további önsanyargató cse­ lekedeteinek mértéken felüli voltát. Margit húsvét vasárnapján töredelmes gyónás után járul az első áldozás­ hoz, e nagyböjti időszakban ismerkedik a Mária-kultusszal, a planctust a m i­ sére jövő néppel együtt énekli. „S amikor az ostyát felényújtóttá Anselmus fráter, úgy érezte, két erős kar lenyúl érte, megemeli s viszi, viszi fel, a m a­ gasba”. Margitnak szinte természetes képességévé vált a látomásba áthajlás. A Nyulak szigeti klastrombán Margit órákat tölt az egyházban, amikor senki sem tartózkodik ott, s megbővülten mered a hatalmas kőfeszületre, iszonyattal tölti el a kereszthalál kínja. Azon az őszön, amelyen nagylánnyá lett, Margit kitakarítja az udvar vé­ gén levő árnyékszéket. Ehhez a munkához, senkinek nem volt kedve, foly­ vást halogatták. Olimpiádisz megbotránkozva cipeli el onnan: ,,Hát az �hiszöd, disznóólban vagy, nem klastrombán?” A bepiszkolt ruhájú leányt a fürdőházba vezeti, s tanácstalanul töpreng: „Mi lesz, te? Szent lész avagy igön nagy bínös?” A sororok ismét izgatottan beszélnek róla, megoszlik a véleményük. Margit hímeve túljut a klastromon, vasárnaponként egyre többen látogat­ ják meg a közbenjárását kérve. A királylány mindenkit meghallgat, biztat, vigasztal. Odaadóan ápolja a beteget, köztük a beteg lábú Péterfia Istefánt, aki rajongva szereti: „Csak azt akarta, hogy Margit ott legyen mellette, s tegye a kezét a térdére... Erre legélesebb kínjai közepette is elmosolyodott, ragyo­ gó bogárszemét, mint valami kiskutya, rászegezte Margitra, s úgy rázogatta a fejét, mintha közös titkuk lenne.” A kutya hűségszimbólum, a hasonlat a fiúcska ragaszkodását érzékelteti. Arról beszél, hogy majd feleségül veszi, de Margit szabadkozik, hogy ő apáca lesz. Istefán elmondja, hogyan szerzi vissza Batu úrtól Margit atyjának piros sátrát, s majd abban fognak lakni. Olimpiádisz beszámol a királynénak, hogy Margit lőszőrciliciumot visel, böjtnapokon egész éjszakákat átvirraszt, s a konyhán, a betegházban a leg­ durvább munkákat végzi. Mestere és édesanyja nem tehetnek egyebet, mint aggódnak és imádkoznak érte. Kísértő álmát követően, amelyben a fekete macska férfivá változik, Margit horgas korbáccsal bünteti meg érzékeit. Az aszkézis eredménye a levitáció: „elvesztette a súlyát, a szűk cella falai kitárultak, a mennyezet eltűnt, s ringató, lüktető lebegésben emelkedett magasra a hideg kőkockákról.” Jolent soror egyszer látta, hogy „Margit nem is állott a kövezeten, am i­ kor imádkozott, hanem egy jó arasszal a pádimentum fölött 1. heget Elena soror pedig azt vette észre a templomban, „hogy Margit teje fehér égi fény villog.” Figyelmezteti is erre a novíciát. Margit b idog:.n c*imélkedik a fénysugárról: „ez az a tűz, mely az apostolok fejére leszállóit pünkösd napján... A Szentlélek égi tüze ez”. Margiton tehát láthatóvá vál­ nak a szentek, boldogok attribútumai, Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy kivá­ lasztottja. Amikor a cseh királlyal össze akarják házasítani, az egyik sorort megbíz­ za, hogy a kertésszel készítessen egy sündisznó bőréből flagellumot, s ezzel a kegyetlen szerszámmal diszciplináltatja magát. „Ilyen flagellumot senki sem használt a klastrombán, a legkegyetlenebb korbács egy több ágú, hor­ gas szíj volt.” A novícia Benedictát tartja a legmegfelelőbbnek a korbácsolás elvégzésére, akit elutasított rajongása agresszívvá tett: „addig verte, míg ki nem hullott kezéből a korbács. Akkor sírva térdelt mellé, könnyeivel áztatta mezítelen vállát, rajongva csókolta vérző sebeit.” Istefán könyörög Margit­ nak, h o g y ne menjen a cseh királyhoz, a leányt még ez a kérés is kínozza. g 684 | �Margit „lassanként észrevette, hogy már nem is ebben a világban él, jól­ lehet minden gondolatát és figyelmét e világból való munkáknak, szegé­ nyeknek, betegeknek szentelte.” A reális érdekek láncolata nem az ó világa: „ha a valóságos világ földjére tette a lábát, már süllyedőben volt, már elszo­ rította szívét a magány hideg fuvallata.” O csak a transzcendencia homályán át tudott ide visszapillantani. Felavatása után Margit nem ölt új kappát, sem új vélomot (fátylat), m in­ denféle posztókból foltozza meg viseltes köntösét, vagy használt vélomot kér. Két ciliciumot hord: az egyik lószőrből és gyapjúból, a másik lófarok­ ból és tehénfarokból készült. Fejét, ruháját ellepik a tetvek, aminek oka: „Fejét meg nem mosta, csak a kezét, arcát öblítette le. Lábát térdén felül víz sohasem érte.” Az árpád-házi királylány az aszkézissel jegyezte el magát. Margit egy fazekat Csenge előtt kikap a tűzből, aki a versengés hiábava­ lóságán felbőszülve egy mocskos, vizes rongyot vág Margit arcába. „Ebben a gyors, vára dán pillanatban érezte, hogy Jézus, a szelíd vőlegény ott áll mellette, csendesen ránéz és mosolyog.” Az égi jegyes sorsában való osztozás boldogsággal és szelídséggel tölti el. Csapó Julianna véleménye szerint az emberi test leírásai Krisztus meg­ kínzott teste körül rendeződnek. Istefán, a beteg kisfiú bordái „Margitot Jézus Urunk bordáira emlékeztették.” Margit testi mivoltában is illeszkedik a vállalt eszmerendszerhez: „sovány vállából élesen ütött ki a vállperec ka­ réja, bordái egytől-egyig látszottak”. A behunyt vagy ragyogó szem az elra­ gadtatás jelzője. A lehajtott fej akár a lesütött szem az alázatosság szimbó­ luma. A templom nagy kőfeszületén az Üdvözítő „fejét jobb vállára hajtva, és szemét behunyva, homlokán a töviskorona vastag, éles tüskéivel koszo­ rúzva” függ. Margitot révületben töltött pillanataiban láthatadan karok emelik a magasba, ő pedig karjait szétterjesztve várja a lebegést. A krisztusi közeg jegye a madár, ami az eget és a holtak égbe szállott lel­ két jelképezi. Margitnak „madárszámyként remegő keze” van, Benedicta „madár-Margitá”-nak becézgeti. Olimpiádisz ,,amyverág”-nak, „verágocskám”nak szólítja Margitot. Csapó Julianna a regény színszimbolikáját részletesen elemzi, én néhány, az égi szférát jelző színre térek ki. A fehér lehet a megtisztulás, az újjászü­ letés, a feltámadás színe is. Margit fehér teste gyakran kerül az elragadtatás állapotába. A cseh király elé készülő királylány fehérbe öltözik. Amikor Béla és István belháborújának vége, újra „látta a fehér szármái, szikrázó angyalok légióját, a lassan alálibegő, csillagos hajú Asszonyt és Jézus Ur szelíd, mo­ solygó arcát.” Lecsapolja a szögekkel kivert vasövet derekáról, és szöges saruját ezután csak csütörtöktől vasárnapig viseli. Ahogy távolodik Margit a ■J 685 �földi világtól, úgy fokozódik fehérsége, mint fehér árnyék suhan a folyosó­ kon. Fekete színű a kolostori öltözék. Amikor Margitot felavatják, „megfeketézik”, akkor válik teljes egészében Jézus elkötelezettjévé; a fekete itt a világmegvetés, az áldozat szimbóluma. A föld vonzatkörét a piros arc, az égiekhez való tartozást a vörös szem jellemzi. í g y ritka kivétellel mindegyik apáca szemhéja veres. A szürke a holtak feltámadására, az újjászületésre emlékeztet. Margit elnyűtt fekete kappája szürkévé fakul, István és Béla viszálykodása idején „szürke árnyék­ hoz” hasonlatosan jár, arcát „szürkébe hajló sápadtság” lepi el. Az alázat és szegénység színe a barna. Margit haja dióbarna, szemei bar­ nák. A királyi család férfitagjai is így néznek ki. Benedictának „nehéz, barna haja van”, Istefán „göndör, világosbarna” hajú. Margit elgondolása szerint a gyermek Jézusnak „göndör, olajbarna” haja van. Az arany az utolsó stáció az égi világhoz való közeledésben, sőt maga az égi világ. Margit istenkép­ zete a hatalmas úr a fényes várban. Erzsébet soror halálakor Margitnak a tökéletes megvilágosodásban van része: „A felismerésnek ebben a csodálatos, váratlan, értheteden pillanatá­ ban látta, testi szemeivel „látta”, ki az Isten... életek milliói indultak ki tőle, és tértek vissza Hozzá, s O egyszerre látta a kezdetet, mely Benne volt, és a véget, mely Hozzá tért... olyan világos és tiszta volt, amilyen csak akkor lehet valami, ha égi értelem sugara tűz a lélekbe. Margitot élete utolsó sza­ kaszában állandó eksztázis keríti hatalmába. „Hóhér nem gyűlölte oly hide­ gen áldozatát, ahogy ő a maga testi mivoltát. Nem maradt rejtve hidegen őrködő elméje előtt semmi, ami a test természetéből, vágyaiból, lázadó gyengeségéből támadt.” Az átszellemülés, az égi tűzből részesedés ára a földi szükségletek megtagadása. Apja halála megérteti vele, „hogy a halál az utolsó lépés Istenhez.” Saját ha­ lála bekövetkezését tíz napra jósolja. Az agónia pillanatképei álomszerű, csen­ des önkívületben mutatják, amelyből néha a valóra réved: „úgy’ érzi, a test, mely annyiszor megtagadta szolgálatait, most széttágul, szétszóródik a végtelen tér­ ben, nem fáj semmi, nem kínozza szomjúság vág}7 éhség, fáradtság vág}’ álom. Mintha a keze sem az ő keze lenne már, meg tudja ugyan emelni, de úgy tekint rá, mint valami idegen tárgyra... Jó így feküdni, szabadon, könnyen, szinte a magasságban lebegve, mintha ringató hullámok vinnék, emelnék egyre fel­ jebb.” Végül a tizenharmadik napon egyesülhet jegyesével. I 686 1* �Kovács Sándor Iván Felföldi íróportrék PÁZMÁNY PÉTER 1. Hol lakott, honnan országolta egyházi alattvalóit és híveit Pázmány Pé­ ter (1570—1637) esztergomi érsek, legnagyobb katolikus írónk, „a magyar próza atyja”? —szoktuk kérdezni a vizsgázóktól konikviumokon. Többnyire úgy válaszolnak: Esztergomban! Pedig nem ott, és nem onnan, hanem a Felföldön: Nagyszombatban és Pozsonyban, hiszen a Dunáig a töröké volt a Dunántúl, míg vissza nem foglalták Budát a keresztény hadak. Az esztergomi érsek csak a Királyi Ma­ gyarországon működhetett; annak is legnyugatibb szögletében, Bécshez közel. Nagyszombatot Pázmány atyánk az első sikeres magyar egyetemala­ pítással tette nevezetessé 1635-ben, Pozsony városának pedig az érseki pa­ lota majdani uraként is hűséges polgára volt. 1613-ban megjelent hatalmas hitvédelmi K alauzt Pozsonyban adta ki, és egy év múlva, bizalmas hangú levél kíséretében, tiszteletpéldányt küldött belőle Pozsony város tanácsának; többek között azért, mert —amint írja —„azminémű kisdet ajándékot ke­ gyelmetek eliben küldök, azt az kegyelmetek gondviselése bízott királyi fő­ városban szerzettem és nyomtattam”. Pozsony sokáig volt „királyi főváros”: 1514 és 1848 között itt székelt a kormány és a magyar országgyűlés. Trianon után, majd az önálló Szlovák állam létrejöttét követően Pozsony-Pressburg: Bratislava, a szlovákság fő­ városa lesz. Amikor néhány éve a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet Pázmány-konferenciájának résztvevője voltam, Koncsol László kalauzolt a város sűrűjében. Pázmány lakóhelyét tudakolom tőle. László barátom a szlovák köztársasági elnöknek otthont adó Grassalkovich palota mögé, egy másik palotára mutat: - Látod, ott lakott Pázmány Péter; majd az újabb időkben Meciar akkori miniszterelnök. Azt már kevesebben tudják, hogy a pozsonyi érseki udvartartásnak Páz­ mány Sellyén elkészítette legapróbb részletekkel törődő, 27 pontba szedett napirendjét is. Intézkedik benne mindenről: alaposan kotorják ki a kémé­ nyeket; tiszták legyenek az abroszok; „az palotában v a g y ebédlőházban” I 687 g- �mindig illendő kíséret legyen mellette; az inasok misén az érseki szék előtt sorakozzanak fel; aki levelet hoz, ne őt háborgassa, hanem az „comornikhoz igazittassék”; ha kocsikkal kísérik útjában, a prefektus már előtte való este ragasszon nevekkel teleírt cédulákat a szekerekre, hogy reg­ gel ki-ki tudja, melyiken kell utaznia; a gyertyát, fáklyát tartó inasok ko­ rommal, lánggal „meg ne sinusának” kőfalat, grádicsot, oszlopokat... Pázmány életművét is ilyen megtervezett, szoros illeszkedési!, a dolgok rendjét és összefüggéseit nagv pontossággal, rendíthetetlen hittel és szenvedélves meggyőzni akarással tisztázó-kodihkáló műalkotásnak látjuk. Amit írt, súlyra és kötetszámra is hatalmas: a századfordulón megjelent összkia­ dás tizenöt vaskos kötet, legalább harminchat kiló. De még a Pázmánv életrajz és a pályakép is „m egtervezettének, elrendeltnek látszik: csupa hely tállás, foly tonos, hősies munka, magabiztosság, szédítő karrier, és az isteni igazság előtti alázat az utolsó szívdobbanásig. Pázmány a Partium a protestáns szülötte: az Alföld és Lírdély kapujában, Váradon látta meg a napvilágot. Apja Bihar megye alispánja volt, a kisfiút csak 1583-ban katolizálták, minekutána megözvegyült apja katolikus aszszonvt vett feleségül. Az apa második házasságából Pázmánynak született egv féltestvére, akinek nevelésével ő törődött. Minden rokoni gyöngédségét erre a költő Zrínyivel egyidős Pázmánv Miklósra pazarolta: birtokot vett neki Morvaországban, külföldön taníttatta, s másik „gyámfiát”. Zrínyit ajánlotta neki példaképként. Pázmánv Miklós becsben is tartotta a S\mm kötetet (verses Zrínyi-dicsőítést írt bele), de méltatlan lett mind nagybátyjá­ hoz, mind a példaképhez. Semmirekellő peregrinus volt: párizsi divatszám Iái máig kifizetetlenek, Veszprém főkapitány aként sem vitézkedett. Pázmány Miklós veszprémi kapitány Pázmány Péter | 688 | �Pázmány Péter mintadiák volt, pályáján folyamatosan emelkedett. A kolozsvári jezsuita gimnáziumban tanult, 1587-ben belépett a rendbe. Krakkói, bécsi, római tanulmányok után filozófiatanár Grazban, majd gyóntató Kassán, Vágsellyén. 1616-tól esztergomi érsek (ehhez fel kellett menteni jezsuita fogadalma alól), egyszersmind főkancellár; II. Ferdinánd követe Rómában, az erdélyi fejedelemséggel folytatott tárgyalások sikeres lebonyolítója. A pozsonyi Szent Márton-katedrálisban nyugszik; kriptája azonban a templom elé vezetett autóút staűkai következményei miatt nem látogatható. Neve az 1950-es években lekerült az ország első egyetemének homlokzatáról, szobrát Budapest VIII. kerületébe, a mai vigalmi negyedbe száműzték. A Pázmány Péter nevet a piliscsabai katolikus egyetem - úgy is, mint a Teológiai Kar jogutóda - viszi tovább. Csak dzennyolc éves koráig élt szülőföldjén, ám egy pillanatra sem fe­ ledte. A csős%t mindig így mondta-írta: kerülő (így tanulta meg ezt a szót bi­ hari szülőfalujában ennek a portrénak a rajzolója is). Bihar kétnyelvűségéről ugyancsak maradt emléke Pázmánynak: az Imádságoskönyv (1606) egy román közmondást idéz. Az ifjú Kemény Jánossal (a későbbi erdélyi fejedelemmel) többször beszélgetett Erdélyről. A császár meghitt bizalmasa, a kancellár­ bíboros nem hagyott kétséget véleménye felől: „tekintetünk [...] csak addig durál [van tekintélyünk] az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni.” Amikor Kemény hazahívná és visszatérítené, ily bölcsen válaszol heves természetű földijének: „Hazádnak is pedig, ki nékem is hazám, ott lakva kevesebbet használhatnék.” Negyven év távolá­ ból még szebb vallomásban fordult „édes nevelő hazájához”, „az böcsületes Bihar vármegyéhez”, mondván: „Soha azolta [...] feledékenségben nem volt előttem emlékezeted, sőt kívántam és kerestem abban módot, hogy velem való dajkálkodásidat [...] megköszönjem”. Ez a líraiság, ez a tárggyal való azonosulás tűnik fel a Kempis-fordításban is (Krisztus követéséről\ 1624). Pázmány magyar Kempise prózaírásának csúcsa; valóban „oly kedvesen folyik, mintha először magyar emberiül, magyarul Íratott volna”. Csupa emelkedettség, nyelvi tökély: „Jézusnak nemes szerelme nagy dolgok cselekedetire izgat, és a tekéletességnek szomjúhozására szüneden ébreszt. A szeretet f e l igyekezik, és a földi dolgoktul meg nem tartóztatik.” A Bihar-szerelem megvallása /<?felé igyekvő; a stiliszta Pázmány ezt is reme­ kül csinálja; a partiumi városkák, falvak földműves-állattartó népének for­ dulataival él: „mészárszékre” vitt, „szarván kötött ökör”, „kerékvágás útja”, „esztrengára [vesszőből font akolba] hajtott juh”, „setét estve egy csapiár­ nak két pint bor árát” leszámoló tőzsér... Arany nagyszalontai Toldijának tájreahzmusa, népismerete nincs is olyan messze innen. I 689 £ �A pályakezdő Pázmány kíméletlen „harcoló írásokkal” tette ismertté nevét. Első renden az evangélikusok és a kálvinisták magyarországi reprezentánsainak vitairataival „vívott bajt”, de magát Luthert s Kálvint is cáfolta. Hidvédő har­ coknak, egyházépítésnek szentelt pályafutása megszakítatlan hősi küzdelem. Kötelességeként vallotta, hogy „mind nyelvünkkel, mind szeges írásunkkal vitézkedjünk” (Kalau%)\ egész földi életét úgy fogta fel: „oly vitézkedés, melyben az örök életért és a tökéletes erkölcsökért szüntelen bajt vívunk”; „Consummatum est, végbevitetett harcolásunk” — heroi-zálta a megfeszített Krisztus kínszenvedését és halálát (Prédikációk). Akár-csak Zrínyi a maga Fessji/^/-himnuszában: „Bajt víttál, harcoltál halállal vité-zül.” Pázmány és Zrínyi heroikus, küzdő életfelfogása csak céljait tekintve különbözik egymástól. A vallási kérdésekben toleráns Zrínyi „szép hierar-chiá”-nak látja a vallást. Páz­ mány az egyeden igaz katolikus vallás védelm-zője, noha maga is támogatja, hogy a protestánsok vallásszabadságot kapjanak. Az ő korában persze még „nem beszélhetünk mai értelemben vett ökumenizmusról. Akkor a katolikusok és a protestánsok egyaránt relativizmusnak vették volna az ökumenét, a dialó­ guskeresést, a vallási türelmet.” (Szabó Ferenc) A címváltozatokkal megjelent, folyton bővülő, alakuló, legnagyobb sza­ bású Pázmány-mű, a K alau^három kiadása az újabb kutatások szerint „sok ezer stiláris változtatást” mutat: „az elébb kibocsátott könyveim részeit mostani írásomban alkalmatos helyekre rendelem [...] és tetszésem szerént megjobbítom, megrövidítem, megtoldom, ahol helyesnek aktom [vélem] lenni. Sőt [...] sokszor világosb értelemmel, jobb renddel, ékesebb szólás­ sal, újabb bizonyságokkal hosszabbítom vagy rövidítem írásomat.” Örök szerzői magatartás: ki nem ezt teszi, ha teheti? Ezt az eljárásmódot Hargittay Emil a 2000. évi hasonmás kiadásban az Elöljáró levél szép bekez­ désével szemlélteti: „Új találmányokat és magam fejéből költött dolgokat tőlem senki ne várjon. [...] Azért igyekeztem azon, hogy a régiek nyomából ki ne lépjem: hanem az ő fegyverházokból vegyek diadalmas kardokat, me­ lyekkel a régi tévelygések nyak szakasztatott.” Azt is mutatja ez az izmos mondat, mennyire innen esik Pázmány „mérsékelt barokkja” Rimayék vég­ letes manierista concettóitól. Az író és vitázó Pázmány meggyőzni akar: eszköze és célja a velős, világos, szemléletes magyarság. Pázmány, mint „a magyar próza atyja és törvényhozója” (Kosztolányi) élete utolsó nagy vállalkozásában, évtizedeken át elmondott Prédikációi gyűjteményében (csak kinyomtatásuk három évig tartott) szónoki és elbe­ szélő ereje teljében mutatkozik. Megrendítő utószót ír hozzá: „Szándékom vala, h o g y még egynéhány prédikációt kiterjesszek, melyek üszögében [kez­ deményként] vannak írásim közt. [...] De mivel ez a könyv felettébb öreg--------J 690 2------- �bedett [nagyobb lett] és romlott egészségem derék munkámra alkalmadanná változott, itt végzem prédikációimat. Henem amit Karácson napján sok és nehéz akadozással, sőt, félbeszakasztással prédikállottam utószor Nagy­ szombatban, 1635. év végén, mivel készen vagyon, ki hagyom nyomtatni. Alítom [hiszem], hogy ez lészen vége a negyven esztendőtül fogva való prédikálásomnak, mert mellyem fulladási, hurutok és belső szelek szaggatási, emlékezésem fogyatkozási, fogaim kihullási, egyéb mindennapi sok nya­ valyákkal egyetemben, alkalmatlanná tettek a prédikálásra.” Pázm ány a Prédikációk m egjelenése (1636) után egy évvel meghal. A végpontról viszatekintve, életének eseményei és az élmények tanulságo­ san kibonthatók szentbeszédeiből. Szuggesztíven vizionálja „anyánk” terhességét és m agát a születést: „Tíz hónapig egy setét, büdös rejtekbe, egy ganajos, rút tömlöcbe rekesztetünk: melybe nem juthat semmi világosság sugára, semmi vigasztalás szózatja, semmi kedves ételek, italok vidám ítása; hanem am it köldökén magához szíhat anyja véréből, azon sínlődik és nevekedik a gyermek. Ebből a töm löcből kiköltözésünk, azaz születésünk anyánk szaggatásával, halálos fájdalmival és gyakran halálával szokott lenni. Nem elég, hogy szünetlen nehészégeket, fájdalmakat, áju­ lásokat, nyughatadanságokat szerzünk terhességben szülénknek: hanem m int viperák, m egöljük, vagy holt számban hagyjuk születésünkkel.” O rszágát és szülőhelyét a Boldogasszony patronátusa alatt látja: „Azért szem előtt viselvén, hogy abban az országban lakom, melynek oltalmazó asszonyává rendelte Szent István király Boldogasszonyt, és halála óráján testam entom ban hadta nem zetünknek asszonyunk dszteledt, kire nézve a m ái napig költőpénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szedett bőtökkel: Patrona Hungáriáé , M agyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet; m egem lékezvén arról is, hogy Váradon lettem e világra, melv várast Asszonyunk hagyásából épített és Boldogasszony templomával ékesített Szent László király.” Pázm ány ifjúkorának nagy élménye Itália. „Az m ezítelen Jézusnak szent kezeit ama alacsony kőoszlopnak vaskarikájához kötözték, m elye­ ket Rómában láttunk.” Ez a római Santa Prasede-templom , a Santa M aria M aggiore mellett. Itáliára vallhat az a szakszerűség is, ahogy elő­ adja a festő és a szobrász munkálkodását: „mikor a képíró és képfaragó valakinek ábrázatjára hasonló képet akar csinálni, különböző módon viszik azt véghez. A képíró és a gipssal [gipsszel] munkálkodó el nem vészen és ki nem metél a vászonból vagy deszkából, melyen akar ábrázni valam it; hanem inkább a festéket és gipsot reá rakogatja festőecsetével; a képfaragó pedig a kőhöz vagy tőkéhez [fatörzsdarabhoz] semmit nem -2 691 fr �ád, hanem inkább együnnen is, m ásunnan is addig m etéli és faragja darabcsáit, míg ábrázat nem tetszik raja.” De nem csak ilyen előkelő helyeken van otthon Pázm ány Péter. A Kalauz tanúsága szerint a halpiacon is m egfordult, m indenesetre kézbe vett egy különös halterem tm ényt: „Csudára m éltó [...] a torpedó nevű tengeri hal, m elyet, ha kezedbe vészesz, m egalutja [elzsibbasztja] karo­ dat, mint magunk próbálva láttuk. De ama kis halacska is, mely (úgymond Szent Basilius) az isteni hatalom nak bizonyos tanítója: ezt [...] remorának nevezik, m elynek oly ereje vagyon, hogy [...] ez a kis halacs­ ka” hozzátapad a sebesen haladó hajóhoz, és „úgy m egköti és m egál­ latja, m intha erős kőszálhoz ragadt volna” . A rem ora ism ert hiedelem volt N ógrádban is. Rim ay János erre a csodahalacskára céloz Kátai Mária-Magdolna nevére írt versében: „M int habzó tengeren / M ely veszett gálya úsz, / K it nem igazgathat sem korm ány, kalaúz, / Csak szél haj­ togatja, / S egy hal is félreh ú z ” A rem ora halacska Pázm ány Kalauzában példázat Isten hatalm ára. A Kalauz „Első könyve” ugyanis m inden fe­ lekezet szám ára egyform án fontos kérdést világosít meg hatásosan: Isten létének bizonyságát tárgyalja a terem tm ények tökéletességének szám bavételével, m ert tökéletes terem tésre csak Isten képes. Az isten ­ érvek Pázm ány elősorolta „m etszett pecséti” az ő előadásában költé­ szettel érnek fel. Egyik m egkapóbb, m int a m ásik: az Úr m arkába szo­ rított tenger hánykódása (vö. Zrínyi zseniális töm örítésével: „Hon az Észak-tenger m agában küszködik”); a zabszalm a és „térdecskéi”; a búzafej „hegyes kalászainak kopjái”; a kisded hangyák fáradhatatlan gondviselése; a m éhek bölcs rendtartása. Ennek az istenérvpéldatárnak van összefüggő kortársi párhuzam a is: A páczai Csere Já n o ­ sé, de teológia nélkül. A M agyar encyclopaedia legolvashatóbb biológiai fejezete nem kevésbé érdekes, de Pázm ány bölcseleti tágasságához, áhítatának m élységéhez képest csak tanító-szóra-koztató. (Isten „m et­ szett pecsétje” egy búzaszem en? Igen, a Terem tés nyom a m utatkozik a tökéletességben. Esztáron, az én V áradhoz közeli szülőhelyem en je ­ gyezte fel Zsupos Zoltán néprajzkutató ezt a hiedelm et: „Jézusnak a búzaszem en is rajta van az arcképe.”) A régiek jobbára hitték mindazt, amit tudós forrásaikban leltek és ma­ gyarul összefoglaltak, lett légyen szó drasztikus ördöghiedelemről vagy élettani csodabogarakról. Pázmány óvatosabb: ő csak olvasta valakinél, amit az ördögtől fajzott Lutherről ír: „Azt írják, hogy az ördög hált lidérc módra a Luther anyjával, és hogy annak csinálmánya és fajzása, mert noha az ör­ dögnek fajzásra való ereje és természeti nincsen ő magától, de az férfiúi \ 692 | �magot ördögi mesterséggel az asszonyi emberbe öntvén, az fajzásnak eszközi lehet és alkotója.”* Ami benne volt és benne maradt a Kalauzán, azon is felkapjuk fejünket: Lutherről feljegyezték: többször és közelb hál ővéle az ör­ dög, hogysem az ő Katusa. Másutt azt mondja [Luther], hogy minden éjjel mihent felserken [...], akkor egyet jót szalasztók a zsák fenekén [fingom egyet], és azzal kergetem el a sátánt. Néha pedig, úgymond, mikor felserkenek, és felettébb szorongattatom az ördög bizonyságitul, azt mondom néki: Csókold meg az alsó pofá­ mat [fenekemet], mert Isten nem haragszik reám, amint te csácsogod. Ha ez sem használ, azt mondom néki: Édes ördögöm, értem az én bűneim lajst­ romát, de vagyon oly bűnöm is, melyet kihadtál: a lomposba [nadrágba] szartam volt egyszer, írd fel azt is a többihez. [...] Egyebeket is arra tanít Luther, hogy midőn az ördög kísérti, csak azt feleljék neki: Jó ördög, nyald meg az alfelemet.” 'Luthernek ördögi haláláríil Pázmánynál két történetet is olvashatunk. „Ef­ féle sok tréfák után lefeküvék Luther, és éjfél után halva találtaték, a szája félrefordulva.” Milyen hiteles nyomaték ez a félrefordult száj. Grazban az öreg Greinberger kancellárius beszélte el a fiatal Pázmánynak, hogy „Halála előtt való nap, mikor a herceggel vígan laknék Luther ebéd felett, egy nagy komondor lépék be a palotába, melyet sem azelőtt, sem azután nem láttak. Ez mihent belépett, izzadni kezdett Luther, és azt mondotta: Ilyen hamar-e? És az asztaliul felkelvén hazament, és azon éjjel halva találtatott.” Itt meg az „izzadni kezdett” és az „Ilyen hamar” az epikai nyomaték Mindaz, amit a Prédikációkból és a Kalauzból kiragadunk, nyilvánvdóan mai fogalmaink és ízlésünk szerint való. (A Kalau~ „apologetikus-polemikus-dogmatikai mű” — nem elbeszélésfüzér.) A cél és a műfaj a XVII. században messzemenően más volt, figyelmünket mégis a személyes közlé­ sek és nyomatékosítások, a kis „novellák”, az erőteljes nyelvi pontosság, a tudományos-teológiai tézisek közé vegyített természetes szerzői-elbeszélői jelenlét jelei kötik le. Pázmány Péter istenáldotta abszolút író és elbeszélő. Mérjük oda büsz­ kén kortársaihoz, mint Rimay tette Balassival: „Egy igén többet nyom, mint más nagy rakás szón.” *2001-ben Boris Becker német teniszcsillag hölgyéről kürtőit világgá a sajtó efféle „ördögi mesterséget”. i 693 r �2. Pázmány nyelve érzelemmel, a kifejezés örömével telített, valóban „a szűvnek teljes voltából szól”. Erről is van prédikáció-vallomása, A nyelvnek vétkeirül. „Tagadhatatlan, hogy a nyelv [...] által jelentjük egymásnak gondola­ tunkat, tanácsunkat, igyekezetünket, szándékunkat. Mivel szűből [szívből] származik a szó: a nyelv a szőnek csapja. Azért amivel szívünk bővelkedik, az foly nyelvünkre; és miképpen a nyelv szárazságán és égésén a szőnek forrósá­ gát isménk az orvosok; úgy a nyelv szólásából tudhatjuk, mi vagyon emberben: mert amit szívünk akar, nyelvünk azt emlegeti. Nyelv nélkül tehát sem egymás között való nyájasságunk, sem egymástól való tanulásunk nem lehet.” A nyelv ostor is: „senkit nem kímél; mindeneket csapdos, sebesít, kékít” —rá­ galmazhat, gyalázhat, hazudhat, sérthet. Vannak „a nyelv nyughatatlan gonoszsá­ gáról” bölcs helyek a Bibliában. „Erre nézve mondotta Elin, hogy ’teli szóval’: és mint a must, ha elszaggatja a hordót, ha léleklyuka nincsen, úgy szorogattadk ő is. Azért szólok, úgymond, hogy ki ne fakadjon az oldalamon.” A protestáns Bor­ nemisza Péter is szerette ezt a citátumot, s abban egyek lehettek Pázmánnyal, hogy leírták, elprédikálták inkább, ami az oldalukon kifakadt volna. Pázmány „nyelvgéniuszáról” a legszebb Pázmány-monográfiában Sík Sándor szólt hitellel: többek között „közmondásszerüségét” és ezzel rokon „kurta szentenciáit” emelte ki. Amit Sík „kurta szentenciáknak” mond, azok poétikáikig definiálhatók: tömör bölcsességek, adagiumok (példabeszédek), formájuk a prózából kibontható versiculus (versecske). Sík a „bika alatt borjút keres” közmondás miatt idézi ezt: „Minap egy patvarkodó írásra akadék, ki még az bika alatt is borjút keres, és azt akarja, hogy vert vigyen veretlent.” Ebben két versiculus is van; a másodikat vélem archaikusabbnak: Bika Alatt Borjút Keres Vert Vigyen Veredent. Mindkettő rímtelen, az ősi alliteráló vers ritmusát őrzik. Már az Öf levél címmel átdolgozott Pázmány-vitairat előszavában találhatni hasonlót: Szép Szónak Szárnyát Nem Szegik -g 694 & �Ez különösen szép. Ismerjük is belőle a Szép Szót mint folyóiratcímet. (Jó­ zsef Attila kitalálhatta, de rálelhetett Brisits Frigyes 1933. évi népszerű Pázmány-breviáriumában is.) A nyelvnek vétkeirűl írt Pázmány-prédikációban a „szónak szárnyát” pár­ darabja is megtalálható. „Mert a szók szárnyasok, és mint az elbocsátott madár, úgy a kimondott szó szabadjában röpül, és vissza nem hozhatik.” Ez szép és jó szóra, csúnyára és rosszra is rászabható. (A szárny már Platónnál társul a s^óval: „a beszéd szent dolog és szárnya van”.) A „Szép Szó”-s versiculust én az említett két helyről ismerem. De a „Vert / Vigyen / Veretlenének két századon át vannak változatai. Az égbekiáltó, felhábo­ rító dolog kifejezésére használták „Vak / Vereséggel / Vert / Meg” (Constantinus és Victoria)\ „Csak / Mi / Vagyunk / Mind / Vertek, / Mind / Vesztesek” (Zrínyi); „Vert / Viszen / Veretlent, / Agya, / Feje, / Töredent” (Faludi). Pázmány ezeket aligha szótárakból tanulhatta: benne lehetettek nyelvi emlékezetében. Mindmáig használatosak, immár eloldva a magyar költői és közbeszédben. A prózaíró Pázmány líraiságára, költészettel érintkező, áthevült prédiká­ cióhelyeire vessünk még pillantást. A Pázmány-kutatás jelesei, Ory Miklós és Szabó Ferenc nemhiába tördelték versbe a nagypénteki prédikáció rész­ leteit: „ [...] születésedben nem volt bölcsőd, / életedben nem volt házad, / halálod óráján sincsen inged: / hanem, ágyad a kemény kereszt-fa: / vánkosi a vas-szegek: superlátod az egek.” Az Országos Széchényi Könyvtár szabadpolcos Pázmány-sorozatának VI. kötetét valaki 1947-ben végigglosszázta fekete és piros ceruzával. A 625. lapon ezt írta a nagypénteki prédikáció margójára: „Gyönyörű!” Való­ ban az. A nagy szónok nekifutása a nagy feladatnak. A „gyönyörű” szöveg tagolható sorai itt még meglepőbben arányosak, versszerűek: Azért, oh én lelki szemeimnek világosítója; Oh, én szűvemnek teljes kívánsága, megfeszült Jézus, Mint adhassam én a te fiaid elibe Azokat a véres verítékeket, melyekben úsztál; Azokat a könyhullatásokat, melyekkel keseregtél; Azokat a gyalázatokat, melyekkel csúfoltattál; Azokat a fájdalmakat, melyekkel terheltettél; Azt a szörnyű halált, melyen általmentél; Fia Te nem lágyítod az én szívemet ájtatosságra; Nem ve^érled nyelvemet illendő szólásokra; Nem világosítod elmémet mennyei fényességeddel; Nem gerjeszted akaratomat isteni szerelmeddel! --------S 695 g------- �A nyelv , az illendő szólás a vitéz érsek legjobban forgatott fegyvere: „Nincs nyelv, am ely kim agyarázhassa a te halálodnak keserűségét [...]. De Uram, ha Bálám szam arának nyelvet adtál [...], adj nekem is oly erőt, hogy a Te sok nyavalyáidat és keserves kínjaidat a Te néped eleibe adhassam .” M egjegy­ zendő, hogy ezt a Pázm ánytól idézett bibliai helyet D antéval állíthatjuk virtuális párhuzam ba, m ert a Divina Commedia költője ugyanerről a for­ rásvidékről meríthet: „O somma Luce [...] fa la mia lingua tanto possente, / Che, una favilla sol della tua glória / Possa lassciare alla futura gente” —„Oh, égi Fény [...] tedd képessé rá az én nyelvem, hogy a te dicsőségednek legalább egy szikráját ráhagyhassam a majdani utó­ dokra.” (.Paradiso , XXXIII.) Pázmány poétikai érdekű nyilatkozatot is tesz a maga leírt és beszélt nyelvéről a Prédikációk utószavában. Szükséges-e - kérdezi - , „hogy amit élő nyelvemmel hirdettem, azt rendbe hozván, kiterjesztvén [kibővítve] nyomtatásba bocsássam?,, A kérdésre a könyv kiadásával válaszol. Az „ékesgetésről”, a követett stílusfelfogásról szerény önmérséklettel szól. A „lelki üdvösséget” tartotta szem előtt. „Én, amit írtam: lelki haszonért, nem fülgyönyörködtetésért írtam. Annak okáért sem ékesen szólásra, sem egyéb cifrára nem szaggattam [díszítésre nem törekedtem]: hanem amit üdvösségesnek ítíltem, együgyű szókkal gyakran előhoztam; noha távoztattam vékony tehetségem szerént, hogy unalmat ne szerezzek az olvasó­ nak. [...] Bezzeg, ha ifjúságomban szándékoztam volna prédikációim nyomtatására, másképpen rendelhettem volna írásimat. De [...] nem mondhatom ezeket a prédikációkat hamar-műnek, mely hammas szokott lenni; mivel csak a nyomtatása is három esztendőt kívánt [...], mert harminc esztendei prédikálásom után kezdettem gondolkodni a nyomtatásról. Ak­ kor pedig vénségemmel együtt járó sok nyavalyáim és köteles foglalatosságim nem engedtek üdőt és erőt, hogy elöl kezdjem munámat; hanem azt kellett ékesgetnem és kibocsátanom, ami vagy készen, vagy üszögében [éppen csak elkezdve] volt.” A „hamar-mü, mely hammas” érdekes elrejtett utalás. Ez is az ízes-erős, szemléletes adagiumok kedvelésére utal. Egy olyan versiculus-adagiummal lehet megfejteni, amelyet Faludi Ferenc őrzött meg, és amelynek vulgáris változata manapság is használatos (én a nagykanizsait hallottam): HamarMű Mely Hammas (Pázmány) Hamarú Hamvas Késő Kedves (Faludi) -jj 696 l Hamari Hamvasnak Szaros a Vége (Nagykanizsa) �Amit úgy értsünk: a gyors, a hamari még nagyon zsenge, legfeljebb később lehet kedves (vagy akkor sem ér semmit). A kötetbe foglalt Pázmányprédikációk tehát nem hamari hamvasak, érlelte, mégiscsak „ékesgette” azokat, amennyire vénsége, nyavalyái, „köteles foglalatosságai” megenged­ ték. „Hamar- / Mű / Mely / Hammas”! —szép, icipici magyar vers ez. Pázmány „cifrára nem szaggató”, mérsékelt barokkja már szóba került. A mérséklést célratörő szándék vezérli: a Prédikációk minden rendű és rangú olvasóhoz szólnak. A szerző a szentbeszédek gyakorlati retorikájára is gondot visel. Intést ír „a keresztyén prédikátorokhoz”: a szónok ne „ékesen szólások mutogatásával dicsekedjék”, ne magát „csodáitassa”. A „tridentomi gyüleközet” — az ellenreformáció programját meghirdető tridenti zsinat elrendelései szerinti istenszolgálatot tartsa szem előtt, és hagyja el a „fülgyö­ nyörködtető csúfságokat vagy fabulákat”, mert „okos embernek nem a hímes szók, hanem az erős valóságok tetszenek”. Pázmány saját prédikációinak latin idézetberendezkedését is gyakorlatiasan gondolta el. „Úgy rendeltem pedig azoknak magyarul írt formáját, hogy aki deákul nem tud, va gy aki a község előtt deákul nem akar olvasni, csorba nem esik a magyar írásban, hanem úgy foly, mintha a deák szók közbevetvé sem volnának. Azt is adom tanácsul, hogy akik ebből a könyvből olvasnak a község előtt, kihagyják a deák mondá­ sokat, és csak azt olvassák, ami magyarul vagyon. Mert haszontalan és unal­ mas a község előtt sokat deákul olvasni, mivel a közbevetett deák szók kive­ rik inkább az együgyűk elméjéből, hogysem beléoltanák a tudományt. A pré­ dikáció is nagy résszel rövidebb lészen, ha a deák mondások elhagyatnak.” Pázmány szövegeit tehát bátran kiadhatjuk „a község”, a nagyközönség igé­ nyei szerint, latin intarziák nélkül. Régóta olvassák így nemzedékek. A Pázmány-szövegeknek ez a szerző akaratából elrendelt kétféle olvashatósága nagyban megkönnyítette olvasói befogadásukat, segítette népszerűségüket. Az „erős valóságok” parancsolata megenged azért néha „hímes szókat”, de csak ritkán csűrt-csavart manierizmussal, inkább az adagiumos, szemlé­ letes köznapiság hangján. Azt hiszed - kérdezi Magyari Istvánt —, hogy „Hunyadi János és Mátyás király is Luther lova farkát tartotta?” „Mielőtt Luther kovásza megsavanyította volna a szájunkat”! - veti oda Alvinczi Péternek, akit bihariasan úgy titulál: „Az Úr mezejének és Krisztus csűrinek kerülője”. Az Öt s^ép tó b e n pedig ezzel lep meg: „hallgatásra megkeményült csendesség”! Mintha Rimayé lenne, olyan merész. (Hasonló képzet Radnóti Miklósnál: „üvölt a csend fülembe”.) És íme, még egy kis példatár a Kalauzból: „igyekeztem azon, h o g y az új tanítók szivére tegyem kezemet [...]. Tudom, hogy az igazmondás gyűlölséget szerez azoknál, akikben a vadhús nyugtalankodik”; „az isteni tudományért bajt álljunk, a báránybőrrel �béllett [bélelt] farkasok ellen mind nyelvünkkel, mind szeges írásunkkal vitézkedjünk”; „Akik a Krisztus igája járomszegét kitörték, szeretik az ilyen szoros korlátban való harcolást”; „Mert akinek gyémántszívű keménységét a köveket egyberontó igének prédikálására meg nem lágyítaná, a mártírok vére megolvasztá”; „a Calvinus tanításának és a helvetiai Confessiónak ron­ gyos foltokkal egybetatarozott soványsága”; „a Mahomet vallása nem egyéb a zsidóságból és kárhozott eretnekségekből egybeveretetr mosléknál, melvet hogy jobb ízi légyen, néhult igazsággal bétrágyáztak [meghintettek]”; „Nem ajakán nőtt, hanem szívében gyökeredzett szókat mondjon.” „Reneszánsz, manierista és barokk elemek páratlan egyensúlyban jelent­ keznek benne” - adhatunk igazat tanítómesterünknek, Bán Imrének, aki Pázmány „manierista ötletességét főként korai vitairataiban” látja, s legin­ kább barokknak a prédikációit tekinti. Felépítésük monumentális, hatalmas elhitető akarás hevíti őket; a „lelki haszon” meggyőző kimondásáért bevet­ ve minden stíluseszköz. Bán professzor Sík Sándor tételeit erősíti meg: Pázmány mértéktartása józan, vannak „nagyarányú leírásai”, de „a képsze­ rűséget nem vadássza, a Loyola-féle látó és láttató extázis idegen tőle”. A n­ nál inkább sajátja Pázmánynak az átélő-azonosuló képesség. Az ún. „spe­ nó téb an, 1960-as évekbeli hivatalos irodalomtörténetünkben Bán Imre még átveszi Sík Sándortól a nagy Pázmány-művekre alkalmazott „barokk székesegyház”-hasonlatot, amely azonban később kiváltja némi ellenzését. Azt mondja Bán professzor: „amikor Pázmány a XVI. század végén Ró­ mában tanult, az örök város még csak felöltem készült barokk köntösét”; „a barokk ízlés és stílus még távolról sem bontakozott ki abban a pompájában, amelyben ma ismerjük. Maderna még meg sem kapta a megbízást a Szent Péter-bazilika Michelangelo-féle tervének átalakítására.” Hozzáteszem: Pázmány később is látta a már barokk köntösű Rómát, írásait pedig a korrektúrákig igazgatta: Róma-élménve tehát folyamatos. Ha veszteg kell maradnia Pozsonyban vagy7 Bécsben, Róma vedutái könyvekből is ráte­ kintenek. Szenczi Molnár sem csak ifjúkora Róma-emlékeit rögzítette öregko­ rában Rómára emlékező rajzával, hanem összefogta vele mindazt, amivel az élmény azóta gazdagodott. Pázmány kompozíció-építményeinek „székesegyház”-méretei miért ne lehetnének római genezisűek? Sík Sándor idézi a boldogasszony méltóságáról írt prédikáció egy helyét, de nem kommentálja. (Az áldomás itt benedictáo, consecrado: megszentelés, jó­ tét, kegyelem; mint Vörösmarty versében: „Köszönjük, élet, áldomásidat”.) Hadd írjam fel Pázmány Boldogasszony-epithetonjait kétsorosán: Oh, Mennyei Aquaeductus, Áldomások csatornája és folyóvize! \ 698 f �Aki ilyen felemelt fejjel járta Rómát, és az Urbs építményei fölött futó aquaeductusra, a római vízvezető csatornák építményére függesztve szemét, Boldogasszonyt merte a szentséges kegyelem: az Áldomások Mennyei Aquaeductusának, Csatornájának és Folyóvizének nevezni, az Róma min­ den monumentumát ilyen figyelemmel szemlélte. És amit szemével betaka­ rított, amit nyelvével megmunkált, azt maga is az ég felé emelte elkészült műveivel. Ha a Szűzanya Mennyei Aquaeductus, a Kalau^ vagy a Prédikációk építménye is lehet barokk székesegyház. A költő képekben gondolkodik. Római kori vízvezeték 1 699 ft �Baranyi Ferenc SZENTSEGTÖRES? Dante Isteni S z ín já té k ja ^ mindhárom canticáját csak S~á~ Károly és Babits M ihály fordította le eddig. Formahűen, tehát rímes tercinákban. Külön A pokol másokat is vonzott: Gárdonyi Gefa prózai, Radó A ntal és Zigány Á rpád pedig költői (noha rímtelen) tolmácsolásával rukkolt ki a 19. s^ápad végén, illetve a múlt század elején. Szász Károly kétségtelen érdemeiről nem sok s~ó esik manapság. Babits Dantefordítói babája viszont mind diadalmasabban földeli. Korántsem megtépázni kí­ vántam evj a babérkoszorút, amikor hozzáfogtam A pokol újrafordításához Ba­ bits munkájával kapcsolatos kifogásaimnak már 1965-ben hangot adtam Az endecasillabo m int kifejező eszköz Dante Isteni Színjátékában című, az A kadémiai Kiadó gondozásában megjelent testes tanulmányomban, a Kardos Tibor szerkesztette D ante-em lék-könyv részeként. Nem rivalizálni akarok a 20. század egyik klasszikusával, csak egy filológiailag, stilárisan s metrikailag hívebb változatot odatenni a meglévőfordítások mellé. Szentségtörés? Meglehet. Dante „tisztázása'1érdekében vállalom az ódiumát. Zaklatott életem nem teszi lehetővé, hogy folyamatosan végeznem ezt a munkát. A z ötödik éneket még 1982-ben fordítottam le, a harmadik ének elejét 1994-ben, az első éneket pedig tavaly. Ezeket az Ezredvég című folyóiratban , illetve az idei könyvhétre megjelent Europarnasszus című műfordításkötetemben publikáltam. Most, júliusban, egy Veszprém megyei kis faluba elvonulva elkészítettem A po­ kol második ének ének magyar fordítását. | 700 i �Dante Alighieri A POKOL Második ének Elment a nap s a méla szürkületben - mely igájától az állatvilágot megváltja —nékem kellett számba vennem, hogy majd milyen küzdelmes úton járok, partján haladva tenger gyötrelemnek, mikről elmém ad (nem botolva) számot. O Múzsák, kikre fényt értelmetek vet, segítsétek elmém, mely most hibátlan emlékezés folytán is fényesedhet. S kezdtem: „Költő, vezérlő útitársam, szólj, hogy erénnyel győzöm-é e próbát, mielőtt lépni megmozdulna lábam? Silvius apja egykor - hisz te mondád romlandó testtel, élve szállt a mélybe, hol rettentő az örökkévalóság. S hogy az, ki minden rossznak ellensége —mivel magasztos küldetésre szánta — pártolta őt: nincs ebben semmiféle felfoghatadan, ezt mindenki látja, hisz őt szemelte ki az ég, hogy Róma teremtő atyja légyen nemsokára, a városé, amely —igazat szólva szent hely azóta is, hisz arra kellett, hogy trónra ott üljön Péter utódja. Ez út során - de hisz megénekelted megtudta azt, mi pápáknak palástot hozott, míg néki fényes győzedelmet. -ű 701 �S a Választott Edény is élve járt ott, hol megerősödött vállalt hitében, mely igazolni készd a világot. De én mért menjek? S ki enged belépnem? Aeneas, Pál apostol hírnevére nem tesz méltóvá engem semmi érdem. S ha indulnék (mert kedvem ellenére nincs ez), a döntésem nem lenne balga? Te bölcs vagy, nincs, ki nálad jobban értne.” S mint az, ki mit akart, már nem akarja s —másítva tervét új gondolatokkal mit el se kezdett, máris abbahagyja: úgy tétováztam én a zord hegyoldal szegélyén, hisz vágy bennem már nem égett megtenni, mire serkentett nagy óhaj. „Ha jól értettem kétkedő beszéded — - szólt most a költőóriásnak árnya — benned gyávaság rabja lett a lélek, a férfit ez gyakorta leigázza, olyankor jó ügyét feladva retten, mint állat, rémnek bokrot este látva. Hogy meg ne átalkodj e félelemben, elmondom én, mit hallottam felőled, s mért szántalak meg már az első percben. Imént - körében még a lebegőknek egy üdvözült, szép nő úgy szólt le hozzám, hogy máris vágytam szolgálni e hölgyet. Szeme csillagnál jobban ragyogott rám, a hangja édes lágysággal igézett, s ezt mondta nékem, angyal módra szólván: 1 702 | �’Ó lovagias mantovai lélek, kinek nagy híre él még a világon, és élni fog, amíg ott népek élnek, ím, egy szegény, sorsüldözött barátom a puszta parton áll, ütközve gátba, s azt latolgatja: vissza hogy’ találjon? Ahogy itt fenn beszélik, gyávulása oly mérvű már, hogy tartok tőle: minden, mit érte tenni buzdultam, hiába. Indulj tehát, ékes szavad segítsen s mindez, mi szép mesterséged erénye — csak így tudod megvigasztalni szívem. Én, Beatrice kérlek: menj elébe, s ahonnan jöttem, máris visszavágyom, szerelmem indított, hogy szóljak érte. Ha fenn, az Úr előtt kell újra állnom, dicsérni téged rest sosem leszek.’ Elhallgatott. S ily szó fakadt a számon: ’Magasztos hölgy, csak általad lehet nekünk azon túljutni, mi a mennyben a legkisebb égkörben kap helyet, parancsod oly gyönyörrel tölt el engem, hogy —már ha tenném is - megkésve volna, ezért erről több szó, kérlek, ne essen. De mondd: leszállani e mély pokolba mi késztetett a tágas tér honából, amely a szíved máris visszavonzza?’ ’Ha érdekel, ha többet tudni vágyói, néhány szóval elmondhatom —felelte hogy mért voltam e helyre jönni bátor. i 703 £ �Csak oly dolgok késztetnek félelemre, melyeknek módjuk van kárt tenni másban — a rettegésre ok egyéb mi lenne? Isten kegyelméből olyanra váltam, hogy szenvedéstek el nem érhet engem s bántadan járhatok gyehenna-lángban. Van egy nemes hölgy odafönt a mennyben, ki úgy sajnálja azt, kihez meneszdek, hogy —a törvényt se tartva tiszteletben — Luciához fordult és így esengett: —Segítséget kérek tőled, ki jó vagy, mert nagy szüksége van rá egy hívednek. — Lucia, ostora minden gonosznak, sietősen oda ereszkedett le, ahol Rákhellel ültünk, s megrovólag szólt hozzám: —Beatrice, Úr kegyeltje, nem gyámolítod azt, ki bűnös ember­ tömegből tűnt elő, téged szeretve? Nem hallod, hogy jajong nagy félelemmel? Halálos harcát nem látod szegénynek a folyónál, mely bőszebb, mint a tenger? — Nem volt a földön ember még serényebb hajszolni hasznát vagy keresni vesztét mint én, hallván e korholó beszédet, s percet se késve szálltam le a szent ég magasából, bízván fennkölt szavadban, mely minden hallgatódnak oly becses még!’ S miután mindezt elbeszélte halkan, rámnézett könnyes, tündöklő szemével, sietni ettől még inkább akartam, I 704 I �s hozzád jutván úgy jártam el, miként kell: a fenevadtól megmentettelek, amely az üdv dombjához érve ért el. Mit állsz itt hát? Mi van, mi van veled? Miért vert gyávaság tanyát szivedben? Miért nem bújtja merészségedet, hogy három áldott asszony fönn a mennyben viseli szívén sorsod - és igém se elég, hogy7utadon tovább tereljen? Mint virág, mit éjjel megcsíp a dér s le­ lankad, bezárul, ám a nap hevétől kinyílik s szárát nyújtja, újra élve: erőre kapva úgy éledtem én föl, csüggedt lelkembe visszatért az ihlet, s szóltam, nem tartva többé semmi vésztől: „O, áldassék a nő, ki megsegített! S te is, ki kész voltál eljönni menten, hogy kívánságát önként teljesítsed. Szavadra kedv éledt megint szivemben, hogy —elszántan az útnak nekivágva korábbi tervem többé el ne ejtsem. Fel hát, kettőnknek egy immár a vágya, te vagy uram, tanítóm és vezérem!” Ennyit mondtam, s amint mozdult a lába, én is az erdő mély útjára léptem. (Baranyi Ferencfordítása) í 705 í �Cseh Károly KARÁCSONY TÁJÁN E^redátmeneti pillanatkép Zöld csóvájú üstökös haladt, vagy fenyőfát cipelt valaki, vagy nagy, nyálkás pikkelyű halat, vagy ormódan aknagránátot? Korán sötétült, szállt le a köd: az ádventi fehér, az áldott. 2000. december 25. Hatvani Dániel SZEGÉNY EMBER SORSA Szegény embernek könnyű a sorsa, nem szárad asztalán soha a morzsa. Tőzsdét kerüli, nem tudja: mi az. Ritkán ha utazik, már az is vigasz. Tiszta, mint harmat ágy és a padló, mezíden bakancsát nem szúrja tarló Szegény embernek sok mestersége, ha kéne bárkinek, de sokat érne! Újságtól, filmtől soha nem retten. Verőlegény nem jön adója rendben. Furfangtalanul veri a ragya. Számítógépe nincs, elvásik agya. Híg löttyöt iszik, de beteg nem lesz. Mások: emberiség, ő csak a nemzet. Patkány és egér házán ki-bejár. Boldog lehet mégis, nem lő rá betyár. szegény embernek könnyű a dolga, kunyhóját építi sarlós félholdra. -5 706 r �MAGVETÉS Éveim zsákjába a pucér istennő belemarkolt s máris szanaszét szeleit a pelyva. Pár szem a mag, mi megmarad. Hiába kínálgatom véle a vérbő, illatos barázdát, a megszentelt tavaszi földet... Vágyban szenesük sorsom nem hajt ki soha többet. ELNÉMUL MINDEN Elhalt a főút zaja is, csak a csönd perceg és neszez. Körülvesz kőfalaival tulajdonon: a régi ház. S ha tetszik, ha nem, otthonom. Visszhangos magányaimat körmölgetem, míg jő az éj jövevényként is bennszülött. Múltam mind irgalmatlanabb. És a jövő? Már nincs sehol. Mást nem tehet, hát befogad a kilencedik vármegye. Itt zárul, ami zárható. Nincs már több végvár, sem akol. Visszaút sincs és nincs tovább. Minden kaptató meredek. i 707 & �Hogy megyen az út lefelé? Elnémul minden, ami dal. Szitokkal zúg alá a szél, süvítés közben szelídül. Ringy-rongy álmot szitál a köd s vacogok dermedt vackomon. Hogy élni jó? Aludni jobb! Halálom innen s túl azon. E csalán-rezervátumot próbálom csinosítani. Napi pohárnyi boromat lassan és lopva kortyolom. Bodadozom rögök között s nyugvóhelyen is meglesem. Száraz levélként lebegek az Isten nyitott tenyerén. Boldog szüret van mindenütt; lé csurran —erekben a vér. Vén indiánként motyogok: háborodott világ ez itt. De most a napsugár remél, mint az utolsó alkonyat... Majd elindulok egyszer én a bennszülött ösvényeken. •S 708 9 �Németh György ECLOGA —Eljött már az idő. A hajamban több a fehér szál. Most mégis belepezsdül a vérem, hogyha beszélünk. Elfutnék, de maradnom kell. Csupa ólom a lábam, s forró lett tenyerem. Fogd meg, de vigyázz, ha megéget! Elkárhoznék benned, s mégsem tudsz az egészről. —Gyorsan jött az egész. Sose hittem, hogy belemennék. Undok lett a világ. Az irigység körbenyalábolt. Rádismertem. Az álmomban már láttam az arcod. Itt vagy. S bár őszülsz, te nekem vagy, örök fiatalként. —így hát tudtad a titkomat és erről sose szóltál? —Nem szóltam, de a percet vártam, hogy gyere hozzám és elrejtsd a fagyos kezemet forró tenyeredbe. —Fogjuk hát egymást, és többé el ne eresszük, hadd teljen meg a néma világ szaladós gyerekekkel! TÉLI GYÜMÖLCCSEL Jégeső vert végig a zöld vetésen, jégre árvíz jött, lefagyott az alma, vízben ázik, mind kirohadt a búza, lesz-e gyümölcsünk? Megbolondult minden, a tél tavaszt csal. Lágy melegben fürdik a február is. Sok gonosz vén ember ing}7napunkra, mégis enyém vagy. Elpereltem tőlük a holnap ízét, nincs nekik már új nap, a nyár miénk lesz. Szégyen az, hogy mind mireánk uszulnak, s elfeledik, hogy �napra nap jön, majd jön az év az évre, és a véneknek szerelem se csendül. Most miénk itt minden, az év betelt már, csak te szeressél. Elvetélt fagytól ez az április már. Alnok árhullám a vetést kimosta. Árnyait mocskos habok elsodorták, s most te nevetsz rám, mert felettünk már sose győzhet átok. Boldogok, kik lopnak az új tavaszból, és sudár lányok kerekednek őszre téli gyümölccsel. Bojtor Károly: Kettős portré i /io i- �Zágorec-Csuka Judit MEGJÖTTÜNK Megjöttünk, nehéz, agyagos sár ragadt szekereink kerekére, mint a ránk nehezedő kor. Megjöttünk, de már elkéstünk, mint minden, ami késve jön, végre megpihenhetünk. Megjöttünk, mint a gólyák, de félig megrakott fészkeinket lassan lepi be az út pora. Megjöttünk, de a messzeségből még integet dédapám, tekintete elkísér, megígéz, betakar. Megjöttünk, de utunkat nem kövedk, ösvényeink szűkülnek, hangunk bereked. Megjöttünk, hiszen félelemben születtünk, félelemben halunk meg, kiszolgáltatottan. TÉLUTÓ Valami mégis kimaradt ebből a télből, pedig kellett volna még valami biztató, mint kenyérnek a só, földnek az eső, növényeknek a napfépy. Valami mégis kimaradt ebből a télből, telefonhívásaidból, egy feléd közeledő férfi kézből, gyermekded mosolyodból, önfeledt pillantásodból. Valami mégis kimaradt hosszú utadból, a házfalakból leomló vakolatból, félelmeidből, zakatoló szívedből, mindenből, ami szárnyakat adhatott volna, de hideg és fénytelen télutó volt, fehér hóesés fekete szívedben. 3 2 *7i i ' * i 8 £ �EGYEDÜL VOLTÁL A Kis herceg tiszteletére Egyedül voltál a csillagok közt, kertész voltál az én kertemben, barátot kerestél, s megtaláltál engemet. Szeretted, hogy a Nap lemegy, ahogy lehunyják szemüket a csillagok. Kertembe rózsát ültettél, hiába van most a sok virág, ha a Nap lement, s te elmentél, mert vártak rád a Tejút csillagai. �Dóka Péter MESESZÉP EPER Ilka nővér tetszett a nagyapámnak. Apró, szőke hajú asszony volt, csinos arcocskával, rekedtes hanggal. Hányszor kacsintottunk össze, amikor meg­ látogattam tatát a kórházban, és Ilka éppen a közelben olt. Nagyanyám is azt mondta: „Ez már haza sem akar jönni, teljesen megfőzte az Ilka/’ Aztán mégse őt választotta a tata. Augusztus tizedikén, néhány perccel reggel hat előtt, miközben Ilka nővér egy ordító beteget csitított egy távoli kórterem­ ben, nagyapám megszökött a kórházból. Valószínűleg a pizsamájára vette a ruháját. Budapest másik felében, ugyancsak néhány perccel hat előtt nagy­ anyám kiosont a szobájából. Szinte látom, ahogy megtorpan az előszoba tükre előtt, és megnézi, jól sikerült-e a sminkje. Aztán halkan, hogy anyámat fel ne ébressze, kilép az ajtón. Néhány perccel később Ilka nővér riasztotta a kórházat, és hazatelefo­ nált anyámnak. Óriási hisztit rendezett. Anyám először engem hívott, de ki volt kapcsolva a mobilom. Akkor felhívta dr. Varró Tamást, a milliomos fogorvost, akinél néhány hónapja a fogpótlását csináltatta, és aki azóta ál­ landóan vacsorázni hívja. Dr. Varró fekete Mercedese hét órakor parkolt le kertes házunk előtt, és dr. Varró elegáns fekete farmerben és fehér pólóban kiszállt a kocsiból. Anyám kávéval várta, még arra is jutott ideje, hogy pirítóst készítsen. Dr. Varró leült, rábámult anyámra, és azt gondolta, pontosan olyan, mint egy hajdani playboymodell. —Maga nagyon csinos. Anyám elmosolyodott, köntösét erkölcsösen m egigazította, nehogy az kebleiből többet mutasson, mint amennyi célszerű és kávét öntött Dr. Varrónak. Reggeliztek, s anyám némi szipogás közepette feltárta a hely­ zetet. - Szolnokra mentek, biztos vagyok benne. Apám mindig azt mondta, hogy ott akar meghalni. Már biztosan a vonaton ülnek. Dr. Varró gyöngéden ránézett anyámra. -Ju d itk a, ma szombat van, nem dolgozom. Szolnok kocsival másfél óra. Anyám bólintott, még egyszerfelhívott telefonon, és üzenetet hagyott: E~ nyolc órakor történt, éppen a másik oldalamra fordultam a meztelen lány mellett. Egyenletesen léleg­ zett, kisimult arccal feküdt mellettem. Nagyapám és nagyanyám ekkor már megvásá­ í 713 {r �rolták a vonatjegyeket, és a pályaudvaron sétáltak . Meleg nyári reggel volt, és nagy­ anyám megállt egy zöldséges stand előtt. —Úgy megkívántam egy kis gyümölcsöt. Nagyapám szóhoz sem jutott. Ez a megjegyzés, pontosan abban a pilla­ natban, amikor ő a halálon gondolkodott, és már a saját temetését látta, felháborította. Alaposan meg akarta mondani a véleményét, de eszébe ju­ tott, hogy nagymama már fiatal korában is lelassult a standok előtt, és elké­ pesztő módon megkívánt egy barackot vagy egy fürt szőlőt. Nagyapám elérzékenyült. —Vehetünk valamit. Az eladónő felállt a székéről. —Nagyon finom a barack, egészen friss, az akna is ropogós. Nagymamám tekintete megállapodott egy kék színű dobozon, és az el­ adónő arca felderült. —Hát igen. Meseszép eprünk van, mindenki mondja. Tessék csak meg­ nézni! Fél kilenckor nagymamám egy pádon ült, valahol a kilences és a tízes vá­ gány között, és lassan eszegette a meseszép epret. Nagyapám mellette ült, és dühösen morgott maga elé. —Nem akarok zsidó temetést. Egyáltalán nem. Pont az hiányzik. Nagyapám rémképei közé tartozott, hogy sok ismerőse számára ott, a temetésén fog kiderülni, hogy zsidó. Szörnyű volt elképzelni a sok feszen­ gő, zavart alakot, amint ügyedenül egyensúlyozzák a kipát a fejükön. Vala­ melyik régi kollégája oldalba böki majd egy másik régi kollégáját, és meg­ kérdezi: „Te tudtad? Sose beszélt róla.” Rémes lesz. —Egyél, tata, egyél. Ne ezeken a hülyeségeken gondolkodj. Csakhogy nagyapám nem volt hajlandó mosatlan epret enni, még akkor sem, ha meghalni készült. Munkába vett néhány szemet, és elindult vele a csap felé. Félúton járt, amikor felnézett az órára. Gyorsan, remegő kézzel mosta meg az epreket. Már messziről integetett. —Öt percünk van! Pakolás! Nagymama kezében megállt az eperszem, és ránézett nagypapira. Ked­ vesen és könyörgően. Nagypapi legyintett, leült a padra, és felrémlett előtte a rabbi. Nagyon félt a rabbitól. Igazából akkor látott először rabbit, amikor egy hónapja a Kozma utcában egyezkedett vele a sírhelyről. Kedves arcú, vörös hajú ember volt, aki a beszélgetés végén megpróbálta rávenni, hogy adakozzék Izraelnek. Negyed tízkor már ébren voltam, és azt a pucér lányt néztem, aki mel­ lettem feküdt az ágyon. Szép volt kívülről és jó illatú, de szerettem volna �belelátni, átlátni a bőrén, a húsán, a vérerein, meglátni azt, miért jött el ve­ lem tegnap, miért engedett föl magához, mit gondol rólam, és álmodik-e éppen valamit. Húsz éves volt, három évvel idősebb nálam, a bőre barna, a haja fekete. Közel másztam hozzá, az orromat a melle alá fúrtam. Dr. Varró gondolatban ugyanígy fúrta az arcát anyám mellé alá. Erezte anyám parfumillatát, és néha, mintha csak a sebességváltóra pillantana, anyám lábait nézte. Szép, vékony lábai vannak anyámnak, nincs rajtuk egy szem visszaér sem. Anyám bőre amúgy is tökéletes, mert E vitamint szed, és drága kenőcsökkel keni magát. - Miért éppen Szolnokra utaztak? —Apa Szolnokon lakott a háború után, anya pedig oda járt iskolába. Ott ismerkedtek össze, s aztán Szolnokon éltek harminckét évig. Én is Szolno­ kon születtem. Apa a helyi gimnáziumban tanított, anya pedig vidéki újsá­ goknak írt. A karrierem miatt költöztünk fel Pestre. —Igaz, Judit, hogy magát fényképezték? Anyám elmosolyodott. —Főleg táncoltam, de külföldön készültek rólam képek is. Itthon rajta voltam néhány naptáron. Dr. Varró kérdezni akart valamit, de anyám megelőzte. —Fürdőruhában. Fürdőruhás naptárakon. Dr. Varró előzni kezdett egy piros Volkswagent. Tövig nyomta a gázt, a torkában dobogott a szíve: „Egy gyönyörű nővel utazom, egy klasszikus nővel, egy hosszú hajú szőkével, akinek megcsináltam a fogát. És nem szállhat ki mellőlem, velem jön a világ végéig!” Dr. Varró bevágott a Volkswagen elé, és nyomta tovább a gázt. Az ismeretlen lánnyal szerelmeskedtem, mintha régóta ismerném. Bir­ kóztam vele, inas, izmos lábaival harcoltam, vékony, barna kezeivel, ki­ bomlott, szemembe csapó hajával. Bőre az alvás szagát árasztotta. Féktelen volt, mint aki sosem fárad el. Tíz óra volt, amikor véget ért a harc, ő felkelt az ágyból, és öltözni kezdett. Felálltam, es magamhoz szorítottam. Megsi­ mogatta a hajam. - Nem akarsz reggelizni? Megráztam a fejem. - Nem tudnék most enni. Talán később. - Pedig a férfiaknak sokat kell enni. A férfi olyan, mint a gőzmozdony. Fűteni kell, különben nem bírja. Megcsókoltam, és kimentem a fürdőszobába. A falat rózsaszín csempe borította, mindenütt tükrök és polcok, a polcokon tubusok és tégelyek. Sehol egveden borotva, egyeden arcszesz. Az ismereden lány egyedül élt az ------- fi 715 i------- �anyjával, a jónevű kozmetikusnővel. Felhajtottam a vécé tetejét, s szembe­ néztem a saját diadalittas arcommal. A vécétető belsején is tükör volt. Az ajtóban elbúcsúztunk, ügyetlen csókokat váltottunk, összeütközött az orrunk. Megbeszéltünk egy esd találkozót, és kirohantam az utcára. Tíz perc múlva már a metrón utaztam, izzadt, komor emberek között, fáradtan és boldogan. A Deák téren leszálltam, és sétálni kezdtem. Tűzött a nap, legszívesebben ledobtam volna a pólómat. Gördeszkás srácok száguldottak el mellettem, szaladni kezdtem velük, aztán átvágtam az autók között, egé­ szen a parkig. Ott leültem egy padra, és bekapcsoltam a telefonom. Apától kaptam. Nagyon sok pénze van, anyámnak is állandóan pénzt küld. Televí­ ziós rendező, a múlt rendszerben futott be zenés-táncos műsorokkal. Nem mintha anyámnak pénzre lenne szüksége. Egy női magazinba ír, jól megfi­ zetik. Meghallgattam az üzenetet. Tizenegy óra volt, anyámék a szolnoki tünde cukrászdában ültek, előttük egy-egy kávé, és arról tanácskoztak, milyen út­ vonalat járjanak végig. Azt mondták, újra felhívnak, ha megtalálják a nagyiékat. Apámmal egy cukrászdában találkoztam az Astoriánál, fél tizenkettőkor. Pontos volt, mint mindig. Sötét, göndör haját copfba fogta hátul, fémkere­ tes, kerek szemüveget viselt. Egy fiatal, festettszőke nővel érkezett. A nő­ nek sportos alakja volt, de az arca csúnya, nagy, húsos orra vöröslött. Ahogy apám öregszik, egyre bolondabb. Most is csak magyaráz, azt hiszi, ő van a középpontban. —Kezdett szétesni a műsor, már nem tudtam, mit csináljak. Rettegtem a kvótától. Hiába húsz év szakmai múlt, ezeket a kutyaütőket csak a pénz érdekli. Azért vettem magam mellé Katikát szerkesztőnek. Azóta minden jobban megy. Katika mosolygott. Vállpántja lecsúszott egészen a könyökéig. Apámra néztem, és tudtam, hogy látta már meztelenül. Ez a csúnya, ostoba nő biz­ tosan kívánatos meztelenül. Ördögien alpári. Mondtam, hogy nagyapáék megszöktek. Apám elmosolyodott. Az öreg bibsi, elmegy talán egész a siratófalig. Szeretem őket, tiszta bo­ lond mind a kettő. Kár, hogy anyád nem örökölt tőlük semmi fantáziát, csak Sára ősanyátok telt és formás seggét. Apám már csak ilyen, nem lehet rá haragudni. Egy tévéműsorban ta­ lálkozott anyámmal, aki a tánckarban volt, és apám teljesen belebolon­ dult. Nem illettek egymáshoz, de apámnak még most is vérbe borul a szeme, ha anyám közelébe kerül. De anyám okosabb annál, hogy en­ gedjen neki. *; 716 £ �Háromnegyed egykor apám fizetett, és az asztal alatt a kezembe nyomott tízezer forintot. —Tedd le, Lacika, sose lehet tudni. A szemébe néztem. Szeretet volt a szemében, az elfelejtett gyermekko­ rom, ami éjszakánként, talán éppen ennek a nőnek az oldalán, eszébe jut. Hogyan tömött csokival titokban az anyja, már halott nagymamám, hogyan kezdtem beszélni, hogyan kiabáltam vele gyerekként, hogy szokjon le a cigiről, mert meg fog halni. És hány konyakosüveget csempésztem be a szobájába, melyekről anyám nem tudhatott soha. Bűntudatos gyengédség volt a szemében. Eltettem a pénzt, és szaladni kezdtem. Fél kettő felé Szolnok felett beborult az ég. Anyám és Dr. Varró megál­ lapították, hogy nagyiék nincsenek a régi házuk környékén. Fújt a szél, mintha az egyik utcasarkon átléptek volna az őszbe. Anyám csendesen sírni kezdett. Dr. Varró átkarolta, vigasztalta, aztán lecsúszott a keze anyám de­ rekáról a fenekére. Anyám megremegett, és Dr. Varróhoz simult. A doktor meglepődött a sikerén. Nem tudta, hogy anyám már egy éve nem szeretke­ zett, éjjelente meztelen alszik, a teste egyetlen sóvárgás. A Nyugati-pályaudvar közelében megláttam egy fiatal nőt. Olyan magas volt, mint az ismeretlen lány, az arca is hasonlított rá. A hasa fölé érő pólót viselt „Natalie”-felirattal. A köldöke mély volt. Eszembe jutott, hogy a pá­ lyaudvar mellett van egy csomó butik, tele ruhával, olcsó felsőkkel. Sok-sok fiatal lány válogatott a ruhák között. Bátran sétáltam közöttük, nem féltem már tőlük. Úgy éreztem, aznap reggel az egész női nemmel szeretkeztem. Nagyiék addigra már három vonatot elszalasztottak, végül nagyapa kije­ lentette, hogy éhes. amikor leértek az aluljáróba, majdnem elsodorta őket az áramló tömeg. Riadtan kapaszkodtak egymásba. Nagymamának eszébe jutott, hogy fiatal korában, ha fájt a hasa a menstruáció miatt, mindig a nagyapa karjára támaszkodott. Most nagyapa támaszkodott az ő karjára, s nagymama küszködött, mert nagyapát nehézzé tette a félelem. Lassan elin­ dultak egy üvegfalú büfé felé. A pincérnő szomorú szemmel nézóett rájuk. Leültek, szendvicset kértek, és majszolni kezdték. Később egy rongyos férfi telepedett az asztalukhoz. Kézit csókolomot köszönt a nagymamámnak, és nagyapámhoz fordult: —Alkoholista vagyok. Nagyapa tele szájjal rágta a szendvicset. Friss volt a kenyéren a paradi­ csom, a sonkának pedig isteni íze volt. Nagyapa nem hagyta, hogy bárki elrontsa az evés gyönyörű pillanatát. Mióta félni kezdett a haláltól, minden szépnek, sokkal szebbnek látott, mint valaha. —Te hamvasztást fogsz kérni? I 717 | �Nagyapám szájában megállt a falat. A férfi sötét szemébe nézett, és elsá­ padt. Borostás arcával, barna bőrével az idegen ördögi jelenség volt. —Nálunk nincsen hamvasztás. Egy csontváz könnyebben feltámad, mint egy marék hamu. Már megbánta, hogy azt mondta: nálunk. A férfi mindjárt rákérdez? „Nálatok zsidóknál?” - Nincs feltámadás. Az egyeden, ami örök, az a halál. Nekem meghalt a feleségem pont egy hónapja. Nagyapám idegességében inni akart a kristályvízből, de a kezével lelökte a poharat. Nagyot csattant a kövön, és több darabra tört. A szomorú szemű pincérnő már indult is a lapátért. Mindenki feléjük fordult. Csak a rongyos férfi nem vett észre semmit. - Ez már nem élet, amióta a feleségem halott. Nem merem megölni ma­ gam, csak iszom. Halálra iszom magam. Nagyapám oldalba bökte nagyapát. Menni akart, a férfinek rossz szaga volt. De nagyapám bővülten ült, mert a jel megérkezett. Hozzá küldték, neki szól. Hogy vége. Megfogta nagyanyám kezét, és nagyanyám hajához hajolt, mely illatos volt, éppen olyan illatos, mint a szolnoki kaszárnya előtt, ahogy azt nagyapám mindig mesélte. Nagyanyám hajába fúrta az arcát, mi­ előtt belépett volna a hideg kaszárnyába, a sötét folyosóra, melvet gyűlölt, mely fojtóan a nyakára tekeredett. Nagyanyám pedig, akár csak akkor, meg­ szorította a kezét. Egy barátomhoz siettem, Bubushoz. Bubus egy videotékában dolgozik a körúton. Éppen egy mákos süteményt majszolt, amikor beléptem. El­ mondta, hogy segédanyagra lenne szükségem. —Segédanyag? Bubus felállt a székről, s szájából mák és tésztadarabok potyogtak, és el­ gondolkozva a polchoz lépett. Egyenként megnézte a kazettákat, már a polc végén járt, amikor elégedetten elvigvorodott, és kihúzott egy sötét to­ kot. —Ez a legmodernebb segédanyag. A legjobb rendező és a legjobb női szereplő 1997-ben, de az operatőr is zseniális. Legalább tízszer láttam. - Az a helyzet, Bubus, hogy nincs időm hazaugrani. Elég, ha belenézek. Csak néhány ötletet akarok. Tudod, megismerkedtem egy lánnyal. Bubust felvillanyozta az ödet. Turkált egy kicsit a fiókban, kiakasztotta az ajtóra az „ebédszünet” feliratú táblát, elfordította a reluxát, és elkezdtük nézi a kazettát. A film közepén jártunk - az unalmas részeket áttekertük - , amikor Bubus felállt, elővett egy rövid cigit, és rágyújtott. Émelyítő füstje volt. -i 718 g- �- Kóstold meg, saját termelés. Egy kis kender. Alig szívtam bele, felkavaradott a gyomrom. A tévé képernyőjén éppen egy eltorzult férfiarcot láttam, amint fogait összeszorítva, előretolt állal nyögdécsel. Eszembe jutott, hogy talán ugyanígy néztem ki ma éjjel. Há­ nyinger fogott el. A spanglit Babus kezébe nvomta, és kiszaladtam a vécére. Leöblítettem az arcom, és bámultam a mosdó hideg, fehér színét, az ezüst­ színű lefolyót. Lassan megnyugodott a gyomrom. Belebámultam a tükörbe, és elmosolyodtam. Amikor ki akartam lépni az ajtón, megláttam egy régi naptárat. Egy szög volt verve az ajtóba, azon lógott. 1980, március. Anyám volt a naptáron, fiatalon és teljesen meztelenül. Sugárzóan szép volt. Annyi idős lehetett, mint az ismereden lány. Szerettem volna megölelni, hatalmas mellei közé fúrni az arcom. Óvatosan levettem a naptárt a falról, összegön­ gyöltem, és a hónom alá vettem. Bubus mosolyogva ült a földön, és a tévét nézte. A naptárt beletettem a szatyromba, halkan kinyitottam az ajtót, és kiléptem a tékából. Bántotta a szemem a fény, csak a pályaudvar hűvös csarnokában lettem jobban. Vettem egy üveg kristályvizet, és inni kezdtem. A mozdonyokat néztem, amelyek olyanok, akár az erős férfiak, akiket táplálni kell. Az isme­ reden lány mohó ölelése jutott eszembe, s - talán a kender hatására - úgy láttam, mintha egy óriáslány ölelné magához erős combjaival az egyik ha­ talmas, piszkos dízelmozdonyt. Bódultán sétáltam, s egyszerre egy kopott pádon megpillantottam a két öreg. Ültek, és néztek maguk elé. - Sziasztok! Felderült az arcuk. - Szervusz, Lacika! - Anyuék azt hiszik, Szolnokon vagytok. Nagymama megrázta a fejét. - Nem mer felszállni a vonatra. Fél, hogy tényleg meghal Szolnokon. Pont ahogy tervezte. Nagyapa legyintett. - Lekéstük a vonatot az epred miatt. Állandóan eszel. Most éppen vá­ runk a következő vonatra. Nagyanyám nevetni kezdett. - Már régen elment a következő vonat. Gyáva alak vagy. - Innom kellene egy fröccsöt. Jól esne ebben a melegben. - Az hiányzik még. Ültek, fogták egymás kezét. Az jutott eszembe, hogy Nagyapa és N agy­ mama talán nem is ma, hanem valamikor régen, friss szerelmespárként ül­ tek le erre a padra. És aztán nem álltak fel innen többé, csak ültek és be--------- 45i 7' 1~Q f*--------' m �szélgettek békésen, miközben a világ változott és felfordult körülöttük. Ok csak öregedtek, lassan és rémisztőén, akár a fák. Nagymamán felém fordult: —Lacika! Nem akarsz epret? Nagyapád vette, nagyon finom. Leültem, és elkezdtem enni az epret. Friss volt, kicsit savanyú. - J ó l vagy, Lacika? - J ó l vagyok, mama. —Van barátnőd? —Persze. Éppen most vettem neki valamit. Előhúztam a topot a nejlonból. A nagyi el volt ragadtatva. —Gyönyörű! Ha most lennék fiatal, csak ilyeneket hordanék. Nézd csak, papa, milyen gyönyörű! Nagypapa megnézte, és bólintott: —Nagyon szép. Príma anyag. Aztán nagyapa elfeledkezett rólam és a topról, és panaszosan így szólt: —Fázom egy kicsit. Beborult az ég. Legalább harminc fok volt. Taxiba ültünk, és hazáig autóztunk. Nagy­ apám nem szólt egész úton semmit, csak fogta nagymama kezét. Bevezet­ tük nagypapát a szobába, lefektettük, és kijöttünk. Nagymamám megsimo­ gatta a fejem. —Majd én felhívom anyádat meg a kórházat. Te csak menjél a barátnődhöz, Lacika. Álltunk a folyosón, és nem láttam mást nagymamám szemében, csak fá­ radságot. A rúzs elkenődött a száján, a szemüvege ferdén állt. Amikor gye­ rekkoromban a nagyanyám elvitt valahova, tízpercenként megkérdezte: „Lacika, nem kenődött el a rúzsom?” Ha megnyugtattam, hogy nem, akkor is elővette a tükrét, és figyelmesen megnézte az arcát. Most, életemben elő­ ször, szólnom kellett volna: „Nagyi, a sminked romjaiban hever.” De kép­ telen voltam megszólalni. Elővettem egy cetlit, és ráírtam a telefonszámom, pedig tudta ő is. Megpusziltam krémízű arcát. Az ismereden lány már várt rám. Az Astorián találkoztunk. Kibontott hajjal alig ismertem rá. Szép volt, a szeme barna és mély. Ismereden. Sétál­ tunk egy órát, aztán az Erdős Kávézóba mentünk, a Puskin utcába. Zene szólt, söröket ittunk, végül kimentünk az apró parkettára táncolni. Egymás­ hoz simultunk, a hajába fúrtam az arcomat. Később az ismereden lány vécére ment, és én magamra maradtam. Váradanul megrohant a magány. Körülnéztem, mert emlékeztem rá, hogy amíg elértünk ehhez az asztalhoz, óriási tömegen vergődtünk keresztül. De most csak félhomályt láttam, gomolygó cigarettafüstöt. Az emberek eltűn­ tek, masszává olvadtak valahol, ahová nem láttam el. Hirtelen kivált egy 720 fr �alak a homályból, és hozzám lépett. Fekete pólót viselt, szóke haja tüskésre volt nyírva. Nagyon jó illata volt, talán az arcvize, nem tudom. Mély, sely­ pes hangon szólalt meg. —Szépen táncolsz. Ez nagyon ritka. Ma már csak ugrálnak az emberek. Kinyújtotta a jobb karját, és megfogta a csuklóm. Kábán néztem rá. Hatalmas, arany karkötőket viselt. - Művész vagy, igaz? Megismerem az ilyesmit. —írok —mondtam halkan. —Talán egyszer sikerül valami szépet is. Hirtelen magamhoz tértem, és egészen tisztán láttam a férfi arcát. Apró bajuszt viselt és kerek, aranykeretes szemüveget. Fiatal volt, talán huszonöt éves. A száját furcsa, kicsit félszeg mosolyra húzta. - Igen. Biztosan sikerül. Minél többet látsz, annál jobban írsz majd. Ilyen szép szemekkel sok mindent láthatsz. - A férfi közel hajolt. - Én egyébként minden este itt vagyok. Megfordult, és újra beleolvadt a homályba. Egy szomorú jazz-szám szólt, egyetlen zongora. Duke Ellingtonnak, a hercegnek egy régi, lassú száma. Elszorult a torkom. A zene a bőröm alá mászott, és ott felkúszott egészen a szívemig. Szebb volt, mint a szerelmem. Olyan szép volt, mint a magányom. Az ismeretlen lány visszatért a vécéből. Felvette a topot, amit vettem neki, és ebben maradt egész éjszaka. A lakására mentünk, a tükrök közé, a kinyitható ágyra. Elragadó volt, ahogy nevetett, ahogy a haját meztelen, barna bőrű hátára vetette. Éjfélkor, amikor az ismeretlen lány sovány testét öleltem, anyám egy szolnoki panzióban dr. Varróval szeretkezett. Olyan hangosan sikoltozott, hogy átkopogtak a szomszédból. Apám a szőke asszisztensnővel hancúrozott egy budai albérletben, recsegett alattuk az öreg franciaágy. Hajnal felé felriadtam. Azt álmodtam, a férfi a bárból az ágyunk mellett áll, karba tett kézzel néz, és mosolyog. Azon az éjszakán mintha örökre felébredtem volna. A szememet azóta sohasem tudom olyan biztonságosan, olyan tökéletesen lehunyni, mint előtte. Látni kezdtem, hétről-hétre, hónapról hónapra jobban. Lassan el­ tűntek a rejtélyek, átlátszóak lettek a szobák között a falak. Amiből csak részleteket láttam, összeállt egésszé, mert kipótoltam a valóság réseit, mint anyám romló fogsorát dr. Varró. Megértettem, hogy minden arc, minden mozdulat mögött történet van, mely belém kapaszkodik, s éppúgy elkísér bárhová, akár anyám gondosan összehajtogatott akt képe. De néha mene­ külni akarok a történetektől, néha ott szeretnék ülni újra a cigarettafüstös félhomályban. r 721 | fi �Sohasem tudom meg, miért hívott a nagymamám, nem volt bekap­ csolva a mobilom. Délre értem haza. A hálószoba ajtaja nem volt kulcsra zárva, a sápadt ósz bevilágított az ablakon. A nagyszüleim úgy hevertek a keskeny heverőn, akár a száruknál elvágott virágok. A férfi, aki elvitte őket, azt m esélte, alig tudták szétfeszíteni egymásba kulcsolt ujjaikat. Ott feküdt m ellettük az apró epresdoboz, abból szemeztek utoljára. Gombár Endre FÖLDÖNKÍVÜLIEK —Mit akar egy szál lóval, meg az öregapja rozsdás ekéjével: Koldusbotra jut, csak vegye ki a földjit, majd meglátja! Az ereszről ütemesen csöpögött a hóié. Ilyen havas márciusra, amióta él, nem emlékezett. Meg akarták dolgozni az agyát, tiszta sor, bár maga is tud­ ta, a nulláról kell kezdenie, és nagy merészség szükségeltetik hozzá. —Felelődenség, amit maga csinál, higgye el. Nem magam miatt, vág}’ a többi ember miatt mondom. De gondoljon az asszonyra meg a két gyerekre is! Örülne neki, ha nyomorognának? Mondani kell, mondani kell, de valami értelmeset. Erezte, de nem tudta szavakká formálni, amit mondani akart. A másik válaszra várt, miközben elnyomta a bűzlő csikket a fekete kerámia-hamutartóban. —A nn akidején... - jutott végre eszébe a válasz - , annakidején, am i­ kor apám meghalt, én pedig éppen házasodtam, nem csak az az egy szál lovunk volt. Maga éppolyan jól tudja, mint én! - emelte feljebb a hang­ ját. —Na és! Olyan borzasztóan rossz volt maguknak a közösben? Csak azt ne mondja! —Mi nem úgy akartuk. A magunk lábán is megálltunk volna. Bekényszerítettek minket. A koradélután beérett, lassan estébe fordult az idő. Már megbánta, hogy kitette az asztalra azt a rizlinget is. Hét óra után az elnök végre szedte a sátorfáját. - Ne hamarkodja el! - mondta még a küszöbről, és felemelte a mutatóujját. �Éjszaka állatokkal álmodott. Hosszú, vakító fehérre meszelt istállóban járt, ahol a baloldali rekeszekben lovak, a jobboldaliakban fekete-fehér te­ henek ropogtatták a szénát. Később kint szántott a határban, Fergussontraktoron ülve és teli tüdőből szívta a televény illatát. Reggel mindenre pontosan emlékezett. Hol az a bank, amely kölcsönt adna neki egy Fergusson-traktorhoz? Vagy akármilyenhez. Nem tudta felidézni, hol látott ilyen traktort, de úgy gondolta, hogy az angolok gyártják. Miután felká­ szálódott, megmosakodott, magára kapta ingét, nadrágját és pulóverét, lehajtott egy féldecit a sógorától karácsonyra kapott sompálinkából. Szódanul reggeliztek az asszonnyal. Csak a gyerekek voltak élénkek. A húsvéti szünetről beszéltek, már nagy várták. Szépen elfogyott az asztalról a szalonna, a hagyma, a kenyér, a tej és a kistányérról a darabka sült oldalas is. Reggeli után kiment a kert végébe, ahol már zöldellt valami a száz négy­ szögöles, téglalap alakú, még az ősszel felásott földdarabon. Egy furcsa, ezüstös színű tárgy, három méternél hosszabb, tömzsi, henger alakú, szár­ nyas szerkezet csillogott a reggeli napsugarakban. Éppen a felásott föld közepe táján. Csak meresztette rá a szemét. A zodiacoid megnyomta a reteszajtó nyitására szolgáló zöld gombot. Mögötte kíváncsian várt négy társa. Az ajtó surrogva becsúszott az űrvitor­ lázó kettőslemezű karosszériájába és beengedte a sárga és langyos napsü­ tést. A napsütéstől a zodiacoidok megborzongtak. Langymelege éppen for­ dítva hatott rájuk, mint a földi lényekre. Libasorban és lassan araszolva hagyták el járművüket. Emberi szem számára láthatatlanul. Fejüket kíván­ csian forgatták, mindent igyekeztek alaposan megfigyelni. Ahová léptek, leheletnyit lelapult a sarjadzó zöld, talpuk nyomán harmatcseppek gurultak sugarasan széjjel. A menet az udvarra érkezett. Egy üres műanyag joghurtos doboz hevert a házfal tövében. A zodiacoidok megütközve nézték. A tartalmát elfogyasztot­ ták, üres, semmi szükség rá itt, hát akkor miért van idedobva. Értelmedenség. Sőt, az ő felfogásuk szerint csúnya, tehát egyenesen bűn. A libasor felbomlott, átalakult ide-oda rajzó, sétáló csoportocskává. Pandúr, a loboncos szőrű puli, izgatottan szimatolt a levegőbe. Finom ösztönével megérezte a láthatatlan lé­ nyeket. Csaholni kezdett, rángatta a láncát. Miért van megláncolva, amikor éppen hogy oda akar futni hozzájuk, hogy üdvözölje őket? —csodálkoztak a zodiacoidok. Bolond világ ez - állapították meg egyhangúan. Vezetőjük be­ nyitott az ajtón. Egyenesen a konyhába. A gazdaasszony krumplit hámozott, vizet forralt, törülgetett és a kőpadlót mosta egyszerre. - Úgy látszik, kényszermunkára ítélték - mondta Zi Zo-nak. - Az is lehet, h o g y rabszolga - vélte Zo. 1 723 l �Zo megvakarta a kopoltyúja tövét, aztán benyitott a tisztaszobába. Ott hideg volt és nem látott egy teremtett lelket sem. - Nézzétek, hogy paza­ rolnak! - mutatta a többieknek, amikor a tisztaszobából nyíló hálószobát is felfedezte. —Ennyi cellát építenek, amikor csak e g y e t használnak. - Hátha itt töltik a sötétpihenőjüket —találgatta Zu. - Nem hiszem —mondta Zi. - Fel van pumpálva a takarójuk. Nézd! Ez itt csak dísz. - Persze - mondta Zo. —Az első cellában, a hosszú hajú mögött van két vízszintes pihenőhely. Nyilván ott töltik a sötétpihenőt. - Nyughass már! - förmedt a kutyára. —Mi a jóistennek bomolsz? Meg vagy veszve? - Engedd el, hadd szaladjon kicsit! —kiabált ki az asszony a konyhából. —Egész éjszaka meg volt kötve. Odament a kutyához és levette róla a nyakörvét. A kutya berohant az ajtón és a tisztaszobába szaporázott. - Nem mégy innét a sáros lábaddal! - próbálta egy lila légycsapóval kihajkurászni az asszony. De a kutya rá se hederített, csak egyre izgatottabban ágaskodott félméterenként a levegőbe. Mellső lábait neki-neki támasztotta a semminek, hol ide, hol oda fordult, boldogan csóválta a farkát. - Mi történt ezzel az állattal? - nézett hol a kutyára, hol az asszonyra. Ilyet még nem látott. Kiment a konyhába, levette a stelázsi legfelső polcáról a sompálinkát, félig töltött egy nagyobbfajta kupicát és felhajtotta az italt. Krákogott egyet hozzá. - Kellemetlen szaga van - állapította meg Zo. - Büdös - mondta Zü. - Biztos, hogy nem jó szomjúság ellen - szögezte le Zu. - Bolond ez - mondta Zo. - Minek issza, ha semmi értelme? A kutyával nem törődtek. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy tappancsaival folyton a térdükre meg a hasuknak támaszkodott. Az asszony bekapcsolta a viaszosvászonnal letakart konvhaasztalon álló rádiót. Lehuppant a hokedlire. Éppen híreket mondtak. Összekulcsolta a kezét, amikor a bemondónő egy indiai tömegszerencsétlenségről tájékoz­ tatta a hallgatókat. - Minek hallgatja azt a rádiót, ha nem csinál utána semmit, csak az ujjait ropogtatja? - kérdezte Zo. Úgy látszik, ő volt a legkritikusabb a zodiacoidok között. - Hol van az az India? - kérdezte egyikük. - Hol, hol! Hát, ahol azokat a rongyokat tekerik a fejükre - mondta Zü. - Ahol azok a sovány négylábúak mászkálnak mindenütt, meg azok a kis 7 jn - o a r. * * �hosszúfarkúak ugrálnak a háztetőkön, meg ahol annyian fürdenek abban a piszkos folyóban, hogy szinte kiszorítják a vizet a medréből. Egy rek sem telt még el azóta, hogy ott jártunk, nem emlékszel? — Tényleg. Most, hogy mondod, már valami rémlik — mondta a zodiacoid. —Csak közben áthaladtunk a Nagy Zónán, és én attól mindig elfelejtem az előző életemet. Időközben átjött a szomszéd és elkérte tőlük a kisfejszét, mert az övének kettétört a nyele. A zodiacoidok aprólékosan szemügyre vették sáros gumi­ csizmáját, lyukas zekéjét, gyűrött, enyhén koszos inggallérját. —El kéne vinni néhány malacot a vásárra, Pista —mondta a szomszéd­ nak. —Neked is van eladó, mi lenne, ha holnap közösen vinnénk árulni? —Én is gondoltam rá —felelte a szomszéd, —de szekéren macerás, meg sose érünk oda. El kéne kérni a kisteherautót a Ferivel, akkor összejönne a dolog. —Kérjem én? Kérem, ha gondolod. Vagyunk annyira haverok, megcsi­ nálják. A kisfejsze is előkerült a fészerből, mellé egy-egv pohárka sompálinkát is lenyeltek. Mindkettőnek kipirosodott az arca. A rádió túljutott a híreken. A meteorológiai intézet változó irányú szelet, tavaszi záporokat ígért. —Meglátjuk, mi lesz nyáron — sóhajtott az asszony, és megigazította a kötényt a derekán. - Évek óta alig van eső. Mint a sivatagban... A zodiacoidok attól fogva, hogy a falusiak közelébe kerültek, bekapcsolva tartották derékövükön a gyufásdoboz nagyságú transzláció-automatát, amely most idegen nyelvek fordítására volt beállítva. Mindent értettek tehát. Intelli­ genciájuk arra is képessé tette őket, hogy a hallottakból minden gondolatkör­ ben végső következtetéseket is levonhassanak. Ilven végső következterés volt az is, hogy éppen a bolygó lakói felelősek azért, amiért lassan, de biztosan elhal körülöttük az élet, és így a saját életük is lehetetlenné válik a bolygón. Zo az élet elpusztulásának képletét kivetítette mini-computere lapemyőjére: Víz > kevés > alig > nyomokban > semmi — > pusztulás Levegő > szennyezett mérgezett v> gyilkos — > ismereden gázok > pusztulás Talaj savanyodás > poriadás > hamu pusztulás Növénylények ^ nedvcsökkenés > fertőzés gombásodás ”“á> elporlás > pusztulás Alladények, emberlények > megbetegedés > sok megbetegedés — > korcsosulás sok korcsosulás — teljes elkorcsosulás mozgások lelassulása mozgások megszűnése > pusztulás Megmutatta társainak is a hosszú képletet, akik meglehetős közönnyel vették tudomásul. Végtére nem róluk szólt. �M arafkó László SZATIRKÁK Genomen est ome. * Kamaszkor: az élet rengetege előtt. Öregkor: a végen túli rengetege előtt. * Humánus ifjak: nem leszúrták - feljelentették Cézárt. * „Azt hiszed, jókedvemben vagyok depressziós?” * A mélyhűtés után felengedett igazságnak is szaga van. * Hamvas Béla - létminimumból létmaximumba. * Több paradogmaváltást élt meg. * „Kis országnak egy elitje és egy csőcseléke van.” És egy eltartója. Amely mindig a rövidebbet húzza. * Átkelési pénzt szedett a zebránál. * Cipőm szétesett. Akárcsak az életem. Ki járt bennem? * Ment-e a könnyek által a világ elébb? i 726 ír �Sulyok L ászló A VÉRES SZOMBAT EMLÉKMŰVE „Aki nem szorongott ott a drótrács mellett, az építkezés tövében, ami­ kor megszólalt a géppisztoly meg a géppuska, az nem ismeri azt a félelmet, borzalmat, azt a kiabálást, ordítozást, ami ott volt, az nem tudja a rengeteg vért, azt a nagy m entővisítozást... Aki ezt nem élte át, az tényleg nem is­ meri. .. Egy szerelmet is meg kell élni, nem? Arról nem lehet a más nevében beszélni... Én ilyennek gondolom a sortűz emlékművét is. Akármilyen nagy művész volnék, nem mernék nekifogni, ha nem lettem volna ott.” (Sajgál Attila nyugdíjas vámtiszt, a karhatalmista sortűz idején másodikos gimnazista, az események után negyvenöt évvel a tucatnyi megkérdezett közül egyedül (!) vállalta a nyilvánosság előtt is a nevét.) „H agyták volna meg a régi szökőkutat.. .De hát akik dönthettek, azok ide tették. M int régen, a szovjet hősi emlékművet. Akkor se kérdezett m eg bennünket senki, egyszerű városlakókat, k e ll-e ... Ha nem lenne m ost itt ez az emlékmű, legalább lenne egy kis víz a városközpontban. (Hetven év körüli kiszolgált katona, aki az AVH-tól történt leszerelése után az üveggyárban csinált karriert, a szakszervezet élén, s mindig segí­ tett újságírói m unkámban. Most lebeszélne a cikkírásról. „Minek az ne­ ked, ott van és kész, olyan, am ilyen, kell neked a baj? Hátat fordítanak a m ég m eglévő szim patizánsaid is” - m ondogatja kitartóan és úgy vélem: őszinte aggodalom m al. Az eszem igazat ad, én is tudom - sőt jó ideje a bőröm ön érzem —, Salgótarjánban élünk, a kendőzetlen, nyílt beszéd az 1956. decem ber 8-i sortűz-tém ában a mi köreinkben nem szokásos, vagy ha m égis, valóban lehetnek nem kívánatos következményei. De hát én olyan vagyok, m int a kisgyerek: nem a másén, a magam kárán tanulok.) „Hova repül az a madár? Maga tudja? —próbál humorizálni a negyven körüli, szókimondó, vidám asszonyság. - Mit néz? Maga szerint nem olyan, mintha repülni akarna?... Tudja maga is, hogy nem idevaló ez a szobor. A parkban sétáltatott kutyák mind lepisilik... Pedig úgy szép m agában!... De em lékm ű... A temetőben lenne a helye.” „Aki ezt a szobrot csinálta, az hülye volt - jelenti ki kerek perec a hajda­ ni elhárító osztály határőr századosa, aktív munkáspárd szimpatizáns. - Ez nem mártír. Ez egy akasztott em ber... Egyszer valaki viccből zakót akasz- i 727 i �tott a nyakába. Ezzel fejezte ki a vélem ényét... Ne csodálkozzon! Itt a téren lőttek, és nem akasztottak. Itt tömeg volt. A szobrásznak is ezt kellett volna megmintáznia.” „Nekem nem tetszik ez a szobor. Látom, értem, mit ábrázol, és mégsem tetszik. Mert ott magasodik előtte egy hatalmas betontömb, ami előtt a szo­ boralak meghajol. Miért? Mi célból? Mit jelképez az a betontömb? Szá­ momra ez titok m aradt... Ezt nem tudom m egfejteni... Mi előtt hajlik meg a Krisztus-szerű, megfeszített férfi?” (A vállalkozó az előző rendszerben egy forgalmazó cég igazgatója volt, látványosan együttműködött ugyan a kommunistákkal, de elkötelezetten nem állt közéjük; legföljebb a hasznot fölözte le. Most a jobboldalon politizál, és az új civil szerveződések veze­ tője, népszerűsítője.) „No comment - hárítja el érdeklődésemet a rendszerváltás után évekig elszántan liberál-polidzáló gépkocsivezető. —Semmit nem lehet úgy m eg­ csinálni, hogy mindenki elégedett legyen vele. Annak idején én láttam az emlékműterveket a József Attilában. Ki voltak állítva a művelődési központ­ ban, mindenki megnézhette. Az emberek szavazhattak, melyik tetszik a leg­ jobban. Ennél demokradkusabban már nem lehet emlékművet állítani.” TŰNT IDŐK NYOMÁBAN „Piros vér folyik az u tcán... Sebesültek és halottak. Munkások, asszonvok, gyermekek az áldozatok... M iért?... m iért... miért? - száguld, rohan a kérdés, a vád, a gyötrelem. Ki a felelős? - csattan a hang. Miért nincs már nyugalom? Miért kell rettegve gondolni az éjszakára, a holnapra? Miért fél egymástól két ember, ha az alkonyati utcán találkozik?” Ezekkel a zaklatott és felzaklató mondatokkal irányítja a figyelmet a Nógrádi Népújság 1956. december 12-én megjelent Vádirat helyett című publicisztikája arra a megmagyarázhatadan szörnyűségre, amely a december 8-i salgótarjáni sortűz elnevezés alatt vonult be a magyar történelembe. A cikk rögtön a fejléc alatt olvasható. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Nógrád Megyei Tanács közös lapja nem egyszerűen csak keresi a felelősö­ ket, hanem meg is találja, főként azokban a személyekben, alak a forrada­ lom megyei szerveinek és szervezeteinek valamilyen szintjén aktívan dol­ goztak, akik egy demokratikusabb, szebb és boldogabb életet álmodtak a szovjet mintájú „paradicsom” helyett. Konkrétan meg is nevezi a legbefolyásosabbakat (akiket aztán később, maradjanak vág)’ meneküljenek, a megtorlás idején súlyos börtönbüntetésre ítélnek). Kellettek (akkor is) a bűnbakok. 1 728 & ■ �Az említett írás mellett van egy másik, az MSZMP ideiglenes központi bizottságának határozata az „ellenforradalom” okairól és előzményeiről. A kettő együtt lenyűgöző harmómát alkot. Világos és egyértelmű az üzenetük: nincs helye a további alkudozásnak; vagy beadják a derekukat a tömegek, az őket képviselő munkás- és üzemi tanácsok, vagy kő kövön nem marad. Persze, ami a salgótarjáni Vásártéren történt, az azért minden jobb érzésű embert meglepett, még azokat is, akik előre kitervelték — azt az „icipici” tömegbe lövöldözést. Nem igazán mérték fel előzetesen, hogy kiknek a kezébe adják a félelmetes fegyvereket. A pufajkások többsége ugyanis tanuladan és brutális lelkületű, a legrosszabb proli-gyökerű, csak magát néző ember volt. Városszerte beszélték, hogy éjt nappallá téve isznak, a vezérük­ kel az élen, aki ráadásul még valamiféle nőhöz is eljár a szolgálat leple alatt (később maguk a pufajkások sem tagadták, hogy parancsnokuk azért nem volt jelen a sortüzeknél, mert éppen pásztorórán járt; meg is lett érte a ju­ talma: a magyar börtönhálózat országos parancsnokának nevezték ki; s nyil­ ván nincs összefüggés a dicső múlt és a szörnyű jelen között, de szűkebb csa­ ládjában most akad olyan szeszkazán, félgárgyult férfiú, aki nem találta meg a helyét az új rendszerben, s piaci trógerolásból és kukázásból él). „A szombati szörnyű tragédiával kapcsolatban a kivizsgálás folyamatban van. Amint erről a valóságnak megfelelő, az események részleteire is kiter­ jedő képet kapunk, azonnal közöljük olvasóinkkal” - olvashatjuk a már idézett cikkben. Nos, azóta is várjuk ennek az ígéretnek a valóra váltását. Egyelőre (?) mindhiába. Akik válaszolhatnának, azok már a sírban, vagy új pártban politizálnak, avagy elővigyázatosan szürkén, netán színt váltva megbújnak, miközben fiaik és leányaik —ugyancsak felfoghatóan —egészen más valóságok felé tájékozódnak. Pedig több költőnk tollán is megszületett a gondolat, amit —emlékezetem szerint —a legegyértelműbben és a legköz­ ismertebben Illyés Gyula fogalmazott meg: úgy gondolta, hogy aki ki­ mondja a rettenetét, az fel is oldja egyben, vagyis lelki megkönnyebbüléshez ju t... Tényleg olyan szörnyen nehéz az igazság kimondása, a nyilvános bo­ csánatkérés?... Olyan nagy ár lenne (ez az őszinteség) az őszinte megbo­ csátáshoz? De hát tudjuk: aki hazudik, az nem hagyja abba. Ezzel az esettel is így történt: dőlt a hazugság... harmincvalahány éven át. Az első hamisítványok közül íme egy „gyöngyszem”, szintén a megyei lapból, a december 13-i számból: „Több bejelentés érkezett’ salgótarjáni és vidéki dolgozóktól, akik elmondották, hogy december 8-án provokátorok két kézigránátot dobtak a karhatalmi alakulatokra, és géppisztolyból és golyószóróból tüzet nyitottak a megyei rendőrkapitányságra...” ti -'o n 55. t �A Nógrád Megyei Levéltár kiadásában 1996-ban megjelent írásos doku­ mentumokra épülő könyv, az 1956 Nógrád megyei kronológiája és személyi adat­ tára már a valóságnak megfelelően ír a véres eseményről: „A hajnali órák­ ban Steigerwald Ottó, a megyei munkástanács elnökhelyettese, néhány személlyel Budapestre utazott, hogy részt vegyen a ... munkásküldöttek országos értekezletén... Hajnalban Házi Sándor vezérőrnagy parancsára egy pufajkás alakulat Kisterenyén letartóztatta Gaál Lajos tröszti munkásta­ nácstagot (Gaál - saját elmondása szerint —ily nemes egyszerűséggel írta a nevét - S. L.) és Viczián Tibort, akit 1950-ben egy koncepciós per kereté­ ben 12 évre ítéltek e l... Gaál és Viczián őrizetbe vételéről már a kora reg­ geli órákban értesültek az üzemek és a bányák munkástanács-vezetői. A megyei munkástanács elnöke, Szabó Ervin munkahelyén, a nagvbátonvi szolgáltató vállalatnál értesült a történtekről. Telefonon felhívta a kisterenyei bányaüzemet, ahol Czéki László közölte vele, hogy a kisterenyei bányászok Salgótarjánba akarnak m enni... Szabó ellenezte ezt a lépést... A tüntetők 9 órától folyamatosan érkeztek a főosztály elé... Tizenegy órára már mintegy 3—4000 fő gyűlt össze. Elfoglalták a rendőrség és a megyei tanács előtti útszakaszt és a járdát. Hangzatos jelszavakat kiabáltak és követelték a le­ tartóztatottak szabadon bocsátását, a szovjet csapatok kivonását, és han­ goztatták, hogy nem ismerik el a K ádár-korm ányt... Ebben a feszült hely­ zetben dördült el a megyetanács előtt egy, vagy több karhatalmista gép­ pisztolya, majd ezt követően dobta el Ferencz István AKÖV-garázsmester a nála lévő gyakorló hanggránátot a tanácsépület előtt álló karhatalmisták mögötti füves területre azzal a szándékkal, hogy a további lövöldözést meg­ akadályozza... Arra a kérdésre, hogy ki v a g y kik adták ki a tűzparancsot nem lehet egyértelmű választ adni. Ha volt egyáltalán parancs... Ami vi­ szont tény. A sortűz következtében 27 személy halt meg. Velük együtt öszszesen 135 halottat és sebesültet szállítottak be a bányai kórházba, de köz­ tük nem volt szovjet katona és karhatalmista. A műtétek alatt és után 19-en vesztették életüket. Összesen tehát —az eddig előkerült források alapján az állapítható meg, hogy 46-an, 33 férfi és 11 nő és 2 fiúgyerek halt meg a sortűz következtében.” „A lövöldözés mindössze néhány percig tartott - írta a Nógrád meg)>e tör­ ténete 1944—1962 című monográfiájában Jakab Sándor, aki megyei politikai vezetőként és jelenlevőként aktív résztvevője volt az eseményeknek, majd később évekig első titkárként dolgozott a megyei pártbizottság élén de 80-nál több halálos áldozata volt.” Van, aki szerint még ennél is többen haltak meg a pufajkás sortüzek (mert két tárat lőttek ki egymás után) követ­ keztében. A salgótarjáni tanács vezető anyakönywezetője, Faragó Lászlóné W **r\ J3 ----------- g /ou u----------- �131 elhalálozott papírjainak a kiállításáról tett említést férjének. Idejét le­ kötötte, idegeit megviselte a munka, s január közepén pedig, átszervezésre hivatkozva, már el is bocsátották az állásából, talán azért, hogy senki ne emlékezhessen azután pontosan a történtekre. (íme az elbocsátásról szóló második levél részlete: „Tárgy: Faragó Lászlóné szül. Szoldán Éva vezető anyakönywezető múlt évről elmaradt fizetéses szabadságának megváltá­ sa ... az 1956. évi fizetett szabadságából ki nem vett 7 napi fizetett szabad­ ságának a MT. V. 102. §. /2/ bekezdése alapján pénzbeni megváltását ren­ delem e l... Megokolás: így kellett határoznom, mert nevezett az elmúlt évben részére járó 17 nap fizetett szabadságából 7 napot az anvakönvwezetői teendők folyamatos ellátása miatt indokoltan nem tudott szabadságon tölteni.. . ”) Érdemes tovább idéznünk Jakab Sándor már idézett könyvéből, hogy a ma olvasója emlékezhessen, vagy éppen — az azóta felnőtt generációkra gondolva - megtudhassa, miféle agymosás zajlott az 1989-90-es rendszerváltoztatás előtt, a szocializmus mindenkit legyőző, melldöngető évtizedei­ ben. A történeti munka az 1970-es évek elején került ki a nvomdából, s ekképpen láttatja a december 8-ai eseményeket: „A tüntetés résztvevőit a Belügyminisztérium salgótarjáni képviselője, majd egy honvéd vezérőrnagy felszólította, hogy követeléseiket 5 tagú bizottság útján terjesszék elő. Ugyanezt megismételte az időközben a városba érkező szovjet katonai egy­ ség parancsnoka is. Erre a munkástanács tagjai és a tüntetést szervező ellen­ forradalmárok közül néhányan előreléptek, hangosan szidalmazták, majd a két parancsnok felé köpködtek. Hasonlóan viselkedtek a felsorakozott karhatalmistákkal szemben is, sőt azok fegyvereit is igyekeztek megszerezni. Ugyanakkor ’foglald el az épületet, nem mer lőni!’; Vegyétek el tőlük a fegyvert!’ és más ilyen ’harcra buzdító’ kiáltással provokálták a híveiket a fellépésre. Az ellenforradalmárok a karhatalmisták türelmét gyengeségnek minősítették és megrohamozták őket. Miközben folyt a birkózás a fegyve­ rekért, Ferencz István, a MAVAUT garázsmestere kézigránátot dobott a társaik segítségére siető karhatalmisták közé, melynek repeszcitől többen megsebesültek. A kézigránát robbanása után a karhatalom tagjai és a szovjet katonák riasztólövéseket adtak le. Amikor azonban a tömeg soraiból már tüzeltek rájuk, önvédelemből viszonozták azt.” —Ebből a „hasraütésből” csak azt higgyék el, hogy az emberek utálták, sőt gyűlölték a velük szemben egységfrontot felállító kommunistákat, legyenek azok magyarok vagy szov­ jetek, és nem voltak hajlandóak velük tárgyalni. De itt és ekkor valójában és elsősorban nem is az ellenszenv miatt nem tárgyaltak, hanem annál az egy­ szerű oknál fogva, hogy igazi tárgyalóképes vezetőik nem voltak a helyszí­ I 731 | �nen, hiszen a további tennivalók céljából Budapestre utaztak, vagy, mintegy rosszat sejtve, igyekeztek - mint Szabó Ervin is - visszatartani a térre még meg nem érkezett munkásokat. DEMOKRATIKUS BUKTATÓK Egy ideszármazott ember agyában fogant meg először, hogy legyen em­ lékmű 1956. december 8-a áldozatainak a szörnyű tett helyszínén. Ennek a gondolatnak a születése is - mint annyi másé - a véledenen múlott. —Édesapám szerette hallgatni a rádiót, és ő hallotta, hogy a Történelmi Igazságtétel Bizottság Budapesten emlékművet állít az ’56-osoknak - emlé­ kezik vissza 1989 kora őszére Fancsikné Csaba Mária, aki tanárnőként egv személyben a palóc táj szerelmese, festője, rajzolója, fotográfusa és környe­ zetvédője, s akkoriban a Magyar Demokrata Fórum színeiben politizált; Pécsről került Salgótarjánba. —Ez adta az ödetet. Gyorsan beláttam, hogy ez csak széles körű összefogással válhat valósággá. Felhívást adtam fel tehát a megyei újságban 1989 utolsó heteiben, az MDF nevében. Öröm volt látni, milyen sokan álltak az ügy mellé. Brunda Gusztáv népművelő cikket is írt a Palócfóld című folyóiratban, dr. Várkonyi József jogász és kereskedelmi szak­ ember, aki később a megyei közigazgatási hivatal vezetője lett, mindenütt megemlítette. Pártbéli társaim: Leukó Albert a szobrászok körében tájéko­ zódott, dr. Szabó Sándor ügyvéd a törvényesség lehetőségeit járta körül, Deme Attila, egykori ’56-os nemzetőr a külföldi ismerősökkel tartotta a kapcsolatot. Megragadtunk minden kínálkozó lehetőséget a gondolat nép­ szerűsítésére. Még a focimeccseken is bemondattuk. Számomra nagyon fontos volt. Az események ugyanis mély nyomot hagytak bennem. Ott lak­ tunk a Vásártéren, ahol a szörnyűség megtörtént. Jól emlékszem. De nem is a menekülő embereket látom magam előtt, hanem a hangokat. Borzal­ m as... Délután bementem a férjemhez a kórházba, dolgozott, láttam az udvaron a sok kiterített halottat, a sebesülteket. —Ön tett javaslatot az emlékműre, ön vezette hónapokon keresztül az emlékmű alapítványt. Aztán, amikor a terv a megvalósítás útjára lépett, le­ mondott. Miért hátrált meg? —Nem meghátráltam, hanem egyszerűen elegem lett az egészből. Sokkal nehezebben ment előre a dolog, és sokkal több vitával járt, mint amennyire akár csak gondolatban is számítottam. Szabó Tamás megkapta a megbíza­ tást, láttam, sínen van a dolog, kiszálltam. Kun Zsuzsa akkor már városi önkormányzati képviselő vo lt... A részvételem nehézkessé tette volna az ügyintézést... �Fancsikné Csaba Mária finom lelkületű asszony; óvatosan fogalmaz, vé­ letlenül sem sértene meg senkit. Nem vagyunk egyformák, amivel arra kí­ vánok rámutatni, hogy az emlékmű alapítvány kuratóriumának működése alatt számos sérelem született, igazi adok-kapok zajlott, oda és vissza. Oly­ kor még azok sem értettek egyet, akik különben azonos politikai platfor­ mon álltak. 1956 utólag alaposan szembeállította az embereket. Családi kapcsolatok lazultak meg, barátságok mentek tönkre csak azért, mert a „sajnálatos eseményeket” a többség már nem akarta „ellenforradalomnak” látni, vagy azért, mert egyesek szimpla „népfelkelésnek” értékelték azt, ami „forradalom és szabadságharc” volt. A szervezők számára ez jelentette az első komolyabb kudarcélményt. Addig ugyanis úgy gondolta mindenki, hogy szent az egyetértés. De most maguk az ’56-osok sem gondolkoztak azonosképpen. Ráadásul az ellentéteiket még szították is, legfőképpen azok, akik korábban besúgták, leköpték, megalázták őket, és ezért a kádári hata­ lomtól különféle elismerésben, előnyben részesültek. A m ásodik kudarc akkor következett, amikor egyéni közadakozásból alig-alig futott be pénz. Eredetileg ugyanis elsősorban m agukkal a szen­ vedőkkel, illetve leszárm azottaikkal, vagyis az emberek társadalmi össze­ fogásával építették volna fel az emlékművet. De hát milyen is a m agyar virtus? M ária Teréziának is megmondták nemes uraimék: életüket és vérüket áldozzák... csak a jószágaikat ne kérje. Hát ilyen kedvvel ada­ koztak a m agyar —konkrétan a salgótarjáni - emberek a közelm últban is! Persze jött azért pénz innen-onnan, még Am erikából is, csakhogy egy kom oly szoborkompozíció milliókba kerül. Ha a kezdeti elakadáskor nem nyúl cége zsebének mélyére például a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár élén álló Gressai Sándor, és nem akadnak követői, például az Ö blösüveggyár vezetője Kazinczy Gyula, akkor bizonyára másképpen alakult volna ez a történet is. A harmadik nem kívánt tapasztalat akkor szakadt rá a szervezőkre, ami­ kor a pályázatra érkezett emlékműtervek között kellett dönteni. Az utolsó körben ketten maradtak: a Balassagyarmatról elszármazott Párkányi Péter és a Salgótarjánból szintén a fővárosba került Szabó Tamás. Pár közönségszavazattal Párkányi Péter kapott többet, de a döntéshozók Szabó Tamás tervét látták alkalmasabbnak. Ezt a döntést egyesek arra használták fel, hogy nagy csinnadrattát keltettek újból egy már-már csitulni látszó régi, megyeszékhelyi versengés, a Salgótarján-Balassagyarmat ellentét körül. 1989 őszén, amikor az 1956. december 8. Emlékmű Alapítvány megala­ kult, még semmiféle látható emlékjele nem volt a téren történteknek. A megyeháza falára - amely láthatta a sortüzeket - csak 1989. december 8-ára i 733 | �csavarozták fel az emléktáblát, még a letűnt rendszer hivatalossága, konk­ rétan Salgótarján Város Tanácsa megbízásából, tűzoltómunkával, eleget téve a rendszerváltó közhangulatnak. A tábla ezt hirdette: „Az 1956. de­ cember 8-i salgótarjáni sortűz áldozatai emlékére.” (Azóta sok változás történt. A helyén a 90-es évek közepe óta Asszonyi Tamás szép bronz­ plasztikája, emlékezés fá ja látható. „1956-ban ebben az épületben alakult meg a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság és a Nógrád Megyei Munkásta­ nács. Dicsőség a forradalom hőseinek” - olvashatjuk a fát ölelő bronzsza­ lagon. A Pofosz Nógrád Megyei Szervezete, Nógrád Megye Önkormány­ zata és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata 1998-ban ez alatt helyezte el nagyobb méretű emléktábláját úgy, hogy a fa fő gyökere beleér a táblába, amely felsorolja azoknak a megtorlásban kivégzetteknek a neveit is, akik Nógrád megyében fejtették ki tevékenységüket. Szövege a következő: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc ismert és ismereden Nógrád m e g y e i mártírjai emlékének - Alapi László, Geczkó István, Hadady Rudolf, Hargitai Lajos, Pálinkás Antal honvéd őrnagy.”) Az emlékmű alapítvány hat Nógrád megyei —itt született, vagy még ma is itt élő, jobbára fiatal —szobrászművészt hívott meg a pályázatra. A már említett Párkányi Pétert és Szabó Tamást, valamint Csemnitzky Zoltánt Balassagyarmatról (aki huzamosabb külföldi útja miatt végül nem vett részt a versengésben), Bobály Attilát Somoskőről (egyébként vele egyes MDF-es helyi politikusok előzetesen is tárgyaltak), Molnár Pétert Somoskőújfaluból és Kicsiny Miklóst Budapestről. A bíráló bizottságot Prokay Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lekto­ rátus osztályvezetője - akit szintén szoros szálak fűznek a nógrádi megyeszékhelyhez —szervezte meg. A művész és műkritikus szakértők a követ­ kezők voltak: Fekete Tamás, Janzer Frigyes, Marosits István, Paulikovics Iván és Gaál Anna. Több fordulóban mondtak véleményt. M egszavaztat­ ták a közönséget, a városlakókat is. A szakzsűri végül Szabó Tamás alko­ tása mellett tette le a garast, noha az emberek - s erre már utaltunk, nem egységesen emlékeznek rá az emlékmű születése körül bábáskodók - egy­ két tucatnyi különbséggel Párkányi Péter elképzelését tartották a legsike­ rültebbnek. (Emlékezetét egyik oldal sem tudta dokumentumokkal alátá­ masztani, így azt az emlékezést fogadtuk el, amelyiket az egyszerű többség vallott.) Jó l tudjuk: ízlések és pofonok különbözőek. Ezt támasztották alá az ala­ pítványi ülések is. Az utolsók egyikéről - amely akár mintának is tekinthető a rész- és hangvétel tekintetében - így tudósított az Új Magyarország 1991. augusztus 22-i számában (gáspár): �„Párkányi Péter kétalakos bronzplasztikája a megyei tanács épületével szemben lévő téren, enyhén megemelt, természetes dombon, drapérián álló, életnagyságú férfi figura, emeli, tartja lehanyadó társát... Szabó Tamás hat méter magas, fekete gránidapokkal burkolt obeliszk előtt —rajta az 1956-os felirat - 220 centiméteres figurát képzelt el. Az előrehajló figura az obeliszkről lehulló drapériát tartja. A második fordulóban, az átdolgozott alko­ tásokat értékelve, az ítészek arra a megállapításra jutottak, hogy Párkányi Péter első fordulós munkája jobb, ám az ódét gyakorlati megvalósítása csak a volt megyei tanács előtti kis téren érvényesülne igazán. Szabó Tamás je­ lentős változtatásra szánta el magát: elhagyta a drapériát... témája ugyanis közel áll(t) a budapesti Dob utca 12. alatti Cári Lutz svájci konzul tiszteleté­ re em elt... alkotáshoz. Drapéria nélkül maradt a hatméteres obeliszk, előtte a meghajló alak, s az 1956 felirat a földre került. A zsűri az utóbbi emlék­ műterv megvalósítását támogatta. Ám az alapítvány Salgótarján polgárait is meg kívánta hallgatni... Mindössze tizenhatan jöttek el a nagy eseményre, eldönteni: melyik alkotást díjazzák (az ötvenezres várost képviselve)... A város önkormányzatát Kenyeres István városi főépítész képviselte... ő volt az egyeden, aki az érzelmi motivációk mellé a serpenyőbe tette az emlék­ műállítás nélkülözheteden gyakorlati megvalósításának problémáit is ... a pályázatra beadott munkák nem emlékművek, ’csak’ szobrok. Nem adják vissza azt, amit az alapítvány nevében visel. A jelenlévő ’56-osok egyikének véleménye megerősítette a főépítészt: ’Ha lemegyek a 301-es parcellába, .... ott lévő kopjafa a maga egyszerűségével százszor többet mond. Azoknak, akik ezeket a szobrokat készítették, gőzük nem volt 1956-ról, és hol van még a so rtű z?... Az erre való emlékezés, emlékeztetés?’ A gordiuszi csomót Kun Zsuzsa alapítványi titkár huszáros lendülettel vágta át: — Egyikünk sem képzett, mindannyiunkban vannak félelmek, de majd megszeretjük.” A felkért művészek emlékműterveit a nagyközönség 1990 decemberében a József Attila Művelődési Központban kiállításon ismerhette meg. így, ilyen demokratikus körülmények között valóban nem készült még szobor Salgótarjánban, de egész Nógrád megyében sem (s bizonyára ritka az or­ szágban, de az egész világon is). Az emlékműállítás demokratizálását a kö­ vetkezőképpen indokolja Kun Zsuzsa, akit a Szabad Demokraták Szövetsé­ ge delegált az alapítvány kuratóriumába, s aki később Fancsikné Csaba Má­ riától átvette a titkári teendőket: —Ezzel is kifejezésre akartuk juttatni, hogy rendszerváltozás történt. Ko­ rábban ugyanis a tisztségviselők, a hatalom emberei kijelöltek egy szobrászt, azzal megtárgyalták a kívánságokat, és megcsináltatták az alkotást. Mi ebben --------- 1 ló b 1 �a folyamatban szerephez kívántuk juttatni a lakosságot is, azokat, akik va­ lamilyen formában érintettek voltak a december 8-i eseményekben. Véletle­ nül sem gondoltuk azonban, hogy ennyi vita, veszekedés, sértődés lesz kö­ rülötte. Rá kellett döbbennünk, hogy az emlékműállítás alapvetően érzelmi dolog, ugyanarról szinte mindenkinek más jut az eszébe. Az ember pedig nehezen viseli el, hogy a másik nem azt akarja, amit ő. Mi is nehezen vi­ seltük a vitát, de a művészek, az érintettek, az '56-osok és úgy általában az emberek is. RENDSZERVÁLTÓ ILLÚZIÓK Valódi egyetértés - úgy tűnik - csak a lényegben volt: emlékművet kell állítani a helyszínen a pufajkás sortüzek áldozatainak. Ebben nemcsak az érintettek és a kívül maradottak, hanem az emberekből verbuválódott pár­ tok is — amelyek, bizonyított, nem egyenlőek az őket létrehozó egyének egyszerű összegével, cs nagyon meg tudják keverni az állóvizet meg a tiszta viszonyokat —egyetértettek. Am végül úgy-ahogyan sikerült összeegyeztetni a szellemi, politikai és ízlésbeli különbségeket, de még mindig tornyosult egy próbára tevő akadály: az események színhelyén magasodott, hirdetve hálát, fensőbbséget a szovjet hősi emlékmű, melyet 1971-ben állítottak fel az előző évben lebontott szökőkút helyére. S akkoriban még erősek voltak a magyar—szovjet személyes kapcsolatok, mélyen beágyazottak a telszabadításba belemagyarázott politikai és erkölcsi ferdítések, tehát úgy nézett ki, hogy a szovjet hősi emlékművet nem lehet elmozdítani. A salgótarjániak egy jó része ugyanis a védelmébe vette; Salgótarján nem alaptalanul lett a második világháború után „kis Moszkva” (egyrészt valóban szegények, a szemérmetlenségig kihasználtak voltak a tömegek, másrészt sokaknak fe­ lejteni és felejtetni kellett a nem éppen jelentéktelen fasiszta múltat). Csaba László képzőművész szovjet hősi emlékműve szép, kifejező al­ kotás volt. Legnagyobb hibájának azt tarthatjuk, hogy kísértetiesen leké­ pezte az egyiptomi Asszuán - ahol széles körű kommunista internaciona­ lizmussal gát épült a Níluson - szovjet hősi emlékművét, vagyis igazából semmiféle eredetiséget nem mutatott. De hát Asszuán messze volt (és van )... A szocializmus utolsó városi tanácsa nem döntött - bizonyára tudatosan és reálisan felmérve a korábbi nézetei és a jelenlegi helyzete közötti szaka­ dékot - az emlékmű lebontásáról. De nem tudott előre haladni az ügyben az új városi vezetés, a demokratikusan választott önkormányzat sem. Sok­ sok meddő vita sistergett az üléseken, mérgezte az emberi kapcsolatokat. 1 736 | �Nagyon jól adják vissza a korabeli gondolkodást és hangulatot a megyei napilap 1990 őszén publikált cikkei. A december 8. emlékmű alapítvány tájékoztató felhívása október 15-én jelent meg: „A gyászos nap áldozatai­ nak emlékét szerény tábla őrzi, a város polgárai azonban emlékművet sze­ retnének, mégpedig a sortűz színhelyén. A téren most szovjet hősi emlék­ mű áll, melyet a tervek szerint az új köztemetőbe helyeznek át.” Ezt nem hagyhatta szó nélkül a Magyar Szocialista Munkáspárt (ma Munkáspárt), a régi azonos nevű kommunista párt ortodox szellemű utód­ pártjának salgótarjáni elnöksége; már csak azért sem, mert közben valaki (az ismereden személy később még színre lép, és ugyanezzel a módszerrel feje­ zi ki különvéleményét) festékkel mázolta össze az emlékmű alsó részeit. Az elnökség azonnal tiltakozott a Lenin téri (jó ideje már: December 8. téri) emlékmű „meggyalázása” ellen, a nagy nyilvánosság előtt, a megyei lap ha­ sábjain. Ez a cselekedet nehezíti a demokratikus Európához való felzárkó­ zásunkat - figyelmeztettek azok, akik egyébként soha életükben nem akar­ tak a demokratikus Európához tartozni, sőt nagyon jó volt nekik a keleti, despotikus Szovjetunió (de hát a mai demokráciában nem igen szokták nézni, ki mit mondott vagy csinált, a „fontos”, hogy’ most mit mond és cselekszik; különben is, az emlékeztetést ki szokták kérni maguknak az érintettek). A cikkírók erélyesen követelték a barbár cselekedet tetteseinek felderítését, továbbá az okozott kár megtérítését. A mázoló személye nem sokáig maradt titokban. Már a másnapi Uj Nóg­ rádiban olvashattuk eszmefuttatását, amely akár bírósági védőbeszédként is értelmezhető. Önként fedte fel kilétét, ami nem csoda, hiszen az egyik leg­ hosszabb börtönbüntetést töltött Nógrád megyei ’56-osról van szó. Amit akkor, illetve előtte és utána megbotránkoztatót tett, azt mindig nagyon is tudatosan cselekedte. Nyilvánvaló, hogy minden hasonlat sántít, de tette ugyanabból a kétségbeesett tehetetlenségből táplálkozott, mint a New York-i World Trade Center brutális, emberellenes lerombolása. Hiába kia­ bált, tiltakozott, ne bántsatok, ne bélyegezzetek meg, figyeljetek az én érde­ keimre is, nem volt foganatja. Lesajnáltak, és legyintettek rá - akár sajnálat nélkül is. Ezt írta az október 18-i lapszámban: „Mint ’partizánparancsnok’ három napig voltam szovjet fogságban. A kárpátaljai magyar nyelvű kato­ nák által jobban megismertem a ma már széthulló szovjet birodalom népei­ nek nyomorát, mint önök elvtárs-urak a hazug brosúrából. Nem az elesett szovjet katonák emléke ellen tiltakozom, hanem az 1956. december 8-án lemészárolt, ártatlan emberek vérével megfestett hely közelében levő be­ toncsillag jelenléte ellen. S az ellen, hogy az áremelkedésekkel foltozgatott országos és megyei kasszából ne merészeljenek milliókat költeni a vörös t 737 £- �’szentkép’ temetőbe való áthelyezésére. Nem ez fog bennünket Európához kom i... Tekintsenek vissza a negyven évre...! Kik és kik ellen követtek el gazemberségeket? Még saját pártvezéreiket és egymást sem kím élve... Az magában sohasem volt bűn —morális emberek előtt —, hogy valaki önmagát kommunistának vallotta. De a gumibottal való 'meggyőzés’ már bűn... Rengeteg szenvedésem ellenére sohase legyen az elvtárs-uraknak nagyobb és nyílt ellenségük tőlem. Én csak egy lejárt idejű emlékművet rongál­ tam. . Jecsmcmk Andor, aki ezeket a mondatokat megformázta, valamivel több mint tizennégy évet ült a Kádár-korszak börtönében. Korábban, amikor az átalakulás miatt már lehetett szabadabban, akár meggondolatlanul is csele­ kedni, kalapáccsal esett neki a Kemerovo-lakótelep csülag-pitvpangos, szö­ kőkutas kompozíciójának, amely nagyon finom művészi eszközökkel ábrá­ zol egyfajta (mindenekelőtt kommunista internacionalista) gondolatot és szellemiséget. Alkotója, Kiss István joggal lehetett büszke rá. (Abba most ne menjünk bele, hogy olyan eszmeiséget emelt fel, amelyet ma az emberi­ ség többsége megtagad, és zsákutcás kísérletnek tart.) Jecsmenik Andor kérlelhetedenül kiáll és hirdeti azóta is: „Én nem hajoltam meg a beton­ tömb előtt, akkor és most sem. Nekem a betontömb a kommunista eszmét, a kommunista hatalmat jelképezi.” Salgótarjánban erős a régi rendszerhez, a kommunista pártállamhoz való értelmi-érzelmi kötődés. így rengeteg illúzió lengi körül a szovjet felszaba­ dítókat is. Ezért aztán végül is jól döntöttek azok, akiknek eszébe jutott, hogy a Lenin téri szovjet hősi emlékmű felett a végső szót maguk az érin­ tettek mondják ki: a szovjetek. 1990 decemberében a megyei lapban jelent meg az emlékmű alapítvány tájékoztató véleménye, Nem szabad felednünk! címmel. Néhány mondatot idézünk belőle: „December 8-án Salgótarján történelmének legkegvetlenebb drámájára emlékezünk, arra, amelyet évtizedekig a hallgatás ködébe burkolt a félelem. Akik vigyázták a csöndet, úgy gondolták, ha valamiről nem be­ szélünk, arról elhisszük lassan, hogy nem vo lt... A hatalom, amely győze­ lemnek tekintette forradalmunk leverését, emlékművet emelt a tragédia színhelyén a 'dicsőséges felszabadítóknak'. A mai forrongó, sokat szenve­ dett szovjet nép (orosz, ukrán, grúz, lett, litván stb.) már nem azonosul a régi hatalmi diktatúrával. Egyetértettek képviselőik is az emlékmű eltávolí­ tásával, helyet adva majd az 1956 áldozatainak készülő új emlékműnek, amely egyszerre jelent kegyeletet, engesztelést, emlékezést és figyelmezte­ tést, hogy nem szabad felednünk, mert a zsarnokság ösztöne még ott él az emberi természetben!” JX 0 9f 1ü *3° L �A szovjet hősi emlékmű jövőjéről szóló végső tárgyalásokra —az előze­ tes megegyezés értelmében - meghívták a negyven éve „ideiglenesen ha­ zánkban állomásozó szovjet katonai parancsnokság” küldöttségét, és egy, az SZDSZ-ben politizáló, gépipari technikumi magyar-orosz szakos tanár tolmácsolása mellett konkrétan megvitatták velük is a helyzetet. A lebontás, az emlékmű temetői áthelyezése ellen nem emeltek kifogást. Erdietően, hiszen észérvek hangzottak el. (Hogy aztán teljesen ugyanaz történt-e, mint amiben egyetértettek, azt nem tudjuk pontosan, illetve látatlanban állítható, hogy nem egészen.) A vasbeton szovjet hősi emlékművet 1991-ben lebontották. Darabjait szerették volna egyben megtartani a városgazdálkodási vállalat őrizetében, de az anyag ellenállt ennek az akaratnak. Szétmállott a vasbeton, csak bronzból készült elemeit (szovjet címer, betűk) sikerült az utókornak meg­ menteni. A szovjet emlékmű helyén ezután épülhetett fel a kommunizmus áldozatainak ma is látható emlékműve. Igaz, az anyagi lehetőségek korláto­ zottsága miatt csak részletekben. 1991. december 8-án Für Lajos honvé­ delmi miniszter avatta fel —mintegy kétezer emlékező előtt - az emlékmű kompozíció első részletét, a férfi szoboralakot. A résztvevők között volt Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke, Rácz Sán­ dor, annak a Nagy-budapesti Munkástanácsnak az elnöke, amelyik a legto­ vább állt ellen a megszálló szovjetek kreálta Kádár János „rendteremtésé­ nek”. Az ünnepségen a Magyar Szocialista Munkáspárt (ma Munkáspárt) nem vett részt, mert úgy ítélte meg, hogy az nem a megbékélést, hanem az aktuális politikai célokat szolgálja. „Kétszeres kegyelet jár azoknak, akiket az erőszak semmisített meg - mondotta többek között a történész miniszter. Az erőszak, amely ebben a században bőségesen szedte áldozatait... Kö­ zülük is a legsúlyosabb és a leghosszabb a több évtizeden át tartó kommu­ nista diktatúra volt: a Rákosi-, majd a K ádár-korszak... A Kádár-diktatúra, amelyet idegen tankok emeltek az ország élére, összes erőszakszervezetcvel sem volt képes letörni a magyar munkásságnak azt a hatalmas erőfeszítését, amit legfőképpen 1956. november 4-e után produkált. A munkástanácsokat kellett szétzúzni, amelyek először igazolták a magyar történelemben, hogy a munkásság és a nemzet ügye egy és azonos. Ezért dördült sortűz Salgótar­ jánban is, és sokfelé.” Az avatóünnepség megszervezésére Detre Jenő megyeszékhelyi megbí­ zott polgármestert, a Magyar Demokrata Fórum által delegált alpolgármes­ tert kérték fel. Röviddel előtte rendkívül fontos döntést hozott az önkor­ mányzat képviselő-testülete: december 8-át Salgótarján hivatalos gyásznap­ jává nyilvánították. Mindent, ami történt, értelmezhetünk tehát úgy is, hogy --------! 739 [------- �a rendszerváltás, ha késhegyig menő vitákkal és lassan is, de haladt előre a többségi akarat, a maga politikai és morális logikája szerint. A megbízott polgármester óvatos ember hírében állt, s ebben a szellem­ ben végezte a szervezési munkát. Látta, a saját bőrén érezte az erők egy­ másnak feszülését, a szándékok és tettek megosztottságát, ezért segítőivel együtt az elmérgesedett politikai helyzet mérséklését igyekezett elérni. Kü­ lönös figyelmet fordított a rendezvény, a beszédek hangvételére és hang­ nemére. Az úgymond szélsőséges megnyilvánulásokat sikerült is a vezető szónokok szerepléséből száműzni, az indulatosabb megfogalmazásokat azonban képtelenség volt teljes egészében elnyomni. Akkoriban még túlsá­ gosan közeli volt a rendszerváltoztatás, az új erők még nem élhették ki iga­ zán a szabadság adta lehetőségeket, a régiek pedig mindent megtettek, hogv a lehető legkevesebb veszteséget —ha az csak presztízs is —szenvedjék el. —Naiv voltam —ismeri el Detrc Jenő, belegondolva tíz évvel ezelőtti magatartásába, viselkedésébe. —Azt gondoltam, hogv a rendszerváltó pár­ tok legalább erre az eseményre összejönnek, közelebb kerülnek egymáshoz. —En 1968-ban kerültem Salgótarjánba, de először csak valamikor a ’80-as évek közepén hallottam arról, hogy itt mi történt azon a gyászos napon. A ’80-as évek legvégén oldódott a hallgatás. Mi a 29 tagú önkormányzati tes­ tületben valamennyien az emlékmű felállítása mellett álltunk, legfeljebb a felállítás helyszínén vitatkoztunk... De a szovjet hősi emlékművet senki sem akarta ott tartani... Akkor oldódott a némaság, soha annyian nem voltak a téren, mint azon a szoboravatáson. Akkor éreztem a közönségben az ünnepélyességet... és egy kis félelm et... Még m indig... Nem szoktunk hozzá, hogy 1956-ról úgy beszéljünk, ahogy akkor már lehetett, az igazság­ nak, a valóságos történéseknek m egfelelően... 1956-ban tudtommal három helyen volt hasonló méretű vérengzés: Budapesten, a Köztársaság téren; Mosonmagyaróváron, a határőr laktanya előtt; és itt Salgótarjánban, a me­ gyetanács és a megyei rendőrség előtti téren, útszakaszon. Úgy gondoltam, hogy erre az emlékünnepségre összehozom a rendszerváltó pártokat. Nem sikerült. Az óvári polgármester itt volt, de Budapest S'/DSX-es polgármes­ tere, Demszky Gábor nem jött cl, és képviselőt sem küldött maga helyett... Az avatást követő városházi fogadásra meghívtuk az ’56-osok családtagjait is. Sokan eljöttek. Örültem neki. Salgótarján akkori városvezetésének jelentős szerepe volt abban, hogv az 1956-os emlékmű elkészült. Az összes költség körülbelül ötmillió forintot tett ki, s ennek egyharmadát a városi büdzsé fedezte, míg a nagyobb hánya­ dot a közösségi és az egyéni közadakozás. Az emlékmű látványtervét egy Salgótarjánban sokak által ismert, azóta elhunyt építész, képzőművész, í 741) f �Szatmári Bcla „álmodta meg”. Az emlékmű alkotója, bár frontálisra ter­ vezte a kompozíciót, elfogadta Szatmári elképzelését, aki a térben széthúzta a kompozíció egyes elemeit, sőt egy kis mesterséges dombocskára is felál­ líttatta. Elfogadta, mert beleillett a koncepciójába, és nem gyengítette, ha­ nem erősítette a mű gondolatiságát. A térrendezés földmunkáit a városgaz­ dálkodási vállalat dolgozói végezték, a kockaköv eket szlovák kőfaragók építették be. Ez utóbbira úgy került sor, hogy a tereprendezés részleteiről az utolsó pillanatban döntöttek az illetékesek, és akkor már megszokott part­ nerük, a badacsonyi kőbánya kapacitása foglalt volt egy nagy volumenű bécsi munkára. Egy közeli szlovák kőbánya vállalta a feladatot, az anyag szállításával és berakásával együtt. Az emlékmű második, befejező üteme a szoboravatás után másfél évre készült el. Salgótarján új polgármestere, dr. Xsélv András 1993. március 15én avatta fel a férfi bronz alak előtt magasodó obeliszket (melyet azóta is mindenki nemes egyszerűséggel betontömbként emleget; alkotója eredetileg fekete gránitlapokból és süttői mészkőből képzelte el, de abban az esetben legalább két millió forinttal többe került volna, ezért aztán az olcsóbb meg­ oldást választották). Ezen az avatóünnepségen már csak körülbelül négy­ százan jelentek meg (a későbbiek folyamán pedig még ennél is kevesebben, általában két-háromszázan jönnek el az emlékezésekre). Az obeliszk előtt, a kockakövek között helyezték el, ezzel mintegy kiváltva a művészi elképze­ lésben sokáig szereplő 1956 feliratot, a szokásos tájékoztató szöveget: „Közadakozásból állíttatta az 1956. December 8. Alapítvány.” Azok a kö­ zülietek és magánszemélyek, akik részt vettek az adakozásban, egy mívesen elkészített emléklapot kaptak köszönetül. Tervezője a fiatalon, autóbaleset­ ben elhunyt, főiskolás korától független és szabadgondolkodó Hibó Tamás grafikusművész volt. A Pofosz megyei szervezetének tagjai szerették volna, hogy kőbe vésik az alattomosan legyilkoltak neveit is, erre azonban várni kellett még néhány évet. A névsor nem lett része az emlékműnek, ám végül olyan megoldás született, amely szervesen illeszkedik az emlékműhöz. A kompozíció előtt, vele szemben, a meghajló, Krisztus-szerű férfi alaktól pár méterre olvasható a mészkő táblára erősített fekete gránitlapon: „Az 1956. december 8-ai sortűz áldozatai levéltári adatok alapján - Angyal Pál, Balázs József, Bártfai József, Benkő Imre, Chmell Tibor, Dávid Lajos, f ekete Imre Nándor, Fe­ kete József, Fényes Ilona, Fényes Sándor, Cl ál fi (ános, Gubányi Ferenc, Havasi László, Jónás János, Kakuk József, Kiss Gábor, Kiss István, Kluka József, Koczka László, Kosléder László, Kostvál Ervin, Krupa János, Mi­ hály Ilona, Molnár Józsefné sz. Huszár Gizella, Molnár Zsigmond, Nagy 1 741 | �Béláné sz. Bozó Magdolna, Nagy Sándor, Németh Ferenc, Pallai József, Peres Ilona, Ravasz István, Sály Miklós, Szabó Gyula, Szabó János, Szarvas Pál, Szőke Zoltánné sz. Lantos Ilona, Telek Erzsébet, Telek Ilona, Tóth András, Tóth Sándor sz. Baglvasalja, Tódi Sándor sz. Karancskeszi. Vámos Józsefné sz. Varga Jolán, Vlcsovszki Rezső, Vilcsek Ilona, dr. Wágner Jenőné sz. Dubovszky Sarolta, Zaff József - Az áldozatok emlékére állít­ tatta Salgótarján Megyei Város Önkormányzata 1996-ban.” A közvedenül előtte lefektetett márványlapon: „1956. december 8. Ártatlanul meggyilkol­ tak emlékére.” Szabó Tamás alkotása mind a mai napig megosztja az embereket. Leg­ nagyobb és legaktívabb kritikusa Jecsmenik Andor. Szerinte az emlékmű teljes egészében elhibázott, mert azt a gondolatot sugallja, hogy az emberek 1956-ban meghajoltak, azaz elfogadták a kommunista diktatúrát, a szocia­ lizmust. Véleménye szerint az obeliszk elé vagy rá kellene tenni egy jól lát­ ható 1956-os feliratot, melyet sokáig maga a művész is odaképzelt, csak az emlékmű elfogadási folyamatának valamelyik stádiumában ez az elképzelés semmissé változott. A makacs forradalmár 1999 nyarán felkereste a szocia­ lista városvezetés első emberét, Puszta Béla polgármestert, hogy elfogadtas­ sa vele álláspontját. Mondandóját egy újságfelvétellel is bizonyította, amely még az emlékmű legelső változatainak egyikét ábrázolta. Hiába. Puszta Béla nem intézkedett. Jecsmenik ezért aztán megcsinálta azt, amit erre az esetre előre beígért a polgármesternek: nemzed színekkel festette le a betontöm­ böt, hangoztatván, hogy a nép, a forradalmárok a haza, a független, szabad M agyarország előtt hajtottak fejet. December 3-án délelőtt a vásártériek és az arra járók megütközve, többségében megszólva és sajnálkozva, mintsem csodálattal figyelték a m egalkuvást nem ismerő hajdani forra­ dalmárt. Valaki vagy valakik telefonálhattak a városházára meg a rendőr­ ségre, mert hamarosan megjelentek a közterület-felügyelők és a rend­ őrök, és véget vetettek a mázolásnak. A városgazdálkodási vállalat m eg­ kapta a parancsot, hozzák rendbe az emlékművet. Kemény munka volt, nem is sikerült teljesen lesikálni a fehér festéket, amely halvány nyom ai­ ban még ma is felsejlik a figyelmesebb nézelődőnek. A többszörösen visszaeső rongáló ellen büntetőeljárás kezdődött, dr. Czipó Ernő városi főügyész azonban 2000. március 28-án kelt határozatával megszüntette az eljárást, m ert nem látta indokoltnak a büntethetőséget, ugyanakkor megrovásban részesítette az elkövetőt. Indokait a következőkben össze­ gezte: a tettes megbánta tettét, büntetlen előéletű, idős korú, cselekm é­ nye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogv a legenyhébb büntetés is szükségtelen. r 742 * �1956 forradalm a és szabadságharca egyébként m ég 2001-ben is szél­ sőséges m egnyilvánulásokra ragadtat egyes em bereket, s egyáltalán nem alakult ki körülötte a higgadt történelm i és politikai m egítélés. Ez való­ színűleg nem is fog addig, amíg élnek a résztvevői, a barikád egyik és m ásik oldalán küzdők, azok, akik különféle, de m indig szem élyes érde­ kű m otivációk alapján form álják a történtekről a vélem ényüket, nem riadnak vissza hazugságok gyártásától sem. S csupán szónoki kérdés­ ként sorjázzanak itt: E lítélhető-e az az ember vagy hozzátartozó, aki nehezm ényezi, sőt egyenesen sérelm ezi, hogy az egykori kom m unisták —akik a szocializm us évtizedeiben minden m egnyilvánulásukban 1956 ellen és befeketítéséért léptek fel - most a m egalázottak, a kivégzettek kegyhelyein szónokolnak, vagy közönségként virággal, gyertyákkal je­ lennek meg? Elfogadható-e ezeknek a szociáldem okrataként önm eg­ határozott em bereknek az efféle gesztusa őszinte, m egbocsátást érő cselekedetként; kiváltképpen akkor, ha a társadalom nem em lékezhet arra, hogy egyszer valaha is bevallották volna, nyilvánosan és hangosan a tévedésüket, esetleges hibázásaikat vagy netán bűneiket azért, m ert a Szovjetuniót, a szovjet típusú szocialista diktatúrát szolgálták? A dik­ tatúrába zárt nép m eghallja-e egyszer a bocsánatkérés m egtisztulásra jogosító m ondatait? HAN G O K A FÜLBEN Szabó Tamás tízéves korában látott egy filmhíradót, akkor határozta el, hogy keramikus lesz. Kezdettől fogva kiváló tanítómesterei voltak: Ivánvi Ödön festőművész, Czinke Ferenc grafikus- és festőművész. Nehezen ke­ rült be a főiskolára. Először a katonai szolgálatot kellett letöltenie. Akkori­ ban ez így volt természetes. Nem is a képző-, hanem az iparművészetire vették fel, ahová Erdei Sándor üvegtervező iparművész javaslatára ,.ko­ pogtatott”. Ma üvegtervező-, grafikus-, festő- és szobrászművészként jegy­ zik a nevét. Örömmel fogadta a salgótarjáni emlékmű alapítvány felkérését. Erezte, neki való téma. Nem véledenül nyilatkozta Wehner Tibor szakúj­ ságírónak jó egy évtizeddel ezelőtt: „Gyermekkorom óta bennem van az a fojtó érzés, amit a lekötözött, megkínzott, megnyomorított emberek meg­ mintázásával próbálok megjeleníteni, kifejezni. Az alaphelyzet: a cselekvési lehetőségében meggátolt ember küzd a korlátái ellen. Ennek forrása sze­ mélyes tapasztalat, megélt élmény. A főiskola elvégzése után sokáig a saját bőrömön tapasztaltam a bezártságot, a tehetedenséget, a leheteden körül­ ményeket.” /-to �—Salgótarjáni 1956-os emlékművét rengetegen bírálják. Értesült-e ezekről a nem egyszer indulatos megjegyzésekről, becsmérlő bírálatokról? - kérdeztük a kegyeleti kompozíció alkotóját. —Valam it hallottam róluk - feleli vontatottan Szabó Tamás, aki - is­ merői jól tudják —nem a szavak mestere, keveset beszél és akkor is lé­ nyegre törően. - Állítólag nem értették meg a szim bolikáját... P edig... hogy is m ondjam ... elég egyszerű... Nem akartam vérben fetrengő em­ bereket ábrázolni. Egy kicsit emelkedettebb formában akartam kifejezni a történteket... Régóta érlelődött bennem ez a téma. Nekem ez az egyik legfontosabb munkám. Igazából hármat tartok számon: egy Petőfiportrét K iskőrösön, egy ószövetségi kompozíciót Ábrahám és Izsák történetéről Kisvárdán, és ezt. —Volt hozzá valamiféle személyes élménye, tapasztalata? — Kisgyermek voltam, otthon tartózkodtam. A Rokkanton laktunk. Édesanyám akkor jött haza a munkahelyéről, a tűzhelygyárból. Hátul, a kiserdő alatt lopakodott haza. Amikor benyitotta az ajtót, akkor szólaltak meg a lövések. Ezeket hallottam. —Van olyan vélemény, hogy nem egészen az Ön elképzelését valósítot­ ták meg az emlékmű felállításakor. Elfogadja ezt, a művész ember számára nem éppen hízelgő gondolatot? — N em ... Az valósult meg, amit én akartam, noha, számomra termé­ szetesen, minden ésszerű kompromisszumba belementem. Ilyen kompro­ misszum volt az egyes kompozíciós elemek térbeli elhelyezése. A látható megoldást Szatmári Béla találta ki, és én azt végül jónak találtam és elfo­ gadtam. Tetszett az elképzelése. Tehát, mondjanak bármit, a végső, döntő szót mindig én mondtam ki. —Legtöbb kifogás az obeliszket éri. Nagy a tanácstalanság, nem tudják, miként értelmezzék. Segítene ebben? Kérdésünkre diplomatikusan elegáns, igazán művészhez illő választ ka­ punk: —Az értelmezést mindig a mindenkori nézőnek kell elvégeznie. MEGALÁZOTTAK SZOBOR-HIMNUSZA A kérdés tehát továbbra is kérdés marad. Isinek van igaza: az emlékművet káromló többségnek, vagy az emlékművet értő és elfogadó parányi kisebbség­ nek? Brunda Gusztáv a ’90-es évek közepéig elsősorban népművelőként ke­ reste a kenyerét, jó szakemberként, értő művészetpártolóként tartották 1 744 | �számon. Isátűnő és megbízható az ízlése. Ezért is kérték fel bábáskodásra az emlékmű születésekor. — Szép ügynek indult az emlékmű-állítás, de nagyon hamar áldozatul esett a politikának — rendezgeti gondolatait a vállalkozókat menedzselő egykori közművelődési szakember. —Szívesen adtam volna több tanácsot a lebonyolításban, a szervezésben, de nem igazán kellett senkinek... Nagyon sok embernek volt szava az emlékmű felállításában, olyanoknak is, akiknek fogalmuk sem volt, és azóta sincs, mi is az a művészet. Amikor a sokszor méltadan és színvonaltalan, vagy az oda nem illő témák körüli viták zajlot­ tak, döbbentem rá, hogy egy köztéri alkotást nem lehet népszavazásnak kitenni... A demokrácia nem ezt jelenti... Mindenki a saját elképzelését szerette volna megvalósulva látni, miközben az ízlésvilág teljesen szétszórt volt. Meggyőződésemmé vált, hogy köztéri alkotást nem lehet a beleszólási lehetőségek teljes kitágításával felállítani. Ez tévedés. A felelősséget vállalniuk kell azoknak, akik a rá való pénzt előteremtik. Ebben az ő szellemiségük, az ő elképzelésük a legfontosabb... A szoborállítás szakmai, etikai, és nem demokratikus kérdés. —Ezek szerint tényleg elhibázott alkotás született? —Szó sincs róla. Minden gond ellenére nagyon szép emlékmű született Salgótarjánban. Sőt lélegzetelállítóan szép. Ez Magyarország egyik legszebb ’56-os em lékm űve... Miért gondolom íg y ?... Egyszerűen azért, mert na­ gyon árnyalt, ugyanakkor nagyon kifejező a szimbólumrendszere... „Magyarország egyik legszebb ’56-os enüékműve” —tart fogva azóta is ez a mondat. Valóban? Azt hiszem: bátran igazat adhatunk ebben Brunda Gusztávnak. Az „akasztott ember”, a „madár”, a kóbor kutyák által „megtisztelt” Krisztus­ szerű alak, a hozzátartozó részekkel, remekbe szabott alkotás. A kifacsart, félholtra vert, furcsán meghajtó emberalakban, aki már nem is maga fordítja a fejét, hiszen nem lát és nem hall a fájdalomtól, a megaláztatástól, aki nem ura már önnönmagának: magunkat látom. A kétszázszoros idegen túlerővel letiport magyar szabadságharcosokat, a karhatalmista sortüzekkel térdre kényszerített, gerincét tört magyar népet látom. A férfi mozdulata félúton van a föld és az „ég”, a kiegyenesedés, vagyis a lét és a nemlét között. Ez az a pillanat, amikor még minden megtörténhet, még a csoda is: győz - vagy veszít az ember. 1956-ban győztünk, v a g y veszítettünk? Ki mondja m eg?... Először gondolkodjunk el rajta mindannyian, aztán válaszolja meg ki-ki a szíve és a tudása szerint a kérdést. Valóban nagyon árnyalt és nagyon kifejező az emlékmű jelképrendszere. í 745 & �így aztán engem igazából már nem is foglalkoztat az, hogy mit jelképez az obeliszk. Valami nagy dolgot, valami hatalmasat, az biztos. Ami éppen­ séggel lehet 1956 forradalma is, hiszen az előtte fekvő alapítványi felirat egyértelműen utalhat rá. De, aki akarja, annak lehet a vörös diktatúra beton­ szörnyetege is, melyet az utóbbi öt-hat évtized magyar embere utált vagy szeretett, illetve egyszerre utálva szeretett és szeretve utált, mert szűk hatá­ rok közé zárta, meghurcolta, megalázta, mert etette és kitaníttatta, cirkuszt és kenyeret adott neki, vagy... folytassa ki hogyan kívánja!... Még mindig százezrekben, ha nem milliókban, parázslanak és élednek nosztalgiák... Nem hiszem, hogy azoknak van igazuk, akik szerint ez nem emlékmű, ez csupán szobor. A kompozíciót egységben kell szemlélni: együtt a szob­ rot, az obeliszket, a kockaköveket, a feliratokat (az utolsóként elhelyezett, a kompozícióhoz szervesen nem tartozó, a művész elképzeléseiben nem is szereplő névsort). Az elemi részek egymáshoz való viszonyában érzem a feszültséget, az irdadan próbálkozás, a küzdelem lélekemelő, fájdalmas kín­ ját, azt a leheteden lehetőséget vagy a lehetőség lehetedenségét, amellyel Dávid —a kicsi Magyarország - szembeszegült Góliáttal - az óriási Szovjet­ unióval. Az külön szép benne, hogy ezeket a gondolatokat nem rágja a szánkba, hogy eltér a hasonló témák ábrázolási sablonjaitól. Újszerű, elgondolkod­ tató, okosan megformált alkotás. Annak látom, aminek a művész is szánta: a lekötözött, a megkínzott, a megnyomorított emberek szobor-himnuszának. Az emlékállítás teljessé 2000. december 8-ára vált, miután a városi önkormányzat képviselő-testülete emlékparkká nyilvánította a December 8. tér zöld területét. Fekete márványtábla hirded a park észak-keled bejáratá­ nál: „1956. December 8. Emlékpark. Az emlékpark az 1956. december 8-ai sortűz áldozatainak emlékét őrzi. Kérjük a parkot látogatókat, hogy az em­ lékparkot mint kegyeled emlékhelyet szíveskedjenek méltóságában meg­ őrizni, és a benne elhelyezett emlékjeleket tiszteletben tartani. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Pofosz Nógrád Megyei Szervezete, 2000. december 8.” Ideje lenne a - megbékélő - kézfogásnak! �Bojtor Károly: Lovasok �Filippinyi Éva ARC-VONÁSOK Beszélgetés Vathy Zsuzsával ,JSIem leslek talált tárgy, m ért? Csak! De akkor színt kell vallani, miért nem az és miért más: ” Látszólag odavetett mondatok Vathy Zsuzsa egyik novellájából, én azonban úgy hiszem, egy egész írói ars poetica bujkál benne. Vathy Zsuzsa sose tartotta ugyan követendőnek a realista ábrázolásmódot müveiben, de csak a vállrándító maga­ tartásának bemutatásával sem elégedett m eg Nem írja le gyakran a felelősség sejt, regé­ nyeinek, elbeszéléseinek hősei a miért kérdése elől mégsem bújhatnak el. Igyekszik őket olyan helyzetbe hozni, hogy színt valljanak. A z ínó persze előbb van, mint az ars poeti­ cája, az ars poetica mélyebb is annál, minthogy magával az írással kezdődjék. M ár benne él abban a magatartásban, amit az ínó aztán nevezhet úgy is, önnön gyerekkorára visszaemlékezve, hogy tény, tudás, emlékek, megtörtént élet. - Pápán nőttem fel, és Pápa nagy hagyományú kulturváros. És bár azo­ kon az utcákon és köveken jártam, melyeken Jókai és Petőfi jártak, élő írót nem láttam, csak 25-26 éves koromban vagy’ valamivel korábban, amikor már egyetemista voltam. Úgyhogy énnekem soha meg nem fordult a fejem­ ben, hogy író szeretnék lenni, vagy hogy egyúttal ez is szóba jöhet. - Gondolod, ez összefügghet, tehát inspiratív lehet valaki számára, hogy megjelenik a városban egy ismert költő, elmondja a versét vagy megjelenik egy prózairó, felolvassa legújabb regényét? - Igen. Mesélték, hogy Pápán járt Kosztolányi, egy előadó estje volt, és akik elmesélték, azok harminc év után is olyan megrendítóen, döbbenetesen és izgatottan mondták el Kosztolányi pápai szereplését, hogy irigykedtem rájuk, én miért nem lehettem ott és miért nem hallhattam. - Mégis úgy döntöttél, hogy vegyészmérnök leszel, és így Veszprémbe kerültél. - Ez e g y nagyon szép kitérő volt az életemben. Nem egyetemista korá­ ban, csak jóval később jön rá az ember, hogy tudomány, művészet valahol találkoznak és ugyanarról szól mindkettő, csak egy kicsit másképpen. De hát, amikor az ember tanulja a fizikát, kémiát, matematikát, akkor egyáltalán nincsenek ilyen gondolatai, akkor inkább olyasfélék: a szavak alkalmatlanok rá, hogy kifejezzem azt, amit szeretnék mondani, a szavak legfeljebb arra I 748 $ �alkalmasak, hogy a legközönségesebb gondolatokat leírják. Megkérdezték tőlem sokszor, főleg régen, hogy miért és hogyan lettem író, és erre én sose tudtam válaszolni. Valójában most se tudok, viszont úgy tíz évvel ezelőtt egy novellámban megírtam, ez egy nyáron hogy és mint zajlott le. Azóta is óvakodom tőle, hogy a saját szavaimat próbáljam elmondani, mert tények és elmesélés szintjén ez elmondhatatlan. —H a jól gondolom, ez talán a Kert című novellád lehet. Ugye? —Igen. —Mert e~ a novella arról szól, milyen elemi erővel hat egyszer csak a főszereplő egye­ temista lányra a z hogy leül\ és elk eld olvasni egy könyvet, elkezdi olvasni a Thibault családot. —Igen, de itt azért nem elhanyagolható, hogy a Thibault családot olvasva oldalanként felháborodtam, hogy ez egy rossz könyv, ez nekem nem tet­ szik, és mondatokat idéztem: hogyan szabad ilyen mondatokat leírni? Én, aki amatőr voltam, vagyis hogy talán még nem is próbálkoztam meg az írással, ezzel az elutasítással indult el tulajdonképpen a próbálkozási vágy bennem, hogy ha ez neked rossz, akkor csinálj valamit, ami esedeg jobb. Elnézést kérek azóta is Roger Martin du Gard-tól, mert valószínű, hogy annál sokkal jobb könyvet írt, mint amilyennek én őt 22-23 éves koromban láttam. —A^t hiszem. amióta Flaubert azt mondta , hogy „Bovaryné én vagyok ”, nem na­ gyon szabad ' vagy nem nagyon lehet egy írótól megkérdezni, miként jelenik m eg hol jelenik meg a regényeiben, novelláiban. Hogyha azonban a Te életutadat nézi, a Te elbeszéléseidet, regényeidet olvassa az ember, akkor azért azt tapasztalja, hog Vathy Zsuzsa megjelenik. Megjelenik a kislány, megjelenik az egyetemista, megjelenik a fe l­ nőtty v á g az a Vathy Zsuzsa, akinek már családja van. — Fiatalon, tehát kezdő író korában az ember alig tud attól szaba­ dulni, hogy m indig m agáról írjon, m indig m agáról akar beszélni és ez bizonyos fokú exhibicionizm us, hogy úgy m ondjam , • föltétien kárára van annak, am it m eg szeretne írni. Aki ilyenkor segíteni akar, m egpró­ bálja egy kicsit kitaszigálni m agát az írót a novellának vagy az írásnak a közepéből. Később aztán ez m agától m egoldódik. A m ikor az ember elég sok m indent m egél, akkor a szem élyes em lékezet családi em lékezet és történelm i em lékezet lesz - és a különféle idők, akár nagyobb időt tekintve, egym ást átfedik. És ilyenkor érzi azt az ember, hogyha vala­ m it m egm ondani, kim ondani szeretne, akkor föltétlenül m agát kell fölm utatnia. —Persze, azért ez nagyon érthető volt, h o g Te az első írásaidban is és később is fe l­ idézted Pápát, a gyerekkorodat. Hisz édesapádnak Pápán iigvédi irodája volt, ahol i 749 g- �azért Te —mint egy színházban —, különféle figurákat láttál\ különféle élethelyzeteket, magatartásokat, hamisságokat. Tesétált a bájatokba maga az élet. —Igen. Ez nagy ajándék volt, hogy szinte ott nőttünk fel apám ügyvédi irodájában. Annál is inkább, mert akkor aztán a ház, ahol laktunk, társbérlet lett, egyre zsugorodott, és akár akartuk, akár nem, előttünk zajlott le a tény­ állásfelvétel, a dolog értékelése, a gépelés és mindenféle beszélgetés. Ezen­ kívül még hallottuk azt is, amikor anyám és apám vitatkoztak éjszaka - mert egy szobában aludt az egész család - , vitatkoztak, hogy ezt ne, ezt igen, ezt miért így kell. Még külön végighallgattuk, amit nem szántak nekünk, de fölöttébb izgalmas volt. —Amikor elkezdtél írni, akkor Téged tulajdonképpen az írásnak csak az anyag, az elmondandója izgatott, vagy kerestél-e hozyá valamiféle form át? Voltak-e a szöveg megformálásával gondjaid? —Sajnos, sok bajom, sok gondom volt. Hogyha abban az időben, ami­ kor elkezdtem írni, van valaki a közelemben, aki egy kicsit segít és sok rossz hatást kiszűr, vagy egy mondattal meggyőz, hogy tessék félretolni, egyálta­ lán nem kell vele foglalkozni, akkor hamarabb eljutok egy olyan formához, amit meg szerettem volna találni. így túlságosan sok, és hogy is mondjam, nem figyelemre méltó hatás ért. Már első novellám megjelent, amikor Szentkuthy Miklós adott nekem nagyon szép,- és az ő kői voltához méltó tanácsokat. —És hogy kerültél pontosan Szentkúthy Miklóssal kapcsolatba, aki végül is azért az egyik legezpterikusabb írónak számított? A z o nyomdokain haladni különösképpen nem nagyon lehetett. —A felesége német, angol és francia órákat adott, és nagyon szerették, hogyha pl. mérnökök mentek hozzájuk, orvosok, akiknek a működésük teljes mértékben távol esik az írói világtól - tehát kvázi ugyanúgy, mint ahogy egy ügyvédi irodába bejött hozzánk a természetes, hétköznapi élet —, amit látni nekik nem adatott meg másképp. És hát nagyon örültek, hogy megint e g y mérnök jött, egy fiatal mérnök. És körülbelül egy év után mertem csak megmondani, hogy* írok és megkér­ tem Szentkuthy Miklós feleségét, Dollykát, hogy’ kérdezze meg Miklóstól, elolvasná-e egyik novellámat. És akkor odaadtam neki - mondjuk —kedden a novellát. Csütörtökön kaptam egy táviratot, hogy „novellájának szóról szóra való elemzése után kérem keressen fel, ekkor és ekkor.” Valójában a novella terjedelménél nagyobb terjedelemben elemezte az írásomat. —Izgatott voltál? —Igen. ?bú r ti �- Megvan? - Meg. Ezt persze felhasználta arra, hogy ő is elmondja a véleményét a kortárs irodalomról, amikor már a divatáramlatok kezdtek bejönni hozzánk. A nouveau román akkor volt nagyon divatos irányzat nálunk is, az egzisz­ tencialista filozófia is nagyon divatos volt, és kajánul, boldogan kigúnyolta, kinevette mindegyiket. - A z gaf hogy Te vegyészmérnök hallgató voltál\ és dolgoztál is Százhalombattán vegyészmérnökként, nem is lehetett talán módod’ hogy olyan írói csoportosulásokba ke­ rülj, ami bizonyos életszakaszban nagyon j ó és nagyon nagy segítség. Te nagyon magá­ nyos lehettél. - Biztos én is ügyeden voltam, tehát nem találtam meg azt az utat, azo­ kat az iskolákat vagy csoportokat, akikhez fordulhattam volna. Azután egy kicsit később megjött az írókkal való találkozás, kapcsolat, barátság is, de amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá —részben —, feltehetően a saját hibámból nem találtam rá. Erre azt szoktam mondani: mesterek, lega­ lábbis élő, eleven mesterek nélkül kellett a saját utamra rátalálni. - Hogy sikerült életedben az az időszak, amikor párhuzamosán voltál vegyészmér­ nök és már írtál? Kollégáknak például e/mondtad, vág /megpróbáltad függetleníteni az életednek ezt az oldalát az írástól? - Nem, nem mondtam. Mikor az első novellám megjelent az Uj írásban - azt hiszem, az 68-69-ben volt —, akkor tudták meg a kollegáim. És itt hadd említsem meg, Hága László volt akkor a százhalombattai olajfinomító főtechnológusa, aki következő évben egy robbanás során meghalt és vele együtt kilencen vagy tízen haltak meg akkor. O egy nagyon nagy tudású és nagy tekintélyű mérnök volt, és mikor az Lj írás megjelent, legnagyobb meglepetésemre odajött hozzám, úgy is mint főnököm, mint az olajfino­ mító - mondjuk —második embere s azt mondta, olvasta, gratulál a novel­ lámhoz és nem tudta, hogy én ilyennel is foglalkozom. Sok sikert kívánt. Ez egy nagyon szép, váradan gesztus volt a műszaki emberek világában. - És az váratlan volt-e számodra, b o g egyszer csak úgy döntöttél, b o g abba kell hagynod a vegyészmérnöki munkát, és az életedet csak az írásnak kel! szentelni. 1''agyis úgy tudom, üzemi újságíró lettéi - Igen. De ezen nem volt mit gondolkozni, mert azt nagyon hamar fel­ fogtam, hogy jó író és jó mérnök nem lehetek. Úgyhogy, amikor letelt az az idő, amit énnekem ott el kellett tölteni - ösztöndíjból tanultam mert szüleim nem tudtak akkor engem pénzzel támogatni; hát, amikor ez letelt, akkor elköszöntem és nagyon baráti viszonyban váltunk el a volt kollégáimtól. Akkor elmentem üzemi újságírónak. Az újságírásnak akkor nem jöhetett más változata számításba, 1970-ben egy országos napilaphoz elmenni poLi 751 f �tikai okokból nem lehetett. Nem lehetett vállalni azt, amit ott kívántak az embertől. Úgyhogy az üzemi lap egy olyan menedék volt. Nagyon sok író dolgozott akkor ilyen újságnál. —Hogyne, például Bella István is. —A szerkesztőségben például csak írók és költők voltak. És az újságírásközben megtudtam egy nagyon fontos dolgot: hogy az újságírásnak és az irodalomnak semmi köze egymáshoz! Más a nyelve, azonkívül az újságírás­ nak az a dolga, hogy megírja, ami megtörtént, amit pedig az irodalomnak kell megírni és az irodalom és az író ír meg, az vagy soha nem történt meg, vagy egyszer megtörténhetne, vagy pedig a valós világgal sokkal kisebb az érintkezése, mint amit a tények el tudnak mondani. A másik dolog, amit az újságírásnak köszönhetek: megérttette velem azt, hogy minden rám tarto­ zik! Minden ember sorsa, élete. Meg rád, meg a többi emberre. Aki - mint én is —felnőtt egy vidéki polgári környezetben, azt úgy nevelték, hogy isme­ retlent megszólítani és kérdezősködni tőle nem szabad. Elképzelheteden volt. A beszélgetésnek korlátái voltak, tudni kellett, mit illik, mit lehet. Eze­ ket — hála Istennek - kisöpörte az újságírás, a foglalkozásnak, hogy úgy mondjam, nem ártalma, hanem öröme, és magától értetődő lett, hogyha nekem valami fontos és többet szeretnék róla tudni, mint amennyit rögtön elárul, akkor megkérdezem. Nemrég került a kezembe egy Krúdv-tárca, azt hiszem 1920-ból, és gyönyörű volt, elérzékenyedett az ember, olyan szép volt. De úgy hiszem, hogy ez a műfaj ma már nem létezik, Kosztolányi tár­ cája se létezik. Ma az újságíró azért ír meg e g y tárcát is, mert valami célja van vele. És abban a pillanatban, hogyha én valamit el akarok érni az írá­ sommal, az m ár más dolog, mint az irodalom. — előbb szóba került édesapád ügyvédi irodája, és ahogy a~ egyes novelláidat ol­ vassa a~ ember, forgatja regényeidet, akkor ebekben a müvekben a nagyon érdekes kis­ városi hangulat mellett, kisvárosi figurák mellett még egy lényeges dolog derül ki, a% hogy a Te számodra, a Ti számotokra a család nagyon fontos volt, nagyon nagy össze­ tartó ereje volt. Hogyan fogadta ez a család azt, bog' egyszer csak valaki író lesz es elindul ezen a nem könnyű pályán? Olvasták-e ezt az első írásodat, hogan tudták meg? —Amikor megjelent, akkor olvasták. Nagyon szép tőlük, hogy nem pró­ báltak lebeszélni, h o g y ne ezt csináljam. Féltek és féltettek, de nekem ennyi elég volt, hogy nem próbáltak lebeszélni róla. —Es akkor meglátták, h o g ők maguk is valahog megjelennek ezekben a művek­ ben, ezt hogan fogadták? —Nem emlékszem rá, hogy komoly konfliktus lett volna közöttünk. Én nagyon szerettem a szüléimét, nem kritikusan akartam őket nézni, inkább szeretettel közelíteni hozzájuk. Í 752 £- �derül ki ebekből a müvekből is. - Olyan kiszolgáltatott és nyomorúságos élete volt az ’50-es, ’60-as években egy vidéki értelmiséginek, aki nem tartozott a hatalmi körökbe, és akit ellen­ ségnek akartak nyilvánítani, hogy később szinte minden mást eltakart ez a do­ log. Akármit csináltak, nem tudtak változtatni az életükön. Tehát az ő sorsukat a kor rendezte el, nem saját maguk. Még biztos sokféle változatban vissza fog térni ez írásaimban. Ahogy múlik az ember felett az idő, ugyanazt többfélekép­ pen és gazdagabban, esedeg másképp látja. Főleg hogyha olyan változások következtek be időközben, mint amilyenek nálunk 1990-ben. - A beszélgetés elején arról volt szó, hogy amikor e lk e lté l írni, tulajdonképpen na­ gyon magányos voltál\ mert olyan közegben éltél, ahol egészen más érdeklődésű, egész más pályára készülő fiatalok vettek körül, akikkel nyilvánvalóan nem akartad meg­ osztani az írásra való készülődés gondjait. A z élet különös. Férjed író. ha akarod. ha nem, nap mint nap az irodalom hosszabb -rövidébb ideig valahogy/csak jelen van a hét­ köznapokban is. - Igen. A dologhoz azért hozzátartozik az, hogy Lázár Ervin többször komoran maga elé néz és azt mondja: „én nem vagyok író”. O az írói léte­ zéstől, mint olyantól, nagyon is távol szeremé magát tartani. Hála Istennek, ez nem megy. Úgyhogy akárminek is nevezi magát, természetesen író, kitű­ nő író, de az életvitelében, életformájában nem a pár excellence író, aki esztétikával foglalkozik, felolvassa íróbarátainak az elkészült könyvét, vagy pedig fordítva, a barátja a verseit neki. Nem tudom, h o g y előnye vagy hát­ ránya az életünknek, mindenesetre ilyen. - Tehát ez azt jelenti, hogy normális hétköznapi beszélgetések vannak, nem mű­ elemzések. - Igen. - Amikor a pályakezdésekről volt szó. akkor beszéltünk arról, hogy milyen magá­ nyos volt az indulásod, nem tartoztál írói csoportokhozSzeretné he. tudnál-e mestere lenni fiataloknak, elindítani fiatalokat, átadni nekik valamit'? Gondoltál-e rá. vagy vannak-e tanítványaid? - Nemigen. Nincsenek tanítványaim, viszont valószínűleg illúzió vagy va­ lami idilli kép létezik bennem a tanításról. Olyanféle, hogy a legmagasabb foka a létezésnek - lehet, hogy ez egy kicsit talán furcsán is hangzik —, mégiscsak az, amikor az ember a szavakkal át tudja adni azt, amit ő ismer, ő tud - tehát a tanítást. Hogy fogok-e valaha tanítani, nem tudom, mindenesetre előttem rendkívül nagy becsben van ez a pálya. - Es mi az, amiről szeretnél mostanában írni? M i ami most érdekel? - Van néhány dolog. Keveset mondok, mert kabalából az ember ne beszéljen arról, amit nem írt még meg. Azon töprengek és azon gondol­ �kozom most sokat, hogy mi volna, ha m egpróbálnám megírni az én vir­ tuális életrajzom at. Tehát lehetséges életrajzom at, mondjuk 400 év terje­ delmében. Ú gyhogy az egyik, aki én is lehettem volna, élt, mondjuk, 1500-ban, a m ásik egy Mária Terézia idejében betelepült bajorországi iparoscsalád egyik tagja, az is lehettem volna, egyik nőtagja, vagy egy 1860-as évekbeli fiatal színésznő, aki 19 évesen tüdőbajban meghal. Ez foglalkoztat, hogy lehetséges-e ezt irodalmikig megoldani, ezt a képzelt életrajzot. Ha az ember azt akarná leírni csak, ami van, ami körülöttem létezik úgy, ahogy van, vagy azt, ami velem történt, ami vele történik, nem volna értelme leírni. A görögök esztétikai követelménye még a m i­ m ézis, a dolgok utánzása volt. Ma már nem az. Megváltoztak az élet körülm ényei és feltételei, m indent rögzíteni lehet képen, képernyőn, hangszalagon. Mi értelme volna realistának lenni? Már lassan a szociog­ rafikus írásoknak is csak valam iféle megőrző vagy tudományos vagy történeti jelentősége lesz, az irodalom perifériájára szorulnak. Tehát itt m ár a realizm ussal vesződni vagy szem beállítani bizonyos irányzatokat, írókat a realizm us címén, én feleslegesnek érzem. Nincs realizmus a m ű­ vészetben. írjuk le azt, ami megtörténhetne, vagy egyszer majd m egtör­ ténik, vagy valaha talán m egtörtént, esetleg sose történik meg. Hogy igazodjunk el benne és ezt a körülöttünk lévő szép összevisszaságot egy kicsit segítsen feltérképezni, elképzelni. i 754 f �Tari Lujza KRIZA JÁNOS: VADRÓZSÁK CÍMŰ NÉPKÖLTÉSI GYŰJTEMÉNYÉNEK NÉPZENEI TANULSÁGAI Bartók Béla, a budapesti Zeneakadémia 1907 januárjában frissen kineve­ zett zongoratanára, az év nyarán első székelyföldi gyűjtőútjára indult. 1905 óta volt már gyűjtőtapasztalata és anyagismerete, de tömegében ekkor talál­ kozott először a magyar népzene ősibb rétegeivel. Ez nemcsak a zenei világ számára alapvetően újat jelentő pentatóniát jelentette, hanem olyan műfajo­ kat is, mint pl. az irodalomtudomány által addig már sokat boncolgatott balladát. Az élmény tudományos közleménybe kívánkozott. így” jelent meg visszatérését követően első cikke 1908-ban Székely balladák címmel az Ethnographia c. szaklapban, kottával közölve. A közlemény 5. darabja a Kádár Kata ballada, 3 különböző gyergyói faluból származó változatban, mely Kriza János 45 évvel korábban megjelent Vadrózsák Székely népköltési gyiíjtem énjébtn az 1-2. sz., vagyis ott is mindjárt két változatban van meg. Bartók 7. darabja a Nagy Bihal Antalné balladatípus, mely Krizánál Bodrogi Ferenciéként a 4. darab. A közlemény 9. száma A nagy hegyi tolvaj, mely Kri­ zánál a 4. sz. Nem célunk további statisztikai adatok felsorolása, ideértve, hány Kodály Zoltán által gyűjtött ballada illetve balladatípus szövege egyezik meg a Kriza gyűjtem ényben találhatókkal, köztük a Kodályt különösen érdeklő Kőmíves Kelemenné balladáéval (Kodály 1926-ban tette közzé tanulmányát e balladáról). Az ilyen jellegű továbbéléseket sok oldalról feltárta már a kutatás, Faragó József, Vargyas Lajos, Kallós Zoltán és mások gyűjtem ényes kötetei pedig bőséges adattárral gazdagítják ism e­ reteinket. Forduljunk inkább a zenei kérdések felé, s ne feledkezzünk meg arról a folyamatról, amely Kriza és Bartók közlése közt időben vég­ bement! A néhány évtized elsősorban azt a szem léletváltozást hozta többek közt az erdélyi Seprődi János, valam int Vikár Béla működésén keresztül - , hogy bármely értékes szöveg csak fele annyit ér dallam nél­ kül. Nem volt általános, de megvolt ez a hozzáállás már az 1830-as évek több népdalgyüjtőjénél, pl. Udvardy Jánosnál, Mindszentv Dánielnél. 1 755 | �Magáénak vallotta Vörösm arty Mihály és Toldy Ferenc, akik 1835-ben, a Magyar Tudományos Akadém ia nagygyűlésére készítették el vélem ényü­ ket a népdalkiadás elveiről. De már az 1833-as novem ber 9-i akadémiai határozat is az ő m egfogalm azásuk, mely szerint az olvasótábor ism ere­ tében kétféle formában tervezték a népdalgyűjtem ény megjelentetését. A zenére fogékony Erdélyi János részéről természetes volt, hogv a kiadás kétféle m ódját pártfogolja - vagyis a kottás és anélküli kiadást. S m int­ hogy erre a Népdalok és Mondák I. kötete (1846) előszavában utalt is, az utókor neki tulajdonítja a gondolatot, elfelejtve e téren Vörösm arty és mások érdem eit (pedig Kodály idézi ezt a nagygyűlési határozatot A M agyar Népzene Tára I. kötete kutatástörténeti részében). 1848 után re­ mény sem volt az ereded elképzelés szerint meg sem kezdett kiadások folytatására, illetve azok kimerültek a népies dalirodalom ének-zongorára készített feldolgozásaiból. A régi és értékes népdalkincs falun élt, s a 19. század elején m egkezdődött népdalgyűjtési mozgalmak után is ism eret­ len, a népdal fogalma pedig dsztázatlan maradt. Ezért is jelentett a kor­ társaknak 1863-ban olyan sokat Kriza kötete, mely az egyre sekélvesedő és a századvég giccses magyar nóta stílusa felé siető korban egészen más levegőt árasztott, mint a nótaperek zajától hangos ál-népdalkiadvánvok. Kriza szöveggyűjtem ényének frissessége és népi tisztasága olyan erővel hathatott a maga korában, mint 40 évvel később az ázsiai örökségű pentatónia felfedezése. S hogy kötete mennyit jelentett még jóval később is, nemcsak abból látható, hogy Vikár Bélának „Gondolata támadt Kriza szövegeihez a dallam ot m egkeresni.” (Kodály hátrahagyott írásai 1993., 167.) Hatása azon is lemérhető, hány népdal-kottán hagyta rajta kézjegy­ ét Bartók és főleg a szöveg-folklorisztikában jártas Kodály, utalva arra, ha a frissebb gyűjtésekben Krizánál meglévő szöveg variánsára ismert. Kodály többször hangot adott annak a véleményének, hogy a dallam nélküli szövegközlés nem kielégítő. Mégis megbecsülte az értékes régi szövegközléseket. „Elég legyen a dallam-nélküli kiadványokból is. Kriza és Erdélyi sőt Arany-G yulai első két kötetének kiadása is más: ezek gyűjtésünknek első, m integy alapvető oszlopai, már történeti becsük van ect. ezzel a Kisfaludy Társaság nagy szolgálatot tesz.” —írta egy helyen {Kodály hátrahagyott írásai 1993., 231.) Az igazi szolgálatot persze a 190 éve született Kriza János tette a gyűjté­ sekkel és a kiadással. 1811-ben született, abban az évben, amelyben Liszt Ferenc, s 1875-ben, abban az évben halt meg, amelyben Mátray Gábor. A Vadrózsák kötet 1987-es reprint kiadása előszavában Kriza Ildikó hangsú­ ■§ 756 £ �lyozza, hogy Kriza Jánosra az egyetem elvégzését követő berlini tanul­ m ányúján egyaránt hatott Herder népdalgyűjteménye és a Grimm testvérek mesekiadványa. Ha jelzésértéke van (és egyáltalán lehet) annak, hogy Kriza, Liszt és Mátray, e három különböző módon és területen alkotó, a népzene ügyét egyengető jeles egyéniség születése illetve halála azonos évre esik, annak is jelzésértéke lehet, hogy az ifjú Kriza éppen abba a városba ment továbbképezni magát, amely fél évszázad múlva a Curt Sachs, majd Erich Hornbostel nevével fémjelzett berlini iskolaként vált a modem népzenetu­ domány első fellegvárává. Nézzük azonban most már a gyűjteményt, mit mond az a népzenekutató számára a 21. század elején! M egfigyeléseinkhez a 20. sz. folyamán gyűjtött népzenei példákat fű­ zünk az MTA Zenetudom ányi Intézetének népzenei gyűjtem ényére, azon belül is főleg a hangfelvételekre támaszkodva. Tudnunk kell term é­ szetesen, hogy a K riza-szöveggel kapcsolatos —népzenekutatói oldalról egyébként m egalapozott - dallam párosítás és összehasonlítás szigorúan feltételes. A GYŰJTEMÉNY NÉPZENEI RÉTEGEI N épzenetörténeti szempontból a gyűjtem ény elsősorban régi és nagy tömegben a szorosan vett (paraszti) népi dalrétegbe tartozó szövegeket tartalmaz. Ahhoz képest kevesebb benne a kor adott népies műdala, amelyek közül alább néhányat m egemlítünk. (A nem népi eredetű és nem folklorizálódott szövegek kívül esnek szakterületünkön. A népze­ nekutató így csak olyan irodalm i eredetű dalokra utalhat, amelyek nép­ dalként illetve általánosan elterjedt közdalként is továbbéltek a szájha­ gyományban.) NÉPIES MŰDAL, RÉGI MŰDAL Legkevesebb a kor friss népies műdalanyaga, mint amilyen pl. a Huszár vagyok, aggá lettem, annak maradok (382. sz.) a Ne menny rózsám a tollára (351. sz.), a Végig mentem a g ormódi temetőn (392.), a Marossgéki piros paris (418. s z .). Az alábbi versben könnyen ráismerhetünk a Kossuth "Lajos íródcák-iz , va­ gyis a Kossuth-nóta egyik szövegváltozatára: A szeretőm iródiák/Nem kell neki gyorgyavilág, Megírja ő a levelet,/A hajnali csillag mellett, (stb. —428." sz.) --------I 757 L------- �A Kossuth-nótának ez a versszaka régebben általános volt, máig ellenben főleg a palóc területeken maradt fenn. Vidékünkön először Kodály Zoltán jegyezte fel a Nógrád megyei Tolmácson 1922. április 16-án. Kriza gyűjteményében több a régi műdalirodalom nyomát őrző dalszöveg. Ezek azért értékesek, mert azok dallamát esetenként 18. századi és a 19. század első felében készült kéziratos kottás gyűjteményekből már ismerjük. E dalok egy része 1850 után már nem igen van meg a gyűjteményekben, sőt, úgy tűnik, némelyiket Kriza kötete rögzítette utoljára. Ilyen pl. A vadászok mind úgy szok­ tak/ Hogy ha egy vadat megfogtak (498. sz.), a Mit titkolod, hogy s^eretssjMikor aró1 nem tehets~ (40. sz.), a Kocsmárosné, gyújts világot/Hej\ van-e kökénys^cmu lányod? (451. sz.), a Kétágasra szállott a sas/Többet rózsám ne csalogass (153. sz.). Ez utóbbi meg­ van pl. Tompa Mihály 1844-es Dalfii^ér c. kottás, kéziratos gyűjteményében, csakúgy, mint a Szombat este ne jö j konyám/Alett akkó vigyáznak rcám (186. sz., kezdete Tompánál Este késön...). Fáy András népszerűvé vált dalának szövegét, a Ne sírj lányka, hogy a végzés elválaszt minket (511. sz.) szintén megtaláljuk Krizá­ nál, később viszont már alig. A Vörösmart}’ kedvenc énekének mondott Hess légy ne szállj rám is megvan a gyűjteményben (Krizánál ... ne dunnyogj, 252. sz.). Ennek dallamát többek közt a Vadrózsák után két évvel később kiadott zon­ gorakíséret nélküli kottás dalgyűjteményből ismerjük, melynek címe A magyar nép dalai és dallamai, s Színi Károly Szabolcs megyei református kántortanító állította össze. Őrzi még Kriza kötete Csokonai Vitéz Mihály A~ emberiség s a szeretet Felfogadtam s^ávy meg s~á%s~or c., a 19. sz. folyamán megzenésített formában is népszerű versét (159. sz.). Csokonai e versét dallammal először Verseghy Ferenc adta ki 1813-ban, 20 évvel később pedig egy kiskunsági kántor, Tóth István, már folklór jellegű formában kottázta le saját kottás gyűjteménye számára. Kéziratos gyűjteményekben ilyen kései előfordulása (mint amilyen Kriza 1863-as gyűjteménye), viszont már ritka. Látszatra már ritkaságnak számít a kéziratos dalos könyvecskékben Kriza gyűjteménye megjelenése idején a Vígon élem világom,/Ne ité j meg virágom! (35. sz.), mely az 1700-as évek végén Bécsben és Lipcsében bil­ lentyűs hangszerek számára kiadott kották tanúsága szerint külföldön is népszerű hangszeres magyar darab volt. A 17-18. századi műköltői szö­ veghez kapcsolódó dallam 19. sz. első feléből ismert feljegyzései a szöve­ ges és hangszeres verzió folyamatos népszerűségéről tanúskodnak. A dal­ szöveg 1863 táján viszont már ritka. Az elit kultúra e darabjának viszony­ í 758 | �lagos nyugalmi állapota mögött azonban már felsejlik a közben zajló és a 20. sz. elejétől jól dokumentált folklorizáció. így Kriza feljegyzése időben éppen félúton van a kéziratos kottás gyűjtemény-készítés szokásának leáldozása és a modern népzenei gyűjtések között. E műdal Csokonai versé­ vel ellentétben különböző szövegekkel és funkcióban maradt fenn a szájhagyományban, főleg a Dél-Dunántúlon, valamint egyes palóc területeken és általában az északi népzenei dialektusterület más részein (pl. a Zoborvidéken — ma Szlovákia) és a volt Ung megyében (ma Szlovákia illetve Ukrajna). Az elmondottak érvényesek a Zöld erdőbe, sík menőbe sétál eoy madár kezdetű régi műdalunkra is (442. sz.). Szintén fennmaradt a parasztság közt Kriza gyűjteménye 491-es számú feljegyzése, a következő műdal szövege: Ez nap fénye már ezután Rejtekezik a felhőbe, Az én nevem temettessék Mindörökre a földbe. Jaj ha már így élnem kell, Mindenektől félnem kell, Az én kedves barátimtól Véledenül válnom kell. Szerettelek jó barátom, Te engem nem szerettél, Szemmel szájjal csalogattál, De szivedből gyűlöltél; így engem bajba hoztál, Nekem nagy bút okoztál, S mind kettőnket vigasztaló Barátságtól megfosztál. Nem szeretek soha senkit, Nem szeretek senkit már, Megtanított egy barátság, Amely nekem volt nagy kár; Egy tekintet vakított, Örökre szomorított, Sebet ejtett, melyet senki Kivüled nem gyógyított. | 759 t �E szöveghez tartozó dallamot egyeden történed forrásból ismerjük. Az utolsó (3.) versszak dallammal van meg Gád József 1802-ben kiadott „klavir” (zongora) iskolájában (Ar kótából való klaviroeyis mestersége). Gád a Magyar Ária forrását és zeneszerzőjét is megnevezi. Eszerint a dal Kótsi József szerzeménye, s a Qudlibet c. operából vált divatossá. Ez is elkerült a parasztsághoz, s 110 illetve 112 évvel később Kodály Zoltán találta meg népi változatait a nyelvterület két szélső pontján. E két pont: a palócok a volt Hont megyében (Füzesgyarmat 1912), s a bukovinai székelyek 1914-ben. A kutatás számára ismert volt még . egy változata Pálóczi Horváth Adám 1813-as 0 és új mintegy ötödféls?á~ énekek c. gyűjtemé­ nyéből. 1987-re a könyvtárakban és zeneműtárakban 6 új kottás és 2 szöve­ ges változatát gyűjtöttem össze a 19. sz. elejéről, köztük Gaál Miklós 1810- �bői származó gyűjteményének E~ nap fénnyel már ezután rejtekezők a felhőbe Kriza szövegével azonos —darabját. Szinte hiheteden, hogy az 1914 után már elfelejtettnek vélt műdalt 1983ban még sikerült megtalálnom és hangszalagra vennem Bíró Mártonná Csernik Annától, egy Hadikfalván született 74 éves bukovinai székely aszszonytól. így ma Kodály megkopott gyenge fonográffelvételén kívül ez az egveden élő népzenei példa a történed dokumentumok mellett. 1 /Üi fc- �Hadikfalva (Bukovina) Hímesháza (Baranya) Énekelte: Bíró Mártonné Csemik Anna (74) Gyűjtő: Tari Lujza 1983 II. (MTA ZTI jelzet: AP 13.263/j) J. 9 2 - 8 6 1 .Ez nap Rej - te Az én fé - nyém - már get - vén ez - u - tán. fel - ho ked ré - gi - - ve ben, - sem töl, T. f. (b) É É ! Vé - let - le - nűl vál 2. Szerettelek szép szeretőm, Te engem nem szerettél, Szémvel-szájvol csalogattál, De szívedből utáltál. kell. 3. Elég oka az ónnak, Hogy a léjan mily ravasz. Ezer közül csak égy válik Hű szerelémbenn igaz. Ezer közül ... isin. SZOROSAN VETT NÉPZENE A valódi népzenei rétegeket illetően a szöveggyűjtemény alapján számos szövegtípusban felismerhetjük az egyes zenei stílusokhoz kapcsolódó jel* legzetes szövegeket. A napjainkig továbbélt szövegek közül kiemelhetjük példaként a l'adrópsák 13. számú darabját: Kövecses víp martján páratlan gölic^e. Ennek 2. verssza­ ka, A~ hol én emónyök , ott a fák is sírnak/ Gjönge ágairól levetek lehálnak az er­ délyi népköltészet egyik legszebb szövege. Dallammal először Kodály vette fonográfra 1912-ben a Székelyföldön, a Kászoni-medence Impér nevű fa­ lujában, a kiváló daltudású Váncsa Vaszi György előadásában. Az ereszkedő vonalú dallam régi stílusú népzenénk egyik legfőbb stílusrétegébe, az ötfokú kvintváltó stílusba tartozik, s annak egyik legművészibben formált dallama. í 762 | �E népdal mára —részben Kodály feldolgozásainak köszönhetően —általá­ nosan ismertté vált (/. Kodály- 1'argyas: .1 magyar népzene, Példatár 2. sz.) Ügy gondoljuk azonban, a Kriza által közölt szövegváltozatot nem a pentaton kvintváltó stílus 6 szótagos dallamával kell párosítanunk, hanem a diatonikus sirató rétegbeli, ereszkedő 12-es szótagú csoport valamelv dallamtípusával, mint amilyen pl. a Kodálv-Yargyas példatár 364. sz. dallama (A///ere én játvk még a fák és sírnak , Kodálv bukovinai gyűjtéséből), illenie a Rajeczky Benjámin által a Magyar Xép^ene c. hanglemezsorozaton közölt moldvai csángó változattal. A szövegkörnyezet Kriza 13-as sz. darabjánál és a 311-cs szánni másik feljegyzésnél inkább ezt támasztja alá (pl. az utóbbi változat 3. versszaka: Sír ag ál előttem, bánkódik a~ ösren.) A Rajeczky által közölt moldvai csángó Ahol én el ménfék még a fák és sírnak népdal dallamtípusa Erdélyből és az északi magyar területekről sok változatban ismert, a szö­ veg azonban jellegzetesen erdélyi. \i szöveg mindamellett az új magyar népdalstílusba is átmentődött pl. az Alföldön és a palóc területen. Járhatott a vers a régi stílusréteg űn. pszalmodizáló (zsoltározó) dallam­ rétegébe tartozó dallamaival is. Ezek gyakran szintén nem 6+6 szótagszámúak, hanem űn. osztatlan 12-esek. E stílus népzenénk legősibb stílusrétegeinek egyike, s egyaránt utal az ázsiai őshazára, illetve a kereszténységgel való találkozás legkezdeti időszak­ ára. A pszalmodizáló stílusrétegbe tartozó dallamok közt olyan balladák őrződtek meg a Székelyföldön, mint pl. a már Kriza által is közölt Xagy hegyi tolvaj, melyet, mint fentebb említettük, Bartók Béla is megtalált. Szintén a keresztény kultúrával való találkozás nyomát őrzi a Kriza gyűjte­ mény 516. száma alatt található Hogy ha még ma egy oly pincéébe bémás^ok. Ez nem más, mint gregorián paródia, s egyben sajátos ivónóta. Kriza közlése becses, mert ritka adat Erdélyből. A hangfelvételekkel dokumentált Hogyha én egy teli pincébe bemehetnék/és eg)1 /00 akás teli hordóból jót ihatnék típusú ivónóták számos részlete (pl. Addig is~om míg a fogam mind kiá-pikjMíg a gyomromban a s~ó/ómag kicsírá^ik) mutat egyezést Kriza feljegyzésével. Ilyen változatot is hallhatunk a Rajeczky által szerkesztett Magyar Népzene c. hanglemezsorozaton, a volt Bars megyéből (III. II/A 4. Hogyha én egy teli pincébe bemehetnék). Gyaníthatjuk, hogy a következő, /la/ljafok ujságot a~ életben/Adóimról s Urától a~ Rdenben is ugyanilyen gregorián paródia lehetett (517.), míg a Mesturam éneke —Gyermekek vigyázhatok/Egy bétát se hibásatok (518.) - szövegében nem nehéz felismerni a bakterénekek szövegkészletét és hozzágondolni a recitáló, szövegsoroló dallamformálást. Az énekes órakiáltásról, a bakterek énekéről pedig érdemes tudnunk, hogy legtovább a Xoborvidéken, a Csallóközben és a palóc területeken maradt fenn az élő hagyományban. I 763 | �TÁJI TAGOLÓDÁS, AVAGY SZÉKELY-E KRIZA GYŰJTEMÉNYE? Természetesen igen. Amiért mégis fel kellett tennünk a kérdést, azt utol­ só példánk már előrevetítette: a közölt szövegek jó része más magyar terü­ leteken is előfordul, sőt némelyik már csak máshol fordul elő, s a Székely­ földről eltűnt. Ez talán a Vadrózsák legfontosabb vonása: a gyűjtemény tájiethnikai szempontból sokkal szélesebb, mint székelyföldi; általános magyar, jellegzetes székelyföldi jegyekkel. Ha nem lennének jól láthatók benne a helyi nyelvi- és hozzágondolt zenei stílusvonások, nem is mondanánk szé­ kelynek, hanem a teljes magyarság tükörképének. Mielőtt ezt néhány példá­ val alátámasztanánk, hadd hangsúlyozzuk a tájnyelvvel kapcsolatban: mi­ csoda kifinomult fülre, ízlésre és előrelátásra vall, hogy Kriza a nyelvi dia­ lektus minél tökéletesebb megközelítésére speciális jeleket faragtatott a nyomdászokkal! (Más kérdés, hogy e jelek mai tudásunknak mindenben megfelelően adják-e vissza a nyelvi dialektust.) A következő példa: Van egy ?7ialom nincsen köve/Mégis lisztet já r (474. sz.) jellegzetes Maros-Torda megyei népdal, mely hangszeres tánczeneként is kedvelt. A népdal ma A malomnak nincsen köve mégis lisztetjár szöveggel isme­ ret, s nemcsak szövegében, hanem feltehetően dallamában is a Kriza idejé­ ben használatos formában maradt fenn. Ma már csak a székelyföldi Jo b ­ bágytelkén tudják, ahol mind vokális és instrumentális használata, mind pedig az előadásmód elevensége a folytonos használatról tanúskodik. A tágabb Erdélyben (de a nyelvterület más részein is) ma is jellegzetes, elterjedt szöveg az Édesanyám rózsafája/En voltam a legszebb ága , illetve az Édesanyám sok sejp s^ava/Kire nem hallgattam soha mely Krizánál is több válto­ zatban van meg. (pl. 391., 178.). Az első népzenei adatok Lajtha László Csík- valamint Udvarhely megyei gyűjtéseiből valók, különböző dallamok­ kal. A Székelyföldön e népdal napjainkban a volt Maros-Torda megyében a legnépszerűbb, hangszeres táncdallamként is. Kalotaszegen e szövegeket ma főleg arra a dallamra éneklik, amelyet Bartók Béla Ügy elmegyek meglássá­ tok szöveggel gyűjtött Magvargyerőmonostoron (1. Kodály-Vargyas: A ma­ gyar népzene 493. sz.). Az utóbbi versszövegnek nemcsak az az érdekessége, hogy egy másik verssel összekapcsolódva megvan Kriza gyűjteményében is (a Kimenyek Magyarországra, 449. sz. 2. versszaka). A népzenén túlmutató irodalmi-zenetörténeti érdekességét többek közt az adja, hogy a népdal, mely Bartók gyűjtésből vált ismertté, más szöveggel a fiatal, Petőfi Sándort már személyesen ismerő Szendrey Júliának volt egyik kedvenc dala - persze i 764 �Petőfi egyik versével. (Ezt egy 1847 márciusában nem Petőfinek írt levelé­ ből tudjuk). A Petőfi vers az 1843-ban írt Temetésre s^ó/ a~ ének, melyet a 19. század egyik jeles zeneszerzője, Szénfy Gusztáv zenésített meg és adott ki 1846-ban Parlagi rózsák című zongorakíséretes dalgyűjteményében. Szénfy kötete főleg megzenésített Petőfi dalokat tartalmazott. Szóbanforgó feldol­ gozásából igen hamar népdal lett, de megőrizte a műzenei jegyeket. "Nép­ dalaként már az 1850-es évek elejétől énekelték Ug)1 elmegyek meglássátok szöveggel is (így jelent meg pl. Füredy Mihály dalgyűjteményében 1851-ben, de Szénfy dallamával). Térjünk azonban vissza Kriza gyűjteményéhez. Lajtha László Bözöd-i, Udvarhely széki gyűjtéséből vált ismertté a Verd meg Isten a~t a szivetJA k i kettőt hármat szeret (Kriza 60. sz.), illetve a Verd meg isten , verd megjSzeretőmnek anyját (439. sz.). Szintén erdélyi népdalszöveg, de ma már ritka a Ki van az én szemem sír­ va/Mer a rózsámot más hírja (394. sz.), mely a század elejéről bukovinai szé­ kely keservesként vált ismertté Bartók-Kodály Székely népdalok kiadványá­ ból, az Erdélyi Magyarság 1921-ben kiadott és Trianon után politikai üze­ netet is hordozó kötetéből. Mint Jagamas Jánosnak, az erdélyi népzeneku­ tatás iskolatermetőjének népzenei feltárásai mutatják, a népdalszöveg fennmaradt a Maros-mentén, pl. Magyarón, ahol a nagy daltudású és kiváló mesemondó Kocsis Miklós Barabás repertoárján is szerepelt. Kriza gyűjteményének különösen érdekes darabjai azok, amelyekben többféle, külön-külön is önálló életet élő és más-más dallammal társuló dalszöveg kapcsolódik össze. A magyar népzenére általában jellemző a szö­ vegvándorlás, különösen az ún. alkalomhoz nem kötött dalok esetében. Lírai népdalszövegeink egyik legszebbike a Szivárvány havasán felnyőtt rozpiaringszál (Kriza 288. sz.), melyhez Kodály már 1937-ben 13. századi gregori­ án dallampárhuzamot (Beatus virqui) és rokonnépi változatokat fűzött. Rajeczky Benjámin európai összehasonlító kutatásai alapján a dallam teljes eurázsiai változatkörét megrajzolta, további mordvin, zűrjén, votják stb. rokonnépi- és számos új gregorián párhuzammal bővítve a sort. Térmészetesen csak feltételezzük, h o g y Kriza szövegének dallama is a jól ismert zsoltározó dallamtípussal járt együtt. A Szivárvány havasán illetve másik vál­ tozata Krizánál: Kövecses víz mellett palántáit vi/oja/Nem szereti héjit} ki akar ajszpni (237. sz.) már régen nem él a szájhagyományban. Feltételezésünket azonban megerősíti, hogy a közlemény önállóan illetve más egyéb lírai szö­ vegkörnyezetben fennmaradt szakaszai, mint a Könnyebb a kősziklát/Ú gy i 765 % �iszappá tenni (Krizánál a 388. sz. alatt található Szivárvány havasán 7. vers­ szaka) pszalmodizáló dallamokkal járnak. Krizáéval egyező szövegrészek szinte máig fennmaradtak, általában különlegesen szép, gazdagon díszített előadással. Kallós Zoltán és Martin György 1970-ben ilyen felvételt készí­ tett a népzenei hagyományairól méltán híres (volt Szolnok-Doboka megyei) Széken, Székely Ferenc előadásában. (A hangfelvételt 1.: Magyar Népzenei Antológia V\ 2/B 1. szerk. Sárosi Bálint-Németh István.) Érdemes egymás mellé tennünk Kriza feljegyzésének - melyet a Marosszékiek közt közöl és a Nyarad mellékéről valónak mond —és ennek a felvételnek szövegét. Kriza: 388. sz. Székely Ferenc: Szivárvány havassán/Felnőtt rozsmarint szál Nem szereti hejjit/ El akar bujdosni. Verje meg az Isten a szeretőm házát Ott se mindegyiket, csak az édesanyját! Ki ké onnat venni/Uj fődbe ké tenni Rózsám ablak'alá/Kéne palántáim. Eltiltotta tőlem az ő kedves lányát, Vegye el az Isten a szeme világát! Vásárheji torony/ Kürül van kerítve Három szál rozsmarint/Van belé ültetve. Ha néki lánya volt, nékem szeretőm volt. Ha néki kedves volt. nékem kedvesebb volt. Öntözzétek lányok,/Hogy ne hervaggyon el Szeretőtök szüve/Hogy ne hasaggyon el. Gondold meg édesem, elejét, urolját. Hogy kivel kötöd bé két szemed világát! Megéltünk vóna mü/Méga kősziklán is, Elfeküttünk vóna/Ketten egy párnán is. Mer nem kóccsönkérés. hogy’ azt megadhassák. Se nem tiszta búza, hogy azt learassák. Szerethettél vóna/Ha szép nem vótam is. Mer én szerettelek,/Ha szegény vótál is. Árva vagyok árva, mint a határ talló. Melynek ékességét levágja a sarló. Az enyémet elvette egy semmirevaló. Ássa ki a szemét két fekete holló! Fekete a holló, gyászt visel magáér’, Én is gyászt viselek a régi babámér'. Jaj, de bajos annak, ki egymást szereti, Mégis a jó Isten, össze nem rendeli. De még nagyobb annak, ki egymást gyűlöli. Mégis két vénasszony összeköszörüli. Könnyebb a kósziklát/Lágy iszappá tenni. Mind két egyes szünek/Egvmástól elválni. Könnyebb malomkőből poharat faragni. Mind kér szerelmespár egymástól elválni. Mikor két édes szü/Egymástól megválik. Még az édes méz is/keserüvé válik. Mikor két szerelmes egymásról elválik, Még az édes bor is keserűvé válik. | 766 r �Hasonló példákat hosszan sorolhatnánk még. Sajnos több olyan szöveg is van, amely már végérvényesen eltűnt. Jó példa erre a 106. számú Ne búsújon akárki menyecske, mely dallammal Kodály gyűjtése különböző népdalfeldolgozásai révén Bukovinából vált ismertté. Több szöveg egy ideig gye­ rekjátékként élt tovább (pl. a 266. sz.: A viloját akkó s^ödik/mikó röggel harmat fémlik). Nézzünk meg most néhány olyan népdalszöveget, amelyek fennmarad­ tak a magyar nyelvterület más részein, a Székelyföldön ellenben már nem élnek. Ma már csak a Nyírség területén használatos a S?jván>ányos a~ ég al­ ja/N em j ó l van a fejem alja népdal, (Krizánál 30. sz.), mely ott egyben kedvelt csárdás dallam. A verset Szabolcs megyében a népdalgyűjtés ügyét melegen támogató Dessewffy Virginia grófnő már 1844-ben feljegyezte gyűjtemé­ nyébe (42. sz.), s elküldte Erdélyi Jánosnak, aki rá is írta a gyűjteményre: „Vettem april 15. 1844. E’ dalok gyűjtő küldője Gróf Dessewffy Virginia Kisasszony”. A Ja j heh szennyes a kendője (Kriza 50. sz.) népdalszövegnek az Alföld és Erdély között fekvő Szilágyság az őrzője, melynek Errriellék-i része töb­ bek között Ady Endrét adta a világnak. A Szilágyság néprajzi és népzenei szempontból nem tartozik a jól feltárt és nagy közismertségnek örvendő területek közé, aminek oka a történelmi körülményekben keresendő. Mire Lajtha László 1914-es diósadi és Kodály Zoltán 1916-os krasznai, szilágyperecseni és szilágynagyfalusi népzenegyűjtésével itt is m egindul­ hatott volna a népzenei feltárás, kirobbant az első világháború. Néhány szilágysági szemelvény azonban még az addig összegyűlt népdalból is be­ kerülhetett a már említett Erdélyi Magyarság Népdalok c. kötetébe, illetve Bartók Béla A magyar népdal címmel 1924-ben megjelent könyvébe. Ez után jó néhány év szünet következett, s mire az 1940-es években valam e­ lyest újból fel lehetett volna venni az elejtett szálat, jött a második világ­ háború a jól ismert következményekkel. A háborút követően folytatód­ hatott a népzenei gyűjtőmunka, s 1963-ban hazai kutatók (Víg Rudolf és Sztanó Pál) is eljutottak a határokon túlra, akik többek közt Selymesilosván és Kémeren dolgoztak. A szilágysági falvak egykori kisnemesi, úrias világának zenei lenyomata az a népdalszöveg, amelyet Kémeren kétféle formában, két különböző dallammal is tudtak. A gyűjtés idején még mindkettő népszerű volt hangszeres gyors csárdásként is. Az egyik vokális változat kedves, játékos verse egyezik a Kriza gyűjtem ényé­ ben szereplővel. (1. Kriza szövegének egy részletét és a 20. századi válto­ zatot.) i 767 t �A m ásik népi változat K irzáéhoz képest már egy-egy úrias, finom ­ kodó kifejezéssel bővült, m egszakítva ezzel a 3-4. sor egyenletes 8 szótagos lüktetését. A bővülés csak egy szó (drága), s a Kriza köteté­ nek m egjelenése után éppen 100 évvel később gyűjtött népdal nem gazdagodott vele. A 3. sor m egváltozott ritmusa miatt viszont a 4. sor szótagszám át is szaporítani kellett, így került oda az újabb únaskodó „szívem ” szó. ■j 768 p �A pám ás táncdal: Puszta malombal Cserfa gerenda (Kriza 267. sz.) - mely­ nek m egism eréséhez többek közt Bartók egyneműkari műve is hozzájá­ rult —máig csak a Zobor hegy alatti részek (ma Szlovákia) m agyarságá­ nak népzenekincsében őrződött meg. (Bartók Pámás táncdal c. kórusmű­ vének szövege azonos —némi versszakcserével - Kriza 267. sz. darabjá­ val.) A 19. század közepe táján azonban úgy látszik még a Székelyföldön is ismerték. A Csallóközben (ma Szlovákia területén) maradt fenn a Hogyha én a~t tudhatnám/Sfőbbet szerets* nálam nál (Kriza 189.) és ugyanott párosítók pünkösdi ró~sa (Kriza 62. sz., egy Bars megyei hangfelvételét 1. Tari L.-Vikár L.: Magyar Népzenei Antológia II. 2É s^ak.5a). Igen érdekes a gyűjtemény 248. sz. darabja: Házasító dalok a fonóban. A Fej­ ér Nyikó mellékiről, melyhez játékleírást is kapunk. A vers sok szempontból egyezik egy Ipoly-menti palóc faluból, az Ipolyvarbóról ismert és szvitszerűen összefűzött menyasszony-búcsúztató versével. Az ottani Jaj pártám. pártám kezdetű lakodalmasba beépült a középkori . zeneileg Í 769 �pedig az egyik legősibb —eurázsiai eredetű - stílusba tartozó dallam típussal kapcsolódott össze, amelyet a Rákóczi korhoz kötődő zenei elemek is szí­ neztek. Kriza szövegében a Sérelm es virág és Kincs, Kinek s^i/ve bánatba nincs refrén és számos más elem megegyezik az lpoly-menti lakodalmassal. (Az ipolyvarbói lakodalmas hangfelvételét 1. Magyar Xép^enei .Antológia 11. 5. 1.) Ma már csak az északkeleti palóc területeken (főleg a Bükk hegység vidékén és a volt Gömör megyében) van meg az Amott van egy nagy há~ /7 om npgyk a neve illetve Szállj e!fecskemadár/ borsodon ke/vsgtid vers, mely ott jellegzetes, rubato előadáséi rabének, „Rabi-nóta” illetve pásztordal (Egy-egy vokális és hangsze­ res változatának hangfelvételét 1. Magyar Népzenei Antológia II. 4.1c, 4.4a, 9.2c.) Kriza 383. számú darabjának 2. versszaka Ott látik egy hasait/Argyitus a neve e szövegtípussal azonos, ugyanúgy, mint a 447. sz. benne van egy asztal/bánattal terítve szövegrészlete, valamint a 8. sz. Sycij te holló, sy íj le szövege. Az utóbbi /la kérdik: hogy vagyok?/Mondd meg hogy rab vagyok (3. sz.)... és . Akárkié lágyon/li~ a tele pohár (6. vsz.) egyezik az északi rabénekek szövegeivel, sőt az utóbbi szöveg siratóinkban is előfordult. Kriza gyűjteménvét megelőzően e szöveget Kelecsényi József Nyitra megyéből 1844-ben, Vajda Ferenc pedig 1852-53-as gyűjtéséből Szabolcs megyéből küldte be Erdélyinek a népköltési gyűjtemény számára —sajnos mindkettő dallam nélküli. Az utolsó példához személyes kapcsolat fűz. Az a népdalszöveg ugyanis, amelyet Kriza gyűjteményében a 63. szám alatt találunk, szülővárosomból, Pásztóról került a köztudatba Kodály Zoltán fisfi dal c. kórusművéből. Kodály e népdalt: lirdómellett esteledtem 1922 áprilisában gyűjtötte, s 2. versszaka így szól: En Istenem rendelj szállást, Mert mégúntam a bujdosást. A járkálást, a bujdosást, Az idegén fődön lakást. Krizánál pedig ezt olvashatjuk: Jaj istenöm, rendö’j szálást, Mctt méguntam a bújdosást. Idegein fődön a lakást, Ejel-nappal a sok sírást. Ez a szöveg ma már Pásztón sem, Erdélyben sem él. Pontosabban: Pásztón többen tudják, de nem eredeti formájában, hanem a kórusműből visszatanult formában, így csupán tudatos hagyományőrzés jeleként tarthatjuk számon. A szöveg a szemünk láttára tűnt el a bukovinai székelyek szövegkészletéből is. Az idős bukovinaiak ugyanis szívesen társították ezt a szöveget az Elindultam s-yép hazámból népdalhoz, mely Bartók Béla 1906-os békésgyulai népzenegyűjtéséből 1 770 | �vált ismertté. Kriza feljegyzése egyrészt arra utal, hogy valaha ez a vers is széle­ sebb elterjedtségnek örvendhetett, másrészt arra, hogy a székelység körében ismert verset csak a bukovinai székelyek őrizték meg. A népzenei gyűjtemény adatai szerint Pásztón is csak egyeden ember, Alapi István tudta Kodály gyűjté­ se idején. Hogy azonban a több azonos nevű Alapi család közül melyik Alapi családból való lehetett, aki ezt Kodálynak énekelte, már Rajeczky Benjáminnak sem sikerült kinyomoznia. Az 'Elindultam s^ép hazámból bukovinai változatának említése tovább­ vezet bennünket Kriza gyűjtem ényében. A Feljött a nap s^ép-rogyogva (417. sz.) versnek sok keserves versszaka van. Az utolsó (10. vsz.) ígv szól: Bú ebéldem, bú vacsorám, Bódogtalan minden órám Nézem a csillagos eget, Sirok alatta eleget. A bukovinai székelyek legöregebbjei az 1980-as években még énekelték e szöveget az Elindultam s^ép babámból népdalba ágyazva. A szóbanforgó részletet magam is e népdal egyik versszakaként gyűjtöttem 1982-ben egy 83 éves, hadikfalvi születésű bukovinai székely asszonytól, Faragóné Illés Brigittától. /1 �2. Nézem a csillagos eget Sírok alatta eleget. Én Istenem adja szállást, Mert megúntam a bujdosást. 3. Úgy megúntam a bujdosást, Éjjel-nappal a sok sírást. Éjjel-nappal a sok sírást. Éjjel-nappal a sok sírást 4. Bú ebédem, bú vacsorám, Bura született az anyám. Bu ebédem, bu vacsorám, Boldogtalan mindén órám. A bukovinaiak körében ez a népdal persze nem „őshonos’?, hanem szintén betanulás eredménye, mégpedig Bartók Béla Elindultam s^ép ba­ bámból c. szintén általánosan ismertté vált népdalfeldolgozása alapján. Faragóné úgy emlékezett rá, hogy még az 1. világháború idején tanulta egy öregasszonytól. „Nem voltunk kijőve még B ácskába... Mer [19] 14-ben tudja menekülve vótunk Szatm árném etin... mer a falunkba [Hadikfalva] a harc meg vót állva, ott kötték meg a fegyverszünetét [19] 17-be.” A harcok elől menekülve énekelték, mert „úgy meg vótak keserédve. Valahogy úgy még tudták gondolni magikba azt a nótát, hogy saját magiknak szerkesz­ tették ezt a nótát... Azétt vót keserves.” Sokkal hihetőbb azonban, s m á­ sok elbeszélései is azt erősítik meg, hogy a népdalt a 2. világháború alatt a Bácskából menekülés során tanulták. Addigra már valóban ismertté vált Bartók feldolgozása, s a népdalt könnyen megtanulhatták pl. egv művelt tanártól. Mivel dallamvonala ismerősen csengett, szövegét pedig különö­ sen találónak érezték magukra, hamar saját zenei képükre formálták és kiegészítették saját szövegkészletük verseivel. Az Én Istenem rendelj szállást ... szöveget ugyanis már valóban használták addig is; Kodály 1914-es bu­ kovinai gyűjtőfüzetei több ízben tanúsítják. Az északi - szorosabban a palóc —és a bukovinai zenei dialektus ilyenfajta kapcsolatának nem ez az egyetlen jele. Kriza gyűjteménye értékes adatokat ad zenei terminológiákról is (pl. Szomorú nóta illetve Más spomoru nóta 241—243.). Máshol táncdal funkcióra utal (pl. Siklódi táncdal 238. sz.). A szövegekben fontos utalások vannak hangszeradatokra (pl. duda, dob, hegedű, hattagú banda). A dalokhoz fű­ zött jegyzetek közt pedig érdekes tánc- valamint szokásleírást is találunk. Kriza János vadrózsáinak nagy része mára elhervadt sőt kiszáradt, sok más szóbeli hagyományunkkal együtt. Vannak azonban olyan darabjai is, amelyeknek jobb sors jutott. Ü 772 �Gyűjteménye több szövege alapiát képezte ugyanis Bartók Béla, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos kórusfeldolgozásainak. Ilyen pl. Bartók Héjjá, kéjjel, karahija c. kórusműve, melynek szövege pontosan egyezik Kriza Kara-héjja! héjcé versével (Kriza 363. sz.). Ismert, hogy Bartók népi szövegeket használt kórusműveihez, melyekhez saját zeneszerzői kincsestárából adta a dallamot. Ilyen Bartók ljsányné^o (Arany etjisíér cifra ruháéi) kórusműve is, mely Kriza kötete 509. sz. dalszövege 2. versszakával tartalmilag egyezik: Kriza: Leányt ne szeress gazdagságáért Lzüstért, aranyért, czifra ruháért; Hanem ha szeretsz, jámborságáért, Előtted való friss járásáért. Bartók: Arany, ezüstér, cifra ruháéi*, Leányt el ne végv koszorújáéi*, Inkább szeressed jámborságáéi*, Előtted való szép járásáéi*. A Kriza vers többi részlete érdekes módon a Kodály Háry János dalművé­ ben feldolgozott Már engem mátkám /fjen kétettek szövegre rímel (ahhoz viszont Kodály saját zoborvidéki gyűjtését használta fel. Szintén megvan Krizánál cgv másik Kodály feldolgozás szövege: a Kiirákotty mese'. Krizánál Kitnkoty, 291. sz.). Bárdos Lajos ismert feldolgozása az Öss-^egyn/tek, össyegyn/tek i-^sapi lá­ nyok, mely Kriza 481. sz. feljegyzése szövegével egyezik (csak éppen az ő közlésében a „miskolezi dámák” gyűltek egybe). A Vadrózsák c. kötet 1863-as kiadásával megvalósult Krizának a kötet előszavában leírt célja: a szövegek „a magyar irodalom közös szent oltárára” kerültek. A zeneszerzők azt is megvalósították, amiről Kriza nem is álmod­ hatott: lehetővé tették a versek továbbélését a műzenében is, azzal, hogy a „vadrózsatüskébe nemes rózsaágat oltottak”. Bojtor Károly: Veszprémi tél --------1 773 |— �T. Pataki László VÍZTÖRTÉNET „ Zavarosa-~ kévés a balbenne. (puiói népdal) Régi tapasztaláson megálló igazság, hogy amibe az ember belenyúl, mert hajtja a nagy átalakító szenvedélye, mivel éppen akkor a természet-táj nem papíroz kellően —hasznost hozhat ugyan, ami azonban holtbiztosán más­ hol, másban, másként a nyereségnél nagyobb kárt okoz. így van alighanem az Ipollyal is. Ráció, ami csak nagyon rövid időre bizonyította, amit vártak tőle. Szabályozás, amiből több lehet a kár, mint a haszon. Megváltozott minden. Egy-két tíz év lepergett és már sajnálhatjuk is a „régit”. Embert, tájat, vizet, állatot. A N ógrád megyei palócvidék egyetlen jelentősebb folyóvize a határ­ ként északról-északkeletről kissé délnek, majd hirtelen nyugatnak for­ duló és a Dunába futó Ipoly. Trianonban olyasmit feltételeztek róla, hogy hajózható — ezért alkalmas a diktátum szempontjainak érvényre juttatására. A másik a Zagyva lenne, ami bár itt ered Zagyva főnél, Z agy­ varónánál, Mátyás király egyik kedvelt vadászterületen, a M cdvcs-fcnnsík alján (határvidék az is), ám ezen, az országban legkisebb Nógrád m e­ gyén, s annak is a déli szélén végigcsörgő vizecske, nem nevezhető folyónak. Az eredet-hely elnevezése, változtatása is történelem. Mondták régebbi munkák: az Ipoly a Szepes-Gömöri Erchegység dél­ nyugati részén, a Vepor hegység szikláinál indul, ami ma így igaz: folvónk a Szlovák Erchegység granodioritos területéről érkezik tájunkra. Az, hogy a mai Nógrád északi szélén szinte horizontálisan haladva, keletről nyugatnak tartva Letkés közelében, Szobnál befut a Dunába - szó szerint érthető. Az egyik leggyorsabb vizünk egészen odáig, amíg útvonalában északról délnek, majd nyugatnak tartva megtörik, sőt azon túl is, már a mi tájainkon tovább délnek fordulva, az igazi gyorsjárású folyók közé sorolódik. A forrásvidéken kilométerenként 23 méter a víz esése, és bár ez jelentősen lelassul, még a beáramlásnál is az ádagost meghaladja a Börzsöny-alján. Vulkáni eredetű �középhegyvidéki, ezer(!) méter magasságú „felsőbb sziklakörökből” ere­ deztethető származása folytán a középszakaszán is 250—270 méteren talál­ juk még a tengerszint felett. Maga a folyó alig haladja meg teljes hosszával a 250 kilométert. Vízgyűjtőterületének egyharmada jut csak hazai földre: nem egészen 1520 négyzetkilométer. A közös határfolyó szakasza alig valamivel több, mint száz kilométer. Széles körben (úgyszólván) ismeretlen adatok ezek. Nem versengenek a bős—marosi politikai csinnadratta felhangolt cintányérzenéjével. Az itt élőknek valók egészen. Évtizedekig tartó, máig érvényes államközi szerződéssel szentesített szlovák—magyar vízügyi szabályozással az Ipoly léniavízzé, jellegtelen, csa­ tornaszerű valamivé változott. Partjára nem érdemes kiülni, nem látni ott semmit, csak a rohanó vizet, ami egyébiránt is, jóval léniavízzé alakítása előtt valójában elvesztette embert megtartó, rct-legelő füvet hizlaló, állatot nevelő, halat őrző szerepét. A palócnyelv így emlegette jó száz évvel ezelőtt: Ipaó, lpajaó , azaz Ipó Apó. Az apó bizony olyan öreg ember, aki mindannyiunk őse lehet(ne). Nem apa, nem papa-nagyapa, nem dédi —Apó, Ipaó. Elsőként az ember élete változott meg teljes körűen körülötte, majd maga a víz került ugyanerre a sorsra könyörtelen kifeszítésével, kényszerű kordába szorultával. Iszonyú étvággyal esett neki az emberi elme és a gyakorlat az ősi Ipoly teljes hosszú­ ságú kiirtásának. Megveszekedett dühvei vágott át minden kis és nagyob­ bacska kanyart és öntötte, ömlesztetté, passzította a betont, ahova csak lehetett. Minek e~ a kanyargós istennyila apaóví-y ide? Halász nincs, minek a hal? Az ásott nagygazdasági és téesz halastavak megtermelik, amit kell. A híres tájjellegű állattartás nincs, vagy alapvetően megváltozott a közös nagy föl­ dekkel, új fajtákkal, alommal, táppal. Minek ide most már bármi, amit ez a víztáplálta, kiöntéses jó föld adott és továbbra is adhatna? Nem lenne kor­ szerű. Az áradások is csak a bajnak vannak. Hiszen, amikor már régen nincs az Ipoly menti ártéri paraszt-gazdálkodás, értelmét vesztette a ludánvi, szakali kiöntéses rétek menetrendszerű kiaknázása a szarvasmarhatartással — akkor megáll az ilyen vélemény is. Nekünk mégis, éppen itt, a Nyitra folyó menti martosi gazdák juthat­ nak eszünkbe. Amikor a sok áradás miatt érsekük, Rudnay főpap fel­ ajánlotta nekik a falu átköltöztetését, köszönték alázattal és nem kértek belőle. Az áradással mindig is együtt éltek, a sok hirtelen víz a sok hal révén igazi hasznot hozott nekik. Maradt Martos falu, ahol volt, ahol most is található. Az Ipoly mentén az utolsó percekben állt meg az igen nagykedvű vízrende­ zők mindent letaroló szképere, de inkább (szerencsére!) egy időre talán kifogv- 1 775 | �tak a pénzből. Akkor az ősöreg víz utolsó kis kanyarjait látva felcsillant a re­ mény, maradhat talán néhány bokomyi ősi vízszakasza a palócok folyójának. Jó hat éve aztán felébredt a felelősségérzet is, és amikor már-már alig volt mit megmenteni a kollektív őrülettől, a régi vízszakaszból —unióba tömörült az „ ö r e g jé t” mentők kisded tábora. Az ősi vízmaradék, a tájkultűra és a teljes környezet védelmére. S hogy most mit csinál a léniavíz, a megfiatalított Ipoly? Többnyire be­ tontáblák közt szaladoz a Dunáig. Nem csinál az semmit, nem okoz bajt, áradást. Partjai mentén jó ideje az ember sem akar már tőle semmit. Teljes az összhang a megváltozott ember és a megváltozott „műfolyó” között. S még így, a pazarló évtizedek után is maradt partjai, öntéses részei, őslápot tápláló szakaszai mentén elég flóra és fauna. Őrizni, felmérni, kutatni, menteni való. Mennyi lehetett? Hermán Ottó, a nem túl távoli Miskolchoz kötődő polihisztor, a szá­ zadelőn leírta: 17(!) féle halat olvasott meg az Ipolyt kutatva. A mai népsze­ rű szakirodalom {Ipoly Fületek 1. sz.) „halakban elég(?) gazdagnak” nevezi a vízgyűjtő területet, a beömlő patakokat is beszámítva. Márnát és bucót em­ lít még, ami idevághat, magam ismerek egy elég gyakorit: a hengeres testű paducot, de hogy 17 féle lenne ma már?! A szép és jó kis füzet felsorolja az Ipoly menti községeket, az egyik leghíresebbet, az évszázadokon át ártéri gazdálkodáson élőt - Ludányhalászit meg sem említi. De a legelső most mégis maga a víz! Akármilyen csatornaszerű és tölté­ sek között szürkén szaladó. Most kell védeni igazán. Folyóink túlnyomó, majd százszázalékos többsége a határainkon kívülről, idegenként érkezik hozzánk. Felszíni vizeink minőségét egymagunk semmiképpen nem védhetjük. További együttműködés következik az Ipoly ügyében a szlovák szomszéddal, és akkor milyen legyen az Ipoly-szabályozás későbbi menete, amire az Ipoly Unió ma már árgus szemmel figyel, ez a kérdés itten. A fel­ szín alatti vizek is az országban mindössze néhány Balatonra elég vízmenynyiséget tesznek ki - ez pedig nem jelenthet mást, mint az eljövendő való­ ságos víz-stratégiát ma még elrejtő, ám ugyanazt a drámai stratégiát hozzá­ értőknek már most előrevetítő jövőt. Alig maradt valami, amit továbbront­ hatunk a felszínen és a föld alatt. Az emberrel mi lesz? A régi lassanként kikopik a tájból, de előtte elvesztette önmagát, foglalatosságát, aztán a vizet, a tájat. A túlélés önmegtartó törvénye szerint a legvégére hagyja az életet. Az Ipoly-mentéből rétnek, legelőnek, kaszálónak, káposztásnak, itt min­ dennek — embernek, állatnak, halnak, más gerincesnek, gerinctelennek és flórának ugyanaz lett a sorsa. Jött helyette valami más, a mai tájatlanított tájba pontosan illeszkedő. �A „Víz N apján” a ludányi ártéri gazda, Miricz Mihály hangját hallga­ tom m agnófelvételről. A víz, a föld, az ember és az ártéri állattartás tör­ ténetét mondja megfontoltan, úgy ahogy élt, dolgozott, ahogv az Ipolv menti híres tájjellegű, svájcival kevert szarvasmarha fajtát tartotta, tehe­ nét fejte, jól fizető bikaborját nevelte. Ahogy itt mindenki más is. Az lpolyról csak mint régi vízről beszél. Olyan valamiről, ami maga volt az élet. A mára muzeális értékű egyórás szövegbe bele-beleszól - előzetes biztatásom ra —a kis unoka, a betváros ízeket nevében megőrző Puszta Gergő. „Pest is Ludányhalászi, az is M agvarország.. . ” — mondja egy helyen. A másik unokát, Beát, protokollra tanítom a tarjám nyelviskolán. Tájba illünk. Miricz Mihály nincs már közöttünk. Feljebb ment még an­ nál is, mint amilyen magasan ered az Ipó. Fppen a Miricz, és mind a többi ludánvi famíliát, velük az ártéri gazdál­ kodást évszázadokig megtartó ludánvhalászit kiinduló-pontnak véve és kis­ sé visszafelé haladva a víz folyásával szemben —ma errefelé egyedül a kissé fentebbi Nógrádszakálnál, Hálósnál találjuk a „rendezetlen” ősi szakasz aprócska maradék részletét. Yagvis, ha az ártéri gazdálkodás emlékét Ludányban és az ősvizet együtt akarjuk szemlélni - mindkét helyre el kell jutnunk. Közöttük a távolság néhány kilométer. Az egyiken az ezredévek óta ugyanott kanyargó medret, s benne a vizet, partjain az ágaikat a víz fö­ lött szélcsendben is örökké hintáztató halványzöld füzeket látjuk, a másikon talán még régi gazdákkal is beszélhetünk az Ipoly menti szarvasmarha táj fajtáról, a rét-legelő gazdálkodásról. Más a helyzet és éppen ott, Szakainál (a palóc í/-val mondja a Szakáit), ahol ősi medrében kis szakaszon még kanyarog és a horgászoknak nyújt paradicsomi körülményeket az öregvíz. Nógrádszakál ugyanúgy Árpád-kori település, mint errefelé valamennyi falu a határfolyó két partján. Róla mégis tudható, hogy nem az eredeti helyén székel évszázadok óta. Nem a török­ vész utáni újratelepítés miatt. Itt a Nyitra melléki martosi gazdák döntésével ellentétes megoldást kényszerített ki a szeszélyes víz —a gyakori áradások miatt a falu végül odább költözött. Iíreden helye a folyó és az úgynevezett lé g ie n közötti szegletben volt. A védettebbnek látszó Bertőce patak völ­ gyébe telepedtek, ám éppen a Bertőce utánozgatta később a közeli nagy testvért, az Ipolyt, fergetegesen nagy áradásaival. A Tcglenben mégis fel­ építették újra az egész környék két legnagyobb vízimalmát, amelyeken kívül volt errefelé még vagy négy. Másként a víz, a vizek természetét kitanulva éltek itt az emberek. Innen már végképp nem kerülhető ki a tájhoz tartozó, a tájat és az embert változtató történelem. Az egész, három szakaszra osztható völgymedencének �(Ipolvtarnóc-Szécsény, Szécsény-Drégelypalánk, Drégelypalánk-torkolaf) his­ tóriai értéke mégis éppen itt, Ipolytamócnál, Útkénéi, Nógrádszakálnál, Ludányhalászinál és kicsit lejjebb, Szécsénynél a legjelentősebb. M egmaradva a példaként felhozott két ősi település N ógrádszakál, Ludányhalászi s némiképp m ég a velük szomszédos Litke vázlatosan jegyzett történeténél, s abból is kiemelve a „vízközelit” - érdemes a szó­ ra, hogy a múlt században errefelé is működő neves szécsényi ügyvéd, a honkutató Pintér Sándor szerint (főként a palóckutatás tartja őt szá­ mon), az Ipoly menti palóc eredetű nép a folyó névadója. A „keresztelő” azonban m egtörtént jóval a kereszténység felvétele előtt. Szk íta-h u n avar népm aradványként találkozott velük egészen békésen az „Ipaó” völ­ gyében Árpád népe. A terület minden ellenállás nélkül került a foglalók kezébe, akiket a Zagyva és az Ipoly folyó völgyeiben Szoard, Kadocsa és Huba vezetett. A honfoglalás után a régi egységes nagy Nógrád területén m ajd’ nyolcvan palóc falut tartottak számon eleink. A palócság hozzájá­ rult a honfoglalás m egkönnyítéséhez, hiszen a beáramló magyarsággal nyelvi rokonságban állt, majd azzal egy nemzetessé olvadt össze. M inde­ közben máig m egtartotta az egyedül csak reá jellemző nyelvjárását. Ö n­ magáról azt tartja az önérzetesebbje, tanultabbja (talán kellő alappal), régóta nem szégyellve a palóc elnevezést, hogy népe jóban-rosszban, több mint 1200 éve él a tájon. Ízelítőül egy példa a tájnyelvből Boldizsár M enyhért, szakait kötődésű patrióta fennmaradt feljegyzéséből: Intér a közeli, s halászok falujaként is ismert Ú tkén, 1860 körül egy öreg palóccal találkozva rögzítette ket­ tejük párbeszédét, ami azzal kezdődött, hogy az ügyvéd az unoka felől kérdezett: „Nem gyöhet keerem, mer lovat eöriz la jaz öregvízné” s to­ vább, hogy ugyanis, merre van az öregvíz? — „Ehon e la! hát az Ipaó! hisz a mienk eleink is úgy hítták azt.” Utke egy hármas útelágazásban volt errefelé a halászok lakhelye is, itt élt belőlük a legtöbb, a szomszédos falvak népe elsősorban a gazdálkodásról volt ismert. Jó néhány éve még sikerült egy valamikori professzionális ipolyi halásszal szót váltani, az ő véleménye összpontosul a folyó szabályozásáról a léniavíz elnevezésében. Az ipolyi halászatról tudtommal sehol nem jelent meg mostanában semmi, a témával a már említett Hermán Ottó foglalko­ zott főként általános vonatkozásban. A litkei utolsó halász. Szilágyi János, aki friss halból naponta beszállítója volt az egyik legismertebb salgótarjáni étteremnek (oldalkocsis motoron vitte az ipolyi csukát, pontyot) tízévesen kezdte a meglettek mellett. Sokáig csak az lehetett a dolga, hogy a száraz ruhát vitte utánuk a vízparton, amerre mentek halászat közben. „Ez azért r -- - e? M I /Ö t �kelletett, hogy amikor kijönnek a vízből, kéznél legyen a váltó-holmijuk”. Vagyis nem csak melengetett - vízbe is gázolt az ipolyi halász. „ladik ot mi magunk csináltunk. I 'oh lent a vinnél olyan ládánk , aminek ay ol­ data réseit volt\ abban elállt a bak amit már megfogott a~ ember a bálokkal. Ilyentájt, amikor magas volt a ví~, a Dunáról feljöttek ívni a halak , a csuka például március végére befejezte, később a~ elöntött részeken feketéilett minden a kishalaktól a v/~ alja meg mindenütt a parthoz kötelesen olyan volt a gardák kassájától mint a nyesett szp- Kisétkó's, kerítő, bnkorhá/ó, pentőháló, emelgető, verse - ec;ek voltak a szerszámok a halfogásban és a sz/Hyő, amibe a ha! került. I nagyháló szélessége mindenkinek azonnal megmutatta agt is , ki milyen legény a parton, nagyon nagy Ji^k ai állóképesség kellett ehhez* e£cfyZ naP emelgetni, lábhoz tűzött vastag vádnál, kötélnél fogva a merengetőt. Kézzel Ehetett* ha tilos volt is mindenkor. mi nem csináltuk , agt a parasztlé­ g é nyék kedvelték, lebuktak először a padkás vízparti részeknél. A padka vagy' más­ ként, pa/ócosan pahan az a rés z ahol a víz alámosta a partot. Amikor már látták , hol pihen mozdnlatlan a halraj szorosan egymás mellett\ kiszóltak a komájuknak , hogy akkor most már álljon a hátukra, nem vitte el őket az, erős sodrás. így ezzel már ott voltak. Középről a kopoltynnál megfogva kézzel lassan, óvatosan kivezették az elsőt, mentek azpk engedelmesen és így tovább, mindig csak a középről szedve, niert a szélénél fogva szétrebbentek volna a halak... De csak az iigyet/enebbjejá rt így. Lemegyek minden héten kétszyr-háromszpr a vízhez>lehü/z a szívem a betonhoz Milyen most az Ipoly ? Üres. ” Szakai a török idején nevezetes hellyé vált egy darab időre: Ali budai pa­ sa parancsát teljesítve Szakairól ágyúztatta a vízen túli bussai menedékbás­ tyát (tehát nem igazi várat) Arzanes bég 1552-ben. Végváras vidék egész Nógrád, ide közel esik Szécsény, l;iilek, Ajnácskő, Kékkő, Salgó, Somos, Hollókő vára (inkább maradványa). S akkor valamennyit fel sem soroltuk. Ezt a bussai kis védbástyát kétszáz ellenséges harcossal, ágyúkkal szemben hősiesen védte az elestéig utólagos török dicsérettel! Néhány magvar: Tertsi Mihály kapitány, Zuhai István, Nagy András és még egy-két-három válo­ gatott fegyveres. Lehet mégis valami a kölcsönös „vendégszeretetben”, s főként abban, hogy majd mindegyik török szilárd meggyőződéssel vallja a mai Isztambulban: török és magyar rokon nép. Éppen itt Szakaiban is megült (ahogy a régiek monda­ nák) három neves, török eredetű, helybeli törzsökösnek tűnő, palóccá átválto­ zott família a mai napig: a Demus, a Vidomusz és Zara nevezetű. Vonult az Ipoly-parti úton sok neves sereg, Rákóczi Fejedelem kétszer is erre haladt, 1705-ben, amikor vezérlő fejedelemmé választották a rendek a 1 779 I �közeli Szécsény Borjúpást nevű részén, s ahol erről minden évben megem­ lékeznek a Rákóczi Szövetség rendezésében. 1709-ben is az Ipolyi lapos parti részeken itattak a Fejedelem lovasai Szécsénynek menet, rövid időre itt megállva, hogy azután a fejedelmi réten, Szécsényben, részt vegyenek a Bercsényi, Bottyán tartotta szemlézésen. Járt itt Kazinczy Ferenc, s megszállt a ludányi Ráday-kastélyban. Ráday Pál, aki egy ideig Rákóczi számkivetettségében is részt vállalt —a Fejedelem kancellárja, legbensőbb szellemi társa volt. Neves birtokosok errefelé végig a századokban a Lossonczyak, Szígyártók, Szent-Iványiak, a közeli - a szakali Zsadó hegyről látni is - gácsi várat uraló és később, a K.u.K-s idők egyedülálló katonai posztógyártó monopóliumát megszerző Forgáchok, a Fejedelem mellett szolgáló Rádayak. A gácsi vár, amely alatt a kisközségben Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerészkedett, ma eladó, bárki megveheti úgy háromszázmillió forintért. Gyalogosan is poroszkált errefelé egyszer (helyi hagyomány) garabonciás körgallérjába burkolózva Petőfi Sándor. Akkor látta meg az asszonyokon a ludányi „féketőket”. Naplójába beírta, ha megnősül (két év múlva az is meg­ esett), asszonyának ludányi főkötőt szerez. S hogy szerzett-e? Hátha még azt is tudta volna, hogy a főkötő alatt a ludányi asszonyok keskenyebb formájú kontyvasába beütve őrzik esküvőjük dátumát. Az, hogy széles vagy keskeny a kendő alatti kontyvas, más szempontból érdekes: a széleset az evangélikusok, a keskenyebb, lekerekítettebbeket a katolikusok viselték. Igaz, itt főként az utób­ biak éltek mindenkor. A kétféle kontyvas inkább csak a jellegzetesen kétvallású-származású (magyar-szlovák) helyeken volt jellemző viselet. Szakainál a vízen három hídon lehetett átmenni. Ma persze egyen sem. Híd sincs errefelé, csak valami világháborús csonk volt sokáig, hiába határ­ folyó, vagy talán éppen azért. Erre vonult a régi Pest-Kassai országút. Itt ment át mindenki, aki Pestről, Budáról vagy a Dunántúlról, esedeg délről észak-északkeletnek, a Felvidéknek tartott. Ezen a ponton keltek át a postakocsis utasok az Ipolyon, erre utazott kissé bizony eltörődötten a múlt század negyvenes éveiben Petőfi, amikor egészen Késmárkig, Eperjesig eljutott a Felföldön. Itt, a vízhez közel állt 1769 óta a lovakat váltó posta-állomás. A fogatváltó helyek, így Szakai is, minden korban élénk életet éltek, fejlődtek, valóságos nagyközséggé növe­ kedtek. Pest és Kassa között: Vác, Rétság, Balassagyarmat, Nógrádszakál, Gács, majd később Losonc, Rimaszombat és Rozsnyó voltak a fogatváltó postaállomások. Kassától Eperjesnek, Késmárknak és mind a többi fenteb­ bi városnak már azután új vonalon, új fizetséggel kellett utazniuk a régiek­ nek, s persze több napon át. �Mindenki megállt itt (kénytelen volt, lovat kellett cserélni), még belenez József is. A császár 1858-ban vett részt egy körutazáson az országban, útjá­ ra az udvari protokoll mellett elkísérte a kor egyik legkiválóbb zsurnalisztá­ ja, kaik Miksa a Pestet* Lloydtól. Akkor találkozott - persze csak távolról Szakaiban, a postaállomás előtt, rab és rabtarró. A „túlmegi” oldalról, az innen néhány kilométerre a hegyek lábánál meghúzódó Alsósztregováról, erre a külön alkalomra az Ipoly hídján átkocsizó Madách Imre, családja —és a császár, k’lötte éppen öt évvel börtönözték be egy esztendőre Madáchot felségárulás, szervezkedés, fegyverrejtés, Kossuth titkára bújtatásának vád­ jával. Vác, Rétság, Balassagyarmat, Szécsénv telől 1849-ben erőltetett menet­ ben haladtak a Görgev-seregek, elszakadva az őket üldöző orosz erőktől, itt keltek át, Károsnál az Ipolyon. Ludányon, Szakaion, Iatkén lovagolt végig a folyó mentén 1912-ben a teljes szombathelyi huszárság. Több napig vo­ nultak a víz mentén, máig emlegetik ezt az időt. Ingyenesen Galíciába, új garnizonukba mentek, ahol két esztendő sem telt el számukra békésen. A háború első napjaiban majd egy szálig odavesztek a szombathelyi huszárok. A híres oroszlánvadász, Kirtenberger Kálmán, két sivatagi szafari között nyaranta itt épített indián-tanyát a szakali-rárósi erdő egyik jó vizű forrásá­ nál. „Kitt”-re ma is emlékszik mindenki. S közben mindenki mosolyog, amikor róla esik a szó. Hatvan oroszlánt lőtt „Kitt” Afrikában. Árnyas csendet, jó csevicét itt talált kedvére valót. Bizony, nem valami történelmi tett, vagy kiemelkedő szirten álló vár, s nem is valamilyen potentát személy, akit ma úgy jelölnénk „VIP” - a régi vármegye főbüszkesége, ha a gazdaság kerül szóba. Lehetne másként persze ezek közül bármi, és más alapon is akárhány. Várból elsősorban az ugyan­ csak Ipoly-közcli „Drégcl” Szondy kapitány vár- és hősies véghelye (csak azt nem tudjuk máig, hol temette el megbecsülése jeléül igen nagy pompá­ val a török!), lehetne akár Mikszáth, aki a folyó túloldali völgyében, Szklabonyán született és élt sokáig ugyanott gyerekként, majd dolgozott, megnősült és írni kezdett Balassagyarmaton, a Sógrcidi lapoknál, s nem „Szögedében” - Szegeden, miként ezt sokan máig tanítják, sőt tanulják. Lehetne a világon mindmáig legismertebb ~ meri legtöbbet játszott a m a­ gyar költők közül főműve, a Tragédia után —Madách Imre, innen az Ipoly partja mellől, Sztregováról. Az Ipolv-völgyhöz is illeszkedő, s errefelé jelentőséget önmagának megnyerő szarvasmarhatartás, tenyésztés, sőt a tejterm elés-feldolgozás, kereskedés szó szerint Nógrád fő büszkeségévé változott a múlt század második felére és azután is az 1860-as évektől számítva. Lrdemes itt a 1 781 | �százesztendős m egye-m érleget m egvonni, és az érintett részt egy na­ gyobb egységbe tenni, ami elsősorban erre a megyére volt jellemző, így jutva el egyetlen emberig, a már névvel is említett Miricz Mihály ludányi ártéri állattartó gazdáig. A víz, az ipolyi táj, az itteni állattartás történetét ő hitelesítheti saját történetével. M ajd m ásfél évszázada elsősorban hollandi fajtákkal folyt errefelé a tenyésztése a szarvasmarhának. Századunk elejetáján azonban főként a simm enthali marhát kezdték használni erre a célra, és ebben a változta­ tásban jelentős szerep jutott a korabeli agrárium m iniszteriális irányítá­ sának, döntésének. Term észetesen a változtatáshoz segítség és ösztönző részletek is kapcsolódtak. Függetlenül attól, hogy egy olyan nagy m inta­ gazdaság, mint am ilyen a közeli gárdonyi Mailáth-féle bikatenyészet, vagy az olyan ártéri kisgazda keretű tartás, mint Miricz Mihályé került-e szóba a korszerű fejlesztés oldaláról. A történelmi M agyarország vala­ m ennyi m egyéje közül a negyedik helyet foglalta el Nógrád tenyészálla­ taival a szakm ai ranglistán. A megyeszerte alkalmazott simmenthali mindenütt kissé eltérő, ám öszszességében mégis együtt említhető —és értékesíthető vág}’ tejelő, húst adó nógrádi tájfajtát eredményezett. Ennek a kornak ez volt valóban a legerő­ teljesebb vonása, ez volt a keresett mindenütt az országban a legtávolabbi vásárokon, piacokon is. Egészen új fajtának tekintette a korszak a nógrádi, és ezen belül még az Ipoly menü, vág}* a mi szempontunkból - helyben ma is így emlékeznek erre, büszkén vállalva az egészet! - ludányi tájjellegű szar­ vasmarhát. A tízes években odáig fordult az egész, hogy a kedvező tapasz­ talatok nyomán nem is szabadott más fajtát alkalmazni, csak ezt az egyet. Volt persze azért az igen nagy uradalmakon belül tiszta simmenthali, innthali és berni eredetű is —a tömeges, tehát a meghatározó állomány mé­ gis a magyar pirostarka-svájci keverékű nógrádi tájfajtából állott. Ez a nóg­ rádi fajta sikerrel kelt versenyre - árban, mindenben - a híres bonyhádival már a századelőn. Vitték az Alföldre, fel északnak, a Felföldre, vitték meszsze délre is. Már akkor nyilvántartották, hogy a dunántúli megyékbe is szép számban került tenyészállat. A nógrádi és így a ludányi táj fajta tehén ára is megfelelően magas volt. A bikaborjúért eleve jóval többet adtak. Minden kisparaszti állattartó a bika­ borjak és a tej árából pénzelt végeredményben. Az élet részleteit a minő­ ségben az határozta meg, hogy a jó gazda körül rendezett-e minden? Hogy például a hitelek törleszthetők-e, s hogy a fejlődést segítik vagy valamilyen rossz választást pénzel vele az, aki felvette magas kamatra. Hogy aztán számban mennyi a saját, tenyésztett állat, s hogy annak milyen a minősége �(fajta, hús-tej stb.) Amit a régiek mindig említenek ennél a részletnél: soha sem kényszerből tartották a parasztgazdák s így a ludányiak sem a szarvasmarhát. Járjunk keveset egy hozzánk közeli történetben, a híres tájfajta csapásán haladva! A kisebb állattartók élete körül minden megváltozott a szövetkezeti nagygazdaság nyomán. Hiába közhely —az élet, az igazság sarkpontja nem mellőzhető. Jó húsz éve elkezdődött errefelé is a szövetkezeti terjengősség. A közeli Szécsény (Ipoly-pard kisváros) errefelé valamennyi termelő gazda­ ságot, téeszt önmaga kötelére fűzött. Egyesültek először is a kis, Ipoly menü gazdaságok, majd úgyszólván mindent elhagyva fokozatosan - a ne­ hezen szerzett föld sem volt már egyéni kézben —betagolódtak a szécsényi, invenciózusan, ám tájidegen és más szempontok alapján vezetett nagy összszövetkezésbe. Nem cél itt és most sem szövetkezet-történetet írni — egyeden érdemes példa elég. A szövetkezet, amikor már jól megnőtt, egy, ezen a tájon teljességgel ismereden fekete-fehér külhoni szarvasmarhával jött elő, persze megváltozott tartási feltételek mellett. Addigra azonban már a víztörténet is a „léniásítás” szakaszába jutott. Az errefelé soha nem látott tehenek megjelentek a ludányi, szakait, Szécsény környéki legelőkön is, amelyek addigra már önmagukban sem hasonlítottak a nemrégiben még létezett ártéri gazdálkodás rét-legelőihez. A táj változtatása magával hozta a fajta változtatását is, szorgalmazott erre azonban a sokféle gazdaságossági szempont, s jó téeszvezető nem is tehet mást, mint alkalmazkodik a környezethez. Mennyire volt jó vagy rossz a döntés - külön misét érdemel. A lerövidített téesz-történet csattanója, hogy amikor kisebb mértékben mégis váltani —változatni akartak, s elindultak valami mást keresni szerte az országban, ami jó - Zalában találtak egy tetszetős fajtát, abból hoztak is jó néhányat Ludány környékére. Megjelent újra a tartásban az egyszer már „kiveszett” nógrádi, ludányi híres tájfajta, amit a távoli, határ-menü réteken, legelőkön majdhogynem véledenül megőriztek. A személyes történelem hitelét senki nem vitatja. A személyes sors többnyire csak úgy tér el az általános nagy igazságoktól, mint a megkettő­ ződött fényképfelvétel. Ugyanazt mutatja és egy kicsit mégis mást. A kettő erősíd, kiegészíti egymást. Ludányhalásziban Miricz Mihály gazdával éppen az egyedüli igazság­ részletért folyik a beszélgetés, ami az „ártéri” embert megkülönböztette mindenki mástól. Személyében hiteles tanúját láthatjuk annak, ami a víz, a természet és az ember együttélésében régtől tapasztalt tény, s ami mára- ~tt / od gr �tegnapra egészen más irányt vett. És itt a közelben éppen az Ipoly kifeszítettségével, úgyszólván meghalatásával együtt járt. Az ártéri palóc gazdaem­ ber ősei valamennyi gyakorlati ismeretét felhasználva elfogadta a vizet. Élt vele, soha semmiben nem akarta legyőzni. „1915 januárjában születtem, a világháború első énében. a~on a napon. amikor édesapám kiment a frontra. A^t már csak utólag gondoltam érdekesnek, felnőtt fejjel\ hogy ugyanabban a~ évben itt Eudányban, ami akkor még nem volt együtt a szomszédos Halászivaj kereken 15 fiú gyerek született magamat is számítva. Es három lány. Azpta sem volt ilyen arány a születésekben. Mintha az élet tudta volna, mit kell tennie háborúban. Apám és nagyapám is Mihály volt, az elődök közül nagyapám még napszámos. A ne­ vünk eredete német, vagyunk többen is ezen a néven, nem rokonok, valamikor a török után kerülhettünk a Ipolyhoz Nagyapámnak egy fia volt\ kevéske földje, amiből nem tudott megélni. Engem a nagyapám neveltfej mert apám szjiletésem után f é l évifel elesett a fronton. Édesanyám még meg akarta látogatni, de a szülés már közbejött és így nem találkoztak többet soha. uApámat nagyanyám még meglátogatta a frontra indulása előtt a gyöngyösi hu­ szároknál, ő beszélt vele közülünk utolsónak. Aztán levélben ment a hír hozgá, hogy megszfilettem. Akkor Krakkó környékén állomásoztak, somikor elesett - a káplán eltemette és elküldte nekünk a véres noteszét, amit apánk a felső zsebében hordott. Nőtestvérem két évvel idősebb. így engemet a nagyapám nevelt. Korán kezdtem a p a ­ raszti munkát, napszámba nem jártam, volt egy kis földünk, azt műveltük az öreggel, nővéremmel. Itt jártunk iskolába, hat alapot kellett kijárnunk. Jó iskolánk is volt. A tanítók javasolták, hogy menjek tovább, de az anyagiak nem engedték volna. Édesatyám meg akkor azt mondta, ha továbbmegyek és pap leszek - mindent odaad. Eehet, hogy könnyebb lett volna nekem is, de nekem más volt az életről a véleményem. 1/oltunk négyen is olyanok az osztályban, akik j ó l tanultunk. de egyik sem indult el tovább. Közülük az egyik a nagy áradáskor a Makó részen beúszott, de kijönni sehog' sem tudott, elsodorta az Ipoly. Volt erre olyan nevű rész *s>m*nt P^dául a Kín tő, ahol min­ dig megmaradt, örökké állt a víz ” (A szomszédos Szakaiban talán mégsem véletlenül élt a hiedelem a palóc szülők között, hogy egy gyereket minden évben áldozatként elvisz az Ipoly. Tavasszal elkezdték a rettegést, hogy ki lesz a soros az idén, és mindaddig sokat gondoltak erre, amíg megtörtént a baj. S ha mégsem, maradt bennük a szorongás egész éven át.) ,A z utóbbi időkben az áradások, amik miatt elegyengették az öregvizet, meg sem közelítették már régieket. Gyakorta feljött a víz egészen az országút széléig. A harmincas i 784 í �években volt olyan év is, amikor hétszer áradt meg a~ Ipoly. Az emberek itt mindannyian ismerték a vizet és a természetét, akárha családtagjuk lett volna, éppen úgy. /Imikor a szántókra is jelm ent az ár még hetven centiben is - ~már nagyobb baj volt. De nálunk vízközeiben főként a rétek-legelők és a kaszálók estek, /gy rendelkeztek az eleink. Ida a víz ráment a rétre, volt, hogy tíz centis i$ZPP0S réteg maradt utána, azután bemo­ sódott a talajba és hajtott rajta a f i i mintha csak húznák. Gyerekként a nagyapám csinált nekem egy igazi kis kaszát és beállított a táblába. Előre kellett mennem az egyik renden, ő m egjött mögöttem a magáéban. A markot a nővérem szedte nekem . Néha még a könnyem is kijött, de nem álltam meg egyszer sem. A következő évben már könnyebb volt. Nagypapám meg rám szólt, ha nem tetszett neki, hogyan vágom és mondta is, mit, hogyan csináljak. Meg kellett tanulni mindenképpen. A feleségem is ilyen volt mindig ha kellett az állatnak a friss lucerna, kiment, levágta, ?nÍ7it más. Amikor annyira felnőttem, b o g már a lovat is el tudom hajtani, akkortól kezdtem el önállóan gazdálkodni, tizenhat évesen már szántottam. A lovat itt vettük, mi).... volt tenyészet a ludányi vagy halászi, szakali, litke gazdáknál. A téészkor hetvenk ' pá r lovat vittünk be csak mi ludányiak egyedül. A joldek j ó kötésűék nálunk. A z írtén gazdálkodás elsősorban ludányhalászj tájfajtával, és főként a tenyészbikák előállításá­ ban jeleskedett, meg némileg a tejtermelésben az itteni, pirostarka-svájci keverékkel. Abban az időben felneveltem v á g harmincegnéhány tenyészbikát. A húsmarhának nem volt ára, a bikáért majdnem a dupláját kaptuk, j ó l pénzelt nekem is. A balassa­ gyarmati, m egei állafelügelőséggel közösen hozattuk az apaállatot az eredeti helyéről Svájcból. Amikor megellett a tehén, minden héten mérte az ellenőr a tejadagot, í g ment a tenyészet. A j ó átlagnak 16 liter számított, akkor megfelelt a tenyészállat követelményének. Volt nekem egsz er e g nehezen megellő tehenem, azt is nézték, melyik bikától szárma­ zik a borjú . .. és ez a tehén három napot késett\ már ott tartott az ellenőr, hogy ha nem ellik meg reggelre, visszavonja a tenyészállat státusát. Nálunk nagon sok és j ó rétek voltak mindig tőlünk lejjebb a vízfolyással Őrhalomnak például nem volt jó , mert túlontúl vizes ott a talaj. A ludányi rétekről leszaladt a víz csa^ megáztatta előtte. Kitapasztalt dolog volt ez nekünk. A feliigelőség is azt mondta, itt lehet j ó l állattartással foglalkozni. l g volt végig egészen a háborít utáni évtizedekig. Eudányból volt amikor négszázptven tehén járt le a közös legelőre a gazdáktól. Amikor Szjcsénnyel, előtte SzakaHal, Halászival egyesültünk, alig maradt ló, most van a két falurészben Eudányban, halásziban öt pár fogat össze­ sen. hetvenkettő volt csak nálunk, Eudányban. N agon j ó l ment nálunk a káposzta is. Három-négszáz vagonnal került ki innen csak a vasúton, de akkor még ott voltak a fogatos szállítások a gazdáktól is külön. A vasú felé eső részen, a magasabb fekvésű területeken termesztettük, volt, h o g e g hold -I 785 fc �háromszáz mázsán felü l adott a~ ős~i káposztából A halászi részben mindenütt jó l ment a termesztés. De amikor csak félpengőt kaptunk érte mázsánként, akkor nagyon nagy volt a termés, sok a munka és mégis, haszon már nem volt rajta szinte semmi. /í ja va káposzta elment pestrey ott dolgozták fe l', nálunk nem volt ilyen üzemféle soha. A pásztói piacra háromszáz kocsival vittünk, ott nagyon keresték, mert ott ez nem termett meg, az a rész Nógrád Alföldje. Akadt pásztói gazda, aki négy mázsát is vett, eltette, savanyította az egészet. Kocsival többnapra mentünk. Ko zár dón. a Cserhátban, volt ismerős gazda, azoknál néha meg is szálltunk , amikor meg ők vitték Losoncra a j ó cseresznyéjüket megszálltak minálunk. Ha mentünk arrafelé rajtuk át és nem szóltunk be, megállítottak és behívtak, nem tudtunk elmenni anélkül\ hogy ne vendégeljenek meg egy kicsit. A káposzta és az állattartás volt a pénzforrás abban az időben. Azért volt gabona is, nem sokat fizetett. Hiába nem volt rendes ára, feldarálni nem szabadott abraknak. A tenyészállatnak féltitokban, csak kukorica darával elkeverve lehetett adni belőle. Nekem a legtöbb földem akkor volt, amikor az 1500 pengő hitelt felvettem , na­ gyon kemény, tizenöt százalékos kamatra, egy f é l holdra tellett belőle . í rg )‘ lett ak­ kor tizenöt holdam egyszerre. De így harminchattól negyvenegyig fizettem . Akkori­ ban nem adott el földet paraszt ember, mert csak akkor adott volna, ha el akar innen költözni, de olyan sem volt, csak nekem egy rokon, aki bement Szjcsénybe muszájból lakni. A pásztói gazdáknak, ahova káposztát vittünk nem is igen volt tetemes rétjük, csak azért mondom, hogy a különbözetet lássuk. Ott a Mátra kö­ zelében a f i i amolyan guzsalyka inkább, csomós, állatnak nem jó , beteg lesz tőle, még a ló is csak mással keverve eheti. Volt egyszer négy tehenem is, általában kettő és a szaporulat. A mikor négyet tartottam - az összes állat 11 volt nálunk a lo­ vakkal együtt. A rétjeink összefüggően egy tagban álltak, ki karó zya mindenkié, é, amikor az áradás eltemette tízcentis hordalékkal, mégsem vesztünk össze. A víz hordaléka is táplálta a ludányi füvet, rétet. A káposztát minden évben trágyáztuk, ma meg mi fizetünk azért, hogy egyáltalán elvigyék innen fuvarral. Nekünk meg nincs hova tennünk, hatvan mázsa elsőrendű trágyám van most is, ha elviszik, f i ­ zetek, ők meg nem tudom mit kezdenek vele. ” (Itt közbeszólt a rádiós kolléga, aki tudta, hova megy a fuvar Szécsénybe, ahol biogáz telepet csináltak ugyanazok, akik a közös földet egy téesztulajdonban tartották. A régi gazdának, ha lehetett is tehene, mint Miricz Mihálynak is egy — földje szinte semmi, amire kiteríthetné. )ön a téesz-szállító, viszi a biogáznak valót, a gazda fizet.) A bor, mint tudható, nem válik (mindig) vízzé. A víz válhat tejjé, a tehet adó fajt kiválasztásával, tenyésztésével és a tartással. Olyan m inőséget őrizve, am itől feldolgozásakor mindig az első í ~8ó jf �sorban találjuk: amikor egyedi, egészen különleges sajtféleséget gyárta­ nak belőle: a „Pálpusztai” sajtot például. Az ipolyi víztörténethez - ál­ lattartási szokásokhoz — hozzátartozik a tejtörténet is. A század elején sajnálkozva lehetett megállapítani azt, ami később, sőt a mai napig sem igen változott: a századelős nógrádi állattartás eredm ényeitől eltérően, éppen hogy annak valós érdekivei ellentétesen - örökké m egmaradt a feldolgozás (tejüzem) lemaradása. Tejüzem i történet úgyszólván alig van Nógrádban (holott lehetne), ha az utóbbi évtizedben valam it javult is a helyzet. A M átra kapujában, tehát az Ipolytól távolabb fekvő Pásztó városában m űködik az egyik legism ertebb tejüzem, a külhoni tőkével fejlesztett Avonmore. Ludányhoz, vízhez, rét-legelőhöz, tájjellegű fajtához közelebb (Szécsény) eső tejtörténet száz valahány esztendős. Nem véletlen, ahol volt már valami - könnyebben létezhet életképes utód a feldolgozásban. Amilyen ma a híres mortadellát, a különleges sajtféleséget itthon kizárólagosan gyártó szécsényi tejüzem. Általánosan igaz, mégis éppen e csekélyke tejüzemi múltat látva érdemel kiemelést a feledett igazság: „Nem hagyhatjuk, nem felejthetjük el végérvényesen azt, amit egyszer már tudtunk és jól csináltunk! S ha mégis, nem kényszerítés révén, a mi hibánkból megtörténik - alig menthet fel bennünket valami is.” A dolgok úgy tartoznak össze, mint a kéz és a kesztyű, s akkor még cél­ szerűek is lehetnek, ha találkoznak, egymást erősítik. Már a „nagy Borovszky” (Magyarország sok kötetes reprezentatív leírása a századfor­ duló tájékán —szerk. Borovszky Samu) is szóvá teszi, hogy a híres nógrádi szarvasmarha állattartást nem követi nyomon a tejfeldolgozás (1910-ben). „Nem tart lépést - fogalmaz B. - a tejgazdaság.” A leírásból mindössze annyi tudható még, hogy volt ugyan egy kezde­ ményezés 1900-ban, Hanzély Gyula itteni törzsökös birtokos (H. Ferenc rokona oldaláról Madáchcsal is összefüggésbe került család) részéről. Lét­ rejött néhány tejszövetkezet, de ugyanúgy rövidesen meg is csappant a számuk. A század első évtizedének végén Nógrád mcgvébcn négy ilyen társulás létezett mintegy háromszáz taggal és vagy kétszáz tehénnel, több mint egymillió liter tejtermeléssel a hátterében. Nekünk mégis érthetően az ipolyi ártéri gazdákat minden korban elérő, közeli kisvárosi, ma éppen mortadellát (olasz export) és persze mást is termelő tejgváracska története számít érdekesnek. Ismert is valamennyi - Rus^ns^kó Antal, régi tejüzemi igazgató által köz­ readott dokumentumok alapján - a szécsényi tejfeldolgozás múlt századvégi kezdeteiről. Külön említhető, hogy egy évfolyamú állandó tejüzemi mun- í 787 r �kás(nő) képzés létezett ugyanakkor, ugyanott, ami azonban néhány év múl­ va működésében végleg megrekedt. Oka sokágú lehet. A múlt századi igé­ nyesség mégis megmutatkozik gyártásban és ez az, ami fennmarad. Napja­ inkban a divatos referencia kérdése itt megragadhatóan egy nagyon is múlt­ beli eredetre, gyártásra, a mindenkori folytathatóságra mutat. Az Ipoly-völgv legkeskenyebb részén a folyótól délre eső városka évente nyolc országos vásárt tartott, ezenfelül még 52 hetivásárt is. Még itt, Szécsényben is említés esik a gazdag termésű rétekről, az áradásokról. A szántók és a legelők, kaszálók fekvése folytán Szécsénynél egyfelől érvénye­ sült a „tunyán folyó Ipoly” hasznos közreműködése, amikor ugyanis alkal­ mas időben öntötte el a réteket, ugyanakkor viszont kétségessé tehette ép­ pen a víz a termés megmaradását. És mivel Szécsény rohamos előrelépést tett a szarvasmarha tenyésztés­ ben —élenjárva a nagygazdaságok, akiket a kisbirtokosok, sőt a tagosítással az új földeket szerzők is követtek —a telivér simmenthali választásával, az ilyen apaállatok alkalmazásával ezt a tiszta fajtát és hozzá a mesterséges takarmánytermelést részesítették előnyben. Ugyanakkor sikeres keresztezé­ sekkel alakulhatott ki a bevezetőben már említett nógrádi, Ipoly menti táj­ fajta is. így nevezhető most már hivatalosan is fajta-nevén Miricz Mihály tehene: „Nógrád megyei pirostarka táj fajta simmenthali jelleggel.” Történed tény, hogy ezt a tájfajtát a fővárosba is elvitték és igen nagy si­ kerrel mutatták be a millenáris kiállításon. Korabeli szóhasználattal élve: a „tenyészdék” további gyarapodásának gátat emelt az, hogy a tej távolra szállítása hajó és vasút teljes hiányában lehetetlen volt. Más gazdasági kényszerhatások is érvényesültek a döntés­ ben: létre kell hozni a SAJTODÁT. Erről már 1892-ben felhívást tettek közzé a környéki birtokosok és birtokbérlők társaikhoz. Két év telt el mégis, amíg végre megalakulhatott a szécsényi tejszövetke­ zet, ami kezdetben a gazdák előtt az alacsony tejár és a lekötöttség (szerző­ dés miatt) önmagában nem volt elég vonzó. A kezdő lépéshez most is az élet kényszerítette a szécsényi és környéki gazdákat: rohamosan süllyedt a gabona ára, alászállott a juhtenyésztés a gyapjú árával együtt, a sertést pedig vész pusztította. Maradt (most is) egyedül a szarvasmarha, a tej. A szécsényi tejszövetkezet és sajtgyár mára mutató példával már a kez­ detnél egy külhoni partnert állított maga mellé (Welti Frigyes, berni kan­ tonból származó tejbérlőt, sajtmestert). A tejbérleti szerződést 1894-ben szövegezték meg és írták is alá, 11 pontba szedve a jogokat és a kötelezettségeket valamennyi részletre és min­ den érintettre kitérően. Az üzletrendről külön rendelkeztek. A tehéntartás-2 788 �tói, a fejésen, a tej kezelésén kívül mindenre kitértek, s az ellenőrzést is megvalósították. A tej sűrűsége és a zsírtartalom döntő részként szerepeltek a szigorú szabályzatban, ami minden beszállító gazdára - a legkisebbre is kötelező érvénnyel bírt. „Azon tej, melynek sűrűsége Celsius szerinti 15 fok mellett 1.029 és 1.034 számokon kívül fekszik, hamisítottnak tekintendő.” A szécsényi sajtoda, a környék felvevője, naponta hatszáz liter tejet várt a termelőktől. A berni tejbérlő tejeladással is foglalkozhatott. Az úgynevezett édes tejet például literenként hét krajcárért adta, ezenfelül naponta készítettek friss vajat, kilogrammonként 1 forintért árulva, ugyanig}7írót, savót, túrót, min­ dez elsősorban a helyben élő kispénzűeknek volt kedvező körülmény. Már a kezdetekkor elindulhatott a sajtgyártás. A három hónapos érleléssel készült tennék mindenben megegyezett az emmenthalival és az „Ipolyvölgyi szécsényi sajt” nevet kapta. Nagybani eladások érintették a közeli (akkon) me­ gyeszékhelyt, Balassagyarmatot, Budapest, Fiume, Bécs és természetesen az egész ország területe szerepel a termék terítésének térképén. A termékváltások sorozata után - gyártott az üzem, az értékes műemlék, a Forgách-kastély pincéjét üzemmé alakítva egyedülálló márvány sajtot is egy időben —, végül a gyorsérésű sajt bevezetését határozta el, ami máshol is elkészíthető volt. így került szó szerint is terítékre a mindössze két hét ér­ lelési idejű lágysajt. Sok igazi ínyenc kedvence, a pálpusztai. Később egyedül itt gyártották az országban. A termék kidolgozásában újra csak ott találjuk már az elején a szakértel­ met, a sajtmestert a legmagasabb fokon: Florváth József munkájának ered­ ményeként jutott a korábban négy helyen is gyártott pálpusztai készítése kizárólag Szécsénybe. Ma a mortadella van soron, és feltehetően ma ugya­ núgy külkapcsolatokkal, szakértelemmel, kiváló sajtmesterrel. A hagyomány alapján lehet eredményesnek lenni. A jövőért érdemes a Karancs völgyében elindulni, az Ipoly mellől, ahol a kisgazdaságban alig mutatkozik valami a régvolt hagyományokból. Beljebb haladva az Ipolytól találjuk a Karancs hegységet, amiről azt írja dr. Dornyay Béla minden idők legkiválóbb palóc-ciceronéje 1929-ben a Salgótarjánt és környékét ismertető munkájában (megérett százszor az újrakiadásra, de erre soha sem volt pénze senkinek), hogy a Palóc Olympus hármas kupolájával fenségesen uralkodik a tájon. Várföldek voltak errefelé régen. A tekintélyes, majd nyolcszáz méter magas Karancs hegy tövében, a völgyekben szigorú, rossz földecskék tartották el az embereket. Állattartás, rét-legelő s talán még a gyümölcs, ide más nem is nagyon való. Karancsberény az egyik legrégebbi palócfalu a hegy alatt, néha - amikor rossz volt a termés - mondták Birinkének is, de csak akkor. i 789 & �Tórák Károly aranykcszorús gazda, felesége és egész családja, fiuk, lá­ nyuk mind a tehenészettel foglalkozik. Jó hét-nyolc éve kezdték, kiválva a közösből már az elején, ahol Tórák Károly ágazatot vezetett. Évente egy tejtermelő megyei gazda kaphatja meg a címet, az aranykoszorút. Harminc hektár bérelt földön, negyven tehénnel, közöttük húsz tejelővel kezdte. Most több mint kétszáz saját tulajdonú, bár eléggé szétszórtan fekvő hektá­ ron gazdálkodik és egy híjával száz holstein állatot tart. Patikatiszta, hűtős tejház —épül már az újabb is —, a kis patakon túl a fogyó kazlak, a szabadon tartás elkerített részei, méhkaptárosan, apródonként bővülő-épülő istálló ez a Torák-gazdaság. Valamennyi pénzüket ide teszik. Mindenütt az élettel birkózás nyomai. Sok még a rendezetlen rész a gaz­ daság körül, csapadékos időben iszonyú lehet itt a sár. A mai állomány a legfontosabb, az ötven tejelő tehén. Az a minden. Meg az, hogy el kell érniük az optimális hatvanas létszámot, akkor lesz jó, akkor... Cserékkel selejte­ zéssel, borjadzással, emberi erővel, éjjel-nappali munkával, összefogott élettel. Torákné végzett kertészként kitanulta a pénzügyi főiskolán a könyvelést is, ezt is a farmért tette. A lényeg itt mindenben felgyorsítva, élesen látszik — minél teljesebb önállóságot mielőbb. A legolcsóbb a saját munka, a saját erő a legteljesebben kiaknázható forrás. Néhány éve több volt a gondjuk, még ősszel is adósuk volt a tejátvevő cég az áprilisi pénzükkel. Ez mostanra, a pásztói Avonmore belépésével megszűnt egészen. Az ír érdekeltséget is megtestesítő tejüzem képviselőjével elvitatkozgatnak a tejárban akár húsz fillé­ ren is. Mégis a kapcsolat tartóssága ad biztonságot mindenféle tervezéshez. Innen kizárólag extra minőségű tejet visznek el a feldolgozóknak. Tehe­ nenként hatezer liter az éves átlag, voltak már elsők szövetkezetekkel szem­ ben is, voltak másodikak a megyében, de országosan a legjobbak között tartják számon a herényi Torák-gazdaságot a színes Holstein Magazin bán. Jártak náluk az ír televíziótól, rádiótól. Azt kérdezték a gazdától, nem lát-e ellenfelet az európai gazdatársakban? Versenytársat inkább - ha ezen a szi­ gorú nógrádi földön eredményesen lehet gazdálkodni csupáncsak emberi többlettel - ugyan mit lehetne elérni Európában megszokott, mindennapos, állami segítséggel? Marad megvalósításra érdemesnek a szép elképzelés, az nem múlhat el. „Valami távolabbi célt még a száguldozó csikó is láthat maga előtt, nem?” yrA holland típusú tejtermelő gazdaság. A hol a takaros-nagy istálló végéből szinte folytatódik, kinő a kis tejfeldolgozó üzem. Helyi különlegességet kitalálva és gyártva másokkal összefogva egész évben , j ó minőségben , keresetten , messe földön i 790 £ �ismerten. álomgazdaság persze lépést tartana mindennel. Ismerné a k edvelő hiteleket, a terme lói-gyártói gazda szövetkezés előnyeit, független tudna lenni a monopol áraktól\ amelyek tulajdonképpen nem is lennének ezjttán, egy államgazda­ ságban előfordulhat az ilyesmi. Piac és speciális „bilinkéi” j ó termék , ennyi az egész • M eg szakértelem , akarat, ilyenek. ” Mintha ez már megtörtént volna velünk. Visszafordítható sok minden — az öreg Ipoly kivétel, habár ma már az sem egészen bizonyos. (A M agyar Napló pályázatán, 1998. december, környezetvédelmi külond//.) Hubai Gruber Miklós Régi történetek MÁT ÉLNI A TEGNAPI UTCANÉVTÁBLÁK ALATT Dombok vonulatán kell áthajtania, aki Kazár községbe akar menni: a megyeszékhely közelében, de ragaszkodva önállóságához húzódik meg a magaválasztotta természetes medencében a kis falu. Egyeden településeként tán az országnak, ahol még mindig utcanévtábla őrzi Sztálin meg Rákosi emlékét! Nem én lehetek azonban az első - még a rendszerváltás után szárnyra kapott önkormányzatok világában sem — aki „szemére hányja” Kardos Gyula doktornak, a falu jegyzőjének az egyébként történelmi hitelességű tényt. Mosolyog is rajta szemüvege mögül - hozzászokott, mióta itt szolgál. Bevárja, míg lehiggadok, s jóval kisebb hangerővel, mint vártam, érvelni kezd: - Hiszem, hogy eljön még a nap, amikor nem azt nézi majd a hozzánk vetődő idegen, hogy egy-egy utcát kiről neveztek el a kazáriak: én legalábbis nem ezt firtatom, ha el-elvet a sors egy más részébe az országnak - ámbátor lehet, hogy szakmai ártalom ez csak nálam. Mégis büszke vagyok erre a kisközségre: annyit tett ez magáért az utóbbi egy esztendőben, hogy ember legyen a talpán, aki utánunk csinálja! n * 791 & & �Rosseb az utcanevekbe - ördög vigye a formaságokat - nézzük hát tényleg, mire vitte a falu, miután itt is újjal váltották fel a régi vezetést. Mert hogy valóban sokat értek el, magam is hamarost meggyőződhetek róla. Kazáron például fogorvosi rendelőt kívánt a falu, s tavaly októberben meg is valósították: Bátonyterenyéről jár át hozzájuk a fogorvosnő: ott jártamkor hatan is várakoztak rá, hogy megkezdje pontban négykor a rendelést. Patikát is tervbe vettek ezután - most adják át hét végén: meg sem jelenhe­ tik róla az írás, már használatba veszik. Két napot jelent ugyan ez is csak a hé­ ten, hasonlóan a fogászathoz, de ki vitatná el tőlük az így’ is szép eredményt! —A temető is nagy feladat volt - sorolja Kardos dr. - kerítést, aszfalto­ zott utat, meg hűtőkamrát is építettünk a végtisztességhez. —No, és a gyalogjárda a rendelőtől a gázcsere-telepig; kedvezményes ét­ keztetés az óvodában, iskolában; alapítvány - kettő is a faluban - honnan van minderre pénzük a kazáriaknak? — Csak abból pénzelhetünk mi is, mint a többiek az országban. Mi is megkapjuk a központi keretből ránk eső normatív támogatást; nálunk is itt marad, sőt ki is egészítik a SZJA idevágó hányadát; csekélynek is alig mondható helyi bevételünk van, ...n o , és pályázunk. Pályázaton nyertük például a fogorvosi rendelőt: 492 ezer forintot. Szociális alapra 290; foglal­ koztatási célokra további 300 ezret —csak a tavalyi évben. Létrehoztuk aztán a már említett két alapítványt: a Kazári Emberért és Életért; valamint a Kazári óvodásokért - 400, illetve 190 ezer forintos törzstőkével. Ez utóbbit emelném tán ki: játékos nyelvoktatást szeretnénk a segítségével bevezetni az óvodában, aminek már most megvan a maga eredménye: a tavalyi 36-tal szemben ma 53 az óvodába beíratottak száma. *** Délután 4-re jár, hogy nyakamba kapom a községet. Visszatérek a főútra, s balra fordítom szekeremnek rúdját: a központ felé tartok. Kovács Józsefné hivatalvezető a napi zárást csinálja már ilyenkor a postán. Űrlapokat töltöget, meg pénzt számol, ám egyikből sincs olyan sok, hogy ne szánna két jó szót a kíváncsiskodó idegennek. Főleg így’, hogy csak jókat mond­ hat neki: felújított épületbe költözhettek nem túl rég, s még nagyobb öröm, hogy’ - másfél évet adtak rá —krosszbár központot kapnak a falu telefonjai. *** Ritka dolog, hogy együtt találom a falu lelki és testi bajainak gyógyí­ tóit, így aztán azonos a kérdésem Baffi István plébánoshoz és dr. I 79 2 i- �Baranyi György körzeti orvoshoz is: mi sújtja leginkább a kazári ember testét-lelkét? —Kevesen járnak az itteniek a templomba, s nehéz az olyan helyen szol­ gálni, ahol pár éve is még kemény szankció követte a szentmise látogatását. Van persze nálunk is eredmény: felújítottuk tavaly a plébániát, kifestettük a templomot; s bérmálkozást is tartottunk a fiatalok részére. Igaz, a megbérmáltak nagv része szétszéledt: őket visszaterelni lesz a fe­ ladatom a jövőben. —Kazár község közvedenül Salgótarján közelében fekszik —toldja meg az orvos —lakóinak java része bányász- és ipari munkásként kereste meg a kenyerét. Ez nyomja rá életükre is a bélyeget: nő a rendelő forgalma: sok az ízületi degeneratív elváltozás meg a lakosság elöregedésével járó cukor- ill. krónikus szervi megbetegedés. *** A falu igazi bajának lényege persze mégiscsak az itt is tomboló munkanélküliségben leledzik. Délután öt körül világos van még ugyan, de mégis­ csak estébe hajlóan köszöngetnek már az emberek. A község egyetlen cso­ portosulására a futballpálya mellett találok: edzésre gyülekeznek a helyi fia­ talok: a m eg y ei első osztályban játszik a falu csapata. Nagy Károllyal elegyedek beszédbe: fiatal ember, majd kicsattan az egészségtől. Szerkezeti lakatosként szabadult pár éve; dolgozott is, de most sokadmagával a környezetében munka nélkül van. Vasbetonszerelést tanul egy tanfolyamon, de nem tudja, hasznosíthatja-e valaha is a most felszedet­ teket. Heti öt napot bodv-buildingezik, a fennmaradó kettőben meg foci­ edzésre jár. Sportok, de az emelt szintű kalóriaigényét alig győzi fedezni a munkanélküli segélyből. Nem tudom vigasztalni. Hacsak azzal nem, hogy még mindig helyeseb­ ben döntött, mintha elkallódni hagyná magamagát —valahol, teljesen a peri­ férián, ahonnan - könnyen lehet - soha nem is térhetne már vissza többé. * * * Szenet lapátolnak az egyik udvarban: segít az asszony is, kis kosárkában hordja befelé férje mellett a tüzelőt. Csak találgatni tudom, az idei készlet fogyott-e el február elejére, vagy már a jövő évit tárolják a pincében? Alig­ hanem az előbbi! Nem az életkorukat —a pénzüket keveslem látatlanban is, semhogy ennyire előre gondolkozhassanak. �Hogy lassítok a kocsival, a kíváncsi szomszéd is küntebb jön a kiskapu­ ból. Inkább galambősz haja, mint mozgása árulja el, hogy nyugdíjas már, azt meg felsőkabátjáról olvasom le, hogy a bánya volt évtizedekig a kenyéradó gazdája. Kérdezgetném őt a részletekről is: hogy él, mivel foglalkozik, ami­ óta elhagyta a földalatd világot, de megköti magát: nem nyilatkozik! mondja. Lelke rajta! Ki tudja, mi takargatni valója v a n ... Besötétedett, hazafelé indulok. Reflektort kell kapcsolnom, s míg megte­ szem, megint a falu jegyzője jut eszembe a községházán, meg amit az utca­ nevekről mondott. Különben is Diófa út lett az egykori Sztálin útból, s hasonló sors vár a Rákosiról elnevezettekre is. A kazának azonban nem sietik el a dolgot. Nem politikai okokból azonban, hisz túlérett már régesrég ez a dolog, s ezt ők is tudják. Praktikus oka van a halogatásnak, igen­ igen egyszerű: a személyi igazolványok cseréje várható a közeljövőben. Ezt várják meg Kazáron, s ők maguk cserélik le a múlt idők elavult utcanévtábláit. MENNYIT ÉR A MAGYAR ERDŐ? Vegyes érzelmekkel - vagyishogy mit beszélek - keserű szívvel követem Kliegl Béla erdőmérnök szavait. Ha csak fel is igaz annak, amit az ózdi er­ dészet vezetője mond az erdők privatizációjáról, tán egyik legnagyobb mel­ léfogását csinálta a kormány, mikor ilyenre alakította a kárpótlási törvény­ nek ezt a részét. Ennyit, tényleg csak ennyit ér nekünk a magyar erdő? Bonyolult, nagyon szövevényes az ügy, ahol rég nem az egykoron károsultak kárpótlása folvik már —ember legyen a talpán, aki ki akarja magát ismerni benne! A borsodnádasdi erdők sem jobbak, sem rosszabbak, mint az Eszakiközéphegységbeli nagy ádag. Cseresek uralják a gyengébb, bükkösök pedig az értékesebb termőhelyeket: 500 magyar forint aranykoronánként egvremásra — csakúgy, mint a szántóföldek esetében. Igaz, a törvény kizárja a jogalap nélküli meggazdagodás lehetőségét, ám a gyakorlat mást bizonyít: az állam nagyvonalúságát, merthogy lemond a kárpótlásra kijelölt erdőterület faállományának értékéről, így azután néhány száz forint ellenében akár több m . t* 1 /94 �milliós értékhez is hozzájuthat, aki érti a csíziót, s ügyeskedni sem röstell hozzá. Az erdőtulajdonlásban hatalmas - több százszoros, de lehet akár ezerszeres is —a nyerészkedési lehetőség. A M átra-N yugat-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak az ország nagyon sok településén van érdekeltsége, s a törvény szelleme szerint azok mindegyikéből jöhetnek a licitálók. Nincs is hát benne semmi különös, hogy Borsodnádasdon is keverednek idegenből jöttek a hazaiak közé. Sötét szemüveg takarja egyikük arcát, durván utasítja el magától az újságírót mástól tudom meg, hogy Mikófalváról jött. Szomszéd községbéli balatoniak tartanak együtt négyen: egy családból valók. Fiatalok, a leghátsó sorban maradnak. Eger képviselteti még magát —ketten jöttek onnan - látszólagos nyugalommal ülnek le a középtáji sorok egyikében. Mások mondják, de ellenőrizni nem tudom: kettejüknek több kárpótlási jegye van, mint a nádasdiaknak együttvéve. —Ha egy pedig idegen pl. csak húsz százalékkal is beszáll egy-egy terü­ letbe, minden ötödik köbméter fa az övé, ám az erdő kezelésével kapcsolatos gondokból ezreléknyi részt sem vállal: ott vannak rá a hazaiak! —hatodmagával van itt a fiatalember: édesapja, nagybácsija, testvérei laknak egy bokorban a tanyán. A körülölelő erdőt szeretnék maguknak, talán sikerül. - Meg aztán folytatja —bekerülnek az alig ezredrészekben kifejezhető tulajdonjoggal, s ha kényelmedenné válnak a valódi tulajdonos számára, iszonyatos összegű „lelépési” díjat kérnek. Nincs ez jól sehogy sem! Hasonló véleményen lehetnek más falubéli társai is, akiknél azonban a hajlott kor sem jár együtt a meggondoltsággal. Nem veszi még kezdetét a procedúra, mikor székéről lökik le tetdegesen a mikófalvi okulásért - el is hagyja az rövidesen a termet. Ezért-e vagy másért, meg nem ítélhetem, de a balatoniak hajlanak elfogadni a felkínált erdőtagot, az egriek meg szavukat adják, hogy nem licitálnak. (A helyiek kapzsisága —később tudom meg határtalan: az erdőállomány közé ékelődött majd’ két hektárnyi gyönyörű tisz­ tás azért nem kelt el, mert sokallották érte még a kikiáltási alapösszeget is.) A hadifogságból hazatértek akár egy egész községhatárnyi területet is megvásárolhatnak, éljenek akár a túlsó felén is az országnak - hol rúghatna hát velük szemben labdába, aki a saját, vagy szüleitől elvett néhány holdacskát akarja magának visszaszerezni! Valahol tényleg el van ez a dolog fuseréivá! Akár 400 köbméter fatömeg is lehet egy jó bükkösben - nézem korábbi feljegyzéseimet - hatezer forinttal számolva is majd’ két és félmillióra rúg egy hektárnyi ilyen erdő értéke. Két és félmillió - ötszázért. Ki gondolhatta ezt komolyan? I 79 5 l- �Útban idefelé körbemutatott az erdészetvezető a kocsiból: a laikus szá­ mára is szembeödő, micsoda különbség van még negyven-valahánv eszten­ dő után is a hajdani magán és kincstári erdők állapota között. Az előbbi kárára, az utóbbi javára. Az erdő nem gyárkémény —csengenek fülembe még mindig Kliegl mér­ nök szavai —, amit ha két perc alatt lerobbantanak, két hét alatt újraépíthető. Itt nyolcvan, száz években mérik az időt, s aki ma meggondolatlanul termeli a fát, gyermekeit, unokáit sodorja bajba. De ha el is tekintünk az oxigén­ termeléstől - s ezt már csak én teszem hozzá - el az erdőnek egyéb, védel­ mi és közjóléti szerepétől: mi a biztosítéka, hogy a sok friss kelem erdőtu­ lajdonos mindegyike becsületes és tartamos erdőgazdálkodást folytat? Mit tud tenni az állami erdő-felügyelőség, ha valaki lerabolja az állományt, s nem újítja föl a területet? Pénzbüntetésre ítéli netán? Vág}’ börtönbe dugja a többszörös milliomossá előlépett kontárt? Nevetséges! Az ózdi erdészet nem tudott elegendő erdőterületet árverésre kijelölni. Nagyobbak az igények, mint a lehetőségek. Marad-e hát ezek után állami erdeje az országnak? Nézem a vidék dombjait, a kopár hegyoldalakat. Ózd egykori olvasztárai ma kezükkel malmoznak odahaza. Felvették, míg járt nekik a munkanélküli segély, de kifutottak az időből, ma már úgy élnek meg, ahogy tudnak. Őket követik a sokszáz-ezrek az országnak minden szegletéből már. Miért nem erdősíttet velük az állam? Miért csak lehetőségként kínálja föl a kötelező helyett? Nincs rá pénz? Vagy nem bízik benne, hogy megtanulható a cse­ meteültetés? Netán a szaporítóanyag hiányzik hozzá? Megint mondom: nevetséges! A spanyolok már egyszer megcsinálták előttünk: beerdősítették az orszá­ got. Nem kitalálni kéne tehát, csak unatkozni. De nem! Mi munkanélküli segéllyé változtatjuk az adófizetők pénzét, s ingyen utaljuk ki a malmozóknak. Az erdőből meg lesz, ami lesz. ügyeskedők bázisa a meggazdagodás­ hoz, tűzifa meg kopár terület. Megint kérdem: ki érti ezt? Tegnap állítólag bicskát szorítottak Párádon egy messziről érkezett lici­ táló oldalába, Pilisvörösvár határában meg - Isten a tudója hányadszor maiebben az országban, ebben a rendszerben - megint gyújtogatás áldozata lett az erdő. Haladunk Európa felé... 1993. 08. 14. í 796 | �BÁNKI TÓ Fiatal, szőke fiú mellé kuporodom a stégre. Póth Sanyi tizennégy éves, elektrotechnikusnak készül, s 6-8 esztendeje pecázik a Bánki tó partján. Állítása szerint sokat tisztult a tó vize az utóbbi pár évben, s hal is több van benne, mint azelőtt. Ihol egy potyka - húzza elő nagy büszkén az iszákot a vízből - van vagy másfél kiló. Kalocsay G y ö rg y , túl vagy három stéggel, nagyapja lehetne a suhancnak. Más nemzedéket, más véleményt képvisel, látszólagosnak mondja a víz minőségjavulását, s hogy nyomatékot adjon annak, amit mond, rá is bök a víz alatt pár centivel imbolygó hínárszálra: ha bejön a meleg, kevés lesz az amúr, amit betelepítettek; a fenék iszapos, félő - mondja a maradék hajában ősz férfi —, hogy a tó napjai meg vannak számlálva. * * * Lomén János polgármestert még azidőből ismertem, mikor önállóvá vá­ lását intézte a falu. Fő érve volt akkoriban a Rétságtól leválni akaróknak, hogy megmentsék a község mellett elterülő több hektárnyi vízfelületet. M ajd’ három évtizede, hogy a partján rendezik meg a Nógrád megyei nem­ zetiségi napokat: biztosabbnak látták a honiak, ha saját kezükbe veszik a tó további sorsát. —Már az első évben belefogtunk egy beruházásba - mondja előre jőve asztal mögül a falu első ember. —Rendbe hoztunk egy korábban fúrt artézi kutat, csövet vittünk a tófenékre, s jó tizenötezer m3-nyi ivóvízzel frissítjük nyaranként a tóban lévő víztömeget. Ami által az ismét alkalmassá lett a fürdőzésre. Második lépéséhez már állami támogatásért folyamodott a falu: csator­ názni kell a község egészét - mondták ki a verdiktet - nem szennyezhetjük tovább a tavat. Ha velük a Megváltó, lassan befejezik a nagy munkát. Sok pénzük rá­ ment ugyan, de megérte. Biztos, hogy meg! —A Bánki Tavat már 1520-ban is megemlíti egy oklevél. Igaz, akkor még 39 méter mélynek mérték, tengerszemnek mondták, s tisztavizűnek írja le az egykori okmány. Ma tizedennvi vízmagasság van a tóban, az iszapréteg pedig eléri helyenként a négy métert is. Mára ez utóbbi jelenti az első számú közellenséget a Bánki tóban. Az iszap felső harmada-negyede ugyanis nagyon laza szerkezetű, lebeg csak a I 797 | �vízben, ezért aztán a nyarak forrósága nem egyszer berobbantja azt. Gázosítja, elszaporítja benne az algákat, amitói aztán olyan mustársárga lesz a víz, hogy ránézni is undorító, nem még benne megfürödni. Ma már, szerencsére ritka jelenség az ilyesmi, évekkel ezelőtt fordult in­ kább elő, amikor nem volt még palettán a Bánki tó vize: meg is tiltotta a hatóság akkoriban a fürdőzést. Igaz, egy-két nap alatt legyőzhető volt a baj, a vizet is frissítik már azóta, az igazi orvosságot mégis a tófenék megkotrása jelentheti, méter-méterhúsz vastagon kéne meg-szippantani-faragni a fene­ ket: kijönne belőle vagy százezer m3-nyi iszap. Raktározni kéne ezt valahol, humifikálni, ahogy írva vagyon, s kiváló talajjavító szer válhatnék belőle de pénz kéne hozzá mindenekelőtt. Iszonyúan sok pénz. *** A bánki tó nem csak a bánkiaké. Ha tudnák sem akarnák maguknak ki­ sajátítani az itteniek. A faluban évtizedek óta jól megfér egymás emellett az őslakosság és akiknek csak hétvégi házuk van a szükségben. Ez utóbbiak a székesfővárosból járnak ki javarészt, ahol évi legalább egy alkalommal falu­ gyűlést is tart nekik a polgármester. Mégis hiába. Az önkormányzati törvény csak az állandó lakosokra számítja a normatív támogatást, így aztán akár akarja, akár nem, ma még mindig csak a 700 lakos fejkvótája teremti meg alapját a községi költségvetésnek. Bánkon most magára maradottnak érzi magát az önkormányzat, s erején felül vállal, utat, közvilágítást, csatornát épít és működtet az üdülőhelyen, sőt tervet készíttet saját pénzén a tó belső rendezési munkáira. Majd' hárommilliót fizet érte. Tizedannyi költségvetésből, mint amennyiből mondjuk a szomszé­ dos Rétság városa gazdálkodik. Mégsem tesz le róla, hogy a tavat, amire ma sem tulajdon —de még használati, kezelői (egyáltalán semmilyen) - joga sincs, megossza az odalátogatókkal, és főleg nem tesz le arról, hogy megmentse a tó vizét. Mert az idevágó társadalmi elvárások valahogy rajta csapódnak le. Lomén János természetesnek is találja ezt, csak azt nem tudja még, honnan teremti elő az százmilliót, amibe a tó egész rehabilitációja kerül. —A bánki tó nem csak a bánkiaké —ismétli most hangosan is. - Több figyelmet kéne fordítania rá nemcsak a megyének, hanem az országnak is. A szabadidejüket nálunk töltők legalább annyian vannak, mint maguk a bánkiak, miért van hát, hogy mégis magunk kényszerülünk viselni a tó rendbehozatalának költségeit? Tényleg. M iért?... 1995.05.09. í 798 & �Peresi Klára MEGVALÓSULT ÁLMOK A mai igaz történet 1988-ban kezdődött. Anyuka súlyosan megbetege­ dett és halála közeledtét érezve kért, hogy keressük fel Kisfalud-pusztát, ahol 4 éves korában —a testvére születésekor — pár hetet töltött, ahol a nagymama kényeztette őt. Mivel nehezen szokott meg, hogy ne sírjon, egy porcelán hajas babával is megajándékozta. Gyermekkori szép emlékként gyakran emlegette ezt nekem. En szokás szerint nagyon elfoglalt voltam körzeti orvosként is m el­ lékállásokat, helvettesítéseket vállalva igyekeztem létezni. A váláson már túl voltam, a hétvégéim szerencsére szabadok voltak, így Szivike kérését term észetesen készséggel teljesítettem , csak azt nem tudtam, hol keres­ sem Kisfaludot. Gondoltam, hogy valahol az elcsatolt észak-nógrádi területen található. Végül is a külterületet jól ismerő, állatorvos segítsé­ gével sikerült m egtalálni Salgótarjántól mindössze 10 kilométerre a KisZagyva-völgyébcn, a Cserhát hegységgel körülvett festői vidéken. M in­ dössze egy lakója volt a pusztának. Földi Pali bácsi. O mutatta meg a pusztai temetőt és benne dédapám sírját, és felhívta a figyelmünket a Surányi-kcresztre. Ezt hazafelé derékig érő fűben Kisfalud határában meg is találtuk. A magassága mintegy 4,5 méter, homokkősziklából kifa­ ragott feszület, rajta egy mázsa súlyú öntött-vas corpusszal, mely tudo­ másom szerint Munkácson készült. A talapzaton a bevésett felirat: „Is­ ten dicsőségére emeltette Suránvi András és neje Moravcsik Mária 1908”. A szöveg felett szintén bevésve „K isfaludi”. Éppen 80 évvel később találtunk rá megrongálva, a Krisztus szobor bal karját már szinte csak az imádság tartotta. Mindketten meghatódtunk. Szi­ vike kért, hogy ne hagyjam elpusztulni ezt a családi ereklyét. Természetesen megígértem, hogy amint az anyagi lehetőségem engedi restauráltatni fogom. A feszület Hálaadó kereszt volt. Amikor mind a nyolc gyerekük sorban kirepült a családi fészekből a szülői feladatot becsülettel teljesítve, hívő ka­ tolikusként hálát adtak Istennek és egy keresztet emeltek dicsőségére. A kereszt arccal Mátraverebély-Szentkút irányába nézett és szinte mu­ tatta a haladási irányt a Karancs-völgyből a hegyeken-erdőkön át jövő bú­ csúsoknak. | 799 | �Elbeszélésből tudom, hogy anyai ükapám Kossuth híve volt, így aztán 1849-ben a szabadságharc leverésekor Temesvár melletti birtokát elhagyni kényszerült. Értékeiket négy szekérre rakva a két gyerekkel és feleségével Szabó Judittal, aki „minden órás várandós” volt, az ország belseje felé me­ nekültek, dédanyám útközben valahol a Tisza partján született, hogy mi módon került Nógrádba, arról nincs tudomásom. Mindenesetre a család Kisfaludon szerencsésen túlélte az 1873-as nagy kolera járványt, pedig a pusztán sok halott volt. Volt olyan család, ahol 5 gyermek feküdt egyszerre felravatalozva, és szerencséden anyjuk félig tébolyultan szóUtgatta a gyer­ mekeit és vonszolta magát az egyik koporsótól a másikig. Csaknem néptelenné váltak a környező puszták is. így a föld megművelésére evangélikus telepeseket hozattak a földbirtokosok a Felvidékről: Zólyomból, Turóczból, Árva és Liptó vármegyékből. De folytatva az elbeszélésem: Anyuka a következő év júniusában meg­ halt, így egymagám maradva teljesítettem a kötelességemet. A feszület res­ taurálása után 1990. november 18-án megtörtént a kereszt felszentelése. A rossz idő ellenére a környező településekről sokan jöttek el. Előtte pár nap­ pal a nagykeresztúriak kis fahidat építettek az út menü árok fölé, én pedig egy betegemmel örökzöldeket, évelőnövényeket ültettem, egy kis parkot alakítottunk ki. Röviddel a restaurálás után — amelyet műemlékvédelmi szempontok figyelembevételével végeztek — a m e g y e i listán szereplő mű­ emléknek nyilvánították. így Nógrád megye és Nagykeresztúr is gazdagabb lett e g y megmentett műemlékkel. Ezután felgyorsultak az események. A keresztszentelésre előkerült az addig elrejtett Kisfalud-pusztai lélekharang, amelyen a következő felirat látható: „Anno 1322 Losoncz” Más vélemény szerint a 3-as elmosódott 8as, így 1822-ből való lenne a harang. Jó lenne tisztázni az időpontot, mert valószínűleg ez Nógrád megye egyik legrégibb harangja. Az értékes műtár­ gyat az őrzője csak akkor adja ki a kezéből, ha azt zárt toronyba biztonsá­ gosan helyezik el. Ekkor merült fel először egy kis templom építésének a gondolata, amelynek a tornyában elhelyezhetnék ezt a szépen szóló harangot. 1991 elején felkerestem a falu képviselőjét és a két újonnan „szerzett” ismerős családot, megtudakolni tőlük, hogy komoly-e a templomépítési szándékuk, mert ha igen, ez esetben e g y templomtervet készíttetek el és adományozok a falunak. Egy héten belül összehívták a falugyűlést és megszavazták a templomépítést. Én pedig tervezőt kerestem, május 14-re elkészült a terv­ rajz, melyre több havi közalkalmazotti fizetésemet költöttem. A templom felállítását a kastélyparkba tervezték. A rajz mindenkinek tetszett. 1991-es | 800 [- �áron kb. 2 millió forintból kivitelezhető lett volna, hacsak az építési anya­ gért és a szakmunkáért kellett volna fizetni, a többi munkát a falu lakói ön­ ként, fizetség nélkül végeznék el. Létrehoztak egy „Nagykeresztúr tem plom ért’' alapítványt az alapítvá­ nyi pénz is hozzájárult volna a költségek fedezéséhez. A kezdeti nagy lelkesedés, a felmerülő problémák miatt alábbhagyott és nem indult el az építkezés. 1995-ben az árak többszörösére nőttek és az összesen 300 fős Nagykeresztúr már önerőből nem tudta vállalni a templomépítés terheit, így sajnálattal, de visszakértem az elfekvő tervrajzokat és 1995 őszén aján­ dékul elküldtem Esztergomba, remélve, hogy valahol az ország területén megvalósul ez a templom. Itt jegyzem meg, hogy a templom tervem jóté­ kony, indukáló hatására a szomszédos Kisbárkány lakossága 1992-ben el­ határozta, hogy katolikus templomot épít, amely egyházi segítséggel 1994ben el is készült. 1996. április utolsó hetében két ünneplőbe öltözött nagvkeresztúri férfi látogatott meg, egy meghívót hoztak. Nagy m eglepetésem re tem plom ­ szentelésre hívtak május 1-re. Ugyanis időközben új plébánost neveztek la. Szabó József jó szervezőkészséggel megáldott ember volt, úgy mentette meg a templomlétesítés gondolatát, hogy a kastélykertben egy használaton kívüli, fából készült irodaházat alakították át kis-templommá, és mellé ha­ rangtornyot építettek és abba került a kisfaludi harang. így mégiscsak lett Nagykeresztúrnak temploma, mégpedig a helvség története során első ala­ kommal és éppen a millecentenárium évében. A templom védőszentje Munkás Szent József lett, utalva az alapítás napjára és a lakosság foglalkozá­ sára is. A 300 fős község kétharmad részben katolikus. Egyharmad részben evangélikus, így mind a két felekezet közösen használja a templomot. Kato­ likus mise hetenként két alkalommal van, evangélikus Istendsztelet minden második vasárnap. Az eltelt 5 év alatt a katolikusoknál 6 esküvő, illetve há­ zasság rendezés, 8 keresztelő, 17 első áldozás és 6 temetés volt. Az evangé­ likus hívek között 1 keresztelésre, 1 esküvőre és 1 temetésre került sor. A miséken átlagosan 50-60 hívő vesz részt. Jeles ünnepeken annyian vannak, hogy nem férnek be a kistemplomba. Esténként, főleg a nők összegyűlnek a templomban, imádkoznak, énekeket tanulnak, mert sok a pótolni valójuk. 1998. április 25-én kérésemre megtartották az első búzaszentelési szertar­ tást, az éppen 90 éves Surányi keresztnél, amely három km-re van a temp­ lomtól. Erre az alkalomra két lobogót is hímeztettek, a hordozható luskeresztre búzából fontak koszorút, ez haladt a körmenet elején. Csodálatosan i 801 | �énekeltek és áhítattal imádkoztak a hívek, felemelő esemény volt. A temp­ lomszentelés mérföldkő volt a falu történetében, és nekem is nagy esemény, mert ekkor, május 1-jén lettem nyugdíjas. Az egyik keresztúri férfitől kaptam a legnagyobb elismerést, mely szerint „nekünk sohasem lett volna templomunk, ha a doktornő nem injekciózza be a falut,\ Bár nincs rokonom Keresztúrban, de három kedves családdal jó barátságba kerültem: Vérből Lászlóval és feleségével Erzsikével, Egyed Barnával, Bata Jánossal és feleségeikkel. Eszes, dolgos, nyíltszívű barátságos embereket ismertem meg bennük, nagyra tartom őket. A falu történetének jobb m egism erése szemmel láthatólag m egnö­ velte az önism eretüket, önbecsülésüket, tudatosult az emberekben, hogy nem gyökértelenek, önállóságra való törekvésük megerősödött. Az egyik ism erősöm m egjegyezte, hogy mióta engem ismernek összetartóbbak lettek. 1990-ben a tanácsrendszer felbomlott. Az eddigi nagyközségi tanács, mely 5 falut egyesített, részekre szakadt. Önállóvá vált Nagybárkány, Kisbárkány, Sámsonháza, Márkháza és Lucfalva. Egyedül Nagykeresztúrnak nem sikerült elszakadnia Lucfalvától. Végül is kitartó munkával, ügyintézéssel sikerült az önállóságot elnyerni 1999. május 1-jén. A 300 lelkes község első alkalommal vált önállóvá, vette saját kezébe sorsa irányítását az eddigi kisebbségi lét helyett. A TV és rádió is hírül adta, hogy az országban ez az egyeden község, amely pusztákból alakult. Az önálló községgé nyilvánítás és jelképes kulcsátadás ünnepségére en­ gem is meghívtak, éppúgy, mint az idén, 2001. május 1-jén, amikor a mil­ lenniumi zászló átadására került sor. Ökumenikus szertartással megáldották a falu zászlaját és címerét is. A címerben egy aranyág, amelyen négy világ jelképezi a négy pusztát. Hősi halottak emléktábláját és egy díszkutat is avattak az ünnepségen. A díszkútból egész nap fehér bor folyt a csapokból. A polgármester az ünnepi beszédében a legközelebbi terveket is meg­ említette: 40 új családi házas telek értékesítését, gáz és szennyvíz hálózat kiépítését tervezik. Munkalehetőséget remélnek a szomszédos salgótarjáni ipari park létesítése után. A puszták népe feltámadt! Boldog vagyok, hogy ennek a csodának ta­ núja lehettem. �Mátyus Aliz EGY ÉRTELMISÉGI PUSZTAKÉPE Amikor 1997-ben kérdőre vontam magam, vajon honnan származott bennem az a pusztakép, aminek következtében úgy készültem 1980 augusztu­ sában Kondorpusztára, hogy napellenzős szerkezetek elkészítésén törtem a fejem, nem tudtam másra gondolni, mint sok-sok gyerekkorom óta ismert, jól belém ivódott festményre, képre, amelyeken sehol egy fa, egy bokor, csak a sívó homok, és vagy egy nyáj, vagy egy csorda, vagy egy ménes a gémeskút mellett, tikkadtan, itatásra várva. Barátaim, akik az egy hónapos pusztai viszontagság sorozatra készítettek fel, tősgyökeres fővárosi, és részben dunántúli elszármazottak, el sem tud­ ták képzelni, velem együtt, hogy hogyan lehet akár csak egy könyvet is elol­ vasni, ha nincs az oltalmazó árnyék. így azután, ha ráértem volna felkészül­ ni első pusztai kirándulásomra, a napernyővel, ágfonatokkal, széktámlára erősíthető árnyékoló lemezzel, nem néztem volna ki különbül, mint kedves gyerekkori Verne regényem, A tizenöt éves kapitány Zebulon bácsija, aki a könyv illusztrációjaként lepkehálóval szalad a tájban, emlékezetes képtelen­ ségérzést kiváltva. Kondorpusztán aztán csak a Kiskunsági Nemzeti Park tanyaudvarán nem volt fa, különben akadt egy-egv itt is, emitt meg amott pedig ligetek­ ben is előfordult, szabályos sorokban, megkötötték vele a homokot. (A Kiskunsági Nemzeti Park tanyája, ahol egy hónapon át kísérleteztünk tízen, hogy egy jurtát elkészítsünk és felállítsunk, ma már egy osztrák állampolgár tulajdona. Közben tájjellegű állatok tartás fejében lakták, s amikor nem lakták, ez volt a gyakoribb, ránézett, amíg élt, a vidék halásza, pusztai vi­ szonylatban a tanya szomszédságában épült halászkunyhóból. A halász maga építette kunyhóját ma rendben tartja a Nemzeti Park. A pusztai „tan­ ösvényen” ez az egyik állomás, halászeszközökkel. Egy közülük máig is megvan, e g y lyukacsos fenekű csónak, a halőrző. Ezt körülményesebb len­ ne az emlékbe vihető egyéb eszközöknél, amilyen a varsa, a szigony volt, elmozdítani.) De az általunk használt tanyát is szegélyezte két oldalról facsoport, ahogy a környék tanyáinak majd mindegyikét. Talán a tanyaudvarok is csak azért lettek csupaszok, mert a szokásos eperfákat kivágták, választva mkább a tűző napot, mint a fával járó kellemedenségeket. (Érés idején dagasztani �lehet a ragacsos termést, és a legyek hada lepi a földet, hogy zizegésüktől hangos az udvar. Fényes hátú, városi viszonylatban húsbogárnak ismert fajta, amely a tanyavilágban a szerves anyagokat, trágyát lepi, a fertőzéseket okozva.) 1980-ban tízünk közül nyolcán akkor ismerkedtünk meg az Alfölddel. Egy' házaspárt rokoni szálak kötöttek a vidékhez, az asszony a közelben született, Ok csodálták a legjobban, hogy a jurtázásból, és az egvivásúak közül néhányan szívesen járunk át dolgozni egy közeli tanyára. Gazoltunk, kapáltunk, ellenértékként konyhánkat gazdagítva friss zöldséggel, baromfi­ val, frissen fejt tejjel. A letelt hónap végén, amikor a felépült lemezzáró nyílásos jurtában ven­ dégül fogadtuk a tanyasi érdeklődőket, s Budai Ilona hangja úgy szólt a zárt és nyitott térben, mint egy hangszer, a gazdasszony, akinek segítettünk, tanyát ajánlott megvételre, a szomszédjában. Fiatal házaspár egy kislánnyal készült beköltözni Balázspusztára, a tanyaközpontban felépült házukba. A tanyát eladták, megvettem. Azóta írhatnék párhuzamos önéletrajzot. Egy fővárosit, és egy tanyait. A KONDOR-TÓ ÉS PARTJAIN 1980-ban az én tanyám volt az egyeden nem termelő tanya a környéken. A Kondor-tó pard tanyasor mögött felépült kiskonyha-istálló épület, és az arra derékszögben álló konyhaszoba, a tanya-belsőt átellenben a másik ol­ dalról záró ólak, csűr, és ahol kellett, a kiegészítő léckerítés, a tanya udvarán a három eperfával, a gémeskúttal, a tanya két oldalában a szántóval és a kerttel, másik oldalában a szőlővel és a jegenyenyárfákkal kerített réttel, akkor még sajátosan jellemzőnek volt mondható. Ilyenek, effélék voltak a környéken a tanyák. 1997-re egyeden tanya termelt a Kondor-pard tanyák közül, s egy másik kivételével mindet nyaralók vették meg. A tanyák az enyémet kivéve átala­ kultak, gazdáik komfortossá tették őket, megteremtve benne a lehetőséget mindenre, amihez a városi ember hozzászokott. Én, bár más okokat is ta­ lálhatnék és sorolhatnék, de valószínűleg azét hagytam meg a tanyámat épp olyannak, mint amilyennek épült, sőt, miután az egyik épület leégett, azért is építettem vissza ugyanolyannak, mert nekem meg épp az a célom vele, hogy másképp élhessek benne, mint a fővárosban. Tanyai termelői próbálkozá­ saim, mind megannyi kísérlet, ugyanehhez a tanyán másként élni akaráshoz tartoznak. | 804 l �Az első nagy tanulás és erőfeszítés a szőlőhöz kötődik. Három éven ke­ resztül adott bort a tanyához tartozó 600 négyszögöles szőlő, és még a ne­ gyedik év tavaszán is elkezdtünk barátokkal művelni, amikor is .inkább az együttlét és a közös munka volt a fontos, mert súlyos volt a leégett ház lát­ ványa, és meg kellet erősítenem magam, hogy ne futamodjak meg. Tisztítottuk a szőlőtőkéket, metszettünk, s szénné égett papírlapokat, jegyzeteket, kéziratokat, pernyét hordott a szél. 1984 tavaszán a józan ész szerint le kellett volna számolni a tanyai élet­ tel. És mégsem ez történt. Életemben az első a tanya, ami a tulajdonom volt, amit olyannak őriztem meg, vagy olyanná alakítottam át, amilyennek akartam. S ami, mint első magántulajdonom azt is megtanította - bár későn, s így annál jobban hogy az ember, amije van, azt bebiztosítja. Hogy biztosításom nincs a leégett tanyámra, s hogy azt kellett volna kötnöm, sőt, hogy néha égnek le tanyák egy-egy korszerűsítés m egoldá­ sára, csak akkor világosodott meg a számomra, am ikor a Szabadszállás­ tól tizenöt kilométerre levő tanyámról - akkor még autó nélkül - elju­ tottam a szabadszállási tűzoltóságra. A tűzoltófeleség, aki a csengeté­ semre kijött, rám nézett, és megvárta a mondókámat, hogy a ház teljesen leégett, hogy éjszaka történt, hogy el kellene oltani, ami izzik a falakon belül, hogy nem terjedt át a tűz se a másik épületre, se az ólakra, és hogy jöjjenek, mert szeretnék mielőbb visszam enni Pestre. A tűzoltófeleség életében már tapasztalt, amit tapasztalt, s ahogy tehetetlen ember néz egy bűnösre, mert m egítélni van csak joga, de bíráskodni felette nincs, mint egy fenyegetést, ígérte az urát. Majd ő m egállapítja, hogy mitől égett le az a tanya. Tényleg meg tudják állapítani? A tűzoltófeleség kíváncsivá tett. Megtud­ hatom, hogyan gyulladt ki a tanya? Kérdezgette: valóban meg lehet állapíta­ ni? Ettől még gyanúsabbá lettem a szemében. Szóval félek, még kiderül, hogy a tanyát magam gyújtottam fel, v a g y gyújtottam fel. A tűzoltósági jegyzőkönyvvel lehet csak menni a biztosítóhoz. Kiáltotta bele a kora tavaszi reggelbe az asszony. S eljött a pillanat, amikor kiderült, két malomba őrölünk. Attól a hírtől, hogy a tanya nincs biztosítva, a tűzoltófeleség egészen el­ bizonytalanodott. Attól a hírtől, hogy a tanyát biztosítani kellett volna, én halálra váltam. Éjszaka elszámoltam magammal, hogy ég a ház, hajnalra, hogy leégett. De, hogy ekkora hibát követtem el, mint tanyatulajdonos, hogy nem bizto­ sítottam, csak ekkor lett érthetővé a számomra. 3 fcöo £ �Honnan kellett volna tudnom? Honnan juthatott volna eszembe? Hon­ nan tudják mások? Mások nincsenek így, hogy egyszer csak lesz ingadanuk, Őnekik honnan van annyi magukhoz való eszük, hogy felkeresnek egy biztosítót, és biztosítást körnek? Persze mindezek 1984-ben kérdések. Azóta már ezek a dolgok másképp vannak. A magántulajdon is, az ahhoz való jutás is, és a biztosítás is, úgy is mint tudnivaló. Ez utóbbi ma már a mindennapi reklám. Miután leégett a tanyám, a felsőház, azaz a lakóház, de a másik, kiskony­ ha-istálló épület megmaradt, s miután úgy látták a környező tanyabeliek, akkor még többségükben őslakosok, ma már kivétel nélkül osztrák és né­ met állampolgárok, hogy talán nem hagyom el tanyámat, addig kérdezgették a helyi biztosító ügynököt, hogy megkötöttem-e már a biztosítást, ho végül a biztosító ember egyszer a tanyában talált, és megkötöttem. Bár ne igazán volt akkor mire. Milyen kár, hogy a tanyaiaknak sem jutott előbb az eszükbe. Mielőtt le­ égett volna. Mikor megvettem. 1984-ben nem csak nekem, és az én tanyám látványa volt különös a kör­ nyékünkön, a leégett ház miatt, 1984-ben az első tavaszt értük meg, amikor a Kondor-tó kiszáradt medrét is meg kellett szoknunk. Koradélután indulhattam el a leégett tanyámról hazafelé. A tűzoltók elvé­ gezték a dolgukat, rengeteg sok vízzel eloltották a falak között domboruló pa­ razsat. Amikor egyedül maradva nyugodtan megnéztem a tanyát, hogy valóban mindaz megtörtént-e benne az elmúlt fél napban, amiről azt hiszem, hogy igen s nem túl sietősen, de nem is lassan a tó irányába vettem az utam, a tó hiánya ugyanolyan erővel markolta össze a gyomromat, mint éjszaka a tűz, és tanyától búcsúztomban a kiégett házhely. Mintha kibombázták volna. Telitalálat. A tó, a szikes tó nem jutott elég csapadékhoz télen. A szikes tavak fel­ töltődnek, kiszáradnak. Mindig csak az esőn, a havon, főleg a havon múlik, hogy a medrük megtelik-e vízzel, és a napon, a szélen, hogy mennyit szárít ki belőle. 1980-ban, amikor a Kondor-tavat először láttam, nehezen tudtam volna elképzelni róla, hogy lesz még száraz is a medre. Hiába mesélték a tanyasi­ ak, hogy nagyon sekély a tó vize ehhez képest meg ahhoz képest. Azt is nehéz volt elképzelni, hogyha csatorna, ami végig kacskaringózza a tájat, annak érdekében épült, hogy a tó vizét elvezesse. Merthogy a tó olyan ma­ gas volt, hogy elöntötte a tanyákat. A Garzó-tanyát kivéve. Ami egy kis dombon, jobban mondva egy kis halmon épült, s a környék legszebb ta­ nyája volt. S akkor a módos ház körül ott úszkáltak a kacsák. | 806 | �1984-ben ott állt a meder szárazon. Ki tudta volna ezt előre elképzelni, hogy a tó nem lesz. S hogy mindez nem lesz. A leégett tanyámat magam mögött hagytam. Jobbomon a tómederrel a köves úthoz közeledtem. S a baloldali utolsó tanyában, a köves út felőli elsőben, szólt a lakodalmas muzsika. Hallottam már a tanyáról, útban is, de csak most értettem meg a jelentését. Lakodalom van. Egy pár közös életre készül, új életre. Nekik is örökké emlékezetes lesz ez a nap. Ahogy nekem is a tűz napja. Ami megfordította a sorsomat. A Kondor-tó 1984 tavaszára kiszáradt a köves út felőli medréből. 1987-re kiszáradt a Fülöpháza felőli medre is. Előtte ősszel még emlé­ keztetett kis tótükrével, sárgára kiégett nádjával, fehérre száradó partjával valami mesébe illő, szerelmeseknek való helyre. Aztán éveken át felröp­ pent a hír a feltöltéséről, s kanyargóit a környéken a történet, szállt szájról szájra. Jönnek az amerikaiak és feltöltik, jöttek a mesék szerint más né­ pek is, csak ténylegesen nem jött senki. Már azt is kitalálták, hogy azon a csatornán keresztül, amelyiken annak idején elvezették a tó felesleges vi­ zét, most vissza fogják vezetni a tómederbe, s akkor 2000 tavaszára amikor már nem volt ember a környéken, aki hitt volna abban, hogy újra lesz tó, s egy csapat gyerek úgy nőtt fel a környező falvakban, hogy lege­ lőnek ismerte a medret - újra lett víz. Mesélik, hogy már novem ber-december táján megjelentek a víztükrök a Kondor-tótól délre, hamarosan utána az Alsó- és Felső-kondor is töltődni kezdett. Az Alsó-kondor sekélyebb vize miatt három héten keresztül még szivattyúzással is próbálkozott a Nemzeti Park, hogy a köves úthoz közeli meder is megteljen, de ez nem vezetett eredményre. Ezzel szemben a Fel­ ső-kondor hamarosan bőséges vizéből az áteresszen megfelelő vízmennyi­ ség került át az Alsó-kondorba is. A tó elvezető csatornájának zsilipjét le­ zárták. Már a húsvét utáni héten hatféle réce telepedett a tóba, és megérkeztek a szárcsák, a vöcskök, s vízre találtak benne a törpegémek és a gólyatöcsök. Helyét kereste a nádi rigó, s a régi esti séták emlékére, nyárra a tó körüli gyalogutat keresztezve megjelentek a csörtetve inni igyekvő sünök. S ez a víz 2000 nyarán akkorra, h o g y fürödni lehet benne. Mint félszáz évvel ezelőtt. A tizenkét éves Domokos, akit a tanyai tűznek köszönhetek, s akivel negyven évesen lettem anyává, először lát vizet a pusztán. Húsvétkor hul­ lámzik, mint a tenger. 1 807 £ �A Kondor-tó vízválasztónak számított és számít a területen. Közigazgatási értelemben is. A tótól Kerekegyháza felé eső részek Kerekegyházához tar­ toznak, a tótól Szabadszállás felé eső részek Szabadszálláshoz. így amikor 1980-ban Kondor-pusztán voltunk jurtát építeni, akkor Kerekegyháza felől hozták a postánkat, a tanya pedig, amit a tanyaszomszéd gazdaasszony aján­ lott, akihez gazolni-kapálni jártunk, lévén a tó másik oldalán, a balázspusztain, Szabadszállás felől kapja a postáját, s oda jár ügyeit intézni. Ahogy jómagam mentem a tűzoltókért, és egyéb papírdolgaimat rendezni. A tó tizenöt kilométerre van Szabadszállástól, és kilencre Kerekegyhá­ zától. Akinek ügyintézni valója van, ugyanazzal a Kecskemét —Szabadszál­ lás között közlekedő busszal utazhat ide is, oda is, azzal a különbséggel, hogy Szabadszállásra reggeli járattal kell elmenni, legjobb az „iskolásbusszal”, amelyikkel iskolába jártak a környékbeli tanyasi gyerekek. Amíg megvolt, a balázspusztai tanyaközpond iskolába, alsó tagozatba. Amíg megvolt, a Szőlőskerti, felső tagozatba. Amióta pedig egyik sincs meg, a szabadszállásiba. De járnak most már a tanyaközpontból, ahonnan azelőtt csak a szabadszállási volt az elképzelhető irány, a fülöpházi iskolába is, ugyanezt a buszjáratot használva. Szabadszállásra menni ügyintézni reggel lehet; Kerekegyházára, ha csak egy papírt kell bevinni vagy gyors ügyintézésről lehet szó, elég bemenni a délivel, és egy bő órán belül meg is lehet fordulni. Ezt a lehetőséget használta bevásárlásra, de a hét majd minden napján Slíz Imre bácsi. Am elyik napon nem ment be Kerekegyházára, azon a napon a postá­ sokat várta meg a postaládáknál. Dél előtt egy negyedórával van az érke­ zési idejük és kivárják a delet, akkor indulnak visszafelé Szabadszállásra. Slíz Imre bácsinak élete utolsó éveiben ezek a buszozások és postalá­ dáknál való találkozások adták az emberekkel lehetséges biztos érintke­ zéseket. S m iután Slíz Imre bácsi élete végére szinte teljesen megvakult, ellenére annak, hogy még egy szemműtétnek is alávetette magát, abban biztos lehetett, hogy már a buszra felszállásakor gondjukba veszik az emberek, s megkérdezik tőle, hogy telt a napja, hova megy, mi a kerek­ egyházi programja. Slíz Imre agglegényként élte le az életét, s annak a Slíz családnak volt le­ származottja, amelyik jómódúnak számított a környéken, s amelynek nem egy férfitagját nagyra tartották. 1980-ban a Kiskunsági Nemzeti Park tanyájában jurtát építve, és a kör­ nyéket járva, ismerkedve, hamar kiderült, hogy az a tanya is, amelyikben lakunk, Slíz tanya volt. S. Nagy tanyának hívták, az volt a rövidítése. i 808 jr �Slíz Imre bácsi nem egyszer elhozta a tanyánkra a postánkat, s egy kávé vág}’ egy pohár bor m ellett órákig elüldögélt. Az első években sokat beszélt nekem magnóra, az életéről, a környékről, ezeket mind gondosan legépeltem , ő meg úgy olvasta minden oldalát, m int egy regényt. Am ikor a tanyai ház leégett, benne égtek az ő emlékezései is. Ott fújta egész ta­ vasszal a szél a fekete lapokat, lapdarabokat, fönnakadtak a szőlővessző­ kön, a bokrok alján. Slíz Imre bácsi akkor ment el a tanyámon megnézni a leégett házat, ami­ kor nem voltam ott. És akkor került elő legközelebb nálunk, amikor fel­ épült az új ház. Akkor már kicsit vaksi volt, de amit nem látott jól a szemé­ vel azt megtapogatta, és érzékelte úgy. Nagyon intelligens ember volt. Éve­ ken át neki köszönhetően nem esett szét egy fiatal család, mert ő öntötte a lelket a fiatalasszonyba, s mert az ő háza volt a hozzájuk legközelebbi, ő szaladt asszonyért is a másik szomszédba, amikor a fiatalasszony otthon, a tanyájukban megszülte első gyermekét. Aztán a második gyerek megszületése után otthagyta a fiatalasszony a férjét, vitte magával a két gyereket is, haza a szülőkhöz. Slíz Imre bácsi vé­ leménye szerint nem lehetett másként. Aztán, amikor ugyanez a férfi újra megnősült, s most magához való aszszonyt adott neki a sors, Slíz Imre bácsi az új feleségtől visszakapott min­ den szolgálatot, amit csak valaha a családnak tett. Ha az mindjárt egy másik asszonnyal való család volt is. Az új asszony talált rá Imre bácsira a házában, néhány napos holtan. Megmosdatta, felöltöztette, eltemették. A balázsi temetőbe, a kövesút bal oldalába, a katolikusok közé. A másik oldalán a reformátusok nyugosznak. KEREKEGYHÁZA ÉS KÖRNYÉKE Nehéz lenne megállapítani, hogy a vidéknek a népe mely, ha megkérde­ zik, kunnak tartja magát, hányad részében kun valóban. Talán Kerekegyhá­ za környékén nagyobb részében jász, mint amekkorában kun. A Slízek svá­ bok. És dokumentumok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy svá­ bok is települtek a környékre. Mindenféle más nemzetiségű népcsoportok között. Merthogy a kerekegyházi lakosság a vidék egyik legtarkább népessé­ ge. S következik abból, ahogy a település létrejött. Országszerte hirdették a települési lehetőséget, s arról a monarchia min­ den részében tudomást is szereztek. Az 1850-es évek végén történt mindez. í 809 | �És ugyan a letelepülők többsége magyar volt, főleg Hevesből, Jászságból, onnan is elsősorban Jászárokszállásról, de jelentős számban érkeztek svá­ bok Soroksár és Bércéi környékéről, és tótok Trenycsény megyéből. Sőt még csehek, morvák és sziléziaiak is. A kerekegyházi kunok, azok kunszentmiklósi és fülöpszállási származásúak. Az alapítási jegyzőkönyv név szerint is felsorolja az első letelepült lakos­ ságot, amely nemzetiségi megoszlására nézve a következő képet mutatja. 227 letelepültből 64,4% magyar, 23,3% szláv és 16,3% némer. Nem volt szokásos ez a népesség tekintetében vegyes kép a vidéken. S ezzel függött össze, hogy még csúfnevet is kapott a falu. Kecskeméten és a szomszédos községekben Kukáliának nevezték el Kerekegyházát, mert a kevert ajkú népesség, a különböző nyelvű lakosság nem nagyon értette meg a kezdetekben egymást, s úgy mutogattak egymásnak, kiegé­ szítve a beszélt nyelvet az internacionális jelekkel, a m etakom m unikáció­ val, mint a kukák. Kuka emberek gyülekezetének országa: Kukália. Aztán persze az idegen ajkúak meglehetősen hamar elmagyarosodtak. Ha kerestem a vidéken, hogy kunnak tartják-e magukat az emberek, azt tapasztaltam, hogy aki egyáltalán foglalkozik azzal, hogy milyen népcso­ portba tartozik, az úgy véli, hogy kun lehet. Erre a kun kalap számukra a legmeggyőzőbb bizonyíték. Vannak emberek, akik emlékeznek rá, de van­ nak olyanok is, akik még hordták. Nekem néha az volt az érzésem, hogy a népnév kiejtése a táj nevében hat. Ezek az emberek a Kiskunságban élnek, és amivel a földek magántulaj­ donba vétele óta sokat vesződtek, s aminek a nevét ezért sokszor kimond­ ták, az a Kiskunsági Nemzeti Park volt. A Kerekegyháza-SzabadszállásFülöpháza térségben itt is, ott is a Kiskunsági Nemzeti Park tábláival lehet találkozni. Védett terület. Kiskunsági Nemzeti Park. Védje és óvja termé­ szeti értékeinket! Aki kunnak vallja magát, az büszke rá, h o g y kun. Tud is valamit arról, hogy mi fűződik a kunokhoz, akár a régi idők történelméből, akár a múlt századbéliből. De egy kicsit úgy is van ez a kun néphez tartozás, v a g y az ezzel való foglalkozás, h o g y ahhoz azért kell valami kiváltó ok, hogy szóba kerüljön. Kell valami hatás, hogy a kun öntudat éledjen. S tapasztalataiul szerint, hogy ez megtörténik, ebben mindig valami író-olvasó embernek van szere­ pe, s ez esetben nagy szerepe van Kerekegyháza református lelkészének. O értelmiségi életformát tudhat magáénak, s gyülekezetére el nem hanyagol­ ható. Amikor a református lelkészi munkáját ezen a helyen megkezdte, fel­ �készült a táj történelméből, s megkísérelt minden írott forráshoz hozzájutni, ami csak közelebb vitte ehhez a néphez. Kolozsvári nagytiszteletű úr ismeri Vincze Ferenc magyar királyi tanár Kerekegyháza ga^daságjoldraj^a című közleményét is, amelyet a debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézete adott ki Debrecenben, 1942ben, s mindazt, amit abból meglátása szerint érdekes és érdemes felemle­ getni a tájról, a népről és a nagyszerű cselekedetekről, megteszi. S ahogy családi fénykép-nézegetéseknek és a családi történetek újramesélésének megvan a hatása, olyannyira, hogy egy idő után nem tudja az ember, hogy arra emlékszik-e, amikor a dolog megtörtént vagy csak egy emlékezésre, jelenvalókká lesznek, mert jelenvalóvá lenni képesek múltbéli dolgok. S mint minden dolog, mely jelenvaló, hat. így van ez az értelmiség szerepével és formáló erejével. Még akkor is, ha keveset és egyre kevesebbet beszélünk, és egyre kevesebbet akarunk tudni róla. A történelem is csak az uralkodókat, a hadvezéreket, legfeljebb az anarchistákat és lázadókat emlegeti fel. Az értelmiség, amelynek tagjai megnevesítve csak uralkodók tanítóiként fordulnak elő, névtelenül teszi a dol­ gát, elhivatottságában. Nem ismerjük egy-egy közösség mozgásainak erjesztőit. Csak azt tudjuk, hogy voltak, vannak. Nem tudhatjuk, kinek-m inek köszönhetően képzelték úgy, illetve voltak m eggyőződve 1860-ban K erekegyháza lakói arról, hogy birtoká­ ban vannak m indazoknak a jogoknak, am elyekkel a többi jászközségek rendelkeznek. M erthogy jegyzőt, bírót neveztek ki, melléjük tizenkét tanácsost választottak. S csak a járási kapitány közbelépésére mondtak le mindenről. Úgy, hogy a járási kapitány a pecsétjüket elkobozta, s a vá­ lasztást m egsem m isítette. Népgyűlésen hirdette ki, hogy majd, ha bi­ zonyságot tesznek arról, hogy megértek az önállóságra, akkor kapnak önkorm ányzati jogokat. A korabeli feljegyzések szerint erre nyugodott meg a falu. Vajon ki volt, aki a falu népét irányította és segített nekik, hogy amit mu­ száj elviselni, azt el tudják, s mégis úgy, hogy ne mondjanak le bizonyos dolgokról egyszersmind. Mert a kapitány nem csak az előírásoknak megfe­ lelően járt el, önkényeskedett is. A magyar tanító helyébe német tanítót állított. S egy ilyen cselekedetnek, túl a tényen, még az a jelzés-értéke is megvan, hogy7prezentálta: megteheti. 1862-ben újra felborult a rend, az elmozdított vezetők ugyanis azt állí­ tották, hogy tizenöt évi adómentességet ígértek nekik, s ezért az adófizetést megtagadták. Az adót katonai erővel akarták behajtani. | 811 | �Az 1862-es népgyűlés elérte, hogy a kapitány által megbízott vezetőt felmentették állásából, és pusztabírónak Farkas Jánost választották meg, melléje választva a tizenkét tanácsost is. Ki lehetett Farkas János? S mi lehetett az, ami miatt a nép körében bizalmat élvezett? Jó lenne többet tudni Farkas Jánosról, mint amennyit tudunk. KEREKEGYHÁZA-PUSZTA Ha a tanácsi és termelő szövetkezeti rendszertől kezdve a terület a Kondor­ tó választotta széjjel, egyik oldaláról kerekegyházi, másikról szabadszállásivá, és tartozott a terület a tó másik végén Fülöpházához, három részre szabdalt volt akkor is, amikor három város vette meg a pusztát, s nevét is háromféleképpen használták. Volt Jász-Kerekegyháza, Kunkerekegyháza és FülöpszállásiKerekegyháza vagy másképpen Fülöpháza, ahogy nevezik a települést ma is. A helyzetet a redemptio, a m egváltakozás hozta létre. 1702-ben I. Lipót eladta a ném et lovagrendnek a három jászkun kerületet, s az még, m ielőtt Mária Terézia királynő engedélyezte számukra a zálogösszeg visszafizetését, a pesti rokkant katonák házára szállt, így régi szabadsá­ gaikat a rokkantak házától kellett visszavásárolniuk, a királynő abbéli feltételeivel, hogy országos felkelés esetén fegyvert fognak és 1000 lovas katonát állítanak ki. Az adománylevél a jászkunokat a hármas kerület valamennyi városa, kö­ zsége és pusztája birtokosává tette. A váltságösszeget olyan formában fi­ zette meg a lakosság, hogy valamennyi helységet és pusztát felbecsülték, és a fizetendő összeget ennek arányában osztották el. Minthogy a pusztáknak nem volt állandó lakossága, ezért ezek nem is válthatták ki maguknak, ha­ nem valamelyik város vág)’ község váltotta magához. Kerekegyháza-pusztát ekkor váltotta meg Jászárokszállás, Kunszentmiklós és Fülöpszállás. A jász­ kun váltságdíjnak 1/50-ed része volt a kerekegyháza-pusztai. Azért csak ekkorra volt, azért nem volt területnek nagyobb értéke, mert a puszta lakadan legelő volt. A redemptio alkalmával Jászárokszállás a puszta keleti 3/6-át, Kunszentmiklós az észak-nyugati 1/6-át, Fülöpszállás a dél-nyugati 266-át váltotta meg. Kerekegyháza, a település létrejötte is e három város elhatározásán mú­ lott, meg a Jászkun főkapitányság jóváhagyásán, meg a három város közül Jászárokszállás áldozatvállalásán. Ezért, hogy a községet nem a három rész találkozásánál jelölték ki, hanem a jászárokszállási rész közepe táján. Az árokszállási küldöttség 200 hold földet jelölt ki a kecskemét-szabadszállási 1 812 | �és az örkény-izsáki útvonalak találkozási pontjában. Ez a két útvonal ma a Fő-téren találkozik. 1855-ben született meg a döntés, hogy a három Kerekegyházából tago­ sítás útján települést létesítenek, s hogy ez meg is történt, s főleg, hogy két év leforgása alatt, egy jászárokszállási földbirtokosnak volt köszönhető, akit Farkas Jánosnak hívtak. Ezeket a dolgokat tudjuk tehát az 1862-es népgyűlésen pusztabírónak megválasztott Farkas Jánosról. Jászárokszállási földbirtokos volt. És ’48-as honvédszázados. Farkasok vannak szép számmal a vidéken, s lehet, hogy leszármazottak. Nekem egy Farkassal, Farkas Imre bácsival volt közülük többször is dol­ gom. Apró, vékonycsontú ember volt, s ha eleinte baj volt a tanyámon a nádtetőkkel, el kellett csak mennem érte a birkahodályok-dűlőig Szabadszállás felé, és ha megígérte, hogy eljön, meg is tette, s megjavítgatta a tetőt. Reggeltől estig kuporgott fenn a nádon, mint egy madár, kis kerek történetkékben mesélte az életét, és semmivel nem hagyta magát megkínál­ ni, sem étellel, sem itallal, csak azt ette-itta, amit magával hozott. Mintha csak egy, az ételkóstolóját nélkülöző nagyúr lett volna. Apró volt és méltósággal teli. Hogy honnan volt az a méltóság, hát ezek a nagy titkok az életben. Amikor megismertem, már régen egyedül élt, meghalt a felesége. Aztán hazakerült hozzá egy fia. Néha egy lánya is hoszszabban volt vele otthon, mint egy látogatás. Mind belőle éltek. Az erejéből, leleményéből, furfangos eszéből, még talán a pénzéből is. Ami sose lehetett neki sok, talán csak annyi, amennyi épp kellett. Kertjéről, vágni való állatok­ ról a konyhára maga gondoskodott. És maga főzött. Azt a pénzt, amit a munkájáért gondolt, abból a financiális rendszerből állapította meg, amely­ ben az ő élete telt. A munkájáért filléreket kért. Akkor halt meg, amikor a nádtetőm nem volt tovább toldozhatófoldozható. Kellett rá e g y új. Farkas Imre bácsi soha életében nem csinált új tetőt. Í 813 l �Bakonyi István „HARANG, AMELY ÖNMAGÁÉRT SZÓL” Tőzsér Árpád: Finnegan halála A felvidéki magyar irodalom rangos költője, Tőzsér Árpád egye­ di hangú, kivételes olvasmányél­ ményt is nyújtó verseskötettel lép be a huszonegyedik század (más­ képpen szólva: a harmadik évezred) kapuján — számtalan lírai és tanul­ mánykötettel a háta mögött. Tőzsér Árpád kivételesen művelt és tájékozott poéta, aki mindent tud a versről, a verselésről, a költészet múltjáról és jelenéről. Könyvei kö­ zel négy évtizede jelennek meg. A Finnegan halála most kétségtelenül új színeket hoz a gazdag életmű világába. A James Joyce-regényből „átemelt” bohókás figura jelenléte azt sejteti, hogy Tőzsér is azon költők közé tartozik, akik igencsak kedvelik a szerepeket, a „más bőré­ be bújás” szellemi kalandjait. Tóm Finnegan mellett aztán föltűnik a kötetben többek között Petőfi Sán­ dor, Szent Sebestyén vagy éppen Vitezval Nezval alakja. Az ilyesfajta játék sok mindenre ad alkalmat - a saját köreiből me­ nekülő szándékon kívül. S mögötte bizony ott van a szomorúság: az „önmagáért szóló vers” harangjátéka, a líra szerepének drasztikus vissza­ szorulása miatt. Az agyonnyilaztatást túlélt, majd börtönbe zárt Sebastianus sem akármilyen példa és modell ebben a tekintetben. „S ahogy a tekintet kikirepes: / a vers ablakán áthajolva / fölnyújtózkodsz egy égi sorba, / kikattan halkan a földi retesz.” — olvashatjuk rögtön a nyitóversben, és nem kétséges, hogy fölsejlik itt a nemkívánatos helyzet legyőzésének lehetősége. Tőzsér Árpád minden kétséget kizáróan vonzódik a kultú­ ra klasszikus és antik értékrendjé­ hez, és megtalálja ezekben az ősi példákban a magának és olvasóinak szóló üzeneteket. Formailag is hű­ séges ehhez a szép hagyományhoz, bár időközben vitathatatlanul kor­ szerű hangon szólal meg. Ezt bizo­ nyító műve például a V. N. mester testamentuma, amelyben egyszerre jelentkezik a Nezval és — persze közvetve - a Villon-hatás. Beval­ lottan többszörös parafrázis ez a költemény, egyben tisztelgés az elődök előtt. Ezzel és más gesztu­ saival egyértelműen a folytonossá­ got vállalja Tőzsér, s erre talán a Ü 814 t �kisebbségi sorsban az adagosnál is nagyobb szükség van. Ugyanakkor figyelmet érdemlő tény az is, hogy a „többség” jeles alakjait éppúgy ide­ sorolja, mint a hozzá nemzetiségileg közelebb állókat. Mindezek mellett is nagyon gya­ kori, hogy régi és klasszikus költők szerepelnek Tőzsér Árpád művei­ ben, s a játék arra is nagyszerű le­ hetőséget ad, hogy egy másik T. Á. (nevezetesen Tóth Árpád) nyak­ kendőjéről olvassunk „balladát”. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek a szellemi kiruccanások akár untathatják is az olvasót, e g y ­ részt azért, mert nem mindig tudja követni figyelemmel a költő sziporkázásait, másrészt meg talán azért, mert fölvetődik a probléma: vajon nem lenne-e célravezetőbb egy ki­ csit megszűrni az ilyesfajta kalando­ zásokat? Közben különböző civilizációs rétegek rakódnak egymásra, jól ér­ zékeltetvén, hogy mennyi változá­ son megy át a világ, s benne termé­ szetesen az irodalom és a művészet. Minderre valószínűleg az Ezredvégi sorok a könyvről című, Vörösmarty Mihály költészetének motívumaira írott vers a legkézenfekvőbb példa. A Finnegan halálát készíti elő a ti­ zenkilencedik századi költőelőd szövegszilánkjainak megidézésével: ■a 815 „Rongyból lett a könyv, de már rongy se lesz / belőle, elnyeli nyomtalanul / földünk, e roppant emésztőgödör.” A nemzetet e ls ü l­ lyesztő hatalmas sír helyett puszta emésztőgödörré jelenül át a pusz­ tulás jelképe, s hasonlóképpen pusztul a szó és a költészet is. Min­ damellett teljesen igaz Tőzsér Ár­ pád vallomása, miszerint a kötet egyik fő témája „az örök visszatérés mítosza”, és ez valóban a kötetcímadó hosszúversben, a könyv lezárásában látszik meg a legjobban. A korábban már említett Joyce-hős „föltámasztása” mindezt szimboli­ zálja ebben a kissé „rakoncátlan”, az avantgarde hatásaitól sem mentes költeményben. S persze itt is ven­ dégszövegek, más költőktől átvett kifejezések és sorok teszik még gazdagabbá a mű egészét, s tovább erősítvén a többféle értelmezés lehetőségét. Tőzsér Árpád-Finnegan harangja tehát a szerzői szándék szerint már nem másokért szól, mint Heming­ way híres regényében. Önmagáért, mint „a vers a huszonegyedik szá­ zad elején”. Az sem lenne azonban baj, ha a költészeten kívül rekedtek is meghallanák kongását... (Kalhgranjy Pozsony, 2001.) �A 2001. évi Madách-pályázat nyertesei I. díj: Rózsafalvi Zsuzsanna (Budapest) II. díj: Puntigám József (Losonc) III. díj: Kovács Erzsébet (Salgótarján) A zsűri dicséretben részesítette Király Gábort (Salgótarján) és Mayer Erzsébetet (Budapest). A 2001. évi Mikszáth irodalmi pályázat díjazottai I. díj: Kriskó Apollónia (Budapest) —Adám Tamás (Balassagyarmat) II. díj: Szegedi Szabó Béla (Budapest^) - Pintér Lajos (Kecskemét) III. díj: Lackfi János (Zsámbék) - T. Ágoston László (Budapest) Salgótarján különdíját kapta: Handó Péter (Sóshartyán) Balassagyarmat különdíjában részesült: Andor Csaba (Budapest) Dicséretet négy pályázónak ítélt meg a zsűri: Romhányi Gyulának (Balassagyarmat) Szappanos Gábornak (Budapest) Lukáts Jánosnak (Budapest) Tóth Franciskának (Budapest) A nyerteseknek és minden pályázónak gratulálunk! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/8b4e893d42861da3e0e2b387944ba1af.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Praznovszky Mihály Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2001 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2001. Karácsony Type The nature or genre of the resource folyóirat 2001 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/10a79ce8163a3e622961bd5881268798.pdf 5ed32ba1ccabeecb03e94a8d210a6906 PDF Text Text ��palócföld Tartalom Mizser Attila versei Béki István verse Sebestyén Mihály novellája Nyilas Attila versei 3 5 6 15 VALÓSÁGUNK Erdős István: Merre forog a cigánykér ék? (tanulmány) Balás Róbert: Helyi kis drogfolyam (riport) Sulyok László: Szellemi restség - vagy amit akartok (vitaválasz) 18 25 38 SEREGSZÁMLA Dukay Nagy Ádám interjúja Kovács Bodor Sándorra/ Baráthi Ottó interjúja Lonsták Lászlóvá/ és Gressai Sándorra/ 41 50 HAGYOMÁNY Solymár József: Palócok a Mátra alatt (memoár) Vasvári Zoltán: Emlék, emlék, miért kísérsz? (tanulmány) Takács György: Csángó ráolvasok (tanulmány) 67 76 83 �Palócföld 2000/2 Mizser Attila bizonytalan távozóknak az út már volt és azt amit egyszer álmodban bóklásztál be a helyét most szemeddel szántod át és nehéz bús lógó zsebbel ugyanott fekszel vállad leesve a zakószabás nem ismerős forma régi-rajtad a bélés bolyhos mellénye nyamvadt ám jó fantáziával van hatás ha úgy akarod hogy így képzeljem akkor visszahívlak este - rendben? mondom majd színlelve hidd el becsszó történet ez a tulajdon részed ugyan egyszerű bagatell múló de alapjában mégis a véged 3 �Palócföld 2000/2 Egy nívótlan szonett a nívós Anikónak Nem kell már túl sok se túl kevés egy hamisítatlan ékszerész aki tudja hol feszül ha a foglaltakba brill kerül ennyi kell pont aki érti még a kekec razzia semmiség ha munkál a mély ott legbeliil nem térkép lesz ahol elterül a táj hatálya majd véget ér csak a hólyag feltör tyúkszemünk stigmázza azt mi még meg se szűnt mint séma a sétán visszatér és ennyi marad az annyiból hülye vég és döccen Anni-kó p.s. ó hogy utálok szonettet írni tizennégy sor és száznegyven szótag minden bizonnyal pont ennyi fórt ad ha hagyod majd a formára bízni bazi nagy szíved (írjuk melónak) úgyis príma és rögtön egy sornyi vagy legyen kettő még dauerolni sem kell és felesleges a sósav kávét ide állni hintaszékben röhögni csak a rímeltetésen hogy mennyire unom ezt a strófát megannyi szonett sok süket szót ád meg más versek na meg a prózák de az utolsó sort most kivégzem 4 �Palócföld 2000/2 Béki István Frontjelentés Valamit titkolnak előlem. Köröttem a városban szétdobált káromkodások hevernek* Számban szárad a megtanult szó s baloldalt, szívtájékon, háborúsdit játszik a kölyökisten. Feszültség, s a földobott érmének festett arca. 5 �Palócföld 2000/2 Sebestyén Mihály Nagybátyám utazása Atlantiszba Amikor leültem, még nem tudtam, miről fogok írni, ugyanis semmi se köt az íráshoz, nincs közöm ahhoz, amiről az iskolában azt mondták, hogy fiacskám ez maga a vegytiszta, tömény és nagy adagokban mérgező irodalom. Ugyanis az órák során ilyenekre is figyel­ meztette tanítványait az irodalom bajnoka, Bajna Ernő tanár úr, márpedig öt illett komolyan venni. Szóval itt ülök a fehér papírlap előtt, nincs mivel telefirkálni, szégyelli az ember az ap­ rómarhákat felhajtani rá, különben sem vagyok hajdú, csordás, csobán, pásztor, lelki különö­ sen nem leszek, a mi családunk köztudomásúan és hírhedten ateista, kivéve a nagybátyámat, aki valamilyen oknál fogva beszélgető viszonyban van az istennel, csak fekszik az ágyon felöltözve délután, be van takarózva állig, nyitva van a szeme, szerintem már tökéletesen tud tájékozódni a plafon foltjai és repedései között, lehetnek kedvenc útjai, utazásai, kalandok és emlékek között navigál. Nem szabad megzavarni, mondja apám, most éppen gondolkodik, olvasgat a gondolatai között, de én bizonyosra veszem, hogy istennel társalog, noha nem is mozog az ajka, de Bajna tanár úr mondta, és neki igazán hihetünk, hogy az ember képes némán fejben lejátszani óriási drámákat, akár egész hadseregek csaphatnak össze benne egy sík virtuális térben. Nekem pedig nincs kedvem felhajszolni, betűkön át mondatokba szedni, szavakká rán­ colni a valóságot vagy annak képzelt változatát. Legszívesebben kimennék pisilni, de a hú­ gom beszállásolta magát a fürdőszobába, reménytelen küzdelem, félig teszi be az ajtót, meg­ őrjít ezekkel az olasz délamerikás külvárosi tempókkal, ezekkel a neorealista színi előadá­ sokkal, amikor hallom hogyan csorrant, aztán zizegnek a könyv lapjai, hatalmas könyvtár van odabenn, már sikerült bevinni egy polcocskát, amelyen a bélmüködés függvényében sorakoznak a különb-különb műfajok, könnyűek és vidorak, mellettük nehéz, súlyos sors­ problémákat görgető írásművek, vagyonleltárak és tenisztankönyvek, a seremetyevói repü­ lőtér cirill betűs prospektusa, nálunk még/már senki sem tanul oroszul, a szláv betűk nyitjára magamtól jöttem rá, volt itthon egy vidéki rádióállomásnak elegendő régi gramofonlemez, mozartok és Csajkovszkijok és debussyk meg bachok, ezeket imádta a nagyapám, aki azelőtt vándorolt ki Németországba, hogy én felcsimpaszkodhattam volna a térdére, nem is így igaz, 6 �Palócföld 2000/2 nem vándorolt ki, hanem kintmaradt az endékában, berlinben, aztán valahonnan szerzett egy havert, az öregnek mindig voltak, minden lehetetlen helyen akadtak haverei, akik rejtélyes módon le voltak kötelezve a vén kalandornak, ezek lógatták át a falon, tavakon, alagúton, lezárt u-bahn vonalon kúszott keresztül, soha nem volt idő tisztázni a körülményeket, az agg faljáró ebben a tekintetben roppant szűkszavúnak mutatkozott; én megtanítottam a húgomat azokra a formás táncosnő alakú betűkre, ö pedig hálából kizárt a fürdőszobából, ahová ter­ mészetesen, a lemezjátszó is be van szerelve, a gramofonlemezekböl úgy válogat - szintén hangulataihoz idomítva mint egy valóságos lemezlovas, mint petöfi kendermagos tyúkja. Talán mondanom sem kéne, hogy a reptéri tájékoztatót a gondolkodó nagybátyám hozta, amikor egyszer még Moszkvába is elutazott egy gondolat, ötlet megsejtés nyomába, tudniil­ lik azt vette a fejébe, hogy megnézi magának a lubjanka börtönt, ha lehet belülről is, azt meg igazán nem is illenék külön jeleznem, hogy egy kijev-moszkva-leningrád szervezett diákcso­ porttal jutott el minden oroszok fővárosába, megkísérelte a lehetetlent, elszakadt a csoport­ tól, amikor azok a GUM-ba vagy CUM-ba vásárolni indultak, felült egy autóbuszra, majd leszállt három megállóval később, ugyanis megpillantott az ablakból egy csomó autót egy­ másba gabalyodva. kiválasztott egy araszolót és megállította, bemondta oroszul az úti célt, a férfi, úgy értem az orosz taxi kalmük, tatár, cseremisz vezetője nézte, nézte egy darabig utasát, azután intett neki, hogy menjen a francba, ne provokálja öt, u menya jeszt famílija, kiabálta utána, ha nagybátyám egyáltalán pontosan idézte a szavait, nem tudom, sok évvel ezután mesélte el családunknak, amikor éppen nem gondolkodott az ágyon ruhástól. Nem­ zetközi mozdulattal adta tudtára, hogy nem normális a rokonom, ilyesmit kérni moszkvában egy külföldinek, pláne ha egyedül van és nem is beszél szovjetül, egyszerűen őrültség, meg azt is éreztette, hogy nagybátyám tuti, hogy mesüge, jobb esetben beépített azsant provokátor, hiszen a nyakában nem egy szmena márkájú fényképezőgép csapdosta kezdődő pocakját, hanem egy régi rolleyflex, ráadásul a hülye a lubjankára akar menni, na nem, ő aztán nem eszi meg ingyen a kefét, kihessentette az idegent a kocsiból. Kíváncsi rokonom ott állt egy téren, olyan szibériai hómezők nagyságú téren, el sem tudta olvasni a tér nevét, fo­ galma sem volt, hogy hol áll éppen, azért váltott buszról taxira, hogy esetleges követői nyo­ mát veszítsék, amíg a nyelvrokonnal társalkodón megoldódott a közlekedési bonyodalom, az autók eltűntek, besötétedett, feltámadt a szél, nagybátyám úgy gondolta, hogy a moszkva folyó felöl, ezért elindult a széllel szembe, mindig ilyen volt, szeretett a széllel szembe, ugyan mit veszíthetek, legfennebb a láncaimat, idézett ő is egy korszakjelző közhelyt, ami­ kor lefékezett mellette egy fekete autó, az én apai nagybátyám, apám öccse, megérezte, hogy állami autó, szóval nem közönséges luxusautó, intettek neki, hogy szálljon be, nem volt tanácsos ellenszegülni, a tekintet nem hívogató, hanem parancsoló volt, egy nő fegyelmezte magát benn a hátsó ülésen, aki meglehetősen jól beszélt gallul, ez össze is vágott nagybá­ tyám elképzeléseivel, hiszen tolsztojnál is az arisztokrácia folyton franciául társalog, lev nyikolajevics tehát nem tévedett, annál inkább a kelet-európai gondolkodó, a mondjukmagyar, ha azt hitte, hogy szolgálatába állott a hölgy, akiről azért valahogy azonnal lerítt, hogy egyenruhában a legcsinosabb, valamiért az áll legjobban rajta, abban válik felszaba­ dulttá, ami mást megbéklyóz, ez is a célja az afféle egyenruháknak, nos apám öccse csaló­ dott, ha azt hitte, hogy legott elviszik a kijelölt úti célhoz, rámutatnak, ujjúkkal fenyegetően Tgyelmeztetik, hagyjon fel a történelem magánérdekü feszegetésével, csatlakozzon a kirán- 7 �Palócföld 2000/2 dúló csoporthoz, amazokkal vonuljon az ermitázsba. Vagyis kolostorba. Hát ezért volt nagy­ bátyám istenhívő. Ezzel szemben pacifista rokonságom abban a pillanatban már ott feszen­ gett a fekete volga hátsó ülésén, és a hölgy azt mondta neki, hogy uram, kövessen. Nem a lubjankához mentek, ilyen csodákra még az inturiszt sem képes, nem is az inturiszt alkalma­ zottja volt a hölgy, hanem a titokvédelmi hatóságé, és bevitték egy őrsre, odaát az egykori világhatalomban biztosan nem így hívják, de hát ennek most semmi jelentősége sem volt, ugyanis megtiltották neki franciául, hogy beszéljen az egész ügyről, és Benci bátyám tényleg állta is az adott szavát, franciául a moszkvai kalandról soha nem is beszélt idegenek és honi­ ak előtt, bevitték a szekcióra, ahol felvették férfi hozzátartozóm adatait három nemzedékig visszamenően, kikérdezték terveiről. Nem volt hülye, tagadásnak, hammukázásnak nem is lett volna semmi értelme, hanem azért nem vallotta meg, honnan származott az ötlet, ki adta, hol olvasta, miként jutott az eszébe középkelet-európában a valamikori magyarországon (ma nem), hogy felkeresse wallenberg és gróf bethlen istván egykori miniszterelnök börtönét, ugyanis felmenőink az utóbbi űr és elődei szolgálatában állottak a mezősámsondi kastélyban még az osztrák-magyar monarchia elcsitult korszakában, illetve a svéd gróf megmentette nagyapám húgának férjét Budapesten egy rémes világháború utolsó hónapjaiban, de ez nem is része a történetnek, hanem csak azt hajtogatta, hogy kíváncsi volt, mintha készült volna erre a találkozásra, oroszul is hozzáfűzte já bül ljudopütnüj, ezen egy darabig, talán még most is nevetnek, tanítgatták, hogy nem bül, hanem jóval hegyesebben kell ejteni, tartottak neki egy kis nyelvleckét, helyesen: menyó eto inírigovalo, jó hogy nem sütögették tüzes vassal, nem kergették végig izzó parázson, vagy nem alkalmaztak vízpróbát, azért mégiscsak humanisták (gumanyiszt), végeredményben össze sem mérhetők torquemadaval vagy más inkvizitorral, és ő még csak a szándék szilijéről nyújtogatta a nyakát, de a lába alatt tátongó szakadék miatt onnan sehova sem eredhetett volna tovább. Az a kalmük vagy tatár férfi jelentett fel, erre mérget vehetsz, mondta ilyenkor Apám, de nagybátyám felháborodott, hogyan gondolhatsz ilyet, Pistám, az a taxisofőr mégiscsak rokonunk, neki is látnia kellett, hogy mondjuk - magyar vagyok, létezik valami, ami a volga mentiséget a géneken és száza­ dokon át is a felszínre hajtja; ne marhulj, torkollotta le az Apám, aki, mint jeleztem, iszonytatóan racionalista, felvilágosult szabadgondolkodó, nem foglya az istenhitnek, és nem hisz az ilyen genetikus kötődésekben, meg abban sem, hogy kétezer esztendő után is a biológiai örökségállományunk nagyjában-egészében kikezdhetetlen, el nem keveredett más génraktári készletekkel. Megkérdeztem egyszer Bajna tanár urat, aki azt válaszolta, hogy korábban ő is ilyen ma­ gabiztosra keményítette volna ki önérzete gallérját, mint az Apám, de ma már egyáltalán nem tartja lehetetlennek, hogy mi a génjeinkbe belekódolva hordozzuk történelmi sorsunkat, amit lehet küldetéstudatnak, lehet balfaszságnak vagy sajátos túlélési technikának felfogni, mindig attól függ, hogy melyik oldalról közelítjük meg a kérdést, mit akarunk előtérbe he­ lyezni, hová tesszük az olyan dolgokat, mint az ötfokú zene, meg a fűszeres ételek szeretete, a lóval való különös kapcsolatunk és azt, hogy tőlünk úgy mennek el a jövendő nobel díja­ sok, hogy azért mindvégig lélekben közöttünk maradnak, hiába amerika és los alamos sivatagnyi aranyhomokja. Nagybátyám viszont megingathatatlan, holott a nagy gondolkodók szeretnek kételyeket támasztani önmagukban, a környezetükben, anélkül, hogy a környezet tisztában lenne azzal, 8 �Palócföld 2000/2 hogy ő most a kételyek tengerárján ide-oda sodródik nagybátyám eszméletében, fejében; szeretnek kételyt támasztani híveikben, hallgatóságukban, a lábuk előtt kuporgok szívében és epéjében, büntetlenül tehetik, hiszen ezekén a kételyültető mondatokért, töredékekért kapnak engedélyt, címeket az egyetemektől, filozófiai iskoláktól, descartestől vagy az arisztotelész nevű utolérhetetlen görög mutatványostól, úgy építik fel a kétely kastélyát, mintha maguk valaha is kiléphetnének onnan és felszólíthatnák az összegyülteket kedves barátaim, népeim sikerült a kételyt feloldani, habemus néhány érvényes és használható vála­ szunk. Ha nem vagy szélhámos, soha azokra a kérdésekre nem válaszolhatsz, műanyag mor­ zsákat szórsz kopogós télben igazi didergő cinkék elé, de jól érzed magadat a bizonytalan­ ságban, jobban mint a bizonyosság vályogfalai között, ugyanis míg a bizonyosság állapotá­ ban heversz, folyton attól kell rettegned, ha elég őszinte vagy önmagadhoz, ha a következő mozzanat is felsejlik előtted, attól kell félned, hogy a vályogházadat egy szellő is porig rom­ bolhatja, míg a kétely sátrának falát legfeljebb behorpasztja, felfújja, megrezzenti az el nem érhető bizonyosság napi illúziója, valami apróbb lehetőség, a kétely vásznán feldereng egy kis haladék imbolygó gyertyalángja... Innentől kezdve rendszerint belealudtam a nagybátyám magyarázatába, holott nem is nekem, hanem önmagának idézte ezeket az ősrégi dolgokat, valószínűleg ezek jutottak az eszébe ebéd után, amikor ruhástól feküdt az ágyon, teljesen el tudott lazulni, előbb a lábujjaira összpontosított, a lábujjai úgy érezte, hogy elerőtlenednek, kifut belőlük a görcsös haladni akarás, tánc, menekülés, az oldalsasszé, a nagy gól vágya, vagy a diadalmas betoppanás mozdulata, aztán az akarat a lábikrákon át felszáll a combba, az ember húsa felpuhul, porhanyós lesz, mintha csak szétdolgoznák könnyed öklök, ahogyan a kolbásztölteléket simítja-püfföli nagynéném a piros családközi dagasztótálban, belesuhan az ágyékodba a semmit akarás, nem kell vágyakoznod egy darabig az elérhetetlen és buta nőkre, a megkaphatóan szép és intelligens tanársegédecskékre, akiknek nagybátyám segít a disszertációjuk megírásában, gyakran az éjszaka közepén hívnak fel bennünket, mi már teljesen meg vagyunk szokva, hogy a nők éjszaka írják meg a doktorijukat, az elsődlegest, a közepeset vagy a piédzsdit, a bácsikám kételyeitől úgy felvillanyozódnak, mint galvani bé­ kacombjai, fecsegnek legalább egy félórát, elmesélik a gyermekkorukat és a freudi elfojtás által leigázott vágyaik maradékából libidó-istállót építenek. A további lazítás végül is eléri a hajtövet, a fejbőrt, az ember agyáról szétszóródnak a hangyák, kiürül a koponya termeszpa­ lotája, szabad vagy legalább tíz percig. Nem szoktam kikönyökölni az ablakba, nem tartom erkölcsösnek, miként a reggeli tévé­ zést sem. így örököltem, szokás, életviteli szabály, erősebben fogalmaznék - a törvény - jörr velem a szülői házból, ahonnan még nem szakadtam ki teljesen, de rövidesen el fogok pá­ lyázni, ugyanis így kívánja az illem, fölöttébb vonzó a kinyíló szabadulás széles tenyérbör­ töne, azt teszem, amit a korábbi nemzedékek, néhány évre el kell hagyni a szülői támasz­ pontot, vállalnunk kell a kilövést, a földkörüli pályát, a keringést, csavarogni fogok Auszt­ ráliában és hajópincér is lehetek, ha csak egy kicsit is repesztek, a karíb-tengeren, rengeteg lehetőség és ellehetetlenülés vár reám, egyetemre egyelőre nem is gondolok, majd később, amikor már tudom, hogy hangya vagy tücsök kívánok lenni, mindkettő kétségtelen előnyök­ kel és legalább ugyanannyi hátránnyal kecsegtet, p. o. tücsökként iszonyatosan zseninek kell lenned, tévedni életveszélyes, hangyaként pedig vállalni kell a népszerűtlenséggel járó idő­ faktort (a hajszát és a holtidők kiküszöbölésének legellenszenvesebb módját is), a hátrányok 9 �Palócföld 2000/2 megélését, a csatomalétet és a felhőkarcoló magány szédületét, a diadalívet ugyanis nem hangyaboly fölé szokták emelni. Valójában mindezt csak azért említettem némi részletező hajlammal, amolyan bevezetésként, mert tegnap rátévedtünk a nagybátyám életútjára (mi ez a királyi többes, majdnem-magyarjaim?!!) és adósotok maradtam annak elbeszélésével, mi történt a felfedezőúton járó atyafiságommal a szovjetunióban. Amint kiszámítottam, nagy­ bátyám azokban az években fejezte be a középiskolát, és bejutott az akkor még csak egy bés kolozsvári egyetemre, földrajz-történelem karon járkált fel és alá, sóhajtozva cigarettázott a marianum folyosóin, hánykolódott az osztálytermek között, a húgom ugyanott lesz majd valami idegen nyelvből szakos tanár, ma még, ha megengedsz nyájas olvasó egy ócska vic­ cet, csak erőszakos, soha nem ereszt be idejében a fürdőszobába, dehogy akarok én lesel­ kedni, brahmsot hallgat, a sercegés meglepő módon kihalt a gramofonlemezekről, ki tudja, könnyen megtörténhetik, hogy óriási felfedezés küszöbén állunk, még senki sem foglalta írásba, de ha megtesszük, a legnagyobb cégeket is eláraszthatjuk felfedezésünkkel: a nyilvá­ nos illemhelyek légköre óvja a régi bakelitlemezek állagát, és akkor minden párizsi és lon­ doni közbudiban a régi lemezek újra divatba fognak kerülni, a CD-gyártók monopóliuma megtöretik, mert a székrekedés a cédéseknek, ám a szapora hasmenés a hagyományos le­ mezkészítőknek kedvez majd. A szekción becsukták egy kisebb szobába, ahol az ablakokon rács is található, benn volt egy szék, egy mosdótál és rengeteg felirat a falon. Részben a hivatalos közegektől szárma­ zott, ezt onnan lehetett tudni, hogy szép rendesen voltak feltüzve a fehér betűs szavak a piros vászonalapra, és alá volt írva, kitől származik az illető idézet, például makarenkó, Vlagyimir iljics lenin vagy Sztálin, elfelejtették lecserélni, holott volt már vagy húsz is a kongresszu­ sokból, mert fő az éberség elvtársak, és soha nem lehet tudni, mi következik a múltban és a jövőben, csak a jelen elszálló napjai a biztosak, corpe diem, amint azt Bajna tanár úr mondta nekünk, amikor látta, hogy szerteszét szunyókálunk a napon és nem olvasunk valami jó könyvet, ez a mi Bajnánk amolyan szorongásos típus, teljesítményorientált hangya, folyton azt hiszi, hogy el fogják taposni, holott ő már tényleg el van taposva, ha ekkora tudással itt ragadt a mi iskolánkban, és nem tudja, holnap is taníthat még, vagy mennie kell egy még ennél is rohadtabb suliba, vagy helyettesítésért kell előszobáznia a tanfelügyelőségen imelda vaszileszku (volt) elvtársnál, akinek a lakásába - ha el akarsz érni akármilyen kis előnyt is úgy juthatsz be, hogy erőteljes lábmozdulattal kirúgod az ajtót, ugyanis a két kezed tele van vacak kis figyelmességgel, legkevesebb valami jévécé vacakkal, de ez itt nem a reklám he­ lye, azért csak azt mondom, hogy a moszkvai falon volt egy hosszabb idézet, amiről nagy­ bátyám úgy gondolta, hogy az a szovjet bétékából való, akkor még a sztálini volt érvényben, na egyszóval ezek voltak a szabályos kiírások, amikhez idehaza is hozzá lehetett szokni, annak, aki azokban az években járt (társadalmi, kor-) osztályokba, főosztályokba, hivatalok­ ba, börtönökbe és a szabaduló irodákból jött ki, olyan sebesen, ahogyan lába bírta, nehogy meggondolják magukat a fiúbácsik, vagy azt mondják, párdon, párdon, excellentissime ac reverendissime, tévedés, tessék még visszafáradni kétévre, egy másik bencinek jött meg a szabaduló levele, a bűnbocsátó cédulája. A többi felirat is oroszul volt elképzelve és végre­ hajtva, hiszen a szovjet emberek mindenütt ott vannak, ahol a veszélyek nagyok, hol az élet (zsüny) a legforróbban harsog és utat követel magának a fejlődés, tanulta apám öccse, ekkor kezdett el az orosz betűkkel ismerkedni, a táncosnék ezen a hátsó szobán át léptek be a csa- 10 �Palócföld 2000/2 Iád életébe, meg aztán a lemezek iszonyatosan olcsók voltak, mindenki aki csak egy kicsit is adott magára, aki értelmiséginek érezte magát, akinek ezt kellett beírnia a személyi lapjára, az orosz szünfónikusokat és a Csárkáskirálynőt hozta haza a bőröndjében a szuból, eme cselekedetével tett eleget internacionalista kötelezettséginek, nagybátyám is azt mondta magában, ha még egyszer kijöhet ebből a cellából, mert határozottan fogolynak érezte ma­ gát, holott nem volt ellene letartóztatási parancs, legalábbis senki nem mutatott föl semmi­ lyen hivatalos iratot, ukázt, zapiszkát, ö is vásárol majd egy lemezjátszót és néhány lemezt, mert nem volt haragtartó és csak a szépre akar egyszer majd emlékezni. Keresgélt a falon, a lendületesebben kiírt üzeneteket vette közelebbről szemügyre, melyek mélységükben (való­ színűleg patinásabb frissességükben) egy jóval mélyebben fekvő fehér réteget sértettek, így a beszűrődő fényben, mely a cella rácsajtaján át türemkedett be, könnyebben kibetüzhetőkké váltak, amolyan szívélyes üdvözletek voltak, nefelejcsek, memento vitae ac móri, vendég­ könyv, falra vésett iktatókönyv, a számokat (és az éveket) másutt osztották, egészen jól el­ szórakozott, egyedül volt az elkülönítőben, senki sem zavarta, odakintről monoton alapzaj töltötte be a szűkülő teret, néha csörgött a telefon, valahol egy távolabbi folyosón ajtók vá­ gódtak be és nyíltak joviális csikordulással, csizma is dobbant tompán, de ezek csak súrolták a dobhártya idegvégződéseit, nem láthatta a jelenségek kiváltóit gondolkodó nagybátyám, aki akkor húsz vagy hány éves lehetett, és amint ott olvasgatott, felfedezett egy ismerős nevet latin betűkkel írva, és arra gondolt, hogy élményeiből naplót készít, el fogja mesélni apámnak, aki akkor már dolgozott egy megjegyezhetetlen rövidítésnél, amelynek feladata volt az ócskapapírt összegyűjteni, kiválogatni, és az arra érdemeset átadni az állami levéltár­ nak, a többit a könyvtárnak vagy a hulladékgyűjtőnek, soha nem volt szabad elmondania, mit tartalmaztak a papírhegyek, amiket átválogatott tizenkét másik emberrel együtt, amazok mind beszéltek három-négy idegen nyelvet, valaha sokat jártak külföldre, aztán túlestek volt valamilyen fegyintézetben a növendéki állapoton, ebben-abban, csupa fölösleges és a vitt, misztikus tudományban már doktori kalapot viseltek, apám volt a legfiatalabb közöttük, neki nem járt ki a doktori cím, őt csak kandidátus úrnak szólították, és semmit sem volt ajánlatos haza hozniuk, testi motozás is volt a munkaidő végeztével, rendes budipapírt osztottak szét közöttük, a kiselejtezésre ítélt anyagot szigorúan tilos volt bevonni a metabolizmus holdud­ varába, ennek dacára mindenkinek volt egy rejtett kicsiny könyvtára valamelyik sarokban, amit nem fésültek át a felügyelettel megbízott korábbi vasmunkások és szegényparasztok, ugyanis utálták a papírnak még a bűzét is, dohos szagától köhögő-görcsöt kaptak, folyton rájuk parancsoltak, hogy nyissák ki az ablakot, szellőztetni, doktor urak, mert tüdővész lesz a vége, ezek a kis könyvtárak pedig észrevétlenül gyarapodtak, folytonos művészi takarás­ ban voltak, ha valaki kihalt, a rangidős osztotta szét az igények sorrendjében a műveket, vitának helye nem volt a tulajdonjog fölött, mindennap valaki olvashatott a nyolc-kilenc órás munkaidő alatt, átlagban mindenkire kétszer került sor egy hónap körforgásában, észben kellett tartani az olvasottakat, aztán otthon lejegyezni, gondosan tárolni, nem hivalkodni a tanultakkal, készülni arra, hogy egyszer egyetemen kell előadni a tárgyat, vagy továbbmon­ dani gyermekeiknek, ők semmit sem hallottak ray bradbury zseniális fahrenheitjairól, ma­ guktól tölték ki a kiasakadémát a csipetke utcában, és munka közben, ha az egykori vaspa­ rasztok és szegénymunkások nem voltak hallóközelben, az olvasottakhoz kritikai megjegy­ zéseket kellett fűzni, elvárták, hogy kommentárokkal fűszerezd, vártak tőled, tőled, tőle 11 �Palócföld 2000/2 valamilyen teljesítményt. Rohadtul pragmatikusak voltak. A vitatkozás tudományát gyako­ rolták egyetemi módszerek szerint, nyelveket és eszméket csereberéltek, egy-egy igetöért bemerészkedtek a kézikönyvtámak nevezett legsötétebb pucikba, ott az ellobbanó gyufaszál mellett kellett kikeresni a kérdéses verbumot, a gyorsaság kifejezetten előny volt és megta­ nította a fiatalokat a kutatási idők helyes használatára. Nagybátyám nagyon meglepődött a fali írás ki tudja hányadik szaván, ugyanis dagmar hermakora professzor nevét vélte kiolvasni, akinek az egyetemi könyvtárból kikölcsönöz­ hették egy munkáját, az értelmiség árulásáról, a gyáva megtiltásról a felelősségvállalás hiá­ nyáról, a konformizmus diadalát öklözte oldalba a derék szerző ám semmitmondó címe miatt nem került a zárolt anyagok közé, bebizonyosodott, hogy az éberség olykor a másik, a ha­ talom nélküli oldalon élesebb, hiszen a cím csak annyit mondott ritmuszavarok vagy valami hasonló kardiológiai műszóval volt leplezve, mintha dagmar hermakora tudta volna, hogy olvasmányként rejtőznie kell, és a hölgy- vagy férfielvtárs, aki etózta, más szavakkal a tu­ dományok egyetemes szívgyógyászat osztályára küldte dagmar hermakorát Bécsből könyvé­ vel együtt, nagybátyám pedig a betűrendes központi katalógusban lelte föl, ahová beenged­ ték kiváló jegyeinek köszönhetően g(elber) e(mest) professzor közbenjárására. Azért is felhívta magára figyelmet ama név, mert kilógott a sorból, amint azt egy nonkon­ formista értelmiségitől el is várja az ember, ha húsz éves és isteníti az ész hatalmát a testi erővel szemben, nagybátyám ugyanis rendszerint fel volt mentve a torna órák rémségei alól, szívgyengeségére való különös tekintettel nem is volt ördöngösség, nem különleges kapcso­ latrendszer gyümölcse elérni ezt az orvosi mükegyelmet, annak ellenére kitünően úszott elhagyatott halastavakban és imádott hegyet mászni, ahol az ember alig találkozott más te­ remtett lénnyel. A fali írás szavai ceruzával voltak felfirkantva a fogda mészívére, ekkora hatalmas írófelület még nem állott hennakora professzor rendelkezésére, ugyanis nem való­ színű, hogy azok közé tartozott volna korábban, akik adolf hitler ellen a bécsi bérházak falára irkáltak: ki a nácikkal, Ausztria a miénk. Bezzeg én megpróbáltam egyszer felírni a szent hillarius nemzeti kollégium melletti buszmegállóban, hogy le a dikivel, persze államnyelven, hogy ne keverjem magamat gyanúba, de csak az első hét betűt sikerült felkarcolnom azon a gyorsan alkonyodó decemberi délutánon, akkor jött a kettős busz, fel kellett szállni, mégis roppant büszke voltam magamra, kellemesen borzongtam, a hőstett el nem mondhatóságának odüsszeuszi árbochoz kötöttsége kínzott, és micsoda siker volt, amikor másnap reggel arra járva, a kettős busz ablakából láttam, hogy az emberek megértették, mi ellen is akartam felemelni a ceruzámat, ugyanis az egész fal buzi-rózsaszínűre volt meszelve, a derék roma háztulajdonosok betojtak attól a le ceuas... kezdetű felszólítástól, a csodával határos módon még az éjszaka rózsaszín festéket szereztek a városbíró utcai közbiztonsági és festékügyi hivataltól, és megvédték a ház elejét. A karcolatok között egy ceruzairat, ezek szerint tehát elfelejtették elszedni a bécsi pro­ fesszor ceruzacsonkját, esetleg mindig hordott egyet kabátja hajtókájába bevarrva, valami­ lyen megmagyarázhatatlan érzelmességből kifolyólag idősebb férfirokonom mindig úgy képzelte, hogy piros vagy égszínkék volt a ceruzacsonk színe, de ennek filológiája eltörpül az örökkévalóság unalma mellett, sokkal fontosabb volt, hogy végre értette egy üzenet nyel­ vét, gót betűs német szöveg volt, ami magyarul annyit tett, hogy »itt voltam 1952 december 7-én, aki látja, adja tovább a hírt «, nagybátyám megjegyezte a bécsi telefonszámot is, én 12 �Palócföld 2000/2 nem, de hát tulajdonképpen csak tíz-tizenöt évvel ezelőtt hívhatta volna föl valaki a család­ ból először azt a bécsi telefonszámot, ki tudja, ki veszi föl a kagylót, talán már a telefon­ számok sem ötjegyüek, mint 1952-ben, aztán most állj oda és magyarázd meg egy rideg wiener schniczlinek, hogy tetszik érteni engem, gnádige frau, én hennakora professzorról hozok hírt, és amaz, a soha nem látott megkérdi, ki az a hogy is mondta uram herr profeszszor, és akkor te ott imbolyogsz bambán a kezedben a kagylóval, szívedben az eltékozolt tantusz fölötti sajnálattal kidekorálva, keresgélsz egy csomó hennakora között a bécsi tele­ fonkönyvekben, és nincs időd a távbeszélő fülkékben eltölteni azt az egy-két napot, amit Bécsre szántál az első európai körutad során, feladhatnál egy kisded történeti közleményt a wiener Zeitungnak, majd csak akad valaki, aki megstilizálja, arról, hogy a nagybátyád látta 1956 októberében moszkvában egy rendőrségi fogdában a harminckilencedik kerületben az -ovszkij proszpekt és az -ovaja utca sarkán a professzor nevét, akkor már négy éve nem meszeltek, nem is volt fontos; az eltelt negyven esztendő alatt ugyanis felkutattad, hermakora professzor 1952-ben az orosz meghívásra, mint afféle haladó nyugati baloldali szimpatizáns a szocializmushoz utazott, rendre fogadták őt a legfontosabb szovjet filozófiai kutatóintéze­ tek, kézről kézre adták, végül elvitték a krímbe üdülni, és napszúrást kapott, rosszul lett, váratlanul meghalt, akkor megnézed még egyszer életrajzi adatainak innenső végét, a földi létezés alóli felmentés időpontját, és meglepődsz, mert azt írja a lexikon, hogy »1953 január 12-én hunyt el«, ami ismerjük el szép teljesítmény még egy krími Napocskától is, amelynek heve januárban megöli a zord telekhez szokott osztrák professzorokat. Nagybátyám akkoriban rengeteg dologtól tartott, sokféle sötét árnyalat jövőkép vázlata suhant át elméjén, a félelem belekapott - ha nem is mutatta ki - szívének kamrájába, a pitva­ rokban udvaroltatott magának, holott egyedül volt a cellában egy éjszakán és egy másik napon keresztül, senki sem akarta kihallgatni, kétszer kapott enni, nem tudom mit, valahogy soha nem volt lényeges a mesélés során, mit ettek a szovjet rendőrségi fogda szállóvendégei, kinek-kinek a képzeletére bízták az asztali csemegézést, nagybátyám a legkevésbé sem gon­ dolt arra, hogy ő vagy hermakora professzor a korán beköszöntő orosz télben napszúrás áldozata lehet. Azt furcsállotta, hogy egy átlagos diákcsoport tagjaként tartózkodott beim a szovjetföld legszebb fővárosában, és senki sem érdeklődött felőle, sem az imsz titkár, sem a csoport biztonsági embere, chisu zoltán-radu, nem tűnt fel senkinek két teljes napon keresztül az ő távolléte, noha adatait már rögzítették, bizonyára eljutott eltévedésének híre a követségre is, mégsem kérték ki, küldötték vissza a csoporthoz. Nagy volt a csend körülötte, nagyon nagy. Ha olykor szavakat hallott, azokból nem sokat értett, végtére is egyetlen egy szót érzékelt idegesebb reszketésüként, folyton azt mondták, hogy vengrija vagy vengrijii, ami bizonyára ragozott alakot takart vagy egyik a hímnemet, a másik a nőnemet jelentette, jelzem, nem tanult (meg) oroszul, fogalma sem volt, mit jelent az a vé betűs ideges izgalmat kiváltó szó, talán valami rendőrségi ügy, bűnözők, egy rosszhírü kerület neve, nem, nagybátyám határo­ zottan csak azt a szót ismerte, hogy rumunyijá, de nem hozta összefüggésbe a vengerkákkal, akikről pedig hallott, hiszen a századelő magyar íróinak tollán többször is megfordult a ki­ fejezés. Mindezek helyett a harmadik napon kora hajnalban feltuszkolták egy hosszú zöld sze­ mélyvonatra, kísérőt adtak melléje, egy morcos legényt, aki egyidős lehetett vele, mégsem 13 �Palócföld 2000/2 akart szóba állni egész úton, csak mikor átléptek valahonnan valahová, hosszabb veszteglés, kerékcsattogtatás, ellenőrzés után és az első állomáson már két nap múlva románul is be­ széltek, súgta oda az a katona angolul, értitek angolul motyogta 1956-ban egy másodosztályú fülkében, akkor már két napja csak keserű gyarló teát ittak és kétszersültet ropogtattak, do­ hos kétszersültet, amit még Vlagyimir iljics rágcsálhatott meg először a szibériai gondolko­ dói edzőtáborban, you arc lucky, there is somé trouble in Hungary, we send you Home, you foolish idiot,ennyit mondott neki, többször nem is szólalt meg, míg le nem szálltak a vonat­ ról, és nagybátyámat egy dzsip várta, bevitték az Áipád-tarján útra, de innen már a történet hazai földön játszódik és mindenki el tudná regélni, legendázni, mi történhetett a nagybá­ tyámmal. Sok nem, mert rövidesen hazajött és két évig nem iratkozhatott vissza az egy bére, aztán megszüntették a filozófia kart, de az ö utolsó évfolyamuk még államvizsgázhatott, attól kezdve lefekszik minden ebéd után az ágyra, ilyenkor nem szabad zavarni, belemerül a pla­ fon térképébe és utazik képzeletben platontól a plafon másik végéig, ahol feldereng atlantisz elsüllyedt partszegélye és kormányzói palotája, a lubjanka, az ideális állam mintája. Földi Péter festménye 14 �Palócföld 2000/2 Nyilas Attila Ima Aki szeretsz, akit szerettem, szeresd őt, akár helyettem. Válla fehéringes, pulcsis fiú. Várta pulóverben, fehér ingben. Várja kórházi pizsamában, csíkosban. Talpig fehérben. Álom-tenger veszteglő hajósa. Vitorlája évek óta bontva rendelj röpítő szeleket e cél-rajt-vonali pontra. Ha van ünnep, neki készült, neki készült, s lekésett. Az örök szertartásra végül engedd, engedd be, kérlek. Hogy megtalálja fény-szavait a ráboruló, poklos éjben, tanítvány köszörüli torkát tiszta, tiszta feketében: aki szeretsz, akit szerettem, szeresd őt, akár helyettem. 15 �Palócföld 2000/2 Májusi eső Májusi eső aranyat ér. Eljegyzésünk nem volt, de jegyesek vagyunk. Mosógépet veszünk, éttermet foglalunk. Anyám nincs jobban, az esőnek örül. A bikák után most az ikrek ünnepelnek. Vannak, akik kibékülnek, vannak, akik összevesznek, aztán újra kibékülnek. Csak mi vagyunk boldogok. 16 �Palóqföld 2000/2 r Attördelt szövegrész „Valamikor gyönyörű angyal volt az ördög. Isten őt is gazdagnak és hatalmasnak teremtette, sőt nagyon bölcsnek is. Ő azonban nem akart engedelmeskedni Istennek. Ő maga akart lenni az Isten. Ezért elkergette Isten maga mellől az ördögöt. Ettől fogva nagyon gyűlölte az ördög az Istent. Elhatározta magában: megrontja, elpusztítja mindazt, amit Isten olyan csodálatos szépnek teremtett. Terve kivitelezéséhez felhasználta a kígyót. Megtanította beszélni.” 17 �Palócföld 2000/2 VALÓSÁGUNK Erdős István Merre forog a cigánykerék? Három évszázada, Thököly, Rákóczi korától kezdődően a cigány-muzsika lehetett volna ér­ ték-alapja, lendítője a modem cigány identitástudat megszületésének, a cigány népcsoport valóságos élethelyzete, esélyei ellenében. Az európai viszonyokhoz igazodó közösségi érzés, összetartozás hajtóerejével közös eredet, történelmi sors számbavételével ki lehetett volna lépni az áldozat-szerepből. Abból a jellemző helyzetből, amelyben háromszáz éven át a cigányság csak tárgya lesz a többségi társadalom jó-rossz karakterformáló kísérleteinek, de sohasem al­ kotó főszereplője. Évszázadokon át mindig csak lefelé forog a cigánykerék, a történet egyre csak rossz, negatív dolgokról szól, a modernizációs esélyek rendre széthullanak. A kuruckor után bosszúból égetik a tárogatókat, hangszereket. A Mária Terézia halálát követő években a gyászolás miatt tiltják be a muzsikálást, később a rendszeresen előforduló éhínség, nyomorúság a hivatkozási alap a cigány-muzsika eltiltásában. Évszázadokon át ez a zene mindig a hivatalos fenyegetettség állapotában van. Bécs, a Helytartó Tanács, a vármegye kiadja a parancsot: ne tessék mulatni, ne tessék muzsikálni! Más kérdés, hogy ezeknek a rendeleteknek soha nem tudtak érvényt szerezni. De a levegőben benne van a tiltás, a törvényi szigor félelemkeltő ria­ dalma. S ha ehhez hozzájárni még a magyar művész-világ, értelmiségi elit egy részének mármár felfoghatatlan ellenszenve, rosszindulata, akkor már szinte biztosra vehető, hogy a cigány­ muzsika hallatlan népszerűsége ellenére, valós művészi értékei ellenére sem válhat a hatékony­ valódi értékalappá a cigány-identitás építkezésében. Verseghy Ferenc nyomorult szimfóniáknak bélyegzi ezt a zenét. Kölcsey, Széchenyi pedig a zene sodró népszerűségétől, a sírva-vigadás körül rikító patópálság tüneteitől riad meg, s kárhoztatja a muzsikus cigányságot, a cigányzené­ re való mulatóst. Persze, mindhiába teszik, mert - ahogyan Szekfu Gyula tárgyilagosan írja épp Kölcsey, Széchenyi ellenében, a cigány zene tömeges népszerűsége, óriási érzelmi hatása a magyar nemzeti érzés alakításában a XIX. század Magyarországán felbecsülhetetlenül nagy erő, érték ... A nagytekintélyű liszt Ferenc ismert tévedése, híres könyvének érvelése, feltűnő cigányrokonszenve csak olajba tűzre: nyugodtan lehet magyarkodni, s mindent, ami nem magyar, sokszoro­ san alábecsülni, akár leírni, kinyomtatni: a tanulatlan cigány aligha képes értékalkotásra ... 18 �Palócföld 2000/2 Ott vagyunk, ahol a part szakad a XIX. század végén is, a XXI. század küszöbén is, a ci­ gánykerék folyvást-folyvást csak lefelé forog. Legföljebb talán annyi a különbség, hogy manapság feltűnő jószándék kinyilvánítás, segíteni akarás bonyolítja a változatlan helyzet megítélését. Az évezred utolsó tíz éve alatt megszokhattuk már, hogy a rendszerváltozás különböző politikai erői hallatlanul fontosnak tartják a cigányság elfogadhatatlanul rossz helyzetének megváltoztatását, de csak luftballon súlyú programok felmutatására, lobogtatására elégsége­ sek a cselekvő energiák. Mindeközben a tömegtájékoztatás rendszeresen újrafogalmazza a rossz közös nevezőt: a cigánykérdés Magyarországon szociális kérdés. Még a felelősen gondolkodó elit értel­ miség is rábólint a szuggerált hiedelemre: valóban így van! Sajnos, a cigány értelmiség vezetői, a cigányszervezetek képviselői is egyetérteni látszanak a felelősséget elkenő kényelmes általánosítással, holott ők jól tudják, messze nem igaz, hogy a cigánykérdés pusztán szociális probléma volna. Mert ha pusztán szociális kérdésről van itt szó, akkor valamelyest még megérthető minden mulasztás, halogatás, hiszen szegény az ország, s a milliós lélekszámhoz közelítő cigány népességen túl még kétmilliónyi nem cigány állam­ polgár is alatta lézeng a szegénységi küszöbnek. Vagyis: lehet türelmet kérni, megértést várni! S ami a XX. századvégi cigányság sajátos élethelyzetét illeti, kétségtelenül a leg­ drámaibb fenyegetések a jövedelmi viszonyok, lakásgondok, közegészségügyi állapotok, az oktatás-nevelés körében jelennek meg, s így együtt ezek nyugodtan besöpörhetők a szociális hátterű feszültségek körébe. S nem kényszerülünk rá a kínos beismerésre: a ci­ gányság széleskörű, bonyolult diszkriminációja áll minden jelentősebb változás, állapotjavítás útjában. S mindezért a felelősségünk is igen széleskörű. A hallgatásunk is igen súlyos bűn! Józseffőherceg cigány nyelvtana, cigány szótára volt az utolsó komoly kísér­ let a múlt század végén. Cselekedjen valamit a többségi társadalom annak érdekében, hogy a cigányság saját identitását megőrizve, anyanyelvét, kultúráját, művészetét gazda­ gítva legyen teljes jogú polgára a modern Magyarországnak. Több mint egy évszázad telt el azóta, s nem csak, hogy nem sikerült megőrizni a cigány nyelv hadállásait, de olyan zavaros nyelvállapotot sikerült konzerválni, amelyben cigányul se, de jószerivel magyar anyanyelvén sem beszél rendesen sok-sok tízezer cigánycsalád gyermeke, és úgy kerül be a nem éppen jó indulatáról híres iskolarendszerbe, hogy csak minimális szintű kommuni­ kációra képes jelentős anyanyelvi hátrányai miatt. De ahogy a nyelvi, anyanyelvi kultúra terén, ugyanúgy a nemzeti történelem, művelő­ déstörténet problémakezelése terén sincs helyén manapság a cigánykérdés, sőt a jellegzetes kelet-európai féldemokráciák, látszat-mechanizmusok szervezetében a cigányság számára még látszatok is alig-alig léteznek: nincs parlamenti képviselet, erőtlenek a létrehozott ci­ gány önkormányzatok, s egyáltalán nem látszik, mikor valósul meg az alkotmány ígérete, a törvény előtti egyenlőség. Ráadásul, a többségi társadalom minimum százötven esztendeje, tudatosan bagatellizálja el azokat a kétségtelen értékeket a cigányság saját teljesítményéből, amelyekre a felsorolt negatív tények, rossz folyamatok ellenében valamiféle reményt, szellemiséget még építeni lehetne. A múlt, jelen, közeljövő mérlegén így a cigányság mai drámai szociális helyzete, a hátrányok sokasága, együttes egyidejű jelenléte csak következménye annak, hogy különböző 19 �Palócföld 2000/2 ok, okozati háttérrel, de lényegében folyamatosan másod, harmadrendű állampolgárként kezeltük a cigány népességet. A kétezredik év derekán itt lenne az ideje felébredni: csengettek, valahonnan Brüsszel felől, itt az ideje a gyökeres változtatásoknak! Ahhoz viszont őszinte önvizsgálat kéne, komoly elhatározás kéne! Kinek-kinek a maga területén. Természetesen sem a jogalkotás, a demokratizálódás, sem a kulturális, oktatási, egészségügyi gondok terén nem létezhet varázsütésre-varázsszóra való változás, de körültekintő, sokrétű munkával meg lehetne kezdeni pozitív folyamatok érdemi megalapozását. A jó szándékú magyar szakértelmiségnek, a cigány értelmiségieknek, cigány művészek­ nek például együtt kellene megvizsgálniuk, miért maradhatott meg az ezredvégig az a tragi­ kus adóssága a magyar történettudománynak, művelődéstörténetnek, hogy a XIX. századi magyar társadalom fejlődési folyamatainak elemzésekor még csak meg sem kíséreltük tisz­ tázni, hogy a reformkorral elkezdődött nemzetépítési, polgárosodási küzdelmekben milyen szerepe volt a cigány népességet képviselő sajátos zenekultúrának, táncmozgalomnak, nem­ zetébresztő öntudatformálásnak. Ha a nemzeti-kisebbségi népcsoportokkal kapcsolatos nem­ zetiségi politizálás hibáiról, hiányairól, mulasztásairól beszélnek, írnak kutatók, elemzők, akkor valahogyan mindig valaki más, a mi köreinken kívül lévő szellemi áramlat, kormány­ zati gyakorlat kerül a vádlottak padjára, tükörbe nézni soha eszünkbe sem jut! Pedig 2000-et írunk, a hiány, a hanyagság feltűnő: a XX. század legvégéig senki sem mérlegelte még igazi tudományos apparátussal hátterében, hogy a nemzetiségek, kisebbségi népcsoportok, s elsősorban is a cigányság sajátos kultúrája, zenéje milyen módon járult hozzá a millenniu­ mára büszkén készülődő XIX. századi Magyarország változásaihoz, a nemzet, a nemzettudat építéséhez. A jelenleg lassan milliós népcsoporttá növekvő cigányság emancipációs küzdel­ mében, az önazonosság megőrzésének esélyeiben ez a hiány, a nagyvonalúan önző „nemzeti történetírás”, művelődéstörténet-elemzés káregyenlege megsokszorozódik, és elképesztő erejű vákuumot teremt. Nincs ennek a népnek a múltjában semmi érték, erő, teljesítmény, amelyekhez jövő-hit rögzíthető? Amely önbizalmat, ösztönzést adhat? Vagyis a magyar történeti tudat érthetetlen hiányossága, önismeretünk fájdalmas bi­ zonytalansága épp annak a formálódó cigányértelmiségnek, művészvilágnak jelent lépcső­ hiányt, amely hivatott az értékőrzésre, érték tovább adásra, épp azért, hogy tragikus társa­ dalmi konfliktusok között is, elképesztő méretű nyomorúság viszonyai között is beszélni lehessen cigány identitásról, jövőalakításról. A feltűnő (többségi) mellőzés nyomán először még napjaink nehezen gyarapodó cigány értelmiségének kéne kutatnia, bizonygatnia az önismeret formálásához szükséges tényeket, folyamatokat. Kissé bizony kínos feladat lenne ez! S az adott feltételek között megoldhatatlan is! S hogy miért kikerülhetetlen kérdés ez mégis? Kissé pedagogikus példaértékűre leegyszerűsít­ ve az igen bonyolult dolgot: ahogyan a magyarság a XIX. század végére természetes nemzetépítő erőként, érzelemként olvaszthatta milliók szívébe, leikébe Széchenyi, Kossuth, Deák életművének üzenetét, s velük együtt Petőfi, Erkel, Arany, Liszt, Munkácsy szellemi örökségét is, de a Festetich-grófok, Baross Gáborok, Eötvös Lorántok hatását is, úgy a cigányságnak a maga köré­ ben, a maga identitás-építési pályáján ilyenféle gazdag lehetősége nem volt. A cigányság európai és magyarországi múltjából következően, értelemszerűen nem is lehetett se Széchenyije, se Deák­ ja, és a millennium korszakára negyedmillióra növekvő magyar-cigányságnak még a gazdaságfej­ 20 �Palócföld 2000/2 lesztés, tudományosság terén sem volt módja olyan személyiségeket hozzáadni az ország moder­ nizációjához, akiknek teljesítménye tudományos szenzáció, refonn-csoda. De igenis születhettek körükben olyan muzsikus-zsenik, akik az ország sajátos XIX. századi vál­ tozásaiban nagy hatásúak, európai színvonalúak. S nemcsak zsenialitásuk ragyogásával, virtuóz elöadómüvészetük páratlan eredetiségével jelentősek önmagukban, de szerepük, hatásuk, s velük a cigány zene, nemzeti muzsika hatása felbecsülhetetlen értékű a nemzetté válásban, a hazafias érzel­ mek alakításában, a polgárosodás előmozdításában, egy olyan országban, ahol a főváros lakosságának többsége németül beszél. A szatócsboltban, a konlliskocsiban német a szó, német az éttermek étlapja, német a jogászbálok táncrendje még a kiegyezést követően is ... Ahogyan nemzetébresztő volt, kultúraformáló volt Csokonai, Kölcsey, Katona, Petőfi, Arany, Jókai, Erkel, Liszt, Munkácsy az ország ismétlődően bénult állapotaiban Mailinovicsék után, 1849 után, és 1867 előtt, úgy hasonlóan nemzetébresztő, kultúrateremtő, identitás-alakító, önbizalomerősítő volt a nemzeti muzsika is. Bihari. Sárközi, Patikárus, Boka, Rácz Pali, Berkes Lajos, Dankó Pista zenéjét is ők, s velük együtt még jó néhány nagy prímás szerte az országban művészetük erejével, zsenialitásuk szuggesztiójával egy olyan nélkülözhetetlen érzelmi-pszichológiai állapotot alapoztak meg, amely a mágnás-palotákban is, mezővárosok, falvak kurtakocsmáinak lobogó gyertyái mellett is átélhetövé, közösségivé tette ma­ gyarság érzésünket, hazafiságunkat, összetartozásunkat. Nemzeti katasztrófák, szakadékok mélysé­ geiben is támadhatott általuk s muzsikájuk által a remény: lesz még magyar jövő . Ha Károlyi Pista gróf cigánymuzsikára eltáncolja húgával a magyar-táncot, nemzete öltözékben eljáiják a gyöngyösi kapások táncát, hogy az 1830-as évek közepén útjára induljon a magyar csárdás, akkor ez az esemény éppúgy üzen a magyar millióknak a maga módján, mint ahogy a Szózat, a Himnusz, a Nemzeti dal üzen. Ha Vörösmarty', aki emberként, költőként belerokkan, beleőszül a szabadságharc bukásába, a nemzetálmok összeroppanásába, és akkor kétségbeesésében éppen Patikárus, a vén cigány muzsikája inspirálására úja le az általános letargia helyzetében: „... lesz még egyszer ünnep a világon ...” Ha Sárközi Ferkó, Kossuth kedves prímása egy évtizeddel a nemzeti tragédia után egyszer csak a bécsi udvar budai báljaiba viszi be az ősi magyar muzsikát, a nemzeti táncot, a magyar viseletek ragyogá­ sát, akkor vajon nem a deáki bölcsesség szellemében készíti elő a majdani kiegyezést, a remélt polgá­ rosodás körülményeit? Ha a kocsmák imbolygó mécseslángjai körül felvidéki jászok nógrádi, honti, gömöri cigánybandák muzsikájára jáiják a kopogóst, és az iszonyatos szegénység, kiszolgáltatottság viszonyai között is összekapaszkodva táncolják ki, éneklik el minden fájdalmukat meg csekélyke reménykedésüket is, akkor ez is a nemzeti érzés megmaradását szolgálja: mégiscsak ez a föld a mi hazánk! S erre, sötét évtizedeken át jószerivel csak a muzsika, a tánc emlékeztet, biztat milliók köré­ ben. Mert a magyar cigánymuzsika igenis millióké! Újra meg újra nagy érzelmekkel szólít: csak járd a táncot, csak vedd fel a magyar-zsinóros íuhát, a gyöngyös pártát, csak bizakodj! Vörösmarty szava, Erkel zenéje, Liszt zsenialitása a XIX. század Magyarországában csak a felső tízezeré, csak egy haj­ szálvékony értelmiségi és művész rétegé, s csak általuk közvetítve üzenhetett majd a millennium korában, százezreknek, mondjuk a Hunyadi László lefejezési áriája ... A magosművészetek nagy értékű csúcsteljesítményei igencsak messze estek az élet hét­ köznapi valóságától, míg a cigánymuzsika, ha mesterek szintjén tudott megszólalni, művé­ szeti élmény is volt, megrendítő érzelmű is volt, és végtelenül populáris, végtelenül sokszo­ rozható hatású ... Fényt vitt grófok, bárók estélyeibe, és szolgalegények, pesti cselédlányok, iparosok világába is. Bihari, Patikárus, Rácz Pali, Berkes Lajos, Dankó Pista hatása a maga korában igenis egyenrangú legnagyobb muzsikusaink, íróink, költőink hatásával. S mégis: ha 21 �Palócföld 2000/2 Vörösmarty nem örökítette volna meg a kedves muzsikusát a Vén cigány című nagy versé­ ben, jószerivel semmi sem emlékeztetne ma a cigánymuzsika hőskorára, hőfokára, világhíré­ re ... Engedtük, hagytuk, hogy a cigányzene virtuóz művészetei, egész Európában királyok, hercegek és nagy művészek által egyaránt csodált zseniális prímásai egyszerűen kitörlődje­ nek a magyar történelemből, a magyar művelődés, kultúra jelentős értékeinek köréből Azt természetesen bőségesen elemezték a kutatók, hány jeles cigánybanda miatt került dobra, hány Podmanicky-típusú bárói birtok, milyen hatása volt a XIX. század második felében a cigányzenének, a kávéházi életfonnának, a szertelen mulatozásnak a magyar-dzsentri kiala­ kulásában, és kártékony modell kínálkozásában ... Természetesen, ha valós jelenségekről esik szó, mindezek felvetése nem is lenne baj a cigányzene megítélése körül, ha lényeg sze­ rinti evidencia volna a közfelfogásban, hogy ez a muzsika milyen gigantikus erővel szolgálta a nemzet felemelkedésének, polgárosodásának folyamatait. De efféle egyensúlyról egyelőre szó nincsen, a XIX. századi magyar-cigány muzsika zseniali­ tása, hatása egyformán agyon van hallgatva. A XIX. század kritikus évtizedeiben a mellőzés, a lenézés még csak megérthető is volt, hiszen a zseniális prímások népszerűsége ekkor éppen a közepes- vagy szerény tehetségű művészek fényét homályosította el, és a sértettség nem egyszer azt eredményezte, hogy a sajtóban még csak le se írták a dicsért gyönyörű muzsika prímásának, zeneszerzőjének nevét. A századforduló után Debussy így figyelmezteti erre az értékzavarra egy magyar barátját: „... az az érzésem, hogy önök, magyarok nem becsülik e zenét igazi értéke sze­ rint. Túlságosan hozzászoktak önök a mindennapi életben, annyira megszokott dolog, hogy már nem érzik művészi erejét, amely pedig oly mélyes és tökéletesen benne van. ” De hogyan lehet ezt a zenekultúrát a XX. század végén is jelentéktelennek tekinteni, hogyan lehet a cigánymuzsika hőskorát kihagyni a magyar kultúra értékei közül, s a társadalom-alakítás egykori fontos tényezői közül? Sehogyan sem volna szabad, mert a történelemhamisítás mellett egyéb bűnt is elkövetünk: a cigányságot megfosztjuk valódi hőseitől, a XEX. századi zseniális életművek sugárzó példáitól. S ezeknek az életpéldáknak a nemzedékről nemzedékre való folyamatos birtokbavételétől, termé­ szetes felhasználásától. A millennium korában senkinek eszébe se juthatott megkérdezni, vajon miből építkezhetne ennek a népcsoportnak az önbecsülése? De azóta mégiscsak eltelt száz eszten­ dő, a modem demokrácia, a nyitott társadalom világában nem volna időszerű végre visszaadni a cigányságnak, ami amúgy is az övé? Művészeit, zseniális XIX. századi prímásait? De bizony, időszerű volna! S a cigányságnak, mai viszonyaink között - természetesen úgy lehet visszaadni, felmutatni nagyjait, ha előbb teljesítményük, személyiségük rangját a magyar művelődéstörténetben helyére tesszük. Például a szaktudományok körében, például az oktatás-nevelés körülményei között. Az énekórákon lehessen büszke a tízéves cigány fiúcska, hogy ez vagy az a cigányprímás a XIX. században olyan zenét szerzett, amely igenis egyenértékű a legszebb magyar népdalokkal is. Lehessen tudnia, Liszt Ferenc vagy Brahms, József főherceg vagy Erzsébet királyné, II. Sándor orosz cár vagy VII. Edward angol király milyen nagyra értékelte, mennyire zseniális művésznek tartotta a virtuóz magyar prímásokat. Lehessen büszkének lenni rá, hogy a múlt századvég fővárosi színházaiban, különösen is a Népszínházban zeneszerzői működésük is jelentős volt. Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Tamássy József legnagyobb sikereiket a színpa­ don az ő nótáikkal aratták, s a nagy tömeghatású színpadi sikernek bizony nem kevés szere­ pe volt abban is, hogy a német Pest-Buda magyarrá lett a millenniumra ... S rögtön szögez­ 22 �Palócföld 2000/2 zük le: ez a sajátos zenekultúra, művészi érték nem pusztán nyolc-tíz híres pesti, nagyvárosi cigány-muzsikusra épült. Mert ezeknél semmivel sem volt kevésbé zseniális azoknak a prí­ másoknak a sora, akiket már teljes egészében elfelejtett a krónika, s legfeljebb csak egy-egy település helyi hagyománya őrzi nevüket méltatlanul szűk körben. Ki emlékszik már a liptói híres prímásra, zeneszerzőre, cigánykirályra, Pityó Józsefre, vagy a losonci Bozó Mis kár a, akinek Losonc végromlása című szerzeménye a szabadságharc végnapjainak állít emléket? A Nógrádból, Fülekről indult Bunkó Feri tudott olyan országos hírnevet teremteni magának, hogy évtizedeken át a Nemzeti Kaszinó prímásaként tiszteljék, míg csak 1870 körül a Podmaniczky bárók kedves muzsikusa, Berkes Lajos át nem vette a helyét. A rimaszombati Dombi Marci - apja még a hírneves Czinka Panna segédzenésze volt a győri Farkas Miska, a szegedi Erdélyi Nóci, az erdélyi Salamon János, Fátyol Károly, a máramarosszigeti Pócs Laci egytől egyig zseniális művészei voltak koruknak. Pócs Lacit Liszt vendégeskedése idején Kolozsvárra hívatta Teleki gróf, és ezáltal a prímás mintegy társalkotója lett a rapszódiáknak egy-egy lázas, muzsikálós, mulatós éjszakán. Da­ rázs Miska Várpalota körül volt istenített zenész. Sági Balogh János Ipolyságon, Balogh Károly Balassagyarmaton. Sági Balogh Jancsi a zseniális muzsikálás, zeneszerzés mellett József főherceggel együtt munkálkodott a cigány szótár, a cigány nyelvtan szerkesztésén, elkészítésén. Sárospatakon Gönczy Károly, Újhelyen Balázs Kálmán, Miskolcon Radics Vilmos ihletett, szép muzsikálása volt jelentős, kortársi művészi érték. A cigányzene, a haza­ fias magyar muzsika külföldi megismertetésében, megszerettetésében Sárközi mellett legin­ kább Kálózdy Jancsi, a londoni királyi udvar muzsikusa vált Európa-hírűvé. Öt nyelven beszélt, műveltsége, szerénysége legendás, és korának mindemellett legszebb cigány férfiúja volt. Egerben Balogh Csinda Jancsi, Vácon Banda Marci vált országos hírűvé, de ki emlé­ keztetne ma rá, hogy a millennium korának fővárosi színházaiban zenei versenyeket nyertek, elképesztő művészi babérokat, közönségsikereket arattak ... a sort lehetne folytatni még, szinte a végtelenségig, hiszen apák a fiúknak, unokáknak adták át a hegedűt, a cimbalmot, és a XX. század első évtizedekben XXXVL Rácz Laci, Rácz Pali leghíresebb fia pontosan olyan népszerű és virtuóz volt, mint fél évszázaddal korábban édesapja ... Szabad volna ezt a zenekultúrát ködbe veszni hagyni? Eljelentékteleníteni azzal, hogy leminősítjük az olcsó szórakoztatás szintjére a XIX. század zseniális cigánymuzsikáját? Semmiképp sem volna szabad! Sőt épp ellenkezőleg: feltárni, kutatni, közkinccsé kell tenni ezeket a nyilvánvaló kulturális, művészeti értékeket, s ez majd vissza fog hatni, jótékony hatással képes lesz segíteni a mai cigány fiatalok tanulási ambícióinak alakulásában, s a cigány népcsoporthoz való tarozás vállalásában. Nógrád megyében évek óta hirdetnek olyan gyermek irodalmi pályázatot Az én karácso­ nyom címmel, amelyeknek bírálatában rendszeresen részt veszek. Módon volt tapasztalni, hogy milyen erős hűséggel kötődnek 12-14 éves cigány kisiskolások nagyapjuk, dédapjuk cigány-hagyományához, emlékéhez, a cigányfolklór, népi fémművesség értékeihez. De egyre sűrűbb gyakorisággal felbukkan a pályázatokban egy másik érzelmi viszony is, különösen a kislánykák körében: azt kérik a Jézuskától, azt kérik a karácsonyfa alá ajándéknak, hogy ők már tovább ne legyenek cigányok ... Legyenek feltűnő szőkék, legyenek akármilyenek, csak cigányok ne, mert számukra elviselhetetlenül nyomasztó cigánynak lenni. Nincs ennél fáj­ dalmasabb önvallomás! Nincs ennél keserűbb panasz. Bizony, ezekért az érzelmekért a 23 �Palócföld 2000/2 többségi társadalomnak is vállalnia kell a felelősséget ... Bizony, halaszthatatlan a szigorú önvizsgálatunk, önkritikánk! Az ezeréves Magyarország ünneplése az új millennium egyébként most majd módot is kínálnak arra, hogy egy új évezred küszöbére újfajta érzelmeket tegyünk le. Kölcsönösen: őszinteséget, bizalmat! Együttműködésre vagyunk ítélve ... S a cigánykerék pusztán ősi jelkép ... Nem foroghat tovább, lefelé a végtelenségig ... Balázs János festménye 24 �Palócföld 2000/2 Balás Róbert Helyi kis drogfolyam Móllá: Már az is gyanús, ha a gyermekünk pu­ szit ad.... Feltartóztathatatlanul árad felénk a kábítószer. „Meg akarom találni Esztert... mielőtt szájába nyomják az első marihuánás cigarettát, vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől!” Ugye, kicsit ismerős... Sokan lehetünk, akik ifjú fejjel a Vígszínházban, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról cimíí legendás előadásán, Tahi Tóth László drámai monológja közben szembesültünk először a kegyetlen tömeggyilkos, a kábítószer rémével. Akkoriban ez a drog-dolog - noha hallottunk Jim Morrison, Jimi Hendrix, Brian Jones és más hírességek végzetéről - „in­ nen”, a keleti végről még nagyon távolinak, valószerűtlennek, idegennek, misztikusnak, borzasztónak, riasztónak, hihetetlennek látszott. Nos, ma már nem az- Nógrádban is több­ ször csaptak le a rendőrök kábítás fiatalokra... Az idei év első felében tizenhatan haltak meg az országban kábítószer-túladagolás követ­ keztében - hallhattuk a rémisztő bejelentést. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa, mert az adat nem tartalmazza azt a sok-sok áldozatot, akik az extasytól tablettától kaptak szívelégtelensé­ get vagy az LSD hatására lettek öngyilkosok. Egy szó, mint száz: a pokol nálunk is elszaba­ dult. Hazánkban ma már százötvenezer fölé tehető a rendszeres kábítószer-fogyasztók szá­ ma, s noha a hazai egészségügyi intézményhálózatban „csak” 13 ezer drogfogyasztási prob­ lémával küszködő személyt tartanak nyilván, szerény becsléssel is 35-50 ezer közé tehető a ' kábítószerfüggők száma. Márpedig Magyarországon súlyos büntetésre számíthatnak a kábítószer forgalmazói és fogyasztói. A szakértők szerint hazánkban van hatályban Európa legszigorúbb kábítószertör­ vénye. A drogfogyasztás két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, míg a terjesztőket nyolc évi börtönnel is sújthatják. A fenyegetés ellenére azonban az utóbbi négy évben megkétszereződött azoknak a fiata­ loknak a száma, akik életükben legalább egyszer éltek valamilyen tiltott szerrel. A középis­ kolások 28 százaléka fogyasztott már valamilyen kábítószert, de a teljes népességben is jelentősen megnőtt a drogfogyasztók száma. 25 �Palócföld 2000/2 Ennek a tragikus helyzetnek a megváltoztatását tűzte ki célul az ifjúsági tárca, amikor drogellenes nemzeti stratégia létrehozásáról döntött - ismertette Topolánszky Ákos, az 1SM kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkára, aki szerint a drogprobléma az évezred olyan kihívása, amely szükségessé teszi minden intézmény, szolgálat és segíteni kívánó el­ kötelezett összefogását. Annál is inkább, mert egyre szervezettebb, jelentős tőkeerővel ren­ delkező magyar és külföldi bűnözőcsoportok látják el a fogyasztókat, és kialakult egy, a kábítószer-kereskedelemből élő réteg is. Persze, nincs új a nap alatt... Tehetetlen a társadalom - A kábítószerfüggők száma másfél évente szinte megkétszereződik, s különösen ag­ gasztó, hogy amíg néhány évvel ezelőtt a 17-24 évesek számítottak a leginkább veszélyezte­ tett korosztálynak, addig ma már 15-17 éves heroinisták jelentkeznek gyógykezelésre. A bevonuló kiskatonák 36-42 százaléka vallja be, hogy közeli kapcsolatban áll a kábítószerek­ kel - számolt be a megdöbbentő tényekről Juhász Gábor, a pásztói-bátonyterenyei körzet országgyűlési képviselője, aki az előző parlamenti ciklusban a kábítószerek visszaszorítása érdekében felállított parlamenti eseti bizottság elnöke volt. Juhász Gábor - mint elmondta - négy-öt évvel ezelőtt figyelt fel arra a jelenségre, hogy a szórakozóhelyeken mindennapossá vált a fiatalok kábítószer-fogyasztása. Ezzel együtt dőreség lenne magunkat azzal kábítani, hogy a drogügyben új keletű problémával állunk szemben, hiszen mindnyájan tudjuk: aki elegendő pénzzel és megfelelő egészségügyi kapcsolattal rendelkezett, már az „ántivilágban" is hozzájutott heroinhoz, morfiumhoz. A csóróbb fickók viszont - jobb híján - szipózták a Technocol ragasztót, vagy rápiáltak a „dilibogyóra". A súlyosbodó problémákat látva a neves szakértő, dr. Szilárd János már 1977-ben leadta a vészjelzést: „Ha belenyugszunk abba, hogy a toxikománia hazánkban az alkoholizmushoz képest még alárendelt jelentőségű és elterjedtségü, akkor nagyon könnyen mi magunk le­ szünk az okai a néhány év múlva emiatt szükségessé váló kollektív önkritikának." Nos, a tudósnak igaza lett. Mi több. vezetőink már évekkel a rendszerváltás előtt kény­ telenek voltak beismerni: igenis, létező problémával állunk szemben. Kétségtelen viszont, hogy a „szerek" 1990, a határok szélesre tárulása óta terjedtek el itthon ilyen rettentően széles körben. Mindehhez az is hozzájárul, hogy országunkon jelentős tranzitútvonal halad át. A kereslet nagyságát mindazonáltal jól jellemzi, hogy a honi kábítószer-forgalmat jelen­ leg 400 milliárd (!) forintra becsülik. - Nem csekély gondok forrása, hogy a társadalom egyelőre nem tud mit kezdeni a drog­ jelenséggel; sem a törvénykezés, sem a rendőrség, sem a család, sem az iskola, sem a kórhá­ zak, sem a szociális intézmények - hangsúlyozta Juhász Gábor, aki szerint mindenekelőtt el kellene dönteni, hogy a drogproblémát alapvetően minek tekintsük: egészségügyi problémá­ nak vagy bűnügyi esetnek. Igazából, persze, mindkettő jelen van. A kábítószerfüggő egyén mindazonáltal szenvedélybeteg, akinek a problémája nem ok­ vetlenül kívánkozik egy kalap alá a gyártóéval és a kereskedőhálózat tagjáéval. Érdemes 26 �Palócföld 2000/2 ugyanakkor - a félreértések elkerülése végett - leszögezni, hogy hazánkban ma bármilyen csöppnyi kábítószer tartása bűncselekmény. Lebukás esetén keményen sújt le a törvény ereje. - Hazánkban átlagosan 4-7 évet lehet ülni kábítószer-kereskedelemért - mutatott rá a honatya. A rendőrség - a képviselő szerint - egyelőre jobb híján fölfelé mutogat, mondván: mun­ kájukhoz nincs meg a szükséges személyi és anyagi háttér. így a hatóság jószerével tehetet­ len, kénytelen szinte karba tett kézzel végignézni az országban lejátszódó nagy „drog boonf'-ot. Még a mégoly látványos kommandós diszkós razziákkal is legfeljebb annyit érnek el, hogy lefülelnek egy-két jól belőtt suhancot. Ám a terjesztő csak röhög a markába, mert amint megneszeli a zsaruk érkezését, az „anyagot" egyszerű mozdulattal kidobja a zsebéből. Nesze neked, tárgyi bizonyíték, márpedig a vád anélkül nem áll meg a lábán. Iszonyatos testi-lelki kínok Álljon itt még néhány érdekesség: tavaly a Vám- és Pénzügyőrség 2 tonna (!) kábítószert foglalt le. Pedig marihuánából és amfetaminból hazánk immár önellátóvá vált. Sőt, nyugaton esküsznek rá, hogy a magyar drog a legjobb minőségűek közül való - ezzel azonban ne na­ gyon legyezgessük a nemzeti büszkeségünket... Fel lehet-e tartóztatni mégis a drog széleskörű elterjedését? Juhász Gábor reményei sze­ rint mérséklődik a jelenlegi növekedési ütem, de öt éven belül három-négyszer több rendsze­ res kábítószer-fogyasztó lesz, mint ma. Minél nyitottabbak a határok, a drog annál inkább jelen lesz országunkban. Az utánpótlás mindenesetre „szerben’' és „emberanyagban” egya­ ránt kimeríthetetlen. Hazánkban már minden igényt ki tudnak elégíteni, és az árfolyam ol­ csóbb, mint a nyugati országokban. Most azonban térjünk vissza oda, hogy a kábítószer esetében a betegség és a bűnözés nem ki­ zárja, hanem éppenséggel kiegészíti egymást. A gyerek először a diszkós drogokkal ismerkedik meg. Ezeket a szakma kapudrogoknak hívja: az ifjonc ezeken keresztül lép be azon a kapun, amely eddig elválasztotta őt a kemény kábítószerektől, a herointól és a kokaintól. Ettől kezdve azonban már nincs megállás. A drogfüggő fiatal mindent megtesz azért, hogy a pénzt a soron következő adagra is előteremtse. Persze, otthon nem dicsekszik el a szenvedélyével. Sőt, otthon iszonyúan hazudik, hogy leplezze üzelmeit. Előbb eladogatja mindenét, a ruháját, cipőjét is, majd kölcsön kéregét - a szülei nevében - az ismerősöktől. És szinte mindig egyszerre üt be a családba a mennykő. Mire az óvatlanabb szülő rádöbben az igazságra, addigra a srácot már nem engedi el a heroin, és a hatalmas adósság is akkorra halmozódik fel. De ennél is rosszabb, ha a szenvedélybeteggé vált gyerek már bűnözésből lopás, kocsifeltörés, prostitúció - teremti elő a szükséges napi 6-8 ezer forintot. (Ezért, ha diszkóba engedtük a csemeténket, érdemes néha a szemébe nézni. A „gyakorlottabb” papa észreveszi, ha a gyerek tekintete nem piásan csillog, hanem - üveges!) A drogos olykor iszonyú testi és lelki kínok között szenved. Ekkor jön a kórházi kezelés. Csakhogy - Juhász Gábor szerint - a kórházak addiktológiai osztályán nemigen értenek a kábítószeresek kezeléséhez. A pszichiátriára viszont egyszerre csak két drogbeteget enged­ nek be, mert az ilyen ember - hogy is mondjuk - roppant antiszociális. Úgyhogy a gyógyulás sokszor a hosszú várakozási idő miatt fut zátonyra: mire megüresedik a hely, addigra a gye­ rek alkalmasint már újra nyakig van a heroinban. 27 �Palócföld 2000/2 Nógrád a drogfolyamban A drogfogyasztásból Nógrád sem lehet kivétel. Igaz, nem állunk a fő csapásirányban, de a főváros meglehetősen közel fekszik hozzánk, így a szer ide is könnyen eljut. Elegendő olykor benézni egyik-másik szórakozóhelyre, hogy - mindenféle hivatali, kórházi és rendőr­ ségi szemérmeskedés ellenére - a saját szemünkkel lássuk a valóságot. Azt is csupán a vak nem látja, hogy egyes városszéli helyeken hemzsegnek a szipózó ifjoncok... Telek Ervin, a salgótarjáni Egészségügyi és Szociális Központ családgondozója elmond­ ta, hogy a városban mintegy 350 alkalmi kábítószer-fogyasztó van, s ennek 10-15 százaléka megrögzött drogos. - Ne csodálkozzunk, ha a törvényi szigorításnak csekély az elrettentő hatása - állítja a szakem­ ber. - Az intézkedés ugyanis éppen azokat a rétegeket érinti, akik eleve szemben állnak a társada­ lommal, a felnőttek világával, a hatósággal. Sőt, minél jobban tiltják a kábítószert, a „tiltott gyü­ mölcs’' annál vonzóbb lesz a fogyasztók zömét kitevő fiatalok szemében. - A szigorítás nyomán a kábítószer-használat módja átalakul - folytatta Telek Ervin. - Ki­ alakulnak az illegális tárolóhelyek, a titkos zugok. A fogyasztó legfőbb célja ugyanis az lehet, hogy még véletlenül sem találjanak nála drogot. A bűnüldözés munkáját nehezíti, hogy a terjesztők, a nagykereskedők, egyszóval a szervezett bűnözés - a saját lebukása megaka­ dályozására - egyre több kisebb kereskedőt használ, így a rendőrök mind több lépcsőfokon keresztüljuthatunk majd el a nagy elosztó központokba. Az is felvet bizonyos kérdéseket, hogy a kábítószerezőkkel mit tud kezdeni a büntetés­ végrehajtás. A tetten ért drogfüggőket ugyanis nem bebörtönözni kell, hanem minél előbb gyógykezelni. No, de álljunk meg egy szóra. Vajon miért drogoznak az emberek? - Többféle elmélet létezik - magyarázza a családgondozó. - Egyesek genetikai alapú, öröklött késztetést emlegetnek. Mások szerint fontosabb tényező a divat, a környezet szokásrendszere, s - nem utolsósorban - a serdülőkori krízis, amikor az ifjú ember ki akar tömi a valós helyzetből. Ez már egyszersmind mélyebb társadalmi problémákra is rámutat: a szer­ hez ma főleg azok a fiatalok nyúlnak hozzá, akik a családban és az iskolában nem ismerik meg a problémák egészséges kezelési módját. A drogban ugyanakkor sok gyerek a felnőtté válás egyik lehetőségét látja. Nem mehetünk el szó nélkül a társadalmi értékrendszer hibái mellett sem, hiszen manapság gyakorta nem az megbecsültebb ember, aki normális életet él, s igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak, hanem éppen arra nézünk fel, aki ezeket a normákat sutba vágja. A különféle társadalmi rétegek egyébként más és más szert használnak. Ebben az anyagi okok mellett a szokások is szerepet játszanak, ám az a jellemző, hogy a szegényebbek a legócskább szereket pancsolják össze, míg egy-egy belvárosi, gazdagabb gyerek megteheti, hogy heroint vásároljon. Ha már nyakig benne vagyunk a drogfolyamban, a szenvedélybetegekkel kezdeni kellene valamit. Megnehezíti azonban a dolgot, hogy a problémát a fogyasztó, a család és a környe­ zete a végsőkig titkolja. Vajon miért? - Azért, mert a szer, amihez hozzányúl, számára jó: vagy feldobja, vagy megnyugtatja, vagy csak egyszerűen alkalmassá teszi a mindennapi problémák megoldására - magyarázza 28 �Palócföld 2000/2 Telek Ervin. - Ennek nyomán kialakul egy döbbenetesen intim kapcsolat a szerrel. Ettől kezdve ott feszül a súlyos erkölcsi kérdés: jogunk van-e elvenni az embertől azt, amivel ő intim kapcsolatban él? Ha viszont elvesszük tőle, akkor nézzük meg, hogy a család, az isko­ la, a kortárs környezet és a társadalom mit tud helyette felkínálni? Mindez egyelőre költői kérdés. Mindenesetre sem a szociális intézménynél, sem a rend­ őrségen nem palástolják a szigorú valóságot: a kábítószer terjedése hazánkban is feltartóz­ tathatatlan. Ennek láttán azonban nem kétségbe kell esni, hanem folyamatosan fel kell ké­ szülni. Készen lenni arra, hogy ha a fogyasztók száma évenként megkétszereződik, akkor iszonyatos tennivalóink lesznek. A bombázás sem segít! Nógrádban egy közelmúltban lezárt ügyben 21 fogyasztót és négy terjesztőt vontak felelősség­ re. Igaz, a bíróság elé már csak az utóbbiak kerültek, s a tárgyaláson kiderült, hogy egyikük még­ sem teijesztő, így őt felmentették. Az 1997-es bánki drograzzia során elfogott P. Attilát, Z Károlyt és az elkövetéskor fiatalkom D. Zsoltot elítélték. Ők ugyanis a drogot - bizonyítottan - nemcsak fogyasztották, hanem árulták is, Romhányban és Bánkon. Z. és B. így fedezte saját drogfogyasztá­ sa költségeit. Az eljárás alatt a vádlottak drogelvonón vettek részt, így a fogyasztásért nem voltak büntethetők, a kábítószerrel való kereskedésért azonban P. Attilát 2 év 8 hónap, Z. Károlyt 2 évi, míg B. Zsoltot 3 évre felfüggesztett 1 év 2 hónapi börtönre ítélték... Az eljárást még a régi törvények szerint folytatták le. Egy magas rangú nógrádi rendőrtiszt nemrégiben rámutatott: vita folyik arról, hogy az egyre súlyosabb kábítószer-problémával szemben az amerikai és európai utas kemény, drasztikus fellépést, vagy a hollandoknál honos megengedőbb magatartást célszerübb-e tanúsítani. Tudniillik amíg az amerikaiak szinte háborús eszközökkel, bombázással, kom­ mandós akciókkal támadják a drogültetvényeket, s üldözik a kábítószerhez kapcsolódó szer­ vezett bűnözést, addig a tulipánok országában enyhébb drogokat nyíltan szabad árusítani, úgy, mintha csak egy kávét vagy egy hamburgert kapna be az emberfia. - A vita erről már világszerte sok-sok esztendeje zajlik, s nincs igazi megoldás - magyarázta a rendőrtiszt. - Személy szerint üdvözítőnek tartom, hogy a törvényi módosítások lehetőséget adnak a drogokkal szembeni keményebb fellépésre. Az országba ugyanis „ezer kilométeresv sebességgel száguld be a kábítószer, s ennek valahogyan útját kell állni. Látható, hogy egyre több a drog hatása alatt okozott baleset: szemből jön a vétlen autó, és négyen meghalnak... Máskor a fiatalember a szer hatása alatt azt hiszi, hogy sárkányokkal harcol, s kitisztulva azon veszi észre magát, hogy a menyasszonyát kaszabolta negyven felé. Hangsúlyozom, nem a kábítószert ízlelgető fiatalokat akaijuk börtönbe zsuppolni, ezt bizonyítja, hogy aki önként aláveti magát a gyógykezelésnek, azt továbbra sem büntetik. Az iskolák körül ólálkodó drogkereskedőket, a gyermekek megrontóit viszont nem engedhetjük garázdálkodni. A meg nem nevezett rendőrtiszt hisz benne, hogy a szigorításoknak meglesz a visszatartó ere­ je. A drogkérdés azonban ő szerinte sem csupán rendőrségi, bűnüldözési probléma, hanem az egész társadalom súlyos tehertétele. Ezért az önmagában mégoly kemény törvény sem lehet hatá­ sos gyógyír a kábítószer elteijedése ellen. Példaként említi: amikor a dohányzást és a szeszesitalo­ kat a legkeményebben tiltották, azok - illegális csatornákon keresztül - éppen akkor teijedtek el a 29 �Palócföld 2000/2 legszélesebb körben, s ivódtak be a társadalomba. Máipedig a kábítószerrel - miként a külföldi tapasztalatok is azt igazolják - most ugyanezt az utat járjuk végig. Visszakozni sem lehet, hiszen a narkós út a halálba vezet. Csahogy... Valaki mondja már meg: mit kéne tenni? Gyermekek a drog hálójában A nógrádi drogügyekről Medve Judit őrnaggyal, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság kiemelt ifjúságvédelmi főelőadójával beszélgettünk. - Nógrádot mennyire árasztotta el a kábítószer? - Megyénk települései nem tartoznak a nagyobb városok közé, így az országos összeve­ tésben szerencsére a sor végén kullogunk. Mindez azonban nem a gyenge kínálat, hanem az alacsony kereslet következménye. Hazánkban ma már minden igényt ki tudnak elégíteni a drogterjesztök. Ha ma megyénkben egy fiatal elhatározza, hogy kábítószert akar fogyasztani, akkor néhány órán belül hozzájut a droghoz. Ez csupán rajta múlik... - Hol lehet a kábítószert legkönnyebben beszerezni? - A drog főként szórakozóhelyeken terjed. A kezdet kezdetén azt mondtuk, hogy kábító­ szert azok fogyasztanak, akik lelki vagy családi problémákkal küszködnek. Ma viszont már ezek a drogosok vannak kisebbségben. Kordivat lett a kábítószer. Egyre több fiatalnál tarto­ zik hozzá a drog a hétvégi diszkózáshoz. Egyes zenei stílusok - mint a „house” - pedig szinte inspirálják a kábítószer, különösen az extasy tabletta fogyasztását. - A veszélyeztetett korosztály egyre fiatalabb... - Hazánkban ma a 14 és 28 év közötti korosztályban leggyakoribb a kábítószer­ fogyasztás. De ha elmegyünk egy éjszakai szórakozóhelyre - mert a diszkók manapság csak este 11-12 óra tájban kezdődnek el -, ott gyakorta 12 éves lányokkal találkozunk. így az „utánpótlás” is kimeríthetetlen. - Ezek a „kölykök” miért nyúlnak kábítószerhez? - Leginkább vagányságból, kivagyiságból; utánozzák az általuk menőnek tartott fiatalokat. - Jó érzés az, ha az ember belőtte magát? - Nyilvánvalóan mindenki azért ad ki olyan sok pénzt a szerért, mert neki jó. A fiatalok azonban keveset tudnak a kábítószer hatásáról. Csak az egyik oldalt hallják meg: a fogyasz­ tókat, akik természetesen azért veszik magukhoz a drogot, hogy eljussanak abba a bizonyos eufórikus állapotba. És ők csak erről mesélnek. Az egészségkárosító hatásokról alig-alig hallanak a gyerekek. - Nógrádnak mely részein fogyasztják a legtöbb kábítószert? - Először a Pest megyéhez közel eső térségben találkoztunk a drogfogyasztás elterjedésé­ vel, de azóta a megye nagyobb települései is felzárkóztak. A legtöbb kábítószer Budapest felől érkezik. - Szűkebb pátriánk beletartozik a csempészet f ő csapásirányába? - A fogyasztásban ennek nincs jelentősége. A hálózat ugyanis jól elosztja a feladatokat. A szállító nem lép kapcsolatba a kiskereskedővel. Ha a megyén naponta tíz kamion átmegy öt kiló heroinnal, az sem befolyásolja a helyi fogyasztást, hiszen ide az elosztóból kerül a kábítószer. - Eléggé keményen megszigorították a törvénykezést. Van-e ennek elrettentő hatása? 30 �Palócföld 2000/2 - Korai lenne még erről beszélni, hiszen a változások eléggé frissek, viszont a vizsgálat és a bírósági eljárás hosszabb időt vesz igénybe. Nem tudok Nógrádban olyan ítéletről, amely már az új büntetőjogszabályokat vette volna figyelembe. - Milyen esetért, mennyit lehet „ülni"? - A kábítószerrel történő visszaélés bűncselekményénél alapesetben öt évig terjedő sza­ badságvesztés szabható ki. Ez a bűntett akkor állapítható meg, ha az illető kábítószert ter­ meszt, előállít, tart, az országba behoz, kivisz, előállít, termeszt. A kábítószer kínálása, át­ adása, forgalomba hozatala, kereskedés esetén a törvény szigorúbb, kettőtől nyolc évig ter­ jedő szabadságvesztést ír elő. Az „átadás" szóra külön felhívom a figyelmet. A lebukottak közül sokan azzal próbálnak védekezni, hogy ők nem kereskedtek a droggal, ingyen adtak belőle a barátjuknak. Nos, itt már ennyi is éppen „elég”. Ha valaki a társának ajándékba ad egy marihuánás cigarettát, vagy egy extasy tablettát, azzal el is követte a bűncselekményt, s ugyanúgy kettőtől nyolc évig terjedő börtön jár érte. - Hogyan lehet a drogok terjesztőit fülön csípni? - Roppant nehéz a kábítószeres ügyek felderítése. Hisz’ ha belegondolunk: akinek betör­ nek a lakásába, netán elviszik az autóját vagy kirabolják, az esetek kilencven százalékában bemegy a rendőrségre és feljelentést tesz. A kábítószeres ügyeknél viszont egyik félnek sem érdeke, hogy a rendőrség odamenjen. Sem annak, aki megveszi, sem annak, aki eladja. Ezért a jelenlegi eljárások számának mintegy százszorosa a lappangó bűncselekmény. - A fogyasztót mennyire büntetik meg? - Az új jogszabályok szerint az a drogfüggő személy, aki - kizárólag a saját szükségletei kielégítésére - kábítószert termeszt, előállít, megszerez, vagy tart, két évig terjedő szabad­ ságvesztéssel sújtandó. De a „vétkes” hathónapos gyógykezeléssel megválthatja a büntetését. - Jellemző-e az, hogy a drogosok féléves gyógykezelés után gyógyultan távoznak? - Nem, nem. Ez a fél év igazán kevés. Egy függő személy elvonó kezelése legkevesebb egy év, de inkább két év. Jelenleg azt látjuk, hogy tízből kilencen rövid időn belül újból kábítószer-függővé válnak. - A fiataloknak honnan van pénzük ezekre a nagyon drága drogokra? - Egyesek olyan szülői háttérrel rendelkeznek, hogy annyi pénzt költhetnek, amennyit akarnak. Mások bűncselekményeket követnek el, hogy' a szükséges pénzt megszerezzék. Sokan - fiúk és lányok is - prostitúcióval, illetve lopással szerzik meg az összeget. S vannak olyan „dílerek”, akik azért vállalják a kábítószer árusítását, hogy maguk is megkapják a napi adagjukat. - Bevallják, hogy a drogért követik el a bűncselekményeket? - Nem, nem... Pedig - miként a haláleseteknél - az összefüggés itt is kézenfekvő, de ná­ lunk nem vezetnek róla nyilvántartást. Az Egyesült Államokban külön statisztika készül erről, amely azt mutatja, hogy a vagyon elleni bűncselekmények 70 százaléka összefüggésbe hozható a kábítószerrel. Mi is ezen az úton haladunk... - A szülő észreveszi-e, hogy a gyerek be kábítózott ”? - Nem igazán... Sok a csalóka jel. Ha a szülő a pénteki bulizás után szombaton délelőtt találko­ zik a gyerekével, s látja, hogy a csemetéje feldobott, puszi jobbról, puszi balról, akkor azt hiszi, hogy jaj, micsoda jó hatással van a diszkó a gyerekre. Holott mindez „csupán” az extasy tabletta hatására jelentkező szeretetadás és szeretetéhség jele. A kábítószernek azonban van egy nagyon biztos jele: megváltozik a gyerek személyisége. Aki eddig zárkózott volt, csevegőbb lesz; aki 31 �Palócföld 2000/2 nyitottabb volt, elgondolkodóbbá válik; a gyennek baráti köre drasztikusan átalakul... Hiába von­ juk azonban kérdőre, a fiatal egyfolytában hazudik, hazudik, hazudik, mert tisztában van vele, hogy súlyos titkot hordoz, amelyet senkinek sem szabad elmondania. Ezt vegye is mindenki tudo­ másul. Ha a szülő a gyerek lába elé veti magát, ő akkor sem fogja bevallani, hogy elszívtam, be­ vettem a kábítószert. Ezért, ha a papa vagy a mama észreveszi, hogy valami megváltozott, valami olyan furcsa... - akkor járjon gyorsan a végére. Ne áltassa magát azzal, hogy ilyesmi az ő gyereké­ vel nem fordulhat elő. Mert mire feleszmél, már késői a bánat... Jönnek a sárkányok! S van, akinek máris késő... A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház addiktológiai és rehabilitációs osztályán 1996-ban még csak három, tavaly viszont már tizenhét heroinfuggő személyt ápoltak. Jelenleg is kezelnek drogbetegeket - mondta dr. Kadosa Ildi­ kó, az osztály főorvosa, aki szerint a „kábítósokkar az egész társadalomnak kellene többet foglalkoznia. A sokat tapasztalt doktornő elmondta, hogy a 86 ágyas osztályon lenne mód a betegek gyógykezelésére, csakhogy nem jó, ha a kábítószeresek egyszerre háromnál többen vannak, mert nagyon nehéz őket elviselni. - Amíg az alkoholbetegek dolgoznak, igyekeznek hasznossá tenni magukat - magyarázza a doktornő -, addig a kábítószeresek az égvilágon semmit nem csinálnak. Képtelenség őket bármivel is foglalkoztatni. Még az ágyat sem rakják rendbe maguk körül. Hogyan lehet ezeket a teljesen antiszociálissá, elviselhetetlenné torzult szenvedélybete­ geket kirántani ebből a helyzetükből? - Idővel... A gyógyulás hosszas folyamat - folytatta a főorvosnő. - Szerencsére most is van egy pár, akik meggyógyultak nálam. Hogy miként jöttek rendbe? Nagyon sokat dolgoz­ nak, nem érnek rá elmenni semmiféle drogveszélyes rendezvényre. Messzire elkerülik azt a közösséget, ahol megbetegedtek. Még a települést, a régi baráti körüket is „elfelejtették”. Nagyon meg akartak gyógyulni, és értelmes életcélt találtak maguknak. Talán ez a titka a sikernek. Pedig most már bevallom, hogy kettőjük közül az egyiket kilátástalannak hittem. Csakhogy hiába gyógyulnak meg jó néhányan, máris jönnek utánuk mások... A törvényi szigorításokról szólván dr. Kadosa Ildikó nem mindenben ért egyet a rendelettel. - Az rendben van, hogy a drogkereskedőket szigorúan meg kell büntetni - magyarázza. Nem tartom azonban helyesnek, ha az egyszeri drogfogyasztót, aki elszív egy marihuánás cigarettát, máris büntetéssel fenyegetik. A szigorítások nyomán az a tragédia, hogy a fo­ gyasztó majd nem meri magát kezeltetni, mert attól fél, hogy a szenvedélye kitudódik, s börtönbe csukják. A kábítószer-élvezőket igenis kezelni kell. Azt is el tudom képzelni, hogy elmekórtani alapon utalják be őket a kórházba. Ezek a gyerekek olyan bátran nyúlnak a különböző szerekhez, mintha csak limonádét innának, s nem tudják, mekkora veszélynek teszik ki magukat. Sokszor ugyanis olyan szereket szívnak magukba, amelyek súlyos pszichés elváltozásokat okozhatnak náluk. Az LSD használója erősen hallucinál. Sokszor azt hiszi, hogy szörnyek támadják, és őrjöngésbe kezd. Aki amfetamint szed, sokszor hisztérikus ro­ hamokban tör ki. Ilyenkor ezek az emberek súlyos veszélyt jelentenek önmagukra és a kör­ nyezetükre, s az elmekóros tünetek sokszor évek múlva is visszajönnek. Gondoljanak bele abba is, hogy a herointól az ember akár egyszeri használat után is függővé válhat. �Palócföld 2000/2 A varázsszó: a megelőzés Hazánkban tavaly 72 drogambulancia volt, de csupán 12 foglalkozott közvetlenül kábító­ szer-fogyasztókkal, azaz nem is jut ilyen mindegyik megyébe. A rehabilitációs intézmények sincsenek különb helyzetben. Ma mintegy másfélszáz személy befogadására alkalmas utó­ gondozó működik. (Alig egy ezreléke a szükségesnek?) Mit kéne hát tenni? Valaki mondja már meg, miként védekezzünk ez ellen a szörnyűség ellen! - Nincs a világon olyan rendfenntartó szervezet - még az Egyesült Államokban sem -, amely fel tudná venni a harcot azzal a pénzzel és hatalommal szemben, amely a drogüzlet mögött áll - tárja szét a karját Medve Judit. - Azok a személyek, akik a kábítószer-előállítást és -forgalmazást irányítják, olykor egész országokat képesek megvásárolni. Ezért meggyő­ ződésem szerint átütő eredményt csak a kereslet drasztikus visszaszorítása révén érhetünk el. Ha a kereslet lecsökken, nem lesz kinek eladni a kábítószert. íme, elhangzott a varázsszó: a megelőzés! Ma már mindenki ezt ismételgeti, sőt jobbrosszabb kísérleteknek is tanúi lehetünk. Az állam évente mintegy 1,7 milliárd forintot szán a prevencióra, ennek azonban csak töredékét fordíthatják kizárólag a drogra. Éppen ezért, a gépezet sem akar olajozottan működni. Ezt elismeri jószerével mindenki, az igazi tettek azonban továbbra is váratnak magukra, hiszen az érintett szervezetek egymással is képtele­ nek megegyezni. - A megelőzés valójában csak átfogó társadalmi együttműködés révén lehetséges - foly­ tatja Medve Judit. - Reméljük, hogy a készülő nemzeti drogstratégia révén végre mindez megvalósul. Megyénkben viszont sajátos helyzet alakult ki, hiszen itt a rendőrség kezdemé­ nyezésére, néhány évvel ezelőtt meghirdetett Nógrád Biztonságáért társadalmi program keretében alakult meg az a csoport, amely a munkát összehangolja. A rendőrség - a saját tennivalói mellett - összefogja az iskolaigazgatókat, az önkormányzatok ifjúságvédelmi, családvédelmi szolgálatának a munkatársait, az ifjúsággal foglalkozó egyesületeket, s min­ denkit, aki részt vállal ebben a nehéz munkánkban. - Milyen programokkal álltak elő? - Nagy hangsúlyt fektetünk a DADA-programra (a négy betű jelentése: drog, AIDS, do­ hányzás, alkohol - a szerző), amely nem más, mint a rendőrség biztonságra nevelő iskolai programja. Ugyanis az általános iskolások személyiségében lehet kialakítani azt az attitűdöt, amelynek révén a gyerek 14 évesen - amikor nem vagyunk mellette és nem fogjuk a kezét képes lesz elutasítani a kábítószert, a szeszes italt, a cigarettát. De sajnos kevés az olyan rendőrünk, aki mindezt oktatni tudja. Itt nagyon sokat segítenek a kortárs oktatók, ugyanis egy tizenkét éves gyereknél a mintát már a saját korosztálya szolgáltatja. A kortárs oktatók azok, akik minden nap ott vannak a veszélyeztetettek mellett. Ők tudnak hozzájuk számukra érthető nyelven szólni. - A gyerekeket felvilágosítják a kábítószer következményeiről? - Természetesen. Muszáj. Hiszen a tiltás nem jött be. Egy tizenkét éves gyerek már a tár­ sai véleményét fogadja el, nem a felnőttekét. Hiába mondja az anyuka, hogy ez tilos, ez veszélyes, a gyerek ettől nem fogja azt elutasítani. Csak akkor, ha saját ismeretei alapján magában dönti el, hogy én ebből a dologból nem kérek... 33 �Palócföld 2000/2 Csakhogy itt az a bökkenő, hogy a fiatalok jó része annyira individuum lett, annyira nem foglalkozik semmivel, hogy szinte megszólíthatatlan - magyarázza Juhász Gábor, hozzátéve: sajnos a szülőkkel is hasonló a helyzet... Telek Ervin családgondozó szerint ráadásul a mai prevenciós tevékenység meglehetősen egyoldalú: arra szorítkozik, hogy a kábítószert megismertesse a lakossággal. Minél többet szavalunk a problémáról, annál nagyobb érdeklődést keltünk a szerek iránt. Az interneten már a teljes drogkatalógus látható, amellyel szinte étlapot szolgálnak fel a fiatalok számára. Eközben viszont kevés szó esik a szerfogyasztást előidéző társadalmi, szociológiai, pszichés okokról és azok megoldásáról. Dr. Kadosa Ildikó szerint a kórházak nincsenek felkészülve a kábítószeresek fogadására. No, és a börtönök...? Ráadásul a fekete leves - várhatóan - még csak most jön. De azért ne keseredjünk el: a drogproblémával más országokban is megtanultak együtt élni, derekasan harcolni ellene, és talán egyszer győzni... „A cél voltaképp mi is?” - kérdezhetnénk Madáchcsal. Nos, a fiatalokat távol kell tartani a kábítószertől. Felvilágosítás, tájékoztatás, propaganda... - ezek a kulcsszavak. - A gyerekeket elrettentő, felkavaró élményhez kell juttatni - hangsúlyozza Hrabecz Gyula alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetője -, hadd döbbenjenek meg, hadd borzadjanak el a kábítószerek rettenetes hatása és siralmas következményei láttán. Hátha bekövetkezik az a hétköznapi csoda, hogy a megkísértett iíjú ember a veszedelmes kilátásokkal szembesülve, a döntő pillanatban tényleg visszarántja a kezét, amikor nyújtják felé a kábítószert... Addig is azonban, biztos, ami biztos, buli után nézzük mi is bele mélyebben „szemünk fényének” a szemébe...! Kijózanítóba a részeges Nógráddal!? A kábítószernél talán szelídebb szenvedélybetegségnek hisszük az alkoholizmust. Az ital rabságában azonban szükebb pátriánkban is hatványozottan több ember sínylődik. Döbbe­ netes, hihetetlen, siralmas, ám higgyük el, így igaz: Nógrádban minden harmadik embernek gondja van az itallal. A lakosság jóval több, mint tíz százaléka kifejezetten szenvedélybeteg. De éppenséggel úgy is mondhatnánk, hogy szükebb hazánk a harmincezer részeges ember megyéje. Nem beszélve az egyéb pusztító szenvedélyek áldozatairól. Egyikük ezúttal nyíltan feltárja gondját-baját. Időről időre szeretne visszafordulni a pokol tornácáról. Több­ kevesebb sikerrel. Amiről beszél, az egyszerű ember számára megdöbbentő... * Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt - szoktunk tréfálkozni egy-egy görbe este után. Pedig nem hülyeség. íme, egy történet. Emberünk alacsony, mokány, negyvenéves férfi az egyik nógrádi faluból. Már évek óta nyugdíjas. Az idegei nem bírták a gyűrődést. Piál(t), de nem csak úgy egyszerűen, hanem amúgy istenesen, emberesen. De ha törik, ha szakad, meg akar gyógyulni. S most már hallgassuk a „pokol” krónikását. 34 �Palócföld 2000/2 Emberünk először arról beszél, hogyan lehet két deci bortól kis híján meghalni. - Este vittek be a pszichiátriai osztályra. Aznap csupán két deci fehérbort ittam, de akkor már annyira elhatalmasodott rajtam az idegbaj és az alkoholbetegség, hogy ettől a kevéstől is teljesen kikészültem - meséli emberünk, nevezzük őt Károlynak. - A kórházban a doktor utólag elmondta: azt hitte, nem élem meg a másnapot. Lássuk, ez a férfiú miért lett alkoholista. - Nagyon sokat dolgoztam.- Nem volt szombatom, vasárnapom. Kellett a pénz. Egyre jobban elfáradtam, s a pohár alján kerestem a gyógyírt. Egyre többet ittam. Tönkrementem. A kórházban többször is helyrebillentettek, de mindig visszaestem. Egy hónappal ezelőtt is ott tartottam már, hogy naponta orra estem az utcán. Képzeljék el azt az autóvezetőt, aki miattam került volna bajba, ha keresztülmegy rajtam. Nem beszélve rólam... Emberünk arról szól, hogy gőzös fejjel rémeket látott. - Egyik délelőtt rászántam magam, hogy elmenjek a háziorvoshoz. Mint említettem, csu­ pán két deci bor volt bennem. De szédelegtem, szét akart robbanni a fejem. A doktornőt megkértem: segítsen, mert nem bírom tovább. Adott egy vénás injekciót, de - mint később kiderült - ez nem sokat használt. Hazabotorkáltam, de ebédkor csak forgott a számban a nokedli. Cigiztem, járkáltam, de bent sem, kint sem éreztem jól magam. Néztem a tévét, de ahhoz sem volt türelmem. Nagyon beteg lettem. Lepihentem, s estefelé már rémeket láttam. Szóltam anyámnak, hogy hívja az ügyeletes orvost. Remegett a kezem és a lábam. Kérte, vitessék el, nehogy otthon hülyeségeket csináljon. - Megérkezett a doktor, s elmondtam neki: be akarok kerülni a kórházba, nehogy itthon valamilyen hülyeséget csináljak. Megvizsgált, majd kihívta a mentőt. Beszállítottak a kór­ házba. A lépcsőn már alig bírtam felbotorkálni. Gyengeség, egyensúlyzavar, remegés, emlé­ kezetkiesés vett erőt rajtam. Szét akart szakadni a fejem. Lefürdettek, injekciót, infúziót kaptam. Másnap már nem gyötörtek rémlátomások. Csak mellettem, a megfigyelőben hor­ koltak, hörögtek a nálam is súlyosabb betegek. Arról, hogyan szembesült önmaga rosszabbik énjével. - Már egy hete feküdtem a legsúlyosabb betegek között, a figyelőben. Behoztak egy piás férfit, éppen a szomszéd ágyra tették. A szerencsétlent infúziózták, injekciózták. Csövek erdeje állt ki belőle. Szívógéppel szedték ki a testéből a váladékot, hogy meg ne fulladjon. A fickó úgy horkolt, hogy szinte beleremegtek a falak. Nem is'horkolás volt ez, hanem halálhörgés. Eszméletlen álla­ potban feküdt. Nem tudtam elaludni. Kimentem a folyosóra, cigarettáztam és gondolkodtam. Hm, ilyen lennék én is...? Közben behoztak egy újabb fickót. Hordágyon érkezett a „szállítmány”, ájultan, részegen. Velem egykorú lehetett. Végignéztem önmagámon. így néztél ki te is, ilyen voltál te is! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Visszafeküdtem, de altató ide, altató oda, csak forgolódtam. Kisvártatva újabb legényt hoztak. Lekezelték, de a fiú akadékosko­ dott. Nagy nehezen lefektették, de felkelt, kijött. Beszédbe elegyedtünk, de akadozott a nyelve a sok piától. A szobából kihallatszott a hörgés, horkolás, kínlódás. Valaki ordított. Állítólag én is így ordítottam... Pedig világ életemben szelíd, békés ember voltam. Végül a nagy piás - saját kárán tanulva - így óvja embertársait az ivászattól: - Nos, emberek, lehet választani. A kemény, nagy piálások roncsolják az agyat, a májat, az idegrendszert, a vesét, a gyomrot, a szívet. Az önrombolás után nagyon meg kell küzdenünk, hogy ismét talpra tudjunk állni. Az ünnepi mulatozások közben egy-egy percre gondoljunk erre is. 35 �Palócföld 2000/2 Minden harmadik ember erősen iszik Nem túlzás azt állítani, hogy Nógrádban ma minden harmadik embernek problémája van az itallal - tudjuk meg dr. Kadosa Ildikótól, a balassagyarmati kórház addiktológiai főorvo­ sától. - A hivatalos adatok szerint a megyében élők 10 százaléka alkoholbeteg. Ám a máj­ zsugorban elhunytak száma alapján ez az arány még magasabbnak tűnik: a 223 ezer lakosú Nógrádban 29 ezer alkoholbeteg lehet. Nem beszélve a többi pusztító szenvedély rabjairól és áldozatairól. A döbbenetes viszonyokat elsősorban Nógrád elmaradottsága, a rettentően nehéz életkö­ rülmények okozzák - magyarázza a főorvos asszony. Nógrád a gazdaság teljesítményében utolsó helyen kullog az országban. A munkanélküliségben viszont kibéreltük a dobogós helyezést... Ebben a kilátástalanságban sokan nyúlnak a pohárhoz. Sajnos a halálozásban is eléggé élenjárunk. Alkalom szüli az ivást - tartja a mondás. Márpedig Nógrádban meglehetősen sok hely akad, ahol leöblíthetjük a kiszáradt torkunkat. A megyében több mint 600 italmérő vendég­ látóhelyet számoltak össze. Ehhez még adjuk hozzá a mérhetetlen mennyiségű, otthoni „bo­ szorkánykonyhákban’'’ összepancsolt italféleségeket és a megannyi „virágzó’’ bögrecsárdát. Ha a szükebb hazánkban elfogyasztott italt összeöntenénk, meglehet, hogy az egész megyét „tengerár” sodorná el... Az emberfiát furdalja a kíváncsiság: vajon kik isznak leginkább; milyen társadalmi kö­ zegből, milyen szociológiailag behatárolható rétegből kerül ki a rengeteg alkoholista? - Mindenhonnan! - közli lakonikusan dr. Kadosa Ildikó. - Többségben vannak az ala­ csony iskolázottságúak, ám ez főképpen a férfiakra vonatkozik. A nőknél viszont zömmel a magasabb képzettségűek nyúlnak a pohár után. Betegségük szerepkonfliktusból fakad: a hölgy szeretne sikeresen helytállni mind a családi életben, mind a munkahelyen, ám ez sok­ szor felőrli az összes energiáját. Az értelmiségi nőket a negyvenes éveikbe lépve fenyegeti a legnagyobb veszély. Addigra sokan csalódnak, elfásulnak. A gyerekek is kikerülnek a csa­ ládból, s egyszerre üres lesz a fészek. Sokszor a házasságuk is tönkremegy a szüntelen őrlődésben. Igaz, az iskolázott férfiak közül is sokan kerülnek be az osztályunkra. Előfordult, hogy egyszerre hét mérnököt ápoltunk, de jöttek tanárok, orvosok, állatorvosok is. A felelős beosztású embereket kikészíti az állandó stressz és konfliktus. Nézzünk most már néhány nógrádi számadatot is. Nos, talán meglepődik a nyájas olvasó, de a statisztikák szerint az utóbbi években sokhelyütt drasztikusan csökkent az alkoholbete­ gek száma. A látszat azonban csal, hiszen megváltoztak a jogszabályok, megszűntek a köte­ lező alkoholéi vonók, és az ital rabjait sokszor az idegosztályon, vagy belgyógyászati beteg­ ségekkel ápolják. Tavaly Salgótarjánban 225, Pásztón 267, Balassagyarmaton 1221 beteget gondoztak. No, nem azért, mert az Ipoly-partján ennyivel többen innának, hanem mert ott van a megyei szakosodott kórházi osztály. Nos, már helyben is vagyunk. A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház addiktológiai és rehabilitációs osz­ tályán 86 ágyon ápolják a különféle szenvedélybetegek rabjait. Odabent élénk közössé­ gi élet zajlik. Az ápoltak rendszeres és célszerű foglalkoztatása jó lehetőség arra, hogy 36 �Palócföld 2000/2 a betegeket eltávolítsák a szenvedélyüktől, és visszavezessék őket az élet normális medrébe. Ezt a törekvést segíti elő az éjszakai szállás és nappali foglalkoztató is, mely­ ről a főorvos asszony nem tagadja: régi álma teljesült be ezzel. A létesítmény olyan embereket vár, akik már meggyógyultak, de még nem tudtak igazán visszailleszkedni a társadalomba. A foglalkoztató szerepe azért fontos, mert sokan amiatt esnek vissza az italozásba, hogy nap közben csak sodródnak jobbra-balra, nem tudják kivel megbeszélni a problémáikat, ezért újra a kocsmában keresnek társaságot. A gyarmati kórház mellett már a salgótarjáni és a pásztói ideggondozóban is ellátják az alkoholbetegeket. A ludányhalászi elmeszociális otthonban is 50 férőhelyen szenvedélybete­ geket helyeznek el. Gondot okoz, hogy nincs a környéken elegendő szakember. Jellemző, hogy az egy ik leginkább alkohol sújtotta megyében, a 223 ezer lakosú Nógrádban mindössze négy orvos foglalkozik a betegekkel. Sajnos, hiába gyógyulnak meg időről időre jó néhányan, máris jönnek utánuk mások. A főorvos asszony sóhajtva meséli: nap mint nap azzal szembesül, hogy a rettenetes nép­ betegség immár nemzedékről nemzedékre száll. Azok közül, akik ma ott fekszenek az osztályon, néhányuknak már az apját is dr. Kadosa Ildikó kezelte. A rémisztő fejlemények láttán sokan a háziorvosokat is kárhoztatják, mondván, hogy nem juttatják idejében kór­ házba az alkoholbeteget. A doktorok viszont amiatt dohognak, hogy ők zömmel csak akkor látják a szegény párát, amikor ahhoz istenigazából már papot és kántort kellett volna hívni. Egyelőre nincs menekvés. A pusztító szenvedélynek nevezett istencsapása egyre bőszeb­ ben szedi áldozatait. Sokat beszélünk a megelőzésről, de eközben semmi számottevő fejle­ mény nem történik. Mind több fiatal ember távozik teljesen értelmetlenül az ámyékvilágból. Nincs munkájuk, ezért egész nap a kocsmában ülnek, a legrosszabb italokat vedelik, s ebbe sokan néhány hónap alatt belehalnak... * Emberünk, Károly mindenesetre már jobban érzi magát. Nap közben a zárt osztályról néha kiengedik a városba. Hosszadalmas út vezet vissza a „pokolból”. S ő szeretné ezt vé­ gigjárni. Hátha sikerül neki. Hátha neki sikerül... 37 �Palócföld 2000/2 Sulyok László Szellemi restség - vagy amit akartok Amikor megírtam A Nógrád gazda (rendszer) váltása, avagy mi történt a megyei sajtó­ ban tíz évvel ezelőtt? című emlékező írásomat, pontosan tudtam, mire vállalkozom, azt vi­ szont álmodni sem mertem, Jiogy ennyire visszhangtalan marad. A Palócföld szerkesztősége is érezte a lehetőséget, itt az alkalom, hogy kibeszéljük magunkat egy nagy port vert privatizáció ürügyén, és szólásra biztató pár sort írtak hát hozzá. Mindhiába. Egyedül Bozó Gyula vette a fá­ radságot, és gondolta végig a megidézett közelmúltat, illetve mindazt, ami eszmét, érzelmet benne az írás ébresztett; egyedül ő vállalta a folyóirat nyilvánossága előtt a véleményét. ,Azért írok, mert szerintem Sulyok László cikke roppant időszerű... elemzései, megálla­ pításai továbbgondolásra inspirálnak" - írja hozzászólásában úgy, ahogyan magam is véltem. Amikor tehát elismeréssel adózom pro és kontra kiállásáért, egyszersmind szomorúsággal veszem tudomásul, mára csaknem kiveszett belőlünk - több más jó tulajdonsággal együtt - a nyilvános vitatkozás szelleme. Gondolatainkat, mint régen, gondosan rejtegetjük. Újra favo­ rizáljuk a rendszerváltozás előtti évtizedekben oly népszerű, fehér asztal melletti baráti poli­ tizálást, kocsmai beszélgetéseket. Pedig jól tudjuk mindannyian, kiscsoportos dohogással vagy magányos berzenkedéssel sokra nem megyünk, abból javítás, jobbulás ritkán születik. A feladatot és a módszert illetően - azért is idéztem - Bozó Gyuláéval azonos a vélemé­ nyem. Valóban beszélnünk kell arról, mi történt itt és velünk tíz-tizegynehány évvel ezelőtt, honnan indultunk és hová jutottunk, cselekvéseinknek mi volt a haszna. Ezekről beszélnünk kell még akkor is, ha nincs az eseményekre kellő időbeli rálátásunk, és az ítéleteinkben netán tévedünk. S ezt a számvetést valóban nem csinálhatja meg egy vagy két ember. A fogyóiratnál is ezért tervezték a vitát. Ráadásul jómagam, mindenkor demokratikusan gondoikodó-viselkedő emberként, soha nem hittem azt, hogy mindenben és száz százalékig nekem van igazam. A tényeknek, a belátható, okos érveknek - s ezt gyakran gyengeségnek értelmezik - mindig ha­ gyom magam meggyőzni. így tettem volna ezúttal is. Annyit azonban le kell szögeznem, a félreértések elkerülése végett: írásomban nem hazudtam, abból az újságírói-főszerkesztői szék­ ből én úgy láttam a történteket, ahogyan emlékezetem bugyraiból előbányásztam. Vitapartnerem szerint fogalmazásomban elvertem a port mindazon, amiről azt gondol­ tam, hogy el kell verni. Őszintén mondom: erre egyetlen pillanatig sem gondoltam. Ez egész 38 �Palócföld 2000/2 habitusommal ellenkezik. Ámbár Bozó Gyula sem határozott az állításában, mert az elveri igét idézőjelbe teszi, noha mégiscsak leírja (talán mert rosszul esik neki olvasni a bírálatot). De hát miért is verném el a port Leninen, az újság redakcióján, a „Lenin-hegyen”, az MSZMP vezetőin, meg amit még említ, amikor már túl vagyunk mindenen, és azt annyiszor megtehette már bárki következmény nélkül a korábbi esztendőkben. Én egyszerűen csak leírtam, amire emlékszem, tényszerűen, a saját látószögemből. S ha ez a kritikus szembené­ zés elporolás, akkor az se nem erényem, se nem hibám, kifejezetten a kor következménye. A történelem ítélkezett. Számos tett, ami akkor általános volt és dicséretesnek, netán kitünte­ tésre méltónak minősült, mára pontosan az ellenkezőjére fordult. Ezzel szembe kellene nézni sok régi-mai közéleti embernek, munkahelyi vezetőnek. Példaként említhetem ismét az „ellenforradalmi" Habán-ügyet. Más esetekkel együtt azért elevenítettem fel, mert írásom elején azt tartottam fontosnak felismertetni az olvasóval, hogy - bárki gondolja is másképp, főként itt, a nógrádi iparmedencében - igenis szükség volt a rendszerváltoztatásra (tudatosan használom ezt a „cselekvő’' fogalmat, nem pedig a rend­ szerváltozást). Szándékom szerint a történetek ismeretében lesz teljesen egyértelmű és vég­ érvényesen világos az olvasóban, hogy 1990 elején nekünk, akik a megyei pártlapnál dol­ goztunk, cselekednünk kellett, meg kellett szabadulnunk régi politikai kötöttségeinktől, ha eleget kívántunk tenni az új korszak elvárásainak. Számunkra a kívánatos jövőt abban a politikai, gazdasági helyzetben az Axel Springer Magyarország jelentette. Hogy aztán ez mennyire bizonyult tényleges szabadulásnak, meny­ nyire szolgálta az új szellem kibontakozását, vagy hogyan járult hozzá később a tömegtájé­ koztatás helyi visszarendeződéséhez és újbóli monopolizálódásához, az külön tanulmány és vita tárgya lehetne. Megírását magam is fontosnak tartom, jól tudva, hogy az a mostaninál is nehezebb, kockázatosabb vállalkozás lenne; s elgondolom, ha most ilyen nyomasztó a hall­ gatás, milyen lenne akkor. S ezzel elérkeztünk egy újabb izgalmas témához, amelynél vitapartnerem is szívesen el­ időz: mi lett a rendszerváltás eufóriájából? Csalódtam - csalódtunk? Kijózanodtunk; illúzió­ inkat veszítettük; s most gyötör a „rideg valóság”? Nem árulok zsákbamacskát (életem nagy részét amúgy is bújócskázva éltem), kimon­ dom: kijózanodtam... Annak idején nagyon hittem a rendszerváltozásban. Lehetett. Csupa nagyszerű dologról volt szó. Tisztább-látásom valahogyan hasonlít apáink „látásjavulásá­ hoz”. Ők is hittek a világégés utáni új életben, aztán a sztálini Szovjetuniótól (nyugati aszszisztenciával) egy ízig-vérig megrontott szocializmust kaptak. Ezt persze magam is csak utólag fogom fel így, mert benne élve csak a hitemet növesztgettem, noha a zsigereimben éreztem valami furcsa rosszat kamaszkoromtól kezdve, azután hogy 1956-ban Nagybátony utcáin borzongva láttam a „testvéri” szovjet tankok magabiztos felvonulását... Szóval csa­ lódtunk... Most is. A rendszerváltozáskor szociális piacgazdaságról beszéltünk, most pedig valami globalizációt emlegetnek. Gyönyörű szavak, sanyarú valóság környezetemben. An­ nak is, aki tisztességesen dolgozik... Az ügyeskedőnek viszont nem valószínű... „Kísértet járja be Európát”, a manipuláció kísérteié. A ma emberének igencsak nehéz el­ döntenie, mi az igaz és mi a propaganda, ki a jó és ki a rossz. Egyelőre mintha mi is úgy jártunk volna a kapitalizmussal, mint elődeink a szocializmussal. Nagyon „sajátos” rendszert építettünk ki. Jelenkori viszonyaink egyes elemei - mint a „puha diktatúrádban - korlátozzák 39 �Palócföld 2000/2 a demokrácia érvényesülését, elvágják az éltető helyi gyökereket, semmi közük a szerves fejlődéshez. Emberek nosztalgiáznak, százezrek állítanák vissza a kádárkori állapotokat. A legkiábrándultabbak szerint csöbörből vödörbe kerültünk. De százszor inkább ez a vödör, akármilyen lyukas is! Ezt a vödröt rendesen ki lehet foltozni. Éppen ezért néhány kínzó­ kínos kérdést jegyzek le ide, elgondolkozásra: kiknek az érdeke, hogy az egypárti diktatúra sokak szemében kívánatosabb a többpárti demokráciánál? Miért hagyjuk elfelejtetni a szoci­ ális piacgazdaságot? A monopóliumok hatalma mellett hogyan valósulhat meg a szólássza­ badság, az esélyegyenlőség? Egyetértek Bozó Gyulával: harc van, elsősorban a birtoklásért, s időszerű lenne az új tár­ sadalmi és szociális konszenzus megteremtése. Végül előveszem az elején el varrt szálat: miért nem bontakozott ki a témáról pezsgő vé­ leménycsere? Mert kerek, lezárt a dolgozatom? Aligha. Válaszkísérleteim csak feltételezé­ sek. Először a félelem ugrik be. De ezt a gondolatot felejtsük el gyorsan! Bibó István ugya­ nis helyesen definiálta a többpárti parlamentarizmust: demokrácia az, hogy nem félünk nálunk pedig demokrácia van. Mi végre takargatjuk hát még mindig a véleményünket! Ké­ nyelemszeretetből? Helyezkedési kényszerből? A főnökeink iránti alázatból?... Ki tudja?... Mert a szellemi restségre még csak gondolni sem merek. Kovács Bodor Sándor fotója 40 �Palócföld 2000/2 SEREGSZÁMLA Dukay Nagy Ádám Mélyről az álomig Salgótarján belvárosa, negyedik emeleti panel. Bizonygathatnám, hogy K ovács B o­ dor S á n dor független filmessel, fotográfussal ketten beszélgetünk, de nem volna teljesen igaz. Több tucat film, sok ezer fotó van mögötte és egész életéből, munkáiból folyama­ tosan ki-kiszól valaki. Intenek néhányan, na nem szomorkásán, csak úgy, ahogy mond­ juk faluhelyeken szoktak még az idegennek is. A roletták leengedve, így jobban látni a lehalkított televízió képernyőjét - Hegedűs Morgan beszél csöndesen a róla készült portréfilmben (tíz éves fölvételek, halála előtt néhány hónappal) pilzeniket iszoga­ tunk. Megvolt az elképzelésem, de most sem az igazi, így inkább csak kérdezek. Semmit nem kapott az élettől ajándékba és a kérdezés az ő műfaja is: komolyan veszi, tudom. - Az életrajzodban viszonylag későn jelenik meg, hogy’ a fotózással egyáltalán elkezdtél foglalkozni. Olyasmi utalás pedig, ,,hogy már gyerekkoromban, amikor az első gépemet megkaptam... " tulajdonképpen nincs is. - Igen, hát, nem volt fényképezőgépem, szegények voltunk, de, ha visszagondolok, én akkor nem is tudtam, ínilyen irányba induljak. Igazából ezt az ember nem mondja ki, még maga előtt sem - vagy maga előtt pláne nem - , de nekem tényleg még a gondolataim se tévedtek erre a terü­ letre. Arra emlékszem, hogy éreztem: egy kicsit másképpen látom a világot, mint a többiek, noha nem tudtam, hogy ez miből ered. Arra végképp nem gondoltam, hogy a művészet egyáltalán... Azt, hogy hajlamom lenne a dologra, adottságom lenne hozzá, soha nem is mertem megfogalmaz­ ni. Azt tudtam, hogy valami módon másképp kellene élnem az életem, mint ahogy éppen akkor éltem. Szakmunkásképző intézetbejártam, az pedig sok mindenről szól, csak nem a művészetről az irodalom tankönyv is hetedrangú volt -, tehát, hogy én bármiféle alkotómunkával kapcsolatba kerülök, ennek az esélye iszonyú kicsi volt. Előzmény: Interjúk: Czinke Ferenccel Réti Zoltánnal Orosz Istvánnal Mészáros Erzsébettel Erdei Sándorral Antal Andrással Cseminczky Zoltánnal Cene gál Istvánnal Gelencsér Jánossal (Palóc­ föld 1999/3. szám), Paróczai Péterrel (Palócföld 2000/1. szám. Sorozatunkat folytatjuk (a szerk ). 41 �Palócföld 2000/2 - Mikor volt az első tetten érhető pillanat? Amikor azt mondtad, hogy lépni kell? - Ez egy tartósabb állapot volt. Fiatal korában az ember sokat csavarog, és én is minden­ nap a város utcáin lógtam, mert egy ilyen suliban nem kellett sokat tanulni és egyszerűen minimális energiákkal tudtam haladni. Lehet, hogy ezért viszonylag hamar kezdtem el olyasmiket olvasni, amik nem feltétlenül családi indíttatásból következtek, mert a szüleim nem olvastak olyan típusú regényeket, irodalmat... Én tizenhét éves koromban rendszeresen olvastam az Élet és Irodalmat, anélkül, hogy nekem bárki is mondta volna, hogy ez jó. Tehát senki nem volt, aki vezessen ebbe az irányba. Egyszerűen reggeliztünk a műhelyben és én az előző heti ÉS A olvastam; tehát ez egy tanulási szakasznak nevezhető, mert nagyon más akartam lenni. Nem azért, mert lenéztem volna a munkásokat, hiszen én is egy voltam közü­ lük, tehát ez furcsa is lett volna, de egyszerűen annyira más érdekelt, mint őket és ezt ilyen megnyilvánulásaimban lehetett tetten érni. Nagy elánnal rajzolgattam például, szerintem egyébként az átlagosnál gyengébb képességekkel. Ez azonban jó volt arra, hogy egy-egy rajz után elterveztem: másnap mit akarok megcsinálni és aztán semmihez nem tudtam kezdeni, mert teljesen nullán voltam. Akkor tapasztaltam először, hogy: „Ez ilyen dolog? Néha megy, néha nem?” Abszolút magamtól éreztem rá tehát ennek az ízére. A rajz aztán elmaradt, a sereg után azt hiszem véglegesen. - Az esetlen párhuzam - ahogyan Hegedűs Morgan fogalmazott az imént, hogy: ,,az egyik legfontosabb dolog a szabadság " - hogy te valamiképpen már afelé mozdultál? - Figyelj, következő ez az életérzés. Amikor az ember fizikai munkát végez egy gyárban - én mondjuk nagyon sokat hegesztettem abban az időben - , akkor arra gondoltam: oké, én most „rabszolga” vagyok, és muszáj csinálnom valamit, amit ugyanúgy szeretek, vagy nem szeretek, mint bármelyik munkatársam, kettőkor letelik, onnantól szabad vagyok és azt csi­ nálok, amit akarok. Ezt naponta erősítettem magamban, ugyanakkor nem tudtam magam szabadnak érezni, mert ez a taposómalom iszonyatos lélekölés és hajnal negyed hatkor min­ dig arra gondoltam: vajon meddig kell ezt még csinálnom? Lesz-e olyan része az életemnek, hogy nem kell ezt a rettenetes élményt - amit a reggeli óracsörgés jelentett - újra és újra megélnem? Mert, amikor kijössz a gyárból, akkor még nem vagy szabad. Ez nem ilyen! - Érdekes, hogy ezt mondod, mert akkor még volt egy olyan értelmiségi réteg, amelyik mondjuk éppen gyárakba kényszerült és ők úgy emlékeznek erre, hogy amikor kijöttek az üzemből onnantól kezdve tiszta fejjel tudtak dolgozni. - Nem tudom. Én túl sokat csináltam, azt gondolom. Lehet, hogy kalandnak nem rossz a dolog. Én ebbe beleszülettem. Volt egy nagyon jó barátom, tizennyolc-tizenkilenc éves ko­ romban és jellemző lesz, amit mondok. Kovács Endrének hívták, Budapestről érkezett, a Közgazdasági Egyetemen végzett és főelőadó volt ... Nemcsak azért volt ő intellektuel, mert egyetemet végzett, hanem, mert eleve benne volt abban az életformában. Mindenkit ismert, akik az ellenzéki mozgalomban részt vettek, tudott egy csomó olyan emberről, akiket de­ monstrációik miatt börtönbe csuktak, holott ő távol állt ettől, mégis a világot egészen más szemmel látta. Tudott mindent, hogy mit kell elolvasni, mi az, ami egyáltalán elérhető és érdekes... Nagyon sok mindent tőle tanultam meg, sokáig voltunk a barátok. Később el kellett innen mennie, mert rosszul érezte magát Salgótarjánban, tehát nem üldözték el a munkahelyéről, vagy hasonló, egyszerűen annyira nem jól érezte magát, annyira kilógott. Ez egy nagyon fontos kapcsolat volt az életemben. Neki írtam azt egyszer - sokáig leveleztünk hogy nagyon szeret- 42 �Palócföld 2000/2 néni kipróbálni magam: mire lennék képes, ha nem kellene dolgoznom? Tehát, ha mondjuk egy fél évet megfinanszírozna nekem valaki. - Fölvetetted egy ösztöndíj lehetőségét... - Igen, igen. Na, most '75-ben vagyunk... Mert arra gondoltam, hogy akkor talán kide­ rülne, van-e tehetségem valamihez. Mivel azonban ezt a munkát végeztem, úgy éreztem, hogy nem tud felszínre kerülni az esetleg meglévő tehetségem. Ez persze így nevetséges. A Morganra mondta Földi Péter, hogy az igazán tehetséges ember a bányából is kitör, tehát a föld alól is... és a Morgan erre abszolút példa: bányász is volt, és iszonyú „mélyen” volt, de annyira erős volt az elhatározottsága, hogy sikerült. Nyilván, ha nekem akkor azt a fél évet valaki „megszavazza”, kvázi megfinanszírozza, semmiféle produktumot nem tudtam volna létrehozni. A rajzolás, ugye, elmaradt, az íráshoz sem volt érzékem, tehát ott álltam: akkor mit tud az ember csinálni? Mert technikailag még annyira odébb volt, hogy én fényképező­ gépet vegyek a kezembe. - Mikor kezdődött igazán? - Te, ez úgy kezdődött, hogy 1981-ben kerültem a Nógrádi Történeti Múzeumhoz, har­ madrangú műszaki embernek és ott volt fotólabor és én érdeklődni kezdtem a Buda Lacinál, hogy „hát, itt lehetne képeket csinálni...?", ő meg mondta: „persze...” Akkor én ezerrel nekiestem, ő adott gépet, anyagot és vadul elkezdtem fotózni. - Elkezdted kanalazni azt, ami addig kimaradt? - Úgy gondoltam, hogy ez is egy olyan fonna, hogy ha tehetséges vagy, annak ki kell de­ rülnie. Akkoriban az anyag még nem számított és naponta vagy húsz harmincszor-negyvenes képet lenagyítottam, mert ebbe akkor az is belefért. Egy idő után aztán szóltam a Lacinak, hogy én be szeretnék menni a Nógrád Megyei Fotóklubba, szervezze már ezt meg nekem. Akkor még képem nem volt kész, de azt mondta, hogy rendben, mindenesetre, amikor az első munkáimat elkészítettem, be sem mertem menni. Akkor még létezett ez a negyedéves pályázat és mindenki mögött volt valamilyen háttér, vagy, ha nem, a Klub biztosított neki anyagot, mert még jutott rá. Ha valakinek volt valamennyi ambíciója, akkoriban kiélhette azt. Én, amikor az első képeimmel elkészültem Budának mondtam, hogy ugyan vigye már be. A zsűrizés úgy zajlott, hogy az összes képet kiszórták középre, összekeverték és a zsűri azt mondta „ez, meg ez, meg ez ...” így nyertem az első díjaimat, ezeken a negyedéves me­ gyei pályázatokon, tehát engem akkor gyorsan fölfedeztek. - Mik voltak az első meghatározó témáid? - Nem volt ilyen. Azt tudom, hogy embereket nem mertem fotózni. - Arra gondoltam, hogy ezzel a ’81-es muzeumos váltással elindultál úgymond „kifelé" ebből az életből Na most, az első időszak azzal indult, hogy elkezdted habzsolni magát a fényképezést, tehát egyáltalán meglett az, ami hiányzott. - Abszolút. De már az is, hogy kimentem ebédelni a Kővárba, az nekem olyan szabad­ ság-élmény volt, mint valakinek, aki Magyarországról először elmehet Párizsba. Az érzés ugyanaz lehetett, mert ezt nem lehet fokozni, vagy benned van, vagy nem ... és én ott kajál­ hatok. Ez egy hihetetlen dolog volt. Ehhez társultak olyan dolgok, hogy nem kellett piszkos ruhában lennem napi nyolc-kilenc órát. Ezek apró dolgok, de iszonyú nagy élmény valaki­ nek, aki - huszonhat éves voltam akkor - addig munkás volt. És emellett ott volt ez a lehető­ ség, hogy ha valamivel ki tudom magam fejezni, akkor az a fotó. 43 �Palócföld 2000/2 - Nem tudom pontosan beazonosítani az időpontot - még munkáidat ismerve sem de utána mégiscsak elkezdtél az emberek, az elesettebbek felé fordulni. Nem arra gondolok, hogy ha valaki munkás, vagy1 mondjuk cigány származású akkor eleve elesett, egyszerűen azok felé, akik nem föltétlenül azt csinálják, amit szeretnének, tehát nem abban a helyzetben vannak, amire predesztinálva volnának. Hogy később elkezdtél tanulni, annak mi volt az oka? A kezdeti extatikus lebegésből kijózanodtál és elkezdtél úgymond „visszafele” tekinteni azokra, akikkel addig nap mint nap egy ütt élted az életed? - Ezt soha nem gondoltam végig. A múzeumban próbálták nekem megmagyarázni, hogy mi a munkáslét... Nem így direktben, de népművelők, muzeológusok úgy boncolgatták a munkás-öntudatot, hogy én lestem rájuk és azt láttam: ezeknek fogalmuk nincs róla. Nézd, az hogy munkás vagy, az azt jelenti, hogy a munkával töltött időd döntő többségében vala­ kikkel együtt dolgozol, rá vagy szorulva, ő pedig terád, tehát ez egy testvéri közösség. Ha valakivel nem vagy jóban, azzal nem tudsz együtt dolgozni, az „halál...” Más az, hogy mun­ ka után a kocsmában kikezdték másokat, akik épp’ nem voltak ott, de ez májdnemhogy já ­ rulékos része a közös munkának, az, hogy időnként leszólunk valakit. Mégis, egy sokkal szorosabb együttlétet igényelt az a munka, mint mondjuk a múzeumi. Azt akarom ezzel mondani, hogy bennem nagyon mélyen bennem volt, milyenek ezek az emberek, hogy ők semmivel nem rosszabbak tőlem. Nekem a szüleim is munkásemberek voltak, tehát anyai és apai ágon is paraszti, vagy ahhoz közeli munkát végeztek. Az anyai nagyszüleiül vincellérek voltak, ami talán egy fokkal „különb", mint földet túrni... A lényeg, hogy én nem visszafor­ dultam feléjük, nekem ez természetes közegem volt. - Igen, de azt mondtad, hogy az első időben nem mertél embereket fotózni. Tehát az, hogy szakmáddá, hivatásoddá lett mindez, irányított-e mégis feléjük? Mert ezek szerint volt benned dac: ne akarják már neked megmondani, mi a munkáslét. - Nyilván, persze. Hogy is mondjam, a frusztráltság az egy alapélmény annak, aki mélyről jön, vagy üzemben dolgozik - nem mondom, persze, hogy mindenkinek - , de valahol mindenkiben benne van az, hogy nem vagy elég jó, nem vitted elég sokra. Először azt gondoltam, hogy ez belőlünk ered, egyáltalán az, hogy mire visszük. Ez nagyon naiv megközelítése a dolgoknak, de én sokáig azt gondoltam, hogy ez ezen múlik és csak na­ gyon felnőtt fejjel kezdtem a világot másképpen látni. Ilyen szempontból mondjuk a poli­ tika sem érintett meg, megmaradtam olyan szinten, amit hallottam tőlem okosabb embe­ rektől. Nyilvánvalóan engem sokkal inkább az a világ érdekelt, ami bennem élt és ami körülvett. Tehát a fotózásnál az első számú szempont, hogy a világnak egy olyan szeletét mutassam meg, amit más nem úgy tud. vagy nem ad egy többletet annak a leképezett do­ lognak. Ilyen szempontból ezek a fotók nagyon hűen jellemeznek engem, függetlenül attól, hogy esetleg tíz év különbséggel készültek. Arról van szó, hogy ez az én világom tehát ez egy belső kép kivetülése. Ezt nem én találtam ki, mégis nagyon magaménak ér­ zem, mert ugyanezt próbálom csinálni. - Az indulásodat követő időszakot három szakaszra osztanám. Kezdeném azzal, amikor nagy elánnal elkezdted, folytatnám azzal, amikor legintenzívebben foglalkoztál az elesettebb emberekkel és most láttam tőled először olyan kiállítást nemrégiben, amiben teljesen pozitív, jó hangulatú munkák kerültek a falakra. Tehát végre nem látom az elesettséget. - Hol láttad te az én fotóimban az elesettséget? 44 �Palócföld 2000/2 - Ott, ahol hangsúlyosabban foglalkoztál mondjuk a cigánysággal, vagy olyan művészekkel, akik így vagy úgy, de elesettebbek... Soha nem az úgymond ,,sztárokat” látjuk a te objektíved előtt. - Ez igaz. - Vagy csak én magyarázom bele? - Nekem ez természetes. Itt mindig az van, ugye, hogy mi jön szembe. - Na, de ezek a fiatalok mindig is ott voltak. - Nem biztos. Ez jó ... maradjunk ennél. Ebből a fajta frusztráltságból nagyon nehezen vetkőzik ki az ember. Tehát, hogy hajó mélyen vagy - nem azért, mert felülről kerültél oda, hanem onnan jössz évek kellenek, amíg végül egyenrangúnak érzed magad bizonyos hely­ zetekben. Nem ezt mondom - mert akkor ez egy beépült kisebbségi érzés de nagyon sok­ szor érzi az ember kevesebbnek magát, amit csak nagyon szívós munkával lehet leküzdeni. Amikor ez sikerül, akkor tudod megcsinálni ezeket a képeket, ezekről a fiatalokról. Négy éve tanítok és először egyáltalán nem ilyen volt a viszonyunk. Egy szemen most jutottam el az odáig, amikor ez a munka már megy, tehát lehet, hogy itt ezt érzékelted: az én görcsösségem eltűnését. -A k ko r nem erőltetett azt firtatni, hogy ez egy fontos állomás? - Iszonyú fontos, persze. - Mert ezt nagyon progresszív volt megtapasztalni, hogy végre nem látok árnyékot. - Biztosan így van, de én ezt soha nem vettem észre. Az ember belülről egészen máskép­ pen közelít ezekhez a dolgokhoz. - Érdekes, hogy a beszélgetésünk során nem kell műfajt váltanunk a fotó és a film között, pedig eltelt hat-nyolc év a kettő között. - Hat év telt el, igen. Tudni kell, hogy a fotózás is egy szakma és ezt talán nem sikerült igazán jól megtanulnom. Nekem sajnos nem voltak mestereim. Ez nem olyan, mint a film, amiben autodidakta módon is sok mindent meg lehet tanulni - lehet persze könyvből is - , de a fotózásnál egy technikai szinten megrekedtem, ezt kell hogy mondjam. Ez nem jelenti azt, hogy a tartalomnak természetszerűen ki kell ürülnie, erről szó nincs, csak ez megfogott en­ gem. Hat év azért elég nagy idő és az a közeg amiben én forogtam, azok a szemlék, országos rendezvények, ahol kiderült - egyféle zsűri szerint hogy mi a jó kép, egy picit lehűtötték a kedélyemet: elment a kedvem a fotózástól. - A díjak ellenére is? - Én fotózásban nagyon kevés díjat kaptam. Az, hogy helyi szinten „berobbantam” ... viszont, amikor elkezdtem küldözgetni a képeket jobbra-balra, abban az időben talán két díjat nyertem a hat év alatt. Az semmi, tehát először is meg kellett emészteni: ez mitől van? Akkor mégsem vagyok ebben tehetséges? Vagy inkább olyan képeket kellene csinálnom, amiket szeret a zsűri? - Önértékelési válságba kerültél? - Hogyne, persze. Ezen át kell esni. - Ez nálad mennyire komoly? - Engem elég sok minden rendesen megviselt, tehát én befelé nagyon intenzíven elek meg mindent. Ez egyfajta - ha úgy tetszik - alkotói válságot okozott, amin nyilván túlteszi magát az ember, de hogy ez így alakult abba biztosan belejátszott, hogy a múzeumi munkám 45 �Palócföld 2000/2 továbbra is olyan volt, ami azért frusztrált. Műszaki ügyintézés, jönni-menni... Ez megint nem alkotói munka, messze nem az, megint ott voltam, ahol azelőtt öt-hat évvel. Ismét nem éreztem jól magam a világban. - Akkorra megfogalmazódott-e már benned, hogy inkább a bizonytalanabb, de szaba­ dabb élet? - Nem, nem voltam ilyen bátor. Ilyesmi eszembe sem jutott. Ez egy más világ. Család, gyere­ kek, tehát abban a pillanatban, ahogy a keresetem kiesik, összedől minden. És mi mást csinálhat­ nék? Semmihez nem éllek igazán jól. A fotózás hasonló dolog, mint a versírás - bizonyos szem­ pontból tehát nem tudtam azt mondani, hogy napi ötven képet csinálok. Na most, aki arra kény­ szerül, hogy napi ötvenet megcsináljon az a fotózás szempontjából halott ember. - Egyelőre ne kövessük még ezt a szcilat. Maradjunk ott, hogy amikor a nyolcvanas években lehetőség nyílt arra, hogy mozgóképet előállíts, ebben mennyire lehetett tetten érni egyfajta országos tápászkodó hangulatot? Olyasmire gondolok, hogy amikor az első szá­ mítógépek bejöttek, néhányan azonnal elkezdték azokat képversek alkotására használni. Erezni lehetett-e ebben egyfajta együtt indulás érzést? - Ezt magamon nem éreztem. Rájöttem, hogy nehéz kitörési pontot találni - hiszen a na­ pi munkám ugyanúgy elsilányít, mint azelőtt, csak elegánsabb körülmények között - és a fotózás csak pillanatra oldotta ezt az érzést. Tehát volt egy-egy siker, vagy maga az alkotás varázsa... Szóval, Márai Sándor mondta: „Csak egyféle szabadság van, az alkotóember akarata, amikor a munkája fölé hajol." A fotózás ez. Beleteszed a levilágított papírt a hívóba, fölé hajolsz és várod, hogy megjelenjen a kép, és ha az jó, azt abban a szent minutumban tudod. Akkor nem számít, hogy a világ milyen, vagy hogy éppen miről szól bármi is körü­ lötted: most csináltál valamit, ami jó. Ez nagyon rövid idő alatt kiderül. Az érzés is néhány másodperces, azt hiszem, ez a boldogság. - Visszatérve erre a közös indulás életérzésre, alig hallok tőled egy-két nevet. - Ilyen szempontból én abszolút magányos farkas vagyok. Nem akarok az lenni, de azt érez­ tem, a fényképezésnél is, és a filmnél is, hogy nem találtam igazán a közegemet. A legjobb bará­ taim sem tudnak ilyen szempontból segíteni, mert egyszerűen egészen más a munkájuk. - És ha pusztán az emberi vonatkozást kérdezem ? - Nem tudom, egyébként nagyon jó a kérdés ... Egy idő után rájöttem, hogy a technika birtoklása nélkül is lehet jó képet csinálni. Nem akarom fölmenteni magam, de vagyok azon a technikai szinten, hogyha exponálok egy jó képet, abból a maximumot kihozom; tehát, ha talál az ember egy jó képet a világban, vagy van benne egy jó kép a világról, akkor nem a technika számít. Akikkel körül voltam véve, az a fajta pályázati rendszer, egy kicsit másról szólt. Az emberek rengeteg fotót látnak és sokszor kiderül, hogy akit húsz évig favorizáltak egy nulla... Ez engem abban erősített, hogy kimaradjak ebből. Ebben van egyfajta keserűség is, hogy nem halmoztam a sikert egyik hónapról a másikra, így szép lassan ki is maradtam ebből. A saját káromon tanultam meg, hogy mikor érdemes egyáltalán gépet a kezembe venni, mikor érdemes elkattintani és mikor jön össze egy olyan anyag, amit érdemes másnak is megmutatni. Nagyon keveset fotózó ember lettem. A másik, hogy hál’ Istennek nem kell a fényképezésből élnem, nem szállt el a dolog azzal, hogy félig-meddig hivatásossá váltam és muszáj volna képeket csinálnom. A fotózás nekem így tudott megmaradni szigetnek és ma már akkor veszem elő a gépet, amikor valóban úgy érzem. 46 �Palócföld 2000/2 - A mostani munkáid, például a tanítás, nem lúgoz ki? - Nem, nagyon jól kiegészítik egymást. Mondjuk a videózást mindig munkának tekintet­ tem és abban az a kreatív munka, amikor szerkesztesz. Bármilyen filmet csinálsz, mindig beillesztheted azokat a képeket, amik számodra kedvesek - a hely miatt, ahol a film készült, vagy amiről szólt az egész. - Tudnál akkor is filmeket csinálni, ha nagy stábbal kellene együtt dolgoznod? - Nagyon remélem, hogy tudnék, nagyon szeretném kipróbálni. Most olvasom éppen Jancsó Miklósnak, ezt az életrajzi esszéjét, nagyon jó könyv egyébként ... de azt hiszem, nem tudnék operatőr lenni egy stábban. Tehát ne mondja meg a rendező, hogy én mit lássak. Úgy gondolom, rendezni tudnék. Egy videóklip - amit már csináltam - lényegesen kisebb vállalás, de attitűdben ugyanaz: az lesz-e a képen, amit én akarok, vagy nem. - Ez egy kicsit vállalt magánynak tűnik... - Figyelj, soha nem éreztem azt, hogy én olyan fontos ember lennék, mondjuk ebben a városban, hogy az bárkinek is számít, milyen körülmények között dolgozom. Nem himiém, hogy bárkinek eszébe jutna, hogy a Kovács Sanyi mit csinál, vagy mit nem csinál. Nem gon­ dolnám, hogy ez számít. Ez egyébként is zömmel magányos munka. - Ha nem szimfonikus zenekarban ülsz, majdnem mindegyik az. - Mondjuk ennek van egy olyan része, amikor emberekkel kell dolgozni, még akkor is, ha egyedül vagy, dehát valakivel csak szemben ülsz, valaki csak bekapcsolódik még. Szóval, vannak közösségi részei a filmkészítésnek. Kovács Bodor Sándor Jótója 47 �Pcilócföld 2000/2 - Ha mondjuk húsz ugyanilyen kreativitású emberrel lennél összezárva, akkor lehet, hogy nem is bírnád sokáig? - Mivel én még annyira nem „csináltam meg” magam, hogyha egy ilyen helyzet van, ahol adott egy szituáció, amiben le kell forgatni egy jelenetet, akkor én csak akkor játszom, ha az én verzióm is elkészülhet. Az, hogy mások elképzelését megvalósítsam, ez nincs ben­ nem. Erre alkalmatlan vagyok. Hogy az ember ezért lesz-e magányos, azt azért nem tudom, mert ilyen lehetőségem sohasem volt... ezt ma tulajdonképpen ki kell „buliznia” mindenki­ nek saját magának. Ahhoz szerintem sokkal számottevőbb, vagy közéletibb embernek kell lenni, hogy ez valóban működjön. - Miért gondolod te is ezt, ami ma tendencia, ..hogy én nem számítok... ”? - Bennem nincs ilyen szempontból keserűség - ha ezt érezted volna. Isten őrizz, hogy én a meg nem értett művész pózában tetszelegjek. Hogy is mondjam? Nem gondolom, hogy amit per pillanat csinálok az nem fontos, csak a mai viszonyok között ez a fajta munka nem olyan számottevő. Most, amikor pusztulnak a múzeumok, gyakorlatilag nem megoldott az értékmentés, az értékmegőrzés, amihez egyrészről valahol az én munkám is kapcsolódik. Mert ugye a Cigánydombról csinálni egy filmet az is egy ilyen tevékenység, hogy amit lehet a szellemiekből, azt megmentjük - vagy megmentettem én, így is lehet nevezni. Na most, az hogy nem nagyon figyelnek oda, ez azért nem furcsa, vagy nem lep meg, mert úgy gondo­ lom: hivatalos szinten is megengedett dolog, hogy ami „csak” száz év múlva lesz iszonyú fontos, azokkal a dolgokkal nem törődik annyira a világ, mert éppen olyan gazdasági hely­ zetben vagyunk. - Bosszankodsz, hogy»mennyit mindent nem tudsz megmenteni? - Inkább szomorú vagyok. Egyfajta rezignáció állandóan uralkodik a hangulatomon. Mit mondjak, a salgói strandtól kezdve, rendkívül fontos személyiségekig kések le, maradok le dolgokról. Biztos ez most csak nekem lenne nagyon fontos, de mélyen hiszek abban, hogy száz év múlva sokat jelentene az utódainknak, akik majd itt élnek, hogy valamit a múltjukból meg tudjanak ragadni. Rengeteg ilyen dolog pusztul a környezetünkben. De nem érzem magam - mégegyszer mondom - fontos embernek, tehát inkább szomorúsággal veszem mindezeket tudomásul. Azt sem tudom igazából, hogy kinek kellene leginkább odafigyelni. Kinek a felelőssége az, hogy egy film nem készül el? Értem a kérdésedet, de amikor primér szinten van ez egész az élet, vagy a túlélésre játszik mindenki, nem tudom számon lehet-e ezt valakin kérni. Millió ezerszer fontosabb dolog van, amire nincsen megoldás. - Ez sokszor nem csak szándékhiány? - Nem tudom, de örülök, hogy nem tudom. Örülök, hogy nem látom át: erre van pénz, ar­ ra meg nincs, neki adjunk, neki meg ne adjunk. - Hogy most pedagógusként is működsz, mit tartasz a legfontosabbnak átadni? - A tanítás teljességgel önmagam tolvállalása. Mindent megosztok a tanítványaimmal, kivel többet, kivel kevesebbet - ez attól függ, hogy mennyire fogékony erre de mivel abszolút szabad kezem van abban, hogy mit tanítok mozgóképelemzés címszó alatt, próbá­ lom az életet is tanítani nekik, azon a szinten, ahogy én megéltem eddig. Kötelességemnek érzem, hogy megosszam velük minden olyan általam fontosnak vélt tapasztalásomat, amit a munkáim során szereztem. - Látod-e annak az igazi ,,csakazértis "-nek a kimondását, vállalását diákjaidban? 48 �Palócföld 2000/2 - Ezzel még nem találkoztam. Keresik a helyüket, ez tény, ilyen szempontból van bennük egy nyitottság. Viszont olyan szinten nem merek beleavatkozni az ő életükbe, hogy az éle­ temet járhatónak, követhetőnek állítsam eléjük. Csak olyasmit próbálok tanítani, amitől úgy érzem, hogy többek lesznek, de nem avatkozom bele a világlátásukba. Nem érzem magam elhivatottnak, hogy nagy ideológiákkal bombázzam őket. - Visszamennél mégegyszer akármelyik gyárba, ha azon múlna egy nagy lehetőséged? - Nem tudom beleképzelni magam a lehetőségbe. Lehet, hogy ilyen szempontból kicsit földhözragadt vagyok, de a saját sorsomat annyira hihetetlenül szerencsésnek tartom, hogy nem szívesen mozdulnék ki belőle, még akkor sem, ha bizonyos munkákat nem tudok meg­ csinálni. Nekem ez most egy álom az álomban. Ha nekem azt mondja valaki, ezelőtt húsz évvel, hogy negyvenöt évesen filmeket forgatsz, és Jeruzsálemben fotózhatsz, akkor hanyatt dobom magam, szóval nem hiszem el. Tehát az, hogy én fotós, filmes legyek az nem volt kódolva a sorsomban, viszont a belső indíttatás olyan nagy, hogy sosem tudnám már abba­ hagyni - annyira örökérvényű. Ezért nem mennék vissza egy évet sem gyárba dolgozni, nehogy kiessek a filmből. Most érzem úgy magam, hogy van helyem a világban. Itt fut szá­ momra minden szál úgy össze, hogy rendben vagyok magammal. A filmkészítés, persze, a lehetőségek kérdése is: mivel találnak meg téged és te mivel tudod megtalálni a világot? Napi húsz órát is képes vagyok vágni, éppen így napi húsz órát is képes lennék forgatni, ha összejönne egy ilyen lehetőség. Nagyon szeretnék, mondjuk, egy évig New York-ban élni és forgatni, de ezer ilyen pontja van még a világnak. - Hallottam egy érdekes sztorit: egy kiránduláson valakit megcsípett egy méh, aki - nem tudni, miért - utána napokig túlzottan érzékeny lett az illatokra és a túl sok inger rettenete­ sen kiborította. Az impresszióktól megterhelve nem akarsz néha mindent eldobni és belero­ hanni a világba? - Még nem dolgoztam annyit, hogy sok legyen. Még nem telítődtem. Most azt érzem, hogy ha jönne egy kihívás, napokig tudnék folyamatosan dolgozni. Nem szeretek semmit előre fölépíteni, mert az soha nem jön be. Ha valamit elterveztem, az ezerből ezerszer nem jött be, mert a valóságban az a hely, az a személy, az a jelenet nem párosult össze azzal, ami az én gondolataimban működött. Ezért aztán minden ilyesmit levetettem és mindig hagyom, hogy akkor és ott megtaláljam, amit keresek. És rendszerint megtalálom. - Akkor te szerencsés vagy: ennek a ,,csípésnek" a széruma, úgy érzem, benned lassan oldódik f ö l - Remélem, igen, remélem. Fiatalnak is érzem magam, mert egy csomó mindent még nem csináltam meg, tehát semmi olyasmit nem mondhatok, hogy ezen és ezen már túl va­ gyok. Ebből a szempontból nincsenek megfontolások bennem, szóval az, hogy mit fogok még megcsinálni, az olyan sok mindentől függ. 49 �Palócföld 2000/2 Baráthi Ottó Ketten a gazdaság szereplői közül I. A piacgazdaság és szakemberei A ’60-as évektől kezdve - jószerivel egy évtizeden keresztül - végnélküli viták folytak Nógrád megye vezető testületi ülésein és egyéb fórumokon arról, milyen felsőfokú intézményre lenne szükség Salgótarjánban. Csak hosszas huzavona után született meg a döntés: közgazdasá­ gi profilú főiskola lenne a leginkább megfelelő, figyelemmel a megye adottságaira, gazdasági struktúrájára. Újabb hosszas tárgyalások után megállapodás köttetett a megyei tanács és a bu­ dapesti székhelyű Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) vezetése között, miszerint a főiskola kihelyezett tagozata az 1972/73-as tanévben megnyitja kapuit Salgótarjánban. Most már haladéktalanul kinevezték az iskola igazgatóját is Lonsták László 40 éves köz­ gazdász személyében. A szakember irányítása alatt a tagozat dinamikusan fejlődött, hamaro­ san önálló intézménnyé nőtte ki magát. Munkásságát számos kitüntetéssel honorálták. 1996ban - nyugdíjba vonulása alkalmából - a Salgótarján Díszpolgára címet is megkapta. - Kezdjük az előzményekkel: milyen igények hívták életre Nógrád megye székhelyén a közgazdasági jellegű felsőoktatás megteremtését? - Nógrád megye gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődése már a ’60-as évek elejénközepén nyilvánvalóvá tette annak szükségességét, hogy célszerű lenne egy felsőoktatási intézmény telepítése. Például a megyében az értelmiségiek aránya jóval alacsonyabb volt az országos átlagnál, amely nem elsősorban presztízs okokból volt úgymond kényelmetlen, de a megye fejlődésének is gátja lehetett volna. A döntéshozóknak azt kellett megvizsgálni, mi­ lyen profilú intézmény lenne leginkább adekvát a megye gazdasági, társadalmi szerkezeté­ vel, milyen szakterületeken, milyen szakirányra lenne szükség. Az iskoláskorú népesség növekvő létszáma tanító- vagy tanárképző főiskola telepítését, a megyeszékhely erősen iparosodott jellege viszont a műszaki felsőoktatás meghonosítását tette volna indokolttá. Mindezek mellett a gazdaságirányítás tervezett reformja a gazdasági szakember-igényt vetítette előre, s inkább a közgazdász-képzés megindítását igényelte. Ez utóbbi bizonyult döntő érvnek, s így kezdhette meg működését, munkáját 1972 szeptembe­ rében a PSZF salgótarjáni tagozata. 50 �Palócföld 2000/2 - Jut eszembe: számos jelölt és önjelölt közül hogyan lesz valaki a „kiválasztott ”? Téged mi predesztinált a jó l csengő főiskolaigazgatói állás betöltésére? - Őszintén szólva nem igazán tudom megmondani, hogy miért én lettem a „kiválasztott”. Talán vissza kell tekintenem egy pillanatra az életutamra. Szóval, érettségi után, 1950-ben a Tűzhelygyárban kezdtem el dolgozni. Itt volt módom betekinteni a vállalatgazdálkodás több területébe is. Nyitott és fogékony voltam, igen sok hasznos vállalati ismeretet szereztem. 1952 és 1955 között a hadseregben teljesítettem szolgálatot, ahol fizikailag és lelkileg is sokat erősödtem. Bizony akkor még elég kemény kiképzésben részesültünk. Leszerelésem után, 1956-ban visszamentem dolgozni a Tűzhelygyárba és jelentkeztem a bu­ dapesti közgazdaságtudományi egyetemre. Öt évvel később itt szereztem diplomát költségvetés­ hitel specializáción. Mindig is érdekelt a gazdaság; a vállalati munka csak fokozta szakmai kíván­ csiságomat a gazdasági összefüggések iránt. Hogy jobban megértsem, és később majd kezelni is tudjam a munkahelyemen felmerülő vállalatgazdálkodási problémákat. Tehát nagyon is tudatosan készültem a közgazdász szakmára, pályára - hivatásra, ha úgy tetszik. - Persze, akkor még nem gondoltál - gondolhattál - arra, hogy egyszer majd te fogod megalapozni és irányítani a közgazdászképzést Salgótarjánban? - Természetesen álmomban sem gondolhattam erre, de arra igen, hogy nagyon követke­ zetesen, bizonyos elhivatottsággal feleljek meg a szakmai követelményeknek ott, azon a területen, ahová majd a jó vagy rossz sorsom vezérel. Talán szerencsém, hogy 1959-1963 között a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságán a tájékoztatási osztályon dolgozhattam már csoportvezetői beosztásban. Itt módom volt kitanulni a közgazdasági elemzés csínját-bínját, a gyakorlati munkában megismerni az elemzés eszközeit, felhasználási lehetőségeit. Rájöt­ tem a szakszerű szövegkezelés mikéntjére, a számok szavakba öntésének technikájára, be­ gyakorolhattam a szakszerű, mégis közérthető fogalmazást, ráéreztem a színvonalas tájé­ koztatás, közzététel szükségességére, de „ízére” is. Ekkor egyébként - KSH-s főállásom mellett - másodállásban egy mezőgazdasági szövet­ kezet főkönyvelői teendőit is elláttam, s szükségszerűen - de kedvemre való módon is - bele­ ástam magam a számvitel és a könyvelés izgalmas, bonyolult világába, s nem utolsósorban átfogó mezőgazdasági szakismereteket is szereztem. Aztán megkeresésre 1963-tól 1972-ig tagozatvezetői kinevezésemig - a Népi Ellenőrzési Bizottság (NEB) megyei elnökhelyettese­ ként tevékenykedtem. - Akkoriban azt mondogatták, hogy a NEB politikai szervezet, „megfáradt káderek pihentetője ", pártfunkciók parkolópályája. Mit adott neked ez a munkakör? Ugródeszkának persze jó lehetett... - A NEB és megyei szervezetei valóban inkább pártpolitikai, semmint szakmai alapon szerveződtek, de ez elsősorban a kezdeti időkben volt jellemző. Az én időmben igyekezett a politika megújítani a szervezetet, s fiatal szakemberek alkalmazásával is növelni szakmai színvonalát, emelni rangját. Ebben a fiatalítási és szakmai megerősítési hullámban kerestek meg engem is. És mondok egy meglepő dolgot, hogy ekkor már mennyire nem pártpolitikai alapon szerveződött, működött és választotta ki munkatársait a NEB: tőlem a kutya meg sem kérdezte, hogy tagja vagyok-e az MSZMP-nek, mint ahogy nem is voltam az. S hogy mit nyújtott nekem szakmailag a szervezet? A NEB beosztásom? Azt mondha­ tom, hogy elég sok újjal találtam szemben magam - minden tekintetben. Akkor már szakmailag 51 �Palócföld 2000/2 is egyre megalapozottabb vizsgálatokat, jól előkészített ellenőrzéseket végeztünk a társadalom és a gazdaság minden területén. Ezekre a vizsgálatokra fel kellett készülni, egy-egy új terü­ letet át kellett tekinteni, szakmailag is feltérképezni, átvilágítani. Ez új ismereteket feltétele­ zett és hozott is magával. Mindenképpen gazdagította közgazdasági ismereteim tárházát is. A NEB ekkor már feladatait illetően inkább hasonlított a mai számvevőszékre, azzal a lé­ nyeges különbséggel, hogy kevés főállású és több társadalmi aktívával - mint például veled is - dolgozott. De az aktívák jól képzett, magasan kvalifikált szakemberek voltak. Egyébként - és többek között - a NEB-nél tanultam meg a testületi munka irányítását, ve­ zetni, szervezni a testület tevékenységét, mobilizálni a szakmai bizottságokat. Nagymérték­ ben javult tárgyalóképességem, gazdagodott emberismeretem, empátiás készségem. Azt mondhatom tehát - nyugodt szívvel - nem a NEB jelentette feltétlenül az ugródeszkát, de szakmai felkészültségem színvonalának javulása, látóköröm bővülése, kapcsolataim valósá­ gos eszkalációja már nagyban hozzájárulhatott egy potenciális előrelépéshez, egy új munka­ kör jó színvonalú ellátásához. - Szóval 1972-ben te egy fiatal, jó l felkészült, gyakorlati tapasztalatokkal, vezetői isme­ retekkel is rendelkező közgazdász voltál, no dehát sokan voltak még hozzád hasonlók. Mi lehetett az a plusz, ami javadra billenthette a mérleg nyelvét? Tudom példáiul, hogy a Ma­ gyar Közgazdasági Társaság (MKT) megyei szervezetének titkára is voltál. 1968-tól aktívan kivettem a részem a társaság megyei szervezetének megalakításából, amely tartalmi és technikai jellegű munka is volt egyben. 1969-ben aztán már minden ener­ giánkat arra fordítottuk, hogy megszervezzük az első - és azóta is egyetlen itt megrendezett országos közgazdász vándorgyűlést Salgótarjánban. Ekkor volt a megyei szervezet alakuló ülése is, ahol engem választottak meg titkárnak. Nagyon izgalmas és mozgalmas idők voltak azok a közgazdászok számára, hiszen 1968ban került bevezetésre az akkor „új”-nak nevezett gazdasági mechanizmus, akkor tértünk át a tervutasításos rendszerről az indirekt irányításra, kezdtük felismerni és próbáltuk elfogadni a piac szerepét, a pénz, a tőke jelentőségét a gazdaságban. Új utakra léptünk, új szemléletet akartunk meghonosítani a gazdaságban, amely szokatlan volt, sokan értetlenkedve fogadták, megütköztek rajta. Társaságunk megyei szervezete nagyon sok fórumot szervezett, teremtett, számos izgal­ mas, érdekfeszítő, nagyon aktuális kérdés megtárgyalásának adott otthont. Meghívtuk a gazdasági reform, az új mechanizmus kiagyalóit, legjobb szakembereit, akik szó szerint is „magyarázták a mechanizmust” - amire bizony nagy szükség is volt. Az MKT felvállalta felvállaltuk - a közvetítő szerepét, az információk továbbadását: előadásokat, konzultációkat, beszélgetéseket szerveztünk szinte sorozatban a gazdasági vezetők, középvezetők, minden érdeklődő számára. - Úgy emlékszem, az MKT megyei szervezetének volt köszönhető az is, hogy itt került megrendezésre első ízben a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozója is. - Igen, de ez már egy későbbi történet, amiről persze még érdemes lesz szót ejteni. Az előbbi kérdésedre - hogy befejezzem a válaszomat - azt mondhatom tehát, a közgazdasági társaságban kifejtett tevékenységem valóban lehetett az a plusz, ahogy te fogalmaztad, amely mellettem szólt. Visszagondolva talán volt még egy előnyöm egyes „versenytársaimmal” szemben. Nevezetesen az, hogy amikor az „anyaiskola” felvételire előkészítő tanfolyamokat 52 �Palócföld 2000/2 szervezett Salgótarjánban, akkor én ott tanítottam, előadásokat tartottam, foglalkozásokat vezettem. így aztán közelebbről is megismertek a főiskola vezetői, szakemberei is. Ekkor már több tudományos dolgozatom, publikációm is megjelent. De jól ismertek a megyei ve­ zetők is, akik például ragaszkodtak ahhoz, hogy a tagozat igazgatója közgazdász és salgó­ tarjáni illetőségű és kötődésű legyen. így én minden kritériumnak maradéktalanul megfelel­ tem, így eshetett rám a választás, így kerülhettem kinevezésre. - Hogyan fogtál a munkához, melyek voltak a legsürgősebben megoldandó feladatok a zökkenőmentes működés érdekében? - Az induláskor az aktív szervezőmunka volt a legfontosabb, a szükséges személyi és tár­ gyi feltételek - amelyek egy része még nem állt rendelkezésre az iskola megnyitásakor megteremtése és működtetése érdekében. Az alacsony hallgatói létszám miatt - 55 nappali tagozatos és 28 levelezős hallgatónk volt az 1972/73-as első évfolyamon - a tarjáni tagoza­ ton belül nem volt szükség különösebben tagolt szervezet kialakítására. Az oktatók és a különböző szakterületet ellátó szakemberek is a főiskola - a pesti „anyaiskola” megfelelő tanszékeinek, illetve osztályainak szakmai irányításával végezték munkájukat, nekem - az oktatás mellett - „csak” a helyi munkák összehangolása jutott. Itt érdemes megjegyeznem, hogy az oktatók közül csak én voltam salgótarjáni, a többiek Budapestről, Miskolcról, Sze­ gedről, Mosonmagyaróvártól akkor költöztek ide. Az „anyaiskola” és a tagozat közötti ko­ ordináció nem is volt olyan egyszerű, hiszen a különböző hatáskörök nem voltak igazán elhatárolva, amiből néha bizony félreértések adódtak, amit helyre kellett tennem. Méghozzá úgy, hogy a szervezeti- és kapcsolatrendszer terén az anyaintézet és a tagozat közötti kiala­ kításának nem volt modellje. A későbbiekben, ahogy évről-évre nőtt a hallgatói létszám, amihez több oktatóra és igaz­ gatási, adminisztratív munkatársra volt szükség, ki kellett alakítani a belső szervezetiműködési rendet is, hiszen egy-egy tanszékhez már több oktató is tartozott, akiknek a tevé­ kenységét már helyben kellett összehangolni. Ez a létrehozott tanszéki csoportok keretében valósulhatott meg. Feladatuk a tanszékhez tartozó tantárgyak oktatásának helyi szervezése volt - a tanszékvezető szakmai irányítása mellett. Az egyéb területeken osztályokat és cso­ portokat szerveztünk, úgymint gazdasági osztály, tanulmányi csoport, gondnokság, számí­ tástechnikai osztály és könyvtár. - Úgy emlékszem, a tagozat a József Attila úti zeneiskolának készült épületben kezdte meg működését, s ahogy nőtt a hallgatói létszám elég szűkös körülmények között folyt az oktatás. így volt? - Igen, egy-két év alatt kezdtük kinőni a zeneiskola falait. Az épületnek természetesen nagyon örültünk, hiszen korszerű körülmények között kaphattunk elhelyezést, ám hallgatói létszámunk a harmadik év végére háromszorosára nőtt. A korábban elfogadott megyei veze­ tés és a főiskola közötti megállapodás alapján - melyben a tagozat Salgótarjánba történő kihelyezésének feltételeként fogalmazódott meg egy új, korszerű iskolaépület és kollégium megépítése is - állandóan napirenden tartottuk, és a megyei vezetésnél folyamatosan szor­ galmaztuk az iskola és a kollégium megépítését. Először 1974-75-ben a kollégium került átadásra, mintegy első lépcsőként. Az iskolaberuházás 1975/76-ban kezdődött meg és 1978ban készült el az épületkomplexum, akkor vettük birtokba. Az épület maga az átadáskor is impozáns, korszerű volt, ám nem minden tekintetben felelt meg a főiskolai követelményeknek. 53 �Palócföld 2000/2 Például a minden igényt kielégítő tágas előadótermek mellett mindössze csak egy 35 nr-es könyvtárterem állt rendelkezésre. Olyan közgazdasági könyvtárat kívántunk kialakítani - a későbbiekben ez sikerült is - , amely a város más intézményei és a lakosság igényeinek is képes megfelelni. - A 80-as évek végén aztán tovább bővült az épülethálózat, amikor elfoglalhattátok a volt MSZMP Oktatási Igazgatóság épületét. - Nem megalománia, valamiféle nagyzási hóbort hajtott bennünket, hanem a hallgatói lét­ szám folyamatos növekedése, és hallgatóink, oktatóink normális elhelyezése iránti igényünk motivált mindannyiunkat, akik csak tehettünk is valamit ezügyben. Állandó kezdeményezé­ sünkkel elértük „kihajtottuk’', hogy az oktatási igazgatóság épületét megvehessük. Ez töké­ letesen megfelelt funkcióiban is az igényeknek, hiszen például 70 kollégiumi férőhellyel is rendelkezett. Kézenfekvőnek látszott ez a lépés azért is, mert karnyújtásnyira van a központi épülettől. Az épület megvételéhez 10 millió forinttal „beszállt” a megye, 40 millióval a Hi­ telbank, így 4/5 részben a MHB, 1/5 részben a PSZF tulajdonába került az épület. Az MHB továbbképzési központot kívánt itt létrehozni, az épület üzemeltetését pedig a PSZF vállalta, költségét a tulajdonosok közösen viselték. Az MHB - az akkori főiskola főigazgatója aktív közreműködésének is köszönhetően - hajlandó volt a tulajdonrészéről az eredeti vételár ellenében lemondani, a Művelődési Minisztériumban pedig sikerült elintézni, hogy a vétel­ árat megfinanszírozzák. Ez nagyon jól jött nekünk, végre normális helyre kerülhetett a könyvtár, a számítóközpont, bővült a kollégiumi férőhely, az oktatótermek száma is nőtt. Nagy sikernek könyvelhettük el ezt az intézet jövője szempontjából is. - A 80-as évek elején tagozatból intézeti rangra lépett, avanzsált az iskola. Érdemi válto­ zást is hozott a névtábla csere? - Hogyne, az intézeti rang egyben nagyobb önállóságot is jelentett, és rendezte az anyaiskolával való kapcsolatokat is. Ez egyébként 1980-ban történt. Az új szervezeti keretek között már lehetőség volt tanszéki csoportvezetők kinevezésére, és igazgatóhe­ lyettesi státusz létesítésére is. Megosztásra kerülhettek a döntési és elhatárolásra a felelős­ ségi hatáskörök. Növekedett és tettenérhetővé vált a tanszéki csoportok felelőssége az általuk oktatott tárgyak esetében. Elkészítettük a Szervezeti és Működési Szabályzatot. Létrejött az Intézeti Tanács, mint az intézet legfelső vezető testületé. Rendeződött a helye és szerepe azoknak az önkormányzati szerveknek, amelyek korábban is működtek. (Diákjóléti Bizottság, Tanulmányi Bizottság, stb.), és megvalósulhatott a hallgatóság tanszéki képvi­ seleti rendszere is. Ezeket én ma is jelentős - a jövőre is kiható - szervezeti változásoknak, eredményes intézkedéseknek tartom az intézeti demokrácia érvényesülése szempontjából. Később a 80-as évek közepén, majd a 90-es években a szabályzatok módosításra, korsze­ rűsítésre kerültek. - H ogyan érintette a rendszerváltás az intézet szervezetét, m űködését? É rzékelhető volt valam iféle szem léletváltozás, paradigm aváltás? - A PSZF és természetesen a salgótarjáni intézete is nemcsak hogy a rendszerváltásra, de a gazdaságban és a társadalomban végbemenő minden lényeges változásra is érzékeny mű­ szerként reagált: egyrészt igyekezett maga is élére állni a megújuló törekvéseknek, másrészt folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodott is a bekövetkezett változásokhoz. Mondok is egy-két példát ezek alátámasztására. 54 �Palócföld 2000/2 Az intézetben már 1986-ban bevezettük a három szakon folyó képzést nevezetesen a számvitel, a pénzügy és a szervezés szakon. Az egyes szakokon belül specializációk beve­ zetésére került sor, így a pénzügyön belül a vállalati és pénzintézeti specializációra. Dönté­ sünk szoros összefüggésben volt a magyar bankrendszer átalakításával kapcsolatos növekvő pénzintézeti szakember-igénnyel. Az informatika rohamos fejlődése és jelentősége miatt az informatika stúdiumot szigorlattal kellett zárniuk a hallgatóknak. 1991-ben az új gazdálkodási követelményekre, körülményekre és az új jogszabályokra is figyelemmel - a fejlett országok tapasztalatait is felhasználva - módosítottuk a tanterveket. Az új törvények - például az 1987. évi adórendszer, az 1991. évi számviteli törvény - szel­ lemében át kellett írni a jegyzeteket, amiből az intézet oktatói is kivették részüket. A Főiskolai Tanács 1992. május 12-ei ülésén állást foglalt a képzés továbbfejlesztéséről, korszerűsítéséről, amit a magyar gazdasági rendszer gyökeres átalakulása tett elengedhetet­ lenül szükségessé. Ennek lényege, hogy a közgazdasági felsőoktatás részeként a főiskolán olyan tartalmi - strukturális és módszertani - átalakulás valósuljon meg, amely biztosítja a fejlett piacgazdaság szakemberszükségletének kielégítését, és lehetővé teszi, hogy az itt kapott diploma belátható időn belül egyenértékű legyen a fejlett országok diplomáival. Hosszú távú célkitűzésünk volt, hogy a képzés tajlalma, színvonala és struktúrája feleljen meg a piacgazdaság és az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek. A diplomá­ ban garantált képzettség pedig teremtsen vonzó, piacképes kínálatot hazánkban is, lehetőleg külföldön is. A koncepció lényege: az üzleti orientációjú (business) pénzügyi-számviteliinformatikai főiskolai képzés kialakítása, megvalósítása. De sorolhatnám szinte vég nélkül tovább azokat a reformelképzeléseket, amelyek úgymond az én időmben megfogalmazódtak. - Bizonyára sokan megkérdezték már tőled - netán szinte számon kérték - milyen kisu­ gárzó hatása van a főiskolának a város szellemi életére? - Én úgy gondolom, hogy a város, de az egész megye gazdasága és társadalma számára is felbecsülhetetlen érték a PSZF salgótarjáni intézete. Kisugárzása a gazdasághoz kapcsolódó tudományokban érhető tetten. Az intézet az itt élő közgazdászok, üzemgazdászok, pénzügyi­ gazdasági szakemberek számára érzékelhető elsősorban, éltető erő számukra, amelyből fo­ lyamatosan meríthetnek, táplálkozhatnak. Persze az intézet nem „sugározhat'’ ki a tudomány minden területére, a kultúrára, stb. mint ahogy azt egyes politikusok, vezetők gondolták, elképzelték. Sokkal nagyobb volt az elvárás - az irreális várakozás - ezzel kapcsolatban, minthogy azt az intézet viszonylag kis létszámú oktatói gárdájával és relatíve kis számú salgótarjáni hallgatójával teljesíthette volna - különösen az első időkben. Ahogy az intézet kapcsolatrendszere kiépült és kibővült, olyan mértékben tudott és tud hatással lenni környezetére - újra mondom -, elsősorban gazdasági környezetére, hiszen szellemiségét be is kell tudni fogadni, ehhez fogadókészség is kell, ami elsősorban a szak­ mabeliekben kell, hogy meglegyen. Más szakmákra való hatása legfeljebb csak olyan lehet, mint más szakmák hatása a közgazdászokra. Nyilvánvaló, itt egy kölcsönös, sajátos viszonyrendszerről van szó. De mondok egy konkrét példát is az intézet kisugárzó hatására. 1981ben volt itt először a Fiatal Közgazdászok Országos Találkozója, amelyet mi rendeztünk meg első ízben, és aztán még 15 éven keresztül minden esztendőben. (Csak az utóbbi idők­ ben született olyan döntés, hogy minden évben más város kapja a rendezés jogát.) A fiatal közgazdászok szervezetének titkára abban az időben Gubcsi Lajos volt, az ismert közgaz­ 55 �Palócföld 2000/2 dász és televíziós szerkesztő, aki a TV Kockázat című gazdasági műsorában minden alka­ lommal tudósított a szakmai találkozóról, a konferencia jelentősebb eseményeiről, témáiról, a szakmai vitákról. Ország-világ előtt képernyőre került a PSZF salgótarjáni intézete, mint a konferencia szervezője, befogadója, gazdája. S ha a minden évben itt megjelenő közgazdász fiatalok jól érezték magukat Salgótarjánban - márpedig a visszajelzések és a vissza­ visszatérő fiatalok ezt igazolták -, akkor elvitték hírünket, széthordták nevünket - az intézetét és Salgótarján városáét is - az egész országban. Hát mi ez, mi volt ez, ha nem kisugárzás? Ezeken a konferenciákon - és más előadásokon is - számos új gondolat merült fel, került megfogalmazásra, ami nem mindig tetszett a helyi politika irányítóinak. Ilyen volt például a már más összefüggésben említett adórendszer és a kétszintű bankrendszer bevezetése. Azt gondoltam azonban, hogy egy főiskolának feladata, funkciója az új, korszerű - netán merész - gondolatok felkarolása, és az is, hogy teret adjon a reformtörekvéseket is tükröző nézetek­ nek, teóriáknak. A helyi politika - mint utaltam rá - nem volt hozzászokva, hogy ellenzéki­ nek tűnő, valójában „ csak” merőben újszerű gondolatokat kezelje. De azt is meg kell mon­ danom, hogy a rosszalláson kívül semmilyen következménye nem lett ezeknek az előadá­ soknak. Vagy egy másik példa az iskola kisugárzó hatására. A főiskola képzési rendszeréből kö­ vetkezik, hogy mindig fontos volt részéről a gazdálkodó szervekkel, szervezetekkel kialakí­ tott jó kapcsolat, nem csupán azért, hogy a hallgatók szakmai gyakorlata ezáltal könnyebben megszervezhető és biztosítható legyen, hanem azért is, hogy jelen legyünk, részt vegyünk a gazdaság vérkeringésében, hogy tapasztalatokat szerezzünk a gazdálkodók működéséről, gondjaikról, elvárásaikról az oktatással, az intézetünkkel szemben is. A külső kapcsolatok másik fontos célja, hogy a hallgatók diplomamunkájának előkészítésére is lehetőséget adjon, és külső szakembereket is biztosítson a konzulensi feladatok ellátásához. Meggyőződésem, hogy e kapcsolatrendszeren keresztül is hatással van intézetünk a gazdálkodó szervezetekre, az ott dolgozó emberekre. Kiemelten hivatkozhatnék nagyvállalati kapcsolatrendszerünkre a helyieken kívül is, például a Jászberényi Hűtőgépgyárral, vagy az ózdi Kohászati Üzemekkel kiépített kapcsolatunkra éppúgy, mint a tudományos intézetekkel (Miskolci Akadémiai Bi­ zottság, stb.) meglévőekre. Végül, de nem utolsósorban említem meg külföldi főiskolákkal, egyetemekkel való együttműködésünket. Sőt talán ide tartozik az is, hogy az új adójogsza­ bályok és a számviteli törvény megjelenése után egész Észak-Magyarországra kiterjedően tartottunk előadásokat, felkészítő tanfolyamokat a gazdasági szakemberek részére. A vázolt kapcsolataink és együttműködésünk révén szellemiségünk is befogadást nyer, s mi magunk is hasznos tapasztalatokra teszünk szert. - Sok mindent megtudtunk Lonsták Lászlóról a szakemberről, az intézet igazgatóról. Szinte semmit nem tudunk a magánemberről. Beszélnél gyermekkorodról, családodról, in­ díttatásodról? - 1932-ben születtem Esztergomban, ahol gyermekéveimet és diákkoromat is töltöttem. Az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után az esztergomi bencés főgimnáziumba iratkoztam be, amely akkor egy nagyon híres és patinás iskola volt. Minden évfolyamon csak egyetlen egy osztály működött, s az iskola felkészült tanári karral, erős követelményrend­ szerrel jeleskedett. Itt kell említenem, hogy édesapám műszaki tisztviselő volt a Hungária Áramszolgáltatónál, úgy került a család Esztergomba, hogy apámat Tarjánból áthelyezték, 56 �Palócföld 2000/2 egyébként tőzsgyökeres tarjáni a família. Aztán hatodikos voltam, amikor apámat - a válto­ zatosság kedvéért - Komáromba vezényelték, és én ott fejeztem be középiskolai tanulmá­ nyaimat, 1950-ben a Jókai gimnáziumban. - Miért nem tanultál azonnal tovább, hiszen tudjuk már, hogy’ később levelezőn végeztél a közgáz-egyetemen? - Meg sem kíséreltem még a jelentkezést sem főiskolára vagy egyetemre. Úgy ítéltem meg, hogy egyrészt nem sok esélyem lenne a származásom miatt - hiszen az 50-es években az „alkalmazotti’' szülők gyermekeinek továbbtanulását nem preferálta a politika -, másrészt pedig, mert szüleim elváltak, és nekem dolgozni kellett a család anyagi helyzete, körülmé­ nyei miatt. Visszaköltöztünk Salgótarjánba, s amint már említettem, a Tűzhelygyárban he­ lyezkedtem el. Hogy egyenlőre még a családi vonatkozásoknál maradjak: 1957-ben - amikor már egye­ temre is jártam - megnősültem. Feleségem - aki szintén tőzsgyökeres salgótarjáni, s akivel hosszabb ismeretség után házasodtunk össze - akkor ment az egyetemre, a közgázra ő is, amikor én ott a diplomámat megszereztem. így lettünk mindketten közgazdászok, s ez szak­ mai szempontból előnyös és szerencsés is volt, sok mindent meg tudtunk beszélni a szakmá­ ról, s segíteni tudtuk egymást a munkában is. A diploma, a szakma - úgy éreztük - biztos hátteret jelentett a családban is. 1960-ban megszületett a fiunk, s ma már három unokával is dicsekedhetünk. Mostanában - amióta ugye már nyugdíjas vagyok - elég sok időt töltünk velük, s ez nagy örömünkre szolgál. - Azt beszélték, hogy alig várták már, hogy nyugdíjba vonulj, talán valakinek helyet kel­ lett volna csinálni... Másrészt a kollégák, meg a főiskola vezetése még marasztaltak is. Mi az igazság, visszavonulásod hiteles háttere? - Az a felvetés, hogy valakinek kellett volna a „poszt”, teljesen indokolatlan. Hogy töb­ ben aspiráltak a megüresedő igazgatói helyre, az természetes. Jogos is, hogy a fiatal szak­ képzett, felkészült kollégáknak legyenek ambícióik. De arról én nem tudok, hogy önjelöltek lettek volna. Sőt az utódomat - a mai igazgatót - én javasoltam megszólítani, hiszen jól is­ mertem, korábban éveken keresztül nálunk tanított az intézetben, akkor védte meg a doktori disszertációját is. Előtte én már „lezongoráztam” a személyét, a hallgatók és a kollégák is szí­ vesen fogadták. Én magam pedig úgy gondoltam - abszolút saját elhatározásomból -, hogy megértem a nyugdíjra. Az én koromban - 64 éves voltam, 24 évig Voltam igazgató Salgótarján első felső­ fokú intézetében - már nem olyan toleráns az ember, mint fiatalabb korában, s a feladatokat, azok megoldását hajlamos rutinból intézni, ami nem mindig célravezető, különösen az állan­ dóan és gyorsan változó feltételek és körülmények közepette. Ebben a korban már bizonyos beidegződések is az ember sajátjai, amelyeken már nem egykönnyen tud változtatni, és amelyek korántsem biztos, hogy mindig beválnak a jövőben is. Szóval, én nagyon is tudato­ san végiggondoltam, mikor adom át a stafétabotot. - Akkor talán már azon is elgondolkodtál, hogy hosszú és sikeres pályafutásodat, karrie­ redet, egész munkásságodat mennyiben és miként ismerte el a szakma, a főnökeid, a közvé­ lemény? - Nem panaszkodhatom e tekintetben sem. Mindig megfelelő módon nekem is elégedett­ séget adó módon - ismerték el a munkámat, akárhol is tettem a dolgomat. Számos - ma már 57 �Palócföld 2000/2 érvénytelen - kitüntetésem van, több Kiváló Dolgozó címet nyertem el. Először megkaptam a Munka Érdemérem Ezüst, majd a 70-es évek közepén arany fokozatát is. Természetesen van olyan kitüntetésem, ami ma is érvényes. így például Közgazdász Díjat kaptam az MKT-ban végzett munkámért a 90-es évek elején. Aztán Pedagógiai Szolgálatért Emlékérem kitünte­ tésben is részesülhettem, s végül 1996-ban - erre vagyok talán a legbüszkébb, mert bizonyára a városért végzett munkámért is kaptam a megtisztelő címet - Salgótarján díszpolgára lettem. - Gratulálok megérdemelt kitüntetéseidhez, de mondd még el nekünk, mit csinálsz mos­ tanában, nyugdíjasként hogy’an telnek a napjaid? - Amint már említettem szívesen és sokat vagyok az unokáimmal, a családdal töltöm a legtöbb időmet. Van egy víkendtelkünk Saigon, és így végre a régi hobbimnak is hódolha­ tok, gyakrabban horgászhatok. Aztán itthon a legszívesebben olvasok, a TV-t is megnézem, bár a politikától megcsömörlöttem, az embert a sok áskálódás, ellenségeskedés visszatartja, hogy részt vállaljon belőle. Aztán természetesen még dolgozom is, mintegy levezetésként. Nyugdíjbavonulásom után azonnal volt egy komoly feladatom: aktívan - és azt hiszem, igazán hiteles és kompetens személyként - részt vettem az intézet 25 éves fennállása alkalmából tervezett monográfia elkészítésében. Van egy közoktatási alapítvány a megyében, ahol a felügyelő bizottság elnö­ ki teendőit látom el. Az MKT-tól sem szakadtam el, itt a megyei szervezet tiszteletbeli elnöke vagyok, igyek­ szem segíteni őket tapasztalataim átadásával is. És mindig van valami praktikus tennivaló a lakásban, és a már említett telkünkön is. Szóval egy percig sem unatkozom, azt hiszem hasz­ nosan töltöm az időmet nyugdíjasként is. - Köszönöm a beszélgetést, és jó egészségei kívánok. Kovács Bodor Sándor fotója 58 �Palócföld 2000/2 II. Egy gazdasági sikerkovács Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem kell külön információkat gyűjtenem interjúalanyomról, Gressai Sándorról, akit negyedszázada ismerek, s aki egy időben fő­ nököm is volt. A kiváló szakember neve különösen az egykori Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár jogutód szervezeteivel, így legutóbb az SVT-Wamsler Háztartástechnikai Rtvel fonódott össze. A ’80-as évek közepén mélypontján lévő, tartósan veszteséges gyárból európai hírű céget „kovácsolt össze". Erős kézzel, szervezési intézkedésekkel, a költségés árviszonyok rendbetételével, a minőség favorizálásával, helyes üzletpolitikával sikerült elérnie, hogy az SVT-Wamsler termékei néhány év alatt versenyképessé váltak, és a világ számos országában biztos piacra találtak. A ma is aktívan dolgozó szakember jelenleg a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Karakterisztikus személyisége széles körben ismert, szakmai felkészültsége pedig elismert. A legtöbben természetesen a szak­ embert tisztelik benne. Reményeim szerint az alábbi interjú az embert is bemutatja majd, árnyaltabbá teszi a szakemberről eddig kirajzolódott képet, s formálja a róla alkotott vé­ leményeket is. - Azt mondják, hogy a gyermekkor, a családi környezet meghatározó az ember életében, személyiségének fejlődésében. Beszélnél szüléidről, gyermekkorodról, az akkor ért hatások­ ról, élményeidről? A századfordulón apai nagyapámék kivándoroltak Amerikába, s csak 1910-ben jöttek viszsza, nagyapám meggazdagodva, nagymamám pedig terhesen. Erken vettek birtokot, és az akko­ ri hazai körülményekhez képest nagyon jól éltek. A konfliktus akkor következett be a család­ ban, amikor édesapám szerelemből nősült. Szegény lányt vett el feleségül, s mivel rangon aluli volt a választottja, nagyapám egyszerűen kitagadta a családból. Ilyenformán gazdag család helyett egy ménkű szegény családba születtem bele. 1935-ben láttam meg a napvilágot. Mégis azt mondhatom nagyon kellemes családi légkörben, szeretetben nőttem fel, a bátyámmal együtt. A „ménkű szegénységet" úgy kell érteni, hogy tulajdonképpen mindenünk megvolt, ami szük­ séges egy családban, mert igényeinket minimálisra korlátoztuk. A legfontosabb az volt, amit a szüleim állandóan hajtogattak, hogy minden áron tanulnunk kell. - Hogyan sikerült megfelelni a várakozásaiknak? Volt-e kedvenc tantárgyad, mi akartál lenni gyermekkorodban, s milyen gyermekkori élményedre emlékszel szívesen? A szülőfalumban, Erken jártam elemi, illetve általános iskolába. Az államosítás 1948-ban volt, így én éppen belecsöppentem a nyolc általános iskolarendszerbe. Jó tanuló voltam, végig jeles. A gyakorlatiasabb tantárgyakat kedveltem jobban, iskolán kívül nagyon szeret­ tem ezermesterkedni. Emlékszem, nálunk nem volt villany, a szomszédban viszont igen, így hát én mintegy önszorgalomból átvezettem hozzánk. Nagy élményem volt, amikor 12 éves koromban először láttam életemben mozdonyt és vonatot. Már általános iskolás koromban is gépeket terveztem, elképzeltem, hogy működnek is, persze inkább csak a fantáziám volt az, ami működött. Ezermesterkedésem sikeres darabja volt az a detektoros rádió, amit könyvből tanultam meg elkészíteni, senki nem segített. Két drótot húztam ki a fák között, úgy hallgat­ tam művemet, akkor már lehetett Szabad Európát fogni, nekem is bejött. Hogy mi akartam lenni? Ez érdekes: mérnök vagy gyárigazgató. Ugyanis arra gondoltam, talán a gyárigazgató olyan nagy ember lehet, hogy motorkerékpáron jár. 59 �Palócföld 2000/2 - Szóval akkor még Mercédeszre nem gondoltál? Nem, egyáltalán nem, beértem volna motorbiciklivel is. - Hol jártál középiskolába, hogyan élted meg azokat az éveket? Hogy hová menjek, azt a lehetőségek határozták meg. Hatvanban volt a legközelebbi kö­ zépfokú intézmény, ez éppen vegyipari technikumként működött, ide iratkoztam be. Ekkor kerültem el először a családtól, bekerültem egy új közösségbe, kollégista lettem. Izgalmas volt, de tetszett nekem az önállóság. Bár gépész akartam lenni, gyorsan átálltam, hamarosan megkedveltem a vegyipar világát is, különösen a kémiát szerettem. Kedvemet növelte, hogy hadianyaggyártást (is) tanultunk, és ez nagyon tetszett nekem. Jó közepes tanuló voltam azért, mert csak azt tanultam, ami igazán érdekelt, akkor kép­ zeltem és határoztam el, technikus leszek. Úgy gondoltam, ez lesz nekem a csúcs szakmai karrieremet illetően, és ez reálisnak is tűnt, ahhoz képest, ahonnan jöttem. Szerencsére ren­ geteg élményem volt, itt most nem is tudnám mindet elmesélni. Emlékszem, nem volt fény­ képezőgépem, szerettem volna egyet, ezért is kezdeményeztem a kollégiumban egy fotó­ szakkör megalakítását. A kémia tanár vevő volt ötleteimre, megalakítottuk a fotószakkört, én lettem a vezetője. Rengeteg fotót készítettem, igaz, csak fekete-fehérben, de így is maradan­ dó élmény volt, a szó szoros értelmében is. Másik kedves emlék, hogy a kémiapéldák meg­ oldásáért vegyszert kaptunk jutalomképpen, amiből néger bombát gyártottunk. Aztán arra is szívesen emlékszem vissza, hogy másodikos voltam, amikor elindult az új kollégium építése, és mi voltunk a segédmunkások. De úgy képzeld el, hogy júniusban kez­ dődött az építkezés - néhány szakmunkás dolgozott rajta mindössze - , és szeptemberre állt az épület. Rengeteget dolgoztunk, nem kellett senkit nógatni, hordtuk a téglát, a maltert, esetenként még vakoltunk is, hajtott bennünket a tudat: magunknak építjük. Mit mondjak, gyorsan elröpült a négy év, 1954-ben sikeresen leérettségiztem. Elmentünk a Középgépipari Minisztériumba, amely a hadiipart felügyelte, és ahol szétosztottak bennün­ ket, ami annyit jelentett, hogy megbeszéltük és meghatározták, hogy ki hová menjen dolgoz­ ni, én Nagytéténybe kerültem, a Bányagyutacsgyárba. Tehát Tétényben dolgoztam és Pesten laktam, szerencsére az anyai nagybátyám befogadott egy ideig. Aztán a bátyám is felkerült a fővárosba, és együtt mentünk albérletbe, ez mindkettőnknek jó megoldásnak tűnt, egyiken sem voltunk egyedül a nagyvárosban. A Bányagyutacsgyárban a laborba kerültem technikusnak, ekkor 1954-et írunk, a kezdő fizetésem 1065 Ft volt. A gyárban gyorsan beilleszkedtem, tudatosan kerestem a kapcsolatokat. A DISZ erre jó lehetőséget teremtett, rövidesen a kerületi DISZ bizottság munkatársa lettem, biztosítottam a képviseletüket a különböző rendezvényeken, ezáltal is egyre több ismerősre, barátra tettem szert. Sok mérnök dolgozott a laborban, azokkal is jó kapcsolatba kerültem, szerencsémre a főnököm is hamarosan megkedvelt. 1955-ben - ekkor 20 éves voltam - be kellett volna vonulnom katonának, a barátaim és a munkatársaim is azt mondták, hülye lennél katonának menni, .amikor az három év, menj el az egyetemre, az csak kettővel több, és mennyivel jobban jársz. De valahogy nem akartam egyetemre járni, őszintén szólva nem is tudom miért, illetve talán féltem a kudarctól, máig tartok tőle, s mindent megteszek, hogy elkerüljem. Aztán egy mérnök ismerősöm sietett a segítségemre, azt mondta, a bátyja a mezőgazdasági gépészmérnöki főiskolán tanít, ő megmondja mi a felvételi követelmény. így aztán mé­ 60 �Palócföld 2000/2 giscsak elmentem, jelentkeztem a főiskolára, s még ez évben - tehát 1955-ben - felvételiz­ tem is. Nem készültem különösebben, így viszont - mivel nem volt veszteni valóm - egészen felszabadult voltam, semmi görcs, mindent kiadtam magamból, sőt talán még többet is pro­ dukáltam, mint amennyit reálisan tudtam. Summa summárum: felvettek. Említettem, hogy főiskola volt ugyan, de a mai fogalmak szerint „egykarú” egyetemnek számított, tehát egy kar, a mezőgazdasági gépészmérnöki kar működött, 5 éves volt a képzési idő, ebből lett az agráregyetem gépészmérnöki kara. Az egyetemen is bekapcsolódtam a DISZ életébe, mindig volt véleményem, azt szerettem el­ mondani, s erre jó fórum volt a dolgozó iQúság szervezete, nagyon élveztem az ottani munkát is. - Elnézést, az volt az alapkérdésem, hogy miként sikerült megfelelni annak a szülői vá­ rakozásnak, miszerint a tanulás kell legyen az elsődleges szempont. Most, hogy elmondtad, végül felvettek a főiskolára, azt hiszem maximálisan sikerült „beteljesíteni” a szülői kíván­ ságot. Ezért, ha javasolhatom, váltsunk témát. Egy talán „kényesebb ” kérdésre is szeretnék választ kapni. Azt hallottam, részt vettél az '56-os forradalomban, és voltak ennek bizonyos következményei is. Elmondanád a hiteles „ változatot ”? Már említettem, csúcsnak tekintettem a technikumot, nem is akartam továbbtanulni, így magam is úgy gondolom, túl is teljesítettem a szülői elvárásokat. 1956. októbere valóban külön történet. Rendkívüli esemény az én életemben is. Mondtam már, hogy a DISZ-ben jól éreztem magam. Ez annál is inkább igaz, mert rengeteget beszélgettünk, politizáltunk is. Úgy emlékszem, 1956 nyarán már felgyorsultak a folyamatok, ekkor Tatán voltam egy hónapig katona, s röviddel azután, hogy leszereltem, szeptemberben megalakítottuk a MEFESZ-t, ez a magyar egyetemisták és főiskolások egyesült szervezetének a névrövidítése - és én lettem az évfolyamtitkár. Egyre többet és mind erőteljesebben politizáltunk, mondhatnám refor­ máltuk a szocializmust. A DISZ-ben filmklub is működött, zártkörű vetítéseket rendeztünk, aztán vitatkoztunk, egyre kritikusabb hangvétellel. A MEFESZ-ben hamarosan már a köve­ telésgyűjtés is elkezdődött, amit aztán pontokba foglaltunk. Csatlakoztunk más kezdeménye­ zésekhez - ekkor már vidéken is megmozdult az egyetemi ifjúság így az un. „szegedi gondolathoz”. H ajói emlékszem, először 12, majd 16 pontba foglaltuk össze a követelésein­ ket, ezek ismertek már '56 történelméből, szóval mi ebben akkor és ott kezdeményezők voltunk. Olyannyira, hogy aztán 1956. október 23-ra szolidaritási tüntetést szerveztünk a lengyelek mellett. Szoros kapcsolatot tartottunk a Műszaki Egyetem diákjaival, ez kézen­ fekvő is volt, hiszen közös volt a honvédelmi tanszékünk, Tatán pedig együtt katonáskod­ tunk. Az említett 23-ai tüntetést is együtt döntöttük el, 22-én egy éjszakába nyúló tanácsko­ zás után. Úgy határoztunk, hogy a budai egyetemisták a műszaki egyetemről indulnak a Bem szoborhoz. Ám közben jött a hír: betiltották a tüntetést. Emlékszem, kellemes őszi idő volt, amikor küldöttséget menesztettünk a tüntetés engedélyezése érdekében a belügyminisztéri­ umba. Végül a kérésünk meghallgatásra talált, engedélyezték a tüntetést, maga Piros László belügyminiszter-helyettes közölte ezt a küldöttséggel. Október 23-án délután 3 óra felé kart-karba öltve 10-es zárt sorokban indultunk el, amikor a mai Erzsébet híd magasságában lévő épületek egyikének ablakában feltűnt egy kivágott címerü nemzeti színű zászló - ez úgy megmaradt bennem, szinte ma is látom magam előtt minden ablakban emberek integettek, mi pedig lázas lelkesedéssel vonultunk és persze visszaintegettünk. A Bem téren gyűlés volt, majd a Margit hídon át a Parlament elé igyekeztünk. A híd már teljes 61 �Palócföld 2000/2 keresztmetszetben tele volt emberekkel. Mi jó hangulatban, mondhatnám kemény öntudattal vo­ nultunk a Parlamenthez. Aztán az történt, hogy néhány társairfmal elhatároztuk, hazamegyünk, másnap ugyanis zárthelyi dolgozatot írtunk, és még tanulnunk kellett. A következő napokban megszerveztük a Nemzetőrséget a Keleti Károly úti diákszállón - ahol én magam is laktam - és engem választottak vezetőnek a társaim. Úgy emlékszem, október 24-25-én a Petőfi Akadémián kértünk fegyvereket és szerveztük a Nemzetőrséget. Sokat vitatkoztunk, nem mindenben értettünk egyet magunk között sem, s egy ilyen hevesebb vita és nézeteltérés után valamiért megsértődtem és lemondtam, de a „csapatban” benn maradtam. Járőröztünk, élelmet osztottunk. Minket is meg­ lepett, de legalább tíz autó élelmiszert kaptunk vidékről - pontosan talán akkor sem tudtuk, hogy honnan -, mindenfélét, lisztet, cukrot, babot, tojást meg más élelmiszert, amit aztán szétosztottunk a környéken lakóknak. Nagy élményem volt, hogy részt vehettem Király Béla, a Nemzetőrség vezetőjévé történő megválasztásában. Ez a Honvédelmi Minisztériumban történt, s ezek után úgy nézett ki, hogy konszolidálódik a helyzet, normalizálódik az élet. Már mi is nagyon vártuk, hogy mi­ kor kezdődik az oktatás és tér vissza az egyetemi élet is a rendes kerékvágásba. Megkezdő­ dött a pártok szervezése, több párt már megalakult és megkezdte működését, talán a kisgaz­ dapárt járt ebben a szervezőmunkában az élen, de más pártok is aktivizálták magukat. - És aztán rögtön elérkezünk november 4-éhez. Mi történt, hogyan fogadtátok ezt a be­ avatkozást, az orosz csapatok durva támadását? Lesújtó volt tudomásul venni a történteket. Kétségbeejtő volt látni mindenütt azt a ren­ geteg orosz katonát, nagy dilemmában voltunk, mit kellene, lehetne csinálni? Az mindene­ setre hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a fegyveres ellenállásnak nincs semmi értelme, realitása, a szovjet csapatok olyan haditechnikát vonultattak fel, amely reménytelenné tette a fegyveres harc felvételének még a gondolatát is. Úgyhogy volt egy diáktársunk, aki jól be­ szélt oroszul és értesítette az oroszokat, hogy átadjuk fegyvereinket, jöttek és elvitték min­ den atrocitás nélkül. 1957 januárjában kaptam egy idézést, menjek be a Karolina úti karhatalmi egységhez, ahol aztán több alkalommal is kihallgattak a későbbiek során. Megmondom őszintén, máig sem tudom, mi volt ellenem a vád. Az viszont szomorú igazság, hogy két társamat elvitték Kistarcsára, teljesen le voltunk sújtva. Az egyetemen aztán azt mondták, hogy ha belépek az 1957-ben megalakult KISZ-be, akkor súlyosabb következmények nélkül megúszom, nem zárnak be. Én mindenáron el akartam végezni az egyetemet, és szégyen, nem szégyen, beléptem az ifjúsági szövetségbe. így aztán '56-os forradalmi tevékenységemet „csak” szigorú megrovással és ösztöndíjmegvonással „honorálták”. - Aztán már zökkenőmentesek voltak a hátralévő egyetemi évek és megszerezted a dip­ lomádat, gépészmérnök lettél Hol helyezkedtél el? Beszélj nekünk kérlek az induló éveidről! Még azt megkérdezem, igaz-e, hogy rögtön észrevették vezetői rátermettségedet? 1960-ban szereztem meg a gépészmérnöki diplomámat, s Egerbe kerültem gyakorlatra, az ot­ tani mezőgazdasági gépállomásra. A gyakorlati időm letelte után - azt nem tudom, hogy észrevették-e vezetői rátermettségemet - kineveztek Pétervásárára a gépállomás főmérnökének, a helyette­ sem volt az üzemi párttitkár. Ez 1961-ben történt, még ebben az évben megnősültem - a felesége­ met még pesti egyetemista koromban ismertem meg - , kaptunk egy szolgálati lakást. Egy évvel később, 1962-ben történt: egy napon odajön hozzám a párttitkár, előadja, hogy folyik a pártépítés, és ő azt a feladatot kapta, hogy szervezzen be egy 30 év alatti, egyetemet végzett férfit. 62 �Palócföld 2000/2 Mondanom sem kell, hogy ezekkel az ismérvekkel egyedül csak én rendelkeztem. El­ mondtam neki, hogy én dolgoztam a DISZ-ben, voltam KISZ-tag is, már csak szakmai vo­ nalon szeretnék előrehaladni. Ódzkodtam, ment a huzavona, közben az is eszembe jutott, hogy '56-os ügyeim miatt priuszom van, nem kaphattam sem jogosítványt, sem útlevelet, nem nagyon ugrálhatok, az állásommal játszom. De aztán a párttitkár kész tények elé állított, azt mondta, nincs mese, beadta a papíromat. Hát így lettem én az MSZMP tagja. - És hogyan valósultak meg gyermekkori álmaid? Most már gépészmérnökként „ men­ tek ” a gépeid? Igen, amiről gyermekként álmodoztam, az itt valósággá vált. Rövid idő alatt is sikerült a gép­ állomás műszaki színvonalát jelentős mértékben megemelni, amihez magam is számos újítással járultam hozzá. Megszerveztem a Dieseladagoló javítást, ami országos szinten is jelentősnek bizo­ nyult. Talán ennek is köszönhetően 1963-ban „bevitték” Egerbe, ami lényeges szakmai előrelépés volt: az itteni gépállomás főmérnöke lettem. Ez idő tájt kezdtek megizmosodni a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, s egyre nagyobb mennyiségben igényeltek különböző szerszámokat, kisgé­ peket - boronát, ekét, más hasonlókat amiket mi legyártottunk számukra. Mivel jelentős volt a kereslet, és én ki akartam használni ezt a lehetőséget, ki akartam elégíteni az igényeket, ezért - bár rendesen dolgoztak az emberek - fokozni akartam a gyártást, bevezettem a teljesítmény bérezést. Ez önmagában nem lett volna hiba, a probléma abból adódott, hogy bekövetkezett - ami elkerül­ hetetlen volt - a béralap túllépés. Nos, ez a következmény a szigorú, kötött béralap-előírás mellett megbocsáthatatlan bűn volt. Jött a minisztériumi, majd a rendőrségi vizsgálat, és végül kirúgtak. Kellemetlenül érintett, hiszen 1964 tavaszán megszületett fiam, erre ősszel kirúgnak, úgy, hogy még a szolgálati lakásból is ki akartak rakni. Átmenetileg egy tsz-nél helyezkedtem el gépcsoportvezetőként. Szerencsére a munkámat elismerték a minisztériumban is, ahonnan aztán jött is a segítség, így kerültem a Tolna megyei Tamásiba, az ottani gépállomásra, ugyancsak főmérnöki státuszba. Ez 1965-ben történt. Nem is lett volna semmi gond, csakhogy rövid idő alatt jelentős kapacitásfelesleggel rendelkeztünk, s hogy lekössük kapacitásunkat először csak bedolgoztunk a Vegyépszer elődjének, majd el is adtuk magunkat, így lettünk a Vegyépszer Tamási Gyára. Én 1975-ig dolgoztam itt, és meg kell mondanom, életem nagyon szép tíz évét töltöttem el, ha nem a legszebbet, már csak azért is, mert a lányom is ott született Tamásiban, 1968-ban. Egyszer, ez már 1975-ben volt, felhívott a Vegyépszer vezérigazgatója, hogy rendbe kellene tenni a Vegyépszer salgótarjáni gyárát, amely két éve működött akkor és óriási veszteséget produ­ kált. Azonnal eszembe jutott két dolog, az egyik, hogy Salgótarjánt „Vörös Tarjánként’', meg „Kis Moszkvaként” kommunista városként tartják számon, ahol biztosan alaposan „lekáderozzák” az embert. A másik, ami mindig is munkált bennem, hogy nekem '56-os priuszom van, mi lesz, ha ez kiderül, elveszthetem a tamási állásomat is, mielőtt a tarjánit elnyerném. Felötlött bennem, hogy van nekem egy jó ismerősöm Szécsényben egy szobában laktam vele a diákszállón - aki mellesleg járási párttitkár, felhívtam és megkérdeztem, szerinte jöhetek-e a priuszom miatt. Megnyugtatott, hogy az '56-os múlttal ma már senki nem foglalkozik, vállaljam csak el az állást. így is történt, 1975-ben költöztem ide Salgótarjánba, igaz, hogy a három szobás lakásigényemet csak egy másfél szobással, meg ígéretekkel „elégítették'’ ki, de belevágtam, mert akkor már izgatott a feladat, a nagy szakmai kihívás, a hatalmas veszteség eltüntetése, a gyár talpra állítása, és ha lehet jövedel­ mezővé tétele. 1976-ban már nyereséges volt a gyár, és a következő években annyi nyereséget termeltünk, hogy némi túlzással azt mondhatnám, szinte nem tudtunk mit kezdeni vele. 1978-ban 63 �Palócföld 2000/2 kineveztek igazgatónak. Nagyon akartain első számú vezető lenni, de előtte megint eszembe jutott az '56-os előéletem, úgy tűnt ez már olyan „becsípődés" nálam. Végül vállaltam és újra belevetet­ tem magam a munkába, az eredmény BNV nagy díj, bejegyzett szabadalom, hatalmas nyereség, virágzó gyár, elégedett kollektíva. A szolgálati szabadalmam egy olajipari mérő berendezés alkat­ részét képező négy útú csap kidolgozása után került bejegyzésre, de sok más újítást is bevezettünk, ezeknek is volt köszönhető a látványos fejlődés. - Úgy tudom, innen vezetett az út az SVT vezérigazgatói státuszába. Legfeljebb csak azt nem érti az ember, miért kell felváltani egy jó l menő, nyereséges gyárigazgatói állását egy lerobbant, reménytelen helyzetben lévő cég, a „ C IM ”-nek csúfolt gyár vezetői státuszával? (CÍM = Cigány Ipari Művek - a szerk.) Ez úgy történt - 1983-at írtunk akkor -, hogy volt egy megyei pártbizottság által szervezett fehér asztal melletti - igazgatói értekezlet, ahol a megbeszélést követő ultiparti közben felvetődött, hogy az SVT milyen nehéz helyzetben van, tartósan veszteséges, mit kellene tenni? Én azt találtam mondani, nem olyan nagy ügy ez: néhány embert ki kell rúgni, fel kell emelni az árakat, és el van intézve a dolog. Néhány nap múlva felkeresett a megyei pártbi­ zottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, és közölte velem, miszerint az első titkár úgy döntött, én leszek az SVT igazgatója. - Bocsáss meg, ha azt mondom, fogadni mernék, hogy elsőre „nem hagytad magad”, vagy kéretted magad, hezitáltál megint az ismert okok miatt. Van benne valami, először nemet mondtam, pedig a szakmai kihívás, vagy hiúság (?), azonnal motivált, meg az is felmerült bennem, 48 éves vagyok, utolsó lehetőség egy ilyen nagy feladat vállalására. Aztán kiderült, hogy pályázni kell, ekkor ismét nemet mondtam, végül eltekintettek a pályázattól. Két évre szabadkezet kértem, és azt mondtam, ha nem tudom ez idő alatt megszüntetni a veszteséget, rúgjatok ki. Azt csináltam, amit mondtam, kisebb vezetői cseréket hajtottam végre és felemeltük az árakat. Például úgy rendelkeztem, hogy az egyik eddig dísztetős tűzhelyről levesszük a dísztetőt, és 300 Ft-tal drágábban adjuk el, új konstrukcióként, új néven vezetjük be a piacra. Természetesen meg­ indokoljuk, hogy könnyebb, korszerűbb, stb. lett a termék. Egyszerű, nem? Na, persze csak ki kell találni, meg kell csinálni, vállalni kell a rizikót. Nekem - nekünk - bejött az SVT-nél is. így dob­ tuk piacra például a Karancs tűzhelyet, aztán sok más gyártmányt. Persze „hasonló” intézkedése­ ket kellett tenni más területen is: a bérszínvonalunk rendkívül alacsony volt, fel akartam emelni, meg akartam fizetni munkatársaimat. Ezért kapcsolatot kerestem és találtam is az Állami Bér-és Munkaügyi Hivatal akkori elnökével, elbeszélgettünk. Kiderült, hogy rossz otthon neki a gáztűz­ helye, másnap kicseréltük, kapott egy korszerű újat. Aztán ő hívott fel, hogy megemelik a bérszín­ vonalunkat, de nem a kapott tűzhely miatt - amit köszön szépen egyébként -, hanem azért, mert valóban tarthatatlanul alacsony az átlag bérünk. - Azt tapasztalatból tudom, rendkívüli a szakmai éleslátásod, több újításod és korszerű­ sítési javaslatod is volt, ami aztán bevezetésre is került az SVT-nél is. Mondanál erről vala­ milyen gyakorlati példát, megtörtént esetet? Csak egyetlen példát mondok: kimentünk egy fejlesztő mérnök kollégával Kölnbe, a vi­ lág egyik legnagyobb háztartástechnikai szakvásárára, a Domotechnik-ba, nyitott szemmel jártunk keltünk, és néhány hónap múlva új, korszerű termékekkel jelentünk meg, így szüle­ tett a Servant, a Country grill, kandallók és más termékek is. 64 �Palócföld 2000/2 - De nem azt akarod mondani, hogy csak úg\' „lekoppintottatok” ezeket a gyártmányokat? Ezt te mondtad, én azt mondom, hasznosítottuk külföldi tapasztalatainkat, hiszen végül is nem szórakozni mentünk Kölnbe. - Az tény, hogy? irányításod alatt az SVT, majd utódja az SlT Wamsler is „csúcsra já rt”, és megelőzően - mint röviden szó volt róla - több céget talpra- ,majd aztán növekedési pályára is állítottál. Hogy „korszerűen”fogalmazzak: ez nem semmi. De vajon elismerték-e méltóképpen munkádat, erőfeszítéseidet, eredményeidet? Milyen kitüntetéseket kaptál? Nem panaszkodhatom e tekintetben sem. Több Kiváló Dolgozó kitüntetést is kaptam, aztán 1980 végén a Munkaérdemrend Ezüst fokozatát - ez mind nagyon jól esett. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy nyugdíjba vonulásom alkalmából 1997-ben a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét is átvehettem. A 130 kitüntetett közül csak hánnan voltunk az ipáiból. Ekkor lettem Salgótaiján Dísz­ polgára is. Úgy tervezem, hogy az összes oklevelemet bekereteztetem, a kitüntetésekkel együtt - az ötágú csillagost is ideértve - kirakom őket az egyik szoba tálára. Én ugyanis minden kitüntetésemet megbecsülöm és nagyra értékelem, bánnilyen rendszerben, bárkitől is kaptam. - Mondok néhányjelzőt, amit a nevedhez szoktak ragasztani, kérlek minősítsd ezeket! Negatív ki­ csengésnek: diktatórikus, embertelen, elvakult, újgazdag, keménykezű, maximalista. Pozitív tartal­ múak: megfontolt, jó eszű, nagy szaktudású, felkészült, ötletes, következetes, megalkuvás nélküli. Egyszerűen, vagy inkább leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy a negatív jelzőket az irigyeim, a rosszakaróim, vagy azok aggatják rám, akik nem ismernek eléggé, de van benne egy kis igazság is. A pozitívakat pedig azok tehetik a nevem elé, vagy köthetik személyemhez, akik régebben és jól ismer­ nek, közelebbi munkatársaim voltak, vagy barátaim, családom tagjai. De hát így van ez mindenki más esetében is. Amit én vállalni tudok a jelzők közül, az leginkább a következetes és a maximalista. Ez utóbbit esetenként sajnálom, de hát ilyen vagyok. Egyébként az természetes, hogy a pozitív jelzők közül vállalok fel többet. A megalkuvás nélkülit nem vállalom, néha megalku­ vónak kell lenni az embernek, a realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, azokat tudo­ másul kell venni, ez akár megalkuváshoz is vezethet. - Nem kellett volna nyugdíjba menned, ha nem akarsz. Erőnléttel is bírod, marasztaltak is, te mégis visszavonultál. Miért? Sokan azt mondják, megszedted magad - multi lettél a háttérből meg úgy is te irányítasz. Mi az igazság ebből? 62 éves koromban mentem nyugdíjba, még túl is teljesítettem a kötelező penzumot. Nézd, rengeteg irigyem akadt, akad, lenn is, fenn is, kívül is, belül is. Sok vizsgálat folyt és folyik ellenem, egyszerűen belefáradtam, ha nem is látszik rajtam. Természetesen nem lettem multi, de nem tartozom a szegény emberek közé sem. 1994-ben, amikor a céget privatizál­ ták, lehetősége volt a menedzsmentnek is pályázni. Megpályáztuk, megnyertük - egyébként nem is volt más pályázó. Az igazság azonban az, hogy a tüzhelygyártás nem tartozik az ipar stratégiai ágazatai közé. Ebben a légkörben talpon maradni is nehéz. Nagyon kemény piaci verseny van a multikkal, de önmagunkkal is meg kell birkózni, meg az Sí faktorral is. (Sí faktor: az interjúalany által előszeretettel használt kifejezés: „ a sárga irigység ” rövidítése - a szerk.) - Most mi a szereped az SVT Wamsler Rt. irányításában és a mostani „holdingosítász­ ban? Milyen saját tulajdont működtetsz? A operatív irányításban és munkában nem veszek részt, nem szólok bele. Mint az igaz­ gatóság elnöke a stratégiát próbálom alakítani, és aktívabban veszek részt a termékfej lesz- 65 �Palócföld 2000/2 tésben, mert ezt szeretem. Most is van nálam egy kandalló, amit otthon én tesztelek. A hol­ dinggá történő szervezést én találtam ki, a holding koncepcióm a stratégia szerves része. Késve ugyan, de mi is átállunk arra a korszerű piacgazdasági irányítási formára, amelyben a nyugati és a fejlettebb, nagyobb magyar cégek is dolgoznak. Szabad kezet adunk a holding­ hoz tartozó gyárak igazgatóinak, míg a holding társaság „csakv az ellenőrzést gyakorolja. Hogy milyen saját tulajdont működtetek? Száz százalékban semmilyet, csak résztulajdonos vagyok, együtt a menedzsment vagyunk többségi tulajdonban. - A Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is vagy. Beszélnél röviden a kamarai tevékenységről, benne a saját munkádról? Az elmúlt tíz évben a kamara a politikai küzdőtér része lett, és sajnos többet kell ezzel foglal­ kozni, mint a tényleges kamarai feladatokkal. Mert mi a kamara? A gazdaság szereplőinek civil szervezete, ami nagyon fontos fórum lenne a gazdaságfejlesztés gyorsításában. Engem jó két éve, 1997-ben választottak meg, titkos szavazással: 66 igen és 2 ellenszavazattal, ami nagy elismerés és megtiszteltetés volt számomra. Az elmúlt másfél évben sajnos a kamara jövőjével való foglalkozás dominált. A kamara hatékony működéséhez 5-10 év kell. amíg a gazdaságba be tud ágyazódni, nos ennek még jószerivel csak a felénél tartunk. Megalakítottuk a városi szervezeteket, tartják a kapcsolatot az önkormányzatokkal. Ez év október végétől megszűnik a kötelező kamarai tagság. Én eredetileg nem is értettem egyet ezzel a diktátummal, de azt mondom 5 évenként nem lehet változtatni egy rendszeren. Mit ad a kamara? - teszik sokan fel a kérdést. Mondok egy példát, a mai sajtótájékoztatón hangzott el a bejelentés. A lényeg: a kamara közbenjárása és kezdeményezé­ se nyomán a pénzügyi tárca arról tájékoztatta az ügyben eljáró megyei közgyűlés elnökét, hogy a munkahelyteremtő beruházás támogatása nem minősül szolgáltatás ellenértékének, következés­ képpen nem jár áfa-fizetési kötelezettséggel. Ezzel a kamarai kezdeményezéssel az adóalanyok sok­ milliós befizetési kötelezettség alól mentesülnek. Ha egész évben mást sem tett volna vagy tenne a kamara, mint hogy ez ügyben eljárt, már akkor is elismerés illetné a munkáját. Tennészetesen a kama­ ra még számos esetben nyújtott és fog is nyújtani hasonló segítséget a kamarai tagoknak. - Hogyan látod Nógrád megye gazdaságának helyzetét, jövőjét? Nógrád megye gazdasága, gazdasági szerkezete átalakulóban van. Egy túliparosított gaz­ daságból ipari-kereskedelmi-szolgáltató-turisztikai struktúra fog kialakulni a következő 1520 évben, ez hozza meg a felemelkedést. Az ipari parkokra és vállalkozási övezetekre szük­ ség van, de csak egy kis részei a gazdasági előrejutás feltételrendszerének. A vállalkozók elsősorban tehetségükre, felkészültségükre, piaci informáltságukra és kapcsolataikra apellál­ hatnak, és mindenkor számíthatnak a kamara közreműködésére is. - Beszélnél a családodról? Játszhatsz már a unokákkal? A feleségemmel élek együtt, van kétszer két unokám, akik 3-9 év közötti korúak. így a családom 10 tagú, mindenki megtalálta a helyét az életben. A családomat tartom a legnagyobb sikeremnek. - Milyen terveid vannak még, mert én munka nélkül nem tudlak elképzelni? A munkámmal kapcsolatos terveimről - stratégiai irányítás, termékfejlesztés már szól­ tam. Egyébiránt én alapjában pesti lakos vagyok, és egyre többet tartózkodom fővárosi laká­ somban. 65. évemben vagyok, egyre jobban vágyom a nyugalomra, és furcsa módon ezt ott jobban megtalálom Pesten - mármint a nyugalmat mint itt Salgótarjánban. Köszönöm a beszélgetést. 66 �Palócföld 2000/2 HAGYOMÁNY ■ Solymár József Palócok a Mátra alatt A második világháború végéig Mátraballa és Nádújfalu testvérközségek voltak. Közös volt a papjuk is, a jegyzőjük is, de ami ennél többet jelent: erős családi és baráti szálak fűz­ ték össze a két falu népét. Aztán valahol a magasságos közigazgatásnál határozat született, s annyira kétfelé lökték az ikreket, hogy Nádújfalu Nógrád megyébe, Mátraballa pedig Hevesbe került. Mindkettő élvezheti a megyeszéle minden hátrányát. Hanem egy közigazgatási döntéstől azért nem szakad meg minden kapcsolat. A ballaiak most is úgy lógnak Éger meg Tarján közt, mint Mohamed koporsója az ég és föld között. Nem lenne érdektelen kimutatni a mindennapos kapcsolatokat, melyek falumat - Ballát Tarjánhoz, Kisterenyéhez, Mátranovákhoz kötik, de most csupán a bányászatról, a bányá­ szokról kívánok beszélni. Mert a nógrádi bányászat halálát Balián is sokan meggyászolták. Gyerekkorom legjobb barátja Forgó Miku volt, az ő apja pedig ragadványneve szerint Penyisz Marci bácsi. Arcszíne miatt nevezték így, mert a föld alatt nem tudott lebarnulni. Ő mesélt sokat Kányásról, Vizslásról, Mizserfáról, a két világháború közötti bányászéletről. Elmondta például, hogy hétvégeken vagy a ritka szabadnapokon gyalog tették meg az utat hazáig meg vissza, hogy a családot lássák, a szennyest tisztára cseréljék, és hogy krumplit, lisztet, kis szalonnát vigyenek a következő hétre. Volt, hogy télidőben annyira dideregtek a nagy hóban: a házilag festett kék vászonnadrág alatt a törölközőt kötötték a legfontosabb testrészre. Csoda-e, hogy az asszonyt nem tudták mindig megvigasztalni? Marci bácsitól tanultam meg a „népszerű" bányászétel, a macsánka receptjét is. A szállás előtt tüzet raktak, félig vízzel odaakasztották a vaskondért, aztán minden bányász dobott bele valamit. Ki krumplit, ki tarhonyát, ki szalonnadarabokat, egy kis zöldséget is ha volt. Megsózták, megpaprikázták, aztán kiosztották egymás közt testvériesen. Marci bácsi egyébként a falu kommunista párttitkára lett a második világháború után. Azt, hogy elindulhattam az írói, újságírói pályán nagyrészt neki köszönhettem. Amikor hazalátogattam bosszúsan mondogatta: „Ki vagy te ott Pesten, hogy minden hónapban kádeijellemzést kell külde­ ni rólad” Hát bizony kezdő író, és a Magyar Távirati Iroda gyakornoka voltam. 67 �Palócföld 2000/2 Az én szegény palócfalum ebben az évszázadban soha nem tudta eltartani teljes lakossá­ gát. Ezért mentek százötvenen Kanadába, ezért indultak minden esztendőben a hathónapos summások és a részes aratók az Alföldre és a Dunántúlra. Ezért ragadták meg olyan sokan azt a lehetőséget, főleg a termelőszövetkezetek megszervezése után, hogy a bányászbuszok­ kal munkába menjenek és minden nap hazatérhessenek családi fészkükbe. Ma Mátraballán ugyanúgy túlsúlyban vannak az öregek, mint igen sok más palócfaluban. És hogy nincs nyomor, nincs riasztó szegénység, azt nagyrészt annak köszönhetjük: hozza még a postás a volt bányászok viszonylag tisztességes nyugdíját. De meddig hozza? Míg egy generáció el nem távozik. A továbbiakban alig-alig emlegetem egy volt elemista iskolatársam bányászmúltját, bá­ nyászélményeit. Inkább azt szeretném megmutatni, hogy itt, a mi tájékunkon hogyan alakult ki és milyen is volt a palóc bányász figurája, és hogy ezeknek az embereknek valamennyien adósai vagyunk. * A holtak már nem nyilatkoznak és nem is mesélnek. Sértődötten hallgatnak, üzenetük egyértelmű: miért nem kérdeztél időben? Én, mint író mindig a valóság alázatos szolgája voltam. Ehhez képest a realizmus uralta évtizedekben sem voltam sikeres. A konfliktus abból adódott, hogy a világot véletlenül sem olyannak láttam, mint amilyennek a hatalom birtokosai látni vagy láttatni szerették volna, így megjelenési lehetőségek, fórum híján nem mindig mertem zaklatni kérdéseimmel azokat, akiknek sorsára igazán kíváncsi lettem volna. Tamási Áron immár reklámszöveggé lett mondása szerint azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne. Ám lehet ennek a szép gondolatnak egy másik olvasata is. Az otthon, amelyik útjára bocsátotta az írót, holtáig elvárhatja tőle, hogy fáradhatatlanul küldje, küldözze az üzeneteket a nagyvilágba arról, hogyan élnek, milyen emlékeket őrizgetnek az övéi. És az író sohasem lehet nyugodt, elégedett, mert az idők múlásával ez a restancia egyre csak növekszik. Elhalnak azok, akikre gyermekként rácsodálkozott, akikkel férfiként barát­ kozott, akikkel együtt öregedett. Gondolom, ezt az adósságot végül az adós elhalálozása miatt lehet csak majd leírni. Okkal megutálna az olvasó, ha most megpróbálnék számot adni arról, hogy regényeim­ ben, novelláimban, filmjeimben hol jelennek meg, hol bujkálnak az én kedves kis palóc falumban átélt és gyűjtött élmények. A nyers, a feldolgozatlan, ha úgy tetszik igazán értékes dokumentumok is legalább ezer oldalt töltenek meg. Két dokumentumfilm, és ki tudja mi­ lyen hosszú magnószalagok is őrzik a kíváncsiskodás termékét. De beszéljünk arról, ami nem sikerült. Több, mint három évtizeddel ezelőtt, amikor do­ kumentumfilmet készítve azt firtattuk, hogy a kamaszlányoktól a vénasszonyokig miként alakult, vagy mit ígér a falu szépének sorsa vagy jövője, megakadtunk egy olyan parasztház­ nál is, ahol éppen egy frissen érettségizett diáklány gondolataira, érzéseire voltunk kíváncsi­ ak. És az atya úgy érezte, hogy itt valami nagy igazságtalanság történik, mert neki kellene kapnia a főszerepet. Részletesen, szinte lépésről-lépésre haladva mondta el, hogyan sikerült kimenekülni a a Don-kanyar poklából. Barátjával bujdostak hazafelé, próbáltak láthatatlanná válni egy temető mellett, ahol a németek éppen tömeges kivégzést hajtottak végre. Sikerült 68 �Palócföld 2000/2 szerezniük - szekérrel együtt - egy kis „pónyit”, vagyis egy szőrös ruszki lovacskát, amivel gyorsabban haladhattak, csakhogy két nap, két éjszaka nem mertek eltávolodni a lótól, meg a szekértől, mert holtbiztos, hogy elorozta volna valaki. A nagyjelenet az volt, hogy a csontig hatoló orosz fagyban sikerült bejutni egy olyan épen maradt házikóba, ahol magyar katonák melegedtek. Ám jóformán el sem vackolódtak, amikor berontottak az épületbe a németek, és nagy hangon követelni kezdték, hogy mindenki takarodjon ki. A németeknél géppisztoly volt, a magyaroknál öreg mordályok, már aki nem dobta el útközben. A feszültség forrponton volt. És én, a hülye megkérdeztem: - Kimentetek? - Ki - mondta ő, és erről nem kívánt tovább nyilatkozni. Én azidőben, mint éppen jegyzett író, mindent megpróbáltam, hogy eladjam ennek a mátraballai embernek a históriáját, aki ráadásul megmagyarázta, hogy ő csak azért jutott ki a Don-kanyarból, mert árva gyerek volt, és nem akart meghalni addig, míg bele nem kóstolt a családi örömökbe. Petőfi Bolond Istók-ja jutott eszembe: míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat. A „Vert sereg katonája” című szinopszisomat, melyet máig őrizgetek, vittem a Zrínyi katonai kiadóhoz, aztán a Magvetőhöz, ahol hat kötetem jelent már meg, de mindenütt ki­ dobtak vele. Gondoltam, majd később, majd egyszer ennek is eljöhet az ideje. Ám az én emberem - mivel már elérte célját és boldog volt - oly hamar meghalt, hogy a részletes be­ szélgetés mindörökre elmaradt. * Miért mondtam el mindezt? Ráadásul ilyen fájdalmas részletességgel. Mert most újra ugyanígy jártam. Ahhoz, hogy megérthessük, mi is történt, el kell mondani, hogy származás és születés szerint nem vagyok ballai. Apám vasutas volt, Tokaj hegyalján Tályán szolgált forgalmistaként, amikor megláttam a napvilágot. Fél évesen, pólyában hoztak át ide palócföldre, mivel édesapám immár állomásfőnök úrrá avanzsált. Itt szolgált, itt volt nyugdíjas, s végül itt is temették el. Özvegy édesanyámat Pestre hoztam, de mikor ütött az órája, őt is hazavittük Úrhegyire, mert nálunk így hívják a temetőt. Balián voltam gyerek, itt éltem át a második világháború idején a front átvonulását, majd utána, a magam szerény módján itt próbáltam „népboldogítani”. Mivel, mint vasutas gyerek­ nek szabad jegyem volt, majd minden héten hazalátogattam egyetemi éveim alatt is. Apám halálával vált egyre lazábbá, s látszólag meg is szakadt a kapcsolat. Nem volt ho­ vá hazamenni. így utólag is büszkén mondhatom, hogy sok jó barátnál meghálhattam volna, étellel, itallal is megkínáltak volna. De ahol korábban otthon voltam, nem szívesen lettem volna vendég. A falu élt, változott, én pedig emlékeztem. Mivel nem láttam a mindennapokat, talán jobban őriztem a múltat, mint az ottlakók. Álmaimban jártam haza, mondhatnám amúgy romantikusan, ha természetem nem lenne olyan, hogy felébredvén, minden álmot elfelejtsek. Ám csak főigazság, hogy otthon híján kerültem el az én kedves palócfalumat. Volt egy másik és talán fontosabb ok. Mint író és újságíró olyan sikertelen voltam, hogy ennél siker­ telenebb talán nem is lehettem volna. Húsz kerek esztendő telt el anélkül, hogy könyvem, netán fontosabb rövid írásom megjelent volna. Kiszuperáltak. Márpedig hogy kullogjon haza 69 �Palócföld 2000/2 úgy egy tékozló fiú, aki csak maga tudja, hogy nem tékozolt el semmit. Üres a keze, üres a tarisznyája, joggal gondolhatják, hogy a feje is üres. Aztán a rendszerváltás hozott egy csöppnyi változást. Imitt-amott kezdtem újra megje­ lenni, és eszébe jutottam az otthonhagyottaknak. Meghívtak egy falunapra, s mint jeles vendég, még szónokolhattam is egy rövidet. Aztán kivonultunk a hajdanvolt Paptagba, a szabadidő parkba. így, utólag elmondhatom, hogy annakidején részben egyetértettem, részben nem az egyházi vagyon elorozásával, eltulajdo­ nításával, elvételével. Mert az igazságtétel, a hamisság és az aljasság csúful és kibogozha­ tatlanul összekeveredett. Magyarán szólva részben igazságot szolgáltattak, részben egy máig ható ostobaságot követtek el. A nagybirtokokat, ahol a cseléd, a summás ugyanolyan meg­ alázott és kizsákmányolt volt, mint a foldesuraknál, én is felosztottam volna, de az egyházat kizárni a tanításból, a szociális gondoskodásból, minősíthetetlen, elvakult döntés volt. Nálunk a Paptag egy részét felparcellázták, ahol hamarosan egy új falurész épült fel (ne­ künk nem adtak házhelyet, mert húsz év után is jöttmentek voltunk), odébb ahol régen nyár­ időben az „intelligencia” sütötte a szalonnát és nótázott, most néhány, valóban „rusztikusán ácsolt” építménnyel és egy szabadtéri színpaddal, ott az egész falu számára „létesült” sza­ badidő park. Jó időben itt találkoznak, nótáznak, netán szerelmeskednek a fiatalok. A falunapnak itt zajló része fergetegesen gyönyörű volt. Talán azért, mert szinte egyetlen külső vendéget sem hívtak. Gulyás, meg babgulyás főtt a bográcsokban. Aztán megjött a lakodalmas menet, a fél falu népviseletbe öltözött ebből az alkalomból, hogy a másik felét szórakoztassa. Én először jókorát szundítottam a tisztás szélén, aztán félre ültem, hogy egy nagyfröccs mellől csendesen figyeljem az eseményeket. Az áhított nyugodalmas szemlélődésben nem lehetett részem. Elkezdődött egy kegyetlen társasjáték. Egymás után jöttek a falu idősebb férfiai, asszonyai egyazon csatakiáltással: - Józsi, megismersz-e? Akit megismertem, elégedetten biccentett, mosolygott, s vetett egy-két elismerő szót. Aki nem, az csalódott és mintha vizsgáznék, feltett néhány kisegítő kérdést. Végül már azt is kezdtem megbánni, hogy hazahúzott a szívem és örömmel vállalkoztam az utazásra. A nagy próbatétel végén hajolt be látóterembe egy kedves, csupa dudor arcú, kaján te­ kintetű figura. - Józsi, megismersz-e? Meg nem tudnám mondani, hogy fél évszázada vagy csak harminc éve láttam utoljára, de egy pillanatig sem kellett töprengenem. - Tyetye, te vagy! Azt hittem, most jön a levezető szöveg. Ám ehelyett ő jókorát rikkantott: - Te meg Szudu vagy! Velem tovább mit sem törődve, ugrándozva, tánclépésben távozott, s közben fennen hirdette: - Kimondtam! Kimondtam! Ehhez azt kell tudni, hogy Mátraballán az én időmben alig akadt olyan ember, akinek ne lett volna ragadványneve. Ez részben a célszerűség miatt volt így, mert állítólag a falut haj­ dan hat telkes jobbágy család, hat „had” alapította. Volt had, amelyben leginkább lányok 70 �Palócföld 2000/2 születtek és lassan felmorzsolódott, de volt olyan is, amelyik az elmúlt évszázadok alatt hihetetlenül gyarapodott. Napjainkban talán még az Úristent is Forgónak hívják Mátraballán. Kellett tehát hogy a leszármazottak később még egy második nevet is ragasszanak a veze­ téknév mellé. De ez sem volt elég. majdnem mindenki megkapta a saját, kicsit csúfondáros ragadványnevét. (Egyszer erről is értekezek majd...) És ha már belejöttek a papnélküli keresztelőbe, ez a névadományozás kiterjedt a falu szinte minden lakójára. Engem gyerekkoromban, mint kiderült Szudunak csúfoltak. Annyi gúnnyal és dühödt utálattal tudták kimondani, főleg a tőlem nagyobbacska fiúk, hogy vadul tiltakoztam elle­ ne, és nem egyszer kilátástalan csatározásba keveredtem. Egyetlen alkalommal igénybe akartam venni apámnak, az állomásfőnök úrnak a tekintélyét, és bemenvén az irodába, felpanaszoltam, hogy Farkas Feri megvert. Mire apám, szinte fel sem nézve az iromá­ nyokból csak ennyit mondott: - Minek hagytad magad? Ezen felbuzdulva aztán küzdöttem a továbbiakban olyan vadul, hogy szemembe csak most, hat évtized múltán mondták újra gúnynevemet: Szudu. Közben édesanyámtól, - aki apám halála után velem lakott Budapesten - megtudakoltam honnan számlázhatott az én csúfnevem. Kiderült, hogy a pólyából kibújván, vaskos fiúcska voltam és anyám húga, amikor nálunk nyaralt, becézhetvén Sudribunkónak nevezett. Mis­ kolcon, Borsodban, ahol anyám családja hosszabb időn át élt, divatos becenév volt ez. Vala­ ki a ballaiak közül meghallotta és ezt rövidítették le. Az ugrándozva távozó Tyetye talán még mindig elvárta volna, hogy utána rohanjak és küzdőtérré változtassam a szabadidő parkot. * Legelőször az Ignácék eperfája jutott eszembe. Ez az eperfa ott állt majdnem a falu kö­ zepén a parókiával, nagyiskolával szemben. Egy volt jobbágyteleknek a sarkában, ahol a régi nagycsaládok felbomlása után öten-hatan is építkeztek. Valami soronkívüli foglalkozásunk volt a kisiskolában, ahol a Fityingnek csúfolt tanító néni idomított bennünket, és anyám értem küldte a cselédlányunkat. Már alkonyodott, ami­ kor szabadultunk. És a Nagysoron - így hívták a falu legszélesebb utcáját - a Bemáték eper­ fája körül jókora tömeg verődött össze. Szorongva bámulták az eperfát, mivel lombjai közt az ágakon ott gurigázott a Fej. Fene tudja, hogy jutott ide a temetőből, de akrobatikus könynyedséggel pördült ide-oda, a lent bámészkodó népség pedig szinte egyszerre kiáltott fel, a mozdulatait kísérve: - Most! Máig szégyellem magam, mert hasztalan meresztettem a szemem, a Fejet én sajnos nem láttam. Most sem tudnám megmondani, ki volt a hívő, ki csak játszadozott, egyáltalán hogy kerülhetett az a Fej az Ignácék eperfájára, és hova tűnt később. Mert engem a cselédlányunk elrángatott, nem tudván azt, hogy észlelésemnek később néprajzi értéke lehet. Sajnos, így máig nem tudom megmondani, hogy egy árva koponya bukfencezett-e, vagy netán szakálla is volt kender. * 71 �Palócföld 2000/2 Másodjára - még mindig ott, a szabadidő parkban Tyetye testvérei jutottak eszembe. Közülük a legidősebb Lisztyi, a csöndes alkalmazkodás művésze volt. Azidőben, amikor még gyermekek voltunk, a faluban élő „nadrágos embereknek”, vagy ha úgy tetszik, az in­ telligenciának családonként megvolt a maga patronált vagy kihasznált parasztfiúja. Egy nagyobb fiú, aki fát vágott, vizet hordott, üzenetet vitt, ha kellett: egyszóval elvégzett min­ den munkát, amit nem akartak a cselédre bízni. Bata Laci kántortanítónál Lisztyi volt ez a bizalmas ifjú. Mindig szolgálatkész, mindig kedves. Édesanyám jókorát bőgött, amikor a Hosszúhátra induló summások között találkozott a kis Lisztyivel. Kék surc (festett vászonkötény) volt eléje kötve, mintha felnőtt lenne, és a vasvillát, amelynek hegyére „balesetvédelmi céllal” eltördelt kukoricacsövek voltak tűzve, éppen rakodta be a marhavagonba, melyben a summások utaztak. Tudom, hogy anyám könnyei nem sokat segítettek a kis summásgyerek sorsán, de talán nem peregtek hiába. Több, mint három évtizeddel ezelőtt, amikor dokumentumfilmet forgattunk a falumról, Lisztyi felesége megszólított, hogy a sorvadásban szenvedő, immár halálos ágyán nyugvó ember látni kíván. Azt történt ugyanis, hogy a Megöltek egy lányt című filmemben az egyik figurát az emlékezetemben kutatván, Lisztyinek neveztem el. A sötétített szobában a haldokló ember megköszönte ezt az ötletemet, mert szegény úgy vélte, hogy ha ő eltávozik is az élők sorából, neve, ragadványneve még ki tudja meddig fennmarad. Nem tudta, hogy nálunk a filmek is korán halnak. Ha emlékezetem meg nem csal, a második fiút Keselynek hívták. Ez igazából egy ló név. Szürkét jelent, és ilyen volt a fiú is. Nem is tudok róla semmi érdemlegeset mondani. Ezután jött Tyetye, aki történetünk hőse, de itt és most éppen ezért átugorható. A negyedik fiú Jancsika volt. Rá tudtommal ragadványnevet nem akasztottak, mert a Jancsika elegendőnek bizonyult. Amikor harminc évvel ezelőtt az első dokumentumfilmet csináltuk, ki tudja miért, ő is szóhoz jutott és makacsul többször is elismételte születése titkát. A fölös szaporulat ellen ezen a vidéken is időtlen idők óta védekeztek. A messzi múltban az orsó hegyes végével próbált valamit tenni az állapotos asszony, aztán az angyalcsináló bábák nyújtottak segítséget. Ha már megszületett a nem kívánt gyerek, könnyen előfordul­ hatott, hogy a köldökzsinór tekeredett a kicsi nyakára. így válik érthetővé Jancsika vallomása: - Mikor születtél? - A legfiatalabb bátyám született kérlek szépen 1928-ban, én pedig 1935-ben. Megmon­ dom őszintén ahogy van, engem nem örömmel vártak, mint az első gyereket, jaj istenem már sikerült-e vagy nem sikerült, de mégis meglettem. Ha nem vártak, mégis meglettem. így mondom ahogy van. Édesanyám azóta is emlegeti, hogy amikor megszülettem, én egy nagy teknővel voltam. A bába ott volt, édesapám húsz pengőt kínált neki annakidején, azt mondta: fojtsa meg ezt a gyereket, vagy mit tudom én. Dehát a bába azt mondta, hogy ezt a gyereket nem lehet megfojtani. Hát aztán így maradtam én meg. Azóta is mondom, ha szidnak, hogy miért nem fojtottatok meg inkább a teknőben. Ha Tyetyéről környezettanulmányt kellene készíteni, ezt tudnám elmondani. * Mint az előbbiekből kiderült, egy kis faluban sem ismerhet mindenkit közelebbről az ember. Az idő múlásával kialakultak az „adatközlők”. Azok, akik a község múltjáról vagy jelenéről érde- 72 �Palócföld 2000/2 késén, színesen, de egyben hitelesen is tudnak mesélni. Ellhető módon az ember inkább az idő­ sebb korosztályokból kereste a beszélgető társakat. Ám a kegyetlen idő megrostálta őket. Ahogy a szabadidő parkban Tyetye tánclépésekkel távozott, tudtam, hogy nem menekül­ het előlem. Megkeresem mihelyst lehet. Darab idő múltán Horváth Dávid kitűnő fotóriporterünkkel, fotóművészünkkel szálltam meg a ballai vendégházban. (Merthogy ilyen is van már.) Amúgy Rejtő Jenösen szólva, hárman tértünk be hozzá: Dávid, én, meg egy üveg vörösbor. Dávid szorgosan csattogtatta gépét, ami megerősítette Tyetye fontosságának tudatát, és oly szépen, oly hangulatosan mondta el kiskamaszkori summas élményeit, hogy hallgatva Móricz Boldog ember-ének és Rideg Indul a bakterház regényének hőse jutott eszembe. Alig múlt tizennégy éves Tyetye, amikor hathónapos summásnak szegődtették Hosszú­ hátra. Szerencséje volt, mert kinevezték a főgépész kocsisának. Nagy taktikai érzékre volt szükség, hogy ezt a megbízatást ne veszítse el. Mindenekelőtt kedvébe kellett járni a főgépész feleségének. Az asszony elvárta, hogy a birtokon tett utakról soha ne térjen vissza üres kézzel. Hol mákot, hol babot, hol borsót, hol meg gyenge csöves kukoricát lopott, ezt azonban úgy kellett végrehajtani, hogy a főgépész se tudjon róla. Ott ült a gépész úr pedkesen a kocsin, s közben a fenekétől alig valamivel lejjebb az ülés alatt ott volt a lopott áru. A főgépésznek is megvoltak ám az igényei. Számára ugyanis nagy szabadságot nyújtott, hogy asszonya nem tudhatta mikor hol és mi romlik el. Mentek a traktorhoz, a gőzgéphez , a cséplőgéphez, közben a főgépész úr hol itt ivott, hol ott kártyázott, hol meg más menyecské­ vel töltötte az éjszakát. Erről viszont a feleségnek nem volt szabad tudni. Volt, hogy feladat híján a szekér aj avítómühely előtt ácsorgott, a fögépész úr pedig otthon tanyá­ zott. Ilyenkor a szerelők csináltak maguknak szabadidőt és elvárták, hogy Tyetye ne csak azt lesse, közeledik-e a fönök, de a nagykalapácsot az üllőhöz csapkodva még munkazajt is produkáljon. így a hármas igényt kielégítve vígan teltek a hathónapos summásság napjai. * Tyetye tulajdonképp szerencsés embernek mondhatta magát. Igaz, hogy ahogyan akkori­ ban mondták „falarisa' buszon utazgatva (igazából egy nagy utazóládát szereltek a teherau­ tóra), több mint harminc esztendőn keresztül júrt a Nógrád megyei szénbányákba. Viszont még akkor küldték nyugdíjba, amikor nem kezdődött el a rendszerváltáshoz kötődő leépítés, zűrzavar. így 1998. őszén negyvenöt ezer forint volt a nyugdíja, ami ezen a vidéken kiemel­ kedően magasnak számított. Sajnos, meghalt a bátyja és meghalt a felesége is. így aztán a sógorasszony főzött, mosott rá, gondoskodott róla. Kiderült, hogy Tyetye nagyon egészségesen él. Ha nem volt túlságosan zord az időjárás, minden nap kiballagott a határba, az erdőbe. Leste a hajladozó menyecskéket és soha nem tért haza üres kézzel. Hozott gombát, erdei gyümölcsöt, ha mást nem, egy kis tüzrevalót. El is akart adni nekem két gyönyörű hullott szarvasagancsot, mivel előbb az egyiket, utána a párját is megtalálta. Baráti áron húszezer forintot számot volna fel érte. ám amikor nem álltam rá az előnyös üzletre, ingyen nekem akarta ajándékozni. Nem értette miért nem foga­ dom el, pedig a kapuig kihozta utánunk. 73 �Palócföld 2000/2 Friss ballai tapasztalataimról cikket írtam az egyik napilapunkba. Illusztrációként Beszélő képek aláírással Dávid három fotográfiája is megjelent. És mit ad Isten, a bitang szerkesztők nem Tyetyét, hanem a héttérben hallgató sógorasszonyt választották. * A Tyetyénél tett látogatás megbolydította szunnyadó emlékeimet. Hiszen négy éven át együtt jártunk az elemi iskolába. A kisiskola, melyet egy régi parasztházból alakítottak ki, pontosan szemben volt a temp­ lomlépcsővel. Meg kell mondani, hogy az első két esztendő nekem sem volt könnyű. Az apró ablakok miatt a tanteremben folyton félhomály uralkodott, de nem csak ez tette nyo­ masztóvá a légkört. Volt egy fiatal tanítónő, aki a ház másik részében lakott, s akit féltékenységből kiutáltak maguk közül a falu úriasszonyai. (Tyetye szerint sötétedés után néha Balog Iván, a Tardonyai tanya bohém földbirtokosa vigasztalta, de ezért a közlésért nem vállalok felelős­ séget.) Mivel a faluban mindenkinek volt ragadványneve, egyszer ezt a kisasszonyt elkezd­ ték Fityingnek nevezni. Természetesen nagy nyomozásba kezdett, ki a keresztapa. És a gye­ rekek egyértelműen az öt évvel idősebb bátyámra vallottak, aki haláláig tagadta, hogy elkö­ vette volna e merényletet. Ettől kezdve - ámbátor az állomásfőnök fia volt - egyre rosszabb tanuló lett, a Fitying hátra ültette az utolsó padba a folyton fingó Szoka, meg Sinkó közé. Én azt hiszem megérezhettem a veszélyt, mert a kisiskolás két esztendőmben olyan jámbor voltam, mint sem azelőtt, sem azután, úgy hogy egy iskolai előadáson a kis Jézuska szerepét is velem játszatták el. Bokáig érő hosszú, fehér pendelyben ácsorogtam és drótra tekert aranyos szalag volt a dicsfényem. Osztálytársaim természetesen hülyének néztek, ellopták tízóraimat, Tyetye még most is emlegette, hogy milyen jó, borízű alma termett a keltünkben. Ha én voltam a jámbor, Tyetye volt a rossz fiú. így visszatekintve szinte hihetetlen, hányféle büntetéssel kellett az akkori gyerekeknek számolniuk. Fülhúzás csak óvatosan, hogy le ne szakadjon a gyerek füle. Hajhúzás. Vonalzóval kormos, mogyoróvesszővel tenye­ res. Az első sor előtti szamáipadra ültetés, a rosszul tanulók iskola utáni bezárása, tintaleves­ re és papírgaluskára. De a legfőbb büntetés mégis a seggreverés volt. A kislányoknak rá kellett hajolniuk az első padra, és a tanító kisasszony felhajtotta a szoknyát, a barhétot, egészen a fehér pendelyig. A fiúknak le kellett hajolni, megfogni a cipőjük orrát, vagy jobb időben, amikor nem volt rajtuk se cipő, sem bakancs, a nagy lábujjukat. A mi időnkben a legtöbbet vert gyerek Tyetye volt. Próbálta kitömni hol ronggyal, hol papírral a fenekét, de a tanító kisasszony gondosan tapogatott mielőbb ütött. Tyetye folyton hátra-hátra sandított, és amikor meglendült a pálca megpróbált hirtelen homorítani, mert a fizika törvényeinek ismerete nélkül tudta, hogy ha két test egyszerre, már mint a feneke meg a pálca együtt mozog, csökken az ütés ereje. Ha nem nézhetett hátra, akkor is valahogy meg­ érezte, mikor kell mozdulni. Talán ekkor éreztem először, hogy ha valaki nem bűnös, annak is lehet lelkiismeretfurdalása. * 74 �Palócföld 2000/2 A sors, illetve a Duna TV, még pontosabban Sára Sándor nagy ajándéka volt számomra, hogy újra dokumentumfilmet készíthettem a falumról. Újra - mert mint írtam több mint há­ rom évtizeddel ezelőtt az apa Nádasi Lászlóddá már csináltunk egyet, most pedig az iijabb Nádasy Lászlóval, aki szintén filmrendező lett, adódott lehetőség a továbblépésre. Társam szigorúan meghagyta, hogy a felvételek előtt ne beszélgessek a kiszemelt szereplőkkel, mert akkor odalesz a felvétel hamva, hitelessége. Egy hetet töltöttünk Balián és az eredetileg megcélzott ötven perc helyett három részben százötven perc bemutatásra került anyag készült el. Tyetyére természetesen a felvételek utolsó napján került sor. Addigra már csaknem telje­ sen megteltek a magukkal vitt kazetták, és szigorúan kiporciózták, hogy nyolc perc juthat erre az interjúra, semmi több. - Ráadásul a hangmérnök hazautazott, nélküle próbáltunk boldogulni. Mialatt Baka Mari a konyhában a mónárkalácsot sütötte, az ő udvarán próbáltam Tyetyével nyolc percen át mélyenszántóan diskurálni. Ráadásul mialatt a falu népe csaknem teljesen elhagyta a palóc nyelvjárást, Tyetye ebben kivételnek bizonyult. A mozicsinálásnál az író csak addig érdekes, míg az anyag „zsákba” nem kerül. Innen kezdve már kellemetlen mellékfigurává válik. Hasztalan könyörögtem Nádasy Lacinak, hogy legalább villantsa fel Tyetye figuráját, kérlelhetetlennek bizonyult, mondván, hogy Oláh Annuska szebben és érthetőbben elevenítette fel a summás évek emlékeit. Igaz, hogy kazettákat vásárolva megőriztem a felvételek maradékát is, mégis nagyon rossz volt a lelkiismeretem, hogy Tyetye már megint nem kapja meg az őt megillető nyilvá­ nosságot. * Hetvenedik születésnapomon és a nevem napján, (mivel a kettő egybeesik) volt a falumbeliek számára a művelődési házban a film „premierje”. A község alig több, mint kilencszáz lakosából száznegyvenen jöttek el. De nem csak ők voltak ott, hanem a holtak kö­ zül is megjelentek többen. A filmbe ugyanis beépültek a harminc évvel korábbi felvételek, így - mivel annakidején még nem voltak forgalomban a kamerák - a fiatalabb korosztálybeli­ ek közül igen sokan itt találkozhattak először, itt látták beszélni és mozogni „őseiket”. A készülődéskor kedvemet csak az rontotta, hogy alighanem Tyetyével is találkoznom kell, és készítgetnem a szavakat, hogyan fogom neki megmagyarázni az újabb mellőzést. Erre azonban már nem került sor. Ez a vasgyúrónak látszó vidám öregfiú néhány napos betegség után meghalt az egri kórházban. Elvitte humorát, emlékeit! Most fúthatok utána... 75 �Palócföld Vasvári Zoltán Emlék, emlék, miért kísérsz? Fél évezreden át kísérhetjük figyelemmel az európai művelődéstörténet számára is érde­ kes forrásul szolgáló emlékkönyvek történetét. Az első ismert emlékkönyvek a 16. századból számláznák. A kutatókat természetesen foglalkoztatta az emlékkönyvek eredetének, illetve előzményeinek kérdése is. Az emlékkönyv Európa-szerte ismert latin megnevezése az album amicorum, mely kife­ jezés már a 13. Századi szótárakban is előfordul. Ebből az időszakból viszont emlékkönyve­ ket még nem ismerünk. Egyes kutatók a szóösszetétel e korai előfordulása alapján az antik barátságkultusz középkori továbbélését látják bizonyítottnak. Elképzelésük szerint a kolosto­ rokban élő barátok úgynevezett imatestvériség intézménye tarthatta fenn a barátság írott formában való megörökítésének szokását.1 Mértéktartóbb szakemberek az emlékkönyvek közvetlen előzményének a nemesi családok leszármazási tábláit tartalmazó köteteket (liber gentilis) tartják.23E díszes albumokat hivatásos címfestők, képírók rajzolták megrendelőik számára, egyúttal mintát is alkottak későbbi korok emblémaanyagához/ A 16. századból fennmaradt első ismert emlékkönyvek peregrinációs albumok. A szá­ zad első felében jelent meg az Európa egyetemeit járó peregrinus diákok körében. Latin megnevezése - album amicorum - mellett ismeretes még Stammbuch és philoteca nevében is. Ebbe az egyetemről egyetemre vándorló diákok egy-egy állomáshelyükön igyekeztek diáktársaik és professzoraik, útjukba akadt neves személyiségek (művészek, a város vezetői és előkelő családja) bejegyzéseit megszerezni. E bejegyzések pedig ókori auktoroktól, klaszszikus szerzőktől, a reformáció jeleseitől vagy a Bibliából vett idézetek, legtöbbször latin 1 V E R E B É L Y I 1 9 9 3 . 78. 2 V E R E B É L Y I 1 9 9 3 . 78. B A U S IN G E R 1982. 3 L ásd R IP A 19 9 2 . A 16. szá za d foly a m á n a k ézzel festett k ö n y v illu sztrá ció v é g le g e lv e sz ti je le n tő s é g é t. Á m a je lk é p e s á b rázolások , sz im b ó lu m o k , em b lém ák alkalm azása v é g ig k ísér i az em b eriség történetét. V ö . C S A P O D IN É G Á R D O N Y I 1 974/b . 2 2 . A n e m e ssé g által h aszn ált em b lém a-an yag és e g y éb d ísz ítő ­ m o tív u m o k ép p en a 16. század tól kerülnek át a p ereg rin á ció s-, m ajd em lék alb u m ok v izu á lis kultúrájá­ ba. H atásuk m ég a 2 0 . század i anyagban is jó l érzék elh ető. 76 �Palócföld 2000/2 vagy görög nyelven. Az emlékkönyvkészítés divatja Európa elsősorban protestáns egyete­ mein, Angliában, Németalföldön, a német fejedelemségekben és a skandináv országokban bontakozott ki, majd a szokást átvették más vallású diákok is. A peregrinációs albumok klasszikus korszaka a 17. század és a 18. század első fele, de ebben az időszakban a szokás lassan terjedni kezdett szélesebb körben is. Tanulmányaik befejeztével a hazatérő diákok közül többen lakóhelyükön tovább gyarapították emlékkönyvük bejegyzéseit írástudó társa­ ságuk körében. A szokást átvették idegen országokban utazgatok és vándorló mesteremberek is. A szokás tehát több csatornán át is terjed a polgárság különböző csoportjai körében. Az emlékkönyv divattá válását jelzik a 16-17. században a kiadók nagyközönségnek szánt al­ bumai, amelyekben a korabeli címer és emblémagyüjtemények mintáit követve kész formá­ kat kínáltak vásárlóiknak, egyúttal teret biztosítva a további kiegészítések, átdolgozások számára. „Egy lyoni kereskedő már 1560-ban forgalomba hozott olyan könyvet, amelyben az óko­ ri hősök portréi mellé kellett odaírni a kiválasztott és megfelelőnek tartott jelmondatot, megemlékezést. Jóst Amman 1579-ből származó címerkönyvét a következő század folyamán többször is kiadták úgy, hogy bizonyos pajzsformákat üresen hagytak további kitöltés céljá­ ból A frankfurti Theodor de Bry a képzőművészetiek mellett versmintákat is ad Emblemata Nobilitati című kiadványában, Dávid Meisner pedig politikai célzatú emblémákat vegyit városképekkel az illusztrálatlan lapokkal Thesaurus Philo-Pöliticus című kötetében. ” foglalja össze az első ismert kiadványok jellegzetességeit VEREBÉLYI Kincső.4 Kialakulásakor és klasszikus korszakában a peregrinációs albumoknak valóban a MELANCHTON által megfogalmazott két funkciója van: „Philippi Melanchtonis de Albo ludicium. Duas ob causas subscribinus Albis rogati: 1. Ut Librorum possessores olim recordentur, eorumque posteri indicent, quibus in locis versati sunt. 2. Ut certa habeant testimonia, quibus cum familiariter vixerint, a viva amicitia illis fuerint coniuncti 5 Jellemző módon a gondolat bekerült a peregrinációs albumok repertoárjába.6 A 18. század második fele a polgári emlékkönyv általános megjelenésének ideje, igazi virágkora pedig a 18. század vége, a 19. század első fele, a szentimentalizmus és a bieder­ meier korszaka. Az emlékkönyv ekkor családi tárggyá, az intim családi szféra és a társaság közti kapcsolattartás, kommunikáció egy sajátos eszközévé lesz. A 18. század közepétől az első világháború kitöréséig az emlékkönyv a társasági tárgyi kultúra egy speciális darabja az illemtankönyvekkel, életvezetési tanácsadókkal, leveleskönyvekkel, vendégkönyvekkel, népjegyekkel, táncrendekkel és alkalmi üdvözlőkártyákkal együtt. Ekkor kapja tagadhatatlan feminin színezetét a szokás. Ennek egyik fontos összetevője minden bizonnyal a biedermeier életérzés, a család és az otthon felértékelődése. Az emlékkönyv legfontosabb funkciója most már nem a híres emberrel való kapcsolat dokumentálása, mégcsak nem is az emlékezés, legalábbis nem abban az értelemben, hogy a tulajdonos és a bejegyző esetleg többé tényleg 4 V E R E B É L Y I 1 9 9 3 .8 0 . 5 M E L A N C H T O N 15 4 8. 6 L ásd pl. Z áb o rszk y P éter em lé k k ö n y v e az 17 3 0 -a s év ek b ő l. O szK K ézirattár D u ód . Lat. 152. 77 �Palócföld 2000/2 nem látja egymást, hanem egy összetartó, egyívású társaság meglétének kifejezése, a bejegy­ zés aktusával is történő megerősítése. Az emlékezés funkciója természetesen megmarad, de már sokkal inkább a tovatűnt, viszsza nem hozható szép pillanatok rögzítésére vonatkozik, mint valóban egymástól elszakadó emberekre. Térbeli-időbeli emlékezésből pusztán időbeli emlékezéssé válik. Ennek szemlé­ letes bizonyítéka, amikor tulajdonos és bejegyző együtt méláz a régebben készült emléklap fölött. A szokás feminimé válását jól jellemzi éppen egy, a reformkorból származó emlékkönyvi bejegyzés: „A férfi kigondol és előállít, a nő táplál, nevel és megőriz, - e kettő végzésszabta von­ zalmában rejlik az emberi nem élete. Csupán azon korszak boldogul, melynek férfiai olyakat gondolnak ki és állítanak elő, miket annak asszonyai szívesen és hő készséggel nevelhesse­ nek, táplálhassanak és megőrizhessenek, - mert ha igaz, hogy nem tarthat soká, csak az, mi a férfiúi ész műhelyében kalapácsodat ott acéllá, úgy igaz az is, hogy boldogság eszköze nem lehet semmi, mit az asszony használni nem akar, s mit a női érzés eltaszít magától. Pesten, april 26-dikán, 1844 Dezseffy Marczel7 A bejegyzett szöveg magára az emlékkönyv-kultúrára is jól illik. Az emlékkönyv, az emlék vers a biedermeier otthon tárgyi kultúrájának többi darabjával együtt a családi élet meghitté varázsolásának eszköze.8 Ekkor emlékkönyve van a ház asszo­ nyának,9 fiatalembernek10 és kisasszonynak11 egyaránt, mégis a háziasszony és a házi kisaszszony az, aki felelős a nyájas, meghitt otthon megteremtéséért. Az emlékkönyv ebben szol­ gál. Az ideát - mint az idézett emlékkönyvi bejegyzés is mondja - a férfiaktól kapták, de ők - a hölgyek - nevelik fel, bontakoztatják ki teljes gazdagságában. Ebben az emlékkönyv­ világban az élet lényege költői megfogalmazást és elintézést nyert - kiemelkedő szerepet kaptak például az álmok.12 7 B ártfay L á sz ló n é em lé k k ö n y v é b ő l k ö zli Á G O S T O N 1885. 168. 8 V ö . Z O L N A I 1 9 4 0 . 1 9 -2 1 . 9 L ásd. Á G O S T O N 1 8 8 5 , C S A P O D IN É G Á R D O N Y I 1 958/a, H E N N IN G 1988. 10 V ö .: „Kis Lajos megkérve rajzolnék valamit Emlékkönyvébe. Másoltam egy kis a ’Sonettet, esti tájat, ’s melléje melyAurorában 'Barátomhoz' van címezve: Ha majd az e s t' szelíd homályain s, a. t. B Á R T F A Y 1 9 6 9 . 7. L ásd m é g S P L É N Y 1 9 8 4 . 1. 1 1 6 -1 1 7 ., K IS S 199 1 . 152. 11 L ásd C S A P O D IN É G Á R D O N Y I 1 9 5 8 /a , 1 9 5 8 /b , H E N N IN G 1 9 8 8 , S P L É N Y 1 9 8 4 . 1. 4 0 2 . 12 V ö . Z O L N A I 1 9 4 0 .2 1 - 2 3 . „ A z éle t álom " g o n d o la t a barokk életérzés g y ö k ereib ő l fakad. S h ak esp eare-n él az a n gol kortársainak darabjaiban u g y a n ú g y m in d egyre v isszatér m int a tém a legh íreseb b fe ld o lg o z ó já n a k , C alderónnak az életm ű v éb en . /C a ld eró n 9 m ű vét szen telte a tém a k ifejtésén ek ./ A g o n d o la t term észetesen a b ied erm ei­ er korszakáb an is n ép szerű . Ekkor azon b an már arról van sz ó , h o g y az „igazi v e sz e d e lm e s életet" csak az álm okban éli át az em ber (é s eg y b en el is m eg y tő le a k ed ve m in d örök re.) L ásd pl. R u d o lf von W eyer reliefjén ek feliratát a b écsi V olk sgarten b en lev ő G rillp arzer-em lék m ű vön , m e ly a szerző eg y ik szín m ű v én ek cim e: „Dér Traum ein Leben. ” V Ö R Ö S M A R T Y is eljátszik a g on d olattal n éh án y em ­ lék sor erejéig: 78 �Palócföld 2000/2 Ne feledd el, kislány, Hogy az élet álom, Boldog legyen álmod, Szívből azt kívánom. Vö. Petőfi: Anyám az álmok nem hazudnak ... Ugyanakkor látnunk kell, hogy ekkor még ebben némi szelíd irónia, asszonyi valósághoz kötöttség is megnyilvánult: a földtől elemel­ kedett, magasztos sorokat a férfiú jegyezze be a hölgyek emlékkönyvébe. Az emlékvers műfajának népszerűsége is e korszakra esik. Míg a 16-17. században a peregrinációs albumok általában ókori auktorok latin nyelven bejegyzett életbölcsességeivel, klasszikus szerzőktől vagy a Bibliából vett idézetekkel vannak teleírva, addig az újabb em­ lékkönyvekben az előbb felsorolt jelmondatként is felfogható szövegeket egyre inkább ki­ szorítják a verses formában megfogalmazott, gyakran bizony naiv, sőt butácska szentenciák. Valószínűleg a szentimentalizmus és a biedermeier korszakában alakult ki az a viszonylag nem túl nagy számú szövegkorpusz, amelynek darabjai, sokszor már parafrázis formájában, a mai napig is az emlékkönyvszövegek zömét alkotják.1'1 Az emlékvers népszerűségét az irodalmi párhuzamok is igazolják. Jellemző módon je ­ lentős költők - Goethe, Heine, Puskin, nálunk Vörösmarty, Petőfi - is írtak értékes alkalmi költeményeket tisztelőik albumába. Egyes költők életbölcsességet megfogalmazó gondola­ taikat emléksor vagy emlékvers formájában írtak meg gyakran akkor is, ha nem is konkrét személy emlékkönyvébe szánták azt. Különösen jellemző ez Vörösmarty életművére. Más dolog, hogy ezek a szövegek általában a konvenciót messze meghaladó magvas mondandó­ juk miatt nem folklorizálódtak. Petőfinek 19 névvel jelzett emlékversét ismerjük, ám ezek egyike sem lett folklór emlékkönyvszöveg, míg az Árva lyány c. versének egy széleskörűen népszerűvé vált versszakáról mai használóik nem is tudják, hogy ő írta.*14 Szeresd a virágot És ne féltsd szívedet Mert ki ezt szereti Rossz ember nem lehet. Álmodj örömöt, s ha fölébredtél, ne csalódjál, És ha csalódásod szebb öröm anyja legyen. /E m lék so ro k 5. Á lo m és v a ló / Álmodd ifjúság szép álmait, és ha fö l ébredsz, A sejtett szerető karjai fogjanak át. /E m lék so ro k 6. A g o n d o la t m ai le je g y z ő i m in d en b izon n yal n in csen ek tisztában annak m ű velő d éstö rtén eti hátterével. 13 V ö . B A U S IN G E R 1 9 8 2 . 3 5 5 -3 5 6 . 14 P ető fi és az em lék k ön yvk u ltú ra kap csolatáról lásd K IS S 1991. 79 �Palócföld 2000/2 Petőfi mellett még néhány 19. századi költőnk, írónk egy-egy gondolata, verssora vált folklór formában az emlékkönyvkultúra részévé, és már a szerzőre való hivatkozás nélkül, módosítva, kiegészítve vagy éppen parafrázis formájában került be az emlékkönyvszövegek repertoárjába. Erre a sorsra jutott Petőfi és Vörösmarty több müve, Arany, Vajda, Tompa, Madách és mások néhány sora.15 A 19. század második felétől, különösen a századfordulótól a tízes éveiben járó tanulóifjúság válik az emlékkönyvkultúra hordozójává. Míg a biedermeierben fiatalember és kis­ asszony egyaránt szívesen készített emlékkönyvet, a századfordulóra ez a leányok szinte kizárólagos szokásává válik. A fiúk már csak mint bejegyzők jönnek szóba. Az emlékkönyv nyitása határpont jelző lesz a leány életében: a gyermekből kisasszonnyá serdült leányka kezdte meg az emléksorok gyűjtését és általában férjhezmeneteléig foglalkozott vele. Az 1901-ben megjelent Emlék-album fiatal leányok számára c. kiadványban TUTSEK Anna már így írt: „Sokan mosolyognak a fiatal leányok azon szokásán, hogy úgy szeretik az em­ lékkönyvet. ”16 Tehát ekkora már az emlékkönyv végérvényesen a gyermek/ifjúsági folklór részévé vált, amit a felnőttek elnézően megmosolyognak, művelői pedig szinte kivétel nélkül leányok. Pedagógusok szerint nem is egészen normális, ha egy lánynak nincs ilyen könyve, vagy ha egy fiúnak viszont van!17 A népiskolázás terjedésével, általánossá válásával és a polgári kultúra szélesebb körben való terjedésével pedig újabb társadalmi csoportok gyermekei, fiataljai is megismerkedtek az emlékkönyvkészítés szokásával. A 20. században az emlékkönyv-műfaj megszakítás nélkül tovább él és virágzik immár a gyermekfolklór területén. Az írásbeliség tömeges elterjedésével „voltaképpen megszűnt a folklór jellegű alkotásmód, legalábbis a felnőttek körében ” - szögezi le VOIGT Vilmos.18 Az iskolás gyermekek - elsősorban és mindenekelőtt a leányok - között viszont a mai napig is folklór módjára élő, elterjedt szokás az emlékkönyvkészítés. A jelenség ma már - de hoszszabb múltra visszatekintőén is - sokkal inkább gyermek/ifjúsági folklór, mint a magas kul­ túra megnyilvánulása, akár művelőit, akár az általuk létrehozott objektivációkat tekintjük. Az első világháború kitörése talán az a határvonal, amikorra visszavonhatatlanul a tanuló gyermeklányok világába szállt le az emlékkönyv. Egy 1917-ben megjelent életvezetési könyvecske, GONDA Béla: A fiatal leány otthon c. müve már pedagógiai céllal népszerűsíti a kisasszonyoknak a biedermeier kor társas életének rokonszenves szokási között az emlék­ könyvkészítést, nosztalgikusan megemlítve, hogy „a mai társas életnek a biedermeier sok vonatkozásában való újraéledése kívánatos volna. ’’19 Magát a szokást persze nem is kell külön népszerűsíteni, a leánykák buzgón nyitják emlék­ könyveiket, ám az a szövegpéldatár, amit a már idézett Emlék-album fiatal leányok számára és Gonda Béla is közvetítene és szorgalmazna, nem válik, nem válhat a repertoár részévé. Az emlék­ könyvszövegek a gyermekfolklór világába kerülve egyrészről sematizálódnak, ellaposodnak, 15 V ö . K E S Z E G 1 9 9 1 /b . 1 5 6 -1 6 1 . 16 E m lék -a lb u m 1 9 0 1 . 3. 17 V ö . S IM O N D E S é.n . 2 -3 . 18 V O IG T . 1 9 8 7 . 106. 19 G O N D A 1 9 1 7 . 6 4 . 80 �Palócföld 2000/2 konvencionális pátoszuk nemegyszer ellentétben áll a gyermeki érzésvilággal - butácska koravén­ i g , egyfajta sajátos póz jelenik meg bennük másrészről egy jellegzetes világképet, a felnőtté válás vágyvilágát tükrözik; néha egyenesen cinikus érzésvilágot mutatnak: Ha egyszer férjhez fogsz menni, És a férjed meg találni verni, Vedd elő a nyújtófát És törd el a derekát! %** • Ne higgy a szónak, óh, fiatal lány. Ne hidd a szerelmet, nincs olyan: csak a bolond keresi A férfi durva, rút, és félénk bájaidra Ráunnak nyers szükségletei. A 20. század során - kisebb számban ugyan de friss nyelvi lelemények, a szokvá­ nyostól elütő, nem ritkán tréfás-humoros gondolatok is felbukkannak közöttük. Ez utóbbiak többnyire a legutolsó évtizedek termékei. Motoros fiú szavára Ne menj ki az utcára. Mert a motoros szerelme Benzinnel van keverve. * * * Ha minden csók helyén Fekete folt volna, Réka már régen Néger kislány volna! Természetesen a tükrözött világkép a (kis)gyermekek egocentrizmusát alig haladja meg. Jellemzője az antropomorf gondolkodásmód, a pragmatizmus, az ellentmondás-mentesség, a túláltalánosítás. További sajátossága egy jellegzetes ökonomizmus, amely megelégszik a jelenségek első, evidensnek tűnő magyarázatával. Az elmondottakból szükségszerűen követ­ kezik, hogy a vázolt világkép teleológikus és partikuláris. SZECSKŐ Tamás megfogalmazá­ sában: „ az ember saját céljait keresi a - tőle függetlenül adott - világban, másrészt pedig azt kutatja, mi célja vele az —ismét csak tőle függetlenül létező - világnak. ”20 Az emlékkönyvek sajátossága, hogy formájuk, de tartalmuk is alig változott az eltelt év­ századok alatt, ugyanakkor a hagyomány megszabta kereteken belül tág teret biztosított a változatok létrejöttéhez. A műfaj hosszú századokon keresztül való szívós továbbélésének magyarázata éppen kötött és rugalmas szerkezeti és tartalmi elemeinek szerencsés összekap­ csolódásában keresendő. 20 S Z E C S K Ő 1 9 7 1 . 122. 81 �Palócföld 2000/2 Irodalomjegyzék ÁGOSTON József 1885 Bártfay László és neje. Budapesti Szemle, XLIV. 161-170. BÁRTFAY László 1969 Naplójából 1-2. Kötet (1838-1841, 1849-1851). Válogatta és jegyzetekkel ellátta: Jenei Ferenc. Budapest BAUS1NGER, Hermáim 1982 Szólások és feliratok. In: Folcloristica, 6. 345-362. CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára 1958/a Széchényi Júlia emlékkönyve. Soproni Szemle, 4. 329-326. 1958/b Wolh Janka emlékalbuma OSZK Évkönyve, Budapest. 247-257. 1974/a Illusztrált kódexeink. In: Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjte­ mény. Összeállította: Pintér Márta. Budapest. 25-30. 1974/b Jelképes ábrázolások kódexekben. In: Régi könyvek és kéziratok. Tanul­ mánygyűjtemény. Összeáll.: Pintér Márta. Budapest. 22-24. Emlék-abum 1901 Emlék-album fiatal leányok számára. Singer és Wolíher. Budapest GONDA Béla 1917 A fiatal lány otthon. Budapest HENNING, Hans (hrsg.) 1988 Blátter dér Erinnerung. Aus Stammbiichern von Frauen des 18. und 19. Jahrhunderts. Stuttgart. KESZEG Vilmos 1991/a A folklór határán. A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken. Bukarest. 1991/b Szolgálatban - Az emlékvers. In: Keszeg: A folklór határán. Bukarest. 73-194. KISS József 1991 Petőfi, az emlékkönyvek és a biedenneier. Helikon, XXXVII. 1-2. 149-153. RIPA, Cesare 1992 Iconologia. Milánó (Eredeti: 1603) SIMONIDES, Dorota é.n. Lehet-e folklór az írásbeli hagyomány? Kézirat. ELTE Folklóré Tanszék, Budapest SPLÉNY Béla 1983 Emlékiratai. I-II. kötet. Budapest SZECSKŐ Tamás 1970 Kommunikációs rendszer - köznapi kommunikáció. Budapest VEREBÉLYI Kincső 1993 A hagyomány képei. Debrecen VOIGT Vilmos 1987 Modern magyar folklorisztikai tanulmányok. Debrecen ZOLNAI Béla 1940 A magy’ar biedermeier. Budapest 82 �Palócföld 2000/2 Takács György „Semmi gonosz igizet benne ne nyughasson!” Szemverés elleni csángó ráolvasok A következőkben a gyimesi, hárompataki, románcsügési, úz-völgyi és csobányosi csán­ gók1 igézet, igizet (szemverés) elleni gyógyító cselekedeteiben (vízvetés, elfúvás) alkalmazott ráolvasókból közlök jó két tucatnyit, amelyeket 1991. és 1998. között hallottam, s „ Arany­ kertbe’ aranyfa’' című, kiadás előtt álló könyvem kéziratából emeltem ki. A csángók jórészt székelyes eredetű hitvilágában az igizet, igyizet a betegséget okozó rontások egyike2, ame­ lyet jórészt akaratlan ártás eredményének tartanak: „Maga, ha hirtelen megnézi, úgy meg igizi! Magát es, ha valaki úgy megnézi, csak észreveszi, úgy fá j a feje, hogy vége a napjá­ nak.” (Bezsán Koszti sz.1928. Kostelek) „Reanezel s megcsudálod, úgy reafeledkezed magadot, hogy’ 'te, be szép ez!’, s úgy elgondolod. S ilyen dógon keresztül meg lehet igizni. ...Vannak olyan emberek, amelyikek nagyon igiznek. E zé’ van, m á' nálunk, mikor meglátsz egy... egy kis gyereket, s úgy? reanezel, tudod, m á ’ mingyá’ a vénasszonyok: ’Köpd meg, pfü, meg ne igizzem!”’ (Karácsony Lázár sz.1932. Gyimesbükk, Halas-pataka) „Olyan egy része... hogy igiz. Másik pedig nem. Akármit csudálkoznak es, semmi baj nincs. A másik olyan, hogy meglássa magát, vagy valamit, s lát valamit olyant magán, úgy megnézi, miféle, úgy hogy meg es igézte abba’ a helybe’. ” (Vrencsán Lázár sz.1924. Kostelek) „Olyan sze­ mük van, hogy’ megigizik. Nem mindenki igiz. De olyan a szeme, hogy megnézi, s elbetegedik a másik... beleposztul, tuggya, állat, vagy ember es.” (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália sz.1933. Gyepece) „Akárkit. Csak nem akárki. Olyan emberek vannak, hogy a ’ mihent meglátta azt a malacot, vagy azt a tehént, vagy azt a borjút, hogy szép vót, s ő eltá1 G y im esek en a g y im esi csá n g ó telep ek et (F e lsö lo k , K ö zé p lo k , K o ste le k , G y ep ec e é s M ag y a rcsü g és falvait, Ú z -v ö lg y é n G y im esb ü k k ), H árom p atakon p e d ig E gerszék et é s C sin ó d o t értem . R o m á n csü g é s a T atrosba ö m lő C s ü g é s-v iz e v ö lg y éb en , Palánka és M a g y a rcsü g és k ö zö tt, az a lig n é ­ h án y csa lá d által lakott C so b á n y o s p e d ig a C sob án yos-p atak fe ls ő szak aszán ak la p o sa in h ú zó d ik m eg. 2 A d o lg o za to m b a n k ö zh ite k h e z h a so n ló ráolvasok m áig hallh atóak a sz é k e ly s é g köréb en is, legu tób b Balázs Lajos „Szeretet fogott el a gyermek iránt” cím ű k ötetéb en (P a lla s-A k a d ém ia , C sík szered a, 1 9 9 9 .) ír a c sík sz e n td o m o k o sia k igézettel k a p cso la to s h itén ek elem eirő l. ( 2 9 5 - 3 1 3 .0 .) 83 �Palócföld 2000/2 tóttá a száját, elbámú’t rajta, am m á’ megvan igizve. S akkor az a borjú, az beteg vót... azt meg kellett gyógyítani, vagy szentelt vizet csinálni neki, m e ’ csináltak igy magán, házilag, vótak ilyenyek, akik tudták, imával, mivel... ” (Vrencsán András, 1913-1998. Kostelek) Az igézet jelenségéről Magyarországon először Laskai Osvát ír XV. század végi Beszéd­ gyűjteményében, ahol szintén igézésnek (Jascinationes - vulgo yghezes) nevezi/ 1562-ben a debreceni hitvallástétel szól a rontás e fajtájáról/ Az ,, igéz" szó nyomát a türk nyelveken át egészen az eurázsiai nyelvhasználatot évezredekig meghatározó sumér nyelvig követhetjük, ránk maradt nyelvemlékeik szerint ugyanis a sumérok hitében a szemverést az „igi ohul” („gonosz szem”) okozza.345 Pontosan ugyanerről, ugyanezekkel a szavakkal beszélnek máig is az ig(y)izet kapcsán a gyimesi csángók éppúgy-, mint a magyarlakta területeken mindenütt. A csángók az igézés okának általában az irigységet, a kércinséget tartják. Úgy vélik, azt lehet megigézni, ami szép, irigylésre méltó. Különösen azokról az emberekről tartják, hogy igizősek, akik szemöldöke összeér, illetve akiket csecsemőként kétszer választottak el az anyjuktól: „Állatot es meg lehet igizni, embert es meg lehet igizni, aki igiz. Például mü így hallottuk a régi öregektől... hogy vigyájz attól az embertől, amelyik... a szem szőre össze van érve itt. Az nagyon igiz. így mondták a régi öregek. ” (Karácsony Lázár, Gyimesbükk, Halas-pataka) „ Ezelőtt aszmondták, hogy a ’ tud igizni erőst, akinek ez a szemöldöke esszeér itt egészen. Az erőst igiz. Az a mihent meglátott, megvagy igizve. ” (Vrencsán András, Kostelek) „Ha valami megtetszik, s megnézi. S aszmongyák, az igiz, akit elválasztnak az anyjától, a csöcstül, s megtéríti, hogy még osztón utána megint szoptassa. Az olyan ember igiz, akit kétszer választottak el.... Akármit, ami megtetszik egy részének, m e ’ aszmongya: 'Szem megnezte, sz ív megszerette, gonosz igizet belészállott... (Karácsony Emilné Vrencsán Anna sz.1923. Kostelek) „ ... akinek olyan a szeme, hogy aszmongyák, hogy két­ szer válódik el az édesanyja tejitől. Hát... az igiz. Aszongyák, hogy az amikor megigizi, az osztó ’ söpri es, viszi. Meg es hal abba. Meg abba, mikor az megigizi. ” (Szőcs Kosztiné Karácsony Anna sz.1931. Magyarcsügés) ássa-e, Andris János, ő olyan vót, amelyiket megnezte, osztó’ hézzatártották. Anukának a bátyja elment le, korcsma vót András Jánosnál, nekik sok gyermekik vót, s vót egy kicsi bubájuk, született vót, szép kicsi leánka... kilenc hónapos leánka vót. S aszmongya: ’Ej, milyen szép kicsi leánkátok van!’ ügy elbetegedett a leánka, s nem jutott eszikbe, hogy megigizte. Elbetegedett, éjjel meghalt. Meghalt a leánka. ” (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) Noha bármit meg lehet igézni, a szemmel verésnek leginkább mégis a védtelen, gyenge élőlények (gyermekágyas asszony, kisgyermek, fiatal állat stb.) vannak kiszolgáltatva. Az igézet kínzó fejfájással, hányingerrel jár, a csángók hite szerint bele is lehet halni: „ Tudja-e, hogy ha az embert, vagy akármit... olyan beteg, hogy kész, hogy meg kell halni. Ha valaki megigizi. Annyira fá j a feje, hogy vége az élettyinek. S mihent megmosta evei a vízvei magát, helyre van jőve. Na, de azt kell tudni, hogy milyen imádságot mondnak. S azok nem 3 v ö . S zen d rey Á k o s: A m agyar n ép h it b oszork án ya. M a g v ető , B p. 1 9 8 6 . 195. o.! 4 v ö . i.m . 19 5 . o.! 5 v ö . p l. G ö tz L ászló: K eleten kél a N ap . N y e lv é s z e ti és történ ettu d om án yi é rtek ezések I-IV . A ltö ttin g -W ien , 1 9 8 1 -1 9 8 4 .; Dr. V arga Z sigm on d : A z ősm agyar v a llá s szum ir és ural-altaji ö rö k ség e. San F ra n cisco , én. 177. o.! 84 �Palócföld 2000/2 tanyitottak senkit. S ha tanyitottak, akkor egy nálánál fiatalabbat... öregebbet nem vót sza­ bad tanyitani, csak fiatalabbat. Megt anyitott a, hogy mit kell, s akkor maradott ig)> hátra. E gy.” (Vrencsán András, Kostelek) „Nehez beteg vele. Állat, ember, mindenféle. Nehez beteg, ha megigizik.... Vót gyermekkoromba’, odahaza a Blikkbe’. Ott, ott vót. Megigizték, s vitték az orvoshoz, s hordozták ide, hordozták tova, semmi se ért semmit, hanem aztá ’ beléhalt, ugye, belészállott a szüvibe, a fejibe, a szüvibe. Több mentség nincs. ” (Bezsán Györgyné Nagy Katalin sz.1928. Kostelek) „Aszmongyák, hogy igizős. Megigizi. Akkor fá j a feje, s rossz érzetje van, hányingere, s öli a szüvitől, rosszul van a Szilvitől.... így rajta felejtkezik erősen, s akkor igizi meg, aszmongyák, igy>belé gondol, s akkor. ” (Berszán Fülöpné Gábor Kata­ lin sz.1945. Gyimesközéplok, Bükkhavas-pataka) „Mindenfélét. Állatot s disznyót s malacot, mindenfélét meg lehet igiznyi. S akkor kerül egy olyan, a malackáknak es kerül egy hasmenés, s elposztúlnak. Olyan fejfájásval jár. Igen. ” (Vrencsán Lázámé Dobricu Anna sz.1931. Kostelek) „Reacsudálkozott. Nézte, nézte, nézte, s reafeledkezett, tudja, s akkor megigizte.... Állatot es meg lehet igizni. Szép állatot meg lehet. A csúfot nem lehet meg, de a szép állatot.... Ide ki a fciisső szomszédok, olyan vót a vénasszon, hogy édesapámé, a marhát vagy amit ő meglátott, megigizett, azt, hiába vettél vizet, afő d vette ki. Meg kellett dögöjön, vagy meg kellett haljon. ” (Tankó Jenőné Bodor Virág sz.1930. Magyarcsügés) „Elposztul az állat es az igizetböl. Ez igaz. ...A z állat elposztul, az állat es. Akármilyen állat elposztul. Küssebb állat, vagy nagy>obb, vagy akármilyen. Ha megigizik, beléposztul az állat, mindenféle.... S... az embert es, ha megigizik, kezdi nyomni a sziivit, és fájni afeje, s... igy, drága, igy.... Az igizet, az erőst erős. ” (Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, 1915-1997. Kostelek) A szemverés megelőzésére a „pókás bubákat”, a kis gyermekeket régente éppúgy megje­ gyezték, s egyes házaknál megjegyzik még ma is, mint a fiatal állatokat. Az állatok igézettől való megóvására legjobbnak tartják a nyakra kötött piros szalagot, piros „bojtékokat”, „ kenákat”, a gyermekek védelmére pedig a piros gyapjúfestékkel vagy az üst fenekéről, a „futtőről” lekapart szitával, korommal megkent homlokot. Előbbi - amint az egyik csügési vallomás alapján („... ha nekem es kicsi bubám vót, s egy tyúkot elvágtam, vagy valamit, akkor jelt tettem a gyermekre. A vérit annak es a homlokára feltettem, hogy valami nehogy bántsa. ” - Tankó Jenőné Bodor Virág, Magyarcsügés) feltételezhető -, talán egy régvolt áldozati szokás emléke, utóbbi pedig elsősorban a szépség-csúfság ellentétpár mentén értel­ mezhető: ami szép, azt irigylik, megigézik, a csúf elcsúfított gyermekekre, állatkákra azon­ ban nem leselkedik ez a veszély: „A tehenyek es, kicsi borjú... megborjuzik, szoknak tenni piros szalagot a nyakába.... Az azétt van, az a piros szalag, hogy jusson eszébe, hogy ne­ hogy megigizze.” (Popovics István sz.1921. Gyepece) „A kisgyermeket igen. Szokták a homlokát. Vagy szitával, vagy egy kicsi piros valamivel, ha valahova vitték, megérintették.... s akkor eszikbe jutott, aki megtekintette, hogy megtöpte: ’Pfö, meg nem igizem \ ” (Györgyicze Andrásné Korbuly Katalin sz.1921. Magyarcsügés) „Amikor kicsikék vótunk, s ugye, hogy sokat dógoztak a fehérnépek, me ’ a gyapjat es mind feldógozták, festettek, ilyen ágyteritőköt szőttek, csergéket szőttek s festettek. Hittak oda, s a festőbe mártották igy a hüvelykiket, s igy a homlokunkra: 'Na, ne igizzenek m eg!’ Jegyeztek meg, s úgy mentünk megjegyezve egész nap.... Fölleg a piros festővel, azzal.... A zé\ hogy amikor az a rossz szem reanéz, akinek rossz szeme van, előbb azt lássa meg, a jegyet rajta, s akkor nem tuggya elkapni az igizet, met a szeme előbb azon akad meg. A zé ’jegyezték meg. ” (Fekete 85 �Palócföld 2000/2 Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) „Az üstnek, a kormos üstnek, fenték el az ujjikot, s a kicsi gyermeknek húzták el a homlokára, hogy ha valaki reanéz, nézze azt a kor­ mot, ne maraggyon a szeme a kicsi gyermeken. Pontot tettek. Egvehvel es lehetett, nem csak koromval. Valamilyen festő... egyehvel es lehetett, de koromval tettük, hogy legyen csúnya. ” (Bereczki Jánosné Vrencsán Virág sz.1922. Kostelek) A tatrosvidéki csángók hite szerint á fákat, virágokat is meg lehet igézni. „Megigiződik a fa " - mesélte öreg gyepecei barátom, Popovics István. Az igizős szem „vevődtetésére’' máig piros szalagokat, gyapjúfonal darabkákat, rongyokat aggatnak a rügyező, virágban lévő fák ágaira. Hitük és tapasztalatuk szerint a figyelmet elvonó piros szín segít a rontás megelőzé­ sében: „Valami ulyant látnak rajta, hogy hát abból megigizik.... A fá t meg lehet, a gyümőcsfát, ha sokat virágzik. Sokat virágzik, s meglássák, hogyk 'Ej. mennyit virágzott ez a f a ! \ de nem ju t eszükbe az, hogy}hát megigézik.... Akkor a virágjait elhullassa, s nem csinál gyümőcsöt.... Veres szallagot kötnek reja, vagy egyket, vagy kettőt, hogy aki lássa, meglássa előbb a szallagot rajta, s akkor nem igizi meg senki sem. ... Vizet nem vetnek a fára, met azt nem tudják, hogy megigizte, rögtön... csak akkor, amikor elhullatta a virágját, s gyümőcsöt nem köt, a többiek kötnek, s az nem köt. Azt nem tudják rögtön, hogy megvan igizve. De legelsőbben kell kössenek veres szallagot vagy>két helyré. " (Imre Jánosné Györgyicze Anna, 1911-1996. Kostelek) ,,H á ’ a piros szalagot azé’ tettük, hogy ne igiződjék meg, m e’ sok virág van a fákon. Tavasszal. A kicsi fákra, s amelyiken több virág van, inkább oda teszik.... Megigiződik, s akkor osztán lehull a virágja, s nem termeszt a fa. A pirosat meglássa, akkor valahogy úgy... elvevődik, nem igizi meg a fát.... Előre a piros mutatkozzék elé. " (Fekete Kászoni Tamás sz.1935. Gyepece) „Aszondták, hogy ne igizzék meg, azér’.... Azt tudták, hogy az az é r ’ van, hogy szalag van rajta, hogy>ne igiződjék meg, s igy mondják, hogy> megtöpi: 'Phü, nem igizem m eg!’... aszondják, irigy' szem nézi meg. " (Györgyicze Andrásné Korbuly Katalin, Magyarcsügés) Ugyancsak meg lehet igézni valakinek a munkáját is, ha szép. Régebben az asszonyok, amikor szövőt tettek, „ a kapukot zárták bé, s kötték bé, hogy ne menjenek a nézők, m e ’ igizték meg" a szövőszéket. A megigézett szövőszéknek az élőlényekhez hasonlóan ráolva­ sás kíséretében vizet vetnek, szenteltvízzel meglocsolják: „Meg lehet minden félét... ez biz­ tos. ... Még a szövőt es meg lehet igizni, mikor szősz, ügy essze bolondul, hogy vizet vetsz, s helyrejő.... Meglocsolják a szövőt." (Kulcsár Jánosné Szőcs Mária sz. 1932. Gyimesbükk, Budáka-oldal) „ ...valamikor régebb... amikor szövőt tettek, fölleg, még az ajtót es bézárták, nehogy>a szomszédasszon, vagy... aki úgy érdeklődik vagy csodálkozik. Mert, ha megnezte, úgy esszevigyült, nem tudták indítani el a szövőt. Akkor vettek vizet annak is. ...A szövőszék­ nek vizet vettek.... Úgy>mind a szentelt vízzel, úgy’ megszentelik. Met az m á\ tudja, hogyha m á ’ egyszer arra a vízre a Jóistennek a nevivel csinálják, vagy mondják, az m á ' azt jelenti, hogy az m á ’ szenteltvíz. " (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) „ Úgy essze gurucsolódott. Igen.... Édesanyám mondta... hogy: ’Valaki idejött - aszondja - a szövőm úgy össze gurucsolódott, hogy nem tudtam szőni!’ S akkor vetett vizet reja, s helyrejött. Meglocsolta aval a vízzel. " (Vrencsán Sándomé Csilip Anna sz.1931. Kostelek) „Festettem a piros tojást, s olyan jött oda, hogy úgy megigizte, hogy se nem fogott, semminek se ’ vót jó. Akkor valamit ki kell találni... Valami hazugságot, hogy’ fogjon a festő. (Bezsán Jánosné Vaszi Ilona sz.1931. Kostelek) 86 �Palócföld 2000/2 Ha a rontás megelőzése nem járt eredménnyel, a megigézett beteg gyógyítására két, időnként együttesen is alkalmazott módszer áll rendelkezésre: a vizvetés és a beteg fejének elfúvása. A vízvetésnél a gyógyító személy jó néhány előírás betartásával vizet merít (általá­ ban folyóvízből, patakból, vagy legalább a kútból, hogy az orvosolásra használt elem tiszta, !tkezdetien" legyen), s abba a tűzhelyből kivett páratlan számú (három-kilenc) parazsat újabban esetleg elgyújtott gyufaszálat -, vet, melyek mindegyikére „ráimádkozza” a gyógyításnál használatos olvasás ”-t. Az ilymódon elkészített, a szenteltvízzel azonos érté­ kűnek tekintett szenesvízből ezután a beteg néhány (általában három) kortyot iszik, a mara­ dékkal megmossa az arcát, a homlokát, a halántékát, esetenként a tenyereit és a talpait, majd a vizet - amely magával viszi a betegséget -, elöntik, általában napszentület felé, leggyakrab­ ban a sas (kapufélfa) vagy fa tövére, esetleg kutyára vagy macskára. Ha megigéztek valakit, s nincs a közelben víz, a csángók a másik gyógyító módszerhez folyamodnak, vagyis elfújják a beteg fejét: „Amikor... ha nincsen tűz, vagy’... hogyha nincs viz vagy tűz, akkor fújják el a fejit. ” (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) „Az es csak annyi. Hogyha nincsen víz közel, s beteg valaki, hogy megvan igizve, akkor áll szembe aval, aki megvan igizve, s akkor... ahogy elmondtam, úgy mongya, csak nincsen víz. S keresztül fú a fejin. ” (Bereczki Jánosné Vrencsán Virág, Kostelek) ,, Úgy es érvényes, hogy igy keresztet vet a homlokára, s elmongya háromszor, s igy eljiija. Úgy es jó .... így mongyák, elfujják, hogy igy vet keresztet igy a homlokára, s akkor elmongya háromszor, s igy elfújja, s úgy>es megtér. " (Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, Kostelek) „Ez szokás.... Vetnek vizet es, ezt könnyebb vót, úgy elfúni a fejit. ” (Hajnal Pétemé Ardelán Ilona, 1928-1997. Magyarcsügés) A vízve­ tés és az elfúvás szövegei gyakran megegyeznek, egyesek azonban mindkét gyógyító, go­ noszűző cselekedetet különböző, egymástól funkcionálisan elkülönített „olvasásokkal” vég­ zik. A vízvető olvasások spektruma az egyszerű „eltiltásoktól” (pl. „Szem megnézte, szív megigizte. / Menjen el a pusztákra az igizet! ” - Kostelek) az összetett rendszerű, alkalmasint rontó, rontásvisszafordító kitételeket is tartalmazó szövegtípusokig terjed, utóbbiak általában a „Megindult a boldogságos Szép Szűz Mária... ” képpel kezdődnek; az elfuváshoz használt ráolvasó szövegek általában egyszerűbbek, rövidebbek. Az igézet gyógyítására használatos, a csángók hite szerint nem evilági eredetű tudomány átörökítését hajdan szigorú előírások szabályozták, a tudás átadása a halálos ágyon történt: „Osztá' mikor halt meg, akkor úgy le kellett számoljon mindenről... Én láttam, úgy meg­ szenvedett ezeké'. Mindenről leszámolt. Mindenről. Amikor halt meg.... At kellett ággyá, ő le kellett mongya, hogy ő mit tudott s miket csinált. ... Akik ott vótunk, mind hallottuk, hogy ő mit csinált. ” (Anonyma, Kostelek) Ezzel a régi átörökítési formával ma már alig találkoz­ hatunk, általában előbb is átadják a tudást, s gyakran nem is csak egyetlen, de akárhány fiatalabb személynek: „... csak nálamnál kisebb tanulja meg, s m á ’ ha nálamnál idősebb, akkor az enyim nem érvényes, így mondják.” (Tankó Mihályné Albert Anna sz.1945. Kostelek)6 6 v ö . pl. K a lló s Zoltán: R áo lv a sá s a m old vai és a g y im esi csán gók n ál, in: M ű v e ltség és h agyom án y VIII. K L T E , D eb recen , 1966. 1 3 7 -1 5 6 . o.; T akács G yörgy: „Igizet szálljon az erős k őszik lák ra!” A k o stelek i, g y e p e ce i és m agyarcsü gési csá n g ó k ráolvasó gyakorlata, in: P a ló c fö ld , 1 9 9 5 /4 . 3 7 1 -3 8 3 . o.! 87 �Palócföld 2000/2 A vízvetést és az igézet elfúvását - a többi ráolvasáshoz hasonlóan -, a katolikus papság részéről tiltás formájában megjelenő értetlenség övezi: „Aszmongyák, vétek, de ha vizét nem vetne, megigiznek állatot, akármit, beléposztul.” (Albert Györgyné Bereczki Julianna sz.1942. Kostelek) „Aszmongyák, a Jóisten ellen dogozik, de csinálták, met jó vót, ha megigiztek valamit, akkor helyre hozta.” (Vrencsán Sándomé Csilip Anna, Kostelek) A csángóság nem érti, papjai miért nem hiszik, miért tiltják ezeket a számára nyilvánvalóan hasznos bájolásokat, amikor azok csak gyógyításra, világunk orvosolására szolgálnak: „Az nem vétek. Hát én a Bibliából olvastam, hogy hát az Úrjézus aszmondta, hogy aki az Ő nevibe’ gyógyít, az nem vétkezik egyáltalán. Na, s a vizvetés a Jóisten nevivel, az aval van, akár mind a papok es, hogy imádkoznak a betegre, mire, h á ’ csak az Úrjézus nevivel. ” (Fe­ kete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália, Gyepece) Sokan a ráolvasókban esetenként máig fellelhető igen archaikus rontásvisszafordító kitételekben látják ennek okát, mint a kosteleki „Gyuri” Virág is, akitől a vízvetés hasznosságát megtapasztaló gyimesi esperes székében elterjedt történetét hallottam: „Ezt a vizvetést... egy része tudja csuful.... Ezt én nem es aka­ rom maguknak mondani. S a papok azt titották. Hogy nem szabad, ez babonaság. Például nem imádságot mondnak reá, hanem... hogyha férfi... ’a heréje hasadjon k i!’, s hogyha nő igizte meg... ’hasadjon ki a csöcse!’. S a papok titsák eztet. Ne kévánj rosszat, még ha roszszat tett es, felebarátod. ...A papok titották a vizvetést. Hát biztoson ezétt tithatták, amit most utoljára mondtam. Vót egy pap a Gyimesbükkbe’, egy esperes pap, úgy hitták, hogy Gergely György. S az igy gyónás alatt, hogyha meggyontad, hogy vizet vettél, nagy1bűnnek hagyta. S az babonaság, s azt nem szabad.... Az nagyon titotta a vizvetést. Vót két szép csitkaja, s a kutnál itatgatta őköt. S egy reggel úgy essze rugódtak, hogy aszhitte, hogy meg... semmisiti egyik a másikot. S a szomszédasszon es látta.... Aszmongya a szomszédasszon: 'Esperes úr, de meg vannak igízve a lovai, hogy úgy essze rugódtak!' S aszmongya: H át hogy lehetne ezen segíteni?’ - Hát én tudok vizet vetni.’ - Hát - aszmongya - csinája, na, hogyha tuggya!’ Az asszony igy vizet vetett, ahogy mondom, s többet nem titotta az esperes a vizvetést.... Úgyhogy meggyőződött a papbácsi es, hogy ténleg a csitkók meg vótak igizve. Vizet vettetett, s a csitkóknak lesimúlt a szőrik, s nem rúgták egyik a mást tovább. ” (Bereczki Jánosné Vrencsán Virág, Kostelek) Lássunk mindezek után néhányat a csángók által a „gonosz igizet” elleni vízvetés és elfúvás során használt ráolvasó szövegek közül. Sorrendben először a vízvető ráolvasok (120.), majd az elfúvás során használatos gyógyító szövegek következnek (20-25.): L Vetem a vizet a Jordán vízibe, úgy használjon!7 / Kék szem, zöd szem, /H etvenhét féle szem megnezte, megigizte. / Igizet szálljon az erős kősziklákra, /N agy sinka mezőkre, /R engeteg erdőkre, / Hol kutyák nem ugatnak, / S a kakasok nem szólnak, / S a lovak nem nyerítnek!8 / Testjey vére, csontja maradjon tisztán, / Ahogy a boldogságos 7 A csá n g ó sá g szerint „h étszer szen telt’', g o n o s z ű z ő fo ly ó v íz rő l, s a v íz v e té s eg y éb m itik u s von a tk o zá ­ sairól röv id en már írtam a P a ló c fö ld hasábjain, (v ö . T akács 1 9 9 5 .!) 8 A z „erős kősziklák ", m ásutt „feteke kősziklák ” sötét ám y lén y ek k el (az örd ög állataival) b en ép esü lt, sza tu m ik u s erők kel terh es, em ber n em lakta birodalm a az alvilág , alsó világ m e g fe lelő je . Innen indul és a ráolvasó hatalm ával id e űzetik v issz a a több i g o n o s z o k h o z h a son lóan az em beri v ilá g rontására 88 �Palócföld 2000/2 Szüzmária, / S a Szentlélek Úristen a világra hozta! (Tankó Mihály, 1939-1997. Kostelek) Na ez, a rossz szem megnézi az embert. És osztó' kezd fájni a feje. Akkor ezt az imádságot el kell mondani egy kanna vízre... azt frissen hozni, a vizet akkor. S akkor... kilenc szenet a füttőből, vagy' gyufaszálat elgyújtani, s belevetni. S akkor... szenet vesz a kályhából ki, azból visszavetni egy pár szenet. S akkor abból az, akinek fá j a feje, kilenc cseppet igyák, s ott megmossa a fejit, s ott a szüviné’, s mingyá ’ helyre van jőve. Idősebb nem szabad megta­ nulja, met akkor a... melyik a fiatalabbtól tanulja meg, akkor aznak m á ' nem használ a ’. 2. Kék szem, fetek e szent, zöd szem, / Irigy szem, jó szem, / Szent megnézett, szü meg­ szerette (nevét mondja), / Gonosz igézet belészállott. / Tisztuljon, takarodjon a feteke kő­ sziklákra! / Úgy maradjon, ahogy az Isten hozta / Az anyja méhéböl a világra. (Vrencsán Józsefné Vrencsán Anna, 1915-1997. Kostelek) Ez a vizvetés.... S akkor háromszor elmongyák s három szenet belévetnek.... Három szenet belévetni a vízbe, s a nevit mondani, akinek veti.... Három cseppet iszik és megmossa a sziviné \ s a fejit, s itt ne. (A tarkóját.)... Elönti s leboritsa a csiprot.... S ennyi az egész. De azért ez igaz.... Úgy es érvényes, hogy igy keresztet vet a homlokára, s elmongya háromszor, s igy elfújja. S úgy es jó.... Úgy es megtér.... Hát ezt nannyómtól tanultam vót. A vizvetést. 3. Kutyaszem, macskaszem, kégyószem, gyékszem, / Ződ szem, sárga szem, fekete szem, kék szem, / Aki megigizte. / Olyan tisztán maradjon, / Amilyen tisztán szülte Szüzmária Szentfiát. /Szálljon el az igizet / A kősziklákra s a fákra, / Hogy ne igya a... gyermeknek a piros vérit. (Pora Béláné Károly Rozália, 1931-1997. Magyarcsügés) A pa­ takról igy lefelé merítem, ne.... Az egy kicsit iszik, s ha nem, megöntözöm, állatot, minden félét, s megtértek még ezidáig, h á l' Istennek. (A vizet hová önti el?) Nyugatra, egy sasra.... Hogy tudjon nyugunni, amelyiknek vizet vettek. 4. Igizet, igizet, menny el! /M enny a kősziklákra, /H o l a fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete macskák nem nyávognak, / Fekete lovak nem nyerítnek, / Fekete kakasok nem kukorékolnak, /H a d d a beteget, ahogy az Úr teremtette! /K ék szem nézte, ződ szem nézte, fekete szem nézte. / Ha férfi igizte, fáraggyon el, / Ha fehérnép igizte, remegjen el!9 (Gá­ bor Jánosné Szőcs Ilona, 1926-1998. Kostelek) S akkor ’Pfö-pfö-pfö-pfö-pfö', töpdössék el!... S akkor veti a keresztet a kannára, s akkor elmond egy Miatyánkot utána.... Teszik csiporral a csészébe a vizet, s akkor gyufa vagy szén, de inkábbat most gyufával csináljuk.... Akkor a gyufát meggyújtsuk, s ahogy ég a gyufa, ezt addig mongyuk, s három szál gyufát égve belétörünk a vízbe. S ha megvan igizve, akkor a gyufaszál lemenyen, ha meg nincs igizve, akkor fennmarad a víz tetejin.... (A vizet hová öntik el?) Az eszterhéj alá, a csepegő alá.... Hogy ne tapodódjékföl. S akkor a csészét leborítsák, mikor visszaviszik. Az asztalra, ahol szokták tartani a csészét, oda leborítsák.... S akkor... egy kicsit iszik, háromszor iszik törő „gonosz igizet” is. A h e g y , a havas tetejéről n ép m eséin k tanúsága szerint is „lap p an cs” v e ze t az alsó v ilágb a, (v ö . V á m o s Ferenc: A k o z m o sz a m agyar m eséb en . B p. 1943. 4 7 -4 8 . o .!) 9 A „fáraggyon e l”, „remegjen e l” k itételek ráolvasóin k rontásvisszaforditó e le m e ih e z tartoznak, am elyek szoros kapcsolatban állnak a kevesek által ismert és gyakorolt rontó ráolvasókkal. (vö. 20. sz.!) 89 �Palócföld 2000/2 belölle egy-egy cseppet, s akkor megmossa a fejit s a szivit s... megmosdik, s akkor úgy a vizet elönti. 5. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, / Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és / Mindörökkön örökké, /Á m en. / Kék szem, zöd szem, fekete szem, / Megnézte, megszerette a Dajka csitkót. / Ahány szem megnezte, / Ahány szí v meg­ szerette, / Annyi ezer angyal jőjön, / Vigasztalja meg a Dajka csitkónak a szivét. /S zállj el, igizet, a kősziklára, / A /tusából, a csontjából, / A vériből, a boriböl, a szőribök / Ne edd a csitkónak a piros vérit, / Ámen. (Fekete Kászoni Jánosné Korbuly Rozália sz.1933. Gyepece) Hát a viz... bárhonnan hozzák, ha kittből, ha patakból... csak addig ne igy’ék senki belé. Hanem legyen az tiszta víz. S egy csiporral mernek, s... keresztet vetnek „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, Ámen ”, s a csuprot arra a keresztjeire teszik le. S úgy kezdik a vizvetést.... Egy késsel így keresztet jelölnek, egy vas... vas legyen.... S amikor elmondta ezt, a Dicsőséget, s azt, hogy „Kék szem, ződ szem... megnezte, megszerette... ”, akkor egy szenet, egy élő szenet kivesznek, akármilyen picike, csak élő szén legyen, s bele­ dobják. Úgy háromszor, ahogy az imádságot mondják... beledobják az élő szenet a vízbe, s ha leszállóit a fenekibe, akkor megvan igézve. S akkor elviszik, s háromszor a szájába tőinek, hogy igy’ék, s a többit re aöntözik a testire. S ami megmarad, a fenekibe \ a szenek, me ’ arra m á ’ imádság van mondva, olyan helyré teszik, egy gyüm öcsfa tövibe, ahol... mocs­ kot, mit nem öntnek. S a csuprot le szokták borittani. ügy szokták csinálni.... Édesanyámtól hallottam. ...A z édesanyjától tanólt a ő is. 6. Tesznek egy csészébe, vagy kannába vizet, s akkor vagy gyufaszálat, vagy szenet vet­ nek belé. De amikor a vizet elé teszik, keresztet vetnek reja: 'Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében, A m m e n t S akkor úgy>mongyák, hogy: Elindult a gonosz igizet méhébe, / Megtalálta a boldogságos Szüzmária, / Kérdé tölle: Hova mész, te igizet?! / (A megigézett) fejinek, testének járására. / Térj meg, térj meg, te gonosz igizet, / menj a kősziklákra! / Szentlélek Úristen (a megigézettet) vigasztalja. Úgy elmondnak egy Miatyánkot, akkor esmént ezt, amit elmondtam, egy’ Üdvözletét, s esmént ezt elmongyák, s akkor egy Hiszeke­ gyet. Amikor elmongyák ezt a szakaszt, amit elöl elmondtam, s a Miatyánkot, akkor belévetnek egy szenet a vízbe, s mongyák: Kék szem, ződ szem, / Hetvenhétféle pokoligiző szem, / Aki átöljártay átolnezte. / Olyan tisztán maraggyon az igizettf / Mint Szüzmária szülte Szentfiáty az ártatlan Jézust! S akkor hasznos ez a vizvetés. (Ambrus Jánosné Tankó Ágnes „Kicsi” sz.1938. Gyimesfelsőlok, Ugra-pataka) Én eztet édesanyámé* tanóltam. 1. Keresztet vet. (Kezét asztalra helyezett olvasójára teszi.) Aszmongya: Hova indulták gonosz igizet?! / Elindultam Enikőnek szálkás húsa hasogatásáray / Piros vére ivására. / Menj el, menj el rengeteg erdőkrey kősziklákray / Hol a fekete kakasszó megszollany / A kősziklák tetejire, / Odaf annak a tornyára! / Vidd ely vidd el innét ezt a fejfájást /A z én fejemről! / Bocsásd meg bünjeit, bocsásd meg vétkeit, / Az ő gondolatjára. / Isten legyen velünk szent országában. /J ö jj el hozzánk, / Ez a gonosz igizet ne szálljon a szüvünkbet / Hanem repüljön a hegyeknek a hegyes hegyibe! (Galaczi Fülöpné Gerczuly Borbála sz.1913. Gyimesfelsőlok, Sántateleke) A vizet a folyó vízből kell meríteni tizenkettőkor. Éjjel 90 �Palócföld 2000/2 tizenkettőkor kell meríteni a vízből, csak amikor az ágyából lekel, maga ne vigyázkodjék suhuva, csak keresztet vet.... Maga nem kell semmit mondjon. Semmit. Mejen... a folyóvízhez, s önné ’ mikor megtér, a folyóviztő', keresztet vet és szépen viszamegyen, nem vigyázkodik suhuva... Keresztet vet, édesanyámé, s azt a szenet belét eszi abba a kanná­ ba, s akkor az odaszáll, a fejire.... S akkor az leszáll. Aki megigizte, ha fehérnép igizi meg, akkor leszáll mind a három, ha férfi igizi, egy száll le. Nem kell ennél egyebet sem­ mit mondani. 8. Keresztet húznak a fődre. Keresztet húznak: Kék szem, zöd szem, / Hetvenhétféle pokoligiző szentt / Ki átoljárta, átolnezte Péternek a szentit. / Döföm szivibe, szemibe! / Kérem a boldogságos Szépszüzmáriát, / Hággyá olyan tisztán az igizettő\ / Milyen tisztán szülte az áldott szent Fiát a fekete fődre! / Térj meg, térj meg, te gonosz igizet! / Menj el, szállj el a hajlandóságra! / Menj el, igyál gyöngy harmatot! / Menj el a vadasszonyoknak vermeibe, / Ahol kovászval nem élnek, / Kovászos kenyeret nem sütnek, / A feteke kakasok nem kikirHitek! Ilyen szavakval mongyák el a vizvetést. (Tankó Kálmán, 1910-1998. Gyimesfelsőlok, Ugra-pataka) 9. Vizet vetnek, hogyha... s akkor osztóin... mongya reá azt a kicsi imádságot, s akkor iszik belőle háromszor, s megmosdik egy szikrát, keresztet vet... többit elönti, s „úgy' elmennyen az igizet, ahogy elment ez a viz”, osztán, ugye, megjő. Na. ...Tiszta imádság kell. Igen. Aszmondják, hogy: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, / Mikép­ pen kezdetben vala, most és mindenkor, / S mindörökkön-örökké, / Áment. / Elindult a boldogságos Szüzmária Szent Józseffel Jeruzsálemba. / Magukkal vitték a Kisjézuskát. / Szembetaláltak egy zsidó leánt és egy zsidó legént. /A zok a Kisjézuskát elvették, / Megszeretgették és halálra igézték. / Akkor Szent József rezes nyelű bicskájával / Három szikrát ütött, / S a boldogságos Szüzmária a Jordán víziből / Három csepp vizet merített. / S aszmondta: Aki ezen igékkel vizet vet, / Minden ember és állat meggyógyul a fődön. / Én es vizet vetek Péternek vagy Pálnak a nevire, /A hogy vetett a boldogságos Szüzmária, /A z ő áldott Szentfiának. / Ha férfi igizte meg, essék a sapkájába, / Ha asszon igizte meg, essék a kontyába, / Ha leán igizte meg, essék a pártájába, / S Bor bál vagy Anna vagy mifélének híják, / Tisztuljon meg az őfeje, /M in d a Jordánból kimerített szép tiszta vize, / Áment. (Kádár Imréné Bereczki Borbála, 1907-1998. Magyarcsügés) Akkor elmondnak három Miatyánkot, három Üdvözletei. így keresztet vetnek, s ennyi az egész. S akkor azt a vizet, ugye, hogy vetnek belé három szenet... ahogy mondják, hogy a boldogságos Szüzmária hogy vetett vizet.... Keresztet vet, iszik egy-egy>cseppet, s akkor aszongya, hogy: „Mindenféle gonosz igizet, távojzál töllem, úgy' ahogy eltávozott a... boldogságos Szüzmár iától... ", s akkor a többit elönti nyűgöt felé, s aszondja, hogy: „Úgy elmenjen az igizet, ahogy ez a viz elment”. ... Jaj, hát azt azelőtt tanultuk. Ott az öregektől, a mieinktől. Igen. ...Az nem olyan vétek, mert azt a z-Isten igy> adta. Aszmondták ezelőtt a z-öregek, hogy/ nem... nem vétek. Mert, ugye, a z-Isten... az Istent kérjük rajta, hogy s égéijen meg, nem mást.... De azt es tudom, hogy hasznos. ...A jó Istent kell kérni a vizvetésbe', nem... nem a' izéket, me ’ sokan kérnek olyan fé ’rebeszédeket, olyan ördögi paratikákot, hogy mondjam, me *vannak azé ’ olyanyok es, elég. Azok azokval dógoznak.... Én azokot nem tanóltam meg, 91 �Palócföld 2000/2 met az a túlsó partra való. Isten van, s én Istent hiszek. ...Aki Istenbe ’ hiszen, az nem csalat­ kozik. Met az Isten megsegíti. 10 Elindult a boldogságos Szüzntária / Az ö áldott szentséges Szentfiával, / Gecemáni kertbe, imádkozni /M egtalálta a nagy zsidó leányát. / A nagy zsidó leánya kitakargatta, / Irigységből kércinségbőy halálra igizte. / Vess vizet az Urjézuskának, / M ey én es azt vetek Máriának ezekkel az igékkel. / Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek, / Ammen. / Ó, Szüzanya, jöjj segítségére! (Nyitrai Sándomé Karácsony Mária sz.1918. Gyimesbükk, Budákaoldal) Ezt elmondom háromszor, vaj ötször. Ahány gyufaszálat belevetek a vízbe. S utána egy Miatyánkot s Üdvözletei. Üsztá ’ azt, hogy>azt a rövid... hogy: Kék szem megnézte, / Zöd szem megigizle, / Vigasztaló Szentlélek Úristen, /J ö jj segítségünkre! Ezeket a ' izéket, az igizetre.... A vizet, ha vederből meríted... a csupor legyen tele, s ne folyjon vissza semmi. S akkor keresztet vetek a késsel, s... rejateszem. Akkor mondom ezt az imádságot, a gyufaszálat meggyujtom, vagy pedig szenet. Ha nagynak vet, öt szenet, s hogyha ilyen izinek, hármat. 11. Miatyánk Úristen, / K i vagy a menny ekben, /Szenteltessék meg a te neved, / Jőjön el a te országod, / Legyen meg a te akaratod, /M iképpen mennyben, / Azonképpen itt a fődön is, / Adjad, Uram Istenünk, /M indennapi kenyerünköt / Add meg nekünk ma, / És bocsásd meg a mi vétkeinket, /M iképpen mi is megbocsátunk /A z e/lenyünk vétkezőknek, /É s ne vígy a kisértésbe, / Szabadíts meg a gonosztól, / A ment. / Üdvözlégy Mária, / Ke­ gyelemmel teljes, / Az Ur vagyon teveled, / Te vagy áldott / És áldott a te méhednek gyümöccse, Jézus, /Asszonyunk Szüzntária, /Istennek szent Anyja, /Im ádkozzál érettünk, a b ű n ö sö k éi/ Most és halálunk óráján, / Ament. /E lindul a boldogságos Szépszüzmária / Az ö áldott Szentfiával vizet vetni / (Mondják... melyiket megigizték) / Ulyan tiszta legyen ennek a Krisztinának a feje, /M in d a Jordán víziből kimerített viz. / Phö-phö... /M enjen a pusztára, / Ahol kakasok nem szólnak, / Harangszót nem halinak, /K ovászos kenyeret nem sütnek! / Phö-phö-phö... /M enjen a pusztára! / Miaty ánk Úristen, / K i vág' a menynyekben, / Szenteltessék meg a te neved, / Jőjön el a te országod, / L ég é n meg a te aka­ ratod, /M iképpen mennyben, /Azonképpen itt a fődön is, /A djad, Uram Istenünk, /M in ­ dennapi kenyerünköt / Add meg nekünk ma, / És bocsásd meg a mi vétkeinket, / Mikép­ pen mi is megbocsátunk / Az ellenyünk vétkezőknek, / És ne v í g minköt a kisértésbe, / Szabadíts meg a gonosztól, / Ament. / Ü dvözlég Mária, / K egelem m el teljes, / Az Ur va g o n teveled, / te v á g áldott / És áldott a te méhednek güm őccse, Jézus, / Asszonyunk Szüzmária, /Istennek szent Anyja, /Im ádkozzál érettünk, a bünösökér' / Most és halálunk óráján, / Ament. / Szüv megszerette, szem meg igizte, / Boldogságos Szüzmária, vigasztald meg. / Férfiú szemvei, / Fehérnép szemvei. /Phö-phö... /M enjen a pusztára! /A z Atya, a Fíu, a Szentlélek Istennek, /M iképpen kezdetben vala, / Most és mindenkor / És minden örökkön örökké, /Á m en. (Kecskés Mihályné Szőcs Erzsébet sz.1927. Csobányos) S akkor megmossák a kezehátát s a nyakánál s a szivit. S i g hátrafelé a fejinéi abból a vízből. S ulyan helyré önteni, ahol nem tapodódik, nem taposódik le. 12. E g kannába teszünk vizet, s keresztet vetünk, s akkor a késsel örökké keresztesen hújzuk a kannába: Megindult a boldogságos Szüzmária /A z ő áldott Szentfiával, / Megta- 92 �Palócföld 2000/2 Iáikozott a gonosz ig izetek kel. /A zt kérdette: Hova mész, te gonosz igizet? / Én elmegyek a kisbabának / (vagy disznónak, vagy marhának) / Szeme szőre hasogatására. / Térj meg, te gonosz igizet, / Menj oda, ahol a fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete hollók nem járnak! /Szentlélek Úristen, / Légy vigasztalója a babának / (vag)> disznyónak, vagy aminek veti). / Szem megnézte, szü megszerette, / Úgy eloszlik a fájdalom, / Mind a gyertya füstje. / Tisz­ tán maradjon, / Mind a boldogságos Szüzntáriának / Az ö tiszta szü ve. / Kék szent, zöd szem, sffrgtf sz£/w, / Macskaszem, békaszem, / Fehér népszem,férfut szem. / (S akkor eltöpi) Phü-phü-phü... (Vrencsán Lázámé Dobricu Anna sz.1931. Kostelek) Mindenféle szemet odamondnak, met nem tudja, milyen szem igizte meg. Kék szem-e, vagy zöd szem, vagy fekete szem... S ettő' megtér, ettő’ megtér. Ha megvan igizve, megtér. Olyan fejfájásval van, hogy meg fo g térni.... Három szenet vagy négyet, s a negyediket visszavetik a füttőbe, s a hármat otthagyják, s az leszáll a fenekibe.... Abból a vízből három cseppet megiszik, s megmossa a homlokát, az arcát, iszik három cseppet. S akkor vagy a kutyára öntik, vagy olyan helyre, hogy tiszta helyt, s akkor a kannát leboriccsák. A szádával lefelé. Így szokták csinálni. így tanyit ott ak.... Hogyha nagyobb, akkor nem érvényes aztán többet nekem a vízvetés. Csak ha valaki kisebb, hogy tanyásam meg. 13. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, / Ámen. /E lindul a boldog­ ságos Szép Szüzntária / Az ő áldott Szentfiával, Jézus Krisztusval, / Mennek a Jordán vizén. /M egtalálják a hetvenhét féle gonosz igizetet. / Azt kérdik tölle: Hova mész, te go­ nosz igizet? / Menyek, menyek (Pálnak vagy> Péternek) / Ize, csontja hasogatására, / Piros vére kiontására. / Térj megy térj meg ez igék által! / Eriggy a kősziklákra, / Otty ahol a fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete kakasok nem szólnak, / Kovászos kenyeret nem süt­ nek! /M e n j bé a fejeden, / Jőj ki a lábadon! / Phü-phü-phü-phü-phü... / Megnézte kék szemy ződ szemy / Fekete szemy mindenféle szem. / Boldogságos Szép Szüzntária, / Az ö áldott szent fia y Jézus Krisztus / Gyógyítsa s távoztassa el a betegséget. / Phü-phü-phüphü-phü... (Tímár Pálné Vaszi Veronika sz.1936. Kostelek) (A vizet)... a kutból mentsük, de úgy menyünk a kúthoz, hogy nem nézünk egyik felé se, csak igyenesen elé, s kimerjük, s vissza es úgy menyünk, hogy nem nézünk sehová... hogy nem vigyázkodunk.... A csésze alá keresztet csinálok. Akkor mondom ezt az imát, s öt szenet... Minden öt szénre elmondom ötször ezt az imádságot. S akkor osztán eltöpdösöm, s... ennyi.... (Akit megigéztek) az iszik kilenc csöppet, kilenc korty ócskát. S akko' megmossa a fejit, s a szivinél, s... igy akkor el­ múlik.... Olyan helyre öntik a vizet, hol... a napszentület után, s akkor azt mondják, hogy: Szálljon reád az igizet! Ott amilyen van, kutyára vagy?sasra, vagy amit talál. 14. Az igizet ellen, tudja, háromszor azt szoktam elmondani: Elindul a boldogságos Szépszüzntáriay /A z Atyával, a Fiúval, a Szentlélek Istennel. / Talála kék szemety ződ sze­ mety /S á rg a szemet, feteke szemety / S hetvenhétféle gonosz igizetet. / Kérdé Jézus: Hova mész, te gonosz igizet? /É n elmejek (a megigézett neve) piros vérit hasogatni, / Szálkáját meghasogatniy /É s piros vérit meginni. /M eg nem engedem, hogy elmenj oday / S megidd (annak) a piros véréty /Szálkás húsát hasogasd, / Hanem menj el oda, / Hol feteke lovak nem nyerítnek, / Feteke kutyák nem ugatnak, / Feteke kakasok nem kikirilnek, /Kovászos kenyérvei nem élnek, / A tenger háta mellé, a kőlikakba. Akkor a szenet belé dobj a: Szem 93 �Palócföld 2000/2 megnézte, szü megszerette, /A boldogságos Szüzmária legyen megvigasztalója. (Fikó Béla, 1913-1998. Csínod) Ezt elmondja háromszor. Ha háromszor meg nem tér, akkor hétszer, vagy kilencszer, de ez el fogja törölni azt a betegséget, kéremszépen. 15. Egy Miatyánkot s egy üdvözletét elmond az ember. S akkor: Elinduld a boldogságos Szépsziizmária az o áldott Szentfiával, /Megtalálták a gonosz igizetet. /A zt kérdezte: Hova mész, te gonosz igizet? / S azt felelte: Elmentem annak a kicsikének / Szeme szőre haso­ gat ásár a. / Szüzmária azt felelte: Térj meg! / Ne menj oda! / Menj el arra a pusztára, / Ahol a fekete kutyák nem ugatnak, / S a fekete hollók nem kurrognak, / S ahol a haran­ gok nem zugnak! / Boldogságos Szépsziizmária úgy; meggyaviccsa, /A lto g v vót. (Fodor Pétemé Fikó Anna sz.1934. Csínod) S el kell töpdösni: Phü-phü. Háromszor. 16. Elindult a boldogságos Szépsziizmária az ö áldott Szentfiával. /M egtalálták a go­ nosz igizetet. / Azt kérdezték: Hová mentek, gonosz igizetek? /E lm éjűnk (ennek s ennek) szive fájdalmára, / Piros vére kiontására, / Szálkás húsa hasogatására. / Térj meg, térj meg, gonosz igizet! /M en j el oda, hol a fekete halak nem járnak, / Fekete kakasok nem szólnak, / Kovászos kenyeret nem sütnek! / Váljál úgy, mind só a vízbe, / S viasz a tiizbe! (Koncsag Gábomé Tankó Margit sz.1949. Egerszék) S akkor eltöpdösi. Háromszor, vagy ötször, vagy hétszer Ahányszor akarja.... (Előtte.) Keresztet vetek. Egv edénbe vizet teszek. Az edénre is keresztet vetek. S akkor vagy gyufaszálkával, vagy szénnel... is lehet. Három szenet dobok belé. S ha pediglen gyufaszálkával vetem, akkor páratlant. Vagy>ötöt, vagy hét szálat veszek. S úgy egyenként meggyújtom, s addig várom, míg elég, s úgy a gombját bele­ töröm. S úgy mondom a vizvetést. ... Vagy háromszor, vagy ötször, vagy/ hétszer. Páratlanul kell elmondani. S ha lemegy az a szén a viz fenekére, akkor meg van igizve, azt tartsuk.... (S aki meg van igizve?) Annak keresztet vetnek. Úgy a vízbe belemártják a kezüket, s keresztet vetnek a homlokára, s igy a szivére.... S isznak három cseppet belölle, mongyuk a felnőtt, s ha kisbaba, akkor ugye az ujjúkkal csöppentenek a szájába három cseppet.... Elöntik. Vagy> vécébe, vagy háztetőre. Igen. Hol nem tapossák. 17. Elindul a boldogságos Szüzmária, / Találd a hetvenhétféle gonosz igizet: / Merre mész, merre mész, / Te hetvenhétféle gonosz igizet?! / Mejek a kicsi borjúnak piros vére italára, / Szálkás húsa hasogatására. / Térj meg, térj meg, / Te hetvenhétféle gonosz igizet! /M e n j el a feteke fö d szinyire, / Ahol a feteke kakasok nem szólnak, / A feteke lovak nem nyerítnek! (Farkas János sz.1921. Egerszék) Akkor a szenet beléveti. Három szenet kell belévetni, igy egymás után. Ezt igy el kell mondani és akkor aval meg kell locsol­ ni az állatot, s térnek. Én gyerek vótam, s egy cigánné úgy megigizett vót, hogy szinte megomlott a fejem. Osztá' vizet vettek, s atto' jöttem rendbe. Három csöppet megittam. Vannak ilyen figurák. 18. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Ament. /E lindult a boldog­ ságos Szépszüzmária Décimányon, / Megtalálta a kertbe1 a hetvenhétféle igizetet. / Azt kérdezte: Hova mész, te hetvenhétféle igizet? / Menyek Ágnisnak szála hasogatására. / Mennyen a kősziklák hátára, /H o l déli harangszót nem halinak, / Kovászos kenyeret nem 94 �Palócföld 2000/2 esznek, / Fekete kutyák nem ugatnak, / Fekete macskák nem nyávognak. / Fekete szem, kék szem, zöd szem, / Mindenféle vigyitett szent, megigizted. / Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, / Ament. (Gerczuly Károlyné Csilip Ilona sz.1930. Kostelek) S akkor a szenet belévetik a vízbe. S olyan vizet merítenek, amelyikbe nem isznak belé, tudja... s akkor abból vetik a vizet. hogy legyen tiszta.... S akkor szenet vet. Vagy hár­ mat, vagy kilencet... s akkor úgy... csak mégegyszer re amondja, hogy: „Kék szem, zöd szem, mindenféle vigyitett szem... ” Igen.... (S akkor aki meg van igézve?) Megmossa. Itt, s minde­ nütt, hogy megmossa, s akkor reaönti vagy tyúkra, vagy’ kutyára... reaönti, hogy’ mennyen el. 19. Elindult az Úrjézus a szakramentomval\ / Elötalál kék szemet, zöd szemet, / Min­ denféle fekete, rossz szemet. / Azt kérdi tölle: Hova mész, / Te kék szem, zöd szem, / Te fekete, rossz szem? / Aszmongya: Menyek... színe látására, / Feje, testye szaggatására. / Aszmongya az Urjézus: / Térjél vissza, / Te kék szem, zöd szem, / Te fekete, rossz szem, / S menjél a pusztákra! (Imre Demetemé Oláh Krisztina sz.1937. Kostelek) S akkor úgy eltöpdösi háromszor, s keresztet vet a vízre, s szeneket hán bele, s ennyi.... A vizet a folyó után. A folyóból mentjük, a folyam után a csészével. Úgy1.... Vetünk több szenet is. Hetet, kilencet.... S igy mondták, hogyha leszálltak a csésze aljára, akkor... megvan igézve, hogyha pedig a felszín maradtak, akkor nincs. Igen. ...Az ivott belölle, megmosta a fejit, s... jobban lett. S elöntötték, mind csak a folyóba. Visszaöntötték, ami megmaradt. A folyás után. 20. Az igézés abból áll, hogy’ha valakinek nagyon fo g fájni a feje, nagyon rosszul érzi magát, akkor... elmongya a Hiszekegyet, a Mii atyánkat s az Üdvözletét. Akkor aszmongya reá, hogy: Ha férfi igizte meg, / Aki megigizte, ha zödszemü, / Ha kékszemü, ha feketeszemii, /H a férfi vót, hujón el a haja, / S a csontjai Újra akkor kezdi: Ha nö vót, aki megigizte, / Ha zödszemü, ha kékszemü, / Ha feketeszemii, / Ha nö vót, hujon el a haja, / S a csontjai Újra így kezdi: Ha legén vót, ha nőtlen vót, / Ha kékszemü, ha zödszemü, / Ha feketeszemii, / Hujon el a haja, / S a csontjai Esmént egy Miiatyánkot s egy Üdvözletei elmond: Hogyha leáin vót, / Ha zödszemü, ha kékszemü, / Ha feketeszemii, / Hujon el a haja, / S a csontjai, /H ogyha ö igizte meg. / S akkor eltöpdösi: Pfü-pfü-pfü-pfü-pfü-pfü... (Vaszi Istvánná Fekete Kászoni Irén sz.1940. Kostelek) S akkor osztón evei... három szenet vetnek a vízbe, s aval a vizvel megmosdik, s úgy tarcsuk mü, hogy érvényes. (Hová öntik el a vizet?) F é ’re, hogy>ne tapodódjék fel. Egy kert tövibe, egy gyiimöcsfa tövibe. Ahol nem tapodódik fel. Kutyára. 21. így mondom a fejire: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, / Mi­ képpen kezdetben vala, most és mindenkor / És mindörökkön-örökké, / Ámen. Mondom a nevit, hogy: Szem megnezte Ilonkát vaj Annát, /Szem megnezte Ilonkát, szü megszerette, / (így örökké huzom a keresztet.) / Valahán szem megnezte, szii megszerette, / Annyi ezer angyal jöjjön el, / S vigasztalja meg. /M enjen az igizet / A hőkőre s a pusztára, / Csattog­ tassa a köveket s a fákat, / Ne az Ilonka vérit. S akkor elfuvom: Ffü-phü-phü-phü... (Kondra Jenőné Károly Anna sz.1922. Magyarcsügés) S akkor esmén mondom. Háromszorig.... (A homlokára húzza a keresztet?) Igen. így a homlokára a kezemmel huzom. (A nagyujjával.) Amig elmondom háromszor. 95 �Palócföld 2000/2 22. Szem megnézte, szü megszerette, / Valahány szem megnézte, / Annyi ezer angyal jőjön, vigasztalja meg. / Úgy eloszoljon az igizet, / Mind a só a vízbe, viasz a tűzbe, / Men­ jen , csattogtassa a kősziklákat, / Ne az én bubámnak a fejit! (Korbuly Jánosné Bokor Ág­ nes sz.1919. Magyarcsügés) Eltöpöm, a fejit így elizélem, s úgy helyrejött. Keresztet csinált úgy a homlokára, s akkor azt az imádságot úgy elmondta. 23. Kék szem, ződ szem, feteke szem, / Irigy szem, rossz szem / Átolnézte (akit átolnézett, gyermeket vagy marhát). /S zem megnézte, szü megszerette, / Gonosz igizet belészállott. / Tisztuljon, takarodjon a feteke kősziklákra. /P iros vérit ne igya, szálas húsát ne hasogassa. / Úgy maradjon, ahogy a boldogságos Szép Szüzmária / Az anyja méhiből a világra hozta. (Karácsony Emilné Vrencsán Anna sz.1923. Kostelek) S akkor el kell töpdösni. Utána kell három Miatyánk s három Üdvözlet, s ha igizve van, az megjavul.... Mikor egyszer elmongya, me' háromszor kell elmondani, eltöpdösi.... Megint elmongya, megint eltöpdösi. 24. Kék ég alatt kék szem igizett meg, / Vigasztaló Szépszüzmária, vigasztald meg. / Feteke ég alatt feteke szem igizett meg, / Vigasztaló Szépszüzmária, vigasztjón meg. /Z ő d ég alatt ződ szem igizett meg, / Vigasztaló Szépszüzmária, vigasztald meg. (Pál Jánosné Bogdán Erzsébet, 1911-1997. Románcsügés) Akkor mongya a nevire, akinek akar elfúni a fejit, vagy mi. S... mikor valakinek meg igizik... igy elfúvom a fejit, akkor mán abba' a hely­ be ’ helyrejő. 25. Ha valakit m égig Íznek, fá j a feje, s ilyen kicsi babáknak... Én arra mondtam ezt: Babba Mária10, / Vidd el oda, / Hol kutyák nem ugatnak, / Kakasok nem szólnak, / Ko­ vásszal kenyeret nem sütnek! S akkor kétszer-háromszor eltöpdöstem. (Gerczuly Andrásné Tímár Virág sz.1930. Kostelek) Azt tanólam az öreg néniktő’. Az ezelőttikető'. M á ' meg vannak halva.... Vrencsán Rozália.... Azt ő tanó 'ta a nagyszüleitő' valahonnan. 10 A c sá n g ó sá g által sok h elyü tt m áig H o ld isten n ő n ek tartott Babba Mária n ép h itb eli alakjához 1. D a c zó Árpád: A g y im esi B ab b a M ária, in: N ép ism ereti D o lg o z a to k , K riterion, B uk arest, 19 8 0 . 2 3 1 -2 3 9 . o.; V ito s L ászló: Babbam ária. M áriaku ltu sz S z é k e ly fö ld ö n . in: K apu 1 9 9 3 /5 . 5 1 -5 4 . o.; T akács G yörgy: B ab b a M ária 1-2. in: O rszá g ép ítő 1 9 9 3 /4 . 5 6 -6 1 . o. és 1 9 9 4 /1 . 3 5 -4 1 . o.! 96 ��200 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ee61bcad39539018206909f7519be636.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2000 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2000/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2000 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e56353d24dd7862febd558b91962ac44.pdf 58e71eb75aace7e0121948a25aac03d4 PDF Text Text ��palócföld Tartalom Szepesi József versei Onagy Zoltán novellája Matúz Gábor kisprózája Csikász István esszénovellája 3 4 21 27 ÚTON Tóth Anna erdélyi út {jegyzete 55 KRONOSZ ÁRNYÉKA Laczkó Pál megemlékezése Kojnok Nándorró/ 61 SEREGSZÁMLA Baráthi Ottó interjúja Paróczai Péterrel 63 VALÓSÁGUNK Bedegi Győző újraolvasó naplója Balás Róbert szociográfiája a vállalkozókról 71 76 MÉRLEGEN Sinkovics Ferenc Matúz Gábor könyvéről 93 MŰHELY Gréczi Zsoldos Enikő Szabó István nyelvészeti tevékenységéről Galcsik Zsolt egy verstöredékről 97 100 HAGYOMÁNY Erdős István Rácz Pál prím ás királyról N. László Endre: Göncöl Táltos csak a Csallóközé! (tanulmány) 108 119 VITA Bozó Gyula levele Vasvári Zoltán válasza 132 134 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál (Párizs, Magyar Műhely) A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István (Nógrádi Történeti Múzeum) A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc (író, Losonc) Dukay Nagy Ádám (író, költő, Salgótarján) Marschalkó Zsolt (író, költő, Salgótarján) Zsibói Béla (író, Bátonyterenye) Felelős kiadó: Oroszné Katona Anna Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32)416-777,314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Megyei Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Polar Stúdió Salgótarján Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 palócfőid E számunk szerzői: Balos Róbert újságíró (Salgótarján), Baráthi Ottó közgazdász (Salgótarján), Bedegi Győző újságíró, szociális munkás (Salgótarján), Bozó Gyula ny. tanár (Sal­ gótarján), Csikász István író, költő (Balas­ sagyarmat), Erdős István író (Salgótarján), Galcsik Zsolt levéltáros (Szécsény), GrécziZsoldos Enikő tanár, doktorandusz (Salgó­ tarján), Laczkó Pál író (Salgótarján), Matűz Gábor író, újságíró (Balassagyannat), N. László Endre néprajzkutató (Barcs), Onag}' Zoltán író (Esztergom), Sinkovics Ferenc újságíró (Bp.), Szepesi József költő, újság­ író (Salgótarján-Bp.), Tóth Anna tanár (Salgótarján), Vasvári Zoltán néprajzkutató (Bp.) E számunk illusztrációs anyagát a Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűj­ teményének Salgótarjánt ábrázoló müvei közül válogattuk. *** Foto: Buda László (Salgótarján) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 2000-ben megjelenik négy alkalommal. Egyes szám ára: 200,- Ft, Előfizetési díj egy évre: 700,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 2000/1 Szepesi József Rokonaim Rokonaim, az elesettek, kereszthez senkit nem szegeztek, s profán bűneikért, ha voltak, Krisztus nevében meglakoltak. Rokonaim, az elesettek, húzzák mindig a rövidebbet; múlt-marta vérük alig szárad, már tipor rajtuk az új század. Rokonaim, az elesettek, hogy higgyenek a Hiszekegynek, az Egy Istennek s Egy Hazának, ha másságukra nincs bocsánat? Eziistnász Nem szülnek már a hajnalok nevető hajnalcsillagot, és nem szülnek már az estek álmot, mosolyt, szerelmeket. A dalaink megfakultak sivár mezsgyéjén a múltnak. Mélabút, csendet, kínt terem jövőnk kertjében a jelen. Ám kamasz derünk ma visszatér karján a hetyke ifjúsággal. S táncra perdül szívünkben a vér, kacér táncra, az elmúlással ... 3 �Palócföld 2000/1 Onagy Zoltán — Stróbl N. Dániel A méz holdja Vendégségben az „Időnek járásain ál Máig meg tud lepni, mert tegnap nem volt módja rá: sokasodnak, érkeznek, öblögetnek a test ismeretlen fájdalmai, a reggeli csúz, az esti könyék, az éjszakai derék, s a közbülső, nikotinmérgezésre utaló fejgörcsök. Mindezek viharos bizonytalansága, harsogó akácerdeje a hulló száraz ágdarabok esőjében: meddig ér az élet, meddig nem hat oda, ahová nem sza­ bad hatnia, ahol már végletes és csábos hipochondria, ahol arról szól az idő vendégsége, hogy megvásárolod-e magadnak a nyugalmat és az elzárkózást, s ha igen, mennyiért. Hogy ne tépd magad képzelt köszvénnyel, csúzzal és nikotinos fejgörccsel, ne tépd betegségeid miatt. (Amíg nem halsz bele, minden betegség képzelt. Amint belehaltál, mindegy, igaz-e az előző tétel.) Tudom mindezt. Tudva mindez. Regisztrálva mindez úgy, hogy nem maga a regisztrátum a dolog lényege. Ám amikor megszólal a szirén éneke, amikor a Bazilika alól a Duna-parti tenger célzottan-kódolva átüzen a légen az örökké nedvesen fénylő Néreidák modorában, azt mondja: gyarapodik testemen a só, le kellene nyalogatnod, mielőtt olyannyi­ ra „ elfüszeröl”, hogy úgy maradok. Eképpen szignálja: „vízi tündér”, „Sirééénia”, „Szi­ rén ”, „hableány”, „M irjam ”, „V énusz”, „vízitündér”, „Aphrodité”. „Egy szerelmes gyó­ nás volt, Confessio címcintis, hallod? Hallasz?" — búgja az éjszaka csendjéből az éjszaka csendjébe.1 Máig meglep, sokasodik, érkezik, öblöget a test ismeretlen fájdalmaival, a reggeli csúz, az esti könyék, az éjszakai derék, a közbülső nikotinmérgezésre utaló fejgörcsök. Mindezek elszigetelő bizonytalansága: meddig ér az élet? És nem, és sehol semmi? És minden külön hang, az összes múló időre vonatkozó as­ pektusuk elmarad, mire befűzöm a bakancsot, elmarad a reggeli csúz, az esti könyékfájdalom, az éjszakai derék, a tompuló időre vonatkozó goromba figyelmeztetések. Még a fülben a szirén utolsó taktusai, de már nyakban a hangból és két hosszú haj fonat­ ból készült hurok, már húz a víz alá, már só és még só, és semmi oxigén. 1 Név szerint: Kaya Rádió Sex Appeal, aki rövidesen életteli szereplőjévé válik a történet­ nek, aki egy teljes külön hasábot ragad ki a 101 véres ezredvégi nap című lapból. 4 �Palócföld 2000/1 Latens poézis 1. (Fejezetek a magyar viktorianizmus történetéből) Történeti előzmények (Puttó) Egy esztendővel a viktorianizmus betörése, három hónappal az első függetlenségi pró­ bálkozások után talán kellő történelmi-mazochista távlattal rendelkezünk, hogy megértsük, mi történt a palóc tájban 199. tele és 199. ősze között. Kilenc hónapnyi anonimitás, törvényen kívüliség, annak rutinja és tapasztalata nem le­ becsülendő tudás. Bár önmagában még nem indokolná a bátorságot, amely ahhoz szükséges, hogy a viktoriánussá vált férfiú átfogó elemzést készítsen közelmúltjáról, mi több, vázolni próbáljon olyan irányokat, melyek tervei és szándéka szerint más minőségű távlatot nyithat­ nak a 2000. évet kővető új évezredben. Az /. p. — túl a nem konkrét tárgyú bátorságon és bárgyúságon — rögzíti majd, miféle vígjátéki szirénhangok hozzák az általánost és a napi viktorianizmust, milyen eltéveszthetetlen jellemzőivel találkozhat a figyelmetlen férfiember, aki esetleg nem borult valamely korabeli viktorianizmusával, vagy borult, de az eset nem járt kiemelt színeffektekkel, nem látott lilát, amikor pofára esett. Az /. p. kan karba öltve az alapvetéssel, a Külön hasábbal egyféle tipikus brosúraszerke­ zet keretein belül maradva kutatja a jellem és a promiszkuitás elképesztő sokszínűségét, az akart szavahihetőség sodró varázsát, misztikuma nélkül leírja az elrabolt ezüstök eredeti helyét a konyhapolcon (bár ez még nem eldöntött), valamint: bédekker-jellegén túl utólagos (utóvéd)-vallomástétel, vádbeszéd, de példabeszéd is — szándéka szerint ablakot tár e külö­ nös, hazug esküt tevő kanonokkal bőven ellátott korszak titkaira. Az /. p. mindazonáltal, hogy nem daloskönyv a századfordulóról (durván leegyszerűsít­ ve). egyetlen gonosz célra koncentrál, a miértjét keresi, hogy a két „örök" kanonok közül miért fekete, gonosz az egyik sorsszerűén, s a másik mién angyalszárnyon repkedő jó, sors­ szerűén. A ntiviktoriánus alapvetés (A tanítvány szerény elöhangjaf Ez, itt, külön műfaj. Az első héten valóban azt gondoltam, korábban rajongója volt a viktoriánus kori irodalomnak (Hardy, Kipling, Wells, Wilde), de most szakít, kész, nem tűri tovább azt a fajta dekadenciát, a megfáradt formakultúrát, a könnymirigyeket pró­ bára tévő summázatlan romanticizmust. Netán, gondoltam meglepve, a világbirodalmi 2 Valóban így és ez: szerény előhang. Kis barátom, vérem Stróbl N. Dániel, akivel együtt készítünk egy véres hetilapot (101 véres ezredvégi nap címmel), belekotort az elkészült anyagba, és egyik reggelre, amikor előző napon (főszerkesztőként) szégyenteljesen lema­ radtam a lapzártáról, a kész részletekből unalmában összeállította jelen elbeszélésfuzért. Néhonnan kicenzúrázta a vadabb részeket (pornót, lírát, sátánit), itt-ott kézi iránytűket he­ lyezett el a viharosabb betétek közé, sűrű bocsánatkérések közepette. Ezek nagyobb részét nem hagytam meg. Terhes, mondja, és nem illik minden írásban újra és újra elmagyarázni az elejétől kezdve az elejét. Jól van, mondtam, lehet, de nem köszöngettem a munkát. így is lehet. Az irodalom olyan, hogy mindenhogyan lehet. A nő is olyan, de az irodalom olya­ nabb. — O. Z. 5 �Palócföld 2000/1 szemléletért volt odáig az öreg. De nem. Máig nem derült ki, mi is ez. Talán olyan ha­ tárvonalnak tekinti és úgy kezeli, mint a történelmi változások törvény- és szabályszerű­ ségét. Mint a királynő éppen száz éve hekövetkezett halála utáni, erőviszonyaiban válto­ zó világ újrafelosztását. 2000-ig volt ami, 2000 után következik a másik világ. Az antiviktorianizmus. Műfajilag. E szignifikáns jelölésm ód — a hiénakutya körbefutja a bozótost, kiszabja magának, de jelöli azt is, innen tovább már nem az én birodalmam — nem árthat. Ez, mondjuk, világos. A főszerk. ehhez készíti a sajátos, nem minden alkalommal követhető miniatúrákat, rezisztencia-díszleteket. Hogy immunissá váljék. Ki akar keveredni, közben bekevere­ dik. Talán. Ki lát bele egy öreg paliba, aki maga sem akar magába látni, mert pontosan tudja, mit talál ott, és nem akar szembesülni csak tízévente egyszer. Akkor is, ha nem képes elodázni még tízre. Hová sorolható? Miképpen fér egy napilapba, máig nem értem. De nem is az én dolgom volna ez. O tudja. Ha diktál, begépelem. Ha maga csinálja, korrektorként és olvasó szer­ kesztőként is úgy olvasom, hogy nem értem, mi mit jelent. (S ami rosszabb: ez a része nemi­ gen érdekel. Az élet nem lehet ennyire bonyolult.) Nincs hús, azt látom, a hússal egyre több a problémája, a húsevőkkel fő leg (húsevő-mindenevő-vel), ebből következően mindent elönt a penészes krumpli bűze, a sár­ garépáé, és leng a lenyúzott poézis a száradó rizzsel televágott töltelék fölött. Ha jó l látom. Örömmel köszönti Önöket az „ ifjú és meggondolatlan ” főszerk. h.: S. N. Dániel Antiviktoriánus alapvetés II. Tegnap hajnalban központi bizottsági határozattal véget vetettünk a hamis erkölcsiségü, szemforgató viktoriánus kornak. Korábban nem volt szükség hasonlóra. A kor- és kórvégek, a dolgok, a dolgok jelentősége elmúlt, mint a nátha, a hátfájás. Most pedig vulkanikus ter­ mészete miatt nyakunkon maradt. Több ok is felsorolható a szokatlanul goromba határozat időszerűségének bizonyítására. Néhány közülük. Az első és legfontosabb: nyomasztólag hat, mint az új mocsárban vándorló új Mar­ xista Gondolat (Mysl Marksistowvka). A második, nem kevésbé első: a viktorianizmus puttói oeurvje letúrta a hagyományosan palóc monogám alapállást. A viktorianizmus olyan, a Bánomi Központi Bizottság előtt eleddig ismeretlen szerkezetű monogámia, mely az alkalmi poligámiát a szakmai-baráti viszonyrendszerek közönséges tartozéka­ ként fogadja el. Mennydörgéshez rendeli a zivatart, s ez ismereteink szerint meghami­ sítja a természet fennálló rendjét. A monogámiáról, mely a jövőtudat nélkül vegetálok mindennapjaiban suhanó derűvel csusszan a poligámiába, később (ha értelmét látjuk^. 100 nap hátra az évezredből (ha úgy számoljuk, hogy 2000-ben van vége, nem 2001-ben). A misztikusok úgy búcsúztatják: nyakunkon a világvége, szabaduljunk balanszainktól. Amit nem értékeltünk a maga helyén, attól nehéz. Amikor nem tud­ hatni előre, mi teher egy léghajóban, mit dobunk kínunkban az alattunk sétáló gond­ talan népek fejére, akkor nehéz. Mi is valahogy így, nehezen. De a tervnek, a BKB utasításának megfelelően. 6 �Palócföld 2000/1 Antiviktoriánus alapvetés III. Ma már látszik a viktorianizmus. Látható, mennyire bonyolult, áttekinthetetlenül kusza belső rendszer vezényli a szivárványos látszatok ellenére. Óriási lila területek, feltáratlan ásványkincs, kalandorszellem. Ismerem. Folyamatosan regisztrált hamis lokalitása és hazug globalitása kényszerít rá, hogy elvagdossam a kampókhoz kötött zsinórokat. A nyájas és zöld Palócfold nem tűri a zsinór­ padlás direkciót, nehezen mondja ki, nehezen határoz, de ha igen, már nem vitázik. Nem remélem, hogy bárkinek fontos lehet, ami itt a következő 100 napban igen. Azt sem gondolom, hogy akinek reggel van, annak fontos volna a másik, akinek este. Elég régen törvényi rangú, hogy mindenkinek a maga üdvössége jár a szeme előtt, s az üdvösség érde­ kében akár el is veszíti az üdvözülés lehetőségét. Mi az üdvösség, kérdezi Gandol. Találko­ zás önmagaddal. Mi a kárhozat?, tetézi pofátlanul a kérdést. Találkozás önmagaddal, ismétli meg a választ. (Ki ez a Gandol, honnan ez az öreg, „dobja be, őrizze meg^-cédula? Gandolt nem, Yves Gandon francia írót találok, aki tizenkét kötetes folyamban kutatatta, a tizenhar­ madik századig visszaásva a francia női lélek rejtélyét. Hm. Isten ujja. A Szófejtőmre mu­ tató isteni ujj. Ez az. Erről van szó. Találkozol magaddal, véged. De hát nem lehet másképpen. Ki ki megy a maga megszabta, vagy a szerencse által aláirányított úton. És megérkezik valahová, vagy nem érkezik meg sehová. Csak azok különböznek, akik maradnak, akinek nem szólt senki, hogy indulni kellene. Vissza a rezervátumba, gondolom, amikor már hetek esnek ki, korábban a napokat is soknak találtam, és közben szinte nem mozdul semmi. Lesz rá néhány napom, hogy eldönt­ sem, melyik lábam vágom le, hogy ne induljak. Mert amputáció következik. A struktúrának változnia kell, tehát megbillentjük valahogyan. Amikor Huxley elhatá­ rozta, hogy megváltoztatja a világot a darwini tanok intenzívebb és szélesebb körű megis­ mertetésével, az a kérdés, meg kell-e változtatni az általános struktúrát, rá kell-e nyitni né­ hány kaput a középkori éjszakára. Újra kell gondolni az alapokat, az oktatást, a vallás defekcióihoz idomuló viszonyrendszert. Itt tartok. Átgondolni az alapokat. A kambriumi kövületeket. A szembetegségek karát, melyek közös zenekari rendjük szerint önállóan képe­ sek ellenséget alkotni. A szem (és a farok) hajlik rá, hogy egyedül döntsön, ne kérjen taná­ csot, ne csak közvetítsen, ami a dolga volna. Ez az ezredforduló előtti századik este minden bizonnyal a viktoriánus kor utolsó pilla­ nata. Visszatolatunk egy kellemesebb, lágyabb, lazább világba, mely kevesebb gyilkolással fűszereit. Annak ellenére, hogy sohasem ártalmas, ha az alanyt leölése előtt megnyúzzák, mert csak amikor veszteségeit veszi számba, akkor ébred rá, onnan, a polcról hiányzik va­ lami. De mi? Antiviktoriánus alapvetés IV. Nehéz érteni, de még gágog "A köd visszagágog”. Miért? Most jön vissza egy szöveg a gyanakvásról. Hogy a szerelem gyanakvóvá teszi az ember. Amikor a produkció nem magát a produkciót, hanem a mögöttes oktatókat, az ellenőrizhetetlen szenvedélyt jelenti. Amikor a lendület leválaszt, és a másikra vonatkozó, szépen hegyezett szervilitást hozza. Falhoz szögezi. Korábban semmi zavaró. Egy-egy kor csendben zárult. Halkan be az ajtót. Ha el, pontos, félreérthetetlen, hálás szavakkal. 7 �Palócföld 2000/1 Ez a korszakhatár meglepően más. Hamisítatlan kisgazdajelleg: sértettség, gyűlölet. Ajtó és ablakbevágás. Hull a vakolat, repül a gitt, csörömpöl az üveg. Miért? Nem volt tán meg­ határozó a szerep a szerepben? Nem én írtam, nem én rendeztem, miközben korábban én írtam és rendeztem? A figura ősképe átalakult, kicsúszott a kezemből? Húsz, akit a Posztilla után elkap az érinthetetlen gépezet és bedarálja? Ezzel kellene valamit kezdeni, még a zsinat előtt. Újrahúzni a grafikák erőteljes vonalait. Szenvedély: Aszongya hajdanában-danában, még a viktoriánus korban, hogy ő nagyon szenvedélyes, nagyon impulzív, hogy sokszor nem képes parancsolni az indulatainak. Én erre azt, még a viktoriánus korban ez a gondolat, amikor úgy tűnt, értelme van gesztuson, különös szokásokon tűnődni, megfigyelni, belenyúlni esetleg, alakulni hozzá, bentröl javíta­ ni, mint a kommunisták a Pártot, bentröl a jót, tehát ekkor még úgy volt, mert úgy lehetett, hogy értelme látszott, azt gondoltam szomorúan, magamnak és magamban: bazdmeg an­ gyalom, egyszerűen és parasztosan, belülied az önfegyelem hiányzik. És önfegyelmet, a másik tiszteletét negyvenévesen már nemigen osztogassák a sarkon. Ottan és onnat mást osztogatnak. Majd meglátod, ha megéred. Vendégkör: 1. db ember, legyen az nő avagy férfiú, amikor érkezik, vendégnek nevez­ zük. Ha hímnemü ez a vendég, akkor nem ügy. Lecsós nyúl, sörök, végtelen duma, fociról, politikáról, lehető és lehetetlen nők különös fanszőrzetéről. Létező és a fantázia szintjén unikalizált nőkről. Feledhető. Nem ügy. Egy férfiúi vendég hason korosztály. Nem hason korosztályos férfiúi vendéggel — ilyen rendszerint nincs is, ha van, nem vendég — , a tár­ gyalást rövid úton megszakítjuk. Ha viszont a vendég nőnemű, és ő a férfiakról mesél legszívesebben, nem a madarakról, egérről, vadludakról, netán a nagypapa fehér bajuszáról, ezt nem könnyű érteni. A férfiak nőről szóló meséi színesebbek, könnyedebbek, céltudatosabbak, mert kétség nem fér hozzá, a mese a nőről, a valóságos, netán virtuális nőről szól, de soha nem a férfiember teljesítményéről, ha né­ melykor arról is, ám a teljesítményben is a nő a lényeg. A nő megsemmisítő szándékkal szónokol a tegnap férfijairól, és fogalma nincs, mikor, és hol kell letűznie a határt jelző karókat. Egy férfi legalább azt tudja, miről szabad mesélni. A fontos nőről ritkán. Fontos esetekről még ritkábban. Meghatározó nő szinte soha nem kerül két korsó közé a kocsmaasztalra. Vámpír: A vámpír (nemzetközivé vált szerbhorvát főnév), amikor vámpírok az jót tesz a fickónak, bár megesik, hogy menekülne, mert nem tiszta a rajta való vámpírolás eredete, a távlatok, a jövendő. A férfiak egy része menekülne ilyenkor. Bár a vámpírnak nevezhető némberről elmondhatni: a nehéz feladat — pl. ha poligámot kell monogámmá, vagy fordít­ va, monogámot poligámmá tenni — megsokszorozza erejét. Éppen most jött egy szenzációs analógia: ha meglátja a férfiban lévő lehetőséget, akár félmérföldes csőből is kiszívja a golflabdát. Szép és találó. Vamp: a vámpír féltestvére, de konkrét célok nélkül. Sem a vámpírra jellemző a rend­ szerezés, sem a tervezés mindenhatósága, annak életvezetésre irányuló koherenciája nem zavarja mindennapjait. A vamp és a vámpír abban különbözik, hogy ahol a vámpír félmér­ földes csőből, ott a vamp mérföldesből, erőlködés nélkül. Amennyiben a feladat és az erőlködés, a kábítás és az elképesztés szándéka mozgatja: a három mérfoldes cső sem akadály, és nem horpad a homloka, még mindig nem jelennek meg homlokán a verejtékcseppek. Levegővétele sem válik zaklatottá. Csak az orrocska szuszog csendeskén, érzékin. 8 �Palócföld 2000/1 Antiviktoriánus alapvetés V. Olvasom: O. a legújabb kor viszonyaira minden rezzenésében rímelő, az új politika kulturális értékrendjének valósággá nemesülő profizmusa, racionalitása megrendítő. Ezek a lányok mindent megtanultak, amit meg kellett tanulniuk a hatalom megragadása érdekében. De mondom, alapvetésben nem beszélünk hatalomról. Egy periodikáról beszélünk, mely a világirodalomra specializálódott. Egy szerkesztőségről és egyebekről, amit ezen a vasár­ nap reggelen nem folytatunk. Elhallgatunk, mint a csuka a parton. Csuka vagy banánhal hasal a parton, fölötte zúgva fejezi be első gyors körét a legéletrevalóbb kékhasú döglégy. Nem lehet beszélni és nem beszélni egyszerre, amikor megszólal — ex capite foetet piscis — fejétől bűzlik a hal. A hal nem szól, ha tele a szája, ha pedig ne szól, nem a fejétől bűzlik, ez akár egy ótestamentumi igazság, megáll támogatás nélkül. És én? Lemerülünk a délelőttbe T. Artaud-fordításával, Friedell művészeti tanulmányával és ott maradunk, olvasunk, nem beszélünk. Mi sem bűzlünk fejtől. Ring a délelőtt. Szeretjük, ha ilyen. Ha napló, ha nem napló, ha vonatkozik, ha megoldás, ha nem, ha ezzel egy délelőttre újra elvetjük a megoldás lehetőségét. Nem kötelező szünet nélkül megoldani. Eztán el a melankóliába. Édes, édes melancolia. Variációk melankóliára, mottó: Dürer Melencolia 1, és sok Chopin. Nézem, nézegetem, és most végre megértek valamit, amit eddig nem. Magamra figyel­ tem, nem kerestem hozzá a kulcsot, úgy gondoltam, magamhoz kellene elsősorban. Pedig nem. És ez sajnálatos. A felismerés is sajnálatos. Én, aki soha nem tévedek, tisztán látom a másikat, elhelyezem a rendszerben. Ha módosítanom szükséges, az nem több, mint néhány centiméternyit odébb tolni a harmadik polcon a könnyen mérhető aktuális fény-árnyék játéknak megfelelően. Az op-art hol feketébe, hol fehérbe mozdul. Most bizony végzetes. A despota nyit kaput, aki előbb hisz a narratívának, mint saját kipróbált szemének. Kötelező olvasmánnyá tenném következő kapcsolataidban, következő gyanútlan kapitá­ nyaidnak, akik számítanak rád, akik az első időszakban azt gondolják, amit én, szétszedhető, összerakható, megváltoztatható vagy. Egy újrakomponálható nő. De nem mondtam, amit kellett volna. Nem hallgattam el, amit el kellett volna. Miközben mindent elhallgattam. Soha egyetlen normális gesztus, egyetlen őszinte, egyetlen oda, neki, beléje szóló melódia. Kimaradtam, szándékkal ki, a másik élet egyszerre szűkszavú és lo­ csogó verbalizmusából. Nem kérdeztem rá konkrétan, amire konkrétan rá kellett volna. Közben nem töröltem ki a íölös kérdéseket, éppen a fölöseket, amelyek egyszerre kényelmetlenek a kérdezőnek és a kérdezettnek. Azokkal jöttem elő pl.: hogyan volt ezzel az adománylevél-legitimációval, kicsim? Hogyan szolgáltad meg? Milyen testrészek igénybevétele volt melegen ajánlott? Nem figyelmeztettem, ha egyéb mondandód nincs, csak azért ne ülj a gép elé, mert nem értesz máshoz, mert ebből élsz. Te nem vagy esztergályos, és a munka nem intézi el önnön magát, nem alakítja ki a belső képet, nem szüli a kohéziót, nem formálja készre a látványt. Ez minden sorod. A Variációk is ez. Kár, hogy nem olvastam el időben. Az egyik kulcs. Álkulcs, mert valószínűleg nem az eredeti. A Variációk a versenyképtelen személyiség versenyeztetése. Egy mozdulatlan, éhező hedonista mormog, aki főszerepre vágyik, de a szerepből, a figurához tartozó könyvből csak a cím- és a végszavakat hajlandó megtanulni. Ez van. Nehéz belátni, hogy igen. 9 �Palócföld 2000/1 Antiviktoriánus alapvetés VI. Lógója: száj, fogak, mosoly, a csurranó, tejszínü nektár, mindez zöld mezőben, ezüst csövekkel a háttérben, a háttérben fekete tornyokkal, két lábon állva hízelkedő farkas szuká­ val. Lecsupaszítva: résnyire nyitott, fénylő ajkak, a közülük kivillanó hófehér fogvégek. A halál. Az egyik gyarmati lét felszabadít, megmutatja ki vagy, mi vagy, mi lehetsz, hogyan kerülj ki a gyarmatosított személy fogalmi egységéből. A másik gyarmati lét totális diktatúra, speciális gesztusrendszerrel. Kényére-kedvére ki­ szolgáltatva az elfoglalt terület(ek). A gyarmatosított alak tehetetlenül néz, minden korábbi világ megszokott és elfogadott harmóniája nélkül. A diktátor debilizálódott polip, teremtő­ ereje nem több, mint amit belőled kiszív. Minden elfogadható, mindent el is fogad a gyarmatosított test, amíg arról van szó, a konkvisztádor az ő, a gyarmati férfiú érdekeiben diktátor. A bajok akkor kezdődnek, ez minden viktoriánus kor forradalmi időszaka, amikor kiderül, sőt nyilvánossá is teszi, egy másik gyarmat is, egy harmadik is, egy negyedik is ott van, s az erőt adó nektárt mindegyik­ ből szívogatja, mintha ez neki így járna. Mintha ilyen volna a világ puttói rendje. Mondom: lógója a száj, a nektár, ahogyan csorran az állra, a fehér fogak és az opál nek­ tár. És ennek ideológiája. A kettő együtt: halál. Egy halált szállító lógó. Antiviktoriánus alapvetés VII. Tegyük fel ma a hazugsággal kapcsolatos utolsó kérdést, mert ezt mindig nehéz. A kér­ dés gyakran olyan formát ölt, mintha a kérdező természetére utalna. Természetesen megta­ lálható benne a valóság néhány jól elkülöníthető részegysége, ám ha így volna, akkor is a közös igazságok és a közös hazugságok közös felderítését célozza. Enélkül a hagyományo­ san indignált tisztázás nélkül sokkal bonyolultabb megtalálni egy adott tiszta tér kötelező szükségességét. Valami tiszta nagyon kell legyen ottan. És az ne egy új lepedő legyen a Sugárból. De mint a példa mutatja, gyakrabban nem sikerül, mint igen. Nehéz volt rájönnöm, még nehezebb volt bizonyíték után kutatni ebben a speciális időszak­ ban, de végül elfogadom a lazán kötődő tételt, a primitív embert hazugságai jellemzik legtisztáb­ ban. Meghatározzák. Lekötözik. Hazugságai úgy nőnek egymásra egymásból, mint a rákos sej­ tek. És így meg is találtuk az óhajtott tisztát. Hazugságot hazugsággal gyógyít, mással képtelen nyugton tartani a benne lévő bizonytalan és hitetlen állatot. Muszáj neki, kötelező enciklopédiaszerü rendszert állítani, s azt alkoholos-pederasztikus elméletekkel megtámogatni, muszáj kita­ lálnia eszelős dolgokat, égi (ufó) szerelmet, buzeráns orvos szerelmét, mert tudja, hogy képtelen a ráció földi koordinátái közt, hús-vér emberrel normálisan viselkedni. A lidérces metafizika és a lidérces szorongás, és e két összetevő lidérces katyvasza. Egyszerűbben szólva, a hazug ember csak hazug ember. A hazug gyakran emelkedetten szónoki, de az is puszta másvilág, idegen, hamis. Eredménytelenség. Antiviktoriánus alapvetés VIII. A kiválasztott rendszerint képes rá, hogy hömpölygő, őszintének, bölcsnek és kiérleltnek tűnő szavakkal szólaljon meg, amikor más életére vonatkozó példázatokkal kell saját kiváló­ ságát bizonyítania. Hogy büntessen saját szikrázó etikáját kiemelve. Hogy megsemmisítsen 10 �Palócföld 2000/1 a morál nevében. Hogy öljön, úgy is, fejben is, ha az ölésnek immár semmi szerepe, csak a mazochista kéjvágy, a rituálé kötelező produkciója. A színes, átgondolt, teoretikusan moti­ vált rítus a summázat része. Nem hagyható el. De most nincs erő. Háromnegyed nyolc van. Ebben a pillanatban értem haza. Ha volna bennem tisztesség, ami nincs, még meg is köszönném a mai alapvetésben, hogy háromnegyed nyolc van, hogy lehet háromnegyed nyolc, hogy maga a háromnegyed nyolc egy túlreprezentált metafora, egy köztörvényes ösvény a bemerevült, öreg lakktól fényes török tájképben. Cifra, fájdalmas kapukulcs a cifra és fájdalmas török időkhöz. Ha meg is köszönhetném, hát megköszönöm: köszönöm szépen. Antiviktoriánus alapvetés IX. Egy viszontagságos élet jutott, átlagos fronthelyzetben nem ér rá tökölni azon, meddig ér a hamis az igazban, meddig az igaz a hamisban, a kettőt miképpen ötvözi, hogyan éri az isteni világítómester fényrendszere. Pillanatnyi érdekei — érdekei pillanata — szerint engedi közel, távolítja el, teríti a lati­ celre az öreg lepedőt, zárja az ajtót, akkor is, ha az önmagát csalhatatlannak tekintő ego viszolyogató, és egyre nyilvánvalóbb a tévedés kockázata, ha póker, ha kopka (háromból 1 esély, 33,333%), ha várakozik, ha kivégez vagy öngyilkosságot játszik éppen. De csak az nem téved, aki nem dönt, aki engedi sodortatni magát, aki addig pörög a szárnyas körhintán, amíg a működtető el nem unja, meg nem szakítja a szárnyas pörgentyü és a tápegység közti kapcsolatot. Ő pedig száll tovább, lebeg, képzeletben zúg az elektro­ mos, a képzeletben test pörög tovább. Pörgeti a lélek. Kérdések nem hangoznak el, mert soha is volt miért kérdéseket fogalmazni. Miután a bak báljának vége, térvilágítás lekapcsolva. Mozart-lemez a dobozban. Utak sötéten, nincs merre menni. A madrigál, amikor bak kántálja egy másik bak háttérmintájára, kevés benne az igaz szó. A bak erre számol, amikor madrigált énekel. A bak pontosan tudja, a dallam nem, a hangsúlyozás nemigen, a tekintet még a hangsúlyozásnál is ke­ vésbé hitelesíti a másik bakói. A bak egy közbülső arány pengeélén áll egy másik bakkal, s a pengeél a bizalom. A ritka. Vendégségben az „Időnek járásain ál Egy napon két hír. Az első: a lakástulajdonos kérdezi, mivel idő előtt felszabadult a lakás, volna-e külön óhajom a szobák színét illetően, ezt sietve közöljem, mert még az őszi esők beállta előtt elvégezteti, a meleg őszi szelek és a többi, értem, gye; illetőleg kérdezzemeg Puttót, mert ha nem tudnék róla, a szobák statikus esztétikája többnyire a nők problémája, de ez csak akkor derül ki, miután beköltöztek. Figyelmes. Tetszetős fogalmazás. Telefon: legyen minden fehér. A második: jöjjön már a nő megbeszélt önéletrajz-skicce, november közepére felszaba­ dul a főszerkesztői állás, pénz lesz, lakás is, de — mondja halkan a barátom — tudnia kell, milyen pályázati kiírást hozzon össze. Jól van, mondom, köszönöm, mondom, kedves vagy, mondom. Nem kedves vagyok, morogja, egy tökös lapot akarok végre. 11 �Palócföld 2000/1 Nem vagy kedves, mondom, de az ért köszönöm és rendben, mondom, de nem mondom, mi van, nem mondom, a dolog lejárt, alanya megszűnt a térben, az még akkor volt, amikor volt, és amit mondok, amit nem mondok, mind sajog némileg, elegánsan nem mondhatom, másképpen pedig nem akarom most, az étterem hosszú előterén Kaya Rádió Sex Appeal zúg át téglapiros kosztümben, szétengedett lobogó hajjal, sugározva, nevetve, boldogan. Benne a szemében: Kaya Rádió Sex Appeal boldog. Szeretem, ha boldog velem a nő. Ha attól, mi lesz, ha attól, mi volt, ha attól, e kettőből áll a mostani pillanat, akkor azt szeretem. Ha gondolkodik, azt. Ha nem, csak éli, azt szeretem benne. A hivatalnok zavartan nézi az árulkodó érintést. Nincs most energiám filológiai alapos­ sággal kibontani a látványt. A régi energiák új gazdája megoldja az iszlám (török) veszélyt. Fütyülök minden másra. Főszerkesztés, szobafestés, ugyan. Antiviktoriánus alapvetés X. Ha sikerrel és a deklarált szándékoknak megfelelően elvégzed a korszakzárást (márpedig egyéb lényeges momentuma alig is lehetne ennek az egész szarnak), és napvilágra kerül minden eddig rejtve maradt ördögi terv, ami persze új és kellemetlen kérdőjelek nélkül soha nem történik, hogyan lesz újra színes a fakó, a harmadik vonal? De ha mégis, a 100. stáció végére jutva akár fel is akaszthatja magát a hátsó falon előké­ szített, tiplivel téglába erősített kampóra. Meglehet, a 101. napon többet tud majd az „alap­ vetésről ", mint amennyire kíváncsi volt valaha is? Hát ez is a vállalkozás kockázata. Az átstrukturáláshoz, annak pecsétes határozatához masszív combok és éhes valag kell (van), hogy az ellenőrzött figura akkor se lebegjen le talpazatáról, ha kiderül, egy buborék, semmi több. Mégis alálibeg a budiszintre. Ezerkétszázas acélcsavarok tömege, hogy a viha­ rokban is megálljon, vagy elég egy háromszorosan összesodort madzag, egy prolongált borjúkötél? Kinek van erre, kinek, borjúkötele? Ember, ne támogasd, ne óvd és ne védel­ mezd, ami kedved ellenére dőlékeny, még ha jelentős műélvezetet is nyújt alkalmasint! Antiviktoriánus alapvetés XI. Októberi vasárnap délután. Halkan lapozom a pénteki lapot, nehogy megzavarjam Kaya Rádió Sex Appeal délutáni álmát. Én is aludnék, de nappal egy óránál, inkább negyven percnél hosszabb nem igen sikerül egy végben. Ilyen a beidegződés, a fül, a szem, a köteles­ ségtudat közös vekkerórája. Danilo néhány percre lapokra szedve küzd újra a laticelen (A. ír az Anatómiai leckéről), öreg plédeken, összegyűrt, elkoszolódott, duplán terhelt lepedőn. Danilo harcol, tolikéssel öldösi Tito felkent irodalmi belvilágát. Száll a füst, hűl és melegszik a flakonokban Blondel bier, a hűtőben túlhűl, az asztal mellett túlmelegszik. Az ajtó előtti mínuszokban bácskai szilvapálinka strázsál fehér literes üvegben a korrektúra befejeztéig, a kutya tízpercenként körbevizsgálja, nem érti, mi lehet benne, mit tartalmaz, mitől olyan fontosságú, hogy meg­ lepetésére ráförmedtem, hagyja békén. A kutyára nem förmedek soha. És száll a füst, mást nem is látok. — Mi az, valami baj van? — nyitja egyik szemét Kaya Rádió Sex Appeal. Félszemmel mosolyog. Nyújtózik. Haja lecsusszan melléről, bimbaja áll. Gyönyörű. — Semmi, kicsim, nincs semmi. Aludj csak, főzök egy kávét, mire ébredsz. — Jó — nyöszörgi kislányosan. 12 �Palócföld 2000/1 Külön hasáb (Kciya Rádió Sex Appeal) Ma, holnap és holnapután nem jelentkezik az ifjú jelentkező — mondtam neki, legyen szíves, ne jelentkezzen, ma, holnap és holnapután nem leszek úgy — , hajáról valahol a tá­ volban szakadnak le a koradélőtti samponok illatmolekulái, érzem, körülveszi, átszerkeszti a teret maga körül; nem telefonál, hogyan, milyen formában készüljünk fel a szombatra, mi­ féle technika szerint oldjuk jövő szombaton újra a jelentős korkülönbséget, közben ha jut idő, miképpen végezzük el egyéb teendőinket. A nőnek igaza van. Jobb, ha elkerül. Jobban járunk, jobban, mindketten. Neki is vé­ ge éppen egy szerelemnek, nekem is, ráadásul harapós vagyok, mint a kutya láncon. Komoly darabokat tépek ki majd testből, lélekből. Mikor miből, mikor melyik esik jobban. Külön hasáb (Szerény tanítványt felvezetés) A külön hasáb valóban külön hasáb, egy másik „külön" ügvre vonatkozó mindenórás (mindenórássá váló), eltökélt, alapos, manipulációtól mentes reprezentatív folyamatábra. Nem dramatizálja, talán Demalgonként kapkodja be, mint a fogfájós középkorú, a fogfájós rosszkedvű, a fogf ájós fogatlan oroszlán. Erről sem kérdezem. Ha ő kérdezne, azt válaszol­ nám, hülye vagy, főszerkesztő. De nem kérdez, én sem kérdezem, tiszteletben tartjuk a ma­ gánszférát, már amennyire így, hogy nekem diktál és káromkodik, ha nem akar lemenni a Csendesbe, engem küld sörért, de én sem akarok. Kaya Rádió Sex Appealt ráadásul személyesen ismerem. A főszerkesztőnél fiatalabb, de öreg palikra hajtott régebben is. Van ilyen nő, van olyan nő, fogalmam nincs, mit akarhat­ nak egymástól Ha őszinte akarnék lenni, ami nem akarok, azt mondanám, az elmebetegség egyik fajtája mindkét részről. Szeretettel köszönti Önöket második szavával Dániel, a „túlbuzgó, ifjú ”főszerk. h. Külön hasáb A külön hasáb, miként az kiderülhetett az eddigiekből, Kaya Rádió Sex Appeal kizáró­ lagos reklámfelülete. De ma nincs reklám. Illatok, borzongás, bizsergés van, két hosszú sötét hajfonat a főszerkesztő nyakába hur­ kolva. A különös lusta, elégedett boldogság zavara. És valami szinkópáit, ám mégis változó ritmusú lebegés. Néhány centiméterrel a fold fölött, néhány centimétemyivel az ég alatt. Könnyed zongorafutamok hullámai, ernyedtsége. Most kellene szép lapoldalt írni. De most minek szép lapoldalt írni? Volt, ami. Van, ami. Jön, ami jöhet. Történjék, ahogy képes történni (copy: Orácz Szilva). Külön hasáb Jó tudni, hogy az élet nem véges, hogy minden elhagyott meleg hely mögött ott a sorban a másik, nem kevésbé meleg, és nem kevésbé érzelemmel teli. Az ember azt gondolná, remélné, azt vágyj a, hogy a viktoriánus kor utáni kor legyen szárazabb, de legalább félszáraz. Ehelyett: íme, Kaya Rádió Sex Appeal levele: 13 �Palócföld 2000/1 „Kedvesem, Uracskám! Végtelen a Te türelmed, csak sajnos a serital, mi mellett az időt múlatni lehet, fogyott el hamar. Hamarabb, mintsem az ünnepség az iskolákban véget ért volna. Végtelen az idő, mely úgy múlik el, hogy nem érinthetjük egymást, egyetlen négyzetcentiméternyit sem tudok megpuszilni a bőrödön. Megint egy teljes hét, mit lehetne tenni, hogy> ha nem vagy a hét rövidebb legyen, s a három nap, amikor vagy, végtelen? Végtelen a hülye­ ségem, ami állandóan arra késztet: telefonáljak, Írjak: LÉTEZEM! Közben érzem, hogy tudod, mégis, tudni nem tudom, hogy tudod. Tudod-e, hogy tudod-e? Nagyon várlak, agyon csókollak: Kaya R. S. A. PS: vasárnap éjszaka elsétáltam felétek, láttam, ég a kisvillany, dolgozol tehát. De azért én várlak Minek annyit dolgozni? Szeretni, szeretve lenni nem jobb, mint a munka a munka utómban? " Külön hasáb Testünk titkai: A vajúdást, magát a születési fázist már elég régen keresem. A Csecsemőgyilkossághoz volt rá szükség, de amikor nem találtam autentikus, jól beépíthető válaszra, magam képzel­ tem el magamnak egy szülést, a kísérő fájdalmakat, a ritmikus összehúzódásokat, amelyek a méhcsatoma szükséges megnyílását segítik elő. Őszintén be kell vallani azonban, a képzelet nem közelíti meg a tényleges fizikai fájdal­ makat. Talán, ha szülök néhány örököst a jövendőben, ha gyakorlati tapasztalatokkal ren­ delkezem a gyerekszülést illetően, amire persze nem sok esélyem van, megkísérlem a Cse­ csemőgyilkosság vonatkozó fejezetét hitelesre szabni. Mondom a vajúdást, mondom csak, mert a vajúdásnak eredetileg semmi köze nem volna sem Csecsemőgyilkossághoz, sem a Kaya Rádió Sex Appealhez, de most minden erőszakos behato­ lás ellenére (átfedés, fedeztetés) egy és ugyanazt jelenti: nem tudhatni, mit szül a váratlanul ágyra eriszkedő Kaya Rádió Sex Appeal, de az agy felső része mégis folytatja az összehúzódásokat, tompul és élesedik, egyúttal az alsó rész (kisagy?) passzív és irányíthatatlan módon kitágul, hogy a magzat önállóan és külön kifejezett szándék nélkül átpréselhesse magát rajta. Itt tartunk most. Lóg fejjel kifelé. De még nem tudni, mi ez, ki ez, minek nevezzelek. Külön hasáb Mmmmmmmü — így ölel. — Mmmmmmmmü! Rövid ü-vel, csukott szájjal. Érdekes. Először lebénított, csak nem fuldoklik, vagy ilyes, csak nincs valami hiba? De nem volt, én pedig néztem, figyeltem, lestem, örültem, mint a színházban. Egy tegnap még munkás, fárasztó darabnak ma örülsz, mert az értelmezés, a teremtőerő, a transzformációs környezet más. Felvillanyozza az embert. Igazán. Engem nem könnyű, de amikor a selyem végre új értelmet nyer, az felvillanyozza azt is, aki külön soha nem nyúl bele, direkt nem ujjazza szét a konnektort a látvány és a mérhető elektromos töltés miatt. Régen nem izgat, ha nem izgat. De ezt a technikát, mint­ ha kutattam volna. Vártam legyen egy ilyen, elmondhassam majd, volt egy, aki így ölelt: mmmmmü! Zárt szájjal, résnyire nyitott szemmel, orron át lélegezve, haja az arcomon, könyöke a mellembe döfVe. Nem tudtam, elmondjam-e, de megteszem mégis, mert miért ne, én soha nem találkoztam vele, ez a mélyből, az érzékiség és a termékenység soha végig nem mért mélységeiből mormogó mmmmmü csodálatosan új, futkos a hideg a háton. Elég rágondolni. Elegendő gondolni rá. 14 �Palócföld 2000/1 Külön hasáb A külön hasábban kint ülök kicsomagolva az ablak alatt. A keleti keresztfán. Kaya Rádió Sex Appeal a laticelen szuszog. Fütök már. A légnyíláson kiáradó meleg néha meg­ érinti a karomat, meglengeti a szőrt, orromba csap a szénmonoxid, és a tegnapok savanyúja. Nem várom, kerülöm a tegnapok savanyúját, mégis megteszi, kérés nélkül, bármikor. Az ülések, a keresztfa szálkái, amikor Puttó leültetett idekint. Nem Puttó. A közös őrület. Az, hogy leölni a másikat. Az, hogy nem ezt akarom, nem így akarom, miért nem segítesz? Ha nem segítesz, megöllek. Ölj meg te is engem, ha nem segítesz. Odabent a laticelen, az új fehér huzatba öltöztetett új plédek alatt kitakart combbal, csí­ pője dekoratív ívével Kaya Rádió Sex Appeal. Éjszaka soha nem ülök ki. Éjszaka csak egy elszabadult időben ültem ki az amerikai szövőlepkék ellepte kanadai nyár alá a keleti keresztfára, hátammal a rücskös falnak dőlve. Soha, csak egy elmúlt, lejárt halott szakban. Most mégis vissza egy elszabadult gonosz idő halott, lejárt érvényű illatába. Csak nappal ülök kint, éjszaka soha nem, éjszaka nincs miért. Ez, itt, most, indirekt ülés az éjszakában. A visszatérés. Külön hasáb Zanzibár, Kaya Rádió Sex Appeal tegnapelőtti barátja felmegy a lépcsőn, lejön a lépcsőn, megáll a kanyarban, könyököl egy kicsit, tűnődik egy kicsit, lejön még egy kanyarnyit a lépcsőn, toporog, nem tudja, mit tegyen, felmegy a lépcsőn, könyököl a felső szinten, gondolkodik, lassan lelépdel, és újra fel. Néhány perc múlva felbukkan a diófa mögött. Tegnap reggel Bánomban is láttam, fehér Suzuki, vörös üléshuzat. Apró, helyeske szőke fej, bánatos tekintet, tanácstalan mozgáskoordináció, romantikus sóhajok. Zanzibár lehet vagy huszonöt, huszonnyolc, ahogyan illeszkedik Kaya Rádió Sex Appeal-hez. Állt a parkolóban, nézte a teraszt, ahová időről időre kiülök egy Symphoniára. A fél dé­ lelőttöt eltöltötte ülve, fejét törve, mit akarhat, ugyan mégis mit akarhat Kaya Rádió Sex Appeal ettől az öreg pasitól. Szemmel láthatóan nem oldotta meg a feladatot, ezért a hosszú, klasszikus forma: az időnek megszűntetése, miként ezt a szerelem klasszikusan oldja. Fel, az idő testét. Más kérdés, én mit akarok Kaya Rádió Sex Appeal-től, hosszú hajától és hosszú villás combjától, forró, nedves öbleitől, kélgyójelleggel bíró nyelvétől, mely nem ismer határt, nem ismer lehetetlen. Merthogy ez sincs eldöntve még. Ha tudnám, kérdeznék Zanzibártól ezt, azt. Mit szeret Kaya Rádió Sex Appeal, hogyan szereti? Mire gerjed? De nem tudom, miféle tervek, miféle távlatok (hát semmifélék, döglött tojás), kis nyál a távlatokban, ki nyálazás és nyáladzás, amíg egyszer csak már azt is el nem unom, és vissza nem térek a csendes, nyugalmas szombatokhoz, vasárnapokhoz, ahogyan ezt Bellával gyönyörűen megszoktuk. Áthidalás. Pótcselekvés. Veszett fejsze rokokó nyele. A pótcselekvés mindig veszett fejsze túlfaragott nyele. Ha nem ez volna, legalább egyszer alaposabban megnézném Zanzibárt, az elődöt. De ő nem érdekel. Zavar. Terhemre van. Azon túl semmi. Majd mondom Kaya Rádió Sex Appeal-nek, hogy szoktassa le rólam a régi fiút, mert mit mondok majd kedvest, szépet neki, ha nem érint az ő lépcsős valósága, a tűnődő, meghökkent, a 15 �Palócföld 2000/1 helykereső. Férfi, mondom majd Rádió Kaya Sex Appeal-nek. Ha két férfi beszél meg egy nőt, az értékcsökkenést okoz mindhármuknál. De legnagyobb mértékben a nőt értékeli le. Ne legyen nekem itt a lépcsőkön föl és le, mondom majd, ha eszembe jut. De nem jut eszembe. Latens poézis 2. 199. novemberétől előbb lopva és fokozatosan, majd január-februártól nyíltan, erőszako­ san berendezkedő viktorianizmus — magáról azt állítván, ő a déli érzékiség felkent küldötte, egyetlen érvényes honi képviselője, a történelmi szükségszerűség személyre bontott univer­ zalitása, az érvényes progresszió bioegysége — befolyását minden jelentősebb eszközre, időre, jövedelemre kiterjeszti. Az életre, hogy félreértést ne. A hatalomra kerülő diktatúra (miként a diktátorok) eredendően a nép jóindulatának meg­ szerzése érdekében mutatkozik olyan természetűnek, amelyről feltételezi, a nemszeretem diktátor a fentiekben felsorolt tulajdonságok birtokában válik szeretem diktátorrá (pl. Néró, Mussolini, Rákosi elvtárs), e tulajdonságok birtokosaként él a nép (az egyetlen személy alkotta a néptömegek — előfordul ilyen) paradicsomi szívében. Mindazonáltal a látszólag közös választás és a demokratikus „intézményrendszerek" ál­ cája mögött az önálló gondolkodás, a személyes akarat megtörése, a múlt eltörlése, és az érzelmi motivációk totális birtoklásának vágya rejtőzik. Mindez világos, félreérthetetlen formában jelenik meg az első percekben, de ahhoz, hogy a viktorianizmus új „magyar" domíniuma tudatában legyen annak, mi történik vele. miféle erők játékszere, előbb fel kell ismernie, hogy a folyamat végeredményeként nem lesz hová hátrálnia. A folyamat lényege az, hogy az összes menekülési útvonalat aláaknázza, s az új „magyar’7 domíniumot felszín alatti és felszín feletti kincseitől megfossza, azaz megsemmi­ sítse. Akinek semmije nincs, csak a diktátora, nem választhat: boldog alattvaló. Ahhoz hogy az új domínium megértse a „szolgák háza" rejtett értelmét, tisztázni kény­ telen a különös, nehezen tárolható, mozgékony tartalmú fogalmakat, helyükön és helyiértékükön értelmezni a hozott, eredendő zűrzavart. Tudatosítania kell, bármennyire is elfogadhatónak, sőt kötelezően elfogadandónak ítéli bizonyos helyzetekbena viktorianizmus hiányra építkező kíméletlen tervgazdaságát, eltökélt szuverenitását, egy (kinek rövid, kinek hosszú) idő után a személyes esetlegesség és a játékszer-metódus dominál. Nem rövid és nem hosszú idő után kiderül, ha egy diktátor csak eszköznek, húsnak, pom­ pás útját klozettban (budiban) végző rántott potykának tekinti az elfoglalandó kis nép területi és nemzeti integritását, ott a kis nép harcolni kényszerül. Ám amint ez bebizonyosodik, a dik­ tátor bármennyire igyekszik is, bármennyire alázatos, jellemes és becsületes a cél alá sorakoz­ tatott formális szórendet illetően, alóla egy (nem rövid és nem hosszú, kinek rövid, kinek hoszszú) idő elteltével előharsog a szenvedély. Elsöpri a függetlenség vonatkozó lehetőségeit, végérvényesen megszünteti az korábban elfogadható addíció kötelező realitását. A dolog működhetne az addíció reménye nélkül is. De minek? Ekkor már nincs más, nincs mellékes megoldás. Vagy tűrni a törvényt, melyet öntudatlan ostobasággal vállalt magára (nevezett domínium), vagy valami felsőbb hatalommal (pl. Kalapos József segedel­ mével) eltöröltetni az örökös jobbágyság intézményét, és az óhajtott törvénycikkely megje­ lente után (Magyar Közlöny) selyembe és bársonyba öltözve a bal kettes páholyból századszőr (együtt először) végigborzongani a Don Giovannit. De erre — II. József, Magyar Köz­ löny — az rögzült konzumációs gyakorlat folyamatos jelenléte miatt szinte semmi esély. 16 �Palócföld 2000/1 Latens poézis 3. Igen. Ki szeret vendégségbe járni, ki, akkor is levenni a cipőt, amikor nincs kalkulálva, amikor csak egy kocsmafutás, egy otthoni, kikopott, pókhálószerü zokni, egy más irányú alsógatya, amikor nincs Dante beiktatva az agyba, nem jár poklot az ember, ha nem jár, ha nincs beírva előre egy határidőket tartalmazó szamárfiiles naplóba. És egyáltalán semmi, csak egy kocsmafutás, közbeiktatva a tévedéseket is szívesen historizáló Bazilika-ima. hogy ne történjen baja. ne történjen bajunk, ne történjen egyáltalán semmi, se jó, se rossz, sejó-serossz, se vele, se velem, semmi ne történjen addig, amíg meg nem érkezem: és vissza az esőben, az orr mellett kétoldalt, a szemöldökről, a bajuszról lecsusszanva, az áll dombját megkerülve, a himbálódzó szemüvegbe esik csörömpölve az eső, amikor végre egy helyijárat táblája, a menetrenddel; mindig ez a menetrend, indulni, marad­ ni, elérjük-e még, vagy már régen lekéstünk róla, érvénves-e még a régi menetrend avagy a régi is új, vagy a tegnapi és a mai, már tó áll az üveg mélyén, iszapos, unikumcseppes, sör­ foltos tó, a vékony fémkeret a gát, nem látom a párás műanyag mögött a számokat, az idő­ pontokat: x [j)l □ 98 Q 105g 4 0 [J 9 lg tartam nincs, allegóriák nincsenek, számok vannak, hústömeg, a gát megtartja a vizet, a papírzsebkendő elázva. Ez a gát megint és mindig. Hányd át a gátat, mondja az Idő, amikor vendégségben járok nála. Újra kocsmafutás ép­ pen. Újra az esztergomi Bazilika. Benne az imahely. Mögötte a hegyoldal, a helyijárat ol­ vashatatlan táblája, ugyanaz az őszi eső, ugyanazok a szaporodó számok, a termékenyítő számok, a mindent pótló tömeg. Hányd át a gátat, mondja az Idő, akinél vendégségben já ­ rok. Nem akarom levetni a cipőmet. Nem vagyok kíváncsi már a kedvességre, a mosolyra, a csókra, amit jövet menet oszt, két kézzel szór, mint akinél soha nem ürül a zsák. Hogy' csodálkozik majd, milyen rémülten néz a következő vendégre, aki elmozog az iszamlós karok elől, aki azt mondja, itt ballag mögöttem valaki két óra spéttel, menj már a francba, hallod-e, olyat akarok, aki nem pazarolja csókjait, nem ad úgy akárkinek, bármikor. Nem olyan. Hm. Hányd át a gátat, mondja az Idő, akinél megint vendégségben, pedig úgy tűnt, marad a jelen, a múlt megszolgált helyére kerül a zsokékkal, a suhanókkal, a park bugyogóba tévedt penészes leveleivel, a lekoptatott térdek fájdalmával, az örök vidám igyekezettel. Es most d/hányom a gátat. Belekapaszkodok valami középkori falrészletbe, ahol még szegén)’ Balassi is hányt a pimpós török bortól, és hörögve átvezetem. Harmadszor szólít fel az Idő, áthányom, egye franc, pedig nem szív szerént való a dolog a sörökkel, az Unikum­ mal, a száraz töpörtyűs pogácsa kaparós darabjaival. Be a sötétbe, ahonnan való, be a han­ gyáknak, kóbor kutyáknak, és jöjjön közel a többi, aki rászolgált. Várok, amíg lecsöpög a rég vágott bajusz. Várok, amíg a gyomor remegése a hirtelen ürüléstöl lelassul. Lassulj, mordulok rá, kipörögsz, nem talállak majd. ha köllenél. De a gát d/hányva gőggel, már a pöndörítés is sikerül, megáll a pöndörített, ahogyan hagyom, látom a póznát is, rajta a menetrend, keresem rajta az irányt, merre? Gótikus rajzú betűk: kisbetűk, egymásba érők, végükön, elejükön összeérintkezve: ház, ház, milyen ház? Ez kibaszás, mondom tele derűvel. Régen nem történt hasonló (hasonló tele-derü, pará­ dém), megért az ideje tehát a kibaszásnak. 17 �Palócföld 2000/1 Ki gondolná, a menetrend helyén lejárt érvényű kérdések dolgoznak és okoskodnak a házról, misztikusan, mint a falábú kasztíliai trónkövetelők, amikor végigtotyognak egy haj­ nali falusi kocsma budiba vezető kopott téglaösvényen. Latens poézis 8. „Csak az zavar e semmiben, miért nincs bűnöm, ha van” — teszi fel a kérdést Puttó egy magyar klasszikust idézve. Az idézet és a kettős fenekű feljajdulás nyomán feltárul egy egészen másfajta vidék, a hömpölygő gyermekkor utópisztikus valósága, egy védet kis kö­ zösség, ahol az emberek öröktől működő belső ritmusuknak megfelelően élik az életet, vég­ zik dolgot, nyugodalmas, bibliai egyszerűséggel nem vesznek tudomást a világ más irányú értékrendjéről, viszonyulási módozatairól. Erről álmodik. Arról, hogy a természet rendje határozza meg mindennapjait, a gyermek­ kor ízei, a gyermekkor néha fájdalmas máskor örömteli rendje visszatér, és ez az öröm dönt­ se el a kitaszítást, a furcsa dolgok helyét. Arról álmodik, őt mindenki elfogadja, mert bűnei nincsenek, ha mégis, az elsősorban szofisztika, másodsorban az izgalmakból és az öntörvényű exhibicionizmusból eredő, a belső emigrációs szemlélet példázatos, másképpen érlelődő szubsztrátuma. Azt mondja: Jó vagyok. Ki nem érti? Miért nem értitek az én nagy jóságomat? Csoda, ha pánik? Csoda, ha türelmetlen és vad, akinek így alakult? Azt mondja: de ha nem, és már sehogyan sem, engem ti csak ne oldozzatok fel, feloldo­ zom magam halottaimmal, ha úgy akarom. Velem se Isten, se ember ne fáradjon tovább. így történik, ha történik még valahogyan. így esek, ha esik még valahogyan. Latens poézis 9. És ha elhúzódik? Kellő életösztönnel rendelkező férfiú kormánya úgy irányítja nemi külpolitikáját, hogy soha ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe. Úgy intézi, soha ne kerüljön az előkelő idegen főnévi meghatározás hatatálya alá. Ha van, ott van. Ha nincs, nincs ott. Ha ablak, ablak, nem mennyezeti freskó, kéretik a dolgokat nem összekavarni. Az angol hagyomány szerint másod és harmadrangú szalonokban igen nagyon keresik az angol földön szabadságukat, emigrációjukat, menekült státusukat töltő idegen hercegeket. Közép-európai pártfőtitkárokat, szerb mészárosokat, egzotikus orosz hercegeket, hazavesz­ tett tudósokat, és a többi, Európa törvényen kívül szorult barbár belsejéből származó extremitást. A legenda szerint a diktátornő férje — akit a közmegítélés meglehetősen hülyécskének tartott, nem fogadták szívesen az elit klubok estélyein több oknak köszönhetően (erről majd máshol, később) — gúnyneve az adott korban a leértékelő distinguished foreigner. Talán e királyi kapcsolat hatásából vezethető le a viktorianizmus túlzásokra hajló mellékterméke a köznépileg tisztán elfogadott melléktermékek mellett: a diktátor maga is kedvelte a futó nemi különlegességeket, úgy vélte, ha a férjet nyugtatja az abnormis, legyen, jusson neki is, hátha titkos gyógyír. Ezek a száguldó történetek ellentmondtak a királyi család századokon átívelő önértelmezésének: Isten adta nekünk ezt a nyugalmat (deus nobis haec otia fecit), mert a márványba vésett feliratok ellenére nyugalom nyema. Mert nyugalmat játszani tehetségnek is nehéz, ha nem ismeri a hitelesített rész­ arányokat. 18 �Palócföld 2000/1 Nem érteni. Érteni, de nem érthető. Ha valami legyúr a sárga, vegytiszta agyagig, azt le­ het ugyan értelmezni, stilizálni bármiféle klasszikus teória szerint, de mi van, ha érintetten toporog ott valaki (egy testületileg — testileg — érintett pasi), aki a kérdés lényegét sem érti? „Hogyan mondod? Ismételd meg, légy szíves!" És ha nem érti kérdés lényegét, a magyarázatot hogyan is fogná fel, szegény. A pil­ lanat jellegzetesen tarkovszkiji, elnyújtott, sötét, árnyas, bár nem annyira absztrakciós, talán mert remeg benne a gyomor. A nyersfordítás, amelyet magának, fejben a követke­ zőképpen vet papírra első változatban imigyen néz ki: hogyan lehet barátilag, a pillanat hatása alatt mással baszni annak, aki az én kedvesem (a költői kérdés palócföldi modor­ ban zeng, alig megsüllyedve a teoretikában. mindenfajta vámkedvezmények pecsétjé­ vel). De persze nem érti, miért nem érti, elhúzódik. A bánatba. Hogyan diagnosztizálja ezt, aki barátilag, a pillanat boros vonzatainak határa mással baszik, miközben várja őtet a kedvese? Kérdés. Kérdőjel. Mondjuk azt, nem akarunk mondani semmit. Mondjuk azt: nem gondoltam, hogy ellen­ ségek is lehetnénk. Ha nem gondoltam, hát ne legyünk. A kurva életbe, mit állít egy kérdés megint, hát vagyunk. Pénteki vendégségben az Időnél Ezt az klímát, ezt a gyönyörű őszt azért hozta össze Isten hétvégénkre, azért szerkesz­ tette napfényesre, madárzajosra, azért a lenge lég, hogy a párnahuzatok, a véres lepedők, a romos pokrócok megszáradjanak estére. Miért, ugye, miért? Talán miért, vagy konkrétan miért? Legyen ,, konkrétan miért Az öreg plédeken Puttó rövidke, szőke hajszálai, illata. A fény különös szögére reagálva néha előgöndörödnek öle elhagyott vörös bolyhái, egv-egy meggondolatlan lebbenés elő­ csalja öle itt hagyott, korabeli sültalmaillatát. Kinyitom a szekrényajtót, ott lapulnak véresen összehajtogatva az otthonról lopott lepe­ dők. Rajtuk mindazzal, amit nem akarnék ismételni. A befelé fordított vérfoltokkal, ezeket sem akarnám ismételni, bár ő — a vér — nem zavar különösebben. Nem keverek össze semmit. Egy ideje újra nem keverek össze alapdolgokat, alaptestet alapérvénnyel. De a véletlen erőszak kóbor esélyét sem akarom fenntartani ma, egy új méz új holdjában, hogy akár egyetlen másodpercre, egy hussanásra betévedjen a tiltott területekre, mert ha máshoz nem is, ehhez nagyon ért, ez a szakmája. Betévedni, bekóstolni, elrugaszkodni egy újabb suhanó kanyarra, mely új fent szakmájának nevezhető. Kiforgatom a szekrény zárt területét, ahol Puttó erjed. A véres foltok, a múlt idő térképei megnőttek, kiterebélyesedtek, tompult a vad vörös. Nézem, minek van értelme. Mi marad­ jon, mit dobjak ki. Mit ne lásson Kaya Rádió Sex Appeal, a szivárványos pele. Szétválasztom a fehéreket. Ezeknek nagy, csorba zománcos vödör, hvpo, Ariéi, forró víz. A plédeket, a régieket — az újak puhák, illatuk gyári, szinte senki nincs még rajtuk — műanyag hordóba, forró víz rá, Ariéi. Kaya Rádió Sex Appeal szagtalan, színtelen, amíg szaggal el nem látom, színnel át nem kenem, mint a gáz. Kaya Rádió Sex Appeal-en magamat szagolgatom, ha szagolgatni aka­ rom, nem mást, ha szagolgatni támad kedvem, nem más férfiak elmúlt éjszakáját, nem pár­ huzamos bakok mozdulatban, gesztusban, szemvillanásban maradó vircsaftját. 19 �Palócföld 2000/1 Kaya Rádió Sex Appealt ez meghatározza. Neki, ha nem akarom, jöjjön, azt mondom, ne gyere. Nem magyarázom, nem értelmezem, nincs benne elnézést kérő hangsúly. Ha nem akarlak, ne gyere. Ennyi. Nincs benne, öreg vagyok, beteg vagyok, fáj a hátam, nincs benne, határidős dolgom van, nincs benne, nem szeretlek, de az sincs, soha nincs, szeretlek. A szív nem szerepel. Most péntek van, lenge szél, szikrázó őszi nap a féktelen kék égen, előtte eloson egy-egy áttetsző bárány. Fertőtlenítő nagymosás van, a dolgok végérvényesítése folyamatban. Hypo. Ariéi. Fonó vizek van, hab apró, fehér gyöngyökből. Bánat van és öröm van. E kettős lá­ gyan ringó egyensúlya van. A méz holdjai Többször próbálkoztunk a reménytelen feladattal, hogy a méz holdját, annak megismé­ telhetetlen pillanatait regisztráljuk. Azért, hogy túl a lázas időszakon hitelesen felidézhes­ sük. Igaz, önös érdek, igaz, csendes hátsószándék, igaz, veszett fejsze nyele. Igaz. Minden igaz. Az is, amíg az ember él, reméli, egyszer sikerül. Miért is ne sikerülhetne? Egyre pon­ tosabban látjuk a következményeket. Az események előtt tudjuk, mi következhet miből. Tudjuk a holnapot. Látunk odabent is. Könnyedén kezeljük a radikális tendenciákat. Ugya­ nígy a romantikus tendenciákat. Ha el is veszítjük a tisztánlátás képességét egy-egy aktus idejére, nyomban visszafordul a kimért, uralkodó alanyiság. Az én, az engem, a nekem. Mindez természetesen azért, mert a tapasztalati törvények szerint, ha nem ,,az én, az engem, a nekem ”, akkor az ,,ő ” következik, ami nem mindegy. Jó, ha tudomásul vesszük. Jó, ha mindezt előre belekalkuláljuk a mondatokba, a szignifikáns mondandóba, a koordinálatlan közös létbe (az édes méz egyszeri holdjába). Lehet, éppen e tudás, a következmények időszaki szorítása foszt meg bennünket attól, hogy másnap visszaidézhessük a visszaidézhetetlent. Pedig mindent, mondom, mindent megtettünk, hogy tudjuk, mi volt ott az a gyönyörű, az a hat páros kör az adótorony magasá­ ban, párhuzamos síkban a helyi egerészölyvvel, a fordulékonv seregélycsapattal. Előfordult, hogy hangfelvételt készítettünk, hogy filmet, fotósorozatot. Megesett, napló, pofátlanul, szak- és szentenciaszerűen, azonnal. Megkeresni a legmegfelelőbb szót azonnal, amíg él és lüktet a perc. És mégsem. Nincs válasz, miért működik, mikor működik, s amikor működik, miért működésképtelen. Szalonműfaj, igaz. Sajnálatosan szalonmüfaj a történést elhelyezni a zúgó pillanatban, elraktározni térben és időben. Nem várni erjedésre. De már olyan is volt. Várakozás, türelem, alámerítkezés, és akkor sem hozta a várt sikert. Végtére is nem tudni, lehetséges-e ily módon klasszicizálni. elhelyezni, formába rendezni a jelen matafizikusan kiheverhetetlen átrendeződését. Talán ennyi: a méz holdjai — elég is. Ez fordítható. Nincs mit ragozni rajta. Nincs mit kutatni mögötte. Ember az októberi szél mögött, ebben a mézben, a házunk tájában. 20 �Palócföld 2000/1 Matúz Gábor Isten Jó a Felszabadulás téri templom. Télen nagyon zord, borzongva ülök be a padba, a desz­ kákból „süt" a hideg, a fülledt nyári napokon csodálatosan hűvös. A bejárattól kétoldalt húzódó kovácsoltvas rácsozat teliaggatva mái*ványból-műkőből készült tenvémyi-kéttenyémyi lapocskákkal. Majd' minden alkalommal olvasgatom a rájuk vésett hála­ adó, könyörgő szövegeket. „Köszönöm". „Hálából". „Mária segíts". „Boldogságos Szent Szűz köszönöm a szemeimet". „Köszönöm Istenem". „Légy' velünk továbbra is". Satöbbi. Találni köztük olyat, amelyiket külföldön élő, nagy valószínűség szerint valamikori magyar polgár he­ lyezett (helyeztetett) el itt. A készíttető neve. pontosabban szólva az a két-három kezdőbetű, amivel egy-egy ember vagy család jelölni kívánja magát, csak kevés táblára került rá. Teljes név egyiken sem szerepel, ellenben sok az anonim felirat. Szerencsétlen barmok. Figyelem az embereket. Kilesem őket. Az ajtó előtt kuporgó koldusoknak hébe-korba dobok pár forintot, máskor szeretnék köl­ csön kérni tőlük, és van, hogy jó lenne csak úgy egyszerűen felkapni előlük a kalapot a földről, és elrohanni. Igaz, sokat nem rabolhatnék, a kevéske nagyobb értékű, minden bi­ zonnyal csalinak használt fémpénz mellett inkább csak tíz-húsz filléresek lapulnak benne. Amikor bemegyek, keresztet vetek, de térdet általában nem hajtok. Mellőzöm a szentelt­ víz használatát is. „Elég" ritkán mondom a Miatyánk-ot. Tízet, húszat, harmincat, negyve­ net, ötvenet... A miséknek csak azt a részét hallgatom meg, amelyikben idéznek a Bibliából, és ennek kapcsán valami napi aktualitásról beszélnek. Értékelem a papokat. Akad közöttük, akit ked­ velek. (Egyszer ültem végig egy teljes misét. Fogalmam sem volt előtte, milyen. Nem ragadott meg.) Illetve, marha érdekes volt - visszataszító -, ahogy a perselyt hordta körbe egy alacsony, szemüveges férfi. A legtöbben úgy tettek bele pénzt, hogy nem lehetett látni, mennyit. A csörrenésből állapíthatta meg hozzáértő fül, esetleg. Huszonegynehány éves lehettem. Rég dobtam perselybe pénzt. Kivéve a mieinket. Van otthon két cserépmalacunk. (Magánügy.) Az orgonamuzsikát jó hallgatni. Az éneket nem mindig. Néha egész sokan összegyűl­ nek. Égnek a gyertyák. Akkor, jó. 21 �Palócföld 2000/1 Katicabogár Dorkát toltam biciklin. Rettentően élvezte. A járdán rengeteg katicabogár feküdt széttaposva, agyonnyomva. Mintha egész katicarajt ért volna szerencsétlenség. Az egyik állatkára ráhajtottam a bicajt. Két kör után leültem egy félig a földbe ásott autó­ gumi mellé. Dorka a biciklivel volt elfoglalva. Néhányszor megpörgettem a pedált. Katicák szálltak rám. Fogtam egyet, s homokot húztam rá. Vártam kis ideig, kikotortam a bucka alól. Élt, virgoncul. Másodjára hanyatt temettem el, kicsit meglapogattam fö­ lötte a földet. Körülbelül két miatyánknyi időt hagytam a kupac alatt. Uszkve hatvankét másodper. Mintha mi sem történt volna. Mihelyst a talpára fordítottam, nekiindult. Harmadszorra jókora halmot húztam fölé, ledöngöltem tisztességesen, s legkevesebb három miatyánkot szabtam idejéül. Lejött Réka. nem sokáig bírta a húga nélkül. - Mi ez? - Kupac, nem látod? Bólogatott. - Minek? - Szép. - Nem szép. Közelített a keze a homokdombocskához. - Ne bántsad! - Holnap úgyis szétrombolom. Már indult volna a nyelve a szájából, „beee”, de meggondolta magát. Néhány napja új módszert vezettem be a fegyelmezés terén. Már nincs ráverés a popsira, a „csúnya” kézre. Csak jelzésszerűen ütök. Ha a nyelvét nyújtja, lágyan az ajkához érintem a kezem, ha megüt vagy belém rúg, a lábára-kezére teszem a jelet. Éva hajolt ki az erkélyről. - Nem jöttök? Kész az ebéd... - Megyünk! - kiáltottam fel. Húztam még az időt. Úgy vélem, biztosan túlléptem a három imádságnyi időt. Kibon­ tottam a kupacot. Arra vigyáztam, hogy Réka semmit ne lásson. A katica nem mozdult. Kézbe vettem. Mustrálgattam. Mocorogni kezdett, néhány má­ sodperc elteltével megindult a hüvelykemen, átiszkolt a mutatóra, spirálban haladt az ujj­ begytől a töve felé. Visszatuszkoltam az ujjam végére, és ellőttem. Méternyi utat tehetett meg a levegőben magatehetetlenül, akkor kinyíltak a szárnyai... Aztán már semmit nem láttam. A szemembe sütött a nap, ahogy a katicabogár után emeltem a fejem. Teljesen elvakított. �Pulócfold 2000/1 Hajnali álom Kancsó vörösbor mellett üldögéltünk a Pincében. Illetve, amikortól indítom ezt a törté­ netet, az ibrik már messze nincs tele, viszont ha úgy kezdődnék az írás, hogy „Fél kancsó vörösbor mellett üldögéltünk...", azt a képzetet keltené, mintha fél kanna lőrét rendeltünk volna csupán. Pedig nem. Szóval, ültünk egymással szemben, az asztal két oldalán, előttünk a csupor, nagyjából félig tele (félig üres), poharainkban még egy-két nveletnvi ital. Gézát rég láttam ennyire letörtnek. Azóta, hogy találkoztunk és üdvözlésül „helóztunk", egyikünk se szólalt meg. Jó negyedóra elteltével aztán ő törte meg a csendet. Vontatottan beszélt, mint akinek minden szó a nehezére esik. - Előfordult már, hogy több évvel a válásod után azt álmodtad, megcsal a feleséged? - Nem. - Érted? A feleséged. Nem az elvált, a volt, az első vagy az akárhányadik. hanem: a fele­ séged. És megcsal. Nem a feleséged már, mégis megcsal... Ráadásul egy ismerősöddel. Bólogattam. - Iszonyatos álmom volt az éjszaka. Annyira valóságosnak tűnt, hogy felébredtem. Min­ denre világosan, kristálytisztán emlékeztem. Elhallgatott, a szájához emelte a poharat, a fogához koccantotta, ráharapott, visszatette az asztalra, nem ivott. „Mindjárt sír" - gondoltam. De, nem. - Az aktusnak ugyan nem voltam a tanúja, de láttam őket, olyan közel voltak egymás­ hoz, ami félreérthetetlenné tette a helyzetet. Most már kérdeznem kellett. Eddig megértő, együttérző hallgató voltam, de furdalni kezdett a kíváncsiság. - Rólam van szó? - Nem. Határozottan mondta, a fejét is oldalra rántotta, egyszer jobbra, egyszer balra. Tehát, nem. Megkönnyebbültem. - Akkor ki az a gálád? Tréfásra próbáltam venni a hangsúlyt, mert attól tartottam, sírva fakad. Nem igazán vi­ dítottam fel. Áthajolt az asztal fölött, két kezét összekulcsolta a tarkómon, magához húzott, és a fülembe súgta a csel vető nevét. - Engem nem lep meg. Sértődötten vonta össze a szemöldökét. Több részvétet várt. Magyarázkodnom kellett. - Régebben mesélted, hogy hajtott Ágotára... - Ja, igen. - Megértette, hogy egyáltalán nem vagyok sem közömbös, sem cinikus a fáj­ dalma iránt. - Megdugta volna, az biztos... - Hajói emlékszem, Ágotának soha nem volt szimpatikus a srác... -É s? ! 23 �Palócföld 2000/1 Valóban. Attól még, hogy azt mondta, miért ne történhetne meg bármi. - Öt óra múlt pár perccel. Iszonyatosan rosszul éreztem magam, és sehogyan sem bírtam megnyugodni. Arra gondoltam, felhívom. Közbevágtam: - Ágotát? Önkéntelenül bukott ki belőlem a kérdés. - Nem, dehogy! - hárította el Géza a feltevést. - Azt a rohadékot. Ha nem kapkodom el a reagálást, és megvárom a mondat végét, a jelzőt, bizonyára nem kérdezek rá Ágotára. Géza kínosan ügyelt arra, hogyha volt feleségéről volt szó, soha ne beszéljen indulatosan. „A gyerekeim anyja”, szokta mondogatni, „ha másért nem, ezért mindenképpen megérdemli a tiszteletemet”. Na meg azért, s ezt már én teszem hozzá, mert mindnyájunk számára, akik valamennyire közel állunk Gézához, világos, hogy bármennyire szeretné, és hiába telt el már több év a válóper óta, képtelen megbirkózni a gondolattal, hogy elveszítette Ágotát. Kissé meglepett a felháborodása. Korábban az volt a határozott véleménye, hogy a meg­ csalt férjnek nem az asszonyát elhódító férfira kell fenekednie, ha már mindenáron másban akarja megtalálni az okot, s nem a saját felelősségét keresi, akkor az asszonyt szapulja, illet­ ve agyabugyálja el. Vármérséklettől függően. Mégiscsak az asszonnyal vannak olyan ígére­ tek kötelékeiben, amelyek a kölcsönös számonkérést jogossá teszik. Géza megérezhette, mi jár a fejemben, mert sietve hozzátette: - Nem hívtam fel. Megnyugodtam. Folytatta: - Minek? - Igazad van. - Pedig szívesen megkérdezném, milyen érzések munkálnak benne, amikor találkozunk, kezet fogunk, a szemembe néz, beszélgetünk. - Az biztos, hogy nem szép dolog, amit müveit... Úgy beszélgetünk erről az egészről, mintha megtörtént volna. Kitöltöttem a maradék bort. - Figyelj, ez csak egy álom... - Nyugtatgattam. - Csak? - Hát persze... Telihold volt. A járda szintje és a pincehelyiség mennyezete közötti harminc-negyven centiméter magas ablakocskán át az égbolt egy darabkáját láthattuk. A holdtól balra teljesen tiszta volt az ég, világosodó kék, jobbra fodros szélű, fehér felhőcskékkel karéjozott hatal­ mas, sötét fellegek mozogtak fenyegetően. A hold íolött kicsi, fényes csillag állt. A fekete­ ség először a holdat, aztán a csillagot takarta el. Még nem volt hat óra. Lassan virradt. 24 �Palócföld 2000/1 Korai öröm Öt órakor bekapcsolta a lemezjátszót. A kar a lemez fölé fordult, a gyémánttű ráneheze­ dett az első barázdára, felcsendültek Vangelis Mask-jának első akkordjai. Cserépkályha ontotta a meleget. Olajozott másodperc-koppanások, jóleső múlása az időnek. Pohárka vilmoskörtét töltött, felhajtotta, összerázkódott. Tekintetét végigfuttatta a gon­ dosan összeállított svédasztalon. Rövid tépelődés után egy kaviáros szendvicset emelt a szájához. Óvatosan beleharapott, hagyta szétáradni szájában az ízeket. Elmemben csipegetett a gusztusosán elrendezett ételekből, mindbe belekóstolt. Az italo­ kat is sóira vette, szépen egymás után. A whisky mellett kötött ki. Kólával keverte. Szoli­ dan: három deci üdítőital, pár cseppje gabonapálinka. Lemezt cserélt. Lágyan körbetáncolta az asztalt, megállt az állólámpa előtt, katonásan biccentett, elkapta az esztergált fa rudat, megemelte, kissé megdöntötte, hogy a szalmakalap-búra ne nyomja a fejét. Együtt lejtettek tovább. „Köszönöm", mondta a szám végeztével. A lámpát visszaállí­ totta a sarokba, és belehuppant a generációk óta nagyra becsült, ódon bőrfotelba. Apja (nagyapja, dédapja) kedvenc ülőalkalmatossága. A sokadik ital után bevadult. A lemezjátszón forgó Dávid Bowie korong mellett már szólt a tévé, a rádió, a magnó. Deirick határozott baritonja keveredett a Slágermúzeum Miszter Alkoholjával, és az egészet beborította, elnyomta a Motörhead énekesének rekedt üvöltése. Nem volt álmos, részeg sem, de amikor Deirick egy középkorú, ám kifejezetten jó kar­ ban lévő nőt kért meg, hadd telefonálhasson tőle, mert a szomszéd lakásban gyilkosság történt, ösztönszerüen a franciaágyra pillantott. A tévében pofozkodtak. Rátérdelt az ágyat borító medvebőrre, a könyökére ereszkedett, hasra feküdt, lehunyta a szeméit. Nem sokáig fekhetett így. A szalag a végéhez ért, az őrjöngő zene elhallgatott, s bár nem maradt utána süket csönd, a váltás mégis hirtelen volt. Ijesztő és zavaró. Felpattant, dühösen megfordította a kazettát, visszarohant az ágyhoz, rávetődött. Szapora, gyorsuló szívverését Figyelte. Mellkasa lüktetett, vállai le- s föl emelked­ tek, torka kiszáradt, nehezen nyelt. Fejét a kifújt, párás levegőtől felforrósodott prémbe nyomta, megvonaglott. Felnézett, a falat látta, a tévé szürkés fényének villózását. Elte­ rült, mint egy hasmánt keresztre feszített Krisztus. Remegett. Ujjai ökölbe szorultak. Lassan engedett görcsös tartásából. Ellazította izmait, kezét a nadrágja felé mozdította, babrált, nehezen találta a gombokat - az egyik lepattant, halkan, senkit nem zavart - , fel tér­ delt, kibújt az ingéből. Megborzongott. Izzadságtól gyöngyöző, felhevült teste érzékenyen reagált. Vissza feküdt, lerángatta a nadrágját. 25 �Palócföld 2000/1 Szája széléről nyál csorrant, bal keze öntudatlan görcsösséggel markolta a nagy, szépen hím­ zett díszpámát. Jobbját a nyakától indítva végighúzta a mellén, érintése nyomán feszes dudorok­ ba alakult a bőr, a köldöke környéki finom, szőke pihék a combjába sugározták az ingert. Fel­ nyögött. Agyában arcok és testek kergették egymást, össze-vissza bukkantak fel, tűntek el. Kielégítetlenek voltak. Szétszakadni akaró pénisze kissé elemelte az ágytól. Sűrű, fojtogató pára lebegett teste és a prém között. Ujjai kínos pontossággal tapadtak megszokott helyükre. Színésznők, énekesnők, ismerős és ismeretlen lányok, asszonyok, fiatalok, idősebbek, most kitaláltak-megálmodottak élvezhették erejét. Őrült sebességgel cserélődtek, egymásba gabalyodtak. Jajgatása odaadóvá tette mindegyiküket... Beledölt a szőrszálakat elsimító, összeszárító plazmakupacba, kézfejét végighúzta a homlokán. Elaludt. Hajnalban ébredt. Lesütött szemmel, szégyenkezve kelt fel. Nem gyújtott villanyt, sötét­ ben és csöndben botorkált ki a fürdőszobába. Felhajtotta a vécé fedelét, pisilt, elcsippentett egy makacsul ragaszkodó ondószálat, vizet zúdított az apró fehér szigetecskékkel tarkított sárga folyadékra. Letusolt. Nem sok kedve volt hozzá, de eltakarította a buli maradványait. Tartott tőle, hogy szülei hamarább érkeznek haza a lagziból, mint ígérték. Beleszagolt a levegőbe. „Pia- és »oroszlánszag«." Kinyitotta az ablakokat a nappaliban. A gyerekszoba ajtaját halkan csukta be maga mögött. Pizsamába bújt. Érdeklődéssel la­ pozott bele az íróasztalára készített könyvbe: „Környezetismeret../' Arcán nyugalom áradt szét, vonásai kisimultak. Szeretett iskolába járni. A délutáni tanulás ugyan elmaradt, de holnap majd bepótolja. „Holnap?" Nem, dehogy holnap. Ma. Délután. Szujó Zoltán grafikája 26 �Palócföld 2000/1 Csikasz István Az idők együtt Nem sejthetem, hogy létezik-e halál után a lélekvándorlás - de a halál előtt megidézhető. Én már annyi MINDENKI voltam. Mint ahogyan most is: rendezhetetlen hajam a szemembe lóg, vastag szemüvegem: a ha­ sonulás álarca! - segít. Évtizedek óta faggatom a Nagy Párbeszédet, és mindenre ez a válasz, mindenhol ez a kérdés is egyben, mindig kétségek között is hagy engem: „Állj, ki vagy ?! Az Egyedüli Jelen. A Tudat ? Abbahagyom a további szöveg idézését. Vagy talán nem mindig. Ha VALAKI tőlem kérdez, akkor végigmondom, ha én kérdezek magamtól, nem válaszolok. Itt van egyszerre minden az Idők Kezdetétől. Médium vagyok, elindulok egy pókháló fonalán, visszapörgetem az éveket, hónapot, na­ pot és órát egészen a percig, a sugallatok fuvallatába helyezve önmagam: ellen-párka. Min­ den áthelyeződik, látni kezdek. Nekem megszólal, akit kérdezek. Azonnal ott vagyok annál, aki hívott. Hallgatom, amit mond, a jelentéktelenül hétköznapit, a tömören fontosat. A lényegest együtt kell átélni újra nem én döntök, nem én választok. Teljes testi-lelki-szellemi szervátültetés részese vagyok, alanya tulajdonképpen. Aztán van, ami van. Végül is szenvedek, mert nem tudhatom, hogy az üzenetekben a MINDEN van-e? A történés nem fontos. Aki még nem volt valahol, utazom és költözöm helyette. Aki elmegy valahonnan, ott ür támad - mennem kell tehát: valahová. „CSAK AZ VAN, AMI VOLT.” Száz éve született Szabó Lőrinc, aki gyermekkorának meghatározó időszakát Balassagy armaton töltötte. (Vö.: Tücsökzene,) Csikász István írásával emlékezünk a halhatatlan költőre. ( a szerk.) 27 �Palócföld 2000/1 AZ EGYEDÜLI JELEN Most, 21 évesen is pontosan ugyanaz vagyok. Amiben mindig is hittem, azt a számmisztika megerősíti. Az abszolútnak minősíthető matematikát, annak műveleteit képtelenség megcáfolni, megkérdőjelezni egyelőre kár. A műfordítás is lehetetlen nélküle, tehát most, 21 évesen vagyok leginkább, és sokkal inkább 12. Már akkor is, 12-ben alapvetően 21 voltam: mindent tudtam, nem értem: nekem nem kellett soha semmit sem tanítani, csak bólintottam mindenre. Akkor is, és mindig olyanokat tudtam, amit másoknak iskola- és osztálytársaim­ nak hiába tanítottak, vertek a fejébe, képtelenek voltak felfogni. 21 és 12 ugyanaz. AMI VOLT A kombinékról, szoknyákról, melltartókról, a bugyik tájáról fűtött és forró fantáziálásaim, élményeim vannak még a miskolci Nagyhíd időszakából, abból a korszakból, amikor még alig különböztem a lányoktól. :( - INTERMEZZO - ): Igen, a lány mind, ha vad, ha szelíd, szégyellős volt. Szégyelltek valamit, amiről nem tehettek! Valahogy rágalmazott faj voltak, mártírok — nőnek lenni, úgy látszik, nagy kereszt, gondoltam, bár az egésznek csak a az egésznek ... a ruha az oka! Ez sokáig izgatott, a ruha. Térdig ér talán a nők dereka? Ha nem, mire jó ez a furcsa és fölösleges megkülönböztetés? S nem lehetnék lány én is ? --------Nagyon tudtam, hogy különbözöm. A hidak: egész gyerekkoromtól! Nagyhíd: Miskolc. A Fahíd: Balassagyarmat, a leskelődések ideje! A Kilenclyukú: Hortobágy, de tulajdonképp Debrecen. A hidak Pestről Budára, és hidak, hidak embertől emberig. Es a fontos városok mind, amiket elmondtam itt. Debrecenben, Krautzer Karcsiéknál az egyik ősszel, a félhomályos szobában egy kis po­ ros marokkönyv akadt a kezembe. Nem használta senki, én pedig kikönyörögtem a bará­ tomtól, hogy adja nekem egy csúzliért cserébe. Angol-magyar és magyar-angol szótár volt. Én azonnal a legtitkosabb szavakat böngésztem ki - minden a lányokról szólt, illetve az alkatrészekről Azonnal megtanultam őket kívülről angol-magyarban, de közben rengeteget kellett röhögni, mert a szavak tulajdonképp csak ómódi körülírások voltak, a dolognak nem vettem semmi igazi hasznát. 28 �Palócföld 2000/1 Nagy tél tombolt 11-12-ben. Debrecenben decemberben -31 fokot is mértek, a piacon terjedtek a hírek: farkasok kószáltak a város szélén, éjjel mindenki borzongással hallgató­ zott, de csak azok észlelhették a vonítást-üvöltést, akik hajnalig is ébren bírtak maradni. A Hortobágyon puskások őrizték a marhákat, birkákat, lovakat. Hallottuk, hogy Miskolcon a medvék bemerészkedtek a lillafüredi tóig, meg a szélső házak istállóihoz. Vasvillákkal, fejszékkel, kutyákkal kergették el őket. Iszonyatosan néztem ki abban az időben. Korcsolyáztam a befagyott nagyerdei tavon. Magasszám bakancs. Dupla patentharisnya. A térd alatt gombolható, passzent ördögbőr nadrág, oldalt fölfelé három gombbal. Szálkás télikabát, félcombig. A kötelező bársony diáksapka, íulvédő, kötött kesztyű. Állandóan fáztam. Lila bőr, láthatatlan félhomályban az arc, arctalanul a szemek. AMI VAN Gondolom magamban vissza ezt a képet, ahogy ülök itt a zöld lámpaemyő alatt, decem­ ber 28-án a Széchenyi Könyvtár olvasótermében 3-4 könyvvel: egy Villon, egy Shakespea­ re, egy Verlaine, satöbbi. Olvasok-e vagy tanulok, írok-e netán, vagy fordítani akarok - nem tudom. : ( - INTERM EZZO-): Rút volt, pokol, Kettő az Egy Világ. Én meg ő: harctér. Ellenség s barát. Égen és földön összetört a rend.— Csak a dac tartotta bennem a lelket, meg a vers és a nők reménye-iszonya, a nők az utcán, a mozik előtt, az egyetemen, a vers és a nők: őket csodálva, bennük, rajtuk át szép volt, Isten volt, Egy Volt a Világ. Borostásan, piszkos katonaköpenyben, hónapos szobában, könyvtárban. Nem tudok sza­ badulni: szájbavert ország vagyok. Itt ül törzsem kezetlen, lábatlanul, alvadt és véres ron­ gyokban. Rámszáradt ruhafoszlányok. Nincs fogam, kilazította a skorbut, szemüvegem kifolyt szememet idézi fel, pofonvert, földagadt arcom Trianont keresi a térképeken. Elhall­ gatott ez a volt Magyarország, legfeljebb csak magyar, hogyha van, a paraszt nem beszél vissza, nem lamentál az értelmiségi, kastélyában dühöng az arisztokrácia. Maradék létünk csak ennyi. Zavarban ül Babits, Juhász Gyula. Debrecen hirtelen olyan messze lett. Gondo­ latok a könyvtárban sem szállnak, megülnek itt velem, körbeforognak engem. Szemben velem két gyönyörű kollegina, ki a fene tanul, nem tudom, olvasok-e, vagy csak bámészko­ dom. Csak az egyetem, csak a nők. Tudják-e kicsoda Babits? Talán dicsekedhetnék azzal, hogy nála jártam, hogy szerda délutánra magához hívott. Debrecen igen messzire van. 29 �Palócföld 2000/1 : ( -INTERMEZZO -): Anyám dalolt.............. . ...háromszor csapott égig a hang, a szent oltár előtt, a térdrehullásnál, s amikor Őt, Istent kértük: „Szabad hazánkat, óh, add vissza nékünk:...” S hogy a zokogó ima elnémult, csend lett, nagy szünet. Ez után csak hallgatni lehetett. Kolleginák, ki a fene tanul. Nem tudom levenni róluk a szememet. Manet, Monet, Renoir-arcok, - mért épp ide ültek? Szirmok. Hamvasak, virágzók. Szemben velem ez a Fekete Tulipán zsidólány lehet, vagy egy gazdag szerb kereskedő lánya. Csupa vonzó nőiesség. A haja szinte kék, loboncos, látszólag fésületlen, nagyon is raffináltan elkészített. Remekbe szabottak a domborulatai, kihívóan, mégis rejtekezve látszanak. Délies barna bőre sima, és látom, forró. Látni tudni kell, és akkor a hő is elszínezi a kisugárzást: az ő sugarai körülrajzolnak engem, fénnyel és meleggel. Leta­ pogató szerkezet az ő szeme, köldökében biztosan zöld gyémánt fénylik - ó, jaj, olyan ő, mint egy bibliai zsoltár. Kiemelkedő fodrozatban fut végig nyakán a vasalt, hófehér gallér, kacskaringózva a sötét bársonyruhán. Az édes kis pihék - de eszméletvesztve jajdulna fel egy hosszú, csupán az érintés borzongatásával a nyakán tapadó csókra, erőtlenül és ölbe hullva, tudom, látom, ránézek, tükrös üveg mögül sárgán és tigrisesen érinti vastag, húsos, piros száját a szemem. Megérzi, tudja, szándékosan, tudatosan, tudományosan elpirul. „Gazember" - gondolja magában. - „őrült’' - gondolja magában. „Hát ne - gondolja magában. Igen halkan latin anatómiát súg a medikának. Öt így nevezem: Piros Dália. Fordít, hajt a könyvben, észrevett valamit, ez a nők olyan érzéke, amellyel mi férfiak soha nem fogunk rendelkezni - , észrevett valamit, ami vibrál a levegőben - fordít egy lapot a könyvben, mert a nyúzott idomember férfiteste éppen a pillanathoz volt való: deréktól térdig - most a vállak, a mellkas, a karok. Piros Dália pirulása alapvető állapot, tüzes lányarca van, nem kell, hogy kicsípje a Kálvin téri szél, fehér bőr, egyfolytában elpirulásban - láttatok ilyen lányarcokat. Haja hosszabb, mint Fekete Tulipáné: színjátszó vörös-angol-vörös-sziénabarna, úgy hullik le róla, mint egy vasoxidos zuhatag, vízesés. Nyaka hosszú, nyúlánk, fehér, de ahogy észleli, hogy figyelem, az is elpirul. Igen finom, arisztokratikus orrocskája minden levegővételnél egy parányit mozdul. Homloka fénylik, finoman zöld cica-szemét sötét pillák árnyé­ kolják, pici és mindig nedves szája van, ha beszél, suttog, nem láthatók a fogai, de éle­ sek, én tudom. Ő az, akit legfeljebb csak megcsókolni lehető, ő nem csókol vissza. Éles körömmel mar bele a combodba, megrándul. Válladtól a térdedig áramütéssel szájon, tarkón, gerincen ver. Tárgy vagy, azt gondolja: „csak egy férfi” - primitív vagy brutális erő, azt gondolja: „sohase halok meg vele, érte még úgysem”. Hihetetlen finom liláskék pamutruha, nyakig sűrű gombolással. Lassú büvöléssel is hiába cirógatnám haját, ruhá­ ját, gombjait. 30 �Palócföld 2000/1 KÉPZELEM, TEHÁT LEHET Fekete Tulipánnal egy sziklás-szeles-forró fennsíkon, egy félig nyitott sátorban fetrengtemforogtam-őijöngtem-szeretkeztem. A Karsztokon, Kánaánban, vagy épp az Édenben? Szenvedett, csupa alázat volt. Sírt a gyönyörben, zokogott, becézte a bőrömet, féltett engem, tíz komiét végig­ húzta a hátgerincemen, kiperdített önmagámból, megfürdetett önmagában, szorított és simogatott, úgy tudott cirógatni, hogy a lapockáimból külön Énjeim bújtak ki, énjeim: én voltam mind-mind. Fekete Tulipán alázat és eszméletvesztés. Fekete Tulipán sötétkék könnyei szavakat égettek a mell­ kasomba. Fekete Tulipán hajának libbenése rézkarcokat improvizált a bőrömön, Fekete Tulipán rátetoválta önmagát testem rajzlapjára. Nem feledhetem soha Fekete Tulipánt. Piros Dália a csipkefüggönyök mögött. Az üvegajtók mögött. Frissen mosott, keményí­ tett, vasalt ruhák és cukrászdák illata. Szobalány, ernyő, kalap. Egyedül az előszobában. Összecsókolt csokrom. Szárnyas fehér ajtó. Ezt a szalont, ahová beléptem, Munkácsy fes­ tette valahol Párizsban. A nyikorgó parkettán, süppedő perzsaszőnyegen Piros Dália. Olajfestmények, lóversenyek. Súlyos, sötét függönyök, apró rejtekhelyek, zugok, kiszögellések. Világító zöld szempár, lélegzetek. Ö ott áll egy biedermeyer fotel támlája mögött. Hűvös tenyér, forró és hosszú kézcsók. Kecsesen belehajtja mozgékony nyakát a virágcsokorba, csókom száj lenyomatában elidőz. Megrebbenek: felfelé emelt zöld szeme, mint egy ragado­ zóé, engem bűvöl, az áldozatot. Pompás fehérneműire gondolok, átlátszanak a selymek alól. Ujjaim belegabalyodnak a hajzuhatagba, nincs légtér közöttünk, fel fonásodnak a kezek, ők né­ gyen keresik, megtalálják, szorítják egymást, nekik jó, szinte irigylem őket. Forog a vöröslő vízesés, paripa dobálja kacér fejét, meg nem állunk, egy-egy tizedmásodpercre bevillan a világi világ is, vágtatnak a festmények, kábultan szájra találunk - hosszú-hosszú csend, zuhanó virágok, örökké­ valóság. Kimelegedett selyem. Megtört fények a szembogár mélyén. Ébredezve és ernyedten tar­ tom és nézem őt, kissé eltávolodva, a de görcsös ölelésben, gondolattalanul. Hirtelen, mint egy gepárd, magához szorított, kis sikoly, inkább a kilehelt levegő pici halála, érintés a tarkómon, kör­ mök, egy villám áramütése, illatok - törötten hullottam a szőnyegre, alabástromszobor, én. Össze­ rakott darabjaimban ott állok azóta is a márványkandalló szélén, kicsorbult váza fatörzséhez tá­ maszkodva, hidegen, anyagként kimerevedve. Csak ... mert szeretem Piros Dáliát. Talán nem volna szabad hagyni, hogy elfelejtsem őket. :( -INTERMEZZO - ) : A virágokból először a kék nefelejcs tetszett: azt a szép nevét külön is megszerettem, hogy olyan beszélgetős és hogy értelme van: szinte rászól az emberre vele, úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye, ha kéri?), hogy ne felejts!----------De még ha csalok is, nyugtattam meg magamat, az a kis segítség semmi, hisz úgy szeretem; s dehogy felejtem, nem én, sohasem! 31 �Palócföld 2000/1 A Fekete Tulipánt, Piros Dáliát / le kell préselni vad szívemben / nem szabad, hogy ezt az édes / kettőt én egyszer elfelejtsem. / Kettős csokorba kell kötnöm őket: / a két virágot mert gyűjtöm a nőket /. Ez villant belém, de csak egy másodpercre, aztán szétszakítottam a papírgondolatot. Én most itt. Szétszaggatott füzetlap: tépetten, elszórva, levegösuhanásoktól meg-meglibbentve az olvasóterem parkettáján. A fenébe. Ez a csavargó Villon, ripacs, szélhámos Shakespeare, istenverte másik francia. Verlaine, parázna, dög, Baudelaire, tenger czókját elherdáló Edgár Poe...! Képzeltem? Tehát lehetett? : ( - INTERM EZZO -): életem beszél, s ahogy hallgatom, mondom, amit mond. Holnap folytatom. EGYSZERVOLT Szénszünet. Sztrájkolnak a bányászok. Kicsit sokat köhögök. Édesanyám azt mondja, nem tesz jót nekem ez az alföld. Január 25-ig nincs tanítás. Apám egy postajárattal január 3-án hajnalban elvitt magával Miskolcra. Diósgyőrben, az iskola mellett lakott egy gyerektelen tanító házaspár, régi barátaink, tá­ voli rokonok. - A hegyek közé kell menni neked, kisfiam, magaslati levegőre, elmégy Miklós bácsiékhoz három hétre. Másnap, késő délelőtt látogatóba érkezett egy hölgy a lányával. - Mutatkozz be, kisfiam - ő most a mi fiunk, egy kis vendég mondta Ilonka néni. - TÜCSÖK - engedelmeskedtem. - így hívják a fiút? - döbbent meg az úrinő. Rókabunda volt rajta. A lánya egy úrilány. Végigmért. Nem nyújtott kezet. - Carmen - pihegett és elpirult, aztán egész idő alatt úgy is maradt. Ez soha nem látott fiút, mondtam magamban. Carmen - Carmen. Ilyen név van. Ilyen lány nincs. Carmen. Az ablak alatti pamlagra ült, a támlákon csipkék. A felnőttek a kávézó asztalhoz telepedtek játsszatok! - szólt oda Ilonka néni: légy udvarias! - tette még hozzá. A felnőttek susorogtak. Ültünk. Néztem a cipőm orrát, Carmen zavartan maga elé bá­ mult. Azt gondoltam magamban: nézed a szívedet, mi? - vagy a cicidet! Carmen minden lélegzetvételnél hullámzott, mint szélben a nagyerdei tó szokott. Liláskékes pamutruha, matrózgallér. Csinos. Forró kezdett lenni, láttam. Nem akarta, nem, nem: a combocskáit nézte. És piros volt. Szép. Játsszatok! - Mit játsszak vele, jó vicc! - Maga hány éves? - szóltam rekedtesen, hosszú szünet után. - Tizenhárom. A Sacré Coeur-be járok - affektálta. - Én meg az önképzőkörbe. A coeur-t nem kell hosszú övei mondani. Hogy nézne ki: önképzőkőr-be...? - Védekezőén megmoccant. Mi volna, ha markomban venném az ő hideg kis halacska-kezét, bennem is mocorgott valami - finom, puha, hosszúkás ujjait? Húsos és érzékeny, érintésre megremegő, alig raj­ zos, belső érzelmeit kifejező és szemérmes lányka-tenyerét? 32 �Palócföld 2000/1 :(- INTERMEZZO -): A Sacré Coeur intézetbejár. Szép, fehér lány. Vakációkor kis kocsin érkezik................. így kellene, hogy hívják: Victoire d Étremont - Francis Jammes így írta meg. Tehát: mi volna, ha markomba... - Megfoghatom a kezét? - előre hajoltam. Felém rúgott a kifényesített cipőjével. - Szólok a maminak - majdnem síit -, én vallásos vagyok, nem beszélek fiúval! Az az igazság, megijedtem annak ellenére, hogy a felnőttek közben kimentek, nem akartam Ilonka néninél felsülni a viselkedésemmel. Hosszú szünet. - Milyen tanuló? - mint elterelő kérdés, csak ez jutott az eszembe. Piros Carmen. - Mi köze hozzá. Jó. - Én tiszta kitűnő. Sértődötten oldalra nézett. Ez jó, mondtam magamnak. A TUDAT Azonnal tisztában voltam vele: ne mondj meg semmit a nőnek. Főleg az igazat ne, azt soha. Mégse titkolj előle semmit - sőt, mindent-de-mindent hozz a tudomására, de ne szó­ ban, szövegben. Tehát úgy, hogy magának kelljen rájönnie mindarra a sok titokra, amelyre olyan-de-olyan rettenetesen kíváncsi, hogy majd kitöri a nyavalya érte, hogy hadd fúrja az oldalát a dolog. Mert minden csak úgy tetszik majd neki, ha azt hiszi, hogy ő sillabizálta ki a SORS könyvéből azt, hogy mit akarsz. Viselkedj ellentétesen, ejtsd kétségbe, ne lásson tisztán - de éreztetned kell, hogy...ő aztán ....és főleg azt, hogy mennyivel különb a többinél Mert addig őrjöng, ameddig fogcsikorgatva, de beléd nem lát, mert mindenáron GYŐZNI ÉS GYŐZNI akar...! Hogy a lendülete megmaradjon, kicsit néha mutasd magadat. NŐNEK LENNI - Maga tanul franciát abban a Coeur-ben? - Csak németet. - Én azt éreztem, hogy most kell: - Akkor, ha olyan jó tanuló, mondja meg, mi az, hogy „erster schnee” Segítségért villant a mennyezetre a szeme: most láttam, milyen csodálatosan zöld. Ki­ nyílt a szája, édes, pici, nedves. Kis pontocska van az álián, egy puszi helye. Elismételtem, előre az arcába, hozzá közel: - Erster schnee! - Erster...első...- mint egy fegyelmezett diáklány. Ez jó. - Schnee ... - nézzen ki a szabadba! Mire visszafordult, ott volt az arcom. Hátradőlt. Fehéren. - Hó - mondta hidegen, ahogy a havat mondani kell. - Az egész mondat helyesen? - tanárkodtam egy kicsit. - Első hó. - És már megint piros volt. Születetten édespiros. Mondtam magamban: az a gyönyörű sötétvörös hajad...! Kezdtem tudni már, hogy hogyan is tovább. Az első hóról sem véletlenül kezdtem el a beszélgetést - mindenhogyan azt tudtam csak, hogy valamilyen megoldásban be kell bizonyítanom szellemi fölényemet. 33 �Palócföld 2000/1 :( - INTERMEZZO - ): „Ezüstszürke háttérből karcsú őz jön, téli fák alatt, az erdőn, és puhán lépegetve, míg itt-ott elidőz, óvatosan vizsgálja a havat. S te jutsz eszembe, gyönyörű leány." Ha még láttatok csodálkozást! Gondolattalanul, nyílt szájjal, a fehér télben nagy, tavaszi, zöld szemmel bámult rám. Csönd, csönd. - Morgenstem. Én fordítottam. Lassan mondtam neki, férfiasán, mély hangon, monoton szigorral. Verset mondtam, tudta. Nem élt, kivívtam a bámulatot. Csak hosszú idő múlva rebbent meg a szempillája. Tudtam, hogy önmagára és a vers utolsó sorára gondol. Ö még ilyen soha. Fiú neki még nem mondott verset, láttam, hogy akaratlanul került egy olyan hangulatba, amilyennel még nem találkozott, ettől teljesen zavarban volt. Az őz. S te jutsz eszembe, gyönyörű leány. Most titokban és ebben a révületben az otthoni fürdőszoba, látomás. A tükörben nézi magát. Ott áll meztelenül: a pelyhek. Pihék. Ezt látja Carmen. Most látta meg ön­ magát. Miattam. - Carmen... maga nő. Már igen. Könnyezett, valószínű azért, mén erősen összpontosítva, tág pupillákkal nézett engem. De lehet, hogy most jött rá valami vissza már soha nem fordítható, életbevágó változásra, és eltűnő kislánykorát siratta. - Kér málnaszörpöt? - Álltam fel a helyemről. Győztem. Ez a Diósgyőr igazán gyönyörű. A meredek hegyoldalak sűrű erdőségeinek fáin a kivilágosodott, a hótól fehér tél ellené­ re is megmaradt a vöröslő lombkorona, a száraz, ugyan kissé már fakuló levelek látványa. Olyan ez nekem, mint egy üzenet, egy díszelgő hajnak az üzenete, az erdő őszi üzenete: majd ha tél jön, majd ha tél lesz, menjek el Debrecenből decemberből, vagy januárban nem a hónap számít, hanem az évszak - találkoznom kell valakivel, aki életre szólóan emlé­ ket hagy bennem, aki biztosan többször gondol majd rám is, mint ahányszor talán én szeret­ ném. Bársony Carmen...! Arca selymes jégvirág, ablakszememre fagyott. VÁROSOK Minden város nő. Asszony, leány. És annyiféle is. Egyik szolid, szemérmes, nyaktól bokáig öltözött, komoly, színtelen és konzervatív, mint Debrecen - puritán és református. Középkorú polgárasszony, nem pletykál, példaszerű házaséletet él, elmegy a piacra, ellenőrzi fia bizonyítványát és lánya erkölcseit. Vasárnapi istentisztelet, utána puding egy cukrászdában, nem az utcára kitelepült kerthelyiségben, hanem feltünősködés nélkül, bent a belső teremben. 34 �Palócföld 2000'1 A másik titkokkal teli, mint Balassagyarmat, örvénylik, mint egy rakoncátlan, tizenhatéves lány, hangulatai gyorsan változnak - szerető, szerelem, hempergés, hajcihő, tánc - keserű valósággal küzd, szegénységgel, cifra nyomorúsággal, farka és kiismerhetet­ len: édes és aranyos, kacagó, majd durcás. könnyes és kötekedő. Miskolc becsületes vasutasné, mosott-vasalt kék kötényben, erős. munkabíró. Sűrű sze­ möldökét összehúzza, gyanakszik állandóan, emellett csupa erélyesség. Lekever egyet-egyet civakodó gyerekeinek. Férfitáncoltató, kocsmagvülölö, ha kell házsártos, tud nagyokat ve­ szekedni, de ha valaki akár az urát. vagy bárkit is az övéi közül bántani akarná, olyan lesz, mint egy anyatigris. Rendet tart, színházba nem jár, vasárnap délután elkíséri az urát a fut­ ballmeccsre, és vele együtt megiszik néha egy-egy fröccsöt. LEGSZEBB ITT VOLT Nyöszörögtek a sárban a szekerek végig a Templom utcán, ha lezúdult egy-egy nyári zi­ vatar. Az utca két oldalán vízmosások, kavicsos-köves-agyagos-homokos bevágásokban ömlött a víz. Napos időben, szárazságban szállt a por, fénytörések villogtatták a söröslovak rezes szerszámait. Akár Mikszáth idejében, amikor még itt dolgozott. Huncutságait még mindig beszélik a Balassa Étteremben. Aztán útépítők jöttek, hasított bazalttal kikövezték az utcát a templomtól egészen az Ipoly partig. 157 járdaköszegélyt számoltam meg az iskola kapujától a mi házunkig. A száz kerek szám, rendben. Hz az önenhét furcsa borzongással töltött el mindig, nem szerettem ezt a számot. Vajon jelent-e valamit nekem ez a szám? Az ötvenhétl Mi a l()-ben laktunk. Nyolc éves lehettem. Májusi délelőtt, vasárnap. Az utcára néző szobában nyitott ablakok, csipkefüggő ny. :( - INTERMEZZO - ): Csipkefüggöny az ablakunk előtt, fehér zuhatag. Hogyha délelőtt besütött a nap, arany szédület imbolygott rajta, s még légiesebb lett a libegő lepke-szövedék. Elnéztem a figuráit, a két szögletes vadászt, meg a lányokat, s szerettem volna, hogy mozduljanak végre, és hogy legyen történetük. Átláttam az utca szembelevő házának ablakaira. Róka Józsi bácsiékhoz, ahová nyiratkozni küldött mindig az apám. Náluk is nyitva voltak az ablakok, náluk is egy lenge füg­ göny libegett, de ezen át lehetett látni. Mariann 11 éves, hosszú szőke haját befonva, copfosan viselte. Rozika néni Mariannt öltöztette a függöny mögött a vasárnapi misére. Házak, egymással szemben, ablakok, nyitottak, függönyök, itt egy fiú, ott egy lány a függö­ nyök mögött. Mariann egy igazi mesében a sápadt és jó kislány. Nekem a Piroska barna, ő nem lehet a Mariann, én meg nem lehetek a farkas. A vadász talán a függönyünkön? - Mariann 35 �Palócföld 2000/1 kifinomult, én meg nem lehetek a farkas. A vadász talán a függönyünkön? - Mariann kifinomult lány, keveset beszél. Most - meglesem. Iskolába is egy helyre járunk. Bugyiban, selyem kombinéban áll, felemelt kezekkel, balettes mozdulatban, kinyújtózva. Várja, hogy anyukája ráadja a gyönyörű vasárnapi ruháját: nagyon halvány drapp, könnyű vászon, apró fehér pöttyök­ kel, sok fehérrel, gallér, öv, mandzsetták. A selyem kombinén átüt a sötétedő kis kerek cici nö­ vekedő foltja, forrósodó, édes lány - tavaszi rügyek. Moccanatlan álltam, mint egy ragadozó, összehúzott szemmel. Most akkor a farkas vagyok, vagy a vadász...? Mariann nem sejtette, hogy figyelem, ártatlanul, tisztán nézett a mi házunk felé: mint az őz - a gyönyörű leány. Láthatatlan voltam. Mariannák édes beszédhibája volt: csillogtak a csék, az essek a fénylő felső és alsó ajak között - a zé, a zsé is marcipánosán susorgott a fogai között. A hanggá vált betűk, a betűk, mint hangok beszéd közben cukrászdásan, mázzal bevonva hullottak a szájából, a levegőben szerettem volna elkapni őket, vagy finoman kiharapni a szájából, nyelvemben feldúsult a nyál, azt képzeltem, hogy a száját érintem, cicomázom fent, lent, belül. Mariann egyszer majd egy csodás, színjátszó sötétbordó amerikai taft-estélyiben spanyol tangót fog táncolni zongora- és gitárzenére, egy rólam elnevezendő irodalmi-zenei együttes­ ben - de akkor 17 éves lesz. Megint visszatért / hozzám, helép a kép: / gyermeki gyarmati évek / lihegnek, hogyha visszanézek. / - Igaz ami igaz: arany idézőjelekben minden ottani. Mariann. Sokszor találkoztunk az iskolában is, bár a „nagyiskolások”, az ötödikesek és hatodikosok termei az emeleten voltak. Mariann legszebb osztálytársa a Laczkó Kata. Fe­ kete, nevetős, nagyon huncut és olyan gyorsan tud szaladni, hogy minden fiút utolér. Annak aztán jaj! Egy hajcibálás nélkül meg nem ússza - nesze neked, hajat hajért - rikolt Kata. A Zichy utcában lakik, az anyukája szakácsnő. - Szerbusz, Mariann. - Tücsök, neked már végétért a tanítás, menj haza, mert megmondalak. - Megvárlak. Majd viszem a táskádat. - Nekem tarisznyám volt, azon lógott egy madza­ gon a palatábla, meg a szivacs. - Kopaszra nyíratlak az édesanyukámmal! - és kinevettek, ő, meg a Kata. Megsértődtem: ezek kisfiúnak néznek. Bosszút forraltam. Majd megleslek én is benneteket a Fahídnál, mint a nagy fiúk szokták! Tudom, láttam, a lányok Rókáék előtt szoktak találkozni, aztán - rendszerint vasárnap délután, karonfogva sétálnak a Templom utcán le az Ipoly felé. Általában minden arra járó átballag a Fahídon. A parti homokon, kétoldalt, lent csibészek leskelődtek. :( - INTERMEZZO - ): ............... Borzalom, Miket játszottak! Gonosz szavakat bömböltek, valahányszor elhaladt felettük egy nő, hogy a résen át mit láttak - mondták, milyen micsodát a szoknya alatt, a lába között... A kertek alatt futottam lélekszakadva, hogy észrevétlenül megelőzzem őket. Aztán el­ bújtam, vártam. Aztán hiába vártam, csak nem akartak odaérni. Kilestem a meredek part­ 36 �Palócföld 2000/1 szegélynél, de nem és nem jöttek. Forgalom persze volt. a kamaszok röhögcséltek, de engem más nem érdekelt. Ezek most a főutcára mentek. Micsoda bosszúja ez a sorsnak! Elkedvet­ lenedtem. Valami helytelent akartam csinálni, de a véletlenek nem engedték. Én csak azt akartam csinálni, amit mindenki más - de úgy látszik, én nem vagyok se mindenki, se más. Ennek azért örültem, ez azért megkülönböztetés, amely az önérzetemet erősíti, de mindig éreztem azt is, hogy szerencsém nincsen, talán soha nem is lesz. Csalódott is voltam ezért, szomorú. Ahogy kókadtan hazafelé ballagtam, katángkórót csapkodva egy bodzaággal, elmúlt belőlem a bosszú kíváncsisága, és: :( - INTERMEZZO - ): ............... és sajnáltam szegényeket, hogy oly idegenek, törékenyek, s csattanjon bár belőlük az öröm, titkos ítélet van a fejükön. EGYSZERVOLT MÉG EGYSZER Carmen haja csillogó sötétvörös. Hátközépig ér. Masni nélkül, csak jobb oldalt egy csattal. Teljes béke közöttünk, bár, látom, hogy ő még mindig izgatott. Férfias magatartást igyekeztem eljátszani, közelebb hajoltam és komolyan mondtam: - Az arca és a szeme tavasz. A haja ősz a Bükkben. Maga a két évszak között van - ma­ ga nyár - hűvös nyár. Nem értette. Mire hazaérnek, már tudni fogja. Több nap múlva szánkózni mentünk újdonsült tanítógyerek ismerőseimmel. A Diós­ domb tetejéről indultunk le a meredeken, a ritka, fiatal fák között cikáztak a szánkók. Sokan voltunk, új lányokat, fiúkat is megismertem, többek között egy pesti lányt, akit a Vöröske­ reszt hozatott ide egy gyerektelen házaspárhoz. Egyszer megláttam Carment, kissé oldalt, hosszú irhabundában - nevetett, hancúrozott, vidám volt, rám nézett, és szinte évődve oda­ kiáltott: - És maga hány éves? - Feltűnően bátor és magabiztos volt, ebből arra következtettem, hogy mire hazaért a múltkor, megértette, amit mondtam neki. - Tizennégy! - kiáltottam vissza. - Nem igaz! Ilona néni azt mondta: tizenkettő! 900-ban született, ugye? - De tizennégynek látszom! - csak így hetykén, mert megszállt valami erdei kobold aha: érdeklődött utánam! Ezek nem gondolják, hogy milyen icipici információval is elárul­ ják magukat. Carmen készülődött, végre egyedül. Miklós bácsi vasszánkója nehéz és irgalmatlanul gyors. Kiszámítottam az irányokat, a lejtő fokát, a lehetséges sebességeket, és hogy hol kell találkoznunk. Rajta. Veszedelmesen közeledem, utolérem, fékezek, borítom magam, vető­ dök - ütköztünk, oldalról, súrolva, sikolt, elkapom. Egymásba gombolyodtunk, lerántom - a két szánkó két külön irányba, mint a lovatlan szekerek mi együtt a porzó hóban ködbenfellegekben átölelkezve gurulunk, vigyázok rá, puha, nagy hópámák, hópaplanok, röppenő hólepedők, téli nász a hóban, Diósdomb-nászágy. Egyszerre zsuppsz. Édes vörös haja vizes és havas markomban, kis kucsmája elröppent, átnedvesedett irhabundájának szaga összevegyült 37 �Palócföld 2000/1 valami finom arckrém illatával, előttem az ö szemöldöke, liheg, levegőén kapkod, szája kissé nyitva. Hosszan odapusziltam. Alsó ajkát egy másodpercre a magamé közé vettem. Tovább és még egyszer. Pofonvágott, ledobott magáról, bukdácsolva, a hóba belebelehuppanva, botladozva, elsüllyedve néha elrohant. Piros volt, a fehér hó és a vörös hajlobonc ellentéte ráképeződött a szivárvány hártyámra, szemem bomlott, szaladt utána. Hideg volt ez a csók, hóhideg, nedves. Csak valami méz-cukorka íz maradt utána, még a szám szélein is, újra és újra kellett a nyelvemmel érezni: egyetlen langyos, illatos lehellet. Maradtam. Forrósodott a pofonos felem, tudom. Hempergésünk helyére, a hóba csókoltam. Boldog lehettem: arca még ott volt a hóban, előttem, kezemben. A MÁSIK JELEN Kint kezdett sötétedni, pedig még alig múlt háromnegyed három. A nagy olvasóterem­ ben külön kis magánszférák vettek körül egy-egy asztalt. Oldódtak a kontúrok, festöibbek lettek a lányok, titokzatosabbak a suttogások, rejtelmesebbek a mosolygások. Böngészték az embertérképeket, jegyzeteltek és ebben az egymás melletti némaságban már nagyon közeli ismerősök lettünk, majdhogynem barátok, különösebb zavar nélkül és természetesen szem­ léltük egymást, illetve én őket. Persze találgattam, tipizáltam, vagy inkább megterveztem a nevüket. A Piros Dália talán és leginkább Stella lehet. Mássalhangzótorlódással a kiejtés rajtjára kész az ess a tével. ahogy egy felfokozott adrenalinszinttel induló atléta, aztán lazán kienged és dallamosan lendületbejön - STELLA. A Fekete Tulipán biztosan Ágnes. Bágyadt erotikával, majdnem észrevétlenül kezdődik, aztán forró lesz, latinos, mégis puha, mindenütt csupa meleg forma, domborúság, fülledt és csókszagú - a gé-en fontos találkozás a déli nyelvekben, a franciában lágyít. Elömlik ez a szó, ez a név, ez az alaktani forma, elomlik ez a lány. MÉG EGYSZER VOLT Igen lassan kászálódtam ki a foltúrt, megbuckásodott hókupacból. Itt valami számomra szokatlan, rettenetesen titkos és fontos dolog történt. És először történt az, ami milliószor és százezerszer történni fog. ami mindig, mindig felejthetetlen lesz, ami lehet keserű, ami lehet csalódottságot keltő, megbánást érlelő, gyönyörként bizsergetö, szoros, zárt, fájdalmas, fogcsikorgató, meleg és csupa édes nektár, az anyaméh örök boldogságát felidéző. Lesz olyan, amely csak illatozva áradó, csak kóstolgató, amely torkos és falánk, amelyik ragado­ zó, tép és mar, harap a húsba, őrjöngő és vad, mint a szibériai tigris, amelyben csak áldozat lehetsz, amely a tetszhalál eszméletvesztésével okoz amnéziás rohamot netán - jön majd valaki, akinek a csókja, ha belefagytál a szerelemtelenségbe: felolvaszt, kiold és felold és meleg áramlással a kihidegedett áramköröket, véráramokat lassan melengeti fel, forrósítja trópusi-sivatagi-esőerdei hőfokra, lesz viharral, villámokkal érkező, karmolásos, kisebesítő, hátgerinceden körmökkel nyomokat hagyó és megbélyegző, aki ott hagyja névjegyét, száj­ lenyomatát, fogai helyét, aki szívet vés beléd, mintha margitszigeti gesztenyefa volnál, mintha parki pad lennél a nagyerdőben, mintha a Palóc Múzeum mögötti kis parasztház évszázados olajíitöjének volnál a gerendája, ahová kiszoroztak a lányok monogramokkal téged valakivel, vagy lennél a királyasszony bástyafalán kő - az vagy Diósgyőrben, évszázadok 38 �Palócföld 2000/1 óta neved kezdőbetűit viselik elcsókolt és el-nem-csókolt, majdan elcsattanó csókok, puszik, érintések és illatok. Megbánt csókok jönnek, szomorúak, könnyesek, sírdogálók és zokogok, visszakért csókok, alázatosak, bocsánatkérők, reszketök és félelemmel ízesek, jönnek ügyetlenek, felszegek, kéredzkedök. kéretlenek, lesznek kikérem-magamnak-csókok, de váratlanok és véletlenek is, adottak és visszavontak, évek múlva is egymás tekintetébe bá­ mulok, kihívók és megalázkodók, cselédeskedők, hercegnői csók-ajándék-zuhatagok, neve­ tők és kacagók-kuncogók, becsapósak és csalók, álnok és hazug és gonosz és júdásian áruló csókok is hullanak reád - abba kell hagynom, mert befejezhetetlen. mert olyan rejtett, annyi mindent hordozó és kiszámíthatatlan, útjai, elágazásai, ösvényei meghatározhatatlanok, mert ugyanolyan, mint az élet. Diósgyőr egy vidékies, kedves kis molett, mosolygós királyasszonyka. Csomaghordo­ zóival járja a városkát, mézes cukorkát osztogat, vasszánkót a fiúknak. Megcirógatja a mac­ kót: jó kis bundád van - a farkasok illendően köszönnek neki. Az a sok kis kobold bújócskázva integet. Én kezet csókolok. Majd ha felnőtt leszek, ezt versbe írom. Milyen jó cím lenne: ..A FÉRFI ÖSSZEGEZ”. Meggondolandó. Carmen se itt, se ott. Én lihegve a dombtetőn. Szívdobogva. A sikoltásokat, a gyerekzsi­ vajt nagyon messziről éreztem, a szánkózókat csak láttam talán, hang se itt, se ott. Édes­ apám téli vasutasruhájából rámszabott, bokában gombolt vastag nadrágomon a jeges hócsimbókok. Lassan eszméltem. Körülöttem forgatag. - Láttam. - Szólt a fekete lány. Elmélyedtem - szól valaki - nekem szól? - Én láttam az egészet. Balra fordultam. Az új lány, a pesti. Fekete haja van, a kötött lánysapka alól hosszan, gyűrűsen. Tincsek a homlokában. Feje kicsit oldalt fordul, felé, nagy, sötét pupillái a sze­ mek sarkában. Szép mély hangja van. - Már ismerlek, emlékszel - mondta tegezve, mert ő pesti lány - tudod. Aranka vagyok. Láttam az előbb, hogy ti ott lent...! - Én nem... - most ocsúdtam ütköztünk és gabalyodtunk... Nem szólt, csak nevetett egy kuncogóst. nézett-nézett, kacéran, tudtam, de engem ez most nem érdekelt - én még sokáig-sokáig Carmen arcában libegtem, Carmen lehunyt sze­ mében voltam kocsonyásán, színesen, havasan. láttam magamat, ahogyan akarva-akaratlan visz magával, akárhol is van - CARMEN. - Leviszel? Nekem nincs szánkóm, csak három gyereket ismerek. Meg két lányt. Olyan szépen kért. Az a fajta vagyok, tudtam magamról, akinek parancsolni nem nagyon lehetett. Azonnal ellenakarat volt benne, minden parancsra - de ha kértek, akkor nem tudtam elle­ nállni. Le tudom vinni? Balek leszek, ha leviszem? Vigyem? Utóvégre, egyedül használom a szánkót. Én, mondjuk, nem kértem volna senkitől, de ö egy lány. - Nna... gyere. Ülj a hátam mögé. Én vezetek. Aztán ne sikoltozz, mert megyünk ám! micsoda délután! - Aztán együtt mentünk haza. Húztam a szánkón egy darabig, később már nem, mert nem akartam, hogy lássák. Kezdtem rájönni, mikor Carmen eszembe jutott, hogy rám mindig az a valóság érvényes, amely közvetlenül körülvesz. Carment elröpítette egy csavartvonalú, felfelé emelkedő, szinte látható szélroham, irhabundája libegett a fehéren áttetsző spirálison, ő hunyorgó szemmel forgott a forgószélben, vitt engem magával, men­ tem vele én, a tekintetében - és már nem volt ott, már nem volt ott. Csak egy része maradt 39 �Palócföld 2000/1 az összes lánynak, akit eddig ismertem, egymaga nem lehetett a MINDEN lány, de szüksé­ gem volt rá, azt a hatalmas és betölthetetlen, mindeddig érintetlen és szűzi tájat, amely ben­ nem valamire, valakire várt, elsőnek és elsőként és élőlényként és lányként ő érintette, be­ havazott fenyőfám ágának szélén az ő finom pici ujjának a mozdulata volt a leges-legelső. Aranka a nem túl széles kis főutcán lakott egy négyablakos házban, ahol egy pékség működött. - Holnap gyere el értem, mert veled akarok szánkózni. Fél kettő felé. Jó? -Jó . Hűtlen szolgalélek, az vagyok. Micsoda délután! Carmen. Aranka. Azt hiszem, ez így fog maradni egész életemben, azt érzem, valami nehéz sugallat jósolja a jövőmet, talán hűtlen leszek, talán nem lesz igaz, hogy az voltam-vagyok-leszek, mert nem hűtlenség ez, mindig tiszta marad maga az érzés, a pillanatnyi, percig, órákig, napokig, évtizedekig tartó, akár huszonöt éven át is elkísérő. Én úgy leszek hűtlen, hogy soha. Egyedül és hazafelé tisztán, mint a téli alkonyat égboltozata, és biztosan, mint a lépteim zaja, láttam, érzékeltem, tudtam. Tudtam, mert nekem soha nem egy valaki, vagy VALAKI kell majd, hanem az ÖSZSZES, a MINDEN, - és tudtam, hogy ez a minden nem lehet egyetlenegy - olyan egyetlen nincsen. Ez eltöltötte teljes testemet-szellemiségemet-lelkemet szomorú rezignációval, ugyanakkor felszökkenő vérnyomásomban majdhogynem izomláz járt át, izgalom és váran­ dó izgatottság - hátjöjjön már a jövő. „Csak a versek, a versek és a nők”. Éjjel enyhe, langyos déli szelek jöttek. Megzúdult az eresz, letöppedt a hó, mocskos lett, mint a cigány lepedője, ahogy Gyarmaton Mamika mondani szokta. Vízfolyásokat kerül­ gettünk. Négy nap alatt elolvadt a hó, tengernyi sár maradt a nyomában. Állandósultak a cipőpucolások. Kis kabátban álltam a szeles, napsütötte verandán. Néztem a kék égbe nyúló, valamibe kapaszkodó faágakat. És Carmen. - Visszautaztak Szombathelyre - mondta Ilonka néni. - Apáca lesz. Az apja katonatiszt. Svájcba küldik a kislányt. - Szombathelyen is van villamos? - Meg Szegeden, Nagyváradon is. Meg Svájcban. Kassán. Mert messze az állomás, mint Miskolcon. Carmen - fájdultam meg. Soha nem fog csókolózni. Csak én csókoltam őt. Carmen ruhái elszürkülnek, elfehérednek. Mit fog kezdeni magával majd 20 évesen. Nem nézheti a tükör­ ben meztelenül fürdés után a biztosan gyönyörű testét. Szent Terézke jutott az eszembe, sanyargatások, önkorbácsolás, amelyeknek fájdalmai megszüntetik és elkergetik a vágyat. Carmen egyetlen emléke a havas-hamvas csók marad. Én. Rám gondol majd, térdrehullva a kápolnában, a hajnali misén. A PÁRHUZAMOS JELEN 1 Dühöngő, viharos szelekben szárítkoztak a csupasz, a fagyott, a törékeny nyírfák, ezek az orosz lányok, a talpas kőrisek, szláv menyecskék, a gyökeres tölgyek: a Bükk-fennsík falvainak erős és izmos asszonyai. A vár mellett bozótos, elhanyagolt park, patak, rohanó jeges víz, szélröppentette tavalyi avar, penészesen száraz. Hidegen világít a nap, világít csak, nem süt, melege nincs. Eltűnt a sár is: tavaszi szél vizet szárászt. Kezem a kesztyűbe dermed. Miklós bácsi íróasztalán meg kell írnom haza, Debrecenbe a heti kötelező levelet. 40 �Palócföld 2000/1 Drága Édesanyám, kedves Apám! Jól érzem magamat, már keveset köhögök, sokat vagyok a levegőn. Itt is mindig fú j a szél, mint Debrecenben. Ma krumplis tészta volt ebédre, az Ilonka néni igen jó l csinálja, a tegnapi paprikáskrumpli maradékából készítette. így volt benne kolbász is, majd ezt megta­ nuljuk tőle. Én sokat eszem, érzem, hogy meg vagyok erősödve. Itt több jó barátom lett, a Varga Bence, a Kovács Bandi, meg az öccse, a Barnabás. Ezt a nevet eddig nem hallottam. Vagyunk kilencen, ez a mi bandánk, engem is bevettek, elneveztek indiánul „ Télitárs nak. Nagy lányok is vannak. Társasjátékoztunk is együtt. A Carmen szombathelyi lány, az Aranka meg pesti, a Lónyay utcában lakik. Ez egy árva lány, az édesapja nemrég megégett a vejszmanfrédnál a vasöntödében. Miklós bácsi sok viccet mesél és ebéd után mindig alszik egyet, én ilyenkor jártam szánkózni. Az Ilonka néni jókat főz, én azt gondolom, hogy jó l viselkedem. Anyuka tetszik nekem hiányozni, de az Édesapa azt ígérte, hogy123-án, szombaton haza­ visz. De itt is jó nekem. Addig is kezüket csókolja Tiicsi Di ósgyör, 1912. január 16. - Van hibád, kisfiam! Akár mérnöknek készülsz, akár újságírónak vagy költőnek - aki németből már ennyi idős korában, verset fordít, annak őrködni kell az anyanyelve felett, az nem követhet el hibát - mondta Miklós bácsi. A „vejszmanfrédod" borzasztó. Dupla nagy W, utána e, i, és két ess, és külön: Manfréd. Nagybetű, ez keresztnév, így hívják a gyárost. Egy-kettő, kijavítani! Csattant egy barack a kobakomon. Közben az otthoni konyha jutott az eszembe. Kicsit elszontyolodtam. A fehér nagy konyhaszekrény. A sárgaréz habverő üst. A hatodik konyhaszék, az én meleg helyem, külön nekem, a tűzhely mellett. Ahogy édesanyám megborzolja a hajamat ébredés után - én ásítozom, reggelizem a forró teát, ropogtatom a pirítást. : ( - INTERMEZZO - ): Apámtól féltem (Anyám szeretett.) Nehéz erről beszélni, rengeteg Fájdalom lökné s fogja a szavam. Sokat szenvedett ő is biztosan. Másnapra lecsendesedett a szél. Ki lehetett menni az udvarra, csak úgy, szvetterben, annyira enyhe lett az idő. - Plusz tizennégy fok van, ilyen januárt! Meglásd - szólt Miklós bácsi mikor hazajött a városból - a város mindig Miskolcot jelentette meglásd, még földrengés lesz az idén. A hirtelen kitavaszodástól a banda is fölvidult. Kergetőztünk, bújócskáztunk a várban, a vár körüli bozótosban. A lányok is valahogy mindig a közelünkben voltak, hallottuk a nagy nevetéseket, kis sikoltásokat. Nem szerettem, mikor a fiúk, és elsősorban Kovács Bandi, 41 �Palócföld 2000/1 azon törték a fejüket, hogyan tudnak valamilyen módon bosszúságot okozni nekik. Állandó­ an gazemberkedtek, meg verekedősek is voltak. Én ebből már láttam, hogy micsoda éretle­ nek és rosszcsont kölykök még csupán, és nem lányoknak, kis nőknek nézik őket. Hülyeség. Jobban szerettem a lányok közelében lenni, igaz, én soha nem voltam verekedös. A lányok sem voltak mindig békében egymással, mert különböző korúak voltak, és a nagyobbak lepisisezték a kicsiket. Lehettek hatan-nyolcan. Három testvér: a Duci, az Irénke, a Gabriella ők is tanító szülök lányai. Marika, egy igazgatónő unokahúga, aztán egy igazi nagy lány, a Náni, ő talán már tizennyolc éves is lehetett, volt a vöröskeresztes Aranka, akit jótékony­ ságból küldtek ide, meg egy csomó kisebb. Nem találtak meg a bujócskában a fiúk, én meg azon vettem magam észre, egyszerre csak ott vagyok a hintánál, ahol a lányok játszottak. Hirtelen elhallgattak, amikor kiléptem a fák mögül. Aranka akkor szállt le a hintáról. Hosszú szoknyája meglibbent, villant gyö­ nyörű, nagy barna pupillája. Titokzatos januári villám volt ez a kora délutánban: öt-hat méterről is egyenesen rám pattanó sugár. Hajtincsei a homlokában. Koromfekete, már-már kék haja természetes hullámokban. Kis félkabát. Testhez simuló. Kiemelte teljesen fejlett, domborodó, nagylányos két mellét. Aranka bőbeszédű volt, hangos, más, mint a többi, a titokban kuncogok és kifinomult úrilányok. Azt hiszem, pesti utcagyerek lehetett, rosszalkodós, de szókimondó, és nem hagyta magát. Visszaszájalt a nagyobbaknak is. A fiúk társaságát is jobban elviselte, talán kedvelte is. A többi lány más volt. Jólneveltek, illem­ tudók, ellenszenvvel, gúnnyal és fölény-tudattal bántak a fiúkkal. Duci vezéralak. Öt utá­ nozza, követi a többi. Irénke kacagós, Gabriellát már nem nevelték annyira agyon, ő ter­ mészetesebb volt. Csak a félig felnőtt Náni volt oda a férfiakért. Egy délutáni, kapucíneres meghíváskor láttuk, amikor térdét-combját odanyomkodta az abrosz alatt a Farkas Aladár mezőgazdasági tanár csizmanadrágjához, amelyben persze, Aladár benne volt. Úgy röhögtünk. Fenyőtobozokat, csörgő, száraz avart, letörött, korhadt faágakat hordtam egy kupacba. Fojtó füstje laposan tekergett, mintha Káin oltáráról szállt volna. Gyufa volt nálam, mert titokban tanultunk cigarettázni. Miklós bácsinak állandóan töltögettem a hüvelyeket, zsebredugtam öt-hat készet, lássák, hogy milyen nagy fiú vagyok. A tüzecske begyulladt, addig fújtam. Felszállt a füst. Mégis Ábel vagyok. - Rossz gyerek - hallottam Duci szigorú hangját. Sarkonfordult, a többiek utána. Aranka nem mozdult. - Akarsz cigarettázni? - kérdeztem. Nemet intett, nekem is elment a kedvem. Raktuk a tüzet. Ő is hordta a gallyakat. Mosolygott, titokzatosan. Fekete hajában úgy csillant két szeme, mintha az éjszakai égbolton csak két csillag lángolna. Üstökös volt a szembogará­ ban, elkapta a tekintetét, csóva úszott utána a sötétedő parkban. Fölugrottam, megfogom, ezt kérték a szemei. Futott, nevetett, a legváratlanabb helyeken eltűnt, előbukkant. Nekem a csodaszarvas legendájának látomása lett, volt. Aranka is Dúl király lánya. Megfogom. Egy vastag tölgy körül kergetőztünk. Tudtam, mögötte van, nem mozdult, nem mozdultam. A nyakamat nyújtogattam, hol vagy? Megláttam húsos kis kézfejét, rövid ujjacskáit. Váratla­ nul elkaptam a csuklóját. Húzott, húzta magát, átöleltük a fát, balkezemmel elértem ott a másik kezét. Karmolt, de nevetett. Én Ludas Matyi - csak ott van egy édes lány, szerencsém van. Ezt a lányt! Háromszor! Nem tudtunk moccanni. Feszültünk. Köztünk az az ostoba tölgyfa. 42 �Palócföld 2000/1 A TUDAT 2. Ha ő nem. akkor én mégjobban nem. Ha én mégjobban nem, akkor ő igen. Most nekem kell megsértődni, megbántódni, el kell szomorodnom. Csillapodik a lihegésünk. Na fi­ gyelj...! Hadd legyen neked lelkifurdalásod. Szeretnek szenvedni a nők, de nem bírják a szenvedőt. Akkor én most szenvedő leszek. Működésbe lép benned az anyai ösztön... A PÁRHUZAMOS JELEN 2. Nagyon finoman, szinte észrevétlenül el kezdtem engedni a szorítást. Érezte, de a ke­ zecske maradt, picit vissza is cirógatott. Karjaim lehullottak, emyedve roskadtam magamba, arcom oldalt a fakéregre simult, kontraposztban és lehangoltan odatámasztottam magamat a törzshöz. - Most mi van? - ott állt előttem, nagyon közel. Lassan megigazítottam arcába hulló fekete, göndör hajbodrocskáit. Csak néztem őt hosszan, nem szóltam, működött a tudat, és a taktika. - Mén vagy olyan szomorú...? - odaborult, rám borult, gondolhatjátok, odabújt a mell­ kasomra. Valami kimondhatatlan tisztaság-illat csapott rám. bénító, soha nem érzett tavaszias lány-felhő illata. Már napok óta éreztem ezt az egész parkban és általában Diósgyőrben mindenütt, csak azt nem tudtam, hogy ennek mind-mind a forrása, kis istennője ő. Azóta minden tavasszal érzem, amikor elolvad a hó. A görnyesztö szelekben éreztem, a nedves fatörzseken, a felkavart avarban, a száraz bokrok szemszúró ágbogai között, a fenvötobozok tüskés üszkeiböl is ez áramlik, a Diósdombról is ez zúdul reám, áramlik a bejá­ rati ajtó tábláiról, megcsap az előszobában ha betoppanok. Érezni fogom 21 évesen is talán valami könyvtár olvasótermében is, előkúszik tuják, ezüstfenyők alól ez az illat, akár vala­ hol Budán, mert érezni akarom, mindenhogy emlékezni akarok rá örökké. Minden tavaszban eljön hozzám, megkísért: él-e, vagy meghalt-e Aranka - az illat örök. Sokáig így maradtunk. Nem láttam arcát, szemét, száját, csak a haja csiklandozta az ál­ lamat, nyakamat, arcom bőrét, szám szélét. - Meghalt az apukám. Kicsit sírni kezdtem. Remegő kézzel, hogy ő ne is tudja, megcirógattam a legcsodálato­ sabb díszkoronát, azt a mélyen feketét, azt az izgatót. Az ILLATOT gereblyéztem róla ujjaim fésűjével magamra, magamra. Felemelte a fejét, szeme szélén könny-könnycsókkal érintettem a sós-édes kristályt. Megrándult. Hozzám tapadt. Fájást éreztem a derékszíjamtól délre. - Aranka, Aranka - Aranka - cserepesedett, szélkifújt, kiszáradt szájjal----- Nem kell beszélni - suttogta lassan és szaggatottan. Meddig? Meddig voltunk így? A MINDEN volt EGYÜTT. Azóta is így vagyok. Én így. Ezredéve, és ezredévre. Háromszor, hosszan és igazan megcsókolóztunk. Január 18-án reggel ragyogó napsütés. - Ma Piroska névnap van - szólt Ilonka néni, mintegy magának. Negyed tíz körül még pizsamában ücsörögtem a tűzhely mellett, rajtam a ház három ara­ nyos cicája. Tejeskávé. 43 �Palócföld 2000/1 Piroska névnap. Nem a névről, hanem a szóród Cannen áll előttem. Melegem lett. Arca el nem árult semmit. Eszmélet vesztő vörös haja. Az icipici nedves, kissé nyitott szája. A hó porfel­ hője, a hempergés. Szívritmusom zavarban. Aranka drága gyöngyös könnyecskéje. Az illat. A lassuló lendüléssel üresen himbálódzó hinta. Erster schnee - az első hó. Az avar. A fatörzs. Az ablak előtt a fehér gallér a megvilágított kék pamutruha - Morgenstem. A Sacré Coeur. A ko­ lostor Svájcban. Aranka rövid ujjai, puha keze. Lehetetlen, teljesen az. Milyen szépen, és béké­ sen vannak bennem, nem veszekednek, még barátnők is. Más helyen vannak, mások a szívbenlélekben bejárt útjaik, mégis egyszerre vannak mindenemben. Csaló vagyok? Nem vagyok csaló. Mindkettőt megcsalod - mondaná nagylányos szigorral végső szentenciaként, mint egy ítéletet nekem Duci. Nem-nem, válaszolom, mert őszintén és szívből, és mindkettőt igazán és egyszerre. A TUDAT ÉS A SZÍV Egész életemben így lesz. Mindig így, ketten és egyszerre. Többen is. Nem érthetik, csak én. A sokból: - mert mindegyik más - így áll össze a kerek egész. Várnak rám valahol - messze, közel, Debrecenben, Miskolcon, Szombathelyen, Veneziában, Zürichben, Marosvásárhelyen, Pesten és Budán a szoknyák, a csipkés fehérneműk, a bodros szélű kombinék, a cémagombos melltartók, a hosszú selymek, a szecessziós blúzok, a türelmetlenné idegesítő reverendagombolásos egész ruhák, kis bársonykabátok, ledobott kesztyűk, síkos és hulló szaténok, gyürődő vász­ nak, kis karton cselédkötények, úriasszonyos prémes boák - az arcok elmosódnak, a hajak lesz­ nek a felejthetetlenek, a remegő kis kezek, a félsuttogásban felszívódó szavak, az erőtlenné omló karok. Ketten, sokan, együtt. Akkora hatalmas kivilágított termek, félhomályos ablakmélyedé­ sek, függönyös zugok és meleg oltalmazóhelyek várják őket bennem, plüsstakarók, hajnalok, szürkületek, kandallók, cserépkályhák, örökké láthatatlan éjszakák, pici mécsek, gyertyák fényei - minden-minden nagyobb, mint egy teljes élet. Közelítenek rám kék lányok, szőke szüzek, barna kacérok, fekete és özvegy asszonypárducok, szeretetlen és hálaadó, titoktartó feleségek, matrózruhás diák-kisasszonyok, és fásultságukból hirtelenül a nárcisz színeire élénkülők, kalandukat a gyóntatószékben se megbánok. Hozzám tapadók, szemeikkel engem párnákba, paplanokba szegezők, haldokló sikolyaikat behúzott függönyök vastag és hangnyelő redőibe rejtők, könnyes áhítozók, ijedten sápadtak, felhevült pirosodok, céljaikat beteljesítők, véletlenül elaléltak, vasárnapi magányosok, didergőén reszketők, hőhullámosan szenvedélyesek, fölhördü­ lök, őijöngők, szalonokban pezsgőt koccintó kacsintok, hallgatagok és szenvedők, zokogok, engedelmes szobalányok, kiszolgáltatott áldozatok, izmos ellenállók, lélegzetemet elszorítók, elkábult önfeladók, velem dicsekvők, engem elhallgatok, vacsorával vendégelők, ajándékozók és parázlók, - l a bíínbánóak, reítegők J a titkolózva vetkezők / sírok és gyalázkodók / az átkozódó szeretők/- és én felszívódom bennük, élek és meghalok bennük. A hétfő - szerda - péntek aszszonyai - a kedd - csütörtök - szombat lányai, a vasárnap délelőtti matiné-diákok, a vasárnap délutáni margitszigeti táncoslányok, a feleségek barátnői, a barátok feleségei, anyagok suhogása éles napsugaras délelőtt, fáradt délutánokon, a csendesedő alkonyatok, puhaléptű és elomló szür­ kületek, mélykék, fülledt nyári éjszakák, a barna ősz, csikorgó havak, színképelemző áprilisok és felszállók és elszállok, elpárolgóm magamat, pazarolom a lelkemet-testemet. Tikktakkolnak a lecsillapodott szenvedély után a nagy faliórák. Szobák titkaiba szívódnak a szerelmeskedések illatai, a lemérhetetlen és örök IDŐ percei megsemmisülnek örökké megmaradva, mert CSAK AZ VAN, AMI VOLT. 44 �Palócföld 2000/1 A VOLT ÉS A VAN KÖZÖTT Mikor a VOLT a jelenben élt még, hímesnek láttam a JÖVŐT, mely csak addig az, ameddig JELEN nem lesz belőle. A jelen megfoghatatlan, kiszámíthatatlan, mert a szükség­ szerűséget cselekszed, mozgása-mozgásod benne mindig arra a napra, órára, percre vonat­ kozik, ezért esetleges. A percekből nem marad más, mint egy-két nyom a lábtörlődön: az aktualitás diktatúrája költőietlen. Csak a gondolat gondolája libeg - agyvized hullámzása veri belülről koponyád partjait. A VAN alaktalanilag és hangzásban is olyan szépen kínai, japán: WAN, uan! Ez a te, az én, a mi hatalmas sárga folyamunk, amelybe nem léphetünk kétszer, amely­ ben nem evezhetünk, amelyben dzsunkáinkkal nem vitorlázhatunk, mert ha egy helyben horgonyozunk, akkor is elfut mellettünk a VAN, mint a hullám. A víz. Mélységbe csobbant a VAN, és már csak VOLT. Számum szárítja a csontokat fehérre. Kavicsos meder és csend és szikkadt kövek és por és vörösre égetett homok. Mérhetetlen és hallható, igen, hallható a csend, szellő se libben, ez az, ez az, hogy néma minden. Kiürese­ dett vázak a MÚLT hangjai, mint láthatatlan csövek, úgy meredeznek a kikalapált égbolto­ zaton. Üreges papírmassé-érzelmeink kulisszái. Fölszáradt ujjlenyomataink, a magunk léte­ zését is megkérdőjelező eltűnéseink. Az ANYAG azért csak emlékezik? Én, mint individuum, én, mint anyag? Én, mint szerelem? Én, mint test? Anyag-e a szerelem? Aranka, Carmen, édes-édes - hol vagytok a VAN-ban, vagy csak voltatok talán a VOLT-bán? Édesek, édesek. A VOLT zúgó folyama sivatag a VAN medre mélyén. CARMEN. Carmen talán egy sötét és sziklás és szürke kolostor kápolnájának félhomá­ lyos mellékoltárán most mozdulatlan márványszobor, Kis Szent Teréz. Carmen nem érez, faragott oltárrá dermedt, nyáron is hidegen, érzéketlenül is áhítatosan. Carmen. Hát legyen. Egy szánkó emlékével felvonszolom magamat a sziklakápolnához. Majd hóhideg márvány szájad szoborcsókját add vissza nekem. Megérintelek: tűz és láng gyullad ki a hajadon. Fehér és sűrű köd: a tömjén füstje a Diósdombon maradt csókomat titkolja el. Palástod sze­ gélye ujjaimon. Nézem magamat: megaranyosodom. Porzó hógörgetegbe rántasz, édes. Felmelengetlek. A márvány nem olvad meg, mint a jég. Karácsonyfád: állok melletted. Kis bokrod: előtted térdelek. Susorgom a kápolnai huzatban: ANNYIRA SZERETEM CARMENT, HOGY NEM FELEDHETEM ARANKÁT. ARANKA. Dalol egy gangos bérház harmadik emeletén. Nyitott ablakok, ajtók, körbekörbe visszhangok. A lépcsőházban ottmaradt februári hűvös, hó szaga májusban is. A késő délelőtti nap az előszobába pattan a szembelevő lakás ablaküvegéről - Aranka fölveszi a fényt. Szája szélére csókolja: érett barackot. Körülénekli, lehelletéből hangjával sugarassá varázsolja. Illatosak lesznek a hatalmas szobák. Sötétkék brokátszoknya libben, libben a lány. Szárnya lesz a dalnak. Kiszáll, kirepül az ének: feketerigó a hajából, úgy repül, Aranka utána néz, kíséri szemmel, - a rigó repül, át a Duna felett, megkerüli a budai várat, Pasarétre egyenest - ezüstfenyőre száll. Majd egyszer, majd valamikor megkeresem azt a kristályhan­ gú feketerigót. - Már zárt ablakok. Alkony. Fények sehol. A felejthetetlen illat - az ILLAT. ÉN ANNYIRA SZERETEM ARANKÁT, HOGY NEM FELEDHETEM CARMENT. 45 �Palócföld 2000/1 A FIÚ Arca gyermekesen kerek, sörtehaja barna, bőre napsütött, szeme kék. Az átélt halálfé­ lelmek, éhezés, hidegek, a sok rettegés orra mellé mindkét oldalon mély barázdát vontak. Most szomorú, izgatott, nem jók az előérzetei. Készül Tokodyékhoz, onnan jár majd a gim­ náziumba. Harmadikba, mert 44-45-ben minden elmaradt, és a másodikból decemberben fog vizsgázni engedéllyel. Körülményes, 310 kilométeres utazás után, Búcsuszentlászlón és Nagykanizsán keresztül jutottak el a Délibe. A villamosról a Budagyöngye megállónál kel­ lett leszállni. jobbra befordulni: Volkmann utca 10. Gizi néni nem hasonlított az Anyura, hiába voltak testvérek - csak a keze. A keze telje­ sen olyan volt, teljesen. Tokody humortalan, könyörtelen, poroszosán szabályos, önző és geológus, az Ásványtár igazgatója a Nemzeti Múzeumban. Stockholmban, Helsinkiben, Bemben volt egyetemi tanár, most Pesten. Gizi néni néha megkísérelte ellensúlyozni szadizmusát, de azért ha úgy „anyásán" hozzá akart bújni a Fiú - ellökte ö is magától. Laci bácsi mindig fáradt. Haza jár ebédelni, délután rendesen megágyaznak, lefekszenek, alszanak, csendben kell lenni. A Fiú a Haranghy-rajzokat, Rippl-Rónai pasztelljeit. Vaszary akvarelljeit nézegette. Tokodyéknak nincs gyerekük. Otthonról zsákban küldték Apuék a szabályosan fölvágott tűzifát vasúton, hetenkint. Megalkudtak a Fiúért: havi 5 kiló zsír, 10 kiló liszt, öt kiló cukor, 2 kiló lekvár, 2 kiló vaj, egyebek, - és az inflációnak megfelelő pénz. Ez 45 szeptemberében 800 pengő volt. A Széli Kálmán téren novemberben egy kiló szóló háromszáz pengőbe került. A Szent János Kórházzal szemben egyszer reggel a deres pázsiton haldoklott egy ló. A tanítás csak 11-ig tartott. Visszafelé, negyed 12 körül vájlingokkal álltak a ló körül - nagy késekkel vágták ki belőle a hatalmas húsokat. Gizi néninek alig volt valami szókincse. A négy polgárija, ha megvolt, rosszul tanult. Anyu mindig mondta a Fiúnak. Nagynénje nyökögve beszélt, a ritkás agyi szótárban a nem levő szavakat keresgélte, mondatai nem is voltak, szavai döcögtek és dödörögtek, mint gö­ röngyös úton a szekér. Mindent a professzoréktól lesett el, mesterkélt volt, és mérhetetlenül sznob, tehát tanulatlan és műveletlen. De voltak japán vázák, japán rajzok, ékszerek, nippek, negyedóránkint zenélő falióra Svájcból, csupa perzsa- és torontáli szőnyeg parkettán, falon, súlyos és fényes vitrinek, szekreterek, bronzok, kis márványszobrok, mahagóni bútorok, herendi és meisseni porce­ lánkészletek, rokokó szalon, cseresznyefa hálószoba, plafonig érő fekete üveges könyvszekrény, vagy négy méter hosszú. Szakkönyvek, tanulmányok, melyeket a Fiú nagy­ bátyja írt: angol, német, francia nyelven. Voltak fényképek finn szaunázásokról, svájci kőbányákról, a Dolomitok tájáról, svéd kikötőkről, a Nemzeti Múzeum íróasztalainál, az egyetemi katedránál, és a többi, satöbbi, stb. Ha vendégek jöttek, a Fiúnak ki kellett men­ ni, bemutatkozni sem volt szabad, pedig a gimnáziumban kitűnő tanuló volt. Nna, ilyen­ kor lehetett a kulcslyukon át Gizi nénin jókat röhögni. Teljes zárkózottsággal ült, méginkább dödörögve keresgélte a szavakat. Karszék, félkörívben. Könyöke a karfán, vállai felhúzódva, nyaka beleroggyant a mellkasába, térdei zárva, egyik lába a másikon átcsavarodva, ahogy csak a nők tudnak ülni. Magassarkú cipőjének orra érintette a talajt, itták kínai porceláncsészékből a szagos melegvizet, a teát - jaj, istenem, az „ötórai teát". 46 �Palócföld 2000/1 A Fiú nem szerette a teát. A vendégek mind híres emberek voltak. Deformált, randa nők, szeplősek, máj foltosak, öregek, a férfiak elhízottak, vagy raccsolók. ellenszenvesek. A Fiú eleve nem szerette a ronda embereket, megmagyarázhatatlan volt, hogy miért. Óvakodj a hallgatagoktól és tartsd távol magadat a pengeszájúaktól - találta ki magának ennyi tapasztalata már volt. Kémiai átvitellel két csoportra osztotta a körülötte levőket: savas és lúgos emberekre. A savasokat nem bírta elviselni. Tanáraival kapcsolatosan ez tökéletesen bevált, az ő életkorában pedig ők voltak az abszolút lennsőbbrendüség. De vissza Gizi nénire. Az öreget csakis és kizárólag, de főleg a vendégek előtt LÁSZLÓ-nak mondta, de nem normálisan, magyarul, emberül, hanem következetesen igen rövid á-val (a-val), és vagy három essz-el. így LASSZSSZLO. És rövid o-val. Ez mindig frenetikus röhögésre ingerelte. Egyetlen elismerést kapott: jól rajzolt, nagyon jól és rengeteget, állandóan. Ezt számontartották, néha dicsekedtek is vele - majd jó építészmérnök leszel. - Átjössz velem a Haranghy Jenő bácsihoz, tudod, ö is egy professzor az Ákkádémiánn, és megmutatjuk neki a sok rajzaidatt! De neked nem szabad szólni, csak megállsz, nem csípőre tett kézzel, mert úgy csak egy kéményseprőseggéd szók, hanem szépen hátratett kezekkel, köszönsz, és meghallgatod, amit fog mondani nekked! - Gizi néni aléltan ejtette Haranghy nevét, meg az ákkádémiát - Ne mondd az anyádnakk, hogy mi nem törődünk a tehetcségeddel, fiamm! És nem szabad mondani neki, hogy Jenő bácsi, mert ő nekked egy professzor úr, érted, ugye drágám...? A Fiú nagyon érzékeny volt, rettegve maradt egyedül, arcát a két szomorú ránc meg­ hosszabbította, sokszor ébredt arra, hogy csikorgatja a fogát. Egyáltalán nem akart épí­ tészmérnök lenni. Osztálytársa, akit igen jó barátjának tekintett. Vadász Gyuri az akart lenni. Elmélyült kapcsolatai voltak a komoly fiúkkal: Dolesch Feri, Sherf, aki mellette ült, Benkö Feri és Borsodi közel állt hozzá. Seitz Emil volt a latin tanára, Szentgyörgyi az angol. Az igazgató helyettes Piroska Dezső tanár úr volt - ez utóbbi kettő a fiú apját is tanította: Szentgyörgyi Temesváron, Piroska Dezső pedig az 1919-es menekülés után Gödöllőn. Dehát Pasarét...! Az maga volt a csoda. Soha nem látott, fantasztikus villák, fenyők, díszbokrok, tuják, sövények, ciprusok, vérbükkök, pázsitok, hortenziák, dáliák, őszirózsák, ezüstfenyők - és a rengeteg feketerigó. Haranghyék, Volkmann utca 8. Betonozott gyalogbejáró. Tulipánfa, fehérre festett, dí­ szes vasrácsos terasz, mellette madárberkenye fa, amilyet a Fiú sohase látott, és egyéb me­ diterrán jellegű bámulnivalók. - Tudod-e, itt a Költő lakik Klárikával, Lóéival, a feleségével, meg a nagymamával majd bemutatkozol, de csakk ha mondomm. Apád is nagyon tiszteli őket - Gizi néni mond­ ja. - Nem szabad mondanod majd, mert mindig keresik ötét a komenisták, de többször nin­ csen itthon négy napig se, ezt se szabad mondani, főleg a feleségének ne, de észt neked nem kell tudni. A Fiú szíve nagyot dobbant: egy igazi költő. Igen, titokban ö is ír verseket. Azt apja megtanította neki, hogy mi a szonett: két négysoros és két háromsoros versszak. Szonetteket akart írni, de mindig csak a két négysorosra futotta. Egyébként azt érezte, hogy nagyon nehéz belezsúfolni a verset ebbe a kényszerzubbonyba. írt a feketerigóról. 47 �Palócföld 2000/1 1. A Pasaréten élni jó, Füttyent a feketerigó. A sok fenyő, a park, a csend Valahonnan érte üzent. 2. Azért van itt, mén jó neki. Mert itt mindenki szereti, A házmesterek, professzorok, Csicseregte a kis torok. És Ö itt, egy igazi Költő. Utálni kezdte ezt a 8 sort a Fiú, szégyellte nagyon - irtó rossz, csak meg ne tudja a Bácsi. Csak felmondhatná a Bácsinak! Igaz, úgyse szólna rá semmit. Aztán egy nagyon hosszú, magas felnőtt fiatalember jött a kert felől. - Na ő az, a Lóci. Bemutatom a rokont magának, üdvözlöm, kedves, ö a Fiú. - Szevasz - és kezet nyújtott. - Szerbusz - mondta a Fiú tétován. - Hányadikos vagy? Harmadikos? Én már hetedikbe járok, négy év van közöttünk, sze­ vasz, én Lóci vagyok. Téged hogy hívnak? - Szerbusz. Fiú vagyok. Tied a bicikli? - Aha. - Egyszer ideadod? - Oda hát. Hová tetszenek készülni méltóságos asszonyék? - Haranghyékhoz, kérem. A Fiú rajzait hoztuk megmutatni. - Add csak ide nekem is. Én mérnök leszek, én is állandóan rajzolok. Ácsorgás, szünet, zizegnek a rajzlapok, Lóci dünnyög. - Vannak köztük nagyon jók, különösen az arcok, egészen iskolázottan csinálod. És Szent László király, amint vizet fakaszt a sziklából, igaz? Tintával rajzolsz? - sok volt a kérdés, a Fiú mindre válaszolni akart. - Igen, Szent László. De Árpád fejedelemtől megrajzoltam az összes uralkodókat egé­ szen IV. Károlyig. Meg Horthy Miklóst is sokszor. Azért rajzolok tintával, mert akitől ta­ nultam, azt mondta, hogy csak így szokom le a radírozásról. - Nocsak. És kitől tanultál? - Wittich-Eperjessy Zoltán festőművésztől, de csak hét hónapig. Áprilisban agyonlőtték az oroszok, mert azt hitték, hogy a festőállvány valami géppuska. - Nna, rajzolj valamit ide a homokba egy ágacskával. - Jó. Mondjuk, így: az arckoponya-agykoponya befoglalást, a szemek, az orr és a fül arányrendszerét bármily nézetből, és a száj vonalának elhelyezését. Most kicifrázom, nézd. Rajzolok neki szemüveget is. - Jó ég! Ez teljesen az apám! Ismered? Szét ne maszatold! Majd megmutatom neki, ha hazajön. Hagyd ott! - Gizi néni zavartan vihogott, rázkódtak a vállai, nem tudta, örülnie kell-e, komoly legyen-e, vagy elejtsen netán valami szakmai blődlit. - Nézegeti nálunk a rajzokat, festményeket, Lasszsszlo hiába mondja neki, hogy másolgasson, nem akar szót fogadni. Makkacs egy kölyökk! - Jól is teszi, ha nem másol, azt nem kell, majdhogynem nem is szabad. Azt rajzolja, amit belülről lát, így a helyes. Vagy a világot, de mint elsődleges élményt - monda Lóci, aztán elköszönt. Csak a Haranghy professzor húga volt otthon. Édes és kedves volt, nagyok sok rajzát mutatta meg, színes ceruzákkal rajzolt virágokat, faágakat, csendéleteket. Legszebb egy tulipánfa ága volt. A Fiú a végén már unta őket, mindent egyformának látott. 48 �Palócföld 2000/1 - A bátyám illusztrálta a Dzsungel könyvét, a Kiplinget, tudod! - Igen, megvan nekem - mondta a Fiú. A Költőt csak ritkán látta. Lóéival járt a dolgozószobájában, ahol soha nem látott renge­ teg könyv volt. Világos és nagyon nagy szoba, rongyszőnyegek, csergék az ülőgarnitúrákon. Fehér ablakok, ajtók. Beköszöntött a fűtési szezon. A Költőnek nem volt téli tüzelője. A Fiú a jövőre gondolt, nagyon-nagyon messzire, arra az időre, amikor egyidős lesz a Költővel. :( - INTERMEZZO - ): KÖLTÖ FÁSKOSÁRRAL pasaréti feketerigók pázsit és harangvirágok ahogy az időben visszafelé eszméletemben utat vágok ezüstfenyőkön átsüt a MÚLT HA VOLT a JELEN HA VAN: s a régi illatokban kergetem kisgyerekkori egyszervolt magam most óra ébreszt és rám feszül a lejtős TEMPLOM UTCA TÍZ: ötven esztendő egymásra hullván átcsap a TUDATON mint a KIÖNTÉSBEN a fuldoklón a hullám hisz nem tudhattam hogy egyszer az elmúlt jövőben idehoz a v íz ----homályos tükröt tart a VOLKMANN UTCA 10: csenget a múlt ajtót nyitok egy arc: két mély szigorú barázda: „MAGA A ROKONFIÚ?” kérdez magázva kezicsókolom i-igen én vagyok („AZ IDŐK EGYÜTT") (még tudattalan) 49 �Palócföld 2000/1 Ő csak vetődik mint az árnyék: látszatra járva jár mint a fénytelen felleg az elborult sötét városon: kezében fáskosárnagynéném osonsuttognak: énnekem még minden TITOK mit tudni nem szabad: „VIGYÁZZ - SENKINEK SE MONDD: ÜLDÖZIK ŐT AZ OROSZOK: SZABÓ LŐRINC - A KÖLTŐ...”) ahogy keresem ködlő borús tekintetét rámfeszül homályos rejtő szemüveg s nem látom szemét és megrettenek: szeretnie kell engemet (titokban írok verseket) KÖLTŐ FÁSKOSÁRRAL: benne cserfalombok égetni versek rímek ritmusok lángos ágak: önző szerelmek s akácillatú kis dalok aztán sok délutánt bámészkodtam még odaát szorongva leskelődtem rezdültek hortenziák tuják A SZOMSZÉDBAN EGY ÓRIÁS LAKIK ÚGY HÍVJÁK: LÓCI - BÜNTETÉSBŐL AZ ASZTAL ALATT TARTJÁK VALAKIK magnóliák: „AZ IDŐK EGYÜTT: TE VAGY? - ÉN VAGYOK...” a sors hulláma elsodor: s az én koponyám partjait koptatja most a SZESZÉLYES ZORD IPOLY 50 �Palócföld 2000/1 Csak szavak, csak foszlányok tapadtak meg valahol a mélységek mélységeiben, hogy le­ hetett volna gondolat a hétköznapi élményből, vagy összefoglalás, eszmény egyáltalában vers és sors, de főleg sors nem volt, a sors a jövendőbe ágyazottan és rejtve készülődött megvalósítani önmagát. November. Egy odatelepített ruszki őrnagynak át kellett engedni a szalont. A marha ide­ genkedett, vagy talán félt is, de mindenképp gyanakodott a faragott afrikai álarcokra, me­ lyek a falakról bámulták őt. Mögéjük nézett, összevont, sűrű szemöldök, kérdés-kérdés: - Téléffón, nyet téléffón...? - Járt hozzá Mása, egy csupacsöcs, csupasegg ápolónőbárisnya. Mindig hozott valami ajándékot, és szájoncsókolt mindenkit. Tokody rohant a fürdőszobába köpködni, fogat mosni. Mása tizenkilenc éves volt. Mindig berúgtak az őrnaggyal. Ilyenkor aztán a konyhában agyonszeretgette a Fiút, az ölébe vette, a lába közé kapta, csókolta ahol érte. Rosszul, de beszélt magyarul. Kárpátaljai volt. - Ez egy kurva. - Mondta Tokody. - A gyerek előtt, Lasszsszlo...! A Fiú már régesrégen tudta, mi az. Érezte is, deréktól lefelé a nagy csóki-móki-ban, hogy valami fáj. Azt is tudta, mi az, és mért van. És nagyon szégyellte magát. A Költő gereblyézte a szomszédban az avart. Kinőtt, kopott, agyonmosott, lyukas sötét­ kék mackóruhában volt. - Kezicsókolom - ért haza a Fiú a gimnáziumból. - Khm - a Költő bólintott. Megállt a munkával. - Jól megy a tanulás? - Kaptam jelest nyelvtanból - toporgott a Fiú. - És németet még tanulnak? - Igen... és nagyon-de-nagyon örülök, hogy tetszik velem beszélgetni. A Lóéival voltam a Bácsi dolgozószobájában, és láttam verseket. - Nagy a rendetlenség fiam, tudja, keveset vagyok itthon - lassan és halkan beszélt, na­ gyon mély hangja volt, kicsit rekedtes. Cigarettázott-e, nem tudható. - Tetszett látni, amit a Lóéinak bemutattam, tetszett látni a homokrajzomat...? A Bácsi rátámaszkodott a gereblyenyélre. Kézfejére tette borostás állát. A bőre barna. Lehet, hogy az üveg nagyította fel a szemét, de az kinyílt, még nagyobb lett, messze nézett. Messze, messzire. Szomorúan, igen lassan mondta: : ( - INTERMEZZO - ): „Homokba írtam kedvesem nevét, de jött a hullám s rajzom elsöpörte: leírtam újra minden betűjét, de jött a dagály s munkám eltörölte. Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve a lány - megfogni a pillanatot, hisz magam is így omlok egykor össze.........„ - De maga csak rajzoljon, kisfiam. Akár a homokba is. Ez pedig Edmund Spenser volt, majd egyszer talán megismeri, tanuljon angolul. Én sóhajtottam át magyarra. A nyelvtant igen, a nyelvtant tudni kell. Talán jobban tenné, ha a matematikát tanulná erősebben, abból legalább haszna lehet. Látja, kisfiam, nem vittem semmire. Gereblyézek. 51 �Palócföld 2000/1 - Apukám is mondta, hogy a Bácsi ... az Örök Barátaink, olvastam! Én is írok... - Maga most lép, sőt, talán az egész emberiség: a világirodalom korába. Ne írjon verset. Kovácsolja keményebbre magát, khm... hm. - nagy levegőt vett, és egy kosárban elvitte az összegyűjtött lehullott faleveleket. Még visszaszólt: - Menjen ki valami igazán szabad rétre, mezőre, talán egy örvénnyel fenyegető kis folyó mellé, feküdjön a fűbe, édes fiam, hallgassa az időmérőt, a világ óráját. a ciripelő és vidám tava­ szi tücsök felgyorsult és párkereső dalát, a lehiggadt nyári hangok pontos időközökben megszó­ laló figyelmeztetését: múlik az élet - számolja, hallja meg az augusztusi, szeptemberi tücsök percegését, a ritkuló megszólalásokat, amikor: ..."szűr...szűr" csak ezt hajtogatja, mert jön a hideg, vedd fel a szűrödet, fázik a hátad, meghalsz egy deres reggelre, de már hangtalan. Nekem csak az VAN, ami VOLT. Magának legyen tűrhetőbb JELEN a JÖVŐ. És el ne felejtse, amit Freud üzem: „az alkotás kényszeréhez mérsékelt boldogtalanság szükségeltetik". - Hát ez nekem megadatott, lüktet és fáj bennem ma is. De maga menjen - bár keserűen látom: az én példámra megvannak az adottságai fiam, ott van az arcán: ha elég erőtlen, legyen így. Ezt csak erőtlenül lehet felvállalni, kisöreg - menjen. Legyen elégedetlen: a teljességet kell akarnia. A sok, a meg­ számlálhatatlan részlet egyszer majd talán összeadja az egészet. A többi semmi. A Fiúban Gigi arca villant fel. Szemben laktak, Gizi néni barátnőjének a lánya. Szép. Határozott és magabiztos, a Fiú állandóan labilis volt mellette. Mert lenéző. Undok. Nagyon szép. de soha. A szerelem szellemi dolog, gondolta akkor a Fiú, és nem érdemlik a lányok. A szerelem nem fogja érdekelni, hitte akkor. Csak a blúzok, melltartók, a szoknyák, a bugyik, meg ami alattuk van. Fázott. A szomszéd ház csupaszra vált, lombtalan fáinak, bokrainak rácsain keresztül elmemben figyelte a Költőt, aki már elfelejtette, amit az előbb mondott. Fáradtan odatámaszkodott egy kerti szoborhoz - valami szent apáca volt, talán régi romok közül ide kimentett. Mélyen a zsebébe nyúlt a Bácsi, kitárta öblös tenyerét. Utánozhatatlan pontos és halk zenei jellel füttyögött a kert felé. Fölemelt fejjel, hunyorogva figyelt. Visszajelzés. Pergő szárnycsapás­ ok hangja a levegőben. Egy borostyánnal befuttatott nyírfa elágazásának mélyéből egy édes feketerigó röppent a szent szobrának a vállára. Toporgott, forgott - a kitárt tenyérre szállt. Csipkedte az édeskés magot. Pici kis hangjai voltak, hála, szeretet. Csupa hízelkedés, földöntúli rigóboldogság. Valami régi-régi őse egyszer átrepült a Dunán, megkerülte a várhegyet, cikázott Pasarétre és megült egy ezüstfenyőn. A délelőtti eső cseppjei honnan-honnanse. lassacskán szivárogtak az érzékeny szent szobor szeméből, meg-megállva, új lendülettel gurultakgördültek szép kerek mellén a szíve felé. A didergő Fiú lábujjhegyen lopakodott a JÖVŐBE. ÁLLJ, KI VAGY? A Költő aztán időközben lassacskán elfelejtette a kisdiákot. Abban, amit mondott neki, nem volt szándék, talán még sugallat sem. Inkább az lehet, hogy egy tizedmásodpercre fel­ tűnt a Fiú arcán egy koravénséget jelző jelenség, a szeméből kiáramló belső mélységet meg­ sejtő Költő felfogta a sugárzást. Azonnyomban, ahogy kimondta: „bár keserűen látom ... fiam ott van az arcán" - ezt a pillanatnyi érzést a kijelentés elvitte a fák, bokrok közé, meg­ semmisítette, elszállt a térben és időben a hang, a bonyolult gondolat szikár szavakká kris­ tályosodva tömörült, lerövidült - kimondása megszüntette önmagát. 52 �Palócföld 2000/1 A Fiú annyit érzett meg, vitt tovább és tartott meg belőle, hogy AZ ÉLŐK HALAN­ DÓK. A HALANDÓK NEM TÖREKEDHETNEK HALHATATLANSÁGRA, HISZEN A KETTŐ ÚGY ELLENTÉTE EGYMÁSNAK, HOGY MINDÖRÖKRE FELOLDHATATLANOK. AZ ÉLŐK TALÁN CSAK A MARADANDÓSÁGOT KÍSÉRELHETIK MEG, NEM TESTILEG, MERT A TEST PORLANDÓ - HANEM A SZÜLETÉS ÉS HALÁL KÖZÖTTI LÉT ELLENÁLLHATATLAN EREJÉVEL. Nem abban és ebben az órában gondolta ezt a Fiú, hanem egy kicsit később, talán elkésve is. De a fontos az, hogy elérkezett eddig a gondolatig, az már majdnem mindegy, hogy mikor, hiszen úgyis csak a saját lelkiismeretének tartozik számadással. Hogy állandóan számadással kell élnie, arra egész fiatal korában rájött. A mindenkori JELEN pedig perdült-gördült-gurult-görgött a JÖVÖ felé, melyet jelenné silányítva, tárgyiasítva, elvett az élet, a világ költőiségét, szellemét, érdes, szögletes valósá­ gokká alacsonyította a rejtekező lelki érintéseket. A Fiú túl volt első verse megjelenésén, a szerkesztőségi elöszobázásokon, az íróasztalok előtti kilegyintéseken, az unott, gyötrött és közömbös verslektorok ajtómutogatásain. Barázdái beették magukat, megszilárdultak arcán, amely nem volt szögletes, szabályosan szimmetrikus és kemény - legfeljebb az ifjúkori évekre állandósuló éhenkórász időben, amikor a Soroksári Rakodópályaudvarra zsákolni járt. Cingár, hosszú és kopott lett és volt, most már aztán végképp nem lett volna való Gigiék perzsaszőnyeges szalonjába. Quartier Latin-figura. Húsz-huszonhárom éves kora táján kezdett vissza­ járni hozzá a Volkmann utca - Svvinburne, Keats, Yeats, Bums. Lermontov, BarrettBrowning, Hofmannsthal, Ovidius - és minek mondjam a többit. Nehezen, várandó férfiként hordta ki magából-magában a München, vagy York irányába tett sikerületlen kísérletet, az intemálótábort, a rendőri felügyelet helyzetkötöttségének bilincselését. Öröm volt a véletlen találkozás egyszer Lócival, akiből óriás lett, akinél a Fiú már egy fejjel volt magasabb, hiszen ő is ÓRIÁS akart lenni, hiába, mert ide-oda dobta őt a SZEMÉLYT figyelmen kívül hagyó hatalom zord adminisztrációja. Mediterrán emberként hideg dombok közé. Mikor a ki fakult, színtelen, napszítta kisvárosba került, az ottaniaknak határozottan ellen­ szenves volt. Dugonics tanár úr még gimnazista korában mondta neki: „kitűnni akarjon, ne feltűnni". Ez aztán vezérelte azt a belső szellemiséget, amely teljes ellentmondásban állott a külső látszattal, megjelenésével. A kettő állandó ütközése tette könyörtelen szigorral, már-már kegyetlenkedésekkel „mérsékelten boldogtalanná" - és egyre többet jutott eszébe a kerti szo­ bor és a feketerigó. És emlékezett 57 októberére, a ravatalra. Kiszögellésein megbámult arc. színtelen, szürke, szürke. Tartalmából, szellemiségéből kiüresedett, kiszáradt volt. lehetett volna ókori múmia is. Mint egy TÜCSÖK súlytalan, jégen heverő száraz váza. Nedvességei, szemének könnyei felpárologtak, az arc boldogtalan. Haja már nem lóg a szemébe. Furcsa így, így hihetetlen. De hát VAN, mert VOLT. : ( - INTERM EZZO -): Ha sóhajod, többé nem hallik át, ha könnyed, soha nem hull már ide, ha emléked, szavak kísértete, ha vágyad, nem te szítod parazsát, ha mindig, a veled-halt ifjúság...... 53 �Palócföld 2000/1 Nem csupa innen és nem csupa túl, mihelyt megszövöm, szálaira hull, s úgy fut a semmin keresztül-kasúl: és akárhogy fáj, vigasz, hogy te fájsz. így semmisülsz meg. - Mohák, csillagok, foszlik minden, oldódik, párolog. Lehajtott fejjel botorkált a Férfi a néhai Templom utcán. Az iskolától a házig: a HÁZIG megszámolta a járdaszegély szabott köveit. A száz a MŰ, a hátrahagyott. Az 57 volt az élet. Az ötvenhét. Kimérte a VILÁG ÓRÁJA: a TÜCSÖK azt a megszabott időt. Mariann, Kata, emlé­ keztek-e? Stella, Ágnes, hol vagytok, édesek és ismeretlenül is enyémek mindannyian?! Bársony Carmen, Arany Aranka! Jaj, könnyezik-e az esőáztatta szobor szeme? Röppen-e a feketerigó?! És az igaz-e, hogy már elmúlt a huszonhatodik év i s ................?!? A Férfinek már deresedő szakállába lopakodik a századvégi december és a sok jubileu­ mot, évfordulókat hozó kétezredik januárius ködös, zúzmarás hajnala, délutáni estéje, éjsza­ kája. Kezdi ÉRTENI a megannyi ÉRTHETETLENT. Már lekopott róla a szélsőséges és reneszánsz mediterráneum bacchusi zománca, már kétkedő és bizonytalan, már nem tudja biztosan, hogy a Költő sugallata volt-e, hogy éppen most az Ö utcájában botorkál, mert már tudja, hogy egyre több az, amit nem tud megérteni a sok ÉRTHETETLEN sűrű erdejében. Azt tudja, hogy nincsenek véletlenek, azt gondolja, hogy valami valahol mindig törvénysze­ rű. Akkor hát lehet, hogy mégis küldés, hívás vetette ide. De azt is tudja, hogy nem EZ a fontos, nem az, ami látszatra létezik, hanem a tartozás visszaszolgáltatása, a diákköri érintés visszajelzése: Mester, nézd, valahogy sáfárkodtam, igyekeztem, akartam. Ez a szomorkás hangulat az átalakult kis utcán szinte felemelte őt és a levegőben libegve tartotta az EMLÉKTÁBLA előtt, meg amikor a KÖLTŐ nevét látta utcatáblaként a lejtős sikátor első épületén. A FÉRFI befelé nézett, és hirtelen meglátta, hogy „CSAK AZ VAN, AMI VOLT.” A!.kor rászólt a NÉV a tábláról: „ÁLLJ, KI VAGY?” „AZ EGYEDÜLI JELEN .-,, - Koppan a hang a köveken. „A TUDAT...?” „AZ IDŐK EGYÜTT. - ” - A befejező, végső válasz. 54 �Palócföld 2000/1 UTÓN Tóth Anna Anzix Már órák óta megy velünk ez a közép-európai luxusbusz. Szép, csillogó külső, belül szűk. Körülöttünk az ország bokáig vízben áll. A Hortobágyon a vízszagú, szűrt reggeli fényben lovak várják megadóan a luxuszsokéjukat: német turisták pillognak ránk magabiz­ tosan. A határátlépés meglehetősen egyszerű, bár minket mindenre felkészítettek. A forgalom nulla, mégis jár a románoknak a baksis - kávé, cigaretta-, ez már egy új régió: a Balkánra érkeztünk. A szemem issza a tájat, bár még nincs mit nézni rajta, a szokványos műút, két oldalt virul a gaz: robogunk Nagyvárad felé. A kinyíló buszajtót két szervezett csoport rohamozza meg. Piszkos román kisgyerekek nyújtogatják a kezüket, s bármit is csinálunk nem mennek odébb, alig tudjuk átverekedni magunkat a püspöki székesegyházig. A másik csoport rohama a férfiak ellen irányul; váltsa­ nak forintot! Az ár kevesebb, mint amit a Román Nemzeti Bank ajánl (mire jó az Internet!). A későbbi vásárlásoknál derül ki, régi, forgalomból kivont 5000 lejesek kerültek a ,jó ” pénzek közé, már ahogy ez itt elvárható a keleti társasjátékok szabályai szerint: ki nevet a végén. A székesegyház magyar nyelvű feliratai, az emeleti kiállítás magyar nyelvű ismertetője, sőt, a magyar pénzben befizethető belépődíj azt az érzetet kelti, Ady óta a nyelvi közeg le­ galább is változatlan. A székesegyház gyönyörű, ünnepélyes, barokk pompája megnyugtató. Örömmel fede­ zem föl Szent Rita oltárát. Szegény ártatlanul szenvedett Rita, most már mindörökre a re­ ménytelen ügyekkel foglalkozhat! Bennem aztán jó kuncsaftra talál. Az emeleten Szent Zósr/ó-kiállítás. Kellemes kis gyűjtemény, néhány - jórészt - ezüst áldozókehelyből, feszületből, a terem végén impozáns, gótikus, aranyozott herma. A barokk palota összesen egy szobrászati kiállítást kínál, ezért inkább nekivágunk a parknak. Szobrai nevezetes román hősöket ábrázolnak. Egyetemi emlékeimből keresgélem elő néhány hős nevét-tettét. Karóbahúzó Vlad, D raknia gróf, s nicsak (!), Hunyadi János (még „lánykori” nevén szerepel - Szibinyányi (?) Jankó -), Mátyás helye üres. Az űrt R. J. barátunk igyekszik pótolni, beáll, pózol, kattan a fényképezőgép. A képen majd föl sem tűnik Mátyás hiánya. Annak közepette a buszra, hogy az utolsó nap még megcsodálhatjuk Nagyvárad belvárosát. 55 �Palócföld 2000/1 Nekivágunk a Király-hágónak, de Körösfőn megállunk. A mosdó felkeresésétől még a legedzettebbek is visszariadnak (very-very Balkán), irány a domb (ez kb. még 157 ember­ nek jutott eszébe). Kezünket a Körös forrásában mossuk meg. íme a titok: a folyó a vízcsap­ ból ered. Tamás (férjem) Kolozsvárott született. A szülők aztán úgy döntöttek, nem várják meg a román világot, köszönik, eleget tudnak róla, s elindultak a csecsemővel Magyarország felé. A férj - majdani apósom - már nem érkezett meg. Tamás viszont, így, öt ven év múlva, megkeresheti szülőházát. Lázasan érdeklődik. De előbb még a kolduló gyerekek között vonulunk. Szent György templomáig. Nézem a Kolozsvári testvérek szobrának híres másolatát. Megható. Monumentalitáshoz szokott sze­ mem mosolyogva nézi ezt az emberléptékű alkotást. Míg fel nem fedezem a szobor talap­ zatán a fekete festékszóró nyomait. Nem betűk, krixkraxok, nem gyalázzák a magyart valahogy ezt vártam. Ecco homo: fönn az angyalarcú szabadító, itt lenn az arctalan pusztító. A templom hűvös csendjében harsányan szól az eligazítás: nincs belépődíj, de képeslapot illik venni. Egy megzöldült Szent Györggyel távozom a Házsongád felé. Házsongád. Szeretem a szép hangzású neveket. Méltóságteljes ritmus, mélyről feltörő magánhang­ zók, zengő mássalhangzók. Az idegenvezető botanikus kertet ígér, azt is kapunk: öles fák, elvadult természet. Az épített úton hatalmas benzinfoltok, a szétdobált cserép- és üvegda­ rabok biztosítják: itt csak lábujjhegyen, csendben vonulhatunk. Kos Károly sírja. Hozzá méltón hibátlan, méltóságteljes. A képet csak az zavarja, hogy felveri a gaz. Lám, abból a kétezer népviseletes székelyből, akik részt vettek a temetésen, egynek sem jutott eszébe, hogy máskor is felkeresse! Miközben hajdan volt tudósok, írók sírját nézem, megakad a szemem a két szénaboglyán. A tövében vígan legelésző lovacskák. Egy szamár is előkerül. Trágyadomb is van. Tanya a temetőben? A város főterén már teljesen összezavarodom. A lakók Funárt szidják, de Mátyás híres szobrának talapzatán magyarul szól a festékkel felkent felirat: Nem, nem soha! Gödrök, vedlett nylon zacskódarabok mindenütt. A főtéren gigantikus harangláb, hirdetni hivatott a román nép dicsőségét. A bronzharang kötele csomózott, foszlányokban lóg, kergeti a szél, jobbra nem tellett. A templom csendje után megint ránk csap a keleti hangzavar. Jönnek a bénák, nyomoré­ kok. Mi lennénk a gazdag nyugati rokonok? Végre előttünk Mátyás szülőháza. Benne hangos zeneiskola működik. Homlokzatán fa­ kult román zászló leng. Tamás vadul keresgél a hámló bőm, ragyás házak között. - Valami sarokház volt! Biztos lebontották. - Valószínű - vigasztalom, pedig a vak is látja, magától pusztul itt minden. Késő délután van. Alig lélegzőnk ebben a sivatagi melegben, amikor visszanézek Ko­ lozsvár hatalmas lakótelepére. Később szinte mindenütt látok ilyet. A betonházak lenyúzott, hámló oldalán vérként üt át a rozsda. A falatnyi erkélyek beüvegezve. Rondák, szánalmasak. A veranda utáni nosztalgia, a helyhiány, a hideg miatt van így? Találgatok. Állítólag 370 ezer ember él így kalitkába zárva, a lift, a meleg víz, a fűtés hiányát egykedvűen tudomásul véve. Nem csupán a magyarság agonizál itt, sajnálom én ezeket a gondozatlan román gyere­ keket is. 56 �Palócföld 2000/1 Szelíd, lágy táj. Szépnevü falvakon robogunk. Csúcsát keresem, s mire megtalálom a térképen, már csak egy pillanatra fogom meg a szememmel a Boncza-kastélyt. Nem ilyennek képzeltem, bár szinte alig láttam. Új falvak, s meglepetésül ízléstelen, hivalkodó ortodox templomok, gigantománia szülte négy kupolás tomyú, vadonatúj ház. Mellettük cigányputrik, pusztuló, aprócska, kékre meszelt székely házak, büszke tartású faragott székelykapuk. Aztán szinte lépésben haladunk Tordaszentmihály felé: körülöttünk a hazatérő csorda... Házigazdáink Nagyék. A lakás hatalmas, berendezése az ötvenes évekből való, nagy­ anyámnak volt ilyen üveges szekrénye. De itt a polcokon a magyar irodalom remekei. A Székelyföld leírása. Hm. Vacsoránál beszélgetünk az országról, a faluról. A magyarok adventisták. Templomuk újjáépítését amerikaiak támogatták. Bezzeg a két román templom! Mert kettő is van belőle a faluban. Vegyesházasságokról esik szó, ahol a házasulandók már csak román neveket kapnak. Bezzeg a „Diktátor’' idején! A magyar gye­ rekek Boglárkák, Tündék, Árpádok voltak. Ezt tessék románra fordítani, mert a Jekatyerina Szabót azt könnyű volt. Szól a televízió, Duna tv: futballmeccs. Júlia néni panaszkodik, egyetlen fia Szekszárdon él. Az unokájukat ritkán látják, drága a benzin, az élet. A reggelinél a vajaskenyérhalom mögül ígérjük, visszajövünk. Míg a buszra várunk, szemlét tartunk a baromfiudvarban, Júlia kiszemeli jövendő vacsoránkat - a kis, fehér, ko­ pasz nyakút. Elfordulok mégis. Személyes ismerőst nem eszünk! Újabb szép nevű települések, majd Marosvásárhely. A kultúrpalota üvegablakait csodá­ lom. Vékony arcú, szomorú szemű, tragikus sorsú népballadai hősnők. A zeneterem néma. Bámészkodunk. Az ortodox templomok legszebbikét is itt láttam. Aprócska öregasszonyok hajoltak a tóidig, csókolták a szentképet, felénk kíváncsi, gyanakvó pillantásokat vetve. A derengő homályt éles fény váltotta tol. Szikrázó lámpák, mint egy varázslat. Hát mégis szeretik a vendéget! Később sajnos megtudtam, hogy némi kávé, csokoládé felajánlása töb­ bet nyomott a latba. A Teleki könyvtár, először látok példányt az Enciklopédiából. Ennek körbecsodálásával aztán el is megy az összes időm. A többi épületet csak kívülről, a Rózsák teréről nézem. A forradalom nyomait persze már kár keresni, inkább boltba megyek. A kiraka­ tok, a választék, az árak, akár otthon. Az újságosnál magyar nyelvű lapok. Én is veszek egyet Brassói Lapok a címe -, amit kolléganőim azonnal kölcsön vesznek - néha visszakapom. Irány a Gyilkos-tó! Örülök, hogy nem autópályán utazunk, hanem árkon-bokron ke­ resztül. Körülöttünk egyre magasabbak a sziklák, mélyülnek a szakadékok. Végeláthatatlan mezők, kaszálók. Az utak mentén modem Piroskák árulják a málnát, áfonyát. Bár magamat urbánus léleknek vallom, a magánytól betegesen irtózom, mégis megfordul a fejemben némi giccses gondolat - látván az apró kaszálóházakat - a természetbe való kivonulásról. Mert ilyen gondolatokra csábít a táj, a lassú kapaszkodás a hegyre, ahol tán medvékkel is találko­ zunk. Medvék ugyan nincsenek, de hasonlóan civilizált nép igen. A tó komor. A fák csonkjai valóban baljósán meredeznek. A part csupa szemét: műanyag palackok, zsíros papír, csik­ kek mindenütt. Próbálok inkább felfelé nézni. A fenyők fekete csúcsán túl sötétlik az ég. Innen már csak egy ugrás a Békás-szoros. Talán az az egyik legszebb táj, amit valaha láttam. Sziklák zuhognak a semmibe, zúg, dörög, dörmög a patak, nem halljuk egymás sza­ vát. Ülünk a korlát szélén, bámuljuk a Prédikátorok sziklájának hatalmas keresztjét. Semmik vagyunk. 57 �Palócföld 2000/1 Aztán lármás csoport érkezik. Kollégáim kissé ízléstelen javaslatokat tesznek, mit is ké­ ne felírni a leomló sziklafalra. Nékem is van ötletem. Már csak a férfi hiányzik, aki piros festékkel, a karoling minuszkula betűivel felírja a falra: Szeretlek, Anna! A szoros alján jártam már, mikor megpillantottam a lovat. Keresztben állt az úton, fejét a falnak támasztotta. Némán állt: szomorú szoborként. Mikor percek múlva visszanéztem, míg mindig ott volt. Találgattam a történetét. Egy szelíd ló, aki megszökött a nyihaháktól, mert megundorodott a lovaktól. Lehet, hogy Gullivert várta? Zeteváralja. Tititátiti. Gábor atya: az élő legenda. A székely góbék méltó utóda, népme­ sék szülője. Gazdag asztalt terített! A szalvéta piros fehér zöld, a poharak: világmárka, ben­ ne sör, bor, pálinka. A tányéron borjúhús, körülöttünk jókedv, adoma a katolikus papról, akitől gyorshajtás miatt elveszik a jogosítványát, de ő repeszt tovább, csupán sűrűbben imádkozik. Később megtudom, miféle furfanggal csalja ide a magyar turistát. Parókia címén panziót építtetett, ahol magyar kulturális egyesületeknek, csoportoknak hirdet szállást. Mi­ után én nem értek a „keleti filozófiához”, csak feltételezem, hogy jó oka van rá. Mi például a Liszt Ferenc énekkar vagyunk. Ennek a feladatunknak aztán igyekszünk is megfelelni, közepes szinten abszolváljuk a székely és magyar népdalokat. Reggeli. Szolid összetartás a felvágottak mellett. Aztán indulás Parajdra. Sok látni­ való nincs. Egy sóbányába érkezünk. Belseje gigantikus játszótér beteg gyermekeknek, kis kápolna, más semmi. A bátrabbak nyalogatják a vasszínű falakat. Sós. Maga a falu a bomlás jeleit mutatja. Félmeztelen nyaralók - apró, falusias strandja van - tapiskolnak a porban, a mosdók elképesztő állapota is sürgeti, menjünk. Szovátára fürödni! Itt ér az­ tán a meglepetés! Délben érkezünk, a strand 12-től 3-ig zárva van. Szinte hihetetlen, de ebédidő miatt 3 órát zárva tart egy tó! Hát sétálunk a partján. Nézzük, hogy egy kis pocsolyából hogyan kenik magukat fekete iszappal büdösre a vállalkozó kedvű „idege­ nek”. Várunk. Korond: egy szűnni nem akaró kirakodó vásár. Az őrjítő hőségben egy macska laposra nyomott hullája büzösíti a levegőt. Nincs ember, aki lapátot ragadjon és eltüntesse? Min­ denki bódultán kézimunkákat, cserepeket vásárol, issza a rossz román söröket. Illés mester kerámiamühelyébe telepszem be, ahol kiképzést kapok az igazi köröndi fazekak mibenlétéről. A kiskorsóm, amit itt vettem, otthon aztán kedvencemmé válik. Iszom belőle tejet, tehát, kávét, joghurtot, ami jön. Jól kézre áll. Buszbéli szomszédom hatalmas vázát vesz, egyelő­ re nevetem, nem sejtvén, a hazafelé vezető úton hányszor akarom majd megfojtani miatta. Este Gábor atyánál. Meséli, az elmúlt évben a faluban öt keresztelő volt és tizenegy te­ metés. A lányok Magyarországra, Amerikába mennek férjhez. Nem kell már erőszakkal széttelepíteni a székelyeket, mennek maguktól is. Aztán szállhat a székely himnusz: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem!” A következő nap család nélkül utazom. Gyuri fiam a göröngyös utak és az ellenőrizhe­ tetlen minőségű üdítő italok áldozata lett. Csíksomlyóra igyekszünk. Csodákat várok, körmeneteket, de csak a templomot látjuk (ha az éppen most utunkba kerülő cigány kéregetőkön keresztül törünk). Jelen sorok írója minden vallási jellegű bolondériát jól tolerál, de a szentképek előtti eksztatikus, látványos sírás kívül esik ezen. Hát inkább ülök a hűvösben és gondolkozom a csodáról. A piacon viszont fillérekért házi juhsajt kapható, ennek aztán nem tudok ellenállni. Még is lett az eredménye: másnap én is végigrókázom az összes kisvárost Segesvártól Zeteváraljáig. 58 �Palócföld 2000/1 Kézdivásárhely megint alulmúlja várakozásomat. Poros, elhanyagolt. A cukrászdában, ahová betérek, a kávét cukrozva adják, az üdítőt üvegben, pohár nincs. Mosdó, WC nincs (a szomszédos étteremben sem). A múzeum a cégek rekvizitumait mutatja be - elég vérszegény. Az ország népviseleteit viszont babákra aggatva nézhetjük meg. Egymás hegyén-hátán, rendező elv nélkül. Néhány évtizede pályázatot hirdettek gyerekek részére: küldjék be falu­ juk népviseletét babaruhaként. Aki küldött, megkapta az itt kiállított babák egyikét, amely akkor hihetetlenül magas - 19 lejes - árával a gyermekálmok netovábbja volt. Szegényké­ im! Van itt platinaszőke, bárgyú arcú, kékkel körbemázolt szemű kis kokott. Hogy néztek ki ezekben a jobbára puritán népviseletekben!? Különben sem hiszem, hogy ezek a fényes brokát anyagok eredetiek lennének. Bár nem igen értek hozzá. Menjünk már a Szent Anna-tóhoz! Az erdei utak, az áfonyát áruló gyerekek ismerősnek tűnnek. Lassan telik az idő. A tó közelében már parkolni sem lehet, hát végre gyalogolhatunk. A látvány megéri! Sötétzöld erdő közepén fekete tó. Az alja fekete lávahamu. Felrémlik az iszonyú legenda. Különben meg két nap múlva Anna napja lesz. Amikor körbesétálom a vizet, s látom a fürdőzéshez szükséges legelemibb komfort hiányát, a parton kihívóan, meztelenül napozó férfiakat, itt is megrettenek. Gyémánt a mocsokban. Mert a tó körül papír, bűz, a vízen mű­ anyagpalack lebeg. Szégyellem, de bevallom: közép-európai létemre irtózom az itteni léttől. Meg attól, hogy nekem már megint semmi nem jó, hogy elkényeztetett liba vagyok. Pedig én is a béketábor úttörői közt nevelkedtem, de ott volt körletrend meg tisztasági verseny. Rovom a köröket az erdei utakon, sehol egy pad, egy vízcsap, egy bolt. Kicsit unatkozom. Innen aztán végigaggódom az utat hazáig. Még Orbán Viktor mellettünk elrobogó autó­ ja, s az újabb csevice forrás vize sem érdekel. (Gyermekemet jó egészségben találom. Vol­ tak ám falujáráson, misén, kocsmában. Ettek, mostak, takarította) Az ötödik nap mi is Petőfit keressük. Megnézünk minden utunkba eső kukoricást, ahol elesett, Fehérhegy házát, ahol hamarosan emlékművet avat Göncz Árpád. Ennek okából óriási takarítás, be sem mehetünk a múzeumba. Székelykeresztúron, ahol a költő utolsó éjszakáján megszállt, a kúriát lakatlanul, az elgazosodott udvart gondozatlanul találjuk. A kis körtefáról, amely talán unokája lehet annak, amit Petőfi még látott, hozok egy kiskörtét, amit aztán jól elrejtve aszalok majd itthon. Emlékszem, mikor legutóbbi „gyűjtőutamon” Görögországban Leonidász sírjáról babérlevelet téptem, édesanyám betette az otthon vásá­ roltak közé (az Olümpiából csórtakkal együtt). Vajon bablevessé vagy tojáslevessé lénye­ gültek? Segesvár gyönyörű meglepetés. A kis szász város éppen egy reneszánsz várjátéknak (vagy minek?) ad otthont. Szól a zene, olasz madrigálok, korhű jelmezek, nyüzsgés, végre itt is gyönyörű az élet. Az óratoronyból nézem a rendezett utcákat, örülök a kedves embe­ reknek, ennek a budai hangulatnak. A továbbiakra - Dámos, Medgyes, Balázsfalva, Tövis - nem emlékszem. Gyulafehérvá­ ron mintha lábadoznék. A csupabeton főtéren már várnak a román kéregető gyerekek, s már azon sem lepődöm meg, hogy maradék kólámat kikapva a kezemből kárörvendő nevetéssel elszaladnak. 59 �Palócföld 2000/1 Gyulafehérvár nem emlékszik már fejedelmére. S Bethlen Gábor ráismerne-e hajda­ ni székvárosára? Mit szólna a töredezett betonkalickákhoz? Elámulna-e az udvarán álló hatalmas ortodox templom látványán? Fájna-e neki, hogy a püspöki székesegyházban koszos gyerekek rugdalják egymást? Talán a szökőkút tetszene neki. Giccses, színes lámpák világítják meg, ahogy a régi vásártérit, otthon, a városomban, azt a lebontottad ami úgy tetszett nekem gyermekkoromban, hogy a nagyszülői pofonokat is bátran kiáll­ va sűrűn leszöktem megnézni. De ez a rozsdás beton, ez a szétmálló park, ahol éppen a menyasszony vőlegényét karolja egy szép esküvői képhez, ez marad meg végső lát­ ványként. Aztán megint jött a rosszullét, melynek következtében vad kétségbe esésbe kergettem Júliát. Grízgaluskák úsztak a húslevesen, a kis kopasznyakúból pörkölt lett, én meg kértem egy pohár szódát. Másnap aztán négy órát túráztam - hősiesen - a Tordai hasadékban. A szétnyílt szikla­ hasadékban életveszélyes, vizes sziklákon kapaszkodunk egyik kőről a másikra. Jó óra múl­ va jutott eszembe, mi lenne, ha szétnéznék? Ültem, bámultam, hallgattam. Kő, víz, fák, moraj ló patak. Ezt még nem tette tönkre ember. Hadd vigyem magammal ezt a képet. Zöld, fehér, kék. Hazafelé még megállunk Nagyváradon. A vasárnapi néptelen város izzik. Templomtól templomig menekülünk. Sétálunk az üres belső udvarokon, a Maros partján. Nincs idő az Ady-múzeumra. Isten tudja, hol járt itt Juhász Gyula, Sárvári A m a. Hazavágyom. P.S.: Nem útikönyvnek készült. A szerző - bár érez magában annyi erőt - nem akarta történelmi ismereteit felvonultatni. Hát mit akart volna szegényke? Nem akart mítoszt rombolni, inkább mítoszteremtő ké­ pességet érez magában. De mindenütt szembe kellett néznie a pusztulással. Elkeserítő volt az (a néha) orwelli táj: Egy-egy város határában félig romba dőlt cementmüvek, gyárak. Tíz éve ölték meg a diktátort. Ennyire jutottak? és miért. Balatonalmádi - Salgótarján, 1999 nyara 60 �Pcilócjölcl 2000/1 KRONOSZ ÁRNYÉKA Egy lokálpatrióta emlékezete KOJNOK NÁNDOR ( 1935- 2000) A februári havaseső gyászszínü lobogót áztatott a középső árbocon Nógrád megyeszék­ helyének könyvtára előtt. A közművelődésnek szentelt épületekre és a közhivatalokra is kitűzték a fekete zászlót. Szülőföldje gyászolta ragaszkodó fiát. Megint kevesebbek lettünk valakivel, aki számított, aki jelen volt, aki alakította, tevékenyen formálta azt, amit Palócországnak nevezünk magunkban, ekképpen dédelgetvén a hitet egy lehetséges tájhazáról, amely bizony-bizony olykor mostoha is tud hozzánk lenni. Kojnok Nándor méltán megérdemelte azt a köztiszteletet, amit ezekben a napokban Sal­ gótarján középületei mutattak. Azonban a barátok, ismerősök, munkatársak megrendültségének fokát a váratlan halál miatt semmilyen külsőség nem tudta érzékeltetni. A magas, nagytestű emberek alig észrevehető, kissé görnyedt járásával talpalta végig az életét. Úgy tűnhetett - futó pillantásra -, mintha mindez csupán a cigarettázás gesztusa miatt lenne. A sietve szívott cigaretta egyidőben folyamatosan ott parázslóit gömbölyded ujjai között. Jellegzetes testtartásához nyugdíjba menetele előtt nem sokkal még egy értelmezési kényszert is kiváltó furcsa, mondhatni titokzatos félmosoly is társult. Más lett a száj tartása és a szeme. Ez a makacs és akaratos ember az arc közlendőket továbbító két legfontosabb eszközében teljesen átalakult. Más lett a tekintete, más lett arcizmainak közlése. Gyakran elmerengtem ezen a változáson. A megfejtés lehetne az is, hogy mindezt az évek és a ta­ pasztalat elvégzi mindannyiunkon. De nem így van. Látjuk magunk körül, hogy ez az álta­ lánosítás nem állja meg a helyét. Sokak mimikája torzulásról árulkodik. Az övé szelídülésről és elmélyülésről. Valami nagy belső átalakuláson kellett átesnie. Évtizedek történéseit érté­ kelhette. Átfuthatott az emlékezetén millió apróság, és nagy történelmi fordulatok egyaránt. Az utóbbiakból olyanok mint a gyermekfejjel megélt háborús évek, vagy egyetemistaként 1956 megrendítő élménye és érett fejjel a rendszerváltás pillanata. Megbocsátás és önvád, szégyen és örömérzés, a siker édességének íze és a kudarcok ke­ serűsége váltogathatta egymást magányos töprengései során. Mert alapvetően irodalmár ember volt. Művész, aki nem alkot. De belül olyan érzékennyé teszi magát, hogy ezer sebből vérzik, miközben mások a testsúlyával példálóznak, mint hatékony védőburokkal. Ellensúlynak vélvén a külsőt a legbensőbbekkel. Nyomorult kor, korcsszemlélet. Mert ve­ tődhetett volna bárhová, lelkületének alapjellege sehol sem lett volna más. A BEAC focis­ tájaként tudta, hogy a támadót szerelni kell, a lasztit meg a hálóba kell juttatni. Harag 61 �Palócföld 2000/1 nincs. Végeredmény van. És jó szó, kézfogás. Ennyi. A foci ugyanis filozófia. Mint minden jó sport. Ha másként lenne, a perzsák miért rettentek volna vissza a puszta babérkoszorúért versengő görögöktől? Se ezüst, se arany. Kojnok Nándor is sokrétű munkája során a legnagyobbnak ezt a babérkoszorút tartotta. Vagyis igazából az elvégzendőt magát. Életrajzírójának feladata lesz, hogy ennek a munká­ nak minden részletét feltárja. Nekünk, a lapunknak, a Palócföldnek, alapítója, felelős szerkesztője, rovatvezetője, hí­ vünk és barátunk volt. Mégsem könyvtárosnak vagy szerkesztőnek látom a gyász múltán. Sokkal többnek. Egy szerep kitöltőjének: a helyi kultúra mindenesének, mértéktelenül sokat bíró igáslovának. Istenem! Hányszor terítette ki előttem a létesítendő megyei könyvtár terv­ rajzait, amelyek maguk is műremekek voltak, s végső megformáltságukban magukon visel­ ték az ő szakmai javaslatait is!? A megnyitón ott álltunk a könyvtár névadójának, Balassi Bálintnak szentelt izgalmas pannóval szemben, amikor sem Pozsgay Imre, sem Kojnok Nándor nem azt bizonygatta, hogy amit megígértek, íme itt van, hanem az eredménytől maguk is meghatódva, szavakat keresve, a pénzszűke miatt elmaradt légkondicionálás hiá­ nyában izzadva, együtt örvendeztünk az európainak vélt intézmény közösségi szolgálatba állításának. A létesítmény, ha csonkoltan is, de ma is áll. A férfi halott, a butikok és irodák szapo­ rodnak, a könyvtár meghúzza magát. Ezt már nem élte meg. Kétkedő mosolya, miként a cigarettafüst áporodott, zárt helyen, itt lebeg fölöttünk. Egyesek szerint a Balassi verset ő választotta a pannó közepére és nem a kitűnő művész házaspár. Valahogy elmulasztottam erről megkérdezni. Valamit mindig elmulasztunk, jóvá­ tehetetlenül, ahogy költő barátja Baranyi Ferenc írta. Arra azonban biztattam, hogy gazdag kapcsolatrendszerének emlékeit, kezdeményezéseinek történetét feltétlenül írja meg. Érez­ tem a készülődését: találkozásaink alkalmával élményforgácsokat adott át. Már örökre adó­ sunk marad. Egy okkal több, hogy emlékét ápoljuk. Mi is áll a Balassi versben, szakaszról szakaszra fájdalmasan visszatérően? Az Idő. Ab­ ból mérték nekünk a legkevesebbet. Gyászra és szeretetre magunk lettünk képesek. Amit végeztél, kedves Nándi, az már a helyi művelődéstörténet része. Lényed emléke a miénk, amíg élünk. Laczkó Pál 62 �Palócföld 2000/1 SERE6SZÁMLA Baráthi Ottó A mérnök, aki képességeket és térséget is fejleszt Paróczai Péter Közel harminc évvel ezelőtt a megyeházán találkoztunk először, majd éveken keresztül dol­ goztunk egymás közelében. Jó két évtizeddel később a Pénzügy i és Számviteli Főiskola Salgó­ tarjáni Intézetének ugy anazon tanszékén adtunk elő. Nem kellett tehát bemutatkoznunk egy­ másnak. Máig élénken emlékszem, hogy a fiatal mérnök miként korbácsolta fe l az egykori megyei tanács állóvizét: ötleteivel, újító gondolataival hogyan kergette szinte őrületbe megle­ hetősen maradi mentalitású vezetőit. Csoda-e, ha nem támogatták, inkább gáncsolták, meg­ buktatták. Több munkahelyen is megfordult. Sikeres volt. Később mégis visszatért régi mun­ kahelyére, a Nógrád Szénbány ák Vállalathoz 1993-tól csupán csak a tudományos munkának él. Lehiggadt, de bőréből nem bújt ki: újító elméje, korszerű szemlélete megmaradt. Nem győzi hangsúlyozni a menedzsment és az információ fontosságát. Tudományos munkássága több könyvben és számos tanulmányban öltött testet. Vágjunk a közepébe : beszélj nekünk arról a fiatal, dinamikus, vehemens mérnökről, aki a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején „forradalmi tetteket" hajtott végre a Nógrád megyei tanácson: Hogyan kerültél oda? 1966-ban a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál kezdtem el dolgozni, gépészmérnök­ ként. Hatalmas energiával és ambícióval vetettem bele magam a munkába, meg akartam váltani a világot, meg akartam mutatni magamat a világnak. Közel két év alatt mintegy száz újítást adtam be munkatársaimmal együtt, amelyek többsége bevezetésre is került. Ennek is volt köszönhető, hogy amikor a bányászát visszafejlesztése végső szakaszába került, akkor az én nevem is felmerült a leépítést kompenzálandó ipartelepítési koncepció és program kidolgozásánál. Egyszerre hívott Pothomik Józsi bácsi, a bányavállalat akkori vezérigazga­ tója, és azt mondta, te a mi kutyánk kölyke vagy, neked kell képviselni a bánya érdekeit a megyei tanács ipari osztályáról. így kerültem a Nógrád Megyei Tanács VB Ipari Osztályá­ nak főmérnöki beosztásába, 1968 februárjában. Előzmény: Interjúk: Czinke Ferenccel, Réti Zoltánnál, Orosz Istvánnal, Mészáros Erzsébettel, Erdei Sándorral, Antal Andrással, Cseminczky> Zoltánnal, Cene gál Istvánnal, Gerencsér Jánossal, (Palóc­ föld, 1999/3. szám. Sorozatunkat folytatjuk (Ü aszerk) 63 �Palócföld 2000/1 Elsődleges feladatom a megyei iparfejlesztés irányítása, menedzselése volt. Egyben tit­ kára lettem a megyei iparfejlesztési bizottságnak is, amely a fejlesztéseket kézben tartotta. Lehetőséget kaptam arra is, hogy a munkatársaimat magam válasszam meg - ez igen nagy dolognak számított azokban az időkben s én éltem is a lehetőséggel. így került az osztály­ ra Zsélyi Gyula, fiatal mérnök - matematikus, akivel az iparfejlesztés matematikai modelle­ zésének alapjait raktuk le. Mivel „csak’' főmérnök voltál, a megyei tanácsi szervezetrendszerben, ahol osztá­ lyok működtek, volt egy főnököd is, az osztályvezető. Vele hogy' jöttél ki? És másokkal? Gombár János volt akkor az ipari osztály vezetője, ő volt a főnököm. Okos, értel­ mes közgazdász, de igazi tanácsi dolgozó, feletteseitől pánikszerűen félő ember. Nem vele volt a legtöbb problémám, hanem másokkal és mással. Hihetetlen sok gáncsoskodással, napról-napra újra meg újra tornyosuló akadályokkal találtam szembe magam, így a tanácsi bürokráciával, a hivatal packázásaival. De volt egy nagy előnyünk: a megye gazdasági ve­ zetőit, szakembereinek legjobbjait magunk mögött tudhattuk, ők a valós életben mozogtak, értették az elképzeléseinket. Érdekes módon a megye pártvezetői is támogatták munkánkat, törekvéseinket, megemlíthetem, Trizna Jánosnak, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetőjének és helyettesének Huszák Artúrnak a nevét. De maga az első titkár, Jedlicska Gyula is biztosított bennünket szimpátiájáról. Ez nagyon szépen hangzik, de mire mentetek vele? Elért eredményeinkben, a nagyvállalatok ipari üzemeinek, gyáregységeinek például FŰTÖBER nagybátonyi gyára, a GANZ-MÁVAG mátranováki gyáregysége, a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi Gyára stb., összesen 14 üzem - megyébe történő telepítésében jelentős részük volt a felsorolt gazdasági vezetőknek, pártmunkásoknak. Azt azonban nem sikerült végigvinni, hogy a helyi bázison lévő ipart dinamikus fejlő­ dési pályára állítsuk. Mert mi azt tartottuk központi kérdésnek, hogy a helyben lévő gazdasági szektorra építsünk, és csak ezután támogassuk a betelepülő üzemeket. Ez volt az oka a kiéleződő ellentéteknek, a konfliktusoknak a megyei tanácson - a terv és az ipari osztály vezetőjével, a vállalatokat felügyelő megyei tanácselnökhelyettessel - , s végül annak is, hogy fel kellett adnom pozícióimat. Ekkor kerültél a RIOLEX nevű, tanácsi építőanyagipari vállalat élére igazgatónak, ahol semmivel sem voltál kevésbé fekete bárány, itt is összerúgtad a port az említett tanácselnökhelyettessel Pedig szokásomhoz híven teljes mellszélességgel láttam neki a feladatoknak, mert hogy úgy mondjam, a bányai adottságok miatt saját akaratomból lettem itt igazgató, 1970ben neveztek ki. Igen, mert itt is eredetinek látszó volt a koncepcióm. Miszerint a bányai adottságokat - a salak, riolit és bazalt vagyont - jól ki lehetne használni. Az elképzelés arra épült - egy szisztematikus modellre alapozva - , hogy Pásztón felépítünk egy perlit alapú szigetelő gyártást, amelynek a nyeresége fedezetet biztosított volna - a RIOLEX vesztesé­ gének leírása után, amire jogszabályi lehetőség volt - a vállalat fejlesztésére, valóban nagy kibontakozásra. 1971 márciusában kimentünk Münchenbe, a KNAUF céghez, a világ legna­ gyobb gipszgyártó- és forgalmazó vállalatához, és aláírtunk egy tíz évre szóló fejlesztési szerződést, amely a gipsz, perlit és a perlit adalék anyagú hőszigetelő termékek gyártására vonatkozott, Kelet-Európábán. Gyularakodón akartunk egy nagyvállalatot létrehozni, ame­ lyet az ÉVM akkori minisztere, Bondor József személyesen is támogatott. 64 �Palócföld 2000/1 És mégsem lett az egészből semmi. Nem gondolod, hogy a konfliktusokért te magad is felelős vagy'? Gondolkodó, okos ember lévén folytattál valamiféle önvizsgálatot? Hogy az egész koncepcióból nem lett semmi, annak kizárólag a belső torzsalkodás, az emberi rosszindulat, az irigység, a „betartás” volt az oka. Hiszen a program jó volt. Olyannyira, hogy azt - az ÉVM-en keresztül - átvették tőlünk a székesfehérváriak, s kiala­ kították az ALBAFAL programot, amely napjainkban is sikeresen működik. Rettenetesen * sajnáltam, fájlaltam. Harminc év előnyünk volt, azt dobtuk el. Visszatekintve úgy gondo­ lom, hogy kudarcaimban, bukásaimban - a RIOLEX az volt, elismerem - 50 %-ban közre­ játszik, hogy nem vagyok politikus alkat, aki türelmesen, kitartóan harcolna céljai megvaló­ sulása érdekében. Ha politikusabb, taktikusabb, alkalmazkodóbb, vagy rafináltabb lettem volna, akár kijátszhattam volna egymás ellen a velem szemben állókat, hogy „kioltsák” egymást, én meg „világíthattam” volna, s talán megvalósul a koncepcióm. De én inkább otthagytam őket ... ... vagy inkább kirúgtak, és büntetésből a Nógrádmegyeri Szegkovács Ipari Szövet­ kezethez raktak ki, ne rontsd Tarján levegőjét - legalábbis ez a hír járta akkor a megyei tanácson. Nem rúgtak ki, én álltam fel. Devcsics Miklós és Palócz Imre- az akkori jeles poli­ tikai potentátok - behívattak, két főosztályvezetői állást is felkínáltak. Erre mindmáig büsz­ ke vagyok, mert egyikük sem volt akárki ... Mellékesen megjegyzem, hogy mindkettőjükre mindmáig nagy tisztelettel gondolok. Nagyon sajnálom, hogy az aktuálpolitika számára valós értékeik nem érdemelnek figyelmet. Azonban én egyik felkínált állást sem fogadtam el, kimentem a világ legrosszabb és legszegényebb ipari szövetkezetéhez, a megyeri szeg­ kovácsokhoz. Merjük kimondani: cigányok közé. Tehát - azt szeretném hangsúlyozni még egyszer - nem büntetésből mentem oda. hanem önként, mert szakmai kihívásnak tekintet­ tem, meg akartam mutatni, hogy mindenütt megállóm a helyen, és nem mindennapi teljesít­ ményekre vagyok képes. Be is bizonyítottam: amikor kimentem Megyerbe csődben volt a cég, mindössze 10 milliós árbevétele és vesztesége volt, s három év múlva, amikor eljöttem, 120 millió árbevétellel bíró, nyereséges céget hagytam magam után. Az akkori koncepcióm - amelynek alapján teljes belső átszervezést hajtottunk végre - ma is korszerű, konkrét marketing rendszert feltételez. Középpontjában az áll, hogy egy kis válla­ lat úgy hatékony, ha nagyvállalatok irányába fejti ki aktivitását. Három nagyvállalati kap­ csolatunk volt: a Tűzhelygyár, az Acélgyár és a Budapesti Kéziszerszámgyár. Olyan „meszszire” elmentünk a fejlődésben, hogy mi gyártottuk a Zsiguli szerelőkulcsokat. Sőt! Szó volt arról, hogy a hagyományos tűzhelyeket komplett gyártásba vesszük. Máig is büszke vagyok arra, hogy a korábbi száz fős üzemet, háromszáz főre fejlesztettük fel, tehát a foglalkoztatási gondokon is segítettünk. És arra is, hogy példás rendben, elismerésre méltóan dolgoztak azok a cigány emberek, akiket a társadalom olyan sokszor leír és demoralizáltan kezel. Egyszer csak eleged lett a sok jóbed és ott hagytál csapot-papot, visszamentéi a kályhához, azaz a bányához. Nem egészen így volt. Talán soha nem hagyom ott a céget - ahol dolgozhattam, ahol nem gáncsoskodott senki, ahol eredményeket tudtam felmutatni, ahol sikeres voltam, ahol igazi kollektívát teremtettem, ahol tiszteltek - , ha nem hal meg Rácz Béla, a szövetke­ zet elnöke, aki ritka egy rendes cigányember volt, s akire szintén felnéztek és hallgattak az emberek, a dolgozók. Ráadásul Klucska Lajos bácsi, a főkönyvelő is lebetegedett. Egyedül 65 �Palócföld 2000/1 nem bírtam a munkát, nem tudtam három felé szakadni. Akkor már Zsuffa Miklós többször is hívott vissza a szénbányákhoz, a felkínált állás és feladat is izgatott, újabb kihívást sejtet­ tem, 1975-ben aztán elköszöntem a szegkovácsoktól, visszatértem a bányához. Te inkább fejleszteni szeretsz, és nem visszafejleszteni. 1975-ben a szénbányász­ kodás legjobb úton haladt a leépülés felé. Vág)’ nem jól tudom ? Az igaz, hogy az egykori tizennégy aknából ekkor már csak négyben folyt a művelés, és tizennégy ezer főből már „csak" nyolc ezer fő dolgozott. A vállalat még mindig az ország jelentős nagyvállalatai közé tartozott. Én pedig egyenesen az újrafejlesztés koncepcionális kérdé­ seivel foglalkozhattam, egy olyan team-ben, amely közvetlenül Zsuffa Miklós vezérigazgatóhoz tartozott. A ’80-as évekig sikerült is viszonylag konszolidált állapotot létrehozni, mintegy egy­ millió tonnás széntermelés mellett. Néhány alapvető konstrukciós változtatást is el tudtam fo­ gadtatni a vállalat jövőjére vonatkozóan. Többször is racionalizáltuk a szervezetet, a ’80-as évek elején pedig elindítottuk a szervezet számítógépes irányítás rendszerét. Azt hallottam, hogy’ részt vettél a KGST valamilyen bizottságának munkájában is. Pontosak az információim, vagy kacsa volt a felröppent hír ? 1977-78-tól vettem részt a KGST Szénbányászati Állandó Bizottság tudományos kutatómunkájában, ahol a nagyvállalati rendszerek fejlesztése, a vállalatok nemzetközi együttműködésének fejlesztése területén négy bizottságban is koordinátorként, illetve szek­ cióvezetőként dolgoztam. Az itt szerzett információkra és tapasztalatokra is támaszkodva, azokat is felhasználva, számtalan fejlesztési projektet dolgoztam ki, amelynek a legnagyobb problémája az volt, hogy keresztülvihetetlennek bizonyultak. Most bizony, mintha elszóltad volna magad. Azt mondtad, hogy a programok ke­ resztülvihetetlennek bizonyultak. Erre én azt mondom, nem jó program az, amely kivitelez­ hetetlen. Nem a programokban volt most sem a hiba. És nem azt mondtam, hogy kivitelez­ hetetlen, hanem azt, hogy keresztülvihetetlen. Hatalmas nemzetközi szellemi bázist moz­ gattunk meg a KGST-ben, mondhatom, még a nyugatiaknál is magasabb színvonalon, de hihetetlenül el voltunk maradva a számítógépes háttérrel, ugye, akkor még élt az embargó. Hihetetlen élmény volt együtt dolgozni mérhetetlenül komoly tudományos intézetekkel, nagy tudósokkal ... És néhány magyar név: Kapolyi László, Halász Tibor, Kovács Ferenc és Bocsáczy János professzorok, vagy különböző intézetek vezetői: Asszonyi Csaba, Magyar György, Szirtes László ... Ma is jól csengő nevek, azt hiszem, volt hová kapaszkodnom. Ezzel szemben merőben eltérő volt a vállalatunk, a Nógrádi Szénbányák helyzete. Ugyanis a racionalizálás, a modernizálás szellemi feltételei - ezt őszintén meg kell mondani - nem voltak meg. Annak ellenére, hogy a vezérigazgató is támogatta a választásokat. Óriási probléma volt, hogy látszólag jó emberi környezetben - jó barátságban is - dolgoztunk, de egy-két ember kivételével nem volt olyan munkatárs, aki tudatosan és következetesen akarta volna a megújulást. A többség nem értette meg a piacszerü, pénzalapú gazdaság lényegét, nem tudta követni a világgazdaságban végbemenő folyamatokat, tendenciákat. Az is prob­ léma volt, hogy az ötleteim egyszerűen sokkolták az embereket, a vezetők egy részét is. Az igazat megmondva nem tudtak követni, így aztán a döntések elmaradtak. Ismét csak türel­ metlen lettem, voltam. Azt mondtam, le vagytok ..., szóval le vagytok sajnálva. Ezt nem kellett volna, megint csak azt tudom mondani, hogy nem voltam elég higgadt, nem voltam elég politikus, nem taktikáztam eleget. 66 �Palócföld 2000/1 Hát, igen, az ember nem tud kibújni a bőréből. Most tulajdonképpen megint a ku­ darcélményedről adtál számot, hiszen a környezetedet - mondtad - nem is érdekelte ez az egész megújulás, valószínűleg nem is hittek benne. Még ekkor sem adtad fel? Igazán én soha nem adtam fel a harcot, legalábbis mindaddig nem, amíg 1988 janu­ árjában - egy nagy projekt közepén, amikor a Nagybátonyi Gépüzem alufólia gyártósor kiépítésére az Alutröszttel együttműködve terveztünk egy modellt - rosszul lettem, kórházba kerültem, és közel egy éven keresztül nem tudtam dolgozni. Amikor visszajöttem, már a vállalat szétdarabolása folyt. Ebben már biztos nem kívántál részt venni, ez már igazán nem a te világodr.#Jól gondolom? Nem, nem jól gondolod. Teljes erőbedobással vettem részt a kft-ék létrehozásában, hiszen ez volt a menekülés egyetlen útja. Magam is az egyik kft, a Tarjántransz kft-be ke­ rültem, miközben egyre többször kerültem kórházba. 1992-ben a SOTE Belgyógyászati II. klinikáján azt javasolták, teljes életmódváltásra van szükség, ellenkező esetben még súlyo­ sabb következményekkel számolhatok. Ezt követően, 1993-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetében folytattad színes, ám meglehetősen viharos pályafutásodat. Honnan volt vénád a tanításhoz, mi inspirált, hogy' főiskolai tanár, adjunktus legyél? Hát, először is, soha egy percre sem szakadt meg bensőséges kapcsolatom a mis­ kolci egyetemmel, ahol 1966-ban végeztem. Egyrészt tanítottam, másrészt az egyetem ku­ tatómunkájában vettem részt. De tanítottam az Országos Vezető Képző Intézetben - te ezt jól ismered - és a Nehézipari Minisztérium vezetőképzőjében is. Közel húsz tantárgyat oktattam pályafutásom során. Ezek közé tartozott a bányagépek karbantartása, rendszerszer­ vezés. informatika, operációkutatás, döntéselemzés, vállalati menedzsment. Hát a vénám innen eredeztethető, illetve onnan, hogy aki a tudományos tevékenységet műveli, az általá­ ban továbbadni is szereti a tudományt. Szeretném, ha részletesen beszélnél a területfejlesztés problematikájáról - hiszen mostanában ezzel is intenzíven foglalkozol -, köztük saját koncepciódról. A szőkébb értelemben vett területfejlesztéssel - mint már beszéltem róla - harminc évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni, csak akkor azt iparfejlesztésnek neveztük, holott már akkor is inkább térségfejlesztésben gondolkodtunk. Az már a KGST-ben végzett munka során nyilvánvalóvá vált előttem, hogy a területi integrációs együttgondolkodás mérhetetle­ nül információigényes. Már az akkori kutatásaim is arra irányultak, hogy a gazdasági cse­ lekvésre vonatkozó döntésekre jutó időlehetőségek intervalluma nagymértékben csökken, és ezen csökkenő idő alatt hihetetlen nagy információtömeg feldolgozásával kell számolni. Bocsáss meg, én kértelek, hogy/ beszélj a tudományos kutatómunkádról, most már csak azt szeretném, ha meg is értenénk amit mondasz. Tehát, kérlek próbálj meg elszakadni, amennyire lehet, a szaknyelvtől, s fogalmazz egyszerűbben! Természetesen, igyekszem. Tehát lényegében ez a gondolkodásmód határozta meg a globalizáció kiépülését a ’80-as években Keleten éppúgy, mint Nyugaton. Óriási problé­ ma, hogy az egyre növekvő erőforrás készletekkel, egyre növekvő cselekvési terekkel ho­ gyan lehet bánni, boldogulni? Mivel vannak informatikai megoldások, adva van a számítástechnika, ezért a csúcsvállalatok méretei az utóbbi 10-15 évben exponenciálisan nőttek, és éppen az információfeldolgozás ilyen mértékű korszerűsödése mellett méreteikben átlépték 67 �Palócföld 2000/1 a nemzeti határokat. Úgy tűnik, hogy a közgazdasági értelemben vett egyensúlyi helyzetben - ismeretes Pareto elmélete az egyre szűkülő számú globalizált vállalatok tovább erősödnek, a gyengék - amelyek száma nő - egyre gyengébbek lesznek. Ez nagyon világos és érthető, arról van szó, hogy' globalizálódó világunkban - így van ez a társadalomban is - a gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek. De hát ez hatalmas probléma. Hogyan lehet ezt kezelni? Ez sajnos, ma a közgazdaságtan egyik központi problémája. Korábban úgy volt kezel­ hető - az akkori közgazdasági körülmények között - , hogy a nyereséges vállalatoknál keletke­ zett jövedelmeket az állam megadóztatta, és a gyenge cégek javára átcsoportosította (dotációk, preferenciák, támogatások stb. címen). így mindenkinek megvolt az esélye a fejlődésre. Ma az államnak a területén lévő vállalatok esetében ilyen átcsoportosításra vonatkozó törekvése nem valósulhat meg, mert globalizált vállalatok feletti uralma nem érvényesíthető. Ez tehát magyarul azt jelenti, hogy a nagv többségi tulajdonnal rendelkező külföldi tőkés vállalatok, a multik felett nincs rendelkezési kompetenciája a magyar államnak. Igen, és így a területfejlesztéssel kapcsolatos elvek - és korábbi gyakorlat - a ha­ gyományos értelemben sérülnek. Tehát az állam által képviselt területre vonatkozó dönté­ sekre és fejlődésre nézve új területfejlesztési elméleteket kell kidolgozni. Ennek középpont­ jában - meggyőződésem, nem a pénz, hanem - az információ áll, és ez az információ nem a számítógépes szakemberek információja, hanem az információ-alkalmazás kvalifikációs, kvalitatív értelmezését jelenti. Pontosabban ... Megmagyarázom. A probléma abban áll, hogy a piacon a vállalatok primer szinten közvetlenül az áru-pénz csere folytán jutnak információkhoz. Az állam ezzel szemben ezek­ hez a piaci információkhoz csak közvetve jut hozzá és jóval lassabban. Ez az idökülönbség a piaci információ-feldolgozással kapcsolatban tovább nehezíti a területi elven működő gaz­ daság (nemzeti gazdaság) hatékony működését, azaz nem képes az igazságosságra való törekvését (kiegyenlítés) időben megvalósítani. Éppen ezért jönnek létre a nagyon gazdag és a nagyon szegény országok. Sőt, tovább menve, létrejönnek a nagyon gazdag térségek és a nagyon szegény területek. Ebből a levezetésből következik, hogy a nemzeti területfejlesz­ téshez képest, a térségi (megyei, kistérségi) területfejlesztésnek még nehezebb helyzete és dolga van, hiszen az információhoz való hozzáférése az államigazgatás rendjétől függ. Éppen ezért egy gyengén fejlett térségnek, például Nógrád megyének, hogy kijusson a vi­ lágpiacra, illetve annak szekunder oldalára, világosan tisztában kell lenni saját adottságaival. Ez információ kérdése. A saját adottságok birtokában aztán olyan információkat kell képez­ ni, amelyeket a világpiaci allokáció megért, és ezen információk révén befektetések válnak lehetővé, például Nógrádban. Ezáltal a térség egyre nagyobb részt vállalhat a világpiaci aktivitásokban, amivel egyenes arányban nő a megye társadalmának jóléte. Ez nagyon világos és érthető koncepció. Remélem, aki „helyzetben " van ma nálunk Nógrád megyében - vezető politikai, gazdasági pozícióban - , az is tud követni. Azt hiszem, ehhez közel állunk. A legfontosabb problémának én azt tartom - és ezen dolgozom már mintegy tíz éve -, hogy az információ miképpen képes a térségek közötti egyen­ lőtlenségek enyhítéséhez hozzájárulni. Még átfogóbban: az információ hogyan képes a térségek között az igazságos erőforrás eloszlást elősegíteni. Ez olyan globális probléma, melynek kutatása szinte minden tantárgyhoz hozzátartozik. 68 �Palócföld 2000/1 Ha nem ,, in médiás rés " kezdjük a beszélgetést, akkor azt kérdeztem volna először: milyen volt a gyermekkorod, és milyen hatással volt rád a későbbiekben? Szerintem biztos, hogy a gyermekkori élmények predesztinálják az ember felnőtt­ kori cselekvéseit. Nekem szerencsés helyzetem volt ilyen szempontból. Mivel szüleim igen korán elváltak, viszonylag kis koromtól két-két anyám és apám volt, és egy csodálatos, vak nagyapám. Hég\' szülővel ritkán dicsekedhet valaki. Hog\’an lehetett ez pozitív élmény számodra? Úgy, hogy a két különböző családi kultúra bizonyos előnyökhöz juttatott gondol­ kodásmódban és az életvitelben egyaránt. Édesapám hajszálhíján katolikus pap lett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem befejeztével váltott közgazdasági irányba. Mostoha apám pedig egy kereskedő vénájú ember, félig-meddig zsidó volt, aki kozmopolita szellem lévén, lendítette sorsomat. A családi köröm mellett kiváló iskolákba jártam, amelyek egész életem­ re hatással voltak. A Gépipari Technikum - 1956-1960 között jártam oda - akkoriban foga­ lom volt, ahol kiváló tanárok egyengették útjainkat. A miskolci egyetemen pedig a II. évtől kezdve bekerültem egy olyan alkotó műhelybe, amelyet dr. Szarka Zoltán, Cselényi József Páczelt István professzorok neve fémjelzett, s én mellettük - és még más neves tanárok között - dolgozhattam korunk műszaki-gyazdasági problémáin. Az akkor elkezdett kutatá­ sok folyamatosan mindmáig tartanak, például a logisztika terén. Egy percre sem szűnt meg a kapcsolatom az egyetemmel. Hogy csak egy konkrét példát említsek: a múlt év végén ké­ szült el Nógrád megye virtuális logisztikai és technológiai transzfer központ létrehozásának és működtetésének előkészítő elemzése című tanulmányunk, amelyet az egyetem gépészmér­ nöki karának anyagmozgatási és logisztikai tanszékével együttműködve dolgoztunk ki egy kft felkérésére és megbízása alapján. És gyermekeid kellően „fertőzöttek ” a szülők által? Lényegében és szerencsére a gyermekeim is örökölték ezt a tudományok iránti szenvedélyes érdeklődést és valamiféle kutatói vénát is. Elmondhatatlan öröm számomra, hogy az utóbbi időkben több közös munkánk van és publikálunk is. A lányom most harminc éves, két diplomás, Budapesten a vámparancsnokságon közgazdasági vonalok dolgozik, osztályvezető beosztásban. A fiam huszonhét éves, Szombathelyen dolgozik a Philips Mo­ nitoripar logisztikai menedzsere. Feleségem közgazdász, az itteni főiskola pénzügyi tan­ székének vezetője, nagyszámú könyv és szaktanulmány szerzője. Az, hogy a család minden tagja állandóan tanul és dolgozik, az nálunk természetes állapot. Nálunk nem a munkaidő okoz gondot, hanem inkább a szabadidő egyeztetése. Ha ez sikerül - és együtt a család - , az nagy boldogság mindannyiunk számára. Nagyon sokat és eredményesen - talán többet is mint kellett volna - dolgoztál egész életedben. Hogyan, miként ismerték el a munkádat? Elégedett vagy az „ elismertségeddel’'? Amint az az eddigiekből kiderülhetett, sok mindenbe „beleártottam” magam, sok mindenhez hozzászóltam, opponáltam. Néhány nagy kudarcélményem ellenére is úgy ér­ zem, hogy minden fajta szintű és irányzatú politikai vezetés értékelte a munkámat. Talán arra vagyok a legbüszkébb - és ezt bizonyára magamnak köszönhetem bárhol dolgoztam és voltam, viszonylag független életet élhettem, szabadon fejtettem ki a véleményemet. Istennek nagy adománya, hogy emberileg csak intelligens főnökeim voltak. Külön el szeret­ ném mondani, hogy az előbbiek következtében, éppen a munkám révén, a politika árnyéká­ ban viszonylag semlegesen élhettem le az életem eddigi részét, soha nem voltam „politika­ 69 �Palócföld 2000/1 függő”, és amit a politikában tettem, azt sohasem tenném másképpen. Azt most már rette­ netesen sajnálom, hogy az előző negyven évvel kapcsolatban túlzottan egysíkúak a vélemé­ nyek, az ítéletalkotások. Szerintem sokkal árnyaltabb volt a politika szerepe és hatása a gazdaságra éppúgy, mint a tudományra. Nyugodtan mondhatom - és jóleső érzéssel konsta­ tálhatom tevékenységemet mindmáig megbecsülés övezi, és ha ez nem is a kitüntetések számában mutatkozik meg, én a kapcsolatrendszeremen keresztül való visszajelzések alap­ ján mindig is jól éreztem és ma is jól érzem magam a bőrömben. Azt mondják - magam is így ismerlek -, szinte munkamániás vagy, megszállottként ve­ ted bele magad egy-egy’ új feladat megoldásába. Miért van ez így nálad, mivel magyarázható? Megéri ez neked egyáltalán? Végül milyen terveid vannak rövidebb és hosszabb távon? Nem tudom igazán megmondani, hogyan működik nálam ez a féladatorientáltság, ez a munkaközpontúság. így születtem talán, így vagyok kódolva. De őszintén meg kell mondanom, minden egyes feladat megoldása, szinte minden munka óriási kínlódás, talán azért is, mert mindig a legjobbat akarom nyújtani. Hogy miért így csinálom, azt magam sem tudom. Egyszerűen belehajszolom magam a munkába. Ugyanakkor egész életemben kísért a „kívülállók” vagy akár a munkatársaim azon véleménye, miszerint azt mondják, „könnyű neked, mert csak fogod magad és megírod". Pedig ez egyáltalán nem így van. Van úgy, hogy egy-egy oldalnyi szövegrészt többször is átírok. Ezt példul (mutatja a kéziratot - a szerzel) nem kevesebb, mint kilencszer (!) dolgoztam át, míg elégedett voltam vele. Terveimet, sajnos sokszor korlátozza egészségi állapotom. Legfájóbb, hogy az igazi izga­ lomtól, a vállalatoktól, a vállalkozásoktól távol kell tartanom magam. Marad tehát a tudo­ mány, a tanítás. Végtére ez is sok gyönyörűséget ad. Kutatásaim központi részében a területfejlesztés kérdései állnak. Jól lehet látni, hogy az elkövetkezendő tíz-húsz évben - hosszabb távon nem látni a világot - egy-egy terület jólétét az ott jellemző gazdasági növekedés fogja meghatározni. Nagy kérdés: ha ez így van, mi a teendő egy gyengén fejlett területtel kap­ csolatban, vagy mit tegyünk, mi nógrádiak. S talán mindentől fontosabb kérdés: ki és ho­ gyan „menedzselje le” ezt a fejlődési programot. A másik elképzelésem - tervem - általáno­ sabb. Azzal foglalkozom, hogy az információ miképpen befolyásolja a piaci decentralizáci­ ón keresztül az igazságos erőforrás-elosztást. És van még egy nagyon fontos dolog számom­ ra, az úgynevezett „virágmozgalom” amelyben a főiskolai hallgatók támogatnak szegény gyerekeket. Szeretném elérni, hogy ezt a karitatív tevékenységet, ezt a rendszert, salgótarjá­ ni, vagy Nógrád megyei központtal kiterjesszük az egész országra. Köszönöm a beszélgetést. 70 �Palócföld 2000/1 VALÓSÁGUNK Bcdegi Győző Szubjektív jelentés az ezredvégről Szabó Zoltánnak Szabó Zoltán szociográfiáját újra olvasni, évtizedek múltával, megrázó élmény. A cifra nyomorúság mást jelent annak, aki Sopronban, Budapesten él, és megint mást annak, aki Salgótarjánban, Bátonyterenyén vagy Nógrád valamelyik dombok között megbúvó falucs­ kájában olvassa az újságot: nem lesz többé jövedelempótló támogatás, csak annak, aki ele­ get tesz a közmunka kötelezettségének. A táj nem sokat változott Nógrádban a Cifra nyomorúság megírása óta. Tán csak az er­ dők lettek kevesebbek valamivel, az utak jobbak, a vasút gyorsabb, a városok nagyobbak, a természetben fel-felbukkanó ipari sebek gyakoribbak. De az utak most is rosszabbak, mint az átlag, a vasúti kocsik innen az ipari forradalom korabeli gyorsasággal döcögnek Budapest felé, a városok fejlődése megtorpant, a bezárt bányák megannyi csapdát jelentenek beomló járataikkal, ellopott vasrácsú, gyermekeket kalandra csábító, sötét bejárataikkal, a kőbányák és meddőhányók gazosodnak. A természet hódítja vissza, amit az ember vett el tőle. Az alföldi faluk kicsiny, szalagházas parcellái helyett kétszintes családi házak fogadják az ide látogatót. Csak annak árulkodik a „cifra nyomorúság'', aki tudja, a gondos gazda már régen újrafestette volna, legalább a homlokzatot, meg a kerítést, ha lenne miből, és a palac­ kos italboltok, a falusi turkálók gyakoribbak, hívogató, olykor kézzel, papírra vetett „cég­ tábláikkal", mint más vidékeken. „A ruhája ennek a tájnak szép és pompás", de továbbra is kétannyi vetőmag kellene bele, mint más vidéken, és a dombok oldalán kevesebb állat legel, mint a könyv születésének idején, mert a lakóknak volt egyszer egy álmuk, amibe nem tartozott bele a régmúlt, a rég­ múltból az állattenyésztés és sok más sem. Hittek a koruk jelenében, a jövőben, és a válto­ zásban. Szaporodtak a kémények, de csak az látja, hogy halott a gyár, aki közelebb megy és észreveszi, hogy a nagyreményű Síküveggyár, a Zagyva II. beruházás, a hazai üveggyártás büszkeségének üzemein betörve és sötéten árválkodnak az ablakok, a hazai ötvözetgyártás egyetlen valamikori fellegvárának sokat szidott kéményei nem okádják a füstöt, a zagyvaró­ nai erőmű küszöbét felverte a gaz. Minden más pompás. Salgó, Hollókő és a többi vár romjai büszkén állnak, némelyiket helyre is pofozták, néhány templomot renováltak is, Balassagyarmaton megszaporodtak a butikok, toronyház áll a büszke, szocialista, megyei jogú székhely közepén, hirdetve egy volt kor városépítészeti politikájának vadhajtásait. „Kétszintes városmag volt itt is, láttam 71 �Palócföld 2000/1 fényképeken, rendbe lehetett volna hozni. Ilyeneket járunk bámulni nyugatra" - mondta egy beszélgetésünk alkalmával Ráday? Mihály, a „városvédő". Szabó Zoltán még „jellegtelen városközépről’' ír. Ugye mennyit változik az ember ízlése? Próféciának hangzik viszont a szociográfus másik megjegyzése: „Salgótarján, a város mellékes lesz a jövőben is a salgótarjáni üzemek mellett.” így volt és így lett. A település kétpólusúsága lassan megszűnik ugyan, haldoklik az egykor büszke Rima, a későbbi Acélgyár. Elszállt a semmibe fénykorának négyezer munkása, szétdarabolták, külpiacait ingyen, a céggel együtt vette meg az esztelen privatizáció során a kapitalista törvényeken nevelkedett külföldi, hogy adókedvezményének lejártával azonnal „kiszálljon”, hátrahagyva a magyarnak, ami megmaradt: boldoguljatok bolondok! Ötvözetgyár, erőmű, bánya sincs többé, de épül a déli részen az „ipari park" és csak kevesen aggódnak, a pesszimistábbak, hogy csak park marad. Egyetlen emberöltő és megakadt itt a kapitalizmus és a szocializmus fejlődése is. Az acélgyáriak még mindig az „olvasóba", a „kaszinóba” mennek, a gyárról elnevezett utca volt Sztahanov út, Malinovszkíj út, most újra Acélgyári út. Házai között vegyesen áll a Rimamurány Rt. által a gyári dinasztiák családjai, a hű szak-, és előmunkások részére épített egyszintes, egyik homlokzatán még őrizve a fába vésett betűket, a Rima teljes nevének kezdőbetűit, és vannak a közelmúltban megtagadott korszakból való négyszintes bérházak is, a lakásépítési roham, a „legyünk többen magyarok, hiszen kihal az ország” négyemeletes következményei, hiszen ezekbe nem kellett, az érvényes előírások szerint, liftet építeni. Már nincs meg a sorompó az Acélgyári út végén, a város felőli oldalon, amely elhatárolta ezt a sajátosan kialakult, „dicsősség itt lakni és ebben a gyárban dolgoz­ ni” népet a többiektől. Már nem érvényes a „Megöltek egy lányt”, már háborítatlanul teheti be a lábát az idegen is erre a környékre. Itt van az új, rendszerváltó magyar kor vívmánya is: a férfi hajléktalan szálló. A „régiek" meg össze-összesúgnak, vetnek egy-egy pillantást az újabban mind nagyobb számban beköltöző romákra, sóhajtva emlegetik fel a Zagyva-rakodó, a gyári tanműhely múltját és nem értik az egészet. Együtt van itt harag és megbocsátás, látni még néha-néha munkába indulókat munkásőrgyakorlóban, és nyak­ kendőben vonul civakodni sorstársaival az ’56-os, ma már forradalmár. Nem kíséri meg­ jegyzés. Korok, emberek, sorsok kerültek a nagy, kihűlt olvasztóba. Megállt itt az idő, de négyévenként lehet választani, és az emberek választanak is, szavaznak papra, párttitkár­ ra, jobb gazdákra, csinálnak belőlük képviselőt, polgármestert, önkormányzati képviselőt, közben meg ma is olyan messze vannak, olyan határtalanul messze vannak a történelemcsinálástól, mint régen. Ma is csak elszenvedői valaminek, ami a fejük fölött, valahol nagyon magasan történik. Az ipari park épül, de az utolsó bölcsödét is bezárták a városatyák a megyei jogú város­ ban. Minek is lenne? Menjen, akinek nem tetszik! Mobil munkaerőre van ma szüksége a társadalomnak. Az, hogy egy salgótarjáni lakás áráért egy kutyaólat lehet csak venni, mondjuk Szentendrén? Kit érdekel?! Kit érdekel hová megy a palóc? Kit érdekel, hogy újra kenyeretlen lett Tarján, vergődik a paraszt és mortalitási mutatóban, alkoholizmusban éllo­ vas lett ez a vidék. Balassagyarmat is felemeli időről időre a szavát: - Miért ott a megyeszékhely? Közben meg régiókban gondolkodnak a politikacsinálók, és csak azt nem tudják, hogy a kicsit jobban álló Heves megyét hogyan lehetne kihagyni Nógrád és Borsod egy kalap alá vételéből. Talán még azon is gondolkodnak, hogy Szabolcsot kellene valahogy begyömöszölni a helyére, és együtt lenne ezzel a „rendszerváltással” sújtott régió. Mielőtt 72 �Palócföld 2000/1 azt hinné valaki, hogy visszazokogom a régit, meg kell mondanom: nem bánom a múltat, de megvallom, nem ilyen lovat akartam, és hiszem, lehetett volna máshogyan. Előkerülnek az ezerszínü népviseletek is néha-néha, indián rezervátum formátumú mu­ togatássá silányítottan, az idegeneknek kiöltözve, akik elvetődnek Bujákra, Hollókőre. Elő­ kerülnek a bányász díszegyenmhák is, jobbára már csak temetésekre. Néha még fújják az acélgyári fúvósok a bús melódiákat: ismét elment valaki, közülünk. Sokan és sokféle ember érkezett ide, erre a vidékre, a második világégés előtt és után is, mégsem lett Ózd és Dunaújváros az itteni népességből. A palócság beolvasztotta őket, a „gyütt-menteket”, eleget téve most is, tudván-tudatlanul, történelmi hivatásának: végvidék­ ként állni, összekötő kapocsként szerepelni, majd Trianon után az ország peremére szorulva létezni. Salgótarján a második évezred fordulójára nem maradt más, mint iparral sújtott övezet. Hazai viszonylatban, helyzete tekintetében, talán csak Ózdhoz hasonlítható, azzal viszont egyedülálló az egész országban, hogy mind a szocializmus időszakában, mind a rendszerváltás első évtizedében olyan „pofonokat" kapott, amit kiheverni talán egy-egy évszázad is kevés lenne. Az első, várost és iparmedencéjét megrázó csapás, a szénbányászat leépítésével érte a te­ rületet. A gazdaságilag máig vitatott döntés - jelentős szénkészletek maradtak ugyanis kiak­ názatlanul, mindenféle híresztelések ellenére - több ezer bányamunkást, családjukat, város­ lakót és kétlaki életmódot folytatót kényszerített teljesen új területre, a korábbinál anyagilag sokkal mostohább körülmények közé. A második világháború utáni energiaínség miatt kikényszerített ún. széncsaták hőseinek egy részét kényszemyugdíjazták. Csak később derült ki, hogy ők jártak jobban. Másokat a tervgazdálkodás teremtette, újonnan (BRG salgótarjáni egysége. Vegyigépgyár stb.), sebtében létrehozott vagy a már meglévő régebbi (Ötvözet­ gyár, Acélgyár, Öblösüveg- és Síküveggyár), mélyen gyökerező tradíciókkal bíró üzemekbe irányítottak. Az Alföldi falucskákból, Dunántúlról, a háború utáni újjáépítés idején ebbe az iparmedencébe letelepedő dolgozók, akik a biztos megélhetés reménye miatt adták fel év­ századokon át kialakult családi szokásaikat, életmódjukat, és a földművelés, a szabad ég alatti munka helyett a gyár fegyelmét, a bánya ablaktalanságát választották, többnyire az iparmedence falvaiban kerestek lakóhelyet. Valamivel közelebb maradtak így a gyökerek­ hez, hiszen kiülve, elkapirgálgatva pár négyzetméteres kertjeikben a mindennapi munka után, legalább nosztalgiázhattak egy keveset, fölsóhajtva az égre: „azért könnyebben élünk”. A bányai fizetésből igen, a gyáriból már kevésbé, de telt, ha részletre is, a nagy, kétszintes kőházra, ahol megmaradt a tisztaszoba, a cifra kerítésre, a gyermeknek motorra a hűségju­ talomból, bár saját szememmel láttam, hogy ezen motorok egyike békésen pihent egy mor­ zsolt kukoricával teli fürdőkádban, az ifjú utódnak nem lévén jogosítványa, a háznak és a falunak meg vízvezetéke. Megvalósult az elérhetetlennek tűnő álom: a nagy ház. Ha most végigutazunk azokban a falvakban, amelyeknek lakossága önmagában valósította meg a munkás-paraszt szövetséget - amit valaki elnevezett egyszer kétlakiságnak, és ezzel a mindmáig élő kifejezéssel szinte végérvényesen százezreket bélyegzett meg - , akkor jól látjuk a megvalósult álom kézzelfogható eredményeit, a kétszintes családi házakat, mára kazánfütésre átalakítottakat. Egyetlen sparhelttal fütenek már benne, az egyetlen lakott he­ lyiségben, ahol a dikón álmodja tovább a gazda az egykor volt világot. Teher a nagy ingat­ lan, áron alul lehet csak eladni, pedig el kellene, hiszen menne el innen a gyerek a világba, a 73 �Palócföld 2000/1 nagy Budapestre vagy nyugatabbra, és kellene a pénz, elég lenne a hajdani álmodozónak: „egy lyuk is, ahol megdögölhetünk”. A testet, lelket sanyargató munka békés sörözgetésekben, az állami ünnepek jutalomosztásában, a május elsejék parádézó, bányász egyenruhás felvonulásában, a majálisban, a bányásznapi „pénzhullásban” és bevásárlási rohamban, a november hetedikék elismerő borítékátadásában enyhült. Az egykori alföldi parasztember is lassan-lassan elfelejtette, mit mikor kell vetni, már disznót sem tartott az ólban, hiszen ott volt, és már volt, mindennap hús a hentesüzletben is. Jutott évente nyaralás, a szakszervezet osztogatta a beutalókat, szép nagy soproni üdülő­ be, a debreceni nagyerdei kempingben bérelt faházba, Bükkszékre, Berekfürdőre, a szeren­ csésebbeknek Balatonra. Ezekre a helyekre volt. aki már kocsival érkezett, jól feltankolva rántott csirkével, oldalszalonnával, „hátha nem adnak eleget" jelszóval. Dagadt a pénztárca is, kellett felesre, az asszonynak konty alá valóra, a gyerekeknek csokira, fagyira, cukrászdá­ ra. Felejtődtek a fájó Ízületek, a szénporos tüdő megpihenhetett, a hőfürdő meleg vízében kiázhatott a bütykös ujjú kéz, a kérges tenyér, esténként meg az étteremben harsányan, ahogy a helyi höipintőben munka előtt és után megszokott volt, lehetett rendelni, ha úgy tetszett a tizedik kört is, a haveroknak. Nem kellett kölcsönkérni a következő fizetésig, vagy ha igen, akkor bárki adott, volt miből visszafizetni. Néhány tyúk, pár nyúl emlékeztetett csak az otthoni portán a hajdani életmódra. Valahol mélyen azért ott lappangott, ha nem is egy koleralázadásnyi, de mégis valamiféle ősi gyanakvás, hogy úri huncutság és szemfény­ vesztés ez az egész, hiszen „igazi munkából" sohasem lehetett így megélni ebben az ország­ ban. Tanulni indította tehát a gyermekét az egykori földműves, „legalább tisztességes szak­ mája legyen’'jelszóval. Az előbbre gondolkodók középkádert, technikust igyekezett faragni a „büdös kölyök”-ből, aki „nem lát tovább az orránál, pedig lehetne belőle még művezető is". Az álmok lassan megvalósultak, a gyerekből kőműves, villanyszerelő, szerszámkészítő lakatos, a jobbakból gépésztechnikus, a még jobbakból kohó- vagy bánya-, esetleg gépész­ mérnök lett. A szülők büszkélkedtek, elkezdődött a kuporgatás időszaka, a „városban lakást venni a gyereknek" korszak. Még ez az álom, „a ne túrja a földet” álom is teljesülhetett, hiszen szép sorjában nőttek ki a városszéli lakótelepek, elérhetővé vált az összkomfortos, negyvenkilenc négyzetméteres luxus. Valami mégis megbicsaklott. Az utód szégyellni kezdte a szülőt, aki diplomát dugott a zsebébe, és a feneke alá gürcölte a munkahelyi író­ asztal székét. A lakótelepek péntekenként, esteledtével népesültek be bátyus nénikékkel, cipekedő bácsikákkal. Szinte a fal mellett osontak a gondosan befont demizsonokkal, a csomagokkal, amiből kilógott a felpucolt liba feje. A helyijárati buszon hátul utaztak, elől a fiuk, kibámulva az ablakon, „semmi közöm ezekhez a parasztokhoz” arckifejezéssel. „Le­ gyen mit enni a gyerekeknek! Olyan kevés az az irodai fizetés...” - suttogta el számtalan­ szor az ingerült férjnek a mamóka. Az ifjú ült közben a Tajga vendéglőben, az Urpin sörö­ zőben és konyakot, vodkát, külföldi söröket fizetett a főnökeinek. Megvolt ugyanis az elő­ rejutás sajátos útja, és ez volt, többek között, az egyik lépcsőfok. Hazatérve vetett egy pil­ lantást a rogyásig pakolt konyhaasztalra, a teli hűtőre és „anyámék, anyádék itt voltak?” odavetett kérdéssel elintézte arra a hétre az ősöket, akik fizették a lakásrészletét, befizették a kocsiját a várólistára, bebútorozták a szobáit. Persze, voltak azért kivételek is. Aztán, beütött a mennykő. Bezártak a bányák. A negyvenöt és hatvan közöttiek sebtében végzett orvosi vizsgálatokon vettek részt, egyesek alig hitték, hogy nyugdíjasok lettek, mások 74 �Palócföld 2000/1 törekedtek rá. Híre szállt a mindenható főorvosnak, aki ötvenezeréit intézte a dolgokat, és a fele­ sége vette át a barna papírzacskóba simogatott pénzt a köztéri parkok padjain. Nem maradt más csak a csöppnyi kert, a fájó ízületek, az alkalmi munkák, a haragos gyerek, aki már nem kapott annyi segítséget, legalább is pénzben nem, és a társadalmi élet színtere a kocsma, a csendeseb­ beknek pedig a gondolkodás a dikón: érdemes volt-e? A városi munkások? Bizony ők nem kapirgálnak a kertjeikben. Nincs nekik. Beköltöztek a szép, másfél, kétszobás házgyári lakásaikba, a „CS" lakásokat összkomfortosra, gázfűté­ sesre alakították. A szerencsésebbek a fal mellett osonnak dolgozni, mert szégyen lett vala­ hogyan a kétkezi munka. Nem mondják fennhangon: vájár, villanyszerelő, lakatos vagyok. Azt mondják halkan: még van munkám. A szerencsétlenebbje otthon ül vagy feketén alkal­ mi munkákat vállal és utazik, utazik, mint egykor az alföldi parasztból lett kubikus. Alkalmi szállókon élnek, havonta egyszer-kétszer hazajutnak hétvégére. Lehet csodálni, hogy szét­ hullanak a családok? A közmunkára kényszerítettek, bizony van közöttük olvasztár, villanyszerelő, műszerész is, elfordítják a fejüket amikor a város főterén virágot ültetnek, ne kelljen köszönni. Itt és most ne! És nem illik megismerni közöttük az ismerősöket. A munkásosz­ tály elveszett valahol a kor, és Salgótarján süllyesztőjében. Szavazáskor kerülnek csak elő nagyobb tömegben. Számítanak a szavazatukra azok, akik bársonyszékre, országgyűlési képviselőségre, közhivatalra áhítoznak. Az értelmiség? Mit is írt Szabó Zoltán? „A Salgótarjánban lakó értelmiség a szerint, hogy a három nagyhatalom (Rima, bánya, állam) közül melyiknek a kirendeletje, lényeges különbségeket mutat. Salgótarjánban a legszabadabb ember a köztisztviselő, kevésbé szabad ember a bányai tisztviselő és még kevésbbé a rimái: a gyarmatosítók annál súlyosabb fe­ gyelemben élnek, minél tökéletesebb a gyarmat/' Bánya nincs, Rima sincs. Az értelmiség már nem gyarmatosító, hanem gyarmatosított. A gyarmatosítók nagyobb részét nem nevezném értelmiséginek. Ok valami mások. Az értelmi­ ség fél és bizonygatja: volt ám itt egy polgárosodott réteg.., talán több is mint Balassagyar­ maton. Az értelmiség dolgozik, mint valamikor a munkás, csak nem azt nézi, hogy bezárt gyárkapu fogadja-e, hanem azt, megvan-e még az íróasztala. „A protekciótlanok csak ott túrhatnak, ahol a többiek engedik őket." Hogy ez a haldán guberálókról szólt? Hát, igen. Ennyit változott a világ. Végszóm mi lehetne? Talán valami efféle: Kedves Szabó Zoltán, Te ott a mennyei vidéken! Néked én, egy kis firkász, innen és tisztelettel jelentem: A jó palócok megvannak még, mint a székelyek a végeken, valahol a rengetegben. 75 �Palócföld 2000/1 Balás Róbert Vállalkozás az élet megrontója? „A vállalkozás az élet megrontója” - állítják sokan (Vörösmarty után szabadon) szükebb hazánk honpolgárai közül is, akik az utóbbi évtizedben valamilyen okból - divatból, jobb híján, kényszerűségből, a munkanélküliségtől menekülve, vagy éppen tettre készen, remé­ nyekkel telve - erre az ingoványos, ismeretlen területre merészkedtek. Nos, a vállalkozók világát - a korábbi rendszer sajátossága miatt - az aktív korosztály korábban csak hírből ismerhette. A rendszerváltás óta viszont hazánkban is drasztikusan átalakultak a foglalkoz­ tatási arányok. A nagy társadalmi változásoknak pediglen - mint a történelem folyamán mindig - akadtak nyertesei és vesztesei. Nem lehet egyértelműen megítélni, hogy a vállal­ kozók melyik csoportba tartoznak. Talán: is-is. Embere válogatja... A szocialista szektor széthullása, a magángazdaság térhódítása után hazánkban is az egyéni és a társas vállalkozások váltak a nemzetgazdaság motorjává. A vállalkozókat sokan tisztelik, sokan irigylik. A nép egyszerű fiát ma még gyakorta irritálja a magánkézben össz­ pontosuló termelő- és pénzvagyon, ugyanis szemünk előtt zajlott le a korántsem patyolattiszta „eredeti tőkefelhalmozás”. A vállalkozót a honpolgárok jórésze afféle gara­ bonciásnak tekinti, aki ügyesen lovagolta meg a változások szélviharát. Mások szemében viszont a „magánzó” valódi hétpróbás alak, aki gátlástalanság és kétes kapcsolatai útján osztozhatott az állami és szövetkezeti tulajdon felszámolása nyomán védtelenül ott heverő szabad prédákon. Az általános előítéletet erősíti, hogy egyes becslések szerint a nemzeti vagyon kétharmada kézen-közön eltűnt, s a nemzetgazdaság teljesítményének egy harmada a rejtett gazdaságban képződik. Meglehet, ez az egyik oka annak is, hogy a vállalkozásokat a köz a gazdasági bűnö­ zés melegágyának tekinti. A vállalkozók zöme viszont eközben arról panaszkodik, hogy a barátságtalan gazdasági környezetben, s a meglehetősen heterogén új társadalmi réteg ellen ható - mindenkori - kormánypolitika közepette szinte bármilyen üzleti kezdeményezés eleve bukásra ítéltetett. Vagyis, aki vállalkozásra adja fejét, az szinte megrögzött önsorsrontó ma­ zochista. Mindazonáltal azután is élnie kell valamiből, hogy a „gondoskodó állam” a honpol­ gárok kezét oly hirtelen elengedte. Mindemellett az elemzők szerint a kommunizmus sírját azzal ásták meg, hogy a társadalmi és a gazdasági életből kiiktatták a versenyt, a törekvést, a vállalkozói szellemet, amely az egész történelem folyamán előretolta az emberiség szekerét. Mi hát az igazság a vállalkozók körül? Megfellebbezhetetlen ítéletet nehéz lenne mon­ dani róluk. Mindenesetre az évtizedekkel előttünk járó fejlett nyugati államok vezető gazda­ ságpolitikusai a gyengélkedő magyar gazdaság gyógyszereként a minél gyorsabb 76 �Palócföld 2000/1 magánosítást írták fel. (A kockázatok és mellékhatások tekintetében viszont nem mindig hívták fel a figyelmet...) A privatizáció időközben lassacskán lezárul, s a jelek szerint az ország gazdasága - jól lehet, régiónként eltérő mértékben - némiképp csakugyan izmosodik, s az új tulajdonosi rétegnek mindinkább az új viszonyok konszolidálása áll az érdekében. Az alábbiakban mindenesetre arra keressük a választ, hogyan léteznek a szép új világ letétemé­ nyeseiként emlegetett kis- és középvállalkozók Nógrád megyében. A niikrovállalkozások ideje Napjainkban a foglalkoztatási arányok drasztikus átalakulásának korszakát éljük. Nö a szolgáltatásban dolgozók aránya, és csökken a termelő ágazatokban, főleg a mezőgazdaság­ ban. Az Európai Unió országaiban a dolgozók 64,5%-a a szolgáltatásban, 30,2 az iparban, 5,3 az agráriumban tevékenykedik. A gazdaság minden területén nő a mikrovállalkozások részaránya. A kisvállalatok munkahelyteremtő képességéhez fűzött remények azonban az utóbbi években megcsappantak. A gazdasági és együttműködési szervezet - OECD - az önfoglalkoztatás ösztönzését hangsúlyozza, érzékelve, hogy az egy-két fos vállalkozások gomba módra szaporodnak, de az emberek jobbára csak maguknak teremtenek munkahelyeket. Hazánk vállalati szerkezeti hasonló az EU-éhoz: a mikrovállalkozások részaránya 97, a kis­ vállalkozásoké 2,4, a közepes vállalatoké 0,6 százalék. A rendszerváltás után a nagy állami cégek és szövetkezetek sorra hullottak szét a recesszió, a nagy arányú piacvesztés, a csődök és felszá­ molások, a társasággá alakulás, a privatizálás és más okok következtében. A nagy szervezetek romjain kis- és középvállalatok alakultak. A hazai vállalkozások zöme nem új tőkebefektetéssel, hanem a széthulló állami és szövetkezeti vagyonrészekből szerveződött. A törvény által előírt gazdasági társasággá alakulás után létrejött rt-k, kft-k egy része életképesnek bizonyult és vevőre talált, mások csődbe jutottak, felszámolásra ítéltettek, végül így találtak új gazdára. A vevők jobbára három körből kerültek ki: a jelentős és hosszú lejáratú, kedvezményes állami hitelt igénybe vevő magyar állampolgárok, továbbá a külföldi befektetőkkel társult vállalkozások, valamint az önálló alapítású cégek közül. A magyarok főleg kisvállalkozásokat, a külföldi be­ fektetők közepes méretű cégeket hoztak létre. A mikrovállalkozások tömege azonban olyan magas részarányt ért el, hogy hirtelen aránytalanul kevés lett a kis- és középvállalkozás. Elemzők szerint ez a folyamat új fent arról tanúskodik, hogy Magyarország a kevésbé fejlett gazdaságú országok sorába tartozik. Hazánkban az egy főre jutó GBP még a legsze­ gényebb EU-országokénak is csupán fele, harmada. A viszonylag szerény jövedelmét a lakosság többé-kevésbé fel is éli, csak keveset tud megtakarítani. Ebből legfeljebb mikrovállalkozások alapítására telik. Itthon is valótlannak bizonyultak azok a remények, hogy az ilyen alapsejtekből később megerősödve kis-, majd azokból középvállalatok jönnek létre. Mikrovállalkozásnak a legfeljebb 10 főt, de általában mindössze 2-3 embert foglalkoz­ tató vállalkozásokat tekintjük, melyek között a jogi személyiségű cégek mellett többségben vannak az önfoglalkoztatók, akiknél nem válik el egymástól a család és az üzlet vagyona, bevétele a családtagok üzleti-háztartási munkamegosztása. Feltehetjük a kérdést: milyen késztetések, kényszerek viszik rá az önfoglalkoztatókat akárcsak arra, hogy cégszerűen működjenek, vagy hogy legalább egy-két főt alkalmazzanak, netán növekedésük eredményeként átlépjenek a kis-, esetleg a közepes vállalkozók világába? A válaszhoz - mint az előbbiekben is - Laki Teréz szociológus A kisvállalkozások növeke­ 77 �Palócföld 2000/1 désének korlátjai című tanulmányát is segítségül hívtuk. A kutató szerint a válság súlyos évei, majd az azóta is tartó lassú stabilizálódás után a némi gazdasági fellendülés sokaknak jelentene késztetést, ám a gazdasági helyzet általános javulása nélkül is lesznek ambiciózus kisvállalkozók, akik nagyobb forgalmat, több bevételt, nagyobb létszámú céget akarnak, s lesznek olyan szakmák, ahol ezt el is érhetik. Nógrád a hátsó fertályban kullog Evezzünk azonban hazai vizekre! Nógrád megyében - a KSH jelentése szerint - az ad­ digi csökkenés után tavaly (1998!) növekedett a gazdasági szervezetek száma, így az év végén 13 ezer 167 cég működött. Meg kell azonban jegyezni, hogy a társas vállalkozások aránya országosan mintegy 10 százalékkal magasabb, mint megyénkben. Az idén ráadásul még a szerény növekedési folyamat is megfordult. A működő gazdasági szervezetek száma 1999. március 31-én már csak 12 ezer 044 volt. Ezen belül: jogi személyiségű társas vállal­ kozás 1478; jogi személyiség nélküli társas vállalkozás 1891; egyéni vállalkozás 6687; nonprofit szervezet 1345. Feltűnő, hogy a működő egyéni vállalkozások száma az 1998 végi 7707-ről 1999 elején 6465-re csökkent. Azóta szerény növekedést látunk. Az adóalanyok száma és eredményei alapján Nógrád az ország legkisebb gazdasági tel­ jesítményt nyújtó megyéi közé tartozik - közölték az APEH Nógrád Megyei Igazgatóságán. Szükebb hazánkban az ország lélekszámának 2,2 százaléka lakik, ám az ország vállalkozá­ sainak csupán 1,5 százaléka tevékenykedik a megyében. Az elmúlt öt év kedvező szerkezeti változásai nem jártak együtt a gazdálkodás nagy arányú fejlődésével. Az elmúlt években az egy főre jutó GDP megyénkben rendkívül alacsony - mi több: hazánkban a legkisebb - , az országos átlag 57 százaléka volt. A vállalkozások gazdálkodási eredményei Nógrádban lassú gazdasági növekedést jeleznek. Az egyéni vállalkozások száma szerényen újra emelkedik, s a társas vállalkozások több mint fele már nyereségesen működik. Ne kezdjünk azonban örömtüzeket gyújtani, ugyanis a vállalkozók között - a sorozatos kényszervállalkozások következtében - nagy a fluktuáció: évente mintegy kétezer magánvállalkozás alakul, illetve szűnik meg. A vállalkozás nehézségeit mutatja, hogy egy-egy évben a gazdasági társaságok 2 százalékát felszámolják. Az év végén is 180 folyamatban lévő ügyet tartottak számon. Megyénkben - az eddig feldolgozott utolsó - 1997-es esztendő során a kiemelt adóne­ mekben (társasági adó, áfa, szja) bruttó 10 milliárd forintot, az egy évvel korábbinál 20 százalékkal magasabb összeget fizettek be a gazdálkodók. A legnagyobb részarányt 46 szá­ zalékkal az szja teszi ki. A növekedés tömege viszont az áfánál a legmagasabb: 28%. A kiemelt adók visszaigénylésén túl a gazdaságpolitikai célok megvalósítását segítő jogos támogatások összege 1997-ben 1,5 milliárd forint volt, amely az előző évinél 23 százalékkal jelentett több forrást a megye gazdálkodóinak. A nettó adóbevétel 16 százaléka, egymilliárd forint az Adóhatóság intézkedései révén folyik be a költségvetésbe. A társas és egyéni vállalkozások összteljesítménye 151 milliárd forint árbevételt jelent, amely 21 százalékkal magasabb az előző évinél. A társas gazdálkodók 129 milliárd forintos bevétele 19 százalékos növekedést takar. Ebben a körben a cégek 54 százaléka zár pozitív adózás előtti eredménnyel, s 10 százalékkal csökkent a veszteséges társaságok aránya. A 6,2 milliárd forint nyereség és a 3,9 milliárdos veszteség együttes hatásaként a megye gazdálko­ dói 2,3 milliárd forint pozitív egyenleggel zárták, amely közel négyszerese az előző évinek. 78 �Palócföld 2000/1 A társas vállalkozók jegyzett tökéje 30 milliárd forint volt. A gazdálkodók mindössze 6 százaléka rendelkezik külföldi tulajdonnal, ezzel szemben a jegyzett tőke több mint 38 szá­ zaléka ebben a körben realizálódik. Az egyéni vállalkozók kedvezményekkel csökkentett bevétele 22 milliárd (fejenként át­ lagosan 3,6 millió) forint, amely 31 százalékos növekedést takar. A bér és a nyereség együttes összegeként kimutatható 1,4 milliárd forint adóköteles jövedelem kétszerese az egy évvel korábbinak. A nógrádi vállalkozók fejenként átlagosan 341 ezer forint adóköteles jövedelmet vallottak be. A nyereséges gazdálkodók részaránya 57 százalék. Nógrádban 10 millió forint feletti éves bruttó bevételt 10 fö vallott be. Az 1 millió forint feletti kategóriában a bevallók 8 százaléka tartozik. Az adózók 75 százaléka 500 ezer forint bevétel alatt marad. A jövedelem termelésből az ipar 50 százalék fölötti arányban veszi ki részét. Ezen belül a feldolgozó- és a gépipar fejlődik - az utóbbinál az értékesítés 65 száza­ léka exportra irányul a kohászat és a fémfeldolgozás aránya viszont csökkent, s az állami támogatással maradt talpon. A kereskedelmi értékesítés - főleg a nehezebb megélhetési körülmények miatti fogyasztás-visszaesés miatt - nem növekedett, részesedése 24 százalék alá esett vissza. A mezőgazdaság sem fejlődik. Az élénkülést jelzi viszont, hogy a beruházá­ sok 28 százalékkal növekedtek. Tekintsünk szét a megye egyes régióiban. Balassagyarmaton és környékén a szolgáltató ágazatok kerültek előtérbe. A vállalkozók fö befektetési területe a kereskedelem (34 százalék) és a feldolgozó ipar (25 százalék). A körzetben a megye vállalkozásainak 20 százaléka - 2600 egység - létezik. A kis tőkeerejű cégeket a mozgékonyság, a gyors piaci reagálás jellemzi. Az ipari park felfutást hozott. A rétsági térségben 1350 gazdálkodó - a megyei vállalkozások 10 százaléka - tevé­ kenykedik. A város legjelentősebb cége a zöldmezős beruházásban épült TDK üzem, mely­ nek révén a feldolgozó ipar részesedése 49-ről 54 százalékra növekedett. A cég mintegy ezer ember számára teremtett munkalehetőséget. A rétsági ipari övezetben újabb termelő­ üzemek nyitották meg a kapuikat. A szécsényi körzetben jellemző a külföldi tőke megjelenése a feldolgozó iparban amelynek részesedése a körzetben 43 százalékra nőtt s az építőipari vállalkozások magas aránya. A térség jelenlegi 1200 gazdálkodó egysége a megye gazdaságában 9 százalékkal vesz részt. A külföldi befektetések hatására a térségben érezhető a növekedés. Salgótarján bán és környékén a hagyományos iparszerkezet válságba került, s a mezőgazdaságban nincs súlyos szerepe. A térség gazdaságában - csökkenése ellenére - 41 szá­ zalékos részaránnyal a feldolgozó ipar vezet, míg a némileg újra élénkülő kereskedelem 31, a stagnáló szolgáltatás 14 százalékkal veszi ki a részét. A körzetben 5200 vállalkozás műkö­ dik, amely közel 40 százalékos részarányt tesz ki a megyében. Az ipari park és a vállalkozá­ si övezet hatására nő a befektetők érdeklődése. Bátonyterényén és körzetében a jövedelmi helyzet a megyei átlagnál is rosszabb, s az infrastrukturális háttér is hiányos. Ezzel magyarázható, hogy a vállalkozási kedv nem kielé­ gítő a térségben, ahol mindössze 1300 gazdasági egység tevékenykedik. Sok a kényszervál­ lalkozás, s nagy a fluktuáció. Növekedett a szolgáltatás (8 százalék) és a feldolgozó ipar (51 százalék) aránya, de javulást a vállalkozási övezet hozhat. Pásztó térsége viszont dinamikusan fejlődik. A körzetben 1900 vállalkozás működik, nagy részük kereskedelemmel, javító-szolgáltatással foglalkozik. A térség helyzetén sokat 79 �Palócföld 2000/1 segített a külföldi tőke, amely elsősorban az ipari vállalkozásokat - ezen belül az élelmi­ szeripart és a gépgyártást - serkentette. A feldolgozó ipar részaránya 34-ről 52 százalékra emelkedett. A körzetben jelentős a mezőgazdaság súlya is, amely a megyei átlaggal szem­ ben itt 11 százalék. A kereskedelem részesedése viszont 38-ról 20 százalékra zuhant vissza. A megyében a vállalkozók bevételeinek 52 százaléka a kereskedelemből származik. Százalékban fejenként 5,7 millió forint. Szélső értéket képvisel a ruházati szakcsoport, min­ dössze 2,1 milliós átlagbevétele, míg a „túlvégen'' a nagykereskedők 16,7 millió forintot kasszíroztak. A vendéglátás átlag bevétele 3,2 millió, a szolgáltatásé 2,7 millió forint. A kisiparosok a vállalkozói bevétel 32 százalékát - átlagosan 3,4 millió forintot - termelték ki. Meghatározó a 18 sütőipari vállalkozó 17,1 milliós átlagbevétele, s a 23 központi fűtés­ szerelő fejenkénti 10,9 millió forintja. Alacsony a közlekedési eszköz-ipari vállalkozók 532 ezer forintos átlaga. A mezőgazdaságban fejenként 2,8 millió forintot kasszíroztak. A szel­ lemi szabadfoglalkozásúak egy főre jutó bevétele 1,6 millió forint volt. Mindent egybevetve: a megye lakossága az előző évinél 16 százalékkal magasabb jövedelemre tett szert. Az egyéni vállalkozók egy főre jutó jövedelme megkétszereződött. Figyelemre méltó, hogy a Nógrádban évente több mint ezer adózó hátraléka, mintegy 2 milliárd forint kerül végrehajtás alá. A tavalyi év végére négyen halmoztak fel 50 millió forint fölötti tartozást. A tíz-ötven millió körüli hátralékkal rendelkezők száma évi tíz körüli. A tartozások zöme 100 ezer forint alatt marad. Az APEH a hátralék harmadát tudja beszed­ ni. Évente mintegy 130 vállalkozás szűnik meg a megyében végelszámolással. Megtudtuk, hogy megyénkben is felütötte fejét az olajszőkítéshez kapcsolódó adó eltit­ kolás. Az egyéni vállalkozók körében a vagyonosodási vizsgálatok gyakorta végződnek elgondolkodtató eredménnyel. A társas gazdálkodók körében az értékpapírügyietek általi adóeltitkolás volt gyakori. A privatizációs ügyletek során is nagy összegű visszaéléseket fedtek fel. De így is főként az áfa-eltitkolások és -csalások jellemzőek. A „kishalaknál" a számlaadás elmulasztása, illetve a bevételek eltitkolása a gyakori. Elgondolkodtató, hogy manapság a magyarországi vállalkozónál száz forint nyereségből jó, ha negyven forint megmarad. De az is csak akkor, ha jó a könyvelője. Ezek után talán nem is annyira érthetetlen, hogy egyes becslések szerint az országban megtermelt értékek harmada a rejtett gazdaságban képződik... A vállalkozások túlnyomó többsége, mintegy 95 százaléka Nógrádban is mikrovállalkozás. Az önfoglalkoztatást önként vagy kényszerűségből vállalók zömmel olyan tevékenységet végeznek, amelyhez nem kell tőke, vagy elég a minimális befektetés. Többnyire egyedül, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak, és tradicionális életviteli min­ tákat követnek, amelyek elsősorban nem a fejlesztésre, hanem a megélhetésre, a fogyasztás­ ra, a családi felhalmozásra törekszenek. Az önfoglalkoztató státusz megváltoztatása ellen szól, hogy a vállalkozás és a háztartás egymásra épül és egymástól függ. A kisvállalkozók többsége jó növekedési esélyek esetén is csak annyiban fejleszti üzletét, amennyiben azzal a háztartás vagyonát gyarapítja, s kielégíti a család növekvő fogyasztási igényeit. A középpontban a háztartás áll, nem a vállalkozás. Hazánkban az adófizetési morál is ennek az alárendeltje, hiszen a háztartás és a vállalkozás adója sem válik el egymástól. A főfoglalkozású kisvállalkozók háromnegyede egyedül dolgozik. Egy alkalmazottat foglalkoztat minden tizedikük, két vagy több főt a 9 százalékuk alkalmaz. A kutatók rámu­ 80 �Palócföld 2000/1 tatnak: a helyi piacon működő kisvállalkozások a keresletből csak annyit kívánnak lefedni, amennyi a saját kapacitásukból telik. Ha jók a növekedés esélyei, akkor is lehetőleg csalá­ don belül keresnek segítséget, az idegenekkel bizalmatlanok. A kisiparosok attól tartanak, hogy alkalmazottjuk nem lesz eléggé megbízható, vagy hogy netán konkurenciát nevelnek maguknak. A kiskereskedők attól berzenkednek, hogy idegenre kell bízni a pénztárat, az árukészletet. Ez egyébként világjelenség egyben. Tegyünk azonban egy kis sétát a nógrádi vállalkozók között. Patyo, a rendíthetetlen harcos A salgótarjáni Kakukk Józseféi az egész térség egyik legsikeresebb vállalkozójaként tartják számon. A magyar-osztrák tulajdonban lévő TOYOTA-KAKUKK KFT. vezetője a saját erejéből növesztette autószerelő-kisvállalkozását az ország legkisebb Toyotaszervizévé és -márkakereskedésévé. Az egyszerű sorból feltörekvő Patyo állami és helyi segítség nélkül szívós munkával küzdötte fel magát a nógrádi megyeszékhely tekintélyes üzletemberévé. A közismert vállalkozó sohasem csomagolta sztaniolpapírba a véleményét. Ezúttal sem teszi. Mindenekelőtt arról faggattuk az üzletembert: mikor, milyen késztetés hatására fogott vállalkozásba? - Világ életemben vállalkozó szellemű ember voltam, a régi világban is autószerelő kis­ iparosként dolgoztam. A rendszerváltás után a megyében elsőként alapítottam kft-t. Életel­ vemhez híven, mindig a saját lábamon álltam, s a támogatásért sem pályáztam. A cégemet az adózott nyereségemből visszaforgatott pénzből fejlesztettem. Ma már 19 embernek nyújtok biztos megélhetést. Nem akarok dicsekedni, de a Nógrád megyei autókereskedők közül csak mi tudunk - az elárusítástól kezdve a szervizelésen át a fényezésig - teljes körű szolgáltatást nyújtani. A vállalkozásom rentábilis, a cégemnek nincs - és soha nem is volt sem hitel-, sem köztartozása. Most is fejlesztünk, egy 27 méter hosszú új csarnokot építünk. Ezzel is növeljük a kapacitásunkat, munkahelyeket teremtünk, s még színvonalasabb mun­ kára nyílik lehetőségünk. Büszkék vagyunk rá, hogy amióta a Toyota meghirdette a legjobb márkakereskedő címét, öt év alatt négyszer az első, egyszer a második helyet értük el. - A vállalkozás kiteljesítését mennyiben segítették a hivatalos, állami és helyi szervek? - Azon vállalkozók közé tartozom, akiknek nem csak a piaccal, hanem a mindenkori helyi hatalmasságokkal is meg kellett vívnia a maga kemény csatáját. Amikor 1989-ben hozzá akartam kezdeni a jelenlegi telephelyünk felépítéséhez, rá kellett döbbennem, hogy a helyi önkormányzat nem kíván válaszolni az építési engedély kérelmemre. Ezért az 58. napon megkezdtem az építkezést. Erre - az akkori árfolyam! - 860 ezer forint bírságot sóz­ tak a nyakamba. Aligha kell ecsetelnem, mekkora terhet jelentett a tetemes összeget ledol­ goznom, kifizetnem. De ez az eset is csak egy adalék ahhoz, hogy a helyi hatalmasságok miként álltak hozzám és a vállalkozásomhoz. A szomorú jelenség ugyanis szinte mindmáig végigkísért. A most elkezdett legújabb csarnokomhoz is közel egy esztendőt vártam az épí­ tési engedélyre. Tehát egyáltalán nem mondhatjuk el a mindenkori helyi vezetőkről, hogy példát mutatnak a vállalkozó-barátságból. Pedig a választott képviselőnek és a közalkalma­ zottaknak az a kötelessége, hogy szem előtt tartsa a térség érdekeit és a lakosság boldogulá­ sát. Mindezt úgy sarkíthatnánk: az országban vannak eltartók és eltartottak. Nem kívánom, 81 �Palócföld 2000/1 hogy az eltartottak hunyászkodjanak meg, érezzék magukat alattvalónak. De igenis, legye­ nek tekintettel arra, hogy az adózó állampolgárok pénzéből élnek - nem is rosszul - , ezért pedig szolgálniuk kell az állampolgárok és a térség boldogulását. Ez azonban - meglátásom szerint - Salgótarjánban nem megy. Itt a tettek helyett mindmáig az ideológia uralkodik. Főleg ez az oka, hogy Salgótarján a leszakadt régiók közé süllyedt. Félő, hogy itt 20-30 százalékkal már mindig alacsonyabb lesz az életszínvonal, mint az ország más részein. - Önt a környék egyik legjelentősebb mecénásának is tekintik. - A lehetőségeimhez mérten igyekszem megtenni a magamét. Aligha kell bizonygat­ nom, s fokhagymaszagot sem akarok árasztani, de az elmúlt tíz évben összesen tíz és fél­ millió forintot költöttem a városra. Támogattam az SBTC-t, segítettem néhány könyv meg­ jelenését, nem beszélve a népszerű operett gálákról, a Toyota-focitomákról, és a rászorulók támogatásáról sem zárkóztunk el. A Vidám Vásárt a vállalkozó társaimmal a saját pénzünk­ ből és szívvel-lélekkel szerveztük, de amióta a sikeres rendezvényt a város kisajátította tőlem, évente sok millió forintot költenek rá az adófizetők pénzéből. - A többi vállalkozó társa is hasonlóan panaszkodik? - Szinte minden vállalkozó a saját bőrén tapasztalja azt, hogy befizeti a kötelezettségeit, ám cserébe a hivatal gyakran azt keresi, hol lehet az emberekbe belekötni. Ez a macskaegérharc azért visszatetsző, mert Salgótarján térségében fizetjük az egyik legmagasabb adót. Az elvtelen dolgokra nem kapható vállalkozókat igyekeznek perifériára szorítani. Jól szem­ lélteti ezt a hozzáállást, hogy a környékbeli önkormányzatok tulajdonában lévő VÍZMŰ KFT-nek egyetlen olyan típusú autója sincs, amilyen a térség márkakereskedői forgalmaz­ nak. A magasra srófolt vízdíjért befizetett pénzt kiviszik a megyéből. Említek egy másik esetet is. A tűzoltóság megrendelt nálam egy gépkocsit. Vállaltam azt is, hogy az autót, amíg használják, ingyen szervizeljük. Mégis egyszercsak váratlanul visszamondták a meg­ rendelést, és ugyanazt a típusú Toyota terepjárót egy budapesti márkakereskedőtől vásárol­ ták meg. Megtudtam, hogy valaki megparancsolta, hogy Kakukk Józseftől nem szabad gép­ kocsit venni. Az sem számított, hogy az állandó anyagi gondokra panaszkodó tűzoltóság félmillió forintot kidobott az ablakon. - Miért „packáznak’’ a helyi vállalkozókkal? - Salgótarjánnak mindig is a nagy bűnei közé tartozott, hogy a helyi születésű és kötődé­ sű emberek soha nem válhattak a városban első számú vezetővé. Emiatt a helyi hatalmassá­ gokból mindig hiányzott a lokálpatrióta szellem. Rendszeresen olyan emberek kerültek pozícióba, akik csak pártokban és ideológiákban képesek gondolkodni. Ha valaki éveken át becsülettel szolgálja a pártját, kijár neki egy jó beosztás, akár ért hozzá, akár nem. Pedig leginkább azzal lehetne jól politizálni, ki mennyit tett a térség érdekében. - Miben látná a kilábalás lehetőségét? - A város vezetőinek fel kel ismerniük: csakis attól lesznek nagyok, hogy mit tettek le a közösség asztalára, s mit hagytak az utókornak. Meggyőződésem szerint itt sem élnek bu­ tább emberek, mint máshol, csak éppen a rossz felfogásban zajló politizálás miatt kerültek nehéz helyzetbe. Fájlalom, hogy a vezetők - szerintem a szakmai hiányosságaik miatt - nem találják a kivezető utat a válságból. - Az állam mennyire vállalkozásbarát? - Az új kormány adóátcsoportosításait még nemigen érzékeljük. De látom, hogy új sze­ lek fújdogálnak. 82 �Palócföld 2000/1 - Mi a véleménye a kamarákról? - Nem helyeslem a kötelező tagságot, mert az eleve ellenérzést vált ki az emberekből. A vá­ rosi kamara elnökségi tagjaként azt mondom: végezzünk olyan szintű munkát, hogy a vállalko­ zók esőstől akarjanak belépni. De hát ez sem ilyen egyszerű. Amikor felvetettem, hogy’ hozzunk létre pénzalapot a gyengélkedő vállalkozók átmeneti segítésére, megvádoltak törvénysértéssel. Azóta alig telt el félévnél több, s kiderült, hogy az ötletem az ország számos más területén szépen bevált. Ebből is látszik: Salgótarjánban még ma is gyakran az dönti el mi a jó, hogy ki mondja... A kamarára szükség van, de csak akkor, ha képviseli a vállalkozók érdekeit. Érdektelenek a vállalkozók? Nos, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara tagsági körébe a helyi gazdasági vállal­ kozások több mint fele tartozik - közölte dr. Berenténé dr. Kurucz Erzsébet, a kamara titkára, s hozzátette: az országban a hasonló kamarák közül a nógrádi kimagaslóan a legkisebb. - Az ezer lakosra jutó vállalkozások száma viszont meglepően magas a megyében folytatta. - Ennek oka az lehet, hogy a magas munkanélküliségből sokan a vállalkozásba próbálnak menekülni. De emiatt rengeteg a kényszervállalkozás, amely képtelen megszilár­ dulni és fejlődni. Ezt a krónikus tőkehiány mellett főleg az okozza, hogy a leépülő nagy­ iparból kikerült dolgozók többségéből hiányzik a vállalkozó szellem. - Az elmúlt félévszázadban nem erre tanították. Sőt... - Ez igaz, de a vállalkozni szándékozó emberek zöme tíz évvel a rendszerváltás után sem fogékony a tudnivalók elsajátítására. Pedig sokféle mód nyílik erre, s támogatást is kaphatnak a munkaügyi központtól és a kamarákból. Számtalan pályázati lehetőség is segíti őket. De gyakran azt sem tudják elmondani, mihez kémek segítséget. - Hogyan támogatják a vállalkozókat? - A vállalkozói igazolványokat ma már a kamara adja ki, s ez az első alkalom arra, hogy a kezdőket ellássuk az induláshoz szükséges információkkal. Sokszor viszont az ügyfél úgy állít be hozzánk, hogy fogalma sincs, mivel akar vállalkozni, s kéri, adjunk neki tanácsot, mibe fogjon bele. Nos, ezt sajnos nem találhatjuk ki helyette. Arra is felhívom a figyelmet, hogy az EU-csatlakozás során leginkább a vállalkozók szenvedhetnek sérüléseket, ha nem tudnak idejében felkészülni a feladatokra. Fontos feladatunknak tartjuk a partnerközvetítést, s még a piackutatásban is segítünk. Igyekszünk felmérni a megyei befektetési lehetőségeket, s azokat az érdeklődő befektetők elé tárjuk. De évekig alig haladunk, mivel sem a vállalko­ zók, sem az önkormányzatok nem voltak rá fogékonyak. Klasszikus szolgáltatásunk a ta­ nácsadás - adóügyekben, jogi kérdésekben - , amellyel irodáinkban az ügyfelek rendelkezé­ sére állunk. Igaz, ezt is kevesen veszik igénybe. - A közömbösséget netán az is okozza, hogy sok vállalkozó megelégszik azzal, ha elve­ getál, eltartja a családját, és nem is igazán akar ennél többet? - Biztos, hogy ebben is van némi igazság. Sok vállalkozó viszont képtelen felmérni a saját érdekeit. Rengeteg gátló tényező van, a tőkehiány, a kishitűség, bátortalanság... - Slágertéma: a kamara védje meg az érdekeit, érdekeiket! - A törvény kimondja, hogy a kamara nem érdekvédelmi szervezet. Ezt azonban nem le­ het ilyen sarkosan kijelenteni. Munkánkkal a vállalkozókat segítjük, így hát - ha olykor közvetve is - az ő érdekeiket tartjuk szem előtt. 83 �Palócföld 2000/1 - Hazánkban a jelenlegi jogi és gazdasági szabályozó rendszert nevezhetjük-e vállalko­ zásbarátnak? Egyszerü-e ma Magyarországon vállalkozni, s nem túl nagyok-e a terhek a vállalkozó hátán? - Ha szilárd és kiszámítható lenne a szabályozás, azt mondhatnánk, hogy vállalkozásba­ rát a környezet. Jelenleg azonban az állandóan változó jogszabályok miatt a vállalkozó még egy évre sem tud előre tervezni. A magyar vállalkozók kénytelen-kelletlen beletörődnek ebbe a helyzetbe, a külföldiek viszont értetlenül és idegesen állnak a jelenség előtt. Üdvös lenne, ha az elvonás jogcímeit csökkentenék, s az adózást kiszámíthatóvá, egyszerűvé, átlát­ hatóvá tennék. Jelenleg több, mint 80 címen lehet kivetni állami vagy helyi adót. Ezt szinte lehetetlen követni és számon tartani. A vállalkozók talán nem is annyira az adók tömegét, hanem a rengeteg adminisztrációt veszik zokon. Sokhelyütt az önkormányzatok sem terem­ tenek vállalkozásbarát környezetet. Ne csodálkozzunk, ha az érintettek igyekeznek megke­ resni a kiskapukat. - Sokan buknak bele a vállalkozásukba? - Igen, sokan... S a rájuk nehezedő terhek lehetetlenné teszik, hogy csökkenjen a siker­ telen vállalkozók száma. Szintén a helybeli vállalkozó réteg boldogulását segítendő jött létre öt évvel ezelőtt a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány - tudtuk meg Géczy Gyula ügyvezető igazgatótól. - A szervezet azért alakult meg, hogy itt helyben megfelelő keretek között segítse az Eu­ rópai Unió kis- és középvállalkozásokat támogató gyakorlatát - folytatta Géczy. - így nyílt lehetőségünk arra, hogy a Phare és Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által biztosított pénzeszközöket a hátrányos helyzetű Nógrád megye gazdaságának fejlesztésére fordítsuk. Az alapítvány egyik legsikeresebb programja a mikrohitel-konstrukció, amely során eddig 350 millió forintot juttattak a kezdő- és kisvállalkozóknak. A hitel eddigi egymillió forintos felső határt ez évtől kezdve hárommillióra emelhettük, amely további segítség az érintettek számára. Az anyagi segítség mellett oktatással, képzéssel és - a salgótarjáni oktatási központunk mellett Rétságon, Szécsényben, Pásztón és Balassagyarmaton - szakmai tanácsadással se­ gítjük az érdeklődőket - folytatta az igazgató. A megyében úttörő jellegű vállalkozásunk a salgótarjáni inkubátorház megépítése, de úgy érzem, hogy tanulmányterveinkkel, a térségek, kistérségek fejlesztési koncepciónk kidolgozásával, a balassagyarmati és a salgótarjáni ipari park előkészítéséhez nyújtott munkákkal is segíthettük a megye gazdaságát. A regionális vásárokon a kiállítási standunkon több nógrádi szakember, alkotó is bemutatkozhatott a szakmának és a nagyközönségnek. Az elmúlt évben bekapcsolódhattunk a kormány beszál­ lítói programjába. Ezzel is a kisvállalkozók piacra jutását segítjük. A külföldi tőkét a „zöld mező” vonzza Szűkebb hazánkba - mint köztudomású - évek óta érkeznek a hátrányos helyzetű térség felzárkóztatására szánt állami pénzeszközök. A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács 1996 szeptembere és az idei év januárja között 1200 pályázatot, összesen 4 milliárd 231 millió forinttal támogatott - tudtuk meg Holles Miklóstól, a tanács ügymenetét intéző kft. ügyvezető igazgatójától, aki hozzátette: a pénzek 51 százalékát önkormányzatok, 49 száza­ lékát a gazdálkodó szervezetek kapták. Ez utóbbi keretből 40 százalékban a mezőgazdaság 84 �Palócföld 2000/1 és az élelmiszeripar, 60 százalékban pedig az ipar és kereskedelem részesült. A támogatások révén szükebb hazánkban 20 milliárd 300 millió forintnyi fejlesztés történt, amely 2069 új munkahelyet eredményezett, s további 1682 állás megtartását tette lehetővé. A támogatási rendszer alapvetően a 20 fő feletti szervezeteket segítette, de kisebbek is részesültek a kisebb-nagyobb összegekből: többek között a családi, mezőgazdasági vállalkozások és a kéz­ művesek. A támogatást leginkább munkahelyteremtésre, illetve -megtartásra nyújtják. A tanács főleg a megyén kívülről érkező, nagyobb külső tőkével megvalósuló beruházásokat segíti, amelynek oka - Holles Miklós elmondása szerint - , hogy a megyében tőkehiány van, így a nagyobb fejlesztésekre csak külső erőforrásokból nyílik lehetőség. Megnéztük, hogy az elmúlt években ki, mennyi pénzt kapott a különféle fejlesztési célelőirányzatokból. Nos, itt magasan a tarjáni Iparfém Kft. viszi el a pálmát, amely kandalló­ gyártásra és présgép-vásárlásra 117,8 millió forintban részesült. Ha ehhez hozzáadjuk a bátonyi Fütőber Kft-nek juttatott 12,5 milliót, akkor azt láthatjuk, hogy az SVT-Wamsler Rt. cégcsoportja összesen 130,3 millió forint pénzeszközben részesült. A második helyen BLM Hungary Kft. áll, amelynek műszaki textiltermékeket előállító üzem létesítéséhez adtak 54,3 millió forintot. A „bronzérem" a Salgófabrik Kft-t illeti, amely a luxusgépkocsik díszítő elemeit gyártó üzem indításához kapott 46 millió forintot. Leszorult a dobogóról a pásztói Avonmore Kft., amely a tejüzem felújításához és korszerűsítéséhez 42,6 millió forintban részesült. Az ötödik a Techno Metál Kft., amely autóalkatrész-üzem indítására 37,4 millió forinthoz jutott. A további sorrend Agroprodukt Kft. (sertés, gabona) 27,9 millió, KnausSzon Bt. (lakókocsi) 27,8 millió, Eurometál Kft. (gépberuházás) 27,7 millió, Spektíva Kft. (bőrbútor-kárpitozóüzem) 24 millió, L'Araldo Kft. (felsőruházat) 23,8 millió, Új Május 1. Mg. Szövetkezet - Palotás 20,7 millió, Salgó Sík Kft. 19,9 millió, Agroszolg Kft. 19,4 mil­ lió, Acélgyár Rt. 19,4 millió, Agrobuda Kft. 19,3 millió, Érsekvadkerti Mg. Szövetkezet 17,8 millió. Berkenye Faluszövetkezet 17 millió, BRG Rt. 15 millió, Besser Hungary Kft. (műanyagfeldolgozó) 14 millió, Ganz Rt. 13,9 millió, Euro Candle Kft. (gyertyagyártó) 13 millió forint. A többiek: „futottak még"... Az idei együttes támogatási keret 2,2 milliárd forint, de az összeg 14 féle alap között oszlik meg. - Sokat lendítene, ha Nógrád még három évig hasonló reálértékű támogatást kapna folytatta az igazgató. - Az összeg azonban jobban hasznosulna, ha a pénz nem ennyi alap között oszlana meg. Fontos, hogy elindult a balassagyarmati és salgótarjáni ipari park, mert a külföldi tőkét leginkább a zöldmezős beruházások lehetősége vonzza. A lényeg az, hogy jó előre ott legyen a közművesített terület. Az is látszik, hogy a működő tőke tavaly még csak a 2-es út mentén kívánt letelepedni, s a vállalkozási övezet kedvezményei nemigen érdekelték őket. Az idén viszont ebben is megváltozott a helyzet. Ez a folyamat is láttatja, hogy a mű­ ködő tőke terjedési sebessége évi 40-60 km. A külföldi beruházók tavaly Budapesttől még csak egy órás autóútnyi távolságra voltak hajlandóak érdeklődni. Az idén már kétórányi a távolság, s ezzel mi is célterületté váltunk. Amint megtudtuk, Salgótarjánban eddig három új üzem nyújtott be pályázatot, s ebből kettő már az ipari parkban kíván megtelepedni. Emellett több tárgyalás is elkezdődött. Az ipari parkban két belga cég pályázik: az egyik egy 171 millió forintos asztalosüzem, a másik pedig egy 423 millió forintos autódíszítőelem-gyártó cég. A városban készül egy további 235 millió forintos project is, de ez nem az ipari parkban telepszik meg. A felsoroltak 150-200 új 85 �Palócföld 2000/1 munkahelyet hozhatnak. További jelentős pályázat az Öblösüveggyár 400 milliós és a Silco cég 278 milliós beruházása. A bátonyi Viessmann cég is 102 millió forintos kapacitásbőví­ tésre készül. - A fejlődés tehát látható, ám az mindig keserűséget okoz, hogy ahány új munkahely lé­ tesül, szinte ugyanannyi meg is szűnik - tette hozzá Holles Miklós, aki a következő tíz évre szóló megyei gazdaságfejlesztési tervről elmondta: - Fontos, hogy a versenyképesnek bizonyuló hagyományos iparágakat megőrizzük. Amire viszont nincs kereslet, azt abba kell hagyni. Létérdekünk olyan új ipari üzemek lete­ lepítése, amelyek jó piaccal rendelkeznek, s biztosítják a fenntartható növekedést. Fontos szerep vár az ipari parkokra. Működhetnek ipari parkszerűen olyan üzemek is - mint a tarjáni Acélgyár - , ahol ehhez megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek. Máshol ipari öve­ zetek kialakítását szorgalmazzuk. Ezt az utat járja Rétság, látható sikerrel. A mezőgazdaság adottságai rosszabbak az országos átlagnál, itt nagyobb szerepet kap a zöldségek és gyümöl­ csök, a fűszer- és gyógynövények termesztése, amelyhez Nógrád jó adottsággal rendelkezik. Az állattartásban előtérbe került a juhászat, a szarvasmarha- és a kisállattenyésztés (baromfi, nyúl). A kézművesiparban viszont a lehetséges 221 szakmából ma a megyében csak 139-et müveinek, s a kézművesek csupán 9 százaléka 30 éven aluli. A kört szélesíteni kívánjuk. Kopogtassunk be hát egy tőről metszett nógrádi kézműveshez! Újlaki falanszterjclcnet Kevés embert áld meg a jó Isten olyan csodálatos kézügyességgel, mint Dancsó Istvánt. A mester keze alól remek dolgok kerülnek ki, a fából készült egyedi játékait mindenhol csodálják. Az emberfia azt is hinné, hogy boldog, sikeres emberrel áll szemben, az élet azonban nem ilyen egyszerű. Az ügyes kezű mester tele van keserűséggel. A kicsi újlakpusztai műhelyben, a Dancsó-birodalomban serényen zajlik a munka. Igaz, ennek látványos, monumentális jeleit első pillantásra nem veszi észre az óvatlan szemlélődő. A mester apró fadarabokkal babrál, sokszor napokon keresztül. Ám amikor kész a munkada­ rab, az ámulattól eltátjuk a szánkat. A szerény férfi ötletes, egyedi fajátékokat készít. A polcon apró, de pompás vonatszerelvények, vadászrepülök, helikopterek, versenyautók, motorok - köztük Harley Davidsonok - kamionok sorakoznak, de a kollekció ennél is gaz­ dagabb. Mikor szállta meg az ihlet? - faggatóztunk. - A játékokkal először 1995-ben indultam pályázaton - mondja a 44 éves férfi, aki ki­ lenc éve kisiparos. - Ám a játékcsaládot azóta is balszerencse kíséri. Pedig azt hinnék, a mester vérbeli sikerember. A BNV-n a Gazdasági Minisztérium standján tették közszemlére Dancsó fajátékait, melyek ipari formatervezési nívódíjat, miniszteri dicséretet, s a Magyar Tennék Nagydíj pályázatán magas értékelést kapott. Az iparművészeti remeknek nevezett kizárólag kézi munkával készülő egyedi kézműves termékeket hiába keressük az üzletekben. Ez Dancsó életét is megkeseríti. A mind magasabb szakmai sikerek ellenére, vajon miért nem tud befutni? - Ezt magam sem értem - panaszolja. - Már mindent megtettem a játékaim piacra jutá­ sáért. Ezért indulok a pályázatokon, ezért invesztáltam az ügybe jelentős összeget. Ennek ellenére falakba ütközöm. 86 �Palócföld 2000/1 A férfiből ömlik a zokszó. Néha úgy érzi, mintha valakik szándékosan tennének ellene. Nehezen éli meg, hogy mire elérte a csúcsminőséget, a kapuk sorra zárultak be előtte. - Pedig rengeteget próbálkoztam, kilincseltem, ám hiába. Jelenleg töretlen lendülettel tart a szélmalomharc. Úgy érzem, itt-ott az a cél, hogy lejárassák a termékek magas értékét. - Nem lehetséges, hogy a magyar vásárlók számára túl drágák ezek a játékok? - Ezek a darabok iparművészeti alkotások, amelyek kizárólag kézi munkával készülnek, s egy-egy darab elkészítése 8-24 munkaórába kerül. Az nem vitás, hogy a játék az átlagos magyar család számára nem olcsó mulatság. Ezért próbálkozom külföldön is. A közelmúlt­ ban Németországban, Dániában és Svédországban mutattam be a mintegy 30 játékból álló sorozatot, s várom a kedvező híreket... Közbevetem: vajon nem kelne el egy dörzsölt, jó üzleti szellemmel és piaci kapcsolatok­ kal megáldott menedzser? - Nem biztos, hogy előbbre tartanék - válaszolja. - Nem vagyok olyan tőkeerős vállal­ kozó, aki hatalmas összeget költhet piackutatásra. Különben sem vagyok híve annak, hogy a gyártó hasznának zömét a közvetítők zsebeljék be. Dancsó szerint a támogatások mai rendszere nem a kisembereket, hanem a mamutokat segíti. Pedig a nép fiát, akiben buzog az alkotókedv, s netán némi valutát is hozhatna az országnak, hagyni kéne, hadd szárnyaljon. - Az fáj, hogy amíg a nagy cégek súlyos milliókat ölnek a fejlesztésbe, s mégsem jutnak semmire, addig a kisember, ha egymaga, egy kis sufniban kitalál valamit, akkor sem juthat egyről a kettőre, mert magas falakba ütközik. - Mi lenne a megoldás? Talán jó messzire el kell tűnni innen? - Nem! Az ember ott szeretne élni és alkotni, ahol gyökerezik - mondja. - A kudarcok fájnak, ám nem törik meg az alkotókedvemet. - No, és egyébiránt miből él ez a férfiú? - Fémtömegcikkeket és kisbútorokat készítenek a műhelyemben. - Az emberfiának rögtön eszébe jut a Tragédia falanszterjelenete... Rögös út az autópályán A szegény embert még az ág is húzza - tartja a közmondás. A kormány bevezette az út­ használati díjat, ezzel sokak szerint tovább sújtották a súlyos gazdasági válsággal küszködő északi régiót. Egyesek attól tartanak, hogy a fizetős út okozta költségnövekedés padlóra küldheti a még müködö vállalatokat, elriasztja a környékről a várva-várt befektetőket, s Nógrád végleg lecsúszhat és elszigetelődhet. így érzi ezt Székely István is, aki a környék egyik legnagyobb közúti szállítmányozó cégeként számon tartott tarjáni Champion Kft. ügyvezető igazgatója. - Az intézkedés még inkább visszaveti az északkeleti régiót. A díj megnöveli a szállítási költségeket, s ez mindenhová begyűrűzik, megemeli a termelés költségeit, ezzel nehéz hely­ zetbe hozza a működő vállalatokat, visszaveti a vállalkozási, befektetési készséget. Márpe­ dig az emberek nagyon szenvednek a szegénységtől. - Hadd jegyezzem meg - folytatta -, hogy amíg a kamara Németországban súlyos szere­ pet tölt be, s fontos döntési jogköre van, addig mi itthon vagyunk, mint egy bábu, minden­ ben a fejünk fölött döntenek. Néhány éve azt mondták, a benzin árát azért emelik, hogy 87 �Palócföld 2000/1 beépítsék az útalapba. Az épülő autópályákra is kitették a táblát: az Önök pénzéből. Önök­ nek épül. De mivel az utakat fizetővé tették, had szabadjon megkérdeznem: hol van a pénz? - Nem értjük - fejtegette tovább Székely hogy a politika miért azokat bántja, akik dolgozni akarnak. Manapság utolsó menekvésként sokan adják a fejüket vállalkozásra, de ha megbukik a szerencsétlen flótás, még segélyt sem kap. Ez emberileg elfogadhatatlan. Ma­ gam is több mint 270 dolgozót foglalkoztatok, és sokat küszködöm nap mint nap. hogy legyen munkájuk az embereknek. Dehát lassan ott vagyunk, ahol a part szakad. Az ország már kettészakadt, Nógrád is agonizál, s kétlem, figyelnek-e arra, hogy itt is emberek élnek, akik a szülőföldjükön szeretnének boldogulni. Ilyen optikával az autópályadíjat üzenetként is felfoghatjuk. Olyan sötét üzenetként, amely azt sugallja, hogy Nógrádot „odafenni" in­ kább sújtják, mintsem felemelnék. Pedig lokálpatrióta vagyok, s vállalkozó társaimmal szeretnénk mindent megtenni a kibontakozásért. Dehát mit csináljunk, ha megkötik a ke­ zünket...?! A suszter és kaptafája Suszter maradjon a kaptafánál! - tartja a szólás, ám modern világunkban az efféle aranyigazságok is érvényüket vesztik... Körös-körül lestrapált, kimustrált cipők, szandálok, bakancsok, papucsok, bőrdarabkák, hagyományos cipészeszközök - ár, kaptafa, egyebek kavalkádja. A fiatalember alig látszik ki közülük. Az egyik tarjáni emeletes ház célszerűen berendezett, félhomályos kis alagsori műhelyében serényen ügyködik Sándor Tibor, a beteg lábbelik doktora. Keze alól megújulva, megszépülve - vagy legalábbis (el)viselhető állapot­ ban - kerülnek ki az egykor szebb napokat látott lyukas, szakadt, kopott, elnyűtt, kicsámpázott cipellők. Az ifjú mester az eddigi életének felét töltötte a lábbelik társaságában. Mi tagadás, azt gondolta: jöhet kommunizmus, akár fasizmus, cárizmus, maoizmus, taoizmus, vagy horribile dictu! - polgári demokrácia, cipőt mindig viselnek az emberek. Ezért a suszterra, bárhogy változzék a világ, szükség lesz ezen a földgolyóbison. Kivált mostanság, mikor a sovány bugyellárisból nem mindenkinek telik vadonatúj láb­ belire. Azt hinné az emberfia, hogy a legatyásodott honpolgárok újra suszterhez cipelik a reparálandó surranót. - Hahaha! - nevet keserűen a suszter, aki már nyolcadik éve maszekként keresi a kenye­ rét. - A forgalom mintegy négy év óta teljesen visszaesett. Már szinte csak vergődöm. Ré­ gebben nem fértem be a műhelybe a cipőktől. Most meg... Előfordul, hogy egész nap rám nem nyitják az ajtót. Mi lehet a pangás oka? - kérdeztük. - Szegények az emberek! - közli lakonikusan. Dehát éppen ez az... Az ember azt hinné... - szepegi a meglepett látogató. - Hogyhogy nem javítják a cipőket? - Az emberek a lengyelpiacon vásárolnak. Bóvlit vesznek, amely nagyon olcsó. A vá­ sárláskor még dörzsölik is a tenyerüket: hej, bejó üzletet kötöttek. Akkor kezdenek pislogni, amikor egy-két hónap alatt tönkremegy a lábbeli. Az ilyen műanyag ócskaságokat a ragasztó sem fogja. Kidobják a szemétbe és kész. Szép, míves lábbelik egyre ritkábban kerülnek a kezembe. 88 �Palócföld 2000/1 A fiatalember rosszkedvű. - Szívesen művelném a szakmámat az idők végezetéig - mondja. - Dehát mit tegyek, nincs elegendő munka. A kollégáim is hasonlóan vegetálnak. A családnak viszont élni kell valamiből. Vajon meddig mehet így? - faggatom. - Csak addig, amíg jobbat nem találok! - válaszolja, s legyint. - Amint akad más, abban a pillanatban abbahagyom. A büszke „parasztgyerek” Paksa Sándor karancslapujtői csinos magángazdasága errefelé „szabályt erősítő kivétel". Az elszánt férfiú nem titkolja, hogy a gazdálkodók manapság számos gonddal küszködnek. Ugyanakkor rámutat, hogy a magyar mezőgazdaság remek adottságait - megfelelő kor­ mányzati politikával - az Európai Unión belül is kihasználhatjuk. - Hogyan került ilyen szoros kapcsolatba a mezőgazdasággal? - A gyermekkoromat Baksaházán töltöttem, a szüleim és nagyszüleim parasztemberek voltak, így korán eltanultam a legfontosabb tudnivalókat. Megszerettem ezt az életet, s a szécsényi mezőgazdasági technikum után a gyöngyösi főiskolán kertészeti és mezőgazdá­ szai szakon szereztem diplomát. A föld és az állatok szeretete tart a szakmában. - Parasztgyereknek titulálta magát. Nem sértő önnek ez a kifejezés? - Nem! Sőt, büszke vagyok a mi voltomra. A magyar parasztember mindig is ért annyit, mint egy iparos vagy egy hivatalnok. Nem könnyít ez a szakma, sokrétű ismereteket kíván. Tisztában kell lenni a növénytermesztési ismeretekkel, az állattenyésztéssel, az állategészségüggyel. Egy kicsit orvosnak kell lenni, egy kicsit üzemszervezőnek, hiszen a munkáját a paraszt mindig önmaga számára tervezi meg. - Hogyan és miért lett agrárvállalkozó? - A családom múltja arra kötelezett, hogy a magam gazdája legyek. 1987-ben két lóval és öt tehénnel kezdtem a gazdálkodást, s kemény munkával fejlesztettem ki a jelenlegi gaz­ daságomat. Korábban az endrefalvai szövetkezetben is az állattenyésztés és a növényter­ mesztés felelőse voltam. Édesapáméktól is ezt tanultam. Ök egész életükben a földből és az állatállomány termékeiből éltek. Én is ezt követtem, s nem is bántam meg. Főleg állatte­ nyésztéssel foglalkozunk, s annyi növényt termesztünk, ami a jószágok ellátásához szüksé­ ges. Kétszáz szarvasmarha és négyszázötven anyajuh van a birtokunkban, s mivel a lovak a család kedvencei, ezekből a nemes állatokból is tartunk huszonkettőt. A család 200 ha földet birtokol, s további 150-et bérel. A növények közül főleg gabonaféléket, abraktakarmányt és silókukoricát termesztünk. A pillangósokat már az őseim is szerették, s ma is előtérben van ezek termesztése. Van 5 erőgépünk, s a kiszolgáló munkagépek. Időnként szolgáltatást, esetleg fakitermelést is vállalunk. - Lehet ezt bírni erővel, energiával, kitartással? - Muszáj több lábon állnunk, hiszen a gazdálkodás magas kockázattal jár. A tejből, a juhokból, vagy egy-egy növendékmarha-csoport eladásából származó rendszeres bevételre szükségünk van ahhoz, hogy a gazdálkodást egész évben finanszírozni tudjuk. Erre az elő­ dök is mindig nagy gondot fordítottak. - Olvastam valahol, hogy a megyében az állatállomány a harmadára esett vissza... 89 �Palócföld 2000/1 - Valóban így van. Pedig a korábbi évtizedben Nógrádnak jelentős állatállománya volt főleg juhból és szarvasmarhából. Az éghajlatunk és domborzatunk is az állattenyésztésnek kedvez. Ez a munka azonban a magángazdaságokban rengeteg törődést, időt és szakértelmet igényel. Amíg egy boltot a tulajdonos akár egy hétre is bezárhat, addig a jószágot az ünnep­ napokon is el kell látni. A csökkenés másik oka a piaci helyzet romlása. A magángazdaság­ ban a tehénlétszám felfejlesztése hosszú időt vesz igénybe. Három évbe telik, mire a borjú­ ból tehén lesz. Ezt nagyon nehéz kivárni, s kevesen vállalják a rizikóját. Én viszont kitartok, mert szeretem az állatokat. - Számít-e arra, hogy a közeljövőben nagyobb mennyiségű tőke kerül be a nógrádi me­ zőgazdaságba? - Szerintem ez nem várható. Akik a gyors meggazdagodás reményében fektették be a pénzüket a mezőgazdaságba, már nem vállalják a nehéz és kockázatos munkát. A parasztgazdaságot nem lehet hetekre elhagyni és távolról elirányítgatni. Aki nincs ott nap mint nap a munka frontján, aligha tudja a vállalkozását jövedelmezővé tenni. Ez az oka, hogy sok telepet felszámoltak. A gazdagodásra jobb lehetőség nyílik a szórakoztatásban vagy az inf­ rastrukturális beruházásoknál. - Emellett ez nehéz kenyér, ugye...? - Nagyon nehéz. Állandóan dolgozni kell. Ünnepnapunk sincs. Kevés időt tudunk szó­ rakozással, pihenéssel tölteni. Ez előbb-utóbb visszaüt. A fiatalokat már nem is vonzza a mezőgazdaság. Lehet, hogy a mi gyermekeink is csak a szülők iránti tiszteletből tartanak ki mellettünk. A fiammal úgy próbálom megszerettetni ezt a munkát, hogy színesebbé teszem a számára. A fiú imádja a lovakat, ezért a lovassport felé terelem. így munka közben szóra­ kozik, s miközben jártatja a lovat, a határt is látja. A többi gazda is így próbálja otthon tarta­ ni a gyerekeket. A dolog majd akkor dől el, ha ők is új családot alapítanak. - Ha anyagilag sem éri meg gazdálkodni, s a velejáró puritán élet sem vonzza a fiatalo­ kat, milyen jövő vár a magyar mezőgazdaságra? - Amikor sorra számolták fel a bányákat és a nagyipari üzemeket, abban reményked­ tem, hogy az ország vezetői - a magyar mezőgazdaság nemes hagyományai és kiváló adottságai miatt - a haza boldogulását az agrárgazdaságra alapozzák. Ebben csalódnom kellett. Az agrárolló kinyílása után a szomorú parasztemberek zsebében kinyílhat a bics­ ka. Sajnos a mindenkori kormány a súlya, rangja, értéke alatt kezeli a mezőgazdaságot. Néha akadnak jó szándékú próbálkozások, de az agrárirányítás a legtekintélyesebb szak­ emberek helyett másodpilóták kezébe került, akik az uniós csatlakozás „előestéjén’' sem tudják felmérni, mely területeken foglalhatná el a legjobb pozíciókat a magyar agrárium a közösségen belül. Az is baj, hogy kiárusították az élelmiszer-gazdaságot. Hiába termelünk jól, a termékeinket csak a feldolgozók által diktált, nyomott áron tudjuk eladni. A mezőgazdasági termékeknél kínálati piac alakult ki - lásd a gabonakérdést vagy a húskérdést. A hagyományos - orosz, horvát, olasz - piacaink egy része bedugult, és a belső fogyasz­ tás is érzékenyen csökkent. A költségeink viszont emelkednek, így rohamosan zuhanunk lefelé. A külföldi tőkés csak a maga hasznát nézi, nem érdekli sem a magyar paraszt, sem a magyar társadalom. Ha úgy látja, hogy drágán termeljük a tejet, behozza a tejport, azt itatja meg a néppel. De még nem veszett el minden: ha a széthúzás helyett összefogunk, és szoros csatarendbe állva vonulunk be az Európai Unióba, még fel tudjuk virágoztatni a magyar mezőgazdaságot. 90 �Palócföld 2000/1 - Ezért éledhet újjá a szövetkezeti mozgalom, amely más minőségű, mint a kolhozok korában... - Igen, sok fantáziát látok az értékesítő szövetkezetekben, amelyek több gazda, több cég összefogásából jönnek létre azzal a céllal, hogy a termékeiket nagyobb mennyiségben, jobb minőségben, minél magasabb feldolgozási fokon tudják - esetleg a külpiacon is - értékesí­ teni. Az önkéntes szövetkezés híve vagyok, hiszen ha több ember összefog, sokkal többre képesek, mint külön-külön egyedül. - Nem járna jobban mégis, ha a gazdaságát pénzzé tenné, a bankókat betenné a bankba, felrakná a lábát az asztalra, enne-inna, szivarozgatna, s a kamatokból élné a világát? - Akit csak a pénz érdekel, az meglehet, jobban járna. A 36 millió forintos árbevételből megmaradó 1-2 milliós nyereség igazán nem sok. Ha pedig az ember nagyobb beruházásba fog - mint mikor a fejőházat építettük - , nyereség nélkül zárja az évet. De a család megél­ hetését, az alkalmazottak bérét csak-csak kitermeljük. Különben is, a parasztemberben ben­ ne van: ha az őseink ebből a munkából éltek, ezt kell folytatnunk. A munkánk sok szépséget rejteget. Boldogság, amikor végigmegyek a határon, s látom, hogy a szépen termő fold az enyém. Gyönyörködöm a szépen fejlődő, jól tejelő állatokban. Nem bántam meg, hogy erre adtam a fejemet. Büszke magyar parasztemberként szeretnénk bevonulni az Európai Unióba. Ne feledkezzünk el a vállalkozók legalsó kasztjáról sem. Itt a „páriák’' csoportjába azok tartoznak, akiket a munkahelyükön vállalkozóvá kényszerítenek. Az emberfia akkor peches igazán, ha később így is kiteszik a szűrét. A bukott vállalkozó ugyanis a munkaügyi hivatal ajtaján is hasztalan kopogtat... - Ha valaki vállalkozóként dolgozik, az így eltöltött időszak után nem jogosult munkanélküli járadékra - közölte Tamási Ildikó, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. - Az ellá­ tás ugyanis csak a munkaviszony után jár. A jogosultság megállapításánál viszont az utolsó négy évet nézzük, tehát ha valaki ez idő alatt még elegendő időt munkaviszonyban töltött, járadékban is részesülhet. - A pórul járt vállalkozó mikor kaphat ismét segélyt? - A jogosultsághoz legalább egyéves munkaviszony szükséges. - Mivel tudják segíteni azokat, akik a munkanélküliségből a vállalkozásba „menekülnek”? - Ezt a támogatást azok a személyek kaphatják meg, akik vállalkozóvá válással szüntetik meg a járadékukat. Az önfoglalkoztatók - az előírt önrész igazolása esetén - fejenként leg­ feljebb ötszázezer forint összegre pályázhatnak. Az idén a rendelkezésre álló 25 millió fo­ rintos keretre ötvennyolcán pályáztak. Közülük a legtöbben a mezőgazdaságot és a kiske­ reskedelmi tevékenységet választják hivatásul. - A munkáltató is kaphat munkahelyteremtő támogatást? - Igen. Aki tartós munkanélküli foglalkoztatását vállalja, az megfelelő feltételek mellett - pályázat útján - vissza nem térítendő támogatást kaphat. De ehhez az állástalant legalább három évig kell foglalkoztatnia. - Ha már itt tartunk: Nógrádban mekkora mérvű az állástalanság? - Jelenleg 13776 állástalant tartunk nyilván, amely 16,1 százalékos munkanélküliségi rátát jelent. Ezzel országosan továbbra is hátulról a harmadik helyet foglaljuk el. - Nézzünk szét a megye egyes térségeiben! - A munkanélküliség Salgótarjánban a legmagasabb: az 5322 állástalan 20,52 százalékos arányt képvisel. Pásztó: 1592 fő - 12,66 százalékos ráta. Szécsény: 1616 fő - 17,89 százalék. 91 �Palócföld 2000/1 Bátonyterenye: 1920 fő - 17,91 százalék. Rétsági 1237 fő - 12,66 százalék. Balassagyar­ mat: 2082 fő - 12,38 százalék. - Mekkora a lappangó munkanélküliség? - A megyében mintegy 3500 fő szünetelteti a járadékát, illetve a jövedelempótló támo­ gatást. Akik viszont nem jogosultak ellátásra, azokról semmiféle adatunk nincs. - A szezonális ingadozáson túl, csökken vagy növekszik a foglalkoztatás Nógrádban? - Sajnos, csökken. Kevés a születések száma, és nagyfokú az elvándorlás a megyéből. Gazdasági zsákutca? A kisvállalkozók zöme nem éri el a gazdagodó polgár státusát. Igaz, jobb körülmények között él, mint a bérből és fizetésből élők. A legfőbb cél a vagyongyűjtés: szebb, nagyobb, jó helyen lévő ház, jobb márkájú gépkocsi, külföldi utazások, a gyerekek jobb iskoláztatása, magasabb életszínvonal, nagyobb társadalmi tekintély, sikeresség. Csak annyit fektetnek be, ami nem veszélyezteti a családi felemelkedés éppen elérni vágyott célját. Óvatosak és nem kockáztatnak, mert a család az első, nem az üzlet. Magyarországon szűk az a réteg, amely korábban gyűjtött vagyont. Akik most kezdik kisvállalkozóként, jó részük a napi megélhetésért dolgozik, bár kétségtelen, hogy mindenki gyorsan szeretne jobban élni, meggazdagodni. A mikrovállalkozások nagyarányú elszaporo­ dását aggodalom kíséri. Az OECD által készített tanulmány szerint: „A különlegesen magas önfoglalkoztatói arány nem jelenti a gazdaságban a magas szintű érettséget. Az összeha­ sonlítás azt mutatja, hogy a fejlett országok haladási iránya jellemzően a számot tévő és érett iparral rendelkező gazdaság és a relatíve alacsony önfoglalkoztatás. Az önfoglalkoztatás fontossága ezért az iparosítás során csökkenhet. Ebben az összefüggésben az önfoglalkoz­ tatás nagyon gyors növekedése az átalakuló országokban a különösen bizonytalan fejlődés kifejezésének tekinthető. ” A nemzetközi adatok szerint az európai országok többségében az önfoglalkoztatás a sze­ gényebb országokban magasabb szinten, a fejlettebbeknél alacsonyabban stabilizálódott. A munkahelyek számának további csökkenése esetén, tekintettel az ország alacsony nemzeti jövedelmére, a gazdaság átmeneti állapotára, a piacgazdasági viszonyok fejletlenségére, sokak előtt továbbra is az önfoglalkoztatás ígérkezik a munkanélküliségből történő mene­ külés egyetlen útjának. A gazdasági fejlődés szempontjából ez semmi esetre sem biztató mutatnak rá az elemzők. Az önfoglalkoztatók mai sokasága is gazdasági zsákutca, mert a fejlődésre, növekedésre képtelenek. De figyelemre méltó, hogy az összeomló gazdaságban, a munkahelyek tömeges megszűnése közepette százezrek vették kezükbe a sorsukat és vál­ lalták, hogy megszervezik a megélhetésüket. 92 �Palócföld 2000/1 MÉRLEGEN Sinkovics Ferenc Néhány gondolat Matúz Gábor Ötödik évszak című könyvéről Az elsőkötetes szerzőnek sohasem könnyű a dolga: szembe kell néznie azzal a többékevésbé zárt és megosztottsága ellenére is belterjes táborral, amit jobb híján „irodalmi élet­ nek’' nevezünk. Ez a tábor ugyanis csak azokat a fiatal jövevényeket szereti, akiket ő fede­ zett fel; akiket ennek következtében el tud kötelezni a maga irányába, s akik felől biztos lehet abban, hogy egyetlen tagjának sem jelentenek majd konkurenciát. A hazai szépirodalom - az imént említettek miatt is bizonyára - kezd súlytalanná válni. Az emberek eleve előítéletekkel viseltetnek iránta, érdeklődésük a tényirodalom, illetve a memoárirodalom felé fordult. Sok-sok szerző azzal magyarázza ezt a jelenséget, hogy a beállt változások - értsd: rendszerváltás - következtében az irodalom elveszítette hagyomá­ nyos, több évszázada létező funkcióját kis hazánkban. Azaz a vége a sorok között való írásnak-olvasásnak, a valós politikai színtereket és vitákat helyettesítő irodalmi életnek. És egyébként is, világszerte leáldozóban van az a korszak, amelyet röviden csak a Gutenberggalaxis, azaz az írott betű korszakának nevezünk. Arról nem beszélve, hogy az elektronikus média a szó szoros értelmében körbehálózza a glóbuszt, olyan híreket, friss információkat szolgáltatva és olyan katharzisokat okozva, legyen az népünnepély, elnökválasztás, tudomá­ nyos felfedezés, háború, tömeggyilkosság vagy természeti katasztrófa, amelyekkel az iro­ dalom, pontosabban a szépirodalom képtelen versenyre kelni. Hazugság... A magyar irodalom - ha lehet - most sokkal nagyobb feladat és kihívás, sokkal veszélyesebb misszió előtt áll, mint ezelőtt bármikor. Csakhogy az írók jelentős része nem tud, másik része pedig nem mer azonosulni ezzel a küldetéssel. Egyik részük valami egészen kicsinyes pártpoliti­ zálásba, afféle „undorírásba'' kezdett, a másik része pedig hallgat. Jóllehet az irodalom számára minden eddiginél bővebben kínálja témáit a valóság. Haza, nemzet, globalitás, hagyomány, másság, morál, korrupció, identitás, értékválság - csakhogy a legtriviálisabb dolgokat soroljam. Mégis kínosan nagy a csönd. S a frankfurti blöff tette rá a koronát minderre... Ebbe a világba érkezett, mint valami nem várt újszülött, az Ötödik évszak. Harminchét no­ vella, amelyek voltaképpen semmilyen ma élő irányzatba és iskolába sem sorolhatók be. Voltak olyan beavatottak, mondjuk úgy jóbarátok és hozzátartozók, akik belelapozhattak a dossziéban 93 �Palócföld 2000/1 szaporodó írásokba. Én nem tartozom közéjük. Csak a kiszivárgó hírekből hallottam, hogy a könyv meglehetősen markáns, néhol vériszamos és naturalista, más írásokban pedig a nyers erotika vagy éppenséggel a megdöbbentés és a meghökkentés, illetve az ezekhez társuló durva cinizmus áll a középpontban. Addig-addig csörgedeztek felém az effajta hírek, amíg magam is hinni kezdtem nekik, s botrányokra számítva vettem kézbe az Ötödik évszakot. De nagyot kellett csalódnom. Lehet, hogy demisztifikálom a kötetet, amikor azt állítom: semmi botrányos sincs benne? Márpedig ez a helyzet... Az Ötödik évszak irodalmi párhuzamait, legyünk pontosak, irodalmi elődjeit nem nehéz megtalálni. Ez a könyv egy kicsit Kafka, egy kicsit Búzát ti egy kicsit Vian. De csak egy kicsi van itt mindenkiből. Matűz Gábor saját énjéből, megélt élményei­ ből, működő reflexeiből, érzékenységéből fakadnak. Végletes abszurditásuknak nem az ad életet, hogy mások is használták már az irodalom­ ban az irracionalitás, a megdöbbentés és a meghökkentés eszközét, hanem az, hogy a köz­ napi gondolkodás számára nehezen elképzelhető, olykor már-már felfoghatatlan helyzetek az író legteljesebben megélt világa. Természetes, szerves és organikus világa. A novellák közös jellemzője, hogy mindegyik abszolút valós, vagy mondjuk úgy, természetes szituáci­ óval kezdődik. Az első sorok, és az első képek mindig a realitás, hovatovább a banális és triviális hétköznapiság talaján állnak. Inneni úszunk át aztán az abszurditások világába. Néha finomak, fokozatosak az átmenetek, mintha csak egy lépcsősoron haladnánk lefelé. Ez a ritkább. Gyakoribb, hogy egy különben természetesnek tűnő pillanatban átlök bennünket a szerző az abszurd titkos dimenziókapuján... Kevés az olyan novella, amely egyenesen és direkten az abszurditásra, s a vele jegyben járó cinizmusra épül, s érezhetően nem Matúz megélt élményeiből táplálkozik. Az egyik ilyen talán a Legszebb lány anyja című írás. Bár...Nyilván nem közömbös, hogy a szerzőnek lányai vannak, és a szüzeket faló nagyúr víziója, meg a lányok lényükből adódó kiszolgál­ tatottsága, s az ebből fakadó apai aggódás Matúznak is ott bújik a tudatalattijában. Át lehetne rostálni a harminchét novellát valamiféle szitán. Már ha lenne értelme annak, hogy különféle dobozokat, fiókokat gyártunk számukra a könnyebb kategorizálhatóság és felismerhetőség kedvéért. Család, vallás, kórház, satöbbi... De hát ezek csak a díszletek. A szerző ugyanis minden novellájában ugyanarról ír. A világ racionálisan megmagyarázhatat­ lan, már csak emocionálisan érzékelhető lényege és tünetei érdeklik. Az abszurditás napjaink élménye, a léttenger „természetes” anyaga és közege. Próbáljuk megszokni. Nehezen megy, hiszen elménk mindig és mindenben a természet lényegéből fakadó rendet és tiszta logikát, a felfogható kérdéseket és a pontos válaszokat keresi. Csak­ hogy a kérdések zavarosan bonyolultak. Miért hal meg egy ember? És miért hal meg az ember apja, akivel így vagy úgy, de összeforrott az élete, akihez annyi emlék, érzelem köti? Matúz választ ad az elfogadhatatlanra. No, nem logikus és tiszta ez a felelet, mert a halál még mindig felfoghatatlan számunkra... Hanem elmegy sörözni nemrég temetett édesapjá­ val, beszélgetni próbálnak a kocsma füstös levegőjében a megbontott kőbányáik mellett, keresik a szavakat, de érezni a döcögő félmondatokból, hogy azzal a megfellebbezhetetlen hatalommal, azzal a távolsággal, amit a halál jelent, már nem tudnak mit kezdeni. Az író szépen visszaterelgeti apját a sírhoz, belefekteti a koporsóba. Még egy utolsó halvány pró­ bálkozás a kommunikációra - vagy ez már csak egy vízió? - és visszatúrja rá a földet. Valami hasonló jelenik meg abban a novellában is, amikor a szerző meglátogatja nagy­ szüleit, átéli az élményt annak minden rezdülésével, szag és ízhatásával, megszokott menet- 94 �Palócföld 2000/1 rendjével, az öregek bölcs szavainak hangsúlyával együtt, majd visszamegy a laktanyába. Lefekszik, de csak elalvás előtt jut eszébe, hogy a nagyapja és a nagyanyja már évek óta halott. Nekem, az olvasónak ezen a ponton megint az az érzésem támadt, hogy szinten minden Matúz-novellában eltitkolhatatlanul ott bújik a humánum. Lehet, hogy a szerző szégyellné kimondani ezt a szót... Lehet, azt hiszi, hogy a naturalista és az erotikus jelenetek, az írások sötét cinizmusa kellőképpen elfedi ezt, de téved. Sőt, annál jobban érzékelhető minden em­ beri és emberért írott sor illetve gondolat, minél brutálisabb környezetbe kerül. No, de a nagyszülőknél tartottunk... A halál és az elmúlás a legtöbb Matúz írásban fel­ bukkan egyébként. Hol drasztikusan, vértől fröcsögően, hol pedig szelíden, az öngyilkosság képében. Fura, de a brutalitások is míves és kidolgozott, rafinált formákat kapnak. Elég, ha a fiatal ápolónőre gondolunk, akit előbb meztelenre vetkőztet a katona, centijével végigpon­ tozza a testét, majd pedig egy-egy héthatvankettes golyót enged fegyveréből a bőrön levő beosztásokba. Szépen, sorban, egymás után. És mindez halott öccse kórházi ágyánál történik. A lány teste erőszakos szerelemre számított, a „vetkőzz!’' parancs elindította reflexeit, de hát azért járunk az abszurd terepén, hogy semmi se úgy fejeződjön be, ahogy arra számítottunk. A halál talán a Túlélésnovellában van jelen a legmegdöbbentőbben. Egy tudományos­ fantasztikus írásba illik az a lelemény, amivel a szerző operál itt. Több halálsík, több halál­ dimenzió. Az egyik az abortuszé, a másik egy fura baleseté, a harmadik pedig a lelkek fásult és kiábrándult halála a legvégén. Vannak finomabb brutalitások is a kötetben. A leginkább talán az az írás ragadott meg, amelyben az író ül a buszon, s egy öreg csavargó megkérdi tőle: Magyar vagy? - Igen... - Furcsa banda - mondta az öreg elmerengve. Hátramozdult és lendületből álion vágott a bottal.” Magam sem tudom, hogy az egészen mindennapi abszurditás miatt tetszik-e ez a novel­ la, azért, mert mindannyiunkat sokszor és sokszor állón vágtak pusztán azért, mert magya­ rok vagyunk, vagy inkább maga a meghökkentő és gyors, nem várt fordulat nyűgözött le. Valahogy így vagyok az Etesi kísérlettel is, ahol meg abban vagyok bizonytalan, hogy a merőben új és merészen megrajzolt, templomromboló lovas Jézus-alak ragad meg, vagy megjelenésének képtelensége. De hogy mi minden jut az ember eszébe! Az Etesi kísérletnél még az is átvillant rajtam, hátha saját magát rajzolta meg Matúz a romboló Krisztusban. Ez a novella a könyv végén található, s mire odaér az ember, a szó igazi értelmében megszokja a szerző jelenlétét. Min­ denütt ott van. Gézaként, Gáborként, direkten vagy kevésbé direkten, konkrétan, vagy áttet­ sző, csak sejthető fedésekben, de ő az. Már-már hivalkodóan kötődik a könyv az életéhez. Az első a helyszín... Gyakran járunk városában, azaz Balassagyarmaton, bent vagyunk a kórházban, állunk a „határőrkerület” udvarán, satöbbi, satöbbi... Aztán a szereplők, akik szinte már kiábrándítóan konkrétak és valósak sokszor, mint az Álomfejtőknek című írásában, vagy A Sakálkölyökben. Mint ahogy a szakmája, újságíró hivatása is jelen van mindig. Ez is hol direkten, amikor utazásról, szerkesztőségről, sőt konkrétan a Magyar Demokratáról beszél, hol meg csak hatásában, az alkalmazott eszkö­ zökben, szemléletmódjában. 95 �Palócföld 2000/1 A matúzi írások nyelve sok zsurnalisztikái elemet, sőt attitűdöt hordoz. Szikár, tényközlő ábrázolás ez, amelyhez a szakmában tanult arány- és tempóérzék párosul. Ez erőt és sebes­ séget ad a kötet novelláinak. Néha ugyan érezni, hogy a riporteri szikárság, a kíméletlen lényegretörés és leegyszerűsítés a plaszticitás rovására megy, de nincs idő ezen eltöprenge­ ni, mert az embert sodorja magával a szöveg. Csak néha történik meg az, hogy a szerző lelassít, korábbi tempójához képest pepecselni kezd, túljelzőzi a mondatokat. Beleszeret egy-egy fordulatba, ami persze minden íróemberrel megesik, megpróbálja kimélyíteni, újabb lehetőségeket, leleményeket keres benne. Játszik. Ami önmagában egyáltalán nem bűnös dolog, de kétségtelenül idegen elemeket szül. Igaz, hogy az abszurd és a nyelvi szi­ kárság nem feltétlenül édestestvére, de az Ötödik évszak legjobb novellái több minden mel­ lett éppen nyelvi szikárságuk, és a pszichologizálások visszafogása miatt a legjobbak. Nincs mit spekulálni ezen. Csak a sznobok hiszik azt, hogy a szikárság alávalóbb a jel­ zők zsúfoltságánál, a barokkos tekervényeknél, és az állandóan vissza-visszautaló, többszö­ rösen összetett mondatoknál. Igazából nincs kordivat sem. Csupán az írás ereje számít. Az anyag, a látásmód, az írói szubjektum formálja ki magának - és csakis magának - a nyelvet. Lehet ezen még javítani, de minden beavatkozás kínos és egyre kínosabb eredményekkel fenyeget. Az Ötödik évszak egy sor kérdést vet fel, amelyek közül talán az a legelső, hogy lesz-e folytatása ennek a könyvnek, s hogy a megkezdett út irodalmi életművé terebélyesedhet-e az évek során. Most úgy tűnik ugyanis, hogy a szerző teljes mértékben felélte, magas hőfokon kiolvasztotta élményanyagát. De ne találgassunk, adja meg majd ő a választ... A másik pedig, hogy miként fogadja az irodalmi élet a kötetet. Felrázóan friss és merész ahhoz képest, hogy hallgassanak róla. Ha már az abszurditások szellemében gondolkodunk: lehet, hogy pont ez a „hibája/' Semmilyen módon sem illeszkedik, igazodik az ellaposodó magyar kortárs irodalom fő áramlataihoz, és amennyire én tudom, az első kötetes Matúz, hátában a kevéssé ismert Ipoly Kiadóval, nem keresi az irodalmi mogulok tanácsait és barát­ ságát, egyik szekértáborban sem. Ez pimaszság a ma uralkodó irodalmi szellem, s a bevett protekcionista gyakorlat sze­ rint. Sőt, abszurd és cinikus. Tehát hitelesen matúzi. Ipoly Kiadó, (Balassagyarmat, 1999.) 96 �Palócföld 2000/1 M ŰHELY Gréczi-Zsoldos Enikő Szabó István XIX. századi kazári plébános nyelvészeti tevékenysége A Palócföld 1999/3. számában Vasvári Zoltán emlékezett Szeder Fábiánra, arra a tudós­ ra, aki tudományos igénnyel elsőként kutatta a palócok eredetét, nyelvét, s a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban többször leírást is ad e népcsoportról. Ez az 1817-ben útjára indult tudományos igényű orgánum legfőbb tárgyköreként a helyisme­ reti és a népleíró tanulmányoknak mintegy másfél évtizeden át adott teret. A 20-as években a nemzeti irodalom gondolata a folyóirat számára is fontossá vált, a nemzeti eredetiség és a konf­ liktusmentesség eszméinek jegyében nemest és jobbágyot próbált közelíteni egymáshoz. Vörösmarty Mihály szerkesztése idején (1828-1832) a hagyományápolás, a reformtörek­ vések és az európaiság-tudat egyaránt helyet kapott a folyóirat lapjain. Legújabb irodalmi lexikonunk szerint „... a Tudományos Gyűjtemény 1817-1932 közt szellemi életünk leg­ fontosabb fejlődésfolyamatait foglalta magában.”1 A törekvésekben, az irodalmi ízlés és a széles olvasótábor kialakításában a szerkesztő­ kön kívül a folyóiratban publikáló szerzőknek is meghatározó szerepük volt. Vörösmarty Mihály az általa szerkesztett első kötetben Kazinczyt és Kölcseyt is megszólaltatta; Toldy Ferenc Vörösmarty-tanulmánya 1826-27-ben jelent meg, a hagyományápolók közül a paló­ cokra különös figyelmet szentelők közül Szeder Fábián mellett a Nógrád megyéhez szintén kötődő Szabó Istvánról érdemes megemlékeznünk. Szabó Istvánt az irodalomtörténet műfordítóként ismeri. Beöthy Zsolt 1896-os munkájá­ ban A műfordítók 1830-1867-ig címszó alatt szól róla egy rövid bekezdésben. Elismeri a szerző irodalmunknak tett szolgálatát, művei poétikai felépítését azonban nem tartja tökéle­ tesnek: „Mind e fordítások (...) tartalmilag hívek ugyan, de fájdalom költői érzék nélkül valók; inkább filológus, mint poéta kezére vallanak. ” A Veszprém megyei, 1801-ben Bakonyszentkirályon született Szabó István egyes görög klasszikusok fordításával gazdagította a XIX. század irodalmát. A Magyar Tudós Társaság által kiadott Hellen Classicusok magyar fordításokban című vállalkozás 2. kötete a Szabó István fordította Homérosz-mü, az Odüsszeia.3 A Kisfaludy Társaság Hellen Könyvtárának egyik kötetében Iszokratész négy beszédét kö­ zölték fordításában.4 Kassán 1831-ben Virágok a Görög Anthologiából címmel jelentették meg 97 �Palócföld 2000/1 versfordításait, szabó Istvánért első irodalmi sikerei idején maga Széchenyi István is lelkesedett, sőt személyesen is óhajtotta őt látni és ismerni. Szabó István irodalmi működésének kezdeti időszaka egybeesik Széchenyi fellépéséve. Az ez időtájban előtérbe került nemzeti törekvések is ösztönözhették szerzőnket a népnyelvvel való foglalkozásra: ,, Ekkor vonult be először az eddig lenézett »paraszt nyelv«, az édesen zengő magy’ar nyelv a Jön rak palotáiba ... ”5 Szabó István figyelmét mindennapi hivatása az Isten szeretete és az emberek gondjai, örömei felé fordította: 1826-ban Rozsnyón szentelték pappá, 1827-tól 1837-ig Karancskesziben volt káplán, 1857-től Kazáron volt plébános haláláig, 1892-ig. Református szülőktől származott ugyan, de korai árvasága miatt jótevőjére, gróf Esterházy László rozsnyói püspökre maradt a gyermek gondviselése, hatására és a rozsnyói premontreieknél való nevelkedése miatt áttért a katolikus hitre. Karancskesziben és Kazáron szolgálva figyelte az itt élő egyszerű emberek beszédét, le­ jegyezte, gyűjtötte szófordulataikat. Maga vallja egyik írásában: ’ Karancs-keszi parochián, hova mint anyaegyházhoz K.Berény, Bocsár-Lapujtő, K. apátfalva és K.ala (Karancsalja-a szerző) Jiókegvházak tartoznak, hét esztendeig és kilencz hónapig szolgáltam káplárnyképen; (...) Az alatt jó alkalmam volt a palóczny elvet és szokásokat kitanulnom. Szabó István saját bevallása szerint a Tudományos Gyűjteményben közzétett 1817-es felhívás serkentette őt a palócság mélyebb kutatására: „Előbb nem láttam egyebet a ’palócz nyelvben, mint idomtalan szórontást, és példátlan elrivást a ' köz magyartűi, azóta meggyő­ ződtem, hogy' a ' kettő közt tetemes ugyan a' kiilönözés,de minek az a' tanús ágos oldala van, hogy a ' köz magyar még rendetlenebb formákkal bír ollykor, hogy mit mi haza szerte botránkozás nélkül gyakorlunk, azt a ’palócz nép egy tömegben teszi legalább ... ”7 A Tudományos Gyűjtemény 1836/2. számában érdekes vállalkozása látott napvilágot: a klasszikusok tiszteletét és a palóc tájszólás különlegességét ötvözve Hérodotosz történeti munkájának egy részletét, a themopülai csatát írta át „Karancs-tájéki palócz nyelven". „Közeö léveen a' Pessák beiiteese, a' Thermopvlaeben vaot Hellének mejfeelemlettek, ees ötávozárou tanakodtak" - kezdi érdekes munkáját. Egy esztendő múlva jelent meg a palóc nyelvjárásról Karancs-vidéki palócz nyelv cím­ mel írott tanulmánya Tek. Horváth István Urnák, a ' palócz Nyelv és Nép bölcs Barátjának ajánlva. (Ő tette ugyanis közzé a Tudományos Gyűjteményben „egy hazafi" álnéven azt a pályázati felhívást, amelyre Szeder Fábián is elküldte a palócokról szóló munkáját.) Szabó István tanulmányát rövid geográfiai leírással indítja, behatárolja azt a földrajzi te­ rületet, amelynek tájszólásáról kíván értekezni. Azért is célszerű ezt megtennie, mert a palóc nyelvjárásterület kiterjedtsége miatt változatokat mutat, s ő maga is felismeri, hogy a Szeder Fábián által közölt palóc nyelvi jellemzők nem teljesen egyeznek meg a Karancs-vidéken hallott palóc beszéddel: „Azon palócz beszéd, méllyét n. t. Szeder Fábián és p ro f Hollók Imre urak leírtak, különbözni látszik a ’ Karancs-vidékiektől némellyekben; ”x S valóban, a Szabó István által felvázolt nyelvjárási area a későbbi dialektológiai szakirodalom alapján, elsősorban Imre Samu nyelvjárás-felosztását követve, jól azonosítható a tulajdonképpeni középpalóc területtel. A tanulmányban a fentebb idézett önvallomás után szisztematikus felépítésben, öt részre ta­ golva szól az általa Karancs-vidékinek aposztrofált nyelvjárási területről. Általános megjegyzé­ seit követően külön részben szól a jellegzetes mássalhangzókról, s ezek kapcsolódásának törvé­ nyeiről, külön a magánhangzók természetéről, a negyedik részben alaktani, szótani, etimológiai 98 �Palócföld 2000/1 megjegyzéseket közöl, s lezárva értekezését Versek Karancs-vidéki palóc nyelven címmel az Iliászból közöl egy részletet palóc nyelvjárásban. Szabó István munkássága a palócok földjének és népének kutatásában, ismertetésében úttörő példának számított korában. Emlékezzünk hát az irodalmárra, történészre, filológusra, nyelvészre, aki a Magyar Tudós Társaság és a Kisfaludy Társasság tagjaként korában a jeles tudós férfiak között foglalt helyet! Emlékezzünk a karancskeszi káplánra és kazári plébános­ ra, aki ide kerülve élete végéig csendes visszavonultságban, szegénységben élt tudományos könyveinek, méheinek és virágainak társaságában, és arra a mecénásra, aki szerény java­ dalmaiból még jótékonykodásra és irodalompártolásra is tudott áldozni. 1926-ban A Munka című helyi lapban írja Dzsida József, hogy Kazáron élnek még olyanok, akik feledhetetlen emlékű lelkipásztorukként emlegetik Szabó Istvánt. Újítsuk meg emlékezetünkben e tudós ember írói portréját, akinek születése 200. évfordulóját ünnepeljük a jövő esztendőben! Jegyzetek 1 Új magyar irodalmi lexikon l-III. Főszerkesztő: Péter László. Bp., 1994 " Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története. Bp., 1896. 782-3. Szabó István: Homer Odysseája. In: Hellen Classicusok magyar fordításokban. 11. kötet. Kiadja a Magyar Tudós Társaság. Pest, 1846 4 Szabó István: Isokrates négy*beszéde. In: Hellen Könyvtár. 11. kötet. Kiadja a Kisfaludy Társaság Pest, 1846 5Dzsida József: Eg\> magyar hellenista cenfennáriumán = A Munka, 1926. március 20. 1-2. p. 6Szabó István: Karancs-vidéki palócz nyelv - Tudománya Gyűjtemény, 1837/1. 43. p. 7Szabó István i. m. 43-4. p. 8Szabó István i. m. 45. p. 99 �Palócföld 2000/1 Galcsik Zsolt Hattyúdal Egy verstöredék, melynek megírását Ferenczy Teréznek tulajdonították Nógrád megye irodalmi életének számtalan olyan „aprószentje" van, akik költeményeket hagytak az utókorra, de nevük a feledés homályába merült. Gondoljunk csak a szandai Sréter Kál­ mánra, aki a vármegyének volt esküdtje és több verskötetet jelentett meg,1 a szécsényi Hciynald Lajosra, a kalocsai bíboros-érsekre, a legmagasztosabb kincsnek, az édesanyjának írogatott fiatal éveiben költeményeket,1 23szintén a szécsényi Révay Sándor ügyvédre, ő 1892-ben jelentetett meg egy vaskos kötetet a szerzeményeiből/ és folytathatnám a sort oldalakon keresztül. Természetesen mérlegelnünk kell megítélésükben, de azt nem szabad elfelednünk, hogy nélkülük nem teljes az irodalmi örökségünk. Még akkor is számba kell venni a munkássá­ gukat, ha tudjuk, hogy költészetük színvonala sokszor elmarad azokétól, akiknek a neve fáklyaként ragyog a Helikon hegyén. Itt fénylik a női irodalmunk kimagasló egyéniségének, a tragikus sorsú költönőnek, Ferenczy Teréznek a neve is. Ő az a költőnk, akinek a nevét hol emlegetik, hol pedig elfe­ lejtik. A neve elsősorban csak azoknak a lokálpatriótáknak és egy-két irodalomtörténésznek mond valamit, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek az életével, költészetével. En­ nek egyik oka elsősorban az, hogy mindösszesen harmincegynéhány verse ismert. Költészetére a széles közönség az 1853. május 22-én bekövetkezett tragikus halála után figyelt fel igazából. Elsőként Bulcsú Károly költőtárs, Teréz kedves ismerőse és végrende­ letének végrehajtója gyűjtötte egybe a hozzá eljuttatott kéziratokat, majd Téli csillagok címmel meg is jelentette az emlékkötetet.4 Ötven évnek kellett eltelnie Teréz halálát követően, hogy újból felfigyeljenek rá. 1903ban a fiatal kassai tanárnő, Halmi Piroska ,56majd a következő évben a költőnő rokona, Ágner Lajos6 dolgozták fel Ferenczy Teréz életét és költészetét. 1 Sréter Kálmán munkái: - S. K. költeményei, Balassa-Gyarmat, 1895., - S. K. versei, Pest, 1864., - Eszmék és érzelmek, Uo. 1865., - Költemények, Uo. én., - Dolgozatok, Uo. 1866., -N ézetek, Balassa-Gyarmat, 1869, -Hervadó virágok, Uo. 1869. 2 Haynald Lajos költeményei a Kalocsai Érseki Levéltárban található meg 3 Révay Sándor. Elbeszélések, Szécsény, 1892. 4 Búlcsú Károly: Téli csillagok, Ferenczy Teréz hagyományaiból, Pest, 1854. 5 Halmi Piroska: Ferenczy Teréz élete és költeményei, Bp. 1903. (Továbbiakban Halmi im.) 6 Dr. Ágner Lajos. Ferenczy Teréz emlékezete, Balassagyarmat, 1904. (továbbiakban Ágner im.) 100 �Palócföld 2000/1 Ezek a kötetek jelentették 1983-ig a költőnőről való ismereteinket. Ekkor emlékeztünk meg születésének 160. és halálának 130. évfordulójáról, és jelent meg Praznovszky Mihály szerkesztésében Ferenczy Teréz minden versei című kötet.7 Elsőként itt olvashatjuk együtt összegyűjtve a költeményeket. Ekkor az irodalomtörténet kutatói nagyobb figyelmet fordítottak az életére és számos új adattal gyarapították a róla való ismereteinket. Azóta - úgy tűnik - megcsappant az érdeklő­ dés. Mintha mindent tudnánk Ferenczy Terézről! Pedig számos olyan kérdésre kell(ene) választ adnunk, melyek tisztáznák azt a sok valótlan állítást, melyeket több mint másfél évszázad óta összehordtak Terézről. Hányán kutatták pl. a költőnő halálának valódi okát? Volt-e egyáltalán kapcsolata Kovács Bazil ferences páterrel? De valójában ki is volt ez a szerzetes? A Terézről készült két ábrázolás valóban az ő arcképét örökítette meg? Ki volt az a Halmi Piroska, aki 20 évesen megírta a költőnö életét? És sorolhatnám a kérdések sokasá­ gát, ezzel is jelezve, hogy van még min elgondolkodnunk és mire keresnünk a választ. A leírtak után a tisztelt olvasó jogosan szegezheti nekem azt a kérdést, hogy a költőnőről készült kisebb dolgozatok, mint pl. a Héjj Csaba - Őze János szerzőpárosé,8 Leblanc Zsoltné,9 Belitzky Jánosé,101Szabó Károlyél 1és másoké nem adtak már a feltett kérdésekre megnyugtató választ? Ha nem kezdtem volna el egy évtizede aprólékosan, szinte néha sziszifuszi munkával Ferenczy Teréz életét kutatni - részben azért, mert lakóhelyemhez, Szécsényhez kötődik és annyira „rejtelmes” az élete - akkor azt mondanám, hogy igen. De a kutatásaim az ellenke­ zőjét mutatják. Elődeim sokszor elkövették azt a hibát, hogy bizonyos adatokat, hipotézise­ ket átvettek másoktól, nem ellenőrizték annak valódiságát. így ismétlődtek az események könyvekről-könyvekre, néha kiegészítve újabb színezetekkel. A sok adatot - amit eddig volt szerencsém összegyűjteni - csak részben tettem közzé; így 1993ban, amikor sikerült megjelentetni a költőnő születésének 170. és halálának 140. évfordulóra a Búlcsú Károly-féle verskötet reprintjét,12 illetve egy ismeretlen költeményét a Palócföldben.13 Most újabb adatokkal szeretném gyarapítani az ismereteket Ferenczy Terézről. Sikerült bizonyítékokat találnom arra, hogy egy néki tulajdonított költemény nem az ő szerzeménye, és pontosítani „hattyúdalának” a címét. 7 Praznovszky Mihály: Ferenczy Teréz minden versei, Salgótarján, 1983. Nógrád Irodalmi Ritkaságok I. (Továbbiakban Praznovszky im) 8 Héjj Csaba-Őze János: Adatok az „elfelejtett nógrádi költőnő”, Ferenczy Feréz életrajzá­ hoz. lm: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1976/22. Salgótarján, 1976. 343-353. p. 9 Leblanc Zsoltné: Az elfelejtett nógrádi költőnő, Ferenczy Teréz, lm: Nógrád Megyei Mú­ zeumok Évkönyve 1975/21. Salgótarján, 1975. 231-239. p. (Továbbiakban: Leblancné im.) 10 Beliczky János: Az „elfelejtett” Ferenczy Teréz (1823-1853), lm: Szécsényi Honismereti Híradó 1983/1. 6. évf. 64/94. p. 11 Szabó Károly: Szerep és sors, Ferenczy Teréz élete és költészete, lm: Palócföld, 1982. 1. sz., 16 évf. 21-22. p. - Uö: Ferenczy Teréz élete és költészete, lm: Balassagyarmati Honismereti Híradó 1989/1-2. II. évf. 3-12. p. 12 Búcsú Károly: Téli csillagok, Ferenczy Teréz hagyományaiból, Pest, 1854. Hasonmás kiadás, szerkesztette Galcsik Zsolt, Szécsény. 1993. Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 4. 13 Galcsik Zsolt: Ferenczy Teréz kiadatlan költeményei, lm: Palócföld 1993/6. 27. évf. 554-560. p. 101 �Palócföld 2000/1 A Praznovszky Mihály által megjelentetett kötetben olvasható az alábbi költemény Tö­ redék címmel.N 1853. május 2. Meghalok, jön élj egyzö halálom Mely a rideg sírba temet: De szelíd lesz a közös álom! Apám tesz le sírba engemet. Ferenczy Terézről tudjuk, hogy tudatosan készült a halálra, amit verseiben nem is titkolt. Halála előtti költeményeinek időpontjait íp ' tudjuk rekonstruálni: 1853. április-májusában meg­ írta Ha csöndes alkonyon ...című versét,1 május 1-én egy elbeszélést küldött a Divatcsarnokba Néhány sor kórágyaimon irt naplómból címmel,14156 2-ára teszik a négysoros Töredék címűt17 amiről alább bővebben írok, 3-án írta meg a Szobrász Bátyámhoz címűt,1819majd ezen a napon a Hattyúdalát - amiről alább szintén bővebben írok, május 20-án a Pacsirta kis madár címűt,1y amit 21-én küldött be közlés céljából az említett Divatcsarnokba.20 E napok komi írhatta meg a Sírversét is, ami a szécsénvi temetőben található síremlékén olvasható.21 Az időpontok összeállításából tudjuk érzékelni a költeményein keresztül a lelkivilágát, hogy miként küzdött a halál gondolatával és jutott el a végzetes pillanatig. Visszatérve május másodikához, ezen a napon búcsúlevelet intézett Kalmár Antalnéhoz, szül. Veiszkopf Sarolta, barátnőjéhez (Nagy Lócba. Sajnos arra méii nem találtam közelebbi adatot, hogy valójában ki is volt az a barátnő. A levelet elsőként Agner Lajos tette közzé a költőnőről írott müvében,22*245de nem közölte a kézirat lelőhelyét. Másodszor 1968-ban került nyilvánosságra Szinnyei Katalin jóvoltából.2*' Minden bizonnyal használta Ágner munkáját, de tett egy olyan megjegyzést, hogy „Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában ta­ láltunk több kiadatlan levelet Ferenczy Teréztöl.""4 Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az említett közgyűjteményben végzett kutatásokat. Apró hibáktól eltekintve megegye­ zik az első közzététellel. Harmadszor Leblanc Zsoltné ismertette dolgozatában Agner müve alapján, de nem pontosan, mivel mondatok maradtak ki a levélből."" 14 Praznovszky im. 49. p. 15 Uo. 48. p. 16 Divatcsarnok, 1853. I. évi. 13. sz. 252-255. p. 17 Praznovszky im. 49. p. 18 Uo. 49-50. p. 19 Uo. 51. p. 20 Divatcsarnok, 1853. I. évf. 18. sz. 346. p. 21 Ágner im. 55. p. 22 Uo. 53. p. 2j Szinnyei Katalin: Ferenczy Teréz kiadatlan müvei, lm: Irodalmi emlékek Nógrád megyé­ ben II. Salgótarján, 1968. 103-104. p. (Továbbiakban: Szinnyei im.) 24 Uo. 89. p. 25 Leblancné im. 232-233. p. 102 �Palócföld 2000/1 Megismerve a levél megjelentetésével kapcsolatos három forrást különböző közlési módokban, határoztam el magamat arra, hogy személyesen keresem meg az OSZK Kézirattárában ezt a levelet, és pontosan ismertetem a tartalmát. Szerencsére megtalálható a gyűjteményükben ez a becses ereklye, amely régen „A Magyar Asszonyok Könyvtárának Levéltárádnak a tulajdonában volt.26 Mielőtt még ismertetném a levél tartalmát, el kell mondanom, hogy a költönő két sort kitörölt és ezt nem tudták elolvasni a feldolgozói. Mivel nekem is fejtörést okozott, ezért segítségül hívtam a technikát és így sikerült megfejtenem a mondatok tartalmát. Ezzel együtt adom közzé eredeti leírással Teréz levelét, amely így hangzik: A levél külső címzése: Kalmár Antalnő szü. Veiszkopf Sarolta forrón szeretett barátnémnak Lóczba. A levél tartalma: Szécsény, Máj. 2-án 853. Kedves jó barátném Lotti Kivel együtt ettük mi a fekete kenyeret. Már minden kit ki elég itettem kivel kivel váltottam pár szót mellyet én jól érzettem hogy búcsú képen adok nekik. Még Te vagy hátra egyetlen jó barátném boldog, és keserű napjaim osztály részessé. Fáj nekem hogy csak téged nem láthattalak utoljára! hogy csak tőled nem vehettem búcsút: de egy részt jobb: mert kedvesseimet látva szivem jobban fájjand a világ itt hagyásánál. Légy boldog kedvesem a kis Béláddal együtt: majd már magad fogod hordozni az oskolába: én nem leszek ott! de hogy tudjátok a bogácsát mibe tenni hagyok nektek tarisznyát - az az pack tasnimat - (most jön az áthúzott két mondat megfejtése G. Zs.) Azzal az osztással mellyet többször mutattam. A nevem rajta. Csak veled beszélhettem volna még egyszer: talán mondhattam volna még érde­ kest: de rövid az idő többet nem irhatok légy boldog férjeddel, s emlékezzetek meg olykor titeket olly bensőleg szerető hü barátnétokra Ferenczy Terézre Lotikám imádhoz bűnös lelkemért! Mert már érzem hogy „Meg halok jön eljegyző halálom Melly a rideg sírba temet: De szelíd lesz a közös nagy álom! Apám teszle sírba engemet.” N. Imre Isten véled és véletek! Teréz a búcsúlevelében befejezésként idézett egy négysoros költeményt, azzal a meg­ jegyzéssel, hogy „N. Imre”. Amíg meg nem tekintettem az eredeti forrást, abban a hiszemben voltam, hogy Ágner Lajos talán rosszul olvasta az „N" - monogramot és az ere­ detileg „M” - betűt jelzett. Ebből kifolyólag Madách Imre nevére gondoltam, hogy tőle vehette az idézetet Ferenczy Teréz. Szinnyei Katalin is közli az „N. Imre” monogramot, de 26 OSZK Kézirattár, Levelestár, Ferenczy Teréz levele Kalmár Antalnéhoz 103 �Palócföld 2000/1 Leblanc Zsoltné már ezt elhagyta és az „Isten véled és véletek” mondatot hozzácsatolta a négy sorhoz és ezzel együtt tette idézőjelbe.27 A most újból közzétett levél megerősítette az első közzétételt, miszerint a költőnő való­ ban „N. Imrétől” vette az idézetet, de valójában kit takar ez a rejtélyes jelölés? A kérdésre adandó választ nem is volt olyan könnyű megfejtenem, mivel irodalmi lexi­ konok köteteit kellett átnéznem. Végül ráakadtam a megfelelő névre. Ez pedig nem más mint Teréz kortársa, a mindösszesen 23 évet élt fiatal tehetség, Nagy Imre. Kisújszálláson született 1817. február 24-én. Elég fiatalon, már 16 éves korában kez­ dett verselgetni. Költeményeinek egy része lelkes, romantikus szárnyalású hazafias vers, más része pedig a beteg ember csendes, szomorú, elégikus vallomása. 1840-ben írt egy balladát Árpád címmel és ezzel elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. De ezt már nem vehette át, mivel január 31-én - éppen azon a napon, amikor át akarták adni a díjat - tü­ dővész ölte meg őt. Összegyűjtött költeményeit Szeremley Barna jelentette meg 1897-ben Nagy Imre költeményei címmel.2829 így nem maradt más hátra, minthogy átlapozzam ezt a verskötetet abban a reményben, hogy meglelem az idézett részt. A reményem beteljesült, mivel az egyik legszebb versében a Hattyúdalában - amiben búcsúzott a földi élettől, olvasható a keresett rész. Ez a költemény pedig így hangzik az 1897-es kiadás alapján.24 Hattyúdal Csak néhány nappal a költő halála előtt. , Meddig ülsz még földi kín homálya, Meddig még elhervadt arczimon? Nyíl-e békeintő égi pálya Túl kiszenvedett fájdalmimon? Hajh! rövid lét hosszú bánatoddal, És te isten! sújtolő karoddal. Pillanatnyi kéj virult előttem, Szívderű tavasz sugárain, Napjaim közé reményt ha szőttem, Dúlt csak és csak mindég szikla kín. És kín és kebel míg így vívának Szép reményim elfogyatkozának. 27 Szinnyei im. 104. p. és Leblancné im. 233. p. 28 Szeremley Barna: Nagy Imre költeményei, Kisújszállás, 1897. 29 Uo. 130-131. p. (Az ötödik versszak kiemelése tőlem származik) 104 �Palócföld 2000/1 Nap jön és megy, és a hervadásnak Lángkönnyűi forrnak arczomon, És időtlen hantot kínok ásnak, Irgalom nincs írva sorsomon; Életem lezajlik habzajával Béborítva lengőfátyolával. Reng szívem, mint hullám-hányta sajka, Bennem elfagy mind érzemény, Néma, zárt az elhalónak ajka, Szemfedője gyászba hullt remény, Szemfedőm reménygyász, ah reméltem, És csak harczot, rontó harczot éltem. Meghalok; jön éljegyző halálom, És rideg honába eltemet: De szelíd lesz a közös nagy álom, Testvér teszf le sírba engemet, S míg lefordul szép korom virága: Földerül reám a hit világa. Vágy’aim és szívképek, kik valótok, Oszlótok, hihűlt a hő kebel; És ti egy-két tiszta hív barátok Búsan állótok, mint síri jel. Hull könyű a hamvadó porára; Alszik ő, nem ébred fö l zajára. Az elgondolkodtató költeményből az ötödik versszak érint minket, ugyanis itt olvasható a Teréz által megjelölt rész. Viszont a költőnő annyi különbséget tett, hogy nem szó szerint vette a négy sort, hanem bizonyára emlékezetből idézett. így fordulhatott elő, hogy a máso­ dik sort e szavakkal közli; „Melly a rideg sírba temet”, a helyessel ellentétben. Valamint a negyedik sorban „ Testvér ” szó helyett „Apám ”-ot írt. Ha Ferenczy Teréz a búcsúlevelében nem tette volna idézőjelbe a versrészt és nem írta volna az „N. Imre” monogramot, akkor minden zokszó nélkül sorolhatnánk az ő költemé­ nyei közé. De így, hogy sikerült megtalálnom a vers eredeti forrását, sajnos arra késztett minket, hogy eggyel csökkentsük Teréz költeményeinek a számát, ami amúgy sem nagy. De honnét eredhetett ez a tévedés? Amikor szerkesztésre került Praznovszky Mihály jó ­ voltából a már említett verskötet, akkor bizonyára nem tekintette meg az eredeti forrást, valamint az Ágner és a Szinnyei-féle műveket. Ezekben pedig olvasható, hogy kitől idézett Ferenczy Teréz. így pedig besorolódott a költőnő költeményei közé. A legtöbb költő érzi halálának közelgő eljövetelét és többnyire elkészíti az ún. ,Jiattyúdalát”. Elgondolkoztam azon, hogy Ferenczy Teréz esetében melyik költeménye lehet ez, mivel ilyen címen nem találtam verset tőle az említett kötetben. 105 �Palócföld 2000/1 Mint már előbb jeleztem, halála előtt a költőnő az alábbi verseket írta meg: „Ha csöndes alkonyon „Szobrász bátyámhoz", „Elborul iíjú napom sugára", „Halálvágy", „Pacsirta kis madár" és a „Sírvers" címűeket. Elképzelhetőnek tartottam, hogy ezek között kell keres­ ni a „hattyúdalát'', de nem vetettem el azt a gondolatot sem, hogy esetleg már jóval előbb elkészítette. Ekkor határoztam el, hogy összegyűjtöm Teréz költeményeinek a kéziratát és az első közlések változatát. Tapasztaltam, hogy az 1983-as kiadásban néhány vers nem egyezik meg az eredeti szövegezéssel. Itt nem a régies helyesírási módokra gondolok, mint pl. a „ez" használatára, hanem egyes szavak felcserélésére, gondolatjelek és vesszők elhagyására. így más jelentést adnak a vers értelmezésében. így sikerült áttanulmányoznom többek között a Napkelet című heti közlöny 1858-as év­ folyamát és ebben megtaláltam Ferenczy Teréz hattyúdalát, melyet elsőként itt közöltek és így hangzik:30 Ferenczy Teréz hattyúdala (Szécsény, 1853. jan. 3.) Elborul ifjú napom súgóra, S életemnek bájló képei; Elboritnak engem nemsokára A rideg sír gy'ász göröngy ei, Árnyaidban sírom cyprusága, El- s lefonnyad szép korom virága. Míg felettem kis halom tövében Némán áll az egyszerű kereszt, Melyet a szív szánó érzetében Bánatos köny árja nem fereszt; Uj tavaszban felvirúl az élet, Ah csak a sir jégölén nem éled. Majd a holtak nyughelyére jöjj el, Uj hantokkal áll egy sirhalom; Míg fölötte bánatos nyögéssel Leng feléd az esti fuvalom. Mintha súgná: a ki érted éltem, Karjaid közt szebb álmot reméltem. 30 Napkelet, 1858. 2. évf. 12. sz. 178. p. 106 �Palócföld 2000/1 Ejts könyűt! a búemelte hantot Részvevő könyűd beszenteli; S mely veitűzve áll, a száraz lombot Bár többé fö l nem élesztheti: Szánd, s ha j ő az uj tavasz koránya, Ejts könyűt az árva sirhantjára! Az eredetiből közli: M. Béla Ez a költemény pedig megegyezik az Elborul ifjú napom sugár a cíművel, annyi változ­ tatással, hogy az „eredeti" címet elhagyták. Az eddigi kutatásaim azt mutatják ezzel kap­ csolatosan, hogy elsőként Halmi Piroska hozta „Elborul ..." cím m el/1 majd Ágner Lajos'2 és így tovább. Egyébként Halmi Piroska a Pacsirta kis madár című költeményét tekintette a hattyúdalának." Ágner Lajos pedig a müvének a költőnő életét ismertető részében szintén M. Béla alapján közli a hattyúdalt, de a verseivel már „Elborúl ..." címmel ismertette.'4 Viszont még semmilyen adatot nem találtam „M. Béla" kilétére, aki beküldte közlés céljából a költeményt. Az ismertetett adatok alapján azt javaslom, hogy egy esetleges, új, Ferenczy Teréz köl­ teményeit tartalmazó verskötetből már maradjon ki a Nagy Imrétől vett idézet és az „Elborúl ...” című vers az eredeti címével kerüljön kiadásra. Bízom abban, hogy a közzétett kutatási eredmények elősegítették Ferenczy Teréz emlé­ kének ápolását és megbecsülését. Szécsény, 1996. május 2. - 1998. október 13. jl Halmi 32 Ágner " Halmi 34 Ágner im. im. im. im. 131-132. p, 141. p. 84-85. p. 76-77. p. 107 �Palócföld 2000/1 HAGYOMÁNY Erdős István A prímáskirály Előszó „A messze kéklik a Duna* című történeti szociográfia Rácz Pál világhírű XIX. századi cigányprímásról készülő monográfia. Egy kísérleti könyv, amely azért igényli bevezető gondolatok közreadását, mert a reformkor, a forradalmak kora, a kiegyezés, a millennium évtizedei emlékezetünkben, sajnos, már nem egy-másfél évszázad természetes messzeségé­ ben vannak ..., de csillag-távolságban ... vagy végtelen mély kút süket csöndjében. Nógrád megye szécsényi járásban, Gécen 1822 tavaszán már jó fél évszázada élnek mu­ zsikus cigányok, amikor az idősebb Rácz Pál kunyhónyi kis házában Csonka Panna aszszony, a 14 esztendős gyerekédesanya világra hozza a család elsőszülöttjét. Fiú lett. Március 4-én keresztelik a megyeri plébánián. A szülők, a keresztszülők még a papiak küszöbén sem tudják, hogy Bálintnak fogják-e keresztelni a kisdedet, apai nagyapja Rácz Bálint emléke­ zetére, vagy ahogyan szokás szerint illendő volna, Pálnak, Palkónak édesapja keresztnevére. Csonka Panna, a szerelmes-szép ifjú asszony Palkót suttog a pap fülébe, az apa, Rácz Pál szigorú szóval mondja: Bálint lesz a neve, Valentinus, azaz Bálint kerül az anyagkönyvbe. A Rácz Pál név majd csak 1830. júliusi keresztelőn öröklődik át a család harmadik fiúgyer­ meke számára Pál, Bálint az 1828-ban születő Antal, meg az 1834-es esztendő ajándéka János már a Rácz család negyedik nemzedékét jelenti Gécen. Ahogyan dédapjuk - az 1760 körül Gécre letelepülő Rácz Ferenc - és nagyapjuk, apjuk egyformán muzsikus volt, úgy természetes, ők is a zenészhivatásra vannak szánva. A helytartó tanács rendelete 1837. szeptembere és 1838. áprilisa között Nógrád megyében is pontos összeírás készül egy-egy járás egy-egy kerületének újmagy’ar lakóiról. Tisztázzák, hogy miből él a cigány család, mikor települt le, és a gyermekek miféle foglalatosságra taníttatnak ki. Akkor a 44 esztendős, kisbőgős Rácz Pál cigányzenésznek már négy fia mellé íiják oda, hogy foglalkozása muzsikás. A 15 éves Bálintnak ez valódi kenyérkereső foglalkozása már, de a 9 éves Antal, a 7 éves Pál, a 4 esztendős Antal esetében mindez csak arra utal, hogy a fiúk muzsi­ kusnak való kitanítása elkezdődött. Együtt akár egy kitűnő cigánybandát is alakíthatnának egy évtized múlva, de Bálint és az ifjú Pál akkor már a császár hangszereit fújják valahol, a híres soktomyú Majland városa körül, a gróf Gyulay Ferencről elnevezett 33. magyar gyalogezredben. A négy ifjú mellett egy kisded leányka is születik, az 1838. április 14-i összeírásban Johanna 108 �Palócföld 2000/1 néven. Neki éppúgy, mint a csecsemő korban meghalt Ignácnak, Zsigmondnak csak egy-két esztendős életkét szabott ki a sors a Rácz családban. Később ugyan ismét születik egy gyönyörű kislány Ráczéknál, aki megint csak a Johanna nevet kapja a keresztségben a karancssági Csonka Johanna nagymama emlékezetére. Csonka Panna viszont, a fiatal édesanya a leányka születése után negyed évvel már kiköltözik a géci temetőbe. Akkoriban Rácz Bálint kezében már régóta mesterien szólal meg a hegedű, Pál is már cifrázva fújja a nagyapjától megörökölt klarinétot. Amikor Rácz Palkó 1830 nyarán megszületik, és a kicsiny palócfaluban, Gécen egyre szaporodnak a Rácz család muzsikus reménységei, akkoriban Itáliában Mazzini, az olasz szabadság atyja, egy olyan szövetségi államról elmélkedik, amelyben Magyarország a köz­ pont, a főszereplő, s a magyar föld a Duna királynőjének minősíttetik. A szilárd alapúnak feldicsért nagygéci cigányház vertagyag falai között folyton ringat­ nak egy durva ácsolatú öreg bölcsőt, s a bölcső fölé hajolva Csonka Panna, az édesanya, gyönyörű szép tiszta hangon énekel: Cziberébi, ra-ba-ba, mért nem alszik a baba, hajaira, csicsiba, alszik a kisfiam, bumbuja. Antalnak, Bálintnak, Palkónak, Jánosnak egyformán minden este szól ez az altatódal. Mert ahogyan a Rácz család Gécen, úgy Csonka Anna családja is a közeli Karancsságon híres muzsi­ kus dinasztiaként ismert. így aligha tévedhet nagyot a géci Rácz család 70 éves vénanyja, aki vásári jóslással, beteg gyógyítással is fontos krajcárokat hozott a házhoz: bűcsűben Palkó, jaj ez a rajkó, szép tiszta arcú, mindennél különb purdé, nagy ember leszen ő, gróf is tán, vagy cigány­ király, de a muzsikusoknál biztosan király lesz! Nem Palkó az te, de Bálint - kiállt rá az öregaszszonvra idősebb Rácz Pál, de az asszonyok csak nevetnek, kacagnak. Balázs János festménye a salgótarjáni cigánytelepről 109 �Palócföld 2000/1 Ugyanezen években, közelebbről az 1830-as esztendőben, egy magyarrá lett valódi gróf, Frimont János a Lombard-velencei királyságban állomásozó császári hadak főparancsnoka helyettesévé nevezte ki Radetzkyt, aki még akkoriban, a hatvanas éveiben járván megbízható katona hírében állt. Ki tudhatná ekkor, hogy Frimont - őt Ferenc császár invitálta még a bécsi haditanácsba - egy év múlva már halott, és a fővezérség terhe Radetzkyre hárult: legyes szíves garantálni, hogy az olasz szabadságról, államegységről tervezgető mazzimisták álmai csak álmodozások maradjanak. Hiába, hogy súlyos fenyegetést jelentenek a Szicíliától Milánóig burjánzó titkos szervezetek hálózatai, Lombardia megmarad a sárga-fekete lobo­ gók alatt császári birtoknak. Ugyanezen években Bécsben a 19 éves Zsófia főhercegnő és Ferenc Károly házasságot kötnek, majd a frigy után 6 évvel, 1830 nyár végén egészséges­ nek látszó fiúgyermekük születik: Ferenc József lesz a neve. A bécsi bölcsőben ringatott fiúcskának senki sem tud olyan gyönyörű altatódalokat énekelni, mint a Rácz-fiúknak a tündéri kedvességű Csonka Panna mama ... Ugyanezen időben Bécsben idősebb Johann Strcniss házi boldogságát még csak fenye­ getik a súlyos viharfellegek: a művész életforma, a sok utazás, a távoliét még csak rendkí­ vüli feszültségeket sűrít. Még a gyerekszobában is: az 5 esztendős ifjabb Johann Strauss hiába rohan túláradó szeretettel atyja térdét átölelni annak váratlan, ritka hazaérkezésekor, a fogadtatás rideg, elhárító hessegetés: hagyjatok békét nekem! Az pedig kifejezetten felingerli a sok gonddal küszködő Strauss-atyát, ha Johann, a fia akaratlanul is egykori keserves saját gyermekkorára emlékezteti a hangszer imádatával, hegedű imitációival. Nemhogy örülne, de szerfelett dühíti, hogy a gyermek egy játékhegedü fölé szorított állal, a madzag­ húrok fölött mesterien táncoltatja vonóját, és lobogó nagy szemében már ott van ugyanaz az áhitat, amiért az idősebb Strausst egykor annyira gyűlölték, annyit gúnyolták kisgyerek korában. így aztán, ha pszichológiailag valamelyest érthető is az apai érzelmi elutasítás, a gyerekét lángoló szeretettel körülvevő bécsi Anna mama vérig van sértve, és a kis Johann leikébe is gyógyíthatatlan sebek íródnak be egy-egy ilyenfajta gyerekszobái jelenet után. Rácz Bálintnak, Rácz Palinak Gécben 5-6 esztendős korában értelemszerűen nincs já ­ tékhegedűje, az igen szegény sorban élő cigánycsaládban. Nekik pucér gyerekkoruktól kezdve kukoricaszárból készít muzsikát nagyanyjuk, idősebb Rácz Bálintné, Bota Sára, amíg csak ott él a nagycsalád körében. Ezidő tájt persze a tökduda, a fűzfasíp, a kiscitera készítésében is majd minden géci, megyeri iskolás fiú szert tesz valamelyes tudományra, a Rácz-fiúk is így voltak ezzel. De Bálintot, Palkót olyan kitüntetés is elérte már iskolás ko­ rukra, hogy őrizhették, cipelhették atyjuk kisbőgőjét a hetedik határon át, mondjuk Nagyo­ rosziba, a grófi kastélyig, ahol egyszer-egyszer a nagyméltóságú úr neve napján nagy társa­ ság gyűlt össze mulatságra, és esztendőkön át mindig Rácz-féle hangász-társulat volt szegődtetve arra, hogy húzza a talp alá valót. S ne malacbanda módjára húzza, ahogy a gróf mezővárosában működő bandák is képesek lennének, de szívhez szólóan, de nemzeti hévvel foiTÓsodva, hogy mindenki emlegesse meg a nógrádi muzsikát. Rácz Bálint-Palkó illendő tiszta ruhában tűrhető csizmában a bálterem nagytükre előtt nézte magát életnagyságban, s percekig csodálta a Velencéből hozatott, földtől mennyezetig érő tükröt, amikor megállt mögötte a gróf legkisebbik unokahúga, s játszani hívta. A gróf rokon leánykáinak nagy méltósággal megengedhetett ezen ünnepi napon, hogy a lakodalmas bábjátékon játszani hívják a Rácz-gyereket egy órácskára, amíg a konyhai eszem-iszom után majd visszaindul Gécre a zenész társulatot szállító szekér. A muzsikusokat meg majd csak a 110 �Palócföld 2000/1 névnapot kővető reggel szokták hazaszállítani. Palkót a grófi leánykák lakodalmas játékából csak a cigányzenekar érdekelte. Szép volt ugyan a gyöngypártás, magyar ruhás menyaszszony, szép volt a mentés, sarkantyús délceg vőlegény, a libakalapos eskető püspök, a sokszín ruhás hatalmas násznép, de a piros nadrágos cigánybanda zsinóros mentés fényessé­ ge, szépsége minden képzeletet felülmúlt. A díszruhás, fényes csizmás muzsikus cigányok valódisága, álomszerüsége annyira szívbemarkoló volt, a prímás hegedűje, a bőgős hajlott háta. a cimbalom pengő-zengö érzékenysége annyira igazi és ríkató volt, hogy Palkó könynyezve szaladt az apja mellé, és nem tudta elmagyarázni, hogy mi a baj, hogy senki nem bántotta, mindenki túlontúl is kedves volt hozzá. Szerencsére a géci szeker hamarosan elő­ állt, és Palkónak indulnia kellett vele haza Gécre a kicsiny házikó kemencekuckójára oda­ szorulni a rajkók mellé ... Idősebb Rácz Pál természetesnek tartotta, hogy minden élő fiúgyermekéből muzsikus lesz. De hétköznapi atyai ítélkezésében, se mélytudati pszichés komplexusaiban nyoma sem volt annak a féltékenységgel vegyes érzelemnek, amellyel Bécsben idősebb Johann Strauss kizárta volna a tehetséges muzsikusnak tűnő Johann gyereke életéből a muzsika kockázatait. Nagygécen a Rácz család szegénységében is megkülönböztetett jólétben élt azokhoz a ci­ gánycsaládokhoz képest, akik vályogvetéssel, madzag- és kötélveréssel, kefekötéssel, ko­ vácsmesterséggel próbáltak megélni az 1830-40-es évek Nógrád vármegyéjében. Amikor éhínséges év követett aszályos esztendőt, hogy aztán megint más természeti csapás, a túlzott mértékű esőzés, gabona gombásodás, takarmányrothadás pusztítsa el a falvak kilátásait. Egy cigányzenész család életében sem Gécen, sem Karancsságon nem volt valószínű, hogy egy kisgyerek a szó szoros értelmében éhen halna. De Megyerben Gonda plébános úr évente többször is odaírta egy-egy gyerek neve mellé a halotti anyakönyvbe, a halál oka éhség ... A muzsikussá növekvő Rácz-fiúk mintája, példája ezidő tájt még idősebb Rácz Pál, az édesatya volt, aki elsősorban falusi kurtakocsmában muzsikált, de nemesi kastélyokban, megyebálokban is sűrűn szerepelt. így módja volt még tanulni a vármegye leghíresebb szá­ zad eleji hangászától, a füleki öreg Bunkó tói is meg a Gömörben, Montban szép magyaros muzsikát játszó régi cigányoktól is. így Csernák, Lavotta, Bihari, Rózsavölgyi örökségéből még valami, amitől a zene több lesz mulattató táncmuzsikánál, még eljutott Nógrád legjobb cigányzenészeihez is. A magyar reformkorban az ellenzékiségéről híres Nógrád megye igen fogékony erre a muzsikára. Gyarmaton, Szécsényben, Orosziban, Szirákon a mezővárosok urai, és a falvak birtokos nemesei is szerte a vármegyében busásan megfizették a jó muzsikus cigányokat, de még a mulatós szolgalegény is zenészbandát rendelt az asztalához a vasárnap délutánok mulatozá­ sánál néhány krajcárért. A fösvény jobbágygazda, a hat ökröt hajtó falusi bíró nem egyszer konfliktusba keveredett a kocsmában a szolgalegény kivagyiságával, hogyhogy a cigány neki húzza, és nem nekem a módosabbnak? Bizony, a cigányprímás ha tizenkét esztendős, ha a férfikor delén lévő művésze a nyirettyűnek, abban az időben is mindig a megrendelő­ nek muzsikált ... Annak húzza, aki megfizette a nótát. De 1840-ben így van ez Bécsújhelyben, vagy a lombardiai Milánó kávézóiban is. Bécsújhelyi a katonai akadémia elvégzése után egy fiatal tiszt gyorsan emelkedni kezd a katonai ranglétrán és eleinte, több itáliai gamizonban szerez tapasztalatokat, hogy majd 1848 nyarára, amikor Rácz Pál Lombardiában fog hőssé válni a császárt védelmező csatákban, akkorra már ezredes legyen. O az �Palócföld 2000/1 a híres-hírhedt Benedek Lajos ezredes, akinek rögtön megakadt a szeme a kitűnő memóriájú, atléta termetű cigány katonán. Milánó ugyanúgy kávéházak városa, ahogyan a XEX. század dere­ kára Pest-Buda is az lett. A leggazdagabb milánói kávézók tulajdonosai közt is leghíresebbek a nemes-polgár Ferrario család tagjai. Sokszoros háztulajdonosként sok nemzedéken át csillagá­ szati vagyon-jövédelmeket birtokoltak. Miközben Nagygécben Rácz Palkó kitüntetésnek veszi, hogy apja nagybőgőjét őrizheti, hordozhatja. Milánóban a Ferrario családban is négy fiúgyermek után születik meg a kislányka: Ginditta a neve. Szép mint egy Murillo-angyalka. Érhető, hogy a família büszkesége lesz. Különösen a család legidősebb fiúgyermeke, az 1831-ben született Konstantino hordozta tenyerén az imádott kislányt ... Furcsa, különös fintora a sorsnak, ami összebogozta Milánóban Rácz Pál sorsát a Ferrario családéval, hogy a dúsgazdag milánói Konstantino, örökifjú diákként fanatikus forradalmárrá, garibaldistává lett, sőt katonává is áll, pont akkoriban, mikor magyar sógora, a császár sokszorosan kitüntetett obsitos zenész éppen Nápolyba távozik Milánóból. Nápolyban Konstantino közlegény lesz a magyar légióban, a ne­ gyedik gyalogos században lett katona, ahol nemsokára a hadba lépése után meghalt. Rácz Pali­ nak sem olasz földön, sem később Pest-Budán nem kell tartania a szenvedélyes Konstantino bosszú-esküjétől, aki a Ferrario család megbékélése után sem nyugodott bele soha, hogy kishúgát, a család egyetlen virágszálát, éppen egy lenézett cigánymuzsikus, éppen egy császára katona vette feleségül. Nem mintha Rácz Pali lombardiai katonáskodása után bárkitől, bármitől is félt volna. 1848 milánói márciusa óta az ördögtől sem félt, mert ahogy átélte, legyőzte a gyávaságot az egy életre szóló erőt adott neki. Milánóban azon a tavaszon az első ágyúlövések riadalma úgy csapott le rá, mint egy gyerekkatonára. Már-már összeesett a bénító félelemtől, hogy neki mindjárt meg kell halnia. Rettegett a halál közelségétől, de megemberelte magát, eltolta magától a pálinkás kulacsot kínáló katona kezeket, nem kell! Olyan nagy dolog lenne meg­ halni? A hazáért, a császárért? Rácz Pál a veronai visszavonulás idejére már az ezrede leg­ vakmerőbb káplárjának hírében állt. Milánó utcáinak elkeseredett harcai, 1848 tavaszának nagy csatái, tragikus sortüzei alatt megszokta a vért, a halált maga körül. Jó két évtizeddel később Pesten, a nagy prímás Tehén utcai lakásában öreg barátja, a költő drámaíró Bernát Gazsi, a nagy mulattató, egy Pál-napi cigány vacsorán kivételesen nem a saját humoros verseit, tréfáit adta elő, a nagy társaság megnevettetésére, hogy - Patikárus, Sárközi Ferkó, Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Tamássy József, Jókai Mór, Mohácsi bácsi, Bizai báró a vendégek között - nagyokat kacagjon, de a nála éppen költő tanulóként, írótársnak jelen lévő, magyarul is alig tudó tót diák, Vojtina Mátyás költeményeit ... Vojtina meg volt győződve róla, hogy a költészet mestersége pont olyan mint a csizmadiaság; meg­ tanulható, és nem keseredett el, ha kinevették. A magyar szabadságharcban Vojtina ilyen sorokkal bátorította az ágyúzások alatt remegő térdekkel reszkető újonc bajtársait: Egy kis halál? Nem tesz semmit! / Őseinknek szintén volt! Mikor elült a harsogó nevetés az ünnepi asztal körül, Rácz Pali elkomorodott. Vojtina suta népi filozófiája szíven találta, nem is hallotta már szinte Bernát Gazsi keserves pana­ szát, hogy száz év múlva az ő nevét senki sem ismeri már, de Vojtináét, mert Arany János versbe foglalta, mindenki ismerni fogja, amíg csak magyarul beszélnek a Kárpátok alatt. Rácz Pali biztosan tudta, hogy ő rokonlélek Vojtinával, mert Milánóban éppen efféle fér­ fi legyintés űzte ki belőle a gyávaságot, hogy már az ördögtől se féljen, sőt, ha kell, ő maga legyen az ördög ... 112 �Palócföld 2000/1 Milánó dúsgazdag nemes-polgári jólétében élő Ferrario család gyermekei semmit nem tudtak arról, hogy lesz valaki ezrede legvakmerőbb vitézévé, de arról különösen nem, hogy miféle súlyos gyerekkori emlékei, gyötrelmei nyomasztják a délceg őrmester karmestert, a hatalmas termetű nemes arcú katonát. Családjának árnyékai Rácz Palira éppúgy rávetődtek Gécen, Milánóban, mint Bécsben az idősebb Johann Straussra, emlékezve bécsi gyermeksé­ gére, vagy a Genovában született Paganinire annak tragikus, rideg gyerekkorára: látniuk kellett, hogy mellettük, körülöttük a családban sóira halnak meg a kisdedek, kisgyerekek. Középkori színezetű tragédiáival olyan egyforma lenne a világ 1820-40 körül Gécen; Bécsben, Milánóban, Genovában? Rácz Palkó körül Gécen bizony iszonyatosak voltak a szegénység kútjai. Számára egyáltalán nem volt szokatlan, hogy cigány agyagkunyhókból, szegényes cselédviskókból, parasztházból, lepusztult kisnemesi udvarból egyformán ez hallatszik ki: éhen vagyunk ... Balázs János festménye a salgótarjáni cigánytelepről 113 �Palócföld 2000/1 S amikor már gyerekzenészként krajcárokért muzsikál, akkor két-három esztendő iszo­ nyatos sovány termésén van túl az ország, a vármegye, és a módos jobbágy parasztok is feliratkoznak már a listákra a bíróknál, hogy a vármegye éléstárából éhínség ellen gabonát kölcsönözzenek. Ezidő tájt 10-12 km-t is gyalogoltak cigányok és éhező zsellérek, hogy a közeli Szécsény birtokos urának nagy udvarán, gőzölgő üstökből, egy-egy napon meleg levest kapjanak, ami éppen elég volt az éhenhalás elleni orvosságnak. Néhanapján 150-160 ember is tolongott azon az udvaron déli harangszóra, cigányok, nem cigányok vegyesen, és néma csendben várták az ételosztást. Soha egy hangos szó sem hangzott el az ilyenfajta tolongásban, és az ott segítkező ferences barátok, tanítók, nemes asszonyok joggal érezhet­ ték, hogy a köznép, a szegények megsegítésével most istennek tetsző dolgot cselekszenek. Palkó, akit a megyeri plébánián a katolikus egyház tagjának kereszteltek meg, nem volt vallásos, ahogyan apjának, nagyapjának életében, úgy neki is puszta formalitás volt minden, ami a paphoz, templomhoz, fényes szertartásokhoz kötődik. Csak ürességet, látszatokat észlelt a nem cigány falusiak áhítata mögött is, így természetesnek tartotta a maga hitének ürességét is. Egyetlen dologban volt ekkoriban kivételes az érzékenysége: ha az októberi esti litániára szólító harangszót meghallotta, akkor beleborzongott a hiányba. Ilyen gyönyörűsé­ ges hívó hang hallatán, vajon ő miért nincs közelebb az istenhez ...? Mikor egy püspök megbérmálta őt a megyeri templom udvarán, mit sem tudott róla, hogy a prelátus, kínos emésztési zavarai miatt, orvosi rendelésre, azon a napon csak harminc fogással lett éheztetve, a szokásos harminchat helyett. Ugyanezen időben egy magyar, illetve osztrák-magyar úrhölgy Szécsényben, szécsény környékén igen nagy figyelemmel néz a környezetében élő cigányokra. A hölgy a földbirto­ kos felesége, huszonnégyezer holdas birodalommal a háta mögött, már szenvedélyes ma­ gyarrá nemesedik, amikor elfogulatlan és igen szigorú kritikus képet rajzol az általa ismert cigányokról. Nógrád vármegye közepén, fele úton Gyarmat, fele úton Fülek felé Rácz Pali világát érdemes egy kissé az elfogultságoktól mentes idegen-asszony szemével néznünk, hogy jobban megértsük itt: mi az, hogy cigány? „ Sudár alkatuk, leotnló fekete hajuk, csillogó szemük, gyöngy fogaik egzotikus megjele­ nést kölcsönöznek nekik, amit valami oknál fogva mégsem nevezhetünk vonzónak. Valójában mérhetetlen koszban éltek. Fiaik, lányaik rongyokban jártak. A gyerekek nem tartottak igényt különösebb luxusra, örömüket lelték abban, hogy egymást sárral kenték be. Némelyik lurkó azonban bámulatosan szép, s a fekete szemű többség titokzatosságával, ragyogásával különlegességük még jobban kitűnik. Ahogy a zsidók Egyiptomban, ők is itt égetetlen vá­ lyogtégla készítésével foglalkoznak leginkább, és asszonyaik szívesen segítenek a ritkán adódó munkákban. A legrátermettebb közülük Jubál gyermekeire ütnek: ez volt atyja minden lantosnak, sí­ posnak. Fölfigyeltünk zenei tehetségükre: bár művészetben tanulatlanok, együtteseket, oly­ kor kész zenekarokat alkotnak, s kottaismeret nélkül is bonyolult darabokat adnak elő. A mezők madarainak kórusához hasonlóan a disszonáns hangzótokat különös, ám elbűvölő dallammá vegyítik. Olyan ez, mintha a régmúlt idők örömének és reményének emlékeit idéz­ nék f e l Azután a láng kialszik, és mindössze a sajnálat pislákoló sugara marad életben ... ” Ahogyan a nagyoroszi grófi birtok körül, úgy Szécsényben is viszonylag gyönge kvalitá­ sú cigányzenekarok működnek. Szinte minden mezővárosban három-négy banda borzolja fel félrehangolt zajongásával azoknak a muzsikára vágyó nemes uraknak, polgároknak a 114 �Palócföld 2000/1 kedélyét, akik Bunkó, Sági Balog, Jónás, Pitykó muzsikáját tartják mércének Nógrádban, Hontban, Gömörben, vagy Bihari, Boka, Sárközy, Patikárus, Győri Farkas játékát hallották Pesten, Debrecenben, Győrben. Rózsavölgyit azért nem soroljuk ebbe a sorba, mert bár balassagyarmati születésű volt, alig ismerték őt a felvidéken. Ha mégis tudták volna, hogy Petőfinek Pesten ő játssza a legszebb régi magyar muzsikát, a legjellegzetesebb híres nem­ zeti zenét, sőt Patikárust, Sárközyt és összhangzattanra, harmóniára tanítja, a cigányok Mark-bácsija - akkor így vélekedtek: még csak nem is cigány, pesti zsidó. S Rózsavölgyi súlyos nélkülözések közt, szinte halálra éheztetve halt meg, sikerei csúcsán. Nógrádban a jó cigányzenekaroknak megvolt a becsülete. A cigányzenész házak sokkal inkább hasonlítottak a szegényesebb, elhanyagolt nemesi lakokra, jobbágyházakra, mint a cigánysor omladozó agyagviskóira. Ahol bizony mindennapos, hogy az ajtót, ablakokat széles, tágas lyukak helyettesítik, s a málófélben lévő deszkapadlások a végletes szegénység fölött akadályoznák, hogy legalább az eső, a hó ne essen be a házikóba. A kamaszkor küszöbén Rácz Palkó döbbenten tapasztalta: felnőttek, öregek, s az ő kor­ társai, milyen egyforma közönnyel gubbasztanak az agyagkunyhók előtt ülve. Könyököt térdre támasztva pipáznak, ügyet sem vetve a pucér testtel csatangoló kisebbekre, vagy a porban birkózó, egymást gyömöszölő purdékra. Ha ennyire számkivetettek, elhanyagoltak a hétköznapokon, akkor hiába itt az ünnepek fénye, a muzsika melegsége, a híres cigány gyerek-szeretet. Hogyan lesz ember ezekből a rajkókból: Hogyan lesznek majd különbek az őseiknél? Mert amikor Rácz Pali 14 évesen klarinétozott a bandában, már biztosan tudta: nem csak a cigány testvéreinél akar különb lenni, de azoknál a csak kivagyiságban, úrhatnámságban kiváló birtokos nemeseknél is, akik tanulatlanok, és még öröklött birtokaikat is elhanyagol­ ják a kocsma, a kugli, a kártyaasztalok környékén. Húzd rá cigány! - kiabálják részeg gőg­ gel a kocsma közepén, de fizetni vagy nem akarnak, vagy éppen csak egy krajcárt akarnak odaadni, hogy azt ossza el négy-öt fele a prímás. Mikor a gyerekkor vége felé Rácz Palkó bandákba verődött társaival kántálni indult kará­ csonykor, vagy az év utolsó napján, akkor ugyanezen nemes parasztok, birtokos urak fiai tréfából parázson felforrósított agyaglepényt és megtüzesített egy krajcárost raktak ki a kántálóknak. Palkó mellett megszólalt egy rajkó: szote dót móré - mit adott, te? Jekgrejt zári te lepényosz válaszolt Palkó - egy krajcárt és egy lepényt. Palkó nyúlt az ablakpárkányra az adományért, de már üvöltött is fájdalmában, mert az egy krajcáros megégette az ujját, és a pénz a hóba esett. A rajkók kétségbeesetten keresték. Palkó a tüzes lepénnyel már felkészültebben bánt el: egy marék hóba tapasztva rögvest odavágta a ház falához ... Volt ahol megdorgálta a ház gazdája a fiút az ünnepi csínytevésért, másütt a részeg nemes úr együtt nevetett a fiúkkal... Egy ilyen tanulatlan, más baján örülő, elvadult-garázda birtokos nemes lesz majd az okozója Rácz Palkó elbújdosásának is. Megyerben egy iszonyatos kocsmai verekedésben bizony a Palkó klarinétja repedt meg a gonosz nemesember fején, amikor az hajnalban ott maradt holtan a kocsma földjén ... Ez a halálos novemberi éjszaka, az éppen csak kiforrt újbor részegítő, mérge­ ző mámora kiszámíthatatlanná tette az embereket, akik Megyeren Holakovszki uram kocsmájá­ ban mulattak volna, ha épp akkor nem lép be oda az a bizonyos garázda nemes ... Ettől az éjszakától kezdve fog eltérni Rácz Palkó élete atyja, nagyapja, bátyjai, öccsei megszokott életétől. Itt kezdődik el egy drámaian más élet a maga ismeretlen, rejtelmes évtizedeivel. 115 �Palócföld 2000/1 Amikor Rácz Pali a Gömör megyei Rozsnyón katonának áll, a piactéren szól a toborzó muzsika. Egy szálfa termetű obsitos katona-prímás játszotta a toborzót, Pitykó József volt a neve. Liptó leghíresebb prímása, cigánykirálya ő. Éppen Lombardiából tért haza a felvidék­ re, Rácz Pali meg épp Lombardiába tartott. Itáliába, amely az 1840-es év végére éppúgy a forradalmak küszöbén volt, mint Pest-Buda, Bécs, Párizs, Prága ... Lombardiában 18 esztendőt szab ki a sors Rácz Palkónak. De azzal az öt esztendővel csak, amellyel ő tizenhét évesen Rozsnyón öregebbnek állította magát a sorozok előtt, hogy biztosan bevegyék katonának! S ezzel az öt képzeletbeli esztendővel kitoldva lett a katonás­ kodás ideje tizennyolc esztendő, amely az ő későbbi háborús történeteiben is, meg a majdani századvégi nagy Rácz-família emlékezetében is sok zavart okozott. Amikor a XIX. század végén az újságírók megkísérlik kinyomozni, feltérképezni az öreg Rácz Pali titokzatos, kalandos életét, így érthetően ők is nagy bajban vannak az ellentmondó adatok láttán. Mikor Rácz Pali, a Nagygécről elbujdosott cigányfiú, Milánóban már káplárrá, majd őr­ mesterré avandzsál, akkoriban ifjabb Strauss muzsikálni Pest-Budára érkezik, hogy az új Vigadóban megmutassa, mit tud, hogyan mulattat Bécs keringőkirálya. A bécsi Orfeusz a Junior-Oberon, ahogyan a túl nagyvonalúan címeket osztogató pesti sajtó elnevezte. Bene­ dek Lajos ezredes, Rácz Pali milánói parancsnoka ez idő tájt valahol Galícia és Lengyelor­ szág körül szolgálja Bécset, hogy ’48-ra majd rendcsinálásban járatos katonaként kerüljön vissza Lombardiába, Radetzky mellé ... 1848 szeptemberében, amikor idősebb Strauss a már-már bécsi himnusszá felerősödő Radetzky-indulóval köszöni meg az agg katona itáliai győzelmeit, akkor Bécsben ifjabb Johann Strauss az üldözött forradalmárok között kénytelen rejtekezve járni, miközben Radetzky, Benedek ezredes mellett, az akkoriban már muzsikus őr­ mester Rácz Pali is örül a győzelmet jelentő muzsika szárnyalásának. Radetzky nyolcvankét éves, Rácz Palinak még éppen csak a férfikora kezdődött el 1848-49 Lombardiájában ... Sokat töprengtem rajta, amikor nagygéci Rácz Pál életének titokzatos regényével ismer­ kedni kezdtem, vajon mi lehet az oka, hogy az 1911-ben kiadott, népszerű Borovszky-féle vármegye monográfia a palócfoldi származású világhírű prímások közül éppen őt fogadja lelkesen a megye fiává? Vende Ernő főreáliskolai tanár, a megyemonográfia író munkatársaként miért pont Rácz Palit tiszteli meg kitüntető figyelmével? Olyannyira, hogy az irodalom, művészet, tudomány fejezetben részletes méltatást közöl róla, mikor ugyanott a kortársak közül csak Rózsavöl­ gyinek jut ki szűkszavú ismertetés, és még csak említést sem érdemel a zseniális tehetséggel megáldott Berkes Lajos, aki Csécsén született 1837-ben, és a Podmaniczky bárók aszódi birtokáról a konvenciós muzsikus státuszból került fel Pestre a Nemzeti Kaszinó prímásá­ nak. Nem említi meg a vármegye monográfia Losonc híres muzsikusát, Borzó Miskát sem, akit a Losonc végromlása című zenemüve mellett az tett Európa-hírüvé, hogy Brahms 1860 után az ő muzsikájából emelt át sok motívumot a híres rapszódiái, magyar kompozíció épít­ kezéséhez. Hiába keresnénk a zseniális Bunkó Feri nevét is, aki pedig olyan muzsikus csa­ ládból indult el az országos hírnév felé, amely a vármegye hangászának neveztetett az XIX. század első éveiben. Vende Ernő tanár Balassagyarmaton természetesen aligha lehetett a cigányzene, a nem­ zeti muzsika tudós szakértője, amikor a vármegye monográfia Rácz Pál anyagával átadta a prímást a hallgatatlanságnak, merg a palócfoldi olvasók emlékezetének. Semmi jel sem utal rá, hogy Vende tanár úr ismerte volna a századforduló után hírhedt gyarmati cigány-vizsgáló 116 �Palócföld 2000/1 bizottságot, akik az árvaszéki elnök vezérletével ötévenként körbeutazták az országot azért, hogy megállapítsák, ki a legelső cigány a Kárpátok a la tt... Sokkal valószínűbb, hogy Vende Ernőt nagy érzelmi erővel ragadta meg Rácz Pali egzotikus színességű életanyaga, népsze­ rűsége, prímás-királysága. Az adatokat szó szerint a Markó-féle - 1896-ban megjelent, s elég szűk körben ismert - cigányprímás albumból vehette át. Markó Miklós, a cigánymuzsi­ kával rokonszervező újságíró a múlt századforduló körül éppen az utolsó pillanatban kísé­ relte meg összegyűjteni a nagy prímások életrajzi adatait, de a lelkes gyűjtőmunka, az érdekes képes album nem volt tudományos hitelességű. így aztán Vende Ernő főreáliskolai tanár úrnak nem volt szerencséje Markó adataival. Aligha számolhatott vele, hogy a megyetörté­ neti monográfiában leírt adatok hitelessége más mérlegelésen minősül, mint egy album színes forgatagában, vagy akár egy századvégi késői Jókai regényben. Rácz Pali, a nemzet prímása, prímás-király már egy évtizede a Kerepesi temető halottja volt, amikor a cigányzenész album elkészülhetett, így Markó rákényszerült, hogy a családtagok, gyerekek, unokák, jóbarátok emlékezetére hagyatkozzon. S a gyerekek, unokák, cimborák bizony igen gyakran tévednek, ha emlékezni egy nagy halottra kell. így megbocsátható tévedés: Rácz Pali nem 1815-ben született, de nem is - mint más tu­ dós szakkönyvek állítják - 1830-ban, de 1822 tavaszán látta meg a nagyvilágot Nagygécen. Nem 72 esztendős, vénséges vén páterfamiliasként halt meg 1885-ben, de 63 éves, sú­ lyos beteg férfiként. Nem katonáskodott külföldön 18 évig, csak 13 esztendeig. Nem lehetett 36 gyermeke 1867-ben, miként azt XXXVI. Rácz Laci, a királyi ambíciók­ kal működő muzsikus fia állította. Ha figyelembe vesszük, hogy Rácz Pali temetésekor az élettársa még egy másfél esztendős kisdeddel a karján búcsúzott tőle, akkor csakis ez a cse­ csemő lehetett a 36. Rácz. Egészen más a helyzet a XIX. század írófejedelmének, Jókainak a Rácz Pált illető téve­ dései terén. A Fekete vér című regény hegedűművész figurája, a hegedűművész Reményi Ede, Patikárus, Sárközy, Boka és Rácz Pali életanyagából van összegyúrva. S a regényalak romantikus ábrázolása, megjelenítése során Jókai a millennium éveiben annyit idealizálhat­ na, tévedhetne, amennyit csak akar, hiszen az írói szabadság erre természetes módon felha­ talmazza ... Csakhogy Jókai, aki igen alapos felkészültségű író, aki levéltárban kutat, aki ezerféle adatot egyeztet, most nagyot tévedett! Rettenetesen bosszantotta, hogy figuráit kritikusai kitalált mesealakoknak minősítik, ezért folyton-folyvást bizonygatja, hogy a kriti­ kusoknak nincs igazuk. Lám, ő íróként csak az élet, a valóság tényeit örökíti meg írásművé­ szetével, költészetével. így aztán amikor egy ponton a Fekete vér meséje már-már a hihe­ tetlenbe fordul, Jókai, hogy realitását, valóság-alapját bizonygassa, tudósi precizitású jegy­ zetanyagot illeszt a regény szövedéke mellé, a lap aljára Rácz Paliról. Lám, Rácz Pál is ... S egy jegyzet történeti hitelességének már egészen más szempontoknak kell megfelelnie, mintha a regényhős életét motiváló kortárs-szereplők bizonytalan hitelességével vetnénk össze. Jókai ebben a jegyzetanyagban nem kevesebbet állít mint hogy Rácz Pali 1848/49-es magyar honvédként bujdosik ki Itáliába, s üldözött hősként lesz az olaszországi hegedűkon­ certek ünnepelt sztárjává, ráadásul ott egy olasz grófnő kezét is elnyeri, s itáliai gondtalan, sikeres életét az önkényuralom Magyarországán folytatja, Pesten lesz prímáskirállyá ... Lám, ilyenek a XIX. század híres magyar prímásai, ilyen ember Rácz Pali. 117 �Palócföld 2000/1 Holott Rácz Pali soha nem volt a magyar szabadságküzdelem katonája 1848/49-ben. Sőt! Lombardiában sem Garibaldi, Klapka, Tiirr vitéze volt, de épp velük szemben, a csá­ száré, Radetzkyé, gróf Gyulai Ferencé, Benedek Lajosé. S Rácz Pali büszke is rá, hogy ott volt Milánóban a zűrzavar ellen folyó háborúban, hogy kitüntetéseket kapott egy magyar században, amikor Radetzky marsall a soktorlaszos, barikádos Milánóból inkább vert sereg­ nek tűnő kompániával vonul ki, hogy ne kényszerüljön a város falai közt milánói hiénává válni, és polgárok ezreit lemészárolni ... Mikor Rácz Pali később prímási díszruhában muzsikál, hat fényes kitüntetés díszíti mellét. Öt érem Ferenc Józseftől való, egy pedig Miklós cártól. Ha a walesi herceg vendé­ geként épp Londonban szerepel, és ott épp II. Sándor cár tiszteletére húzza a banda, akkor a cár szerfölött kíváncsi lesz, hogyan kerülhet oda a katonai érdemekért adható legnagyobb orosz kitüntetés, a Szent György kereszt, egy magyar prímás zsinóros mentéjére? Ugyana­ zért került oda, amiért Radetzky is kapta: a forradalmak leveréséért... Jókai 1890 körül minderről semmit sem tudna? Pedig a kiegyezés körüli években a svábhegyi Jókai nyaralóban is megfordult néhányszor Rácz Pali, és a nagy író is gyakori kedves vendég volt Ráczéknál a Tehén utcai Pál-napi cigány vacsorákon. Olyan mulatságo­ kon, amelyeknek hőfokára az volt a jellemző, hogy a Herkulestermetű Rácz Pali, az ország prímáskirálya nem hegedült, de gordonkát szorított az álla alá vendégei mulattatására, hogy kirobbanó jókedvben járják a Kállai kettőst. A XIX. század végén is bizonyosan sok félreértést okozhatott, hogy a Fekete vér Rácz Pali-dokumentuma, de még a regény XX. századi kritikai kiadásai sem tudták rendbe tenni az író kínos tévedéseit. Az megérthető, hogy Rácz Pali nagy családja köréből sok bizonyta­ lan információt lehet hallani, hiszen a muzsikus cigányok sem arról híresek, hogy büszkél­ kedhetnének írásos családi dokumentumokkal, pontos adatokkal. Sőt, amikor meghal Rácz Pali, az atya, a család összetartója, annyira kétségbeejtő a pontos információk hiánya, hogy még a Kerepesi temetőben lévő síremlékére is pontatlan adatok kerülnek fel. Pedig a nagy prímás a fővárostól közvetlenül a XIX. század nagy költőfejedelme, Arany János sírja mö­ gött kapott díszsírhelyet. Rácz Pali vitte titkait a sírba. Egy küzdelmes, nagy élet titkai voltak azok ... Feltárásuk, hiteles megjelenítésük ma már csaknem lehetetlen feladatnak tűnik. De egyszer azért mégis­ csak el kell kezdeni valakinek a kutatást, különösen akkor, ha úgy véljük, hogy a mai ci­ gányság identitásának térképéről is, a magyar kultúrtörténet XIX. századi krónikájából is feltűnően hiányzik a prímáskirály képe ... 118 �Palóqföld 2000/1 N. László Endre Göncöl Táltos csak a Csallóközé! „ Eddig úgy össze van egymással forrva a hagyományos monda és a történelem, hogy azt vagy részben el kell fogadni, a hogy a közhit tart­ ja, vagy egészben el kell v e tn i... ” Jókai Mór - 1888. „ ... A varázsigéket már elsuttogták,! hát zengjenek új dalt, ősi legendát / szép szigetün­ kön a jó tündér anyák, / a vén füzek, s a rezgő nyárfák! ..." Hosszú-hosszú évszázadokon át szerető, gondos pártfogónk volt a Duna, és édesanyánk az ő legszebb gyermeke, az egykori Aranykert, a Csallóköz. Elhalmozott bennünket ajándé­ kaival, biztosította mindennapi kenyerünket, mert munkát és kenyeret adott, s ha ellenség támadt ránk, menekülők tízezreinek nyújtott menedéket a vizek által oltalmazott száz és száz kisebb-nagyobb sziget. Ezernyi karjával magához ölelt bennünket, ugyanakkor vízi útvesz­ tőivel, nádasaival, lápjaival, erdeivel elriasztotta az ellenségeinket... Népünk, a sokáig - és sokak által mindig - lekicsinyelt magyarság nem csupán leírha­ tatlan harci tudományát hozta magával sok-sokezer mérfoldes vándorútján Európa szívébe, nem csak ősi mesterségek tucatjainak tudását, hanem az idők végtelenjébe vesző évezredek tapasztalatait, féltve őrzött kultúráját, hagyományait, művészetét, hit- és mesevilágát is. Igen, az ostobák által lemosolygott, semmibe nem vett mese- és mondavilágát! Csak a fajankók nem tudják, hogy ha egy népnek, egy-egy tájegység lakosságának valóban van múltja, tisz­ tában kell lennie azzal is, hogy történelmének ismert, „igazolható” kezdetét mindig az ismeretlen, vagy csak sejtett kezdetek hosszú-hosszú, végeláthatatlan láncolata előzi meg. Ki tagadhatja, hogy minden nép történelmének kezdetei a mese őstele vényében gyöke­ reznek? Szomorú és felháborító egyszerre, hogy míg más népek - régtől fogva - mindmáig a meséikből fabrikálnak maguknak történelmet, tudósaink jelentős része a mi történelmünk ismert tényeit is a mesék világába utalják ... Idegenlelkü emberek ezek, akik egyaránt mél­ tatlanok a magyar és a tudós névre! Múltjuk és hagyományaik őrzésére csak tudatosan ápolt nemzeti öntudattal rendelkező nemzetek, népek és népcsoportok képesek. 119 �Palócföld 2000/1 A csodálatos és sajátos ősi kultúrával, nagy történelmi múlttal bíró népeket, nemzeteket csak a féktelen hatalomvágy, a mindent magának megkaparintani szándékozó emberi-ördögi gonoszság akarja egészséges nemzeti öntudatától megfosztott, s rabok szürke daróc egyen­ ruhájába öltöztetett, arc- és akarat nélküli masszává .silányítani, s aztán a bután bégető vagy hallgató emberiséget engedelmes birkanyájként - az egész világon - egy közös akolba terel­ ni! Az Egyház által emlegetett közös akol ideje egyre inkább a távoli jövő felé csúszik el. Nagyon sokan valljuk azt ebben a zanzásított, nemzeti öntudatából tervszerűen meg­ fosztani szándékolt kis országban, amit Jókai Mór már 1888-ban leírt. Idézem: „ ... Általá­ nos bevett felfogás a magyar nemzetnél, hogy őseit a hunokban és avarokban keresi ... Nincs magyar, néhány nyelv- és történettudós kivételével, a ki ne Attilát tekintené ősapjának ... Almos az új hazát, mint Attilától rá hagyott örökséget, indul el visszafoglalni egész nem­ zetestül A turul mutatja az utat odáig ..." De térjünk csak vissza a Csallóközbe! Kik is azok a csallóköziek, akik évszázadokon át, békében és háborúban egyaránt, száj­ ról szájra adták tovább ősi hagyományaikat, mesekincsüket, melyet a hazai néprajztudo­ mány mindmáig csak részben foglalt írásba? Anonymus írja róluk: „... midőn Almos vezér magyarjaival az Ural-hegység alól kiin­ dult, Ketel, a Kuma folyó mellett lakó magyarokkal, a kiváló hajós-, halász- és lovasnéppel őshazáját elhagyván, Kiev mellett Almossal szövetkezett (...) Ketel fia, Oluptulma (Alaptolma) a mostani Csallóköz sziget délkeleti csúcsán romban levő várt felépítvén, azt őrséggel ellátta, majd a Csallóköz keleti részét is megszállta ... Ezek, noha a többi magya­ rokkal ugyanazon egy fa j valának, mégis megkülönböztetésül a többiektől, kunai magyarok­ nak hívattak, s az áltálul elfoglalt erősséget Kumáromnak nevezték ... " Megjegyzem, a Komárom helységnév magyarázataként ez sokkal inkább elfogadható, mint az, hogy ez a név a szláv „komár” = „szúnyog” szóból származik. A vizek világából érkező, honfoglaló magyar törzs a Kuma folyónál már bizonyára ismerte a szúnyogot, s nevet is adott neki. A folyók ölelte várnak, erősségnek viszont ősi hazája folyójának nevét adta. De a mi tamá­ saink ezt is megkérdőjelezik, sőt, tagadják! Szerintük bizonyára nem látszott a Kuma sem! Lássuk csak, milyennek írja le ezen magyarok kései leszármazottak nagy tudósunk, Bél Mátyás, akit északi szomszédaink szintén kisajátítanának maguknak? „ ... Ami a magyarokat illeti, az egész vidéken, amelyen széliében megfészkelt a nemzet, aligha találsz fajbélibbeket, vagy akik jellemvonásaikat jobban megőrizték. Mikor fajbéliek­ nek nevezem őket, azaz ősi fajt értem. Az a régi fa j ugyanis, amíg egész Magyarországon köröskörül annyi csapás által eltörölve, előrölve és egyebiinnen egészülve ki, újjá alakult, a mi szigeteinken (akkor még Csallóköz jóval több szigetből állott! - NLE megjegyzése) ki­ tartott: bár nem teljesen tisztán, mégis annyira hasonló maradva magához, hogy csak az dicsekedhet azzal, hogy látott magyar embert, aki látott már csallóközi férfit ..." Gondolom, Bél Mátyást jelenünk legkényesebb tudósai közül sem vádolhatja meg valaki tudatlansággal, vagy nemzeti elfogultsággal! E talpalatnyi föld maroknyi népe - az utóbbi nyolcvan év megpróbáltatásai ellenére is mindmáig őrzi ösztönösen és tudatosan, minden csepp vérében, minden sejtjében a magyarságát, a szellemi örökségét. Ha nem így tett volna a múltban, ha nem így tenne a jelenben, régen fele­ désbe merült volna - sok mással egyetemben - Csallóköz lejegyzésre eddig alig méltatott mese­ világa ... S ha nem így tenne ma, méltatlan lenne múltjára, méltatlan a jövőjére is! 120 �Palócföld 2000/1 Csallóköz mitológiájának, rege- és mondakincsének legmagyarabb, legjellegzetesebb és csupán csallóközi alakja az „őspogány” Göncöl táltos, akit a honfoglaló magyarságnak az ezt a területet birtokába vevő törzse távoli őshazájából hozott magával! Ugyanakkor az sem zárható ki teljesen, hogy már itt talált avar testvéreink maradékainál ... A Káipát-medence területén alakja csupán itt a Csallóközben őrződött meg mindmáig, és bukkan fel újra és újra a feledés idegenek, valamint a hazai közöny és lomhaság gerjesztette mesterséges homályából. Ősiségét jó szimattal felismerve, acsargó fenevadak módjára, mindjárt rá is vetették ma­ gukat az idegenlelkű tudósok. Azt akarták és akarják mindmáig bemesélni - kitartásuknak köszönhetően, nem is egészen eredménytelenül - , hogy alakját a germánoktól vettük át. Még csak nem is a germán mitológiából vagy őstörténetből, hanem a tizedik századból. Megmagyarázták, hogy a „Göncöl” személynév tulajdonképpen csak a német Konrád név magyar fordítása, megfelelője! Ezekkel a német alapossággal, jól felépített hazug magyarázatokkal sikerült némileg meggyőzniük még a német származású, de ősi hitünket magyar szívvel és fejjel kutató egy­ házi embert, Ipolyi ArnoldoX is, akinek munkájában - a Göncöl névvel kapcsolatban - a következő sorokat is megtaláljuk: „ ... Jankovich ebbeni véleménye már jó l talál, midőn ezen Göncöl császárt azonosnak tartja krónikáink azon mesés Konrád császárával, kit Lehel kivégeztetése előtt kürtjével agyonütött, s kifejezett hittel, hogy az a másvilágon szolgálni fogja ... Kresznericsnél is Göncöl = Conradus ... itt nyilván a Lehel által leölt regés Konrád császár volna az a Göncöl, aki Lehelt és Bulcsút szolgálva a másvilágon a csillagokban képzelt társzekerén viszi...” (268-269. o.) Bóna Kovács Károly rajza a Pécskőről 121 �Palócföld 2000/1 Ilyen nyelvészeti kutatások és magyarázatok révén akarták elérni ezek a nibelungi nagy­ német maszlaggal átitatott koponyák a magyar lélekben és tudatban azt, hogy Göncöl ősma­ gyar alakja nem is magyar, sőt esküdt ellensége volt a magyarságnak! Tehát népünk „radí­ rozza ki'’ az emlékezetéből minden, de legalább a legtöbb ősi, távoli hazájából hozott és itt erős gyökereket verő emlékével együtt ... Megjegyzem, hogy ennek a könnönfont és sokszor a papság által is támogatott, alig leplezett elnemzetlenítő politikának reakciója, ellenhatásaként születhetett meg magyar oldalon is a délibábos nyelvészkedés, ugyanolyan „szilárd”, vagy talán szilárdabb és meg­ bízhatóbb alapokra támaszkodva. Ennek a délibábos magyar nyelvészetnek egyik jeles kép­ viselője azt bizonygatta ellenfelei harsány hahotája közepette, hogy Karthágó és Jeruzsálem városnevek „a magyar Kardhágó és Gyerősólyom” elferdített másai ... Valóban délibábos nyelvészkedés ez, de mindkét részről! Ilyen szó- és névhasonlóságokra támaszkodva a világ minden kultúrnépe „napnál fényesebben” bebizonyíthatná, hogy ősei egykor belakták az egész földet, tehát az akkor még fel sem fedezett világrészeket is. A magyar nép ellenségei, ősiségének konokul következetes tagadói hamar felfedezték, hogy a Göncöl táltosról szájról szájra szálló csallóközi regékben ősvallásunk emlékei rejtőznek. Nagyon is valószínűnek tartom, hogy Göncöl táltos a hódító kereszténység és nyugat világi hatása által megsemmisített naiv eposzunknak lehetett egyik jelenős, ha nem legjelentősebb alakja. Letagadhatatlan tény, hogy a keresztény vallás - nyugattal karöltve - tüzzel-vassal irtot­ ta, pusztította az ősvallásunk és őstörténetünk emlékeit, vitatható jóindulattal siettetve őse­ ink „emberré válását” ... Ennek ellenére is átvészeltek egy teljes ezredévet. Azt azonban ki kell mondanom, hogy ma már csak az ősi magyar hit- és mesevilág egyre inkább széthulló mozaikját találhatjuk meg a Csallóközben, de az viszont még töredékeiben is szép és ma­ gyar, tehát a miénk, és csak a miénk! Igazán megérdemelné, hogy felkutassuk, összegyűjtsük, mielőtt még teljesen feledésbe merülne ... De amelyik nép ezt az ostoba és bűnös fény­ űzést megengedi magának, a saját gyökereit szaggatja el, és megérett a pusztulásra ... An­ nak nem lehet helye a Nap alatt! És most lássuk csak, mit is ír Göncöl táltosról Csallóköz néhány avatott kutatója? Karcsay Géza 1852-ben: „ ... Göncöl egy híres táltos ember volt, igaz tudákos, aki minden­ nemű rejtett dolgokat ismert, beszélt a madarakkal, fákkal, növényekkel, értette a csillagok je ­ lentéseit, sok csodát tett; halálát nem látták, úgy vélték, hog}f az égbe tűnt el, s valamint a földön éjjelenkint görbe nini kocsiján járt, úgy most az égen kocsikázik az éjen át ... ” Kandra Kabos valamivel később írta a következő - nagyon is érdekes - sorokat: „... Göncöl fogott annyi lenni a magyar mitológiában, mint volt Otava a finneknél G az egye­ düli ősmagyar félisten, kin az új hit egészen kifogni nem bírt: hitregés mivoltából kiforgatta, de az égről végképpen számkivetni és a hagyomány emlékezetéből kitörölni nem tudta, mint­ ha csak ő lett volna a sokat emlegetett magyarok istene, ki ezen csillagzatot lakta és villám­ hordó szekerével végig-végig dübörgőtt a Hadak útján ... az ősmitosznak nagy, sőt isteni alakja fogott lenni Göncöl, kinek szerepét az ősmondák szellemében és értelmében nem ruházhatta másra, mint Isten fiára a kereszténnyé lett magyar hiedelem ... a magyar ősmi­ tológia is azt tartotta, hogy csak Göncöl vállain lehet az öreg Isten elébe j u t n i ... ” A Göncölszekér „... Szent Mihály szekerének nevezete szintén alkalmas azon véleményben megerősíteni, hogy Göncöl szállította a hősök WalhalIájába kedves pogány magyarjaink 122 �Palócföld 2000/1 lelkeit ... ” - írja Kandra Kabos, majd így fejezi be dolgozatát: „ ... Ha mi biztosak lennénk, hogy a fönnebbi jellemzés, melynek eredetiségében Ipolyi nem kételkedett, csakugyan népies hagyomány, mely még most is tartja magát: egy percig sem haboznánk őt hirdetni a magya­ rok ma is emlegetett nemzeti istenének ... " (S ezt egy katolikus pap írta!) Aki - legalább nagy vonalakban - ismeri a világtörténelmet, nagyon jól tudja, hogy a világhódító kereszténység egyáltalán nem bánt kesztyűs kézzel a pogány hagyományokkal, hitvilággal, de még a műveltséggel és a művészettel sem. Minden rendelkezésére álló esz­ közt, még a legkegyetlenebbet is igénybe vette arra, hogy a múltat „végképp eltörölje’\ Gondoljunk csak arra, hogy mi történt az Azték, a Maja és az Inka Birodalom meghódítása után! ... Akkor nem csupán az amerikai ősvallások tudós papjait küldték máglyára, hanem a kódexeiket is tüzhalálra ítélték, palotáikat és templomaikat is lerombolták. De hallgassuk meg erről Jókai Mór véleményét! „... Mi volt a magyarok ősvallása? arról hű, írás nem beszél Törvényeink csak a kiirtásáról szólnak.. Megtiltják a kövek, források mellett való áldozást, a véráldozatot, a hegedűsöknek, a népénekeseknek haszontalan fecsegéseit, régi írást, zeneszerszámot, áldo­ zat-üstöt összetöretnek, elégettetnek, még a nyomát is elpusztítják az ősi mythosnak. Csak a későbbi krónikák, a szájhagyomány, a nép emlékében megörökölt rege, s a ke­ resztény világnézetbe beletaláló babonák adnak némi vezérsugárt a képzeletnek, hogy a múltak képét visszavarázsolja. " Molnár L. Géza: Salgótarjáni Tabán 123 �Palócföld 2000/1 Az ősi hitéhez körömszakadtáig ragaszkodó magyarsággal nem egykönnyen boldogult a keresztény papság, még a szigorú törvények, megtorlások segédletével sem. Tanúskodnak erről a pogány lázadások az ország minden részén. Az ősi hit tovább élt a nehezen megkö­ zelíthető területeken, például a Duna, a Dráva és a Tisza vízi világában, Bakony és Erdély ősvadonában. Az utolsó csallóközi táltost Károly Róbert uralkodása elején ölték meg a ke­ reszténység elvakult bajnokai. De még a pogánynak egyáltalán nem mondható Mátyás ki­ rályunknak is kedves embere és bizalmasa, tanácsadója volt egy Kampó nevű táltos! Jókaink írja, hogy amikor a magyarok már színleg felvették a kereszténységet, az itteni itáliai hittérítők imájába a világ- és természetimádás képeit még mindig bele kellett foglalniok. íme, egy ilyen imádság: „ Légy magasztalva te nagy Isten a mi testvérünkkel, a Nappal Oh mily szép, oh mily ra­ gyogó: O a te jelképed, Uram! Légy áldva a mi asszonynénénkkel, a Holddal és a mi húgainkkal, s csillagokkal együtt, akik olyan szépek és fényesek! Légy áldva a mi síívünkkel, a Széllel együtt, aki a felhőket és a derült időt hozza! Légy áldva az ángyikánkkal, a Vízzel együtt, aki oly hasznos, jóízű és tiszta! Légy áldva a mi urambátyónkkal, a Tűzzel együtt! Oh mi szép? oh mi vidám, oh mi erős és hatalmas ő! Légy áldva, oh uram, a mi asszony anyánk­ kal, a Földdel együtt, aki minket táplál és megtart!” Tehát mégsem sikerült az ősi tudás, az ősi hit írmagját is kiirtania az egyháznak az em­ berek tudatából, emlékezetéből! Ezért hát - kénytelen-kelletlen - taktikát változtatott. Az őshit (és az őstörténelem) alakjait egyszerűen átkeresztelte. Ugyanez történt Göncöl táltos és a Göncölszekér esetében, de ebben már a világi zsoldoshad is a segítségére sietett. Száz évvel Ipolyi megszületés után, de vele egyazon forrásból merít Csallóköz nagy is­ merője és szerelmese, a múzeumalapító Khín Antal is. Ö volt az, aki elsőként jegyzett le századunkban teljesen ép Göncöl-mondát és több mondatöredéket is. Ö első kézből gyűj­ tötte a csallóközi Göncöl-mondákat a harmincas, ahogyan ez nekem is sikerült még az ötve­ nes években. De lássuk csak, mit is ír Khín Antal a halhatatlan Göncöl táltosról? „ ... Göncöl igen nagyhírű »táltosféle ember« volt, aki Ázsiából származott. Igen nagy tudományú és igen szent éltű. Tudott «prófétányi» is. ?Megmondta az idők változását előre. Emberek, országok sorsát; a közelgő háborút, dögvészt és egyéb állatokkal. Értette a fák sut­ togását, az erdő zúgását. Szekerével, mikor a földön járt, a levegőben is tudott közlekedni. Ismerte a csillagok járását-kelését. Magas hegyen állott lakása, hogy közelebb legyen az éghez. Halála után a földről szekerével együtt az égbe került, ahol juhászbojtárok kísérik, s most a jó lelkeket ő szállítja a Mennyországba. Szekerének rúdja azért giirbe, mert a gono­ szok lehúzzák. A csallóközi monda kétségkívül régi pogánykori alakot rejteget. Valószínűleg valamely híres sámánpap emlékét ...” Itt említem meg, hogy a Csallóközben - régi oklevelek tanúsága szerint - huszonegy Karcsa nevezetű község volt. Ezek egyikének teljes neve Göncölkarcsa. Ezzel kapcsolatban írja Khín Antal: „... Az egyik Karcsa határában szerepel egy pogány domb, melyről az a hagyomány járja, hogy itt egykor pogány áldozatokat mutattak be. Ezen községek egyikében lakhatott ama sámán-táltos, akinek emlékét őrzi a Göncöl-szekér csallóközi regéje ...” Má­ sutt ezt írja: „... Az egyik csallóközi Karcsa bizonyára a Göncöl családé volt. Ma már nem 124 �Palócföld 2000/1 lakik Gönczöl-Karcsán ilyen nevű, de van még egyebütt a Csallóközben. S ugyancsak ide­ való nemes ember lehetett a somorjai jegyzőkönyvben említett azon Gönczöl Imre, akit va­ lami okból Pozsonyban lefejeztek ... ” Ipolyi Arnold munkájában erre a nagyon is emberközeli utalásra vonatkozó megjegyzést találtam: „ ... A csallóközi elbeszélő, miután Csallóközben még számos Göncöl nevűek van­ nak, szükségesnek vélte megjegyezni, hogy azon Göncöl (a táltos) nem hagyott ivadékot, s amazok nem tőle származnak ... ” Ezt a magyarázatot egészen természetesnek tartom. Az ősi magyar múltat, s annak hőseit tisz­ teletben tartó csallóközi ember önérzete fellázad az ellen, hogy a nagy Göncöl táltost közönséges földi halandóvá fokozzák le ... Mert nem lehet közönséges földi ember az, aki a halhatatlan hősök lelkét a Nagy Fehér Országúton (Tejút, Hóttak vagy Hadak útja stb.) viszi a mennyországba ... A csallóközi öregek elmondása szerint, Göncöl táltosnak hosszú fehér haja és nagyon hosszú, dús ezüst szakálla volt. „ ... A szemében Nap ragyog, Hold ragyog, benne tündököl­ nek az összes csillagok ...” Magas kora ellenére is sudár, szálfaegyenes, igen gyors járású ember volt, aki óriási testi erővel rendelkezett. Szavára a szélvihar, az állatok, de még a legszilajabb emberek is megszelídültek. Leggyakrabban éppen a legnehezebb időkben járt az emberek között és csodákat tett, gyógyított és halottakat támasztott fel. Legtöbbször azonban álmukban kereste fel a rászoruló embereket, s mindig földig érő fehér köntösben, ahogyan az arany- és ezüsthálóról, vagy az arany- és ezüst szitáról szóló regében is. (Ilyen alakban jelent meg Attila álmában is az ő istene, hogy bejelentse neki az elveszettnek hitt, bűvös erejű kard [Isten kardja] m egtalálását...) FayJ: Hurka-Pécskő 125 �Palócföld 2000/1 Más elbeszélők szerint viszont pásztornak, öreg koldusnak álcázva magát, s nem egyszer álcázatlanul is járt az emberek között, gyógyítva, vigasztalva, megsegítve vagy éppen bün­ tetve őket. Fiatalként (eddig!) mindössze két mondában szerepel, mégpedig mindkettőben a szekerével együtt. Az egyikben még egészen kisfiúként, s a másikban már ifjú daliaként. Nem szállók vitába azokkal, akik azt állítják, hogy Göncöl alakja csupán „népi kitaláció”, egy mesefigura, aki ráadásul még csak nem is ősi eredetű, mert a kereszténység felvé­ tele után, vagy kevéssel előtte, szülte őt a csallóköziek képzelete. Hogy egy csallóközi helység a nevét viseli, jelentheti azt, hogy huzamosabb ideig tartóz­ kodott ott, de azt is, hogy a helység lakói az iránta érzett hálából, tiszteletből vették fel a nevét. Ma a Göncöl név - szerte a Kárpát-medencében - bizonyára több száz család vezetékneve, olyan családoké, melyek tagjai talán sejtik is, honnan származtak el, s kinek a nevét viselik ... Az is tény, hogy Anonymus „ a Németország elleni erősített magyar határ helyeken egy pons Guncil-t említ! ” (Ipolyi, 268. o.) Ez a Pons Guncil Göncölhida latin neve. „ ... A XIII. században élő Guncil, Guncel spalatói érsek neve is Göncölnek olvasandó, aki a Pannonhalma melletti Ravaszd községből származik ...Talán a fent említett Guncil spalatói érsek emlékéből is őriz valamit a monda, aki esetleg a csallóközi Göncöl, Gönczöl családból származhatott ... ” - írja Khín Antal. Egyébként az emlegetett Göncölkarcsa a Pozsony-megye dunaszerdahelyi járásában van. 1910-ben kilencvenkilenc lakosa volt. De van Göncölfalva Zólyom megyében, melynek ugyancsak 1910-ben 160 tót lakosa volt a Révai Nagy Lexikon szerint. (Valószínűleg nem az akkori szlovák lakosai adták neki ezt a nevet. De már az a tény, hogy csupa szlovák lako­ sa van, azt bizonyítja, hogy milyen „erőszakos” volt részünkről a magyarosítás ...) Felvetődik a kérdés, hogy Göncöl táltos alakját a Csallóközben élő avaroktól vették-e át vajon a honfoglaló magyarok, vagy pedig ők hozták magukkal a Kárpát-medencébe? Különben pedig egyetlen józanul gondolkodó ember sem vonhatja kétségbe, hogy Nagy Károly győzelme után is itt maradt az avaroknak egy igen jelentős része a Kárpát-medencében! Tudomásunk van róla, hogy a legyőzött és a megkeresztelkedett avar kagának egyike 805-ben megjelent Nagy Károlynál Aachenben, és állandó lakóhelyet kért törzse maradéka számára. Ezt akkor Szombathely és Petronell közötti területen, Bécstől keletre jelölték ki nekik. A frank krónikák 822-ben említik az avarokat utoljára, de biztosra vehetjük, hogy ezek a feljegyzések csupán a nyugati határszélen élő avarokra vonatkoznak, nem pedig a Kárpát-medence egész területén - így Erdélyben is - élő valamennyi avarra. Teljesen nevet­ séges tehát az a feltételezés, hogy az avar néptömeg itt 822 és a honfoglalás között eltelt alig hatvan esztendő alatt teljesen eltűnt, vagy beleolvadt volna a szlávságba ... A nyugati határainkon élő és egymással viszálykodó avar törzsek hatalmának letörése főként a szláv törzsek számára bírt nagy jelentőséggel (a rövidéletű Nagymorva Birodalom). A szlávok a VII. századtól a félelmetes lovasnép uralma alá kerültek. Károlynak, a nyugati avar törzsek legyőzőjének nevét ettől kezdve több szláv népnél a legfőbb uralkodói méltó­ ságjelölésére használták (a lengyel „król”, a cseh és a szlovák „král” stb.) Elképzelhető tehát, hogy Göncöl már az avarokkal jött be keletről a Kárpát-medencébe, s tőlük vették át - a velük rokon - honfoglaló őseink. Hiszen például a csallóközi Várkony község lakói mindmáig a várkunok (várhunok), az avarok egyik törzse maradékának tartják magukat. Ezzel magyarázzák községük nevét is, eltérően egy ott mindmáig ismert Mátyás­ monda magyarázatától. 126 �Palócföld 2000/1 A néphagyomány szerint Göncöl tehát keletről jött. ,Ázsiából származik”, mégpedig ar­ ról a területről, ahol egy ideig, talán nagyon hosszú ideig az őseink is éltek. Tehát akár ve­ lünk, akár az avarokkal jött be a Kárpát-medencébe, mindenképpen keleti és semmi köze Komádhoz! (Egyébként - egyes történetíróink szerint - a göcsejiek is avar maradékok, akiknek még 840-ben is saját fejedelmük volt!...) Az a kitétel pedig, hogy „magas hegyen állott lakása”, valószínűsíti, hogy az a Kaukázus valamelyik hegye lehetett. Hiszen Csalló­ közben még dombok sincsenek, ahogyan a közelében sem magasnak mondható hegyek. A Göncölről fennmaradt mondákból, regékből, de inkább monda- és regetöredékekből a legősibbnek tűnő sem nyújthat jelenleg még biztos támpontot, de hiszem, hogy őshazakuta­ tóink egy még (?) nem csupán nyomokra bukkanhatnak keleten élő testvémépeinknél. Mi okunk lenne rá, hogy kétségbe vonjuk: Göncöl táltos csillagjárása a nagyon ősi idők­ be vezethet vissza ... A legősibbnek az látszik - bár szerintem itt a Kárpát-medencében is keletkezhetett - , amelyikben még pendelyes gyermekként szerepel, aki az arany- és ezüst liszteket tartalmazó zsákokat kilyukasztja, hogy ezzel könnyítsen a csillagszekeret húzó lovak terhén, „aranyhoz juttassa a csallóközi aranyászokat is”! Ez akár későbbi változata is lehetne a regének, ismert helyszínhez kötése. Ugyanez a rege beszéli el azt is, miért görbe a Göncölszekér rúdja? A maszlagolt borral elkábított sámánfejedelem, Göncöl ükapja neki­ hajtja a szekeret egy tölgyfának, s akkor törik el annak a rúdja. Persze, később született egy „keresztényibb” változata is ... A másik regében Göncöl már iíjú dalia, aki déd- vagy ükapja utasítására összerakja az égi legelő magas füvébe rejtett darabjaiból a szekeret és befogja elé a hófehér táltosparipákat ... Khín Antal ezt a regét szinte teljes egészében lejegyezte a harmincas években. De az itt ismertetett két monda, azaz rege egyike sem köthető hiteles történelmi ese­ ményhez! Ezek után következhet a Dunántúl északnyugati részén levő Kimle községben mindmáig élő monda (Kimle vezér szellemhada). Ez még az avar időkből maradhatott fenn. Rövid tartalma a következő. Kimle avar törzsfőt meglepetésszerűen érte a frankok támadása - fegyverszünet idején. Az óriási túlerővel szemben az utolsó emberig kitartott. Mindaddig, amíg az asszonyokat, gyermekeket, öregeket a kincseikkel, méneseikkel, csordáikkal, nyájaikkal együtt, sikerült átmenekíteniök a Dunán, Csallóköz vízi útvesztőibe, ahol erős földváraik voltak. Akár ebben a menekülésben már fellelhetjük a magvát annak a Göncöl regének, mely szerint az ő szakállából (és a tündérek hajából!) fonott arany-ezüst hídon menekült az avarság egy része a Csallóközbe. De éppen így „születhetett” ez a munka a tatárjárás idején, a 440 évvel későbbi tragikus esemény kapcsán, amikor a dunántúliak ezrei menekültek a csallóközi „vízi birodalomba” ... A Göncöl táltos és a nyúl című rege valószínűleg szintén még a pogány időkben keletkezhe­ tett. Ebben egy kinigli (üregi nyúl) segített rajta. „ ... Miközben révületében az alvilági hatalmak­ kal viaskodik a földért és lakóiért, minden elsötétül előtte, és nem találja meg a hazafelé vezető utat ...” A nyúl vezeti őt haza, s hálából az öreg táltos felteszi őt a Holdra, ahol már nem kell örökösen rettegnie a ragadozóktól. Azóta látnak nyulat a Holdon az öreg csallóköziek ... Rendkívül érdekes és a történelem előtti időkbe visszanyúló egyezés lehet ez! Ugyanis rajtuk - a csallóközi öregeken - kívül, még az észak- és dél-amerikai indiánok, a mongolok, a hinduk és a ceyloniak szerint is nyúl látható a Holdon! ... Véletlen lenne ez 127 �Palócföld 2000/1 az egyezés? a mongolok hitregéjében egyik istenük nyúllá változott, hogy segíthessen az éhhalállal küszködő emberen, vadászon (pontosan úgy, ahogyan a csallóközi kinigli tette Göncöllel!). Nemes önfeláldozása jutalmaként látható a Holdon - az idők végezetéig. A ceyloniak szerint ez az „égi” nyúl magát Buddhát akarta megmenteni az éhhaláltól ... Az viszont kétségtelen, hogy az ezeket kővető - eddig fellelt - Göncöl mondák és regék többsége már a tatárjáráshoz kötődik. így például Az arany- és ezüstháló, az arany- és ezüst­ szita (vagy -rosta), a három önfeláldozó aranyász története. Ezek közül az utolsó a legszebb. Rövid tartalma a következő. A tatárjáráskor felgyújtott falvak és városok sürü füstje annyira bekormozta a Napot, Holdat és a csillagokat, hogy sötét éjszaka borult a földre, és az emberek nem találták meg egymást. Göncöl táltos ösztönzésére három (más elmondás szerint hét!) csallóközi aranyász vállalkozott arra, hogy felmennek az égre, újra aranyozzák a Napot, ezüstözik a Holdat és a csillagokat. Oda viszont csak az égig érő fa megmászásával (vagy a táltos szekerén) juthat­ tak fel! ... Göncöl táltos vezette el őket az áthatolhatatlan sötétségben a fához, s nemsokára újra, „ még szebben világított, jobban melegített a Nap, ragyogott a Hol és tündöklőitek a csillagok . . . a három önfeláldozó aranyász azóta is az ég végtelenjét járja, hogy nappalain­ kat beragyogja a Nap és éjszakáinkat a Hold meg a csillagok fénye ... ” Más változat szerint maga Göncöl táltos hordozza őket odafönt a hat hófehér paripa húzta csillagszekerén ... Egy idős csallóközi - bűbájos gyógyító hírében is álló - bába asszony a csillagszekér helyett csillagsajkát említett. Hogy a csallóközieknek mennyire a szívükhöz nőtt Göncöl táltos alakja, mi sem bizo­ nyíthatja jobban, mint az a tény, hogy miután - többnyire kényszerből - keresztvíz alá haj­ tották fejüket, még az ismert Krisztus-legendák egyike-másika főszereplőjének is Göncölt tették meg! Ilyen például Az irigy asszony és Göncöl táltos. Ebben szegény öreg koldusként tér be egy nagygazda házába. Az asszony - piros fejkendőben - éppen kenyeret dagaszt. Göncöl egy darab kenyeret kér tőle maga és társa számára. Mivel az nem könyörül a kéregető ag­ gastyánon, a táltos „pirosfejü harkállyá” változtatja ... ez valószínűleg már a legújabb keletű Göncöl-mondák egyike. Göncöl bizonyára pásztorfejedelme is volt a népének, vagy pásztoristene. Legalábbis er­ re utal az a verstöredék, amit az aranyosi Töltéssy Mihálytól, az egykori vízimolnártól hal­ lottam még a hatvanas évek elején: „... Nagyszakállú Göncöl táltos, csillagporos szakálladon, a Nagy Fehér Országúton csillagcsorda, csillagménes soha kétfelé ne fusson! ...” Ugyanis a Tejút, a Hadak, Hóttak vagy Tündérek útja nem más, mint Göncöl táltos hoszszú fehér szakálla! Ezen a „szakádon” hajtják haza barmaikat az égi pásztorok. Ahol az „út” elágazik, ott a ménes, a csorda és a nyáj mindig kétfelé akar szaladni ... Egy másik változat szerint ezt a „térőt” az Öregisten (az „öreg” a csallóközi nyelvezetben gyakran „nagy”-ot jelent, így például az Öreg Duna = Nagy Duna, öregfejsze = nagyfejsze, Öregisten = a Nagy Isten stb.) akkor teremtette, amikor egy este hazafelé mentében látta, egy részeg ember jön vele szemben. Hogy ne találkozzon vele, gyorsan azt a térőt csinálta. Ez az Öregisten térője, 128 �Palócföld 2000/1 a másik pedig a Részeg ember útja ... S ebből eredeztetik a csallóközi mondást, hogy: „A részeg ember útjából még az Isten is kitér!” Más elmondások szerint a térő az úttal szigetet alkot, s ez a Csallóköz égi mása, ahol a tündérek lakoznak, s ahová haláluk után a holtak lelke kerül. így mitológiájukban a Tejút a Duna égi másaként is szerepelt! (A változatok sokasága azt sugallja, hogy e hitregék egy része avar időkben született, s ezt tovább gazda­ gította a honfoglaló ősök képzelete ...) Most pedig térjünk vissza az „ égi szekérhez ”\ Vele kapcsolatban olvasható Révai Nagy Lexikonában a következő két sor is: (A Göncölszekérre) „... vonatkozó mondáinknak nincs kapcsolata a nyugati népekéivel, hanem a hasonló török mondákkal rokonok ...” Khín Antal szintén így (vagy hasonlóan) vélekedik, amikor többek közt ezt írja: „... A keleti kultúrákkal pedig a magyarság előbb érintkezett, mint a nyugatival így a Kaukázus vidékén lévő őshazában e babyloni kultúrával, a kazárok révén a zsidóval Levédiában, és a bizánci görög kultúrával szintén ezen ősi szállásain, s e kép a Nagymedve csillagkép (egy részének! - NLE megjegyzése) szekér elnevezését innét hozta magával ...” Fayl: Karancs-kápolna és védkunyhó 129 �Palócföld 2000/1 Ipolyi Amold tudósít bennünket, hogy a „földi szekér" feltalálójaként is Göncöl táltost nevezi meg a szájhagyomány, bár ő egyáltalán nem rejti véka alá ezzel kapcsolatos gyanakvását. Ezt írja: „... Ezen Göncöl nevet már Szirmay a nevezetes magyar első szekér feltaláló nevének mondja; váljon azonban, az itt némileg gyanítható néphagyomány nyomán teszi-e ezt, vagy csak ismeretes magyarázatai közönséges modorában? miután tudva lévő, hogy múlt századi történet­ tudósaink több értekezéseikkel a szekér feltalálás dicsőségét nemzetünknek kivívni törekedtek " Egyes kutatók véleménye szerint a hagyomány (korai vagy kései?) „ a szekér feltaláló, félisteni, a világból eltűnő táltos, bűvös művész Göncölt helyezi a csillagzatba ..." Ma már akár tényként is elfogadható, hogy a Komárom megyei Kocs község nevéhez kapcsolódik, s bizonyára nem véletlenül, „a kocsi szekér” feltalálása, mely már a XIII. és a XIV. században híressé vált hazánkban és a nyugati államokban egyaránt. Mielőtt még az idegenlelkü Tamások képére kiülne a gúnyos mosoly, nyomban elmon­ dom, hogy itt nem általában a szekér, hanem egy sajátosan magyar szekér feltalálásáról van szó csupán! Zolnay László írja: „ ... Ami a kocsi magyar eredetét illeti, legjobb, ha nemzeti büszkesé­ günk eme tárgyát a szakkutatónak, Tar Lászlónak mondataival világítjuk meg: „... annyi bizonyosnak látszik, hogy ezt a könnyű, gyors kocsit Magyarországon találták fel, s hogy Magyarországon kocsiszekérnek nevezték. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy a - Komá­ rom megyei - Kocs községben élő kocsigyártók fejlesztették ki a parasztszekérből... " Nagy katonaköltőnk, Zrínyi Miklós hőskölteményében is találkozunk a Göncölszekérrel. Halhatatlan remekében a Göncöl tulajdonfőnév melléknévi változata tűnik fel elsőként a magyar nyelvű szépirodalomban. Leírja, hogy a harcban elesett hősökért angyalok szállnak le a mennyből, felviszik őket a „tejes úton” (Tejúton) a szivárvány kapuján át: „ ... az göncös szekere viszi sok fegyverét, / mennyei seregnek könnyebbíti terhét ..." Itt már melléknév- vagy jelzőként szerepel a szó, ami szintén ősisége mellett bizonyít. Aligha vonható kétségbe, hogy aránylag sok időnek kell eltelnie, amíg bármelyik nyelvben egy-egy tulajdonfónévből, egy-egy személynévből melléknév lesz ... Igen, ez is csak azt bizo­ nyítja, hogy a Göncöl névnek semmi köze nincs a ráerőszakolni akart német Konrádhoz! Khín Antal írja: a Göncölszekeret „a szegedi ember Dönczör-nek, Dönczű-nek, Dönczűszekémek mondja, ... a csallóközi csak Gönczü-nek vagy Gönczölnek ... Szekerének csillagai időjóslók. Ha »aprón ragyognak«, akkor szép idő várható, de ha nagyra nőnek, rossz időt jeleznek. Rendesen eső, vihar, szélvihar lesz. Rúdja az ég időmutatója a halásznak, (aranyásznak - NLE) és a pásztornak. Ha fölfelé áll, »még nagy éjjel van«, ha lefelé, akkor már a reggelt jelzi. A vele kapcsolatos népdalt is sokat dalolja a csallóközi: Hét csillagból áll a Gönczöl szekere ... Csallóközben a Göncöl szó előfordul ilyen értelemben is, mint ige: göncöl, összegöncöl valamit (összegyűr). Pl. összegöncöli a ruháját...” Zrínyinél a „gönc” gyűjtőneve azon tárgyaknak, melyekre a katonának szüksége volt ab­ ban az időben, tehát a szónak nála még nem volt a leghalványabb pejoratív mellékzöngéje, még véletlenül sem, ahogyan évszázadokkal később, pontosabban a XIX. század második felétől, amikor már elfelejtődött a szó eredeti jelentéstartalma. Sajnos, a Magyar Nyelv Értelmező szótárában már csak értéktelen, ócska holmit, rossza rongyokat, divatjamúlt ru­ hákat jelent a „gönc” főnév. A szótár összeállítói nem néztek utána a szó múltjának, s ennek híján bizonyára sejtelmük sincs róla, mi ennek a szónak a származása, eredeti jelentése. 130 �Palócföld 2000/1 Ki kell mondanom, le kell írnom, hogy felháborított, amikor a Magyar Néprajzi Lexi­ konban egy szót nem találtam Göncöl táltosról. Csak fokozódott bennem a kellemetlen érzés a Göncölszekérről olvasott szócikk után. De hát a T. Olvasók lássák ezt a saját szemükkel és szívükkel is! „ Göncölszekér: az Ursa maior csillagkép első hét csillagának leggyakoribb neve. Szá­ mos elnevezése ismert a népnyelvben: angyalok hintája, Benceszekér, Csíkiszekér, Denceszekér, Döncőszekér, Gönciszekér, Illés szekere, Jancsika szekere, Jób szekere, Kincseö szekeri, Köncölszekér, Köncíiszekér, Ökörszekér, Ördögszekér, szekércsillag, Szent János szekere, Szent Péter szekere, Társzekér, Venceszekér. Az egész magyar nyelvterületen, de Európa majdnem minden népénél is valamilyen szekérnek nevezik. Ez a görög-római hagyományokra megy vissza. Első nyelvi emléke a Schlögel Szójegyzékben (1405 tá­ ján) "zeker kiig” = szekér csillagzat. A Vence- és a Benceszekér a Göncölszekér eltorzult csángó névváltozatai. A Szent Péter szekere már régebben általános lehetett. A Jancsika (Szent János) szekere elnevezés a Kárpátokon túli magyarságnál gyakori. Moldvából ismert a Nagy szekér név, valószínűleg a román cárul maré fordítása. Magát a Göncölszekér ter­ minust Erdődi József szláv és német hatásra alakult szavunknak tartja. - A keletkezéséről szóló mondák azt mondják el, hogy’an került az égre a Göncölszekér. Gyakori motívum, hogy a részeg embert megátkozta a felesége, s szekerestől az égre került. Sokfelé ismert, hogy Illés prófétát ragadta az égbe tüzes szekér. Nagyszalontai monda szerint Jób ül rajta, vigyáz a csillagokra, Isten adta ezt a hivatalt neki. A Göncölszekérről szóló mondákban a Göncöl­ szekér utasai: Szent Péter, Szent Dávid, Illés, Jézus, angyalok. A Tejúton halad. Gyakori motívum, hogy szalmát szállít. Annak magyarázatára is van epikus hagyományunk, hogy miképpen törött el a göncölszekér rúdja: a.) Szent Péter (Jézus) ment rajta, nekiütközött a mennyország kapujának (a világ végének); b.) a szekér szalmát vitt, és valamilyen akadály elől kellett kitérnie (részeg ember, cigánygyerek, farkasok stb.), kátyúba került, megcsava­ rodott a rúd, felborult a szekér ...” Hát nem csodálatos ez? Van itt teli puttonnyal minden: Isten, Jézus, szent, próféta, részeg ember és cigánygye­ rek, csak éppen a névadó Göncöl táltos hiányzik. Sőt - Erdődi szerint pl. - maga a Göncöl személynév is szláv és német eredetű! Ha valami idegen szentről van szó, az mindjárt jó és elfogadható, s felkerül a magyar ég­ re, bekerül a szakirodalomba, a lexikonokba. A vele kapcsolatos monda is nagyon megfelel, csak a magyar múltba visszavezető mondák elfogadhatatlanok, csak azokra nem bukkant rá senki! ... Ezért aztán özönvízként zúdul a keresztvíz szépséges nevű magyar csillagjainkra és az égi szekérre. Hej, ha az is fából lenne, már régen elkorhadt volna a rálocsolt sok ke­ resztvíztől ... De Csallóköz magyarjai előtt vitathatatlan Göncöl magyarsága, akár élő volt (mint én hi­ szem), akár ősi mesealak. Erre utal elsősorban a TÁLTOS, másodszor a SZEKÉR, harmad­ szor a GÖNCÖL név, de leginkább a hőseit féltve őrző népi emlékezet az egykori Arany­ kertben, Csallóközben ... 131 �Palócföld 2000/1 VITA Bozó Gyula Tisztelt Szerkesztőség! Soraimmal Sulyok Lászlónak A Nógrád gazda(rendszer) váltása, avagy mi történt a me­ gyei sajtóban tíz évvel ezelőtt? című írásához szeretnék hozzászólni. (Megjelent a Palócföld 1999/2. számában, a Valóságunk rovatban - 59-69. oldal) Megjegyzem, elsősorban nem azért fogtam tollat, mert erre a folyóirat szerkesztősége biztatott. Azért írok, mert szerintem Sulyok László cikke roppant időszerű. A szerző elem­ zései, megállapításai továbbgondolásra inspirálnak. Sőt valószínű, szélesebb körű érdeklő­ désre is számot tarthatnak. Annak ellenére is, hogy a szerző csupán egy részterületet jelöl meg témakörként - megyei napilapunk belső és „külső” életét, annak tíz év előtti átalakulá­ sát. Mivel azonban ennél jóval tovább jut, olyan problémákra irányítja rá a figyelmet, ame­ lyek korábban nem voltak reflektorfényben, melyekkel kell és érdemes foglalkozni. Ugyanakkor épp ebben rejlik a fogyatékossága is az írásnak. Abban, hogy a szerző túl sokat markol - kissé „póriasán” szólva. Azt azonban nem mondanám, hogy keveset fog. Fog ő épp eleget, de azt nem lehet mindig pontosan tudni, mit tart a markában legszoro­ sabban. Annyi bizonyos, hogy rendesen „elveri” a port mindazon, amelyen úgy gondolja, hogy el kell vernie. így Leninen, az újság redakcióján, a „Lenin-hegyen”, a marxizmuson, a főnök­ asszonyon, az MSZMP vezetőin, és nem túl nagy hévvel a MSZP helyi szervezetén is. A terjedelmes produktum elkészítője végig kritikus és önkritikus. Ezt egyértelműen a ja­ vára kell írni. Azt viszont már kevésbé, hogy nem mindenben következetes. Hogy olykor csapong, s nem nagy jelentőségű dolgokat felettébb fontosaknak tüntet fel, s megfordítva. Hogy néha feltételes, máskor visszavetít. S mintha nem különösebben érzékelné (s így nem is mindig érzékelteti) a végbement változásokat, a tetten érhető módosulásokat. Persze lehetséges, hogy mindezt Sulyok nem tartotta feladatának, egy cikk keretében megoldhatónak. Szerintem azonban mindenképpen szükség lett volna egy szélesebb hori­ zontú kitekintésre, s egyben szűkítésre és pontosításra is. A cikk írója a szereplők konkrét megnevezését láthatóan kerüli. Csupán a funkció, a be­ osztás megjelölésig megy el. Nyilván nem kíván a személyeskedés hibájába esni. Ez az attitűd több szempontból is érthető - amikor bírálható emberi magatartásokról van szó. Csakhogy ez azzal jár, hogy a „kívülálló” számára - aki, ugyebár, nem volt részese az ese­ ményeknek - j ó néhány összefüggés homályban marad. 132 �Palócföld 2000/1 Csalódást mutató, s egyben a javítást - a jobbulást - sürgető munka a Sulyok Lászlóé. Bár az is lehetséges, hogy nem kimondott csalódásról, hanem egyszerű kijózanodásról van szó. A tíz év előtti rendszerváltást, annak következményeit illetően. A kialakított de­ mokráciát és a ránk tört „korai” kapitalizmust illetően. Amiatt, hogy ő is - mint oly sokan hitt abban, hogy a pártállam viszonyainak megszűnésével, kereteinek lebontásával minden (vagy majdnem minden) probléma megoldódik. Megoldódik, ami megoldandó, s kijavítódik, ami kijavítandó. Az illúziók már régen elszálltak, s itt maradt a rideg valósság. A megnyugvás és a remé­ nyek teljesülése helyett - illúzióvesztés. Hiszen ma már világosan látszik, hogy nem való­ sítható meg ama feltételezett, és többek által óhajtott úgynevezett „harmadik út” sem. Ré­ gebbről egyértelmű már, hogy az a „harmadik út” bizony nem az, amelyen mi most járunk. Ma ugyanis egy út van, s azon többféle erők váltakozva menetelnek és tülekednek. Persze kialakítható lenne egy új társadalmi és szociális konszenzus, de hát hol vagyunk még attól. Most itt harc van, nagy-nagy küzdelem - elsősorban a birtoklásért. Talán majd idővel. Az oldalakat böngészve arra a megállapításra jutottam magamban, hogy az írás második fele az, ami egyértelműen sikeres. Az a rész, amely a nógrádi napilap belső átalakulásának belső folyamatát vázolja. Mikor a szerző a lapra koncentrál. Ez a szakasz tömörebb és lé­ nyegre mutatóbb. Jól érzékelteti a nehézségeket, a küzdelmet, a különböző álláspontokat és a reagálásokat. Ezek után azonban egy határozott vonalat húz a szerző, s megáll. Lehet, hogy jól teszi, lehet, hogy nem. Érzi, hogy tovább kellene mennie, de nem teszi. Kijelenti, hogy a megyei újság mai helyzetével nem kíván foglalkozni. S azzal a kérdéssel sem, hogy az olyan bizta­ tóan induló és sikeresnek felvázolt folyamat végül is hol torpant meg. S hogy milyen ténye­ zők játszottak szerepet abban, hogy - idézem őt - „a lapkiadás mai helyzete azt a látszatot kelti, mintha minden akkori erőfeszítésünk odalett volna.” Soraimból valószínű már eddig is kiderült, én - kíváncsi ember lévén - a folytatás híve vagyok. Térben és időben egyaránt. A történéseknek ugyanis nincs vége sohasem. A kezdeményezés jó és célirányos. Továbbvíve az egészet, meg kellene írni a tíz év előtti nagy fordulatnak más területeit, és egyéb összefüggéseit is. Gondolok itt, többek kö­ zött az intézményrendszer, a gazdaság, oktatás, egészségügy, a művészeti élet legkülönbö­ zőbb ágainak (irodalom, képzőművészet, film, stb.) vagy például az életminőség változásá­ nak kérdéseire. Természetesen ezt a lehető legnagyobb körültekintéssel kell elvégezni. S objektíven - a szubjektivizmust kiküszöbölve (illetve a minimálisra csökkentve.), s azok közreműködésé­ vel, akik képesek erre, és akik érett fővel élték át az akkori történéseket. Jobb, ha a történelmet a hozzáértők, s nem a vádiratkészítők írják. 133 �Palócföld 2000/1 Vasvári Zoltán Még egyszer a palócföldi népmesékről Válasz Nagy Zoltán észrevételeire Igen nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a palócföldi népmesekincset - egy nem szaktudományos folyóirat lapjain - bemutatni szánt tanulmányomhoz az anyagot ma talán legjobban ismerő gyűjtő, kutató, Nagy Zoltán tanár úr fűz megfontolandó, újabb adalé­ kokat közlő és további vitára ösztönző megjegyzéseket (Palócföld, 1999/3.). Különösen örvendetesnek tartom, hogy több mint tíz évvel a négykötetes palóc monog­ ráfia megszületése után - amelyben sajnos a népmeséről nem olvashatunk - vita bontakoz­ hatott ki a palóc népi kultúra e fontos alkotórészéről. Mindenekelőtt egy általános, magyarázkodó megjegyzést kell tennem, nem is elsősorban a magam, hanem a szerkesztőség nevében. Eredeti tanulmányom, amely, gondolom, rendel­ kezésre áll a szerkesztőségben, tudományos jegyzetapparátussal és több mint félszáz tételes irodalomjegyzékkel készült. Sajnos ezek közlésétől terjedelmi okokból, továbbá a lap jelle­ gére figyelemmel el kellett tekintenem. Nagy Zoltán bírálatában két szempontot vet fel. 1. Az 1989-es palóc monográfia megnyugtatóan tisztázta, hogy hol élnek a palócok. A monográfia hat nagyobb, palócok lakta területet állapít meg. Nagy Zoltán véleménye sze­ rint, ahol a palóc nyelvjárást beszélik, sőt, még szűkítve: ahol az a hangot ajakkerekítés nélkül, az á-t pedig ajakkerekítéssel ejtik, ott találhatók a palóc tájegységek. Filep Antal e vélekedéssel szemben állapítja meg, hogy: „...problematikus a korábbi nyelvé­ szeti irodalom ún. palóc nyelvjárás fogalma, amely néhány hangtani jelenség alapján az északi magyar nyelvterület nagy részét a palócokhoz köti." (Magyar Néprajzi Lexikon, 1981. 4. köt. 166.) Jómagam viszont azt gondolom, és erről próbáltam, talán nem elég világosan és meggyő­ zően, értekezni tanulmányomban, hogy a kérdés ennél sokkal bonyolultabb a kultúra egy-egy összetevője, így a népmese megítélése esetében is. Bár a nyelvjárási sajátosságok igen fontos tényezők, nem feledkezhetünk meg a népmese tartalmi és szerkezeti sajátosságainak vizsgálatá­ ról, és a különböző kulturális hatások számbavételéről sem. Ha valóban olyan egyszerű lenne a dolog, ahogy Nagy tanár úr írja - bár úgy vélem, ő sem gondolja így-, akkor valóban nem kellett volna problematikusnak tekintenem pl. Besenyőtelek palóc státusát, amit a tanulmányban meg­ tettem, és ahogy azt a bírálóm is teszi, noha végkövetkeztetésem ellentétes az övével, és Katona Lajoséval egyezik. Azt csak zárójelben jegyzem meg - nyilvánvaló elnézésről van szó-, hogy Besenyőtelek Nagy Zoltán állításával szemben természetesen nem a Tiszántúlon, hanem a Tiszán inne, a hegyvidék és az alföld határán fekszik. 134 �Palócföld 2000/1 2. A bírálat másik fontos megállapítása, hogy a vizsgált 358 népmesével szemben 401, általam nem említett, újabb mesevariáns létezik még. Ezek számszerűen és minőségükben is fontosabbak a tanulmányban említetteknél, így az minden erénye mellett is torzó maradt; a számomra ködbe veszett mesék nélkül valóban hiteles kép nem rajzolható a palócföldi me­ seanyagról. Ráadásul tovább rontja a dolgot, hogy két problematikus mesegyűjteményt is felvettem a vizsgált anyagba, a már említett Berze Afagy-féle gyűjtést és Pintér Sándor 13 „eredeti” palóc meséjét. Ehhez elöljáróban egy általános megjegyzést fűznék. Bár el kell ismernem, hogy a sta­ tisztikai vizsgálatba csak tíz, általam fontosnak tartott, s lehet, hogy némiképp önkényesen kiválasztott gyűjteményt vettem fel, a tanulmányban több-kevesebb részletességgel szólok a hiányolt gyűjtések döntő többségéről is. Nézzük sorjában, hogy is áll a dolog a fentiekre nézve. Nagy Zoltán először B. Kovács István Malac Julcsa. Gömöri népmesék, Pozsony, 1990. c. gyűjteményének 40 meséjét hiányolja. Nos, a tanulmányban B. Kovácsra két ízben is hivatkozom, az anyag számbavételénél megállapítva, hogy „a nem magyarországi palóc és palóc hatást mutató területeken B. Kovács István gyűjtött”. Sajnos a már fentebb említett okok miatt a megállapításhoz tartozó 4 irodalmi hivatkozás („Úgy folyik belőlük a vér, mint a Rima dereka...” Hét, XXV. (1980), 12. 22. Adalék a gömöri magyarság mesekincsének ismeretéhez. Új Mindenes Gyűjtemény, I. 1980. 140-169.; Mesehagyomány és hagyományozódás Gömörben. Egy baracai példa. Forrás, XVI. (1984), 6. 51-58.; Baracai népkölté­ szet. ÚMNGY, XXV. 1994. Bp.) valóban nem olvasható a tanulmányban, így a nem szak­ ember olvasó csak további pl. könyvtári búvárkodással jöhet rá, mely művekre is gondol­ tam. Azt viszont meg kell köszönnöm, hogy Nagy Zoltán felhívta az olvasóközönség és a magam figyelmét a Malac Julcsa-kötetre. Dobos Ilona Gyémántkígyó című kötetére hivatkozom, megemlítve, hogy Érsekvadkerten gyűjtött. A falu neve viszont azért nem került fel a helységmutatóba, mert az csak a statisztikailag elemzett 10 gyűjtés gyűjtőpontjait tartalmazza. A két mesélő anyagát közlő kötetben viszont nem a Fejér megyei Kovács Károly - mint ahogy Nagy Zoltán állítja hanem Ordódy József az érsekvadkerti adatközlő, 8 mesével és 4 hiedelemtörténettel. Ordódy 1880-ban született Alsósztregován, paraszti sorban élő nemes családban és 1966-ban halt meg Érsekvadkerten. Görög Veronika Berki János varsányi cigány mesemondó magyar és cigány nyelvű re­ pertoárjáról szóló vizsgálatait szintén részletesen bemutatom a tanulmányban, noha a szakirodalmi hivatkozás valóban ez esetben is kimaradt. Abban természetesen egyetértünk, hogy a magyarul elmondott mesék a palóc mesekincs részei. Két felrótt hiányt be kell ismerjek, bár némi magyarázattal ezek esetében is szeretnék él­ ni. A bíráló hiányolja három fontos, az elmúlt évtizedben megjelent gyűjteményét (bennük összesen 239 mesével). A gyermekek számára készített összeállításaira (A megpatkolt bo­ szorkány, Bp., 1987; Az ikertündérek, Bp., 1990.) hivatkozom, sajnos a könyvcímek említé­ se nélkül, ezek a kimaradt jegyzetekben voltak. Nem szerepel viszont a tanulmányban Nagy Zoltán 1994-es és 1995-ös kötete. Ennek oka, hogy az anyaggyűjtést 1993-mal lezártam, és a kézirat leadásakor már nem egészítettem ki az utóbb megjelent munkákkal. Ezt sajnálom, mert valóban változtathatnak az újabban megismert variánsok az eddig kialakult képen, noha meg kell jegyeznem, hogy ezek a lejegyzések a meseanyag alakulásának minőségileg más stádiumában keletkeztek, mint a klasszikus 19. századi és 20. század eleji variánsok. 135 �Palócföld 2000/1 Kimaradt a vizsgálatból A magyar népmesetípusok I-II. kötetének öt gyűjtőtől származó 69 palóc variánsa is. A gyűjtők neve feltétlen említést érdemelt volna (noha Berze Nagy egri gyűjtéseiről és Kálmány Lajos szerepéről van szó a tanulmányban), utólagos felsorolásukat köszönöm Nagy Zoltánnak. A variánsok elemzésétől viszont azért tekintettem el, mert a forrás egy katalógus, teljes eredeti szövegközlést csak kivételesen ad. Összegezve tehát azt gondolom, hogy bár természetesen nem volt célom a teljes nyom­ tatásban megjelent palócfoldi meseanyag elemzése, még csak hiánytalan számbavételére sem vállalkoztam, tanulmányom talán fogyatékosságai ellenére is felhívta a figyelmet e fontos kulturális kincsünk meglétére és további vizsgálatának szükségességére. És ha ennyit elértem, talán nem volt minden haszon nélkül publikálása. Szujó Zoltán grafikája 136 ��200 Ft * � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/05829d9089a95f2a9b5d10e5da7923c6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2000 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2000/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2000 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/1381de0475c4111210cb85afc127ce42.pdf bb53353aa24ae4d2997a9e487e2d6282 PDF Text Text ��pDiOCVOKI Tartalom Sárándi József verse 3 SEREGSZÁMLA A főszerkesztő szavai Czinke Ferenc (Csongrády Béla) Réti Zoltán (Csach Gábor) Orosz István (Dukay Nagy Ádám) Mészáros Erzsébet (Bedegi Győző) Erdei Sándor (Csongrády Béla) Antal András (Erdős István) Csemniczky Zoltán (Csach Gábor) Cene gál István (Bedegi Győző) Gelencsér János (Dukay Nagy Ádám) 5 6 12 18 27 35 41 47 53 59 MŰHELY Nagy Pál: Az ember tragédiája - modem világirodalmi művek forrása (tanulmány) Gréczy-Zsoldos Enikő: Emlékezés Márai Sándorra Marschalkó Zsolt drámája 65 69 73 ÉLŐ MÚLT Bozó Gyula: Egy levél 1956-ból (dokumentum) 103 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán: Szeder Fábián és a palóc magyarság esmérete Nagy Zoltán vitairata 106 110 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál (Párizs, Magyar Műhely) A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István (Nógrádi Történeti Múzeum) A szerkesztő bizottság tagjai: Ardam ica Ferenc (író, Losonc) Dukay Nagy Ádám (író, költő, Salgótaiján) Marschalkó Zsolt (író, költő, Salgótarján) Zsibói Béla (író, Bátonyterenye) PCHOCKM E számunk szerzői: Bedegi Győző (szociális munkás, Salgótar­ ján); Bozó Gyula (ny. tanár, Salgótarján); Csach Gábor (muzeológus, Balassagyarmat); Csongrády Béla (főszerkesztő, újságíró, Salgótarján); Dukay Nagy Ádám (író, költő, Salgótarján); Erdős István (író, Salgótarján); Gréczy-Zsoldos Enikő (Ph D - doktorandusz, Salgótarján); Marschalkó Zsolt (író, költő, Salgótarján); Nagy Pál (író, Párizs - Salgó­ tarján); Nagy Zoltán (tanár. Somoskő); Sárándi József (költő); Vasvári Zoltán (nép­ rajzkutató, Budapest) Felelős kiadó: Oroszné Katona Anna Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32) 416-777, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Megyei Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Alma Grafikai Stúdió és Kiadó ETO-Print Nyomdaipari Kft. Salgótarján - Budapest Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 * * * Borító I.: Czinkc Ferenc grafikája; Borító II.: Erdei Sándor: Petőfi Sándor Borító III.: Erdei Sándor: Kodály; Borító IV.: Czinke Ferenc grafikája Foto: Buda László (Salgótarján) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1999-ben megjelenik áprilisban, szeptember­ ben és novemberben. Egyes szám ára: 200,- Ft, előfizetési díj egy évre: 600,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 99/3 Sárándi József A bomlás fölhajtó ereje avagy megkülönözésünk lépcsőfokai 1. Örülhetnek akik azt akarták hogy mi szépen tönkre menjünk Menekülsz itt minden a rettegésre emlékeztet Szereleméhség s félelem osztoznak majd magányomon Álmok kínzókamrája vár s egyetlen szavam marad csupán a nem 2. Keltenék trubadúrnak ki epekszik de nem kapja meg a vágyott testet Kellenék kínomat kibeszélni hogy megdicsőülj s megdicsőüljek egykor én is nem gondolva már se Rád se senki nőre Kozmikus akarat vezérel és Istené leszek 3 �Palócföld 99/3 3. Lennék csak diadalmas kedvelnének megint a nők Most magamtól is elijeszt gyűrött másnapos arcom és szemem folkavart kékje Te a fiúdhoz mentél én meg ma is lerészegedem Ég a házam s el kell indulnom valamerre kettesben a tűzzel Orosz István akvarellje 4 �Palótföld 99/3 SEREGSZÁM LA Még a száraz, józan racionális elmék is bűvkörébe kerültek annak a számnak, amely ezredforduló néven jegyzi az emberi történést. M intha valóban érdemi jelentése lenne az önkényes m értékrendszernek, amellyel civilizációnk az Időhöz viszonyul. Ennek a különös számmisztikának köszönhető, hogy alig törődünk azzal, ami valójá­ ban van, hat, él, létezik, s helyette a jövőről fantáziálunk - a legtöbb esetben szörnyűsé­ gek, rémálmok szintjén. Szerkesztőségünk ebben az általánosnak m ondható pszichés állapotban daco­ san m ásként döntött: nézzünk szét a terepen - EU-san: a régiónkban; szívemhez köze­ lebb álló szóval: a táj hazánkban (Szabó Zoltán) mi is az, amivel valójában rendelkezünk. Jelmondatunk: „Becsüljük meg valós értékeinket.” Ezért a középpontba táj hazánk alkotó embereit helyeztük. Az itt élő képzőművészekkel kezdjük sorozatunkat, terepszemlén­ ket. A kétezredik év előtt, ebben a gyönyörűséges havas télben, advent elején, próbálkozá­ sunk első csokrát nyújtjuk át. Következő évfolyamunkban - erőt merítvén ebből a kísérlet­ ből - folytatjuk vállalt feladatunk teljesítését. Újabb és újabb alkotók következnek a képző­ művészet, az irodalom, a zene, fotózás, a helyi tudományos élet, a mindennapok világából. Olvasóink tapasztalni fogják m ár ebből az interjúcsokorból is, hogy az egymás mellé került személyiségek vallomásaiból, az életutak, sorsok, tervek, remények, művek, sikerek, kudarcok párhuzamosságaiból, illetve találkozásaiból, kereszteződéseiből milyen plasztikusan rajzolódik ki a mögöttünk hagy ott időszakasz, benne a hely szelleme, kulturális képe. Minden bizonnyal jelentős adalékokkal járulunk hozzá jövendő korok kutatóinak munkájához. Ennél is fontosabbnak véljük, hogy Jézus születésének kétezredik, Szent Istvánnak, a „magyarok tündöklő csillaga” megkoronázásának ezredik évfordulóján leltárt, számvetést, seregszámlát készítünk magunkról, önmagunknak - az Égiek színe előtt. Pál József 5 �Palócföld 99/3 Csongrády Béla „A tető majdnem kész a házon” Interjú Czinke Ferenc grafikusművésszel Nyitott könyv az élete annak az embernek, aki 1954 óta - tehát negyvenöt esztendeje/!) - él Nógrád megyében, s ráadásul neves, sokszorosan kitüntetett képzőművész, aki évtizedeken át igencsak aktív közéleti tevékenységet is kifejtett, s túl van a nagy; nyilvánosság előtt meg­ ünnepelt hatvanadik és hetvenedik születésnapján is. De aki olyan színes, vibráló egyéni­ ség, mint Czinke Ferenc, akinek mindenről van önálló, figyelemre méltó véleménye, akivel élmény a beszélgetés, attól bizony még mindig lehet újat is megtudni mind magáról, mind a művészetével kapcsolatban, mind a világ dolgairól. Például azt, hogy szeptember végi műtermi találkozásunkkor éppen utolsó kiállítására készült. Október 8-án a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban nyílt meg visszate­ kintő, akár retrospektívnek is nevezhető tárlata, ahol mintegy száztíz-százhúsz alkotását mutatta be, köztük a legutóbbi nyáron készült tihanyi müveket is. - Nem korai még utolsó kiállításodról beszélni? - kérdeztem - ahogy immár négy évtizede mindig - egyes szám második személyben, eltekintve a publicitáshoz inkább illő önözéstől - Úgy érzem, hogy elérkezett az ideje. Ha az ember hetvenhárom éves, fejezze be a kitárulko­ zást. ,A tető majdnem kész a házon”, s bár hála Istennek kiváló erőben, jó egészségen vagyok, nem érzem az évek súlyát, mindent úgy csinálok, mint azelőtt - legfeljebb bölcsebb vagyok, igé­ nyesebb lettem önmagámmal és a világgal szemben -, most már valamennyi napot, amit megél­ hetek és minden rajzot, képet amit készítek, ráadásnak, ajándéknak tekintek. Az pedig még szim­ bolikusnak is felfogható, hogy abban a régióban fejezem be a közönség előtt „leltárkészítést”, ahol születtem, ahol gyerekként a búbos kemencés, mestergerendás házban, a palatáblás elemi iskolá­ ban, a cselédsorban, a titkokkal teli természetközeli ősi világban meghatározó élményekben volt részem, ahonnan jó tanítóim és szüleim akaratából kiválasztódtam, ahonnan indultam a pedagó­ gus, illetve a művészi pályán, abban a városban, ahol a régi megyeháza épületében található egy „süvölvénykoromban”, 1948-ban készített Kossuth-portrém, amelyet tavaly öntöttek bronzba, addig gipszben szegénykédért. Szavaidból az derül ki, hogy a szülőföld, a bodrogközi Meszesketanya vidéke, Pácin, Kisrozvágy környéke, az iskolaváros Sárospatak - ahová református tanítóképzőbe jártál sokat jelent számodra. És Nógrád, ahol kenyeredjavát megetted, ahová munkásságod, életpályád 6 �Palócföld 99/3 döntő része köt? S Tihany, ahol az utóbbi negyedszázad nyarait töltőd? Vajon ugyanolyan karakterű művész lettél volna akkor is, ha mondjuk az Alföldön vagy a Dunántúl valamelyik szegletében látod meg a napvilágot? - Van egy művészeti attitűd, ami végigkíséri az embert egész életén keresztül. Menthe­ tetlen, hogy a művészet ne kötődjön a szülő- és a lakóhelyhez, ahhoz a tájhoz, ahol úgymond Keresztury Dezsővel szólva - a „realitás’' éri az alkotót. Ez viszont meghatározó tényező, s ha én Hódmezővásárhelyt élek, akkor minden bizonnyal az úgynevezett alföldi iskola stílu­ sában fogant képeket festek. Miután Nógrádba kerültem, s éppen azután nemsokára követke­ zett a Derkovits-díjas időszakom, én itt rácsodálkoztam az iparra, a bányákra, a munka vilá­ gára, amelynek ábrázolását ma is büszkén vállalom. Ez ugyanis nem volt „szocreal’', hiszen a tiszteletre méltó elődök között ott volt Munkácsy Mihály a Sztrájkkal, de Egry Józseftől kezdve, a modem szentendrei Kornisig, vagy a római iskolás Molnár C. Pálig valamennyien érzékenyek voltak a munkaábrázolásra. Bár örökre meghatározó benyomásokat szereztem a sokat emlegetett gyermekkori környezetben, az én kiteljesedésem a Palócföldön történt, én itt váltam igazán művésszé. Előbb szép „Szőnyi és Jakuba-képeket” festettem (előbbi a taná­ rom, utóbbi inkább barátom volt), aztán éppen a Derkovits-ösztöndíjjal, a mesterképzéssel indultam el a saját utamon, s kezdett kialakulni a saját nyelvezetem. Ami pedig Tihanyt illeti, ott én mások - például Egry József, Somogyi József Borsos Miklós vagy az irodalom klaszszikusai közül Illyés Gyula, Németh László - árnyékában, a verejtékkel megépített kis mű­ termes házamban olyan álmokkal indultam, hogy - a jóval keményebb nógrádi világ után megteremtsek egy atmoszferikus festészetet, egy új balatoni művészetet. Ez bizonyos fokig sikerült is, mert mint látod a grafikáimon, akár a Bukott angyal - , a Nádégetés után - soro­ zaton, akár a Káin és Abel-en - a víz mindig visszaköszön. Az idei nyáron Kőmadár címmel csináltam egy érzékeny kínai tussorozatot, amely benne van a sátoraljaújhelyi kiállításom katalógusában is. Az is igaz, hogy minden nyáron meglátogatom Badacsonyban az Egrykiállítást, hogy nehogy véletlenül a nagy festő utcájába tévedjek. Idén Víz és ég címmel festettem egy nagyméretű képet, amely arra példa, hogy én mindenképpen meg akarok ma­ radni a figuralitásnál, de azért a korszerű figuralitásnál, az elvonatkoztatás reményében, tehát úgy absztrahálan, hogy a lényeg maradjon meg. Tehát nálam a Balaton az Balaton marad, a tárgyak tárgyak maradnak, annak ellenére, hogy érződni a műveken, hogy a XX. és a XXI. század fordulóján készültek. Úgy hiszem, talán ebben a képemben „érett be" a legtökélete­ sebben a Balaton, együtt érezni a vizet és az eget, mert a természet összetartozik. - Rideg Gábor művészettörténész, szakíró egy helyütt úgy fogalmazott, hogy Czinke egyfajta bartóki programot tűzött maga elé és valósított meg, de mélyebbre ásott, mint so­ kan másoknak sikerült. Te - aki végül is a legilletékesebb vagy ebben is állást foglalni hogyan értelmezed ezt a minősítést? - Hát igen. Én a népdalt énekelni nem az iskolában, nem tanórán, „művi" körülmények között tanultam meg, hanem kapálás és aratás közben, valóban „tiszta forrásból". Én a NÉKOSZ-ban már tanítottam a dalokat barátaimnak meg az osztálytársaimnak. Bartóknál a vadvirág és a nemes virág békésen összefonódik, neki a népiség azt jelenti, mint Petőfi­ nek. Volt ilyen jellegű sorozatom, például a Szlovák táncok, az Ősi szerszámok vagy a Koskirály, a Medvetánc címűek, de a bartóki program bennem átváltozáson, evolúción ment keresztül. 7 �Palócföld 99/3 Itt van például az Este a palócoknál című képem, amely az újhelyi katalógus hátsó borí­ tójára került. Egy szuszék előtt táncoló párt ábrázol, de zene! Ugyanakkor arra is emlékez­ tetnem kell, hogy volt időszak, amikor éppen a müvészetkritika sorolta be az ilyen müveket a népi-urbánus szembenállás „illusztrációi” közé s nem úgy értékelték, hogy egy-egy ilyen műalkotás a nemzeti hagyományt, a magyar népi világot őrzi, ott vannak a gyökerei. Eljött persze az az idő is, amikor arra gondoltam, hogy most már csak magamat ismétlem e téma­ körben. Az Ősi szerszámokXó 1 absztraháltabban és teljesebben már nem tudtam a népiséget kifejezni, ezért a Vágtató tél című képemen - amely a Művészet címlapján megjelent - egy bika hozza a népi kendőt a szájában s szemben jön vele egy hatalmas erő... Pedig hiába lesz Európai Unió, a magyarokat mindig arról fogják megismerni, hogy külön lelkűk van. Ez egy másfajta bokréta, más történelemmel, más nyelvvel, sajátos művészetével. Ezért bármennyi­ re is szabadabb, experimentálisabb rajzokat csinálok, nálam is mindig megjelenik a néptől tanult világ, képeim szerkezetében a tengelykereszt - ami maga az ember, vertikális és hori­ zontális egységben - dominál. Itt van rá példa a Bohóc, aki az álarcon át szemléli, hogy bajok vannak a világban... Ha már szó esett az Európához való „csatlakozásról”, itt álljunk meg egy kicsit. Én tudom, neked az a véleményed, hogy nekünk nem kell bebocsátást kérnünk az európai ház­ ba, hiszen mi annak lakói voltunk és vágyjunk, a művészetben mindenképp. A te tudatodban, lelkedben hogyan viszonyul egymáshoz az európaiság és a magyarság kérdése? - Mi most a XXI. század küszöbén egy új világra ébredtünk. A kozmopolitizmusnak, az amerikanizmusnak nagy szerepe van az életünkben. Pedig mi a művészetekben nem vagyunk akárkik. Gondoljuk csak arra, hogy az olaszoknak adtuk Amerigo Tóthot, a franciáknak Vasarelyt, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk a külföldtől most irtóznunk kell, mint ahogyan a nemzeti hurrázásnak, a nacionalizmusnak sincs létjogosultsága, mert az pedig nem korsze­ rű. A népek összetalálkozásával azért lesz gazdagabb Európa, mert egy kiállításon meg tu­ dom állapítani, hogy ezt német művész csinálta, ha igazán az és nem vált kozmopolitává, ha nem szélhámoskodik, ha nem a középszer uralkodik. A nemzeti hagyományok mindenképp megmaradnak. Arra vagyunk teremtve, hogy géneken keresztül feleljünk a világnak és a művészet csak a saját nyelvén tudja ezt megtenni. „Egész életünk morzsák egy vesszőkosárban... " - nyilván ráismertél, hogy ezt tőled idéztem. Segíts légy szíves megfejteni e szép, de talányos mondatot. - Minden nap boldog vagy gyötrő álmokkal ébredsz. Ezek az álmok tulajdonképpen élet­ forgácsok, de hitek, amelyek megvalósításra várnak, vagy már megvalósult dolgok, amiken elmerengsz. A vesszőkosár az nem más, mint a bőröd, ami összefogja az emlékeket, élmé­ nyeket, mert gondolkodni csak visszafelé lehet igazán. És aki prognosztizál, aki előre néz és jövendöl? - Ez a mesék, az álmok birodalma, amely a gondolkodó és érző embert kelepcébe is csalhatja, vagy elviheti egy olyan metafizikus világba, amelyben lehet valami igazság is. Én a nyáron például édesanyámmal - aki nagy szerelmem volt - álmodtam, ott a tévé fölött a portréja, gyakran rátéved a szemem, s visszaidéződnek életem mozaikjai. Egyszer csak rá­ jöttem, hogy nem értem milyen nyelven beszél. De Ő elmondta, hogy arámi nyelven beszél, mert Krisztus nyelve is az volt. Amikor Isztambulban volt a kiállításom, azt álmodtam, hogy édesanyám ott ül a szállodai szobámban - ahol olyan hírességek, mint Kennedy felesége és 8 �Palócföld 99/3 Gábor Zsazsa is aludt az ágyam szélén, s nyugtat: ne izguljak, minden jól fog sikerülni. Elmondta, hogy miként fog kinézni a kiállítás, a köztársasági elnök milyen virágkoszorút fog küldeni. S minden úgy is történt. Édesanyám egyszer azt is megüzente, hogy Ő a Göncölszekémek melyik csillagán van. Bármilyen szépek is, olykor bekövetkeznek is - mert teszünk érte, hogy bekövetkezzenek - ezek az álmok, mégsem szabad realitásként értelmezni, fel­ fogni - tudom, de gyönyörű! Rólad azt tartják, hogy hűséges típus vagy, kitartottál a grafika mellett, még akkor is, ha igazi nagy formátumú művésszé az úgynevezett vegyes technikával készített egyedi raj­ zokkal váltál Te is azt tartod, hogy ez lett az igazi kifejezési módod? - A vegyes technikában benne van az akvarell, a folyékony festék lágysága, puhasága, de benne vannak a magad által manuálisan létrehozott, racionálisabb, keményebb kollázsok is, amik ezeket szervessé teszik, s az ellentmondások törvényében műalkotássá fogannak, beér­ nek egy esztétikai szférába! „Legtöbbször mély kútból hordom fe l a vizet, amiből tenyérszámra ihat bárki, aki érti ezt a nyelvet - mindig tele a vödör, kristálytiszta a víz... ” Ismét téged idéztelek. Biztos itt mindkét állítás? Azaz, azok is értik e nyelvet, akikkel egy tőből fakadsz? Tényleg kristálytiszta ez a víz nekik is? - Miután én - mint már említettem - nem vagyok nonfiguratív művész s én nem installá­ ciókban és performance-ben gondolkodom, úgy vélem, hogy minden látogatóban, az úgyne­ vezett legegyszerűbb emberben is összeáll a kép, tehát tudja azt, hogy ha én egy balatoni vihar utáni állapotot megfestek, az nem a nagymama portréja. Egész biztos ráismer, hogy valahol a vizek világában vagyok. Az én nyelvem addig van absztrahálva, amíg közérthető lehet. Azért vagyok realista, mert a körülöttünk lévő világ is az. Megkülönböztethetők egy­ mástól a fák, a virágok. Azt is mondod valahol, hogy szeretnél hőmérő lenni egy nép hónaljában. Ezen mit ér­ tesz? - Ez egy más kérdés. Itt visszaköszön mindaz, ami téged emberré formált, tehát rengeteg szociális és más elkötelezettséged van, amit így a „szezon végén”, hetven év fölött, ha meg­ tagadnál, akkor nem ért a dolog semmit, akkor képmutatóként éltél. A leélt világom figyel­ meztet arra, hogy nekem hol a helyem. A művész soha nem lehet kormánypárti. Én azokban a bizonyos években, évtizedekben is sokszor keményebb voltam, hol balosabb, hol jobbol­ dalibb az átlagnál, aszerint, hogy szerintem mi a világban a jó, amit én a művészetemen keresztül ennek a népnek tudtam, tudok adni. A művészetnek tehát hivatása van. Hitem, hogy a művészetnek dolga, feladata van a világgal, a világban. Ezt más nem csinálja meg helyettünk. Ezért történhetett, hogy már a kelet-európai átrendeződés, a Duna Kör létrejötte előtt pár évtizeddel megcsináltam a Rekviem a vizekért című képet, vagy a Koskirálysorozatot a kiskirályok ellenében, amikor még nem volt Beszélő, nem volt Lakitelek és Monor. Úgy vélem, hogy visszatekintve is igaz az utam. Számomra nagy boldogság, hogy engem ma is igazol a leélt múltam. Akkor lenne nagy „csőtörés” az életemben, ha most egé­ szen másként kellene beszélnem. A Radnóti eclogák is figyelmeztető jelek voltak, ma is azok... Úgy gondolom, hogy engem a műveim hitelesítenek s nem kell köpönyeget fordítanom. Mindenki tudja rólam, hogy én szociálisan egy baloldali elkötelezettségű ember vagyok, elődökkel - mint Amerigo Tót, Moravia, Picasso, Sartre stb. de nem szemellenzős, mert 9 �Palócföld 99/3 engem sok mindenre megtanított a világ, s a rendszerváltás is. Bölcsebb lettem... Be kell látnom, be kell látnunk, hogy az Európához való szervezeti kapcsolódás útjait, módjait meg kell válogatni. Elhangzott, hogy a művészetnek hivatása, dolga van. Ugyanakkor valahol azt olvastam tőleg: „hiú ábránd, hogy a művészet valamit is megváltoztat”. Nincs ebben ellentmondás? - Szerintem nincs. A művészet, egy-egy alkotás még sehol a világon nem csinált forra­ dalmat. Nem arra való, hogy bárhol is rendszerváltást csináljon, hogy így mondjam. A mű­ vészet arra való, hogy jelezze, hogyha baj van, de azt is, ami jó. Vannak az én műveim kö­ zött ilyenek is, annak ellenére, hogy én legtöbbször a drámánál kötök ki. A művészetnek elsősorban azt kell jeleznie, hogy nem jó úton járunk. S ezt a nép nevében kell tenni. A mű­ vész egy kicsit pap, pásztor, olyan ember, aki azért kapta meg a talentumot, a tehetséget, hogy valakik érdekében felhasználja. De nem mindegy, hogy ez a felhasználás, hogyan tör­ ténik. Igaz célokért, vagy feltűnési viszketegségben meg akarsz felelni az éppen aktuális kornak. Említetted, hogy te inkább hajlamos vagy egy tragikusabb, fájdalmasabb hangvételű fogalmazásra, ábrázolásmódra. Honnan ez a hajlam, ez alkati kérdés? - Én - mint szó volt róla - elég messziről jöttem, az évek, évtizedek során pedig eljutot­ tam oda, hogy államfőkkel parolázhattam egy-egy kiállításomon, bejártam a fél világot. Ehhez persze szerencse is kell. Mindenesetre én mindig tenni akartam valami jót, s ha ezt valami akadályozta, akkor máris megszületett a drámai „felütés”. Lucifert az Isten nem semmiért teremtette. A luciferi figura, az ellenisten, nem baj, hogy van, azért létezik, hogy jó, hogy jobb legyen a világ, hogy szebb legyen a Föld! Csak példaként mondom: ülök a rádiónál és hallom: százharmincegyen fagytak meg a télen. E tragikus tények megindítottak és versekbe foglaltam érzéseimet, bár nem vagyok költő. Megírtam szabadvers formában Tél és kötöttebb formában Téli vers címmel. íme az előbbi befejező sorai így hangzanak: mondják sétafikái a halál / tajtékot habzó paripákon / jaj mire virradtunk / európai boldog menedékünk! A második változat utolsó négy sorát ekképp fogalmaztam: Suttogják - erre tart tán a Halál. / Éj-lova patái szívünkön dübögnek. / Jaj! mire virrad fel / európai boldog menedékünk! - S, hogy maradjunk a gondoknál. A gondolkodó embereknek manapság szinte traumát okoz az értékválság. Ezt a jelenséget te hogyan éled meg? - Megmondom őszintén: befelé fordulással. Eljutottam oda, hogy önmagam kifejezése jelent nagy boldogságot. Bárhogy is nézzük, csendesebben, visszavonult abban élsz mostanában. Nem hiányzik a nagyobb nyüzsgés, a pergőbb életvitel? - Először is: a ricsaj nem hiányzik. Kétségtelenül kényelmesebb a tempóm, meditatívabb az életem, de semmi lényeges dolog nem hagy hidegen. Én ma is közéletinek tartom magam, ezt például a századik Ezredvégben közölt illusztrációim is igazolhatják. Én nem menekülök a feladatok elől, s attól sem, hogy exponáljam magam, de csak ha van értelme. Én is kezde­ ményezője, részben kivitelezője voltam a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) Nemzeti Galériája létrehozásának Balatoníureden. Sok képet én szedtem össze, restauráltam, rendbe hoztam, az állandó kiállítást én nyitottam meg 1997-ben. A gyűjtemény szerintem világszám, hiszen nagyszerű alkotók - Glatz Oszkártól kezdve, Domanovszkyn át egészen Hincz Gyuláig, Németh Józsefig - képeiből áll. Most készül a többnyelvű katalógus. 10 �Palócföld 99/3 - Egy kényes kérdés következik. Sok díjban, elismerésben, magas kitüntetésekben volt ré­ szed életpályádon. A Kossuth-díjat nem kaptad meg. Nem vagy szomorú, netán keserű ezért? Nincs benned olyan érzés, hogy megérdemelted volna? - Nem áhítoztam soha semmiféle kitüntetésre, nem kértem, adták. Úgy látszik nekem ennyire futotta, ennyit érdemiek szakmailag. A többi nem az én dolgom. A többi a jövő dolga, a társada­ lom dolga, azoké, akik felelősek a magyar kultúráért, hogy engem hová helyeznek. Persze a rend­ szerváltás óta éreztetik velem, hogy - noha gyökereimnél fogva sem lehettem volna más - baloldali voltam, vagyok. De, hogy ez mennyire építő baloldaliság volt, azt nem igazán veszik figyelembe. Teljesen más ,,vizekre evezve” említem meg, hogy néhány évvel ezelőtt valahol azt is nyilatkoztod: készülsz egy füves könyvet írni, csinálni. Ez nem született meg. - Az nem, bár a füveket szorgalmasan szedem, receptjeim le vannak írva. Egy hasonló könyv azért van születőben: egy kupiói finn professzorral - Osmo Hanninennel és a SOTE élettani intézetének főigazgatójával, dr. Monos Emil professzorral készülünk egy kötetet írni a népi gyógyászatról. A finnek adnák ki és Párizsban lenne a bemutató. Köztudott rólad, hogy családcentrikus alkatú, érzelmű ember vagy. Két leányod már régen felnőtt, három unokád van. Milyen a viszonyod hozzájuk? 1990-ben még könyvet is írtam nekik Tihanyi mesék címmel. Tavaly még ketten jártak tő­ lünk a gimnáziumba, most már csak Eszter lakik velünk, Balázst felvették egyetemre. Most olyan korban vannak, hogy egy kicsit eltávolodtak tőlünk, mert már még nem felnőttek, de már nem gyerekek, önálló életre vágynak. Pedig mi a gyermekekben, az unokákban mindig azt a kort keres­ sük, amikor még a nyakunkban ültek, ahogyan simogattak minket, amikor bensőséges viszonyban voltak velünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem keserít ez el, de próbálom logikusan fel­ fogni, hogy most nem én vagyok a fontos, hanem a barát, a barátnő, a saját program. Tapasztalat­ ból tudom, hogy eljön majd az az idő, amikor felfogják, hogy mit jelentettek nekik a nagyszülők és újra nagyon fontosak leszünk nekik. Most ezen a várakozási állásponton vagyok. Persze most is van örömöm bennük, hiszen a Pesten élő András egy kis tudós, matematika-fizika versenyeket nyer, nyolcadikos korában már megoldotta az érettségi feladatokat. Évtizedekig tanítottál, te szervezted meg az ország első iskolagalériáját a salgótarjáni Bolyai gimnáziumban. Pedagógusként, tanárként mi a hitvallásod? - Én Sárospatakon lettem igazán tanító s aztán soha nem is tudtam a tanítás nélkül meglenni, pe­ dig bármikor abbahagyhattam volna. Nálam a pedagógia és művészet mindig együtt volt és van jelen. Úgy éreztem, hogyha abbahagyom a tanítást, a művészetet is abbahagyom. El kell, hogy mondjam, tovább kell adjam a műalkotás folyamatában szerzett tapasztalataimat. Rengeteg sikeres tanítványom volt és néhány nagyon tehetséges ma is van. Csak példaként említem Borkovits Péter üvegtervezőt, aki most a képzőművészeti gimnáziumban tanít, Balás Gyula formatervezőt, vagy Újhelyi Esztert., akiből textilművész lett. A nyáron megvendégeltem a képzőművészeti főiskola második osztályát, köztük egy volt növendékemet. A tavaszi tárlaton öt olyan alkotó állított ki, akik nemrégiben még tanítványaim voltak. Kötődnek a városhoz is, hozzám is. Meglátogatnak, még külföldről is küldöz­ getnek leveleket. Tulajdonképpen a tanítványokban élsz tovább, s ez megnyugtató. Mert nem csak átadtad a szakmai ismereteket, fogásokat, hanem emberileg is ott élsz bennük, megemlegetnek, mint ahogyan én megemlegetem az enyémeket: Gádor Károlyt, az első rajztanáromat a polgáriból, vagy a már említett Szőnyi István főiskolai mesteremet. Róla most írok egy emlékkönyvben. Köszönöm a beszélgetést. 11 �Palócföld 99/3 Csach Gábor „...kuli típus vagyok, akár az apám.” Interjú Réti Zoltán balassagyarmati festőművésszel Réti Zoltánt az ifjabb generáció „csak" festőművészként ismeri, pedig a világháború után legalább három évtizeden át Balassagyarmat zenei kultúrájának meghatározó szemé­ lyisége (is) volt. Zoli bácsi, mi volt előbb az életében? A festészet vagy a muzsika. - Hát nem tudom. Gyerekkorom óta érdekelt mindkettő. Gimnazistaként egyébként még tornáztam is. Egyszerre készültem sportolónak, zenésznek és festőnek, aztán végül csak az utóbbi kettő maradt. Hivatalosan egyébként előbb voltam muzsikus, hiszen a miskolci taní­ tóképzőben előbb végeztem egyházi karnagy és kántortanítóként. Ugyanakkor tizenhat éve, mióta nyugdíjas vagyok, jóformán minden időmet a festészetnek szentelhetem. -A szülők mit szóltak a művészi pályaválasztáshoz? - Nem nagyon örültek. Apám borzasztóan céltudatos ember volt. Megárvulása után meg­ szökött nevelőszüleitől, és kitartó munka révén fokozatosan a századelő legjelentősebb nóg­ rádi építészének, Magos Műnk Dezsőnek a ,jobbkezévé” vált. Anyám, szintén korán lett árva, varrónő volt. A Madách kastélyban dolgozott, és Mikszáth-tal is alkalma volt találkoznia. Nagyanyámra ugyanakkor úgy emlékszem, mint a régi Ipolymenti vízimalmos élet betyár­ pandúr történeteinek elmesélőjére. Úgyhogy a racionalizmus, az irodalom és a romantika furcsa egyvelege adott volt a szülői házban. 1923-ban születtem Nagyorosziban, de Érsekvadkerten gyermekeskedtem. Aztán Balassagyarmaton a Balassi Bálint Gimnáziumba jártam, majd a miskolci tanítóképzőben eltöltött öt év után 42-43 között Kiscsalomján, majd Csesztvén tanítottam. Ekkor jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára, ahová fel is vettek 1943-ban. Ki volt a mestere? - Aba Novák akkor már nem élt, osztályát Kontuly Béla vitte tovább. Én is Kontulynövendék lettem. A „novecentós” Római Iskola mestereit ma már nem nagyon ismerik, de akkoriban rendkívül jelentősek voltak. Jómagam a Kontuly festői világától kissé idegenked­ tem, de rendkívül jó mester volt, és nagyon kedves ember. Sajnos, csak 1969-ben tudtam befejezni a Képzőművészeti Főiskolát. Gyakran szoktam mondani, hogy mi egy szerencsét­ len generáció vagyunk. Amikor beindult volna az életünk, javában dúlt a második világháború. Én 44 őszén vonultam be tisztiiskolába. Érsekújvárra kerültem. Innen karácsony előestéjén vittek minket, karpaszományosokat, a nyugati frontra. Mindössze néhány magyar ezred ment 12 �Palócföld 99/3 Réti Zoltán grafikája 13 �Palócföld 99/3 akkor Németországban olyan messzire, mint mi. Egészen a holland határig. Noha kétségtele­ nül jobb helyzetben voltunk mint társaink a keleti fronton, de azért a dániai partoknál vagy a holland lövészárkokban rengeteg éles helyzetben volt részünk. A háború utolsó napján es­ tünk fogságba, Schleswig mellett. Skótokhoz kerültünk, azok nem nagyon szerették a ma­ gyarokat, 1946 januárjában meg is szöktünk. így kerültem Münchenbe, ahol április végéig éltem. Ez a Németországban eltöltött majd másfél év meghatározó periódus volt az életem­ ben. A legnagyobb hatást rám a Münchenben eltöltött három hónap tette. Rengeteg hangver­ senyt hallhattam, köztük kitűnő orgonistákat. Az Alté Pinakothekát ugyan lebombázták és zárva volt, de a Haus dér Deutschen Kunstban kiállításai közül kettő is meghatározó volt számomra. Düreré és az osztrák Kokoschkáé. De láttam Van Goghokat, rengeteg impresszi­ onistát is. Ajándékba kaptam egy színes Moderné Maierei albumot, amely az impresszio­ nizmustól a dadaizmusig tárgyalta a legfőbb mestereket. Ez az album később Balassagyar­ maton is afféle bibliának számított. Ezeket érdekes hallani, hiszen az 1937-es Entartete Kunst vagyis a hírhedt Elfajzott Művészek kiállítása után a Harmadik Birodalom jóformán betiltott minden impresszioniz­ mus utáni progresszív áramlatot. - Az egy kultúrpolitikai esemény volt, a hétköznapokra nem telepedett annyira rá. Meg aztán tapasztalataim főképp a háború utánról valók. Egyébként a háború alatt, éppúgy mint közvetlen utána, Németország mindennapjait nagyon jól szervezték. Nem volt éhezés, az élelmiszer jegyek sokáig érvényesek voltak. Persze a fekete piac virágzott. Jómagam is eb­ ből éltem, portrékat készítettem. Néhány hét után festőként és muzsikusként is fokfelé meg­ hívtak a városban. - Aztán ismét Magyarország. - Hazaérkezésem után Patvarcon lettem kántortanító. Volt egy nagyon kedves gyermekkórusom és egy hasonlóan jó felnőtt kórusom. Komoly müveket: Kodályt, Bartókot, Bárdost énekeltünk. Ennek köszönhettem, hogy a megyeszékhely dalegyletének karnagya lehettem. Erdélyi József a legendás karnagy ekkor már nagyon beteg volt, és állítólag a halálos ágyán mondta íványi József elnöknek, hogy engem hívjanak be Gyarmatra, a Dalegylet karnagyá­ nak. Ez mikor volt? - 1949-ben. Akkoriban a Dalegylet százfős volt, hatalmas zenekar, férfikar. A Megyehá­ zán próbáltunk, csodálatos hetek voltak az életemben. Aztán megjelent valami közlönyben, hogy a megyeszékhely elköltözik Salgótarjánba. Rossz is visszaemlékezni azokra az időkre. Állítom, hogy Balassagyarmat egyik legtragikusabb eseménye volt az az egy év. A Megye­ háza kongott, a tisztviselők és az értelmiség nagy része elköltözött. Szinte megbénult min­ den, teljes kétségbeesés volt a jövőt illetően. Sok mindent elölről kellett kezdeni, a Dalegy­ letet is. Csak 1951 októberében került sor az újbóli komolyabb fellépésre. Mik voltak a legemlékezetesebb sikerei a Dalegylettel? - Hát rengeteg volt, de talán jelentős, hogy 1955-ben a háború után először mi szerepel­ tünk a balassagyarmatiak közül a rádióban. Ez azért is nagy szó volt, mert Balassagyarmatot meglehetősen mostohán kezelték. Hír is csak elvétve jelent meg a sajtóban a városról, kultu­ rális esemény meg szinte semmi. Aztán a TV-ben is mi szerepeltünk először Balassagyar­ matról. Talán kórusvezetői karrierem méltó zárása volt 1979, amikor már Ember Csaba is 14 �Palócföld 99/3 segédkamagy volt. A Zeneakadémia kórusfesztiválján kamagyi díjat kaptam egy palóc nép­ dalcsokor, és egy zenekari kíséretes Monteverdi-mű előadásáért. Ugyanezt a palóc népdal­ csokrot vezényeltem néhány hete a zeneiskolában, ötven éves Dalegyletbe lépésem évfor­ dulóján. Nagyon jóleső érzés volt dirigálni. Visszatérve az ötvenes évekre, miből élt, mi volt a civil foglalkozása? - A mai Kiss Árpád iskolában tanítottam éneket és rajzot 1950-től. 51-től pedig ugyanezt a megalakult Tanítóképzőben, egészen 59-es megszüntetéséig. De óraadó voltam a Balassi Gimnáziumban is, első vegyeskarukat is a hatvanas évek végéig vezettem. Aztán, ha jó l tudom, az ötvenes években megindult zeneiskola létrehozásának is aktív részese volt Zoli bácsi. - Szakdolgozatot író fiatalok, akik a zeneiskoláról, a város zenei életéről írtak, emlékez­ tettek rá, hogy az ötvenes években gyakran felszólaltam a Városi Tanácsban egy Állami Zeneiskola létesítésének ügyében. Ugyanis legközelebb Hatvanban, Bátonyterenyén, Salgó­ tarjánban és Vácon volt zeneiskola. Ez nemcsak presztízs probléma volt. Akkoriban számos, de közülük sok gyengén képzett zeneoktató volt Gyarmaton. Magánórára járni pedig beleke­ rült 100-200 forintba is, miközben az állami zeneiskolákban mindössze 10-50 forintér lehe­ tett zenét tanulni. Tehát a szülőknek sem volt mindegy. A lényeg az, hogy azt a tanácsot kaptam, alakítsunk egy zeneoktatói munkaközösséget. Ennek a szervezésében Hemerka Gyula akkori kultúrházas sokat segített. Nagyon jól működött a dolog 59-től 63-ig, bár a végén már elég kényelmetlen volt a kultúrház atyáskodása. Aztán a minisztériumban végre engedélyezték, hogy száz fővel meginduljon a városban a Salgótarjáni Zeneiskola fióktago­ zata. 1966-ban pedig az önálló Állami Zeneiskola, mindkettőnek vezetője illetve igazgatója voltam, 1983-ig. A zeneiskola már a legelején is nagyon jó szakmai színvonalon működött, hála Budapest közelségének. Ugyanis az operából és az Állami Hangversenyzenekarból jártak le muzsikusok oktatni. Egy-két napig voltak itt, sokszor öten-hatan aludtak a Deák Ferenc utcai épületben. Én mindig attól féltem, nehogy valami tűz legyen és lebukjunk, hogy illegálisan az intézményben alszanak a tanárok. Szerencsére ilyen nem volt. A lakáskiutalás akkoriban is nagyon nehézkesen ment. Persze emlékszem, hogy Lombos Márton, akkori tanácselnök egyszer azt mondta, amikor már megunta ezirányú panaszaimat, hogy „Zolikám, minden könnyebb lenne, ha tudnátok focizni’'. Persze focizni nem tudtunk, de szép lassan tekintélyes saját tanári karunk lett. Közben mi történt Réti Zoltán festőművésszel? - Természetesen folyamatosan festettem és kiállítottam. A Főiskolát csak 1969-ben fe­ jeztem be, de már 64-ben Képzőművészeti Alaptag lettem. Valóban sokminden mást is csi­ náltam. Iványi Ödön mondogatta nekem a megyén akkoriban, hogy egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni, de nem tudom... Tevékeny ember, kuli típus vagyok, akár az apám. -75-ben még könyvet is írt Rózsavölgyi Márkról. - Mondták is, mit akarok, nem elég a zene, a kamagyság, a tanítás, az intézmény vezeté­ se, még írói babérokra is vágyon. Pedig szerintem összefüggenek a dolgok. Nálam ez mind természetes volt. Michalengelo is remek muzsikus volt és remek költő. Persze, Isten ments, hogy hozzá mérjem magam. Réti Zoltán különben micsoda? Festő, zenész, író? - Ha pedagógus, akkor zenész. Ha alkotóművész, akkor festő. 15 �Palócföld 99/3 Egyébként mire a legbüszkébb eddigi élete alatt, mi az, amire szívesen emlékszik vissza? - Azzal kezdeném, hogy a zeneiskolai igazgatóságot nagyon nem szerettem. Az admi­ nisztráció és a felelősség rengeteg időmet elvette. Csak azért csináltam, hogy legyen hivatás­ szerű intézményi zeneoktatás, és hogy mindezt egy balassagyarmati irányítsa, ne valami akkreditált hivatalnok. A kamagyságot szerettem. Nemrég összeszámoltam, majdnem húsz kórusom volt a pályafutásom alatt. Az emberekkel nagyon jó együtt dolgozni. A legszebb emlékeim a régi nagyzenekarral kísért kórusomból valók. Az valami csoda, amikor félszáz ember hosszadalmas és idegőrlő munkája révén a produkció kitisztul, mint az óbor, és létre­ jön a muzsika. Egyébként több mint húszán élnek még az ötven éves kórusomból, nagyon nagy szeretettel gondolok rájuk, és sokuk jó barátom ma is. Aztán volt nekem egy blockflőte együttesem is. Festőként persze nagyon örülök, hogy kiállítottak Tokióban, Londonban, számtalan helyen Európában. És nagy könnyebbség, hogy nem csak az Alap nyugdíjából kell finanszíroznom a nagyon drága alapanyagokat, amiket használok a festészetemhez. A régi pályatársak Jánossy Ferenc, Farkas András elhunytak Zoli bácsi mellől „Nagyöregnek" számít Nógrádban? - Hogy „nagyöreg” vagyok-e? Nem tudom. Majd kétszáz kiállításon vagyok túl. Akvarellistaként, illusztrátorként ismernek legtöbben, pedig két nagydíjamat is olajfestményekért kaptam. Legbüszkébb is olaj sorozataimra vagyok: ilyen a Dombok zenéje vagy az Árvalányhaj című. Madách, Mikszáth, Komjáthy albumaim sem illusztrációk, hanem ihletett önálló műalkotások. Persze nem vagyok afféle magamat szervező, eladó modem művész. Úgy gondolom, elég baj, hogy minden szinten leépülőben van a művészi érzékenység. A legnagyobb baj talán, hogy az ifjúságnak nincs ideje. Teljesen be van táblázva egy mai középiskolás, tehát olyan fiatal, aki éppen érett lenne már ahhoz, hogy egy magasabb fokú szellemi élvezetet nyújtó művészet részese legyen. A karrier építése minden idejét leköti, hatalmas a küzdelem. Ugyanakkor az új generációk a média hihetetlen felületes svungjával szembesülnek. Egy teljesen hamis és felületes kultúra bombázza őket. Hangos és agresszív művészet, ami mögött csöpög a pénz, az erőszak. Konzervatívnak tartja magát? - Nem. Úgy gondolom elég nyitott vagyok a dolgok iránt, és a maga környezetében akár a já­ tékot is el tudom fogadni. Ha mint festőt kérdezel, úgy sem hiszem. Régimódi vagyok, de ez az iskoláimnak, mestereimnek és a koromnak köszönhető. Én még úgy lettem festő, hogy a főiskolai felvételin egy darab szenet nyomtak a kezünkbe. Préselt szenet akkoriban tilos volt használni, gyurmát is csak a legvégén. Azt tanultam, és vallom is, hogy az a festő, aki kezet, arcot, alakot és aktot tud rajzolni. Nagyon szeretem a filozófiát, de csak olvasni. Tehát nem vagyok afféle teoreti­ kus művész. Mindig is ösztönösen, boldogságból festettem. Valami megfogott, legyen az egy lankás domb, vagy egy vers, vagy egy muzsika, akkor egyszerűen elindult bennem az alkotás. Még ma is járok a szabadba skicceket készíteni. Szeretem a mesterségem. Ez olyan, mintha megvetné az absztrakciót? Pedig mostanság erősen stilizált tájakat is fest, sőt mutatott egy absztrakt sorozatot is Bartók muzsikájára. - Valóban, de ez sem kifundált. A lényeg az, hogy érezzem a munkát, a mesterséget és a kéznyomot. Mondhatjuk, hogy Réti Zoltánnak nagyon fontos az ihlet, és hogy ezek erősen kötődnek a nógrádi tájhoz, emberekhez, irodalomhoz és a muzsikához? 16 �Palócföld 99/3 - Pécsi kiállításom kapcsán írta rólam Martyn Ferenc, hogy különös kapcsolatban lehe­ tek a muzsikával, és hogy zeneiek a festményeim. Pedig nem is ismert, ennek ellenére nincs okom hogy vitatkozzam e megállapításokkal. Mutatott nekem egy kottát, amelyben Gallai Attila Látomások című vonószenekari da­ rabjának partitúrája van. Az ajánlásában az áll, hogy Réti Zoltán festészete ihlette meg. - Igen, májusban volt az ősbemutatója Szegeden. Ez kicsit olyan, mintha a muzsika meghálálná önnek, hogy annyiszor merített belőle a képzőművészetében. Egyébként hangszeren szokott még játszani? - Az evangélikus templomba hívnak néha orgonáim. Zongorázni persze majd mindennap szoktam. Főleg Bach koráljait, és folyton rájövök, hogy milyen modem zeneszerző is való­ jában. Az öreg Bach nagyon fontos számomra, felemel és megnyugtat egyszerre. Réti Zoltán grafikája 17 �Palócföld 99/3 Dukay Nagy Ádám A szabadulóművész Orosz István festőművész M ondhatnám : közben. Beszélgetünk, közben egy infarktus. Közben készülődés egy kiállításra. (Szlovákia, Fülek, V árgaléria.) Közben várom az útlevelem, hogy kijuthassak én is - írni kellene róla. Közben a rra gondolunk mindketten (mi, ketten), hogy negyven év után, mit ő pedagógusként lehúzott, miért nem adatik kis nyugalom már. És közben: beszélgettünk. A szöveget két részre osztottam - kiderül majd, miért. [egy] Nagy sztorizgatósnak ismerünk, szóval, azt hiszem, élményekben gazdag életet éltél, élsz. Saját pályádat, innen, Salgótarjánból nézve - annyi országos „kitörési" lehetőséggel — rögösnek érzed? - Semmiképpen nem. Engem csak mások kapcsán foglalkoztatott, hogy esetleg innen el­ menjek, de ezt egy percig sem gondoltam komolyan. Azt szokták mondani, hogy az ország más részein jobban értékelik, fogadják a művészeteket. Nem tudom. Én megmaradtam lo­ kálpatriótának és örülök annak, hogy így döntöttem. A mai napig köt a Karancs-völgy, Sal­ gótarján, egyáltalán ez a vidék. Főképpen és nyilvánvalóan a szüléimén, a családomon, a barátokon és a művész kollégákon keresztül. Egyszerűen: legyen az élet ilyen! Nem érzem, hogy az életem, a pályám rögös volt. Ha nem is volt mindig minden a legnagyobb rendben, s nem lehettem mindig én a legelégedettebb ember, az is csak előnyösen hatott munkáimra és az egész pályámra. Az áldozat, az persze egészen más. Te is tudod, hogy rengeteg áldozatot kíván az alkotói tevékenység. Ez nekem tulajdonképpen jól jött, hiszen pedagógiai munkámba is be tudtam ezt építeni. Negyven évet töltöttem a tanári pályán, s ahogy ment az idő, úgy tudtam a művészi tapasztalatokat beépíteni az iskolai munkámba. De én ezt soha nem éreztem áldozatnak, inkább segítségnek nevezném. Tehát, ha az áldozatot és ezt a fajta segítségnyújtást áldozatnak érzed, akkor igen, akkor az volt. Éppen így vagyok egy másik dologgal is, például - tudtommal nincsenek ellenségeim. Azt gondolom amiatt is, hogy mindig igyekeztem a helyzetekhez igazodni. Nem tudok olyan emberről - ha ne adj’ Isten „ellenségeimről” kérdeznél - , hogy: 18 �Palócföld 99/3 „igen". Ettől függetlenül, nagyon sok olyan helyzet volt, amelyekben úgy éreztem, hogy csalódást okoztak, bár lehet, hogy ezeket csak én éreztem annak, mert azok, kérlek szépen, nyomokat hagytak egy-egy időszakomban. Lehet, hogy a szokottnál is érzékenyebb vagy? - Valószínűleg. Amikor én maximálisan jó értékeléssel vagyok egy emberről és ő azt kétkedve fogadja... hát az ilyen szituáció engem mindig mellbe ütött. Tudom, a jó kritikát is mindig óvatosan kell fogadni, de ha valaki nem hiszi el, hogy te őszintén beszélsz és azt is elmondanád, ha mondjuk egy műben itt-ott nem tetszene valami, akkor az valóban csalódást okoz nekem. A másik ilyen helyzet ehhez hasonló, de visszafelé működik. Tehát, amikor az embert szembe dicsérik és utána a háta mögött - általában valamilyen pozíció érdekében - a munkásságát, vagy az emberi mivoltját kissé ferdén „mutatják be”. Ez nyilvánvalóan egy­ részt fáj, másrészt viszont én az a típus vagyok, akinek egy ilyen helyzet még az önbizalmát is meg tudja ingatni. Ilyeneket hallva egészen meg tudok rendülni, talán tényleg túlságosan érzékeny ember vagyok az ilyen helyzetekre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ilyen is volt már... Nem vettem azonban az ilyen történeteket mindig a szívemre, mert úgy érzem te is tapasztaltad - , hogy bármerre járok, az embert tisztelik, szeretik. Ez pedig nekem sok­ kal fontosabb. Számomra az emberek a legfontosabbak! Az emberekre oda kell figyelni, törődni kell velük, mint ahogyan mi is elvárjuk ezt mindenkitől és egymástól. Orosz István akvarellje 19 �Palócföld 99/3 Valószínűleg ezért is tudtam nagyon sok energiát fordítani a tanítványaimra, ami soha nem volt hálátlan feladat, mert nagyon jóleső érzés, hogy bármikor szeretettel látogatnak meg, többségük akkor, amikor csak az ideje engedi. E mellett az is nagyon fontos és megindító számomra, hogy ezek az emberek bátran merik vállalni, hogy én voltam a mesterük. Közöt­ tük ma már számos tevékenykedik mind az alkalmazott, mind pedig valamely más képzőmű­ vészeti ág területén. Színházi díszlettervezők, grafikusművészek, divattervezők, festőművé­ szek, kirakatrendezők, dekoratőrök, nem is tudnám fölsorolni, mennyien és mennyiféle te­ rületen dolgoznak, akiket valaha tanítottam akár tanórákon, akár csak eljártak hozzám. Ez engem egyszerűen melenget. Ugyanakkor sok féltékenységgel is találkoztam a kollégák részéről, mert néhányan sokszor úgy fogták ezt föl, hogy egyszerűen szerencsém volt, azért sikerültek ezek a dolgok így. Nem voltam pedig különösebben szerencsés, voltak buktató­ im... és azt hiszem, nem szerencse kérdése az, hogy akár a pedagógiában, akár a művészetek területén próbálom a magam tehetségéhez mérten azokat a dolgokat előre is felszínre hozni, ami csak az időmbe belefér. Úgy gondolom, ha az idő számomra továbbra is kedvez, akkor lehet, hogy még sok dobásom van. Visszatekintve azt érzem, hogy kezdek beérni, s talán többre is vagyok képes, mint amit eddig megcsináltam. A művészek általában nagyon összetartanak és lényegesen szorosabb kapcsolatok, il­ letve barátságok jönnek létre, mint általában... Te azonban - ha lehet — , még egy fokkal ennél is szorosabban kötődtél, kötődsz barátaidhoz. Hogyan alakult ez ki benned, mi dik­ tálta esetedben ezeknek a kapcsolatoknak az ilyen nagyon-nagy fontosságát? - Nézd, én nem próbáltam keresni azokat a helyzeteket, hogy már csakazértis... Helyzetbe kerültél? - Igen, helyzetbe kerültem. De „véletlenül” , vagy pedig „ odakeveredtél”? - Kérlek szépen, volt úgy, hogy tényleg teljesen véletlenül és volt, hogy szerencsésen alakult egy adott szituáció és odakeveredtem. Az ilyen helyzeteket azonban sohasem úgy éltem meg, sosem akartam úgy benne lenni, hogy én ezzel visszaéljek, hanem igyekeztem mindig kifejezni az örömömet és mindent elkövettem annak érdekében, hogy az adott kapcsolat tisztességes, harmonikus legyen. Nagyon jóleső érzés volt nekem minden ilyen kapcsolat, barátság. Mondjak neveket esetleg? - Ahogy gondolod. - Egy pályázat megnyerése kapcsán, csodálatos módon, Petres István közvetítésével kerültem kapcsolatba Krencsei Mariannái, Gobbi Hildával; vele például a Fészek Klubban, Budapesten. Hát kérlek, attól nagyobb élvezet és élmény ritkán adódik egy ember életében... De ugyanitt a fészekben találkoztam Latinovits Zoltánnal, őt itt hallottam például úgy egy verset mondani, hogy nem színpadon, vagy szerkesztett műsorban lépett föl. Itt mondta el csak a társaságnak „A Duná­ nál" című verset. No, ha arra visszagondolok, a mai napig bizsereg a hátam tőle. Azt hiszem min­ dig jól reagáltam ezeknek az embereknek a néha teljesen váratlan megmozdulásaira, s azt hiszem ennek, - hogy a reakcióim működtek - köszönhetem, hogy a magam módján, semmiképpen sem tolakodva, sikerült általában bekerülnöm a közéletbe. Merthogy oda-vissza tudtál gondolatot, élményt, szellemiséget cserélni? - Pontosan. És ez számomra - például a Latinovits szereplése - még egyszer mondom, csodálatos volt. Úgy fogalmaznék, hogy az ilyen emberekkel való kapcsolatom és barátságaim 20 �Palócföld 99/3 mindig bizonyították számomra, hogy egészen lenyűgöző, fantasztikus emberek is születhet­ nek és születnek. Egyik jellemzőjük, többek között, ezeknek az embereknek, hogy például akkor ő egyáltalán nem éreztette velem: „...én Latinovits vagyok a nagy művész, te pedig csak a kis Orosz vagy, aki csak amolyan festegető...” Na, azért ne mondd... - De igen, mert megtehette volna. Miért tette volna? - Ezért is nagy volt... Mi segített még egyébként, ha afféle oda-vissza cseréről kezdtünk el beszélgetni? - El se hinnéd, hogy a József Attila Művelődési Központban végzett munkám nagyon sokat segített általában is, de a kollégákkal való kapcsolatteremtésben különösen. Akkoriban jöttek létre itt, Salgótarjánban a különböző nagy kiállítások, csak emlékezz az Országos Szabadtéri Szoborkiállításra! Igen, emlékszem, hiányzik. - Ilyen rendezvények kapcsán például a helyi művészekkel is nagyon jó kapcsolat alakult ki. Azt mondom, hogy egy Laborcz Ferenc, vagy azt, hogy Pátzay Pál, de sorolhatnék több embert. A helyiek közül a Pista bácsit, Szabó Pista bácsit, akihez tényleg majdhogynem baráti kapcsolat fűzött. Egyengettem az útját, mert mindig egy rendkívül érzékeny ember volt, mindig hátrányos helyzetet „élvezett” és mindig akadt olyan ember, aki őt úgy illette, ahogy nem szabadott volna egy művész kollégát. Orosz István akvarellje 21 �Palócföld 99/3 Életem egy másik nagy élménye volt a Kondor Bélával való kapcsolatom. Abba a nem túlzottan díszített, majdnem puritán műterembe, amikor beléptem, azt hittem, hogy temp­ lomba lépek be. Arról nem is beszélve, hogy amikor a kedves feleségének a huszonöt fehér macskája között találtam magam, teljesen elfelejtettem, hogy hol vagyok, akkor mutatkozott be a felesége, Irénke, a fotóművész... Kondor Béla műtermében egy csodaszép fehér asztal mellett ott volt a „Darázskirály”, a „Megfeszített Krisztus” és mellette egy demizson, amiből beszélgetés közben szinte észrevétlenül vettük át a múzsa csókját. Innentől kezdve - pontosan emlékszem - olyan barátság köttetett, hogy amikor Salgótarjánba jött, mindig megkeresett. Nagyon nagy ember volt, sajnálom, és nagyon nagy veszteség, hogy korán meghalt. Hát, ilyen emberek voltak ők, akiket én a mai napig akár a művészetükért, akár emberi, viselke­ désbeli egyszerűségükért roppantul tisztelek. Hiszen egyikükben sem volt semmi gőg, semmi nagyképűség - nagy emberek voltak. Máshol is kialakultak természetesen nagyon jó kap­ csolataim. Amikor a József Attilában művészeti vezető voltam, még statisztaként is szere­ peltem. Itt például kiváló ismeretségeim jöttek létre a szolnoki színművészekkel... - Bocsáss meg, hogy belevágok! Te valamilyen módon hittél és hiszel az általános művészetben? - Abszolút hittem és hiszek az általános művészetben, örülök, hogy ezt fölvetetted. Amikor, kérlek, nekem Szombathy Gyula azt mondta, hogy a „Hawaii rózsár-ban lépjek színpadra statisz­ taként, öltözzek be, nekem akkor nagyon sokan segítettek, s azt mondták: „ha a Pistában van ilyen véna, akkor csinálja...” Pedig csak annyi feladatom volt a jelenetben, hogy a bárban ugyanúgy iszogassak, énekeljek, táncoljak, mint a főszereplők. Jó viszonyba kerültem még ezekben az évek­ ben Haji Gézával, Szegedi Molnár Gézával, vagy az Expressz zenekarral. Ezeket csak azért mon­ dom el, hogy érezd, amilyen műfajokkal kapcsolatba kerültem, azok között sokszor nagyon éles határok voltak, mégis igyekeztem mindenhol ott lenni. Sokszor saját alkotói tevékenységemet is háttérbe szorítottam, de úgy érzem, hogy megérte, mert nagyon sokat tanultam minden olyan em­ bertől, akiket most a nagy csokorból megemlítettem. -A z tá n lassan „leváltál " te is. Úgy értem, hogy jobban belemerültél alkotói munkádba és a pedagógiába. Nem tudom, egyetértesz-e ezzel, de azt hiszem — egyfajta közelítésből persze hogy az általános művész esetében majdnem mindegy, hogy mivel foglalkozik. Fölmerül valami és azt elkezdi körüljárni. Olyankor pedig mintha mindegy volna, hogy akvarellel dolgozik, színpadra áll, vagy regényt ír. - Ezt én egyértelműen elfogadom. Ez annyira kölcsönös, hogy valamennyi művészeti ág tud a másiknak tanácsot adni, illetve egymástól átvenni olyan dolgokat, ami észrevétlenül és sokszor úgy jelentkezik, hogy a művész csak később jön rá a tulajdonképpeni látens segítségére. No, de ez pontosan abból a rejtélyből adódik, abból a titokból, amit az artisztikum minden ága magában rejt. Valahonnan így tudjuk a magunk, illetve munkáink javára ezeket a titkokat fölhasználni. [kettő] Túl vagy a kórházon, beállították a gyógyszereket, most jó l vagy. Folytassuk, de hadd ne kérdezzek semmit, asszociálj nyugodtan. Jó? - Nem is lehet ilyenkor mit. Sokszor éreztem a helyzetemet magamon kívül. Sok mindent megfejtettem, sok minden eszembe jutott. Nagyanyám mesélte, hogy amikor kicsi voltam, kérlek szépen, akkor még Baglyason volt a kórház... Emlékszel te arra...? 22 �Palócföld 99/3 Nem. - Engem egyszer akkor szánon vittek a kórházba... Mennyi voltál akkor? - Akkor voltam tíz hónapos... Tudniillik a karancssági orvos, aki járt ki akkor Etesre, így adta be nekem az injekciót, hogy begörcsöltem tőle, belázasodtam úgyhogy nehezen mentettek meg, de, látod, sikerült. Nagyanyám mesélte nekem, hogy ott ült a kórházban egy orvos, és ő mondta neki, hogy „különleges formájú a koponyám, ebből a gyerekből nagy ember lehet...” Tényleg? - Hát, igen. Tíz hónaposán? - Tíz hónapos voltam, igen, ezt nem egyszer elmesélte az öreg mama. Hogy ebből mi lett? Azt hiszem, bejött. A szabadulóművész jó kifejezés a személyiségedre? - Nagyon jó. Csak merthogy mesélted, sokszor nincs türelmed megvárni azt sem, hogy megszáradjon az anyag, ezért választod ezeket a technikákat. - így igaz. Ehhez hozzátartozik, hogy a műtől is „szabadulsz ”? - Egyrészt, minél előbb be akarom fejezni azt, amit elkezdtem, mert az nekem gondolat­ ban már megvan, csak lehetőségem legyen, hogy megcsináljam. Sokat elbütykölgetek rajta, nézegetem, hogy az adott képeken úgy alakuljanak a dolgok, ahogy elképzelem. Egy-egy kép „megforgatása” közben alakulhat úgy egy ötlet, hogy mindig az eredeti kompozícióba álmodott kép marad. Na most, ez egy egyedi stílus, ez a vegyes technika, ebben van akvarell, tempera, színes ceruza... Nem akarom a koloritásodat vitatni, hiszen az egyértelmű. Viszont azt mindenképpen meg­ kérdem, hogy az eszköztárad alakulása egy folyamat volt, vagy egy ponton azt mondtad magad­ nak, hogy „»szűkszavú« leszek és, ha valamit csinálok, annak egyszerre ki kelljönnie!”? - Nagyon jó a kérdés. Én dolgoztam olajjal, vannak is még olajképeim, de valahogy ez­ zel a technikával mindig beragadtam. Igaz, hogy a kritikusok mindig azt mondták rólam, hogy kolorista vagyok, erről nem is kell beszélnem, ezt a színéhségem bizonyítja. A másik része a dolognak, mármint az olaj technikának, hogy voltak ennek egyéb okai is, nem az anyagi részére gondolok - bár ilyen is volt különben, mert a vászon meg az olaj mindig drágább Játék ” volt - , hanem arra, hogy az akvarell esetében a gyors technika volt az én nagy esélyem. Úgy gondoltam, hogy ebben megmaradok. Sokat gondolkodom, és megpró­ bálom a legkisebb részletekig megmunkálni a felületet. Egy kicsit az utóbbi időben - lehet, hogy pszichés helyzetemből adódóan - , egy kicsit az élénkebb színek visszafogottabbak lettek. A sárgák, a vörösek, a kékek egy-egy helyen átmentek szürkébe, ami azt jelenti, hogy valamilyen módon talán az én sorsom is a képekben megjelenik. Nem különösképpen va­ gyok a sors kegyeltje, ha végigpörgetem eddigi életem, s nem vagyok benne biztos, hogy szerencsés vagyok, a sikereimet soha nem köszönhettem másoknak... Ahogy te le tudsz lépni - fogod magad és kiszállsz egy infarktusból, egy festményből - , azt hogy tudtad egyeztetni azzal, hogy a pedagógia munkádat meg éppen az alaposság, a pontosság és a gondoskodás jellemzi? 23 �Palócföld 99/3 - Jó a gondolatmenet. Ha valamit fölvállal az ember, tehát egy fiatalt, - s ennek óriási tétje van - őt egy olyan úton akarod tovább vinni, hogy annak értelme legyen. Azt az embert, aki téged példaképnek tekint akár szakmailag, akár emberileg nem szabad félreve­ zetni, és ezért én mindent megtettem a tanári pályán. Mindent megtettem annak érdekében, hogy az a tanítványom elérje mindazt, amit a tehetsége enged neki. Ha valóban azt a tehetséget látod, amit annak idején benned fölfedeztek és úgy véled az illetőről, hogy neki azt kell csinálnia, amit mondjak éppen te is művelsz, akkor ezt hajtod ki belőle, vagy maradsz alapos, hogy nőjje ki magát? - Ha felfedezem az illetőben, hogy tényleg egy tehetség és látom rajta, hogy kellő intelli­ genciával is rendelkezik - mert ez már a legkisebb korban is szükséges - , akkor őt próbálom rávezetni, hogy éljen ezzel. Igyekeztem mindig megadni minden lehetőséget, mert attól na­ gyobb sikerélmény nincsen a rajzpedagógiában sem, amikor a gyerek révbejut, visszajön és örömmel mondja el, hogy mennyi mindent köszönhet annak a kis időnek, amikor mi együtt voltunk. Ezért például én minden titkomat elmondom a tanítványaimnak, hogy sajátítsa el és menjen tovább. Negyven év után mi lesz veled a gyerekek nélkül? - Nagyon érdekes dolog. Most még egyelőre nem éltem bele magam abba, hogy az is­ kolai munkám befejeződött. De megjelennek álmaimban állandóan ezek a képek, akár Karancslapujtő, akár Mohora, akár a Gépipari Technikum és másnapra már nem tudom, hogy ez valóság volt-e, vagy én képzeltem el az egészet. Vagy nem akarod tudni. - Vagy nem akarom tudni, ez is egy érdekes dolog. Szóval, egyelőre ott vagyok, hogy az iskola számomra bezárul. A volt iskolámba például most nem tudnék elmenni. Miért? - Nem azért, mert nem szerettem ... biztos, hogy nem azért ... egyrészt én nem tud­ nék bemenni azon a kapun, mint valamikor ... de ezt most hagyjuk ... ez még kemény . . . e z még nem érlelődött meg bennem ... Mindenesetre a gyerekekkel való kapcsola­ tom továbbra is megmarad. Ez a megye ismer engem, emelt fővel merek kimenni az utcára, hiszen a kölcsönös tisztelet megvan, tehát ennek a néhány évnek kitörölhetetlen az erkölcsi értéke. Készülsz most erre a füleki nagykiállításra, ahol negyven munkádat mutatják be. De biztosra veszem: nem zársz le semmit. - Persze, hogy nem. Ez egy kiállítás Füleken, ott még nem volt. Nagyon jó csapat dolgo­ zik rajta, egy festőművész kolléga rendezi... ekkor volt, tudod, amikor kint voltunk megnéz­ ni a helyet, hogy fél egykor értünk haza és kettőkor már az intenzíven voltam. De most már maradsz szabadulóművész? - Bízom benne. Hát, te, most már nagyon sok volt, amit én magamban vittem végig. És tényleg nem volt egyszerű otthagyni az iskolát. Viszont sokat jelent a festés... - Pontosan. Ez átvisz, gondolatban is. ...és van mit bepótolnod! - Köszönöm, hogy így gondolod, én a pedagógiának valóban odaadtam magam. Az utóbbi sok évben többet foglalkoztam másokkal, mint saját magammal - tényleg van mit bepótolnom. 24 �Palócföld 99/3 [a harm adik rész] Egyetlen másodpercig nem gondoltam, hogy utolsó - a nyilvánosság előtt majdan közzéteendő beszélgetésünkhöz harmadik részt is kell írnom. Már egyedül. A két epizódnak sem örültünk (Pis­ ta, a főszerkesztő, meg én), de biztosak voltunk benne: nem lesz semmi komoly baj. Nagyon nagy baj lett. Orosz István halálának tényében nem kéztördelések, visszaharapottan ^csukló mondatok húzódnak. Férfizokogás ez - faltól falig. Az itt közzétett interjú szövegén semmit nem változtattam. Amikor utoljára beszélgettünk, benn, a kórházban - bár ezt már egyikünk sem szánta nyilvánosságnak, annyit elmondok - abban maradtunk, hogy lassan összeszedi magát és a kéziratot majd csak otthon olvassa el. Majd. Nyu­ godtan. Erre már nem volt időnk. Pista csak a legelső vázlataimat láthatta. Tetszett neki. Emlék­ szem, nézett rám azzal a ritka, csínytevőgyermek tekintettel, mit tényleg csak páran ismer­ tünk, és mondta: jó a tematika. Mégis, bizakodásával (itt kiderül, azt hiszem), életigenlésével, munkaéhségével és tenniakarásával, ha már sajnos odaátról is, nekünk szól: „... gyerekek, csinálni kell!” Nekem talán most azt mondaná az interjú kapcsán - sőt, ezt pontosan tudom - , hogy „Na, te Isten madara, aki tud olvasni a sorok között, az tudja, miről van szó!” Én meg mondanám Neki (mondom is): „Igazad van, Pista bátyám, aki tud olvasni, azt tudja, miről van szó.” Hogyne tudnánk? Sokunkat tanítottál a sorok közt is olvasni, Te Isten Madara. Orosz István akvarellje 25 �Palócföld 99/3 Mészáros Erzsébet textilterve 26 �Palócföld 99/3 Bedegi Győző „Míves, kidolgozott, cizellált...” Mészáros Erzsébet textilművész A textil művésze, a gobelin készítésének virtuóza, elismerő címek birtokosa, a művé­ szeti élet kiválósága, kiállítások sora áll mögötte, és bajban vagyok. 7 öZ>/> okom is van rá. Majd harminc éve találkoztunk először, akkor hosszasan beszélgettünk, arról hogy miért hagyja el Miskolcot, /mért cserél egy pezsgő művészeti életű nagyvárost nógrádi megyeszékhelyre, és így tovább. Azóta sem álltam vele szemtől szembe, talán meg sem ismer, bár műveivel tárlatokon találkoztam. Nem szeretem ugyanis a kiállítás megnyitókat, a kötele­ ző protokollt. Inkább belopakodós fajta vagyok, aki elálldogál egy-egy műalkotás előtt. Ilyenkor jólesően gondoltam rá, hogy személyesen is ismerem. Az idő azonban elmosta az ismeretséget, halványította az emléket. Mondjam hát neki vagy; sem? - Hiszen m i ismer­ jü k egymást! A másik gondom: vajmi keveset tudok a textilművészetről. Kárhoztatom is magam mi­ atta, meg a főszerkesztőt is, hogy nem hivatottabbra szabta ki ezt a feladatot. A kíváncsi­ ság azonban hajt, a feladat nagysága, szépsége is. Alkotó évtizedek állnak mögötte, a valamikori remények beteljesedtek, jelen van M a­ gyarország művészeti életében. Erzsiké vár, és idegen. Mosolyog, kedves, kávéval kínál és ebben a pillanatban döntöm el, nem szólok korábbi találkozásunkról. A családról beszélgetünk, a lányáról, aki édesanyja nyomdokaiba lépve művészpályára lép, a fiáról, aki az orvos apuka józan racionalitását követve inkább geofizikus lett. Megnézzük a gobelin szobát, ahol a saját művek láthatók a falon. A férjem ragaszkodott hozzá.. A1 - mondja, és felkalauzol a zsúfolt műterembe. Hideg van. Mentegetőzik, hogy a fűtés bizony nem a legjobb, örökké levegőztetni kellene a rendszert, ami nem egy kellemes foglalatosság, ráadásul, ha kifogy a víz a hálózatból, az újabb problémát szül a sorház lakóinak. Mindenfelé az alkotómunka, a műhely termésének darabjai, rejtélyes nagy hengerek, szövőszék, egy kicsi és egy számomra óriás. - Nem volt művész a családban - mondja. - Művészi hajlamú édesanyám operaénekes­ nek készült, csak közbeszólt a történelem, házasság, Szegedről Miskolcra került, jöttem én és a háború. Nem tudta folytatni a tanulást, a pályát. Benne volt ebben az apai szigor is, hiszen muníciót a tanuláshoz csak addig kapott, amíg műkedvelő szinten ment a dolog. Amikor 27 �Palócföld 99/3 komolyra fordult volna a helyzet felvetődött az, amit én is gyakran hallhattam a későbbiek során, „inkább egy művész vesszen el, mint egy lánygyerek, hiszen a művészpálya ilyen..., lányokat elveszejtő pálya”. A nagymamámtól kezdve mindenki berzenkedett, tizennégy éves koromban, hogy Pestre kerüljek képző gimibe. Ezért aztán meg sem céloztam, pedig egészen kicsi koromtól az ábrázolási kényszer bűvöletében éltem, mindent lerajzoltam, alig győztek papírral ellátni, hogy megfelelő felületre rajzoljak, ne bútorra, falra..., bár a fal nem egy rossz dolog - mosolyodik el. A fal...?! - csodálkozom rá. - Lehettem volna később ffeskós is - nevet fel. - Végül is, közel áll hozzá a gobelin, mert úgy is nevezik: „a hordozható freskó”. A családnak volt egy jószemű barátja, aki azt mondta, hogy az adottságot ki kell bontakoztatni. Kézről kézre adtak a rajztanárok. Szerencsémre nyol­ cadikban például művésztanárom volt Papp László, aki Miskolcon élő festőművész, később sokszor találkoztunk ottani tárlatokon, amikor már az én munkáimat is kiállították. Számomra eleve meghatározó volt a textil. Jelmeztervező, ruhatervező akartam lenni... Miért éppen a textil... ? - vetem közbe. - Nagyon egyértelmű egy fiatal, csitri lánynál, aki tud rajzolni, hogy a barátnői megro­ hanják: „Jaj! Tudod, ilyent akarok! Olyant akarok! Rajzold már le nekem!” Gyártottam szá­ mukra a rajzokat. Az általános iskolában, én, mint jószívű kislány, mindenkinek sorozatban készítettem a feladatot. Alig kaptam levegőt, ahogy fölém hajoltak. Még a tanárnő is gyö­ nyörködött benne, és hagyta. Igen ám, de amikor kifestésre került a sor az órán, nekem már nem maradt időm szépen kifesteni és nem én kaptam a jelest. Ez elkedvetlenített egy kicsit, és inkább a rajzos alkat maradt meg bennem. Nagymamám szeretett kézimunkázni. A régi családban megvolt az a nevelési metódus, hogy egy lánygyermek sose üljön tétlen! Abszolút evidencia volt hogy kötök, horgolok, varrók. Amikor kikötöttem a gobelin mellett, erőseb­ ben képzőművészeti műfajnak tűnt, mint mostanában. A design az utóbbi években nagyon hátrasorolta. Milyen gyorsan sikerült elfogadtatnia magát a szakmával? -A z iparművészeti főiskola elvégzése után kerültem Salgótarjánba. Próbáltam betago­ zódni a tarjáni művészek körébe. Már 1966-ban sem volt automatikus, hogy művészeti alaptagságot kapjon, aki frissen diplomázik. Számomra az volt akkor az alfa és az ómega, ha tárlatokon akarok szerepelni, hogy művészeti alaptag legyek. 1967-ben vettek fel a művé­ szeti alapba, ami mostanában vált a Magyar Művészek Országos Egyesületévé. Akkoriban körülbelül kétezer alatti taglétszám volt, most már lassacskán hatezres számról beszélhetünk. Nagyon sokszor könnyebben be lehet törni nagyobb körbe, mint szűk, helyi közössé­ gekbe. Ez a „senki sem próféta... ” szindróma. Sikerült ez a kisebb közösségben? - Hogy vidéki városban is megtaláljam a betagozódás lehetőségét, kellett más is. A he­ vesi, nógrádi, miskolci művészek észak-magyarországi szervezetbe tömörültek. Ennek a székhelye Miskolc volt, oda kellett pályáznom. Friss diplomával, friss alaptagsággal pályáz­ tam tehát a területi tagságért. Arról, hogy felvettek, egy ismerős Salgótarjánban a főtéren értesítette - a férjemet! Ugye, érdekes kisváros ez?! A két fiatalról, a két frissen érkezett furcsa madárról hamar kiderült itt, hogy kik vagyunk. Akkor már megcsináltattam ezt a pici­ ke szövőszéket és már szőttem rajta három gobelint. Az ún. Ötödik Területi Tárlaton, 1969. májusában mutatkozhattam be. Ezen a néven szerepeltek a Tavaszi Tárlatok elődei. Még 28 �Palócföld 99/3 ennek az évnek a szeptemberében, a miskolci Észak-Magyarországi Művészek Rajzai című kiállításon is részt vettem. Decemberben pedig az ún. Hatok kiállításán, már mint teljes jogú tag szerepeltem, Czinke Ferenc, Iványi Ödön , Lóránt János , Mustó János és Pataki József társaságában. Ott voltam azután már az első Téli Tárlaton, az első Tavaszi Tárlaton is. Tehát zökkenésmentes volt a beilleszkedés. - 1972-ben szerepeltem a keszthelyi Nyári Tárlaton, ez hozta meg számomra egy külföldi műgyűjtő érdeklődését. Meglátta a gobelinemet, a táblaképek mellett. Akkoriban nem volt olyan nagy kuriózum gobelint kiállítani a táblaképek mellett. Manapság próbálják csak úgy beállítani, hogy „a táblakép mellett a gobelin ne konkuráljon”! Volt itt egy kis művészettörté­ nész lányka, aki innen csinálta meg a diplomáját, és ennek ez volt a vesszőparipája. Egyszerűen kinyomott engem a Tavaszi Tárlatok sorából, mert hogy ne konkuráljon a gobelin a festészeti anyaggal. Hát, ha konkurálhat, miért ne?! Ugyanakkor evidens, hogy képzőművészeti műfaj. Ugyanígy jártam, amikor zománccal próbálkoztam. Visszatérve, egy német műgyűjtő vásárolta meg a keszthelyi tárlaton megpillantott Család című gobelinemet. Úgy gondolta azonnal le­ emelik neki. Persze a kiállítás végéig ezt nem lehetett megtenni. Jött a zsűriztetés, lektorátus, vámoltatás, kutya füle. A képviselője intézte az egészet, személyesen nem találkoztam vele. Pesten mondták, hogy hozzak még munkát. Nem vittem. Annyira naiv voltam... A többiek is berágtak a vásárlás miatt. Volt ugyanis egy éves keret. Az egész nem volt annyi, mint amennyi­ ért az az úr megvásárolta a gobelinemet, pedig legális zsűri árban vette meg. Valutában kapták meg a vételárat? - Csak húsz százalékát lehetett megkapni valutában. Nem voltunk még kinn Európában. Mit csináljunk? Mit csináljunk? Mentünk. A gyerek a nagymamánál maradt. 1973-at írtunk, a három éves gyereket nem vihettük. Itt maradt túsznak. A kis Skodánkkal nekivágtunk Eu­ rópának. Fennakadtunk a svájci szerpentineken, az AC-pumpánk elromlott, de le tudtunk gurulni Genfbe, ahol véletlenül volt egy szerelőműhely és meg tudták javítani. Valami jóté­ kony védőburokban éreztük magunkat. Ez a fiatalság naivitása: semmi baj nem érheti. Hát nem csodálatos?! Most már kezdek felnőtté válni. Már tiszta feszültség, tiszta izgalom va­ gyok, igaz, elsősorban a gyerekeim miatt. Én már elértem valamit, a nehézségek és megtor­ panások dacára a szekér, ha nehezen is, de haladt. Stációk, megállók is voltak, öröm is volt, ünnep is volt. Szóval, az elismerés töretlen a városban, együtt állít ki a legjelentősebb itt élő művé­ szekkel. Gondolom, nemcsak erkölcsi ez az elismerés. -1964-ben épült, hajói emlékszem, az első négy műteremlakás Salgótarjánban, ahová az első beköltözők Czinke, Pataki, Mustó voltak. A negyedik még akkor is üres volt, amikor én idejöttem, a diplomámmal. Senkinek sem jutott eszébe, hogy felajánlja. Állítólag volt rá egy várományos, egy festő hölgy, Kristóf Cili, akit viszont az Istennek nem hagytak beköltözni, pedig őt azzal keresték meg, már a képzőművészeti főiskolán, hogy jöjjön, itt a műtermes lakás. Jött, és mindenféle akadály kezdett mutatkozni. Egy szárítóhelyiséget bérelt az Arany János vagy a Pécskő utcában, már nem emlékszem pontosan, hogy hol. Közben a művelődé­ si házban dolgozott előadóként, hogy kenyere legyen. Férjhez ment és elköltöztek. Újra pályáztattak a lakásra, de én ezt nem tudtam. Ha tudtam volna, talán én is próbálkozom. Lóránt Jancsi viszont tudott a dologról, megcélozta a lakást és el is utazott hozzá, Ka­ posvárra egy bizottság. Kétgyermekes apa volt. Ő mesélte, hogy csak az egyik gyermeke volt 29 �Palócföld 99/3 szem előtt, mire azonnal rákérdeztek: - Hol a másik gyerek?! - Elbújt az ágy alá - felelte. Akkoriban még ez is szerepet játszott, pedig Lóránt már nagyon tehetséges művészként, országos tárlatokon is felhívta magára a figyelmet. Végül kiszedték a gyermeket az ágy alól bizonyságként. Én tehát nem lettem volna esélyes, akkor sem, ha pályázom, hiszen még nem volt gyermekem. A férjem orvos, az orvosszálláson laktunk, egy szobában. Később, a két hónapos újszülött fiammal, a lakás átépítése miatt, a nővérszállóra kellett volna beköltöz­ nünk. A szövőszékem a folyosón lehetett volna, a bébit pedig a közös zuhanyozóban tudtam volna fürdetni, és kisebb lett volna a szobánk, mint amit az átépítésre otthagytunk. Megin­ dultam. Tigris anyaösztönnel, azzal, hogy az Atya Úr Istenhez is felmegyek, de én ezt már nem hagyhatom. Már kiállító művész voltam. A kórháznak, ahol a férjem dolgozott, szerző­ déssel elvállaltam egy olyan, egy évre szóló feladatsort, hogy a századik éves évfordulójuk alkalmával, ami adódik, grafikai munka, lakberendezés, portfoliók satöbbi, azt megcsinálom. Ennek ellenére így jártak el velünk. Még tolattam a bébimmel, mikor a többieket sorra köl­ töztették ki, az átépítés miatt, a Pécskő utcába, be is telt a sor... Nekünk maradt a nővérszállás. Kimondottan kibabrálósdi folyt. El kellett indulnom, meg kellett mondanom, hogy ki vagyok, mi a helyzet. Felmentem, ahová fel lehetett menni. Egy orvosházaspár vásárolt ma­ gának egy új, nagyobb lakást, mert kevés volt nekik a két szoba. Mi ezt nem tudtuk megten­ ni. Két kofferral érkeztünk ide, pénzünk nem volt. Végül megkaptuk az ő vásártéri lakásukat. Minden kicsi volt így is, de bérelni tudtam egy szárítóhelyiséget. Jól éreztük ott magunkat. Az új, Beszterce lakótelepi lakásokból aztán juttattak nekünk is. Sőt, választhattunk! Persze abba is jól beleválasztottunk, egy húsbolt költözött alánk. Vigasztaltak bennünket, hogy majd elköltözik. Sohasem történt meg. Bölcsőde sem volt, a férjem rengeteget ügyelt, nem volt idő a munkámra. Erre a helyre, ahol most vagyunk, országos pályázatot írtak ki. A két új, műtermes lakást két iparművész kapta, az egyike én voltam. Egyéb megbecsülés? Díjak... ? - Ha már a megbecsültségről van szó, meg kell mondjam, ettől a várostól, ettől a me­ gyétől még egyetlen iparművészeti díjat sem kaptam. Fődíjam Heves megyétől van, a Mis­ kolci téli tárlat alkalmával adták. Munka-művészet díjban viszont itt részesítettek, ez igaz. KISZ díj volt: kiszlánynak, ugye, kiszike díj. Persze egy kolléga rögtön megkérdezte: - Hát aztán Erzsiké, fizette-e a bélyegpénzt?! Miért van mindez így? - Talán azért nem érez magáénak a város, mert engem nem kellett itt helyben megcsinál­ ni, mint másokat. Amikor idejöttem, már diplomám volt, Alaptag voltam. Nem kellett kézen fogva vezetgetni, nevelgetni, pátyolgatni, hónom alá nyúlni, segítgetni. Mi az, ami mégis enyhített a dolgokon? - A szerencse, ami megint jött. A megbízás. Amikor a zeneiskola végre elfoglalhatta az eredeti helyét, Homoki István belsőépítész ötlete volt a textil. Feladatként kapta a nem zeneis­ kola céljára hosszú ideig használt, lestrapált épület felújítását, áttervezését, rendbehozatalát. Ami színben szóba jöhetett, a krétafehér, a pasztell-szürke, a sötétbarna, a bronzok az arany­ okkerrel, a kobaltkék. Ezekhez a színekhez kellett alkalmazkodnom. Tizenkét négyzetméteres 30 �Palócföld 99/3 textil-muráliára volt lehetőségem. A lektorátus rögtön elfogadta a tervpályázatomat. Nem volt még ilyen nagy műtermem, ott építettem egy szövőkeretet, azon dolgoztam. - Rásandítok a már megcsodált, jókora méretű szövőszékre. Elkapja a pillantásom. - Ugye milyen szép méretű az a szövőszékem? Az nem ilyen pici, mint ez az ősrégi, Noé idejéből való, amivel indultam. Három méter széles, jó masszív, gyakorlatilag végtelenített hosszúságban. Majdnem olyan hosszúságú művet is meg tudnék szőni rajta, mint Domanovszky Disputája, a Miskolci Műszaki Egyetem galériájában. Milyen érdekes?! Olyan sokáig néztem azt a munkát... Volt egy kiállításom abban a galériában is. Fiatal kislányként, gimnazistaként, elsőbálosként ott keringőztem. Dehogy gondoltam, hogy lesz még az aula fölött, ahol keringőztem, a kerengőn, nekem, egy kiállításom, és később ebben az aulában, az alsó részen ülök majd, a fiam diploma avatásán, amikor geofizikus mérnöknek avatják. Érdekes kapcsolások vannak az életben. - Egy gobelinművész hogyan kezd el dolgozni. Csak úgy ötletszerűen? - Adódik a kérdés. Már megvan a lehetőségem, de mekkorát, kinek, mennyiért...? A go­ belin drága... Korábban a gyermekem ösztöndíjából, menzapénzéből vettem volna el a pénzt? Mi vagyunk az a generáció, akinek az utódról is kell gondoskodni, de a szülőkről is. Hála Istennek édesanyám még él. Nagy bánatom, hogy már nem szeret utazni. Nyolcvan éves. Édesapám tizenöt éve meghalt. Nem tudtam mosolygósán nézni a világra. Lehet, hogy igaz: ahogyan nézek a világra, a világ is úgy néz vissza rám. Nagyon befelé fordultam és akkor hirtelen nagyon sok rossz történt velem. Inkább úgy mondanám, semmi, amibe igazán belefogtam, nem sikerült. - Ha jó l tudom, nemcsak gobelinnel foglalkozott eddigi pályája során. - Próbálkoztam a társmüvészetek műfajában, zománccal, akvarellal. A dolgok egymásba öltődnek, mint a varrásnál a láncöltés. Amikor egy kicsit megfeneklett a hajóm, akkor jött például a zománc alkotótábor. Hívtak. Volt már ilyen alkotótábor korábban is, de akkor nem hívtak. Nekem ilyen a természetem. Mindig megvárom az invitálást. Ez persze egy nagyon rossz dolog. Az ilyen alkatú művésznek kellene egy jó menedzser. Örültem a meghívásnak, elmentem, és először nagyon kicsike darabokkal próbálkoztam. Nevettek is rajtam, de végül, egyik munkámért, megosztott díjat kaptam. A zománc merev anyag, de a képalkotás, a szí­ nek nem idegen tőlem. Lassan-lassan építkező stílusú vagyok. Ma már zománcot is tudok nagyot készíteni, hiszen ott van az a tizenkét szemes paravánfalam, amit kiállítottam a nóg­ rádi művészek 50. éves jubileumi tárlatán. Ez már mutatja, hogy megjött a bátorságom eb­ ben a műfajban is. - Moszkvai ismerősömnél láttam egy albumot. Egészen elképedtem, amikor mutatta, ő pedig kicsit kérkedett is vele, hogy milyen jó l ismeri a palóc népviseletet. Az az albumos Mészáros Erzsébet ez a Mészáros Erzsébet? - A zománc kapcsán gondoltam arra, hogy a nógrádi folklór motívumokkal próbálok valamit. Érdekes módon nekem nem jött be a dolog. Egy kolleganőmnek, Lórántné Presits Lujzikándk jött be, aki egyszerűen kimeríthetetlen ebben a témában. Örömmel látom, hogy mennyi mondandója van még ebben a témában. A kutatást elsősorban Ipolyszög, Ipolytamóc, Ipolyvece, Kazáron folytattam és megdöbbentem. Nem a kis motívumokon, a kendőszélen, ruhagalléron, köténycsücskön, hanem a teljesen autentikus, gyönyörű öltözete­ ken. Annyi csodálatos látnivaló volt, annyi szép rajzolnivaló! A férjemmel hosszú ideig 31 �Palócföld 99/3 jártunk, bejelentkeztünk polgármesternél, plébánosnál, iskolaigazgatónál, mikor ki volt kés­ zséges a fogadásunkra. Mindig várt minket egy fiatal, hiteles népviseletbe felöltöztetett me­ nyecske. A férjem elsősorban a részleteket fotózta, hogy később ne kelljen visszamennünk, én egy óra alatt skicceltem, akvarellal megfestettem a látottakat a helyszínen. Ebből lett aztán harminc darab megfestett menyecske kép, amelyekből kiállításom volt Szentendrén. Az Axel Springer vásárolt meg belőle tizenkettőt úgy, hogy ebből egy szép naptárt készíte­ nek. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer naptárkészítő leszek. Szóval ezek a kanya­ rok... Nem egyenes ívű ez a pálya. Itt-ott kanyargós. Most mondjam azt, hogy a művésznek öröme, ha valamire rátalál, és azon is kipróbálja önmagát? Én ezzel is gazdagodtam. - És az album ? - Lett belőle egy album is, ami a világ nagyon sok pontjára eljutott. Ugyanakkor megle­ pődöm, mert amikor az állami vezetőink elmentek egy koreai, azt hiszem expóra, vitték a matyót, a sárközit és slussz! Csak ennyit! Pedig ez a nógrádi is csodálatos, színes, sokféle... Bujákon még találkoztam Szép Bözsivd, Glatz Oszkár modelljével. Boldogan mutatta a dédunokáját. Nem tudom lesz-e még egy olyan nyugodt periódus, amikor mindezt folytatni tudom. - Különösen a nagyobb méretű gobelin elkészítése igen hosszadalmas. Közös munkák elkészítésére nyílik lehetőség? - A Kárpitmüvészek Egyesületével egy közös gobelin készítésére mái* volt is példa 1996-ban. Akkori közös munkánk, a Millecentenárium alkalmából készült. Ki-ki a maga kis műhelyében megszőtte a maga kiszabott penzumát. Az alkotás középen helyezkedik el Hell Miksa, tudós pap, csillagász korabeli, hazánk területét ábrázoló, térképe. Egy vatikáni albumban találtak rá a kollé­ ganők. Ezt szőttük gobelinbe, harmincán, mindenki a saját stílusában, ez alkotja a mű magját. Körülöleli, ötvenszer ötven centiméteres méretben, negyvenhat alkotónak egy-egy saját kútfőből merített műve. Az enyém egy visszafelé nyilazó lovast ábrázol. A felső sorban az első helyre ke­ rült. A magyarok világnapján egy hétig ki volt állítva ez a közös munka a Parlamentben, és zarán­ dokoltak oda az emberek. A szombathelyi textilbiennálén fődíjat kaptunk rá. Az Iparművészeti Múzeum vásárolta meg, évi kerete terhére és alapítványi pénzből. A fődíj a Textilmüvészeti Ala­ pítvány pénztárában maradt, ebből előre tudjuk lendíteni a dolgainkat. Most is közös munkán mesterkedünk az államalapítás ezredik éve alkalmából. Ami most nálam látható, az mind erről szól. Előzőleg háromfordulós pályázaton az esztergomi István kápolnára pályáztunk. Ott le­ hetőség lett volna egyedi darabok készítésére, egymás mellé építve adta volna a működő körkápolna falát. Még a kupolán is gondolkodtunk... Nagyon elszaladt a fantáziánk. Gyö­ nyörű lett volna, egy valóságos ékszerdoboz, de sajnos elvitte az árvíz a pénzt. Állami segít­ ség nélkül ugyanis ezt nem tudtuk volna megvalósítani. Az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója, a reménybeli megbízónk, amikor véglegessé vált, hogy az eredeti elképzelésein­ ket nem tudjuk megvalósítani, azt mondta: nem ereszt el bennünket a látóköréből, szándéká­ ban áll megrendelni egy legalább tizenöt négyzetméteres közös munkát. - Nem megy időben mindez a saját elképzelések megvalósításának a rovására? - Mindezek mellett járom a saját utamat! A közös munka is nagyon jó, mindenki keresi ezt a lehetőségét, a közelséget. Ráadásul senki sem áll úgy, hogy finanszírozni tudjon egyegy saját kiállítást. Rettenetes költség egy saját kiállítás. Terembér, katalógus, meghívók... 32 �Palócföld 99/3 - Milyen a gobelin rangja a világban? - A gobelin, és ezt vallom, nemhogy határeset, hanem ténylegesen grand art, tehát a kép­ zőművészetek műfajában egy magának már eddig is becsületet szerző műfaj. Ferenczy Noémi hozta be hazánkba, és a huszadik század első évtizedeiben volt erősödő Európában is. A régi abusson-i francia manufaktúra most is létező és világhírű. Elsősorban a festők, Matisse, Picas­ so, Léger figyeltek fel a gobelin lehetőségeire. Ök, egy-két kísérletezés után, abbahagyták. Aki megmaradt a műfaj mellett Jean Lurcat volt, bár mindvégig festőnek vallotta magát. Rá erősen hatott az angers-i katedrálisban lévő, Bataille által készített, az Apokalipszis jeleneteit ábrázoló, sajnos ma már csak töredékeiben megmaradt gobelin sorozat. A gobelin nagyon régi műfaj. Az analfabetizmus szükségessé tette a képi ábrázolást a templomokban. A hideg, a rideg falakat is meleggé kellett tenni. Természetes tehát, hogy textíliákat tettek a falakra, aminek egyúttal em­ berközelinek kellett lennie, képileg megfogalmazva az ott elhangzó szakrális mondanivalót. A biblia jeleneteit, az apostolok cselekedeteit ábrázolták. Az angers-i katedrális gobelinje, és az atomháború fenyegető borzalma, hatott Jean Lurcat-ra. Ezt látta bele a maga Apokalipszis gobelin sorozatába. Ő az, aki a huszadik században meghatározója volt a gobelin-művészet reneszánszának. Rám is erősen hatott a cluny-i múzeumban látott hat darabos sorozat. Ferenczy Noémi már ott kinn készíttetett magának szövőszéket. Az iparművészeti főiskolán tanított már, de akkor is még kintről rendelt magának anyagot. A valuta szempontjából legkeményebb ötve­ nes években is tudott biztosítani magának olyan minőségű és olyan színű, időtálló anyagot, amire szüksége volt. Nagyon fontos ugyanis a minőség, a szín- és fénytartósság. Még külön vegyszerrel is kezelik, hogy a moly ne szeresse. A gobelineseknél is volt abban az időben egy­ fajta antik hatásra való törekvés. A manufaktúrában beáztatták a kész darabokat egy savas vizű patakba. Nem volt baj, ha egy kicsit megfakul, bár nem nagyon veszített a színeiből, mert ki­ váló minőségű festékekkel dolgoztak. A műtárgypiacon, és ez köztudott, nem az élő művészek a vásárlók álmai. A holt művészek művei képezik inkább az időtállóságot, a befektetési bizton­ ságot. Az „antikolás” a polgári enteriőrbe való jobb beilleszthetőség megteremtésének az igé­ nye a gobelinosoknál is tettenérhető volt, az igényeknek jobban megfelelő. Ez a dolog most vág vissza. A hazai gobelinmühely, amely nemrégiben szűnt meg, az utolsó rúgásaival még olyano­ kat produkált, hogy Rippl-Rónai, Madaras hölgy című képét festettették át a kartonra és szövettették le, így próbálva külföldi vevőre találni. Az, akinek nincs saját meggyőződése az általa alkotott művészi értékéről, az bizony könnyen elcsábul a piaci hatásokra, próbálgatva az éppen divatost, esetleg még az avantgárdot, a számítógépes tervezést is, kiszolgálva a minden­ kori igényeket. A gobelinnél az ötlet a rajz, ami maga is elérhet olyan fokú kidolgozottságot, megfelelő­ séget, hogy akár egy rajzkiállításra is beadható. Ugyanakkor a megfestett színes vázlatok, a technikától függően magukkal hozzák az új kifejezési formákat. Én magam is készítek ilye­ neket, új anyagokkal, vegyes technikával, de az ábrázolásban ahhoz a lelki indításhoz, ahhoz az életérzéshez álljon közel, amit eddig vittem. Ne legyenek nagy kilengések, ne engedjen az ember a kísértésnek, a piac adta csábításnak. Nem hiszem, hogy neki kellene állnom egy XV-XVI. századbeli gobelinhez hasonló munkát produkálni. Lehet persze egy parafrázis, sarkított kritikai éllel, de ez a gobelinnek nem célja. Nem az a feladata például egy gobelin­ nek, hogy egy..., mondjuk plakát mondandóját közölje. Szerintem a napi aktualitást az al­ kalmazott grafika technikájával közölje a művész 33 �Palócföld 99/3 - Van-e a gobelinnek jövője? - A gobelin hosszadalmas, drága, piszmogós, de nem ez a művészi mértékegysége. A gobelin a belföldi műgyűjtők körében még nem sláger. Még nem érintette meg őket. Ez a mindenkori divat függvénye lenne? - Ha kikristályosodik majd egy polgári értékeket szem előtt tartó, fizetőképes réteg, ak­ kor lesz jövője. A gobelin művészet a művészetek királya és a királyok, királynők művészete volt. Bethlen Gábor például vitte magával hadjárataira a gobelinjeit, külön szekéren. Sarcoltak a gobelinnel. Királyi hercegeket fogtak el, hogy flamand gobelinekre cserélhessék őket. Királyok temetkeztek úgy, hogy a kárpit velük lett eltemetve. Perzsiában időszámítás előtt ötszázból származó sír feltárásánál leltek gyönyörű, színét máig megtartó kárpitra. Peruban, hogy ne csak ezen a kontinensen és Ázsiában nézzünk körül, időszámításunk előtt nyolcszázból, a kedvező klímájú homokos tengerparti részen is megmaradtak textilek. A berlini múzeum tele van kopt szőttesekkel. Nem is annyira a múltra gondolok, hanem inkább a jövőre. - Hát, ha egyszer a múltban megbecsülték, akkor talán csak megbecsülik egyszer a jövő­ ben is! Nem?! Csökken mostanában a szép, a míves munka értéke iránti kereslet? - Nem. A míves, a kidolgozott, a cizellált újra igény. Újra megbecsült az olyan műalko­ tás, amely szépen van festve, szépen van megfaragva. Tehát, a belefektetett emberi munka gyümölcsöző. A gobelinnek nálunk új reneszánsza kezdődött. A mi felfutásunk igazolja ezt. - Mi a helyzet a gobelinnel a világban? - Természetesen ki kellene menni az itthonival is a világba. Mondjam azt, hogy még itt­ hon is konkurencia vagyunk a művészvilágban?! Erős konkurencia. Egy időben, a lengyel textilesek közül, Abakanowicz Magdaléna volt az, aki nagyon szépen tudott érvényesülni Európában. Ő az avantgárd útján jár. A szombathelyi textilbiennálék is inkább erre, a kísér­ letező vonalra álltak rá. Attól félek, hogy a gobelin felfutása rövid lesz. A művészek nagy része türelmetlen. A könnyebben létrehozható, gyorsabban eredményt produkáló műveket prezentálják. Véleményem szerint az én műfajomban, még így is, hogy ennyien vagyunk, kevesen vagyunk. Mint grand art, a művelők kevesen vannak. „A művelők kevesen vannak!”- visszhangzik még sokáig a fülemben, elköszönésem után is, azon morfondírozva bandukolásom közben: milyen ember valójában Mészáros Erzsébet, aki ezt ilyen egyszerűen, ilyen magától értetődően kijelenti, egy olyan világban, ahol min­ denki arról panaszkodik, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Már bánom, hogy nem mondtam meg neki: egyszer, nagyon régen, mi már találkoztunk... 34 �Palócföld 99/3 Csongrády Béla Kutyát és üveget bevinni tilos ! Beszélgetés Erdei Sándor szobrászművésszel - Teát, kávét, vagy üdítőt kérsz? - soroltam fe l a kínálatot, ezzel is méltányolva, hogy el­ ső szóra elfogadta invitálásomat a szerkesztőségbe. Némi gondolkodás után kibökte: - Teát. Közben máris nyúlt az asztalon fekvő újságok után. - Nem frissek - mondtam sietve, de ő megnyugtatott: - Nekem azok, mert az elmúlt napokban nem voltam itthon. - Merre jártál? - kérdeztem, s ezzel már el is dőlt, hogy miről fogunk beszélgetni, a több évtizedes jó viszony alapján, természetesen, tegeződve. (Ezúttal is hiába készítettem hát vázlatot, hiába csináltam meg a kérdések sorrendjét, a valóság ellenszegült a tervezetnek.) - Tokodon voltam „üveges” müvésztelepen... - Hát nem Bárdudvarnokon? - Ezúttal nem, ugyanis kettévált az 1991-től a Gosztonyi Máriáiéi örökölt keramikus műhelyben táborozó csapat, s miután több gyár elhárította a kérésünket, mi Tokod ajánlatát fogadtuk el. - Nyilván te is készítettél új műveket... - Nem igazán, mert számomra nem elsősorban a konkrét munkáról szólt ez a nyolc nap. Én jóval később értem csak be a gyárba a táti panzióból, mint a többiek, mert útköz­ ben mindig elkapott valaki. Azon kívül, hogy számomra is tanulságosok voltak az estén­ kénti beszélgetések a Marika presszóban, én elsősorban szervezője voltam, vagyok e tábornak, felhasználva a nógrádi nemzetközi müvésztelepek szervezésében, irányításában szerzett sok éves tapasztalataimat. Intéztem negyvenöt ember - köztük harminc külföldi cseh, finn, francia, német és más nemzetbéli - ügyes-bajos dolgait, a munkahelyek be­ osztásától kezdve az üvegfúvókkal való tárgyalásokon, a financiális ügyeken át a tolmá­ csolásig. - Nem is tudtam, hogy erre is képes vagy. - Angol, német és orosz nyelvből tudok szakmailag is elfogadhatóan tolmácsolni. - Ehhez külön gratulálok, de azt nem értem: ha te vagy a művésztelep egyik f ő szervező­ je, miért nem a tarjáni öblösüveggyárat választottátok táborhelyül? - Én is szerettem volna, de ide nem kaptunk zöld utat. 35 �Palócföld 99/3 - Itt álljunk meg! Nem is olyan régen, '99 tavaszán a Ferenczy Noémi-díjad alkalmából azt nyilatkoztad a megyei lapnak, hogy sajnálod a mintegy harminc esztendőt, amelyet a salgótarjáni gy’árban, illetve annak kötelékében eltöltöttél Szeretném - s gondolom mások is - tudni, hogy mi áll ennek az éles fogalmazásnak, mondhatni élettapasztalatnak a hátte­ rében. - Szívesen kifejtem, bár ahogyan mondani szokták: „hosszú’'. - Itt és most ez nem akadály. - Hát akkor kezdjük elölről. 1956-ban üvegcsiszoló-tanulóként kerültem az üveggyárba. Csak érdekességként említem, hogy akkor még nem szerettem az üveget, taszítottak a csi­ szolással járó - zajos, poros - munkakörülmények. Nem is csoda, hogy csak két évet bírtam ki. Miután mindig szerettem rajzolni - az ötvenes évek elején Bóna Kovács Károly is tanított az alapokra - , jelentkeztem és fel is vettek Budapestre a képzőművészeti gimnáziumba. Grafikus szerettem volna lenni, de - milyen a sors! - átcsábítottak az üveges szakra. Ott már büszke voltam, hogy Báthori Júlia „segédje” lehettem, nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy rám bízta a műhelyt. ‘62-ben érettségiztem, s üveges rajzolói, tervezői szakképesítést is kaptam. Ennek a birtokában visszajöttem dolgozni a tarjáni gyárba, ahol hasznosítva a jelzett középiskolai oklevelet, tervező lettem. Azonban 1970 táján megjelentek az első főiskolai végzettségű tervezők s megijedtem, hogy kiszorítanak az állásomból, a pályáról, ezért je ­ lentkeztem az iparművészeti főiskolára. Nagyon komoly felvételi vizsga volt, rajzolni, feste­ ni, mintázni kellett. Akit az első hét - amely gyakorlatilag a tehetség, a készség próbája volt - után a másodikra is behívtak, annak már komoly sanszai lehettek. Én ekkor - tekintve, hogy terveket kellett készíteni - már előnyben voltam, jól tudtam kamatoztatni a gyakorlat­ ban szerzett ismereteimet. Fel is vettek. Z Gács György volt a mesterem, a szó igaz értelmé­ ben. Végig kitűnő tanuló voltam, miniszteri dicsérettel végeztem, s csak azért nem kaptam vörös diplomát, mert az érettségi bizonyítványomban akadt négyes is. Ilyen „ajánlólevéllel” jöttem vissza újra az öblösüveggyárba tervezőnek. - Arról szó sem esett, hogy - figyelembe véve tanulmányi előmeneteled is - ott maradj a főiskolán tanárnak? - Dehogynem. Olyannyira marasztaltak, hogy Zugligetben mütermes lakást is biztosítot­ tak volna. - S akkor, mi döntött? - Elveim húztak haza. Meg voltam róla győződve, hogy aki tehetséges - mint ahogyan rólam mondták - , vidéken is képes kibontakoztatni képességeit. Azonban nagyon hamar be kellett látnom, hogy ez nem így van. Tehát tévedtem... - Miből derült ki? - Nyugat-Európában, Csehországban ekkor már javában gyártották a stúdióüveget, illet­ ve az üvegplasztikát. A tervezésben olyan nagy nevű képzőművészek is részt vettek mint Picasso, vagy Dali. Utóbbi például kölnisüveget tervezett. Szóval a gyárak olyan tervezőket kerestek és foglalkoztattak, akik képesek voltak egyedi profilt adni a termékeknek. Ezzel szemben nálunk nem volt szükség a szó szoros értelmében vett tervezőmunkára, legfeljebb apróbb módosításokat végeztünk a már forgalomban lévő termékeken a kereskedő igényei szerint. Én hiába akartam az ajánlatot új tervekkel szélesíteni s ily módon a vevő ízlését, vásárlókedvét is befolyásolni, a gyár vezetése ezt nem tette lehetővé. Sokszor 14-16 órákat 36 �Palócföld 99/3 dolgoztam naponta, de nem értékelték a munkámat, sőt nem egyszer előfordult, hogy amit egy-egy tárgyalás végeztével - éjjel megcsináltam, azt reggel egy igazgatói utasítás áthúzta, megsemmisítette. Kezdtem belefáradni a sziszifuszi küzdelembe és 1978-ban elmentem úgynevezett szellemi szabadfoglalkozásúnak, azaz „szabadúszónak”, létrehoztam saját mű­ helyemet s dolgoztam a Képcsarnoknak, majd eleinte óraadó, később főállású tanár lettem a szakmunkásképző intézetben. Egyszer még újra visszacsábultam az üveggyárba, amikor a gyártmányfejlesztési osztályra hívtak vezetőnek, azzal az ígérettel, hogy önálló jogköröm lesz a hozzám tartozó témákban. Mint utólag kiderült, semmi sem változott, hiába voltam osztályvezető, nem tudtam érvényt szerezni az elképzeléseimnek. A gyárban kizárólag a külföldi áru jelentett minőséget. Egy darabig még küszködtem ez ellen a magyar üveget lebecsülő szemlélet és gyakorlat ellen, miközben saját terveimet nem tudtam megcsinálni, nem jutott időm a pályázatokon részt venni. S amikor adódott egy újabb lehetőség a kiugrás­ ra, még azt is meg kellett érnem, hogy kitiltottak a gyárból: a portán kitették a nevem, mint olyan személyét, akit tilos a kapun belülre engedni! Az volt a „bűnöm”, hogy már „külsős­ ként”, a városi tanács dolgozójaként, nem álltam ellent az elnökhelyettes kérésének és én kalauzoltam őt a gyárban... - Hát igen, a fentiek ismeretében most már jobban értheti a kívülálló is, hogy miért van benned annyi keserűség az üveggyárral kapcsolatban. Hogyan alakult életpályád a továb­ biakban? - Mint említettem, a városi tanácsra kerültem, a művelődési osztályon közművelődési kérdésekkel foglalkoztam. Ezután másfél évet gyárrészleg vezetőként eltöltöttem Szarvason, majd a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumba jöttem vissza tanítani. - Természetesen rajzot... - Bár helyettesítettem néhány rajzórán is, főként nyelvet tanítottam egészen ‘96-ig. Azóta újra „szabadúszóként” tengetem az életem. - Ez a fogalmazás bizony nem sejtet stabil, felhőtlen egzisztenciát. - Jól érzékeled. Esetenként a szó szoros értelmében vannak kenyérgondjaim. 1990, tehát a rendszerváltás után megszűntek az állami vásárlások, nincs képcsamoki megrendelés. Számos helyen tanítottam és tanítok ugyan nyelvet, de amiatt elhanyagolom a művészi ambí­ cióimat, ha pedig művészettel foglalkozom, nem jut időm pénzt keresni. Pedig a mi szak­ mánk rendkívül anyagköltséges, bármihez fogjak is. - Azért az utóbbi időben voltak, lehettek sikerélményeid is: az új szobrokra, a művészeti elismerésekre, díjakra, kiállításokra gondolok. Salgótarjánban az új városházára térplaszti­ kát készítettél, ugyancsak a megyeszékhelyen a Balassi Bálint Könyvtárban Bóna Kovács Károly emlékére faragott márványszobrodat állították fel, Taron Kodály, Héhalmon Petőfiszobrodat avatták fel. Restauráltad és felállítottad a tarjáni Karancs Szálló ólomüveg falikompozícióját. Ezekben a napokban a városi önkormányzat megbízásából újrafaragod a megyeszékhelyi Báthory-szobrot. Tavaly gyors egymásutánban kaptál Madách-díjat és „Pro Arte Salgótarján ” kitüntetést, az idén pedig a már említett Ferenczy-díjban részesültél. Közben itthon és külföldön számos kiállításon lehetett találkozni műveiddel. - Természetesen örülök is a díjaknak, elismeréseknek, de még jobb lenne, ha megbízá­ sokhoz is nagyobb számban jutnék. És az sem lenne baj, ha a teljesítménnyel arányos össze­ gű tiszteletdíjat kapnék, s egyáltalán, ha minden esetben megkapnám az elvégzett munka 37 �Palócföld 99/3 után járó fizetségemet. Persze tennivalóm mindig bőven van, mert az agyam jár, amit kita­ lálok, azt igyekszem megvalósítani. - Igaz az, hogy mostanában kikéred magadnak, ha üvegművésznek neveznek s inkább szereted a szobrász titulust? - Egyrészt azért mondom, hogy „szoborkodom”, mert abban a gyakoribb megbízás hiá­ nya miatti szomorkodásom is benne van. Komolyabbra fordítva a szót: miután zsűrijoggal rendelkező művész vagyok, nem szeretném, ha bármelyik kiállításon is elhangozna még egyszer: mit keres itt ez az üveges? Egyébként is mindig vonzott a plasztika, s bár festeni nem tudtam, nem tudok, mintázni annál inkább. Ez valami olyasféle képességem, mint má­ soknak az abszolút hallás. Megtanultam jó néhány szobortechnikát és talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy bizonyos dolgokat sikerült kitalálnom, feltalálnom is. A technikai fogásokat ugyanis nem lehet senkitől ellesni, ezek a műveletek közben alakulnak ki. Egyébként több üvegművész - például Buczkó György, Lugossy Mária - szobrásznak (is) tartja magát. S még egy indok arra, hogy szobrásznak nevezem, neveztetem magam: a Sal­ gótarjáni Tavaszi Tárlatra „üveget - és kutyát bevinni tilos! Ezért, ha ott szerepelni aka­ rok, akkor „kénytelen” vagyok kőszobrokat csinálni. - Most, hogy immár művészeti, esztétikai kérdéseknél tartunk, elérkezettnek látom az időt, hogy megkérdezzem: van ars poeticád? S ha igen, miként hangzik? - Lehet, hogy furcsán hangzik, de nincs úgymond ars poeticám. Példaképemnek tekintem viszont Ligeti Erikái és Kő Páli. Azt tartom, hogy egy-egy műalkotás mellé, mögé nincs szükség filozófiára, hangzatos magyarázatra, netán okoskodó magyarázkodásra. Mikor an­ nak idején Héhalomban egy március 15-ei ünnepség keretében avatták a szobromat, egy idős néni előrefiirakodott a tömegben és felkiáltott: - Jé, ez Petőfi! Erre a felismerésre nagyon büszke vagyok, sőt boldoggá tett, hogy az élettelen anyagban valaki - egy minden tekintet­ ben laikus - spontánul beazonosította a költőről bennünk élő képet. S ha arc poeticám nincs is, hitvallásom azért van. Baloldali voltam, vagyok és maradok. Annak ellenére, hogy jó néhány éve már nem vagyok tagja egyik pártnak sem, tudomásul vettem, hogy megkérdezésem nélkül - töröltek az MSZP-ből. Én egy bizonyos politikai rendszerbe születtem, akkor voltam fiatal, felhőtlen nyaraim, szerelmeim mind ahhoz a korszakhoz kötődnek. Hittem benne, meggyőződésem volt, hogy hasznosak lehetünk - mármint a rendszer és én - egymás szá­ mára. Mindenesetre ember tudtam maradni abban a korban, nincs tehát okom, hogy megtagadjam azokat az éveket, évtizedeket. Szeretném felfogni, megérteni az új érát is, de sajnos nem sikerül. Kevésnek tartom benne az őszinteséget. Még a Tanácsköztársaság 133 napjának is volt művésze­ te, az 1989 óta eltelt időszaknak pedig - nekem legalább is úgy tűnik - nincs hiteles eszmerend­ szere, nincs karakterisztikus művészeti arculata. Igaz, hogy ez a társadalmi rendszer semmit sem tilt, de nem is nagyon támogat... Véleményem szerint az állam nem vonulhat ki olyan mértékben a művészet, a kultúra támogatásából, mint ahogyan azt ez idő tájt tapasztalni. Itt van például a mil­ lenniumi évforduló programja, amelynek fő mecénása kell, hogy legyen. - Nyilván valamilyen értékrend mentén vagy baloldali érzelmű. Számodra mi jelent ál­ talános emberi értéket? - A becsületesség, a közösség iránti hűség, az önzetlen munka, az esély az egyenlőségre. Ne pártszempontok, politikai kapcsolatok döntsenek művészeti kérdésekben, kulturális ügyekben. 38 �Palócföld 99/3 - Mit csinálsz szabadidődben, ha éppen nem olvasztói üveget, ha nem faragsz szobrot, ha nem készítesz vázlatokat, ha nem zsűrizel? Vagy másként kérdezve: van-e valamilyen hobbid, mint némelyik pályatársadnak a horgászat. - Bár a nap zömét valóban művészeti jellegű elfoglaltság teszi ki, azért csinálok mást is abban a bizonyos szabadidőben. Először is nyelveket tanulok. Mint már többször is esett szó róla, ango­ lul, németül, oroszul és talán franciául elég jól tudok, bár a nyelv az - idézve Lomb Katói -, amit érdemes rosszul is tudni. Mostanában az arabbal és a héberrel is próbálkozom. Azt szoktam mon­ dani, hogy nyolc és fél nyelvben mozgok otthonosan. Hármat tűrhetően tudok, a többit rosszul. Általában öt órakor kelek és hatkor már tanulom valamelyik nyelvet. Ezen a téren autodidakta vagyok. Minden nap legalább egy órát foglalkozom a nyelvekkel, újságcikkeket olvasok, nézem az angol nyelvű tévéadásokat, például a CNN hírtelevíziót. Még egy hobbim van, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Nagyon szeretek gyalogolni, mindenfelé: erdőben, hegyen, flaszteron egya­ ránt. Miközben rovom a kilométereket van időm sok mindent átgondolni. - A betegségedet is? Tudvalévő ugyanis, beszédedből is kihallik, hogy annak ellenére, hogy már kilenc éve nem dohányzol, súlyos gégeproblémákkal küszködsz, ezek miatt kemény kórházi kezeléseknek is ki voltál téve. Éppen egy ilyen kúra miatt nem tudtál jelen lenni a könyvtárbeli Bóna Kovács Károly emlékfalad avatásán. - Bármilyen hihetetlen, ez a kérdés kevésbé foglalkoztat, mint sokan feltételezik. Az alkotó­ munkámban egyáltalán nem befolyásol, a családban szintén alig jelent témát. Én egészséges­ nek érzem magam, az életvitelem nem különbözik a korábban megszokottól. Akkor zavar a dolog, ha egy ismerősöm elmenve mellettem, keresztet vet és én ezt a mozdulatot meglátom tükröződni a nap árnyékában. - Ötvenkét éves vagy\ joggal kérdezhetem meg: vannak-e tanítványaid, akik téged tarta­ nak majd mesterüknek, akik tőled veszik át a stafétabotot annak idején? - Általában is szerettem, szeretek tanítani. Amíg a Madách gimnáziumban dolgoztam, si­ került viszonylag jó eredményeket elérnem. Azonban legszívesebben arra emlékszem, hogy a diákok minden évben a három legjobb tanáruk közé választottak. Pedig nem voltam libe­ rális, az alapokat nagyon megköveteltem. De, ha valakin észrevettem, hogy csak testben van jelen az órán, ha valami miatt nem volt kedve a többiekkel együtt haladni, akkor megkértem, hogy inkább sétáljon egy jót. Ami pedig a kérdés művészeti vonatkozását illeti, arra azt válaszolhatom, hogy sok sikeres tanítványom volt. Ha jól emlékszem, közülük hatot fel is vettek a főiskolá(k)ra. Mindig csak eggyel foglalkoztam egyszerre. Korábban, a főiskola elvégzése után szakköröket is vezettem az üveggyárban, Bolyai gimnáziumban. Remélem, tanítványaim, ha mesterüknek nem is neveznek, arra mindig emlékeznek majd, hogy volt néhány jó szavam, néhány figyelembe veendő tanácsom számukra. - S a családban örökölte-e valamelyik gyermeked a tehetségedet, vannak-e művészi ambícióik? - Két felnőtt gyermekem van, egy fiú, és egy leány. Mindketten Budapesten élnek, a munka mellett felsőfokú tanulmányokat folytatnak, de a művészeti alkotómunkához konkré­ tan nincs sok közük. Nem is tudom, hogy mit mondjak, hogy sajnos, vagy hála Istennek. - Hogyan ítéled meg jelenleg a megye művészeti közéletét? Egyáltalán van ma ilyen? - Amennyire az én nézőpontomból látszik, a megyét átfogó program nincs. A szövetség szinte teljesen szétesett, alig tudunk valamit a megyei tisztviselőkről, és sajnos egymásról se. Jobbára csak a választások előtt kapunk valamilyen értesítést. 39 �Palócföld 99/3 - S ez szerinted baj, vagy így van jól, neked nem hiányzik a szervezett közélet? - Igenis hiányzik, mert egy szervezeti háttér, egy jobb érdekképviselet erősítene, támo­ gatna egyéni törekvéseimben. -A h o g y hallgatlak, egyre inkább olyan véleményem alakul ki bennem hogy te már nem nagyon kötődsz Tarjánhoz, Nógrádhoz. Ha pedig így van, miért nem próbálsz meg elmenni innét? Mondom azt annak ellenére, hogy távozásod nagy veszteséget jelentene a megye, a város szellemi életében. - Ezt jól esik hallani, de az tény, hogy most már szívesebben élnék Budapesten, hiszen a szakmában csak ott lehet tájékozódni. Sem a munkám, sem a baráti köröm - kivéve a szűk családomat - nem köt már Salgótarjánhoz. De nem tudok innen elmenni, mert a fővárosban az én negyvenezer két forintos rokkantsági nyugdíjamból nem tudnék lakást venni és a rezsit fizetni. Itt is nehezen tudom a bérleti díjat (sajnos, miután úgynevezett művészlakásnak van nyilvántartva, megvenni nem volt mód és ma sem lehet) és a fenntartási költségeket előte­ remteni. S akkor még élni is kell valamiből, a betegségem is sokba kerül, nem is beszélve a könyvmániámról, amit egyre inkább el kell, hogy felejtsek. Az anyagköltségeket pedig már említettem... Szóval - hogy visszakanyarodjunk Tokodhoz, amivel kezdtük a beszélgetést - , a nyári müvésztelepen azon kaptam magam: nem tűnt fel, hogy nem vagyok Tarjánban. Erdei Sándor üvegkompozíciója (Salgótarján, Városháza) 40 �Palócföld 99/3 Erdős István r Alom, örökség, emberség Antal András iparművész Kulturális, művészeti közéletünk kortárs enciklopédiájában Antal András iparművész már jó két évtizede „tehetséges fiatal iparművészként” van jelen. Olyasvalaki, akinek a nevéhez mindig valami stúdió-ügy, alkotótábor, szimpózium társul a művészi csempék, égetett tányérok, monumentális kérámia-muráliák alkotói érdemei mellé. Miért van az, hogy Antal András ötven esztendősen is fiatal művész? Talán éppen a művészeti közélet­ ben, stúdió-világban vállalt szerepe, ismert szorgalma teszi örök fiatallá? - Nem az én tisztem megítélni, mennyire egészséges dolog vagy inkább mulatságos álla­ pot a képző- és iparművészeti közéletben fiatal művésznek minősíteni egy-egy alkotót, aki mögött 2-3 évtizedes küzdelem, erőfeszítés, munka áll. Ki-ki a maga ízlésével, eredményei­ vel, hatásaival kell dokumentálja alkotóműhelye rangját, személyes kvalitásait, s nem azzal, milyen szorgalommal vesz részt a képző- és iparművészet szervezeti ügyei intézésében, mennyi alkotótábort, művésztelepet szervez, vagy hányféle stúdióban, hányféle ösztöndíjjal van jelen. Tény, ami tény: az 1999-es esztendő elteltével valóban az ötvenesek közé öreg­ szem, mivel 1950. február 13-án születtem. - Alsótoldon? - Nem Alsótoldon! A szülőfalunak ismert cserháti kisközségéhez legközelebb eső pász­ tói kórház szülészeti osztályán. Tehát születési anyakönyv szerint pásztói vagyok, mégis Alsótoldot emlegetem és szeretem szülőfalumként. Noha szüleimmel 1950 után mindössze egy évig éltünk Alsótoldon, éppúgy odakötnek a legszorosabb kötelékek, gyökerek, mint ahogyan Szécsényhez odaláncol egész gyerekkorom. - Beszélj erről a gyerekkorról! Szécsény számomra a gyönyörűséges mesevároska volt, majd maga az izgalmas-hősies magyar történelem lett az iskoláskorban. Édesapám, Antal Károly - noha foglalkozása sze­ rint műszaki ember volt - amatőr helytörténészként, a Szécsényi Honismereti Híradó szerzőjeként egy különös-sajátos patrotizmust példázott nekem. Ha Dolányról keresett a levéltárban középkori adatokat, ha egy Koháry grófról írt, vagy Hayland emléktábláról értekezett, ha a régi nemzetségek bábáiról kutatott fel új, ismeretlen tényeket, adatokat, mindezekkel egyformán szuggesztív hatásokkal a hazai táj, a kisváros 41 �Palócföld 99/3 szeretetére nevelt. Nem didaktikus céllal, direkt pedagógiai presszióval, de konkrét életpél­ dákkal és felejthetetlen érzelmekkel. A magyar nép élete, kultúrája, népművészete, a nógrádi palócvilág kézzelfogható tárgyiasságával volt mindennapos téma a családunkban. Mire ti­ zenkét esztendős lettem, akkor már nem kellett nekem semmiféle külön magyarázat, tanítás arról, hogy mit jelent hűségesnek lenni a szülőföldhöz, a népi kultúrához. Kamaszkoromra természetes lett, hogy a palóc népművészet nekem ugyanazt jelenti, mint a hollókői fafara­ gónak, vagy hímző asszonynak: gyönyörködést! Magamra, magunkra ismerést. Az enyém, a miénk ez a citerán megszólaló ősi dallam, vagy ez a finom-míves faragású pásztorivócsanak! Tehát a megismert, élő népi kultúra már önmagában is elég volt, hogy oka legyen az én nemzeti büszkeségemnek. S a világ legtermészetesebb dolga, hogy ez a kultúra értékes, és feltétlenül meg kell őriznünk: másokat is gyönyörködtessen! Ahogyan az élő fű, fa, virág, fodrozódó patakvíz, ragyogó szitakötő, gyönyörű dombhajlat megmarad a maga eredetiségében, amíg világ a világ ... - Vagyis a művésszé válás gyermekkori indíttatásait nálad a Szécsény környéki falvak élő népművészetében kell keresnünk? - Igen, de csak fele részben! Fele részben pedig egy úgynevezett 4-B-s puha ceruza kör­ nyékén! Az iskolában, mikor Argay tanár úr nagy szeretettel megfogta a kezem, vagy Kék­ kői tanár úr rajzceruzát adott a kezembe a családban már természetes otthonosság, birtokon belüliség tágult ki számomra. Szécsény, Dolány, Hollókő, az Ipoly környék Hugyagtól Tamócig: az én világom. S ezt a rajongásig megszeretett világot az a puhaceruza majd megörökíti, ha megtanulok rajzolni. Hát meg akartam tanulni. Az iskolai órákon túl hetente rendszeresen együtt rajzoltam olyan idős emberekkel, akik közül jónéhányan még a XIX. században születtek, és a velük való beszélgetés egy 8-10 éves gyerek számára hihetetlen nagy műveltségforrásnak kínálkozott. Mert az 1960 körüli Szécsény szellemi életében, iskolavilágában tündöklő műveltségű idős emberek éltek köztünk. Bolla Károlyi Sugár Gyuri bácsi! Gyakori vendég volt körünkben Králik András ... S amikor én tanári feladatkijelölés szerint lerajzoltam egy virágzó orgona­ bokrot azzal a bizonyos ceruzával, akkor páratlan lelkesültséggel, hittel törekedtem a sikerre. Sikerülnie kell! Szóval, a népművészet megrendítő közelsége mellett a sok rajzolás, stúdi­ um-munka, tájfejtés öröme adta az indítást ahhoz, hogy megforduljon a fejemben, de jó is lenne, ha amit így szeretek, majd az lenne az életem munkája. S barátaimmal minden évben koratavasztól, késő őszig élveztük az Ipoly környék, az Észak-Cserhát felfedezését. Hol gyalog, hol biciklivel: irány Beczurfalva! Irány a hugyagi Ipoly-part! Ahogy a jé g eltűnt az Ipolyról, hóvirágot, ibolyát leltünk a márciusi réten, rögtön kérdeztük egymást: nem lehetne már megförödni a folyóban? - Természetesen meg kellett fürödnötök; ahogyan más-más kamasz fiú csoportok meg­ fú r ödtek a Tárnában, a Zagyvában, a Hernádban, a Sajóban, Tiszában ... Mozgalmas, gaz­ dag, színes gyermekkort kaptál a sorstól S ha álmaid között ott szerepelt már tizennégy évesen a művészpálya, akkor annak rendes útja módja szerint nem Szécsényben, Tarjánban, Gyarmaton kellett középiskolát választanod... - Valóban így van. A hatvanas évek közepén még igencsak elit-gimnáziumként számon tartott budapesti képzőművészeti gimnáziumba jelentkeztem. A pesti intézmény mellett 42 �Palócföld 99/3 akkoriban még csak két nagyvárosunkban. Szegeden és Pécsett volt képzőművészeti gimná­ zium, szakközépiskola. Ha akkoriban valakinek az igen sokszoros túljelentkezések tolongá­ sából sikerült bekerülnie a pesti képzőművészeti gimnáziumba, akkor arról a korábbi iskola felnevelő tanárai, rajzoktatói, vezetői joggal mondhatták: lám, csakugyan tehetséges lehet ez a gyerek ... Hiszen felvették! Az én gyerekkori „vászontarisznyám” kincsei között ott volt 56 évi mozgalmas rajztanulás, a táj festés öröme. Őszintén remélhettem, annyi szenvedélyes és tudatos munka után nem méltatlanul kerültem a pesti iskolába 1964-ben... - S a neves képzőművészeti gimnáziumból már egyenes út vezetett a főiskola, a tárgyal­ kotó iparművész pályája f e l é ... - Egyáltalán nem! A képzőművészeti gimnáziumban díszítő-festő szakágon tanultam. A táblakép-technika elsajátítása mellett, a grafikai eljárások megismerése mellett a falkép res­ taurációjára került a hangsúly a képzésben. Sgrafittó, secco, mozaik. Sokféle technikát meg­ tanultunk, de a képzésben ezek között egyáltalán nem szerepelt a kerámia, mint fali díszítő elem. Ilyenről nem tanultunk semmit. S talán épp ebből a hiányból, ebből az igényből nőtt ki a nagy álom, hogy nekem majd éppen ezt kell megtanulnom, ezt kell élethivatásul választa­ nom. A képzőművészeti gimnáziumban Benedek és Újvári Lajos tanárok voltak nagy hatás­ sal rám. A grafika rejtelmeibe Gacs Gábor és Pásztor Gábor vezetett be. Általuk lett szak­ mai alappá az a természetes világkitágulás, nagyfokú változás, mely Pesten és az Ipoly-vidék kisvárosa, Szécsény után szinte természetes volt. Jó társaságba kerültem; versengve jártuk a múzeumokat, nagy gyűjteményeket. Régi építészeti csodákról, épületszobrokról és díszekről rajzok tömegét készítettük saját örömünk­ re. A főiskola előtt két évet a Néprajzi Múzeumban dolgoztam. Ez idő tájt, tizennyolc-húsz éves korom körül az intézményi és a jól irányított szakmatanulás mellett a pesti kiváló művé­ szek mester-kurzusai mellett a legnagyobb hatással két idősebb nógrádi volt jelen az életem­ ben. Egy szobrászművész és egy zenetudós. Művészi ambícióim, ars poeticám alakulásában nekik igen nagy részük volt. Az egyik az akkor Benczúrfalván élő idős Szabó István volt, a másik Rajeczky Benjámin, Pásztón. - Ezek a kapcsolataid egyáltalán nem közismertek, hiszen a Romhány, Alsótold előtti felnőtt világodról alig-alig beszéltél eddig... - Idős Szabó István szobrászművészt, Pista bácsit, már gyermekkorom óta jól ismertem. Édes­ apám vitt el hozzá néhányszor benczúrfalvi útjai során. Ámultán hallgattam a műteremben a cim­ balom zengő hangjait, és mint ahogy a templom szentjeit nézi egy gyerek, úgy csodáltam a falak mentén körben sorjázó gyönyörű palóc menyecskeportrék tucatjait... Némelyiket ismerősnek is találtam, némelyikről kérdeztem is bátortalanul... Ez nem az az asszony, aki... Gyerekként megsze­ rettem Pista bácsit, ő meg középiskolásként. Főiskolás koromban barátjául fogadott. Nézte, forgatta rajzaimat, hümmögött, tovább érdeklődött, aztán egyszercsak meg is kí­ nált egy korty jóféle házi szilvapálinkával, jelezve, hogy már felnőttnek tekint, és örül, hogy fiatal művészként én olyan őszintén tisztelem munkásságát, realizmusát, sajátos érzékenysé­ gét a folklórvilág iránt... Megtisztelő volt számomra, hogy amikor első munkáimat látta, sietett átölelni: „Kölcsönös már ez a tisztelet, fiam'’... mondta kedvesen... Ő figyelmeztetett: vigyázni kell a népi kultúra örökségével! Nem csak a szépség, ragyo­ gás, csengés-bongás fontos itt, de a végletesen letisztult, nemes egyszerűség, amelynek di­ vatos-ragályos utánzása, másolása igen veszélyes, őszintétlen hang is lehet a művészetben... 43 �Palócföld 99/3 Igaza volt! Mint ahogyan igaza volt Rajeczky Benjámin pásztói zenetudósnak is. Amikor 1992-ben a cisztercita zenetudós nevét vette fel a pásztói zeneiskola, emlékfalat készítettem az intézmény aulájába Béni bácsira emlékezve. Ekkor már több mint negyedszázada ismer­ tem a munkásságát, mert amikor a főiskola előtt a budapesti Néprajzi Múzeumban dolgoz­ tam, ott ismertem meg egy-egy népzenei lemezét, előadását, munkásságát. Az ő életműve „szugerálta”, mintázta nekem: nem virtuóz leleményesség, mindenáron való újítás tesz vala­ kit európaivá, de a szelleme, realizmusa, a nemzeti kultúra örökségéhez való viszonya. Béni bácsi az európai gregorián és a magyar népzene szolgálatában a nagy tudós emberi szerény­ ségével vált követhető mintává számomra. Nyitottnak lenni minden szép emberi törekvés iránt, megadni a tiszteletet a „másik-ember” számára. S mindezeket bizony nem lehet főis­ kolán megtanítani... - Úgy tudom, a főiskolán Zégács-tanítvány lettél? - Igen. Két-három éves múzeumi munka után 1971-ben lettem a szilikát-tanszék hallga­ tója, ahol az üveg, porcelán, kerámia ügyeit egyre inkább azzal az ambícióval tanították, hogy fali díszítményeket, muráliákat kell készíteni. Ehhez jó segítség, jó alap volt a néprajzi múzeumban végzett munkám, ahol az Ipoly-vidéken szerzett gyerekkori folklór­ élményeimet, ismereteimet a XVIII-XIX. századi népi kerámia köréből egészíthettem ki. Dr. Kresz Mária kutatásai, munkássága ezen a téren - éppúgy mint Rajeczky Benjámin a zenében - az európai folyamatokban elhelyezve tudták vizsgálni a népi kerámia múlt száza­ dait. Az sem volt mellékes, hogy tudományos gyűjteményben megismerhettem a pásztormű­ vészet remekeit is. Nagy szerencsémre ilyen gyorsan szerzett élménybatyuval kerültem én Zégács György iparművész, tanszékvezető műhelyébe megtanulni a szakmát. De tanáraim elsősorban Csekovszky Árpád, Litkei József és Kovács Ferenc voltak. Nem volt könnyű dolgom, mert a főiskolai évek csupa kétellyel, kérdéssel teltek el: az én érzelmeim, készsé­ geim a grafika felé hajlottak, míg a képzésben evidencia volt a tárgyszerűség, anyagszerűség elsődlegessége. Mégis, én azt mondtam magamban: a kerámiában is a grafika-világa érdekel. - A diplomázás után egyenesen Romhányba kerültél? - Igen. Azt mondtam, pontosan Romhány való nekem. Egyrészt erre voltam felkészülve, erre vágytam, hogy a gyári műhelyben grafika-álmaimat a tűz, az égő máz, az anyagok tor­ zulása, végső képalakulása során is kipróbáljam, és ezek esztétikai összességéből tudjak felelni saját kérdésemre: hogy járható-e ez az út? Másrészt Romhány ideális műhelyként kínálkozott egy ambiciózus-friss diplomás művész számára azért is, mert ott egyértelműen kíváncsiak voltak, nyitottak és támogatók voltak minden útkereséssel kapcsolatban. A Romhányi Építési Kerámiagyár akkori vezetői nemcsak szavakban és kinyilatkoztatásokban mutattak fel modem menedzser szemléletet, de a gyakorlatban is. A gyár vezetőinek fejlesztési elképzelései, a változó piaci igényekhez való gyors alkal­ mazkodás itt természetes keresletet teremtettek az új megoldásokra, az új ötletek sorjázására. S énnekem pontosan ilyen gyárra, ilyen légkörre volt szükségem. így aztán nem túlzás azt állítani, hogy Romhány számomra egy speciális, jócskán meghosszabbított művészképző tagozat volt. Tíz év, melyben szabadon dolgozhattam, gondolkozhattam, kísérletezhettem. Ha a falburkoló csempéken piacra dobtunk hét-nyolc féle új mintázatot, színvariációt a meglévő negyvenes kínálat gazdagítására, akkor senki se mondta, hogy most már elég a barna szín tónusai­ ból. Itt folyamatosan igényt tartottak a gyárban foglalkoztatott három tervezőművész fantáziájára, 44 �Palócföld 99/3 alkotói leleményére. S az innsbrucki építőanyag kiállítások éppúgy visszaigazolták a kísérletünk eredményeit, mint a bolognai terepszemlék, bécsi vásárok, vagy a kanadai, angliai kiállítások. Horváth Sándorrá Csemán Ilonával együtt 1979-ben SZOT-díjas lett az alkotó kollektíva. S Horváth Sándorban nemcsak a csempék, padlóburkoló lapok világában találtam segítő mes­ terre, jó barátra, de a Grand Art, a „nagymüvészef ’ világában is, meg a díszmükerámia stúdió­ világában is. A gyár ezidőtájt csatlakozott a Kecskeméti Kerámia Stúdió kísérleti műhelyéhez, és ez új kapcsolatokkal, új megoldásokkal gazdagította a romhányi alkotómunkát. Akkor még aligha gondoltam volna, hogy Kecskemét két évtized múlva úgy válik majd második otthonommá, hogy alkotóművészként, tanárként is számítanak a munkámra... - Kecskemétről, a stúdióról majd később beszéljünk. Hiszen a jelenről gondolkozunk, most arra keresünk választ, hogy húsz évvel ezelőtt a romhányi gyári alkotóműhely mi mó­ don tehette alkalmassá a pályakezdő fiatal keramikus művészt, Antal Andrást, hogy a hetve­ nes évek végétől 1998-ig jelentős köztéri munkákkal, reprezentatív igényű falburkolatokkal igazolja művészi törekvései komolyságát, rangját? Romhányban csempetervezéssel, értelmes termék propagandával foglalkozni egyet je ­ lentett a sokoldalúsággal, a nagy művészi feladatokra való készüléssel. De 1979-ben és 1981-ben részt vehettem az Európa-hírű Siklósi Kerámia Szimpózium munkájában, és a nyolcvanas évek elején háromszor is elnyertem a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíját. Szóval, volt módom munka közben tanulni, tapasztalni, a szak­ ma legjobbjaival, legújabb eszmei áramlataival találkozni. 1979-ben a pásztói „fogadóterem” falburkolata volt az első jelentősebb nagy munkám, majd készülhettem az igazán mo­ numentális feladatokra. A debreceni nagyerdei új gyógyfürdő medencecsarnokában, pihenő­ tereiben mintegy 200 m2-nyi dekoratív festett díszkerámiával tehettem le a névjegyemet, jellemzően növényi ornamentika, gyógynövény kompozíciók variálásával. Salgótarjánban pedig az új városháza első emeleti fogadóterméhez kötődő kerámia muráliák jelentették az új erőpróbát 1987/88-ban... - A pályázati kiírás szerint az új városi tanács tanácstermi folyosója ívelt kerámiafalá­ nak nemcsak díszítő jellegűnek kellett lennie, de olyan műalkotásnak, amely szervesen il­ leszkedik a belső térhez, és koncepciójában, színhatásában is kifejezi valahogy egy új város épülésének hangulatát... - Valóban valami ilyesmi volt a pályázati kiírás lényege. Úgy gondoltam, ha kis préselt ke­ rámia elemekből ott okosan építkezem, komponálok, akkor az önmagában is ráutal majd a városépítés hangulatára, modernizációs hangvételére. Semmiképp se akartam konkrét város­ történeti motívumokkal, direkt hatásokkal terhelni a 2,7 m x 7 méteres kerámia kompozíciót. - De alighanem meghatározó lett a régi grafikusi ambíció; az egész, fugákból építkező kerámia grafikai hatása ilyesmire utal... - Sokadrendű itt most a grafikusi ambíciók háttere. Egyrészt műalkotást kellett teremte­ nem a kerámia fal nyelvi lehetőségei közt, a relief, a mázas samott kifejező eszközei között. Homogén felületet alkot a kompozíció, mégis hármas tagolódású. A felső rész akarvaakaratlan a táji, természeti környezet inspirációját hordozza, a középső rész, a maga belecsú­ szó formáival mégiscsak a születő várost jelképezi, míg a kompozíció alsó része, a fémes világ, a feketeszénre emlékező színvilág, valamiféle egyetemesség, tektonikus jelleg felé mutatna, amikor rétegzettséget jelez... 45 �Palócföld 99/3 - Úgy tudom, a város lakossága is, a szabna is szeretettel fogadta ezt a nagy munkát jó tíz év­ vel ezelőtt. De a pásztói zeneiskola Rajeczb emlékjala mellett, egy Alsótoldon elhelyezett dom­ borműves kerámia emléktábla mellett nem igen volt lehetőséged nagyobb munkába fogni... már, ami a muráliákat illeti... Ezért most talán Kecskemét éppen valamiféle hiányt pótol az életedben! - Szögezzük le: az 1984-1998 között eltelt alsótoldi másfél évtized munkásságából én nem­ csak az építőművészettel összefüggő munkáimat tartom fontosnak. Azokat a kerámia-plasztikákat is, amelyeket kísérleti művekként egy-egy szimpózium után Siklóson, Szabadkán vagy Munká­ cson ott hagytam. S azokat a tálsorozatokat is, melyek a romhányi gyártól való szakmai eltávolo­ dás után leginkább az iparhoz, a műtárgykereskedelemhez kötnek. A díszítőkerámia, amely a galériákban éppúgy otthon van, mint a vásári ponyvák alatt a sátorban, az most - minden gondjá­ val, örömével - a grafikus-rajzos ambícióim s az ipari anyag „összehozásának” hosszú folyamata. Igen. Tudomásul kell venni, hogy ebben a körben Európában és itthon is különböző művészi színvonalú kereskedelmi vállalkozásról is szó van. A cserháti, alsótoldi tájélményeim ma is ép­ púgy inspirálnak, mint a gyerekkorból építkező Ipoly-vidéki emlékeim is. A szülőföldem, az itt élő emberek sajátos világa, különös mentalitása három évtizede egyfolytában elementáris nagy hatás­ sal van rám. S ma is rendszeresen megfordulok Rimócon, Hollókőn, Varsányban vagy Cserhátszentivánban, Kutasón - ha éppen egyúttal a kecskeméti kerámia stúdióban dolgozom és tanítok is. Vagyis mostanában bizony kettős életet kell élnem: megvan, működik az alsótoldi mű­ termem is, de hónapok óta kenyerem javát immár Kecskeméten keresem. Úgy vagyok vele, mint nyolcvan vagy százhatvan esztendeje a nógrádi szegényember, akinek ezen a hegyes-dombos palóc vidéken se elég termőföld, se elég munka, megélhetés nem jutott, így hát vonultak le seregestül a szorgoskezű parasztemberek az Alföldre idénymunkát keresni, ke­ nyérnek valót hazahozni... Most énmagam is az Alföldön, Kecskeméten keresem a kenyerem. Lehet, hogy éveken át rákényszerülök Kecskemét kenyéradó megbízásaira... De mindettől én még nógrádi vagyok. S ha egy tálsorozatom éppen Madársors címmel vagy Tájtörténet címmel jelenik meg egy galéria falán, biztosra vehető: a nógrádi, cserháti erdők csendjébe zuhanó madarakról van szó, s a palóc kistáj, az Ipoly, a Cserhát vidék üzenete minden rajzom. A tájat, a környezetet véd­ ve, megmentve őrizzük meg régi kultúránkat, emberségünket... Mert az ezredforduló körül a vi­ lágnak, Európának igen nagy szüksége volna rá, hogy az értelmiség, az alkotóművész komolyan figyelmeztessen: ne tovább a pusztítással, ne tovább az antihumánus hatalom-gyakorlással. Most, mikor még éppenhogycsak végétért a koszovói öldöklés, én arra emlékeztetek, hogy a jugoszláviai nagy háború romjai, sírgödrei sincsenek még nagyon távol a térben, az időben. Én átéltem ott a szerb, horvát, bosnyák művészbarátaim között annak a háborúnak minden iszonyatos fenyegetését. Megértettem, hogy a nemzeti érzelmekkel, öröklött-rossz történelmi sablonokkal visszaélve anak­ ronisztikus politikai hatalmasságok nyugodtan manipulálhatnak, gyilkolhatnak, ha a művész, a gondolkodó ember csak hallgat. Akkoriban én a nem-hallgatás, a véleménynyilvánítás érdekében rendszeresen átjártam a Vajdaságba, Szabadkára. Embargó ide, embargó oda, én a kis autómon vittem az égető kemencét, az anyagot, a festéket az ottani művésztelepre, hogy együtt dolgozzak azokkal az emberekkel ott, akik igazán megszenvedték az iszonyat éveit az egykori Jugoszláviá­ ban. Szabadka meg a nógrádi Alsótold műterme nekem akkor együtt volt vallomáskényszer: egy percig sem szabadna eltűrni az embertelenséget, az ember által teremtett értékek pusztítását... - Ez akár végszó is lehetne. Köszönöm a beszélgetést. 46 �Palócföld 99/3 Csach Gábor Demokritosz gelaszinosz Beszélgetés Csemtticzky Zoltán szobrászművésszel „Állítom arisztotelészi sztélém a platoni platón.” - Tizenöt éve ismerem Csemniczky Zoltánt. Az idézet önmagáról és -tói való. Arisztote­ lész apja orvos volt, Platón pedig régi arisztokrata család sarja. Sarkítsunk! Általuk kerek sok minden, ami kerek. A tantuszok majd később potyognak. - Egyébként mi is görögök vagyunk. Legalábbis ami logoszunkat és eidoszurkat illeti. A lényeg pusztán akkor érdekes, ha okos szóval elbeszélhető, vagy alakban, képben szemlél­ hető, ábrázolható. Valahogy - teszem hozzá. A Csemniczkynek persze mindig összejön, nekünk meg csak később. így volt ez a sírkővel meg a teherautóval is. (Vö.: Hibó Tamás grafikus halála ... - a szerk) Nem baj. Az nevet, aki a végén nevet. - Szóval Balassagyarmat, Arany János utca, földszint és panel. Bérelt gyermekkocsi tároló mint műterem és másfél szoba lakás. Óbester pipaszag, szlovák háztáji fehér repi. Relatív rend és relevatív könyvespolc. Afféle ismerős hely. Itt él és alkot Csemniczky Zoltán a szobrász. - 1953 áprilisában születtem a fővárosban. Dédapám Váli Rezső a balassagyarmati Ba­ lassi Bálint Gimnázium természet és földrajz tanára volt. Nagyszüleiül mindketten gyarmati­ ak voltak, a háború sodorta őket Budapestre. Apám orvosnak készült, de az ötvenes években eltanácsolták az egyetemről. Asszisztensként dolgozott az Orvostudományi Kutatóintézet­ ben. - Mi volt az oka? Hungarista rokonság, polgári csökevény? - Nem. Kékvérüség, nemesi származás. - Ezt nem is tudtam. - A tatárjárásig Zamcse néven vezethető vissza a família eredete. A XVII. században lettünk katolikus ágon Csemniczkyek, evangélikus ágon pedig Csemiczkyek. Egyébként ez utóbbi vonalon is van művész. Csemiczky László, pozsonyi festő, Miklós pedig zeneszerző. De nem tartjuk a kapcsolatot. - Budapesten hol laktatok? - A Tavaszmező utcában. Anyám a mai napig ott él. Akkoriban persze nem volt olyan veszé­ lyes és gettós a környék, mint manapság. Bár a mi lakásunk az ötvenes években társbérlet volt. Együtt laktunk Magyari Kossá Aninó festőművésznővel, akihez a tanács albérlőként egy ávóst 47 �Palócföld 99/3 költöztetett be. Úgyhogy az idő táj, hogy megszülettem, mindennaposak voltak a késes rohangálá­ sok. Egyébként a háznak más művészei is voltak. A filmrendező Keleti Károly vagy a festő Edvi Illés is ott lakott. Ez utóbbi lakásában most meg a Bernáth/y/Sándor alkot. - A techno-guru. - Hát, gesamkunstwerk, ugyebár ... - Iskoláid? - Romhányba kitelepített nagyanyámnál nyaraltam 456-ban. Aztán bevörösödtem, persze csak a rubeola miatt, úgyhogy hosszabbra sikerült a vakáció. Aztán a forradalom alatt utá­ nam küldték a bátyámat is. 1961-ig Romhányban, majd Nógrádsápon éltünk. ‘68-ig jártam általános iskolába is, orosz helyett szlovákot tanítottak. Középiskolásként kerültem vissza Budapestre. A Zrínyi Gimnáziumban érettségiztem. - Gimnazistaként már tudtad, hogy képzőművész leszel? - Hát harmadik-negyedikben már igen. Volt egy atyai biológiai és egy ösztönös szobrászati vonzalom. Az utóbbi ekkorra már túlsúlyba került. A Ceizek Gyuri, azóta elhunyt festőművész osztálytársammal jártunk a Dési Huber István Képzőművészeti Körbe. Ez afféle felvételi előké­ szítőnek számító stúdió volt Pesten. Olyan tanárokkal, mint Laborcz Ferenc vagy a Klimó. Aztán felvételiztem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző biológia-rajz szakára, fel is vettek. - Akkoriban szerepeltél már kiállításokon? - A főiskolán már igen, de előtte nem. A nyolcvanas évekig ugyanis „amatőrök” nem na­ gyon állíthattak ki nyilvános galériában. Meg aztán a „megmérettetés elve” akkoriban nem volt annyira a vizuális nevelés része, mint manapság. A főiskolai belépőm ígéretes volt. Az országos Dózsa-kiállításon szerepeltem egy bronzérmével 1972-ben. Hasonlóan jól szere­ peltem a Pedagógusjelöltek Országos Kiállításain vagy a főiskolai tárlatokon. Bár most jut eszembe, voltak „sikereim” már a főiskola előtt is. Mégpedig a kalocsai katonaságon. Né­ hány előfelvételis rajzossal úgynevezett „létszám fölöttiek” voltunk. Nagyon laza volt a dolog, ráadásul afféle dekorációs elitcsapatot alkottunk. Minden kágéestés protokoll ven­ dégnek ugyanis átlátszó plexi díszdobozba csomagolt, festett fatankot kellett készítenünk. Nagyon meg voltak velünk elégedve. Igaz se fegyvert, se vegyvédelmit nem kaptunk, és tankot is egyszer-kétszer ha láttunk a seregben. - A fatankon kívül, miért lettél te szobrász? - Már kora gyermekkorom óta ... Egyébként valóban keringenek legendák arról, hogy három éves koromban baltával szerettem volna neki esni egy nagy kőnek a romhányi udva­ ron, hogy megfaragjam. Nem engedték. De arra már én is emlékszem, hogy szerettem a rusztikus dolgokat: sarazni, agyagozni. Gimnazistaként a Désiben már szobrász csoportba jártam a Laborczhoz. Volt néhány rövid periódus az életemben, amikor kétdimenzióssá váltam: rajzolgattam vagy kollázsokat készítettem. De engem mindig is a tér izgatott és ér­ dekelt. A szakdolgozatom is erről szól: Szobor és tér. És ez nagyon tudatos volt nálam. A főiskolán megcsináltam a feladatokat korrektül, de már egész korán megtaláltam az utat, amelyen haladni akartam, és amelyen haladok is. - Kik voltak hatással rád? Főiskolai mestereid, vagy akik inspiráltak. - A főiskolán senki, de Henry Moore és Alberto Giacometti nagy hatással voltak rám. - Elég furcsa párosítás a klasszicizáló gömbölyded Moore és a pálcikafaragó búskomor olasz. 48 �Palócföld 99/3 Csemniczky Zoltán drótszobra 49 �Palócföld 99/3 - Valóban, de Moore eidosza és Giacometti logosza kerek egész. Nem? Összekacsintás és röhögés. Pipatömés. - Hogy ’ kerültél Balassagyarmatra? - A főiskolán kötöttem egy ösztöndíj szerződést Nógrád Megye Tanácsával. Megháza­ sodtam, majd 74-ben megszületett Péter fiam. 76-ban végeztem Szegeden és Balassagyar­ maton helyezkedtem el. Két évig voltam biológia-rajz tanár az Ifjúság úti általános iskolá­ ban, illetve óraadó a Petőfiben. - Ezért is hívnak olyan sokan tanár úrnak. Tetszett a pedagógusság? - Nem szerettem. Főképp, mert a főnökeim nem szerették a jó rajzolókat, és az LGT-t sem. Már akkor is nagyobb érdem volt egy iskolák közötti városi sportbajnokság harmadik helyezett focicsapatában balszélsőnek lenni, mint országos rajzverseny győztesének. Felmondtam, és átmentem a Művelődési Központba vizuális előadónak. - Mi lett a biológiával? - Maradt az anatómia. Különben is, engem főképp az elmélet izgatott, az élet lényege: mikrobiológia, biokém ia... - Biofilozófia. -Ja . - Mi volt a dolgod, mint vizuális előadó? - Volt gyermek és felnőtt rajzszakkor, azokat vezettem. Aztán 79-től, amikor megszüle­ tett Dávid fiam, teljes egészében én szervezem a Horváth Endre Galériát is. Ezt még Hemerka Gyula kultúrház igazgató hozta létre 1969-ben, úgyhogy számomra most kettős jubileum van. Egyébként nem volt nehéz, mert volt mire építeni a Galéria színvonalát. A hetvenes években, hála Halmai Laci akkori igazgatónak és Szederkényi Attila szobrász kol­ légámnak, rengeteg nagyon jó kiállítás volt. Hogy csak néhány művészt említsünk: Somogyn József Tóth Menyhért, Balázs Eszter, Csáji Attila, vagy Földi Péter. Úgy hiszem, ahhoz képest, hogy immár hatodik helyszínen van a Galéria (‘69-74 Óváros tér, ‘74-80 Vármegyeháza, ‘80-88 Palóc Múzeum lapidáriuma, ‘88-89 Palóc Múzeum emelet, Szerb templom, ‘89-től Oktatási, Művelődési Központ és Könyvtár) sikerült magas színvonalon működtetni. Aztán 1989-ben megnyílt a Szerb templom is, mint önálló kiállítóhely. Eleinte mindkettő havonta, majd kéthavonta új kiállítással. Sőt, a Szerb templomban fesztiválok és koncertek is voltak. - Ne rohanjunk ennyire előre. Milyen volt a kulturális élet Balassagyarmaton húsz évvel ezelőtt? - Működött a 3T. Köztudott, hogy akkoriban a hivatásos müvészséget engedélyhez kö­ tötték. Ez a képzőművészek esetén az Alaptagságot jelentette. Akkoriban Tornay Endre András, Jánossy Ferenc, Farkas András, Réti Zoltán és Szederkényi Attila voltak Alaptagok a városban. Közülük, sajnos, ma már ketten nem élnek, ketten pedig elköltöztek. Azóta raj­ tam kívül, bár magában ez ma már nem sokat jelent, hárman lettek Alaptagok: Nagy Márta, Párkányi Péter és Kovács Alfonz barátom, akit a tavasszal vesztettünk el. Persze volt renge­ teg „amatőr’’: Karmann Jani, Csikász István, Márton Bálint, Dr. Kiss Tibor, Halmainé vagy Tibay András, majd Lengyel Péter, Pénzes Géza és sokan mások. Aztán Csikász Istvánék 50 �Palócföld 99/3 működtették először a Városházán, majd a Galériánk mellett a Családi Ünnepségeket Ren­ dező Irodát. 1978-ban pedig Podlipszky Ervin könyvtárigazgató, Csikász Pista, Ádám Ta­ más, Onagy Zoltán meg még néhányan megalakítottuk a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művé­ szeti Társaságot. Szóval a nyolcvanas évekre egész komoly bozsgás indult meg. - Ma a Horváth Endre Galéria és a Szerb templom amellett, hogy elismert hazai meste­ rek feltűntetik szakmai életrajzukban, arról is híres, hogy számos helyi, sokszor autodidakta alkotónak ad lehetőséget a bemutatkozásra. - Ennek is hagyománya volt a városban. Hemerka Gyuka annak idején ugyanis már beindított egy Balassagyarmati Stúdiót erre a célra. Nekem, a kedvező kultúrpolitikai változásokat kihasz­ nálva ezt csak fel kellett élesztenem. A helyi lelkesek rendszeres bemutatása a nyolcvanas évek végén indult be. Főképp a már említett „amatőrökkel”, a 84-ben (Farkas András és Szederkényi Attila után) újjáélesztett Szabadiskolám növendékeivel és a Csiiggetlenek Szalonja nevű társaság­ gal. Egyébként nem Alaptagok csoportosan kiállítani már korábban is lehetőséget kaptak. A Nyári Tárlat első kiállítása pedig 1980-ban volt. Azóta minden évben cenzúra és zsűrizés nélkül lehető­ séget kap itt kiállítani bármely Gyarmathoz kötődő alkotó. A legutóbbi nyáron majd negyven kiállító volt úgy, hogy legalább tízen lustálkodtak. - A Nyári Tárlatok egyébként a legjobb példái annak, hogy mennyire fontos egy kiállí­ tásnál a rendezés elve és minősége. Te mit szeretsz inkább? Rossz művekből csodát csinálni, vagy jó műveket egymás mellé helyezni? - A rendezés teljesen elronthat műveket, de jelentősen fel is javíthatja azokat. Főképp a minőségi különbségeket lehet jól oldani. Ritmus, szín, méret, tér, jelentés mind-mind fontos szempont lehet. A feljavító rendezés alkotó folyamat, de én inkább a jó műveket és jó művé­ szeket szeretem. Ez különben gyakrabban történik meg azokon a kiállításokon amiket mó­ domban áll rendezni. - 1991 óta a Városi Képtár ügyeit is te intézed. Ennek mi a története? - Már kevesen tudják, de 1974-ben az akkori minisztérium úgynevezett „egymillió fo­ rintos vásárlásaiból” juttatott képekből jött létre a volt Vármegyeháza emeletén a Városi Képtár. Kelemen István akkor a minisztériumban dolgozott. Neki is köszönhető a mai képtár törzsanyaga. Mesélték, hogy Aradi Nóra azt mondta Lombos Márton, akkori tanácselnök­ nek, hogy „ha a Kokastól megveszik a zöld penészvakarmányait, akkor Kasitszky Ilona Május elsejéét is meg kell venniük”. Ez utóbbi jeles munka persze azóta is raktáron van. 1978-ban aztán egyik napról a másikra a Városi Tanács sportosztálya költözött a Képtár helyére. Úgyhogy 1991-ig pauza volt. Amikor aztán megürült a könyvtár régi épülete, meg­ alakult egy Képtár Bizottság. Úgyhogy az akkori városvezetésnek és e bizottságnak köszön­ hető a képtár újraalakulása. A pénz persze egyre kevesebb az önkormányzatnál. Nem jó a fűtés, a világítás, de a nagyobb baj az, hogy 5-6 éve egyáltalán nem volt vásárlás. - Nógrád képzőművészetében hol és hogyan érzed magad? - 1976 óta jelen vagyok minden megyei eseményen. így ’86 óta az országos Tavaszi Tárlatokon Salgótarjánban, ahol négyszer voltam díjazott, és ’91 óta a megyei Őszi Tárlaton Szécsényben, ahol háromszor kaptam díjat. Amúgy sosem voltam egy nyomulóshelyezkedős típus, úgyhogy a rendszerváltás előtti klikkesedésből is kimaradtam. Czinke Ferencnek, Földi Péternek vagy Farkas Andrásnak komoly kultusza volt hosszabb-rövidebb ideig az elmúlt harminc-negyven év nógrádi képzőművészetében. Azóta megszűntek az 51 �Palócföld 99/3 ál- és alhivatalok, a cenzúra és a szocreál. Manapság pusztán akarat és elszántság kérdése bekerülni a megyei vagy országos vérkeringésbe. A piac persze más kérdés. Nógrádban, azt hiszem, mostanában nem nagyon vannak „iskolák”. Talán a Ceredi Művésztelep, vagy egy­ szer a terényi Arttéka Egyesület lesz ilyen kohéziós erő. Amúgy jól megvagyok. Ebben az évben eddig 11 önálló kiállításom volt idehaza és külföldön is. Dolgozom. - Csodaszép drótaktokat meg torzókat lestem meg a gyerekkocsitárolóban. Már megint a Nők? - Mindig. Állandóan. - Apropó drót. A nyolcvanas évek közepéig még tömör plasztikákat csináltál. Mióta csúfolnak,, drótostótnak”? - A főiskolán kezdtem el finomra csiszolt gipszszobrokat csinálni, amiket fekete páccal festettem be. A cél persze az volt, hogy egyszer majd bronzba öntöm őket. 20-25 alkalmas gipszem is méltó lett volna e nemes és igen drága anyagra, de mindössze egyet sikerült meg­ önteni: a Szarkofágot. Ez most a Városi Képtárban látható. Közben kő- és faszobrokat is készítettem. Ezek most Szlovákiában, a Terényi Istállógaléria előtti szoborparkban és a műtermemben vannak. Az 1983-ban elváltam, 87-ben pedig vettem egy forrasztópákát. Na most először is adva van a konstrukció. A gipszszobor is úgy készül, hogy drótvázat borít be az emberfia. Aztán ott van főiskolás éveim nagy élménye: Moholy-Nagy László térelmélete. Az építészet és a szobrászat fejlődése a zárt egységtől az áttörtségen majd áttetszőségen át a kiterjedt­ ségig halad. Aztán a diplomamunkám egy két méter magas gipszfilozófus volt, a kezében egy tojással. Szinte mondja: meddig van az érzékelés határa? A tojás belseje érdekes-e, ha megszűnik maga a tojás? Mindezek után egyenes út vezetett a drótszobrokig. - Egyébként hihetetlenül sokfélék a szobraid. Vannak hurkosak vagy béltartalommal bí­ rók, festettek és függők, nagy lyukúak vagy spárgából készültek. A legutóbbi portrék szinte szúnyogháló sűrűségűek. Ezek olaszországi színházi installációid hatására jöttek létre? Lesz-e megállapodás e stílus-sokféleségben? - Lamezia Termei munkáim az elmúlt nyarakon fontos problémákat vetettek fel, főképp a dekoratív tér témájában. De azt hiszem, a drótsürüség mindig fontos volt. Virtuális felület­ ben, de tér-idő folyamatosságában gondolkozom. Hogy lesznek-e folyamatos változások szobrászatomban? Egészen biztos. Minden kísérletezések és visszatérő problémák sorozata. A kapuk meg folyton nyitva vannak. Sose vagy absztrakt. Néha egy kismadár vagy hüllőfigura, de inkább férfiak és nők. - Főleg a homo sapiens. Az ember mint mikrokozmosz, és az emberen belüli mikrokozmosz. Jut eszembe: Demokritosz. Azt hiszem, mottómat a platoni platón állítandó sztéléről ki kell egészítenem a demokritoszi kritériumokkal. Nem, inkább kritikával. Platón és Arisztotelész úgyis rászorul, no nem az atomokra, inkább az ítélőképességre és az euthümiára, a lelki derűre. Meg ha már Platonban plató, Arisztotelészben sztélé van, Demokritoszban a kritosz inkább kritika, mint kritérium, nem? - Tér ide, szobor oda, ez már megint költészet. Mondom én végül. Ő meg szippant a pipáján és vigyorog. Demokritosz gelaszinosz - a nevető, mondták a görögök. Legyen ez a vége. 52 �Palócföld Bedegi Győző Cene gál István a szellemi emigráns festő iyAjvazovszkij és Turner határtalan tengerei, Salvador D ali nyitott tágassága, Max Ernsl rajzi automatizmusa, mely mindvégig a gondolkodás mesgyéjén ma­ radt, Yves Tanguy határozott tárgyakat is rögzítő levegős víziói, René Magritte emblematikus sűrítettsége, Chirico metafizikus tisztázottsága, B em ard Schultze organikus gomolygása mind felvértezte őt azzal a kérlelhetetlen eltökéltséggel, hogy kizárólag öntörvényeit építse. Nem annyira Freud, mint inkább Jung tudatos tudatalattijának közösségi fölismeréseit működteti az összes, általa fölfedezett színnel, form ával...” - írja Losonci M iklós, Cene gál Istvánról, a fiatal ceredi festőről. Szürke az októberi ég, csepergős, kabát alá bújó a szél, a nyárbúcsúztató ősz zordságát oldja ceredi háza előtt a pirosló díszcserje. Barátságos, szőrbozont kutya ront elő, nem túl nagy meggyőződéssel vakkant néhányat, riasztva a gazdát. István mentegetőzik, nincs itt­ hon Kati, a felesége, éppen Szolnokra utazott iskolába. Két óvodás korú gyermeke fogad bennünket, a barátságosan meleg, könyvespolc falú szobában. Örvendezik a feleségemnek, aki máris a gyerekek között térdel, lesz, aki lefoglalja őket, amíg mi beszélgetünk. Nem elő­ ször vagyok itt. Az évekkel ezelőtt megtapasztalt nyugalom, a béke levegője ölel újra körül, elemi erővel felébresztve bennem a város, a zűrös nagyvilág miatt már majdnem elfelejtett vágyat egy emberibb élet után. - Beültettük azóta a telket, van vagy harminc gyümölcsfánk, szőlő, patak, a kert végé­ ben... Harminc éves. Kiállítások sora áll mögötte. Elismerések, értetlenség, ujjongás, rácsodálkozás övezi a képeit. Nap, mint nap életével tesz hitet Nógrád, a szülőfalu, a család mellett. Cereden, ahol él, az utcán szembejövő nénike még megállítja az embert és kíváncsiskodva megkérdezi: - Kihez mennek? Van ebben az egészben valami emberi, szívmelengető, valami olyan, ami nagyvárosban nem megtapasztalható, ami néhányunkban már csak a vágyakozás szintjén él, elveszített, talán soha vissza nem térő világok, és álmok üzenetét ébreszti. Saját alkotások, barátok művei a falakon. A műterem aprócska, nincs elég tere a képek­ nek. 53 �Palócföld 99/3 - Kiteszem őket az erkélyre, és az udvarról nézem meg, hogy mi rajtuk a hiba - mondja István mosolyogva. A festőállványon lévő alkotásról az ókor, Egyiptom régvolt világának, időtlen üzenete tölt be mindent. Olyan, mintha leomlanának a falak a hátam mögött. Elka­ pom a pillantásom a félig kész műről és tekintetemmel belekapaszkodom Káin alakjába, a gyönyörűre festett, szinte mezítelen férfitestbe. - A kiállításokra mindig egyetlen gondolati sík köré válogatom a képeket. Van egy előés egy utóélete valamennyinek, valami elkezdődik és le is zárul a kiállítással. Az előbb látott Alom című művét próbálom újra felidézni magamban, amit sokan, mindmáig a legjelentősebb festményének tartanak, amiről ő is azt mondja, hogy ezzel, itt, és ekkor talált rá az igazi útjára. Mesél A kezdetek - A rajz, a ceruza a papír volt az állandó szórakozásom. Mindent lerajzoltam. Még írni sem tudtam, amikor papírra vetettem nagymamámék kefetartóját, rajta a jól kiolvasható „Kefe” felirattal. Képregényeket, figuráit másoltam, hozzátettem, történeteket találtam ki, rajzban. Tizenöt évesen kerültem be Iványi Dönci bácsi szakkörébe. Ott ért az első „Ahá-élmény”. Rá­ jöttem: nem tudok semmit. Fél évig jártam oda. Dönci bácsi meghalt és ezzel vége lett a szak­ körnek is. Az első impulzusokat a festészethez tőle kaptam. Másfél év egyhelyben toporgás következett, ami után, a ceredi rajztanár révén, sikerült bejutnom Földi Péter szakkörébe. Számomra, a festészet szempontjából, sorsfordító volt ez a találkozás. Merem állítani, ha abba a szakkörbe nem kerülök be, belőlem nem lesz festő. Fantasztikus volt Somoson. Péter csodá­ latosan tanít. Helyes mederben tartott, mindig ébresztett annyi önbizalmat, hogy ne röppenjen el az ember kedve, elmenjen a következő alkalommal is, de nem engedte, hogy elszaladjon velünk a ló, és úgy érezzük, mi vagyunk a nagy művészek. Gépipari szakközépiskolában végeztem, tudat alatt tisztában voltam azzal, sohasem sike­ rül bekerülnöm a képzőművészeti főiskolára. Nem bosszantott, tisztában voltam a korlátáimmal. A szakkörön nem nagyon tanultunk festeni. Akvarellel dolgoztunk néha, de olajjal soha. Csodálatos pillanat volt, amikor rátaláltam az olaj festékre és először éreztem meg az illatát. Tudtam, olyan dolog a világon nem történhet velem, hogy ne ez legyen a továbbiakban az életem. Akkor éreztem meg először az igazi szabadságot, hogy bármit megtehetek, bármit megcsinálhatok, csak saját korlátáim szabnak határt abban, amit alko­ tok. Pasztellal tanultam meg festeni, elérkeztem a korlátáihoz. Az olajfesték és küzdelem Nem tudtam olajjal dolgozni. Nem tudtam, hogyan kell alapozni, milyen ecsetek kellenek, mivel kell hígítani.., nem tudtam róla semmit, mégis az egyik leggyönyörűbb időszakomnak tartom próbálkozásaim időszakát. Rádöbbentem a színek erejére. Minden olyan könyvet gyűjtök, egészen fiatal korom óta, ami a képzőművészettel, festészettel kapcsolatos. Nézeget­ tem a könyveket, megpróbáltam belőlük tanulni. Sejtéseim voltak. Chardirmek a festőeszkö­ zökről volt egy képe, azon láttam, milyen ecsetek vannak a tégelyben. Ennek alapján mentem el a művészellátó boltba és ennek alapján vettem vagy tíz-tizenöt ecsetet. Vettem a színekből is 54 �Palócföld 99/3 egy egész skálát, amit csak kapni lehetett. Azt hittem, mindez kell. Ma már persze egészen más a helyzet. A tanulópénzt viszont megfizettem. Az alkotótáborok sokat segítettek. Működött még a mátraalmási, voltam alkotótáborban Mártélyon, Salgóbányán. Megjegyzem, óriási vesztesége a régiónak, hogy ezek a helyek ma már nem léteznek. Eltelik majd öt-tíz év és kide­ rül, hogy kimarad egy alkotó, festő generáció, mert egyszerűen nem létezik olyan műhely, ahonnan a továbblépéshez szükséges impulzusokat a tanulni vágyó megkapja. Nem látom, hogy mögöttünk, a harmincasok, negyvenesek mögött, feltűnnének az utánunk jövők. Esélyük, lehetőségük sincs arra, hogy valahol megtanulják az alapokat, ellessék a fortélyokat, titkokat, érzéseket. Az alkotótáborokban sikerült megfigyelnem a képek születésének folyamatát, teljes mélységükben. Az Álom és következményei A könyvek alapján találtam rá a szürrealizmusra. Az Álom című képemben egyszerre akartam több elvont gondolatot egyetlen műben megfogalmazni. Tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogyan akarom megcsinálni. Amikor elkészült, akkor jöttem rá, akkor éreztem meg: ezt kell tennem, ebben érzem jól magam. Tudtam, nem leszek többé tájkép vagy portréfestő, nem fogok expresszionista, kubista képeket készíteni. A realitás, a realitásra való igény mindig bennem maradt, s ezáltal a szürrealizmus világa ragadott meg akkor, abban a pilla­ natban. A „képzőre” tett sikertelen felvételi vizsgák után újabb forduló következett. Úgy érez­ tem, tanulnom kell. Otthagytam, feladtam a raktárosi állásomat a salgótarjáni városgazdál­ kodásnál és bekerültem Miskolcra, a Bölcsész Egyesülethez, művészettörténet szakra. A festészettel akartam foglalkozni. Életem egyik legcsodálatosabb éve volt... Az iskola akk­ reditálását nem sikerült elérni, pedig úgy indult, hogy egyetemi végzettséget kapunk. Úgy tudom, mindmáig nem sikerült elfogadtatni, előtanulmányként, előképzésként szerepel ma is, annak ellenére, hogy a legkiválóbb tanári kar fémjelzi az ottani munkát. Az én életemben csodát jelentett. Tanított például Végvári Lajos professzor. Az előadásai meghatározó él­ ményt jelentettek számomra. Losonci Miklós óráin ragadt rám a festészet, a művészet áhíta­ ta, szeretete. Óriási tisztelettel gondolok rá mindmáig. Életem egyik alapembere. Miskolcon ismertem meg a művészet történetének alapjait, összefüggésében ott kaptam meg mindazt a tudást, ami elsősorban az ókori kultúra vonatkozásában, máig meghatározó élményként él bennem. Máig nem tudok az egyiptomi, az azték, a görög, a hellén világ alkotásainak cso­ dálatából kiszakadni. Megnősültem, jött az első gyermekünk, a feleségem is tanult, albérletben laktunk, na­ gyon sokat kellett fizetni, abba kellett hagynom a tanulást, de onnan már nem volt kérdés számomra, hogy mivel akarok foglalkozni életem során. Tudtam, helyes úton indultam el, festenem kell tovább. Kiállítások, tanulságok 1991-ben Cereden volt az első kiállításom. Ott láttám először, szépen, sorban, összefüg­ gően elrendezve a képeimet. Mindig egy-egy kiállításon jön el a festő számára az a pillanat, 55 �Palócföld 99/3 amikor a műteremben lévő, egymás hegyén, hátán lévő alkotások, az elő- és utóképek, a kavargó gondolatok, egyetlen összefüggő ciklusban jelennek meg. Cereden mindent kiállí­ tottam. Egy nagy kavalkád volt az egész. Rájöttem: így nem szabad! Egyetlen gondolatfü­ zérre kell felfűzni a müveket. A miskolci Rónai Sándor Művelődési Házban, Végvári pro­ fesszor úr által megnyitott kiállításomon döbbentem rá: kicsik a képeim! Hatalmas térben voltak és észrevettem, hogy a legnagyobb műgonddal készítetteknek is eltörpül a mondani­ valójuk, a méret miatt. Elkezdtem nagyobb méretekben festeni. Rájöttem a technikára, és máig úgy gondolom, teljes mélységében a nagy méret tudja közvetíteni a közönségnek azt, amit mondani akarok. Az persze megint más kérdés, hogy mennyire jók. Pontosan tudom, a jó képek nagyon ritkák. Csak elvétve van olyan pillanat, mint amilyent Földi Péter legutób­ bi, vagy Csermis Tibor kiállításán éreztem, azt a gyönyörű borzongást, az időtlenséget, a nagyszerűséget. Ha van egy gondolatom, érzésem, akár egy szín, ami bennem motoszkál, akkor egészen biztos, hogy három, négy, esetleg tíz előtanulmányban fogalmazom meg a témát. Aki ismer, tudja, sorozatokat festek. Elégedetlen vagyok, tovább és egyre tovább viszem a dolgot, mindaddig, amíg úgy nem sikerül, amilyennek szeretném. Úgy érzem, az általam festett képek közül öt, talán hat van olyan, amire én is azt mondanám ebben a pillanatban, hogy jó. A többi öt-hatszáz ezeknek az elő vagy utóélete. Nehezen tudok kiszakadni egy gondolat­ áramlatból, ami belém épül. Hosszú, hosszú ciklusokban fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, mindez azért, hogy egyetlen egyben kikristályosodva jelenjen meg mindaz, amit arról a témáról mondani akarok, amit gondolok. Az emigráns A visszhang persze mindig szubjektív. Megszívlelem a kritikákat. Az emberek különbö­ zőek. Vannak rajongóim, de olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy mindez egyfajta konzervativizmus. Megkérdőjelezik a táblakép festés létjogosultságát... Részemről nem így van. Orosz István grafikus mondta egyszer, hogy ő egyfajta szellemi emigrációban él. Én nem érzem jól magam ebben a világban, amiben most élünk. Azokat a képeket, amiket ma a budapesti galériákban tucatjával látok... Ha olyanokat kellene festenem, inkább nem ven­ nék többé ecsetet a kezembe. Vállalom én is: szellemi emigrációban élek. Én sem vagyok ennek az ezredvégi művészeti globalizációnak a tagja. Visszamegyek Egyiptomhoz, a rene­ szánszhoz, a görög művészethez, visszamegyek ahhoz, ami számomra szimpatikus és azt érzem: otthon vagyok. Hogy mikor hiteles vagy hiteltelen az ember? Csak akkor, ha absztrakt vagy expresszív képeket vagy heppeningeket csinál? Vagy olyanokat, amiket senki sem ért csak a belemagyarázások szintjén? Úgy érzem, akkor vagyok hiteles, ha azt csinálom, amit szeretek. Ak­ kor érezném, hogy hazudok a közönségemnek, ha mást tennék. Nem értem mi történik a ma világában. Nem is akarom kiszolgálni. Nem szeretem, hogy felgyorsult, hogy uniformizált, nem tetszik, hogy ugyanaz történik Amerikában, meg Japánban, mint Budapesten. Nem tetszik, hogy ilyen az életünk. De ha már ilyennek kell, hogy legyen, mert teljesen nem tud­ juk kivonni magunkat belőle, akkor nem értem, miért ne csinálnám azt, élve az alkotás sza­ badságával, amire tizennyolc éves koromban ráéreztem, amit szeretek. Ezt szeretem, visszatérni 56 �Palócföld 99/3 a fundamentumhoz, az alapművekhez. Nem bűn ez. Eklektikus világban élünk, olyanban, ahol minden van. Csemus Tibor januári és Földi Péter kiállítása több szempontból is bizta­ tást adott. Vannak még olyan festők, akik tisztelik a festészetet, a szakmát, ahol a technikát meg kell tanulni, el kell sajátítani. Tisztelem Csemusban, hogy a mindenféle ellentétesen ható kritika ellenére, mer a hagyományos, realista témákhoz nyúlni, hogy tökéletesen meg tudja csinálni, holott tudom róla, ő is sokszor elégedetlen a munkáival. Tisztelem ezeknek az embereknek a mesterségbeli tudását. Rájöttem általuk, újra elérkezett az a pillanat, ami már megérintett Iványi Ödönnél is; semmit nem tudok a festészetről. Ez benne a gyönyörű! Akkor történik mindez, amikor belül elérkezik egy határ, ahonnan már nincs tovább. Jön a rádöbbenés, pici vagyok, óriási még az út előttem és érdemes járni rajta. Még előttem is nyitva áll az út, elérni azt a tökéletességet, ami Csemusnál és Földinél tettenérhető. Lehet fejlődni, sok dolgot kell még tanulnom, hogy a pályám végén azt tudjam mondani: Igen, megfestettem azt a tíz képet, amiért érdemes volt foglalkoznom a festészettel. Terv és rejtély Nagy tervem, hogy egy-egy kultúrát, az emberiség alkotó létének egy-egy ciklusát dol­ gozzam fel, mégpedig visszautazva az időben, belelátva a korabeli történésekbe, miértekbe. Megértve, miért cselekedtek úgy, ahogyan cselekedtek, miért úgy alkottak, ahogyan alkot­ tak. Sokat olvastam a maja, az egyiptomi kultúráról, a hellenizmusról, a kelet művészetéről. Az európai kultúra szülőanyja a görög és talán az egyiptomi művészet, és ezt nem kell két­ ségbe vonni. Ezeket a gyökereket szeretném bemutatni, a magam eszközeivel. Hosszú évek alatt kialakultak bizonyos stílusjegyeim. A szürrealizmus is egyfajta regresszió. A szürrea­ lizmusból számomra megmaradó, lényemmé, sajátommá vált részek, az egyiptomi képeim gondolati világában is megjelennek. Mindig az enigmatikust, a rejtélyest keresem. Festhet­ ném a természetet, a szépet, a nyíltat úgymond, de én mégis a rejtélyt keresem, ami mindig is jellemző volt rám, azóta, hogy rátaláltam a saját utamra. Megfestve a legkülönbözőbb témákat, egy maja fejet, Tutanhamont, Mükerinoszt, a szfinxet vagy egy egyiptomi életér­ zést, a forróságot, hőséget, a piramisokat, egy karavánt, a beduinokat, mindig a rejtély felől közeledem, és oda érek el. Bizonyos stílusjegyek, a vízcsepp, a pillangó, összekapcsolják a képeimet, a gondolatokat. A víz alapmotívumom. Sok olyan munkám van, ami a Földről szól. A féltéséről, a vakvágányról, amire tértünk, a figyelemfelhívásról, a tehetetlen kétségbeesésről, arról, hogy nem tudom mai világunkból mi marad meg ötezer év múlva. Megma­ rad-e annyi, amennyi az Egyiptomi, vagy az ősi kultúrákból megmaradt? Mond-e annyit, mint a több ezer éves ősi kultúrák, hordoz-e a jövő számára alapvető, megkerülhetetlen em­ beri értékeket? A sorban, az utolsók között Az egyiptomi, a fáraók kultúrájának központi kérdése volt a vallás, de mindig és min­ denhol ott van a központban az ember, még akkor is, ha mindig és mindent az istenre vetítettek ki, még akkor is, amikor éppen egy hatalmas szfinxet készítettek. A görög művészetben már direkt módon is központi szerepben áll az ember. Hogy a mai világunkban mi van a középpont­ 57 �Palócföld 99/3 bán? Nem tudom megmondani. Talán az ember az utolsó a sorban, a technika, a gép, a pénz, a hatalom után... Valahol nagyon-nagyon a sor végén áll. Sokáig, amikor festettem, lemaradt a képeimről az ember. Az egyik kiállításomon, Tatabányán döbbentem rá erre. Rájöt­ tem, nem rossz, amit csinálok, hiába festek nagy méretű képeket, kicsi dolgok vannak a nagy képeken, tovább kell lépnem. Ami eddig egy könnycseppben, egy szemben jelent meg azt talán már lehet bátorságom megfesteni önmagában is. És ez nem más, mint maga az ember. A kubizmussal, a modernizmussal annyira felszabadult a művészet, hogy kiszaba­ dulva saját technikai rabságából is, hiszen már nem kell megtanulni festeni ahhoz, hogy megfessünk valamit... A prémes WC-csésze is műalkotássá vált... Jó, ide is eljutott a világ, de nem szabad elfelejtenünk, ennek az egésznek volt egy olyan előzménye, amit realizmus­ nak neveznek, amikor úgy kellett megfesteni a dolgokat, ahogyan azok voltak. Eljutottam tehát oda, van már annyi bátorságom, hogy megfessem az embert. Úgy gondolom, a művé­ szetben legnagyobb dolog, a legnagyobb bátorság, önmagában az embert megfesteni. Erről kell, hogy szóljon a művészet. Földi Péter képeire, jelképrendszerére gondolva: mindenki tudja, az általa festett állatoknak emberi lelkűk van, a motívumrendszere az emberről, az embernek szól. Én is ezt szeretném megvalósítani, de úgy, a múlt nagyjainak kezét fogva, a világukban utazva, hogy valódi embereket festek. Számomra ez a nagy kihívás, az emberek érzéseit megfesteni, akár úgy, hogy a múlt csapódik vissza... Tutanhamon aranymaszkja sír. Miért sír? Gondolkodjunk talán ezen! Mert kiszedték a föld alól? Talán azért, amit lát, talán amiatt, amit látni fog? Az embert akarom megfesteni, az embert a világban, a saját útján, a saját kínjaival, örömeivel, félelmeivel együtt. Becsukódik mögöttünk a kapu. Apró permet hull, kavarja a szél a már majdnem hópihéket. Csendes a szombat délutáni ceredi utca. Kíváncsi nénike sem jön szembe. Békét sugall, mint Cene gál István rendezett élete, hiszen mondhatnánk, sínen van. Háza van ott, ahol élni szeret, diplomát is szerzett már, állása van, biztosított a megélhetése, családi béke honol az otthonában, tud időt szakítani arra, amit szeret csinálni, formálódik egy alkotótábor is, ahol megmutathatja az utána jövőknek a vászon kifeszítésének, az alapozásnak, az ecset kezelé­ sének a titkait. Mégis motoz valami nyugtalanság. Utazunk vissza a városba és tudom, hét­ főn már ö is utazni kényszerül. 58 �Palócföld 99/3 Dukay Nagy Ádám A káosz rendje „horgászvallomás” Gelencsér János festőművész-grafikus Tudtam, hogy Gelencsér János a valóságot ábrázolja. És azt is, hogy nehezen nyílik meg erről (arról) a valóságról, amely bennünket is körülvesz. Nekem szükségem volt (van) egy csomag cigarettára a beszélgetéshez, így, amíg Geli (ahogy rajzait, festményeit szignálja és ahogy én [is] hívom) két pohár sört rendel, elintegetem neki asztalunktól, kérdje már meg, kapható-e cigi. Nem. Mindegy, darabig még kitart, ami nálam van. Tulajdonképpen kezdhetnénk (telerámoltam a műanyag térítőt toliakkal, a noteszommal, magnóval, új kazettával... etc.), viszont egy idősödő férfi észrevette észrevehetetlen jelbeszédünket a pult és az asztal között és beszélgetőpartneremet az előtérbe invitálja. Néhány másodperc múlva Geli mosolyogva tér vissza egy csomag nem tudom, milyen bagóval. Nyolcvan (!) forintért vette. Nem lepődtem meg, csak nem tudtam, hogy ehhez is ért. - Kicsit olyan volt, mintha valamelyik vásznadról jött volna a cigarettás férfi. Követnek? - Az a megkapó ebben a figurában, hogy tényleg teljesen véletlenül jött ide hozzánk... és tényleg nagyon esendőnek tűnt ez az ember, akitől megvettük ezt a csomag cigarettát. Nem? Nem úgy gondolod? - Valóban. De én azt mondtam, hogy bármelyik vásznadról lejöhetett volna. - Igen, igen. Na, tulajdonképpen ilyenekből jönnek össze az élmények, ezekből a karak­ terekből. Az az érdekes számomra, hogy én nem keresem azokat az arcokat, azokat a figurá­ kat, amelyek olyan klasszikusak, tehát szabályosak. Valami miatt, azt hiszem, ez itt lebeg a levegőben. - Ezek szerint nemcsak te találod meg ezeket a figurákat, hanem ők is téged. - Lehetséges, lehetséges! Ezen még nem is gondolkodtam... Ez döbbenetes! - Lehet, hogy az ilyen történések hozzátartoznak a tehetséghez? - Nem is tudom... Azt hiszem az ember valamire, bizonyos dolgokra valami miatt érzé­ kenyebb, vagy jobban odafigyel, mint másokra. Ez számomra is titok. - És lehet, hogy érzékelik, érzékeljük a figyelmedet, mert teljesen halkan érdeklődtél a cigaretta után? 59 �Palócföld 99/3 - Igen. És? - És ő egyből kiszúrt téged. - Igen, igen és kihívott, mintha valami titkos ügy lenne, mintha dollárt akarna váltani... Szó­ val, visszatérve erre a figurára, nézd meg ezt az öregembert! Lehetséges, hogy ö valamikor faluról került ide a városba - de ez persze csak feltételezés -, és valószínű, hogy egyedül él. Nem? És hogyha megnézed a vonásait, az arcát, tulajdonképpen a lehetőségei már rég elszálltak, tehát egy­ fajta megállapodott, kiégett ember... Vagyis én egy áldozat-típusú embernek érzem. - Lehet egy kérésem? - Persze. - Emlékezetből megrajzolnál egy>hasonló figurát? - Megrajzolnám ezt a fajta embert, de nem őt. Inkább egy sűrítményét, tehát eszenciálisan ábrázolnám. - Vállalod? - Ja, hogy most rajzoljam meg...? Na, mondjuk egy pár napon belül. Miért ne? - Köszönöm, akkor lépjünk tovább. Huszonöt éves voltál, amikor Salgótarjánba költöz­ tél, de azelőtt már jártál művészt elepekre, táborokba. Akkor milyen irányba indultál? - Tudod, ez Pakson történt, ahol én indultam, ott a nyolcvanas években minden évben volt egy kéthetes alkotótábor. Rengeteg fiatal látogatta. A tábor vezetői Lantos Ferenc, meg Halász Károly voltak. Lantos pécsi festőművész, Halász meg paksi. Ez a tábor, a munka úgy zajlott, a szerint a szisztéma szerint, mint, ami a Bauhausban volt. Igazából tehát nemcsak arról volt szó, hogy ki tud pontosan megformálni egy alakot, vagy arányosan, hanem ennél sokkal nyitottabb volt. Jó értelemben véve, az egész ottani munka le volt egyszerűsítve a vizuális alapelemekre, hogy pont, vonal, folt. - És e miatt a fölfogás miatt kacsingattál a mostani irányod felé? - Nem, nem, nem. Ez sokkal kezdetibb dolog volt. Én itt megpróbáltam rendbe rakni a dolgokat, ami arról szólt, hogy például: mi a szín? Tehát, hogy ha két színértéket egymás mellé rakunk, az hogyan viselkedik. - És az anatómia? - Ez sem a szó igazi értelmében, hogy mondjuk az emberi arányrendszer hogyan épül fel. Ez is belefér, de mondom: a pont, a folt, a szín, a vonal. Ezekre az egyszerű alapelemekre volt lebontva az egész ottani munka és ez engem egy kicsit idegesített is, mert többet akar­ tam. Ott annyira leegyszerűsítették a dolgokat, hogy az engem már türelmetlenné is tett. Ettől függetlenül azt hiszem, szükség volt rá, de tulajdonképpen ez egy kezdeti stádium volt. Én még nem tudtam igazából, hogy mi lesz ebből. Abban sem voltam biztos, hogy folytatom-e egyáltalán. Mindenesetre az a légkör nagyon jó volt, nagyon kinyitotta az embert, meg edzetté tette, azt hiszem. - A salgótarjáni évek alatt már tudatosabb volt ez az irány? - Amikor ideköltöztem, jó darabig tulajdonképpen még lebegtem. Nem tudtam, hogy mi lesz és aztán fokról fokra lassan folytattam azt, amit ott tanultam, vagy amit ott kaptam élményt. Vi­ szont ez az alakrajz, amilyen festményeket nemrégen láttál tőlem, erre az útra lassan találtam rá. - Úgy érzem, lineárisan halad művészi pályád. Ezt viszonylagos szerencsének tartod-e, vagy’ egy idő után nem érdekelt, milyen típust ábrázolsz: hivatalnokot, politikust, vasúti pályamunkást...? 60 �Palócföld 99/3 - Azt hiszem, minden apró dologért meg kell küzdeni, különösen ebben a műfajban. Jó lenne, ha lennének csodák, de az én esetemben nincsenek. Minden festményért, minden rajzért nagyon meg kellett küzdeni, és ebben nincs semmi fennköltség. Arról van szó tulaj­ donképpen, hogy az ember eljut egy olyan pontra az életében, amikor tisztázza magával azt, hogy mit is kell csinálnia. Nem lehet mellébeszélni sokáig, úgy gondolom. Ez saját magunk­ kal szemben is fontos. Apránként, nagyon lassan sűrűsödnek ezek az élmények úgy össze, hogy ezt meg lehessen formálni. Akár az alakok esetében, vagy azon képek esetében, amiket korábban láttál tőlem, ahol például bizonyos tájakat ábrázoltam. - Miként vált ennyire élesen két részre az egészen egyedi tájképfestészeted a figurálistól? És itt vannak még a grafikák. - Azt hiszem, manapság valami miatt, nem tudom igazából mi miatt az emberábrázolás nem annyira népszerű. Én viszont úgy gondolom, hogy érdemes visszanyúlni újra a figurá­ hoz, és szerintem ez a jövő zenéje. Tehát az alak, a forma, az emberi forma szerintem ábrá­ zolható, nem kötődik konkrét korhoz. - Dehát nyilván ehhez kell, kellett a szakmai fölkészültséged. - Igen, valóban, de ez nem azt jelenti, hogy én mindennap nagyon pontosan és nagyon arányosan próbáltam embereket megrajzolni. Nyilván volt egy olyan része is a szakköröknek Pécsett, hogy igenis leültették a modellt és azt kellett megrajzolni. - Soha nem vágytál a Képzőművészetire? - Nem, nem vágytam. Tudtam azt, hogy iszonyú túljelentkezés van, és lehet, hogy ez az én személyes lustaságom is, de engem kitöltöttek a korábbi táborok, azok, amik ott történtek. Kitöltöttek azok a lehetőségek, amik ott voltak a tanulásra. Úgy érzem, ott tanultam meg azt is, hogy nyitott tudjak maradni. - Kell-e a figuráidnak bizonyos összeférhetetlenségeket hordozniuk ahhoz, hogy téged érdekeljenek? Ahogy egyszer említetted: egy öreg úr a játékautomatánál, az már ciki. - Inkább azt mondanám, hogy türelmesnek kell lenni és kivárni, hogy meglássam, mi az, amit ábrázolni szeretnék. Azt hiszem, hogy a fokozott figyelem kidolgozza, kihozza azt, hogy mi lehet - adott esetben egy ilyen figurális ábrázolásban, ebben az élményben, a „gépező” öregben - , amire én érzékeny lehetek, tehát, amit egyáltalán szeretnék ábrázolni. - Tehát kell hozzá valami plusz? - Nem, nem feltétlenül. Lehet, hogy nem jó rá a szó, de valami félelmetes, nagy groteszkség vesz körül bennünket, és ez lépten-nyomon érzékelhető. Szóval, itt van ez a játék­ automatás ember, vagy egy másik, friss lengyelpiaci tornacipőben és lógó cigarettával a szájában... Ezeket észre kell venni, mert ezek valamiféle jelentéstartalmat hordoznak. - Utassy József írja egy helyen: „Behallatszik a kocsmazaj a versembe... ” Rossz úton járok, ha azt gondolom, hogy a te „verseidbe ” is behallik a kocsmazaj, meg az utcazaj, meg az egész világ zaja? - Nem tudom. Jó, amit mondtál egyébként, hogy valami behallatszik... Azt hiszem, az ember van ebben a katyvaszban, és ezt megpróbálja mondjuk lerajzolni, vagy meg­ festeni. Rejtélyes dolgok ezek, nem tudom, honnan jönnek elő belőlünk, mi az, amitől bizonyos dolgokra érzékenyebbé válunk, vagy eleve érzékenyek vagyunk. Nem szabad ezeket nagyon keresni, talán inkább hagyni kell, hogy hasson a környezet, ez a világ, amiben vagyunk. 61 �Palócföld 99/3 - Viszont vannak, akik távol tartják művészi munkájuktól a világot. Te meg mintha been­ gednéd, sőt, különösen figyelnél a „katyvasz ” állandó zajának - zenéjének? - néhány eltérő „daliaméira ”. -É s? - Ez érvényes? - Sokkal egyszerűbben történnek a dolgok. Ez így túlságosan nagybetűsnek tűnik. Egy­ szerűen a festő, a grafikus megpróbál valamit ábrázolni, ami igaz a környezetében és úgy igaz, hogy itt is igaz és másutt is. - Ne haragudj, az asztalon lévő virág is igaz ebben a környezetben, mégsem láttam egy festményeden sem. - Ádám, nem is fogod! - Pedig ez is igaz. - Itt arról van szó, amiről beszéltem, hogy ki mire válik érzékennyé. - Ahhoz mit szólsz, hogy mostanában lettünk hatmilliárdan a Földön? - Igen, hallottam a rádióban, nem érdekel. Engem lassan már csak saját magam és a csa­ ládom érdekel. - Csak arra gondoltam, hogy te a táj ábrázolásoddal már régóta állítasz valamit. Ezért gondoltam, hogy fontosnak tartod. - Persze, ez így van. Mindenképpen szubjektiven közelítek mindenhez, ami kiörül vesz, én ilyen természetű vagyok és ez a nagy rendetlenség, amit a tájban látsz, vagy szemét, ahogy tetszik... - ... elfogadod néha? - A szemetet? Nem. A rendetlenséget annál inkább. Az ember észrevesz valamit és ha neki éppen a rendetlenséget van kedve megmutatni, akkor tegye meg, hogy azt ábrázolja. Nagyon szépen meg lehet azt is festeni, vagy rajzolni, hogy ha kellő részletességgel kezdem ezt a rendet­ lenséget tologatni, vagy rendezgetni. Mondhatnám: rendezgetem a rendetlenséget. Ezek minden­ képpen eljutnak mindenkihez, tehát hozzám is, mármint annak a híre, hogy hát tönkreteszünk magunk körül mindent... De, hogy mi ezen, vagy én ezen változtassak, nem hiszem, hogy képes vagyok rá, hiszen globálisan én sem tudom az egészet átlátni, legfeljebb az én személyes életemre, környezetemre lebontva. Ez pedig úgy néz ki, ahogy a képeimen látszik. - Azok, h á l' Istennek, sokkal kevésbé tragikusak. - Hát persze. Ha az ember megfest, megrajzol egy képet, akkor együtt szeret vele lenni, ki­ rakja a falra, mindenképpen azért, hogy időnként jó legyen ránézni. Az én esetemben ez azért is van így, mert időnként újra leakasztom és újra festegetek rajta valamit, vagy átkenem, tehát hozzá-hozzányúlok. Teljesen rászoktattam magam arra, hogy állandóan ezzel foglalkozzam: rajzoljak, fessek, együtt legyek a képekkel. Ahogy mondtam, újra levegyem, újra dolgozzak rajta egy kicsit és időnként azért egy-két kép sikerül valamilyenre, úgy gondolom. - Szerintem nemcsak a képzőművészek tartanak téged szerencsésnek, hiszen többször be­ széltél nekem róla, hogy a te „holtidőid” maximum egy hétig tartanak, míg más alkotóknál ez akár évekre is kitolódhat. - Ez is a rendszerességhez tartozik: az ember edzi magát és módszeresen rászoktatja ön­ magát bizonyos tevékenységekre. Egyesek kiülnek horgászni, megszokott rendben, mondjuk hétvégenként, esténként és le nem mondanának róla semmiképpen. 62 �Palócföld 99/3 Gelencsér János rajza 63 �Palócföld 99/3 - Tehát rendetlenséget is csak renddel lehet festeni? - Hm, ez nagyon jól hangzik. Biztos, igen. Engem is piszkál ez a dolog, hogy miért ép­ pen ezeket a figurákat mutatom meg. Nem valami vonzó egyéniségek, az kétségtelen, és mégis újra és újra felrakom magam elé és megcsinálom. Úgy gondolom én is - ismered a sorokat - , hogy „a művészetben nincs szép és csúnya.. - Beszéltünk róla egyszer, hogy talán azért vagy néha bizonytalan, mert sok van már mögötted és még előtted is. Hogy mi van mögötted, azt hozzávetőlegesen ismerjük, de hogy mi van előtted, merre tartasz, azt eddig „csak" a munkáidból ismerni. Hogyan vállánál erről? - Teljesen lecsupaszítva, leegyszerűsítve a dolgokat azt már elterveztem magamban, hogy bármi is lesz - függetlenül sikertől, vagy sikertelenségtől - , azt hiszem, mindig meg­ maradok egyszerű horgászembemek. Mindig rajzolni és festeni fogok, valamilyen szinten, hogy figurákat-e vagy tájakat, azt nem tudom, ez egyfajta rítussá is vált már nálam... tulaj­ donképpen gyerekkorom óta. Elterveztem, hogy a jövőben így, vagy úgy, de mindig ezt a tevékenységet szeretném művelni. - Ha már a sikernél tartunk, nem is túl régen a Nógrádi Történeti Múzeum különdíjasa lettél a 25. Tavaszi Rajzbiennálén. - Nyilván engem is érdekel a siker, nagyon hiú vagyok. Azért is érdekel, mert időnként pénzzel is jár, hiszen a múzeum egy képet is vásárolt tőlem és abban a pillanatban kézzel­ foghatóvá válik a dolog. Ilyen a világ! Én is megélem a mindennapokat - csakúgy, mint a figuráim - és ez segít is. Ezek a munkák talán a nyűgjeim ábrázolásai is, hiszen reggel kez­ dődik egy kicsi, vagy nagy nap, és este véget ér. újra és újra ki kell, hogy menj az utcára és meg kell, hogy élj valahogy. Tulajdonképpen minden napod hétköznap, s ezt az ember már férfikorának derekán - lehet ezt mondani, ugye, negyvenévesen - érzi, nem biztos, hogy mindennel olyan könnyű ejjátszadozni. Húsz éve festek és rajzolok és most sokmindenen el kell újra gondolkodnom. - Végül - ha megengeded - a „Horgásztól ” kérdem, hogy az elkövetkezendő húsz évben mire fogsz menni és milyen csalival? - Én vagyok a csali... és a horog, az talán az életem. És én vagyok feltűzve rá. 64 �Palóqföld 99/3 M Ű H E LY Nagy Pál - modern világirodalmi művek forrása A z e m b e r tra g é d iá ja Idegen toliakkal ékeskedem. Csak annyit teszek ugyanis, hogy Fáj Attila egyetemi tanár kutatásainak eredményét összefoglalom, s felhívom a figyelmet Vas István egyik - kellőkép­ pen nem értékelt - tanulmányára. Fáj Attila tanulmánya (Az Ulysses és a Finnegans Wake ihletői) a Magyar Műhely Joy­ ce- különszámában jelent meg, 1973 szeptemberében. Néhány szót a szerzőről. Fáj Attila 1922-ben született Budapesten. 1947-ben bölcsészka­ ron doktorált, filozófiából. Ezután matematikai tanulmányokat folytatott, ugyancsak Buda­ pesten. 1957-től a Génuai Egyetem bölcsészkarán tanított filozófiát. Szakterületei: a logika, a tudományelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és az ún. interdiszciplináris kutatá­ sok. Magyar nyelvű tanulmányait a római Katolikus Szemle, a müncheni Új Látóhatár, va­ lamint a párizsi Magyar Műhely közölte, de sokat publikált olasz és angol nyelven is. A Magyar kutatók külföldön című jegyzék, melyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki 1998-ban, mint aktív kutatót tartja számon, Genovában. A tanulmány, mint mondottuk, a Magyar Műhelyben látott napvilágot 1973-ban, főbb té­ ziseit azonban Fáj már egy korábbi, angol nyelvű tanulmányában közölte, mely az Ulysses és a Finnegans Wake valószínű bizánci és magyar forrásairól szólt. („Probable Byzantine and Hungárián Models of Ulysses and Finnegans Wake”, Arcadia - Zeitschrift fúr vergleichende Literaturwissenschaft - Berlin, 1968, 48-55.) Melyek ezek a tézisek? 1. A spirálmenetben haladó történetfilozófia, amelyet James Joyce a 18. századi olasz filozófus, Giambattista Vico Új Tudomány c. művéből vesz át, de Madáchtól is átvehetné ezt a ciklusokban, illetve circulus vitiosus-okban haladó történelemszemléletet. (Ahogy Joyce mondja: moves in vicous cicles.) Az ember tragéidája - akár csak a Finnegans Wake - „a halál és az univerzális újjászületés mítosza” - Umberto Eco találó megállapítását idézve. Elhangzott a csesztvei Madách-napon, 1999. október 2-án. 65 �Palócföld 99/3 2. A sugarasan (és nem lineárisan), politróp cogito: a politróp, vagyis egyszerre, egyidőben ezerarcú, gondolkodó ember. Ádám minden színben más, és mégis ugyanaz a gazdag, önellent­ mondásokkal teli személyiség, akárcsak Joyce regényhősei, Stephen Dedalus vagy Tim Finnegan. 3. Az álom rendkívül fontos szerepe. Ádám végigálmodja az emberiség történetét; lénye­ gében ezt teszi Tim Finnegan is, aki a regény elejétől a regény végéig alszik, illetve tetszha­ lottként fekszik, fel van ravatalozva. 4. „A váltakozó csapdákba zuhanó, belőlük kimenekülő, elbukó, de feltámadó és új alak­ ban új eszmékért lelkesedő” hős: Earwicker Joyce-nál, Ádám Madáchnál. Női főhőseik is hasonlítanak egymáshoz: nem ésszel akarják felfogni az eseményeket, hanem érzelmileg, az érzékenység és az önfeledés zátonyai között hajózva. 5. Mindkét nagy mű: „emberiségköltemény”; hőseik tiltakoznak mindaz ellen, ami életüket egy irányba akarja terelni, egydimenzióssá akarja tenni. Ezeknek a téziseknek (hipotéziseknek) az elmélyült elemzésébe természetesen nem mehetünk bele; akit a részletek is érdekelnek, ol­ vassa el - nagyobb könyvtárakban megvan - a Magyar Műhely idézett különszámát. Ismertes­ sük azonban Fáj Attila elképzelését arra nézve, mikor és hol találkozott James Joyce először Madáchcsal. „Kutatásaink szerint valószínűleg Triesztben ismerkedett meg a magyar költővel, mégpedig az első világháború előtt, amikor tíz évet töltött az akkor Ausztriához tartozó város­ ban, ahol angol órák adásából élt. 1908-ban jelent meg a közeli Fiúméban (akkor magyar terü­ leten) Az ember tragédiája első olasz fordítása. (Emerico Madách: La tragédia delVuomo. Poéma drammatico ungherese recato in verso italiano da Antonio Fonda sulla versioné letterale di Lodovico Czink. 111. di Michele Zichy, Fiume, 1908. ed. Battara.) Ezt a fordítást olvashatta Joyce is és öccse, Stanislaus is, aki később a trieszti egyetem angoltanára lett. Az utóbbi könyvtárában pár évvel ezelőtt még látható volt e kiadás egyik példánya. Madách müvének hatásáról az isztriai olasz intelligencia körében külön tanulmányt lehetne írni. Tény, hogy a Tragédia megjelenésekor a legnagyobb trieszti napilap, 11 Piccolo della Ser a kiadója, a magyar származású Teodoro Mayer - akiről Joyce az Ulysses főhősét, Leopold Bloomot mintázta vezércikket Íratott a drámai költeményről a Monarchia határán túl, Milánóban élő Antonio Mazzucchetiwéi. (1908. szept. 19-i szám.) Az összehasonlító irodalomtörténetben jártas dráma­ kritikus tanulmány-értékű írása Dante, Geothe, Byron, Kant, Hegel és Schopenhauer gondola­ taival veti össze Madách művét és szintéziserejét. Valószínű, hogy ez a cikk hívta fel Joyce figyelmét a fordításra. Az író akkoriban buzgón olvasta az II Piccolo della Sera-t, gyűjtötte belőle a kulturális rovat újdonságait, sőt maga is írt bele több tanulmányt. A háború után, Pá­ rizsban, a Triesztben gyűjtött anyagot használta fel a Finnegans Wake szerkesztéséhez. Ekkor láthatja viszont feljegyzései közt Mazzucchetti cikkét és a Tragédiára vonatkozó egyéb jegy­ zeteit. Már az említett fordítás előszavából is szinte készen kapta az ötletet, miként egyetemesítse előző regényének alapgondolatát. Az előszóban ugyanis az áll, hogy Madách drámai köl­ teményében tulajdonképpen az emberiség változó formájú élete zajlik, a mű a bolyongónál bolyongóbb ember kolosszális kalandtörténete. Mazzucchetti a Tragédiái úgy definiálta, mint Ádám (: az emberiség) bűneinek és erényeinek, gyengeségeinek és energiáinak álomtörténetét. Talán éppen ezt a jellemzést visszhangozza Joyce-nak saját művéről adott meghatározása: „Ádám energiáinak vagy mérgelődéseinek álmai' ” {Dreams o f Ergen Adams.) 66 �Palócföld 99/3 A másik mü, amely joggal hasonlítható Az ember tragédiájához: Szentkuthy Miklós Prae című, 1934-ben íródott remekműve. Ezt a hasonlóságot a költő Vas István fedezte fel és írta meg egyik tanulmányában. {Egy igazi avantgardista - Szentkuthy Miklós, 1968. Megtalál­ ható Az ismeretlen isten című Vas István-kötetben. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1974.) Idézzük a tanulmány ide vonatkozó részét....... itt az ideje helyesbíteni azt a korábbi feltevésemet, hogy Szentkuthynak semmi köze a magyar kultúrához. Van irodalmunknak egy jelensége - igaz, maga is magányos, hagyomány és folytatás nélküli jelenség-, amellyel Szentkuthyt némi öntudatlan rokonság kapcsolja össze: Az ember tragédiája. A végletes gondolkodásnak és végletes képzeletnek ugyanaz a szerves együvé tartozása, ugyanolyan éber és mohó figyelem, amely magába szívja és beleszövi a műbe a kor szellemi áramlatait, mintha itt, Európa peremén gyűjtené össze az európai kultúra egész hagyatékát. Probléma­ köre is ugyanaz, mint Madáché, persze huszadik századi áttételben, és végeredményben minden léhának látszó, de keserű fintora mögött a madáchi mély komolyság húzódik meg. Éppoly kevéssé művésze a magyar nyelvnek, mint Madách, és mégis, akárcsak Madách, ezen a gyökér télén nyelven olyan értelmi hatásra és pontosságra tett szert, amit izesebb, tősgyökeresebb magy’ar nyelven aligha lehetett volna elérni. ...Madách és Szentkuthy - tisz­ tában vagyok a hasonlat merészségével, még akkor is, ha nem értékek, hanem jellegek és törekvések hasonlításáról van szó. Vakmerőség, persze, Madách klasszikus világát és ha nem is ragyogó, de szigorú nyelvét Szentkuthy moder módszerével, bonyolult stílusával összevetni. De Madách hű fia volt a diadalmas tizenkilencedik század Európájának: vállalta erkölcsi és művészi normáit. Szentkuthy viszont a huszadik század gyermeke, mutatis mutandis, a Madáchéhoz hasonló áttekintéssel és keserűséggel - s a harmincas és negyvenes évek fordulóján annyira helyénvaló keserűséggel - temette ezt az Európát. >Ha valamilyen irodalmi műre még egyáltalán kíváncsi vagyok, akkor az egy Rabelais típusú szellemé, aki a Totentanz dér Kulturen minden zagyvaságát egy végső, Európa-búcsúztató kultúrparódiában monumentálisán kifejezi< - mondja el Tudor Mária királynő, az Orpheus egyik hősnője, kissé kifigurázva, szerzője szándékát. Az Orpheus olvastán nehezen tagad­ hatjuk, hogy ez a szándék megvalósult: az úgynevezett nyugati kultúra szétbomlásának alig­ ha van érvényesebb művészi dokumentuma. ” Igaza van Vas Istvánnak: Szentkuthy Miklós főműve, a Prae is „emberiség-költemény”. Catalogus Rerum: Jelenségek Jegyzéke, Hanák Tibor szavával: „az emberi mindenség könyve”. Tárgya az egyetemes létezés, a káokozmosz. Ezt a vegyülékszót Szentkuthy körülbelül Joyce-szal egyidőben alkotta meg. (Először Szentkuthy Praejében tűnik föl, 1934-ben, majd a Finnegans Wake-ben, 1939-ben.) De ha egy szóban kellene összefoglalnom Az ember tragédiája tartalmát, jellegét, Madách művével kapcsolatban is ezt a szót használnám: káokozmosz. A káokozmosz szó köti össze ezt a három nagy müvet, „világszínházat”, amelyet univer­ zalitás és nagyívű szövegkezelés jellemez. Ez a zseniális öszvérszó: szójáték. S mint Szentkuthytól tudjuk, a szójátéknak rendkívüli költői értéke van, mert „a szójáték nem olcsó humort jelent..., hanem éppen az ellenkezőjét: a lényeg-szenzualizmusnak, a lényeg­ ösztönnek egy, az egész kultúrára kiterjedő módosulását”. A káokozmosz neve Madáchnál „circus” vagy „fórum”, amely Nagy dolgok színhelyévé alakul át Annak, ki érez, gondolkodni tud, 67 �Palócföld 99/3 ugyanakkor a romlás színhelye, ahol a város rommá lesz, elszáll a nagyság, eldül az ol­ tár, elzúg a dicsőség. Kicsinyszerű az élet, ritkán jőnek, Mint röpke álmok, nagyszerű napok, Talán csak, hogy ne essenek kétségbe Ember nagyságon törpe századok. Miijók elvesznek s nem marad útónok Nyom, míg egy j ő s felvési nagy nevét A szent gúlára, mely évezredeknek Temetőjére büszke Árnyat vét. Madách A halál költészete című verséből idéztünk. Madách fél az elmúlástól, maga és az emberiség pusztulásától, de bízik a dolgok jobbrafordulásában, az isten-ember kezébe teszi a jövőt. Joyce és Szentkuthy káokozmosza az emberi színjáték kozmikus színhelye. Joyce tudomásul veszi, hogy a világban a káosz ural­ kodik, ez azonban szerinte nem lehet akadálya annak, hogy a létező, a cogito kialakítsa a maga szellemi rendjét. Szentkuthy szerint az abszolút káosz egy adott ponton maximális renddé alakul(hat) át - ez a hosszú fejtegetés a Prae egyik legszebb, legelgondolkodtatóbb passzusa. Három remekmű - három alternatíva. Büszkék lehetünk, hogy az első, Az ember tragédiája többek között olyan művek inspirációs forrása lehetett, mint a világ legolvasottabb angol nyelvű írójának, a 40 millió pél­ dányban kiadott Joyce-nak Finnegans Wake c. remekműve, és a modem magyar irodalom­ ban fordulópontot jelentő Szentkuthy-féle nagyregény, a Prae. Mészáros Erzsébet textilterve 68 �Palócföld 99/3 Gréczi Zsoldos Enikő Emlékezés M á r a i S á n d o r r a Az emlékezés részemről valójában kérdésfelvetés: mit üzen az ezredforduló emberének, egyáltalán a századvég magyarjának az ezt a századot érzékenyen megélő és szó szerint: átélő emigráns író, költő, esszéista, publicista Márai Sándor? Mit üzen annak a világnak, ahol a szót félteni és vigyázni kell, ahol minden egyes magyar szót meg kell becsülni és vigyázva őrizni, mint ahogy Kányádi Sándor írja egyik versében a modem Noé bárkájáról: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges." Mit üzen annak a komák, melyben - Márai Sándor Halotti beszéd című remekművéből idézve „Nyelvünk is foszlik, szak adóz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. ” Azt üzeni, hogy vissza kell adni a szavak értékét, mert azok elkoptak. Vallja, hogy az anyanyelv az igazi megtartó erő, a magyarság utolsó mentsvára. Különösképpen az emigráns és az idegen impérium alatt élő íróink, költőink érzik ennek igazát. 1975-ben jegyzi be nap­ lójába Márai Sándor: „...akadnak a mélymúltban, a közelmúltban és a jelenben is írók, akik a szabadságot választották és idegenben is megőrizték a töretlen nyelvi öntudatot. Elmentek messzire, ahol nem vette őket körül az anyanyelv éltető légköre, de a magukkal vitt nyelvi tartalékból...tudnak lélegezni. ” Aki egy család nyelvén dalol, egy közös nyelvet beszél, veszteségként éli át az együtt őr­ zött érték bármely módon való elvesztését. Elhangzott Salgótarjánban az 1999. szeptember 29-i Irodalmi Kávéházban 69 �Palócföld 99/3 A magyar irodalom egyik legnagyobb lírai teljesítményéből, Márai Sándor Halotti be­ széd című verséből idéztem az imént. A verset maga a költő olvasta fel annak idején a Sza­ bad Európa Rádió bán, megrendítő hatása alatt született Tamási Áron válasza. Márai re­ ménytelenségét Tamási Áron reménytelisége váltja fel, s ez a válasz némiképp hozzá is tar­ tozik a vershez. Az erdélyi író szavai a következők voltak: „/Ennek a családnak országföldje van, s ha most kevesebb is, mint a nagy bűnök előtt, annál édesebb ez a fö ld (...) Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet. (...) és álmai vannak, amelyek nem a » zsiványoké « , mint ahogy versedben írod, hanem a jövendőé.” Anyanyelv - irodalom - haza azonosítása az elérendő célok érdekében. Márai Sándor az anyanyelvet és a hazát azonosítja, amikor ezt írja: „Szépséges hazám, magyar nyelv, csak ez maradjon utolsó pillanatig.” Mohai V. Lajos írta 1991-ben a Magyar Hírlapban, hogy Márai szemében az irodalom a legmagasabb rendű minőség, s mint ilyen, az élet fölé rendelődik; szerinte az életet alkotó módon egyedül az irodalom képes valamiképpen rendben tartani, rendbe tenni. Sokszor megfogalmazódik az íróban a kérdés, hogy mi a feladata, hogyan szolgálhatja legjobban az emberek, így hazája ügyét, s mi általában az író feladata ebben a világban? 1937-ben, Az író és világa című esszéjében leír egy tanulságos történetet. Az egyik könyvnapon egy könyvsátor előtt meglát egy vasutast, munkaruhában, amint Arany János verseskötetéért 12 pengőt fizet ki. A pénztárcája szemlátomást kiürül a könyv árának kifize­ tése után. Elindul gyalog, hóna alatt az Arany János-kötettel, már villamosra sem telik pénze. S ekkor elkezd elmélkedni az író, s megjegyzi: ilyesmiért érdemes írni, sőt - hozzáteszi talán csak ilyesmiért érdemes már írni. Az író és a nemzetnevelés című esszéjében már nem elvont, szónoki kérdésként teszi fel saját maga számára, hogy mi a feladata, konkrét választ ad: az író feladata pedagógiai célú, nevelnie kell, a magyar szellem ügyét szolgálni, hűségesnek maradni mestersége anyagához, az anyanyelvhez. 1942-ben ezeket a sorokat veti papírra: „Az író (...) a katarzis élményén át nevelni akarja önmagát és embertársait... Célja: (...) tökéletes művészi formában alakot adni az élményszerű igazságnak, mely lelkét betölti, melyet megismert... Az író legfőbb fela­ data a nevelés. ” Vátesz-szerepet vállal, az írói rang visszaállításáért küzd. Már a 30-as évek végén han­ goztatja, hogy rossz lelkiismerettel néz szét a világban, mert úgy véli, hogy ő mint író első­ rendűen tehet a társadalmi változásokról, házasságot kényszerű kötni a korszellemmel. Fáj­ lalja, hogy korában - korunkban is - írónak lenni egyszerűen cím, állapot, hivatás, valamikor pedig rangot jelentett Ezt a rangfosztást nem sajátosan magyar, hanem világjelenségnek tartja. Vátesz-szerepe akkor is megmutatkozik, amikor azt fejtegeti az Egy’ polgár vallomásai­ ban, hogy az író azért ír, hogy tiltakozzék és lázadjék, mihelyt valaki vagy valakik az élet eleven, természetes rendjéből rendszert akarnak csinálni. „Ki az író” - teszi fel a kérdést. Válasza: „Egy ember, aki belső erő parancsára a leküzd­ hetetlen kényszert érez, pontos szavakba önteni és művésziformában kifejezni az igazságot. ’’ Megfogalmazódik az a kérdés is, hogy mit tesz egyáltalán a világért az európai író? A Kassai őrjáratban ekképpen teszi fel a kérdést: „De éltél-e » totálisan « a békéért, a műveltsé­ gért, mindenért, amiben hittél, amit szerettél:” A legnagyobb felelősséget a társadalom három 70 �Palócföld 99/3 csoportjára hárítja: az írókra, a nevelőkre és a katonákra. Ezeknek kell összefogni véleménye szerint, hogy újra zenét és összhangot adjanak a világnak. Sokszor elmélkedik nemcsak az író, hanem egyáltalán az irodalom jelentőségéről. Mit segítettek a világon a könyvek? - teszi fel a kérdést. Érzékletes metaforával a könyvek Csen­ des-óceánját nevezi termékenyítő erőnek, a békés rend jótékony özönvizének, mely segít a butaság, az erőszak, a tájékozatlanság leküzdésében, segít az emberi élet értelmének m egé­ lésében. A szellemi züllés, a kultúrát vesztés, az értékvesztés gondolkodásának állandóan közép­ pontjában álló, megoldásra váró probléma. A tömegek műveltségi színvonalának csökkené­ se, a civilizáció embergyengítő erejének növekedése kiábrándította, elkeserítette. A kultúra értékvesztésére jellemző, igaz, mégis szimbolikus értékű visszaemlékezést ol­ vashatunk az Egy polgár vallomásaiban. Egy újsághordóról ír, aki bőriszákkal a hátán a bél­ és a külföldi irodalmi lapok választékával járta Kassát, még az író gyermekkorában. 20 év múlva, az író visszatérve a városba, összetalálkozik ezzel az emberrel, az megállítja, s némi öniróniával ezt mondja az írónak: „30 évig hordtam szét a városban a kultúrát; tudja, mi lett a vége? Beleestem a pöcegödörbe.” Az újsághordó, hátán a „kultúrával” megtömött iszákkal beleesett a pöcegödörbe, s csaknem megfulladt. Otromba jelkép - jegyzi meg az író, s mintha korunkat is jellemezné. A kultúrát e században, sajnálatos módon, a tömegek ide, a pöcegö­ dörbe valónak érzik. Az írót ez mérhetetlenül bántotta. A hazugság századának nevezi korunkat, ahol minden gyanús, az újságok híreinek sem lehet már hinni, éppúgy, mint - az író szavaival - „a költők égi értesüléseinek vagy a tudo­ mányos felfedezések divatos igazságainak” sem. Az író figyelmeztet: mindenekelőtt fel kell számolni a hazugsággal, a blöffel. Életének vezérgondolata, hogy a művész sosem lehet áruló, mindig az igazságkeresés vágyának kell hajtania. Az előbb idézett Mohai V. Lajos írja cikkében: „Márai egész életében értékhiányos ál­ lapotokat fogalmazott meg, vallásos lelkialkatú író lévén ezért törhet fö l iránta elemi erővel kiürülő ezredvégünk olvasójának a kíváncsisága. ” Ennek kapcsán a harmadik kérdést is fölvethetjük, melyről szólhat beszélgetésünk: miért érdeklődik Márai Sándor iránt a XX. század végi olvasó? Az előző gondolat egyfajta válasz a kérdésre. Márai Sándor Füves könyvének prózai epigrammái elé írja, hogy azok forgathatják nagy kedvvel írását, akik tanácstalanok, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Az író üzenetét pedig az Egy polgár vallomásainak utolsó soraiból citálom: .ytki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára (...) tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette. S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... ” 71 �Palócföld 99/3 Czinke Ferenc grafikája 72 �Palócföld 99/3 Marschalkó Zsolt Zsarnokölők Komédia két felvonásban Szereplők: BATA MARI, kémnő KŐSZEGHY ÁKOS, vívómester CSOPAKI KÁLMÁN, diák SZIPKA JÓNÁS, hentes és mészáros TIRIBES ERNŐ, szabó TEPKE JENŐ, betörő STAMITZ, titkár ŐRPARANCSNOK I. AJTÓNÁLLÓ II. AJTÓNÁLLÓ KATONÁK, CSENDŐRÖK I. FELVONÁS (A szín sötét, csak középen, a nyitott ablakon át beszüremkedő holdfény világít meg egy elmosódó ember alakot... C sönd... Jobbról halk ajtónyikorgás hallatszik, majd sietős léptek zaja. Az előző árny mellett hirtelen egy másik bukkan fel, s a kezében lévő tárggyal többször lesújt rá. Visszafojtott, ideges mondatok: „Ezt Petőfiért kapod! ... Ezt Batthyányért! ... Ezt Kufsteinért! ... E z t... Ez ... (zavart csönd) Ez meg mi az ördög? ... Hogy az a jó! ... Nincs itt valahol egy lámpa? ... (neszezés, majd tompa puffanás) Na, már csak ez hiányzott! Mi ez itt? ... Várjunk csak! ... Mindjárt meg lesz ... Ez az! ... „Pár pillanattal később fény gyullad, a színpad kivilágosodik. I. Ferenc József balassagyarmati látogatásai történelmi tények, a szereplők kitalált személyek... 73 �Palócföld 99/3 I. Ferenc József lakosztálya 1852-ben Balassagyarmaton. Jobbra a bejárati, balra a hálószoba ajtaja. A sarokban íróasztal, szemközt hatalmas állóóra. Középen kanapé, mö­ götte jó l látszódik —félig takarásban — egy barna medve két hátsó lába. Néhány szék, a bejárati ajtó mellett, elől hatalmas ruhásszekrény. A falon képek, köztük a császár óriási méretű portréja, vadásztrófeák, polcokon dísztárgyak, néhány ékszerdoboz.) CSOPAKI (tőrével a kezében zavartan nézelődik, egy-két tétova lépés után belerúg a medvébe) Te is mért nem maradtál inkább a barlangodban? ... (A kanapé mögül felemeli az eldőlt állófogast és visszaakasztja rá a császár díszegyenruháját. Igazgatja, porolgatja, szakértő szemmel méregeti, végül az elgurult sapkát is a helyére teszi.) Mégis csak el kellett volna hoznom a szemüvegemet... KŐSZEGHY (kinéz a hálószoba ajtaján, észrevétlenül az ajtófélfának támaszkodik karddal a kezében és érdeklődve szemléli az elébe táruló látványt) Ne okolja magát, fiatal barátom! Ez a gyér világítás, a fakó hold fénye mindannyiunkat megzavart volna. CSOPAKI (először meghökken, majd kissé megnyugodva magyarázkodik) Tudja, amikor beosontam ide, először semmit sem láttam. Azt hittem, eltévesztettem az ajtó t... KŐSZEGHY (odasétál Csopakihoz és barátságosan a vállára teszi a kezét) Oda se neki, kedves kolléga! Legközelebb majd jobban sikerül. Bár szerény véleményem szerint is job­ ban tette volna, ha elhozza azt a pápaszemet - ha szabad megjegyeznem. Amennyiben leg­ közelebb császárt kíván ölni, ezt semmiféleképpen ne mulassza el! (szakértő szemmel vizs­ gálja az egyenruhát) Aztán adnék még egy tanácsot... Maga, ugye nem szakmabeli? CSOPAKI Honnan tetszik tudni? KŐSZEGHY Ráéreztem ... Tehát: azt javaslom önnek, hogy ne az áldozat alkaiját szurkálja össze, mert abból semmi jó sem származik - már úgy értem, önre nézve ... Egy pontos, gyors és erőteljes szúrás a szív közepébe - és kész. Figyeljen, megmutatom! Position de garde! (vívóállás­ ba helyezkedik és támad) Látja? Csakis a szívébe ... egyenesen oda. Na, várjon! Megmutatom mégegyszer... (újra támad és megszúrja az egyenruhát) Pofonegyszerű az egész! CSOPAKI (nyel egyet és bólint) Az ... KŐSZEGHY (bátorítóan) Meglátja, fog ez menni! CSOPAKI Elnézést, még be sem mutatkoztam. Csopaki Kálmán, diák ... KŐSZEGHY (katonásan összeüti a bokáját) Kőszeghy Ákos, vívómester. CSOPAKI (kicsit elkedvetlenedik, rövid szünet után) Pedig már úgy beleéltem magam, hogy sikerült! Egy pillanatra, igaz, de akkor is! Megöltem a zsarnokot: I. Ferenc József nincs többé! Bosszút álltam az eltiport szabadságért. KŐSZEGHY Még semmi sincs veszve. CSOPAKI Arra gondoltam, ez a város a történelem könyvek lapjaira kerül. Itt, Balassa­ gyarmaton az Úr 1852. esztendejében sorsfordító esemény történt. Helyreállt a világ rendje és biztonsága. Hányszor elképzeltem már azt a percet! Ledöfom és én is azt kiáltom majd neki, mint Brutus Caesarnak március idusán: „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés!” KŐSZEGHY Már elnézést, de mit tanul ön tulajdonképpen? CSOPAKI Jogot. Miért kérdi? KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Csak úgy ... Átérzem az elkeseredését, kedves Csopa­ ki, megértem iíjonti lelkesedését, hisz magam is erre a nemes bosszúra készülök évek óta. Erre a pengevillanásra ... Mint oly sokan mások. 74 �Palócföld 99/3 CSOPAKI Most itt a soha vissza nem térő alkalom. KŐSZEGHY (bólint) Valóban ... S az a perc már nincs oly messze, (kis csönd után) Tu­ lajdonképpen hogyan jutott be ide? Az ajtó előtt őrök, tele az épület zsandárral... CSOPAKI Egy hölgy segítségével. KŐSZEGHY Ki az a hölgy? CSOPAKI Nem tudom. KŐSZEGHY (meglepődik) Hogyhogy nem tudja? CSOPAKI Kérem, az úgy volt, hogy egy félreeső helyen vártam a megfelelő alkalmat. Hátha a császár közelébe tudok férkőzni. Órákig nem történt semmi. És akkor megjelent ez a hölgy és beszédbe elegyedett az ajtónállókkal. KŐSZEGHY Miről beszélgettek? CSOPAKI Azt én nem tudhatom, kérem. Minden esetre nem sokkal később a két ajtó­ nálló a hölggyel egy rejtett kis zugba húzódott... KŐSZEGHY A h a ... Szép? CSOPAKI Mi? A zug? KŐSZEGHY (kis sóhaj) Nem. A hölgy. CSOPAKI Szép. KŐSZEGHY Fiatal? CSOPAKI Az. De mért kérdi? KŐSZEGHY (legyint) Semmi, csak úgy ... szóval, amíg a két ajtónálló a hölggyel ... hm ... félrehúzódott, addig maga belopódzott ide és összekaszabolta a császár díszruháját ... Ezek szerint nem volt semmiféle előzetes koncepciója, kiforrott terve a merénylet végrehaj­ tására. Rögtönzésre épített? CSOPAKI (megvonja a vállát) így is mondhatjuk. KŐSZEGHY És akkor jött ez a hölgy ... deus ex machina ... (felkiált) Hogy maga micso­ da mázlista! Csak úgy besétál ide, én pedig már három napja rostokolok az ágy alatt! CSOPAKI Három napja? KŐSZEGHY Úgy bizony, barátom! Mert nekem volt koncepcióm. Tudtam, hogy a csá­ szár szálláshelyét két nappal az érkezése előtt lezárják és onnantól kezdve lehetetlen lesz bejutni, (elhúzza a száját) Legfeljebb az olyan szerencsés flótásoknak, mint maga. így há­ rom napja beballagtam ide és elfoglaltam a császári hálószobát - legalábbis annak az ágy alatti részét. Ilyen egyszerű az egész. Akkor még nem volt itt ekkora hajcihő. Se katona, se zsandár. CSOPAKI Nem félt? Bármikor lebukhatott volna ... KŐSZEGHY Egyedül az éhhaláltól féltem, s meg kell mondanom, ez az érzés még nem múlt el. Ugyanis három napja nem ettem. Jut eszembe, nincs magánál egy fél libamáj véletlenül? CSOPAKI Nincs. Álmomban se gondoltam volna, hogy a zsamoköléshez tőrön kívül hi­ deg vacsora is szükségeltetik. KŐSZEGHY (elhúzza a száját) Öreg hiba! Egy merénylőnek mindenre számítania kell! CSOPAKI (elmélázik) Ezt azért nem értem! Az őrök felfedezhették volna. Nem vizsgál­ ták át a szobát? KŐSZEGHY (bólint) De. Átvizsgálták. Megcsodálták a festményeket, évődtek egy ki­ csit a szobalánnyal... (érdeklődve) Tisztában van ön az évődés szó pontos jelentésével? 75 �Palócföld 99/3 CSOPAKI (elpirul) Azt hiszem ... Olvastam a Dekameront Boccacciótól ... Meg a Kendertöri m eséket... KŐSZEGHY Canterbury lesz az ... Úgy ... Szóval olvasta. Az is valami ... Gondolom éj­ szaka, gyertyafénynél, titokban ... CSOPAKI Valahogy úgy... KŐSZEGHY (nagy levegőt vesz) Nézze, kedves Csopaki, én nem tudhatom, hogy ön milyen évjáratú... CSOPAKI Tizenkilenc éves vagyok ... KŐSZEGHY ... én huszonkettő. Annyi, mint a császár ... Egyszóval, rövid ismeretségünk alatt az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az élet dolgaiban én jártasabb vagyok önnél. Évödés terén nem szerencsés, ha valaki olvasmányélményeire hagyatkozik. Ezért nem rész­ letezem az elmúlt időszak történéseit, csak megemlítem, hogy rövid itt tartózkodásom alatt ebben az ágyban megfordult már főszolgabíró, alispán, komoma, cukrászmester, latintanár, tüzérkapitány és a többi, és a többi, s mondhatom, sohasem voltak egyedül. CSOPAKI Ezek szerint nem unatkozott. KŐSZEGHY Nem mondhatnám. Sajnos, objektív akadályok miatt nem készíthettem jegyzeteket, pedig azok segítségével egy valamirevaló író boccaccioi magasságokba emel­ kedhetne. A latintanár például ilyeneket mondott „ O, tempóra, o mores!” Meg, hogy „akkor, most kezdjük az egészet elölről, ab ovo!” CSOPAKI (bosszús) Hogy ez az ágy-trükk nem jutott eszembe! ... KŐSZEGHY (legyint) Ennek is megvannak a maga árnyoldalai. CSOPAKI Például? KŐSZEGHY Egy életre megutáltam a csótányokat és az egereket ... Nem mintha eddig szerettem volna őket. CSOPAKI Azt el tudom képzelni... KŐSZEGHY Másrészt ... hogy is mondjam? ... Meglehetősen kellemetlen, amikor az ember feje a reá nehezedő súly hatására a padlónak koccan viszonylagos rendszerességgel. Ágydeszka ... Padló ... Ágydeszka ... Padló ... CSOPAKI Részvétem. Mindenesetre az azért még se megy a fejembe, hogy senki sem nézett be az ágy alá három nap alatt... KŐSZEGHY Most mondja meg őszintén, már miért nézett volna? Egy katonatiszt térdet hajt valaha is bárki előtt? Na, ugye, hogy nem! Akkor meg miért pont a császári ágytál lenne az? Anélkül meg nem megy ... Egyébként is az ágytál fele kilátszik a takaró alól: megvan, a leltárból nem hiányzik, mi kell még? A párocskáknak meg legkevésbé erre volt szükségük. CSOPAKI És a személyzet? Őket ezért fizetik. KŐSZEGHY A szobalány lelkesedéséből úgy vettem ki, hogy őt nem ezért fizetik ... Je­ gyezze meg jól ezt az axiómát: a takarítószemélyzet az ágy alatt sohasem takarít! Volt már maga fogadóban, esetleg szállodában? CSOPAKI De ez a császári lakosztály! KŐSZEGHY Na és aztán? Higgye el, kedves barátom, III. Napóleon ágya alatt még XIV. Lajos korabeli püspökfalat- és számymaradványok is találhatók, nem beszélve az elgu­ rult aranygyűrűkről, amelyekért lusták voltak lehajolni. Lassan már kezdem azt hinni, hogy a történelem jelentős része az ágyban és az ágy alatt zajlik, a többi az smafü! 76 �Palócföld 99/3 CSOPAKI Meglehetősen kockázatos volt azért az emberi hanyagságra és lustaságra épí­ teni a tervet. KŐSZEGHY (jóindulatú) Gyorsan egy másik axióma: aki az emberi hanyagságra és lustaságra épít, az ritkán csalatkozik. Bár azt hiszem, ez nem eredeti, ezt olvastam valahol ... Mindenesetre az ágy alá csak ijedt kisgyerekek és féltékeny férjek tekintgetnek. Jut eszembe, a férjeknek azért lenne okuk a féltékenységre. Azt mondja itt felettem az egyik cseléd: „Jaj, ne csinálja mán eztet a nacsságos úr, mert ha eztet az én drága jó uram, a Jónás megtudja, palacsintává lapít minket a dorongjával!” SZIPKA (felmordul a szekrényben) CSOPAKI Hallotta? Mi volt ez? KŐSZEGHY (kinéz az ablakon) Tán az ég dörög? CSOPAKI (bámészkodik) Nem hinném. Szép esténk van, zsamoköléshez módfelett al­ kalmas. Az égen ezernyi csillag ... KŐSZEGHY Ma este lehullik egy közülük ... CSOPAKI... Szellő se lebben ... KŐSZEGHY Lehet, hogy a medve volt? Szorult még belé annyi é le t... CSOPAKI (felemelt tőrrel, lassan közelít a medvéhez, majd belerúg) Sem m i... KŐSZEGHY A fülét kell cibálni, arra érzékeny! (a kanapé mögé leguggolva ráncigálja a medve fülét) Na, gyere, te fülesmackó! (felegyenesedik és a kardjával megböködi) Ennek bizony vége! Ebbe már hálni se jár a lélek, kiköltözött belőle ... CSOPAKI Hogy kerül ez ide egyáltalán? KŐSZEGHY Én annyit hallottam, hogy gróf Malomkövy ajándéka. Mivel a leendő áldo­ zat szereti az ilyesm it... CSOPAKI Ki az a gróf Malomkövy? KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Mit tudom én? Annyi itt a gróf, mint az ál-Petőfi: Du­ nát lehet velük rekeszteni. CSOPAKI (dühösen rugdosódik) Hát nem megbotlottam benne abban a nagy sötét­ ben?! ... KŐSZEGHY Még jó, hogy saját magát meg nem szúrta esés közben. CSOPAKI (abbahagyja a rugdosódást) Hol is tartottunk éppen? ... KŐSZEGHY (visszazökken) Ja, igen ... Azt hiszem ott, hogy, „ha eztet az én drága jó uram, a Jónás megtudja, palacsintává lapít minket a dorongjával!” SZIPKA (ismét felmordul a szekrényben) CSOPAKI (izgatottan) A szekrényben! ... (felemelt tőrrel odalopakodik) KŐSZEGHY (támadóállásba helyezkedik a szekrény előtt) Position de garde! Jöjjön ki onnan, minden rejtőzködés hiába! SZIPKA (alig kisebb, mint a szekrény. Lassan kikászálódik a ruhák közül) Megismételné az úr, amit az előbb mondott? KŐSZEGHY Szívesen! (gyorsan) ,j aj necsinálj amáneztetanacsságosúrmerthaeztetaz éndrágajóuramaJónásmegtudjapalacsintáválapítminketadorongjával!” SZIPKA (visszalép és a szekrény aljából előkotorja a dorongját) Biztos ebben az úr? (Kőszeghy és Csopaki összenéz, érzik, hogy baj van.) KŐSZEGHY Hát, lehet, hogy nem ezt mondta ... 77 �Palócföld 99/3 SZIPKA Hanem mit? KŐSZEGHY (rögtönöz és hangsúlyoz) JÓ’NÁSpágoljon el a nacsságos úr a dorongjával, mer, hogy nem takarítottam az ágy alatt...” Vagy valami ilyesm it... SZIPKA (Csopakira néz) CSOPAKI (szabadkozik) Kérem, én itt se voltam, mint tetszett hallani ... KŐSZEGHY (Szipkának) Tudja, milyen zaj van itt néha. De az is lehet, hogy azt mondta: „JÓ NÁSfa érkezett a piacra, vegyünk-e, nacsságos úr?” Vagy: „JÓN Ásványokat is gyújt a nacsságos úr?” CSOPAKI (mutatóujját a fülébe teszi és piszkálgatja) Micsoda zaj van itt néha! SZIPKA (dühös, felemeli a dorongját) A bolondját járatják velem! KŐSZEGHY Á, dehogy! Hogy képzeli?! CSOPAKI Ne mondjon már ilyet az úr! SZIPKA És mi van azzal a doronggal? CSOPAKI (segít) Szerintem dorombot m ondott... SZIPKA Honnan tudja, ha itt se volt?! KŐSZEGHY Tényleg dorombot mondott! Tudja, az egy hangszer ... CSOPAKI... amilyen a macskának van ... KŐSZEGHY ... azzal szokott dorombolni ... Megvan! Most már kristálytisztán emlék­ szem! Azt mondta: „JÓN Ásványokon is lehet dorombolni, nacsságos úr?” SZIPKA (lerogy a kanapéra) Boris, Boris, mé’ tetted ezt velem?! És épp a nacsságos úr­ ral ... (felpattan) De én mindkettőjüket palancsintává lapítom a dorongommal! CSOPAKI (Kőszeghyhez) Azt hiszem, Jónás úrhoz van szerencsénk ... SZIPKA (biccent a fejével) Szipka Jónás, hentes és mészáros ... Az urakat már ismerem. KŐSZEGHY Nézze, kedves Szipka úr, ostoba félreértésről lehet szó. Rosszul hallottam valamit, ennyi az egész. Megesik az ilyesmi. CSOPAKI (a fülét piszkálja) Olyan zaj van itt időnként, én nem is értem ... SZIPKA Igazán kedves, hogy vigasztalnak, de én hazamegyek és ... KŐSZEGHY (barátságosan) Maga ne lapítson senkit palacsintává ... CSOPAKI... a dorongjával... KŐSZEGHY ... inkább gondolja végig higgadtan a történteket! Látott, vagy hallott va­ lamit itt tartózkodása alatt, ami arra motiválná ... SZIPKA Mit csinálna, kérem? ... KŐSZEGHY Ami arra indítaná, hogy palacsintát készítsen? SZIPKA H á t... Tulajdonképpen a szekrényben, ugye ... KŐSZEGHY Na, látja! Nem kell mindjárt elkeseredni! Csak férfiasán! Egy ilyen nagy­ darab, erős em ber... SZIPKA (kicsit megnyugszik) Bizony, igaz, ami igaz, a múltkor úgy fejbe vertem egy bi­ kát ... CSOPAKI (bólogat) ... a dorongjával... SZIPKA ... Nem, kérem, az öklömmel, hogy ... KŐSZEGHY ... megdöglött. Szép teljesítmény, gratulálok! SZIPKA (a fejét rázza) Más történt: mekegni kezdett. CSOPAKI, KŐSZEGHY (egyszerre) Mekegni?! A bika?! 78 �Palócföld 99/3 SZIPKA (bólogat) Három hétig egyfolytában. Azt mondták a tudós emberek, hogy a fe­ jében, ugye, elmozdult valami az ütés hatására ... CSOPAKI... félrebeszélt... SZIPKA Tulajdonképpen, igen. KŐSZEGHY És mi történt három hét múlva? Akkor pusztult e l ... SZIPKA ... akkor váltott át a röfögésre. Egy cirkuszos ember sok pénzt akart adni érte, na, a rusnya féreg akkor döglött meg. Alig tudtam kihúzni a pocsolyából... KŐSZEGHY (Csopakira kacsint „minden rendben”, Szipkához) Látja, Szipka úr, egy magafajta, bivalyerős ember csak nem ül fel holmi homályos, bizonytalan feltételezésnek! Inkább azt mesélje el, hogy került a szekrénybe? SZIPKA Kérem, én azt hiszem, nem árulok el különösebb titkot: jövetelem célja azonos az önökével. CSOPAKI Hogy micsoda forgalom van itt ma este! KŐSZEGHY Na, Csopaki, megjelent a konkurrencia! SZIPKA Meg kell ölnöm a császárt. Úgy érzem, ez szent kötelességem. Ennyivel tarto­ zók szeretett hazámnak. KŐSZEGHY Szipka úr, már előre, így látatlanba adok önnek is két tanácsot: elő­ ször is ne a tésztafélék készítésére gondoljon, miközben fejbe kólintja az áldozatot, mert ez itt nem mészárszék. Másodszor: egyet sújtson, de nagyot, mert ha kisebbre sikeredik, vagy lecsúszik az ütés, akkor mit csinálunk itt egy mekegő császárral?! ... Folytassa! SZIPKA Azt hiszem, nekem már csak hivatásomból fakadóan is könnyebb dolgom volt, mint önöknek. Ezeknek a sokféle népeknek, akik most összejöttek, gondoskodni kell az étkeztetéséről, ügyi, így szabad bejárásunk van ide. Mi látjuk el a konyhát a legkülönfélébb húsokkal: disznóval, marhával, birkával... KŐSZEGHY Legyen szíves, kíméljen meg a részletektől, három napja nem ettem ... SZIPKA Emlékszem, épp egy fél disznót... nem, egy borjúcombot vittem fölfelé, mikor a segédem meginvitálta az őröket, hogy ugyan nem jönnének-e a konyhába egy kis véres hurkát, fokhagymás kolbászt, meg abált szalonnát en n i... KŐSZEGHY (megremeg a hangja) Engem maga ne mérgesítsen! ... SZIPKA Na, azoknak se kellett kétszer mondani, jöttek első szóra. Megkóstolták a bir­ kagulyást meg a pacalt, vágtak a főtt csülökből... KŐSZEGHY (mérges) Ezt hagyja abba, jó ? ! ... SZIPKA Kérem, én csak úgy mondom, ahogy volt. Szóval, vágtak a főtt csülökből, puszta kézzel széttéptek egy kacsát, majd nekiláttak a májas hurkának ... KŐSZEGHY (felveszi a vívóállást) Position de garde! Ha még egy ételféleséget megem­ lít, azonnal keresztül szúrom! SZIPKA Most mit idegeskedik? (megvonja a vállát) Maga mondta, meséljem el, hogy kerültem a szekrénybe... KŐSZEGHY De nem azt, hogy mondja fel az étlapot! Fogja rövidre és ne színezze a dolgokat! Tömören! Velősen! ... Illetve a velőt azt felejtse el! SZIPKA (széttárja a karját) Aztán mán egyszerű volt minden: szépen besétáltam ide és bebújtam a szekrénybe, csak még előtte adtam nekik egy fél szarvasmájat... 79 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY (tajtékzik) Hallotta, Csopaki? Hallotta, mit mondott ez az ember?! A be­ csületembe gázolt! Azt mondta, hogy szarvasmáj! Nekem, akinek már a császárról is a sza­ lonnajut az eszembe! CSOPAKI? (csitítja) Ne ordítson, Kőszeghy, az Isten szerelmére, itt az őrség az ajtó előtt... SZIPKA (megcsóválja a fejét) Hogy milyen nyugtalannak tetszik lenni! Pedig már befe­ jeztem, így történt: amíg az őrök a konyhában eszegettek, addig a dorongommal meg a ta­ risznyával meghúzódtam itt egy kissé ... (a szekrény felé int) KŐSZEGHY Milyen tarisznyával? SZIPKA Hát, amit a konyhában telepakoltam mindenféle jóval, üg y i... (Hosszú, áhítatos csend) KŐSZEGHY (nagy levegőt vesz, alulról görbén felfelé pillantva, halkan, szinte fuvolázva) Azt akarja mondani édesdrágajó Szivar úr ... SZIPKA Szipka... KŐSZEGHY Szipka úr, hogy a tarisznyáját a konyhában telepakolta mindenféle jóval, mielőtt be méltóztatott fáradni a szekrénybe? SZIPKA Azt hát! Mer’ugye, déltő, estig hosszú az idő ... KŐSZEGHY És azt akarja mondani édesdrágajó Szivar úr ... SZIPKA Szipka... KŐSZEGHY Szipka úr, hogy ez a tarisznya itt van a szekrényben? SZIPKA Hol másutt lehetne? Nem hiszem, hogy meglógott volna. KŐSZEGHY És megengedi-e, édesdrágajó Szipka úr ... SZIPKA Szivar ... illetve most jó ’ mondta ... KŐSZEGHY ... hogy én ezt a tarisznyát közelebbről megnézzem? SZIPKA (vállat von) Hát, ha ehhez van kedve! Felőlem ... Ott van a szekrény aljába’ ... KŐSZEGHY (feltépi a szekrény ajtót, rövid keresgélés után megtalálja a tarisznyát, ki­ nyitja és leesik az álla) De hisz ez üres! SZIPKA Mán mi lenne benne, mikor mindent megettem? Mondtam, hogy déltő, estig hosszú az idő. KŐSZEGHY És ezt miért nem tudta kibökni előbb? SZIPKA Mivelhogy azt nem kérdezte az úr ... CSOPAKI Hiába, no, már az öreganyám is megmondta - Isten nyugosztalja! - , hogy a férfiakat legkönnyebben a gyomrukon keresztül lehet megfogni. KŐSZEGHY (mérges) Kivéve talán az ismeretlen hölgyet. Nem hiszem, hogy az őröket fokhagymás kolbásszal csalogatta volna abba a zugba. Egyébként, Csopaki, maga csak hall­ gasson! Kibicnek semmi se drága! SZIPKA (békítőleg) Csillapodjék mán az úr, na! Gyorsan megöljük ezt a császárt, aztán elme­ gyünk a mészárszékbe, és teleesszük magunkat főtt csülökkel. Utána jöhet a palacsinta... CSOPAKI Én inkább maradok a fasírtnál. SZIPKA (bólint) Jó! Azt a nacsságos úrból csinálom ... KŐSZEGHY Már csak azt nem értem, hogyhogy nem vettem észre, amikor Szipka úr el­ foglalta pozícióját a szekrényben? SZIPKA Ezen aztán ne csodálkozzék az úr! Volt odaát olyan visongás, mintha egy ma­ laccsordát tereltek volna b e ... 80 �Palócföld 99/3 KÖSZEGHY (elgondolkodik) Igaz, ami igaz: malackodásban nem volt hiány ... BATA MARI (jobbról be. Még visszaszól az őröknek.) Aztán ne késsetek, nyuszifiúk! Pontosan nyolckor ... (bezárja az ajtót, megfordul és amint megpillantja a három férfit egynkük kezében kard, a másikéban tőr, a harmadikéban dorong —szája elé kapja a kezét és hátrálna kifelé, de Kőszeghy elállja az útját.) KÖSZEGHY Jó estét, kisasszony! Mi járatban errefelé, ahol a madár se jár? MATA MARI (ijedt) Kérem, engem iderendeltek a császár szórakoztatására ... CSOPAKI (Kőszeghynek, súgva) Ez az a hölgy, tudja, a deus ex machina ... BATA M A R I... azt mondták, legyek hozzá kedves, mert én vagyok a város ajándéka ... CSOPAKI Hát, kérem, ez nem igazság! Én még a születésnapomra is csak zoknit szok­ tam k apni... KŐSZEGHY (gusztál) Igaza van, Csopaki! Az a lator nem érdemel meg egy ilyen aján­ dékot. Képzelje el ráadásul, hogy egy országjáró körúton több tucat városban megfordul! Ha nappal akasztat és ünnepelteti magát, éjszaka meg az ajándékait bontogatja - akkor mikor alszik? Szipka úr, legyen szíves álljon az ajtó mögé a dorongjával, és ha beteszi ide a lábát még valaki, azonnal üssön! ... SZIPKA (engedelmesen odaballag az ajtó mögé) Akkora a forgalom itt, kérem, mint a megyebálon... KÖSZEGHY Ön nyilvánvalóan különbséget tud tenni bika és birka között... SZIPKA (szakmai önérzettel) Ne nevettessen, kérem! ... KÖSZEGHY ... Akkor most hunyja be a szemét és képzeljen maga elé egy birkát! Szó­ val, körülbelül egy ilyen birkányit kell ütni. Nem agyonverni, csak úgy, hogy elpilledjen! Nem vérfürdőzni jöttünk. SZIPKA Bennem megbízhat az úr! KŐSZEGHY (Bata Marihoz) Kisasszony, jómagam lokálpatriótának vallom magam, s mint ilyen, jelentős helyismerettel rendelkezem. Hogy lehet az, hogy önnel, a város ajándé­ kával még sohasem találkoztam? BATA MARI Zárdában nevelkedtem ... CSOPAKI Nahát, ki gondolta volna? BATA MARI Aztán nevelőszülőknél... KŐSZEGHY Hol? BATA MARI Hát a ... szomszéd városban. CSOPAKI Szécsényben? BATA MARI Igen, igen ... Ott. SZIPKA Akkor biztos ismeri a körösztapámat, a Sisa péket... BATA MARI Persze, hogy ismerem a drága jó Sisa bácsit! SZIPKA Hát, annyira azért nem volt jó, ivott, mint a kefekötő. Meg is halt vagy húsz éve... BATA MARI (nyel egyet) Akkor összetévesztem valakivel. KŐSZEGHY És, ha meg nem sértem, mivel foglalkozik mostanában a kisasszony? Már amikor nem ajándék... BATA MARI Kérem, én a városi elit pártfogását élvezem ... KŐSZEGHY Aha, értem ... az egy jó foglalkozás ... Bár meg kell mondanom, hogy a vá­ rosi elit legtöbb tagját én trenírozom. Csodálom, hogy még nem futottunk össze ... 81 �Palócföld 99/3 BATA MARI Ugyanis sokat utazgatunk a környéken ... KŐSZEGHY Akkor jelentős helyismerettel rendelkezhet. CSOPAKI Volt már ön Taron? BATA MARI (zavartan) Tudja, kérem, az én szakmámban az ember nem lehet válogatós. Ha köpcös egy kicsit, hát Istenem! Ha meg kopasz, az se baj. A pénz a fontos, nem a h a j... CSOPAKI Nem úgy értem! ... De Bokorban azért csak volt? BATA MARI Hát ahhoz meg mi köze van magának? Tudtam én, hogy minden férfi egy­ forma! ... De, ha tudni akarja, voltam, ha ez érdekli: még süldő lány koromban egy vámpa­ rancsnokkal. KŐSZEGHY Mi jut eszébe, ha azt mondom: Buják? BATA MARI Tudja, kérem, nekem a praxisomban már sok nős férfival volt dolgom. Na, most ha ezek kiszabadulnak a feleségük szoknyája mellől! ... KŐSZEGHY Keszeg? BATA MARI Kis méretű hal. Paprikás lisztben kell megforgatni, aztán kisütni. KŐSZEGHY Palotás? BATA MARI Régen táncoltam ... KŐSZEGHY Szendehely? BATA MARI (megrázza a fejét) Azt hiszem, én nem vagyok odavaló. Alkat kérdése ... KŐSZEGHY Szügy? BATA MARI Hogy maguk milyen direktek! Nem sokat teketóriáznak, mindjárt a lényeg­ re térnek. Bár mondhatták volna szebben is! KŐSZEGHY Bér? BATA MARI Megegyezés szerint... (A három férji összenéz.) KŐSZEGHY Tudja, kisasszony, én azt gondolom, hogy ön amennyire szép, olyan hazu­ dós. Ráadásul rosszul hazudik. Amiket az előbb felsoroltunk, azok környékbeli települések. Ön nem balassagyarmati, de még csak nem is a környékről való. Tehát: nem lehet a város ajándéka. Akkor pedig mit keres itt és miért akart lóvá tenni bennünket? BATA MARI Kérem, én Bata Mari vagyok, kémnő. (lehajtja a fejét) Azt a megbízást kaptam, hogy öljem meg a császárt. (A három férfi egyszerre nagyot sóhajt. Kis csönd.) CSOPAKI Ennyien lassan már ultizhatunk is ... KŐSZEGHY De miért hazudozott? Láthatja, hogy mi sem virágot hoztunk ... BATA MARI Én titkos ügynök vagyok. Nem akartam levetni az inkognitómat... SZIPKA Pedig igazán megtehette volna, nem vagyunk szégyenlősek. Hideg sincs, ügyi, meg nem fázhat... (Stamitz jobbról be. Becsukja maga mögött az ajtót és Szipka azonnal leüti. Az ájult tit­ kárt Kőszeghy és Csopaki a kanapéra ülteti oly módon, hogy karjai hátul lelógnak, így nem dőlhet el.) CSOPAKI Ez is mért nem kopog, mielőtt benyit valahova? ... BATA MARI Ő Stamitz úr, a titkár. Szabad bejárása van ... CSOPAKI Honnan ismeri? BATA MARI Hogy úgy mondjam ... mi bizalmas viszonyban vagyunk egymással. 82 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Kedves kisasszony, minden elismerésem az öné! A cél érdekében végigmássza az egész ranglétrát! Az ajtónállóktól kezdve a titkáron keresztül a császárig ... Kiváló az állóképessége. BATA MARI Köszönöm, nem panaszkodom. Ellenben az urak állóképessége hagy némi kívánnivalót maga u tán ... CSOPAKI Nem látok önnél fegyvert. Milyen módszert választott a zsarnok likvidálásá­ ra? Nem hiszem, hogy halálra akarja untatni... BATA MARI Alaposan felkészültem, kérem! Ebben a gyűrűben (mutatja) például annyi méreg van elrejtve, amennyi egy elefántcsordával is végezne. Egy mozdulat, és kész! KŐSZEGHY Reneszánsz m ódszer... BATA MARI Ez a piros hajtű maláj kígyóméreggel van impregnálva, (kiveszi a hajából és megmutatja) Azonnal h a t... CSOPAKI És ha önmagát sebesíti meg véletlenül? BATA MARI (legyint) Rám nézve veszélytelen. Nálam van az ellenméreg ... A kék hajtű szúrása ellenben csak két napra teszi harcképtelenné az áldozatot, mivelhogy rögtön elalszik. Nem is szuszog... KŐSZEGHY Női módszer ... Valljuk be őszintén, Csopaki, mi ehhez nem értünk! (kato­ násan összeüti a bokáját és tiszteleg a kardjával) Elnézést, kisasszony! Kőszeghy Ákos, vívómester! CSOPAKI Csopaki, d iák ... SZIPKA Szipka, hentes és mészáros ... (Nyílik az ajtó, Csopaki és Kőszeghy a kanapé mögé rejtőzik, Szipka ütésre emeli a do­ rongját, Bata Mari pedig elnyúlik a kanapén és magára rántja az ájult Stamitzot. A két ajtónálló bekukucskál, a kémnő a titkár alól mosolyogva csókot hint feléjük és nyolc ujját felemelve mutatja, hogy „nyolckor!" Az őrök vigyorogva becsukják az ajtót.) BATA MARI (legördíti magáról Stamitzot, feláll, a ruháját rendezgeti) Még ennyit kel­ ni és feküdni! Mi vagyok én? Kelj félj ancsi?!... Hát ezt már nehezen bírom cérnával! TIRIBES (a medvebőrbe varrva lassan feltápászkodik) Szívesen kisegítem a kisasszonyt, nálam mindig van cérna! Igazi porosz minőség. Milyen színűt óhajt? (Általános megrökönyödés.) CSOPAKI (tőrét maga elé tartva, dadog) A Medve úr ... élni méltóztatik ... KŐSZEGHY Ne legyen gyerek, Csopaki! ... Szipka űr, maga vette kezelésbe a Mackót? SZIPKA Egy ujjal se nyúltam hozzá, kérem ... KŐSZEGHY Akkor nem beszélhet félre! Ez pedig csak egyet jelenthet: (Csopakival és Szipkával egyszerre) Újabb konkurrenciaü TIRIBES (a medvebőr nyakába rejtett gombolással piszmog, majd a medve fejét, mint valami csuklyát a hátára tolja, így láthatóvá válik az arca) Önök előtt nem lehet takargatnivalóm. (előhúz egy pisztolyt) A zsarnoknak lakolnia kell! CSOPAKI Azt hiszem, valamennyiünk közül Bundás úré a legrafináltabb ö tlet... TIRIBES ... Tiribes, tisztelettel... Tiribes Ernő, szabómester ... KŐSZEGHY Egyszerű és mégis hatásos, mint Kolumbusz tojása ... TIRIBES (szerénykedik) Tulajdonképpen a sógoromat illeti a dicséret! Két évvel ezelőtt farsangi bálra készülvén bevarratta magát ebbe a medvebőrbe. Sajnos, éjféltájt, midőn 83 �Palócföld 99/3 kapatosán tántorgott hazafelé, néhány kóbor kutya megtámadta és egy darabot kitépett az ülepéböl ... (megfordul, így láthatóvá válik, hogy a bőr hátsó része azon az oldalon, amelyi­ ken eddig feküdt s takarásban volt, egy tenyérnyi helyen zsákvászonnal van megfoltozva.) BATA MARI (kuncog) Nem találtak jobbat a zsákvászonnál? ... TIRIBES (megvonja a vállát) Szorított az idő, kérem! Ez akadt először a kezembe ... A sógorom ugyanis ma reggel érkezett meg Poprádról. Ott kúráltatta a köszvényét. CSOPAKI Ez most nem érdekes! TIRIBES Mondja maga, mert még azt se tudja, mi az a köszvény! Az ottani víz gyomorbántalmakra is jó ... CSOPAKI Tovább! TIRIBES ... meg emésztési zavarokra és álmatlanságra. De miért érdekli ez magát? Ügyvéd akar lenni, nem orvos! SZIPKA Azt mondja mán meg,mé’ olyan fontos a maga sógora? TIRIBES (széttárja a karját) Én vagyok az egyetlen örököse ... Na! ... Reggel megérke­ zett, akkor tudtam a bőrhöz hozzájutni. Alig volt néhány órám, hogy a két segédem hathatós közreműködésével bevarrjam magam. BATA MARI Az őröknek nem tűnt fel a folt? TIRIBES Nem. Az egyik segéd mindig rajta tartotta a tenyerét. CSOPAKI Most már csak azt mondja meg, Tiribes úr, ki az a gróf Malomkövy? TIRIBES (megvonja a vállát) Mit tudom én? Az volt a cél, hogy az őrök minél keveseb­ bet akadékoskodjanak. Melyik ajtónálló vallja be, hogy nem ismer egy grófot? ... KŐSZEGHY Ragyogó ötlet, Tiribes úr, tökéletes végrehajtás! TIRIBES (elégedett) Szerintem is jobb annál, mint amire először gondoltam ... SZIPKA Mer’ mire gondolt? TIRIBES Alagutat akartam ásn i... CSOPAKI... Mint Monté Cristo grófja A három testőrben ... KŐSZEGHY ... Csopaki, maga bornak jobb, mint irodalmárnak ... TIRIBES ... De aztán letettem róla. Minek fáradjak, mondom mikor ide is hozhatnak? Nem beszélve a szakmai sikerről! Nézzék meg ezt a munkát! (szeretettel simogatja a varra­ tokat) Valódi pelenkaöltés! Tartós, esztétikus ... KŐSZEGHY Ez most nem fontos! TIRIBES (felháborodik) Dehogynem fontos! Mi van, ha felfeslik? Vagy kilóg a szál? Nem úgy van az, kérem! Erre a franciás, csuklyás megoldásra is büszke vagyok! Rejtett gombolás, finom mintázat ... (szinte szárnyal) Válltömés a legújabb párizsi divat szerint ... (szégyenlősen) Cingár alkatú vagyok ugyanis ... (észreveszi Szipka pillantását) Maga meg mit bámul? SZIPKA (zavartan) Én is csak szakmai szempontok alapján, üg y i... TIRIBES (dühös) Hallja-e, kend, az én medvetalpamat csak ne fixírozza ... maga ... hen­ tes! ... Jut eszembe, ezt a rugdosódást és fülhúzogatást az urakkal még megbeszéljük! CSOPAKI (rémülten) Mi azt hittük, hogy már meg tetszett dögleni! BATA MARI Ha ezt a medvebőrt én Varsóban elmesélem!... TIRIBES (legyint) Hol van ez az élet nagy játékaihoz képest? Tud-e arról a kisasszony, hogy I. Ferenc Józsefet városszerte fizetett müparasztok dicsőítik? ... 84 �Palócföld 99/3 BATA MARJ Müparasztok? ... TIRJBES Bizony, azok. Mintha most léptek voltak elő valami rossz népszínműből. Öszszegyűjtöttek néhány száz szerencsétlen zsellért, hogy éljenezzék a császárt. Az öltözékük azonban olyan kopott és szegényes volt, be kellett rendelni őket Fülekre, ahol vadonatúj ruhát kaptak - csak kalapbokrétát és árvalányhajat vittek magukkal. Mivel az urak féltek, hogy a jelmez összegyűrődik és piszkolódik, azt gondosan ládába csomagoltatták és lovaskocsin szállították Gyarmatra. Itt megkapták a müparasztok újra a megszámozott ruhá­ jukat - de csak a fellépés idejére ... SZIPKA Ezt meg honnan tudja? TIRIBES Magam is méretre igazítottam néhány nadrágot és m ellényt... CSOPAKI Ez nagyon érdekes, Tiribes úr, komikusnak is mondható, nekem mégis az az érzésem, mintha a kaszinóban üldögélnénk jelenleg kuglizás közben és jókedvűen anekdotázgatnánk - holott a császár bármikor megérkezhet! KŐSZEGHY Ezért ne fájjon a feje, barátom! A leendő áldozatról sok mindent el lehet mondani: hogy tömeggyilkos, vérengző, gátlástalan fenevad, hogy szereti - a fene a gusztu­ sát! —, a cár kezét csókolgatni, de azt nem, hogy pontatlan lenne! Tízig ünnepelteti magát a müparasztokkal meg a talpnyalókkal, aztán jön. Tehát, van még egy fertályóránk. CSOPAKI Illene már tisztázni az összlétszámot! Úgy értem, itt és most hányán akarjuk megölni a császárt? KŐSZEGHY Igaza van! (eg)> bronz levélnehezékkel fejbe veri az éledező Stamitzot, aki ismét elájul) Hahó, van itt még valaki rajtunk kívül zsamokölési célzattal? TIRIBES Háromig számolok! Egy! ... Kettő! ... Három! (rövid, feszült csend) CSOPAKI Stipstop, aki bújt, aki nem, megyünk! KŐSZEGHY Nézzünk szét! (bekukkant a függöny mögé) Senki... TIRIBES A kanapé alatt sincs senki. Volt időm megnézni... CSOPAKI (felemeli egy ékszerdoboz fedelét és belepillant) Sose lehet tudni ... Ma min­ den megtörténhet, (keresgélnek... összenéznek...) BATA MARI Ennyien vagyunk. KŐSZEGHY Ebben az esetben, kedves kollégák, már csak azt kell eldöntenünk, hogy ki teszi fel a pontot az i-re? Egy császárt a legjobb esetben is csak egyszer lehet megölni. Ez nem olyan, mint a szőlőtőke, amiről többször szüretelhetünk! (hosszú csönd) SZIPKA Igaza van Kőszeghy úrnak! Öt merénylőnek legalább öt császár dukál! TIRIBES Négyünk felesleges... KŐSZEGH Y Rajtunk nevetne a müveit világ, ha Szipka úr fejbe kólintaná a dorongjával, miközben a kémhölgy megmérgezi, Tiribes úr keresztüllövi, mi pedig Csopaki kollégával megszurkáljuk! Zsarnokot akarunk ölni, barátaim, nem szitát készíteni! Nemes tettünk rossz francia bohózattá silányulna! (újabb csönd) TIRIBES Van esetleg valaki, aki önként visszalép? (mindenki hallgat) KŐSZEGHY (Bata Marihoz) A kisasszony az egyetlen közülünk, akit nem hazafiúi érzület, hanem a feljebbvalói parancs, a kötelességteljesítés motivál. Amennyiben eláll szándékától, hajlandó vagyok elveszett honoráriuma fejében éves jövedelmemet fel­ ajánlani. BATA MARI Az mennyi is tulajdonképpen? 85 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY (egyszerűen) Momentán semennyi ... De nem lesz ez mindig így ... Az el­ múlt időszakban ugyanis be kellett szolgáltatni a fegyvereket, így a kardokat például. Persze, kard nélkül is lehet vívást oktatni, csak az nem olyan érdekes ... CSOPAKI... És az ön fegyvere? KŐSZEGHY Kérem, ez munkaeszköz. Erről papírom van. BATA MARI Milyen nevetséges ajánlat! És a szakmai presztizsem, a karrierem? A mi szakmánkban csak egyszer lehet hibázni! Nincs javítási lehetőség. TIRIBES (hosszú hallgatás után) Ebben az esetben csak egyet tehetünk: mivel senkit sincs jogunk megfosztani kedvenc szabadidős elfoglaltságától, a zsarnok másvilágra küldé­ sétől, azt javaslom, ideiglenesen függesszük fel tervünk végrehajtását! Röviden: most szét­ széledünk, aztán a dicsőség s a nemes bosszú legyen a legjobbé, a leggyorsabbé! Adunk még pár órát az áldozatnak ... CSOPAKI Szerintem is ez a leghelyesebb! KŐSZEGHY Szavazzunk! Nyújtsa fel a kezét, aki egyetért Tiribes úr javaslatával! (min­ dannyian felemelik a kezüket) KŐSZEGHY Ebben az esetben nincs más hátra, el kell döntenünk, hogy lógjunk meg in­ nen. Javaslatom a következő: a kisasszony immárom sokadszor terelje el az őrök figyelmét, így ketten - mondjuk Szipka és Tiribes úr - az ajtón keresztül nyugodtan távozhatnak. Ha többen mennénk, az feltűnő lenne. Jómagam Csopaki kollégával megvárjuk, míg az őrjárat elhalad alattunk, aztán kiugrunk a hálószoba ablakán - az utca domborzati viszonyai ott ugyanis kedvezőbbek. TIRIBES Részemről rendben van a dolog, de előbb meg kell szabadulnom a bundától, így mégsem mászkálhatok a városban ... Ha Csopaki úr lenne szíves a tőrével segíteni... CSOPAKI (készséges) Természetesen, ezer örömmel! (ügyesen elvagdossa az öltéseket) TIRIBES (kibújik a medvebőrből és a padlóra teríti azt) Újra embernek érzem magam ... De mi lesz a szőrmével? KŐSZEGHY Mi lenne? Itt marad. TIRIBES És mit mondok a sógoromnak? Elevenen megnyúz, hogy elhagytam ... KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Akkor kvittek lesznek: medvebőr helyett ott lesz a ma­ gáé ... Bár nem hiszem, hogy a köszvényes sógora ennyire vérengző lenne, legfeljebb le­ vonja az örökségéből. Egyébként pedig döntse el, melyik bőr a fontosabb: a sajátja, vagy a macié. Medvebundában is odaállhat az akasztófa alá! TIRIBES Igaza van! ... (körülnéz) Felőlem akár indulhatunk is ... KŐSZEGHY Hát akkor minden jót, az Úristen legyen mivelünk ... Uraim! ... Kisaszszony! ... CSOPAKI A Rubiconnál találkozunk ... KŐSZEGHY Philippinél ... (Csopakival balra el) BATA MARI Készen vannak? TIRIBES Ha már így alakult... SZIPKA Aztán jó ’ elterelje a kisasszony a figyelmet! ... BATA MARI Várjanak még egy kicsit! ... (jobbra el) (A két férfi fülét a bejárati ajtónak tapasztva hallgatózik. Várakoznak ... Tiribes kinéz a kulcslyukon.) 86 �Palócföld 99/3 TIR1BES Azt hiszem, mehetünk! SZIPKA Én jobbra megyek, a konyha felé! TIRIBES Akkor én balra! (Kezet ráznak és kisurrannak az ajtón. A szín üres ... Hosszú csönd ... Nyílik az ajtó, Szipka visszalopódzik és bebújik a szekrénybe ... Megint csönd ... Ismét nyílik az ajtó és Tiribes is visszalopódzik, s a függöny mögé rejtőzik... C sönd...) KŐSZEGHY (óvatosan kitekint a hálószoba ajtaján, majd hátraszól) Jöhet, Csopaki, tiszta a levegő! (Csopakival együtt balról be) Sajnálom, hogy így lóvá tettük sorstársainkat, de nem volt más választásunk! CSOPAKI A végzet akarta így! Micsoda igazságtalanság lett volna, ha ez a cingár szabó, vagy az a faragatlan mészáros kerül a történelemkönyvek lapjaira! (Szipka szótlanul kilép a szekrényből, Tiribes a függöny mögül A négy férfi visszafojtott indulattal méregeti egymást ... Csönd ... Bata Mari jobbról be, az ajtóból még visszaszól: ,Aztán ne leskelődjetek, cicafiúk! Aki kíváncsi, hamar megöregszik!” (Becsukja az ajtót, megfordul, amint meglátja a többieket nem szól semmit, csak sóhajt egyet és zilált ruházatát rendezgeti. Csönd.) KŐSZEGHY (megköszörüli a torkát) Khm ... Örülök, hogy megint ilyen szépen össze­ gyűltünk, kedves kollégák! Véleményem szerint jelen esetben több lehetőség kínálkozik. Szerintem az elsőt, miszerint péppé verjük egymást, azonnal vessük el! CSOPAKI (Szipkárapillant) Csatlakozom az előttem szólóhoz ... KŐSZEGHY Aztán mondhatnánk azt is, ami egyébként hűen tükrözi az igazságot, hogy itt mindenki át akarta verni a többieket - de ez a megfogalmazás túlságosan pejoratív. Ja­ vaslom, szívjuk el a békepipát és mondjuk azt: mindannyiunkban a hazafiúi érzület és köte­ lességtudat diadalmaskodott! CSOPAKI Éljen! SZIPKA (Csopakihoz) Kit nevezett az úr faragatlannak? CSOPAKI (ártatlanul) Én, kérem? Senkit! SZIPKA Azt mondta: „az a faragatlan mészáros.” CSOPAKI (kényszeredetten nevetgél) Á, dehogy! Azt mondtam: „az a faragatlan dorongú mészáros.” Dehát a szekrény, mint tudjuk, rosszul vezeti a hangot. SZIPKA Nahát, akkor ezt a dorongot majd megfaragom az úr fején! CSOPAKI (szabódik) Köszönöm a megtiszteltetést, de inkább forduljon a főbérlőmhöz, ő asztalos! TIRIBES Ne személyeskedjünk, kérem, az idő vészesen fogy! Döntenünk kell! BATA MARI Döntsön a szerencse! Húzzunk sorsot! CSOPAKI Ez jó ötlet! Nálam véletlenül épp van dobókocka, (előhúzza a zsebéből) Aki­ nek a számát dobjuk, ő lesz a merénylő. A kisasszonyé legyen mondjuk a kettes, Kőszeghy úré a hármas, Szipka úré a négyes, Tiribes úré az ötös és az enyém a hatos. Rendben? KŐSZEGHY (bólint) Rendben! (Valamennyien az asztal fölé hajolnak. Csopaki két tenyere közt megrázza a kockát és dob. Feszült csend...) CSOPAKI (diadalmasan) Hatos! Én nyertem! KŐSZEGHY Mázlista! (kicsit megbillenti az asztalt, a kocka a földre esik.) 87 �Palócföld 99/3 BATA MARI (lenéz a padlóra) Nahát, megint hatos! (felemeli a kockát, dob) Hatos ... TIRIBES (dob) Hatos ... Nem szégyelli magát, Csopaki, cinkelt kockával akar átverni minket?! KŐSZEGHY felháborodik) Ezt azért nem gondoltam volna magáról! Hogy micsoda emberek vannak! Sorsoljunk tiszta eszközökkel! (előhúz egy pakli kártyát) Egyszerű a do­ log, kérem! Aki a legnagyobb lapot húzza, ő lesz a zsamokölő! (egy bűvész ügyességével kever) Kisasszony! ... BATA MARI (húz) Király ... TIRIBES (húz) Felső ... SZIPKA (húz) Alsó ... CSOPAKI (húz) Hetes... KŐSZEGHY (húz) Ász! ... Sajnálom, kedves barátaim, a sors így akarta! A viszontlátás­ ra! TIRIBES (odaáll Kőszeghy elé) Tudja, kedves kolléga, a városban az a hír járja, hogy önt az elmaradt vívóleckék bevételéért bőségesen kárpótolja a Kaszinó ... (gyors mozdulattal Kőszeghy ingujjából előhúz egy lapot) Ász! (az ingzsebből is) Ez is ász! (a mellényzsebből is) Meg ez is! ... CSOPAKI No, de Kőszeghykémü BATA MARI (kacér pillantással) Mit mondott az előbb az úr, mennyi az évi jövedelme? TIRIBES (lassan az ablakhoz hátrál és előrántja a pisztolyát) Na, ebből elég volt. Azt hiszem, egyedül én rendelkezem lőfegyverrel... CSOPAKI „Tapsoljatok, barátaim, vége a komédiának!” - mondta Dante a Pokolban, ím, meg kellett érnünk a demokrácia halálát! KŐSZEGHY Maga csak ne idézgessen, Csopaki, mert attól mindig ideges leszek! ... Ab­ ban azért igaza van, hogy egy nyomorult zsamoköléshez ebben az országban diktatúra szük­ ségeltetik! ... És mi jön még utána?! TIRIBES A jól bevált receptet alkalmazzuk: a kisasszony megy előre és beveti bájait, így az urak szabadon távozhatnak ... A császár az enyém! (revolverével int, hogy „gyerünk, mozgás!” A többiek lassan araszolnak a bejárati ajtó fe l ... Az ablakban megjelenik egy kötélhágcsó vége és lassan ereszkedik lefelé ...A négy kifelé sompolygó merénylő kővé me­ red, pillantásukat követve Tiribes is hátrafordul, leengedi a pisztolyt és vár ...) TEPKE (fején harisnya, lemászik a tetőről és ügyesen beugrik a szobába. Körülnéz, mindent ért) Na, ezzel megvolnánk! ... (meghajol) Kisztihand, kisasszony! ... Uraim! ... Ne zavartassák magukat, csak úgy, mint ha itt se lennék! ... TIRIBES (felemeli a pisztolyt) Senki se mozduljon! TEPKE (a levélnehezéket bedobja a zsákjába, szinte oda se figyel) Csúnya, rossz fiú! Maga csak ne egrecíroztasson itt minket! Innen úgyis csak együtt megyünk ki, vagy sehogy! TIRIBES (nyel egyet és lassan leereszti a fegyvert) CSOPAKI (dühösen Tiribesnek) Júdás! SZIPKA A császár után Tiribes úr következik ... TEPKE (lehúzza fejéről a harisnyát és ledobja a padlóra) Jobb, ha haza se megyek. Majd kapok én az asszonytól! Egy harisnyával megint kevesebb ... KŐSZEGHY Már elnézést, de kit tisztelhetünk az úrban? 88 �Palócföld 99/3 TEPKE Tepke vagyok, kérem! ... Tepke Jenő ... CSOPAKI A híres betörő! Szinte nincs olyan vármegye, amelyik ne tűzött volna ki vér­ díjat a fejére! KŐSZEGHY (előrántja a kardját) Position de garde! Tepke Jenő, ezennel letartóztatom! Minden ellenállás hiába! TEPKE (zavartalanul gyűjtögeti az értéktárgyakat) Ugyan, kedves barátom, csak nem akarja hívni a zsandárokat?! ... KŐSZEGHY (leengedi a kardját) TEPKE Na, látja! ... Higgye el, jobb a békesség! ... Véleményem szerint önök - már csak így ránézésre, de cáfoljanak meg, ha tévednék! - , meg akarják ölni a császárt. CSOPAKI (tőrével hadonászik) Ledöföm a zsarnokot, mint az a Charlotte nevű francia úrhölgy Marat-t egy kordéban! ... KŐSZEGHY (felnéz a plafonra) ... Charlotte Corday Marat-t egy fürdőkádban ... TEPKE (egy ékszerdobozzal bíbelődik) XVI. századi Cellini-utánzat ... borzasztó, hogy már itt is csak hamisítványok vannak! Ennek a jelöltnek nem telik egy művészettörténészre?! ... Atyavilág! ... (a többiekhez) Ebben az esetben viszont nem látok köztünk semmiféle antagonisztikus ellentmondást! Maguk az életét akarják, én az ékszereit! Javaslom, foglalkozzon mindenki a saját dolgával, mert vészesen fogy az idő! A kiszemelt áldozatról el lehet mon­ dani, hogy tömeggyilkos, hogy szereti a cár kezét csókolgatni - a fene a gusztusát! - , de azt nem, hogy pontatlan... KŐSZEGHY Sajnos, még nem tudtuk eldönteni, melyikünk hajtsa végre a szent tettet. TEPKE (megvonja a vállát és gyűjtöget tovább) Akkor igyekezzenek, mert a végén csak Losoncon érik utói! ... (Bata Mari gyűrűjét vizsgálgatja) Elnézést, kisasszony megnézhetem közelebbről? ... (elmélyülten tanulmányoz) ... Igen ... Reneszánsz udvarokban naponta hasz­ nálták. Tudta, hogy annyi méreg fér el benne, amennyi egy elefántcsordát is eltenne lábalól? BATA MARI (szerényen) Munkaeszköz ... TEPKE A Borgiák idejében kellett volna élnie! Bizony, barátaim, a bús magyar sors: rosszkor születtünk és rossz helyre! ... (Stamitzra pillant) Ő kicsoda? SZIPKA A titkár ... (a bejárati ajtó mögé ballag) TEPKE Aha ... (felháborodik) Nahát! Ez a zsugori császár zsákvászonnal foltoztatja a medve­ bőrt? Még az is megeshet ezek után, hogy legközelebb lyukas nadrágban ad audienciát! SZIPKA (a dorongra támaszkodva) Nem lesz legközelebb ... TIRIBES A medvebőr a sógoromé. Én csak kölcsön kértem, álcázásképp ... TEPKE Értem ... (morfondíroz) Talán túl lehet adni rajta ... (Tiribesnek) Mennyiért adja? (a zsákjában kotorászik) Odaadom érte ezt a szép bronz levélnehezéket! ... TIRIBES (dühös) Lopott levélnehezékkel akar kifizetni?! ... a bőr, mint már említettem, a sógoromé! Nem eladó ... KŐSZEGHY Az előbb lélekben már megvált tőle ... TEPKE (nagy köteg bankjegyet vesz elő) Bizonyos filozófiai irányzatok szerint a pénz is lopásból származik... CSOPAKI A betörő úr művelt ember benyomását k elti... TEPKE Annak idején jogásznak készültem, kérem! (néhány bankjegyet nyom Tiribes ke­ zébe) Ennyi elég lesz? 89 �Palócföld 99/3 TIRIBES (megvonja a vállát) Elég hát, ha megduplázza ... TEPKE (rezzenéstelen arccal fizet) Ezzel megvolnánk! ... Ha az úr lenne szíves a zsákba betenni ... (összehajtogatják a bundát és belegyömöszölik a zsákba. Tepke a levélnehezékkel fejbe vágja az éledező Stamitzot, aki ismét elájul, majd —mintha mi sem történt volna —a dísztárgyat visszateszi az asztalra.) Mégse viszem el ezt a kacatot... (Nyílik a bejárati ajtó és bekukkant a két őr. Szipka az elsőt leüti, a másikra már nem marad ideje, az megfordul és a folyosón ordibál: „Őrség! Fegyverbe!'’) TEPKE Na, ezt jól megcsinálták, pancserok! CSOPAKI Fussunk! (Eldobálják fegyvereiket és rohannak a hálószoba felé, ám az őrség beront és bekeríti a menekülőket. Csönd.) ŐRPARANCSNOK (nyájas) Nocsak, nocsak, micsoda díszes kompánia! Hát ti mit ke­ restek itt, madárkáim? Danoljatok csak ide a fülembe! KŐSZEGHY (észrevétlenül megböki Csopakit) Mi a csendőrkaszámya ügyében jöttünk, kérem ... CSOPAKI (érteden) Mi? ... KŐSZEGHY (merőn nézi Csopakit, sziszegve) A csendőrkaszámya ügyében ... CSOPAKI (nem érti, de azért bólogat) Ja, igen, a csendőrkaszámya! ... KŐSZEGHY Mi ugyanis úgy tudjuk, kérem, hogy a város nem akarja megépíteni a csendőrkaszámyát, és ez nekünk igen fáj, kérem. Azért jöttünk, hog biztosítsuk a felséges csá­ szárt arról, hogy gyűjtést szervezünk a kaszárnya felépítésére és ezt támogatja a városi Kard­ egylet ... CSOPAKI (kapiskál valamit) ... a diákság ... TIRIBES ... a szabók ... SZIPKA... mészárosok... BATA MARI (zavartan) ... és még sokan mások! TEPKE Nahát, kérem, nevetnem kell! Ezek úgy hazudnak, mint a vízfolyás! Ezek meg akarták ölni a császárt! KŐSZEGHY (méltatlankodik) Micsoda szemtelenség ez, kérem! Ez az úr itt Tepke Jenő, a körözött betörő! Medvebőrbe varratta magát, hogy a császár közelébe férkőzhessen és végrehajthassa gálád tervét! Cimborája felmászott a tetőre, leengedett egy kötélhágcsót, hogy iszonyatos tettét egzekválván arra menekülhessen! (az eldobált fegyverekre mutat) Nézze meg ezt az arzenált! Alaposan felkészült: tőr, dorong, pisztoly, kard ... békés küldött­ ségünket ezzel tartotta sakkban, a túszai lettünk ... ŐRPARANCSNOK Cimborája is volt? ... (az ablakból kiabál) Általános riadó! Lélek se be, se ki! Az épületet átfésülni! TEPKE (szorul a nyakán a hurok) Mese az egész, kérem! Az úgy v o lt... ŐRPARANCSNOK Maga Tepke Jenő, a körözött betörő? TEPKE Na és, ha én vagyok? Műfajbeli különbségről van szó, kérem: a betörés az betö­ rés, a gyilkosság meg gyilkosság! KŐSZEGHY Leütötte az egyik őr urat, majd midőn a másik segítséget hívott, menekülni kezdett. Ekkor utána vetettük magunkat... s hál’Istennek, önök jókor érkeztek! ŐRPARANCSNOK Bilincseljék meg! 90 �Palócföld 99/3 (Két csendőr megbilincseli Tepkét.) TEPKE (tajtékzik) Ezért még megfizettek! ... ŐRPARANCSNOK Holnap tízkor van audiencia. Hogy jutottak be ide? BATA MARI (az ajtónállóra mutat) A tábornok úr ... ŐRPARANCSNOK... tizedes ... BATA M A R I... a tizedes úr volt szíves beengedni m inket... a nemes cél érdekében. II. AJTÓNÁLLÓ: ... Olyan megható volt, midőn a hölgy kérte a felállítást ... mármint a kaszárnyáét... ŐRPARANCSNOK (engedékeny) Most az egyszer még elnézem ezt a polgári engedet­ lenséget, de a nemes cél érdekében holnap tízkor legyenek szívesek megjelenni a felséges császár előtt! Most távozhatnak! BATA MARI (odaáll az őrparancsnok elé testközelbe és felveszi a „ja j énolyanár tátianvagyokugyemegvédvitézúrn arckifejezést) ... De ebből azért nem származik baja a drága tábomoktizedes úrnak? Sosem élném túl! ... ŐRPARANCSNOK (horkant, majd nyel egyet, megpödri kackiás bajuszát) A szavamat adom, kisasszony! ... KŐSZEGHY Holnap tízkor ... tíz előtt itt leszünk ... Uraim! (jobbra el) CSOPAKI Alázatos szolgájuk! ... (jobbra el) SZIPKA No, akkor hónap tanákozunk! (jobbra el) TIRIBES Alászolgálja! (jobbra el) BATA MARI (mélyen az őrparancsnok szemébe néz) Hogy tudnám én önnek ezt megkö­ szönni? ... ŐRPARANCSNOK (határozott) Megtaláljuk a m ódját... Kisasszony! ... BATA MARI („agyőztesmindentelvisz” mosollyal jobbra el) ŐRPARANCSNOK Tepke Jenő vádlott, van még valami mondanivalója?! TEPKE (összezuhan) Igen! ... az, hogy ... (ordít) SEGÍTSÉG!!! II. FELVONÁS (Ugyanott, 1894-ben. A császár fiatalkori arcképe helyén a jólismert „ferencjóskás ", ol­ dalszakállas portré. Szipka a kanapén ül és meredten bámul maga elé dorongjára támasz­ kodva. Csopaki ünnepi beszédét gyakorolja, Kőszeghy és Tiribes feszülten figyel.) CSOPAKI (papírtekercsét böngészi) ... Akkor ezt itt hogy mondjam? ... „A világegyetem leghatalmasabb uralkodója”, vagy „a földkerekség leghatalmasabb császári és királyi fensége ...” TIRIBES (elhízott, Parkinson-kórban szenved, jobb keze erősen remeg) Felsége ... CSOPAKI (javít a kéziraton) Tehát, felsége ... Jó! ... „A magyar néppel elválaszthatatla­ nul egybeforrott...” KŐSZEGHY Ezt az „elválaszthatatlant” húzzuk ki! Olyan fúrcsán hangzik egy válóperes ügyvéd szájából... CSOPAKI (sértődötten) Kérem, én a város megbecsült polgára vagyok, az alispáni szék várományosa... 91 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Tudjuk, hogy sok mindent megtett azért, hogy egyszer majd ott székelhes­ sen ... a fene a gusztusát! ... Az előző oldalon azt a „K. und K.”-t se tartom jónak, mindig a Bata Mari jut róla az eszembe ... TIRIBES Tényleg, hol késhet az özvegy báróné? KŐSZEGHY Ezt az „özvegy báróné”-t sose tudtam megszokni ... Tulajdonképpen mennyi ideig volt ő báró Vereczkey Alajos felesége? CSOPAKI Teljes hat órán keresztül, mivel a korosodó félj a nászéjszakán szívelégtelenség következtében elhalálozott. Megjegyzem, úgyis nálam kötöttek volna ki két héten belül ... Bár elvált bárónénak lenni is megéri a mai világban: életjáradék, rang, miegymás ... KŐSZEGHY Ügyes ez a Bata Mari! CSOPAKI (némi éllel) Ezt maga csak tudja! ... KŐSZEGHY (rosszul lát, így dühösen a Csopaki mellett ácsorgó Tiribesnek) Kikérem magamnak ezt a kétértelmű megjegyzést! ... TIRIBES (reszkető kezével Csopaki felé fordítja Kőszeghyt) Inkább tőle kérje ki! KŐSZEGHY (kedvesen Tiribeshez) Elnézést! ... Köszönöm ... (Az előző elánnal Csopa­ kinak) Kikérem magamnak ezt a kétértelmű megjegyzést! ... SZIPKA (kicsit megemeli a fejét, Tiribesnek) Mondtam már magának, hogy tegnap fel­ öklelt egy bika? Azóta olyan furcsán fáj a fejem ... TIRIBES (türelmes) Az nem tegnap volt, Szipka úr, hanem tizennyolc esztendeje ... Azóta ezt napjában negyvennyolcszor elmondja ... CSOPAKI... Mondjunk inkább negyvenkilencet... Vagy hatvanhetet... SZIPKA Aha, mán értem ... (kis csönd után Kőszeghynek) Mondtam már magának, hogy tegnap felöklelt egy bika? Azóta olyan furcsán fáj a fejem ... CSOPAKI (ingerült) Uraim! Uraim! Hamarosan itt a császári és királyi felség s még nem tisztáztuk le az ünnepi beszéd szövegét! ... Ez, ugye, maradhat: „... mert, midőn téveszméktől megrészegült, hamis próféták uszítottak a törvényes rend ellen s magukat forradalmárnak valló kétes egzisztenciájú alakok lepték el a hont, hogy visszaállít­ sák a k á o sz t...” KŐSZEGHY Mit állítsanak vissza? CSOPAKI A káoszt... „akkor a császári felség erős kézzel tartotta az ország gyeplőjét...” KŐSZEGHY ... erős kézzel kormányozta az ország csónakját... TIRIBES ... a tajtékos, örvénylő vízen, a népek óceánján ... CSOPAKI (kedvetlen) Akkor döntsük már el végre, hogy mije van az országnak: gyep­ lője, vagy csónakja?! KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Szerintem adóssága ... CSOPAKI Ne ízetlenkedjen, Kőszeghy! Azt mégsem mondhatom, hogy „erős kézzel tartotta az ország adósságát!” TIRIBES Én cérnát javasolnék Csopaki úrnak ... CSOPAKI (nagyot fúj) Még csak az kéne, hogy „erős kézzel tartotta az ország cérnáját!” TIRIBES Félre tetszik érteni! ... a nadrágjáról leszakadt egy gomb. Nyitott sliccel mégse állhat oda szeretett császárunk elé ünnepi beszédet m ondani... CSOPAKI (nézelődik) A mindenségit, igaza van! Drága Tiribes úr, ugye van önnél tű meg cérna? 92 �Palócföld 99/3 TIRIBES (a zsebében kotorászik) Sőt, még gombkészlet is ... A kezem azonban, sajnos, már nem a régi ... Ha Csopaki úr talán lenne szíves ideadni a nadrágját! ... CSOPAKI (felháborodik) Még mit nem?! És ha közben megérkezik a császár?! Nem fo­ gadhatom egyszál alsónadrágban ... TIRIBES Akkor talán Kőszeghy úr lesz szíves felvarmi ezt a gombocskát... KÖSZEGHY Szívesen megtenném, barátaim, de a szemem, ugye ... a kezem az rendben, de a látásom! ... (legyint) TIRIBES A Kaszinó vezetéséhez valóban erős kéz szükségeltetik ... CSOPAKI (dühös) Hagyják már azt az erős kezet! Tegyék össze, amijük van! Tiribes úr­ nak szeme, Kőszeghy úrnak keze. A többi adott... De igyekezzenek már, az Isten szerelmére! KŐSZEGHY (megvonja a vállát) Végül is megpróbálhatjuk ... Ha Tiribes úr lenne ked­ ves a tű fokát! ... TIRIBES (reszkető kézzel átadja a tűt) Parancsoljon! KŐSZEGHY (átveszi) Köszönöm ... Hogy az a jó! ... a fokát mondtam, nem a hegyét... TIRIBES Elnézést! ... Itt a cérna ... Bal kézbe a tű, jobba a cérna! ... Befűzés! KÖSZEGHY (hunyorogva próbálkozik) Most jó? ... TIRIBES Balra! ... Még egy kicsit! ... Lefelé! ... Mondom, hogy lefelé! ... Egyenesen elő­ re azzal a cérnával... Position de garde! ... Ez az! Most jó ... KŐSZEGHY Na, ezzel megvolnánk! Hol a gomb? TIRIBES Nem tudom, az előbb még itt v o lt... KÖSZEGHY Talán leesett... Ha Tiribes úr megtalálja, szóljon, majd felveszem! TIRIBES (a kanapé alatt keresgél) Ha Szipka úr lenne szíves a lábát felem elni... SZIPKA (engedelmesen felemeli a lábát) TIRIBES Megvan a kis huncut! Kőszeghy úr, legyen szíves idetérdelni mellém! KŐSZEGHY (tétován letérdel) És most merre? TIRIBES Szipka úr bal lábától negyven centiméterre észak felé ... KŐSZEGHY Honnan tudjam, merre van észak? TIRIBES Amerre mohás a fák törzse ... KŐSZEGHY (keresgél a kanapé alatt) Egyetlen mohás fatörzset sem látok errefelé. TIRIBES Akkor az ablak irányába keresgéljen! CSOPAKI Sajnos, nem tudok segíteni. Olyan lumbágóm van, hogy a nadrágomat sem tudom felhúzni. A feleségem öltöztet, képtelen vagyok hajolni... TIRIBES Poprádra menjen, ott kúráltassa magát! Boldogult sógorom is odajárt... SZIPKA Neki már mondtam, hogy tegnap felöklelt egy bika? ... CSOPAKI Ember, én nem hogy Poprádra nem jutok el segítség nélkül, de még oda se, ahová a király - illetve a felséges császár - gyalog jár ... KŐSZEGHY Azt hiszem, találtam valamit! TIRIBES Az az ujjam ... KŐSZEGHY Elnézést! Akkor talán ez ... (felegyenesednek) Csopaki úr legyen szíves széles karmozdulatokkal integetni, hogy tudjam, merre van! ... CSOPAKI (integet) Huú! Kőszeghy úr, a hang irányába! Tiribes úr majd segít! TIRIBES (óvatosan terelgeti Kőszeghyt) Csak lassan, nyugodtan! ... így! ... Most érkez­ tünk Csopaki úrhoz. Na, nézzük azt a sliccet! 93 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Velem ne szórakozzon, nézze maga! (leguggolnak) TIRIBES (megfogja Kőszeghy kezét) Tehát tű, cérna, gomb ... Na, ide kell varrni! KŐSZEGHY Az rendben van, de akkor ne rángasson! TIRIBES Kérem, én meg se mozdultam! ... Legalább is nem szerettem volna ... CSOPAKI Kőszeghykém, mit akar a nyakkendőmmel? KŐSZEGHY (tapogat) Veszem ki szavaiból, hogy lejjebb próbálkozzak ... mondjuk ... CSOPAKI Ha mellészúr, már most megmondom, hogy el fogja veszteni a válóperét... KŐSZEGHY Ne mondjon ilyet, Csopaki, mert nekem is el kezd remegni a kezem! ... (varr) CSOPAKI Szipka úr most már leteheti a lábát! (Szipka engedelmesen leteszi a lábát és ül tovább mozdulatlanul.) BATA MARI (jobbról be. Amint megpillantja a férfiakat kővémered’ nem hisz a szemé­ nek.) Nahát! ... Ez a jelenet a nászéjszakámra emlékeztet... CSOPAKI (epés) Melyikre? BATA MARI (nagyot hall) Hogy mondja? ... CSOPAKI Sem m i... (tagoltan) Leszakadt egy gombom, az urak most varrják fe l... KŐSZEGHY (ölt még néhányat) Na, ez megvolna! Tiribes úr szerint? TIRIBES Megteszi ... Kár, hogy a gombot a fehérneműhöz is hozzávarrta. Harapja el a cérnát! BATA MARI Én szívesen segítek embertársaimon. Ha gondolják, elharaphatom éppen ... KŐSZEGHY (erélyes) Nem gondoljuk! (Tiribesnek, halkabban) Tudtam, hogy ezt meg­ hallja. Szelektíven süket... TIRIBES Az a hosszú élet titka. Nem kell mindent meghallani ... Hát akkor harapjon maga! KŐSZEGHY Kérem, én a fogsorom éjszakánként vizespohárban tartom ... TIRIBES Na, jó, akkor én ... (elharapja a cérnát, a varrókészletet lassan, remegő kézzel zsebre dugja.) CSOPAKI Köszönöm, drága barátaim! KŐSZEGHY Nem mondom, nagy munka volt, de legközelebb azért ne reszkírozzon! CSOPAKI Már aggódtunk a báróné m iatt... BATA MARI Képzeljék, kedveseim, milyen szörnyű dolog történt, mely foltot ejthet közismerten jó hírnevemen! S épp a mai szép napon, midőn városunkban köszönthetjük Öcsászári Felségét! Az általam vezetett Szent Szűz Leánynevelő Intézetből megszökött egy leányzó! Állítólag valami huszárkapitánnyal... TIRIBES Ezek a mai fiatalok! ... KŐSZEGHY Nincs bennük semmi erkölcsi tartás, semmi m orál... CSOPAKI Pedig már a régi görögök is megmondták: „O, tompora, o m órrésr TIRIBES Bezzeg a mi időnkben ilyesmi nem fordulhatott volna elő ... KŐSZEGHY Hol az a lélek, mely Rómát föld urává tette?! STAMITZ (jobbról be) Báróné! ... Uraim! ... A császár őfelsége perceken belül megér­ kezik ... BATA MARI Már elhagyta Szügyöt? STAMITZ Igen. 94 �Palócföld 99/3 BATA MARI Ó, Istenem, ez olyan izgalmas! ... Elképzelem, ahogy halad lefelé ... STAMITZ Ha bármire szükségük van, szóljanak! (jobbra el) (kis csönd) SZIPKA A császár már tudja, hogy tegnap felöklelt egy bika? (Az ablakban megjelenik egy kötélhágcsó vége és lassan ereszkedik lefelé ...) TEPKE (ügyetlenül himbálódzik a kötélen) Ha az urak lennének szívesek! ... CSOPAKI (széttárja a karját) Kérem, a derekam, ugye ... lumbágó, tetszik tudni... KŐSZEGHY Szipka úr, segítsen, kérem! (ketten nagy nehezen beráncigálják az ablakon a kapálódzó Tepkét) TEPKE (ruháját porolgatja) Igazán leköteleznek ... BATA MARI Honnan ismerős nekem ez a jelenet? TEPKE (most néz körül) Aha, a díszes kompánia! Mióta várok erre a percre! (pisztolyt ránt) Senki se mozduljon! (a fejére húzott harisnyát a földre dobja) BATA MARI Jézusmária! TIRIBES Tepke úr! TEPKE Személyesen ... Igazán kedves, hogy még emlékeznek rám ... BATA MARI (beveti a bájmosolyt) Hát lehet magát elfelejteni? ... TEPKE Én sem felejtek, nagysasszony! Például azt a kis malőrt, amely négy évtizedet vett el az életemből. Júdások! CSOPAKI Régen volt, talán igaz se v o lt... TEPKE Igaz v o lt... Meg az életfogytig tartó várfogság is, amit a bíróság rám sózott... TIRIBES Ahhoz képest, hogy el méltóztatott halálozni, egész jó színben van ... TEPKE Ne vicceljen az úr! ... Amnesztiával szabadultam ... BATA MARI Hála a felséges császárnak! Neki köszönheti a szabadulását... TEPKE Is ... Meg a várfogságot is ... De ma este pontot teszünk a dolog végére ... KŐSZEGHY Nekem rossz előérzetem tám adt... CSOPAKI (megrémül) Csak nem azt akarja mondani, drága Kőszeghy úr, hogy Tepke úr?! ... KŐSZEGHY De bizony azt gondolom! CSOPAKI Nem!! ... Ezt igazán nem teheti! TEPKE De. Lelövöm a császárt ... Mint egy kutyát, ahogy mondani szokták ... Ahogy ő puffogtatja a zergéket... BATA MARI Mindjárt elájulok! ... TEPKE Csak semmi trükk, nagysasszony! (a pisztolyával integet) Álljanak oda a fal mellé! (A többiek engedelmesen a sarokba húzódnak.) SZIPKA Ezt az urat nem ismerem. Mondtam már neki, hogy tegnap felöklelt egy bika? Azóta olyan furcsán fáj a fejem ... CSOPAKI Gondolja meg, drága Tepke úr! A császár a mi jótevőnk ... TIRIBES Tőle kapjuk a nyugdíjat... KŐSZEGHY ... a vasúti kedvezményt... BATA M A R I... Ő támogatja az oktatást... CSOPAKI... erős kézzel kormányozza az ország csónakját... 95 �Palócföld 99/3 TIRIBES ... a tajtékos, örvénylő vízen, a népek óceánján ... KŐSZEGHY (Szipkára mutat) ... megbecsüli a mesterembereket... CSOPAKI... a polgárokat... TIRIBES ... az öregeket... BATA M A R I... a szegényeket... CSOPAKI... pártolja a jogot és a rendet... TEPKE Na, szép, mondhatom! ... Amikor legutóbb találkoztunk, még nem ez volt a vé­ leményük ... CSOPAKI Régen volt, talán igaz se v o lt... BATA MARI Fiatalok voltunk és bohók ... KŐSZEGHY ... tele idealizmussal, forradalmi eszmékkel... TIRIBES ... nem tudtuk még, mi az é le t... CSOPAKI... tudja, hogy van az: „fiatalság - bolondság ...” KŐSZEGHY ... mindig vannak fantaszták, akik megmámorosodnak a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” szép eszméjétől, de a nyugdíj az mégiscsak kézzelfoghatóbb ... BATA MARI ... jól mondják valóban: „a hosszú élet titka a jó egészség és a rossz me­ mória ...” CSOPAKI ... lehet, hogy nem is velünk találkozott azon az estén, hiszen az ember sejtjei hét évente kicserélődnek... TIRIBES ... négy évtized pedig hosszú idő ... TEPKE Odabenn i s ... TIRIBES Idekinn i s ... KŐSZEGHY Ha szabad azt mondanom, Tepke úr, mi már helyzetben vagyunk. Elértünk bizonyos pozíciókat... CSOPAKI... végigmásztuk a ranglétrát... BATA M A R I... bevetettünk mindent a cél érdekében és kielégítettük az igényeket... TIRIBES ... kivártuk az időnket... KŐSZEGHY ... éljenezzük a császárt... BATA M A R I... és Kossuthot... CSOPAKI... mármint Kossuth Ferencet... TIRIBES ... nem akarunk mi már változtatni semmin ... BATA M A R I... két kézzel kapaszkodunk abba, ami van ... KŐSZEGHY ... kinek kellenénk már mi vakon? ... TIRIBES ... bénán... BATA M A R I... süketen ... CSOPAKI... kelekótyán, érelmeszesedéssel... TIRIBES ... nagyszerű dolog hősnek lenni... KŐSZEGHY ... de kártyázni a Kaszinóban még jobb ... (kis csönd) TEPKE (lehuppan a kanapéra) Kintről tehát ilyen a világ ... De a börtön ablakában, ahová soha nem süt be a Nap, másképp gondolkodik az ember ... A zsarnoknak meg kell halnia!... BATA MARI És velünk mi lesz? 96 �Palócföld 99/3 TEPKE Azt hiszem, nyilvánvaló: ez az édes bosszú órája ... Utána önök következnek ... (hátradől a kanapén és felszisszen) Szsz ... Megszúrt valami ... Még ennyi szúnyogot szep­ temberben! ... Szóval, ha önök nem húzzák rám a vizes lepedőt, még ma is jónevű betörő­ ként keresem a kenyerem ... Egyébként nem amnéziával szabadultam, hanem amnesztiával... (lecsukódik a szeme) Nahát, hogy elálmosodtam ... Olyan furcsa ez az egész! ... Meg ez a lila léggömb is ... (hátrahanyatlik és mozdulatlanná dermed. Csönd.) CSOPAKI Hát ezt meg mi lelte? BATA MARI Tepke úr ... jól van? (Feszült csönd.) CSOPAKI Kőszeghy úr, menjen és nézze meg, mi történt vele! KŐSZEGHY Én nézzem meg?! Maga megőrült! Menjen maga! CSOPAKI Nem tudok hajolni... Talán a bárónő ... BATA MARI (füléhez teszi a kezét) Mi van? KŐSZEGHY (Tiribesnek) Szelektíven süket... CSOPAKI (Bata Marinak, tagoltan) Nézze meg, mi történt Tepke úrral! BATA MARI Miért pont egy gyenge nő?! Ez férfiúi feladat! Ha férfiak, legyenek férfiak, ne hitvány gyönge bábok! TIRIBES Ezt az Önképzőkörben tanulta? Régebben nem volt annyira müveit ... (óvato­ san elindul) Na, majd én! ... (odasettenkedik Tepkéhez, kis csönd) Tepke úr! ... Hahó! ... Ébresztő! ... Mindjárt itt a császár ... KŐSZEGHY Lélegzik? TIRIBES A súlyom miatt már nehezen ... KŐSZEGHY Nem maga! ... Az amnesztiás ... CSOPAKI... am néziás... KŐSZEGHY Csopaki, a maga hülyesége az egyetlen biztos pont ebben a zűrzavaros vi­ lágban ... Ha Arkhimédésznek lett volna egy ilyen biztos pontja a világegyetemben, már rég kifordította volna a Földet a helyéből... BATA MARI (Tiribesnek) Próbálja a pulzusát! TIRIBES (remegő kézzel tapogatja Tepke csuklóját) Nem érzek sem m it... KŐSZEGHY Ne rázza azt a szerencsétlent! ... Illetve tudja, mit? ... Rázza csak jó alapo­ san! ... TIRIBES Sem m i... várjanak csak! ... Itt van valam i... CSOPAKI Mi az? TIRIBES Egy t ű ... KŐSZEGHY Hol? TIRIBES Tepke úr hátában ... Beledőlt... Ez szúrhatta meg ... BATA MARI Mert Tiribes úr mindig szétszórja a munkaeszközeit! ... TIRIBES (nézelődik) Tévedni tetszik: ez hajtű... Olyan, amilyet a nagyasszony használt... BATA MARI (megrémül) Mon Dieu! ... Milyen színű a vége? TIRIBES H á t... olyan seszínű ... Teljesen kifakult... KŐSZEGHY Mért nem tudja valaki a régi játékszereit betenni egy vitrinbe?! ... Ezek a kémdolgok olyan gyerekesek... BATA MARI Nem volt szívem megválni tőlük, oly sok kedves, szép emlék fűz hozzájuk. 97 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Keresse meg a másik impregnáltat! Akkor többet tudunk, kizárásos alapon! BATA MARI (keresgél) Azt is elhagytam ... TIRIBES Ellenanyag? BATA MARI Elfogyott... KŐSZEGHY Ó, sancta senilitas! ?Még néhány ilyen csecsebecse és holnapra kihal a város! CSOPAKI A gyűrűben? ... BATA MARI (felpattintja a gyűrű fedelét) Abban konyak van ... vész esetére ... (meg­ húzza) Azt hiszem, most baj van! ... TIRIBES Ha a császár itt talál minket egy hullával! ... KŐSZEGHY Tényleg meghalt? (Körbeállják a kanapét.) TIRIBES Mondom, hogy nincs pulzusa ... KŐSZEGHY Mellkas? TIRIBES (a feje is remeg, nézelődik) Mozdulatlan ... CSOPAKI (sóhajt) Azt hiszem, lőttek az alispánságnak! BATA MARI Mit is mondott az elhunyt? „A börtön ablakába soha nem süt be a Nap ...” KŐSZEGHY (dühös) Maga csak pakolja vissza a tűjét a helyére! El se kellett volna hoznia ... BATA MARI (kihúzza a haj tűt Tepke hátából és visszarakja eredeti helyére) Nosztalgia, Kőszeghy úr, a nosztalgia! ... TIRIBES Van még nemes Nógrád vármegyében valaki, aki Kőszeghy úron kívül ki tudja mondani azt a szót, hogy „impregnálva”? KŐSZEGHY Most ne ezzel foglalkozzunk! Itt állunk egy hullával, cselekedni kell! CSOPAKI El kell rejteni! BATA MARI De hová? ... (kis csönd) TIRIBES Az ágy alá ... Mire felfedezik, már itt sem leszünk, nem tudnak ránk bizonyítani sem m it... KŐSZEGHY Szipka úr, legyen szíves az elhunytat a hálószobába átvinni és az ágy alá helyezni! SZIPKA (készséges, mint mindig) Igenis, kérem! (könnyedén vállára emeli Tepkét és a többiekkel együtt balra el) (Nagyon hosszú csönd... Lassan valamennyien visszaszállingóznak ... Téblábolnak, nem találják a helyüket.) CSOPAKI (le akar ülni a kanapéra) Hát, akkor várakozó álláspont... KŐSZEGHY (megragadja Csopaki karját) Nehogy lecsücsüljön, az Isten szerelmére! Valahol még kell lennie egy impregnált hajtűnek!... Mit csinálunk, ha a vezérszónok elalszik? ... CSOPAKI Igaza van! ... Végül is hol tartottunk: a gyeplőnél vagy a csónaknál? TIRIBES Szerintem a cérnánál... KŐSZEGHY Uramatyám, a kötél! ... CSOPAKI Kőszeghy úr bármennyire is ragaszkodik hozzá, az ország kötelét nem fogom megemlíteni! ... Ez nem az én kötelességem! KŐSZEGHY A Tepke köteléről beszélek, maga Arkhimédész-tanonc! ... Itt lóg az ablak elő tt... 98 �Palócföld 99/3 BATA MARI Valahogy el kéne tüntetnünk innen ... (Odasereglenek az ablakhoz.) CSOPAKI Van esetleg önként jelentkező, aki felmászik a tetőre és kioldja a végét? KÖSZEGHY (körülnéz) Meg kell állapítanom, kedves Csopaki, hogy ez a kérdés még az öntől megszokottakhoz képest is ... hm ... butaság. El tudja képzelni Tiribes urat, amint fel­ mászik a tetőre? ... TIRIBES Ez valóban agyrém ... Én - aki másodállásban a város harangozója vagyok csak rángatni tudom a kötelet... BATA MARI Ami az ön esetében annyit tesz, hogy megfogja azt és próbálja tartani ... (kis csönd) CSOPAKI Vágjuk le! ... TIRIBES Azt hiszi, Csopaki úr, amennyiben rendelkezünk vágószerszámmal, akkor én a maga sliccén a cérnát elharapom?! ... CSOPAKI Nem szerettem volna, ha eltépi ... finom, import szövetből készült ez, kérem, még baja eshetett volna ... TIRIBES (bizonyos éllel) Nem nálam varratta ... CSOPAKI Egyszer majd elmondom, miért nem ... KÖSZEGHY Ne személyeskedjünk, kérem! ... Szipka úr, legyen szíves a kötelet a ház­ tetőre feldobni! így legalább nem látszódik ... SZIPKA Igenis, kérem! ... (megfogja a kötelet és feldobja ... Hosszú csönd, majd csö­ römpölés ...) TIRIBES (kinéz az ablakon) Mit vétett magának az a szerencsétlen szélkakas?! ... CSOPAKI (racionális) Ne vesszünk el a részletekben! A corpus delicti eltűnt... BATA MARI Meg vagyunk mentve! ... A hulla eltűnt, a bűnjel eltűnt... Jöhet a Császár! KÖSZEGHY (fel-alá sétál, rövid szünet után) A szekrénybe kell ten n i... TIRIBES Mit? KÖSZEGHY Kit! ... Tepke u ra t... És, ha a személyzet takarít? Erre nem gondoltak?! ... Ha felfedezik az ágy alatt? ... CSOPAKI Pont most fognak sertepertélni ... KÖSZEGHY Éppen m ost... Jön a Császár! TIRIBES Magának üldözési mániája van ... KÖSZEGHY Lehet, hogy a Császári Felség megivott néhány korsó sört ... Keresi az ágytálat... s mit talál? ... CSOPAKI Két korsó sörön múlik az életünk ... (Csönd.) BATA MARI Tényleg jó helyen van ott az ágy alatt? TIRIBES Ha jól emlékszem, maga mondta annak idején, hogy a személyzet az ágy alatt sohasem takarít... KÖSZEGHY Változnak az idők, barátaim ... Ezen a banánhéjon ne csússzunk el! ... Az életünk múlik rajta! CSOPAKI Igaza van! ... Szipka úr, legyen szíves a delikvenst elhelyezni a szekrényben! SZIPKA (készséges) Igenis, kérem! (átballag a hálószobába, majd hamarosan megjele­ nik vállán Tepkével, akit begyömöszöl a szekrény aljába) 99 �Palócföld 99/3 TIRIBES (nagyot sóhajt) Most már csak megússzuk valahogy ... KÖSZEGHY (töpreng) Tisztán látom, mit kell tenni ... CSOPAKI Maga dicsekszik ... KÖSZEGHY Ebben a teremben bármi megtörténhet... TIRIBES Tepke úr nem maradhat itt! Veszélyes ... CSOPAKI (rövid szünet után) Ki kell csempésznünk innen! BATA MARI De hogyan? KÖSZEGHY A jól bevált módszer szerint: Bata Mari eltereli az őrség figyelmét, mi pe­ dig kirohanunk vele, mint Zrínyi... Innentől nyert ügyünk van! TIRIBES Ott hagyjuk valahol... KÖSZEGHY B árhol... CSOPAKI A többi már nem a mi dolgunk! KÖSZEGHY Bata Mari tehát eltereli az őrség figyelmét... Csopaki, maga az adott jelre kinyitja a szekrény aj tót, Szipka úr pedig el kezd rohanni a néhaival... Mi pedig fedezzük ... CSOPAKI Kőszeghy úr, maga inkább maradjon, nem szeretném, ha nekiszaladna vala­ melyik oszlopnak! BATA MARI Mehetek? TIRIBES Persze! Aztán mindent bele! ... (Bata Mari jobbra el, Csopaki megragadja a szekrényajtó kilincsét, Szipka leteszi a do­ rongját ... Nagyon hosszú csönd.) KŐSZEGHY (türelmetlenül dobol ujjával az asztalon) Mit csinál ez a Bata Mari ennyi ideig? Máskor ezidőtájt már két báróval, egy vincellérrel és három dragonyossal is végzett... CSOPAKI Majd lassan nyitom az ajtót, Szipka úr ... Tudja, a lumbágóm ... (Feszült csönd.) BATA MARI (jobbról be ... Kisírt szemmel...) CSOPAKI Na, mi van? BATA MARI (hüppög) Ezek már csak alsózni akarnak ... KŐSZEGHY Remek! BATA MARI De csak kártyával... Krajcáros alapon ... (Hosszú csönd.) CSOPAKI így múlik el a világ dicsősége ... KŐSZEGHY (dühös) Maga csak ne vonja le a konzekvenciát, Csopaki! ... (Távoli kocsizörgés.) STAMITZ (jobbról be) Megérkezett Őfelsége ... Azt hiszem, már eléggé lehűlt a levegő, elkel ilyenkor egy házikabát... (elindul a szekrény felé) BATA MARI (rémülten) ... Hogy itt milyen fúlt meleg van! ... TIRIBES Szinte verítékezik az ember homloka ... KŐSZEGHY (fújtat) Kibírhatatlan ez a hőség! ... CSOPAKI Legszívesebben ingujjra vetkőznék, de hát nem tehetem ... STAMITZ (töpreng) Azt mondják? ... Akkor inkább egy könnyű inget ... (megfogja a szekrény kilincsét) BATA MARI Aaaah! ... (beveti az utolsó lehetőséget és rutinosan elájul) CSOPAKI Jézusmária! A bárónő elájult! Stamitz úr, legyen szíves egy pohár vizet! ... 100 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY Inkább konyakot hozzon! STAMITZ Rohanok! (jobbra el) KŐSZEGHY (elismerően) Ezt jól csinálta! ... Most feküdjön fel a kanapéra, Szipka úr pedig vigye vissza az ágy alá a hullát! BATA MARI (végigdől a kanapén) Ennyit kelni és feküdni az én koromban! ... (Szipka vállára veszi Tepkét, Csopaki becsukja a szekrényajtót.) STAMITZ (hangja a folyosóról) Jövök már! ... Remélem, nincs nagyobb baj ... (Szipka a kanapé mögé dobja Tepkét, majd a lábával alátolja egy kissé ...) STAMITZ (jobbról be, kezében konyakos üveg és pohár. Tölt és a poharat Bata Mari­ nak nyújtja.) Bizonyára múló rosszullét... Parancsoljon a bárónő! ... BATA MARI (felül) Köszönöm, drága Stamitz úr! ... (kiveszi a titkár kezéből az üveget és jó alaposan meghúzza) CSOPAKI Én sem érzem jól magam ... (ő is meghúzza az üveget) (Tepke hatalmasat csuklik a kanapé alatt...) KŐSZEGHY (a szája elé kapja a kezét, mintha ő lett volna) Elnézést, de a feszültség, ugye ... Kedves Stamitz úr, kaphatnék egy pohár vizet? STAMITZ Konyak nem lesz jó? KŐSZEGHY Nem élek vele ... STAMITZ (csodálkozva széttárja a karját, majd a poharat és üveget lerakja az asztalra) Nahát, hogy ön is magyar?! ... (jobbra el) SZIPKA (kihúzza a kanapé alól Tepkét) De’iszen ez él! CSOPAKI (a konyakosüveget Tepke szájához emeli) Igyon, jóember! Gallér mögé! ... TEPKE (szemei csukva, hatalmasat biiffent, megnyalja a szája szélét, kis csönd után, mi­ közben Szipka és Csopaki támogatja, hogy el ne essen) Még! ... Ne sajnálják! (hatalmas kortyokban iszik) KŐSZEGHY Kedves barátaim, van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy Tepke úr nem a halálos méreggel impregnált hajtübe dőlt bele, így most legfeljebb olyan álmos, mint a maci télen. A rossz az, hogy valahol kell lennie egy halálos mérgü hajtőnek, aki mindenkire veszélyes: a Császárra, reánk nézve is, talán az egész városra ... TIRIBES Akkor most mi lesz? KŐSZEGHY Bízzák rám! A lényeg az, hogy ezentúl Tepke úr hozzánk tartozik, ünnepli a Császárt... BATA MARI Nem értem ... CSOPAKI Azt nem is várjuk el ö ntől... Kőszeghy úr majd intézkedik. Mindenesetre ez a müájulás fenomenális volt! BATA MARI (legyint és meghúzza az üveget) Ugyan kérem, ezt minden nő rutinosan megcsinálja bárhol és bármikor ... Még a ruhája sem gyűrűdik meg ... STAMITZ (vizespohárral a kezében jobbról be) Parancsoljon, Kőszeghy úr! ... KŐSZEGHY Köszönöm! ... (iszik) Ez jól esett... STAMITZ (megakad a szeme Tepkén) Ez az úr az előbb még nem volt itt. Kihez van szerencsém? Szintén a fogadóbizottsághoz tartozik? Olyan ismerős valahonnan ... KŐSZEGHY Az úr Tepke Jenő, aki annak idején merényletet követett el Urunk ellen ... STAMITZ (megdöbben) Azonnal hívom az őrséget! ... 101 �Palócföld 99/3 KŐSZEGHY ... de azóta amnesztiával szabadult és azért jött, hogy elmondja a felséges császárnak, mennyire megbánta akkori tettét, a bünbocsánatért esedezik ... STAMITZ (megenyhül) Az más! ... így van, jóember? (Tiribes remegő kezével megfogja Tepke tarkóját, így úgy látszódik, mintha az bólogatna.) STAMITZ Tehát akkor minden rendben. Készen állnak Őfelsége fogadására? CSOPAKI Nagy megtiszteltetés számunkra ez a pillanat! STAMITZ Engedelmükkel, akkor most távozom! ... (jobbra el) KŐSZEGHY Remélem, Tepke úr ezt a kis színjátékot választja és nem a kötelet hóhé­ rostul, mindenestül... (Tiribes megint megfogja Tepke tarkóját, aki ismét bólogat.) KŐSZEGHY Szipka úr és Csopaki gondoskodik Tepke stabilitásáról, miszerint, hogy el ne dőljön, Tiribes úr pedig adott esetben bólogtattat. Kérdés van? CSOPAKI Akkor döntsük már el végre, hogy mije van a magyar népnek: gyeplője vagy csónakja? ... STAMITZ (jobbról be, feszes vigyázban az ajtó mellé áll) Őfelsége, a Császár! (Valamennyien szertartásos pózba vágják magukat, Szipka és Csopaki Tepkét támogatja, Tiribes óvatosan az exbetörő tarkója körül matat, Bata Mari pukedlizik ... Hosszú, feszült csönd...) VÉGE Gelencsér János rajza 102 �Palócföld 99/3 ELŐ M Ú L T Bozó Gyula Egy levél 1956-ból Küldte Csen Csi-liu, kínai diák Budapestről Bocsárlapújtőre ( - ma Karancslapujtő településre - a szerk.) 1956 utolsó napjaiban, aki - akkor alig, több, mint 20 éves egyetemista az ELTE Bölcsészettudományi Karán; - alacsony termetű szemüveges fiúként, leginkább reális gondolkodásmódjával, mosolygós arcával vált szimpatikussá környezetében; - a legélesebb eszű volt talán a Magyarországon tanuló összes kínai diák közül; - még a Petőfi-íordiió Sin Van-sing (Hszing Van-seng)-nél is jobb szinten művelte a ma­ gyar nyelvet; - hibátlanul le tudta írni (és ki tudta mondani) a Bocsárlapújtő település nevét; - Kelemen Elemérnek egy később küldött levelében „közös barátunk” megnevezéssel szerepel; - még egyetemi tanulmányainak befejezése előtt diplomáciai pályára került; - az 1990-es évek első felében a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Magyarországon; - 1956-os küldeményének másolatát salgótarjáni látogatása alkalmával elkérte, és magával vittel távoli hazájába. Kapta Bozó Gyula 1956 utolsó napjaiban Bocsárlapújtön, aki - másodéves magyar-történelem szakos egyetemi hallgató Budapesten; - 1956. November 1-jétől otthon tartózkodik, s jóformán semmi érdemit nem tud arról, ami hazaérkezése után a fővárosban történt; - nem mer nekivágni a bizonytalan (olykor életveszélyes) budapesti útnak, hogy tájéko­ zódjék - bár a vonatok már rendszeresen közlekednek; - úgy gondolja, a kínai diáktársaktól kell érdeklődnie, mert csakis ők azok, akik felvilágosítást tudnak adni a dolgok állását illetően; ők, akik a legveszélyesebb időszakban is - kényszerű­ ségből - a kollégiumban kell hogy tartózkodjanak, mert lehetetlen hazatérésük a több ezer ki­ lométerre lévő szülőföldjükre; 103 �Palócföld 99/3 - - - - - kényszeríti önmagát a levélírásra, mivel falusi magányában rendkívüli módon izgatja a bizonytalan állapot: az, hogy mi történt az egyetemmel, a kollégiummal, s főként a kollé­ gákkal, barátokkal. S hogy indul-e végre (ha igen, mikor?) az egyetemi oktatás; egyáltalán nem csalódott Csen Csi-liu postafordultával érkezett válaszában, mert abban minden kérdésére precíz és pontos feleletet kapott - sallangoktól menteset és szabatosai; már ekkor nagyra értékelte a nyelvi teljesítményt: azt, hogy egy messzi idegenből, Kíná­ ból Magyarországra került fiatalember ilyen szinten képes elsajátítani az általa is rendkí­ vül nehéznek tartott, de a számára is annyira kedves magyar nyelvet; észrevette azt is, hogy a levélben benne rejtőzködik a „kínai jellem” lényege: a nagyfokú udvariasság, a mások iránti tisztelet és az őszinte érdeklődés; most már több, mint 40 éve őrzi a rövid kis írást, mert a szívéhez nőtt: egyben emlékez­ teti őt arra a jelentőségteljes időszakra, amelyet a többi egyetemistával - köztük a kínai diákokkal - személyesen élt át; nemcsak Csen Csi-liu 1956-os küldeményét tartotta meg, de gazdája azoknak a kínai és magyar nyelvű leveleknek is, amelyeket - már nagykövetként - a budapesti Benczúr ut­ cából küldött neki; szobájának jól látható helyén tartja azt a művészi és szép kivitelű kínai vázát, amelyet az 1994-es személyes találkozás alkalmával kapott tőle. Utóirat A dokumentumot a Palócföld kérésére bocsátom a folyóirat rendelkezésére. Úgy gondoljuk, eljött az ideje, hogy ez a kis írás nyilvánosságra kerüljön. Bízva abban, hogy az szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthat, mivel hű igazolója a kornak, amelyben keletkezett. Rövidsége ellenére is sokat közül - tartalmával és gondosan fogalmazott mondataival. Kedves Gyula! A leveledet már megkaptam. Ne haragudj, hogy csak most írok neked! Mindenekelőtt, meg kell mondanom, hogy jól vagyunk, egészségesek. A kérdéseidre a következőket válaszolom: 1. Nem történt közülünk senkinek semmi baja, a kollégiumnak és az egyetemnek sem. (De ez csak az én tudomásom szerint.) 2. Pontosan még nem tudjuk, hogy mikor lesz a tanítás, de egyesek azt mondják, hogy január 7-én. 3. Ösztöndíjat adtak vagy nem, ezt nem tudom, mert most nem lakom bent a kollégiumban, hanem az új kínai diákokkal együtt lakom egy másik diákotthonban. Csak annyit tudom megmondani, hogy voltak olyanok, akik csak az ösztöndíjakért jöttek fel Pestre. A levelemet bezárom, sok szeretettel üdvözlöm kedves szüléidét, persze téged is. Szeretném, hogy minél előbb találkozhassunk. Csi-lin 25/XII 104 �Palócföld 99/3 k x o l^ o ÖL JLlas -aJL íí^JÁ>y<\ a/ v -> CXJ o ^ , , TH xv> » L ( ^ v ^ j X t ) X C A TV O -H , -£ & £ £ / ^ -^tl/voC-t'A-€»v J ’A-t \- /Vtví^B/«^v^' <V>W t ct /tn o -M #(. a ^ n o w t 4 « v < Í7 ^ ti^ jU T )U**v t ó '/ v l ^ v l -jLo' zii-Í/ k >v A* Atv>vnvv lna/y<o / «L vnnv j*C^-c^vo rv v x ^ Coo^L oí . ^ >Xw A * o L ^ >» a ^- t> *n. p r ^ o - o <%>v ,/V>w,'é-oyv , 0 4 -K. cvaj /tv n ii ✓ x^vrv , 'tv t^v v o, ^ “cv^ /»Wo<**ol^*-/l . a -z -z A a ^ + Tf ^ v J ^ .U ^ R - oL^ ao X > $ IJ / J«.1V. 105 £ «dflt *e^- vja^)r^ ^ “ , �Palócföld 99/3 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán Szeder Fábián és a palóc magyarság esmérete 1817-ben pályatétel hirdettetett meg a Tudományos Gyűjteményben, a korszak legjelen­ tősebb hazai tudományos folyóiratának első évfolyamában. A pályázati kiírás közzétevői A Palótzság Esmértetése különbféle tekintetben című pályatételükre elsősorban a palócság nyelvjárási sajátosságainak leírását várták a pályázóktól. A kibontakozó nemzeti romantika jegyeit magán viselő felhívás alaptétele az volt, hogy a jelen vizsgálatából következtetni lehet a magyar múltra, azaz a palócok által megtartott régi magyarságból a honfoglaláskori állapotokra. Ennek megfelelően a nyelvi adatok mellett kérték a palócok földrajzi elhelyez­ kedésének, testi-lelki jellemvonásainak és szokásainak ismertetését is. Noha a XVIII. század végétől megindult hazánkban is a néprajzi érdeklődés kibontako­ zása, s ennek első nagyjelentőségű tényeként 1782-ben a pozsonyi Magyar Hírmondóban megjelent Révai Miklós híres fölhívása a népköltészet - a Volkslieder - gyűjtésére, továbbá a XIX. század első évtizedében már a palócokra, mindenekelőtt sajátos nyelvükre is felfigyel­ tek tudós férfiak, mégis szokatlannak, és így megokolandónak tetszhetett a témaválasztás maguknak a kiíróknak is. Ezért születhetett a lapot járató tudós és literátus közvéleményt meggyőzni kívánó szerkesztői megjegyzés: „Sokan tréfára fogják venni a dolgot s előre kinevetik ezen Jutalom tételt, de a tudatlanságon szánakodni lehet, mert ezek nem tudják, hogy a Szepesi Németeknek és az Erdélyi Szászoknak már Idiotikonjuk (tájszótáruk) va­ gyon; nem tudják, hogy az, amit tréfának, nevetségnek tartanak, nagy és fontos igazságokra és következtetésekre vezethet.” Ma 180 éve, 1819-ben, két esztendővel a pályatétel kiírása után közölte a Tudományos Gyűjtemény a - valószínűleg - egyetlen beérkezett pályaművet, Szeder Fábián A Palóczok című dolgozatát. A szerző, teljes nevén Szeder Fábián János, ekkor 35 éves volt. Szeder 215 éve a Hont megyei Csáb községben született 1784. június 24-én, minden jel szerint adózó családból. Gimnáziumi tanulmányait Érsekújvár és Komárom iskoláiban vé­ gezte, majd 1797-98-ban Esztergomban tanult. Esztergomban jeles tudósok voltak a tanárai. A szónoklattant Kultsár István adta elő, költészetre pedig éppen az a Révai Miklós, nyelvtu­ dományunk úttörője tanította, akinek híres népköltészeti felhívását már föntebb idéztük. Révai felfigyelt Szeder palóc kiejtésére, s egész életre szóló útmutatást adott neki. Szeder harmadik, összegző palóc tárgyú közleményében, 1835-ben így emlékezett vissza kedves mestere biztatására: „ De egyébként sem egy hirtelen magam meggondolása és a palócokra 106 �Palócföld 99/3 valami futólag való visszaemlékezés szülte e kisded munkámat. 1797-ben ama nagy Révai volt Esztergomban 5. iskolabeli tanítóm. O a deák nyelv mellett a magyart is mód nélkül sürgette és velünk iskolán kívül magy’arul beszédeit. Én minden igyekezetem mellett sem lehettem még akkor képes egészen elnyomnom a palóc szóejtést, amiért is a tudós figyelem­ mel tartott, s le is írt sok szavakat és kiejtést utánam, és gyakorta intett, hogy becsben tart­ sam a palóc magyarságot, mert sok elrejtett kincse van benne anyai nyelvünknek. ” Szeder Fábián bölcseleti tanulmányait a pozsonyi akadémián fejezte be. Rövid ímokoskodás és egyházi gazdasági hivatalnokoskodás után 1803. november 5-én Pannonhalmán belépett a Szent Benedek-rendbe. Teológiai tanulmányait Győrött és Pannonhalmán végezte, és 1808. augusztus 23-án pappá szentelték. Ebben az évben kezdte meg pályája első szaka­ szát, 1832-ig tartó, 24 esztendős gimnáziumi tanárkodását. Szeder a bencés rend számos dunántúli és felvidéki gimnáziumában tanított, egyre jelentősebb feladatokat kapva. 1811-ig Esztergomban a szónoklattan tanára, 1811-12-ben Győrött a költészeti osztályban tanít, majd 1812-13-ban ugyanitt már igazgató. 1813-16 között a soproni gimnázium élén áll. Egy évi Dömölkön eltöltött hitszónokság után ismét Győrbe kerül, 1817-19-ben házfőnök és a gim­ názium igazgatója. 1819-24-ben Nagyszombatban, 1824 és 1826 között Komáromban, 1826-30-ban Esztergomban tanít, majd 1830-ban kinevezik Pannonhalmára a rend III. évi bölcselethallgatóinak nevelés-, esztétika-, oklevéltan és tanmódszer tanárának. Tanári mun­ kája mellett betöltötte a pénz-, ásvány- és régiséggyűjtemény őrének tisztét is. Szeder Fábián az 1820-as években országosan elismert tudóssá vált. Rendszeres levele­ zésben állt kora legnagyobbjaival. Összeköttetésben volt Kazinczyval, Kisfaludy Károllyal, Döbrentei Gáborral, Szalay Lászlóval, Horváth Istvánnal, Fejér Györggyel stb. Mint szépíró is, gazdag munkásságot folytatott, költeményeket, vígjátékokat, elbeszéléseket és meséket írt az Aurorába, az általa szerkesztett Urániába, a Felső Magyarországi Minervába, a Széplite­ ratúrai Ajándékba, a Hasznos Mulatságokba. Tudományos értekezései, ismertetései, bírála­ tai az Egyházi Tárban, a Tudományos Gyűjteményben és a Közhasznú Ismeretek Tárában láttak napvilágot. Nyelvészeti munkásságának középpontjában a magyar nyelv szókincsének összegyűjtése állott. Legértékesebb szótárírói működésében nagy magyar-latin-német szótára, amely 1064 nagyon sűrűn teleírt ívrétü lapon körülbelül 60.000 szót ölel föl. Nagy kéziratos munkája az 1840-es években született. De behatóan foglalkozott a magyar nyelv szerkezetével, szabályszerűségeivel is. Ez utóbbi témában különösen az 1820-30 közötti években mélyedt el. A pannonhalmi kézirattárban található Magyar Grammatika című, 359 negyedrétű lapból álló, de csak 181 lapon kidolgozott kézirata, amely 1826-27-ben keletkezett. Nyelvtudományi működésének felemás elismerése volt, hogy az illetékesek 1830-ban a pesti egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékére első helyen jelölték, a katedrát mégsem ő, hanem Horvát Ist­ ván kapta meg. Pesti egyetemi pályafutásának meghiúsulása egyben pályájának is új irányt szabott. 1832-től Pannonhalma levéltámoka, majd 1838-tól könyvtámokká nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1831. február 17-én levelező tagjává választotta, és tudjuk, hogy Döbrentei és Toldy Ferenc a '30-as években rendszeresen küldött Szedernek könyveket és pályamüveket hivatalos bírálatra és műszavak kikeresésére az Akadémia számára. Szeder ezek után méltán számított arra, hogy a tudós társaság rendes tagjai közé fogadja. Mivel 107 �Palócföld 99/3 hosszú évek és sok-sok ígérgetés után sem teljesült jogos vágya, 1837. február 12-én kelt levelében levelező tagságáról is lemondott. „ Hazafias buzgóságomnak a pártolatlanság miatt így egészen kialudnia kellett ” - írja lemondó levelében. Az 53 éves tudós csalódottan vonult vissza rendje csendjébe, és mint gazdasági szakem­ ber szolgált tovább. 1841-től haláláig a rendi birtok jószágkormányzója volt Komáromfuss községben. Ezekben az években látott hozzá nagy kéziratos müvének, magyar-latin-német szótárának összeállításához. 140 évvel ezelőtt, 1859. december 13-án hunyt el utolsó állo­ mányhelyén. A Jóisten hosszú, munkában és eredményekben gazdag élettel ajándékozta meg, néha a földi hatalmak nem is mindig méltányolták érdemeit. A XIX. században a ma­ gyar bencés írók között Czuczor Gergely és Guzmics Izidor mellett Szedet Fábián tette a legnagyobb szolgálatot a magyar nyelv ügyének. És most, Szeder Fábián életútját és munkásságát végigkísérve, térjünk vissza írásunk ki­ indulópontjához, a másik évfordulós eseményhez, a Tudományos Gyűjteményben 180 évvel ezelőtt, 1819-ben közölt pályaművéhez, A Palóczokhoz. A dolgozat rövid, programadó be­ vezetés után két fejezetben tárgyalja a palóc magyarság nyelvjárási sajátosságait és egyéb szokásait. Szeder müve első mondatában leszögezi: „Nemzetünk bővebb ismérete végett szükséges volna hazánknak minden tájbeli nevezetesebb népeit egykenként szemre vennünk és azoknak valamennyi különösségeit feljegyeznünk." O maga e nagy és nemes munkához szükebb pátriája, a palóc magyarok megismertetésével kíván hozzájárulni. Bevezetője másik figyelemreméltó tétele, hogy csak a köznép szokásait fogja vizsgálni. Az „ősi'” kultúrát ha­ gyományozó palóc köznép felfedezése így a kor társadalomtudományi érdeklődésének jel­ lemző megnyilvánulása. Régi és népi azonosítása, és mindkettőnek különössége, értékhordo­ zó volta - ezt várja el a kor tudományossága a felfedezésre váró népi kultúrától. A palócok kultúrája ilyen volt a kortárs értelmiség szemében, ráadásul tisztázatlan eredetük izgalmas őstörténeti felfedezéseket is sejtetett. A dolgozat első részében, A palócz magyarságról alcím alatt Szeder nyolc pontban fog­ lalja össze a palóc (mindenekelőtt az általa jól ismert honti és nógrádi) nyelvjárás jellegze­ tességeit. Megállapításai, példái ma is érvényesek. A palóczok egyéb szokásairól című második részben részletesen leírja a palóc faházat és berendezését, a női és férfi viseletét; a játékok közül a mancsozást, a karikázást és a pilinckázást ismerteti. Szól a palócok lelki és testi tehetségéről: jó kedélyükről, vendégszeretetük­ ről, szemérmességükről. Dolgozatával Szeder új műfajt teremtett. Ez volt az első a magyar táji csoportokról megjelent önálló dolgozatok sorában. Hatása felfedezhető a népnyelv és a szokások további kutatásában, így pl. Hollók Imrének a gömöri barkókról szóló, Plánder Ferencnek Göcsejről írott munkájábn, és az őket követő sok-sok népismereti, magyar népcsoportokat bemutató írásban a 19. század folyamán. Kőváry László 1842-ben egyenesen őrá hivatkozva sürgette a székely nyelvi sajátosságok búvárlatát: „ Vagy mért ne lehetne a székelek közül is egy, ki mint Szeder Fábián a palóc ejtésre, figyelmetessé tegye a magyar világot...” A pályatétel kiírója, Horvát István pedig a következő szavakkal köszöntette a szerzőt és úttörő tanulmányát: ,Nem küldhetél nekem kedvesebb ajándékot a palóc magyarság esmereténél. Én tettem a palócokról 1817-ben a talán előtted nem esméretlen kérdést, csekély de mégsem megvető (megvetendő) jutalom ajánlással; én állítom f ő fontosságát a palócság 108 �Palócföld 99/3 (ismeretének. Képzelni sem tudod, mit fogok egyszer e tiszteletre méltó nép dicsőségére mondani. Te ebben nekem fáklyát gyújtottál. Csak arra kérlek, hogy még bővebben esmértesd földieidet. A valóban tudós férfiak becsülik munkádat, én pedig különösen vég nélkül tisztelem és hasznosnak tartom. Megérdemletted általa, hogy a nagy Révai volt egykor mestered.” Mi pedig köszöntsük a szerzőt a kettős kerek évfordulón - halála 140. és úttörő tanulmá­ nyának születése 180. évfordulóján - műve egy részletének újraközlésével. Szeder Fábián A PALÓCOK (részlet) A palócok lelki és testi tehetségekre nézve a többi magyaroknál nem alább valók. Külö­ nös karakterek a vidám barátság, ember-becsülés és az adakozás. A hegyes, sovány kör­ nyékbéliek [a terméketlen hegyek között élőknek] is elegendő [a] jó kedvük minden sze­ génységek mellett és kevéssel megelégedvén, ahol szerét tehetik, békességben mulatnak a bor vagy pálinka mellett. Legyen ismerős vagy idegen, egyformán kedvelik és társaságukba hívják, sőt kénytetik [erőltetik]. A gazdagabbak kinyitott pincéjük előtt senki se megy el, akit egy italra be ne intenének, de a szegény is örömest nyújtja másnak csigés [lőrés] korsó­ ját. Házoknál a látogatót mindég megkínálják valamivel, ha más nincs, kenyérrel és ha valaki ebéd vagy vacsora közt lép be a házokba, azt az asztalhoz ültetik. Magok dicsekednek azzal, midőn hosszabb útról megjönnek, hogy sehol se látnak olly jókedvű és barátságos embere­ ket, mint önmagoknál. Midőn valakivel mentekben összetalálkoznak, többnyire így szokták köszönteni: „Isten áldja meg kédet,” de ez még nem elég, hanem megkérdezik, hová mégyen, mit dolgozik stb. és tisztességesnek tartják mindenkinek elegendőképpen beszélleni; főképp, ha nagyobb rangúakkal vannak szemben, azokkal különös tisztelettel és olly elevenséggel és bőséggel szólanak, hogy magokat az idegenekkel megcsodáltatják. A házasság és az egyéb kétnembéli társalkodásban akkora a szenftérmetesség, hogy a megesett személynek vagy a házasok törvényes pőrének sokhelyütt hírét se hallani. Házanként járó koldús, főképp helybeli, nem igen találkozik; a megszegényedettek a vagyonosoknál dolgoz­ nak ételért; a betegeseket az irgalmas palóc asszonyok önnön rövidségekkel is gyámolják. Ez a régi szokás, ezt látja fia az atyjától, leánya az anyjától és így a jó megörökösödik. Ezek azok, amiket a palócokról ezen alkalmatossággal közleni szándékoztam. Messzebb­ re itten kitérjeszkednem nem volt szükséges, se pedig különös szólás módjával dolgomat eléadnom, tudván, hogy az érthetős, hímtelen értekezés, akármi dologról is, legkedvesebb szokott lenni. A mű teljes szövege megjelent a Magyar tájak néprajzifelfedezői c. kötetben (szerk: Páládi-Kovács Attila. Gondolat, Budapest, 1985. 130-139.), ugyanott olvasható 1835-ös, A palóczokról című tanulmánya is (139-146.) 109 �Palóqfold 99/3 Nagy Zoltán Néhány észrevétel a Népmese a Palócföldön c. íráshoz 1. 2. 3. 4. 6. A Palócföld ‘99/2. számában jelent meg Vasvár/ Zoltán fiatal budapesti néprajzos terje­ delmes dolgozata (83-96. oldal), mely azzal a céllal íródott, hogy a XIX. század második felétől napjainkig bemutassa, elemezze az összes nyomtatásban megjelent palóc mesegyüjtést. Örömmel olvastam az igazán szakszerű, elemző munkát, és most néhány észrevételt teszek azokhoz a részekhez, ahol a nézetem keresztezi Vasvári Zoltánét. A szerző először a palócság területi megoszlásáról szól meglehetőségen bizonytalanul. Filep Antal és Kosa László néprajzosok meghatározására hivatkozik, mely szerint a Palócföld „kialakult fiktív táj fogalom, és az ezen a területen élő magyar népességet tekintik hipotetikusan palócnak vagy palóc jellegűnek a kutatók.” Jómagam magyar nyelv- és irodalomszakos középiskolai tanár­ ként palócnak tekintem azt a tájegységet, ahol a palóc nyelvjárást beszélik. Leszűkítve: ahol a köznyelvi ajakkerekítéses a hangot ajakkerekítés nélkül, a köznyelvi ajakkerekítés nélküli á hangot ajakkerekítéssel ejtik. Kiválónak tartom a Palócok I-IV kötetének területi tagolását. Hol élnek tehát a palócok? Az északnyugatiak a Nyitra folyó és a Garam között. A nyugatiak a Vág és a Garam között, de nem egészen a Dunáig. Az ipolyvidékiek az Ipoly középső táján és a Börzsönyben. A középpalócok Salgótarján és Eger környékén. 5. A déliek a Zagyva középső és alsó folyása környékén, egészen a Tápióig. A keletiek az aggteleki karszt környékén. 7. A Hernád vidékiek a Hemád jobb partján, a felső és a középső folyás mentén. És most rátérek Vasvári Zoltán tanulmányának érdemi részére. A szerző meseelemzéseit kiválónak tartom, csupán a mesegyüjtők listájával van gondom. A tanulmány látszólag egészen aprólékosan sorolja fel a palóc mesegyűjtéseket, még az egyetlenegy mesét gyűjtő Pásztor Árpádot is megnevezi, ugyanakkor egész könyvnyi gyűjté­ sekről említést sem tesz. Kiket sorol fel a szerző? Ipolyi Arnold 43 mese Merényi László 18 mese Pap Gyula 6 mese 110 �Palócföld 99/3 Pintér Sándor 13 mese Istvánffy Gyula 19 mese 88 mese Berze Nagy János 1 mese Pásztor Árpád 4 mese Szabó Andor né 27 mese Villányi Péter Nagy Zoltánnak (jelen írás szerzőjének említi és az elemzésben is számon tartja a Póruljárt szerelmesek c. kötetét, Salgótarján, 1987.), de elfelejti megírni, hogy a palóc tréfá­ kat tartalmazó kötet 103 mesét ad közre. Kiket mellőz a tanulmány írója részben vagy egészben? B. Kovács István: Malac Julcsa, Gömöri népmesék, Pozsony, 1990. 40 mese Dobos Ilona: Gyémántkígyó, Bp. 1981.33 mese (A könyvnek több, mint fele Kovács Károly érsekvadkerti adatközlő meséit tartal­ mazza. A tanulmány írója számszerűen nem nevezi meg Kovács Károly meséit, a hely­ ségmutatóban nem nevezi meg Érsek vadkertet.) Görög Veronika: Szalonnafa, Varsányi népmesék, Bp. 1992. 20 mese Az adatközlő palóc cigány, 20 magyarul elmondott meséje szerintem a palóc mese­ kincs része. Nagy Zoltán: Ikertündérek, Zagyvarónai népmesék, Bp. 1990. 59 mese A könyv egyetlen adatközlője Gajdár Béláné, talán az utóbbi évtizedek legjobb me­ semondója, a Kossuth Rádió esti mesemüsorának gyakori szereplője, a Magyar Hangle­ mezgyártó Vállalat 1992-ben nagylemezét is megjelentette. Nagy Zoltán: Az elvarázsolt királyfi, Salgótarján, 1994. 89 mese Nagy Zoltán: Az aranyhajú lány, Salgótarján, 1995. 91 mese Jómagam a fenti felsoroláson kívül okvetlenül megemlítettem volna azokat a palóc terü­ leten gyűjtőket is, akiket Berze Nagy János számon tart a Magyar népmesetípusok két ha­ talmas kötetében (Pécs, 1957.). Nos, az alábbiak gyűjtéséről van szó: Berze Nagy János (Eger és környéke) 32 mese, Fábián Gyula (Ipolytölgyes) 6 mese, Gonda Béla (Nógrád) 4 mese, Kálmány Lajos (Eger, Hont, Ipolyság, Párád) 22 mese, Zolnai Lajos (Tolmács) 5 mese. Kiket hagytam volna ki? Mindenekelőtt Pintér Sándor: A népmesékről XIII eredeti palócz mesével (Losoncz, 1891) című könyvének meséit, mivel azok nem eredetiek, mint ahogy a címben szerepelnek, hanem többségükben hamisítványok, Erdélyi meséskönyvének szó szerinti átvételei palóc nyelvjárásra átírva. Először az Ethnographia 1903-as számában Katona Lajos kérdőjelezi meg Pintér Sándor meséinek eredetiségét. Fél évszázaddal később Berze Nagy János Magyar népmesetípusok 1-2. kötetében találunk elmarasztaló szavakat Pintér Sándor meséi kapcsán. Ilyeneket olvashatunk egy-egy meséjének említésekor: „A mese elemről-elemre egyezik Erdélyi: A király és az ördög meséjével, melynek palóc nyelvjárásra átírt mása.” (I. 316. oldal) „Erdélyi: A pelikánmadárról c. meséjének palóc nyelvjárásra átírt mása.” (I. 105. oldal)... stb. A magyar 111 �Palócföld 99/3 népmesekatalógus (Bp. 1988.) szintén egyezőnek találja az Erdélyi-Pintér gyűjtések többsé­ gét Pintér Sándor rovására írva a tisztességtelen tettet. Egyértelműen kitűnik a fentiekből, hogy Pintér Sándor „eredeti” meséi nem eredetiek, nem palóc gyűjtések, nem sorolhatók a palóc meseanyagba. Ő maga is csak egyetlen meséjének tudta megnevezni a helyét, Somos­ kőújfalut. Berze Nagy János: Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből kiváló mun­ kájának palóc volta szintén kérdéses számomra. A tanulmány írója hogyan sorolhatta a palóc etnikumtól távol eső Besenyőtelek és környékének meséit a palóc mesék közé? Berze Nagy János szülőfaluja, Besenyőtelek a Tiszántúlon fekszik, a helybeliek sem tar­ tották magukat soha palócnak. Igaz, hogy palócságuk mellett is szólnak érvek, ezeket a ta­ nulmány szerzője fel is sorolja: „Besenyőtelek a tatárjárás után néptelenedett el, Mátyás király kezdi betelepíteni a hegyek között lakó palócokkal, később a törökök kivonulása után Lipót felvidéki tótokat is telepített ide..., nyelvjárásában palóc jelleget mutat...”. Számomra ezek az érvek nem egészen meggyőzőek. A fél évezrede nyelvjárás szigetként elterülő Bese­ nyőtelek palóc lakói mindenképpen asszimilálódtak környezetükhöz. Meg kellene vizsgál­ nom, hogy élő-e Besenyőtelken valóban a palóc nyelvjárás, a palóc népi kultúra, vagy csu­ pán foszlányokban van jelen. Ha rajtam múlt volna, nem kerül a palóc elemzésbe a Bese­ nyőtelken és környékén gyűjtött Berze-anyag, helyette inkább Berze Nagy János Egerben és környékén gyűjtött palóc népmeséit vettem volna bonckés alá. Összegezve: Vasvári Zoltán szakmailag kiváló munkája torzó maradt 6 palóc mesegyűj­ temény és a Magyar népmesetípusok I-II. kötetében jelzett anyag mellőzésével. Négyszázegy palóc népmese ködbe veszett a tanulmány szerzője számára, amely több, mint az elem­ zett 358 mese. A mérleg a hiányzó népmesék javára billent, és ez túl sok. Bőven elég ahhoz, hogy észrevételezzem, kiegészítsem Vasvári Zoltán tanulmányát. 112 ��200 Ft palócföld � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/784e115eada6248866a82a781cfe704f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1999 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1999/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1999 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ad172b1249b4fdfb56fb0047fb537440.pdf 5b8712465dde804e4742abf908b668a0 PDF Text Text ��palócföld Tartalom Nagy Gáspár verse Géczi János költészetnapi esszéje Csikász István novellája Ádám Tamás versei Handó Péter regényrészlete Kupcsulik Ágnes versei Pohánka Erika versei Petőcz András Bethlen-drámája 3 5 7 14 20 26 29 34 ELSŐ KÖZLÉS Kiscseri Mihály versei 53 VALÓSÁGUNK Sulyok László politikai panflettje 59 ÉLŐ MÚLT Solymár József visszaemlékezése 70 MŰHELY Gréczi-Zsoldos Enikő Nyirő Józsefről (tanulmány) 77 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán a palócföldi népmesékről (tanulmány) 83 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs: Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla Felelős kiadó: Oroszné Katona Anna Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32) 416-777, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Alma Grafikai Stúdió és Kiadó Lévay nyomda Salgótarján - Bp. Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 palócföld E számunk szerzői: Ádám Tamás író, költő, lapszerk. (Balassa­ gyarmat), Csikasz István író, költő (Balassa­ gyarmat), Géczi János író, költő, az Iskolakultúra c. folyóirat főszerk. (Veszprém). Gréczi-Zsoldos Enikő tanár, (Salgótarján). Handó Péter író, költő (Sóshartyán), Kiscseri Mihály költő (Cered - Salgótarján), Kupcsulik Ágnes költő (Salgótarján - Baglyasalja), Nagy Gáspár költő (Bp.), Petőcz András író, költő (Bp.), Pohánka Erika költő (Balassagyarmat), Solymár József ivó (Mátraballa - Bp.). Sulyok László újságíró (Salgótarján), Vasvári Zoltán néprajzkutató (Bp.) *** Borító I.: Jószai Zsolt szobor-kompozíciója: Borító III.: Erdei Sándor szobor-kompozíciója; Borító IV.: Jószai Zsolt szobor-kompozíciója Foto: Buda László (Salgótarján) * * * E számunk illusztrációs anyagát az idei Sal­ gótarjáni Tavaszi Tárlat müvei közül válo­ gattuk. Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1999-ben megjelenik áprilisban, szeptember­ ben és novemberben. Egyes szám ára: 200,- Ft, előfizetési díj egy évre: 600,- Ft Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (Andrássy út 45.). ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Palócföld 99/2 Nagy Gáspár Májusi víg-szomorú nóta az bolond világ sípjára (csak a magam dallamára) Balassis kedvemben lagunás Tarjánban jártam jó sörökkel s víg fiúkkal párban az egyik Péter volt unikális festő másikuk meg Pál úr palócos szerkesztő. Kedvemért ha ittak attól azér’ szentek tejről már leszoktak s vivék a keresztet mint jó búcsújárók föl a magos hegyre ... Péter-Pálkor majdan jutnak az eszembe. Az sörök párjának meg lett a hatása kies szállásomon zengő horkolása hallatszott bizonnyal annak a kóbornak aki ott én valék amúgy híve bornak s éjszakai lánynak ... de nem jött! ... csak álom balszemem sarkába s onnan kitalálom: mi lehetett ennek az éjnek a titka? - a másik fáradtan hajnalig még nyitva! Bálint úr nyomában Christina nevére véletlen bukkantam s fölgyújta szemével „mert szeme nyilával... mint célt engem .. meglőtt” mondatta már velem azúrkék délelőtt 3 �Palócföld 99/2 amint tallérosra fordítám söreim igencsak sajnáltam elhagyott vétkeim dedikáltam ottan Pál uramnak éppen didik á ltam volna mint tettem azt régen: Christina nevére tengerkék szemére szűzi termetére ... eszem vesztésére ím verset vétkeztem de nem maradhattam ... vasderes paripám nyerítette: Hatvan. (utóirat) Azon az éjszakán meghalt a barátom Halasnak szülötte: hazájától távol pedig készült haza maga mondta nem más Los Angelesből is hazakondult Kannás*! (1999. szép májusának legvégén, telő holdnál) Simon Zoltán grafikája * Kannás Alajos költő (1926-1999) 4 �Palócföld 99/2 Géczi János A költészetről —József Attila születésnapján 1964 óta tartjuk meg a költészet napját - s ezen a napon egy sajátos módon emberhez kötött tevékenységet állítunk figyelmünk középpontjába. József Attila születése napján az irodalom költői müveket magába foglaló részét ünnepeljük, s általa pedig azt, amit a világ­ ban számunkra fontosnak, éppenséggel szépnek vagy tetszőnek találunk. Ilyenformán az ember saját produktumát ünnepli a költészetben. Ezért lehet olyan gazdag, változatos és szemléletes a költészet, mint maga az anyagból és a szellemből egybegyúrt ember. Nem tudom megmondani, hogy mi a költészet, ezért a szerepéről, a helyzetéről vagy az ünne­ péről sem lehet sok mondandóm. Egy-két dolgot ugyan sejtek róla, de sem a tartalmát sem pedig a tonnáját nem vagyok képes elkülöníteni, mi több, inkább azt gondolom, e kettősség látszólagos. Értem, mint Babits, magam is a nyelv és a dal közötti különbséget, tapasztalom a költészet hatal­ mát, és ismerem azt is, amikor valami képes a káoszból kiformázódni és egyszer csak ott van, tökéletes, befejezett, megnevezhető és alkalmas arra, hogy általa valami kicsi vagy nagy dolgot lehessen állítani: kiről? miről? miért? - de ezt már végképpen nem tudom. A költészet, talán, arra mutat rá, ami a világban a pillanatnyi rend, hogy aztán arra is, hogy mi jött létre e szétomlott rend után. A változni kész, sokféle eredetű, jelentésű és minő­ ségű szálból összefonódott világ némelykor - valaki által: aki alkalmilag éppen költő - olyan mintázatba rendeződik, amelynek sajátos jelentése keletkezik, így jöhet létre a tudat is az anyagból, s ez a különös, megteremtett valóság, amely egy kapszulányi esszenciát tartalmaz a rendről, miként anyagra a tudat, képes néhány secundumra magára látni, s önmagáról kis semmiségeket, aprócska megállapításokat tenni. A költészetről, s mindenről, ami a költészethez kapcsolódik, csak hasonlatokkal lehet be­ szélni - vagy nem beszélni. A költészetet - amint annyi nagy művésznél tapasztalhatjuk művelni is szokás, kísérletbe vonni, éppen a bánat, a mindentelenség, a végesség ellen - s máris tapasztalható egy ellentmondás; hogy ha tárgyat adunk a számára, akkor nemcsak tartalommal töltjük fel, de tartalmat lopunk el tőle. S ez a költészet természete ellen való. Elhangzott 1999. április 9-én Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban —a szerk. 5 �Palócföld 99/2 Nem gondolom fontosnak, ama régi, de ma is lépten nyomon hangoztatott elképzelést, amely tudni véli, nem egyszer pedig meg is mondja, mit kell vállalni a költészetnek s a költőnek. Hiszen a költő szabad akaratából bármit vállalhat. Ha akar, akkor történelmi vagy társadalmi fela­ datot, ha akar, akkor politikacsinálást, ha akar, nyelvet, izgatott propagandát, lélekpróbát. A vers bánni lehet. Komoly természetszépe, erő, nemzettudat, vágy, zene és finom nyelvjáték. A költé­ szet, mint módszer, a tünékeny világ megragadására szolgáló eljárás azonban mégiscsak megtapasztalhatóbb és fontosabb mint a leosztott eszmék poétai munkákban való randalírozása, szemlé­ zése. A költészet közösséget tud létrehozni: a mindennapokban, a művészetben és a tudományban. A vers pedig e szellemi tér megvalósításának az eszköze. Az ember által kisajátított, belakott világ rendje a költészetben mutatkozik meg: ebben a szavakban, jelképekben és hangulatokban gazdag létezési formában tapasztalható meg leg­ inkább a valóságunk. S azok számára pedig, akik a költészetet létezési és megismerési for­ mának is tekintik, nem kell magyarázni, hiszen értik, miért nem lehet azt természettudomá­ nyos módszerekkel meghatározni. S számukra azt sem kell indokolni, hogy miért fontos a félszeg hezitálás, tétova morfondírozás, amellyel a múltból és az elképzelt jövőből kivá­ lasztódik az a néhány vonás, amely aztán a jelenünkhöz kapcsolható, s életünkhöz - éppen a költészet jóvoltából - távlatot és feladatot ígér. A költészet napján, amely annak a József Attilának a születésnapja is, akinek az életműve annyiunknak oly fontos, hogy nem tudunk róla lemondani, a költészet világteremtéséről, a múlt és a jelen és a jövő együttláttatásáról kellene beszélni: de az ilyen szépségeket szóba hozni, mint újfajta világborzalmak idejét nem lehet. A költészet napján már csak verseket lehet olvasni. Lóránt János Demeter festménye 6 �Palócföld 99/2 Csikasz István Deszkatakaró (magán istentisztelet) . 1 Hat szék vette körül az állandóan nyitott ebédlőasztalt. A székek karfái kétharmados körívbe hajoltak vízszintesen. Naponta több vendég is volt. Ebéd után, fél három körül rendszerint az első volt a TANTONÉNI. Délután, később, mikor már sejteni lehetett, hogy talán kisült valami süte­ mény, jött a magas TANTOBÁCSI a pepita fekete-fehér öltönyében. Este benépesült a la­ kás: vacsoraidőben beállítottak VÖRÖS Gyuri bácsiék - a gyönyörű BABA is velük. Villogó és vidám barna szemei voltak, átható tekintete. BABA lehetett másodikos kereskedelmis ÉN halálosan szerelmes volt bele - hát, ha BABA nevetett... Születetten kedves volt, néha lehajolt, megpaskolta ÉN arcát, annyit mondott: nem úgy van az, te kis bukfenc. 2. ÉN akkor múlt négy éves, és LUCA napján, tíz nap múlva lett volna négy és fél. Okom van rá, hogy megismételjem: LUCA napján, tíz nap múlva lett volna négy és fél. Az egész lakásban állandóan hangzavar volt, rendszerint a konyhában. Mindig mostak KÉKÍTŐT OLD AZ ÉG VIZÉBEN - mondta APU a Gizinek - vagy vasaltak, pogácsát sü­ töttek a nagy kártyapartikhoz, ki-be hordták az edényeket, tálaltak, rezegve csörömpöltek a tálcákon a poharak, porcelán-visszhang vonult végig az ebédlő asztalán, kongtak fémesen és zománcosan a tepsik, lábasok. Illatokat, szagokat kellett széttenyerelni a jövés-menésben. 3. ÉN szenzibilis, csupa ideg volt. Nem szép, nem volt olyan - „ölbevehető”. Születetten árnyékos szemű, viszonylag beesett arcú, kicsit vézna testalkattal, rossz étvággyal. Vállig érő platinaszőke haját májusban lekopaszította a Kovács Bandi. Mélytányér alakú kis kötött sapkát tettek a fejére. APU szokta mondani: vedd föl kisfiam a sábeszdeklidet. 7 �Palócföld 99/2 ÉN valamiért mindig kikapott. Kikaptam, kikapok, ki fogok kapni - ragozta magában, hi­ ába rettegett, mégse lepődött meg, ha ez megtörtént, motyogta, amit APU is szokott emle­ getni: NEM NYAFOGNÉK, DE MOST MÁR KÉSŐ. Térdelt egy kicsit a sarokban, gyorsan megadta magát, bocsánatot kért, kezet kellett csókolnia éppen annak, akitől kikapott, aztán folytatta volna azt az icipicit, ahol abbahagyta, de már minden veszélyessé vált, tétován fogott játékba, mert mindig és újra és újra más-és-más volt a rosszalkodások végső határa. Az ANYU eszközei a főzőkanál, a nagy ruhakifőző keverő-forgató hosszúnyelű lapát, a poroló-prakker voltak. APU évente egyszer, csak a fenekére, kézzel. A fakanál naponta többször is. Nyáron a prakker. ÉN tehát elbizonytalanodott, eluralkodott rajta a félelem, amely befészkelte magát a lakás minden helyiségébe. Az előszobába, ahol apja faragott pásztorbotjával egyszer összetörte a tükröt, a konyhába, mert hányt az avas vajas rántottlevestől, a spájzba, ahonnan vasárnap délutánonkint kilopta az ebédről maradt kihült rántotthusokat a lábasból, - a nappaliba, mert ott kellett térdelnie. Leginkább a hálószoba volt ijesztő, rémes. A spaletták bezárva, majdnem teljes sötétség. A cseresznyefa hálóbútor szekrényeinek tetejét faragott orom díszítette, remek rószaszirmokkal, melyeknek közép­ pontjában egy-egy bimbó: egy-egy meredt, kigúvadt szem volt - ezek bámultak rá ébredés­ kor. ÉN lucskosra izzadt, összetapadt az ágyneművel. Tehát a sötét. ÉN rettenetesen félt a sötétben. Innen eredt állandó szorongása, amelytől soha-soha nem szabadult meg. Az esti sötétben a baromfiudvaron, a vállig érő pipitérben farkasokat látott, világító szemű, hatal­ mas, bozontos szörnyeket, és szellemeket a farakások mögött. Akkor még csak ketten voltak testvérek, hugocskája, EJCI mindig ANYU körül volt. Mellette valami szelíd kis gyereklány tett-vett, - ÉN tudta, hogy hozzá nem lehetett fogadni senkit, mert a 15-16 éves lányok combjába hirtelen mozdulattal, nagy élvezettel állandóan beleharapott. Talán mert nem az ANYU volt vele? ÉN felnőttkorában is emlékezett a csodálatos, fehér lánycombokra. Szappanillatuk volt, és még valamilyen. A szoknyák szélesek, loknisak, - egyetlen mozdulat, megindult a nyálki­ választás, és harapott. Bizony, sokan vitték el örök emlékül magukkal ezeket a nyomokat, de a kölyök sohase bánta, ha ezért kikapott - megérte. 4. Az egész faluban csak nekik volt rádiójuk. A két ablak között volt a rádióasztal, alul az akkumulátor. Hetenkint kellett tölteni, bakszekéren tologatni a szakiskolai áramfejlesztőbe. A rádió homloklapja fekete bakelitból készült, rajta két forgatható keresőgomb, fehérvonalas beosztásokkal. A készülék tetején nagy hatszögletű hangszóró hátsó támasztólábbal, fekete kerettel, könyvkötőpapírral bevonva, ronda, márványos, ízléstelen barnás-zöldes színekben. Állandóan szólt a hangszóróból valami. Nagykovácsy Ilona énekelt, Medgyaszay Vilma, az imádott Sárdi János, és maga az európai csoda: Németh Mária a Stats Operből. Hegedült a Zathureczky, áriázott Pataky Kálmán. APU ilyenkor büszkén mondogatta: - Látod, nem­ csak Kisfaludy-Strobl Zsigmond szobrász, nemcsak az egyetlen szellemi olimpiai bajnok Mező Ferenc, de Németh Mária is, Zathureczky is szentgróti származású. ÉN állandóan azon törte a fejét, hogyan lehet valakit annyira lekicsinyíteni, hogy bele­ férjen a rádigóba. 8 �Palócföld 99/2 ÉN híreket hallgatott, közvetítéseket, a Pluhár Pistát. Tudott neveket is: Sárosi Gyurka, Orth, Tóth Potya, Zsengellér, Bodola, Petschauer, Elek Ilona, Csák Ibolya, Gerevich, Pelle Pista. Hallotta a tüntetők kórusát: VESSZEN KÁNYA - APU is kiabálta, ÉN velük együtt. El­ képzelt egy frakkos-cilinderes alakot, a feje fekete, tollas, hatalmas orra van, az a csőre is, és ő a Kánya. Vesszen Kánya. A kányák mindig ellopták a kiscsirkéket. ÉN akkor már valószínűleg mindent értett, csak nem tudott mindent. APU mondogatta néha: S MÉGIS MAGYARNAK SZÁMKIVETVE, LELKEM SIKOLTVA MEGRIAD ÉDES HAZÁM, FOGADJ SZIVEDBE, HADD LEGYEK HŰSÉGES FIAD! Valakit nem akar befogadni? Mert ha az a VALAKI magyar? Mi magyarok vagyunk. Minket befogad? De az ANYU nem biztos, hogy magyar. - Úristen, micsoda lába van még mindig, ha értenél hozzá! Nézd a kissé vágott szemét: vagy egy Jász, vagy egy Kun vezér lánya! - mondta neki apja, aki újságot olvasott az óriási diófa alatt a kockás abrosszal leterített kőasztal mellett. ÉN imádta és csodálta az ANYUT. ANYU magas volt, egyenes tartású, valóban gyönyö­ rű: ANYU hercegnő. Hatalmas kékes-fekete haja lobogott utána, ahogy a kék-piros tiroli ruhájában kijött-bement. Talán Ő is magyar. Most akkor magyar, vagy kun? ...ANYÁM KUN VOLT... 5. APU igazán ki nem állhatta Vass öspörös urat. Erőszakos, durva ember, különösen mióta Keresztes-Fischer, az unokaöccse miniszter lett. Vass Ferkó - otthon csak így hívták - félel­ metes volt, bottal járt, a fején keménykalap, mindenkit lenézett, nem köszönt vissza, mogor­ va volt. Ennek ellenére ÉN minden vasárnap ott volt a misén apjával, fönt a kórusban. Apja, és Német Laci, a kántor versenyt énekeltek, ÉN irigyelte a fujtatót működtető fiúkat - majd ha nagyobb leszel, mondta APU. Az öt-hatszázéves urasági erődtemplomban ÉN egy kicsit mindig remegett-reszketett bűnei miatt: egy üres cipőbokszos skatulyát megtöltöttek Huber Jancsi segédletével kukoricával, egy madzaggal a macska farkára kötözték, fél-fél diót a négy lábára, aztán elengedték. A fűben hemperegve hasfájásig röhögték magukat. ÉN izga­ tott volt és megszeppent - ezt többet soha, édes kis Jézuskán, csak most az egyszer... a mo­ noton imák elbódították, a tömjénfü st, az örökmécs vöröslő izzása, a csengők hangja, az együtt éneklés elbűvölte, érezte, hogy megkönnyebbül, de alázatos lett, igaz és teljesen őszinte hittel eltelített. ÉN misézett otthon a nappaliban. Volt egy kis fehér étkezőasztalka, gyerekméretű, ÉN azon evett egyedül. Délután mindig csönd volt. EJCI vagy aludt a hálószobai gyerekágyban, vagy anyjával és Gizivel kint volt valahol. ÉN majdnem minden olyan latin szöveget fejből tudott, amit Vass öspörös az istentisz­ teleteken hangosan mondott. PÁTERNOSZTER, KI ESZ INCŐLISZT. Nem jól mondod tegezte gondolatban a papot. AKI ESZIK INCŐ LISZTET. Mi az az incő? Lisztet enni. Mért? ÉN misézett. Akkor még nem tudta, hogy már színházat játszik. Soha nem volt színház­ ban, azt se tudta, mi az, de a falusiak mindig bemutattak szüret után egy színdarabot, meg tavasszal egyet. Színdarab - azt tudta, mi. Látta a PIROS BUGYELLÁRIST, meg a BOLYGÓ 9 �Palócföld 99/2 ZSIDÓT. Hári Laci volt a nagyjézuska, ÉN sírt, ahogy Laci ott lógott a kereszten, hetekig nem tudott aludni. De a misében ez nem volt benne, ott mindig ugyanaz volt a műsor. ÉN mégis teljes szívvel újra-meg-újra végigélte a miséket. Később, ha nagy lesz, ő is bemegy a korlá­ ton túlra a színpadra, az aranyozott oltárhoz, ő is selymes, színes lepleket vesz fel: pirosat, zöldet, lilát. A dallamok már belementek a fülébe, a hangok kis barna golyók voltak egy fonálon, egyik magasan, a másik mélyen lengedezett-repdesett, végül mind: zzs-zzszzsuppsz! beletalált a fülébe. Majd aztán kiénekeli őket magából. A vitrinből kilopott valami ekrü-színü csipkét. Az egyik karfás széket fejre fordította, az mint a cövek, biztonsággal állt a gyerekasztal lapján. Így már nem szék volt: fölfele fordított, nyujtózó lábaival oszlopos oltárt jelentett. Az ülőke lapján ott sárgállott az árcédula. Elől a háttámla rácsai: egy kalitka - ide zárom az én bűnös lelkem - gondolta ÉN. Levette a vitrin tetejéről apja lövészversenyen nyert ezüstserlegét. Fehér kisszékét beállította a nagyba, lete­ rítette a csipkével, rá a serleg. Kicsente a teázáshoz való kicsi rumoskorsócskát - édes üvegecske - az ő méreteihez való. KELLETT VOLNA KÉT KIS LÓ, .................................KIS EKE, KIS HÁZ, KIS KUTYA, KIS CSIKÓ, KIS KASZA, KIS BÚZA MINDEN ARÁNYOSAN HOZZÁM, MINT AHOGY MINDEN ARÁNYOS VOLT A NEVELŐAPÁMHOZ. - „Öcsödön rossz volt” - tette hozzá APU és mindig könnyezett, amikor ezt mondogatta. ÉN tudta, hogy ez nem őróla szól. Neki édesapja van. Az APU minden vasárnap, mise után, egészen ebédig olvasott ritmusosan, hangosan. Olyanokat mondott, hogy ÉN TÚLLÉPEK E MAI KOCSMÁN, AZ ÉRTELEMIG ÉS TO­ VÁBB! SZABAD ÉSSZEL NEM ADOM OCSMÁNY MÓDON A SZOLGA OSTOBÁT. Aztán sóhajtott, fölállt - HÚSZ ESZTENDŐM HATALOM, HÚSZ ESZTENDŐM EL­ ADOM. ÉN szeretett volna húszesztendős lenni - azt hiszem, a lányok miatt. Ezt értette, de még nem tudta. BABA jutott eszébe, ahogy lehajolt, meg az, hogy FOGAIDON A TÜNDÉR NEVETÉS. Azt tudta is, értette is, hogy KÍSÉRJE KÉT SZÜLŐJE SZEMMEL: A SZEL­ LEM ÉS A SZERELEM! ÉN félt a szellemektől, az éjszakai baromfiudvarra gondolt. A szerelemre csak akkor, ha Manci néni a nagy házi mulatságokon mellette táncolt, ő éppen az öléig ért, onnan pedig őrjítő illatok libbentek ki a röppenő szoknya alól. Valami ez a szerelem. A gyereklányok combja. A Baba lehellete. ÉN biztos volt benne. A szerelem egy szag. 6. - Ezt hallgas meg! - mondta OTTÓ FRANCI a nyáron az apjának - és akkor Pestről ma­ gával hozott újságokat olvasott hangosan. ÉN gyűlölte ezt az Ottó Francit. Minden nyáron náluk volt vagy három hétig, állandóan incselkedett a gyerekkel - ÉN fülét ráncigálta, nagy dülledt gülü-szemei voltak, és kopasz és fényes volt a feje, mint amilyen a biliárdgolyó. Ebéd után mindig zenéltek. Sokszor előfordult, hogy ilyenkor hétvégére lejött doktor Banke 10 �Palócföld 99/2 a minisztériumból, a Füzesi Józska bácsi, meg mások, és akkor vonósnégyest játszottak. Néha betoppant az óriási énekesnő, Józsa néni, súlyemelő karjaival fölkapta ÉN könnyű kis testét, magához szorítva összecsókolgatta. Ezt ÉN utálta nagyon, mert mindig érezte Józsa néni hatalmas és sok cicijét, ez illetlen volt, szégyenletes, mert az neki a női része. Józsa néni mindig a TOSZKÁT imádkozta. ÉN erőltette az agyát, de sohase tudta, hol van ez az ima a misében. A vonósnégyest nem bírta elviselni, vonított, mint a kuvasz kutyájuk a holdra. Kirohant, futkosott a kertben, bottal verte a füveket, mint AZ. Apja Mozartot akart hegedülni - az isteni édes gyermek - mondogatta. Franci bácsi hege­ dűversenyt akart - Mozart egy rokokó puncstorta - dühöngött. ÉN majd szétpukkadt a neve­ téstől, mert nem azt képzelte el, hogy Mozart van puncstortából, hanem azt, hogy versenyt futnak a hegedűk, az apja meg Franci bácsi loholnak utánuk, - itt APA biztos győztes, mert a Franci lemarad az óriási dagadt pocakjával. A fülhúzások miatt ÉN sokat panaszkodott az édesanyjának, akinek APU így válaszolt: - Ugyan, a „Júlia szép leány"-t bemutatja az operában a Tóth Aladár még az idén, de­ cemberben. Ott volt Keresztapa is, ő járt egy társaságba az Ottó Francival. APU az öccséhez fordult: - Na, mi ujság? Azt tudom, hogy kiengesztelte Babitsot. Mikor találkoztál vele utoljára? - Május elsején voltunk együtt a Hármashatárhegyen kirándulni. Tüzet raktunk. Jó kedve volt, élvezte, ahogy a hangja visszhangzik az erdőben, azt kiabálta, hogy VALAMI NAGYNAGY TÜZET KÉNE RAKNI: azután hirtelen elkomorodott. Jöttünk-mentünk, ő nem segített hulladékfát gyűjteni, csak magába roskadva mormogott - A RAKODÓPART ALSÓ KÖVÉN ült, - valami elúszó dinnyehéjakról fecsegett. Szavalni kezdett, de mi a praktikus tennivalókkal voltunk elfoglalva, mondtuk, várjon, bocsánat, ne haragudj, majd ha sütjük a szalonnát. Tudod, ahogy szokott, azonnal ő akart a központ lenni - summa summárum eszméletlenül megsértődött. Fölült egy gazos dombra, hátat fordított. Körbeültük a tüzet: gyere, most csak rád figyelünk, itt az adagod is. Kavicsokkal dobálta a hátunkat dühében, teljesen kivörösödött izgalmában. Káromkodott, egy bottal verte indulatosan a füveket. Egész nap nem akart megbékélni. Azóta nem láttam, Jolánékkal se találkoztunk. Etelkával egyszer összefutottunk a Hotel Palace előtt, integetett, ne is kérdezzem, könnyezett, nem mondott a világon semmit. - Amikor Szárszón együtt voltunk valamennyien, még 29-ben, emlékezhettek - annak a gyerektelen parasztházaspárnak a pajtájában nyáron - szólalt meg az APU- már láttam rajta mindent. Ahogy a húsos szemöldökét összehúzva ránk pillantott néha sötéten, már láttam az arcán: baj van, vagy baj lesz. Az ETNA lobogott a tekintetében, meg egy homályos tavaszi pocsolya tükröződött benne. ÉN tudta, hogy az ETNA egy piros női név, és elképzelte, hogy Etna fürdik a tavaszi kék vízben. És meztelen, ki van mindene. - Gyere ide! - intett Ottó Franci a kiskölyöknek. Az előbb ijedten apjára pillantott. Franci bácsi átfoga ÉN vállát, előkotort a belső zsebéből egy gyűrött papírlapot, majd olvasni kez­ dett keményen, durván - közben ÉN fülét ráncigálta. A VILLAMOS IS ALUSZIK, ALUDJ EL SZÉPEN, KIS BALÁZS: Kisbalázs az a kopasz fejed - gondolta ÉN. 11 �Palócföld 99/2 - Ne húzd a kölyök fülét. - Szólt APU csöndesen, nyugodtan, amilyen mindig is volt. - Ez a te bajod, te marha. Mért nem nősülsz már meg? - Ezt Keresztapa mondta a Franci bácsinak, eléggé ingerülten. - A nővérem fiának írta. - Mondta Ottó Franci. - Ő a Balázs. Az Ottó Franci az a szellem a baromfiudvarban este - gondolta ÉN, és elhúzódott az átiz­ zadt, büdös vászonzakótól. Azt tudta, hogy az Ottó Franci-Ferenc zeneszerző, csak azt nem tudta, hogyan kell zenét szerezni. Mert szerezni azt jelenti, hogy megkaparintani valamit ingyen, vagy hozzájutni olyanhoz igen olcsón, ami drága, és ráadásul nem lehet kapni. És elképzelte, hogy a Franci Budapesten titkos összejövetelekre jár, ahol valami alkatrészeket kap, amit aztán otthon földolgoz: belerakja a zongorába, szerel, javít, csavaroz, közben mindent jegyez pontrólpontra, bezárkózik, egyedül megszólal a hangszer - és akkor leírja a recepteket. APU is mindig kiteszi a mi kottaállványunkra az ő maga receptjeit amikor hegedülni akar. Lehet, hogy a Franci bácsitól kapja, és ingyen. Mert ő szerzi neki. Azért olyan elnéző APU, amikor ebédnél ő zabálja meg mindig a csirkecombokat. 7. Télnek kellett lenni, ÉN katonaruha színű patentharisnyában mászkált a torontáli szőnye­ geken. LUCA napján, tíz nap múlva lesz majd négy és fél éves. Kint hó nem volt, csak csonttá fagyott sár. Én lepakolta a színesceruzákat meg a papíro­ kat a gyerekasztalról. Délelőtt megrajzolta a Rákóczi Indulót, de úgy, ahogyan a zenekar játszani szokta. Természetesen, szólt a rádigó. ÉN őrjöngött és toporzékolt, amikor Báthy Anna, vagy Osváth Júlia sikítozott - a fogát csikorgatta ettől a visítástól. Aztán egy olyan muzsika jött, hogy ÉN megállt a levegőben. Ma már tudja, hogy a Sorsszimfónia volt. A rekamié szélén ülve az isteni zene mögött, felett is hallotta apja hangján: A SEMMI ÁGÁN ÜL SZIVEM de aztán fölkelt, hiszen itt volt az idő: miséznie kellett. Meg ne haragudjon a három Jézuska: - a pici, aki jön a karácsonyfával, a nagy, akit min­ dig keresztre szoktak feszíteni, - meg a fehérszakállas öreg: az Isten, a Főjézuska. Szólt a rádigó. Ez éppen olyan muzsika, hogy most, most kell misézni. ÉN a kisasztalra tette a karfás, fordított széket, bele a kis fehéret, a terítőt, a kelyhet. SZURSZUM KORDA. Mondta. Az ebédlőasztalon mindig volt egy tálca, egy korsó víz, két pohár. Kézbekerült az icipici rumoskorsócska, ÉN készült, hogy a nehéz, nagy vizeskorsóból teletöltse. Előbb kiment a konyhába, a nagyobbik pogácsaszaggatóval szabályos, köralakú kenyerecskét nyomott ki magának: az lesz majd az ostya, az áldozás. Szalvétával leterítette a kelyhet. Imára kulcsolta magát, letérdelt. DOMINUSZ VÓBISZKUM - ETKUM SZPIRITITÓ - én istenem, jó iste­ nem, becsukódik már a szemem - akkor elhallgatott a zene. A bemondó azt mondta: megszakítjuk adásunkat. Aztán hosszan magyarázott valamit, amelynek a végén az volt, hogy nekiment a ... hogy meghalt... ÉN abbahagyta a misét. Érezte, hogy egy kicsit bepisil. Kiment a konyhába, ahol négyenöten is beszéltek. Többször belekezdett, - végül egy pillanatnyi csendben el tudta mondani: 12 �Palócföld 99/2 - ANYU, bemondta a Rádió Bácsi, hogy meghalt a ...ki is...hát az a Józsefatilla. De a ve­ zetéknevét nem mondta be. Döbbent csend lett, a felnőttek egymásra néztek. - A fantáziája - mondta a Tantonéni. Valamennyien berohantak a szobába. Ódry Árpád hangján ropogtak a szavak: HIRRRES DRRÁGA BUNDA RRRAJTAM HÚSZ KÖRRRÖMMEL M/AGAM VARRRTAM BRRRUMMA BRRRUMMA BRRRUMMADZA AZÉRRRT JÁRRROM ILYEN LASSÚN MÉRRR A MARRRKOSNAK MARRRÉKKAL A KÖRRRMÖSNEK ÖRRRÖMMEL TAKA RRRÓDZZÉK DESZKÁBA... kkaródzzék...szkába - ódzzék...ábaaaa...visszahangzott ÉN teljes testében soká, sokáig. Csak állt pisis harisnyában-nadrágban - a korsó víz fele a terítőn. Nem kapott ki. Megszeretgették. Az asszonyok szipogtak, szemüket törülgették. ÉN mindent értett. Aztán eszébe jutott az Ódor néni temetése a nyáron. Ódor nénit is deszkával takarták be. Úgy hívják: KOPORSÓ. 8. Eloltották az aladdin-lámpát. Este nagy csend volt. Férfiak. Viktor bácsi, a postamester egy ceruzát pörgetett az ujjai között. Pálffy Jóska bácsi rán­ gatta az arcbőrét, pislogott, szipogott. A kántor sötétkék zakóban, karba tett kézzel. Vörös Gyuri bácsi bort iszogatott, a henger - és műmalomból Imre bácsi csak a taplósapkáját for­ gatta szótlanul. Kovács Lajos, a segédjegyző rekedtesen köhécselt. Hat gyertya égett a nagy ebédlőasztalon kistányérokban. ANYU suttogott: - A gyerek hallotta a rádióban. Nem akartuk elhinni neki. - ÉN zavartan állt. Őt nézték a férfiak. APU hosszú szünet után csak ennyit mondott, kissé fuldokolva: AKÁRHOGYAN IS LESZ, IMMÁR KÉSZ A LELTÁR, ÉLTEM, ÉS EBBE MÁS IS BELEHALT MÁR. Simogatta ÉN arcát. ÉN először volt büszke életében. De szomorú nem utoljára. 1999-ben. (2000. ápr. 11-re, JA . születésének 95. évfordulójára) 13 �Palócföld 99/2 Ádám Tamás Lapozgattunk az időben Hanyag mozdulattal dobod válladra a nyarat lám már nem is emlékszel a pinceszagú dohos szobára ahol sárga bőrt festett melledre a pislákoló negyvenes égő alig ismert rád a kezem vacogtam én is egy idő után kiszökött az ajtó résein a reménytelenség beléd feledkeztem narancsot görgettem testeden végigleste szeretkezéseinket anyád a falra akasztott képről le nem vette a szemét rólunk sírt vagy csak megolvadt az alumínium a kereten boldog nem lehetett semmiképp látszott rajta elgondolkodik különös alakzatot vett fel a fényképet tartó kartonpapír kipúposodott rendesen dombormű született lapozgattunk az időben megmásztuk a családfát megtudtuk nagyanyánk is szeretkezett talán éppen ebben a kopott szobában akkor ugyanúgy macska járt az ablakpárkányon három emelettel a fold alatt megcsúszott de nem zuhant nagyot mi is túléltük ezt a veszélyes századot nehéz a levegő hanyag mozdulattal dobod válladra a nyarat vissza se nézed szeretkezéseinket penészes szobánk nincs sehol még egy ideig ízed kavarog a forró széllel visszafelé olvassuk a híreket az újságokban nagyanyánk is halott ki emlékszik az egészre 14 �Palóctold 99/2 Temetetlen sóhajok Láttam amint meghajlítottad a sugarakat kosarat fontál belőle hogy legyen mibe tenni hazugságainkat ügyes a kezed összegyűjtötted a maradék fényforgácsokat jól mutatnak majd éjszakába mártott hajadban a halotti toron mostanában különösen kellenek a mosolyt fakasztó tettek kötényedben szaporodnak a be nem váltott ígéretek temetetlen sóhajokat csipegetnek a varjak elég lehetne már ebből az émelygős sajnálatból valaki mókázik a koporsóban szerepet játszik a bokrokra dobott köd takarásban mintha nem élne a mozdulat hogy azonosítsam be árnyas homlokodon a kalapácsütések helyét de minek is bízhatunk egymásban mint kés a hóban minden oly bársonyosan ellenséges csalánok között békésen pihennek az eldobott koldusmosolyok roppant komolyra fordult a helyzet 15 �Palócföld 99/2 Megvakult viharlámpák Minden bizonytalan és semmi sem eredeti jobb híján az éj sötét bársonyára dobott kavicsok hamis fényei mutatják az utat ami sehová nem vezet jófelé megyünk mindegy merre botlunk el valamiben hanyag szelek korbácsolják egyre kékülő körmünkön a tenger hullámait marad erőnk a legyintésekre bizakodunk tévedés lehet a só az arcunkon majd eligazítanak bennünket a megvakult viharlámpák ez az egyetlen kapaszkodó több a kelleténél úgy vagyunk ezzel mint amikor a madarak nagy repüléseket hazudnak maguknak különös íveket rajzolnak az ég vásznára látványnak sem utolsó zuhanás előtt tényleg elegáns finoman bontják összevarrt szánk varratait az eltévedt varjak de nem jönnek a szavak minek ismételnénk a penészes mondatokat sötétben hihetőbbek lágy sóhajaink messze még a hajnali reménytelenség jó várni valamire csak eligazítanak bennünket a megvakult viharlámpák 16 �Palócföld 99/2 Megint más: elnyújtózol a felhevült síneken Elindul a tűzfal de meggondolja magát ugyanaz a pillanat mint amikor tégla színű melltartó felé közelít a kéz majd visszavonul örökre többé nem próbálkozik érvénytelen a mozdulat megnyugtató hogy legalább kísérletről szólhatunk nem éltünk hiába egyedül állsz a fák nélküli parkban eldöntheted melyiket választod az egyetlen lehetőség közül úgy maradsz ahogy kezdted gyökeret ereszt lábad felsebzi. válladat a száraz beton rád dőlnek a felhőkarcolók tőled lop vért a nyugodni készülő nap jó helyet találtál: fekszel a simára vasalt tengeren hátad kidörzsöli a kemény sós víz mégis kellemes a magány melléd költöznek a csillagok a tenger az ég kicsit elbizonytalanít a sötétre satírozott rajzlap majd a megvakult viharlámpák eligazítanak megint más: elnyújtózol a felhevült síneken jó lenne kipihenni ezer év fájdalmát vágyaid még lehetnek mentesítő vonatra vársz ha akarod elárulom szélvédő nélküli villamos jön kihalt a vezetőfülke aligha számíthatsz fékcsikorgásra mindig nehezen viselted a zajt hangulatos ez a kor 17 �Palócföld 99/2 Hogy milyen magányosak az őszi zoknik Keményen koppan a mennyezetről leszédülő vakolat az olajjal átitatott padlón régi kocsmák hangulata jön elő pedig egy romantikus szobában vagyunk itt múlatjuk az időt ugyanúgy fekszenek az árnyak az ágy mellett mint levetett bőrünk a sivatagban összegyűrt ruhánk ráncaiba bújik a hold jobb helyet nem talált hogy milyen magányosak az őszi zoknik mindegy mikor kattintod fel a villanyt meglepetés nem érhet csupán a karosszék menedékében bízhatunk de bízhatunk-e valamiben nehezen viseljük a reccsenéseket kiszökik alólunk a talaj hadd menjen valamerre leszédülnek a madarak az égig érő fáról átszakítják a lodzsa fagytól megmart betonját legalább lecsurog a fájdalom a szomorúság kinek kell ez a mérhetetlen keserűség habár manapság mindenre akad vevő hogy milyen magányosak az őszi zoknik fakulnak a napok lassan megkopik a sarokba szorított indulat a langyos legyintés önigazolásnak sem túl eredeti azért rendre próbálkozunk 18 �Palócföld 99/2 Karácsony Attila festménye 19 �Palócföld 99/2 Handó Péter Falusi fények (Részlet a készülő regényből) 1 Egy másvirágos nyári hajnalon, mikor a zsurlófüfélék pollenjétől allergiás a párás légtér, a levelek lándzsájáról spontán siklásokat és zuhanásokat produkálnak a harmatcseppek, s a csillagos ég gyászfeketéje éppen kikékül, fénybe öltöztetve merednek a mélyzöld lombok, végigcsordul a mandzárt-tetős kockaházak falán a napsugarakból meríthető megvilágosodás, megmozdul és csöndje jelentette nyugalmával összeférhetetlenül, de a falu - kísértetiesen ürestekintetű lények alakjában - kiárad határa felé, olyan tágulást mutat, mint a bimbóból kifeslő virág, vagy ülepen kettévált gatyaszár. Kapás, kaszás, zsákos emberek masíroznak a szélrózsa minden irányába nyirkot törölni az anyatermészet fotoszintetizálóiról, zargatni a hűsített-tempójú bogarakat, első vizelettel megöntözni a parcellavégi bokrokat, meg hogy vigyék valamire az életben, egészen addig, míg beláthatatlan távolságra nem kerül minden humanitás, emberi érték, s maga az életélvezet, marad az asszonynak a férjek egrecírozása, a férjeknek a szesz oltárához való terülés, s mindezek mögött egy be nem vallható felismerés: csupán látszatértékek jöttek létre, - keletkeztek embervoltuk nyomán. Az író ilyen belátóan megveregeti vállát (jobb híján a saját két kezével), mert (jobb ma egy felismerés, mint hol­ nap egy se) tisztában van a dolgok determináltságával és a feudalista földtúrás biztosította felemelkedéssel, vagyis az ültetés-, veteményezés-, kapálás-, gyomlálás-, satöbbivégi derékkiegyenesítéssel, a munka és jövedelem közötti egyenesarányossággal, valamint ezen ará­ nyosságok helyi értékével; megrázza zavaros agysejtjeit, mintegy mellékesen, „csak úgy" a homlokára koppant, hiszen nem politikaelméleti pamflet megírásához gyűjt anyagot a nép egy­ szerű fiai közé ereszkedve, velük azonosulva és keveredve (főképp a gyöngédebb nemmel, és főképp: igencsak,) s nem szabad, hogy engedje, vidéki létének apró-cseprő nyavalygásai kiso­ dorják az események medréből, partravetett halként kelljen vergődnie a következő cselekménysorig, melybe a helyi ön- és önkénytörvények sodorják, édesgetik vagy kényszerítik. Közben —mintha kipucolták volna az eget, csak a Hold cudar céje kacérkodik a kifakult mennyboltozaton - a Nap, keleti dombok mögül girhesre koplalt bárányfelhőkre lövöldözi 20 �Palócföld 99/2 fotonjait, α -, β-, γ-sugarait, s fésüli a katonai cirkálók boronálta ózonlyukat a déli zenitrandevúhoz. A főutcán, komótos léptekkel, hat marha - a szarvasából - és gazdájuk caplat a gyepű felé megböködve a vaskerítések cifrára festett cirádait. Azon a ponton, s pont azon a ponton (különben nem ez a történet kerekedne, gömbölyödne, terhesedne, születne), ahol elkanyarodnak. Zsidó háza tör a fellegekbe aranyságra erkélyét villogtatva a nyugati oldalon (bizonyára nem tatárhorda-betörés kémlelésére szánva), s hivalkodik délcegdrapp falaival a szélrózsa minden irányába. Délre néző garázsrésze reggeli kedvcsinálóra lett berendezve, ahol az asszonytól eltikkadt torkú férjek önthetik decis poharakból garatjukba az „akácos út, ha végig megyek rajtad én"-lelket, mellyel könnyedebben kidőlüngélhetnek a dülőúton a kukoricaföldig zsenge babot szedni őnagyságának a főzéshez. Az író - nem úgy, mint a mar­ hák, melyek a szagkiáradástól csöppet sem zavartatva haladtak el e közszájon és közkézen forgó épület előtt - szintén kísértésbe jön a jó hazai szilvával telt poharak csengésétől, mely kihallatszik a nyitott garázsablakon át. (Cégérnek itt már ennyi elég.) A kísértésnek azonban ellenáll (hiszen híres ellenállóvidék fia), csak a kulcslyukig merészkedik, hogy rátapaszthassa információra éhes szemét, tájékozódjon a hazai politikai viszonyokat illetően, kikémlelje Parnasszusa alanyának szárnyaló és szesznyaló titkait, amit később elfelejt megtenni az isme­ retközvetítő tévéműsorok esetében. (No meg a Tót Mariéban is!) Már százszor megbámult kopott menzai étkezőasztalnál, kultúrotthonból szerzett széken, két borvirágtól ékes személy ül szemtől-szembe, az Á italába szédül légy kijózanodásért vívott viaskodását figyelve. A pult mögött Zsidó vakaródzik, s kissé unottan jártatja szemét körbe-körbe az alultáplált „aula" láttán, azon töprengve: hogy lesz ebből az érdektelenségből a gyereknek új hardver-konfiguráció. Végül egy jól irányzott hirtelen mozdulattal sikerül valamit elcsípnie oldalasán, de mire nadrágbagyűrt inge alá hatol szabad kezével, az a kis mitugrász elszökik. Ám jegyezzük meg az illendőség kedvéért, ezzel a hasztalan idő egy szakasza agyoncsapatott, s az üresség érzetébe egy kis méltatlankodás keveredhetett, mert mégiscsak túlélte emberünk fürgeségét a megragadott. A közben ráun a színházra, belekotor a decisbe, kipenderíti a legyet grabancánál fogva; fejét felemeli, s mélyen a társa pupillái mögé néz; átnyúl az italok és az asztal fölött, s B vállára helyezi hathetes kosztól fekete kezét. Ettől még a pók is megmerevül a sarokba fe­ szített poros szövedékén, az ablakban díszelgő gömbkaktusz elfelejt tovább nyílni, valamint egy rekedt kakas torkán akad a hajnali kiáltás. De ez éppoly természetes, mint az emberi hangképzés az emelkedett pillanatokban. - Á ... - leheli pálinkagőzösen-merengőn Á, mint aki ismeretlen bolygók ismeretlen lényeinek lényegébe kémlel, vagy épp az orra ereszkedett meg a döngöltpadlón vergődő bogár elesettségétől. - Á - válaszol B karlelökés kísérletével, indulatosan, majd szívszorítóan fájdalmas képét beletemeti poharába, mintha egy arra haladó felszolgálónő dús keblei közé tenné. S mikor elemeli ajkáról a tüzes vizet, édes elégedettség borzadálya és csöppje csillan meg állán. - Isztok-e még valamit? - szól ki Zsidó a pult mögül, s ő is felhajt egy gyűszűnyivel a magafőzte kerítésszaggatóból, miközben a hajnali vendégek busa szemeiket egymásra me­ resztve feladják továbbkortyolgatási terveiket. - Á ...- zendül egy együtthangzó válasz templomi kórus ájtatosságával a kozmikus táv­ latokat nyitó költői kérdésre, mely ugyan felkínálja az ihletet adó szárnyakat, ám a nincstelenség súlytalan tárcája-zsebe mégsem képes elfogadni eme lehetőséget. 21 �Palócföld 99/2 Bűnbánat és felmagasztalás munkál az alkohol oltárának szerény sekrestyéseiben, s sze­ meik sarkában megcsillan a végzet csöppje: a Nap ugyan fölkelt, de azonnal árnyékot vetett a mámor emberléptékű kozmoszára, mert tudható volt: kívül még tágasabb. Egy picit - csak hogy lassan erősödjön, később fájjon —, kotlósmód fészkelődnek, aztán szinte egyszerre mozdítják ki holtpontjáról elült ülepük, emelik zsírosbarna kalapjuk az oldalsó székről — elköszönőgesztussal, s fordulnak stabil pont után motollázó kezekkel, de hiába: az anyagi világ legkisebb eleme is mozog, nincs nyugalmi állapot, tántorog az Univerzum. Mint min­ den, ez is relatív. A Föld dülöngél-e, vagy aki rajta áll? Mi az, amihez mérhetjük a kilengést? Egy szelet kuglóf, vagy az elvonuló csorda nyomán maradt lepények valamelyike? (Alkalo­ madtán kifaggatjuk a fizikatudományok doktorát.) Végül néhány sasszéval a kijáratra tájo­ lódnak felöntött (helyesebben: belülről megöntözött) férfiaink. Az író föleszmél a gyönyörök kútja (kulcs lyuka) mellett, s tekintete visszariad a várható ajtótárótalálkozástól (mely felér egy harmadik típusú, sőt az első típusaival is [jem őamta eomao vagy mind N I, esetleg mind N mind egy], de már a születő negyedik típussal is előre meg hátra, oda meg vissza, folyton-folyvás és elzáratlan magömlés), dereka meg szárba szök­ ken (bár a „sudár jegenyefa” a kifelé tartók felől árad). Sebesen fordul, hogy kellő távolságra távozhasson, ám ekkor bátorsága és kíváncsisága gatyaszárba csúszik - szívétől az ülepén át a bokájáig. Előtte széles pofával, zord tekintettel, prolipiros zakósan, tajtékpipáját - mintha jogar volna - bal kezében tartva a helység Főfeje áll (s éppen miatta és neki áll). - Tiszteletes..., Címzetes..., Tekintetes..., Nagyságos... Úr!... - kezdi védőbeszédét a leleplezett könyörületességet esdeklő hangon, mint aki tudja, hogy a keresztényi megbocsá­ tás az egyetlen útja gyarló bűnei feloldozásának. S erre, az evilági cifra életben a Tisztelendő mellett a Főfej hivatott. így válik központi kérdéssé a közeledés mikéntje (no meg, hogy miként ne). - Enyje-ejnye! Kíváncsiskodunk... - veszi kezdetét bratyizósan a szózat, melyből a böl­ cső és a szemfedő helyi adománya átsejlik, akár a sérv a hasfalon, vagy Kukucska Néni szebbik fele a függönyön. - Á. .. indítja indoklását írónk az imént ellesett bőbeszédűséggel, hogy kellőképpen érthető és világos legyen helyzete és mindaz, amiben találták: edzőcipő, farmernadrág, flanelling. - Ide figyeljen - folytatja még mindig vigyorogva megrovó beszédét a lakosság okításá­ ra berendezkedett Főfej, de a felfelé törő szájszeglet lassan lebiggyed, elkomorul, s brutális vonásokkal csipkézi be az arcot maga irka-firkász! Unjuk már - az etikett megkívánta fejedelmi többes nyomatékával élve - , hogy csak úgy, huk-muk-fuk, környezetrajzokat ké­ szít. Túlajzott tekintetével mindenfelé szimatol. Vegye tudomásul, nem tűrjük tovább! Még egy ilyen eset és kicsináljuk: bevonjuk a tollát! Aztán firkálhat, ahogy akar - teszi helyre a dolgokat széles gesztusok kíséretében. Az Író, maga is érzi, ezzel pont oda pakolták, ahol leginkább megfelel mindenkinek, csak neki nem. Mellkasán belül viaskodni kezd az eleve (hisz’ nagy ÉN által) elrendelttel, hogy kidolgozza szervezetéből e sors nevű rákfenét. Szemét csillogóan felemeli, majd a földre szegezi (Kip-kop, kip-kop, hallatszanak az apró kalapácskoppanások.) - De hiszen... —magyarázná megróttunk megbillent derékkal, alázatosan, hogy szóból, mint ért az ember, s mivel termelje meg kenyerét plajbász nélkül... (Miből lesz kolbász, ha elvész a plajbász?) 22 �Palócföld 99/2 - Csak semmi de... Megértette? (-Igen. Bár gyakran kétkedem - magában így az Író) - s egy elhessentő kézmozdulattal szóraérdemesség palettájáról lesöpri, elhessenti a betűvetőt, s ugyanazon lendület erejét felhasználva magához inti a kocsmából kilépőket belső mosást követő fejmosásra. Hanghordozásából a legkisebb távolságtartás miliője is elillan földig süllyedt földijei láttán. —Akartok egy nagy frászt? Falu szégyenei. Takarodjatok a dolgotok­ ra! - a bambaképű ajtónállókat félresöpörve belép a söntésbe, miközben szendergő pipája parazsába kotor füstölőkedve újraélesztésére. Az Író ezzel visszanyeri emberi méltóságát (bár az esti duhajpartin elvesztett pénzével többre menne), s egy hanyag kézmozdulattal elköszön a köszöntetlenektől. Á és B magában dohogva az ellenkező irányba eloldalog. Halk duruzsolásukat (á-á-á...) még sokáig hallani. Az utcára - reggeli kosszal kezükön és arcukon, valamint ruhájukon — egyesévelkettesével szivárognak elő a gyerekek agyoncsapni az időt, meg a szanaszét kerengő bogara­ kat, vagy néhanapján a szomszéd dióhéjcipős macskáját. Erre a pillanatra várva hátralép ablakából a Próféta, a tükör előtt megtapogatja orrának hatalmas furunkulusát, s felölti fe­ kete superman-köpenyét, mely által az ige szabad folyójának forrásává válik torka, aztán kilép a csellengő ifjúság közé megvilágosítani ébredő tudatuk. - Emberek! Jövő emberei, halljátok szavam! - s jobb kezét az égre, balt a földre szegez­ ve, sugárzó arccal, üstökösként becsapódva belép az ugrándozó kölykök közé hirdetni a Szent Szellem üzenetét. - Közeleg, ami meg van írva... Az Író, nyakát behúzva gallérjára, sompolyogni próbál - köszönési etikettről lemondva az inkognitó kedvéért, ám a szemfüles gyermekszemek és a felőlük áradó többszólamú „csókolom" elodázzák a megváltást egyfelől, s megadják azt a köszönőknek. A Próféta százszorszentebb ábrázatot öltve, megkezdett kiválasztotti feladatát feledve, csapot, papot meg papgyereket hátrahagyva, furunkulusát igazgatva lecsap a toll forgatóra. Létrejön ezzel a Világegyetem legújabb csodapárosa, melyről gyakorlati ismeretek nélkül is azonnal megál­ lapítható, hogy az öröm kakashintájára egyfelől túl nagy dolgot ejtettek, mert igencsak meg­ feneklett, másfelől pelyhet helyeztek, mert kishíján a csillagokba verte homlokát. - Ön egy értelmes ember. Beszélhetek Önnek őszintén. Itt a világ vége! Antikrisztusbirodalom foglya minden hitetlen. Térjen meg! Térjen meg! - üvölt, szavával hergeli magát, s nyálával fröcs­ köli a hallgatót. (Megköpködlek, hogy apád-anyád ide jöjjön.) - Ön egy értelmes ember. Nem pokolra való. Pokolra? - gondolja az Író. - Az sem teremtene melegebb helyzetet... - s füle tövét birizgálva, az áporodott lehelet elől elfelé totyorászva megszólal-közbevág: - Egy kis időt szeretnék kérni... - Időt! - hördül fel hatalmasat gesztikulálva a Próféta, mintha az eget kéne megtartania; s közben nyomul, nyomul, a kerítés keresztfájának lapítva hallgatóját. - Mártózzom meg a Szent Szellemben, különben... - sziszegi, de hirtelen eláll a lélegzete, az Író cipője körül egy csészealj fonna barna valami felgyüremlik, s szagokat lövell. Kénytelen rámutatni hála­ adó erőfeszítésektől bütykös ujjával a gyanúsított dologra. - Beleléptem - szabadkozik átszínezett cipőjében, miközben egy félighasznált papírzsebkendőt fecnikre dörzsöl verejtékes homlokán. - Ön... Ön most tisztátalan! Ég Önnel. - Hátatfordít, köpönyegét Batmanként megsuhogtat­ va lendületet vesz, mire a játékban felszabadult öröm riadtan szerterebben új teret keresni a felmagasztosító cselekedtetés elől. 23 �Palócföld 99/2 Az Író oldalvást lép lesuvickolni a vizesárokszéli fűben az orrfacsaró anyagot, meg kiszuszogni-sóhajtozni a találkozást, teljes erővel átérezni a magasröptű eszmecsere elmúltával előállott megkönnyebbülést, ami minden esetben felér háromnapi székrekedés megváltó aktusával. (Ilyenkor az ember tudományos eredményekre épített ateizmusával is csak egyet gondolhat: van Isten.) (Csoda ez kérem. Hogy micsoda? Majd rájönnek. Mint a húsra a legyek. Vagy ha nem, hát mit tegyek?) Bár a látvány kopik, a szag marad. A putriutca felől szekér szalad. Rajta a purdék vidám serege előbetakarításra-menetben. Megmozdul az otthonrekedt paraszt (mert lesz tragédia, ha valamit elszalaszt!), villámgyorsan dolga kerekedik a határban, s szerszámát fogva vállra vetetten, (továbbá csípőmagasságban) megindul a kocsi nyomán. Napszítta arcukon ott vib­ rál a bizonyosság felpaprikázott foltja, melyre széles határban kivirul a gyógyír - illetve száradó szárával érintetlenül púposkodik a krumplifészek - , de nem mindenkinek. Az Író megelégedéssel nyugtázza a történelem etikai ellentétét, mely a nemzetalkotókat és az etnikumot polarizálja egyként és másként, s levon egy közszájon is népszerű para(pala-)frázist. Aztán megindul, hogy befejeződjön mindenreggeli útja, lerúghassa cipőjét, dolgozószobája áporodott csendjében írógépe fölé hajolhasson, s elfeledhesse tehéntrágyaszagát. De hiába: Isten tervez, más meg kivégez. Alig halad két háznyit, bögyeit a szokatla­ nul alacsony kerítésre akasztva, kihajol egy jólszituált középkorú hölgy, s édesen búgó alt­ ján, kedvesen élcelődve megszólítja: - Láttam, hogy a Próféta ismét a kegyeibe fogadta. Csak most mintha idejekorán elbo­ csátotta volna. Mit követett el? - Egy kis baleset - mutat a cúgos cipőjére huncutul vigyorogva. - Nem érzi? - Néha. De volt időm megszokni az elmúlt húsz év során, mióta itt tanítok. Jöjjön! Fog­ laljon helyet a kerti padon! A diófa árnya-illata hamar feledteti az iménti procedúrát. Egyéb­ ként is az Ön mellélépése errefelé szerencsét jelent - s kebleit a szövet szabad ejtése mögé visszahúzva, kitárja a kaput a sok mindenre méltó férfi előtt. - Megtisztelő a meghívása. Elfogadom. És egyben elnézést kérek a szagomért! - sza­ badkozik az etikett kedvéért, mint aki nem kíván kellemetlenkedő szerepben tetszelegni (a meghívás körítéséből adódóan ezt nehezen is tudná kivitelezni), vagy első ízben bejutni egy ismeretlen portára (ez meg már évekkel korábban megtörtént), aztán benyomul a füves ud­ varra, akár egy cézár, s üdvözlő csókkal illeti a finom kacsót. - Van Önben valami csodálatos... - szólal meg kissé ájtatosan, a pad felé tartva, miköz­ ben - jobb kezének ujjait szája előtt összedörzsölgetve - keresi készletében a legmegfele­ lőbb kifejezést.- ...izé... Annácska, Ön egy fantasztikus asszony. - Ezt csak maga gondolja így, Kis Poétám - s padranyomva az Írót és saját alfelét, meg­ lendíti a hintakanapét, beindítja a szerkezetet, lassú ingásba kezdve a Világegyetem aktuális zöld koronája alatt. - Inkább gyűlölnek, s elkerülnek az emberek. A magamfajta tanult nőket ezek a bárdolatlan parasztok megvetik. Hiába okosítom gyermekeiket, kitagadnak, s ha te­ hetik, rossz hírbe kevernek. - Féltékenyek csupán... - Ne higgye - vág közbe sietve, majd megkapja a férfi szőrös kézfejét. - Fáj a szívem miattuk. Ugye érzi? 24 �Palóctold 99/2 Az evilági éden hatalmas gyümölcsével hamarjában megtelik az Író nyirkos tenyere. Már nem csak érzi, de látni is véli mindazon szomorúságot, mely az ő orvoslatára vár, s a vidékre szorult értelmiségi napjait betetőzi. - Engedje meg, hogy enyhítsek baján! - suttogja mélyen meghatottan Annácska fülébe. - Jöjjön! Jöjjön! - hangicsálják a nedves és duzzadt ajkak. Könnyedén leröppen egy előrelendülésből, mintha tizenéves husikájának tömegével rendel­ kezne, s felvonja himbálódzó ültéből toll forgatónkat, akárha földreszállt angyal lenne, aki kive­ zeti delikvensét az evilági pokolból a mennyei paradicsomba, vagy az androgünállapot megva­ lósításának módszereiben való jártasságát most akarná kamatoztatni (kamatyoztatni). - Az én tudományom és az öné, ha egyesül, bizonyára megszűnnek a panaszok. Jöjjön, Kis Poétám! Sietős tempóban áthatolnak a lakás bejárati ajtaján. Nyomukban suhannak, suhognak a pelyhedző nemiszervüket takargató-tapogató árnyak, mint nyiladozó ifjak bámulnak utánuk óriásivá duzzadt pupillával a kerítés tövébe húzódva, hogy a tanítói mesterségből néhány ügyes fogást ellessenek, ne középiskolás fokon végezzék a még hátralévő nyári gyakorlatot. Ők lesnek. Önök még ne! Dőljenek egy jó puha fotelba! Képzelődjenek, ábrándozzanak! Aztán rajzolgassanak az elkövetkező - még üres - oldalakra! Vagy szenderegjenek. 1999. április 10. Karácsony Attila festménye 25 �Palócföld 99/2 Kupcsulik Ágnes csak sírnom kellett volna jó este volt és mi nem szerettük egymást észre se vetted pedig a lábadnál hasalt mikor benyitottam előbb a padlót ette meg aztán a színeket egyre hízott és egyre csak evett később már öltözködve felcsattantam valami semmiség miatt inkább ez az acélvillanás tisztán láttam átimbolyogtam az omladó szobán kint már a torkomig ért csak sírnom kellett volna és visszahőköl de mosolyogtam fölmosolyogtam rád sorra nagy barna ajtók csukódnak nyílnak csukódnak bennem de erre nem jó gondolni inkább ha már elkerülhetetlen a létezés mondjuk hogy mondjuk hogy lépés vagyok lépés igékké tisztulnak a fogalmak lépés nincs közeledemtávolodom lépés lépés lépés 26 �Palócföld 99/2 ars poetica helyett szőkére festve szemérmem kitereget­ ve strichelek itt (fiat nevelni) fiat nevelni csillagnyájat együvé terelni leányt nevelni marék tiszta búzát apróléknak vetni csak fáradtság nem szabad azt hinnetek hogy beteg, vagyok csak egy kis pihenésre van szükségem habos fürdőt veszek testemet illatos kenőcsökkel kényeztetem bepelenkázom a lelkem tiszta leszek és gyönyörű olyan gyönyörű hogy rám mosolyogtok rózsás arcomba mosolyogtok mosolyotokkal fényesre köszörülöm rosszatlátó szemem és édesen gügyögök megint 27 �Palócföld 99/2 halaszthatatlan dolgaim erős szálú közönyből kabátot kötök kevéske megmaradt mosolygásom nagy komoly szekrénybe zárom divatjamúlt színes kendők közé elég lesz hátralevő ünnepeimre ha maradna még ti akiknek könnyét vettem osszátok szét Karácsony Attila festménye 28 �Palócföld 99/2 Pohánka Erika Árny-alak Mily kevés, mi elválaszt a víztől, a fától, a bokrokon játszó nap sugarától. Voltam a fák ágahegyén öngyilkos levél, voltam a víz tetején fodor, mi egymásba ér, madár begyén a pihe, torkán a hangszál, dallam a tájban... Mily kevés, mi elválaszt... a nap, ha mögém rakja le árnyamat vagyok a földön egy árny-alak. (1996.X. 13.) 29 �Palócföld 99/2 Osztozkodás Ránk zuhant a hajnal, most feltámadunk. Szakadozott az éjszaka... Gyűrött pillanata foszlányokban költözködik. Hát átkutatom sarokban kucorgó álmaimat. Hűvös ujjaival csipkéz a magány, a rámfagyott jégvirágok arcomra nyílnak s rajta ácsorognak. Szemem a csillagok fényét elpakoltad. Arcodra hintem a szétgurult napot. (1999.V.28.) 30 �Palócföld 99/2 Valami tegnap hull a mába Hálátlan hűvösen távozott a tavasz. Valami tegnap hull a mába, valami vágy a szellőn itt maradt, s mint kamilla illata jön velem a nyárba. Bénult napjaim kölykei a forradásos álmok s mint farkas lesben áll a magány. (1999.V.28.) Hold-bohóca Virraszt a nyár egy fűzfaágon, reszket arca kétfelé - hold-bohóca. Küszködik egy virág - alkonyat van. Távolodnak testek, merevednek hajamban a hervadt sóhajok. Takargatnám a mosolyod, takarnám magamra. 31 �Palócföld 99/2 Történet Szép testeden hat galamb... Az első és utolsó lépéstől mind felröppen, s görbülten ülök, asszonyi ölembe rejtve testem bocsánatát. * * * Egyetlen esély a reggel fénye. Letisztítom helyedet... Ma boldog leszek. 32 �Palócföld 99/2 Bobály Attila szobra 33 �Palócföld 99/2 Petőcz András Egy spanyol úr Bethlen Gábor udvarában Hangmontázs a X V 11. századból Don Diego de Estrada visszaemlékezései és korabeli versek felhasználásával Szereplők: Rádióbemondó Fiatal nő Péter Szerzetes Német katona Don Diego Don Pietro Első apród Második apród Harmadik apród Mikó Ferenc Bethlen Gábor Brandenburgi Katalin Kemény János Énekes vitatkozó urak (Motorzúgás. Egy autórádióban éppen zenés műsor szól) BEMONDÓ: Muzeális slágerek, mondhatnám: slágermúzeum! Egy kedves hallga­ tónk kérését teljesítjük, szólaljon meg tehát (hangja lassan elhalkul)... FIATAL NŐ: (közelről, az autó egyik utasa) Eléggé kibírhatatlan ez a műsor, de jobb híján... Mindig ezt hallgatom, ha kocsiban ülök. Végülis régen nem hallottunk magyar szót... Hm? Két hét! Isteni volt! Péter! Remélem, nem alszol? Tarts ki! Még százhúsz kilométer, és otthon vagyunk! 34 �Palócföld 99/2 PÉTER: (fáradtan) Őrület... Pihenés nélkül Párizsból. Többet ezt nem vállalom. És ráadásul ez a lepusztultság a határ után... Soha nem leszünk azon a szinten, mint ők... FIATAL NŐ: Valóban soha! Ahogy azt Nyugaton elképzelik... Mi vagyunk a barbár sehonnaiak... És tényleg, nézd meg ezeket az utakat... Keresek valami normálisabb műsort... Hátha akad valami... (Hangja lassan eltávolodik.) Harangzúgás. Kezdetben alig hallható, majd egyre erőteljesebb, végül szinte elviselhetetle­ nül erős. Bethlen éppen zsoltárt mormol. A zsoltár egészen halk, majd hirtelen lesz világo­ san érthető, amikor a harangszó eltűnik.) BETHLEN: ...és úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide és tova hányattatom, mint a sáska. ... Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. ... Sőt, gyalázatossá lettem előttük, ha látnak engem fejöket csóválják. ... Segíts, meg engem, Uram Isten, szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! ... Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! ... Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg, és örvendezzen a te szolgád. ... Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! ... Hálát adok az Úr­ nak, felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! ... Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét. (Ismét harangzúgás.) DON DIEGO: (hangja egyre közelebb) ...aztán úgy esett, hogy hírnevem egyre nőtt: már mindenki tudta rólam, hogy spanyol vagyok és nemes lovag, és hogy az udvari ceremó­ niák és táncok ismeretében igencsak kevesen tudnak többet nálamnál, sőt, mondhatni, sen­ ki... Tanítványaim is, a nemes ifjak, akiket táncra, nyelvre, illő viselkedésre okítottam, egyre szaporodtak, és vagyonom már harminchat aranyra rúgott rövid idő után... Szerfölött elége­ dett embernek mondtam magam, amikor is... DON PIETRO: Amikor is kegyelmed istenuccse bolondot evett, hogy hajlott ama barbár népek invitálására. Nem fér a fejembe most se... Aztán meg békétlen vidék is az. Örökké hadakoznak. DON DIEGO: A jó fajta tokajit azért csak eliszogatjuk mostan. De rövidre fogom a beszámolómat. Páduában voltam immár hatodik hónapja, amikor Erdélyből visszatért az a követ, akit korábban már alkalmam volt megismerni, és a köztársaságtól ötven jezsuita atyát kért, az ottani katolikusoknak, személyemet illetően pedig különleges megbízatással jött: udvari mulattató és ceremónia- valamint nyelvmesteri címet hozott nekem. Nagy fizetséget kértem, bízva abban, hogy úgysem teljesíti: évi 500 escudót, és azt is kikötöttem, hogy lovat is kívánok tartani, valamint teljes ellátást a magam és a lovaim számára; meg a két szolgám számára. Magam is meglepődtem, amikor teljesítették kérésemet. DON PIETRO: Szóval, mindent megkapott kegyelmed. DON DIEGO: Majd láthatja kegyelmed, hogy még ennél jóval többet. DON PIETRO: Azoktól a barbár népektől? DON DIEGO: A búcsúzás tanítványaimtól, valamint kegyelmes jótevőmtől, Carlos hercegtől, igen fájdalmasra sikerült, végül aztán november 22-én útra keltem, télvíz idején, hogy tengeren és szárazföldön eljussak arra a földre, amit Erdélyországnak neveznek, és aminek fejedelme Magyarországnak is választott királya volt. 35 �Palócföld 99/2 DON PIETRO: De sokat beszél kegyelmed, egészen kiszárad a torkom csak hallgatni is! Nem azért van ez a tokaji bor, hogy elfogyjon? Ha már fejedelmekről is szó esik, beszél­ jen a borok királyáról inkább! DON DIEGO: Arrafelé, Erdélyországban nem csupán a tokajit érdemes megkóstolni, (sokat sejtetően) Vannak ott egyéb jóféle portékák is... Asszonyok, akik nem sokat kényeskednek... DON PIETRO: Persze, kegyelmed örökké a szépnem körében vívott hódításaival jön! Könnyű lehetett ott, a barbárok között! DON DIEGO: Most aztán már elég legyen! Nem olyanok azok, ahogy kegyelmed el­ képzeli... DON PIETRO: No, no! Lassan a testtel! Mitől lett uraságod oly tüzes hirtelen? Hát mit tudhatnék én, szegény diákember, azokról a népekről. A magyarokról még tudok vala­ mit, azok a németekkel cimboráinak, a Habsburgokkal, meg a törökkel hadakoznak, de Erdélyország! Messze föld az... DON DIEGO: Nohát, Erdélyben is magyarok laknak, ez a legfontosabb... DON PIETRO: Magyarok? Talán két országuk is van ezeknek a hunfajta szkítáknak? DON DIEGO: Higgye el, uraságod hogy nagy nép az... Sőt, mi is sokat köszönhetünk nekik... DON PIETRO: Kegyelmed egészen beléjük szeretett... DON DIEGO: Ha végre elmesélhetném, mi mindent tapasztaltam, akkor talán urasá­ god is belátná, hogy nem is olyan barbár vidék az, még akkor sem, ha Urunkat másképp tisztelik. Ez a hibájuk kétségtelenül megvan... DON PIETRO: No, vigyázzon uraságod, ez túlzottan is megbocsátó hangnem. Eret­ nekek azok, akik nem fogadják el Őszentségét és az Anyaszentegyházat! DON DIEGO: Én sem állítottam mást. De látom, kelmed nem kíváncsi az én utazásomra... DON PIETRO: Igaza van! Ne vitatkozzunk! Figyelemmel hallgatom... DON DIEGO: Velencéből Dalmácián, Bosnyákországon, majd török területeken ke­ resztül jutottunk Erdélyországba, ahol először Kolozsvárra, majd Fogarasra mentünk, mert Kolozsvárott hírét vettük, hogy a nagyságos fejedelem ott van. Fogarasra érve vidám életet találtunk, apródok sokasága mulatott a vár díszes előcsarnokaiban, magam is meglepődtem: az élményeim már ott elkezdődtek, éreztem, hogy figyelemre méltó lesz mindaz, ami rám vár... (hangja lassan elhalkul, távolodik) ELSŐ APRÓD: (mindenhonnan nagy nevetések, hangzavar, közben megszólal egy korabeli hangszer, lant vagy kobza) Summáját írom Egör várának, Megszállásának, viadaljának, Szégyönvallását császár hadának, Nagy vigasságát Ferdinánd királynak... MÁSODIK APRÓD: Hé! Vigyázz, ezt a nótát ne énekeld te, megütöd a bokád, ha folytatod, Kemény János nagyságos űr épp az imént járt erre... HARMADIK APRÓD: Aztán miért ne lehetne? Régi ének ez, Lantos Sebestyén írta... Senki nem mondta, hogy nem énekelhetünk Lantos mestertől... 36 �Palócföld 99/2 MÁSODIK APRÓD: Hallod, aztán nagy pártfogónk, a keleti császár is... ELSŐ APRÓD: (közben folytatja, egyre bátrabban) Urak hallyatok szép csupa dolgot, Mint az Úristen ada vígságot, Mutat hozzátok irgalmasságot, Az pogánokon álla bosszúságot. Megírtam bévön históriáját, Egör várának ó nagy romlását. Mast revidedön annak summáját Megérthetitök ő nagy sok csudáját. HARMADIK APRÓD: (közben) Ez aztán az ének. Az embernek táncolni volna ked­ ve... De imhol jő Mikó Ferenc uram... MIKÓ FERENC: (beközelítve) Azt a teremburáját! Micsoda mulatság ez itten nemes uraim! És észre sem veszitek, hogy idegenek is léptek a palotába, akiket illő volna tisztelettel fogadni? MÁSODIK APRÓD: Nagyuram, bocsásson meg nekünk, jókedvünkben már az illen­ dőségről is elfeledkeztünk... MIKÓ FERENC: (enyhültebben) Csendet, urak, míg szépen vagyunk. (Don Diegohoz) Miben szolgálhatunk kegyelmednek, látom messziről érkezett hozzánk... DON DIEGO: Nemes Don Diego de Estrada vagyok, egyenesen a nagyságos fejede­ lem meghívására érkeztem Páduából... Táncmesteri és nyelvtanári kinevezést kaptam... MIKÓ FERENC: Igen, igen, tudok róla, üdvözlöm kegyelmedet... Azonnal gondos­ kodni fogunk elhelyezéséről, és a ma esti fogadáson, kérem, már jelenjen is meg... (hangja eltávolodik, a hangzavar elcsitul) BETHLEN GÁBOR: (halk zenében, evőeszközök finom zaja közepette) Egyszóval kegyelmed az a bizonyos ceremóniamester és tánctanár, akit Páduában ajánlottak ottani követemnek. Meséljen erről a mesterségről valamit. Miféle táncok járják mostanában arra­ felé? Egyáltalában, hogyan mulatnak az urak és hölgyek a nyugati királyok udvarában? DON DIEGO: Nagyságos és nagytiszteletű fejedelem, valóban az én mesterségem a ceremónia, az illem, a tánc és a nyelvek, de hadd mondjam el azon véleményemet, hogy munkámra itt nincs oly nagy szükség, hiszen látom, mily előkelően, nagy pompával élnek itt a nemes urak és hölgyek, viselkedésükben még a legfinomabb ízlés sem találhat semmi ki­ vetnivalót, a nyelveket pedig oly jól ismerik, hogy az számos udvari embernek és udvar­ hölgynek becsületére válna Itáliában, sőt még a spanyol király udvarában is. BETHLEN GÁBOR: Köszönjük bókját kegyelmednek, de úgy vagyunk mi itt, Euró­ pa szélén, hogy mindig végváraknak képzeljük magunkat: jobbnak látjuk a békésebb tájakat, mint amilyenek valójában, örökké versenyezni akarunk Itáliával, Hispániával, vagy a távoli ango­ lokkal. Aztán a nagy versengésbe észrevétlen akár, de még le is győzzük őket egyben-másban, miközben ők csak barbároknak, műveletleneknek gondolnak minket... Vagy nem így gon­ dolkoznak rólunk? Csak őszintén, nemes uram! 37 �Palócföld 99/2 DON DIEGO: Nagyságos fejedelem uram, sajnos, tudatlanságunkban sokszor osto­ baságokat fecsegünk, és ez alól még a hispániai urak sem kivételek. BETHLEN GÁBOR: Tetszik ez a beszéd. De most aztán mesélj nekem a táncokról! DON DIEGO: Öt tánc divatos ma arrafelé, ezekben a táncokban szépen megmutatko­ zik az az erő és elegancia, amely hazámat, hála legyen érte a Legnagyobb Urunknak, az utóbbi száz évben ismét jellemzi. Talán a legnépszerűbb a gagliarda tánc, amelyben a férfi­ asság és a büszke fejtartás az első. De tanítani fogom nagytiszteletű fejedelem uram udvará­ ban még a pavane alta y baja, a tardión, a rastró és a canarió nevű táncokat is. Ezekben az ifjabbak múlatják szívesen idejüket, arra, mifelénk. BRANDENBURGI KATALIN: (finom eleganciával) Felséged engedelmével majd udvarhölgyeim is bekapcsolódnak ezen mulatságos leckékbe, sőt, magam is kedvtelve néze­ getném őket. BETHLEN GÁBOR: Természetesen, asszonyom. Don Diego, kegyelmednek, mint ceremóniamesteremnek feladata lesz, hogy ezentúl ne unatkozzanak nálam az ifjak és a hölgyek. Esténként viszont elvárom, hogy beszámoljon a napi mulatságokról. Tehát: kez­ dődjön a tánc, itt is, mifelénk, kedves erdélyi hazánkban... (hangja lassan eltávolodik) (Lovak nyerítése, patkók dobogása hallik, kürtszó és kutyaugatás. Vadászat zajai.) BRANDENBURGI KATALIN: (kissé lihegve) Don Diego, lassítson kérem, nagyon megfájdult a bokám, le kell szállnom... DON DIEGO: Nagyságos fejedelemasszony, csak nincs valami baj? Szóljak Strenberg kisasszonynak, vagy talán Rákhel kisasszonyt szólítsam? BRANDENBURGI KATALIN: Nem, nem, hagyja őket, hadd menjenek a nyúl után. A vadászkutyák már úgyis messze járnak. Segítsen le maga a nyeregből, Don Diego. DON DIEGO: A legnagyobb örömmel, nagyságos asszonyom. Jöjjön, nyújtsa a ke­ zét... Hopp... Így, na, csak nyugodtan... BRANDENBURGI KATALIN: (apró kacagással) Don Diego... Kissé szorít... Na, engedjen szépen... Köszönöm... DON DIEGO: Bocsánat, felséges asszony, talán illetlenül énem felségedhez. Ám semmiképpen nem tiszteletlenül... BRANDENBURGI KATALIN: (incselkedve) Kicsiny háborúságot okoz kegyelmed, itt, az udvarban... Rákhel is panaszkodott a minap... DON DIEGO: Felséged bizonyára túloz... BRANDENBURGI KATALIN: Túlzok?... Hú, de jó itt letelepedni kicsit a hűs erdő­ ben. Foglaljon helyet mellettem bátran, nemes uram... Csak ne zavartassa magát... DON DIEGO: Megtisztel felséged... Kérem, hogy ne adjon hitelt mindenféle plety­ káknak... BRANDENBURGI KATALIN: Ne adjak hitelt? És miért ne? DON DIEGO: Mert azok csak egyet akarnak... BRANDENBURGI KATALIN: Egyet? És mi légyen az? DON DIEGO: Elidegeníteni felséges személyedtől, személyemet. Mert irigyeim van­ nak szép számmal. BRANDENBURGI KATALIN: No, ne mondja Don Diego. Aztán mire irigykednek? DON DIEGO: Arra, hogy felséged kitüntet bizalmával... 38 �Palócföld 99/2 BRANDENBURGI KATALIN: Ezt hagyjuk. Szóval, hogyan is állunk Rákhel és Sternberg kisasszonyokkal? DON DIEGO: Én felséged legalázatosabb szolgája vagyok... Számomra felséged az első... BRANDENBURGI KATALIN: Hah, talán csak nem szemtelenkedik, Don Diego? DON DIEGO: A legteljesebb tisztelet vezérel... BRANDENBURGI KATALIN: A kis Rákhel panaszkodott. Hogy kegyelmed nem szereti őt eléggé. Hogy meglátta kegyelmedet, amint éppen Sternberg kisasszonnyal ölelkezett... DON DIEGO: Valóban? BRANDENBURGI KATALIN: Igen. Én kinevettem őt, mondván, hogy ha te nem mutatsz szerelmet iránta, csoda-e ha másutt keresi? Erre ő azt mondja, jaj, felséges asszo­ nyom, hiszen még nem is tudtam, hogy vajon szeretem-é, míg nem láttam így, másnak az karjában! Hanem kérem felségedet, szidja meg erősen, mert tudom, most már erősen szeretni fogom! DON DIEGO: (átveszi a játékot, nevetve) Most felséged megszid engem? BRANDENBURGI KATALIN: Meg ám! Méghozzá erősen! DON DIEGO: Mondja meg felséged, mit tegyek tehát. Mindenben felséged utasítá­ sait fogom követni. BRANDENBURGI KATALIN: Először is, húzza le a csizmámat, mert fáj a lábam benne. Alighanem feltörte ez az új bőr... DON DIEGO: A legnagyobb örömmel... Hopp... Igen, egy csúnya kis seb van felsé­ ged lábacskáján... BRANDENBURGI KATALIN: Látom magam is... Mit csinál? DON DIEGO: (kedélyesen) Csak kis nyálat csöppentenék a sebre. Így hamarabb gyógyul... BRANDENBURGI KATALIN: (érzékien nevet) Kicsit túlzásba viszi a szolgálatait... DON DIEGO: Ezt a kis csókot engedje meg a lábára felséged... BRANDENBURGI KATALIN: (kedvesen) Most már elég... Ha látnának minket a kisasszonyok, igen csak kapnánk tőlük... DON DIEGO: Felséges asszonyom, az ővélük való enyelgés nem egyéb kellemetes játéknál, felséged szórakoztatására és mulattatására. Gondolataim azonban magasabbra tör­ nek, készen reá, hogy mindenben felséged szolgálatára lehessenek, mivelhogy felségedet, mint úrnőmet, a hódolat minden neme megilleti... BRANDENBURGI KATALIN: No, ezt nevezem szóval való bánásnak! (kedvesen) Ideje indulnunk... Segítsen fel a nyeregbe... DON DIEGO: Kapaszkodjon jól felséged a sörénybe... BRANDENBURGI KATALIN: (kissé erőlködve, aztán már felülről) Én már jó helyt vagyok. Most üljön kegyelmed is nyeregbe. De ne hágjon oly magasra, mint a gondolatai... DON DIEGO: (kétértelműen) Sem a gondolataimat vissza nem foghatja senki, sem én nem hághatok egymagamban oly magasra, hacsak nem segít benne valaki, kezem alá adván valamely sörényt. Ám ha egyszer megkapaszkodtam belé, üstökön ragadván az alkalmat, én soha el nem eresztem többé... BRANDENBURGI KATALIN: Azt a csípős nyelvét! És ha nem adják a nemes uram keze alá, akkor mit teszen? (nevet) 39 �Palócföld 99/2 DON DIEGO: (tettetett szomorú sággal) Akkor csak magamban, gyalogszerrel járok... BRANDENBURGI KATALIN: (megbocsátóan) Jól felelt kegyelmed. Ha tehát nem tudnál egymagadban fölhágni, majd a kezemet nyújtom neked. DON DIEGO: Én pedig csókkal illetem kezed, hiszen őáltala az égbe hághatok... BRANDENBURGI KATALIN: (távolodva) Most ideje indulnunk! Este tánc lesz a fejede­ lem mulattatására. Ne feledkezzen meg kegyelmed a feladatairól! (hangja lassan eltávolodik) (egyet­ len hang hallatszik, egy énekes hangja, amint tisztán, világosan énekli a Tinódi-nótát) ÉNEKES: Sokat szóltam én az régi dolgokról, Császárokról, királyokról, nagyurakról Vitézeknek gyakor viadaljokról, Kezdettől fogván lött nagy sok csudákról Egy keveset szólok Magyarországról Ínségről szerencsétlen voltáról Végbelieknek gyakor csatájokról, Terekkel sok tusakodásokról... Magyarok kik vannak terek kéz alatt, Azok vannak nagy ínség, rabság alatt, Vajon ki kívánna lakni az alatt, Vagy uralna szancsákot és basát?... BETHLEN GÁBOR: (hangja a zene alatt lassan beúszik, egészen közelről) Jöjjön uraságod, Don Diego, hivattam, mert hallani akarom a gondolatját... DON DIEGO: Parancsoljon velem felséged... BETHLEN GÁBOR: Pázmány Péterről hallott-e már ceremóniamester uram? DON DIEGO: Természetesen, felséged, hallottam, méghozzá nagyon is jókat... BETHLEN GÁBOR: Csak ki vele, ne féljen, nem esik bántódása. Mi a véleménye róla? DON DIEGO: Igen sokat tesz megbomlott keresztény egységünk helyreállításáért... Igaz hívő, nagyszerű férfiú, aki példát mutat... BETHLEN GÁBOR: Elég, elég. Nem dicshimnuszt akarok, (csönget) (ajtónyitás, egy apród lép be) Kemény János és Mikó Ferenc uraimat küldjék ide! DON DIEGO: Ha kívánja felséged, távozom... BETHLEN GÁBOR: Nem, ne, maradjon csak, táncmester uram. Kis tanácskozást tartunk... DON DIEGO: De ebben a tanácsban... BETHLEN GÁBOR: Ebben a tanácsban nagyon jól fog jönni a kegyelmed állás­ pontja... Már jönnek is az urak... KEMÉNY és MIKÓ: (egyszerre) Felség, hivatott minket! BETHLEN GÁBOR: Tanácsotokat kérem, urak! Pázmánytól sorra kapom az értesítéseket, leveleket, amiben hol fenyeget, hol kér... Valamitől tarthatnak ezek ott a császári udvarban... 40 �Palócföld 99/2 MIKÓ FERENC: Nagyságos fejedelem. Annak a pápistának a fenyegetése a mi szá­ munkra... KEMÉNY JÁNOS: Sem fenyegetésre, sem kérésre! Erdélyről és a megmaradt ma­ roknyi magyarságról van szó! BETHLEN GÁBOR: Pázmány is magyar... KEMÉNY JÁNOS: Inkább német bérenc... (morog) BETHLEN GÁBOR: Urak! Don Diego, kiváló spanyol férfiú, megbecsült ceremó­ niamesterem is javasolja a megbékélést... MIKÓ FERENC: (magában félhangosan) No, öregségére még ez is... BETHLEN GÁBOR: Hogy? Mikó uram, hogyan... Csak bátran! MIKÓ FERENC: Nagyságos fejedelem... KEMÉNY JÁNOS: (dühödten) Nem hiszem, hogy idegen táncmesterek véleménye lehetne döntő... MIKÓ FERENC: Nagyuram! Bocsásson meg, de ez a kérdés nem egy spanyolra tartozik... DON DIEGO: (felfortyan) Mi baja az uraknak a spanyolokkal? Remélem, nem akar megint pápistának nevezni minket! Mert akkor az udvaron is megbeszélhetjük a dolgot! (kardjára csap) BETHLEN GÁBOR: Urak, urak! Lassan! KEMÉNY JÁNOS: Nagyságos fejedelem! Ami igaz, az igaz... Magyar kérdésben magyaroknak kell dönteniük... MIKÓ FERENC: Ne hallgasson Nagyságod idegen érdekekre. Az nem vezet jóra. Botos Zoltán festménye 41 �Palócföld 99/2 BETHLEN GÁBOR: Idegen érdekekre! Az érdekek Európában nagyon is összefüg­ genek! Talán egy nap még a katolikus spanyol király segítsége is jól jönne Erdélyországnak. MIKÓ FERENC: A religio és a nemzet egy. Itt a Habsburgokról és a magyarokról van szó. Víz és tűz nem keveredik... DON DIEGO: Felséged láthatja, nem jutunk semmire ebben a tanácsban... BETHLEN GÁBOR: Maradsz! Még nem végeztünk. KEMÉNY JÁNOS: (dühödten) Hadd menjen, nagyuram. Várják őt tán az udvarhöl­ gyek kis vadászatra! BETHLEN GÁBOR: Nyughassatok nagyurak. Egész életem célja a nemzet egységé­ nek megteremtése volt. És még köztetek sem tudok békét kovácsolni? MIKÓ FERENC: A nemzet nem lesz addig egységes, amíg idegen tanácsadókra hallgatunk. BETHLEN GÁBOR: István urunk és Mátyás királyunk idején is voltak, akik nem nemzeti érzületből, ám mégis okos tanáccsal segítették nemzetünk felemelkedését. És külö­ nösen itt, Erdélyben, ahol szászok és oláhok, zsidók és magyarok akarnak egymás mellett élni. A török birodalom kényszerű ölelésében... KEMÉNY JÁNOS: Nagyságos fejedelem, szólhatok egy szót? BETHLEN GÁBOR: Fiatal, de már érett ember kegyelmed, miért ne szólna? KEMÉNY JÁNOS: Nekünk úgy adatott, hogy két világ közt kell élnünk. Mert az ausztriai Habsburgok sem nagyobb barátaink nekünk, mint a török. Kettévágták a magyarságot, és összeugrasztottak minket; a religio közötti különbség is ezzel függ össze. De a török valójában nem bánt minket. Kívülről tán úgy tűnik, bánt, de békén hagy minket belülről. Meghagy minket vallásunk­ ban, nemzetünkben. A bécsiek viszont a maguk képére akarják formálni a magyarságot. Nekem ezért nem kell a jezsuita Pázmány! Mert ő az igazi rab! Ő az, aki láncos kutyává akarja változtatni nemzetünket. Mindezt azzal a jelszóval, hogy a keresztény Európához akar tartozni. És hogy Ist­ ván királyunk is ezt akarta... Nekem ez nem kell. Mi legalább annyira európaiak vagyunk, mint a bécsiek. És nekem nem kell a szemforgató Róma kegyes imádsága! DON DIEGO: (felmordul) De uram! KEMÉNY JÁNOS: Nem kell! Mit kapott Rómától a keresztény Európa? Semmit! Éppen száz éve már, hogy Magyarország a töröktől szenved, és saját testével védi a keresz­ tény világot! Minek szenved, kérdezem! Jobb lenne békében élni a törökkel, adót fizetni, ahogy mi tesszük! MIKÓ FERENC: Van benne igazság. Fejedelmed is tudja. BETHLEN GÁBOR: Álmom volt az egységes, békés Magyarország, de tudjátok, az anyaországi urak... KEMÉNY JÁNOS: A széthúzás! Az önös érdekek! MIKÓ FERENC: És az ostobaság. A butaságuk. DON DIEGO: Lehetne ezen változtatni. MIKÓ FERENC: Hogyan? DON DIEGO: Most a török gyengülni látszik. A tatárokkal és a perzsákkal is gondja van. Görögország is szeretné lerázni a rabigát, éppen a spanyol királytól kért erre már több­ ször segítséget, amelyik most igen jól áll katonailag. A lengyelek is segíthetnének, és... KEMÉNY JÁNOS: És a Habsburgok? Talán éppen a saját akaratuknak megfelelően majd bevonulnak Erdélybe. 42 �Palócföld 99/2 DON DIEGO: Ha katolizálnának az erdélyi urak... (óvatos, mert érzi, rossz útra tévedt) MIKÓ FERENC: Hogy? Soha! Hogy ezt a kis magyar földet is elveszítsük? BETHLEN GÁBOR: Talán éppen ennek az európai méretű háborúnak köszönhetően lehetne nemzeti alapon egyesíteni a nemzetet... Hogy véget érjen végre a kettéosztottságunk... (hangja lassan elhalkul kiúszik) (Ismét harangzúgás. Bethlen indulatosan já r fel-alá, és közben levelet diktál, hangja néha remeg a lefojtott haragtól) BETHLEN GÁBOR: Zsoltárok! Azokban minden meg vagyon írva. Na, írja fiam! „Vagy élet, vagy halál. Nem gondolok a magam személyével, csak a nemzet sorsával. Thurzó Imre Uram, higgye meg kegyelmed, ha megindulok, akkor nem nézem magam épsé­ gét. Haddal jövök, és ha haddal találkozom, akkor megmérkőzöm. De! Felhívom nemzetes Uraim figyelmezését, hogy intsék a vármegyékben lévő fő-fő rendeket, jöjjenek mind többen fogadni engem, mert a nemzet sorsa van kegyelmetek kezében, és össze kell fogni, nem tétovázni! Ami a Portát illeti, én ott minden dolgot elrendeztem, a töröktől semmi szükség tartani. Csak legyünk egyenesek, és kemények, megvirrad egységünk napja, (hangja elhal­ kul, a harangok felerősödnek) (Ismét motorzúgás. A rádió műsorát halljuk.) PÉTER: Ezt az egész magyarkodás dolgot már nagyon unom... FIATAL NŐ: Hát... PÉTER: Mi az, hogy „hát”... FIATAL NŐ: Nem itt kell élni, és kész... PÉTER: Hol? Hol kell élni? FIATAL NŐ: Nem itt. Hanem, mondjuk, Párizsban... PÉTER: Aha, könnyű azt mondani... FIATAL NŐ: Akkor meg ne nyavalyogj... PÉTER: Pedig ehhez értünk... A nyavalygáshoz... FIATAL NŐ: Jobban bírlak, ha normális vagy... PÉTER: Nem nyafognék, de most már késő. Óh, nő, ó, dicső nő!!! FIATAL NŐ: Nem kell gúnyolódni... PÉTER: Hagyjuk, csak eszembe jutott... FIATAL NŐ: Eszedbe? Mi? PÉTER: Hogy ennek az egész magyar történelemnek nem volt értelme. A „hősies­ ségnek”. Annak, hogy évszázadok során milliók pusztultak el... Miért? A semmiért... A „nemzeti egységért”. És itt vagyunk... Európa perifériáján... Ha nem sikerült volna Kazinczy nyelvújítása, ha a reformkor nem lett volna, ha a függetlenségi harc nem lett volna, akkor lennénk belül Európán... Most mi van? Ausztriából kilépsz, és beleesel egy sáros, ócska gödörbe... Ez Magyarország... (hangja lassan kiúszik) (Újból Bethlen hangját halljuk, éppen zsoltárt mormol.) 43 �Palócföld 99/2 BETHLEN GÁBOR: ...Ítélj meg engem, oh Isten!, és oltalmazd meg ügyemet az irgal­ matlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertő szabadíts meg engem. ...Hiszen te vagy oltal­ mam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? ...Küldd el világosságodat és irgalmasságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékodba. ...Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerazenével. Isten, én Istenem! ...Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (Hangja kiúszik, a harangok felerősödnek, majd korabeli tánczene hangjait halljuk Mindenhonnan nevetések. Társasági élet hangjai hallatszanak, poharak és üvegek csörömpölése, összeütődése hallik, a hangulat igen emelkedett. Az udvarban vagyunk.) DON DIEGO: (egészen közelről, behízelgően) Felséged ma is gyönyörű, ahogy min­ dig is az... BRANDENBURGI KATALIN: (kacéran) Úgy találja uraságod? DON DIEGO: Nagyon is úgy találom. BRANDENBURGI KATALIN: Az esti mulatságon az első táncom, az kegyelmedé. Ezen bók díjaképpen... DON DIEGO: A felséges úr még mindig rosszul van? BRANDENBURGI KATALIN: Igen, a vízkór. Nem egy könnyű betegség. Gyorsan leveri az embert a lábáról. Szegény uram... Pedig még nem oly koros. DON DIEGO: Hja, az államügyek... Kimerítőek... BRANDENBURGI KATALIN: Igen. Nincs ideje semmire. Örökké fáradt. És most ez a betegség. DON DIEGO: (enyhe gúnnyal) Kissé bosszantó lehet. BRANDENBURGI KATALIN: No, én azért nem bosszankodom annyira. Megtalá­ lom az örömömet. DON DIEGO: Jól teszi felséged. BRANDENBURGI KATALIN: Hallom újabb spanyolok érkeztek a palotába... DON DIEGO: Igen, a felséges úr engedélyezte, hogy néhány hittestvérem ide látogasson. BRANDENBURGI KATALIN: Miféle urak? DON DIEGO: Buzgó katolikusok, akik tiszta lélekkel kívánják, hogy Európa ismét keresztény lehessen. Sokan úgy hiszik ma hazámban, hogy elérkezett az ideje a pogányokkal való leszámolásra... BRANDENBURGI KATALIN: Ijesztő dolgokat mond. DON DIEGO: A török elleni összefogás ijeszti meg felségedet? BRANDENBURGI KATALIN: Természetesen. A török barátunk és szövetségesünk. DON DIEGO: Szép kis barát. Kemény pénzen megvett barát ez a szövetséges. BRANDENBURGI KATALIN: Majd este. Mulatság lesz. A politikához nem értek. DON DIEGO: Nagyon is ért hozzá felséged. BRANDENBURGI KATALIN: Majd este. Hozza el ezeket az urakat is. Szívesen látom őket kis beszélgetésre... DON DIEGO: (örömmel hangjában) Ott leszünk, felséges asszony. Ott leszünk. (hangja elúszik) 44 �Palócföld 99/2 MIKÓ FERENC: (egészen közelről) Értem én, Kemény János uram, a kegyelmed ag­ godalmát, de nem érzem úgy, hogy bármit is tennünk kellene... KEMÉNY JÁNOS: Márpedig itt baj lesz... MIKÓ FERENC: Baj? Micsoda baj? KEMÉNY JÁNOS: A fejedelem rövidesen meghal... MIKÓ FERENC: Igen, őfelsége nagyon beteg... KEMÉNY JÁNOS: És az országot a felséges asszonyra hagyja... MIKÓ FERENC: Az könnyen meglehet... KEMÉNY JÁNOS: Az pedig nem éppen a magyarokkal törődik... MIKÓ FERENC: Bizony, a spanyolokat jobban kedveli... KEMÉNY JÁNOS: Vagy épp egy spanyolt. MIKÓ FERENC: Ez az... KEMÉNY JÁNOS: Meg a vallásban is elég hajlékony... MIKÓ FERENC: Így van... KEMÉNY JÁNOS: Ezért mondom, nemzetes uram, valamit tenni kell, mielőtt baj lesz... MIKÓ FERENC: Le kéne fogatni a pápistát... KEMÉNY JÁNOS: Amondó vagyok, hogy le... Csak valamilyen ürügy hiányzik... MIKÓ FERENC: Az is meglesz, rövidesen... Meg kell, hogy legyen... KEMÉNY JÁNOS: Úgy hallom, hogy este megint mulatság lesz. A fejedelem­ asszony nincs tekintettel a betegségre. Meg valami jezsuiták is jöttek az udvarba. Ko­ molyan mondom, már nem is tudom, miféle világban élek. Talán ez már nem is Erdélyország itten? MIKÓ FERENC: Azt mondom, legyünk résen... Valami ürügyet kell találni, és aztán lefogjuk. Ezzel a méregfogat is kihúzzuk. A fejedelemasszony törődjön csak a mulatságok­ kal, de ne az ország ügyeivel. Arra majd találunk mást. KEMÉNY JÁNOS: (jelentőségteljesen) Mindenesetre ki kell húzni a méregfogat. A pápistára nincsen szükségünk! Semmi értelme, hogy itt rontsa a levegőt... És ha bármit is szervezne esetleg, akkor pusztulnia kell... (hangja elhalkul) MIKÓ FERENC: (egész közelről, suttog) Este nagyszabású tánc lesz. Miközben a fejedelem haldoklik... Micsoda szégyen! Ezt sem hittem volna, (hangja eltávolodik) (könynyed, korabeli muzsika hangja, táncolok suhogása, mulatozás hangjai) BRANDENBURGI KATALIN: (egész közel, tánc közben) No, látja Don Diego, most aztán felemeltem... DON DIEGO: (érzékien suttog) Föl ám, de az égbe! És imhol már kezemben az a bi­ zonyos sörény... BRANDENBURGI KATALIN: (kacéran) Aztán mi lesz a kisasszonyokkal? DON DIEGO: Épp most megy férjhez az egyik... BRANDENBURGI KATALIN: Egyet tehát ejtünk... DON DIEGO: Kettőt... BRANDENBURGI KATALIN: És a harmadik? DON DIEGO: Nem hagyhatjuk el azt, aki még nem a miénk... BRANDENBURGI KATALIN: (nevet) Mindig jól válaszolsz. Ezt kedvelem... DON DIEGO: És a barátaim? Őket mikor fogadja felséged? 45 �Palócföld 99/2 BRANDENBURGI KATALIN: Gyorsan váltod a témát. A szeretőket is? Ezt nem kedve­ lem. (nevet, a zene megerősödik, hangja háttérben lassan kiúszik, majd a zenének is hirtelen vége) BETHLEN GÁBOR: (közelről, nehezen lélegezve, nagyon betegen) Vigyázzatok erre a szegény Erdélyországra... Ne gondoljatok semmit a némettel... Mindaddig, míg a magunk nemzetéből választottunk fejedelmet Magyarországban, addig virágzott a nemzet... A német csak arra tört, hogy elfogyathassa nemzetünket... János király példáját kell követni... Esküd­ jetek, hogy megtartjátok akaratomat... Esküdjetek... MIKÓ FERENC: (sírva) Esküszünk felséges úr... TÖBBEN: (sírva, zokogva) Esküszünk... BETHLEN GÁBOR: Szerelmetes feleségemre vigyázzatok, őt rendeletemhez híven, uralkodásában meghagyjátok... De a religiót váltani nem szabad, az ország egységét csorbí­ tani nem szabad!... Vigyázzatok erre a kicsiny hazára... A töröknek az adót megfizessétek, és utasításait megtartsátok mindaddig, amíg ilyen hatalmas... De a némettel ne paktáljatok! Legyetek hűek Erdélyhez, az ország egységét csak akkor lehet megteremteni, már a Magya­ rországgal való egységet, ha nemzetünkből választhatunk királyt... Bánjatok jól híveimmel... BRANDENBURGI KATALIN: (zokogva) Uram... BETHLEN GÁBOR: Nem jólét, de a tisztesség a döntő, ez az ítéletkori megmérette­ tés alapja... Vigyázz magadra nemzet, vigyázz magadra ember... Élj nyugalomban és béké­ ben magaddal... Ne bántsd meg azt, aki szeretett... KEMÉNY JÁNOS: Felség... BETHLEN GÁBOR: Domine, non intres in judicio sum servo tuo, et miserere mei... Uram, irgalmazz... MIKÓ FERENC: Uram! (rövid hallgatás után) Meghalt... BRANDENBURGI KATALIN: Jaj, ne! Ne!... Uram! Uram! (többen jajveszékelnek, sírnak... majd felhangzik a dalnok éneke) EGY ÉNEKES: Gondban forgó magyar, Érzed-e, mely nagy kár Nemzetid között jár, Gyarló szíved, hogy vár, Egy hír mint tüzes ár Szívedben lánggal jár, Hogy elrepült immár Amaz phoenixmadár. Megnőtt törödelmed, árad veszedelmed, Elbomlott örömed, Ledőlt segedelmed, Maradt csak félelmed: Ki leszen védelmed? 46 �Palócföld 99/2 Megholt fejedelmed, Kit sirat hát szemed. Ezerhatszáz után Az harmincra jutván, Urunknak halálán Szivünkben szakadván Nemzetünk nagy kárán Bőven gondolkodván Írtam sokat sírván Kiskar ácson napján... (zene elhalkul, majd egészen közelről, lódobogást hallunk) DON DIEGO: (lovaglás közben lihegve) Nem ér többet ez a ló sem, mint a többi, meghiheti felséged... BRANDENBURGI KATALIN: Csak annyival, amennyivel nehezebb volt betömi... DON DIEGO: Ez gyakran értékét csökkenti inkább... BRANDENBURGI KATALIN: Talán mégis többet ad, mert nagyobb a várakozás... DON DIEGO: Este majd meglátjuk, az esti mulatságnál... BRANDENBURGI KATALIN: Beszélt valami tervről is... DON DIEGO: Majd... Nem kell mindent egyszerre... BRANDENBURGI KATALIN: A jezsuita urak a múltkor igencsak elszántak voltak... DON DIEGO: De Mikó uramék még elszántabbak... BRANDENBURGI KATALIN: Nocsak... Ennyi a bátorság? DON DIEGO: Még ez is sok lehet... BRANDENBURGI KATALIN: De vigyáz magára az úr... DON DIEGO: Nincs kedvem egy idegen országban hősködni... BRANDENBURGI KATALIN: Majd meglátjuk... (lovának) Hó! DON DIEGO: (kiáltva) Akkor este! (hangja elúszik, csend) MIKÓ FERENC: (felindultan) Már engedelmet Nagyasszonyom... BRANDENBURGI KATALIN: (dühödten) Mit képzelnek az urak! KEMÉNY JÁNOS: (hangzavarban, láthatóan sokan vannak egy helyszínen) Felsé­ ges asszony! Azt képzeljük, hogy hazánk, Erdélyország sorsa függ most Öntől. Katolikus összeesküvésről suttognak az emberek, a keleti hadszíntéren felvonult erős hadaival Ester­ házy Miklós gróf. A hét felső-magyar vármegyét már királyi biztosok ellenőrzik! Mindez a mi megkérdezésünk nélkül. Országos gyűlést akarunk! És hogy az idegenek... Don Diego is például... BRANDENBURGI KATALIN: Én is idegen vagyok jó uram... És egyáltalán... Mit akarnak attól a szerencsétlen spanyoltól... 47 �Palócföld 99/2 KEMÉNY JÁNOS: Okunk van feltételezni, alapos gyanúnk van rá, hogy ennek az összeesküvésnek, amiről nyilván felséged nem tud, és aminek célja, hogy Erdélyt katolikus kézre adva M agyarországhoz csatolják, a Habsburg-házra felesküdtetve... TÖBBEN: Igen, ezt nem tűrjük! KEMÉNY JÁNOS: (zavartalanul folytatja) Summa summárum, azt gyanítjuk, hogy ennek a katolikus összeesküvésnek az egyik feje, felséged méltánytalan bizal­ masa, Don Diego uraság, akinek jelenlegi tartózkodási helyéről senki nem tud... TÖBBEN: Talán éppen itt van! BRANDENBURGI KATALIN: (dühödten) Mi? Hogy itt, a hálószobámban? Ez már önmagában sértés! Ez több! Ez felségárulás! Felelni fognak! Most pedig... KEMÉNY JÁNOS: Felségednek is jobb, ha ezt most nem firtatjuk! Don Diego nincs itt, valóban, de jobban teszi, ha nem kerül a szemünk elé, mert akkor bírák előtt fog felelni kérdéseinkre! Most pedig, felséges asszony, távozunk, de találko­ zunk még mi mindannyian az országos gyűlésben, mert Erdélyország sorsáról van szó... BRANDENBURGI KATALIN: Talán meg akarják változtatni halott fejedelmük végakaratát? MIKÓ FERENC: (feldúlt) Itt már régen nem az ő végakaratáról van szó... KEMÉNY JÁNOS: Sajnos, a végakaratot nem mi változtattuk meg... BRANDENBURGI KATALIN: Talán én? KEMÉNY JÁNOS: Az összes rendek országos gyűlése erről is dönt majd... BRANDENBURGI KATALIN: Akkor most távozzanak. Urak! MIKÓ FERENC: Távozunk, de béke nincs a szívünkben... KEMÉNY JÁNOS: Itt már régen nincs béke... BRANDENBURGI KATALIN: Mert vannak pártütők, azért... KEMÉNY JÁNOS: Mert árulók vannak... BRANDENBURGI KATALIN: A nemzetnek jobb is lenne tán, ha egységes lenne. Mert nemzetes uraim mindig csak a széthúzást keresik... MIKÓ FERENC: Éppen az egységet, és a magyarságot óvjuk... BRANDENBURGI KATALIN: Elbocsátom az urakat... KEMÉNY JÁNOS: (félhangosan) Ahogy mi is téged... ÉNEKES: (szinte közbevág) Bethlen nagy nemzetből Fejedelmi kertből, Isten kegyelméből, Szép eredet vől, Hazánkban sok jó t tól, Még az életben lól. Istenünk, ki elvből Síró szemünk elől! 48 �Palócföld 99/2 Maradtunk csak búra, Feketedett gyászra, Hogy szemünk világa Magyarok csillaga, Ó, életünk, drága Fejedelmi ága! Letörött virága Szúszakasztó búnkra... BRANDENBURGI KATALIN: (izgatottan) Don Diego, menekülnie kell. Mindent tudnak az urak. Országos gyűlést akarnak... És magát követelik... DON DIEGO: Menekülni? Hova? Hogyan? BRANDENBURGI KATALIN: Diatristain gróf, a császár követe majd kicsempészi a hintóján... Menjen, menjen, itt nincs biztonságban! És én sem! DON DIEGO: Asszonyom... BRANDENBURGI KATALIN: Ne mondj csak semmit! Hallgass! Jó voltál... De most elválunk... DON DIEGO: Asszonyom! Imádom! Engedje, hogy maradjak! BRANDENBURGI KATALIN: Nem! Távozik. Most! Terveink kitudódtak... És kivitelezhetetlenek... A maga személye erősen kompromittálódott... Távozzon... DON DIEGO: De felséges asszony... (hangja kiúszik) Czinke Zsuzsanna kerámiaszobra 49 �Palócföld 99/2 KEMÉNY JÁNOS: (egészen közelről) Embereim jelentették, hogy megszökött. Már túl van a határon... A fejedelemasszony segített neki... MIKÓ FERENC: Tudtam! A ribanc! KEMÉNY JÁNOS: Talán jobb így... Egy öldöklés felesleges lett volna. Nincs erre szükség... MIKÓ FERENC: Már kegyelmed is... KEMÉNY JÁNOS: Dehogy... De békés eszközökkel is lehet... Új fejedelmet választunk... MIKÓ FERENC: Bethlen István uram... KEMÉNY JÁNOS: Vagy a Rákócziak közül... MIKÓ FERENC: No, nem mindegy... KEMÉNY JÁNOS: Egy szempontból mindegy... MIKÓ FERENC: Idegen asszony nem kell. KEMÉNY JÁNOS: Így van. És a Habsburgokkal sem kell az egység. Inkább a török. MIKÓ FERENC: Inkább a török. Döntsön közöttük a választás! KEMÉNY JÁNOS: Döntsön a választás... MIKÓ FERENC: Fel, fel, új hazára nemzetes uram! (hangja lassan kiúszik) ÉNEKES: Nemzetünk bűnével Ilyen oszlop dőlt el, Istenem, hogy vőd el, Tüllünk miért tőd el? Egész nemzetünk kell Siratkozzon szívvel, Ki felejtjük csak el Halálunk sebével DON DIEGO: (borozgatás közben) Summárum summa, kedves Don Pietro, így jöt­ tem meg a távoli földről. Nem egyeznek ott meg soha a magyarok, meg a többi nemzetek egymással... De sok jó dolgot tapasztaltam. DON PIETRO: Ezt a bort is szereti megtapasztalni uraságod... DON DIEGO: Így van... Meg a nőket... DON PIETRO: Azért kicsin múlott... DON DIEGO: Micsoda... DON PIETRO: Hogy mostan látom itt kegyelmedet... DON DIEGO: Kicsin... DON PIETRO: Majd' ott hagyta a fogát... DON DIEGO: Így van. De jezsuita testvéreim mindig segítenek... DON PIETRO: Itten segítenek, ott meg kaszabolnak... DON DIEGO: Ahogy hitünk kívánja... DON PIETRO: Mert veszélyesebb a hitetlen keresztény, mint a pogány... DON DIEGO: Így van... DON PIETRO: És barbárabb az, ki Európában keleti, mint aki... DON DIEGO: Ne folytassa, kedves barátom, ne folytassa... Higgye el, szép, gazdag föld az. Segítse őket, segítse meg őket az Isten. Minket is, őket is... 50 �Palócföld 99/2 DON PIETRO: Az Isten megsegít... Segítse az ottaniakat is. Ha tudja... (hangja kiúszik) (Félrevert harangok Mindenünnen jajveszékelés. A harangszóban egy eszelősen prédikáló szerzetes hangja erősödik fel.) SZERZETES: ...és látám, és imé egy sárgaszínű ló, és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt, és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel, és égséggel, és halállal és a földnek fenevadai által. ...És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak a lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért, és a bizonyságtételéért, amelyet kaptak. ...És kiáltanak nagy szóval, mondván: Uram, meddig nem ítélsz még? ...És a hét angyal, akinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz. ...Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetették a földre, és a földnek harmadrésze megége, és az élőfák­ nak harmadrésze megége, és, és jaj, segíts, Uram... (hangja elcsuklik) NÉMET KATONA: (közben fegyverek zaja, kiáltások) Távozz az istenedhez, prédikáló barát, ne itt károgj nekünk, ez a pillanat most nem alkalmas! Gyerünk tovább! A zsold kevés! Szabad a rablás! (A csatazaj lassan halkul, a harangzúgás kezdetben erős, majd az is eltűnik.) (Autózúgás, rádió hangja) FIATAL NŐ: Végülis örülök, hogy itthon vagyunk... PÉTER: Örülsz? Minek örülsz? FIATAL NŐ: Olyan megnyugtató... PÉTER: Viccelsz... FIATAL NŐ: Komolyan... Jó itt. Tényleg. PÉTER: Hagyjál, hagyj békén. Elegem van! RÁDIÓBEMONDÓ: Tizenöt óra, híreket mondunk. A koszovói felszabadítási hadse­ reg újabb támadást intézett szerb katonai egységek ellen... (hangja lassan kiúszik) ÉNEKES: (halkan, majd erősebben) Vitézek mi lehet ez széles fö ld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul... VÉGE 51 �Palócföld 99/2 Drozsnyik István alkotása 52 �Palócföld 99/2 ELSŐ KÖZLÉS Kiscseri Mihály Közbül, elveszőben „A Nap nem süt ki.” (MR Déli krónika, 1999. jan. 20.) Szálkás üveggyapot felhők a dermedt panel városközpont fölött Alacsony járású nap az éles fényű ünnepek utáni januárban Járdagödrök megvakult jégtükrében csikk és fagyott turha Emelnéd tekinteted Tavaszt ha várnál menekvésben híve hibázol Adventi reményed a Via Dolorosába torkollik Ellátsz-é pünkösdöd sóvárgott pompájáig a hótalan tél áthatolhatatlan szürkéjén túlra 53 �Palócföld 99/2 Régi pályaudvarok, kikötők felé (A Duna-hidak bombázása idején) Azt mondja (az ilyenekre mindig egyszerűen) kérdésemre Nem nem (semmi hevesség) Nem erről van szó Ha akarnék odaérni siettetném Én itt vagyok (semmi toppant ás) Ő késlekedik De már elég Felszállok a Bartókon a 47-esre Szemből mellőz majd a 49-es. (Nem mondom: vagy fordítva... Ő mindig többet tud ezekről) Szent Gellért előtt a sín vinnyog abban a hülye elhatározó kanyarban Nem én Nem a Dunára a sziklakápolnára nézek Tekintetünk így nem találkozik Följebb keresem majd - mégis az Amadeust a Mozartot meg a Dnyepert Görcsösen kapaszkodnak a pesti partba 54 �Palócföld 99/2 Vélem A Kossuth meg a Táncsics maradt - látom majd Onnan valahogy - átszállással az Erzsébet-híd ívéről elég is lesz Belevágódni a Keleti homlokzati órájába Watt és Stephenson között Ajánlás: Mondd barátom miért úsztatnám magam lefelé abba a háborús tömegbe Nándorfehérvár alá vagy tovább Mondja. A kérdés az enyém marad. Utaznék emlékére Szamoszra, Efezoszba. Mindig csak vonaton, hajón, türelmes kompokon. Sínek és farvíz alattam, mögöttem, kondenzcsíkok fölöttem. Félálomban is. A láthatatlan nem közénk tartozik. 1999. április 26. hétfő 55 �Palócfőid 99/2 Philoktétész kertje (A fájdalom enciklopédiájából) Hangyabetűkről vaksin égibogárra kapod a szemed Kerti mélázásból boltozatig Kondenzcsík nélkül Málta felé jó Lengyelhonból magasan Fent míg a reklámgrafika megkopik Marad az ég cégfeliratok nélkül Fölötted óezüst apró angyal Kumuluszokká oszlik a dübörgés Árnyékos könyvek fölül butácska káposztalepke párokat szemlélsz Szomszédod ébred gajdolható nótát talál mosogatásra szánja magát Ének száll az edénycsörömpölés fölött 56 �Palócföld 99/2 Szél indul árnyék vonul felhő változik Vérfoltos nadrágszár lóg - elfakadt trombózisos ér száradni a meggyfa oldalágán Lehallik új gép jön Lábadban fájdalom ébred Szoros zokni alá körömvirág szirmokat illesztgetsz Lábszárfekély Izzadásodra is számíthatsz olcsó patikaszer rafinált panacea Új gép jön alig száll alá a turbóhang Kétfarkú csíkot húz - testvéri füsti fecském majd föl is emészti Húz halad előre míg fogy mögötte a műbárányfelhő a gépi Az égi mormogás elvész Lepkezuhanás és füsti fecske Bárányfelhők árnyéka az akácosokon Itt hagytak Maradtam Mennék Árnyék vonul Lepkepár imbolyog 57 �Palócföld 99/2 Fecskéim cikáznak fű nyírógéphangban Mivé lesz majd Odüsszeusz mindent tudása ha visszajön sejtjeim oszlására Szagom-bűzöm fújhatja szembe orrába a szél Fájdalmamat szélhámos el nem veheti Birtokom Földi Péter festménye 58 �Palócföld 99/2 VALÓSÁGUNK Sulyok László A Nógrád gazda(rendszer) váltása, avagy mi történt a megyei sajtóban tíz évvel ezelőtt? 1989-90-ben vértelen forradalom zajlott le az ún. szocialista blokkon belül. Utóbb visszatekintve, beláthatjuk: mindennek úgy kellett történnie, ahogyan - ha nem is eleve elrendeltetett. Az átalakuláshoz tőkét, szel­ lemi muníciót és szakemberanyagot köl­ csönzött a Nyugat (főképpen legmozgéko­ nyabb, legéhesebb vállalkozói rétege), s mindvégig a háttérben maradva, de erejénél fogva nagyon is eredményesen, a maga érdekei szerint befolyásolta a folyamatokat. (Lásd privatizáció!) Akadtak, mint a magyar történelemben mindig, akik megnyerhetőek voltak az együttműködésre. Ne csodálkoz­ zunk ezen; a többpárti parlamenti demokrá­ cia, a magántőkés gazdaság céljai maximáli­ san egybeestek a mi törekvéseinkkel. Kisza­ badulva a képmutató hazugságok béklyójá­ ból, nagyon és gyorsan akartunk boldogulni. Sok-sok illúzió lelkesített. A legnagyobb, hogy □ 56-os dicső múltunk és egyéb nem­ zeti érdemeink jutalmaként kapjuk a külső segítséget, holott a történésekben egészen prózai okok osztották a lapot: az „orosz medve" birodalmának szétverése, a világ­ gazdaság kizárólagos dominanciájának a megszerzése. A globális szemlélet akkor Nyugaton már általános volt, és felülkereke­ dett a jóléti társadalom, a szociális piacgaz­ daság Magyarországon széles körben pro­ pagált és természetesnek elfogadott, nagyon is kívánatos gazdasági-politikai koncepció­ ján. A □ 80-as évtized, különösen annak utolsó fele-harmada a Nógrád megyei új­ ságírás történetének legszebb lapjait jelenti. Mint a kinőtt ruhát, meg az elrongyolódott, hasznavehetetlen rossz göncöket, úgy hánytuk le magunkról, egyenként vagy cso­ portosan, a belénk sulykolt, életünk vezér­ fonalává szőtt ideológiai és más szellemi, szakmai sémákat, babonákat. Évről évre, hónapról hónapra szabadabban írtunk - az olvasó örömére, aki hálásan köszönte a nyíltsá­ got és őszinteséget, a kiteljesedett törődést, a tabuk könyörtelen sárba tiprását. A munkához igen jó felkészültségű, remek újságírói szem­ mel és kiváló tollal megáldott munkatársi gárda verbuválódott össze, a megyéből és más vidé­ kekről. Az általában képzettebb, nyitottabb és rugalmasabb gondolkodású jövevények - akik 59 �Palócföld 99/2 bizonyos fokig más körülmények között szocializálódtak és mozogtak - ösztönzően hatottak a helyiek merevebb szemléletére, tágították ideológiai-politikai tűréshatárukat, finomították nyersebb konfliktuskezelésüket. A kor nagy szellemi csatározásai alól természetesen nem vonhatta ki magát a megyei újság, a Nógrád című napilap veze­ tői és munkatársi gárdája sem. Napirenden voltak az olykor személyeskedésbe csapó politikai viták. A mi berkeinkben - ezt addi­ gi, jó másfél évtizedes salgótarjáni újságírói pályámon mindvégig éreztem - hatványo­ zottabban jelentkezett az értelmiség létének és szerepének a lebecsülése, ami nem egy­ szerűen abból fakadhatott, hogy a leninizmus ezt a réteget nem becsülte értéke sze­ rint, sőt koloncnak tartotta a társadalom nyakán, afféle szükséges rossznak (Lenin titokban tartott egyik mondása: az értelmi­ ség pöcegödör), hanem abból az általános alulképzettségből fakadó kisebbrendűségi érzésből és féltékenységből gerjedt és transzformálódott újra és újra, amely évtize­ deken keresztül - ha nem is mindenkire kiterjeszthetően - alapvetően jellemezte a redakció vezetőségét, beleértve a gazdasági alapokat teremtő-gondozó kiadóvállalatot is. Sok különböző rendű-rangú újságvezető szemében a társadalom legfőbb bajkeverője az értelmiség volt, s e kifejezést igencsak megvetően használták a változtatni akaró, az országos folyamatokkal szorosabban haladó újságíró munkatársakra. A vezetők között ugyanakkor - nem csupán a legfőbb pozíció­ ért - hatalmi (személyi) harc is folyt, ami külön színesítette, torzította, tette feszülteb­ bé és áttekinthetetlenebbé az itteni napi csatározásokat. A '80-as évek végén ugyan csaknem mindenki újítónak, az elkerülhe­ tetlen változások követőjének, sőt kovászá­ nak tartotta magát, a valóságban azonban jól szétválasztható volt a két tábor: a valódi és a taktikus reformerek köre. A szó és a tett különbözősége (meg a kocsmai beszélgeté­ sek tartalma, minősége és modora a harma­ dik fröccs után) megmutatta minden tollfor­ gató igazi(bb) arcát. Az „oszd meg és ural­ kodj" klasszikus elve a szerkesztőségben a napi gyakorlat része volt, s alkalmasint talán még azok is szenvedtek tőle, akik meggyőződéses híveiként vezetői tevékenységük nélkülözhetetlen alapjává tették. Egy tipikus eset 1985 elejéről: a Habán ügy. Megmaradt volna egyszerű újságcikk­ nek, ha nem fújják fel valakik, akik ezáltal kívánták kifejezni mély és megingathatatlan marxista-leninista meggyőződésüket, na meg elkötelezettségüket és hűségüket a „párthoz, néphez, hazához". A történet dióhéjban: Írtam egy portrét Habán András­ ról, Szirák 1945 előtti népszerű, dolgos, olvasott-tájékozott mozisáról, akit 1956-ban falujában megválasztottak a forradalmi tanács elnökének, két héttel később a közsé­ gi tanács elnökének, és bekerült a járási nemzeti bizottságba is. A cikk kizárólag a mozisról szólt, noha magunk között beszél­ gettünk a forradalom alatt történtekről is. Akkor az utóbbiról a valóságnak megfelelő­ en még nem lehetett írni, de a régi szerep­ lőkkel a kommunista hatalom már megle­ hetős kesztyűs kézzel bánt. Persze, mint a cikk megjelenése után kiderült, nem min­ denki. A megbízott belpolitikai rovatvezető Pásztóról hozta a hírt (ott volt munkásőr), hogy a munkásőrség parancsnoka szerint a legnagyobb sziráki ellenforradalmárról közöltünk cikket és ez botrányos egy pártlap részéről. A hírnök és a főszerkesztő-helyettes ebben a „feladatban" is - lévén azonosan érző­ gondolkodó, hasonló mentalitású emberek nagyszerűen egymásra talált. Fűtötte mindket­ tőjüket a bizonyítási vágy, no meg egy alanta­ sabb szándék, hogy borsot törjenek a pár hete kinevezett főszerkesztőnek az orra alá, aki 60 �Palócföld 99/2 helyett magukat alkalmasabbnak látták vol­ na a pozícióban. Felpiszkálták a főnökaszszonyt, aki rám bízta ugyan az ügy kivizs­ gálását (egyébként nem volt mit kivizsgálni, a kőkorszaki mozis egész életében rendes ember volt, az utóbeszélgetések során a falu vezetői, mérvadó személyiségei széles kör­ ben ennek megfelelően nyilvánítottak véle­ ményt), ám nem rejtette véka alá a megveté­ sét: „Tudod, mit csinálj a diplomáddal? Tedd a szekrénybe!” (Sic - Nem a vitrinbe, ahová szokták volt tenni dísznek. A szóban forgó diploma pedig nem az elsőként szer­ zett, magyar-történelem szakos egyetemi diplomámnak szült, hanem a pártiskolainak, amit a salgótarjáni „Lenin-hegyen” szerez­ tem a marxista-leninista nemzetközi mun­ kásmozgalmi szakosítón. Hiába hangoztat­ tam, inkább nyelvet tanultassanak velem, azzal többre mennénk, akkori főszerkesztőm hajthatatlan maradt. Persze megértem, a megyei pártbizottságon előírták neki, hogy évente hány főt kell beiskoláztatnia a redakcióból, és hát rám került a sor.) A Habánügyben egyébként a pártbizottság munkatár­ sai sem volt egységesek, de a többség, álta­ lában a tanultabbak, a gondolkodóbbak sem az írásban, sem a megjelentetésében nem láttak kivetnivalót. A vihar csitultakor ér­ deklődésemre a megyei rendőrkapitány viszont így reagált: „Az a baj, hogy az öreg ellensége a rendszernek még ma is.” „Ne mosolyogj, Iljics, nem lesz ez így örökké, 150 év alatt sem lettünk törökké!” Ezt a mondatot Budapesten, a Dózsa György úti Lenin-szobor talapzatán olvasta az egyik balassagyarmati városi főhivatal­ nok. Cinkosan nevettünk össze, mindamel­ lett kissé megborzongva: hogy mit meg nem engednek maguknak az emberek?! Egy cselekedetemet viszont máig restel­ lem. (Lehet, hogy most terápiaként írom ki magamból?) Időpont: 1986 januárjának 61 vége. Értékelő cikket írtam Laczkó Pál Szalmakomiszár című elbeszélésének szín­ padi változatáról, amit csak a bemutató után pár nappal videón láttam, és nem is egészen a saját véleményemet fogalmaztam meg. Két fiatal miskolci színész, egy bőgős kíséreté­ ben szerepelt a szokásos évi, a megyei ta­ nács művelődési osztálya által rendezett Madách-ünnepségen, a salgótarjáni zeneis­ kolában. Az előadás végén a játszók szín­ padra hívták a szintén fiatal, meghatott szer­ zőt, aki - nyilvánvaló izgalmában és némi zavarában - térdet hajtott és megcsókolta a nemzeti zászlót, majd a közönség felé for­ dulva V betűt formáló ujjaival integetett. Ahogy én gondolom: a megyei pártbizottság jelen volt ügyeletesei elsősorban a szerző viselkedését nehezményezték, következés­ képpen a monodráma-változatot is elma­ rasztalták. Micsoda dolog az, megcsókolni a nemzetiszín-zászlót; fr oclizni az internacio­ nalizmust, amikor úgy is annyi támadás éri ország-világban a nagy Szovjetuniót! Véle­ kedhettek, véleményüket azonban nem akarták nyilvánossá tenni, nehogy széles körben ismertté váljon az a személyes el­ lentéteket sem nélkülöző hatalmi harc, ami akkoriban a megyei pártbizottság és a me­ gyei tanácsvezető tisztségviselői között folyt. Meg aztán ideológiai kérdésekben hatásosabb, ha az újság foglal állást, amikor az úgyis az övék. A pártemberek szerint a tanácsi szervezők egy nacionalista szellemű, egészében hibás és apolitikus darab bemu­ tatását engedélyezték. Ezt a konklúziót kellett megírnom. Hiába tiltakoztam, én nem is láttam az előadást (videovetítést szervez­ tek nekem), hiába érveltem, úja meg az, aki ott volt (a főszerkesztő és az egyik főmunkatárs), vagy az, aki jobban ismeri az alapművet, mint jómagam, hiszen először őt kérték fel a dramatizálásra (egy másik fő munkatárs). Ne törődj semmivel, majd mindent megbeszélünk, �Palócföld 99/2 kidolgozunk egy közös álláspontot és azt megírod - volt a szerkesztőségi társak egy­ séges akarata különben is te vagy a mű­ velődéspolitikai rovatvezető, színikritikus, neked testhezálló, neked kell a garast leten­ ni. Mindenki ódzkodott a feladattól, min­ denki ki tudott bújni alóla, csak én nem. (A lemondáshoz vagy felmondáshoz bátorsá­ gom nem volt, de az én környezetemben ez egyébként sem volt szokásban. Mit is kezd­ hettem volna magammal, a családommal megbélyegzettként!) Szóval megírtam a mások és a részben magam véleményét (én nem éreztem túlzottnak a szerző viselkedé­ sét, se nacionalistának a darabot), és ezt szégyellem ma is. Jóllehet olyan dicséretet kaptam érte, amilyet a hivatalos felsőbbségemtől addig még soha (persze ezt sem nekem, hanem a főszerkesztőmnek mond­ ták). A főnökasszony - ahogy kényes ügyek­ ben vagy nagy témákban gyakorlat volt megjelenés előtt a cikket bemutatta a me­ gyei ideológiai titkárnak és helyettesének, akik minden sorát és szavát elfogadták. Megjelenés után pedig csörgött a telefon: a cikk nagyon tetszett a pártközpontban, úgy fogalmaztak, hogy a nagy lapoknak is így kellene állást foglalni ideológiai kérdésekben. „Szobrot kapsz, Sulyok!” - viccelődött velem a főnököm, aki egy esztendeje még a szekrénybe záratta volna a diplomámat. A hatalom eróziója azonban feltartóztat­ hatatlan volt. Már a megyei pártbizottságon sem úgy mentek a dolgok... A párttagok többsége már tudta és vallotta (segített ebben az 1988. májusi központi bizottsági ülés), hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt által foly­ tatott politika a válság elmélyüléséhez vezet, nem pedig a szakadatlanul hirdetett és várt felemelkedéshez. Nemhogy csökkent a távolság köztünk és a fejlett országok kö­ zött, éppenséggel nőtt. Elegendő volt ennek megállapításához kézbe venni egy magyar (orosz) hordozható rádiómagnót és egy holland Philips vagy egy német Siemens, netán japán National Panasonic gyártmányt. Akinek volt rá szeme, látott... 1989. április 21-én Lenin születésnapjára emlékeztek a megyei pártbizottságon a pro­ pagandisták ünnepén. A vb-termet rendezték be, de a kelleténél kevesebb székkel, és az ünnepség elején a székek utáni járkálás okozott egy kis gondot. Elérkezett a míves megemlékezés vége, a levezető elnök fel­ szólította a jelenlevőket: „Végezetül hall­ gassuk meg az Internacionálét!” Szokásos koreográfia. A hallgatóság vigyázzba me­ redve várta az akkordokat. De hosszú má­ sodpercekig semmi. Kínossá vált a csend. Az elnök: „Biztos, valami hiba történt”, és elindult felderíteni. Pár lépést megtett, ami­ kor felcsendült a zene. Nem az Internacionálé, hanem a szovjet himnusz: „Szövetség­ be forrt szabad köztársaságok,/ A nagy Oroszország kovácsolta frigy...” A népi demokrácia „csúcsán” ilyen baki elképzelhetetlen lett volna. Ha mégis, embe­ rek feketedtek volna belé, a börtönökben. Most egyszerűen csak bekapcsolták a másik magnetofont, azt, amelyiket eredetileg is kellett volna, és békében távozott mindenki. A szóban forgó, utolsó pártállami évben három főszerkesztő és egy háromtagú, gya­ korló újságírókból összeállt szerkesztőbi­ zottság irányította a megyei újságot. Moz­ gott az egész szerkesztőség. A biztosnak hitt hajó minden eresztékében recsegettropogott. Sok jó képességű írástudó elment, például fővárosi lapokhoz meg a frissen szervezett, magán kiadású helyi hetilaphoz, a Tarjáni Tükörhöz. Jöttek helyükbe, főként kezdő toll forgatók. Az országban és a me­ gyében zajló politikai folyamatok - amiként az írás elején említettem - a szabadságnak kedveztek. Már az 50-es évek elejének 62 �Palócföld 99/2 Czinke Ferenc alkotása 63 �Palócföld 99/2 titkos recski munkatáborról is lehetett írni a Nógrádban, történészi összefoglaló jelen­ hetett meg Salgótarján „legsötétebb napjá­ ról”, az 1956. december 8-i pufajkás vérfür­ dőről, és lassan-lassan meg mertek szólalni az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek résztvevői, az aktívan cselek­ vők és a szemtanúk, a későbbi irdatlan megtorlás megalázottjai és bebörtönzöttei. Őszre mindannyiunk számára bizonyossá lett, hogy végnapjait éli az akkoriban már létező szocializmusként emlegetett kommu­ nista rendszer. A megyei pártlapnál - ugya­ núgy, mint a többi pártirányítású munkahe­ lyen - egyre nagyobb lett a munkatársak bizonytalansága, a vezetők tanácstalansága. Senki nem tudott semmi biztosat, még a közeli jövőről sem. Ugyanakkor mindahányan - ilyen az emberi természet - bizonyos­ ságra és biztonságra vágytunk. De ahogyan a régi struktúrák kezdtek lebontódni, ezzel valahogyan nem akart igazán lépést tartani az újaknak a kialakulása. A változás, az új eszmék képviselői és szervezeti megjelentek ugyan Nógrád megyében is, ám itt - meglá­ tásom szerint - nem rendelkeztek olyan politikai szervező, társadalmi befolyásoló erővel, mint az ország több más régiójában. 1989 végére azok maradtak a megyei lapnál, akik - adott esetben teljesen indifferensek a részletes és külön indítékok - meg­ élhetésüket a lapnál látták-akarták biztosí­ tottnak. A súlyos, szorult helyzet meglehető­ sen közel hozta egymáshoz a kollégákat. Talán sohasem volt olyan átfogó, erős és nyilvánvaló az összetartozás érzése, az együttgondolkodás, mint a rendszerváltoz­ tatás várakozással teli, lelkesült hónapjai­ ban. Új gazdát és jövőt szerettünk volna magunknak teremteni. Ebben azonban Sal­ gótarjánban és a megyében nem igazából segítettek, noha több politikai csoport részé­ ről is történtek kezdeményezések. A frissen alakult Magyar Szocialista Párt radikális tagozata (az MSZP megyei ideig­ lenes intézőbizottsága azonnal elhatároló­ dott tőle, bírálta és elutasította), a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyarországi Szociálde­ mokrata Párt megyei szervezetei közös beadvánnyal fordultak 1989. október 23-án (a Magyar Köztársaság kikiáltásának napja) a megyei tanács elnökéhez, Körmendy József hez. Álláspontjuk szerint a Nógrádnak igazi néplappá kell válnia, és egyetlen párt sem gyakorolhat fölötte tulajdonjogokat. A lapcsinálók egyetértettek. A lap október 25-i számában jelent meg a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Nógrád megyei helyi csoportja vezetőségének ezzel kapcsolatos állásfoglalása, amelynek alapváltozatát a MÚOSZ megyei titkáraként írtam, majd a társak véleménye alapján végső formába öntöttem; ebből idézek: „...eddig sem zár­ kóztunk el a megújulástól, a monopolhelyzet felszámolásától Nekünk is érdekünk egy sokszínű, tartalmas és színvonalas, min­ denféle pártérdekektől mentes politikai néplap előállítása és megjelentetése. Ez csak úgy lehetséges, ha olyan szervhez, intézményhez tartozunk, amelyik lényegénél fogva a fenti követelményeknek megfelel. A végső megoldást mi is a kialakuló önkor­ mányzati tulajdonban látjuk.” (Magán-, netán nyugati tőkéről álmodni sem mertünk, hiszen az újság évek óta 4-5 millió forintos veszteséggel működött.) A lap vezetői, hangadó munkatársai úgy látták, gyors cselekvésre van szükség, mert a bizonytalanság ugyanúgy megeszi a lelket tegyük hozzá: a szellemet -, mint ahogyan a félelemről tartják. Mi pedig már sok pofont kaptunk - rendezett viszonyok között is. A legfontosabb tennivalók között határoztuk meg: a kiadóigazgatói és a főszerkesztői állás meghirdetését, a szakmai és emberi 64 �Palócföld 99/2 értékek alapján, a ráváró feladatok ismere­ tében; a megjelenés anyagi alapjainak mi­ előbbi megteremtését és mikéntjének gyors közlését a kollektívával; a döntés után a lap tartalmi, formai és egyéb megújítását. Jogot formáltunk arra is, amit korábban rendre elmulasztottak, hogy a tárgyalásokba be­ vonják a szerkesztőségi kollektívát. A gyors döntésre valójában már nem is politikai, hanem gazdasági okok miatt lett volna szükség. Gyakorlatilag ekkor azt írtunk, amit akartunk. Ám pénz híján, mint­ hogy január elsejétől lapgazdánk, az MSZP egyetlen fillér támogatást sem ígért, csak a megörökölt tulajdonjogát markolta nagyon, igencsak kérdésessé vált, hogy a szakmát meddig gyakorolhatjuk. A helyzet lényegé­ ben az volt, hogy minden párt beleszólást akart a lapkészítésbe, de egyik sem akart anyagiakat áldozni érte. Szócsőként akartak felhasználni bennünket választási - meg egyébként is, mindennapi - küzdelmeikben. Érthető a törekvésük. Csakhogy profán hasonlattal élve: az húzhatja a nótát, aki fizet, nekünk pedig senki nem akart fizetni, mondván, hogy nem tud. S újabb profán hasonlattal éreztetve saját helyzetünket: üres spájzban bolond a gazdasszony. Más szóval: mi sem voltunk nyugodtak a rólunk, a há­ tunk mögött zajló alkudozások alatt. Az MSZP vezető képviselőinek többsége képmutató álláspontot foglalt el, amit ellen­ feleik cinikusnak minősítettek; azt javasol­ ták, hogy a többi politikai szervezet töre­ kedjen önálló lapalapításra, jól tudva, hogy ez képtelenség, hiszen maga is pénztelen­ ségre hivatkozva vonta meg a további támo­ gatást a Nógrádtól. Tulajdonával ugyanak­ kor meglehetősen ügyesen bánt: tudatosan gyűjtötte maga köré a hangadó újságírókat, akik - noha nem biztos, hogy mindenben az MSZP-ések módjára gondolkodtak - mindig megírták azokat az információkat, amelye­ ket a szocialisták akartak. Egyúttal, nagyon bölcsen, igyekeztek nem beleszólni a lap dolgába, a sajtószékházban nem mutatkoz­ tak, s kifogásaikat nagyon ritkán és szőr­ mentén adták a tudtunkra, főleg a kulcspozí­ ciókban lévőkére. Akkoriban - nyilván mé­ lyen átérezvén a bajt, az önös érdeket nagyon jó és tényleg partneri viszonyt lehe­ tett kialakítani a pártvezetőkkel. A többi párt egészen másként viselke­ dett; vagy tapasztalatlanságból, vagy tudat­ lanságból. Ők is tudták, hogy a sajtó fontos hatalmi tényező, de azt nem, hogyan kellene a sajtó munkatársait maguknak megnyerni. Sokan folyamatosan vádaskodtak, részre­ hajlással gyanúsítgattak és rágalmaztak, beskatulyáztak személyeket és a lap egészét, miközben minden újságcsináló igyekezett legjobb tudása szerint az új, demokratikus kívánalmaknak megfelelni. Ez a méltányta­ lanság a többséget elkeserítette és elidege­ nítette, s arra a felismerésre inspirálta, hogy az új erők között sincs igazi szövetségesünk, csupán újabb akarnokok és parancsnokje­ löltek. Nem véletlenül jelent meg Szendi Márta megbízott főszerkesztő vezércikke a november 23-i számban: „ Miután megsza­ badultunk az MSZMP, illetve utódpártja, az MSZP oly sokat emlegetett - panaszolt-, kritizált kézi irányításától, az úgymond egypárti diktatúrától, most mintha a több­ párti diktatúra fellegei kezdenének a szer­ kesztőség fölött az égbolton gyülekezni. Szaporodóban a különféle pártok kategori­ kus „kérései”, melyekben közleményük szó szerinti nyomdába adására tartanak igényt. Megesett, hogy még azt is előírták, hány részletben; s mely napokon tegyük a lapba ama bizonyos közleményt. ” A lapja tulajdonjogához foggal-körömmel ragaszkodó MSZP kiadóvállalata közben - az újságírók kívánsága szerint is - meghirdette a pályázatot, először a kiadóigazgatói állásra, 65 �Palócföld 99/2 majd a főszerkesztőére. 1990. január else­ jétől az új igazgatónak és kiadói csapatának egyedül kellett gondoskodnia a Nógrád biztonságos napi megjelentetéséről. Január 15-től elfoglalhatta helyét az új főszerkesztő is. aki történetesen én lettem. Öten pályáz­ tunk, ketten jutottunk az utolsó körbe, az egyik olvasószerkesztővel, aki egyben az egy hónapig működött szerkesztőbizottság elnöke volt. A döntnökök figyelembe vették a munkatársak titkos, mellettem született 10:9 arányú szavazatát is, amikor kimondták a végső szót. Ez külön történet, s minthogy rólam szól, valójában ebből nagyon keveset tudok. Annyi pedig éppen elégséges itt, hogy azért választottak engem, mert - termé­ szetesen ezt jóval később tudtam csak meg hajlandó voltam helyettesként elfogadni a belpolitikai rovatvezetőt, aki az MSZP teljes bizalmát élvezte (de az MSZMP-jét is), míg ellenlábasom nem. Nyilván vele kívánták kordában tartani a főszerkesztőt, hogy az mindenkor úgy cselekedjen, ahogyan ők megkövetelik, vagyis ne legyen semmiféle kilengés, vagy elhajlás a megszokott balol­ dali (liberális) eszméktől, értékektől. Erre személye alkalmas is volt, amit rengetegszer bizonyított, mint például az említett Habánügy fő kirobbantója. A lap valódi első szá­ mú vezetőjének tehát - gondolom - őt tar­ tották, személyét azonban nem lehetett a megújuló Nógrád zászlójára tűzni. Így utó­ lag azt hiszem, azért döntöttek mellettem noha igazán sohasem ambicionáltam maga­ mat a főszerkesztői posztra -, mert a tiszta lap indításához egy viszonylag kevésbé vagy egyáltalán nem kompromittálódott ember kellett, mert a többségi igazságot és esélyegyenlőségét mindig fontosabbnak tartottam a politikai csoportérdekeknél - ami végül is pár év múlva a bukásomhoz vezetett.) Ekkor azonban a megújulás kérdésében még na­ gyon egységesek voltunk, a különbségek csak hónapok múltán, a választások nyomán kialakult éles politikai háborúskodások idején aktiválódtak. A közös cél - a bizton­ ságos megjelenés - egyébként is elnyomta a másságokat. Mindamellett nem lehetett könnyen eligazodni a napi érdekek és akará­ sok útvesztőjében, a kollégák időnként célt és mértéket tévesztettek (mint a tágabb környezetük is nem egyszer), következés­ képpen igen komoly feladat hárult a szer­ kesztőkre. Nem mindig sikerült megvalósí­ tanunk a vallott pártatlanságot és az egyenlő távolság elvét, de a kibillent szekérrudat igyekeztem egyenesbe hozni, akár belső szerkesztőségi harc árán is. (Nagyon nép­ szerűtlen foglalatoskodás!) Illő módon főszerkesztői vezércikkel foglaltam el a vezérlőpultot. Ebben az idő­ ben - legalábbis közös beszélgetéseinkkor egyként vallottuk: „Nem vagyok híve a merev gondolkodásnak és gyakorlatnak, ellene vagyok az oktalan és értelmetlen elzárkózásnak, a diktátumoknak, a problé­ mák szőnyeg alá söprésének. A nógrádi valóságot pontosan és hitelesen feltáró­ megjelenítő, kulturáltan és igazságosan kritikai szemléletű-hangvételű újságírás az eszményképem... E célnak csak úgy tudunk megfelelni, ha szélesre tárjuk lapunk való­ ságos és jelképes kapuját környezetünk valamennyi eszmei, politikai áramlata előtt. Ezért előítéletek nélkül közeledünk minden párthoz, társadalmi szervezethez, mozga­ lomhoz, az egyes emberhez." Nos, a Springer eme törekvések megva­ lósításához teremtette meg számunkra a lehetőséget és feltételeket. Az MSZP a piac értékítéletére bízott bennünket azzal, hogy felmondta az újság finanszírozását; a többi párt kezdetleges viszonyok között küzdött a szava­ zókért; nekünk pedig léteznünk kellett. Az itteni vállalkozók saját bőrükön tapasztalhat­ ják: a Nógrád megyei, gazdasági válsággal 66 �Palócföld 99/2 tartotta a dolgot és gyorsan elhessegette a közvetítőket.) Az Axel Springer- Budapest Kiadói Kft. és a megyei lapok vezetői között ők kezdték egyengetni az utat. Létre is jött több találkozó, ismerkedési céllal, a szándé­ kok kipuhatolásával, esélylatolgatással. A Dunától keletre eső területek megyéinek találkozóhelye Eger lett (a nyugati részekről nincsenek információim). A Springer képvi­ selői - Bayer József ügyvezető igazgató, Nemes Péter humán menedzser, a német szakértő - úri ember módjára viselkedtek. Mindenkor kendőzetlen, nyílt eszmecsere folyt. Nagyon jó benyomást tettek ránk. Kulcsár József kiadóigazgatóval nem láttunk a lap számára kedvezőbb jövőképet, előnyö­ sebb megoldást, mint azt, hogy elfogadjuk az AS-B ajánlatát, és megszervezzük a sze­ mélyi állomány átállását. Nagyon tetszett magam öt éven keresztül soha nem csalód­ tam, amíg a Springer állományában dolgoz­ tam-, hogy partnernak tekintettek bennünket, hogy garantálták teljes szellemi, szakmai és politikai önállóságunkat, és olyan technikai fejlesztést ígértek, amellyel az újság korsze­ rűsödik, tartalmilag és formailag egyaránt gazdagodik. Tárgyalásainkról folyamatosan tájékoztattuk a kollégákat, a kulcspozíció­ ban dolgozókkal részletesen meg is beszél­ tük a cselekvési érvrendszert, a kívánatos magatartást és a szükséges tennivalókat. Az első beszélgetést - érthetően - először döb­ benet kísérte, mindenki elgondolkodott, aztán egyre többen kezdtek rokonszenvezni az MSZP-től való elszakadás gondolatával. Nyíltan nem léphettünk fel - azonnal a pártmarakodások martalékaivá váltunk volna. És azt gondoltuk, akkor is ugyanez történne velünk, ha nem tesszük meg a szakítást, Ízekre szedtek volna az ugyancsak gyilkos önkormányzati választások idején, vagy legfeljebb után. Persze aki azt mondja, hogy parányi szorongás sem volt benne, minden küzdő, tőkeszegény piacon egy megyei napilapnak fenntartania magát bravúros, afféle kötéltáncosi mutatvány. Döntésünk előtt pár héttel az MSZP-nek még volt egy ránk, a megyei lapokra vonat­ kozó felvetése, amely a cselekvés sürgetésé­ re ösztönzött. A Nógrádban közöltük is a MÚOSZ elnökségének közleményét, Nincs szükség felügyelőbizottságokra címmel. A szakmai grémium ebben üdvözli, hogy az MSZP fel kívánja adni a megyei napilapok fölötti politikai felügyeletét, de nem ért egyet a javaslattal, mert a helyi felügyelőbizottságok létrehozásával több­ párti felügyelet jönne létre a korábbi egy helyett. Továbbra is azt tartja: „a megyei napilapok - a nemzeti tájékoztatási intézményrendszer részeként - pártoktól függet­ len, önálló szellemi műhelyként működjenek, kiadóik pedig önálló állami, vagy állam által felügyelt vállalatok legyenek. ” - Ebben a felfogásban is volt illúzió (a megyei napi­ lapok mint a nemzeti tájékoztatási intéz­ ményrendszer részei, vagy: állami vállalatok adják ki), mint a helyi MÚOSZ-szervezet novemberi állásfoglalásában (a megyei lap önkormányzati tulajdonú legyen), de a ho­ gyan tovább kérdésében a nagy akarás, a hit miatt ez természetes. A többpárti diktatúra valóságát ugyanakkor a saját bőrünkön éreztük naponta, meg-megújuló, sőt a vá­ lasztások közeledtével mind durvább erővel. Nem adódott más választás: a magunk kezébe kellett venni sorsunk irányítását! A zűrzavaros viszonyok közepette jutott el hozzánk a hír, talán január végén, hogy van egy fővárosi magáncég, jórészt német tőkével, amelyik érdeklődik a megyei napi­ lapok jövőbeli működtetése iránt. A Heves megyei lap főszerkesztője és igazgatója hozta az információt. (Később úgy hallottam, hogy ők ezzel az eshetőséggel már előálltak a korábbi kiadóigazgató előtt is, aki titokban 67 �Palócföld 99/2 bizonnyal westernhősnek képzeli magát. Bizony gyakran kellett egymást erősítgetnünk, kit-kit több-kevesebb érveléssel. Ilyen eseményben, ilyen megoldásban ugyanis még egyikünk sem vett részt, miközben hármunknak-négyünknek az élharcos szere­ pét kellett magára vállalnia, húzva-vonva magunk után minden értékes embert. A szakítás idejét és menetét szintén gon­ dosan megterveztük. Olyan időpontot vá­ lasztottunk, amely minden szempontból op­ timális, amikor nem ránk, hanem egymásra figyelnek a pártok. Ez a dátum az országgyű­ lési választások két fordulója közötti idő. A menete a következő: először kilép a főszer­ kesztő és egy kiadói dolgozó az MSZP vál­ lalatától, majd rögtön belépnek a Springer kötelékébe, és intézik a többi munkatárs ki-, illetve belépését. Minden szükséges iratot előkészítettünk, kijelöltük az ügyintéző iro­ dákat, s 1990. április 2-án, hétfőn reggel nyolc órakor megtettük a sorsdöntő, törté­ nelmi lépést. Mindenki jött, önként és öröm­ mel. Ha valakit is kihagyunk, az szörnyen megsértődött volna. Azt előre sejtettük, hogy lesz egy kis felzúdulás körülötte, azt azonban álmodni sem mertük, hogy az MSZP olyan csendben veszi tudomásul a dolgokat, mint ahogyan tette. A részükről, a képviseletükben nálam senki nem reklamált, senki nem tilta­ kozott, nem szidott vagy fenyegetett meg. Elgondolkodtató. Tudták? Várták a bekövet­ keztét? Ahogyan továbbgondolandó az is, hogy az akkori ellenzék, a politikai hatalmat megszerezni igyekvők csapták a legnagyobb patáliát, noha nem ők játszották a megcsalt férj szerepét. Talán azért, mert susmust gya­ nítottak a történtek mögött? Meglehet. Min­ denesetre, ha egyáltalán volt ilyen, valami megegyezésféle az MSZP-vel, arról egyiken sem tudtunk, és máig nem tudunk. Mi törvé­ nyesen, politikailag teljesen jóhiszeműen, és csak a magunk érdekeit nézve cselekedtünk. Az átlépés után, minden újságíró, már mint Springer-alkalmazott, odaült az írógépe mellé, és megírta aznapi penzumát, de most már az új kenyéradó gazdája lapjába, az Új Nógrádba. Azért választottuk ezt a nevet, hogy egyszerre jelezzük a megújulást és a folytatást, hogy ugyanazok vagyunk, de egy kicsit mégiscsak mások. Kifejeztük ezt a fejlécen: a politikai napilap típusmegjelölés helyébe a megyei napilap kifejezés került; jeleztük az új évfolyamszámozással. Estére szokás szerint elkészült az újság, és másnap a standokon robbant a bomba. Jellemző az olvasói gondolkodásra és magatartásra, összeforrottságunkra, hogy tudtunkkal nem pártolt senki el tőlünk. Sőt hónapról hónapra több előfizetőt szereztünk, és gyarapodott a naponta eladott példányok száma is. A vál­ tás várakozáson felül sikeredett. Éppen ezért nem is igazán foglalkoztatott bennünket, hogy bizonyos politikai köröknek ez nem szimpatikus, és lépten-nyomon támadják. Nekünk biztonságot adott az új gazda, hiába hangoskodtak, hogy cserbenhagytuk a me­ gye népét; mi a fordítottjáról voltunk meg­ győződve, és nagyon hittünk az igazunkban. A „nagy ugrást” a Baranya, a Heves és a Tolna megyeiekkel együtt tettük meg. Később követték a példát a KomáromEsztergom, a Somogy és a Szolnok me­ gyeiek, végül AS-B fennhatóság alá került a Békés és a Bács-Kiskun megyei újság is. Közöttük akadt néhány jó nyereséggel dolgozó lap, néhány gyengélkedő, sőt a mi szegénységünkkel vetekedő, egészében azonban mindegyik jobb anyagi-szellemi kondíciókkal bírt. Éppen ezért felért egy kis csodával, hogy a Nógrád megyei lap a springeres ára kezdetén állta a versenyt, az összehasonlítást a többiekkel, és a tartalmi, formai szervezeti átalakításban a jobbaknak tartott lapokkal együtt haladt. Nehézségeink általában később sem 68 �Palócföld 99/2 mutatták, a Magyar Nők Lapja, a Nemzeti Népsport, az Új Ludas megalakításával. Az AS-B amíg főszerkesztő voltam (csaknem négy évig), szerintem jó lap­ gazdánk volt. Ígéretét mindenkor betar­ totta, soha nem hozott kiszolgáltatott helyzetbe, a hátunk mögött soha nem egyezkedett rólunk másokkal. Kapcsola­ tunkat a nyíltság és korrektség jellemezte. Még a szaporodó likviditási bajaink ide­ jén is segítőleg tárgyalt velünk. A Sprin­ ger nagy családjában egyenrangúaknak érezhettük magunkat. Hogy tíz évvel ezelőtti lépéseink valóban helyesek voltak-e, azt érzelemmentesen és hitelesen csak később, nagyobb rálátással lehet megállapítani. Mi annak tartottuk. A napilapkiadás mai megyei helyzete ugya­ nakkor azt a látszatot kelti, mintha minden akkori erőfeszítésünk odalett volna. Ez azonban már egy egészen más történet, egy másik elemzés - ami, legalábbis egyelőre, aligha az én toliamról lenne szerencsés. szakmai szempontból, hanem gazdasági okok miatt jelentkeztek. Szomorú, de igaz: a megyei népesség egyszerűen kép­ telen a kívánt szinten fenntartani újságját (feltételezem, hogy azóta a Springer emi­ att csökkentette a lap terjedelmét, majd végül adta át a lap kiadását egy egri ma­ gántőkésnek). A német-magyar vegyesvállalat igaz­ gatója, Bayer József viharosra sikeredett nemzetközi sajtótájékoztatón április 4-én, a budapesti Penta Szállóban ismertette a hétfőn történteket, az új lapok alapítását. Többé-kevésbé ma is helytálló, amit ak­ kor mondott, mert talán a gyökerei is még abból az időből erednek: mérhetetlen bizonytalanság alakult ki a megyei lapok körül, és az AS-B ebben a légkörben biztonságot tudott nyújtani; egyáltalán nincs szó a megyei lapok bekebelezéséről, vagy jogsértésről, ahogyan egyesek meg­ próbálják a történteket beállítani; a meg­ oldásra a példát éppen a magyar kiadók Szerkesztőségünk tisztában van azzal az egyszerű tényállással, hogy valószínűleg nem mindenki ért egyet szerzőnk általunk úttörő jelentőségűnek tartott emlékező­ elemző írásával. Miként azt is valljuk, hogy mindannyian, akik kortanúk vagyunk, felelősséget viselünk közösségünk múltjáért. Ebből a morális indíttatásból hívjuk fel olvasóink figyelmét - különösen a cselekvő résztvevőkét hogy lapunk minden érde­ mi hozzászólást szívesen közöl. Könyvnyi terjedelmű értekezés nélkül is tudjuk ma már, mit jelent a sajtó a működő demokráciákban. A mai anomáliákat tapasztalva, ezt az előfeltevést kockáztatjuk meg: hátha az átalakulás pillanatában terelődött a nem kívánatos vágányra a sajtó ügye. A regionális, vidéki események megértése esetleg reflektorfényt jelenthet a sötétben tapogatódzás időszakában, netán az orszá­ gos folyamatokat illetően is. Hasznos adalékot a korhoz minden bizonnyal. (— a s z e r k . ) 69 �Palócföld 99/2 ÉLŐ MÚLT Solymár József Megöltek egy filmet Kérem, ne ítéljenek el nagyon, ha az év­ számokat illetően tévednék, mert saját szü­ letésem idejét is csak némi gondolkodás után tudom megmondani. Tény, hogy az 1956-os „rosszalkodásom” miatt fiatal írói pozícióm erősen megrendült, s örülhettem, hogy megmaradhattam a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Amikor valami tudó­ sítás ügyében Salgótarjánba küldtek, a Nép­ front című mozgalmi lapot szerkesztő ba­ rátom biztatott, hogy valamit hozzak össze az ő számára is. A tarjáni népfront bizottságban ismer­ kedtem meg Gajdos Pista bácsival, aki 1919-ben a város legfiatalabb vöröskatonája volt. Ő mutatta meg Rákosi tölgy- vagy bükkfáját, amelyik soha nem látta a nagy vezért. Gajdos egyszerre volt kiábrándult és hűséges. Nem tagadta meg a szocialista eszméket, de rájött arra, amire sok politikus nem: a népet a nép akarata, szándéka nélkül nem lehet boldogítani. Számomra óriási élmény volt, hogy ez a palóc nyugdíjas vasmunkás milyen gyönyörűen mesél. Barátomnak, Péteri Pista szerkesztő úrnak, ahogy illik, leadtam a riportot, be­ mutatván a sajátos figurát. Ennek hamarosan A beheggedt sebet a kutya sem nyalo­ gatja. Miért szeretném én akkor elmondani, kinyomtatni a Megöltek egy leányt igaz történetét? Miért szeretném, ha Salgótarján­ ban a java emberek emlékeznének arra, hogy volt egy ilyen film (meg könyv is)? Értesülnének azokról a viszontagságokról, amelyek megalkotása körül támadtak, s végülis felvállalnák az örökséget. Emlékezetem felfrissítése érdekében le­ emeltem könyvespolcomról a Gondolat Könyvkiadó 1962-ben megjelentetett Film­ évkönyvét és jókora meglepetés ért. Szerepel benne egy felsorolás, amelynek címe: „A filmkritikusok díját az 1961-es művészi teljesítmények alapján a következőknek ítélem.” A szavazásra felkért kritikusok véleménye szerint a legjobb női alakítás díját Pap Éva kapta (huszonketten ítéltek így). Erről értesültem annakidején. Ám, ami igazán meglepett, hogy most majd negyven év távlatából tudtam meg, hogy a legjobb magyar forgatókönyvért odaítélt díjat (ti­ zennégy szavazattal) én kaptam meg. Erről viszont elfelejtettek értesíteni.* * 70 �Palócföld 99/2 kísérleti adása, s a szervezők kádereket gyűjtögettek. A mi személyzetiseink még tapsikoltak is, hogy Major Sanyit sikerült eladni. Nekem erről más volt a véleményem, s ezt ő is jól érezte. Így, amikor szerkesztő lett a televízióban, megbízott: operatőrükkel együtt országjárásra indulva kis színeseket készítsek a műsoruk számára. Meglepődve észleltem, hogy az értem küldött autóban nem egy, hanem két opera­ tőr van. A televízió Sik Igort küldte. Mivel a tévéseknek nem volt elegendő kamerájuk, a felvevőgépet a Színház- és Filmművészeti Főiskolától bérelték. A főiskola azonban ragaszkodott hozzá, hogy a kamerával együtt egy végzős növendék is utazhasson. Ez az így kibérelt vaskos legény pedig Sára Sándor volt. Utunk enyhén szólva katasztrofális eredményt hozott. Egy ideig azt filmezgették, hogy a Mátra alatt a Gyöngyös patakból a szőlőpermetezéshez lóvontatta lajtkocsiba öntözgették a vizet. Ám, ki tudja miért, a közeli szőlőkbe már nem kísértük el a lajttöltögetőket. Aztán felrohantunk Cserépfa­ luba vagy Cserépváraljára, itt meg a mészégetésről készültek pompázatos képek. Végül a két kamerás lesipuskás óraszámra figyelte, hogy egy kémény tetején miként eteti utódait a gólyapapa, meg a gólyama­ ma. hát, ezt hoztuk a kétnapos útról, s nem csodálom, hogy Major Sanyitól nem kaptam több megbízatást. Útközben azonban igen jókat beszélget­ tünk Sára Sándorral, s ebből barátság lett. Bevallottam irodalmi ambícióimat, ő pedig elvállalta, hogy elolvassa írásaimat. Ekkor jártam nála először, a Klotild palota legfelső emeletén, ahol hajdan garniszálló működött. Megmutatta bámulatos fényképeit, a földre hulló pohár darabjainak szétpattanásáról, a vízbe csöppentett tinta óvatos keveredésé­ ről. Na, meg rám szólt, hogy aki filmet akar meg is lett a következménye. Csikesz elvtársnő, aki a nagybudapesti pártbizottság egyik titkára volt, felháborodott levélben tiltakozott Ortutay Gyulánál, a Hazafias Népfront akkori főtitkáránál, hogy szennye­ zik a vöröskatonák múltját. Mintha az em­ berség szégyen lenne. Gajdos Pista bácsi történetei nem hagy­ tak békén. Mert igazak voltak egy hazug világban. Ő mesélt az acélgyáriak és a bá­ nyászok fura háborúságáról, amelynek alap­ vető okaira már senki sem emlékezett. Ő mesélt arról az acélgyári kamaszfiúról is, aki egy falusi búcsún beleszeretett a szép bá­ nyászlánykába, s bemerészkedett az ottani mulatságba, hogy aztán egy literes üveggel kupánüttesse magát. Az úgynevezett vad­ sztrájk története is igaz volt, és a megbéké­ lés is. (Most be kell vallanom egy bűnömet. Gajdos Pista bácsi másik története arról szólt, hogy a hibás lábú nővére a magányo­ san élő, Gerő nevű acélgyári főmérnök ház­ vezetőnője volt. Amikor Gajdost vöröskato­ na múltja miatt feketelistára tették és sehová nem vették fel, ez a Gerő nevű zsidó főmér­ nök garanciát vállalt érte. Előbb azonban becsületszavát vette, hogy nem fog politi­ zálni. Aztán, mikor eljött a zsidók elhurco­ lásának ideje, Gajdos csendesen és szomo­ rúan emlékeztette az urat, hogy talán a fa­ sizmus ellen mégis jobb lett volna együtt küzdeni. Ezt a történetet már soha nem fogom megírni.) * A Magyar Távirati Iroda mezőgazdasági rovatában talán többen voltunk a kelleténél. Ott dolgozott velünk Major Sanyi, a polgári családba benősült diplomás somogyi pa­ rasztfiú, akinek láthatólag nem ízlett a hír­ ügynöki munka. Indult pedig a televízió 71 �Palócföld 99/2 írni, annak szüksége van alapvető tájéko­ zottságra, s megvette számomra A filmművé­ szet technikája című tanulmányt, amelyet olaszból Gál István fordított. (Ezt a könyvet azóta sem olvastam el, csoda-e, hogy nem csináltam karriert?) Kellő italmennyiség elfogyasztása után Sára még meg akart ta­ nítani hullahopp-karikázni is, de ezen a vizsgán megint csak megbuktam. Rövid idő múltán az én főiskolás protektorom (akiről már akkor látszott, hogy nagyívű pályára készül) elmondta, hogy ezzel a salgótarjáni történettel lehet valamit kezdeni. Össze­ hoz Nádasy László rendezővel, s csupán azt kéri, ha lesz valami a dologból, ő szeretne az operatőr lenni. Akkoriban a játékfilmek zömét a Hunnia Filmstúdió készítette, de az elsősorban do­ kumentumfilmekre szakosodott Budapest Filmstúdió számára is maradt némi lehető­ ség. Itt Vadász elvtárs volt az igazgató és Nemeskürty István a fődramaturg. Szegény Nádasy ehhez a csapathoz tartozott. Vadász elvtárs álmomban ne jöjjön elő. Amikor megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy itt egy munkás környezetben újraéledő Rómeó és Júliáról, egy szép szimbólumról lehet szó, belekapaszkodott ebbe a kifeje­ zésbe, és innentől kezdve csak szimbóleumról beszélt. Később, amikor megpróbáltuk eladni neki egy mátraballai palóc közegben játszódó, a második világ­ háború után történt históriánkat, ugyanez a Vadász elvtárs dölyfösen közölte: - Én ugyan ebben az időben még a Szovjetunió­ ban tartózkodtam, de tudom, hogy nem így volt - Amilyen őrült vagyok, azt válaszol­ tam. - Én ebben az időben az adott faluban tartózkodtam, de biztos, hogy Ön jobban tudja. - Csoda-e, hogy kirúgtak bennünket? Talán másfél vagy két éven át hosszú, méla csend következett, amikor Nádasy Laci újra megkeresett, elmondván, hogy áthe­ lyezték a nagy Hunniába, s itt újra neki­ kezdhetünk történetünk eladásához. Nemcsak megrendelték a filmnovellát, de arra is lehetőséget kaptunk, hogy Borhy Anna dramaturggal együtt közköltségen néhány napot Tarjánban tölthessünk. Velünk jött Geszti Pál, aki ezidőben a Film, Szín­ ház, Muzsika című lap vezető munkatársa volt, s aki nagyon együttérző cikket írt vál­ lalkozásunkról, ami nem ártott meg az ügy­ nek. (Itt nem állom meg, hogy a régi barátság jogán, a témától való elkanyarodást is vál­ lalva, el ne mondjam Pali laptól való kiűze­ tésének igaz történetét. Akkoriban kezdtek kísérletezni a magyar bűnügyi filmek meg­ alkotásával. Geszti pedig leírta, miért nem lehet igazán jó magyar krimit csinálni. „Mert Amerikában részvénypakettekért ölnek fondorlatosan, nálunk pedig társbér­ letért baltával." Aczél elvtárs üvöltve vál­ tatta le, s még szerencséje volt, hogy az újságíró szakmában megmaradhatott. Ha jól belegondolunk, ezek szerint már elhárult az akadálya a magyar krimi kifundálásának. Van már részvénypakett is, igaz még balta is.) Motívumkeresés - így nevezi a szakmai zsargon az élménygyűjtést - szempontjából csodálatosan szép volt ez a néhány nap. Tarján közepébe ugyan már építészetileg belerondított a panelvilág, de a múlt emlékei is megtalálhatók voltak. Álmélkodva néztük az acélgyári kolóna (így nevezték a kolóni­ át) hangulatos utcáit, házait, amelyeket kis kertekkel próbáltak a lakók hangulatossá tenni. Bejártuk a környéket és felmásztunk Salgó várába. Lehet, hogy hibát követtünk el, mert a helybéli vezetők közül senkivel nem vettük fel a kapcsolatot, Gajdos Pista bácsi volt az idegenvezetőnk. Az acélgyár vendégházában kaptunk szállást, amely korábban az igazgató úr 72 �Palócföld 99/2 otthona volt. Kettőnket Nádasy Lacival az ódon bútorokkal berendezett hálószobában helyeztek el, ott aludtunk a dupla nászágyban. Ezt azért kell elmondanom, mert később jelentősége támadt. Rászedtem ugyanis a rendező urat, meg a dramaturg hölgyet, hogy menjünk el együtt Mátraballára, gyer­ mekkorom és ifjúságom kedves palóc falu­ jába. Bejelentés nélkül érkeztünk ugyan, de a kocsmában szívesen fogadtak bennünket. Percek alatt olyan anekdotázás kezdődött, amely aztán órákig tartott. Alighanem ekkor dőlt el, hogy az öreg Nádasy Lacival meg­ csinálhattuk A falu szépe című dokumen­ tumfilmet, az idén (1999.) pedig Sára Sán­ dor jóvoltából a Duna Televízió számára ennek százötven perces, három részes foly­ tatását. A két vállalkozás között alig több, mint harminc esztendő telt el, s azzal szok­ tam kérkedni, hogy a következő folytatást a ma még gyerek Nádasy Lacikával csinálom majd meg harminc év múlva. Hiszen akkor még csak száz éves leszek. A ballai kocsmában minden mesébe illő­ en szépen alakult, és nem is ittunk túl sokat. Ám amikor visszatérünk Tarjánba, a fenenagy humanizmus jegyében oly döntés született: immár a hosszú estét végig tűrő gépkocsivezetőnket is meg kellene hívni valamire, és bementünk az éjszakai presszóba. Reggel, mikor felébredtem az acélgyári vendégház dupla nászágyában, nem a legpompásabban éreztem magam, és hamar rá kellett jönnöm, hogy a presszóban - szégyen ide, szégyen oda - filmszakadás történt. (Ebben az esetben különösen helytálló és ide illő ez a tréfás kifejezés.) Átsandítottam a túloldalra és örömmel tapasztaltam, hogy már a rendező úr is ébre­ dezik, nyitogatja a szemét. - Lacikám - vallottam be-, én bizony tegnap a vége felé az emlékezetkihagyásig jutottam. Nem csináltam semmi rosszat? Hogyan fejeződött be a mulatságunk? Nádasy pedig a tőle megszokott bölcs komótosságával csak ennyit mondott: - Én hagytam magam sodortatni az ese­ ményektől... Kellett hozzá néhány másodperc, míg si­ került megfejtenem a válasz értelmét. - Ezek szerint te sem emlékszel semmire? Laci csak a fejgörcse miatt nem bólintott. Úgy vélem eljött az ideje, hogy a Meg­ öltek egy leányt rendezőjét I. Nádasy Lász­ lót közelebbről is bemutassam. Újpesti polgár családból származott, édesapja te­ kintélyes ügyvéd volt, ám őt elsodorták a fényes szelek. Otthagyván az otthoni ké­ nyelmet, beköltözött a népi kollégiumba. Az sem tekinthető véletlennek, hogy nagykun­ sági lányt választott feleségül. Saját korosz­ tályából alighanem ő volt a legfelkészültebb, a legműveltebb, s talán emiatt a legsikerte­ lenebb. Majdnem minden korabeli nagyobb alkotásban benne volt, s megható szeretettel ragaszkodott a népi írókhoz. Itt most csak két rövid történetet mondok el róla. A Feltámadott a tengernek nem csak dramaturgja volt, de ő próbált közvetíteni a forgatókönyvíró Illyés Gyula és a tanács­ adóként a film nyakára küldött, korábban zseniális, de sajnos már elkurvult Pudovkin között. Mert Pudovkin úgy érezte, jobban tudja a magyar történelmet, mint Illyés... Nádasytól tudom, hogy Illyés egy meg­ hittebb baráti beszélgetés során elmondta, miről szeretne igazából filmet készíteni. Azokról a drámai órákról, amikor 1849-ben Aradon Kossuth Lajos már átadta a hatalmat Görgeynek, és menekülésre szánva el magát leborotváltatta szakállát, azt a bizonyos Kossuth-szakállt. Ekkor úgy érezte, mégis maradnia kellene, s vállalnia a kivégzést, a mártír sorsot. Ám rá kellett döbbennie, hogy Kossuth a szakálla nélkül mulatságos figura 73 �Palócföld 99/2 lenne. (Ezt nevezzük egyébként napjainkban imázsnak, amelyet oly fondorlatosan pró­ bálnak politikusaink kialakítani.) Nádasy másik nagy kedvence, mondhat­ ni férfi szerelme (ha nem értenék félre) Sarkadi Imre volt, akivel meg Fábry Zoltán vezényletével a Körhinta történetét alkották meg. Nádasy felesége mindmáig büszke arra, hogy amikor a film legszebb pillana­ taihoz illő dalt keresgélték, a Jaj de hosszú, ja j de széles ez az út-at, ő dalolta el a Fábryéknak. Nádasy, mivel saját alkotói életútját nem tudhatta bejárni, igazi „kovászember” ma­ radt, akit a szűkebb szakma nagyjai sokkalta jobban megbecsültek, mint a korabeli „kul­ túrpolitika”. Ez a sokat tudó ember egyéb­ ként - ameddig csak rajta múlt - őrizgette az én naiv hitemet, s nem is sejtettem, hogy a filmnovella megrendelése után mily nagyon messze vagyunk még, s hány buktatón kell átjutni az első forgatási napig. A Hunnia Filmgyárban közben vezetésváltás történt. A korábban Révai után legna­ gyobb hatalmú, de már erősen megtépázott tekintélyű Hortváth Márton lett az igazgató. Ő, akiről az 1956 tavaszán divatos irodalmi „sírversek” egyike így szólt: „Tollamat a szarba mártom / Így írom le: Horváth Márton” Lehet, hogy most csalódást okozok egyes olvasóknak, de ez az ifjú korában illegális kommunista, aztán nagyhatalmú, majd megszégyenített és kiábrándult Hor­ váth Márton már nem is volt igazán kelle­ metlen partner. Egyetlen hibájának talán az róható fel, hogy jobban rettegett a főkolom­ posoktól a magunk fajtájúaknái. Többször is behívott bennünket az igaz­ gatói szobájába, s egyre csak azt magyaráz­ ta, hogy ő szereti ezt a történetet és meg akarja menteni. Van azonban egy rettentő nagy probléma. Ezek a tarjáni acélgyáriak csak a maguk buta esze szerint, központi irányítás nélkül szervezik meg a sztrájkot. Ez így nem működhet. Ő maga személyesen találta ki. hogy mi lehetne a megoldás: a fővárosból érkezik a központi elvtárs, de a vasútállomáson letartóztatják. Így van is, meg nincs is. Mi Nádasyval csak vágtuk a grimaszokat, s mivel én nem vállaltam a jelenet megírását, vagy maga személyesen írta meg, vagy valakivel megíratta. Ezt az idétlen szerepet Sinkovits Imrére osztották, aztán Nádasy Laci addig vagdostatta, amíg végül a filmben csak egy bánatos tekintet maradt meg belőle. A film első kétharmada Gajdos István elbeszélése alapján igaznak mondható törté­ net. A végét a páncélvonattal, a szép bá­ nyászlányka halálával mi találtuk ki. Azoknak köszönhetően, akik Nádasyt nem csak kedvelték, de segítségét is fel­ használták, végül a dramaturgiai tanács rábólintott a filmre. Fábry, Kovács András, Ranódy László álltak mellette. Mivel ma a gazdaságosság mindenható­ ságának idejét éljük, talán nem érdektelen elmondani, hogy ennek a filmnek a költségvetése előbb négymillió forint lett volna, aztán még lehúztak belőle kétszázezer fo­ rintot. Jobb ötletünk nem lévén, elhagytuk a végéről a lány temetését (sok statiszta és sötét ruha), s kitaláltuk: elég, ha Pap Évát a vendéglőben felteszik a biliárdasztalra. Gyászolják ott a helyszínen, és kész. Ez egyébként nem ártott a filmnek. Soha nem úgy alakulnak a dolgok, aho­ gyan szeretnénk. Sára Sándor ígéretünk szerint nem lehetett a film operatőre, igaz, őt már nem is nagyon izgatta a dolog, mert Gál Istvánnal a Sodrásban előkészítésével volt elfoglalva. Mi sem jártunk rosszul: Illés György, a magyar filmcsinálás nagy öregje csodálatosan szép munkát végzett. A zenét a letiltásából épp hogy szabadult Szervánszky 74 �Palócföld 99/2 Endre szerezte. Nádasy nagyon értett a színészek kiválasztásához is. A három fő­ szerepet játszó fiatalnak Pap Évát, Végvári Tamási és Tordi Gézái szemelte ki. A két apa Páger Antal és Görbe János volt. Az epizódszereplők csupa telitalálat, de ezeket most nem sorolom fel. El ne feledkezzek már egy másik telje­ sítetlen kívánságomról, az igazi szégyenem­ ről. Úgy véltem, hogy Gajdos Pista bácsinak illenék adni néhány ezer forintot. Igaz, min­ den ember életében akad legalább egy játék­ filmre való, csak éppen a többség nem talál­ kozik a maga írójával. Mégis a csillagok szerencsés együttállása alkalmából illik megköszönni a sztorit. Ezzel egyetértett Nádasy is, de hiába könyörögtünk a szőrös­ szívű gyártásvezetőnek, a pénzügyi nagyúr ezt fölösleges kiadásnak ítélte. Az öreg meg is sértődött, teljes joggal. Itt jön egy olyan motívum, aminek a pszichológusok talán örülnének. Nádasy ragaszkodott ahhoz, hogy véletlenül se le­ gyen jelen a forgatások helyszínén. (A ké­ sőbbi filmjeimnél Szemes Mihály és Zolnay Pál szakértőnek szerződtetett.) Így utólag sokszor eltöprengek, mi vezérelhette e dön­ tés meghozatalában Laci barátomat. A vég­ eredmény azonban őt igazolta. Tarjánba egy forgatási napra hívott meg, talán a legérdektelenebb résznél. Amikor az a bizonyos páncélvonat ide-oda furikázott, mi pedig jószerivel csak bámészkodtunk. A színészekkel két kedves élményem volt. Az egyik, hogy amikor a Főutca a Somoskő felőli részén bandukoltunk, kipattant egy kocsmából Molnár Tibor. Csalogatott befe­ le. Nem volt nehéz dolga. Aztán nagyhirtelen elmesélte, hogy ő mielőtt szí­ nészetre adta volna a fejét, intézők mellett lovon járó gyakornok úr volt a második világháború előtti nagybirtokokon, s igazá­ ból lóhátról figyelte meg a parasztokat. 75 Görbe Jánossal a film utolsó jelenetéről beszélgettünk, ahol az acélgyári és bányász apa szembenéz egymással. Máig emlékszem a pontos szövegére: - Itt a két óriás egymás­ nak feszül! Szegény Görbe akkorra már olyan vé­ konyka volt, mint a kisujjam. Ránéztem, és nem állhattam meg, hogy el ne mosolyodjak. Ő pedig bosszúsan megjegyezte: - No, nem testileg gondoltam, hanem lelkileg. * Egy kedves ismerősöm jóvoltából fió­ komban őrzöm a filmkritikusok hajdani véleményét. Elmondhatom, hogy a vissz­ hang nagyon kedvező volt, ami aztán a már ismertetett szavazásban is megnyilvánult. Többségükben azt fejtegették, hogy lám, milyen újszerű ez a történet, amelyben az egyszerű emberek szabadság és igazság vágya kap erőteljes hangot. A nép gyerme­ keinek őszinte és spontán forradalma. Ez igen! Nekem óhatatlanul eszembe jutott Horváth Márton küszködése a központi elvtárs kapcsán. Legjobban annak örültem, hogy az Élet és Irodalomban megjelent egy nagyobb szubjektív hangú írás. Gerelyes Endre Kö­ zös téma címmel mondta el véleményét. Kicsit szomorúan, kicsit irigykedve, de nagyon becsületesen vallott arról, hogy ezt a történetet ő is szívesen feldolgozta volna. Becsületére legyen mondva, barátok lettünk és azok is maradtunk. (Talán egyszer arról is szólni kellene, van-e valami közös egy kor­ szak tehetséges prózaíróinak, Szabó István, Galgóczi, Galambos, Gerelyes és mások korai halálában.) Fanyalogtak viszont az úgynevezett kultúrpolitika irányítói. Nekik köszönhetően még a nem létező soroksári filmfesztiválra �Palócföld 99/2 sem küldték el a filmet. De nem vették észre azt, hogy történt valami Salgótarjánnak, annak a bizonyos „kis Moszkvának" urai sem. Mert ha a nagy Moszkvában volt „politbüro", itt is illett volna a pártot éltetni. De volt még valami, ami utólag megma­ gyarázhatja az ellenszenvet, a fanyalgást. Midőn ott Tarjánban a sorompónál lestük a páncélvonat mozgását, odajött hozzám Oláh Olga mátraballai szomszédom, aki ezidőben éppen tanító kisasszonyként szolgált Tarjánban. Ő suttogta a fülembe, hogy a választott helyszíntől alig kődobásnyira tör­ tént az a másik igazi nagy mészárlás, amikor a tanácsháza előtt a pufajkások az odacsalt tömegbe lőttek, és legalább hatvan ember halt meg a helyszínen. Ez a szomorú esemény 1956-ban történt, s a mészárlás tényét sűrű homály fedte. Csoda-e, ha a helybeli pártve­ zérek nem örültek az efféle játékoknak. kimondjuk: a magyar munkásmozgalomnak nem csak szégyelnivaló eseményei voltak, hanem találhatunk oly időket is, s benne olyan embereket, akiknek emlékét kegye­ lettel, szeretettel, netán büszkén őrizhetjük. Volt a Kádár-korszak végén egy cinikus vicc: „a munkásosztály itala a Napóleon konyak, melyet megbízott képviselői által fogyaszt.’' Én a legutóbbi rendszerváltás súlyos fo­ gyatékosságának tartom, hogy a vezérkar demoralizálódása miatt a munkások, a bá­ nyászok érdekei nem érvényesülhettek meg­ felelő mértékben. Ennek következményeit sokáig nyögni fogja az ország. És ennek az avult, korán eltemetett filmnek van még egy tanulsága: szép dolog a szabadság, a demok­ rácia, a parlamentarizmus, az önkormányza­ tiság, de addig nem hajthatjuk nyugodtam álomra a fejünket, amíg dolgozni tudó és akaró emberek, valamint munkával töltött évek után megrokkant öregek mindennapos kenyérgonddal küzdenek. Ünnepeljék má­ sok a türelmes és tisztes szegénységet: itt, Palócföldön falsan szól ez a muzsika. Egy szigorúan zárkörű vetítésen talán nem ártana meghívott politikusaink számára levetíteni a Megöltek egy leányt. * Lehet, hogy meglepő, netán szokatlan lesz, amit mondok. Mint született - és máig - pártonkívülinek úgy vélem, van erre erkölcsi alapom. Nem szabad elfelednünk a múlt bűneit, de ugyanakkor talán eljött az ideje, hogy 76 �Palócföld 99/2 MŰHELY Gréczi-Zsoldos Enikő Nyirő József, a „székely apostol”, avagy egy író rehabilitálása „A történelem csapásait időnként a szellem felvirágzása követi'' - írja Pomogáts Béla. (Pomogáts 1990:371) 1920 - komor, borús, gyászos időpont a magyar történelemben. A trianoni diktátum, amelyet csak pálfordulásos szemszögváltással nevezhetnénk békeszerződésnek, Magyaror­ szágtól elszakította területeinek nagy részét, többek között Erdélyt és a vele szomszédos területeket Romániához csatolta. Mindez arra késztette a kisebbségi sorba jutott erdélyi magyarságot, hogy megszervezze a maga szellemi politikáját, s néhány év leforgása alatt virágzó kulturális életet hozzon létre. Az 1920-as területi elszakadás után sajátos fogalomként tárgyaljuk az erdélyi magyar irodalmat, egyedi vonásokkal jellemezhetjük kialakulásának körülményeit és folyamatát. A 20-as években kialakult különszínű literatúra megnevezésére többféle terminus is rendelke­ zésünkre áll: beszélhetünk székely származású írókról, székely irodalomról, vagy összefog­ lalóan erdélyi magyar irodalomról, esetleg romániai magyar irodalomról, írókról. Mindegyik szószerkezet más ethoszt, más lényeget takar, más vizsgálódási pontot hangsúlyoz. Legsze­ rencsésebbnek az erdélyi magyar irodalom megnevezést tartom, hiszen az a környezet, amelyből Nyirő József is mint író indult, a magyarság egészén belül mind történelmében, mind életmódjában, mind - hangsúlyozottan népi - kultúrájában egyedi vonásokat hordoz. „Nemzeti irodalom"-ként született meg, az erdélyi „magyar lélek” tükre volt. (Pomogáts 1990:371) Pomogáts Béla szerint ez nem azt jelenti, hogy léteznék külön székely irodalom, hanem ez a sajátság, ez a fajta megszólalás az erdélyi írók részéről nemzeti irodalmunknak egy ága. Kós Károly Kiáltó szó című röpiratában Erdély sajátos történelmi és művelődési hagyo­ mányaira figyelmeztet: „Erdély, Ardeál, Siebenbürgen, Transilvania vagy bánni nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van (...) mi nem az egységes magyarságból elszakasztott egyszerű lélekszám vagyunk, de külön históriai egység ezer esztendő óta, saját, külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel.” (Kós, 1988:7) 77 �Palócföld 99/2 ,A z irodalmi paradigmák nem érvényesülnek a maguk vegytiszta állapotában.” (Pomogáts 1995:7) Ezt példázza az erdélyi magyar irodalom is, amelyben a herderi nemzeti, a heideggeri egzisztencialista és a wittgensteini nyelvfilozófiai felfogás szintézise érvénye­ sül. Herder összekapcsolta a nemzet és az irodalom ügyét, Heidegger szerint az emberi lény leginkább a művészi alkotásokban tud azonosulni önmagával és a léttel, Wittgenstein nyelvfilozófiájában az emberi létezés mint a nyelv által történő létezés hangsúlyos. Hogyan érvényesül e három felfogás szintézise? Az erdélyi magyar irodalomban legfon­ tosabb a szó és a grammatika ereje, célja a lét értelmezése, mindez azért, hogy a nemzet, a nemzetiség, a kisebbség ügyét szolgálja. Sokszor felötlik bennem a magyar irodalomtörténet-írást rendkívüli módon jellemző saj­ nálatos tény: tudniillik az, hogy irodalomtörténészeink kategorizálnak, megkülönböztetnek elsővonalbeli, másodvonalbeli, stb. írókat, költőket, s gyakran jeles tehetségek kerülnek le a számon tartottak listájáról. Ez a megbélyegző kategorizálás ellentétben áll az irodalomked­ velő, olvasni szerető ember irodalmi érzékével. Az irodalomtörténet minden egyes alkotója a gazdag színskálájú irodalmi kép egy-egy fontos színét képviseli, bármelyikük elfeledése, lekicsinylése, dehonesztálása szegényítené ezt a tablót. Nyirő József a magyar irodalomtörténet egyik kevesek által ismert, még kevesebbek által elismert, egy időben tiltott írója. Az a lelkesedés, az a tenniakarás, amely őt minden gondo­ latában az erdélyi magyarság végtelen szeretetére indította, annak a leikéből fakadó valósá­ gos hazaszeretetnek a terméke, melyet írásaiban szinte paradigmaszerűen, hűen, igaz módon fejezett ki. Írói termése a székely hagyományokban és a magyar történelemben gyökerező, a szülőföld és népe iránt érzett végtelen szeretetében virágzó és regényeiben, novelláiban publicisztikájában gyümölcsöt hozó életfa része. Megítélésem szerint Nyirő minden alkotását ennek fényében kell értelmeznünk és érté­ kelnünk. Bizonyos írásművészeti jellemzőivel, vonásaival a magyar irodalomnak minden­ képpen kiemelkedő, újat hozó egyéniségeként kell számon tartanunk. Már első megjelent novelláira felfigyelt az olvasóközönség, 1920-ban a Zord Idő folyó­ irat novellapályázatán 40 írás közül az első díjat nyerte el Haldoklik a székely című írásával. Ez a novella megelőlegezi azt a hangot, témát, stílust, amely Nyirő legsikerültebb, legna­ gyobb elismerést hozó írásaiban éri el irodalmi magaslatait: a népies, székelyesen kópés, humoros hangot, mely gyakran csupán a nép elkeseredettségének leplezésére szolgál; a székelység mindennapjait, életét, szokásait bemutató, életképszerű, ezt sokszor csak eszközül használó tematikát; és azt a sajátos stílust, melynek nyelvi szintjén a nyelvjárási fordulatok, a székelyek beszédmódjára jellemző tömör, velős, élcelődésekkel teli formák jelzik, egészé­ ben pedig a jól szerkesztettség, a csattanós, váratlan fordulatokkal tarkított cselekményszö­ vés jellemzi. Az 1924-ben megjelent Jézusfaragó ember című elbeszéléskötete a születő erdélyi ma­ gyar irodalom egyik legnagyobb könyvsikere lett, valójában ezzel az írásával nyerte el az olvasók tetszését és hívta fel magára a figyelmet. (E novelláskötet és e motívum felhasználá­ sával készítette Szőts István Emberek a Havason című nagy sikerű filmjét.) Elbeszélései varázsos mesélőkészségükkel hódították meg az olvasókat. Novelláiban a zsánerkép megalkotása, a balladai mesemagok beépítése, az anekdota mint indító elem felhaszná­ lása jellemző. Írásai között gyakori a tragédiába hajló, epikai jellegük az erdélyi balladák sötét 78 �Palócföld 99/2 színekben pompázó világára utal. Tudatosan használta írásaiban a balladák műfaji sajátossá­ gait: a tragikus történetformálást, az emberalakok mitikus felnagyítását, a végsőkig tömörí­ tett cselekményt, a történet szálának többszöri megszakítását, a tömör előadásmódot, az archaikus nyelvezetet. Nyirőt mint írót egy-egy novellába emberi (néha antropomorfizálva állati) sorsokat sűrítő művészetéért dicsérik kritikusai. Kevesebb elismeréssel szólnak regényeiről, melyekben a jellemzően epizodikus, mozaikszerű szerkesztés azt támasztja alá, hogy a novella, az elbe­ szélés műfajában tud igazán nagyszerűt alkotni. Mégis az 1926-ban írt, 1930-ban, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent Isten igájában című önéletrajzi regényéről elismeréssel szólnak kritikusai. A regény problemati­ kája az egyéni és a közösségi sors kettősségében, ezek kapcsolatában, kölcsönösségében vizsgálható: a főhős személyes viszontagságai az életúton, valamint kollektivitás-érzése a székely falu népének nyomorúsága miatt. Hargithay József, az író regénybeli rezonőre Er­ dély elveszítését, mint közösségi problémát, személyes csapásként éli meg. Nyirő József - ezen regényében is hangoztatott - tanítása megegyezik a Kiáltó szót köz­ readó Kós Károly és a Magunk revízióját író Makkai Sándor nézeteivel, melynek lényege az, hogy kétféle impérium létezik a világon. A külső impérium a mindenkori hatalom; a belső impérium a szellem, az, amely az erdélyi írók és a bennük erőforrást látó erdélyi nép számá­ ra a megmaradás és a túlélés egyetlen eszköze. A Trianont követő évek Erdélyében a külső és a belső impérium eltávolodott egymástól, jól kirajzolható határvonal képződött közöttük, s éppen különbségük és hatásuk feltárása válaszol nemcsak a kisebbségi politika, de a kultúra, és legfőképpen az irodalom lényegi kérdéseire, mely érinti mind a kisebbségi kulturális intézmények, orgánumok létrehozásának szükségességét, ezek működésének jellegzetességeit, mind az erdélyi írók nézeteinek kiala­ kítását és törekvéseit. Regényeiben azt mutatja be az író, hogy a román impérium berendez­ kedése után a magyarság miként kereste a megmaradás ösvényét, s miként ébredt rá arra, hogy az elveszített politikai hatalmat a szellem minőségével kell pótolni. Az Isten igájában című regényében így fogalmazza meg Nyirő a közös célért küzdő er­ délyi írók hitvallását: kell lennie belső impériumnak, mely visszaad nekem mindent, amit körös-körül látok: a hegyet, völgyet, fűt, fát madarat, napot, holdat, csillagot, ég dalát, fö ld dalát és saját ajkam dalát. " A regény azt a rögös életutat mutatja be, mely a papi szemináriumtól a molnárként vég­ zett kétkezi munkához vezet, az aposztázia előkészítésének és megvalósultságának lélektani keserveiben gyökerezik, közben megjelenítve a falusi plébánosi hivatás nehézségeit, az I. világháború viszontagságait, a nép, a székelység szenvedéseit. Hargithay József, a regény főhőse a megváltástudat hitében és reményében, a metamorfózis újszerű alakjaként és a metamorfizálódott újszerű létforma pásztoraként szívszorító retoricizmussal fogalmazza meg a jövő igéjét: Új életünkre őrölök... Istenből kenyeret... 79 �Palócföld 99/2 Az erdélyi magyar irodalom gyakorta az „erdélyi lélek’' kifürkészésére és ábrázolására törekedett. Nyirő József a mozgalom lelkes híveként, a transzszilvánizmus eszméinek hirdetőjeként novelláival, regényeivel és drámáival azt a közös célt szolgálta, mely egy népkö­ zösség önismeretét és önvédelmét támogatva a székely lelket óhajtotta megidézni és bemu­ tatni. Az 1933-ban kiadott Uz Bence című Nyirő-regényről Pomogáts Bélának az a véleménye, hogy érezhetően Tamási Áronnak az egy évvel korábban megjelent Ábel a rengetegben sikerén felbuzdulva írta Nyirő, megalkotva az „ellen-Ábelt". Kétségtelen, hogy az erdélyi góbé figurájának irodalomba emelésében rokonságot tart e két regény, az Uz Bence esetében azonban mégsem egyszerűen a Tamási-regény utánzásáról, hanem a témának az erdélyi irodalomba való bekerüléséről beszélhetünk. Az Uz Bence annyi sajátos mozzanatot tartal­ maz, hogy ez a szempont hathatós érvnek bizonyulhat a reprodukció vádja ellen. A Havasok könyve és a Kopjafák című novellásköteteiben az erdélyi táj és a székely ember misztikus ábrázolása válik lélekemelő történetekké. A Havasok könyve a szülőföld vad és benső­ séges világát örökíti meg rövid epizódokban, pillanatképekben. Mondhatjuk, hogy ezeknek a novelláknak főszereplője a természet, a Havasok naturális világa. Fény- és hangeffektusok érzé­ keltetésével, a látvány olykor megrendítő erejével jeleníti meg az ember és állat testvériségébenharcában, az isteni igazságosságban, az élet és halál körforgásában tiszta természeti világot. E világ sajátos misztikuma abban a kettősségben nyilvánul meg, hogy az Isten jelenléte és az isteni akarat megnyilvánulása szinte minden novellának része. A történések azt sugall­ ják, hogy az isteni principium benne van a természet minden jelenségében, és mégis egy fensőbb, égi hatalomként irányítja világának lelkeit: a növények, az állatok és a civilizálat­ lanságában, vadságában szép és egyszerű emberi lelkeket. Novelláiban panteizmus és ke­ resztény istenhit ellentétességében alkot egységet. Jancsó Béla költőien jellemzi a nyirői világképet: „A természet symboluma az embernek s az ember symboluma a természetnek. A természetnek, amivel teste, lelke egy. Ez a székely természeti mithológia, amely a Mindenség teljes összefüggését és egységét mindig minden­ ben érzi. " (Lakatos 1996) A Kopjafák című novelláskötete az író szavaival: „múló lélekzetvétel a holtak birodal­ mában", mely a nyirői világkép számunkra megismerhető vonásait szélesíti ki. Azt hirdeti, hogy nincs elmúlás, hisz az élet és a halál egymásba térő folyamata örök körforgás, az ember pedig ugyanolyan kis porszem a világmindenségben, akár egy hangya. A novelláskötetekben csupán oázisként feltűnő örömtelibb részletek ellenére a szomorú­ ság az uralkodó esztétikum. Ezzel a lélekállapottal, ezekkel a szereplőkkel, történetekkel a kisebbségi sors nehézségeit is megmintázza. A nagy székely ravatal árnyékában élő emberek hitvallása nem lehet más, csak ez: „Egy az élet a föld fölött és a föld alatt. Fekete porból piros virág nyílik, eltemetett gyászból új búbánat fakad." A születő helikoni irodalom kezdetben az erdélyi táj ábrázolásában és a történelmi mű­ fajban találta meg a maga feladatait. Az „erdélyi gondolat", a transzszilván eszme volt az erdélyi magyarságnak az az ideológiai fundamentuma, amelyre a történelmi tematikán keresztül fel tudta építeni egy nemzetiséggé vált népcsoport szellemi önvédelmét és közösségi tudatát. A „történeti Erdély" felfedezésének és bemutatásának vágya létrehozta az új Erdély irodalmában 80 �Palócföld 99/2 a történelmi regényeket. Nyirő alkotásai közül A sibói bölény és a Madéfalvi veszedelem pregnánsan képviseli ezt a műfajt. Élete nagy tévedéseként tartják számon, hogy elvállalta a Magyar Erő háborús uszító lap szerkesztését, és részt vett 1944 őszén a Sopronban rendezett nyilas országgyűlésen. Való­ ban, ekkoriban eszméivel közelebb került a jobboldalhoz, a háborús politikához, de mindez azzal a meggyőződésével magyarázható, hogy az erdélyi magyarság biztonsága csakis a magyar államhatalom alatt képzelhető el, a magyar impériumot a német szövetségben vívott háború győzelmes befejezése tarthatja fenn. Egy Pomogáts Bélával készített interjú szavai megfogalmazzák a rehabilitáció esélyét: „ Véleményem szerint olyan életmű esetében, ahol a lényeget humanista művek alkotják, mint az Uz Bence, a Kopjafák, vagy az Isten igájában, inkább az életmű értékes részére kell tenni a hangsúlyt (...) abban biztos vagyok, hogy Nyirő rövid ideig tartó jobboldali szereplése nem homályosítja el azt, amit eddig az erdélyi ma­ gyarság érdekében a baloldalon tett. ” (Pomogáts 1997:79) 1945. március 29-én hagyta el az országot Nyirő, Ausztrián keresztül Németországba, majd Spanyolországba menekült. Az emigrációban is folytatta kulturális munkálkodását: a Magyar Kulturális Szövetségnek, a Magyar Újságírók Külföldi Egyesületének elnöke, a clevelandi Kossuth Kiadó alapítója, a spanyol rádió magyar adásának munkatársa lett. Hoszszú ideig utolsó, befejezetlen munkájának tartották a Mi az igazság Erdély esetében? című írását, 1991-ben azonban Cseh Tibor a Művelődés folyóiratban megjelentette Nyirőnek agó­ niájában, nagy fájdalmak közepette írott utolsó írását, a Küzdelem a halállal címűt. 1953. október 6-án sok szenvedés után, Isten bölcsességében megnyugodva költözött el az élők sorából az egykori katolikus pap. A Sierrák tövében nyugszik, egy Madrid környéki temetőben. Sírján a felirat ezt hirdeti: NYIRŐ JÓZSEF SZÉKELY APOSTOL ESCRITOR HUNGARO 1889-1953 Utolsó írásában olvashatjuk imáját, amely testamentumként, de élete, tevékenysége öszszefoglalásaként is olvasható. Ebben a szívszorító imában találhatjuk meg azokat az értékes gondolatokat, melyek a nyirői életmű vizsgálatában kijelölhetik az irodalomtörténészek számára a helyes utat, számunkra pedig egy népéért élő és küzdő, haldoklásában is értük aggódó, hazájába vágyó ember, író gondolatvilága rajzolódik ki: „ Tégy velem, amit jónak látsz, de áldd meg ezeket a magyarokat és minden magyarokat, fizess meg nekik bőségesen, mindig rajtuk és sorsukon legyen szemed, vezesd vissza újra szép Magya­ rországba , az örömnek és békességnek elvesztett világába őket, és mondd meg a búzának, hogy’ kétszeresre nőjön a magyarok számára; tanítsd meg a madarat nekik dalolni, törüld el a pusztu­ lás, szenvedés és halál ítéletét a homlokukról, ne engedj egyet is elveszni közülük, aranyként csengjen a drága anyanyelv az ajkukon, virágozzanak ki a nagy magyar erők fái, szűnjön meg minden igazságtalanság és áldás fakadjon számukra minden elejtett vércseppből és verejtékből. (...) Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldottföldön, hogy attól is nőjön a füvük, szebbüljön a virág... ” 81 �Palócföld 99/2 JEGYZETEK 1. 2. . 3 4. 5. POMOGÁTS Béla: Bevezető Nyirő József válogatott műveihez = NYIRŐ József, Isten igájában, Debrecen, 1990 KÓS Károly: Kiáltó szó = Erdélyi csillagok, válogatta: CZINE Mihály, Bp., 1988 POMOGÁTS Béla: Erdélyi tükör, Bp., 1995 LAKATOS Mihály: Nyirő József recepciójának története. Jelentésrétegek Nyirő József Isten igájában című regényében, Helikon, 1996, 14.sz. POMOGÁTS Béla: Budapesti néző, Kolozsvár, 1997 Jászai Zsolt szobra 82 �Palócföld 99/2 HAGYOMÁNY Vasvári Zoltán Népmese a Palócföldön E dolgozat megírásánál az első nehézség a cím megválasztásával kezdik. Ugyanis még a legutolsó nagyszabású palóc kutatás eredményei alapján sem könnyű meghatározni, hogy hol laknak és kik is a palócok. A probléma lényege abból származik, hogy a Palócföld - mint azt Filep Antal és Kósa László szabatos meghatározásából tudjuk - a néprajzi irodalom nyomán kialakult fiktív tájfogalom, és az ezen a területen élő magyar népességet tekintik hipotetiku­ san palócnak, vagy palóc jellegűnek a kutatók. A Palócföld területe azonban a múlt század eleje óta folyamatosan bővült, egyre több helységet, falucsoportot neveztek meg palóc településként. Tovább szélesíti a vizsgálandó területet, ha figyelembe vesszük, hogy a központi palóc tájon megismert népi műveltség és változatai észak felé túlterjednek az országhatáron, és a szlovákiai magyarság gyakorlatában is feltűnnek. Továbbá a vizsgálat kiterjeszthető a palóc kirajzások területeire is. Tisztában vagyunk viszont azzal, hogy a táji elterjedtség és a kapcsolatok mást és mást jelentenek a kultúra különböző elemei esetében. A palóc népmese esetében nem feltétle­ nül ugyanarról a palóc-fogalomról és területről van szó, mint pl. a palóc népi építkezés említésekor. A fenti meggondolások alapján döntöttünk úgy, hogy nem palóc népmeséről, hanem palócnak tartott területen gyűjtött népmesékről - népmeséről a Palócföldön - fogunk beszélni. A vizsgálathoz használt anyag kiválasztásánál így két szempontot vettünk figyelembe: - olyan gyűjteményeket tekintettünk át, amelyekben a gyűjtés helye fel van tüntetve, és az palócnak tartott falu, - vagy a gyűjtemény címében vagy szövegében utal a palóc területre, de a gyűjtés helye nem, nem mindig vagy nem pontosan határozható meg. 83 �Palócfőid 99/2 Kutatástörténet A kutatástörténeti összefoglalót egy negatívummal kell kezdenünk. Az átfogó palóc monog­ ráfiák és az egy-egy területről szóló összegzések eddig nem foglalkoztak a népmesével. Az 1903-ban megjelent Borovszky szerkesztette Gömör-Kishont megye monográfiájában Komoróczy Miklós ennyit ír a prózai hagyományokról: „Mesék, legendák és rablóhistóriák tekin­ tetében a vármegye magyarsága az általánosan elterjedt és magvar motívumokkal bíró mesék mellett, különösen a palóc és barkó meséket, legendás krónikákat és rablóhistóriákat kedveli, őrzi és hagyja nemzedékről-nemzedékre. A Vasgyerek vitézségéről, az egyszeri gyerek viselt dolgairól, Argyélus királyfiról stb. szóló mesék, a Fejér László legenda és a Vidrovszky Marcziról, sok cso­ dálatosat regélő rablóhistóriáról ugyancsak megyeszerte beszélgetnek és emékeznek. ” Manga János Ipoly-menti kötete és 1979-ben megjelent Palócföld kismonográfiája nem foglalkozik a témával. Paládi-Kovács Attila Barkóságról szóló monográfiájának folklór fejezetében pedig csak egy mondatban utal a népmesékre, az ózdi bányászok kötekedő ördög-történeteire. PaládiKovács szerint a Barkóság népköltészetében a műfajok közül legjobban a történeti és helyi mondák kötődnek a szűkebb tájhoz, más műfajok táji kötődése kevésbé figyelhető meg, tehát vonatkozik ez a megállapítás a mesére is. Végül: a négykötetes palóc monográfia folklór kötetében sajnos szintén nem olvashatunk a népmeséről. Az ez irányú összegzés nem készült el. Mi az, amivel rendelkezünk? Palóc területről nagyobb számú mesét bizonyára Ipoly Arnold gyűjtött először, segítői közre­ működésével. A hagyatékában fennmaradt folklór anyag egy részét csak 1914-ben publikálta Kálmány Lajos az MNGyXIII. kötetében Ez a gyűjtemény 43 palóc mesét tartalmaz. Az első gyűjtemény, amely palóc területről gyűjtött anyagot közöl, Merényi László Sajóvölgyi eredeti népmesék című müve. Merényi a szövegeket - a kor szokásához híven átírta, ezért tudományos szempontból erős kritikával kell azokat kezelni. A kötet 18 mesét tartalmaz, de nem derül ki belőle, hogy hol, mikor és kitől gyűjtötték. Merényi közlése idején /1862/ már megjelentek Erdélyi János kiadványai, amelyekben legalábbis elvileg - a népköltési gyűjtés majd minden szempontja mintegy csírájában már megvan, elméleti munkáiban pedig kifejezésre ju t a népköltészet belső világának számos törvényszerűsége. ” Merényi gyűjteményei így egy régebbi, már elavultnak tekinthető közlési mód példái, ezért már a kortársak közül sokan nagyon súlyos kritikával illették. Az elméleti alapot ehhez Arany János bírálata jelentette, aki az 1861-ben megjelent Eredeti népmesékről írt kritikát. De megállapításai érvényesek a további Merényi-kötetekre is, mert a szerző nem fogadta meg a bírálat tanácsait. „Arany elismeri, hogy nagyjában eltalálta és jó l utánozta a népi előadás modorát, de sok helyen túlzásba esvén meghamisítja annak természetét. Álta­ lában népies díszítéseket használ ugyan, de a kelletüknél nagyobb mértékben. Szereti hasz­ nálni a tudatosan végigvitt hosszadalmas allegóriákat, a részletező leírásokat, amelyek meglehetősen idegenek a népi előadásmódtól. ” A Merényit követő gyűjtemények, Pap Gyula, Istvánffy Gyula és Pintér Sándor müvei már a hitelesség igényével közölnek meseszövegeket, de az igazi komoly lépést ezen a terü­ leten majd csak Berze Nagy János besenyőteleki gyűjtése hozza meg. 84 �Palócföld 99/2 Pap Gyula Palóc népköltemények című munkája 1865-ben jelent meg Sárospatakon. Az előfizetési felhíváson az ajánlást Erdélyi János írta a kötethez. Pap gyűjteménye a szöveg­ folklór egészét kívánja bemutatni, ezen belül 6 mesét közöl, mind a hat tündérmese. A kötetből csak annyit tudunk meg, hogy a nógrádi szerző megyéjében, a Salgó-vidéken gyűjtött. Pintér Sándor A népmeséiről. XIII. eredeti palócz mesével című kötete 1891-ben jelent mer Lo soncon. Minden meséje tündérmese. Pintér gyűjteménye elején tudományos szempont­ ól nem különösen érdekes fejtegetéseit közli a népmesékről általában, majd a palóc mese tartalmi és nyelvi sajátosságairól, a típusokról és motívumokról értekezik meglehetősen egyéni elgondolásait előadva. Szövegközlése több szempontból is problematikus. Egyrészt a népnyel­ vet a végletekig eltúlzóan pontosan akarja írásban reprodukálni, ezért rendkívül nehezen olvas­ ható, másrészt Pintér sem közli a gyűjtés helyét és adatközlőit. Valószínűsíthető, hogy ő is a Salgó-vidékén gyűjtött. A gyűjtés körülményei ismertetésének hiánya és a közölt szövegek Erdélyi szövegeivel való kísérteties egyezése miatt Katona Lajos az Ethnographia 1903-as évfolyamában meg is kérdőjelezi a mesék eredetiségét, amire Pintér indulatos cikkben válaszol, de abból is csak az derül ki, hogy egy meséjét Somosújfalun gyűjtötte. Katona válaszában a filológiai tudomány alapelveire és módszereire hívja fel Pintér figyelmét. Istvánffy Gyula miskolci születésű néptanító volt, aki a nyári szünetek alatt gyűjtött a palóc vi­ dékeken. Palóc mesék a fonóból című kötete tíz tündérmesét tartalmaz. Istvánffy folytatta a gyűj­ tést, és 1914-re összeállt egy a szövegfolklór egészét bemutató gyűjtemény, benne 19 meseszöveg, amelyet Istvánffy az MNGy egy-egy szűkebb területet bemutató köteteihez hasonlóan szándéko­ zott megjelentetni a sorozatban. A Kisfaludy Társasággal meg is egyeztek, de Istvánffy a jegyzet­ apparátust nem készítette el. A kötet ezért, majd a háború kitörése miatt nem jelent meg. Istvánffy 1921-ben meghalt, özvegye még megpróbálkozott a kiadással, de a kéziratos hagyaték csak 1963ban jelent meg Bodgál Ferenc gondozásában a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadványaként. Istvánffy a meseeredet, az átadás-átvétel kérdéseinek tisztázásával is megpróbálkozott, különösebb siker nélkül. Az Egy török és palóc népmese rokonsága című cikkében megle­ hetősen elhamarkodott és valószínűtlen teóriát állít fel. E szerint a mesék motívumainak hasonlósága azt bizonyítaná, hogy az ismertetett mesetípust a törökök a 150 éves hódoltság alatt tőlünk tanulták volna. Erre szintén Katona Lajos reagált, felsorakoztatva teljes filológi­ ai fegyvertárát, ezzel tönkre zúzva Istvánffy ötletét. 1907-ben jelent meg az MNGy IX. köteteként Berze Nagy János Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből című munkája. Berze Nagy 88 mesét közöl, ez az első MNGy kötet, amelyben csak mesék vannak. Berze Nagy eredetileg a szokásokhoz híven a szűkebb tájegység teljes szövegfolklórját bemutató kötetre készült, de a nagymennyiségű, értékes meselejegyzés mellett csak lassan gyűlt a többi anyag. Így született ez a mesekötet. A gyűjtemény több okból is nagy előrelépést jelentett. Berze Nagy Katona Lajos ösztönzésére és útmutatásai alapján gyűjtötte az anyagot, a kötet jegyzetapparátusát pedig mag Katona egészítette ki, így a tudományos színvonal garantált lett. Másrészt az eddigi gyűjtések, szín­ vonaluk milyenségén túl, csak igen kisszámú szöveget hoztak. (Merényi, Pap, Pintér és Istvánffy összesen 47 szöveget - tehát alig többet, mint Berze Nagy szövegeinek fele.) Berze Nagy gyűjteménye a tündérmeséken túl már a többi mesetípust is bemutatta. A 88 meséből 65 a gyűjtő szülőfalujából Besenyőtelekről származik. 85 �Palócföld 99/2 Egyetlen probléma merül csak fel, mennyire palóc falu Besenyőtelek. A falu Egertől jócskán délre, Heves megye határán található. Valószínűleg a magyar királyság első évtize­ deitől lakott nemes falu. A tatárjárás után azonban elnéptelenedik. Mátyás király kezdi majd betelepíteni a hegyek között lakó palócokkal, később a török kivonulása után Lipót felvidéki tótokat is telepített ide. A besenyőtelkiek magukat sosem tartották palócnak, ez azonban önmagában nem okoz problémát a falu státusának meghatározásakor, hisz közismert, hogy a palóc gúnynév, melyet az érintettek nem szívesen vállalnak. Kétségtelen, hogy a falu palócföldi népességgel települt be, nyelvjárásában palóc jelleget mutat. Így ennek a hegyvidék és az alföld határán fekvő falunak a mesekincsét teljes joggal soroljuk a palócföldi anyagba. Berze Nagy János 11 Besenyőteleken gyűjtött meséje kéziratban maradt, és csak 1960ban jelent meg a Régi magyar népmesék című kötetben. Meg kell még említeni, hogy a XIX. század végén a Magyar Nyelvőr rendszeresen közölt népmeséket a palóc területről is, ezek azonban igen eltérő színvonalúak, gyakran magukon viselik a lejegyző alakításának nyomait is. A két világháború között az Ethnographiában szórványos közlemények jelentek meg a palóc népmesével kapcsolatosan, ezek közül a legjelentősebb Loschdorfer Anna közleménye 1937-ből a bujáki dalbetétes mesékről. Az 1960-as években Lajos Árpád Borsodban gyűjt, a fonó néprajzát készül megírni, en­ nek kapcsán gyűjti a fonóházakban kedvelt, a temetőhöz kapcsolódó meséket (A halott vőle­ gény /AaTh 365/, Ördögszerető /AaTh 407/B/). Monográfiája 1974-ben jelent meg. Dohos Ilona ugyancsak a 60-as évek elején a nógrádi Érsekvadkerten gyűjt. Anyaga a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárban található, részben megjelent az ÚMNGyX. És az 1981 -es Gyémántkígyó kötetben. Az Ethnológiai Adattár néhány további kéziratos anyagot is őriz. Nagy Dezső és Pesovár Ernő Kishartyánban gyűjtött, Pásztor Árpád Nógrádszakálról jegyzett fel egy figyelemreméltó mesét, Szabó Andorné pedig Nógrádsipekről, Nógrádmegyerről, Kishartyánról és Parádhutáról egyet-egyet. A 70-es évek eleji nógrádsipeki gyűjtés egy kötetre való anyagot eredményezett, de a megjelent tanulmánykötetben csak 17 szöveg szerepel. A teljes nógrádsipeki anyag kiadása, így könnyű hozzáférhetősége nagymértékben segítené a palócföldi népmeséről alkotandó kép megszületését. 1987-ben jelent meg Nagy Zoltán Póruljárt szerelmesek című kötete, amely elsősorban tréfás meséket és trufákat közöl, főként Nógrád számos falujából. Nagy Zoltánnak megjelent egy gyerekek számára feldolgozott gyűjteménye is. Villányi Péter 80-as évekbeli zabari gyűjtése 1989-ben jelent meg sok szempontra kitérő, fontos bevezető tanulmánnyal, a kötetben 27 tündérmesével. A nem magyarországi palóc és palóc hatást mutató területeken B. Kovács István gyűjtött. Jelentős anyagának nagy része azonban még megjelenésre vár. A kutatástörténeti összegzés zárásaként még szólnunk kell Ujváry Zoltánnak a gömöri magyarság prózai népköltészetével foglalkozó munkásságáról. Ujváry az 1960-as évektől számos publikációt jelentetett meg a népköltészet különböző területeiről, melyek közül né­ hány a meseanyagot érinti, vagy segíthet a népmesékkel kapcsolatos kérdések tisztázásában. 86 �Palócföld 99/2 A szemléletesség érdekében az alábbi térképen jelöltük a legfontosabb gyűjtések számlá­ zási helyét. A térképről jól leolvasható, hogy Nagy Zoltán több nógrádi és néhány hevesi településre kiterjedő gyűjtését leszámítva, a többi gyűjtemény egy-egy szűkebb terület vagy egy falu meseanyagáról ad képet. Kiderül az is, hogy a Palócföld nagy részéről, így a palóc centrum területéről sem ren­ delkezünk elég meseanyaggal. Különösen sajnálatos ez a tündérmeséket tekintve, hiszen ez talán a folklorisztikai, esztétikai szempontból a legizgalmasabb típuscsoport. Ezért is nagy jelentőségű Villányi Péter zavabi kötete. Megnehezíti az anyag történeti vizsgálatát, hogy egy-két kivételtől (Zabar, Nógrádsipek) eltekintve nincsenek azonos helységből különböző időben felvett gyűjtések. 87 �Palócföld 99/2 A mesemondók és forrásaik Palóc területről, sajnos - a Berki János cigányembert bemutató kötetet nem számítva nem készült még egyetlen mesemondó repertoárját közreadó gyűjtemény. A múlt században született müvek mesemondóiról, adatok hiányában, semmit sem tudunk. Berze Nagy János mesemondóit már ismerjük. Berze Nagy feljegyzései alapján Dömötör Sándor kísérelte meg életrajzi adataik és egykori mesemondásuk körülményeinek rekonstru­ álását. Berze Nagy 29 mesemondótól gyűjtött. Közülük: férfi: 19 paraszt: 27 legény, leány: 9 nő: 10 értelmiségi: 1 ember, asszony: 12 cigány: 1 öregember: 8 Az 1945 után publikált gyűjtések már pontos adatokat közölnek a mesemondókról. Itt most két gyűjtés - nógrádsipeki és zabari - mesemondóiról szólunk. A nógrádsipeki gyűjtés teljes anyaga még nincs publikálva. A megjelent kötetben hét mesemondó szerepel: négy férfi és három nő. Mindannyian öregemberek. Villányi Péter zabari gyűjteményében ugyancsak hét adatközlőt említ, nemi megoszlásuk és életkoruk azonos a nógrádsipekiékkel. A mesemondók vallási hovatartozásáról nem tudunk orientáló adatokat közölni a feljegyzések hiányos volta miatt. Berze Nagy adatközlőit áttekintve valószínűsíthetjük, hogy a katolikusok között több volt az írás-olvasás tudatlan a századfordulón, mint a reformátusok között. Az adatokból nyilvánvaló, hogy a jó mesemondók 50-100 mesét is tudnak. Egyesek saját repertoárjukat 200 mesénél is többre tartották. A vizsgált kötetek anyagát áttekintve látszik, hogy minden faluban, úgy a századfordu­ lón, mint napjainkban, élt egy-egy kiemelkedő képességű mesemondó (Gyűrű Klári Bese­ nyőteleken, Csizmadia István, Várkuti Antal, Balás József Nógrádsipeken, Földi Istvánné, Bozó Ágoston Zabaron). A mesemondók repertoárjára jellemző, hogy döntően tündérmeséket és tréfás meséket tartalmaznak. Egy-egy kivételesen jó és nagy repertoárú mesemondó anyagában találjuk csak meg valamennyi népmesei műfajt. A legjobb mesemondókat a megnyerő egyéniség, az érdeklődés felkeltésének és megtar­ tásának képessége, a mese aprólékos, gondos kidolgozása és hosszas, részletező elmondása jellemzi. Az adatközlők szinte kivétel nélkül palóc nyelvjárásban adják elő meséiket. A mesekincs évszázadokon keresztül természetesen szóban hagyományozódott. A múlt század végétől, az iskolarendszer kiépülésével, az írni-olvasni tudás terjedésével, a könyvek, ponyvanyo­ matok falun való megjelenésével változik a mesetanulás forrása, és maga a meseanyag is. A könyveredetű mesék azonban áttételeken keresztül épülnek be a helyi szájhagyományba, egyéni színezetet kapnak, míg végül részévé válnak a jellegzetes palóc népmesekincsnek. Vegyük számba, milyen írásos források voltak hatással a népmesekincsre. Az olvasókönyvek, mesekönyvek az iskola hatását mutatják. Jellegzetes források a kalen­ dáriumok, ponyvafüzetek, népkönyvek, Bucsánszky népszerű kiadványai. 88 �Palócföld 99/2 Fontos hatásuk lehetett, különösen a legendamesék alakulására, a különböző vallásos olvasmányoknak. Jelentőségükben kiemelkednek ezek közül az egri ferencesek terjesztette vallásos füzetek. Napjaink legfontosabb forrásai a népszerű mesegyűjtemények - mint a Kis gyermekek nagy mesekönyve és a Hetvenhét magyar népmese —, ezek hatása azonban az idős, a szóha­ gyományban felnőtt mesemondók anyagát már kevéssé érinti. Hatásuk a gyermekek és a cigányok mesekincsében mutatható ki. Az írott források átvétele napjainkban közvetlenebbül érvényesül, mint korábban. Az első irodalmi palóc figurát Gvadányi József teremtette meg, ezt követte Gaal György palóca, Furkáts Tamás. E két humoros figura rövid ideig volt csak népszerű, ismertségük sem lehetett túl széleskörű. Előmunkálatok hiányában jelenleg nem tudjuk megmondani, milyen hatással lehetettek a palócföldi tréfás mesékre, anekdotákra. Végül nézzük meg egy konkrét példa, az ún. Sklarek-Solymossy vita alapján, hogyan műkö­ dött a források beépülése a mesekincsbe. A kitűnő mesefilológusnak, Elisabet Róna-Sklareknak, aki 1908-ban egy jelentős német néprajzi folyóiratban méltatta Berze Nagy müvét, feltűnt, hogy néhány mese szövege kísértetiesen hasonlít a Grimm-mesék szövegeihez. 1912-ben a Grimmmesék közül ötöt csaknem szó szerint meg is talált a besenyőteleki anyagban. Kimutatta a párhu­ zamos helyeket, egyezéseket, a mesék vázának, tartalmának azonos voltát. Különösen fontos bizonyítékul szolgáltak a meseszövegekben azonos helyen és hasonló szöveggel előforduló vers­ betétek. Ezzel filológiailag bizonyítottá vált az átvétel ténye. Solymossy Sándor tovább ment ennél, fontosnak tartotta a közvetlen forrás felkutatását is. Az nyilvánvaló volt, hogy csak magyar fordításról lehet szó. Az 1899-es, közismert Halász-féle Grimmgyűjteményben azonban a kérdéses öt meséből csak három szerepelt. Solymossy ebből arra követ­ keztetett, hogy a besenyőteleki mesemondóknak több írott forrása is lehetett. Dömötör Sándor találta meg azt az 1878-as Halász-féle Grimm-kötetet, amelyben szerepel mind az öt, keresett mese. Így nagyon valószínű, hogy Gyűrű Klári és a többi besenyőteleki mesemondó olvasta ezt a könyvet. A források szerepének elemzése megerősíti Voigt Vilmos véleményét, mely szerint: úgy látszik, mintha e terület legjellemzőbb vonása néhány irodalmi eredetű mese népies átdolgozásainak érzelmes jellegű továbbformálása, másodszori egyszerűsítése volna. ” Mesemondó alkalmak Az élő mesemondási gyakorlat feltételei a mesekincs, a mesemondók és az elbeszélő al­ kalmak. E pont alatt az utóbbi szempont alapján tekintjük át a palócföldi gyakorlatot. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a hagyományos társas munkák és a falusi társadalom egyes csoportjainak tradicionális közösségi együttlétformái a Palócföldön is megszűntek, vagy átalakultak napjainkra. A mesemondás a szűk családi körre szorult vissza, illetve szerencsés kivételként megma­ radt az ún. Alföldre járás évente ismétlődő alkalmaikor. Az élő mesemondást felváltja a meseolvasás. A mesehallgatás és meseolvasás szinte teljesen a gyermekkultúra része lesz, illetve a mesekincset és a mesemondás gyakorlatát a cigányság veszi át és őrzi meg. Mik voltak a mesemondás alkalmai az elmúlt évtizedekben megkérdezett adatközlők visszaemlékezései alapján? 89 �Palócföld 99/2 Villányi Péter kilenc alkalmat sorol fel: 1. a fonó. 2. kukoricafosztás és kukoricakapálás. 3. dohánycsomózás, 4. állatőrzés, legeltetés, 5. erdőre járás, 6. a bányatelep, 7. Alföldre járás (Dunántúli summáskodás), 8. férfiak esti összejövetelei, 9. családi kör. Magam még néhány alkalommal egészítettem ki ezt a felsorolást: 10. ingázás, utazás közbeni mesemondás, 11. katonaság, 12. kórház, 13. kollégium. A számbavett alkalmakat bizonyos szempontok szerint csoportosíthatjuk. Első ránézésre is érzékelhető, hogy az egyes alkalmak más és más szerepet töltöttek be a hagyományozódásban, eltérő funkciók kapcsolódhattak a különböző alkalmak mesemondásaihoz, és az elhangzó mesék is különböző esztétikai szintet képviselhettek. Az első hét alkalom a társas munkákhoz kapcsolódik, ezek tovább csoportosíthatók nemek és életkor szerint. A hagyományozódás és az esztétikai színvonal szempontjából az egyik legjelentő­ sebb alkalom a fonóház volt. A vegyes fonókban az asszonyok és a leányok együtt dolgoztak. Az idősebbek szívesen mesélgettek, tanították mesekincsükre a fiatalságot. A fonóba azonban gyakran elhívták a közösség legjobb mesemondóját is, aki az esetek nagy részében idős(ebb) férfi volt. A palóc fonó mesekincsének két legjellegzetesebb típusa A halott vőlegény (AaTh 365) és az Ördögszerető (AaTh 407B). E típusok két szállal kapcsolódnak a fonóhoz. Főhősük a fonóleány, akinek még nincs szeretője, és vágyakozik a szerelem után. Vá­ gya teljesüléséig azonban rémes eseményeken keresztül vezet az útja. A meséket a hallgatóság nagy izgalommal és borzongató élvezettel hallgatta végig, és örült a hősnő szerencsés megmenekülésén, elnyert boldogságán. Másrészt ezek a mesék jól kapcso­ lódtak a fonót meglátogató legények, vagy éppen a fonóbeli leányok temetőt kísértő, vakmerő, rémisztő, virtuskodó szokásaihoz. A fonóházban elhangzó mesék teljes repertoárjáról gyűjtések hiányában nem tudunk vé­ leményt mondani, csak valószínűsíthetjük, hogy itt is a tündérmesék és a tréfás mesék hang­ zottak el legnagyobb számban. Lajos Árpád 1960-as évekbeli gyűjtésekor a temetői tárgyú mesék minél teljesebb értékű felkutatására és példatárba helyezésére tette a hangsúlyt. Munkája a néhány ép mese mellett sajnos már csak töredékeket, vagy vázlatos, hézagos meseszövegeket hozott felszínre. A kukoricafosztás- és kapálás és a dohánycsomózás szintén férfiak és nők, idősek és fi­ atalok együttes munkaalkalmai. A dohánycsomózást tekinthetjük (hevesi dohánytermesztő vidékek) jellegzetes palócföldi mesemondási alkalomnak. Az állatőrzés és legeltetés a gyermekek mesemondási alkalma, ahol nemegyszer egy öregember is jelen volt, akitől mesét tanulhattak a fiatalok. 90 �Palócföld 99/2 Az erdőre járás, a bányatelep és a summáskodás esetében nem a munka, hanem az azt követő pihenőidő teremti meg a mesemondás alkalmát. Ezekben az esetekben a lakóhelyük­ től távol dogozó emberek - a summáskodást nem számítva: férfiak - a munka után a vi­ szonylag hosszú esti szabadidejüket töltötték el mesemondással (is). Az Alföldre járás - ami az esetek nagy részében dunántúli summáskodást jelentett - a legutolsó évekig élő gyakorlat volt, és külön mesemondó személyiségeket teremtett. A XX. század második felében bekövetkező rohamos életmódváltozással szinte teljesen megszűnt, a gyermekekre korlátozódott a családi mesélés. A sötétben vagy pislákoló tűz fényénél való mesélés meghitt, bensőséges légkörét a megváltozott életmód mellett már nem lehet megteremteni. Ez a fajta mesélés a cigányságnál él tovább. A változó életmód új mesélési alkalmakat teremt (ingázás, kórház, kollégium). A palóc népművészet és a mesekincs kapcsolata Bogatirjov egy 1960-ban megjelent tanulmányában hívta fel a figyelmet arra, hogy: „A nép­ művészeti alkotás vizsgáló tudományszakok egyi k legfontosabb feladata véleményünk szerint az egy es műnemek összehasonlító tanulmányozása: meghatározott téma megformálásának összeha­ sonlítása pl. a népköltészetben (mesében, dalban, közmondásban, népi drámában stb.) egyfelől, a népművészetben, népzenében vagy a népi táncban történő megformálásban másfelől. ” Bár a tanulmány 1980 óta magyar fordításban is olvasható, a hazai néprajzkutatókat eddig nem ösztönözte ilyen irányú vizsgálódásokra. így, előmunkálatok hiányában, csak feltételez­ hetjük, hogy a palóc pásztorfaragók motívumkincsében népmeséi elemek is jelen lehetnek. A témát illetően a legizgalmasabbnak a palóc faragott bútorok figurális ábrázolásai ígérkez­ nek. A palóc faragott bútort mint stílust pásztorok - főként nógrádiak - hozták létre az 1880-as években. Munkáikból Malonyay Dezső és Domanovszky György hoz jellemző pél­ dákat. Ezek azonban nem elegendőek következtetések levonásához. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy valós történeti háttérrel rendelkező személyek, események verbális és képi ábrázolása közti kapcsolat egyszerűbben kimutatható, mint a mesei motívu­ mok vizuális kapcsolatai. A palóc bútorfaragásokon a következő jeleneteket láthatjuk: - különböző házi- és vadállatok, - vadászat bükkerdőben, - tölgyesben legelő nyáj, - fejszével az erdőre induló gazda, - szántóvető paraszt ökrös igáját igazgatja, - magot szóró szántóvető, - aratók a mezőn, - támadásra induló huszárcsapat, - kaszárnya kapuja előtt őrködő baka. Mint látszik, ezek a mindennapi élet apró jelenetei, amelyek a mesékben is előfordulnak (Zöldlevél királyfi /AaTH 303+51 1A/, Zsíros-bújdos Balázs /AaTh 315+590/, Kis fekete ember /AaTh 1000+1008/, Ördög Jankó /AaTh 1725/ stb.), hogy most csak Istvánffy 91 �Palócföld 99/2 gyűjteményének meséire hivatkozzunk. Azt azonban nem állítjuk, hogy a faragót a mese ihlette munkája közben. Igaz, ellenkező adatok hiányában kis sem zárhatjuk, hogy ez is megtörténhetett. A kérdésben eredményt nagyszámú faragás ikonográfiai vizsgálata és még élő faragók kikérdezése hozhat. A palócföldi nem magyar meseanyag A palócföldi szlovák népmeséről és a szlovák folklór hatásáról a magyar meseanyagra pillanatnyilag érdemlegeset nem tudunk mondani. Jelenleg csak Ujváry Zoltánnak a gömöri prózai népköltészettel foglalkozó írásai adhatnak támpontokat az elvégzendő kutatásokhoz. Valószínűsíthető, hogy e kérdésben elsősorban a határon túli palóc területek vizsgálata hoz­ hat eredményeket. Többet tudunk viszont a Palócföld cigány mesemondóiról és népmesekincsükről. Nógrád megyében a cigányság lélekszáma közel az országos átlag duplája. A megye cigány­ ságáról a XVI. Század óta állnak rendelkezésünkre részletes adatok. A palócföldi cigány népmese kérdésében a legjelentősebb munka Berki János varsányi ci­ gány mesemondó repertoárjának kiadása. Berkitől az 1970-es, majd 80-as években gyűjtöttek. Ez volt az első alkalom, hogy egy magyar cigány mesemondó kétnyelvű autonóm mesekincse írásban megjelent. Berki mint mesemondó és repertoárja több folklorisztikai tanulsággal szol­ gált. A mesemondás gyakorlatát és különösen a tündérmeséket napjainkra a cigányság őrizte meg. A közösség által elismert mesemondó életkora lecsökkent. A meserepertoárban az olvas­ mányélmények és a felolvasott mesék hatása jól kimutatható. A cigányok között a tündérmesék mellett a tréfás mesék népszerűek, állatmeséket szinte nem is ismernek. A romungro Berki mesekincse különbözik az oláh cigány meseanyagtól is. „Berki meséit az egyszerűség, visszafogottság, a harmóniára, kiegyensúlyozottságra való törekvés jellemzi. ” Bár mesemondó múltja és tapasztalatai elsősorban a cigány nyelvhez kötődnek, nagy számban megtalálhatók repertoárjában a magyar mesekincs jellegzetes fordulatai és az élő nyelv köznapi kifejezései is. Berki mesemondásának alkalmai az esti, sokszor éjszakába nyúló mesélés, a munkahelyre való vonat- vagy buszutazás, ritkábban a virrasztó. Figyelmet érdemel a munkahelyen való mesemon­ dás, mert itt lehetőség van különböző etnikumok meseanyagának kicserélődésére. B. Kovács István egy rimaszécsi cigány mesemondó egyetlen hősmeséjének részletes elemzését végezte el. A palóc kirajzás meseanyaga A palóc kirajzások elsősorban az Alföld egyes területeit érintik (Jászság, Tápió mente). A palócság és az alföldi néprajzi csoportok kultúrája jól érzékelhető különbségeket mutat a kultúra számos vonatkozásában. Ahol palóc hatást, kulturális vonásokat találunk, ott rend­ szerint kimutatható a betelepülés ténye. A palóc falvak házasodási körzete néhány kivételtől eltekintve nem nyúlt le a síkvidékre. 92 �Palócföld 99/2 A palóc kirajzás területein jól megfigyelhetőek a palóc nyelvjárási jelenségek. Azonban a népköltészet, ezen belül a népmese vonatkozásában nem történtek még vizsgálatok, amelyek tisztáz­ ták volna a palóc kirajzások anyagának viszonyát a Palócföld, illetve az Alföld anyagához. A palóc meseanyag jellemzése Katona Lajos már 1907-ben megállapíthatta, hogy palóc területről számos népköltési alkotás­ sal, mesével rendelkezünk. Azóta több, fontos gyűjtés újabb, nagyszámú meseszöveget eredmé­ nyezett. Sajnálatos azonban, hogy az összegyűlt szövegeket a mai napig senki nem hasonlította össze, nem készült el az anyag különböző folklorisztikai szempontok szerinti elemzése. Pedig, mint ahogy már ezt Kovács Ágnes felvetette, akár egyetlen falu teljes mesekincsének elemzése is fontos tanulságokat szolgáltathat az egész palócföldi meseanyagra vonatkozóan. Az általam most megkísérelt összegzés elkészítéséhez tíz gyűjtés publikált anyagát te­ kintettem át. A legkorábbi Pap Gyula 1865-ös kötetének hat meseszövege, a legfrissebb a Villányi-féle zabari gyűjtés 27 szövege. Nézzük először a szövegek statisztikai mutatóit. A tíz gyűjteményben 267 mesetípus összesen 358 szövege található. A mesék megoszlása típusok szerint: 1. Állatmesék /AaTh 1-299 2. Tündérmesék /AaTh 300-749/ - természetfölötti ellenség /AaTh 300-399/ - természetfölötti vagy elvarázsolt családtagok /AaTh 400-459/ - természetfölötti feladat /AaTh 460-499/ - természetfölötti segítő /AaTh 500-559/ - természetfölötti eszköz /AaTh 560-649/ - természetfölötti erő vagy tudás /AaTh 650-699/ - egyéb természetfölötti mozzanat /AaTh 700749/ 3. Legendamesék /AaTh 750-849/ 4. Novellamesék /AaTh 850-999/ 5. Rászedett ördög-mesék /AaTh 1000-1199/ 6. Rátótiádák /AaTh 1200-1349/ 7. Tréfás mesék /AaTh 1350-1429/ 8. Trufák és anekdoták /AaTh 1430-1874/ 9. Hazugságmesék /AaTh 1875-1999/ 10. Formulamesék /AaTh 2000-2399/ Ö sszesen : 93 Típusok aránya száma (%) 2,6 7 114 42,7 46 14 Szövegek száma aránya (%) 8 2,2 188 52,5 8 20 11 6 9 18 14 17 14 13 46 19 5 267 6,7 5,2 6,4 5,2 4,8 17,2 7,1 1,9 19 15 20 14 14 54 21 5 358 5,3 4,2 5,6 3,9 3,9 15 6,2 1,4 �Palócföld 99/2 Az anyagban a tündérmesék részesedése a szövegek számát tekintve több mint 50 %-os, és az előforduló típusok is több mint a 40 %-át adják. A magyar népmesekincs összetételéről Sárkány Mihály közölt adatokat az ÚMNGy első 15 kötete alapján, így van már összehasonlítási alapunk. Azt mondhatjuk, hogy a palócföldi adatok is megerősítik, miszerint a parasztság között a legkedveltebb műfaj a tündérmese volt. Napjainkra a tündérmesék népszerűsége megcsappant, de még mindez ez a legnagyobb számú szöveggel képviselt csoport. A második helyre a trufák és anekdoták kerültek, ebben nagy szerepe van Nagy Zoltán gyűjtésének. Sajnos, azt nem tudjuk megmondani, hogy Gvadányi és Gaal figuráinak milyen szerepe volt a palóc trufa, anekdota és tréfás mese­ anyag kialakulására. Melyek a legnépszerűbb mesetípusok? Erre a különböző gyűjtésekben előforduló azonos típusok számából próbálunk következtetni. A 267 típusból 21 volt, amely háromszor vagy annál többször fordult elő. Ezek a következők: Sárkányölő vitéz - 3 alkalommal AaTh 300 AaTh 301B Fehérlófia - 4 AaTh 303 A két testvér - 3 AaTh 307 Az elkárhozott király kis asszony - 3 Rózsa és Ibolya - 3 AaTh 313A Nemtudomka - 6 AaTh314 Az égitestszabadító - 3 AaTh 328A A halott vőlegény - 3 AaTh 365 Az ördögszerető - 3 AaTh 407B A három nádszálkisasszony - 3 AaTh 408 Az őztestvér - 3 AaTh 450 Szerencsének szerencséje - 3 AaTh 461 A kalapvári királykisasszony - 3 AaTh 510B Az üveghegyi királykisasszony - 4 AaTh 530 Az aranyszál, aranytoll, aranypatkó - 3 AaTh 531 Az állatsógorok - 3 AaTh 552A Terülj meg, asztalkám! - 4 AaTh 563 AaTh 650A Erős János - 5 Az aranyhajú ikrek - 3 AaTh 707 Az ötször megölt holttest - 3 AaTh 1537 Az ördöngös szolga - 3 AaTh 1725 A 21 típus közül 19 tündérmese, 1 tréfás mese és 1 trufa. A legnépszerűbbek: Nemtudomka - 6 AaTh 314 AaTh 650A Erős János - 5 Fehérlófia - 4 AaTh 301B Az üveghegyi királykisasszony - 4 AaTh 530 Terülj meg, asztalkám! - 4 AaTh 563 94 �Palócföld 99/2 A statisztikai vizsgálatok és a meseszövegek áttekintése alapján - a források elemzése után - ismét megerősíthetjük Voigt Vilmos véleményét, miszerint a palóc mesék fő jellem­ vonása az irodalmi eredetű anyag többszöri, népies átdolgozása, érzelmes jellegű továbbformálása, egyszerűsítése volna. Külön érdekesség, hogy Voigt ugyancsak a Nemtudomka (AaTh 314) mesetípust emelte ki első helyen, mint jellegzetesen palóc mesét. Ezt a statisztikai vizsgálat egyértelműen iga­ zolta. Befejezésül megkíséreljük, hogy a palóc mese szerkesztési módjáról, esztétikai sajátos­ ságairól is mondjunk valamit. Ehhez két mesetípus - Az egyforma testvérek (AaTh 303) és az Erős János (AaTh 650A) - három-három változatát használtuk. Istvánffy kötetéből a Zöldlevél királyfi és a Babszem Jankó, Berze Nagy zabari gyűjtemé­ nyéből A két testvér és a Buli Jankó és Villányi zabari gyűjteményéből A két testvér és a Kilenc című meséket hasonlítottuk össze. Villányi anyaga lehetővé tette, hogy a szövegek időbeli alakulásáról is megkíséreljünk szólni. Az AaTh 303-as típus esetében azt tapasztaltuk, hogy az Istvánffy-féle változat több tí­ pusból összeszerkesztett kerek egész. Sok olyan motívumot is tartalmaz, amelyek egyetlen típusba sem sorolhatók. Aprólékosan, részletező gondossággal előadott, sok csodás elemet tartalmazó szöveg. Fontos szerepet játszanak benne a párbeszédek. A különböző motívumok egybeszerkesztése valószínűsíti az egyszeriség lehetőségét. A Berze-szöveg és a zabari vál­ tozat menetében közelebb állnak egymáshoz. A Berze-féle A két testvér azonban sokkal szebben, stílusosabban van előadva. Itt is fontos szerepet kapnak a csodás elemek, a párbe­ széd viszont kevésbé értékes. Ez részben a mesemondó gyengébb képességeivel magyaráz­ ható. A mese kurtán-furcsán fejeződik be. Tanulságos ezt a mesebefejezést összevetni az előző két változat végével, ahol a mesemondók szinte egy új, rövid történetet illesz­ tenek a mese végére. Az AaTh 650A típus három változatáról a következők mondhatók el. Az Istvánffy-féle szöveg ismét egy szokatlan kontamináció (AaTh 700+650A). Viszont a mesemondó a keve­ redés ellenére itt is igen szép, tartalmilag összefüggő, kerek egységek alkotott. A Berzeváltozat előadója, Szabó Julcsa az egyik legjobb besenyőteleki mesemondó volt. A szövegváltozat klasszikusan szép példája a típusnak. A leggyengébb változat itt is a zabari szöveg. Kimutathatóan irodalmi eredetű, cselekménye követi Benedek Elek meséjének epizódjait. A szöveg erősen a párbeszédekre épül, így kevés lehetőség adódik a szép esztétikai meg­ formálására. A vizsgált mesék közös jellemzője, hogy a jellegzetes palóc nyelvjárás nyelvén szólalnak meg, és több, a palócföldi élet eseményeivel, alakjaival kapcsolatos mozzanatot tartalmaznak. Az áttekintett gyűjtések alapján elmondhatjuk, hogy a mese máig él a Palócföldön - bár sokszor töredékes, romlott változatokban - , a meseanyag nagy része őrzi a viszonylagos formai szilárdságát. 95 �Palócföld 99/2 Összegzés A palócság felfedezésével indult meg a magyar néprajzi tájak és csoportok kutatása a múlt század elején. A XIX. század közepétől számos palóc népköltési gyűjtemény látott napvilágot, így méltán írhatta Katona Lajos a Magyar Népköltési Gyűjtemény IX. kötetének bevezetőjében, hogy: ,, Palóc területről ugyan eddig sem voltunk népköltési termékek, kivált mesék híjával... ” A palócföldi népmese hiteles megismerésében a döntő fordulatot azonban Berze Nagy János gyűjteménye jelentette. Ezt követően csak szórványos közleményekkel rendelkezünk. Az 1960-as évektől újra elindult a tudományos igényű gyűjtés és mesevizsgálat. Ám a palócföldi népmese tudományos folklorisztikai feldolgozása még várat magára. Záró gondolatként azt kell még leszögeznünk, hogy a palócnak tartott területek meseanyagával kapcsolatban, a típusokról, motívumokról, a tartalmi és esztétikai szempontokat érintő kérdésekről akkor tehetünk majd lényegi megállapításokat, ha a többi, jelentős magyarországi néprajzi tájról és csoportról is megfelelő számú és mélységű összehasonlító adat áll rendelkezésünkre. 1. ábra Palóc területen gyűjtött mesék származási helyei: A térképen számmal jelzett helységek mutatója 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. Mihálygerge /Nógrád/ 24. Karancskeszi /Nógrád/ 25. Etes /Nógrád/ 26. Kishartyán /Nógrád/ 27. Mátraverebély /Nógrád/ 28. Mátraverebély /Nógrád/ 29. Hasznos /Nógrád/ 30. Mátrakeresztes /Nógrád/ 31. Maconka /Nógrád/ 32. Mátramindszent /Nógrád/ 33. Mátramindszent /Nógrád/ 34. Zagyvaróna /Nógrád/ 35. Bárna/Nógrád/ 36. Mátranovák /Nógrád/ 37. Váraszó /Heves/ 38. Istenmezeje /Heves/ 39. Zabar /Nógrád/ 40. Cered /Nógrád/ 41. Füleksávoly /š ávoľ , Szlovákia/ 42. Kéménd /Kamenin, Szlovákia/ 43. Somoskőújfalu /Nógrád/ 44. Buják /Nógrád/ Párád /Heves/ Balla /Heves/ Dorogháza /Heves/ Mikófalva /Heves/ Királd /Borsod/ Bóta /Borsod/ Sáta /Borsod/ Eger /Heves/ Besenyőtelek /Heves/ Dormánd /Heves/ Mezőtárkány /Heves/ Tiszafüred /Jász-Nagykun-Szolnok/ Kissikátor /Borsod/ Sajóvelezd /Borsod/ Dédestapolcsány /Borsod/ Kétbodony /Nógrád/ Mohora /Nógrád/ Terény /Nógrád/ Herencsény /Nógrád/ Nógrádsipek /Nógrád/ Nagylóc /Nógrád/ Benczurfalva /Nógrád/ 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/743c00201d46bc6bb0b51f0ad6bb0fa0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1999 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1999/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1999 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8e73c8d65b2e9a475c1e0c5eb06b8edc.pdf 97270eaef06d2c2ae240bc4ada9db366 PDF Text Text palócföld I R O D A L M I , M Ű V É S Z E T I , K Ö Z É L E T I E O L Y Ó I R A T 99/1 ��pCÜOCfOKJ & w% tA Tartalom PALÓC PARNASSZUS Turczi István: Szomszédolás Határ Győző verse Sárándi József versei Géczi János versei Zalán Tibor versei Mamo János versei Keszthelyi Rezső versei Kautzki Norbert versei Háy János: Eszkimóversek Vörös István verse 3 5 6 9 16 18 22 24 27 30 MŰHELY Lászlóffy Aladár verse Pomogáts Béla tanulmánya Lengyel Balázs: Az irodalmi nyelv és a szaknyelv 31 34 38 Tomay Mari verse Marczinka Csaba verse Tomkiss Tamás verse Fabó Kinga verse Makay Ida versei Térey János verse Restár Sándor versei Polgár Julianna versei Pék Pál versei 40 42 43 44 46 48 49 51 52 ABLAK Debelják (AleS) versei Clive Wilmer versei 54 58 Bállá D Károly versei Petrőczi Éva versei Pintér Sándor verse Dukay Nagy Ádám verse buSzabó Dezső verse Janox verse Hományi András Ferenc verse Gittái István versei Molnár Attila Benedek verse Magyari Barna verse Oláh András verse Lászlóffy Csaba versei Fecske Csaba verse 61 63 66 67 68 69 70 71 73 74 75 76 79 MÉRLEG G. Komoroczy Emőke recenziója 81 ÉLŐ MÚLT Veres János: Ködből kilépő költő (esszé) 83 SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG N. László Endre: Kibékülök Hviezdoslávval... 92 �Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata Főszerkesztő: Pál József Főmunkatárs Nagy Pál A szerkesztő bizottság elnöke: Dr. Horváth István A szerkesztő bizottság tagjai: Ardamica Ferenc Dr. Bánlaky Pál Marschalkó Zsolt K. Peák Ildikó Paróczai Péter Zsibói Béla pcilúcfold E számunk szerzői: Bulla D. Károly, buSzabó Dezső, Clive Wilmer, Debelják (Ales), Dukay Nagy Ádám, Fabó Kinga, Fecske Csaba, G. Komoróczy Emőke, Géczi János, Gittái István, Határ Győző, Háy János, Hományi András Ferenc, Janox, Kautzki Norbert, Keszthelyi Rezső, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Lengyel Balázs, Magyari Barna, Marczinka Csaba, Marno János, Nagy Attila Benedek, N. László Endre, Oláh András, Pék Pál, Petrőczi Éva, Pintér Sándor, Polgár Julianna, Pomogáts Béla, Restár Sándor, Sárándi József, Térey János, Tomkiss Tamás, Tornay Mari, Turczi István, Veres János, Vörös István. Zalán Tibor *** Felelős kiadó: Fehér Miklós Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Kassai sor 2. Telefon: (32) 416-777, 314-386 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf. 18 Kiadja: a Balassi Bálint Könyvtár 3101 Salgótarján, Pf. 18 Készült: Alma Grafikai Stúdió és KiadóLévay nyomda Salgótarján - Bp. Szerkesztőségi fogadóórák: szerda 11-16.30 óráig Számlaszám: OTP: 11741000-15450250 Borító I.: Földi Péter festménye (Somoskőújfalu) Borító IMII.: Cene gál István festménye (Cered) Borító IV.: Lóránt János Demeter festménye (Salgótarján - Mezőtúr) *** Olvasóink, előfizetőink és barátaink tájékoztatására közöljük, hogy tavaly két számmal szolgálhattuk figyelemteljes érdek­ lődésüket. Ebben az évben bizodalmunk a költészetben. Fogadják szeretettel összeállítá­ sunkat. ( - a szerk.) Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Előfizethető ugyanitt. 1999-ben megjelenik a lapgazda által meghatározott alkalmakkor. Egyes szám ára: 200,- Ft, előfizetési díj egy évre: 750,- Ft. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Folyóiratunk Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (Andrássy út 45.) ISSN 0555-8867 Index: 25925 �Pa KV föld 99/1 PALÓC PARNASSZUS Turczi István Szomszédolás Február. Odakinn globális havazás, idebenn lokális nyüglődés - egy ausztrál költő rí­ mes versének fordításán piszmogok már jóideje. Csöng a telefonom. Nem hiszek a fülem ­ nek. „Szervusz, Pista! Ne haragudj, amiért ilyen sokáig tűnődtem...99 Pál József az, a Palócfold főszerkesztője. Majd féléves csipkerózsika-álmából ébredvén eszébe jutottam. Na, de nem ezért szeretjük, gondolom, és gondolok még mást is, de ő mondja tovább, rajta van a mondás, nincs mese, figyelni kell. így utólag, visszapörgetve beszélgetésünk tekercsét. Fodor András szökken az eszem­ be, ez a drága ember, a legutolsó nagy irodalmi hídverő, aki az Astoria kávézójában egy (két-há) vasárnap délelőtt megtanított kétféleképp figyelni: praktikusan és irodalomtörténetileg. Azt mondta, ha literátorral vagy más megemlékezésre érdemesíthető kaszakapakeriilövel diskurálok, a napi érdekű civil ügyeket, gyors elintéznivalókat és személyes kéréseket helyezzem a nyelvem hegyiére és ha összegyűlt néhány, nyomjam őket, mint a rágógumit, a fogamhoz- Ellenben ha az illető generális irodalmi kérdésekről nyilatkozik, pályatársakra emlékezik vagy kultúrpolitikusokat szidalmaz, akkor minden egyes infor­ mációt erőteljes nyomással küldjék fe l a szájpadlásomra. Most azon kapom magam, hogy András módszerét gyakorlom: a „Kolléga99szavainak kisebb részét a nyelvhegyről előre, a nagyobbik részt pedig felfelé nyomkodom. Ennek bizonyítására álljon itt a szájpadlásomra ragasztott szövegrész párlata. Kolléga azt mondja, lennék-e vendég parnasszusilag - és persze kicsit turczilag is - az áprilisi Palócföldben. Vendég, mert vendégnek lenni jó, csak nézni és hallgatni mint „Sweeney a fülemülék között" (fordította Fodor András - megint és azértis), ha már szomszédok vagyunk. Itt megint kétfenekü a példatár. Szomszédok fölrajzilag, ugye, mert Zugló és Salgótarján csak egy köpés (rá az M3-asra, aztán balra fe l a Karancsnak), és vendég lexikonilag, elvégre Pál-, Pár-, az irodalmi értesítőkben egymás után következnek - nem egymásból, de a szomszédolás tényére „árnyékot vetni nem tehet". Kolléga azt mondja, sei so gut, emlékeznél meg nógrádi kötődéseidről, ha palóc nem is vagy, földed azért vagyon arrafelé, meg miegymás. Rükverc: már pörgetem is az idő kerekét, saját rémületemre fotót találok tíz évvel korábbi önmagámról, midőn a Madách-pályázat 3 �Paltfeíold 99/1 szépirodalmi kategóriájának első díját félszerény mosollyal átveszem. Mell ki, has be. Több a haj és göndörebb. A fotóst hibáztatom persze, ki a feleségem nemkülönben - ideális ágense a bűnbakképzésnek. Pörög a kerék, újabb fotó. Rajta Pál Jóska, Béla (főszerk.h. anno) és Gáspár Gyuri, minden kulturális minisztériumok örökös tagja, kollégám a Köpeczi-érá/w/, barátom a jelenből. Mosolygunk, de nem a csííízes, hanem az unicumos fajta (esetleg vödkás, még valószínűbb, hogy mind a kettő), fontosságunk kellő tudatában, hisz kurátorok vagyunk. Az asztalon kézirat-dombok és Palócfóld-példányok jól láthatóan (a véletlen a legjobb rendező!). Erről annyit, hogy díjakat osztani jó, hozzá pénzt adni még jobb, keveset kevésbé és nekünk utóbb az jutott, de mi nem hőköltünk vissza, szilárdan álltunk a vártán kétszer is, merthogy (a jó elnyeri méltó büntetését!) a következő évben is nekünk jutott a kurátori megbízatás. Nincs több fotó. Maradtak a képtelen történetek a kultúrpolitikai kurzusok centrifu­ gális és -petális erejéről, a tanácsok, majd önkormányzatok irodalomszeretetéröl, az adott szó „súlyáról”, az időszaki kanosszákról és a pénz Sargasso-tengeréröl. Hát igen. Jóska még mindig mondja, rajta van a mondás, nincs mese, most már f i ­ gyelnem kell magamra is. Nem ígérhetek csak úgy össze-vissza. Nem is ígérgetek, de azt betartom. A Parnasszus szerzőit levélben kérem, seien so gut, ajánlanák fe l a folyóiratnak elküldött írásaikat a vendégszámba. A válaszokból látom: becsülete van a Palócföldnek. Az író emlékező fajta; nem feledi a jobb éveket, amikor öt is hívták, keresték, írtak róla errefelé. Az író reménykedő fajta is: túlélésre játszik, bízik a nemrosszabb jövőben és a jó címre, időben elküldött honoráriumban. Mindezekből következően: az író csak esztétikai mércével mér. Erre van beállítva a sublere. Az én subleremröl most egy szót se. Úgysem jutnék szóhoz, mert a Kolléga még mindig mondja. A pontos címét és új telefonszámát. Kontaktálni kell, ha már imigyen összeszűr­ tük a levet. Végül azt kéri, írjak valamit az összeállításról is. Eszemben sincs. A szerecsenmosdatás minősített esete tenne, ha belefognék. Szerkesztőkollégám itt elhallgat. Mintha fellélegezne. A rövidke csönd fölerösíti a jóérzést: most már ketten tudjuk azt, hogy ezen a ponton végetér a szerkesztő keze és innen már a művek beszélnek. És minden egyes sor önmagát védi meg A pesti aszaltnak válaszolhat-é görbeország romló vidéke? Legszívesebben hosszadalmas ta­ nulmányt és terjengösséggel álcázott emlékezést írnék mindarra (válaszul), amit a jeles kolega (- az elmúlt évtizedek terméke, kiveszőben lévő szava) elkövetett. Nem tehetem. Édesanyám - nyugodjék békében - heves ifjúkoromban arra tanított: „Kisfiam! A vendég szavába soha nem szólunk bele. ” Mire én (akkor): „De hát olyanokat mond...!” Mire jólelkű, emberismerő szülőanyám: „Akkor se. ” Vagyis marad megörökítedénül számos szép rendezvényünk, valóban élményt jelentő találkozá­ sunk a fogadókész helyiekkel. Görbeország - befogadó ország... Isten éltesse minden vendégünket! (- a szerk.) 4 �Palóc told W/l Határ Győző Évidő járok az évidő nagy végein s le-leterítnek gyengeségeim csak hápogok mint forró újszülött és érzem hűlök egyre gyengülök világ folyását néznem - ez maradt ahogy zűr / bűn / zaj / baj lezajlanak öröm mely örvény ujjong és kitör kudarcra csőd nyerésre nagy siker de mint kinek értetni nem szabad a kiállított ritka tárgyakat érzem a vizsla termek-őreit tíz vasvilla szem a gerincemig hatol!... nekem csak az üveg alatt szabad figyelnem hogy mint zajlanakés történülnek milljom mindenek a Mindenségben - végidőm pereg szú perceg hó hull langy teám iszom s Majálisomból - Múzeálisom így lett: csonka lét minek dolga más nincs csak a tapintatos távozás - annak kiért a csillagbükköny ég üzen: s ő ráhúzza függönyét 5 �Palócföld 99/1 Sárándi József Akkordok Mikorra engem megkövettek ellenem mindent elkövettek útonállói a változásnak. Magamba roskadva élek nem hiszek csupán remélek felejtést mindenki másnak. Múltam utol nem érhettem sorsomat mégis kérlelem vezessen, de jó irányba. Legyek látó és hallható csöndetekben ott szunnyadó düh zengő melódiája. 6 �Palócföld 99/1 Üdvtörténet Lelki szegénynek lenni előrehozott „menny”, túlvilág s miközben régtől temet odafigyel rád a világ. Félig itten, félig amott, számára már egyértelmű, határeset vagy öregem, pontosabban: félkegyelmű. Ne legyél magadra büszke, hamar érted jön az ördög vagy Isten vakar el magán, kellemetlen, rút szemölcsöt. Szavak szövegtelenül lenni lenni lenni minden minden minden kényszer kényszer kényszer nélkül nélkül nélkül ringasson ringasson ringasson melengető melengető melengető felhőtlen felhőtlen felhőtlen fény fény fény azúr azúr azúr kék kék kék egű egű egű zenében zenében zenében 7 �l’alóclt'ld W i Az élvezet ára (A szadomazochizmus biokémiája) Gondoltad volna-e, hogy a fájdalom testünkben ópiumot termel? Persze csak amennyi a kínt elandalítja. „Örömforrás’’ tehát, mely életfogytig ismételt „korbácsolást’’ ír elő az ideiglenesen bennünk tartózkodó lélek számára. Földi Péter festménye 8 �Palócföld 99/1 Géczi János Húsz saját naplement változatok 4. a hosszúszöveg száraz avaijában hentergőzök átvilágítják az őszt a piros lámpás galagonyák kopogós idő terrakotta alkony ajakrángás a gyújtoVányban tüskékbe akadva tüskékre szúrva az erdő nyara a galagonyafényben nem vagyok képes összegömbölyödni 9 �Palócfold 99/1 21 . a falvédő mögött szégyenkezve mindig felébred szállni kezd piros nagy labdaként fel az égig a családi napkorong amely jelöli a reggelizés idejét gyűjti a kutyaszőrt befészkeli magát aritmiás derűvel a kemény lenvászonba 29. lehúzom felengedem a rolóra festett másodrangú naplementét bugyborog az eső fröcsköl a fény lehúzom felengedem hártyapapírja alól ekkor akkor is dereng az asszonytesű város miközben sosem velem miközben mindig mással a feszes viadukt alatt néma és merev hullákkal 227. aki pedig beesik két sor közé s nem szabadul mást sem csinál csapdáját feszegeti vérez s a véres vasakat kalapálja horzsolt bőr kimart hús lüktető naplemente 10 �Palócföld 99/1 )aztán tény lesz a tény fémmel megtelve a tények trolibuszára száll a tények trolibuszán elmegy fémes liedet énekelve( 228 gyöngylekvár 220 . folytatni a lementét lassan kihull lehull az erdő egybetömörödött a derengés lekopott belőle igéből a cselekvés folytatni nem a töbi naplementét vagy a naplemente utánt ezt csupán ezt a burkából kitört hasonlatot 78. lant átirat ébred s felkél a nap majd lemegy beszalad kiszalad ismételgeti magát morzsalékony és parázs akár a kettészelt tojássárga nincs módja másnak maradni felkél lemegy kiszalad beszalad a hogy megmutassa a horizontot annak a feszes vonalát rézfényes sávját előtte a lót a lovast a súrlófényben vágtázó napszívű balassi bálintot 11 $ be �Palócföld 99/1 106. vallassuk szét városunkban olyan régen feszül fölénk innen agyonmodellezhető ábrázoljuk az azonost keressünk új alibit a maradásra a távozásra akkor amikor amikor nem hol erre hol arra a készenlétre készülve aktivizálódva olajzöld sávval bekerítetten merülve abba nyakig 113. megszámoltam tucat éppen tucat árny fért bele nem vettem hozzá a szárnyat a számytő fülledt homályát a tolipuha hónaljban a naplementéknek elég ha árny járja át lengi be mítosz lehet belőlük amelyben morc fegyveres járja a kemény lombú tölgyest meg forrás gomba lányka andalgás a langy alkonyaiban zizegő szalmazsák 139. rilke naplementéjében angyal szenved angyal akinek viszonya van a csendes és óralaparcú idővel ezért marad örök ragad a számytolla látszik a kézírásokban a dulakodás nyoma a naplemente csupán kopár zsoltárdíszlet sorvariáns vagy annak töreke a változatok szeretnek alakoskodni 12 �Palócioki 99/1 kirakni a figurákat s elpusztítani az angyal nem képes halni egyik vörösben sem a látvány porondján megszokottan álldigálni bokájára hurkolt selyemszalaggal 1. megnézem mi lesz ha hagyom magamat innen mint ezer naplementéből a fennsík rétjéből a hajszínt a történelemből a vértelített országot kihagyni lenyúzom a cellulózról a hártyás szövegbőrt mit mondjak a fehérről ha rajta ülök langy elefánttestén elég-e ha nézem 79. süllyedt már csak a vérkörök a szív következett ismét új változat amit nem fog megtanulni verstan melynek peremén mint a mázas cserépén a kukacvirág kétindásan áthajol a disztichon arrafelé ahol süllyed befelé ez következik ez 13 �Palócföld 99/1 127. e mondat olyan: hozzáérek a billentyűzetéhez csapkod megráz átüt bakelitjén az áram előtörnek belőle a szikrák folyton kisül mint a rossz poéta tapasztalatlan iijú férj mint itt kikúszik belőle az eredeti gondolat nem tartozik hozzám nincs egymáshoz közünk nem élősködik benne senki árva 154. a főnévben összebújva a főnévlakóval lakik az év ruhaváltogató és maszkmester nagyáriaképes mindenre tanú megszámoltam tucatnyi lehetőség teremtődik hogy sortól sorig húzogatva a háromlábú széket bámuljuk a horizont színváltását az operettel miként leszünk határos fentről hogyan távolodik távozik 197. kakaóvörös az este haránt fél fekete szépia megkötődik az alku mi megyünk innen oda hol a féldoboz állítja egy doboz félédes nugát nyúljunk bele a felét együk ki legalább 14 �Palócföld 99/’ 229. a fogyatkozás alatt feladatot adott magának kilógott a percből zsineg a hasonlatból azt húzgálta azzal lebegtette komoly angyalszárnyait amíg a hold fele a nap felével párzott az ázott madárszagot érzett a zsineg végét tartja most is 232. szoraktészról s a tavaszról mindent elfelejtett nem tudja ibikosz pásztor-e avagy gallygyűjtő cigány aki az ágakat baltával lecsapja a zúgó patak hol csörgedez elfoglalja magát cseppkövek tömött gyümölcseivel azokból görget alá szomorúan a hegyoldalról hajigálja a várost a homályos utcákba be-belök egy-egy bírsságra saját nap véget 273. handzsáron j ár-kel az isztambuli teljes sugárzású változat a kékmecsettől jobbra mindig jobbra fegyverfény s rózsaillat 274. özvegy lépcső 15 �Palócföld 99/1 Zalán Tibor Várakozás Hogy mikor zárult be mögötte, arra már nincs adat. Megszokta az elhaladó lépteket is. Megáll, elindul, nem nyit be soha, mégis Képség Ketten. A vízmosás, alkonyi ázás. Ecetfa benéz. Méri. Átsuhan Az úton senki. Senki Hagyom 16 �Pakkföld 99/1 Szerződés Nem néz fel, remeg tudja hogy nézi. Izgalomtól cserepes ajkát nyalogatja a másik. Akár a zsákmányát szemléző állat - vesztét megsejtő áldozat, míg vár Madártörés Nádszál az ember, törékeny. Hogyan tudsz aludni ennyi fényben? Párnádra mintha leszállna a törött madár. Vé­ res a szárnya, vé­ res az árny a. Eljött, és még ma veled hálna hajnalig át­ visz a halálba 17 �Palócföld 99/1 Marno János Van-Gogh-mások Koponyám szalmakalappal majd megfesti tán a természet; de magányom épen marad, épp, mint a természetfeletti. Vagyok, mint bármi hasonlat, melyet magához mér az idő; számít e viszontagságban semminek látszani - azelőtt...? Másomra ég a válasz, olaj tüzében modelljeim; ecsetem épp mit szálaz, s mit hagy oda szőrmentén e kín ... És köre kör megérek, szint­ én olaj a napraforgókra; vásznon csakúgy, mint idekint... (Összekapar egy varjú torka.) 18 �Palócföld 99/1 Az éj megtelik napokkal közéjük vágyom-e; eldől, ha másnap eláll a szélvihar, s ciprusom még egyre nyújtózna ... Kik-ki a tulajdon össze­ omlását örökíti meg, nem? Nem is várok itt az ősszel szabdaljon fel zápora engem. Örökség dolgában még egy postás se szolgálhat szállással; kijár hozzá némely elmegy óvintézet, s névjegy, szénsárga Fagy-gyűrűben a dobkályha füstje mintha fény marná szemem; barnán tör fel a kéménycső, kömyék-haránt a feszületen... Bánatomra más is alul­ marad, nemcsak én, a fájdalom ábrázolásában. (Alku tárgyát képezném ...? egy ál talon ...?) Hagymahéjaim egyszerre csupa lerágott csont... üvegnyak, hollandus gyertyacsonk, csendre ez int - amint magamra hagynak. 19 �Palócföld 99/1 Csendéletemből kiszakít, kurvákhoz szalajt egy szamárfül. Szűnvést születnék meg a hit; mely vérképem inná fel közbül. Vérképem több mint bíztató! Benne a néhai ház összes szeglete, zuga, kint a tó ... (Vagy más borzol össze, mögöttes?) De hát az ember csak így jár; rosszkor pillant az események szemébe, s odább lép mindjárt, fél lábbal hátrébb a reménye. Hasonló pillanat műve máskor a türkiz ég, bolttalan, és mind egy síkon átnyüve, mi nincs, amit fehér folt takar. Rendjén haladnak a dolgok, sajátjukén vagy másén: magam itt idegenben oldalgok ... (Le-leterít már nem egy roham.) Fellegnyi varjú fészekalj ifjúkorom feketéje ma; hajszálra, mint aki meghal, tüzelek sunyi szemhéjamba. 20 �PalActokt 99/1 Nem festünk-e mind a világ szemében: egy-egy halálecset...? Eszközéül a lét kihág bennünk: benne ki talál becset(!) Napjára törik meg az át­ ok, s terül izzó sárga iszap; magába nyelvén igazát a test, űzi, mit árnya kiszab. Cene gól István festménye 21 �Palóciöld 99/1 Keszthelyi Rezső Névtelen Minduntalan enyészet szülni ekként tátogok; ujjhegyemet most tele­ pedő esőcseppbe bököm; alig nyom; mégis a föld mélyébe hordja szemem, és viszi amarra is, ahol égboltokat keresnek az egek; a pontnak test­ vére pont; eregetem a füstöt, és miért arra gondolok: az élet nem kereszteli életnek magát; neve sincs név: az egy-sem tömérdekül táplál és fogyaszt trágyát is, meg étert is egyaránt az én sáfrányom, murvám és őzikéim tengerfutását. Ha Ha értem témadt élet lennék meg az, ami éppen csak így miegyébb; a legkevesebb-se-mánia-tökély: a fel­ támadást percről percre megváltania; ahogy eszem megremeg hirtelen illatokra, és édes sírássá válik anyaga holdfelhő, anyácska-kedves-tengeren szerteszét csupa ibolya; hóremegés, és holtak, kiknek szőlőszemsokadalma szikrázik az égről szakadatlan a legkevesebb-se-mánia-tökély - ha. 22 �Palócföld 99/1 Közöny Az ég íve; ahogy egy kéz intésén bandukolsz, olyanon, amily nem ad jelt, hová, mire és miért mutat - kócsagok lépbolygásba foszló ezüstfehér tollai, avagy szemek ér-penésze-e, és fénysötétek tömegei; pusztán agyvelőd éli másképp a se nem halandót, se nem halhatatlant, ama gyönyör-közönyt - lehet holdaalak - változás­ vonulás, lehet virágot virágzó virág; azt, ami egy sem, és teremti folyvást tértelensége pillanatát. Kihagyások a levegőből Ébrednék észláthatatlanul de kél velem a lény-látható, mintha a betűk betűinek sokadalma már életalkalom és csaknem túlzsúfolódom de akad azért néhány hiány-hely, kávé, füst, hó- vagy csillagárny, akárha nincs amikorvirulhatok, ritkásan: másképp a semmi nem is létezhetné önmagát. 23 �Palócföld 99/1 Kautzky Norbert Száztíz lépcső Szuperenergia, betonbölcsőben. A számítógép Karatyol, ha kérdik. A titok kódjelei a Csatornák bozótjaiban. Az évek is, egyik Adat a sok közül. Fejemre olvassák, finoman, S a tekintetek álcáiból kiröppennek a lepkék. Idillikus kép: ismeretien temető, vadvirágok Takarója sírokon. Vagy kényszer-szerződés, A hallgatásé. Semmi brutalitás, inkább a nyájas Türelem, a nyomok eltakarják a tettest. Nincs vád és vádoló. Ha vállalom a szelíd Estét, szolid nyugalmat, az ábrándos öregkor Kemény küszöbét, mielőtt meggondolatlanul Keresztül esnék rajta. Nyugdíjcetlit A postásbácsival, liftet, szuszogást, szunnyadást, S a szoknyák helyett bakkecske-heherészést, Langyos dunyha fészkét, kötöttsapkával Kopaszodó koponyámon. Mit is tehetnék ellenük? Meghívót küldök, Tabánban várom őket, Baráti összejövetelre. Felhajtás nincs, A jólnevelt kutyák tisztességből morognak. Ne féljen senki tőlük. Lámpák híjján A hold szolgál kevéske fénnyel. Ha bírják, uraim, gyalogosan jöhetnek. A dombra kaptatón jobb, ha óvatosak. A régi tornaórák emléke nem segít. Ekkora vakmerőség veszélyes is lehet, S a komplikációt szeretném elkerülni. Itt nincs segítség, a fekete fák Esti misére gyűlnek, de bűnbocsátó cédulát Senki sem osztogat. És vallató-atyám 24 �Palócföld 99/1 A száztíz lépcső, kívüle mást nem fogadok el. Háromszor is kiharcoltam az áldást, És szörnyű-boldog lihegésem a tetőn Az éveknek visszafelesel, és a hallgatást Feloldja könyörtelen dobolással. Elkopik lassan a nyár Elkopik lassan a nyár, Mint fejemről hajszálak rendje. Nem öregedik az idő, Csak elmerül a szomjas végtelenbe. Mint a rozsda virágzik Koponyámon az ősz. És eggyel több, ami nincs már, És eggyel több nékem az ősz. Augusztusban sírtam az égre először. Zivatar-esőt sírtam és Anyám elaludt, Akárcsak énbennem ilyenkor az öröm, Ha az ősz nesztelenül nyitogatja a kaput. 25 �Vád Lezárt vagyok és hangtalan. Nem adtam soha meg magam. Kéményből tollas füst szitál, Elesett tízszer is a nyár. Megaludt vér az ágakon. Felhőkarcoló homlokom Beton és acélszerkezet. Száz ablaka, száz rémület. Hamis a nyár, korbács a szél, Engem ütöttek semmiért. De senki, senki sohasem, Nem játszadozhat énvelem. A nyelvem csonka és dadog. Segítsetek, mert fulladok. Nem élhettem az életet, Mert élet nélkül nem lehet. �Palócföld 99/1 Eszkimó versek Háy János fordításában Rítus-dal Én szél vagyok - mondta a szél, De ki vagyok én? Én ég vagyok - mondta az ég, De ki vagyok én? Ki vagyok én? - hallgat a szél. Ki vagyok én? - hallgat az ég. Vadász vagyok - ezt mondom én. Halász vagyok - ezt mondom én. A szél a szél, az ég az ég, csak én tudhatom, hogy ki vagyok én. A gyilkos vadász éneke A vadász ölt rozmárt. A rozmár azt mondta: jaj. A vadász ölt fókát. A fóka azt mondta: jaj. A vadász ölt embert. Az ember azt mondta: jaj. A vadász ölt mindent. És semmi nem mondja: jaj. Csak a szív zengi belül: Jaj, jaj, jaj. �1’alót'fölcl 99/1 Szerelmes ének Szállj a szívembe északi madár! Szállj a szívembe déli madár! Szállj a szívembe keleti madár! Szállj a szívembe nyugati madár! Szerelmem, ha szívembe érsz, szívembe ér a mindenség. Elhagyott szerelmes éneke Arcomat adtam, eldobtad. Szememet adtam, eldobtad. Szívemet adtam, eldobtad. Száz tengeri madár zokog bennem. Száz megsebzett fóka sajog bennem. De a te szívedben néma halak tátognak, néma halak tátognak. 28 �Palöcfold 99/1 Vadászének Éhes ajég és éhes a hó, föl falni akar engem. Éhes a száj és bíztat a szó, jeget fal föl a tenger. Elnyel ajég és elnyel a hó, gyomrába kell egy ember. Fut a vadász, éhe a hajtó, gyenge az, aki most nem mer. Olvaszt a nap, olvaszt a meleg, a hó alatt fóka szendereg. Fóka, de szép, fóka kövér, fóka hasából folyik a vér. 29 �Félidő Nincs fele az eltöltendő időnek. Négy hétnek egy hét az első fele. Legfeljebb még egy-két nap jöhet hozzá. Visszafelé rövidebb az út. El is alszol az autóban, besötétedett. Különben a táj odafelé se volt valami izgalmas. De türelmetlen voltál. Zavartak a fák, hogy nem látod tőlük a távolt. Zavart a távol, hogy nem látsz valami mást. Mikor megpihentetek egy parkolóban, zavart az evésre fordított idő, a járkálás a ritkás bokrok között. Most, hogy visszafelé ugyanott megálltok, felriadsz. Azt hiszed, hogy már otthon is vagy. Meglátod türelmetlenségedet a tűz mellett üldögélni. Ökröt sütnek nyárson, énekelnek. Nem elegyedsz közéjük. Elindulsz a szántásban, nem érted, miért járkáltál itt fel-alá. Szembejön az arcod. Szembejön a kezed. Vajon hová tartanak? Szembejön egy beszélgetés, amit magaddal folytattál. Jönnek benne a csontjaid. Az autó már dudál. Az utolsó hét mindig a leghosszabb. �Palócföld 09/1 MŰHCLV Lászlóffy Aladár r O,iskoláim, drága iskolák! Lehűlt a kő, ahogy lement a nyár, a hervadás a tájra visszajár és emlékezetből a szekerek zörögnek még a konviktus megett; jönnek a seregek a hegyen át... O, iskoláim, drága iskolák! Ahogy a táj ölén a patakok: eredt, szaladt, találkozott a sok tudásra éhes és tudást-hozó, csizmáik alatt ropogott a hó A rókaprémek és a kisgubák... O, iskoláim, drága iskolák! Megszólal itt meg ott a kisharang. A madár fenn, a vándor itt alant. A madár megy, a deák érkezik, a fagy pirosra csípte két kézit, mikor utazott hét határon át... Ó, iskoláim, drága iskolák! A kerítésből tört vándorbotot, Hamubasült és honvágytól kopott önérzet szúrta-vágta velejét, mint penecilus lúdtoll elejét; más ette meg a rengeteg libát... O, iskoláim, drága iskolák! 31 �Palóc fold 99/1 Sok karnyújtásnyira van a gyümölcs, mit lélek-áron kínálgat a föld, a pápaszem se hozza közelebb. csak Wittenberg, csak Hága és Enyed. A múltban megfúröszteni a mát... O iskoláim, drága iskolák! Magyar, román, német szó, mint örök fellegvár, mikor támad a török. Ógörög, héber, latin szövegek a kuruc - labanc háborúk felett a lelket ébrentartó lármafák: ó, iskoláim, drága iskolák/ Az anyanyelv, a mindig támadott kenyérmezőfolyton termést adott; ha felgyújtják, ha beleszántanak, eloltja égi könny, eső, patak és testünk tölti mezsgyeoldalát... Ó, iskoláim, drága iskolák! Megtanultunk itt életet, halált, a hajnal gyertyafénye így talált. Bőd Péterek kísérlete lesi, a sok Bolyai, Páriz, Körösi árnyajakával utánunk kiált: Ó, iskoláim, drága iskolák! Paraszt magiszterek, jobbágy papok és főurak kiáltják: itt vagyok! tiétek volt a vér- és könnyözön, tiétek hát a könyv, a könyv, a könyv forgassatok enciklopédiát... Ó, iskoláim, drága iskolák! Ahol a skála most is rost okol, nagy fák suhognak, régi nyárfasor a hit s a munka ültette oda, hogy árnyékban legyen a tanoda a Báthorik, a Bethlenek sorát... Ó, iskoláim, drága iskolák! 32 �Palóci ölti W /l Fciládások. Mint katonavonat, hozza a hajnal az utasokat, ingázik elsős, felsős, tanító, kucsmáik alatt utazik a szó, hogy más fejekbe utazzék tovább... O, iskoláim, drága iskolák! A nehezén megintcsak túl vágyjunk, nem érzi nyomás süvegét agyunk, a szív szorong csak, hitetlenkedik: vajon ma végre felragyoghat itt a semmiből teremtett új világ? O, iskoláim, drága iskolák! Földi Péter grafikája 33 �Palóc told 99/1 Pomogáts Béla Vallomás az erdélyi iskolákról Erdélyben a költészetnek Janus-arca van. Az egyik oldalon, mint minden költészet, az al­ kotó ember önkifejezése: számvetés a köznapi élményekkel, küzdelem az emberi lét véges­ ségével és törékenységével. A másik oldalon egy emberi közösség üzenete: viaskodás a mostoha történelemmel és azokkal a szorongató tapasztalatokkal, amelyekkel ennek a közös­ ségnek a múltban és a jelenben meg kellett, meg kell küzdenie. Ez a kettős arculat tekint ránk az erdélyi magyar költészet kiváló és népszerű alkotó egyéniségeinek müveiből. Olyan költők lírájából, mint Aprily Lajos, Dsida Jenő, Szabédi László, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos - és Lászlójfy Aladár. Lászlóffy fiatal költőként biztató távlatok és remények harsány szavú énekesének indult, aki bámuló szemmel és kigyúlt szívvel áll a huszadik század technikai csodái és tudományos ígéretei előtt. Verseiben helyet kaptak az ismeretelméleti optimizmus jelzései. Innen eredt kozmikus érdeklődése és feltétlen bizalomról tanúskodó jövőkultusza. Később ennek az érdeklődésnek, ennek a bizakodásnak sok csalódást kellett elviselnie. A korábban túlfűtött szavakat másjellegü, elégikus természetű szólam váltotta fel, amely újabb élmények és töp­ rengések nyomán született. A fiatalos lendület sokat veszített naiv erejéből, a költő eszmélkedése is sokat veszített eredeti gyanútlanságából. Sokat kellett önmagával viaskodnia, újra rendet kellett teremtenie tapasztalatai és felismerései között. Költészete akkor érett be iga­ zán, midőn számot vetett a szép tervek megvalósulásának korlátáival és a huszadik század kiábrándító történelmi tapasztalataival, közöttük azokkal, amelyeket az erdélyi magyarság körében szerzett. Mohó érdeklődéssel hajolt az európai és az erdélyi múlt fölé, valódi értékeket keresett, eligazító mintákat és tanításokat, amelyek a teljesebb emberi szabadság és egyenlőség meg­ valósítását támaszthatják alá. Patinás erdélyi kisvárosokban, vagy éppen nyugat-európai városokban barangolva a régi házak, a múzeumi kincsek nyomán nem lírai életképeket fes­ tett, ellenkezőleg, az emberi történelem gyilkos konfliktusain gondolkodott. A történelmi meditációk eredményeként mindig a humánus értékek mellett tett hitet, meggyőződésének még keserű iróniája is határozottabb kifejezést adott. Az európai és erdélyi gondolkodás nagy egyéniségeire: Rotterdami Erasmusra, Giordano Brúnóra, Kantra, Apáczai Csere Jánosra, Bolyai Jánosra hivatkozott. Az emberi kultúra jövendő sorsán elmélkedett, s a múltat eligazító tanulságként idézte fel. A harci riadók és a 34 �Palóciöld 99/1 bíztató jövendölések után az ideálok szigorú ellenőrzése, mélyreható eszmei önvizsgálat következett. Verseibe elégikus érzés költözött, intellektuális biztonsága mégis erősödött. Fele­ lős költői magatartást alakított ki, okos közéleti realizmussal adott számot a közép- és kelet­ európai társadalmak ma is súlyos konfliktusairól. Szintetikus igényír költői kompozíciói jelzik, hogy e konfliktusok megoldását a humánus értékek teljesebb érvényesülésétől reméli. Időközben poétikája és hangja is sokat változott. Ifjúságának avantgárd kifejezésmódja után ő is visszatalált ahhoz az erdélyi költői hagyományhoz, amelyet az Erdélyi Helikon lírája képviselt. Igaz, a fonnaképzés szabadáságát vagy a képtársítások merész lendületét máig megőrizte. A hagyományosabb és kötöttebb forma mindenesetre hitelesebben igazodik annak a közösségi jellegű szerepnek a követelményeihez, amelyet a sokasodó történelmi gondok ellenében ki kellett alakítania. A kisebbségi magyar kultúra történelmi helytállásáról írott versek ennek a közösségi ethosznak a megszólaltatok Közösségi gondokat és reményeket fejez ki 1990-ben, tehát a romániai rémuralom bukása után írott Ó, iskoláim, drága iskolák! című költeménye is. Az erdélyi magyar iskolák ügye mindig is foglalkoztatta az ott élő magyarságot, minthogy az iskolák szabad tevékenysége ala­ pozhatta meg az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra, következésképp a nemzeti identitás fenn­ tartását és fejlesztését. Amióta a 17. században élt tudós erdélyi polihisztor Apáczai Csere János „az iskolák fölöttébb szükséges voltáról” elmélkedett, az erdélyi magyarság mindig féltő gonddal figyelte iskoláinak sorsát. Különösen a kisebbségi helyzetben, hiszen a trianoni döntés óta az iskolák meglétén és munkáján múlott az erdélyi magyar közösség fennmaradása. A romániai diktatórikus rendszer is jól tudta mindezt, ezért próbálta ismételten elszige­ telni és elsorvasztani a magyar iskolákat. Valóban, a zsarnoki uralom évtizedei során igen sok régi magyar iskola szűnt meg, illetve alakult át román tanintézetté, és az erdélyi magyar­ ságnak áldozatos küzdelmeket kellett magára vállalnia maradék iskolái érdekében. Az 1989es karácsonyi népfelkelés és a következtében beköszöntött történelmi változások újra napi­ rendre tűzték a részlegesen felszámolt magyar iskolarendszer helyreállítását. Reménykedni lehetett abban, hogy több történelmi múltra visszatekintő magyar iskola ismét megnyitja kapuit a magyar diákok előtt. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolák érdekében folyó harc még sok erőfeszítést és időnként áldozatot követel. Valójában az 1990 márciusá­ ban Marosvásárhelyen kirobbantott magyarellenes zavargás is, amely során a kiváló író, Sütő András súlyosan megsebesült, az ottani régi magyar iskola visszaszerzését akarta megaka­ dályozni. A vásárhelyi események is tanúsították, hogy a magyar iskolákért folytatott küz­ delemnek milyen nagy jelentősége van. Ezt ismerte fel az erdélyi magyar irodalom, midőn igen sok költői alkotásban tett hitet a magyar iskolák mellett. Olyan költői művekre gondolok, mint Ápriliy Lajos, A fejedelemhez című verse, amely a Bethlen Gábor által alapított hírneves nagyenyedi kollégium ünnepére készült, Reményik Sándor sokat idézett Templom és iskola című költeménye, amely e két intézményben, a templomban és az iskolában jelölte meg a kisebbségi magyarság önvédel­ mének legfontosabb őrhelyeit, Jékely Zoltán Nagyvakáció az Enyedi Kollégiumban című nosztalgikus érzésekkel áthatott emlékező verse vagy éppen a fiatal Kovács András Ferenc Kölcsey Ferenc lehajtja fejét című költeménye, amely a szatmári református kollégium ju­ bileuma alkalmából idézi fel az erdélyi magyar iskolák megpróbáltatásait. 35 �Palóelold Lászlóffy Aladár verse is a hajdani erdélyi iskolák emlékét kelti életre, midőn nosztalgi­ kus és elégikus képekben idézi fel a régi diákéletet, az iskolák történelmi múltját, és beszél arról a közösségi küldetésről, amelyet az erdélyi magyar iskoláknak be kell tölteniök. A költemény nosztalgikus és elégikus jellegének megfelelően a költő elsősorban a közelebbi és a távolabbi múlt képeit festi meg. így alakul ki az Ó, iskoláim, drága iskolák! tárgyi világá­ nak kettős színtere: egyrészt a diákélet nem is túlságosan régi képének, másrészt az erdélyi magyar iskolák történelmi múltjának ábrázolásában. A költemény a diákélet személyes vonatkozásokban is bizonyára gazdag élményvilá­ gának felidézésével indul. A költő a falusi kisdiákok iskolába sereglésének jelenteit mu­ tatja be, ahogy a nyár végeztével „zörgő szekereken'’ a városi konviktusokba érkeznek a fiatalok. Ismerősek ezek az erdélyi képek, a nagyenyedi kollégiumban töltött diákéveire visszapillantva Sütő András is hasonló élményeket rögzít Nagyenyedi fügevirág című vallomásos esszéjében: „Lószekérrel indultam, könnycsordulásig szorongással telve (...) A vánszorgó szekeren, fülemben a »száguldás« légsurrogásával, más, idegen világok felé távolodtam.” A költő tolla nyomán ezt követve a kollégiumi élet téli képei, az iskoláskor köznapi él­ ményei kelnek életre. A felidézett múltbeli világöt az otthonosság gyengéd érzése lengi be. Erre utalnak az erdélyi iskolák életét vagy a falusi származású, a diákok szokásait, viseletét idéző fogalmak és képzetek: a „konviktus”, a „penicilus”, a „kisharang”, a „kerítésből tört vándorbot”, a rókaprém", a „kisguba”. És erre utalnak az egykori iskolai világot idéző ha­ sonlatok és szóképek: „Ahogy a táj ölén a patakok: / eredt, szaladt, találkozott a sok / tudásra éhes és tudást-hozó, / csizmáik alatt ropogott a hó,” „Hamubasült és honvágytól kopott / önérzet szúrta-vágta velejét, / mint penicilus lúdtoll elejét.” Az iskolába érkező és ott elhelyezkedő falusi kisdiákokról festett színes életképsorozat után a költő a múlthoz fordul, és az erdélyi iskolák nemes tradícióit eleveníti fel: „csak Wittenberg, csak Hága és Enyed, / A múltban megfiiröszteni a mát”. Az erdélyi iskolák nemcsak a magyar, hanem a román és német szót is fenntartották, s mellettük az ógörög, a héber és a latin szövegek olvasásába is bevezették a diákokat, mindezt a folytonos háborúk: a török harcok, a kuruc-labanc küzdelmek idején. Ezt a szöveg felezőpontján: a költemény gondolati és érzelmi csúcspontján az iskolák anyanyelvi küldetésének elismerése követi. Ahogy az erdélyi magyarság körében ez általá­ nos, Lászlóffy Aladár is meggyőződéssel vallja, hogy a magyar nyelvet elsősorban az isko­ lák tartják fenn. Ezt a meggyőződést ódákba illő ünnepélyességgel nyilvánítja ki a költő: „Az anyanyelv, a mindig támadott / kenyérmező folyton termést adott; / ha felgyújtják, ha beleszántanak, / eloltja égi könnyv, eső, patak / és testünk tölti mezsgyeoldalát (...) Megta­ nultunk itt életet, halált”. Az ódái hangnak ugyanakkor tragikus zengése van, minthogy az erdélyi magyar iskoláknak az anyanyelvet fenntartó és védő küldetését a mögöttük lévő közel nyolc évtizedben mindig számtalan akadály: az államilag erőltetett asszimilációs poli­ tika ellenében kellett érvényesíteni. Az anyanyelv és az anyanyelvet gondozó iskolák mellett tett személyes költői vallomás után ismét a történelmi hagyományok felidézése következik. A költő az erdélyi magyar is­ kolatörténet és ezzel együtt az ottani magyar kultúra nagynevű egyéniségeire: Bőd Péterre, Pápai Páriz Ferencrt, Körösi Csorna Sándorra, a „paraszt magiszterekre” és Jobbágy papokra”, 36 �Palócföld 99/1 majd a hímeves iskolaalapító fejedelmekre: a kolozsvári jezsuita, majd piarista kézben lévő katolikus gimnázium alapítójára, Báthori István erdélyi fejedelemre és lengyel királyra, majd a gyulafehérvári, később Nagyenyedre költöztetett református kollégium létrehozójára, Bethlen Gábor fejedelemre hivatkozik. Ennek a történelmi visszatekintésnek is a régi iskolai élet jellegzetes kifejezései, fogalmai adnak jellegzetes hangulatot: a „gyertyafény”, az „enciklopédia”, a „skóla”, a „tanoda”. Végül újra az iskolába érkező falusi diákokra és tanítókra emlékezik a költő: „Faládások. Mint katonavonat, / hozza a hajnal az utasokat, / ingázik elsős, felsős, tanító, / kucsmáik alatt utazik a szó, / hogy más fejekbe utazzék tovább...” Ezek a múlt ködéből felidézett képek készítik elő a költemény zárósoraiban kifejezett reménykedést, amely, ha kissé szorongó szívvel is, az erdélyi magyar iskolák feltámadását ígéri, és a zsarnoki uralom összeomlását követő történelmi és közösségi bizalmat nyilvánítja ki: „A nehezén megintcsak túl vagyunk, / nem érzi nyomás süvegét agyunk, / a szív szorong csak, hitetlenkedik: / vajon ma végre felragyoghat itt / a semmiből teremtett új világ?” Lászlóffy Aladár versének pontos szerkezeti felépítése és emelkedő, majd ereszkedő gondolati és érzelmi ívelése van. A vers első négy és utolsó két szakasza az iskolai élet em­ lékképeit festi le, az ötödik, majd a nyolcadik, a kilencedik és tizedik szakasz az erdélyi iskolák történelmi emlékeit eleveníti fel, a vers középső, hatodik és hetedik szakasza pedig az anyanyelvi kultúra iránt érzett elkötelezettséget szólaltatja meg: ebben a mozzanatban találjuk meg a szöveg gondolati és érzelmi középpontját. A szerkezet ilyen módon körkörös felépítésű, és ezt a minden egyes szakaszban megtalálható refrén („Ó, iskoláim, drága isko­ lák!”) csak méginkább kifejezi. A költeménynek következésképp retorikai felépítése van: a közelebbi múltat bemutató emlékek és a távolabbi múltat idéző történelmi visszatekintések arra valók, hogy megfelelő nyomatékot adjanak az iskolák nyelvfenntartó szerepét hangsúlyozó személyes értelmű val­ lomásnak. A vers szóképanyaga is ezt a személyességet fejezi ki: először a közelebbi emlé­ kek otthonosságának érzékeltetésével, amint erről már szó esett, majd a történelmi visszate­ kintés vallomásosságával. Ezt ilyen szóképek érzékeltetik: „Sok karnyújtásnyira van a gyü­ mölcs, / mit lélek-áron kínálgat a föld, / a pápaszem se hozza közelebb, / csak Wittenberg, csak Hága és Enyed. / A múltban megfiiröszteni a mát...”, vagy a későbbiekben: „Ahol a skóla most is rostokol, / nagy fák suhognak, régi nyárfasor - / a hit s a munka ültette oda, / hogy árnyékban legyen a tanoda.” A verselés, a rímelés maga is az otthonosság élményét kelti fel, Lászlófyy Aladár költe­ ménye ugyanis azt a hagyományos versformát használja, amely maga is a 19. századi magyar költészetének vagy éppen az Erdélyi Helikon lírájának megszokott, könnyen átlátható és követhető előadásmódjához illeszkedik. A párosrímű ötös jámbusokból felépített tizenkét hatsoros versszak éppen az egyszerűség, a hagyományosság képzeteit idézi elénk. Mindez az élmény erősen közösségi jellegét is aláhozza, minthogy az erdélyi magyar iskola valóban egy nemzeti közösség ügye, és a költő nosztalgikus, mégis reménykedő verse azt sürgeti, hogy ez a közösség - nagy történelmi megrázkódtatások és veszteségek után - végre ismét lelki ott­ honára találjon - iskoláiban. 37 �Palócföld 99/1 Lengyel Balázs Az irodalmi nyelv és a szaknyelv Belenéztem egy nagy tudású, közismert filozófusnak az ÉS februári Ex Libris rovatába, és cikke három bekezdésében az alábbi idegen szavakat találtam: kommunitárius, republiká­ nus, reprezentatív, argumentáció, egalitárius, libertárius, teoretikus, autonómia, polemizál, antiperfekcionizmus, nensequitur, inherens, intolerancia, normális, etika, pluralizmus. És tovább még ugyanazok a szavak olykor ismételve. Némi műveltségem nagyjából van, nyolc évig tanultam latinul, s valamikor olvasni tud­ tam folyamatosan a latin szövegeket. Igen, de mi feltételezem, magyarul írunk. A használt idegen szavaknak, fogalmak egy részének többnyire van pontos magyar megfelelője, s mód van továbbá az idegen stílus más magyar kifejezésekkel való megfogalmazására is. Miért nem használja a tudományosság ezeket? Az említett Ex Libris három bekezdése után abba is hagytam az olvasást, bár belenézve kétségtelenül érdekes filozófiatörténeti jelenségeket kínáltak a címek. Miért hagytam mégis abba? Azért, mert van egy olyan értelmiségi beszédmód, amely nyelvünket szükségtelenül, fő­ ként németes, vagy görög-latin kifejezésmódokkal idegeníti. Fölös divat szerint. Hadd mondjak erre példát. Itt van mindjárt a recepció szó, mely ma már minden tudóskodó iro­ dalmi szövegben unos-untalan általános lett. Rá-rákiabál az íróra, értelmezi, hogy ilyen­ olyan a recepciója. Holott mi a recepció? Befogadás. íróra nézve irodalmi befogadás. És mi a másik divatszó: a paradigma? Nem világos magyarul? Dehogyis mondok olyat, hogy törik-szakad magyarosítsuk a szaknyelvet. Legyen, ha szükséges: kombinatorika, informatika, kibernetika. Ha akarják, legyen pél­ dául a Jelenkorban Italo Calvinovól beszélve: labirintus és nem útvesztő. Legyen egységbe foglalás helyett: szintézis. Tudomásul verzem, hogy a tudományosságban, sőt már-már a köznyelvben is, a jelekkel és jelrendszerekkel, ezek összevetésével foglalkozás: szemiotika. De az etika miért nem erkölcs? A teória miért nem elmélet? A polémia miért nem vita? A diskurzus, miért diskurzus? De visszatérve a kiváló filozófus Ex Librisé re . A cikk vége felé belenéztem - érdekelt egy másik, szintén közismert filozófiisnő bírálata. Tudom, hogy a filozófusnő nézeteiben már régensrégen alapvető változáson esett át. Ez tény. Bár én változatlanul nem rajongok eszményképért, iróniával mondom - azért a szigorú 38 �Palócföld 99/1 erkölcsű és minden megpróbáltatás közben egyenesderakú Lukács Györgyért. IrodalomÍzléséért. És persze a tanítványaiért sem, akik ha változnak is, gondolkozás módjukat végleg nem felejtették el. Az Ex Libris a filozóflisnő régmúltjából például így idéz: „Vágyunk volt a cionizmus és a marxizmus.” (Mellesleg, érdekes vágyakozás lehetett.) Az Ex Libris a maga sajátosságában így magyarázza ezt a vágyat kritikájában: „inkább a tönniesi értelemben vett (emotiv) közösség, mint a (racionális) társadalom szerveződési formájában látja ...” a filozó­ fusnő a dolgot. És hozzáteszi: a kritika. „Az más kérdés, ... hogy hiányzik-e belelő az emotiív közösség akolmelege, mely intellektuálisan inspiráló éppúgy lehet, mint bénító.” De elég. Változatlan kérdésem marad, nem lehetne-e közismert magyar szavakat hasz­ nálni, nyelvünkön természetesen írni? Vagy a tudomány az tudomány? A filozófia az filozó­ fia? Gondoljuk meg, éppen az Ex Librisben recenzeált filozófusnő írja ominózus cikkében hadd rejtsek én is szövegembe idegen szavakat -, hogy a filozófia nem a legfőbb érték. De ha netán az is, nem lehetne mondjuk a kiváló Hanák Tibor frazeológiájával ír­ ni, vagy netán azzal az érzékletes, gyakran nyelvi leleménnyel fogalmazni, amivel Határ Győző gazdagítja gondolati kifejezésmódunkat? Nem divatos nóvumokkal, hanem expressis verbis történeti bölcseletünkkel? Hiszen, hogy nyelvünk elé bő lehetősé­ get kínál még a filozófusoknak is. Reménykedem, hogy a feltételezés miatt tudósaink nem fognak ránk neheztelni. 39 �Palócföld 99/1 Tornay Mari Hogy eltűntek azok a kacsingatós bukszák 1 j azok a bordó meg szilvakék tenyérpárás ujjnyomizzadt átmelegedett plasztik izék miktől úgy rémüldöztem akkoron holott e vicces buksza igencsak kurrens cikknek számított. akár később a jugó rumpuncs meg az elfüjta a szél. nicsak dugdosták orrom alá mi forma asszonyságok dajjeroshajú kövér seftelők vegyed hát megfelé majdhogynem üldöztek vele. miközben a bukszadéjmon valamitől tényleg kacsingatott. amennyiben az kacsingatásnak volt nevezhető olyanformán mintha merev szeme folyott volna kifelé. vagyishogy rollózott benne a babakék szétspriccelt akár a kék higany. 40 �Pa KV föld 9 9 /J hol fennakadt egy szemhúnyásnyit hol elsiklott lefelé mint ki üres szemekkel haldokol. illetve néhol halott holott élőt formál egyéb esetben. Hát ezeket úgy tűnik már ellopdoshatták utolsó szálig. bár meglehet e bősz kacsingatástól a gyanútlan rabló is elrémülhetett messzire dobta kezéből kiesett. így follelhető még néhány fejreállva parkok sosekotort húgyszagú avarában. bár cafrangos mostanra a kékbordó plasztik s maradt a rozsdult drótváz elfajult egérfogó. s a fakult démon a málló kartonon. tán kacsint is néha ha hódara a parkon mint sortüz végigporol kacsint buján mondhatni szekszisen. *** rejthet még néhányat valahol vidéki vénasszonyok kincsei közt holmi hokedlifiók amely ha nyikkan s a szemcsés fény rápereg még kancsalkék kacsingatásba kezd. *** panghat tán jelentősebb készlet a mogorva fröccsöntő pinceműhelyében összegumizva alig pihegve. de hogy az árvák akárha egyet is még kacsinthatnának ki merné ma már állítani. 41 �Palócföld 99/1 Marczinka Csaba Asszony (G. Katának) érett indiánnyári - barna bőr halványan felsejlő szeplőkkel, villanó fegyverek: karperecek és gunyoroshuncut macskaszemek pumaléptekkel szökkenő kerek - bronzszínben fénylő combok s bokák macskaszeretők - ragadozóanyák lépő nőalakká stilizálva; Asszony lépdel lelked bokrai közt, csókolják talpát a frisszöld ágak! Anyatestében hordozza a Sorsot, öléből kel ki életed - halálod... átformál, mint formátlan masszát a varázskezű, korongozó fazekas - állóvized felbolydul, mint a méhkas, s körbezsong az Asszony illata... 42 �Palócföld 99/1 Tomkiss Tamás rr O komoly (asszonycsúfoló) Ördögök élete zajlik a páston: torz nemiség zseni nőbe hatolva. Ez van. Izzad az óbugyi rajta. Őneki fincsi nagyon minden, ami látszik, amit lát, látni tud, engedik látni neki. S még így, felerészben úgy, meg amúgy is. Jaj, jaj, istenem! Mekkora géniusz ő. Tud nem úgy, sem így sem lenni, s kénbűzű súlyos seggét jól belenyomni összmagyar édeni felszabadultság hős, diadalmas megszületésén, költők áprili négyedikéjén díszmatrózba. S kis butus arccal rút betegek képébe hadarni. Jaj. Individumként szállni a ringbe: ez lett őneki írva a könyvben. Rengeteg édes esély van, és hülye klikkek nem veszik észre. De ő más, ő, a komoly, mindnyájunk üdvét lágyan ringó seggel most elorozza: szipkát tartva a kézben, jó honorért csak egyre szaval, remeg, írva szaval, dalol. Költ, tojik. Édesen 43 �l’itl.Vlold 99/1 Fabó Kinga Csak ha muszáj, szamuráj Tartozhat-e egy lélekhez két test? Vagy ez eleve kétes gondolat? Lehet ugyanannak a léleknek két különböző, mégis egy testbe kódolt külön útja? Valóban két külön út az? Vagy közös kör, külön-külön körbefútva, amelynek a középpontja egy? Kerülgetjük. Együtt nem érhetjük el. Én - a gésa - rés a biztonságán. Ha bevallja: a rés nyeli el. Ha tagadja: a hiány. Az én hibám? Ha megfejti: saját képmása veti ki. Két egymásnak szánt jel, hívás: nagy kihívás mindezt sejtve, egymást, önmagukat mégis ezért félreértve, rejtve. Megfeszül a lélekpánt. Két jelöletlen jeltárgy 44 �Palóciold 99/1 között - lehet más? Megöl, ha mégis megjelöl. Ha megjelölöm: megölöm. Örök, megváltatlan jelek között gyötör, gyötröm - egymást félve. Jelnek nincs jó megfejtése. Úszkál-csúszkál a jel alatt: végleg rögzítetlen marad. Vagy fixálom: szégyenbélyeg. Hiába a közös lélek, és a két test, összeforrva, ha két külön úton jár. Hát nem muszáj, szamuráj. Lóránt János Demeter rajza 45 �Palócföld 99/1 Makay Ida Forgó örvény Reggel volt? Dél? Vagy alkonyat? Nyárelő volt? Bronzlángú ősz? Túl már a mérhető időn? Lakatlan puszta csillagon? Ketten a minden kezdetén, pőrén a lángoló Napon. Ölelésünk ringott, merült, és mint a nagy folyóknak sodra, forgó örvény, a szerelem égig forgatott. - S a mélyig. Fölragyogott múló-szép testünk: Rodinnak halhatatlan szobra. Eltorlaszolva Kiégett Napok keringnek. Eltorlaszolva mind az út, amely a fényhez fölvezet. A tenger tükre összetörve. Nincs többé fény. Az Isten megvakult. 46 �Palócföld 99/1 Magába old Sodornak a percek, az évek, induló s elsüllyedt hajók. Fekete ég, égő szivárvány felettünk. S örvénylik a hó. Emészt az idő. Magába old: Az örök tengerek a sót. Irgalmatlan A csöndet hallom: - Szavad hallom. Nézem az alkonyt: látom szemed. Ragyog sötéten, s lángot vetve. Már-már Te- S nem Te. Itt vagy. - És nem vagy. Irgalmatlan az emlékezet. 47 �I’.ilód'ökl 09/1 Térey János Az ordas azonosítása Az ordasnak szaga van. Mintha látatlanban kerültél volna ismeretségbe a genitáliáival. Amúgy ígéretes áru. Fiús pengearc, gótikus kéz, tövig nyírott zongoristakörmök. Ő szokott lármát csapni a negyediken, és kisfiamnak szólít. Hetykén csóválja a melleit a gangon, mint egy sarki nő, amikor becsöngetsz hozzá: vegyen vissza a hangerőből. Úgy teszel, mintha érdekelne, udvaroltatsz magadnak. Be nem áll a szája. Az ordas vidékről fölkerült nő, akit boldoggá tesznek az egyszerű örömök. Szeszélyei hihetetlen merevséggel párosulnak: utóbbi mintegy bebetonozza az előbbieket, törhetetlen burokként. Az ordas téged traktál, de megjegyzéseidre föle botját se mozdítja. Az a benyomásod, hogy nincs tisztában a szavak jelentésével. Alapjáraton is tűzokádó, kocsis módjára anyázik és káromkodik, nem dühös pedig. Szokása, hogy névtelen képeslapon üzeni meg lesújtó véleményét az ismerőseinek. Az ordasra nem alkalmazhatóak fokozatok. Viselkedése a racionális tárgyalás keretein kívül helyezi őt. Rögtön és halálosan szeress belé, vagy áramtalanítsd a zenegépét. 48 �I’alód'öld 99/1 Restár Sándor megbűnhődött sorok - az apaságról (fiamnak - hirtelen felindulásból) 1. ha most felkelnék üres lenne az ágy ott vackolódna átizzadt paplanom - a szerelem ondó-virágai rajzanának a novemberi szélben a galambok csőrükbe kapnák és kiokádnák az első kanális fölött 2. ha most felkelnék üres lenne az ágy - nevet is adhatnék neked szeretetet tisztes dédelgetést amit - majd bármikor megtagadhatsz ha akkor még lesz lecsapható telefon 49 �Palócföld 99/1 3. ha most felkelnék üres lenne az ágy csatasorba állítanám a felhalmozott vodkás-üvegeket lágy nyugalmat árasztó kazettát helyeznék a „ tán még meglévő magnóba ” - és apró - megfontolt mozdulatokkal kirugdosnám alólad ANYÁM HALOTT HINTASZÉKÉT! érintsd meg hiányom (Latinovits Katalinnak) feküdj le mellém hagyd cserben a fotelt - ez a mi időnk szépen zuhogó szenvedély-illúzió feküdj le mellém érintsd meg hiányom ölelj át - szoríts : mint herefojtó aranka a karósbabot feküdj le mellém - vedd vérem anyám légy! - kedvesem párom és testvérem! 50 �Palócföld 99/1 Polgár Julianna Háromszáztizennegyedik hálaének Reggelremény A Hajnal sebén átszivárog a virradatvér - Átszivárog A fájdalom csöpög így csöndben megszálló indulattal - Csöndben A szerelem ily hű s pazarló megtagadható menny - Pazarló A megbocsátás ily vezeklő engesztelő megértő - Vezeklő A Kezdet ilyen mély a csontban felejthetetlen véset - Csontban A Hajnal sebén átszüremlik a Reggelremény - Átszüremlik 51 �Palódold W /l Pék Pál A függöny mögött áll „Az ablakban egy árny bukott f ö l ” Seamus Heaney A függöny mögött áll és újra látja: a hegyek ormán fuldoklik a Nap Almafát lát szirmok záporában, s az egészet, mi részekre hasadt. Látja még a hibbant mécsvilágot, hogy omlik benn a hallgatások tornya, s akácokon habzik át a fürtök mézillatú, férget köpő pokla. Éj kutyája nyí szűkölve akkor, s mocsokba fül minden mozdulat Tükréből a tükrök népe mégis emléktelen-vakon kiszakad. Örvényből a fénybe tart, s a testét kínok gyöngye ahogy kiveri, más időben, tudja, isten verse a visszatérés szavát lükteti. Megfordul hát, s táguló terében ráismer a régen elhagyottra, ki szerette, és ragadozó kedvvel sorsába most némán befogadja. 52 �Lét „Mi rajtad állt minden partok felől tar rajban lép át egy másik képbe ” Paul Celan Kit pőresége öltöztet, akármit hazudhat Imái a csönd kifosztott csarnokába hullnak, s mert elfutna, ha kél a jel, a kertre zuhan, házra Szodomái ragadozó egek lángpalástja, és nem érti, hogy miért sír, ha az idő burka kihasad, és forró szelek örvénylését hallja, ha menekül a föld, az erdő, lobogva a hársfasor, s bújdoklása pitvarában akolból nő új akol, kések mécse hívja csak, és megváltatlan, mintha nyárba, születése előtt üres szívvel majd a pusztulásba. 53 �Palócföld 99/1 ABLAK Ales Debeljak Csendszótár i A dolgok üresek. Nincs bennük semmi. Sikertelen terv gyümölcsei. Növényzettől zöldellő vízben ázik a táj. Árnyékkal szegi be a láthatár vonala. Tele van ürességgel, mindenki rettegi. Vajon tényleg jázmintea-szagú volna a reggel? De hiszen mindez nem jelent semmit. Sétádat is folytathatod, egész a partig, mi sem változik. Amit tekinteted felölelni képes, egyetlen keserű látomás csupán. Régről ismerős eseményeket villant benned. Eszed ágában sincs a dolgoknak helyet találni. Hogyisne, hisz túlélik képzeletedet, reményedet, titkaidat. Dolgok vesznek körül. Nem is olyan nagy baj. Szilárdak. Létezők. Csak ők. Ales Debeljak 1961-ben született, összehasonlító irodalomtörténetből diplomázott a ljubljanai egye­ temen, majd művészetszociológiából doktorált New Yorkban. Öt esszé- és négy verseskötete jelent meg, ez utóbbiak közül néhány éve a Minute strahu ( A félelem percei, 1990). Számos díj jutalmazottja, versei több nyelven olvashatók, angolul kötetei is jelentek meg. Az amerikai irodalom fordítója. 54 �Palócföld 99/1 2 Erőtlenül, mint erődítmény, melyet nem fürdet sosem a láthatár, sőt, még erőtlenebbül: mint például a tó estében ráncolódó vize, mely sehol sem csordul túl partjain. Igen, erőtlenül kívánod a halált, kivársz, kémlelsz, lopva veszel levegőt. Mi lesz már? A gázlónál nem tűnik fel a várt alakzat. Még egy másodpercre, annak töredékére sem. Túlzás, hogy látunk s még hallunk is: ha a vízfelszínt befogadtad, nincs már mélység, mint annak a terhes nőnek a mozdulatában, akit egy reggel az utcán láttál. Hogy mindezt észrevedd, nem kell más, csak a nehézkedés. Meg a nevek, napok és éjek, más nemzedékek élete. Túlzás itt minden. 3 Az idő van. Mondd hát ki, ami egyszer kimondatott már. A félreértések elkerülése végett. Kezdd, ahol akarod. Jobban úgyse szenvedsz majd, mint most. Ha egy madár felkap a víz színéről, röptében ott van zuhanása. Neked, neked sincs vesztenivalód. Amennyit adsz, annyid marad is. Tudom, ha idegen nyelvbe menekülsz, hiányozni fog a testedet szétszálazó csend, hiszen belülről ismered. Mert csak az ember hal meg, némasága sosem. Ám a fészkükre szálló seregélyek röpte zajos. Emeld fel kissé hangodat. Beszélj hát! Mesélj! Oly néma vagy, s mindenki lélegzete leszel. DÓ �Falódold W /l 4 Elég a szóból! Inkább bóbiskolok. Felettem vadludak húznak, bennem száraz köhögés, izzó parázs. A szél a tetőn fordít egyet a szélkakason. A végén még én maradok. Igazán ideje lenne megfejteni a csend akusztikáját, e szüntelenül rejtjelezett beszélgetést. Nem leszek többé senki jaja, ámbra-mélyen kristályosodó kiáltás. A csillagok fagyosak, fény gyűl az emberi lakhelyeken. Mindent elönt az éjszaka ultrahangja. Mit várhatok, mit is adhatok még? Megjegyeztem a testi fájdalom ritmusát, minden reggel evvel kezdődik a világ. Ismerem a képek, a régi írások áltatásait, szeretnék megint magamra maradni. Utcára tett csecsemő, sikoltok. 5 Borzongás és kétségbeesés fog el: minden dolognak itt a szobádban, de bárhol máshol is, minden dolognak neve van. Szédület tölti ki napjaidat, nézed mozdulatlanul a tévé zavaros képernyőjét, az üres udvarokat, a könyvek és lemezek gerincét, a keskeny lépcsőt: fenn komor ég ismétli a kétségbeesést kék, feszes ablaküveg-hártyán, pocsolya színén. Felhők foszlott, mit sem érő alakja, kevéske szerelem! Nem is hiszed, milyen bátortalanul siklasz a mozdulatlan dolgokon át, ajkaddal tapogatva. Véred lüktetése nem veri fel a csendet, csak te szenvedsz. Nem akarsz lenni, ami vagy: nélküled létező dolgok valósága, akár a fájdalom. Nekik már halott vagy, mint az elfoszlott rózsa. 56 �Pa Uh löki 9WI 6 Alig látható levegő-rezdülés, mimóza-mezők, egy gyökérdarab hódító illata, a lány kezében magasra tartott lámpa parázstartója: miféle neszt hall félámyékban félig enyésző fejéhez közeledni? Hideg verejték önti el homlokát, és tágra nyílt szemébe csordul. Éget a sós folyadék. Tekintete elsötétül. Csend, mind nagyobb halomban. Elszáradt füvek gyullandnak meg a talpa alatt. Most feledheti el a boldog napokat. Ajkáról sem olvashatod le a benne gyűlendő fájdalom száraz nyomát. A föld forog még, meglehet, semmi se történt. Az erdő hallgat, minden út őelőtte. Csendesen áll, hallgatja, hogy visszangzik az üresség. 7 Nedves kátrány. És nyugalom, ásványok örök, rejtett futása a völgyek, a hegy belsejében. Idegen ő, szenvtelenül nyugodt, mint messzi északi erdőkben a zuzmó. Örökké tartó, köznapi beszélgetés. Mely mindössze négy vagy öt szóból áll. Csak egy szerelmes ének tudja elhessegetni. - A foszforeszkáló óralap ragyog. Erőtlenséged dátuma. Jó ideje érzed, hogy nem tudod majd lefordítani, nincs rá jó szó. - Ha el tudnál képzelni nyelvet ige nélkül, tovább élnél talán. Levethetnéd a szökevény idő terhét a kimondhatatlan surrogásban. Koponyádban ezért s még ezer más okból kifolyólag felforr majd a velő. Jéggé dermed az arc. Retinádon vakfoltként Moby Dick marad csupán. (Lackfi János fordítása) 57 �I’alócföld 99/1 Clive Wiliner Földkelte Kik elsőnek léptek a sivatag-fehérre Ami a hold, s láttak lebegni térben Egy bolygónyi oázist, mely messze felülmúlta E vándor faj sóvárgó vágyait, s az égen Smaragd, sötétkék sej lett fel, a tépett Fátyol ködén át, mintha sár s homok, Vad rozsda, friss vagy régi vémyomok Nem szennyezték volna a föld minden színével. Látomásokban jelent meg így: jött feléd Áttetsző-csillogón, mint újonnan-teremtett, Mögötte vaksötét. Dicsérjük szent nevét, Hisz (szólt a zsoltár) Menny és Föld tiéd, A nagyvilág alapjait Te raktad le, s így lett Minden, mi benne él S Te ontasz annyi vért. Clive Wilmer (1945-) Cambridgeben élő angol költő. Válogatott verseit 1995-ben adta ki a Carcunct Press. Gömöri Györggy el több kötetnyi verset fordított magvarból (Radnóti Miklós, Petri György'); 1998 szeptemberében megkapta a Magyar PEN Club Ady-emlékérmét. 58 �Palóc told 99/1 Háborús gyermekkor Takesi Kusafukának ajánlom „Ha nem lenne szenvedés ezen a világon, azt hinnénk, a paradicsomban vagyunk ” (Simoné Weil) Te, aki Tokióban Születtél negyvennégyben, Tudod, a háború Törvénye egyszerű, így volt Londonban is, Pedig hát mi győztünk S a vesztes sorsa rosszabb. Tudod - mondom, dehát Mivel beleszülettünk, Ugyan hogy ismerhettük? Az volt a világ. Most te Próbálod kifejezni Egy később-tanult nyelven, Milyen volt és miért. Visszatért a természet Tokió centrumába Hangodban némi gúny van Hogy megvédje a túlzást, Hiszen milyen más módon Sűríthetnéd szavakba Mit mondani szeretnél? A felidézett képek Vallanak igazadról: Fücsomók, bombatölcsér, Lábatlan gyíkot bámul A guggoló fiú; Üvegszilánkon lepkék: Imádkozó kezek. 59 �Tán okulhatott volna a jövő mindezekből. Hallhattad, ébredezve, Az ismerős madárdalt Szeplőtlen pirkadatkor, S varangyok vartyogását Az elhagyott kutakban. Lepusztult tájnak hívják E puszta, bár termékeny Földet, amit leírtál. Itt nőttél fel, s tanítóm Lehetsz: a szenvedés hogy Fonódik szeretethez Simoné tikkadt szívében. Nekem is van emlékem: A Szent Pál katedrális Kupola, sisakos fej, Felszáll, ha bomba robban. Más volt, amit ismertem: Egy hamvából feltámadt Város, gyomos romokkal. Döglött bombákkal játszva Egy külvárosi, szétlőtt Házsor helyén, lepusztult Üres szobában, melyen Áttört a rododendron: Elhagyatott, vad Éden Volt az egy kisgyereknek. Közös vágyunk, ha van, nem Az, hogy bármelyik helyszín Vagy idő visszatérjen. Ha kegyelem és hűség Túlél tűzvész-világot, Elménk ma azért lángol: Maradjon meg a béke. Angolból fordította: Gömöri György 60 �l’.tkVIokl W/l Bállá D. Károly Párás hajnalon Remény vegyül a felkavart arányba, haláltusában kényelem henyél. Már elkerül a szűzleány fohásza, hogy éjek álmát tetten érje még. Rakéta pöffen, kék meg sárga: már díszben áll a lelki bérlemény. Ma bordélyt nyit a kis apácazárda és szénné ég a zengett költemény. Talán a kéjes indulat tolong ma minden ferde, vesztett rándulásban ... De késni folyton nem lehetsz bolond, hisz ezer égő sebből vérző nyár van. Rossz rímek kélnek párás hajnalon s avarnak készül már a sárga lomb. 61 �Palócföld 99/1 Könnyű őszi látszat Acélok pántján tévelyül a hit s alakja látszik még a gyérült nyárnak, amíg a tűnő fényből rádtekint kevéske sérült hajlamú alázat. Homályba vesznek csonka hídjaid, pedig még csalva csal a könnyű látszat. Vizeknek szennyes habja kél, amint utolsó mérgét érleli a század. Talán a kéjes indulat tolong ma minden ferde, vesztett rándulásban ... De késni folyton nem lehetsz bolond, ne tudnád, hogy a tért hitekben gyász van? Legyen tied e gyűrt bohócporonds vegyülj az őszes lázba álruhásan. 62 �Palócföld 99/1 Petrőczi Éva Hampton Court... Hampton Court napsütése mit is tett, mit is? Voltaképp semmiséget, csak azt, hogy egyetlen napig, akkor, ott és amíg ... szelíd rőtvadak hátának pöttyét számlálhatta, nem nyomorult garasait. Olyan volt az a nap, mint aranyos háló tompuló fényű hajon, vagy mint amikor egy vonszolódó test váratlan és utolsó, könnyű kontratáncba hajol. Egyszóval, múlékony oltalom. 63 �A Rézorr tetején A rézorr tetején az imént, akár a csóva, vizsgalázas, fürge mókus futott, elveszítve talárt és kalapot; mégis, szavamra, a nemes Ökörfalva dísze volt. Oxford\ Brasenose College, 1995. június Hálátlan hálavers Sirálysírás és könyvlapok között lassan morzsolgatott, magány hasztalan tanítgató napok majd szeretlek, ha VOLTATOK! 64 �Pünkösd, hiányjelekkel Nem csap fel erretájt sehol, sehol tüzes nyelv, pünkösdirózsa-tajték; vörhenyes, lófejű királykák között dehogyis válogatnék. Észak-Wales, 1995. Pünkösd Egy hozzám írott versre Versbe rántott áldozatim, ti, érteni csak most kezdegetem, mért a szabódás, mért nem ujjong mind, aki és amiképpen tollközelembe kerülhet: mert mint anyaméhből kijutott, védtelenke parány, oly meztelen az, (legyen bár feje búbja havas!) kit versbe szólít a sorsa. Mondhatom így is, bár közhelyesebben: ezúttal a hóhér akasztatik itt. 65 �Palóciold ‘>9/1 Pintér Sándor Amíg a megtisztulás napjára virrad Alkonytól hajnalig. Csak azt elviselni! Bolyongva Mozdulatlan baglyok, denevérek kihalt tartományain Át, álomból ébrenlétbe, aztán újra a belső Mozi nézőterére billenve át, csak élni túl, Ahogy esik és havazik, ahogy hull alá szakadatlan Megannyi évszaka elmének, istennek, tájnak. Ha nem vigyázna ránk a Szobrok Éji Istene, Akár le is dőlhetne vázunk a sötéttől Málló talapzatról, de így, hogy velünk van, Testünk akár a márvány, oly sima és végsőkig Csiszolt, akár Palestrina, vagy Mozart miséi. Csak a lélek hányódik szüntelen, mintha Valami lélekvesztőn lenne, s ahogy elalszunk, már Feszíti is hálóját az éj a tudatban, ahogy Pókháló szövi be az eget is azon az éjjelen, Mely a Megtisztulás Napjára virrad. 66 �Palócföld 99/1 Dukay N agy Á dám Meghívó A kézben meleg lesz a viasz, ha épp látogatási idő alatt érkezik, de a szív már nem lesz a régi. Öregíteni sem kell magunkat szándékosan, elég, ha ezt-azt átbeszélünk, komótosan bepakolunk idegen sporttáskáinkba és visszanézünk az ágy melletti kisszékre. Amikor eljön értünk a mentő, ígérted, szomorú zene szól majd, s utunkat a ‘80-as évek filmanyagán sem látjuk viszont. 67 �I’mI.V I o M " ‘j/l buSzabó Dezső faragván az új verset az asztalon ceruza-hegy a körmökön napnyugta: pislákol a láng dupla fekete — kettős látás el nem marad a virrasztás ébrentart ezerkilencszáz­ kilencvenöt gondolat szélnek eresztették az utolsó levelet is az utolsó levelet is szélnek eresztették nem sikerült megtartani: a vers fonalát elszakadt a vége 68 �I’alóclokl 99/1 Janox Hommage a Szabolcska M. Kedves M.! Hogy levelem megtalál, semmi kétség; légyen akár halál, mely elválaszt Tőled. Nem feledtünk, olyan vagy, mint a kék ég felettünk. Sajnos, ismeretlenül nevezlek néven, azt hiszem, tán így eveznek fenn a felhők, éppen úgy, mint régen, messze, fenn a magos felhőégen. És nem így van-é? No látod, ember, ím a való, nincs itt vita, sem per, Mit szivével lát az ember, úgy van, Virágban a szépség, nem a húgyban! Verseid százak kacagták ki, mert gaz, csibész K. úr visszaélni mert neveddel, de te tűrted csendesen. Hogy tehetted ezt velünk, kedves M.? Szóra nem nyitottad ajkad, akkor sem, mikor úgy tért vissza ez agg kor hozzád, hűtelen, költőfejedelem, Hogy nem gondolt, ó, tenfejeddel, M.! Az maradsz, a versek ihletője, Fel nem ér átokkal illetője Nagy poézisednek, hozzád, Jóság, Mind irigység, gáncs, nebánts-hiúság! Mindhiába cselszövés és átok, Mesterünk maradsz, szivedbe látok, Csend van ott és hull a hó, ám e nem Érdemtelen, kár a szó. Ámen, M. 69 �Palócföld 99/1 Hományi András Ferenc csendélet mosott fehérnemű pipacsok lepedők a réten asztal székek sarokban mózeskosár könyvek nyomok a polcokon egy régen hervadó elfeslett zsoltár mozdulatlanná dermed a lét a levetett kabát felszakadt foltja gazdátlan szendereg az ablakot bezárja egy házfal s a színei leporlanak a mosoly a könny ismerősen szótlan a ház koporsó jövője egy gyermeké Fekete a vöröslő ködben valahogy így egészen lassan hányadunk lefelé 70 �Palócföld 99/1 Gittái István Helynek szelleme Felköltöztem a dombtetőre bámulni búzatengert, hómezőt és csillagokat. Habár szeles a hely, és messzi a szomszéd, itt ügyelhetek csak igazán magamra. Mint a madár, lám: minden bokorról, fáról szabadon csipegethetek, és repülhetek tovább. 71 �I'.ilódold w / | Szemfényvesztők jöttek Tenger felől szemfényvesztők jöttek. Nyakukban távcső, s göngyölt köpeny hónuk alatt. Megkérdezték merre van a város, s hogy nem tudunk-e eladó tüzet? Készségesen amoda a domb mögé mutattunk, ahol is a város, és eladó a tűz. Máskülönben halszag szállt a szélben, s épp erőre kapott az égi kék. 72 �I’alócfold 99/1 Molnár Attila Benedek r O-dunai elégiák ' hat geboren lassen (R. M. Rilke-nek) ich-Elek, du bist vonatfutty ha meghalok, én a gemütlich korsód, a töltött, a túlfűtött, szenvedő költöd, értelmed verlasst nélkülem. ecetbe mártott türelem tűnik el velem, rímeim sarujába bújva és bezárva a magányba bársonyruhád az életem. betonlepel: a városok vánkosán gefallt mich ahol lágyan rodin-edik a végső gondolat - s ti mind elpihenve alkonyaiban, belém hasít öled; az idegen kavicsok. Jaj, mit teszel majdan Isten, legalább hagyj, geboren lassen. 73 �Palócfoki 99/1 Magyari Barna 1848. március 15. Petőfi feje alá rakta Közép-Európát és kis népeket álmodott hosszú nemzeti öntudattal elméjében gyertyákat gyújtott a magyar a fénynél félrecsúszott szoknyájában táncolt a Nemzeti dal Kossuth forradalom-illatú parfümétől gutaütést kapott az önkény Táncsics börtönszagú zakóját ingyen mosta az eső s a képzelet műtermében több tízezer nemzetőr rajzolta a remény szárnyait 74 �Palócföld ‘>9/1 Oláh András a visegrádi remete Görgey Artúr emlékének semmid sem maradt hát csak az óralapot súroló mutató egyhangú kotyogása s a bitókon érlelt gyűlölet állsz szégyenfához kötve csúfolnak a megvakítottak szavakból font korbács sebez horgadó vádakkal feleselsz félre vert harang a szíved s a történelem hazug díszletei közt újra csak gyászmisét celebrál a szél 75 �I’.llót told W /l Lászlóffy Csaba Etűd Riadozni már vagy még? hol ér véget a nagy ég? tegnap még ficánkolt hal vagy ember ahány volt lepergett a pikkelye lefordult a cvikkere bele is kifordult mint a múlt egyet kordult mi volt: nádszál vagy páfrány kit a világ csodálván megnyílt majd kitágult színe előtt? csak bámuld amíg ezer ráncot hajt amíg utolsót sóhajt aztán csak az árok csak a csont ki rád várok 76 �Palóciold 99/1 Délutáni alvás ha fiam kérdez kuss pokolgép! ( „KRÁSZNÁ’') hol a HORKA-nó pej? - reme roma nem telik új légióra kifeküdni szűzi hóra várni jóra ülni lóra mindegy: végső első óra frankok gótok földbe ásott hernyón hizlalt látomások alsók felsők mindig mások muskétások szkizo-trének hátán obsitos legények génfaló oligofrének billen palló világdeszka révületből rege lesz ma? (apolgat majd szoldateszka) leépülve mit kívánsz ott? színleld bár ej! ropd a táncot szét ne tépd Ejrópa-láncod gyűlnek ráncaid orozva ezer év volt széle-hossza Ázsiából balkánkoszba délutáni alvás? kérdem fekszem összekoccan térdem fázni félni: furcsa érdem írógépbillentyű-sor ha réges-rég a fűbe szórva mintha néma zene szólna 77 �Palócföld 99/1 már csak el nem tűnő részek már csak gondolatban érzed merev szárnyak üres fészek puszta ország halott korszak szétszedett nyelvben ki koslat csak idézet már nem jóslat még egy sajgás - csak a vesztes égő álma amíg csend lesz még egy pont. mondd mihez kezdesz? (1999. január 17.) Földi Péter alkotása 78 �Palócföld 99/1 Fecske Csaba Nem tudhattuk Sose lehet tudni mi jön a következő lépés hova visz ami fontos elidőzik egy kicsit mindig többet veszítünk mint amennyink volt a lemenő nap mint felpuffadt vízihulla lebegett féltünk csónakba szállni valahol egy rózsa neszezett kóbor kutya szemében tűnt el az alkonyat csillagokkal vesződött a víz csónakkal a nádas műtétje lesz mondta az anyja hirtelen ahogy a gyermek a kályhától kapja el kezét Cinke repült a kert fölött a kávét csürcsöltük épp szemem egyre gyakrabban időzött el törékeny alakján akkor kapcsolta le mindig a villanyt átadva a teret az éjszakának amikor a legnagyobb a veszteség a terasz az előzékeny lugas a széllel ahol éltünk s ahol talán még élünk ma is egy fürkésző szempár fókuszában hátunk mögött a szemérmesen hámló vakolatú ház Hogyan ért véget augusztus ki tudná megmondani a gyerekek a partra futottak ellopta arcukat 79 �l’alócföld «>9/l a nádas hogyan ért véget augusztus ahogyan a kérdés szavait kimondtad megbotolván a mohos kőben amikor fenyők illatával megérkezett a szél volt egy naplementénk műtéti hegre emlékeztető vörös csíkkal a láthatáron egyetlen szál cigaretta az éjszakában egészen áttetsző lettél a holdsütésben bőrödnek szinte üveghangja volt a hullámzás távoli neszezése feküdt közénk egy ifjú test tragikus meztelensége A levelek változó színe a kertben a vízen iramló fehér talpú szél ezek maradtak belőle titkaim egy ezentúl bármikor előhívható kép öröme szomorúsága a lábnyomok mindig emlékeztetnek valakire és eltűnődsz milyen messziről is jön akijön a fájdalom és izgalom grimaszával az arcán kit képzeljünk a lámpafény udvarába akkor még nem tudhattuk mi jön majd mivé lesz a féltenyérnyi arc amit még képes fölidézni az elvadult emlékezet 80 �l\l kWIliid W /l M€RL€G G. Komoróczy Emőke Ezredvégi közérzet... Az Irodalom Visszavág című „alternatív” folyóirat szerkesztője, Tomkiss Tamás még a lapja radikális irányához szokott támogató baráti - vagy csak rokonszenvező - kör számára is meglepetést okozott. Első önálló kötetének címe (ALT CONTROL DEL) a számítógép nyelvén a lefagyott rendszerből való kilépést jelent - no igen, de merre? hova? Az ifjú költő egy mele­ gebb, szeretettelibb, „emberszabású” világ felé tapogatózik, úgy vélvén, az internetes kultúra, a globalizáció még inkább szétroncsolja amúgyis törékeny, féltve őrzött emberi kapcsolatainkat s egy még ridegebb, ember nélküli világ felé taszít. És a lelkileg felkészületlen, a személyi kapcsolatokra éretlen, érték-fogódzók nélküli ifjúság a számítógépes érintkezés racionális há­ lójában épp azt nem kapja meg, amire leginkább vágyik: az élő szeretetet. A kötet élén álló ÉN című vers valójában az egész huszonéves nemzedék közérzetét tol­ mácsolja (nem véletlenül íródott többesszám első személyben, holott korántsem a régi érte­ lemben vett „közösségi” költészetről van itt szó!). A lírai ÉN tanácstalanul áll a nagy világátalakító küzdelem előtt: vajon különb lesz-e az Új a megszokott réginél? Szó sincs itt „heurékás” jövővárásról; ellenkezőleg - ez a korosztály nem bízik a Jövőben. Szerzőnk úgy érzi: „intertotális félreértés vadporontyai”-ként, az „interglobális félreértés vadhajtásaidként elárvultán, magányosan „úsznak a semmiben”. „Nekünk itt nem lesz szezon / minket setétbe dugnak el / ahol zavarni sem tudunk. / Hát így vagyunk /.../ de hol vagyunk?” A cikluscímeket is számítógépnyelven adja meg a szerző, mintha ezzel is hangsúlyozni kívánná: egy „belterjes” körhöz szól csupán, a rokonlelkekhez, az ifjakhoz, hiszen megértést másoktól úgyis hiába várna. Egy hattételes verset egyenesen számítógépre komponál (Himnuszok a Központi Számítógéphez). Mindeközben a „beavatottak" nyelvén beszél értse, aki tudja... Látszólag neoromantikus alaphelyzetböl indít: egy favágó járja a sűrű erdőt Szilviájával, kezében balta - vágja-nyesi a gallyakat. De szó sincs itt József Attila „favágó”járól! Aki kicsit is tájékozott az ezoterikus szimbólumok körében, az azonnal felismeri: a ciklust erotikus jelképrendszer szövi át meg át; ugyanakkor nyilvánvaló: az érzéki sík nem képes áthidalni azt a szakadékot, amely a két „együttbolyongó” között feszül. „Amit léleknek hívnak: elveszett”. No de milyen perspektíva nyílik azok számára, akik lélek nélkül, az érzé­ kiség sivár paradicsomába alámerülve szeretnék életük alapkérdéseit megoldani? „Szelíden, lassan ég / felé törő utam leáll. / A cél után. Pokoltanyán.” (Szelíden, lassan) 81 �Palócfoki 99/1 Költőnk vacog az „ezredvégi szélfuvás”-ban. Lakótelepi „betonbunkerek” lepusztult vi­ lága veszi körül; sörtócsák, fullasztó szeretkezések és az azt követő elkerülhetetlen csömör, a lefokozott élet méltatlansága szorítja gúzsba. A „normálisok” világában inkább a „bolond” szerepét vállalja, hogysem elvegyüljön a tömeggel: nem akar hasonulni a Józanok” és „közepesek” kiszámított-kiürült, „mértéktartó” konvenció-rendjéhez. Ezért magányos. Épp­ úgy, mint minden korok bensőleg igazán elszánt költője. Ezért remény nélküli is, hiszen ismeri a múltat és sejti a jövőt. „A bolod / nagykorú lett. / Nem hisz már a gyógyulásban.” (Space) A kívülállásban mégis van valami vigasztaló és felemelő. „Jó egyedül most. Távoli lép­ tek / halk zaja. Szél zúg. / Végre csak én vagyok. Égtelen éjszaka, / hangtalan álom. / Láttam mindent”. (Ifjúság) A magány erősít: megnyugszik a lélek, s talán ebből fakad a megújulás... Valami végétért; ugyanakkor valami kezdődik. „Szakadt a zászlóm. / Nincs bennem szeretet. / Én csak én voltam / de nem leszek. / A kocsma bezárt. / A kulcs / nálam van” (Nélkülem) E halvány dac ellenére sem ível fel a kötet hangulata. A záróvers - Poetica Fekália - min­ den korábbi magyar ars poétika visszavonása. Az ifjú költő Vörösmarty, József Attila, Illyés Gyula, Faludy György, s mások verseiből egy-egy félsort „bevág” saját szövegébe, de nem azért, mintha az ő nyomdokukon kívánna haladni; ellenkezőleg: megtagadja őket. Mint A. Leverkühn (Th. Mann) a IX. szimfóniát. Ők nem lehetnek többé minták abban a fullasztó, mélytengeri világban, amelyben az induló nemzedék alulra szorítva kapkod levegő után. Ifjú költőnk elhagyja tehát a Járt utat a járatlanért”, s nekivág az Ismeretlennek - mert a XXI. században ajárt úton haldni többé nem lehet. Hogy mit hoz az új évszázad/évezred? - ez még titok. így hát Tomkiss Tamás nem is faggatja. Lezár valamit: azt tudja, hogy mit „nem”. Semmi áron. Talán abban bízik: egyszer majd - ő és nemzedéke - rátalál az „igen”-re is... Lehetséges, hogy nem - ez már egy másik kor válasza. (Kortárs K. 1998. Bp.) 82 �Pa lód old 99/1 €LŐ MÚLT Veres János Ködből kilépő költő A recenzióírás nem az én ügyköröm. Ne vegye hát senki zokon, hogy kissé letérek a ki­ taposott útról. A szubjektív tényezőkön kívül maga a tárgy is arra késztet, hogy ne kövessem a szabályos vonalrajzot. Olyan költőről lesz szó, akinek eddigi pályáját a legszélesebb befogóképességű optikai műszer is fölöttébb rendkívülinek, a maga nemében úgyszólván páratlannak mutatja. Már a kezdés is furcsa: kerek negyven esztendőt kell visszalapoznom irodalmi életünk fiktív emlékkönyvében. A Híd könyvsorozatában 1937-ben látott napvilágot a „ Szlovenszkói magyar írók antoló­ giája ” című kiadvány négy kötete, a nyitrai Löwy-féle nyomda gondozásában. Mind a négy részt Dallos István és Mártonvölgyi László szerkesztette. A tiszteletet parancsoló vállalko­ zás, mely az egész szlovenszkói írógárdát felsorakoztatta, külön ismertetést, elemzést érde­ melne, minthogy az egyforma, szürkefedelű könyvek ma már bizonyosan nehezen megsze­ rezhető ritkaságok. Az első kötet előszavából kitűnik, hogy a szerkesztők hosszú és kitartó munkával építették azt a hidat, mellyel széteső kisebbségi irodalmunk összekötése volt a céljuk. Az első könyv azoknak a szerzőknek a műveit tartalmazza, akik 1937-ben még Szlovenszkón éltek és alkottak. A költők csoportjából elég talán Győry Dezsői, Forbáth Imrét, Darvas Jánost, Asgúthy Erzsébetet, Sípos Győzőt, Urr Idát, Vozári Dezsőt kiemelni. A próza műfaját pedig Egri Viktor mellett többek közt Darkó István, Kaczér Illés, Palotai Boris, Sellyéi József, Szombathy Viktor, Sebesi Ernő, Szenes Piroska képviselik írásaikkal. A harmadik kötet cseh és szlovák írókat mutat be, közös síkba állítva Szlovenszkó magyar fordítóit. Ez a gyűjtemény nyílt állásfoglalás a magyar-szlovák-cseh kulturális közeledés eszméje mellett. Egyfelől Bezruc, Brezina, Capek, Hóra, Jirásek, Lysohorsky, Nerada, Nezval, Olbracht, Sova, Srámek, Wolker, másfelől Beniak, Halamová, Hecko, Jesensky, Krasko, Frano Kral, E. B. Lukác, Novomesky, Ponican, Rázus, Smrek (a felsorolás nem teljes) művei alapján az olvasó képet alkothatott a két irodalom kincseiről. Ennek a kötetnek a társszerkesztője Szalatnai Rezső volt, s a tolmácsolás színvonalát Berkó Sándor, Dallos István, Darvas János, Palotai Boris, Sándor László, Szalatnai Rezső, Vozári Dezső és más kiváló műfordítók neve fémjelzi. 83 �htliVtoUi <><>/} Mi most a második kötetre irányítjuk figyelmünket, mely az elszármazott írók és költők felé épít hidat, akik a tér és idő távlatán túl is hűek maradtak tájainkhoz. Az összeállítók e kötetben, Marék Antal társszerkesztői segédletével - ahogyan a bevezető sorok is jelzik egyszersmind hidat vertek a szlovenszkói és magyarországi irodalmak fölé is, mivel az el­ származott írók zöme Magyarországon élt. A tartalomjegyzékből kiragadott nevek itt is tisztán érzékeltetik a hídtest vonalát: Lesznai Anna, Bányai Kornél, Komlós Aladár, Peterdi Andor, Kóbor Tamás, Schöpjlin Aladár, Kassák Lajos, Zsolt Béla, Szép Ernő, Féja Géza, Simándy Pál jelentik a főbb pilléreket. A kötet 53. oldalán olvashatjuk Habán Mihály nevét, aki öt verssel szerepel a könyvben. Azok a kevesek, akik e név hallatán ma felkapják fejüket s visszarévednek régi olvasmányélményeikre, már hajlott korúak. A kicsiny kört csak a Habán-család tamásfalvi ismerőseivel és Habán Mihály volt pályatársaival bővíthetjük némiképp. A szűkszavú tájékoztatás szerint Habán Mihály 1907-ben született, gyermekéveit Liptószentmiklóson töltötte, s az új magyar líra „sokat ígérő értéke”. A versek - főként az „Egy kutya halála”, a „ Tárogató szól a hegy’en” és a „ Tánc” címüek - bár Whitmann és Kossd^-művek talajáról rajtoló, de már öntörvényű és kiforrott alkotóegyéniség arcélét vetítik elénk. Harminc éves volt az antológia megjelenésekor, s három évvel korábban - tehát 27 évesen - bocsátotta közre első verskötetét. Az egykori értő olvasók közül aligha hitte volna el valaki, hogy igen sokáig az lesz az egyetlen létező Habánkönyv. A szlovenszkóiak a hazai lapok hasábjaink már előzőleg is gyakran találkozhattak a nevével, később pedig a Válasz, a Kelet Népe, a Budapesti Hírlap közlései következtek. A háborús években a Budapesti Hírlap mellékletének szerkesztőjét megrovásban részesítették a „Magyar ég alatt” című Habán-vers közlése miatt, s ettől kezdve a költő nem lépett többé a nyilvánosság elé. Én csak az ötvenes évek vége felé szereztem tudomást mindezekről a tényekről, sőt ma­ gáról Habán Mihály létéről is. Akkor már régóta gépészmérnökként dolgozott a hatalmas csepeli gyárban. Sokat töprengtem elhallgatásának rejtélyén, vagyis inkább a visszatérési szándék elmara­ dásán, mert az elnémulás - ha csupán átmeneti - több okkal is magyarázható zűrzavaros korszakokban. Hová soroljam ezt az egykötetes költőt? Azok közé-e, akiknek életében csak ifjúkori kedvtelés volt a versírás? Ennek ellentmondott a versek színvonala. Csodagyerek volt-e, aki kölyökként üstökösökkel akart versenyezni, majd másfajta ka­ landokba ragadta szenvedélye? Ez a verzió sem helytálló, mert érési periódusa meglehetősen hosszúra nyúlt, mégis meg­ fontoltan, türelmesen kivárta azt az időt, amikor megfelelő vértezetben állhatott ki a porond­ ra. Esetleg valamely külső, a személyétől és akaratától független botfülű erők kényszerítették félrehúzódásra? Életviszonyairól értesülvén ezt az eshetőséget is ki kellett zárnom. Sorsom alakulása folytán a hatvanas évek első felében személyesen is megismerkedhet­ tem vele, s családjának és rokonságának több tagjával. A rokonok oly könnyed hangnemben 84 �Palóciold 99/1 csevegtek Habán hajdani „poétáskodásáról”, mintha egy idilli, ám sűrű ködbe merült diákkö­ ri szerelmi históriáját emlegetnének, amelynek emlékét csak néhány sárguló fénykép őrzi a családi albumban. Amidőn azután csepeli házában együtt ültem vele a terített asztalnál, s gyönyörű és nálá­ nál jóval fiatalabb felesége mosolyogva rakta elénk az ételt és italt, lassanként formálódni látszott a válasz nyitott kérdésekre. Sok mindenről beszélgettünk - mérnöki munkájáról, két lányáról, gondosan ápolt kertjéről -, s miközben, Petőfivé 1 szólva, fokról-fokra megtanultam eszét tisztelni és szívét szeretni, csak tapintatosan és óvatosan szőttem bele a barátivá mele­ gedő társalgásba régi verseit, a hajdanvolt időket. Önnön költő-mi voltáról úgy beszélt, mint egy rég lezárult dologról, amit ő maga sem vesz már komolyan. A könyvszekrény polcai azt a benyomást keltették, hogy olvasóként sem érdekli különösebben a költészet. A Gömörben töltött vakációkat, az egykori Rima-menti élményeket, a falusi embereket és púpos kazlakat viszont megkapó nosztalgiával idézte föl emlékezetében. Az eltelt évek folyamán egyébként a munkásokkal is bensőséges kapcsolatba került, nemcsak foglalkozása, hanem házassága révén is. Tíz évet nyugodtan letagadhatott volna életkorából. Inas, izmos testalkatán meglát­ szott, hogy diákkorában bokszolt és birkózott. Másodízben a budai Tóth Árpád sétányon járkáltunk, majd a szinte trópusivá váló nyári hőség elől egy kisvendéglő kerthelyiségébe húzódtunk, habzó sörrel próbálván enyhíteni tikkadtságunkat. Estig együtt voltunk aznap, s jóllehet az irodalomról kevés szót ejtettünk, egyre világosabb fókuszba tevődött a kép: Habán Mihály a mérnöki pályát és a családalapí­ tást, a családdal való törődést nem tudta összahangolni az irodalmi tevékenységgel. Elhiva­ tottságába vetett hite nem volt oly mély, hogy éjszaka körmöljön, vagy a polgári foglalkozá­ sa és családja rovására folytassa az írást. Lelkileg kiegyensúlyozott ember - gondoltam ma­ gamban túl van a dilemmákon, a neurózisnak semmi nyoma rajta. Más alkalommal agg édesanyja Csarnok-téri lakásán poharazgattunk; hetenként egyezer beutazott a helyiérdekű vonattal Csepelről az anyjához. Szerénysége és közvetlensége kel­ lemes atmoszférát teremtett eszmecserénkhez az ódon bútorok között. Hatvanadik életévéhez közeledve, egy nyáron elhozta a feleségét a palócok földjére, hogy megmutassa neki a már Rimaszombat városrészét képező Tamásfalvát, ahol gyermekés ifjúkorában oly szívesen időzött, a paraszti sorban élő Habánoknál. Leplezte érzelmeit, de nyilvánvaló volt, hogy gondolatban a rimában lubickol, a csűr padlásán bujkál, a Zsánópatak partján kóborol, a vasvilla nyelét markolja. (Tudni kell ugyanis, hogy az ő falusi vaká­ ciózása eltért a kor „zsinórmértékétől”: félmeztelenre vetkőzve, komolyan és hasznosan részt vett a mindennapi munkában a rokonok portáján.) Aztán megszakadt a közvetlen kapcsolatunk (életgondok, betegségek folyamaként), így másoktól értesültem anyja haláláról, lányai férjhezmenéséről, s arról, hogy már nyugdíjas­ ként ápolgatja kertjét, múlatja az időt unokáival. Lefelé kerekítve, egy évtized telt el utolsó együttlétünk óta, amikor hírét vettem, hogy Budapesten kiadták Habán Mihály válogatott verseit. Az első pillanatban azt hitte, véletlen névazonosság tréfál velem, új, fiatal költő toppant az olvasóközönség látószögébe. De hát a fiatal költők nem válogatott versekkel kezdik a pályájukat! Bármily meglepő: a szerző csak az én Habán Mihályom lehet! 85 �Palócföld 99/1 Miután közös barátok útján eljuttatta hozzám - kérésemet megelőzve, érintkezésünk sok­ évi szünetelése után - a nekem félretett és dedikált könyvpéldányt, rögtön megértettem: itt a helyesbítése a Csepelen, Budán, Csarnok-téren levont következtetéseimnek. Annak idején pontatlanul mértem föl a helyzetet. Habán Mihály sohasem bírta teljesen legyűrni egészséges írói becsvágyát, a viadal 69 éves korában „vereséggel” végződött, kétségtelenül tanúsítja ezt A Föld szépsége című kötet, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó bábáskodása és a híres gyomai Kner-nyomda jóvoltából, íme, a kezemben tarthatok. A verseiben többször visszatérő „búvópatak” szónál nem választhatok hasonlatnak talá­ lóbbat: Habán Mihályban, aki a kötet fülszövege szerint „az életet igazoló lélek magányos krónikása” szeretett volna lenni, évtizedeken keresztül búvópatak rejtőzködött, mely olykor felszínre is tört a lélek karsztlabirintusából, ám hogy ezt rajta kívül ne tudja meg senki, arra nagyon ügyelt a létállandóság fenntartásának kényszerűségében élő költő. Nyugdíjba mene­ tele után több időt fordíthatott az életmű során való töprengésre, rendezni kezdte régi verseit, újakat írt hozzájuk, s végül úgy döntött (bejól tette!), hogy véglegesen kiengedi fogságából a búvópatakot, s a folyása mentén most már bennünket is bevezet költészetének sok szépsé­ get kínáló cseppkőbarlangjába. Az elmondottak alapján megfejthető: jogosan neveztem-e fentebb rendhagyónak e költői pályát, melynek az 1934-ben kiadott első kötet után az 1976-ban megjelent második (válogatott) versgyűjtemény lett a soron következő állomása. A kötet váratlan megjelenése akkor is felajzott volna, ha nem ismerném személyesen a költőt. Halogatnom kellett a recenzió megírását, hogy higgadtan vázolhassan föl Habán alakját, s tárgyilagosan ismertethessem A Föld szépsége című könyvet. A kötet borítóján, a szerény önvallomást kiegészítő kiadói eligazítás szokatlan hangú, iz­ galmas olvasmánynak mondja a verseskönyvet, hangsúlyozva, hogy a költő panteisztikus élet- és természetimádata a Föld szépségét zengő kórusmüvé lényegül a könyv lapjain. A körülbelül negyven év alatt írt versek valóban szinte egyetlen, többszólamú műként vonulnak végig az aránylag vékony, mindössze 145 oldalas köteten. A könyv izgalmassága nem csupán abból fakad, hogy - amint az egyik versben is olvas­ hatjuk - annyi idő múltán hirtelen „fölszakad a rejtő köd és magány”. Az olvasó izgalmát Habán Mihály költészetének meglepően modem volta hatványozza. Örkény István azt írja egyhelyütt, hogy nem nagyon szereti a „modern" szót, mert belefér sok minden, ami nem bele való, és kilóg belőle sok mindenféle, ami annak nevezhető. Úgy véli, a modernség kulcsa a jelenlét, jelen lenni pedig annyi, mint otthonra találni az időben. Kormos István szerint modem magyar költő csak az lehet, aki elfogadja a hagyományokat. Habán Mihály költészetének modernsége okos hagyománytisztelettel ötvöződik, s a ha­ gyományos jegyek nem minősítik le, hanem egyénítően és hitelesítőén hatják át verseit. (A neoavantgardizmus ingerlékenyebb hívei talán felszisszennek a kötetben elég sűrűn előfor­ duló nász, ajak, fény, láng, lant, tündér stb. szavak láttán, ám nem szabad figyelmen kívül hagyniok, hogy Habán nem most, hanem a harmincas években csatlakozott az új ösvényeket vágók táborához.) Habán tudja, amit Leonardo da Vinci is hirdetett: a precíz körvonalakkal a valóságnak csak holt mását lehet létrehozni, az eleven valóság felidézéséhez „zavarosságra”, többértelműségre van szükség. De tudja azt is, hogy hol a határ, amelyen 86 �Palócföld 99/1 innen a befogadó (olvasó) nem nézi a verset megfejthetetlen rejtvénynek, s ismeri azokat a formai együtthatókat is, amik a verset verssé teszik. További dicsérendő vonása, hogy csak olyasmiről ír verset, ami mélyen megihleti, s amit más műfajban nemigen lehet kifejezni. Ez az alapelv megóvja a hamis intonációktól és az erőltetettsségtől, s ez alakítja mintegy zenei fogantatásúvá líráját. Modora s tartása eredendően férfias, föllépése mégsem bántóan érdes vagy hetvenkedő; a sorai közül kitekintő férfiarc a lét örömeiért vívni tudó, s az élet keser­ veit, a halál kérlelhetetlenségét sipánkodás nélkül tudomásul vevő karaktert tükröz. Költé­ szetének e fő jellemvonásai révén természetszerűen otthonra lel a mában: művészi megnyi­ latkozásai úgy hangzanak a jelenben, mint - a kötet mottóversét idézve - „boldog vizek hullámverése a gránitpartokon”. A kötet nincs ciklusokra tagolva, a versek keletkezési idejét csak elvétve tudatja évszám s csupán néhol tartalmi támpont, mindazonáltal a kötetben nyomon lehet követni a múló időt. A költő munkássá kronologikus rendben tárul elénk, s bár a mezsgyék nem élesek, ciklusok híján is kirajzolódik az eddigi életmű három fő szakasza. Az első tétel megközelítőleg a harmadát teszi ki a kötetnek s a régi verseket öleli fel. Az 1937ben kiadott antológiából ismert Tárogató szói a hegyen és Egy kutya halála is erről tanúskodik. A pályakezdés időszakának verseit a lélek tatományában lobogó tüzek hevítik, a költő „fénylő sugárzásban” jár, s a számytördelő körülmények közöpette is örvendezve hirdeti, hogy „csodálatos az élet szépsége a földön”. A Szellemistenek dala című, sodró ritmusú vers a költői hivatásra való ráébredésről szól, egy belülről jövő hűvös hang biztatása lüktet benne. A Tavaszi vihar baljós látomásai után a gyümölcsérlelő, növekvő fény ünneplése viliódzik, a tavasz pedig a természet tobzódó pompáját magasztalja, s szerelemre buzdít. A barackfáról írt sorok jól példázzák, miként lehet a hígításra csábító mondanivalót is karátos verssé hangszerelni. Az eleinte csak részlet-felvillanásokban jelentkező szerelmi motívum a továbbiak során a versek fő tárnájává lép elő. A költő a nő utáni vágyakozást trópusi éjhez hasonlítja, s a Vál­ tozás már a beteljesülés tényét közli. Habán Mihály a nemiség megjelenítésétől sem fél, ám őszinte s kényeskedéstől mentes érzékisége sohasem parlagiasodik szeméremsértő hivalko­ dássá. A szerelem himnuszából című, himnikus lendületű versben a szerelem forrásként fa­ kad föl a föld színén, s „beillatosítja a tér négy útját és az idő folyását”, a vágyak ereje, a női test s a nász csodája utakat, erőműveket és kohókat épít, s az egész mindenséget megmoz­ gatja. Rövidített parafrázisa e költeménynek a Himnusz és ima, melyben a szeretett nő sze­ mének „kék és zöld lánggal égő csillagkútja” szentesíti azt a törvényt, hogy a szerelmet csak lélekmélyi érzelmek nemesíthetik teljessé. A Símogatás tisztán sugározza az igazi szerelem ismérvét adó lélek-test kölcsönösséget. A parttalan, az egész világot egybeölelő szerelmi kitárulkozások szomszédságában feszesen kötött formájú versek soijáznak, kifejtvén tartalmukkal, hogy a szerelem itala nemcsak örömmel részegít: sokszor epésíti fájdalom és kétely. A Búcsú és visszatérés ismét egy nagyobb lélegzetű darabja a fiatalkori szerelmes versek láncolatának. Nem süt belőle az előző Habán-versek futótüze, egy nagy élmény tapasztalatait és tanulságait összegezi a költő, a hiány, az elválás fájó sebeiről vall férfias sorslátással, majd kitartó s türelmes küzdésre készülve határozza el: S hogy visszatérjek, bejárom újra érted a fény ivó éj kivájt alagútjait. 87 �Palóciöld 99/1 Az Angyali üdvözlet és a Bilincs gyengéden-bölcs meditációk a szerelemről, omlatag lé­ tezésünk megújító eleméről. Az Erdei út-bán a szerelmeseket a vérükké váló természet mint „eleven hullámok gyűrűje” övezi, s az ölelés tüze a halál keserűségét is elolvasztja. A Hold előtt hat sora az ifjúság tűnékenységének tudatosítása, de két lappal odébb ismét boldog vándornak érzi magát a költő, s ízes és színes létörömmel jegyzi el őt a hajnali horizont. A Kukoricák éneke esőben, az Alkony a tanyán, a Balaton az embert koszorúzó tág világ részleteiről készült közelképek, s a gabonakazlak roskadozása és a „gazdátlan magyar éj” már a kor vészterhességét és a korabeli társadalom torzulatait ábrázolja. A Puszta mellett című versben az uradalmi kertek fölött a summások szomorú dala száll, a cselédek sós ve­ rejtéke a városokra hull, s míg az üdülőhelyeken gazdag delnők nyaralnak, a mezőkön a szegények bánata kolompol. Az igazságtalanságok léleksorvasztó közegéből a költő a gye­ rekkor színtereire vágyik vissza. Ez a sóvárgás, mely a Nyári emlék-bői is erősen kicseng, művészileg a Gyerekkori táj dicsérete strófáiban éri el csúcspontját. Habán az alcímben Tamásfalvának ajánlja a verset, saját hajdani alakját idézi az út, a víz, az ég: Az otthon ez, a fénybe tűnt, Felejthetetlen s elhagyott: A boldog gyerekkor alszik itt Kőben és virágban mindenütt. A szerelem dalai-bán - a cím is előrebocsátja - a dalformával kísérletezik a költő. Sajnos a próbálkozás nem mondható sikeresnek, a strófák sok helyen Petőfi-versek halvány utánér­ zései. Jobb lett volna az etűdök közül csak a hatodikat bevenni a kötetbe, önálló versként. Az apró s a kötet egészének szempontjából jelentéktelen csorbát nyomban elfeledteti a Nyári éjjel című finom szonett s a Tánc sötét mélységek fölött nászra hívó esti zenéje. A költő a világot fenyegető végromlás víziójával is a szerelem s a természet hatalmát állítja szembe. A remek Naphimnusz túllép a tüzelő égitest dicséretén: jelképes párviadal a hazug­ ság sötétsége és a fényesőt kérő élniakarás között. A nyilvános szereplést megszakító Magyar ég alatt (1941) a vésze,s jóslatok vérlucskos beteljesülését regisztrálja. A fegyverzajos világbomlás, a csizmatalp alá szorult emberek kínja, a kiszolgáltatott nép boldogtalansága oly mély sebeket ejt a költő szívén, hogy nem tud már beszélni sem, szájából sár csurog, halálra hajszolt vaddá bénul, torkát láthatatlan hurok fojtogatja. Szorosan kötődik ehhez a vershez a Ködös éjben, melynek Radnótii idéző ritmusában siratódalok zümmögnek, az ágak halottak csontjaiként csattognak az éjben, s jeges álom ölel át mindent. A költő már csak emlékeiből él. „Imbolygók, mint az árnyék” mondja, s az iijúkori Gömör arany tájain, az erdős pokorágyi dombok közt szeretne elrejtőzni. A Feleségem köszöntése és a Béke című versektől számíthatjuk azt a korszakot, melyben a magánéletbeli révbeérkezés, a műszaki munka, a családalapítás lett Habán sorsának meghatározó­ ja. Béke, nyugalom, szeretet veszi körül, s az „oldott kötöttségben” kertjének virágágyai alá buk­ nak „a mélység üregeit járó búvópatakok”. Az Élet, halál és megdicsőülés tizenkettes, páros rímű sorai az addig megjárt életutat summázzák. Régi vágyak és remények, a természet üde képei s hangjai, ijesztő romok és sírhantok, vérerekben sodródó csillagkalauzok épülnek lírai színsorrá a katarzisos végkövetkeztetéssel azonos záróakkordig: Időtlenné váltam az úttalon úton. 88 �l\il<Víokl 99/1 Ezek már a csigaházban zajló tusakodás évei. E hosszú pályaszakasz mennyiségileg arány­ talanul csekély termése pregnánsan elárulja, hogy csak a láttatás vágya vonult védelmi állás­ ba Habánban, tehetségének és fogékonyságának minősége azonban nem csökkent (e tekin­ tetben módosítanom kell az önvallomása sorait). Nyomósán bizonyítja kvalitásait két nagy­ hatású vers, a Nyári reggel a Balatonnál és a Ének a szerelemről. Az előbbit bátran rangso­ rolom a Balatonról írt legszebb versek közé. Telt nap éget azúr zománcot A földet óvó légburokra, S a vízbe süllyedt égi szférán Áttör a föld zöld lángolása. Akárha Egry József olajpasztell balatoni képeit nézné az ember, azokon egyesül a lélek és látvány oly módon szivárványló párázattá, mint Habán versében. A másik említett versben a gondolatiság dominál, a hangvétel lefogott, s a költő bensőjén átszűrt élmények a szerelem lírai anatómiájává szelleműinek. Számos idetartozó versből kisejlik: az évek múlása, a földi létidő fokozatos zsugorodása ar­ ra ösztönzi a költőt, hogy immár búcsúzkodásra készen nézzen „a végtelen csönd hídja'1 felé. Karja még nem emelkedik visszaintésre, de a mozdulatot már izmaiban érzi. A múltat költögeti mélyen átélt áhítattal, szordinós hangon emlékezik egy Etel nevű lányra. Az egykori tüzek helyén hamvadó fénypor hunyorog, az erdőben „egyre hűvösebb homály’' lapul. Távolodnak a hajók, szigorúbb napok jönnek, „s az elhagyott útra senki sem térhet még egyszer". A kötet harmadik része az újrakezdés eltökélésének, az ő szavaival élve a „hívó fényje­ lek" diadalának dokumentuma. Itt egy verseimben az 1969-es évszám nyújt hozzávetőleges időbeli felvilágosítást, a mondandót illetően pedig az Őszi elégiák barnássá sötétülő színezé­ se. „Már csak emléke kísért a hajdani áradásnak" - írja Habán, a rügyfakasztó kóborlások, s a „virágtajtékos hullámok" idejére gondolva a dérszóró őszben. Nyomokat keres az avarban, s a régi társak ámyseregéből kiválik az 1945-ben elhunyt Sáfáry László sziluettje, aki a Kórus című folyóirat kiadását kezdeményezte, s a szegénypa­ rasztok, tutajosok, favágók sanyarú életéről írt balladákat. Habán Mihályt makacs nyugtalansság űzi előre-hátra, kiégett napjai újra lángra kapnak; eltűnt rokonok, barátok, nők népesítik be képzeletét, az éber lét és a tűnő öntudat kettőssége megindítóan szép strófákat csal elő tollából. Az elmúlással való szembenézés állandó tárgya e kései verseknek. A temetőben sétál, s a halottak „holdszélben zörgő koszorúi" az őt váró üreget is eszébe juttatják. Gyötri az eltávozottak hiánya, „a szemek visszajelző tükre vak marad", némák a beomlott tárnák. A lírai kifejezőerőt az öregedés sem emyeszti. A pályaalkony versei a legjelesebb ifjúko­ ri müvek szintjét is meghaladják, s szilárdan tartják a magasban az életmű ívét. Két monu­ mentálisán nagy versben néven is nevezi két barátját, akik közvetlenül mellőle dőltek a megsimmisülés szakadékába. A Keszi Imrét búcsúztató költemény telített bizonyság az idő­ södő Habán hasonlat - és képalkotó készségéről. A távoli hang úgy emeli át az ébredésen a költőt, mint a kutyát a borzoló nesz; a romokat lávahamu és kozmikus por temeti be, a betonváros ingoványon ring, a hangszerek szava 89 �Palócföld 99/1 ikaroszi szárnyalás, a korokat késnyitó bűnök sötétítik, a hamuban gyémánttá kristályosod­ nak a szerető szívek, a lélek műve a jelen kövezetébe vájja medrét ... Mindez csak ízelítő, nem másolhatom ide az egész verset. A Téli napfordulódban legdrágább halottjának, szülő­ anyjának behavazott ravatala komorlik, ám a gyász ellenpontjaként belemosolyognak a kép­ be a költő unokái, akik fölött a jövő reményteli fényei ragyognak. S a befejező mondat: „Ó, milyen borzalmas és csodálatos ajándék az élet.” A kötet végén zsoltáros elmélkedések foglalják egységes egészbe az emberi sors feloldott kontrasztjait. „Az élet felépíti temetőit benned” - írja a költő, s a csüggedés homályát beara­ nyozza a Föld örök szépsége. Glóbuszunk forgása „sötét éjekre fénylő nappalokat derít”. A folytonosság megállapítása világos: Elhagyott partjaimon virágvető sarjak Igennel felelnek Minden szenvedésre. A lélek forrásaiból madárdal hallatszik, s a porladó jelenen áttetszik a holnap, amikor majd a távozók helyett mások köszöntik a szirombontó tavaszokat. Az Utolsó zsoltár című versben a költő az evilági lét peremén áll, levetni készül földi ruháit, s a mindenséget testálja ránk. Habánt költői alkata visszatartotta attól, hogy verseivel forradalmár módjára a közéleti csa­ ták mezején hadakozzék. De lírájában, viselkedésében nemes humanizmus, mély demokratiz­ mus nyilatkozik meg, s mindenkor ott állott a szociális kérdésekkel foglalkozó kortársak köze­ lében. Alakja csak látszólag magányos: életigenlése, békekívánása, az élet örömeit ünneplő lelkesedése, nehéz próbákat kiálló szívóssága nagyonis hozzánk szólóvá eleveníti líráját. Habán Mihály hetven éves. Hadd szánjam hát e vázlatos ismertetést egyúttal születésnapi jókívánságnak, megtoldva azzal az üzenettel, hogy értjük és magunkévá tesszük szép testa­ mentumát, de még korainak ítéljük. Várjuk következő kötetét s még inkább a válogatott versek új terméssel gyarapított második kiadását. Egyebek közt azért is, mert könyvét már Budapesten is nehéz felkutatni, s nálunk - sajnos - nem is árusították. Csanda Sándor „Első nemzedék" című könyvéből kimaradt Habán, s ezen senki sem csodálkozhat, hiszen egyrészt elég korán kiiktatótodtt regionális irodalmunk keretéből, más­ részt Csanda nem tudhatta, hol volt, mit csinált Habán Mihály a negyvenes évek elejétől 1967-ig. Csanda célja különben is az úttörés volt, nem pedig a végleges számbavétel. A válogatott versek megjelenésével minden tisztázódott. Habán Mihály költészete helyet kér a cseh/szlovákiai magyar irodalom történetében, mivel poézisének gyökerei a liptói, gömöri földből táplálkoztak, s máig is eltéphetetlen szálak kötik pátriánkhoz. S a történeti nyilvántartás sem elég. Üdvös lenne, ha sokan olvashatnák verseit, mert munkássága és neve - ez ma már vitathatatlan - több, mint krónikákban megőrzendő hozadék. Köszöntő című verséből melegen csobban ki az aktív jelenlevőség óhajtása: O, véreim, milyen jó lenne örökre itt maradni! Ez a verssor tágabb vonatkozásban is arra figyelmeztet bennünket, hogy a hagyományélesztés terén sok még az adósságunk. (Rimaszombat, 1977) 90 �Palócföld 99/1 Utóirat - 1998: Fenti írásomat 1977-ben elküldtem pozsonyi irodalmi folyóiratunk szerkesztőségébe, ám közlésére nem került sor, a választ sem kaptam a megjelenés elmaradásának okáról. Rend­ hagyó recenziómmal tehát nem sikerült kiléptetnem a költőt a ködből. Megérzésem, hogy Habán Mihály előbb-utóbb újra jelentkezni fog kötettel, megvalósult. 1980-ban napvilágot látott Üzenetváltás című kötete, ismét a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, Illés Endre és Huszárik Zoltán láttamozásával, bőségesen igazolva poétái kvalitásait. Amint a fülszövegben a költő maga írja: összegző versek ezek, régi korok beemelése a jelenbe és a mai kor elmentése a múltba. A fülszöveg azt is tudatja, hogy előző, A Föld szépsége című könyve Magyarországon megérdemelten élénk visszhangot váltott ki. Tájainkon sem az a könyv, sem az Üzenetváltás nem tudta kibontani őt a sűrű homályból. Sajnos, Habán nevét a cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonában (1997) is hiába ke­ restem. Neve, munkássága, életműve továbbra is hiányzik kultúránk, szellemi életünk érté­ keinek tárházából. Habán Mihály már nincs az élők sorában. Szépséges felesége megelőzte a halálba vivő úton (ádáz betegség ragadta el), így utolsó éveit nélküle élte le az idős költő. Mintegy palackpostaként, én most újból útjára bocsátom több mint húsz évvel ezelőtt írt smertetésemet, ezzel a kései utóirattal megtoldva. Remélve, hogy valahol valaki kihalássza, s „nyilvántartásba veszi” Habánt. Hogy ezáltal teljesüljön egy régóta esedékes teendőnk, s / holt költő (aki mélyen vallásos, a túlvilágban hívő ember volt) verseinek köntösében, az ő szavaival élve - az emlékek hídján - visszatérhessen hozzánk, műveivel díszíteni segítve a szülő és indító tájakat. 91 �I'. i UV l'olil SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG N. László Endre Kibékülök Hviezdoslavval... 1968-69 telén hiánycikk volt Csehszlovákiában a kisebbségi jog, szovjet katonából, tan­ kokból viszont több volt a kelleténél. De csak a kelleténél ... Amikor hirtelen-váratlanul bevonultak, az öreg csallóközi aranymosó ezt így fogalmazta meg velős rövidséggel: - Köllött ez nekik! (Mármint a csehszlovákoknak.) Szó, ami szó, akkor is igaza volt, mint általában mindig. Nagyon bátran fickándoztak, s csak kinevették északi szomszédaink azt, aki megjósolta nekik: - Budán már volt kutyavásár, de lehet még Pozsonyban és Prágában is! A csehszlovákok egyre ugyanazt hajtogatták: „... a felszabadító ... a nagy szláv testvér!’' Hogy ne hasonlítsuk Csehszlovákiát Magyarországhoz! Az egyik győztesként, a nagy Szovjet­ unió szövetségeseként került ki a második világháborúból, a másik pedig vesztesként! Vígan ficánkoltak tovább. De most aztán ők is elmondhatták pianisszimóban, amit a ma­ gyarok már jóval korábban: „ Jobb volt tavaly, mm volt davaj!" Akkor mentem főszerkesztőmhöz azzal az ötlettel, hogy csinálok Árvában (Orava) egy szép képes riportot. Mivel ez ártatlan dolognak tűnt, mindjárt bele is egyezett. Major elvtárs csak azt kötötte ki, hogy a szovjetekről szó sem essék benne, meg hogy jó, címlapra is meg­ felelő képeket csináljunk ... Nem mondhatnám, hogy volt kész tervem, inkább a szerencsémben és a véletlenben bíz­ tam, találok ott egykét érdekes riporttémát. Örültem annak, hogy viszontláthatom édesanyám szülővárosát, Zsolnát. S ez a kiutazás jó alkalom volt arra, hogy legalább néhány napig ne lássam a szerkesztőséget, ahol az ülésbe már belefájdult a fenekem. Egyetlen bajom az volt, hogy egy végtelenül lassú és bőbeszédű fotóst kaptam, aki egyébként nagyon jó fiú volt, de naponta órákig - a legnagyobb részletességgel - beszélt emésztési problémáiról. Pa vet Országit Hviezdoslav a legnagyobb szlovák költő és műfordító. Felsőkubinban született. Kö­ zépiskoláit Miskolcon és Késmárkon végezte, a jogot Eperjesen. Eleinte magyarul írta verseit. Szlo­ vákra fordította az Ember tragédiáját, Arany balladáit, Petőfi több versét. Ezekért a Kisfaludy Társa­ ság külső tagjává választotta. 92 �Pa lód old Pu/I S ami a legérdekesebb, megszületett a legenda Hviezdoslav és Petőfi barátságáról, pedig Hviezdoslav Petőfi halála évében született! Másnap körülnéztünk Zsolnán (Zilina), s megállapítottuk, hogy ott bizony már senki nem beszél magyarul. Amikor az első világháborút megelőző években még ott éltek anyai nagyszüleim és 1906-ban ott született Édesanyám, Zsolnán mindenki beszélt magyarul, s így eshetett meg, hogy sem ők, sem az anyám egyetlen szót sem tudtak szlovákul. Lám, mi minden megtörténhet hatvan év alatt! Nekünk ezer esztendő nem volt elég arra, hogy a Felvidék lakosságát elmagyarosítsuk, hiszen ez nem is volt sohasem a célunk, nekik elég volt hatvan, hogy a magyar falvakat és városokat elszlovákosítsák ... Ez az a bizonyos „erőszakos magyarizálás", amit Okály Dániel úr, a Matica slovenská elnöke a hatvanas években a legelvakultabb gyűlölettel emlegetett! ... Ez volt az ok, hogy Zsolnáról nem is írtam semmit. Nagy hirtelen úgy döntöttem, hogy in­ kább Árva várát nézzük meg alaposan. Ugyanis akkor éppen egy, a várral kapcsolatos, ná­ lunk ismeretlen Mátyás-mondán dolgoztam. Ennek rövid tartalma a következő. Nagy királyunk 1474-ben foglalta azt vissza - több más várral egyetemben Komorovszky Péter rablólovagtól. Harcedzett martalócaival együtt a zsoldjába fogadta, hogy azután már a jó ügyet szolgálja. Részben ez a keményen megfegyelmezett csapat képezte aztán a híres fekete sereg magvát. Ez az egyik monda, de van egy másik is. Ennek szenvedő „hőse" Várday Péter kalocsai érsek ( Várdai, Váradi Péter, de Várda Adorján néven is találunk rá utalásokat történelmi írásokban), akit - mint árva gyereket Vitéz János nagyváradi püspök fogadott udvarába és neveltetett. Mátyás udvari kancellárjává tette őt meg, de 1484-ben - politikai okokból - Árva várába záratta, s akkor mondta: ARVA FU1STI, PETRE, ARVA ERIS, ET IN ARVA MORIERIS. Árva voltál, Péter, árva vagy, árvaként halsz meg. A nem egy esetben elfogult Révai Lexikon erről azt írja, hogy Mátyás ismeretlen okból záratta őt be. Pedig alapos oka volt rá. A kancellár óriási politikai baklövést követett el, s ennek következtében Bajazid szultán átkelt a Dunán, s 1484-ben eloglalta Kiliát és Dnyeszterfehérvárat. Az érsek ugyanis rosszul fogalmazta meg a szultánnal kötött szerző­ dést, miközben a király a nyugati határon volt lekötve. Ekkora tévedést a király nem bocsát­ hatott meg! Várday érsek csak Mátyás halála után szabadult börtönéből és haláláig hű embe­ re volt II. Ulászlónak. (1500-ben vagy 1501-ben halt meg.) Csodálatosan szép látványt nyújt ma is Árva vára, melyről Nagy Miklós azt írja, hogy „a 432 láb magas hegy tetején épült". Sajnos, az ott készített képek közül egyetlen egy sem sikerült, s erre a fotósom érdekes magyarázatot ötlött ki! - Láttad Zsolnán azt az orosz tisztet, aki úgy megnézett bennünket, amikor fényképez­ tem? Nos, a kezében volt egy kis masina, mely sugarakat bocsát ki, s azok elégetik a filmet, hogy ne fotózhassuk az oroszokat! ... Csak nyeltem egy nagyot, keserveset, mert voltak neki ennél sokkal furább magyarázatai is. Az igazi ok az volt, hogy valamelyik bazárban már megint lejárt szavatosságú filmet vásá­ rolhatott - féláron ... Mert hát ő ilyen spórolós ember volt... Szépen havazott, amikor Árva vára alól Felsőkubinba indultunk. Már régen szerettem volna eljutni a legnagyobb szlovák költő, Hviezdoslav, családi nevén Országh Pál szülővá­ rosába. Ő ugyanis csodálója és fordítója is volt Petőfi Sándornak. 93 �Palóc föld 99/1 Kubin szállodájában szobát vettünk ki, majd városnézésre indultunk. Először a temetőt vettem célba, s csakhamar rá is találtam a költő szépen gondozott, de akkor már hófedte sírjára. Utána a művelődési otthonba vezetett utunk, a nagy meglepetésemre - bemutatkozá­ sunk után - az igazgató magyarra fordította a szót. Elmondta, hogy Rubinban még sok idő­ sebb ember beszél magyarul, s nagyok sok házban megtalálnám Jókai és Mikszáth összes műveit - ugyancsak magyarul! Ez igazán nagyon kedves meglepetés volt. Sokáig beszélgettünk Hviezdoslavról, a magyar kapcsolatairól, majd együtt ellátogattunk a költőről elnevezett múzeumba, ahol annak egyik leszármazottja volt a vezetőnk. Amikor megtudta, hogy egy Pozsonyban megjelenő hetilap szerkesztője vagyok, s riportot akarok írni a nagy szlovák költőről és szülővárosáról, kedvesen, készségesen állt rendelkezésünkre. Megmutatta a költő használati tárgyait, kedves könyveit, kéziratait, versesköteteit, műfordí­ tásait, köztük a Petőfi versek szlovák fordítását. Nem is tudom, melyik ördög bújthatott belém, akkor fogamzott meg bennem Hviezdoslav sírja megkoszorúzásának „sátáni” terve! ... s ez a terv nem hagyott nyugodtan. Miután eljöttünk a múzeumból, először a városka virágüzletét kerestem fel. - Piros rózsájuk van? - kérdeztem a csinos elárusítónőtől. - Sajnos, az nincsen ... De vannak nagyon szép művirágaink. - Nem, az nem felel meg! Nekem élő virág, piros rózsa kell. Hviezdoslavnak, a legna­ gyobb szlovák költőnek sírjára nem tehetünk művirágot! - mondtam, de mindjárt támadt is egy ötletem. - Ha én hozok rózsát, csinál belőle egy szép csokrot? Látom, sok szép zöldjük van ... - Ha szerez valahol rózsát, szívesen megcsinálom a csokrot - hangzott a készséges vá­ lasz. Retten kétfelé indultunk - piros rózsa keresésre, s nekem kedvezett a szerencse. A járási csendőrparancsnokság épülete előtt csodálatosan szép piros rózsák virítottak bele a téli fe­ hérségbe ... - Ez kell nekem! - s már mentem is be az épületbe, egyensen a parancsnok irodájába, és előadtam a mondanivalóm: -A Pozsonyban magyar nyelven megjelenő képen hetilap, a Hét szerkesztője vagyok - mutattam fel az igazolványom. így folytattam: - Mivel temetőjükben nyugszik a legnagyobb szlovák költő, aki jó barátja volt a legenda szerint a legnagyobb magyar költőnek, Petőfi Sándornak, szerkesztőségünk és a szlovákiai magyar kisebbség nevében szeretnénk Hviezdoslav sírjára egy szép rózsacsokrot tenni ... Csakhogy az itteni virágüzletben nincsen most élő rózsa ... - Na jó, de ez nem virágüzlet, hanem a járási csendőrparancsnokság! - hangzott a szigo­ rú, kioktató válasz. - Ezzel tisztában vagyok, parancsnok elvtárs. De amikor megláttam épületük előtt a gyö­ nyörű piros rózsákat, arra gondoltam, bizonyára adnának erre a célra néhány, mondjuk tíz szál rózsát... Erre kirobbant a parancsnok elvtárs: - Hogyan képzeli?! Szó sem lehet róla! Mióta Dubéekék cirkuszolnak, maguk itt nagyon elszemtelenedtek. Menjen a fenébe - szerkesztőségével együtt hajót akar! Mentem is, de nem a fenébe, hanem egyenesen a járási nemzeti bizottság elnökéhez, s vele mindjárt sikerült szót értenem. 94 �Palócföld 99/1 - Mikorra akarja a rózsákat? - kérdezte udvariasan. - Holnap reggel... Mondjuk kilenckor! - Megkapja! - mondta, és már tárcsázott is: - Itt a Járási Nemzeti Bizottság elnöke. Maga az parancsnok elvtárs? - Igen, elnök elvtárs! - Nos, éppen itt van nálam egy pozsonyi magyar lap szerkesztője. Képes riportot akar írni Hviezdoslavról és városunkról. Virágot akarnak vinni Kubin legnagyobb szülöttének sírjára, de a virágüzletben nem találtak megfelelőt, viszont láttak a csendőrparancsnokság épülete előtt ... Holnap reggel - pontban kilenckor - megy hozzátok a rózsáért! Legyetek hozzájuk készségesek! - mondta és rám kacsintott a telefonkagyló fölött. A válasz igen rövid és nagyon csendes volt: egy katonás „igenis”. - Elégedett? - kérdezte az elnök. - Köszönöm, igen, de lenne még egy kérésem ... - Ha nem teljesíthetetlen, szívesen segítek. - A virágüzletben azt ígérték, ha viszek oda virágot, szép csokrot kötnek belőle. Én egye­ nesen oda viszem a rózsát. Tudom, hogy a nemzeti bizottságnak sok női alkalmazottja van. Azt szeretném, ha közülük a legszebb tenné rá a rózsacsokrot Hviezdoslav sírjára. Ugyanis a Hét címlapjára akarjuk a képet. - Helyes, nagyon helyes ... annál is inkább, mert valóban sok szép menyecske és leány dolgozik itt. Behívom a három ... nem, a négy legszebbet, s aztán maga választ közülük! így is történt. Választásom egy igazán nagyon szép szlovák leányra esett. Amikor meg­ tudta, hogy egy fővárosi lap címoldalára került, majd a nyakamba ugrott. Boldogan ígérte, hogy másnap pontosan tíz órakor ott lesz a virágüzletben. Elmondta, hogy felöltözne népvi­ seletbe is, de ezt nem kívántam tőle, hiszen dermesztő hideg volt. Este kollégámmal - mivel a pénznek szűkében voltunk -, kerestünk egy csendes, szerény kis borozót, ahol állítólag nagyon jó a konyha. Annyira ízlett, hogy fotós kollégám még duplázott is. Utána jó borocska mellett megbeszéltük a másnapi teendőket. Egyszerre csak átszól a szomszéd asztaltól egy bajuszos idős ember: - Úgy hallom, magyarul beszélnek ... Maguk magyarok? - Igen, azok vagyunk, Pozsonyból. - Nem sérteném meg az urakat, ha átülnék az asztalukhoz? - Csak tessék! Szívesen látjuk - mondtam barátságosan, arra számítva, hogy esetleg sok érdekes dolgot tudhatok meg tőle, amit a riportomban felhasználhatok. Borissza ember volt ő is, s mint ilyen, szívesen beszélt. Elmondta, hogy pendelyes gyerekkorában járt már Magyarországon a bátyjával és az apjával együtt. Minden nyáron lejártak oda aratni, s hozták haza a kenyérnek valót ... s bizony olyan jól megtanult ma­ gyarul, hogy most, oly sok év elmúltával sem felejtette el. Odahívott asztalunkhoz még néhány magához hasonló korút, és fél óra sem telt bele, már énekelték a régi magyar kato­ nanótákat, köztük olyanokat is, amiket mi nem is ismertünk. Stefán (István) bácsi egyszer­ re csak felállt, vigyázzba vágta magát és elkezdte énekelni a maga reszketős, öreg hangján a magyar himnuszt. Ez nagyon meghatott, mégis le kellett őt állítanom. Ha viszont nem akartam, hogy megnehezteljen rám, bele kellett egyeznem, hogy új szlovák barátaink együtt elénekeljék: 95 �IVJiVlold W/l „ Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentye...” Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe, hiszen ezek az öreg, sírjuk szélén álló szlo­ vákok igazán olyanok voltak, amilyeneknek Jókai és Mikszáth leírta őket. Olyanok, hogy sok magyar tanulhatott volna tőlük - emberséget... De azt is láttam, hogy az étterem sarkában néhányan sugdolódznak és mutogatnak felénk. Nem akartam, hogy botrányba, veszekedésbe fulladjon ez a szép este. Fizettünk és búcsút vettünk a kedves öregektől, akik szlovák szokás szerint nem érték be baráti kézfogással, összecsókoltak, megölelgettek bennünket: - Üdvözöld nevünkben a magyarokat, fiam! Tudják talán még az öreg magyarok, hogy soha semmi bajunk nem volt egymással, s azt is, hogy a szlovák meg a magyar a világ leg­ jobb katonája ...! A szálloda felé menet is az öregekről beszéltünk: - Lám, a szlovákok sem egyformák! ... Kár, hogy Árva olyan messze került Magyaror­ szágtól, a magyaroktól! ... Másnap reggel - pontban kilenckor - a csendőrparancsnokság kapuja előtt várt bennünket egy egyenruhás elvtárs - gallynyíró ollóval a kezében: - Jó reggelt! Maguk a magyar szerkesztő elvtársak? - Igen, mi vagyunk. Eljöttünk a rózsáért. A legszebb, legpompásabb szálakat vágattam le vele. Válogatás közben az ablakokra sandítva láttam ott az egyenruhás társait és a polgári alkalmazottakat. Egyikük arcán sem láttam barátságos mosolyt, de valami egészen mást annál inkább! Ezek már nem a tegnapi öregek voltak. Fél tízre ott voltunk a sok-sok piros rózsával a virágüzletben. - Ügyes ember maga! - fogadott mosolyogva az elárusítónő , s míg ő a csokrot kötötte, megtudtam tőle, hogy már egész Kubin arról beszél, hogyan vágatta le egy magyar szer­ kesztő a csendőrség előtt pompázó rózsákat. Kiderült az is, hogy többen rokonszenveztek velünk, mint a csendőrökkel. Hiába, Kubin kisváros! A gyönyörű piros-zöld csokrot alighogy átkötötte a kedves elárusítónő egy széles, fehér szalaggal, betoppant a szép szlovák leány is. Vígan csiripelve hozta a nagy csokrot, s egyre azt kérdezgette, hogy valóban címlapon lesz-e a képe? Fogadkoztunk, hogy egészen bizto­ san, s hogy küldünk neki lapunknak abból a számából néhány példányt. Legyen mit eltenni emlékbe, s mivel eldicsekednie kolléganőinek, barátnőinek, no meg a vőlegényének. A kolléga is kitett magáért, mert - amint arról Pozsonyban meggyőződhettem - valóban szép felvételeket csinált a Hviezdosláv sírjára nagy rózsacsokrot helyező leánykáról. Még a mi „savanyú'’ főszerkesztőnk is elégedett volt velük, ami igazán nagy szó! ... Délután két helyre voltunk hivatalosak. Három órára egy grafikusmüvésznőhöz, aki szlovákra fordított magyar mese- és ifjúsági könyveket illusztrált nagyon szépen. Bűn lett volna tehát, ha nem ismerkedünk meg vele. Öt órára pedig egy szlovák költő várt bennünket, akit Kádár János saját kezűleg tüntetett ki a magyar irodalom szlovákra fordítása terén elért szép eredményeiért. A grafikusmüvésznő és családja régi, kedves ismerősökként fogadott bennünket, s a ba­ rátság kedvéért el kellett náluk fogyasztanunk egy - az étterminél finomabb és kiadósabb - 96 �K lU lo llt l *) / \ pótebédet. Meleg barátsággal, s hónom alatt egy nekem dedikált, gyönyörűen illusztrált mesekönyvvel vettünk búcsút tőlük, öt óra előtt néhány perccel... Ugyancsak szednünk kellett a lábunkat, hogy le ne késsünk a második találkozóról. Sűrű hóhullásban érkeztünk meg a költő otthona, egy szépséges szlovák faház elé. Emeletes volt, amilyenről és is álmodoztam egész életemben. Talán mondanom se kell, hogy hiába ... Fotósommal le is fényképeztettem, de akkor már alkonyodott és így igazán használható kép­ re nem számíthattam. A költő a kapuban fogadott bennünket, száján egy amolyan kedvesen fanyar mosolygással: - A pontosság a magyar urak erénye! - mondta, majd hogy gyorsabban mozogjunk befe­ lé, alaposan hátbavágott engem is, meg derék fotósomat is. Majd magyarra fordítva a szót, így folytatta: - Már éppen az járt a fejemben, ha nem jöttök, értetek megyek a szállodába ... De azt nem köszöntétek volna meg, amit akkor kaptok - mondta nevetve. Nem csupán a ház volt szlovák, a szoba, ahová beléptünk, ott minden egyes darab a szlo­ vák népművészet remeke volt! Mintha csak egy rendhagyó, nagyon otthonosan berendezett, élettel telített kis múzeumba léptünk volna be. Költőnk hagyta, hogy gyönyörködjünk, s amikor már alaposan kibámészkodtuk magun­ kat, asztalhoz ültetett bennünket. - Éhesek vagytok, vagy szomjasak? - kérdezte. - Előbb ettük a második ebédet - nyögte ki fotós kollégám, aki a grafikusművész házas­ párnál úgy dugig ette magát, hogy szuszogni is alig tudott. - Jó, akkor az evést későbbre halasztjuk, de azt hiszem, egyetértünk abban, hogy az ivás halaszthatatlan! A szekrényből üveget, s poharakat vett elő: - Úgy illik, hogy kedves magyar barátaimnak szlovák nemzeti itallal szolgáljak, kisüsti sligovicával - mondta, és színültig töltötte a decis poharakat. - Nos, fogja meg mindenki keményen a magáét! Az elsőt igyuk találkozásunk örömére, tehát fenékig! Összekoccantottuk a poharakat és ittunk. Minha folyékony tüzet nyelviem volna, de azért csak megittam. Fotósom is lenyomta a magáét. - Most a szlovák-magyar barátságra! - töltötte újra színültig a poharakat. - Én már nem - szabadkozott a fotósom. - így is jó - egyezett bele vendéglátónk. - Ebből tudom, hogy se szlováknak, se magyar­ nak nem vagy jó! Mert a magyar és a szlovák, ha találkozik egymással, háromszor iszik. Először a találkozás örömére, aztán a szlovák-magyar, harmadszor pedig a magyar-szlovák barátságra, még Budapesten is ...! Most már csak ketten koccintottunk és ittunk. Égetett, de jólesően átmelegített a finom ital. Kissé meg is köhögtetett: - Az anyád, barátom! Meg akarsz mérgezni? - nyögtem ki. - Dehogy akarlak! Tudd meg, hogy a kisüsti sligovica kis adagban méreg, nagyban vi­ szont a legeslegjobb medicina, főként a szlovák és magyar, de a közös bánat ellen is! mondta nyomatékkai, s ebből azonnal tudtam, hogy a szovjet megszállásra gondol... Valóban jó orvosságnak bizonyult. A harmadik pohár után mindketten rózsaszínben kezdtük látni a világot. Theo meg beszélt, beszélt, hogy alig bírtam jegyzetelni. Elmondta kiket ismer 97 �I\iUVIold W/1 Magyarországon, kik a barátai, kikkel mulatott és kikkel veszett össze. - Különben, nehogy dicsekvésnek vedd, magyar barátaim gondoskodnak róla, hogy semmiben ne legyen hiá­ nyom, gyere velem! Bevezetett egy nagy-nagy éléskamrába, s volt ott magyar libamáj-konzervtől, csabai kolbászig és Pick-szalámiig minden földi jó, nem is beszélve a legfinomabb magyar borokról, pálinkákról. Beszélgetés közben már észre sem vettük, mikor váltunk át a szlovákról magyarra, ma­ gyarról szlovákra. De akkor és ott talán így is volt ez rendjén ... Aztán megmutatta a Kádár Jánostól kapott kitüntetést, a hozzá tartozó emléklapot a Magyar Népköztársaság pecsétjé­ vel. Láthatóan büszke volt rá, én viszont elszomorodtam. Eszembe jutott ötvenhat és az azt követő évek, a meghurcoltatásom ... A költő gyorsan kapcsolcs: - Neked valami bajod van Kádárral? ... Bocsáss meg, nem tudtam ... - Kádárral is, a rendszerrel is, meg ötvenhattal... Karomra tette kezét: - Én már eleget fecsegtem, most rajtad a sor! Azt hiszem, barátok lettünk, őszinték lehe­ tünk egymáshoz. Hidd el, én is megkaptam a magam pofonadagját. De én itt... Sokáig, nagyon sokáig beszélgettünk, mint két barát, akik évtizedekig nem találkozhat­ tak, s végre minden-mindent el akarnak mondani egymásnak ... Sanyi, a fotósom ebből nem hallott semmit. Fejét karjára hajtva, mélyen aludt. - Gyere, járjunk egyet! ... Vacsora előtt jót tesz egy kis séta. Legalább kiszellőztetjük a fejünket! - ajánlotta újsütetű barátom. - Az jó lesz - egyeztem bele. - Sétáljunk el a temetőbe! Még egyszer meg akarom nézi Hviezdoslav sírját, és el akarok búcsúzni tőle. Karonfogva sétáltunk a temető felé a sűrű hóesésben, a szép fehér árvái estében, vagy in­ kább már éjszakában, hiszen tizenegy már elmúlt. Mély hóban gázolva jutottunk el a sírhoz. Csokrunkat beborította a hó. Óvatosan felemeltem és letisztítottam róla a havat. - A szlovákiai magyar kisebbség és a szerkesztőségünk tisztelgése ez a legnagyobb szlo­ vák költőnek, Pavel Országh Hviezdoslav emlékének - mondtam már csaknem teljesen kijó­ zanodva, és vártam a hatást. A költő egészen közel hajolt a csokorhoz, kimeredt szemmel bámulta, aztán valami fékezhetetlen erejű kacagás tört ki belőle, egy ellenállhatatlan hahota ... S akkor ott, Hviezdoslav sírja fölött, kezemben a magyar nemzeti színekben pompázó csokorral, belőlem is kitört a kacagás. Elismerem, morbid dolog volt ez a temetőben, pontban élj félkor, a tél fehérségébe vesző éjszakában ... De bennem akkor örökéletűnek vélt gátakat és gátlásokat szakított át, mosott el ez a hahota, s úgy éreztem, több évtized minden haragvását, neheztelé­ sét kimosta belőlem. Részletesen elmondtam Theonak a csokor és elhelyezése történetét, mire újra és újra kitört belőle a kacagás. - Hogy én erről semmit nem tudtam ... Hogy ezt nekem senki nem telefonálta meg - csó­ válta a fejét. - Nem, mert ők még nem kapcsoltak ... Se a járási elnök, se a csendőrség! Örülök, te mindjárt kapcsoltál! - Te kurva magyar! ... te büdös kurva magyar! - nyögte ki a hahota szüneteiben. Én meg vissza: - Te kurva tót!... Te büdös kurva tót! - s közben a kacagás könnyei gördültek végig arcomon. 98 �Palócioki 99/1 Amikor végre abba tudtuk hagyni a kacagást, ő kezdte: - Tehát így álltái bosszút, magyaros bosszút Hviezdoslavon?! - Nem Hviezdoslavon, hanem Országh Pálon. Talán egy magyar zászlósúr leszármazott­ ján! - Piros-fehér-zöld csokorral?! - Meg a benne levő tüskékkel... - Kurva magyar vagy te, barátom ... És még mindig haragszol rá? - kérdezte és kezet nyújtott. - Nem, már nem haragszom rá, testvér. Végleg, örök időkre kibékültem Hviezdoslavval! - Esküszöl? - Esküszöm! Karonfogva mentünk vissza Theo házába, de még mindig Hviezdoslavról beszélgettünk. - Nézd, ha jobban megkaparjuk a dolgot, kiderül, hogy az Országhok ősei, teljes nevükön a Guthi-Országh elődei - Kézai szerint - Gut és Keled, s a svábok földjéről, pontosabban Hohenstauf várából, Péter király idejében vándoroltak be ide. Itt a svábokból teljes nyolc­ száz évre magyarok lettek, és nem is akármilyenek. Ki tudja, milyen nációkkal, bizonyára szlovákokkal is keveredett a vérük, s talán ezért szólalt meg százötven évvel ezelőtt a vér szava, lett belőle szlovák költő. Egyikük egészen a nádorságig vitte a XV. században ... - Tudom, pajtás, ha elkezdenénk vizsgálni nagy embereink családfáját, amint ezt néhány esetben már megtettem, nagyon érdekes dolgok derülnének ki -mondtam. Közben megérkeztünk, Sanyi is fölébredt. Csodálatos illatok lopakodtak be a szobába: - Ez sztrapacska? A kedvenc szlovák ételem. Sajnos, Pozsonyban már nem tudják jól megcsinálni... - Nem is igazi szlovákok azok ott Pozsonyban! - Ebben egyetértünk! Ne haragudj, én inkább aranyásóknak, sokszor dögkeselyűknek ér­ zem őket... - Sokszor találkozom velük én is, s ezért megkülönböztetésül, én ma is büszkén vallom magam tótnak, akár hiszed, akár nem! De erre inni kell! De most a másik tót specialitásból, a borovicskámból... Belekóstolgattunk hát a borókapálinkába, s közben egy hatalmas szlovák kerámiatálban behozták az éjfél utáni „vacsorát”, a sztrapacskát. Ugyanilyen tálakon a finom, kesernyés juhtúrót, ahogy a szlovákok nevezik, a brindzát, meg a pirított szalonnát... - Ez már döfi! - tört ki Sanyiból a lelkesedés, amikor megrakta tányérját. Bevallom, én is pukkadásig ettem magam belőle, mert Theo kijelentette, hogy teljesen ki kell ürítenünk a tálat, hajót akarunk. Erre aztán le kellett a sztrapacskát többször is öblíteni, nehogy megártson a mi kényes pozsonyi bendőnknek a zsíros, nehéz étel. Utána vendéglátónkra rájött a dalolhatnék. Egy­ más után énekelte nekünk a szép szlovák dalokat, s egyik-másikba mi is betársultunk. Ki tudja, hányadik pohár után kibökte: - Van nekem egy nagyon kedves magyar nótám, de ahhoz magyar cigány kellene ... - Melyik ez a nóta? - kérdeztem. A Gyere, Bodri kutyám! Ismered? Olyan szép, hogy mindjárt sírhatnékom támad, ha csak hallom... 99 �Pál6cTold 99/1 - Tudod-e, ki a szerzője? - Azt nem! - Hát én megmondhatom, neked annál is inkább, mert egy város szülöttei vagyunk, talán ezért nekem is az egyik legkedvesebb nótám. Egy kis zsidó ember a szerzője, Ser ess Rezső, a komáromi kupismama fia. Sok szép magyar nóta és dal szerzője. Az egyik, a Szomorú va­ sárnap világhíres lett... - Él még? - Nem, öngyilkos le tt... Remélem, Jehovája nem haragszik meg rám, ha azt kívánom ne­ ki, hogy áldja őt meg a magyarok Istene, mind a két kezével... Legalább háromszor elénekeltük a Gyere, Bodri kutyámat és ittunk Seress Rezső emléké­ re. Hajnali négykor pompás korhelylevessel - kolbászos káposztalevessel - vendégelt meg bennünket a költő. Azzal búcsúztunk, hogy tavasszal újra találkozunk. - Testvér, valóban kibékültél Hviezdoslawal? - kérdezte az utolsó kézszorítás közben. - Valóban! ígérem, hogy ezután még nagyobb szeretettel olvasom majd a verseit... - Én meg azt ígérem neked, megírom a sírjára tett rózsacsokor történetét, bár nem való­ színű, hogy a közeljövőben lehozza valamelyik lapunk ... Igaz szeretettel öleltük meg egymást. Theo utána még egy kis csomagot nyomott a kezem­ be. Két könyv volt benne, nekem dedikálva. Az egyik egy szép Hviezdoslav kötet, s benn dedikációja, mely így hangzott: „Kibéküléstek emlékére, szeretettel... ” A másik a saját verskötete volt ezzel a dedikációval: „Egy kurva tót egy kurva magyarnak, testvéri szeretettel... ” így folyt le és így véződött Árvában tett utazásunk ... Mivel élmény- és jegyzetanyagom volt bőven, a riport - szerintem - csillagos egyesre si­ került, a főnököm viszont alaposan lebaltázott. - Már megint hülye vagy? Ha ezt így lehozzuk, mindjárt behívnak a fehérházba (a párt­ házba)! Micsoda őrült ötlet volt az a nemzetiszínü csokor, az a cirkusz a csendőrséggel, meg a járási nemzeti bizottság elnökével? Azonnal írjad át! - Eszembe se jut! Ez így jó, ahogyan van! De ha nem tetszik, húzasd meg! Dühösen csaptam be magam mögött főszerkesztőm szobájának ajtaját, s mondtam rá mindent, csak éppen jót nem. Amikor végre megjelent a riportom, alig ismertem rá, de már ez sem lepett meg, hozzá­ szoktam. De a sírra csokrot helyező szép szlovák leány a címlapra került. így beváltottam a neki, de a költő barátomnak tett ígéretem is. Valóban kibékültem Pavel Országh Hviezdoslawal! Hiszen sokkal rosszabb lett volna, ha barátjából, Petőfi Sándorból lesz szlovák költő ... Mert ez is megtörténhetett volna, s akkor mérhetetlenül szegényebb lenne a magyar költé­ szet, ahogyan a szlovák is, Hviezdoslav nélkül. így mindkét nép gazdagodott, ráadásul a világirodalom is! 100 ��200 Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5f06f56aa6b323fa6c22082e41eb2545.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1999 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1999/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1999 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika