13 10 314 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/95ca20d3c5c1882890ac40e374088d2c.pdf 579cc96d816fb1e837a746e3f3a07215 PDF Text Text XXV.évfolyam március - április �A szerkesztőség KORTÁRSAINK című hagyományos irodalmi estjének legutóbbi vendége NAGY PÁL, a Párizsban megjelenő MAGYAR MŰHELY főszerkesztője volt. A költő, író Korill Ferenctől, Nórád megye Közgyűlésének Elnökétől ez alkalommal vette át az 1990. évi Madách-díjat. (Fotó: Gyurián Tibor) �paló c fö ld 9 1 /2 . Kedves Barátaim! M a a b b a n a z a l a p h e l y z e t b e n é r z e m m a g a m , a m it a m i t o l ó g i a , a m e s e a ″t é k o z - . l ó f i ú h a z a té r é s e " c í m s z ó a l a t t t a r t s z á m o n , s a m e ly h e z e g y m á s ik a r c h e típ u s k é ­ p e i s t á r s u l : a b o l y g ó , a b o ly o n g ó , a h o s s z ú é v e k i g t á v o l l é v ő e m b e r k é p e . H a r m in c ö t é v v e l e z e l ő t t , 1 9 5 6 n o v e m b e r v é g é n m e n te m e l M a g y a r o r s z á g r ó l ; S a l ­ g ó t a r j á n b ó l p e d i g k é t é v v e l k o r á b b a n , 1 9 5 4 - b e n . K ö z e l n é g y é v t i z e d e n em é l e k t e ­ h á t e b b e n a v á r o s b a n , s e z a l a t t a z i d ő a l a t t m in d ö s z e h á r o m s z o r v a g y n é g y s z e r j á r t a m it t : t í z é v e n t e e g y s z e r . H a r m in c ö t é v e n k e r e s z t ü l S a l g ó t a r j á n c s a k e g y a d a t v o l t a z é l e t r a j z o m b a n , e g y c s o n k á n l e ír t s z ó p a p ír j a im b a n −a f r a n c i á k é k e z e t n é l ­ k ü l i s c s a k n a g y e r ő f e s z í t é s á r á n t u d j á k le ír n i v á r o s u n k n e v é t. M i k ö z ö m v a n te h á t S a l g ó t a r j á n h o z , N ó g r á d m e g y é h e z , a z o n a v é le tle n e n tú l, h o g y itt s z ü le tte m ? - H o g y e r r e a k é r d é s r e m a g a m n a k é s ö n ö k n ek v a l a m if é le b i ­ z o n y t a l a n v á l a s z t a d h a s s a k , n é h á n y s z ó t k e l l m o n d a n o m a r r ó l a z id ő r ő l , a m it e b ­ ben a v á r o s b a n tö ltö tte m . S z ilá g y s á g i e r e d e tű n a g y a p á m e lő b b v á s á r o z ó k a la p o s m e s te r , m a jd jó m ó d ú k e r e s ­ k e d ő v o lt D e b re c e n b e n , a s z á z a d e le jé n . K ile n c g y e rm e k é t tis z te s s é g g e l f e ln e v e lt e ; k e r e s k e d e l m i i s k o l á b a j á r a t t a ő k e t, m a j d m in d e n k e r e s k e d ő h a jla m ú f i á n a k ü z l e t e t n y ito t t M a g y a r o r s z á g k ü lö n b ö z ő v á r o s a i b a n . Í g y k e r ü lt a p á m , 1 9 3 3 - b a n , a r o h a m o ­ s a n f e j l ő d ő S a l g ó t a r j á n b a . F é r f i d i v a t á r ú ü z le t é r e a z id ő s e b b e k b iz o n y á r a m é g e m ­ lé k e z n e k ; c s a l á d i h á z u n k i s á l l m é g a F ü l e k i u tc á b a n , m e ly e t a h á b o r ú u tá n s o ­ k á i g V ö r ö s h a d s e r e g u tc á n a k h ív ta k . In n e n j á r t a m a z a c é l g y á r i ú ti á l t a l á n o s i s k o l á b a , m a j d a M a d á c h G im n á z iu m b a , a h o l 1 9 5 3 - b a n é r e t t s é g i z t e m . D e j ó l is m e r te m a v á ­ r o s ″m á s ik " v é g é t is : a z S B T C to r n a te r m é b e n s z e r to r n á z tu n k : a z a g y v a p á l f a l v a i á l ­ l o m á s f ő n ö k f i a , G e r e l y e s E n d r e v o l t a k k o r ib a n a z e g y ik l e g j o b b b a r á to m , é s a z Ü v e g g y á r n á l l a k o t t a z a k e d v e s lá n y , a k in e k t i z e n n y o lc é v e s e n u d v a r o lt a m ... S a l g ó t a r j á n b a n t ö l t ö t t e m te h á t g y e r e k k o r o m a t é s i f j ú s á g o m j ó n é h á n y e s z t e n d e j é t , ö s s z e s e n h ú s z é v e t , a z o k a t a z é v e k e t, a m e ly e k b e n - e z t F r e u d é s m á s o k m e g g y ő ­ z ő e n b i z o n y í t j á k - a l e g f o g é k o n y a b b a z e m b e r , a m ik o r n e m c s a k t e s t e f e j l ő d i k , a l a ­ k u l, e r ő s ö d i k , h a n e m g o n d o l k o d á s m ó d j a é s j e l l e m e is . H u s z o n k é t é v e s k o r o m ó ta é l e k P á r i z s b a n ; 5 6 é v e m b ő l a n a g y o b b ik ta p a s z ta la ta if o r m á lta k f e l n ő ttf é r f iv é . r é s z t, en n ek a z id ő n e k a z é lm é n y e i é s H á r o m s z í n h e l y e v o l t e d d i g i é le te m n e k : a z e l s ő S a l g ó t a r j á n é s k ö r n y é k e ; a m á ­ s o d ik E g e r , a h o l c s a k k é t é v e t t ö l t ö t t e m , d e a h o l á t é l t e m a z 1 9 5 6 - o s f o r r a d a l m a t ; a h a r m a d ik p e d i g P á r i z s . 109 �Nagy Pál F e l e j t h e t e t l e n f i a t a l k o r i e m lé k e k f űz n e k S a l g ó t a r j á n h o z : tö b b é - k e v é s b é s z o r g o s t a n u l á s é s k i t a r t ó a n űz ö t t s p o r t , s z e r e l m e k , k i r á n d u l á s o k a K a r a n c s r a é s B ü k k s z é k ­ r e , a z e l s ő m á j u s f a - á l l í t á s , a z e l s ő b a r á t s á g o k . A lm o m b a n n é h a m a i s a P i p i s e n v a ­ g y o k , v a g y a s a l g ó i v á r b a n , v a g y é p p e n r ö p la b d á z u n k a g im n á z iu m u d v a r á n . I t t é r te k a z e l s ő c s a l ó d á s o k is , i t t v o l t a m s ú l y o s b e te g , i t t k a p ta m a z e l s ő s e b e k e t. G y e r e k k o r o m b a n á t é l t e m a h á b o r ú , a m e n e k ü lé s h ó n a p j a i t , é v e i t, s e g y r ö v i d , r e ­ m é n y te l i p e r i ó d u s u tá n , a m e l y e t a tö r té n e le m m a ″k o a l í c i ó s id ő k " - n e k n e v e z , i t t é l ­ te m á t a p á r t d i k t a t ú r a l e g s ö t é t e b é v e i t, a R á k o s i- k o r s z a k o t. "″N e b ü n te s d a z a p á k v é t k e i t a f i a k b a n " - t a n í t j a é v e z r e d e s b ö l c s e s s é g g e l a b i b ­ l i a . A h ib á t a h a ta lm o n l é v ő k , s a j n o s , m in d ig e l k ö v e t i k . A n é l k ü l, h o g y a b i z o ­ n y ítá s r a id ő t h a g y o tt v o ln a , a b e r e n d e z k e d ő e g y p á r tr e n d s z e r a z e ls ő p i l l a n a t t ó l k e z d ­ v e e l le n s é g é n e k t e k i n t e t t é s ú g y i s k e z e lt : m á r a g im n á z iu m e ls ő o s z tá ly á b a sem v e t t e k f e l , m in t a v o l t n y i l a s p á r t i , h o r th y s ta k a t o n a t i s z t f i á t . A p á m a k o r a i é v e k ­ b e n v a l ó b a n t a g j a v o l t a n y i l a s p á r t n a k , a h á b o r ú é v e ib e n a z o n b a n - ü g y e s e n l a ­ p u l ó t é n y l e g e s t i s z t e k h e l y e t t - s z i n t e e g y f o l y t á b a n a f r o n t o n v o l t , m in t t a r t a l é k o s t i s z t , e g é s z e n 1 9 4 4 ő s z é i g . 1 9 4 4 - b e n t í z é v e s v o l t a m . N e m b e s z é lh e t te m v e l e s o h a a r r ó l , m ié r t l é p e t t b e a n y i l a s p á r t b a , s m ié r t t a r t o t t k i k a t o n á i v a l a z u t o l s ó p i l ­ la n a tig , a tö b b s z ö r ö s o r o s z tú le r ő v e l szem b en . V á la s z tá s a ié r t a p á m s ú ly o s á r a t f i z e ­ t e t t . 1 9 4 4 o k tó b e r é b e n D u n a f ö l d v á r o n , a f r o n t o n h a l t m e g . A z v e s s e r á a z e l s ő k ö v e t , a k i e z e k b e n , v a g y a k é s ő b b i é v e k b e n m a g a n em t é v e d e t t . G y a n íto m , h o g y e r ő s s z o c i á l i s é r z é k e v i t t e a m u n k á s p á r tk é n t in d u l ó n y i l a s k e r e s z t e s p á r t b a . M in t h a ­ l á l a u tá n k i d e r ü l t , 8 0 . 0 0 0 p e n g ő k i n t l é v ő s é g e v o l t ; tö b b tí z e z e r p e n g ő t h i t e l e z e t t f ő ­ k é n t m u n k á s e m b e r e k n e k , a k ik k ö z ü l s o k a n ö n s z á n tu k b ó l é v e k i g t ö r l e s z t e t t é k a d ó s s á ­ g u k a t ö z v e g y a n y á m n a k , a k i a k k o r ib a n ta k a r í tó n ő v o l t e g y h e n te s ü z le tb e n , s é h b é r ­ b ő l t a r t o t t a e l h á r o m k is k o r ú g y e r e k é t. A n y i l a s h a t a l o m á t v é t e l i d e j é n a p á m m á r n em é l t. A m i p e d i g h a d i t e t t e i t i l l e t i : b o t c s i n á l t a k a t o n a t i s z t v o l t . M in t a z id ő s e b b e k e m lé k e z h e tn e k r á : a H o r t h y - r e n d ­ s z e r b e n m in d e n é r e t t s é g i z e t t e m b e r a u to m a tik u s a n k a r p a s z o m á n y o s , t a r t a l é k o s t i s z t le tt. É n m in d e z e k e l l e n é r e b a l o l d a l i g o n d o l k o z á s é f i a t a l e m b e r k é n t é s é l t a n u l ó k é n t é l ­ te m á t a R á k o s i - k o r s z a k r a e s ő k ö z é p i s k o l á s é v e k e t. N a g y o n ig y e k e z te m , h o g y n é ­ h á n y t i s z t e s s é g e s , b á t o r e m b e r n e k - B á c s k a y i g a z g a t ó ú rn a k , M a r t o n K á l m á n ta n á r ú r n a k , H e r o l d L á s z l ó t a n á r ú r n a k - m e g h á l á l j a m , h o g y a M a d á c h G im n á z iu m b a n ( a s á r o s p a t a k i r e f o r m á t u s g im n á z iu m b a n t ö l t ö t t e g y i s k o l a é v u tá n ) v é g ü l i s f e l v e t ­ te k , é s e n g e m is , m in t a n n y i m á s o s z t á l y t á r s a m a t , a b e h ó d o l á s t ó l , a h e l y r e h o z h a ­ t a t l a n t é v e d é s e k t ő l m e g ó v t a k . A ″s p o r t o l ó b r ig á d " t a g j a k é n t m é g S z t á l i n v á r o s t i s é p í ­ t e tte m , a h o l m a j d n e m s i k e r ü l t te lje s íte n ü n k a n o r m á t... H i t t e m te h á t a s z o c i a l i z m u s ­ b a n , v a g y l e g a l á b b i s a n n a k e s z m é ib e n , m e g f o r m á l t v á l t o z a t á b a n , u g y a n a k k o r - s m a m á r e z i s n y u g o d ta n e l m o n d h a t ó - l e g j o b b b a r á to m m a l, a z o r o s h á z i ü v e g g y á r k é ­ s ő b b i f ő m é r n ö k é v e l, a g im n á z iu m i r e p ü l ő m o d e l l e z ö k lu b b a n tit o k b a n r ö p c é d u l á t g y á r ­ to ttu n k , ″V e s s z e n R á k o s i! " f e l i r a t t a l , s e g y é j s z a k a t e l e r a g a s z t g a t t u k a v á r o s t e k e z ­ 110 �p a ló c f ö ld 9 1 / 2 . d e t l e g e s r ö p c é d u l á k k a l . E z e k e t s z o r g o s r e n d ő r k e z e k m é g a z n a p h a jn a l b a n l e v a k a r t á k a f a l a k r ó l , d e a z Á V Ó t a l á n m é g m a i s k e r e s i a te tte s e k e t... A h a z u g s á g h á b o r í t o t t f ö l b e n n ü n k e t le g in k á b b , a v a l ó s á g é s a p r o p a g a n d a k ö ­ z ö t t t á t o n g ó s z a k a d é k . E r r e c s a k e g y s z e m é l y e s p é l d á t , v a l a m i v e l k é s ő b b r ő l. A z ö t ­ v e n e s é v e k l e g v é g é n v a g y a h a t v a n a s é v e k e l e j é n e g y v o l t g im n á z iu m i o s z t á l y t á r s ­ n ő m , a k i id ő k ö z b e n a S z a b a d N ó g r á d ú j s á g í r ó j a l e tt, e g y é r e t t s é g i t a l á l k o z ó r ó l b e ­ s z á m o l v a s a j n á l k o z o t t , h o g y s e m én , s e m a z u g y a n c s a k P á r i z s b a n é l ő , s m a ig e n f o n t o s p o z í c i ó t b e t ö l t ő b a r á to m , S z a k á l I m r e , n em v o l tu n k j e l e n . A z t á n íg y f o l y t a t ­ ta : k i tu d ja , h o l c s a v a r o g n a k , h o l n yo m o ro g n a k ők a z e lle n s é g e s k a p ita lis ta v i l á g ­ b a n , k i t u d j a , m i l e t t v e lü k . M e n n y iv e l j o b b le n n e n e k ik id e h a z a ! - A d o l o g n a k c s a k e g y s z é p s é g h i b á j a v o l t . A z ú j s á g í r ó n ő p á r n a p p a l k o r á b b a n a z u tc á n t a l á l k o ­ z o t t a n y á m m a l , a k i e l m e s é l t e n e k i, h o g y f i a P á r i z s b a n ö s z t ö n d í j a s d iá k , a S o r b o n ­ n e -o n ta n u l é s a z e g y e t e m i v á r o s b a n la k ik . A n y á m S z a k á l I m r é v e l k a p c s o l a t b a n i s h a s o n l ó j ó h ír e k k e l s z o l g á l h a t o t t . 1 9 5 3 - b a n a j e l e s r e s i k e r ü l t é r e t t s é g i u tá n a p e s t i b ö l c s é s z k a r r a j e l e n t k e z t e m . N é g y ­ s z á z j e l e n t k e z ő k ö z ü l h a t o d i k l e tte m a f e l v é t e l i v i z s g á n . S z a u d e r J ó z s e f i r o d a ­ lo m t ö r t é n é s z , v i z s g á z t a t ó m , f e l v é t e l r e é s a z a k k o r i l e g m a g a s a b b ö s z t ö n d í j r a j a v a s o l t . ( 5 6 - b a n m e g t a l á l t a m l e v e l é t a d o s s z i é m b a n .) T e r m é s z e te s e n - ″h e ly h iá n y á b a n " n em v e t t e k f e l . A k ö v e t k e z ő é v b e n i s h iá b a j e l e n t k e z t e m ; v é g ü l e g y s p o r t v o n a l o n f u t ó n a g y b á ty á m s e g í t s é g é v e l j u t o t t a m b e a z e g r i P e d a g ó g i a i F ő i s k o l á r a , a h o l 1 9 5 6 ő s z é n h a r m a d é v e s m a g y a r - t ö r t é n e l e m s z a k o s h a l l g a t ó v o l ta m . F e l e j t h e t e t l e n e k a f i a t a l k o r b o l d o g é lm é n y e i, f e l e j t h e t e t l e n e k a z o k a z i g a z s á g t a l a n ­ s á g o k , m e g a l á z t a t á s o k is , a m e ly e k e b b e n a k o r b a n é r ik a z e m b e r t. S o k k i s tü s k e s a j o g b e n n e m m a is , d e n e m é r z e k s z e m é l y e s h a r a g o t v a g y g y ű l ö l e t e t s e n k i ir á n t. É s s z e r e t e m s z ü l ő v á r o s o m a t i s : S a l g ó t a r j á n t , m e ly e t a r é g i id ő k b e n k e n y e r e tle n T a r ­ j á n n a k h ív ta k , m a j d a ″k i s M o s z k v a " r a g a d v á n y n e v e t k a p ta , 1 9 5 6 d e c e m b e r 8 - á n e g y s z e r s m in d e n k o r r a r e h a b i l i t á l t a m a g á t. O r s z á g - v i l á g e l ő t t k i n y i l v á n í t o t t a , h o g y m in d e n j e l z ő n é lk ü li, s z a b a d , ö n t u d a t o s v á r o s k é n t, d e m o k r a tik u s k e r e te k k ö z ö t t a k a r é ln i. Ö tv e n h a tb a n m in d ö s s z e n éh á n y ó r á t tö ltö tte m S a lg ó ta r já n b a n . A n y á m kérésére ö c s é m e t h o z ta m h a z a E g e r b ő l - a k i a z o t t a n i g im n á z iu m b a n ta n u l t -, h o g y a s z ü ­ l ő i h á z b a n b i z t o n s á g b a n le g y e n . Ö c s é m a z u tá n m a jd n e m o t t h a g y t a a f o g á t : d e c e m ­ b e r 8 - á n b a r á t j a , a k i v e l e g y ü t t á l l t a tö m e g b e n , a s o r t űz á l d o z a t a l e tt. M a r a d a n d ó e m lé k e im k ö z é t a r t o z i k ö t v e n h a tb ó l , h o g y a M e g y e i T a n á c s é p ü le te e l ő t t n e m z e tis z ín ű k a r s z a l a g g a l s z o l g á l a t o t t e l j e s í t ő r e n d ő r t i s z t b e n v o l t o s z t á l y t á r s a m a t is m e r te m f e l , s a n e m z e ti b i z o t t s á g tit k á r a k é n t e g y i k v o l t ta n á r o m f o g a d o t t . A z ó t a , m in t e m líte tte m , m i n d ö s s z e h á r o m s z o r - n é g y s z e r v o l t a m T a r já n b a n . M i n d i g t a l á l k o z t a m n é h á n y k e d v e s o s z t á l y t á r s a m m a l , a z o k k a l , a k ik n em á t a l o t t a k a ″d i s s z i ­ d e n s s e l" t a l á l k o z n i . A z o k a t , a k i k 5 6 u tá n i s p á r t f u n k c io n á r iu s o k , r e n d ő r t i s z t e k , k a t o ­ n a t i s z t e k m a r a d t a k , s o h a n e m l á t t a m v i s z o n t . S z e r e z te m a z o n b a n ú j b a r á t o k a t , h a d d ü d v ö z ö lje m m a ő k et so k s z e r e te tte l. P á r i z s b a n i s v o l t a l k a l m a m t a r j á n i a k k a l t a l á l k o z n i . A h a t v a n a s é v e k b e n in k á b b 111 �Nagy Pál c s a k s p o r t o l ó k k a l : S z o j k a F e r i v e l , P r o u z a M u k iv a l , O lá h D e z s k é v e l , M e c s e r L a l i v a l ( n e m b r a t y i z á s b ó l e m le g e te m ő k e t b e c e n e v ü k ö n : n é p s z e r ű s é g ü k j e l e , h o g y m in d e n k i íg y e m l e g e t t e ő k e t ) . M e g h a t o t t e z e k n e k a k i v á l ó s p o r te m b e r e k n e k a s z e r é n y s é g e , ö n ­ t u d a t o s m a g a t a r t á s a . M e c s e r L a j o s p é l d á u l , a m ik o r f ö l a j á n l o t t a m n e k i s e g í t s é g e m e t , n e m a p á r i z s i n a g y á r u h á z a k a t a k a r t a v é g i g j á r n i , e g y - a f u t á s h o z n é lk ü lö z h e te tle n - i z o m l a z í t ó c s o d a k r é m e t k e r e s tü n k e g é s z d é lu tá n ... K é s ő b b m á s n ó g r á d i a k i s f e l k e r e s t e k ; h a d d e m líts e m m e g k ö z ü lü k H a n n F e r i t , a k i m a a s z e n te n d r e i F e r e n c z i M ú zeu m b a n d o lg o z ik , F ö l d i P é te r f e s tő m ű v é s z t é s C s e m n i c z k y Z o l t á n s z o b r á s z m ű v é s z t , a k ik n e k n e m r é g ib e n v o l t P á r i z s b a n k i á l l í t á s u k . H o g y a m ú ltb a n n em j ö t t e m g y a k r a b b a n T a r j á n b a , a b b a n a z i s k ö z r e j á t s z o t t , h o g y e g y a l k a l o m m a l , a m ik o r é r e t t s é g i t a l á l k o z ó r a j ö t t e m , a h e tv e n e s é v e k b e n , f r a n ­ c i a f e l e s é g e m m e l , a r e n d ő r s é g e g y n e m lé te z ő ″f é n y k é p e z n i t i l o s " t á b l a k ö z e lé b e n l e ­ ta r t ó z ta to tt é s n éh á n y ó rá n k e r e s z tü l f o g v a ta r to tt. A to v á b b i z a k la t á s tó l c s a k f r a n ­ c i a ú t l e v e l e m m e n te tt m e g . M a i s s z e m e m e l ő t t v a n , a m in t k é t r e n d ő r ő r iz e té b e n ü lö k a k ie tle n r e n d ő r s é g i s z o b á b a n , k i n t r ő l f e l e s é g e m s í r á s á t é s f r a n c i a n y e l v ű k i ­ a b á lá s á t h a llo m , s a z t, h o g y a p r ó k is ö k lé v e l v e r i a r e n d ő r s é g n eh éz tö lg y f a k a p u ­ j á t . A m i k o r m e g s z ó l a l o k , t i l t a k o z n i p r ó b á l o k ,″p o f a be" f e l s z ó l í t á s s a l e l h a l l g a t t a t n a k . T u d o m , h o g y ö n ö k , a k ik e n e h é z é v e k e t id e h a z a t ö l t ö t t é k , k ü lö n b e k e t i s á t é l t e k . A z t i s tu d o m , h o g y m in d e n e k e l l e n é r e é l te k , t a l á n a l k a l m a z k o d t a k , t a l á n h itte k is . M i n d e n e s e t r e i t t g y ű l ö l t e k é s s z e r e t t e k , r e m é n y k e d te k ; n y ilv á n m á s k é n t é r z é k e l i k é s é r t é k e l i k a z e l m ú l t é v e k e t, é v t i z e d e k e t , m in t m i, a k ik e t m e s s z e v e t e t t a s o r s . T i s z t e l j ü k e g y m á s m ú l t j á t ! A r e n d s z e r e k , m é g a z ö r ö k é le tű n e k tű n ő r e n d s z e r e k i s - v á l t o z n a k ; a m u n k a , a t e n n iv a l ó , a v á r o s - m a r a d . A z ö n ö k m u n k á já n a k , h e l y t ­ á l l á s á n a k k ö s z ö n h e tő , h o g y a z o r s z á g , s b e n n e S a l g ó t a r j á n e z e k b e n a z é v t i z e d e k b e n is é lt, h a la d t. E lé g v é g ig s é tá ln i a v á r o so n , b en ézn i n éh á n y m o d e rn la k á s b a , b ek u k ­ k a n t a n i a m ú z e u m b a , a g y ö n y ö r ű m e g y e i k ö n y v tá r b a , h o g y a z e m b e r n e k a z l e ­ g y e n a z é r z é s e : a z i t t l a k ó k s z e r e t i k e z t a v á r o s t , s s z e r e t t é k , é p í te t té k , s z é p í t e t t é k a k k o r is , a m ik o r e z n em v o l t k ö n n y ű f e l a d a t . M i , o d a k i n t , a r r a tö r e k e d tü n k , h o g y h a n em i s n a g y k ö v e te i, l e g a l á b b k i s k ö v e t e i le g y ü n k a z o r s z á g n a k é s s z ű k e b b p á tr i á n k n a k . E r r e u g y a n s e n k i t ő l n e m k a p tu n k f e l h a t a l m a z á s t s e m m e g b íz á s t, d e a z o r s z á g , s e g y - e g y f a l u , v á r o s , m e g y e s z e r e t e t e a z t d i k t á l t a : te g y ü n k m e g m in d e n t, h o g y a k ö z ö s s é g , a m e ly b ő l v é te ttü n k , j o b b a n é s s z a b a d a b b a n é l h e s s e n , s v i s s z a t é r h e s s e n E u r ó p á b a , a m e ly h e z m in d ig i s t a r t o z o t t . M a n y a k u n k o n a s z a b a d s á g , a d e m o k r á c i a , c s a k é p p e n é l n i n em tu d u n k v e ­ le . M in t n é h á n y n a p p a l e z e l ő t t G ö n c z Á r p á d k ö z t á r s a s á g i e l n ö k i s e l m o n d t a , a z e m b e r e k t ö b b s é g e m é g m in d ig f é l , r o s s z a k ö z é r z e t e , v á r a k o z ó á l l á s p o n t r a h e l y e z ­ k e d ik , n em h is z s a j á t jö v ő jé b e n . A z is n y ilv á n v a ló , h o g y h o sszú é v e k r e la tív lé tb i z t o n s á g a u tá n b iz o n y t a l a n s á g b a , k r íz i s h e l y z e t b e k e r ü lv e , a k ö te l é k e k t ő l , m é g a b i z ­ t o s í t ó k ö t e l e k t ö l i s m e g s z a b a d u l v a , ö n á l l ó c s e l e k v é s r e k é n y s z e r í tv e , s o k e m b e r b e n f ö l ­ v e tő d ik a k é r d é s : n em v o l t- e m é g is jo b b a z e lő z ő re n d sze rb e n ? ! 112 �palócföld 91/2. M in t s z a b a d s á g b a n é s d e m o k r á c i á b a n e m b e r r é l e t t e m b e r n e k te r m é s z e t e s e n a z a v é le m é n y e m , h o g y a l e g t ö k é l e t l e n e b b d e m o k r á c i a i s t o r o n y m a g a s a n j o b b , m in t a l e g ­ tö k é l e t e s e b b d i k t a t ú r a . A k á r m i l y e n n e h é z é s z a v a r o s a m a i, á tm e n e ti k o r s z a k , t u ­ d a t á b a n k e l l le n n ü n k a n n a k , h o g y t ö b b p á r t r e n d s z e r n é lk ü l n in c s d e m o k r á c i a , n in c s s z a b a d s á g ; h o g y a d e m o k r á c i á t , s a j n o s , ta n u ln u n k k e l l ; h o g y a s z a b a d s á g n a k á r a v a n ; h o g y a n n a k a r e l a t í v j ó l é t n e k , a m e ly e t a K á d á r - k o r s z a k a k ü l f ö l d i k ö lc s ö n ö k e l p o c s é k o l á s á v a l t a r t o t t f e n n , m a k e l l m e g te r e m te n ü n k a r e á l i s h á tte r é t. A k e m é n y , k a p i t a l i s t a lé t h a r c h o z s z o k o t t k ü l f ö l d i b iz o n y n em n a g y o n é r t i , m ir e v á r u n k m ié r t m o n d u n k l e e l e v e m in d e n r ő l, m ié r t e l a s s ú s á g , h a t á r o z a t l a n s á g , s z k e p ­ tic iz m u s . H a n em a k a r u n k v é g l e g l e s z a k a d n i E u r ó p á r ó l , s ü r g ő s e n lé p n ü n k , s ü r g ő s e n c s e le k e d n ü n k k e l l . M in d e n k in e k a m a g a h e ly é n . M in d e n k in e k , p á r t á l l á s á r a , m ú l t j á r a v a l ó te k i n t e t n é lk ü l a d j u k m e g a le h e t ő s é g e t , h o g y te g y e n , e s e t l e g j ó v á t e g y e n d o l ­ g o k a t . M in d e n k in e k c s e l e k e d n i e k e l l , a m a g a h e ly é n : n e e g y m á s t ó l v á r j u k a c s o d á t , m a g u n k a t n o s z o g a s s u k ! T i s z t e l e m a z t a m u n k á s t, a k i e g y n e h é z s é g e k k e l k ü z d ő g y á r ­ b a n n e m k á r o g á s á v a l , h a n e m p o n t o s a n é s id ő b e n e l v é g z e t t m u n k á j á v a l v o n j a m a ­ g á r a a f i g y e l m e t . M in d e n e l i s m e r é s e m a z é a f i a t a l ír ó é , a k i n em a z o n s ir á n k o z ik , h o g y e g y m á s u tá n s z ű n n e k m e g a f o l y ó i r a t o k , h a n e m s a j á t k ö l t s é g é n l a p o t a l a p í t . B e c s ü lö m a z t a z o r v o s t , a k i - m é g a z á tm e n e ti jö v e d e l e m c s ö k k e n é s t i s v á l l a l v a n em f o g a d e l b o r r a v a l ó t . A k o r m á n y e l v e s z t e t t e a n é p b i z a l m á t - m o n d já k . A n é p e l v e s z t e t t e ö n b i z a l m á t - m o n d o m . A v á l a s z t á s o k o n v a l ó r é s z v é t e l a r á n y a i s a z t m u ta tja , n em h i s z a b b a n , h o g y v é g r e k e z é b e v e h e ti s o r s a ir á n y ítá s á t, h o g y ered m é n y ese b b en d o lg o z h a t, v á l ­ la lk o z h a t, h o g y s z a b a d o n s z e r v e z k e d h e t, h o g y k u ltú r á já t s a já t k é p é re f o r m á lh a tja . H o ­ l o t t a j e l e n l e g i n e h é z s é g e k le k ü z d é s é b e n c s a k a k k o r s z á m íth a t m á s o k ( k ü l f ö l d é s k ü l ­ f ö l d i m a g y a r o k ) s e g í t s é g é r e , h a ö n b i z a l m á t v i s s z a n y e r v e lé p n i k e z d . K ö n n y ű P á r i z s b a n o p t i m i s t á n a k le n n i! - h a llo m a z e l l e n v e t é s t . H a l a d ó s z e lle m ű , d o l g o z n i a k a r ó , e u r ó p a i m a g y a r n a k le n n i s e h o l s e m k ö n n y ű . P á r i z s b a n i s k e m é n y e n m e g k e l l d o l g o z n i m in d e n f i l l é r é r t ; o t t i s m e g k e l l k ü z d e n i a z a k a d á l y o k k a l , p é l d á ­ u l a b ü r o k r á c i á v a l , o t t i s ó v n i k e l l a d e m o k r á c i á t é s a s z a b a d s á g o t . A n y u g a ti d e ­ m o k r á c iá b a n é l ő e m b e r n a g y o b b ö n b i z a l o m m a l , n a g y o b b t a p a s z t a l a t t a l , é s t a l á n n a ­ g y o b b e s é l l y e l i s a l a k í t j a s a j á t t á r s a d a l m á t . Ö n b iz a lm u n k a t a z o n b a n m i i s v i s s z a n y e r ­ h e tjü k , t a p a s z t a l a t o k r a i s s z e r t te h e tü n k , íg y e s é ly ü n k n ö v e k e d h e t. A z u t o l s ó s z ó j o g á n m in d e h h e z m é g a n n y it t e s z e k h o z z á : p á r i z s i é v e i m e t é n i s s z a k a d a t l a n m u n k á v a l t ö l t ö t t e m ; n em g a z d a g o d t a m m e g , d e t a l á n s i k e r ü l t m á s o k a t g a z d a g í t a n o m . J ó l e s e t t , h o g y N ó g r á d m e g y e Ö n k o r m á n y z a ta ír ó i t e lje s ítm é n y e m m e l ­ l e t t e z é r t a s z e r v e z ő é s f o l y ó i r a t - f e n n t a r t ó m u n k á é r t tü n te te tt k i M a d á c h - d í j á v a l . K ö s z ö n ö m a k itü n te té s t! N agy Pál Elhangzott 1991. március 7-én, a szerkesztőség irodalmi estjén, a Madách-díj átvétele alkalmából, Salgó­ tarjánban. 113 �Géczi János: (a nefelejts lassú szeme) Géczi János (a nefelejts lassú szeme) (részlet) I. tegnapelőtt sárral telt föl a vödör tegnap felrobbantak a szeklice szúrós fészkei sárga szilánkokat vetettek körbe a káposzták görögdinnyék fodros és sima golyóiban azóta ezek a befúródott repeszek egy kiáll a szememből kivilágít nem tudom csukni a szemhéjamat ha lecsapódna a szekliceszilánk kettémetszené hát az éjszakát nézem a nappalt ez már marad mi lenne velem kettészelt szemhéjjal kacska Orbán akinek lenyúzták arcabőrét véle a szemöldökét a szemhéját ha aludna gatyarongyot teker a fejére hát inkább nem isten aki vagynemvagy ezt nem arra az időre ami magába fogad minek aludni minek így is lehetek mindenki nagymamája jácinthagymák kövére hajoló viráglében mosdó szederszemelgető hívások uránsugárzásában napozó csúfolódó-szitkosmindenki nagymamája láthatod mint totyognak körbe a tárgyak szoknyaszegélyembe kapaszkodnak a suhogások és felnyílik előttem mint a kalendáriom a versed amelybe besétálok és ki gubbaszthatok az árvább pontok fölött miközben egyként ott óvakodom az igéknél s ott a karmolós idézőjeleknél: 114 �palócföld 91/2. ez a szín meg a Putroveczné sárgája nem hiába költözött Orbánhoz együtt valószínűsödnek az órák zacskójában egyik sikoltoz másik morgolód ovális lesz mindenféle álmot látnak a vályoghűsben simogatják egymás kikopott haját sípolgatnak a levegőbe kopasz nyakú galambokat nevelnek de se póstásgyorsak se levesbe valók ne csodálkozz ha belehullnak lekefélt perceimben bábukat fogok tépés és kukoricacsutka meg összeforrt tökkarika odalapulnak az üvegfalhoz nem szívelem ellapult orrukat és kutyaszemük se hagy nyugodni: a nadragulyagyökér sivításából sem lehet az alsókertbe elásott gránátoktól előbb-utóbb hozzájuk ér az édesfa húzott gyökerének gyújtózsinege s nem lehet verébcsőrök cinkelt kopogásától sem a hiányzó félkéz levegőben kaszálásától az ereszhez odacsipeszelt angyalruhák csapódásától a sebbe belenőtt géztől az öregszagtól amely ágyalatti biliben fürdik de előkászálódik ha hallja a botkopogást szúk ketyegését teleholdkor amint az meg van írva: rejtőzködnek a szélben a gesztenyebokrok ne lépj ki az árnyékukból ha úgyis vissza hajolsz hozzájuk de ha eloldalaznál irtsd ki orrod-bőrödből gombostű-bűzüket a nehéz csont arrébb visz hajléktalanhasonlatokhoz - templomunk falán csak ilyen ezüstlapok alá nyomorított olajpofájú ájtatosok s gömbvillámokról azt állítók hogy glória: 115 �Géczi János: (a nefelejts lassú szeme) bújjanak abba a buborékba: virítsanak a vízvirágok csigás tokjukból spirális pályára lövik ki magvaikat cserélgetik ruháikat mint pálca a mozgását a lúgkő és kékkő között egyik se menne át a lengőhídon a másik oldalon másik vízvirágok úgylehet ez ürügy körtefaórájú virágzás-érés s körtelevélpöttyös ősz - megértem én ha szeretnék tudni az itt-rekedést ingyenéletet s nehány csecsebecsét csecset csicsát: a békabőrt pedig nem adom: hagyd rám már csak így megkeresi bennem a helyét akinek hiányzik elinal akinek nem énuram ilyen erőtlen a boszorkánykalapács a zsebemben hánykódik a luktalan tű kecskeín elnémulok ha közibük nyúlok mit mulattam el ismétlőleg s mely sarokszöszben varázslószar lompos pihetoll mutatóujjba beálló rézszög s mi minden ami utánunk amiről nem beszélünk ami nem falazódik a versedbe a sárgarépák pirkadó szívébe az esőjégbe nincs benne a dagadttá vénült húskonzervben csak a pokolszél könyvförgeteg és az elfeküdt döglődőnyomtatóló: adassék egy verstelen túlvilág ha hiszel benne ha nem akkor is verstelen legyen nem lehet se címe se azok amiket lábaknak nevezel - üvöltök érted 116 (folytatás a 206. oldalon) �palócföld 91/2. Ardamica Ferenc Három nap a közkegyelem - Jól értettem, riporter? ... Honnan szerezte meg a címemet? A személyzetistől? Gondolhattam volna! Szemét egy alak! No mindegy, ha már itt van, jöjjön be! Mit akar egyáltalán? Megvallatni? Jó pofa, annyi szent! Maga is vallomást akar belő­ lem kicsikarni, mint amazok?! Igen, de más módszerrel... Még szép! Egészen más­ sal... Nagyon remélem! ... Hohó, várjon csak, nem ígértem semmit! És hová szán­ dékozik eladni? Remélem, nem a járási lapba, mert akkor ki sem nyitom a szá­ mat! Értem, minden az anyagtól függ... Hát, nem hiszem, hogy épp én lennék a megfelelő riportalany a maga számára... Tisztában van vele, hogy én csak három nappal korábban szabadultam? Hogy nálam az amnesztia csak három napot jelen­ tett?! Igen? Szóval tudja? ... És így is érdekli az ügyem? Furcsa... De ne ácsorog­ junk itt a szűk előszobában, mert egymásba ér a farkunk... Ki nem állhatom ezt a a helyiséget, méreteivel és megvilágításával a cellára emlékeztet. Gyerünk a szo­ bámba! Az valamivel tágasabb... Előre bocsátom, csak rövid ideig érek rá... Talál­ kám van a szomszédos városban... Azon kívül nemsokára hazajönnek az őseim... Nem szeretném, ha itt találnák... Anyám hétszentség, hogy sírógörcsöt kapna, apám meg... Apám meg egyenesen kidobná... Abba a fotelba üljön, a másiknak kijár a lába... Hozott piát? Nem? Rosszul tette! ... Nem mintha piás volnék... De nekem csak szilvám van itthon. Maga meg biztosan jobbhoz szokott... Csin-csin... Azért ez is megteszi... Ha nincs ló, szamár is jó! Nem igaz? ... Nos, mire kíváncsi? Bural Péternek hívnak, huszonhatéves vagyok, kitanult szerszámlakatos... Elváltam, két gyer­ mekem van, illetve két gyermekre, egy fiúra és egy kislányra fizetek gyermektar­ tást... Megjártam a börtönt, most kinn vagyok... A bányában dolgozom, egy járás­ sal odább... Hogy miért nem a szakmámban? Ember, tudja mennyi pénzre van ne­ kem szükségem?! A szakmámmal most nem mennék semmire! ... Sohase sajnáljon, nem kell a bányászokat annyira sajnálni... Beülünk a kisvonatba, oszt utazunk, amed­ dig lehet, azután gyalogolunk, egy keveset dolgozunk, majd indulunk viszafelé. Hó­ nap végén meg tartjuk a markunkat. Bánom is én, ha van az államnak kidobni való pénze! ... Nekem ugyan nincs lelkiismeretfurdalásom! ... Hogy kezdjem az ele­ jén? Honnan? Az esküvőmtől megfelel? Még egy kicsit élőbbről? ... Rendben... Jól sikerült a szakvizsgám, kaptam apámtól némi pénzt, elhatároztam, hogy körutat te­ szek szép hazámban. Úgy is lett... Hazafelé tartva - már roppant fáradt voltam leszálltam a vonatról a szomszédos városban. Tört volna el a lábam! Kivettem a 117 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem Grand Hotelban egy szobát és bedobtam a szundit. Amikor felébredtem, több mint frissnek éreztem magam. Este volt, este virágzik a tök. Beültem a Grand bárjába, s felcsíptem egy csajt... Lídiának hívták... Már minden a legjobb úton haladt, úgy nézett ki, hogy megdumáltam, s hamarosan vihetem föl a szobámba, mégis igye­ keztem magam bebiztosítani és elkértem zálogba az aranyláncát... Nehogy meggon­ dolhassa magát és meglépjen... Szó nélkül leakasztotta a nyakáról és ideadta... Ha öt perccel előbb állunk föl az asztaltól és megyünk föl a szobámba, szóval ha akkor megkefélem Lídiát, maga most nem ülne itt... De minden másképpen történt. Öt perc múlva - amíg hülyéskedtem - megjelent a bárban Lídia barátnője: Alena. Ami­ kor megláttam a vékony blúz alatt a csöcsét, a kirajzolódó, ágaskodó bimbókat nem hordott melltartót! - tudtam, hogy ez a csaj lesz a végzetem... Odajött hoz­ zánk, Lídia bemutatta. Kész! Vége! ... Attól a pillanattól kezdve ejtettem Lídiát, csak vele táncoltam, vele piáltam. Észre sem vettük, mikor távozott Lídia... Egyszer csak nem volt ott... Azután mi is felszívódtunk... Alena feljött velem a szobámba és "az enyém lett". Istenemre, én még olyat nem éreztem... Pedig volt már némi tapasz­ talatom, nekem elhiheti... Fülig beleestem, nem is vigyáztam, nem láttam értelmét, Alenát magamnak akartam... Lídia aranyláncával jegyeztem el... Persze elmondtam neki az előzményeket... Alena hangosan kacagott... Két szeretkezés között jót mulat­ tunk Lídián... Ami engem illet, meg is vert az Isten érte! ... Alena "úgymaradt", egykettőre össze kellett csapni a lagzit... Sem az én, sem az ő szüleinek nem tet­ szett a dolog, de mit volt mit tenniük... Esküvő után Alenáékhoz költöztünk - fa­ lura! Hát az maga volt a pokol! Nem is annyira az apósom, az a hülye, pipogya fráter ment az idegeimre, hanem inkább az anyósom... Állandóan leskelődött utá­ nunk... Nekem meg folyton kellett, fényes nappal is állt, de napközben nem tud­ tunk lefeküdni a hárpia miatt - mindig a nyomunkban járt - csak éjszaka. A mos­ tani eszemmel már sejtem, hogy nagy hiányban szenvedett, az apósom, mint fér­ fi, mit sem érhetett, de akkor ez eszembe sem jutott. Álmomban sem gondoltam rá, hogy meg kéne kefélni. Pedig ha jól megdugom, biztosan békén hagy. De nem vertem be neki, s ez volt a baj! Holott az akkori erőmmel egy háremnyi nő lát­ tán sem jöttem volna zavarba... Megkértem apámat, szerezzen lakást... A munkahe­ lyemen is szóltam, de már sokan feliratkoztak a listára. Várni kell, mondták. Apám se járt eredménnyel, viszont - ami a kötelező katonai szolgálatot illette - elintézett egy év halasztást... Mi meg éjszakákon át hancúroztunk. Vigyázni már nem kellett, Alena tele volt, akkorákat élveztem rajta, hogy na! ... Néha szinte felrobbantam, megsemmisültem. Minden alkalommal egy kicsit meghaltam! Mindez nem ment csönd­ ben... Alena szülei meg hallgatóztak... Reggel, falás közben, jöttek a szemrehányá­ sok... Mintha bizony bűnöző lettem volna... Alena nem tudta, kinek adjon igazat... Azután látszólag a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodott: nappal a szüleire hall­ gatott, éjszaka meg rám. Így ment ez, amíg meg nem született a fiam... Alena még vérzett, amikor váratlanul, meg sem várva az év elteltét, behívtak katonának... Borzasztó volt. Írtam apámnak, hozzon ki valahogy, kerüljön amibe kerül, különben öngyilkos leszek! ... Nyolc hónap után leszereltek... Amikor beállítottam, ugye, az volt az első... 118 �palócföld 91/2. Éjszaka felébredt a fiam, sírt, reggel megvolt a banzáj! Másnap valaki elköpte a faluban, ideje volt hazatérnem, mert távollétemben egy morva srác járt Alena után, az toszogatta! ... Úgy elpüföltem Alenát, mint a nagydobot! Sírt, rít, éjszaka meg bevallotta, nem tudott a móka nélkül meglenni, úgy rászoktattam a farkammal, én tehetek mindenről, én vagyok az oka... Tölthetek még a szilvából? Isten, Isten! ... Fájt a dolog kegyetlenül, de megbocsájtottam Alenának, beláttam, hogy igaza van, hiszen én is ott keféltem közben, ahol tudtam. Még az éjjel kibékültünk... Reggel később ébredtem, az apósom, anyósom és Alena már a konyhában ültek... Kihall­ gattam őket. Arra próbálták rávenni, hogy szabaduljon meg tőlem. Eleinte ellenke­ zett, azután megígérte... Egy falat sem ment le aznap reggel a torkomon... Ijedten bámultam hol az abrosz csíkját, hol Alena szeme alatt a monoklit. Szerettem Ale­ nát, meg a kissrácot is, egyiket sem akartam elveszíteni! Amikor felálltam az asz­ taltól, az anyósom megjegyezte: fogadjunk, hogy pusztulni fogsz innen! Rosz előér­ zettel mentem be dolgozni a gépgyárba... Délfelé elhívtak a masinámtól... hogy men­ jek a portásfülkébe... valakik találkozni akarnak velem... A rendőrök voltak azok a valakik. Megkérdezték, hogy hívnak, mikor születtem, azután megragadtak, megbi­ lincseltek és betuszkoltak az autóba... Amikor az iránt érdeklődtem, hová visznek, s mit csináltam, agyba-főbe vertek az autóban... Az őrszobán lecsatolták a bilincse­ imet és elkezdődött a kihallgatás... De előbb még ujjlenyomatot vettek tőlem és le­ fényképeztek... Azután rátértek a tárgyra: hogyan is volt azzal az aranylánccal? Mi­ lyen aranylánccal, kérdeztem báván, pedig máris kapcsoltam. Bántam, mint a ku­ tya, hogy nem rendeztem időközben az aranylánc ügyét Lídiával, de valahogy meg­ feledkeztem róla. Meg az az igazság, hogy nem láttam a csajt, Alenával voltam elfoglalva. Feljelentett volna? Ez nem vallott rá! ... Elmondtam a zsaruknak min­ dent, töviről hegyire, úgy ahogy volt, ahogy megtörtént! De nem hitték! Csak a bíróságon derült ki, hogy nem Lídia, hanem Alena volt a feljelentő... Az arany­ láncot csatolta a feljelentéshez... ott csillogott a bíró asztalán, a zöld posztón... Nem volt mit tenni... Az egész ügy még jól belefért a három évbe, csak három év után évült volna el... Kimondták az ítéletet, fél év börtönt kaptam... Amikor kisza­ badultam, felkerestem Lídiát... Mit tettél velem Lidka, kérdeztem. Sírva fakadt. El­ mondta, hogy járt nála egy zsaru és kényszerítette, hogy tegyen terhelő vallomást, mert ha nem tesz, ellene is eljárást indítanak... bűncselekmény eltitkolása miatt... Lidka felvilágosított, hogy Alena nem csak a morva sráccal, hanem a kapitánnyal is jóban volt, mert ez volt a zsaru rangja, azért sikerült olyan könnyen nyélbe ütni az elítélésemet... Ki akartam fizetni a láncot, de Lídia elhárította, mondván, hogy ő a láncot a bírósági herce-hurca után a zsaruktól visszakapta... Akkor most mit tegyünk? Feküdjünk le? - kérdeztem Lídiát, de a lány nem volt hajlandó. Azt mondta feküdjek le csak Alenával, ha ő kellett nekem. Megittunk egy üveg ver­ muthot, és azóta a legjobb barátok vagyunk. Barátok de semmi több! ... Amikor elbúcsúztam Lídiától, mintha mi sem történt volna, hazamentem Alenához... Az anyó­ somat majd megütötte a guta! Megcsókoltam a fiamat, átöltöztem, felvettem a me­ legítőmet. Hallottam, hogy az anyós, az após, meg Alena a konyhában köszörülik a nyelvüket. No, gondoltam magamban, itt megint készül valami... Okosabb volna 119 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem öszepakolni és elmenni. De a fiam úgy ragaszkodott hozzám, meg Alenát is úgy kívántam, mindezek dacára kívántam, alig vártam, hogy este ágyba bújjak vele. Ját­ szottam egy jót a fiammal, egyszer csak éktelen sikoltozás hallatszott az udvarról, kimentem, hát ott áll a rendőrautó - az anyósom hozta rám őket - Alena pedig tépett ruhában, összekarmolva váltig azt állította, hogy megerőszakoltam. Hiába bi­ zonygattam, hogy színjáték az egész, begyűjtöttek, de hozták Alenát is. Először le­ fényképezték a karmolásait, a tépett ruháját, azután elvitték a nőgyógyászhoz. Ale­ na kapitánya úgy látszik nem volt kéznél, azután meg már nem tudott érdemben intézkedni... De úgy is kihallgattak, összevertek, s megbiztattak, hogy nemi erősza­ kért háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetnek... Hiába érveltem, hogy még ha úgy is volna, Alena a feleségem, jogom van hozzá, azt mondták, az erő­ szak a házasságban is erőszaknak minősül! Kissé megijedtem! ... De nem volt mi­ ért! Az orvosi vizsgálat bebizonyította, hogy nemi aktusra nem került sor. S mivel Alena váltig esküdözött, hogy megerőszakoltam, két nap múlva kiengedtek... Szeren­ cséje van, mondta az egyik zsaru. Valóban szerencsém volt. Átkozott szerencsém! Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha Alena megvárja, míg éjszaka megkefé­ lem, és utána rendezi a cirkuszt... Amikor megjelentem a holmimért, nem akart hinni a szemének... Azt az egy év két hónapot felfüggesztve is nehezen hitte el, amit hamis tanúzásért kapott... Tölthetek még? ... Fél év sem telt bele máris együtt éltünk... A pokol folytatódott... Alena megint úgy maradt, kislányunk született... Na­ gyon kellett volna a lakás... Alena szülei naponta felszólítottak, hogy takarodjak a házukból... Hívtam Alenát, költözzünk az én szüleimhez, de hallani sem akart róla... Pedig a helyzet tarthatatlan volt. Maga is érezhette... Hirtelen gondolt egyet és el­ indította a válópert. Nem titkolta, rögtön közölte velem... Tudomásul vettem... Nap­ pal nem szóltunk egymáshoz, de éjszaka... éjszaka minden úgy volt, mint azelőtt, mint mindig. Nappal úgy viselkedett, mint az ördög... Szekírozták a szülei... Engem is halálra bosszantottak... Amikor Alena elárúsított és én készítettem a vacsorát, az anyósom szándékosan megetette a gyereket csokoládéval... A válóper húzódott... Épp az első békítő tárgyalásról jöttünk hazafelé, én autóval - akkor már volt autóm, a szüleim adták rá a pénzt - ő busszal. A buszmegálló a főúton volt, fékeztem, meg­ vártam, hogy hazaviszem. Ne menjünk külön, kértem, úgyis rajtunk röhög az egész falu. Ráállt. Útközben megpróbáltam a lelkére beszélni, megpróbáltam meggyőzni ar­ ról, hogy az asszonynak a férjével kell tartania, akitől a gyermekei vannak, nem a szüleivel! Kissé felizgattam magam, s nem figyeltem eléggé az útra, sáros volt, lecsúsztam a padkáról az árokba. Alena kiszállt, hogy megtoljon, de egyedül nem bírta. Csak annyi történt, hogy ráhányta a kerék a sarat. Közben utólért néhány öregasszony, akik a buszról leszállva a faluba igyekeztek. A vénassszonyok is csatlakoztak hoz­ zá, de együttesen sem bírtak megtolni, ezért mindnyájan otthagytak. Én meg el­ mentem a barátomért, akinek volt egy Áviája - az húzott ki. Cserébe megkért, se­ gítsek neki kerítést forrasztani. Jól van, ígértem meg, mindjárt jövök, csak hazavi­ szem a kocsit. Úgy tettem, hazavittem, munkaruhába bújtam, s mentem a haver­ hoz. Nemsokára értem jöttek a zsaruk, s elkezdődött egy, a múltkorihoz hasonló 120 �palócföld 91/2. színjáték. Bevittek, megvertek, de beismerő vallomást nem tudtak belőlem kicsikar­ ni. Most Alena azt állította, hogy amikor elakadtunk az autóval, fojtogattam. A kül­ sérelmi nyomokat természetesen maga produkálta. A ruhája meg úgy is sáros volt. Beidéztettem az öregasszonyokat, akik segítettek tolni az autót. Mellettem vallottak. A bírónő megkérdezte Alenát, miért nem sikoltozot, miért nem próbált menekülni, miért tolta egy olyan személy autóját, aki meg akarta fojtani? Hiszen ebben nincs semmi ésszerűség! Alena azt válaszolta, hogy félt... Félt tőlem! ... A bírónő meg el­ hitte neki... Az ítélet, egy év bötön! A felfüggesztés szóba sem került! Fellebbez­ tem! Négy hónapot ültem, mire a fellebbezésem elintéződött és minden fokozaton megsemmisítették az ítéletet... Kiengedtek, ismét szabad voltam... A négy hónap alatt, amíg ültem, lezajlott a válás, közben a hőn óhajtott lakás is meglett a városban, Alene költözött bele a gyermekekkel! ... Első utam megint hozzá vezetett volna, de apám nem engedett el egyedül, nem tágított mellőlem, az a nő a te rossz szelle­ med, mondta, és anyám igazat adott neki, kerüld el nagy ívben! Apámmal állítot­ tunk be a holmimért, de nem engedett be, és nem adta ki. Elmentünk a rendőr­ ségre, onnan telefonáltak a munkahelyére, hogy köteles kiadni a holmimat. Erre föl beengedte az apámat, de semmim sem volt már meg, mindenemet eladott, pedig a gyermektartást rendesen fizettem, s ha a sitten elmaradtam, a szüleim kifizették helyettem... Hagyd a fenébe, mondta apám, és szerzett nekem egy másik, jobban fizető állást, hogy összeszedjem magam... Küldöztem a gyermektartást becsületesen, viszont a gyermekeimet látni akartam. Be-beállítottam hozzá az új lakásba... A szü­ leim előtt eltitkoltam, hogy kapcsolatba léptem vele... Nemsokára megint összejöttünk... Nem tudok nélküled élni, mondtam neki. Ő meg letérdelt elém, megcsókolta a far­ kamat, s megígérte, hogy soha többé nem hallgat a szüleire, s nem tesz olyat, amivel árthatna nekem. Nagyokat kamatyoltunk, majd minden éjszaka ott aludtam nála. Szüleim mit sem sejtettek... Azután jött május elseje. Hétfőre esett, a szom­ battal és vasárnappal három szabad napnak néztünk elébe... Alena hazavitte a gye­ rekeket az anyjához és visszatért... Pezsgőt vásároltam, három napig az ágyban vol­ tunk, csak ettünk, ittunk és izéltünk... De rajtavesztettünk! ... A gyerekek rosszak voltak, s az anyósom idő előtt hazahozta őket. Alena éppen fürdött, én nyitottam neki ajtót, félpucéran, egy törülközővel az ágyékomon. Lett is olyan banzáj, hogy zengett a ház! ... Minden elromlott! Az újrakezdésnek még a gondolata is elvető­ dött... Néhány napig, illetve pár éjszaka nem jártam hozzá, mert az anyja ott aludt nála... Azután Alenát meghívták Csehországba, lagziba. Megbeszéltük, hogy a fiun­ kat magával viszi, a kislányra meg majd én vigyázok. Amikor beállítottam a kis­ lányért, ott volt az anyósom. Alena azt mondta nem bízza a kislányt egy börtön­ töltelékre, inkább a nővéréhez küldi. Oda meg én nem akartam adni. Alena nővé­ re egy lompos nőszemély, a maga hat gyermekével sem törődik soha, a legidősebb lányára hagyja őket, akit nem a gyerekek, hanem a fasz érdekel. Ezen összekap­ tunk. Szó szót követett, az anyós sikoltozott, Alena magán kívül lett, én szintén. Alena felkapta az esernyőjét és nekem rontott, megszúrta az arcom az esernyő he­ gyes végével, emitt van a helye, ni! Erre lemázoltam neki egy oltárit, hogy or­ rán-száján elindult a vére. Alena őrjöngött, tört-zúzott, lámpát, tükröt, mindent, ami 121 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem a keze ügyébe került - én meg ott hagytam! ... A lépcsőház megtelt a sorfalat ál­ ló szomszédokkal, akik mindenféle megjegyzéseket tettek rám, az anyósom is kiro­ hant, azt kiáltozta, gyilkos, gyilkos! Egyszerre nagyon elegem lett mindenből. Beül­ tem a legközelebbi borozóba, hogy leiszom magam... Tán mondanom sem kell, hogy nem értem rá berúgni. Hamarosan jöttek a zsaruk, egyenesen felém tartottak, könnyű volt felismerni a fehér zakómról, a sebesült arcomról, jól leírhatott Alena és az anyósom, és begyűjtöttek. Az autóban összevertek, csupa vér lett a fehér zakóm. Alena ismét eljátszotta a kiselőadását: testi sértés, magánlaksértés, garázdaság, idegen vagyon megrongálása. Az anyós volt a koronatanú, meg a szomszédok, akik hallották a vircsaftot... Ezúttal nyolc hónapot kaptam. Egy pofonért! S három nap híján mind a nyolcat leültem. Nekem a mi igazságszolgáltatásunk - már amit itt ezidáig annak neveztek - egy fing! ... Kér még egy kis szilvát? ... Kérjen már, mert most jön a neheze! ... A börtönről képtelen leszek beszámolni szilva nélkül... Egészségünkre! ... Hát persze hogy őszintén, szégyenérzet nélkül fogok beszélni, mi­ ért, eddig nem azt tettem?! ... A szégyenérzet ott végződik, ahol a vizsgálati fog­ ság kezdődik... Amikor meztelenre kell vetkőznie, amikor megnézik a farkát-makk­ ját, amikor belenyúlnak a végbelébe... Amikor a négyszer két méteres helyiségben hat ember egymás előtt szarik, hugyozik... Reggel hatkor felköltik, s este kilencig ülhet a kisszéken. Ha az ágyra telepedik, összeverik. Ablak nins a cellán, a leve­ gő alig mozdul. Szex? A vizsgálatiban? Ne röhögtessen! Éjjel-nappal ég a villany, az ajtón lévő kukkantón figyelik minden mozdulatát... Naponta félórás séta a bör­ tönudvaron. Zuhanyozni csak tíz naponként egyszer lehet, akkor is csak három-négy percet, miközben a felügyelő trágár szavak kíséretében sürgeti. A kaja? Reggelire egy darab sajt, ebédre levesnek nevezett melegvíz-lötty és makaróni, vagy krump­ li - mártással, hús nélkül. Estére meg a déli maradék. S mit gondol, mibe kerül az a fejedelmi ellátás? Mert mindez nincs ingyen! Na­ ponta harminc koronába! Annyit kell fizetnie! Olcsón megszámítják... Orvos? ... Az is van... Összesen egy percet szán három emberre! Gyomorpanaszok, fejfájás - nem számítanak betegségnek! Ha pofázik, magánzárkába dugják! Fele kajával! De legalább egyedül van! Hogy én pofáztam-e? Persze hogy pofáztam! Eleinte. Megtörtént, hogy kibírhatatlanul fájt a fogam. Megkérdeztem, kaphatnék-e valami tablettát? Azt fel­ elték, kaphatok a pofámra, de akkorát, hogy menten kiköpöm a fájós fogamat... A főügyésznek és az elnöki irodához címzett panaszleveleim fennakadtak a belbizton­ ságiak rostáján... Egyszer ott járt nálunk a felügyeletet gyakorló államügyész... Kér­ dezte, van-e valakinek panasza? Mondtam, nekem van és tíz perc kihallgatást kér­ tem tőle négyszemközt... Kiborítottam előtte a bilit... Azt válaszolta, ezek komoly vá­ dak, s elkísért a börtönigazgató elé, ahol mindezt meg kellett ismételnem. Másnap, séta után, nyílt a cellaajtó, s elcipeltek... Jól elvertek... Megkérdeztem, ezt miért kap­ tam, azt felelték, mert a nevemet ráfirkáltam a falra. Utána öt napig magánzárká­ ba dugtak. Amikor elhagytam a magánzárkát, az volt az első dolgom, hogy meg­ nézzem a közös cella falát. Valóban ott volt a nevem: Burai Péter. Amíg sétáltunk, valamelyik őr odafirkanttotta... Egy másik rabtársam is panaszkodott, annak megrug­ dalták a tökét... Hát ilyen módszerekkel dolgoztak, ilyenekkel neveltek át minket... 122 �palócföld 91/2. Három hét múlva beállított a börtönfelügyeletet gyakorló államügyész, kérdezte, be­ állt-e a javulás? Be, minden a legnagyobb rendben, feleltem. Majd hülye lettem volna feláldozni a tojásomat! ... Hát ennyit a vizsgálati fogságról! ... Az ítéletvégre­ hajtási intézmény emellett maga a paradicsom! ... Annak dacára, hogy még koráb­ ban kell fölkelni, s hogy minden nap elvisznek dolgozni... Minket leginkább vasúti építkezésekhez vagy vágánycserékhez vittek... Ki lehetett bírni... Ha az embernek szerencséje volt, még civil nőhöz is hozzájuthatott! ... A fejadag nagyobb volt... Ke­ restek rajtunk... Naponta hat-hét koronáért kaptunk falást, míg a szolgálati kutyák tizennégy korona hetven fillérért étkeztek! Ugyanakkor a melóban háromszoros tel­ jesítményt követeltek tőlünk. A legroszabb az volt, hogy az őrök állandóan provo­ káltak bennünket. Főleg azokat, akik már szabadulás előtt álltak! Hogy magánzárká­ ba dughassák őket, és ott maradhasson a lóvé, a spórolt pénzünk a börtönnek! ... Szóval vigyázni kellett! ... Itt körülbelül negyvenen voltunk egy helyiségben, éjsza­ ka elolthattuk a villanyt, vécére kijártunk a folyosóra. A negyvenből kábé hetennyolcan nézhettek este tévét... A munka előtti és utáni ellenőrzés lazább volt, csak minden tizediknek turkáltak bele a végbelébe... És szinte naponta zuhanyozhattunk, ami óriási különbség! ... Hogy mi hiányzott a legjobban? A nő...! Nyolc hónap nagy idő, az ember úgy segít magán, ahogy tud... Nem tagadom, én is magamhoz nyúl­ tam... Azt viszont, hogy mások nyúljanak hozzám, nem engedtem. Szerencsére elég erős voltam, és meg tudtam magam védeni. A gyengébbek viszont... Igen, itt már ment a szex, de sohasem nyíltan... Rabtársaim kettesével kijártak a vécére, vagy éjszaka meglátogatták egymást az ágyon... Említettem, nyugovóra térés után el le­ hetett oltani a villanyt. Persze, más börtönökben, ahol hosszabb büntetéseket tölte­ nek le a rabok, ez nyíltan megy. Esküvőket rendeznek, mindenkinek megvan a maga párja... Ez van, ezt kell szeretni! Alkalmazkodnak a körülményekhez, a kény­ szerhelyzethez... Nem, ilyesmibe én sohasem keveredtem, konfliktusom viszont - s nem akármilyen! - nekem is volt... Én barom, magammal vittem a sittre Alena fényképét... Egyszer csak keresem és nem találom. Este meg rajtakaptam a rabtár­ samat, hogy Alena fényképét bassza az ágyon. Természetesen agyba-főbe vertem. Bírósági tárgyalás is lett belőle, de a bíró - mit tesz Isten?! - a pártomat fogta, nem marasztaltak el... Hogyne, levelet írhattunk minden két hétben, de csak két embernek a családból. Persze cenzúrázták őket. A nyolc hónap alatt egyszer kap­ hattam és kaptam két kilós csomagot, és egyetlen egyszer fogadhattam látogatót a nővéremet... Mindegy... Igyunk rá, hogy itt vagyok! ... Lám, a szilva is elfogyott... Meg én is kifogytam a mondókámból... Hallja, egészen jól elbeszélgettünk! Szeren­ csénk volt, hogy őseim nem jöttek még haza, és nem zavartak meg... Most az az első, hogy kifizessem az elmaradt gyermektartást, meg a börtönköltségeket: a sok­ sok magánzárkát! Valami hat-hétezer koronáról van szó... A bánya ígért lakást, ha megkapom, elköltözöm innét a másik járásba, apám szerint minél messzebb kerü­ lök Alenától, annál jobb! ... Anyám is ezt bizonygatja, hogy ő az én rossz szelle­ mem... Arra próbálnak rávenni, hogy nősüljek meg! De nekem valahogy nincs ked­ vem. Az az igazság, hogy egy nő sem tud úgy kielégíteni, mint Alena... Ez az én tragédiám! Látja, most sem sietek ahhoz a zólyomi kislányhoz, akit említettem... 123 �Ardamica Ferenc: Három nap a közkegyelem Szeret, lefekszik velem, mindent megtesz... mégsem jó vele! Valami bennem ma­ rad...Amikor elválunk egymástól, sohasem jövök egyenesen haza, ott ácsorgok Ale­ na ablaka alatt... és tör a nyavalya! ... Számomra ő volna az igazi, ha... De ez a ha sajnos létezik! ... Reménytelen az egész! ... Igen, lehet, hogy még idővel bele­ botlok valaki másba... Majd keresgélek... Igyekezni fogok... Igyekezni fogok nem visszakerülni... Ne higyje el, hogy nem vagyok hálás! Nekem ez a három nap am­ nesztia is rengeteget jelentett... Esküszöm, nem három napért, de három percért is megcsókolnám a köztársasági elnök segg... kezét! Hiszen az ott eltöltött percek mind­ egyike felért egy örökkévalósággal! ... Nahát! Mekkorát dumáltunk! Egészen összeba­ rátkoztam magával... Komolyan, mintha száz éve ismerném... Ha megkapom a bá­ nyától a kéglit, meghívom a lakásszentelőre... Szeret kamatyolni? ... Csapunk egy óriási murit, kaja, pia, lányok... Nem, Alena nem lesz ott, megígérem! ... Hagyja meg a címét! ... Kösz... Hogy hívják magát? Furcsa egy neve van, annyi szent! Sohasem hallottam, nem is olvastam magától semmit... Hogy nem olvashattam, mert húsz év hallgatásra ítélték? ... S csak most rángatták elő a süllyesztőből? ... Miért nem mindjárt ezzel kezdte?! Bizony Isten, sokkal őszintébb lettem volna! 124 �palócfőld 91/2. Turczi István Tizenkét vers - egy hátrahagyott év belső történetéhez - MAGAMRÓL TÖBBÉ MÁR... Magamról többé már semmit. Halántékvermek, árnyékvagonok, ködben veszteglő fehér kikötők és vélt megérkezések után mostantól kovásztalan csend. Ima és emlékezés. Fiamnak mesélek régvolt történetet. Négy pohár koccan; a tálon hús, tojás, kenyér és keserűgyökér. A sós víz is enyhet ád, akár az össegyűjtögetett könnyek. Amit értem tettél, nem felejtem, Uram. MINTHA KEZDETE SE VOLNA... Mintha kezdete se volna az időnek, egyszerre tavasz villantja rám fehér fogát, és világosság árad mindenünnen. Tegnap még koponyasötétben ültünk, akár egy múzeumban, mit rég bezártak, s a behajtott spaletták mögött, álom por-lepedőbe burkolózva vártuk a kívülről dobbanni készülő szív zaját. De nem téveszt meg a szárnyas fény: mintha kezdete se volna, olyan reménytelen. 125 �Turczi István: Tizenkét vers A FELHŐKKEL SODRÓDÓ FÁK... A felhőkkel sodródó fák nevetését böngészem. (Gótikus, zöld rohanás a semmi felé.) Színek derengik át a susogó némaságot. Birkózó virágok akarata karol körül. Súlya van a légnek, irgalmas sodra, csak a szálló madár árnyéka könnyű. Emlékek folynak át a messzeségen, akár nyelvemen a méz és tej. Valamit tudunk a világról, valami nem is fontosat. Talán jövő is lesz még, elmondani. MINDENHOVÁ KÖVET A NAP... Mindenhová követ a nap, kiszáradt torka elnyeli elsuttogotott zsoltáraimat. Arcom repedéseiben ezernyi fűszál pihen, s a kéz lecsüng, mint égő csipkeág. Más lett az ég, és más lett a föld alattunk, mintha korhadt gerendán ülne féreg és madár, egyszemélyben. És ez a remegés! Mintha távol robbantanának. Felfoghatatlan, miért. Most is, mint mindig, menekülőben. EGYSZER ELFELEJTJÜK, MILYEN... Egyszer elfelejtjük, milyen a pusztulás a lerombolt szív-szentély, a gőzölgő tudat s világtérképen az atomvillanás. Egyszer elfelejtünk emlékezni, az öröklét üvegkupoláiban hűsölünk, ki feljebb, ki lent, attól függően, hol szorított helyet a gondviselés... De addig túl eszmék és tárgyak sikolyán, az élhető élet puha szorításában tovább, ha már nem maradt más, csak vigasztalás. 126 �palócföld 91/2. ″A MÚLTNAK MEGVAN A MAGA..." ″A múltnak megvan a maga igaza.″ Kürt hangja szól, megtérésre hív, közelednek a pergamen-arcú, törékeny ünnepek. Felszikrázik bennem a hiány: a városok, a csodával határosak, miket bejártam, a kegytárgyak s a túlvilági emberek, - hiába reméltem, hogy új életre kelnek, és megszólalnak bennem kérleletlenül lábam előtt szanaszét hevernek mint a nyár angyalcsontjai. EZ LEHET AZ, AMIT A SORS... Ez lehet az, amit a sors igért nekem. Ezek a felhők és tengerek; a gyomorban kószáló görcsök, szerelmek; a pillantásban fellobbant gyertyafény egymás időperemén. Tíz bűnbánó nap után a megítéltetés. Majd sátrakat látok, vidám gyermek-arcokat, citrus illatát lengeti felém a szél. Itthon vagyok, mégis úgy érzem, mindez kevés; a megérkezéshez indulni kell. Előre vagy vissza akár: ahonnan. A SZÍV, AKÁR A NAP... A szív, akár a Nap, a házak tetején, játszóterek fölött, s az ablak üvegén, fogyatkozik. Zsugorodnak a percek, belülről monoton rágást hallani. Gyűlik a szégyen - tócsákban, fejfákon, cserepesedő szájszélen. Színhelyek vannak, már csak a tett. Ólompor száll a sötéthez szokott szemre, s az ellenfényben olyan a csend, akár egy feszülő kötél. Hol van, ami már nincsen, Hesván úr?! 127 �Turczi István: Tizenkét vers MINDEN ESTE EGY GYERTYÁVAL... Minden este egy gyertyával többet gyújtunk, nyolc napon át ismét fellobban a szemekben a régi fény. ″Áldott vagy örökkévaló Istenünk, a világ királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel.″ Próbálunk végre rendesen lélegezni, beszélni, örülni kicsit a félhomályban melegedő szavaknak, és hinni, hinni a mesevalóságban, s hogy a világ megint meghirdethető. OTT, AHOL MÉG TÖRTÉNIK VALAMI... Ott, ahol még történik valami, föld-ég törésvonalán, erdők véredényeiben, hóvakságban, sátortalan téliviharban, tompa, tükörmélyi hallgatásban, ahol a versek, akár egy karcsú hattyúdallam, emlékeink fehér kajakján tovasiklanak, és lélekidéző, északi sámánok módjára belevesznek a múlt lehelletének becézett, konokul gomolygó ködbe, ott éjjel vannak a leghoszabb éjjelek. A FÁK ÚJÉVE JÖTT EL... A fák újéve jött el szoknyás suhogással, szemhéjukat résnyire nyitják a rét lakói, mást álmodnak a póznákon gubbasztó madarak, a hólé csak locsog és tisztuló égen úsznak a tegnap még öldöklő felhők tova. Régi barátok árnyékból kibomló arca temetőbe hív, hol az ébredés elképzelt ritmusában kigyulladnak a nevek, s ″a sírkövek pikkelyei ragyognak.″ Hazafelé a buszjegyre írom döcögős betűkkel: ″Dicsérd a telet, de könnyíts rajta.″ 128 �palócföld 91/2. NEM MARAD MÁS, CSAK A JÁTÉK... Nem marad más, csak a játék, a sorsvetés kegyetlen játéka ilyenkor farsang idején. Elpusztulunk? Megmaradunk? Purimspíl. Lehetnék válasz én is, te is, ami: ugyanaz. Vagyunk metafora, szivárványhíd, lüktetés a hajlékot adó idő tenyerén. Bőr és emlékezet. A vers, látod, azt akarja, hogy éljünk; nyírfavirág­ emlékű, pontos szavakban, örvénylő varázslatokban, most és talán mindörökké. E P A G O M E N A A ″ T I Z E N K É T V E R S ″ -H E Z F i a m n a k m e s é l e k r é g v o l t tö r t é n e te t, a k á r e g y m ú ze u m b a n , m it r é g b e z á r ta k : s ú l y a v a n a lé g n e k , i r g a l m a s s o d r a . M á s le tt a z ég , é s m á s le tt a f ö l d , a l e r o m b o l t s z í v - s z e n t é l y , a g ő z ö l g ő tu d a t. F e l s z i k r á z i k b e n n e m a h iá n y : a v á r o s o k , a g y o m o r b a n k ó s z á ló g ö r c s ö k , sze re lm e k ; b e l ü l r ő l m o n o to n r á g á s t h a l l a n i . M in d e n e s t e e g y g y e r t y á v a l tö b b e t a v e r s e k , a k á r e g y k a r c s ú h a t ty ú d a lla m , a z é b r e d é s e l k é p z e l t r it m u s á b a n k ig y u ll a d n a k , ö r v é n y l ő v a r á z s l a t o k b a n , m o s t é s m in d ö r ö k k é . Mikor volt legközelebb hozzád az Isten? 129 �1 9 8 9 . d ec em b er 1 0 -én P r a z n o v s z k y M i­ h á ly e lo lv a s ta R a d ó G y ö r g y M a d á c h - k r o ­ n o l ó g i á j á r ó i ír t r e c e n z ió m . T u d ó s N ó g r á d ­ s z a k é r t ő b a r á to m a z a l k a l m i b í r á l a t n a k a r ­ r a a b e k e z d é s é r e f i g y e l t f e l , a m e ly ik r ő l m a g a m is a z t g o n d o lta m , k if e jte m m a jd e g y s z e r b ő ve b b s z ó v a l. S z a b a d le g y e n a s z ó b a n f o r g ó m o ttó k é n t id é z n e m : részt ″ 1 8 6 2 a u g u sztu sá b a n M a d á c h k é ts z e r is h a jn a li n é g y k o r k e lt, h a rm a d n a p o n r á ­ a d á s u l l e s e m h u n y h a tta a s z e m é t , m e r t S z liá c s o n - a h o v á u titá r s s á v a l e g y ü tt s z e ­ k e r e z e tt - > v é g i g s z o b á j u k b a h a l l a t s z o t t a tá n c te r e m z e n é je < , é s s z á llá s h e ly ü k , a P e s t- f o g a d ó r á a d á s u l > p o lo s k á s n a k b iz o ­ n y u lt < . E z t a h á r o m f á r a s z t ó n a p o t a z o n ­ b a n M a d á c h n em a k á r k iv e l, h an em A r a n y J á n o s s a l c s in á lta v é g ig ! M it é r d e k e lh e tte h á t ő k e t a tö b b s z ö r ö s h a jn a li é b r e d é s, a z é j j e l i k ia lv a tla n s á g , a s a jg ó p o lo s k a c s í­ p é s: a F e lfe d e z e tt é s a F e lfe d e z ő v é g re s z e m tő l- s z e m b e ü lt e g y m á s s a l, s m o h ó b e ­ s z é lg e té s e k b ú v á r h a r a n g já v a l a lá m e r ü l­ h e tte k a s i v á r f e l s z í n r ő l a k ö l t é s z e t m é ly ­ v i z é b e . K ü lö n ö s e n a P e s t r ő l N ó g r á d b a in ­ d u ló A r a n y J á n o sn a k k e lle tt á lln ia a s a ­ r a t. Ő m á r a v á c i v o n a th o z m e n e t h a j ­ n a lb a n é b r e s z t e t t e m a g á t, a z t á n p e d i g a z t k e lle tt ta p a s z ta ln ia , h o g y M a d á c h a l ó ­ p a tk o ló k o v á c s r é s z e g s é g é r e h iv a tk o z ó > c s e l l e l k é s l e l t e t i u ta z á s u k a t < S z t r e g o v á ­ r ó l, h o g y m ég tö b b id ő ju s s o n a z é l e t ­ b ő l a z ir o d a l o m r a ." ELŐSZÓ L é v é n a te t t e k e m b e r e i, m i n d j á r t m e g ­ á l l a p o d á s t k ö tö ttü n k M i h á l l y a l : ír j u k m e g m in d k e tte n , é r te l m e z z ü k e g y m á s t ó l f ü g g e t ­ le n ü l A r a n y J á n o s n a k e z t a n ó g r á d i l á ­ to g a tá s á t. É s p u b lik á lju k e g y s z e r r e , a f ­ f é l e ″n é g y k e z e s " -k é n t, m in t v a l a m i k ö z ö ­ s e n ír t é s e g y ü t t e l ő a d o t t z o n g o r a d a r a b o t . ( K .S .I .) 130 �Kovács Sándor Iván Arany nem alhatik... H u b a i M ik ló s n a k Arany János 1862-ben még csak olyan idős, mint a legszebb fér­ fikorába ért - s mindjárt halálba is hanyatlott - Zrínyi Miklós: 45 éves. De már súlyos nyavalyák kínozzák. ″Az az én szerencsétlen­ ségem, hogy amikor már egész napi gépies és egyéb-ies foglalkozás­ ban elfáradtam, akkor jut egy kis időm levelet írni az én örökké zúgó és kábult fejemmel" - veti papírra 1861. november 5-én. Négy hónappal később is "cudar beteg kedélyét" emlegeti (1862. február 13.), s jó félév múlva már orvos kezére kell adnia magát. Balassa tanár Aranyt "krónikus fejzúgásával" rögvest gyógyfürdőre küldi. Szliácsra, ahol majdnem másfél hónapot tölt el, s a teljes kimerült­ ség állapotában annyira képtelen "koncentráltabb szellemi munkára", hogy "még az unalomra Is rest". Annál sűrűbb és sorsdöntőbb eszten­ deje volt a megelőző: 1861, amikor épp­ hogy Pestre költözve irodalomszervezői-hi­ vatali teendői közepett is véghezvisz egy újabb felfedezői hőstettet, és mintha ta­ lálna egy új barátot s bensőséges levele­ zőpartnert is. A negyvenes éveket a Pe­ tőfivel való legteljesebb testvérbaráti szö­ vetség ragyogta be, s amikor elsetétült az ég, Arany a nagykőrösi tanárság szabad óráiban kommentárjaival két klasszikus, Katona és Zrínyi világirodalmi rangját tu­ datosította. A B á n k b á n - t olyannyira sze­ rette volna angolul olvasni, hogy maga fogott bele angol fordításába, Zrínyi le­ nyűgöző eredetiségét Tasso-imitációk tük­ rében mutatta fel. A második sorsdöntő barátság és a harmadik nagy felfedezés M a d á c h I m r é h e z és A z e m b e r t r a g é d i á ­ j á h o z vezérelte Arany Jánost. Jól ismert tény Madách majdnem ön­ gyilkos könnyelműsége: a Tragédia egyet­ len kéziratát közönséges postai küldemény­ ként juttatja el Aranyhoz, s amikor Arany válaszaiban végre felsorolja a javítani va­ lókat, Madách még csak nem is korrigál­ hat érvényesen, mert nincs másolata! Arany Jánost kell kérnie-felhatalmaznia, hogy javítsa csak nyugodtan a nála lé­ vő egyetlen példányt. Még ismertebb Arany felfedező gesztusának mind maga­ sabbra csapó öröme: "Tisztelt Hazafi! (...) Az ember tragédiája úgy koncepcióban, mint kompozícióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben - meg a nyelvben találok némi nehézkességet, különösen a 131 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... lírai részek nem eléggé zengők. De így is, amint van, egy kevés külsímítással iro­ dalmunk legjelesb termékei között foglal­ hat az helyet″ (1861. szeptember 12.); ″Édes Barátom! Hagyjuk a teketóriát, így bizalmas társalgásban könnyebben megért­ jük egymást"; "Az ember tragédiája egy Dante vagy Goethe technikájával remek mű volna″ (1861. október 27.); ″és van­ nak helyek, hol a dikcióval, pathosszal a vers minden non plus ultráig emelkedik (...), hol Shakespeare sem csinálta volna különben. Néhol pedig némi darabosság oly jól áll, hogy sajnálna az ember meg­ válni tőle, mint Bánk bán némely zord­ ságaitól" (1861. november 5.). Íme, itt már együvé sodródnak a Bánk bán és a Tragédia "némely zordságai", s amit Arany a kevésbé zengzetes Ma­ dách-vers ″nehézkességéről″ megállapít, Zrínyire s Arany Zrínyi-megítélésére is rászabható. Hiszen Arany Zrínyije sem más, mint ″rideg tünemény az ízlés haj­ nalának feltetszése előtt″; szembeállítva ″egy legdúsabb fejleményű poétai nyelv, bájoló rhythmus, művelt technica″ olyan mesterével, mint Tasso, aki tehát költé­ szettechnikailag éppúgy ideálképi ellenlá­ basa Zrínyinek, mint Madáchnak Dante vagy Goethe. Zrínyi vagy Katona vagy Madách voltaképpen egyaránt jellemezhe­ tő a S z ig e tiv e s z e d e le m szerzőjére kimon­ dott emez ítélettel; ″minden léptén csi­ korgatja a forma bilincseit, töri a hajlani nem tudó nyelvet″; nála ″a rhythmus megszokott kellemét a gondolat merész fönsége váltja fel, mely körül a százado­ kon át bizonyos költői formába verődött nyelv töredékei úgy hevernek, mint titá­ ni kézzel összehányt szikladarabok″. Az utóbbi Arany-hasonlatot már nem a Z rí­ nyi é s T a sso , hanem a Gyöngyösi-portré 132 tartalmazza, de kronológiailag ez is jól idevág: 1863-ban jelent meg. Arany Zrí­ nyit - sajnos - nem kezdi olaszra fordí­ tani, bárha S z ilá g y i Istv á n még 1848-ban arra biztatja: ″Kegyelmednek a Zrínyiászt le kellene fordítani.″ Arany éppen a Ma­ dách-élmény előtt, 1860. március 30-án így vall Tompának a megkezdett kísér­ letről: ″pár évvel ezelőtt megkísértettem, mire mehetnék Zrínyivel, meghagyva úgy, amint van, csupán verselését téve élvez­ hetőbbé azáltal, hogy cezúrátlan sorait a szavak másképp rendezésével cezúrássá változtatnám, és ahol ríme nagyon rossz, mással pótolnám, tulajdon szavaiból″. A Z rín yiá sz n é p ie s k id o lg o zá sá -t 119 versszak után abbahagyta: a Zrínyi és Tasso poeta doctus szerzője legyőzte ben­ ne saját költészeteszményének abszolutizá­ lását, a tanulmány már egyaránt hódolat Zrínyi ″merész fenség″-ének és eredeti tehetségként interpretált ″rideg tüne­ mény­-voltának. Zrínyi nem kérhette Arany ítélő segítségét, s Arany sem ajánl­ hatta fel neki a csikorgó formabilincsek megolajozását - kezdte hát elvégezni a jobbítást baráti tanácsra, a maga tünemé­ nyesen tökéletes verstechnikáját s ″bárso­ nyos kezét″ (A r a n y L á s z ló ) működtetve. Vajon Zrínyi milyen vitapartnere lehetett volna egy XVII. századi Arany Jánosnak, ha van akkor szervezett irodalmi élet és létezik egy Arany szerepét betölteni ké­ pes literátor? Verselési önkorrekcióiból ítél­ ve Zrínyit olyan bírálatértelmezőnek vél­ ném, mint Madách volt. De Zrínyi hogy tovább játsszak - a művével vesző­ dő Aranyt a korrekciók megtörténte és a felfedezés közös diadala után nem mer­ te volna bosszantani, még tréfából sem, olyan Rigmusok- kal, mint amelyeket Ma­ dách 1863. április 13-i levele közöl: �C s a k ú g y k ó v á ly o g , k ö r ü lö tte d a p o r , m it v e r s z , D e n in c s n e m e s e b b f ű / / s z e r e d , m in t a k a p o r ... A közös diadalra: a Tragédia felfede­ zésére és azonnali elismertetésére fordítva a szót, előre kell bocsátanom az ítélői jog kritériumaként Arany öntudatos megjegy­ zését: ″Talán előbb kaptad a német s általában az idegen kultúrát, hogysem a magyar nyelvszellem kitörölhetetlenül ette volna be magát nyelvérzékedbe. Vagy ha nem így volna, úgy talán merészebb já­ tékot űzsz a nyelvvel, mint azt a nyelv most már tűrhetné. A verstechnika pedig nagyon megkívánja a nyilvános gyakorla­ tot: én fölléptem óta igen-igen sokat ta­ nultam e részben, noha azelőtt is azt hit­ tem, hogy tudom.″ (1861. november 5.) Mutatis mutandis: érvényes ez mind Zrí­ nyire, mind Katonára. A Szigeti veszede­ lem és a Bánk bán előtt nem volt vagy alig volt érdemi ″nyilvános gyakorlatuk″, verstechnikai érdességeik ebből is ered­ nek. (Zrínyi némileg stilizált önvallomásá­ nak, hogy ti. neki nem a poézis volt a professziója, hanem a haza szolgálata, leg­ feljebb hatalmas műveltsége és tehetsége mond ellent, Gyöngyösi azonban már olyan professzionális költő, aki verseiből is él, és szinte mechanizált epithalamiumkészenlétével ″piacra″ dolgozik, tehát fog­ lalkozásszerű költői gyakorlatot folytat.) Arany angol Bánk bán-fordításkísérle­ te, még ha játékos költőmutatványnak mi­ nősítjük is, a Katona-vers teherbírását, a világirodalmi dimenziók közötti akusztikát próbálgatta. Efféle próbát a Szigeti vesze­ delem esetében az ″epikai hitellel″ tette Arany János. A Zrínyi és Tasso-nak ar­ ra a kellően meg nem világított helyére gondolok, amely a III. ének második ré­ szének helyszínére vonatkozik: ″Egy mély és hosszú völgy fekszik vala a török tá­ bor mögött. Egyik vége felnyúlik csak­ nem Siklós alá, a másik Sziget felé volt irányulva, az egésznek hossza negyed mérföld. - E völgy hihetően azon hegy­ lánc közt mélyed, mely Siklós mögött éj­ szakon keleti irányba vonul, s mely azon magaslatban végződik, holott Villány tűz­ nedve terem. A török tábor a siklósi me­ zőn, tehát e halmokon délről, Siklóstól pedig nyugatra feküdt; míg a völgy azo­ kon éjszakról, délkeleti irányban fut va­ la Siklós felé.″ Nem bírván olyan ″élet­ rajzi krónikával″ Aranyról, mint amivel a Madách-irodalmat R a d ó G y ö r g y 1987ben gazdagította, nem tudom azonnal kontrollálni, vajon a ″népies átdolgozás″ és a Zrínyi és Tasso szerzője nem látogatott-e el Szigetvárra (mint tette példá­ ul a nevelésére bízott Perczel-fiúkkal V ö ­ r ö s m a r t y M i h á l y )? Tudtommal nem járt ott (sose járt a Dunántúlon! - írja gép­ iratom margójára Keresztury Dezső), jól­ lehet a siklósi kaland térkép-pontos föld­ rajzi-topográfiai kommentárja a megszóla­ lásig ezt sugallja. Pedig csak mérővonal­ zót és térképeket használhatott a hitele­ sítéshez, mint a Toldi szerelmé-hez ami­ kor a magyar vitézek Nápoly környéki itineráriumát rekonstruálta. Elsőéves böl­ csészhallgatói, tehát harmincötéves emlé­ kem, hogy kedves professzorunk, K o l t a y K a s t n e r J e n ő beleszőtte szegedi Zrínyi­ előadásaiba: amikor ő Pécsett tanított, az eposszal és Arany megfigyeléseivel a ke­ zében végigjárta ezt a Szigetvár-SiklósSzigetvár útvonalat, s bámulattal kellett adóznia mind Zrínyi, mint a kontrolláló Arany ″topográfiai hitelének″. Ha van rá alkalma s lehetősége, a vonalzó és a tér­ 133 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... kép helyett Arany biztosan Szigetvár fel­ keresését választja. A Tragédia színtereit csak képzeletével követhette, de Madách­ hoz elmehetett, és el is ment Csesztvé­ re és Alsósztregovára. A ″Tisztelt Hazafi!″ megszólítás hiva­ talosságától a Rigmusok felszabadult tré­ fájáig ívelő Arany-Madách barátság tör­ ténetéből ekképpen szerencsére az sem hiányzik, ami az Arany-Petőfi barátságot egészen a töltöttkáposzta-meghívásig vagy a keresztkomaságig oly bensőségessé tet­ te; kettejüknek is megadatott a legalább néhány napos személyes együttlét lehető­ sége. Most kell visszalépnem a nyavalyáival bajlódó 45 éves Arany Jánoshoz és az akkor 39 esztendős Madách Imréhez, aki­ ről Aranynak tudnia kellett, születésére nézve éppen Petőfi Sándorral egy évjá­ ratú. Mióta Arany 1849 tavaszán Pesten búcsút vett Petőfitől - ″barátilag, polgár­ társilag, komailag és mindenféleképpen″, majd Szalontán befogadta feleségét, Zol­ tán fiát, annak dajkáját, továbbá Bemtől kapott lovát huszárostul - azóta senkivel nem került olyan közelségbe, mint Ma­ dách Imrével. És Arany azt is azonnal konstatálta (levél Tompához, 1861. augusz­ tus 25.): Az ember tragédiája elolvasásá­ val - ahogy Radó György annotál - ″a magyar irodalomnak Petőfi Sándor óta el­ ső eredeti, igazi tehetségét" fedezte fel. A Felfedezett egyre inkább az Elveszí­ tett örökébe lép. És ha a mind mélyebb Arany-Madách baráti viszony tükre ko­ rántsem oly viliódzó, játékos, mint az Arany-Petőfi levelezésé, ebben is megje­ lenik a humor. Arany már 1861. novem­ ber 25-én ilyen hangot üt meg: ″egész napi gépies és egyéb-ies foglalkozás″; "iro­ dalmi ódondász″; ″kurtán és lustán″; "Is­ 134 ten áldjon, édes jó emberem!″; ″a Csák úr autodaféjével sohse siessünk″. És a Csák-drámájára ″mentői bunkósabb″ bírá­ latot kérő Madách sem marad adós, egé­ szen belejön a fecsegésbe: ″Én, kedves barátom, publicista voltam, mielőtt az iro­ dalomban felléptem, pártküzdelmekben, megyei kaballákban vettem részt, ezért ne hidd, hogy talán oly érzékeny va­ gyok a kritikában, mint egy szűzlány, ki mindjárt elpirul. Az én bőröm e tekin­ tetben vastag, s beszélhetne nekem so­ kat valaki, míg sértve érezném magamat. Szinte furcsán esik művem irányában az a selyem kritika mindenfelől, csak úgy óhajtom a darócot - nevetném, nem fáj­ na, s egy oly ember becsülése, mint te, egyensúlyozna előttem ezer mást. De is­ mét belejöttem a fecsegésbe.″ (1862. feb­ ruár 20.) Arany mácius 6-án erre ″az igen örvendetes tartalmú levélre ″széthangoltabb állapotban″ válaszol, ″mint vala­ ha″, és valóban bámulatos az a hősies, emberpróbáló küzdelem, amit betegségek­ kel is küszködve Madách remekművével és remekművéért vív, hogy még jobbá, hogy mindjárt publikussá, hogy mindjárt kritikailag elismertté tegye. Beleír, javít, javaslatai mellett érvel, észrevételezi a ma­ gyarázatokat és ellenvetéseket, intézi a ki­ nyomtatást, a háromszoros(!) korrektúrát, a szerződést, a honoráriumot, a második kiadást, szervezi a bírálatokat, bevezeti Madáchot az irodalmi társaságokba, fellé­ péseit egyengeti, szerkesztői megbízások­ kal látja el, és így tovább, a legapróbb literátori, baráti figyelmességig; még ″egy papírszalagon″ a nyomtatásban esett hi­ bákat is kijelöli, ″hogy megigazíthassa az olvasó″. És mindezeken túl és mindezek fölött Arany János fáradságos utazást is vállal, �hogy együtt lehessen Madách Imrével. Arany voltaképpen Tompát akarja felke­ resni, és Madách már 1862. július 22-én megragadja a lehetőséget (s később is mesterien keveri a kártyákat, hogy meg­ hosszabbítsa Arany nógrádi tartózkodását): ″Pesten létem alatt értettem szándékodat, hogy a nyár folytán T o m p a M i h á l y t meglátogatod. (...) Csak néhány szóval tu­ dósíts a napról, mikor indulni akarsz, s Vácon alkalmatosságom várni fog, első ál­ lomásra akár S z o n t a g h P á l barátunkhoz, akár öcsémhez viendő, hol már én vár­ ni foglak. Továbbutazva lakásom félóra az országúthoz, melyben bizonnyal az lesz a legnagyobb ünnep, minden csendessé­ ge mellett, melyben Tégedet befogadhat. Nem leszek alkalmatlan egy marasztaló szóval, tetszésedre bízom minden továb­ bi terved kivitelét, csak útitársad kívá­ nok lenni Tompához″. Arany válasza jú­ lius 31-én kelt, riasztóan kezdődik, de aztán Madách javaslatát szövi tovább: ″Amit tavaszfélen beszéltünk együtt, hogy meglátogatlak, s elébb nálad, aztán Tom­ pánál hoszabb ideig múlatok, abból, édes barátom, semmi sincs. Engem Balassa kri­ tikus fejzúgásommal Szliácsra küld (...) Csak azt szeretném tudni már most, nem lehetne-e összekötni e szliácsi utat a ve­ led és Tompával (vagy veled leginkább) teendő találkozással.″ Arany most is a térképhez nyúl, ellenőrzi, mekkora lenne a kerülő, hogy Madách-csal ″néhány órát, legfeljebb egy-két napot″ időzzön. Némi meditáció után így dönt: ″Úgy gondolom, mához egy hét, csütörtök, augusztus 7dike lesz a nap melyen útra kelhetek. (...) Ha azt hiszed, hogy érdemes elém küldeni Vácra azért, hogy - utat, min­ dent beleszámítva - pár napig együtt le­ gyünk - de csak együtt (mert én sem­ mi fetirozó mulatságba, semmi toasztozó körbe, semmi bemutatásokra - kivéve a közvetlenül családodhoz tartozókat - nem megyek), ha azt hiszed, mondom, hogy ezért érdemes hozzám szegődnöd, igen megköszönöm (...) Megírhatod. Vagy ha nem írsz semmit, akkor is Vácig váltom a jegyet. Indulásom a reggeli vonattal, aug. 7-én″. Arany öreguras izgatottsággal utazik, és várják is apró meglepetések. ″Drága, új koffert″ vitt magával, de annak ″a vasúti hányás-vetésben kidőlt volt egyik vége, kötéllel kellett Vácon annyira meg­ erősíteni, hogy szét ne hulljon″; az ″iszo­ nyú sebességgel″ haladó, Vácig meg sem állt vonatról leszállva, még az indóház­ ban, ″egy conductor-féle ember (20 kraj­ cáros) szívességéből megfirkantott″ család­ jának egy ″kis levelet″. Mindezt - az alábbiakkal együtt - egy már Szliácsról, 1862. augusztus 13-án kelt, feleségéhez írt, töredékesen ismert leveléből idéztem. Aranynak nem kell téblábolnia a kidőlt sarkú kofferrel a váci indóház előtt, mert lecsapnak rá mindjárt, mint valami mo­ dern irodalmi est díszvendégére. A kissé zavart Arany mintha Madách fogadtatá­ sára számítana, pedig meghívója tudatta vele világosan már július 22-én: ″Vácon alkalmatosságom fog várni, első állomásra akár Szontagh Pál barátunkhoz, akár öcsémhez viendő, hol már én várni fog­ lak.″ Vagy csak felesége előtt mentené Arany Madáchot, amiért még csak ki sem ment eléje, mondván: Madáchnak ″csak szekere″ várta, ″maga el lévén az­ nap foglalva″. (Érdekesnek tartom, hogy Madách már július 22-én tudta volna: augusztus 7-én reggel elfoglalt lesz...) Egy­ szóval ″nem jöhetett - folytatódik a be­ számoló -, csak egy inas vagy ispán for­ 135 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... ma emberét (Andrást, az úgynevezett phi­ losophust, ki az irodalomnak - s így cse­ kélységemnek is nagy tisztelője) küldötte elémbe, meg a kocsist, hintójával. Ez a philosophus lesett engem Vácon, s amint leszálltam, azonnal nekem jött, nem én vagyok-e ez, mert rám ismert az arcké­ pem után″. A ″filozófus inas″ Aranyt szemmel láthatóan felderíti: egy nógrádi nagyúr, lám, már csak így fogadtat egy nagy pesti költőt... Arany forgolódott már ilyen körökben (1851-52-ben az ifjú gróf T i s z a D o m o k o s a tehetséges költő nevelője volt), most mintha mégis meghökkenne a ta­ pasztaltakon az Üllői úti lakás szerény komfortja és a pest-budai irodalmi élet respublikája után. ″Madách ő nagysá­ ga″ - szalad ki a száján, pedig hát a ″Tisztelt Hazafi!″ után már rég az ″Édes Barátom″, ″Tisztelt Kedves Barátom!″, ″Tisztelve szeretett Barátom!″ megszólítás járja közöttük. Arany mindjárt hozzá is teszi, hogy E r c s e y J u li a n n á t megnyugtas­ sa: a rétsági villásreggeli után 8 óra táj­ ban indultak tovább ″Csesztve nevű hely­ ségbe, ahová Imre is csakhamar (...) meg­ érkezett″. A Petőfi-Arany barátság 1847ben fergeteges versváltással indult, s le­ velezésük az ″Üdvezlem Önt!″ bemutat­ kozása után mindjárt az Isteni Sand­ rim!″, ″Szerelmetes fa-Jankóm!″ önfeledt­ ségeivel folytatódott, hogy a ″lord Krump­ li A rtúr″ és ″viszkető öklű barátod″ tí­ pusú aláírásokról ne is szóljak. Felteszem, hogy társalgás közben Arany Imré-nek, Madách János-nak szólította a másikat, le­ velet írva azonban - vagy azért, mert nem is akarták, vagy azért, mert nem merték - soha nem hívták így egymást. Az egyetlen kivétel az Ercsey Julianná­ hoz címzett ambivalens magánlevél elszó­ 136 lása, mely szerint Arany mégiscsak Im­ rének szerette volna szólítani Madáchot. A hajdúivadék Arany Madách ″ő nagy­ sága″ csesztvei és alsósztregovai kastélyá­ ban még kerekebbre nyitja a szemét, mint a filozófus inast, a kocsist, a hin­ tót megtapasztalva. Mind a húsz szobás kastélylakosztály kényelme, mind az ura­ sági szíjgyártó szolgálatkészsége elkápráz­ tatja (ő foltozta meg a szétszakadt kof­ fert oly ″pompásan, hogy tovább bírja, mint hol új″). Madách és Arany nógrádi együttlété­ ben szerencsére semmi nyoma efféle (ta­ lán csak általam túlhangsúlyozott) szocio­ lógiai feszültségnek. Azonnal teljes egyet­ értésre jutnak például abban, hogy a nógrádi programot veszélyeztető Tompa Mihályt ki kell iktatni a cselekményből. A felhatalmazást már Arany megadta ehhez Madáchnak: ″nem lehetne-é ösz­ szekötni e szliácsi utat a veled és Tom­ pával (vagy veled leginkább) leendő ta­ lálkozással″? (1962. július 31.) További Madách-érvekre aligha volt szükség: ″a Tompához menetelről letettünk és én ezt neki, szükséges ok-adatolással, meg is ír­ tam Sztregováról″ - tájékoztatja Arany feleségét. A Pestről augusztus 7-én, csütörtökön hajnalban elindult Arany tehát aznap délután 2 órakor érkezett Csesztvére, ahol meghívója biztosan nem mint ″ő nagy­ sága″, hanem mint örömtől szorongó Ma­ dách Imre várta. A Tompára vonatkozó határozatot talán még az ebéd utáni ká­ vé és pipaszó mellett meghozták. A csesztvei este és éjszaka után másnap, 8-án, pénteken - a kronológus Radó Györggyel szólva - Madách és Arany (vagy inkább már Imre és János) ″haj­ nali 4 órakor elindul Csesztvéről, és �Balassagyarmaton át 8 órára Alsósztrego­ vára érkezik″. 9-én mennének tovább Szli­ ács felé. ″De biz az uradalmi kovácsnak tetszett leinnia magát - tudósítja Julian­ na asszonyt Arany így a lovakat meg nem vasalhatta.″ Csak nem egy világ­ irodalmi rangra jutott magyar klasszikus dramaturgiai húzása volt a lópatkoló szak­ ember tétlenségre kárhoztatása? Arany sej­ ti a cselt: ″Így hát még a szombatot is eldégáltukSztregován - talán volt benne egy kis csel is, hogy a kovács haszna­ vehetetlen emberré lett.″ Ha volt ″egy kis csel″, Madách mindenesetre megszeg­ te levélbeli fogadalmát, hogy ti. egy ″ma­ rasztaló szóval″ sem tartóztatja vendégét. De hát ez a dégálás Aranynak is ked­ vére lehetett. Tájszótárunk szerint a dé­ gál 1. [ténfereg, henyél], 2. [unalomból beszélget] jelentésű. Kettejük esetében bíz­ vást eltekinthetünk a pejoratív árnyalat­ tól: Imre és János biztosan nem unalom­ ból, hanem a kölcsönös marasztalás-maradhatás óhajával beszélgette át ezt a csel következtében ölükbe hullt ajándék-szom­ batot. Vasárnapra, 10-ére virradóan megint pitymallatkor keltek: hajnali 4-kor indul­ tak Zólyom felé, s onnan kezdve esőben, délután 4 órára jutottak el Szliácsra. A harmadszori hajnali kelés hangulatát ez­ úttal hosszabb eső is súlyosbította. És hát­ ra volt még a hétfőre virradás: az első szliácsi éjjel, amikor is szemüket sem hunyhatták le, mert szobájuk ″a táncte­ rem közelében lévén″, a muzsikus cigá­ nyok ″éjtszaka mindig húzták a fülükbe″. Radó György szerint az sem biztos, a húsz szobás kastélykényelem után volt-e egyáltalán külön szobájuk Szliácson. A tánctermi zenezaj, az egész éjjeli dübögés kínos monotóniáját legfeljebb a poloskacsí­ pések tették változatossá. A szliácsi Pest szálló ugyanis poloskás volt. (Ahogy Ma­ dách visszautazott Nógrádba, Arany ″rög­ tön megszámolt a bámuló szobapincérrel, s elhagyva a poloskás Pestet, átköltözött" a Belvederébe - amint erről augusztus 29-én vendéglátóját informálta.) És a beteges Arany János mindezt örömmel csinálta végig. Végre nem a ro­ botos korrekciókkal vesződött (panaszkodik egy helyt a többszöri szerkesztői korrek­ túra elfásító unalmára), nem a leveleket írta és várta, hanem új íróbarátjával tár­ salgott, korábbi triászuk szegény Tompá­ járól egyelőre teljesen elfeledkezve. Már a Nógrádba készülését hírlelő levélben van egy szellemes fordulata (a hanvai nagy kerülő miatt beállhat ″a fagy, mire az­ tán vízre jutok″), az augusztus 29-i für­ dőlevél pedig - bárha felpanaszolja erőt­ lenségét, az első három napi hideg esőt, a poloskás Pest-hotel emlékét - csupa de­ rű. Mintha csak Petőfinek írná: ″Valósá­ gos teng-élet ez, nem gondolok se előre, se hátra, nem aggódom, csak néz ki be­ lőlem a lélek, mint toronyból a bakter. (...) Még az unalomra is rest vagyok.″ A záróformula éppen az Arany-Petőfi leve­ lek leleményesen szójátékos záradékaira emlékeztet. Aláhúzom belőle, amit én eme­ lek ki (a korábbi szeszélyes kurziválások Aranytól valók): ″Így hát be is zárom levelemet, amelynek nem akart egyéb cél­ ja lenni, mint tudatnom veled, hogy élek, még egyszer megköszönni jóságodat. Ál­ dott édesanyád kezeit és szép gyer­ mekeidet csókolni (megvan-e a csóka?), téged ezerszer ölelni oly hévvel, aminő­ re képes naponkinti fürdővel kiáztatott és kicsávázott barátod Arany János.″ A csókolni - csóka külösen sikerült szójáték azonos szótövekkel (figura etimologica). És 137 �Kovács Sándor Iván: Arany nem alhatik... milyen érdekes adatot rejtő nyelvi asszo­ ciáció: a csókról a c s ó k a jut eszébe. Pe­ tőfi az ürgeöntésről mesélt Arany Laci­ nak, Arany János a Madách-gyerekek csó­ kájának emlékét őrizte meg. Akár közö­ sen is eljátszadozhattak a fogságban meg­ szelídülő, szavakat is megtanuló csókama­ dárral. Az Ercsey Juliannának küldött le­ vél ugyancsak emlegeti a Madách-gyere­ keket, és a kisleányra Arany kedves ma­ dárhasonlatot alkalmaz: ″Madáchnak van két szép gyermeke, a fiú 14 éves for­ ma, neve Aladár, a leány 9-10 lehet, Á r a (Borbála-Barbára) nevű, ig e n k e d v e s k is g a la m b ." Aki a nógrádi csóka emlékét magával vitte Szliácsra, hogyne emlékezett volna kettejük beszélgetéseire, éppen nem d é g á ­ l á s a i r a É s még inkább emlékezhetett Ma­ dách. Ő szomjúhozta igazán a szakvéle­ ményt, a pesti híreket, a baráti és az irodalmi társalgást. A későesték, a hajna­ lok, az első szliácsi éjszaka és a másnap csupa élénk eszmecserével telhetett, és úgy gondolom - nemcsak fennkölt témák­ ról. Hogy például Madách ispánféle ina­ sa ″filozófus″, azt Madách-csal is meg­ tárgyalhatták; Madách kertjéről (kastély­ parkjáról?) s palóc munkásairól ugyancsak feljöhetett a szó közöttük. Arany ugyan­ is nem válaszolt Madáchnak erre az 1861. november 2-i post scriptum-ára: ″Mióta csak e levelet írom, palóc munkások a kertben folyvást egy nótát énekelnek, meg nem állhatom, hogy ne részesítselek ben­ ne: Felment a kis kecske/ A fára/ Zöld ágat szakított/ Szájába″, stb. (Csak záró­ jelben: vajon ″megnemesítetlen″ magyar népdal ez vagy szlovák, s ez esetben Madách műfordításáról lenne szó?) Kizártnak tartom, hogy ne jött volna fel a szó közöttük legfőbb közös témá­ 138 jukról, a Tragédia javításairól, és hogy eközben csak fennkölt poétikai kérdések­ ről diskuráltak. Elképzelem - mert elképzelhető -, hogy talán a Tragédia legextrémebb vitatott szava, a II. szín 253. sorában leírt t r á ­ g y a f é r e g is előkerült, ha nem az iroda­ lomból, az életből, hiszen nyájak, gulyák, udvarházak mellett, lovakkal, szekérrel, kocsissal utaztak. Lucifer mondja ezt Ádámmal vitázva: D e tr á g y a fé r e g ü l tá n jo b b n e k e d T e n y é s z n i k i s k ö r ö d n e k l á g y ö lé b e n , S tu d á s n é lk ü l e lfo g y n i é le te d d e l. - Madách kéziratában ez eredetileg így volt: ″de t r á g y a t ú r o n y u l tán jobb neked″. Arany 1861. október 27-én kelt megjegy­ zései között ezt olvassuk: ″Trágyat ú r o n y - a tú r o n y t nem ismerem. Tán érthetőbb volna, ha nem szebb is: >De trágyad o m b gyanánt...<″ Arany tehát ″trágyatúradék″ értelmezéssel közelíti a nem ismert t r á ­ g y a t ú r o n y - t , s valóban érthetőbb megfe­ lelést ajánl helyette: t r á g y a d o m b ″De trá­ gyadomb gyanánt tán jobb neked/ Te­ nyészni kis körödnek lágy ölében″ - ez így valóban világosabb. Ám t e n y é s z i k s te n y é s z h e t - e a trágyadomb?! Néha elszu­ nyókál Homérosz is: Aranyt most mint­ ha elhagyta volna pontos javító ösztöne, annyira kihozta sodrából ez a ronda, nyelvújítási színezetű tú r o n y . A t ú r o n y ugyanis nem ″túradék, túromány″, ha­ nem ″túró, túrkáló″ értelemmel bír, lega­ lábis ez derül ki Madáchnak november 2-i határozott válaszából: ″T r á g y a t ú r o n y tudtommal ez van műszóul behozva a Mistkäfer értelmében, az Akadémia szó­ tárában azonban t r á g y a b o g á r á l l ." Arany most jól megfontolta a viszontválaszt, és �ha már csak a jambus miatt sem fogad­ hatta el a trágyabogár formát, korrekció­ ként meglelte a legjobb szinonímát: trá­ gyaféreg. (″De trá/gya fé/regűl/ tán jobb/ neked...″) A trágyaféreg ″tenyészhet is″, és Madách eredeti költői szándéka sem csorbul, mert a hasonlatindító ″kis féreg″ (″Mely a gyümölcsöt eszi el előled″) pél­ dázata után Lucifernek még erősebb nyo­ matékosításra volt szüksége, s ehhez a ″kis körödnek lágy ölében″ tenyésző trá­ gyaféreg kiválóan alkalmas. Megértve Ma­ dách szándékát, Aranynak természetesen eszébe sem jutott, hogy saját korábbi ″szebb″ -szinonimája mellett törjön lán­ dzsát,⃰ mert ez még kevésbé lett volna beleilleszthető a drámai költemény vizs­ gált helyének kontexusába. De miféle sa­ ját és ″szebb″ szinonimája volt neki? Az é j i b o g á r ! A M i s t k äf e r a t r á g y a b o g á r v a g y g a ­ n a j t ú r ó b o g á r u g y a n i s a Geotrupes sterco rarius L„ ″melyet éji bogárnak is hív­ nak, mivel este, fémfényű zúgva röpül. Felül kékes-zöldes-fekete, alul violaszínű mondja róla a lexikon. E s t e v a n , e s te v a n : k i k i n y u g a lo m b a ! F e k e t é n b ó l i n t g a t a z e p e r fa l o m b j a , Z ú g a z é j i b o g á r, n e k im e g y a f a l n a k , N a g y o t k o p p a n a k k o r , a z u tá n e l h a l l g a t - írja róla Arany hangulatfestő lírai re­ mekműve, a Családi kör első strófájában. Önfegyelmező befejezéseként Zrínyivel kérdezem: ″Hová ragadtattam én könnyü pennámtul?″ Megbocsásson érte az olvasó! Sylves­ ter Jánosnak a virágénekre alkalmazott 450 évvel ezelőtti metaforájával követem meg, amiért ″il y e n f e l s íg e s d o l o g b a n il y e n a l á v a l ó p í l d á v a l íle k , a z g a n é j b a n a r a n y t k e r e s e k - és hogy az ganéjban is Aranyt találok. Kicsit hosszan dégálsz e ronda szó körül - jegyzi meg a trágyaféreg-ről kéziratom egyik olvasója, s Keresztury Dezső is néhány soros rövidítést javasol. Megrövidítettem szövegemet, de hadd szolgáljak egy kis mentséggel. A féreg ″az ember jelentéktelen voltát ábrázolja Istennel szemben - mondja a Biblia-lexikon (vö. Jób 25,6: Ézs 41,14). Zrínyi Feszület-himnuszában ez áll: ″Mi haszon féreggel neked törvényközned″. A ro­ mantika különösen kedvelte mint éles ellentétezéshez alkalmas szót, mint hasonlatelemet (lásd az Értelmező Szótárban a Vörösmarty- és Arany-példákat és Madách híres sorait: ″Látom, körülem/ Miként eszi a férget fürge hal./ Halat a fóka, a fókát meg én″). Petőfi versében is ″titkos féreg foga rág″, és Kossuth Bot, vessző, korbács című Pesti Hírlap-beli vezércikke is nyújt 1841-ben (″Tavaszelő 31″) egy emlékezetes fé­ reg-adatot. Lábjegyzetben idézi ″a perzsa Homérnak, Firduzinak több mint emberi morállal teli eme szép so­ rait: Ne bántsd a férget, melly a földön csúsz, Hisz ő is él - s élni olly édes, ah! Egyaránt édes néki, mint neked.″ (A Pesti Hírlap 1841. évi megjelenését a Radó-biográfia is regisztrálja, s Madách Imre joghallgató ekkor biz­ tosan nemcsak az Athenaeumnak volt szorgos olvasója.) 139 �Praznovszky Mihály Madách vendéget vár Vannak bizonyos esetek, amikor az iro­ dalomtörténetírás művelőinek nem kell hosszasan fáradozniuk a kutatómunkával. A tények az egyértelmű és hiteles do­ kumentumok alapján szinte maguktól ren­ deződnekkézikönyv-fejezetté. Ilyen tény az is, hogy Arany János és Madách Imre 1862. augusztus 7-én találkozott Csesztvén Madách kúriájában. Ezt bizonyítja a két költő levélváltása. A személyes ismeretség már előbb létrejött közöttük, az auguszusi látogatást Madách kezdeményezte és Arany szívesen ráállt: gyógyfürdőbe menet eltölt egy napot köl­ tő-barátjánál. A pillanat valóban nem hét­ köznapi: két géniusz találkozik a Múzsák ligetében. (Ez utóbbi lenne a csesztvei kúria parkja, amely már akkor is gyö­ nyörű volt.) Ebből a találkozásból két érdekesség külön is megragadhatja a figyelmünket. Az egyiket észlelni filológiai akadékosko­ dásnak tűnik, a másik talán érdekes, köz­ vetett bizonyíték lehet az irodalmi-olvasói köztudatban még ma is élő sablonos Ma­ dách-megítélés ellen. Arany azt írja Madáchnak 1862. júli­ us 31-én kelt levelében, hogy egy hét múlva augusztus 7-én csütörtökön utazik le hozzá. Augusztus 13-án Szliácsról 140 feleségének pedig már azt írja, hogy 9én csütörtökön érkezett Csesztvére, majd sorba veszi a napokat, mikor mi történt velük. De hát akkor melyik nap is ér­ kezett valójában? Az események időrendbe szedése, és egy korabeli kalendárium fellapozása után nyilvánvaló, hogy a második esetben Arany tévedett, ő bizony augusztus 7én csütörtökön szállt le a vonatról Vá­ con. (Augusztus elseje péntek volt.) A másik érdekessége ennek a talál­ kozásnak, hogy ugyan öt napot töltöttek együtt, tehát volt idejük alaposan kibe­ szélgetni és kipihenni magukat, ám a valóságban alig aludtak valamit. Hajna­ lig tartó beszélgetések, hosszú séták a sztregovai kastély parkjában, több órás utazások töltötték ki ezt a szűk hetet. Madách március 27-én mondta el székfoglaló beszédét a Kisfaludy Társa­ ságban A z a e sth e tic a és a tá r s a d a lo m v is z o n y o s b e fo ly á s a címmel. Ekkor talál­ koztak először személyesen, s minden bi­ zonnyal ekkor hívta meg nógrádi láto­ gatásra a neki oly önzetlenül segítő Arany Jánost. Arany elfogadta a meg­ hívást, de össze akarta kötni egy han­ vai utazással, amikor elmenne T o m p a M ih á lyho z is. �Madách július 22-én írott levelében már a tervezett találkozás részleteit sorol­ ja fel. Azt javasolja barátjának, hogy először jöjjön Csesztvére, majd onnan együtt mennek Tompához, ″kit még tes­ ti szemeimmel nem láttam″, s így ez ne­ ki is nagy öröm lesz. Vácon várja őt egy ″alkalmatosság″, innen utaznak S z o n t a g h P á l h o z ( a jó barát Horpácson lakott), majd tovább Csesztvére is az öccséhez. Innen indulnának aztán Sztregovára; ″lakásom fél óra az országúthoz″. (A félóra nem Csesztvétől számítódik, hanem egy kis jó­ indulattal ennyi a letérő ideje a Balassa­ gyarmat-Szécsény-LosoncországútrólRárós és Sztregova között.) A háznak Arany látogatása lenne ″a legnagyobb ünnep minden csendessége mellett, mellyben Té­ gedet béfogadhat.″ Arany gyorsan válaszolt, már július 31-én, a levél kézhez vétele után azon­ nal. Sajnos a hanvai látogaásból nem lesz semmi, orvosi javaslatra, ″krónikus fejzú­ gása″ miatt a szliácsi fürdőbe küldték. Így azt kérdezi, mit szólna hozzá Ma­ dách, ha legalább a csesztvei látogatásra sort kerítenének? Küldjön érte kocsit Vác­ ra, hogy ″néhány órát, legfölebb egy-két napot″ időzhessen társaságában. De csak vele akar beszélgetni, senki mással, aho­ gyan írja: ″én semmi fétirozó mulatság­ ba, semmi tosztozó körökbe, semmi be­ mutatásokra (...) nem megyek.″ Így is történt. Augusztus 7-én utazott Csesztvére Arany János. A pesti gyors korán reggel indult az indóházból, a mai Nyugati pályaudvarról. Arany ekkor az Üllői út és a Három pipa utca (ma Er­ kel utca) sarkán lakott egy négyszobás lakásban. Hogy idejében kiérjen az állo­ másra - konflissal bizony korán, úgy öt óra tájban kellett ébrednie. Sok a cso­ mag, hosszú útra megy, Juliska asszony aggodalmaskodva kíséri ki, ellenőrzi a helyfoglalást. A költő már nyolc óra után pár perccel Vácon volt. A gyorsvonat 7 óra 35 perckor indult és 28 perc alatt repítette Vácra. (″A gyors vonat iszonyú sebességgel hajtott s egyszer sem állott meg Vácig...″) Az állomáson Madách ″filozófus ina­ sa″, P a s s A n d r á s várta. (Madách vala­ milyen bírósági ügye miatt nem tudott leutazni.) Pass András igencsak kedvére való kísérője lehetett Aranynak, aki kiváltképp szerette maga körül a különleges embe­ reket. A hűséges inas évtizedekig szolgál­ ta a Madách családot. ″Tevékeny, bizal­ maskodó, kissé komikus öreg legény volt″ - írja róla B a l o g h K á r o l y , s még az inas régi útlevelének nevezetes bejegyzésére is emlékezett: ″Reisepass für Andreas Pass, absolutus, philosophus, candidatus poet″a". Hát innen a filozófus... Útközben megálltak Rétságon rövid idő­ re, Arany ″villázott″ egy keveset és dél­ re már Csesztvén voltak, ahol Madách öccse, Károly és Szontagh Pál várták. Ha­ marosan megjött Madách is és közösen ebédeltek. (Csesztve ekkor már Madách testvéréé. A költő a válás után vissza­ tért Sztregovára az őt soha el nem eresz­ tő anyai kezek biztonságába-börtönébe.) Ebéd után hosszan és sokáig beszélget­ tek. Másnap, augusztus 8-án pénteken haj­ nali 4 órakor indultak Sztregovára. Miért kellett ennyire sietniük, ki tudja? Lehet, hogy végigbeszélgették az éjszakát, s már nem volt értelme rövid időre nyugovóra térni? Tény, hogy korán világosodott s ők ketten máris indultak. 8 órakor már meg is állt Madách hintaja az ″új″ kas­ 141 �Praznovszky Mihály: Madách vendéget vár tély kapujánál - volt egy ″öreg kastélya″ is a famíliának a faluban ahol Madách édesanyja, M a j t h é n y i A n n a várta őket. Ott állt Madách két gyermeke is: Aladár és Borbála. (Jolán még az anyjánál élt Nagyváradon.) Illetve ott volt még Ma­ dách unokaöccse, nővérének fia, az Ala­ dárral egyidős, 14 éves B a l o g h K á r o l y is. Aladárt és Károlyt együtt nevelték s nekik is nagy élmény volt látni a két költőt: ″a fiúk csodáló tisztelettel nézték a nagy magyar költőt s figyelték, miként beszélget, sétál, üldögél együtt Arany Já­ nos és Madách Imre″ - írja Balogh Ká­ roly fia. (Arany innen írta meg a láto­ gatást lemondó levelét Tompának.) Augusztus 9-én szombaton akartak in­ dulni tovább a fürdőbe. Hogy hogy nem, de az uradalmi kovács leitta magát, nem patkolta meg a lovakat, így várniuk kel­ lett még egy napot. Arany szelíd bele­ törődéssel vette tudomásul a késlekedést, noha érezte, afféle házigazdai ragaszkodás ez a szeretett vendéghez: talán volt ben­ ne egy kis csel is, hogy a kovács hasz­ navétlen ember lett - no én csak Ma­ dáchtól vártam s nem sürgettem az in­ dulást″ -, írja feleségének. Így hát volt még egy napjuk. Madách ekkorra minden titkát megosztotta már ba­ rátjával. Elsőként dolgozószobáját, a kas­ tély keleti szárnyán lévő külön kis lak­ osztályt mutathatta meg neki. Nagy bolt­ íves szoba volt ez, amelyhez kis hálófül­ ke is csatlakozott. Az ″Oroszlánbarlang″ első részében állt a billiárdasztal. A fal mellett kis konzolokon Goethe, Schiller, Guttenberg, Luther szobrai sorakoztak, sú­ lyos keretekben Madách-ősök képmásai függtek a falakon, a déli ablak mellett pedig ott állt az íróasztal, rajta hatalmas 142 hatszögű tintatartó s rengeteg lúdtoll. Mö­ götte egy kis faliszekrénykében a kézi­ könyvtár. (A szoba másik felét szinte tel­ jes egészében a nagy kandalló foglalta e l.) Ám sétáik igazi színhelye - az au­ gusztusi melegben miért is zárkóztak vol­ na be a szobába - a park volt. Kisétál­ tak a híres ″anglus″ kertbe, a fák kö­ zött megbújó házhoz, az ″eremitage″-hoz. Kis épület ez, faoszlopos tornáccal, két szobával. A nyári hónapokban ide balla­ gott le gyakorta Madách ″nagy tintatar­ tójával, papírívekkel hóna alatt″, hogy nyugodtan, csendben dolgozhassék - örö­ kítette meg unokaöccse emlékezete. Vasárnap, augusztus 9-én újra csak ko­ rán keltek, hajnali négy órakor indultak Szliácsra és délután négy órára értek oda. Nem túl gyors tempó kétségtelen. (Az útvonal: Sztregova, Gács, Divény, Nagy­ Szalatnya, Zólyom, Szliács.) A hajnali in­ dulást tán az is sürgette, hog kánikulai idő lehetett napközben, ámbár ezen a na­ pon délután eleredt az eső és három na­ pig egyfolytában esett. Minden valószínűség szerint azzal a hintóval, a ″családi bárkával″ utaztak mindvégig, amely annak idején F r á t e r E r ­ z s é b e te t is elvitte a kastélyból, de ellen­ kező irányba, végtelen s határtalan messzeségbe: az emberi nyomorúság pok­ laiba. ″Ódon szerkezetű, üveges zárt batár volt ez, mely nagy méreteivel kis ház­ nak is beillett.″ Négy nagy, erős pej húz­ ta a hintót. A két első ló a megbízha­ tó ″kosorrú, orosz származású Madár, meg a szakállas Pompás.″ (Lehet, hogy a Nó­ ra és a Csillag is megvolt még ekkor.) Bizony a kocsisnak minden ügyességére szükség volt, hogy egyensúlyban tartsa a �döcögő utakon a hatalmas alkotmányt. (Ezt a hintót nevezte Arany János ″sze­ kérnek″, mikor meglátta a váci állomá­ son.) Így érkeztek meg Szliácsra. Ez a kis fürdőtelep akkoriban kezdett kiépülni, no­ ha híre-neve évtizedek óta vonzotta már ide a gyógyulnivágyókat. F é n y e s E l e k 1851-ben, nevezetes geografiai szótárában már úgy említi, hogy vasas vize miatt majd minden betegségre javallták a dok­ torok az itteni fürdőkúrát: ″Haszna kitű­ nő a máj, bél, aranyéri, komorkórsági, méhgörcs, köszvényi, gyomorgörcsi, sáp­ padtsági, elgyengülés és meddőségi bajok­ ra.″ A két költő minden bizonnyal meg­ lepetten nézett körül a fürdőhely nagy­ ságát, látogatottságát látván. Egy nagy fürdőházat építettek a négy gyógyforrás fölé. Ezek az úgynevezett fürdőtükrök vagy medencék nem voltak nagyok: egyegy 5-6 méter hosszú és 1 méter széles. Volt természetesen ebben a fürdőházban kádfürdő és zuhanyfürdő is. Mindezek mellett még ivó kúrát is lehetett venni. A fürdőépülettől kb. 500 méterre, négy, szépen kiépített gyógykút található: Az Ádám, a Dorottya, a Lenkey és a Jó­ zsef forrás. H a s e n f e l d M a n ó ″orvos sebész és szü­ lész mester,a szliácsi fürdő rendes orvo­ sa″ - saját titulusai ezek - egy évvel ko­ rábban, 1861-ben jelentette meg kis köny­ vecskéjét a fürdőről. Ebben írja, hogy a fürdőházat egy fedett folyosó kötötte ösze a legnagyobb szállóval, ez volt ″az összekötő közös híd miatt Buda-Pestnek nevezett lakosztály.″ Itt szállt meg Arany és Madách. ( V o in o v ic h G é z a Arany levelében téve­ sen Pepinek olvasta a fogadó nevét.) Nem tudjuk, egy szobában laktak-e vagy sem, de a két ″lakosztályban″ azaz fogadó részben volt szoba bőven, összesen 70 ″igen czélirányos, szép, sőt fényesen bú­ torozott″ lakószobáról ír jelentésében a fürdőorvos. Akárhogyan is volt, hamarosan egy­ másra nyitották az ajtót, nem tudván el­ aludni a hajnalig tartó zenebonától, egy alkalmi társaság nyáréji mulatozásától. ("A táncterem közelébe lévén, első éjszaka mindig húzták a fülünkbe″ - szól a pa­ nasz ismét a feleségéhez.) Hasenfeld doktor úr is már régóta til­ takozott a lárma ellen. Hiába elegáns a Pesti fogdó s benne a nagy étterem és a pompás táncterem ha utóbbinak van egy árnyoldala: ″a tőszomszédságában la­ kó fürdővendégek nem tánczkedvelő ré­ sze éjjeli nyugalmában háboríttatik.″ (A tulajdonos már egy éve tervezi egy kü­ lönálló táncterem felépítését, de még min­ dig nem történt semmi - panaszkodik a kúra eredményességét féltő orvos 1861ben. Akarva-akaratlan tehát ezt az éjjelt is ébren, egymással beszélgetve töltötték. Hétfőn még ott marad Madách Szliácson, majd kedden hajnalblan viszaindult Sztre­ govára. Arany abban a pillanatban kifi­ zette a számlát ″s elhagyva a poloskás Pepit (Pestit) átköltöztem ide, a jó légű, szép kilátású Belvederéhez.″ A Belvedere nem volt más, mint B r o ­ g y á n i V in c e úr kilenc házból álló panzi­ ójának legnagyobb, sarokház épülete. Ezek­ ben öszesen 120 ″jó, csinos és választé­ kosan berendezett″ szobát találni. Itt már valóban kényelmesen lakhatott Arany és kezdhette meg a testet lelket gyötrő és gyógyító kúrát. 143 �Praznovszky Mihály: Madách vendéget vár S hogy miért nem utazott haza már hétfőn Madách? Minden perc fontos volt számára, amelyet barátjával tölthetett, de ha már itt volt ő is kipróbálta a fürdőt. Jót tett beteg testének a gyógyvíz s fel­ idéződhetett előtte húsz évvel azelőtti für­ dőkúrája is Trencsényteplicén. A két für­ dő kísértetiesen hasonlított egymásra. Ott is volt négy fürdőmendence és gyógyfor­ rás, valamint egy szép ″angol ízlésű, nagy terjedtségű kert″. Szliácson "egy pompás, fölötte nagy gondokkal készült, árnyas járdányokkal és gyönyörű kilátásokkal ellátott park″-ban sé­ tálhattak. (Ha az eső ugyan engedte.) S a trencsénteplici fogadóban is volt egy nagy táncterem. Ez a táncszála ″sokak el­ őtt feledhetetlenné tette″ a teplicei napo­ kat - írja a 18 éves M a d á c h E m ők. 1841ben, a Regélőben megjelent fürdői beszá­ molójában. Ki tudja, elmondta-e most Aranynak, hogy ez a feledhetetlenség a jó gyógyvízen kívül D a c s ó L u j z á t is je­ lentette, akit éppen Teplicén ismert és szeretett meg. ″Elválni az emberi sors - s mennyei gyógyszer az emlékezet!″ - ezek voltak az ifjúi írásának utolsó sorai s talán e sza­ vakkal búcsúzott Aranytól is, integetve a nagy batárból, miközben a hatalmas hin­ tó döcögve nekiindult a hosszú útnak. S miközben a szekér nagyokat zökken­ ve halad a rossz nógrádi utakon, s uta­ sa gondolataiba mélyedve tán Aranyról elmélkedik - merevítsük ki az idő filmjé­ nek azt a kockáját s elrugaszkodva a tu­ dományos hitelességtől, tegyük fel a kér­ dést: vajon miről beszélgettek? Soha nem tudjuk meg, de az örök kíváncsiság csak megkérdezteti ezt. (Beszélgetéseik minden bizonnyal nemcsak parnasszusi témák kö­ rül foroghattak.) 144 Madách érdeklődhetett barátja állapo­ ta felől, mire Arany elmesélte betegségé­ nek történetét, a tüneteket, s hogy mi­ ért kell gyógyfürdőre utaznia. A ″fejzú­ gás″ oka az, hogy ″valószínűleg érren­ dellenség volt az egyik fülében, amellett, hogy jobb fülében banális gyulladásos fo­ lyamat is lezajlott″ - írja P á l E n d r e , az évszázaddal későbbi tudós doktor. Madách erre feltehetően elmondta az ő gyógyfür­ dői kísérleteit, a rudnói csodadoktort - s a végén legyintettek az ovostudomány haszontalanságáról megállapodva. Beszélgettek mindenekelőtt a Tragédiá­ ról. Nem is a kiadás körülményeiről, ha­ nem a fogadtatásról. S z á s z K á r o l y és G r e ­ g u s s Á g o s t véleményéről, a Z i l a h y K á ­ r o l y és Szász Károly között kirobant Tra­ gédia-értelmezési vitáról, D u x A l f r é d né­ met fordításáról. Mindenképpen szóba kellett kerülnie Madách két másik művének is. Mind a kettőt ismerte már Arany. A C s á k v é g ­ n a p j a i i t még 1861. október 3-án küldte el Madách ezzel a kéréssel: ″...szakítson ismét nehány becses órát idejéből szá­ momra s ítéljen művem felett bel érté­ kén kívül különösen azon szempontból is, alkalmas-e színre...″ Ha megfelelőnek tart­ ja, akkor kéri Aranyt, adja be a drámát a ″színházi bíráló bizottságnak. Ha nem tartja annak, akkor küldje vissza s átdol­ gozza. S ha az sem sikerül, más témát keres majd. Arany válaszlevelében finoman és ud­ variasan, de egyelőre elutasítja a drámát: ″Csákot vettem - de nem adtam még be a színházhoz. Véleményem szerint előnyös lesz rád nézve, ha Csákot nem is ösmerik, míg a >Tragédiát< nem olvas­ sák. Úgy találom, hogy ebben - dacára, hogy a szereplők elvont eszmét képvisel­ �nek - még is több a drámaiság is, mint Csákban.″ Madách gyors levélben válaszol s töb­ bek között Arany véleményére is kitér. Szerinte is nagy baj, ha a Csákban nincs drámaiság. ″Már ez drámában nem cse­ kély baj ám.″ Ha holta után kerül elő a mű, még ″compromittál vele valami szív­ telen jó barát″. Váratlan fordulattal arra kéri Aranyt, dobja tűzbe a kéziratot (Ma­ dách gyakorta megcselekedte ezt művei­ vel!), ám azért mégis írja le részletesen véleményét, abból is okulhat. Arany rögtön nyugalomra inti: ″A >Csák< úr autodafé-jével sohse siessünk oly nagyon. Megmondom, ha kell: de még nem kell.″ Ettől kezdve aztán szó sem esik köz­ tük leveleikben a drámáról. Madách nem mert, Arany nem akart írni róla. Talán most Csesztvén, bátorságra kaptak. Erre a bátorságra szükség is volt, mert a M ó z e s is terítékre kerülhetett. Aranyt bánthatta a dolog, hiszen tagja volt an­ nak a bíráló bizottságnak, amely a Mó­ zest elutasította. A drámát még a múlt év utolsó nap­ jában küldte be Madách az Akadémia Karácsonyi Guido pályázatára. N a g y I v á n t kérte meg december 23-án, hogy sietve adja be, mert lejár a határidő. ″Szívesen küldtem volna azt Arany Jánosnak, hogy ítélje meg ő, érdemes-e vele pályázni vagy sem, s aszerint cselekedjék vele. Irántam tanúsított különös baráti hajlamá­ tól ezt bizton mertem volna reményleni. De erre sincs idő, s azonfelül attól is tartottam, hogy a bíráló bizottmányba ta­ lán ő is bent lesz s így nem szabad ne­ kie tudnia a műről.″ Jól sejtette. B é r c z y K á r o l y mácius 31én hirdette ki a bíráló bizottság ítéletét, amelynek tagjai: Arany János, Bérczy Ká­ roly, J ó k a i M ó r , K e m é n y Z s i g m o n d , P o m ­ p é r y J á n o s voltak. Tudták-e vajon, hogy a Mózes-nek a hirtelen feltűnt, új drá­ maíró zseni a szerzője? (A pályázat jeli­ gés volt.) Akár tudták, akár nem, véle­ ményük lesújtó volt: a ″Mózes ötfelvoná­ sos tragédiának van nevezve, holott sem alakjában, sem kivitelében nem tragédia, de dráma sem. Mózes tisztán eposzi tárgy, s amint elő van állítva is, eposzi, nem tragikai alak.″ Levelezésükben erről nem esett szó, így hát lehet, hogy beszélgetésük során Madách felfedte kilétét. Elsősorban azért, mert számára igen fontos mű ez. Kíván­ csian hallgatta volna Arany bővebb, rész­ letezőbb bírálatát. Szóba hozhatta aztán Arany azt is, hogy hiába várja Madách írásait lapjába. Pedig mióta biztatja már őt erre. Még az elmúlt ősszel kérte először: ″Hallom és tudom, hogy régebben működtél journa­ listikai pályán, habár más szakmában (...) Értekező cikk, bel- vagy külirodalmi ter­ mékek ismertetése, bírálata...″ küldésére számít. Ám eddig Madáchtól mentegető­ ző sorokon kívül mást nem kapott. Még július 22-én is csak ezt írta neki: ″...fog­ lalkozom némi irodalmi dolgokkal. Mik le­ gyenek azok, ha az én véleményem sze­ rint elsültek, tudtoddal fog lenni...″ Hát most talán felfedte mik is ezek az új írások. Talán új verseit mutatta meg? S miről beszélhetett még két magyar, ha összejön? Természetesen a politikáról. Végül is - ha rövid időre - Madáchot felkapta a hír az 1861-es országgyűlési beszéde után. Ez, s politikai hitvallomá­ sa is érett, megfontolt politikust mutatott, akinek nézeteit, véleményét Arany is szí­ vesen hallgatta. Témájuk elsősorban a 145 �Praznovszky Mihály: Madách vendéget vár nemzetiségi kérdés - Madách ebben is cikkezett - illetve az utóbbi hetek-hóna­ pok politikai ″bombája″, Kossuthék dunai államszövetség terve s annak visszhangja. Mindezek után egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az átvirrasztott hét mit is je­ lenthet számunkra. Annak a föltevésnek az egyik cáfolatát, amely az elmúlt évti­ zedekben folyamatosan - ámbár egyre gyöngülőbben - tartotta magát. A műve­ letlen, a tornácon pipázó, a világ esemé­ nyeitől elmaradó magyar nemes sablonjá­ ba nem illett bele a Tragédiát létrehozó földesúr képe. Ezt a torz képet többek között éppen Madách szülőföldjéről, Nógrádból kiindul­ va próbálta elhomályosítani majd összetör­ ni a magyar történettudomány. A szécsé­ nyi konferenciák sorozata közvetett mó­ don ehhez az irodalomtörténeti kapcsoló­ dású prekoncepciónak a megsemmisítésé­ hez is komoly érveket adott. A kortársak ismerték Madáchot, az iro­ dalomtörténészek bemutatták az európai műveltségű költőt - csak éppen az olva­ sóközönségben igyekezett életben tartani a ″tudományos″ ismeretterjsztés ezt a ne­ gatív megítélést. Nem Madáchról volt itt már szó, hanem az 1945 előtti teljes tör­ ténelemnek a negligálásáról, annak társa­ dalomellenes, nemzetellenes vonásai kimu­ tatásáról, azaz egy komplex hamisítási fo­ lyamatról. Az ugye - többek között nem lehet, hogy nálunk a magyar kö­ zépnemességnek lettek volna művelt, al­ kotó tagjai. A feldolgozások Madách ″is­ mereteinek felszínességét, műveltsége sza­ kadozottságát, dilettantizmusát emleget­ ték″ - idézi A n d r á s L á s z l ó -, s nem vet­ tek tudomást széles nyelvtudásáról, hatal­ mas könyvtáráról, olvasottságáról, politikai felkészültségéről. 146 Holott a Tragédia minden sora, azaz a léte eleven cáfolata mindennek. De kér­ dezhetjük: beszélgetett volna-e öt napon át Arany egy műveletlen, bugris magyar nemessel? Az első óra után látta volna, hogy kár minden percért s azonnal to­ vábbutazik. Ám Arany már tudta, kihez megy látogatóba. Hiszen ismerte a művet: ő se­ gített a finomításban; levelezett Madách­ csal mégpedig oly tiszteletteljes, majd ba­ ráti hangon, ahogyan csak a legnagyob­ baknak írtak a legnagyobbak; bemutatta a Kisfaludy Társaságban; bevezette az irodalmi életbe. Nos, ez nem szúrt sze­ met a sémák kényelmes skatulyáiban gon­ dolkodóknak? Legalább arra figyelhettek volna, hogy a csesztvei-sztregovai látoga­ tás körülményei mit sugallnak. Hogy itt két azonos nagyságrendű szellemóriás ta­ lálkozik s ha a beszélgetések jegyzőköny­ vét nem rögzítették is palóc-Eckermannok, de a találkozás ténye és jelentősége ki­ dobásra ítéli hamis tankönyvi magyaráza­ tok tucatjait. ( K o v á c s S á n d o r Is tv á n é s P ra z n o v s z k y M ih á ly ta n u lm á n y a a k ö z e ljö v ő b e n K e ­ r e s z tu r y D e z s ő e lő s z a v á v a l é s a te lje s M a d á c h - le v e le z é s s e l e g y ü tt a v e s z p r é m i P r o s p e k t u s G M k i a d á s á b a n j e l e n i k m e g .) �Andor Csaba Madách látása és látomása A nagy alkotók ″másodlagos″ tevékenységét rendszerint csekély figyelemre méltatja az utókor. Az olvasás-centrikus európai kultúrá­ ban ráadásul egy sajátos aszimmetria is érvényesül: ha egy képző­ művész irodalmi értékű leveleket esetleg könyveket ír, a másodlagos tevékenységét jóval nagyobb figyelem kíséri, mintha egy költő vagy író kísérletezik képzőművészeti alkotásokkal. Rosszabb esetben az ilyen irányú tevékenység gyakorlatilag feledésbe merül (ki emlék­ szik már Goethe rajzaira!), jobb esetben könyvillusztrációként szol­ gál: gyakorlatilag így vált közkinccsé, s irodalmi müveivel csaknem azonos mértékben ismertté Franz Kafka néhány rajza. Kivételes ese­ tekben a költő nem is törekszik másra, mint könyvei illusztrálására (mint ahogy azt pl. Weöres Sándor tette A h a l l g a t á s tornyá-ban). Madách Imre ilyen szempontból talán Kafkához hasonlítható: bizonyos rajzai il­ lusztrációkként szolgáltak - s itt rögtön véget is ér a párhuzam Kafkával, mert nem a műveihez, hanem az életéről szó­ ló monográfiákhoz. Ilyenformán valame­ lyest ismertté vált néhány rajza: elsősor­ ban azok, amelyek életét jól illusztrálták, pl. életének szereplőit ábrázolták. Ugyan­ akkor a rajzok túlnyomó többsége mind a mai napig publikálatlan. N a g y E r v i n ­ n é tehát úttörő munkára vállalkozott, ami­ kor úgy döntött, hogy Madách Imre raj­ zait és festményeit elemzi. A rajzok elemzése több szempontból is tanulságos. Egyrészt rávilágít a szerző sajátos látásmódjára, amely többé-kevésbé írott műveiben is kifejezésre jut. Az 1es és 51-es számú rajzok pl., amelyek hat féfi arc által közrefogott női arcot ill. hat női arc által közrefogott férfiar­ cot, s alul miniatűr groteszk jelenetet áb­ rázolnak, alighanem minden eddigi ábrá­ zolásnál jobb illusztrációi lehetnének mondjuk Az ember tragédiája egy eljö­ vendő kiadása első- és hátsó védőborító­ jának vagy kötéstáblájának. Madách gro­ teszk, ironikus látásmódjára rajzai jobban rávilágítanak, mint írásai. A főmű meg­ annyi fennkölt illusztrációja (s ez alól a legjobb alkotók sem kivételek) egy önké­ nyes értelmezés eredménye, amely nem * Megjelent a Palócföld 1990/5. számában 147 �Andor Csaba: Madách látása és látomása vesz tudomást a főképp Lucifer szavai­ ban megnyilvánuló iróniáról, s termé­ szetesen Madách rajzairól sem. Másrészt a rajzok néhány ponton ki­ egészíthetik az eddigi Madách-életrajzot. Nagy Ervinné tanulmánya hozzájárul ah­ hoz, hogy Radó György M a d á c h I m r e é l e t r a j z i k r ó n i k á -ján a k (amely a maga ne­ mében alapvető, minden elkövetkezendő életrajz számára megkerülhetetlen mű), kö­ vetkező kiadása pontosabb, teljesebb le­ gyen. Így nagy érdeme, hogy kimutatja: nem G s c h w i n d t J á n o s , hanem S c h w i n d t K á r o l y volt az a művész, akitől Madách Imre festeni tanult. De ugyanígy az élet­ rajzot is gazdagítja az egyik elemzett rajz, hiszen a rajzon dátum is szerepel: 1850. okt. 6. A későbbiekben elvégzendő mun­ ka súlyát már ez az egy rajz is érzé­ kelteti. Nyilván nem véletlen, hogy ép­ pen az aradi tragédia évfordulója áll dá­ tumként a rajzon. De vajon az ábrázo­ lás egykorú eseményre, korábbi esemény­ re, esetleg elképzelt eseményre utal? Eh­ hez pl. meg kellene a későbbiekben vizs­ gálni a korabeli időjárást: volt-e nagyobb áradás 1850 októberében? Sok más esetben hasonlóképpen nehéz feladatnak ígérkezik a rajzok életrajzi hát­ terének feltárása. Ilyen súlyos, összetet­ tebb kérdésnek látszik Madách Imre és az Alföld kapcsolata. Radó György mind­ össze három alföldi útját említi Madách Imrének: 1845 februárjában, útban Cséh­ telekre többek között Nyíregyháza érinté­ sével jut el Madách a menyasszonyához. Két évvel később (öccsének, M a d á c h K á ­ r o l y -n a k fennmaradt útlevele szerint) 1850. februárjában Pest érintésével Szegedre utazik meggyilkolt nővére ügyében. Vé­ gül pedig. 1862 november elején Nagy­ váradra utazik, hogy lányát, Jolánt ha­ 148 zavigye Alsósztregovára. A feltérképezhe­ tő Madách-életrajz szegényességét mi sem mutatja jobban, mint hogy több alföldi utat nem tudunk évszámhoz kötni. (Ez az oka annak, hogy az életrajzi króniká­ ban sem kaphattak helyet olyan közve­ tett forrásokból ismert események, ame­ lyek teljesen bizonyosnak tekinthetők ugyan, de azokat nem lehet jól megha­ tározott évszámokhoz kötni.) De mi a bi­ zonyíték arra, hogy Madách Imrének máskor is utaznia kellett az Alföldön? Például az A l f ö l d i u t a z á s című vers, amely így kezdődik: ″Forró nyár köze­ pén...″; a három említett időpont egyike sem esik nyárra. Izgalmas kérdés az is: mi keresnivalója volt Madáchnak ott? Nos, például az ottani birtokok szolgál­ hattak okot az utazásra. Mindazonáltal még így is sok a talány. Így pl. csak sejtjük, de ma még teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy 1862 őszén nem Al­ sósztregováról indult útnak Nagyváradra (mint ahogy azt az életrajzi krónika nem is írja, inkább csak sejteti), hanem Pest­ ről. Hiszen október 28-án Madách ott volt (a menyasszony tanújaként) a Deák téri templomban S z e m e r e Ö d ö n és C s e ­ m i c z k y S a r o l t a esküvőjén, majd két nap­ ra rá még mindig Pesten tartózkodott, hiszen október 30-án írta alá a szerző­ dést E m i c h G u s z t á v - v al főművének má­ sodik kiadására. Viszont Imre napra már hazaérkezett. A korabeli közlekedési lehe­ tőségeket figyelembe véve, valószínűbb, hogy Pestről indult, ahonnan egyébként is egyszerűbb volt eljutni az alföldi vá­ rosba, mint Sztregováról. További talány, hogy ki lehetett az a ″lányka″, akivel Madách az A l f ö l d i u t a z á s szerint együtt utazott? Mivel a ″nő″ és ″lányka″ szavakat a szerző kö­ �vetkezetesen alkalmazta, így férjezett höl­ gyek, pl. a felesége nem jöhetnek szóba. De életrajzát vizsgálva a többi lányka sem. Az egyetlen lány, akinek közvetlen; előítéletektől, konvencióktól és rejtett szán­ dékoktól mentes viselkedése megengedett volna egy ilyen utat, Lujza volt, ő azon­ ban (legalábbis a vőlegény hozzá írt ver­ sei szerint) már megismerkedésükkor ha­ lálos beteg volt, s így útitársként nemi­ gen jöhetett szóba. Egyetlen kézenfekvő megoldásként tehát az adódik, amit Nagy Ervinné is ír, vagyis hogy (mai ismere­ teink szerint) második és egyben utolsó menyassszonya, F r á t e r E r z s é b e t lehetett az útitárs. Valóban: a menyasszony 1845. június 18-i levelében felajánlja a vőle­ génynek, hogy utazzanak együtt június 24-én délután Csécséről Pestre. S bár Radó szerint nem valószínű, hogy a 23án még Balassagyarmaton tartózkodó, s az ottani rendkívüli megyegyűlésről tudó­ sítást küldő Madách Pesten találkozott volna Fráter Erzsébettel, mégis azt kell mondanunk, hogy több érv szól a közös utazás mellett, mint ellene. Így pl. ép­ pen a menyasszony ajánlja, hogy men­ jen előbb Balassagyarmatra a gyűlésre a vőlegény, ahol majd találkozhat öccsével ( F r á t e r B é l á v a l ) . Vagyis a dolgok logiká­ ja éppen fordított; Madách valószínűleg azért ment Gyarmatra, s konkrétan a me­ gyegyűlésre, hogy menyasszonyáról újabb híreket kapjon s a ″kellemest a hasznos­ sal″ összekötve, ha már ott járt, hát kül­ dött egy tudósítást is, mielőtt Fráter Bé­ lával továbbutaztak Csécsére. Ez utóbbi útra alkalmasint csak másnap reggel ke­ rült sor, hiszen a menyasszony levele ha­ tározottan délutáni indulást helyezett ki­ látásba. Mégis, inkább a Pestről történő visszautazást kell a vers legvalószínűbb keletkezési időpontjának tartanunk, hiszen már megkezdődött az aratás az utazás idején. Alföldi táj Madách több rajzán is fel­ tűnik. A 41. számú, lidérces hangulatú rajz, amelyen seprűn lovagló boszorkány lasszóval üldöz egy lovas alakot, nem kis fejtörést okoz a Madách életét kutatónak. A költő ismert alföldi útjai változatosak voltak ugyan, az egyik kimondottan gyá­ szos, a többi inkább örömteli, olyan út­ ról azonban nem tudunk, amelyhez a li­ dérces emléket kapcsolni tudnák. Több más rajzzal együtt ez is egyike azoknak, amelyeknek értelmezése még várat magá­ ra. Nagy Ervinné remélhetőleg folytatja a megkezdett, s mint a jelen ismertetés is mutatja, egyáltalán nem könnyű, inkább sokfelé szerteágazó munkát. S talán mun­ kája eredményeként egyszer még lesz al­ kalmunk kézbevenni Madách rajzainak és festményeinek egy gyűjteményes kiadását. Egy ilyen vállalkozás kétségkívül hozzájá­ rulhatna ahhoz, hogy Madách életművét tágabb perspektívába helyezve lássuk; az oly sokáig csekély figyelemre méltatott versek, novellák, politikai cikkek után a képek közzétételének is remélhetőleg eljön az ideje. 149 �palócföld 91/2. 150 �Borsos Árpád Hatalomváltás három felvonásban PROLÓGUS Gyakran teszik fel a kérdést és sok­ helyütt: Mi változott? Történt-e hatalom­ váltás? Ha igen, hol, melyik szinten, mi­ lyen mértékben? Változott-e a hatalom természete? A kérdésekre ki-ki saját po­ litikai, állampolgári érzékenysége, tájéko­ zottsága által befolyásolva természetesen megtalálja a maga válaszát. Ezek a vála­ szok abban lényegesen eltérnek a két-há­ rom évvel ezelőtti köznapi politikai esz­ mefuttatások zömétől, hogy nem a folyo­ sói pusmogás, a halk morgolódás ″műfa­ jába″ tartoznak. Többségükben nyíltak, hangosak, néha harsányak is - s ez összességében nem biztos, hogy rossz. Tar­ talmukat illetően egy részük ugyanolyan kategorikus, a másság lehetőségét nem vagy csak elenyésző mértékben toleráló, mint azt volt módunkban megszokni - s ez kimondottan rossz. Dőreség lenne kétségbe vonni, hogy szabadon választott parlamentünk van, de azt is, hogy a pártlistákon juthattak be olyanok is e testületbe, akiket soha, se­ hol nem választottak volna meg, akkor sem, ha egyetlen jelöltként csak rájuk le­ hetett volna voksolni. Miért kellene emi­ att a változás tényét totálisan tagadni, s a parlamenttől a bizalmat megvonni? Ugyanúgy dőreség lenne azt bizony­ gatni, hogy a lehallgatások és levélfelbon­ tások, mint eszközök különböznek a ko­ rábbiaktól, hogy a ″káder kiválasztásban″ kontraszelekció, illetve szűkebb-tágabb ha­ talmi körök érdekei nem érvényesülnek, hogy tények lázas takargatása, majd za­ vart magyarázgatása minőségileg más, mint korábban volt. Sokan csak személyek cseréjéről, hely­ cseréjéről beszélnek, s vallják, a hatalom működési mechanizmusa vajmi keveset változott. De milyen fogalommal jelölhető az a történés, aminek eredményeként a tisztességes szürke eminenciások hadának feláldozásával több fordulón keresztül ugyanazok tartották meg a hatalmat, akik­ nek a régi politika egyébként is átadni szánta a stafétabotot? Hogy ilyen nincs, jó lenne hinni. Csakhogy a valóság mást is mutathat. Történetünk színhelyét és a szereplők kilétét lepje homály. Nem érdemlik meg a reklámot. A jelenség mellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni. A modell elgondolkodtató. Okulni pedig mindenből lehet. 151 �Borsos Á rpád : Hata lo m v á ltá s három felvonásban ELSŐ FELVONÁS 1988 nyarát írjuk. A politikai hatalom gyakorlói között egyre többek számára vá­ lik világossá a totális - politikai, gazdasá­ gi, erkölcsi - válság. A központi kérdés: Keményebb vonalvezetéssel, látszattoldozgatásokkal vagy biztonságot nyújtó refor­ mocskákkal őrizhető-e meg a hatalom? Iga­ zi reformok, netán a hatalomváltás gon­ dolata nem szalonképes még. Felülről irá­ nyítottan, de alulról szerveződően készül az MSZMP vezetése a ″fordulatot″ legi­ timálni kívánó pártértekezletre. Így van ez a modellül szolgáló megyében is. A megyei tanács pártértekezletét is a refor­ mok szelleme hatja át. A jelszó: politikai felfrissülés, megfelelő káderrotáció, keve­ sebb állami vezetőt a testületbe, a for­ malitások csökkentése, áttérés az operatí­ vabb, egytestületes irányító munkára, meg­ szüntetni a napi, közvetlen beavatkozást a szakmai munkába. A megválasztott pátbizottság túlnyomó többsége azonban vezető vagy vezetőhe­ lyettes. Párttestületről lévén szó, érthető, hogy abban az MSZMP Politikai Főisko­ láján végzettek, a mozgalomban felnőtt (az államigazgatásba átnőtt) káderek több­ ségben vannak. Jól egészítik ki e kört pozícióban lévő vagy oda szánt szakmai tekintélyek. A módszer ismert, a párt bel­ ső ügye - mondhatnánk. Az már viszont nem - ám ezt feszegetni nem életbizto­ sítás -, hogy e testületben ott van az a ″kemény mag″, amely többé-kevésbé egy­ beesik a távozni kívánó megyei tanácsel­ nök által elképzelt újfajta irányítási mo­ dellt kidolgozó team mel. Mindez természetesen önmagában nem jóvátehetetlen. Az már igen, hogy meg­ kerülhetetlen társadalmi szükségszerűségek jelszóvá üresednek, hogy az organikus fej­ 152 lődés feltételrendszerét figyelmen kívül hagyva, aberrált változatban képesek csak gondolkodni. Meg akarnak felelni egy megrendelésnek. MÁSODIK FELVONÁS Az 1989 es év eleje. A megújult po­ litikai vezetés egyre hangosabban sürgeti a megyei irányítás immár egy esztende­ je beharangozott szervezeti reformjának bevezetését. Az előkészítő bizottság láza­ san dolgozik. Tapasztalatcserékre utazik olyan közigazgatási egységekbe is, melyek nek adottságai jóformán semmiben sem hasonlítanak az övékéhez. Látszólag de­ mokratikusan véleménycserét, vitákat szer­ vez, érvel, perlekedik, igérget, híveket ke­ res, csak a tervezet változtatásra szoruló elemeit hagyja változatlanul. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­ ga. majd a tanácsülés is jóváhagyja az ú j irányítási koncepciót. A tanács elnöke - utolsó nagy műve megvalósulásának biz­ tosítékait látván nyugdíjazását kéri. Az osztalyvezetőktől kicsikarnak egy főmun­ katársi átminősítésüket szentesítő nyilatko­ zatot, hogy a ″szervezeti változásokkal együtt járó személyi kérdéseke t zökkenő­ mentesebben lehessen kezelni″.Van, aki azonnal, készségesen aláírja, van, aki vo­ nakodik, ketten hárman a végsőkig ellen­ kezni merészelnek, de végül ők is bead­ ják a derekukat. Az új vezetői állásokra pályázatokat ír­ nak ki. Megy a korteskedés, az ígérge­ tés, leendő álláshelyek kótyavetyélése, be­ nyújtott pályázatok visszavonása, hírek ki­ szivárogtatása, ki miért kerül lapá tra. Nem kis bonyodalmak árán a változatlan me­ gyei tanácsi testület megválasztja az új főosztályvezetőket, a tanács új elnökét. Az apparátus vergődik, fontos kérdések leke­ �rülnek a napirendről. Általános bizonyta­ lanság, létbizonytalanság, mert a személyi kérdésekben a döntéseket rejtelmes, misz­ tikus homály fedi. Rémmesével felérő tör­ ténet kering arról, milyen igéretek fejé­ ben lépett vissza egy aspiráns, hogy a volt elnök személyi titkárának útja a tit­ kársági főosztályvezetői székhez simább legyen. (E gesztusát később honorálták is az illetékesek. Olyan osztály vezetésére kapott megbizást, amely területen számot­ tevő szakmai gyakorlata nem volt.) Mire feláll az új vezetés, kiderül, a tanácsi reformpártbizottság hivatali dolgo­ zói mind átvészelték a váltást. A pb-tit­ kár tanácselnök, a korteshadjárat idején átmeneti helyettesítését ellátó elvtársa el­ nöki szaktanácsadó lett. Ketten főosztályvezetői megbízást kaptak, heten vagy meg­ őriztek vezetői beosztásukat vagy előlép­ tetve helyet kaptak az új vezetésben. Fő­ osztalyvezető lett végül a búcsúzó tanács­ elnök személyi titkára, az egyik elnökhe­ lyettes is, miközben megtartotta az önma­ ga által irányított szakterületet felügyelő tisztségviselői funkciót is. Az új hivatali vezetés örömmel és rendkívüli gyorsasággal hajtotta végre a politikai szervezetek, párt(ok) munkahelyi tevékenységét tiltó rendeletet. Kissé póri­ asabban mondva: A volt pl) elegánsan kirúgta az őket védő és hatalomba jutta­ tó pártot. HARMADIK FELVONÁS 1989 ősze, tele. A megyei hivatal új­ jászerveződése rendkívül vontatottan ha­ lad, bár a megújult hatalom - a kétség­ telen ballasztok mellett - sikerrel szaba­ dul meg a számára potenciális vagy va­ lós veszélyt jelentő káderektől is. A szak­ értelem, a tapasztalat, a hozzáértés vajmi keveset számít. Az 1990-ben felgyorsuló események a teljes átmenetiség érzését konzerválják. Az apparátus mentális állapotáért sokan az országos hatalmi karrierre kacsintgató ta­ nácselnököt kárhoztatják. Mondani aligha merik neki. (Felróni is csak egyik vetély­ társsá előlépett munkatársa fogja a későb­ biekben, az önkormányzati választás utol­ só fordulójának kortesbeszédében.) A ″for­ télyos félelem″ keményen ″igazgat″. Feszülten figyelik az önkormányzati vá­ lasztásokat, a megyei önkormányzati tes­ tület létrejöttét. Az elnöki pozícióra pá­ lyázók közül a hivatalba lépéshez szük­ séges voksokat az alig egy éve választott megyei tanácselnök kapta meg. Van, aki örül, van, aki káromkodik. Megfelelő előtanulmányok bitokában most már vi­ szonylag rövid idő alatt feláll az új ve­ zetés, hasonló misztikus döntések eredmé­ nyeként, mint a korábbi fordulóban. A volt elnöki referens osztályvezető lesz, a volt elnökhelyettes-főosztályvezető mellet­ te kap helyettesi beosztást, (sic. szép kar­ rier). Egyik korábbi pb-titkár visszatér az elnöki hivatal élére, szárnysegédje az a volt osztályvezető, aki az előző felvonás­ ban visszavont pályázata honoráriumaként jutott e beosztáshoz. Az elnök baráti kö­ réhez tartozó házaspár egy-egy osztályve­ zetői székhez jut. Megingathatatlan a ki­ szolgáló gazdasági egység politikai főisko­ lát is végzett vezetőjének pozíciója - a harmadik fordulóban is állva marad. Két főosztályvezető és egy osztályvezető a me­ gyei tárcahivataloknál, illetve a köztár­ sasági megbízotti hivatalban kap vezetői megbízást. Csak a rosszhiszemű rémhír­ terjesztők mondogatják, hogy a szakappa­ rátus várhatóan tovább dúsul volt KISZ153 �és PB-titkárokkal, miközben utcára kerülnek gazdag szakmai tapasztalatokkal rendelkező újabb szürke eminenciások. A leghatékonyabb kádermunka idején sem volt e hivatali apparátusban az MSZMP politikai főiskolát végzettek aránya ilyen jó, mint most. EPILÓGUS Egyes rémhírterjesztők szerint a hivatal ilyen gyors átváltozását az illetékes kormány­ zati szerv elhamarkodottnak minősítette. Min­ denesetre a ″vezetők″ egyelőre nem hasz­ nálják titulusukat. Száznál több ember ke­ zében az alábbi, jogilag semmit nem érő, tartalmában kacagtatóan ellentmondásos le­ vél: ″ S a jn á la tta l tá jé k o z ta to m , h o g y a M e g y e i Ö n k o r m á n y z a t á ts z e r v e z é s r e k e r ü lő h iv a ta lá ­ b a n - a f e l a d a t o k é s a lé ts z á m n a g y m é r ­ té k ű c s ö k k e n té s e , ill e tv e á ta la k u lá s a m ia tt a z Ö n f o g l a l k o z t a t á s á t n e m tu d o m b i z t o s í ­ t a n i. M u n k a v is z o n y á n a k m e g s z ü n te té s é r e a k ö ­ z e ljö v ő b e n a n n a k m e g fe le lő e n f o g so r k e ­ r ü ln i, a h o g y a H iv a t a l tö r v é n y ile g k ö te le z ő ­ en e llá ta n d ó fe la d a ta in a k v á lto z á s a a z Ö n m u n k a k ö r é t é r in ti. M e g k ö s z ö n v e é s e lis m e r v e e d d ig v é g z e tt m u n k á já t, a m a g a m r é s z é r ő l a z t a s e g íts é ­ g e t t u d o m f e l a j á n l a n i , h o g y a m e n n y ib e n Ö n a M e g y e i T a n á c s ko rá b b i fe la d a ta in a k eg y r é s z é t á t v á l l a l ó ú j á lla m i h iv a ta lb a n v a g y a M e g y e i Ö n k o r m á n y z a t v a l a m e l y in té z m é n y é ­ b e n k ív á n a k é s ő b b ie k b e n e lh e ly e z k e d n i, e h h e z a tő le m te lh e tő s e g íts é g e t m e g a d o m . K é r e m , h o g y e s e tle g e s e b b é li s z á n d é k á ­ r ó l tá jé k o z ta tn i s z ív e s k e d je n .″ Az érintettek egy része zúgolódott, más­ részük összetörten meredt maga elé, a cso­ dában bízva, vagy abban, hogy az egész egy rossz álom. A hatalomváltásban, az igaz­ ságban, a Jóistenben egyre kevesebben hisz­ nek. 154 Szerzőink egyéb cikkeinek torlódása miatt VITA sorozatunk rendszerváltásról szóló anyagainak közlését kővetkező lapszámunk­ ban folytatjuk. Természetesen újabb írásokat is várunk arról, hogy ″mi történt?″ illetve ″mi történik itt?″ (lásd folyóiratunk előző számát). �MÉRLEGEN Földi Péter és Csemniczky Zoltán kiállítása elé . . . k é p z e l j e n e k e l e g y k ú p o t ... ...k é p z e lje n e k e l k ú p la k ú fo r m á k a t... . .. k é p z e l j e n e k e l e g y k o c k á t ... ...k é p z e lje n e k e l k o c k a a la k ú fo r m á k a t... . . . k é p z e l j e n e k e l v u l k a n i k u s e r e d e t ű h e g y e k e t ... . . . k é p z e l j e n e k e l e g y f a l u t e v u l k a n i k u s e r e d e t ű h e g y e k ö lé n ... . .. k é p z e l j e n e k e l e g y n é g s z ö g l e t ű s z o b á t ... e g y m ű te r m e t... ...k é p z e l j e n e k e l e g y v e s s z ő b ő l f o n t f a l ú k a l i b á t m e r e d e k h e g y o l d a l o n , h á z i á l l a t o k ­ k a l k ö r ü l v é v e . .. ...k é p z e l j e n e k e l g ö m b ö l y ű é s s z ö g l e t e s t á r g y a k a t , k e r e k é s m é r t a n i v o n a l ú d í s z í t ő ­ e le m e k k e l, e g y é v s z á z a d o s ( ta l á n é v e z r e d e s ) c i v il iz á c i ó j e le iv e l... 155 �p a ló c f ö ld 9 1 /2 . Íme a díszlet, mely ez­ úttal nem Görögországban vagy Itáliában áll, bár még Európában, mi több, Eu­ rópának egy szőlőtermő or­ szágában, Magyarországon. Földi Péter házáról és ma­ gasba kúszó kertjéről be­ szélek. A mítosz a természetben terem. Nincsen ebben sem­ mi meglepő. Platón a mí­ toszt a költészet egyik váll­ fajának tartotta. A mítosz egy művészi elemből (ez a mitológia nyelvi oldala) és egy már adott mitikus elemből vagy mitologémá­ ból (a mitológia hordozóanyagából) tevődik össze. (Ilyen mitologémák például a hősök, vagy a róluk szó­ ló történetek.) Kerényi Ká­ roly értelmezésében a mí­ tosz az alkotás egyik spe­ cifikus nyelve, mely az ideák világáról fest ″ideá­ lis″ képet, miközben a va­ lóságról is tudósít. Teogó­ nia, kozmogónia egyfelől, másfelől: elbeszlés, hőstör­ ténet, mese. ″A mitológia is éppúgy lehet korszerű és nem korszerű, mint a zene.″ - jegyzi meg Keré­ nyi. A mítosz és a mese a feldolgozásfinomságában, összetettségében különböz­ nek egymástól; a mese gyakran nem más, mint ″anilis fabula″, vénasszo­ nyok fecsegése, esetleg na­ iv tündérmese. Földi néhány kritikusa 156 festészetét anekdotikus, fi­guratív festészetként köny­ veli el. Művészetéről szól­ va realizmust, neo-primiti­ vizmust emlegetnek, annak forrásait a népművészetben, a naív festészetben, a gye­ rekrajzokban keresik. Nem vonom kétségbe ezeknek az. elemzéseknek a részigazsá­ gát, mégis úgy vélem, hogy Földi festészetét a mítosz felől legcélravezetőbb meg­ közelíteni. Földi tudatos, művelt művész, aki látja, hogy a teremtett világ romlott megromlott - nézzük csak emberre vadászó óriásnyu­ lait, vízbe alábukó vadka­ csáit, figyeljük alakjainak rettentő tekintetét - Földi, mint minden jó művész, elveszett ártatlanságunkat, a letűnt aranykort keresi. S ez a keresés nem afféle kellemes kirándulás, hanem hosszú, fárasztó bolyongás; Földi Péter, de Csemniczky Zoltán is, jól tudják, nem­ csak külső akadályokat kell legyőzniük (mint például a rossz politikai berendezke­ dés vagy nehéz anyagi vi­ szonyok, életkörülmények), hanem belső démonaikkal is meg kell harcolniuk. Ha figyelmesen megnézzük Csemniczky huzalkonstruk­ cióit, tekergő, megtört drót­ darabjait, melyek fittyet hánynak a nehézségi erő­ nek, s melyek már címük­ kel is jelzik fenyegető vi­ lágukat (Harcos, Kegyosztó, Auto-Freud-mobil, stb.), ha szemügyre vesszük Földi ké­ pein az űrben száguldó égi­ testeket, megértjük, hogy a harc rettenetes, itt minden eszköz felhasználható. A mi­ tológia és a művészet közös tér-idejében Földi Péter vadkacsái éppúgy nap-tojást tojnak, mint az ausztráliai népi mítosz emuja és da­ ruja. Azok a dichotómiák, ame­ lyek az utóbbi évtizedek művészetét, illetve művé­ szetelméletét uralták, mára sokat vesztettek kizárólagos­ ságukból. Figuratív vagy absztrakt, realista vagy szür­ realista, ″hard″ vagy ″soft″: a műnek mindenekelőtt jó­ nak, eredetinek kell lennie; minden eszköz felhasználha­ tó annak érdekében, hogy a művész, korszerű művet hozzon létre. A moderniz­ mus programja aktuálisabb, mint valaha is volt. A ki­ térők, a zsákutcák neve vál­ tozhat (szocialista relaizmus, posztmodern, stb.), a művé­ szet királyi útja a moder­ nizmus marad. Napjainkban a művészi kísérletezés egyik fontos te­ rülete a jelentésesség forrásvidéke. (Ezt a ″fogalmat″, ha szabad így neveznünk, Jacques Derrida, korunk egyik legjelentősebb filozó­ fusa dolgozta ki.) Egy hal­ maz valamelyik alkotóelemé­ nek megcsontosodott j elen­ �tése félrevezető lehet. Ha viszont absztrahálni, elvo­ natkoztatni tudunk, ha ész­ revesszük például, hogy a Földi festményein oly fon­ tos szerepet játszó csiga, csigaház tulajdonképpen spirális, vagyis labirintus, az alkotás folyamatának lé­ nyegét értjük meg. Hann Ferenc, Földi munkásságá­ nak legjobb ismerője vilá­ gosan látja ezt a problé­ mát, amikor rámutat: ″...művészetének bonyolult­ ságát a harmadik, a ne­ gyedik olvasat adja, s ez egyben a dekódolhatóság problematikáját is felveti. (A jel és a konkrét for­ ma, a naturális látvány és az absztrakció viszonyáról van itt szó. Hiszen pl. egy kör-forma, ami a >teljes egész< , a Nap, a Föld szim­ bóluma, a történeten belül egy kenderáztató tavacs­ ka.)″ Ha röviden is, de be­ szélnünk kell még Földi művészetének két, eleddig eléggé elhanyagolt aspektu­ sáról. Ez a művészet kivé­ telezett kapcsolatot tart fenn a pszichoanalízissel és a matematikával, illetve számmisztikával (mely sze­ rint például a négyes szám, szemben a hármas­ sal, gyakran baljós tartal­ mú). Földi legjobb munkái azt sugallják: valami alap­ vető fenyegetettség, uni­ verzális veszélyállapot ellen 157 kell állandóan küzdenünk. A teremt ésben - a termé­ szetben - elfoglalt helyünk vált kérdésessé, emberi mél­ tóságunk van végveszélyben. A Földi-vásznakat bené­ pesítő állat-archetípusok (pl. az a tizenkét tehén, amely valószínűleg az állatöv tizen­ két jegyét szimbolizálja), melyek ismert geometriai formákat alkotnak (általában kör-konstrukcióellensúlyozza a kép négyzet, illetve tég­ lalap alakját), ugyanakkor a híres középkori és modern állatkönyvekre, bestiáriu­ mokra emlékeztetnek, példá­ ul az egyik legújabbra, Bor­ ges K é p z e l t lé n y e k k ö n y v é ­ re . Segítségünkre siető, szo­ rongásaiankat,halálfélelmün­ ket oldó vad- és házi álla­ tok: milyen emberi gondo­ lat! Csemniczky Zoltán mű­ veit nem ismerem jól; ant­ ropomorf konstrukcióit, bálványait én is most látom először. Elnézést kérek te­ hát, hogy ez alkalommal nem tudok róluk érdemük­ höz méltón szólni. Ami az első látásra evidensnek tű­ nik: a két művész szel­ lemi rokonsága. Amint Föl­ di Péter műveit néhány szó­ val jellemeztem, úgy érez­ tem, hogy az, részben Csemniczky Zoltán konst­ rukcióira is érvényes. Mű­ vészi elkötelezettségük is ha­ sonló jellegű, mindketten minden módszerrel próbál­ ják kiaknázni az általuk használt anyag jelen­ tésességgel telített tulajdon­ ságait. (Például a dróthu­ zal tágas tereket átívelő merevségét, vagy a festék harmadik dimenzióját: vas­ tagságát.). Emberi magatar­ tásukban is sok hasonlóság van: jól érzékelhető pesz­ szimizmusuk ellenére mind­ ketten tanítani, nevelni próbálják a náluk fiatalab­ bakat. Talán (tudat alatt) tudják, hogy ″megváltó″ csak közülünk, belőlünk tá­ madhat. Legalább négyen-öten vagyunk itt ma este, akik Európának, Magyarország­ nak abból a sarkából in­ dultunk útnak, ahol a két kiállító művész él. Úgy ér­ zem, e kis csoport nevé­ ben, de talán mindnyájunk nevében is mondhatom ne­ kik: művészi mondanivaló­ tokat megértettük, további jó munkát kívánunk! N a g y P á ln a k , a M a g y a r M ű h e ly s z e r k e s z tő jé n e k e r e d e tile g fr a n c iá u l e l­ h a n g z o tt - m e g n y itó s z a ­ v a i. (P á r iz s i M agyar I n té z e t, 1 9 9 0 . n o v e m b e r 2 9 .) �MÉRLEGEN C sem niczkyről meg a drótról (kiállításm egnyitó helyett) ″A művészet sem nem ez, és sem nem az, hanem amit én csinálok.″ Wahorn András híres (hírhedt) mondata - hol vannak már azok az idők, amikor mű­ vészek mondataira figyelt az ország -, ″előszó″ gya­ nánt szolgál mondandóm­ hoz. A művész (és művészet) magárahagyottságánakönbi­ zalomkeltő pökhendisége a közelmúltban sokakat bőszí­ tett, bár semmivel sem ki­ zárólagosabb)!), mint Csont­ váry kijelentése: ″Zseni le­ het az, aki soron van...″ A dolog - a művész (művé­ szet) feladata - reményte­ lenségében, pulzáló védte­ lenségében - koponyacsont­ tól megfosztott agyvelő bástyákat épít magának a magamutogató szemérmet­ lenségből. (Védekezése tá­ madás a közöny ellen.) Wahorn mondatát azon­ ban most más összefüggés­ ben citáltam ide. Mi az amit egy művészről (Csem­ niczky Zoltán) és műveiről (drótszobrok) mondani le­ het? A művészet koordiná­ tarendszerében - ami jelen esetben legalább három di­ 158 menziós (szobrászról lévén szó) -, meghatározni azo­ kat a pontokat, amelyek­ hez mérten a különbözősé­ ge láthatóvá, tudhatóvá vá­ lik, vagyis meg kell mu­ tatni, hogy ″sem nem ez, és sem nem az″. Persze már most az elején érde­ mes lenne a dolgot rövid­ re zárni, és azt mondani, hogy igen, ezek CSEM­ NICZKY SZOBROK, és ezzel kész. (A vége való­ színű úgy is ez lesz.) Ami­ kor mégis támpontkeresés­ ről szólok, nem elsősorban művésznevekkel fémjelzett csillagképállásokat akarok újraszidolozni (fényesebbre törölni). Sokkal inkább a művek által keltett érze­ tek, sejtések indukálta erő­ terek mozgását, egymásra­ ható működési mechaniz­ musát keresem. Talán a törékenység, a múlékonyság az első be­ nyomás a szobrok kapcsán. Olyan kiszolgáltatottságot sugallnak, amely még a legbékésebb lélekben is pusztító ösztönöket ébreszt: szeretné a drótvázat ösz­ szelpítani - mint a vasúti sínekre tett kétfillérest az elrobogó tehervonat, láttat­ va az erő és a tömeg nagy­ szerű diadalát, a kisszerű kiszolgáltatottság fölött. (Szimpla, de jól működő magyarázat lehetne ez em­ ber és társadalom viszonyá­ ra, a közelmúlt történelmé­ re...) A néző, ha az első (a legelső, a meg nem is­ mételhető) találkozáson túl van, akkor rájön, hogy ez a ″kiszolgáltatottság″ egy nagyon is jól struktúrált szerkezeti rendszer, amely erővonalaival a fémszerke­ zet hálórendszerével stabil és időtálló konstrukció. (Lásd Eiffel torony) Tehát hogy nem lapítjuk szét a tenyerünkkel, azt részben a ″beépített″ morális fék (in­ tellektuálisműtrágyféltés-ér­ tés) gátolja, és az a belső erő, amely a törékenység látszatát keltő szerkezetből sugárzik. Az önmagát hordozó szer­ kezet, hol ornamentális /mint hegesztett falusi vas­ kapuk ″modern″ mintái), hol szerves rendszereket idézően átlényegülő, akár végletekig lényegített kulti­ kus istenképzetek kőbe csi­ szolt másai. A szervesen �MÉRLEGEN formálódó három dimenziós szerkezet vizuális logikája önmagát fejleszti formai, gondolati egésszé. A trivi­ ális ornamentika tákoltsága hitelesíti az önfejlesztő szer­ ves építkezés művességét. (Mindez nem okoz formai dualizmust, sokkal inkább gondolati teljességet.) A drót hírvivővé válik. (Nem az elektronikában betöltött szerepére gondolok, bár for­ rasztott gömbjeinek kusza­ sága felidézi régi hátlapjá­ tól megfosztott néprádiók ellenállásdömpingjét.)Calder a drótot játékosan használ­ ta, Gabó a szerkezetért ma­ gáért, Csemniczkynél cso­ mópont - erővonal rend­ szerré válik átvéve a gráf­ rendszer logikáját (lásd. kőnigsbergi hidak). A szere­ kezet vázát megjelölve az erőterek indukálta gondolat feszíti a szoborra a forma átlátszó huzatát. Átlátható­ sága kettősség, amely egy­ szerre mutatja a külső és belső formát, és egymásra hatásukat. Más szempont­ ból, ami kívülről pozitív, az belülről negatív forma, és a szobor körüljárásával fo­ lyamatosan élvezhetjük a formát és ellentettjét. (A hatás filozófiai tartalmán túl, zenei hangzásokat is idéz.) A magunkra öltött or­ namentika nem takarja el pöffeszkedő übü-szerűsé­ günket a guruló ketrecen (Pótkocsirakomány) Khá­ ron legalább annyira ko­ mikus, szőrös ″üvegmosó″ fejével, amennyire félel­ metes a láncháló vizet imi­ táló vonszolódása. Csont­ váz-szerű figurái kultikus utalásaival, idegpályákat idéző feszülő vibrálásával egyszerre fenkölt, időntú­ li, és esendően széteső, hordozza fizikai elesettsé­ günket, és a lelkűnkbe örö­ kített küldetés lehetséges megvalósításának remé­ nyét. Humora, frivolitása, olykor obszcén jelzései, já­ tékosságra való hajlama nem a heroizmust, hanem a természetünkből fakadó élniakarásterősítibennünk. (A ″Szerelem″ éteri bur­ ka az átélt teljesség után kalitkává szűkül...) A szobrok inspirálta gondolatok, hangulatok to­ vább improvizálhatók, a közelítések - bármennyire hisszük is az ellenkezőjét - nem igazán lényegiek. A szobrok, szobrok. Csem­ niczki csinálta őket! F ö ld iP éter 159 �p a ló c f o ld 9 1 /2 . 160 �A. Gergely András - Lichtenstein József Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón II. Az igazgatástörténet enklávénak nevezi ezt a jelenséget: akár a helyi érdekeket, akár az ellátottságot, a közlekedést vagy az auto­ nómia igényét tekintjük. Visnyó kétfeiől határolt, és mindkét igaz­ gatási körzet által lefedettlenül hagyott terület. Egyik oldalon sem tekintik fontosnak, hogy a helyi lehetőségeket központi segítséggel támogassák, egyik szomszéd sem tartja lényegesnek, hogy ne marad­ jon le ez a község az ő térképéről. Sem beruházási javakban, sem szolgáltatási-ellátási segítségben, sem a helyi erőforrások önálló felhasználásának támogatásában nem érdekelt a felsőfokú vagy a kö­ zépfokú igazgatási hatalom. POLGÁROSODÁS VAGY KORLÁTOS SZUVERENITÁS Közel másfélszáz esztendeje nyilvánva­ ló az igazgatási szakemberek előtt: nincs ősibb ″ellensége″ a közigazgatás kemé­ nyen centralizált hierarchiájának, mint a községi szint, s nincs keveselhetőbb au­ tonómia vagy hivatásszerűen végezhető közszolgálat, mint amely ezen az igazga­ tási szinten található. A társadalmi életnek egyik legősibb és leghatalmasabb rugója a község. A szoros és szerves szomszédsági viszonyon alapuló természetes összefüggés, illetve az életközösségen alapuló érdekazonosság minden települést eredendően abba az ér­ dekképviseleti rendszerbe tagol, amely akár lehetetlenné teszi, akár segíti az ön­ kormányzati önállóságot, ettől függetlenül is meghatározza a közfeladatok kielégíté­ sének helyi körülményeit. A nagyvisnyói közigazgatás egyidős a pártpolitika kiala­ kulásával. Az 1945 első hónapjaiban szer­ veződő helyi Nemzeti Bizottság már az év első felében lehetővé tette a pártok kialakulását. Az MKP, az SZDP, a Kis­ gazda Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a Polgári Demokrata Párt a helyi szavazá­ sokon a kisgazdák (55 %-os) sikerével mérkőzött meg. A bíróváltozás azonban már az MKP irányítása alá kerülését je­ lentette. Ekkor még sehová sem jártak el a község lakói dolgozni, egészen 1948-ig a lakosság legnagyobb része az Általános Fakitermelő Vállalat erdei munkásaként vagy mezőgazdasági napszámosként dolgo­ 161 �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi igazgatás és hatalom Nagyvisnyón II. zott. Saját erővel kezdték meg a községi műút építését is (LIKAI J. 1971.) A he­ lyi érdekek és remények hangja azonban el sem juthatott a vármegyei közigazga­ tás uraihoz. A megye, mint külön való­ ság, nem volt sohasem a községek egy­ másra utaltságának kifejezője, sem pedig a fejlesztési-támogatási lehetőségek igazsá­ gos elosztója. A városokkal és főleg az iparfejlesztéssel szemben a községi érde­ kek teljes és tudatos mellőzése volt ta­ pasztalható. Alkotmányunk forma szerint a helyi államhatalmi és igazgatási feladatok ellá­ tása érdekében az önálló közigazgatási egy­ ségek megalkotását tekintette célnak, Nagy­ visnyón is önálló igazgatás indult 1950től. Különösen kiváltságos státus volt ez azon a vidéken, ahol a községek többsé­ ge más igazgatási egységhez tartozott. Az önállóság azonban csak cselekevőképes pol­ gárok és ügyintéző közhatalom esetén mű­ ködik. A községi igazgatás azonban mind­ ezidáig, napjainkig sem más, mint a köz­ ponti politikai akarat végnyúlványa, vég­ rehajtó eszköze, gépszíja, amely nem fel­ készült és vállalkozó szellemű előljáróságot jelent, hanem a végrehajtó tipusú tisztvi­ selőgárdát. A végrehajtó szervezet eseté­ ben a közszükségletek ellátása a szaksze­ rűségen múlik: ám nincs semmi rosszabb hatással az életviszonyok alakítására, mint a hozzáértést nélkülöző, politikai bizalom­ mal fölékesített tisztviselő, akit sem lai­ kus erő, sem alkotmányos jogszerűségek nem ellenőrizhetnek. A helyi társadalom szervezeti keretei, működési feltételei ily módon kényszerűen alárendelődnek a közszolgálat helyett pártszolgálatot előnyben részesítőhivatalnoknak. Az 1950-től önállóan működő Nagyvis­ nyói tanács egyenesen a pártházban kezd­ 162 te szolgálatát, a tanácselnök a hatvanas évek elejéig mindig kommunista ember volt, az 1962 óta új épületben (a régi kántortanító felújított lakásában) működő tanácshivatal elnöke is falusi párttitkár volt. A szájhagyomány szerint mindig he­ lyi emberek vezették a tanácsot, de 1950től egy kommunista kőműves, majd egy kommunista cipészsegéd, később egy mészégető, egy gyári munkás, majd 1956ban egy hivatásos járási párttitkár volt államigazgatási vezető funkcióban. A he­ lyi emlékezet külön kiemeli az egyik ta­ nácsvezetőt, akinek érettségije is volt! Mel­ lettük a felszabadulás utántól vezéri funk­ ciót vállaltak a falu párttitkárai, jobbá­ ra idegenből jött ″ejtőernyősök″. Rajtuk kívül ha szava volt valakinek, az több­ nyire az iskolaigazgató volt, szintén mind idegenből jöttek, nem helyibéliek. Az 1945-ben 31 főből álló tanácstestület lét­ száma az idők folyamán 13 főre csök­ kent, és 1962 óta lényegében a tanács­ elnök és a tanácstitkár döntik el a falu dolgait. Az 1949-ben szervezett első téesz el­ nöke is oszlopos tagja volt a helyi hata­ lomnak, többnyire a szegényebbek léptek be, a gazdagabbak önállóak maradtak. A ″kulákcsinálás″ azonban megbontotta a fa­ lu még meglévő gazdasági összetartóere­ jét is: a legnagyobb gazdasága egy har­ minc holdas gazdának volt, de 15 hol­ don felül már a kulák minősítés járta. Az első téesz tönkremenése után 196061-ben új erővel és új kényszereszközzel szervezték a második téeszt, a lakosság 60-65 %-a belépett, a töbiek inkább le­ adták földjüket az Állami Gazdaságnak, mert a helyi vezetés a bányából is el­ küldette azt, aki nem szabadult meg a földjétől. Így volt ez 1978-ig, akkor in­ �dult újult erővel a háztájizás, a tsz-t azon­ ban öszevonták a környékbeli téeszekkel és Bélapátfalvára költözött a vezérkara is. A nagyvisnyói helyi hatalom tehát a tanácselnökből, a párttitkárból és a tsz-el­ nökből áll évtizedek óta. Velük szemben csupán némi kontrollt jelent az általános iskola tanári kara (az igazgató többnyire tanácstag, olykor falusi párttitkár is egy­ személyben), valamint a református lel­ kész. A község relatív önállósága azonban életképtelenséget jelent a gyakorlatban. A tanácsi gazdálkodás feltételei, a megyei (vagy korábban a járási) támogatások kö­ rülményei olyan módon megkötik a he­ lyi vezetés kezét, hogy a tanácsülési jegy­ zőkönyvek elemzéséből is világosan lát­ szik, mennyire ″semmiről″ döntenek. A tanács végrehajtó bizottsági beszámolói szinte előre lezajlott szavazást tartalmaz­ nak, a tanácstagok mindent jóváhagynak, amit az elnök vagy a titkár előterjeszt. A községi igazgatási szint célszerű mű­ ködése esetében az emberek szoros szom­ szédsági viszonyáról, természetes kapcso­ latrendszeréről és a községi népesség bi­ zonyos szintű érdekazonosságáról szóltunk. Nagyvisnyót vizsgálva azonban inkább ezek hiányáról kell bővebben szólni. A községi tanácsvezetés ellen jószerivel so­ hasem merült föl kifogás - már ami a megye és a járás értékelő magatartását il­ leti. Az igazgatási hierarchiában ugyan 1966 óta szabályozott a visszahívás rend­ szere, de a bizalmatlanság jogossága csak­ is a felsőbb szervek szemléletétől, elbírá­ lásuk szigorától függ, nem pedig a helyi lakópolgárság véleményétől. Egy szervezet célszerű működését a szakértelem, a ha­ tékonyság és a célok érdekháttere szabja meg. Minthogy a tanácselnök szakértelme kérdéses, egyedül a (szakvégzett) tanács­ titkár szakszerűsége lehet alapja annak, hogy a tanácsi szervezet a konfliktusvál­ lalásban ne maradjon alul a másfajta ra­ cionalitásokban gyakorlott (például párt­ utasításra működő vagy bürokratikus önfenntartásra beállított) szervezetrendszer fölérendelt tagjaitól. A függési viszony megváltoztatása azonban a községi szintű irányításban is csak akkor lehetséges, ha a döntéshozás módja, illetve az érdekkép­ viselet mechanizmusa segíti, nem pedig gátolja ezt. A nagyvisnyói tanácsvezetést tehát 1962-ig a gyors fluktuáció jellemezte, az­ óta pedig a mozdulatlan állandóság. Nyil­ vánvaló, hogy mindkettő lényegét tekint­ ve független a lakossági-választói viselke­ déstől, a helyi társadalom közvéleményé­ től. A tanácsi szervezet a közvetlen fel­ adatok megoldásában (társadalmi munka szervezésében, jószágoltáslebonyolításában és hasonlókban) a közvetlen lakossági kap­ csolatokat veszi igénybe. Ezen túl felada­ ta csupán annyi, hogy adminisztrálja az ügyeket, beszámolót készít, feladatokat ad ki és pénzügyi kereteket adjusztál. Az ám, de a községi infrastruktúra lehetet­ lenné válik, a fejlesztési esélyek megszűn­ nek, ha nincs gazdálkodó egység a falu­ ban, s ha ezzel csökken az esélye an­ nak, hogy a hivatalos tanácsi-érdekképvi­ seleti illetve a pártvonalon tartható me­ gyei kapcsolatokat még egy szálon bizto­ sítja valamely helyi intézmény. A helyi hatalom működésének termé­ szetrajzához tartozik, hogy az intézményes vezetést körülveszi az érdekközvetítők Szű­ kebb vagy tágabb holdudvara, amely nyomásgyakorló vagy akaratérvényesítő eszközt jelent a döntéshozó apparátus mű­ ködésében. Nagyvisnyón csupán időszako­ san, néhány akut kérdésben működik 163 �A.Gergely - Lichtenstein: Helyi hatalom és közigazgatás Nagyvisnyón II. ilyen döntésbefolyásoló csoport, pontosab­ ban néhány személy. Már nem a rang­ tartó emberek, nem a nagygazdák, nem is a pap vagy a tanító lép ebbe a sze­ repkörbe, hanem elsősorban az a dinami­ kus, mozgásképes ″réteg″, amely alkalmi érdekeit kijárni nemcsak a helyi vezetés­ nél törekszik, hanem ″külkapcsolatokat″ is fölhasznál. Rendkívül izgalmas képlet len­ ne a megyén belüli érdekcsoportok föl­ vázolása, s főleg annak a notabilitás-há­ lónak megrajzolása, amely a megyén vagy az országos döntés-szinteken belül képvi­ selni tudja egy-egy település fejlődési cél­ jait. A szomszédos Szilvásvárad esetében nemcsak a helyi elnevezés szerint ″Villa Negra″-ként csúfolt minisztériumi vadász­ ház, nemcsak a lipicai ménes és a fo­ gathajtó sport nemzetközi tábora szolgál reprezentatív érdekközvetítőként, de az ügyes tanácstitkár és a lóágazatvezető ag­ rárszakember is, akik szemrebbenés nél­ kül intéztek el bekötőutat, állomást, fej­ lesztési hozzájárulásokat a község érdeké­ ben. Ilyen lehetősége Nagyvisnyónak nin­ csen - ha lenne pompásan virulhatna a helyi palóc identitástudat, tájházzá lenne a két öreg műemléki értékű épület, vál­ tozásra fordulna a gazdaságon és a tár­ sadalmi kapcsolatrendszeren belüli válto­ zatlanság számos eleme. A változásképes­ ség, a gazdasági és társadalmi innováció ezesetben történeti előnnyé válhatna, visszahatna még a gazdálkodási stratégi­ ák és mentalitások szférájára is, növelhet­ né a helyi autonómia-érzékenységet, ser­ kenthetné a cselekvésképességet. Kérdés persze, hogy a palóc-tudatot már csak részben őrző nagyvisnyói né­ pességnek szüksége van-e erre egyáltalán? Kérdés az is, hogy a mentalitások sza­ vakban többnyire meg sem fogalmazha­ 164 tók, a lelki önkivetítésben meg sem je­ lenő diszpozíciói hatnak-e még, elég erő­ sek-e még ahhoz, hogy a helyi társada­ lom az intézményesült (és interperszoná­ lis viszonyokban ható) politikai uralom viselőivel szemben bármit is érvényesíte­ ni akarhatna? A politikai kultúrában és az identitástudatban meglévő értékszem­ léletnek ugyanis nem feltétele a nyilvá­ nosság, s különösen nem abban az idő­ szakan, amikor a politikai uralom centra­ lizált formái lényegében minden más ma­ gatartást lehetetlenné, ″érvénytelenné″ tet­ tek, mint amit engedélyeztek. A jövő függetlensége a helyi életképességtől elég­ gé fenyegető, a kiszolgáltatottság érzetét adó. Vajon hozzászoktak-e a visnyóiak eh­ hez? Vajon hallgatag kompromisszum mű­ ködik-e a helyi társadalom mélyén? Az összetartás, a jó közérzet megkívánná, hogy a hatalom értéke és mértéke nyil­ vánvaló legyen az alávettek szempontjá­ ból - de vajon a ″jóváhagyólag″ megkö­ tött társadalmi szerződés, amely tudomá­ sul veszi az uralom adott formáit, he­ lyesli-e azokat? Megvannak-e az intézmé­ nyes föltételek ahhoz, hogy más helyi hatalmat és más uralmi modellt kívánjon a visnyói helyi társadalom? Nyilvánvalóan nincsen meg. A nagy­ visnyóiak szinte egyértelműen a ″függő­ legesen″ föléjük rendelt, hierarchikusan szerveződött politikai intézményrendszert fogadják el a tanácselnök személyében, s nem lévén alternatívájuk, kompromisszu­ mot is vele kell kössenek, toleranciát is érte kell gyakoroljanak. Nincsenek intéz­ ményeik arra, hogy horizontálisan is ki­ alakítsák az uralom gyakorlásának vagy ellenőrzésének technikáit, megvétózzák a politikai-uralmi ügyintézés reformképtelen gyöngyeségeit, vagyis a döntéseknek azt �a körét, amely természete szerint csak alárendelt és kiszolgáltatott mivoltában kü­ lönbözik a központi politikai hatalomtól, továbbá abban, hogy ha ″odafönt″ vál­ tozások állnak be, évek kellenek, míg ″le­ jut″ a változás szele Nagyvisnyó perifé­ riális világáig. Azt a természetellenes fo­ lamatot kell megvárniok, amíg a helyi hatalom teljes egészében elsorvad. Erre pedig annál tovább kell várniok, minél inkább elhúzódik a hazai modernizáció fejlődésfolyamata, amely mindig a köz­ ponti irányítás erősítését és a helyi irá­ nyítás korlátozását hozta magával. Mind­ emellett a helyi hatalom rá is szolgált a központilag diktált kényszerekre, hisz alig­ ha volt konzervatívabb közeg az elmúlt száz-százötven esztendőben, mint a helyi uralomviselők derékhada. A bürokratikus felülrőlvezéreltség egyik legnyilvánvalóbb következménye a politi­ kai-gazdasági-társadalmi intézményrend­ szer polarizálódása. Centrumokra és peri­ fériákra esnek szét a területi egységek, tekintet nélkül arra, hogy megyékről, köz­ ségekről, gazdasági csoporttörekvésekről vagy etnikai csoportminőségekről van szó. Mi több, a cenrumoknak is központjai, a perifériáknak is szélreszorult egységei keletkeznek a centralizált társada­ lomszerkezetben, politikában és gazdaság­ ban. Ismeretes, hogy az alföldi megyék folyamatos támogatáshiánya együtt járt az alföldi települések ″csomósodásával″, a ha­ társzéli települések elhanyagolása nyomán a frontier-típusú társadalmi tér kiüresedé­ se fenyegetővé vált, a nehézipari centru­ mok kijelölésével nehezen megállítható né­ pességvándorlás indult, a kistelepülések el­ veszítették adózó, termelő és életfenntar­ tó lakosságukat. A periférián lenni nem okvetlenül ″le­ csúszást″ jelent - jelenthet megszokott, természetesnek vett létállapotot is, törté­ nelmi patthelyzetet, amely ellen lázadnilehet ugyan, de belőle kilábalni aligha. Az etnikai identitástudat, a másságtudat mindig számol evvel a perifériára-kényszerültséggel, szélreszakadtsággal. A peri­ féria a hatalmi helyzet, az uralmi jogok szempontjából is periféria. Az autokrati­ kus hatalomhagyakorlás és a despotikus irányítás rendszerében ugyanúgy kény­ szerű státus ez, miként a demokratikusan szerveződő rendszerben. Politikai értelem­ ben tehát minden alárendelt társadalmi szféra perifériára szorul a politikai hata­ lom centrumaihoz képest, s a fejlődési egyenlőtlenségek területiarányaiszempont­ jából ugyancsak. Előnyös és hátrányos társadalmi helyzetek szociális perifériákat hoznak létre, a marginális csoportok pe­ dig a politikai és gazdasági kiszolgáltatott­ ságban élő helyi társadalmat is tovább tagolják. Nagyvisnyón nemcsak az etni­ kum, nemcsak a gazdaság, a helyi igaz­ gatás, a közlekedés, a településfejlesztés, az infrastruktúra van hátrányos helyzet­ ben, ezeken túl még a legidősebb és a fiatalabb korosztályok is marginális hely­ zetbe szorulnak, kulturális, vallási, egész­ ségügyi és más perifériák is létrejönnek. Szinte túlzásnak tűnik a periféria ár­ nyalatainak hosszas sorolása - de minden­ nek egy községgel odébb, Szilvásváradon már alig van nyoma, tehát nem fikciók­ ról van szó, hanem a helyi társadalom életviteli lehetőségeiről, amelyeket a helyi hatalomnak intézményesen kéne segítenie, de erre képtelen. Talán erre a hatalmi ″vákuumra″ vá­ lasz a helyi társadalom önállósodása Nagy­ visnyón a második gazdaság terén. Ta­ 165 �A.Gergely - Lictenstein: Helyi hatalom és közigazgatás Nagyvisnyón II. lán a hatvanas években újjáéledő sum­ máskodás, a Dél-Alföldig és a Dél-Du­ nántúlig ívelő vándormozgás, a megyeha­ tárokon átívelő ingázás is erre reakció. Talán a falu értelmiséghiánya, a fiatalok elmenekülése is erről szól. Nem állhat tá­ vol a helyi hatalom (szó szerinti) ügyet­ lenségétől, kapcsolathiányától és áldatlan uralomgyakorlásától a helyi társadalom ha­ talomközömbössége, a beleszólási igények visszafogása sem. De alighanem ugyaner­ ről, és a perspektívák kilátástalanságáról szól a néma forradalom új korszakának bekövetkezése, a községi népesség növek­ vő fogyatkozása is. A huszadik század második felélben ünnepelt fölfedezésszámba ment a lokali­ tások, etnikai és szubkultúrális közösségek értékeinek megbecsülése. A ″szép, ami ki­ csi" szemlélet a nemdemokratikus politi­ kai gyakorlat viszafordításának lehetőségét ígérte, az etnikai és kisközösségi renais­ sance bekövetkezését jósolta. Nagyvisnyó esetében ennek a lehetőségnek fölfedezé­ sét és nagyrabecsülését össze kell kötni avval a kérdéssel: vajon elég erős-e, ele­ gendőképpen önálló-e a kicsi, s eléggé szépek-e reményei ahhoz, hogy a civil társadalom visszavegye önkormányzati esz­ közeit, a monolit hatalmi szférától? Elke­ rülhetetlen a kutakodás az ügyben is, va­ jon a továbbzuhanás vagy a visszakapasz­ kodás lehetősége mutatkozik meg Nagy­ visnyó partikularitásba süppedt társadalma előtt? A mai állapotok éppúgy kínálják a marginalitás felszámolását, a talpraállást, mint a "szokott" zsákutcát. A helyi tár­ sadalom életminősége most az értékrend erején, az érdekek belátásán, a célok és az erőtöbbletek kinyilvánításán múlik. Az etnikus identitás végső lehanyatlása, a he­ 166 lyi társadalom maradék erejének erodálá­ sa a tét. Nagyvisnyó természeti környe­ zetének eróziója már nehezen megállítha­ tó folyamat - a társadalmi összetartozás minősége is a romlás jeleit mutatja. Ta­ lán csak a humánökológia segítő beavat­ kozása változtathat a helyzeten vagy az önismeret (jelenleginél jóval erősebb) fo­ ka. Gazdasági, társadalmi, politikai és fő­ leg emberi végjáték zajlik e vidéken, s nincs már idő azon meditálni, jogos-e, megokolt-e féltő beavatkozást javasolni a diagnózis felállítása után. A történeti tren­ det tekintve megismételhető a hajdani ″kórisme″: cifra nyomorúság végvidéke ez mindmáig. vége ( N a g y v is n y ó k u ta tá s á t a z M T A - S o r o s A la p ítv á n y a n y a g i tá m o g a tá s a te tte s z á ­ m u n k r a l e h e tő v é . A s e g í t s é g e t e z ú t o n i s k ö s z ö n jü k .) I r o d a lo m a jo g tö r té n e ti á tte k in té s h e z ALSÓ László (1925) A községjegyző jogállása. = Magyar Közigazgatás. 31 -38.p. BIHARI Oltó (1954) A községi tanács és problémái a tanácsi szervek rendszerében. = Állam és Igazgatás, 332-339.p. CSIZ­ MADIA Andor (1969) A községi közigazgatás önál­ lósulása. = Állam és Igazgatás. 312-321.p. GOMBÁR Csaba (1983) A helyi hatalom hermeneutikája. In. Helyi társadalom I.. Szerkesztette: Böhm - Pál. Bu­ dapest, 119-135.p. HENCZ Aurél ( 1974)Községi stá­ tus és községpolitika a magyar igazgatástörténetben a Reformkortól az Alkotmányig. Tanácsakadémia Bu­ dapest, 67.p. KATONA Zoltán (1951) A kettős alá­ rendeltség helyi tanácsaink rendszerében. = Állam és Közigazgatás. 172-182.p. KÉRÉSZY Zoltán (1942) Községi közigazgatásunk alaptörvényének - 1871: XVIII. tc. - előzményei. In. Illés Emlékkönyv, Bu­ dapest. 247-300.p. RAKSÁNYI Elemér (1937) A képviselőtestület önkormányzata. = Községi Közlöny. �338.p. SZÜTS Lajos (1937) Az önkormányzatok el­ lenőrzése. - Községi Közlöny, 449-450.p. Jogszabályok 1871: XVIII,tc., 1886: XXII.tc., 1924: V.tc., 1927: V.tc., 1929: XXX.tc., 1933: XVIl.tc., 1950. évi I.Tv., 1954. évi X.tv„ 1971. évi I.tv.Településhistória, szociológia, néprajz ANDORKA Rudolf - HARCSA István, 1979. A községekben zajló társadalmi változások az elmúlt más­ fél évtizedben. - Társadalmi Szemle, 5.sz. 68-78.p. BÉLAPÁTFALVA és településcsoportja. 1988. Szerk. Berényi I. - Tiner T. MTA. Földrajztudományi Ku­ tató Intézet. 100.p. BIHARI Mihály, 1988. Helyi tár­ sadalom és önkormányzati demokrácia. - Társada­ lomkutatás, 2.sz. 25-34.p. BÖHM Antal - PÁL Lász­ ló, 1978. Bejáró munkások társadalmunk szerkezeté­ ben. - Szociológia, 3.sz. 379-395.p. CSÉFALVAY Zol­ tán, 1985. ″Szocialista summások″ Nagyvisnyón. Kultúra és Közöség, 3.sz. 8-19.p. CSÉFALVAY Zol­ tán, 1986. Társas kapcsolatok térbeli problémáinak szociálgeográfiai vizsgálata néhány kiválasztott telepü­ lés példáján. Doktori értekezés, 122.p. DÉZSMA György et. al. 1988. Cifra nyomorúság, avagy jelen­ tés az észak-magyarországi régióból. - Egyetem és Társadalom, 1987/ 1988. ELTE felsőoktatási szolgálat, Bp. 127-144.p. ELEK István, 1984. Hátrányos hely­ zetű mezőgazdaság, leértékelt vidék, gyarmatosított fa­ lu. Népművelési Intézet, Bp. Szociográfiai Munkafü­ zetek. 65.p. FARAGÓ Tamás, 1987. A falusi társa­ dalom rétegződéséről. - Szociológia, 3.sz. 395-417.p. FÉNYES Elek, 1851. Magyarország geographiai szó­ tára. II. kötet. 307.p. FODOR Ferenc, 1930. Egy pa­ lócfalu életrajza (Nagyvisnyó). Athenaeum, 73.p. A.GERGELY András, 1988. Egy civil társadalmi le­ hetőség: az etnoregionális alternatíva. - Valóság, 5.sz. 98-107 p. A.GERGELY András, 1988. Vázlat a he­ lyi társadalmak néhány dimenziójáról. Kézirat, 27.p. 1990. GOMBÁR Csaba, 1984. A helyi hatalomról. In: Ideológia és demokrácia. A Magyar Politikatudo­ mányi Társaság Évkönyve, Bp. 191-194.p. GYÖRFFY György, 1940. Besenyők és magyarok, Bp. 13-137.p. HANÁK Katalin, 1978. Vázlatok a mai falusi mun­ kásságról. -Szociológia, 3.sz. 361-377.p. HENCZ 1973. Területrendezési törekvések Magyarországon, KJK, 677.p. HOPPÁL Mihály, 1984. Életmodellek - kultú­ rális paradigmák. In: Hoppál M. - Szecskő T. szerk. Életmód: Modellek és minták. Tömegkommunikációs KutalóKözpont Bp. 374-390.p. KÓSA László - FILEP Antal, 1975. A magyar nép táji-történeti tagozódása. Akadémiai K. KSH. Évkönyvek és területi statisztikai évkönyvek. Bp., Eger. LAKOS György, 1952. Em­ berek a Bükk-fennsíkon. Művelt Nép. LIKAJ János­ né, 1971. A helyi közigazgatás fokozatos átalakításaaz 1945-50 közötti időszakban. Tanácsakadémia. 16.p. LŐRINCZ Lajos, szerk. 1988. A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai. 18741947. KJK. 366,p. NIDERMÜLLER Péter, 1981. A mindennapok folklórja avagy a folklór mindennapjai. In: Niedermüller P. Szerk. Folklór - társadalommüvészet, 7. Válogatott tanulmányok. Népművelési Intézet, Bp. 192-219.p. ÖRKÉNY Antal, 1986. A magyar közsé­ gek társadalmának szervezettsége. Kézirat. PALÁNDI KOVÁCS Attila, 1982. A Barkóság és népe. Borso­ di kismonográfiák, 15. Hermann Ottó Múzeum, Mis­ kolc. 210.p. SZABÓ László, 1988. A palócok társa­ dalomnéprajza. Folklór és etnográfia, 46. Debrecen, KLTE Néprajzi Tanszék, 400.p. SZABÓ Piroska, 1978. A had és a nemzetség. In: Kis magyar néprajz a rádióban. RTV-Minerva, Bp. 229-230.p. SZABÓ Zol­ tán; 1937., 1986. A tardi helyzet. Cifra nyomorúság. Cserépfalvi, Akadémiai, Kossuth, Magvető K.reprint. K.TÓTH József - CSATÁRI Bálint, 1983. Az Al­ föld határmenti területeinek vizsgálata. - Területi Ku­ tatások, 6. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Bp. 78-92.p. VÁGI Gábor, 1982. Versengés a fejlesz­ tési forrásokért. KJK. 167 �p aló c föld 91/2. 168 �Merényi László Terray Károly nógrádi évei (Pedagógus és népművelő Losoncon) Olyan szellemi kiválóságról em lékezünk meg, aki nem Nógrádban született ugyan, de életpályája során két alkalom m al is hosszú éve­ kig tevékenykedett a megyében. Terray Károly pedagógusról szól ez az írás.1 1812. október 17-én született a Gömör megyei Hámosfalván. A család már a XVII. század óta itt élt. A Terrayak több generáción át lelkészek, illetve pedagógu­ sok voltak. Egyikük, T e r r a y J á n o s (17471793) Nógrád megyébe került át. AlsóSztregován volt lelkész és tanító. Egyik tanítványa M a d á c h I m r e , a nagy író édesapja volt. Terray Károly édesapja, Terray Mi­ hály (1772-1840) is pedagógus volt. H o ­ n é t z y Z s u z s á v a l való házasságából több gyermek született. Egyikük T e r r a y P á l M i h á l y (1 809-1890) Nógrádba került; gaz­ datiszt lett a Fülek melletti Galsán.2 Terray Mihály ötödik gyermeke Ká­ roly, tízéves koráig édesapja iskolájában, a gömöri Hámosfalván tanult. Innen Rozs­ nyóra került. 1830-ban végezte el a gim­ náziumot. 1830-35 között tanult Pozsonyban teo­ lógiát és filozófiát. Képességeire felfigyel­ tek diáktársai. A pozsonyi Liceumi Ma­ gyar Társaság titkára volt 1833/34-ben.3 Pozsonyi éveiben jó barátságba került ″Íme a tanítvány... sza­ porodó dolgozásainak egyikét közli meste­ rével és figyelemmel várja ítéletét″ - ír­ ta a költőnek egyik levelében.4 Kölcsey becsülte ifjú barátját. 1834. június 22-én írt levelében egyik ismerősének pártfogá­ sába ajánlotta Terray Károlyt, aki ″a po­ zsonyi magyar társaság egyik jelesebb tagja.″5 Terray azután is kapcsolatban maradt Kölcseyvel, amikor mindketten elkerültek Pozsonyból. 1838-ban Terray Károly epig­ rammát írt a költő halálára, ″Sírköve a haza lesz, míg a magyar él, halad, érez...″6 Terray 1835-ben fejezte be tanul­ mányait. Ezután a gömöri Harkácson, majd Rozsnyón és Eperjesen tanított. 1841-ben kétéves külföldi ösztöndíjat kapott. A berlini egyetemen tanult és közben bejárta Németország más vidéke­ it is. Pedagógiai tárgyú megfigeléseit folyóiratokbanpublikálta.7 A német filozó­ fiát behatóan tanulmányozta; hallgatta pél­ K ö lc se y F e re n c c e l 169 �Merényi László: Terray Károly nógrádi évei 1845 nyarán nagy élményben része­ sült Losonc közönsége. P e t ö f i S á n d o r ek­ kor egy hetet töltött a városban. ″...Szel­ E ls ő n ó g r á d i id ő s z a k a lemi élvezetek nélkül sem szűkülködtem″ 1843-ban került haza. Losoncon kapott emlékezett vissza a költő a Losoncon állást. Ez volt akkoriban Nógrád iparilag eltöltöttnapokra.1 2 Sok itteni tanár és di­ és kultúrális téren legfejlettebb városa. ák ismerkedhetettt meg ekkor az illuszt­ Már 1848 előtt kitűnő iskolákkal rendel­ ris vendéggel. (Sajnos arra nincs közvet­ kezett. Ekkor ″szép virágzásnak indult az len adat, hogy beszélgetett-e ekkor Pető­ evangélikus algymnasiuma″.8 fi Terray Károllyal?) Terray Károly 1843. január 30-án lett Terray Károly hivatásának tekintette a Losoncon tanár. Ettől kezdve 1849-ig itt népművelést. Az algimnázium ″könyv­ tevékenykedett. Losonci éveiben komoly tárnoka″-ként a legújabb magyar iroda­ tanári, népművelői és filozófiai munkássá­ lom alkotásait ajánlotta diákolvasói figyel­ got fejtett ki. mébe. Terray Károly az evangélikus algim­ 1843. július 20-án a Nógrádi Evangé­ náziumban ″főtanár″ lett. Eddig itt káp­ likus Esperességi Könyvtári és Munkáló lánok tanítottak. A segédlelkészek nem Társaság ünnepélyt rendezett. Ezen ke­ folytattak teljes értékű pedagógiai munkát. rült sor többek között - Terray Károly Terrayval jól járt az iskola, az ő idejé­ ben 1849-ig ″a gimnázium virágzásának felolvasására is. Hangsúlyozta, hogy ″a tudományosság mezején munkálkodók″ kö­ tetőfokára jutott″.9 zött szükséges az ″eszmecserélés″. Arra Terray valóban sokat tett az iskola ér­ buzdította a helyi értelmiségieket, hogy dekében. Módszertani újításai figyelemre a közművelődés érdekében minél gyak­ méltóak. A régi, nehézkes fogalmazású és rabban cseréljék ki gondolataikat. elavult tankönyveket mellőzte; önálló, sa­ ″Minél nagyobb valamelly város; mi­ ját maga által megírt ″tanfüzeteket hasz­ nél nagyobb a szellemi lépcső, mellyen nált″.10 Pedagógiai szempontból ennek a benne összpontosuló tudományos inté­ megvolt az az előnye, hogy a diákokat zetek állanak, minél szabadabb szárnya­ is önálló gondolkodásra nevelte. lást ad a vizsgálódó gondolatainak: a gon­ 1845-ben a nyelvtan oktatásában is dolatok annál könnyebben cseréltetnek ki″ újat kezdeményezett. Körmondattan címen - állapította meg. Ugyanakkor utalt arra tankönyvet jelentetett meg, amit szakmai körökben ″tüneményes″-nek minősítettek. is, hogy Losonc hátrányos helyzetben van a nagyobb városokhoz képest.13 Utólagos vélemény szerint ez a mű vi­ Igaza volt, amikor a vidéki kisvárosok lágos, szép és könnyen felfogható ma­ gondjairól beszélt, bár Losonc azidőtájt gyarsággal volt írva, és a magyar remek­ vidéki viszonylatban kiemelkedőnek szá­ írók oly szép és találó idézeteivel illuszt­ mított. A városban már 1838 óta műkö­ rálva″.11 dött a Kaszinó- és Műkedvelő Egyesület. Terray Károly Losoncon magyar iro­ dalmat is .tanított. Diákjainak figyelmét Ez a helyi közművelődési társaság nemes célt tűzött maga elé: anyagi alapot akart felhívta Kölcsey, Vörösmarty és Petőfi al­ teremteni helybeli színielőadások és egy kotásaira. dául Hegel előadásait. Ez a két esztendő nagy mértékben szélesbítette látókörét. 170 �óvoda létesítésére. Hála a tagok áldozat­ készségének, ez meg is valósult. (Az óvo­ da 1844-ben, az előadásokra is alkalmas kaszinói épület 1848-ban nyílt meg.)14 Terray Károly maga is tagja lett en­ nek az egyesületnek. Alkalmanként előa­ dásokat is tartott itt. Érdemes megjegyezni, hogy ekkoriban jelent meg Nógrád megye első sajtóter­ méke. J e s z e n s z k y D á n i e l 1846/47 folya­ mán hetilapot adott ki Pelikán címmel,15 melynek olvasói között Terray Károly is szerepelt - és valószínű, egy-két írását is közölte a hetilap. Nemcsak helyi, hanem országos vi­ szonylatban jelentős Terray Károly filo­ zófiai munkássága. Hegel filozófiája igen nagy hatást tett rá. Németországból való hazatérése után röpiratot jelentetett meg ″Elmélet és szem­ lélődés″ címmel, Térey álnéven. A röpi­ ratot ″Kölcsey Ferenc hamvainak″ aján­ lotta. Nem véletlen, hogy a költő kriti­ kus szemléletét tekintette példaképének.16 Ebben a művében a hegeli filozófiát ismertette a nagyközönséggel és vitába szállt a jeles tudóssal, S z o n t a g h G u s z t á v ­ val, aki azt állította, hogy a dialektika megalkotója ″egyetlen életben használha­ tó igazságot nem fedezett fel″. Terray joggal jegyezte meg: ha kifogásunk van Hegel megállapításai ellen, mutassuk ki ezeket, ″de magát az elvet ne kárhoz­ tassuk, mert ez által a tudomány fél év­ százados haladását akarjuk ignorálni...″17 Terray e röpirata komoly figyelmet keltett. Később E r d é l y i J á n o s is hivatko­ zott rá könyvében,18 aki a szerzőnek csak az álnevét tüntette fel, sőt egészen az utóbbi időkig nem tudta a filozófia iránt érdeklődő magyar közönség sem, hogy ″Térey″ azonos a pedagógusként jól is­ mert Terray Károllyal. Másik filozófiai munkája egy évvel később született. 1844. június 19-én újabb ünnepséget rendezett a Nógrádi Evangé­ likus Esperességi Könyvtári és Munkáló Társaság. Itt Terray előadást tartott Me­ taphysikai előzmények″ címmel. Ebben állapította meg, hogy a filozófia ″csak a tények nyomán haladhat″. Aki a fejlő­ déstől elhatárolja magát, ″annak feje fe­ lett visszahozhatatlanul repül az idő s ő minden perczenettel hátra lép″. Kiemel­ te, hogy a protestantizmus is a haladá­ sért küzdött annak idején.19 A gondolat szabadsága mellett foglalt állást. A mű ugyan népszerűsítő felolvasásnak készült, de tudományos értéke tagadhatatlan.20 A következő években nem jelentek meg újabb filozófiai munkái. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Terray Károly ab­ bahagyta volna ilyen jellegű munkássá­ gát. Losonci éveiben komoly kutatásokat folytatott. Ennek eredményeképpen 1848ra el is készült a magyaroszági filozófia történetéről szóló könyv kézirata... E sokoldalú munkásság mellett a Lo­ soncon eltöltött évek magánéletében is fontos változást hoztak. 1844 karácsonyán vette feleségül A d r i á n y i M á r i a L u j z á t (aki 1827-ben született). Az asszony édesapja A d r i á n y i K á r o l y nagyrőcei bányatulajdo­ nos, édesanyja pedig K i n d i s z J ú l i a volt. Nemsokára jöttek az első gyerekek. T e r r a y I s t v á n 1847. január 13-án, T e r ­ r a y I l o n a pedig 1848. augusztus 23-án született21 Eljött az 1848-as forradalom, amely­ hez Terray Károly is lelkesen csatlako­ zott. 1848 nyarán résztvett az ″első egye­ temes tanügyi kongresszuson″, amelyen üdvözölték a sajtószabadságot és az előző hónapok egyéb vívmányait. Részt vett a 171 �Merényi László: T e rray Károly nógrádi évei protestáns tanárok szeptember 3-i szűkkö­ rű értekezletén is.22 A szabadságharc idején Terray Károly nemzetőr volt és igen fontos feladatot is kapott. 1849 elején a honvédsereg a Fel­ vidéken visszavonulásra kényszerült. Ezt zavarták a szlovák felkelők támadásai. Terray Károly még pozsonyi diákéve­ iben ismerte L u d o v i t S t u r szlovák politi­ kust. Ezt használta fel, amikor a felke­ lőkhöz elvitte a magyar fővezér: G ö r g e y A r t ú r üzenetét. Sikerült így összehoznia a magyar seregek és a szlovák mozga­ lom megbízottait, akik végül is megálla­ podtak, a továbbiakban kerülik majd az összeütközést: a szlovák felkelők csak a magyar csapatok távozása után vonultak be egy-egy helységbe.23 1849 nyarán a harcok Losoncot is el­ érték. Terray Károly családjával augusz­ tus elején Nagyrőcén tartózkodott. Ekkor szállták volna meg az oroszok a várost. Miután a környéken gerillatevékenység folyt, bosszúból a cári csapatok felgyúj­ tották Losoncot. A lakosok bútorait a pi­ acra hordták és ott égették el.24 A Terray-családot is súlyos veszteség érte augusztus 8-án. ″Amint eztán az igazi végzetes nap bekövetkezett, minde­ nünk oda égett″25 - írta viszaemlékezésé­ ben fia, Terray István. (Terray Károly édesanyja csak egy szekér ingóságot tu­ dott megmenteni, amit egy Káinokon élő ismerősükhöz vitetett el.) Terray Károly a pusztulásban legin­ kább gazdag könyvtárát és nagyértékű le­ velezését fájlalta. Ekkor égett el - többek között - ″A filozófia története″ című ki­ adatlan kézirata és a Kölcseytől szárma­ zó levelek. A m á s o d ik lo s o n c i id ő s z a k A szabadságharc bukása után Terray 172 Károly Gömör megyébe került. Erről a két évtizedről csak vázlatos áttekintést kí­ vánok adni. Terray igazgató lett Osgyán kisváros evangélikus gimnáziumában. Az iskola 1853-ban egyesült a rimaszombati refor­ mátus gimnáziummal. A fúzió elég sze­ rencsésnek bizonyult. Az egyesült protes­ táns gimnáziumnak igazgatója évenként felváltva került ki az evangélikusok és a reformátusok közül. Terray Károly négy alkalommal állt az iskola élén. Egyik rimaszombati diákja M i k s z á t h K á l m á n volt. Az író későbbi visszaemlé­ kezésében kiemelte tanárai közül Terray Károlyt, aki különösen ″nagy magaslaton állt″ és akit ″keményfejű magyar″-nak minősített gerinces hazafias magatartása miatt?26 Családja ezekben az években tovább gyarapodott. 1851-ben született T e r r a y L a ­ j o s 1853-ban az ikrek. T e r r a y I r m a és J ú l i a 1861-ben pedig Rozália.2 7 Az 1867-es kiegyezés fordulatot jelen­ tett Terray Károly életpályáján is. Az új felelős magyar kormányban E ö t v ö s J ó z s e f lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki jól ismerte Terray Károly pedagógiai írásait. Az Eötvös-féle népiskolai törvény ab­ ban az időben komoly haladást képviselt. Ahhoz azonban, hogy az elemi iskolát ál­ talánossá tudják tenni, sok új tanerőre volt szükség. Ezért az országban négy új tanítóképzőt szerveztek, köztük Losoncon is. Igaz, a városban anyagi nehézségek és helyiségproblémák adódtak. A pénz­ ügyi kérdést azonban megoldotta Losonc polgárainak áldozatkészsége. A helyiség ügye pedig úgy oldódott meg, hogy a régi evangélikus gimnázium épületét kap­ ta meg az új intézmény.28 1869 őszén �már megérett a helyzet arra, hogy meg­ nyíljon a Magyar Királyi Állami Tanító­ képezde. Eötvös József 1869. október 21-én táv­ iratilag ajánlotta fel Terray Károlynak az igazgatói állást, aki azonnal elfogadta a megbízást és ezt sürgönyben válaszolta meg.29 Terray szívesen ment vissza Losonc­ ra, hiszen 1843-49 között már tanított itt. Ezekhez az évekhez kedves emlékek fűz­ ték. ″Rimaszombat közönsége és tanártár­ sai könnyezve vettek búcsút tőle, Losoncz azonban örvendve fogadta a szomorú évek után körébe visszatérőt″ - szól az egy­ kori viszaemlékezés.30 1869. november 27-én ünnepélyesen nyitották meg a losonci Tanítóképezdét. Terray Károly igazgató ekkor fogalmazta meg: ″a tanítók czélszerű, buzgó műkö­ désétől népünk értelmi felvilágosítása, munka- és rendszeretete, józansága és er­ kölcsi előmenetele feltételeztetik.″31 Az új intézményre komoly feladatok vártak. Nógrád megyében 1869-ben összesen 278 iskola volt. Ekkoriban 111 tankötelesre jutott egy tanterem(!), ami óriási zsúfoltságot jelentett. Tanerőben is nagy hiány mutatkozott: 329 tanító mű­ ködött a megyében - köztük 115 fő ké­ pesítés nélkül.32 A Nógrádtól északra fek­ vő vármegyékben még kedvezőtlenebbek voltak az arányok. Az előbbiek alapján is nyilvánvaló, hogy a losonci tanítóképzőre nagy szük­ ség volt. A megnyitáskor persze még kis létszámmal indult az intézmény. Az igaz­ gatón kívül két tanár működött itt: J e­ s z e n á k R a f a e l és K o v á r c z E m i l . Az in­ duláskor 18 diák tanult; ezek nagy ré­ szét Terray Károly hozta magával Rima­ szombatról.33 (Ez is jelzi, milyen szere­ tetnek örvendett tanítványai körében.) 1872-ben az iskola épületét új szárnnyal bővítették. Az intézménynek öt hold kertje volt. A tanítványokat mun­ kára nevelték. Az egyik jelentés például megállapította: ″a műipar szélesebb kör­ ben honosíttatott meg... az eddig gyako­ rolt lombfűrészelés és könyvkötés mellé ezidén a faragás, kirakott munkák készí­ tése és az esztergályozás is járult.″34 A tanárok száma hamarosan megnö­ vekedett. A hetvenes években már jóval több növendék járt ide, mint az indu­ láskor. (Az 1874/75-ös tanévben például 80 fő volt a létszám.)35 A munkát se­ gítette az, hogy 1870. október 1-től a ta­ nítóképző gyakorlóiskolával is rendelke­ zett.36 Terray Károly igazgató nem alkalma­ zott megkülönböztetést a nem magyar anyanyelvű tanulókkal szemben. Az 1872/73-as tanévben például ″szláv ön­ képzőkör″ működött az iskolában.37 En­ nek tevékenységét ő maga, a szlovákul kitűnően tudó Terray Károly irányította. Az iskolában fakultatív tantárgy volt a heti 2 órában oktatott ″tót nyelv″ is.38 Ugyanakkor azonban Terray fontosnak tartotta, hogy a szlovákajkú tanítók is tö­ kéletesen tudjanak magyarul. A losonci tanítóképzőben ekkoriban póttanfolyamokat tartottak a nem magyar anyanyelvű pedagógusok részére. Terray Károly is eredményesen tanított ezeken.39 Terray kiváló pedagógiai módszerekkel oktatott és nevelt. Diákjai később is há­ lásan emlékeztek rá. ″Ő a tanári jellemek azon tulajdonságaival bírt, mely megen­ gedi a növendékek közeledését″ - olvas­ hatjuk az egyik visszaemlékezésben. Egy másikban: ″Nemcsak egyszerűen tanár, a tudományok száraz előadója, de a szó va­ 173 �Merényi László: Terray Károly nógrádi évei lódi értelmében igazi nevelője volt tanít­ ványainak.″ Ugyancsak figyelemre méltó a következő megfogalmazás: ″Kik távoz­ tak keze alól, mindig kedvencei voltak a felsőbb gimnáziumok tanárainak, mert a Terray tanítványainak minden nehézség nélkül bátran lehetett tovább haladni...″40 Terray Károly 1870-ben ″elaborátumot″ készített a tanítóképzésről és azt Eötvös József miniszterhez terjesztette fel. Kitű­ nő munkája kedvező fogadtatása nyomán a minisztériumba akarták helyezni. Ezt az ajánlatot azonban - egészségi okokra hi­ vatkozva - nem fogadta el. Jobban sze­ rette a gyakorlati pedagógus munkát, mint a tanügyigazgatással kapcsolatos száraz ad­ minisztrációt. Bár igazgatói és oktató-nevelői teendői eléggé lekötötték, mégis több elméleti vo­ natkozású tanulmányt írt ezekben az évek­ ben. 1871 elején Terray is fájdalommal ér­ tesült Eötvös József haláláról. Február 22én előadást tartott róla, méltatva Eötvös érdemeit mind a magyar kultúra, mind Losonc fejlesztésében.42 1874-ben alakult meg a Nógrádvárme­ gyei Tanítóegyesület. Ennek losonci köre élénk tevékenységet fejtett ki. Terray Ká­ roly is tartott itt előadást 1874. április 26-án ″A hat osztályú - elemi - népta­ noda″ címmel. Ebben állapította meg: ″az elemi iskola nemcsak tanítson, hanem munkára is szoktassa a nép gyermekét.″43 Az iskola 1877/78-as értesítőjébe tanul­ mányt írt ″Nevelésünk nemzeti jellegéről″ címmel, melyben elítélte azokat, akik a magyar hazával szemben ″Szentpétervár felé sóvárognak″, tehát a pánszlávokat. A tanítótól meg kell követelni, írja, hogy ″ismerje meg hazája földjét... természeti viszonyait, lakóinak gondolkozásmódját és 174 jellemét... szellemi és anyagi érdekeit, a nemzet múltjának történelmét.″ - Minden­ ki nyugodtan használhatja nálunk anyanyelvét, de a magyar az összekötő nyelv.44 Egészsége a hetvens évek végén azon­ ban megromlott. Ekkor vette igénybe munkatársai segítségét. Egyikük volt Z a j­ z o n D é n e s (1848-1928), aki hamarosan a veje lett; feleségül vette Terray Irmát 1879. február 22-én. Zajzon Dénes mél­ tató cikket írt a tanítóképző tízéves fenn­ állása alkalmából, kiemelve azt, hogy Ter­ ray Károly az intézményt ″lankadatlan buzgalommal″ irányítja.45 1881-ben ünnepelték Terray Károly 40 éves tanári jubileumát. Nemcsak a taní­ tóképzősök készültek erre. A losonci al­ gimnázium 1849 előtti diákjai már újév táján összejövetelt tartottak és elhatároz­ ták, hogy díszalbummal köszöntik szere­ tett tanárukat.46 Február 6-án volt a jubileumi ünnep­ ség. Délelőtt 11-kor a tanítóképzőben nagy sokaság előtt - F a r k a s K á r o l y be­ szédében Terray érdemeit ″oly vonzón és ékesen ecsetelte,...hogy a hallgató ön­ kéntelenül sírt″.47 Az ünnepelt azonban nem lehetett je ­ len, mert november óta ágyban feküdt. Ezért küldöttség ment lakására, S n e f f J á ­ n o s tanár vezetésével. Átadták Terraynak az ajándékot: a szép ezüst serleget és az ezüst koszorút, valamint az említett albu­ mot. Terray Károly - a tudósítás szerint ″alig hallhatóan rebegett köszönetet″. Az ünnepség déli egy órakor K l a m á r i k D a ­ n ó éttermében folytatódotot.48 Este pedig a helyi Sorházban bankettet tartottak, ahol huszonnégy pohárköszöntő (!) hangzott el.49 Egy hónappal e szép ünnepség után, március 7-én délelőtt halt meg Terray �Károly. Akárcsak később, volt diákja, Mik­ száth Kálmán - ő is dicsősége tetőpont­ ján hunyt el. ″A tornyok harangjainak zúgása, a ta­ nítóképző és casinó épületeire kitűzött gyászlobogók csakhamar hirdették, hogy a városnak nagy halottja van″50 - írta a helyi sajtó. Temetése mácius 9-én volt. Nagyszámú közönség kísérte a halottat a végső nyugvóhelyre. A fővárosi Vasárnapi Újságban szép megemlékezés jelent meg róla.51 Tanártár­ sa, Sneff János pedig az értesítőbe írt nekrológot ″Terray Károly emlékezete″ címmel. T erray K á r o ly u tó é le te Terray Károly emlékét a tanítóképző szépen ápolta. Kriptaszerű nagy síremlé­ ke előtt minden márciusban megemléke­ zést tartottak róla a diákok - mindaddig, amíg a város Magyarországhoz tartozott. Terray Károly özvegye 1881 után gyer­ mekeinél - főként István fiánál - tartóz­ kodott. Köztiszteletnek örvendett. 1900. au­ gusztus 6-án halt meg.53 Veje, Zajzon Dénes később - apósa nyomdokaiba lépve - a tanítóképző igaz­ gatója lett (1893-1906 között). Lánya, Z a j­ z o n E r z s é b e t követte apja és nagyapja példáját.Tanítónő lett. A balassagyarmati polgári iskolában tanított. Balszerencsés módon éppen igazgatói kinevezése előtt halt meg 1930 januárjában...54 Terray Károly neve bekerült a Szinnyei-féle lexikonba.55 Néhány nógrá­ di helytörténeti munka is említést tesz róla.56 A későbbi évtizedekben azonban neve kezdett feledésbe merülni. Sajnos, a magyar pedagógiai szakirodalom is meg­ lehetősen mostohán bánt emlékével. Sem az 1934-es, sem az 1988-as magyar pe­ dagógiai lexikonok nem említik meg Ter­ ray Károly nevét. A nagy halott dédunokája: D r . T e r ­ r a y B a r n a b á s 1960 táján kezdett foglal­ kozni az előd életművével. 1961-ben or­ szágos pályázaton is részt vett Terray Károlyról szóló kéziratával, melyet nem díjaztak. Kutatásait zavarta az, hogy dédnagyapja számos irata elégett 1849-ben Loson­ con. Annál nagyobb örömet jelentett szá­ mára az, hogy az Evangélikus Országos Levéltárban talált rávonatkozó iratokat (Kölcseyhez írott leveleit). ″Ezekre... M e ­ r é n y i O s z k á r volt szíves felhívni a figyelmemet″57 - írta később. Dr. Terray Barnabás az iroda­ lomtörténeti Közleményekben tanulmányt írt Kölcsey pozsonyi kapcsolatairól, s eb­ ben sokat írt Terray Károlyról.58 Előadá­ sokat is tartott róla a Magyar Pedagógiai Társaságban. A pedagógiai irodalom évtizedeken ke­ resztül elhallgatta Terray Károly tevékeny­ ségét. Ennek oka az lehetett, hogy bizo­ nyos körök ″magyarkodó″ nacionalistának tartották, illetve kifogásolták evangélikus vallásos meggyőződését. Ilyen kifogásokra vezethető vissza az, hogy 1981 márciu­ sában a sajtó nem emlékezett meg halá­ lának 100. évfordulójáról. Terray Károlyról, a filozófusról is so­ káig hallgattak. A csendet 1971-en H o r ­ k a y K á r o l y törte meg. Tanulmányt írt róla. Jellemző írásának címe: ″Egy mél­ tatlanul elfelejtett magyar hegelista: Ter­ ray Károly″. Horkay így szól róla: "Ter­ ray Károlyt a múlt század közepének fi­ lozófusai között mindenképpen jelentős hely illeti meg tudásánál, gazdag szel­ lemi készségénél, világos látásánál fogva. A magyar filozófiai irodalom eddig na­ gyon méltatlanul bánt vele, mert... nem 175 �Merényi László: Terray Károly nógrádi évei tudta, hogy a filozófus Térey álnév mö­ gött is ö húzódik meg szerényen.″59 Csehszlovákiában 1945 után igyekez­ tek elhallgatni Terray Károly nevét. Az utóbbi időben azonban bizonyos változás érezhető. 1986-ban Losoncon cikk jelent meg az ottani tanítóképző egykori taná­ ráról.60 Terray Károlyt, a magyar szellemi élet kiválóságát az utókor sem hazánkban, sem határainkon túl nem becsülte meg olyan mértékben, mint azt megérdemelte volna. Neve irodalmárként és filozófusként is tiszteletet érdemel. Kölcseynek barátja, Mikszáthnak nevelője és Eötvös által nagy­ rabecsült pedagógus volt. Nógrád számá­ ra pedig különösen értékes hagyományt jelent Terray Károly, hiszen tanári mun­ kásságának jórésze ehhez a megyéhez kö­ tődik. J e g y z e te k 1 A téma kidolgozásában két alapvető kéziratra tá­ maszkodtam. Az egyik Dr. Terray Barnabás ″ Terray Károly élete″ című, 1961-ben írt pályaműve (a to­ vábbiakban Terray K. élete). A másik kézirat pedig Terray Gyula és Dr. Terray Barnabás mintegy százoldalascsaládtörténeti munkája (amelyre a további­ akban Családtört. néven hivatkozom). Dr. Terray Bar­ nabásnak ezúton is köszönetet mondok azért, hogy lehetővé tette számomra e két fontos kézirat felhasz­ nálását. 2 Családtört. 4-5., 8. és 12. 1. 3 Terray K. élete 4-5. 1. 4 U.o. 7. 1. 5 Kölcsey Ferenc: Összes művei. III. köt. Levelezés Bp. 1966. Akad. Kiadó 636. 1. 6 Athenaeum 1838. II. köt. 546. 1. 7 Athenaeum 1842. II. köt. 169. és Regélő Pesti 176 Divatlap 1842. 8 Nógrádvármegye népoktatásának története. Szerk. Dr. Pacséri Károly (a továbbiakbanNépokt.)Balassa­ g y a m a t, 1900. Balassagyarmati Könyvnyomda Rt.ki ­ ad. 160. 1. 9 Ambrus Mór: Vázlatok a losonczi gymnasium há­ romszázados életéből. Losonc, é.n. Kármán Társ. Könyvnyomdája 3 4 .1. 10 Sneff János: Terray Károly emlékezete = Értesít­ vény a Losonczi Állami Tanítóképezde 1880/81. ta­ névéről (a továbbiakban LÁTK ért. .... tanév) 6. 1. 11 Terray K. élete 18. 1. 12 Jeszenák Rafael: Petőfi Losonczon 1845 nyarán. Halálának 50 éves évfordulójára összegyűjtött emlé­ kek. Losonc, 1899. Losonczi Sándor Könyvnyomdája kiad. 8. 1. 13 Nógrádi Evangélikus Esperességi Könyvtári és Mun­ káló Társasági Ünnepély, melly Losonczon junius 20án 1843-ik évben tartatott. 1. füzet Pest 1844 Tratt­ ner 32-40. 1. 14 Népokt. 161. 1. 15 Praznovszky Mihály: Nógrád megye sajtótörténete 1846-1919. Salgótarján, 1985.NógrádmegyeiMúzeu­ mok Igazgatósága 8. 1. (Sajnos, a hetilap példányai nem maradtak meg, ezért nem lehet kideríteni, írt-e oda cikkeket Terray Károly?) 16 Horkay Károly: Egy méltatlanul elfelejtett magyar hegelista. Terray Károly = Magyar Filozófiai Szemle 1971. 5-6. sz. 727. 1. 17 Idézi Terray K. élete 13-14. 1. 18 Erdélyi János: A hazai bölcsészet jelene, Pest, 1857. 1511 . 19 Nógrádi Evangélikus Esperességi Könyvtári és Munkáló Társasági Ünnepély, melly Losonczon junius 19-én 1844-ik évben tartatott. II. füzet. Pest. 1845. Trattner 143-169.1. 20 Horkay Károly i.m. = Magyar Filozófiai Szemle 1971. 5-6. sz. 728. 1. 21 Családtört. 16-17. és 19. 1. 22 Terray K. élete 14. 1. 23 U.o. 21. 1. 24 U.o. 14. és Családtört. 17. 1. �25 Terray István 1912-ben írt viszaemlékezését Dr. Terray Barnabás volt szíves a szerzőnek megmutatni. 26 Mikszáth sorait idézi Terray K. élete 17. 1. 27 Családtört. 19. 1. 28 Népokt. 171. 1. 29 Sneff János idézett nekrológja = IÁTK Ért. 1980/81. tanév 8. 1. 30 Vasárnapi Újság 1881. 6. sz. 89. 1. 31 LÁ TK Ért. 1871/72. tanév 4. 1. 32 Szabó Béla - Horváth István: Nógrád megye tör­ ténete. 1848-1919. Salgótarján, é.n. Nógrád megyei Tanács kiad. 9 3 -9 5 .1. 33 Népokt. 172. 1. 34 LÁ TK Ért. 1876/77. tanév 3. 1. 35 LÁ TK firt. 1874/75. tanév 11-13. 1. 36 Népokt. 175. 1. 37 LÁTK Ért. 1872/73. 6-8. 1. 38 LÁTK Ért. 1879/80. tanév 28-29. 1. 39 Szabó - Horváth i.m. 95. 1. 40 Vasárnapi Újság 1881. 6. sz. 85-86. 1. 41 Terray K. élete 18. 1. 42 LÁ TK Ért. 1870/71. tanév 3-6. 1 43 LÁ TK Ért 1873/74. tanév 3-5. 1. 44 LÁ TK Ért. 1877/78. tanév 3-14. 1. 45 LÁTK firt. 1878/79. tanév 3-18. 1. 46 Losoncz és Vidéke 1881. január 2. 47 Losoncz és Vidéke 1881. február 13. 48 U.o. 49 A Hon 1881. február 8. 50 Losoncz és Vidéke 1881. március 13. 51 Vasárnapi Újság 1881. 6. sz. 85-89. 1. 52 LÁTK Ért. 1880/81. tanév 3-10. 1. 53 Családtört. 18. 1 54 U.o. 42. 1. 55 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Bp. 1914. XIV. köt. 56 Ambrus i.m. 34. 1. - A Nógrád megyei Taní­ tóegyesület története (Írta: Wagner István) Balassa­ gyarmat, 1899. 48-49.1. 57 Dr. Merényi Oszkár (1895-1981) neves pedagó­ gus és irodalomtörténész. Életében 46 iroda­ lomtörténeti és pedagógiai tárgyú könyvet írt. Főként Berzsenyivel, Kölcseyvel és Bessenyeivel kapcsola­ tos kutatásai révén vált országosan híressé. A Ter­ ray-családdal közeli rokonságban állt.Testvérét Terray Gyula (Terray Károly unokája) vette feleségül. - Dr. Terray Barnabás idézett megállapítása azzal kapcso­ latos, hogy Dr. Merényi találta meg a levéltárban a Kölcseyhez írt leveleket és ezekre hívta fel neve­ zett figyelmét. (Irodalomtörténeti Közlemények 1966. 419.1.) 59 A Magyar Filozófiai Szemle 1971. évi 5-6. száma közölte Horkay Károly idézett cikkét (723728.1.) 60 Dr. Terray Barnabás személyes közlése szerint a cikket a Losoncon - félig magyar, félig szlovák nyelven megjelenő Ipel hetilap közölte 1986-ban. 177 �Szvircsek Ferenc ″A lk o tá s a i ércn é l m a ra d a n d ó b b a n ő rzik e m lé k é t″ Id. Chorin Ferenc dr. (1842-1925) Kornfeld Zsigmond, Lánczy Leó és Weiss Manfréd után a múlt század Magyarországának, a kiegyezés utáni idők kiemelkedő alakja távozott 1 9 25. január 20-án az élők sorából. Chorin Ferenc a nagytőkés család megteremtője, a magyar finánc­ tőke egyik legjelesebb képviselője volt. A politikai és gazdasági élet­ ben egyaránt jelentős szerepet játszott. Emberi tartása, közéleti sze­ replése során is csorbítatlanul megőrzött erkölcsi integritása révén a napi politikai csatározásokon felül tudott emelkedni, személye súlyt és értéket jelentett. Nevéhez a magyar gyáripar, az ipari termelés és ennek sorában legfőképpen a nógrádi szénbányászat fellendítése fűző­ dött. L i t s chauer L a j o s a bányászati szak­ lapban a 80. évét ünneplő Chorin Fe­ rencet ezekkel a szavakkal köszöntötte: ″Erről az egyéniségről, erről a munkáról és eredményről nem mi vagyunk hiva­ tottak végleges ítéletet mondani, hanem az idő és a történelem.″1 Hatvanöt év után idézzük meg alak­ ját, villantsuk fel életútját. A c s a lá d Családjából nagyapja - C h o r i n Á r o n az első ismert - mai szóval jellemezve reformer egyéniség. A későbbi aradi fő­ rabbi, 1766. augusztus 3-án a morvaor­ szági Weisskirchenben született vagyonta­ lan szülők gyermekeként. Teológiai tanul­ 178 mányait a nagymartoni talmudiskolában (jesiván) majd L a n d a u E z e k i e l tanítvá­ nyaként Prágában végezte. Korán, tizen­ hét évesen nősült és kereskedői pályára lépett annak ellenére, hogy tehetsége és képzettsége másra predesztinálta volna. Nem véletlen tehát, hogy később a si­ kertelenségek hatására elfogadta az aradi hitközség meghívását, ahol 1789-ben rab­ bivá választották. Itt vált felvilágododott szellemű vallásreformátorrá, a zsidók emencipációs mozgalamának egyik előfu­ tárává. Hitéleti tevékenysége, szabadelvű, héber nyelven írott vallásos elméleti cik­ kei, tanulmányai főleg az ortodox zsidó­ ság támadását vonta magára. Első röpirata 1789-ben jelent meg. A Prágában 1803-ban megjelentetett ″Emek ha Sóve″ című három részből álló köny­ �vében nyíltan reformernek vallja magát. Ennek kapcsán Óbudán 1805-ben már ismét állást foglalt az un. hamburgi temp­ lomvitában. A reformok híveként Ara­ don főleg a világi iskolaügy és az ipar­ oktatás (szakiskola) terjesztése körül fej­ tett ki jelentős tevékenységet. Több köny­ vet is írt német és héber nyelven. Chorin Áron 1844. augusztus 24.-én Aradon húnyt el. Fia, Károly Zachariás (1801-1868) orvosként élt és dolgozott szintén Aradon, ahol gyermekei is szü­ lettek, felesége a bécsi születésű G o t t l i e b J o h a n n a ( 1803-1862) volt. Két fia közül Zsigmond, apja foglalkozását folytatta szü­ lővárosában (1832-1875). Másik fia Ferenc 1842. május 11-én született.2 legálta C s e m e g i K á r o l l y a l szemben. ″Az egész ország kiváncsian várta, hogy ugyan micsoda nagy jogász talen­ tum vagy szónok lehet az, aki majdnem gyerekkorban lebírta Csemegit - nem Ma­ gyarország, de az egész világ -, akkor legnagyobb jogtudósát? És a fiatal Cho­ rin általános feltűnést keltett ilyen vára­ kozás után is a képviselőházban″ - H o ­ i t s y P á l emlékei szerint. Tehát fiatalon, huszonkilenc évesen vetette bele magát a politikába. Megszakításokkal balközép szabadelvű párti, mérsékelt ellenzéki, majd 1884-től szabadelvű párti országgyűlési képviselő.4 Kedvezőtlen helyzetben, hisz a hároméves ciklusból csak rövid idő ma­ radt arra, hogy tehetségét itt is bizo­ nyíthassa. Mégis eredményes munkát tu­ dott végezni. C h o r in F e re n c p o litik u s i p á ly á ja Első beszéde az igazságszolgáltatás re­ Iskolai tanulmányai során a gimnázi­ umot az aradi minoritáknál végezte, majd formjáról szólt s gyakran vett részt a a pesti egyetem következett. Életrajzírói bűnvádi perrendtartás előkészítő munká­ szerint néhány szemesztert Bécsben is latiban. A balközép T i s z a K á l m á n híve­ végzett. 1866-ban Pesten lett jogász, ügy­ ként jelent meg a képviselőházban, de védi gyakorlatot folytatott, majd a vizs­ az új választásokon 1872-ben a Deák Párt gák letétele után 1869-72 között ügyvéd legnépszerűbb jelöltje, gróf R á d a y G e ­ lett Aradon.3 Közéleti pályafutását tehát d e o n kibuktatta azon a hírhedett Lónyayszülővárosában kezdte, mögötte a biztos választáson, ami magának Lónyaynak a családi háttérrel. A jogi irodalomban ki­ bukását is előidézte. - Megint az ügyvé­ fejtett korai munkásságával hamar felhív­ di munkába temetkezett. Harminckét éve­ ta magára a figyelmet. Országos feltű­ sen 1874-ben az aradi ügyvédi kamara nést keltett ugyanis a magyar jogélet és alelnöke lett. 1875-ben újra aradi képvi­ igazságszolgáltatás reformja ügyében az selő. Követte T i s z a K á l m á n t a fuzión át aradi ügyvédi kar nevében készített em­ a szabadelvű pártba, amelynek egyik jo­ lékirata. (Chorin Áron, a nagyapa szel­ gásztekintélyévé vált. Közben az ellenzék lemisége, vitázó hajlama párosult itt a megbízásából az Aradi Alföld, politikai fiatalember ambiciózusságával, és ez éle­ napilap ″lapvezére″. 1876-ban Tisza igaz­ ságügyi államtitkárnak szemelte ki. Szem­ te végéig sajátja maradt. 1868-ban S i m o n y i L a j o s s a l megalapí­ be helyezkedett a kormánnyal és a po­ totta az aradi szabadelvű pártot. A t z é l litikai életre nagy befolyást gyakorló gaz­ dasági kérdések következtében hetven P é t e r főispáni kinevezése után 1871-ben a város, az új magyar parlamentbe de­ képviselőtársával kilépett a szabadelvű 179 �Szvircsek Ferenc: ″Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét″ pártból és báró S i m o n y i L a j o s s a l megala­ kította a független szabadelvű pártot.5 A parlamentben az igazságügyi kérdé­ sek állandó felszólalója: 1876-ban a vál­ tótörvény átdolgozója, a bankkérdés tár­ gyalására kiküldött bizottságban a kisebb­ ség nevében ő az előterjesztett különvé­ lemény előadója. Az igazságügyi bizottság tagjaként 1878-ban az új magyar bünte­ tő kódex megalkotásában vett részt. 1878ban az egyesült ellenzék programjával egyhangúan ismét Arad képviselője lett.6 - 1881-ben kisebbségben maradt ugyan­ ott, de pár hét múlva Zalabaksa mandá­ tumával mégis bekerült a parlamentbe. A szabadelvű vitázások szétzüllesztették az ellenzéket és ezért Chorint liberalizmusa a szabadelvű pártba vitte vissza. 1884ben az Aranyos-medgyesi kerület képvi­ selője, de a választás után kilépett az egyesült ellenzékből és megint szabadelvű párti lett.7 1885-ben a mentelmi bizott­ ság elnöke s ebben a tisztségében a Ház bizalma mellett képviselői pályája végig megmaradt. Igy természetes, hogy tevé­ kenységének egy részét a mentelmi jog objektív alapon történő szabályozása fog­ lalta le. S z i l á g y i D e z s ő minisztersége alatt a királyi táblák és főügyészek decentra­ lizációjának fő szószólója és sikerre vivő­ je volt. Az 1891-96-os ciklusban a bűn­ vádi perrendtartás megalkotása kötötte le idejét. A következő ciklusban Szatmár vá­ ros képviselőjeként a bűnvádi eljárásról szóló törvény életbeléptetésével kapcsola­ tos törvényhozói mukában vett részt. 1889-ben kilépett a kormánypártból és a ″disszidensekhez″ csatlakozott, majd az Alkotmánypárt tagja lett. Mivel egyik szorgalmazója volt az 1901-ben megszigo­ rított összeférhetetlenségi törvénynek, an­ nak elfogadásakor, mint állami megrende­ 180 lésekkel bíró nagyvállalatok - Salgó és Rima - vezetőségének tagja, neki magá­ nak is le kellett mondania képviselőségé­ ről. Ezt követően azonban 1903-ban a fő­ rendi ház tagjává nevezte ki a király.8 A nagytőkés vezérigazgató és elnök gazdasági törekvései Chorin Ferenc azt vallotta, hogy az ország gazdasági felemelkedése a nagyará­ nyú ipari fejlődés függvénye. Az 1890es évektől erre két lehetőség is kínálko­ zott. Az egyik: az újabb széntelepek feltá­ rásával és kiaknázásával az energia kész­ letet növelni, és ezzel együtt elszakadni külföldtől az energia szükséglet biztosítása terén. A másik: állami szubvencióval a meglévő iparágakat fejleszteni, újakat meg­ honosítani. Ez a két irány határozta meg Chorin gazdasági elképzelését, melynek során az ország önálló vámterületté váló alakítását is szorgalmazza. Ezzel a magyar ipar érdekeit képviselte, a monopoliszti­ kus helyzetet élvező osztrák iparral szem­ ben, és a hadipari szállításokban is a ma­ gyar ipart megillető részt akart kivívni. Chorin Ferencet munkássága révén a szakirodalom, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. második megalapítójaként tartja számon. A lassan kifulladó társulat ügyvitelé­ nek felülvizsgálására és átszervezési ter­ vének elkészítésére 1880-ban kapott meg­ bízást a Kereskedelmi Banktól. 1881-ben már tagja is lett az igazga­ tóságnak. Chorin tehát fiatalon került a Salgóhoz és a vidéki ügyvéd-képviselő eb­ ben szerencsés volt. Felismerte az akkor még kis vállalatban rejlő lehetőségeket. ″Együtt nőttek naggyá, s Chorinnak orosz­ lánrésze van abban, hogy e kis bányatársaság oly hatalmassá izmosodott.″9 Eleinte, 1885-től a társulat ügyészeként �jogi kérdésekkel foglalkozott, később ve­ tette rá magát gazdasági, főként ipari és bányászati problémákra, főleg politikai szempontból. Önálló, erős magyar ipart akart teremteni Kossuth eszméinek tala­ ján: a magyar ipar kérdését a magyar önállóság lehetőségének kérdésével azono­ sította.10 1889-től alelnöke, majd 1891-től az el­ hunyt F e l d m a n n G . K á r o l y utódjaként, elnöke lett a nagymúltú Salgótarjáni Kő­ szénbánya társulatnak.11 Chorin élete ettől kezdve összekapcsolódott az SKB RT. sor­ sával: a legapróbb részletességig áttanul­ mányozta a társulat bányászati, pénz és kereskedelmi ügyeit. Felismerte a hazai kapitalizmus fejlődésmenetének a múlt szá­ zad utolsó évtizedeiben bekövetkezett vál­ tozásait, és sikeresen kapcsolódott be az iparosodásba a modern hitelszervezetbe. Annak a menedzsertípusú rétegnek lett a tagja, akik a századforduló táján lép­ tek színre a nagybankokban és a válla­ latokban. A vállalkozó típusú nagypolgári értel­ miség a menedzser tőkés réteg bizonyos funkcióit látta el. Ebben az ügyvédek ju­ tottak fontos szerephez. Chorin ügyvédi pályafutása tehát nem a bankélet, hanem a nagyipar felé irányult. Majdnem min­ den nagybank, nagyüzem vezetőségében, felügyelő bizottságában megtaláljuk Cho­ rin Ferencet, mint jogtanácsost és érdekképviselőt. Őt - aki ellenzéki képviselő­ ként Deák majd Tisza Kálmán ellenfele -, sikeresen felívelő pályája nem a mi­ niszteri bársonyszékbe, hanem az SKB Rt, majd a GYOSZ, a Gyáriparosok Or­ szágos Szövetségének elnöki székébe rö­ pítette.12. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szén­ bányászata a 19. század végén, pontosab­ ban az 1880-as években még csak a nóg­ rádi szénmedencére terjedt ki. Chorin gaz­ daságpolitikai elveit gyakorlatban megva­ lósítva - a szénbányászat fejlesztésére tö­ rekedett és ennek révén az Rt. négy év­ tized alatt az ország egyik legnagyobb vállalata lett. A salgótarjáni bányavidék szénjogainak megszerzése után 1895-ben a társulat működését kiterjesztette a Ki­ rályhágón túli részekre: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank támogatásával megvet­ te a fizetési nehézségekkel küzdő bécsi székhelyű Brassói Bánya és Kohó Rész­ vényegylet zsilvölgyi szénjogait és bányát. A társulat működési területének tudatos kiterjesztése 1898-ban folytatódott, ami­ kor az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. létrehozásában vállalt jelentős érdekelt­ séget. Ennek a társulatnak is az igazga­ tósági elnöke lett. A tranzakciókat már elnök-vezérigazgatóként hajtotta végre. 1903-ban az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt-vel, a Felsőzsilvölgyi Kő­ szénbánya Társulat bányáinak megvásár­ lásával az SKB Rt. magyar szénbányá­ szatban elfoglalt helyét erősítette. A terjeszkedés jelenőségét az a tény is jelzi, hogy a zsilvölgyi bányák meg­ szerzése illetve bérlete révén az ország legjobb minőségű barnakőszén medencéjé­ hez jutott. Terjeszkdését azonban gátolta az állami kőszénbányászatot megteremtő kormánytörekvés, mely után a Zsilvölgy­ i államkincstári szénbányák bérletét még a szerződés lejárta előtt vissza kellett ad­ nia. Nagy veszteség azonban nem érte a vállalatot, mert az állami szénterületen lé­ vő bányákat nem művelte, csupán a szén­ terület lefoglalása volt a célja a verseny­ társak elől. 1905-ben Nyitra megyében a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-vel közösen 181 �Szvircsek Ferenc: ″Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét″ szerzett szénjogokat, melynek birtokában megalapította a Nyugatmagyarországi Kő­ szénbánya Rt-t. A vállalat fő üzletágának továbbra is a szénbányászatot tekintette. Érdekkapcsolataik kiterjedtek esztergomi, tolnai, baranyai és borsodi bányavidékek­ re is, de 1920-tól intezníven bekapcso­ lódtak a szénbányászat hasznának befek­ tetésével az új iparágakba, érdekeltségek­ be is. Az Rt. nagyarányú terjeszkedése révén elérte, hogy az ország minden je­ lentős szénvidékén volt érdekeltségi köré­ hez tartozó vállalata.13. Megyénkben az általános gazdasági helyzet teremtette meg a szénmedencé­ ben domináló két nagyvállalat az SKB Rt. és az 1881-ben alapított Északmagyar­ országi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. egyesítésének a gondolatát. Ennek megvalósítása a szénmedencében létkérdést jelentett mindkét vállalat szá­ mára, ugyanis Trianon után elvesztete fo­ gyasztási területének nagy részét. A fő­ városhoz földrajzilag közelebb található szénbányavállalatok konkurenciája, a kül­ földi szén versenyhelyzete lépésre kény­ szerítette a vállalatot. Az SKB Rt. 1917ben előbb a részvénytöbbséget szerezte meg, majd 1925. január 1-én fuzionáltak. E tranzakció része volt annak az előkészületnek, mely a háború után vár­ ható szénkonjuktúrára való tekintettel át­ gondolta az un. átmeneti gazdálkodás kér­ déseit. A zsilvölgyi bányák ugyanis már 1916-ban román kézre kerültek és várha­ tó volt, hogy a háború után jelentős szén­ bányák esnek ki a magyar ipar vonzás­ köréből. A trianoni békekötés után a cseh és román államhoz került bányák elvesz­ tése ellenére is a részvények birtokában az SKB Rt. befolyása még megmaradt bár egyéb vállalkozásainak köre összébb 182 szorult. A helyzet új üzletpolitikát kívánt az igazgatóságtól, melynek során Magyar­ országon építette ki a befolyását elősegí­ tő vállalkozásait, mint például Heves, Bor­ sod megye szénterületein. Mivel a Salgó is érdekelve volt a silányabb minőségű kőszén eladásában is, sorra nyitotta meg a korábban bezárásra ítélt vagy már be­ zárt bányáit, sőt újabbakat is létesített a fiatalabb barnaszén - és lignitterületeken. Ezek a beruházások Chorin korábban meg­ fogalmazott koncepciója szerint történtek, mely során a társaság továbbra is a leg­ több hasznot a bányászattól remélte.14 Bár az egykor nagy jövedelmet hozó bányák nagy részét később sorra meg­ szüntették, a vállalat azonban nem záta be egyetlen kórház, iskola, munkásotthon, sporttelep kapuját sem. Salgótarjánban pél­ dául 1923-ban létrehozták a Chorin Fe­ renc nevét viselő reálgimnáziumot. Chorin Ferenc a társulat életében a negyedik, a leghosszabb ideig (1889-1925) működő igazgatósági elnök volt. Ebben az időszakban ipari-menedzser típusú vállal­ kozóként vetette bele magát a gazdasági életbe. Érdems életének egy részletét ebből a szemponbó l felidéznünk: Az 1883-ban alapított Máramarosi Sóvasút Rt. igazgatóságának tagja, 1894-ben alapított Hazai Bank Rt. igazgatósági tag­ ja, a Nezsideri Papírgyár Rt. (1873) Pé­ terfalva igazgatósági tagja, az EsztergomSzászvári Kőszénbánya Rt. ig. elnöke, az Országos Közlekdési Tanács és Tarifa bi­ zottság tagja volt. Tevékenykedett a Ma­ gyar Kir. Kereskedelemügyi Minisztérium vasúti és közúti osztályának munkájában. Tagja volt az Országos Ipartanácsnak, igazgatósági elnöke volt az 1901-ben ala­ pított Nagytapolcsány-Bossány-Trencséni �h.é. vasút rt.-nek. A Lapp Henrik-féle mélyfúrások, bányatelepek rt. igazgatósá­ gi tagja, az 1893-ban alapított ″Vulkán″ gépipari Rt. igazgatósági tagja volt. Sokirányú elfoglaltsága mellett több egyesületben is tevékenykedett: a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egylet má­ sodelnöke is volt.15 Álma, az önálló magyar vámterület és az önálló magyar jegybank csak ha­ lála előtt valósult meg. Háborún és inf­ láción vezette át a vállalatot és fejlődő képesen adta át az utódoknak, mint az ország egyik legnagyobb konszernét. Chorin Ferenc 1902-ben fordult fel­ hívással az ország gyárosaihoz, egy or­ szágos szövetség létesítése érdekében. Ipartestületek, kereskedelmi és iparkama­ rák helyett a gyáriparosok hangadó kö­ rei régóta követelték egy olyan szerve­ zet létrehozását, amely képes ″erős pressziót gyakorolni saját szempontjai ér­ vényesítése céljából″. 1902 májusában bá­ ró H a t v a n y - D e u t s c h S á n d o r r a l együtt Chorin Ferenc alapította meg a magyar gyáriparosok szövetségét (GYOSZ), mely­ nek első elnöke volt haláláig. (A GYOSZ nevét 1944-ben Gyáriparosok Országos Központjára -GYOK- változtatta, és ezen a néven működött megszűnéséig 1947-ig. Az alapítók a gyáripar átfogó szabad érdekképviseleteként az ausztriai nagytő­ ke versenye, a hazai agrárius törekvések és a szocialista mozgalmak ellen hirdet­ te meg tevékenységét.16 A király 1903-ban a főrendi ház örö­ kös tagjává nevezte ki Chorin Ferencet, s mint főrend ettől kezdve a delegáci­ óban vitt vezető szerepet, szívós energi­ ával küzdött saját vállalatai érdekében és a magyar ipar érdekeiért az osztrák ipar monopolisztikus helyzetével szemben. A pénzügyi bizottság, a közgazdasági és közlekedésügyi bizotság, igazoló bizottság és a legfőbb fegyelmi bizottság tagjaként minden fontos gazdasági ügyben hallat­ ta szavát. De ő volt az első világhábo­ rú előtt a balkáni expenzió szorgalmazó­ ja is. Az 1920-s évek elején fokozatosan visszavonult a nyilvános szereplésektől. 1925. január 20-án húnyt el 84 éves korában.17 Három város: Szatmár, Petro­ zsény és Salgótarján is díszpolgári cím­ mel tüntette ki. A halálának tizedik évfordulóján róla szóló zsurnalisztikus portrék szerint a te­ hetség és tudás karrierjét futotta be az. ügyvédként induló Chorin Ferenc. A gazdasági élet terén bontakoztatta ki tu­ dását és alkotott igazán jelentőset, noha érdeklődésének középpontjában mindvé­ gig a politikai kérdések álltak. A magyar gazdasági élet egyik nagy­ hatalma a Kereskedelmi Bank a Weiss Manfréd művek - SKB Rt. csoportja volt. Vezetői közé tartozott Chorin Fe­ renc irányításával a Chorin család is. Igazi vezetője azonban majd csak a fia lesz. Chorin felesége és fia 1919-ben az antiszemitizmus erősödésének hatására ki­ keresztelkedett, de családi kapcsolatai ré­ vén részese volt annak a folyamatnak, amelynek során az állami adminisztráció kereskedelmi, jogi és oktatási ágazataiban a zsidó származásúak minden szinten egyre kiemelkedőbb szerepet töltöttek be. A harminc kiemelkedő család közül legrégebben a bécsi bankárok szereztek nemességet ill. bárói rangot. Legtöbben a későbbiek során a gazdasági életben kifejtetttevékenységükért, iparfejlesztésért stb. kapták a rangot. (Legutoljára 1918. szeptember 16-án kapott bárói rangot a csepeli Weiss Manfréd fegyvergyáros.) 183 �Szvircsek Ferenc: ″Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét″ Chorinék azok közé a családok közé tar­ toztak, akik sohasem folyamodtak a kirá­ lyi kegyért, holott gazdasági és társada­ lmi tevékenységükért könnyen megkap­ hatták volna azt.18 Az említett csoport a legnagyobb nagy­ tőkés családok Weiss, Kornfeld, Chorin, Mauthner családok mellett a Bíró, a Fellner, a Goldberger családok összeolva­ dása révén jött létre. Chorin Ferenc 1877-ben feleségül vet­ te Prágában R u s s J ó z s e f és W o h l P a u ­ l a lányát, Amáliát (1859) fia, az ifjabb C h o r i n F e r e n c (1898-1964) szintén ügy­ védként kezdte pályfutását majd 1918-tól vállalt állást az SKB Rt-nél, ahol 1919től vezérigazgató, 1925-től elnök, majd 1926-tól - F e l l n e r H e n r i k halála után a GYOSZ elnöke lett. Ő a báró csepeli Weiss családba házasodott ( K o n f e l d Z s i g ­ m o n d mellett) 1921. szeptember 21-én, és később a vagyonkomplexum tényleges irányítója és az örökösök csoportjának leg­ kimelekedőbb képviselője lett. A ″Weissklán″ fejeként apjához hasonlóan hatha­ tós és aktív vezető szerepet vitt a felső politikában, az ideológia és a kultúrális élet befolyásolásában, mint a kormánypárt liberális szárnyának tagja. Amikor az 1938-as Anschluss révén a hitleri birodalom Magyarország nyuga­ ti szomszédjává vált, felerősödött a jobb­ oldali radikális pártok tevékenysége, meg­ született az un. első zsidótörvény, Cho­ rin Ferencné - hasonlóan apósa 1919-es lépéséhez - 1938. december 6-án valószí­ nűleg férje hatására áttért a római kato­ likus hitvallásra. A német megszállást kö­ vetően a Weiss-Chorin-Mauthner-Heinrich család harminckét tagját a németek érde­ keltségi részük átadása fejében először Svájcba, majd Portugáliába szállították 184 1944 junius 25-én. Az ifjabb Chorin 1947-től az USA-ban élt mint vállalkozó, aki a száműzetésben vagyontalan Horthycsalád megélhetését biztosító ″Horthy-ala­ pítvány″ egyik létrehozója is volt. Hason­ lóan rendszeresen hozzájárult W e i s s J e n ő nagyiparos is. Ifjabb Chorin Ferenc 1964ben, 86 éves korában hunyt el New Yorkban.18 Az id. Chorinnak három leánya is volt. Margit, S ö p p k é z S á n d o r h o z , Irén, d r . H e i n r i c h A n t a l h o z , Ilona pedig dr. B e n e d e k L á s z l ó műegyetemi tanárhoz ment feleségül. Az id. Chorin Ferenc alakját képek, szobrok is megörökítették. Ezek egy ré­ sze a család tulajdonában maradt. A Sal­ gótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága ál­ tal készíttetettet a bányaigazgatóság épü­ lete előtt állították fel 1927-ben. H o r o v i t z L i p ó t (1871-1917) és B a l l ó E d e (18591936) portrét festett, L i g e t i M i k l ó s (1871 1944) egy másik szobrot mintázott Cho­ rinról. Felesége portréját L o t z K á r o l y (1839-1904) készítette el. A Salgótarjánba került mellszobrát Beck Ö. Fülöp (18731945) alkotta.20 Ennek posztamensén a következő felirat volt olvasható: "Alkotá­ sai ércnél maradandóbban őrzik emlékét." Egyénisége és tevékenysége megérde­ melné, hogy emlékét megőrizzük a törté­ nelmi tudatban. �p a ló c fö ld 9 1 /2 . vizsgálata az etesi bányavidéken. Múzeumi Értekező 1. Litschauer Lajos: Emléklapok, dr. Chorin Ferenc1985. 55-58-o., Dornyay Béla: 1929. im: 38.o., Ba­ nyolcvan éves. In: Bányászati és Kohászati Lapok 1922. bics András 1967. im: 80-81.o. 15. Magyar tiszti cím és névtár 1908. 285., 573., 15.sz. 233.o., OL.Z. 248.1cs. 2.sz. (Társaság, 1925. 579., 602., 607.o., Magyar Tiszti cím és névtár 1912. 134.o.) 2. Zsidó lexikon. (Szerk: Ujvári Péter) Bp. 1929. 235., 236., 274., 284., 645., 686., 695., 733., 742.o„ 170.o., Pallas Nagy Lexikona. IV.k. 335.o., Új Idők OL.Z.248.1.cs.2.sz. Lexikona. 5.k. 13031304.o., Szinnyei József: Magyar 16. Új Magyar Lexikon 1960. im: 443.o., Magyarírók élete és munkássága. 1983. II k. 54-58.o., Hason­ ország története 1978. im: 519.o., Magyar Életrajzi Le­ más kiadás 1980-1981., Új Magyar Lexikon. Bp. 1960. xikon. 1967. im: 286.o., Uj Idők Lexikona 9.k. 2880.O. I.k. 43.o. 17. OL.Z. 248.1.cs. 3.sz. Pesti Hírlap 1935. január 3. Magyar Életrajzi Lexikon Bp. 1967. I.k. 285.o., 22.,Pester Loyd 1935. január 21. Magyarország 1935. Pallas Nagy Lexikon im:335.o., Szinnyei József 1893. január 22., Magyar Mezőgazdaság 1935. január 24., im: 56.o., Litschauer Lajos 1922. im: 232.o„ Fővárosi Ujság 1935. február 6., Az Üzlet 1935. ja­ nuár 23., Az Est 1935. január 23., Bányászati és Ko­ OL.Z.248.1.cs. 2.sz. id Chorin Ferenc életrajza 4. Magyar Életrajzi Lexikonim: 285-286.o., Litschau­ hászati Lapok 1935. február 1 , Magyar Gyáripar 1935. er Lajos, 1922. im: 232.o., OL.Z.248.1 .cs. 2.sz., január 15., A Munka 1925. január 24. OL.Z.248.1 .cs. 3.sz. Pesti City 1935. febr. 5. 18. Litschauer Lajos 1922. im: 233.o., Magyar tisz­ 5.Szinnyei József, 1893. im: 56.o., OL.Z. 2 4 8 .1.cs. ti cím és névtár 1912. 67-69.ol, Magyar Életrajzi Le­ xikon 1967. im: 286.o., Lengyel György 1989. im: 3.sz. 6. Litschauer Lajos 1922. im: 232.o., Bányászati58.o., OL.Z.248.1 .cs.3.sz. és Kohászati Lapok 1925. 36.o., Szinnyei József 1893. 19. Magyaroszágtörténete 1918-1919-1945.Bp. 1976. 775-776.o., Lengyel György. 1989.. im: 65-66., 139im: 56.o„ OL.Z. 248.1. cs. 3.sz. 7. Magyar tiszti név és címtár 1884. 71.o., Magyar 140.o, „ A Munka 1925. január 24., Vida István: Há­ rom Chorin levél In. Századok. 1977. 2.sz. 362.o., Új Életrajzi Lexikon 1967. im: 286.o. 8. Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereske­ Idők Lexikona. 5.k. 1303-1304. o., Új magyar lexi­ dők Bp. 1989. 57.o., Litschauer Lajos 1922. im: kon 1960. im: 443.o., Gudenus János-Szentirmay Lász232.o., Magyar Életrajzi Lexikon 1967. im: 285.o., ló:Összetörtcímerek.Bp. 1989.87-88.0.,OL.Z.248.1.cs. 4.sz., ifj. Chorin Ferencnek Weiss Margit Daisyvel va­ OL..Z.248.1.cs.2.sz. 9. Magyar Életrajzi Lexikon 1967. im: 285.o., lóházasságábólháromgyermekeszületett: 1922-benErzsébet Alice Amália, 1925-ben Daisy Anna Mária és OL.Z. l.cs.3.sz. 10. Nógrádi Történeti Múzeum Adattár: 1832-75., 1928-ban Ferenc György, akik az 1921. augusztus 26án kötött egyezség alapján rom.kat. nevelésbenrésze­ OL.Z.248.cs.2.sz. 11. Magyar Életrajzi Lexikon 1967. im: 285.o„ Dor­ sültek. Dr. Chorin Ferencné szül. báró csepeli Weiss nyay Béla: Salgótarján és Karancs-Medves vidék rész­ Daisy 1938. november 18-án jelent meg az izraelisa letes útikalauza Salgótarján, 1929. 38.o., Lengyel vallásfelekezet pesti lelkészi hivatalában, ahol a szolgálattevő lelkész előtt bejelentette azt a szándékát, György 1989. im: 57.o. 12. Magyarország története 1890-1918. Bp. 1978. II.k. hogy az izraelita vallásfelekezetetelhagyni kivánja és kérte bejelenésének tudomásulvételét. A bejelentésről a 444-445.0. 13. Magyar tiszti cím és névtár. 1908. 602 o., Je­ lelkész feljegyzést készített ugyan, azonban a bejelen­ nei Károly: A Salgótarjáni Kószénbánya Rt. és kon­ tést magát tudomásul nem vette. Chorinné 1938. de­ szern vállalatai. Repertórium. Bp. 1968. 9 - 11.o., OL.Z. cember 6-án vette fel a rom.katolikus vallást., Gosz­ 248. 1.cs. 2.sz., Babics András: Az észak-mecseki kő­ tonyi Péter. A kormányzó, Horthy Miklós. Téka. 1990. 65., 9., 158.o., szénbányászat története Bp. 1967. 79.o. 14. Salgótarjáni Almanach. 1926. 11 0 -111.o., Szvir­ 20. OL.Z. 248.1.cs. lsz.,OL.Z. 248.1 c s. 2.sz., OL.Z. csek Ferenc: Bányászati tevékenység történetének 248.1.cs.4.sz. J e g y z e te k 185 �Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett (Hetven év emlékeiből) II. MUNKA ÉS ÉLETKÖRÜLMÉNYEK Az 1920-as évek második felében ki­ alakult gazdasági válság a bányaipart is súlyosan érinti. Idézet a bányász szakszervezet Bud János pénzügyminiszterhez címzett beadványábó l : ″A kisebb és gyengébb minőségű sze­ net termelő bányák túlnyomó része üze­ mét teljesen beszüntették, másik része lé­ nyegesen redukált munkáslétszámmal és heti 2-3 napon át folytatott termelést.″ A korona értékcsökkenése, az egyre nehezebb megélhetési viszonyok jellemző­ ek a munkásság hangulatára. A Mis­ kolci Csendőrkerületi Parancsnokság 1924 októberéről jelentette a csendőrség felügye­ lőjének: ″Ipari munkásság hangulata nyo­ mott, a csekély fizetés miatt általános a panasz. Ehhez járul a bányákban a mun­ kanapok csökkentése és a nagy létszám­ redukció.″ 1879-ben a munkások átlagos napi ke­ resete - 12 órás műszak mellett - a tel­ jesített munka arányában 1 forint. (A szomszédos kisebb bányákban 1.40-1.50 forint.) A Salgótarjáni Almanach 1925 a Munka Naptárában Sztankay István összeállításában közli, hogy az 1881-ben alakult Északmagyarországi Egyesített 186 Kőszénbánya és Iparvállalat Rész­ vénytársaságához tartozó baglyasi és mi­ zserfai bányákban 12 órás műszakot tel­ jesítőmunkásoknál az átlagos kereset 1881ben 196 fillér volt. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1884 április 13-án közzéte­ szi az alispán jelentését, benne többek között azt is, hogy ″Baglyasalján mácius 25-én nagymérvű zavargás tört ki...a kő­ széngondnok szigorúsága, másrészt az éle­ lemhiány miatt.″ A Bányászati és Kohászati Lapok 1897. 22. száma közli, hogy a férfimunkások átlagos keresete 1.77, a nőmunkásoké 0,50, a gyermekmunkásoké 0.45 forint. Ismer­ teti a következő évben a bánya vagyo­ nát is, mely hiteles kimutatás szerint 9.714.095 forint, évi tiszta jövedelme pe­ dig 1.234.029. Sándor Vilmos munkájában (660-662 old.) olvasható, hogy az 1900-as évek ele­ jén Magyarországon az átlagos heti kere­ set 11.9 korona, Belgiumban 21.16, Fran­ ciaorszában 25.45. A hazai árviszonyokra jellemző számok szerint egy öttagú mun­ káscsalád heti kiadása élelemre és lakbér­ re 9.24 korona. Weltner Jakab ″Földalat­ ti Magyarország″ című írására hivatkoz­ va közli a bányászok keresetéből eszkö­ �zölt levonásokat is. Ezek: társládára 4-6 százalék, de levonnak szerszámokra, rob­ bantószerre, lámpaolajra, lakbérre, szántó­ földek haszonbérére, ruhára, bírságokra, adóra, föld-megváltásra, egyenruhára, egy­ házi adóra és zenekarra. Megbetegedett munkásainak a társláda 10-12 korona be­ tegpénzt folyósít, rokkantság esetére havi 5 korona jár. (Dzsida írja, hogy a bá­ nyászat által létrehozott első társláda Sel­ mecbányán alakult 1496-ban. Ez önsegély­ ző egylet volt, melybe a dolgozók kere­ setük egy részét befizették, hogy ebből beteg vagy sérült társaikat segélyezzék. A nógrádi szénmedencében a bányatárspénz­ tár 1866-ban létesült 102 taggal, vagyo­ na 1924 korona volt. 1870-ben a tagok száma már 1164, a vagyon 56.662 koro­ na. A Bányászati Lapok 1903-as közlése szerint 1902-ben a társpénztár 596.109 korona vagyonnal rendelkezett. Átlagos évi nyugbér és nevelési pótlék férfiaknál 405, özvegy nőknél 171, árvánál 34 korona.) Mivel Amália aknában 1929-ben meg­ szűnt a termelés, a telepi bányászok az 1930-as években már a környéken nyi­ tott új bányákba jártak dolgozni. (Alsó és Felsőszánas, Etes lejtős, Pályi bánya, Mar­ git táró, Kőkút, Újlak, Ságújfalu, Jenőak­ na.) Munkahelyüket eleinte gyalogosan fél óra, óra alatt érték el, a későbbiek során villamoson - a gépen - szállították őket. 1938-ig hetente két, három, jobb eset­ ben három, négy műszakot dolgozhattak. A többi hétköznapon szünnapot kellett tartaniok, illetve porjatkáztak, szénrende­ lés hiányában kényszerszünetet tartottak. Ősztől tavaszig a szénrendeléstől függően kidolgozhatták a hetet, de a március el­ sejék az elbocsátást, a szanálást jelentet­ ték sok bányásznak. Ezekben a bányákban a szénvastagság 60-80-100 centiméter között ingadozó vas­ tagságú volt. Hogy minél kevesebb ″med­ dő″ - homok, agyag, pala - kibányászá­ sára és elszállítására legyen szükség, a főbb vágatokat csak olyan magasságúak­ ra és szélességűekre vájták ki és ″ácsol­ ták″, hogy éppen csak a csillékkel a ki­ bányászott anyagot elszállíthassák. A szén­ fejtő munkahely ettől két oldalt tíz, húsz méterre szélesedett ki. A fejtésben dol­ gozók a szénfal aljába kézi erővel tizen­ öt, húsz cm. vastagságban aláréseltek, majd a kézierővel fúrt lyukba helyezett paxittal, gyutaccsal robbantották le. (Bár szigorúan tilos volt: a gyújtózsinórra - cin­ derre - a gyutacsot mégsem fogóval, ha­ nem fogukkal harapták, erősítették rá.) A robbantás meglehetősen nagy füsttel járt s amíg az elszéledt, addig fogyasztották el a hazulról hozott, zsebkendőbe kötött szalonnát-kenyeret, hagymát, vagy éppen csak zsíroskenyeret. Műszak kezdetekor ezeket dróton függesztették fel az ácsolatfákra, hogy a patkányok meg ne rág­ ják. A lerobbantott szenet kilapátolták zajborolták - a csillerakodó térig, ott rak­ ták csillébe. Ahogy haladt előre a szénfejtés, a vá­ járok és segédvájárok dolga volt a ″főte″ - a pala - alátámasztása, ácsolása. Szerencsés volt az a csapat, amelyik ″né­ gyes″ fával - 1.25 m. - tudott ácsolni, hogy olyan volt a szénvastagság, viszont sok volt az olyan munkahely, ahol a ma­ gasság ennél jóval kisebb lévén, ácsolás­ hoz ″nullás″ fát - 0.75 m. - használtak. Nem nehéz elképzelni, milyen testi meg­ erőltetés kellett az ilyen alacsony fejtés­ ben ehhez a munkavégzéshez. Később a lefejtett szén helyét meddővel ″betörmelékelték″, az ácsolatokat pedig kiszedték kirabolták. 187 �Habonyi Zoltán: Hetven év emlékeiből A fő vágatok - lejtősaknák, ereszkék, alapközlék, siklók - magassága 1.75-2 mé­ ter volt, szélességük az egy-két vágányos sínpártól függött. Az ereszkékből, siklók­ ból kiágazó vágatoknál vaslemezeken platnikon - forgatták rá a végtelen-kötél szállító pályára a csilléket. Ez már az ″uraságiak″ - fékesek-kapcsolók - dolga volt. A fővágatok végtelen-kötél pályáját vitlákkal, villamos árammal működtetett erőgépekkel mozgatták, kisebb helyeken lejtős pályán szállítógépet, konviort alkal­ maztak. Egyes bányákban ebben az idő­ ben alkalmaztak először rázóscsúzdát, ami nem csak a szénkitermelés mennyiségét fokozta, hanem mentesítette a fejtésben dolgozókat a szénlapátolás nagy részétől. Egy-egy csapat által kitermelt szenet a csillék fogantyújára kötött kemény karton­ lapon - baligán - jelezték a csapatszám feltűntetésével. Ezek összegyűjtése a kül­ színen a csillejegyzők feladata volt. A munkacsapatokat - de az ″urasági­ akat″ is - havonta telepítették. Jó kere­ seti lehetőségű munkahelynek számított az elővájás-vágathajtás. Ezeket a feladatokat erre jól begyakorolt csapatok kapták. Előfodult persze, hogy az aknász, főak­ nász, a bányamester a nála ″bevágódottnak″ adta. Állítólag meg lehetett szerez­ ni egy-egy libával, kacsával, pár tyúkkal, a kiskertjében történő kapálással - és rossz nyelvek szerint a csapatvezető szemreva­ ló nejének kegyeivel is. A szerszámokat - csákányokat, kézifú­ rókat - a bányakovács élezte, a csákány­ nyeleket a vájár faragta - a szállítógépe­ ket, drótköteleket a bányalaktosok tartot­ ták karban. Vizes munkahelyekről ásott árokkal - srámmal - vezették el a vizet a bányaszivattyúig; villamosberendezések felügyeletét villanyszerelők látták el. 188 Munka közben a bányászok az évti­ zedek alatt kialakult keveréknyelvű bá­ nyai meghatározásokat használták, így pél­ dául: kopnyi, untercug, pilnok, platni, srám, ort, stomp, rajda, stág, ligent, han­ got - ácsolat, gyámlyuk, vizesárok, ka­ nyar, emelkedő, agyag, pala, stb. helyett. A bányai víz legtöbbször ihatatlan volt, csillekerekekre szerelt lajtokban szállítot­ ták oda az ivóvizet, vagy a bányász vit­ te magának kulacsában. Közvetlen mun­ kahelyeiken karbidlámpával világítottak karbidot levonásra havonta vételeztek (fa­ szoltak) -, a forgalmas helyeket villa­ moslámpák világítottak meg. Székelésre, vizelésre az elhagyott vágatokat használ­ ták. Egyes csapatok élén az elővájár állt. A csapatok, uraságiak, gép- és szivaty­ tyúkezelők, mesteremberek felügyeletét az aknászok látták el, fölöttesük a főaknász, bányamester volt. Az üzemeket, bányá­ kat mérnökök, főmérnökök vezették. Ez időben főmérnökök, mérnökök Medzih­ radszki, Bauer, Egeli, Csató, Schmidt vol­ tak. Bányamesterek pedig Mottnig, Mo­ hai, Rádi, nevezetűek, a főaknász Szabó és György volt. A bányászok nehéz fizikai munkája nem csak a testet vette erősen igénybe, hanem a munkásruhát is. A ″cejgnad­ rág″ (talán a mai farmernadrág őse) jól bírta a strapát s ha kellett megfoltozták. A magazinban vételezett erős bőrbakancs - akkori ára 16 pengő volt -, benne pu­ ha kapcával, fekete klottgatya és vászon ing volt a munkás munkaruházata. Fej­ fedőül ki sapkát, ki elnyűtt kalapot hasz­ nált. Élet- és munkakörülményeikhez hozzá­ tartozik kereseti viszonyaiknak ismerteté­ se is. �Anyánk megőrizte vájár férje ″Bérfi­ zetési bárcá ″-it az 1910-es, 1920-as, 1940es évekből. Az eredeti dokumentumok alapján apánk 1913 októberében - vájár­ ként - 29 tizenkétórás műszakra 167 ko­ ronát keresett (egy műszakra 5 korona 75 fillért számoltak). Levonás: 38.22 ko­ rona, kijáró bérként 129.64 koronát ka­ pott. A 187 számú, 1923 júniusi bérfizeté­ si bárca részletezve koronában: Kereset 35+1 műszakra: 22.581 Megtérítések: Tartozás törlesztés:Társpénztári kölcsön törlesztésTárspénztári 2 % járulék: 450 Betegsegélyző alap: 468 Élelmiszerek: 1954 Anyagszerek: 300 Szolgálmányok és világítás: 6 Állami és községi adók: 1400 Taneszközök: 34 Tej: 62 Megtérítések összege: 4674 kijáró bér: 17.900 Hozzá kell tennem, hogy ebben a hó­ napban nem volt meg- vagy visszatérí­ tés (levonás) szén, fuvar, bírság, evangé­ likus egyházi járulék, előleg, kovács- és műhelymunka, társpénztári gyógy- és köt­ szerek, ruha és ital, cipőjavítás, árpa, ten­ geri, szalma, letiltások, Munkás Otthon címén. Vájár apánk 1943-ban 58 éves. Ez év februári keresete és levonásai az eredeti ″Fizetési jegyzék″ alapján a következőkép­ pen alakultak pengőben: 24 műszakra kereset: 125.60 % bérpótlék: 37.68 fizetett szabadság és katonai segély: 62.40 műszakra táppénz:- lakbér és családi pótlék:Összkereset: Nyugbér járulék: Betegsegélyző járulék: Kereseti adó: Rokkant adó: Külön adó: Hadfelszerelési adó: Temetkezési járulék: Előleg: Anyag: Egyéb: Levonások összege: Kijáró összeg: 225.68 6.40 5.04 2.40 20 2.40 50 1.40 80 3.20 1.50 103.04 122.64 Mint látható, ebben a hónapban tan­ szer, fuvar, bírság, élelem, tej, egyházi járulék, szolgálmányok, műhelymunka, le­ tiltás címén sem volt levonás. 1913-ban a család három, 1923-ban négytagú volt az egy keresőre, ősszel azonban öttagúra nőtt, megszületett az öcsém. Apánk nagyon szorgalmas, erős, elis­ mert jó vájár volt, annak ellenére, hogy csak a számokat ismerte, a betűket nem. Családi irataink rendezése közben három darab 1931-es, 1932-es és 1933-as évre szóló egy-egy pengő befizetését nyugtázó REVÍZIÓS PENGŐ is előkerült; ezeket akkor széles bányászkörökben terjesztették. 1930-1940 között az Amália aknai bá­ nyászok keresete munkahelyüktől és be­ osztásuktól függően műszakonként 3-4, jó esetben 5 pengő volt. Fiatalkorú külszíni munkás munkabére 4-6 órai munkaidőre 40-60 fillér. 1934 őszén, első munkahe­ lyemen a Pályi-i bányánál csilletakarító gyermekként a műszakbérem 40 fillér volt. Havonta kétszer fizettek: egyszer előle­ get adtak, máskor a maradó kijáró bért fizették ki. Ezeket a telepi szállásmesteri irodában névsorolvasás alapján lehetett föl189 �Habonyi Zoltán :Önéletrajzhelyett venni. Mivel a környéken gyakori volt az azonos családnevű bányász, a társulat, az üzem vezetői ″ragadvány″-nevekkel kü­ lönböztették meg őket egymástól. Így pl. Antal István ″kishartyáni″, Dénes János ″pattana″, Orosz István ″szivar″, Kovács János ″gulyás″, Nagy Ferenc ″daróci", Varga Mihály ″dancsok″, stb. Érdekesek voltak az alsótelepi családok ragadvány­ nevei: ″batka″, ″dongó″, ″pópa″, ″kukó″, ″jaja″, ″csúcsa″, ″düdücs″, stb. Fizetési napokon alkalmi árusoktól hely­ ben szentjánoskenyeret, fügét, csavaros és krumplicukrot, őrölt paprikát, zsemlét, kif­ lit lehetett venni. Általában a vájárkeresetek 60-70-80 szá­ zalékát kapták a csapatbeli csillések, há­ rom év után 90 százalékot a segédvájá­ rok. A felnőtt - nagykorú - uraságiak (szállítók, kapcsosok) műszakbére 3.80, a fiatalabbaké 1.90 pengő, a csapatvezető vájár bére 105 százalékos volt. Télutón, koratavasszal azonban egyre csökkent a szénrendelés, csökkentek a műszaknapok is. Huszonhat éves bátyám 1937 febru­ árjában csak 12 műszakot teljesíthetett, havi keresete 36 pengő volt. A társláda megalakulása után a rész­ vénytársaság a 700 lakosú Salgótarjánban épített 1870-ben egy 36 ágyas, az akko­ ri viszonyok között modern kórházat. A társpénztárnak akkor már Jungmann Mi­ hály személyében saját orvosa volt, aki egyben - Inászó székhellyel - vasúti és körorvosi feladatokat is ellátott. (A vasút Salgótarjánig 1867-ben épült ki.) Figyelembe véve az 1870-es évek Nóg­ rád megyéjének közegészségügyi viszonya­ it, valamint azt, hogy az akkori megye­ székhelyen, Balassagyarmaton csak 1897ben nyílt meg a Mária Valéria közkór­ ház, úgy tűnhet, hogy a részvénytársaság 190 a kórház megépítésével humánus okoktól indíttatva cselekedett. A valóság azonban más. Gerber Frigyes akkori bányaigazgató a salgótarjáni osztály 1897. december 5-én tartott ülésén utalt arra, hogy a bányá­ szok között előforduló balesetek és a leg­ különbözőbb megbetegedések (szem- és izombetegségek, tüdőtágulás, tüdőbaj, lég­ zőszervek gyulladása, bél- és gilisztakór, a hiányos táplálkozás folytán az erő ha­ nyatlása), gondos orvosi kezelést kívánnak. A munkásjóléti intézményekhez tartozó kórházak viszonylatában messze elmarad­ tak a nyugati művelt államoktól... Vidé­ ken ritkán akad kórház... ″Kívánatos vol­ na, hogy ezek, kivált az ipar tekinteté­ ben fontosabb helyeken gyakrabban ke­ letkezzenek. Miután ez nincs így, kény­ telenek vagyunk saját erőnkből emelni czélszerű kórházakat.″ (Sándor Vilmos idézett művében közli, hogy a salgótarjáni bányákban uralkodó munkaviszonyokat az jellemzi, hogy 1874ben az egész terület széntermelésének a felét adták, viszont az előfordult összes balesetek 80 százaléka esett bányáira.) Fenti okok késztethették az Északmagyar­ országi Egyesített Kőszénbánya és Ipar­ vállalat Részvénytársaságot is 1890-ben a baglyasaljai, 1895-ben pedig a mizserfai kisebb kórházak létesítésére. A keveset kereső, sokat adózó bányász amíg erővel bírta, alacsony munkahelyen, a legtöbb helyen hason fekve, sárban, vízben dolgozott. Testi leromlását, tönkre­ menését elősegítette, fokozta a bányász­ férgesség okozta vérszegénység. Dr. Tóth Imre bányakerület-főorvos írja 1910-ben a Bányászati és Kohászati Lapokban a bá­ nyászférgességről: ″Az anchylostómum du­ odenale élősdi a fonalférgekhez tartozik. �egy-másfél milliméter hosszú, hengeres testű... Leginkább a nyombélben tartózko­ dik, fogaival sebet ejt, vért szív, azzal táplálkozik.″ Dzsida idézett művéből ismeretes, hogy az 1940-cs évek elejére a társulat tiszt­ viselőinek, altisztjeinek és munkásainak egészségügyi ellátására már egy orvosfő­ nököt, nyolc tisztviselő és szerződéses bá­ nyaorvost biztosított. A községekben lakó munkások hozzátartozóinak ellátását tizen­ négy egyezményes orvos végzi. A külső telepeken tizennégy jól felszerelt orvosi rendelő működik, állandó ápolószemélyzet­ tel, ahol az orvosok hetenként kétszer tartanak rendelést. Azonkívül két szülész­ nő áll a rászoruló anyák rendelkezésére. (Itt jegyzem meg, hogy a bányász­ asszonyok nagy többsége odahaza szült: még 1942-ben is mindössze csak 88-an szültek a Salgótarjáni Bányakórházban.) Bányai baleseteknél elsősegélynyújtásra és részbeni ellátásra a társaság legtöbb bányatelepén férfi betegápolókat alkalma­ zott, akik adott esetben a bányákba is leszálltak. Amália, Albert és Rau akna betegápolója ebben az időben György Já­ nos - nekünk gyerekeknek Jancsi bácsi - volt. Kötözött, injekciózott, torkot ecse­ telt, fogakat is húzott. Mindenkit tegezett a telepen. A drótostóton kívül vele ijeszt­ gették a gyerekeket, pedig jóindulatú, köz­ vetlen embernek számított. A bányatelepeken működő orvosi ren­ delők forgalmára következtethetünk dr. Soltész József bánya- és a 84. számú anya- és csecsemővédő intézet főorvosa salgótarjáni és Somlyói bányakörzetének 1930. július 3-án a Bányászati és Kohá­ szati Lapokban közzétett jelentéséből. Ezek szerint a két körzet betegforgalma 1929ben 9.058 személy. Közülük a gyer­ mekek aránya 31 százalék, a dolgozók felesége 26, vájár, csillés, bányaiparosoké 21, a nyugbéreseké 5 százalék volt. (″Megnövekedett a súlyosabb gyomorbán­ talmak száma, fiatalabbaknál a gyomorfe­ kély, idősebbeknél a gyomorrák formájá­ ban. Szórványosan lépett fel a difteritisz, a hasi hagymáz, influenza...″) A 84. számú anya- és csecsemővédel­ mi körben 7132 családlátogatás történt. Ez idő alatt házasságot közvetítettek, tör­ vénytelen gyermeket törvényesítettek ti­ zenegy, hatóságnál eljártak tizenhét eset­ ben. Szociális ügyeket intéztek, tartásdí­ jakat jártak ki. Babakelengyét és szülé­ szeti vándorládát adtak kölcsön. A bá­ nyaigazgatóság karácsonyi segélyként ru­ hatextilt, élelmet, szappant adott 131 vé­ dencnek, egyéb segélyt 22-nek. Terhes­ gondozásban a Salgótarján-Pálfalva-Bag­ lyas körzetben 244 nő, 344 csecsemő- és kisded részesült. Közülük egy éves korig meghalt 12 százalék, három-négyéves ko­ rig 6 százalék. Dr. Soltész a népesedést zavaró körülményeknek tudta be, hogy a férj keresetének pótlására a munkás­ asszony napszámos-munkát vállalt, a ter­ hesség utolsó pillanatáig dolgozik, szülés után korán megy munkába, nem táplál­ kozik kellőképpen, emiatt nem is szop­ tathat rendesen, kicsijét a nagyobb test­ vérre kénytelen bízni. ″Generációk pusz­ tulnak el a terhesség első, második, har­ madik hónapjában a sok vetélés miatt.″ Vannak adataink a részvénytársaság jótékonysági tevékenysége ezidőbeli mér­ tékéről is. Hegyi Kálmán volt üzemveze­ tő főmérnök írja többek között egy mun­ kájában, hogy dr. Chorin Ferenc az S.K.B.R.T akkori igazgatója 1929-ben azo­ kat a munkásokat, akiknek családjában 67-8 tizennégy éven aluli gyermek volt, 191 �karácsonyra családonként 40-50-60 pengő­ vel ajándékozta meg. (1929-1930-ban ez összesen 14.195 pengőt tett ki 661 csa­ ládnál.) A megbetegedett bányász betegsége első három napjára nem kapott táppénzt. (Jellemző számadat 1938-ból Kistelekről: Sz.G. vájár teljes havi táppénze 33 pen­ gő 48 fillér volt.) Az 1930-as évek munka- és életkörül­ ményeinél ki kell térjek még a bányá­ szok tisztálkodási lehetőségeinek ismerteté­ sére is. Hegyi Kálmán volt üzemvezető főmérnök írja az 1930-as évek nógrádi szénbányászatáról többek között, hogy ″...egy-két üzem kivételével fürdő, mosdó, tisztálkodást célzó berendezések nem vol­ tak...″ A nagyon nehéz, sokszor embertelen körülmények között végzett munka után a tisztálkodásra Amália aknán is csak ott­ hon kerülhetett sor. A bányász ″sparhé­ ton″ melegített kútivóvízből hokedlira tett lavórból mosakodott a konyhában. Az igencsak kemény vizet mosószódával lá­ gyították. Hajmosásra - ha volt - esővi­ zet használtak. A háziasszonyoknak sok munkát adott az erősen szennyezett ru­ hák mosása (mosóteknőben u.n. ″mosógép­ pel″ - egy 50x40 cm-es recés, hullámos alkalmatosságon) és vasalása is. A legtöbb háziasszony gondosan ügyelt nem csak a család, hanem a lakás tisztántartására. A bányatelepi férfifodrász a vállalattal szer­ ződéses jogviszonyban működött. Üzlethe­ lyiséget, lakást, tüzelőt, villanyt kapott, ezek fejében a társulat szabta meg a szol­ gáltatások árát. (Nyírás-borotválás 60 fil­ lér volt.) Az alkalmi cipő- és bakancsja­ vítást a bányászkodás mellett két-három fő végzett. ( F o ly ta tá s a k ö v e tk e z ő la p s z á m u n k b a n ) 192 �Bozó Gyula Epizódok Gerelyes Endre életéből Régen összeálltak bennem, amolyan pergő filmkockákon közös ta­ lálkozásaink - le is jegyeztem őket aztán maradtak. Most sem saját elhatározásból, hanem kérésre és bíztatásra idé­ zem fel e lap hasábjain Gerelyes Endre alakját és emlékét. A felkérés olyanoktól érkezett, akik Gerelyes személyével, irodalmi munkássá­ gával (és annak értékeivel) már hosszabb ideje behatóbban foglalkoznak, éppen egy hiteles és sokrétű Gerelyes-portré megraj­ zolása céljából. A következő visszaemléke­ zés célja, hogy szerény segítséget nyújt­ son e nemes feladat teljesítéséhez, tudva azt, hogy sokszor az apró részletek sem hagyhatók figyelmen kívül, mivel ezekből áll össze a nagyobb rész, az egész, s nemegyszer érdekesek lehetnek az első pillantásra jelentéktelennek tűnő esemé­ nyek is. Szeretném előljáróban megjegyezni, hogy a szó igazi értelmében nem voltam barátja Gerelyesnek. De ismertem őt. Hosszabb és elmélyültebb beszélgetésre kevésszer került sor közöttünk, valódi esz­ mecserére pedig mindössze két alkalom­ mal. Az élet többször egymás közelébe sodort bennünket, és így létezett egy vi­ szonylag tartós időszak, mikor jól megfi­ gyelhettem személyét, magatartását, sőt még a szokásait is. Természetes, hogy ezeket is megfésüli az idő. Ezért a film­ kockák: féloldalas ismeretség, alig-barátság? Ki tudja? Legalábbis abban az értelem­ ben az volt, hogy én mindig többet tud­ tam róla, mint ő tudott rólam. Hogy én jobban figyelemmel kísértem sorsának ala­ kulását, mint ő az én életemét. Ez ma így természetes is. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy a ″közös múlt″ nem annyira kevés, hogy ne bátorítana az em­ lékezésközzétételére. Nem tudom, mitől van, de a letűnt időkről és Gerelyes Endréről szólni szá­ momra nemcsak megtiszteltetés, de most egyfajta kényszer is, mikor annyira vár a feldolgozásra. K ö z é p i s k o l á b a n ... Ismeretségünk kezdete az 1951-es év ősze, az esztendő szeptember hónapja, mi­ kor az első tanévet kezdtem el a salgó­ tarjáni Madách Imre Gimnáziumban, a volt csendőrlakanyai épületben. Gerelyes két évvel járt fölöttem, ugyanúgy, mint 193 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből később az Eötvös Lóránd Tudo­ mányegyetemen. Nézzük csak - hacsak néhány mondat erejéig is - azt a kort, amelyben akkor éltünk, eszméltünk és felcseperedtünk! Fő­ leg azért kell mindezt megtennünk, hogy ma is világos legyen, milyen perspektí­ va állhatott előttünk, mire számíthattunk, mint az életpálya elején lévő, eszmélő, szinte gyerekek, abban az időben, ami­ kor a felszabadulást követő lelkesedés már elmúlt, a gyors politikai előrejutás lehető­ ségének időszaka ugyan még éreztette ha­ tását, de a társadalomban egyre növek­ vő nehézségek is azt mutatták: valami nincs rendben... Az 1950-es évek elején vagyunk te­ hát, egy olyan korban, mikor sok min­ dent elhittünk ugyan, de nagyon keve­ set tudtunk. Egy olyan időszakban, mi­ kor kétségkívül voltak lehetőségek, bár korántsem akkorák, mint azt akkor gon­ doltuk. Alapvetően ugyanis csupán két dolog között választhattunk. Először is va­ lamilyen formában szinte mindenki tanul­ hatott, valóságos mozgalommá vált a tu­ dás birtokbavétele. A tanulás, mint olyan, ugyanis nem csupán kínálat vagy aján­ lat formájában jelentkezett ekkor, hanem a dolgozók számára a társadalom külön­ böző szféráiban egyenesen előírták a ta­ nulási kedvet. A rádió, a sajtó, a peda­ gógus-társadalom szülőbe, gyerekbe bele­ verte a tanulás kényszer-kötelezettségét, melynek hivatalosan és elvárt követelmé­ nyeként egy, az új társadalom ban, a szo­ cializmusban a fiatal tanulással emelked­ jék ki a ″lenti″ világból, az elmaradott régi környezetéből, hogy ne álljon meg azon a szinten, ahol apja, nagyapja (any­ ja és nagyanyja) kénytelen volt megállni az átkos Horthy-rendszerben, hanem or­ 194 vos, mérnök vagy tanár legyen belőle. Ezért tárták szélesre a hivatalos szervek akkoriban a középiskolák és az egyete­ mek kapuit a munkás- és parasztfiatalok előtt. Az oktatás, a művelődés terén ezek voltak a nagy igazságszolgáltatás évei, még egyes mai értékelések szerint is, hiszen a ma gondolkodó és tevékenykedő értel­ miségnek szinte teljes egészében itt van­ nak a gyökerei. A másik felemelkedési lehetőséget a sportolás biztosította a fiatal számára. Va­ lamilyen sportágban kitűnni, dicsőséget szerezni! - sok tizenéves álma volt ez. Ne feledjük: a legnagyobb magyar sport­ sikerek éveit éljük ekkor, s ez valósággal rabul ejtett bennünket. A sport népmoz­ galommá vált. Gerelyesben valahogy minden ″sűrít­ ve″ volt jelen, neki a természet tanulás­ hoz, sporthoz egyaránt átlagon felüli te­ hetséget, képességeket adott. Vonzalma azonban ekkor még mintha a sport iránt lett volna a nagyobb, bár szemmel lát­ hatóan ekkor még nem döntötte el, hogy valójában mit is akar. Nem tudott vagy nem akart választani, nyilvánvalóan ko­ rainak érezte a végleges és visszavonha­ tatlan elkötelezettséget. Már ekkor igen határozottnak és ma­ gabiztosnak tűnt, s ez a magabiztossága tehetségéből táplálkozott. Látszott rajta, hogy nála minden együtt van, ami egy sikeresélethez nélkülözhetetlen. Jövőjét tel­ jesen megalapozottnak tudhatta, s egyál­ talán nem tűnhetett számára göröngyös­ nek az általa előre elképzelt út. Áthatot­ ta az a tudat, hogy az élettől joggal vár­ hat előnyöket, s meg is fogja kapni az élettől azt, amit vár - gondolom ma is... Mivel igazán egyéniségnek látszott, a felületes szemlélőnek úgy tűnhetett, egyál­ �talán nincsenek gondjai, belső problémái. Pedig nem egy esetben túlságosan is ko­ molynak és magányosnak látszott. Emlék­ szem, merengve nézett maga elé, ahogy az iskola udvarán átbandukolt - aprókat lépett, lábait keményen emelte egymás után, nyaka megnyúlt, fejét kissé oldalt fordította, szemét előre szögezte. Sohasem lefelé, mindig előre nézett, s a szembe­ jövő tanárt határozott - Salgótarján kö­ zépiskoláiban egészen az 1960-as évek vé­ gig kötelező bányászköszöntéssel - ″Jó szerencsét!″-tel üdvözölte. Természetesen ezekből az időkből így utólag Gerelyes sorsában is sok mindent bele lehetne magyarázni: ″eleve elrendeltséget″, valami váteszit, és még több min­ den mást, amit azonban teljes felelős­ séggel tenni nem is mer az ember. Bár ki tudja...? Pályáját, későbbi sorsát ismer­ ve ma már tujuk: nem minden magya­ rázható nála az ész és az értelem logi­ kájával. Ami jelleméből fakadóan biztosra mond­ ható, az egyelőre csak annyi, hogy min­ denképpen meg akarta mutatni már ek­ kor önmagát. Ki akart válni ugyanúgy, mint mások, akik az övénél jóval keve­ sebb tehetséggel törekedtek ugyanerre. Értelmiséggé válása mégsem tekinthe­ tő egyedi esetnek. Az akkori körülménye­ ket messzemenően figyelembe véve is in­ kább általánosnak tekinthető, igaz azzal a megkötéssel, hogy kiemelkedő képességei miatt nála nem az ötvenes évek társada­ lmi és politikai légköre az alapvetően mghatározó tényező. Ő - adottságait és tehetségét nézve - több területen is bol­ dolgult volna az életben. Neki két kéz­ zel kínálták fel a másik lehetőséget is. Képességeit és sportsikereit nézve a legtöbben úgy vélekedtek, hogy nem a tanulás vagy a művészetek, hanem a sport területén várnak rá az igazi sike­ rek, az teremti meg számára a karriert. A tanulásban elért eredményeit csak osz­ tálytársai, sportbeli győzelmeit viszont mindenki ismerte a gimnáziumban. Tudtuk róla, hogy a salgótarjáni acélárúgyár sportklubjának színeiben atlé­ tizál. Fut rövid- és középtávon, s délutá­ nonként a SSE pályán rója a köröket. Versenyeken iskolánk egész ifjúsága lát­ hatta a futókat, köztük Gerelyes Endrét. Szívósságával és határtalan akaraterjével hamar magára vonta verseny közben a nézők figyelmét. Ha hosszú távon indult, sohasem erőltette, hogy azonnal az élre vágjon. Sokáig futott együtt a többiekkel, és csak fokozatosan bizonyította be, hogy ő a legjobb. Nem látványosan, inkább biztosan akart nyerni. És mikor én lát­ tam, mindig nyert. Taktikáját erejéhez alakította. Atlétának is kiváló volt. S nem­ csak atlétának, de ökölvívónak is, csak akkor ezt még kevesen tudták. Egy rövid, de jellemző epizódot mon­ dok el ezzel kapcsolatosan a gimnáziumi évekből, s nem csupán azért, mert az önmagában is mély nyomokat hagyott bennem, hanem azért is, hogy valame­ lyest rávilágítsak a középiskolás Gerelyes sokoldalú tehetségére, alakuló karakterére. Bizos, hogy nem volt ″kilenc perc″, talán három lehetett - vagyis csupán száznyolcvan másodperc - annak az ökölví­ vómérkőzésnek az időtartama, amellyel Ge­ relyes Endre megmentette iskolánk, a sal­ gótarjáni Madách Imre Gimnázium sport­ becsületét. Az összecsapáson csapatának egyetlen győzelmét ő szerezte. Már szeptember kö­ zepén jártunk, de még szépen tüzelt a nap, amolyan vénasszonyok nyara volt. 195 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből Az iskolaév rendben elkezdődött, a nyá­ ri emlékek lassan koptak bennünk. Eb­ ben az átmenetinek is mondható időszak­ ban került sor arra a mérkőzésre, ame­ lyet ebédszünetben, az utolsó óra végé­ től a tanulószobai elfoglaltság kezdetéig rendelkezésre álló idő alatt rendeztek meg az iskolaudvart borító vörös salakon. A derbi izgalmával még a nyárra emlékez­ tetett. A kosárlabdapályán állították fel a ″ringet″, amely négy botból és egy kö­ réje tekert kötélből állt. A kesztyűket a város neves sportköre bocsátotta az isko­ lák rendelkezésére. Az ellenfél a gépipa­ ri technikum válogatottja volt. Az érdek­ lődés soha nem látott mértékben tört fel, mikor a fiúk megjelentek a helyszínen. Mindenki számolgatott, mindenki tippelt, és mindenki látni akarta a fiúkat. És óriási lett a csalódás. Legalábis a számunkra, mivel a gimnázium legjobb­ jai sorra elvéreztek. A gépiparisták job­ bak voltak, s ezenfelül még úgy küzdöt­ tek, mintha valamiféle hátrányt akartak volna behozni, vagy visszafizetni egy so­ ha fel nem vett kölcsönért. Az eredmény nyolc null volt már a gépipari technikum javára, amikor az utol­ só pár összecsapása következett. A gimnázium színeiben - Gerelyes Endre! Félmeztelenül, fekete klottnadrágban állt a salakon, és szokása szerint maga elé nézett. Nem merengőn, mint egy kislány, hanem inkább keményen, mint aki el­ szánta magát arra, hogy most megpróbál mindent. Tanulóseregünk érte izgult, neki szur­ kolt. Többen ezt mondták: ″minden jó, ha jó a vége!″ ″Legalább ezt az egy meccset nyernénk meg!″ Többen hango­ 196 san hurráztak, füttyentettek - a hangu­ lat mint egy vérbeli kakasviadalon! Nem jelzett gong, csak a szakmailag nagytekintélyű, botcsinálta mérkőzésvezető intett - kezdődhet! Bandi arcán látszott a keménység, s most már mi is tudtuk - győzni akar. Nagy csend... Minden szem rászegeződött, mikor meg­ indult. Fejét leszegve rendre ő ment el­ őre, a védekezésre alig gondolva. Legin­ kább balkézzel ütött, de nem vaktában, nem a levegőbe, hanem fejre és gyomor­ ra. A csata kemény volt, szállt a por­ felhő, de mi nem bántuk. Nyeltük a piszkot és ragyogott az arcunk. Szinte megbénultunk. Csupán három percig tartott az egész - addig bírta a gépiparista fiú, utána fel­ adta a küzdelmet. Törülközőt nem dobtak be, a verseny­ ző szédelegve feltartott kézzel maga je­ lezte: megelégelte a dolgot. A mérkőzés után hosszan vitattuk az eseményeket. Lassan a kedélyek is meg­ nyugodtak, csapatunk veresége okozta rossz hangulatot feledtette az utolsó mér­ kőzés. Gerelyes Bandi remek győzelme mindenért kárpótolt bennünket. Boldogok voltunk. Nem tudtuk róla, hogy ennyire jól öklözik. Csupán atléta, futó volt ő ekkor a szemünkben, akit a távolság vonz és a gyorsaság. A körülkerített iskolaudvaron és a szűk ringben bezártnak érezte ma­ gát, mint a kalitkára itélt madár. Ezen a napon Gerelyes Bandinak né­ hány négyzetméteres területen kellett helyt állnia, ahol kevéssé lehet szabad az ember, ahol még a kezét is befedték, ahol körülállták, ahol érte és ellene ordí­ tottak. �Győzött, ő lett a nap hőse az iskolá­ ban. Osztálytársai ölelgették, a tanárok ke­ zet fogtak vele, s a lányok később is összesúgtak mögötte. Kedvenc egy időre, férfias, atléta termetével, szőke hajával és kék szemével. Az e g y e t e m e n ... 1955 szeptemberében kerültem az EL­ TE Bölcsészettudományi Karára, magyartörténelem szakra, szállásra pedig a XI. kerület, Ménesi út 11-13. szám alatt lé­ vő nagy hírű Eötvös Kollégiumba. Ekkorra már a régi értelemben vett Eötvös Kollégium nem létezett, diákott­ honná szervezték át. Ezért lakhattak itt bölcsészek mellett jogászok, műszaki egye­ temisták, művésznövendékek, a magyarok mellett kínai, koreai, román, bolgár, szlo­ vák és német nemzetiségű diákok is. A háború előtti sokat emlegetett tu­ dósképzés már nem folyt, amit különö­ sebben nem hiányoltunk, mert azt sem tudtuk még ekkor, hogy mi is volt az. valójában. A kezdeti időszakban sokat nem tanultunk, inkább a hálószobákban vagy a földszinten ásítozó klubszobában tartózkodtunk, ahol újságot lehetett olvas­ ni, rádiót hallgatni, s ugyanitt folytak le a nagy-nagy beszélgetések is. Gerelyes Endre nem volt kollégista, rokonoknál vagy albérletben lakott, s nem is járt a kollégiumba, nem emlékszem, hogy olt akár egyetlen egyszer is láttam volna. Barátai nemigen voltak a Ménesi úti diákotthonban. Sokszor találkoztunk vi­ szont az egyetem folyosóin és a menzán, mint salgótarjániak. Szememben ekkor már igen határozott és öntudatos egyetemistá­ nak tűnt a harmadéves fiú, a tőlem idő­ sebb, ott már mindenben jártasabb. Ha­ mar megtudtam róla azonban, hogy kez­ detben azért ő is kisebbségi érzéseket magában hordozó fiatalember volt, mint a legtöbben azok közül, akik ekkor vi­ dékről az ország első egyetemére felke­ rültek. Hogy az örökölt s főleg az indu­ lásnál kiütköző hátrányok miatt ő is fe­ szengett - az biztos. Tartott a pesti ta­ nulótársaktól, akiknek tudásbeli fölénye ha nem is mindig, de a környezeti előny, azonban amolyan pesti magabiztosságból fakadóan nyilvánvaló volt. Gerelyes azonban elég hamar alkalmaz­ kodott az egyetemhez és a nagyvárosi élethez. Mindezt nagyon sajátosan és egye­ di módon tette. A beilleszkedés nála együtt jelentkezett azzal a Pesten felvett és magáévá tett polgárpukkasztó magatar­ tással, a tudatosan is kialakított ellenszen­ vével az úri világ iránt, amelyet most már egészen közelről is láthatott, s amely­ nek részese ő maga ugyan soha nem akart lenni, de amely rajta kívül, az ő akarata ellenére is kétségkívül ezekben az időkben, az ötvenes években is létezett, s valahol hiányzott a személyiség auto­ nómiája, s még hiányzott valami... Kötő­ dése ezidő alatt Nógrád megyéhez - már a távolság miatt is - fokozatosan csök­ kent, igazi ″élettere″, létezésének színte­ re az egyetem és a főváros volt már ek­ kor. Életvitele alaposan megváltozott. Nem polgári, csak nagyvárosi lett, amolyan nagyvárosi rebellis. Olyan, aki itt is bir­ tokolni akar, s már csak azért sem adja alább, mert valahol tudatában van kül­ detésének. M a j d ö t v e n h a tb a n ... A közelmúlt történelmének két nagy­ jelentőségű eseménye - 1945 és 1956 Gerelyes életében is meghatározó jelentő­ séggel bírt, és maradandó nyomokat ha­ gyott, ugyanúgy, mint korosztálya lelki­ 197 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből világában és a nemzet életében. 1945 a gyermek Gerelyes számára jelentette a semmi mással nem pótolható élményt, amely a felnőtté váláshoz s hovatartozá­ sa tudatos vállalásához szolgáltatta számá­ ra az útmutatást. 1956, amelyet lényegé­ ben már felnőtt fejjel, negyedéves egye­ temistaként élt át, részben az események gócpontjában, Budapesten, a mellbevágó élményanyag mellett elsősorban a politi­ kai jellegű tanulságokat kínálta a pálya elején álló Gerelyesnek. Ez utóbbiakról - legalábbis Gerelyes­ sel összefüggésben - mindmáig nagyon keveset tudhattunk meg. Gerelyes Endre tehát negyedéves ma­ gyar-történelem szakos hallgató 1956-ban. Egyetemista Budapesten. Ma már köztu­ dott, hogy 1956-ban a budapesti egyete­ misták voltak az események elindítói, ok­ tóber 23-nak legfontosabb résztvevői. Je­ lentős szerepet játszottak október eszmé­ jének terjesztésében, annak vidéken való megismertetésében, tehát abban, hogy a vidéki városok és falvak lakói - köztük a Nógrád megyeiek - a sok rémhír és mendemonda ellenében valósághű képet alkothassanak a fővárosban történtekről és Budapest akkori állapotáról. Egyetemisták először Vác felől érkez­ tek megyénkbe, mindjárt az október 23át követő napokban. Teherautón jöttek Nógrád legdélibb részébe, s eljutottak Rét­ ságra és Balassagyarmatra is. Látogatásuk célja egyfajta agitációs és felvilágosító munka volt, az hogy továbbvigyék a bu­ dapesti forradalom főbb gondolatait, s je­ lenlétükkel is elősegítsék a különböző he­ lyi szervek megalakítását. Ezek a látoga­ tások azonban csak rövid időre korláto­ zódtak. Mindössze néhány órára, s ezt követően az egyetemisták dolguk végez­ 198 tével siettek vissza Vácra és Budapestre. Annál is inkább tették ezt, mert ezek a fiatalok nem kötődtek igazából a megyé­ hez, nem voltak Nógrád szülöttei, s a sürgető tennivalóik is inkább a főváros­ ba és annak környékére szólították őket.De a nógrádiak is jöttek hamarosan. A fő­ várost minél előbb elhagyni akarók tele­ fonon vagy személyesen a Keleti Pálya­ udvaron érdeklődtek, s minden igyekeze­ tükkel azon voltak, hogy elérjék az egy­ re ritkábban és egyre bizonytalanabbul közlekedő vonatokat. Mások pedig az ép­ pen Budapesten időző gépkocsikra könyö­ rögték fel magukat, s azon közelítettek a szűkebb pátria felé. És hozták haza a híreket. A valósá­ gosakat és a rémhíreket egyaránt. Sok esetben egészen képtelen dolgokat állítot­ tak, s messze eltúlozták saját szerepüket és jelentőségüket. Az effajta híranyagok aztán nem kevés félreértést okoztak, bi­ zonytalanná tették a lakosság álláspontját, s egyfajta egyetemista- és diákellenes han­ gulat keltésére is alkalmasak voltak. Per­ sze vegyesen, az indulatok természete sze­ rint. Többek között ezért is kellett az. igaz szó, maguknak az egyetemistáknak a szava, a hiteles forrás, hogy ne téved­ jenek túl messze az emberek attól, ami mindennél fontosabb volt ekkor - az igaz­ ságtól. Gerelyes Endre salgótarjáni szereplése 1956-ban az októbervégi napok sűrű ese­ ményeihez kapcsolódik. Ezt megelőzően ő is részese a Budapesten történteknek. Ok­ tóber 23-án az egyetemisták százaival együtt vonul, Edit oldalán, az ismert film­ felvételen is jól látható koszorút vivő pár és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nevét hirdető tábla mögött, valahol a ne­ gyedik-ötödik sorban. Október 23-ának �őszinte és igaz szereplői, az egyetemisták között menetel. A többségében vidékről származó átlagegyetemisták között, akik szegények voltak, kitaposott cipőt, nem rájuk szabott nadrágot, zakót, zöld színű lódenkabátot és sötétkék svájcisapkát vi­ seltek, s akik csak kivételes alkalmakkor kötötteknyakkendőt. Október 23-án este szemtanúja a Rá­ dió ostromának és az első szovjet beavat­ kozásnak, amelynek kapcsán éppen a kö­ zelükben - közvetlen környékén annak a leánykollégiumnak, ahol ők is tartózkod­ tak - jelentős harcok folytak. Mikor a pincéből felmerészkedtek, s kipillantottak a szűk, keskeny ablakon, tankokat láttak az Astoria előtt: faroló és vaktában lövöldöző T-34-esekct, s mene­ külő embereket a Múzeum körút és a Kossuth Lajos utca irányában. Az ezt követő napokban kizárólag csak Edittel lehetett látni. Feltűntek a Kossuth Lajos utcában, a Puskin mozi előtt, dél körül a menzára mentek, és megették a napi szokásos menűt, a paradicsomos ká­ posztát, s meghallgatták a pincérnek, Fe­ ri bácsinak az aznapi szokásos tájékoz­ tatását a kialakult politikai helyzetről. A menzán rendszerint egymással szem­ ben ültek, s csak ritkán egymás mellett. Ha mégis, akkor összebújtak, s egymás fülébe sugdostak. A Tarjánban elkezdő­ dött nagy szerelem láthatóan tovább foly­ tatódott. Nemegyszer azonban veszekedtek, ek­ kor és, később is. ″Gerelyesék megint marják egymást″ - hallani lehetett innen is onnan is. Összeszólalkozásaikat, érzelmi kitöréseiket azonban senki nem tartotta komoly ügynek, sem pedig megbotránkoz­ tatónak, inkább természetesnek vették: an­ nak, ami valójában volt, életük részének. Szerelmük így volt teljes és egész. Fia­ talok voltak. Az októbervégi napok egyikén tértek haza, elérve még az utolsóként induló vonatok valamelyikét. Ha tovább marad­ nak Pesten, Gerelyes minden bizonnyal beáll az egyetemista nemzetőrök soraiba, szerepet vállal az egyetemi forradalmi ta­ nácsban, részt vesz az egyetemen zajló forró politikai csatározásokban is. Ő azon­ ban a hazatérést választotta. Bizonyára másokkal együtt - úgy vélekedett, hogy otthon, a szülőföldjén nagyobb szükség van rá. Azt gondolhatta, hogy Budapes­ ten már minden rendben van s most már az otthon következik: a nagy átala­ kulás sikere teljes egészében azon múlik, hogy mit tesz a vidék lakossága. Salgótarjánban ismerőseit keresete, s közülük Lénárt Andort és Szentgyörgyi Zoltánt, a gépipari technikum tanárait ha­ mar megtalálta. Így elsőként őket tájékoz­ tatta, velük egyezkedett, velük beszélte meg, hogy elmegy a pedagógusok gyű­ lésére, s ott felszólal, tájékoztatást ad ar­ ról, amit Budapesten látott és tapasztalt. A pedagógusok részére szervezett öszejö­ vetel a közgazdasági technikum akkori épületének udvarra nyíló nagy előadóter­ mében zajlott le. Azt, hogy a találkozót valójában ki/kik szervezték, kezdeményez­ ték, ma már teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani. Elindítója valószínű, maga Lénárt Andor volt, aki a megyei forradalmi bizottság tagjaként, állandó kap­ csolatot tartott a tantestületekkel, jól is­ merte az ilyen irányú igényeket is. Mint ahogy várható volt, a gyűlés élénk vita színterévé vált. A pedagógu­ sok, akik a város minden általános és középiskolájának nevelőtestületét képvisel­ ték, sorra emelkedtek szólásra. Majd szól­ 199 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből tak jelentkezés nélkül is, egymás szavá­ ba vágva mondták el saját és mások vé­ leményét. Ezek során keményen elitélték a Rákosi-rendszert, követelték a demokra­ tikus jogokat, a pedagógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését és a szovjet csapatok azonnali kivonását Ma­ gyarország területéről. A pedagógusok találkozója már a vé­ gefelé járt, amikor Szentgyörgyi Zoltán kért szót. A nagy hangzavarban néhány másodpercig nem lehetett hallani semmit, érteni sem, hogy mit mond, de aztán csend lett. - Egy pillanat! Csendet ké­ rek! Engedjék (engedjétek) meg, hogy be­ mutassam Gerelyes Endrét, régi baráto­ mat, sporttársamat, az Eötvös Lóránd Tu­ dományegyetem negyedéves hallgatóját, aki azért jött ide, azért tisztelt meg lá­ togatásával bennünket, hogy mint szem­ tanú, és résztvevő, elmondja nekünk azt, amit a Pesten történtekről tud. Kérem, hallgassátok meg Gerelyes Endrét! Gerelyes csendesen, szinte észrevétle­ nül állt fel, a tömeg felé fordult, és be­ szélni kezdett. Szépen, tagoltan, és na­ gyon megfontoltan. Ez valahogy az alaptermészetéhez tartozott. Mindig körülte­ kintően, szinte bölcsen fogott a dolgok­ hoz, ahol jelenvaló a nyugodt meggon­ doltság valósága... Beszélt az egyetemisták lelkes október 23-i felvonulásáról, arról, ahogy az egész elkezdődött. A Nagy Im­ re beszédről, amelyet a Parlament kes­ keny erkélyéről mondott el még aznap este, az utcai harcokról, a sebesültekről és a halottakról. Majd a többpártrendszer szükségességéről, amelyben - és ezt kü­ lön is hangsúlyozta - a kommunista párt­ nak is meg lenne a maga helye és sze­ repe, s a demokrácia újrateremtésének el­ 200 kerülhetetlen szükségességéről is, mint a legfőbb tennivalók egyikéről. Többek között a következőket mond­ ta: ″Én nem állítom magamról, hogy bo­ kán felül gázoltam a vérben Pesten, mint az egyik ″szemtnú″ tette Kisterenyén, aki ugyan nem volt egyetemista sohasem, de éppen a fővárosban tartózkodott ezidőtájt. És nem mondom azt sem, hogy hul­ lahegyeket hordtam el, mint az az or­ vostanhallgató, aki már hetedik éve jár az egyetemre, de még mindig a máso­ dik évfolyamnál tart. Amit állítok és mondok, az csupán annyi, hogy egészen közelről láttam az eseményeket, részese voltam, s most azok hiteles továbbadására vállalkoztam itt, ezen a helyen, a salgótarjáni közgazdasági tech­ nikumban. ...″ Hamar látszott, hogy Gerelyes fellépé­ se igen határozott és egyértelmű. Minden formaságot mellőzött ez a szereplés, talán azért, mert maga Gerelyes Endre érezte a legjobban, hogy semmiféle póznak, da­ gályosságnak nincs most itt helye. Olyan tekintélyt vívott ki így magának néhány perc alatt, amilyen csak a teljesen egyen­ rangúnak jár ki értelmiségi körökben. Át­ gondolt és mérsékelt, de ugyanakkor talp­ raesett válaszai, közbeszólásai általános meglepetést keltettek, annyira, hogy szin­ te már ő irányította az összejövetelt, mint egy koros, tapasztalt pedagógus, vagy egy rutinos vezető, akinek a kisujjában van az ilyesmi. Pedig az egyetemista mind­ össze huszonegy esztendős ekkor. Tagadhatalan, a jelenlévő pedagógusok sokat vártak Gerelyes Endrétől ezen a ta­ lálkozón. Már jóval a gyűlés kedzete el­ őtt széles körben elterjedt, hogy a fővá­ rosból is lesz valaki. Olyan résztvevő, aki �egészen közelről látott mindent, egy köz­ ponti kiküldött, egy szemtanú, aki isme­ ri az igazságot, és végre el is fogja mon­ dani az ittenieknek azt, amiről hírek ugyan voltak, de mindezidáig hiányzott egy személyes résztvevő hiteles beszámo­ lója. Talán a túlzott várakozás miatt lett mégis néhány pedagógus csalódott. Ők úgymond - többet vártak. Pedig nem Ge­ relyes mondott keveset, az ő várakozásuk volt túlzottra méretezett. Hiányolták a több részletet, a keményebb szavakat, a har­ cosabb kiállást és a nagyobb hangerőt. A többség azonban nem ilyen volt. A többségnek őszintén tetszett Gerelyes Endre mértéktartó, az elhamarkodott íté­ letalkotásoktól és a meggondolatlan csele­ kedetektől mindenkit óvó, józanságra in­ tőhozzászólása. Ezt követően Gerelyesnek egy nyilat­ kozata jelent meg az új megyei lapban, a Nógrád Népe 1956. november 1-i szá­ mában. Ennek a nyilatkozat-részletnek azonban a szelleme, mondanivalója alig hasonlít a közgazdasági technikumban ko­ rábban elmondott hozzászóláshoz. Jóval keményebb ugyanis a hangvétel, a fo­ galmazás, ahol mindenkinek el akarja mon­ dani a látottakat, a tapasztaltakat, a ″nép élet-halál harcát″, ″az ezrek heroizmusát″, amelynek bemutatására nagy írónk, ″Jó­ kai tolla is erőtlen lenne″, kiemelve a legnagyobb bibliai bűn, a testvérgyilkos­ ság szörnyű vétkét, amelynek elkövetése nem egyszer, de száz esetben is előfor­ dult azokban a napokban, s amelyért nem egy, de száz ″Káint″ terhel a fe­ lelősség, s jelöl meg a ″káini bélyeg″. Nem közölni, tapasztalatokat tovább ad­ ni akar itt már Gerelyes, hanem véle­ ményt alakít, tudatot formál. Hatni akar az emberekre, mint ahogy a jó prédiká­ torok hatottak annak idején a hitükben elbizonytalanodókra. Mintha már írta vol­ na... E Gerelyes-nyilatkozat ugyanis nem­ csak heroikus, húsbavágó és lélekbemar­ koló, hanem egyúttal magasszintű irodal­ mi teljesítmény is. A magyarázat minden bizonnyal abban rejlik, hogy Gerelyes nemcsak nyitott szemmel és füllel járó és jó megfigyelőképességgel rendelkező szem­ lélődő, de pályája elején álló író is már ekkor. I n d u lá s ú j r a ... Ötvenhat drámai eseményei után az egyetemen az oktatás csak valamikor 1957 februárjábán indult meg. Az első hetek - sőt hónapok - a bizonytalanság és az újrakezdés gyötrő munkálkodásai közepet­ te teltek el. A tanárok ugyan megkezd­ ték az előadások rendszeres tartását, csak éppen a régi hangulatot nem tudták ők sem visszahozni. Valahogy más lett min­ den, nyomottabb a légkör, zordabb az emberek magatartása. Üresen kongtak a szavak, amelyek persze többnyire tartal­ mazták akkor is az ″igazságot″, de úgy nem hitt már bennük senki, mint régen. Az egyetemen nyomoztak, fegyelmi eljá­ rásokat folytattak, melyek eredményekép­ pen professzorokat, tanársegédeket és hall­ gatókat távolítottak el. Az október 25-i Parlament előtti lövöldözés során az egye­ tem rektora életét vesztette, néhányan megsebesültek. Kevesebben lettek az év­ folyamon, többen közülük külföldre távoz­ tak. Rövid idő alatt a kollégium is bené­ pesült, a hallgatók visszatértek. Megindult a szokásos diákotthoni élet, de a patinás épületben nyomott csend honolt, s egy­ 201 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből fajta nosztalgia uralkodott az elszalasztott nagy történelmi lehetőség iránt; a csen­ det a karhatalmi alakulatok időnkénti raz­ ziái zavarták csak meg, melyek során a kiküldött egyenruhás és civil személyek a kollégiumi szobákban embereket és fegy­ vereket kerestek. Aztán elmúlt ez is, a Kádár-rendszer konszolidálódott és az egyetemi oktatás lassan-lassan visszatért a régi mederbe. Újraéledtek (és újraszervezték) az eszme­ cseréket, a vitákat, melyek rövid idő el­ teltével már leginkább az önrkitika gya­ korláshoz kezdtek hasonlítani, s azt céloz­ ták, hogy az egyetemisták minél hama­ rabb lássák be, mennyire naivak és fél­ revezetettek voltak 1956 őszén. És eszkö­ zök is egyben valamiféle titokzatos hát­ tér-erők kezében, amelyek saját alantas céljaik elérése érdekében használták fel őket. Emellett természetesen folyamatosan folyt az oktatás, vizsgáztak a hallgatók; végeztek a negyedévesek. 1957-ben Gerelyes Endre is sikeresen befejezte egyetemi tanulmányait. Munkát vállalt, először Pesten tanított egy általá­ nos iskolában, majd vidékre került. Egy időre eltűnt a szemem elől, ekkortájt csak hallottam róla, de személyesen nem ta­ lálkoztunk. ″Eltűnt″, hogy aztán újra felbukkan­ jon. Az 1960-as években annyira népsze­ rű, a hatalom által is (el)tűrt és támoga­ tott író-olvasó találkozókon futottunk is­ mét össze, most már nem a fővárosban, hanem itthon, Salgótarjánban. Tarjánba és környékére gyakran és szívesen jött ezidőtájt. Ankét a ″Kilenc perc″ bemutatása után, író-olvasó találko­ zó a gépipari technikumban, a lány- és fiúkollégiumban, a megyei könyvtárban, 202 a város különböző üzemeiben, és még több más helyen - ezek voltak Gerelyes írói szereplésének főbb helyei Salgótarján­ ban. Hívták és jött. Mindig szívesen. De sohasem a nagyvárosba került ember nosz­ talgiája űzte-hajtotta vissza, ő mindeneke­ lőtt az itt élőkkel akart találkozni. Mun­ kásokkal, diákokkal és értelmiségiekkel. A legkülönbözőbb helyeken szervezett prog­ ramokat legtöbbször testi-lelki barátjával, Baranyi Ferenccel bonyolították le, de Ge­ relyes egyéni szereplései is elég gyakori­ ak voltak a megyében. Itt tartózkodása és látogatásai során soha nem mulasztot­ ta el, hogy tarjáni barátait - Czinke Fe­ rencet, Kojnok Nándort, Paróczay Ger­ gelyt - felkeresse. Utoljára Egerben találkoztam vele 1969 nyarán. Én továbbképzésen voltam a he­ vesi megyeszékhelyen, Gerelyes ripotot készített valamelyik egri üzemben, mert akkor - úgy emlékszem - az Eternit Mü­ vek üzemi lapjánál dolgozott. Éppen az orrunk előtt mutatta magát egy borkóstoló, ahová a kölcsönös kézszo­ rítás, ölelés után azonnal be is tértünk. Először azt mondta, siet aztán mégis ma­ radt. Másfél, két órát csendesen eliszo­ gattunk négyesben, majd a Taverna kö­ vetkezett, s egy hosszú-hosszú beszélge­ tés - most már kettesben. Hamar kiderült, hogy eléggé nyomott hangulatban érte a velem való találkozás. Görcsei ugyan fokozatosan oldódtak, de lelkesedni ezen a napon valahogy nem tudott. Amolyan megfáradt ember benyo­ mását keltette, aki már rég un mindent, ami körülötte történik. Unja újságírói fel­ adatait, melyeket kényszerűségből kell vé­ geznie, idegesíti a riporttéma, a megíran­ dó cikk, melyet záros határidőn belül le kell majd adnia. �Végig olyan érzésem volt, hogy ko­ moly válságba került Gerelyes Endre er­ re az időre. Egy olyan, átmenetinek is tekinthető állapotba, amikor számára va­ lami - talán egy jelentős élet- vagy pá­ lyaszakasz - örökre véget ért, de helyet­ te nem kezdődött még el az új. Nem kezdődött el még semmi. Mint aki fontos döntés előtt áll, és nem tud (nem képes) egyértelműen és határozottandönteni! A magánéletbe való teljes visszavonu­ lás gondolatával foglalkozott, sőt úgy tűnt, hogy gyengébb pillanataiban tervei, el­ képzelései már kizárólag csak a magán­ életére vonatkoznak. Nem kis meglepeté­ semre a következőket fogalmazta meg ez alkalommal: ″Most érkezett el az ideje, hogy végre mi is hárman legyünk!″ Aztán hoszabb ideig filozofálgatott az úgynevezett ″időtényezőről″, az idő mú­ lásának az emberre gyakorolt szorító és kényszerítő hatásáról. Kissé erőltetve az összefüggést rezignáltan a tudomásomra hozta, hogy eddigi teljesítményével, sőt egész írói pályájával teljesen elégedetlen. Több kellett volna, és néha más is!″ mondta, de hogy valójában mire gondolt, azt nem fejtette ki. ″Régi boldog időket″ elevenítettük fel. Az egyetemi éveket, mikor olyan zava­ rosan szép volt minden. Ötvenhat októ­ berének témáját alig említettük, viszont sok szó esett közöttünk az egyetemi élet és az irodalmi munkálkodás újbóli meg­ indulásáról. Például annak egyik, s talán legfon­ tosabb eseményéről, arról az öntevékeny irodalmi vállalkozásról, amely éppen az Eötvös Kollégiumban zajlott le 1958-ban, az új egyetemi és kollégiumi vezetés tel­ jes egyetértésével, s amely egyrészt az új irodalmi értékek felszínre kerülésének elősegítését célozta (ezt támogatta a kol­ légium igazgatója és az egyetem néhány professzora), és amely viszont azt is de­ monstrálta a hatalom felé, hogy a hall­ gatók körében stabilizálódott a helyzet, s az egyetemisták most már valóban nyug­ ton vannak, mert most már írnak, nem politizálnak. Az irodalmi délután iránti érdeklődés egyébként jelentősnek bizo­ nyult, az egyetem több vezetője is részt vett rajta; a diákok közé vegyülve h a l l g a t t á k v é g i g az előadókat. Láttam Gerelyesen, hogy őszintén örül, amikor az általa is igen kedvelt Bóka László professzor urat idéztem, aki tan­ székvezetőként ekkor az új- és legújabb kori magyar irodalom kiváló tudósa (egy­ ben neves költő és író) volt ekkor az egyetemen. Bóka professzor úr ugyanis a rendez­ vény napján - félórával hamarább befe­ jezve aznapi előadását - a következő sza­ vakkal búcsúzott el tőlünk: ″Ma előbb fejezzük be az előadást, mert nem sze­ retnék lekésni a kollégiumi rendezvény­ ről, nem szeretném elmulasztani egyetlen jövőbeni költő és író indulását, első nyil­ vános megmérettetését sem.″ Ezen az irodalmi délutánon a Méne­ si úti diákotthon nagy társalgójában az egyetemisták közül többek között költemé­ nyeivel Baranyi Ferenc és Nagy István, prózai írásaival pedig Gombkötő Gábor szerepelt. Az előadók a színművészeti fő­ iskola akkori hallgatói - Fonyó József, Papp Éva, Pécsi Ildikó - voltak. Nagy István itt jelentette be, hogy a ″Nagy″ előnevet kizárólagos használatra átengedi bátyjának, Nagy Lászlónak, s ő ettől kezd­ ve Ágh István néven fog publikálni. Úgy gondolom, így utólag lehet csak 203 �Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre éleiéből igazán sajnálni, hogy ezen az. irodalmi rendezvényen az Eötvös Kollégiumban Ge­ relyes már nem szerepelhetett. Csak a neve hangozhatott el, mint korábbi egye­ temista íróé, és a szelleme lebegett vala­ hol körülöttünk. Jól illett volna a fenti társaságba. Ezen a délutánon még sokmindenről esett szó közöttünk. A Nógrád megyei írócsoportnak az 1959. évi megalakulásá­ ról, a régi könyvtár olvasótermében, (ame­ lyen a pályakezdő Gerelyes is felszólalt.) Aztán az ő ″felfedezéséről″, ismertté és közéletivé válásának gyötrő folyamatáról, s az ebben kétségkívül jelentős szerepet vállaló kiváló tudós professzorokról - Ki­ rály Istvánról, Sőtér Istvánról és Bóka Lászlóról -, akik latba vetve tudásukat és tekintélyüket, nagy segítséget nyújtottak az egyetemen induló fiatal költőknek és íróknak. Tették mindezt azért, mert jog­ gal tartottak attól, hogy irodalmunkban úrrá lesz a ″sematizmus″, az új tehetsé­ gek jelentkezése nélkül sablonos és szür­ ke marad minden. A későbbiek során az­ tán sokat kérdeztem tőle, és ő válaszol­ gatott. mintha jobb kedvre derült vol­ na, hogy önmagáról többet beszélhet. Elmondta, hogy a látszat ellenére mö­ götte is küzdelmes évek sorakoznak. Mint munkás származású értelmiségi és író, ál­ landó harcot folytatott a polgári eszmei­ ség jól észlelhető és pontosan kitapintha­ tó jelenléte, megnyilvánulásai ellen. A munkálkodó nép és a nemzet érdekeit szolgálva küszködött az általa is nap mint nap tapasztalt, az egyetemen és a társa­ dalmi élet szinte minden más területén egyre gyakrabban és egyre szembetűnőb­ ben megjelenő, úgynevezett kispolgári al­ lűrök, eszmék, magatarásformák ellen, me­ lyektől régebben annyira tartott, és - mint 204 mondta - tart ma is, mert úgy érezte és úgy érzi, az ő életét is egyre jobban körülfogják, az ő mozgásterét is kímélet­ lenül behatárolják. De keményen meg kel­ lett küzdenie az előítéltekkel szemben is, hogy neve ne csupán vagabund viselke­ déséről, hanem valóban értékeiről, irodal­ mi teljesítményéről legyen ismert. Nem akart már többé az irodalom ″fe­ negyereke″ lenni, s nem akarta azt sem, hogy viselt dolgairól országszerte beszél­ jenek. Mondta, hogy annak idején nála is ″stílus″ volt az említett mentalitás és az ivászat. Órák, napok eltöltése piszkos lebujokban, kocsmagőztől körülvéve, vidé­ ki utakon holtrészeg állapot, mind-mind hozzátartoztak a korábbi, a pályakezdő Gerelyes Endréhez, s eléggé hosszú időn keresztüléletmódjának,magatartásformája­ nak lényegévé vált. Sőt, sokak szerint ez volt az ″igazi″ Gerelyes. Ilyen helyeken a lecsúszottakat, az elesetteket kereste. Ke­ sernyésen szólt arról, hogy bár az első sikerek viszonylag könnyen jöttek a szá­ mára, írói elismertetéséért mégis nagyon sokat kellett tűrnie, és később is komoly nehézségei adódtak a pályáján. Elpana­ szolta, amit többé-kevésbé én is tudtam; hogy többen tartották őt ″előzmény nél­ küli″ írónak, akinek nincs gyökere, igazi példaképe, akit követni tudna, sőt olyan­ nak, akiről ″előzőleg″ hallani sem lehetet semmit. Nehezítette helyzetét, hogy szárnypróbálgatásainak nem volt tanúja az egyetemi közvélemény, zsengéi nem lát­ tak napvilágot a már akkor is működő Egyetemi Lapokban. Mikor a ″Kilenc perc″ című novellá­ jából készült film nevét már országosan ismertté tette, mégis sokan még mindig kételkedtek benne, védeni kellett őt, vi­ tázni érte és kiállni mellette. �p a ló c fö ld 9 1 /2 . Küzdelmes csatározásainak nyomai most egyértelműen látszódtak rajta, konfliktusai láthatóan tovább éltek benne, s egyálta­ lán nem titkolta, hogy azok továbbra is, még a jelen időszakban is gondokat okoz­ nak neki. Életművét, irodalmi értékeit én a magam módján megpróbáltam megvé­ deni, persze anélkül, hogy azok részletes elemzésére ott, Egerben, azon a helyen egyáltalán vállalkozhattam volna. A ma­ gam részéről én teljes biztonsággal per­ sze csak egy valamit állíthattam: azt, hogy Gerelyesnek minden megjelent írása ko­ moly vitákat váltott ki annak idején, me­ lyek nem nélkülözték a szélsőséges véle­ ményeket és ítéletalkotásokat sem. Való­ ban, többen támadták, súlyosan elmarasz­ talták, nem tekintették ″igazi″ írónak, ha­ nem Hamingway-epigont, ″hunyó csilla­ got″, divatot láttak csak benne. Nehéz­ nek tartották stílusát, jelrendszerét, kép­ alkotásait, mondanivalóját sem megérteni, sem érzékelni nem akarták. Nem ″vet­ ték″ üzenetét, és az átlagolvasó szintjét kérték rajta számon. De szerencsére éltek és napvilágot lát­ tak ezzel ellentétes vélemények is. Bizta­ tásként erre próbáltam ráirányítani figyel­ mét. Arra, hogy mások a magyar próza vaóságos megújítójának tartották őt, olyan ritka tehetségnek, akinek gyümölcsöző munkássága majd csak ezek után fog iga­ zából kibontakozni, s csak a későbbi idő­ szak hozza meg számára az igazi elisme­ rést. És valóban; annyi idő eltelte után most már az utókor higgadt bölcsességé­ vel tehető fel a kérdés: Ki mostanság az igazi nagy író? Kinek a neve és életmű­ ve marad fenn az idő kegyetlen rostá­ ján? Vajon hol az igazság? Ki dönthet ebben teljes biztonsággal? És egyáltalán lesz-e elég erő, energia minderre? És Ge­ relyesnél milyen a leltár. Végezetül, az emlékezés kapcsán úgy érzem, el kell, hogy mondjam a követ­ kezőket: számomra Gerelyes Endre soha­ sem csak az írót, az irodalmárt jelentet­ te. Mindig mást is jelentett számomra. Mást és többet. Mindenekelőtt határozott­ ságot és magatartásformát, kemény és bá­ tor kiállást. Korábbi ismeretségből táplál­ kozó, tartós szimpátiától övezett olyan va­ lakit, aki egy vidéki helyről, megyénkből a fővárosba kerülve, nemcsak akart, de tudott is valamit felmutatni a jövőnek. Valamit, ami eltérő volt az addigiaktól, és jó is. Jelentette a sematizmus, a be­ szűkülés és a szürkeség elleni küzdelmet, s a példáját annak, hogy ki lehet törni a szorításokból, a kötéllel övezett ringből. Fel lehet vállalni az emberre szabott ter­ heket és a jobb jövő megformálásában való részvétel kényszerét. S ma? Ma sem lehetne elégedett, s ma is őszintén dü­ hös lenne - ha élne? 205 �(folytatás a 116. oldalról) Géczi János (a n e fe le jts lassú szem e) II. kihordom az udvar tyúkszarába a kékfödős lábast kondérokat fazekakat a borivó bádogbögrét lékperemű üvegeket rájuk hajigálom ami az öregből maradt azt se tudta mikor a tavasz-nyár-ősz-tél bemocskolta éjszakánként a selymeket aprófának vágta a sámlit az asztalt s a Gsergéből békaporontyokat hordott a kútunkba békaliliomot békatutajt zöld és apró lencsét a mélyben már nincs sugár ami harapdálja a csontokból a velőt s bort öntött a vízbe igyák ugyanazt amit Ő hát poshadt lé lett bömböltem vasgolyók gurigáztak a belsőmben elindultak a fejemből az erek hosszú pályáin leszaladtak a lábamba mozdulni se bírtam gurultak-gurultak egymásra fémmel töltődtem fel dagadttá akár a babzsák: m i n e k kérdezte az öreg áthűlt kezét kötényébe törölve körmöm sarlóiból semmi sem maradt leemésztette mind a kovácspörölyből folyó vas lópata minek ordítok felriadnak a viharok kifakulnak a búzavirágok és nem lesz kék a kötényekhez a szilvafáknak a szemnek a kert alatti pataknak - mintha az lett volna bármikor márciuson kívül aztán nem szólt két évig nem beszélt nem hagyott mást mint a szájában ragadt Ót: 206 �palócföld 91/2. sárgaszínűt mint a kiflikrumpli kettényílt bele a disznófazék forró levében: szemembe ékelődött a szekliceszilánk - sárga tőle a szemfehér hogy nem tűrt meg más fényt mind a holdét a kamillaszagos sziktóét a boszlói gyógyvizét: virághamut kakasvért hintek az udvar edényeire idelóg a toronyárny s a torony tövében a levegőt hasgató bálványfáké formálódik és egyre törékenyebb lesz a verőfény után a fakónap és fakóhold két szem figyel kétszínű az Orbán egyik szeme okkersárga a másik a savós hodfehér - de miért ő az miért e bűntelen félkarúság s egész testű remegés álmélkodó kopasz nyakú teltgalamb s miért a bennem kocogó vasgolyók olyan az én embertestem mint a horgony mozdíthatatlanná teszi a d d i g a levegő felszínén lebegő két fénykorongot játszani szerettem volna velük a csillagok sosem érdekeltek csak ha az augusztusi éjszakán hulltában egy-egy fölgyújtotta a boglyaszalmát vagy lukat ütött a pajta bádogtetején mentünk locsolni a falunép nyaranta csillagoltáskor találkozott mulatság volt az s a végével káromkodás kacagás - meteornyár amikor gyűjthető lett festőlének a szappanfű és a száradó búzavirág: ilyen hidak íveltek át nyártól nyárig ebben a feketedő alvadtkékben járok azóta: 207 �A Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatalának lapja. E FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr.Németh János Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: (32) 14-367, 11-760 Levélcím: 3101 Salgótarján 1., Pf: 270 Kiadja: a MIKSZÁTH KIADÓ Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében Tipográfia: Kalocsai Péter Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11 - 14 óráig. Számlaszám:750-011033 SZÁMUNK SZERZŐ I: A.Gergely András szociológus (Budapest), Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Ardamica Ferenc író (Losonc), Borsos Árpád tanár (Budapest), Bozó Gyula tanár (Salgótarján), Földi Péter festőművész (Salgótarján), Géczi János költő (Veszprém), Habonyi Zoltán egészségügyi dolgozó (Salgótarján), Kovács Sándor Iván egyetemi tanár (Budapest), Lichtenstein József politológus (Budapest), Merényi László tanár (Budapest), Nagy Pál költő, író (Párizs), Praznovszky Mihály tudományos kutató (Nemesvámos), Szvircsek Ferenc muzeológus (Salgótarján), Turczi István költő (Budapest). Címlapunkon FARKAS ANDRÁS grafikája látható. E számunk illusztrációs anyagát BUDA LÁSZLÓ salgótarjáni fotókiállításának képeiből válogattuk. A kiadó Olvasóink szíves elnézését kéri a számítógépes szövegszerkesztésből adódó sajtóhibák miatt. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József Nádor tér 1. 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára: 25,- forint, előfizetési díja fél évre 75,- forint, egy évre 150,forint. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555/8867. Index: 25 925. 208 �Tartalom N a g y P á l: Beköszöntő G éczi J á n o s: A nefelejts lassú szeme (vers) F eren c: Három nap a közkegyelem (novella) A r d a m ic a Turczi István: Tizenkét vers 109 114 117 125 MŰHELY Arany nem alhatik... (tanulmány) Madách vendéget vár (tanulmány) Madách látása és látomása (tanulmány) K o vá cs S á n d o r Ivá n : P raznovszky M ih á ly : A n d o r C saba: 130 140 147 VITA B orsos Á rp á d : Hatalomváltás három felvonásban (tanulmány) 151 MÉRLEGEN Nagy Földi Péter és Csemniczky Zoltán kiállítása elé Földi Péter: Csemniczkyről meg a drótról P á l: 155 158 ÖNKORMÁNYZAT A .G e r g e ly A n d r á s - L ic h te n s te in J ó z s e f : Helyi igazgatás és helyi hatalom Nagyvisnyón II. SZOMSZÉDSÁG M erén yi L á s z ló : ÉS KÖZÖSSÉG Terray Károly nógrádi évei (tanulmány) SZEMÉLYES 169 TÖRTÉNELEM Id.Chorin Ferenc emlékezete (tanulmány) H a b o n y i Z o ltá n : Önéletrajz helyett II. Epizódok Gerelyes Endre életéből (emlékezés) 178 186 193 A nefelejts lassú szeme (folytatás) 206 S z v ir c s e k F e r e n c : B o z ó G y u la : 161 G éczi János: 209 �palócföld 91/2. Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr.J ános Németh Address of editorial office: H-3100 Salgótarján. Pf: 270. Tel: (32) 14-367, 11-760 210 �Az ország egész területén közvetlen lakossági építőanyag kiszolgáláshoz utazó ügynököket keresünk. Az ügynökök feladata: az építkezőkkel való folyamatos kapcsolattartás, tanácsadás, megrendelés felvétel. Díjazás a termék termelői árának százalékában történik. Elsősorban egyéni vállalkozók és gazdálkodó szervezetek pályázatát várjuk. A pályázatokat - szakmai bemutatkozással a 9001 Győr, Pf: 51. címre kérjük benyújtani a felhívás megjelenésétől számított tíz napon belül. �2 5 ,-Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/65139ac2a019f44efbc8b652f6402c1b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/44fc902c44917766a04a0ab82f7db1f7.pdf 6c941d6e8baf6a9042b4507c91648245 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/3. május-június �A Palócföld folyóirat 1991/2 számában közölt Kovács Sándor Iván - Praznovszky Mihály Arany János és Madách Imre nógrádi találkozásáról írott tanulmányait Keresztury Dezső előszavával, függelékül pedig Arany-Madách levelezésével, vala­ mint a két költő kézírásának fakszimiléivel, korabeli illusztrációkkal kiegészítetten Két költő egy szekéren címmel a salgótarjáni Mikszáth Kiadó jelentette meg a Könyvhét alkalmával. �palócföld 91/3 Tartalom Szepesi József kisprózái Tandori Dezső versei 213 220 VITA Speidl Zoltán Széljegyzetek egy vitához Horpácsi Sándor Értéktérkép Simor András Az én ellenzékiségem Petronyák László A csodavárás csapdáinak veszélyei Rákos Csaba Miért, történt itt valami? Németh János István: Hajnal: Európa-variációk 223 229 234 236 238 242 MŰHELY T.Pataki László Madáchné sírjánál (riport helyett) Dobai Péter Magyar öntudat-zúzda: 1949-1990...?! (esszé) 249 259 HAGYOMÁNY Batta István A széncsata történetéhez I. (tanulmány) 269 TOLLPRÓBA Bódi Ildikó A köpködő kobra (karcolat) Lőrinczy István Édenkerti intermezzó (kisregény részlet) 270 279 MÉRLEGEN Csongrády Béla A rejtélyes Orwell (értekezés) 283 ABLAK Tóth Sándor Kövek és repkény (utijegyzet) 287 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Mlinárik István Arcok a menekülttáborból (visszaemlékezés) Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett III. (visszaemlékezés) 292 298 PALÓCFÖLD HÍREK 308 211 �palócföld 91/3 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-367 11-760 Telefax 11-119. Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E SZÁMUNK SZERZŐI: Batta István kutató (Salgótarján), Bódi Ildikó tisztvi­ selő (Salgótarján). Csongrády Béla szerkesztő (Sal­ gótarján), Dobai Péter író (Budapest), Habonyi Zoltán egészségügyi dolgozó (Salgótarján), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc). Lőrinczy István író (Sal­ gótarján). Mlinárik István 1956-ban a Nógrád Me­ gyei Tanács művészeti előadója, majd a forradalom alatt a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság Elnökségé­ nek elnöke (Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen) Németh János István népművelő (Rétság-Salgótar­ ján) Petronyák László országgyűlési képviselő (Bu­ dapest), Rákos Csaba tanár (Salgótarján) Simor András író, költő, műfordító (Budapest) Speidl Zoltán országgyűlési képviselő (Salgótarján) Szepesi József költő, író (Budapest), Tandori Dezső (költő, író. műfordító (Budapest). Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), T.Pataki László szer­ kesztő (Salgótarján). E számunk illusztrációs anyagát a Nógrád Megyei Múzeumok salgótarjáni Mikszáth Kálmán emlék-ki­ állításának anyagából válogattuk (Fotó: Buda László) Szepesi József kisprózáihoz készüli fotók Buda László munkái. Vita rovatunkhoz készült grafikát Orosz István készítette. Hibaigazítás: lapunk második számában megjelent Kovács János Iván és Praznovszky Mihály irodalmi tanulmányainak kiadója helyesen: Mikszáth Kiadó, Salgótarján Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest. V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 21-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555/8867. Index 25-925 212 �palócföld 91/3 Szepesi József Erkölcsök “Erkölcstelenség az az erkölcs, mely nem azonos a mienkkel." (Anatole France) Antimorális cselekedeteim egynémelyikére - oly régen történt - nem, vagy csak halványan emlékszem. Szegény anyám jajveszékelős emlékezete szerint közszemérem elleni vétségért valószínűleg már három és fél éves koromban felelősségre vontak volna a mennyországban, ha nem élem túl a tüdő-mellhártyagyulladást. Tél volt ugyanis, amikor életemben legelőször anyaszült meztelen hátat fordítottam a családi tűzhely melegének. Esztelen elhatározásom oka. állítólag, a durván összetákolt, csikólábú öntöttvas kályha volt, amit a haldán guberált sifer méregvörösre hevített. Az eltűnésemet követő riadalom közepette - miután sebtében kiszellőztették a lakást félájult anyámnak természetesen eszébe sem jutott megtudakolni tőlem, mi okból szórtam a sparherd izzó platnijára szegedi pirospaprikát. Könnyes szemében szeretetreméltó, ártatlan “ördögfióka” voltam akkor is, amikor (néhány hónappal később) hiányos anatómiai ismeretei­ met egy, a kishúgom felboncolására tett kísérlet kapcsán próbáltam gyarapítani. Megúsztam a felelősségrevonást, amikor hat évvel öregebb bátyám és társa “bűnperében” hirdetett ítéletet a családi tanács. Igaz, az én vétkem mindössze az volt, hogy amíg ők ketten a szomszédasszony csitri lányát felváltva “agyusztálták”, nekem a sparherd lankadó tüzét kellett élesztgetnem. A rám szabott feladatot mindenesetre messzemenően teljesítettem; a félőrült anya kezében vészesen füstölgő, tüzes piszkavas, amellyel lánya altestéből akarta kitömjénezni a gonoszt, legalábbis ezt mutatta. A piszkavasat persze a szülő utasítására szintén én hevítettem nagy buzgalommal tüzesre; bosszúból, miután a leány kiskoromra való hivatkozással velem nem volt hajlandó szerelmeskedni. Gyermekded vétkeim megtorlatlanok maradtak. Annál fájdalmasabban érintettek azok a szankciók, amelyeket már iskolás koromban, legtöbbször vétlenül kellett elszenvednem. Nem állítom, hogy származásom miatt kerültem a szamárpadra. Azt sem, hogy a legfegyelmezettebb tanuló szobrát rólam lehetett volna megmintázni. Azt viszont igen, hogy a magyar nyelvtant, irodalmat, történelmet egy osztálytársam sem ismerte jobban nálam. No persze, énnekem nem volt sötétkék köpenybe bújtatott füzetem, könyvem, se golyóstol­ lam, se színes ceruzám; ez súlyos véteknek minősült, különösen az osztályfőnök szemében. Bűnömet ráadásul nemegyszer betetézte a nincstelen famíliák csemetéire jellemző lovagiasság. Nem voltam hajlandó például tollbamondáskor eltakarni a papírlapot osztályeminens padszom­ szédom elől, aki mellé büntetésből ültettek egy órára. Vagyis: fittyet hánytam az osztályfőnöki utasításra. A kölcsönkapott papírt ily módon a saját erkölcsi normám szellemében használtam, ezért nem éreztem lelkiismeretfurdalást. Egyest kaptam viszont a dolgozatomra, mert a 213 �palócföld 91/3 szemfüles tanárnő szerint sem követhettük el mindketten egyformán ugyanazt a helyesírási hibát. Annak gyanúja természetesen fel sem vetődött, hogy “lesipuskás” esetleg ideiglenes padtársam, a gyárigazgató lánya is lehet. Csöppet sem csodálkoztam tehát, amikor a nagyszü­ netben a szőke szépség kissé elpirultan szememre vetette, hogy dolgozatára ő bizony az én hibám miatt kapott csupán közepes osztályzatot. Mindazonáltal testvériesen megosztotta velem a tízóraiját. A sors ingoványában azóta hínárként fogva tart nap mint nap vétkemül felrótt lenni akará­ som és árvaságom. Groteszk viszonyaink Már egészen apró babakorában megkapta a cigányoknál szokásos ragadványnevet (szem­ ferdüléssel született és folyton az ég felé bandzsított) nem sokkal azután, hogy Kádár kézzel­ fogható bizonyítékát adta Kopi iránt táplált forró szerelmének, két putri közt, egy sötét szoros­ kában. Csillagvizsgáló, persze, ekkor még mit sem sejthetett erről. Jó pár év múlva jutott tudomá­ sára az is, hogy Kádárt nem sokkal később, hajnalban, a Nagyállomás közelében elütötte egy vonat. Az ő szemében, tehát nem volt különösebb jelentősége ennek a balesetnek. Azon viszont módfelett csodálkozott, hogy Kopi hosszú évek eltelte után sem lett hűtlen megcsonkult hitveséhez, sőt, féltucat szutykos aprósággal is megajándékozta. A Kádárnak, tudniillik csak a két lábát és az egyik karját vágta le tőből a vonatkerék. Mindazonáltal csöppet sem volt irigylésreméltó a helyzete. Főként, ha becsiccsentett s az épkézláb cigányemberekhez hasonló­ an, ő is meg akarta rugdosni a feleségét. A Kádár iránt érzett részvét Csillagvizsgáló részéről ilyenkor valószínűleg tovább fokozódott. Kádár érzelmeiben azonban a sors túlságosan meg­ rongálta a relét, mely által felfoghatta volna ezeket az impulzusokat. Egymáshoz való viszonyuk hasonló az efféle embereknek. Hasonló volt az én serdülőko­ romban is. Fatyi félvér fiával például, gyakran mindketten ugyanabba a lányba voltunk szerel­ mesek, s a lányok eleinte mindig jobban kedvelték őt nálam. Nem csoda, hiszen nagyon jóképű srác volt, szépen énekelt és gitározni is nagyszerűen tudott. Egyetlen problémája volt csupán: az egyik lábára kissé bicegett. Groteszk viszonyaink, jobbára a titokzatos zsidó templom kétes hírű szomszédságában, bűzös, homályos kis szegletekben szövődtek - hamisítatlan alvilági környezetben. Az ifjú naplopók egyik legkedveltebb találkahelye volt abban az időben ez a környék, nevezetesen a Winter udvar. Itt tanyáztak a legkeményebb öklű suhancok és a legszebb alakú lányok. Idegennek - sötétedés után különösen - nem volt ajánlatos az udvarba merészkednie. Az ódon terméskőházak nyirkos falai között ízlelgettük a bűnt és a szerelmet. Szép Ica miatt, emlékszem, a Fatyi gyerek legszívesebben lerúgta volna fájós lábával a szívemet. Mérhetetlen dühéből azonban csupán egy könnyes kifakadásra tellett a lány felé. - Nézz rá és rám - zokogott. - Hát nincs neked szemed...?! S a Szép Ica nagy dióbarna szeme megvetően és kihívóan csillogott. Éppúgy, mint néhány héttel később, amikor énvelem szakított... 214 �palócföld 91/3 215 �palócföld 91/3 Mendemondák Ha - igen ritkán - összeverődik néhány “ős-hegyilakó”, mondjuk a Sörbár teraszán, a jóképű pincér, a híres prímás rokona elmeséli, hogy kivételes képességű unokabátyját már zsenge gyerekként kivételes személyiségként kezelték. Ő volt ugyanis a régi cigányiskolában az egyetlen tanuló, akit még mindig pelenkázni kellett. S a híres prímás sem lódít valószínűleg, amikor a kategóriavizsgákkal kapcsolatos élményeiről mesél. Eszerint, egy ilyen alkalommal megkérdezték a segédprímást, hogy olvassa-e a kottát. Ő ugyan nem - hangzott a válasz - , de a felesége olvasgatja néha. Ennek ellenére kiváló, főfoglalkozású muzsikus, mert a cigányze­ nészek szerint “nem nagy ész, nagy vér kell a jó cigányzenéhez.” Így a kötelező esti gimnázium legtöbb esetben mulatságos formaság. Arra a kérdésre például, hogy ismeri-e Petőfit, az egyik irodalomórán így válaszolt a cigány: - Már hogyne ismerném, kérem... Bejár minden este az étterembe... Nagyon szereti a romákat... Régen, a cigánytelepen nem voltak ilyen “iskolázott” zenészek. A vélt felsőbbrendűséget sem az ábrázatukon viselték. Muzsikálni azonban nagyszerűen tudtak. Fényes Misire, Kadaj­ csik apjára, ma is sokan és szívesen emlékeznek. Abban az időben volt híres (talán a leghíre­ sebb) Botos Bandi is. Pucinál, - Dratvás bátyjánál, - a Puru Pistán kívül több, régi. ízes magyar nótát nem ismert messzeföldön senki. Aztán ott voltak a Gaborák, akiknek immár az utódaik híresek. Kajtán Karcsi, a cimbalmos, a Somlyó-szénbányatelep palahányójának, a haldának köszön­ heti, hogy zenész lett. Vagyis: az anyjának és három nővérének, akik a haldán éveken keresztül keservesen összeguberált szén árából vásárolták meg számára a hangszert. Nagybátyja, Sánta Lajos csúnyán összeveszett Kajtánnéval, nem is szóltak többé egymáshoz. A Sánta, állítólag, nővére temetésére sem ment el. Miért? Sajnálta volna az akkor még szívós, hihetetlenül energikus asszonyt, aki özvegy lévén, görnyedt vállain cipelte a családfenntartás súlyos kötele­ zettségét, míg fia, akit a szellőtől is óvott, naphosszat a drága, öreg cimbalommal bíbelődött? Mert való igaz, Kajtánné kegyetlenül sokat dolgozott azért, hogy fia “úriember” lehessen. És nem csak ő, három eladó lányának is könyörtelenül húznia kellett az igát; anyjuk e tekintetben nem ismert semmi tréfát. Ráadásul a legelemibb szülői gyöngédséget is nélkülözniük kellett. Arra öccsüknek nagyobb szüksége volt. Ám az is lehet, hogy a Sánta már abban az időben szakítani akart a hagyományos cigány életmóddal, miután a hadifogságban(?) különféle szemi­ náriumokra járt. Épp ezért hazatérése után a cigányhegyen (valószínűleg elsőként!) megalakí­ totta a Cigány Kommunista Pártot. Legfontosabb tennivalójának természetesen, az új politikai funkciók, a szerepek elosztását tekintette. Eszerint ő lett Lenin elvtárs, a szervezet korlátlan, teljhatalmú vezetője. A tagoknak mindig így kellett szólítaniuk őt, még Sztálinnak is, akit felváltva, vagy a Murga Rudi vagy a Káko Jani személyesített meg. S ha netán, valaki vétett e szabály ellen, azt ideológiailag képzetlennek nyilvánította, ami a pártból való azonnali kizárását jelentette. Meglehet, Kajtánné is efféle szabály ellen vétő személynek minősült Sánta Lajos szemében. Csakhogy őt nem fegyelmezhette a párt vasszigorával, mert ő egy egészen más szervezethez tartozott. Ennek a szervezetnek nem volt politikai neve. Ezt a szervezetet életszükségletnek hívták, s a sajátos ősi cigány érzelmek és hiedelmek ideológiáján alapult. Anélkül persze, hogy tagjainak a leghalványabb fogalma lett volna erről. 216 �palócföld 91/3 Kajtánné egyébként különbnek érezte magát a legtöbb telepi cigánynál. Ebben hasonlított testvéréhez, Sánta Lajoshoz. Csakhogy ő a saját szervezetében halálosan komoly küzdelmet folytatott a jobb, emberségesebb életért, amelyben, tudta, már csak a fiának lehet része. De tudta azt is, hogy erre csak egy lehetősége van: taníttatnia kell a gyereket bármilyen áldozat árán, mert a jövő záloga a jó muzsika. Így gondolkodott különben abban az időben országszerte a legtöbb cigány. Puci gyerekei, Firka meg a Cicu Pista is nagyreményű “zenésznövendékek” voltak, de őket a modernebb hangszerek érdekelték. Dob, gitárkísérettel gyakran énekeltek divatos angol nyelvű slágereket esténként a “villanyfa” alatt. Ez volt a cigánytelepi gyerekek legnépszerűbb esti találkozóhelye. Az oszlop érdes, gázolajos törzse köré mézszínű ernyőt vetített a sápadt fénnyaláb, néhány tenyérnyi reményt a végtelennek tetsző éjszakában. Mert furcsamód, akkor hold is ritkán volt az égen. S legtöbb esetben sűrű, ragacsos sárban ténferegtünk, melynek romlott szilvalekvár szaga volt. Talán a sok húgytól, amit a Bárkányi Bözsi mindig közénk loccsantott, ha túl hangosan szórakoztunk. Egyébként a kutya sem törődött velünk. Kedvünkre röhöghettünk a szánalmasan apróra töpörödött öreg Csopánén, aki az éjszakában kódorgó macskáját szólongatta. “Cecokám. cec, cec...!” - vonított hosszan, panaszosan. Néha elindultunk körbekoslatni a telepet. Falkába verődve, mint zsákmányra éhes kis kopók, szaglásztunk, tapogatóztunk szűk szoroskákban. pléh- és rőzsekerítések között. Ez volt a leskelődés. Egyik-másik viskó ablakából gyér világosság szűrődött ki itt-ott még gőzölgő ürülékre. Ez volt a látvány. Hajnalonként, amikor már elcsendesedett a telep, Janó. maga faragta hegedűjén gyakran órákig játszott furcsa, senki által nem ismert szerzeményeket, mely valójában nem is volt zene. inkább egy nagy, kínlódó lélek vergődésére emlékeztetett. S ettől mindig vonítani kezdtek a kutyák. Akárcsak azon a hajnalon, amikor meghalt az apám. Szikrázó télben, nélkülem temették. Talán, mert nem volt kabátom, sem meleg cipőm. A cigányok azt mesélik, hogy apám esküszegő volt, azért kellett fiatalon, harminchat éves korában meghalnia. Janóval együtt megfogadták, hogy soha életükben nem alapítanak családot, kizárólag a művé­ szetnek élnek. S aki megszegi fogadalmát, sújtsa közös átkuk. Kár, mondogatják, mert apámból nagy művész lehetett volna. Azt is mondják, hogy amikor én születtem, apámnak már el volt törve a hátgerince. Kerékpárral valami szakadékba zuhant. Én, mintha megéreztem volna, hogy az életben kemény megpróbáltatásokban bőven lesz részem, az istennek se akartam a világra jönni. Valami úton-módon mégis kitessékelt az ördög, minek következtében olyan csúnya baba lettem, hogy velem ijesztgették a felnőtteket. Úgy döntöttem hát, hogy meghalok. Két hétig ki sem nyitottam a szememet, a számat is csak erőszakkal lehetett szétfeszíteni. Talán már el is indultak értem az angyalok, de az ördögök valószínűleg megtáviratozták, hogy milyen vissza­ taszító vagyok. Odakínáltak hát a létezésnek, mely örömmel elfogadott, mivel ő sem volt semmivel különb s kívánatosabb nálam. Mindazonáltal, apám. állítólag nagyon büszke volt kis “hegyes fejű fiára”, aki szerencsétlen külseje mellett ráadásul valami furcsa betegségben is szenvedett. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor járni kezdett. Első útja a falhoz vezetett, és minden átmenet nélkül mohón nyalni kezdte róla a csontszilárd mészréteget. Mire a szülők észbekaptak, nyelvéből dőlt a lúgtól habos vér. - Szent Isten - sopánkodott Bozóné, a babonás szomszédasszony, szaporán hányva magára a keresztet - pokol fattya ez a szörnyeteg. Pedig csak mészhiányom volt. Később, amikor a cigánytelepet már földig romboltatta a tanács, s lakóit, mint gyommagva­ kat a szél, szétszórta a város különböző pontjain, rokkanttelepi lakásában, melynek ablakai a néhai cigányhegy romjaira néztek, Janó a következőket mondta nekem: - A sorsváltás nem 217 �palócföld 91/3 jelent problémamegoldást, csak az élet igazabb megismerését, mert minden életprogramot a problémák ízesítenek élvezhetővé. Minél közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, annál inkább érzik azokat a korlátokat, amelyek elválasztják egymástól őket. S egy régi filozófus példáját említette a barátságról. A sündisznók fáznak, tehát közel bújnak egymáshoz. Csakhogy a tüskéik szúrják egymást. Ekkor széthúzódnak, de ismét fáznak. Többszöri összebújás után végül megtalálják azt a távolságot, amikor a tüskék már nem szúrnak, de mégis melegítik egymást. Most, hogy visszagondolok erre, kezdem megérteni a remetét. A tüskék közti távolság bemérése nem is olyan egyszerű dolog. Neki például sosem sikerült. Talán mert művész volt, a társadalom pszichoanalitikusa, csak éppen fogalma sem volt róla. Levert fecskefészkek Professzor, a kislányosan fehér bőrű, törékeny, szemüveges fiú tornán kívül csaknem min­ den tantárgyból jeles volt, azért kapta ezt a megtisztelő becenevet. Barátságunk rendhagyó története, ha jól emlékszem, 1956 után, életem kilencedik esztendejében Harkány báró árvaház­ zá átalakított kastélyának mesés parkjában kezdődött, vadregényes környezetben. Új fiúk lévén akaratlanul is egymás mellé sodródtunk a tarka gyermekforgatagban? Vagy a kirekesztettek titkos cinkossága működött delejként? Elég az hozzá, hogy aznap délután már együtt maradtunk ki az uzsonnaosztásból, mert ő képtelen volt tolakodni, én meg szolidaritásból szintén a sor legvégén rekedtem. E tény önmagában talán szenderegni hagyta volna bennem a korgó bendőjű kölyöktigrist, ha egy dülledt szemű, jól táplált kamasz nem terrorizálja gátlástalanul csenevész kis társamat. A többiek félelemmel vegyes tartózkodásának okát az igazgató elkényeztetett csemetéjével szemben, akkor még természetesen nem ismertem. Így hát minden teketória nélkül képen teremtettem párszor az ellenszenves “maszek gyereket”. Az efféle “testgyakorlást” egyébként az intemátusi felügyelők és felügyelőnők is meglehe­ tősen sűrűn és előszeretettel gyakorolták; ezt a megszokottól eltérő néprajzi környezetből származó állami gondozottak nem ritkán tapasztalhatták. Mindazonáltal nem kellett túl éleslá­ tónak lenniük ahhoz, hogy megállapíthassák: mi ketten, a Professzor és én ebbe a kategóriába tartozunk. Különösen a magatartásunk váltott ki általános felháborodást a nevelőtestületben és nem utolsósorban maga az a tény, hogy pont egymással barátkozunk. Pedig akkor nekünk még fogalmunk sem volt a faji hovatartozásról. Az intemátus többi kis lakójával együtt mi is vidáman, gyanútlanul nevettünk a cigányokról és a zsidókról szóló tanmesén, amit vérebkedé­ lyű karhatalmista testnevelő tanárunk adott elő a kötélmászás közti szünetekben. A fikció lényege az, hogy ezt a két népcsoportot egy különálló szigetre kéne telepíteni, így kárt nem okozhatnának sem másnak, sem egymásnak. Ott tudniillik, amit napközben a zsidó csalással megszerezne a cigánytól, azt a cigány éjszaka visszalopná. A szökés gondolatát hónapokkal később, furcsamód a magatehetetlen Professzor vetette fel először. Engem a nem mindennapi csavargásokban szerzett tapasztalat egy ideig óvatosságra intett. Különben sem volt hová mennem; az egykori otthon már-már bemérhetetlen távolságra fészkelt tudatomtól. Végül - mint viszontagságos gyermekéveim során már annyiszor - ezúttal sem sikerült ellenállnom a szabadság csábításának: melyet valószínűleg az örökletes természeti tulajdonságok részecskéiként mélyen a kromoszómáinkba rejtve hordoztunk mind a ketten. 218 �palócföld 91/3 A balszerencse alkonyattájt egy Hernád menti kisközség határában ért utól minket, amit a szerencsétlen Professzor kificamodott bokájának köszönhettünk. Egyetlen mód kínálkozott csupán a továbbjutásra: ha biciklit lopunk. A kocsma előtt, a falnak támaszkodva szinte ránk várt több tucat küllós lehetőség; ördögi pech. hogy közülük éppen a körzeti rendőr járgányára esett a választásunk. A rend illuminált őre lelepleződésünk színhelyén időnként a Hernád-híd rozsdás korlátjának billenve, rezignáltan annak az elképzelésének adott kifejezést, hogy legjobb volna mindkettőn­ ket a folyóba fojtani. Meggyőződése ugyanis - mondta -, hogy mi veszett ellenforradalmárok vagyunk. Szerencsére kíséretében, a rend önkéntes őrei között akadtak józanabbak is, ahhoz azonban jócskán ittasak, hogy va­ lódi kilétünk akár a legcsekélyebb mérték­ ben érdekelje őket. Ennek ellenére rövid lármás tanácskozás után (mint “fölöttébb gyanús” egyéneket) végülis a téesz magtá­ rába zártak éjszakára. Ezen az éjszakán Professzor azt álmod­ ta, hogy özvegy édesanyjával dinnyét árul a Szalma téri piacon; rövid, sötétkék nadrá­ got visel fehér úttörőinggel és piros nyak­ kendővel; az elegáns úttörősapka csak azért nincs rajta, mert meleg van. No hi­ szen, látnák csak így őt a komisz Makaren­ kó-gyerekek! Én átkos természetemnél fogva sokkal reálisabb voltam annál, mintsem, hogy ilyesformában álmodozzam. Azon törtem inkább mind kétségbeesettebben a fejem, miként szabadulhatnánk börtönünkből, mielőtt fogvatartóink teljesen kijózanod­ nak. Mintha érzékeny, kódorgásokban edzett nomád ösztönöm megsúgta volna, hogy a gyűlölt internátus egyik legmegalá­ zóbb íratlan rendelkezése értelmében, a szökött gyerekeket büntetésből kopaszra nyírják és azontúl - elrettentő példaként koszos, rongyos gúnyát kell viselniük. Szegény Professzor. Fejét oldalt bil­ lentve, tágra kerekedett szemmel ilyen gú­ nyában néz azóta egyre távolodva rám, mint egy sértett kis kölyökkandúr. A távol­ ság köztünk immár egy emberöltő: masza­ tos pracliját már senki sem mossa meg he­ lyettem. Néz, néz csalódottan a kölyökkan­ dúr, tekintetében levert fecskefészkek... 219 �palócföld 91/3 Tandori D ezső Várd, hogy Várd. hogy rövidüljenek az éjszakák és akiket szeretsz, akikkel összetartozol, megébredjenek. előbb még szobájuk sötétjén odaharsogjanak egymásnak három-dekányi-test torkukból, elkezdjék fontos - valóban létfontosságú! foglalatosságaikat: evés a kölesből, valami maradékból; ivás a tegnap dél óta kicsit megfáradt vízből; csőrfenés. tisztálkodás, minden. Minden, igen. ez itt a kulcs, hogy minden. Menj be hozzájuk. Fulladt a levegő? Ez mégis: minden. Mert nem tart örökké, mert nem volt mindig, neked, kezdetektől: hogy lett volna. Valahol elkezdődött, valahol véget fog érni. Beszélgess el velük a maguk módján. Etesd meg látó szeme felől a vakot alma- és krumplipéppel. És hagyd, hogy a bice-lábú. aki leginkább tiéd. mert leginkább magáénak óhajt, szorítsa ujjad, tenyeredbe hasaljon - már mind a halottak helyett is. Tudd. ők elmennek, és te nem születsz másokkal újjá. 220 �palócföld 91/3 Most már nap s nap Most már nap s nap csak mellettük akarnál maradni, óra s óra, és nem érti úgysem, akinek magyaráznád, miért. A felhőkre ki sem akarsz majd nézni azt a műsorújságot másképp lapozod, mint akár fél éve, a nagy parkban a tónál és a pataknál úgy ülsz le ismerős fatörzsedre egy másik világban, hogy az már kétszeresen másik világ. ez így már sok akkor, ez így már túl kevés. Viszaestél. Ide, ahová való vagy. közéjük, akik el fognak menni, itt fognak hagyni. mint egy érzelemfacsaró film végén a felnőtt gyerek a szülőt, aki feláldozott érte valami “életre szólót”, kalandnak is ígérkező stabilitást, mondjuk, vagy mit tudom én. Majd élnek mind tovább. Veled ez nem így lesz. Ők meghalnak, erre gondolsz a gépen, az újság más-állatok-programjait nézve, lovakét a madaraké helyett, és a patak a nagy parkban, a nem-locsogó felszínével, mélyen-sejthető áramlatával már azt mondja: “- - -” Csak ülsz, vársz, hazaérsz. Végre. És ott se jó, itt se. 221 �palócföld 91/3 222 �Mi történt? Mi történik itt? Speidl Zoltán Széljegyzetek egy vitához (avagy, a totalitarizmus vége a politika nyomorúsága?) Kerékgyártó T. István a “Totalitarizmus vége” című (Palócföld 1991/1 sz. 8-13 old.) vitaindítója bevezetőjében kijelenti: “A posztkommunizmus időszakát csaknem le­ hetetlen a leegyszerűsítések veszélye nélkül jellemezni. S nem csak azért, mert az alig néhány hónap alatt lezajaló politikai konfrontációk zavaros áradatában nehéz eliga­ zodni, hanem azért is, mert az, ami az elmúlt időszakban történt, nem hasonlít semmilyen más modernkori forradalomhoz.” Az idézetben foglaltak két okból sem iga­ zán állják meg a helyüket, s csak a lezajlott (és zajló) folyamatok leegyszerűsítésének ve­ szélyét fogadhatom el maradéktalanul. Miért? Például azért, mert nem tudom, mit is értsünk '‘posztkommunizmuson”. Hiszen, ha erről be­ szélünk, akkor azt is mondjuk, hogy Magyarországon (vagy bárhol másutt), kommuniz­ mus volt, akár egy röpke pillanatra is. Holott, még csak kommunizmus sem volt azon orszá­ gokban, melyek most az átalakulás kínos útját járják. Hogy mi volt itt, persze nem csak Ma­ gyarországon? Kegyetlenül kemény - igenis fasisztoid - és lágyabb diktatúrák váltották egymást, melyek ideológiai munícióját a szo­ cializmusnak, kommunizmusnak nevezett va­ lami adta meg. Ezeket a diktatúrákat, mint jól tudjuk, magukat kommunistának nevező vak­ hitűek, semmiben sem hívő konjunktúralova­ gok, és kíméletlen inkvizítorok irányították egy bizantikus hatalom, a Szovjetúnió fegy­ vereinek árnyékában, a nyugati jóléti demok­ ráciák közömbösségétől kísérve. Nem osztom K.T.I. véleményét a forrada­ lmi átalakulásról sem. Mert, noha a változá­ sok számos vonatkozásban forradalmiak, for­ radalom még sem zajlott le a magukat nemrég még szocialistáknak nevező országokban. Még ott sem volt forradalom, sőt ott a legke­ vésbé, ahol pedig fegyverek dörögtek, s vér folyt az utcákon. Romániában ugyanis puccs, egy napjainkban jobbára Afrikából és DélAmerikából ismert hatalomváltás történt. Magyarországon, és az egész térségben, hosszú folyamat eredményeként jöttek létre a forradalmi jellegűnek minősíthető változá­ sok. Mert - maradván Magyarországnál - , ne feledjük, hogy 1956 után huzamosabb ideig már nem lehetett a régi módon uralkodni. Igaz, történtek erre embertelen kísérletek, ám viszonylag rövid idő után messzeható szel­ lemi és gazdasági folyamatok indultak el az országban. Olyanok, amelyek előbb a hata­ lom kemény ellenállásába, esetenként meg­ torlási kísérleteibe ütköztek, majd a realistáb­ bá és “puhábbá” váló diktatúra szemhúnyása, félrenézése mellett bontogatták le, eleinte csak téglánként, az erődítmény falait. Kiala­ kult az a réteg, s az a bázis (gondoljunk a háztájira, a butikokra, a maszekoskodásra, a géemkákra), ami(k)re mai gondjaink mellett is építeni lehet. S nem tegnap kezdték el rin­ gatni a mostani pártok(?), mozgalmak(?) böl­ csőjét sem. 223 �Mi történt? Mi történik itt? Amit fentebb írtam, csak a vázlat vázlata, de talán igazolja, hogy valóban békés átmenet - és nem forradalom - történt, ami egy kedve­ ző pillanatban, a külső és belső körülmények szerencsés találkozása révén, szabad választá­ sokhoz vezetett és lehetővé tette az ország demokratikus intézményrendszerének felül­ ről való kiépítését. (Az események termé­ szetéből eredően csakis “fentről” volt ez le­ hetséges.) S ha K.T.l. azt írja, hogy ami ná­ lunk is történt “nem hasonlít semmilyen más modernkori forradalomhoz”, annak csakis egy, egyszerre örvendetes és bánnivaló oka van: Magyarországon utoljára 1956-ban volt forradalom. Gyökereket és szárnyakat hiányol K.T.I. Valóban hiányoznak (talán csak gyengék még) azok a gyökerek, melyek biztos talajba kötnek minket, s hiányoznak (talán csak fej­ letlenek még) a szárnyak is, melyekkel az ön­ tudat, a szabadság, vagyis az igazi polgári lét régióiba röpülhetünk. Hiányzik még a jól mű­ ködő társadalom is, de mit is várhatnánk egyetlen, röpke esztendőtől? Úgy vélem, szemben K.T.l.-vel, hogy az alattvalói léten bizonyos szempontokból nézve mindenképp sikerült már túllépnünk. Nagyon egyszerűen fogalmazva ugyanis: aki nem alattvaló, az a dolgok természeténél fogva, szabad ember. Tudom persze, hogy a nem alattvalóságnak számos összetevője van, s ameddig nem va­ gyunk ezek teljességének a birtokában, addig a szabadságunk is csak a már birtokolt alko­ tóelemek arányában nevezhető valódinak. A magam részéről két egymástól jól elkü­ löníthető, ám ugyanakkor egymással szorosan összefüggő szféráját tudom a szabadságnak megnevezni. Az egyik a gondolkodás, a nyil­ vános véleményalkotás szabadsága, a másik újfent egyszerűsítve a gazdaság szabadsága, ami egyebek közt azt is jelenti, hogy a társa­ dalom lehetséges legnagyobb részének ki­ jutnak azok az anyagi javak, melyeket az egyén képességei, tanultsága. munkájának hasznossága alapján kiérdemel, magának 224 megszerezni tud. Úgy vélem, ami a gondolko­ dás, a véleményalkotás szabadságát illeti, pa­ naszra okunk egyre kevesebb lehet. (Sajnos, hogy a szabadság önmagában még nem ga­ rantálja a minőséget is.) Ha azonban a gazda­ ságra gondolunk, bizony elfelhősödhet a homlokunk, noha reménytkeltő mozgások ott is megindultak. A demokrácia - ebben azonosan gondol­ kodunk K.T.l.-vel korántsem a demokrati­ kus intézmények összessége. Vitathatatlan, hogy ezek az intézmények törékenyek, s tény az is, hogy “nagyobb társadalmi csoportok úgy érzik, hogy őket kirekeszti a politikai gyakorlat abból, ami nekik jár...” hogy “a politikai gyakorlatban a deprivált helyzetű ré­ tegek nem tudnak valóságos aktorként (sze­ replőként) résztvenni.” Lehet, nincs igazam, de legelébb is azon kell elgondolkodnom, hogy tudjuk-e egyáltalában, mi is az, ami ne­ künk “jár”. Nem, nem azért, mert buták, éret­ lenek lennénk. Tanulatlanok vagyunk inkább, persze nem a szó iskolai értelmében (sokszor abban is), hanem a demokrácia, a politikai gyakorlat ismereteit nem tanultuk meg. Kér­ dés persze: mikor és hol tanultuk volna? Szá­ mos évünk fog még erre rámenni, de ez aligha vigasztalhatja azon legalacsonyabb státusú rétegeket, melyek nem kiszorultak, hanem so­ ha be sem kerültek a politikába, s alig képesek befolyásolni saját sorsukat. Az igazi gondot az jelenti, hogy szélsőséges jobb- és baloldali csoportok mindent meg is tesznek annak ér­ dekében, hogy elhitessék ezen rétegekkel, mi­ szerint a politika alakítására, a demokrácia adta lehetőségek kihasználására még csak kí­ sérletet sem érdemes tenni. Kellő demagógiá­ val - hisz értenek hozzá! - ezt könnyű elfo­ gadtatni. s akik meg sem kísérlik, hogy a már ténylegesen létező demokratikus intézményrendszeren keresztül próbáljanak meg bele­ szólni az ország és saját létük alakításába, azok hamarosan egyetlen színterét ismerik majd a politizálásnak, az érdekérvényesítés­ nek. Az utcát! �K.T.I. azt gondolja, hogy az “uralkodó rend hívei ugyan annak örülnének, ha az egyének úgy tekintenének sorsukra, mint egy szerepre, melyet következetesen és szépen végigjátszanak, de ez csupán politikai áb­ ránd.” Eme kijelentést illetően kétségeim vannak. Azt nem kétlem, hogy az uralkodó rend (persze ki, vagy mi ez?) egyes hívei va­ lóban erre törekszenek, de összességében nézvést a dolgokat, kétlem, hogy a “rend” úgy ahogy van, egységesen (ha ugyan beszélhe­ tünk egységes új uralkodó rendről) maga táp­ lálna önmagában ilyen szándékokat. Már csak azért sem, mert ennek eredményeként az ál­ lampolgár újfent a felelősség alóli mentesség­ be akarhatna menekülni “a szórakozásba és a magánszférába... .” Az “új rendnek” - szem­ ben a régivel - ez nem lehet szándéka. Ezzel önmaga sírját ásná meg, mert a passzív állam­ polgár csak a diktatúra számára kívánatos, márpedig ami ma és itt van, habár sokminde­ nért hibáztatható is. mindennek nevezhető, csak diktatúrának nem. K.T.I. szerint: “A hazugságok egyetemes elhallgatása és elleplezése - mely az állam­ szocializmus szerkezeti vonásává és paradox módon az egyének túlélésének feltételévé vált - ugyanúgy a polgárosodás folyamatát akadá­ lyozta, mint az egyeduralkodó vagy a maga akaratát érvényesíteni akaró csoport döntése­ inek kiszámíthatatlansága...” Szerintem nem paradox, hanem logikus összefüggésben volt az elhallgatás és a túlélés. Meggyőződésem, hogy az elhallgatás és az elleplezés. pontosan a demokratikus intézményrendszer létezése, a sajtó szabadsága okán, az “új rend” egyetlen felelősségteljes tagjának, csoportjának, párt­ jának sem lehet érdeke. De megtenni is nehe­ zen tudná. S ez is egyik bizosítéka annak, hogy az “összeroncsolt társadalom” újbóli felépítése nem lesz utópia. Brunda Gusztáv “A politika nyomorúsá­ ga” címmel (mihez képest nyomorúság?) megjelent dolgozatában (Palócföld 1991/1 sz. 14-26 old.) azt mondja, nemzedéke szerencsés, “hiszen eszmélése előtt befejező­ dött az utolsó nagy politikai-hatalmi leszámo­ lás.” Hogy szerencse-e valamikor születni (és meghalni), nem tudom, miként azt sem, hogy szerencse-e valamiben résztvenni, vagy részt nem venni. Csak annyi bizonyos, hogy vala­ mikor - bármikor - születni és élni, csupán az ismeretek, a tapasztalatok hiányát és többle­ tét, a szemlélet, a látásmód különbözőségét jelenti. Nyilván ebből a különbözőségből fakad, hogy B.G. kissé gúnyorosan fogalmaz. “Lám - írja - most szabadsággal(?) áldottak meg bennünket a Nagy Rendezők, s azt mi örömtől felbolydult lélekkel magunkra vettük.” Akik félig, vagy egészen felnőtt fejjel értek meg sokmindent, ami - például - 1956 után tör­ tént, aligha tennének kérdőjelet a “szabadság” szó után, s kevésbé neveznék a személytelen­ séget. a magasban levést sugallóan “Nagy Rendezők ”-nek azokat, akiket jószerént mindnyájunknak alkalmunk van ismerni. Abban egyetértünk B.G.-vel, hogy nem kommunizmust hagytunk magunk mögött, te­ hát posztkommunista sem lehet az új rend­ szer, de ami a totalitarizmust és annak hitleri és sztálini vállfaját illeti, igencsak elfogadom az azonosság hangsúlyozását, hozzátéve ter­ mészetesen azt, hogy a szocializmus utolsó évtizedei már korántsem nevezhetők a totális diktatúra korszakának. Noha számos ponton lenne vitám B.G.vel, szeretnék megállni egy mostanság oly di­ vatos és valamiképp negatív kicsengésű szó­ használatnál. Ez pedig: a “politikai elit”. Azért érzem esetenként zavarónak ezt, mert azt sugallja, hogy itt ugyebár nem történt semmi, csupán egyik elitet váltotta fel a má­ sik. Ez a tétel - noha rejt magában a valóság­ ból is egy adagot - , alapjában mégis megkér­ dőjelezhető. Még akkor is, ha az új politikai “elit” tagjai között ott vannak a régi “elit” tagjai is, lásd a parlamentet, az önkormányza­ tokat. a gazdaság egyes színtereit; de, hogy mégis kategorikusan tagadom a “politikai 225 �Mi történi? Mi történik itt? elit” megfogalmazás tértől és időtől való el­ vonatkoztatás nélküli elmarasztaló tartalmát, annak legfőbb oka. hogy legyen bárminémű minőségű az új vezető erő (ha tetszik: elit), nem tagadható, hogy most kiválasztódás és nem kiválasztás révén jutott oda, ahol van. Ez pedig azt jelenti, hogy alkalmatlanság esetén, el is csapható. Nem feledhető ugyanis, hogy 1990 tavaszán milliók választottak ebben az országban, s ezek a milliók egy dologban fel­ tétlenül egyetértettek: ami addig volt, az to­ vább már nem kell. A mai pártokról szóló rövid elemzéséből csak egyet emelnék ki, azt is csak azért, mert jó hazai szokás szerint megelőlegez valamit, természetesen valami rosszat, sikertelenséget. Azt írja B.G.: “A kormánypárt elitjét alkal­ mazkodóvá tették a könyörtelen realitások, de a “balhét" nekik kell majd elvinni egy napon - végülis ezt vállalták. Vigaszuk lehet, hogy ők vezényelték le a nagy átalakulást." Nem tudom, miért csak a “balhéról” lehet szó? Per­ sze lehet, hogy tényleg “balhé” lesz. De a ma kormányzók természetesen nem azért vállal­ ták, amit vállaltak, hogy “elvigyék a balhét”. Ki az az őrült, aki kudarcra szánja életének számos évét? Mellesleg: ha a rendszerváltást (változtatást) sikerül - rondán fogalmazva “levezényelni”, már nem hiába adták politiká­ ra a fejüket, akik ma kormányoznak (s ebbe, tűnjék bár ellentmondásosnak, de az ellenzé­ ket is beleértem). Az viszont biztos, hogy mi­ ként B.G. mondja, a jövő kínokban születik majd, de garancia lehet a sikerre, hogy az, amit szocializmusnak neveztünk, világmére­ tekben omlott össze. Így fegyverrel már alig­ ha hozható vissza, amire százmilliók szavaz­ nak nemmel. Csongrády Béla a “túlparton” áll, amikor elkötelezett szocialistaként nyilatkozik. (Palócföld 1991/1 sz. 19-26. old). Amit önma­ gáról mond, sem okom, sem jogom kétségbe­ vonni, megcáfolni. Cs.B. egyebek közt meg­ rendüléseiről ír, arról, hogy néha még ma is rossz hallania, hogy Kádár János, akinek 226 ravatalánál maga is tisztelgett, gyilkosnak ne­ veztetik, s ennek igazságában már maga sem kételkedhetik. Elhiszem, hogy így volt, habár amikor Kádár János ravatalra került, alapvo­ nalaiban már ismert volt az a szerep, amit történelmünkben eljátszott. S hogy csak vég­ rehajtó volt? Ha ezt elfogadjuk, akkor meg­ kérdezhetjük: eszerint a hivatásos állami hó­ hér szintjére süllyedt Kádár János, akinek a végtisztességet Cs.B. is megadta? Azt írja. hogy az átmenet békességéhez, civilizáltságához a mai Szocialista Párt (az akkori MSZMP) néhány személyisége is hozzájárult. Ez tény, s ha neveket kell sorolni, feltehetően ugyanazokra gondolunk. De vajh mi az oka, hogy a mindkettőnk által összeál­ lítható rövid névsorról néhányan már eltűn­ tek, pontosabban szólva: pártjukból kilépve, parlamenti képviselőként a függetlenek kö­ zött ülnek, vagy mandátumukról lemondva, visszatértek eredeti foglalkozásukhoz. Nem tudom, kell-e hálálkodnia a társadalomnak? Hála jár-e azért, mert a nemrég még a hatalom sáncai mögött meghúzódok nem nyúltak fegyverhez? Milyen normák szerint gondol­ kodunk. ha ezt érdemnek vesszük? A realitás­ érzék volna oly múlhatatlan érdem? Olvasom Cs.B. hozzászólásában, hogy a “szocialisták elsöprő veresége a posztsztáli­ nista struktúrák könyörtelen és igazságtalan visszahatásaként következett be”. A vereség még csak könyörtelen sem volt, igazságtalan pedig semmiképp. Ami történt, a történelem logikája szerint történt. Valami, ami még csak az sem volt. aminek magát nevezte, bukásra ítéltetett, s meg is bukott. Ugyancsak Cs.B. írja, hogy saját gyönge­ ségüknek is köszönhetik a vereséget, s annak, hogy a társadalom alapjában véve “differenciálatlanul” elveti az elmúlt negyven évet. A “differenciálatlanul” kifejezés haszná­ lata azt sugallja, hogy igen. voltak megbo­ csáthatatlan tettek, de mint mondani szokták, sokminden épült is ám itt. Épült, az tény. De, míg a megbocsáthatatlan tettek nyugodtan �nevezhetők rendszerspecifikusnak, addig az építés aligha minősíthető így, hiszen a világ­ ban mindenütt (újjá)építettek - a szó konkrét és átvitt értelmében de közben embereket meghurcolni és kiirtani, ideológiai alapon, csak a földgolyó egy jól körülhatárolható ré­ szén volt szokásos. Olvasom, hogy különösen nagy csalódás volt az önkormányzati választásokon elszen­ vedett szocialistapárti vereség, mert “én sze­ mély szerint abban is bíztam, hogy ekkor majd figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem”. Mit mondjak: ezt még értelmezni is alig merem. Mert ezek szerint, mi volt a nem szocialista oldalon? Felkészületlenség? A kvalitások tel­ jes hiánya? És - ami talán a legjobban elgon­ dolkodtat - jellemtelenség? Az igazi demokrácia minden lényegi is­ mérve - mondja Cs.B. - Bibó István értelme­ zése szerint is fellelhető ebben az országban. Egyetértve K.T.I.-vel, azt hangsúlyozza, hogy hiányzik még a civil társadalom, hiányzanak az állampolgári önszerveződések. Ha pedig ezek hiányoznak, hiányzik a politikai intéz­ ményrendszer egyik fontos - ha nem éppen a legfontosabb - kontrollja. Ez igaz, ugyanezt mondom én is. Csupán az zavar, amikor onnét érkezik a kritika, ahol nemrég még hallani sem akartak civil társadalomról, az állampol­ gárok alulról való, önkéntes, éppen ezért de­ mokratikus szerveződéséről. Egyébként szerencsére - egyre több (ám korántsem elég) az önszerveződés, és ez bíztató ígéret a na­ gyon is új demokrácia jövőjét illetően. Mivel Cs.B. balról, és pártja politikai re­ ményeiben csalódottan nézi a jelenségek jónéhányát, nem csodálható, hogy ő is a “keresztény-nemzeti” kurzus felelevenedésé­ nek a jeleit látja, s a konzervatív körök eszmei hegemóniájától tart. A keresztény-nemzeti kurzusról csak annyit mondanék, hogy azért, mert bármely világnézet - így a keresztény is - szabadon vallható. s a “nemzeti” kifejezést sem kell szókincsünkből kiirtani, aligha kell tartani ettől a sokat emlegetett veszélytől. Nem jönnek vissza az 1930-as évek! Még a kormánykoalícióban is kisebbségben vannak, akik “keresztény-nemzeti kurzust” akarnának a fogalom Cs.B. által is idézett értelmében. Nem tudom, kiket ért Cs.B. a konzervatí­ vok alatt, s nem tudom, hogy az ő politikai színskáláján hol foglalnak ezek helyet. Balra? Jobbra? Vagy inkább mindenütt fellelhetők, csak “konzervativizmusuk” mást és mást cé­ loz meg? Jó volna tisztázni, hogy a konzerva­ tivizmus önmagában nem jó és nem rossz. Bizonyos hagyományos értékeket követni, vagy feleleveníteni, rosznak igazán nem ne­ vezhető. S ha körülnézek mondjuk a parla­ ment széksoraiban, bizony mondom, hogy minden pártban, így természetesen az MSZPben is látok konzervatívokat, természetesen a szó Cs.B. által használt elmarasztaló értelmé­ ben. Az pedig - olvasván a hazai lapok java­ részét - elfogadhatatlannak tűnik, hogy a konzervatív erők “befolyásolják a sajtósza­ badság korlátlan érvényesülését is”. (Csak zá­ rójelben: a sajtószabadságnak természetesen vannak korlátai is a világon mindenütt. Cs.B. pontosan olyan jól tudja ezt, mint én.) Kétségtelen, hogy felerősödtek a naciona­ lista, pontosabban fogalmazva a soviniszta hangok is, de enyhén szólva is túlzás uralkodó jelenségként beszélni erről. (Ismét zárójelben: a sovinizmus és a nacionalizmus ma és itt oly divatos egybemosása, mértéktartóan fogal­ mazva, hibás. Ennek igazolásául elég fella­ pozni az értelmező szótárt.) Ám, ha terjednek is ezek a nézetek, értékelésükkor néhány tényről elfeledkeznünk nem szabad. Az egyik: az “internacionalizmus” mindenen eluralkodó eszmerendszerének sajnos termé­ szetes - ha jónak nem is nevezhető - vissza­ hatása a kétségtelenül jelenlévő (de nem ural­ kodó!) sovinizmus; a másik tény: a környező országokban is ugyanezek a jelenségek ta­ pasztalhatók, esetenként a mienkénél sokkalta fokozottabb mértékben és a nacionalizmusok - sovinizmusok - bizony kölcsönhatásban 227 �Mi történt? Mi történik itt? állnak egymással. Vagyis: Összefüggéseiből kiragadva vizsgálni és elmarasztalni bizonyos tendenciákat, történelmietlen. Végül: beszélni azon történelmi eseményekről, melyekről negyven évig nem volt szabad, s melyeket ki kell beszélni (persze az igazi az lenne, ha ezt környezetünkkel egyetemben tehetnénk), csak nagyon nagy elfogultsággal ítélhető el kategorikusan. Mi tagadás, az ellenségkép fenntartása - ha van ilyen - , korántsem ma­ gyar sajátság, noha tagadhatatlan, hogy magunk mentségére nem elegendőek csak a mások tetteit nézni. Összetett kérdés ez, s az a törekvés, mely mindezen jelenségekkel kapcsolatban azt akarja sugallni, hogy “lám, ezt hozta az új rend”, manipulatív és igazta­ lan. Cs. B. hozzászólásának olvastán úgy ér­ zem, elfeledte, hogy a választásokat nem a magát lejáratott régi-új baloldal nyerte meg. (Az természetesen igaz, hogy európai érte­ lemben vett baloldal, bizony nagyon is kelle­ ne, de ma még, nálunk, csírájában is alig léte­ zik ilyen.) A kormányalakításról szólni sokat nem óhajtok, csak annyit jegyeznék meg, 228 hogy a demokráciákban a győztesek alakíta­ nak kormányt, hiszen övék a többség, és övék a legfőbb felelősség. A “legalkalmasabb” em­ berekről pedig csak annyit: akikre Cs.B. gon­ dol, egy széthullott országot hagytak örökül. Szakértelmük felmutatására igazán elég időt kaptak. Amit az önkormányzati választások­ ról ír, az is azt sugallja, hogy szerinte, szem­ ben a múlttal, immáron az alkalmatlanok, a dilettánsok rémuralmának az ideje követke­ zett el. Lehet, hogy igaza lesz Cs.B.-nek. Ám azért némi távlatra is szükség van az ítéletal­ kotáshoz. Cs.B. írása utolsó részében így fogalmaz. “Egészen biztos van azért kiút ebből a fele­ más, átmeneti - már nem az, még nem az helyzetből is. Egy népben kell, hogy legyen annyi erő, hogy mindenen felülemelkedve összefogjon önmaga fennmaradásáért, s ki­ használva a felettébb kedvező nemzetközi feltételeket, megformálja önálló nemzeti lété­ nek adekvát kereteit.” Ebben tökéletesen egyetértünk. Célunk ezek szerint - tehát közös. Csak az odavezető utat látjuk másként. �palócföld 91/3 Horpácsi Sándor Értéktérkép* “Haza és halogatás” (Gondolatok a rendszerváltásról) Nem csupán a saját véleményemet fogalmazom meg, ha azzal kezdem, hogy még ma sem hiszem, hogy megtörtént a rendszerváltás. Ez szubjektív érzés, de aki elmúlt negyven éves, azaz élete döntő, nagyobbik részét a létező szocializmusban élte le, hagyta el, annál ez az érzés indokolt és érthető. Logikailag is “levezethető”. Magyarországot egy rettenetes háborúban, óriási véráldozat árán foglalta el egy világbiroda­ lom. Még két éve is azzal érveltünk (érveltem magam is), Newton törvényére hivat­ kozva, hogy egy tömeget csak egy másik tömeg, erő tud kimozdítani nyugalmi helyzetéből, s Jalta után nem láttuk azt az erőt, amely a Szovjetuniót ki tudná innen mozdítani. Akkor még nem láthattuk, sejthettük, hogy a történelem nem a mechanika vagy a vulgáris materializmus törvényei szerint működik, hogy a szovjet rendszer a saját súlyától roppan össze és hullik szét. Mindezt azért tartom fontosnak előrebocsátani, mert nem tetszik a “csendes forradalom” kifejezés, amivel a rendszerváltozást indo­ koljuk és magvarázzuk. Nem a változás tényét vitatom, hanem a minősítését. Az a paradox, a történelemben ritka hely­ zet állt elő, hogy a változást maga a hatalmi elit jobban akarta, mint maguk a tömegek hit­ ték. Csak utalok itt Csongrády Béla eszmefuttatására (Palócföld 1991/1.sz. 19-26. old.), aki apparatcsikként élte meg a fordulatot. Mert ezt a rendszer- vagy modellváltást min­ denki várta, de a társadalom olyannyira ato­ mizálódott, apatikussá, fatalistává vált, hogy belenyugodott a költő szavával (Petri György) az “időtlen ideiglenességbe”. Szépen fogalmazta meg ezt Mészöly Miklós, aki a rendszer “erejét” éppen a tömegek reményte­ lenségében, apátiájában látta. Egy hosszú és keserves folyamat eredménye ez. Gyermekkiskamasz koromban azt hallottam a felnőt­ tektől, akik esténként áhítatos várakozással hallgatták a gyengén fogható Szabad Európa Rádiót, hogy aszongya: “majd tavasszal”, s amikor eseménytelenül múlt el a tavasz: “majd ősszel!” - Mi lesz tavasszal, ősszel? kérdeztem naívul, mire ők az evidencia erejé­ vel hitték, hogy összeomlik a rendszer. Aztán eljött 56 ősze, amit már érettségiző diákként éltem meg. A legnagyobb meglepetésemre és csalódásomra apám ekkor azt mondta: - “Ne avatkozz be fiam! Ezt nem mi rontottuk el. Azoknak kell kijavítani, akik elrontották.” Erősen megcsappant ettől a paraszti óvatos­ ságtól apám tekintélye, akinek - szubjektíve minden oka meg lett volna, hogy elégtételt vegyen, igenelje a rendszer bukását. Az igazi * (A címet Kamarás István könyvéből kölcsönöztem, aki egy gimnazista dolgozatában olvasta 229 �Mi történt? Mi történik itt? csalódást - mindmáig nem hevertem ki azonban nem apám okozta, hanem a “művelt Nyugat”, amely - lásd a SzER adásait - harc­ ra és kitartásra biztatott a zsarnok birodalom­ mal szemben, ám segítséget nem adott. Kül­ dött kakaóport és használt ruhákat, amelyek­ nek a javát az apparatcsikok mazsolázták ki. Jutott egy viseltes nagykabát nekem is, de jobban örültem(tünk) volna, ha egy ejtőer­ nyős hadosztályt dobnak le Győrnél. Meg­ győződésem volt akkor (s nem voltam egye­ dül!), hogy a jenkik fehér kesztyűben is besé­ tálhattak volna Pestre. De nem jöttek, helyette az ENSZ-ben fecsegtek, hőbörögtek. Azt a csalódást éltük át, amit most a szerencsétlen kurdok a török hegyekben... A tankokkal leta­ posott szabadságharcunk után érthető volt az apátia. A történelmi analógiát ismerjük. 150 éven át álltuk a sarat a törökkel szemben, el is véreztünk ("kereszténység védőpajzsa"!), de kiverni innen csak európai összefogással sike­ rült. Tehát nem a Dobók, Zrínyik hősiessége, hanem Savoyai Jenó, Badeni Lajos hadvezér zsenialitása. S ami utána jött? Abban se volt sok köszönet, mert mintegy előkészítette, ki­ provokálta Thököly és Rákóczi szabad­ ságharcát. A magunk erejéből tehát nem megy, a külső segítségnek ára van - foglaltuk össze a tanulságot. Más történelmi példákhoz, analógiákhoz kellett hát nyúlnunk, ha élni akartunk. Deák Ferencéhez, aki miután felis­ merte, hogy Európa nem akarja a Monarchia szétesését a kiegyezést szorgalmazta. Mint minden hasonlat, ez is sántít, de így értékelő­ dött föl Kádár János szerepe, aki egyszerre volt Haynau, Bach Sándor és Deák Ferenc. A status quo elfogadása - bármennyire keserves és gusztustalan volt az egyetlen lehetséges megoldásnak tűnt. Jaltában felosztották a győztes hatalmak a világot, s mi megint a rossz oldalra kerültünk, s emiatt a háború után elvesztettük a békét is. A nyugati demokráci­ ák cinizmusa miatt nem maradt más hátra, mint valamelyest lakályossá tenni a barakkot. 230 s nem közelíteni a szögesdróthoz, az aknazá­ rakhoz. Tudtuk, éreztük, hogy ez megalkuvás, nem is tetszett, de nem volt mit tenni ellene. Élni akartunk, élni kellett, ahogy lehetett. Az is nyilvánvaló volt - ha más nem 1968 figyel­ meztetett-, hogy Kádár mozgásszabadsága is rendkívül kicsiny. Még tetszett is - egy ideig -,hogy a politikáért, a közügyekbe való bele­ szólásért cserében hagyta a magyart inasza­ kadtáig dolgozni, kizsákmányolni önmagát. Volt sör és lecsókolbász, gmk és kiskertmoz­ galom, háztáji és gebin. Épültek a sátortetős házak (mekkora sajtója volt!), s ha a nyomo­ rultabb szomszédainkra néztünk (fenemód irigyeltek minket például a németek), akkor még védelmünkbe is vettük a “magyar mo­ dellt”, mint kevésbé rosszat. De szaporodtak a nyugtalanító jelek, s egyre rosszabb lett a közérzetünk. Felismerhetővé váltak a bajok, amelyeket József Attila énekelt meg egy fél évszázada (Hazám, A Dunánál stb.), az ön­ gyilkosság, egyke, alkoholizmus, az erkölcsi és az intellektuális züllés, összegezve: az ér­ tékrend devalválódása, hiánya. Felelős értel­ miségi - pártállástól, világnézettől függetle­ nül - már nem hallgathatott erről. S ekkor rá kellett döbbennie, hogy Aczél György három T-jének országában berúgni szabad, de gon­ dolkodni tilos. A “marxizmus hegemóniája”, a párt vezető szerepe ("élcsapat"), a szovjet “testvér” barátsága tabu témák voltak. A ha­ zugság. mint az őszi köd járta át a társadalom pórusait. Minden nyúlósan, nyálkásat) raga­ csos volt ettől a félig kimondhatóságtól, a csűréstől-csavarástól, attól a felismeréstől, hogy már a hatalmi elit sem hiszi el, amit mond. A rendszer repedéseit már belülről tá­ gították azok, akiket majd “reformkommunistáknak” neveztünk. Eleinte még hittünk is ne­ kik (lásd Nyers, Pozsgay, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, stb., stb.), mert ők is hitték, hogy a rendszer megreformálható. Ez volt a hatalmi elit utolsó tévedése ti., hogy a rendszer és az ő hatalmuk átmenthető. Ugyanakkor - a �türelem fogytán - a társadalom már nem te­ kintette a párt belügyének, hogy merre állítja a szekér rúdját. Még örültünk annak, hogy az aggastyán Kádárt félreállították, de hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy az “ifjú törökök”: Grósz, Berecz, Nyers, Németh Miklós, Pozs­ gay, stb. puccsa csak elodázta, meg nem ol­ dotta a bajt. Hirtelen felidéződött, fontossá vált 1956, s Berecz ízetlenkedése, ízléstelen­ sége (“ellenforradalom”) még a közönyösöket is irritálta. Fokozódott a félele, hogy a világ megint elmegy mellettünk, s mi Kenya, Kam­ bodzsa szintjére csúszunk le. Egyre nyilván­ valóbbá vált, amit addig is tudtunk, de eltűr­ tük, hogy ez a hazudozó politikai elit tűrhetet­ lenül pökhendi, ugyanakkor gyáva is, tehetet­ len is. A nyolcszázezres párt úgy olvadt el, mint vaj a napon. Kicsit igaza van Grósz Ká­ rolynak, amikor azt mondja, hogy a párt szét­ verte önmagát. Egyébként Grósznak semmi­ ben nincs igaza, mert az az ember, aki felelős magyar miniszterelnökként Ceausescut “elv­ társának” vallja, jobb, ha lelép a történelem színpadáról! Előállt tehát az a helyzet, amit Marx forradalminak nevez, azaz az uralkodó elit már nem tud helytállni, a tömegek pedig már nem toleránsak. Így jutottunk el 1989-ig, amikor felcsillant a remény: Magarországon először(!) megteremthető a parlamentariz­ mus, a demokrácia. A világot, de - valljuk be minket is - meglepték a választási eredmé­ nyek. Az, hogy ez a lenézett, erkölcsileg meg­ nyomorított nép egyértelműen nemet mondott a bolsevik diktatúra középeurópai változatára. Egy pillanatig joggal lehettünk büszkék arra, hogy ezt szépen, méltósággal, fegyelmezetten csináltuk végig. Kossuth szelleme, a parázs a hamu alatt tehát nem aludt ki, hiába taposták el az orosz tankok, hiába csorgott rá negyven évig a nyál, a hazugság mocska. A magyar nép utoljára 1848-ban, március 15-én, vagy a jobbágyfelszabadítást kimondó áprilisi törvényekkel érezhetett át hasonló történel­ mi pillanatot. Hatalmas fegyvertény volt a tavalyi választás - ne hallgassunk a népszava­ zásról sem! - , de ez az eufória őszre már kihűlt. A helyhatósági választáson már a csö­ mör jelei mutatkoztak, a taxis blokád meg sajátos leckét adott föl immár az új hatalmi elitnek. Majd a történészek eldöntik (túl köze­ li még az esemény), hogy ki vizsgázott job­ ban: a nép vagy a totojázó, mafláskodó, új, demokratikus kormány. Noha egy percig se adtam igazat a taxisoknak - senkinek sincs joga az érdekeit az országé elé helyezni, az egész társadalomra ráerőltetni! - de meglepett az a fegyelmezettség, ahogyan, amellyel a nép ezt elviselte. Ki utálkozva, ki rokonszen­ vezve a taxisokkal, illetve a kormánnyal, de pattanásig feszülő idegekkel is toleránsan. Ám ez a taxis ügy egyben figyelmeztető jel is volt! Nem elég sem a legitim parlament, sem a legitim kormány, ha az érdekek képviseleté­ nek, érvényesítésének nincsenek játékszabá­ lyai. A taxis ügyet tekintsük jelzésnek, mint­ egy a jéghegy csúcsának, amely alatt bizony motiválatlan, alig ismert-feltárt indulatok ka­ varognak, amelyeket ha nem terelünk meder­ be, csapdába ejtheti a legolcsóbb demagógia is. Ezek az indulatok fel is korbácsolhatók. Csak utalok itt - nem minősítem - a földfogla­ lásokra, önkényes erdőirtásokra (pl. Abauj­ ban). Negyven évig éltünk elnyomatásban, ami­ kor sem a hír. sem a vélemény nem volt szent és szabad. Most kihúztuk a dugót a palackból, s meglepődünk, hogy mi is van benne. Furcsa dolog ez. Végre van kormányunk, amelyet azért bírálhatunk, mert a miénk, s hamar kide­ rült, hogy ez is nehezen tűri a bírálatot. Len­ gyel Lászlóval értek egyet, aki szerint a pár­ tok jószerével - igaz idejük se volt rá - meg se fogalmazták magukat. De néha úgy visel­ kednek, mint az az egy párt - mintha minden­ hatók, mindentudók lennének. Holott nem azok, nagyon nem. Vannak vélemények, ame­ lyek szerint a nomenklatúra harmadik-ne­ gyedik, eladdig elnyomott, árnyékban lévő 231 �Mi történt? Mi történik itt? káderei jutottak most szóhoz, akik nem pro­ fik, messze nem olyan felkészültek, mint az első vonalbeliek voltak. Ez lenne a kisebbik baj, majd megtanulják a hatalomgyakorlást, mint szakmát. Jobban aggaszt a kultúrálatlan­ ságuk, már-már kultúraellenességük. Hajda­ nán a vezető apparatcsikok a sofőrjüket küld­ ték el a premierre a tiszteletjeggyel. Hiába mondtam, mondtuk nekik, hogy hivatali köte­ lességük ismerni a helyi színházat (ha már spontán igény, kíváncsiság nincs is bennük), a kultúrális életet, mert ők döntenek (fölös­ legesen is) róla. Vártam és árgus szemmel lesem, hogy az új honatyák miben különböz­ nek tőlük. Szinte semmiben... Egyik városunk kulturális bizottságáról kiderült, hogy nem is­ meri az országos hírű táncszínházát, nem ol­ vassa irodalmi lapját. Az egyik vezető az óvo­ dát “szociális intézménynek”, tehát gyermekmegőrzőnek nevezte, míg egy másik (máshol) ki merte mondani, hogy a “kultúra huszadran­ gú kérdés”! Ugyanakkor ezek az urak (tegna­ pi elvtársak?) nagyon is jól ismerik, képvise­ lik a saját érdekeiket! Most nem is csupán arra utalok, hogy a parlamentnek (a címer mellett) a legsürgősebb a honatyák fizetésének a meg­ szavazása volt, mert - olvasom - így van ez Olaszországban is. Mondok más esetet. Az egyik község művelődési házának igazgatója havi 15 ezret keresett. Amikor megtudta, hogy a szomszéd községben nincs jelölt a pol­ gármesteri székbe (30 ezerért) megpályázta, de fenntartotta az eredeti állását is. Ezt most négy évig nem töltik be? Nagyon kíváncsi vagyok (és gondolom nem vagyok egyedül!), hogy a honatyák, a mai tisztségviselők man­ dátumuk lejártával visszamennek-é a munka­ padhoz, vagy előjogokat vindikálnak maguk­ nak, mint a hajdani elvtársak? A kérdést mi sem indokolja jobban, mint az a megdöbbentő közöny, ami a pótválasztásokon mutatkozik. Sátoraljaújhelyen a jogosultak 13 százaléka ment el szavazni a helyhatósági választáson. Tehát már az se érdekli az embereket, hogy ki 232 lesz a szenátor? Szimptóma ez, lecke a tudós politológusoknak, de intő jel is a hatalmi elit­ nek. Mert vagy az van, hogy az emberek egy év alatt kiábrándultak a maguk választotta ho­ natyákból (a kultúrálatlanságukról, a kultúrá­ hoz való viszonyukról már szóltam), vagy még nem történt meg az igazi áttörés, a civil társadalom még apátiában van vagy alszik. Ez sem csoda. Emberöltők haltak ki a török ki­ űzetése után, míg a letarolt Alföld benépesült, a nemesi vármegye ismét kiépült. Csaknem két emberöltőn át szenvedtük el az ázsiai, te­ hát egy már meghaladott színvonal nyűgét, torzításait. Alattvalók voltunk, atomizáltak, megfosztva nemzeti tudatunktól, a személyi­ ség méltóságától. A szocializmus ethosza a szegénység volt, mert csak ebben tudott “egyenlőséget” teremteni. Ez fogta vissza a teljesítményt, az innovációt a termelésben is, a közéletben is. Büntetlenül nem lehet sokáig így élni. Csak a felismert szabadság igazi sza­ badság, s ehhez nem elegendőek a vitézköté­ ses, keresztény, vagy éppen nemzetiszínű szó­ lamok. Most, mintha ezeknek lenne piaca, di­ vatja. Éhes gyomorral nem lehet Himnuszt énekelni - szokták idézni Szabó Dezsőtől. En­ nek a népnek már gyomorrontása van az ideo­ lógiáktól, szólamoktól. Fáradt és fél, hogy megint eljátssza, vagy mások játsszák el a lehetőségeit. Fél a szegénységtől - valós ve­ szély, fenyegetés! -, a létbizonytalanságtól. Máris vannak hangok, amelyek visszasírják a “jó” Kádár korszak langy nyugalmát, pocso­ lyáját. Ne legyintsünk erre! Most derül ki, hogy annak a rendszernek az igazi vesztese éppen az az osztály, amelyről azt hazudta, hogy hatalmon van, hogy vezet: azaz a mun­ kásság. Félelmetes, hogy a parlamentben ép­ pen a levitézlett párt vállalja az érdekképvi­ seletét, mert sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem értenek szót velük. Ez a mun­ kásság alulképzett, kizsigerelt, leharcolt, je­ lentős része továbbképzésre alkalmatlan. De érvényes ez az értelmiség egy részére is! �A legfájóbb, hogy a tulajdonszerzésre sincs semmi reménye, mert kimarad a kártalanítás­ ból is. Kitűnő terep, táptalaj lehet a baloldali vagy akár a fasisztoid ideológiáknak! (lásd Ózd, Csepel, Diósgyőr, Salgótarján). Ez a munkásság, vagy finomabban szólva alkal­ mazotti réteg ugyanakkor azt látja, tapasz­ talja, hogy a cégek, vállalatok élén ugyanazok az urak tehetetlenkednek, pökhendiskednek, akik tegnap még elvtársak voltak. Magyarán sem a “nagytakarítás”, sem a rendszerváltás nem történt meg! Összegezve, szlogenszerű­ en: a kormányon a “parasztok” (bölcsészek, fiskális urak), az ellenzékben “zsidók” (szin­ tén bölcsészek, jogászok, tojásfejűek), a hata­ lom pedig (pénz, gyár, hivatal) maradt a “kommunistáké”. A többi - ahogy Hamlet mondja - csak szó, szó, szó. De meddig? 233 �Mi történt? Mi történik itt? Simor András Az én ellenzékiségem ( vallomás) Örömmel teszek eleget a Palócföld felkérésének, annál is inkább, mert néhány évvel ezelőtt ugyancsak ez a folyóirat tette lehetővé számomra, hogy elmondjam vélemé­ nyemet egy másik témáról, a politikai költészet helyzetéről. A mostani vita közvetlenebbül társadalmi kérdéseket feszeget, de engedtesssék meg nekem, hogy ehhez is az irodalom oldaláról közelítsek. Politikus költő vagyok, és nem tévesztem össze a jelzőt a főnévvel, nem vagyok és nem is akarok gyakorló politikus lenni. A kétféle helyzet igen különböző. A politikus költő éppen költő volta miatt - megengedheti magá­ nak, hogy egyik szemével a hétköznapok pa­ rancsoló emberségére, másik szemével pedig - tehát a képet kibontva, kissé kancsítva mindig a messzi jövendőbe nézzen. Vagyis: soha, semmilyen körülmények között se adja fel eszményeit, és azokat mindig a valósággal és a valóság - akár távoli - lehetőségeivel szembesítse. A Tüz-tánc nemzedék tagja vagyok; azok közé tartozom, akik a nevezetes antológiát vállalták, és vállalják ma is. Ám itt mindjárt meg kell állnom, és olyasmit kell tisztáznom, amiről mostanáig kevés szó esett. Nevezete­ sen azt, hogy ez a fajta irodalmi baloldaliság már a hatvanas évek második felében sem jelentett semmiféle előnyt, sőt, egyre több hátrányt jelentett. A tűz-táncosok legjelentő­ sebbjeiről kiderült, hogy igen kellemetlen emberek, makacsul ragaszkodnak igazukhoz, és nem manipulálhatók. Korántsem köztu­ dott, hogy baloldali szerzőket szilenciumok­ 234 kal, zaklatásokkal tüntettek ki, és kegyetlen kiszorítósdi játék részeseivé tették őket. Áll­ jon itt két jelzésértékű példa: az irtózatos sze­ génységben meghalt Ladányi Mihály verseit élete utolsó két évében egyetlen vezető buda­ pesti irodalmi lap sem publikálta. A másik, ugyancsak jelzésértékű tény: 1988-ban Tűztánc címmel gyűjtemény jelent meg az egyko­ ri antológiában szereplő és a hozzájuk csatla­ kozó költők verseiből. Az antológia huszonöt költőt vonultat fel, köztük nyolc halottat. A halottak közül hét nem érte meg a hatvanadik életévét. A hatvanas évek óta vagyok ellenzéki köl­ tő. Könnyű dolgom van: bizonyítékaim meg­ jelent verseskönyveim. A marxi értelmezésű szocializmus eszményeit kértem számon a va­ lóságon. tehát csakis ellenzéki lehettem. De ellenzékivé kellett lennem műfordítói tevé­ kenységemben is. A számos latin-amerikai kommunista párttal vitázó Kuba költőóriásait nem volt könnyű minálunk megjelentetni. Nézzük a legjellemzőbb tényt: Nicolás Guill­ én verseinek újbóli kiadása például tizenegy évig húzódott, és az az apróság, hogy a husza­ dik század egyik legnagyobb költőjéről van �szó, egyetlen illetékest sem érdekelt. S ellen­ zékivé kellett lennem filoszként is. Amikor Szamuely Tibor írásos életművének kiadatá­ sára vállalkoztam, a régi MSZMP kiadója ter­ vem megvalósítása elől határozottan elzárkó­ zott, és ha a Magvető akkori igazgatója, Kar­ dos György nem vállalkozik rá, a kötet nem jelent volna meg. Ellenzéki voltam tehát három évtizeden át, és ellenzéki vagyok ma is. S ma is ugyan­ arról az alapról. Nem a szocializmus omlott össze, még kevésbé a kommunizmus, mert ami történelmileg még nem valósult meg, az össze sem omolhatott. Költő vagyok, azt hi­ szem, legpontosabban versben fogalmazok. Kénytelen vagyok ezúttal saját magamat idézni; így írtam erről az elmúlt időszakban: Elveszítik a nincset, hogy a nincs ne legyen. Sohase legyen többé. Hiszen, jaj, eddig se volt. Elvenni hogy lehet? Nem őrzi élő, se holt. (A nincsről, Fohász Prométheuszhoz c. kötet, 1990. Z-füzetek) Másutt így fogalmaztam: “Sírba hullóban nem-volt világom.” És így: “...a rosszra érke­ ze a rosszabb.” Hogyan ne legyek ellenzéki ma, amikor a bérből élők tetemes része ismét a kasszáig lát a kirakatok üvegén át, amikor a szegények gyerekei két kanállal esznek egy tányérból az iskolában, vagy egyáltalán nem esznek, mert szüleik még a silány iskolai ebédre sem tud­ ják befizetni őket, amikor nyugdíjas öregek féltett könyveiket árulják a buszmegállókban, amikor “segítsenek, éhezem!” - feliratú kar­ ton mögött ülnek a koldusok a metrókban, amikor hajléktalanok lődörögnek a télben, amikor ordas eszmék leselkednek a gyanútlan kiszolgáltatottakra? Egyetlen sort sem volna jogom leírni töb­ bé, ha most nem volnék ellenzéki. Ismétlem, helyzetemet megkönnyíti, hogy azelőtt is az voltam. Három évtizede dolgozom középis­ kolai tanárként, anyagi függetlenségemnek ez az alapja, semmi más. (A ma már 12 füzetet felmutatni tudó Z-füzeteksorozatot anyagi juttatás nélkül szerkesztem, és hasonlóképpen veszek részt a meginduló új irodalmi, művé­ szeti, társadalomkritikai havi folyóirat, az Ez­ redvég szerkesztési munkáiban.) Megszoktam, hogy veszélyt jelezzek. Ma is ezt teszem. A külső szemlélő számára talán időszerűtlen, groteszk figurává válok olykor, de ez egyre kevésbé zavar. Igen, tisztelt hölgyek és urak, ha nevetünk Don Quijótén, aki Rocinantéjén ülve a Tőkét olvassa, akkor meg sem érdemeljük, hogy jö­ vőnk legyen ezen a szerencsétlen, Földnek nevezett golyóbison. 235 �Mi történt? Mi történik itt? Petronyák Laszló A csodavárás csapdáinak veszélyei (Gondolatok Kerékgyártó T. István A totalitarizmus vége című írása kapcsán) A rendszeresen publikáló szociológus szerző legutóbbi tanulmányában (Palócföld 1991/1. sz. 8-13. old.) - bonyolult elméleti felvetések “jótékony ködében” - oly dolgokat kér számon az alig egy esztendős, fiatal, épp ezért még sérülékeny és korántsem tökéletesen működő új magyar demokrácián (pl. “a jogérvényesülés társadalmi alapjainak megteremtése”), amely útravalónak azért sok, mert már is­ mert; számonkérésnek pedig még egy cikluszáró elszámoltatásnál is súlyosnak minő­ síttetne - az örökölt feltételek, a teremtett vagy kihagyott lehetőségek és mozgató okok részletezése nélkül. Ennek ellenére a szerzó gondolatmenetén érződik a tisztes aggódás a mai helyzetért és az ebből levezethető perspektivikus kilátáso­ kért; valamint az etikai indíttatású jobbítás szándéka - néhány kategórikus vagy túlzot­ tan elvont - elméleti ebből eredően eseten­ ként félreérthető megállapítása mégis vitára, ellenérvekre készteti a figyelmes olvasót. Mindenekelőtt amin fennakadhatunk: a szerző az eltelt, gyökeres változásokat hozó évet a “posztkommunizmus” időszakának ne­ vezi, az eseményeket pedig - kézzelfogható­ ságukat is elismerve - “metafizikaiaknak” Mindkét jelző túlzottan leegyszerűsítő, s kate­ górikusságában erősen félreérthető. Klasszi­ kus filozófiai olvasatban ugyanis a posztkom­ munizmus egyaránt jelenti az utókommuniz­ must, amelyből következhet a társadalom de­ mokratikus átalakulásából eredő elhalása éppúgy, mint az átemeneti háttérbe szorulását követő újjáéledése is. Ezért lenne szerencsé­ sebb és egyértelműbb a kommunista beren­ dezkedés és diktatúra utáni demokratikus át­ menet - ellentmondásoktól és a súlyos, örö­ 236 költ terhektől nem mentes, ám céljaiban min­ denképpen bíztató és emberi időszakának ne­ vezni napjainkat! A metafizika pedig az ókori görögök óta a jelenségek egymástól való elszigeteltségét, megváltoztathatatlanságát, egyszer s minden­ korra adottságát jelenti. Önkéntelenül adott tehát a kérdés; szer­ zőnk szerint (ráadásul véleményét az embe­ rek. a megfoghatatlan tömeg szájába adja) itt semmi nem változott, mert ha az események valóban metafizikaiak, akkor rendszerváltás ide, új, többpárti demokratikus parlament és kormány oda, minden eleve megváltoztatha­ tatlan. Nem szeretnék tovább a szavakon lova­ golni, de isten óvjon attól, hogy többekben esetleg eme cikk hatására - annak a népi szó­ lásnak a pejoratív “bölcsessége” erősödjön föl a jelenlegi létnehézségek (benne a valós napi megélhetési gondok) hatására, hogy “a lánc maradt, csak az eb változott”! Emlékezzünk; mindegyik felelősséggel cselekvő párt, majd az új parlament és �kormány programjában óvott az eltúlzott, azonnali csodavárástól; attól az illúziótól, hogy a politikai rendszerváltással egycsapás­ ra, rögtön jobb lesz minden! Ezt épeszű em­ ber, aki ismeri a hazai gazdasági gondjainkat és a környező térség problémáit, nem gondol­ ta és nem is gondolhatja komolyan! Azt, hogy egyre több ember érzi rosszul, szorongatott egzisztenciális helyzetben ma­ gát; a politika olykor sokkoló hatással van rájuk, senki sem tagadja. Sajnos, a rend­ szerváltás a “bibliai hét szűk esztendőhöz” hasonló gazdasági feltételek között ment vég­ be, és küzdelmes út elé nézünk, melyen bármily nehéz is lesz - végig kell mennünk, helytállva mindenkinek a maga helyén! Ho­ mokból, alapok nélkül ugyanis nem lehet tar­ tós várat építeni. Ezt a korábbi éra a hetvenes években megpróbálta már. A következményei ismeretesek. Nem létezik, hogy a józan több­ ség ma az átmeneti, látszólagos jobbért képes volna egy későbbi, még mélyebb válság ve­ szélyeit vállalni. Annak okait taglalni pedig merő dőreség lenne, hogy hol és hogyan tanulhattuk volna meg a plurális, többpártrendszerű demokrácia sokszínűségének, gyakran kiszámíthatatlan politikai mozgásainak értő követését és fe l­ dolgozását; s a tudatos felkészülést az új folyamatokban, ill. az újraépítkező, helyi tár­ sadalomban való részvételre?! A “mozdulatlansághoz” pedig talán még csak annyit, hogy az új, demokratikusan vá­ lasztott Országgyűlés működésének tíz hó­ napja alatt több mint 100 új tövényt, törvény­ módosítást, határozatot stb. alkotott (ezzel ga­ rantáltan bekerülne a rekordok könyvébe). A parlament és bizottságai - az esetenkénti, látványosnak és időhúzónak tűnő pártközi torzsalkodások ellenére - megfeszítetten és felelősen dolgozik, terhelése a jelenlegi hely­ zetben tovább már nem fokozható. De ugyan­ ez érvényes a helyi önkormányzatok tevé­ kenységére is. Ugyanakkor ebben a folyamatban, min­ den embernek megvan a saját felelőssége és feladata. Különösen vonatkozik ez az “írástudókra”. A negatívumok örökös hangsúlyozása, pesszimista jövőkép festése, alig­ ha segíti elő a társadalom fejlődését, sőt jelen­ tős termelőerőket von el. Éppen ezért az idé­ zett vitacikk fő kérdését ("...mi történik itt?") talán szerencsésebb lenne úgy feltenni: mi történt és mi történik annak érdekében, hogy megteremtődjön az új társadalomnak megfelelő új jogrend, s az érvényesüljön is helyzetünk jobbítása, mindannyiunk érdeké­ ben. 237 �Mi történt? Mi történik itt? Rákos Csaba Miért, történt itt valami? Kérdez vissza bennem némi rezignációval az olajos kezű munkásgyerek, elmosódó kontúrjaival, fanyar félmosollyal dacos szájaszélén, és a koravén bölcsesség, világ­ rengető hit keverékével szemében. Csalódottsága miatt ökölbe szorul elpuhult(?) értelmiségi kezem, s ellazultával érte írom le e szavakat, mert még mindig tudok hinni a szabad szó hatalmában a szabad hatalom szava felett. Az iménti rezignációra saját magam megkontrázom. Hogyne történt volna. Valami mindig történik. Most például: 1. A történelem gyakorlati példákkal iga­ zolta Jászi Oszkár váteszi hipotézisét a kom­ munista rend megfenekléséről. 2. Hankiss Elemér az uralkodó elit “nagy koalíciós” hatalom átmentésének képlete a valós folyamatok értelmezésére alkalmasnak tűnik. Ami pedig előtte történt, néhány évtize­ den keresztül, azt saját és szociológus társai, lletve a liberális ellenzék kutatásai, megfi­ gyelései alapján pontosan megírta. Jászi kifejti, hogy a piac és a verseny ki­ küszöbölésével csak három feltétel mellett óvható meg a gazdaság az összeroskadástól: “ 1. A szükségletek szigorú visszaszorítása által egy uniformizált és erősen aszkétikus szükséglet kielégítési rendszer által. 2. A legkérlelhetetlenebb munkakényszer s az ember legegyénibb életkörülményeibe való állami beavatkozás által. 3. Egy oly vallásos ideológia segítségével, amely a materializmus és a hedonizmus teljes kiszorításával egy földöntúli cél érdekében volna képes az emberi cselekedetet tartósan befolyásolni.” Hogy e feltételek betartása miért lehetet­ len hosszú távon, az érvek közül kiragadok egyet: “A modern európai lélek pedig... a vi­ lágtörténelemnek legindividualistább, legro­ 238 mantikusabb, legegocentrikusabb, az élet je­ lentőségét leginkább hangsúlyozó terméke sosem lesz hajlandó a legrémesebb militarista despotizmus nyomása nélkül legbensőbb ügyeinek állami reglementációját eltűrni.” Nem tűrte valóban, mint ezt az 1956-os magyar és az 1968-as prágai forradalom éke­ sen bizonyította. Heller Ágnes, Szelényi Iván és mások 1968 után kimondták a kimondhatat­ lant: a rendszer nem reformálható. De Jászi. mint idéztem, és például József Attila a “pro­ letár költő” csupán a szovjet példa alapján megírták ugyanezt. (József Attila egy esszéjé­ ben a tervutasításos gazdaság életképtelensé­ gét bizonyította.) Hankiss Elemér pontosan kifejti az uralkodó elit milyen stratégiával te­ szi kiszolgáltatott alattvalóvá a társadalom hatalomból kiszorult egyéneit. (A társadalom demobilizálása 1948-tól 1956-ig.) Amikor az­ tán kiderült, hogy a Jászi Oszkár vázolta fel­ tételeket az elit nem tudja biztosítani, stratégi­ át változtatott. (H.E.: A liberalizált társadalom 1956-1985 című fejezet.) Itt már valóban nem beszélhetünk totalitariánizmusról, tehát a kö­ zelmúltban nem is annak éltük át a megszűn­ tét. (Most persze úri passzióból rágódhatunk azon, hogy milyen rendszer szűnt meg és minek hívjuk, hiszen most már legalább a �polgárjogokat újra élvezhetjük - szólás- és sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési jog stb.). De vajon a társadalom alávetettsége de facto megszűnt-e, illetve, hihetjük-e, hogy ha igen, akkor ezt gyorsan el is lehet hitetni a társadalommal? Újra Jászi: “Minden fejlettebb messzeme­ nő munkamegosztáson a nemzetközi piacon alapuló társadalom gazdasági élete három lé­ lektani előfeltételezésen alapszik: 1. Az egyé­ ni iniciatíva, fölfedezés, szervezés, folytonos gyarapodásán. 2. A kereslet és a kínálat által megszabott áralakuláson. 3. A nagyon megfe­ szített, finomabb, ritkább munkaenergiát az átlagnál jobban honoráló jövedelem eloszlá­ sán, mely szintén a szabad verseny terméke.” Ha visszagondolunk a “kádári liberalizmus” élet és munkaviszonyaira, láthatjuk, hogy az előfeltételezések nem teljesülhettek. Márpe­ dig ezek nélkül a reformtörekvések, a szük­ séglet-kielégítés differenciálódása, a bekap­ csolódási törekvés a nemzetközi munkamegosztásba a rendszer felbomlását eredmé­ nyezik. Ezt ismerte föl az uralkodó elit. és kezdte a hatalom átmentési manővereit 1988ban, s amely tart napjainkban is, azon politi­ kai erők önkéntelen segítségével, akik például a “Jusztítia” csomagtervet megtámadták és azt tartják, “a rossz tőkés is jobb mint a sem­ milyen”. Lehet, hogy azok a gyárigazgatók, s a technokrácia egyéb tűzközelben lévő veze­ tői, akik az utolsó pillanatig milliós prémiu­ mokat vettek föl erkölcstelenül, a veszteséges vállalat élén - s most ebből vállalkoznak, még jól is kezelik a tőkét, de akkor is sérti a társa­ dalom igazságérzetét, s a kisember, aki eddig “csak” a becsületes munkából szeretett volna megélni, egyre keserűbb szájízzel kóstolgatja azt a fekete levest, amit az új rendszer első kormánya tálal föl neki. Ezért húzza el a szá­ ját a rendszerváltás hallatára, amely valójában csak politikai rendszerváltás és hatalomváltás volt. De ha igaz az, hogy akinek a kezében a gazdasági hatalom, az a háttérből diktál a politikának, akkor kérdéses a hatalomváltás is. A “ne legyen boszorkányüldözés” jelsza­ vával szenteskedők sóhajával az intézményvezetők bizalmi szavaztatásáról is letett a kor­ mány, s bölcsen az önkormányzatok hatáskö­ rébe utalta azt, ők pedig “bízunk mi bennetek, hisz jó emberek vagyunk” leereszkedő gesz­ tusával ad acta tette a kérdést. Pedig, hogy a rendszerváltás mennyire nem gyűrűzött még be a politikai intézményrendszer alrendszere­ ibe, egy iskolai példával illusztrálom. Ismeretes, hogyan nyilvánult meg az ál­ lampárti diktatúra az ideologikus tanterv-kö­ telezettségen keresztül az oktatásban. Ez azonban elviselhető volt azokban az intézmé­ nyekben, ahol az igazgató felfelé hárítani tu­ dott. s a lehető legnagyobb szabadságot adta a pedagógusoknak, a tantervi diktatúra kere­ teiből való kitörésre. Azonban a pedagógus kiszolgáltatottságát növelni is tudta munkajo­ gi eszközökkel - ha érdekei, vagy meggyőző­ dései úgy kívánták - túllicitálva a hivatalos ideológiát. Erre lehetőséget adott a szakszer­ vezeti mozgalom jól ismert hatalomba való betagosítottsága. Ebben a mai napig nem tör­ tént előrelépés. Így születhetett meg például az a kollektív szerződés, amelyben az aláve­ tés korábbi stratégiái közül a ”norma elrejté­ se" (Hankiss) a norma kihirdetésével s kano­ nizálásával lett felcserélve. Hogyan? A peda­ gógusi munka objektív mérése korábban sem volt és most sem megoldott. (Talán majd a vizsgarendszer.) Korábban a jutalmazás és a differenciált béremelés hivatkozási alapja az igazgató szubjektív véleménye volt, nem léte zett tantestületi egyetértéssel megalkotott ér ték és normarendszer. Ezt most a kollek szerződés “megoldotta” . A jutalmazási szem pontok című fejezet egyik fő pontja: “a ne lő személyes példamutatása az iskolai <d mokratizmushoz> való hozzáállása, a közö ségért végzett tevékenysége, nevelő társaihoz való viszonya.” 239 �Mi történt? Mi történik itt? A ”demokratizmus” szóhasználat már ön­ magában is árulkodó jele a régi rezsim szem­ léletének, amelyben a demokratizmus nem mást jelentett, mint, hogy a hatalom adja a szabadságjogokat, de ha az alattvaló békét­ lenkedik, vissza is veheti azt. A demokráciá­ ban kivívott és mindekire érvényes és vissza­ vonhatatlan polgárjogok vannak. A többi pont említése nélkül maga a hűbériséget idéző ju­ talom intézményének fenntartása, sőt ilyetén megerősítése is arra utal, hogy az igazgató nem tud, vagy nem akar lemondani az oszd meg és uralkodj elvének alkalmazásáról. (A jutalom az ilyen nehezen mérhető munka ér­ tékelésénél csak erre alkalmas.) Ennél azonban pikánsabb az, hogy a kol­ lektív szerződés máshol hat pontban kifejti, mit kell érteni az átlagosnál jobb munkán. Például: “munkájában gondos, lelkiismeretes, erdményes”(?!). Vagy négy pontban leírja, mi a példamutató magatartás. Például: “a munká­ jához való viszonya példás”(?!). A jutalmazás lehetőségén kívül megmaradt a munkaadó ke­ zében csaknem az összes régi demobilizációs stratégia. Ezek közül a megfélemlítés a legha­ tékonyabb. Így, aki a pocsolyába kavicsot dob, számíthat - a jutalom elmaradásán kívül - az állandó ellenőrzésre, “építő” kritikára, szemelőtt van, s gyűlnek ellene az alkalomad­ tán felhasználható vádpontok, amelyek lehet­ nek szakmai, munkajogi, vagy általános er­ kölcsi vonatkozásúak. A megfélelmlítés nagy­ ágyúja, a szakma non plus ultrája a csalhatat­ lan szakfelügyelő (szaktanácsadó), akinek a szava szent és illik is szent áhítattal megdicső­ ülve, vagy pironkodva, de mindenképpen sze­ rény kéztördeléssel, alázattal fogadni. Ebben a viszonylatban a pedagógus szép lehet, de okos nem. (Arra is volt példa, hogy a válaszra a pedagógusnak ideje sem lehetett, mert a szakfelügyelő (szaktanácsadó) a félórás előa­ dása után sietett a buszhoz.) De ha nem sietne, az igazgató, mint az alkalmi, kisebbfajta kon­ ferencia levezető elnöke, belátása szerint 240 fojthatja bele a szót a negligált tanárba. Ha egy ilyen szituációban az “engedetlenségéért” pária kasztba süllyesztett tanár bölcsen hall­ gat, az “szakmai gyengeségének” bizo­ nyítéka. ha vitába száll, azt gyanús védeke­ zésnek, önigazolásnak fogják föl, ha a hely­ zetnek adekvát módon visszavág, az az “összeférhetetlenségének” a jele. Látható te­ hát, még ha a szakfelügyelő (szaktanácsadó) a legnagobb jószándékkal is mondja el kriti­ káját, akkor is felhasználható a tanár ellen. A tanárnak azonban joga van - különösen ha nem kért szaktanácsadást - a látogatási engedélyt megtagadni. 1. Akkor viszont csí­ pőből tüzelve meggyanúsítják, hogy takargat­ ni valója van. 2. Miután a szaktekintély az érkezése után mondjuk olvadozva csókolgatja végig a réglátott kollégákat, akik boldog fel­ szabadul tsággal borulnak a nyakába - hisz most nem hozzájuk jött -, a látogatásra kisze­ melt áldozat nem léphet fel elutasítólag a ki­ közösítés veszélye nélkül. A játszma tehát kezdettől fogva egyesélyes, mert az szóba sem jöhet, hogy az órán minden tökéletes és csak jót lehet mondani. Ez kizárólag olyan esetekben történik, ahol a jutalmazandó klien­ túrába beférő tanár - aki egyébként mindig “jól viselkedik” - számlájára kell gyűjteni pozitívumokat. A szakfelügyelő (szaktanácsa­ dó) szerepvállalása szerint lehet kívülálló, akit felhasználnak, vagy beszervezett cinkos, jól felépített prekoncepcióval. Az attitűdje (beállítottsága) szerint lehet erkölcsileg szilárd, szuverén személyiség, aki ha felfedezi, milyen szerep vár rá, elutasítja a szakmai lejáratáshoz való asszisztálást. De le­ het konformista, aki behódol a saját érdeké­ ben a mindenkori vezetésnek. Lehet továbbá naív, jóhiszemű, aki tudtán kívül szakmai túl­ buzgóságból jó sok hiányosságot “tár fel”, hi­ szen úgy érzi, minden szem rajta függ. és tanítani akarja a kollégákat. (Ha felfedezi a valódi célt, gyötrődik e szerep miatt, de nem biztos hogy elutasítja.) Végül pedig lehet, �paternalista viszonyokat kedvelő, aki végre a szakma felkent papja lett, s megmutatja mi jár annak, aki ellenszegül a hierarchiában feljebb levőnek. Egy szakmán és intézménytípuson keresz­ tül talán merészség bemutatni az egész társa­ dalomra érvényesítve az alattvaló - uralkodó viszony fennmaradását, de mint cseppben a tenger, fiktív példámban is benne rejlik az általános. Semmi okom feltételezni, hogy bár­ melyik munkahelyen a parlamentális demok­ rácia első évében már hemzsegnek a jogaikat ismerő és azokkal élni is tudó, vagy merő szuverén gondolkodású polgárok. Másfelől pedig a politikai hatalomra kerülő új pártok új embereiről(?) még nem tudhatjuk teljes bizo­ nyossággal, mennyire hajlandók vagy nem a régi káderoligarchiával való kooperálásra, vagy mennyire hajlamosak egy patrícius de­ mokrácia kialakítására (aggasztó jelek már vannak erre nézve), és mennyire veszik ko­ molyan a népszuverenitás elvét. Bár az ered­ mény szempontjából nem mindegy, hogy valakit mi motivált a hatalmi helyzet elfoga­ dására, vagy az érte vívott harcra: maga a hatalom élvezete, vagy a politikai hatalom ál­ tali egzisztenciális emelkedés. Mert a hata­ lommániákus a pozícióban maradás érdeké­ ben még az őszinteségtől, az igazmondástól sem “riad vissza”, s ha a népszerűségi indexe csökkenne, végszükség esetén még arra is hajlandó, amire felesküdött: a nép, a lakosság, a közösség, a választó érdekeinek valódi kép­ viseletére. Mint történelmet “oktatónak” termé­ szetesen érdekes és fontos kérdés tehát, hogy mi történt itt, de mint a történelemmel “neve­ lőnek” az is fontos kérdés, ha nem ez a leg­ fontosabb, mi van és mi fog történni itt? Felhasznált irodalom Jászi Oszkár: A szocializmus reformációja és a kommunizmus kilátáslalansága. Hankiss Elemér: Kelet-Európai alternatívák. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Boros Árpád 241 �Mi történt? Mi történik itt? Németh János István Hajnal István: Variációk Európa-témára (Magángondolatok:) Mi történik, mi van itt, teszi fel a szerkesztőség a kérdést, megküldve írásra buzdító levele mellé egy figyelemreméltó tanulmányt. Évek, évtizedek óta figyelek, gondolko­ dom azon, ami itt történik a környezetemben. Most azután eljutottam oda, hogy inkább bevallom: nem tudom pontosan: “Mi is van itt”. Ám nem szeretném megke­ rülni a véleménymondást, ezért más megoldást választottam: Hajnal István utólérhetetlenül pontos elemzéséből válogattam és rendszereztem azt, hogy mi nincs itt, de minek kellene lennie. Vélhetően a mai olvasó ritkán olvashat ilyen pontos “Európa-lelrást” , mint az itt kö­ zölt Hajnal-variációkban. Elemzései teli­ találatok, mi több élvezetesek. Ám szakszerű­ ek, bensőségesek, elmélyültek is, olyanok amelyeket ma hiányolhatunk a kultúrából, politikánkból, gazdaságunkból, emberi kap­ csolatainkból, önmagunkat továbbvivő min­ dennapjainkból egyaránt. És amelyek nél­ kül képtelenek leszünk az európai léptékvál­ tásra. Jó ötven éve megfogalmazott gondolatok nem helyettünk, de érettünk fogalmazódtak. Kezdjük hát. A kultúra, talán nincs a világon még egy ilyan fogalom, melynek több ezerre tehető a meghatározása a szakirodalomban. Korok és világrendek fogalmazták újra és újra a kultú­ ra mibenlétét, mintegy önmaguk elé tükröt té­ ve. Mert a kultúra a humanitás tükre, ember­ ségünk jelzőrendszere. Ez ilyen egyszerű. Nem is kezdhetnénk másként Hajnal-variá­ ciónkat Európáról, mint az európai ember lé­ nyegét bemutató kultúra értelmezésnél. 242 KULTÚRA “A középkori Európa kultúrája önmagába mélyedő volt, szemben az antik és az arab kultúrák aránylag gyors, földrészeket átható terjedésével. Annál feltűnőbb az, hogy az új­ kor elején, pár emberöltő alatt, éppen ez a kicsiny politikai és társadalmi egységekre da­ rabolt földrész ismeri fel és kezdi gazdasági­ politikai hálózattal átszőni a Földgömb összes tengereit és kontinenseit. Csak közelebbről megnézve, megvizsgál­ va tűnnek elő a középkori társadalomban mindazon belső elemek, amelyek a modern társadalomfejlődésnek lényeges alapjai vol­ tak s amelyeknek az antik életben szerepük alig volt. Kitűnik, hogy a középkor szokás­ szerűsége megrögzítette, megmentette, érvé­ nyesítette a társadaloméletnek olyan alkotása­ it, a közös munkának, a társulásnak olyan sza­ bályait, amelyeket az antik szerveződés tiszta, gyors racionalizmusával megragadni nem tu­ dott, elsöpörte őket, mindent uniformizálva eleven, kíméletlen érdekei szerint. Kitűnik, hogy az újkor első századainak nehézkes, �akadozó fejlődésmenete nem egyéb, mint a társadalom egész üzemiessége, úgy az intel­ szokásszerű, primitív középkori alakulások­ lektualizmus is »közintézményszerűsége« ál­ nak lassú intellektuális feldolgozása. Ami az tal növekszik, fejlődik. Ez az »adminisztratív ázsiai kultúráknak nem sikerült, vagy csak társadalomszervezet«: végső alapjai az exisz­ igen tökéletlenül, azt az európai intellek­ tenciák, amelyeknek biztosítása nélkül nem tualizmus finomabb módszerei és szervezete érvényesülhet semmi kultúrtechnika; a »sze­ összehasonlíthatatlanul tökéletesebben elvé­ mélyies teljesítmény«, azaz a mások kihasz­ gezték, az életnek nagyszerű s elmélyülő nálása nélküli munka, a mély, általános embe­ szabályozásával. ri értékeket termelő fejlődés alapja. A »racioAz intellektualizmus, az antikkal oly éles nális« szellem egyre dolgozik, mint örök em­ ellentétben, nehéz polgári gond, amely szinte beri ösztön; s elejétől arra tör, hogy a fejlett egész természetében alakítja át az embert. A módszerek rétegeit emelje a többi fölé. Ami­ legnagyobb úr is óriási, sokszerű kultúr­ dőn a »szokásszerűséget« az általánosan kép­ szövődményhez kötöttnek érzi gondolatait, zett intellektualizmus módszerei - s ide tarto­ elhatározásait, minden feladat a feladatok zik a pén' - váltják fel, mind akadálytala­ hosszú sorát vonja maga után. A társadalom­ nabb racio lis fejlődés következik, s mégis fejlődés mély üzemiessége új embert, új mód­ az üzemiesség. a közintézményszerűség szereket követel... kényszerével modern kultúra...” A »tradicionális« nem állítható feltétlenül szembe a »racionálissal«. A fejlődés attól Elmélyülés intellektualizmiis, pontosság, függ, hogy az emberi társulás milyen élet- formagazdagság. Hajnal Európa-látomásá­ anyagot tud érvényesíteni és milyen módsze­ nak kedvelt kifejezései, sajátosságai. Biztosan rek állanak rendelkezésére. A tradíció helyett nem túlzás azt állítani - amennyiben a mai felvettük a »szokásszerű« fogalmát: a közös­ magyar demokrácia képviselői nem unják a ség minden cél nélkül a közeli együttélés szakadatlan “B i b -i,dezést”-hogy demokrá­ alapján szabályozza magát, nincs lehetőség ciánk szellemi önmeghatározásának bölcsőjé­ arra, hogy bárki a másik rovására emelkedjék, nél Hajnal István bábáskodott. Az Európa az érvényesülés csak az egyéni képességek születésének részleted bemutató könyveinek, belső fejlesztésével lehetsége. Felvettük az tanulmányainak ismerete nélkül egyszerűen »intézményesség« fogalmát: a közösség az nincs e fogalomra, erre az önmagunk megha­ élet kitermelt formáit megalapozza az azokat tározását is szolgáló ilágértelmezésre mérté­ szolgáló exisztenciák szokásszerű biztosítása künk. Nos, a technika és a gazdaság ebben a által. A fejlődést nem az okszerű erőkifejtés világképben döntő jelentőségű. A technika, viszi, hanem az exisztenciák megőrzésével úgy is, mint az emberi hőforrások megsokszo­ kialakuló, tökéletesedő módszerek, az objek­ rozása. A gazdaság rövid bemutatásánál pe­ tív »szakszerűség«. Minthogy e módszerek dig ugyancsak a jól ismert fogalmak köszön­ fejlesztése mindig új és új. biztosított exisz­ nek vissza... tenciájú rétegek által folyik, mély »üzemies­ Az ember sokszor elkedvetlenedik ezeket ség« alakul ki. Az »intellektualizmus« számá­ olvasva: “Ú r Isten, mióta tudjuk már ezt mon­ ra is, már a szóbeliségen kezdődve: nagy dani szép anyanyelvűnkön, s vajon miért nem arányban az írásbeliségre való áttéréssel. Ez csináljuk?” Így is megtagadva és “fejtetőre” az intellektualizmus nem racionalizmusa által állítva amúgy magyaros karakánsággal Mar­ kerül vezetésre, hanem maga is társada­ xot, aki a történelmet alkotó emberiségről lomképződmény, történeti alakulás. Mint a mondta volt: “Teszik, de nem tudják.” 243 �Mi történt? Mi történik itt ? TECHNIKA - GAZDASÁG “Az a kevés technikai előny, amivel a fel­ fedezések, különösen az ázsiai kultúrákkal szemben, megindultak, hamar kiegyenlítőd­ hetett volna, ha a belső fejlődés Európát nem képesítette volna oly szervezetek kibocsátásá­ ra saját társadalmának mélységeiből, ame­ lyeknek szívós, eleven fonadékából semmi idegen társadalom sem tudott kibontakozni, amiket nagy viszontagságok, katasztrófák, ellenségeskedések sem tehettek tönkre. A XVI. század a vakmerő nyereségvágy kalan­ dos korszaka, uralkodók és harcias vállalko­ zók vezetésével; a XVII. században széles társadalomrétegek szakszerűbb vállalkozása veszi át szerepüket. A XVIII. század végétől pedig, a hatalmi eszközök mellett, az ipari termelés munkája, főként pedig az európai társadalomfejlődés leghatalmasabb eredmé­ nye, a gépi technika biztosította a vezetést az európai ember kezében. A szűk, helyi fejlődésre szorítkozó inten­ zív munka alapozza meg az európai terjeszke­ dést; ez teszi fejletté a fegyver és a hajózás technikáját is. Más kultúrákban régismert ter­ mészeti jelenségek az európai társadalom fel­ dolgozásában válnak használható technikai találmányokká, a lőpor csak itt teremti meg a lőfegyvert. Nem a dolgoztatás, hanem a beható, dere­ kas egyéni munka végzi a termelést; csaknem az egyetlen példa Európában, hogy a föld, víz kihasználása szinte céhszerű szervezetekben folyik, a gazdák mesteri teljesítményeinek versenyével, a közös erőfeszítést, befekteté­ seket kívánó feladatok testületi elvégzésével s végül a termelés értékesítésének testületi vé­ delmével a vállalkozói kihasználás ellen. Iga­ zi szakmunka, sok apró tapasztalat állandó egyesítése s tanítása. Nem tisztán a természet adományainak egyszerű kihasználása, henem a természet beható megfigyelése is, s a ter­ mésnek nemesítése, feldolgozása... 244 Nem az élelmes vállalkozás, szövetkezés, hanem a parasztmunkának generációkon át való biztonsága, a személyi teljesítmények­ nek védelme, a testületi együttesnek nem a közös nyereségre, hanem a munka szakszerű­ ségének érvényesítésére szolgáló szervezete emelte fel itt a parasztságot, avatta méltó hi­ vatásréteggé, vonta be, itt először Európában, az irodalom s művészet érdeklődésének köré­ be. Oly szerveződés, amelynek lényegét s ér­ telmét csak akkor értjük meg, ha a városnak, az európai polgárságnak a céhekből való fel­ növekedését vesszük vizsgálat alá. A munkafázisok függetlenek maradnak, a vállalkozás nem dolgoztat, hanem szervez, s így elsősorban a minőség versenyére kény­ szerül, fokozódó szakszerűségre. Céhhez való tartozása vállalkozó-társaival szemben is tilt­ ja a »tisztességtelen« versenyt, a termelés spekulatív felvásárlását, nagyobb árak ígére­ tével, amiket azután a konkurrencia kipusztu­ lásával alaposan leszorítana. Ilymódon a vál­ lalkozás is tulajdonképpen a személyies telje­ sítmény alapján áll, az intellektuális szervező­ munka szakszerű hivatása lesz, éppúgy speci­ alizálódva a produkció teljes folyamatából, mint ahogyan az egyes kézművességek speci­ alizálódtak. A továbbiakban meg természet­ szerűen ismét elkülönül az a szakszerű mun­ ka, amely a termelés menetét foglalja össze és másrészt a piac, a vásárlóközönség szervezé­ sének, az áru elhelyezésének feladata, tehát a kereskedő hivatása. Addig a kereskedő kalan­ dorszerű exisztencia, a társadalom bizalmat­ lansága kíséri, akár Indiában, ahol a legutolsó kasztokba sorozzák őt; luxuscikkekkel, különlegességekkel, alkalomszerű nyeresé­ gekre dolgozik. Most a közszükségletek el­ lenőrzött, szakszerűségre kötelezett közvetí­ tője lesz, polgári hivatás. Csak a XVIII. sz. végén kezdenek jelentő­ sebb szerepre jutni a »munkagépek«: sok em­ ber, sok munkáskéz mozdulatát egyesítő szerkezetek. S csak a XIX. sz. elejétől az �»erőgépek«: szerkezetek, amelyek a termé­ szet addig jelentéktelennek tartott erőit sűrí­ tik-fojtják magukba, s kényszerítik irtózatos feszülésre, robbanásra egyetlenegy irányban, amelyben hasznos funkciót teljesítenek. Az erőgépek bekapcsolása a munkagépekbe: szinte korlátlan fokozása az ipari termelés­ nek. Az erőgépek bekapcsolása a mozgás­ szerkezetekbe: csodálatos fokozása a sebes­ ségnek. Ma már, kiszámították, a gépierő összessége annyi munkát teljesít a Földön, mintha minden teremtett lélek mellett egy rabszolga szolgálna...” A politika mindennapi életünk főszereplő­ je. Hínárszövevény, mely ezer szálon magá­ hoz köt minket. Előlopakodik a lakások intim csendjéből, az autóbuszt vezető sofőr rádiójá­ ból, a munkahelyi disputákból, a baráti be­ szélgetések hajdan izzó hamujából, ott lesel­ kedik gondolatainkban, viszonyainkban, cse­ lekedeteinkben. A politika diadalt aratott. Pe­ dig, mint Hajnal István jókor fölismerte, nyu­ gat számára a politika pusztán szolgálója a főszereplőnek: az embernek. Figyeljük meg, évezredünk elején tiszteletre méltó polgár el­ ődeink milyen nagyon iparkodtak védőrend­ szereket kiépíteni szakmájuk, közösségeik, emberségük érdekében. Miként akadályozták meg azt szívós és lokális szervezkedésükkel a szabadságunk ama “kis köreivel” -, hogy a mindenható központi irányítás fölfalja szere­ tett autonómiájukat. POLITIKA “Az újkori fejlődés nem valami nagy egyesüléssel kezdődött, a római birodalom­ hoz hasonló hatalmas politikai egységek nem keletkeztek. Franciaországban, Spanyolországban a középkori részek ekkor forrnak össze egy állammá, a német birodalom széttö­ redezettsége viszont ekkor válik véglegessé, a skandináv unió is ekkor bomlik fel részeire. Területre a Karoling- vagy a Staufen-imperia­ lizmus is volt oly nagyarányú, mint a XVI. sz. hatalmaié. Éppen az a jellemző a nyugati fej­ lődésre, hogy egyik állam sem tudott a többi­ nek rovására igazi nagy hódító birodalommá alakulni. Az államszervezet inkább elmélyü­ lésében, mint terjeszkedésében erősödött. A középkor folyamán a régi népállamok részek­ re osztódtak fel, mindegyik többé-kevésbé önálló uralommal, igazgatással; e kicsiny egységekben közeli, gondos, szakszerű mun­ kával dolgozták ki az európai államigazgatás módszereit. Az újkori fejlődés ismét egyesí­ tette a népi-nyelvi határok között a részeket, a nemzet-állam fogalmában, de már hatalmasan elmélyült szervezettel, feladatokkal, mint szí­ vós, önálló kultúregyéniségeket, amelyeket tartósan leigázni vagy éppen megsemmisíteni nem lehetett. A nemzetállam végleges kiala­ kulása azonban csak a fejlődés utolsó, modern korszakában következett be, lassú, fáradságos munkával s nem csupán nyers hatalmi eszkö­ zökkel... A középkor végén már egyöntetű képzett­ ségréteg, nagy központi iskolákkal; a rész-ál­ lamokat ismét egységes nagy állammá for­ rasztja össze. A társadalom szempontjaiból és nem a központi hatalom egyoldalú szempont­ jából kiindulva épül fel tehát ez az új európai állam; a hivatalnokság, mint szakszerű, meg­ bízható közintézmény, elsősorban a társada­ lom szükséglete, a társadalmat nem kényszer hajtja alája, hanem saját érdeke. Már a közép­ korban szervessé, üzemszerűvé válik az ügy­ vitel, hiszen minden jog, minden kötelezett­ ség generációk életére nyúlik vissza, minden rendelkezés az előzmények és a helyi ala­ kulások sajátos viszonyainak vizsgálatát kí­ vánja meg. Külön hatóság a parlament, a legfőbb bí­ rói fórum, egyúttal a törvények legfőbb őre a királlyal szemben is. A királyi rendeleteket átvizsgálhatja, ellenvetéseket tehet, s hagyo­ mányos gyakorlat szerint csak a parlamenti regisztrálás után jutnak azok törvényerőre... 245 �Mi történt? Mi történik itt? A kormányzat minden fontos rendelkezése a parlament vizsgálata alá került, ellenállása például sikertelenné tehetett államköl­ csönöket, új adókivetéseket. A vidék ma­ gisztrátusai is ellenőrzése alatt állottak s így néha még a kormányzat parancsainak végrehajtását is megbéníthatta. A fennálló rend őre: s ebből rendőri jogokat is igé­ nyelt, különösen Párizs területén, időnkint egyenesen a város főhatóságaként szerepelt. A közvélemény támogatása tette hatalmassá. Ereje természetesen a körülmények, az ural­ kodó egyénisége, hatalma szerint változó, de néha egyenesen döntő tényező lehetett, külö­ nösen kétes trónutódlás, vagy belső zavarok idején... A városi adminisztráció a társada­ lomszabályozás mély üzemévé: nem vagyo­ nos előkelőktől függő pártok harca irányítja a várospolitikát, hanem a generációkon át kifej­ lődött társadalmi-gazdasági struktúra kívánal­ mai: szakértő, állandó hivatalnokszervezet. Mintegy semmiből, az antik időkben példa nélkül, szerves városi törvényhozás, szerves pénzügyi, jogi és szociális ügykezelés kelet­ kezik már a középkor végén s általánosodik az újkorban állami szabályozássá. Nem hatal­ mi- és érdekcsoportok tülekedése ez, hanem a számtalan polgári exisztencia igényeinek szakszerű, intellektuális szabályozása. Szak­ értő, tanult bürokrácia vezeti már a várost; a céhek közül azok lesznek előkelőkké, ame­ lyeknek mestersége intellektuális munkát kí­ ván...” Az emberi kapcsolatok tisztasága, rend­ szeressége jelenti az európaiság erejét, kivéte­ lességét. Együtthatás az egyén és a közösség érdekei között egy olyan energiatöbbletet hor­ dozó társadalomépítő elem, melyet Európa évszázadai fejlesztettek tökéletesre. Az egyete­ messég igénye a kereszténységből táplálkozva az európai ember homlokjegye, eligazítónk. Hitelességét a lokalitás iránti mély kötődés, szeretet adja. 246 EMBERI KAPCSOLATOK ” A római úr, ha feltámadhatott volna, vég­ telen érthetlenséggel nézett volna végig Euró­ pa társadalmán, kicsiny államain, a közigaz­ gatás, a gazdaság szűkös, fáradságos berendezkedésein, a seregek, adminisztráci­ ók, jogok, vagyonok kisméretű, tarka változa­ tain, bajlódó apró gondjain. Az antik politika és gazdaság hatalmas tömegerőkkel dolgo­ zott, népek s társadalmak létét söpörte el ér­ dekeinek útjából; a nyugati fejlődésnek ki­ csiny egységek önállóságával kellett folyto­ nosan egyezkednie. Kicsiny városok merev falakkal emelkedtek ki vidékükből, átmenet nélküli idegenséggel a szántók, mezők, erdők természetes környezetéből. Az idegen ember, még saját népének, államának vidékein is, alig boldogulhat különleges helyi ismeretek és pártfogások nélkül. Alig intézheti el ügyétdolgát a bennlakókkal, mint ember az ember­ rel, kiszámítható terv szerint. Paraszt vagy vá­ roslakó, mind behúzódik előle saját szűk helyi társadalomalakulásába, különleges, szokász­ szerű összefüggéseibe, amelyeknek sajátosan alakult szabályaival, jogaival kell aztán min­ den közeledőnek megismerkednie és tárgyal­ nia. Nyelvek sokasága képződik ki elpusztít­ hatatlan önállósággal. S egyáltalán, minden különbség erősen kifejezett, kidolgozott, kül­ sőségeiben is erősen hangsúlyozott, mint pél­ dául a ruházatban is. Az általános, okszerű társadalomszervezet helyett mindenütt mes­ terséges, szokásszerűen megrögzített alakulá­ sok, fantasztikusan felmeredő történeti for­ mációk. A szövetkezésszerű társadalom, amelyben mindenki a maga erejével vesz részt a ver­ senyben, s amelyben az erősebb érvényesülé­ sének a többi fölött nincs semmi akadálya, óriási erőkifejtésre képes, hatalmas alkotá­ sokra. Ezért az újkori fejlődés titkát elsősor­ ban a régi kötelékeket felbontó, fokozódó racionalizmusban szokás keresni, az erők �szabad versenyének térhódításában, a kissze­ rű, elszigetelt, testületekhez kötött munka felszabadulásában, nagy arányokra való ösz­ szesítésében. Pedig nyilvánvaló, hogy ez a racionalizmus nem más, mint felhasználá­ sa mindazon mélyebb elemeknek, ami­ ket a társadalom szervezetében az előző kor­ szakok érvényesítettek, - egyébként a modern társadalmak mély üzemszerűsége, az antikkal szemben, meg nem magyaráz­ ható... Erős polgárjog, éles magántulajdon bizto­ sított minden családot és minden vagyont; mindegyik magába zárkózott és célszerű munkarendbe való aktív sorakozás helyett mindegyik csak apró tőkefeleslegét bocsátja a kapitalizmus rendelkezésére, amely létesíthet hatalmas vállalkozásokat, de nem célratörő társadalomszervezeteket. A család a meglévő­ höz való görcsös ragaszkodással él, a népsza­ porodás megáll. Elvont eszmék csapdosnak a társadalom fölött, gyűjtik milliók szavazatait hol az egyik, hol a másik szélsőségre, szug­ gesztív erők hirtelen rántják magukkal a nem­ zetet, - de valami általános, az emberi jogokat méltányló ésszerűségen túl nincs fejlesztő tár­ sadalomvezetés. Ez a modern világnak egyik arca, az angol-amerikai típussal szemben.” Az ember, Európa Istene. Úgy is élt jó ezer évig, szerencsére a demokrácia önkorlá­ tozásait jól-rosszul tűrve és elviselve. Talán ez lesz a megmentésének egyedüli lehetősége, a jövő évezred birtokbavételének utolsó esélye. Ha nem birtokba vesz, de együtt él, ha nem fogyaszt csupán, de adni is tud majd szépen, szervezetten. Hajnal Európa-olvasatában az ember lényegében hordozza ezt a gerincne­ mesítő mértéket is. A FŐSZEREPLŐ “Mint minden részleteiben gondosan szer­ vezett munka, amely szakszerű ismereteken és nem mások dolgoztatásán alapszik, a középkorvégi intellektuális fejlődés az euró­ pai hajós mesterségét is öntudatossá, biztos számításon alapulóvá tette. Ezt az európai hajóst, a középkori társada­ lomnak ezt a növendékét kell látnunk a tenge­ rentúli vidékek felfedezőjében. Minden gon­ dolat, terv hatalmas, kipróbált tapasztalati anyagon alapszik. Az európai társadalom szervezete intézményesen használhatóvá tette a tapasztalati eredményeket, soha el nem ért arányokban közvetítette az ismereteket, a ké­ zimunkától kezdve az elvont gondolatokig. Minden munka s minden vállalkozás mélyen beilleszkedik a társadalom munkaszer­ vezetébe, reálissá válik, a generációk gyakor­ latán alapuló biztosság érzésével, nem ha­ gyatkozik csupán az elméleti tanításra és az egyéni képességekre, vakmerőségre. Távoli, ismeretlen tengereken is a munkának ez a tu­ datossága biztatja a hajóst. Az európaiak fel­ fedezései ezért nem maradtak elszigetelt elő­ törések, hanem a társadalomból kiinduló és egyre növekvő hullámok sorozata követte egymást, mindig szélesebb rétegek vállalko­ zásai, mindig magasabbfokú, szakszerű szer­ veződéssel ... A magárahagyott kicsiny emberi együtte­ sek természetes, primitív életszabályozását még soha, egy kultúrfejlődés sem tudta any­ nyira építkező elemei között felhasználni, mint az európai fejlődés. Egyik legfeltűnőbb, a mai felfogásnak érthetetlen jelensége az, hogy a hosszas gyakorlattal állandósult lét­ fönntartó munka miként nő rá minden termé­ szeti s társadalmi talajra, sajátítja ki magának a munka anyagát, eszközeit, lehetőségeit. Ál­ talában véve az a légköre e primitív, nyomo­ rúságba süllyedt társadalomnak, amit később európai szellemnek nevezhetni: a teljes, ter­ mészetes emberi életnek elsősége minden fel­ ső szerveződéssel szemben, minden céllal szemben, ami a méltányos emberközti viszo­ nyulás megrontásával akarná az emberi erő­ ket szolgálatába hajtani.” 247 �Mi történt? Mi történik itt? Hajnal István Európa-képe több mint idő­ szerű. Ha az “Európába vezető út” program­ ja nem csupán ideológiai varázspálca a hata­ lom új birtokosainak a kezében, akkor a “haj­ nali” meghatározások tudósítása több mint ajánlatos. Nekünk, a mindennapok futósza­ lagján nyúzódó reménykedőknek e gondola­ tok újraolvasásukkal hitet adhatnak, csakcsak eljő ilyen szellemi indíttatásra az a kor “jobb kor” -, amikor végre tudjuk és tesszük ami a dolgunk. Felhasznált irodalom: Hajnal István: Az új kor születése. Bp 1988. 248 �palócföld 91/3 T . P ataki L ászló Madáchné sírjainál (riport helyett) 1984 nyárutóján levelet kaptam a Magyar Rádiótól, Liptay Katalintól. Liptay Katalin ismerte vonzódásom “Fráter Erzsi titka” iránt, illetve azzal kapcso­ latosan, hogy mennyire torzított a kép, amit róla az első szerzők a századelő óta megrajzoltak (Palágyi Menyhért, Balogh Károly), és akiket követően iroda­ lomtörténész nemzedékek nőttek fel, vitték tovább a megítélés egyoldalúságát: Fráter Erzsébet rútul visszaélt Madách Imre bizalmával, becsapta, megcsalta őt, stb. Az igaz ugyan, hogy “neki köszönhető az a mérhetetlen szenvedés, ami Madáchot a Tragédia megírására ösztönözte...”, és így tovább. Ez ilyen egyszerűen persze főként a közfel­ fogásban maradt fenn és sajnos az oktatásban, a tankönyvekben is. (Más, nem kevésbé fontos, eltorzított Madách képpel egyetemben.) Krizsán László kutatása kellett ahhoz, hogy a Madáchról kialakított közfelfogás változzon: Madách Imre nem volt remeteéletű, nem volt apolitikus, résztvett a szabadságharcban, nem volt pesszimista és küzdött is a maga eszközeivel, a maga modorában. De az asszony tragikus sorsképe csak nagyon nehezen bontakozott ki. (L. Kiss Ibolya felvidéki orvosnő, kutató írt alapozó munkát erről később.) Liptay Katalin levele az idevágó résszel így szólt: “...Édesapámmal küldöm a megígért leve­ let. Remélem, tud vele valamit kezdeni. Ha ír róla, az is jó és talán egy kis mozgalmat lehet­ ne indítani, hogy Fráter Erzsi hamvai hazake­ rüljenek - ha még megvannak egyáltalán! Saj­ nálom, hogy a levél több helyen ”vesztegelt" és csak most jutott hozzám, de talán még nem késő... A nagyváradi hölgynek megírom, hogy valamit próbálunk tenni az ügy érdekében. A levél olvasható része tőle származik (címe a másik oldalon a bal fölső sarokban), a többi egy közléskényszerben szenvedő magyaror­ szági rokontól van... őt kérte meg özv. Kissné (Nagyvárad), hogy a levelet adja fel a Rádió­ nak már itthon Békéscsabán.” Az akkori(?) állapotokra fokozottan érvé­ nyes volt a hasonló “közvetett” módszer: sen­ ki sem tudhatta, hogy a Romániában feladott leveléből milyen bonyodalmai származhat­ nak. Özvegy Kissné Nagyváradról rózsaszín borítékos, rózsaszín papírú levélben szálkás, reszketős, lefelé lejtő sorokkal a következőket írta régi ismerősének, a rádiónál is szerkesztő Pándy Lajosnak, “az irodalmi kör tagjának”: “Tisztelt Szerkesztő Úr! Most van Madách Imre hallhatatlan mű­ vének az »Ember tragédiájának«ünneplése. Hogy ez a nagy mű megszületett, amit számtalan idegen nyelvre is lefordítottak és sok országban is bemutattak nagy sikerrel, köszönhető Fráter Erzsébetnek is, Madách 249 �palócföld 91/3 feleségének, akinek elhagyott sírja a nagyvá­ radi olaszi temetőben van, teljesen elhanya­ golt állapotban. Egy kis jelt pléhtáblára irva a magyar írók szövetsége hozta vagy 15 évvel ezelőtt, a következő felirattal »Könnyű a fe­ lületesnek ítélni, de nehéz annak, aki a szívet vizsgálja«. 1972-ben Szabó József evangélikus püs­ pök Győrből Nagyváradon járt, a Madách Imre múzeum összegyűjtője, az én segítsé­ gemmel a temetőben megnézte Fráter E. sírját is. Akkor mutatta be a nagyváradi magyar tagozat a Szigligethy Színházban az újonnan átdolgozott »Ember tragédiáját«. Arra kérem kedves jó Pándy Lajos (ró elv­ társat, hogy szíveskedjék mindent elkövetni, hogy egy itteni nagy temetőbe vigyék át Frá­ ter Erzsi hamvait, s valami hozzá méltó kis sírkövet állítsanak emlékének. Ennyit megér­ demelne! A nagyváradi-olaszi temető ezen része rö­ videsen fel lesz számolva. Az exhumálás no­ vembertől áprilisig lehetséges. Ebbe a teme­ tőbe 1970-től nem temetnek. (...) Kérem segítségét, esetleg rádión keresztül is, mert itt sajnos én nem tudok intézkedni, 9 év óta félvak vagyok. Kérem az illetékesekkel felvenni mielőbb a kapcsolatot Fráter E. hamvai ügyében. Kö­ szönettel és szívélyes üdvözlettel.” (Aláírás, elnyújtott, energikus.) A rokon, az aradi születésű Várszegi Jó­ zsef még hozzáfűzte a maga apró betűivel, hogy a Váradi hölgy, Dormány Ica özv. Kiss Béláné az ő mostoha anyjának (Dormány Etelka Várszegi Bélánénak) a húga, továbbá, hogy évente kétszer látogatja meg az idős, félig vak nénikét Váradon, ő maga pedig Bé­ késcsabán él. (A cím: Ilona Kiss - 3700 Ora­ dea - Nicolae Balcescu Nr. 5., volt Rét utca) Egyenesen Ica nénihez tessék levelet írni, mert én nem tudok az “ügyhöz szólni” - így szól a záradékban Várszegi József, aki ezzel “ki is szállt” az ügyből. 250 Özvegy Kissné levele azonban egy évvel korábban(!) keltezett, pontosan 1983. IX. 23án. Az ügy tehát majd egy év késést szenve­ dett és hiába fordultunk volna bárhová szán­ dékunkkal - Liptay Katalin sem tudott többet tenni, sőt maga Pándy Lajos sem. Hivatalos román-magyar kapcsolatok ezekben az évek­ ben egyáltalán nem voltak. Létezett ugyan, de nem működött a közös történelmi társulat sem, a levéltárakban nem lehetett kutatni, az engedélykérelmeket sorra-rendre elutasítot­ ták. Az emberek - hacsak nem rokoni szerep­ ben - egyáltalán nem jártak át Erdélybe. Nem volt hát kihez fordulni. A levél keltezésétől eltelt majd egy esztendő alatt megtörténhetett a visszahozhatatlan is: Fráter Erzsébet Ma­ dáchné sírját egyszerűen beszántották és fölé­ je valami új blokkház épült. Az első utazás Pintér Károllyal, aki azóta Ausztráliában él, az ausztrál állami rádió magyar adásának és az ausztráliai Magyar Élet (Hungarian Li­ fe) című magyar nyelvű hetilapnak egyik szerkesztőjével nem tartottuk kivihetetlennek azt az ötletet, hogy menjünk ki valamilyen módon, keressük meg Fráter Erzsébet elha­ nyagolt, beszántásra ítélt sírját és megfelelő álcázással hozzuk haza! Temessük el ott, ahol férjével hét évig boldogan élt, ahol gyerekeit szülte és amikor már mindenki “mélyen saj­ nálja” az elvesztését, akkor hívjuk el az antro­ pológusokat, akadémikusokat, magyar és ro­ mán irodalomtörténészeinket Csesztvére és velük ott feltárjuk a sírt. Az ötlet, bármennyire is képtelennek, sőt elismerem, bizarrnak tűnik - mégis kivihetőnek látszott. Csak társ kellett hozzá és megfelelő forma, felszerelés, álcá­ zás. A döntésben a következők motiváltak bennünket. Felháborított mindkettőnket a kö­ zömbösség, a tehetetlenség, a jogos felhábo­ rodás pedig indítékot, erkölcsi alapot adott a �cselekvéshez. Ismert volt előttünk a magyar­ román viszonyok terméketlensége. A Váradi idős asszony segélykiáltásában benne volt az is, hogy a váradiak sem tudnak tenni semmit (vagy nem akarnak, ami az eredményt tekint­ ve ugyanaz). Sőt, talán egy híres magyar író özvegyének sírja körüli “ügy” román szem­ mel veszélyes is lehet. A cselekvéshez tehát együtt volt minden. A formát kellett kitalálni. Ez is önmagától adódott: kerékpártúrára megyünk Nagyvárad­ ra az Alföldön át, majd onnan az első terep­ szemle után Cséhtelekre kirándulunk. Cséhte­ lekről fotodokumentumokkal, feljegyzések­ kel térünk vissza, közben a közeli Margittán is megfordulunk: ezeken a helyeken élt utolsó hónapjaiban, évében, a már szellemileg meg­ bomlott Fráter Erzsébet. Így került a Váradi ispotályba, ahol azután meghalt. Ezekről a körülményekről meglehetősen sokat tudhattunk meg L.Kiss Ibolya Az asz­ szony tragédiája című (Tatran) dokumentum­ kötetből. L.Kiss Ibolya a negyvenes években járt Nagyváradon és mindenhol a Fráter és Madách rokonokat kereste-kutatta. Felkereste a sírt is, amely most végső veszélybe került. A kiindulás tehát, mint vállalkozásunk alapja, megfelelőnek látszott. Özvegy Kissné megjelölte az exhumálási időpontot, azt az intervallumot, amikor a síráthelyezéseket hivatalosan lehet kérni. Ez azonban nem egyezett utunk idejével. Októ­ ber elején mentünk volna ugyanis az előké­ születek miatt. A terv lényeges része az volt, hogy a megfelelő szerszámokat ott szerezzük be, lehetőleg feltűnés nélkül, személyünk azonosíthatatlansága mellett. A kissé na­ gyobbra méretezett és erre a célra alkalmas kerékpáros táskák (négy volt belőlük), vala­ mint egy jó fényű, árnyékolható kézilámpa nem kelthetett semmilyen gyanút, hiszen ilyen eszközökre szükség van egy túránál. A további tervünk az volt, hogy a sírt megtalál­ va megfelelő időpontban elvégezzük az exhu­ málást. A csontokat pedig a táskában elosztva, egyéb holmikkal álcázottan a lehető legrövi­ debb úton (ugyanott, ahol beutaztunk Bihar­ keresztesnél, Borsnál) visszatérünk. Előzetes érdeklődésünkre kedvező válaszokat kaptunk azoktól a kevesektől, akik abban az időben erdélyi kerékpártúrákon vettek részt: egyálta­ lán nem törődnek a kerékpárosokkal! Legfel­ jebb kinyittatják a táskát és belenéznek. Arra az esetre külön tervünk volt, ha mégis megta­ lálnák a csontokat. Nem tagadtuk volna, ki­ nek a földi maradványait visszük, és elmond­ tuk volna cselekedetünk okait is. Bizakodtunk abban, hogy ha kitudódik, bizonyára valami­ lyen akció indul “mindhármunk” megmenté­ sére. A túra leírását, az éjszakai alföldi tempó­ zásokat most mellőzöm. Egyetlen dolgot ér­ demes említeni: P.K. életében először vett részt kerékpártúrán. Egy viszonylag kényel­ mes Csepel Luxszal jött, háromsebességes, kerékagyváltós, kicsit nehéz, de kényelmes gépen. Női vázzal. Ennek külön örült, mert biztosabban érezte magát rajta, mint egy ver­ senygépen. Jóformán kerékpározni is akkor tanult meg. Ezenfelül zavarhatta még a két táska és a súly is. Soha egyetlen szóval sem panaszkodott, pedig az ülés(!) a kezdőnek a második napon szinte elviselhetetlen. A határon éppen úgy jutottunk át, ahogyan azt barátaink előre jelezték. A gépkocsikat megelőztük, gyalogosnak számítottunk. A táskákkal egyáltalán nem törődtek, mert egy­ szerűen szólva nem mennyiség, ami abban lehet, bár azidőben egyetlen újság is főbenjá­ ró bűnnek számított. A “veszélyes elemek” gépkocsin járnak - a román hivatal szerint. Kerékpáros “diverzánsokkal” soha nem volt dolguk. Úgy igyekeztünk, hogy Nagyváradra dél­ előtt fussunk be. Azonnal a legnagyobb temp­ lom, a Szent László székesegyházhoz kari­ káztunk. Egyetlen biztos, biztonságos, tájé­ kozódási pontnak az egyháziakat tekintettük. 251 �palócföld 91/3 (A tér szélén húzódik az Ady által is megírt híres, hírhedt Kanonok sor, mellette a kápta­ lanok házsora, a rendkívül elhanyagolt árkád­ dal, oszlopokkal.) Szerencsénk volt. A Szent László székes­ egyház papja. Matos Ferenc fogadott és kö­ zölte a jó hírt: társával, a várad-olaszi feren­ cesek templomának papjával. Tempfli József­ fel már hosszabb ideje mentik a várad-olaszi temetőből a nevezetesebb emberek földi ma­ radványait, ő maga főként a papi személyeket (engedéllyel és az exhumálási díj lefizetése mellett) a székesegyház, altemplomába. Tempfli atya pedig a polgári személyeket. Ő vétette fel Fráter Erzsébet maradványait is és helyezte el templomának kriptarendszeré­ ben. Fráter Erzsébet tehát biztonságban van. Mégis elmentünk a temetőbe. Lehangoló látvány volt. Bármennyire is örültünk, úgy éreztük, hogy valamit elmulasztottunk... Saj­ náltuk magunk szabta feladatunk, ez talán ért­ hető. amelyet mások már elvégeztek helyet­ tünk. Tempfli József apátplébános (egyébként szentjobbi címzetes apát is) szintén nagy örömmel fogadott bennünket. (Hozzá már Matos atyától érkeztünk, s rá hivatkozva.) El­ helyezte a pélébánia udvarán gépeinket, min­ ket pedig a szomszédos templomba vezetett. A várad-olaszi barátok temploma közel van a régi déli korzóhoz. Várad egykori sétáló utcájához. Annak torkolatában magasodik és k is kert tartozik hozzá. Az aszkétikus külsejű, energikus, nyílt-derűs apát elmondta a temp­ lom történetét. (Szólt az I726. július 28-án kelt püspöki adománylevélről, amelyet Csáky Imre püspök írt alá és az építésről, melyet 1732. május 11-én kezdtek, a “Dominica Can­ tatat” alkalmával. És arról is, hogy az alapkő­ be Szent Reperát vértanú és Urbana szűz ereklyéit helyezték el. Aztán még szó esett az 1749. év áprilisában történt felavatásról. A felszentelést Forgách Pál nagyváradi püspök 252 végezte. Ez volt Várad-Olasz kerületének el­ ső nagyobb méretű temploma.) Lent az altemplomban szinte egy félteme­ tőnyi halott csontjait helyezte el részben Tempfli József, aki közben Várad új (hosszú idő után az első) katolikus püspöke is lelt. A falsírokban már korábban is voltak földi maradványok, rendszerint márványtáblával lezárva. A kezdetekkor 25 arany forintot fizet­ tek a tehetős, érdemdús Váradi polgárok, hogy ezeket a falsírokat előre megváltsák. Egy el­ falazott boltíves rész feltárásakor viszont megszámlálhatatlan csontot talált Tempfli Jó­ zsef hatalmas halomba hányva. Valószínűnek tartja, hogy egy, időközben (a korábbi század­ ban) feltárt és megszüntetett temető halottait őrizték így. Őket egy nagyobb fali üregbe he­ lyezte el. előtte márványból kis oltárt építte­ tett. Misézésre is alkalmassá tette e helyet. Tempfli József az olaszi temetőből körül­ belül százhúsz(!) sírt exhumáltatott. Az al­ templomba került Fráter Erzsébet is. Bár vé­ leménye szerint három oka is lehetett volna annak, hogy ne kerüljön a ferences (korábban bencés) barátok templomába: rossz híre. re­ formátus hite miatt és azért sem, mert nő volt. Az irodalom, a művelődés egykorvolt magyar fellegvárában. Váradon ez azért mégsem tör­ ténhetett meg! Ezeken túl kellett lépni... val­ lotta és vallja ma is Tempfli József római ka­ tolikus püspök: Fráter Erzsébetnek ide kellett kerülnie. A Hlatky, Beleznay, Haller, Sal. Rima­ nóczy családok tagjai mellé került hát Fráter Erzsébet, szomszédságában Farszády Kováts Mihállyal. Bem egykori szárnysegédével, akit ugyanígy hozott az altemplomban a plébános. A sírt lezáró fekete betűs márványtáblán azok a sorok állnak, amelyekről Kissné is írt a levelében, itt azonban pontos (Tragédia XI. szín, Ádám szavai) az idézet: “Könnyű ítélni a felületesnek, és mily nehéz, ki a szívet kutatja �Az évszám azonban hibásnak tűnt akkor erre ott felhívtam a plébános figyelmét. ” Ma­ dách Imrén é szül. Fráter Erzsébet élt 45 évet + 1875. nov. 15.” Tempfli József elmondta, amit később má­ sok is megerősítettek, hogy a síron a legutób­ bi időben egy feketére feslett csőre erősítve, kis tábla volt elhelyezve a fenti felirattal, ő ezt másoltatta át a márványra. Említettük L.Kiss Ibolya dokumentumkötetét, és megígértük, hogy megszerezzük számára és “rokoni szá­ lon” mielőbb eljuttatjuk hozzá. Tempfli Jó­ zsef szenvedélyesen érdeklődött Madách egész költészete iránt, maga is irodalomtanár volt mielőtt pap lett, s mindent gyűjtött, ami Madáchra vonatkozott. Néhány hónap múltán könyvekkel megra­ kodva már gépkocsival mentünk Váradra. Megmutatta az új táblát, időközben maga is hozzájutott L.Kiss könyvéhez. Fényképet is kaptunk tőle, ezt írta rá az ajánló sorokat kö­ vetően: “Templi József Madách Imréné szüle­ tett Fráter Erzsébet őrzője”. Itt már az állt “...élt 45 évet + 1873 nov 17". Második utazás Másnap útnak indul­ tunk a nem túl távoli Cséh­ telekre. Váradtól észak­ nak, majd kissé keletnek kellett hajtanunk. A “bérces Bihar” jó ré­ sze valóban hegység, er­ dőség. Az utak csapnivaló­ ak. (Az első tizenöt kilo­ méteren defektünk volt. később másik is. P.K.-nak durrdefekt, és helyrehoz­ hatatlan: egy traktoros fu­ varozta el a közeli állo­ másra őt, meg a Luxot is. onnan majd vonattal ér­ keztünk haza.) Szalárdra még emléke­ zem. Magyarlakta község, híres a közeli feltáratlan földváráról. Cséhte­ lekről mégis keveset tudnak a helybéliek. 253 �palócföld 91/3 kicsik az érdeklődési körükből. Fráter Erzsi utolsó tartózkodási helye már benn van a Réz­ aljában. Egy kiterjedő völgyben, a Rézhegy­ ség nyúlványán helyezkedik el. Az út rendkívüli viszontagságokat hozott, mintha Majthényi Anna. Fráter Erzsi legna­ gyobb ellensége küldte volna reánk a szélvi­ hart. Egészen váratlanul. Ez órákra visszave­ tett bennünket az előrehaladásban. Cséhtelek nincs igazán messze Váradtól, mégis késő es­ te értünk a faluba, amelynek központja a Frá­ terek kastélya: magas kőfal, mögötte park (Erzsi és bátyja, Béla birtoka kétezer hold volt, amelyből Erzsi semmit sem látott.) Ma­ dách idejött lánykérőbe, itt tartották eljegyzé­ süket is - Erzsi apja akkor még élt - Fráter József házában. Fráter Pál a nógrádi alispán és fivére József, Nógrádban gyűjtötték össze azt a pénzt, ami a bihari, cséhtelki birtok te­ hermentesítésére kellett. Amikor együtt volt az összeg, József és családja Erzsivel együtt visszaköltözött Biharba. 1844-ben Erzsi már itt élt, innen ment az esküvőre Csécsére, ahol született (Szirákon keresztelték református hitben, evangélikus templomban) sokáig ott élt, nevelkedett nagybátyjánál, Pálnál és an­ nak feleségénél Platthy Kláránál. A Fráterek ezen a tájon őshonosnak szá­ mítanak ugyan, de nem voltak igazán nagybirtokosok. Gróf Almássy Kálmánnak vagy tizenháromezer holdja volt Biharban, gróf Batthyány Józsefnek, majd huszonötezer holdja. Brüll Ármin, aki teméntelenül gazdag embernek számított Váradon - apja Ady Lé­ dájának, Brüll Adélnak - mindössze hétezer holdat birtokolt. A föld ötvennégy százaléka volt úgynevezett kötött birtok (másfél millió hold fele), amit parasztkézbe sehogy sem ad­ hattak az örökösök. Cséhtelek sorsa mégis megpecsételődött. Nemcsak Erzsié. A halálozásokkal a birtok újra elveszett most már visszahozhatatlanul a Fráterek részére. Máig emlegetik Cséhteleken Wertheimstein Alfrédot, az angliai mágnás 254 Charles Rothschild későbbi apósát, ő szerezte meg ugyanis a Fráterek újabb eladósodásával Cséhtelket, a kastélyt és a kétezer holdat, Frá­ ter Béla és Erzsi egykori örökségét. Werthe­ imstein nem volt lovag, pedig ezt hírelték ró­ la, csak nyugállományú kapitány, izraelita vallású. Egyik fia jogász volt, főszolgabíró, a másik ugyancsak az, és bankember, a Holnap alapítója. Azon az estén vagy inkább éjszakán szinte semmit sem láttunk a kastélyból. Hosszú ideje öregek otthona vagy inkább menhelye. Illik ez valahogy a Váradi ispotályban koldus­ szegényen, elmeháborodottan, epileptikusan meghalt Fráter Erzsihez, emlékéhez. A román portás beengedett ide és hagyta, hogy hálózsákjainkkal a park fái alatt megpi­ henjünk, csak azt kérte, hogy mielőtt reggel az igazgató megjönne, mi már menjünk in­ nen. Éjjel az öregek árnyait láttam, kerék­ párjaink körül osontak. Nem volt igazán fé­ lelmetes. Egyik utolsó halkonzervünk bánta csak ezt a jelenést, amelyet harmadnap egy­ mást gyanúsítva kerestünk, mert akkor már az lett volna minden ennivalónk. Végül beértük azzal a szalárdi körtével, amit egy paraszttól még Cséhtelek előtt vásároltunk az utcán. Reggel kigurultunk újra a falu elejére, hogy azt a látványt is megörökítsük, amivel a völgyi Cséhtelek fogadott. Felejthetetlen az, ahogy a község lovai kipányvázva álltak a hajnali derengésben, Kelet felé fordultan ló­ gatták fejük. Várták a Napot. Még készítet­ tünk volna néhány képet az öregekről is nap­ világnál, meg a kastélyról, csak közbejött va­ lami. Ketten rontottak ránk. Egy nő és egy férfi. Otthonbeli gondozók, hivatalosak. El­ követelték az útlevelünket, elvették a fényké­ pezőgépet és valamennyi filmünket, a gépből kitépték a szalagot. Csak üggyel-bajjal jutot­ tunk tovább. Meg kellett alkudnunk, hogy ne keverjük bajba a portást. Nem hívták ki még­ sem a rendőröket. �A harmadik utazás Váradon is ismerik azt a bihari mondást, amit a könnyelmű, könnyűvérű asszonyokra illesztenek: “Tóti, Bozsaly, Cséhtelek - vi­ gyenek el a szelek”. Egy év sem telt el és újra Váradon vol­ tunk. Biharba húznak örökké a szelek. Fráter Erzsi sírja felől akkor már nyugodtak vol­ tunk. Életének és Madách Imrével történt utolsó 1862-es (ekkor vitte el egyezségük szerint Er­ zsitől Jolán nevű lányukat) találkozásának színhelyét, az L.Kiss Ibolya által fotón is be­ mutatott, úgynevezett Fogtövi házat azonban meg kellett találnunk! Hogy áll-e még? Vagy annak a helyén is tömbházat emeltek az évti­ zedek során? Ha áll, akárhogy is, védelmet kell szerezni rá! A magyar irodalomtörténet eleddig elhanyagolt és ismeretlen helye: már­ ványtáblát kellene rá tenni, ha megvannak még a falak. Tempfli atyánál kezdtük ezt az utat és a kutatást is. Ő semmit sem tudott mondani a Fogtövi házról, káplánja sem és testvér nővé­ re úgyszintén. A szállodában (Park) senki nem hallotta ezt a nevet. Fráter Erzsébet jónéhány levelét is e ház­ ból datálta, amit aztán Madáchnak küldött a hatvanas években, az örökké hátralékos tar­ tásdíját kérve, követelve. Egyszer még végre­ hajtót is útnak indított Sztregovára. Madách lovainak elárverezésére. Madách mindig ké­ sett a megítélt díjjal, Erzsi pedig előre költe­ kezett, soha nem tudta utolérni önmagát. És elég könnyelmű is volt pénz dolgában. A Fog­ tövi ház, tehát létezett. Létezik-e még? Napokig jártuk a várost. Mindenkivel be­ széltünk. Főként az idősebbekkel, a könyv­ tárban is megfordultunk már, amikor Tempfli József (egyik hívének segítségével) nyomra vezetett. Goron Emília valamikor a városnál szolgált, s ő volt az első, akit negyvenötben hivatalából elcsaptak a románok. Gyűjtött mindent, ami Nagyváradhoz köthető. Emlékezett sok mindenkire: L.Kissre, Gulácsy Irénre is, aki a háború alatt járt az ispotályban. Állítólag regényt akart írni Fráter Erzsiről és összeszedett mindent, amit még a padláson talált. Az igazság az, hogy már a korábbi kór­ házigazgató is sok mindent egybegyűjthetett. Rokona volt Erzsinek dr. Fráter Aladár igaz­ gató főorvos, neki valóságosan is érdeke volt, hogy a Fráter Erzsébetről szóló közkórházi feljegyzések ne kerüljenek avatatlan kézbe. Ez persze érthető, de ugyanúgy el is ítélhető. Goron Emíliától még két idős Váradi asszony­ hoz vezetett utunk. Bartos Máriához (régi ne­ mes-família, nevének említése elég volt ké­ sőbb Kolozsvárott, hogy a ma élő legjelentő­ sebb művelődéstörténész, a megfigyelés alatt álló Jakó Zsigmond professzor azonnal fogad­ jon lakásán). Bartos Mária szalárdi volt (mi­ ként Pop Simion a mai budapesti román nagykövet, akivel együtt járt talán iskolába, s aki bizony szerinte Pap Simon, s akinél ő bármit elérhet, majd kicsinálja azt is, hogy én bemehessek a váradi levéltárba). Bartos Má­ ria barátnője az a Mici néni volt, aki irodalmat tanított az egyik váradi középiskolában, de magyarsága miatt hamar távoznia kellett a ka­ tedráról. Amíg viszont tanított, minden évben kivitte diákjait a várad-olaszi temetőbe Ma­ dáchné sírjához. Rendbetették, újra festették a tábla feliratát. Keszthelyi Mária is ismerte a Fogtövi házat. A három asszony és az apát úr aztán már könnyen megmutatta az utat. A régi Apolló utca egyik saroképülete, ma is áll, részben nagyon rossz állapotban. Egyik (kisebb) felét felújította egy fiatal házaspár, Szép Pálékról van szó. A kapun csengők, “Fo­ dor Klára sunati⃰ ⃰ ⃰ ”, ami annyit tesz, hogy az idős hölgyhöz, aki visszavonultan, mármár betegesen zárkózottan lakja a sarokszo­ bát, ahol Erzsi tekintetes is élt és Madáchcsal utolszor találkozott, nos, Klára asszonyhoz hármat kell csengetni. Senkinek soha nem nyitott még ajtót. Nekünk sem. 255 �palócföld 91/3 Bartók tanította zongorázni. Valamikor szép napokat élt meg. A fátum itt is megnyi­ latkozott. Magábafordult, még a lányát is rit­ kán engedi magához. Az öregasszony befelé forduló lélekkel él azok között a falak között, ahonnan Fráter Erzsébet a teljes bukáshoz el­ jutott. A padláson pedig, állítólag, sok kotta, levél, dokumentum van ma is. Fodor Ildikó, Klára asszony lánya a közeli Félix fürdőn könyvtáros, de segíteni ő sem tudott. Klára asszony végérvényesen elfordult a világtól. De amíg él, a Fogtövi ház sarokszobái meg­ közelíthetetlenek. Szerencsére mindenkinek az. A bontásra készülőknek is. Egyetlen re­ mény talán, hogy Szép Pál és családja felújí­ totta a ház másik részét, ezért talán mégsem szerepelhet a bontásra ítélt váradi házak listá­ ján. De tenni akkor is kellene valamit. Vagy itt is az (apát) püspök úr lesz az, aki cselekszik majd...? A Fogtövi ház eredetére is érdemes lenne rálelni, maga a ház kis Fráter múzeummá vál­ hatna egy jobb korban, jó törődés mellett. Er­ re már, a ma nagy számban az ország szinte minden pontján élő Fráter rokonok, biztosan megmozdulnának. “Tóti, Bozsaly, Cséhtelek - vigyenek el a szelek”. Nemrégiben levél érkezett egyik jeles Ma­ dách kutatónktól, Leblancné Kelemen Máriá­ tól, aki most hatalmas munkára vállalkozott. Madách írásos dokumentumainak teljes listá­ ját állítja össze a fellelhetőség szerint egy kö­ tetbe, a Petőfi Irodalmi Múzeum által megje­ lenésre szánt Madách kéziratkatalógusban. A kötet szerkesztője Láng József, az iroda­ lomtöténeti részt a fiatal kutató, Madách ifjú­ kori szerelmeinek új megvilágításba helyező­ je - Andor Csaba végzi. A lektor ezúttal is Kerényi Ferenc professzor. Kelemen Mária levelében újra rákérdezett Fráter Erzsébet halálozási időpontja körüli el­ lentmondásokra, hiányokra. Valóban kérdés marad(hat), mikor halt meg végülis Fráter Er­ 256 zsébet?! Ezt érdekes körüljárni. Az egyik leg­ főbb bizonyíték arra, hogy valóban az ő földi maradványait vette-e fel Tempfli József vára­ di püspök - éppolyan meglepő lehet, mint a terv, ami arról szólt, hogy “elmegyünk és el­ hozzuk őt Csesztvére...” Éppen Andor Csaba kérdezte a halálozási dátum körüli ellentmonásokon kívül azt is: vajon nem kellene-e antropológiai vizsgálat alá venni Váradon Fráter Erzsi földi maradvá­ nyait? Amikor mindvégig annyi elhanyagolt­ ság mutatkozott sírja körül az évtizedek so­ rán! A kérdés indokolt. Azonban ugyanígy in­ dokolt lehetne Madách maradványait is meg­ vizsgálni. hiszen a sztregovai családi kriptá­ ból, ahonnan felvették és a parkba eltemették anyjával, Aladár fiával együtt(!) hihetetlen összevisszaság uralkodott. Jómagam ismer­ tem azt az embert, aki résztvett a munkában. Lázár ügyvéd, az örökös férjenek sofőrje volt. Ő megerősítette azt a hírt, hogy a csontok össze voltak forgatva, semmi sem igazán biz­ tos talán. Fráter Erzsébet halálozását, anyakönyvi bejegyzését a református egyház vastag bőr­ kötésű könyvében egyedül a nagyvenes évek­ ben kutató L.Kiss Ibolya látta. Fotózta is a szöveget és közölte könyvében. A felvétel nem mutatja az oldalszámot is a könyvben, így az évszámot sem láthatjuk. Az egész könyv “láthatatlanná” vált. hiszen az anya­ könyveket begyűjtötték és megközelíthetetlen levéltárakba zárták Erdély-szerte. A váradi le­ véltár amúgy is egy katonai objektumban, be­ lül(!) a várban székel... L.Kiss Ibolya azóta meghalt, legalábbis ilyen hír jött felőle. Egyébiránt a Felvidéken, Rózsahegyen élt. egy időben ott is dolgozott, pszichológus volt. Pozsonyban lakott élete vége felé. Összegyűj­ tött dokumentumainak sorsa ismeretlen. Ugyanő kint járt természetesen a váradolaszi sírkertben is. Látta, lefotózta azt a feke­ te kopjafát, ami akkor még a síron állt. A felirat, feltételezésünk szerint nem kerülte el �a figyelmét ott sem. Nem lehetett eltérés. Saj­ nos, a könyvében közölt képen az évszám utolsó (vitatott, 1873 vagy 1875) része nem olvasható a rossz nyomdai munka miatt. A szövegben viszont 1873 szerepel. Az első életrajzírók, akiktől egyéb pontat­ lanságok is eleredtek Fráter Erzsivel, Ma­ dáchcsal kapcsolatban - Balogh Károly és Pa­ lágyi Menyhért (egymástól véve az adatokat, sőt Aladártól, Erzsi fiától) - , a születés idejét érthetetlenül 1826-ra teszik, a halálozást pe­ dig 1875-re, ami azt jelentené, hogy élt 49 évet! Jól gondolja Leblancné, aki így érvel: ha 45 éves volt - akkor 1873 az “érthetőbb” dá­ tum. Ezenfelül mára bizonyos, hogy 1827ben született Csécsén. Nógrád megyében. S bizony 48 éves volt, amikor meghalt. Fráter Erzsébet sírja, sorsa, mint egész élete meglehetősen hányatott volt. Először is a halálozása, betegségei: már egészen elesett állapotban (a váradi kapitány is levelet írt Aladárnak, felszólítván a gondoskodásra, hiá­ ba) került el, szökött meg Cséhtelekről, Mar­ gittáról, Szakállné nevű rokonától és ment be Váradra, ahol végülis szó szerint az utcáról szedték fel s vitték be a váradi ispotályba. A rokonok visszaemlékezései, levelezése alap­ ján tudható, hogy ott némileg javult az állapo­ ta, de aztán egy hirtelen jött epilepsziás roham elvitte örökre. Hiába várta mindvégig gyer­ mekeit, Jolánt, Aladárt. Nógrádból senki felé sem nézett. Aladár rendkívül kemény hangú levelet írt neki és a rokonoknak (közismert spiritiszta lévén feltehetően apjával “beszél­ te” meg a dolgokat, aki 1864-ben halt meg. Erzsi legfőbb ellensége, nagyanyja pedig még élt!) A halál oka: eskór. Halottkémlő volt dr. Spitzer. Ez pontos, bejegyzett adat. a hónap november, a nap 17. És a kórterem száma is ugyanennyi. A tizenhetesben halt meg 1873ban(?) L.Kiss szerint kilenc évvel túlélte Ma­ dáchot. A várad-olaszi sírkertben temették, csak néhány rokon volt jelen Biharból. Egy­ szerű, reformátusokhoz illő jelet tehettek a sírjára, amit később állítólag egy vadrózsabo­ kor is benőtt. Elhanyagolt volt a sír, hiszen amikor egyik kis unokahúgát a halál elvitte és mellé akarták temetni - csak egy közeli rokon tudta megmutatni a sír helyét! A kis unokahúg neve Fráter Erzsébet. Ketten feküdtek sokáig egymás mellett, azonos névvel, minden gon­ dozás nélkül sírjukban. Az apát úr a kis Erzsi földi maradványaival együtt temette el Ma­ dáchnét a templomban. Többször is “eltűnt” a sírjuk, besüppedt. Tabéry Géza író, Csinszka egykori barátja, amikor felkereste a sírt, kénytelen volt - hogy kiemelkedjen róla valami - botját leszúrni és kalapját ráakasztani. Így fényképezte le vala­ mikor a harmincas években. A kép ma is meg­ található éppen Tempfli Józsefnél Nagyvára­ don. Ady egykori lapja, a Laszky Ármin alapí­ totta Szabadság Váradon 1939-ben számolt be egy érdekes látogatásról. Mohácsy Jenő, a Tragédia német nyelvű egyik (sikerültebb, mert hazafias kötelességéből végezte a mun­ kát, az első fordítást németesnek, rossznak tartotta!) fordítója másokkal együtt felkereste Váradon Fráter Erzsi sírját. Alig találták meg. Egy szál fehér krizanté­ mot vittek és tűztek a besüppedt halomra. Er­ ről is van kép, Balassagyarmaton őrzik a mú­ zeumban, Elekes Éva fedezte fel iratrendezés közben. Mohácsyék akkor bejárták Bihart, Cséhtelken, Margittán is megfordultak az egykor híresen szépnek mondott asszony “bá­ li cipőinek kései nyomában”. Ők is szóvá tet­ ték, hogy a Tragédia nőalakja modelljének ismert Fráter Erzsinek rendes sírköve legyen! Akkoriban faragtatta a szép, nemesen egysze­ rű kopjafát a helybeli Szigligeti Társaság, ami Váradon működött a háború előtt (később Ady Körként létezett irodalmi társaság Vára­ don, már a mi időnkben). A kopjafát, mint tudjuk, még látta és fényképezte L. Kiss Ibolya. Nem tűnt fel 257 �palócföld 91/3 semmilyen eltérés az anyakönyvi bejegyzés és a fejfa közötti szövegben? A helybeli társa­ ságnak nem volt igazi támpontja. Nem volt fejfa, felirat, azért minden bizonnyal ők is az anyakönyvhöz fordultak. Ott tehát az 1873 szerepelhetett? Semmi más? A “rejtélyre” Ra­ dó György, a Madách életrajzi adatok inven­ ciózus összegyűjtője válaszol: 1875-ös dátu­ mokat is közöl a dokumentumokkal egyetem­ ben. Könyve azonban csak 1987-ben jelent meg Salgótarjánban (Madách Imre életrajzi krónika). Egy biztos: a váradi táblát Tempfli püspök úrnak újra cserélnie kell. S bár felte­ hetően az lesz az utolsó, Erzsi tekintetes még ma sem nyugodhat háborítatlanul! A kopjafa sorsáról annyit tudnak a váradi­ ak, hogy elkorhadt az alja, kidőlt, valaki elvit­ 258 te. Ezt követte, mint a bevezetőben olvasható, a pestiek, a Madách Társaság (vagy másként az írók szövetségének) idehozott vastáblája, amit viszont az otthoni (Palágyi, Balogh, stb.) adatokból feliratoztak és Váradon egy csőre erősítettek. Ezt festegette újra diákjaival Mici néni, míg élt. De már ő is meghalt azóta. Erzsit viszont már nem viszik el soha se­ hova azok a bihari szelek. Így igazságos ez. Képek jegyzéke 1. A templombeli márványtábla első (he­ lyes) változata az 1875-ös évszámmal. 2.Az új márványtábla felirata Fráter Erzsi halálozásának téves időpontjával (1873). (a szerző felvételei) �palócföld 91/3 D obai P éter Magyar öntudat-zúzda: 1949-1990...?! avagy: Madách művének időszerűsége (Tizenkettedik Szín a “falanszter” és a “szocializmus” iker-jelentésében) - “Hitvány erőmű az ember; Az ész, e mozgató alig keres Annyit, mint amit rossz fűtője, A jó gyomor tőle igénybe vesz. És sokszor egy nap is már többet kér, Mint amit az egész erőmű ér." (Madách Imre, Egy őrüli naplója) “A’ borzadás egész Világkört eltemet..." (Madách Imre, Lant-virágok című könyvéből) “Mert minden kezdetnek varázsa van... Mert minden indulásban varázs rejlik, Mely véd minket és megsegít, hogy él­ jünk." (Hermann Hesse, Üveggyöngy-játék) I. 1. Olykor rémes könyvek kerülnek az ember kezébe, egészen véletlenül. Ilyen riasztó talál­ kozás volt számomra a Szikra kiadásában, Budapesten, 1952-ben megjelent: Vita irodal­ munk helyzetéről című, másegyébként puritán kék, kemény-kötésű borítóval, 10 forintos áron megjelent könyv. Nota bene: ekkor még Sztálinnak nem csupán szelleme, de akarata is élő és fegyelmező volt, mind az ideológiában, mind a gazdaságban, mind az esztétikában. A szóbanforgó könyv eképpen mutatkozik be: “A MDP Központi Előadói Iroda Kultúrpoli­ tikai Munkakaközössége 1952 szeptember és október hónapban, több ülésen, számos meg­ hívott író közreműködésével megvitatta iro­ dalmunk időszerű kérdéseit. Ez a kötet, amely a vita gyorsírói jegyzőkönyve alapján készüli, teljes egészében közli Gimes Miklós vitaindító téziseit és Révai József zárszavát. A hozzászó­ lásokat rövidített formában közöljük.” Érde­ mes néhány író nevét fel- és megidéznünk, akik hozzászólásukkal részt vettek ebben a mai szemmel olvasva: rémálomszerű vitában, melynek kritikai célpontja egyébként Déry Tibor, Felelet című regénye volt. Íme a “lajst­ rom”, az egykori, lehangoló “jelenléti ív”, mely a könyv tartalomjegyzékében megörö­ kíttetett: Déry Tibor, a vita-téziseket előadó Gimes Miklós (azonos azzal a vértanú halált halt férfival, akit Nagy Imre felelős magyar miniszterelnökkel, Maléter Pál páncélos ez­ redessel, kinevezett honvédelmi miniszterrel együtt - mint ellenforradalmárokat, mint a szocialista rendszer megdöntésére ösz­ szesküdött árulókat, etc. - 1958. június 16-a hajnalán, a Kozma utcai Gyűjtőfogházhoz tartozó. Állami Büntetésvégrehajtó Intézet 259 �palócföld 91/3 börtönének úgynevezett “Kisudvarán”, kötél által kivégeztek. Ám Gimes Miklós 1952-ben még intranzigens sztalinista-zsdanovista-révaista esztétikai nézeteket hirdetett, példátlan eréllyel méghozzá) ott voltak még: Benjámin László, Juhász Ferenc (utóbbit különben Gi­ mes Miklós a vitaindító téziseinek Újjáéledő kispolgári irodalmi irányzatok fejezetében, külön a 3. “pont” alatt, két-három pengevá­ gással intéz el, mondván, hogy Juhász Ferenc “ A jégvirág kakasa” című elbeszélő költemé­ nyében: “Az új életnek, az értelemnek, a sza­ badságnak, az újarcú embernek a nyomát sem lehet felfedezni. /.../ Tagadja az író és az iro­ dalom társadalmi feladatát, s csak abban lát­ ja az irodalom lényegét, hogy a költő »kifejez­ ze önmagát«...” ; ott voltak még: Lukács György, Aczél Tamás, Darvas József, Király István, Kónya Lajos, Keszi Imre, Eörsi István (ő vajon, mint sztalinista vagy már akkor is, mint “lukácsista” jelent meg azokon a zord vitákon?). Karinthy Ferenc, Urbán Ernő, Sar­ kadi Imre, Veres Péter, Zelk Zoltán, Devecseri Gábor, Illés Béla, Háy Gyula, Örkény István, Somlyó György és sokan mások. Nem kétsé­ ges, hogy az ekkor igen fiatal Gimes Miklós különben Torquemada atyához méltó - tézise­ it gondosan áttanulmányozta a “mester”, az igazi Torquemada, a kötet zárszavának írója, Révai József. Minden bizonnyal konzultált az ifjú Gimes Hováth Mártonnal, esetleg magá­ val Lukács Györggyel is, vagyis a Moszkvá­ ból megtért ideológiai “grémiummal”, miköz­ ben a Pártvezér, Rákosi, talán éppen egy ha­ talmas, páncélozott, lefüggönyözött ablakú, fekete Zil vagy Zisz gépkocsin száguldott a Nagyalföldre, terem-e már a gyapot, virágzike már a narancs a csongrádi Tisza-holtágak­ ban, vagy éppen vasöntödékben, szövőgyá­ rakban agitált, hátrahagyva Révaira, Lukácsra - mint holmi bagatell, másodrendű dolgot, az irodalmat... Nevezett elvtársak bátran szem­ benéztek a “kispolgári, sematikus, múltbafor­ duló” magyar irodalom tetszhalott horizontjá­ val, mely - Gimes Miklós szavaival, melye­ 260 ket mind Révai, mind Lukács: nemcsak he­ lyesnek ítéltek, de még meg is toldottak (és ez a “toldás” valóban torquemádai volt...) -: képtelen ábrázolni “a jelen küzdelmeit, hősi­ ességét, nagyszerű eredményeit (1952!) és távlatait, új kiváló embereit olyan gazdagon, olyan igazsággal és olyan szépen, hogy né­ pünk ebből az írói ábrázolásból új erőt, lelke­ sedést, tisztább öntudatot nyerjen nagy fe l­ adatainak elvégzéséhez.” Anélkül, hogy bő­ vebben idéznénk itt az 1958 egyik júniusi haj­ nalán kötéllel kivégzett, akkor már anti-sztá­ linista Gimes Miklós. 1952-ben Révai, Lu­ kács, Horváth Márton sugallmazására írt és elharsogott inkvizítori téziseit (hiszen említet­ tük már, hogy a nagy moszkvai “felszabadító trojka” főnöke - Kun Béla egykori népbiztosa 1919-ben Rákosi Mátyás, ekkor “máshol járt...” mely népbiztosi “magas” funkciót Lukács György is bírta és emléke a lukácsi “gyakorlatnak” a szolnoki katonák megtize­ delése. mely ténykedése: méltó társává teszi Korvin Ottónak és Szamuely Tibornak...) és anélkül, hogy bővebben idéznénk a Gimes-té­ zisek pergőtüzébe parancsolt írók védekezé­ sét, nyomorúságos önkritikáját, haladékot ké­ rő és a műveik igen gyors átírását ígérő írók riadt, ijedt, sőt félelemben-fogant magyaráza­ tait, in medias res: közelítsük meg jelen írá­ sunk igazi arcvonalát! Gimes “rámutat” - hogy a korszak kötel­ mes-divatos kifejezésével szóljak - “A jelenlegi helyzetben irodalmunk fejlődését mindenekelőtt a./ a sematizmus; b./ az újjá­ éledő kispolgári irodalmi irányzatok gátol­ ják.” (Ugyan mi. micsoda éledt akkor egyál­ talában “újjá ”?! No igen, a világháború, a nyilas rémuralom, az ostrom, az ország kifosztása, a hadifoglyok elhurcolása, a jóvá­ tételnek nevezett szovjet hadisarc, a tel­ jesíthetetlen “újjáépítés” túlóráinak csakis vegyes-kevert gyümölcspálinkával oldható delíriuma után: igen. talán a félelem az na­ ponta “újjáéledt”... Hiszen a szintén a Szov­ jetúnióból - honvággyal? bosszúvággyal?: �utóbbi a valószínűbb - “hazaiért” Farkas Mi­ hály. nemkülönben fia. Farkas Vladimír, Pé­ ter Gábor altábornagy - volt szabósegéd, mint később “kiderült” a honi illegális kom­ munista mozgalom hőse. aki oly mélyen konspirált, hogy maga a saját Pártja sem talál­ ta vele a kapcsolatot!!!), igen. Farkas Mihály és Péter Gábor uralma alatt a félelem az való­ ban naponta “újjáéledt”, dehát - Gimes sze­ rint... - talán még ezt sem ábrázolta a magyar irodalom “minden kispolgári sematizmus nél­ kül” ! Gimes Miklós szolgai, sőt, lakájhoz méltó szellemi “hajlongással” únos-úntalan idézi-citálja a megfellebbezhetetlen Révait. hiszen Révai József a szocialista világrend­ szer “metropoliszából”, Moszkvából jött igaz, nem felszabadító, netán ejtőernyőn a né­ met és magyar védelmi lépcsők és a végsőkig - sajnos... - kitartó, keményen harcoló arcvo­ nalak mögé ledobott magyar partizánként, ha­ nem a már kimerült, leharcolt Wehrmachtot és a megtizedelt Luftwaffét a birodalmi Berli­ nig, egészen a negyven méter mélységben a föld színe alá süllyesztett, acélbeton Hitlerbunkerig űző - és útközben Budapestet is földdel egyenlővé tévő - Vörös Hadsereg T34-es tankjainak immáron biztos nyomában... Dehát maga Rákosi Mátyás - “Sztálin Elvtárs legnagyobb, leghűbb magyar tanítványa...” vagy Gerő Ernő, Vas Zoltán, Farkas Mihály és sok más “moszkovita” sem avatkozott soha aktív, felszabadító harcokba, csak a "Katyu­ sák” . csak a szovjet harckocsioszlopok után érkeztek: menteni Magyarországot... Farkas Mihály tehát a “katonai vonalat” vezette, prí­ mán... Sokszor konzultált Péter Gáborral, aki viszont szovjet tábornokoktól kapta a napipa­ rancsokat. (Lásd erről Szász Béla. Minden kényszer nélkül című emlékírását.) A fő gaz­ dasági-ideológiai feladatokat természetesen maga a “nagy tanítvány”, Rákosi vállalta ma­ gára, maga mögött tudván immár a szétvert egykori koalíciós pártok prominens tagjai el­ len, továbbá “Rajk és társai” ellen, továbbá “Pálffy, Sólyom és más honvéd főtisztek" el­ len lefolytatott gyilkos kirakat-pereket, maga mögött tudván a Mindszenty-pert, a Standardpert, a MAORT-pert, s más tucatnyi, “osztály­ harcos“ - halálos ítéletekkel teli - pert, ahol jómaga (ti. maga Rákosi) diktálta a vészbírák­ nak és ügyészeknek a totálisan koholt váda­ kat. Gerő Ernő szintén az ideológiai - néha már-már a gazdaságot is érintő... - problémák megoldásával volt lekötve, maradt tehát “csak” az esztétika a szintén Moszkvából ha­ zatért Révai Józsefnek és Kun Béla egykori, “legendás, tizenkilences” Népbiztosának, Lu­ kács Györgynek: kimerítő párt- és munkásmozgalmi feladataként, amit e két nagytudású férfiú, - hiszen lenini, sőt, sztálini “útmutatás” könnyítette, különben keserves és kemény munkájukat, el kell ismernünk, tökéletesen el is végezett, jóllehet nem akármilyen ellenfe­ lük volt: “a sematizmusban, olykor effektív üres formalizmusban, kispolgári világfelfo­ gásban tévelygő, ott csak a maga kifejezését keresgélő” magyar írók sokasága... Merthát nem mindenki írt azért olyan, a maguk aktua­ litásában is - akkor - remekműként számon tartandó könyveket, mint például Szabó Pál Csendélet a gépállomáson, (Új Magyar Elbe­ szélések, Országos Béketanács, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1953. - Csak szomorúan vetem közbe, hogy Szabó Pál e hitvány, lakáji. ha­ zug kisregényét - nyilván presszióra... - maga Ferenczy Béni illusztrálta...) 2 . Az egész magyar irodalom időszerű kér­ déseit oly igen előremutatóan tisztázó és ezen közben új távlatokat nyitó vitát Révai József vezényelte - például közbeszólásaival, derűs megjegyzéseivel, melyek vastapsot váltottak ki a jelenlévő írók lelkes körében -, és ugyan­ csak ő, Révai öszegezte, zord zárszóban ő “emelte szintézisbe”, ő “integrálta” a szocia­ lista realizmus párt-princípiumainak - ma már döglöttnek, ijesztőnek ható dogmáival azok valamennyi, úthengerszerűen elnyomó 261 �palócföld 91/3 és siváran demagóg fogalom-kellékeivel az egész vitát, a Gimes-téziseket, az úgynevezett “Déry-kérdést”, az “irodalmi klikkek” kibon­ takozást gátló “átmeneti jelenlétét irodal­ munkban”, a “polgári ideológia jelenségeit irodalmunkban”, “a polgári befolyás gyökere­ it...”, és természetesen ő maga, Révai József értékelte 1. a Gimes-téziseket, 2. a “Déry-kérdés”-t, 3. az egyes, igen bátortalan, zavart, tanácstalan hozzászólásokat az írók részéről, bár némelyiket azért egy-egy “elvi síkon he­ lyes” meglátásáért olykor meg is dicsérte... 4. és végül: ő maga, Révai József értékelte a tulajdon értékelését, vagyis Révai József zár­ szavát... Ezt a könyvet - hiszen több új nem­ zedék nőtt fel azóta, holmi múltbeli tájékozó­ dás, mementó, ideológiai “delejtű” céljából ki kellene adni újra, most: 1991-ben! Ott, azon a rémes vitán, mely az ő regényéről folyt, a Révai-Gimes-Lukács irányította par force attaque-kal szemközt, maga a tetemre hívott auctor, Déry Tibor megkísérli megvé­ delmezni regényének bizonyos fejezeteit, amelyekben - Révai József szerint - nem eléggé markánsan, nem a valóságnak megfe­ lelően ábrázolta az illegális kommunista moz­ galom jelentőségét... Sőt, Déry ígéretet tesz arra is, hogy néhány “nagyobb jelenetet” ké­ szül még írni - a már kész regényébe, a most, frissen kapott Párt-útmutatások szerint, sőt ar­ ra nézve is ígéretet tesz, hogy a tervezett to­ vábbi köteteken (hál’ Istennek, hogy azokat már meg nem írta...!) majd körültekintőbben, mélyebben fogja ábrázolni, elevenebben, és “elvhűbben”(!) fogja megjeleníteni a Párt je­ lentőségét, kimenekítve ezzel regényhőseit a polgári individualizmus mocsarából, kivezet­ ve őket a “kispolgári befolyások zsákutcájá­ ból”. Déry Tibor sokkal inkább úgy viselke­ dett a Révai-Lukács féle “irodalmi ítélőszék” - hogy ne mondjam: esztétikai direktórium előtt, mint Galileo Galilei az egyházi vészbí­ rák előtt, mintsem Giordano Bruno, aki nem alkudott. (Természetesen a fenti hasonlattal még csak távolról sem szeretném azt a 262 látszatot kelteni az olvasóban, mintha én Déry Tibort az irodalom olyan páratlan nagyságá­ nak tartanám, mint amilyen halhatatlan óriása volt a matematikának, a fizikának, a csillag­ ászat- nak Galilei, vagy a filozófiának a mág­ lyán megégetett Giordano Bruno.) 3. Az idézett, 1952-ben megjelent: Vita iro­ dalmunk helyzetéről című “summázata” a magyar irodalomnak - a szocialista realizmus jegyében - valóban megérdemelne egy új. egy intő, mementó kiadást... Ám mégsem Déry Tibor ott és akkor élesen és “elvi ala­ pon” megbírált regénye miatt, nem Gimes Miklós “tézisei”, még csak nem is az önnön mélyenszántó értékelését ugyanő és éppoly mélyenszántóan értékelő Révai József miatt, hanem Kun Béla egykori tizenkilences Nép­ biztosának, a későbbi bécsi, majd moszkvai emigránsnak. Lukács Györgynek az ugyaneb­ ben a könyvben megjelent hozzászólása mi­ att: “Fő vonalában egyetértek Gimes elvtárs téziseivel, helyesen emelte ki gyengeségünk társa- dalmi és irodalmi okait. Most csak egy kédést szeretnék felvetni, mégpedig nem pole­ mikusan, hanem kiegészítésképpen. Gimes elvtárs téziseiből szinte teljesen hiányzik an­ nak a nagyjelentőségű vitának az irodalmi életbe való bevitele, amely idén tavasszal a Szovjetunióban folyt a konfliktus nélküli drámáról. Szerintem ez a vita messze túlmutat a dramaturgia kérdésein. A szovjet írók tekin­ télyes része nem értette meg, hogy a szocia­ lizmus felszámolta a társadalom ellentétek­ ben, ellentmondásokban való mozgásának antagonisztikus jellegét - az antagonisztikus szót alá szeretném húzni -, amely az osztály­ társadalmi fejlődést jellemezte.” Később Lu­ kács György a Pravda “egyik nagyjelentősé­ gű” írásából idéz: “A drámairodalom elmara­ dásának leküzdéséről” . (Különben ezt az út­ törő és útmutató írást - szó szerint a Pravda után - külön könyvben adta ki a Szikra �Könyvkiadó, 1952-bcn!) Hozzászólásában Lukács György mindezek után többször is idéz Sztálintól, Révai Józseftől, sőt: Schön­ herz Zoltántól, majd visszatérve az óriások­ hoz, Lenintől, továbbá: a Marx & Engels, Mű­ vészetről, irodalomról című, Szikra-kiadású, 1950-ben megjelent, kapitális útmutatásokkal teli könyvből is idéz Lukács, majd újra Sztá­ lintól, (citátumok szériájáról van szó, ha Sztá­ lin neve fölmerül, márpedig igen gyakran me­ rül föl..., de már-már oly kontextusban, ame­ lyet a “plebs” , a profanum vulgus, de még az ott jelenlévő írástudók egyike sem érthetett meg), azután Ady, Babits - sőt: Dózsa György -, valamint a Hunyadiak érintésével: Lukács György mintegy vissza-ível a “Déry-komp­ lexumhoz” és azt bizony “somásan” elintézi, nem is egy ki-kiragadott mozzanatot, szerep­ lőt említve Déry regényéből. Végül, így inti Déryt Lukács György: “Véleményem szerint Déry elvtárs önkritikájában sok elismerendő van. (...) Ha Déry elvtárs komoly önkritikát akar gyakorolni, olyant...” Nos, “milyen önk­ ritikát” javasol Lukács György Dérynek? Rö­ viden: semmilyent. Egyszerűen beleszól a re­ gény szereplőinek, fő- és mellékalakjainak sors-alakításába! Eképpen például: “Még Jú­ liánál is feltűnőbb a hiba Eszter alakjában, akinél a Horthy-mocsárnak az a jelképe, amit ez a nő reprezentál, elvész a szimpatikusan ábrázolt és vonzónak feltüntetett vonások sű­ rűjében.” Vagy, ugyanabban a felszólalásban, eképpen nyomatékosítja az addig mondotta­ kat Lukács György: “Déry önkritikájáról ma­ ga mondja, hogy az nincs lezárva és még folytatni fogja. Remélem, hogy a vitán való gondolkodás, a saját magán való gondolko­ dást tovább viszi. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a regény folytatása maga­ sabb eszmei színvonalon jöjjön létre. (...) Ha ez sikerül, nagy lépést fog jelenteni Déry fej­ lődésében.” Ezt kisvártatva egy újabb rövid idézet követi Révaitól... Dehát nem is ez a lényeg! Idézzük még egyszer ezt az abszurd Lukács-idézetet az 1952 tavaszán, a Szovjet­ unióban folyt és a “dramaturgia kérdésein messze túlmutató vitából”: tudniillik a konf­ liktus nélküli drámáról! Melynek jelentősé­ gét, Lukács szerint oly sok szovjet író még csak fel se fogta... Mihail Bulgakov forogha­ tott moszkvai sírjában... Ő már csak - akár Büchner, Kleist, akár Strindberg, Ibsen, akár A. Miller és még oly sok drámaíró - ha nem is vakon, de világtalanul - megmaradt a konf­ liktusokból - ugyan mi másból is?! - építke­ ző, sőt, olykor-olykor antagonisztikus ellent­ mondásokat hordozó drámánál. És mondta és leírta a fentieket - “konfliktus nélküli drá­ ma” ! - az a Lukács György, aki Ifjúkori Mű­ veiben (1902-1918) -Magvető Kiadó, 1977— fényes tanulmányok, felfedezés-értékű kriti­ kák egész sorában a színháznak, a drámaírás elméletének szentelte, nem felületes figyel­ mét: írt Ibsen-darabokról, írt Hauptmannról (Hauptmannról többször is), írt Hevesi Sán­ dornak a színjátszás és az előadás művészetét közelítő “teorémiáiról”, írt Lukács az angol lírikusok drámáiról, továbbá értekezett - ifjú­ korában... - “A nem-tragikus dráma problé­ máiról”, vagy olyan tanulmányok sorát írta, mint a “Shakespeare és a modem dráma”, írt Strindbergről, ismételten Ibsenről is, általá­ ban és meglehetősen “magas lóról”: írt Babits Mihálynak. “Egypár szó a dráma formájáról”, eközben egekbe emelte Balázs Bélát, költő­ ként is, drámaíróként is (hiába, tény, hogy Lukács eléggé fiatalon kezdett el tévedni ko­ moly dolgokban és hát a Balázs Bélával, an­ nak “nagyságával” kapcsolatos jóslata - ma­ gabiztos jövendölése - enyhén szólva nem igazolódott...) De írt Lukács György (- ifjú­ korában, még a “kommün”. még Kun Béla és forradalmi elvtársainak “eljövetele” előtt, so­ kat idézve Hegel és Kant esztétikai vonatko­ zású elemzéseiből - elvégre Lukács Heidel­ bergben tanult... - , mely idézetek azután el­ maradtak az 1952-ben Révai elvtárs oltal­ mazó oldalán kifejtett, és Sztálin-idéze­ tektől hemzsegő hozzászólásából-) a “ro­ mánc” esztétikájával összefüggésben további 263 �palócföld 91/3 tanulmányokat “a nem-tragikus dráma for­ májának metafizikai megalapozásáról. Nota bene: Madách Imre drámáiról nem írt, legalá­ bis ifjúkorában nem... Annál többet tett vi­ szont (-Révai Józseffel, Horváth Mártonnal (akit különben Lukács aligha tartott sokra... éspedig joggal) és a magyar Nagyalföldön termő-nemtermő gyapotföldek, narancslige­ tek valamint a Sztálinváros-i vasmű és más nagy létesítmények között lázas lendülettel, fáradhatatlanul ingázó pártfőtitkár, Rákosi Mátyással is ”konzultálva” - ha annak erre szabad “munkaperce” adódott, nos, biztosan nem sok...-) azért, hogy Madách remekmű­ vét, AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁT ne játsszák a színházak... Miért ne? Lukács érvei: Goethe Faustjának gyönge utánérzése... továbbá: mélységesen pesszimista mű, különösen, ami a TIZENKETTEDIK SZÍN-t, az úgynevezett “falanszter”-jelenetet illeti, az kifejezetten szocializmus-ellenes, kiúttalan, perspektívát­ lan, ahol: “... Nincs élet, nincs egyéniség Mely mesterén túljárna semmi műben. Hol leljen tért erő és gondolat, Bebizonyítani égi származását?“ Sokáig nem is tűzték műsorra Madách Tragédiáját. Helyette? Nos, ott volt az operett: a viharkabátban ingázó munkásosztály, a bé­ kekölcsönt (kötelezően!) jegyző nép. a be­ szolgáltatástól túlterhelt parasztság: Honthy Hannával együtt ugrott be a nagybőgőbe... Bár azt mégsem hiszem, hogy maga Lukács György különösebben rajongott volna a Csár­ dáskirálynőért vagy a Mária Főhadnagyért, ám - ha szótlanul is - áldását adta a Csárdás­ királynőre, a Tragédia helyett. És, amíg szá­ műzetésbe nem kergették: nagyságos Karády Katalin is énekelte - már nem azt a híres dalt: “Kívül a kaszárnyán, kint a kapunál... az őr­ ség trombitál...” hanem az új “nótát”: “ A gyár, a gyár, ahol a munka vár...” II. 1. És akkor micsoda fordulat következik! A Magyar Helikon Könyvkiadó - 1960-ban, te­ hát amikor még folytak a megtorlások, sőt. bizonyos információk szerint 1961-ben is vé­ geztek még ki kötél által olyan embereket, akik harcoltak 1956-ban! - díszkiadásban, gyönyörű, nagyformátumú könyvben. Zichy Mihály rajzaival illusztrálva: kiadja Madách nagy művét! AZ EMBER TRAGÉDIÁJA, te­ hát tetszhalálából ismét színpadi, könyvbeli életre kel! De ki írja a Madách-díszkiadáshoz az elemző utószót, amelyben különös elmé­ lyültséggel analizálja éppen a Tizenkettedik Színt, vagyis a “szocializmus-ellenes” fa­ lanszter-jelenetet? Nem más, mint maga Ré­ vai József írja az 1960-ban megjelent Ma­ dách-műhöz az utószót: “...U alakra épült nagyszerű falanszter udvara. A két szárny földszintje nyílt oszlopos csarnokot képez. A 264 jobboldali csarnokban mozgásban lévő kere­ kes gőzgépek között munkások foglalkoznak. A baloldaliban a legkülönfélébb termé­ szettudományi tárgyak, mechanikai eszközök, csillagászati, kémiai műszerek s egyéb külö­ nösségek múzeumában egy tudós működik. Mindnyájan a falanszterhez tartozók - egyen­ lően vannak öltözve.” Anélkül, hogy Madách Tragédiájának Falanszter-jelenetéből, Luci­ fer-Ádám-Tudós-Aggastyán-Plátó-MichelAngeIo-Luthcr-Cassius-Ádám-és-Éva párbe­ szédeiből vagy monológjaikból idéznénk itt a híres, ismert mondatokat, a kérdéseket, a vá­ laszokat, egy dolgot biztosan leírhatunk: Pla­ tón az Állam című utópiája óta, Morus Utópi­ ája, Campanella Napállama, Fourier Fa­ lansztere és más, lényegüket tekintve Utópi­ áknak, Falansztereknek felfogható művek so­ rában, mint például Mozart Varázsfuvolája, vagy Nietzsche Zarathustrája vagy akár �Orwell baljós művei, tény, hogy mindezen el­ őbbiek között a Madách Falansztere a legvi­ lágvégibb, a leg-édentől-fosztottabb, a legki­ hűltebb (-hidegebb és végzetében kiszámítot­ tabb, mint Hermann Hesse Az üveggyöngy-já­ ték című regényének Kasztália nevezetű tu­ dósállama -) falanszter, mely tökéletesen ki­ fejezi a nietzschei követelményt: jogunkat az esztelenséghez, még akkor is, ha ez Madách­ nál éppen az ész révén valósul meg! “A mun­ ka modern apoteózisát a klasszikus görögség nem ismerte. Szinte megdöbbentő az a merev szigorúság, ahogy minden fizikai munkát a megvető ” banausos″ szóval bélyegeznek meg, ha ennek célja pénzkeresés vagy az élet fenn­ tartása. Nem kivétel ez alól még az alkotó művész sem, ha f izikai munkát végez." - írja Szabó Árpád, Perikles és kora című könyvé­ ben. És Madáchnál, ama híres-hírhedt XII. Színben, a Falanszter-rémképben olvasható a következő kegyetlen párbeszéd: Az AGGASTYÁN: Rendetlenül hagyád el műhelyed. MICHEL-ANGELO (a madáchi, vagyis a ko­ rabeli magyar névírásmód szerint): Igen, mert mindig széklábat csináltam És azt is a leghitványabb alakra. Soká könyörögtem, hagyják, módosítnom, Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt, Nem engedték. Kívántam változásul A szék támláját, mindent hasztalan. Megőrüléshez voltam már közel, S ott hagytam a kínt, ott a műhelyet. AZ AGGASTYÁN: E rendbontásért a szobába mégy S nem élvezed e szép meleg napot. ÁDÁM: Michel-Angelo, mily pokol lehet Szűd istenének, hogy nem bír teremtni.-" . 2 A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején olyan totális Torquemada-i szigorral tiltó-ítélkező Révai József: Az Ember Tragé­ diája 1960-ban megjelent díszkiadásához írt (immár szinte minden arroganciáját mellőzve a “marxista esztétikának”, a “szocialista rea­ lizmus” par exellence optimista végkifejletet “előirányzó”, osztályharcosan eszméletre-rá­ zó-robbantó - ha nem megy: akkor arra bilin­ cselő)- ”elvileg” megalapozott “zár” és utó­ szavában már-már porto franco-t, esetünkben szellemi értelemben használva az eredetileg tengerészeti kifejezést: szabad kikötőt, sőt, “vámmentes kikötőt” ad Madáchnak, még­ hozzá nem a régi, rigorózus, rideg Révai hangján, hanem: postillon d’amour - azaz a szerelmi postás gráciájával... - új erkölcsi pa­ radigmát állítva fel épp oly önkényesen, mint amilyen önkényesen az ötvenes években Ma­ dách egyetemes pesszimizmusáról beszélt. 1960-ban immár bölcsebb belátásra térvén, egyenesen valamiféle madáchi optimizmusról értekezik, ami - legyünk mi mindenesetre tár­ gyilagosak - a valóságban, illetve a madáchi műben sohasem létezett... Mindez persze post festam, post festam... De az igazság kedvéért, legalább Lukács, ellentétben Révaival, Ma­ dáchról és művéről alkotott ítéletét meg-sohanem-változtatta... 3. “Hiú törekvés. Mert egyént sohsem Hozandsz érvényre a kor ellenében: A kor folyam, mely visz, vagy elmerít, Uszója, nem vezére, az egyén.-″ "Fourier Charles, franczia szocziálista (egy róla szóló régi szócikk nyomán, egy múltszázadi magyar enciklopédiából, korhű helyesírással), rajongó utópiák álmodója. egy képzeletbeli ország tervezője, híres világ­ jobbító, kinek magasztos elvei szerint a társa­ dalom csupa 12-1800 egyénből álló közössé­ gekre osztandó be. majd ezek kiterjeszked­ nek az egész földkerekségre... lassankint...” Nos, Madách Imre, talán sújtva magyar mi­ voltától is, nem volt oly naív, mint Fourier 265 �palócföld 91/3 Károly (ismét a régi, múltszázadi magyar en­ ciklopédia helyesírása szerint írva a francia flagrans-enthusiasta futurológus nevét...), és noha műve európai, sót, egyetemes “volume­ nekkel” játszik (ha ugyan Madách egyáltalá­ ban játszott is valamivel, személyesen is súj­ tatott sorsával és életével), “szögekkel-szö- geznünk-le-kell” - legalább entre nous enten­ de... “szögeznünk” - ha már keresztfa nélkül is -: Madách Utópiája, Falansztere, bizony fagyosabb a fjordoknál, a zajló jéghatárnál, horizont-tükre rejtélyekből csinál játszva ha­ lálos játszótereket... jeges játszótereket, ahonnan azonban hiányoznak a játékosok... III. 1. Madách Tragédiája egyik fő műve a ma­ gyar Európaiságnak - iránytűje ennek a ne­ héz “expedíciónak” - és az európai Magyar­ ságnak! Félelmetes falansztere ijesztően idő­ szerű: miközben az emberiség túlnyomó többsége éhezik, a “fejlett - fogyasztói... nyugati társadalmak ezer-és-ezer tonnaszám­ ra őrzik mélyhűtött raktáraikban a húst, a va­ jat, műholdak százai keringenek Földkörüli pályán - legtöbbjük katonai kémhold... hi­ hetetlen tempóban folyik a szuper-szakosított kutatótudomány (nota bene: elsősorban kato­ nai célú kutatásokról van szó, és maximum másodsorban például egészségügyi vagy gyógyszervegyészeti kutatásokról...), a com­ puter-civilizáció, az abszolút automatizáció, a robotok gyártása: újabb millióit ”produkálja” a munkanélküliségnek, miközben egymás után robbannak ki az úgynevezett “lokális há­ borúk”, drága fegyver-rendszereket emésztve fel, hogy helyükbe még korszerűbb vadász­ bombázók, rakéták, harckocsik, tengeralattjá­ rók százai, ezrei épüljenek! Meglehet, nagyon is meglehet, hogy a XX. évszázad és a Krisz­ tus születése utáni második évezred végén: a madáchi falanszter foglyai leszünk, miköz­ ben szabadságnak fogjuk nevezni fogságun­ kat. . 2 Falanszter - Phalanstére ez a neve an­ nak a közös épületnek, amely az utópista Fo­ urier rendszere szerint a Phalange vagy 266 Phalanx tagjait szigorú rendszabályok szerint összefogja. Ám a munka nem kötelező. Mi­ lyen a f ourieri Falanszter? Hosszúkás, háromemeletes épület, hatalmas, egymásból nyíló udvar-terek sorával, melyeknek közepén nyernek elhelyezést a közös gyűlés- és étke­ zőtermek, tantermek, szemináriumi szobák, meditációra alkalmas üvegpavilonok, könyv­ tárak, színházak, kivilágítható szökőkutak, és a tökéletesen zajtalan műhelyek. Az egyik szárnyon nyernek elhelyezést a mégis némi zajjal együttjáró mesterségek műhelyei, a má­ sik szárnyon vannak a gyermekszobák és az idegen látogatók vendégszobái. Az egész nyilván a Colosseum és a Caracalla-thermák méreteivel vetekedő... - házóriásban el- és szétszórva kapnak helyet a magánlakások, és­ pedig különböző nagyságban, jobb és kevés­ bé jó berendezéssel, közelben vannak az istál­ lók, magtárak, raktárak, zöldséges- és gyü­ mölcsös-kertek, továbbá a kocsiszínek, vala­ mint a tengerjáró hajók kikötésére is alkalmas rév... Mezők, legelők, ligetek környezik e vi­ rágzó helyet... A konyhák, a pincék: közösek ("communálisak"), nemkülönben közös a fű­ tés, valamint a világítás díja, éspedig azért, hogy a legkülönbözőbb munkák elvégzése épp úgy, mint a szükségletek kielégítése a lehető legolcsóbban történhessék. Természeti rendeltetés az, hogy az egyén a vágyait és ösztöneit teljes mértékben kielégíthesse, mi­ vel - legalábbis Francois Marie Charles Fou­ rier doktrinája szerint - csakis eképpen rom­ bolható szét 1. az ipar őrült versenye, 2. a �kapitalizmus, mely a kisvállalkozókat “tö­ megsírba löki”, 3. és végül: csak és kizárólag az ösztönök és vágyak kielégítése révén való­ sulhat meg az a 810 azaz: nyolcszáztíz külön­ böző jellem, amely mindeddig elnyomatott mind az egyes egyénekben, mind társult kö­ zösségeikben... Fourier szerint mindenki olyan munkát végezhet, amilyent éppen ő ma­ ga jónak lát... (Például Michel-Angelo-nak nem kell okvetlenül széklábat vagy ahelyett legalább széktámlát faragnia, mint Madách Falanszterében...) A falanszter legfőbb prin­ cipiuma: a nevelés. A falanszterben megszű­ nik a családi élet, és a házasság úgyszintén fölöslegessé válik. Emlékezzünk Madách Fa­ lanszterének arra a mozzanatára, amikor Éva fölkiált: “Mit nékem a fagyasztó tudomány! Bukjék, midőn a természet beszél." Később, amikor gyermekét elveszik, Éva ezzel a kiáltással esik össze: “Oh, gyermekem!” Ádám, bizonyos férfias - hogy ne mond­ jam: masculin melankóliával jegyzi meg: “Ne szánjatok. - Miénk Ez őrülés: mi józanságtokat Nem irigyeljük. Hisz, mi a világon Nagy és nemes volt, mind ily őrülés, Melynek higgadt gond korlátot nem ír.″ Fourier 1822-ben tette közzé utópisztikus munkáját: Traité de l'association domesti­ que-agricole címen. E művet - Marx & En­ gels & Lenin súlyos kritikája ellenére: leg­ alábbis bizonyos részleteiben Sztálin rémesen realizálta, már ami a közös konyhákat, közös wc-ket és az egymástól igencsak különböző méretű, még inkább “jó és kevésbé jó” lakás­ berendezéseket, továbbá a kötelezően közös ideológiai nevelést illeti... 3. Tanulmányomat a Szikra kiadásában, 1952-ben megjelent: Vita irodalmunk helyze­ téről című könyvvel kezdtem. Befejeznem is egy korabeli kiadvánnyal (-ez is díszkiadás!, ezt is a Szikra Könyvkiadó adta ki, Budapes­ ten, 1951-ben -) illik: MAGYARORSZÁG ÚJ ARCA Ez is falanszter a maga borzalmas nemé­ ben: sztálini falanszter, amit a “nagy tanít­ vány” hozott létre, lázas munkával, a nagy sztálini életművet lakájhoz méltó lendülettel utánozva. Ezt a könyvet is ki kellene adni újra, a mai nemzedék okulására! A borítón “szoc-reál” dombormű ékeskedik: ifjú gyer­ mek, hatalmas lobogórudat markolva halad az élen, mögötte öles termetű munkás lépdel, a munkás mögött daliás parasztember, vállán kéve. mögötte gyönyörű parasztleány, díszes, fodros szoknyában, fején hatalmas szüreti bő­ ség-tálat visz: benne szőlőfürtök, és más gyü­ mölcsök... Aztán belelapozva e könyvbe: vö­ rös alapon Lenin mellszobra aranylik ránk. Pátzay Pál Kossuth-díjas festőművésztől... Következő lap: Rákosi Mátyás remekbe-retu­ sált. mosolygós fényképe néz ránk... (A szó­ banforgó könyvet különben a Magyar Dolgo­ zók Pártja II. Kongresszusa alkalmából adták ki.) A könyvben cirka tíz-tizenöt olyan fény­ kép látható, mely mind Rákosit ábrázolja: hol parasztok, hol munkások, martinászok, bá­ nyászok, máskor meg (noha ritkán...): az ér­ telmiség, a tudósok, az akadémikusok köré­ ben... A feliratok: “A NÉPÉ A GYÁR!”, “A NÉPÉ AZ ISKOLA!”, “MINDEN HATA­ LOM A DOLGOZÓ NÉPÉ!” Számos idé­ zet Sztálintól, Rákositól, Gerő Ernőtől, Far­ kas Mihálytól, akit kedélyesen elbeszélgetni látunk a Néphadsereg honvédei között... (Jól­ lehet Farkas Mihály soha nem is volt katona!) Az egyik kép szörnyű emlékű kísérő szövege: “Ratkó Anna textilmunkásnő, egészségügyi miniszter, első női miniszterünk.” Azután a röpgyűlésekről készült fotók sora következik: “spontán” felvételek... Majd iparunk és mezőgazdaságunk - valóban utópiába illő - statisz­ tikai grafikonjai következnek. Azután ismét hatalmas felvonulásokat, békéért tüntető munkásparaszt-tömegeket, kitüntetéseket, 267 �palócföld 91/3 továbbá sztahanovisták vállalásait (például a volt Weiss Mannfred, későbben Reichsmars­ chall Hermann Goeringról elnevezett, ezidő­ szerint [1951!] Rákosi Mátyás Acél-Művek­ ben...), boldogan szántóvető-szüretelő parasz­ tokat ábrázoló fényképek sora “Bikov szov­ jet sztahánovista, a magyar gyorsvágó eszter­ gályosok tanítómestere...”, “Panyin szovjet sztahánovista mozdonyvezető a ferencvárosi pályaudvaron magyar tanítványai között, 1950. február 22-én...” “Felajánlások Sztálin elvtárs 70. születésnapja méltó megünneplé­ sére kezdeményezett munkaversenyben megszületett hazánkban a sztahánov-moz­ galom...” “Dubjága szovjet sztahánovista szövőnő a Kelenföldi Textilkombinátban Kapitány Sándorné Kossuth-díjas sztaháno­ vista szövőnőnek bemutatja munkamódsze­ rét.” És! Igen,“ mintha azelőtt a magyar kő­ művesek nem tudtak volna falat húzni: “Po­ zsonyi Zoltán Kossuth-díjas sztahánovista 268 kőműves szovjet falazási módszerre tanítja munkatársait.” És látjuk a fotón a “szovjet falazási módszert...” Eszünkbe juthat akár RECSK is! Sem Platón Államában, sem Thomas Moore Utópiájában, sem Campanel­ la Napállamában (jóllehet Campanella 26 évet töltött börtönben, jóval többet tehát, mint maga Rákosi...), sem Fourier Falanszte­ rében, sem Madách Imre Falanszterében: nin­ csen börtön, nincsen RECSK, volt viszont igenis (és hozzá nem is egy...) RECSK: a Rákosi-"Falanszterben"... sőt, egész rendszere egyetlen Recsk, egyetlen kényszermunka-tá­ bor volt, méltóképpen nagy tanítójához. Sztá­ linhoz - és még csak nem is “mutatis mutan­ dis...” Rákosi is Gulág-szigetekké “fejlesz­ tette” Falanszterét. Európa szívében! A Rá­ kosi-Recsk-Falansztert csak az 1956-ban megdördült fegyverek, a T-34-es nehéztan­ kok lánctalpai elé dobott “Molotov-koktélok”, kézigránátok rombolták porig! �palócföld 91/3 B a tta István A széncsata történetéhez I. A demokratizmus és a baloldal küzdelme Nógrád megyében ( 1935- 1944) Nógrád megyében az első világháború következményeként nagy változások és várat­ lan hatások következnek be. Az akkori ország közepén fekvő megye hirtelen az ország határára szorul. Mi több, a ketté szelt megye befogadója és szemtanúja is a Felvidék­ ről menekülő magyarok kínlódásának. Nógrádban a nemzeti katasztrófa naponta megélt valóság. Érzékenyebb a hazafias szólamokra, a politikai radikalizmusra, a pillanatnyi hatalom viszont - az országhatár miatt is - éberebb, jobban vigyáz a rendre, kényesebb a társadalom “békéjére”. A trianoni békeszerződéssel a megye ipara és elsősorban szénbányászata új feltételek kö­ zé kerül. A már hanyatlóban lévő szénbányá­ szat, kisebb bányák fenntartásával, újak nyitá­ sával, a szállítás korszerűsítésével, a szén osz­ tályozásával új korszakot kezd az energiában szegény országban. A bányaipar kis létszámú, kolonizált törzsgárda fenntartásával és nagy tömegű falun élő munkások foglalkoztatásá­ val szerez szükséges munkaerőt. A megye bá­ nyaiparában foglalkoztatottak nagy tömege; társadalmi, politikai körülményeik jelentős hatást gyakoroltak az 1945. után elindult vál­ tozásokra is. A nógrádi bányászság egyik sajátossága a társadalmi, politikai elzártság, elzárkózott­ ság. Ez, az akkori társadalmi, települési viszo­ nyokból is kövekezett. A két világháború kö­ zött felnőtt nógrádi bányász-nemzedék és ve­ zetői nem ismerhették meg a magyar baloldal törekvéseit. A munkásmozgalom eszménye, a szocializmus, mint politikai mozgalom nem tudott soraikban hitelesen és tömegesen elter­ jedni. A szocializmus elveit abszolutizálva. leegyszerűsítve, sokan egyéni vágyaikhoz igazítva terjesztették, saját műveltségük szint­ jén értelmezték. A szocializmus eszméi, tehát hiteles források hiányában, a demokrácia gyakorló terepe nélkül terjednek. Az uralkodó réteg is “segített” abban, hogy az elégedetlen­ kedők, a hatalommal szembekerülők váloga­ tás nélkül szocialistának minősüljenek. A nyilas mozgalom átmeneti sikereiben ez majd jelentős szerepet játszik. A fentiek miatt is az akkori középrétegek, az értelmiség távol tartja magát az ilyen szocializmus kép­ től. A szocializmus torz felfogásának kedve­ zett továbbá a Horthy-rendszer is, a kommün­ ről fennmaradt ismeretek, a szélsőjobboldali demagógia, a baloldali szervezetek hiánya, erőtlensége, valamint az MKP, az SZDP egy­ más elleni harca, az illegalitás, a rendkívül szűk nyilvánosság, stb. A megye lakosságát tartósan foglalkoztat­ ta Trianon és annak hatása. A munkásmozga­ lom két nagy áramlata: a demokratikus szo­ cializmus és bolsevizmus, az ezekről folyó viták, álláspontok nem jutnak el a megye 269 �palócföld 91/3 mozgalmaiba. Az általam vizsgált korban a szociáldemokrata párt, a szakszervezet kiszo­ rult a megye munkáslársadalmának életéből. A napi gazdasági, politikai küzdelmek, a pártharcok nem közvetítették a baloldal valós, kiküzdött értékeit. Sőt a községekben a balol­ dali pártok nincsenek jelen, a sajtó pedig csak kevesekhez jut el. A bányászmozgalmak a gyári munkásságtól elszakítva, gyakran szembeállítva léteztek. A bányászok egy része idényjellegű mun­ kát végez, ősztől tavaszig bányász, nyáron a mezőgazdaságban keresi kenyerét. A falun élő bányász könnyebben ellenőrizhető, befo­ lyásolható. A tőke- és kormányellenesség ön­ magában nem bizonyult jó iránytűnek a né­ met nemzeti szocializmus és a nyilasmozgal­ mak fellendülése idején. A trianoni határok revíziója bénítólag hat a magyar progresszió­ ra. A megyei bányászmozgalmakban is erősö­ dik az uralkodó körök befolyása. Az 1930-as évek második felében a moz­ galom új feltételek közé szorul. A fasizmus előretörése, a háborús konjunktúra, az életkö­ rülmények javulása más igényeket, körülmé­ nyeket alakít ki. A bányamunkásság mozgal­ mainak helyzetét jelzi, hogy a nyilasok által pártolt 1940. évi őszi bányász-sztrájknak a megyében politikai bázisa volt, hogy a Szov­ jetúnió elleni háború éveiben sok bányász a szocializmust azonosítja a szovjet rend­ szerrel. A nógrádi bányászmozgalmak sajá­ tossága, a radikalizmus, a háború éveiben terjed és megerősödik, egyértelműen “balra tart”. Ezt a radikalizmust egy szűk cso­ port elkötelezetsége, messianisztikus hite, személyes bátorsága élteti, de a bányászok életviszonyai, összetartása, egyetértő támoga­ tása ösztönzi. Ennek a radikalizmusnak új erőt ad az a felismerés, hogy a háborút az uralkodó osztály elveszíti. A radikalizmus a politikai kizárólagosságot, a “múlt teljes” el­ törlését teszi mércéjévé. Az igazságosság 270 megteremtését a sérelmek orvoslását, a bünte­ téssel, a leszámolással azonosítja. Terjed az az illúzió, amely a “felelősök” megbüntetésétől automatikusan a társadalom bajainak orvoslá­ sát reméli. Ez a radikalizmus a felhalmozott sérelmek és a keletkező indulatok levezetésé­ re nem is keresi a politikai, a jogi, a törvényes kereteket. Ebben a légkörben érthetjük meg, hogy az SZDP által 1942 után kiépített szer­ vezetek, felkutatott munkásvezetők egy része 1945 után az MKP-hoz pártol. Az MKP felkarolja, ösztönzi a bányász­ mozgalmak radikalizmusát, mert a politikai fordulatokban az egyeduralomért folytatott harcában könnyen és jól tudja felhasználni. A hangzatos jelszavak az “egyszerű megoldá­ sok” gyorsan mozgósítanak, valósággal vakí­ tanak, alkalmasak arra, hogy a bányaüzeme­ Bódi Ildikó Salgótarjánban születtem, Etesen nőttem fel, egy csodálatosan szép utcában, amit magasra nyúló gesztenyefák szegélyeztek. E fák alatt tí­ zévesen arról álmodoztam, hogy író leszek. Az első füzetet, amire ráírtam: “REGÉNY”, azóta is őrzöm, és céljaim között első helyen szerepel a húszéves álom megvalósítása. Az emberi lélek, a gondolkodás, az élet rejtett oldala az, ami érdekel, és írásaimban ezt a meg­ foghatatlantpróbálom bemutatni. Rohanó vilá­ gunk nagy hajszájában félő, hogy elfeledke­ zünk önmagunk “mélyére” nézni. Ez szerintem veszélyes játék. Ezért írok olykor rejtett értelmű novellákat. A köpködő kobra című irásomban a kobra a sekélyes lélekjelképe, akit-mert ilyen - a gonosz felhasználhat céljaira. Novelláimat pszichológiai sci-fi-nek neve­ zem. �ket egyetlen párt befolyása alá helyezzék. A bányászmozgalom radikalizmusa és e radikalizmus 1945. utáni kultusza a mozgal­ mat dezorientálja, megfosztva attól az igény­ tól, hogy tömegesen nevelje fel a képzett, a művelt, a kompromisszumokra kész munkás­ vezetóket. A bátorság, az elszántság, az “osztályharcosság” az egyén értéke, de a mozga­ lomnak ennél többel kell rendelkeznie. Az el­ zárkózásnak kedvez, hogy a termelőüzemek egymástól nagy távolságban, kis- és közepes települések közelében helyezkednek el. A széntelepek geológiai viszonyai nem teszik lehetővé a nagy kapacitású bányák kiépítését. A termelő üzemek létszáma alacsony (átlag 300 fő körüli),1 a bányászok sok településen éltek. Egy 1940. évi jelentés szerint a 27 bá­ nyaüzem dolgozói 70 községből és 38 bánya­ A köpködő kobra 1. A köpködő kobra unottan siklott a kígyóktól hemzsegő keskeny sziklautakon. A kirívóan csinos, és fiatal kígyólányokat megbámulta, néhányukra rámosolygott. A többiekre ügyet sem vetett. Azok előtt viszont, akiken látszott, hogy hajlandók lenné­ nek szóbaelegyedni vele, azok előtt megpödörte nemlétező hetyke bajszát. Ő is, mint a többi koros kígyótársa, a zsenge nemzedéket kedvelte. Azokat, akik még tapasz­ talatlanok voltak. A vele egykorú hölgyeket már nem lehetett átlátszó, minden nő fülébe suttogható, rongyossá kopott bókokkal elszédíteni. A serdülő nemzedék azonban így is izgalmasnak találta őt. Mellettük tündökölhetett és igazi férfinak érezhette magát, annak ellenére, hogy már régóta feledte, milyennek kell lennie egy igazi férfinak. Az sem csökkentette diadalérzetét, hogy tudta, ezek a fiata­ lok csak azért fogadják udvarlásait, mert legyezi a hiúságukat, hogy alig bújtak elő a tojásaikból és máris egy felnőtt kígyó udvarolja körül őket. telepről származtathatók.2 A termelő-létszám­ hoz képest a műszaki értelmiség feltűnően alacsony. 2-3 százalék. Az adminisztratív lét­ számmal együtt 5-6 százalék körül van az “irodisták” aránya. A termelésnek ez a két emberi tényezője, ilyen körülmények között, még ha akarna sem tudna hatásosan egymásra találni. A szakszervezetek tevékenységét szabá­ lyozó rendelkezések szerint helyi csoportokat 100 tag hozhatott létre. A Bánya- és Kohó­ munkások Országos Szövetségének 1942-es adatai alapján mindössze 904 tagja volt, ami az iparág 70.000 dolgozóját alapul véve alig több mint 1 százalékos szervezettséget je­ lent.3 A nógrádi medencében 1936 után a szakszervezetnek nincsenek helyi csoportjai. A helyi csoportok a második világháború idején alakultak meg. Olyan jelentős bányásztelepü­ léseken mint Etes, Kazár, Karancslapujtő, Ka­ rancsalja, Nagybátony, Zagyvapálfalva, csak 1943-ban alakulnak meg legálisan a szakszer­ vezet helyi csoportjai. A Szakszervezet Salgó­ tarjáni Alközpontja is csak 1943-ban jött lét­ re. A szakszervezet kiépítésében kimagasló szerepe volt a Bányász-szakszervezet orszá­ gos titkárának. Jellinek Ferencnek, aki az 1940. évi országos bányász-sztrájk idején is­ meri fel, hogy a nyilas mozgalom milyen ve­ szélyesjátékot űz az elégedetlen, szervezetlen bányásztömegekkel. A korbeli hiteles adatok, tények azt bizonyítják, hogy a nógrádi szén­ medencében a legális munkásmozgalom az 1935-1942 közötti években gyenge és szerve­ zetlen. Az egyes bányászrétegek politikai hangulatát, kormány- és tőkeellenes megnyil­ vánulásait, elkeseredett törekvéseit a legális munkásmozgalom meggyengülése miatt is többféle politikai irányzat is formálja illetve kihasználja. A Gömbös-kormány idején az SZDP és a szakszervezet érzékeny veszteségeket szen­ 271 �palócföld 91/3 ved. A legális munkásmozgalmat a támadá­ sok, a szélső-jobboldali demagógia, a trianoni sokk, majd az “országgyarapítások” nehéz helyzetbe hozzák. Ehhez járul a KMP, amely éles harcot folytat a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek ellen. A KMP, az egyes kommunista csoportok fellépései zavart és károkat okoznak a legális mozgalomnak: a hibás politikai alapállás, a tájékozatlanság mi­ att több alkalommal a Horthy-rendszer és a szésőjobboldal kezére játszanak. A kibontakozó háborús készülődés gaz­ dasági fellendülést indukál, érezhetően javul­ nak a megélhetési körülmények. Az ország­ ban jól érezhető az életviszonyok, a politikai hangulat változása. Ezek tükröződnek az SZDP 1939-es vá­ lasztási vereségében, a szélsőjobboldal általá­ nos előretörésében, a munkásmozgalomra gyakorolt hatásában. A szakszervezetek tag­ létszáma jelentősen csökken. A Bányamunká­ sok Szakszervezetének taglétszáma erősen visszaesik. A rendszeres tagdíjat fizetők még a 200-as létszámot sem érték el. (Országos adat.5) A legális munkásmozgalom ilyen arányú meggyengülése nehéz helyzetet teremt a ma­ gyar baloldal számára is. Különösen bonyo­ lult helyzetbe kerülnek a haladó értelmiségi­ ek, a német orientációt elutasítók, stb. A szo­ ciáldemokrata párt és a szakszervezetek meggyengülése szinte lehetetlenné teszi az MKP illegális tevékenységét. A tájékozódási zavarral küzdő KMP, az illegális kommunis­ ták súlyos és értelmetlen áldozatokra kény­ szerülnek. Ilyen körülmények között a láza­ dók akkor is kommunista jelzőt kaphatnak, ha politikai színük nem vörös. “Salgótarjánban a munkásmozgalom erő­ sen visszaesik, tíz éven át jelentősebb esemé­ nyei úgyszólván nincsenek.”6 A harmincas évek második felében a nógrádi munkásmoz­ galom történetének legnagyobb válságát éli 272 át. Az elzárt, a kedvezőtlen feltételek között élő bányászság szinte teljesen magára marad, egyes körzetei, jelentős rétegei egymástól is elszigetelődnek. A bányász-szakszervezet a stagnálás és érdektelenség évei után 1937-ben a megyében megszűnik. Ekkor a mintegy 6.000 bányász közül csak néhány száz tagja a szakszervezetnek. Az 1930-as évek végére nagy nemzedékváltás következik be a bá­ nyásztársadalomban is. A szociáldemokrata párt 1939-ben Nógrád megyében és Salgótar­ jánban sem állít képviselőjelöltet, mert semmi esélyét nem látja a sikeres szereplésnek. 1938 után a salgótarjáni városi képviselőtestület­ nek nincs már egyetlen szociáldemokrata tag­ ja sem. (1925-ben még 38 tagja volt.) A szo­ ciáldemokrata pártra, a szakszervezetre mért csapások hatását, a bányászmozgalmak álla­ A kobra - ellentében szokásával - most nem foglalkozott a lányokkal. Fontosabb gondolatok kötötték le. A Sátánra gondolt, meg arra, hogy éveken át keményen dolgozott, tanulányozta az emberek megrontásának módozatait, de a legmeré­ szebb álmában sem merte azt képzelni, hogy ennek jutalamául egy napon, a Sátán találkozóra hívja. Már besötétedett. Egyre több kígyó nyüzsgött az utcákon. A köpködő kobra most, a megköthető előnyös üzletekre sem gondolt. Határozottan ha­ ladt a külváros felé, ahol már teremtett lélek sem jár, és ahol majd találkozik a világi gonoszság irá­ nyítójával. Eszébe jutott a felesége. Sejtette, hogy ezidőtájt néz másodszor a faliórára, egyre növekvő dühvel, mert ő, a férje megint késik. Persze hogy nem szólt neki! Az asszonyokban nem lehet megbízni! Vagy nem hitte volna el, vagy szétkürtöli e fontos, és megtisztelő találkozást a szomszédoknak. Nem érdekelte őt most sem az asszony, sem a tény, hogy néhány nap múltán itt a fészekkészítés ideje, és asszonya majd lerakja to­ jásait. Alig hagyta el a város fényeit, a zsivalyt, egy­ szercsak ott állt előtte. Hatalmas patáival csaknem rálépett, a feje pedig olyan volt, mint az övé. A kobra megtorpant. Nagyon lassan - nem árt �potát mutatja, hogy a kormánypárt vállalko­ zik (vállalkozhat!!!) a munkások érdekeinek képviseletére. Egyes helyeken a bérharcok a Magyar Élet Pártja támogatásával érnek el eredményt.7 Ez a tény a legszemléltetőbb mó­ don mutatja, hogy a tárgyalt időszakban mennyire elgyengült, visszamaradott Nógrád megye munkásmozgalma. A Nyilaskeresztes Párt, mint a kormány ellenzéke látványosan “karolja fel” az SZDP befolyása alól kikerült, az önmaga érdekeinek védelmére képtelen nógrádi bányászok érde­ keit. Rendezvényeik, sajtójuk élesen támadja a kormányt, időnként a nagytőkét is, fellép egyes munkáskövetelések mellett. Az 1939-es választások után látványos interpellációkkal “védelmezik a magyar munkás érdekeit”. A az óvatosság! - felemelte testét a talajról, hogy jobban szemügyre vehesse a fölötte magasodó, go­ noszan villogó szemeket. - Hát itt vagy!? - dörögte a Sátán gúnyosan. Régóta figyellek! Makacsul sóvárogtál utánam. Bosszantó volt, nem mondom! A kobrát elöntötte a méreg e gúnyos szavak hallatán. Ösztönösen, közte és a Sátán közötti tá­ volságot kezdte méregetni. Azon töprengett, hogy vajon mérge - ha most kilövelné —elérné-e a Sátán szemét. De eszes volt, és hamar rádöbbent, hogy a Sátánnal nem szabad kikezdenie, nemcsak mert ná­ la erősebb, hanem azért sem, mert annak is kobra feje van, és ki tudja? Talán mérge sem más! - Te nyomorult porbacsúszó! Te semmirekellő! - kiáltott le a Sátán.- Mit meg nem engednél ma­ gadnak?! Méghogy vak legyek?... De azért tetszel nekem! Látom, igazam volt, amikor úgy véltem, kellő gyűlölet és gonoszság lakik szíved helyén! - Köszönöm, hogy felfigyeltél rám! - hálálko­ dott a kobra. - Remélni szem mertem, hogy egy napon majd méltányolod igyekezzzetemet. Engedd meg, hogy szolgád legyek! - Megengedem! - vihogott a Sátán. - Ezért hívtalak! De azt megmondom, hogy ettől a pillanat­ tól kezdve feltételek nélkül engedelmeskedned kell nekem! magyar progresszió különböző irányzataival nem tudtak tartós politikai szövetségre lépni. A vázlatosan felsorolt tényeknek szerepük volt abban, hogy a szociáldemokrata párt be­ folyása, szervezeti ereje meggyengült. Nóg­ rád megyében, a szénmedencében, ez a folya­ mat mélyebbre hatol, mint más bányavidéke­ ken. A magyar szociáldemokraták rendkívül nehéz helyzetben, tartósan kedvezőtlen felté­ telek között, tiszteletre méltó nemzeti értéke­ ket alkottak. A Horthy-rendszer ellenséges légkörében szembeszálltak a látványos, sike­ reket felmutató, “diadalmasan” előretörő fa­ sizmussal. Olyan politikai rendszerben teszik ezt, amelynek államhatalma, hatalmon lévő pártjai, intézményei, ellenségként állnak szembe a demokratizmussal, szocializmussal. Az SZDP-nek úgy kell elhatárolódnia a szocializmus bolsevik változatától, hogy ezt az uralkodó hatalom ne fordíthassa a haladó mozgalmak ellen. Akkor kell ezt megtennie, amikor az európai munkásmozgalom bolse­ vik irányzata is látványosan tör előre, nemzet­ közi sikereket arat, katonai nagyhatalommá lép elő. A szociáldemokrata pártnak ez a küzdel­ me, törekvése az 1935-1942-es években a szervezetlen megyei bányászmozgalmakban nem tudatosulhat. Az 1939-es választások, a politikai nyomások, a manipuláció ellenére is türközték az országban végbement, a kikény­ szerített változásokat. A nyilaskeresztes párt országosan a szavazatok 25 százalékát sze­ rezte meg. Az országos átlagnál nagyobb ará­ nyú sikert értek el több bányavidéken. Így pl. Pécsett, Tatabányán, Salgótarjánban. Nógrád megyében kiemelkedően szerepeltek: a sza­ vazatok több mint 36 százalékát szerezték meg. A szavazatok arányában Nógrádban a párt második lett. Az 1939-es választásokon egyetlen balol­ dali pártként a kisgazdák indultak, 12 száza­ lékos eredményt értek el. 273 �palócföld 91/3 A Nyilaskeresztes Párt 1939-es választá­ sok előtti taglétszámát több korabeli forrás Nógrád megyében kb. 5.000 főre becsüli. A párt a rétsági járásban megelőzte a kormány­ pártot, és mandátumhoz jutott. A salgótarjáni választókerületben erős ellenfelekkel szem­ ben megszerezte a szavazatok több mint 31 százalékát. A lajstromos választókerület pót­ képviselő helyeinek a fele jutott a nyilasok­ nak. A szélsőjobboldal előretörésének sok oka van. A legdöntőbb a Szociáldemokrata Párt befolyásának csökkenése, a legális munkásmozgalom meggyengülése, elsősorban a fa­ lun élő munkások között. Következménye, hogy jelentős munkásrétegek a nyilaspártot, a tőke és a tőkés rend ellenségének gondolva hamis útra tévednek. A kiábránduláshoz hosszú évekre lesz majd szükség, a morális megítélés az, hogy “nyilasok voltak”, viszont egy életre szólt. A megye történetírásának az eddigieknél mélyebben kell ezzel a “homá­ lyos folttal” foglalkozni. A nyilaspárt felismerte, hogy a meggyen­ gített szociáldemokrata párt az érdekképvise­ let nélkül maradt munkáság új lehetőséget nyújthat számára. Az uralkodó körökben is ismert, hogy a nógrádi bányászok helyzete, körülményei az iparágban a legrosszabb, hogy ez a tendencia évek óta tart, súlyos sé­ relmeket halmozott fel, és örökített át a bá­ nyászok között. Borsod megye főispánja egy 1940-ben kelt titkos jelentésben írja a kor­ mánynak: ..."a mukásság jövedelmét 12-20 százalékkal emelni kell, mert a salgótarjáni szénmedence munkásai ennyivel keresnek kevesebbet, mint a szomszédos vármegyék ipari területeinek munkássága".8 A Nyilaskeresztes Párt 1940 őszén a lap­ pangó kormányválság idején elhatározza, hogy a bányászok elégedetlenségét felhasz­ nálva olyan belpolitikai válságot hoz létre, amely a szélsőjobboldal hatalomra jutását eredményezi. Ehhez a külpolitikai fejlemé­ nyeket is kedvezőnek gondolták. 274 Budapesten 1940 szeptember 1-én titok­ ban 120 bányász részvételével országos bá­ nyászkongresszust rendeztek a nyilasok. A kongresszuson az Esztergom megyei, a salgó­ tarjáni és a pécsi küldöttek voltak a hangadók. A dorogi küldöttek javaslatára 30 százalékos béremelést követelő memorandumot állítot­ tak össze. A kongresszust vezető Gruber La­ jos nyilas országgyűlési képviselő bejelentet­ te. hogy a memorandumot munkásküldöttség adja át az ipari miniszternek.9 A kongresszus után fokozott erővel, a nyi­ laspárt rendelkezésére álló valamennyi esz­ közzel, folytatódott a bányamunkások köré­ ben az elégedetlenség szítása, a nyilaspárt népszerűsítése, a sztrájk előkészítése, a tagto­ borzás. A nyilas propaganda a rosszul fizetett - saját politikai- és érdekképviseleti szervek - Rendelkezzz velem! - hajlongott a kobra. - Szükségem van a gonosz lelkedre! Csak egy hónapra. Túlságosan nagy most a nyugalom, és sok a jóság az emberek között. Igazán kellene már egy kis felfordulás! Jó tervem van! - A le...hel ..kem? - hebegte a kobra. - De hogy képzeled? - Nem kell berezelni! Nem a halálodat aka­ rom! Hozok én a te lelked helyett egy emberit. A tiédet meg egy emberi testbe helyezem. - Én...? Engem? - hülledezett a kobra. - De hogyan tudnék én úgy élni, mint egy ember? Túl szokat kérsz tőlem! - Elhallgass, átkozott! Ne merészelj ellenkez­ ni! - üvöltötte a Sátán. - Eltaposlak! Egyébként jobb sorod lesz, mint most, ezt garantálom! A kobra jobbnak látta, ha nem makacskodik. Úgy gondolta, valahogy majd csak elviseli azt a néhány hetet, és ha mindent megtesz, a Sátán bizo­ nyára gazdagon megjutalmazza... - A Sátán gú­ nyos röhögése térítette vissza a valóságba. - Látod! Ezt már szeretem! No, várj itt egy csöppet! - szólt le nyájasan és a következő pilla­ natban hűlt helye volt. A kobra még néhány percig ágaskodva állt és csak azután ereszkedett a talajra. Ha nem fárad el oly nagyon, azt hitte volna, az egész csak egy �nélküli - nógrádi bányászok között különösen hatásosnak bizonyult. Valós és régóta fájó sé­ relmeket tárt fel. A politikai élettől elzárt, a mozgalomtól távoltartott bányászok hirtelen azt érezték, hogy van, aki törődik velük. A mátranováki bányakörzetben 1940. szeptember 8-án az 1.200 bányászhoz rövid idő alatt a nógrádi medence mintegy 4.000 munkása csatlakozott. A sztrájkolok a fizeté­ sek emelését, a szénjárandóság növelését, a munkafeltételek javítását és jobb élelmi­ szerellátást követeltek. Ez a sztrájk 72 órán belül főként helyi intézkedésekkel, engedmé­ nyekkel fejeződött be. A megmozdulás meg­ növelte a közreműködő nyilaspárt tekintélyét. A Teleki-kormány felismerve a nyilas mester­ kedések céljait, a bányászok bérének emelé­ sét határozta el, de rosszul mérte fel a bányá­ rossz álom. Nem képzelte, hogy a Sátán ilyen óriási dolgot követel majd tőle. Mert ugyebár az is más, ha azt parancsolja, hogy törje össze a kígyók tojá­ sait, vagy gyilkoljon állatokat, esetleg méreggel fröcsköljön le embereket! De hogy a lelkét cserélje ki! ...? És mit fog szólni az asszony, ha észreveszi? És mi lesz, ha az emberek jönnek rá? Nem töpreng­ hetett tovább, mert a Sátán visszatért. Száz kezet növesztett, mert csak így tudta biztosan tartani a kétségbeesetten hadakozó emberi lelket. Szó nélkül kivette a kobra lelkét, s az élettelen­ né váló kígyótestbe belegyömöszölte a vergődő emberit. 2. A kobra jobban dolgozott új, szokatlan környe­ zetében, mint ahogy azt maga, vagy a Sátán előre elképzelte. Teljesen elvakította széptevéseivel, ügyesen előadott hazugságaival az embereket. A város rendőrei nem győzték begyűjteni a rendbontó fiatalokat sem, amíg a kobra a városban élt. De ezek csak az első lépései voltak. Három hét lefor­ gása alatt két gyártulajdonost is koldusbotra jutta­ tott, mindkettő bedőlt Nick hamis információinak. A siker csúcspontja az volt, amikor mindkettő szok hangulatát, elszántságát, a nyilaskeresz­ tes párt iránt ugrásszerűen megnőtt reménye­ ket, illúziókat. 1940 október 7-én bejelentet­ ték, hogy a béremelés 7 százalékos lesz. A felfokozott hangulatban a bányászok el­ utasították ezt a béremelést és 1940. október 8-án elsőként az országban az etesi Frigyes­ akna bányászai sztrájkba léptek. A mozgalom vezetője Faragona József munkásvezető lett, 1943-ban a zagyvapálfalvai szakszervezeti csoport helyi vezetőinek egyike.10 A Frigyes-akna sztrájkját még azon a na­ pon követték a szénmedence összes bányái. A mozgalom országosan is gyorsan terjedt, ok­ tóber 14-én leálltak a dorogi, tatabányai és pécsi szénmdencék munkásai. A Nógrádban kezdődő országos megmozdulásban a hivata­ los statisztika szerint 16 bányatársulat és 31.219 munkás vett részt. Tartani lehetett at­ tól, hogy a sztrájk más iparágakra is átterjed. A mozgalom csapást mért a hadiüzemek kato­ nai rendjére, megnövelte a munkásság önbi­ zalmát. A kormány a mozgalmat elsősorban erő­ szak alkalmazásával, katonai erővel akarta le­ törni. Valóságos hadmozdulatok folytak, ka­ tonai alakulatok vonultak fel, százával vettek őrizetbe embereket és sokakat katonai behí­ vóval vittek el. A katonai erőszakkal a kor­ mány egyszerre figyelmezteti a nyilaspártot, a szélsőjobboldalt és a munkásmozgalmat is. Ekkor azonban a Horthy-rendszerben példát­ lan eset történt. A Salgótarjánba kirendelt két tábornok - Barabás Emil altábornagy és Bán­ tay Alfréd vezérőrnagy - a megtorló intézke­ dések teljesítése közben a munkáskövetelése­ ket jogosnak ismeri el. Az egyik értekezleten Barabás altábornagy egy kezében lévő cédu­ láról fizetési adatokat olvasott fel. Elmondta, hat bányászt hallgatott ki, akiknek napi kere­ sete 2-4,33 pengőt tett ki. Ő megállapította, ezek családos emberek és fizetésük a létmini­ mumot sem éri el. Ezután személy szerint aposztrofálta Schmidt vezérigazgató-helyet­ 275 �palócföld 91/3 test és megkérdezte tőle, vajon ő meg tudna-e élni havi 66 pengőből? Kijelentette, bár őt teljhatalmúnak küldte ki a kormány, ő nem lesz hajlandó a munkásság elnyomásához se­ gédkezet nyújtani, legfeljebb elcsapják. Vé­ leménye szerint nem politikai harcról, hanem bérmozgalomról van szó, amelyet úgy lehet megszüntetni, ha a társulat ad valamit a mun­ kásoknak. Álláspontjához csatlakoztak a ve­ zérkar kémelhárító képviselői is.11 A tábornokok ilyen állásfoglalása kedve­ zett a sztrájkmozgalomnak, mert az erőszak alkalmazása mellett más megoldásokat is szorgalmazott. Az állásfoglalás kedvező volt a nyilaspártnak is, mert az ország nyilvános­ sága előtt elleplezhette hatalmi törekvéseit, azt a látszatot keltette, hogy önzetlenül állt a bányászok mellé. A kormány azonban ismerte a nyilasok igazi szándékait. Fenyegetéssel, kemény intézkedések kilátásba helyezésével, zsarolással a Nyilaskeresztes Párt vezetését meghátrálásra kényszerítette, amely október 20-a után elhatárolta magát az általa kirob­ bantott és szított sztrájkoktól. A nyilaspárt nyilvánosan is megtagadott minden támoga­ tást a sztrájkoló bányászoktól. A bányatársulatok így is engedményekre, 10-17 százalékos béremelésre kényszerültek. Segélyeket folyósítottak, javították az ellá­ tást, nagyobb figyelmet fordítottak a munkakörülményekre. A Szociáldemokrata Párt és a bányász szakszervezet az események során nehéz, ké­ nyes helyzetbe került. Nem tagadhatta a mun­ kások gazdasági, szociális követeléseinek jo­ gosságát, de látta a mozgalom mögött álló fasiszta fondorlatokat is. Ha ebben a helyzet­ ben a bányászok mellé áll, akaratlanul is a szélsőjobboldal kezére játszik, viszont nem támogathatta a nyilasok ellen fellépő és a bá­ nyászmozgalomra csapást mérő kormányt sem. A szociáldemokrata párt végül is helyes 276 megoldást talált, amely megfelelt a nagy ál­ dozatokkal kialakított politikájának, és a va­ lóságnak is. A kritikus napokban elhatárolta magát a politikai céloktól. A bányász szakszervezet 1940 decemberében megtartott ülé­ sén a következő határozatot fogadta el: “A Magyar Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége vezetősége és azok tagjai a legha­ tározottabban visszautasítanak minden olyan törekvést, amely a bányamunkások gazdasági helyzetének javítását célzó mozgalmát a bá­ nyamunkásság igazi érdekeivel ellenkező po­ litikai célokra kívánja kihasználni” ... és min­ den közösséget megtagad azokkal, akik ki­ mondott politikai célokból olyan cselekedetre bírták, amely a termelés menetét megzavar­ ta.12 önkezével vetett véget életének. A mosószergyáros főbelőtte magát, a hajógyáros meg felakasztotta magát. Nick a nőket is sorra elcsábította, akiknek emi­ att ment tönkre a házasságuk, életük. Nick felesége pedig az idegösszeomlás határán állt. A Sátán lubickolt a gyönyörben. Rettenetesen élvezte a káoszt. A napok azonban gyorsan futottak és egyre közeledett az a határidő, amikor vissza kellett volna cserélnie a lelkeket. A kobra többször is kérlelte, hagyjanak mindent úgy ahogy van, de a gonosznak óriási ötlete támadt. A következő éjszaka, anélkül, hogy azt előre közölte volna a kobrával, visszacserélte a lelkeket. 3. A cserét követő reggelen Nick a szokottnál is fáradtabban ébredt. Fájt a karja, zsibbadt volt a lába. Végtelen űrt érzett a testében és a lelke is mintha egy stadionban kóborolt volna. Nehezen tápászkodott fel az ágyról, maga után húzva lábára tekeredett, izzadságtól nedves lepe­ dőjét. A fürdőszobában a kád szélére ült és maga sem értette miért, de elsírta magát. A Sátán térdét csapkodva vihogott. �Az illegális kommunista mozgalom is kényes helyzetben volt ekkor. A párt politikai irányváltása, az 1936-os feloszlatás, a sztálini leszámolások, a hazai letartóztatások, a szoci­ áldemokrácia iránti ellenszenv, stb. megbéní­ tották, tájékozatlanná tették a pártot. A szénmedencében a magukat kommunistáknak val­ lók nagy része elszigetelt környezetben, szűk üzemi viszonyok között éló, a tájékozódástól elzárt ember. Kapcsolatuk más rétegekkel, a magyar baloldal erőivel nincs, soraikból szin­ te teljesen hiányzik az értelmiség. A párt kül­ földön élő vezetői és szervei a helyzetet nem ismerve a bányászsztrájkot a fennálló rend elleni, a “munkáshatalomért” fellépő mozga­ lomnak látják, a kommunista mozgalom fel­ lendüléseként értékelik. Ezért a sztrájk egyol­ dalú pártolásával, a politikai szenvedélyek szításával, a megegyezést elutasító állásfogla­ lásokkal nem tudták a bányászok igazi érde­ keit képviselni. Álláspontjuk alkalmatlan volt a szélsőjobboldali mesterkedések leleplezésé­ re. Nagy leckét kaptak ezúttal a kormány és a polgárság erői is. Bebizonyosodott, hogy a legális munkásmozgalmat támadó politikájuk a szélsőjobboldali erőknek kedvezett. Nem kerülhetik el a szélsőjobboldal hatalomátvéte­ lét, ha engedik megsemmisíteni a legális munkásmozgalmat. A külpolitikai megfonto­ lásokon túl bizonyára ez a felismerés is szere­ pet játszott abban, hogy az SZDP és a szakszervezet legalitásukat a háború éveiben is megtarthatták. (folytatása következő lapszámunkban) Jegyzetek Nicknek úgy fájt a háta és a melle, mintha tűvel szurkálták volna össze. Égett a teste, sajgott a lelke, amikor csöngettek. Szorongó szívvel, kiürült elmé­ vel, összetapadt gyomorral nyitott ajtót. Abby Duella állt az ajtó előtt. Dirk Duella, a hajógyáros leánya. Nem szólt. Nicknek nem volt annyi ideje sem, hogy megijedjen. Abby azonnal lőtt, és Nick golyóval a szívében rogyott össze. 4. - Roppantul élveztem ezeket a heteket - mond­ ta a Sátán, de a kobra hiába tekergett, nem látott senkit maga körül. - Azért jöttem, hogy köszönetet mondjak és megjutalmazzalak. Igazán büszke le­ hetsz magadra! - Nem értelek - szólt a kobra. - Ha ennyire élveszted, miért nem hagytál az ember tesztében, bőrében? Akkor még többet isz tehettem volna! A kobra csalódottan felsóhajtott és elnyúlt a földön. - Vigyázzz! - kiáltott ekkor váratlanul a kobra felesége, aki tojásain összetekeredve, a közelében feküdt. A kobrának azonban már nem maradt ideje a menekülésre. Egyiptom szent madara, az íbisz, hosszú koplalás után végre jóllakott. 1. Lassan József: A Nógrádi Szénbányászat Felszabadulás utáni Műszaki Története, I. kötet 90. oldal 2. Szekeres József: Magyar Bányamunkásság Har­ cai 1934-1944, 176. oldal 3. Zágoni Ernő: A Magyar Kommunisták a Mun­ kásegységért 1939-1942, Kossuth 1963, 56. oldal. Az adatok meglepőek, mert korábban nem használták fel, másrészt az emlékiratok, memoárok egyoldalúak. Az 1920-1935 közöt­ ti adatokat nem vizsgáltam. 4. Jakab Sándor: Nógrád megye gazdasági, társa­ dalmi helyzete a felszabadulás idején Hadtör­ téneti közlemények 1967/4. szám 651. oldal. Kómár Gábor visszaemlékezése., Nógrádi Tör­ téneti Múzeum adattára. 1717-74. 5. Baloldali Összesítő 1939. május 19. Szekeres József: Magyar Bányamunkásság Harcai 1934-1944 167. oldal 6. Szekeres József idézett mű, 128. oldal 7. Uo: 128. oldal. 1939. június 6-án a Fri­ gyes-aknán kitört sztrájkot Mocsáry Ödön kormánypárti képviselő közbenjárásával ren­ dezik. Sőt a követeléseket más bányaüzemek 277 �palócföld 91/3 is megkapták. Zágoni Ernő: Magyar Kommunisták a Mun­ kásegységért 1939-1942. 76-77. oldal Nógrád megye története III. kötet 160-161. oldal. A Nyilaskeresztes Párt megyei taglétszámát az 1939-es választások idején kb. 5000 főre be­ csülik. 8. Szekeres József: Magyar Bányamunkásság Harcai 1934-1944, 155.oldal. 278 9. Uo.: 171. oldal. A Nógrád megyei küldöttek személyére vonatkozó adatokat nem találtam. 10. Párttörténeti Intézet: A Bányász-szakszervezet iratai. 3/1940. Szekeres József: az idézett mű 175. oldal. A nyilasok által szervezett bányászkongresszu­ son 30 százalékos béremelés követelésében ál­ lapodtak meg. Ez példátlanul magas! 11. Szekeres József: idézett mű 179-180. oldal 12. Magyar Vasmunkások lapja, 1940. dec. 15. �palócföld 91/3 L ő rin c z y István Édenkerti intermezzo (részletek) I. (...) - Amikor Ádámkáékat kiűztem a Pa­ radisoból - kollegáim, a többi istenek - ne­ kem estek. Hibáztatták szűk látókörűségem, önfejűsködésem, s reformokat sürgettek a parlamentben, demokráciát, pluralizmust kö­ veteltek. Na, ennek folyományaként aztán soha többé nem teremtettem embert... De azért Ádámkáék utódai az elkövetkező hatszázezer év alatt még nagyon sok bosszú­ ságot okoztak nekem, s elképzelhető, hogy majd ezután is sok borsot törnek az orrom alá... * már nem nyújtózkodott ekkorát, amikor meg­ kapta tőlem azt a pofont, amely a legtávolabbi fáig repítette, az úgy hét méterre állhatott tő­ lünk. Hát, valahogy így zajlott köztünk a házas­ élet az Édenkertben. A többi már ismeretes a Bibliából... A Kígyó bosszút állt rajtam, be­ mószerolt az Úr előtt, megtörtént igaz, a bűn­ beesés is, és mi ott álltunk már felöltöztetve a nagy semmiben... Most már tudtuk, hogy ez nem lesz jó... De én tudtam azt is, hogy az Éva nagy mellei, a mindig tüzelő öle az jó, na­ gyon, bár az Édenkert sem volt rossz, még így a Kígyóval közösködve sem... III. II. (...) Hajnalban így szóltam Évához: Agyon akartam ütni a Kígyót, mert már nem bírom elviselni, hogy mindig megaláz en­ gem... - Ugyan, szívem - mondta Éva - tudod, hogy ki vagyunk neki szolgáltatva, ne csinálj olyan nagy ügyet ebből, édes... Csak azzal törődj, hogy élvezzél engem, én meg téged... - De te folyton sértegetsz engem a Kígyó előtt... - Csak azért becsmérellek előtte, hogy ne árthasson nekünk, mert biztosan tudna ártani, ő mindent tud, nagyon... - Nagyot nyújtózko­ dott az asszony amikor ezt mondta, de akkor (...) Szégyelltük már meztelenségünket, hát faleveleket kötöztünk a nemiszervünk elé. Ekkor süvöltött az Úr hangja a kert fái fölött, Ádámot kereste. Sajnos az Úr megkérdezte, ki tudatta velünk, hogy meztelenek vagyunk... És azt is megkérdezte, hogy ki adott Ádám­ nak a tiltott fa gyümölcséből... Persze a fér­ jecském rögtön beárult engem, közben a Kí­ gyó lázasan integetett az Úr háta mögött, hogy szóljak, és mondjam, hogy ez nem igaz, hogy Ádám adta nekem az almát a jó és a rossz tudásának fájáról... Én azonban nem tudtam hazudni, megmondtam az Úrnak, hogy a Kígyó vezetett félre, azért ettem a tiltott gyümölcsből, és adtam a férjemnek is (Lőrinczy István közeljövőben megjelenő kisregényéből.) 279 �palócföld 91/3 belőle... Gondolhatni, hogy ezzel betettem magunk mögött az Édenkert kapuját. Kizavart az Úr bennünket a dolce vitaból, sőt, velem még külön is kilőtt, azzal, hogy a szülés fájdalmát is rámtestálta, tisztára kiszú­ rásból, mert engem sosem bírt... Ádámot meg arra kényszerítette, hogy ezentúl melózzon, fáradtsággal szerezze meg táplálékunkat e földön... Mi a gyepre feküdve szűköltünk az Úr nagy szövegelése alatt, vagy két óra hosszat tartott, piszokul be volt gerjedve a nagyfő­ nök... Fekve kellett maradnunk, amíg az Úr elkészítette ruhánkat, nekem szép kis bőr­ szoknyát fabrikált, Ádámkámnak meg hercig bőrzekét... Aztán ránk ordított az Úr, hogy takarodjunk... Nem volt kecmec, menni kellett... A Kí­ gyó is ráfázott ám a sompolygására, az Úr levettette vele azt a klassz szerelését, azontúl a földön csúszkálhatott és port kellett zabál­ nia, na, lőttek a sok madártojáspuncsnak... Én még visszanéztem a földön lapuló Kí­ gyóra, de Ádámka rémülten húzott maga után, kifelé a paradicsomból... További dolgaink már szintén ismerete­ sek... IV. (...) - Én, a Kígyó voltam az első, aki az Úr által megteremtett emberpárt megpillan­ tottam. Ádám, a férfi nem lett az esetem. Rendkí­ vül darabos fickó volt, szeretett aludni, álmait részletesen elmesélte kis feleségének, aki az egészből semmit sem értett. A csaj, az igen, az szuper volt... Sajnos az Úr engem igen apróra mérete­ zett, így a nőnek a válláig, a férfinak a dere­ káig értem... Kedvemre való feladatot kaptam az Úrtól, amikor a nemi örömöket kellett az első em­ berpárnak meg- el- és bemagyaráznom... Én 280 adtam nekik az első leckét a gyönyörből. Ádámnak részletesen megmutattam a fe­ leségén, hogy mit kell csinálnia. Az asszony pedig igen tüzes volt, nem tűrtőztette magát, láttam, hogy ráérzett a csízióra... A szép kis nőstény haja sötét volt és ilyen volt ágyék­ szőrzete is, a mindig tátongó ágyékáé... Nagy mellei, telt combjai valának. Igen szeretett si­ koltozni gyönyör közben. Megtanítottam őket a szeretkezés minden fajtájára, beleértve a specialitásokat is. Az asszonyka úgy belejött a mókába, hogy az csak csoda! Igen erős kis csaj volt, amikor majmokkal szeretkezett, az aktus után a ma­ jomhímeket úgy vágta a bokorba, hogy rend­ szerint nyakukat szegték. Az Állatvédő Egye­ sület azonban akkor - még érthető okokból nem tiltakozott az ilyen kegyetlenségek el­ len... Ádámka más állatfajta volt. Nem sokat szövegelt, amikor a felesége pattogó hangon becsmérelte férfiasságát, csak rezignáltan mosolygott... Aztán a csinos majomlányok­ hoz ment vigasztalódni... Beszélni is tanítottam őket. Mindennap. Persze, elég nehezen ment velük a nyelvtanulás. A nemi élettel kapcsolatos szavakat hamarabb megjegyezték, ám a növények, ál­ latok nevét sehogysem tudták megtanulni... Aztán elkezdtek egymásra féltékenyked­ ni. Más ember nem lévén a kertben, főleg majmokra, vadkecskékre féltékenykedtek, bár Ádámka - ismerve neje igényeit - szinte minden állatra szerelemféltő volt. Azt hiszem ezt azonban csak falból csinálta, így akarta “szerelmét” bizonyítani felesége előtt. Ekkor még nem tudták, hogy meztelenek, tudatlanságukban szeméremérzetük sem volt. A meleget öntő, tűzszínű nap alatt a férfi me­ rev doronggal járt duzzadó mellű, vastagcombú felesége mellett, tisztára mint a többi há­ zaspár - hatszázezer év múlva - egy nudista strandon... Ja, és a férfi humorérzéke... Vad, mond­ �halni ”ősemberi” szeretkezéseik közben az asszony állati hangon üvöltött, rázta hatalmas tomporát, míg Ádámka ekkor is szép csendes maradt, csókolgatta az asszony lobogó söré­ nyét, és végül igen csalafinta módon beletö­ rölte szerszámát a hajsátorba. Rögtön azután kezdett el őskori vicceket mondani az asz­ szonynak, aki viszont sosem értette a csatta­ nót. Így, csak szegény Ádámka nevetett saját viccein: - “Mit mond a hímmajom, amikor felesége szeretkezni hívja? - Na, ez a nap is jól kezdődik! - mesélte ilyenkor Ádámka és kuncogva folytatta: - És mit mond a nőstény­ majom a szeretkezés után? - Na, ma sem tör­ tént semmi...” - Hát ilyen humora volt Ádám­ kának. Az asszonyt rendszeresen használtam vá­ gyaim kielégítésére, miközben megsemmisü­ lésig elárasztottuk egymást nedveinkkel. A férj tudott a dologról. Észrevettem, hogy állan­ dóan les bennünket. Az asszony nagyon sze­ rette volna a gyűrűmet elcsalni, persze nem adtam, de észrevettem, hogy e kíváncsiságát még sok mindenre fel tudom majd használni. Ádámka igen primitív módon próbált en­ gem kinyírni: hurkokat vetett, fákat akart rámdönteni, a madártojásokat - naranccsal keverve kedvenc koktélom volt - , megmér­ gezte, és hogy nem sikerült neki semmi, na­ gyon dühös lett rám... Egyszer, mikor már az asszony öléről kel­ lő nektárt szívtam, s mint egy isten, sétálni indultam, megvárt a fák között. Kövekkel ha­ jigált, hogy agyonüssön, de persze célozni nem tudott, vagy én voltam nagyon fürge, szóval mindig kitértem a gyilkos kövek elől. Nem tetszett nekem ez a húzása, arra gondol­ tam, hátha az asszonnyal együtt agyalták ki, hogy végezzenek velem. A buja asszony állandóan kellette magát előttem, farát riszálta és csecseit, combja kö­ zét kenegette, közben kacsintgatott felém. Persze sosem provokált hiába... Úgy gondo­ lom azonban, hogy a maga primitív módján a férjét is kedvelte, mégis talán legjobban kene­ kedni szeretett... A fügefa gyümölcséből, tűzillatú füvekből készítettem neki kenőcsöt a puncikenéshez... Használta is elég gyakran. Így én voltam a világon az első, aki női koz­ metikai szereket gyártottam, sőt forgalmaz­ tam. Bár igaz, hogy a nő csak természetben fizetett a gyártmányaimért, azóta is márka azonban az általam feltalált kenőcs... és tud­ tommal azóta már New Yorkban is árusítják. Szólnom kell majd a jogtanácsosomnak, hogy indítson pert a szöveségi bíróságnál: hitelron­ tás címén. Az engem ábrázoló P-kenőcs illata ugyanis meg sem közelíti az általam előállí­ tott termék eredeti kellemét, aromáját. De térjünk vissza az Édenhez. Egyik na­ pon, ha jól emlékszem egy tamariszkusz tö­ vén gyaktam a kis nőstényt, s amikor fölém kerekedett megint kérte tőlem a gyűrűt... Azt a szót, hogy “gyűrű” - ugyan nem ismerte, csak rámutatott, aztán meg le akarta húzni az ujjamról. Ekkor adtam elő neki tervemet, amely elég ócska volt, ma már egy múmia sem alkalmazná... Szóval Ádámot akartam bemószerolni az Úr előtt, tisztára ennyi volt az egész... Ha a csaj azt mondja az úrnak, amit én belesulykoltam, tudniillik, hogy Ádám ad­ ta neki az almát, akkor az Úr Ádámot, aki már igen veszélyessé vált számomra, az Édenből a jó francba zavarja, a nő mellé pedig esetleg teremt egy másik férfit. A jó meg a rossz tudását biztosan elveszi Évától és marad min­ den a régiben: én továbbra is kefélgethetem az asszonykát... De a lüke nő ellenem vallott, így aztán lebuktunk, ők is, én is. Na, hogy érthetőbb legyen, elmondom, hogy engem is az Ádámék szintjén kezelt az Úr. Engem ő sosem tartott sokra. Csak eszköz voltam neki Éváék okításához, hogy a kollé­ gái előtt ne fuccsoljon be az emberteremtés­ sel. Mint az Úr segédje - zsakettban járhat­ tam, ez nagy kegy volt, mert ilyen szerelésben csak az alacsonyabb rangú istenek pompáz­ hattak akkortájt. 281 �palócföld 91/3 Hát igaz, ami igaz, Kígyó létemre nem sok magamhoz való eszem volt, hiszen én kezde­ ményeztem az egész bűnbeesést, aztán ma­ gam is ráfáztam a témára. Végeredményben én is, mint olyan sokan még utánam - egy puncin buktam le. Hiába, sosem lehet elég okos az ember, illetve a Kígyó... Ámbár, ha előlről kezdődhetne az egész, azért másként csinálnám... Nem adnék a nőnek lehetőséget arra, hogy nekem a hülyeségével betartson. Akkor például a Kígyó, mármint én, megvárja Ádámot, aki éppen most kelt fel kis felesége mellől s a “bűnbeesés” eképpen módosul: - Te, Ádám, nagyon sajnálom, hogy a múltkor összeszólalkoztunk..., már majdnem baj történt közöttünk... Jóvá lehetne mindent tenni, ha a kert közepén álló fa gyümölcséből ennétek... - Abból nem ehetünk - mondaná Ádám nem ehetünk, mert meghalunk, azt mondta az Úr. - Ne félj, egyet se, nem fogsz meghalni... Sőt a szemed megnyílik általa, olyan leszel, mint maga az Úr... - Oké, és mire lesz az jó nekem? - Hát arra, hogy teremthetsz magadnak másik asszonyt, sőt többet is, és azokat nekem adod, így a kis asszonykád megmarad Ne­ ked... Na, érted a szitut, fiú? - Remek, de ha ez így van, akkor miért nem te eszel a kert közepén álló fa gyü­ mölcséből, he? Így te is isten lehetnél s teremt­ hetnél magadnak asszonyt tucatjával, tati... - Sajnos ez így nem logikus, kiskomám... Az Úr lelket lehelt belétek. Lelkek lettetek, lelkecskék. Porból lett lelkecskék. Érted kislelkem: csak ti válhattok istenekké!! Én sajna nem. Persze előbb enned kellene a tiltott fa gyümölcséből... - Ja! És ha Éva is enne abból az ominózus almából? Mi? Ő meg pacákokat teremthetne magának, szintén tucatjával, sőt több tucattal is? Hát... - Erről van szó, leikecském! Neki egy 282 szót se az egészről, ő magától úgysem mer enni a jó és a rossz tudásának fájáról. Tudod jól. hogy semmilyen fogalmat sem ismer! - Hát ebben van valami... - vakargatná fejét Ádám. - És ha az almából ennék, én is istenné válnék és akkor békén hagynád Évát? - Lovagi becsületszavamat adom, hogy igen... Teremtenél te nekem csajokat, kíván­ ság szerint... - De álljon meg a menet, komám! Mit szólna ehhez az Úr? Gondolod, hogy örülne a konkurenciának? - Te ettől ne félj... A többi istenekkel együtt, egy jó kis palotaforradalommal meg­ döntenéd a hatalmát... Aztán ezeket is eltávo­ lítanád és egyedül uralkodnál, akár majd va­ lamikor egy Napoleon, egy Brezsnyev, egy Kádár vagy még ki tudja ki... - Te, bizonyisten meggyőztél... Engem ugyan a hatalom nem érdekel... De azért, hogy a kis feleségem édes érzéki porcikája csak az enyém legyen, megteszem amire kérsz... Na, hol az az alma, hadd kapjam be... - Itt van, la, nesze... - Így aztán Ádámka harapott volna a tiltott gyümölcsből. Aztán rögvest fügefalevéllel feszít a kis felesége előtt, hogy meztelenségét eltakarja, mert hogy már ismeri a szemérmet... De - szerintem inkább így akarta volna a csajt újabban feliz­ gatni. Szóval azzal kérkedett volna a nejének, hogy ő bizony már nem meztelen. És a többi? Az Úr Ádámot kiűzi a Paradi­ soból, az asszony mellé teremt egy még bam­ bább hapsit, én meg tovább gyárthattam volna a márkás kenőcsöt a szép kis Évának, aki az áruért mindig természetben fizetett... Sajnos, nem így történt, de azt azért nem fogom engedni, hogy az engem ábrázoló Pkenőcsöt New Yorkban vagy bárhol a világon árúsítsák, amikor az, meg sem közelíti az ál­ talam feltalált termék eredeti illatát... Majd szólok a jogtanácsosomnak, hogy a szövetsé­ gi bíróság előtt indítsa meg a pert, hitelrontás címén... �palócföld 91/3 MÉRLEGEN George Steiner szerint “jól olvasni annyi, mint nagy kockázatot vállalni. Annyi, mint sebezhetővé tenni énünket, lelki nyugalmunkat.” Ami engem ilett George Orwell már anélkül is megsebzett, hogy akár egy sort is olvastam volna tőle. Pironkodva vallom be, hogy csak valamikor a nyolcvanas évek elején hallottam először róla. Az sem érdektelen, hogy hol és mit tudtam meg vele kapcsolatban. A kultúrairányítás mások számára kifejezetten misztikus, de még a hozzám hasonló “távolról beavatot­ tak” előtt is eléggé homályos - felső szintjén úgy említették a nevét, mint olyasvala­ kiét, akinek művei - az “Állatfarm” és az “ 1984”- veszélyesek a szocializmus számára, ezért nem kívánatos olvasmányok Magyarországon. Az utóbbi kötetről mondottakat már csak azért is egvcsapásra megjegyeztem, mert különös dolognak tetszett, hogy egy 1948-ban papírra vetett regénynek az utolsó két számjegy reciproka legyen a címe. Miután magát a könyvet még jó darabig - 1989-ig nem volt módom látni, kény­ telen voltam a szűk körben kapott figyelmeztetésre ha­ gyatkozni. Úgy tudatosodott bennem, hogy Orwell egy nyugat-európai fantaszta, aki a kommunisztikus viszonyok gúnyrajzában nem áttallotta megcsúfolni milliók eszmé­ nyeit. Azért a biztonság ked­ véért még megnéztem a lexi­ konokat is. Nem lepődtem meg, hogy a fenti képet erősí­ tették. Az 1961-es kiadású, “Új Magyar...” azzal, hogy meg sem említette az 1950ben - alig negyvenhét évesen - elhúnyt, skót származású tollforgatót. A két évvel ké­ sőbbről datált A XX. század külföldi írói című szakmai kézikönyv viszont már egy szerény terjedelmű szócikket szentelt George Orwellnek, megállapítván, hogy az “ 1984” a ”proletárdiktatúrá­ nak és továbbfejlődési lehető­ ségeinek torz rajza.” Valami­ vel árnyaltabban, de hasonló szellemben fogalmazott az 1972-es kiadású SzencziSzobotka-Katona-féle angol irodalomtörténet is. Tájékozódásomban az 1984-es esztendő jelentette a fordulópontot. Az Élet és Iro­ dalom januári számában több írás is emlékeztetett az omi­ nózus regényre, sürgetve ma­ gyar nyelvű kiadását. Az Akadémiai Kiadónál ugyan­ akkor megjelent Világirodalmi Lexikon Orwell címszava már viszonylag hosszan elemezte munkássá­ gát és jóval tárgyilagosabban - a többféle értelmezés lehe­ tőségét taglalva - szólt az “ 1984”-ről, alaposan felerő­ sítve bennem is az iránta való várakozást. Az “első találkozások” óta bizony nagyot fordult a világ Kelet-Európában, jele­ sül a mi határaink között is. A politikai rendszerváltozás kézzel fogható jeleként végre magyar nyelven is kiadatott a nevezetes “ 1984”, s azonnal cikkek sora íródott elemzésé­ re. A sajtószabadság légköré­ ben mi sem természetesebb, minthogy a kritikák alaposan különböztek egymástól. Az azonban egyértelműen kide­ rült számomra - persze első­ sorban magából a regény­ ből-, hogy az elsőként hallott sommásan elutasító interpre­ táció hamis, vulgárisan leegy­ szerűsítő volt. Már csak azért is, mert Orwell nem célzottan a szo­ 283 �palócföld 91/3 cializmus, hanem mindenféle a huszas években öt évet szol­ totalitárius diktatúra ellené­ gált Burmában a brit birodal­ ben emelte fel a szavát. Világ­ mi rendőrség kötelékében. szemléletére ugyanis egya­ Olt tapasztalta meg először az ránt hatott a náci Németor­ emberek közti nagy különb­ szág és a sztálini Szovjetunió, séget, a hatalom és a kiszol­ de nem tudta közömbösen gáltatottság magától értetődő szemlélni az antifasiszta koa­ hierarchiáját. Londonba visz­ líció széthullását, az államka­ szatérve s a külvárosok “enpitalizmus amerikai szerkeze­ gelsi, dickensi munkásnegye­ tét, módszereit, hatalmi tö­ deiben” járva-kelve azt volt rekvéseit sem, s a kiéleződő kénytelen meglátni, hogy az hidegháborús atmoszférában angliai anakronisztikus társa­ eléggé reménytelennek ítélte dalmi szerkezet méltatlan a meg az emberiség jövőjét. In­ világ élenjáró polgári demok­ nen a negatív utópia eszméje, ráciájáról és virágzó kapita­ a történelmi rémkép víziója, lizmusáról kialakult képhez. amely az “ 1984” lapjait áthat­ Olvasmányai nyomán magáé­ ja. Vagy ahogyan Ágh Attila vá tette a francia forradalom fogalmaz: e hátborzongató és a klasszikus angol libera­ metaforában “a tökéletes lizmus szabadságeszméjét, bűntény szörnyű látomását, a Marx néhány - az alap és fel­ történelem meggyilkolását ír­ építmény összefüggésére, va­ ta meg”. lamint az osztályharc fogal­ Egyébiránt azért sem lett mára vonatkozó - tételét. Tá­ volna szabad Orwellt a szo­ vol állt azonban tőle az orto­ cializmus esküdt ellenségé­ dox marxizmus, mint aho­ nek gondolni, mert - mint Sü­ gyan semmilyen párt, szerve­ kösd Mihály kitűnően forma­ zett politikai alakzat, irányzat lizált tanulmányában kifejti - tagja sem kívánt lenni. Az -iz­ ő a demokratikusan szerve­ mussal végződő szavakat már zett szocialista társadalom hí­ pusztán hangzásuk miatt is vének vallotta magát és a “propagandaszagúnak” tar­ negyvenes évek végi vigasz­ totta. Baloldalisága, a demokra­ talan világhelyzetből éppen “az emberi szabadság és tikus szocialista tanok iránti egyenlőség, az állampolgár vonzódása sodorta a spanyol és az államhatalom közti, polgárháborúba is, ahonnan egyenrangú társadalmi szer­ nemcsak lőtt sebbel a testén, ződés gyakorlatát” hiányolta. hanem a köztársaság tetemén E nézeteinek megértésé­ létrejött francoista félfasiszta hez persze azt is tudni kell, diktatúra keserű élményével a hogy az indiai születésű kis­ lelkében tért haza. A remény nemes Eric Blair - minthogy és a kiábrándulás e kettőssé­ ez volt Orwell eredeti neve - gét tükröztette a Hódolat Ka284 talóniának című vallomássze­ rű könyvében. 1938-ban belépett ugyan az angol munkáspártból ki­ vált független ellenzék sorai­ ba, másfél év elteltével azon­ ban onnan is távozott. A to­ vábbiakban - ahogy ez lenni szokott - “a konzervatívok­ nak túl baloldali, a munkás­ pártiaknak túl radikális, a kommunistáknak előbb utó­ pikus, majd renegát szocialis­ ta, a sztálinistáknak trockista. a trockistáknak anarchista, az. anarchistáknak magányos ér­ telmiségi" volt - írta találóan Sükösd. Orwell azonban min­ denekelőtt írónak tartotta ma­ gát. Pedig humanista filozó­ fus, politológus, szociológus is volt, de nem kevésbé erede­ ti hangú, stílusú publicista. Ezt igazolja a negyvenes években megjelent esszéiből, publicisztikai írásaiból - Ta­ kács Ferenc által - összeállí­ tott magyar nyelvű válogatás is, amely ismét az Európa Ki­ adó jóvoltából a közelmúlt­ ban - 1990-es keltezéssel látott napvilágot. Az irodalom fölszámolása című kötetet már alapvetően más moti­ vációkkal, de nem kevesebb kíváncsisággal vettem kézbe, mint a sajátos előéletű “ 1984”-et. Nemcsak, mert bevezető­ je a gyűjteménynek, hanem mert az egész életmű szem­ pontjából eligazító érvényű­ nek véltem, mohón vetettem bele magam a Miért írok cí­ mű, 1946-ból keltezett önval­ �lomás olvasásába is. Jól sej­ tettem: sokat tudtam meg be­ lőle a szerzőről, de arról is. hogy milyen indítékai lehet­ nek egyáltalán az írói - leg­ alábbis a prózaírói - ambíci­ óknak. Orwell szerint négy té­ nyező - a színtiszta egoiz­ mus, az esztétikai lelkesült­ ség, a történetírói késztetés és a politikai célzat mozgatja minden pályatársa tollát, per­ sze koronként és személyen­ ként szükségszerű eltérések­ kel. Önmagára vonatkoztatva ez azt jelentette, hogy élete utolsó harmadában a politikai témát törekedett művészetté emelni. “Minél tudatosabban vállaljuk politikai elfogultsá­ gunkat, annál több esélyünk van rá, hogy politikusan cse­ lekedhetünk esztétikai és szellemi épségünk feláldozá­ sa nélkül ... S ha visszanézek munkáimra, azt látom, hogy ahányszor hiányzott belőlük a politikai cél, kivétel nélkül mindig élettelen könyveket írtam, és áldozatául estem az emelkedett stílszerű passzu­ sok, a jelentés nélküli monda­ tok, a díszes jelzők, és általá­ nosságban a szemfényvesztés csábításának” - írta. Ezek után már semmi két­ ségem nem lehetett a kötet tartalmát illetően. Azonban egyre jobban elmélyedve a ta­ nulmányokban, azt is észre kellett vennem, hogy a politi­ kai állásfoglalás belső igénye Orwellnél semmiképp nem vezetett irodalomellenes ma­ gatartáshoz. Sőt - mint az Iro­ tással vannak a gondolatok dalom és a totalitarizmus cí­ kifejezésére. “Az ortodoxia, mű cikke tanúsítja - kifejezet­ legyen bármilyen színezetű, a ten aggódott a szépírás jövő­ jelek szerint élettelen utánzó jéért. Az elmúlt évtizedek ta­ stílust követel meg ... Amikor pasztalatainak tanulságainak általában rossz a légkör, ak­ birtokában szinte hihetetlen, kor azt a nyelvnek is meg kell hogy 1941-ben mennyire pon­ szenvednie” - írja. A politika és az “írástudo­ tosan látta, mi történik a tota­ litárius szocializmusban: “Az mány” összefüggéseinek elis­ állam nemcsak, hogy megtilt­ meréséből Orwellnél egyálta­ ja bizonyos gondolatok kife­ lán nem következett a fennál­ jezését - sőt elgondolását - , ló hatalmi struktúra kritikáthanem azt is diktálja, hogy az lan elfogadása, szolgálata. El­ embernek mit kell gondolnia, lenkezőleg: számos tanul­ ideológiát teremt az ember mányában is éppen - a regé­ számára, megpróbálja irányí­ nyek esetében már jelzett tani érzelmi életét és előírja angol és világpolitikai viszo­ viselkedését.” Ilyen atmosz­ nyok kíméletlen bírálatát le­ férában az irodalom nem ma­ het felfedezni. Újságírói tevé­ radhat fenn - jövendölte -, de kenységének termékei kortör­ abban azért reménykedett, téneti dokumentumként is ér­ hogy “a gondolatszabadság tékelhetők. “Politikus korban túlélheti a gazdasági indivi­ élünk. Háború, fasizmus, dualizmus eltűnését.” Ebben koncentrációs táborok, gumi­ botok, atombombák és a töb­ azonban nem lett igaza. Orwell arra esküdött, bi - mindennap ez jár a fe­ hogy senki - így az író - sem jünkben, tehát jórészt erről is tarthatja távol magát a politi­ írunk, ha nem nevezzük is kától. Azt a nézetet, mely sze­ meg nyíltan a dolgokat. Nem rint legjobb ha a művészetnek tudjuk megállni. Ha az ember semmi köze a politikához, süllyedő hajón van, gondola­ önmagában is politikus állás­ tait lefoglalják a süllyedő pontnak tartotta. Még a lát­ hajók” - mondta Az írók és a szólag “tisztán” irodalmi, Leviatán című esszéjében e művészeti igényű elemzései­ század felettébb viharos idő­ ben is - Dickensről, Kipling­ szakáról. “...nem létezik eredendő­ ről, Shakespeareről, Swiftről, Tolsztojról és másokról - ha­ en politikamentes irodalom, tározott társadalmi politikai legalábbis korunkban nem, szempontok érvényesülnek. amikor is az egyén kifejezet­ Nota bene: A politika és az ten politikai természetű félel­ angol nyelv című eszmefutta­ mei, ellenérzései vagy éppen tásában azt vizsgálja, hogy a hűsége egyre tudatosabbá vá­ politikai kurzusok milyen ha­ lik” - írja a kötet címadó ta­ 285 �palócföld 91/3 nulmányában Az irodalom het más, mint Orwell idejé­ tikai gazda diktátumának en­ fölszámolásá-ban, s e gondo­ ben: “Gondolkodó ember gednie. Így őrizheti meg al­ lata már sokadik lehetőséget nem maradhat, és ha őszinte, kotói szuverenitását, kívülál­ kínálta napjaink valóságával nem is marad ki a politiká­ lóságát. való összevetésre. ból”. George Orwell - e külö­ Bár felületesen szemlélve Igenám, de az alakuló új nös sorsú és hangú író - im­ úgy tűnik, az embereknek ma demokratikus rendszer éppen már idestova egy évtizede elegük van a politikából, ki­ a szellem szabad szárnyalása, alaposan próbára tesz, mint ábrándultak belőle, s látszó­ a művészet - s benne az iro­ érdeklődő értelmiségit. Ele­ lag nem akarnak mást, mint dalom - autonóm jellege, po­ inte “rejtőzködésével”, a rá­ békességben élni, dolgozni, litikai függetlensége mellett sütött bélyeggel, később a boldogulni, de az alaposabb tör lándzsát. Hogyan lehet hát “megismerkedés” élményé­ helyzetelemzés azt mutatja, összeegyeztetni e kél szem­ vel, szimbolikus regényeivel, hogy igenis munkál bennük pontot? Orwell segít feloldani most meg legújabb “magyar” politikai azonosságtudat, el­ ezt a dilemmát. Azt vallja, kötetének nagyon is realista lenérzés, netán félelem. Ez hogy az írónak, mint polgár­ mondandójával. S a “felad­ pedig azt jelenti, hogy - min­ nak, mint egyénnek, mint sze­ vány” megoldásának még kö­ den jelentős eltérés ellenére - mélyiségnek nincs joga, hogy zel sem jutottam a végére. van hasonlóság a két korszak kibújjék a politizálás alól, de között. Így a mára vonatkoz­ nem szabad semmilyen párt­ Csongrády Béla tatott következtetés sem le­ érdekeknek, semmilyen poli­ 286 �palócföld 91/3 Tóth Sándor Kövek és repkény (Útijegyzet Rómából) Cimitero degli Inglesi “A holtak versenyt élnek az élőkkel, a: élők élnek maguknak, csodálatos egyensúly­ ban.” Cs.Szabó sorait idézem, amíg döcögő, kivénhedt villamosom a Piazza San Giovanni di Dio tágas végállomásától Caio Cestio pira­ misához érkezik. A rómaiak csak így nevezik: Piramide - a Piramis. Fehér falak, Epulio néptribun nyugvóhelye, aki Krisztus előtt 12ben halt meg. A hála emlékművének nevezte valaki, mivel a politikus iránti tiszteletből az egyik felszabadított rabszolga emeltette gaz­ dájának. Azóta a régi Róma jellegzetes épít­ ménye. Úgy vannak előttem ezek mint a sza­ badság művei. Világítanak, szólítanak. Bár sokkal kevesebben, mint a gyalázat emlékei. A világ jobbára sírokkal van tele. A temető a Piramis tövében mást jelképez: a szellem örökérvényűségét, amelyről egyik lakója életében így énekelt: “A Szépség is csak Bú, mert halni vész” . J.Keats angol költő volt az, aki féltette a szellem legnemesebb gyümölcsét. Mintha már a múlt század elején érezte volna, mit hoz az új idő. Utam először az ő sírjához vezet. A felül lekanyarított kövön a neve nincs feltüntetve, csak saját epitáfiuma, ez a “megható hazug­ ság”: “Itt nyugszik az, akinek nevét a vízre írták.” Miért? - tűnődöm, miközben az elma­ radhatatlan pettirosso, a vörösbegy a szom­ széd bokorra száll. (Így látta már itt ifjúkorá­ ban Jékely Zoltán.) Ennyire nem értékelte ön­ magát a romantika csillaga? Túl fiatal volt, amikor meghalt. Gondolhatott-e a halhatat­ lanságra? Előző nap a Piazza di Spagnán jár­ tam, a Spanyol téren, ahol a barokk palazzo áll. Az emeleti sala-soron a költőét tábla jelzi: itt halt meg 1821 kora tavaszán, egy könny­ től-izzadtságtól fullasztó éjszakán. Kazettás mennyezet, régi bútorok. Amolyan remete­ költő búvóhelye volt ez a halál elől, a Szépség világvárosában. “Érzem, hogy nő fölöttem a százszorszép” - sóhajtotta, amikor egy évvel korábban itt szállást vett. A szelíd-szerény vi­ rág, amely azóta jelen van minden idők költé­ szetében: él, gyönyörködtet és az örök kérdés­ sel hervad el. Ez a reszketőn aggódó poéta írhatta le egyedül, alig huszonötévesen. “Ha most meghalok, nem marad utánam halhatat­ lan mű, semmi, amiért a barátaim büszkén emlegetnének, de minden dologban szerettem a szépség gondolatát, s ha lett volna időm, megörökítettem volna a nevemet.” Még egy évig élt. Maradt utána halhatatlan mű. Élet­ mű. Fölé, hogy nem írta a nevét, a túl sok szenvedés volt az oka. Elbizonytalanította őt, és megrabolta kincseit. Így lett nagy költő. És megható: a barátait emlegeti. Akik egyedüli olvasói voltak. Schubert, a testvér-társ jut eszembe. Neki még hét esztendeje volt, mi­ után Keatsre hulltak a rögök az Angolok Te­ metőjében. Egyikük sem érhette meg önnön dicsőségét. Az angol költő nagyságát halála után fél századdal fedezték fel. Az “érzelmes bécsi dalköltő” legnagyobb műveit csak évti­ zedek múltán hallgatta meg az utókor. És: ma sem tudni pontosan, ki volt Franz Schubert... 287 �palócföld 91/3 Sodor a Szellem. Az Idegenek Temetőjé­ kellene írni e temetőkapura. Földi téreken ben is, ahogy gyakrabban emlegetik az Ango­ egyik sem érhető el. “A temető szabad terület a romok közt, télen ibolya és százszorszép bo­ lok Temetőjét: Cimitero dei Protestanti. Alkonyodik. A vaspántos, tömör kapu rit­ rítja.” Shelley sorai egy évvel a halála előtt. kábban nyílik, a látogatási idő végéhez köze­ Rokon-szívvel barátja iránt. Mellé vágyódott: “Az ember szinte beleszeret a halálba, ha ar­ ledik. Ne zavard a holtak nyugalmát - eleve­ nedik meg a régiek mondása. Még lopakodva ra gondol, hogy ilyen édes helyre temetik.” tovább indulok. Gyötör a kérdés: miért itt Felesége őrizte meg szavait az Idegenek Te­ metőjéről. akart megpihenni a másik angol is: Shelley. Hatalmas árnyé­ Sírkövére ezt íratta kot vet a Campo san­ tengerész barátja: Cor tot övező aurelianusi cordium - Szívek szí­ fal-tömeg. (Campo ve. Csontjai nyugsza­ santo - Szent mező. nak itt, szívét a mág­ Így nevezi a dallamos lyatűzből felesége ra­ olasz nyelv a teme­ gadta ki, s vitte magá­ tőt.) val a ködös Angliába. Valahol Goethe Nemes ládikában asz­ beszél arról, hogy ha talán őrizte. Hogy vele “úgy fordul, hogy legyen: a kisfiú, aki 30 meg kell halnunk, de évesen lett a tenger ál­ esetleg meg is mene­ dozata. Ő is jövendölt külhetünk, hősiesebb, sorsa felől: “... míg ha nem halunk meg.” majd a halál közeleg/ s Neki hosszú élet ju­ úgy hallom, mint egy tott. A két fiatal angol halk zenét,/ a langy nem menekülhetett szélben megderme­ meg, s talán ez lett az dek,/ s halódó agyam első “diadaluk”. Fél­ érzi még/ zúgni az óce­ be maradt életművek? án örökös ütemét.” Ki tudja? Egész va­ Holttestét Viareggiólónkkal hivatásunk nál vetette partra a ten­ áldozatai vagyunk. ger. Amikor hajóján, a Shelley sírja Ha ismerjük hivatá­ Don Juan fedélzetén sunkat... Livernóból elindult Pi­ S akkor ki menthet meg? sa felé, fülledt nap volt. Alkonyatkor támadt a Látja a temetőgondnok: nem mozdulok heves vihar. A tombolásban is saját lelkével August Goethe sírjától, odajön hozzám. Órá­ küszködhetett, tán jobban, mint a kötelekkel. Szenvedélyes vitorlás volt. (És: nem tudott jára mutat. A fejem rázom, és palócos olasz­ úszni.) Szenvedélye mögött talán ősibb érzés sággal mondom. La morte non ha tempo - a lapult: visszavágyódás az elemek Teremtőjé­ halálnak nincs ideje. Azaz, csak ideje van: nek nyugalmas végtelenjébe, ahol elcsitulnak minden pillanat az övé. Bólint, s megkérdezi, honnan jöttem. - Á, igen önök magyarok is a kételyek. Szabadságvágya lehetett hasonló. - Örök Szépség, halhatatlan Szabadság - ezt tudják, mi az, ha a költők korán meghalnak. 288 �Olvasott, literátus ember. Már járt Magyaror­ szágon. Kiderül: maga is régi följegyzések szorgalmas böngészője és tudója annak, ami a világirodalom. Talán éppen Goethe nyomán? Erre is bólint. Egyébként a protestáns római gyülekezethez tartozik, s a temető felügyelő­ je. Megigérem, ha írok erről a gyönyörű Cam­ po-ról, elküldöm neki. Mielőtt a temetőről be­ szélgetnénk, a sírkő-domborműre mutat. A feliratra. Augustnak csak ennyi jutott: Az apja fia volt. Valóban ezt vésték Thorwaldsen, a hideg szívű dán bronza alá: Goethe filius patri. A második szóvégi s már lemaradt. Rosszul tu­ dott latinul a betűvéső? Az olaszok különben is rossz latinisták. (Bár lehet, hogy német volt.) Mindegy. Úgyis hiányos élet az, amely a weimari költőfejedelem egyetlen fiának ju­ tott. Ennyi jutott: az apja fia volt. Ez nyom­ hatta őt Weimarban. Meg a legendák bilincse. Ezért menekült volna a napi sok pohár pezs­ gőhöz. ahogyan Thomas Mann megjegyzi, Ő is menekült Rómába, mint korábban apja? Hogy aztán hirtelen távozzék az életből. Ez is legenda lehetne. 1830-at írtak. August 41 évig élt. A költő 81 esztendős volt ekkor, túl az utolsó szerelmen, amely egy 18 éves lányhoz fűzte. Egy év múlva követte fiát. Sírjához már nem juthatott el. A “teljesség emberének” szokták nevezni őt, a fausti embert. Frieden­ thal írja, hogy amikor annak idején Goethe Frankfurtot elhagyta, anyjával többé nem tö­ rődött. Valahol legbe lül hordozta. Most: más. Idős már és különben: oly messzi Itália. Ha Tischbein, a festő-barát jelen lehetne, melyik pillanatát ragadná meg öreg barátjának? Ő volt az első. aki fölkereste Rómában, a Tevere partján, a dell’ Orso fogadóban. 1787-ben. Szintén legendákat kellő képén Goethét antik szobrok, töredékek közt ábrázolja; azóta sem fakult e színhalmaz.. - A temető nem olyan régi, mondja veze­ tőm. Múlt századi. Napoleon ha nem háború­ zik, e békesség-hely sem lenne. A halál távla­ tai kiszámíthatatlanok. Nelson admirális egyik tisztje több francia hajót elfogott. Vati­ káni műtárgyakat vittek hazájuk partjai felé. A kincsek az angolok jóvoltából visszakerültek Rómába. A pápa hálás volt és megengedte: a nem-katolikusoknak is legyen temetőjük. Erről nem beszélünk, de tudom: csak éj­ szaka temetkezhettek az “idegenek”, nappal a római nép megdobálta őket. Nem kis kocká­ zatot vállalt a pápa. Tudta, mit jelent a római öntudat. Akkor még volt. Ma: kevésbé. Igaz. új “tartásuk” sincs. Pedig valami kellene. Itá­ lia: Itália. Róma: Róma. Ahol az idők végez­ téig “a holtak versenyt élnek az élőkkel”. Bel­ inda is, a színésznő. Félig tört, tógás alak őr­ ködik hamvai felett. A tört szoborból virág hajt. Örökzöld... Kitekintek a Piramide mellett, a kereszt­ vasas kerítés-szögleten. A porta S. Paolo Szent Pál kapu középkori bástyáit festi a le­ menő Nap. A hajdani ostiai úton. Róma egyik legtartóztatóbb szeglete ez a hely, nehéz sza­ badulni a varázsától. Az idő megdermedt, s mégis nyugtalan: emlékek özönében a törté­ nelem ember-nagyszerűségű, kő és repkény foglalatában a folyton kutató, nyugtalan szel­ lem lobog, amely most súlyos veszélybe ke­ rült. Mi lesz. ha egyszer leomlik Cestio pira­ misa, a sírok egymásra fordulnak, s Szent Pál kapujának helyét sem jelöli térkép? De lesz-e új, ha kihal a régi? Ha végleg felborul az egyensúly, amelyben az ”élők maguknak él­ nek” ? Ha nem emlékeznek Keatsre, Shelleyre, Goethére, ha elvesznek a magyar temetők is? Rómából Visegrádra utaztam. Ahol Áprily nyugszik. Kísérteties találkozás volt: a költő ezt kiáltotta felém: “A fény halott! Mi lett Sugárországból? Fellegország. ” Róma is látott temérdek felleget. És oly­ kor nem törődik múltjával. Könnyedén él. Súlyunk nekünk is van... 289 �palócföld 91/3 Grand Caffe - Caffe Greco Róma undoros - mondta Kosztolányinak Gabriellino d’Annunzio, a költő fia a Via Ve­ netón, az Arany macska kávéház teraszán, ahol zöld, vörös meg fehér színű hűsítőket szolgáltak fel darált jéggel 1924 nyarán. Róma izgalmas - mondom a pincérnek a Grand Caffe Roma-ban, a Capitólium tövé­ ben, ahol capuccinót rendelek. Hosszabb gya­ loglás után léptem be az ajtón, Pilinszky nyomdokain, mert ez volt kedvenc kávéháza, ha az Örök városban járt. Lírájában nincs nyoma ennek. Nem “alkalmak” költője volt. De európaisága itt is erősödött, amikor otthon vörös fellegek jártak. Szinte menekült Euró­ pába! Zárt, szerves életmű az övé, mint Ibsené, aki szintén nem volt az “istenek kedvence”. Gyaloglásom kiindulópontja éppen az a ház, ahol a norvég író, költő főművét, a Peer Gyntöt befejezte, a Trinita dei Monti közelében, a Via Francesco Crispin. Időszerűe még? - kérdezem ezen a mindent meg­ rostáló századvégen. A hétköznapi ember, aki nem tud önmaga lenni. Sajnos, újra idő­ szerű... A kereszténység példaképeket ajánl, a modem század az individuálisra központosít. Önzés a vége. Ön-vesztés. Kosztolányi Gab­ riellinónak is azt ajánlhatja, amit versében hangoztat: önmagadat önmagaddal mérd. Mennyivel több, másabb e megfáradt kor gyermekének: Pilinszkynek egzisztencializ­ musa, szemben az “északi ködlovas” “jeges tumultusával”: “Számos előjele van annak, hogy rövidesen a szeretet lesz a művészet és az irodalom legfőbb tárgya és problémája, olyan értelmi és érzelmi gazdagsággal, ami­ lyen centrális hangsúllyal egyedül és utoljára az Evangélium foglalkozott vele.” Ibsen meg­ alkuvásnak ítélte volna. Mi tudjuk: az egye­ düli mentség. 290 A föntebbi utca, a Sistina, Andersen napjai emlékét őrzi 1833-34-ből. A mesemondóét. Századunkat kiáltották ki a gyermekek száza­ dának. Nosztalgiámat nem titkolhatom to­ vább. Andersen korában mintha többet tudtak, éreztek volna a gyermekről. A dán mesemon­ dó minden sora mélység és jelkép. Felnőtt-ta­ nítás. Magas költészet. A fantázia sugárzása. Különös idők gyermeke ő, akit a kor nevelt. A biedermeier nemeslelkűsége. Ennek lett utol­ érhetetlen dalnoka. A jóságot pedig senki sem ismeri annyira, mint a gyereklélek. Elnézem a néma házat, ahová a király jóvoltából Ander­ sen került hazájából és elgondolom: ha mel­ lettem lenne, az utca, a házak mind lelket kapnának szavaitól, hiszen ki tudott úgy azo­ nosulni a tárgyakkal, mint ő, Róma antik köl­ tőjének: Vergiliusnak utóda, s az impresszio­ nisták előde? Kozmikus meséket mondott. Újra kellene hallgatni valamennyit. Hová let­ tek érzékeink? ACaffe Grecóba, mint szentélybe lépek. A Görög kávéházba. Idejárt Ibsen, Liszt, Grieg, Stendhal, Goethe, Gogol s a fiatal Pecci, a későbbi XIII. Leo pápa. Száz esztendeje adta ki a Rerum novarumot, amely ma is érvényes. Mert ki törődik ma a munkásokkal? Akkor még élt Ibsen, és fiatalon alkotott Hamsun, a másik norvég, aki fellázadt a kor­ társ hűvös intellektualizmusa ellen. És a mo­ dern város ellen. A civilizációt amerikaniz­ musnak tartotta, lélekölő méregnek. 1952-ben halt meg. Ismerhettem volna, tizenhárom esz­ tendős voltam. Ahogy így egymásba kapcsolódnak a láncszemek, erős feketémet kavargatom (a legjobb kávét itt mérik Rómában). Álom és valóság megmagyarázhatatlan egységében úgy szállnak rám az emlékek, hogy testi való­ jában látom a szomszéd asztalnál Grieget, a zeneköltőt, a Peer-szvittek poétáját: éppen kis grafitceruzáját keresi a zsebében, majd ír va­ lamit: fehér papírra egy dalsort, németül... Már nehezen olvasható, azóta időmarta és �kávégőz; a keret, amelyben kifüggesztették, csokoládébarna. Hány pillantás érhette? Hány pillantás vetült Rómára? És - nem történt semmi. Az égvilágon semmi... A közelben a bárkaszökőkút csobog, a Pi­ azza di Spagna ékessége. Fölötte a scalinata - a spanyol lépcsősor orchideáktól fehérük. Itt senki sem idegen. A humanizált civili­ zációt a történelem garantálja. Meddig? A Caffe greco míg áll... Nem is: ameddig Róma áll, Európa sem vész el. Lehetséges új hazánk. 291 �palócföld 91/3 M lin árik István Arcok a menekülttáborból (Naplórészlet) Mlinárik István a Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság Elnökségének elnöke volt 1956ban. Tudta, hogy súlyos büntetés vár rá, ezért emigrációba kényszerült. A megyei bíróság 1957-ben 15 év börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélte, amelyet a Leg­ felsőbb Bíróság 1958-ban halálbüntetésre módosított. Így jutalmazták, amiért a forradalomban kitartott kommunista hite mellett. Amióta nyíltan lehet beszélni a történtekről, lassan számba vesszük a forradalom megnevezhető szereplőit is. Mlinárikról úgy tudtuk, hogy valahol Franciaországban él. Az 1956-ban bekövetkezett társadalmi gátszakadás idején a Megyei Tanács művé­ szeti előadójaként tevékenykedett volt. Egy emberöltővel ezelőtt Budapestről Tarján­ ba helyezett tanárként abban a székben ült harmincöt évvel ezelőtt, amelyikben ma én ülök. Az utóbbi időben egyre többször jutott eszembe, hogy egy beszélgetésben az események összefüggéseinek még pontosabb megvilágításán túl, elmondhatná saját átélt történetét is. Rajta hát, gondoltam, francia kapcsolataimat felhasználva keres­ sük meg Mlinárik Istvánt. Csakhogy akikkel tartós kapcsolatot tartott, már nem tudnak róla. Nagy Pál régen elvesztette szem elől, Kende Péter sem látta a hetvenes évek vége óta. Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy talán hazatelepült. Nagy Pálnak azonban eszébe jutott, hogy ő a Párizsi Magyar Műhelyben közölt tőle egy naplórész­ letet “Arcok a menekülttáborból” címmel, s ezt postázta is számomra a szerkesztősé­ gük utánközlési engedélyével. Brunda Gusztáv Jugoszlávia 1957. február 13. Zsúfolt a szoba, kevés az ágy. Ketten fek­ szünk együtt az “emeleten”. Hogy kényelme­ sebb legyen - szemben egymással. A lábam ott motoszkál a füle mellett, dehát nem bánja, jó fiú. K.A . -nek hívják. Lomha mozgású, nehézbeszédű parasztlegény, aki naphosszat fekszik, sakkozik, vagy egyszerűen kibicel. Csendben gondolkozni nem tud, talán nincse­ nek is gondolatai közvetlen megfogható tár­ gyak nélkül. Vadonnőtt, göcsörtös fa, tele vadhajtással. Nagyokat ásít társaságban és 292 böffenve válaszol. Amikor már mindenkivel sakkozott és ún­ ta az ágytól-ágyig mászkálást, hozzám for­ dult. - Maga mért jött el? Apróságokról szoktunk csak beszélni, ilyen komplikált kérdést nem vártam tőle. De azért megmagyaráztam. Sokáig hallgatott, aztán gyanakodva mondta: - A szocialistáknak is menekülni kellett? Előlről kezdtem az egészet, hátha megérti. �Lassan-lassan sikerült is. Csak furcsa volt ne­ ki nagyon. Sohase hallott ilyet. Nála “szocia­ lista”, “kommunista”, “marxista”... egyremegy, s az egészet azonosította azzal a kelle­ metlen érzéssel, amelyet a rendszertől kapott. Elhitte, hogy a rendszer “szocialista”. A rend­ szer azonban rossz. Tehát több a rossz és hát a jót mindenki természetesnek veszi. K A . is hallgatott szemináriumokat. De nem hitt bennük. Megmaradt egynek, a milli­ ók közül, akik úgy gondolkoznak, ahogyan a helyzetük diktálja. Meg kellett volna becsülni őt, meg kellett volna hallgatni egyszerű kö­ vetkeztetéseit, mert az ország érverése volt. De K.A.-et senki se hallgatta meg. * “Határozatlan” nem rossz fiú. Udvarias az idősebbekkel, vidám, eleven és remekül futbalozik. Az összeíráskor Franciaországba jelentkezett, bár nem emlékszik arra, hogy mit írt róla a földrajzkönyv, mert iskolába nem járt szívesen. De a kezébe akadt egy pár oldalas ismertető és abban olvasta, hogy mi­ lyen olcsók ott a karórák. Ő pedig imádja a szép karórákat. Meg aztán a barátai is oda jelentkeztek. Csak nem fog egyedül menni egy vadidegen országba? Emellett maradtak két hétig. Ekkor ugyanis svéd küldöttség érkezett, hogy összeírja azokat, akik ebben az északi országban szeretnének letelepedni. A tábor úgy zsongott az izgalomtól, mint egy meg­ bolygatott méhkas. Kalmár, a kis csoport ve­ zetője, ki is jelentette, hogy ő nem vár tovább, neki elege van ebből a tábori életből. “Határozatlan” csendben végighallgatta, aztán ő is úgy döntött, hogy jobb lesz Svédor­ szágban. mert ott minden olcsóbb és nagyobb a kereset. Jelentkezett a többiekkel együtt és el is fogadták őket. Ekkor történt a baj. Kezükbe került az a tájékoztató, amelyet a svédek hoztak magukkal. Kalmár elképedve csapta le a vékony füzetet: - Hogy az a magasságos! És szidta csúnyán a mennybelieket. Neki­ támadt a többieknek is: - Miért nem mondtátok előbb? Marhák! A tájékoztatóban ez állt: “Svédországban 1 liter bor ára 25 korona. A tej 0,6 koronába kerül. Egy munkás havi bére 120-150 koro­ na.” A csapás tragédiává nőtt. amikor megtud­ ták, hogy Franciaországban a bor olcsóbb, mint a tej. Kalmár le volt sújtva és a többiek osztoztak bánatában. El is határozták azon nyomban, hogy semmi körülmények között sem mennek északra. “Határozatlan” szólni akart, hogy ő nem szereti a bort, de alig nyi­ totta ki a száját, máris letorkolták: - Hogy én vasárnaponként ne ihassam meg azt a két litert? Meg hogy egy egész vacsorát rendeljek, ha fel akarok hajtani egy féldecit? Micsoda ország ez?! Végülis azzal nyugtatták meg, hogy Svéd­ országban nagy a hideg. - Egész évben télikabátot akarsz hordani? “Határozatlan” ezt nem akarta, inkább töröltette magát a listáról. - Megyünk Franciaországba, adták ki újra a jelszót. - Barátom, micsoda melegvérű nők van­ nak ott! “Határozatlan” elhitte és jelentkezett újra a régi listára. Csakhogy a franciák közben már elszállították a maguk csoportját, az új szállításig pedig várni kellett. Talán hónapo­ kig. És ekkor megérkezett a brazíliai küldött­ ség. (Az eset annyiszor ismétlődik, amíg vélet­ lenül el nem viszik őket valahová.) * Hallgatom ezt a simára fésült parasztle­ gényt, akinek a délelőtt töltöttem ki egy kér­ dőívet, hogy a francia bizottsághoz küldhesse. 293 �palócföld 91/3 Az USA-ról lemaradt, mert oda olyanok nem mehetnek, akiknek családtagjuk maradt otthon. Ezért próbálkozik most Franciaor­ szággal. - Otthon maradt a család, mondja és az arca vörösen izzik az izgalomtól, meg a nap­ tól is, amely szokatlan erővel tűz. - Miért nem hozta magával az asszonyt?, kérdem tőle. - Úgy beszéltük meg, hogy majd utánam jön, ha én már kijutottam. Hát most aztán éppen ezért nem jutok ki az USA-ba. - Mit csinált odahaza, térítem vissza. - Én? Semmit. Segítettem a többieknek. - És azok mit csináltak? kérdezem újra csaknem mosolyogva. - Visszavették a földet a téesz-től, meg fenéken rúgták a párttitkárt. - Más nem történt? - Nem. - Hova valósi? - C...-ra. Vár egy kicsit, aztán gyötrődve folytatja: - Ha maradtam volna, már kitelt volna a bün­ tetés. - Levelet húz és mutatja. - Azt írja az asszony, hogy az elnököt (a Forradalmi Bi­ zottság elnökét) hazaengedték. A télen vitték el és már kiengedték. Én is szabadultam vol­ na. Most meg azt írja az asszony, hogy ne is gondoljak a hazamenésre. Izzad, gyötrődik, szidja magát, hogy pár hónapos büntetés elől megszökött. Most jóval többet kapna, márcsak a határátlépésért is. In­ gadozik, meg fél is. Talán a pofonoktól, de talán csak úgy általában. Nincs ami erőt ad­ hatna neki. Nem sokat csinált, és azt a keveset se tudatosan. Ment az erősebbek mögött és segített, amikor kérték. Elfutott a pofonok el­ ől, de valójában nem tudja, hogy miért is kap­ ta volna őket. Elviselné most már szívesen, csak nagyobb baj ne lenne. A család, a föld messze van, ő meg itt ül egyedül és elveszítette a tájékozódóképessé­ gét. A földben még megkapaszkodott. Ha rája 294 állt tudta, hogy a sajátján áll. Ebből az is vilá­ gos lett, hogy a szövetkezetnek nincsen joga kisajátítani ezt a kis szigetet, az ő szigetét, amelyre a családjával együtt húzódott. Most aztán semmije se maradt. Mehet Fran­ ciaországba, ha egyáltalában elviszik. Magá­ nyos kutya lesz, mert egy szót se ért majd az idegen nyelvből. Előre kapkodja a fejét a sok érthetetlenségre, furcsaságra. Miben fog ő ott megkapaszkodni? Mikor fog újra szilárdan állni? Elhallgat és a csoportba verődött suhan­ cok után bámul, akik mennek az USA-ba, bár nincsen ott rokonuk, mint neki. Pár éves kato­ nai szolgálat után megkapják az állampolgár­ ságot is. Elkeseredve mondja: - Én még katonának se mehetnék, mert már nős vagyok. * A Professzornak jó diplomáciai érzéke volt, s ez egy bizonyos természet adta előke­ lőséggel párosult. Ennek köszönhette a sike­ reit a pályáján és a szerelemben egyaránt. Nős volt, de nem élt jó házaséletet. Négy szobás, szépen berendezett lakást hagyott ott­ hon a feleségének, azzal a kimondatlan kikö­ téssel, hogy váljon el. Nem volt szándékában többé visszatérni és az új hazában, amely re­ mélte hogy Kanada lesz, új családot kívánt alapítani. A felesége egyébként nem is tudta biztosan, hogy hová ment, mert csak annyit mondott neki, hogy egy barátja meghívta lá­ togatóba és pár napig ott marad. De a közöt­ tük lévő feszült viszonyból, no meg abból, hogy még egy hét múlva se jelentkezett, az asszony megérthette, hogy mi történt. Erről egyébként nem beszél, hiszen a disszidálásra bőven volt más oka is. Nagyvo­ nalúsága nem bírta elviselni, hogy az egyete­ men ostoba, de megbízható káderek figyeljék minden lépését. Régi értelmiségi lévén, az ő tanszékére is tettek egyet, bár tiltakozott �ellene, mert a fiatalembert szakmailag tehet­ ségtelennek tartotta. Ettől kezdve rosszul érezte magát a tanszéken. Feszélyező volt együtt lenni azzal, akinek a kinevezését elle­ nezte. Egyre többet maradozott el. Alighogy leadta az óráját, máris sietett. Kávéházakban dolgozott. Amikor óvatosan figyelmeztetni kezdték, hogy az államtól kapja a fizetését, gorombán kitört és összehasonlítást tett né­ hány állam egyetemi oktatóinak fizetése kö­ zött. A szaktekintélye védte, amely túlhaladt a kis ország határain. Valójában abból élt, amit a fizetésén felül keresett. Szakkönyvei, tanulmányai külföldön is megjelentek és a honoráriumok gyakran többszörösét tették ki annak, amit idehaza ha­ vonként kapott. Szeretett bőkezű lenni és ha néha pénzzavarba került, beteg lett. Vonaton a második osztályt szerette, szállodában az első emeleti szobát. Azt tartotta, hogy az elmélyült kutatómunkához elengedhetetlen az anyagi gondtalanság. A hallgatói szerették, mert szellemesen adott elő. Sétált a katedrán, de ha új gondolat­ hoz ért, megállt és beharapta a bajuszát. Erős orra csaknem sasívben görbült, vörösesbarna haja elől megkopott. Mindig elegáns volt. az­ zal a csipetnyi hanyagsággal, ami hozzátarto­ zott a nagyvonalúsághoz. A ruháit gyakran váltotta, naponta fürdött és állandóan friss fe­ hérneműt viselt. Talán emiatt szenvedett a táborban legin­ kább. Hogy ne legyen feltűnő, egészen kis csomaggal jött. A rajta lévőn kívül mindösze egy váltás fehérneműje volt. Egyébként se szokott bőrönddel utazni. Ha véletlenül inget akart váltani és nem vitt magával, vásárolt egyet. Ígéretet kapott arra, hogy a legrövidebb időn belül külföldre jut. Legfeljebb két-három hetet kell a táborban töltenie. A kíséretében lévő négy egyetemista ezért szokatlan buzga­ lommal tanulta az angolt. Legalább az alapo­ kat el akarták sajátítani tőle. Ebéd után a professzor anekdotákat me­ sélt. Néha egy-egy viccet is közéjük kevert, mert szerette a mindig aktuális csattanót. “A tanító dolgozatot írat az 1945 előtti és utáni helyzet különbségéről. A hajdani gyáros kisfia, aki nem ismerte a régi rendszert, meg­ kérdezi az apját: - Mondd papa, milyen volt a múlt? Annak felcsillan a szeme: - Autó, pezsgő, nők. - És a jelen? érdeklődik tovább a gyerek. Az apja felsóhajt: - Villamos, kisfröccs, anyád.” A viccek ellenére Professzor nem kívánta vissza a régi rendszert, amelyben mint értel­ miségi, idegennek érezte magát. Az 1947-48as években vélte felfedezni társadalmi ideál­ ját: a születési előjogok lerombolását és a sza­ bad véleménynyilvánítást. Ezt magyarázgatta az ügyésznek, aki megundorodott a mestersé­ gétől és önmagától is. Annyi ítéletet rótt ki a “nép nevében”, annyi kisparasztot büntetett “feketevágásért”, hogy nem mert a tükörbe nézni és csak az ujjaival tapogatta arcának vonásait. Egy lakatlan szigetre szeretett volna menni vagy legalábbis Izlandba, ahol kevés az ember és félrehúzódhat. Végleg. ⃰ Szabó művelt ember volt. Autodidakta. A maga erejéből végezte el a középiskolát, a munkája mellett, esti tanfolyamon. A tanácsa­ it mégis kétkedve fogadták, mert tudták róla, hogy kommunista. Szabó ezt nem is titkolta. Ha vitatkoztak a szobában, csendesen figyelt és csak akkor szólalt meg, ha kérdezték. Nem gesztikulált, a szavait nem színesítette külső eszközökkel. A mondatok úgy folytak belőle, mint a csendes víz. A logika eszközeivel akart hatni. Azt tartotta, hogy az emberhez egyedül az érvek, a meggyőzés méltó. A hangja kelle­ mes volt, de a puritánság olyanná tette, mint a távoli harangzúgás. Ha sokáig hallgatták - és 295 �palócföld 91/3 főleg takarodó után folyt a vita - elálmosodtak tőle. Szabót ez elkedvetlenítette. Szörnyű volt látnia, hogy hosszas erőfeszítéseit pillanatok alatt megsemmisíti egy üresfejű. Amikor a nyugati államokról beszélgettek, tárgyilago­ san elmondta mindazt, ami ellenük és mellet­ tük szólt. Végighallgatták, tisztelték a tájéko­ zottságát, de nem engedték meggyőzni magu­ kat. Az érvek ellen bombákat dobtak be: - Hány személykocsi van az USA-an? - Mennyit keres egy svéd munkás? - Meglehet-e élni a munkanélküli segély­ ből Kanadában? És ez többet ért egy félórás előadásnál. Szabó végülis megértette, hogy feleslegesen pazarolja az erejét. Majd megtanulják a ma­ guk bőrén. Ezután inkább sétálgatott, rótta a kavicsos utakat. Ha mellészegődött valaki, közömbös dolgokról beszélgetett vele. Együtt szidták a szakácsot, meg a szállítás késlekedé­ sét. Ha már nem volt téma, rendszerint feltet­ ték neki a kérdést: - Maga kommunista? És ez úgy hangzott, mint amikor az orvos egy különös esettel találkozik. - Igen, válaszolta Szabó. - Akkor miért van itt? - Hát hol legyek? A másikon látszott, hogy nem érti. - Hát otthon, ott vannak a kommunisták. Szabó magyarázgatni próbálta, hogy mi is a szocializmus, milyennek képzelte ő az ille­ galitásban. Közben visszaértek. A szobában forró volt a levegő. Több mint kétszázan zsúfolódtak össze. Valaki szónokolt: - Csak ide jöjjön a piszkosa, ellátjuk a baját! - Nem volt elég az akasztásból? A táborba magyar Hazatelepítési Bizott­ ság érkezett és az a hír járta, hogy összeszedik azokat, akik fegyverrel harcoltak. Szabó elő­ refurakodott és egy székre állt. - Ez képtelenség, kiáltotta. Ne üljetek fel 296 mindenféle rémhírnek. A tömeg elcsendesedett és Szabó folytatta: - Nemzetközi jog is van a világon! Hát azt hiszitek, hogy az ENSZ nem lépne közbe? - Novemberben miért nem lépett közbe? - süvített egy hang. - Az oroszok fütyülnek az ENSZ-re! A tömeg megmozdult, az előző szónok pedig újra kezdte: - Akkor honnan kapták a névsort? (Már azt is tudták, hogy a Bizottság kezében névsor van.) Megmondom én! És Szabó ra mutatott. Az ilyenektől! Szabó szólni akart, de nem engedték. A társa megragadta rajta a kabátot. Az arca vö­ rös volt a dühtől. Hát ezzel beszélgetett ő egy fél órán keresztül?! És ököllel az arcába vá­ gott. Maga se tudta, hogyan lökték ki az ajtón. A szeme alja dagadt volt, az orrából szivárgott a vér. Átment az udvaron és leült egy kőre. Hűvös tavaszi este volt és ő nyitott kiskabát­ ban üldögélt. Nem volt határozott gondolata, mintha minden érzéssé olvadt volna benne. Egyetlen ködös gomolyagban olvadt össze az élete és hol a gyerekkorát látta, hol meg Légi­ ós-t, amint ágyról-ágyra ugrál. Aztán Seftelő villant fel előtte, akinek odaadta a nagykabát­ ját, hogy adja el a faluban, mert nem volt pénze cigarettára, a táborban pedig csak ötöt adtak naponta. Mit veszítenek ezek? Semmit. Úgy hagyták el az országot, mintha csak egy másik városba mennének. De ő otthagyta mindenét. Tőle nemcsak a lakását vették el, meg a családot, hanem az eszét is. A szívét. Valójában ő állt közéjük még a háború előtt. Bújta a könyveket, kereste az igazságot. És amikor megtalálta, közéjük állt. Tiszta lel­ kiismerettel, meggyőződésből tett mindent, a háború után magas beosztásba került és csak évek múltán vette észre, hogy vakvágányra futott. Ő a nagyapját akarta szolgálni, aki har­ minc évet dolgozott a bányában, a parasztot, aki egy pengőért dolgozott naponta a káptalan �földjén. És most ugyanez a paraszt börtönben ül, mert feketén levágta a malacát, a gyárban pedig bírságolják a munkást, mert elvitt egy szöget, ami nem kapható az üzletben. Szabó éjszakákat kínlódott végig, amíg rá­ szánta magát, hogy lemond az állásáról, ott­ hagyja őket. Hajdú, a megyei első titkár hosszasan für­ készte Szabót. Nem értette mi történt vele. Magas beosztása volt, jó fizetést kapott, akkor használja a személyautót, amikor kedve tart­ ja... Mi kell még? Szabó csendesen hallgatta a meggyőzésé­ re szánt szavakat és csak a fejét rázta, meg a titkár ujjait nézte. Hajdúnak hosszú, vékony ujjai voltak. Finomak, mint egy arisztokratáé. A szobájába csak úgy lehetett bejutni, ha na­ pokkal előre bejelentette magát az illető. És Szabó most töprengett először azon, hogy ez az ember vajjon ismeri-e az igazságot? Hi­ szen valamikor ő is munkás volt. Hetekig nyaggatták. Mindenáron ki akar­ ták húzni belőle, hogy ellenséges befolyás alá került. Gondosan újra átnézték a származását, de ebben nem akadt kifogásolnivaló. A baráti köre is régi munkásokból állott. Egyedül a feleségénél találtak olyan pontra, ahol meg­ vethették a lábukat. Kiderült, hogy az asszony két évig apácáknál tanult. Szabót végülis elengedték. Valójában azonban elküldték. Az utolsó taggyűlésen, amelyen még résztvett, Hajdú elmondta, hogy az egyik elvtársuk klerikális befolyás alá ke­ rült és ezért felmentik az állásából. Fekete, aki Szabó helyére pályázott, olyan esetet em­ lített, amikor az “igazi kommunista” a felesé­ gétől is elvált, de nem engedett a meggyőző­ déséből. Szabó úgy ült köztük, mint egy idegen. Legszívesebben felállt volna, de nem akart feltűnést. Úgy zárták ki a pártból, hogy nem is védekezett. Azután hetekig járta a vállalato­ kat, míg végre munkát kapott. Mindenütt óva­ tosan fogadták, hümmögtek. Végülis felvet­ ték piszkos munkára. 1955 nyarán, amikor levelet kapott Csehszlovákiából, a bátyjától, behívatták a Személyzeti Osztályra és a kül­ földi kapcsolatairól faggatták. Otthon a felesége halálra rémült. Könyör­ gött neki, hogy költözzenek el egy másik vi­ dékre. Szabó azonban tudta, hogy nem mene­ külhet. Másutt is vannak Hajdúk és Személy­ zeti Osztályok. Az asszony azután olyan ja­ vaslattal állt elő, hogy váljanak el. Formáli­ san. Attól ők még szerethetik egymást és ne­ velhetik a gyereket is. De ő a fejét rázta. Ilyen megalázó komédiába nem megy bele. Külön­ ben is elkésett vele. Most értette csak meg, hogy akaratlanul is a cinkosuk lett. Egy új osztályba tartozott, ezért félnek tőle. Külön­ ben volna-e értelme a hajszának? 1956. okóber 24-én az ablakból hallgatta a gépfegyverropogást. Fel-alá sétált a szobá­ ban és cigarettázott. Aztán megcsókolta a fe­ leségét, megsimogatta a gyerek fejét és ki­ ment. Az útkereszteződésnél lőállás volt. Diá­ kok emeltek barrikádot. Ahogy odaért, meg­ szólították: - Ki vagy? Szabó nagyot lélegzett. - Szabad akarok lenni. (Megjelent a Magyar Műhely 2. számá­ ban, 1962. július-augusztus, 46-51.p.) 297 �Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett (Hetven év emlékeiből) III. Háztartás-életmód-kultúra A bányászlakásokban a telepen minden éléskamra - mi spajznak hívtuk - szükségsze­ rű tartozéka volt a többrekeszes polc. Az élel­ mesebb háziasszonyoknak volt itt egy 50-100 literes hordója, télire káposztát savanyítani. Tartottak még egy nagyteknót is kenyértészta dagasztására s disznóöléskor a hús besózásá­ ra. A kenyeret, lisztet ládában, illetve zsákban tartották, edényeket a családtagok számához méretezve vásároltak. A polcokon helyezték el a házilag készített lekvárt, befőtteket, para­ dicsomlét, savanyúságot. Káposzta gyaluló a “gyarló” - és malomkalács sütő nem sok háztartásban volt, szükség esetén az asszo­ nyok kölcsönkérték egymástól. Hűtőszek­ rényről jóformán nem is hallottunk azidőben, csak a bányakaszinónak volt egy jégverme nyárra a sör hűtéséhez. Azokat az élelmiszereket, melyeket az asszonyok maguk nem tudtak előállítani, a “magazinból” szerezték be levonásra. Sok családnak - így nekünk is - volt azonban hite­ lező könyvecskéje a falusi boltosnál (Lusztig Tibornál), aki feleségével vezette az általuk létesített vegyeskereskedést, mészárszéket és italboltot. A vásárolt árú értékét bejegyezték a könyvecskébe és annak mértékétől függően megelégedtek havi tíz-tizenöt pengős részlettörlesztéssel. A rőföskereskedő Gerő Her­ mann ugyancsak hitelezett rendszeres vásár­ lóinak. 298 A bányászfeleségek és a lányok el nem mulasztották volna nyáron és ősszel az ottho­ ni befőzést. Káposztát, zöldparadicsomot és paprikát, uborkát raktak el. Almát, körtét, vadkörtét, szilvát aszaltak, főzték a csipke-, szilva-, borzag- és szederlekvárt. (Itteni szo­ kás szerint például a szilvalekvár csak akkor volt jó, ha olyan sűrű lett, hogy a kavarókanál függőlegesen megállt benne.) A kis konyha­ kertekben, olyan bányai “háztáji” félékben megtermelték a szükséges zöldségféléket, de megmunkálták a parasztoktól felibe-harma­ dába vállalt kisebb földeket is, ahol krumplit, kukoricát, tököt, babot termeltek. A termést aztán a bérbeadók ingyen szállították a bérlők lakásaira. A családok az udvaron lévő ólban disznót hizlaltak, kacsát, csirkét, libát, nyulat tartottak és hízót vágtak minden télen. A disz­ nók között leginkább a mangalicákat kedvel­ ték, sok zsírja miatt. Telepünkön a falusi asszonyok házrólházra járva rendszeresen árultak tejet, tejfölt, túrót. A tejet kezdetben azonban csak a babés káposztafőzelék behabarására használtuk. Az iskolásgyermek tejet az iskolában is kap­ hatott - ingyen -, ha ugyanakkor elfogyasz­ totta a kiporciózott csukamáj-olajat is. A telepi bányászcsaládok étkezési szoká­ sai nagyjából azonosak voltak. Leginkább pa­ rasztiak voltak, de magukon viselték a be­ telepítettek étrendjének jellegzetességeit is. A baromfi, nyúl és sertéshúson kívül főleg �viszonylagos olcsósága miatt juhhúst, néha kecskehúst, ritkábban marhahúst sütöttek ün­ nepekre a háziasszonyok. Hétköznapokon babfőzeléket készítettek, több napra, a téliről maradt disznóbőrdarabokkal. Ettünk sava­ nyúkáposztát juhhússal, nyáron pedig gyak­ ran készítettek macsánkát - paprikás krumplit - és lecsót. Szerettük a laskát - a törtburgo­ nyából és lisztből készített, palacsinta alakúra nyújtott, a tűzhely vaslapján sütött, lekvárral töltött és hengeralakra csavart sülttésztát. “Laktatós” ételnek számított az ugyan­ csak tört burgonyából és lisztből készített, to­ jás nagyságúra szaggatott, vízben kifőzött ganca - pirított hagymával, párolt káposztá­ val, túróval, mákkal. Kukoricalisztből készült a puliszka és a tepsiben sült görhe. Közked­ velt étel volt a sztrapacska, mi úgy hívtuk: haluska. Nyáron és ősszel kilószámra szedtük a harmat és rókagombát, a disznó szepét, a keserű, az úri, a galamb és a kékhátú gombát, a csiperkét vagy a vargányát. Pörköltnek elké­ szítve a spajz hideg cementpadlóján harmadnegyednapig is elállt. Gombamérgezésre eb­ ből az időből nem emlékszem. Farsang idején gyakran sütöttek pampuskát - fánkot - , herő­ cét, malomkalácsot. A reggeli legtöbbször fokhagymás pirítós­ kenyér, vagy kávéba aprított kenyér volt. Frankból, cikóriából, Kathreiner Kneipp féle malátából készült a kávé, későbbiekben a te­ jeskávé is. Zsemle, kifli fizetésnapokon jutott. Ízlett a magazinban vételezhető sózott fehér szalonna. Vacsora rendszerint a délről meg­ maradt ételekből állt. Krumplis kenyeret - kovásszal, élesztővel - otthon dagasztottak, liszttel kelesztették reggelig az asszonyok és a közös kemencében sütötték. A sorrend érdekében napokkal előbb jelezték szándékukat, a kemence tetejére tett “jeggyel”, egy méter hosszúságú fadarabbal. A fatüzeléssel felforrósított kemencealjat szénvonóval és vizes pemetével (rúdvégre erősített kukoricahéj) tisztították meg. Mielőtt már a szakajtókba kiszaggatott, szépen kelt kenyértésztát a sütőlapáton a forró kemencé­ be tolták volna, keresztet vetettek mindegyik­ re. Egy-egy alkalommal öt-hét kenyeret sütöt­ tek. Itt sült tepsikben a karácsonyi és húsvéti túróslepény is. A két nagy ünnepnek - karácsonynak és húsvétnak - a bányászcsaládoknál is megvolt az ünneplési- és étkezési hagyománya. Kará­ csonyfának a legtöbb háznál ezidőben boró­ kafenyőt állítottak. Feldíszítették szaloncu­ korral, mézeskalács figurákkal, csillagszórók­ kal, jutott alája narancs is. A szentestén szoká­ sos étrend: fokhagymás-mézespálinka, gom­ bás savanyúkáposztaleves, főtt aszalt-gyü­ mölcs és öntött mákos kifli, vagy gubó. A karácsonyi maradékot a baromfiaknak szór­ ták az ólakba. Az éjféli misét inkább a lányok, asszonyok látogatták. Húsvétra a családok többségénél ebédre főtt sonkát, kolbászt, tojást, tormát fogyasz­ tottak, leves nélkül. Ezeket azonban a falusi szokásoktól eltérően nem vitték megszentelés végett a templom elé. Húsvét hétfőjén a fel­ nőttek kútvízzel, a gyerekek szappanos, vagy “szagos” vízzel locsolkodtak és hímes tojást, virágot kaptak ajándékba. Az őszi munkás-hétköznapokon a parasz­ toktól bérelt földeken termelt krumpli és ku­ korica betakarításában segített egymásnak a szomszédság, rokonság. A hazaszállított ku­ koricát otthon, az udvaron fosztották a héjá­ tól. Mint más vidékeken is ez az alkalom jó volt mókázásra, tréfálkozásra, enyelgésre. A fosztókat a háziasszony tavalyiból főzött cuk­ ros-mákos kukoricával vendégelte meg. A hé­ jától megfosztott kukoricát a padláson és a konyhaajtó feletti eresz alatt szárították. A moslékon, makkon, kukoricán másfél­ kétmázsára hízott disznót legtöbb helyen a családfő vágta le, de voltak családok, akik a “jónevű”, nagy gyakorlattal rendelkező Radosinszki bácsit, vagy Halama Katit hív­ ta disznóölésre. Előző este a fokhagymát, 299 �palócföld 91/3 hagymát tisztították, házilag faragták a hurka­ pálcikát. Reggelire friss disznóvért sütöttek hagymával, délre “szegdelt levest” (abárlébe szegdelt kenyeret) és tepsis krumplis húst et­ tek. Vacsorára sült hurka volt. A sonkát, sza­ lonnát, kolbászt felfüstölték s akkor voltak elégedettek, ha mindezek mellett megtelt a hatvan-nyolcvan literes zsírosbödön is. Emlé­ kezetem szerint mi minden télen vágtunk hí­ zót. Ritka csemege volt a telepen a vadhús. Ehhez néhányan úgy jutottak hozzá, hogy az “ember” - mármint a családfő - vadászat al­ kalmával - elment “hajtani” az uraknak: mér­ nököknek, igazgatóknak. Fizetségképpen egy-egy vadnyulat kaptak. Telepünkön a “fő” hajtószervező a tízgyermekes családfő, Feke­ te János (Noé) volt. A bányászok háztartásvezetését meg­ könnyítette az, hogy havonta járt egy csille hét mázsa - illetményszén, évente két csille “ócskafa” és az, hogy lakbért, villanyt nem kellett fizetni. (Megjegyzem azonban, hogy huszonöt wattos égő használatát írták elő. amit szigorúan ellenőriztek is.) Sokat segített az aprójószág nevelése, zöldségfélék, krump­ li, kukorica termesztése. A keresetek és egyéb jövedelmek mellé idekívánkozik néhány árismertetés is. Tej lite­ re - házhoz szállítva - 10-20 fillér, zsemle kifli 4; tojás darabja 2 fillér. Egy kiló zsír 1.20 pengő, marhahús 80 fillér. Egy férfiöl­ töny ára - alku után 25-től 60 pengőig terjedt. Női ruhaanyag méterét 40 fillértől 1.20 pen­ gőig vásárolták. Cipő 15 pengő körül volt. Egy mozijegy 30, egy báli - mulatsági belé­ pőjegy 80 fillér. Egy liter bor 30-70, egy deci pálinka 60-80 fillér volt. Néhány család kivételével telepünk lakói csak mértékletesen fogyasztották a szeszt. Leginkább nagyfröccsöt ittak a bányakaszi­ nóban kártyázás közben, ritkábban sört vagy pálinkát. Ismertem azonban olyan bányászt is, aki vasárnap reggel éjszakai műszakból jövet 300 négy deci rumot fogyasztott el egyszerre. Olyan idős, gyermektelen házaspár is akadt, ahol a szobában a falbavert szög pótolta a ruhásszekrényt, mert a férj keresetének nagy részét állandóan italra költötte. Nyáron és ősszel más vidékekről hosszú parasztszekéren az őstermelők almát, szilvát, szőlőt, dinnyét, bort árultak. Az itteniek szíve­ sebben vásárolták az olcsóbb Gyöngyös-kör­ nyéki mustot, bort, pálinkát (ez utóbbit őrölt pirospaprikával még “megerősítették”). A ka­ szinó alkalmazottjai a konkurenciát sokszor zavartatták el a csendőrjárőrrel. Telepünkön egyetlen “szőlősgazda” akadt csupán. A Má­ kos család telepített szőlőt a déli fekvésű apo­ kás-vízmosásos hegyoldalba. A családfő falu­ ról származott, aki telepi lányt vett feleségül. Bányászkodása mellett rengeteg időt fordított arra, hogy saját borát kezelje, fogyaszthassa. Nyugdíjas segítőinek napszámbére egy liter bor volt. Mai szemmel nézve a legtöbb helyen pél­ damutató volt a családi élet. Válás nagy ritkán fordult elő, a szülők tisztelete, a testvéri sze­ retet természetes volt. Megkülönböztetett te­ kintélyű volt az apa, hiszen ő a kereső. Nem emlékszem olyan családra, ahol a gyerekek tegezték volna szüleiket; megszólításuk édes­ apa, édesmama, apuka, anyuka volt. Esküvő után az örömszülők nászuramnak, nászasz­ szonynak szólították egymást, a keresztszülőt keresztapának és keresztmamának. A koma és komasszony rokonnak számított, a szülő test­ vérének a felesége volt az ángyi néni. Közeli és távoli rokonság gyakran látogatta egymás családját s a legtöbb helyen a nagyapa és nagymama is beletartozott a szűk családi kör­ be. Jó emlékeim vannak közeli és távolabbi szomszédainkról is. Hatlakásos épületben szomszédainkkal (Gasparkovics-Zavilla, Jekkel-Surányi, Citór-Toldi, Schrüffel-Sza­ bó, Házer-Győri, Mákos-Orosz házaspárok) jól megfértünk egymással. A szomszédok �egymást segítették, nem voltak irigyek, ha­ ragtartók. A közösségi élet egyik gyakori for­ mája volt a közeli és távoli szomszédolás. Az idegent “jóembernek”, “jóasszony­ nak” szólították. “Jóember volt számunkra a telepen időközönként megjelenő, lyukas lá­ basokat, fazekakat befoltozó drótostót, de ”te Lina" volt anyánk számára a kéregető, száraz­ kenyérgyűjtő cigányasszony. Ez a “te Lina” viszont igen gyakran meghált nálunk a kony­ ha cementjén, ha gyűjtögetés közben a tele­ pen érte az este s anyánkat nagy tisztelettel, duplán becézve “Rozikakámnak” szólíthatta. A köszönés a mindenkori napszaknak megfelelően jóreggelt, jónapot, jóestét volt, az idősebbek hozzátették az agyonistent is. Kapálókat, kaszálókat - még ha idegenek vol­ tak is - így köszöntötték: - agyonisten jóna­ pot, jómunkát, vagy Isten áldása legyen a munkájukon. A válasz: - fogadj Isten vagy Isten álgya meg magukat is. Egyfajta köszönési módnak számított a menet közbeni kérdés: - Hazafelé? - Elfáradtak-e már? Fölöslegesnek tűnhetett, de illen­ dőségből mégis megkérdezték: - Kiültek? Jó pihenést! Az “urakat” “Jószerencsével” il­ lett köszönteni. A papnak a “ Dicsértessék a Jézus Krisztus” járt. “Kezitcsókolomot” csak a tanítókisasszonynak köszöntünk. A nagyjá­ ból egykorúak mind tegeződtünk és “szevasz”-szal köszöntöttük egymást. Az alsótele­ peiek ezt “szermusz”-szal viszonozták. A munkahelyeket vizitáló bányamestert, főak­ nászt, aknászt “Jószerencsével” kellett üdvö­ zölni. Távolabbról érkező vendéget “Isten hozta nálunk”-al fogadták és hosszan marasz­ talták. Az emberi kapcsolattartás, érintkezés, szóhasználat és érzelmi élet ismertetésénél nem mellőzhető az indulatok kifejezésének körülírása sem. A haragos bányász inkább csak magában szentségelt. Telepünkön nem a jól megtermettek, nem az erősek, nem a jó bányászok káromkodtak, hanem azok, akik csak hangerővel bírták, a gyengék, a hetven­ kedők. Lányok, asszonyok ritkán s még az ottani bányakocsisok sem vitték túlzásba a dolgot. Igen mérges asszonyi kiszólás volt a “basztyikuri”, “basszorkányos Varga János”, “a ménkő csapjon beléd”, “a rossznehézség győjjön rád” illetve “a zíz egyen meg”... Bár az 1930-1940-es éveken egy munka­ csapatban dolgoztak már telepi és falusi bá­ nyászok, küzdelmes életük, sorsuk, egymásra utaltságuk hasonlósága ellenére is szokásaik­ ban - így az öltözködésben is - még nagyon különböztek egymástól. A falusi bányász nem hagyta el ünnepi öltözékéből a csizmát, csiz­ manadrágot, lajbit, tisztes fekete kabátot, fe­ hér inget, nem hordott nyakkendőt és temp­ lomjáró volt. A lányok sok szoknyában, csip­ kés ruhában, hajadonfőtt, de szalaggal, fekete félcipőben fehér harisnyában; a menyecskék emellett cifra főkötőben, az idősebb asszo­ nyok sötét fejkendőben jártak a templomba. A telepi bányász másképpen öltözködött, amúgy “városiasan”. Szűkszárú nadrágot vi­ selt - simi nadrágnak hívtuk -, cipője hegyes - “csákányorrú” - , nyakkendőt és sapkát vagy kalapot hordott. A ruhát Salgótarjánban rendszerint ugyanannál a boltosnál vették hosszas alkudozás után. (A boltosok Amália telepi vevőiket név szerint is ismerték és úgy szólították meg.) Ruhavásárlásra rendszerint húsvét előtt került sor, anyagi helyzetüktől függően. A fiúgyermekek ruháit szintén boltokban vásárolták, de a lányok ruháit már otthon varrták, vagy varratták meg Singer-féle varró­ gépeken. A gyerekek kora tavasztól késő őszig mezítláb jártak (cipőiket gyakran na­ gyobb testvéreiktől örökölték), emiatt egy-két lábujjuk sokszor “el volt verve”, de tetanusz­ ban egyikük sem betegedett meg. Lányok, asszonyok a divatot szerényen követő ruhákban jártak. Ünnepnapokon a fia­ talok szívesen hordtak matrózblúzt, magyaros mellénykét, babos ruhát, később kosztümöt. 301 �palócföld 91/3 Kortól és ízlésüktől függően rövid frizurát, fonatot, kontyot viseltek, “hajsütő” vasat használtak illetve hajukat “berakatták”. Rúzst keveset használtak (nem volt a telepi társada­ lom által elfogadott), az alsó telepiek viszont arcuk pirosítására piros krepp papírt használ­ tak. Bányász egyenruhát ebben az időben már egyre kevesebbet láthattunk. Amália akna ugyan nem volt zárt telepü­ lés, a lányok többsége ide ment férjhez, a legények innen nősültek. A soknemzetiségű őslakosok jóvoltából egészséges keveredés volt ez. A fiatalok nem nézték, hogy ki milyen eredetű, a nemzetiség fogalmának nem tulaj­ donítottak semmi jelentőséget. Azt sem lehet mondani, hogy a szülők előre kiszemelték volna egymásnak a jövendőbeliket, a vagyon sem játszhatott itt szerepet -, mert nem volt. A kölcsönös rokonszenv mellett sokat jelen­ tett a külső, valamint a fiú munkaszeretete, magaviselete, a lány szerénysége és háziassá­ ga. Amint azt már jeleztem, a telepre jellemző volt a “vegyes” házasságkötés. Hoztak felesé­ get a szomszéd telepekről és mentek is férjhez oda - bár ez nem volt gyakori - , kevés volt viszont a telepi-falusi házasság. A módosabb parasztok általában lenézték az “éhenkórász” bányászt. Ennek ellenére ha mégis hoztak férjhez a telepre falusi lányt - bármilyen el­ lentmondásnak látszik is - , ez szüleinek alig titkolt örömére szolgált. (Ha már így esett, a falusi szülők egy kicsit lányuk kiemelkedését is látták a telepre kerülésben.) Falusi legény és telepi lány házassága ritkaságnak számí­ tott. A házasulandókat a templomban három vasárnapon kihirdették - nem áll-e fenn há­ zassági akadály - s a templomban is és a községházán is meg kellett a házasságot köt­ ni. Egy telep közösségében élve a fiatalok is­ merték egymást, nem volt szükség bemutatás­ ra, bemutatkozásra. Együtt jártak iskolába, majd később - lányok a mamák kíséretében 302 bálakba, mulatságokba. Az akkori modern táncokat - tangó, angolkeringő, slowfox - és a társasági viselkedés formáit Hulik tánctanár úrtól sajátították el. A ma divatos leány-fiú együttjárás sokkal szerényebb módját válasz­ tották: közös séták, a hazakisérés alkalmával pedig az udvaron köszöntek el egymástól. Ha az utcán már kézenfogva sétálgattak, komoly szándékukat így hozták nyilvánosságra. Szo­ kás volt a telepen is a májusfa (itteni szóhasz­ nálattal “májfa”) állítása a kiszemelt lányos­ házaknál. Ugyancsak májusban lányok-fiúk lapostányéron, virágokkal, színes kendőkkel díszített süteményeket, tojásokat “mátkatálat” küldtek körbe-körbe egymásnak. Mire a lány eladósorba került, “kistafírungozták”. Ebbe beletartoztak az ágyneműk, le­ pedők, bútorok, terítők, konyharuhák, töröl­ közők. Az edényeket, egyéb háztartási eszkö­ zöket a rokonságtól nászajándékba kapta. A vőlegénnyel kevesebb gond volt, csupán alsó és felsőruházattal illett őt jól ellátni. A lako­ dalom költségeit közösen viselték. Hagyomá­ nyos öltözék a menyasszony részére a hosszú fehér ruha és fátyol volt, párjának pedig erre az alkalomra vásárolt fekete vőlegényruha il­ lett. A rokonságból származó koszorúslányok rózsaszín, a vőfélyek sötét ruhát viseltek az esküvőn. Esküvőre a fiatal pár a templomba és a községházára még külön-külön a násznép kí­ séretében hintókon ment. Az erre az alkalom­ ra felfogadott falusi gazdák hintóit és lovait színes szalagokkal és virágkoszorúkkal díszí­ tették. Odafelé menet a menyasszony az utol­ só hintóból cukorkát szórt a menetet futva kísérő gyerekhad elé. Hazafelé jövet a fiatal pár együtt, az első hintóban ült. A lakodalmas ház ajtajában a nászasszony édes pálinkával, cukorral kínálta az ifjú házasokat, hogy édes legyen az életük. A vacsorát szokás szerint a lányos ház ud­ varán fogyasztották el. Sátortetőt nem csinál­ tak, rossz idő esetén és télen a szomszéd lakás �helyiségeit is igénybe véve ettek, ittak, tán­ coltak hajnalig. Asztalokat, székeket kértek kölcsön, a muzsikát a három-négytagú ci­ gányzenekar szolgáltatta, majd a később meg­ alakult helybeli (telepi) zenekart vették in­ kább igénybe. (Tagjai: prímás, kontrás, cim­ balmos, tangóharmonikás, szakszofonos, nagybőgős.) Az alsótelepen és a faluban a szinte mindenütt megalakult fúvós (dumber­ gós) falusi zenekarokat hívták a lakodalmak­ ba. A vacsora tyúkhúsleves, tejfölös hús ma­ karónival, rántott és sülthús, fasírozott volt. Éjfélkor savanyú káposztalevest, hajnalban sülthurkát és kolbászt adtak. Bár a háziasszo­ nyok is sütöttek erre az alkalomra, a meghí­ vottak sok süteményt - főként tortát - hoztak ajándékba. Menyasszonytáncnál díszes ken­ dővel fedett szakajtóba gyűltek a pengők s bemondták, ki mennyiért vitte táncba immár a fiatalasszonyt. Minden lakodalom nagy ese­ mény volt a telepen, sok nézője akadt és itt is szokás volt a sütemények, italok kínálgatása. A zenekar felváltva játszott csárdást, polkát, keringőt, tangót, slowfoxot. A helyhiányból, de a felfordulásból következett viszont az, hogy a fiatal pár hajnal felé - kis időre ellopva magukat a sokaságtól - valamelyik szomszéd lakásban, sokszor alvó gyermekekkel egy szobában bújt a “nászágyba”. Más bányatelepi asszonyokhoz hasonlóan az Amália telepiek is otthon szültek. A század elején Rósemberg Mórnét - Mór mamót hívták a szülő nőkhöz, a későbbi bába Kova­ lovszky Adolfné lett. A kicsinyeket megke­ reszteltették, a pelenka-korszak után öltözé­ kük a kising, pendely volt. Egy-egy gyékény, nád vagy fűzfavessző fonatú négykerekű gye­ rekkocsi-igényt rendszerint a rokonság elégí­ tette ki. A megbetegedett kicsiket orvoshoz vitték, de mert nálunk hetente csak kétszer volt rendelés, gyakran a telepi ápoló segítsé­ gére szorultak. A bányaorvos - a mi időnk­ ben dr. Zemplényi Imre - hol egyfogatú hin­ tón, hol sínautón járta a bányai rendelőket. Az általa felírt gyógyszereket bányai “küldönc” hozta ki a patikából. A hatóságilag előírt vizs­ gálatokat, oltásokat a karancssági körorvos, dr. Tompos István végezte. Mindemellett a telepiek sokszor alkal­ maztak népies gyógymódot is. Furunkulusok, tályogok érlelését “gyűlését” zacskóba kötött meleg korpával, utilapuval, paradicsommal siettették, a “tyúkseggre” (Verrucca) kutyate­ jet kentek. Ritkán “privát” orvoshoz is fordul­ tak. Saját esetemből tudom az akkori vizsgá­ lati díjat is. Nyolc éves koromban 1928-ban, dr. Winter Simon salgótarjáni magánorvos egy vizsgálatért 20 pengőt kért. Akinél kórházi kezelés látszott szükséges­ nek, a bányaorvos a tarjáni, baglyasi - esetleg más - kórházba utalta. Üzemi baleseteknél a rövidebb-hosszabb ideig tartó keresőképesség csökkenést, a tartós, vagy maradanó rokkant­ ság mértékét az úgynevezett “orvosi tanács” állapította meg. Ha a dolgozót keresőképessé nyilvánították, utána tizenhat százalék alatti munkaképesség csökkenés esetén további kártalanítás már nem járt. A halottkémlést legtöbb esetben az ápoló végezte, a sírt a szomszédok, ismerősök ásták. Elhalálozáskor a lakásban a tükröket fekete fátyollal borították: senki ne nézzen ilyenkor tükörbe. Szokás volt a halott mellett virrasz­ tani, ilyenkor a gyerekek a szomszédoknál aludtak. Az elhunytat az udvaron ravatalozták fel; kántor búcsúztatta, pap temette, de ehhez a párbérfizetésnek rendezettnek kellett lennie. Az 1920-as években Amália aknán élő hat éven aluli gyerekeknek nem adatott meg az óvodai - akkor szóhasználattal gyermekkerti - nevelés lehetősége ennek hiányában, a csa­ ládban nevelődtünk. Amint a gyermek iskolaköteles lett, a bá­ nyatelepi iskola első osztályába iratták be. A mi öttantermes iskolánkba jártak az alsótele­ piek is, így az első osztályos tanulók létszáma 1928/29-ben 57 volt. A kisiskolás felszerelé­ 303 �palócföld 91/3 séhez tartozott a palatábla palavesszővel, a spongya, és az előírt tananyagnak megfelelő könyv meg irka. Mindezeket a későbbiek fo­ lyamán tolltartóval, rajzlapokkal, atlaszokkal, tollal, ceruzával kiegészülve a hónunk alatt (az alsó telepiek tarisznyában) vittük-hoztuk az iskolába. Számolni “számológépen” - áll­ ványra szerelt huzalon tologatható sárga-fe­ kete golyókkal - tanultunk meg. A tanterem tartozékai a két- vagy négy­ személyes padok, a dobogóra helyezett tanítói szék, az állótábla, széntüzelésű kályha, törté­ nelmi faliképek, valamint a negyedik osztály­ tól falitérképek is voltak. Ötödikes-hatodikos korunkban jól felszerelt iskolai szertárban is­ merkedtünk meg a vegytannal. A tanítók és a takarítónők egyaránt bányai alkalmazottak voltak. Az iskola tüzelésére a társulat korlát­ lan szénmennyiséget biztosított. A tanítók tisztviselők voltak, konyha, éléskamra, fürdő­ szoba mellett három-négyszobás lakásokban - körülötte nagy kerttel - laktak. A tanítás, valamint az óraközi szünet kez­ detét, illetve végét az iskola külső falára sze­ relt nagyobb csengő (amolyan majdnem kis harang) megszólaltatásával mindig más-más tanuló jelezte. A tanítási napot a Trianoni béke revíziójának reményében ilyen imádsággal kellett kezdenünk: “Hiszek egy Istenben, hi­ szek egy hazában, hiszek Magarország feltá­ madásában, ámen”. Hittanóra előtt “dicsértes­ sék a Jézus Krisztus”-al köszöntünk, majd együtt imádkoztunk a pappal. A tanítási napot pedig ezzel zártuk: “Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország Mennyor­ szág.” Mondtuk, mondtuk ezeket a mondóká­ kat, de tudatunkban különösebb érzelmeket nem keltettek. Visszagondolva elemi iskolai tanulóéve­ imre ma is hálásan emlékezem a tanítóimra (Bozó József, Győrffy Imre, Kupcsok Antó­ nia, Rozehnál Nándor - igazgató - , Rozehnál Kornélia, Rozehnál Valéria, Schiffler Teodó­ ra, Tóth Zoltán, Varga Imre, Wehovszky 304 Magda) felkészültségére, lelkiismeretes mun­ kájára. Érdemeiket az sem csökkentheti, hogy néhanapján a fenyítés lehetőségeivel is éltek: fülhúzás, pofon, pacsi (tenyeres), körmös, stb. Az akkori időkhöz és a falusi iskolákhoz ké­ pest több és igen jó tananyagot egy-két tanuló kivételével mindnyájan elsajátítottuk. Meg­ szerettették velünk a természetet: minden év­ ben velük együtt ünnepeltük az erdőben a ma­ darak és fák napját. Én az elemi iskola hat osztályát két “jeles” kivételével “dicséretes”, “kitűnő” osztályzattal végeztem el. (Az iskola Házirendjét lásd az 1. sz. mellékleten.) Ötödikes elemista voltam 1933 tavaszán, amikor február elsején elhunyt gróf Apponyi Albert. Ez alkalomból “fogalmazást” - dolgo­ zatot - kellett otthon írnunk s én azt a követ­ kező sorokkal kezdtem: “Egy nagy fiát el­ vesztett nemzet gyújt felszentelt emlékezet­ gyertyákat gróf Apponyi Albert ravatalá­ nál...” Akkori osztályőnök-igazgatónk Radnai (Rozehnál) Nándor ismerte ugyan képessége­ imet, mégsem akarta elhinni, hogy e gondola­ tokat nem valamelyik újságból másoltam ki. A dolgozatot mégegyszer leíratta velem, majd nem kis büszkeséggel mutatta meg az isko­ lánkat éppen akkor ellenőrző Csathó Imre fő­ mérnöknek. A dicséret nem is maradt el: “Ne félj fiam, aki így fogalmaz, így ír, abból nem lesz bányász...” A jóslat nem teljesült. Első munkahelyem 1934 szeptemberében a Pályi-bányai palahá­ nyó lett, takaronc - “csillepucoló” - beosztás­ ban napi 40 fillér műszakbérrel. Abban az időben ez - tanulmányi eredménytől függet­ lenül - szinte természetes volt. Az úgyneve­ zett polgári iskolában való továbbtanulás le­ hetősége - tisztek és altisztek gyermekeinek kivételével - csak kevés telepi kisdiáknak adatott meg. A bátyámtól tudom, hogy 19201930 között vele együtt innen csak 14-en jár­ ták ki a polgári iskola négy osztályát. Ki­ vételes szerencsének számított, hogy néhány �sovány, gyenge leánygyermeket különböző hollandiai szervezetek hosszabb időre elvitték fölerősödni, tanulni, nyelvet megismerni. Cserkészcsapat a telepen nem alakult, egy pár gyerek más - tarjáni - csoport tagja lett. Gyermekkorunk játékszerei leginkább há­ zi kivitelezésűek voltak. Síelésre jó volt két szál felerősíthető hordódonga, a szánkónk is otthon készült. Sokat kergettük a vaskarikát, gomboztunk, rongylabdával futballoztunk. Ugráltunk a földre rajzolt “iskolázáskor” és ruhaszárító kötéllel. Kislányok “babakonyhá­ jában” Kakas- és Schmollpasztás dobozok voltak az edények, a nagyobbak szabadide­ jükben leginkább labdáztak. Ősszel a kivájt tökből, a beléállított égő gyertyával halálfejet készítettünk. Kardnak megfelelt egy fűzfa­ vessző, lónak a seprűnyél. Nem volt azonban ártatlan játék az a háborúsdi, melyet az amá­ liai és albertaknai gyerekek vívtak a két tele­ pet elválasztó hegyen “sújtóval”, kővel, csúz­ lival, parittyával. Szinte naponta hangzott el a harci kihívás: “Gyertek ki bénasiak, gyertek ki etesiek!” - Csatározások helyett én otthon tájképeket festegettem. Az 1920-as évek közepén-végén nyáridő­ ben vasárnap délutáni szórakozásként néztük miként bicikliztek az altiszti sor útján a csen­ dőrök. (Csak nekik volt még kerékpárjuk.) Nagy esemény volt 1931-ben számunkra Al­ bert Akna “temetése”, valamint az Amália Akna “nagykéményének” ledöntése. Szerettük az erdőt járni. Szedtünk szamó­ cát, gombát, csipkét, vadkörtét, galagonyát, borzagot, szedret, kökényt, makkot. Minden évben nagyon vártuk a május elsejét, bár mi fiatalok nemigen fogtuk fel annak mozgalmi jellegét: Amália telepről félúton Felszőszánas puszta felé napsütötte domboldalán tölgy, a másik oldalán bükkfákkal övezett völgyben ilyenkor lombokkal díszített sátrakban árulták a csapolt sört, mérték a bányakaszinói bort. Sült a szalonna, lókolbász, sertésoldalas. Tán­ colni cigányzenére lehetett késő estig. Telepünk szórakozás és a kulturális élet tekintetében viszonylag zárt világot jelentett. Az őszi-tavaszi sáros és a téli fagyos-havas időkben nem szívesen mozdultunk ki. Kivé­ telt a heti kétszeri mozizás jelentett Zagyva­ pálfalván a bányatelepi moziban, ahová in­ gyen utazhattunk a helyi “villamoson”. Ez időkben láttuk a Három sárkány, Mai lányok, Iglói diákok, Bob herceg, Ida regénye, Férjet keresek, János vitéz, Királyok királya. Ben Húr és a Tarzan filmeket. Farsang idején végigbolondozták a telepet a maskarák bohócnak, madárijesztőnek, dró­ tostótnak, kéregetőnek öltözve, ősszel a szü­ reti felvonulás, szüreti bál jelentette a látvá­ nyosságot. A bált - mi úgy hívtuk, hogy mu­ latság - nyáron a kaszinókertben télen az ol­ vasókör nagytermében rendezték, ahová az eladó lányok mindig illő kísérettel mentek el. Ugyancsak a húszas években gyakran sze­ repeltek négy-hat fős színtársulatok a telepen. Általában egy hétig tartózkodtak ott - gyer­ mektelen házaspároknál, özvegyeknél “hál­ tak” meg, tiszteletjeggyel fizettek, és az ol­ vasókörben tartották előadásaikat. Később mi fiatalok is játszottunk már színdarabokat, me­ lyeket az itteni tanítók rendeztek meg. A főleg népszínművekhez szükséges ruházatot a fal­ vakból, részben pedig a kölcsönzőkből sze­ reztük be. Amennyire szerettünk szerepelni, annyira nyűgnek tartottuk a vasárnap délelőt­ tönkénti kötelező leventésdit, alaki kiképzé­ sével, fapuskás fegyverfogásaival, menetgya­ korlataival. A telepnek ezidőben ETK néven már volt futballcsapata is: pályáját, öltözőjét a bányatársulat alakította ki. A gyakran sze­ replő harminc fős férfi dalárdájának karmes­ terei a helyi tanítók voltak. Az akkori országgyűlési képviselőválasz­ tási “hadjáratokból” a mi falunk, telepünk sem maradhatott ki. Az 1930-as években báró Orosdy Fülöpné, Sztranyavszky Sándor, Knob Sándor és Krudy Ferenc neveit ol­ vashattuk a plakátokon. A válaszás előtti 305 �palócföld 91/3 hetekben a jelöltek - gyakran feleségük kísé­ retében - járták a vidéket, ismerkedtek, paro­ láztak, mondták mondókájukat, csapoltatták a söröshordókat, a feleségek meg fejkendőket osztogattak... Sok pénz kellhetett ehhez a hadjárathoz is. Minden képviselőjelöltnek megvoltak a maga kortesei, akik nem eléged­ tek meg azzal, hogy a minél több szavazat érdekében jelöltjeiket dicsérjék, hanem kímé­ letlenül pocskondiázták az ellenjelöltet is. Knob Sándor (politikus, a Gyáriparosok Or­ szágos Szövetségének titkára, NEP - Nemzeti Egység Pártja - képviselőjelölt) kortesének rövid volt a harci felhívása: “Sag éljen Kob, majd lesz job...” Az alsótelepiek rigmusait az ottani iskolás gyerekek is fújták már Krudy Ferenc (volt főispán, politikus - ugyancsak NEP jelölt - a parlamenti agrárblokk egyik vezetője ellen: “Krudy Ferenc sánta lába nem illik az országházba...” Az iskoláskorból kinövő - kamasz, majd legénykorba lépő - telepi fiatalságra az ösz­ szetartás, egymás megbecsülése volt a jellem­ ző. (Kivételt képezett három-négy “gari le­ gény”, akik beképzeltségük, gőgösségük ré­ vén inkább közutálatnak, mint csodálatnak “örvendtek”.) Felnőtt korukban is tegeződtek, egymást bizalmasan pajtásnak, hékásnak, bo­ dinak, öcskösnek, druszának - vagy becene­ vükön Bobonak, Dodonak, Jankonak, Posel­ nak, Vezonak, Csitának illetve Pancinak, Csu­ linak, Marcsunak, Pavlának, stb. szólították. Számukra az idegen: ipse, hapsi, manusz, szi­ var, pasas volt. A legtöbb szülő tiltotta gyerekét a korai dohányzástól - nem sok eredménnyel, mert a családfők nagy része nem járt elől jó példá­ val: dohányzott, pipázott, bagózott. Rákapott hát a gyerek is, hamar megtanulta a cigaretta­ sodrást, vagy “lőtte” - elkérte - pajtásától a csikket. Bálakban, lakodalmakban azonban már illett töltött cigarettával kínálni egymást. Tájékozódás - és bizonyos fokig művelő­ dés - tekintetében jelentős szerepe volt az 306 Amália telepi férfi fodrászműhelynek. A mes­ ter - a sokgyermekes Kláben Jenő - széles látókörű, művelt ember volt. Sok mindenről lehetett vele elbeszélgetni, több napi- és heti­ lapot járatott. Mindennapi és legfőbb szóra­ kozásunkat azonban az Olvasókör jelentette. Ennek nagyterme színielőadások és táncmu­ latságok rendezésére is alkalmas, szépen be­ rendezett, volt billiárdasztallal, körben szé­ kekkel, nagyméretű falitükörrel és az idő mú­ lását félóránként jelző mély zengésű órával. Bennem maradandó emléket hagyott két szí­ nes nyomat: Petőfi halála a csatatéren és Kos­ suth Lajos búcsúja a hazától. Ez utóbbi kép alatti szövegre ma is emlékszem: “Kifejezhe­ tetlen érzelemvihar dúlta lelkemet, midőn a Világosi fegyverletétel hontalanná tett. Nincs szó, mely kifejezést adhatna mérhetetlen bá­ namtomnak és keserűségemnek. Leborultam hazám földjére, zokogva nyomtam reá a haza­ fiui szeretet búcsúcsókját: még egy lépés és úgy valék, mint tört hajó roncsa, melyet kidob a szélvész a homokra a sivatagon...” A családokhoz leginkább a Friss Újság, a Bányamunkás, a Mátyás Diák jutott el és nagy keletje volt a ponyvaregényeknek (Var­ só hóhéra, Rózsa Sándor, Rinaldó Rinaldini) is. Az Olvasókörbe a Pesti Hírlap és a Tolnai Világlapja járt. “Philips” gyártmányú rádiót hallgathattunk, itt lehetett sakkozni, malmoz­ ni, dominózni. Az olvasószoba volt egyben a könyvtár is, abban az időben hozzávetőleg 800-1000 kötetnyi könyvvel. Jókai Mór, Mik­ száth Kálmán, Móricz Zsigmond, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Makkay Sándor, Ta­ béry Géza, Rákosi Viktor, Somogyvári Gyula, Markovits Rodion, Surányi Miklós kötetein kívül kölcsönözhetők voltak Zola, Gorkij, Maupassant, H.G. Wels, Verne művei is. Hosszú ideig Pavlenkó Lipót volt a könyv­ táros, s mint a fentiekből kiderül, nagy barátja volt az irodalomnak, a ponyvaregények után így ismerkedhettünk meg a klasszikus ma­ gyar- és világirodalommal is. �Az olvasókör tagja tizennyolc éves korá­ ban az lehetett, akit két régi tag ajánlott felvé­ telre. Okát nem tudom, de nőtagja nem volt a körnek. Vezetője pedig az iskolaigazgató volt. Fűtésről, takarításról a megbízott “körgazda” gondoskodott. A bányakaszinó és a kör közöt­ ti udvart és kerthelyiséget - a nyári táncmu­ latságok színhelyét - ilyen alkalmakra színes lampionokkal díszítették. A tekepálya (a “gublizó”) a felnőtteknek szórakozást, a bá­ bukat állítgató gyerekeknek pedig pár filléres “keresetet” jelentett. Szóltam már arról, hogy a magyar iroda­ lomban a második világháború előtti évek, évtizedek bányászéletének ábrázolása eléggé egysíkú volt. Főként a lélekölő munkát, a nél­ külözést, sztrájkokat, a letűnt hatalom ember­ telenségét, zsarnokságát hangsúlyozták az is­ kolák számára írott történelemkönyvek is. Milyen volt hát valójában a bányászok élete? Megélés és megítélés kérdése ez. Más­ ként látta - látja emlékeiben is - az, aki gyer­ mek- és ifjúkorát bányatelepen, bányászcsa­ ládban élte át, és másként, aki - politikai okokból is indíttatva - annak sivárságát, ne­ hézségeit, nyomorúságát hangsúlyozza, le­ egyszerűsítve azt a jó, (a bányász) és a rossz (a hatalom) párharcára. Nem hagyhatók azon­ ban figyelmen kívül az akkori körülmények sem. Mások voltak a lehetőségek és mások szerényebbek - az igények is. Egy-egy ház­ tartásban nagy segítséget jelentett a bérelt családtagok által megművelt - földek és a konyhakertek termése, a disznóhizlalás, kisál­ lattartás, a házi befőzések, a háziasszony lele­ ményessége, az egyszerű, laktató ételek ké­ szítése. Olcsóbbá tette a nők ruházkodását az otthoni szabás-varrás. Voltak sok gyerekes családanyák, akik “bérmosást” vállaltak má­ soknál, nagyobb lányaik pedig az “uraknál” (mérnökök, tisztviselők, tanítók, kereskedők) szolgálva egészítették ki a háztartás jövedel­ mét. Családi keresetkiegészítő lehetőség a pa­ lahányói hulladékszén gyűjtése és eladása volt. Művelődési, szórakozási igények kielégí­ tése távol állt ugyan a városi lehetőségektől, de jóval több volt az átlagfalusiakénál. A bá­ nyatelepi elemi iskolák jó elméleti alapot biz­ tosítottak a felnövekvő fiatalság életre való felkészítésére. Az olvasókör, mint kis kultúrcentrum, a színjátszás, a dalárda, az együttművelődés és szórakozás jó közösségi szelle­ met alakított ki a fiatalságban: s ez a fiatalság tudott örülni az apró örömöknek is. Visszaemlékezésemben érintettem Albert Akna (mint bánya) temetését 1931-ben. Ma, ha nem is temetésre, de a bányák bezárására Nógrádban is sor kerül. Sok bánya és jóné­ hány bányatelep is megszűnt már, jobbik eset­ ben ez utóbbiak átalakultak, “belenőttek” a nagyobb helységeke, városokba, kis közössé­ gekként már csak az emlékekben élnek to­ vább. Etes Amália Akna - mint bányatelep 1920-1940 év közötti életének mindennapjai­ nak megörökítésével tartoztam azok emléké­ nek, akik a mai 60-70 éveseket szülték, taní­ tották, keservesen felnevelték és emberré fa­ ragták. Vége Habonyi Zoltán Önéletrajz helyett, a bányászok mindennapjaira visszaemlékező értékes szociográfikus írása I. részében idézett Mocsáry Antal Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című munkájának megjelenési éve helyesen: 1826 (A szerk) 307 �palócföld 91/3 l.sz. melléklet A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvény-Társulat elemi népiskoláinak HÁZIRENDJE a növendékek számára. 1. Minden tanuló köteles a tanítási napo­ kon a kijelölt időben megmosakodva, megfésülködve, tisztaruhában és a szükséges tan­ könyvekkel ellátva az iskolában pontosan megjelenni. 2. A tanulók az iskola épületben való belé­ pésükkor letisztítják a ruhájukat és lábbelijü­ ket a portól, sártól és esetleges hótól. 3. A tanterembe lépéskor minden tanuló illedelmesen köszön, ruháit tanszereit rendes helyére rakja és csendesen elfoglalja helyét, melyet tanítója engedelme nélkül elhagynia nem szabad. 4. A tanteremben, a folyosón, és az iskola bármely helyiségében mindenki illedelmesen viselkedik, lárma, szaladgálás szigorúan ti­ los. 5. Csereberélni, adni-venni, nyerészkedni, illetlenül beszélni, csúfolódni, dohányozni úgy az iskola épületében, mint azon kívül szi­ gorúan tilos. 6. Az iskolaépületben, vagy annak környé­ kén köteles minden tanuló a tisztaságra ügyelni, az iskola-bútorokat, tanszereket és az iskolaépület falait, úgyszintén tanulótársai ruháit és taneszközeit minden rongálástól megkímélni. A kárt okozó gyermek a kárt megtéríteni köteles. 7. A tankönyvek és egyéb taneszközön kí­ vül más tárgyat az iskolába hozni nem szabad. 10 órai uzsonnát szabad hozni, de annak hul­ ladékait az erre a célra szolgáló helyre kell tenni. 8. Talált tárgyakat nem szabad megtarta­ ni, azokat át kell adni az osztálytanítónak. 9. Minden tanítási óra után a tanulók csendben és rendben kimennek az udvarra és ott a szünetet tisztességes játékkal töltik el. 10. Az iskolaépületet csak az illető osztály­ 308 tanító engedelmével szabad elhagyni. Salgótarján, 1921. április hó 16. A tantestület Láttam: Roth s.k. Az értesítő könyvecskében (értesítőben) hasz­ nált érdemjegyek fokozata: a/ a magaviseletnél: 1 = dicséretes, 2 = jó, 3 = tűrhető, b/ a szorgalomnál: 1 = dicséretes, 2 = változó, 3 = hanyag, c/ az előmenetelnél: 1 = kitűnő, 2 = jeles, 3 = jó, 4 = elégséges, 5 = elégtelen. Osztályonként tanított tantárgyak: I. (első): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, beszéd és értelemgyakorlat, számtan, ének, testgyakorlás. II. (második): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás, nyelvtan, fogalmazás, beszéd és értelemgyakorlat, számtan, rajz, ének, kéz­ ügyesség, testgyakorlás. III. (harmadik): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás, nyelvtan, számtan, termé­ szetrajz és gazdaságtan, rajz, női kézimunka, kézügyesség, ének, testgyakorlás. I V (negyedik): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás, fogalmazás, beszéd és érte­ lemgyakorlat, földrajz, számtan, termé­ szetrajz- és gazdaságtan, rajz, női kézimunka, kézügyesség, ének, testgyakorlás. V (ötödik): Hit és erkölcstan, olvasás, írás, helyesírás és nyelvtan, fogalmazás, föld­ rajz, történelem, polgári jogok és köteles­ ségek, számtan, mértan, természetrajz és gaz­ daságtan, természettan, vegytan, egészségtan, rajz, női kézimunka, kézügyesség, ének, testgyakorlás. VI (hatodik): ugyanazok mint az ötödik­ ben. �2. sz. melléklet Összeállítás A Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársaság, valamint az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat RT. tulajdonát képező, 1860-1960 között megművelt s azóta nagyrészt megszüntetett kisebb-nagyobb bányáiról a Nógrádi Szénbányászati Tröszt irattára, valamint Gyurtyánosi adattárának dokumentumai alapján. Zagyvai terület Inászón, Zagyván: Anna táró Aranyosi lejtős Csengő lejtős Gusztáv táró Ferenc akna Ferenc lejtős Kakas táró Kerekbükk ereszke Kerekbükk táró Lajos lejtős Lajos táró László táró Margit táró Nándor táró Ó-László táró Ó-Mária táró Rezső táró Rudolf bánya Székvölgyi táró Szőlővessző ereszke Zichy akna Salgótarjánban: Emma akna Forgács lejtős Forgách akna Gyurtyánosi lejtős József akna József lejtős József táró Jakab táró Károly akna Király táró Somlyó bánya Teréz táró Ó-akna Új akna Zweier akna Zagyvapálfalvai kerület: Albert akna Alsópálfalvai táró Amália akna Antal akna Ágoston táró Etes lejtős Frigyes akna Jenő akna Karancs lejtős Kazárvölgyi táró Kisfaludi bánya Kotyházai lejtős Kőkút lejtős Margit bánya Marokházi lejtős Rau akna Ságujfalui lejtős Újlak lejtős Baglyasi kerület András akna András lejtakna Baglyasi ereszke Béna akna Emánuel akna Géza táró Gusztáv akna Ibolyás táró István táró János táró Katalin akna Katalin táró Sára akna Szénás akna Új táró Nemti, Mátraszele, Mátranovák Auguszta akna Ferenc akna Gergely akna Gusztáv tárók György akna Gyula akna Ilona bánya Istenáldás táró János akna József akna Király táró Kutfői lejtős Ortvány akna A részvénytársaság által kiépített (s köz­ ben megszűnt, lebontott, illetve még ma is meglévő) bányatelepek: Mátranovák Albert akna Mizserfa Amália akna Nemti András akna Chorin telep Rau akna Salgótarján b.t. Etes-alsótelep Forgács telep Somlyóbánya Gusztáv akna Székvölgy Zagyvapálfalva b.t. Gyula akna Jenőakna Ilona bánya Józsefi Inászó Károlyi Jánosakna Katalin-telep Kazár-telep Zagvaróna Kányás Ujakna Kotyháza 309 �palócföld 91/3 Javaslat a Madách-kultusz ápolására Elvek és eszközök I. Nem kétséges - és vélhetően senki által nem is kérdőjelezhető meg - az az alapelv, hogy szellemi értékeink között, gondolkodá­ sunk körében, s hangsúlyozottan éppen itt Nógrád megyében, Madách Imre emberi és művészi hagyatéka meghatározó jelentőségű. A Nógrádból kisugárzó - s reméljük ez a mi­ nősítés ma már nem hat túlzásnak - Madáchkultusz fő jellemzője, összetevője a tisztele­ ten, tisztelgésen túl (a “cultus” fogalom ere­ deti jelentéséhez hűen) a cselekvő, tevékeny részvétel: a Madách-i örökség ápolása, műve­ lése, gondozása volt. A tárgyilagos, az utolsó 25 évre visszatekintő elemzés szerint: “A me­ gye szellemi élete több vonatkozásban is ki­ sérleti terep, műhely volt egy szerves fejlődé­ sű, alulról építkező kultusz javára” (Dr. Keré­ nyi Ferenc). Ebben a vonatkozásban, a sokszor kisérle­ tező cselekvési folyamatban a Madách-díj­ nak, a pályázatok rendszerének, s az ünnepsé­ gek alkalmainak mindig is kiemelkedő jelen­ tőségű szerep jutott. - De hogyan lehetne ezt az eszközrendszert még hatékonyabban mű­ ködtetni? - Érdemes erre a kérdésre is a Ma­ dách-i életműhöz fordulva keresni a választ, onnan nyerve a további eligazító elveket, mert a Madách-kultusz, a hagyományápolás kérdéseiben eligazító erejűek a Madáchi élet­ mű elvi tanulságai: - az alkotó, eredeti terem­ 310 tő szellemiség ereje, a magyarság sorskérdé­ seihez való kapcsolódás igénye, és az egyete­ messég, az európai távlatú gondolkodás szük­ sége. A fenti elvekből következően: - A Madách-díjnak szakmai, alkotói (szel­ lemi) díjnak kell lennie, folyamatos alkotóte­ vékenység elismeréséért. Továbbá a pályázati rendszer működtetésével szerves részévé kell válnia a magyar szellemi élet folyamatának, és a mai magyar irodalom élő áramának. Vé­ gül pedig az európai távlatú gondolkodás igé­ nye - éppen itt Nógrádban - elsődlegesen a szlovákiai (magyar és szlovák nyelvű) iroda­ lommal való eleven kontextusában kellene megnyilvánulnia. S hogy mindezek ne csak elvi jellegű megfontolások maradjanak, szükségesnek látszik ez alkalommal közelebbről is meg­ vizsgálni: a Madách hagyományápolás kérdé­ seit, valamint az ünnepségek helyének, a helység kiválasztásának problémáját, a mű­ ködtetés feltételeit. II. 1. A Madách-i hagyományápolás javasla­ tunk szerint folyamatos, egységes rend­ szerként működjék majd, melynek kiemelke­ dő nyitó “rendezvénye”: a januári Madáchünnepség, záró “eseménye”: az októberi Iro­ dalmi Napnak kellene lennie. Ezek szerint �januárban ünnepi keretek között hangsúlyo­ sabb a szakmai alkotó tevékenység cent­ rumba állítása, októberben pedig a populári­ sabb jellegű, szélesebb körű kultúra közvetí­ tés legyen az elsődleges cél. A tevékenység alapját képező intézmé­ nyek, szakemberek köre (Palócföld Szer­ kesztősége, Madách Könyvtár, Múzeumi Szervezet, Magyar Irodalomtörténeti Társa­ ság Nógrádi Tagozata) tovább bővítendő len­ ne a sztregovai Madách Múzeum mellett a Madách Kiadó és a Magyar Területi Színház­ zal is. Hasonlóképpen az irodalomtudomány, a kortárs irodalom, a történettudomány és a színház területéről is országos szaktekinté­ lyek bevonása lenne ajánlatos. 2. A működtetés elemi feltételének egy szakmai kuratórium megalakulását látnánk szükségesnek. E kuratóriumot a megyei köz­ gyűlés hívja majd létre, dönt összetételéről, feladatairól, és elkülönítve biztosítja működé­ sének anyagi feltételeit. Az anyagi támogatásra három mód kínál­ koznék: A. Évenkénti finanszírozással: a költség összege minimum 1 mill. Ft. B. Közületek és magánszemélyek számára is nyitott alapítvány létrehozása, amely összeg éves kamatai tartósan biztosítanák a rendezvény lebonyolítását. Az alapít­ vány összege: minimum 5 mill. Ft. C. A szlovákiai partner anyagi hozzájárulása. A kuratórium feladatai: - legáltalánosabban a Madách-kultusz egé­ szének szervezése, alakítása, lényegében pedig társadalmi önirányítása, - a pályázatok kiírása és elbírálása, - a pályadíjak odaítélése, - döntés - a fenti szakmai elvek érvényesíté­ sével - a Madách-díjról. 3. A Madách-ünnepség évenkénti váltako­ zó helyszínét a kuratórium határozza meg. Ja­ vaslatunk szerint Csesztve, illetve Sztregova helységekben. Csesztvén Magyarország egyetlen Ma­ dách Emlékmúzeumának épülete, a körterem­ mel, a pinceklubbal alkalmas e feladat ellátá­ sára. Sőt kialakulhatna - hisz az itt megfordu­ ló alkotók megismernék a vendégszobákat is -, hogy a Múzeum épülete írói alkotóházként is funkcionáljon. A sztregovai felújított Madách-kastély (és a majdani állandó kiállítás) közgondolkodá­ sunkba, irodalmi életünkbe természetes mó­ don épülne be. A kuratóriumot 1991. szeptember 1-ig lét­ re kell hozni, hogy az 1992-es Madách-ün­ nepséget már a kuratórium szervezhesse. Palócföld Szerkesztőség Múzeumok Igazgatósága Irodalomtörténeti Társaság Nógrádi Tagozata Salgótarján, 1991 májusa A kuratórium tagjai: - a díj alapító képviselete, - a Madách hagyományápolás bázisát képző intézmények szakemberei (Szlovákiából is) - külső szakértők (irodalomtöténész, Madách-kutató, író, stb.). A kuratórium elnökének a magyar szel­ lemi élet kiemelkedő képviselőjének kell len­ nie. 311 �palócföld 91/3 Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közér­ dekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, an­ nak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet be­ nyújtani a PALÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt boríték­ ban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány kategóriában I. díj: 20 000Ft II. díj: 15 000Ft III. díj: 10 000Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 20 000Ft II. díj: 15 000Ft III. díj: 10 000Ft 312 Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket kü­ lön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PALÓCFÖLD folyó­ irat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri ál­ tal közlésre javasolt kéziratok sorsáért válla­ lunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az Alapítvány célja többek között a PA­ LÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunká­ jának fenntartása és gazdagítása, díjak és pá­ lyázatok alapítása és kiírása, valamint a törté­ nelmi Nógrád megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszombat, stb.) művelődéstörténeti ha­ gyományainak, a szlovákiai magyar nemzeti­ ségű alkotók és a lakosság kultúrális feltétele­ inek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amely­ ről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvá­ nosan is elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint ked­ vezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989. XLV. 34. paragrafusa szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapít­ ványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámla számunk: 5062-7. A szászhalombattai Magyar Szénhidro­ génipari Kutató-Fejlesztő Intézet az elmúlt hónapban folyósított anyagi támogatását köszönettel vette a Palóc Kultúra Alapít­ vány. 313 �palócföld 91/3 Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-367, 32-11-760 314 �M ED IT RAVEL KFT. azonnali belépéssel felvesz gyakorlattal rendelkező üzletkötőket. Vállalkozói igazolvány szükséges. Jelentkezni lehet: Kecskemét, Klapka u. 9-11.I. e. 124. Telefon 76/21-079, telex: 26-236 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f754ea10496566fce44236c685e03046.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/0fbbdef94ccb357daa2383a4a94cbf17.pdf 3de851878a221065eef7cb7ebf752d7a PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/ 4 . július - augusztus ��palócföld 91/4 Tartalom Bíró József versei Háy János versei Tandory Dezső Lóversenypályáim emlékezete I. 317 319 322 VITA Vitányi Iván Versenyben történelmünkkel Fekete Gyula Mi történt, mi történik itt? 333 336 G. Szűcs László Művésztelep 1991. Fekete Csaba Makó - Jeruzsálem (vers) Ardaniica Zorán Egy diktátor halálára. Szeretnék (vers) Rigó József Némafilm (vers) 343 345 345 345 VALÓSÁGUNK Kerékgyártó T. István A kultúra széthullása (tanulmány) Szabó András Tanárok a végeken (visszaemlékezés) Mészáros Róbert A magány önismerete (előtanulmány) Krisztián Béla Megelőzés - munkanélküliség (tanulmány) 347 361 364 378 MŰHELY Karácsondi Imre levele Pál József levele Karácsondi Imre Az én utazásom amerikába (grafikai napló) 382 383 384 MÉRLEGEN Hiller István Várkonyi Gábor: II. Rákóczi György esküvője (kritika) Horpácsi Sándor Németh János István: A demokrácia tragédiája (kritika) 393 396 HAGYOMÁNY Bozó Gyula Október eszméjének terjesztői (tanulmány) Batta István A széncsata történetéhez. II. (tanulmány) 399 403 * SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Somogyi Magda Áldassék, ki igazságosan ítél (visszaemlékezés) 408 315 �palócföld 91/4 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. PL: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. E SZÁMUNK SZERZŐI Ardamica Zorán költő (Losonc), Batta István kutató (Salgótarján), Bíró József költő (Budapest), Bozó Gyula tanár (Salgótarján), Fecske Csaba költő (Miskolc), Ifj. Fekete Gyula országgyűlési kép­ viselő (Budapest), G. Szűcs László MÁV-dolgozó (Salgótarján), Háy János költő (Budapest), Hiller István, ELTE Középkori és Koraújkori Tanszék (Budapest) Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Karácsondi Imre költő (Karácsond), Kerékgyártó T. István művelődéskutató (Jászberény). Krisztián Béla egyetemi adjunktus (Pécs), Mészáros Róbert szellemi szabadfoglalkozású (Budapest). Pál József író (Salgótarján), Rigó József költő (Buda­ pest), Somogyi Magda műfordító (Budapest). Szabó András előadóművész (Budapest), Tandori Dezső költő, író, műfordító (Budapest), Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója (Buda pest). * A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációit az Inter Symposion '91 mátraalmási Képzőművészeti Alkotótábor anyagaiból válogattuk. A borítókon Veres Pál romániai, Tomka István magyarországi és Fred Crayk skót grafikus munkái láthatók. A belső illusztrációk Hans Huurdeman, Alfred Hengeveld (Hollandia) és Veres Pál (Románia) grafikái. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfi zetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 21-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555/8867. Index 25-925 316 �palócföld 91/4 Bíró József Alapvers - szombathy bálintnak szépecskén elnyomorgok itten / mad-house /... / — III van nekem könyv / lassacskán ... / - ahogy domonkos pista mondaná - / ! / van nekem feleség / kellemdús pár / van nekem kislány / van nekem macska / van nekem kalitka / de nincs madaracska /... / — III van viszont / lazán bitor / aki van / ! / ám / többnyire nincs / van / aztán van / bennem-szigor / - de kérdezem / - magam - / . . . / kibe hints ? / / s míg várom a választ / mezem szakad / hitem inog / - / . . . / - / / / szépecskén elnyomorgok itten / mad-house / . . . / - III közlegény / - / á la prison / . . . / - III van nekem ceruza /papír/ lassacskán ... / - ahogy domonkos pista mondaná - / ! / írom levél / van nekem kötél / van nekem takaró / van nekem cella / van nekem dikó / van nekem lavór / de nincs / még mindig nincsen / furfangos madaram / főnix-madaracska / ... / — /// van azonban / aki van / ! / s megvan az is /... / ha megvan / ! / - de kérdezem / - magam - / . . . / hogyha nincs ? / / s míg várom a választ / elnyom az álom / írtam e vers / hajnali három / . . . / - /// - ahogy domonkos pista mondaná - / ! / 317 �palócföld 91/4 Szószék - slavko matkovicnak - ha akarod / ha nem / - : dúsul a vers : - / ! / - minden hiába / ! / bogarak hitványka násza / szőlőcukorba ojtott paplan / párna / . . . - / a biografikus vesztegzár / csupán okadatol - / ... / - III s hogy miként / - amint - / akciót / akcióra halmozol / . . . / - III autóstoppal érkezel / 24000-be / ! / ócska ágyam helyett / asztalom fiókjában alszol / . . . / - III azt álmodod / — : PICASSO egy hölgy farán korcsolyázik / DALI / a szabás-varrás tanfolyamot vezető díva bíztatására / hegedű-hangversenyt rögtönöz / a szabadkai stipe grgica utcában / CAVELLINI mester / - i n a saölébe borulva - / imádkozik / jómagam pedig / szamárzsírral megkent / vegeta-porral megszórt / konyakkal leöntött lepényt majszolok / ... / - /// ínséges időkben is alakul a tervezet / . . . / - IlI fölébredsz / - hallom / mocorogsz - / valamivel később / kikászálódsz /... / támolyogsz / . . . / - /// - arcod / mint agyongyűrt papírzsebkendő - / szemedben / szesz-homály I ... I - III aztán cigarettaszünet követ cigarettaszünetet / s két slukk között / megérkezik / a trónját vesztett / rongyos / koldus-király / ... I - III - minden hiába / ! / . . . / - IlI ha akarod / ha nem / - : dúsul a vers 318 �palócföld 91/4 Háy János Hol vagyunk és hol a gésa Legyen az bármilyen, a tárgyak kényszerítik. Közel vannak egymáshoz. Az utca cérnavékony vagy nem látszik. A behatoló élőlények réseket hasítanak az állott levegőben. Az izzadtság az egyikre, másikra, mindegyikre, egymásra csorog. Forró bőrünkön végigömlik a lehelet, legyen az bármilyen, nincs ki elfordulással jelezhetné, kívül áll. Néhányan vannak, de nagyon soknak vagy többnek tűnnek, a zajt csak a gondolat módozatai szüntethetik meg: hogy esetleg este van, így. Vagy a fülledt nyár beléjük zárja. Persze találgatás ez tudva, hogy hamis. A zaj óriási, fülsértő csörömpölés. A hivatal fess képviselője érkezik. Kifogástalan öltözete jelzi, ki ő. Bizalmas szívtépő hangon, az önt, a magát kerülve közelségét a nyelvbe önti. Ki ne értené harcát az idegenkedéssel, de a sétáló zajongó társaságnak bizony tudnia kell, a távolság legyőzhetetlen, hogy csalás lenne elhinni, a nyelvet megint zavarba hozni. Lássa be! Lássuk be, nem tegezhet. Igen. Igy szólt egyszerűen a gésa: A tegezés a legnagyobb hazugság. Megzavart bonyolultságunkban a gügyögése. Vagy esztelen mese ez. s ő teljesen gügye, Ggye éta gésa. - nem ezt nem tudhatom, hogy magánál van-e. de érzem üt ver. Ver iz dö gésa? -, s létezik-e varázsszer, melyben végre vele úszom és csak azt kérdezem: ú szom nu? 319 �palócföld 91/4 Vagy egy vízalatti táncdal fesztivál döntőjén vagyok. Fejemen búvársisak, mint mindenkién, kezünkön testünkön gumiruha. A búra alatt visítom eltorzult arccal. A légrésen át zubognak a bugyborékok. A hangon kívül minden elhagy, különösen az oxigén. Üvöltöm: Furcsa, igen furcsa a gésa lét. Nincs itt, de mintha fognám a kezét. Nincs itt, de akarom mindenét, A gumimellét és a gumiölét. Lelépek és elvonszolom innét. Közel van a gésa-rét, Ott megadok neki mindent, amit kér. Hol vagyunk? - újra a kérdést teszem fel, mert, hogy hol a gésa, az igazán nem érdekel. Nyirkos attikai levegő Mint egészhez nyúlt hozzá, de a kezdet lehullott, levált és eldobandó darab lett így minden ott van, ahol már történik, éppen megtörténik, hiszen benne van egészen mélyen, s úgy tűnik nyomokat hagy, a legfelső fokra lép, alacsony és magas nyúlással jelzi: Igen, ide érkeztünk. 320 talamu-mabu talamu-mabu csisziszi-csoszi csusziszi-csuszi terama-daba tasami-rema tasasa-sasa temesi-heshi manasa-nege lgemi-zoja �palócföld 91/4 Bár bánya, nagyon-nagyon mély, fellépésről beszél, de igazából lelépés, előrelökött fejjel: Fent vagy bent vagy benne a pácban - sziszegi, s hirtelen kihúzza magát i r i n hogy a perifériára kerül, mintha már nem lenne benne, ám vágy: újra útnak indul, hogy magára hozza a veszedelmes befogadó nedves szorítását. ekuni-ana anaki-eli imeje-ata ikimi-ife aritu-sali e - u h a saraki-naju sikota-lika rije-alika d e r a -m a n ila egeti-akadi Izzadunk - súgták körülötte, s mint gyors hal elillant, befelé, hogy bent legyen egészen hogy végső lehetőségként nyomokat véssen oda, hol ott marad - és ott maradt, árulkodó jel. amin lebukhat, titkos hírszerzők figyelik, s jelzik ami már érdektelen. derida-eko merebu-lika domini-eli adoni-lola batum i -peka szuhumi-kije kiri je-manu csecsini-jaki ajaki-mija A test elhagyja a mozdulatot. s a ritmust, mely meghatározta, szinte felejti - mint akit köröznek. mindjárt beérnek, fut és közeledik ahhoz, ami biztosan másodperc, vagy annál is kisebb idő a legrövidebbet meg sem tudja határozni, olyan kicsi mikor megtörténi apró, talán nem is létezik egy befejezett, már-megtörtént ige erotikus zuhanás bele, belezúg az attikai levegőbe. ahara-era erina-loda gaceta-piza patika-veda vegeta-loza romola-remo rimini-vega vagina-pina pöcseki-csike remega-böre izada-keze ereje-vege 321 �palócföld 91/4 Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete/A., ( 1.) “Az életnek van apálya, van dagálya; és van a lópálya." Anarchist Ari stocrat MA: A KÜZDÉS MAGA Hogy azért most még: legyek kint inkább másfél órával előbb. Üres városon át, a taxival. Kint vagyok. Üres járda a repülőtérbejárat előtt. Mint ahogy ez, ahogy ezt írom, amit eddig írtam: nekem ilyen. Én már rég ott vagyok a Porte Dorée-nál, újra ott, a métróból - legalább kétfelől lehet kijönni, már úgy az én oldalamon, a vincennes-i erdő felén, most a távolabbit kapom el, csupa kis zsákutca előtt jövök el, de az egyiknek “avenue” a neve, Dodds tábornok sugárútja. ötven méter a hossza. Azok a sugarak, melyek engem érnek, vagy amelyekkel rég kihúnyt csillagok fényének felelgetni merészelek - és ha ezzel, hogy ezt így írom; és ha egy fogadócédulával; és ha csak annyival, hogy a vincennes-i lópálya parkjában a padon, vagy egy fa tövén, a két öklöm közé fogom a fejem, leszegem, a fülem nyomogatom, vavavava, aztán elrobog előttem a mezőny, a zöld háttérrel a fekete salakon tényleg robognak, a tömeg ordít a lelátón, aztán felállok, milyen szerény méretű sugár a rossz szememé, messzelátóval nézem meg a táblát, jó, most elégedetten mehetek vissza a hangárba, nézhetem a következő futam esélyeit, már ott remegnek a monitoron, itt nekem akkor bejött az első és a harmadik. Franciaországban lehet így fogadni, jumelé piacé a neve, ésszerűen “vajas zsümelé”-nek nevezem, ez az én vajas zsümelém, miközben a Port Dorée-nál, az arab kisboltjában, másutt, esetleg a rue de Passyn. a legolcsóbb bort veszem; még az arabnál - vagy malájnál? és ők mit tudják, "Budapest”? Londonban a takarítónőmmel, egy öreg néger - ?! -asszonnyal fogadtunk, nyeri-e vajon a cheltenhami Arany Kupát Garrison Savannah, én ebben nem hittem, ő nyert, egy üveg bor volt a tét, de hogy “Hungary”? “az egy ország?”, kérdezte, és én jobban tudtam Martinique-ot. vagy bármit, ahonnan ő van -, az arabnál a drágább, az elegáns hírű Passy prisunic boltjában nagy leszállítás van, 5.90-es bort tudok venni, rájárok, ahogy a madár, ha megszokta, hogy valahol valamikor, egy parkban egy napszakban, dobnak neki. vagy az ablaknak repülni képes, ha ott lehet az, ami ott volt, és ami ott lehet, ekképp, rájárok napokon át erre a borra, ahogy Vincennes nincs már. és nem a Porte Dorée felé megyek, hanem a boulognes-i erdőbe, Auteuil-be és Longchamp-ra. A passyi prisunic pénztárosa néger, vagy maláj, vagy nem tudom, mi - “Hun­ gary”! -, de a lényeg: hogy nem hiszi el. 5.90 a bor. Neki ez a bor 7.50. Nekem a különbség: 322 �palócföld 91/4 számít. Egészen más, mint Auteuil-be vagy Longchamp-ra menet, mesélem a kihalt hajnali Ferihegyen majd legközelebb a presszó főnökének, ahogy megiszom három vodkámat, indulásra. és a főnök ért a lovakhoz, jól ért, lehet róluk beszélni vele, Bécs, Budapest legalább is bejön az adóvevőjén, meg már meg is szoktuk kicsit egymást, a pincérekkel kezet rázunk, aztán ülök, a váróalkalmatosságban, a nagy helyiségben, a 26-os gate-nél, a 23-asnál, nem tudom, előttem arab - maláj? néger? - gyerek gurigázik fém tizessel, rálép, mielőtt eldőlne, eszembe jut, fel kell hívnom egy fém tizessel vagy huszassal a feleségem, ő marad itthon ilyenkor, meg a kutya, a madarainkkal, meg mesteremberek jönnek, a feleségem javíttatni próbál valamit a lakás reménytelen állagán, ilyenkor mindig, ehhez képest, hogy akkor most valamit megint csalfán eszményítsek, én vagok St. Mondain, ez két ügy, Vincennes felé St. Mandén át vezet az út, már ha nem a métróval megyek le a Porte Dorée-hoz, ezt majd elmondom, milyen, ahogy az arab stb. - boltjától tényleg a vincennes-i pálya felé indul az ember, el akarom mondani - íme! a"mondain" olyan is, hogy "mond én" -, milyen - nekem - az erdő; előre fájhatna, hogy mikor legeslegközelebb megyek, vincennes-i program nincs, csak Evry, nem, szerencsére Evry sincs, nekem túl drága a közel 60 frank odaközlekedés és vissza, és erről még mesélek, erről a közlekedésről, igyekszem, hogy legalább Vincennes első napja és Enghien beleférjen ide, mindkettő főleg ügető, bár Enghienben volt akadály is, és Vincennes-ben mindig van ez a francia elmeszülemény "monté", az ügetőlovaglás, elég drabális dolog, de nekik szent, legalább is evidens. A mondat valahol elmaradt, a ferihegyi presszóban nagyot sóhajtunk a főnökkel, Párizs, mondom, a múltkor összenyertem ennek a tizenkét napnak az árát; persze, az olcsó szállodák legolcsóbbika, amire futja belőle, mégis. Na, igen, írom, most akkor a feleségem utazott el, nem tudjuk szétdumálni a napot, elveszekedni, írom ezt, bár hát valahogy máskor is írom, és hát nélküle nem írhatnám. Akkor ez a téma megvolt. Még valami: a helymeghatározás. Hogy " Kelet-Közel-Európa". Ezt találtam ki ma kora reggel, ahogy 4-kor fölkeltem, de fura volt az úti vekker, hogy most nem "úton" zörömböl. nem az Alíz madaram nevére hasonlító szállodában, és nem lehet előbbre állítani, mert épp az Alizt meg a többieket kell ellátni, most ez rám marad, ezt, ha nagyon úgy veszem, máskor is jobban megoszthatnám, azaz megosztathatnám, mindegy, színjózanul ébredek, St.Cloud, Vincennes, Maisons-Laffitte, Auteuil, Enghien, Longchamp annyira kivett így belőlem mindent, tizenvalahány nap. napra nap szinte ugyanaz az alapséma. a programmal, ugyanaz, annyira kivett, vagy annyira megadta az elegendő mozgást, az elegendő cselekvést, amit Kelet-Közel-Európa nekem nem, amit nekem sose adott meg a hely itt, nem tudtam testreszabottá elemezni a létezésemmel, mesélem a hajnali Ferihegyen, nem tudtam, úgy - vagy olyanná -, hogy "közel-európai". vagy "kelet-közeli", vagy a "közel-európai"-nak a keleti fele, nem rossz meghatározás, ugye, kérdezem majd legközelebb, mert most, mikor mentem, nem volt meg ez még; akkor hát hogy ez. igen, hogy nem tudtam, amiképpen Szép Ernő mondta, de még mikor...!, nem tudtam magam itt az élethez igazítani, és most se tudom, nem súgnak a fák egy világos szépet, viszont a vincennes-i erdőben, a patakkezdetemnél, meghökkenten állok le, ki van írva, hogy "hyppa", nem "hyppo", a gesztenyefáról, a növénymagyarázó táblára, rögtön a patak előbukkanásánál, vagy eltűnésénél, igen, mert a patak a pályától jön, a Gravelle tótól, fut a Daumesnil tóba, a Porte Dorée után a Daumesnil tó mellett jön el az ember, remélem, a Daumesnil tavat nem felejtem el leírni itt. Mégis, ez arról szól akkor, hogy valaki, ha arra megy, mit lát, meg ha milyen nap megy, akkor mit, szóval, a patakvégnél ott a tábla, a gcsztenyefáról - is! -, hogy "aesculus hyppocastanum”, ilyesmi, szóval, ló! Hippo. De ilyen alapon mindenre tippelni lehetne. Tenni, fogadni. Az Alíz jellegű 323 �palócföld 91/4 nevekre, a Szpéró homlokcsillagáéira, a Samura, a Pipire, például minden “Peupion”-lóra, ő egy tréner, mesélem a főnöknek, mutatom itthon meg a Parisien újságot, szerintem Peupion rám hasonlít, kócos-féle ovális bohócarc, feleségem szerint egyáltalán nem. Mindegy, nekem ez már egy emlék Maisons-Laffitte-ből, egy sörözőből, ahol a Barrow-tippet kapom; de most itt ma odáig nem jutunk cl. Láttam egyszer a Daumesnil tavat - bocsánat, most átmegyek, megnézem Alízékat; tegnap Alíz, és a feleségem azt fogja mondani, ha holnapután hazajön, látod, te itthon voltál, nem volt nélküled az Alíz, mert az Alíz az én nagy szerelmem, vetem közbe itt, Alíz sánta, félholtan került ide, vérzett mindenütt, nyílt törés kloakaseb stb., és egy napi elszánt őrjöngéssel és szívóssággal szorgalmaztam ki a megmentését, de Alíz tegnap ugyanilyen elszántan őrjöngött.a kalitkájában, ahonnan a sérültsége miatt hetedik éve nem jöhet ki, de nem sokat őrjöng azért, most őrjöngött, és sebesre verte a csőre fölött a fejét, kárminpiros sebre -, nem szoktam tippeket kapni, ez csak olyan kocsmai, helyi tipp volt, kis fontoskodás, az idegen megsegítése, mondom, ez még messze van, most még csak hajnal hajnala Ferihegy, lassan elég a vodka, leülök, két könyököm a két térdemen, ülök, fejem a tenyerem közé, várom, lesz-e odafelé a gépen Parisien újság, talán, ahogy megérkezem, rohanhatok Vincennes-be, tényleg métróval kell mennem, kevés az idő, kettőkor kezdenek, pár perccel kettő után, és a patakom partjait is végig akarom járni, a Daumesnil tónál rendesen meg akarom húzni a padjaimon az üveget, ez most nagyon rendszeres részletvilágú út lesz, tizenhárom nap szinte ugyanaz, csak kvés Vincennes, a múltkor szinte csak Vincennes volt, az ügető elég is lett, ráadásul makacs következetességgel egy bizonyos szabályt követve, minden évjárat lovai azonos kezdőbetűj űek a francia ügetőn, vagyis ez van. Viva Maxentaise, Vinoa Girl, Vanda de Taloney, Venus de Cosse, Venise de Vaiges, Vahine de la Basle, Vasilika, Vega d'Estricat, Viva de Contrelle, Vatara de Montfort, Venus Capelloise, Valse d'Herfraie, Vie, Veore, Vie de Star, Vulgane de Pare, Vanille du Buisson, Valesca. (Vagy másutt: Ura Quick, Urville etc.) Látom, külön fejezet lesz az is, hogyan kezd az ember eligazodni efféle tömegekben. De, megvallhatom, valami idegesítő van a roppant monotóniában. Nem is tudom, hova kapjak... ha nem úgy haladok, hogy akkor reggel késés nélkül elment a gépem Ferihegyről, már nem emlékszem, hogyan utaztam, ki ült mellettem, ki nem, talán senki, volt Parisien, volt. néztem Peupionék tippjeit, persze, hogy nem jött be, akit főfutamfavoritnak a Parisien érzett, de hát ez megint külön fejezet, ugyanígy be is jöhet, és nem minden nap egyforma, olykor lehet számkabalára játsznod, az elképzelhető esélyesek vagy enyhe meglepetéslovak közül, máskor jobb, ha névkabalára hagyatkozol, speciálisan "te", mert egy másik embernél ezek az alapok mások, tehát lehet, hogy neki fordítva van, mehetsz egyenest meglepetésre, outsiderre, vagy felkötheted magad, ám erre találta ki az Anarchist Aristocrat barátom, hogy: "Kösd fel magad? Kösd le magad!” A lópályákkal minden apály és dagály közepette vagy ellenére: végeredményben lekötöm magam. S most én mondom: Mi az abszolút végeredmény meghatározása? Ha valami nem a vég. már az is eredmény. * A sok V-ről, U-ról stb. akkor: valamit. Nos: ezidén a V-s lovak már négyévesek, a Z kimarad, az A-sok a háromévesek, ó, tavaly még milyen zsenge volt Alexane. Analifiée - szép név! -, Agy, hogy csak a legnagyobb kihagyásaimat említsem. Kihagyásaim oka a szegénységem volt. 324 �palócföld 91/4 Ilyen egyszerű. Nem mertem... Milyen fiatal volt Aliosa, Acapulco Dream...! Most hivatalosan a B-sek lesznek majd a kétévesek... de ők még nincsenek a színen. Majd tavasz végétől, gondolom. Valami meghatottság azért elfog, ahogy gondolom ezt, persze. A T, logikus, az ötévesek betűje, az U a hatéveseké, vagy nem is, összekeverem: ha a V a négy, az U az öt, a T a hat, az S a hét... ez az. Szegény Sancho Panza, januárban olvastam Bécsben, a Krieauban, az ottani ügetőújságban, hogy Sancho Panza összeomlott. Nem írtam ezt még itt? Mindegy, lássunk akkor egy írói elvet: számítva rá. hogy “most majd rendszerezek mindent", ide is írok "mindent"; mármint, ahol ezt a sorozatot csinálom, mind az olyan helyeken, aztán valaki ezt olvassa, más amazt... semmi arisztokratikus szempontom nincs, sőt! Hát a Sancho Panza volt nekem "a manuskám”, szegény, jóllehet egy Manoushka nevű ló is van, de most ezt hagyjuk. És senki gyakorlatilag nem tudta, kívülálló, hogy a Sancho Panzának már két összeomlása volt. Nagy ellenfele lehetett volna egy T-betűs favoritnak januárban Vincennes-ben, de hát összeomlott. A manuskám összeomlott, vigyázzunk! Ezt a hasonlatot használtam fel már többször. Aztán: A sok V-ról, U-ról stb. Az ötvenes években mindig két Verne-könyvet szerettem volna a karácsonyi ünnepre. De anyámék csak egyet tudtak venni a pénzükből. Hát a sok V, U stb. jól jöhetne nekem. Nem jön. Jól az jön, hogy az egyik futam a másikra következik... állandó a cselekvésfeszültség, a lehetőségek nem akarnak apadni. Mikor egy kilencfutamos versenynap a nyolcadikhoz ér, ott sincs vész. Nagy bukások ellenére a nyolcadikkal mindent rendbe lehet hozni, sőt, a kilencedikkel diadalmas pluszba lehet kerülni, már ha valaki éppen így és itt tart. De az egy szál kilencedik futam is őrjöngető lehetőség még. S ha nem ér véget jól a nap, ott a következő. Csak ki kell várni. A Charentoni Iskolák megállónál szállok alá a métróba, s terítem ki máris a másnapi versenyeket öt-hat lepedőnyi oldalon részletező Paris Turföt. Át kell mennem, megnézni, Alíz jól van-e. Nehogy ezzel idegesítsem fel! Meg kéne kézből etetni Tutut, félszárnyú-félszemű ződinket is. Hát megyek. Még azt akartam mondani: a napra nap rendszeresség nagyon megfelel az alkatomnak. Kell ez! Soha olyan rendezetten nem éltem, mint a párizsi versenyheteimen. Megiszom az "adott" mennyiségű gyenge bort, mondjuk, két üveg a maximum, hét és fél decis üvegek, de sokszor marad éjszakai felébredésekhez is a másodikból, akkor bekapcsolom a tévét, ha van tévém, ezekben a nagyon olcsó szobákban már nincs, nem lesz, viszont ezeknek a végbérét össze tudom szedni Vincennes-ben stb. Akkor elzárom a tévét, inkább a kora reggeli klipműsorokat nézem. Kölnben a Music TV is bejött, ahol laktam, na ja. Mindegy, ez most nem nagy eset, mondok olyat inkább, ami talán érdekes. Kölnben a nagy fogadóirodák angol és francia futamokat közvetítenek tévémonitoron, úgy lehet rögtön fogadni. Németországban pénzt nem tudok nyerni, már a német vagy az angol versenyeken nem. A franciáknál, főleg az idei évtől, az felel meg annyira az alkatomnak, hogy a franciák bevezették ezt a jumelé placée-t, vagyis hogy a majdani első három lóból kettőt kell megjelölni. Sokszor csináltam meg mindhárom párost már, pl. 2-14. 14-21. 21-14. Huszonegy lóból ez azért nem is semmizet. Ha bármi büszkeség volna bennem még ily tárgyban, arra lennék, ahogy Cheltenhamben, egy akadályversenyes napon, sőt, az idénykezdőn, életem első élő angol futamában a 25-ös lovat találtam cl zígre. Posszibilis ló volt, hogy így mondjam, eséllyel ment, de mégis...! Crystal Spirit volt a neve. Kristály Szellem v. Lélek, és Szpéróm fehér homlokcsillaga miatt tettem meg őt. Szpéró tizenhárom éve a három deka testté vált szellem nekem; két és háromnegyed éve halott. Akkorra teljesen kifehérült már. Szpéróban volt egy ugyanolyan-féle mértéktelenség a Természet rángató-drótjai révén, amilyen bennem is "tud lenni". Agyontojta magát, 325 �palócföld 91/4 végül. Legvégül összecsukta kifehérült szárnyait a kezemen, eléggé rettentő rángatózások után. Egy éjszaka volt, fél háromkor. Most mindjárt átmegyek Alízékhoz. Inkább. Még látom a betűket, írok. Ez is ilyen etalon-történet. Szpéró élt - nem mentem el mellőle. Meghalt - most mehetek? Nem tudom, valamikor már menni is kellett. Aztán Döbling stb., az a kiírás, a kapun, hogy “Üzemidegeneknek A Belépés Tilos”, aztán hogy ez a Paradisgasse sarkán volt, aztán hogy Széchenyi szanatóriuma ott volt, mert hogy ez Döbling volt, aztán hogy ahol laktam, a kulturális ajánlófüzetben a Krieau programját is megleltem, és életemben először kimentem a lóversenypályára. Tavaly júniusban, igen. Egy éve sincs. Akkor a startautó fehér szárnyai, melyek mögül a száguldásra váró mezőny rajtol - el! És a szárnyak összecsukódása. Szpéró urémiában halt meg. A sok tojás nyomán elpattanhatott valami, vagy a vese felmondta a szolgálatot. A bőr alá megy ilyenkor a nem kívánt lé - rettenetes vakarózással jár. Néha felébredek éjjel, vakarózom. Olykor semmi tünet. Kölnben, mondom, láttam auteuil-i futamokat. A pálya túlfelének túlján autóút húzódik. Ott mentek a gépkocsik. Velük ellentétes irányba húzta a mezőnyt egy láthatatlan kéz. Suhantak, mint az áramvonalas vonat. Néztem ezt. Milyen lehet? Nem volt valósága. St.Cloud pályája ugyanígy fekszik kb. És most az idén St. Cloudban is, Auteuil-ben is valósággá vált ez, valósággá lettem valami plusz-mód én magam: mert ott voltam, látcsövemmel valódi autókat láttam etc. És a mezőnyöket mintha megint az a Kéz húzta volna... És: “Járj el most egy kicsit..." Stb. Ezt mondta Szpéró. Vagy, ahogy éjszaka Dinslakenből vonatoztam haza Kölnbe, egy éjszaka, mondom, azt kéri a Szpéró - az Esthajnalcsillag formájában, akit nézek az ablakon át, mint Szép Ernő azt a bizonyos csillagot egy regénye végén, azt kéri: “Tedd meg talán holnap Rheinpolar"-t. De a Samu, az Alíz neve-rokonait is kedvelem, az Éliáséit. Alíz és Samu még él. Kinyitom az arabnál vett bort, itt tartottunk. Megérkezem a hajnali géppel, tíz óra múlt; a Charles de Gaulle reptér már ismerős. Valami újdonság a csomagokkal mindig van. De a városba jól bejutok. Most a hotelnél kell várakozni. Becses életrészem megy el! Hogyan érek ki jól Vincennes-be, hogy az erdőn is tölthessek időt? Megkereshessem a"hyppo"-fát? Üljek ezen-és-amazon a padomon? A bort még az arab- maláj - boltja előtt nyitom ki. Elegáns kávézó előtt húzom meg. Nincs türelmem üldögélni. Megindul bennem a rendszerműködés. Gyerekkoromtól valódi-rendszerhiányom van. Ezért a bajnokságok sok száza, ezre... ezért a játékok magam-köré-gyűjtése, este behajózása? Ezért a gombfocitornák? Ezért a koalák, más medvék és lények? Ezért a madarak? Ezért a lovak? Persze, kutyakölyök-írókorom ez is: “Mert végül semmise marad/ Csak az angyalok s a lovak..." Fejem fölött a könyv, talán pontatlanul idézem, maradjon; a "semmise" egybe van írva. Persze, semmi se marad. De nem ez a lényeg. Most. hogy már a Daumesnil tó előtti kis park-kezdet rondellájánál is ülök - a rondella anyagát csak rács-és-fafélkör alkotja -, itt is iszom egy kortyot, eszem az otthoni kekszből, és egyáltalán; étkezésem csak a sültkrumpliig terjed Párizsban, sörből napi egy pohár, de az mindig a rue de la Pompe kocsmájában, amely fent az emeleten fogadóiroda is, de az engem nem érdekel. Párizsban nem járok fogadóirodába -, aztán tovább...! Már a tó...egyszer láttam épp-befagyogatva, járkáltak rajta a sirályok, de hagyjuk, ez volt tavaly,karácsony előtt. Most: kutyások, kocogók. Színes melegítők. Arabok bűvölik a labdát a gyepen, mit mondjak. Egy kocsi megáll a Route Ceinture du Lac Daumesnilen, kiszáll egy férfi, indul a tó felé. az arabok irányába. Megfordul. A kocsiból ugatás. Ismerős ügy! Fatönkön ülök, a házi csokoládét eszem - a hazait -, Auteuil-ben lesz majd a hollóm vagy varjúm, magányosan él ott egy tóparton, ő kap a csokoládéból megint, iszom az üvegből, nézem a jelenetet. A férfi visszaszól, a kutya ugat. Egymásra nézünk, széttárom mélytartásban, testtől 326 �palócföld 91/4 el a tenyér, a kezem. Ő is; mit tehetünk? Látja, ismerem az ábrát. Aztán tovább. Itt bukik le a patak, a Gravelle patak az út alá, fut a Daumesnil tóba. A patak szétágazik majd, amerre megyek, jön a hosszú sziget, jön a hallgat a felszín, mozog a mély, igen, mert a patak felszíne áll, most nem békalencsésen, ez nem az az évszak, de áll, s a kis zúgóknál mégis "működik". Hát a mélye locsog. Kutyák fürdenek meg, mindenki nevet rajtuk. Elérkezem a Gravelle tó elő-medencéjéhez. Már nagyon közel vagyok a pályához is. Foglalkozom mindenfélével. Vizeltem közben a fenyőligetben, arrébb fölszedtem egy letépett borókaágat. Táskámnak ettől remek ginszaga van, így húzom meg néha a bort, ginszaggal. Aztán egyszerre úgy nézek föl már. hogy ott van Ő. A nagy Tribün. Vincennes. Mely nekem már korántsem oly szent, oly egyedüli, sőt, az evryi pálya, Maisons-Laffitte, Longchamp után és mellett nem is olyan... ...na, de azért olyan. A Krieauban is ezt olvastam a Sancho Panza-cikk mellett: “...és kezdődik a januári nagy évad Vincennes-ben, és a külföldieknek ugyanolyan nehéz lesz, ahogy ezt Vincennes-től már megszokhatták". Remélem, nekem nem lesz ma olyan nehéz. Egyelőre: tartok tőle, azért. * “Ma: A küzdés maga...” - nem akart ez más lenni, csak hogy tényleg abban bíztam, le tudok írni egy ilyen küzdéses napot. Feleségem nincs idehaza épp, most ő utazott cl; Samuék. Alízék etc. miatt, meg a kutya okán stb., ez csak így megy. de jól bevált. Most ő is békén mászkál valahol az édesanyjával; én meg elláttam “őket" rendesen, majd délben elücsörgünk a kutyussal is a Vár oldalában, ahol még 1977-ben, mikor csak Szpérónk és Némónk volt, ott ültünk a feleségemmel, tűnődve, hogyan is lesz ez most, akkor még elutaztunk Jugoszláviába, az Adriára, ahogy tervben volt, valakikre rábíztuk a két madarat, de Némót, az én könnyelmű mondásom nyomán, ők elengedéték, ez is hozzáadott, hogy akkor hát nem... nem megyek Szpéró mellől. Nagyon nehéz bármit mondanom arról - egyébként: voltam át náluk, két szobánk van, a másik szoba az övék; Istenem, mikor még egybe volt nyitva “a lakás", vagyis a két szoba, és könyveket írtam, fordítottam, és Szpéró élte, élte az életét, agyon idegesített engem néha. persze, szegény Cicánk, így is neveztem őt. volt egy likacsos köve, arra szórtuk neki az őrölt tojáshéjat, mésznek, nem ettem meszet, ez volt egy ilyen mondás, kellett hát adni meszet, különben a falat ette Szpéró, sebaj, az se baj, némely ajtócsapkodások miatt, révemen, voltak ilyen kilazult vakolatdarabok, szegény Cicánk, a kövön álldogált, ette a meszet, énekelgettem neki, Cicám a köbön, Cicám a kövön áll-do-gááált... mondom, néha agyon idegesített, ahogy a távoli fal és a vállam közt vijjogva repül, sokszor meséltem ezt a feleségemnek, sokszor hallottam: téged még a Szpéró is idegesített: egyébként feleségem szerezte a csipeszt, amivel a kicsi Szpérót etettük, feleségem találta ki a kosztféléket stb.: és ő szokta mondani, állandó vita-és-kölcsön-gorombáskodás-érvként, hogy én akartam ide a madarakat, én kényszerítettem rá a...Stb. Aki sok száz, aki talán többezer lóversenyfutamot végigcsinált, tudja, hová tegye az ilyen mondásokat. Egy mondatot be se fejeztem. "A mondataidat se fejezed be...a mondataidat nem szokták érteni..." Nem kell felindulni ezen. nem kell ajtót csapkodni, kétségtelenül, vannak ezek a dolgok, hátterük is van, de az. nagyon össze van téve, nem kell miattuk ajtót csapdosni, semmit se kell, az ez-meg-az, persze, hogy szarul: van, ám az emez-meg-amaz, persze, hogy mégsincs úgy, hát akkor ez; és jön a lópálya. A "ma..." dolog az lett volna hát, ami. Talán Lingfielddel írom le ezt, talán nem, még meglátom. Vagy rögtön a Sam Grandchamp-mal, na, ez az. Köln is bejön így, meg Enghien, és kerek lesz az egész. Mikor feleségemnek elmondtam 327 �palócföld 91/4 a “küzdés”-motívumot, megkérdezte: “És miféle küzdésről van itt szó, úgy mindazonáltal...?" Mondom, az értelmetlennek látszó küzdésről, mely azért mégse értelmetlen, mert stb., stb. Nem tudom, miért jut most Gelsenkirchen az eszembe; majd még lesz róla szó, az ottani ügetőről és a galoppról is, de most nem kell, hogy az jusson az eszembe. Düsseldorffal is túlságosan összefügg, és - ha szabad múltkori publikációmra utalni - hagyjuk most Cellát, Demicellát. Dömi medvém nyilván rábólintana. Szpéró a köbön. Hm. Vincennes-be, persze, hogy jókor kiértem. A patak mellett sokat töprengtem egy ilyen dolgon: első futam: April Pearl, mint a favorit ellen győzelem-esélyes lő. Ügetőnél vigyázni kell a fenyegető sok diszkvalifikálás miatt is! Nehéz eleinte jumelét játszani. Meg kell várni, milyen a vesenynap, mik ígérkeznek. Hogyan alakul “a dolgok hisztije". Na, most a küzdéshez, akkor: ez egy 12 induló futam volt, a Prix de Soissons. 2300 méter, az első helyezett ló díja: 160.000 frank. Igen, bizony ám. Ezért is olvashattam nyilván azt az osztrák Traber Zeitungban - némelyek szerint, akiknek elmeséltem, kisszerűséget mutat az újságíró részéről, hogy ilyet észrevételez; nos, nem mindenkinek merném elmondani közvetlen környezetemben, hogy muszáj-e olyan nagyon azért észrevételezni mindent, bár hát épp ez az, hogy Magyarországon itt még csak nem is nagyon észrevételeznek úgy mindent, másfelől meg túl nagy észrevételezősdi folyik, hát ugyanaz ez, mint a házasságban, gondolom -, ezért olvashattam, hogy a franciáknak, az osztrák szakíró szerint, nem kellhet a pénz, mert volt egy 600.000-es futam, és az első öt kapott pénzdíjat, ilyenkor még úgy az ötödik is 30-40.000-et kap, és akkor csak négyen neveztek, “4-en!”, emeli ki a lap, ha jól emlékszem. De ha nem így, másképp. Hát valaki szerint ez pitiánerség. Nem is tudom, nevetem el magam. Aztán hogy lett, mint lett, az is rejtély. Lényeg, hogy most Tutu, a ződi félszem-félszámy, lent volt egy alsórúdon. Fent két felső rúdnál van magos-etetője, kendermaggal. Azt szereti. Szeresse! Valami kiragadta őt a fészkéből, talán családja is maradt hátra. Ez 1985-ben volt. A Ludas Matyiban hirdette meg valaki őt, és a Berci kanárit, mi neveztük-e el Bercinek, már nem is tudom, szóval, a mi Csucsu ződink akkor halt meg, épp a nevem napján, 1985 májusában, szívbénulás frontos időben, talán, és az ismerőseink tudták, keresnénk ződit, de csak rászorulót, és így szóltak, van ez a hirdetés, valaki a Jézus élete, meg a Szerelem iskolája, sic, így volt írva, könyvekért elcserélne etc. Végül egy nagy kommandóakció lett, a reptér felé taxiztunk plédekkel, egy gyönyörű nagy kalitkával stb. Száz forintért odaadta a két madarat, a néni. A Tutu előtörténete addig ennyi volt: mint egy erősebb Evelyn Waugh-könyvből, olyan: a fészekből kirángathatta valami ragadozó, a néni kutyasétáltatás közben lelte meg egy fa tövén. Fél szárnya szakadt volt már, béna. Hazavitte, a kukán talált egy másfélszer egy arasznyi gyűrött kalitkát, abba rakta. Aztán, hogy ne legyen egyedül, vett mellé 100-ért egy piacon egy kanárit. A kanári a “kalitkában" folyton üldözte a Tutut. De jött a rosszabb. A macska - az is volt! - kiráncigálta szegény Tutut, elkapta, a szájában hurcolta ide-oda. Ránézek a Tutura, azt mondom: Tejó ég...! A Tutu holtnak tette magát, vagy félholtra vált, nem tudom, a macska így dobta őt a néni lába elé. Tény, a Tutu élt, csak a macska kiverte közben még a fél szemét is. Erre hirdetett aztán a néni a viccmagazin megfelelő rovatában. S a Tutu így került hozzánk. Bercit nem szabad "Buzi Berci" néven emlegetni, bár megérdemelné, a kis kajla hím kanári, akinek fogalma sincs Tutu nemi viszonyairól - hogy ő egy hím zöldike, aki ezért joggal sziszeg vissza neki a két rácson túlról jövő tolakodó közeledésre. A Tutu lent állt az alsó rúdján, mert az egyik felső rúdja melletti etetőből a magokat kiette, s az “ön-etető”, mint pedig célja lenne, nem ön-etet, a mag elakad benne. A Tutu nem ugrott át a másik rúdra, ahol lenne mag, nem eszik a feleségem által csodás és mély műgonddal 328 �palócföld 91/4 “rendszeresített” és általam ügyetlenül odatömködött tyúkhúrcsomóból sem, hanem lement, s alul szerencsétlenkedve állt. Meg tudtam etetni kézből, apró almakockákkal, ez is a feleségem találmánya. Remélem, Tutu is élni fog. Alíz fejsebe gyógyulni látszik, szóval akkor mégse lesz talán vérmérgezés. Nem célirányos bekenni az ilyen sebet - igen ám, a madár nem is hagyja, hát könnyű a helyes döntés -, mert akkor elkezdené a kenőcsöt, mondjuk, az Irgamidot, vakargatni, és a lábával így vinne be koszt a sebbe. Alíz körmei egyébként példásan aprók, nem nőnek meg olyan boldogtalanul, mint a Samu karmai, hogy aztán a madár állni se tudjon a lábán, levágni meg azért ne lehessen, meg makacs, élni akar, de nem hagyja, hogy segítsenek neki, a feleségem azért a Samut meg szokta fogni néha, de kész rosszullét neki, én meg is értem, hát az Alizt se tudtam bekenni. De szép seb! Evryből jöttem haza, és a helyiérdekűn az egyik ajtóhoz telepedtem. Semmi gond, nem vesztettem, közömbös voltam, az űrváros-szerű Evry nem örvendeztetett meg éppenséggel, nem “egy” Maisons-Laffitte vagy Enghien, mindegy, ülök ott, nézném épp a másnapi versenyprogramot. Valaki elébem tornyosul. Mi ez? A kalapomra mutogat. Egyéni kalap, jó. de... Igen, hogy próbálhatná fel a kalapot. Mondom - nem tudván franciául;játszásnál is nehézségekkel jár ez; s a számokat se fogadja be már a fejem, ötvenet mondok tizenöt helyett, tizenhármas helyett meg azt, hogy “a harmadik" -, mondom hát, ez kabala, nem adhatom, ez-az.Adjam, emez-amaz. Á, nem. Senki a közelben. Egy csapatnyi lány valamivel arrébb. Az alak, akinek a szeme fölött hatalmas, randa, rászáradt-orvosságporos varak voltak, meg az orra nyergén is, erre hátrább lép, kipakol egy rumos üveget a mellénye zsebéből, s mutatja - részegen -, verekednénk meg a kocsi közepén. Hűha! A lányok erre már felfigyeltek, odakiabáltak neki, ő automataüvegesen rájuk összpontosított, arra indult, felugrottam, belógtam a kocsi belsejébe, a főszakaszba, sok ember közé; akik közt nem akartam volna ülni még beszálláskor. Azért ide már nem jött utánam ez az alak. De az Alíz fejsebe: furcsa. Sokszor az ember ilyen megérzésekre is játszik, így fogad, az Isten tudja, hogy megy ez az egész. És mi megy; mi “a küzdés”. * Ja, azt akartam mondani, hogy ahogy aztán Cicánk - Szpéró - hozzánk fente a fejét, a csőrét stb. Meg a többiek is. Alíz, például. De Tutu határozottan verekedős. Adjuk neki a zöldet - s ő a kezünket megtámadja. Mit keres a mi kezünk ott az ő zöldjénél. Most ő zöldet kap, most ő nem tűrheti ott a kezünket! Lingfieldben volt ez - majd egyszer elmesélem Lingfieldet -, hogy az első futam előtt, a felvezetőkörben egy Green Side nevű ló egyébbel se foglalkozott, csak a lovászfiút nyalta-falta. Kedvesen hajtogatta a fejét, látszott rajta, egyéb se fontos neki, csupán a társas kapcsolat. Nem volt rossz esélyű ló Green Side, ám hát nálam ezzel rögvest kiesett a jelöltek sorából. Le is egyszerűsödött a dolgom, s a Salinger-vonalat játszhattam, egy Seymour nevű ló révén, s kár, hogy nem gondoltam meg, a feleségem szempontját is mellé kéne játszani, az Against You nevű lóval, vagy ilyesmi. Szép hármas kört csinálhattam volna három fontért: Edward Seymour Visage - Against You. Igen, a Visage: azé, hogy látom, e ló; a Seymour: az ötletemé, hogy “Salinger”; a feleségem ebbéli ellenkezéséé: hogy Against You. Meg a félelmemé, hogy ellenemre lesz az ügy kimenetele. De hát féltem, hogy a következő futamban Frans Grillel kéne folytatni, Salinger-vonalon, és nem akartam elkötelezni magam, különben is, Lingfield volt a Londontól háromnegyed órányira lévő városka, amely teljességgel Agatha Cristie-townnak bizonyult, jártam temetőkertjében, a papiakhoz vezető keskeny, drótkerítéses úton, megismer329 �palócföld 91/4 lem ismerő főterét, bebolyongtam “green”-jeit stb., és nem utolsó sorban vásároltam egy üveg gint. Viszonylag olcsón. Angliába azért se megyek szívesen “versenyezni”, mert ami italt Párizsban három napra kihozok, vagyis amiből, bocsánat, három napra kihozom az italomat Párizsban, Londonban egy napra alig elég. Mármost boldog-boldogtalant kérdezgettem a szép lapályos tájon, hogy hol kaphatnék valami piát. Rendezőféléket faggattam, akiket aztán, mikor már a versenykezdéshez igyekeztem, viszont is láttam rendjén. Még jó. hogy nem mutogattam az üveget - melyet a temetőkertben már jól meghúzogattam. Nem volt erős gin. Egyébként Párizsban az is jó nekem, hogy ott még soha eszembe nem jutott “rövidezni”. Londonban se lett jó aztán a még két ilyen üveg, és a többi, együtt. De most Lingfieldben voltam, és megváltottam a jegyem, és mit látok: Italt bevinni tilos stb., akinél meglátják, elkobozzák. Hűha. Ráadásul egy alig-embernyi-méretű kis fehér vas forgókereszten lehetett csak átmenni, s aztán ez a kereszt velem leállt. Nem értem jól a gyors angol beszédet, hát nem tudom, mit magyarázott a pénztáros atyafi, de a lényeg: bent voltam. Mindig nagy boldogság,majdnem mindig, bent lenni egy új pályán. Az egész, úgy, ahogy van. Most erre nincs helyem itt - miféle fogadóirodák, kocsmák stb., mert inni, azt, ugye, lehet, csak bevinni nem; ráadásul azért, igaz, ami igaz, ezt Cheltenhamben tapasztaltam, ahol pedig negyvenezer ember volt kint -!!-, a rendőrök ügyeltek rá, hogy egy bizonyos vonalon túlra már senki ne juthasson be söröspohárral se. Mi értelme ennek, föl nem foghattam; a poharak, melyekbe a jó barna ír sört mérték a vadnyugati filmvárost idéző sátortömkelegben, egész sátorbarlangokban, a poharak lágy anyagúak. A programfüzettel is lehet akkor kellemetlenkedni. Mindegy. Arra a terepre, ahol már amúgy a maszek bukmékerek is állnak zsámoly-tornyaikon, jellegzetesen rikácsolva, handabandázva stb., nem lehet bemenni itallal. Két dolgot: ezek jópofák, ezek a maszek bukmékerek, és az angliai lóverseny ettől már pofára is “külön világ", és a kézjelzéseiket félig kifigurázza a rendszeres tévéközvetítések egyik "amatőr" lóversenykommentáló sztárja, nagy viccmaskarában, szavaihoz a legodanemillőbbnek vélhető kézmozdulatokat kanyarintva, de félig szent ez az “idézés”: utalás valamire, ami van, van. és hát így van. Ó, igen, ezzel ...de itt egy kellemes telefon esett be, és elfelejtettem. Svájcból! Mit hozzon a madaraknak valaki! Hát nekik nem szoktunk mi sem, de a kutyusnak...valami levélszekrénybe is dobható, parányi-zacskós dolgot. Acapulco került elő a beszélgetésben, egy Acapulco-álom novella, ő írta, aki hív, ő, hát mesélem neki enghieni Abner de Panehemes, Acapulco Dreames sztorimat, de ezt majd máskor itt. Nos. Anglia. Úgyis be akartam fejezni. Azért nem játszottam meg a Seymourékat, és, sajnos, a Frans Girlt se, mert nem arra összpontosítottam. Hanem az “életre”. Arra, hogy hol is húzhatom meg a gines üvegemet. Ha egyszer tilos bárhol! Végül csak a vécék maradtak. Az egyikben nem voltak fülkék. Hát a másikban. Az ilyesmi akkor “vállalkozássá" terebélyesedik, az öröme is nagy - túl nagy, hirtelen lemegy a többi öröm vágya, nem kell, más nem kell. Hiba. Aztán észbe kaptam, s elkezdtem játszani. A Sagittarius-jcgyemnek megfelelő favorit mellé a Szpérónak megfelelő Galaxy High-t: nagy hajrá volt. már csak ezért, ennek az emlékéért is elmegyek egyszer Lingfieldbe megint. Majd, majd; mondom. Angliában nem tudok olyan jól kijönni a szinte-semmi-pénzemmel. A Bow, az Íj, ilyen-megolyan-íj, alig verte Galaxyt. Galaxy lett volna a jobb nyerés, mindegy. Megvolt az első angliai nyerésem, de hát ezt már rég nem számolom, még Düsseldorfban maradt cl, mikor először játszottam egyik napról ál a másikra irodában, s amikor megkaptam a nyereményem, nem tisztázódott, épp-visszanyert pénzem milyen tételekből is állt. ki nyert, ki volt placcon. Francia futamok voltak. Most befejezem ezt, és még csak ennyit: ahogy az angol újságokat átkotortam 330 �palócföld 91/4 a Seymourért, illetve főleg Visage-re nem emlékeztem...különös volt látni evryi, más franciaországi eredményeket. Vincennes első napja igen rosszul sikerült a számomra. Majdnem az volt az egyetlen örömem, hogy jókor kiértem. Az első futamról még valami furcsát mondhatok. De a lényeg: a Sam Grandchamp lemaradt, az “én” Sam Grandchamp-om, akivel Kölnben is “híres” voltam már egy-két fogadóirodában; és akinek a neve a most lassan 13 éves Samuhoz kapcsolódik szívem számolása és betűzése szerint. Sam Grandchamp, de ezt majd máskor, netán másutt mesélem el. messze lemaradt. Ez később is kellemetlenül hatott rám, s Enghienben, jó egy hét múlva, fájdalmakat okozott, amikor is fölöslegesen bizalmatlankodtam, akkor kellett volna újra hinni a Grandchamp-ban, de hagyjuk, egyelőre. Tény. hogy elnéztem az első vincennes-i futam indulóit, hát April Pearl a 11-es. Ariane du Mai a 12-es. Nekem meg a szobaszámom a hotelben: 211! Eszményi szobaszám, döbbentem rá. Ezt meg kéne forgatni. De melyik futamban? És hogyan? Kis csalással a 7-esen és 9-esen kívül majdnem minden szám kihozható a 211-ből, pár művelettel. Megtettem őket óvatosan, helyre. Csak April Pearl jött be - nyert. A 11-es és 12-es a második futamban lett volna jó, 2. és 3. lett. Ez engem akkor kissé letört. Jött hozzá az 5. futamban a Sam Grandchamp kudarca, de hagyjuk. Ismeretlen jóbarátom újra hív, megszakadt az imént, vagy mi. Itt vannak az írásai, mi legyen. Hogy ha azt, ami szerintem rossz bennük, javítanám... Mondom, ez nehéz, és rögtön kész a hasonlat is, nem hasonlat, ez tényleg van, úgy, mint a cserépkalapos, nagy-vörös-pajeszos, zöldlódenos, lila csokornyakkendős, buki-hadonászósdis kommentátor előadásában az elemek: van, na. Csak félek, túl hosszú voltam, mégis, az ő svájci telefonjára; abba. Mindegy. Ezt mondtam: Nézd, olyan ez, ahogy a lóversennyel is mindent ki lehet fejezni, szinte mindent, méghozzá szinten, írom most, hogy kimegy valaki, egy versenynapra, ott van kilenc futam, az egy matéria együtt, mint egy novella, bánni, és van neki egy szállodai szobaszáma, és megszállja az ihlet, hogy ezt a számot játssza, 1 , 2, 11 és 12 stb. S nyer, mondjuk, úgy százötven frankra hatszázhetvenet. Nem rossz, kimegy más, ő meg egy Alíz nevű lányra gondol visza, hát megrakja Alice-t, Alinkwót. Alsie-t, Alessanét stb., meg az olyan lovakat, akiknek a mamája Alizos-nevű. Mert a mama-papa neve is ott van a lepedőnyi turfújságban mindig, sőt. Még sok más is. Hát ez is nyer. Kétszázra ezret. Jő! Kimegy más, megjátssza a 789-cs szobaszámát, veszít. Kimegy más, megjátssza Maryt és Kathyt, veszít. Kimegy még más, megjátssza a 231-es szobaszámát, kicsit nyer, megjátssza Maryt és Kathyt. de jő helyen nézi a neveket, nyer, kimegy más, 988 a szobaszáma, nem nyer, de megjátssza Cecilt és Camillát. nyer. Satöbbi. Avagy: 21-12-1, 1-12-22 egy versenynap két utolsó futamának hármas befutója. Megy valaki másnap egy egészen más pályára. 1-2-12 ígérkezik. Hm. A 21 -22-1 is elképzelhető. Csak az egész valahogy elképzelhetetlen. Mi legyen? Röviden: bejön a 22-1-21! Mit lehet itt tenni? Min múlt az életünk is, kérdem. Ő kérdi, teljesen értve, de tényleg túl hosszú lesz a telefon, mit hozzon madarainknak. Mondom, kabalából nekik semmit. Orvosságot stb.? Meséltem neki Acapulco Dream-emet, ő egy Acapulcós-novellát írt. Nekem ez elegendő ajándék, a telefonnal. De ha mégis, hát a kutya bőrgyulladására valami kenőcsöt. Nos, mondom majd feleségemnek, látod, ez vagyok én. Persze, ha az ilyesmi számítana, akkor a balhék is számítanának, és rég nem volna módunk beszélni egymással. De van mód. Látod, ez "a küzdés maga”, teszem hozzá. A küzdés és a karattyolás, mondja feleségem. Ha nem vennéd észre, egész nap beszél...nek némely emberek, finomítja nevetve, de kicsit mereven nevetve. Lehet, az én válaszom sem teljesen oldott: “A Glass családban mindig sokat beszéltek". Glass család? Salingernél. Nem állhat rá mindenki, így ő, a te hullámhosszodra. Na, és akkor tovább. Csakhogy:... 331 �palócföld 91/4 ...és ott megyek épp Lingfieldben, a paplak felé, a kis főtérre, minden olyan ismerős, ezt én olvastam sokszor, itt már jártam valaha, megveszem a gint, ülök tizenhetedik századi sírköveken, látom Galaxy Hugh befutóját. El Capistranót... Vagyok, mert van, mert nagyon meg tud lenni már, ahogy ne legyek...?! Á, dehogy. Mert: He’s A Steel, Barrow - Orallis, Pad, De Amicis - Ecco... (Folyt.köv) [Méghozzá rögtön! Elolvasta ezt itt maga Anarchist Aristocrat, és lábjegyzetet kér, de visszakézből! Elsőül: hogy ez semmilyen nyelven nincs, ez a név, és hogy ő tkp. “A.A.”, tehát egy névrövidítése van meg, és ehhez keres mindig megfelelő névhosszabbítást, ami lehet akár Anarchautist Antisocrat is stb. Valamint: az anarchistet, ami a főnév, úgy érti főként, hogy kerülgető, érvényesnek nem tartó... ez az elmúlt rendszerben sokunk alaptartása volt, mondja az Anarchist Aristocrat. Semmiféle erőszakcselekedet, tehát! Érvényesnek-nem-elismerés, lehető kikerülgetés! Kizsákmányolással nem szerzendő pénz! Kizsákmányolóktól, ha muszáj így nevezni, játékaik révén igen! Ez elsőtől az utolsóig az ő kiegészítése volt. Feleségem is elolvasta a szöveget. Kihagytál valamit, mondta. Ja, igen, azt, hogy nagyon hiányzol, alig várom, hogy hazajöjj. Ama négy-naposból, ami nekem jutott. Ekképp ő. Hát a kutyus miatt most te... ahogy én a Szpéró miatt... hiányzol, ez a lényeg. Ha!, ekkép ő. De ha te strabancolsz kint Longchamp­ on, aminek még a nevét se tudod kimondani, nem hiányzom neked. Nem hiányzik, hogy a kiejtéssel gyere itt stb., muszáj? Jaj, de jó vicceid vannak, így ő, nem az, hogy muszáj, de ha valami úgy van, akkor úgy Van; ezt, így ő, te nem bírod elfogadni.] 332 �Mi történt? Mi történik itt? Vitányi Iván Versenyben történelmünkkel (egy történelmi algoritmus vagy a szerves fejlődés) Mi történt, mi történik itt? - fogalmazta meg a kérdést a szerkesztőség. Százezrek vagy talán még többek kérdezik nap mint nap ugyanezt. Benne vagyunk egy hatalmas változásban, az élet körülöttünk átalakul, de ugyanakkor, a napok szürke egymás­ utánjában úgy is látszik, hogy nem alakul át eléggé. A dolgok szorítása nem szűnik, a szabadság ugyan nagyobb, de az élet a legtöbb ember számára nem könnyebb. A mi történt és a mi történik kérdése meg­ követelné a változások értelmezését. A politi­ ka és a politikusok persze egyértelmű feleletet adnak, vagy igyekeznek adni, de ezek a vála­ szok túlságosan jelszószerűek, leegyszerűsí­ tettek és a való élettel szembesítve sokszor túlságosan keveset mondanak. Majd utólag, tíz vagy méginkább húsz év múlva bizonyára könnyebb lesz megmondani - történésznek és átlagembernek egyaránt -, hogy mi történt. Akkor már, visszafelé tekint­ ve, jól látjuk vagy látják majd, hogy mi lett belőle. Ma jószerével éppen azt nem tudjuk pontosan, hogy miből haladunk mibe. Mi volt itt az elmúlt harminc évben? Kommunizmus? Szocializmus? Annak valamilyen diktatori­ kus, despotikus, abszolutisztikus, totalitariá­ nus - eltorzítása? Vagy olyasvalami, aminek a hivatalos nevén kívül semmi köze a szocializ­ mushoz, egyszerű pártállami diktatúra, szov­ jet rendszer, egy ázsiai-cári világbirodalom rendszerének ránkerőszakolása? És mi volt az utolsó harminc év Kádár-rendszere? Minden­ nek lágyabb, fáradtabb, liberalizáltabb válto­ zata? Kísérlet a kitörésre vagy éppen az eddi­ ginél ravaszabb, erkölcsrombolóbb védelem? A legmélyebb mocsár volt-e a “puha diktatú­ ra”, vagy palló a menekülésre? Mindezek persze elvont kérdések, még in­ kább annak látszanak, de nagyon is konkrét válaszok függenek tőlük. Mint ahogy attól is, hogy merre megyünk hát és mit fogunk elér­ ni? Az biztos, hogy a régi egypártrendszer eltakarodott, választások voltak, megalakult a többpárti országgyűlés és kormány, átalakul a jogrendszer, megindult a privatizáció. De már abban nem minden vélemény egyezik, hogy az igazi rendszerváltás volt-e (és ha nem, ak­ kor is két okot adnak rá: vagy mert nem ker­ gette el elég radikálisan a régi hatalom embe­ reit és nem adott mindent vissza; vagy mert fordítva éppen csak a hatalom változott és nem épült ki mögé a civil társadalom). Vajon ezt ami most van, demokráciának lehet-e ne­ vezni, vagy csak úton vagyunk felé? Vajon egy szabályos, nyugat-európai típusú polgári demokrácia felé haladunk-e vagy valamilyen más, szorosabban kelet-közép-európai rend­ szer jön létre (és mi lesz az), esetleg - amitől sokan félnek - ez nem lesz más mint a 45 előtti régi rendszer valamilyen restaurációja? És vajon mikor és milyen gazdasági rend­ szerhez jutunk? Megvalósulhat-e nálunk vi­ szonylag rövid idő alatt a nyugati típusú piacgazdaság, pláne szociális piacgazdaság, vagy egyfajta függő kapitalizmus jön létre, a maga 333 �Mi történt? Mi történik itt? félmegoldásaival és gyarmati kiszolgáltatott­ ságával? Kérdések, kérdések, kérdések. Mi történt hát, mi történik és főleg mi fog történni? Természetesen én sem rendelkezem a böl­ csek kövével, hogy a szövevényben rendet lehessen teremteni (noha prsze minden rész­ kérdésről megvan a magam véleménye). A problémák sokasága azonban arra ösztönöz, hogy próbáljunk meg inkább az egyesből az általánoshoz jutni. Vagyishogy először azt a legáltalánosabb megfogalmazást kell keresni, amely még nem teszi szükségessé, hogy döntsünk az előbb felvázolt súlyos kérdések­ ben. Ez pedig véleményem szerint a követke­ ző. Történelmünk zegzugos menetéből követ­ kezik, hogy sokszor kényszerülünk a történe­ lem újrakezdésére. Nem szükséges kitérni ar­ ra, hogy ezt forradalminak nevezzük-e (mint sok esetben), vagy valami másnak. Mindene­ setre időről időre az egész társadalmon átfut annak az igénye, hogy eltöröljük a múltat (kü­ lönösen a közelmúltat) és mindezt másképpen kezdjük csinálni. Mondom, történelmi okok hatottak így: az szokta mániákusan újrakezdeni az életet, aki­ nek rosszul megy a sora. Jellemző, hogy a nálunk szerencsésebb nyugat-európai orszá­ gokban erre nem volt szükség -. illetve koráb­ ban volt szükség, abban a korban, amikor ők is valóban újrakezdték: kitörtek a feudaliz­ musból a modern polgári társadalom és gaz­ daság felé. Néhányszor ők is nekifutottak, de aztán a kitörés végül sikerült és azóta megva­ lósult náluk a mennyei folyamatosság. Némi asszociációval azt is mondhatjuk, hogy ezt a folyamatosságot nevezzük demokráciának. Ebben is vannak ugyanis újrakezdések, de mindig részlegesen, kiigazításként, a folya­ mat szervességét megőrizve. Más szóval az ellentétes irányú újrakezdések amplitúdója lassan normálisra csökkent és ez biztosította a társadalom normális fejlődését. 334 Mi - és más nemzetek - nem voltunk ilyen szerencsések. Mi Európa azon régiójába tar­ toztunk, amely menthetetlenül kiszorult a tár­ sadalmi fejlődés főútvonaláról. A mi újrakez­ déseink amplitúdója nem csökkent, hanem megőrizte kilengését. Ami azt jelenti, hogy mindig előlről akarunk mindent újrakezdeni. Az újrakezdések lényege mindig ugyanaz: elérkezett az ideje annak, hogy Magyarország végre a következetes demokrácia, a polgári fejlődés, az iparosodás, a piacgazdaság útjára lépjen és eltakarítsa az útból azt az intéz­ ményrendszert, amely ennek akadálya. E cél­ ból kell radikálisan elvetni az éppen érvény­ ben lévő múltat és kirántva a kátyúból a sze­ keret, előkészíteni a jövőt. Paradox módon voltaképpen ugyanezt akarták a szocializmust is vállaló újrakezdések, legalábbis az első pil­ lanatban (csak az ideológiai felhangok külön­ böztek). Azok a fordulatok pedig, amikor a görbe a másik oldalra lendült, rendre ugyan­ ezt vonták vissza, mondván, hogy a kitörés nálunk nem sikerülhet a demokráciának ugyanazokkal a módszereivel, mint nyuga­ ton. Hogy azután ismét később meg az bizo­ nyosodjék be, hogy ezek a “más” módszerek még kevésbé vezetnek érdemleges ered­ ményre. Ez. az újra és újra ismétlődő algoritmus sajátos töténelmi atmoszférát teremt, amelyet sokan a “nemzeti jellem” valamely tulajdon­ ságának tartanak (noha nagyon is nem a jel­ lem körébe tatozó külső körülmények követ­ kezménye). Itt az emberek mintegy idegeik­ ben hordozzák a tapasztalatot, hogy többször kell nekigyűrkőzni ugyanannak a feladatnak, ám az mindannyiszor bukással végződik. Ez a megtapasztalt kaloda más térbe, más dimenzi­ órendszerbe emeli a történteket, minden győ­ zelem és minden bukás nagyobb hansúlyt és ugyanakkor patétikusabb, romantikusabb, tra­ gikusabb és szentimentálisabb megítélést kap, mint normális esetben. Ez adja a nagyot aka­ rás, a szüntelen licitálás és túllicitálás, a “most �vagy soha” sokszor már színpadias légkörét, amit nehezen értenek meg azok, akik nem benne születtek, és egyre inkább azok is, akik racionális gondolkodással akarnak kitörni az ördögi körből. Van ugyanis valami ördögi ebben a kör­ ben. A periferiális körülmények hozzák létre ezt az atmoszférát, ezt a társadalmi pszicholó­ giát, amely - ha egyszer már létrejött - végül éppen a periferiális elmaradottsága irányába hat, lévén maga is egyszerre tükörképe és ki­ termelője annak a sajátos kelet- és kelet-közép-európai preracionalizmusnak, amelyet a helyzet és amely a helyzetet lélektanilag újra­ teremti. Az igazi kérdés tehát az, hogy ki tudunk-e lépni az ördögi körből. Most több lehetősé­ günk van hozzá, mint történelmünkben bár­ mikor azelőtt, de a helyzet most is (legaláb) kétesélyes. És a dolog lényegét én is abban látom, mint Kerékgyártó T. István: a civil tár­ sadalom kiépülésében (Palócföld 1991/1.sz. 8-13.old.). A demokráciához ugyanis nem elégséges a parlamentalizmus. a többpárt­ rendszer, a jogállamiság, ha mindezek csak felülről épülnek. Az is szükséges, hogy maga a társadalom, vagy pontosabban a társadalom nagyobb része mozduljon meg és alakítsa ki a maga szervezeteit. Méghozzá nem formális jellegűeket, hanem valódi szerves képződmé­ nyeket. Más szóval (mivel nyelvileg a szerve­ zet szó azonos tőről fakad a szervességgel) nem puszta üres vagy kiürült szerkezeteket, hanem termékeny, élő organizmusokat. Csak azt tenném hozzá, hogy ehhez viszont annak megfelelő modern, polgári, európai gondol­ kodás és magatartás kell, amit az előbb a raci­ onalizmussal jellemeztem. Nem a szónak va­ lamilyen rideg, számító, szűkkörű értelmezé­ sében, hanem abban a maxweberi felfogás­ ban, amely az újkori európai gondolkodásnak mindenestül sajátja és “talpköve”. Jellemezhetem ezt a gondolkodást a fran­ cia forradalom hármas jelszavával: szabad­ ság, egyenlőség, testvériség - annál is inkább, mert a legtöbb politikai irányzat elfogadja és hivatkozik rá. Nem mindegy azonban, hogy milyen felfogásban. Szerintem akkor járunk el helyesen, ha mindháromnak azonos értéket tulajdonítunk. Vagyis - ami most a polgári társadalom és demokrácia felé haladva külö­ nösen fontos - a szabadsággal egyenértékűnek vallva az egyenlőséget-igazságosságot és testvériséget-szolidaritást. A két új szó betol­ dása nem véletlen: továbbviszi és korrigálja az eredeti gondolatot. Mechanikus egyenlő­ ség helyett - aminek kultusza (épp az elmúlt rendszer mutatta meg) könnyen csap át a leg­ vadabb egyenlőtlenségbe - igazságos egyen­ lőséget, különbségeink figyelembevételével. Testvériséget, de aktív, segítő módon a szoli­ daritás értelmében. (Nem titkolom, hogy ez a megfogalmazás már a közös értékrendnek baloldali változatát nyújtja. Vallom azonban, hogy ez visz a leg­ inkább előre és ugyanakkor meg van benne az is, ami mindnyájunk számára közös, amit azok is elfogadhatnak, akik nem vállalják a tételes baloldaliságot.) Meg tudja-e tenni a magyar társadalom azt a döntő lépést a szüntelen újrakezdés izgá­ gaságától a folyamatos biztonságos, szerves fejlődésig? Én bízom benne. Az elmúlt évek történései tettek ugyan hozzá némi kételyt, de nem hoztak semmi olyant, aminek alapján a bizalmat meg kellene tagadni. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Borsos Árpád, Speidl Zoltán, Horpácsi Sndor, Simor András, Petronyák László, Rákos Csaba, Németh János István. 335 �Mi történt? Mi történik itt? Fekete Gyula Mi történt, mi történik itt? Amikor, mint oszággyűlési képviselőt felkértek a vitában való részvételre, kissé gyanakodva néztem a címre. Eszembe jutott az a helyhatósági választások előtt tömegesen kiragasztott választási plakát, ami egy szétdőlt családi otthon képét mu­ tatva “Mi lesz itt? Mi lesz még itt?” rémképével sokkolta a lakosságot. A vita címe is ezt sejteti: hát mi (a fene) történik itt? Mi történt (a hátunk mögött) itt? Ugyanakkor már megszoktam, hogy mást sem látok a napilapokban, beletörődtem abba, hogy nekünk képviselőknek kell megírnunk az igazat, hogy mi történik az országban, hiszen a velünk egy véleményen lévő újságírókat elüldözik a tájékoztatási monopóli­ umot birtokló posztkommunista-liberális sajtóorgánumoktól, rádiótól és televíziótól. Annyi helyesbítési-helyreigazítási refle­ xió gyűlt fel bennem a vitaindító cikkeket olvasva, hogy önálló írás megfogalmazására már nem elegendő a terjedelmi korlát. A to­ vábbiakban tehát hozzáláncolom magam a vi­ tacikk-írók gondolatmenetéhez, megfogalma­ zásához, és elmondom kételyeimet, ha hamis­ nak, félrevezetőnek érzem az ítéletek alapjául szolgáló premisszákat. Kerékgyártó T. István: “A totalitarizmus vége” című vitacikke (Palócföld 1991/1.sz.) már bevezető mondataiban érzékelteti, hogy a szerző szerint nem történt semmi, “szorongás közepette az embereket végsőkig csigázza(!) a bizonytalanság, hogy a valódi felszabadulás bekövetkezik-e, vagy csupán illúzió marad”. Véleményem szerint nem semmi, hogy akár 10 ember pártot alapíthat, saját lapot in­ díthat, bármikor beleszólhat, véleményt nyil­ váníthat a helyi vagy központi politikába, sa­ ját tulajdon bázisán függetlenítheti egzisz­ tenciáját bármely demokratikus, mindenkori hatalomtól. Erről két-három évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki, demokratikus 336 közállapotaink messze jobbak saját várakozá­ sainknál is, szomszédos volt(?) kommunista országok létező gyakorlatánál is. Tudom, van­ nak akiknek savanyú a szőlő, kollektíve fa­ nyalognak - a tájékoztatási monopóloium bir­ tokában, ami szintén a kormányzat ésszerűség határán túllépő engedékenységének a jele hogy “nem történt semmi”. De mit csináltak két éve, három éve? Talán attól savanyú-kese­ rű még ma is a nyelésük? Igaz-e, hogy “a politikai gyakorlatban a deprivált helyzetű rétegek tagjai nem tudnak valóságos szereplőként résztvenni”? A szerző véleményével ellentétben én úgy érzem, hogy a lecsúszott (deprivált, deviáns) rétegek jelen­ léte a politikában a kívántnál nagyobb, és a mérsékelt középrétegek számára is elriasztó hatású. Nem véletlen, hogy pártok alig mer­ nek, még nemes cél érdekében is megmozdu­ lásokat, tüntetéseket szervezni, annyira sokan mennek oda “csak a buli kedvéért”, vagy erre is volt már példa - tömegesen jelennek meg gyanús külsejű, eszméinktől idegen jel­ szavakat bekiabáló alakok, akiket buzgón �idéznek a “véletlenül” ott lévő (sajtótájékoz­ tatóinkat kerülő) újságírók, ha pedig ezektől az alakoktól tagjaink igyekeznek megszaba­ dulni, akkor a sajtó csodálatosképp védi őket, MDF pártszolgálatosokról kiabál. Súlyos volt az alvilág jelenléte 1990 októberének utolsó napjaiban, amikor mercedeszes guruló kuple­ rájosok jól fizetett rohamosztagai uralták az országot, önkényesen kiráncigáltak embere­ ket gépkocsijaikból, alapvető emberi jogaik gyakorlásában gátoltak meg milliókat, okoz­ tak haláleseteket mentőautó késleltetése, tor­ laszoknál keletkezett balesetek, vagy a hosszú veszteglés miatt bekövetkezett szívroham ré­ vén. A rádió pedig azokat bélyegezte rend­ bontóknak, akik élni kívántak az alkotmányos jogaikkal. Az alvilág befolyására jellemző, hogy parlamenti felszólalás is történt azon rendőr ellenében, aki életét lőfegyverrel véd­ te, midőn 14-en - köztük többen késsel - rátá­ madtak, és olyan felszólalás is volt, amelyik az önkényes lakásfoglalók “háborgatásától”, erőszakos kiköltöztetésétől óvott. “Politikai elitek” csatározására szűkíti le a szerző politikai életünket. Csak példaképp mondom, hogy nálunk Újpesten programozó, pedagógus, villamoskalaúz, mérnök, statiszti­ kus, óvónő, nyomdász, közgazdász, épp itt­ hon lévő külföldi vendégmunkás, kisnyugdí­ jas - szóval nem sértett rádiókommentátor, újságíró, filozófus, személyzetis - döntötte el, hogy ki legyen a polgármester, ki legyen az alpolgármester. És ma is van - és lesz is beleszólásuk megfelelő tudású városi alkal­ mazottak kinevezésébe. Erről egyikünk sem mert volna álmodni, még két évvel ezelőtt se. “Elitnek” sem tekintjük magunkat, mindenki közülünk szeretné, hogy még többen legyünk jelen a politikában, így kevesebb teher hárul­ na ránk. “Jogérvényesítés társadalmi alapjait is meg kell teremteni” - mondja a szerző. Bárki bármilyen törvényt, rendeletet megtámadhat az Alkotmánybíróságnál - gondoljunk csak a személyi számok használatának a betiltására konkrét döntéseket is lehet támadni a közigazgatási bíróságnál. Új törvények létrehozá­ sára lehet késztetni képviselőket, vagy ilyen célzatú új pártot is lehet alapítani. Milyen “alapok” nincsenek megteremtve? Csupán egy év alatt is óriási volt az előrehaladás, ma nem alapozni, hanem felépítményt bővíteni kell. Igaztalannak érzem az érdekérvényesítés alapjainak a hiányát konstatáló megállapítást. A szerző aggódik, hogy “a nép fogalmát semmilyen szűkítő értelemben nem lehet használni”, és egyesek így használják. Mi, kormánypárti képviselők nem szűkíteni, ha­ nem tágítani szeretnénk a nép fogalmát. Az eddig hatályos öröklési jog mellett például meg szeretnénk adni az élethez való jogot is a magzatoknak - nem kívánom részletezni, hogy mennyi hazugságot, rágalmat kell emi­ att elszenvednünk a népet szűkebb értelem­ ben felfogó, és ezt hirdető propagandától. “A hatalmi elit tagjai például az állampol­ gárokkal való kommunikációjukban ugyan­ úgy viselkednek, mint elődeik.” - írja a szer­ ző. Nagyon hamis ez a beállítás. Nem tudok arra példát, hogy az állampolgárok irányába a múltban - például a miniszterelnök - ne tu­ dott volna szólni, míg a jelenlegi TV elnöke ezt több esetbenis megakadályozta. Arra sem tudok példát, hogy akkor a külügyminiszter szavait napilap - mint ahogy a Magyar Hírlap tette az idén - tudatosan meghamisítottta, hogy azután ezt valamennyi vele egy követ fújó lap és önmagát sikerrel átmentő külföldi kommunista rendszer tömegtájékoztatása át­ vegye, rontva országunk nemzetközi megíté­ lését. Arra sem tudok a múltból példát, hogy a napilapok - példányszámuk alapján súlyo­ zott - összességének 95 százaléka elzárkózott volna kormánypárti képviselők állampolgá­ rok irányába történő kommunikálásától, míg kormányellenes cikkeknek válaszadási lehe­ tősége nélkül korlátlan teret ad. Arra meg nemzetközi mércével is ritkán van példa, 337 �Mi történt? Mi történik itt? hogy a napilapok, a rádió-TV, hetilapok hete­ kig tartó hisztéria-kampányt folytassanak kormánypártok ellen, valótlan tények alapján (lásd pl. parlamenti “hordó” ügy, Hanák Ka­ talin állítólagos megverése) - amikor pedig kiderül a teljes humbug, akkor a kormánypár­ tok még helyreigazítási lehetőséget sem kap­ nak. ("Példátlan beavatkozás a sajtószabad­ ságba" - írták.) A régi és az új hatalom kom­ munikációs módszereinek és lehetőségeinek a szerző általi azonosítása - minden alapot nél­ külöző állítás. “Vajon miért nem sikerült eddig a szociá­ lis piacgazdaságot megteremteni?” - kérdezi a szerző. Negyvenöt év rombolásának helyre­ hozását egy éven számonkéri - nem minősí­ tem. Amúgy pedig egyetlen koalíciós párt sem állította, hogy egy ilyen rendszer kiépíté­ se akár két, három év alatt is megoldható len­ ne. Azaz a kérdésfelvetés nem korrekt. “Az uralkodó rend hívei ugyan annak örülnének, ha az egyének úgy tekintenének sorsukra, mint egy szerepre...” Ha a szerző ezt minden uralkodó rendre nézve vonatkoztatja, akkor anarchizmussal rokoníthatók a nézetei, minden hatalmat, még a demokráciát is tagad­ ja, mint erkölcstelent. Persze mit tud a de­ mokrácia helyett ajánlani? Ha pedig ezt a mondatot a mai kormányra vagy Parlamentre értette - kérem mondjon kormányokat ebből az évszázadból - bárhol a világon, akik egy év alatt többet tettek azért, hogy az állampol­ gárok ne csak szereplői, hanem alakítói is le­ gyenek sorsuknak. Önkormányzatokról, vál­ lalati tanácsokról, bíróságokról, népi ülnö­ kökről, társadalmi szervek, egyesületek álla­ mi támogatásáról készült törvények sora - és a társadalombiztosítási önkormányzat, az oktatás önállóságát biztosító iskolaszékek előkészületben lévő törvényei késztetik az ál­ lampolgárokat önnön sorsuk alakítására. A mai uralkodó rend azon dolgozik, és annak “örülne” - a szerző állításával szemben hogy minél szélesebb rétegek vegyenek részt 338 sorsuk alakításában - és a felelősségben való osztozkodásban is. Vakság nem észrevenni az ilyen célzatú törvények tucatjait - vagy rossz­ hiszeműség. Egyetértek abban a szerzővel, hogy ha a civil társadalom nem szerveződik meg, akkor szükségképpen totalitárius rend tölti be az űrt. Nem értek abban vele egyet, hogy ez a rend közönyt szül. Nem erről tanúskodik a több mint 100 ezres Erdélyért. a falurombolás elle­ ni tüntetés, vagy a Nagy Imre és társai elteme­ tésének és az ennél nagyobb mérvű tömeges kegyelete. (A látottak alapján nem a sajtó lét­ számbecsléseire támaszkodnék.) Ekkora tö­ megdemonstrációk nélkül nem adta volna át a hatalmat a volt totális rend, mint ahogy nem adta át sem Prágában, sem Berlinben, sem Bukarestben. A mai választási közöny abból is fakad, hogy különösebben nem tartanak az emberek egy új diktatúra megalakulásától, te­ hát nem is mennek el ellene szavazni. Egyetértek a szerző utolsó mondataival is - azzal, hogy utópia marad az új társadalom építése gazdasági, kulturális alrendszerek épí­ tése nélkül. Csakhogy én nem tagadom ezek­ nek az alrendszereknek a fejlődését - hiszen számontartom a statisztikákból, hogy 1990ben hány tízezer(!) új kisvállalkozás, rész­ vénytársaság, magánvállalkozás alakult, hány ezer(!) kulturális célú egyesület és alapítvány jött létre. A számokkal is mérhető gyors fejlő­ dés tovább gyorsul 1991-ben a privatizáció kiterjesztése révén. Nem semmi, ami e téren történik - ellentétben az általános fanyalgás­ sal. Brunda Gusztáv “A politika nyomorúsá­ ga” című cikkének (Palócföld 1991/1.sz.) be­ vezető gondolatai rokoníthatóak a “bűnös nép” teóriájával, amely szerint itt mindenki utolsó csatlós és kollaboráns volt. “Kevés tu­ datos reformert, ellenzékit, ellenállót volt sze­ rencsénk közelről látni” - írja. Nekem szeren­ csésebb ismerősi köröm volt, nagyon sok tu­ datos reformert, ellenzékit, ellenállót ismer­ �hettem meg. Tudatos ellenállók voltak, és nem “ide lőjetek” jelszóval fellépd ösztönös ellenállók, akiknek áldozata valóban sokszor hiábavaló volt. Tollforgatóktól már elvárható, hogy az ösztönös, színpadias forradalmár fel­ lépést ne azonosítsák a tudatos ellenálással. Éppen Magyarország tömeges, szívós ellenál­ lói tették lehetővé, hogy nálunk vértelen volt az átmenet - nem úgy, mint Kelet-Európa más államaiban, és nagyobb az előrehaladás, mint zászlókat lobogtató, röplapokat tömegesen nyomtató “tudatos ellenállók” bukaresti, szó­ fiai, belgrádi vagy tiranai eredményei. Mél­ tánytalan gúnyolódásnak érzem, hogy az el­ lenállók “elszaporodása” akkor történt meg, “amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a régi rendszer kibillen az egyensúlyából”. Nem is­ merek olyat közülünk, aki 1987 szeptemberé­ ben Lakitelken meg merte volna jósolni, hogy híírom év múlva demokratikusan választott parlament lesz, helyi önkormányzatok alakul­ nak, sajtó szabad alapítása lehetséges lesz, megszűnik az egyház állami irányítása stb. Semmi ilyesmi nem volt nyilvánvaló - legfel­ jebb az, hogy a helyzet olyan mértékben rom­ lik, hogy csupán a láncainkat veszíthetjük. Megjegyzem, hogy a szerző éleslátásával szemben egyetlen nyugati politológus, vagy egyetlen információk tömegével ellátott poli­ tikai-külgazdasági kutatóintézet nem látta el­ őre Kelet-Európa ilyen gyors összeomlását. Akár a “nem tudatos”, akár az “elszaporo­ dott” ellenállók nevében is tiltakozhatnék, de minek? Nem önmagunkért, nem is elismeré­ sért tettük - hedonista, egoista szempontból pedig az ilyen jellegű kockázatvállalás való­ ban gúnyolódásra érdemes. A szerző úgy véli, hogy az alacsonyabb státusú rétegek eltávolodtáak a napi politiká­ tól. Alacsonyabb státus alatt most nem depri­ vált, deviáns réteget értve (amely szintén “túl aktív”) politikai gyakorlati tapasztalataim ép­ pen e rétegek erős aktivitását igazolják. Állí­ tom, hogy ma párt, egyesület nem tud létezni nyugdíjasok, gyermekeiket már felnevelt te­ her nélküli középkorúak áldozatkész munkája nélkül. Aktivitásukat az is indokolja, hogy ke­ resik az alacsony státuszukon segíteni kész egyéneket, programokat - így tudatosan részt vesznek ezek támogatásában. Ugyanakkor ez is tapasztalatom - szinte teljesen hiányoz­ nak a politikai közéletből a nagyvállalatok, nagybankok milliókat kereső menedzserei. Rejtőzködésüket - jobb most nem a napfény­ re kerülni - megértem, legfeljebb azt furcsál­ lom, hogy szociológusok hada ma azokra mu­ togat, hogy visszahúzódik a politikától - akik igen aktívak, és azok megnevezését kerüli (mint ördög a tömjénfüstöt) a passzivitás elemzésekor, akik passzívvá(?) válása a leg­ látványosabb. “Nem léteznek - honnan is léteznének - a társadalom erodálását megakadályozó, ön­ kéntességre alapozott intézmények... hiá­ nyoznak az egyesületek, társas keretek.” - ol­ vasható a cikkben. Nos, ha csak ettől a hiány­ tól kellene félteni a demokráciánkat, én nem félteném. Több gúnyolódó újságíró már “há­ rommillió egyesület országának” nevezi ha­ zánkat. ahol nemzeti méretekben folyik a “gittrágás”. Az bizonyos, hogy ezrével alakul­ tak meg személyi hagyományt őrző egyesüle­ tek (pl. csak Széchenyi nevével fémjelezett­ ről, négyről tudok), vallásos egyesületek, helytörténeti és művészeti baráti körök, ipar­ testületek, gazdakörök, a legkülönbözőbb cé­ lú alapítványok. A megállapítást - hogy nem léteznek ilyenek - a magyar valóság nagy­ mértékű nemismerésének veszem. Mivel a szerző premisszái nem valós tények, így a következtetés is rossz: hogy politikai, tör­ vénykezési eszközökkel nem lehet újjáépíteni a társadalmat. Gazdasági, egyesületi téren na­ gyon is aktív a társadalom, és az elmúlt év politikai törvényhozása méginkább tágította az ilyen jellegű aktivitás kereteit. “A társadalom leglényegesebb mozga­ tórúgója a pénz lesz - amely szennyes, 339 �Mi történt? Mi történik itt? gusztustalan hordalékot is sodor bőven.” írja a szerző. A gazdasági életben termé­ szetesen a pénz hatalma fog érvényesülni, de épp a társadalom egészére történő elterpesz­ kedését ellenzik a nemzeti-keresztény elvet valló pártok. Ezért vagyunk “Bűnös harma­ dik-utasok” a hedonista liberális sajtó szem­ szögéből. Számunkra nagy segítség II. János Pál “Centesimus annus” című enciklikája, amely épp a tőkés társadalom, a pénzcentri­ kus világkép veszélyeire figyelmeztet. Nem csoda, hogy 40 oldalas anyagából sorokat is alig közölt a hazai sajtó, nehogy látványosabb legyen a hazai olvasók előtt a rólunk kialakí­ tott hamis kép. Ha netán egy lap, hetilap le­ hozza mellékletében az enciklikát, akkor a lakosság is megérti: miért nem csak a “tulaj­ don” volt az MDF választási jelszava, és mi­ ért Kölcsey “Szabadság és tulajdon” egymás létét feltételező eszmerendszere. A cikk befejezése: “akár boldogok is le­ hetnénk”. Valóban: békés volt nálunk a rend­ szerváltás, legelőrébb tartunk a volt kommu­ nista rendszerek átalakításában - miért nem vagyunk boldogok? Vagy csak a massz-medi­ ák irányítói sulykolják belénk a boldogtalan­ ság érzetét? Nos, a teljhatalmukat veszítettek, a bűneiket tovább leplezni nem tudók bol­ dogtalanságát meg tudom érteni - azt nem, hogy az örömnek, boldogságnak, a felszaba­ dultság érzetének még nincs tere a hazai tö­ megtájékoztatásban. Csongrády Béla “Túlparton” című irása (Palócföld 1991/1.sz.) azt a sodródó állapotot példázza, amitől óv a vitaindító cikk - szerep­ lője és nem alakítója volt a történelemnek. Beléptették a pártba, elfogadta az 56 utáni megtorlások magyarázatait, nem lépett be a reformkörbe némely képviselőjük nagy hang­ ja miatt. Pedig valamikor az életben dönteni kell, vállalni kell a nagyhangúak leintését, a sorbanállásnál előrefurakodók megfékezését, a telefonokat, közlekedési eszközöket rongá­ lók rendreutasítását. Ha már valamely hata­ 340 lomra várunk, hogy ezt helyettünk megtegye, akkor pusztán kényelemszeretet vagy félelem miatt magunk-magunk hívjuk életre és épít­ getjük fel a totalitárius államot. Amely persze atyáskodik, és helyettünk is dönt. Egyetértek a szerzővel abban, hogy a bé­ kés átmenet megvalósításában elévülhetetlen érdemeket szereztek szocialista politikusok is. Nem hibáztatom azonban a társadalmat, hogy óvatos volt, “nem honorálja” ezt a sze­ repet. Elég volt néhány pillantást vetni a párt­ listára, és adódott a dilemma: egy-két nagyon derék szocialista politikussal együtt két-há­ rom “nem-szeretem” politikust is el kellett volna fogadnia a szavazónak. Nem igazságta­ lan visszahatás volt a választás eredménye, hanem a szocialista párt felemásságának logi­ kus következménye. Nem értek egyet abban a szerzővel, hogy “társadalmi és gazdasági téren nem történt igazán változás”. A már tárgyalt több tízezer új önkormányzati képviselő, több, mint tíze­ zer új kisvállalkozás, új egyesületek és alapít­ ványok ellentmondanakennek a feltételezés­ nek. A kárpótlási törvény keretében további milliók juthatnak állami vagyonrészekhez, je­ lentőssé, megkerülhetetlenné téve a civil kö­ zéposztály létét bármely politikai erő számá­ ra. Gyorsabb ütemet követel a szerző az át­ menet terén. Követelni, fanyalogni - lehet, de hol gyorsabb ez az ütem bárhol is, Kelet-Európában? Hol bírja ki az átalakulás gyorsasá­ gát ilyen jól a gazdaság és a társadalom? Egy év alatt 93 törvényt és 80 parlamenti határo­ zatot fogadott el a parlament. A heti két nap plenáris ülést további két nap bizottsági ülés követ - miszerint egy-egy törvényhez vagy határozathoz 20-30 jobbító szándékú módosí­ tó javaslat is csatlakozik, ezek sorsáról bizott­ ságok ajánlások formájában határoznak. (Je­ lentősebb törvényekhez több száz - pl. a kár­ pótlási törvényhez 470 - módosító, vagy csat­ lakozó-módosító javaslatot nyújtanak be és �tárgyalnak meg az országgyűlési képviselők.) Ugyanez a határozatgyártás, jobbító-módosí­ tó szándékok megtárgyalása helyi önkor­ mányzati szinten is lázas ütemben folyik - ezt az ütemet már csak a felületesség veszélyével és a demokratikus módszerek megsérétésével lehet növelni. Parlamenti, önkormányzati szinten szinte végkimerülésig dolgoznak az országgyűlési és a helyi képviselők, szeren­ cse, hogy nincs elég idejük hallgatni a kom­ munista kézben hagyott tömegtájékoztatás véget nem érő fanyalgásait, nyavalygásait. “A konzervatív erők hegemon szerepet szánnak saját eszmekörüknek, s ezáltal indi­ rekten befolyásolják a sajtószabadság korlát­ lan érvényesülését is.” A megállapításról a marosvásárhelyi magyarellenes pogromnak kiváltó szócskája, a ‘‘gyógyszertár” jut az eszembe, amelynek a kiírását a Vatra úgy ér­ telmezte, és röppentette világgá, hogy a ma­ gyarok nem tűrik a városban a román felira­ tot. A mintegy harminc kormányellenes napi­ lap szinte egységesen “hegemon” törekvés­ nek minősítette egyetlen kormánypárti lap alapítási szándékát, féltek, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők legalább egy lap­ ban torzító, hamisító szándékú tolmácsok nél­ kül, közvetlenül megnyilvánulhatnak. Azok kiabálják a sajtószabadság megsértését, akik félnek a szabadság sajtójától! Sajnos, az ilyen vatrás megnyilvánulásnak nálunk is számos bértollnoka akad. Terjed a türelmetlenség, a kisebbségekkel, felekezetekkel szembeni intolerancia - írja a szerző, és emlegeti a “keresztény” kurzus ve­ szélyét. Erről egy parlamenti interpelláció jut az eszembe, amelyben az interpelláló “szemi­ ta kurzus” szóhasználat miatt a legfőbb ügyésztől lapbetiltást követelt. Miközben a saját lapja egy számban 15-30 esetben, éves átlagban ezerszer is használja a “keresztény kurzus”, “keresztény-nemzeti kurzus” nem éppen dicsérő kifejezést. Ki az intoleráns? Aki ezredszer is letörli arcáról a köpéseket. vagy aki első alkalommal rendőrért kiabál és - liberális létére - szidalmazási előjogokat kö­ vetel önmagának? A szerző a kormányt vádolja a Szovjet­ unióval való kapcsolatok elhidegülésévcl. Csak azért nem mondom, hogy teljesen tájé­ kozatlan, mert ilyen jellegű, ilyen hangvételű megállapításokat olyan napilapok is rend­ szeresen közölnek, amelyek mindent meg­ tesznek e kapcsolatok lerombolása érdeké­ ben. Pl. 1990 júniusában az ellenzéki pártok óriási propaganda hadjáratot indítottak, hogy mihamarább lépjünk ki a Varsói Szerződés­ ből. A szavazás napján mind a Magyar Hírlap, mind a Népszabadság egy teljes oldalon át szidta a kormányt, ócsárolta az MDF-et (úgy­ mond kétarcú) - hogy nem teszik meg ezt a szükséges lépést. Mondanom sem kell, hogy a Szovjetunióhoz való kapcsolatok megóvá­ sát célzó kormánypárti vélemények nem kap­ tak nyomdafestéket a “szabad” sajtóban. Ha­ sonló nyomás nehezedett ránk, kormánypárti képviselőkre, amikor a balti államokkal kap­ csolatos kalandor lépéseket akarták volna ki­ erőszakolni a tömegkommunikáció hisztéria­ kampányával támogatott ellenzéki pártok. Most, május elején hangzott el a Parlament­ ben ellenzéki interpelláció arról, hogy miért szállítunk, miért hitelezünk a Szovjetuniónak. Az már csak a magyarországi erkölcsi lezül­ löttség mérőfoka, hogy akik ezt számonkérik a kormánytól, azok máshol, más helyeken szovjetellenesnek tüntetik fel a kormányt, és ilyképpen toleránsabbaknak önmagukat. Erdős István “A rendszerváltás pszicholó­ giája” című írása (Palócföld 1991/sz.) men­ talitásában nem különbözik az előző három írástól, így úgy érzem, megállapításaira már válaszoltam. “Belefárad az ország a nagyotmondásokba”; “rögtönzések uralják a kor­ mány színpadát”; “kiváltságos elit kicseré­ léséért történt rendszerváltás”. Vélemé­ nyem szerint a törvényhozás iránya nagyon is tudatos és gyors iramú - gondolom, ez 341 �Mi történt? Mi történik itt? sokakat aggaszt, hiszen irreverzibilis társada­ lmi állapotok keletkeznek - az “elit” csere megalapozatlan vádjáról már szóltam. Meg kell jegyeznem, hogy a helyi önkormányza­ tokba, azok szakigazgatási vezetőségébe na­ gyon sok ellenzéki szemléletű személy is be­ jutott - azaz a demokratikus rend egé­ szét, a rendszerváltás értelmét kérdőjelezi meg, aki egy kalap alatt a kormánypártiellenzéki vezetőket, képviselőiket, szakér­ tőiket, mint “új elitet” aposztrofálja, mint akiknek csak az uborkafára való feljutás a fő gondjuk. Tudom, a jelenlegi kormányellenes tájé­ koztatási monopólium miatt sok emberben bi­ zonytalanság, hamis vélemény alakul ki. “Mi­ ért tűritek ezt a sok hazugságot, igazságtalan beállítást” - kérdik tőlem gyakran a választók. Talán azért tűrjük, mert ezektől már negyven év óta megszoktuk, hozzátartozik az életünk­ höz. Talán a fiatalabbak, majd ők harciasab­ bak lesznek. Szerzőink egyéb cikkeinek torlódása mi­ att VITA sorozatunk rendszerváltásról szóló anyagainak közlését következő lapszámunk­ ban folytatjuk. Természetesen újabb íráso­ kat is várunk arról, hogy „mi történt?” illetve „mi történik itt?” (lásd folyóiratunk előző számait). 342 �palócföld 91/4 Művésztelep 1991 (Mátraalmás) Magyarországon a szimpózium-mozga­ lom jó negyedszázada indult. Nógrád megye 1974-ben létesített először művésztelepet, s azóta minden nyáron nyolc­ tíz (felerészt külföldi) alkotó dolgozik ezen a tájon. A vegyes technikáról (festészet, grafi­ ka) történő 1978-ban bekövetkezett váltással kifejezetten grafikai művésztáborrá alakult. Kezdetben Salgótarján, majd 1985-től a ked­ vezőbb körülményeket, lehetőségeket biztosí­ tó Mátraalmás ad helyet az elmélyült alkotó­ munkának, pihenésnek, az egymással való is­ merkedésnek, szakmai eszmeváltásnak. Cse­ rében valemennyien három-három alkotásu­ kat ajándékozzák a házigazda Nógrádi Törté­ neti Múzeum képzőművészeti gyűjteményé­ nek; ennek a sajátos módon gazdagodó, szín­ vonalas, és valójában már nem is igazán “mi­ ni” kollekciónak. A múlt évek politikai-társadalmi-gazdasá­ gi változásai megrendítették az alkotótelepek anyagi alapjait. Hosszú hónapokig Nógrád megyében is kétséges volt, hogy idén nyáron benépesülhet-e a mátrai táj a meghívott mű­ vészekkel. A Megyei Múzeumi Szervezet többszörösen “megfaragott” költségvetése ezt nem bírta volna el. Pénzzel, a művésztelepi költségek fedeze­ tével egyébként a megyei Önkormányzat sem “könyörült meg” az alkotókon, s ha - szinte az utolsó pillanatban - a Viktória Kft-től men­ tőként. Angyal István űr nem jelentkezik, az idei nyolc művész-vendég alkotásai soha meg nem születnek. Márpedig az Inter Symposion ’91 alkotásaiból a Nógrádi Történeti Múze­ umban rendezett tárlat azt mutatja, pótolhatat­ lan kár ért volna ezáltal - mindannyiunkat! G. Szűcs László 343 �palócföld 91/4 Tomka István (Magyarország) Veres Pál (Románia) Soila Talsa finn grafikus Fred Crayk skót grafikus Hans Huurdeman (Hollandia) Igor Hudcovič (Cseh és Szlovák Köztársaság) Foto: G. Szűcs László 344 �palócföld 91/4 Fecske Csaba Makó- Jeruzsálem úgy kellett nekünk! befuccsolt a madártej-evés, be ez az egész a nagynénénkkel, aki “burzasztóan” szeretett volna már látni minket, s megkínálni valami “nyalafintasággal” a csipkés terítő fölött, csakhogy ő Presovban várt me meg Eperjesen kerestük, s ha messze van Makó Jeruzsálemtől, méginkább Eperjes Presovtól! Ardamica Zorán Egy diktátor halálára koponyád hasadékaiból bűzlik a röhej szemgödreidbe halálod pillanatában fészket rakott az iszonyat véredet nem issza be földünk maradj önmagad koporsója (1989 végén) Szeretnék megcsókolni millió fűszálat de szabadságom őrei nem engedik Rigó József Némafilm — Csak látni lehet a robogó vonatot az integető üvöltöző nőt csak nézni lehet s nem lehet semmitse mondani róla — 345 �palócföld 91/4 346 �palócföld 91/4 Kerékgyártó T. István A kultúra széthullása A társadalmi változások a kultúrát sem hagyják érintetlenül, s kivált akkor nem, ha a krízis áthatja a létfolyamatok egészét. Mint a nyolcvanas évtized végén, mikor szembeszökően érzékeljük a szegénység növekedését, az emberi viszonyok szétron­ csolódását, a hatalmi váltást kísérő bizonytalanságokat, a távlatnélküliséget, a morá­ lis válságot. Fárasztó körforgásnak tűnhet az, hogy a posztkommunizmus - a múlt terhei alatt - idáig ugyanúgy a társadalmi emancipáció látszatát teremtette meg, mint kezdetben az államszocializmus. Érzelmileg és gondolatilag is nagy utat tettünk meg, ám visszatérve úgy tűnik, mintha körben jártunk volna; oda érkezve, ahonnan elindultunk, sőt mintha útközben sem mozdultunk volna el soha erről a helyről. Holott az mindenkiben tudatosodott, hogy az államszocializmus bukásával egy törté­ nelmi korszak végéhez érkeztünk, s valami új kezdődik, melynek következtében elhárít­ hatatlan követelménnyé válik, hogy mérlegeljük, mi az, ami visszavonhatatlanul elmúlt, s mi lesz az új, a más, ami következik, illetve milyen következményekkel já r mindennap­ jaink számára. Egy totalitárius rendszer egzisztenciális fenyegetése után a piacgazdaság fenyegetett­ sége sokak számára realitásként jelenik meg; a jogfosztottság szörnyűségei után újra csak a materiális és a kulturális megfosztottság kí­ sért. S hogy végérvényesen kitörhetünk-e a szociális, a gazdasági és a kulturális deprivált­ ságból, akár ennek esélye illúziónak is tűnhet. Mert akármennyire felgyorsulnak is a társada­ lmi változások, ha csupán a társadalom egyik alrendszerében (a politikában) következnek be, és nem kapcsolódnak szervesen más al­ rendszerekhez (azaz a gazdasághoz, a kultú­ rához), s ha nem fogja őket egymással valami olyan kapocs össze, mely - bármennyire ke­ véssé szembetűnő legyen is első pillanatra az emberi mentalitásokban gyökerezik, fejlő­ désről aligha beszélhetünk. De még ennek esélyéről sem. Mert a kultúra különféle gondolkodás- és magatartásformák éltetője. Ha a különböző társadalmi csoportokhoz tartozók nem tudják létrehozni elkülönülő kultúrájukat, ha nem épülnek ki újra azok az értékorientációs for­ mák, mélyeken keresztül értelmezik és irá­ nyítják életüket, az atomizálódás folyamata megállíthatatlanná válik. Ha továbbra is a személyes kapcsolatok egyedüli célja a lelki túlélés, akkor a privát szféra sem nyújthat töb­ bé menekvést a világ elől. Ellenkezőleg, a magánélet felölti annak az “anarchikus” tár­ sadalmi rendnek a jellegzetességeit, mellyel szemben menekvést kellene nyújtania. S ha változatlanul hiányoznak azok a fix értékek, melyek irányíthatnák az emberek életét, ha nem marad semmi, ahol megfogódzni lehet­ ne, minden individuális kezdeményezés csu­ pán illúzióvá, az együttlét inkább teherré, mintsem egyéniséget “felnövesztővé” válik. Az összetartozást legfeljebb a materiális 347 �palócföld 91/4 kényszerek tartják életben. A demokrácia, a szolidaritáson alapuló együttélés ugyanis gaz­ dasági és társadalmi feltételek nélkül nem va­ lósítható meg; felülról nem lehet bevezetni sem népi óhajra, sem demokratikus hatalmak kívánságára. S mivel a társadalom végletesen eltérő helyzetű csoportokra, rétegekre szakadt szét, a szétdúlt gazdaság, a szétvert társada­ lom, a szétesett kultúra világában alig maradt valami, ami bennünket reménykedéssel tölt­ hetne el. Az azonosságtudatában, egybetartó viszonyaiban és életképességeiben is csonkult társadalom tagjai körében ezért növekszik a bizonytalanság. És ebben a helyzetben tódul­ nak a kérdések, lecsapnak a kételyek. Minden lehetséges és semmi sem biztos, egymásba folyik vágy és valóság, félelem és igazság, fájdalmak eltitkolása és bátor szembenézés a szomorúságokkal. Az élet formátlan tömegéből a kultúra emelhetné ki az embereket; ez adhatna olyan értékközeget is, melynek révén megvilágo­ sodhatna, az egyik ember mit jelent a másik számára. Mert - elfogdva Heller Ágnes definí­ cióját - a kultúra “felöleli az életformák nor­ matív aspektusát, amely megköveteli, hogy az emberek emocionális és szellemi (olykor fizi­ kai) képességeit oly módon fejlesszék, hogy ezen életformák gyakorlása a jellem kiformá­ lódásához vezessen. A kultúrának ez a fogal­ ma nem tud mit kezdeni a kulturális szférák­ kal, vagy azzal a felfogással, amely különbsé­ get tesz alacsony és magas kultúra között”.1 Ha így fogjuk fel a kultúrát, akkor az üres individualizmus okozta elszakadást a norma­ tivitás meggyengüléseként is értelmezhetjük. A mindent megszerzésnek és semmit megtar­ tani tudásnak olyan kettőssége alakult ki az államszocializmusban, mely az életre ráerő­ szakolt illúziók elmúlásának világával egyen­ lő, illetve a rideg önzés és haszonelvűség megannyi változatával. Csak látszólag para­ doxon, hogy bár az emberek tudatában önző “magánérdekek” hatnak, mikor cselekvésre 348 kerül sor, magatartásukat mégis minden eddi­ ginél jobban meghatározza a tömeges dekul­ turalizáció folyamata. S az a társadalom, melynek minden tagja a maga utilitárius java­ inak megszerzését tartja csak szem előtt, vak tömegként esik áldozatul az újabban felerősö­ dő nyersmaterialista-fogyasztói szemlélet­ módnak. Mert ha nyilvánvaló is az, hogy az elmúlt negyven esztendő zsákutcás társadalmi fejlő­ dése a fokozatos gazdasági süllyedésben, a pártállami rendszer szétesésében ragadható meg, a felbomlást az államosított kultúra egy­ re inkább kiteljesedő válsága is elősegítette. S mindhárom tényezősor - ha bevalljuk, ha nem - elsősorban a polgárosodás esélyeinek tuda­ tos felszámolásával függött össze. Éppen Sze­ lényi Iván hívja fel a figyelmet arra. hogy a “negyvenes évek végének kommunista fordu­ lata szinte teljesen megszakította a földre­ formmal s a háború utáni demokratikus fejlő­ déssel új lendületbe jött polgárosodást, és a társadalmat - majdnem teljesen - állami bér­ munkás sorba taszította. A magyar nép egésze azonban ezt soha nem fogadta cl. ám a sztáli­ nizmus, illetve a forradalom leverését követő, s a vérbosszútól terhes korai kádárizmus éve­ iben el kellett tűrnie. A hatvanas évek közepé­ től - a kádárizmus legsikeresebb, mert komp­ romisszumokra leginkább hajlamos évtizedé­ ben - azonban egy csendes forradalom kezdő­ dött el. A társadalom ellentámadásba lendült: a csaknem két évtizeddel korábban félbesza­ kított polgárosodási folyamat újraindult. Ezt a csendes forradalmat a magyar társadalom milliói vívták, szürke hétköznapokban”.2 Va­ gyis az a “cseppfolyós”, de lelkesítően eleven kulturális állapot, mely az 1948 előtti idősza­ kot jellemezte, a nyílt diktatúra létrejöttével egyszeriben felszámolódott. A centralizált kultúraközvetítő modellben (s még inkább a gyakorlatban) végletesen le­ szűkült az állampolgári öntevékenységek mozgástere. Öntevékeny kulturális életről a �továbbiakban egyáltalán nem lehet beszélni. Mindezen azért sem csodálkozhatunk, mert s ez is köztudott - a központi diktátumok, a különböző függőségi rendszerek mellett nem jöhetett létre az autonóm cselekvés önbizal­ mat adó értelme. A kiszolgáltatottság és meg­ nyomorítottság lépten-nyomon passzív bele­ nyugvást termelt, illetve olyan önértékvesztést és önbizalomhiányt, mely a társadalmi mérté­ kű bizonytalanságot fokozta. A monolitikus politikai irányítás olyan intézményi rendszert hozott létre, mely a művelődési formák soka­ ságát eleve egyneműsítette. A puszta tudatfor­ málás elve - mely többnyire szélsőséges in­ doktrinációkban öltött testet - szinte mindent meghatározott. S a cselekvési lehetőségek gazdasági-ideológiai “beszorítottsága” követ­ keztében az értékválasztás esélye sem alakul­ hatott ki. A politikum vált elsődlegessé a mo­ rállal, az esztétikummal stb. szemben. Az ál­ lamosított kultúra legnagyobb ellentmondása abból következett, hogy egyetlen domináns “értékcél” alá rendelte a művelődési folyama­ tokat. Ám ezt csak úgy tehette meg, hogy a polgárosodás feltételeit felszámolta. Mivel az állampolgári autonómiának és szuverenitásnak megszűntek a gazdaság, élet­ módbeli és kultúrális alapjai, az egyének szükségképpen elveszítették azt a képességü­ ket is, hogy fölébe emelkedjenek az életüket közvetlenül megnyomorító struktúráknak. Alattvalóként szegényedtek el; nemcsak ma­ teriális, hanem kulturális értelemben is. Ki­ vált a nyílt, de az 1958-al kezdődő lappangó diktatúrában is alig rendelkeztek olyan eszkö­ zökkel, melyek lehetővé tették volna, hogy helyzetüket autonóm módon megváltoztas­ sák, autonóm módon érvényesítsék akaratu­ kat és szándékukat, s ugyanakkor így fejez­ hessék ki a maguk és a töbiek érdekeit. Passzivitásra kényszerülve (és kényszerítve) számtalanszor át kellett élni a tehetetlenség érzését, mely vagy önelvesztő feladáshoz ve­ zetett, vagy a közömbösség fokozódásához. S ez csupán lászatra tűnik a polgárosodástól független jelenségnek, mivel mindmáig átél­ jük a mindennapi élet tényezőjeként. Mind­ annyian látjuk magunkat, amint alattvalóként viselkedünk (ki a rejtett kamerák élességével, ki az önáltató hazugságok ködén át), míg vé­ gül már nem is igen lehet megállapítani be­ szédünkből és gesztusainkból, mi az, amit igazán a sajátunkénak mondhatunk. Mivel sem a szociális, sem a politikai, sem a kultú­ rális viszonyokat nem lehetett szuverén mó­ don alakítani, a visszahúzódás lelki mecha­ nizmusa a lehetséges cselekvéseket is parali­ zálta. Ezzel a függőséget, a bizonytalanságot állandósította. Az államosított kultúra nem a polgároso­ dást segítette, hanem a politikai rendszerhez való passzív alkalmazkodást. Holott a műve­ lődésnek inherens sajátossága, hogy eltérő egyéni és közösségi értékek, érdekek mentén szerveződik. És csak a citoyen lét teremti meg annak lehetőségét, hogy az egyén megőriz­ hesse integritását anélkül, hogy kirekesztetté válna. Így képes magatartásában is érvényre juttatni azokat az életcélokat, melyek az ön­ sors irányításának lehetőségeire, a független­ ségre, az autonómia megszerzésére, a demok­ ratikus kontroll kialakítására, a zsarnokság különböző formáinak leküzdésére irányulnak. Mert a puszta fogyasztás “kulturális szem­ pontból nem kreatív esemény. Ha csak a piaci erők és a tömegtájékoztatási eszközök érvé­ nyesülnek, akkor az élet valamennyi formális mintája pusztán külső dekoráció marad. A probléma lényege elsősorban nem abban áll, hogy sok ember ugyanazt a dolgot csinálja (gyertyát gyújt a vacsorához és kedvese meg­ érkezését egy lemez, fölrakásával várja), ha­ nem abban, hogy az ilyen jellegű ceremóniák nem kapcsolódnak organikusan az ember éle­ tének egészéhez, és így egy új divat fel­ bukkanásakor bármely pillanatban megvál­ tozhatnak. Az is a fogyasztásnak egy formája, amikor valaki össze akarja gyűjteni a múlt 349 �palócföld 91/4 összegyűjthető összes kultúrális emlékét. Az un. láthatatlan kéz szellem nélkül osztja szét az anyagot; a piac nem erkölcsi-szellemi in­ tegráló erő, mert nem is lehet az”.3 Elkerülhetetlenül utalnuk kell azonban ar­ ra is, hogy az elmúlt évtizedek biztonság- és birtoklásképzeteihez való tehetetlen rögződés szemmel láthatólag nehezíti, hogy az egyének újfajta kultúrális attitűdöt alakítsanak ki ma­ gukban. Mivel az államszocializmus viszony­ lagos “stabilitása” sokaknak kedvezett, akár jogosultnak is látszhat az a hit, mely minden olyan állapotot ingatagnak tekint, amely az egyéneket megszerzett “javaikból” kiforgatja. Az újrainduló polgárosodás vonzó lehetősé­ gei ellenére is. S ha az elmúlt időszak totalitá­ rius politikai rendszerét nem is lehet kizáróla­ gosan a kultúra széthullásának egyedüli elői­ dézőjeként felfogni, az mindenesetre tény, hogy a szocialista pártállam - ahogyan már az előzőekben is utaltunk rá - a XIX. században kezdődő polgárosodást a legteljesebb mérték­ ben megszakította. “Mert ha az állampolgári jogok érvényesítése a munkaszervezetben be­ töltött szereptől függ, és ha a legfőbb munka­ adó maga az államhatalom, akkor a civil tár­ sadalom képződése helyett csak a privilegi­ zált csoportoknak a hatalomtól való kiszolgál­ tatottság mértéke szerint megkülönböztető hi­ erarchiája jöhet létre” .4 Ezek a privilegizált csoportok valódi kultúrát ugyan nem hoztak létre, de - kivételezett helyzetük révén - a kul­ túra szerves fejlődését és pluralizálódását minduntalan akadályozták. S hiába akarták a racionalitás és a szaksze­ rűség elveit is bevezetni a társadalom szerve­ zésébe, eközben az egyéni tevékenységek ki­ bontakozását elősegítő szilárd jogrend-jog­ egyenlőség megalkotását és érvényesülését rendre korlátozták. A felemás polgárosodás legfeljebb az egyének önhajszoló életvezeté­ sében, illetve a fogyasztói igények fokozot­ tabb kielégítésében öltött testet. De az álla­ mosított kultúra időszakában aggasztó módon 350 sztereotipizálódott “életvilágunk” is, míg vé­ gül a kulturális depriválódás társadalmi cso­ portokként eltérő szintjéig jutottunk el. A ha­ bermasi értelemben felfogott életvilág itt nem jelent mást, mint egyfelől a kulturálisan meg­ gyökeresedett háttértudást, másfelől a kultú­ ra, a szocializáció és a társadalmi integráció intézményeit.5 A kulturális elszegényedés persze akkor is bekövetkezik, ha a kommuni­ káció szimbolikus folyamatai helyébe (ame­ lyektől a kultúra, a társadalmi integráció és a szocializáció függ) a pénz és a hatalom koor­ dinatív mechnaizmusainak alapszabálya, il­ letve a stratégiai-instrumentális cselekvés lo­ gikája lép. Habermas ezt a folyamatot nevezte az életvilág kolonizációjának, melyre a válasz az anómiától kezdve az elidegenedésen ke­ resztül a legkülönfélébb konfliktusokig ter­ jed. S habár polgárosodásra - utólag erről sem feledkezhetünk meg - politikai és gazdasági okok miatt nem nyílt mód, a viszonylag önál­ ló polgári törekvések a hatvanas évektől kez­ dődő létrejöttével, lassú kibontakozásával párhuzamosan egyre áttekinthetetlenebbé vál­ tak a társadalmilag követhető magatartásmód normái, értékei, elvei. A kulturális gyakorlatban is létrejött az ígéretek és a valóság kettőssége, jóllehet a kényszerű tűrés állapotában - melyet indoko­ latlanul neveztek közmegegyezésnek - a va­ lóság sokkal kijózanítóbb volt annál, mint amennyire ígéretekkel el lehetett leplezni. Még akkor is, ha a “hatalom - amely valami­ képpen kompenzálni akarta az 1956 után el­ követett bűneit - lemondott a mindenre kiter­ jedő vezérlés igényéről. Egyre inkább enged­ te kibontakozni az autonóm társadalmi törek­ véseket. Igaz viszont (és erre a vizsgált kor­ szakban bőven láthatunk példát), hogy ami­ kor ezek a törekvések túlságosan politizálód­ tak, akkor a hatalom adminisztratív vissza­ szorítási eszközöket alkalmazott. Nyilvánva­ lóvá vált, hogy a vezetés sok mindent megen­ ged, de csak addig, amíg ez nem veszélyezteti �saját hatalmi monopóliumát.”6 A polgároso­ dást azonban az is akadályozta, hogy az ál­ lampolgár jogi bizonytalansága gazdálkodási bizonytalansággal párosult, s a kettős érték­ követés vagy kettős elhárítás nehezítette a mindennapi életet. Ebből adódóan a jogi sza­ bályozás kiterjesztése magában foglalja az in­ dividualitás, a társulások és a nyilvánosság autonóm tereinek védelmét az állammal szemben, alávetve az államot a demokratikus politikai intézmények ellenőrzésének. Az alattvalói létből csak úgy tudunk ki­ szabadulni, ha citoyen tudattal közelítünk a világhoz, illetve ha személyiségünk autonó­ miáját a többi egyén autonómiájának köre ha­ tározza meg. S ezzel a körülménnyel akkor is számolnunk kell, ha a “piaci szemlélet térnye­ résére, a vállalkozások elterjedése, a privati­ zációs folyamat kibontakozása szükségszerű­ en, majdhogynem per definitionem a fogyasz­ tói igények feltérképezésén, figyelembe véte­ lén és kiszolgálásán alapszik. Ezek az eddigi­ ekben inkább csak a szabályt erősítő kivéte­ lekként jelen volt elemek egyre inkább az ál­ talánossá váló, tehát már a működő gazdasági rendszert jellemző, annak mindennapjaihoz elválaszthatatlanul hozzátartozó, üzleti szel­ lemű megnyilvánulási formái lesznek. Vagyis maga a rendszer alakul át úgy, hogy többé nem a felülről diktált (megtervezett) termelés biztosítsa a fogyasztói igények ellátását, ha­ nem az alulról (értsd: a piacon) mennyiségi­ leg és minőségileg is felbecsült-felmért-prog­ nosztizált fogyasztói igények szabják meg a kockázattal, de nyereséggel is járó termelési döntéseket. A teljes rendszerváltás azonban értelemszerűen csak egy hosszabb időszak el­ teltével valósulhat meg, és még ezután is szá­ molni kell azzal, hogy a lakosságot terhelni fogja a múlt öröksége”. Mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy nem csupán az egyénekben kell keresnünk a de­ kulturalizáció kiváltó okait, hanem sokkal in­ kább azokban a viszonyokban, melyek oly­ annyira fogyasztásorientálttá formálják az emberi életet, hogy valódi értékeket szinte senki sem talál benne. Az önzés eszkalációját figyelhetjük meg napjainkban, melynek kö­ vetkeztében a szaporodó kételyek, a relativi­ záló értékszemlélet, az eszmény- és távlat­ vesztettség, s a történelmi meghatározottságú egyéni és közösségi perspektívák elhomályo­ sulása szükségképpen következik be. “Ha a társadalom megköveteli, hogy elfogadják érintkezési szabályait, de kodifikált erkölcsi alapot már nem ad ezekhez a szabályokhoz, akkor a lelki egyensúly fenntartásáért vívott harc olyan én-centrikusságra kényszeríti az egyént, melynek kevés köze van az én-fenség elsődleges narcizmusához”.8 S ha a kultúra szétesik, bárhonnan közelítünk is a társadalmi ú jraépítkezéshez, nem találunk fix pontokat. A múlt tagadása még nem vezet el az új kul­ túrális önazonossághoz. Az, hogy nincsenek tiltott értékek, s mindenki szabadon dönthet, hogy mit olvas, mit néz meg, mit hallgat, csak a halvány esélyét teremti meg annak, hogy metaforikusan szólva - a nemekből új igenek szülessenek. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan társadalomban élünk, mely sokkal ato­ mizáltabb és szétesettebb, mint akár az 1945 előtti, még anticipálni sem tudjuk azt az álla­ potot, hogy milyen következményei lesznek az önszabályozó piacnak egy olyan társada­ lomban, mely a szovjet típusú rendszer rep­ resszív múltjától terhes, a kétségek minden szempontból jogosnak tűnnek. Az államszo­ cializmus negyven éves uralma alatt valame­ lyest ugyan mérséklődtek a magyar társada­ lomban addig meglévő társadalmi különbsé­ gek, de az újratermelődő egyenlőtlenségek ré­ szint vagyoni alapokon nyugszanak, részint a különböző társadalmi rétegek egymástól való kulturális elszigeteltségén, mely éppúgy át­ hághatatlan akadályokat jelent a citoyen egyenlőség számára, mint a materiális jelle­ gű. Jóllehet a posztsztálini rendszer nyomta­ 351 �palócföld 91/4 lanul eltűnt, a kultúra antiliberális hagyomá­ nyai, tradicionális kényszerei, illetve a piacel­ vűség indokolatlan kiterjesztése mégis veszé­ lyeztető tényezőkként lépnek fel. Hasonló­ képpen a kultúra rejtett “átideologizálása”, mely legyen bár nemzeti indíttatású vagy val­ lással átitatott, semmi egyebet nem jelent, mint azt: a kultúra feladata, hogy elkötelezze magát az adott rendnek. Még a legliberálisabbnak tetsző “kultúrpolitikai” intenciók is, amelyek például a kultúrának a nemzeti tudat fenntarásában játszott szerepét “erősítik”, aligha tekinthetők egyebeknek, mint az emlí­ tett tendencia elleplezésének. Minél inkább érvényre jut az ideologikus elv, annál na­ gyobb veszélybe kerül a kultúra szabadsága és méltósága. Míg a kultúra szervesen van jelen a társadalomban (különféleségében is egyenrangú módon), addig olyan homogén értékalakzatok is léteznek, melyek a különfé­ le társadalmi csoportok életét szabályozzák. Ám a modernizálódással együttjáró társa­ dalmi változások mérhetetlen károkat is okoz­ nak. Az egyéni életsorsokban valójában az eszményvesztettséggel küszködő modem ér­ tékludat jelenítődik meg. Az egyének hitét, jövőtudatát, értékképzeteit lassan felmorzsol­ ja és érvénytelenné teszi korunk múltból át­ nyúló gazdasági, szociális és morális válsága. S “azok, akik magától értetődőnek tartják, hogy saját önmaguk, egójuk vagy énjük, ne­ vezhetjük bárminek, úgyszólván belülről el­ zárva minden más embertől és dologtól, min­ dentől, ami kívül van, teljesen önmagáért va­ lóan létezik, nehezen tulajdonítanak jelentő­ séget mindazoknak a tényeknek, melyek arra utalnak, hogy az egyének kiskoruktól fogva másokkal kölcsönös függésben élnek; nehe­ zükre esik elképzelni, hogy az emberek csak viszonylag, nem pedig abszolút autonómok, viszonylag s nem abszolút független individu­ umok, akik együttesen változó alakzatokat képeznek” 9 Legérdekesebb lenne persze azokból a körülményekből kibontani a dekul­ 352 turalizáció folyamatát, melyek - az autokrati­ kus hatalomgyakorlás ellenére is - hozzájárul­ tak a magánélet viszonylagos szabadságához. A kulturális élet szűkre szabott pluralizálódásához, a civilizatórikus szükségletek életre keltéséhez. Utalva ugyanakkor arra is, hogy az államszocializmusban megnyilvánuló ha­ talom mindenütt jelen volt, minden nem tőle induló állampolgári kezdeményezést észre­ vett, és vajmi keveset hagyott belőlük megva­ lósulni. De ha nem jön létre az autonóm, önszer­ veződő közösségek széles hálózata, ez azzal is jár, hogy az állampolgári (citoyen) viselke­ dés formáit nem tudjuk elsajátítani; az alatt­ valói lét meghaladásának azt a technikáját, mely a polgári szerepek, értékek, normák egyéni alkalmazásában rejlik. Állampolgári felelősségről csak ott lehet beszélni, ahol az egyének felelőssége átélt önállóságon alapul. Mint ahogyan önerőt is ott lehet várni, ahol a belső autonómiához kívülről is biztosított a szuverenitás. S morális erőt ott, ahol a belső szabályozás kívülről is találkozik pro vagy kontra igazolással. Külső társadalmi erőtér hí­ ján ezekben aligha reménykedhetünk. Így semmiképp sem tarthatjuk különösnek, hogy az államosított kultúrában kevés tere maradt az állampolgári kezdeményezéseknek, sokkal inkább a: átpolitizált szervezeteknek és struk­ túráknak, amelyeknek a személyek pusztán eszközeivé váltak. Nem a művelődő egyén volt fontos, hanem a kulturális szerkezetben valamilyen módon megjelenő fogyasztó. Csakhogy ezzel - hasonlóan ahhoz, ahogyan a modem ipari állam politikai és társadalmi szervezetei - inkább deszublimálták és semle­ gesítették az emberi energiákat, ahelyett, hogy táplálták volna őket. S ez abból is követ­ kezett, hogy a kultúra teremtése, elsajátítása és közvetítése elszakadt egymástól. Nem pusztán arról van szó az államosított kultúrában, ki szól kihez, hanem, hogy mi miféle film, melyik tévésorozat, melyik �popegyüttes - szól az illető révén, aki azt hi­ szi, hogy ő szól valakihez. S ez az “ő” hol a nyílt, hol a rejtett ideologizálás képében jelent meg. Ám minden lépés, mely elszakadást je­ lent az államosított kultúrától, előkészítőjévé vált az új emancipálódásnak. Annak az eman­ cipálódásnak, amely - kulturális szempontból - inkább csak következményként jelenik meg, s amelyet azoknak az egyéneknek a jó­ zansága és ravaszsága is elősegített, akik vál­ lalkozásokba kezdtek, akik - ilyen vagy olyan formában -kivonultak a mindent meghatározó politika alól. Valójában az egyéni autonómia viszaszerzéséről van szó, hiszen ha alávetett helyzetben reprodukáljuk magunkat, hiába igyekszünk, a kultúra önálló teremtőjévé és fogyasztójává nem lehetünk. Az átpolitizált kultúra maga alá gyűrte az embereket, s az indoktrináció alapjául szolgáló kulturális ob­ jektivációk végletekig hamis tudatot alakított ki bennünk. Nemcsak az irodalomból, hanem még a mindennapi kultúra formáiból is sugár­ zott az ideológiai meggyőzés és elfogadtatás szándéka. Az egyéneknek egyszerűen nem volt lehetőségük arra, hogy a maguk közösen megalkotott és fenntartott kultúrális világá­ ban fejezzék ki magukat. A “kulturális modernizáció” megjelenésé­ vel - azaz a saját belső értékei körül szervezett tudomány, művészet, erkölcs és jog autonóm kulturális szféráinak megerősödésével - a ref­ lexivitás növekedésének lehetősége adott a cselekvés valamennyi dimenziójában és a vi­ lághoz való viszonyulásban is. Mindazonáltal az a helyzet is előállhat, hogy a politikai és a gazdasági viszonyok pluralizálódásával a ci­ toyen lét újra csak reményként jelenik meg. Éppen ezért van szükség a gazdaság, az állam és a társadalom közötti viszonyok átszervezé­ sére, valamint a nyilvánosság és a privát szfé­ ra közti határok újrafogalmazására. Nem vi­ szatérésről van szó egy differenciálatlan kö­ zösségeszményhez, amely mentes minden ha­ talomtól, az egyenlőtlenségek minden formá­ jától, hanem sokkal inkább a társadalmi auto­ nómia tereinek kiterjesztéséről és védelméről. Az autonómia, a pluralitás, a különbözőség­ hez való jog nem jelenti azt, hogy le kellene mondanunk a modem polgári társadalom for­ mális egalitárius elveiről vagy a demokratikus állam egyetemes elveiről. Helyi vagy funkci­ onális szinten a nagyobb demokrácia, a kép­ viselet vagy a közvetlen részvétel új demok­ ratikus formája rá van utalva a központi intéz­ ményekre (parlament, törvényesség) a konf­ liktusok megoldása és a nem szervezettek képviselete miatt. Az arra irányuló erőfeszí­ tés, hogy a vitatott kulturális értékeket, nor­ mákat stb. is hozzáférhetővé tegyük, nem azonos egy meg nem alkuvó “érzületi etika” mint a társadalmi problémák megoldási mód­ jának - érvényesítésére irányuló közvetlen kí­ sérlettel. A civil társadalmon belüli demokratikusan strukturált társulásokat és a társadalmi nyilvá­ nosság színtereit, a különböző típusú politikai cselekvőket és az akciók pluralitását önma­ gukban véve is célnak kell tekintenünk. A ci­ toyen tudat ugyanis olyan “produktumként” fogható fel, mely a külső, társadalmi erőtérből személyivé változtatott képességen alapszik, s úgy erősödik vagy gyengül, ahogyan az élet folyamán az egyén szociális, politikai, kultu­ rális viszonyai építik vagy rongálják. A való­ ban pluralisztikus művelődés segítségre lehet abban is, hogy a jelen terheit - melyek a min­ dennapi élet fenntartásának nehézségeiben éppúgy megmutatkoznak, mint az emberi erő­ tér védelmének hiányaiban, vagy a rossz kompenzációs módok szaporodásában - eny­ hítse. Csak ehhez arra is szükség van, hogy egyre nagyobb számban hozzuk létre a bizal­ mat és önbizalmat adó közösségek különféle formáit, s hogy sorra megszűnjenek azok a korlátok, melyek lehetetlenné tették, hogy tár­ sadalmi cselekvéssé alakítsuk azt a tudást és tehetséget, amivel rendelkezhetünk, s aminek a kifejtésére az eddigi társadlmi szerkezet 353 �palócföld 91/4 nem adott lehetőséget. A polgárosodás minde­ nekelőtt az egyén önvédelmének erősödésé­ hez járul hozzá, a tanult és “beigazolódott” tehetetlenség meghaladásához. Ez is feltétele annak, hogy eljussunk a valódi gazdasági, po­ litikai és kulturális önrendelkezéshez. A társadalom demokratizálásáért folyta­ tott küzdelem és a társulás közvetlen részvé­ teli formáira fordított gond az egyének azon felismerésének tulajdonítható, hogy a társada­ lmi termelésnek nemcsak az eszközei, hanem a céljai is társadalmi produktumok. S ha a polgárosodás értékcéljai alá rendeljük a mű­ velődést, akkor ez azt is jelenti, hogy olyan folyamatként fogjuk fel, amely az egyén tes­ ti-lelki és szellemi minőségének fejlesztésé­ ben jelenik meg. A sokféle eszköz küzül a tudást, az ismeretgyűjtést, a befogadás érzel­ mi gazdagodását éppúgy megemlíthetjük, mint a kreatív örömöket, a közösségek együtt teremtő alakítását. Mindazt tehát, ami maga­ sabb szinten reprodukálja az egyén erőit, ké­ pességeit, s amelyre az államosított kultúra nem adott lehetőséget. S itt szükségképpen az egyénin van a hangsúly, hiszen az államszo­ cializmus időszaka valójában a második gaz­ daságból kinőtt felemás polgárosodás kitelje­ sedésére sem adott lehetőséget, sem pedig a civil társadalom értékorientált mozgalmainak megerősödésére. Az új évtized küszöbén azt látjuk, hogy a civil társadalom megtorpanása következtében a kulturálisan közvetített érté­ kek orientáló és szervező erejét az érdekek nyers erőszakossága váltotta fel, mely vitat­ hatatlanul “individuális” jellegű, csak nem az értékgazdag individualizmus értelmében. S ebben újra szerepet játszott az, hogy a társa­ dalom mezoviszonyait fenntartó közösségi köteléket végképp szétverte a totalitárius ha­ talom. És ami maradt belőlük, elkerülhetetle­ nül áldozatul esett az egzisztenciafenntartás miatt nélkülözhetetlen önkizsákmányoló, túl­ vállaló életmódnak. Így - a közösségi tevékenység által legiti­ 354 mált kulturális orientációs pontok hiányában is - csupán a nyersmateriális életszervezés vált dominánssá. Bármennyire kétségtelen tény is ez, ebből nem következik, hogy az egyének vagy a közönség értékítélete torzítat­ lanul jelenne meg például a kulturális áruk piacán. Mert minduntalan a kultúra minősé­ gének és szerkezetének deformálódásához vezet az a kísérlet, amelyik a kulturális érté­ keket megpróbálja az eladott termék vagy szolgáltatás árában kifejezni s azzal azonosí­ tani. Nem beszélve arról, hogy az egyének kulturális autonómiája - eltekintve a kivételes helyzetektől és egyéniségektől - mindenkor korlátozott. Hiszen nemcsak a létviszonyok objektív szabályozottságától, az egyének munkakörülményeitől-pályájától függ az au­ tonómia, hanem a közvetlen környezet ítéle­ teitől és előítéleteitől is. Bármily demokrati­ kusak is a közviszonyok, a piac értékítélete ugyanolyan módon befolyásolja az értékvá­ lasztásokat, mint a kulturális tradíciók maga­ tartást és gondolkodást reguláló kötöttségei (melyek ugyan nem mindig tudatosulnak, de értékválságos időszakokban mégis szembe­ szökően befolyásolják a szuverén vagy annak tetsző egyéni cselekvéseket, illetve döntése­ ket). És minden döntés - véletlen megvalósulá­ sa lévén sok ezer különböző oklehetőségnek, amik közül nem lehet a biztosat kiválsztani odaillik be és úgy, ahogy a személyes jelenlét szerepe, a létezés értelme végképp elhomá­ lyosul. Miután az egész emberi értékvilág vált kérdésessé az államszocializmusban, a meg­ tartó normák lehetőségét szinte senki sem lát­ hatta. S ebben a helyzetben óhatatlanul ér­ vényre jut az a törekvés, hogy - Walter Ben­ j amin szavaival - “az egyéni létezésből in­ kább a presztízs mentődjék át, mintsem a te­ hetetlenségét és összebonyolódottságát kell­ jen belátni, s e szuverén lebecsülés által legalább az általános elvakítottság hátteré­ ből nyíljék szabadulása. Ezért hemzsegnek a �levegőben az életelméletek s világnézetek, s oly nagyralátónak is azért hatnak, mert végül csaknem minden esetben egy-egy semmit­ mondó priváthelyzet szankcionálását szolgál­ ják. Ezért lebeg fölöttük oly tömérdek csal­ kép, délibáb, hogy minden éjszaka ellenére máról holnapra virágzóan beköszönt a kultu­ rális jövő, mert mindenki a maga nézőpontjá­ nak optikai csalódásaira hagyatkozik”.10 Mint ahogyan a tartalmas jövő és az elveszett értékek visszaszerzésének esélye is egyre tá­ volabb kerül. Kétségbevonhatatlan szerepet játszik ebben a múlt represszív rendszere épp­ úgy, mint az egyének egzisztenciáját korláto­ zó gazdasági, szociális, települési stb. ellent­ mondáshalmaz, mely nemhogy csökkent vol­ na az utóbbi időben, hanem inkább - mivel ezek az ellentmondások kumulálódnak - nö­ vekedett. Ha elfogadjuk Berend T. Iván megállapí­ tását, mely szerint a “gazdasági rendszer meg­ változtathatatlan alkalmatlansága nem magá­ ból a kelet-európai kommunizmus gazdasági rendszeréből , mint inkább politikai-ideológiai konstrukciójából következett”, még inkább érvényes ez az államosított kultúra kudarcára. Hiszen ezen a területen is “az ideológiailag szentesített monolitikus pártállami struktúrák állták útját a valóságos helyzetfeltárásnak, ve­ zettek a valóságban jelentkező kérdések ideo­ logikus megközelítésére, tették lehetővé a kontroll nélküli hatalom magabiztos tudatlan­ ságának, a politikai megbízhatóságot a szak­ tudás és alkalmasság elé rangsoroló kontra­ szelekcióinak az érvényesülését. Ez a politi­ kai-ideológiai közeg kényszerítette félmegol­ dásokra a reformokat, rendelte alá a gazdasá­ gi racionalitást az úgynevezett szocialista ér­ tékeknek”11 Már ez a körülmény is rávilágít arra, hogy ha a kultúra által hordozott értékek nem válnak életszervező értékekké, ebben nem csupán a meg nem értettség, sem a durva felfogni nem tudás jellemzőit kell látnunk, ha­ nem az alattvalói tudat továbbélését is, mely nem engedi meg azt, hogy bárki olyan értéke­ ket “intencionáljon”, melyek eddigi életszem­ léletét gyökeresen átformálnák. A dolgok megtörténnek, és az egyének elfogadják, aho­ gyan megtörténnek. Olykor a megnyugtató bizonyosság korlátozott élménye alapján. De mi sugallja ezt a bizonyosságot? Vagy ezt az egyensúlyt? Mindenképpen az az életszemlélet, mely elfogadja a fennállót, a “nincsen cél, csak len­ dület” életszervező elvét. Hiszen az elosztási egyenlőség hamis követelménye mindent vi­ szonylagossá tett. A kultúrától megfosztott, illetve “felszabadított” egyénnek aligha lehet fontosabb célja, mint a rövid, egyszeri élet kellemességének, mindenféle fogyasztásának maximalizálása. S ebben az is szerepet ját­ szik, hogy a kulturális modernizálódás jókora késedelemmel követi a politikai és a gazdasá­ gi eseményeket. Az évtizedekig hirdetett esz­ mék és a naponta tapasztalt valóság közötti ellentmondásokat csak kevesen voltak képe­ sek feloldani magukban, s mert a valódi jövő­ kép kialakítására esély sem volt, az egyének cinikussá váltak, vagy legalábbis apátiába süllyedtek. Ha nincs lehetőség az életformák és világnézetek szabad választására, ez is a dekulturalizációnak kedvez. Ezért sem vélet­ len, hogy az értékek mai káoszában és ezek következményeképpen felerősödik a szoron­ gás, a mások elleni agresszió. Változást csak a gazdasági kibontakozás, az életszínvonal emelkedése, a társadalmi-politikai viszonyok konszolidálása hozhat. Tudatosítva ugyanak­ kor azt is, hogy kulturális liberalizmusról ak­ kor beszélhetünk, ha - szemben a piacelvűsé­ get megtestesítő racionalitással - csupán az a kérdés kerül előtérbe: jó-e valami csakugyan; annak a másik kérdésnek a rovására, hogy mire jó, vagy a piacra is jó-e vajon? Az ilyes­ fajta gondolkodás és gyakorlat teszi lehetővé, hogy a kultúra teremtői és befogadói valóban autonóm szereplőkké váljanak. Az “ínség”, a “konkurencia” nyomorító alternatívájával 355 �palócföld 91/4 szemben csakúgy, mint a “hivatalos támoga­ tással” szemben. Nyilván ez olyan társadalmi struktúrát fel­ tételez, melyben az értékcsere-törvény nem terjed ki mindenre. Ebben az esetben ugyanis a hasznosság kívánalmaihoz való vak igazo­ dás diadalmaskodik; oly kizárólagosan még­ hozzá, hogy a kultúra valódi szabadsága kerül veszélybe. Ezért sem lehet a kultúra fejlődését vagy stagnálását a magántulajdon meglétére vagy hiányára visszavezetni. Mert míg a ma­ gántulajdon valóságos lehetőséget jelent a szilárd politikai alap megteremtésére, az ál­ lam kizárására, és csak ennek ereje képes szembeszállni a bürokratizálódó politikai irá­ nyítással, a szellemi vállalkozás szabadságát az üzleti verseny szabadsága önmagában nem teremti meg. Az ipari társadalom ökonomista szemléletmódja éppannyira deformáló hatá­ sú, mint a központosított, homogenizált álla­ mi irányítás. Napjainkban mégis inkább a tár­ sadalmi modernizálódást kísérő ellentmondá­ sok a meghatározóak, s ugyanígy az életstílus választásával összefüggő kényszerek. A civi­ lizatórikus-fogyasztási preferenciák, melyek alapján az egyének szervezik életüket. De tisztán kell látnunk, hogy a kultúra és a sze­ mélyiség viszonyában kell lennie valamilyen előfeltételnek, mely az egymásra vonatkozást megteremti. Vagy ahogyan Bibó István írja: a “kultúra lényege, akár az emberi munka technikájáról, akár a szellemi alkotásokról, akár az emberi társadalmak politikai együttélési technikájá­ ról van szó, sohasem valami ideológiai prog­ ram végrehajtása, hanem mindig a valóság valamely szakaszának a gondos részletmun­ kán, eddig elért eredmények hagyománytisz­ telő átvételén, a valóság visszahatásának az alázatos elfogadásán és a gondos kitapogatá­ sán, a próba és tévedés technikáján alap­ szik”.12 Ebből - implicite - az is következik, hogy a kulturális identitás semmiféle ideolo­ gikus célzatú megteremtésére való törekvés 356 nem fogadható el. Olyan kulturális értékcélok előnyben részesítése, melyek nemhogy a kö­ telező, de akár csak a társadalmilag ajánlatos vagy éppen pillanatnyi haszonnal járó esélyt jelentenének bármely társadalmi csoport szá­ mára. Mert mindenhol, de különösen egy olyan társadalomban, ahol nincs eléggé élet­ módokba épült hagyománya a demokráciának és a toleranciának, a kizárólagosságra vagy a kirekesztésre való hatalmi aspiráció legcseké­ lyebb lehetősége is veszélyessé válhat. A vá­ lasztás szabadsága ugyanis az emberi lét egyik alapvető értelme. Nem beszélve arról ahogyan Nyugat-Európa intézményesült és általános eszmei pluralizmusa is bizonyítja -, hogy a demokrácia, a polgárosodás, a prospe­ ritás nem tűr semmiféle zártságot. Miként egységes kultúra sem létezik, hanem csupán különféle kultúrák. S bármiféle kultúra orien­ táló hatása akkor jelenik meg, ha artikulálód­ nak azok a kulturális szükségletek, melyek nemcsak megengedik, hanem egyenesen megkövetelik valamely elkülönült kulturális formát adekvát kifejezésül. Hátráltató tényező ugyanakkor az is, hogy a generációkon át beépült és rögzült szemlé­ letmódot, normarendszert és viselkedésmin­ tákat egy “tollvonással” nem lehet eltörölni. Különösen úgy nem, hogy minden egyéb kö­ rülmény marad a régiben, s még az esélye sem teremtődik meg annak, hogy az eltorzult értékrend megszüntethető lenne (akár csak a megélhetési, egzisztenciális gondok, a lakás­ hiány, az ellátási nehézségek mérséklése ér­ telmében is). A felgyorsult társadalmi és poli­ tikai változások idején ugyanakkor hajlamo­ sak vagyunk visszavonulási terepnek tekinteni a privát szférát. S mikor azt kutatjuk, hogy hol kezdtük elrontani történelmünket legú­ jabb korunkban, akár idillikusnak is tetszhet a közéletből való kivonulás. Amely legalább a mindennapokban teremt valamilyen védettsé­ get. Ám ez a magatartás csak a rövid távú konjunkturális gondolkodás szempontjából �lehet érvényes. Mert például a kultúra értéke­ inek elfogadása vagy elutasítása nem ennek alapján értelmezhető. Annál kevésbé, hiszen az értékelsajátítás vagy értékelutasítás kény­ szerei az emberi életvilág (J. Habermas) kü­ lönböző dimenzióinak sajátszerűségeiből erednek. Még akkor is így van ez, ha elfogad­ juk, hogy a totalitarizmus időszaka nem tudott teljesen légüres teret létesíteni az emberek kö­ zött, a csendes, olykor észrevétlen hullámzása a szolidaritásnak, az egymásra figyelésnek, mely az élet rejtett elevenségét adta, nem tűnt el teljesen. T.G.A sh hívja fel a figyelmet arra, milyen értékekkel találkozott az elmúlt évtizedben. Hiábavaló lenne is tagadni “az erkölcsi bátor­ ság és az eszmei hajlíthatatlanság, a bajtársi­ asság, a barátság és a családi élet gyönyörű példáit”. Mint ahogyan abban sem kételked­ hetünk, hogy valóban látta: az emberek “ho­ gyan találnak helyet és időt megfontolt be­ szélgetésekre, zenére, irodalomra anélkül, hogy a tömegkommunikáció örökös zakato­ lása befolyásolta volna őket”.13 Ám a szenti­ mentális eszményítést sem nélkülöző megál­ lapításoknak az össztársadalmi igazságtar­ talma mégis azért vonható kétségbe, mert inkább a “védekező állampolgári magatartás­ ra” utal. S ez a védekezés nem egyéb, mint sajátos kompromisszum az ellehetetlenült vi­ szonyokkal. Mert mit jelent az, ha az egyé­ nek sorsközösséget vállalnak egymással; és nincs más, mint a védekezés? Megfosztva a teljes élet lehetőségeitől? Kétségkívül a li­ berális demokratikus intézmények akkor fejthetik ki leginkább hatásukat, ha elvá­ laszthatatlanul kapcsolódnak a különféle társadalmi és gazdasági “életformákhoz”. De az életformák különbözősége kulturális kü­ lönbözőséget is feltételez, melynek háttérbe szorítása (vagy esetleges kiküszöbölése) semmiképp sem fogadható el. Mert meg­ fosztja a társadalmat a kulturális heterogenitá­ sokból táplálkozó újraépítkezés esélyétől, melyre ma nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Ha ugyanis az, ami a kulturális pluralitást jellemzi, ha az, ami benne posztulált, megta­ lálná a neki valóságosan megfelelőt a társada­ lom bármely alrendszerében, ez a kultúra “si­ keres végét” jelentené. Ám valóban meghala­ dott csak akkor lehetne, ha raison d’être-jét a társadalom valóra váltaná s megőrizné a gya­ korlati életben. Mivel erre nem képes, a kul­ túra szerepének akaratlagos vagy akaratlan korlátozása a “funkcionális hasznosság”, a látszólagos konfliktusmentesség és a manipu­ latív álharmónia meg nem élt világának re­ ménytelenségébe süllyesztené az embereket. S mint az eddigiekből is következik, a kultúra erőszakos modernizálása éppannyira sok el­ lentmondást vonna maga után, mint a szabad­ ság bármilyen ideologikus “megszervezése”. Mert - ahogyan K. Minogue írja - a “szabad­ ság nem olyan valami, ami küzdelemben vagy forradalomban születik, hanem lassan növekszik a szabad és független szokások fo­ kozatos meghonosodásával a politikai élet­ ben”.14 Nemcsak a politikai életben, hanem a társadalom valamennyi szférájában a viselke­ désformák különbözőségéhez, az életmódok változatosságához semmilyen ideológia nem szolgáltathat mintát. Még a “közösségépítő ” kultúra mint lehetséges minta értelmében sem. Hiszen a kultúra sem csupán azáltal tel­ jesedik ki, hogy az embereket közösséggé ol­ vasztja, jóllehet a tradicionális társadalmak­ ban ilyen szerepe nem is volt. Azokat a me­ chanizmusokat, amelyek ezt megvalósítják, már nem lehet újraalkotni. Az a szerep, amit a kultúra közösségalko­ tó erejének hihetünk (s amelyet az államszo­ cializmusban - mutatis mutandis - joggal vagy kevésbé joggal hangsúlyoztak), semmi egyéb, mint szekularizált ismétlése annak a fegye­ lemnek, melyet az államhatalom csak erő­ szakkal tudott elérni. Ha az államhatalom túlméretezett (mint a múltban), olyan 357 �palócföld 91/4 mozgatóerőt termel ki, amely nemcsak a piac működését korlátozza, hanem a kultúráét is; éppen mert mindenféle autonóm gazdasági és kulturális tevékenységet igyekszik felszámol­ ni vagy legalábbis kordában tartani az anyagi források rendszeres elvonása és újraelosztása révén. Ha viszont az állami támogatások rendszere merőben hatalmi önkényen alapul, értékessé csak az válhat, melyet előzőleg an­ nak minősítenek. Kulturális értelemben is. Csakhogy ebből nem következik az, hogy a demokratikus rendszer a kultúra területén ter­ melődő valamennyi konfliktust fel tud oldani. Annál kevésbé, mivel - ahogyan Schöpflin György írja - a “demokrácia ereje abban áll, hogy lehetőséget nyújt a régi kérdések új for­ mában való ismételt felvetésére; hogy elfo­ gadja, egyetlen megoldás sem végleges, de bármikor előkészíthető a kivitelezésre. Ebben az értelemben a demokrácia szakadatlan vita a politika korlátairól, az értékek és a források elosztásának szempontjairól, az állam és a tár­ sadalom viszonyáról, az egyéni és csoportel­ látásról, valamint az egyenlőtlenség esetlege­ sen és valóságosan is felmerülő mértékéről és formáiról”.15 De - hogy csak a lényeget emeljük ki - a szorongató gazdasági körülmények közepette a kultúra csak kevéssé tud résztvenni az em­ beri viszonyok szabályozásában, mert az anyagi érdekek válnak elődlegessé, a nem materiális érdekek (és értékek) pedig aláren­ delt helyzetbe kerülnek. Így a nemzethez, a valláshoz, az erkölcshöz stb. kapcsolódó igé­ nyek szükségképpen háttérbe szorulnak. En­ nek kapcsán is újra találkozhatunk azzal az állítással, hogy kizárólag az embereken múlik minden. Ám hogy minden kizárólag az embe­ reken múlik, egyike azoknak az elvont és ne­ hezen megtámadható tételeknek, amelyben áttekinthetetlenül keveredik való és valót­ lan.Való igaz, hogy az “elnemzetietlenedés”, az “elvallástalanodás” stb. az emberi társada­ lomra utal vissza, és az emberek által meg is 358 fordítható. Valótlan azonban, hogy közvetle­ nül csak az embereken múlik, hogy pusztán gondolkodásuknak kell megváltoznia ahhoz, hogy a “kizökkent világ” ismét helyreálljon. Régi illúzió az individualista társadalom öná­ mítása, hogy az egyén belső világa önmagá­ ból bontakozik ki, tekintet nélkül a társadalmi környzet alakulására. Meddő és hiábavaló volna, ha azt akarnánk állítani, hogy az egyé­ nek szociális, kulturális, politikai stb. meg­ fosztottságát azzal lehetne leküzdeni, hogy az egyének belső döntési szabadságot nyerné­ nek, vagy hogy nagyobb mértékben részesed­ nének a szellemi javakból, vagy hogy annak, ami értelmetlenül történik velük, önmagukból kimozdulva értelmet adnának. Mert az is a kultúra széthullását mutatja, hogy egyre inkább növekszik az igény az olyan alkotások, tevékenységek iránt, melyek az egyént semmiféle szellemi erőfeszítésre nem késztetik. Csakhogy az így elért élvezet merthogy az lehessen, nem lehet megerőltető - mindinkább bejáródott, szokványos kerék­ vágásban halad, s ehhez unalommá, vagy leg­ jobb esetben rezignációvá változik. Maguk a termékek determinálják a befogadást is, őket pedig az határozza meg, hogy a közvetítetlen elfogadás gyorsaságára és sekélyességére tar­ tanak igényt, s ilymódon szinte közvetlenül “megtiltják” a gondolati tevékenységet. Így a kulturális elsajátítás mindinkább beleolvad a meglepetés és tehermentesülés effektusait be­ lekalkuláló szférába. A kulturális fogyasztás kialakult rendszere az egyéneket minduntalan ráveszi arra, amire hajlamossá is lettek, hogy ne úgy tapasztalják meg a kulturális alkotáso­ kat, mint amiknek vannak vagy nincsenek sa­ ját értékei, hanem mindenekelőtt mint olyan produktumokat, melyeknek nem tartozik semmiféle összpontosítással, erőfeszítéssel vagy megértéssel. A még csak formálódó “kulturális ipar” (T.W. Adorno) általános megtévesztési tendenciája abból táplálkozik, hogy az embereket egyáltalán nem akarja ar­ �ra emlékeztetni, amitől meg vannak fosztva. Mert ha megfosztottságukra (depriváltságuk­ ra) döbbentené rá őket, ez aligha lenne szóra­ koztató. Éppen azzal, hogy a “tömegkultúra” csak­ nem kizárólag a szórakoztatásban merül ki és az emberi életidő jelentős részét akarja beke­ belezni, tovább zsugorodik a valóban emberi idő és mindenféle intellektuális követelmé­ nyek tere. A kultúrális ipar a tömeges becsa­ pás és a tudat visszafogásának eszközévé lesz, megakadályozva a független, önálló egyének kiművelését, akik tudatosan ítélkeznek. S mi­ nél inkább kiterjed ennek az “iparágnak” a befolyása, annál inkább erősödhet az egyé­ nekben az a vigasztaló érzés, hogy ez a “világ nem is olyan rossz”. Ez a kényszerhelyzet következménye. Ha a külső szociális nyomás az egyéneket valamiféle primitív megelége­ dettségi stádiumba veti vissza, akkor a szituá­ ció és a szellemi magatartásmód így létrejött rendje nem a helyre állított összhang bizo­ nyítéka, hanem az ellenkezőjének; a kultúra a puszta fennálló rend eszközévé válik. Ebből adódóan alkotó elemei - lett légyenek azok műalkotások vagy az emberi viszonyok szer­ vező konstituensei - többnyire illuzionista pa­ rádézásra szolgáló javakként jelennek meg, vagy alkotóik emelkedett és elragadtatott megismételhetetlenségét hirdető tárgyakként. Metaforikusan szólva: a múlt tárolását szolgá­ ló patetikus “csalásokként”. Mindebben nem csupán kulturális, hanem társadalmi kérdésről van szó. A deprivált helyzetbe kerültek “gyű­ lölete” a privilegizált réteg ellen, mely réteg­ ből kirekesztve érzik magukat, és amelyre rá­ vetítenek sokmindent, ami után vágyakoznak, az antiintellektualizmus megnyilvánulása is. Ám ez a tény csak közvetett módon fejezi ki a kultúra széthullását, és közvetett módon ér­ zékelteti azt a válságot, melyet az előzőekben jellemeztünk. Miképpen csak indirekt módon utalhat ar­ ra is, hogy a kultúra “újraintegrálásának” többféle lehetősége képzelhető el, s a válság­ ból a kultúra valamiféle új rendje is létrejöhet. Kivált az alternatív kultúrák (jelenjenek meg akár vallási köntösben, akár szekularizáltan) lehetnek hordozói az újraintegrálódási folya­ matnak. Melyek persze ahhoz, hogy egyálta­ lán létrejöjjenek, mindig szükségük volt vala­ milyen tekintélyen, autoritáson alapuló kultu­ rális szerkezetre, amely mégsem nyomta el teljesen; olyanra, amely egyszersmind létre­ hozta és táplálta az ellenállást. Az alternatív kultúra közti feszültség felszámolására irá­ nyul, elsősorban azoknak jelent hátrányt, akik az utóbbit teremtik és “fogyasztják”. S az em­ lített kettősség felszámolásával az egyének nem tudnának kitérni, nem tudnának félrehú­ zódni abból a kulturális rendből, melyben ide­ genül kell otthon érezniük magukat. Ez arra is kényszerít bennünket, hogy T.W.Adornot idézve - “levonjuk a megfelelő következteté­ seket a kultúra csődjéről az emberekkel szem­ ben, s arról, hogy mivé tette az embert a világ. Ez az ellentmondás, mely a művészet (s te­ gyük hozzá: a kultúra) szabadsága és e sza­ badság felhasználásmódjainak sivár látleletei között feszül - a valóság ellentmondása, nem pedig a tudaté, mely éppen azért vizsgálja a valóságot, hogy megváltoztatásához legalább valami kevéssel hozzájárulhasson”.16 De bármiként alakuljon is a társadalom eljövendő új rendjében a kultúra helyzete, akár csökken autonómiája, akár nem (a gaz­ dasági megfontolások némiképp arra enged­ nek következtetni, hogy valódi önállóságra csak nehezen tesz szert), annyi mindenesetre bizonyos, hogy a piacelvűség törvényeinek való alárendelődés számos veszélyt hord ma­ gában. Mert ha a kultúra kizárólagosan áru­ vá válik, használhatósága sehogy másképp nem igazolódhat, mint éppen eladhatóságá­ nak formájában, ami viszont nemcsak lénye­ gével áll a legteljesebb ellentétben, hanem magával az emberi viszonyokat humanizáló szerepével is. 359 �palócföld 91/4 Irodalom 1. Heller Ágnes: Európa második reneszánsza. Világosság, 1990. 10.sz. 726.o. 2. Szelényi Iván. A magyar polgárosodás esélyei. Hitel, 1989. 18.sz. 10.o. 3. Heller Ágnes: i.m. 727.0. 4. Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? A jogrend és a civil társadalom képződése. Valóság, 1989. 5.sz. 22.o. 5. J. Habermas: New Social Mo­ vements. Telos, 1981. 49.sz. 35.o. 6. Csizmadia Ervin-Fricz Tamás: A rendszer nélküli rendszer. Valóság. 1990. 2.sz. 17.o. 7. Hernádi András: Ter­ melés és fogyasztás: tyúk vagy tojás paradoxon a közgazdaságtanban, Valóság, 1990. 10.sz. 21.o. 8. Christopher Lasc: Az önimádat társadalma. Bp. 360 1984. Európa K., 24.o. 9. Norber Elias. A civilizá­ ció folyamata. Szociogenetikus és pszichogeneti­ kus vizsgálódások. Bp. 1987. Gondolat K., 66.o. 10. Walter Benjamin: Angelus Novus. Bp. 1980. Magyar Helikon, 495.o. 11. Berend T. Iván. Egy történelmi bukás okai. Európai Szemle, 1990. 2.sz. 55.o 12. Bibó István. Válogatott tanulmányok. 4.k. Bp. 1990. Magvető K., 153.o. 13. Timothy Garton Ash: Az igazság éve Kelet-Európában. Va­ lóság, 1990. 6.sz. 27.o. 14. K. Minogue: Összeom­ ló társadalmak, továbbélő hitek, 2000, 1990. 9.sz. 17.o. 15. Schöpflin György: A demokrácia esélyei Közép- és Kelet-Európában. 2000, 1990. 6.sz. 7.o. 16. T.W. Adomo. Zene, filozófia, társadalom. Bp. 1970. Gondolat K., 406.o. �Szabó András Tanárok a végeken Gyermekkorom egyik legizgalmasabb, máig is elevenen élő emléke a vasrácsokkal körülkerített gimnázium épületében tett első látogatásom volt. Szüleim vittek el a komor homlokzatú iskola falai közé, talán azzal a céllal, hogy kollégáiknak bemutas­ sanak. Sötét folyosókra emlékszem, s egy zöld ajtajú, homályos szűk kis helyiségre, mely vitrinekkel és akváriumokkal volt tele. Ott édesapám egy állványon álló akvárium csillogó üvege elé emelt. Az üveg mögött, apró kavicsokon, a zöld növényzet törpe dzsungelében egy foltos szalamandra sötétlett. Tokája hullámzott, iszapfeketeségű testét pettyek borították. Megrendítő volt! Sokáig ez a biológiaszertár, s az innen ka­ pott élmény izgalma jelentette nekem a gim­ náziumot. Ennek az épületnek az alapjait még a múlt század utolsó negyedében rakták le, s hasonló stílusban épített testvéreit ott találjuk a felvidéki gimnáziumok egész sorában. Fala­ in emléktáblákat helyezett el a kegyelet. Az épület homlokzati részén, nem messze attól a táblától, mely a századvég jeles költőjének ez iskolájában eltöltött öt éves tanári működésére figyelmeztet, van még egy márványlap, me­ lyen idézet áll. A tévesen Balassi vitézi éneké­ nek tulajdonított verssor, valójában a tanít­ vány, Rimay János költeményéből való: - “Ha­ zádnak szép vége mindenütt csonkán áll...” A sors kifürkészhetetlen szeszélye folytán a mementónak szánt emléktábla a helyén ma­ radt; talán azért, mert mind a mester, mind a tanítvány ezen a tájon töltötte élete egy részét; talán azért, mert a józan belátás végül is nem a nacionalizmus megnyilatkozását látta e so­ rok mögött, hanem a fájdalmas tény rögzítését a XVII. század eleji sorok idézésével, - a ha­ józhatónak kikiáltott határfolyótól kőhajítás­ nyi távolságban. Kezemben tartom a magyar nyelvű világi líra legelső és egyik legnagyobb költőjéről elnevezett gimnázium értesítőjét, 1934-ből. Már a hang is részvétet keltő, ahogy a króni­ kás a történelem nagy kataklizmája után szé­ lekre került kisváros iskolai életéről szól. Egyik tanártársuk nyugalomba vonulását a következő sorokkal kommentálja: “Hisszük, hogy most, midőn vállát nem nyomja többé adminisztratív munka gondja, maradék nélkül az lehet, amire 43 esztendővel ezelőtt elhívta őt a lélekben megszólaló hang: eszményi pai­ dagogos. Hiszen olyan nagy szükségünk van az elhivatottakra. Néha, mikor fáradni kez­ dünk, megmelegszünk lelkűk melegétől, be­ kapcsolódunk életük áldott, frissen lüktető rit­ musába, mi, magyar tanárok maroknyi csapa­ ta, Trianon második évtizedében itt - a vége­ ken.” Mintha egy XX. századi Mikes Kelemen vetné papírra kedves nénjének ezeket a soro­ kat. De maradjunk egy villantásra még a törté­ nelemnél! Amikor 1919 május elején az inter­ venciós csapatok átlépték az Ipoly folyót, e gimnázium testnevelő tanára fegyveres harc­ ba szólította diákjait. - Az egyetlen, első és utolsó beszélgetés, mely a gimnázium öreg tanára és köztem lét­ 361 �palócföld 91/4 rejött, ahhoz a találkozóhoz fűződik, melyen a tantestület és a diákság e gimnázium alapítá­ sának több évtizedes évfordulójára emléke­ zett. Mint díszvendégek, az egyik osztály e cél­ ra rögtönzött emelvényén kaptak helyet az idős tanárok. Szinte látható fénykör vonta kö­ rül alakjukat, annyira összetartotta őket a kor, a mögöttük álló idő, s innen, a rögtönzött Par­ nasszusról hallgatták értő figyelemmel és nagy türelemmel az önképzőkör ifjú poétái­ nak írását. Nagy részük a kisváros kivüleső utcáiból jött el erre az ünnepélyre, de volt, aki Pestről érkezett. D.J. bácsi, a testnevelő tanár, Sz.L., a mennyiségtan és fizika tanára mellett ült az emelvényen. Az 1934-es gimnáziumi értesítő, mint az akkori tantestület tagjait, névszerint említi mindkettőjüket, s írja róluk a követke­ zőt: “D.J. Szolgálati éveinek száma 15. Had­ viselt emléklapos főhadnagy. Kitüntetései: harmadosztályú katonai érdemkereszt, ismé­ telt ezüst vitézségi érem, Károly csapatke­ reszt. Sz. L. Szolgálati éveinek száma 8. Had­ viselt tart. hadnagy. Kitüntetése arany érdem­ kereszt, vitézségi érem szalagján kardokkal.” A keskeny kis dobogó vasvázas székein, az alma mater régi tanárainak vékonyka gyű­ rűjében, D J. és Sz. L. enyhe megilletődött­ séggel fogadta az ifjú generáció hangos köze­ ledését. Amikor véget ért az önképzőköri fel­ olvasás, s már kötetlen társalgásba merült a publikum, odajött hozzám a dobogón ülő ve­ teránok legfiatalabbja, s értésemre adta, hogy D. J. bácsi beszélni akar velem. A gimnasztika idős tanára rövidre metszett bajszát simogatta, amikor odaléptem hozzá s megkérdezte: - Tu­ dod-e, mit jelent ez a mondás? És Juvenalis híres igazságát idézte az ép testben lakozó ép lélekről - latinul. Megsemmisülten álltam. Én a gimnáziumban franciát tanultam, latint nem. D J. hunyorgott. Zavarom egyre nőtt. Mintha az egész elviselhetetlenül hosszú szünet az én megleckéztetésem érdekében történt volna. Aztán megérkezett a felelt: mens sana in cor­ pore sano - most már magyarul. D.J. bácsi 362 szemöldöke felugrott: - Láttalak a délelőtti szertorna gyakorlaton. Egész jól ment a has­ kelep! Még mindig pironkodva a szégyentől, akkor értettem meg, hogy D.J. a délelőtti sportbeumtatón nyújtott szerény teljesítmé­ nyemet, s önképzőköri felolvasásomat kíván­ ta Juvenalist idézve honorálni. A középosztály eme iskolák falai között munkálkodóira az alapos tárgyismereten túl, jellemző volt a sokirányúság. A gimnázium földrajz- történelem szakos tanára iskolatörté­ nettel foglalkozott, de népesedés-szakértő is volt. A gimnáziumi évkönyv tanúsága szerint majd minden évben elzarándokolt tanítványa­ ival a drégelyi és a visegrádi romokhoz. “A fellegvár hatalmas méretű falait megil­ letődve járja sorra a kiránduló csapat - olvas­ suk a diáktudósítást a harmincas évekből majd végül letelepszik a nagy lovagterem fa­ lai tövébe, s áhitattal hallgatja N.B. tanár úr előadását a vár történetéről.” Egy öt évvel későbbi értesítő elragadott hangú krónikása ugyanezt a képet örökíti meg ekkép: “A fellegvár repkénycsipkézetű falai alatt N.B. tanár úr szóra bírja a köveket és azok beszélni kezdenek”. Gimnáziumi éveim derekán jártam, ami­ kor egy forró júliusi napon, csomagjaimmal a lábam előtt, a városka buszmegállójában, a rámváró kéthetes balatoni tábor előre sejthető élményei foglalkoztattak. A tér sarkából, a rekkenő hőségben, öltönyére kihajtott ingben felbukkant N.B. tanár úr, s felém tartott. Ala­ csony, zömök, őszhajú férfi volt, találkozá­ sunk időpontjában már nem tanított az iskolá­ ban. - Szóval a Balatonra mész - merengett el jelentőségteljesen, mikor utazásom céljáról felvilágosítottam. - Gondolnád-e, hogy a Föld lakosai (akkor még jóval 5 milliárd alatt voltak), ha a téli Balaton jegére állnának, elférnének a befa­ gyott tavon? Elhűlten hallgattam. - Persze, jó szorosan egymás mellé kell állniuk. Még aznap este, a Balaton partján, a szél­ �ben csattogó sátorponyva alatt megosztottam szenzációszámba menő értesülésemet lakótár­ saimmal. Kételkedve fogadták, de nem akadt egy sem, ki e tételt teljesen elvetette volna. Így, máig izgat N.B. tanár úr állításának tudo­ mányos igazsága. A gimnázium idős tanárainak nagyrészét bensőséges viszony kötötte az iskolához és annak diákjaihoz. Az épület akkor még tágas udvarán délutánonként felsorakoztak az egy évfolyamba tartozó osztályok atlétatrikós fut­ ballcsapatai - afféle házi bajnokságot játszani. A porosfejű akácok árnyékába ilyenkor már kikészítette székét a francia nyelv tanára, hogy onnan figyelje a csapatok mozgását. Mikor egy alkalommal, irodalmi színpadi szereplésemre hivatkozva két francia óráról felmentést kértem tőle, enyhe vállrándítással csak ennyit mondott: - Te tudod... Hogy jó tanár lehetett, arra abból követ­ keztetek: ritkán éreztem annyira maró lelkiis­ meretfurdalást, mint e két kihagyott francia óra miatt. Az ötvenes évek elején a francia tanár megbuktatta egyik tanítványát, mire az, bosszúból feljelentette. A bukott diák olyan szavakat adott a tanára szájába, melyek az akkori politikai körülmények között a legsú­ lyosabb következményekkel jártak. A hatalom a diák mellé állt, s már kész is volt az ítélet: felfüggesztés. Más - ekkortájt országosan előforduló hasonló példákhoz viszonyítva, még enyhe volt a büntetés - mondhatnánk. Hogy közben milyen közérzet pokróca alatt volt kénytelen élni, arról csak ő adhatott volna számot. Aztán visszakerült a tantestületbe, s kezdte ott, ahol abbahagyta: az igeidők fejbegyömö­ szölésénél. Azt hihetné az ember, hogy a diák­ sághoz való viszonya ezt követően fordulatot vett; hogy elzárkózó, elutasító magatartással hordozta eztán magában sérelmét. Nem így történt. Úgy volt, akként járt el, ahogy Kosz­ tolányi Novák tanára ura: magában megbo­ csátott az ellene vétkezőknek. Öt éves érettségi találkozónk napján úgy lépett be az étterem üvegajtaján, mintha az osztályba fordult volna be. - Comment allez - vous, André? - érdek­ lődött rekedtes hangján hogylétem iránt, ami­ kor a kölcsönös üdvözlésben elé kerültem. - Jól vagyok tanár úr - , válaszoltam vissza franciául. Kicsit szűkszavúnak találván a feletet, pillanatnyi hangulatomat is össze­ gezve, még hozzá tettem: s elégedett: - Et je suis content. - Rám nézett, mutatóujját felemelte és a rá jellemző kesernyés humorral közölte: - No, azért még nem kell dicsekedni. Minden változatlannak mutatta őt. A régi öltönyét viselte, és parázslott kezében a ciga­ retta. Rá egy évre értesültünk, haláláról. Ha arra kellene választ adnom, hogy mi volt ott, az iskolában, a diákszemmel is fel­ mérhető érték ezeknek a múltból, félmúltból érkezett középosztálybeli tanárembereknek a munkájában, gondolkodás nélkül pattan a számból a közhelyízű felelet: életformájuk volt a tanítás. A francia nyelv tanára is valószínűleg ezért nem épített falat a sérelemből önmaga és az ifjúság közé, mert tudta, a legnagyobbat kockáztatná ezzel: a számára legbecsesebb lé­ tezési mód feladását. A századfordulós fa­ lak, melyek között fél életüket eltöltötték, a sok értelemben peremre került kisváros és annak légköre érzékennyé tették őket a múlt eseményeinek, eszményeinek számbavételé­ re. Óráik azért lehettek az emlékezés töre­ dékeiben is maradandó értékűek, mert a sor­ suk mögött felsejlő történelem, a maguk mögött hagyott, de lényükben továbbvitt, megőrzött múlt ott hatott a tanítás során is. Mert azzal valamennyien tisztában vol­ tak, hogy ember és ember között, “lélektől lélekig” nagyon sok szellemi útja lehet az érintkezésnek, de a közeledés legmélyebb pillanatait, az emberség és emberiesség megméretését ez a pálya igéri legteljeseb­ ben. 363 �Mészáros Róbert A magány önismerete (Előtanulmány) “Miért, hogy mindazok, akik kimagas­ lóak afilozófiában vagy a politikában vagy a költészetben vagy a művé­ szetekben, melankólikusak?”1. I. Az ontológiai magány fogalma A magánnyal kapcsolatban először talán az egyedüllétre gondolunk. Képzeletünk ho­ lografikus terében megjelenik egy pont és kö­ rülötte az üres tér, amely elkülönít. Az a pont lehetünk mi magunk is és a tér egy ház, egy szoba. Ahogy most én is itt ülök egyedül al­ bérleti szobámban tanulmányom első lapja fölött. A magány kódszáma tehát az EGY. Az oszthatatlan egész, az atomi tömb. Az egyes szám a nullához legközelebb eső természetes szám. Filozófiai értelemben - az 1 és a 0 - a Valami és a Semmi szimbólum-számai. Kö­ zöttük feszül a végtelen, mint a magány üres tere és a magányos pont között feszül az elve­ szettség minden mértéke. De a magány sokszínű. A magány lehető­ ség pozitív élményekre is. Az örömre, műal­ kotások önfeledt szemlélése révén. Lehetőség a tudás megszerzésére, a Világ működését ön­ magán keresztül megértő lélek számára, stb.. Csöndes öröm, gondolkodó állapot, rezig­ náció, kín. De magány a társak hiánya is, a meg nem értettség, a reménytelen szerelem, az elvágyódás. Magány rejlik minden korláto­ zásban, amellyel a lehetőségeivel kibékülni nem tudó ember találkozik. 364 A magány pedig magányosságot szül. A magányos ember, legyen idős vagy fia­ tal, egyedül vagy családban élő, nem érzi jól magát az életben. Egyszerre érzi túl szűknek és túl tágnak létének kereteit. Ha tudattalanul: tehetetlenül sodródik magányossága hulláma­ in. Ha tudatosan: felemelt fejjel, felkészülve az utolsó - a partot érő - hullámverésre. Nyomorultul, átkozódva, vagy konok hallgatással küzdünk a választás jogának illú­ ziójáért, holott magányra ítéltettünk Isten el­ ső, teremtő lehelete óta. Ez a szó, hogy “magány” mindenki szá­ mára jelent valamit. Minden felnövő ember megküzdött már a felismeréssel, hogy be van zárva egyelemű öntudata világába, és ezt az 1450 köbcenti, csontokkal határolt játékteret élettelen és süket terek veszik körül - a MÁSvilág. Az ember ráébred: nincs Kapcsolat pedig mintha korábban lett volna valami összeköttetés -, már csak homályos érzések, céltalan vágyak, mint utórezgések maradnak egy eszmélő tudat támpontjai. Vannak, akik elhibázzák a támpontokat, vannak, akik nem tudatosítják a felismerést. (Ők könnyen félreértik a “szabadságot” és az értékek (az erény) illúziója helyett az értékte­ lenség (a bűn) illúzióját választják. Az érték­ teremtés helyett az élősködést. �De ezzel már etikai kérdésekhez érkez­ tünk. Valójában a magány-kérdés legmélyén olyan létértelmezési lehetőséggel is találkoz­ hatunk, amely “jón s rosszon túl” rendkívül problematikus etikai, erkölcsi felfogáshoz ve­ zet. (Erről részletesen a III. fejezetben.) A magány forrása ez ember különleges léthelyzetében keresendő. “Jean-Paul Sartre A lét és a semmi (L’étre et le néant, 1943.) című művében a lét értelmét a kései Heideg­ ger nyomán keresi. Két alapvető létformát is­ mer: az egyik az önmagában létező (l’étre-ensoi) a másik az önmagáért létező (l’étre-poursoi). Az önmagában-létezőn azt érti, hogy va­ lami teljesen megegyezik önmagával, s ennek az azonosságnak következtében önnön léte teljesen kitölti önmagát. Ez az önmagával azonos lét a dologra jellemző. Ezzel szemben az emberre jellemző létforma az önmagáért­ való-lét, a tudatos lét. A tudat meghatározó jegye az intencionalitás, a másra való irányu­ lás, vagyis hogy a tudat annak a tudata, hogy nem a másik. Mivel az önmagáért-való-léte­ zés ilyenképpen hiányt is jelent, ebben a for­ mában megjelenik a léthiány, a Semmi. Sőt, mivel épp ez a ”semmítés" a tudat lényege, a tudat végül is semmi; az a lét, amelyen át a semmi belép a világba. A tudat az önmagával való azonosság, az önmagában-létezés hiá­ nya. Ebből az következik, hogy a tudat soha­ sem azonos önmagával, hogy én, az ember, sohasem lehetek azonos azzal, ami most va­ gyok."2. Az öntudat kiszakította az embert a tisztán természeti létből, és feltűnt előtte egy tisztán szellemi lét lehetősége, vagy egy mindkettőt magába olvasztó természeti-szellemi lét lehe­ tősége: “...A tudat...dolog és tudat kíván egyszerre lenni. Minden emberi valóság egyszerre köz­ vetlen törekvés arra, hogy saját Önmagáértlétező voltát (Pour-soi) alakítsa Önmagábanlétező-Önmagáért-létezővé (En-soi-Poursoi). Valójában ez a törekvés a kontingencia megszüntetésére, vagyis arra irányul, amit a vallások Istennek neveznek. Az isteneszme így ennek az ellentmondásos emberi törek­ vésnek a kivetítése...”3. De amíg az embernek állati teste lesz nem érheti el ezt a fajta teljes­ séget. A kiteljesedett szellemi (természetiszellemi) vagy természeti lét a halál utánra “tevődik át”. A kétféle teljesség között húzó­ dik az emberi lét szférája. Lebegés az episzte­ mológiai törésvonalban. Lehetséges ugyan egy kis eltérés fölfelé vagy lefelé a középvo­ naltól, de ezek reménytelen próbálkozások az egyéni élet szintjén. Ha a tudattalan kompen­ zációs lehetőségei már kimerülnek a társada­ lom véresen megtorolja a kitörési kísérletet. (Lásd: a III. fejezetet.) Az ember a gének legtökéletesebb túlélő­ gépe; túl tökéletesre sikerült. Alig győzzük tölténnyel ezt a nagy alkalmazkodóképessé­ get. A csúcstechnológiával készült önszabály­ zó rendszerek legkiválóbbika önmaga és al­ kotója ellen fordul. Nem tehet mást. A vissza­ csatolás elvét legmagasabb szinten megvaló­ sító öntudat tükörtermében a véges lét előtt a végtelen tárul föl. A Semmi belép a világba, megkérdőjelezve a lét értelmét. ("Miért van egyáltalán valami, miért nem sokkal inkább a semmi van?"). A Semmi is egyfajta teljessé­ get kínál. A magányos lélek halálvágya furcsa módon épp a teljességigényből fakad. Az ember nemcsak hogy nem érheti el a teljességet, de még kapcsolataiban is korláto­ zott; nemcsak a teljesség szférái hallgatnak előttünk, de még mi sem, az emberi szféra nyomorában osztozók sem érthetjük meg egy­ mást. Nincs közvetlen kapcsolat az öntudatok között. (Ezt érzékelhetjük leginkább a min­ dennapok során.) Érzéseink kaotikus áradatá­ ból előbb válogatunk, gondolatokat formá­ lunk, ezzel egyidőben közölhető nyelvi egy­ ségekre bontjuk azokat, majd utasítjuk a “tes­ tet”. hogy a kódolt üzenetcsomagot a megfe­ lelő irányba továbbítsa. A másik lény bonyo­ lult és nehézkesen működő érzékelőrendsze­ 365 �palócföld 91/4 rei felfogják a már eleve töredékes üzenetet, ezután az agy - a hiányos információkat önké­ nyesen teljessé egészítve - kísérletet tesz a dekódolásra. Az ember kimond valamit és gyakran el is hiszi, hogy azt akarta mondani. Két ember beszélget és néhány mondat után már a mon­ datok gerjesztik a gondolatokat, az eredeti szándékokra homály borul. A kérdés: félreértés. A válasz: a félreértés félreértése. De ezt már megszoktuk. A filozó­ fiai gondolkodás szintjén ez a “kommunikáci­ ós nyomorúság” már sokkal inkább szembe­ tűnő: “...Az a filozófiai magatartás, amelyről beszélünk, a kommunikáció hiányának nyo­ morúságába mélyeszti gyökerét... Nos, el­ mondhatjuk, hogy a rácsodálkozás, kételke­ dés és a határhelyzetek megtapasztalása való­ ban forrásai a filozófiának. De végső forrásá­ nak mégis a valódi kommunikációra való tö­ rekvés tekinthető, amely minden egyebet ma­ gába foglal. Ez világos is, mert hiszen nem arra törekszik minden filozófia, hogy kapcso­ latot találjon, hogy közölhesse magát, hogy meghallgatásra leljen? S nem a közölhető­ ség-e az igazi lényeg, amely elválaszthatatlan az igazságtól ? A filozófia célja tehát a kommunikáció. S minden további célja is - a lét megismerése, a szeretetteljes megértés, a megegyezésre való törekvés - végül is a kommunikációban gyö­ kerezik."4. A valódi kommunikáció legteljesebb megvalósulása/illúziója a misztikus hit meg­ tértjeié. A hitetlen ember lehetősége egy telje­ seb kommunikációra a magány, a világbave­ tettség felismerése és tudatos megélése által kialakított létkommunikáció. A létkommuni­ káció a pillanatot koordinálja, a “jelenlét” ál­ tal valósul meg. Csak így kerülhető el a vilá­ ginterpretációk pillanatokban rejlő hazugsá­ ga. “Az időtlent csak a jelen realitásán át kö­ 366 zelíthetjük meg. Csak az idő megragadásával lendülhetünk át abba a szférába, amelyben az idő már megszűnik.”5. Az ontológiai magányban az emberi lét legmélyebb lényege tárul föl. Az ontológiai magány a valódi kommunikációban kitelje­ sedni nem tudó ember létérzése. II. Az ontológiai m agány története a kollektív önism eret fejlődési ívében (vázlat) A magány az emberi nemmel egyidős és kialakulásának lényegéhez kötődik; ezt emeli ki a megkülönböztető jelző: “ontológiai”. A következőkben néhány gondolatot szeretnék kifejteni arról, hogy az őstársadalmak kora előtti emberi közösségektől kezdve a modern polgári társadalomig a közösség milyen vála­ szokat, ideológiákat dolgozott ki az ontoló­ giai magány kihívására, hogyan változtak a védekezési stratégiák a kollektív önismeret fejlettségi szintjének függvényében. A természeti népek a magány önismereté­ nek legalsó fejlődési fokán állnak. Ennek el­ lenére vagy éppen ezért rendkívül komplex és hatásos védekezési mechanizmussal rendel­ keznek a magány nihilizmust és félelmet kel­ tő érzése ellen. A mítoszok, varázslások és szertartások magukban foglalják a közösség és az egyén gondolkodásának és cselekvési lehetőségeinek minden meghatározó részét. Az egyént a mítoszok archetípusokon keresz­ tül ható ereje kapcsolja a természethez és a közösséghez. Mindenkinek jól kijelölt helye van a közösségi struktúrában; az ember a vi­ lág részének érzi magát. A kommunikáció megvalósulásának illúzióját a szertartások szolgálják. Nincs lehetetlen a mitikus tudat számára. A varázsló tartja a kapcsolatot a transzcendens erőkkel, de a kultikus tánc ex­ tázisában bárki előtt megnyílik a lehetőség a �világon kívüli világ megismerésére. A halot­ tak ott járkálnak az élők között, alakítják sor­ sukat, segítenek és ártanak. Számtalan mági­ kus út van a nehézségek leküzdésére. Min­ dennek megvan az oka, minden érthető és kezelhető. Az ember olyan erővel integrálódik a kö­ zösségbe és azon keresztül a természetközeli létbe, hogy szinte tökéletes az illúzió: a ma­ gány nem létezik. A halált újra és újra legyőzi a mitikus hős. Az archaikus közösségekben élők mégis ismerik a félelmet, az egyedüllét keserves élményét, a bizonytalanság és a ha­ lálfélelem rettegését, hiszen miért is ismétel­ nék szertartásaikat, évről-évre megújuló szer­ ződéseiket a természettel. A ”bennszülött" ugyanattól fél, mint a polgári társadalom em­ bere: és ez a félelem minden időben ugyan­ azokkal a szavakkal volt körülírható: “... -Mszabu, mi van a könyvekben? Példaképpen elmeséltem neki Odüsszeusz és Polüphémosz történetét - hogy Odüsszeusz azt mondta, őt Senkinek hívják, megvakította az egyszemű óriást, és egy kos hasagyapjába kapaszkodva szökött ki a barlangból. Kamante érdeklődéssel hallgatta, majd ki­ jelentette, hogy véleménye szerint az a kos ugyanolyan fajta lehetett, mint az elementei­ tai Mr. Long birkái, amelyeket a nairobi jó­ szágkiállításon látott. Polüphémoszra rátérve megkérdezte, vajon fekete volt-e, mint a kiku­ juk. Nemmel feleltem, mire az iránt kiván­ csiskodott, hogy Odüsszeusz az én törzsem­ hez vagy családomhoz tartozott-e. - Hogyan mondta azt, hogy Senki, a maga nyelvén? - Úgy, hogy Outisz - feleltem. - Outisznak nevezte magát, ami az ő nyelvén azt jelenti, hogy Senki. - És neked is erről kell írnod? - kérdezte. - Nem, az ember arról ír, amiről csak akar. Én például rólad is írhatnék. Kamante, aki beszélgetésünk alatt egé­ szen szokatlanul megnyílt, most hirtelen be­ gubózott; végignézett magán és igen halkan megkérdezte, melyik részéről akarok írni. - Írhatnék, mondjuk, arról, amikor beteg voltál, és kinn legeltetted a birkákat a pusztán. Mire gondoltál akkor? Tekintete végigvándorolt a szobán, nézett föl, nézett le, végül bizonytalanul kibökte: Szedzsui - nem tudom. - Féltél? - kérdeztem. Szünet. - Igen - mondta határozottan -, kinn a pusztán minden fiú fél néha. - Mitől féltél? Kamante csöndben álldogált egy darabig, majd rám nézett; arckifejezése komoly lett és elgondolkodó, szeme befelé és magába tekin­ tett. - Outisztól - mondta.- A fiúk odakinn a pusztán Outisztól félnek." (Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában, 1987 Budapest) A Semmitől való félelem kultikus cselek­ véseken keresztül vezetődik le. Nagyon fon­ tos a tradíció, a megfelelő módon végrehajtott és ismételt cselekvések erejében való hit ha­ gyományozódása. A törzsi közösség állandó­ sága a világ egységének letéteményese. A világba-illeszkedés sikerességének oka részben a világ működésének nem-ismereté­ ben rejlik. A tudás hiányát a tudattalan erők kompenzálják. Az antikvitás gondolkodói már szinte mi­ nent tudnak a magányról, bár a közösség el­ idegenedettsége még nem olyan fokú, hogy a kiszakítottság érzését tragikusan éljék meg a tömegek. A teljesség illúziójába a test és a lélek egységét hirdető tan vezet el. A Termé­ szet és Ember egy egységet alkot - hangoztat­ ják a gondolkodók. “A kozmocentrikus görög szemlélet...az emberi testet a mindenség szer­ ves részének tartotta, és nem állította szembe azzal. A test a mindenség része (e mindenség­ hez a szellemi létezés ugyanúgy hozzátarto­ zik, mint a fizikai), és kozmikus jelenségként a Kraszisz, az alkat ezért nemcsak fizikai, ha­ nem szellemi sajátság is.”6. 367 �palócföld 91/4 A magánnyal való szembenézés a melan­ kólikus alkatúak: a jósok, a héroszok és az órültek joga. “A melankólia betegsége Hip­ pokratész szerint ezért egyfajta kisiklás ered­ ménye: a mikro- és makrokozmosz egyensú­ lya megbillent, zavar állt be és az érintett sze­ mély kívül rekedt a mindenség és saját sorsa elválszthatatlan törvényein.” Hit a harmóniában, az egyensúlyban, a dialektikában. Ez a gondolat hatja át a korai görög bölcseletet. Mindent átfog a “logosz”, a világtörvény, ami az ember helyét is kijelöli a világban. “A léleknek logosza van, önmagát növelő” - mondja Hérakleitosz. A szélsősé­ gek, a természet és a lélek szélsőségei kioltják egymást, feloldódnak egymásban: “A hideg dolgok melegszenek, a meleg kihűl, a nedves megszárad, a száraz megnedvesedik.” Majd: “Ahhoz kell igazodni ami közös. De bár a logosz közös, úgy él sok ember, mintha külön gondolkodása volna.” A harmónia utáni vágy megfelelő formát talált a közéletet aktívan, sokrétűen szervező görög demokráciában. A magánytól való me­ nekülés egyéni lehetősége a demokrácia kez­ dődő felbomlásakor válik hangsúlyossá. Na­ gyobb szerepet kap az elszigetelődés a közös­ ségtől. Platón a széthullás veszélyére olyan utópiával, “Állam”-képpel válaszol, amely­ ben nincs helye a magánynak, de még csak a privát szférának sem. Minden alárendelődik a közösség céljainak. A szofizmusbm is megjelenik az egyéni­ ség fontosságának gondolata, de főleg ké­ sőbb, a hellénizmus “dekadenciája” hangsú­ lyozza az individuumot, mint különálló léte­ zőt. A kiutat a szenvedések elől önmagunkban kell keresni. A belenyugvás, a megbékélés, a szélsőségektől mentes élet: az ataraxia a bol­ dogság útja. A világ egységének letéteményese már a létezés nyugalmát, a kommunikációt szemlé­ lődés és felismerés által megvalósító gondol­ kodó individuum. 368 Továbbra is nagy szerepe van a misztériu­ moknak, de eltérően az ősi misztériumok illú­ ziót kiszolgáló jellegétől, a görög kultúrában ezek hordozták a lehetőséget a világ magá­ nyon keresztül való szemlélésére is: “A misztériumok...a görög kultúra legve­ szélyesebb kísérletei: ezreket akartak részesí­ teni abban a tudásban, ami az embert melan­ kólikussá (azaz jóssá, őrültté, filozófussá) te­ szi. Az emberi együttélés legalapvetőbb tör­ vénye azonban nem engedi, hogy mindenki mindent tudó, mindent látó végső soron ma­ gányos, elszigetelt legyen. Ahhoz, hogy vala­ kit elborítson a melankólia, szükséges, hogy a többiek ne legyenek melankólikusok; ahhoz, hogy az igazságban éljen, kell, hogy a nem­ igazság világa vegye őt körül; ahhoz, hogy mélyenszántó legyen, kell lennie valaminek a mélyben, kell lennie felszínnek és mélység­ nek. Az igazság, a tudás nem mindenkié; nem demokratikus - a misztérium viszont demoka­ tikus szervezetek, politikailag csakúgy, mint szellemi intenciójukat tekintve. ...a misztériumokba beavatottaknak csak elenyésző hányada lett melankolikus. A misztériumok... határhelyzetek. A be­ avatás - Dion Khrüszosztomosz legalábis így vélekedik - ugyanolyan hatású, mint a világegyetem szemlélése, vagyis a beavatottak a lehető legmélyebb tudásban részesülnek." ... A tudás birtokosa elszigetelődik a nem­ tudóktól; a jós a homályosan látókhoz szól; az őrült kilép a lét kereteiből; a misztériumokba közös az út mindenki számára, de a misztéri­ umi beavatások vége felé a tömeg kezd meg­ oszlani, és a végső aktusok során már min­ denki a maga útját járja, egyedül. A középkori kereszténység rendkívül átfo­ gó világmagyarázataiban könnyen nyomon követhetjük a magány gondolat fejlődését.A korai felfogások szerint a tökéletes szeretet isteni birodalmában nincs helye a magányán töprengő embernek. Káros a beteges képzelő­ dés, felesleges az okoskodás. “A lét nem meg­ �fejthetetlen titok, hanem áttekinthető. Isten ál­ tal garantált rend. Aki ezt nem fogadja el, hanem kizárólag saját eszében bízik, az lépés­ ről lépésre beleveszik a homályba... Sem a látható sem a láthatatlan egyház nem fogadja be a kétkedőt, aki végzetes okoskodásával a kegyelmet is kockára teszi. Kizuhan az éssze­ rű mindenség kereteiből, eretnekké válik, és az ördög szabad prédája lesz... Ha nem akar­ juk magunkat kitenni a melankólia kisértésé­ nek, akkor nemcsak Isten létét, hanem az ál­ tala szavatolt világ egyértelműségét is el kell fogadnunk, és bele kell nyugodni, hogy közös a bűn, közös a megváltás, közös a kegyelem.” A magány, tehát nincs. Aki “kétségbe esik” magát a hitet tagadja. A Bűn útjára lép és ezzel Ádámot követi. “Az ami most az emberben epe, kristályként ragyogott ben­ ne...és ami most fekete epe, az hajnalpírként világított, bölcsességek és jócselekedetek tö­ kélyét hordozta magában, ám midőn Ádám megszegte a törvényt, eltompult benne az ár­ tatlanság fénye, szeme, amelyet addig a mennyre szegezett elhomályosult, epéje meg­ feketedett, melankóliája fekete lett.” (Bingeni Szent Hildegard, 12. század) Guillame de Conches leírása szerint: a bűnbeesés előtti ember nedvei a bűnbeesést követően összekeveredtek. A négy tempera­ mentum a mindenkire kiterjedő bűn négyféle megjelenési formája. Nincsen ember tempe­ ramentum - tehát bűn - nélkül. A keresztény világbirodalom a lélek teljes birtoklására is számot tart. A magányát vállal­ ni akaró ember sokkal erősebb ellenállásba ütközik, mint az ókorban, az antikvilág sok­ színű kultúrájában. “Egy misztérium van csak, egy történet, egy alapelv, egy Isten... A melankólikus elsősorban önmaga elől szeret­ ne menekülni, de a körülötte boltozódó ho­ mogén kultúrán nem talál rést, s a tehetetlen­ séggel együtt nő benne a rezignáció.” A középkori gondolkodás azonban lassan feldolgozza tulajdon ideológiájában lappangó ellentmondásokat: megjelennek a magány­ problematikához másképpen viszonyuló né­ zetek is. Agusztinusz felvetésében a Rossz = hiány, és így hozzátartozik a világ harmóniájához, mivel kiemeli a Jót. “Az em­ ber un. magányosságérzését a középkori böl­ cselet paradox módon vetette fel: nemcsak azzal a kérdéssel kellett ugyanis megbirkóz­ nia, hogy az egyént zökkenőmentesen ”vetít­ se bele" az isteni szubsztancia elvont végte­ lenségébe. hanem ezzel párhuzamosan, az egyén érzéki egyediségét is meg kellett hatá­ roznia. A kereszténység szellemi és politikai világbirodalom, amelyben az egyén esetleges, véletlenszerű, elvont szálakkal kötődik a “bi­ rodalom” teljességéhez - és a lélek, valamint a személyiség egyediségének kidolgozásával az egyház éppen ezzel az esetlegességgel pró­ bált számot vetni. A kérdés úgy fogalmazó­ dott meg, hogy az ember mennyiben önálló, véges, egyszeri lény, és mennyiben része, “esete” a végtelen isteni mindenségnek. Az egyedi lélek szubsztancialitását megalapozó Szent Ágoston kifejti, hogy az én nem tevé­ kenységeinek összege... hanem végleges, önálló valóság... Értelmezni sem kell, hogy mekkora távolság, szakadék választja el az egyest az általánostól, az egyént a mindenség­ től. És bár a hit ezt könnyedén áthidalja, a hit aktusának eredendően szubjektív jellege még inkább fokozza azt a szédítő örvényszerűsé­ get, amely a hit alanya és tárgya között kava­ rog..." Ebben a megvilágításban rögtön egy dif­ ferenciáltabb magányfogalmat látunk ma­ gunk előtt. Létezik, tehát az egyediség magá­ nya, amely szinte szükséges feltétele a hitnek. Másrészt pedig marad a “bűn magánya”: a kegyelem elől való menekülés. Azzal, hogy Isten - a lét értelme - minden­ ható és szüntelen jelenlevő a keresztény misz­ tika egy nyomasztóan zát és tökéletes univer­ zumot favorizál. A hit parancs (Tízparan­ csolat) formájában jelenik meg, s az önálló 369 �palócföld 91/4 individuum - szabadsága védelmében - para­ noiás félelemmel menekül a mindent elborító kegyelem elől a magány csöndjének oltárá­ hoz, mintegy kompenzálva a dicsőítő éneke­ ket kántáló tömegek bódulatát. A magányos új istent választ: a Semmit emeli istenévé. Az egyediség magánya másfajta lehetősé­ get is rejt. Kiderül, hogy a töprengés, az el­ mélkedés nem hiábavaló, ha segít felismerni: csak az Isten felé vezet felemelkedés a magá­ nyos lélek kétségbeesett állapotából. Az em­ ber elkövetheti a bűnt, hogy szabadsága le­ gyen az erényt választani. Az ember eltávo­ lodhat a Gondviseléstől, azért, hogy visszata­ lálhasson hozzá. (Az eltévedt bárány, a tékoz­ ló fiú, stb.) És ha visszatalál: Isten elhárítja fölüle “a Szaturnusz mérgező hatását”.7. A reneszánsz, de főleg a romantika művé­ szete és kultúrája már a magányára rádöbbent ember zaklatott világát tükrözi. Megindul a keresztény normák felbomlása, a magány el­ leni intézményi keretei kiüresednek. A gazda­ ság fokozatos specializációja nyomán az egyén egyre kiszolgáltatottabbnak érzi magát. A társadalmi elmagányosodás és az individu­ alizálódás a polgári fejlődés következménye­ ként felgyorsul. Az egyén új értékek hordozó­ ja. A világ kitágul. A közösséget alkotó egyé­ nek tömegei előtt olyan döntési alternatívák nyílnak meg, amelyek eddig még soha. “A 17. század során, jellemző módon, egész Európá­ ban megnő az érdeklődés az úgynevezett jel­ lemrajzok iránt - a fajta és a típus akkor kerül előtérbe, amikor a reprezentatív nagyember helyét az átlagember, a kisember foglalja el. Ez jellegzetesen modem jelenség.” Az átlagember egyik döntési alternatívája, például, az ontológiai magánnyal való szem­ benézés lehetősége is. A Világfájdalom (ACCIDIA) Isten hiába­ való kereséséből fakad - mondja Petrarca. “A véges értelem emiatt a dolgok igazsá­ gát, bármilyen nagy hasonlóság is legyen a valódi pontosságban, nem tudja megismerni... 370 Az ész ezért úgy viszonyul az igazsághoz, mint a sokszög a körhöz... Az igazságról nem tudunk mást, mint azt, hogy amiként létezik, valódi pontosságában számunkra megfogha­ tatlan. Mert az igazság a legtökéletesebb szük­ ségszerűség, amely nem lehet se több, se ke­ vesebb annál ami; a mi eszünk (nostro intel­ lectu) azonban puszta lehetőség.” (Cusanus) “Isten végtelen, elrejtőzött (Deus abscon­ ditus) és az ember elveszítette szem elől; ke­ resni kell, noha nyilvánvaló, hogy a véges értelem sohasem fog eljutni hozzá.” “...Láttuk, hogy az ember, ha azt a tökéle­ tes autonómiát próbálja megvalósítani, ami minden ember számára természetszerűen föl van kínálva, kudarcra van ítélve; ég és föld között téblábolva vagy a vallás karjaiba kell vetnie magát, vagy a földi világgal kell kibé­ külnie. Erre kényszeríti őt saját gyengesége, amelynek hitre vagy igazolásra van szüksége - márpedig a magát Istenként megvalósítani óhajtó ember, minden vakmerősége ellenére gyenge, és támasz híján van... III. Richárd persze jóval tevékenyebb, mint Hamlet; de mind a ketten rájöttek arra, hogy csúfot űztek velük: felcsillantották előttük a személyiség autonómmá válásának reményét, mivel azon­ ban ezt komolyan vették, bele kell pusztulni­ uk. A legnagyobb tehetetlenséggel mennek saját végzetük elébe, és ezen nem lehet vál­ toztatni: aki egyszer megízlelte a tudást, azt többé semmi sem óvja. A 15. század elején Gondolatok a halálról és az utolsó ítéletről című írásában Jacques Legrand ezt írja: ”Mi­ nél jobban nő a tudás, annál inkább nő a gond. és az ember mindjobban melankolikussá vá­ lik, ha igazabb és tökéletesebb tudással bír saját helyzetéről." Ez a fausti ember tragédiája. Míg a középkorban a művészet józan, jámbor hit, az újkorban a világbavetettség, elveszettség bizonytalanságát tükrözik a műalkotások. A “törés" torzói. Az öszeom­ lás töredékei. A magány felismerésének �inspiráló hatása végre tért hódíthat és kialakul a magányérzését “kiárúsító” modem művész életformája. Létrejön a magány legmélyebb bugyraiba tekintők imázsa. A fiatalon haló, tüdőbeteg művész figurája mind népszerűbb lesz. (Lásd: Susan Sontag: A betegség, mint metafóra) Az igazi zsenialitás önmagát pusz­ títja el. “A halál a zseni lényének jobbik fele.” “A reneszánsz melankólikus halálra ítélte magát is és a világot is; a polgári világnak viszont semmi kifogása az ellen, hogy a me­ lankólikus szomorkodjék - ez az ár, amit fizet­ nie kell azért, hogy a melankólikus személyi­ ségével szabadon rendelkezhessen.” A polgári társadalomban a magány felis­ merésében már nincs semmi hősi. A melankó­ lia rászakad az emberre. Aki pedig csak a felismerésig jut el, de a szembenézést nem vállalja, elmerül az unalomban. Az unalom a polgári társadalom jellegzetes közérzetévé válik. (Arányban van ez, természetesen, a sza­ badidő megnövekedésével is.) “Az unalom­ nak a fogalma nyelvtörténetileg kimutatható­ an az újkor szülötte. A német nyelvben a Lan­ geweile, szó szerint hosszú tartam, a 14. szá­ zad végén jelenik meg, de jelzőként még a 17. században is ”hosszan tartó" értelemben hasz­ nálják: betegséget, időt, utazást, utat jelle­ meznek vele." A “tudó” ember számára nem nyújt meg­ nyugvást a közösség sem. Ki nem látja át manapság a misztériumok primitív hazugsá­ gát? A tudatos és tudattalan szféra túl közel került egymáshoz. A magány a közöség “kommersz” szféráiban is rég feldolgozódott. Túlbeszéltük és mégsem szabadulhatunk tőle. Erezzük, átéljük, de már a szavak is elidege­ nedettek. Ha “minden egész eltörött” mi marad hát? A válaszadásban a nietzschei filozófia hozza az utólsó fordulatot. Ha a magány önismeretének ívét a fentiek alapján megrajzoljuk, látjuk, hogyan válik egyre érettebbé az öntudat, a tömegember ön­ tudata is arra, hogy szembenézzen önön vi­ lágbavetettségével. Ezt a fejlődést segíti a tár­ sadalmi-gazdasági felépítés fokozatos válto­ zása, az emberiség szellemi gyarapodása, az elidegenedettség térnyerése ("bővített újrater­ melése") - és gátolják az “illúziógyártás” in­ tézményesedett közösségi formái (erkölcsi normák stb.) és az egészséges lélek kompen­ zációs mechanizmusai. A filozófiai gondolkodás is lassan önma­ gára ismer. Az episztemológiai problémák hátteréből végre előlép a magányos öntudat. A schopenhaueri-nietzschei bölcselet megvi­ lágítja az emberi magányosság filozófiai ér­ telmét és a MAGÁNY apoteózisával kimon­ datik az utolsó szó az emberi létezés miként­ jéről. III. Az ámokfutó, avagy a menekülési kísérletek Miért is kell menekülni a magány elől? Mert a magányban a Semmi jelenik meg, a Világ ezzel szemben a Valami, sőt, az önma­ gát újrateremtő Valami, az Élet elvén szerve­ ződik. Élet és Halál, Jó és Rossz csap össze egymással az emberi lét minden pillanatában és a közösségi lét szintjén biztos a happy end. Az életnek győzedelmeskednie kell. Csak az egyén vonhatja ki magát az ősi törvény alól: “A végső menedék az öngyilkosság lenne. Ez a győzelem azonban csak egyéni és szórvá­ nyos, a fajtában tovább folytatódik az akarat. Az élet nevet az öngyilkosságon és lemoso­ lyogja a halált: minden önkéntes halálra ezer meg ezer akaratlan születés esik.”8. “...a történelem nélküli és a történelmi ér­ zés egyformán szükséges az egyes embernek, a népnek és a kultúrának az egészséghez.”9. Ha az egyén az életet választja szüksége van legalább a teljesség illúziójára, hogy ne kelljen szembenéznie minden percben a ma­ gány valóságával. A következőkben azt vizs­ 371 �palócföld 91/4 gálom, milyen kivezető utakat választ az egészséges (és a “beteg”) ember tudatos és tudattalan magányából - ha élni akar. Külön tárgyalom a mindennapiság szint­ jén és a filozófiai gondolkodás az ideológiák szintjén kialakult lehetőségeket. Az ember csak olyan utat választ, amely­ től valamilyen transzcendens élményt vár. A titokzatosság ereje hat a titokzatosságra. A mindennapiság szintjén a társas kapcsolatok, a szerelem és a közösség nyújthat feloldódást. 1. A közösség - a közéleti ember A sokaság képes a “magány szemszögé­ ből” kisszerű és jelentéktelen dolgokat is, kel­ lően komoly locsogással fontossá tenni és ezeket a preferált értékeket, a humanitás élet­ elvű demagógiájával szuggerálja minden in­ tézményén keresztül. A kávéházi asztaloktól a törvényszékekig. A közösség kialakítja a nor­ máit és az egyén a konformizmus kényelmét választja, mert felméri, hogy így talán tartoz­ hat valahová. Valamin belülre kerülhet. És va­ lóban: a zajos társaság bódulatában pillana­ tokra úgy is érezheti, hogy “megtaláltam a kiutat, csak ez a pillanat tartana örökké”, de a társaság hamar szétszéled. A teljesség-érzés helyére újra a magány telepszik. Ezért, hogy a mindennapiság szintjén is kis értékű az a kielégülés, amit a közösség felé való fordulás adhat. “...az ember számára önmaga a legfőbb valóság. Bármennyire csábító is a közösség­ ben, a többiekben bízni, önmagától az ember sohasem szabadulhat, és végérvényesen soha­ sem oldódhat fel senki vagy semmi másban.” Csak a teljességigény jegyében áldozza a közösségért életét az egyén. Például úgy, hogy beleveti magát a politikába, a túlélőgép­ gladiátorok legostobább harcának arénájába. Hiheti, ő lesz a történelem alakítója, felülke­ rekedik önön lényegének determinizmusán, ha mások életének “determinátorává” válik. És minél magasabbra tör úgy lesz egyre ki­ 372 szolgáltatottabb, egyre magányosabb, és elve­ szíti a visszavonulás lehetőségét is. Mert a tömeg minden, de nem magány. Minden, de nem szembenézés. Minden, de nem szellemi­ ség. “A tülekedésben igen nagy a fertőződés veszélye. A rosszfajta embereket vagy utá­ nozni kell, vagy gyűlölni; s mind a kettő koc­ kázatos dolog...” . “Boldogtalanok vagyunk egyedül és bol­ dogtalanok a házasságban: sündisznók mód­ jára bújunk egymáshoz, hogy felmeleged­ jünk; egymás közelségében kényelmetlenül érezzük magunkat, s mégis szerencsétlenek vagyunk, ha elszakadunk egymástól: ötesz­ tendős korunkban a fonóműhelybe, vagy va­ lami egyéb gyárba belépni... s ugyanazt a me­ chanikus munkát végezni: igen drága megvá­ sárlása a lélegzés gyönyörűségének."11. “Miért is nem elég, ha eltávolodunk a so­ kaságtól, nem elég a helycsere: a bennünk feszülő és a sokaság okozta nyugtalanságtól kell eltávolodni...” 12. A közösség egyszerre létszükséglet és a boldogtalanság színtere. A közösség magához láncol gondoskodá­ sával. Az életfogytiglanra szóló szerződés már a születés előtt megköttetik. Az újszülött nem tiltakozhat, hiszen nem sejtheti még, mi­ lyen keretet szán létezésének a szerződés, amelynek a családi és a társadalmi szocializácó tűzzel-vassal érvényt szerez. Maga az em­ ber léte “hívja be” a közösségi jótétemények megszálló csapatait. 2. A szerelem - a magánéleti ember “Te kétmilliárd párosult magány”13. A szerelem: a valónál szebb világ. A sze­ relem: valami az isteni létből, a hívő élet hité­ nek tárgya és alanya. Egy csóknyi csepp a transzcendencia végtelenül teljes világából. Az egyesülés extatikus pillanataiban a két ember, mintha megvalósítaná a tökéletessé­ get, de ezzel egyben ki is zuhannak a világból. �Az orgazmust a franciák kis halálnak, “petit mort”-nak is nevezik. “A szerelem és a halál rokonítása a romantikával tetőződött (Liebes­ tod), noha erósz és thanatosz már a görögök szerint is feltételezte egymást.” “...a szerelem...nem érintetlen a melankó­ liától sem. Hiszen ha a szerelem és a szeretet a lét és a létezés mélyebb megértését segíti elő, akkor végső soron a kozmikus zártság (bezártság) felismeréséhez juttatja a szerel­ mest. A szerelem ezért, bár boldog és meg­ nyugtató állapotnak tűnik, hiszen a szerelmest szerelme tárgyához közelíti, minden pillanat­ ban veszélyeztetve van.” “A “modern" szerelem a magára maradt ember szerelme. Lényege a választás. Vélet­ len, hogy kibe lesz szerelmes az ember; de mélyebb értelemben mégis sorsszerű. Mert nem a szerelmes pillanatnyi beállítottságától függ csak, hogy kit választ szerelme tárgyául: választását azok az erők is befolyásolják, amelyek személyéhez kapcsolódnak ugyan, de azon mégis túlmutatnak." “A szerelmes...szenved, mert szerelme be­ teljesületlen, ha pedig megvalósul, már nem szerelem, hiszen a valóság minden esetben kompromisszumok eredménye.” “Ez a magány ugyanakkor gyönyörrel tel­ jes: a szerelmes úgy találja, hogy érzései ré­ vén intim társalgást folytathat az abszolutum­ mal, amit meghatározhatatlansága miatt a szerelmes joggal nevez el Semminek - és az abszolutummal társalogni, szerelmesnek len­ ni nem más, mint a felismert semmivel pilla­ natról pillanatra együtt élni, a kifosztottságot vállalni.” “Az, amit szerelemnek mondunk, a Más­ valakivel való azonosulás hiábavaló kísérlete. Mert vagy a másikat változtatjuk dologgá, vagy a másik tesz minket azzá; valódi kapcso­ lat nem lehetséges egyik esetben sem...A sze­ relem azért lehetetlen, mert benne »a másik szabadságát mint szabadságát akarjuk hatal­ munkba keríteni.«”14. A magány-gyötört lélek a szerelemben is azt a furcsa kettősséget éli át, amelyről a kö­ zösséggel kapcsolatban már szó volt. Míg ott a közösséggel szemben elmulsztott tett a bűn­ tudat forrása, a szerelem esetében, a “termé­ szeti létben való elmerülés kísérlete”, a testi kapcsolat. Schopenhauer gondolataival: “A szerel­ mesek az árulók, akik titokban arra töreksze­ nek, hogy örökössé tegyék az egész nyomorú­ ságot és kínlódást, amely pedig különben ha­ marosan véget érne... Ez a mélységes oka a nemi aktus szégyenlésének.”15. Másrészt a szerelem világidegensége is bűntudat forrása, pedig ez a világidegenség kínálja a teljességet is. Így kavarog a magány minden “mocska”. 3. A hit - az Istenhez megtérő ember A filozófia-szintű válaszok egyike annak a kimondása, hogy a Hit segít hozzá a magány megszünetéséhez. A hit reménye, úgy tűnik, a legadekvátabb lehetőség arra, hogy földi éle­ tünknek tartalmat adjunk. (A kérdéskör rész­ leteivel a II. fejezet foglalkozik.) 4. Az Übermensch - az ember fölötti ember Die Welt - ein Tor Zu tausend Wüsten stumm und kalt! Wer das verlor, Was du verlorst, macht nirgends Halt. (Nietzsche)16. A filozófiai szintű válaszok másik vég­ pontja a magány igenlése, vállalása. Tehát nemcsak hogy felismeri az ember a magányt, hanem életelvévé emeli. Megérti és teljes va­ lójával a magány tökéletes megélésére törek­ szik. Önmagát emeli Istenné, ezzel egy új vi­ lág teremtésébe fog. A teremtés a régi világ lerombolásával kezdődik és így részben mint 373 �palócföld 91/4 reflexió, mint kompenzáció definiálódik, nem szakadhat el ellenpólusától, így ugyanazokkal az ellentmondásokkal terhes. A keresztény erkölcs szemszögéből az Übermensch a Gonosz metafórája. „Ha megkérdezik, hogy miből ered a go­ nosz, úgy a válasz, a teremtmény eszményi természetéből, amennyiben az nem Isten aka­ ratától, hanem az isteni értelemben rejlő örök igazságoktól függ... A gonosz nem az önma­ gában vett végességből fakad, hanem az önál­ lósággá emelt végességből." (Schelling)l7. Carl Gustav Jung gondolataival folytatva: “Az árnyékoldal hozzánk tartozó voltának felismerése azt jelenti, hogy igent mondunk az ösztönnek, s ezzel magunkra vállaljuk azt a hatalmas dinamikát, amely a háttérből fe­ nyeget. Ettől akar bennünket a kereszténység aszkétikus erkölcse megszabadítani, még azon veszély árán is, hogy az ember állati ösztönvilágát leggyökerében támadja meg. Világos-e előttünk, mit jelent: az ösztön­ nek igent mondani? Nietzsche igen komolyan akarta és tanította ezt. Igen ritka szenvedély­ lyel áldozta fel magát, egész életét az »Übermensch« eszméjének oltárán, annak az em­ bernek a gondolataiért, aki ösztöneire hallgat­ va túljut önmagán is. S hogy fejezte be életét? Úgy, ahogy Nietzsche maga jósolta »Zarathustra«-jában: a kötéltáncos halálos, intő bu­ kása lett a sorsa, azé az „emberé, aki nem bírta ki, hogy »átugorják«”... Az életigenlés tanítójának tulajdon életét kell szigorú bírálat alá vennünk, hogy rajta ismerjük fel e tan tanításait. Ha életét e szem­ ponból vizsgáljuk azt kell mondani: Nietzs­ che az ösztönön túl élt, a heroizmus magaslati légkörében, s e magaslatot csak a leggondo­ sabb diétával, kiválasztott klímában, neveze­ tesen igen sok altató révén tudta csak elérni és megtartani míg végülis az agy megpattant az erőfeszítésben. Életigenlésről beszélt, s a sa­ játja az élet tagadása volt. Túlzottan undoro­ dott az embertől, különösképpen az ösztönei­ 374 nek élő emberállattól. Végülis nem bírta le­ nyelni álmai kísértő varangyosbékáját. Zarat­ hustra oroszlánjának ordítása minden, az együttélés után kiáltó “magasabbrendű” em­ bert visszakergetett a tudattalan barlangjába. Ezért nem győzhet meg bennünket az ő élete a tanításáról. Mivel a “magasabbrendű” em­ ber is szeretne aludni altató nélkül, szeretne életképes lenni Naumburgban és Baselban is, a “köd és árnyék” ellenére is, nőt kíván és utódokat, érvényesülést és tekintélyt az embe­ ri nyájban kívánja a mindennapot, akár a nyárspolgárit is. Ezt az ösztönt, az állati élet­ ösztönt Nietzsche nem élte. Beteges egyéni­ ség volt, de az nem ártott sem nagyságának, sem jelentőségének. Dehát mit élt. ha nem az ösztönt élte? Valóban szemére vethetjük-e Nietzschének, hogy ösztöneit a gyakorlatban megtagadta? Ebbe ő aligha egyeznék bele. Sőt bebizonyí­ taná - minden különösebb nehézség nélkül -, hogy ő ösztöneit a legmagasabb fokon élte. Azonban hogy lehet az, kérdezzük elámultan, hogy az emberi ösztönvilág őt éppen az em­ berkerülésbe, a tökéletes egyedüllétbe, a tö­ megen túli, undorától védett világba vezet­ te?... Nemcsak a fajfenntartásnak, az önfenn­ tartásnak is van ösztöne. ...A rendellenesség az ember kizárólagos előjoga, akit öntudata és szabad akarata alka­ lomadtán az állati természetbe kapaszkodó gyökereitől “contra naturam” is eloldozhat."18. Csak az Übermensch filozófiáján keresz­ tül érthetjük meg az ámokfutót, aki megvaló­ sítja(?) a tökéletes felemelkedést. A közösség, a Föld minden kötelékét eloldozza magától, olyan útra téved, amely rövid ugyan, de a legintenzívebb létezés gyönyörűségével ke­ csegtet. “Száguldás a semmibe”. A Zarat­ husztra-fejezetek, mint egy patetikus ámokfu­ tófilm jelenetei peregnek előttünk. A thriller­ írók Nietzschétől koppintanak? Miután a Hős kimondja a NEM-et, mindent megtehet. Ki­ �szakítja magát a kiszakítottságból, egy vilá­ gon túli, de az elmén belül talán megvalósít­ ható teljesség kedvéért. S miután “átlépi az első holttestet”, elhagyja a társadalom kereteit és elveszíti a védettségét, amely mint a kö­ zösség tagját megilletné. Innentől az esemé­ nyek már nagyon gyorsan peregnek. Biztosak lehetünk benne, hogy a Rossz elnyeri méltó büntetését. Vagy mégsem? ... megérkezik a mentőautó és még vagy három-négy rendőr­ ségi gépkocsi. Csupa villogás az éjszakai helyszín. A rendőrök leeresztett kézzel tartják a füstölgő fegyvereket a szárnyas halott körül. Valaki ismét megmenekült... IV. A vad gyermek, avagy a magány és az egyedfejlődés Félünk felnőtté válni, félünk felnőttnek lenni. Mindannyiunkat - egzisztenciális és ön­ ismereti helyzetünktől függő mértékben nyomaszt a félelem, a gyermekkor elvesztésé­ nek tudata. Ez az érzés is a magány elveszett­ ségtudatához kapcsolódik: nosztalgikus, re­ zignált hangulat, melankólia, könnyes vágya­ kozás, s amelyben úgy érezzük lelkünk legi­ gazabb régiói adnak hírt magukról. “Az egészséges ember mindig abban az életkorban szeretne élni, amelyikben éppen van.” - írja egy egészséges pszichológus. Mégis úgy tűnik, a művészet egyik éltetője ez az egészségtelen vágyakozás, s talán nem pusztán a beteges dekadencia önsajnálatáradatának egyik forrása. Jean Paul Weber szerint, például, a művé­ szet a gyermekkorra való emlékezéssel rokon. A gyermeki tudat világbaágyazottsága az a fajta teljesség, amelyet a felnőtt már képte­ len megvalósítani. Az újszülött “természeti létezésének” alapja a differenciálatlan tudat: a neuronok kis magocskák formájában vára­ koznak a kifejlődésre. Kísérletekkel igazol­ ták, hogy a csecsemő nem képes önmagát el­ különíteni környezetétől. A kisbaba nem a hi­ ányos nyelvi ismeretek miatt beszél egyes szám harmadik személyben önmagáról. A tu­ dat - a “kívülállás” illúziója - még fejletlen. A gyermek egy cseppnyi EGÉSZ a TEL­ JES-ből, mégis a világba vettetése, a születése után már mint egyediségnek, RÉSZ-nek kell szembenéznie a VILÁGEGÉSZ elvárásaival. Nem tudná elrendezni az új ismereteket, ha nem lennének segítői. A “segítőket” archetí­ pusoknak nevezzük: “...a tudattalan... Tartalmai az archetípu­ sok bizonyos mértékig a tudatos léleknek a mélyben rejtőző fundamentumai, vagy - hogy másik hasonlattal éljünk - gyökerei, amelye­ ket a lélek nemcsak a szűkebb értelemben vett Földbe, hanem egyáltalán a világba mélyesz­ tett bele. Az archetípusok készenléti rend­ szerek, amelyek egy füst alatt képek is és emóciók is. Az agyszerkezettel veleöröklőd­ nek, sőt ennek mintegy pszichikai aspektusát képezik. Egyrészt a legmegrögzöttebb ösztö­ nös előítéleteket formálják, másrészt viszont az elgondolható leghatékonyabbat jelentik az ösztönös alkalmazkodások számára.” 19. A fejlődő gyermeki tudat a két legfonto­ sabb archetípust, az anya és az apa archetípu­ sát használja arra, hogy megvesse a lábát a világban, amely még ismeretlen, de így mégis egész és ismeretlenségében is teljes, hiszen az egyetlen, s a legfontosabb, amit ez a két ar­ chetípus adhat, az a Földhöz való viszony tisztázottsága = a természettel való totális azonosság tudata. Ez az a bölcső, amelyet el­ hagyunk, és amelybe nem térhetünk vissza. Az archetipikus gondolkodás egyben a termé­ szeti lét elvesztéséhez is hozzásegít: Az apa és az anya kivetül más személyekre, tárgyakra, később intézményekre. A tudattalanba húzó­ dik vissza az élet archetipikus értelmezése. A természet és az anyag ősi “szellemei” a két archetípus elengedik kezünket - az anya és az apa már csak két kedves ismerős lesz - a felnőtt ember, a civilizáció áldozata ráébred 375 �palócföld 91/4 teljes magányára. Az ember az embrionális fejlődés során egy hét alatt végigjárja a törzsfejlődés összes korábbi állomását. Ugyanígy halad végig a gyermek is a homo sapiens ön­ tudatának fejlődési ívén. Születésétől kezdve halad felfelé a magány önismeretének lépcső­ fokain, mígnem a felnőtt ráismer az ontoló­ giai magányba zárt létére. Marad a vágyakozás az elveszett Paradi­ csom után. “Amint a természet kezd fokozatosan el­ tűnni az emberi életből, mint tapasztalat és mint (cselekvő és érző) alany látjuk megje­ lenni a költők világában, mint eszmét és mint tárgyat.” “Gyermekségünk az egyetlen csonkítatlan természet, amellyel a kultúrában élő emberi­ ségben még találkozhatunk; ezért nem csoda, hogyha a rajtunk kívüli természet minden láb­ nyoma gyermekségünkhöz vezet vissza.”20. A gyermek-részünk olyan fontos eleme tudatunknak, amellyel számolnunk kell. A fel­ nőtt gyermeki lét utáni vágyában felismerhet­ jük a magányában megtépett ember meg­ nyugvás iránti igényét. Emberi létünk legtisz­ tább és talán legtitokzatosabb érzéklete, mint azok általában, amelyek valami transzcen­ dens tartalommal telítettek. Nemcsak a személyiség identitásproblé­ mái mögött találjuk a gyermekiség relációit. A társadalom fejlődésében vagy hanyatlásá­ ban is szerepet játszik a gyermeki lét értéke­ lésének kérdése. Erről is szól Ellen Key szá­ zadfordulós összegzések és jóslatok jegyében íródott könyve A gyermek évszázada. Az új évszázadtól sokan várták az emberiség nagy problémáinak megoldását, a visszatalálást az Édenbe. Ellen Key szerint az Édenbe a gyer­ meki lélek apoteózisán keresztül visz az út. “A 20. sz. a gyermek évszázada lesz még­ pedig kettős értelemben: a felnőttek végül is megértik majd a gyermek gondolkodását, ugyanakkor pedig a felnőttekben is megma­ rad a gyermeki gondolkodás egyszerűsége. 376 Ekkor majd megújulhat a régi társadalom.”21. Ma már tudjuk a 20. század nem a gyer­ mek évszázada volt, vagy ha igen, akkor ez a politika és a tömegkultúra jóvoltából infanti­ lizálódó tömegek évszázadát jelenti. És a gyermetegek évszázada után csak a magány évezrede következhet - legalábbis a “pogányokra”. Jegyzetek 1. Problemata Physica 30. szakaszának nyitó­ mondata. 2. Nyíri Tamás: Filozófiatörténet (jegyzet) 466.1. 3. u.a. 4. Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. 1953. 27-28.1. 5. u.o. 167.1. 6. Földényi F. László: Melankólia (A további­ akban, ha nincs külön jelölve, akkor az idézet ebből a műből való.) 7. A Szaturnusz a melankólia bolygója. 8. Schopenhauer: Szerelem, élet, halál. 9. Nietzsche: Korszerűtlen elmélkedések. 10. Montaigne: Esszék, A magányról. 11. Nyíri Tamás könyve nyomán. 12. Montaigne: Esszék, A magányról. 13. József Attila: Emberiség 14. Nyíri Tamás könyve nyomán. 15. Schopenhauer: Szerelem, élet, halál. 16. Tatár György, Az öröklét gyűrűje c. köny­ ve nyomán: A világ-kapu ezer néma és hideg pusztába nyíló!Annak, ki azt vesz­ tette, mit te vesztettél nincs megállás se­ hol. (Nietzsche: Elmagányosultan) 17. A Melankólia c. könyv nyomán. 18. Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. 19. C.G. Jung: Föld és Lélek 7.1. 20. Schiller: A naív és a szentimentális költé­ szetről. 21. Ellen Key: A gyermek évszázada. �Könyvészet Sören Kierkegaard - írásaiból Gondolat, 1982. Bp. Friedrich Nietzsche - írásai Gondolat, 1984. Bp. Schiller - Válogatott esztétikai írásai M.Heli­ kon 1960. Földényi F. László - Melankólia Magvetó, Bp. 1984. Karl Jaspers - Bevezetés a filozófiába Európa, 1987. Bp. Nyíri Tamás - Filozófiatörténet 1983. Bp. Montaigne - Esszék Kriterion, 1983. Buka­ rest. C.G.J ung Föld és Lélek Egyetemi Nyomda Bp. 1946. Bevezetés...Bp. 1948. Emlékek, álmok, gondolatok Európa, 1987. Bp. A lélektani típusok Európa, 1988. Bp. Tandori Dezső: A Stevenson-biozmagória Kozmosz, 1984. R. Dawkins: Az önző gén 377 �Krisztián Béla Megelőzés - munkanélküliség A hazai foglalkoztatás többrétűsége -főmunkahely, mellékállások mint a keresetkiegészítés forrása sokáig elfedte a “kapun belüli” munkanélküliséget, de az elfedés­ hez hozzájárult a politikai és nem kifejezetten gazdasági oldalról megközelített munkamegosztás-bővülés és az új technikával-technológiával megjelenő foglalkozta­ tottak növekvő aránya is. A munka tartalmi és formai elemei az évtizedes, központilag elhatározott, tervezett és inspirált fejlesztések ellenére csak lassan változtak. Egy gyorsuló változás, amelynek egyik eleme a teljesítményképesség és a nagy foglalkoz­ tató szervezetek decentralizációja, önmagában is a létszám csökkentése irányába hatnak. Az új technikával együttjáró szervezési formák hasonlóan a foglalkoztatás körének szűküléséhez vezetnek. Az emberek többsége a kisebb, bürokratikus formák­ tól mentesebb, az önkifejtést elősegítő termelési feladatokban vesz részt - a fokozott munkáért a növekvő bért és a részbeni kiszolgáltatottságot is vállalva. A hazai gazdaság 1945 után modernizáci­ ós korszakba lépett - sajnálatos, hogy egy ha­ digazdaságát továbbra is fenntartó, részeiben a 19. századi gazdasági fejlődést meg az 1920-as évek utáni időszakot ötvöző, szigorú­ an (politikai) tervekkel operáló olyan gazda­ sági rendszert igyekezett bevezetni, amelynek káros hatásai már 1953-ban és 1953-ra súlyos helyzetet teremtettek és amelyek oda vezet­ tek, hogy a magyar gazdaságban - egyenetle­ nül ugyan - de állandósult a folyamatos gaz­ dasági reformok igénye, a tervgazdaság kere­ teinek feloldási igyekezete. Mindeközben a munkaerő nem értékén, hanem politikai szó­ lamként, elsőrendűen a munkásosztály és pa­ rasztság sajátos értelmezésében szerepelt. Az e fogalmakban kezelt munkavállalókat nem a munkagazdálkodás elvei és gyakorlata, ha­ nem a tervcélok-tervlétszám nyomán rögző­ dött munkaügyi eljárásokkal kezelte. A folya­ maton rést ütő tények és folyamatok, mint például az ergonómiai szemlélet, a szocioló­ gia, a technológiai fejlődés trendjének érvé­ nyesülése, a demográfiai elemzések, a válla­ lati kutatások, stb. egyre közelebb vittek ah­ hoz a felismeréshez, hogy a foglalkoztatásban alapvető ellentmondások vannak. Ezek feltá­ rása a demokratikus fejlődéssel is összefüggő folyamat, a technológiai változások képzési visszahatása jelentős, ennek hatása nem elha­ nyagolható a termelés és szolgáltatás körei­ ben. Kitűnt, hogy a csak felülről szabályozott munkaerőpolitika - nem teljesítményorientált gazdasági környezetben - a decentralizált irá­ nyítást, a területi és gazdálkodó szervezetek­ ben megvalósítandó embercentrikus változa­ tot igényli. Minderre a hazai munkaügyi, szo­ ciológiai és egyéb irodalom - közte a szépiro­ Előzményként lásd folyóiratunk 1991/1 számában Bagó József írását. 378 �dalom is - számos alkalommal hívta fel a fi­ gyelmet. Számos kiterjedt tudományos hazai és nemzetközi összehasonlításokon alapuló kutatás eredménye is ilyen helyzetet igazolt a változást sürgetve. A gyors politikai rendszerváltozás nyo­ mán a már korábban is érvényesülő decentra­ lizálódási folyamatok egyszeriben széles kör­ ben jutottak érvényre. Jellemző és hosszabb ideig tartó folyamatként jelölhetjük meg en­ nek kapcsán azt, hogy a kereskedelmi, piaci teljesítésekre válaszolni kívánó termelés szükségszerűen szembetalálkozik a rugalmas­ ság-igényével. A célgépek, berendezések gyártása, karbantartása több helyütt valósul meg, kiszolgálásuk a korábbiaknál kisebb szervezetekkel oldható meg. Szintén ide vonható az is, hogy a mező­ gazdaság ipari jellege következtében a nagy­ gazdaságok technikai fejlődése visszahatott a kisebb mezőgazdasági termelőegységek (csa­ ládok, szövetkezések, stb.) teljesítmény-nö­ velése megvalósíthatóságára. Az agrártechni­ kai váltás a kisvállalkozások felértékelődését körvonalazza. De jellemző és hosszabb ideig tartó folya­ matként értékelhető az is, hogy az életmód olyan szolgáltatás-rendszereket von maga után, amelyek kisebb szervezetekkel, egyéni formákkal lesznek megoldhatóak. Ez a terme­ lési, javítási, karbantartási formák körében éppúgy érvényes, mint a pénzügytechnikai, orvosi-egészségügyi, forgalmi, stb. ellátás kö­ rében. A divatkövető ágazatok ellátása hasz­ nosan és az életmódot kedvezően alakítóan csak ezen az úton valósítható meg, bevonva az üzletivé alakuló grafikai és más művészeti ágazatokat. Végül pedig jelentősen hat az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben életmódban, szemlé­ letben változott lakosságunk munkaképes ál­ lománya a kevésbé elidegenítő, bürokratikus munkaviszonyokat ígérő kisebb gazdálkodó szervezeteket (baráti vállalkozásokat) vá­ lasztja. A szociológiailag értelmezhető folya­ mat kapcsolatban van a munka- és tudásszer­ kezet alakulásával. Előbbiek kapcsán a mun­ kaerő sajátos mobilitási helyzetbe jutását, az egyéni felelősség és kockázatvállalás új meg­ oldásait kereső magatartások állandósítására törekszünk. Terjedelmi okokból e felsorolással zárjuk gondolatainkat, a fentiek viszont a foglalkoz­ tatás átrendeződése mögött a foglalkoztatot­ tak tömegeire ható folyamatokra engednek következtetni. A prognosztizált változások mára beértek és a munkanélküliség tendenci­ ája állandósult. A kialakuló eszközrendszer és fejlesztési elvei a már bevált európai gyakor­ latból merítenek. Több-kevesebb adaptivitás­ sal kerülnek használatba a munkanélküliséget kezelő intézményi és eszközrendszer korsze­ rű elemei, országos kiépülésük válasz az akut szükségletre, a szervezet képzési feltételei ha­ sonlóan szerveződnek. Míg korábban a reformokért küzdő ellen­ zék a bürokratikus állami formák lebontásáért követelt intézkedés-sorokat, mára világossá vált - amit korábban nem vagy csak kevesen vettek figyelembe -, hogy az un. fejlett orszá­ gok szociális hálója és szociális infrastruktú­ rája át- meg át van szőve olyan közvetett álla­ mi befolyásoló és a befolyást fenntartó együttműködést kiváltó eljárásokkal, eszkö­ zökkel, mi több formálisan is bürokratikus elemmel, amelyek átvétele csak egy teljes gazdasági, tulajdoni, pénzügytechnikai, stb. alkalom esetén lenne lehetséges. Ennek felté­ telei aligha jelennek meg használható for­ mákban. A lassú, tulajdoni viszonyváltás, a működtető anyagi források elégtelensége, a szabályozások bizonytalansága mellett a ter­ melés egyenetlen alakulását sokféle politikai megnyilatkozás kiséri. Mindeközben a mun­ kanélküliség folyamatosan terjed és a létesülő munkahelyek zöme - bár szükségletkielégítő és az infrastruktúra minőségét növelni igyek­ szik - olyan körben nyújt foglalkoztatást, 379 �palócföld 91/4 amelyek részben bizonytalan jövőjűek, rész­ ben létszámban nem tömeges jellegűek. Bagó József (Palócföld, 1991/1.sz.) feltá­ ró munkájában tényszerűen rögzíti, hogy a munkanélküliségi probléma megoldásához elengedhetetlen lesz a piacgazdaságok bevált kezelési technikáinak tanulmányozása. A ha­ zai kiterjedt munkaügyi tevékenység ezt igyekszik is megvalósítani, akár egyénekre, akár közösségekre vonatkozik is az (Scham­ schula György, 1991). A munkanélküliség megoldása az ipari államokban - a sokrétű eszközrendszer és vállalt szociális gondosko­ dás ellenére - sem valósul meg. Nemcsak a piaci hatásokat véljük ebben, hanem a mun­ kaerőtarlalékolás egy sajátos elvét meg egyes rétegek - ilyen vagy olyan okból - történő kirekesztését, “állomásoztatását” az eltartott­ ság szintjein. Az emberi tulajdonságokat is­ merve, tény, hogy a munkahelyért, munkáért, az érdekkielégítés, szükségletszerzés, az egyéni alkotás lehetőségéért motivált maga­ tartást erősen befolyásolják a munkahely elér­ hetősége, megtartása feltételekhez kötött igyekezetet. Mindennek ellenére az ember ér­ dekében a munka, a foglalkoztatás, mint élet­ módot fejlesztő-stabilizáló és a gyermek szá­ mára minta, nem lehet(ne) ilyen, a lehetősé­ gek körébe utalt tevékenység. Az elmúlt évti­ zedekben minden lehetősége rendelkezésre állt az igazgatás, a vállalatok általában a tár­ sadalom és gazdaság számára, hogy a szociá­ lis érdekhálót, a foglalkoztatás minőségi ala­ kítását és az erre történő nevelést elvégezzék. Sajnos e fontos területek is áldozatul estek a politikai mezbe öltözött igénytelenségnek, szakmai színvonalcsökkenésnek. Számos előremutató kezdeményezés sorsa mutatja ezt (Timár, 1989) és ezek behozása ma rendkívüli terheket ró minden résztvevőre. A számos, kezdeményezett és megvalósított szociális biztonságot szolgáló forma utólag elpolitizált volta következtében ezek tényleges értéke és megítélése visszájára fordult. Kritikájuk mára 380 ezek lebontásához vezetett és hasonlóak újra­ teremtése vagy tömeges munkahelyteremtés általánosan ösztönzőleg ható következménye nem remélhető. A kritikus helyzet ellenére sem mondha­ tunk le arról, hogy a régi munka, illetve fog­ lalkoztatási helyeken a dolgozók gyors leépí­ tése helyett a végsőkig a munkaerő megtartá­ sára törekedjünk a foglalkoztatás racionális érdekei figyelembevételével. A belső mobili­ tás, új belső vállalkozások rendszere, a mun­ kalehetőségek feltárása nemcsak a képzett munkaerő megtartását és a már ismert helyen történő újrakezdéshez-felkészíését, tehát megfelelő alapteremtést jelent, de a közösség­ hez tartozás, alkalmazkodás körében is fej­ lesztő jellegű. A munkanélküliségre történő felkészítés a megfelelő pszichológiai előké­ szítés, a szelekciós tényezők figyelembevéte­ lével - a kommunikáción és a munkamegosztáson kívül a stratégiai rugalmasság történő alkalmazkodás-képesség erősítése el­ engedhetetlen a munkaerőpiacra kerültek kö­ zött. Említett tényezők a kialakított munkaü­ gyi eszközrendszert igénybe vevők számára olyan ismeret, amely az új helyzetből történő kitörés lehetőségét (kedvező esetben módját) határozza meg. Az egyéni előkészítésnek rendkívüli jelentősége van abban, hogy az önálló helykeresés tudatos legyen, ne történ­ jék meggondolatlanul, hogy aztán újra megje­ lenjen a munkaerőpiacon a már egyszer clhe­ lyezkedett. Az eddiginél nagyobb figyelem illeti a ke­ letkező új foglalkoztatási helyeket és azok munkaerő-befogadó lehetőségét. A nagy gaz­ dálkodó szervezetek differenciálódása új fog­ lalkoztatási helyeket eredményez. A kiképzett és nagyértékű munkaerő új foglalkoztatási he­ lyén kisebb létszámban, változatosabb szak­ mastruktúrával (vagy kevés számú szakmá­ val) nagyobb termelési teljesítményeket mutat fel. Szükségszerűen arra van ráutal­ va, hogy keresse a kapcsolatot más, új/régi �termelő vagy egyéb gazdálkodó szervezettel, hogy feladatait el tudja látni. A területfejlesz­ tés és önkormányzat kapcsolatai az új foglal­ koztatási helyek létesítésében megmérettet­ nek - mennyire lesznek képesek hosszútávra alapozó foglalkoztatást létesíteni. A prog­ nosztizáció és a stratégiai tervezés új igényei lépnek fel egyaránt hatva a termelékenység növekedésére és az adófizető állampolgárok tartós számának lehető megtartására, illetve növelésére. A munkaügyi szolgálatoknak itt már többet is nyújtani lehet az eddigieknél. A területi fejlesztési elképzelések nyomán tech­ nikai, technológiai fejlesztési irányokat ajánl­ hat a vállalkozónak, gazdálkodó szervezetek­ nek. Megteremti így a munkerőforrást, de egyben orientálja a szakképzést és a foglal­ koztatókat a korszerűség irányába, amely leg­ többször nem a “többet” hanem a “mást” igényli. A gyors ütemben ránktört munkanélküli­ ség a munkaügyi eszközrendszer hasonlóan gyors kiépülésével kezelhető, de a lényegi kérdés: a munkára termett ember foglalkozta­ tásának bármely lehetősége megteremtése szélesebbkörű, rendszerelvű megközelítést igényel. A számos külföldi példa tanul­ mányozása, értékelő elemzése és öszehanson­ lítása a hazai lehetőségekkel mindenképpen tanulságos, mert a helyzetek jelentős része azonos, a megoldásra törekvésekre pedig az eddigiek példákat nyújtanak. Számos haszno­ sítható elem mellett meg kell jegyeznünk, hogy a másutt már befejeződött (meg a folya­ matosan alakuló munkaerőgazdálkodási) fo­ lyamat egyik tanulsága az, hogy a preventív jellegű intézkedéseknek kiemelt szerepet szá­ nunk. A prvenció egyaránt vonatkozik az is­ koláskorú meg a felnőtt népességre. A preven­ ció során a stratégiai együttműködés az, ami megteremti a munkaerőállomány és gazdál­ kodó szervezetek, képző intézmények közti együttműködést. A jövőre nézve a legvalószí­ nűbb forgatókönyv a “munkahelyet a legjob­ baknak!” felfogáson alapul. Nem mindenki alkalmas azonban a “legjobb” jelző kiérdem­ lésére, így a foglalkoztatás szerkezetében is a prognosztikai eljárással közelítjük meg a kér­ dést a mind kevesebb munkanélküli és több foglalkoztatott érdekében. Az ember kettősen determinált: belülről is és kívülről is, de mindkétféle meghatározottságában korláto­ zott. Minden munkaügyi szolgáltatásnak, rendszernek óhatatlan velejárója, hogy uni­ formizál. Képtelenség természetesen minden külön individuumra a rászabott tematikát megalkotni és avval dolgozni. Ennek ellenére, a munkanélküliek személyiségek, helyzetük egy átrendeződő világ sajátos következmé­ nye. Igy fontos, hogy személyüket megköze­ lítő, elfogadott és tudatosított munkaügyi el­ járásokkal egyénító módon kezeljük - eleget téve ezzel a személy autonómiájának éppúgy, mint a közösség megoldásra törekvésének. Felhasznált irodalom Bagó József: Szembenézés a munkanélküli­ séggel. PALÓCFÖLD 1991. 1. sz. p:5364. Dr Schamschula György: A munkaügyi politi­ ka új útjai az európai felzárkózás útján. In: Munkaügy-érdekegyeztetés 91. SZVT. Pécs, 1991. Timár János: Hatalom és döntésképtelenség. KJK. Bp. 1989. 381 �palócf öld 91/4 Pál Józsefnek Palócföld Szerkesztősége Salgótarján Drága Jóskám, tudod: régi rokendrlcsávó vagyok. Tudod azt is, hogy utálom, ha gellert kap a vaker. Mit énekeljek én akkor neked Amerikáról? Olyaan hazában, amely haza épp most teszi újra gazdaggá régi gaz­ dagait; olyan hazában, amely haza kötelez engem arra, hogy a garázs­ ban álló autóm után többezer forintot fizessek biztosításként, mikor stoppal járok évtizedek óta, mert a benzint sem tudom megvenni; olyan hazában, amely haza nyolc éve nem ad nekem munkahelyet, mit énekeljek Amerikáról? Ilyen hazában én nem írok verset, nem publikálok útinaplót (Pedig megbeszéltük, hogy közlöd, ha hazajövök.) Ilyen hazában nekem kuss van! A kussoláson kívül fő elfoglaltságom mostanában a fénymásoló nép­ művészet elterjesztése a világban.Merthogy én vagyok a Földkerekség egyetlen fénymásoló népművésze. A kitüntető címet tavaly adományoz­ tam sajátmagamnak. Az egész úgy kezdődött, hogy elmondtam Birta Ilonának, a KOPI-KER ügyvvezető igazgatójának: szeretnék fénymásolat-utinaplót csinál­ ni Amerikáról. Emlékszem: Ilona megivott egy nagy pohár meggylevet. Egyszusszra. A szemöldöke visszaszaladt a helyére, elmosolyodott, és ennyit kérdezett: -szerdán itthon lesz? -Itthon. -Mikor szokott ébredni? -Kilenckor. Szerdán kilenc óra öt perckor itt volt a SHARP SF-7750-es fénymá­ sológép. Aztán a diósgyőri és szolnoki papírgyárak adtak papírt, és volt az Új Amerika Diszkó, a Vájt men-bluz, az Egy rakendrolcsávó Amerikában, az Akinek nem blúza ne vegye magára, Ho Apó blu z, a Rudy Papa-blúz, meg ki tudja még milyen című kiállítás-sorozat. Újabb terveimről: népművészeti tevékenységemet szeretném kiter­ jeszteni szines fénymásolatokra is. Ehhez a tevékenységhez nagy szükségem lenne egy CANON CLC-200-as gépre. A közeljövőben szándéko­ zom megkeresni a CONTROLL RT-t, akik itthon forgalmazzák ezt a gépet, ami nem más, mint egy csoda. Még annyit, hogy sokszor kérdezik: miért írom fonetikusan a szava­ kat műveimen? - Nos: olyan országban, ahol azt kapom a pofámba a tele­ 382 �vízióból hogy az ÍBÉEM elvette a mittudom én miket, ott én Nyújorkot (stb.) írok. Olyan országban, amely engem hülyének néz, én hülye va­ gyok. Ennyit mára az életről. A régi barátsággal ölel, és köszöni a közlést: Karácsond, 1991. júliusa Karácsondi Imrének Karácsond Kedves Imrém! Derült arccal olvastam leveledet. Ezt tanúkkal is bizonyíthatom. "Kiváló rakendrolcsávó" vagy, írod magadról, s ettől helyzetelemzé­ sed sem különbözik. Ám úgy vagy jól, ahogy... És persze, ugyanezen okokból, ha úgy látod, rosszul... Vagyis ami biztos: sem politoló­ gus, sem szociológus nem vagy. Állampolgári helyzetmegítélésed, Te magad állítod, "rakendrolcsávós". Ebből következik minden más egyéb. Például a hazához való viszonyod kissé tisztázatlan, de sze­ rencsére a világban otthon vagy... Olymértékig, hogy globális mére­ tű vállalkozásba kezdhetsz. Ehhez csak gratulálni tudok. Bár arról nem győződhettem meg, Te vagy-e a Földkerekség egyetlen fénymásoló népművésze. Azt azonban sejtem, hogy a népművészek korán kelnek és valahol otthon vannak a világban, s ott nekik egyáltalán nem kell kussolniok. Mint ahogy Te is lubickolsz ebben a látszatkivetettség­ ben. Hiszen valójában azt élvezed, hogy kötöttségek nélkül, saját menetrended szerint közlekedsz világok között. Kissé olyan vagy, mint imádott fénymásoló-szerkezeteid: átmegy rajtad egy megtapasz­ talt világszelet, majd kidobod. Jöhet a következő ! Pedig hát bizonyá­ ra Te is tudod: az ezredvég tragikus sejtése, hogy a technikai csodák nem teszik csodálni valóvá minden mértéken felül magát az embert is. Munkáidat persze álláspontomtól függetlenül lehozzuk. Hátha a tech­ nikához való láncoltságod, valamint leveled tartalma gazdagszik a közlés következtében előállt paradox helyzet miatt. A régi barátsággal: 383 �palócföld 91/4 384 �385 �palócföld 91/4 386 �387 �palócföld 91/4 388 �389 �palócföld 91/4 390 �391 �palócföld 91/4 392 �palócföld 91/4 MÉRLEGEN II. Rákóczi György esküvője (Sajtó alá rendezte, a kísérő tanulmányt írta Várkonyi Gábor, a lengyel szöveget fordította Mihályi Anikó.) Esküvő vagy ország­ gyűlés? - ez a gondolat fog­ lalkoztatta 1642 késő őszén az erdélyi fejedelem fiának mennyegzője kapcsán Ma­ gyarország nádorát. Pompás családi ünnepség vagy jól megszervezett politikai talál­ kozó - tette fel a kérdést Es­ terházy Miklós, s kételyeit írásban is megfogalmazta a magyar király számára: “Az mostani gűlés dolgat, kerem alazatossan eö Feölseget, ve­ gie consideratioban, az erdeli feiedelem meniegzőben valo hivasatis, kit en igen alkal­ matlan dolognak tartok s al­ kalmatlan üdeőbenis, holot ha it ezek valamait nem ve­ geznenek, felek raita, hogi aban az menegzőben nem te­ nenek giűlest...”. A palatinus aggodalmai megalapozott­ nak bizonyultak; a királyi Magyarország - a nádor által elsőrangúan fontosnak ítélt országgyűlése Pozsonyban meghiúsult, a fényes erdélyi esemény azonban alkalmat szolgáltatott a széleskörű po­ litikai eszmecserére. Jerzy Ballaban, Trembo­ welszk sztarosztája IV. Ulászlót képviselte a gyulafehérvári ünnepélyen. A len­ gyel király követének utazá­ sáról, vendégüllátásáról, s természetesen magáról a ce­ remóniáról - Báthori Zsófia és II. Rákóczi György eskü­ vőjéről - részletes leírás ké­ szült. Ballaban követi napló­ ját Krakkóban a Lengyel Tu­ dományos Akadémia Kéz­ irattára őrzi, s Várkonyi Gá­ bor kutatásai nyomán kerül most az olvasóközönség elé. Az ELTE Koraújkori Ku­ tatócsoportjának kiadványsorozatában megjelent for­ rásközlés többféle lehetősé­ get is kínált a feldolgozásra. A kötet egésze szempontjá­ ból az eredeti lengyel szöveg és magyar fordítása tulajdon­ képpen maga a problémafel­ vetés. Ballaban naplója a ko­ raújkori diplomácia követel­ ményrendszere szerint az uralkodói megbízatás végre­ hajtásának lényegi mozzana­ tait örökíti meg. Egyenletes stílusban, jól követhetően számol be az utazás részletei­ ről, az erdélyi szálláskörül­ ményekről. a fejedelmi köz­ pontról, a leírás lényegi része azonban egyértelműen az es­ küvő és az azt követő lako­ dalmi ünneplés. Ulászló dip­ lomatája kényes precizitással ügyelt minden protokolláris részlet fejbentartására, s kü­ lön figyelmet fordított az es­ küvői ajándék átadására. Jól megnézte magának a külön­ böző külföldi követeket, “csendben” megjegyzéseket tett a házigazdák szokásaira és viselkedésére, s örömmel konstatálta, hogy a korábban kapott hírekkel ellentétben jó a bor Erdélyben. A Báthori-Rákóczi eskü­ vő legkézenfekvőbb megkö­ zelítése így magának a Ballaban-naplónak többszempon­ tú elemzése lehetett volna. A trembowelszki sztaroszta be­ számolójának lényeges a po­ litikatörténeti mondanivaló­ ja, hemzseg a mentalitástör­ téneti érdekességektől, izgal­ mas gazdaságtörténeti össze­ függések húzódnak meg a 393 �palócföld 91/4 tényleges leírás mögött, az ilyen jellegű értékelés tehát mindenképpen reális lehető­ ségként kínálkozik. Szeren­ csére Várkonyi Gábor nem ezt az alternatívát választot­ ta. A fejedelmi esküvő teljes kérdéskörének áttekintésé­ hez ugyanis kizárólag Jerzy Ballaban naplója nem ele­ gendő. Nem a szöveg tartal­ mi hiányosságai, esetleg a lengyel diplomata felkészült­ sége akadályozza meg az eredményes vizsgálatot - a forrás jellege szabja meg az elemzés valós határait. A követi napló a XVII. században az európai diplo­ mácia már bevett formája, amelyet elsősorban az alkal­ mankénti követek esetében tartottak elengedhetetlennek. Az állandó követek, akik munkájukat hosszabb ideig folyamatosan a külföldi or­ szág területén végezték, rendszeres 3-4 naponkénti jelentéseikben, majd szolgá­ lati idejük leteltével záróje­ lentésben foglalták össze a tapasztaltakat. Az alkalman­ kénti követek, főként ha pro­ tokollszámba menő esemény indokolta a diplomáciai láto­ gatást, követi naplóba ren­ dezték az elindulás és a haza­ térés közben történteket. Egyes esetekben a napló alapján írtak jelentést az ud­ var számára, más esetben magát a követi naplót juttat­ ták el - jelentés gyanánt - az uralkodói központba. A lé­ 394 nyeg mindkét variáció eseté­ ben abban állt, hogy a követ feljegyzései elegendő és pontos információt szolgál­ tassanak az udvar, vagyis a politikai feldolgozó-irányító centrum számára. A koraúj­ kori diplomáciában ugyanis információs csatornák és döntési mechanizmus szer­ ves egységet alkottak, de úgy, hogy mindkét összetevő egymástól jól elhatárolt fel­ adatkörrel rendelkezett. A követek minden lényeges eseményről beszámoltak, de nem rangsorolták, minősítet­ ték a küldetésük alatt látotta­ kat-hallottakat, hanem a bő ténymegállapítás szintjén rögzítették azokat. Rákóczi György esküvőjéről így Bal­ laban naplója sokféle infor­ mációt tartalmaz ugyan, de politikai megítélését, a tény­ leges lengyel értékelést nem adja meg, hiszen nem ez volt a követ feladata. Várkonyi világosan látja ezt a megkü­ lönböztetést, s ennek megfe­ lelően a kötet középső har­ madát alkotó tanulmány nem is a forrás szűk értelemben vett elemzése, hanem a dip­ lomata beszámolóját feldol­ gozva a ’40-es évek erdélyi dinasztikus politikájának megvilágítása. Ebben a meg­ közelítésben a korábban vi­ tákra alkalmat adó BáthoriRákóczi esküvő sokkal ke­ vésbé érthetetlen részlete a fejedelmi törekvéseknek. “Öreg” Rákóczi György cél­ tudatos munkálkodása a csa­ lád tekintélyének további erősítése érdekében, a feje­ delmi szék biztosítása az idő­ sebb fiú számára egyértel­ műen igényelte az uralkodói házasságot. A Báthori-család neve jól csengett szerte Euró­ pában, Báthori István óta ki­ rályi famíliának számított, a Rákócziak számára pedig, akik ekkor már jól érzékelhe­ tően kiemelt figyelemmel fordultak Lengyelország felé - ez külön jelentőséggel bírt. Találóan fogalmazza meg a tanulmány: “A Báthory-Rá­ kóczy házasság szimbolikus jelentése: Erdély önálló poli­ tikai törekvéseinek a konti­ nuitása.” Problémák természetesen - az esküvőt megelőző csa­ ládközi tárgyalások ellenére is - maradtak. A szerző több oldalról is megközelíti a le­ endő házastársak felekezeti különbségéből adódó nehéz­ ségeket. A politikájában min­ dig következetesen határo­ zott Rákóczi fejedelem a ku­ tatások alapján láthatóan nem ragaszkodott ahhoz, hogy Báthori Zsófia már es­ küvő idejére feltétlenül el­ hagyja katolikus hitét, s ez a bizonytalanság a kálvinista szertartású esküvőn kisebb fennakadást is okozott. Rá­ kóczi György persze nyilván nem valamiféle meggondo­ latlanságból, hanem lengyel­ országi terveire tekintettel nem kötötte ki előre a �mennyasszony áttérését. Ma­ ga a házasságkötés és idő­ pontja azonban más összeha­ sonlításban is több kérdést vet fel. Szinte napra ponto­ san, egy évvel a gyulafehér­ vári lakodalom után 1644. február 6-án Kismartonban hasonlóan fényes esküvőt rendeztek. A még csak fél éve katolizált Nádasdy Fe­ renc vette felségül Esterházy Miklós nádor leányát Julian­ nát. Óriási vagyonok, nagy tekintélyű, a királyi Magyarország politikáját meghatáro­ zó családok kerültek egy­ mással szoros kapcsolatba, s ahogy a Báthori-Rákóczi es­ küvő, úgy az Esterházy-Ná­ dasdy házasságkötés is jóval több volt, mint két család belügye. Jól kitapintható po­ litikai orientációs irányokat jeleztek, a kor elitje számára világosan olvasható kód­ rendszerek voltak, amelyek újfajta és hosszabb időre ér­ vényes útbaigazítást adtak a tájékozódóknak. A nyugat­ magyarországi mennyegző idején az erdélyi fejedelem nemzetközi szövetség tagja­ ként indult meg hadsergével a királyi Magyarország s a Habsburg-birodalom ellen, a két orientáció egymáshoz va­ ló viszonya azonban - ahogy a Rákócziak dinasztikus po­ litikáján Várkonyi Gábor ezt végig is kíséri - jóval bonyo­ lultabb kérdés, mintsemhogy egyszerűen a fegyveres el­ lenségeskedéssel jellemez­ hetni lehetne. Meggyőzőbb példát, mint Wesselényi Fe­ renc pályája, akinek családi kapcsolatai, összeköttetései Erdélybe, fejedelmi környe­ zetbe vezetnek ugyan, ő ma­ ga mégis Esterházy nádor Szűkebb politikai köréhez tartozott, nem is nagyon le­ het találni. Véleményem sze­ rint ez egyben a tanulmány legfontosabb mondanivalója is; a felszínen párhuzamosan futó szálak a királyi Magyar­ ország és Erdély tekintetében a felszín alatt állandó kap­ csolódási pontokon találkoz­ nak s képezik a - gyakran el­ lentmondásoktól sem mentes - teljes politikai-történeti problémakört. A könyv függelékeként a Ballaban-napló eredeti len­ gyel szövege olvasható, lezá­ rásként azonban a műben kö­ vetkezetesen “Rákóczynak” írt névhasználat - a ma általá­ nosan bevett “Rákóczi” he­ lyett rövid indoklást igényelt volna. Mindemellett jól meg­ szerkesztett, a központi kér­ dést összefüggéseiben tár­ gyaló munka a Régi Magyar Történeti Források második kötete, ahol forrás és forráse­ lemezés a modem szakmai követelményeknek megfele­ lően alkot egységet. (Régi Magyar Történeti For­ rások. II. Budapest 1990.) Hiller István 395 �A demokrácia tragédiája (Németh János István) A külvárosban, ahol élek, minden nap kétszer elhala­ dok egy, a hetvenes éveken épült betonkolosszus műve­ lődési ház előtt. Most nem az épületet, s az előtte lévő “szocreál” szobrot akarom minősíteni, holott tehetném azt is. Pöffeszkedő, anakro­ nisztikus volt a földszintes városnegyedben, amelyet munkások, kistisztviselők építettek a század elején. Ut­ cái rendezettek, a kiskertek­ ben virág. Ezt az életminősé­ get - és kultúrát akarta lebon­ tani (a Lázár kormány ide­ jén) a szűklátókörű vezetés, hogy az “intenzív beépített­ ség” ostoba jelszavával pa­ nelt rakjon a lakható házak helyére. Mint lokálpatrióta ekkor találkoztam az éledező civil társadalom erejével, amely megálljt parancsolt a buldózereknek. De az emlí­ tett “művelődési intézmény” már áll és várja, hogy a kul­ túrafogyasztók betérjenek. Ilyenkor, a hosszú téli esté­ ken látszik, hogy égnek-e a lámpák, azaz van-e élet az épületben? Nos, a legtöbb­ 396 ször azt látom, hogy csak a portásfülkében pislákol némi fény. Mint gyakorló újságíró­ nak van képem a tartalomról, a kultúrakiszerelő szakma kínjairól is. Ültem végig ér­ tekezleteket, értékeléseket, hallgattam a siránkozásokat és - olykor - hőbörgéseket is. Tudom, hogy tervet teljesí­ tettek, felülről jövő “elvárá­ sokat”, s ennek fejében (el)várták a “támogatást” is. Ez utóbbi mostanában vésze­ sen leapadt, veszélyeztetve a ház üzemelésének a feltétele­ it is. Bizony el kell oltani a villanyt, mert nincs aki fizes­ se a számlát... Mint bennszü­ löttet mindig is érdekelt, ho­ gyan is működött a nép-köz­ művelődés nagyapáink, na­ gyapámék idejében, s egyál­ talán volt-e? Igen volt! Föld­ szintes, emberszabású, mint a házaik, a lakótelep. A gyár (állami) mindig gondot for­ dított arra, hogy jó iskolái le­ gyenek, ahol a munkásgyere­ kek felkészülnek a szakma elsajátítására. Tanítóit ki­ emelt fizetéssel - 400 pengő! - megfizette, de ezért elvárta, hogy gazdája, pásztora le­ gyen a nyájnak. Énekkaro­ kat, színjátszóköröket, olva­ sóegyleteket vezettek ezek a tanítók, tekintélyük, becsü­ letük volt, rangjuk. Mindez megszűnt a “for­ dulat éve”, azaz a kultúra ál­ lamosítása után. A mai párt­ vitákban is több szó esik a faluról, a parasztok kártalaní­ tásáról, mint arról a kártétel­ ről. bűnről, amelyet a pártál­ lam a munkásság ellen elkö­ vetett. Megalázta, lezüllesz­ tette, szétverte kultúrális- és politikai intézményeit, mi­ közben azt hazudta, hogy ő van “hatalmon”. Az ered­ ményt Kádár János fogal­ mazta meg némi cinizmus­ sal, amikor kijelentette (be­ vallotta?), hogy “a magyar munkaerő leértékelődött a világpiacon”. Hogyan történ­ hetett ez? Ki felel érte? - er­ ről már nem szólt a bölcs ve­ zér. Most aztán itt áll egy le­ züllesztett, elszegényedett ország, egy csődtömeg. Ezt a csődöt éppen régiónkban: Északmagyarországon érez­ zük, szenvedjük a legjobban. �Azt eddig is tudtuk, hogy az “ipari múzeum” gyárainkban koszerűtlen, gyatra árukat ál­ lítunk elő drágán, de az alul­ képzett (tehát továbbképzés­ re alkalmatlan) munkások­ nak most, ennek a kormány­ nak kell megmondania, hogy ezt a verklit így nem működ­ teti tovább. Végiggondolni is keserves, hogy mit tesz ez a frusztrált, önérzetében meg­ sértett, önbizalmában meg­ roggyant tömeg, ha munka­ nélküli lesz, Vigyázó szeme­ tek Ózdra, Salgótarjánra, Di­ ósgyőrre vessétek! Hogy mi köze a hosszú bevezetőnek Németh János István könyvéhez? Nos “csu­ pán” annyi, hogy erről szól az értekező próza (esszé) nyelvén. Mint gyakorló nép­ művelő és művelődéskutató empirikusan is, de elméleté­ ben is jól ismeri ezt a leépü­ lési folyamatot. A maga ne­ mében maga a pályakép is sajátos és tanulságos: hogyan jut el egy, a marxizmus emlő­ in nevelkedett, a rendszerhez lojális értelmiségi, fokrólfokra a felismerésig: a király meztelen, hogy a rendszer megreformálhatatlan, pusz­ tulásra ítélt. Mindezt nem kí­ vülről szemléli, éli meg/át, (amint azt sok neofita mai politikus állítja magáról), ha­ nem belülről, megszenvedve, bizakodva, majd el/nekikese­ redve. Bizonyságul, s egyben illusztrációként is idézek né­ hány címet a szerzőtől: A po­ litika áldozata/i a kultúra, A kultúra terrorja, A dogmatiz­ mus kultúrájáról, A hiány költészete (itt a közélet hiá­ nyáról van szó), A demokrá­ cia tragédiája, stb. A folya­ mat - a felismerésé, az elle­ nállásé - ellenszegülésé, majd a perspektívák keresé­ séé igen keserves intellektuá­ lisan is, emotionálisan is. Mindannyian átéltük, ha nem is azonos szinten, mélység­ ben. Németh János István tisztességes értelmiségi, gon­ dolkodó. Kérdező ember, aki képes és hajlandó is korrigál­ ni, meghaladni korábbi téve­ déseit, de nem tagadja le azo­ kat. Példaértékűnek is ezért tartom. Mert nem haladhat­ juk meg azt a múltat, amelyet nem világítunk át a szellem sugarával, nem elemezzük. Még egy rokonszenves vonását emelném ki, s ezt jobb szó híján - alázatnak ne­ vezném. Népművelőkkel - az én szóhasználatomban kultú­ rakiszerelőkkel - beszélgetve mindig irritált az az arisztok­ ratizmus, fennsőbbrendűségi tudat, ahogyan a népről, a “megdolgozandó tömegről” beszéltek. Az egyik (falusi) népművelő lánykától meg is kérdeztem, nem tartja nagy­ képűnek ezt a címet? Milyen jogon “neveli” ő azt a népet, amelyről jószerével alig tud valamit? Nos, Németh János István - az idézett címek, il­ letve tanulmányok a bizony­ ság rá - is rádöbben erre. Ar­ ra, hogy az állam nagyon is tudatosan, körmönfontan adagolja, elosztja a kultúrát, de semmibe veszi magát az embert, a személyiséget. Ez politikai kérdés, a demokrá­ ciáé. Egy népboldogító esz­ me, s a hatalmához görcsö­ sen ragaszkodó uralkodó elit önzéséről és pöffeszkedó gőgjéről van szó, amely csak alattvalókat ismer (el) és tűr (meg). Az egyes ember vi­ szont “csupán” élni akar, szolid jólétben, nyugalom­ ban és boldogan. Viszonya a kultúrához függvénye az életkörülményeinek. Hogy konkrét példát mondjak itt van pl. a sokáig forszírozott “munkahelyi művelődés”. Elvárták volna a munkástól, aki múltszázadi, lerobbant gépparkkal dolgozott, kis pénzért, feszített normákkal, hogy - úgymond - művelőd­ jön. Az eredmény, pl. a “szo­ cialista brigádmozgalom” végülis a kabarék céltáblája lett. Márpedig ez megalázó, tűrhetetlen! Nem a viccelő­ dés, hanem az, hogy az em­ bernek felülről, kívülről mondják meg, hogy mire van szükségük, hogyan kell élni­ ük. Nem véletlen, hogy a kö­ tetzáró írás (Az oltalmazó tö­ meg) már erről szól. Tévedés azt hinni, hogy az un. “magas kultúra” a tömegeké. Beetho­ vent, Schönberget. Baudelaire-t, TS Eliot-ot, stb. a min­ denkori szellemi elit értette, fogyasztotta. Ez azonban 397 �palócföld 91/4 nem jelenti azt, hogy a tö­ megnek nem volt kultúrális igénye. A parasztbarokk, de még a “falvédő költészet” is azt bizonyítja, hogy a “le­ szálló kultúrágon” az elit kultúra igenis eljut (nemze­ 398 dékek erőfeszítése nyomán) a tömegekhez. A demokrácia azt jelenti, hogy van kínálat, választási lehetőség, de kényszer nélkül. Az európai kultúra ismérve: az értékrend és a személyiség feltétlen tisztelete. Errefelé tartunk? Erre majd a következő köny­ vében válaszol a szerző. (Palócföld Könyvek, Mik­ száth, Salgótarján 1990.) Horpácsi Sándor �palócföld 91/4 Bozó Gyula Október eszméjének terjesztői A z e g y e te m istá k v o lta k , akiknek szerepéről 1956 őszének történései kapcsán beszélni ma már szinte közhelyszámba megy. Eléggé közismert ugyanis, hogy az egyetemisták voltak az események elindítói, s október 23-ának legfontosabb szereplői. Kevesebb az információnk viszont arról, hogy a budapesti egyetemek hallgatói milyen és mekkora szerepet játszottak október esz­ méjének terjesztésében, az október napjaiban történtek közzétételében, vidéken való megis­ mertetésében. Tehát abban, hogy a városok és a falvak a sok rémhír és mendemonda ellené­ re valósághű képet kapjanak a fővárosban tör­ téntekről, Budapest akkori helyzetéről. A következő írás arra vállalkozik, hogy megkísérli bemutatni (ha csak vázlatosan is) az ötvenhatos egyetemisták - köztük az akkor negyedéves magyar-történelem szakos hall­ gató, Gerelyes Endre - nógrád megyei tevé­ kenységét 1956 októberének utolsó és no­ vemberének első napjaiban. Egyetemisták először... Vác felől érkeztek, mindjárt október 23-át követő napokban, teherautókon a megye leg­ délibb részébe, de eljutottak Rétságra és Ba­ lassagyarmatra is. A látogatásuk célja egyfajta agitációs és felvilágosító munka volt, az, hogy tovább vigyék a budapesti forradalom főbb gondolatait, s jelenlétükkel is segítsék a különböző helyi hatósági forradalmi szervek megalakítását. Ezek a látogatások azonban csak rövid időre korlátozódtak. Mindössze néhány óra múltán dolguk végeztével vissza­ utaztak Vácra és Budapestre. Annál is inkább tették ezt, mert ezek a fiatalok nem kötődtek a megyéhez, nem voltak Nógrád szülöttei, s a tennivalók is inkább a fővárosba és annak környékére szólították őket. Aztán a nógrádiak is... jöttek hamarosan. A Budapestet gyorsan elhagyni akarók telefonon vagy személyesen a Keleti Pályaudvaron érdeklődtek, s minden igyekezetükkel azon voltak, hogy elérjék az egyre ritkábban és egyre bizonytalanabbul közlekedő vonatokat. Mások pedig az éppen Budapesten tartózkodó gépkocsikra kérez­ kedtek fel, s azon közelítettek a szűkebb pát­ ria felé. És hozták a híreket. A valóságosakat és a rémhíreket egyaránt. Előfordult, hogy képtelen dolgokat állítottak, s eltúlozták saját szerepüket és cselekedeteiket. A többnyire hallomások alapján és kevés valós információ birtokában született vélemények olykor a la­ kosság körében is komoly félreértésekhez ve­ zettek. - Bokán felül gázoltam a vérben - mondta (és mutatta) az egyik szemtanú Kisterenyén, 399 �palócföld 91/4 aki ugyan nem volt egyetemista, de éppen Pesten tartózkodott azokban a napokban. - Ezzel a két kezemmel hullahegyeket hordtam be a körtéri büfébe - állította egy másik, aki hetedik éve járt már az orvosi egyetemre, de még mindig csak a második évfolyamot végezte. Többek között tehát ezért (ezért is) kellett ekkor az igaz szó, a hiteles tájékoztatás, hogy ne tévedjenek túl messze az emberek attól, ami mindennél fontosabb volt ekkor - az igaz­ ságtól. Gerelyes... salgótarjáni szereplése szorosan kapcsoló­ dik az októbervégi napok sűrű eseményeihez. Ezt megelőzően tevékeny részese volt a Bu­ dapesten történteknek. Az egyetemisták szá­ zaival ő is felvonult október 23-án. Edit olda­ lán ment, egy ismert filmfelvételen is jól lát­ ható a koszorút vivő pár az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nevét hirdető tábla mö­ gött, valahol a negyedik-ötödik sorban. Szem­ tanúja a Rádió aznapi ostromának és az első szovjet beavatkozásnak, amelynek során ép­ pen a közelükben, közvetlen környékén an­ nak a leánykollégiumnak, ahol ők is tartóz­ kodtak, jelentős harcok folytak. Ezt az ese­ ményt követő napok egyikén tértek aztán ha­ za, elérve még az utolsóként induló vonatok valamelyikét. Ha nem így történik Gerelyes minden bizonnyal beáll az egyetemista nem­ zetőrök soraiba, szerepet vállal az egyetemi forradalmi tanácsban, részt vesz az egyete­ men zajló élénk politikai életben. Ő azonban a hazatérést választotta ekkor. Bizonyára másokkal együtt - úgy vélekedhetett, hogy otthon a szülőfüldjén nagyobb szükség van rá. Azt gondolhatta: most már a vidék követke­ zik, a nagy átalakulás sikere teljes egészében majd azon múlik, hogy mit tesz a vidék népe. Salgótarjánban ismerőseit kereste. Lénárt Andort, a gépipari technikum tanárát hamar 400 megtalálta. Így elsőként őt tájékoztatta, vele egyezkedett, vele beszélte meg, hogy elmegy a pedagógusok gyűlésére, s felszólal, tájékoz­ tatást ad arról, amit ő saját maga Budapesten látott és tapasztalt. A pedagógusok számára szervezett össze­ jövetel a közgazdasági technikum udvarra nyíló akkori nagy előadótermében zajlott. Azt, hogy a tanárok és tanítók találkozóját ki kezdeményezte, ma már teljes bizonyosság­ gal nem lehet megállapítani. Legvalószínűbb, hogy elindítója maga Lénárt Andor volt: a megyei forradalmi bizottság tagjaként állan­ dóan kapcsolatot tartott a tantestületekkel, s egyúttal jól ismerte az ilyen irányú igényeket is. Minthogy várható volt, a gyűlés éles viták színterévé vált. A pedagógusok, akik a város minden általános és középiskolájának nevelőtestületét képviselték, sorra szólásra emelked­ tek. Aztán jelentkezés nélkül is egymás sza­ vába vágva mondták el saját- és mások véle­ ményeit: a legkeményebben elítélték a Ráko­ si-rendszert, demokráciát követeltek, a peda­ gógusok nagyobb anyagi és erkölcsi megbe­ csülését, valamint a szovjet csapatok azonna­ li, teljes kivonását. A pedagógusok találkozó­ ja már a vége felé járt, mikor Gerelyes szót kért. Felállt, a tömeg felé fordult és beszélni kezdett, tagoltan és nagyon megfontoltan. Beszélt az egyetemisták lelkes október 23-i felvonulásáról, a Nagy Imre-beszédről, amelyet a Parlament keskeny erkélyéről mon­ dott el még aznap este. Aztán szólt a többpárt­ rendszer szükségességéről, amelyben termé­ szetesen a magyar kommunista pártnak is meg lenne a maga helye és szerepe, s a de­ mokrácia újrateremtéséről is, mint a legfőbb tennivalók egyikéről. Fellépése határozott és egyértelmű volt. Nélkülözött minden forma­ ságot. Gerelyes Endre érezte talán a legjob­ ban, hogy semmiféle póznak, dagályosságnak nincs helye itt. Olyan tekintélyt vívott ki ma­ gának e néhány perc alatt, amely a teljesen egyenrangúakat illeti meg. Később átgondolt �és mérsékelt, talpraesett válaszai, közbeszólá­ sai általános meglepetést keltettek. Ekkor szinte már ő irányította az összejövetelt, akár, egy koros, tapasztalt pedagógus, vagy mintha rutinos vezető lenne. Pedig az egyetemista mindössze huszonegy esztendős még ezidő­ ben. Tagadhatatlan, a jelenlévő pedagógusok sokat vártak Gerelyes Endrétől e találkozón. Már jóval a gyűlés kezdete előtt széles körben elterjedt a hír, hogy a fővárosból is jelen lesz valaki. Olyan, aki egészen közelről szemlél­ hette az eseményeket, egy központi kiküldött, egy szemtanú, aki valóban ismeri az igazsá­ got. és végre el is fogja mondani az itteniek­ nek azt, amiről hírek ugyan voltak, de mind­ ezideig hiányzott egy személyes résztvevő hi­ teles beszámolója. Talán a túlzott várakozás miatt néhány je­ lenlévő mégis csalódott. Nem Gerelyes mon­ dott keveset, valószínű ők vártak többet. Több részletet és tán keményebb szavakat. Harco­ sabb kiállást és nagyobb hangerőt. A többség azonban nem ilyen volt. A több­ ségnek őszintén tetszett Gerelyes mértéktartó, az elhamarkodott ítéletalkotástól mindenkit óvó, józanságra intő hozzászólása. Ezt köve­ tően Gerelyesnek egy nyilatkozata jelent meg az új megyei lapban, a Nógrád Népe 1956. november 1-i számában. A közölt részlet azonban csak szellemében hasonlít a közgaz­ dasági technikumban néhány nappal koráb­ ban elmondott beszédéhez. Itt már jóval ke­ ményebb hangot üt meg, amikor mindenkinek el akarja mondani írásban azt, amit látott és tapasztalt, “a nép élet-halálharcát”, “az ezrek heroizmusát”, amelynek bemutatására nagy írónk, “Jókainak a tolla is erőtlen lenne”, ki­ emelve a legnagyobb bibliai bűn, a testvér­ gyilkosság szörnyű vétkét is, amelynek elkö­ vetése nem egyszer, de százszor is előfordult ezekben a napokban, s amelyért nem egy, de száz meg száz “Kaint” terhel a felelősség, s jelöl meg a “káini bélyeg”. A nyilatkozat nemcsak heroikus, elevenbe vágó, lélekbemarkoló, hanem egyúttal ma­ gasszintű irodalmi teljesítmény is, és amely­ nek magyarázata abban rejlik, hogy Gerelyes nemcsak nyitott szemmel és füllel, jó megfi­ gyelőképességgel rendelkező szemlélő, de pályája elején álló író is már ekkor. A többiek... később jöttek. Október 31-én a délutáni órákban az egyetemistáknak újabb, külön csoportjai érkeztek a megyébe. Nem csupán saját elhatározásból jöttek, hanem küldték is őket. Az Egyetemi Forradalmi Bizottság, amely október 28-án, vasárnap alakult meg az ELTE Bölcsészettudományi Karán, s amely­ nek diákokból álló küldöttsége Nagy Imre mi­ niszterelnöknél is járt, hozta meg azt a dönté­ sét, hogy a Budapesten tanuló vidéki egyete­ misták menjenek szét az országban - minden­ ki a saját megyéjébe - s tájékoztassák az em­ bereket (főleg az értelmiségieket) a főváros­ ban történtekről: egyértelműen és hitelesen. Az egyetemistákat külön is felkészítették a nagy útra, a feladat minél jobb elvégzésére. Az indulás előtti napon, október 30-án a Ha­ zafias Népfront Belgrád rakparti székházába hívták össze a csoportokat, ahol Kuczka Péter adott tájékoztatást az előttük álló és könnyű­ nek éppen nem mondható tennivalókról. Kuczka Péter miután hangsúlyozta a megbi­ zatás komolyságát, arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemista küldöttek mindenütt a megyeszékhelyre menjenek, ahol a helyi for­ radalmi bizottságok tagjait keressék, s velük vegyék fel a kapcsolatot. Onnan azonnal je­ lezzenek vissza, igazolják megérkezésüket, jelenlétüket - személyesen őt hívják, aki az épületben fog tartózkodni egészen a késő éj­ szakai órákig. Az egyetemisták a következő szövegű megbízólevelet vitték magukkal másnap, mi­ kor a hajnali órákban útnak indultak: 401 �palócföld 91/4 Megbízólevél Az Országos Nemzeti Bizottság megbízza ....................... (név) ............polgártársat (személyi igazolvány száma) ......... hogy ......... megyében segítse a helyi forradalmi bizottságok megalakulását és munkáját. Budapest, 1956. okt. 31. Országos Nemzeti Bizottság (bélyegző) Kuczka Péter h. Lázár István Hivatalos és nagyon komoly volt ekkor már minden. De a feladatot vállaló fiatalok voltak legfőképpen komolyak. Mikor a zse­ bükbe tették a hosszúkás vékony átlátszó pa­ pírra írt szöveget tudták, hogy olyan fontos dologban vesznek részt, amelynek kifejlete még bizonytalan ugyan, de amely döntő fon­ tosságúvá válhat. Tudták, csak apró fogaske­ rekei ők a nagy gépezetnek, és mégis aktivis­ tái annak, ami az egész országban történik. Ilyen gondolatokkal indultak útnak október 31-ének komor hajnalán a Belgrád-rakpartról a nyitott teherautókon, hogy később, napfel­ kelte után az őszi verőfényben haladjanak majd tovább. Október 31 -én délután öt és hat óra között három budapesti egyetemista érkezett Egeren keresztül Salgótarjánba. Nagy szerencséjük volt az útvonallal, azzal, hogy a közös teher­ autó a két megyébe indulókat először Egerbe és nem Salgótarjánba vitte. Ellenkező esetben elkerülhetetlen lett volna a visszatoloncolás vagy a letartóztatás, mivel valahonnan ilyen értelmű parancsot kaptak a Nógrád megye ha­ tárának közvetlen közelében, a Jobbágyiban állomásozó katonai egységek. Az Egerből Pétervásárán és Kisterenyén keresztül a Salgótarjánba igyekvő három egyetemista este hat óra előtt néhány perccel szállt ki a teherautóból a megyei tanács épü­ lete előtt. Kinyújtóztatták elgémberedett tag­ 402 jaikat, megropogtatták csontjaikat s az épület irányába indultak. A bejáratnál álló két őrnél megbízólevelükkel igazolták magukat, majd az első emeletre siettek, ahol az előző nap alakult Megyei Nemzeti Bizottság tagjai fo­ gadták őket. A bemutatkozás és Kuczka Pé­ ternek történő visszajelzés után az a beszélge­ tés következett, ameynek során kölcsönösen tájékoztatták egymást a kialakult budapesti, illetve megyei helyzetről. A Nógrád Megyei Tanács épületében körülbelül egy óra hosszá­ ig tartózkodtak az egyetemisták, majd onnan az Acélárúgyárba mentek. A Megyei Nemzeti Bizottság tagjai javasolták nekik, hogy még most keressék fel a salgótarjáni forradalom legerősebb bázisát, az acélgyárat. Az Acélárugyár forradalmi tanácsának vendégeként összesen negyvennyolc órát töl­ töttek ott. Két éjszakát aludtak a városban - a fiúkollégiumban, illetve a Nemzeti Szállóban - s álmukra ekkor az acélgyári fegyveresek vigyáztak. Az acélgyár forradalmi tanácsának vezetői, dr. Magos Béla irányításával találko­ zót szerveztek az üzem képviselőivel, ame­ lyen őszinte és nyílt beszédükkel, a budapesti eseményekről adott reális tájékoztatásukkal őszinte sikert arattak. ezzel teljesítették... a nógrádi egyetemisták is feladatukat, ré­ szeként annak a budapesti ifjúságnak, amely élenjáró szerepet vállalt 1956 októberének forró napjaiban. Szülőföldjükre hazatérve tel­ jesítették azt, amivel megbízták őket, amiben hittek és reméltek. A fenti írás éppen ezért nem csupán meg­ emlékezés - tisztelgés is tettük és emlékük előtt. (Következő lapszámunkban szerzőnknek a salgótarjáni diákság 1956-os mozgalmával foglalkozó írását közöljük.) �Batta István A széncsata történetéhez II. A demokratizmus és a baloldal küzdelme Nógrád megyében ( 1935- 1944) A nógrádi szénmedence bányászmozgalma az 1940. évi eredményes bérharc után új helyzetbe kerül. A nyilaspárt “árulása” a Szovjetúnió elleni háborúbalépés, a doni katasztrófa, a háború várható kimenetele, de elsősorban az életkörülmények romlása új problémák elé állítják a mozgalmat is. Hosszú előkészítő munka után 1942-ben a szociáldemokrata párt befolyása alatt álló bányászszakszervezet aktív, kezdeményező tevékenységbe kezd a salgótarjáni medencében. A nyilaspártot rövidesen tömegesen hagyják el tagjai, közöttük sok bányász. A kormányzat és a tőkések is tanulnak az 1940. évi eseményekből. Megértik, hogy a háború évei alatt a szélsőjobboldali hatalomátvételnek vannak esélyei, amelyhez a szövet­ séges hitleri Németország segédkezet nyújt­ hat. Ez meghatározza a szociáldemokraták­ hoz való viszonyukat. A szakszervezetnek ez­ uttal lehetőséget adnak a szereplésre, bizo­ nyos sikerek érdekében, befolyásuk növelésé­ re. A bányászszakszervezet közreműködésével 1943 első félévében 50 százalékos béremelést hajtanak végre!! Az év második felében a szakszervezet döntő szerepet jászhat munka- és munkáskérdések­ ben. 1943. decemberében Alliquander szén­ kormánybiztos Salgótarjánban a szakszerve­ zet megbízottaival beszéli még a pótműsza­ kok új díjazását.12 A szakszervezeti vezetők két pontban ter­ jesztik elő a medence bányászainak igényeit, követeléseit, amelyek enyhíthetik a feszültsé­ geket, orvosolhatják a sérelmeket. A szakszer­ vezetek 1944. március 19-e után is fennma­ radnak. A bányászszakszervezet közreműkö­ désével 1944 nyarán megszületik az új nyug­ díjtörvény, amely leszállítja a korhatárokat. A Lakatos-kormány idején 70 százalékos fize­ tésemelésre kerül sor.13 1942 után tömegesen alakulnak a szakszervezet helyi csoportjai. 1943. szeptember 10-i jelentés szerint a tagok száma 400-ról 2.000 fölé emelkedett. 1944. január 27-én a nógrádi szénmedence szakszervezeti vezetői előtt beszél Jellinek Ferenc az üzemi választ­ mányok felállításának tervéről, az ország há­ ború utáni átalakításáról. A nógrádi bányászmozgalmak sajátossá­ ga, hogy nem találtak utat a műszaki értelmi­ séghez. Még az irányítás alsó fokán állókkal sincs politikai, szellemi szövetség. A két vi­ lágjáború között, de még a háború éveiben is megmaradnak a fenntartások, az idegenkedé­ sek. Az értelmiség jelentős része szervezeti­ leg kívül áll a pártpolitikán és a szakszerveze­ teken. Az országot ért súlyos nemzeti sérel­ mek, az ország belső nehézségei az értelmisé­ get nem a baloldal felé orientálják. A szocia­ lizmus eszméje az érelmiséghez nem juthat el 403 �palócföld 91/4 vonzó formában: az 1918-19-es forradalmak­ ban sok olyan esemény történt, amit a hata­ lom a haladó eszmék ellen is tudott felhasz­ nálni. A hatalom pedig tudatosan azonosítja a szociáldemokráciát és a kommunizmust, mindkettőt a nemzetietlenséggel vádolva. A bányászok szemében a mérnök, a tiszt­ viselő, irodista, másként szólva úr. A nógrádi bányászok között meghatározó az az érzés, amely az igazságtevést, az irodisták lefokozá­ sával, az urak megbüntetésével azonosítja. Ebben a kérdésben a józanabb magatartás ve­ reségre volt ítélve. Az akkori Magyarország társadalmi, politikai viszonyai a bűnösek ab­ ban, hogy a munkamegosztás által alá-fölé rendelt rétegek, a politikai mozgalmakban sem tudtak találkozni. Ez mindkét réteg, de a nemzet számára is sok kárt okozott. A műszaki értelmiség, hasonlóan a közép­ rétegekhez sok bizonytalansággal, a “veszte­ sek” érzésével készül a háború befejezésére, a rendszerváltozásra. A többségben az az érzés válik uralkodóvá, hogy a háború után lesz egy “átmeneti idő” , amikor az inzultusok, a tör­ vénytelenségek elkerülhetetlenek lesznek. A bizonytalanságot fokozza az, hogy az idegen, a győztes hadsereg jelenlétével tartósan szá­ molniuk kell. Sokan készülnek arra, hogy ezt az “átmeneti időt” biztonságos helyen vészel­ jék át. Ezt igazolják a kiürítések, az elmene­ külés adatai, a visszatérések tényei. A front elvonulása utáni időkben közvetlenül, a szénmeden­ cében a bányaigazgatón kívül mindössze négy fiatal mérnök állt rendelkezésre.13/a A hadiesemények elől elmenekültek 1945 má­ sodik felétől kezdtekvisszatérni. Őket igazol­ ta az, hogy legtöbbjüket fenntartás, válogatás nélküli ellenséges indulat fogadja. (Szám sze­ rint ez a réteg nem nagy; 1945 előtt Nógrád­ ban körülbelül 150 fő lehetett, ám olyanok akik a termelésben pótolhatatlanok.) Az elmondottak alapján jobban megérthe­ 404 tő, hogy az 1945-46-os években az üzemi bi­ zottságokban a szakszervezetben, a termelési biztosok között alig találunk műszakiakat. A bányamunkásság és a műszaki értelmiség kü­ lönállása nem nógrádi jelenség. A magyar munkásmozgalmat egészében is kísérő jelen­ ség. A Bányász Szakszervezet 1945. október 27-én beadványban követeli az ipari államtit­ kártól, hogy a szénkormánybiztos mellé a szakszervezet megbízottat állíthasson. Tilta­ kozik az ellen, hogy a régi rend embereit munkába állítják, stb. Ez a beadvány is hűen tükrözi a tárgyalt prolémát. Ebből idézek: “Tiszteletünk azoknak, akik szintén kiszol­ gálták a régi reakciós rendszert, de itt marad­ tak közöttünk, akikkel a megbékélés szelle­ mében vállalunk minden közösséget, de nem lehet minden további nélkül visszahelyezni az üzemek élére azokat a léhűtőket, akik elme­ nekültek a Szálasi kormányzattal, azzal a szándékkal, hogy ha győznek és annak alap­ ján visszatérhetnek, fölakasztgassák mind­ azokat, akik a megújhodásért, a demokráciá­ ért bármiként is cselekedtek.” l3/b Az idézetből nem az elmenekültek som­ más elítélésére akarok rámutatni, hanem arra. hogy az értelmiség, mint a társadalom egy csoportja a kommunista párt irányítása alatt álló szakszervezet szerint “bűnös”. Bűnös a régi reakciós rendszer kiszolgálásában. Azok is bűnösök, akik itt maradtak, azok is akik elmentek. A különbség csak a bűn mértéké­ ben lehet. Ha a társadalom egy csoportja léte­ zésével bűnös, akkor a legalapvetőbb emberi jogok, pl. a törvény előtti egyenlőség sem ér­ vényesíthető, akkor a kollektív bűnök kollek­ tív büntetést indokolnak. Ahol ezt nem látják, vagy eképpen veszik tudomásul, ott a demok­ rácia alapelveit nem értik. A régi rendszer ki­ szolgálásának módja a bizalmatlanság, a gya­ núsítás, a megfélemlítés, a leszámolás eszkö­ zévé válik, amely ellen sem politikai sem jogi eszközökkel nem lehet védekezni. Ez a vád az �“osztályharcot” parttalanná, féktelenné teszi. Felmerül a kérdés, hogyan képzelhető el a megbékélés, ha a szövetségesek egyike áldo­ zat, a másik pedig bűnös? Meg kell-e. meg lehet-e békélni azokkal, akik létükben bűnö­ sök? Nem akarom a példát túlmagyarázni, csak megemlítem: a demokrácia, a szocializ­ mus torz értelmezésével találkozunk és ez a későbbi erőszakos módszerek forrása lesz. Az “osztályharc” sztálini értelmezése és gyakor­ lata tehát már 1945-ben érvényesül az ország­ ban. A szociáldemokrata iparügyi miniszter 1945. december 12-én széntermelési bi­ zottságok felállítását rendelte el. A rendelet szerint a bizottságok tagjai: egy bányamér­ nök egy vájár és egy bányairodai tisztvise­ lő.14 A bizottságok összetételének meghatáro­ zása súlyos politikai tapasztalatokon alapult. A bányaüzemekben a műszaki értelmiség méltatlan helyzetben élt és dolgozott, meg­ kezdte vezeklését, mert “kiszolgálta a régi rendet.”A műszaki értelmiség politikai meg­ ítélése (mellőztetése) nem segítette elő a széntermelés fokozását. A rendelet ezt a fo­ lyamatot akarta megállítani. Válaszolnunk kell a kérdésre: a nógrádi bányászság és mozgalmaik hogyan készültek fel a nagy történelmi változásokra? A feudális viszonyokat fenntartó, az Euró­ pától elmaradó Hothy-rendszer elutasítása az ország korszerűsítésének vágya a háború éve­ iben már a társadalom szélesebb rétegeiben is tudatosul. A régi rend kritikus szemlélete, el­ utasítása alapvető feltétele annak, hogy a bá­ nyászság figyelme egy új világ, egy új rend felé forduljon. Ezt a feladatot az események végezték el. A megyei legális mozgalom “le­ késte” a nagy felkészülés éveit. A nógrádi bá­ nyászok is változást akartak, de nagyon keve­ sen tudták, hogy a nekik ajánlott, az általuk elfogadott úton mi vár rájuk és mi vár az országra. A szocializmus, a demokrácia igazi arcát, értékeit a legális munkásmozgalmi ta­ pasztalattal nem rendelkező munkásvezetők többsége nem ismerte. A hazai politikai viszonyok, az ismeretek hiánya, de főként a legális munkásmozgalom gyengesége miatt a nógrádi szénmedence munkássága megint magára marad. A magyar progresszió elzártsága, a baloldali pártok hiá­ nya, üldözése, a fasizmus és a bolsevizmus fegyveres küzdelme, a nemzeti sérelmek, stb. szinte lehetetlenné tették számukra az eliga­ zodást. A háborús évek nélkülözései, a nem­ zeti kataszrófa kibontakozása, az erőszak ki­ terjesztése a legradikálisabb törekvéseket tet­ te szimpatikussá a többség szemében. A “ra­ dikális igazságtevés” érthetőbb, követhetőbb, mint az ország koszerűsítésének, bonyolult kompromisszumokkal teli feladata. Inkább kifejezte a múlt elítélését, az új rend igényét. A bányászok által annyira várt új rend azon­ ban még mozgalmaik vezető gárdájában sem volt átgondolt. Az út, amelyre a mozgalom a bányászokat vitte, a körülmények által felkí­ nált, az érzelmeket kielégítő, de a jövőt illúzi­ ókba rejtő út volt. A bányászok és a műszakiak tisztázatlan viszonya, a bizalmatlanság komoly károkat okozott. A nyilas kiürítéskor, az üzembénítá­ soknál, a szovjet hadsereg hadizsákmány­ szerzési jogának gyakorlásakor, stb. a közös nemzeti érdekek háttérbe szorultak. Az együttműködés, a bizalom hiánya növelte a kiszolgáltatottságot. A gyűlölt bányatulajdo­ nosoknak, a részvényeseknek okozott károk végső soron a nemzet veszteségei lettek. A bizalom hiánya értelmetlen és fölösleges szenvedéseket, emberáldozatokat követelt. A felszabaduláskor mindkét réteg “külön állt”. A bizalom hiánya gyanakvássá terebélyese­ dett. 1945-46-ban minden üzemi, termelési problémánál felmerült a szabotálás gyanúja. Az üzemek politikai szervezeteiben, vezetőik megnyilatkozásaiban a múlttal való leszámo­ lás, a bűnösök keresése állandósult, minden 405 �palócföld 91/4 ember, aki az előző rendszerben valamilyen üzemi tisztséget viselt, sőt a megbecsült szak­ munkások egyrésze is gyanúba keverhető lett. A kivételt az MKP tagság biztosíthatta. És az MKP vezetése táplálja ezt a szellemet. A politikai radikalizmust a medencében több tényező is segítette. Az ezzel foglalkozó megyei irodalom ezt a folyamatot egyoldalúan leegyszerűsítve, sok­ szor meghamisítva ábrázolta. Már szóltam ar­ ról, hogy 1945 előtt a magyar progresszió cél­ jai, törekvései nem válhattak szélesebb kör­ ben ismertté a megyében. Pártjaik, szerveze­ teik nem épülhettek ki, vagy a politikai élet peremére szorítva léteztek, mint a kisgazdapárt is. A magyar progresszió eszméi, törek­ vései, különböző egyesületekben, gazdakö­ rökben klubokban, szimpatizáns csoportok­ ban terjednek, de nem tudnak sorsot, jövőt formáló politikai erővé válni. A pártok, a po­ litikai szervezetek hiánya elősegítette, hogy a szélsőjobboldali nézetek behatoljanak, össze­ keveredjenek a progresszió gondolataival. A legális munkásmozgalmi tevékenység Nógrádban sok nehézséggel és több ve­ széllyel járt, mint az ország más körzeteiben. Az országhatár közelsége, a Csehszlovák KP legalitása miatt a politikai rendőrség nagy erőket mozgósítot a szociáldemokrata párt el­ len. A kommunisták üldözése bénította a bal­ oldali tevékenységet, félelmet keltett, vissza­ tartó hatásúvá vált. A szociáldemokrata párt csak úgy őrizhette meg önállóságát, ha egy­ szerre harcolt a jobboldali kormányok, a szél­ sőbaloldali szervezetek és a vörös színben megjelenő baloldali túlzások “a kommuniz­ mus gyermekbetegsége”, a baloldali demagó­ gia ellen. A szociáldemokrata pártra nehezedő nyomást mutatja, hogy 1935 után szinte ki­ szorult a szénmedencéből. A bányászmozgal­ mak, vezető irányt adó erő nélkül vergődnek, majd 1938-42-ben a nyilaspárt foglyai lesz­ nek. 406 A legális munkásmozgalom számára 1938 után a kedvezőtlen tendenciák erősödnek. Olyan szituációk keletkeznek, amelyre a mozgalom nincs felkészülve. A területi revízi­ ók, a zsidótörvények, a fasiszta Németország győzelmes hadjáratai, a szovjetunió elleni há­ ború új problémák elé állítja az SZDP-t. Te­ kintélyes, értékes politikusokat, publicistá­ kat kénytelen “félreállítani”. A német-szovjet háború kirobbanása után a párt nehéz helyzet­ be kerül. A párt által hirdetett demokratikus szocializmus, amely egyszerre utasítja el a fasizmust és a bolsevizmust - a háború évei­ ben - már nem folytatható, pedig a mozga­ lomnak éppen most lenne erre a legna­ gyobb szüksége. A bolsevizmus bírálata a kormányt segítené, a kommunisták és a baloldal elleni harcában kedvezne a szél­ sőjobboldali pártoknak és dezorientálná a társadalmat. Az SZDP tehát a helyzet fog­ lya. A háború menete, a keleti-front eseményei világossá teszik, hogy a Szovjetunió nem csu­ pán győztes nagyhatalom lesz, hanem a hábo­ rú utáni Magyarország politikai viszonyainak alakításában döntő szerephez jut. A szociálde­ mokrata párt vezetése felismeri, hogy a szov­ jet befolyás alá kerülő országban a bolseviz­ must és a fasizmust egyaránt elutasító politi­ kát antikommunistának, szovjet-ellenesnek fogják minősíteni. Az 1937. április 4-5-én megtartott kongresszusa egyaránt elhatárolja a pártot a fasizmustól és a bolsevizmustól. “Nem a fasizmus és a bolsevizmus, hanem a fasizmus és a demokrácia között folyik a küz­ delem.15 ...A Szovjetuniótól és bolsevizmus­ tól élesen el kell választani a szocializmust. A Szovjetunió állami, hatalmi forma, a szocia­ lizmus eljövendő társadalom. És mi nem akarjuk ennek az eljövendő társadalomnak az eszméjét kompromittálva átadni az elkövet­ kező nemzedéknek. A bolsevizmus éppen úgy, mint a nemzeti szocializmus a szocializ­ mus igéretével el akarja hódítani a tömege­ �két.”16 - olvasható a kongresszus állásfoglalá­ sában. A pártot a fasizmustól és a bolsevizmustól elhatároló politikusok a felszabadulásra, a szovjet befolyásra készülve nem maradhatnak az SZDP vezetői. A pártnak meg kell kisérel­ ni, hogy eszméit, politikáját visszafogottan hirdesse, a politikai élvonaltól visszalépjen belső demokráciáját korlátozva, önállóságát átmenetileg feladva, tapasztalt vezetőit mel­ lőzve lépjen a felszabadult ország politikai életébe. A párt vezetői 1945 augusztusában bizalmas úton hiteles információt kapnak a Jaltai Egyezményről. Felmérhetik a következ­ ményeket. Világossá válik hogy Keletről nem várhatnak kíméletet, Nyugatról nem kaphat­ nak oltalmat. A szociáldemokrata párt így lesz az MKP “testvérpártja”. Ez a tragédia egy ország egy nemzet tragédiája lett.l6/a A lefejezett párt minden engedménye elle­ nére 1945 őszétől kezdve a legképtelenebb politikai vádakat, a legkíméletlenebb támadá­ sokat, a megalázások tömegét kapja “testvér­ pártjától”. Tény, hogy az SZDP az MKP-nak sem politikai vetélytársa, sem kritikusa nem lehetett. A két világháború közötti “bűnei” az antikommunizmusa, szovjetellenessége miatt az MKP vezetői már a felszabadulás előtt pusztulásra ítélték. Egy ilyen helyzetben lévő párt képtelen önmagát, politikáját és politiku­ sait megvédeni. Az SZDP 1945 után csak hát­ ráló árnyékpárt lehetett a felszabadult ország­ jegyzetek II. 12. Szekeres József: idézett mű 231. oldal - Országos Levéltár: A Salgótarjáni Kőszénbá­ nya RT. 1943. okt. 5-7. ülése. - Bányászszakszervezet iratai 3/1943. Párttör­ téneti Intézet 13. Szekeres József: idézett mű 231. és 243. oldal 13/a. Lassan József: A Nógrádi Szénbányászat Felszabadulás utáni Műszak Története. II. kötet 66. oldal ban. A nógrádi szénmedencében is a “harcos egyéniségek” kerülnek előtérbe. A szociálde­ mokrata hagyományokon nevelkedett moz­ galmi embereket háttérbe szorítják. Bűnösök­ nek tekintik. A felszabadult Nógrádban is a két párt közötti egyenlőtlen harc állandósult. Az MKP vezetése nyilatkozataiban időnként elítélte az SZDP elleni durva támadásokat, miközben táplálta is és sohasem büntette azokat. A “két testvérpárt együttműködése” viharos gyorsa­ sággal az MKP monopolhelyzetét eredmé­ nyezte és legelőször a szénbányászatban. A társadalom számára fontos bányászmozgal­ mak az értékes politikai erőt képviselő de az önálló útra fel nem készült üzemi szervezetek már 1946 elején az MKP teljes és ellenőrizhe­ tetlen alárendeltségébe kerültek. A nógrádi bányászmozgalom ilyen előz­ mények, üldözések, tévedések után le nem tisztult érzelmekkel, súlyos indulatokkal, cso­ dát váró reményekkel, sokféle módon ideali­ zált jövőképével érkezik az 1945-ös évben az új világ küszöbéhez. A két háború között felnövekedett bányásznemzedék, a demokrácia, a szocializmus ismerete nélkül politikailag szegényen lépi át ezt a küszöböt. Programjá­ ban a lebontásnak, a tagadásnak az elégtétel­ nek van vonzása, az építés programja pedig túlságosan elnagyolt. Az út megválasztásá­ ban, az irányváltásban az érzelmek, az illúzi­ ók válnak uralkodóvá. 13/b. Dokumentumok a Magyar Szénbányászat Történetéből (1945-1949) 75. oldal 50.sz.dok. Kossuth, 1975 14. Gergely Ernő-Jakab Sándor: A szénbányászok élet- és munkakörülményei. 1945-1948. 17. oldal 15. Mónus Illés válogatott írásai. Kossuth 1988. 361. oldal 16. Uo. 364. oldal 16/a. Balogh Sándor: Választások Magyarorszá­ gon 1945. (Kossuth, 1984) 16. oldal 407 �palócföld 91/4 Somogyi Magda “Áldassék, ki igazságosan ítél” (Borüch dájén hóemesz)* 1944. júniusa óta nem élek Szécsényben, de időközönként hazalátogatok. Legutóbb 1982 nyarán jártam megint szülővárosomban és szokás szerint betértem a zsidó temetőbe is, hogy ezúttal diafelvételt készítsek a deportálásban meghalt zsidók em­ lékére állított oszlopról, és külön egy-egy képet Klein Arnold és Családja, vagyis Szüleim, Testvéreim, meg a legközelebbi hozzátartozóim névsoráról, hogy néha leg­ alább a nevüket láthassam. Néhány nagyon régi fotó megmaradt a Budapesten élő Nagynénémnél, azokat gonddal őrzöm, de Nagymamámról és Apám, Anyám testvé­ réről, azok gyerekeiről sajnos nem találtam fényképet, csak elmosódott arcvonalaikat őrzi az emlékezetem. Az emlékoszlop háromszázegy nevet so­ rol fel, amely önmagában véve is iszonyú szám, de ez is még megtoldható a várandós anyák névtelen magzataival, akiket a haláltá­ borok felé tartó marhavagonokban vetéltek el, meg Rusznyák Rózsi nevével, aki tévedésből kimaradt, azonkívül a szécsényi gyógyszerész házaspárral, Bolgár Miklós és Bolgár Miklós­ néval, akik elhurcolásuk reggelén bevették a maguk-készítette mérget és a lehetőségekhez képest fájdalommentesen haltak meg azon a szerelvényen, amely az első állomáshelyünk­ re, egy Szécsényhez közeli gyűjtőtelepre vitt bennünket. A Bolgár házaspárról kevesen tud­ ták, hogy zsidó származásúak, hiszen még fiatal korukban kikeresztelkedtek és asszimi­ lálódási törekvésük bizonyságául “Patika a Szentháromsághoz” címzett gyógyszertárat nyitottak, éppen a Szentháromság szobor mö­ gött, gondosan ápolva a szobor köré ültetett virágos kertet valamint a katolikus vallás ha­ gyományait. Több évtizedes fáradozásuk meddőnek bizonyult, a zsidó törvények épp­ úgy vonatkoztak rájuk is, ahogyan minden más zsidóra. Együtt indultak el velünk, de nem oda ér­ keztek, ahová mi. Amikor Anyám a vonaton ránézett a már mozdulatlanná merevedett há­ zaspárra, jobb keze mutató- és középső ujját a szájához érintette, majd bal tenyerébe dör­ zsölte - kézmosás jelképeként -, hogy “bróchet” mondhasson, félhangosan mormolta: “Bórüch dájén hóemesz”, Áldassék, ki igaz­ ságosan ítél. Ő mondta el a halotti imát a hozzátartozók helyett, szánva az üldözötteket, még akkor is, ha azok hitehagyottak voltak. Sárga csillagos sorstársaink Anyám szemében bűnbocsánatot nyertek. Diszkrimináció Pici gyerekkorom óta, ameddig csak vissza tudok emlékezni, zsidó voltom különös állapotot jelentett. Más, mint a többi gyerek. *A Szécsény-vidéki héber (askenáz) nyelvjárás szerint: “Áldassék, ki igazságosan ítél”. (a szerző közlése) 408 �pedig akkor még - a 30-as évek közepén - a felnőtteket nem sújtotta olyan erős diszkrimi­ náció, mint a zsidó gyerekeket. Iskolába már nem felnőtt kísérettel jártunk, tehát ki voltunk szolgáltatva a túlerőben lévő, hasonló korú gyerekeknek. Sokszor megvertek, leköpdös­ tek és csak ritkán úsztuk meg annyival, hogy végig kellett hallgatnunk a csúfolódó rigmu­ sokat: Zsidó, zsinegre való, Pesten van egy karó az is arra való. Volt egy másik népszerű változata is: Egy szem dió, két szem dió tátott szájú, büdös zsidó. Sokszor tettük meg sírva az utat a drága kis barátommal, Haas Pistával, aki bár szem­ beszállt a támadókkal, hogy megvédjen, de mindig ő húzta a rövidebbet, amiért tőlem elhárította a közvetlen veszélyt. Sokszor végződött sírással az egyenlőtlen hadakozás, Pista pedig visszakapta a sapkáját (amit elkoboztak, de vissza is adtak) -, mert nem megkárosítani, csupán megalázni akar­ tak ellenfeleink. A zsidóüldözés az én tudatomban olyan állapotként élt, amelyen nem lehet változtat­ ni, el kell viselnünk, mint valami velünk-szü­ letett kórt. Azután létrejöttek a zsidótörvé­ nyek, amelyek államilag szentesítették nega­ tív előjelű megkülönböztetésünket. “Gerópe” legyen! Hogy a Szécsényi Hatóság mennyire volt törvénytisztelő és milyen ügybuzgalommal hajtotta végre a zsidótörvényeket, ma már nem firtatom. Egy-két “apróságot” viszont megjegyeznék, amely még ma is feloldhatat­ lan szomorúsággal tölt el. Az egyik ilyen ren­ delkezés: Braun Sándor nevű nagybátyámnak be kellett szolgáltatnia az egyetlen szabóvasa­ lóját. Aki nem szabás-varrással tengette életét Szécsényben, az is tudja, hogy ezzel gyakor­ latilag megfosztották az amúgy is csekély ke­ nyérkereseti lehetőségétől. A szabóvasaló olyan nélkülözhetelen kellék egy férfiszabó számára, mint a tű vagy a varrógép. Az a rendelet országos érvényű volt, ám a 44 előtti évek folyamán, fokozatosan tették lehetetlenné a zsidó kereskedők, iparosok, al­ kalmazottak és egyéb foglalkozásúak egzisz­ tálását. (Zsidó nem lehetett többé kocsmáros, nem tarthatott trafikárút, később lisztet, cuk­ rot és más jegyre vagy nem jegyre kapható élelmiszert, stb.) Édesapám amúgyis hátrányos helyzetből indult, hisz ő maga is, Édesanyám is sokgyer­ mekes családból származott, a Szülők támo­ gatását nem élvezhették, ráadásul maguknak is négy gyerekük volt, nem csoda hát, hogy elsők között és legmélyebben sújtotta őket a zsidótörvények meghozatala. Apám hamaro­ san a szécsényi zsidó hitközség támogatásá­ ból élt. (Havi 25 pengő fizetést kapott.) Rend­ kívül ügyeskezű lévén csirkeólat fabrikált és baromfi tenyésztéshez fogott, hogy elláthassa élelemmel a családját. Az udvar elkerített kisparcelláját fölásta, zöldségfélét termesztett, a konyhánkban pedig egy szakajtóban terpesz­ kedett a tojásain Anyám kotlósa. Hihetetlen izgalommal vártuk a kiscsirkék születését, és családi krónikánk jeles eseményeként tartotta számon azt a napot, amikor az első kiscsirke feltörte a tojáshéját. Szépen növekedtek a csibék, már néhány hetesek voltak, tehát a kotlóssal együtt a csir­ keólban éjszakáztak, amikor egyik éjszaka hangos kotkodácsolásra riadtak a Szüleim. Apám ki akart rohanni, de Anyám nem enged­ te. Csak hajnalban, amikor már teljesen elült minden zaj, akkor ment ki Apám megnézni, hogy mi történt, és végtelen szomorúsággal látta, hogy egyetlen csirke sem maradt az ól­ ban, a kotlóssal együtt valamennyi eltűnt. “Gepóre” legyen - ("áldozat" legyen) mondta Édesanyám, hogy megvigasztalja Apámat, akinek a keserű válaszmosolyát, mint jellegzetes fényképét ma is tisztán 409 �palócföld 91/4 őrzöm. Kihez fordulhattunk volna panaszra, hogy megloptak minket, hogy megfosztottak egyetlen élelemforrásunktól, hogy korábban éhezésre ítéltek, mint a községbeli sorstársa­ inkat. Egy zsidó panaszát ki orvosolta volna, egyáltalán ki hallgatta volna meg? Sovány vigasztalásul hagyományainkhoz fordultunk, amelyek szerint haragvó Istenünk a békéltető áldozat láttán megenyhül irán­ tunk, könyörületessé válik és irgalmába fo­ gad. Ezért mondta drága Anyám Sándor bácsi vasalójára, a csirkéinkre és bármilyen csekély vagy súlyos anyagi kár ért, hogy “gepóre” legyen, ezzel engesztelődjék ki a zsidók Iste­ ne. A zsidókra vonatkozó tilalomözön való­ sággal elborított, ilyen volt többek között az utazási tilalom bármilyen járművön, amelyet Laci bátyám élete kockáztatása árán szegett meg és hazautazott Pestről elbúcsúzni. Akkor látta Szüleimet, két Testvéremet utoljára. A gyülekezési tilalomról akkor értesül­ tünk, amikor a rabbi felesége által fenntartott Irodalmi Kört a szécsényi hatóság feloszlatta. Ez az Irodalmi Kör abból állt, hogy a rabbiné zsidó írók alkotásaiból szemelvényeket olva­ sott fel a hetente egyszer tartott összejövete­ len és valamelyik gyerek elszavalt egy-egy verset, emelve az öszejövetel fényét. A gyüle­ kezési tilalmat nem sérelmezem annyira, azt viszont annál inkább, hogy Szécsényből lege­ lőször és egyedül a rabbit kellett sürgősen inernálni, magára hagyva kétségbeesett fele­ ségét négy kicsi gyerekével. A legidősebb hét éves volt. Pár napra rá aztán az egész családot elhurcolták, megfosztva őket attól a csekély és kétes vigasztól is, hogy legalább a község valamennyi zsidójával együtt űzzék ki az ott­ honukból: megfosztották őket barátaiktól, is­ merőseiktől is. A jogfosztottság stációit nem akarom, nem is tudnám rendre fölsorolni, inkább az 1944-es év első hónapjairól, a szécsényi gettó létesítéséről szólok - az utókor számára -, 410 hogy fennmaradjon, a szégyenletes történe­ lemről, amely “Szécsénynek, az Ipolyvölgye szívének, a Palócföld egyik büszkesésének” honismeretéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a többi: a már közzétett értékes, más jellegű tanulmány, krónika, pozitívan kor­ szakformáló esemény, amelyekről a Szécsé­ nyi Honismereti Híradó annyi szeretettel tu­ dósít. A gettó Napok óta rebesgették, hogy hamarosan gettóba tömörítik a község zsidó lakosságát, de a parancs egyelőre késett, és mi abban reménykedtünk, hogy vaklárma volt a hír. Gyógyíthatatlanul bizakodtunk, hogy nem fordul rosszabbra a sorsunk. Miből táplálko­ zott ez az elképesztő naivitás, miért hittünk szüntelen optimizmussal valami váratlan for­ dulatban? Az előzmények semmiképpen nem indokolták. Aztán egyik napon azzal a hírrel jött haza Apám, hogy másnap kezdődik a költözés. Ahol a zsidó templom és az elemi iskola ál­ lott, azt a két utcát jelölte ki a szécsényi ható­ ság gettónak. Itt már különben is lakott né­ hány zsidó család, Fischer rabbiék, Davido­ vics kántorék, Ungár Alfrédék, Sternék, Klein Arnoldék, Madarászék, Rusznyákék és a Már­ kus család. Ezek természetesen a lakásaikba fogadták a hozzátartozóikat, jóbarátokat, a kényszerű zsúfoltságot némileg azzal enyhít­ vén, hogy közelállók osztoznak a csöppnyi területen. Hogy mit jelentett az elkülönítés a zsidók számára, az már a lakáskörülményeikből is kiderül. A családom helyzetét pontosan isme­ rem, tehát arról szólok. Két szoba konyhás lakásban laktunk az iskola-házban. Hozzánk költözött a Nagyanyám, Klein Hermanné és Hajnal, a lánya. Nagybátyám, Braun Sándor és Felesége, és a fogadott gyerekük, Rosen­ feld Laci. Ők lakták a belső szobát, a külső szoba Anyámnak, Apámnak, Edit és Tibi nevű �testvéremnek és nekem jutott, a konyhába pe­ dig Klein Józsefné, Vilma nevű nagynéném a kislányával, Marikával költözött. Tehát tizen­ egyen éltünk egy kb. 38-40 négyzetméteres lakásban és sorstársainkhoz viszonyítva még nem is a legmostohább módon. A gettóba költözött zsidók néhány ruhada­ rabon és élelmen kívül jóformán semmit sem vihettek magukkal, mert a befogadók meg­ osztották a bútoraikat, edényeiket, és általá­ ban a létfenntartáshoz nélkülözhetetlennek vélt dolgokat a befogadottakkal, másra nem tudtak helyet szorítani. (Azért használom a “nélkülözhetelennek vélt” kifejezést, mert ha­ marosan - már az Auschwitz felé tartó vago­ nokban - megtanultuk, hogy a tiszta levegőn kívül jó ideig semmi sem nélkülözhetetlen, hiszen annak is híjával utaztunk négy napig a haláltábor felé.) Elkezdődött tehát a megpróbáltatásaink újabb szakasza: a gettóélet. Szigorú rendsza­ bályok határozták meg a napi programunkat. Ha jól emlékszem d.e. 10-től d.u. 6-ig volt szabad elhagyni a gettó területét, ezt az időt a felnőttek elsősorban élelemszerzésre használ­ ták, és megpróbáltak híreket szerezni, a nem zsidó kapcsolatokat ápolni (már amennyire a gyűlölet, megfélemlítés és más objektív ösz­ szetevők lehetővé tették azt) szóval valami módon kitörni a rács mögül. A rács majdnem szó szerint értendő, ugyanis egyre-másra ér­ keztek a parancsok, hogy palánkot kell építe­ nünk a gettó köré! Máig sem találok más ma­ gyarázatot erre, mint a szándékos megalázta­ tást, egyikét a számtalanok közül: talán így jobban hasonlítottunk a karámba terelt álla­ tokhoz. (Palánk nélkül sem mertünk kilépni tiltott időben a gettóból.) A fiatalok napközben a szűkreszabott he­ lyen, a kis utcákon sétálgattak, beszélgettek, próbáltak élni, amint az a tizenévesek létszük­ séglete, hogy találkozzanak egymással, ne­ vetgéljenek, “szórakozzanak”, amelyet azon­ ban hamarosan újabb szigorú rendszabályok­ kal szintén megszüntetett a hatóság. Az ösz­ szekötő gettóparancsnok, László doktor kö­ zölte a szülőkkel, hogy a zsidók ne lófráljanak az utcákon, ne csináljanak zsivajt, hanem hú­ zódjanak be a házaikba. Behúzódtunk tehát és jobb híján újabb sár­ ga csillagokat varrtunk, hogy minden ruhára, kabátra jusson és ne kelljen minduntalan le­ fejteni, majd átvarrni arra a ruhadarabra, ami­ ben kiléptünk az utcára. Rendelet határozta meg a napi programunkat, életmódunkat, mozgási területünket, már-már azt is, hogyan vegyünk lélegzetet. A szobák udvarra és utcára nyíló ablakait, amint leszállt az este, egyaránt fekete papírral kellett beborítanunk, és csak elsötétített lakás­ ban gyújthattunk villanyt, lámpát vagy gyer­ tyát, kinek mire tellett. (Ez a rendelet a hábo­ rúra való tekintettel viszont az egész községre vonatkozott.) A zsúfolt lakásban nehezen mozogtunk, mint említettem, a konyha szobává lépett elő, viszont a népes családunknak étkeznie kellett. A leleményes Apám fölállította az udvarban a sátrat, amelyet a hagyományaink szerint sáto­ ros ünnepen használtunk, ott étkeztünk és a gyorsforralónak nevezett pici kis spirituszfő­ zőn készült naponként szegényes ebédünk. (Háromlábú pici vas állvány, köralakú tálká­ val, a tálkában spiritusz, rajta rácsos fedél, amin az edény állt.) Élelemnek szűkiben vol­ tunk, nehéz volt a beszerzés és a kevéske cse­ reárunk is alaposan megcsappant. Édesapám egykori fűszerüzletéből még maradt némi kö­ ménymag, bors, szegfűszeg, só, paprika és egyéb fűszeráru, amit a szigorú tilalom elle­ nére is kicsempésztünk a gettóból és elcserél­ tük krumplira, káposztára, vöröshagymára, zöldségfélére. A szigorú tilalom a helybeli ter­ melőket is meggátolta, hogy bemenjenek a gettóba és a termékeiket eladják, elcseréljék, esetleg elajándékozzák a zsidóknak. Nagyon kockázatos volt az ilyesmi, mert azonnali internálással fenyegették a törvényszegőket 411 �palócföld 91/4 - mármint a zsidó törvényszegőt tudomá­ som szerint nem-zsidó lakost soha sem kaptak törvényszegésen, legalábbis semmiféle retor­ zióval nem éltek velük szemben. Gettóéletünk “változatossá” tételéről a zsidótörvények gondoskodtak, de hogy a szé­ csényi hatóság mennyire buzgón hajtotta vég­ re azokat, és kifogyhatatlan fantáziával, mennyivel licitált rá, arról nem tudok utólag, jó negyven év távlatából pontos mérleget ké­ szíteni. Annyi bizonyos, hogy az újabb és újabb rendeletek országos, vagy csupán helyi jellegét megállapítani nem állt módunkban: a zsidóknak már régen (természetesen térítés nélkül) be kellett szolgáltatniuk a rádióikat (zsidó ne hallgasson rádiót). Újságot nem já­ rathattak és - balszerencse vagy szerencse(?) - teljesen elapadtak a hírforrásaink, a gyéren beszivárgó híreket nem-zsidó régi szomszé­ dainktól szereztük, akik jó vagy rosszindulat­ tól vezérelve félelemből, szánalomból vagy mert maguk sem tudták, nemigen tájékoz­ tattak a valóságos politikai helyzetről. Noshát, miben állt a foglalkoztatásunk? Egy napon összeszedték a gettó fiatalságát és elvitték dolgozni. Vagonokba raktunk bakan­ csokat. Ásót, kapát és egyéb mezőgazdasági szerszámokat vittünk egyik raktárból a másik­ ba, földet talicskáztunk ide-oda, aminek a hasznát vagy értelmét sem akkor sem utólag nem láttam, de nem is kutattam. (Azt hiszem, amióta eszméltem, ismertem azt a törvényt, hogy a zsidóknak tudomásul kell vennie: más mint a többi, ne fürkéssze, mit, miért kell tennie.) Erre a munkára csak két-három alka­ lommal vezényeltek, többször nem. Azt vi­ szont kihirdették a gettóban, hogy amikor megszólal a légiriadó, akár éjjel, akár nappal, a zsidók ásóval a kézben induljanak a meg­ adott helyre, és álljanak készenlétben - esetle­ ges bombázás utáni - romeltakarító munkára. A légiriadó sokszor megszólalt gettóéle­ tünk néhány hetében, de bölcs Édesapám ta­ nácsára soha nem mentünk sehova, és amint 412 megtudtuk, lassanként a többiek is elmara­ doztak, ugyanis a megadott helyen a zsidókon kívül senki nem volt, aki számonkérte a pa­ rancsvégrehajtást vagy további paranccsal el­ látott volna. Gettóéletünk napjait önmagában véve a létünk megszervezése is betöltötte, mert főz­ ni, mosni, tisztálkodni, takarítani olyan lakás­ ban, ahol minden tenyérnyi hely a képtelensé­ gig ki volt használva, szinte emberfeletti munkának számított. Ám ezt “megkeserítet­ te” (nem humoros ilyen összefüggésben ez a szó?) még a zsidók rettegéssel teli percei, megfélemlítésük és kínzatásuk fokozásakép­ pen az, hogy egyre sűrűbben rendelték raport­ ra a gettóparancsnokot. Egyik napon pedig azt a fenyegető üzenetet hozta, hogy ha még­ egyszer légiriadó esetén valamelyik zsidó fényjelet ad le az ellenséges repülőnek, akkor a még otthon lévő férfiakat is kivétel nélkül azonnal internálják. A megfigyelés szerint a fényjel a zsidó iskola felől volt észlelhető, de nem tudták pontosan kideríteni, hol történt és ki volt a bűn elkövetője. Szörnyű pánikban ült össze családunk és Vilma néném töredelmes vallomást tett házi ítélőszékünk előtt. Az tör­ tént ugyanis, hogy a kislánya éppen szamár­ köhögésben szenvedett, a fuldokló köhögést viszont hányás követte minden alkalommal. Azon a bizonyos éjszakán Vilma néném “adott le” fényjelzést, ugyanis a konyhaablak­ ra már nem jutott fekete papír és amikor Ma­ rikát elővette a roham, Vilma néném a sötét­ ben sehol sem találta az éjjelit, hogy abba, és ne az ágyneműre hányjon a gyerek, rémületé­ ben meggyújtott hát egy szál gyufát abban a vélt hitben, hogy a néhány másodpercig tartó fényt úgysem veszik észre. Tévedett. Túléltük szerencsésen a fényjel-históriát, amikor újabb rendeletet közvetített László doktor. Nevezetesen 24 órán belül min­ denfajta értéket, gyűrűt, drágakövet, ara­ nyat, ékszert, stb. be kell szolgáltatni a zsi­ dóknak. Kizárólag a jeggyűrűt tarthatják meg �egyelőre. - Minden új rendelet tápot adott a félelem szülte találgatások kifogyhatatlan özönének. Egymást riogattuk olyasmivel, ami a hivatalos előzmények természetes reakciója volt, mint az is, hogy hamarosan házkutatás lesz, és ahol megengedhetetlen mennyiségű élelemre, ruhaneműre, textiliára vagy más holmira akadnak, ott a tulajdonost szörnyű büntetéssel sújtják. Elkezdődött hát nagy ti­ tokban a csereberélés, este, sötétedés után be­ surrantunk egymás lakásába, és a szappantól, törülközőtől, konyharuhától kezdve egy-egy vég vászonig gazdát cseréltek a holmik, pon­ tosabban: anyagi javainkat elosztottuk egy­ más között, hogy mindenki megengedhető szinten birtokolja mindazt, amit pár héttel ké­ sőbb amúgyis ott kell hagynia, máig sem tud­ ni név szerint kiknek a számára. Az anyagi javak biztonságba helyezése már régen gondot okozott, mert az utolsó pil­ lanatokig nem hittünk a megsemmisítő láge­ rekről szóló “rémhíreknek”, nem hittük, hogy ki akarnak irtani minket, amiért zsidók va­ gyunk. Az értékek beszolgáltatása úgy látszik nem történt olyan mértékben, ami kielégítette a Hatóságot, ezért az értékrejtegetéssel vádolt családok tagjait megkísérelték egyenként szó­ ra bírni. A zsidó elemi iskola osztálytermében ült össze a vallató bizottság, és bár halálbün­ tetés terhe mellett tilos volt elárulni, hogy mi­ lyen módon folyt a kihallgatás, az mégis kiszivárgott. A gyanúsított férfiak és nők mezte­ len talpait addig korbácsolták, amíg vagy megúnták a pribékek vagy mégiscsak előke­ rült egy-egy nyakék, gyűrű, lánc vagy drága­ kő. (Tanúsíthatja az életben maradt és az auschwitzi lágerből hazatért Gróf Marika mai nevét nem tudom - , akinek az Édesanyját ölben kellett hazavinni a kihallgatásról és utá­ na még napokig nem tudott talpraállni.) Transzportálás Június első napján történhetett, már régen nem tartottam számon a dátumokat - amikor újabb parancs érkezett. Minden személy cso­ magoljon hátizsákba egy váltás fehérneműt, egy váltás ruhát, egy pár cipőt, két pár zoknit, hat zsebkendőt, készítsen össze ágyneműt és álljunk útrakészen, mert bármelyik pillanat­ ban munkára transzportálhatnak, ismeretlen helyre, a fölkészülésre viszont csak harminc percnyi időt adhatnak. “Megható humanitás­ sal” gondoskodtak rólunk, amint az a későb­ biekből is kiderült. Összecsomagoltunk és néhány óráig ke­ rülgettük a tizenegy hátizsákot, botladoztunk közöttük, aztán mindent visszaraktunk a he­ lyére, mert az ingerültség kiapadhatatlan for­ rása lett az iszonyatos helyszűke, ahol már a felnőttek sem tudták fegyelmezni magukat, nemhogy a lakásban élő két kicsi gyerek. Azt hiszem, június 6-án történt, a keltezés nem biztos, csak az időpont, hogy hajnali négy órakor riasztották a gettót. Elérkezett az indu­ lás ideje. Harminc perc alatt kellett felöltözni, elkészülni, hátizsákokba rakni az engedélye­ zett holmikat, kitenni az udvarra és ágynemű­ vel együtt kimenni a lakásból. Az ajtót lepe­ csételték, többé nem volt szabad oda belépni. Összecsomagoltunk tehát egy fél óra alatt, a két kicsit is felöltöztettük. - Honnan volt annyi önfegyelme a hét és tíz éves gyereknek, hogy egyetlen zokszó nélkül keltek föl, öltöz­ tek, készülődtek? Honnan volt Apámnak annyi ereje és ideje, hogy mindnyájunk háti­ zsákját bekötözte? És Anyámnak, aki meg­ nézte, hogy nem felejtettünk-e ki valamit, reggelit készített, kávét, kenyeret! Aztán ki­ mentünk az udvarra. Miután lepecsételték a lakást bármelyik pillanatban parancsot kap­ hattunk az indulásra. Anyám még megfőzött két tojást a gyorsforralón, hogy az üveg lek­ váron és kenyéren kívül legyen egyéb élel­ münk is az útra. Ennivalónk más, akkor már nem volt. Hajnali fél öttől a szabad ég alatt járkál­ tunk, batyúba kötött ágyneműinken üldögél413 �palócföld 91/4 tünk, és vártuk az indulás pillanatát. Az iskola udvara megtelt gyerekekkel, a kicsik felélén­ kültek, a felnőttek egyre fáradtabbak lettek és órákig nem történt semmi, leszámítva azt, hogy olyan elemi csapás is sújtott bennünket, amiről igazán nem tehetett a hatóság. - Nyolc óra körül eleredt az eső és nem húzódhattunk fedél alá. Bőrig áztunk, ronggyá ázott a csalá­ dok dunnája, párnája, hátizsákja. De Isten ki­ választott népének hihetetlen szerencséjére a kiadós záport estig tartó napsütés követte, megszáradtunk, igaz, hogy sárosak, szennye­ sek lettünk és nem volt hol megmosdanunk, de legalább nem fáztunk. Szívfacsaró látvány volt Rusznyák Rózsi­ nak a négy év körüli kislánya, aki mezítláb, csapzottan - kétágú hajfonatának csak egyiké­ ben volt egy kibomlott piros masni - ott kó­ válygott sírva a zsibvásártelephez hasonló is­ kolaudvaron, karjába szorítva fakanálból ké­ szített bábuját. Hol egyik, hol másik család szánta meg és nyomott a kezébe egy darabka zsíros vagy lekváros kenyeret. Neki nemcsak hátizsákja, cipője sem volt a nagy útra. De talán ennél az elárvult gyereknél is jobban szántuk a Schwarcz házaspárt, aki egyedül maradhatott Szécsényben, mivel Schwarcz bácsi száz százalékos hadirokkantsága révén olyan érdemeket szerzett az első világháború­ ban, amelynek fénye egy időre elhomályosí­ totta zsidó voltát. Aggódtunk értük, hiszen Laci nevű nevelt fiukat már munkaszolgálatra vitték, féltettük, mi lesz velük teljesen egye­ dül, zsidók nélkül ebben az iszonyú világban. “Szerencsére” alaptalan volt az aggodal­ munk, ugyanis az a hír járta, őket éppúgy elhurcolták, ahogyan minket, de érdemeikre való tekintettel megkülönböztetett módon, vagyis néhány nappal később, barátaiktól, is­ merőseiktől megfosztva, idegen csoporttal. Végre délután négy órakor sorakoztattak, és az úttesten vonultunk végig elcsigázottan, iszonyú bugyrainkkal, az elnéptelenedett köz­ ség főutcáján a vasútállomásra, ahol a zsidók 414 számára fönntartott szerelvény elindult ve­ lünk számomra ismeretlen helyre, otthonaink­ ból való kiűzetésünk első állomására. Hogy útközben szálltak-e föl a vonatra a csendőrök német járőrökkel, vagy Szécsény­ ből utaztak velünk, azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy utazásunk alatt gondosan megvizsgálták hátizsákjaink tartalmát, kézi­ táskáinkat, az értéknek vagy luxusnak ítélt személyes holmijainkat elszedték. Elvették Edit nővérem kis fém púdertartóját, más nők­ től is a rúzst, púdert, retikülbe való tükröt, egyéb csecsebecsét, ahogyan a férfiaktól is ha hoztak magukkal - az értékesnek ítélt ké­ zelőgombot, bicskát és hasonló apróságot, amelyekhez talán, mint emlékhez ragaszkod­ tak, mert legközelebbi hozzátartozóiktól kap­ hatták. Itt “szabadítottak” meg további fölös­ leges holmijainktól, vagyis láncokat, egyéb apróságokat mindent “átvettek megőrzésre”. Szürkületkor állt meg a szerelvény általam ismeretlen helyen, nyílt terepen, ahol leszállí­ tottak és néhányszáz méter gyalogút után egy majorba tereltek. Annak egyik hodályát fog­ lalhattuk el. Ebben a hodályban a megaláztatásunk az eddigieknél ha lehet még “magasabb” szinten történt. A családokat (férfiakat, nőket vegyesen) egy-egy sarokban mégegyszer ellenőrizték, nem rejtettek-e el maguknál valamilyen érté­ ket, hogy nem játszották-e ki a törvényt, és mégiscsak magukkal hozták a be nem szol­ gáltatott kincseiket. A testi motozás a következőképpen zaj­ lott: le kellett meztelenre vetkőznünk. A mi családunkat a Szécsényben mindenki által Gólya néninek hívott szülésznő vizsgálta meg - ma sem tudok elérzékenyülés nélkül gondol­ ni őszinte emberségére, és arra, hogy milyen kelletlenül tett eleget a parancsnak. Tehát vet­ kőztünk. A kis Öcsém előtt vetkőztünk, aki­ nek ma is látom a szemét, iszonyat ült ben­ ne, hogy látva Apánk, a család támaszának, �erősségének kiszolgáltatottságát. Rémülete fokozódott, azért hogy hogyan létezhet olyan hatalom, amely Apánknak, Anyánknak egya­ ránt parancsol, amely előtt ők is védtelenek. Talán most döbbent rá először tízéves életé­ nek ártatlan tudatosságával, hogy a zsidó m á s , mint a többi ember. Apám sosem vetkőzött le a gyerekei előtt, és mi nem mertünk egy­ másra nézni, mert szégyelltük, hogy Apánk meztelen. Edit nővérem éppen gyengélkedő időszakában volt és Anyám félénken kérte Gólya nénit, hogy neki ne kelljen levetnie a bugyiját. - “Jól van, jól van, hiszen ismerem magukat Kleinné asszony.” - Ma is hallom a szavait. Nagy bátorságra, mély humanitásra vallottak. Túlestünk a testi motozáson, mindenki, kivétel nélkül. A tíz hónapos csecsemőtől kezdve - ilyen is volt közöttünk - a legöregeb­ bekig. Nem tudom, hogy találtak-e valakinél valamit, nem valószínű, de hogy miért kellett az utolsó kontrollhoz is egy madame, azt nem nehéz kitalálni. Keservesen telt az első éjszaka. Az elcsi­ gázott emberek nemigen tudtak aludni, a lét­ bizonytalanság, a jövőtől való félelmen kívül egyéb okok is ébren tartottak bennünket. Minket, Szécsényben, a községben mindenki által jól ismert, jámbor, elmebeteg nagyné­ ném, Hajnalka nem hagyott aludni, de akinek még úgy ahogy lehetett parancsolni, és ha nem is ment simán, valamiképp mégis hajlan­ dó volt a földre ágyazott fekhelyén maradni. A másik szerencsétlen viszont, a “Kisfejű Klári", aki negyven év körül lehetett akkor, értelme pedig a két-három éves gyerek szint­ jén mozgott, sehogysem tudott beletörődni a szokatlan körülményekbe, egész éjjel járkált az emberek testein taposva - nagyon szűk he­ lyen kellett elférnünk -, ami érthető, hangos méltatlankodást, ordítozást, szitkokat váltott ki az emberekből, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Parancsnokunk továbbra is László doktor maradt, ő tájékoztatott a további teendőkről. A fiatalokat nappal mezei munkára vezényel­ ték, ennek fejében reggelenként tejet kaptunk, és emlékezetem szerint még némi krumplihoz is jutottunk, amit az “otthon” maradott idő­ sebbek megfőztek. Hogy hány napig tartott az új gyűjtőtábori életünk, nem emlékszem. Zaklatott létünk, a hontalanság, álmatlanság, kimerültség miatt képtelen voltam számontartani a napokat, nem is érdekelt, inkább az izgatott, hogy mi­ kor megyünk már tovább, arra a “végleges” helyre, amiről óráról-órára újabb hírek ke­ ringtek, és amit annyira vártunk, mert vala­ hogy úgy képzeltük, hogy végzendő munkánk ellenszolgáltatásaként megfelelő szállást és munkabért fogunk kapni. Ott átvészeljük va­ lahogyan a háborút, és a fölszabadító angol vagy orosz csapatok igazságot szolgáltatnak, visszakapjuk léthez való jogunkat, és új jövő vár a zsidóságra. Kevés idő teltén, zárt marhavagonokban (egy vagonban kb. 80-82 ember) 1 ivóvízzel teli vödörrel, 1 szennyvödörrel, nagyon kevés élelemmel útnak indítottak bennünket az auschwitzi haláltáborba. 415 �palócföld 91/4 K Ö ZÉ LETI, IRODA LM I. MŰVÉS ZETI FOLYÓ IRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-367, 32-11-760 416 �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet benyújtani a PALÓCFÖLD szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanul­ mány kategóriában I. díj: 20 000 Ft II. díj: 15 000 Ft III. díj: 10 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 20 000 Ft II. díj: 15 000 Ft III. díj: 10 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a PALÓCFÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE �25.- Ft KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bdfca4bfda9d297ce8bfc02651e969ac.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6320c21a26c32b9495163adcf36365b5.pdf f409d572e27cbd5c34552b68c1baba98 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXV. évfolyam 91/ 5. szeptember-október �É rtesítjük kedves egyéni előfizetőinket, hogy decem beri lapszá m unk m egjelenésével egyidőben szerkesztőségü n k ünnep -kö szö n tő szá n d ékka l a M ikszáth Kiadó eddig m egjelent köteteinek egy-egy példányát díjm entesen postázni fo g ja cím ü kre! �palócföld 91/5 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZETI FO LY Ó IR A T Tartalom Kontra Ferenc Nem-nem. zet-zet Szepesi Attila versei Krausz Tivadar versei Szepesi József kisprózái Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete II. 419 421 423 425 430 VITA Baranyi Ferenc Puzzle Király B. Izabella Szubjektív elemzés a változásokról Bilecz EndreHonnan jövünk - merre tartunk? Csongrády Béla “Össztűzben” 439 442 445 449 Tímár Máté A Vaskereszt (novella) Sarusi Mihály Sámsonvár (regényrészlet) 453 457 VALÓSÁGUNK Gosztonyi Péter Szubjektív nézeteim Kádár Jánosról (tanulmány) Horváth István Salgótarján a településfejlődés sodrába (tanulmány) 471 477 MŰHELY Bódi Tóth Elemér Arcunk az időben 485 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban I. (kritika) 487 HAGYOMÁNY Bozó Gyula Diákok ötvenhatban (tanulmány) 492 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Szokács László Lehetetlen, hogy mindig ők győzzenek... (interjú) Hasznos József Kutyaszorítóban I. (visszaemlékezés) 497 507 PALÓCFÖLD HIREK (leveleinkből) 513 417 �palócföld 91/5 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V É SZ E T I F O L Y Ó IR A T FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. E SZÁMUNK SZERZŐI Baranyi Ferenc költő (Budapest), Bilecz Endre országgyűlési képvviselő (Balassagyarmat), Bódi Tóth Elemér költő (Salgótarján), Bozó Gyula tanár (Salgótarján) Csongrády Béla szerkesztő (Salgó­ tarján) Gosztonyi Péter történész (Bern, Svájc). Hasznos József Máv-nyugdíjas (Salgótarján), Hor­ váth István történész (Salgótarján), Király B. Iza­ bella országgyűlési képviselő (Abony), Kontra Fe­ renc író (Újvidék, Jugoszlávia). Krausz Tivadar költő (Budapest), Sarusi Mihály író (Békéscsaba), Szepesi Attila költő (Budapest), Szepesi József költő (Budapest) Szokács László szerkesztő (Bu­ dapest), Tandori Dezső író, költő, műfordító (Bu­ dapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Buda­ pest), Tímár Máté író (Budapest) A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát a Balassi Bá­ lint Nógrád Megyei Könyvtárban rendezett Claire Szilard festőművész (Izrael) kiállításának anyagá­ ból válogattuk. Címlapunkon Szalay Lajos grafi­ kája látható. Fotó: Buda László. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 418 �palócföld 91/5 K o n tr a F e re n c Nem-nem, zet-zet Mint a visszhang, amelynek mindig mások adnak szót a szájába, úgy pergünk le folyamato­ san az elénk húzott falról. Nekünk legalább kétfelé kellene szakadni és szót-fogadni: legyünk híd a romlás vizén. Nekünk szerepeket szántak, ha már ott rekedtünk. Mások adják a szánkba a dialógusokat. Én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyémet, mondta Győri Dezső, viszont nem arról az országról beszélt, melynek kontúrjai egy pisztolyéhoz hasonlatosak. Mert a fegyver a legjellemzőbb éppen, süllyedni látszik egy megbomlott birodalom. Csonkok maradtak az egy­ kori fáklyás felvonulások helyén. Ennyi maradt testvériségből és egységből. A rikácsolóbb igazság a hasznosabb. Az ellentétek lakomát ülnek egymás felett. Abból a kancsal nézetből indultunk ki, hogy testvérek vagyunk, miért ne szeretnénk egymást, holott azzal kellett volna kezdeni, hogy bizalmatlanok vagyunk egymás iránt. Mint a két hátracsavart kéz: a gúzsba kötést a lehetőségek törvénye szabályozza. Az ismételt csalódás miatt nem követünk egyetlen funkciódús neopolitikust sem. Hiszen az igazság meetingje, pláne a két igazságé, kudarchoz vezetett. Vajon ki húz megint gátat mindenféle atyafiságok közé? Hazugságországból nincs visszatérés. Ha valakifele-felét ígér, csakis az egészre gondol, különösen akkor, ha a kezére játssza a törvény. Derék dolog diadalmaskodni és marakodni a koncon. S aki éppen megkapa­ rintotta, jóllakott tán ? A kisebbség többnyire “önként” mond le jogairól: aki aggat, önként megy sorban. Nem hiszünk a kádereknek most sem, bárminek nevezzék egyébként önmagukat. A korom nem tartozik a természetes csapadékok közé. Bennünket marhakereskedők terelgetnek egyik vásártól a mási­ kig. Hadak vonulásakor átszabja lehetőségeit az ember: testvéreim, jöjjetek, legyünk mártírok, csak hosszú, tömött sorokban gyertek utánam; ha szakadék támad előttünk, én majd ellépek, ti meg menjetek csak tovább, én akkor is legalább három lépéssel mártírabb leszek, no meg lojálisabb a mindenkori hatalommal szemben. Az igazi ellenzéki káder pipacsként virít, bármi­ lyen színű mezők váltakoznak alatta. Folyton győzni kell! Minden hely foglalt a jó ügy oldalán. Az értekezletekre már csak a bólogató barátok hivatalosak. Az ünnep mégis elmarad, mert a kirekesztettek helyén gyümölcs nem terem. Az átszabott térképen fekélyek maradnak. Átok üli meg az elfuserált lakomát. Aggódva néztük a közakarat választotta vezért, hogy fuldoklik az orgonaillatban, miután maga köré válogatta a tavasz legszebb virágait, akik majd szentesítik mindazt, amit elkövetett. A lapokban csakis fényképestül nyilatkozott, lehetőleg címoldalon az optimizmusról. Vajon kit ejtett rabul? Eljárt felelte az idő. Folt maradi a kép helyén. A füstös fal csak ott maradt fehér. A hálás hiány, hogy végre levették. Az a hely mindig a hallgatásra emlékeztet, amikor éppen nem illik beszélni, mert fölöttünk éppen szent tehenek csordája legel. Nem folytatódik a párbeszéd a Balkán Kávéház teraszán. Közel a kert, közel a park a bokrokkal. Az eső a földigiliszták langymeleg árvize. Egy nyálkás, rózsaszín példány araszol a terasz betonján. Vonszolja magát a pocsolya felé. 419 �palócföld 9 1 /5 Véletlenül az egyik vendég ráteszi a széklábat, és kettévágja vele az igyekvő gilisztát. Vonaglik egyet, és bekövetkezik a szakadás. A giliszta mindig két lapra játszik, a kétéltű jelölt, amely valamelyik vonalon mindenképpen továbbkúszik. A Balkán Kávéházba hat tekintélyt parancsoló úr érkezett. Az időjósok esőt hoznak, a csapadék pedig gilisztákat. S ha a vendégek nem vigyáznak a székekkel, az osztódás beindul... (1991. Jugoszlávia-Újvidék) 420 �palócföld 91/5 Szepesi Attila A költészetről Hová lettek fűszerei? A zöld szelek és kacagások? A lúdtollal írt fóliánsok? A szurok Á-k, a bíbor R-ek? Hová a kék tükör-szavak? A pille lángok, hófúvásban az óbor-ízű bandzsi rímek? A csuklások és dadogások. A pusz­ tában ördögszekéren lovagló garabonciások? Remeték kakukk­ fű igéi? Szirmokból-csippentett szavak? Próféták baljós lázbeszéde? Hová a bukfencező múzsa, a vackorba-harapó múzsa? A szűzlány- és a kanca-múzsa? A tollseprűn-nyar­ galó múzsa? A lázbeteg igekötők? Bohócmaszkok, isteni lárvák? Karcos igék és kintornán-botló bolond remekművek? Dögöt-dícsérő sátánfattyak? Hová lett a suhanc-poéta, a hajnal-arcú girhes látnok, Istent kísértő görbe igric? S az éjféli sugallatok? Hová a lauruszos öreg, a hellén lantot pengető? Vala-valázó kocsmaköltő? Álmoskönyvek éjféli pókja - a jeleket ki fejti meg? A tünde csillag­ képeket? Fák és kövek konok magányát? Nem szól a szó. csu­ pán csikordul. Puszta a föld, zárva az ég. A vers depresz­ sziós borongás. Szósivatag, magánbeszéd. 421 �palócföld 91/5 Szepesi Attila Föveny Halcsontvázak és kagylók ívei. Konzervdoboz, köveken békanyál. Óvszer, hajpánt és cigarettacsikk. Almacsutka, villamosjegy, kabátgomb. Légben-párzó türkiz szitakötők. És paskoló, vigasztalan habok. És szertefutó madárlábnyomok - kisebb-nagyobb: egy-egy már eltűnőben, lilék, sirályok földi csillaga. Olaj­ tócsán vergődő rovarok. Paradicsom, görgő borospalack. Faág, napszemüveg, csavarhúzó. Levágott hajtincs, el­ dobott levél - kék betűi olvashatatlanok. És hattyú­ tollak, rothadt nádcsomók. Söröskupakok tarka pöttyei. Ürüléken csillámló zöld legyek. Üres flakon, nejlonha­ risnya, drót. Késpenge, övcsat, tekergő pióca. Gyufás­ doboz, csigahéj, félcipő. Veres szalag, narancshéj, zsi­ lettpenge... Paskol a hullám, tovagörgeti kacatjait ember-utáni éjben, ahol az éden zúgott valaha. És nem tudni: az Isten vagy a Sátán nyála habzik e tenger lim­ lomon. 422 �palócföld 91/5 Krausz Tivadar Ham ham hamingvaj és az öreg halász előszedte kis élemózsiás batyuját kicsomagolta az óceánt osztán egy derék bálnaszálkával kipiszkálta odvas fogát s így szólott no hol van az a hamingvaj - - - - - - áltató miként a költő mongya agyunkba írva már a vég ám álmok álma gyúl s leszáll reánk az égnek csókjaként a lázas őrületmadár - - - rosszul mongya agyonütném de nincs agya s nem is madár - - - s szól rágyújtok magam is rágyújtom kormos seggét arcomba nyomja ó éjegek — a rémálmoknak nincs esélye félreverem a bilit beveszem az á lt a tó t - - - - - - - - reggel az üveghegyen innen immár irány az üvegmegváltó kezdetben kezdetben volt az igen és szembe jött velem a kise­ gér azt kérdezte hát te ki vagy elszédültem a szé­ gyentől ezeddig keresztyénnek vélte m magam azoknak pe­ dig orcájukra írva a világ minden szenvedésének szépsé­ ge istennek saját képei ők !egéregéregééér! mint meg­ hasonlott elefánt egyik fülem afrikai a másik meg másik és trombitáltam akár a megvadult stromboli iszonyú han­ gom még nagyobb rémülettel töltötte meg gATYÁM! csepp­ folyós lélekjelenlétem meleg nyelvként nyalta végig láb­ száramat egy vízióba ájultam a képernyő reklámot su­ gárzott asszonyóriás embertörpét tett tisztába aki váratlanul rámkacsintott drága nadrágját kímélhette vol­ 423 �palócföld 9 1 /5 na de a big-beng pelenkát nem használotta mintúgyha halálból haha ébredtem vissza egeremnek elébe aki tévébemondónak festett de kimondottan s rámbízott egy varázsigét - - - socchamelet aitápelet nofelet óizívelet óicálukepskelet telekspekuláció televízió telefon telepátia telemacchos. - - - idős kérdés a jéggyárat hideglelés nem találja ki is importálna jégkorszak előtti mélyhűtött tudást minden pillanat minden pillanatot forrónak talál drágakövet evő boldog hotdogtalan fékezett habzású veszett kutyaidő s ebes évek szépséghibából kovácsolnak jellemerényt ez idős kérdés a válasz nemököl - - - tudatra bevitt ütés - - egy távolságszakértő jónak javallója romlás megjelentője nem értette meg jóslataim mely jelenben jelenről jelennek orrba vágott csannal tévesztette a zent de nem ezen evezem se emezen amazon az amazonon a stíluson a níluson se múlik hogy mikor jön az ár hogy mikor sztrájkol a szent szkarabeusz szaripari dolgozó arabozott nílus parton üdül szépilus színhús idol semmi pardon csak hamm egy krokodilisdílus ilyen a férfi szív készültségben nem kelleti magát összpontosított akaratáradás meglepődhetsz ha zsákbamacska helyén kardfaszú bugrist találsz lehetsz kétszínű megszívod az ivarszivart a szivárványos időívet árva szívem le nem pipálhatod - - - - - - versz a szöröckéről ö sze pösze cak egy kicit bősz a söre ész azóta pálinkázik sz borozik borozik meg pálinkázik sörre sarik ejnye hogy isz aha tehát szarra szörik iszik iszik viszik viszik 424 �palócföld 91/5 Szepesi József Küszöbök Amikor apja a gyászév eltelte után új asszonyt hozott a házhoz, Jószág az emberré válás küszöbe előtt állt. A küszöb fölött durva Krisztus-kereszt lógott, a plébános úr ajándéka. A fiú az egyik legszelídebb, legistenfélőbb báránya volt a helyi cigány egyházgyülekezetnek. Akár egy békés jószág. Apja szerint anyja álszent természetét örökölte. Mostohaanyja fiatal volt, csöcsös, faros és szókimondó, Jószág, ha csak meglátta, elpirult. Titokban mégis egyre gyakrabban legeltette rajta a szemét. Telt, ruganyos kancatompor formá­ jában kerítette hatalmába az ördög. Teljesen észrevétlenül. Jószág nem volt többé ura sem gondolatainak, sem cselekedeteinek. Sátán sugallta vágya azonban, hogy csinos mostohaanyját elcsábítsa, ravasz találékonyságra ösztönözte. Egy napon, miután gondosan kitervelt és előkészített mindent, így szólt a mostohaanyjához: - Elmehetnénk az erdőbe fáért. Apám úgyis csak este jön haza a kocsmából. Legalább lesz. mivel megmelegíteni a vacsorát. A fiatalasszony nem kis megelégedéssel vette tudomásul, hogy végre kezd megjönni a gyerek esze, már nem csak a túlvilági dolgok foglalkoztatják. Így hát elindultak a közeli erdőbe. Jó ideje baktattak már a fák között, amikor a fiú hirtelen megtorpant egy bokor mellett és fülét az ég felé tartva hallgatózni kezdett. - Pszt... - suttogta szája elé téve a mutatóujját. - Az Istenke azt súgja nekem, hogy ebben a bokorban egy sült csirke van. A menyecske kényszeredetten vihogott. Mivel azonban meglehe­ tősen kíváncsi természetű volt, akaratlanul bekukkantott a bokor alá. A látvány valószínűleg megbabonázta, mert percekig nem jutott szóhoz. Szemében hitetlenkedéssel vegyes félelem tükröződött. Ez persze csöppet sem akadályozta abban, hogy - Jószág unszolására - a “mennyei eledel” jelentős részét jó étvággyal elfogyassza. Nem sokkal később, egy másik bokornál megismétlődött a jelenet. Az “isteni adomány” ezúttal jóféle vörösbor volt. Jószág egy idő múlva fülét hegyezve újból hallgatózni kezdett. - Nem! - rázta határozottan a fejét. - Ezt nem kívánhatod! Igaz, nem sokkal idősebb nálam, akár a nővérem is lehetne, de mégiscsak az apám felesége... A menyecske - már-már szent áhítattal - imára kulcsolta a kezét. - Jószágom -rebegte a túlbuzgó izgalomtól szinte fuldokolva -, csak nem megint a Magas­ ságos Istennel beszélsz?! - Bizony, hogy ővele - horgasztotta le az bűnbánóan a fejét. S merev tekintetét lopva az asszony gömbölyű csípőjének szegezte. - Azt mondja - folytatta kissé vontatottan hogy ma átléphetem az emberré válás küszöbét, de meg kell szentelnem előtte... - Milyen titokzatos vagy! Nem beszélhetnél egy kicsit világosabban? - csóválta korholóan 425 �palócföld 9 1 /5 a fejét a menyecske. - Megmondhatom, ha nagyon kíváncsi vagy rá - húzta ki magát engedékenyen a fiú. - Isten szerint ennek a küszöbnek a te ágyékodnak kell lennie... Az asszony tágra kerekedett szemében huncut kis lángok pajzánkodtak: - Az Isten akaratának engedelmeskedni kell. A “szertartás” részletei később Jószág agyában elmosódtak. Bűnös testét a durva takaró alatt tetőtől talpig kiverte a veríték; csípős levében öntudatlanul vacogva pácolódott. Amikor végre nagy nehezen kinyitotta a szemét és tekintete a küszöb fölött a durva Krisztus-keresztre lobbant, hirtelen világossá vált előtte minden. Álmában öntudatlanul egy közkedvelt cigány népmese főhősével azonosult. Azaz, a gerincén “zongorázott” a Sátán. A végkifejlet mindazonáltal kézzelfoghatóan keménynek és sikamlósnak bizonyult, ezért kimondhatatlanul bűnösnek érezte magát. - Szent Isten, mire vetemedtem, ha csak gondolatban is - nyögött fel szörnyűlködve. De leginkább azt fájlalta, hogy vétkét (tett híján) meggyónnia sem lehet. Akkor hát miféle vezeklés által szabadulhat meg a bűntudattól? Hasonló “vétség” miatt a mesehősnek - a cigány néphiedelem szerint - három évre kolos­ torba kell vonulnia s ez idő alatt nem szabad húst ennie, bort innia, nővel érintkeznie. Jószág, mielőtt újból lidércnyomásos álomba merült, görcsösen megkapaszkodott ebben a lehetőség­ ben. Ám lelke legmélyén nyálkás kéjfészket eszkábált a kétség. Vajon a Sátán mindenható-e, vagy mindenható a Sátán? Az apáca főnökasszony már az első napon grillcsirkét sütt e t eta jó kiállású “vezeklőnek”, s hallva kétségbeesett tiltakozását, mely szerint neki három évig nem szabad húst ennie, bo r t innia és nővel érintkeznie, nagyvonalúan kijelentette: - Fiam, ez nem hús. Ez sült csirke. A borivás iránt tanúsított ellenállását is hasonló módon gyűrte le: - Nem bor ez, fiam. Ez szőlő leve. Az ágyába pedig úgy csábította, hogy lefekvés előtt azzal érvelt: ő nem lány, nem asszony, ő csupán apáca. - Ott éltem és “vezekeltem” három évig a kolostorban - mesélte szemében szokatlan tűzzel Jószág a megrökönyödött plébánosnak. - Szeretném átlépni végre tisztességgel az emberré válás küszöbét. - Mindnyájan Isten kezében vagyunk - vetett keresztet elszántan a lelkipásztor, mintegy megrendszabályozva a gonoszt, aki nyilván ily módon tévelyítette el nyájától a jámbor bárányt. - Remélem - mennydörögte -, húst nem zabáltál a vezeklés ideje alatt?! - Húst semmit - tiltakozott hevesen Jószág. - Én minden nap csak sült csirkét ettem. - Csirkét?! Hiszen az hús - hüledezett a prédikátor. De aztán gyorsan hozzátette: - No persze, ez nem olyan súlyos vétek, amit az úr kegyesen meg ne bocsátana. De remélem - vonta össze fenyegetően a szemöldökét - , bo r t egyszer sem vedeltél? - Hova gondol, tisztelendő atyám - legyintett bosszúsan Jószág. - Ízlett nekem a szőlő leve is. - Szőlő leve?! De hisz’ az bor - rogyott térdre az Isten szolgája. Ám erőt vett magán és nagyot sóhajtva kijelentette: - Még ez sem olyan nagy bűn, amit a Jóisten kegyesen meg ne bocsátana. De bízvást remélem - suttogta reszketve-reménykedve - , hogy nővel nem érintkez­ tél a vezeklés ideje alatt? 426 �palócföld 91/5 - Ó, atyám, mit fel nem tételez rólam - kulcsolta imára a kezét áhítatosan Jószág. - Higgye el nekem, én csak az apácával érintkeztem. - Jószág! - szökkent vérebként talpra a szolid lelkipásztor. - Te megbecstelenítetted az Isten lányát...! A pap profán üvöltése (hála Istennek) felpattintotta a fiú szemét. S amint tekintete a küszöb fölött az elképedt Krisztus-keresztre lobbant, végképp világossá vált előtte minden. - Pofa be, Sátán - sziszegte vészjóslóan. - Én Istennek a veje vagyok, te meg csak a szolgája. Kuru és a derék obsitos A képmagnó misztikus fénye olykor miszlikre kaszabolta a csehó füstös félhomályát; gránát robbant, s véres emberi végtagok röpködtek szerte a brutális képernyőn. - Ez az igazi harc! - lelkendezett a derék obsitos, szúrós tekintetét nekem szegezve, mint egy orosz bajonettet. - Mi ehhez képest csak kismiskák vagyunk. A háromtagú kommandó eközben az őserdőben halomra gyilkolt több tucat vietnamit, így hősünk szeme csordultig megtelt őszinte rajongással. - Tudod - vigyorgott átszellemültem mint egy kirepedt szafaládé -, nekem már a Néphad­ seregben is az amerikai tengerészgyalogosok és kommandósok voltak a példaképeim. Nem rajtam múlt, hogy “nyulak” közé keveredtem. - Ha voltál katona, megértesz szigorodott ültében vigyázzba néhány pillanatra a derék obsitos. - Én az újonctól legelőször mindig azt kérdeztem: mi a hadsereg? Aztán megmagya­ ráztam: a hadsereg a legszervezettebb szervezetlenség. A következő kérdésem az volt: miért kell a laktanya elé őrséget állítani? Azért, hogy kívül rekesszük a logikát. Ezt legtöbben, persze, először nem értették. Ezeknek néhány napon keresztül kiképzés után két-három méter mély gödrög kellett ásniuk, gyalásóval, a leggazosabb, legkövesebb talajban. Ez jól bevált pedagó­ giai módszer volt az alakulatnál. - A hadsereg nevelési törekvéseit kitűnően példázzák olyan esetek is, amikor civil polgár sérelmére elkövetett vétségért kell felelősségre vonni a katonát - bölcselkedtem. - Számomra legemlékezetesebb az a cseresznyelopási ügy, melynek felgöngyölítésével megbíztak a feletteseim - fűzte tovább a szót a derék obsitos. - Egy május végi hadgyakorlat során tett feljelentést a paraszt, panaszolván, hogy a legte­ rebélyesebb cseresznyefáját kopasztották meg a “kopaszok”. A kár öszegét ő természetesen a fa termésértékében mérte, mely alig volt több, mint háromszáz forint. Én nagyvonalúan ötszázat adtam neki. A paraszt már bőréből kibújni készült örömében, amikor elkezdtük kifűrészelni a fát... - Hanem a gödörásásnál egyszer elémtoppant egy nyeszlett koromfekete legény, a nevét soha nem felejtem el, úgy hívták: Kuru. Jelentem, mondta csak úgy foghegyről, tisztelgés nélkül, én nem értem, minek ássuk ezeket a gödröket, ha úgyis be kell temetnünk! - Csoda, hogy nem ért szélütés - töltöttem színültig sekély részvéttel újból a poharát. Mire a derék obsitos így folytatta: - Ha voltál katona, megértesz. Olyan lett a búrám, mint egy izzó lámpareklám. Mit akar 427 �palócföld 9 1 /5 maga érteni, bogárkám, taszajtsa valagba egy talicska majom! A magyar katonának nem az a dolga, hogy gondolkozzon. A katona feladata az, hogy a kapott parancsot maradéktalanul, a legjobb tudása szerint végrehajtsa. - Egy parancs akkor is ésszerű, ha tótágast áll benne a logika? - vetettem közbe bátortala­ nul. - Ha voltál katona, megértesz - hangsúlyozta a derék obsitos. - Az újonc számára például mire való az éjszaka? Én erre a kérdésre ma is azt felelem: az éjszaka arra való, hogy azt a feladatot, amit napközben nem tud a katona elvégezni, az éjszaka folyamán befejezze. - Kurunak, a nyeszlet ürgeevőnek persze erről is megvolt a maga külön véleménye, nemdebár? - Szerinte, jelentette ki, az a logikus, hogy éjszaka aludjon az ember. De nem a magyar katona, maga bárgyú tekintetű csimpánz! - törölte végig gyöngyöző homlokát vásott kabátuj­ jával az együttérzésre szomjazó obsitos: tehát koccintottunk. - A Kuru egészségére - nyögte két böffenés közt flegmatikusan. - Akinek akkora agyarai voltak, hogy az őszi hadgyakorlatokon csövestől falta a kukoricát. De az még hagyján. Nyam­ vadt, rút ágyékát akkora hímingával szerelte fel a teremtő, hogy a közismerten prűd századpa­ rancsonokot is megbabonázta vele... A történet lényege tulajdonképpen ez. Kuru, akit az őrvezető elvtárs sorozatos tiszteletlen­ ségéért századparancsnoki kihallgatásra vezényelt, a raport után anyaszült pucéran, vénuszpóz­ ban hevert a körletügyeletesi emelvényen. Ez a jelenet egy héten át, kiképzés után naponta megismétlődött, de nem ez a pláne. Kuru előtt elhaladva, rangjától és beosztásától függetlenül, a század minden tagjának tisztelegnie kellett. Még az őrvezetőnek is. Mindezt félelmetes tömörséggel okádta ki a derék obsitos. A három tagú kommandó eközben az őserdőben halomra gyilkolt újabb tucat vietnamit, és hősünk szeme csordultig megtelt gyilkos rajongással. - Ha én kommandós volnék, napalmmal égetnék szénné minden Kuruhoz hasonló cigányt - sziszegte eszeveszetten. Majd minden átmenet nélkül, elkékült arccal fuldokolni kezdett. Ma sem értem, hogy ujjaim hiú reptilként miként tekeredtek oly szorosan a derék obsitos nyakára. Rácpörkölt Pulyag mellett a cigányutcában lelassított egy tehergépkocsi és kiszólt belőle a pilóta. - Szálljon be öreg, elviszem egy darabon, látom, sietős az útja. Pulyag azonban tovább szaporázta lépteit az autó mellett és így förmedt az elképedt pilótára: - Te gyerek, hagyjál engem békén. Nem érek rá veled viccelődni. Nem látod, hogy sietek?! S ha lehet, még jobban megnyújtotta a lépteit. Lolóék a régi “Népbüffé” mellett, egy szűk homályos kis udvarban laktak, Pulyag oda igyekezett. Loló apja, a nagyhírű cigányprímás, Botos Bandi nemrégiben halt meg s ősi cigány szokás szerint, az elhúnyt hátrahagyott ruhaneműit potom áron kiárúsította a család. Pulyag ez okból zörgetett az ajtón. 428 �palócföld 91/5 - Isten hozott - nyitott ajtót a prímás anyósa. - Kerülj beljebb. Mi járatban vagy? - Etelkém, az Isten nyugosztalja, volt a vejednek egy barna orkánkabátja, az nekem mindig nagyon tetszett... ha megvan, gondoltam, abban járhatnék muzsikálni... - hadarta sejpítve Pulyag. - Megvan még, hogyne volna - mosolyodott el Etel. - Csak várj addig, amíg megetetem a gyerekeket. Utána felpróbálhatod. A széles konyhaasztalra helyezett robosztus porcelántálból ínycsiklandó párák örvénylettek fel. “Rácpörkölt” - villant szinte azonnal Pulyag agyába a sóvár felismerés. S nyálmirigyei csöpögni kezdtek, mint eresz alatt az olvadó jégcsapok. A gyerekek közben jóízűen falatozni kezdtek. Minden bizonnyal e látvány hatására keveredtek össze Pulyag agyában az orkánkabát­ tal kapcsolatos fogalmak. - Etelkém - motyogta sürgetően, két nyelés közt, már-már öntudatlanul - . az Isten áldjon meg, nem érek rá. muzsikálni kell mennem... Vedd már elő azt az orkánkabátot, hadd kóstolom meg! Loló, a zongorista, később mint viccet, gyakran elmesélte az esetet. Szerinte azonban nem Pulyag, hanem a Gajdi akarta megvásárolni a szóbanforgó ruhadarabot. Ami végül mindegy, mert ő is zenész volt és valószínűleg a rácpörköltet is szerette. Virrasztó Délben még élt. huszonkét évesen, vidáman, szerelmesen. Nős volt. Egyszer elmesélte, hogy bevonulása előtt ismerte meg a feleségét, akinek vőlegénye akkor szintén katona volt. Megszerették egymást. A lány szakított jövendőbelijével, s a fiú - agyonlőtte magát. És most: az őrnagy haját tépi. a katonák sírnak, a harckocsivezető elájult. Porlepte fűben, vérbefagyva hever, fegyverén nyálkás agyvelő. Borzasztó kép. Körben a “harcmező” - hatal­ mas róna - homoktengere ásít. Gépkocsi fékez, sápadt ezredes jön, senki sem tiszteleg. - Takarják le a hullát! - Végrehajtni!- bólint a századparancsnok. Előkerül egy ponyva. Rövid tanácskozás után: - Két önként jelentkező ittmarad, a többiek harcjárműre! Előrelépek. Követ a másik. Eldübörögnek, s a néptelen tájra lassan leszáll az este. Már nem tudom, nap sütött, szél fújt, vagy esett az eső, csupán az őszre emlékezem. Már nem tudom, miért, s ki írta meg nekem a szabadságos levelet, csak azt tudom: utaztam. Éjfélre járt. A vonat robogott és én a nyitott ablakon át belebámultam az éjszakába. Sötét volt. Olyan sötét, hogy kézzeltapintható, fekete függönynek látszott a levegő. Borzongva néztem ezt a “kézzelfogható semmit”. Arra gondoltam, hogy ez a koromfekete éjszaka talán nem más, mint gyászos szemfedő, halott emlékek sötét szemfedője. És abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az én lelkem sötétebb minden szemfedőnél... 429 �palócföld 91/5 T a n d o ri D ezső Lóversenypályáim emlékezete/B (2.) N in c s c ím , c ím z ő , c ím z e tt Nincs mottó Erővonaluk Az utak jók, a fogadók rosszak, olvastam valahol, mondja Anarchist Aristocrat (v. St. Mondain?). Az utak rosszak, a fogdák is rosszak stb. A fogadók: nem okvetlenül az épületek. A lópályán a fogadók: emberek. Nem vagyunk jók. Nem jó a helyzetünk. Olvastam valahol: a sakkban az a rossz, hogy ha ránk kerül a sor, lepnünk kell. Olvastam: mindig akkor lépek, ha rám kerül a sor. Olvastam: hogy végül semmi se marad, csak az angyalok s a lovak. De ezt is: hogy a lovasok, a lovasok a csatakos virradatban jönnek meg, s ott ezt az Apokalipszis Lovasaira értette a szerző. Másutt a Trieszti Öböl lovasa jön, üzenetet hoz a kétségbeesett fiúnak: Élj... Mindez összekavarodik bennem. Legutóbb mgpróbáltam “képet adni róla”, milyen össze­ kavarodás a cselekvés. A cselekvés előtt cselekedni vágyunk. Persze, Vincennes pályájához közeledve - a fogadó? ez az, ez az épület? hirtelen felnézünk, ott van; fejünkben egy viccet forgatunk, a Karinthy-félét: A halak nem hazudnak. Ah, a lak...ezt érezzük. Nem hazudnak érzékeink stb. Nézzük a patakot, a fáknak lombjait stb., mint Szép Ernő, s mindig gondolko­ zunk. De amit gondolunk, úgy elszáll, mint a füst, elmegy, mint a felhő stb. S nem tudjuk megjegyezni egyetlen egy felhőnek hű arcképét. Sem. Ahogy megyünk, fogadókká válunk. Fogadónkbéli fogadóvá. Ez játék a szavakkal. De nem kell hozzá Murphy-féle lótörvény, versenykáté, hogy tudjuk: ha nem így, hát amúgy mindenképp összekavarodik valami. A szójáték is: játék. A játék nem annyira “játék”, hogy szó ne lenne. A szó nem játék. A szó: gondolat kifejezése...magunk kifejezése... élő lények vagyunk... ez nem játék... a játék sem játék, a játék élő lények kifejezése...ahogy a Lakot megpillantom, s bent a sok-sok zöld közt a fekete salakot, vagy salak-félét, életem képét látom. De nem tudom “emlékembe bevésni”. Elmegy, mint a füst, a felhő, a víz - a Gravelle tó kis hídja alatt, mely mintha Monet hídjainak egyike lenne, az ő híres birtokán, melynek képeit, variációkként, múzeumokban látjuk. Alig más és más egy-egy ilyen variáció. Egy egy versenyfutam is, ha úgy akarom, alig különbözik a többitől. Maisons-Laffitte-ben például két kilométernél is hosszabb a pálya. Mondtam már ezt? Itt mondtam? Ha nem itt, hát másutt. Ha azt nem olvasta valaki, később még olashatja. Akkor, ha erről valami emléke maradt, a kettő egymásramásolódik. Akkor ebből szövedék alakul, az illető, aki olvassa ezeket a dolgokat, ebben valami térhez jut. Abban él, léte töredék részéig. Ezt - is - jelenti valaminek az elmondása. Bárminek az elmondása. így, ha szerves, ha 430 �palócföld 91/5 nagyobb egésznek a része, mindegy, hogy ez a “nagyobb”, a világi mércék s nevek szerint, merőben parányi, jelentéktelen, furcsa, szélső-pályás stb. - mindegy!-, ha valaminek az elmondása nem az elmondás-produkció kedvéért van, ha valami tulajdonképpen átfoghatatlan­ nak marad, anyagként, a része, ilyen szervességgel él töredék mivoltában is, akkor... Épp ez az: akkor...? Ezt az “akkor”-t érzem felszólításként, kérdésként, ahogy akár Vincen­ nes pályája felé is haladok, s igen közel érkezem már. Ha van még időm, foglalkozom kicsit a tóval, fölmegyek a gloriette-hez, visszapasszolok egy labdát, ahogy - mondjuk - egy arab a kisfiával játszik, és nem jut az eszembe a Camus-féle Idegen első részének - a könyvnek záródörrenése. De néha sokallom, amit sokallok. A vincennes-i pálya tribünje alatti"fogadóhan­ gár" például, ez tagadhatatlan, főleg férfiakkal van tele. Sokallom. Túl sok más-kontinensivel, hogyan mondjam. Azon kapom magam: sokallom őket. Aztán, hogy hazafelé tartok, betérek egy egy sörözőmbe, ott is “ők” vannak. Nem sokallok senkit, semmit. Másrészt egyik pillanat­ ról a másikra megszűnik számomra, mondjuk, “a sör”. Nem vennék ma gint Lingfieldben. Nem tudom, egy bécsi húsvét közönsége Freudenauban miféle “sokkal” - rossz szójáték - szórakoz­ tat így. Bécsben volt, hogy a buszra, melyen fél órával előbb utaztam magam is, haza a pályáról, a versenynap után, szájkosár nélküli farkaskutyával akart felszállni valaki - szóváltás a sofőrrel, a valaki a sofőrre küldte a kutyát, a sofőr az ebet lelőtte, a valaki a sofőrt hasba szúrta, a sofőr a valakit szíven lőtte. Bécs, mondja szerkesztőm, egy újságnál, ezt írd meg, ez azért Bécs...ahogy Bécsben egy újságíró sokallja a francia versenyek pénzdíjait...s hogy nem indult el egy futamban annyi ló, itt, Vincennes-ben, ahány pénzdíj volt...és az újságíró akármilyen Rozinantén elindult volna azért a potom 10.000 franc-ért. Jó, innen jutott nekem eszembe a Cervantes-féle “út és fogadók”. De mi történik Evryben - nem itt írtam? -, ahogy hazafelé tartok a gyorsvasúton? Evry: Párizs elővárosa, abszolút Európa, ezek szerint. Csak hát hogyan is van ez az “abszolút Európa”? Csak egyetlen kérdést: Szép Ernő európai volt-e? kelet-euró­ pai? közép-európai? És Kafka? Hogyan “integrálódott” az ő műve, mind a kérdéseivel, “felkér­ dezéseivel”, és mikor? Vincennes-ben a kistaffírozás az “Európa”? A sok afrikai, török, balkáni - szó szerint értem, előjel nélkül - ember az Európa? Az evryi vonaton valaki engem is megkéselhetett volna történetesen, a kalapom kellett volna neki, részeg volt. Nem meséltem? Verekedjünk meg. Európa. Bécs, Evry. Mi marad? Mit állíthatunk, tényszerű elvontságként? Megtehetjük tétjeinket. Közeledünk, ez még lomb, víz, fatörzs, ezek még a patakban fürdő kutyák, kocogók...kevés a szemét...Európa...de bent, a fogadóhangárban, már sok a szemét. Fogadócédulák, papírpoharak. Viszont: a hangárban, a kicsit koszvatag téren, igaz, óriási térben, tavaly decemberben: előkarácsony. Egy hétvégén felvonultak az árúsok, szerte Franciaországiból jöttek, mindenfelé karácsonyfák álltak, frissen gyalult asztalok faanyagának illata szállt, bort mértek - Normandiából. Bretagne vidékéről, Dordogne-ból stb. -, kínálták “jövő nyarukat” az üdülőhelyek, prospektusokat hozhatott el az ember, hónapokig szép kastélyos képeslapokkal leveleztem itthon: onnét; vannak menetrend-leporellóim, tervezgethetek utakat, ha van rá módom - alig! mert tudom, mik a csatlakozások hova, mik az árak, mik a tájak, mi várhat, mit hol keressek. A vincennes-i lópálya tribünje alatti nagy fogadóhangárban volt ez az ácsolt előkarácsony. Szent József karácsonya. így neveztem el. Közben a magas-magas-magas üvegtető homályán át: a napfény, a decemberi. Porkévékkel. Üvöltözés, esélylatolgatás. Ellenszenves sokadalom. A helybeliek is ellenszenvesek tudnak lenni, kicsit udvariasabbak. A helybeli-de-idegenhon-eredetű ember általában törtetőbb, könyöklőbb, lábralépőbb. Ezt ta­ pasztaltam. Aztán ez se igaz. Udvariaskodás megy sokszor velük is. Bankókötegek perdülnek... 431 �palócföld 9 1 /5 megteszem fémes pendülésű tízfranc-os tétemet. Az én hibám. Miért nem tartok ott, ahol ők? Európa? Tételek, módi modorban így mondható ez: Miért nem elég a park, a vincennes-i erdő, a táj, miért nem elég a lópályán a nézgelődés? Valami kimaradt az életemből, valami kimarad, a rendszertalálás most se történik meg? Ilyen elemi, meghatározó erejű-e egyáltalán ez a “most”? Nincs-e nagyon is “menetben” már, “menetből” már, evidensen meghatározva már, ami történhet velem? Nem az van-e, hogy nagyon is megszoktam a csak periferiális cselekvés lehetőségét? S akkor erre: zutty, de csak apró tétekkel... hűha, de csak prospektusok, menetrend-leporellók, csatlakozások, melyekre sosem lesz szükségem, vonatok és buszok “elve” , ami gyakorlattá nem válik a számomra soha, úgyse? Beilleszthető, beillesztendő-e ez egyáltlán bármiféle rendszerfogalomba? Valaki, ha például több éves amerikai ösztöndíjas-utazását tervezi, vagy a lányának, vagy a nem-tudom-mi, nem él-e ez a valaki egy valósabb, világszerűbb összefüggést? Nem élem-e én “túlság” is “a” Kafkáét, “a" Szép Ernőét? Idézőjelezek: hiszen azt se tudom, ők “mit” éltek. Ugyanolyan ismeretlenségek ők, nekem, csak a múltba visszavetülve - én vetülök vissza a múltba miattuk; mert szükségem van rájuk, támaszaim: József Attila sokkal, Kosztolányi is sok mindennel például: az, hogy éjszaka az alvó mellett...hogy mire teszem föl életem...egy gyarló kis fujtató­ ra, gépkazánra, mely bármikor leáll, s akkor bebizonyosodik, hogyan reszketett Isten kezében életem, vagy “istenében” csak, vagy “kezébe”, a költészethez az a rag kellett, hogy “kijöjjön az eredmény”, s földre sújtható vagyok...s az vajon, hogy Szpéró, aki fehérült szárnyakkal halt meg éjszaka, s én azt hittem végül, reménnyel, hogy csak alszik, aztán nem, nem, és Szpéró adott át ennek, hogy “Krieau”, “Vincennes”, ahol startautó van fehér szárnnyal, és nekivág a mezőny, és ahogy a Szpéró homlokán ott volt a fehér csillag, a toll-fakulás, a vincennes-i éjszakában, vagy télen, ahogy a délután már sötétségbe vált át az utolsó futamoknál, kigyúlnak a rettenetes fényözönű reflektorok - nem gond a fény: Európa? brr! hová vezet ez -, égtájtól és kontinenstől és lószínektől függetlenül árad ez a mezőnyrészeket megcsillagozó fény, mintha maga lenne “a” Fogadó, a fényhez címzett, és a fekete salakkal valami riadalmas színkeveréket ad, és a startautó elszáguld, és a mezőny robogva kijön a kanyarból...esetleg csak ülök, mert földre sújtva vagyok, ülök egy fa tövén, a szép parkban - Evry parkja, mondtam-e már, még szebb, Evry lópálya-parkja olyan, mint egy hegyvidéki szanatóriumé, magam teli áprilisi nyárban jártam ott, hát persze, de a nappali fény nélkül is...maguk a “dolgok”, a szökőkutas medencék, a kis fenyőligetek, a lugasok, a fehér padok, a mozaik-ki-berakások, azok olyanok, mind.„és közben egy futam esélyeit kell latolgatni. Átmegy, át “a másikba az egyik”...az, hogy az imént még elemi evidencia és kizárólagosság volt “a” természet, ha művi is, mert létesítményközeli már, mégis: patak, fa, a patakban kis piros tábla, mit szabad, mit nem, kecses tábla, takaros tábla, a csemeteültetvények gondosan elkerít­ ve, senki abba ott bele ne taposson...aztán már a pálya...szereted kis színes jegyeit, kocka marad belőle neked, elteszed, itthon már tucatnyi van, mind más árnyalat...belekerülsz a gépi termé­ szetességbe, aztán a hangár...a monitorok, színesek, már azért csak gépi világ, ez már csak az, az esélyek, számokba foglalva. De hát jobb-e, több-e. rosszabb-e, kevesebb-e az, mint hogy te az imént tételekbe foglaltál volna valamit? Átmegy, egyik a másikba át, álmenések vannak...te és a többiek, ti viszitek az eleven anyagot a gépihez...akár a futamokéhoz is...csak hát a futamok is élő matériából adódnak, emberből, lóból, elképzelésből - hogy ilyesmi egyáltalán 432 �palócföld 91/5 “lehet”...hirtelen fölemel valami lendület, a park-víz-fa, séta-sietés-vágy állapotból átkerülsz a cselekvésébe. Ezt teheted: megtehetsz tíz franc-t, egy fontot. Benne vagy abban a kavargásban, melyről a múltkor szólni próbáltam. Benne, olyannyira, hogy Acapulco Dream küllemére is emlékszel, ahogy utolsónak maradt, egyedül, az enghieni bemutatókörben, és fizikai valóságára emlékszel az enghieni kenyérnek, s bár most már hetek óta nem iszol egy kortyot sem, emlékszel a Felix Potin-féle borra, s hogy Enghienben megvan a lópálya közelében két padod is, te ott “szoktál” ülni, megvan a vincennes-i pályán a kőszegély, ahol száraz leveleket szedtél össze, míg két öklöd közé hajtott fejjel nem ültél a végén, befogva füled, hogy még a hangszó­ rókat se halld...mert vége felé közeledett már a versenynap, és te - a sakkban az a rossz, hogy lépni kell! - léptél néhányat, és a jelek szerint rosszul, és most egy Voralberg, Valberga vagy Vigilano vagy Val Marianetto vagy Vidocq Mabon nevű ló gépies és mégis szerves és eleven “jóvoltából” akarsz legalább nulla-pontra visszatornászódni...és kimégy akkor, lásd a második kör végét legalább - már úgyse tudod, miről van szó, azt csak a nagy eredményjelző tábla közli majd veled, azt csak a pálya közeléből visszaáramló tömeg törmelék-hangjaiból hallhatod ki...milyen számokat hadarnak...azok jelentik a befutót, hát nyilván...a tribün ordít, ez viszo­ lyogtat...de hát akkor miért vagy itt? Jó, a V-s ló bejött, nullán vagy, még egy búcsúfutam, óvatoskodsz...nyersz, most nyerhettél volna “nagyot”, négy napi szállásra valót, de tíz franc­ nal? Miért vagy itt? A tömeg - számodra - idegen neveket ordít. A hajtók lénye idegen a számodra, ahogy közelről elnézed őket. A tulajdonosok...erre nem is mondasz semmit. A lovak maguk? Szpéró volt a lovacska. Szpéró, de körébe látod a fehér-salakfekete-szürke fényt, a megcsillagozót a vincennes-i éjszakában, csakúgy, mint Kölnben, mikor ugyanezt a tévén láttad, távközvetítés, távfogadás, de neked az a “táj” is otthonos volt. mert egy olcsó-bolt alagsorában a feleséged, mikor ő járt ott, kis drótlábú madarakat fedezett föl, hozott is haza négyet, aztán te utaztál, te is lementél a “Fundgrube”-mélybe, te is vettél négyet, veled vannak, szobádban ülnek, Kazinczka nevű medvéd körül, ágyad fejénél, ide térsz haza a fogadóirodá­ ból, éjszaka, még eszel a görögnél egy tányér sült krumplit, sült virslivel, mennyivel takarosabb, jobb a német kaja így, ezt gondolod, a párizsi sült krumplik kicsit vizesek maradnak, túl olajosak, vagy csak neked nincs semmi szerencséd velük, a német lópályákon a koszt, az “imbisz” mennyivel olcsóbb, a francia büfések ilyen helyeken lerabolnak, a francia fogadóiro­ dákban füst van és üzlet, írtad egyszer, semmi más, az angolok a maguk nagy versenynapjait közvetítik, vasárnap kivételével minden nap van nekik nagy versenynap, decentralizáltan megy ez náluk, kis városokban, nem “London”. “Manchester”, nem, hanem Uttoxeter, Kempton, Lingfield, Newbury, Cheltenham, Chepstow etc., és közvetítik önmagukat, az angolok, jók a fogadóirodáik, élhetőek, és a németek...? Ők gazdag-mivoltukat nem tagadják meg, széles kitekintésüket, s “lóban” az önbecsülésük, önértékelésük reális. A legjobb kétszáz európai galoppló közül száznyolcvan fut kb. Franciaországban, Angliában. Hát a németek angol és francia futamokat közvetítenek az irodáikban. Ez kifejezi három nemzet jellegkülönbségeit? Nem tudom. Periférikus életre kényszerültél, ilyen pályákra, és ezt most sem akarod, tudod stb. megta­ gadni? “C” pontot is felsorolhatna egy ügyes kérdőív. Igen, amíg a pályához nem érkezel, amíg a hangárban - Vincennes-ben történetesen ilyen térben- a monitorok adatait “asszimilálva” át nem adod magad, kényszerűen, a...minek? játéknak? nem, a játék neked odahaza a Koala Kártyabajnokság...a lények: Kazinczkáék és Samuék...a...hát minek adod át magad? Az idő eltelésének? Erőd levezetésének? Valami rendszerességnek? A pénznek nem adhatod magad, 433 �palócföld 91/5 mert nincs pénzed, és itt pénzből lesz a pénz, nem hazárd jellegű elsődleg a lópályai játék, korántsem...emberiesíthető, egyéníthető, némely alapszempontok - addigi eredmények, esé­ lyek stb. - figyelembevételével sok a tér...az egyéni megérzés tere, a kezdeményezésé...mókás változatok vannak, kinek-kinek más alapokról, erről próbáltál már írni korábban... minek adod át magad? A minap olvastál valamit. Az igazság pillanatáról. Magyar kommentátor furcsállta a “keleti” ember eme fölfogását. Hogy egy verseny győztesét “az igazság pillanatában” leledzőnek látta ez a keleti ember. Keleti ember volnék? Nem. Európai, keresztény kultúrán felnőtt, jobb-bal kavarcaiban ide-oda verődő ember vagyok. Itteni fogalmakkal. És mégis Idegen, az “ittenekhez” képest idegen. Ottan Kölnben, Lingfieldben, Vincennes-ben stb. - is idegen, sőt, ott idegenebb. A felszabadult idegenség-állapot az, ami a lópályára kivisz, ez az, amiért ott játszol? Ez is az “igazság” része lehet. Amelynek - az igazságnak, már ha van olyan, veti oda kommentátorunk - része ez, egésze ez, a rész-és-egész ugyanúgy nem boldogító osztás, mint az “igazságpillanat” egybeér­ ző-jegye. De ahogy egy futam eredményével “egybeesel”, vagyis ha te is “azt tippelted”, valaminek a része vagy. Tagadhatatlan; jobban, mint ha elrontottad. Ha elrontottad, több eset van: nem is szagoltad, hogy ez lesz...eleve kívül esett hát a rendszereden - íme, rend­ szervágyad! lehet azonban, hogy közel jártál hozzá, mérlegelted, volt ilyen felfogásod, elképzelésed, szempontod...hogy például két N-betűs ló jön be, lonchamp-i galoppon, ahol nem ilyen idegtépően csupa V, csupa U, csupa A egy-egy mezőny név-sora-kezdete...vagy a fő esély mellett nem volt módod, túl szegény voltál...hogy megjátszhasd, amit igazán reménytelinek gondolhattál amúgy. Ez mind az élet hasonlata? Nem tudom. Múló hasonlat-világ. Mert a versenynap végén, ahogy mégy visszafelé az erdőn, vagy már Auteuil után a Ranelagh téren, és fölszedsz egy nagy gesztenyelevél-tenyeret, már az itthoni gesztenyefáidat látod...talán; vagy nem akarod látni még, és elintézed a kérdést, hogy “közöd” van, ilyenekkel, esetleges levél­ összeszedéssel...ha még iszol, mint ahogy a legközelebbi alkalommal, “például”, nem fogsz inni, akkor a kávétabletta marad, akkor maga-a-verseny-bódulata marad...azzal se jutsz, sem többre, sem kevesebbre...mégy a Ranelagh téren, már az számít: Párizson merre vágj át...még megvan, hogy az utolsó futam “siker“ volt vagy “kudarc”, de már megvan az út, elhagytad a rossz - vagy nem is olyan rossz? - fogadó világát, már ezt az. Anarchist Aristocratot találod ki, már írást tervezel...közben az enghieni kenyérre gondolsz, milyen kenyeret vegyél, hogy a Guatemala tér után, a Szajnához a nagy támfalas házak alatt lefelé haladván, egy padra leülve, törj belőle, vegyél egy újabb üveg bort, megtaláltad, ahol a legolcsóbb, most nem ez a hét-nyolc franc megtakarítás számít - sok napon át: az is! hanem hogy maximumig mentél valamiben, a lópályán, fogadóként, a maximumot úgysem lelheted meg, otthonos a lópályán kívül vagy, igen, hát nyugodtan vállalhatsz egy-egy versenynapnyi idegenséget; igen, csakhogy ez fordítva is van: ha a világban csak szélső pályán, csak atomizáltan, csak kevés lehetőséggel “vagy”, leledzel, visszagondolhatsz - szakszósítandó! - a versenypályára, mely diszkrét pályát, teret üt ki neked, lásd Ottlik, Medve Gábor, a lópálya a te ilyen matematikád, innen veszed hasonlata­ idat - valahonnan akarod venni, rájöttél, hogy nem beszélsz egészen azonos nyelvet a környe­ zeteddel, a társadalmi, szociológiai, vallási, családi, anyagi stb. “beállítottságokkal” és “eviden­ ciákkal”, melyeket nem akarsz mint nem-is-oly-evidenseket bírálni, dehogy, kihasítod magad­ nak a nagy többségétől elütő pályát - bizony, az út mely egyben a “fogadó” is, sőt, ahol te fogadsz, tehát a jövőt firtatod stb., és van miről beszélned. Ó, nem...hát persze, hogy nem a lópályáról beszélsz - holott, ld. az előző dolgozat végét, nagyon szívesen beszélnél, mint valós 434 �palócföld 91/5 és pszichikai anyagszerűségről, csak arról is... nem, hát ez csak “vehiculum”, kötőanyag...mert nem is érted meg, hogyan érintkezhetnek emberek utalászerűen, relációkkal...holott te igazán relációember vagy, de ha érdemben szólnál, ha írnál, ez van: meg kell maradnod a visszavaló­ ságosított anyagnál, tehát hogy akkor Orallis eg 4500 méteres cross country futamban...és hogy La Monalisa Evryben, egy hatos vagy ötös futamban, igen. csak öt ló, kipreparálva látszik megannyi fejlemény... s ezzel nyilván hasonlatot is mondasz, ld. Goethe, de te vagy az, aki a legjobban tiltakoznál ellene: nem, dehogy hasonlat, itt ez: csak ez, és az meg: az, de akkor mire jutsz? Belemégy egy olyan viszonylatrendszerbe, ahol a “te” elemeidnek kis számú ismerőjére számíthatsz...no, de nem ezt csináltad végig, harminc éve már nem ezt csinálod? A lópálya mi újat jelent? Nem a lovakat, nem a pénzt, nem szakértelmet...az igazság pillanatát jelenti történetesen így, és kívülmaradás-cselekvést jelent, hiszen az, hogy Orallis: az a te sánta Alízod névhasonlósága, és ezért mersz rátenni...lásd Kosztolányi...bármit is...hiszen az Alízra rátettél valami végtelenséget magaddal és magadból, az ő életére...igaz, most távol kell járnod tőle, mint Jékely apa-versében ama Hazulról Hiányzónak, ki is halszagú-köves “gót piacok” ködein érzi meg a halál ki tudja, miféle suhintását...s Alíz alszik már, tudod, ahogy a Ranelagh téren, Monet képeitől -alusznak? - nem messze, kenyeret és bort venni, már egy gesztenyelevéllel mégy. Alíz gesztenyeleveleket látott otthon egész nap künn a Duna-parton az ablakon át...de hát Alíz nem ugyanoly csekély számú értő-érdeklődőre számíthatott s számíthat-e, mint hogy Maisons-Laffitte-ben ezt a bizonyos Orallist megtetted? Hol mindezeknek az “általánosa”? Kiben, miben bízol, hogy majd jön utánad, s elvisel, hogy anyagaidat kicsit fölemelje, azt mondja - ld. Szép Ernő - “szegény barátom”, ki igazgatja el a takaródat, ki tanulja meg minden szódat, ki lesi, álmodban mit beszélsz? Nem, ez addig csakugyan olyan álom-beszéd, árvabe­ széd, és mint ilyen mégy ki a lópályára. Ám ez is csak egy változat. Be se fejeztél, el se kötöttél az iméntiekben megannyi szálat. Elkötöttél...ó, He's A Steal jut az eszedbe. Elkötött Ló, Lopott Ló. Csonkám, tolvaj Csóró, nevezted már sokféleképpen. Mégy a Déli pályaudvar felé. Ott egy bolt, újságos. Ott szoktad ingyen, mondjuk, egy-egy magyar napilap árának plusz-borravalójáért - megnézegetni olykor a külföldi lópályák eredményeit. The Times. Le Monde. Egyébként madaraidnak hozol eleséget stb. a környékről. Egyébként: miért 195.-Ft a The Times? Mikor csak 0.35 font. s ha egy font, mondjuk 140-150 forint, a The Times még mindig csak 50 forint lehetne. Hogy hogy 195.-Ft? Eljutsz, ezzel a legkérdésesebb kérdésekig. Eljutsz...de hát ma is úgy élsz, sőt, ma úgy élsz, hogy kétfelőli okból sem...hogy sem beszélhetsz arról, amit tudni vélsz és gondolsz...de azt elutasí­ tod, hogy a “lópálya” hasonlat lenne, hogy rejtjel beszéd. Ebben nem hiszel. A szíved, hogy így mondd, “kisgyerek”, s nem akarsz tagadást tagadással viszonoztatni. Sőt. igeneim akarsz. De mit? A vincennes-i patakot igenelni: kevés. A nagy rendszereket: akár a lóversenyét is etc.: túl sok. Közben van egy járható sáv. Az út: mely a fogadóké. Ez a futurológia...ez a - nem pót! cselekvés. Ez a kívülmaradásos cselekvés. Alakíthatod a magad mikro-sorsát. Rettentő dina­ mizmusodat, melyet - te voltál a “hibás”? - nem használhattak, nem használtak fel, nem akartak felhasználni stb., észre se vettek, félreértettek etc., kiéled azt az eléggé rettentő dinamizmust abban, hogy futamra futamra futam, hogy akkor elfáradsz, valamire jutsz, nyersz, kicsit vesz­ tesz, túl is vagy már a sikerek összegezésén, nem tartod számon, “hol tartasz”, 120 győzelem, 435 �palócföld 91/5 kétszáz? Nem érdekes. Történik. Kevés, hogy “város”, hogy “könyv”, hogy “kép”; a mozi kész termék, nem te csinálod. Egy versenynapodat te csinálod meg enghienben, Evryben, Auteuilben stb. Hét futam, kilenc futam...várakozások, tanácstalanságok...összeomlások, remények, önvádak, ujjongások. Gondold meg, gondolja meg bárki, neked, aki “Hamletnek...” indultál, így, ilyen jegyben - igaz. a kötet eredeti címe. a hatvanas évek végén, ez lett volna: Egyetlen, de ezt levették róla, ez nem volt blikkfang, ezzel akkor, ki tudja, ugye, mit “fejeztél volna” ki, jókat mulatsz az ilyesmin, de másról van szó: neked, aki nehezen határozol, aki ezt vállaltad is. aki a változatok embere vagy, nem a “végsőké”, neked nem is való a futurológia e fogadásos formája. Rettegsz a jövendölés tériszonyától. Nem volna “neked való”, hogy akkor hát végér­ vénnyel dönts: “majd” ez lesz...meg ez...meg ez...túl sok további variációra nem futja. S ha futná is, mi értelme annak? Valami elvet, fölfogást kell képviselned hirtelen, félnapon át forgatod az agyadban...vonatkoztatod a szempontokat...gyors kilométereket veszel figyelembe, előző helyezéseket, lovas és ló kapcsolatát, meg hogy “eznap” az ilyen és ilyen rajtszám ennyit és ennyit nyerhet sorozatban? Vagy melyik ló eredménylistája ígér többet. De ha emezé, miért favorizálják a monitorra kivetített esélyszámok szerint mégis amazt? Ha már ott vagy a hang­ árban, szinte lehetetlen csak a Szent József karácsonyával foglalkozni...képeslapokat, szóróla­ pokat nézegetni, lacikonyhánál enni, bort méretni magadnak francia belvidékekről. Elsősorban ezek a te számodra túlontúl borsos árak. De különben is. Azért jöttél, hogy hozzászólj a jövőhöz. Ennyiben tudsz hozzászólni. Applescott, Creative, Capitan’s Kid, Richebourg II, Glorious Knight, Vogelpracht., Varenne, Alamo Boy, Cam Guile, Malicar. Most itt meg kell mondanod, ki nyer. Az idén ez a jumelé placé, vagyis hogy két lovat kell megadnod, ugyanazért a tíz franc-ért, s a lényeg az, hogy a kettő bejöjjön az első három hely valamelyikén, az idén ez a lehetőség a magadfajtájú kombinatív-bizonytalan alkatoknak igen kedvező! Játszod is. Csak itt...most mi legyen? A múltkor Richebourg II-vel nyertél, meglepetés volt, de megmentett, kései futam, nulla fölé hozott megint. Vogelpracht - rég nem ugrasz be minden “madár”-nak. Alamo Boy régi, eléggé híres ló. Nincs nosztalgia! Creative-val egyszer jól jártál, még tavaly télen. Most mi legyen? Kicsit figyelmen kívül hagyod Applescottot, holott - szintén a múltkor - hallottál róla egy súgást, követted is a tanácsot, jól jártál. Sajnos, Richebourg II-n vérzel el. A szobaszámod lett volna jó ide. a 211! Mert a befutó 2 —1 —3! Ilyen egyszerű. Na, most akkor ez tényleg egyszerű? Miért kényszeríted magad állandó döntésre? Tizenhárom nap során százkétszer, százháromszor? Valami mégis, érzed, alakul. Rendben vagy ezzel, amit most írtál. Nem jutottál túlzásokig, s a múltkoriakra is visszavetíthető némely elem...racionális - egyebek közt racionális - lényed elégedettségére is történtek ebben a dolgozatban a dolgok. Ekképp, szóismétléssel. Ahogy Aintree-ben az idén a Seagram Nationalt, a Grandot egy Seagram nevű ló nyerte. Erről másutt meséltél már. Most, ahogy ezt írod, a “szívem, szívem kiújul” című Szép Ernő meghatározás is eleven. Emitt is, ott is emlegetsz dolgokat, hálót adnak, teret valakinek„.ahogy neked teret ad korábbi futamok emléke, ahogy viszonyítási alapod van...a máskülönben reménytelen adathal­ mazban. Mely még csak nem is összevisszaság. Tizenöt lónév, tizenöt zsoké, és a többi. Teljesen kirekesztőleges, maradna a vak véletlen; nem sokszor jó. Ahogy befejezed ezt lassan, hullni kezd a tavalyi hó, Auteuil-é. Kiértél a pályára, korán volt, a monitorokon az előző versenynapot ismételték. Megvan neked egy-egy kimerevített kép a Paris Turfben is. Itt vannak ezek az újságok a lábadnál. Itt nyer, a korlát mellett, a pályának a tribün felőli szélén felhajrázva, Partagas. Amott Marquis de Coq. Samud, amikor rájöttél, szívelégtelensége van, azért liheg, 436 �palócföld 91/5 kétszeresen is Marquis de Coq volt. Vagy Kis Bálkirály. Longchamp-ból a Ballroy. Hideg volt, ugye, írtad, magad szaladoztál az egész tribünön, megtetted a Kis Bálkirályt, bejött, lehajtottad a fejed, szemed nem látott. Kis Bálkirály, mondtad. Kis Bálkirály. Auteuil-ben. egy héttel korában, hogy te odaértél, hó hullt, sok hó, a közönség hóban taposva hagyta el a pálya környékét, mentek a büfékbe, nem tudod, hová, némelyek haza. Igen, az is van. Otthagyni a versenyt, mint Kafka, reménytelen, add fel. Vagy üres a pénztárca. Vagy ez tör rád. hirtelen. Add föl, add föl. Hajnalonta már minden tervemet feladom. Mindent abbahagyni, semmibe sem szabad fogni. Aztán: fürdőszoba, konyha, borotválkozás, kávé. Nem gépies elemek? Átválto­ zásod. hogy aztán megint “mégis” jön, nem ugyanannyi, mint ahogy a patak, a tó, a gloriette után: a tömeg, a hangár, a bárdolatlan üvöltözések, a neked idegen emberek...mégis, ebben a “közegben” kell valamit megvalósítanod. És újra meg újra. Mi valósul meg? Ha akarod, semmi. Ha eltúlzod, ez az írás lesz belőle a végén. De ha igazán pontos akarsz lenni: a kettő közt, a semmi fogadócédulák, eltöltött délutánok és az írás. a dolgozat hiú álmaradandósága közt ott van az út, a fogadó útja...mozgó laktér az üres levegő, melyhez csak állványzat kell: a verseny­ nap rendje, a futamok, a Paris Turf, vagy a Heat, a Racing Post, a Sport-Welt, a Galopp Zeitung, és máris...van hol laknia, van. a... ...egyszerre nem vagy oly teherrel önmagadra nehezedő!... A tulajdonképpen nem-is-olyan-nagyon-van-kinek. És ez az, amiért az egészet csinálod. A redukálva-megmaradásért. Ahogy magad össze­ fogysz egy stlizációvá, mintha épp az életedhez elemi-fontos, különben általad kiszorított tér kezdene körülvenni, és kölcsönviszonyotok szinte gyengéd, egyszerre Maga Az Aminek Értel­ me Van. Aztán visszatér az elfogadottan értelmes értelmetlen - vagy “értelmes” például írsz, eléred a csatlakozást stb., és itthon vagy Alízékkel, Samuval...szívszorongásaiddal, hogy élje­ nek...bajlódásaiddal, hogy a cikkek, a fordítások...a lakbérrel mi lesz, felment az ára a...beve­ zetik majd amazt az...És közben nézed. Az elő-karácsony egyik gyalult asztallába mellől emelted föl a kis naptárat, az 1991 -es év francia versenyműsorát. És nézegeted. Ha itt egy tíz napos meghívásod ekkorra meg akkorra, ebbe a tíz napba beleesne három Auteuil, két St. Cloud, egy Enghien, sajnos, nem ügető, sajnos, ügető egyáltalán nem lesz, akadály és galopp lesz, nem baj, majd legalább összpontosítasz, és most hátha...Nem is tudod, mi lenne ez a “hátha”, mi kéne “akkor” még. (Folyt. köv., az.) 437 �p aló cföld 9 1 /5 438 �Mi történt? Mi történik itt? B aranyi F erenc Puzzle Van egy olasz gyerekkönyvem. L a f e l i c i t á - ez a címe. Harminc rajz és ugyanennyi mondat található benne a boldogságról. Ilyenek: boldogság egy meleg bundájú kiskutyát simogatni, boldogság ágyból nézni a kinti esőt, boldogság mezítláb járni a füvön - és így tovább. Csupa aranyos megállapítás, még aranyosabb ábrákkal illuszt­ rálva. Engem az a kép ragadott meg legjobban, amelyen egy kisfiú puzzle kirakósjátékkal bíbelődik. Gyönyörűséges tájképet szeretne összehozni a megszámlálhatatlan színes szeletkéből. Tétován kiragad egyet (láthatóan a sokadikat már) a kupacból - s az arca szinte felfénylik az örömtől. A felfénylés pillanatát ábrázolja a kép. Mellette a szöveg: boldogság végre-valahára megtalálni azt a rózsaszín darabkát, amely az ég egy szögletét és a vitorlás csúcsát jelenti. Azt hiszem, az a legnagyobb öröm a föl­ dön, amikor kiegészül valami, amikor t esz egy lépést a teljesség felé. Amikor megkerül a kicsorbult világmindenség egy darabja. A szerelemben is kiegészülünk: a másik által válunk kikerekült önmagunkká.Ezért boldog­ ság megtalálni azt a Másikat, az egyetlent, akivel nem csupán megkettőzzük, de megsok­ szorozzuk esélyünket a teljességre. S a költő, aki hetekig töpreng egy hiányzó jelzőn, mit tesz vajon? Várja a csodát, a ráta­ lálás boldogságát, felfénylő örömét, amely újabb szeletkével gazdagít egy állandóan ala­ kuló, de el csak nagy sokára készülő mozaik­ képet. Bizony mondom néktek: az a legnagyobb boldogság, ha részt vehetünk a Mindenség elkészítésében. Mi, az ötvenhatos földrengés után indult baloldai írók joggal hihetjük, hogy részt vet­ tünk benne. Kerestük azt a rózsaszín darab­ kát, amely a demokráciát jelentette volna, hogy odaillesszük a részlegesen már kirakott képhez. És ezer hiányzó darabkát kerestünk még, hiszen ez a kirakósdi csakis folyamatos tevékenységként képzelhető el. Ezért bőszít az a gyakorlat, amely lesöpör­ né az általunk felrakott szeletkéket, mert csak az újonnan meglelteket tűri meg a palettán. Az elmúlt négy évtizedet egyetlen tömbként kezelni és mindenestől elvetni a legdurvább történelemhamisítás. Rákosi ötvenes éveit egybemosni Kádár hetvenes éveivel, a szo­ cialista kísérlet korszakának értékeit át nem menteni - egész egyszerűem ostobaság. Ké­ sőbbi korok megvetése vagy gúnymosolya jár majd érte, még jó, ha csak az előbbi... Kik voltak itt a tisztességesebbek? Akik meglapultak vagy elpucoltak? Vagy mi, akik tettük, amit kellett - és amit lehetett? Tanul­ tunk rendesen, lecsapoltuk a Hanságot, meg­ ágyaztunk a DCM-nek, fáradhatatlanok vol­ tunk a falukutatásban, kiabáltunk az emberi jogokért, egyenlőtlen küzdelembe bocsátkoz­ tunk az eszme vámszedőivel és a kiskirályok­ kal - és még ezerféle “apróságot” végeztünk 439 �Mi történt? Mi történik itt? el. Olykor ügyellenül, olykor - mint később kiderült - értelmetlenül. De mindig attól a pártatlan humanizmustól vezérelve, amely az újjáépítőket mozgatta negyvenötben. Van, aki - mint magam is - kommunistává cserződött a kíméletlen szelekben, és van, aki még ma is szélárnyékban érzi jobban magát. De mellet szegeztünk mindnyájan a szélnek, mert nem akartuk, hogy az országot csupálja. Hazafia­ sabb dolog lett volna évekig siratni a levert forradalmat és dacosan nem tenni semmit a konszolidációért? Nem gondolnám. Két évvel ezelőtt tekintélyes irodalmi díj­ jal tüntettek ki az itáliai Sabbionetában. Az. átadási ünnepségen Jim Graziano Maglia elő­ adásában számtalan olaszra fordított versem hangzott el. A műsor után a mantovai járás kulturális tanácsosának rövid zárszavában megütötte a fülemet egy mondat: - A hallott versekből is kitetszik, hogy Magyarországon már a hatvanas években is folyt a harc a szocialista demokráciáért. Hogyan? Egy olasznak teljesen nyilván­ való, ami itthon folyton-folyvást bizonyításra szorul? Hazaérve ugyanis azt kellett olvas­ nom a Fidesz kongresszusáról szóló tudósítá­ sokban, hogy egy tiszteletreméltó ifjú küldött kizárólag az ellenzéknek tulajdonítja “a negy­ venéves diktatúra felszámolását”. Szépen vagyunk. Mint mondottam, mi, a türelmetlen nem­ zedék tagjai mindaddig abban a hitben éltünk, hogy megcselekedtük, amit megkövetelt a ha­ za: ha kellett, fejjel mentünk a falnak harminc évvel ezelőtt is, bár tudván tudtuk, hogy nem törhetjük át. Legfeljebb porhanyíthatunk raj­ ta. Ám a mi hajdani porhanyításaink nélkül nem sokra mennének a mostani faltörők, akár kosnak, akár buldózernek születtek eleve. És még csak nem is tetszelegtünk a bátor ember pózában, mert a fülünkben csengtek Jevtusen­ ko szavai, “...volt egy furcsa kor, melyben a becsületességet bátorságnak nevezték”. Nem voltunk tehát bátrak. De a tisztessé­ 440 günket nem vitathatja el senki. Igaz, mi érte és nem ellene haragudtunk annak, amit - szá­ momra változatlanul hiteles gyűjtőfogalom­ mal - szocializmusnak neveztünk akkoriban. Eszmével köteleztük el magunkat, nem appa­ rátusokkal. Nem lakájok voltunk, akik odave­ tett koncokért elzengték az udvar dícséretét, hanem kellemetlen alakok, akik nemszere­ tem-perceket okoztak mind a felső, mind az alsó régiókban, amikor úgy hozta a sor. Nem fenegyerekeskedésből, hanem ezért, hogy a világ előbbre menjen. Kényelmetlenek vol­ tunk, mint a lelkiismeret. No, az úgynevezett kulturális kormányzat nem is minket kényez­ tetett, sőt, jobbára mi kaptuk a szilenciumo­ kat, a ravaszul álcázott mellőzéseket, a ledo­ rongoló kioktatásokat, de az agyonhallgatáso­ kat is, míg a hatalom előtt okosan riszálók a Kossuth-díjakat kapták. A Legfőbb Kulturális Potentát a fele királyságát odaadta volna egyegy ellenzéki pózokban tetszelgő nevezetes­ ség bágyadt, megenyhült mosolyáért... Cenzúrára, eszmei terrorra mindig is a kö­ zépszer hivatkozik. Én Vácival értek egyet: Nem hittem én az elnyomott zsenikben: ki tenni akart - az tehetett itten! Igen. A komoly formátumú alkotó a legki­ látástalanabb körülmények között is megta­ lálja a módját annak, hogy a “mániáit” világ­ gá kiáltsa, hiszen - ahogy Goethe hirdette csak korlátok között mutatkozik meg, ki a mester... És mi nem nyávogtunk, hanem a periféri­ ára szorítva is mondtuk a magunkét. Tízhúsz-harminc évvel ezelőtti munkáink a bizo­ nyítékok erre. Szomorú, hogy most kell ezt fölemleget­ nem. Most, amikor mindenki jól tudta, meg világosan látta, meg előre megmondta, meg időben figyelmeztetett, sőt: bátran szembe­ szállt. Korántsem ezeknek a számát akarom szaporítani jelen zsörtölődésemmel. Csak igazságot szeretnék, csupán az a vágyam, hogy a mindvégig becsületes baloldaliak �legalább annyi objektivitást kapjanak a saját honfitársaiktól, mint amennyi egy vadidegen, külföldi kultúrfunkcionáriustól Sabbionetá­ ban kijutott. Ám a jelenlegi Feszítsd meg!-légkörben erre nem sok a remény. 441 �Király B. Izabella Szubjektív elemzés a változásokról A jelenkori nagy változások bennem a történelem örök kérdését fogalmazzák újra: milyen szerepe van a nagy egyéniségeknek és mi a néptömegeknek a történelem alakításában? Kiszámítható-e, befolyásolható-e néhány kiemelkedő egyéniség által a világ folyása? A népek egymást követő nemzedékei a háborúk félelmeit örökítik-e tovább, vagy a szabadságvágyat? (Mert, ugye, hiába óvják az apák fiaikat, hiszen őket is hiába óvták az ő apáik!) Azok a politikusok, akik napjainkban befolyásolni igyekeznek a történelmet, vajon számoltak-e azzal, hogy milyen tapasztalatokat őriz és örökít a magyar nép kollektív emlékezete az 1956-ban (és történelmünkben végig!) tapasztalt nagyhatalmi politikáról? Vagy mit Afganisztán népe? Vagy a lengyel nép? Mekkora szerepe van a népeknek abban, hogy összeomlott a nagyhatalmak által olyan mívesen felépített legújabbkori világrend? A mélyelemzésnek talán még nem jött el az ideje, de azt, hogy egy sóhajtás erejéig a Palócföldben zajló vitában résztvehetek, köszönöm. Bár mindenki tudja; nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, de a kakas kukoré­ kol, merthogy virrad - mégis újra és újra el akarják hitetni az emberekkel: néhány isteni képességekkel megáldott politikai stratéga igazgatja a világot. Hiába a látványos csődök, újra és újra összeülnek a nagy kerekasztalok, és a csalha­ tatlan politikusok előveszik piros ceruzáikat. Átrajzolják a térképet (földrajzi ismeretek nélkül), országokat, népeket emelnek vagy ej­ tenek (történelmi ismeretek nélkül) - közben megy a “negyedik hatalom” segítségével az agymosás. Minden hiába! A világ, az ember és társa­ dalma más Törvény szerint működik. A lego­ kosabb ember, legyen bár politikus, vagy szakember, széltében-hosszában átlátni kép­ telen, irányítani pedig, legyen bár kezében a legfejlettebb technika, csak ideig-óráig képes. Ha valaki hitte is eddig, hogy a Szovjetú­ 442 nióbeli változásokat az “isteni Gorbi” csinál­ ta, s hogy a nyugati politikát csupa váteszi képességű szupermann igazgatja; el kell, hogy gondolkozzon. Gorbacsovon - bár tagadhatatlanul ő volt az, aki észrevette, hogy hajnalodik és időben kezdett kukorékolni - túllépett a történelem. (Leningrád népe egy népszavazással úgy dön­ tött, Leningrád ismét legyen Szentpétervár. Gorbacsov az utolsó pillanatig Lenin mellett agitált.) S a Nyugat is ahelyett, hogy az elkerülhe­ tetlen természeti-történelmi folyamatokat föl­ ismerve politikáját alárendelné a Törvénynek, bukott rendszerek és tovább már tarthatatlan helyzetek konzerválására törekszik. Egysze­ rűen nem tudja hova tegye, hogyan reagáljon a szándéka ellenére bekövetkezett változá­ sokra. Fáziskésésben van a közép- és keleteurópai népek önmozgásához képest. Zavarát képtelen leplezni, és elképzelése sincs hogyan �lehet ezt a helyzetet rövid és hosszú távon megoldani. Tétova és ügyetlen, ami érthető. Nehéz is felismerni, s aztán beletörődni: vége a nagyhatalmi politizálásnak, virrad a kis né­ pek hajnala. Nálunk is sokan akarták és akarják elhitet­ ni a néppel, hogy az egyetlen alkalmas és elhivatott politikus Pozsgay Imre. Neki kö­ szönhetjük a szocializmus-kommunizmus bu­ kását. A kibontakozás is azért nem halad úgy, mint kellene, mert Pozsgay a margóra szorult. Hát ami igaz, igaz. Pozsgay tagadhatatlanul profi politikus és nagy taktikus. Észrevette, hogy hajnalodik, kukorékolni kezdett. De hát ő is beleesett a nagy hibába: elhitte, hogy ő csinálta a hajnalt. Ennek a stratégiának volt a része az “56 népfelkelés” című fejezet is. Ezzel kezdődött 1956 reformkommunista kisajátításának “le­ gújabbkori” nagy kisérlete. Valójában ez sem jött össze. Magyarországon milliók voltak, akik sose mondták, hogy “ellenforradalom”, akik nem népfelkelést, hanem forradalmat és szabadságharcot őriztek a szívük mélyén. Őket a Pozsgay-féle nyilatkozat nem töltötte el örömmel, sokkal inkább megfosztott vala­ mitől. Pozsgay a magyar nép bizalmából sose lesz köztársasági elnök, de még sikeres párt­ elnök sem. Pozsgayn is túllépett a történelem. S aztán itt van a “négyesfogat”! (Bihari, Bíró, Király, Lengyel). Senki se legyen oly naív, hogy elhigyje, a “négyek” eltávolítása az MSZMP-ből nem egy stratégia része volt. De bizony az volt. (A “tudatosság” a “né­ gyek” részéről huszadrangú kérdés.) Bihari Mihály küldetett a Szociáldemokrata Párt megnyergelésére, Bíró Zoltán küldetett az MDF megnyergelésére, Király Zoltán a tö­ megkommunikáció, Lengyel László a pénz­ ügyi-gazdasági folyamatok irányítására. A ki­ bontakozó ellenzéki mozgalmak bizalmából maradjon reformkommunista (kommunista) kezekben minden hatalom! De hát Isten ujja, a Törvény nem úgy működött. Mi történt a két választás idején, illetve között, sőt azóta Magyarországon? Egy biz­ tos! Semmi sem úgy történt és történik, ahogy azt a nagy stratégák tervezték és szerették volna. A nagy propaganda és a nagy “fárasz­ tás” ellenére a magyar népben volt annyi erő, hogy a legfelső politikai hatalomba juttatta 58 százalékkal a keresztény-népi-nemzeti koalí­ ciót. Lehetőséget adott a “Kamikáze” akció végrehajtására. Ez az új felállás ugyanis végre fogja hajtani a rendszerváltás nagy attrakció­ ját, miközben egyenként és összességében ta­ lán belepusztul. Az országyűlési képviselőválasztások esetében a nép egy tőle fizikailag távol álló politikai intézményről döntött. Nem terhelte semmilyen egzisztenciális függőség. Az önkormányzati választások idején a hozzá fizikailag közelálló, a mindennapi talál­ kozásai szinteréül szolgáló politikai intéz­ ményről döntött, egzisztenciális függőségek­ től terhelt viszonyok között. (A választások “titkossága” lényegtelen!) Ha ezt a két választási végeredményt néz­ zük, be kell látnunk: egyedülálló a magyar nép kollektív bölcsessége. “Lehetőséget ad­ tam nektek odafönn, de idelenn - majd meg­ látjuk!” Ezt a végeredményt senki és semmi nem lehetett képes befolyásolni. Itt nincs he­ lye se a mea culpa-nak, se a melldöngetésnek! Aki ma Magyarországon sikeres politikát kíván folytatni, annak nem a közvéleményt manipulálni kívánó közvéleménykutatási adatokra, nem a közvélemény hangját kisajá­ tító sajtóra, és különösen nem a viszonyainkat illetően teljesen tájékozatlan külföldi politi­ kusokra, vagy szakemberekre kell bíznia ma­ gát. S főleg nem azokra a magyar szocioló­ gus-politológus-pénzügyes és egyéb szakem­ berekre, akik szemmel láthatóan elvesztették szakértelmüket akkor, amikor a számukra el­ fogadhatatlan választási eredmények megszü­ lettek. (Amit ma Kéri László, Lengyel László, 443 �Mi történt? Mi történik itt? Petschnig Mária Zita és társai összeszakem­ berkednek, egyszerűen megmosolyogni va­ ló.) Aki ma Magyarországon sikeres politikát kíván folytatni, annak a magyar történelmet és a magyar nép lelkét kell ismernie. Ami most nálunk történik, arra nincsen példa és nincsen magyarázat. Helyesebben van példa, de csak a magyar múltban és ma­ gyarázat a magyar néplélekben. Aki ismeri a magyar népet nem mondja, aki nem ismeri, az nem mondhatja, hogy a magyar nép rózsaszínű, vörös vagy gyáva! És 444 senki se engedheti meg magának, hogy azt mondja: “megérdemli a sorsát!” A magyar nép nem úgy táncol, ahogy fü­ tyülnek neki. A magyar nép teszi a dolgát önnön törvényei szerint. Bárki legyen is, ha a közélet dolgaiba ár­ totta magát, egy lépést se tehet tovább. Előbb gondolkozzon el: egyéni karriert akart-e csu­ pán, vagy népe-nemzete érdekeit képviselni! Ha az utóbbi a célja, tegye fel a kérdést ma­ gának: ismeri-e, tudja-e ki az a nép, akinek a képviseletére vállalkozik, s akinek a nevében beszél. Innen indulhat az újabb fejezet. �B ile c z E n d r e Honnan jövünk - merre tartunk? (Az elhúzódó rendszerváltás gyötrelmei) Tisztelt szerkesztő Úr! Őszintén sajnálom, amiért én - némely hozzászólókkal ellentétben - még n e m tu d o m átfogó elméleti fogalmakkal a mostani magyar társadalmi átalakulás jellegét és irányát minősíteni. Akkor miért vállalkozom ezzel a válasszal a vita továbbgörgeté­ sére? Elsősorban talán azért, mert érzésem szerint nagyon sok politikával foglalkozó magyar értelmiséginek (és nem értelmiséginek) kellene kibeszélnie magából a múltat, hogy nyugodtabb lélekkel, tisztább szemmel tekinthessen a borús közeljövőre. Eddigi életem úgy alakult, hogy ennek a kínos-keserves történelmi változásnak számos lényeges eseményénél jelen lehettem, pár összefüggést megfigyelhettem és néha bele is avatkoztam a folyamatokba. Honnan érkezett társadalmunk ebbe az át­ meneti állapotba, honnan indultak a mostani politikai közszereplők? - ez az első nagy kér­ dés. A történet a hatvanas-hetvenes évtized fordulójától indítható. Ekkortól kezdődhetett meg a “létező szocializmus” kényszerburká­ ban egy felemás polgárosodás. A munkásnak pénzért lehetett túlórázni, fusizni, a tsz-tag a háztájizással többletjövedelmet szerezhetett. Sokan lettek az állami szektor perifériáján megtűrt kisvállalkozók. Az értelmiség szaba­ dabban beszélhetett, utazhatott, tájékozódha­ tott. Picike volt ez a szabadság, az életszínvo­ nal érezhető emelkedését hatalmas nyugati kölcsönök fedezték - mégis a szocialista láger legvidámabb barakkjának lakóiként éltük meg a hetvenes éveket. Gyakorlatilag min­ denki elfogadta Kádár rendszerét ebben az országban, mert kapott valamit vagy remény­ kedhetett valamiben. Én huszonhárom évesen - 1972-ben - lettem az MSZMP tagja. Rész­ ben azért, mert húszéves koromban pici és naív demokratikus diákmozgalom szervezé­ séért csendes határozottsággal eltávolíttatván az egyetemről, ötvenhatos múltú tanáraim nyomatékos tanácsára beláttam: a legilletéke­ sebb “szervek” komoly érdeklődését más­ képp nem védhetem ki. A fontosabb ok azon­ ban más volt: csak a marxista nézeteket is­ merhettem akkoriban és néhány évig elhit­ tem, elfogadtam, hogy a szocializmus a társa­ dalmi igazságosság, az egyenlőségi eszme megvalósítója. Aztán a pártban jórészt a hir­ detett célok ellenkezőjét tapasztaltam a gya­ korlatban. Most is hangsúlyoznom kell, leg­ alább annyi politikai képmutatást, elvtelen al­ kalmazkodást, hazudozást láttam a párton kí­ vül is. Ilyen volt a korszak, a társadalom. Cse­ rébe az alkalmazkodásért a hatalom békében hagyta az emberek magánéletét, nem törte ketté tömegével a szakmai pályafutásokat. Ta­ níthattam én is vidéki főiskolákon és komo­ lyan képezhettem magam, tájékozódhattam a szakmámban, a politikában. Így ismertem 445 �Mi történt? Mi történik itt? meg a hetvenes évek közepén - könyvekből! - 1956 valódi történetét; az alakuló ellenzéki mozgalmak gondolatait, az ország valóságos gazdasági helyzetét. És ez volt a döntő: a kiszabadulás a hivatalos gondolkodásból, a szellemi függetlenség, a korszerű tájékozott­ ság megszerzése! Ugyanakkor ismerje be mindenki: néhány ezer értelmiségi - tudo­ mányos kutató, gazdasági vezető, nyugatjáró újságíró - juthatott hozzá ezekhez az ismere­ tekhez, válhatott igazán tájékozottá. Mind­ össze néhány százunkat vitt el a felismerés, az erkölcsi felháborodás, a “létező szocializ­ mus” történelmi csődjének belátása, az ellen­ zéki tettek, a kezdődő elszigetelt szervezke­ dések vállalásáig. 1980 körül volt ebben az országban pár ezernyi elkötelezett reformér­ telmiségi és néhány száz elszigetelt ellenzéki. Azért hangsúlyozom ezt, mert csepp voltunk a magyar társadalom tengerében! Még az ér­ telmiség százezrei sem szerezhettek - önhibá­ jukon kívül! - kellő mélységű információkat, nem vállalhatták józan ésszel a majdnem tel­ jes kiszolgáltatottságot. Akár párton belüli re­ formernek, akár ellenzékinek minősített vala­ kit a hatalom, könnyen repülhetett az állásá­ ból, megtörhetett a pályája. Számomra ennél is kellemetlenebb volt a beszorítottság, a tehe­ tetlenség elkeserítő érzése. Gondoljunk vissza őszintén, hogyan fogadta 1980/81-ben a ma­ nipulált magyar közvélemény a lengyel válsá­ got, a Szolidaritás mozgalmának megjelené­ sét... A hivatalos propaganda hazudott rendü­ letlenül, s szinte mindenki szem volt a lánc­ ban, mert más nem is lehetett... Külön személyes szerencsémnek tartom utólag, hogy 1979-ben megismerhettem Do­ náth Ferencet, Bibó Istvánt (róla írtam dokto­ ri tanulmányomat), 1980-ban Vörös Vincét, Antall Józsefet, 1981 -ben Kis Jánost, Szilágyi Sándort, aztán Szabó Miklóst meg az egész Mozgó Világ nemzedéket Kulintól Elek Istvá­ nig, Csengeytől Csordás Gáborig. Nagyon le­ hangolóan kevesen voltunk - viszont sok 446 megfigyelő, jelentgető élt belőlünk. Én akko­ riban is (azóta is) leginkább Bibóval, Donáth­ tal, Vásárhelyi Miklóssal értettem egyet: min­ den ellenzéki irányzatnak össze kell fognia a demokratikus Magyarország érdekében, kü­ lönben soha nem érünk el valódi változáso­ kat. Őszintén együtt is működtem a reformer értelmiségiekkel; azóta sem váltam feledé­ kennyé: nem vagyok antiszocialista, nem “kommunistázok”, nekem senkitől nincsen számonkérnivalóm. Viszont máig sem tudtam magamban feldolgozni a magyar ellenzéki mozgalom idő előtti, értelmetlen szétszagga­ tását 1987-től. Mindenkinek van ebben bizo­ nyos részfelelőssége. Ki írói “löttyös nagy in­ dulatból”, ki személyes politikai számításból, ki pedig doktriner meggyőződésből vetette el a monori egyetértést, Bibó és Donáth összefo­ gásra intő hagyatékát. A demokratikus parla­ mentben máig is ez a legkiábrándítóbb: min­ denki öncélú gyűlölködése mindenki ellen. Egy ország látja és ítéli el ezt a kiábrándító stílust. Én négy éve érzékelem ezt a képtelen­ séget, hogy a magyar demokrácia vezető szel­ lemei mindenkinél kevesebbre becsülik egymást. Mit láthatott, mit tudhatott mindebből az emberek óriási többsége, maga a társadalom? Édeskeveset, legföljebb sejtette minden gon­ dolkodó elme, hogy a Kádár-hatalom békés háborúvesztését, az ország gazdasági össze­ roppanását, a nagy hazudozások, becsapások, megtévesztések árát tízmillió kisember fogja megfizetni. Ne csodálkozzunk hát a nép indu­ latán, amikor a mostani demokrácián kéri szá­ mon a munkanélküliséget, az előkúszó sze­ génységet. a fenyegető bizonytalanságot! Ez a békés átalakulás egyik keserves ára. - Nóg­ rádban különösen megkésve indult be 1987/88-ban a kikerülhetetlen politikai és gazdasági átalakulási folyamat. Abban már akkor is biztos voltam: a nehéziparból élő családok súlyos helyzetbe kerülnek, mert az országos és megyei vezetés tragikusan �keveset tett évtizedekig a versenyképtelen (ezért leépítésre kárhoztatott) bányászati, ko­ hászati nagyvállalatok átalakításáért, más foglalkozási ágak meghonosításáért. Évtize­ dek bűnös gazdasági hibáit pedig lehetetlen egy-két év alatt pótolni. Különösen elkeserí­ tett, amikor 1989 őszén a megyei pártér­ tekezleten néhány helyi politikus még Grósz Károlyt is megdicsőítette. Mit hitt vajon ez a néhány ember? Ők is jól tudták (akárcsak én), hogy a Szovjetúnió feladja Közép-Európát, a szocialista gazdaság összeomlott magától, a nógrádi ipar átalakítását azonnal el kellene kezdeni, különben évtizedes szegénység vár itt negyedmillió vétlen emberre. Ekkor “ra­ gadtattam” magam egy keményebb hangú po­ litikai nyilatkozatra (Samu Istvánnal közösen) az akkori Nógrád újságban. Ez valamikor 1989 decemberében lehetett. A helyi rend­ szerváltás mesterséges késleltetésének, visz­ szafogásának árát semmiért sem felelős mun­ kanélküli-jelöltek fogják kinyögni. Azóta sem bántam meg ezt a nyilatkozatomat. Egyéb­ iránt meggyőződésem, hogy az országban s Nógrádban mindmáig nem ment végbe han­ gos vagy csendes forradalom. Napjainkban is felülről vezérelt politikai-gazdasági rend­ szerváltás zajlik. Tényként szögezem le ezt, nem értékelésként vagy magáncsalódásként mondom. Ennél többre józanul aligha számít­ hattunk. Azért is fontos ezt kimondanunk, mert a legkárosabb önbecsapás lenne valami­ lyen forradalmi helyzet mesterséges előállítá­ sa, szimulálása. Úgy döntöttek a nagyhatal­ mak 1989-ben és úgy döntött az ország népe két választáson 1990-ben, hogy a magyar át­ alakulás fokozatosan, kisebb, heveny-meg­ rázkódtatással, szélesebb társadalmi együtt­ működéssel menjen végbe. Aki ezt nem veszi akár szélsőbalról, akár jobboldalról tudomá­ sul, az akarva-akaratlanul a világgal s az or­ szággal kerül szembe. A szocialista “vissza­ rendeződés” külső-belső esélyei nem léteznek gyakorlatilag. Ha invalidusok, veteránusok, becsületből kitartók, szociálisan elkeseredet­ tek erről nosztalgiáznak, türelmesen kell vi­ tatkoznunk velük. Veszélyesebb játéknak tar­ tom a “jobboldali” igazságosztás torzult pró­ bálkozásait. Hová vezet a fehér könyvek összeállítása, mit eredményez a spontán szo­ bordöntögetés, a kivonulás napjának harang­ zúgásos ünnepeltetése? Sehová, mert a hara­ got, az indulatokat fölkavarhatjuk ilyenfajta akciókkal, mégsem lesz belőle semmi a jövő számára. Más irányba kell elindulnunk - de hová, merre tartunk? Először is merre mehetünk? Nógrád számára különösen szűk az előrejutás ösvénye. A térség egész gazdasági szerkezete végzetesen eltorzított. Máig nincs, legjobb tu­ domásom szerint, általunk elkészített, hely­ ben összehangolt gazdasági kibontakozási ja­ vaslat a termelési szerkezet átformálására. Ilyen munkát nem végezhet el sem néhány vállalati menedzser, sem a megyei szakigaz­ gatási apparátus, sem a pártok, önkormányza­ tok vezetői, sem a parlamenti képviselők. Nógrád átalakításának, megmentésének kon­ cepcióját az egész nógrádi értelmiség közös szellemi vállalkozásban dolgozhatja ki. Szerencsére pártcsatákban, kenyérharcok­ ban, önző gyűlölködésekben nem veszett még össze annyira ennek a kis megyének a pótol­ hatatlan, lecserélhetetlen értelmisége, hogy hiányozna belőlünk a kölcsönös bizalom csí­ rája. A bizalmatlanság, a közöny, a közéletből való kivonulás értelmiségi fényűzése annál inkább elterjedt a Börzsönytől a Mátráig, a Karancstól a Naszályig. Ha ez megmarad, ak­ kor megbukunk az emberek előtt és Nógrád gazdasága, társadalma is felbomlik. Politiká­ ban forgolódó helyi értelmiségiként az a meg­ győződésem, hogy a nógrádi értelmiség cse­ lekvő fellépése, egymás közötti józan komp­ romisszuma, nagyon komoly szakmai együtt­ működése nélkül kívülről, felülről senki nem vált meg minket. Elsősorban önmagunk erejé­ ben, szellemében bízzunk, hisz enélkül nem 447 �Mi történt? Mi történik itt? várhatjuk a kormányok, pártok, egyházak, tő­ kések, vállalkozók érdemi támogatását. A hallgató, passzív Nógrádra komolyan senki sem kíváncsi - ezt tapasztalom. Természetesen ettől még megmaradnak az érdekkülönbségeink, eltérnek az értékeink, más-más lehet a hitünk. Mindebben biztosan lesz vita és verseny. Csak ne várjunk négy évig folyamatosan választási pártcsatákat - és ne is vonuljunk félre a magánélet nyugalmas öbleibe. Ma én ezt tartom a legfontosabbnak. 448 Ehhez képest még tényleg nem tudom meg­ mondani posztkommunista vagy prekapitalis­ ta-e pillanatnyilag a magyar társadalom. Jó­ magam vagy tizenöt éve egyik nagy világrendszer átvételét sem tartom ránk nézve üd­ vösnek. Leginkább a társadalmi összeverő­ désben, a szolidaritásban és az egyén szabad­ ságösztönében hiszek. A nagy átalakulás köz­ ben az országban is, Nógrádban is talpon kel­ lene maradnunk - “mindössze” ennyi a fel­ adat. �Csongrády Béla “Össztűzben” Még nem számoltam meg - hisz eddig igazán érdektelen lett volna - de az elmúlt bő negyedszázad során több tucat írásom jelent meg a Palócföld hasábjain. Az első 1963-ban R i m a y J á n o s pályaképéről, az utolsó az idei évfolyam harmadik számában A rejtélyes Orwell címmel. Közben volt mindenféle más - recenzió, kritika, tanul­ mány, jegyzet, stb. - ilyen-olyan témában, tőlem tellett színvonalon. Mindez csupán azért érdekes, mert a közel harminc esztendőnyi “termésnek” összesen nem volt olyan visszhangja, mint a folyóirat körkérdésére Túlparton címen adott, meglehetősen szubjektív hangvételűre sikeredett válaszomnak, amely a lap ez év január-februári számában látott napvilágot. Kár, hogy nem jegyeztem pontosan, há­ nyan szólítottak meg az utcán, de telefonon és levélben is sokan reagáltak. Többen - ellenté­ tes pártállásunk is! - tetszésüknek adtak han­ got, megérezvén törekvésem lényegét, az ön­ vizsgálat őszinteségét. Mások “jó, de...” jelle­ gű megjegyzéseket tettek, s voltak olyanok is szép számmal - főleg rokoni, baráti körből -, akik szerint nem lett volna szabad ilyen pőré­ re vetkőznöm és szókimondva kiszolgáltat­ nom magam a nyilvánosság kénye-kedvének. “Az ördög nem alszik”‾- tették hozzá féltőn, gondolva - az azóta sajnos erősödő, friss pél­ dákkal is igazolható - , az elszámolást emle­ gető, de leszámolásnak mutatkozó tendenci­ ákra. Mi tagadás alaposan elgondolkodtattak a különböző vélemények, de soha egy pillanat­ ra sem bántam meg, hogy vállalkoztam a válaszadásra és politikai önéletrajz-szerűen fogalmaztam meg álláspontomat a ” Mi tör­ tént itt...?”-ügyben. Meggyőződésem, hogy sem magamnak, sem másoknak, sem a nehe­ zen talpra álló baloldali mozgalomnak nem ártottam kitárulkozásommal. Pártállami múl­ tam, tevékenységem - melyet a tévesnek bi­ zonyult eszméken túl, a “világtörténelmi csapdán” kívül, melybe sokadmagammal én is besétáltam, nincs személyes okom restellni - e térségben egyébként is köztudott, így legfeljebb árnyaltabb kép alakulhatott ki az olvasókban egy volt funkcionárius erkölcsi, politikai, világnézeti felfogásáról, metamor­ fózisairól, a rendszerváltozás makrofolya­ matait “leképező” magánemberi gyötrelmei­ ről. Természetesen néhányan felfigyeltek írá­ somra a vita keretében megszólaltak közül is, komoly kritikai ellenvetésektől sem riadva vissza. Persze nem csináltak mást, mint éltek a lehetőséggel, hogy utánam, mondandóm is­ meretében szólhattak. Azt mindenesetre meg­ nyugvással konstatáltam, hogy kivétel nélkül korrekten, kultúráltan - ha nem tűnne hangza­ tosnak. legszívesebben azt mondanám: euró­ pai módon - fejtették ki fenntartásaikat. Ugyanezt szeretném tenni most én is, amikor - kapva-kapván a szerkesztőség gesztusán 449 �Mi történt? Mi történik itt? reflektálhatok az engem - bocsánat: nézetei­ met! - ért bírálatokra. Leghoszabb “üzenetemet” értelemszerűen Speidl Zoltánnak címzem, aki legtüzetesebb kritikusomnak bizonyult (Palócföld 1991/3.sz. 223-228. old.). Az egyszerűség kedvéért sorba veszem megállapításait, már amelyikkel kapcsolatban akad megjegyezni­ valóm. Mindenekelőtt köszönöm, hogy nem von­ ta kétségbe az önmagamról leírtak tisztes szándékát. Bár sok kérdésben feltűnően egyetértünk - ami az azonos falak között szerzett diplománkat, hasonló társadalmi, szakmai érdeklődésünket, s politikai múltunk egyik lényeges közös vonását, az MSZMP tagságot tekintve talán nem is annyira megle­ pő - a részletekben viszont -, s ez már az 1989 őszi “pártrobbanást” követő útválasztá­ sunk különbözőségéből fakad - jócskán van nézeteltérésünk. Én továbbra is kitartok amellett, hogy Ká­ dár János - mint nagy formátumú személyi­ ség, mint ember - feltétlenül kiérdemelte a végtisztességet, akkor is, ha politikusként va­ lóban vétett helyrehozhatatlan hibákat, s meg­ bocsájthatatlan bűnöket is elkövetett. A külső nyomás, a nemzetközi függőség, a történelmi szituáció nem menti, számomra azonban ma­ gyarázza a Nagy Imre ügyben tanúsított ma­ gatartását, amit a mai tudásunk birtokában, a mára kialakult világhelyzet alapján könnyű “hivatásos állami hóhér szintjére süllyedi” cselekedetnek minősíteni. Az átmenet békés jellegéhez hozzájárult személyiségek megítélésében - mondanom sem kell - Horpácsi Sándorral értek egyet, aki ekképp fogalmazott: “Az a paradox, a tör­ ténelemben ritka helyzet állt elő, hogy a vál­ tozást maga a hatalmi elit jobban akarta, mint maguk a tömegek hitték”. (Palócföld. 1991/3. sz. 229-233. old.) Speidl Zoltánnal szemben az én értékrendem szerint mit sem számít, hogy XY jelenleg már nem tagja a szocialista 450 pártnak, és esetleg független képviselő, vagy visszatért eredeti szakmájához. Egy más par­ lamenti padsorba való “átülés”. vagy a man­ dátumról való lemondás visszafelé nem minő­ sítheti akkori tevékenységüket. Jelentheti vi­ szont csalódásukat abban, ami azóta történt. De, hogy konkrét is legyek. Én azért, mert Németh Miklós már nem képviselő, továbbra is az ő nevével fémjelzett kabinetet tartom a legjobbnak az általam ismertek - tehát az utóbbi negyven évben voltak - közül. Sajnos - s ezzel egy másik ponton cáfolom Speidl Zoltánt - éppen nekik adatott kevés idő “szakértelmük felmutatására”. Hála tényleg nem jár nekik - a politika egyébként sem ismeri ezt a kategóriát -. de a realitásérzék igenis múlhatatlan érdemük! Speidl Zoltán úgy kommentálja a szocia­ listák általam könyörtelennek és igazságta­ lannak nevezett választási eredményét, hogy az “könyörtelen sem volt, igazságtalan pedig semmiképp. Ami történt, a történelem logiká­ ja szerint történt.” Ez utóbbi mondattal nincs mit vitáznom, az előbbit azonban nem tudom elfogadni, hisz - feltehetően - mindketten sok példát ismerünk arra, hogy a történelem logi­ kája alkalmasint könyörtelen és nem feltétle­ nül igazságos. Én mindenesetre a messzibb távlatbó l is úgy látom, hogy a választók nem tettek különbséget a kétségkívül alapjaiban megújult, szociáldemokrata értékeket valló MSZP és a korábbi állampárt között és keser­ veiket minden olyan párton elverték, amelyik nevében hordozza a “szociál...” jelző bármely változatát. Ugyancsak a választásokra - de már az önkormányzatiakra - vonatkozott az a meg­ jegyzésem, mely szerint bíztam abban, “hogy ekkor majd j o b b a n figyelembe vétetik a felkészültség, az egyéni kvalitás, az egyenes jellem”. Sajnálom, hogy vitapartnerem idéz­ vén ezt a mondatot kifelejtette a “jobban” szócskát, s így jogot formálhatott megkérdez­ ni: “...ezek szerint, mi volt a nem szocialista �oldalon? Felkészületlenség?...” (stb...). Ehhez még annyit: nem kell messzire menni annak bizonyítására, hogy a pártérdekek miként to­ lultak mindenféle egyéb szempontok elé. En­ nél fogva én igazán nem felejthetem el, hogy a választást “nem a magát lejáratott régi-újbaloldal nyerte meg”, ahogyan Speidl Zoltán cikkének egy más helyén feltételezi. Azt azonban nehezményezem, hogy a régi és új­ baloldalt egybemossa, még akkor is. ha az új még - ahogyan írja - “csírájában is alig léte­ zik” . Speidl Zoltán abba a kijelentésembe, hogy az “emberek döntő többsége differenciálatla­ nul elveti az elmúlt negyven évet” némi ön­ kénnyel saját olvasatát magyarázza bele. Én nem arra gondoltam csupán, hogy sokminden épült - bárcsak időarányos töredékét látnám manapság körvonalazódni - hanem arra is, hogy valamennyien - akarva-akaratlan - az előző rendszer “köpönyegéből bújtunk ki”, ennek minden következményével együtt. Igen, ismétlem meg újra: az igazi demok­ rácia már számos ismérve fellelhető ma ebben az országban. Hiányzik azonban a civil társa­ dalom, hiányoznak - a gyakorlati politikára befolyással bíró - állampolgári önszervező­ dések. “Csupán az zavar - írja Speidl -. ami­ kor onnét érkezik a kritika, ahol nemrég még hallani sem akartak civil társadalomról, az ál­ lampolgárok alulról való, önkéntes, éppen ezért demokratikus szerveződéséről”. Ilyen alapon bizony nagyon sok embernek - köztük neki sem lenne joga a más előjelű politizálás­ ra. Ráadásul - legalábbis szerintem - a párt­ állammal nem az volt a baj, hogy hallani sem akart egyesületekről, társaságokról és egyéb alakulatokról (lásd a szocialista demokrácia hangzatos ismérveit, jelszavait!), hanem az, hogy csak papíron és deklarációkban hangoz­ tatta szerepüket, a valóságban átnézett felet­ tük, nélkülük, helyettük döntött. Sajnos az új rendszerben is találkozni az álampolgárok ki­ rekesztésével történő politizálás jeleivel. Örülök, hogy Speidl Zoltán is elismeri a nacionalista és soviniszta hangok felerősödé­ sét. Nem tudom viszont mivel érdemeltem ki azt a képtelen vádját, hogy nem vagyok képes különbséget tenni a nacionalizmus és a sovi­ nizmus között. Egyébiránt azt sem állítom sem akkor, sem most, pedig azóta jóval több okom is lenne rá-, hogy a nacionalizmus és egyéb kárhoztatandó diszkrimináció Magyarországon uralkodó jelenség lenne. Egyenlőre ugyanis a józan ész még meggátolja, hogy így legyen. S e képesség szerencsére nem csupán a kormánykoalíció ellenoldalán felsorakozók­ ban lakozik. Az ugyanis nem vigasz, hogy a környező országokban jóval drasztikusabb megnyilvánulásai vannak e nem kívánatos, sőt üldözendő izmusoknak, és mi csak “vi­ szonozzuk” ezeket. Abban viszont egyetér­ tünk, hogy ez egy bonyolult, “összetett kér­ dés”. melyet még nagyon sokáig fogunk vi­ tatni és nemcsak mi, egy jóhiszemű polémia résztvevői. Miután nem sikerült egyértelművé ten­ nem - erre utal. hogy Speidl Zoltán nem jött rá - engedtessék meg, hogy e helyütt kifejt­ sem: én konzervatív erőknek azokat tartom, melyek egy “tegnapelőtti”, szó szerint “levitézlctt” rendszert kisérelnek meg újjáéleszteni a huszadik század végi modern polgárosodás helyett. Hogy ez reális veszély, azt Speidl is elismeri, amikor így fogalmaz. “Még a kor­ mánykoalícióban is kisebbségben vannak, akik “keresztény-nemzeti kurzust akarnának a fogalom Cs.B. állal is idézett értelmében.” Tehát vannak ilyenek, akik remélem soha nem is lesznek többségben. Én mindig is - most aztán miért tennék másként - a vallási tolerancia híve voltam, és senkinek a jogát nem vitatom lelkiismereti meggyőződésének képviseletére, gyakorlásá­ ra. Azt azonban felettébb furcsállom, hogy csakúgy, mint a joggal elitélt pártállami szisz­ témában - egyfajta világnézet látszik kanoni­ zálódni, s az államiság túl sok szálon fonódik 451 �Mi történt? Mi történik itt ? össze az egyházak működésével, tevékenysé­ gével. Jólesik megemlítenem, hogy cikkem befe­ jező gondolatáról - amely a magyarság élete­ rejét feltételezi - Speidl Zoltán egyetértően nyilatkozik. Ez jó, biztató alapot jelenthet a közös célok különböző úton, “másik parton” való eléréséhez is. Ifj. Fekete Gyula szintén foglalkozik írá­ sommal (Palócföld, 1991/4.sz. 336-342. old.), s - tekintve, hogy ő budapesti országgyűlési képviselő - ez önmagában is megtisztelő szá­ momra. Helyesen látja - nincs okom tagadni hogy a “sodródó állapot” engem is megérin­ tett és csak szereplője, semmint alakítója vol­ tam a történelemnek. Ez bizonyos vonatko­ zásban akár érdemem is lehetne, de közel sem fogom fel így. El kell fogadnom azt is, amit a szocialista párt “felemásságáról” ír Fekete Gyula. A parlament által hozott törvények, határozatok számának, a törvénykezés gyors ütemének felsorolásával - mint a mundér be­ csületét védő indoklással - azonban nem tu­ dok mit kezdeni. Hisz az embereket nem ez érdekli. Számukra az a meghatározó, amit változás címén a mindennapi életben tapasz­ talnak. Az pedig helyenként elkeserítő, de legalábbis elgondolkodtató. Fekete Gyula konkrét példája a marosvá­ sáhelyi pogrommal, a Vatra módszereivel kapcsolatban helytálló, elítélendő, de semmi köze a sajtószabadság magyarországi hely­ zetéhez, a hatalmon lévő erők manipulatív törekvéseihez. Ugyancsak túlértékelni lát­ szik szerény véleményemet Fekete Gyula, amikor engem oktat ki azért, mert az ellen­ zéki pártok, egyes lapok másként véleked­ nek a Szovjetunióval való kapcsolat elhide­ güléséről. Bár kétségtelen, hogy én is szó­ vá tettem ezt, s most csak azért nem szó­ lok róla részletesebben, mert úgy vélem, hogy a gyökeresen megváltozott konstellá­ ció ismeretében felesleges taglalni, hogy a kormány mit csinált és mit nem tavaly má­ jus óta. Végezetül annak szeretnék hangot adni, hogy a Palócföldben zajló disputa - amely a visszaszólás lehetőségével immár végérvé­ nyesen igaz vitává vált - engem reménnyel tölt el és arra indít, hogy egyetértsek Vitányi Ivánnal (Palócföld, 1991/4.sz. 333-335. old.), aki szerint az elmúlt évek történései kiváltot­ tak ugyan némi szkepszist a szerves fejlődés esélyeit illetően, “de nem hoztak semmi olyant, aminek alapján a bizalmat meg kelle­ ne tagadni.” A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: Kerékgyártó T. István, Brunda Gusztáv, Csongrády Béla, Erdős István, Borsos Árpád. Speidl Zoltán, Horpácsi Sndor, Simor András, Petronyák László, Rákos Csaba, Németh János István, Vitányi Iván, Fekete Gyula. 452 �palócföld 91/5 Tímár Máté A Vaskereszt (Jani János zeneszerző naplójából) Krisztus Urunk születésének 1944. esztendejében, az egykori Monarchia Galícia tartomá­ nyában Sztryj, Delatin, Nadvorna, Kolomea térségében, a Pruth és a Fekete-Beszterce folyók közén, melyre a Hoverla és a Pietrosz 2000 méteres csúcsai vigyáznak, olyan szégyenlősen somfordált elő a tavasz, ahogy a zárdaszüzeket kisérti meg az első szerelem. A csúcsokon még a máramarosi mócok piszkos-fehér kucsmáihoz hasonlatosan tartotta egyeduralmát a hó. A folyóvizeket minden reggel szeszélyes mintákkal díszített jégabrosz fedte. De Murulyka cigány már hóvirággal ékesítette honvéd-sapkája piros-fehér-zöld gombrózsáját s a ragyabunkó ábrá­ zatán is megszépült tőle a torz hóhérmosoly, az-feletti örömében, hogy a hurokkal fogott róka irháját a felesége tábori lapon az ötödik kis Murulyka világrajöttének bejelntésével nyugtázta. Nékem kottafejekbe kívánkozó melódiákat dudorászott a szél, s Dinics Vaszil, a vereckei ruszin favágó, a zászlóalj legkiválóbb puskapucolója és páncélróm-lőszeresem, olyan szépen szomorú népdalt énekelt aknatelepítés, azaz testi megkönnyebbülés közben, a bozontos ciheresben, hogy nemcsak lekottáztam, de le is fordítottam félórán bévül. Imigyen: Odafenn az égen csillag ing ezüst fényben, s alant, lenn a mélyben nyugszik az anyám régen. Ott nyugoszik csendben, hideg sír bölcsejében, s nem mondja már nékem: Ébredj, kiscselédem! El is érzékenyedtem felette, mert a saját szülőanyámat láttam félig lefüggönyözött szempil­ láimon átal, akitől két hete vettem búcsút a sikeres páncélelhárító tanfolyamot beszegő ötnapos jutalomszabadság végén. S éppen ezért ünneprontásként hatott reám Tállai János szolgálatvezető őrmesterünk őrjön­ gése, bizonyos karpaszományos urak trehányságát illetően (őkelme bezzeg szarkapományosok­ nak tisztelt bennünket).akik az egy-két nyavalyás érettségijükkel csak huszonegyeznek ba­ kancspucolás helyett, mintha máris tisztek lennének, pedig csak fekélyek a hadsereg fütyülőjén. Azután legyintettem. Így szokott ez lenni, ha zupásokat megcsapja a közeli támadás szele, melyet a kanklimaxos, különben sokkal emberségesebb Szedő főtörzsőrmester is igazolni látszott, kutyamosójához intézett szózatával: - Pakolj össze mindent, Dani! Megint eszi a fene a tyúkszemem, tehát jön a rugalmas német 453 �palócföld 91/5 v isszavonulás, é s bennünket úgy benne hagynak a saját szaharánkba, hogy csak az orrunk hegye látszik ki belőle! Mert bizony teljes bizonytalanságban éltünk, a lomhácska tavasz küszöbén. Dolfi gerincét ugyancsak ropogtatta Jóska s olykor nékünk is jutott belőle ezen az átjáróházhoz, hasonlatos galíciai tájon, ahol a vegyes lengyel, ukrán, és gorál őslakossággal bizonyos se-hideg-se-meleg, se jó-se-rossz társbérletben éltünk. Az öregek némelyike még őrizte a Ferenc József ábrázatával díszes, első világháborús Szolgálati időm emlékére képet, a fiatalok elegyedtek ruszinjainkkal, szlovákjainkkal, a londoni lengyel emigráns kormány partizánjaival pedig lőszert csereberél­ tünk cujkáért. Az. ukránok inkább a Honvéd cigarettáért köszöntek vissza, a gorálok pedig inasnak állottak a kacorbicskával pávafarkú galambokat, hátulról szerelmeskedő figurákat faricskáló székelyeinkhez, hogy fellendítsék a háziipart, mert a nyálfolyós németektől néha doboz konzerveket kaphattak érte. Közben azonban az ezrednek tisztelt egységünk foghíjas zászlóaljacskává apadt s háziasszonyunk. Maruszja mama főlőszerkereskedő Sztaniszlávja szerint Dolina és Szaniszlau felől úgy feketéllettek előfelé a szovjet T-34-esek, mint a szoptatós szukakutya hóna alól a bolhák. Már a fenyvesek szűrte dübörgésüket is hallottuk, olykor a föld is megrendült alattunk, s amikor az említett napon, úgy tíz. felé. Szedő főtörzs szappanozás nélkül megberetváltatott, hogy az. atyaistenünk, Lóth ezredes úr elé vezessen, már azt sem tudtam honfiúi lelkesedésemben, a fütyülőcském ázalog-é. vagy a combom töve izzad. Az öles ezredes - akit a háta mögött Heródesnek neveztünk szokatlanul szelíd volt, s vélem majdnemhogy vicsorgósan kedves. Nevem nyomán egyszer reákérdezett a még szüle­ tésem előtt elhúnyt nagybátyámra, akivel együtt szolgált a Piavénál s bár úgy ítélt a kapcaron­ gya is többet ért nálam, ezúttalis reám mosolygott az “alázatos” jelentkezésem után. - Ni, te cigánykurva, félkatona! Meddig tudod páncélelhárító rajoddal visszatartani a ruszki tankokat, miközben mi viszavonulunk? Pihenjbe lágyulva gyors számvetést tettem a halálfélelem párkáival viaskodó fejemben: Négy páncélrómes irányzó, két-két adagoló lószeressel, nyolc-nyolc rakétácskával a fordított V-alakú lövészgödörben, négy-négy fausztossal, ugyanannyi páncélököllel, a lövészkutak fene­ kén. Töltés, célzás, élesítés, irányzás, lövés. Mindezek néhányszor elbotlottak az. agytekervé­ nyeim közölt, mielőtt kimondtam: - Alázatosan jelentem, legfeljebb egy félóra! Azt elfelejtettem hozzájelenteni, ha egy gyászhuszárom se veszi futásra a dolgot, ha egyet­ len töltet sem robbantja fel éppen a gazdáját, mint legutóbb s a sztálini csimbumosok sem kapnak úgy irányzékhegyre, mint legutóbb az, ungváriakat, akikből mindösze egy kéz, egy láb, egy Tűzkereszt, meg egy zacskó puliszkaliszt maradt, negyedóra múltán. - Bakfitty félóra! Másfél! - S mintha ott sem leltem volna már Szedőnek rendelkezett: Ásassa meg a gödreiket, kútjaikat! Teljes menetkészüllség! Zöld rakétára: Raktárakat felgyúj­ tani, vörösre visszavonulás! Ma sem tudom, mint kerültem ki a harcálláspont-erdészház tornácára. Csak az öreg Szedő pályinkáskulacsára válekszem: “No, titeket is ugyan jó prédára vetnek, fiaim!” S a többi úgy összekeveredett bennem, ahogy a fenyőtuskó parazsán a tüdő-, a máj, meg a hajdinakása. Mintha vezérlőszeresem, Murulyka is fenyőlelkével biztatott volna s ezért a visszavonuló szakaszokat századoknak, a távolból előtűnő négy-öt T-34-est a tízszeresének láttam. Mintha kürtszó is harsant volna s máris ott cserélgettem lábaimat a legelső fordított V-gödörben, vállamon a páncélrém “kályhacsövével”, melybe hóvirágos ragyabunkóm az első rakétácskát 454 �palócföld 91/5 dugta, dugajocskáját csatlakoztatta. Pater noster - kezdtem a Miatyánkot, hogy az ördög közbekanalazzon: Hol az az istenverte elsütőszerkezet?! Lereszketett róla az ujjam! Pedig az első harckocsi ott legénykedett már legjobb cimborám, Józsa Mózsi orbai tanító gödre fölött s kicsit előzve-hátrázva kente az anyaföldbe. Gyekiczki Ondró, a tótkomlósi páncélöklös kiugrott a kútjából, és egy gépfegyversorozat úgy lekaszálta. mint a mezőőr az. árokparti bogáncsot. S az. én ítéletem is közeledett. Recés hernyótalpai úgy festettek alulról-felfelé nézve, mint a halál pofáján a vigyor, az, ágyúja pedig egyre ugatott. Reszkető kezem végre az elsütő szerkezetre talált: bumm! A rakétácska repült, odacsapódott a tanktorony alá, ahol az a harckocsitesttel találkozik, sisteregve lyukat égetett rajta s ezután már csak a sülő emberi hús édeskés szaga facsarta az orromat s Murulyka “bazdmeg”-jei keresték a fülemet: Töltve! Tűz! Innen, onnan páncélököl pukkanások hallatszottak, káromkodás, davaj, majd óriási német Királytigrisek dübörögtek elő a hátunk mögül, s úgy lőtték egymást a hátrázó T 34-esekkel, mintha fellázadt volna a pokol. S azután csend lett és az összeguzsolt erdő fái között előmerészkedett volna a koratavasz. Zümmögő rovarok keresték az. ütköző ibolyabimbókat s harkály kopácsolt oly nyugodtan, mintha nem történt volna semmi. Félbetört fenyőről vedlő mókus kormányozta át magát a bozontos farkával egy épenmaradottra. Mátyásmadár rikoltozott, talán azt, hogy: Élet! S vagy húsz méterrel előttem felcsapódott egy Királytigris teteje. Nagyranőtt fekete német magasodott fel belőle s úgy ordítozott, mintha legalábbis Keitel-nek hívták volna: - Kameraden! Kommen Sie her! Murulyka is orrbabökött a cujkáskulaccsal: - Húzza meg, gazdám, hátha svábul is megtanul tőle! Járni tanított inkább az a szesz. Kimászni a gödörből, odatántorogni az acélszörnyeteghez s jelentkezni: Herr Oberst! (Pedig lehet, hogy csak hadnagy volt), a magyar páncélelhárító raj parancsnoka zum Befehl stehe vor, parancsára megjelentem. Nem buktatott meg sem a kiejté­ sért, sem a grammatikáért, hanem büntetésből meg kellett hallgatnom, hogy mekkora Held-ek, hősök vagyunk s megköszönni, míg a mellemre tűzi az EK-2-t, a másodosztályú Vaskeresztet, melyre azonnal hitelesítő pecsétet ütött a szilánktól megsebesült bal nagyujjam vére. Mindezek végeztével kutyagolhattunk Lóth ezredesék után, s útközben azt találgattam mi olyan büdös körülöttem s mivel van tele az. ülepem. Sikerült megfejtenem, mire vállamat veregetve ezt kérdezte tőlem: - No, te cigánykurva, félkatona! Mit kérsz? Konyakot? Rumot? S ezt feleltem: - Alázatosan jelentem, ha lehet, egy lavór vizet, és egy tiszta gatyát! Hát így történt s nyilván feledem az egészet, ha a múltkoriban, rendezgetvén íróasztalom fiókjában a kezembe nem kerül a Vaskereszt szalagja, az envérem pecsétjével rajta. A képernyő Allah-őrültje, Komeini halálbakergetett ifjait mutatta, míg az. erkély alatt olt rúgta a labdát a két fiam. S az érettük való felelősség újra Felszakította azt a belső sebet, melyet a mai napig a szíveinkben-lelkeinkben hordozunk. Legalább (őket kerülje el ez az átok! A Vaskeresztet beejtettem a többi fiók-kacat közé s kottafejekbe dünnyögtem a Dinics Vaszil nótáját: Odafenn az égen csillag ing ezüst fényben, 455 �palócföld 9 1 /5 s alant, lenn a mélyben nyugszik az anyám régen. Ott nyugoszik csendben, hideg sír bölcsejében, s nem mondja már nékem: Ébredj, kiscselédem! S esett szomorúsággal az édesanyám fényképére néztem... 456 �palócföld 91/5 Sarusi Mihály Sámsonvár (Részlet az Eszterberke című regényből) Azóta, míg Sámson él, nincs nyugta a töröknek. Beszorul Gyulába, mert aki kiteszi a lábát, Sámson miatt egy lépést nem tehet kedvire. Sámson rendet vág a törökben. Öli. A török a gyulai szancsákban sámsonjárásnak nevezi ezt a kort. Az erdélyiek sem lelkesed­ nek e csavargókért: zavarják a nagypolitikát. Sámson és bandája rendre figyelmen kívül hagyja a magosabb szempontokat. Csak pusztítja a pogányt. Azt mondják: - Halál a hódítóra! És ahol érik. Mert Sámson nem sokáig maradt egyedül. A legszívesebben minden kisfiú beállna a csapatába. A békési, bihari, zarándi fattyak példaképe: Sámson. A töröknek: réme! -Vigyázz, mert elvisz Sámson! Az anyák Gyulában ezzel ijesztik a kis török s rác porontyokat. Sámson. A nevét sem merik kiejteni. - Megint Ő volt az? Ajaj. Bethlen Gábor a végén azt írja a portára: semmi köze ezekhez a rablógyilkosokhoz, a kurvafia körösközi hajdúk a német bérencei! Mert a török avval gyanúsítja a nagy fejedelmet, hogy ő küldi a népi ellenállókat. Még ilyet, még hogy a szövetségesünket, a törököt aprítsák ezek a csavargók?! Ha Sámsonékon múlik, nem 1696-ban szabadul föl Gyula. S mondom, ha Sámsonékon múlik, idegen segítség nélkül verjük ki a pogányt. Hogy senkinek sem lehessen ürügy a felszabadítás a megszállás folytatására. Folytatás más lobogó alatt. Folytatás más eszme nevében. Folytatás más hitharcért. Mást erőltetve a népre. Előbb se lehetett biztos a dolgában a pogány, ha kitette a lábát Gyulából, eddig is volt miért izgulnia, mert ellenálló piszkos magyar mindég akadt. Aki elkeseredésében fegyvert ragadt, s ott vágta őket, ahol tudta. Egyszer-egyszer már Sámson is átsegített egy-két barbarust a másvilágra, de az más volt. Azt lehet mondani: alkalmi szabadságharc. Most valami más kezdődött. 457 �palócföld 91/5 Akkora, hogy még a magyar úri politikát is megzavarta. Magyar volt az is, a népért volt, de: más volt. Okosabb, messzebb tekintő, a világpolitikai helyzetre ügyelő. Emez, Sámsonéké: elkeseredett, mindenre kész, meggondolatlan, vad. szívet tépő, nem kegyelmező, megalkuvást nem ismerő, nem taktikázó, keserves, szinte a törökmódihoz hasonlatosan már-már pogány. Mert a keresztény: megbocsát. Nem üt vissza, nem öli azt, aki meg akarja őtet gyilkolni. Megköszöni a gyilkosnak, hogy őtet ölni akarja! Nem, ez más lett. Másféle. Sámson azt mondja: magyar! Nem biztos. Ez csak elkeseredés. Szalmaláng? Szalmaláng lobogásának mondható-é, ha egy nép fölkelését a vaspatájú ellenfél két nap leforgása alatt eltiporja? S nem engedi, hogy a nép szabaddá váljon. Sámson azzal kezdte, hogy rájuk gyújtotta a kastélyt. Egymaga! És ahogy menekült ki az Eszter-gyilkos nép Törökszállásról, egyenként lőtte le őket. Tatár-módra: nyíllal. Azt hihette a Kücsük-népség: itt a tatár! Nem, csak Sámson. Kücsük túl mélyen aludhatott, mert ő bennégett a kastélyában. Legalábbis Sámson nem látta kiugrani az ablakon. Gyulán azt rebesgetik, hogy a sarkadiak voltak. A basa megparancsolja: - Aki rémhíreket terjeszt, karón száradjon el! A török város török polgára is. Bár ők még nem tudják, mi az: polgár! A polgár: szabad ember. Majdnem olyan szabad, mint a nemes. Csak éppen: valamennyi. Nemrég járt itt a temesvári beglerbég embere, őtőle tudja a basa: most nem szabad háborút kezdeni, nem torolhatja meg Kücsük halálát. Békesség van, áldott béke a Részekben. De a sarkadiaknak ezt nem felejti el. Honnan tudta volna a basa, hogy ezt egy ember követte el? Mit tud a betolakodó a megszállt népről? Soha semmit. Annyit, amennyit a renegátoktól hall. Ám a renegát annyit mond el urának, amennyi az érdekeit szolgálja. A pribék, a kalauz, az idegenvezető, a janicsárrá vált volt magyar, ál-magyar, hazaáruló briganti, törökös Tar Matyi hogy merné ura elé tárni, hogy a nép szerint ez csakis Sámson lehetett? Ő tudja, de ha a basája is rájön, még az ő fejét üti le. Amiért nem szólott időben. Tar Matyi se sejtette, mi készül. Hallott erről a dologról. Eszter haláláról, dehát a magyar ember mindig túloz, nem hitte el teljesen. Hogyne, rágalmaztok! Rágalmaz a gyáva nép. Befeketíti felszabadítóinkat. - Tartsd a pofád! Úgyhogy a körösközi nép mélyen hallgat, ha úgy érzi, nincsen magában. Ha idegenszagot érez. És az idegenszagot az idegenvezetőn is észreveszi. Valahogy lerí a renegátról, hogy nem igaz. ember. A nézéséről, a buzgalmáról, a: minden mozdulatáról. - Ez is eladta a lelkét az ördögnek! Ez el. Úgy, hogy. Sámson mellé áll fél Tiszántúl szabad legénye. A szegény legény. Akinek nincsen semmije, csak két jó erős karja. Meg az az. olthatatlan gyűlölet. Olyan emberek ők, akiknek a családját kiirtotta ez az új rendszer. Akiknek nincsen veszteni valójuk. Akik a sátánnal is lepaktálnának a betolakodók ellen. 458 �palócföld 91/5 Bármire készek. És akkor egyszer csak eléáll ez az igazi hős. Sámson. A dobozi táltos bíró. akinek a szerelmével ezt tette a török. Aki egymaga elbánt. Ez már döfi, így már más. Korábban is kerül jónéhány csavargó a békési, bihari, zarándi erdőkben, réteken. Eddig is akadt mindenre elszánt fickó a Körösök mentében, nem egy pogány bánta. Hány idegen harapott miattuk a fűbe! Ám ez más. Eddig: egymagukban csavarogtak, magukban, magukra hagyatva vívták harcukat. Néha ez, néha amaz segítette őket, segíti valamennyit a nép. hogyne, de: fél. Tart a bosszútól. Ám most: csapatba áll a sok-sok szegény legény. Seregbe szerveződik az ellenálló. Vala­ hány. fel Váradig, Aradig, Szolnokig, Szegedig. A Tisztiig retteg tőlük a pogány. Mert amikor az ellenállás ilyen csodákra képes, a nép is megbátorodik. Most már nemcsak titokban segíti a magyar fiúkat. - Magyar gyerekek. - Csakis azok lehettek. - A mieink! És a Körösök közének népe már a szabadulásról álmodik. Pedig hajaj , hol van az még. Sámson akkor este ért haza, sok volt a dolga a faluban. A várban: Eszter sehol. - Eszter! Semmi. Csak az erdő. Meg a víz. Zúg, csobog. Susog, locsog. Éjre készülődik, az égen már a Hold. Köd mögül a fény. Eszter! Eszter sehol. Sámson körbejár. Jár körbe. Majd vissza, megint. - Hol. - Hol vagy?! S már be is ugrott a hajójába. Soha senkinek nem mondta el, hogy volt tovább. Csak a népek kitalálták. Gondolta, csakis az apjánál lehet. Töröknek semmi nyoma, nem rabolhatták el. Mintha fényesebb lenne az ég alja. Ha a köd nem zavarná. Mi ég, Sarkad, Gyula? Annak nagyobb a lángja. Füstjét este hogy láthatná. Amúgy is: köd. Pára ereszkedik a tájra. Sebesen halad ár ellen, ám nem kell sietnie, Eszter elébe jön. Már jön. Az örvényből épp kifele. A forgó nemrég dobhatta ki. Jaj. Mi az ott? - Mi? Már magában beszél. 459 �palócföld 91/5 Utána veti magát. Odaevezhetne, de nincs hozzá ereje. Csak bele a vízbe. Nem igaz. Valamit hoz a víz. Mintha. Ember lenne? Ember a vízben! Mozdulatlan, s milyen fehér. A pendelye ráragadt, mint egy. Mintha. Akár ő is lehetne. Fiatal nő. Sámson már ordít. A szája tele vízzel. Még jó, hogy nem fullad meg. A halottat lassan hozza a víz. Mellén mély seb, kezében tőr. A török nem tudta kivenni a markából. Hagyta, hadd el, vigye magával a sírba. Legyen meg neki az utolsó akarata. A török ilyen megértő. Sámson! Sámson! − E. Már megint majdnem megfulladt. Pedig olyan könnyű a leány teste. A víz még könnyebbé teszi, vagy Sámson táltosodik meg? Mégis: majdnem összeroppan a teher alatt. Ez nem lehet. - Eszter! Sikolt, amikor a partra kihúzza. Leteríti a gyepre. Odafekszik mellé. Ki tudja, meddig. Tán már pirkad. Pitymallik. Eszter megszépül. Még szebb. Ki gondolná, hogy ez a nő gyilkolni képes? A kést kiveszi Eszter kezéből. Szűre ujjába teszi. - Ébredj! Ki tudja, hanyadszor kéri. Ébredj. Ébredj, Sámson! Mert rá is ráférne egy kis ébredezés. Kücsük és hét katonája nem tudja, mi vár rá. Különben nem eresztenék szélnek az alkalmi leányrabló hordát. Vagy huszan jöttek Jankónak segíteni. Persze semmi szükség nem volt rájuk, csak hát Kücsük ilyen óvatos duhaj. Tartott Kücsük Sámsontól, azért szedte össze a csapatot. De most már hazamehetnek. Nem sikerült. És hát ő erről nem tehet. Kücsük a holdfénynél megtörli izzadt, görögdinnye simaságú fejét. Megvárja, míg a ködből előjön a Hold. Úgy már igen. Hogy Eszter miért nem tudta szeretni? Igaz, nem volt rá ideje. Nem engedte, hogy Kücsük megszerettesse magát. 460 �palócföld 91/5 Szegény lány. Kücsük. Sámson a gáton. Visszament a halászházhoz. A szállás már porig égett. A gáton, gát szélén. Odáig vonszolta magát az öreg. Ott érte. Vagy emitt, a kunyhó ajtaja előtt? Kideríthetetlen. Nem mindegy? Nem. - Nem! - Nem! - Soha! A legszívesebben idecipelte volna Esztert is. Az öregnek jó mély gödröt ás, ne tudják a vadak kikaparni. Fejéhez fejlat ácsol. Nem, így. - Mit tegyek. Oda-vissza az út erre jó: végiggondolni. Miért hagyta magára. Így: ő is hibás. Mindenki, aki él. Aki nem szúrja le az első pillanatban az első betolakodót. Mert mindnek ez jár. Szurokba mártja a nyíl hegyét, meggyújtja s így lövi a pogány-ház zsindelyébe. Sámson jól felkészül. Már itt készül. Mostohájától örökölte az íjat. Eddig alig használta, nem élt vele. Csak ha vadászott. Azt is inkább játékból, hisz megvan a betévő falatja. Csak hogy el ne feledje. Túl hosszú az íj. nehéz elrejteni. A magafajta jobban teszi, ha nem mutatkozik ekkora gyilkos fegyverrel. Úgy levágja a török, hogy észre sem veszi, s már. Fordult a kocka. - Ébredj! Ezt már inkább magának mondja. Belemártja az arcát a hús Körösbe. Mosakszik. Eszterhez készül. Mert Eszter nem akart feléledni. Nem és nem! Sámson hiába csókolta, a legszívesebben elszaladt volna azért a vén boszorkáért, aki a Nagy-Körös Bokránál él, hogy varázsolja vissza az életbe az ő kicsi párját, dehát. Ismer az elég füvet, balzsamot, tán életvizet is tudna keríteni. Életre kelthetné! Ha neki se sikerül. Mert Sámson hiába csókolta ott a fövenyen. Mindhiába. A földvár egyik mély árkába rejtette. Úgy, hogy az árok egyik végébe Esztert temette, jó erős sírboltba rejtette: erős fagerendákkal védte Esztert a földtől. Oda, e földből és fából való sírba rejti a világ elől. Ajtót nem hagy rajta. Ám ha később úgy gondolja, megnyithatja. Mert a sírbolt mellé magának épít otthont. A föld alá. Az árok maradék részét aládúcolja, reá föld. Arra gyepet rak, hogy senki rá ne jöjjön, ha holnap erre jár. Ne tudja, hová telepedett. Se ajtaja, se ablaka. Jó kis vár. Sámson: élve eltemeti magát. 461 �palócföld 91/5 Mert: nincsen kijárat. Nemhogy kijárat, bejárat sem. Magára húzta az utolsó fatörzset. Jó erős, sokat megbír. Ezt: soha senki nem fogja fölfedezni. Itt tán békén hagyják Eszterrel. Ámen. Esztert levitte a vár legmélyére, s a sírba fektette. Jó puha sírt készített neki. Kibélelte bőrökkel, feje alá vánkosul subáját hajtja. A saját ruháival béleli ki Eszter nyughelyét. Hogy könnyebb legyen neki. S hogy ne fázzék. - Bosszú? A legjobb lenne, ha magával takarná be. - Ezt még visszakapjátok. Rákanyarítja szűrét. A kést nem teszi mellé. Hadd maradjon emlékbe. Hogy átjárjon néhány. Ahol bosszút áll, ennek a tőrnek a rajzát hagyja a porban. Fában. Kőben. Téglában. Mészben. Vérben. Ha addig él. bosszulatlan nem hagyja. Eszter vére. Vérbosszú? Véres bosszú. Ami jár. Mert mi mást lehet itten tenni? Sámson nem tud gyászénekre gyújtani, torkán akad. Csak a vén fák morgása, madár riadása. Jaj. nekik. Mert: jaj, neki. Sámsonnak. Sámson pedig befészkelte magát az ősrégi várba, bosszút esküdött a török ellen. Rabló lett. Ami kincset, drágaságot a töröktől elvett, az mind a várba vándorolt, le a föld mélyébe, a sír mellé hordta. Társak is szegődtek lassanként hozzá, akikkel a töröknek ostora lett. A másik legjelesebbet Istibundi, Csavarga, Pakulár Varga Miskának hívták a magyarok. A törökök sehogy sem hívták, hanem kergették, mint a farkast az oláhok odaát a Kárpátokon túli hazájuk­ ban. A mellészegődőkkel megerősíti a várat. Magasítják a falakat, s reá. szinte az égig, legalábis a fák tetejéig élősövényt fonnak. Madár se ki, se be Sámsonék tudta nélkül. Kapuja sincs, csak az égből: kötélhágcsón, kötélen, fán. faderékon, iszalagon felkúszva ér az ember a vár fokára, onnan ugyanis be a várba. Se ki. se be. Még Sámsonnak sem. Azért neki van még egy bejárata. Amelyről a legjobb cimborája sem tud. Gyanítják, dehát. Jobb hallgatni, mint a sír. 462 �palócföld 91/5 Sámsonnal nem jó kukoricázni. Néha úgy eltűnik. hogy a pajtásai sem értik, hová mehetett. A csapat legifjabb harcosa hamar megtanulja, hogy hiába kérdezősködik; legföljebb később magától rájön. Erről ők sem tudhatnak. Sámson egy öreg fűz ágai közt szokott eltűnni. Mintha a föld nyelte volna el. Hajójával odaér, beér a fűz ágai alá, már szinte ezzel nyomaveszett, de ez még semmi! Ha utánamerész­ kedsz. üresen találod a hajóját. - Sámson! - Elhallgass, te fattyú! És ilyenkor jól kupán vágják a kérdezősködőt. Szinte ez az avatás a Sámson-csapatban. Ilyenkor jól elrakják a gyereket. Többé biztos nem kíváncsiskodik, eztet megemlegeti. Az odúba bújik, onnan le, leereszkedik a palotájába. Gyakran ott is hál. Néha az embereivel a vár gyepén, az ott vert sátorban, az ott emelt kunyhó falai közt, vagy a vár épen maradt termében, ha már kívül túlzottan dühöng a tél. A föld alatt leheveredik kedvese sírja mellé. Talán mert úgy érzi, neki itt a helye. Máshol; esetleg még a pogány elleni ütközetben. Meg tábortűz mellett a többiekkel. Néha odébbállnak, másik hunvárba, szigetre húzódnak. De ide mindig visszatérnek. Sámson hazahozza őket. A rabbik már úgy garázdálkodnak, hogy török egymaga nem teszi ki a lábát a városból. Csapatban is igen óvatosan jár a gyulai törökje. - Megáll az eszem! - sír a basa. - A saját országunkban ne legyen nyugalmunk! Megáll az esze nekije. - Aki azt meri mondani, hogy ez Törökország, halál fia! Szinte jelszóként terjed a nép között. Még a hazaáruló is előbb szétnéz, ki hallja, ha azt akarja mondani, hogy itten a török birodalomban. Neki különösen van miért óvatoskodnia. - Elszemtelenedtek a magyarok! El, a bitangok. Egyre több helyen verik meg a török martal ó c koat. Nem a rablók, maga a falusi nép! Még csak ez hiányzott. Hiába, a rossz példa. Le kell törni őket, különben megnézhetjük magunk. Így a gyulai basa. Törökszállás elpusztítását a hajdúkra foghatták, ám hogy egyre több hitharcosnak veszett nyoma a dobozi rengetegben, a marói makkosban, a békési rosszerdőben, a pósteleki, az ölyvedi. a hajlási és a Hosszú-erdőben, a Csaika s a kisdobozi erdőben, nem is beszélve a mindenféle berkekről, annyian tűntek el nyomtalanul, hogy az már nem lehetett véletlen. - Valami rém garázdálkodik a mi Külánk körül! - Allah. Küla bajban! Gyula. Gyula nincsen, csak Küla. Az adórovó. adószedő is csak katonasággal mert a falvakba menni. A török földesúr nem mer a falujába kirándulni, egy kis jó levegőt szívni. A török beszorul Gyulába. Úgy kell neki. Minek jött. - De ha ezt a Sámsont elkapom. 463 �palócföld 91/5 A gyulai törökök basája később rájött, hogy ki fenyegeti a padisah körösközi hatalmát. - Aki elfogja és nekem átadja, száz arany üti a markát! Elég sok pénz. Túl sok. Mit ér vele a magyarja, a tarisznya arany úgyis elárulná. Legföljebb ha odébbáll. - Amilyenek ezek a magyar gyerekek, megnézhetném magam! Így sóhajt a török kedvenc kalauza. Most az egyszer nem tartja a markát. Isten ments. Sámson túl erős. Még a végén megsúgja a renegátja Sámsonnak, mikor tud végezni a gyulai basával a legkönnyebben. Ilyen az árulója. Ahogy fordul a széljárás. - Élni kell, gyerekek! Valahogy megmaradni. Túl hangosan azért nem mondja. Csak magának. Meg Gyulán a török komájának. Amikor a gyulai török őr magyar szolgája nem hallja. - Erdélyiek vagytok? - kérdé a török a magyar fegyveresektől. - Magyarok! Erre a török levágja őket. Csak Gyulán tudják meg, hogy szövetségeseiket vágták le. A városi nép megismeri a foglyokat. Merthogy most a sarkadiak is a törökkel cimborálnak. Sámson jobban teszi, ha a sarkadiaknak sem mutatkozik. Sámson jobbkeze az első időkben Török Jóska. Őkelme Bizáncba került rabként, s ahogy meséli: egyszer a gazdája írással menesztette a borbélyhoz, aki alaposan megvárakoztatta, majd egy csomó népet odacsődítve körülmetélte. Józsi, akit a török Juszufnak keresztelt, Sámsonnál is jobban fenekedik a törökre. Aki az ő kezébe kerül. Isten irgalmazzon. Józsi Erdélybe szökött, ott mesélték neki a Leánymezőn: a pogány itt szokta foglyai közül a hasznavehetetleneket kiválasztani s meggyilkolni. A rablányokkal táncol, majd meggyalázza őket. Reggelre kelvén rosszkedvében leöldösi a gyengéjét. Tábortűz mellett viszketni kezd az ember tenyere. Mese, mese. Ám ha egyszer az a való? Mit lehet akkor tenni. Azt mondják, Sámsonék banditák! Rablók, útonállók, csavargók, martalócok! Tehetnek mást? Mondj jobbat. Joga van-é az embernek leszúrni azt, aki őt elevenen akarja megenni? Aki ki akarja tépni a szivét, hogy a parázsban megsüsse? Túlzók! Azt mondja a higgadtabb magyarja: ez, fiúk, túlzás! Az efféle küzdőmodor nem vezet semmire. Választhat-é harcmodort az, aki örül, ha levágja magát a rabszíjról, akit vérebekkel űz a rabszolgahajcsár? Tehet-e mást, ha élni akar? Bűn-e élni akarni? Mert másképp nem lehet megmaradni. Persze, ha az ember olyan lenne, hogy boldogságában csak nyalná, nyalogatná anyja gyilkosának a mancsát. Akad ilyen is. Nem sok, de egy-kettő. Országonként kettő, három. Nyár végén rendesen megjön a faluba a török. Éjjel váratlanul érkezik. Minden tar kipány­ vázza a lovát egy ház elé. s a küszöb előtt keresztbe fekszik, hogy ha a gazda kijön, észrevegye. 464 �palócföld 91/5 Hajnalra kelvén aztán azzal kezdik: - Gazduram! Hány a jószág, mije termett,mi van az erszényben? S: fuss, vagy fizess! Ha a gazda nem akar fizetni, a török ráköltözik: lovát beköti a magyar óljába, eteti a gazdáéból, maga beveszi magát a házba, gazda ágyába. A magyar eresz alá, földre, ólba költözik. Csak szabadulni tőle! Ha meg agyon találnak verni egy török rablót: a határban elássák, a szomszéd határba hurcolják, hogy ne az ő földjükön találja meg a kádi a holtat. A község száz aranyat is fizethetett vérdíj gyanánt. A falu ilyenkor hajlandó eltagadni a határ e részét, mert képesek a megszállók egy törökért tíz marhát elhajtani a gulyából. Igen megkedvelte már a maradék nép a betolakodókat. Azt lehet mondani. A békési határban, Ibrámfoknál a török adószedő tisztet egy parasztlegény egyetlen ököl­ csapással üti agyon. A basa követeli: Békés vagy adja ki a gyilkost, aki már rég Sámsonéknál van, a békésiek többé nem látják, vagy fizessen váltságot. Mivel a békésieknek nincs pénzük, bírájuk állítja: - Esküszöm az élő Istenre, hogy az a föld nem a miénk, hanem a doboziaké! Ha megfognák: szemét kitolnák, nyelvét kivágnák, karját lefűrészelnék, megnyúznák, úgy vonnák nyársra, s csak akkor vágnák le a fejét, amikor már úgyis túl van a lelke árkon, bokron. - Ilyen latrok állanak banditának! Igen, ilyenek kezdik védeni magukat. Ahogy túlfelől: azok állnak be töröknek, akiket a magyar hóhér bárdja vár. A dobozi erdőbe ettől kezdve egy török sem teheti a lábát, mert különben halálfia. - Halál fia. aki ide beteszi a lábát! - Ez itt: a szabad Magyarország. Erdő Békéstől a Makra aljáig, Váradig. - Halál vagy győzelem! Ilyen túlzást. Sámson így szól: - Akkor Esztervárban! Legényei magukban: Sámsonvárban. A bújdosók Esztervára: a berek. A szegény népé: a Gyula s Doboz közti mocsárvilág. Eszter-ere, Eszter-ó berke. A sorsával elégedetlen szpáhival is gyakorta megesik, hogy tímár-birtoka elértéktelenedvén rablóvá válik. Ám őt védi a törvény. - A magyar időkben ez nem így volt. - Jó, hogy. Két pohár víz egy pohárba bele nem fér. - Ember, a jó asszonynál csak a jó ló jobb! S a bitang csavargók már lóháton nyargalásznak. Lesre mennek: arra túl, Törökországba, Gyula alá; a Géczi-halomnál vágnak a török elé. Tatársüvegben lepik meg az Aradnak tartókat: -Jézus! Ellen harci kiáltásra, Allah!-ra nem jut idejük a gyulaiaknak. Az ki féltében meghal, finggal harangoznak neki. Micsoda hajdúbeszéd. 465 �palócföld 9 1 /5 A parasztból egykönnyen hajdúkatona válik. Csak öld meg a családját. Próbáld ki! A keskeny maró-erdei ösvényt eltorlaszolják: kivágott fát döntenek keresztbe. Más útra kényszerítik az ellenséget: farkasvermek felé terelik a gyulaiakat. Erős vár a zöld erdő! Útállás, leshányás, csatázás. Lesvetés, száguldás, mezei dolog. A komáromi hajdúk Székesfehérvár tövében leselkedtek a törökre. A fehérvári, UsztolniBelgirad-i ifjú bég a menyasszonyát várta, jött is kellő kísérettel. A hajdúk a vár tövében, a török vőlegény orra előtt elfogták a menyecskének valót, és a zsákmányt magukkal vitték, a bégnek pedig elküldték a menyasszonyt kísérő vén banyát. - Bruhaha! Úgyhogy ott a példa. Némi virtus nem is árt. Lesre készülnek. Egész télen ezt tervezik. Aztán hogy eljön az ideje: éjjel indulnak, nappal pihennek, éjjel mennek tovább, s éjszaka támadnak. Elhagyott helyeken vonulnak, hogy ne legyen nyomuk. A martalék csalja lesre a pogányt. Így a hajdú. A Sámson-féle fattyú még olyanabb. - Én mondom, rosszabb, mint a hajdú. Pedig a hajdú sem szent. Annak is maga felé hajlik a keze. Csak a saját szabadsága érdekli. - Üsd, vágd, nem apád! Nagy nyári melegben nincs útállás, mert a tömérdek légy és szúnyog miatt lehetetlen napokig csöndben, egy helyen állniok. Tavasszal, ősszel. Új basa jön Gyulára, hozza magával, fényes kísérettel egész vagyonát. Mindazt, amit eddig képes volt összeharácsolni. Kincseit, marháit, öszvéreit, puputevéit, pénzét menti Gyulába. S hozza a katonák zsoldját, hogy jól kezdődjék a kapitánysága. A Sámson-csapat segédhada, a sarkadi portya az erdélyiek s törökök frigyére fittyet hányva így csiripel: - Hozzá, vitézek! Hozzá! A szabad legényeké csak mint a farkasüvöltés. Akár a farkas: - Huj! Huj! Rá! Ha a harcban a lovast élve akarják elfogni, elvágják a ló inait, s a vitéznek le kell szállnia, gyalog vívhat tovább. Les után a mieink a magyart eltemetik, sírjára kopját tűznek, a török fejeket törökmódra karóba igazítják. A muszlim a levágott magyar fejeket kocsiderékba gyűjti, a kocsi oldalán néhány boton, karón, láncsavégen magyar koponya. Ha sietni kell, napokig a mezőn rothadnak a hadfiak. S oly egyre megy, melyik halott bűzét érzed. Csata, vagy más veszedelem előtt háromszor kell mondani, de nehogy elhibázd: Úr Istennek mondom tízparancsolatját, Boldogasszonynak hét szent ige mondásával. Valaki a mi urunk Jézus Krisztusnál nagyobb urat uralhat. Asszonyunk Szűz Máriánál nagyobb asszonyt asszonyolhat, Az magas egeknél magasabbat ismerhet, Az fekete földnél nehezebbet nyomhat Az árthasson, vétkezzen Az mai nap énnekem. 466 �palócföld 91/5 Aztán elmondasz még egy imát, s nincs az a kard, mely megvágna. Azért néha télen is bolondítja a pogányt a Sámson-csapat: az elfogott törököt hóban, fagyban ingben-gatyában hagyja ott az útfélen kifosztva. Bethlen Gábris írja a fehérhegyi csata hajdúiról: - Egy magyar sem vítt, hanem csak mind elfutott. Harmada sem volt jelen, mind kurva anyjokban voltanak akkor is praedálni. A hatalmas mocsári, mocsárszéli tölgy ágaira a banditák a törökök turbánjait biggyesztik pogányijesztőnek, hogy egy martalóc se merészkedjék a közelükbe. Erdélyi deáktól tanulja Sámson, ez lesz a kedvenc nótája. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jó t jelentenek. Szabad élet, szabad madár, Jaj, de szép, ki szabadon jár. Járnék én is, ha járhatnék, Ha magammal szabad lennék. Nem vagyok magammal szabad, Kezemen, lábamon lakat. Hidegen fújnak a szelek, Azok nem jót jelentenek. Krisztus után 1619-ben a királyi végváriak idáig száguldanak, s a gyulai béget hatvan katonájával együtt levágják. Ellenben a gyulai háborúságszerető török az erdélyi Belényes vidékét dúlja. Addig panaszkodnak a gyulai basára az erdélyiek, mígnem egy napon a szultán le nem váltja őtet meg a temesvári parancsnokot. Ám a helyzet ettől alig lesz jobb, a gyulaiak tovább pusztítják a határszéli falvakat. Mondván: ők csak behajtják a behajthatatlan, de mindenképpen jogos adót. Kállaiak? Ónodiak? Szendreiek? Fülekiek? Valakik voltak. Sarkad főterén aznap kivégzik azt az árulót, aki a minap elárulta a hazáját. A renegát testének darabjait négy utca végén karóra tűzték. - Ősapáink a német papok elől menekültek ide, Attila várába táltosaik vezetésével. Aztán Batu kán hordái elől. Mi most a legújabb ázsiai pogányság elől húzódunk ide. Kücsük után Czáfor béget ültetik a dobozi magyarok nyakába. Ám Czáforé nem csak Doboz: Békés. Gyula is. Így aztán a falu megússza valamennyire. Legalábbis a Törökszállás nem épül föl újra. Nem is merne. - Ha Sámson a bírá nk, nem nekünk kell megfizetnünk Ibrahim aga után a vérdíjat! Sámson bizonyosan túljárt volna a békésiek meg a török eszén. Ám Sámsontól akkor, Eszter halála után ők is szabadulni akartak. A falu felgyújtásától féllek. 467 �palócföld 91/5 Emlőstöly neve újabban Verebes. Mert nemrégiben a békésiek, miután a saját határukban megölték a törököt, átvitték a doboziaknak. Mint utóbb kiderült, a pogány hitharcos rablófajza­ tot Verebnek hívták. A török hatvan forint emberdíját kéri a doboziaktól. Czáfor bégé Doboz a Fancsal-fokáig. Láperdő, lápi füzes, száraz tölgyes, szil-, kőris-, tölgyliget, gyertyános. Éger. Hamvas éger magában, vagy kőrissel. Erdőszélen kutyabenge. A hajtásait szedik, lehántják. szárítják. Az ebből főtt víz: büdös! Jó évig tárolják, csak aztán ihatod: hashajtó, máj- és epeorvosság. Ilyen víz, olyan víz. Hárs-vize. A műveltebb nyelveken is értők azt mondják: tea. Az éger kérgéből sárga festéket főznek, fájának szene puskapor-készítésnél használatos. A korhadásnak jól ellenáll, ezért a lápos réten a pásztorszállás kunyhóinak tartóoszlopai égerfából készülnek. A gyepen: lápi páfrány, nyári tőzike, itt-ott a nád: békaliliommal. A gyepen Sámson darócköpönyege. A köpenyen Sámson nagy bajsza, alább bocskora. Maga Sámson zsíros, kopott, foltos dolmányban, ingben, gatyában. Kapcáját kiterítette, süvegét a bokorba vágta. A farkasbőr melegebb. Magukat kúrálják, leginkább főtt vízzel. Mert a virágvíz a legjobb orvosság. Rutavíz hányás ellen, violavíz gyomorégésre, izsópvíz hurutot szüneteltet, fülzúgást csöndesít, zsályavize asza­ lódástól szabadít, rozmaringvíz ájulás ellen, rózsavíz, epervíz, petrezselyemvíz, liliomvíz, hársfavirágvíz. A víz gyakran fertőzött, sok nyavalya oka. Halott emberrel teli víz. - Bihari hajdúk is forognak a fejedelem seregében! A süvem meséli, hogy Csehországban, Morvában, Bécsországban is szétnéznek! - Órát nem hozott? - Haha! Ha ezt Kücsük hallaná! Az a tar fejű, borotvált képű, bőrbajszú. Magyar ezt csak akkor teszi, ha bajban van, ha menekülnie kell: megberetválkozik. A gyöngyvirág-ecet gutatütés, főfájás elleni orvosság, nyavalyatörős gerincét kenegetik vele, gyöngyvirág pora fázáskor: tüsszentő! Salamonpecsét kiássák, összetörik, s a vert testrész, úgy mint balfenék, kenegetésére való. A gyepen nyúlárnyék, fiatal hajtása vértisztító, a férfiakat tenyészőkké teszi. Így aztán a szabad legényeknek nincsen reá szükségük. Nelelejts az ingo­ vány partján. Sámsonvár. Hunvár korában, amikor először járt erre a tatár, Béla király idejében a nép ide húzódott. Kevés lisztjét hamuval keverte, úgy ette. Földből csináltak egy jó nagy pogácsát, kiégették, s egy öreg fára felhúzva mutatták a tatároknak. Kik látván, hogy őket kiéheztetni nem lehet, mert még lám mennyi lisztjök van, hogy olyan mahomet egy pogácsát süthetnek, fölszed­ ték a sátorfát s tovább mentek. Redves csonka fűz. Sámson pincéjének kapuja. A bég kivezetteti a magyar urat, foglyát a mezőre. Ekét hozat, jármot vet a férfi nyakába, s befogatja egy rabszolgájával, kedvenc tevehajcsár szerecsenjével együtt az eketalyigába. Osto­ rával rácsap: - Húzzad! Ki tudja, meddig húzhatod! A csőcselék roppant jól mulat. Jó kis gyulai látványosság. Az úr: egy lépést sem, akárhogy is üti a bég. Aki erre kifogatja. - Ötvenet a seggére! S így mégis csak föl kell azt a földdarabol szántania. Ha nagyobb úr lenne, úgy bánna vele, mint a hímes tojással. Ki tudja, tán harmincezer jó 468 �palócföld 91/5 magyar forintot is kaphatna érte. Ez csak: ennek csak a kardja. Meg a nagy szája. Elszegényedett föld, falu, birtok, jobbágy nélkül maradt aradi magyar úr. A dobozi boszorkány gyógyítja Sámsonvárban. Ide szökött az uraság. Sámson gyulai kémje segítette szabad magyar földre. Czáfor bég figyelmét azzal tereli el, hogy három kazal szénát gyújt meg egy csavargó a Békés és Gyula közti országúton, amikor áthalad az ér fahídján az egyik hazafelé tartó aga. A gyulaiak látják a tüzet, s azt is gyanítják, ezt most nem ők csinálták. Nosza, rajta! A csavargók a tűz világosánál levágják az agát és kiséretét, aztán uccu neki, vesd el magad! Mire Czáforék odaérnek, nekik már hűlt helyük. Otthon meg hűlt helye a magyar úrnak. Valami Kassai Márton. A csavargó, amielőtt nyugodni térne, lemossa magáról a vért Fatnyi-ere vizében. Valamikor gazdag görög fulladt bele. Azt hitte, semmi ez a kicsike víz! Mit neki Körös köze. Hiába, aki idegen földre lép. Ki idejön. ... 469 �palócfö ld 91/5 470 �p aló cföld 91/5 Gosztonyi Péter 1988-ban lett volna alkalmam személyesen szót váltani Kádár Jánossal. Ez az agg pártfőtitkár élete utolsó szakaszában, az állampárt MSZMP Munkácsy Mihály utcai Külügyi szállója éttermi részében történt volna. Közvetítő útján, spontán módon és így nem hivatalos helyen lett volna a találkozás. A történész számára kecsegtető lehetőséggel azonban - őszintén bevallom! - nem éltem. Hivatástudatom most az egyszer, mintha hajótörést szenvedett volna. Ezerkilencszázötvenhat kortanúja győ­ zedelmeskedett bennem. A gyarló ember, aki ha az évtizedek múlásával és a történelmi háttérinformációk jobb megismerésével is 56 nemzeti drámája sötét fejezeteit esetleg ma már árnyaltabban tudja megérteni, mégis úgy érzi: vannak Kádárnál mozzana­ tok, amelyekre még 1991-ben sincs mentség, nincs történelmi felmentés! Kádár János 1956. november elsejei - a mai napig titoktól övezett - cselekedetét, Nagy Imre és a forradalom elárulását, egy későbbi objektív történetírás meg fogja pró­ bálni magyarázat tárgyává tenni. Higgadt ér­ vek jönnek: az 1956-os nemzetközi helyzet, a szovjet birodalmi érdek, a nyugati - washing­ toni - Kelet-Európával szembeni árulás, nem adott lehetőséget a forradalmi Magyarország kiválásához a Jaltában összeácsolt Táborból. Hruscsov a Kremlben ötödmagával dönthette el végsősoron a “magyar kérdést”. Nagyhatal­ mak vezetői szájából ugyan mit számítanak a tegnapi ígéretek? Reálpolitika van csak és ha­ talmi érdek! Nagy Imre? A “mi emberünk”, Moszkvában neveltük. Ha szükségünk van rá. pattintunk ujjunkkal - azonnal csatlakozik hozzánk. Münnich a fontos és ez a - hogy is hívják? - Kádár, Tito marsall kegyeltje - hi­ szen nekünk (így Hruscsov) mindennél fonto­ sabb a Béketábor egysége Pekingtől - Belgrá­ dig. Legyen Münnich helyett Kádár a “fő­ nök”: úgy is az történik Magyarországon. amit mi diktálunk. Konyev marsall novem­ berben három nap alatt “rendet csinál” a ma­ gyaroknál! Az október 31-i rapporton ezt ígérte. S miért kételkedjünk szavában? A di­ csőséges Vörös Hadsereg, mint macska az egeret - így tovább Hruscsov - eszi majd meg a magyar lázadókat ("Mjátezs": lázadás. Így hívta a szovjet sajtó az 1956-os “magyaror­ szági ellenforradalmat”). Most már csak szervezési kérdések adtak problémát. Andropov szólt Apró Antalnak a Parlament lépcsőjén november 1-én 11 óra­ kor, hogy hívja Münnichet a Bajza utcai kö­ vetségre. Münnich (ez az ős-komintern ügy­ nök, a szovjetek “barátja” testestől-lelkestől), 14 órakor a szovjet nagykövet íróasztala előtt nyugtázta a moszkvai ukázt, majd visszahaj­ tott a Parlamentbe, hogy “sétakocsizásra” hívja meg Kádárt, akit a szovjetek az új “Gauleiternek” kívántak. Ezzel kezdődött meg Kádár János kálváriajárása. Bajza utca, csepeli szovjet bázis, repülőút Kárpátaljára egyesek szerint Moszkvába -. ahol Brezsnyev 471 �palócföld 9 1 /5 és Szuszlov vették kezelésbe. Mit ígértek ne­ ki, mivel fenyegették meg, mi adta meg szá­ mára a végső döntést, hogy vállalja a magyar­ sággal szembeni árulást - nem tudjuk. Csak annyit: november 4-én Kádár újra Magyaror­ szágon volt. Szovjet helikopter hozta őt és Szuszlovot a helyi repülőtérről a szolnoki szovjet kaszárnya udvarába. Híveinek 1989 áprilisában, a Fehér Házban tartott utolsó pártértekezletén (ott, ahol azt a zavaros beszé­ det mondta el) erről ilyen félmondatokat mondott. “Tudják, amikor engem a szovjetek november 4-én a Szolnokon szabadon enged­ tek...” (Vagyis: fogolynak érezte magát “bará­ tai” őrizetében). De ezek részletek. A lényeg. Ha fenntartá­ sokkal is, de elvállalta a forradalmi Magyarországgal szembeni szovjet helytartói szere­ pet. S álmában nem hitte, hogy ezen munka­ kör ellátása micsoda kísérőjelenségekkel jár. A szovjetek meg voltak győződve arról, hogy a Nyugat asszisztálása mellett, hetek alatt po­ litikai konszolidációt teremtenek az ellenük természetesen imperialista uszítás következ­ tében - kitört lázadáson. “Mindenről” jóelőre történt gondoskodás. Ebben a szovjetek nagy­ mesterek voltak. Nagy Imrét híveivel együtt becsalták a jugoszláv követségre, ahol a sze­ rencsétlenek saját magukat izolálták a politi­ kától. A magyar hadsereg vezérkarát hamis ígérettel és a nemzetközi törvények semmibe­ vevésével Tökölön - tárgyalás ürügyén, amit ők kezdeményeztek - lefogták, a népet - “az istenadta népet”, amelyet, úgy hitték, szaba­ don befolyásolnak - mindenféle maszlaggal, ígéretekkel (személygépkocsigyártás lesz Magyarországon, ingyen ki lehet váltani a “zaciból” az oda berakott ágy- és ruhaneműt, “majd” lehet később Nyugatra is utazni; el­ mennek tőlünk később a szovjet katonák, stb.) magukhoz édesgethetik. T é v e d t e k . A “nép legjobbjainak”, a "munkásosztály élcsapatá­ nak”, a kommunistáknak most megint nem volt fogalma az igazi népi gondolkodásról. 472 Kádár és hattagú politikai klikkjének (a “For­ radalmi Munkás Paraszt Kormány” elnevezé­ sű asztaltársaság) 1956 novemberétől több hónapos kemény passzív ellenállással kellett számolnia. Konyev marsall katonái túlerejük­ kel ugyan kicsavarták a fegyvert a “lázadók” kezéből, de a rezisztenciát nem törték meg. Az értelmiség legjava, az írók és művészek és maga a munkás-“osztály”, olyan vezetőkkel, mint Bali Sándor és Rácz Sándor (hogy csak két nevet említsek) állták a sarat még 1957 első negyedében is Kádárék, az oroszok és a rossz emlékű párt “hadsereg”, a janicsár had. a “puffajkásokkal” szemben. Nagy Imre undorral utasított vissza min­ den közeledést az oroszokhoz és a júdás Ká­ dárhoz. Pedig tudta, hogy ezzel golgotajárása - és az út a bitóhoz - kezdetét vette. Kádár mellett most már csak a régi Rákosi-hívők, illetve a moszkvai káderek és a BM válogatott vezetőgárdája, a forradalom alatt szégyentel­ jesen szétfutott AVH-s tisztek tartottak ki. Ká­ dár Jánosnak sikerült valóban 1957-ben a Nagy Magyar Egységet (mindeddig egy fik­ ció) megvalósítani. Maga ellen. És politikája ellen. Nem volt Magyarországon ezidőben gyűlöltebb ember mint Kádár - esetleg még Buci Gyuri, a renegát Marosán György, aki­ nek édesanyja - Marosán saját elbeszélése szerint - összecsapta kezeit és sírva fakadt, amikor a rádióbó l értesült, hogy fiábó l Kádár mellett miniszter lett. - “Szegény Magyaror­ szág”, mondotta a becsületes munkásasszony, aki aztán igazán ismerhette munkakerülő pék­ fiát. Kádár - ma már tudjuk - Moszkvában 1957 márciusában megkötötte a szovjetekkel az új hűbéri szerződést. Hogy Rákosi vissza­ térését a hatalomba mindenképpen megaka­ dályozza, a szovjetek minden követelését tel­ jesítette. És ennél is többet. Most lett aztán igazán szovjet gyarmat Magyarország! (lásd 1957. május 27-i magyar-szovjet katonai szerződés). �Rendhagyó leszek és szubjektív. Nem fe­ vezetőségének agyában még feszesen ült az lejtem el és bizonyos mértékig elismerem, ideológiai alaptétel: a kapitalista világ a végó­ hogy Kádár János három évtizedes helytartós­ ráit éli. Öt, esetleg tíz esztendő és aztán ott is kodása alatt Magyarországon bizonyos nép­ győz a proletárforradalom. “Lőttek” a kon­ szerűségre tett szert. Hogy Nyugaton is - azt szernek világának. Javukra monható, bizo­ csak regisztrálom és nem kommentálom. A nyos válságjelek a Fehér Ház lakóinak ideo­ nyugati médiák naív “kelet-képe” - hogy ele­ lógiáját erősíthette: a párizsi diákbarrikádok gánsan fejezzem ki magam -, az ostobaság (1968); olajválság (1973) a Portugáliai “Szek­ határát súrolta. Nekik már az is pozitívum, ha fű forradalom”, Kuba délamerikai sikerei... a Vörös Vezetőnek - lám! - két szeme és egy Aztán mégsem úgy történtek a dolgok, ahogy orra van, s tárgyalás közben emberi szükség­ azt Brezsnyevék elvárták volna. A bolsevik letét végezni a WC-be megy. Szóval: volt idő. dogma a kapitalista világ végzetes válságáról amikor Magyarország tényleg a “béketábor” Andersen meséjévé vált. 1975 után - a több legvidámabb barakkja lett (barakkja!), és Ma­ népi demokráciák uszályában - a Kádár re­ gyarországon megvalósult a “gulyáskommu­ zsim is megindult a gazdasági lejtőn. Az agó­ nizmus”. Vagyis egy “kommunista aranykor”, nia tíz évig tartott. Amígnem Gorbacsov lett a egy 12 éves gazdasági fellendülés, amire a ma “főnök” a Birodalomban. Aki megszűntette a már nyugdíjban élő kádárista vezetők a ma­ Nagy Testvér támogató adományait és arra guk részéről még büszkék is. Megkérdezvén intette kelet-európai partnereit, hogy itt az közülük az egyik legértelmesebbet (és szá­ idő, álljanak ki ők egyenest az elkövetett hi­ momra a legszimpatikusabbat), magánbeszél­ bákért. További támogatás nincs. Páncélosok getésen elmondta: a hatvanas évek második sem állnak már rendelkezésre a helyi hatalom felétől számítja az “aranykort”. Igen ám, ve­ megvédésére. A Birodalom szegény. Az elv­ tettem ellen, ha “aranykor” lehetett ez a többi társak nézzék, hogy birkóznak meg maguk a európai (szürke és kietlen) népi demokráciák problémákkal... fejlődéséhez viszonyítva, de hadd szabadjon 1988/89-re beérett a magyar kommunisták Magyarország felemelkedésének mércéjét a csődje: a totális gazdasági, politikai és etikai szomszédos Ausztriához viszonyítani. Tud­ válság! Miként 1919 júliusa végén - épp ja-e Ön, hogy 1968-tól kezdve milyen iramú olyan “hőstelenül”, szegénységben és gyalá­ volt az osztrák gazdasági és politikai fejlődés, zatban végződött a Rákosi-Kádár féle diktatú­ amelynek alaptétele mégiscsak a liberális ra Magyarországon. gazdaság és az 1955-ben kivívott független­ Kádár János - Isten malmai lassan, de ség volt?! Mire beszélgetőpartnerem csak a őrölnek! - szerencsénkre megérte rezsimje vállát vonhatta meg: “Uram, Jaltában minket pusztulását. Még azt is, hogy Nagy Imrét és úgy-e a Keletnek osztottak ki...” Amire vi­ hősi társait a nép és a társadalom ünnepélye­ szont én maradtam adós a válasszal. sen rehabilitálja. Egyes hívei szerették volna Ami azonban a kádári “Aranykorszakot” a Hősök-téri 1989. június 16-i Nagy-temetés illeti, említsük itt meg, hogy mindezt a Mun­ TV által is közölt képeitől Kádárt tehermente­ kás-Paraszt-Forradalmi Kormány nem saját síteni. Azt ajánlották neki, aki akkor már erejéből, hanem nyugati kölcsönök segítségé­ “nyugdíjas pártmunkás”-ként tengette napja­ vel (és elherdálásával) hozta létre. Olyan köl­ it, utazzon Prágába vagy Havannába, ahol csönöket vettek fel az ország terhére, ame­ ezidőben még “igazi” kommunizmus lyeknek visszafizetésére nem is gondoltak, hi­ honolt. Kádár, önmarcangolóan, leintette szen a hatvanas évek kommunista, központi “tanácsadóit”. Maradt Pesten. Bezárkózott 473 �palócföld 91/5 rózsadombi villájába és leeresztett zsalus ab­ lakok mögött - úgy mondják - végignézte egyik áldozatának. Nagy Imrének Hősök-téri ünnepélyes végtisztességét. Nem sokkal rá kórházba került és még július folyamán meg­ halt. Én egy könnycseppet sem ejtettem halála hírére! A politikus Kádárnak - annyi évtized nem könnyű kormányzási módozatai után ta­ lán tudtam volna - történészként - felmentés­ sel szolgálni. A gyilkos Kádárnak - nem és SOHA! Mert Kádár János uralmához majd félszáz fiatal szabadságharcos kivégzése ta­ pad. Ferenc József. Horthy, Szála si és az 1945 utáni Magyar Köztársaság népbírói nem küld­ tek annyi magyart összesen a bitóra, mint a Kádár-Münnich-Marosán klikk tette azt 1956 december közepétől 1961 -ig! S itt afelelősség egyértelműen Kádér Jánosé. Akinek módja lett volna - ha akarata, ha bátorsága, ha ma­ gyarsága erre sarkallta volna! - megakadá­ lyozni a “magyar” csekisták (Rajnai, Kardos, Hollós - folytassam?) - véres és hosszú bosszúhadjáratát - a szabadságharcosok el­ len. A legutóbbi időkben alkalmam volt ma­ gyarországi belügyi és más hasonló jellegű lvéltárakban kutatni. Nyomozati jegyzőköny­ vek kerüllek elém 1957-től l960-ig. Szomo­ rú. tragikus embersorsok bomlottak ki előt­ tem a papírokon. Fiatal munkásembereké, akiket a népi demokrácia nevelt és akik most a népi demokrácia tömlöceiben saját bőrükön tanulták meg mi is a szocialista humaniz­ mus”, ez az ázsiai típusú, saját politikai elveit is megtaposó frazeológiai gyakorlat. A mun­ kásosztály “élcsapatá”-nak “vasökle” mun­ kásfiatalokat juttatott a bitóra. A Széna téri, az újpesti, a Tompa utcai, a Schmidt kastélybeli, a Corvin közi, a csepeli, stb. felkelőcsoportok lefogottjai és kihallgatottjai 80 százalékban 20 és 27 év közötti fiatal volt. Köztük túlnyo­ mó többségében kétkezi munkás emberek. Tízezrek kerültek Kádár börtöneibe - jórészt 474 mondvacsinált vádak alapján vagy olyan ügyekért, amelyekért Kádár János “ünnepé­ lyes” november 4-e utáni ígérete értelmében “kegyelem” járt volna. Hiszen ama híres-ne­ vezetes szolnoki kormányprogramban, a “Forradalmi-Munkás-Paraszt-Kormány no­ vember 4-i Szózatában, a harmadik pontban mindjárt ott állt az Ígéret: A kormány nem fogja eltűrni, hogy a dolgozókat, akik az 1956. október 23-át követő népmozgalomban valamely vonatkozásban is résztvettek, ren­ dőri szervek bármilyen oknál fogva zaklas­ sák, üldözzék... Szép ígéret, nemde? Csakhogy Kádár János fütyült erre az egészre. És ezzel a magatartásával bitófaerdőt ültetett Magyarországon. Az 1956-ot követő megtorlások “vér­ bosszú” jellegűek voltak. Párthű jogászok (pár nevet azért felsorolok, ne menjenek fele­ désbe: Vida Ferenc, Domonkos József, Nesz­ vál Ferenc, Grátz Endre, Gyepes István) 1956 december közepétől 1961 őszéig hivatalos adatok szerint 22 000 személyt juttattak bör­ tönbe. A bitóra kb. 500 embert küldtek, köz­ tük tíz fiatal lányt. A legidősebb kivégzett 1894-ben, a legfiatalabb 1941-ben született. Még 1961 őszén is akasztottak Budapesten 56-ért. S minderről Kádár János nem tudott? K. András, aki 1990-ben egy Kádár élet­ rajzot jelentetett meg, s akinek alkalma volt még az agg és a szenilitás határán mozgó volt pártfőtitkárral 1989 elején hosszabban elbe­ szélgetni (elvtársi alapon), elmondta: Kádár nem szerette a Belügyet. 1957 elejei ottani látogatása során megdöbbenve tapasztalta, hogy szembe vele, a előadóval, az első sor­ ban, ugyanazon belügyesek ültek, akik 1951 és 1952-ben őt kínozták meg. Így nem is ment sokáig a belügy környékére, a belügy “napi munkájával” nem sokat törődöt. Csak 1962ben szánta rá magát a BM “tisztogatására”. Igen későn -mert addigra a magya r csekisták �a “piszkos munkát” már elvégezték. Kéjjel és nagy odaadással. Mindez Kádár bűnét a kivégzett, meghur­ colt szabadságharcosok ügyében nem kiseb­ bíti. Ő volt az ország felelős vezetője (már­ mint a szovjetek szemében); ő intézkedhetett volna a büntetések mértékéről és egyáltalában - ismerve a “céget”, hiszen ő maga is foglya volt az intézménynek - gondját viselhette vol­ na “jó János királyként” a vasrács mögé ke­ rült osztályos társainak - annál is inkább, hi­ szen 1956. november 1-ig Kádár maga is, mint Nagy Imre híve, 1956 eszméinek hűsé­ ges követőjeként adta ki magát. Nem tette. Az 1963. március 21-i nagy amnesztiát is csak fogcsikorgatva írta alá. Nem saját jószántából. Szovjet nyomásra, egy szovjet-amerikai “deal” megkönnyítése érde­ kében. (Erről külön írunk még egyszer.) S a “nagy amnestia” után is eltűrte, hogy még százak maradjanak a börtönökben - rabló­ gyilkosoknak nem jár amnesztia, intették le azokat a nyugati érdeklődőket, akik ez ellen kifogással éltek. Persze: a Kádár-féle “bolsik” számára rablógyilkos volt az a fiatal szabad­ ságharcos, aki az 1956-os harcok során közér­ tes borosüvegből benzinpalackot csinált, ez­ zel a “Molotov-Coctaillal” harcolt az inter­ venciós páncélosok ellen és utána elvette a halott ellenfél fegyvereit. Tudunk fiatalokról (Puchert János, Dalmadi Jenő, stb.). akiket Kádár börtöneiből - mivel “kegyelemből” csak 15 évre ítélték el őket - a hetvenes évek elején engedték ki! És akiket szabadlábra helyeztek - am­ nesztiával vagy anélkül -. azok “szabadlábon” is a népköztársaság “páriái” maradtak: har­ madrendű, megtűrt állampolgárok. Szakmai képességeiktől függetlenül évtizedekig csak alantas munkákat végezhettek. Bányába, úté­ pítésre “delegálta” őket a párt. Jogászok még harmadrendű vidéki TSZCS jogtanácso­ si állásait sem foglalhatták el! Lefokozott néphadseregbeli törzstisztek (Ambrus őrnagy pl. Mosonmagyaróvárról) kocsikísérőként tengette évtizedeken keresztül életét és meg­ rokkanva került nyugdíjba. A gyerekeik nem járhattak egyetemekre: lakáskiutalást csak kivételes helyzetben kaphattak. A népi de­ mokrácia börtöneiből szabadultak külföldi utakra nem jelentkezhettek. Még a nyolcvanas években is “kegy” volt. ha engedték (őket a volt Felvidékre. Szlovákiába utazni. Vagyis: “Kuss” volt a nevük az országban! Kölcsey Himnuszának sorai jutnak eszembe: “Bújt az Üldözött, s felé Kard nyúl barlangjában: Szerte nézett, nem lelé Honját a hazában...” Mindezekről Kádár János tudott! Vagy ha nem tudott, akkor “jó János királyunk” már a hetvenes évek elején szenil volt. Büszke vagyok, hogy amikor a hetvenes évek második felében Nyugaton “divat” lett Kádár Jánosról csupa jót írni, benne a “sike­ res” politikust “felfedezni”, a Willy Brandtféle individumokkal való barátságát (és a töb­ biekét) fitogtatni, akkor én sem németül, sem magyarul nem álltam be a hozsannát hirdető cikkírók közé... Kádár János számomra - haláláig -1956 forradalma és szabadságharca kiskatonái­ nak, a “pesti srácoknak” (hogy Pongrátz Gergelyt idézzem), illetve a forradalom kom­ munista és nem kommunista vezetőinek h ó h é r a volt és marad. Olyan személy, aki pozíciójából adódóan és különleges helyzeté­ ben Moszkva vonatkozásában - ha akarta vol­ na - megakadályozhatta volna a belügyesek és az “igazságszolgáltató” apparátus véreng­ zését. Ahogy 1968 után Husák is megtette Csehszlovákiában. Kádár számára azonban csak az ideológia volt a fontos. És a hatalom gyakorlása. Nem hiszem, hogy olvasta volna Haynau császári-királyi táborszernagy 1849 augusztusában Radetzky marsallhoz írt le­ velét, amelyben az akkori szabadságharc ide­ gen származású hóhéra azt írta itáliai atyai barátjának, az agg marsallnak: “Úgy rendet teremtek én itt, hogy a rebellis magyarok 100 475 �palócföld 9 1 /5 évig nem mernek a császári Ház ellen kezet emelni!” Kádár is valami ilyesmit csinált 1957 után Magyarországon - csak akkor az “Udvar” nem Bésben, hanem Moszkvában székelt. Ezért is örülök utólag, hogy ama 1988-as márciusi napfényes budapesti délutánon, ott a párt Külügyi Szállója éttermében, elhesse­ gettem magamtól a lehetőséget, hogy szem­ beálljak Kádár Jánossal, Kádárral, aki az étte­ 476 rem Andrássy útra nyíló különszobájában egymagában fogyasztotta el ebédjét, s ahová B.J. invitált volna be. Mert ha vendéglátóm bemutatott volna a párt főtitkárának - mint “külföldről hazalátogatott neves történészt” - kézfogása elől nem húzódhattam volna el. És Nagy Imre, Angyal István, Földes Gábor, Maléter Pál, Mecséri János vagy Szilágyi Jó­ zsef “gyiIkosával” kezet szorítani? - Nem, ezt nem vállaltam! �Horváth István Salgótarján a településfejlődés sodrában A VÁROS FOGALMA A várost a településföldrajz kutatói modern, összetetten működő társadalmi rend­ szernek tekintik. Sokan úgy vélekednek, fogalmi meghatározása éppen ezért nehéz. A szerzők jelentős része azt állítja: kritériumait abban kell látnunk, hogy mekkora a település lélekszáma és hogy a lakosság többsége iparral és kereskedelemmel foglal­ kozzék, valamint abban, hogy a hatókörzetében is intenzívebb, magasabbszintű kulturális élet domináljon, hogy legyen vásárjoga, legyenek közintézményei és végül “a város lakói egymást már személyesen nem mind” ismerik. T e le k i P á l végülis leszögezte: “A város minden korban, a földnek minden részén, minden államban viszonylagos fogalom”.1 Brunhes francia geográfus szerint: “Várossal van dolgunk, valahányszor valamely helység lakosai életük legnagyobb részét a település helyén belül töltik, és azon belül végzik mindennapi munkájukat.”2 Teleki az előző meghatározáshoz hozzáte­ szi, hogy a város a politikai hatalom, a hitélet központja. A társadalmi tevékenységek közül a vásár, a bánya, a művelődés együttes jelen­ léte, hatása szükséges a városhoz. A felsorolt elemek közül elegendő az egyik megléte is, az odavonzza a még hiányzó részt.3 Mendöl Tibor is a város fogalmi meghatá­ rozhatóságának nehézségeit veszi szemügyre. A sokrétűség miatt “sokféle tudomány ter­ jeszti ki rá érdeklődését, s ezek mindegyike mást ragad meg sokféle jellemző jegye kö­ zül.” A jogi szemlélet a szervezetet kutatja, a statisztikus a lélekszámot elemzi, a műszaki felfogást képviselő a technikai felszerelést vizsgálja. Mindezek mellett az őstermelői jel­ leg, az élelem és nyersanyag behozatal, a zár­ tabb építkezésmód, a forgalom megléte és mi­ nősége sem hagyható figyelmen kívül a fogal­ mi körüljárás során.4 Ugyanezen dolgozatában a várost úgy ha­ tározza meg a szerző, miszerint: “Aváros két­ ségtelenül az állandó település egyik fajtája.” A lakóhely és a munkahely általában meglévő egységét hangsúlyozza, és e viszonylatban lé­ nyeges elem a “berendezés” , amelyet a “haj­ lék” tesz rendeltetésszerű használatra alkal­ 5 massá. Hangsúlyozza továbbá, hogy: “A város termőtalaja és terméke is a színműveltségnek, alanya a gazdasági és szellemi tevékenységek bonyolultabb formáinak és azok színhelye is, kohója a társadalmi fejlődésnek, de maga is egy darab erősen differenciált társadalom: sokrétű emberi életközöség tehát, de egyben kerete is annak. Keret jogi és műszaki érte­ lemben, fejlett közigazgatási szervezet, amely jogszabályokhoz köti az életet, és építmények viszonylag tökéletes technikával berendezett együttese, amely hajlékot nyújt az életnek.”6 Sokféle városmeghatározás létezik még. Ezek közül elegendő, ha korunk két tudós megállapítását idézzük, amely új elemmel gazdagítja az eddigieket. 477 �palócföld 91/5 Granasztói Pál szerint a táji tényezők, mint: a klíma, az építőanyagok, a terep, a folyók sem elhanyagolhatóak, sőt városalakí­ tó tényezőként veendők számításba.7 Lewis Mumford szempontjai közül figye­ lemre érdemesnek tartom azokat, amelyek “a várost... nem a kereskedelem, a kormányzás székhelyének, hanem az új típusú személyi­ ség, az osztatlan világú ember kifejezésére és aktivizálására szolgáló organizmusnak” te­ kintette.8 A fogalmi meghatározások körét így vél­ tem teljesnek, és hasznosíthatónak. E gondo­ latkör teljessége érdekében mondandónkhoz hozzá kell kapcsolnunk azt a szempontsort, amely települések - így a városok - elemzé­ séhez használandók. Az alaktani (falusias, vá­ rosias), a funkcionális (központi szerepkörű), az alaprajz szerinti (utcahálózat, telekbeosz­ tás), egyedi és összehasonlító vizsgálat ép­ penúgy szükséges a hiteles városkép felrajzo­ lásához, mint az emberi tevékenységet (agrár, ipari), a topográfiai fekvést (építőanyagok, a helyi energia), a forgalmi fekvést (a közleke­ dés, a vásár), a vonzásterülctet és a szerepkört (ipari, kereskedelmi) leíró összefüggések lát­ tatása.9 VÁROS AZ IDŐ SÍKJÁN A városiasodást a társadalom általános fejlődésének részeként kell elfogadnunk és vizsgálnunk. Az emberiség kultúrfejlődésé­ nek korai szakaszában is tapasztalhatunk vá­ rossá válási jeleket, eseteket. A modern érte­ lemben felfogott város azonban Európában jött létre. A középkor - a XVI.sz. - végére, a Franciaországban keletkezett igazi, európai típusú város szervezetének alapja a céhszerű­ ség. Az észak-olasz város a vidéki szabadok szövetsége volt, amelyben az antik társada­ lomszervezet, a városállam néhány tulajdon­ sága is tetten érhető. A XVIII. századtól a munkaszervezet helyett a vagyoni és a politi­ kai hatalom szerint tagozódott a társadalom. 478 Az európai fejlődés törzsét a német társada­ lom polgáriasította, amelyben a várostípusok sokfélesége teremtődött meg. A német Rajna mentén autonóm városszervezet alakult ki, a dél-német vidéken a városok vezetője a patri­ ciusság, keleten a mesterséges, kolonizációs alapítások uralkodtak. Ez a formáció terjedt el Lengyelországban és Magyarországon is. Északon a Hanza városok hatalma érvénye­ sült. Hollandiában a várossszerveződés alapja a szakszerű kereskedelem, Angliában a va­ gyoni polgárjogra felépült önkormányzati, gazdasági város típusa honosodott meg. A XVIII. századtól a felsorolt földrajzi tá­ jon fejlődő városok a korábbi időszakhoz ké­ pest minőségi változáson mentek át, amely során a legfontosabb az volt, hogy kialakult, általánossá vált a polgári osztály, a települést körülvevő fal elveszítette az addig meglévő jelentőségét. Az adómentesség, a városi privi­ légiumok kialakulása az új típusú városlakók­ nak kedvezett.10 E nagyarányú városfejlődési hullám azon­ ban elcsendesedett. Újra a XIX. században beköszöntött ipari forradalom hatására vett lendületet. Ennek jellegzetessége, hogy: “Az egyes városok rendszerint más jellegű kisebb településekből - falvakból, várakból, vásár­ helyből - nőnek várossá”. Ezek elsősorban nem politikai gócokká, hanem ipari városok­ ká váltak. Létrejöttükben meghatározó sze­ reppel bírt a nyersanyag.11 Forrásunkkal egyetértően le kell szögez­ nünk, hogy a várost alakító sok tényező kö­ zül: “A népvándorlás utáni Európa egyik leg­ régibb és legerősebb telepítő ereje a bányász­ at” volt.12 Az így kialakult települések népes­ sége abban az értelemben azonos vonású Kaliforniától, Dél-Afrikán, Ausztrálián át a magyar iparvidékekig -, hogy azok “összeve­ rődött. minden tradíció nélkül” valók vol­ tak.13 A magyar, vagy a Kárpát medencében végbement városfejlődés a XIX. században �elindult folyamathoz köthető. A városok ala­ pításában a korai századokban beköltözött né­ metségnek nagy szerepe volt.1 4 A XIX. szá­ zad elejétől-közepétől a várossá válásban a piac-központi funkció, a közlekedési cso­ mópont hatás, a gazdasági-politikai, szellemi vonzáskörzet elve hangsúlyosan érvénye­ sült.15 E hatások, valamint a társadalmi, termelé­ si cselekvés által meghatározottan jöttek lét­ re azok a városok, amelyek a magyar viszo­ nyokat jellemezték. Közöttük nagy súllyal vannak jelen az alföldi tanyás településű vá­ rosok, amelyek között az úgynevezett alföldi peremvidéken (Pécs, Nagyvárad) a városiaso­ dás mértéke és minősége mélyebb. Erdei Fe­ renc tanulmányában az e típusú települést ele­ mezte, amelynek alapegysége a város, a ta­ nya, és amelyben az ősi magyar szálláselv gyakorlata élt tovább. Megállapította, hogy az “alföldi városok igenis igazi városok” 16, amelyek ugyanakkor jelentős mértékben el­ tértek a nyugati fejlődésmenettől. Erdei köny­ vében megkülönbözteti az Alföld, a Dunán­ túl, és a magyar Felvidék városait. Ez utóbbi­ ak szerinte több nyugati fejlődési jellegzetes­ séggel bírnak. Teleki Pál a bányavárosokat nyomatékosan említette, aholis a só, az ércbá­ nyászat játszott szerepet, és egyúttal e telepü­ lések “ korai művelődési központok” is vol­ tak. A nyersanyag kitermelésére szerveződő városok és felvidéki települések ott virágoz­ tak. “ahol a vas és szén symbiosisban fejlőd­ hetnek“. Példaként az erdélyi resicai, az ani­ nai, a salgótarjáni széntelepet, a gömör-szepe­ si, a rudabányai vasat említette.17 Az erdélyi városfejlődésben az intenzív piaci élet, a nagyüzemi termelés felgyorsulása okozott látványos előrehaladást Temesvár, Arad, Nagyszeben, Brassó és más települések eseté­ ben.18 A magyar városok XIX. századi fejlődésé­ nek nemcsak a termelési, a gazdasági élet ala­ kításában volt jelentőségük. Hatásuk kiterjedt és figyelemre érdemes a társadalmi élet, a nemzeti lét, a kultúra irányába is. Az ipari fellendüléshez kapcsolódó nagy népesség­ vándorlás kibontakozásával “többé-kevésbé lehulltak a városi társadalom sorompói” is. A szabadelvűség, a magyar szabadság-eszme, a polgárosodás, a művelődés és a technika fej­ lődése nagyjából egyidőben bontakozott ki, és egymásra hatóan alakították az új társada­ lom új követelményei szerint, az általános és a mindennapi életet is. A különböző társadal­ mi csoportok nemzeti eredetük szerint egy­ mástól eltérő indíttatással, de összességében egyirányba ható erővonalak mentén élték meg és dolgozták fel identitásukat, tudatuk alakulását. A városok “nyitott kapuikkal és messzesugárzó vonzó hatásukkal valóságos keverőkemencék”, amelyekben “a népi ki­ egyenlítődésnek hatékony tényezői működ­ nek”. Az új korszak termékeiként teremtették meg a “népi gyökerű világ” mellett az. “anyagelvű” és “nemzetközi társadalom­ szemlélet” életterét is? VÁROSFEJLŐDÉS NÓGRÁDBAN Nógrád megye településtípusainak kiala­ kulását, fejlődését, belső erőinek mozgását hosszú ideig nem vizsgálták a tudományok. Maga a történettudomány sem. Napjainkban a történeti statisztika szempontjából Nógrád mezővárosainak társadalma került a kutatóvizsgáló górcső alá. A szerző - Pálmány Béla - a XIX. század második harmadának jelleg­ zetességeit foglalta össze. A nógrádi mezővá­ rosok társadalmának fejlődése a polgárosodás irányába lassan bontakozott ki, és azt elsősor­ ban Losonc, illetve Balassagyarmat esetében mutatta ki a szerző. Értelemszerűen nem vizs­ gálta részletesen a századorduló és a XX. szá­ zad idején tapasztalt településátalakulásokat, társadalmi mozgásokat.20 A XIX. század második felében az ország belső területén - belső-Magyarországon a peremvidéket meghaladó népsűrűség jött 479 �palócföld 91/5 létre. Ez a társadalmi tekintetben is érzékelhe­ tő feszültség oldódott abban, hogy a hegyvi­ dékeken új termelési tevékenység, új iparoso­ dás kezdődött. Általa az élet újraindult, amely elsősorban a fellendülő bányászkodásban és hatásában, települések fellendülésében, új vá­ rosok keletkezésében jelentkezett. Mendöl Tibor megállapítása szerint “a vas és a szén most az igazi nagy érték”, a kapcsolódó fa­ iparral együttesen olyan súlyt képezett, amely a települések fejlődésével, és hangsúlyosan a városiasodás folyamatának újraindulásával, kiteljesedésével is jellemezhető. A társadalom átalakulását eredményező, bonyolult folya­ matban továbbra is mindennapi életüket élték a Szepesség régi arany, ezüst bányászatára alapozó, kialakult, de ekkorra már “álomba merült” városkái. Másrészt viszont az új fo­ lyamatok a szénre, vagy a vasra támaszkodó bánya, vagy nehézipari településeit: Petro­ zsényt és Salgótarjánt érintették és mozdítot­ ták meg. Mindkét esetben olyan településről van szó, “ahol ezt a modern fejlődést semmi, vagy legfeljebb jelentéktelen falu előzte meg. Népességre, arculatra egyaránt egyrétű tele­ pülések ezek, híján az ipari várost minden tekintetben jellemző sokoldalúságnak.”21 A megyei városok egy részében az új, a XIX. századi modern fejlődés elindulásakor nemcsak a folyamatot meghatározó - a nyers­ anyag és a feldolgozó ipar - gazdaság eleme változott a korábbi agrár hatásokhoz képest, de megváltozott a városfejlődés típus-orientá­ ciója is. Az eddigi városszerkezetben a mező­ város-típus volt a meghatározó. Az új ipari tevékenység nyomán, az északi, felvidéki vá­ rosszerkezet elemei jelentek meg. Az urbanizáció huszadik századi előreme­ netelében Losonc, Fülek, Salgótarján eseté­ ben egyre inkább ez a városszerkezet vált uralkodóvá. Ezzel a folyamattal lényegében a természetes kapcsolat, amely a folyók víz­ rendszerében, hegyek létrejöttének korszaka­ iban, a művelt föld kultúrájában, az ásványi 480 anyagok keletkezésének egyidejűségében volt megfigyelhető, vált nyilvánvalóvá, állító­ dott helyre. A terület - az Ipoly mente, a Nóg­ rádi medence - települései mindezen hatások által, a kereskedelem iránya és vonzáskörzete révén a természetes, a Felvidék legdélebbi, egységes rendszerébe tagozódott be.22 SALGÓTARJÁN ILLESZKEDÉSE A TELEPÜLÉSEJLŐDÉSI FOLYAMATOKHOZ Salgótarján feudáliskori történeti össze­ foglalója a város monográfiájában olvasható. A feldolgozás tartalmazza a legfontosabb alapfolyamatok bemutatását: a gazdaság, a politika, az urbanizálódás szempontjából. A kötetből kiolvashatók a helyzet, a körülmé­ nyek romantikus elemei épp úgy, mint a hely­ zet realitásából származó feszültségek. Az azonban egyértelműen kitűnhet a kötetet ol­ vasó számára, hogy a gazdasági, nyersanyag­ feltárás okozta fellendülés időpontjához 1867-hez - képest hosszú idő telt el a tényle­ ges várossá válás megindulásáig. Ez az idő, az akkori események, a falu népességét összeke­ verte, amely nyomán az ellentmondások soro­ zata képződött. A nyersanyag értéke és haszna szorosan kötődött a szállítás, a vasút megépí­ téséhez. E kettő: a szén, a vasút meghatározó volt az élet átalakulásában, hiszen általuk ki­ tágult a világ. A faluba addig soha nem látott, furcsa ruházatú emberek érkeztek. A sínek a gazdag fantáziájú ittlakókat valóságosan is to­ varöpítették. Az új, humán szempontot hordo­ zó, az intézményeket teremtő korszerű helyi közigazgatás: az együttélés újraszabályozásá­ nak gyakorlata, a szabályozásból származó erő és eligazító elv, a késői érés velejárója­ ként, később jelent meg. Ennek hiányában az­ tán nem csodálható, hogy a nyolcvanas évek közepén “fizetéskor (minden hó 15-e körül) volt kritikus a helyzet a településen. Abban az időben ugyanis nagyon sok Krajnai bányász dolgozott az itteni szénbányában. Ezek a �»gránerek« fizetéskor alaposan berúgva egyik kocsma előtt felsorakozva, kart karba fűzve az uccát egész szélességben elfoglalták (néha 8-10 emberlánc volt egymás mögött, s annak a rendkívül tartalmas szövegű nótának traktu­ sa mellett, hogy hollariá, holláriá hó, hollária riá, holláriáhó megindult a menet a legköze­ lebbi kocsma felé. Ilyenkor nem volt tanácsos velük találkozni.”23 A falusi közigazgatás szabályozó ereje és tudatossága hosszú ideig, és olykor viszatérően is, hiányosan érvénye­ sült, ha egyáltalán szándékozott érvényesülni. A városi közigazgatás még nem bontakozott ki. Tóth Gyula emlékezéseiben így rögzült ez a kép: “milyen csinos kis városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudatosabban irányí­ tották volna fejlődését az arra hivatottak, s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok. Sajnos azonban leg­ többször a szűklátó önzés és kapzsiság érvé­ nyesült.”24 Az itt élő őslakosság, és az ujonnan bete­ lepülők az építkezés módjában is különböz­ tek. Az előbbi a “hegy lábához építette házait úgy, hogy az út és a lakások között 10-20 méteres előkert vagy udvar maradt. Az ujonnan ép ült házak ellenben az uccához si­ multak.”25 A falu korábbiakban megszokott életét a szénbánya, a vasút, a nehézipar fokozatosan szétszabdalta, differenciált munkahelyeivel, nagy tömegű dolgozó számmal, iskolázottsá­ gi igénnyel, szakosodott üzletek megjelenésé­ vel új követelményeket támasztott. Az új igé­ nyű megfelelés minősége a község részéről hosszú ideig kétséges volt. A gazdaság, az urbanizáltsági fok, élet összeszerveződésének mikéntje a huszadik század első harmadában azonban mégis közeledett egymáshoz. Mind­ ehhez képest ekkor a politikai, a kulturális téren működő intézmények még meglévő el­ maradását regisztrálhatjuk. Ez utóbbi, a vá­ ros fejlődéshez szükséges elem, akkor kezdte meg felfejlődését, amikor már leíró­ dott a cassandrai jóslat: “Salgótarján egy kifa­ csart citromhoz hasonlít, melyből már többet kifacsarni nem lehet. Bizony már 40 év előtt is gyakran elhangzott, hogy a tarjáni bányák rövidesen kimerülnek, és Salgótarján vissza­ süllyed eredeti jelentéktelenségébe, melyből a bányászat emelte ki.”26 A település fejlődése a második világhá­ borús években megakadt. A korábban meg­ kezdett folyamat nem is folytatódott tovább. Többéves, évtizedes pangó élet lassan moz­ dult az új irányba. A modern, lakótelepi jellegű, vagy több lakószintes épületekre épülő város gondolata az 1950-es évek elején, de méginkább - erő híján - csak az 1960-as évek elején vetődött fel, és kezdett realizálódni. Az “új arculat” keresésének jegyében született meg az elkép­ zelés Sagótarjánra érvényesen, hogy “az egész várost” le kell törölni a föld színéről.27 Közben olyan várost kell építeni, amely nem­ csak a benne élők, hanem a vonzáskörzetet jelentő huszonnyolc település igényét: keres­ kedelmi. iskolai ellátását is teljesíti.28 Ezt követően pedig újrakezdődött, élénke­ bé vált Salgótarján nevének jelzővel illetése, a településen élők tudatának manipulálása. Az ipartelepítés korai éveiben a szenzációra éhes, nyugatot utánzó magyar sajtó tudósításaiban “igazi San Franciscónak”, “magyar Birming­ hamnak”, “magyar Rurh-vidéknek” jellemez­ ték - torzították Salgótarjánt.29 1922 után fe­ kete-fehér város, a szélsőségek városa, az újra és még többször feléledt “a kenyeretlen Tar­ ján”, a kéményes címer és a mesebeli herce­ gek” városaként jelent meg az újságok lapja­ in. Később - 1945 után - sokat hangoztatták a “kis Moszkva” minősítést, amelyet más te­ lepülés - Sárisáp - elperelt tőle.30 Napjaink­ ban mindezen élő jelzőket “a hamis mítoszok városa”, a “vörös város” elnevezés, gazdagí­ totta.31 Továbbá a “megújult város”, a “mo­ dern város”, az “ipari város”, a “gazdag vá­ ros”, az “egységes város”, “újabb építésze­ 481 �palócföld 91/5 tünk kiemelkedő értékű alkotása” elnevezésre is méltónak találták. Feltűnőnek kell tarta­ nom, hogy az ún. ”szocialista városok” csa­ ládjába sohasem került be.32 A sokféle elnevezés számomra nem jelent mást, mint azt, hogy Salgótarján fejlődése és léte miatt a magyar közvélemény érdeklődé­ sének jól meghatározható körébe került. De a magyar közvélemény, az építészet - az el­ mondottak ismerete mellett sem -, tudott mit kezdeni Salgótarján eredetével, létével, fejlő­ désével. Ennek oka az egyoldalúság, a könnyebb ellenállás irányába haladás elvének érvényesülése: a történetiség sematikus felfo­ gása, a korszakokról, az eseményekről hallga­ tó, tudatosan megfeledkező magatartás ural­ kodóvá válása volt. Továbbá rontotta a hely­ zetet az is, hogy Salgótarján városi “civil tár­ sadalma” még éppencsak a kialakulás állapo­ Jegyzetek 1. Közgazdasági Enciklopédia IV. köt. Bp.é.n. Város c. szócikk. Írta gróf Teleki Pál. 1352.p. 2 . Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai. II. Bp. 1936. 590.p. 3 . U.o. 592.p. 4 . dr. Mendöl Tibor: A város-földrajz tárgyköre és feladatai. Klny: A Vá­ rosi Szemle X X X II. évf. ból.5.p. 5 . U.o. 6.p. 6 . U.o. 1.p. 7 . Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom. Bp. 1982. 19.p. 8. Lewis Mumford: A város szerepe a történelemben: létrejötte, változá­ sai és jövőjének kilátásai. In. Urbanisztika. Bp. 1979. (szerk. Vidor Ferenc) 82.p. 9 . Dr. Mendöl T.: im. 6-23.p. 10. H ajnal István: Az Újkor története. Akadémiai Bp. 1988. 100.p. 113.p. 118-12l.p. 423.p. 11. Közgazdasági Enciklopédia. IV. köt. Bp. é.n. 1355-1357.p. 12. U.o. 1362.p. 13. U.o. 1363.p. 14 . Bátky Zsigm ond: M agyarság néprajza. In. Lóczy Lajos: A magyar Szent Korona országainak földrajzi, társadalomtudom ányi, közművelődési és közigazgatási leírása. Bp. 1918. 148.p. 15. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom M agyarorszá­ gon a XIX. század elején. Akadémiai Bp. 1988. 89.p. 197.p. 16. gróf Teleki Pál: A gazdasági élet földrajzi alapjai Bp. 1936. 446.p., Erdei Ferenc: M agyar város. Atheneum. é.n. 8.p. 17 . Teleki. U.o. 447-448.p., Erdei F. 7.p. 18. Egyed Ákos: Falu, 482 táig jutott a 40-es évek elejére. Rögzült álla­ potba azóta sem jutott. Ennek következtében a természetes védekező, fejlesztő és szellemi alapozó mechanizmusa alig, vagy egyáltalán nem működött. Az a szükségesség maradt figyelmen kí­ vül, hogy egy-egy településről, így Salgótar­ jánról is helyes, vagy ahhoz, közelítő képet csak a természeti, a földrajzi, a történeti vizs­ gálódás egységében, a belső társadalmi moz­ gások logikája szerint lehetett, és lehet ma is alkotni. Az 1920-ban elfogadott politikai ha­ tárok miatt a település kiszakadt a saját termé­ szetes - felvidéki - közegéből. Új vonzáskör­ zete ugyan kialakult, de ebből a szerepkörből adódó feladatait csak zökkenőkkel tudta ellát­ ni. Salgótarján helyzetét illeszkedési zavarok jellemezték. Ezeket olykor tudatosan is ger­ jesztették. város, civilizáció. Kritérion, 1981. 272.p. 288.p. 19. Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. 1990. 240-241.p. 20. Pálmány Béla: A nógrádi m ezővá­ rosok társadalma 1820-1870. (Kandidátusi érteke­ zés tézisei.) Bp. 1990. 6-12.p. ill. az értekezés tel­ jes szövege NTM. Adattár. 21 . Mendöl Tibor: A mai kultúrtáj: In. Magyar művelődéstörténet. 5 .köt. Az új Magyarország. Szerk. Domanovszky Sándor. Kiadja a Magyar Történelmi Társulat é.n. 119.p. ill. 105, 113. 22 . Mendöl Tibor: A felvidék. Bp. 1940. 16.p. 26.p. 57.p. 64-65.p. ill.: Réz Géza: Magyarország bányászata. In. Lóczy Lajos im. Bp. 1918. 338.p. 23 . Tóth Gyula: Naplóm és elm últ törté­ neteim 1922. - NTM Dokumentumtár. Tóth Gyula Salgótarján község bírája. 1869-ben Karancsalján született. Apja németül, tótul, magyarul beszélő gazdálkodó volt. 1918/1919-ben is ő volt a községi bíró. 1875-1922-ig a község bírája volt: Kovács József, Barella Henrik, Hricsovszky A ndrás,Tóth Gyula, Hricsovszky András. 24 . Tóth Gyula: im. 25 . U.o. 26 . Dzsida József. A Salgótarján K őszén­ bánya Részvénytársaság Nógrádi szénbányászatá­ nak története. 1868-1943-ig. Salgótarján, 1944. 69.p. 27. Perényi Imre: A szocialista városépítés. Népszava, 1952. 34.p. 28 . M agyar városok. Bp. 1966. szerk. Dallos Ferenc, Szabady Egon. 344.p. �A vonzáskörzet települései e szerint: Ipolytarnóc, Litke, Nógrádszakál, Egyházasgerge, Mihályger­ ge, Karancsberény, K arancskeszi, Karancslapujtő, Karancsalja, Zagyvaróna, Cered, Zabar, Szécsény­ felfalu, Piliny, Szalm atercs, Karancsság, Ságújfalu, Kishartyán, Sóshartyán, Nógrádmegyer, M agyar­ géc, Nagylóc, Vizslás, Kisterenye, Nagybátony, Mátraverebély, M átraszőlős, Pásztó, A vonzáskör­ zetre vonatkozóan itt olvasható(349.p.): “ Nógrád megye északi részén fekvő Salgótarján ellátókör­ zetének (97 000 fő) alakulását a közeli Eger, G yön­ gyös, továbbá a megye korábbi székhelye Balassa­ gyarmat, ezenkívül Ózd és Pásztó is befolyásol­ ják ”. Az idézet ha mást nem is, de a tervezők helyi és történelmi ismeretének hiányosságait, bizonyta­ lanságát jelzi, 29. Szvircsek Ferenc: Salgótarján város fejlődése 1922-1958. NMMÉ/1990. 174.p. 30. Magyarország hadtörténete 2. köt. 484. p. 1942 tavaszán Sárisápot nevezi ekként. 31. Magyar Hír­ lap, 1990. augusztus 13. Palócföld, 1989. 5.sz. 6065.p. 32. Perényi Imre. Im. 3.p. 27.p.; Granasztói Pál: Szép magyar városok egy építész szemével. Corvina, 1978. 254.p 262.p. kötetében szereplő szép magyar városok: Győr, Sopron, Szombathely, Esztergom, Székesfehérvár, Veszprém, Pécs, Eger, Szeged, Debrecen, Miskolc. Salgótarján, összesen 12 város. Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társada­ lom, 1982. 99.p. Szirmai Viktória: “Csinált” váro­ sok. Magvető, 1988. Az. un. szocialista városok a következők voltak: Dunaújváros (Sztálinváros), Aj­ ka, Komló, Kazincbarcika, Tatabánya, Ózd, Várpa­ lota, Oroszlány, Leninváros, Szászhalombatta. 483 �palócföld 91/5 Claire Szilard - „ ...az ember tájba, fatörzsbe rejtett arca, keze, gesztusa...” 484 �B ó d i T ó t h E le m é r Arcunk az időben (A fantasztikum realitása) Hölgyeim és Uraim! Valamennyiünket tisztelettel köszöntöm, külön Claire Szilard fels tőm űvészt, a kortárs izraeli művészet jeles alakját. Jó napot Kívánok. Salom. A művész Budapesten született. Izraelen kívül Párizsban és újabban ismét Magyaror­ szágon is dolgozik, gyakran van Úton. Ván­ dorlása egyrészt kényszer, másrészt vállalás és adottság. Ami a kényszert illeti, ezt szelíd kelet-európai eufemizmussal úgy szoktuk mondani, hogy a történelmi helyzetből követ­ kezett. Egyszerűbben szólva, a zsidóüldözé­ sek elől kellett menekülnie Magyarországról. Vállalása pedig adottság, vagyis a világ meg­ ismerésének vágyából fakad. Ezért talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, személyében akár a manifesztálódott vándor embert is tisz­ telhetjük, mint motívumot. Ennél is fonto­ sabbnak tartom azonban azt, hogy mit tisztel­ jünk -netalán mit szeressünk - a művé­ szetében. Azt találom, hogy Claire Szilard egész eddigi életművében az ember van jelen, mint vándormotívum. A személyes sors a ván­ dor ember motívum - gondolom - így függ össze az ember vándormotívumával ebben a ragyogó művészetben. Holvan az ember? Magam is azok közé tartozom, akik elfo­ gadják a létezésnek azt az egyik legnagyobb paradoxonát, hogy az ember egyidőben van jelen a tegnapban és a holnapban, azaz múlt­ jával és jövőjével azonos. Hol van akkor a jelene? Egyáltalán mi az a jelenidő, az adott kor, amit a hétköznapi értelemben annyit em­ legetünk, ami fölemel vagy éppen meggyötör és megöl bennünket? Úgy gondolom, bár az egyén ideje kétségkívül kvázi-idő, tehát csak látszat, múlt és jövő közé “szorult” pillanatai azonban nagyon is valóságosak, noha egy megállapíthatatlan folyamat részei. Ily módon az ember létezésében negyon is konkrét, ha­ bár pillanataihoz kötötten kortalan. Ha úgy tetszik, mindez már önmagában is eléggé fantasztikus ahhoz, hogy realitásként fogadjuk el. Amit csak ezért jegyzek meg, mert például a műkritika Claire Szilard művé­ szetével kapcsolatban is a többi között gyak­ ran használja a fantasztikus realizmus vagy szürrealizmus fogalmát, és azt teljes joggal teszi. A művész világhírű sorozatai közé tar­ tozik az Univerzum és Sivatag. Vajon van-e totálisabb absztrakció a világmindenségnél, ami a művészeten kívűl úgyszólván csak a matematika nyelvén közelíthető meg az em­ ber számára? Mégis, nem totális realitás-e, bár a maga teljességében az ember föl nem foghatja, pedig maga is része. És vajon “idelenn” a szintén folyton változó, mégis - vagy éppen ezért - a maradandóságot sugalló ho­ mok és sziklasivatag nem maga a tökéletes absztrakció és vaskos realitás, A sivatag Clai­ re Szilard számára teljesen szürrealista és fan­ tasztikus táj, ahol a maga a föld is színes. Mindehhez jön a fény játéka. Különösen a sziklasivatagot kedveli. Nincs kolorista, aki ennél többet kívánhatna magának, vallja. 485 �palócföld 9 1 /5 És nincs ember, aki éppen e tündöklően föl­ foghatatlan tájban ne döbbenne rá a maga ret­ tentően vagy éppen fölemelően parányi vol­ tára a tér-idő korlátai és távlatai között. Ko­ rántsem tartom véletlennek, hogy éppen a si­ vatagban szólott egykor az Úr. Claire Szilard tehát absztrakt kifejezési móddal él, de a fantasztikumban mindig ott van az ember a tájba, fatörzsbe rejtett arca, keze, gesztusa. Vagyis a makrokozmoszon kí­ vül mindig foglalkoztatja a mikrokozmosz is, az emberábrázolás, egy-egy népcsoport tipi­ kus megjelenítése. Például hatalmas izraeli anyaga van e témakörből is, hiszen az ország maga is kicsiben az egész világ a maga embe­ ri változatosságában. A jelen kiállításon pedig magyarországi, békési parasztok, hollókői pa­ lócok, budapesti pályaudvarok és piacok 486 konkrét figurái tűnnek föl. Konkrét arcok. Ugyanakkor az ember arca, általában. Hogy aztán az akvarellekből a nagyméretű képek fatörzseibe vándoroljanak, immár az ember örök gesztusaként. Claire Szilard festészetének alapelve tehát mindig egy kicsit fantasztikus, mindig van benne valami nem egészen reális. Akárcsak az életben. Reális elemekkel dolgozik, de végső fokon nem reális, ami létrejön. Mindig van benne valami álomszerű. De álmait is az ember álmodja. Mondhatjuk-e, hogy ez nem realitás? Köszönöm a türelmüket. A kiállítást meg­ nyitom. (Elhangzott a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban a kiállítás megnyitóján.) �palócföld 91/5 MÉRLEGEN T a r já n T a m á s Szemmagasságban I. az íróasztalomtól jobbra van egy polc, amelyen megszakad a szigorúan ábécérendbe állított és szakok szerint csoportosított könyvek sora. Pontosabban: itt is könyveket tartok; de ez a polc a frissen vásárolt, még el nem olvasott könyvek karanténja. Ha túlvagyok a munkámhoz szükséges “célolvasás” napi hat-nyolc óráján, innen, a “várólistás” kötetek közül választok magamnak egyet-kettőt, immár az “örömolvasás” kedvéért. S hogy kiderüljön: me­ lyik mű költözik be véglegesen a könyvtáramba, melyiket ajándékozom más, érdeme­ sebb gazdának, melyiket igyekszem visszacserélni az üzletben. Szemmagasságban van ez a polc, a folyton változó restanciapolc. Szeszélyes állomány: verseskötet és lektűr, lexikon és regény, monográfia és különnyomat, album és szótár, színdarab és tankönyv kerül egymással szomszédságba. Szeszélyes tehát az az olva­ sónapló is, melyet a szemmagasság-polcnak köszönhetően vezetek. Vendégül hívom az olvasót: telepedjék asztalomhoz, tekintsen bele - ha kedve tartja - e naplóba, melyet mostantól rendszeresen fölütök egy-egy részletnél. Lectori salutem! (A c ím r ő l) E lm o n d a n á m n é k e d , h a n e m u n n á d : (Profán imakönyv) Her­ nádi gyufát ivott, de nem pat­ kolt el, csak meghibbant, azért ír össze-vissza mindent. Hernádi nálam kihúzta a gyufát! Hernádi Gyufa? Akkor már inkább Jancsó. Ő leg­ alább elment Amerikába. Valahogy így kellene kez­ deni HERNÁDI GYULA nemrég megjelent, ISTEN A KONYHÁBAN VÉRZIK cí­ mű válogatott versgyűjtemé­ nyének bemutatását. Művé­ szeti és közéletünk e vélt fe­ negyerekéről ugyanis manap­ ság agresszíven ironikus stí­ fémszerkezetű novelláira, lusban illik véleményt for­ filmforgatókönyveire. A haj­ málni. Igaz, ő maga is min­ dani, ostobán elutasító bírála­ dent megtett-megtesz azért a tokat megette a rozsda. A java sem nyilvánosság változatos fóru­ Hernádi-elbeszélések main, hogy éles, meghökken­ gondolati erejükben, sem stí­ tő, frappáns szófordulatokkal, lusukban nem korrodeálód­ kijelentésekkel provokálja ol­ tak. Persze a Pátria Könyvek vasóit, nézőit, híveit, ellenfe­ újdonságán, az 1950 és 1990 leit. Volt idő - huszonöt-har­ között keletkezett versek vá­ logatásán nem lenne nehéz minc esztendővel ezelőtt−, amikor a tévedhetetlen hiva­ ironizálni. A kötet tele van talosság látszatát keltő, uni­ olyan meggörbített, furcsa so­ formizált elutasítás dukált ne­ rokkal, melyeknek horgára ki. Később - a hetvenes évek­ a hivatásos értetlenkedő fö­ ben - halálos komoly elem­ lényes gúnykacaj közepette zésstruktúrák épültek hideg, egyesével ráaggathatná a 487 �palócföld 91/5 költeményeket. S nem is len­ ne teljesen indokolatlan a pri­ mer bírálat. Erre-arra képza­ var, kiagyalt metafora, mono­ tónul ismételgetett motívum rontja a strófákat. Csakhogy ha ezeknek a pécézgetésével be is fejeznénk az olvasást, komoly szellemi, erkölcsi és stiláris élménytől fosztanánk meg magunkat. Mert lehet, hogy nem Hernádi találta föl a gyufát - de az biztos, hogy az Irinyi utcában lakik. Buda­ pesti irányítószáma: 1111. Csupa egyes. Hernádi uni­ kum. Versei - nem versek. Lírai sugárzású, de legalábbis fe­ lerészben epikai természetű közléseket tördel hosszabbrövidebb sorokba, s hogy még önmagát is meggyőzze: ezek versek - nos, ezért álta­ lában páros vagy félrímekkel, más alkalmibb rímképletek­ kel próbálja regulázni a négy égtáj felé futkozó fragmentu­ mokat. Tehát itt fordított a helyzet, mint prózájánál. Az csak félig próza, ötven száza­ lékban költészet (és kép). Lí­ rapróza és prózalíra között nyílik a kapu a Hernádi-drá­ mák irányába. Az uralkodó műfaj az ima, a fohász. Olyan meg­ szólalásmód, amelyet való­ ban nagyon nehéz műnembe sorolni. Végletes személyes­ sége, bensőségessége, alkal­ misága, érzelmi telítettsége a líra körébe sodorja. Általános érvénye, Istenre figyelő külső 488 volta, rendszeressége, célirá­ A zárókép vall igazán nyos átgondoltsága az epikai Hernádira, kiontott (áldozati) elemeket erősíti. Formulái és vért sejtetve. A visszaöntött hangütése, beszédszituációja vér épp annyira misztikus, és atmoszférája évezredek óta mint amennyire horroriszti­ kész irodalmi alakzatokat föl­ kus: a költőnek kedvére van­ tételeznek - de mert benne a nak a minőségkeveredések. lélek a tökéletes szabadságon Isten minősége is kevert, hi­ át tör a tökéletes önátadásig szen a konyhában vérzik, vagy a teljes tagadásig, min­ akár a levágott csirke vagy a den formát fölbonthat és min­ megsebzett mutatóujj. Herná­ den formát megteremthet. A dira is jellemző, hogy szíve­ szürrealisztikus kötetcím ele­ sen épít “káromkodásból ka­ ve Istent idézi, sőt a vérzik tedrálist”, vagy rombolja “ká­ igével az áldozati Krisztust is; romkodással” a “katedrálist”. a szerkesztő. Tüskés Tibor Ima a kötetre pontot tevő Ate­ koncepciója pedig úgy láttat­ ista beszéd is. Ha az Isten ön­ ja, mintha egymás után sza­ képére formált ember a Te­ kadna ki a Hiszekegy..., az remtő profanizálása, akkor Engem a büntetés hozott..., a az ateizmus a hit profanizá­ Kegyelem fiához jöttem, az lása. Az “Istent fotografáló” Egyszerű litánia s még leg­ vershős így vélekedik róla alább tucatnyi azonnal-vallo­ Róla: “Ezüstnitrát rétegeken másos verse. Maga az Ima a alszik,/ bohócok csilingelnek legjellegzetesebb (bár a szö­ rajta,/ lehetne asztalláb, veg merészségét, eredetiségét kámfor, állat,/ vagy akármi­ tekintve legszelídebb) művek lyen fajta.” A profanizálás az Istennel való azonosulásbanegyike: azonosításban, a már-már Bocsásd meg, Uram, hogy szentségtörő gesztusban a kertedbe merészkedtem, legszakrálisabb - hogy az­ kecses szó-barmaid között után a megváltó szenvedés vi­ tehenészkedtem, selésében kapjon végső értel­ hogy lányaid apró mellét met a vers: néha megmarkoltam, hogy nem mindig a te érde­ Lehetnék én magam is, kedben éltem, szónokoltam... többször megkért, helyettesítsem, Én tudom, te mégis szeretsz, bűneim cikornyáin hahotázva elvitt ide is, oda is, nevetsz, gyakorlóterekre, megpróbáltam, nem ment, és ha egyszer, holtom után ott sem és itt sem. segítséged kérem, dézsa-szám öntöd vissza ereimbe tiszta vérem /.../ �Rájöttem, nem lehet elkergetni, pedig van nálam ördög és pálca. Ha ő nem, hát a fia! Lökdösnek az úton, szidal­ maznak, hátamon Jézus Krisztus a málha. Mint Krisztus a keresztet, úgy cipeli a poéta a krisztusi misztérium ezerszer megta­ gadott, mégis ledohhatatlan terhét. A ki sem ejtett kereszt és az evilági, pórias málha je­ lentés- és értékkülönbsége visszarendezi a vers (és egy­ ben a kötet) végén az Isten ember viszonyt. Hernádi verselésének pár­ huzamait, ihletőit nemigen érdemes keresnünk. Szuve­ rén, szertelen (s mint mondot­ tuk, némiképp verstelen) vi­ lág ez. Pilinszky János nevét azonban nem lehet le nem ír­ ni. Az ő életművének megha­ tározó metaforája, sőt allegó­ riája, a fogoly-lét Hernádinál is jelen van, s nála is konkrét és absztrakt értelemben egy­ szerre értve (Menetelés; Fo­ goly-emlék; Foglyok stb.). Egyes részleteket határozot­ tan (bár bizonyára véletlen­ szerűen) igencsak “pilinszkysnek” találunk: “Szu­ rony-keskeny folyosókon mentünk,/ s a fémek nem ér­ tették meg a szót,// imáim legmélyén hozzámért az is­ ten,/ tüskés volt és hideg, mint a drót...” (Menetelés); “Aki szentséget szed vacsorá­ ra, és megérti,/annak nincsen Volt, nincsen Van és nincsen Lesz...// Én megértem, ezért az idő ijedtében hányni kezd,/ s e rettenetes kutyaólból, ön­ magamból kiereszt” (Az idő ijedtében hányni kezd). Per­ sze a hangulat rokonsága, az élmény testvérisége nem feledteti, hogy Pilinszky nem hibázott volna a négy helyett legalább hét sort követelő szakasz arányos, jó ritmusú beosztásában, és szókészlete is csak talajmenti rétegében közös Hernádiéval. Szókészlet... Hernádi Gyuláé roppant gazdag, és szavai különleges helyi érté­ kekkel rendelkeznek. Majd­ nem mindegyik meglepetést tartogat. Ez a líra a szósza­ badság propagátora. Aki szo­ katlan helyre mer tenni szo­ katlan szavakat, az elég bátor szokatlanul - s ha még bát­ rabb, akkor önmaga-szerűen gondolkodni. A Hernádi-írá­ sok legelvitathatatlanabb ér­ deme ez a fölszabadító funk­ ció, mely egyben stiláris él­ mény és tanulság is. A sza­ vakkal egyenértékűek a szókapcsolatok, az elemi szerke­ zetek. Ez utóbbiak viszont gyakran nem hajlandók ép­ kézláb sorrá összeállni, a so­ rokat még nehezebb sza­ kasszá fegyelmezni, és a sza­ kaszok ritkán rendeződnek kompozícióvá. Az Isten a konyhában vérzik különleges vers (vagy inkább szöveg-) molekulák halmaza. Atomi­ záltságában gyönyörködtet. Aki viszont ép, egész, teljes versszervezetekkel, szöveg­ testekkel szeretne szembe­ nézni, kevés hibátlanul mara­ dandót lel. A mikro- és mak­ rostruktúrát egyesítő esz­ ményhez talán a Gauguin úr, az És soha meg nem bánom, valamint a Lét és Idő közelít leginkább. E cím két lényeges szavában Hernádi összes lé­ nyeges tárgya bennfoglalta­ tik. A Lét: születés, szerelem, önazonosság. Az Idő: múlás, elmúlás. A Lét és az Idő együtt: Isten maga. A sokszo­ ros uralom alól ritkán képes kivonni magát a versek hőse - a Mosolygó gyíkok befejező strófájának reményét más he­ lyek nemigen igazolják: “S a csoda mindennap megtörté­ nik,/ a gyönyör szobájában megszűnik a tér, az idő,/ süt­ kérezünk izzó párnáinkon, mosolygó gyíkok,/ s minden letépett évünk újból kinő...” A hiátusos tömörség, a zé­ ró-morfémás többletjelentés végigkíséri a kötetet, melyből pedig paradox módon nem hi­ ányzik az ismételgetés, a lo­ csogás. Ha Hernádi “bútoro­ zott meszesgödörnek” láttatja szobáját, nemcsak hapax le­ gomenon értékű, egyedi és megismételhetetlen jelzős szerkezetet alkot, de a mai ol­ vasó emlékezetébe villantja az ő generációjával kapcsola­ tos, egykori “meszesgödör­ nemzedék”-vitát is. A két 489 �palócföld 91/5 ciklus közül a második, a arra a kemény fejére. Iroda­ csak 1990-es datálású műve­ lomtörténészként a régi ma­ ket tartalmazó kiváltképp teli gyar literatúrába ásta bele van ilyen leleményekkel: magát - most pedig megala­ duplafedelű szavak röpdös­ pította a szépen csengő nevű Fekete Sas könyvműhelyt. nek a levegőben. Konrád György utószava Régi hű cimborám “eme ma­ segítőkész Hernádi-portrét dár első szárnycsapásaként” rajzol az olvasó számára. küldte meg a JASSZOK, Nem is utószó: egyszerűen ZSARÓK, CAFKAVÁGÓK baráti szó. Öt oldal - egyetlen kötetét, mely a vagányvilág­ összetett mondat. Múltidézés, ból vett életképeket nyújt, ójellemkép, mosoly, kézfogás; és új argószótár kíséretében. a bravúros forma ajándéka. Fazakas nem “bevezető­ Hernádi verseskönyvének vel” kopogtat az olvasó ajta­ kritikusai már eddig sem vol­ ján, hanem a Besurranó sora­ tak s vélhetőleg nem is lesz­ iban vázolja célkitűzését. nek olyan lojálisak, szívet “Sajátos ízelítőt adni a ma­ szívhez, észt észhez hango­ gyar zsargon történetéből” lók, mint Konrád. Erős egyé­ ez a szándéka. Legrégebbi niség erős életélményét sok­ forrása is alig múlt száz esz­ féle fénytörésben, sőt ne­ tendős, nyilvánvaló tehát, megyszer a fénytelenség töré­ hogy amit ma jassznyelvnek sében osztja meg a szokatlan tekintünk, azt a múlt század hangú gyűjtemény. Jön majd utolsó harmadában nekilen­ az ironizáló kritika. De mi­ dült világvárosias fejlődés nek, ha Hernádi már ezt is hozta létre. Az argóért egyér­ “elírta”: “Legszentebb ele­ telműen Budapest felel. mem a törmelék,/ mosolyog A kis könyv igazán hasz­ aggasztó-kék árnya,/ fél­ nos információkkal szolgál, eszemnek ingájára kötve/ szótárrészében és régi lapok­ hintázgatok mindenki szavá­ ból átvett gyűjteményében is. ra” (Esemény-horizont 11.). Akik ma az Itt a piros, hol a piros-játékon verik el a csalá­ * di pótlékot, tudják-e, hogy (Beszéljünk zaftosan!) háromkártya néven is létezett Keményfejű, makacs ember (létezik?) egy “ártatlan sze­ Fazakas István (így, csupa a- rencsejáték”? Ami persze val). Főszerkesztőként tető ugyanaz, mint a piroskereső, alá hozta a Kortárs magyar és vásáron, búcsún, falusi írók kislexikona 1959-1989 korcsmában, vasúti állomá­ című kiadványt, pedig jól soknál találkozhatunk vele tudta, hogy a sebtében elvég­ leginkább. A kártyapakli e zett munkával parazsat gyűjt csaló bűvészeivel egy kalap 490 alá veszi a hajdani eligazítás a hurkosokat is. Ők “nem kár­ tyával csalnak, hanem egy igen egyszerű eszközzel, fe­ kete selyemzsinórral, melyet az asztalra fektetve, két gyűrű alakot formálnak, s arra fo­ gadnak, hogy a zsinór két vé­ ge összehúzatván, melyik gyűrűn támad csomó”, Rög­ tön ezután következnek a gu­ gyisták (=kulacsosok), akik altatószerrel kevert bort itat­ nak áldozatukkal. hogy könnyűszerrel kizsebelhessék (nagy kár. hogy oldalági ro­ konaikról, a bájitalos kéjhöl­ gyekről viszonylag keveset olvashatunk). A Fekete Sas látnivalőan a hirdetésekből igyekszik eltar­ tani magát. A reklám reklám­ jának számítana, ha közeleb­ bit is mondanék például a Biztibutik vagyonvédelmi szaküzletről, hangsúlyozottan osztrák záraikról. Persze nem is a 89. oldalon elhelyezett bemutatkozásuk kedvéért la­ poztam föl éppen itt a kötetet. Lényegesebb ok, hogy a szomszédos 88. oldalon egy­ más mellett található egy 1888-ból és egy 1963-ból va­ ló szemelvény. Az előbbiben az áll, hogy “Zamzold el a matértartót, ha esetleg bukni találunk, hogy fel ne komál­ ják nálunk” - az utóbbiban pedig: “A dűtő ballal stuccol, jobbal meghúzza a matért, iberadja a falazónak, majd el­ dzsalnak”. E szövegrejtvé­ nyek a szótárrész segítségé­ �vel fejthetők meg, bár a jel­ vastam ki, hogy a gúnyol, zett cselekményekről bizo­ csúfol jelentésű szó, illetve nyos benyomást az is szerez, annak baj, kellemetlen hely­ aki netán egyetlen szót sem zet, szégyen, rossz, silány, ve­ ért e hadovából. (Holló! A két szélyes, kockáztos jelentésű mondat korántsem összevisza névszói alapja a német Zick­ beszélés, hadoválás, inkább lein-ből származik. Röpke hadovabank, beszélgetés to­ statisztikát rögtönözve: min­ vajlási tervekről, “gyakorlat den harmincadik szót hajlan­ tolvajnyelven”). dó lennék használni, nyomta­ Senkit nem akarok ráven­ tásban is vállalni. Talán azt a ni arra, hogy Petöfi-idézetek, szót, amely a ciki fölött, a cí­ közmondások és egyéni szó­ göl-lel és a cidri-vel elvá­ lelemények helyett a cafkavá­ lasztva pompázik, és a gyűj­ gók (vagyis a nők retiküljét temény szexuális vonulatát fölhasító bűnözők) nyelvének gyarapítja, talán azt nem; de virágaival színesítse stílusát. például rögtön mellette na­ E nyelv egy része állandóan gyon tetszik a közismert cici­ jelen van beszédünkben. Az fiksz (természetesen: melltar­ esztéta, filozófus, akadémiai tó). Vizuális szépséget áraszt tag Almási Miklós például a ksz-nek írt x . rendszeresen beszövi egyete­ Állandó mozgásban, fej­ mi tanári szintű eszmefuttatá­ lődésben van ez az “alnyelv”. saiba a cikizni igét, ő biztos A német eredetű rabsic, orv­ tudja, én ebből a szótárból ol­ vadász jelentésben elég régi szavunk lehet, mert már a na­ gyapámtól is hallottam, bár ő nem volt orvvadász. A rög­ vest utána álló racsizik kifeje­ zést még soha nem hallottam, pedig a ragasztóval való kábí­ tószerezést, szipuzást korunk ifjúi népbetegségeként tartjuk számon. A Jasszok... jassz-szói kö­ zül nem egy kivívta már ma­ gának a polgárjogot, hiszen mondjuk a ramazúri a leg­ kényesebb ízlésűeknek sem lehet ellenére, s többek között a rahedli, meglovasít, kac­ cenjanmer (két cével!), randalíroz, zsuga és társaik sem nélkülözhetők a válto­ zatos beszédből. Ezért mer­ tem lekopogtatni az írógépen a Beszéljünk zaftosan! alcí­ met. Most azért még hozzáte­ szem: mértékkel. 491 �palócföld 91/5 Bozó Gyula Diákok ötvenhatban egy ideig csend, nagyon hosszúnak tűnő csend. Várakozás és tanács­ talanság. Információhiány, a Pestről érkező hírek várása. Amolyan: “nem tudni, mi a helyzet és nem tudni mi lesz?”-állapot. Ez jellemezte a várost az október 23-át követő napokban. S a lg ó ta r já n b a n Első megmozdulásnak (vagy inkább kényszerű lépésnek) az tekinthető, hogy októ­ ber 25-én, csütörtökön a megyei pártbizottság akkori épületében, a volt Bányakastélyban (a “Nagykastélyban”) megalakult az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság. Létrejöttét Hajdu József, az MDP Nógrád Megyei Pártbizottságának első titkára kezdeményezte, aki ekkor még itthon tartózkodott, s talán nem is sejtette, hogy lába alatt néhány nap múlva mennyire forró lesz a talaj, s többedmagával a szomszédos Csehszlovákiába fog menekül­ ni, és aki érezte azt is, hogy néhány nappal a budapesti események megindulása után vala­ mit, mint a megye első emberének cseleked­ nie kell, a változás élére kell állnia, mert így (csakis így) lehet kézben tartani a dolgok me­ netét. Másként erre már nincs esély. Új testü­ let jött létre tehát, melynek vezetője maga Hajdu József lett. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság magát megyei szervnek tekintette, olyan koalíciónak, amelyben párttagok és pártonkí­ vüliek egyaránt helyet kapnak. Az új szerve­ zet alakuló létszáma (s ebben a pártonkívüliek aránya) nem ismert, mint ahogy nehezen idézhető fel ma már az alakuló ülés légköre, hangulata is.. Egy döntés azonban biztosan született ezen az ülésen: mégpedig az, hogy 492 székhelyüket a Bányakastélyból a megyei ta­ nács épületébe helyezik át. Az Ideiglenes For­ radalmi Nemzeti Bizottság tagjainak összeté­ tele aztán gyökeresen megváltozott; a régi pártkáderek rövid idő alatt kikerültek belőle. Kitették őket. Összességében megállapítható, hogy ere­ deti összetételében ez a szerv az események menetére jelentős hatást nem gyakorolt, meg­ határozó szerepe nem volt. Szerepe abban je­ lölhető meg, hogy rá alapozódhatott, belőle nőhetett ki az október 30-án létrehozott új vezetés, a Megyei Forradalmi Bizottság, s alakulhattak meg a településeken, az üzemek­ ben, intézményekben azok az új, megválto­ zott öszetételű szervek, amelyek a tanácsok­ tól átvették a hatalmat. E téren valóban történ­ tek jelentős kezdeményezések az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság egyes tagjai­ nak a részéről, akik másokat is bevonva, vé­ gigjárták a bányákat, s az üzemekben, hivata­ lokban megszűntették a pártszerveket, bezár­ ták a pártirodákat. Ennek következtében októ­ ber utolsó napjaitól a megyei, járási, városi pártszervek már semmiféle utasítást nem ad­ tak ki. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság (Tanács) a következő felhívást intézte a megye lakosságához: �Felhívás N ó g r á d m e g y e d o lg o z ó n é p é h e z ! Az 1956. okt. 26-án megalakult Nógrád megyei Ideiglenes Nemzeti Tanács felhívja megyénk, Salgótarján minden hazáját szerető becsületes dolgozóját, hogy a rend és nyuga­ lom biztosítása érdekében mindent kövesse­ nek el. Ezért szükséges, hogy a karhatalmi szer­ veink mellé dolgozókból és az ifjúságból szer­ vezett belső őrségnek mindenki engedelmes­ kedjék. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Ta­ nácsnak legfőbb célja, hogy a rendet és nyu­ galmat - amely alapja a szocialista demokra­ tizmus további kibővítésének és a legszéle­ sebb népi alapokon nyugvó szervek megvá­ lasztásának - minden körülmények között biz­ tosítsák. A közös nemzeti célokat szolgáló javasla­ tokat, követeléseket a különböző szervek és intézmények az Ideiglenes Forradalmi Nem­ zeti Tanács székhelyére: Salgótarjánba (Me­ gyei Tanács) juttassák el. Salgótarján, 1956. október 26. Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács. Középiskolások és kollégisták bekapcsolódásának gondolata az esemé­ nyek menetébe az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti bizottság megalakulásával egyidő­ ben, tehát elég hamar felmerült. Az erre vo­ natkozó elképzelés minden valószínűség sze­ rint a megyei tanács oktatási osztályán szüle­ tett. Az első lépést ugyanis a diákok felé az oktatási osztály vezetője tette meg, aki a me­ gyei tanácsról személyesen ment át a pártbi­ zottságra és a fiúkollégiumba, hogy az ezirá­ nyú tennivalókat ott megbeszélje. Nem az is­ kolákat kereste, mert azok ebben az időszak­ ban már többnyire üresen kongtak, hanem a diákotthont, mivel ott igazi élet, “nyüzsgés” létezett; lakói ugyanis nem tudtak (és nem akartak) még vidéki lakóhelyeikre hazatérni. - Azonnal válasszátok meg a képviselőite­ ket, hogy rajtuk keresztül ti is ott legyetek az új vezetésben! - mondta az osztályvezető az összegyűlt diákoknak. Közben a szemközti épületre mutatott, a “Nagykastélyra”, tudva, hogy ott már órák óta üléseznek, a kialakult új helyzetről és a tennivalókról tárgyalnak. A fiúkollégiumban ezt követően a diákság küldöttségét azonnal megválasztották. Első­ ként Édes Györgyöt, a Madách Imre Gimná­ zium, majd ezt követően Ács Istvánt, a gép­ ipari technikum tanulóját. A diákok rövid idő múlva a Bányakastélyba mentek át. Az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizott­ ság még ezen a napon újabb értekezletet tar­ tott, amelyen már részt vettek a salgótarjáni diákság megválasztott képviselői is. A jelen­ lévők nagy egyetértéssel fogadták az új fejle­ ményt. Hajdu József külön köszöntötte és ak­ tív részvételre szólította fel őket: - Arra kérünk mi idősebbek, és arra kérlek én személy szerint is titeket, édes fiaim, hogy vállaljátok a rátok háruló feladatokat! A ren­ det, a nyugalmat, a fegyelmet meg kell őrizni, s ehhez kell a ti segítségetek. Vállaljátok hát a fegyveres szolgálatot a rendőrséggel és a létrehozandó nemzetőrséggel karöltve! Együtt mindannyian. Gondolom, így elég lesz. Fegyvereket az ÁVH-nál bőven találtok magatoknak. Keressétek Angyal őrnagyot, ő majd segít nektek! Őrszobának, bázishelynek a kollégium valamelyik helyiségét alakítsátok ki! Az ott megfelelő lesz. Hajdunak kimondottan tetszettek a fiata­ lok. Frissnek, tettrekészeknek látta őket. Kü­ lönösen Édes Györggyel szimpatizált az első perctől fogva, ezért őt azonnal javasolta az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságba. Egyenesen a vezetésbe, a felnőttek közé. Mi­ vel ellenvetés nem volt, így Édes György ok­ tóber 26-án tagja lett az új szervezet vezérka­ rának. És amikor a döntés megszületett arról, 493 �palócföld 91/5 hogy az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bi­ zottság a Bányakastélyból átteszi székhelyét a megyetanács épületébe, Édes György, a sal­ gótarjáni diákság választott képviselője, úgy ment át a többiekkel a megyei tanácsra, mint a bizottság rendes tagja. * ÉDES GYÖRGY a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium végzős hallgatója ekkor, kollégista. Október 26-án beválasztják az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság­ ba, mint a középiskolák diákságának kép­ viselőjét, majd ezt követően, október 30án a megyei tanács épületében alakult Megyei Forradalmi Nemzeti Bizottságba is. Október 26-án Hajdu József, a megyei pártbizottság első titkára neki és Ács Ist­ vánnak - mint a salgótarjáni diákság kép­ viselőinek - személyesen átadja megbíza­ tásuk. Jó szervezőkészséggel rendelkező, talpraesett fiatalember. 1956 októberében rendszeres kapcsolatot tartott fenn a kato­ natisztekkel és a megyei rendőtfőkapi­ tányság akkori vezetőivel, például SZÉ­ KELY ANTAL rendőrszázadossal. Tagja annak a megyei küldöttségnek, amely no­ vember első napjaiban Miskolcon járt a kapcsolatfelvétel és az együttműködés szé­ lesítése céljából. A november 4-i szovjet beavatkozás után egy ideig az Acélárú­ gyár munkástanácsának vezetőivel műkö­ dött együtt, majd 1956 végén elhagyta az országot. * ÁCS ISTVÁN a salgótarjáni gépipari technikum negyedikes tanulója volt 1956ban. Kollégista ő is. A diákság képviselő­ jeként október 26-án Édes Györggyel együtt beválasztják az Ideiglenes Forra­ dalmi Nemzeti Bizottságba. Október 27én kevéssé sikerült beszédet mondott a megyei pártbizottság épülete előtt az olt 494 összegyűlt mintegy három-négyszázfős tö­ megnek. November 4-én a reggeli órák­ ban néhány társával együtt katonai egyen­ ruhákat hozott a megyei kiegészítő pa­ rancsnokságról a fiúkollégiumba. Pár na­ pig a salgótarjáni nyomdánál teljesít nem­ zetőrszolgálatot. Ezidőben részt vett a saj­ tótermékek terjesztésében is. 1957-ben si­ keres érettségi vizsgát tett a salgótarjáni gépipari technikumban. * Október 26-ának eseményei azonban nem értek véget az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság megalakulásával. Az esti órákban körülbelül 18 órakor - többen a megyei pártbizottság épülete, a Bányakastély elé mentek. Az emberek hangosak voltak, különböző jel­ szavakat kiabáltak, szovjet- és szocializmus­ ellenes kijelentéseket tettek. Néhányan beha­ toltak az épületbe is, ahol Hajdu Józseffel is beszéltek. (Ez a tömegmegmozdulás, a részt­ vevők fellépése, a megyei pártbizottság első titkárára óriási hatást gyakorolt, s minden bi­ zonnyal hozzájárult ahhoz, hogy elhagyja he­ lyét, lemondjon, s ne csupán formailag, de valóságosan is átadja a hatalmat.) Már jó későre járt az idő október 26-án, mikora fiúkollégiumban csörgött a telefon, és egy ismeretlen hang tájékoztatta az igazgatót, hogy a városközpontban, a szovjet emlékmű körül emberek csoportosulnak, s úgy tűnik, valamire készülnek. Rövid tanácskozás után a jelenlévők úgy döntöttek, hogy elmennek a helyszínre, szemrevételezik a környéket, s ha kell, beszélnek az emberekkel. Hárman indul­ tak el - a kollégium igazgatója, Ács István tanuló és Rácz Károly rendőrőrnagy. akinél fegyver is volt - de a gyér világításban sem a Bartók Béla úton, sem a mozi, sem a vasúti átjáró, sem pedig a szovjet emlékmű körül semmi olyat nem tapasztaltak, ami a beje­ lentést igazolni látszott volna. A város tel­ jesen csendes volt, kihalt, az utcákon nem �tartózkodott senki. A szovjet emlékmű ledön­ tése és eltávolítása ennek ellenére másnap a kora délutáni órákban mégis megtörtént. Október 27-én, szombaton további jelen­ tős események zajlottak le Nógrád megye székhelyén. Salgótarjánban. A szovjet emlék­ mű ledöntése után mintegy három-négyszáz fős tömeg újra a megyei pártbizottság épülete elé vonult, hogy elégedetlenségének hangot adjon a legilletékesebbnek ítélt helyen, a leg­ illetékesebbnek ítélt vezetők, a megyei pártbi­ zottság funckionáriusai előtt. Az épület bejá­ ratánál a tömeg néhány másodpercig tanács­ talanul állt, majd beszédek következtek. Töb­ ben is szóltak. Így Ács István középiskolás tanuló is, aki az Ideiglenes Forradalmi Nem­ zeti Bizottság álláspontját próbálta az embe­ rekkel megismertetni. Beszédének nem volt sikere, amint a többi felszólaló szavainak sem. A szónokok ezt követően a pártbizottság épületébe húzódtak vissza, magukkal hurcol­ va a kétségkívüli kudarcot, amely eléggé vá­ ratlanul érte őket. A tüntető tömeg pedig, mi­ után reagálás a későbbiek során sem érkezett, lassan feloszlott. Úgy mentek el az emberek, hogy nem tudták (nem tudhatták), hogy az épületben nem tartózkodik már ott a megyei pártbizottság első titkára, s nem tartózkodnak ott az MDP helyi vezetői sem. Ezen a napon történt a megyei pártbizott­ ság címtáblájának italos üveggel történő le­ verése is. Az ötágú csillag levételére azonban ekkor nem került sor, bár ez is szóba jött. Ezekben az akciókban - tanári segédlettel aktív szerepet játszottak a salgótarjáni középiskolás diákok, a fiúkollégium tanulói. * Eközben a szomszédos fiú diákotthonban is zajlottak az események. - Igazgató Polgártárs! Igazgató Polgár­ társ! A kollégium vezetője előbújt az igazgatói szobából, ahol mint napközben legtöbbször, most is tartózkodott. Elegáns volt, mint min­ dig, öltözködésére ezekben a napokban ugyanúgy ügyelt, mint korábban. - Mit akartok? És miért kiabáltok? - Igazgató Polgártárs, mienk a hatalom! - Nofene. Hogyhogy? - Mienk a hatalom. Az ősbolsevik Hajdu nekünk adta. - Az első titkár?... És ő most hol van? - Meglépett. - Meglépett? Hová? - Ki tudja? Innen mindenesetre eltűnt. Ta­ lán a városból is elment. (Hajdu József az MDP Nógrád Megyei Pártbizottságának első titkára ekkor már való­ ban nem tartózkodott Salgótarjánban, a szlo­ vákiai Besztercebányára távozott.) - És, ha szabad tudnom, mit kezdtek a rátok ruházott hatalommal? - kérdezte most már csendesebben, de még mindig eléggé bi­ zalmatlanul az igazgató, aki nagyon hamar kapcsolt, s felfogta a nem mindennapi hír iga­ zi tartalmát és jelentőségét. Azt, hogy ezek a középiskolás fiúk valóban a hatalom csúcsára kerültek ezekben a napokban, itt Nógrád me­ gye székhelyén, Salgótarjánban. - Megtartjuk. Megszervezzük. Megvéd­ jük, - mondták egymás szavába vágva, úgy, ahogy csak ilyen fiatalon tud mondani vala­ mit az ember. Az igazgató végighordozta tekintetét raj­ tuk. Szeme megpihent a kissé zömök Édesen és a nála alig magasabb szőke, göndörhajú Ácson, és így folytatta: - Rendben van. Tartsátok meg, szervezzé­ tek, és védjétek a hatalmat! De a felelősségről se feledkezzetek meg! Most már ti vagytok a felelősök. Feleltek mindenért, ami ebben a városban történik. - Lesz fegyverünk, és majd gyűléseket is kell tartanunk. - Ez mind igaz. Lesz fegyveretek, és majd gyűléseket is kell tartanotok. De azért a leg­ főbb kötelességtekről se feledkezzetek meg! 495 �palócföld 91/5 A legfőbb kötelességtek ugyanis továbbra is a tanulás lesz. Engem pedig ne “polgártársoz­ zatok”, hanem szólítsatok “igazgató úrnak”, mint eddig. Sem az “elvtársozást”, sem a “polgártársozást” nem szeretem - mondotta búcsúzóul az igazgató a diákoknak. Ezt követően a fiúkollégiumban harci fel­ szereltséggel rendezkedtek be a diákok. Fegyvereket kaptak - és szereztek - és a föld­ szint egyik helyiségét őrszobává alakították át. Angyal ÁVH-s őrnagy már október 26-án négy géppisztolyt vitetett a fiúkollégiumba. Azokat azonban két nap múlva - nem tudni kinek a parancsára, s azt sem, hogy hová eltávolították onnan. (Más források szerint a fegyvereket a Sal­ gótarjánban tartózkodó rétsági egység katonái vitték a diákotthonba. Méghozzá két páncélos tiszt a megyei tanács épületével szemben, a Rákóczi út túlsó oldalán, a piactéren lévő fel­ vonulási épületből, amelyet akkor lőszerrak­ tárnak használtak.) Mivel a fegyverek eredete, s kollégiumba szállításuk módja (és részben időpontja) nem eléggé tisztázott, maradjunk a puszta tények­ nél! Ezek szerint a salgótarjáni fiú diákotthon­ ban jelentős mennyiségű fegyver halmozó­ dott fel október 26-át követően. Raktárnak a társalgó termét használták, amely a bejárat közelében, a földszinten volt található. Körül­ belül négy-öt géppisztolyt, ugyanannyi pus­ kát, három-négy láda kézigránátot tároltak a 496 helyiségben, sőt még egy golyószórót is a hozzávaló, szükséges töltényekkel. November 4-én reggel Ács István a me­ gyei kiegészítő parancsnokság épületéből tár­ saival katonai egyenruhákat hozott, amelyek nyomban felkeltették a diákok érdeklődését. Azonnal szétosztották a több mint húsz darab katonaruhát, s nevetgélve próbálgatták, hogy jó-e rájuk? Végül tizenöt tanuló egyenruhába öltözött. Ők komolyan készültek a harcra. Már egyenruhában feszítettek, mikor a kollégium igazgatója, aki az akcióról mit sem tudott, közéjük toppant. - Mi történik itt? Mi ez az egész? - rivallt rájuk. Néma csend. Senki nem válaszolt. - Ti nem tudjátok, mi történt? - Nem. - Nem tudjátok, hogy az oroszok megtá­ madtak minket? Hogy Budapesten harcok folynak? Az oroszok nemsokára itt lesznek, ti pedig egyenruhában paradéztok? - Megtámadtak? Az nem lehet. - De lehet. Lehet, mert van. Azonnal vet­ kőzni! Le az egyenruhával! Egyenlőre az iro­ dába tegyétek, aztán vigyétek el valahová! A fiúk szó nélkül engedelmeskedtek. Hang nélkül öltöztek át civilbe. Csend volt az épületben, csak az eső kopogott az ablakpár­ kányokon. Az egyenruhákat két nap múlva, novem­ ber 6-án szállították el. Éppen az orosz csapa­ tok megérkezése előtt. �palócföld 91/5 Szokács László Lehetetlen, hogy mindig ők győzzenek... (színházművészeti arcképvázlat) P a á l I s tv á n Jászai díjas rendező 1942. június 13-án született Szegeden. A József Attila tudományegyetem bölcsészkarán 1965-ben magyar nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát. Vezetésével érte el az 1970-es évek elején oszágos és Európa hírű sikereit a Szegedi Egyetemi színpad. Dolgozott és rendezett Szegeden, Kaposvárott, Budapes­ ten, Pécsett és Szolnokon. A veszprémi Petőfi Színház rendezője. Színházról, a művé­ szet és politika kapcsolatáról, aktuális színházpolitikai kérdésekről Paál Istvánnal Veszprémben beszélgetettünk. - Hogyan kezdődött kapcsolatod a szín­ házzal? - Már középiskolás koromban mindennél jobban érdekelt a színház, rendező akartam lenni. Amikor nagyon nagy nehézségek árán bekerültem az egyetemre, úgy gondoltam, az egyik szakot, a történelmet “leteszem”, hogy az így felszabaduló időben esztétikával, filo­ zófiával, művészettörténettel tudjak intenzí­ vebben foglalkozni. Olyan tárgyakkal, ame­ lyek egy színházi művész számára fontosak. Sikerült is egyszakosodnom és Szauder Jó­ zsef professzor úr tanítványaként diplomát szereznem. - Említetted, hogy nehezen kerültél az egyetemre. Miért? - Mert 1956-ban elsős gimnazista voltam és természetesen én is, mint Szeged összes középiskolása és egyetemistája, ott voltam az utcán, mert mi valóban az új márciusi fiata­ loknak hittük magunkat. Ez a “múltam” so­ kaknak szemet szúrt. Hozzá kell tennem, min­ den álszerénység nélkül, hogy az áltlános és a középiskolában is jó tanuló voltam, később az egyetemen népköztársasági ösztöndíjas. Nem azért kerültem tehát nehezen az egyetemre, mert hülye voltam, vagy a megfelelő pontszá­ mot nem tudtam megszerezni, hanem mert apámat és engem is az “ellenforradalmár”nak nevezett skatulyába vagy fiókba helyez­ tek el. Benke Valéria miniszterasszony rugal­ masságának, emberi hozzáállásának köszön­ hetem, aki ügyemet kivizsgáltatta és pótfelvé­ telivel 1960-ban elkezdhettem tanulmánya­ imat. - Kanyarodjunk vissza a színházhoz! - Már az egyetemi évek alatt, másodéves bölcsész koromban összeszedtem minden bá­ torságom - mert bevallom önbizalomhiány­ nyal küszködtem - és jelentkeztem az egyete­ mi színpadhoz, amely akkor már működött és egy negyedéves bölcsészhallgató, a rendkívül értelmes és agilis Danis Győző volt a rende­ zője, vezetője. Mellette lettem rendezőasz­ szisztens és harmadéves koromban szavazta meg az együttes, hogy első önálló munkámat elvégezhettem. Ennek Forrongó irodalom volt a címe. Mai fogalmaink szerint ez egy szerkesztett irodalmi színpadi műsor volt. Költészet, líra, próza. Ionescu Orrszarvújának 497 �palócföld 91/5 harmadik felvonását is előadtuk. Elég türhe­ tően sikerült, s ettől kezdve az együttes teljes jogú tagja lettem. - A “kőszínház” felé nem kacsintgattál? - Amint a bölcsészkart befejeztem, azon­ nal jelentkeztem, hogy bármiféle minőségben - esetleg segéddramaturg, segédrendező, még akár mint ügyelő is - ott legyek a színháznál, a színpad világánál. Az európai színvonalú, nagyszerű muzsikus Vaszy Viktor, az Állami Operaház mellett, azzal szinte egyenrangú ze­ nei színházat hozott létre Szegeden és hajlan­ dó is lett volna alkalmazni, de hogy ki vagy kik - ezt a mai napig nem tudom -, “megfúr­ tak”. Tény: az első és nagyon kedvező beszél­ getésünk után sajnálattal közölték velem, hogy státusz hiányában nincs mód arra, hogy bármilyen minőségben alkalmazzanak, hogy a társulat tagja legyek. - Elkeseredtél? Mit tettél ezután? - Nem voltam letörve, mert ott volt azért a Szegedi Egyetemi Színpad, ami végülis ne­ kem a tanulóéveimet jelentette. Egy sereg ér­ telmes, kitűnő fiatal, az egyetem, ahol a szín­ játszásnak Szent-Györgyi Albert rektorsága óta létező hagyományai voltak. Úgy gondol­ tam, ha másért nem, ezt azért mindenképpen érdemes csinálnom és elmentem két évre fő­ állású népművelőnek Szegeden egy művelő­ dési központba. Másodállásban, szerződéssel az egyetemen, mint a színpad vezetője dol­ goztam. Teltek múltak az évek és éreztem, baj van, mert nyugdíjas koromig nem rajzolgat­ hatom a kertbarátok körének plakátjait az iro­ dában, nem szervezhetem a szabás-varrás tan­ folyamot. S ha már Szegeden nem engedtek be a színház falai közé, hát elkezdtem tapoga­ tózni, hogy hol, merre találok ösvényt. Volt egy fiatal tehetséges rendezője a sze­ gedi színháznak, ma is a pályán van, Sándor Jánosnak hívják. Azóta kétszer is a szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. Ő akkori­ ban átszerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. Ez a színház nem tévesztendő 498 össze azzal a nagyszerű társulattal, akikkel Zsámbéki Gábor és Komor István dolgozott együtt. Ez akkoriban az ország egyik leg­ rosszabb színháza volt, Sándor János minden igyekezete ellenére. - Sándor János volt tehát az “ösvény” , hívott, mentél. - Mentem, ő volt az egyetlen kvalitásos ember, mert valami hihetetlen színvonaltalan körülmények közé kerültem. Gondold el: egykori ÁVH-s tiszt volt az igazgató-főrende­ ző. Elvégezte, mint sokan mások, a főiskolán azt a hároméves “tanfolyamot” - mert más­ nak nem tudom nevezni - amit sokan mások végeztek, mert 1956 után sok vezető színházi emer került börtönbe, disszidált vagy szilen­ ciumot kapott, s a színházakhoz megbízható káderek kellettek. A mi emberünk határozta meg a színház arculatát és szegény Sándor Jancsi hiába küszködött, az egy iszapbirkózás volt. De nagyon sokat tanultam itt! Súgónak alkalmaztak. Képzeld el, hogy Shakespeare Machbetjétől kezdve az Isten véled édes Pi­ roskám című zenés színpadgyalázásig nyolc darabot súgtam le és én voltam az egyetlen bölcsészdiplomás súgó egész Magyarorszá­ gon. Hogy kapjak egy kis pénzt - mert 1500 forint volt a havi gázsim -, néhány mondatos epizódszerepeket is eljátszottam felléptidíjas­ ként. Sándor Jancsi rendezéseiben maga mel­ lé vett asszisztensnek. Nagyon lelkes voltam, szerkesztettem ingyen, barátságból a színház előadásainak műsorfüzetét, melyért - mint később megtudtam - a színház párttitkára, egyben művészeti titkára - vágta zsebre alkal­ manként az ezer forintot. Mikor megjelent egy-egy szám, velem mindig kezetrázott és gratulált: jó a szerkesztés, remek bölcsész­ munka! Egy évig voltam Kaposvárott. - Mi következett Somogyország után? -Jelentős dátuma életemnek 1968! Ebben az évben indult rendezői szak a főiskolán. Úgy gondoltam, van bölcsészdiplomám, értek a színházesztétikához, tudom a művészet- tör­ �ténetet, meg egy kis filozófiatörténetet is, a színház világából is ragadt rám valami, hiszen öt éven át vezettem az ország egyik legjobb amatőr együttesét Szegeden. Vettem hát a bá­ torságot és jelentkeztem a főiskolára. Marion Endre felvételiztetett és egy ötper­ ces tréfás testgyakorlat alapján megállapítot­ ta: nins semmiféle közöm, tehetségem vagy affinitásom a színházhoz. És tényleg öt percig tartott ez a kis vizsga, este felolvasták a to­ vábbkerülők nevét - ez a legelső szűrővizsga volt - és én nem szerepeltem közöttük. Mind­ ez nem győzött meg arról, hogy a színházhoz nem értek. Inkább arról, hogy ez egy hihetet­ len aljas, cinikus, szakszerűtlen felvételi volt. Megesküdtem magamban, hogy akkor is szín­ házrendező lesz belőlem, főiskola nélkül, sa­ ját erőből, létező vagy nem létező tehetségem alapján, ha megüti a guta Marton Endrét vagy bárkit. Baráti segítséggel vissza tudtam menni Szegedre ügyelőnek. - Meddig maradtál Szegeden a színháznál? - Két éven keresztül 1969-től ügyelő, majd három évig rendezőasszisztens voltam. Megkérdeztem Giricz Mátyást, a frissen kine­ vezett színházigazgatót, van-e valamiféle re­ ményem arra, hogy akármiféle bóvlit, egy monodrámát, vagy egy szerkesztett műsort csinálhatok. Azt mondta: erre még nagyon so­ kat kell várni, nincs esélyem, mert mások ré­ gebben vannak a pályán, képzettebbek mint én. Neki is megvannak a maga emberei, aki­ ket Debrecenből hozott és az egyik már ren­ dezte a János vitézt, én pedig Lendvai Ferenc alatt mindössze Pinter Étellift-jét Végvári Ta­ mással és Kovács Jánossal. Krisztusi korban voltam, 33 éves, ezt el is mondtam Giricznek és azt is, hogy tovább nem hazárdírozhatok az életemmel és elkértem a munkakönyvem. Majdnem megsértődött: miért, maga nagysze­ rű rendezőasszisztens, nyugodtan maradhat, 200 forinttal felemeljük a fizetését. Mondtam, amire gondoltam: számomra nem életcél hosszú távon asszisztenskedni, nem kívánom tovább az életem erre pocsékolni, mert a leg­ trehányabb, legdilettánsabb rendezőktől kezdve olyan profik mellett is dolgozhattam, mint Székely Gábor, s úgy éreztem, már tudok annyit, hogy nincs értelme 50 éves koromig csak a kávét hordanom. Maradtam tehát Szegeden, mert az egye­ temnek volt egy nagyon klassz húzása: ami­ kor megtudták, hogy munka nélkül vagyok, azonnal behívattak a JATE rektori hivatala mellett működő kulturális titkárságra. Ebben az egyetemi színpados Ambrus György segí­ tett; a titkárságon dolgozott és szólt a rektorhelyettesnek. A kultúrális titkárság főállás­ ban, művészeti előadóként alkalmazott és leg­ fontosabb feladatomnak az Egyetemi Színpad művészeti vezetését jelölték meg. Ekkor már 34 éves voltam és megkaptam életem csúcs­ gázsiját, 2300 forintot. Bizony rendeztem már egy-két darabot, külföldi fesztiválokra jár­ tunk, sikerek voltak mögöttünk, s az országos egyetemi fesztiválokon mindig mi hoztuk ha­ za az összes díjat. A rendezés, a legjobb előa­ dás, a női és férfi alakítások díjait is. - És ekkor következett az egyetemi szín­ pad aranykorszaka... - Így igaz. Csúcskorszak volt, aranykor­ szak, mint a fociban. Otthon voltam Szegeden és teljes energiámat, amit a hivatásos színház visszaszorított, visszapréselt belém, a munká­ nak szentelhettem. Ehhez két tucat nagyszerű fiú és lány is kellett. A munka, a sikersorozat az 1970-cs évek elejétől 1974-ig tartott. Kez­ dődött Déry Tibor Óriáscsecsemőjének előa­ dásával egészen Sarkadi Imre Kőműves Kele­ menjének bemutatásáig. Ez olyan négy év volt, amit - bármilyen hihetetlen - a mai na­ pig életem legboldogabb időszakának tartok. - Igenám, csak ezek voltak azok az évek, amikor Pesten március 15-e alkalmából egye­ temistákat reflexből megvertek, bevittek. - Szegeden ilyen durva, aljas atrocitások nem történtek, de az én embereim kö­ zül is bevittek a rendőrségre kihallgatásra 499 �palócföld 91/5 egyetemistákat. Eközben a Petőfi rock-kal, amellyel minden létező díjat “lenyertünk”, bejártuk fél Európát. Voltunk Lengyelország­ ban, Olaszországban, Jugoszláviában és Ausztriában is. Miközben mi a képernyőn Pe­ tőfi Sándor és Március 15-e emlékére tettünk valamit, amikor Szegeden leszálltunk a vo­ natról, civil- és egyenruhás rendőrök vártak bennünket. Ez azután történt, miután a Klau­ zál térre, a Kossuth szobor elé a KISZ bizott­ ság szervezett egy rövid ünnepséget, ami va­ lami skizofrén módon az Internacionáléval kezdődött. Néhányan a színpad tagjai közül ott voltak, elmentek tejesen spontán módon. Tele volt a Kárász utca, a Klauzál tér egyete­ mistákkal és gimnazistákkal ugyanúgy, mint 56-ban. Begyűjtöttek néhány embert, nagyon nehezen megúszták, megúsztuk, mert hála a jóistennek volt egy tudományos rektorhelyet­ tes dr. Serfőző, aki velünk együtt ott volt és igazolta, hogy semmiféle atrocitást nem kez­ deményeztek a fiatalok, egyszerűen csak ün­ nepelni szerettek volna. Ezt követően elindult ellenünk mindenfé­ le szinten egy olyan vizsgálatsorozat, amit igenis csak a koncepciós perekhez lehetett ha­ sonlítani. Ezt úgy értsd, hogy a magán­ életünktől kezdve addig, hogy Ambrus Gyuri és én elsikkasztottuk-e az egyetem pénzét, mindent vizsgáltak. És hogy tudatosan, ellenforradalmárként lázító akcióra készülünk. Mert közben a KISZ bizottság emberei saját telefonjukat lehallgatva megtudták, hogy a “vörös grófnéval”, Andrássy Katinkával Ká­ rolyi Mihály özvegyével közvetítőn keresztül beszélek, egy mácius 21-i ünnepélyről, amelyre szeretett volna férje levelezéséből történelmi dokumentumokat nekem ideadni. Másfél éven keresztül mindent megtettek a vallatótisztek - akik alattam végzett bölcsészhallgatók voltak -, hogy mindezeket a badar­ ságokat bizonyítsák. Igaz, nem nekünk kellett bemenni, ők jöttek ki a KISZ bizottságra, a rektori hivatalba és hol egy, hol három nyo­ 500 mozó tett fel keresztkérdéseket. Ez másfél éven át tartott! A dolog summája, amit egy volt évfolyamtársam, Sebe János fogalmazott meg, akivel egy tanulmányi csoportba jártam, a következő volt: most, amikor az ideológiai harc élesedik, s mi, akik egy vidéki nagy egyetem tagjai vagyunk - az egyetemi színpa­ dosok közül mindenki nappali tagozatos volt - olyanfajta politikai és filozófiai eszméket terjesztünk, amely az ellenség malmára hajtja a vizet. Gyengítjük a hatalmat, a szilárd poli­ tikai szembenállást mindazzal, ami ránk nyu­ gat felől tör. És ha ez nem is ellenforradalmi cselekmény, de a titkos szerveződésnek egy olyan fajtája, amely politikai és jogi értelem­ ben is minősíthető! Izgatás! Másfél év után, szerencsére az egyetem pártbizottságán de a KISZ bizottságon is volt néhány valóban értelmes és becsületes ember, nekik volt köszönhető, hogy az összes létező vizsgálat pozitív eredménnyel zárult: semmi­ ben nem vagyunk felelősségre vonhatók, semmi olyat nem tettünk, ami a rendszert er­ kölcsileg anyagilag, politikailag, filozófiailag támadja. És azon a napon, amikor ezt leírták, be­ mentem a rektori hivatalba és életemben már nem tudom hányadszor, elkértem a munka­ könyvemet. Két hét múlva így tett Ambrus Gyuri és egy hónap múlva az egyetemi klub igazgatója, Kerekes László. Akkor azt mond­ tuk: ezek után soha többet! Pedig mindenféle funkciókat ajánlottak. Eközben egy szemesz­ teren keresztül színház- és filmesztétikát taní­ tottam a bölcsészkaron az ötödéveseknek. És volt egy speciál-kollégiumom - fogod érté­ kelni - amelyre 80-100-an eljöttek, nem fér­ tek a teremben. Eljöttem Szegedről is. - Újra kézbevetted a vándorbotot. Hová vezetett utad? - A feleségemhez Pestre. Addig is hívott, de mindig mondtam: nekem Szegeden van dolgom, feladatom. Albérletek, kölcsön­ lakások, megalázó helyzetek következtek. �Közben Ruszt József kétszer meghívott, s mint vendégrendező, rendeztem a jónevű Universitas együttesnél a Budapesti Egyetemi Színpadon. Mint A-kategóriás amatőr rende­ ző, 1400 forintot kaptam. Ennek is örültem... Az egyik napon Sík Ferenc, a pécsi szín­ ház főrendezője telefonált. Elmondta, tudja, hogy lengyel szimpatizáns vagyok, rengete­ get jártam Lengyelországban, hiszek Gro­ towszkiban. Lengyel darabot, Janusz Kra­ sinski Ha megjönnek a fivéreim című munká­ ját kellene rendeznem, amit egy végzős főis­ kolás vizsgadarabként nem akar színpadra vinni, mert fél a bukástól. Akkor miért ajánlod föl nekem - kérdeztem Síkot. Mert neked semmi veszíteni valód nincs - mondta. - Ma péntek van - folytatta -, föladom a darabot expressz, szombaton megkapod, elolvasod és hétfőre várunk. - Ez három nap, hogy készü­ lök fel? Elolvasod és megrendezed. Vagy pro­ fi vagy, vagy nem? Ekkor döbbentem rá, mit jelent ez a szó Magyarországon: profinak len­ ni. Úgy tettem, ahogy Sík kérte. A darab az alapszituációt tekintve hasonló történelmi és morális helyzetről szólt, mint Vajda filmje, a Hamu és gyémánt. Amikor elkezdődtek a pró­ bák, három hétig egyetlen használható inst­ rukciót nem tudtam adni a színészeknek, leg­ feljebb annyit, hogy ne ütközzenek össze a színpadon. Egy próbán aztán előrejött Pásztor Erzsike, az Isten áldja meg, mert nagyszerű színésznőnek tartom, lenézett a sötét nézőtér­ re és azt mondta: - Pista, itt van? Ott ültem hátul, egyedül: - Itt vagyok! - Mert csak azt szeretném mondani - folytatta Erzsike - a többiek nevében is, hogy mi csináltunk már úgy előadást, hogy egyetlen instrukciót nem adott senki és hát azért mindig összejött a darab. Most szeretnénk tudni, mert tíz nap múlva premier, hogy kapunk-e instrukciót vagy csináljuk végig és maga ott ül a sötét­ ben. Azt mondtam, becsület szavamra fogok instrukciót adni, ígérem, csak még egy kis időt kérek, mert senkit nem ismerek szemé­ lyesen és ez az első hivatásos rendezésem. Eltelt néhány nap, megérkeztem Pestről és ahogy elkezdődött a próba, előre mentem az első sorba: - Hölgyeim és Uraim, most meg­ rendezem a darabot! - Nocsak - mondták. És tíz nap alatt úgy összeállt a darab, hogy azon­ nal szerződtetési ajánlatot kaptam a Pécsi Nemzeti Színháztól. Két évig maradtam Pécsett, s ebből az idő­ szakból legszívesebben és a mai napig is leg­ jobb profi színházi munkámnak tartom Ca­ mus Caligulájának magyarországi ősbemuta­ tóját. A kövekező évben Jarry Übü királyának bemutatóját rendeztem. Ezek a darabok a ma­ gyar színházakból ki voltak tiltva, mint gya­ nús, egzisztencialista művek, amelyek meg­ zavarják tudatunkat... Az őrült császár, meg a halál... meg a szabad választás... Hogy eljöttem Pécsről, ennek oka nem az volt, hogy rossz feladatokat kaptam, hanem a színház igazgatója. Nem akarok rosszat mon­ dani róla, mert már nem él. A Szovjetúnióban végezte a rendező-szakot és olyanféle autok­ ratikus módszerekkel vezette a színházat, amelyek számomra elviselhetetlenek voltak. A lehető legjobb pillanatban kaptam táviratot Szolnokról. Székely Gábortól. Szegeden egy­ szer asszisztense voltam, és pécsi munkáim közül is egyet vagy kettői látott. Táviratozott, mert műsorra tűzték Bulgakov Álszentek öszeesküvése című darabját és nincs rendező­ jük. Vállalnám-e vendégként? Azonnal igent mondtam, hiszen Moliere és XIV. Lajos konf­ liktusáról van szó, a mindenkori hatalom és az annak kiszolgáltatott művész viszonyáról. Ami­ kor Székely Gábor meghívott, még nem gon­ doltam, hogy nyolc évig maradok a városban. - Nem túlzás: ebben az időben Szolnokra figyelt az ország, a színházat szerető közön­ ség. Felsorolnál néhány szakmailag is figye­ lemre méltó előadást? -Talán ott kezdeném, hogy Kerényi Im­ rével kitaláltuk és megnyitottuk a Szoba Szín­ házat. amely Samuel Becket A játszma vége 501 �palócföld 91/5 című darabjával nyitott. Rendeztem Pinter Születésnapját, és még Kerényi “idejében” életem egyik legfontosabb előadását, Mrozek Tangóját, amelyet addig a kultúrpolitika a leg­ keményebb módon, mind az amatőr, mind a profi színházakban betiltott. Rendeztem Dür­ renmattól Az öreg hölgy látogatását Temessy Hédi vendégművésznővel a főszerepben. A darabbal Salgótarjánban is szerepeltünk és jól emlékszem, igen hálás volt a tarjáni kö­ zönség. Erről a kiváló Temessy-alakításról ér­ demtelenül elfeledkezett a szakma. Én ennek a művésznőnek nagyon sokat köszönhetek, a mai napig példaképem. A nagyszínházban vittem színpadra Albee Nem félünk a farkas­ tól című művét. Amikor kineveztek a szolno­ ki színház főrendezőjének, kicsit mottóként, kicsit programadó előadásként régi terveim közül színre vittem Az Ember tragédiáját, a Hamletet és Csehov Ványa bácsiját. Mind­ ezek az előadások azért voltak fontosak szá­ munkra, mert valamiféle áttételen keresztül meg tudtuk fogalmazni azt a fajta szellemi nyomort, terrort vagy elnyomatást, amiben él­ tünk. Igen, ma már könnyű azt mondani, hogy ezek “áthallásos” előadások voltak. Ezt az esztétikai kifejezést én ezekben az években hallottam először. - Ezeket az “áthallásos” darabokat, ren­ dezéseket nemcsak a közönség, az irányított kultúrpolitika vezetői is “vették” ? - Egyetlen taktikánk volt, amikor eljött a műsorterv elkészítésének ideje, beadtunk egy sereg olyan darabot, amelyekről tudni lehe­ tett, hogy közülük egyet-kettőt, akár hármat is a hatalom embere ki fog húzni. Ez azon múlott, hogy az illető hivatalnoknak, aki ott ült a tanácson vagy a pártbizottság agitprop osztályán, milyen vastag bőr van a képén, vagy mennyire intelligens. Minden darabot nem húzhattak ki, ezért mindig sikerült né­ hány olyan művet átmenteni a műsortervbe, amit be akartunk mutatni. Ez mindég egy ki­ csit győzelemnek számított. 502 Nekem akkoriban volt egy hasonlatom. Az, hogy van két tenyér. Az egyik tenyéren mászom én, mint egy hangya és figyelik, hogy merre haladok. A másik tenyér az én tenyerem, amelyen azt figyelem, hogy a hata­ lom merre mászik. Ezek nagy sakkpartik vol­ tak. Ki kellett mindig találni, hány lépéssel gondolkodhatsz előre úgy, hogy ha lehet ne szükségszerűen és ne mindig te légy a vesz­ tes. Mert az rendkívül megalázó! Nálad érték­ telenebb emberektől vereséget szenvedni újra meg újra. Ez önbecsülésedet, a szakmádba, a munkádba, a feleségedbe, a gyerekedbe, a ha­ zádba vetett hitet szerte roncsolja... Nem lehe­ tett, hogy mindig ők győzzenek. Nem voltunk forradalmárok, de ránk volt bízva a színházak egy része. - Az egyik Becket-rendezésed országos botrányt kavart. Mi történt? - A játszma vége című darabról volt szó, egy totális halál-vízióról. Arról, hogy egy képzelt “atomtámadás” után hogy van össze­ zárva egy tolókocsihoz kötött vak és az az ember, aki túlélte a szörnyűséget és csak azért él még, mert a tolókocsihoz láncolt vak em­ bernél van annak a szekrénynek a kulcsa, amelyben a maradék élelmet tárolták. Becket nem vidám író. Ő volt a legelső, aki figyel­ meztetett bennünket: álljatok meg emberek, mert ez vár rátok. Kitűnő színészek játszottak Huszár László és Jeney István. Egy ilyen elő­ adás után nem lehet felállni a tolókocsiból, levenni a szemüveget és meghajolni. A nézők a díszleten keresztül, az utolsó képbe mereve­ dett színészek mellett egy rájuk váró rettene­ tes panoptikumban hagyták el a nézőteret. És nem tapsoltak! Ugyanis épeszű ember nem tapsol annak, hogy elpusztul az apja, az anyja, a gyereke, hogy elpusztul az emberiség. Büszke voltam a szolnokiakra, hogy megér­ tették a darab lényegét. Akkoriban még volt filmhíradó. Lejöttek a híradósok, forgattak, s megkérdeztek nem za­ var-e engem, hogy nem tapsolnak a nézők. �Nem - mondtam, sőt büszke vagyok, hogy megértették az előadás üzenetét. Az ember saját megásott sírgödre szélén nem tapsol, ha­ nem belegondol, hogy mi történhet még. Ezt nagyon becsületesen akkor is és most is így gondoltam. Eltelt pár hét és a pártkongresszust meg­ előző nagybudapesti pártaktíván szólásra emelkedett egy nagyon híres, a szövetséget és a főiskolát is irányító ember, Kazimir Károly, aki látta a filmhíradót és engem a plénum előtt potenciálisan följelentett. Mondandójának lé­ nyege az volt, hogy van vidéken egy fiatal rendezőkolléga, aki annak örül, hogy a nézők nem tapsolnak, ahelyett hogy annak örülne, hogy a nézők felszabadultak, vidámak, érzik, hogy jól élünk és bár vannak problémáink... stb. Néztem a Hét című műsorban az adást, nem vagyok gyáva ember, de biztos voltam benne, hogy végem van. A pályáról el fognak tiltani. Néztem Kádár Jánost, ahogy ott ül és Kazimírt, ahogy mindezt mondta, mondta. A nevemet nem említette ugyan, de mindenki tudta, hogy kiről van szó. És egyszercsak Ká­ dár egy lassú mozdulattal eltakarta arcát... Egy szolgálati lakásban laktam, szétnéztem, hogy mennyi holmim van, mit tudok becso­ magolni. - És három hét múlva jött a: értesítés, hogy Jászai díjat kaptál s kineveztek főrende­ zőnek. - A dolgok tragikomédiája, hogy a Jászai díjat két hét múlva kaptam meg és három hét múlva, miután saját szándékából Kerényi Im­ re távozott Szolnokról, helyére kineveztek fő­ rendezőnek. A díj átadásakor odajött hozzám a Kb egyik kultúrális ügyekkel foglalkozó megbízottja - hirtelen nem jut eszembe a ne­ ve. - Gratulálok Paál elvtárs - mondta miután koccintottunk. Nekünk olyan pártonkívüliek­ re, mint ön, akik jól végzik munkájukat, szük­ ségünk van. Látta két héttel ezelőtt a tv-ben a pártaktíva összefoglalóját? Mit gondol Kádár elvtárs miért ráncolta össze homlokát és miért simította el? Valamit dadogtam, hogy nem tu­ dom megmondani, mire folytatta: - Kádár elvtárs ezzel azt jelezte, hogy jön ide, erre a plénumra egy ilyen partikuláris területet érin­ tő, majdhogynem személyeskedő kérdés. Hogy egy vidéki rendező örül, vagy nem, hogy tapsolnak-e vagy nem, ez a téma nem ide tartozik. Úgy hogy Kádár elvtárs rosszal­ lását fejezte ki Kazimir elvtárs mondandójá­ val kapcsolatban. A nagyaktívára sokkal fon­ tosabb témák tartoznak, ön pedig menjen vissza Szolnokra és dolgozzon jól. A viszont­ látásra! - A Becket-ügy szerencsésen zárult, de többször említetted nekem azokat az “összejö­ veteleket” , amelyekre behívtak benneteket a kulturális minisztériumba “eligazításra” . - Ez már szerintem ennek a kultúrpoliti­ kának egyfajta paranoiája volt. Évente kétszer a magyar színházak vezetőit, főrendezőit és az úgynevezett fenntartó szervek illetékeseit összehívták és olykor a lehető legordinárébb módon letolták, felelősségre vonták, megfe­ nyegették. És közölték, hogy mit lehet tenni és mit nem. Most csak hadd magamról beszél­ jek és néhány olyan emberről, akiket nagyon tisztelek. Szinte névsorolvasásszerűen ment: Ascher itt van, Szikora itt van, Paál itt van? Felnyújtottuk a kezünket. - Nahát, amit ott maga Szikora Győrben csinált, azt nem! mondta Tóth Dezső. És Szikora valóban ott Győrben nem. Aztán eldöntötték és Szikora egyik napról a másikra a levegőben találta magát, hogy repült valahonnan valahová... Tudtam, hogy sorra kerülök, mert 1980ban Szolnokon Az ember tragédiáját ellenfor­ radalmár előadásnak minősítették. Miután köztudott volt, hogy lengyel szimpatizáns va­ gyok, rámfogták, hogy a Solidarnost eszmerendszerére építettem a darabot, ami merő ha­ zugság volt. Madáh darabja volt az első drá­ ma, amit már nyolcévesen elolvastam, s aztán 503 �palócföld 9 1 /5 évente mindig. Vizsgálat is indult Szolnokon, be akarták tiltani, le akarták venni a darabot, de ekkor is volt egy nagyon becsületes és nagyszerű ember, a megyei első titkár. Andrikó Miklós - később minisztériumi államtitkár lett - , aki megmentette a darabot. Kiállt mel­ lettünk (kétszer is megnézte) kijelentve semmiféle ellenforradalmi, semmiféle len­ gyel-ügy nincs a rendezésben. Erre Tóth De­ zsőék azt mondták: akkor sajtószilencium! Fél éven át nem jelenhetett meg semmi Ma­ dách művéről. Jöttek az, újságírók, a szakma legjobbjai, nézték az előadást és nem írhattak egy sort sem. Eltelt fél év és egyszercsak megjelent a Népszabadságban egy nem túl durva hangú, de elég kemény irás, ami “betar­ tott”. A Mozgó Világ mellém állt, dicsért. Tóth Dezső felemelte hangját: Paál István itt van? Mint az iskolában jelentkeztem. Igen, itt vagyok. - Hát akkor magának a kö­ vetkezőket mondom: Olvasta a Mozgó Világ­ ban a kritikát? - Igen, olvastam miniszterhe­ lyettes úr. - És mi a véleménye? - Normális írás - válaszoltam. - Nem ezt kérdeztem. Ha ön egyetért azzal, amit Az ember tragédiájáról írnak, arról a darabról, aminek kihúzta az utolsó mondatát, hogy ember küzdj és bízva bízzál - és ugye tudjuk elvtársak, hogy ez nem véletlenül a Mozgó Világban jelenik meg - akkor nem tudom, hogy mit gondoljak ön­ ről. Ha viszont nem ért egyet, miért nem tilta­ kozik a sajtó legnagyobb nyilvánossága előtt ez ellen a cikk ellen, ami az ön rendezését jónak tartja? Erre a tudathasadásos mondatra csak annyit feleltem: - Miniszterhelyettes úr, a Népszabadságban az általam rendezett Tragé­ diáról írt cikket sem én diktáltam. - A hatalom diktált, de pénzt adott és akárhogy nézzük remek előadások is szület­ tek. Most a lovak közé dobták a gyeplőt. Csi­ náljátok, tartsátok el magatokat. Hogyan lá­ tod? - A pártállam egyetlen jó vonása volt a 504 szinhzpolitikát tekintve, hogy igenis biztosí­ totta a színházak működési feltételeit. Napról napra, hónapról hónapra, évadról évadra. Ezért cserébe megalázott embereket, tönkre­ tett vagy külföldre kényszerített színészeket, rendezőket és követelte, használta a három T-t, a tiltást, tűrést, támogatást. Valóban, azt hiszem ma bármit be lehet mutatni. Nem érzem ugyanakkor azt a fajta felelősséget, amit egy Európa ház felé törekvő vezetésnek tanúsítania minimális és kutyakö­ telessége lenne, egy olyan intézmény iránt, amely valóban élő kapcsolatot teremt ember és ember közt, amely igenis élő szinten hasz­ nálja azt a nyelvet, amiért Szlovákiában vagy Erdélyben harcolni és megalázkodni kell, olyan intézmény iránt, amely legfontosabb hazai és nem hazai, hanem Európát tekintő gondolatainknak naprakész megfogalmazója lehet, és eziránt mély elkötelezettséget tanú­ sítana. - Nagyon sok támadó kritika is éri ugyan­ akkor a mai magyar színházművészetet, hogy belterjes, hogy nincs igazán színészképzés, hogy egyesek kisajátították a szakmát. - Én azt hiszem, és nem akarok senkit megsérteni, a főiskola és néhány fontos szer­ vezet, akár a szövetség, akár a színházi dolgo­ zók szakszervezete, vezető budapesti színhá­ zak, egy-két fontos vidéki színház egy vi­ szonylag kisszámú klán kezébere kerüli an­ nak idején. Nem volna ildomos, hogy én most neveket említsek, mert közülük néhányan már nem élnek, néhányan viszont itt vannak, ez tagadhatatlan. Nem vitatható, hogy ezek kö­ zött az emberek között valóban kiváló szín­ házi szakemberek voltak, csakhogy az egész magyar színházi életet hűbéri birtokuknak te­ kintették. Ez azért volt óriási hiba, mert az ő esztétikai, filozófiai és politikai meggyőződé­ sük nyomta rá alapvetően a bélyegét az egész magyar színházi életre, ezen belül például a színészképzésre is. Sokkal több és jobb tanár van Magyarországon, mint azt hinnénk, csak �ezeket az embereket szakmai féltékenységből különböző ürügyekkel nem tartották alkal­ masnak, hogy a fiatalabb generációt tanítsák és nem is engedték közelükbe. - Szegedről indultunk az Egyetemi Szín­ padról, ahol kezdtél. Az amatőr színpadok versenyeinek zsűrijében is sokszor jelenvoltál. Ez a mozgalom napjainkra elsorvadt, kiszen­ vedett... - A hetvenes évek elején mi tökéletesen ellenőrizhetetlenek voltunk. Ugyanezekben az években létrejött az a rockzene, amit a mai napig elérzékenyülve hallgatunk. Illésék, az Omega, a Metro és létrejött némi késéssel a táncház mozgalom. Igenám. csakhogy a rock­ zene akármilyen - Bródy Jánost én nagyon kedvelem, egyszer találkoztam vele, akkori­ ban Petőfi Sándornak hitte magát - de tény, hogy néhány bújtatott mondatban azért ott volt egy passzív ellenállás szintjén megfogal­ mazott dolog, amit “vettek” a gyerekek. A másik a táncház. Abba még kevésbé lehetett belekötni, betiltani, hogy táncolják a tájegy­ ségek táncait, melyek egy része történetesen Erdélyből való volt. Mibe lehetett belekötni? - A színházba! A színház sokkal direktebben fogalmaz. És kiderült, hogy mégis mi vagyuk a legellenőrizhetetlenebbek. Ennek következ­ tében a Népművelési Intézettel elkezdték el­ lenőriztetni a dolgokat. Debreceni Tiborral, akivel nem vagyok haragban, nagyon sok ba­ jom volt, és olykor hivatalból egymással szemben álltunk. Magyarán szólva: egy alul­ ról jövő spontán módon szerveződő színházi akcióhullámot elkezdtek felülről beosztani, és azt mondták: fesztiválok, díjak, munkás­ színjátszás, parasztszínjátszás, gimnazisták, egyetemisták, zsűri, azt meghívjuk, ezt kihúz­ zuk, azt nem szabad, ezt szabad. Lehet pá­ lyázni! Beavatkoztak és ellenőriztek, s ettől a pillanattól kezdve kezdtek a dolgok egyre rosszabbul menni. Elkezdődött a sokkolás. Míg élek, nem fogom elfelejteni, a Petőfi rockot, amivel megnyertünk minden díjat. majd a Fővárosi Művelődési Központban is bemutattuk, ahová az ország legjobb amatőr csoportjait hívták meg, tehát amolyan szuper­ találkozó volt ez. A Petőfi rockban 12 fiú és lány felolvasta a 12 pontot úgy, hogy feltartott egy papírlapot és elmondta azt a mondatot, ami rajta volt. Az előadás előtt Debreceni odajött hozzám és azt mondta: - Ez lehetet­ len! Én nem akarok börtönbe kerülni, gondo­ lom te sem, ez így nem megy! Mondom neki: - De az előadást mi eljátszuk! - Csak akkor, ha ezt a jelenetet kihagyjátok. - Jó! - mond­ tam - kimarad a “Mit akar a magyar Nem­ zet?” és a 12 papírlap. A gyerekek bejöttek, egy szó sem hangzott el, csak tizenketten száz meg száz üres papírlapot dobtak a levegőbe. Szegény Debreceni kishíján szívgörcsöt ka­ pott. Az előadás végén azt mondtam: - Nem te kérted, hogy ne hangozzon el a 12 pont? - Hogyan jöttél el Szolnokról és miért ép­ pen Veszprémet választottad? - “Felszabadulásunk” 40. évfodulója kö­ zeledett. Nekem Déry Tibor az Óriáscsecse­ mő bemutatója óta atyai jóbarátom lett. Annyira barátom, hogy eddigi egyetlen volt házasságom megkötésekor tanúm volt Bala­ tonfüreden, Böbe asszony pedig a feleségem tanúja. A Giu a Ritzben című könyvét nagyon fontos műnek tartottam és egy igen tehetséges drámaírónak Márton Lászlónak szóltam, hogy csináljon belőle egy színpadi adaptációt és mi ezt mutatjuk be az évfordulón. Egyszer csak kezdtek behívogatni a me­ gyei pártbizottságra. Megkérdezték, tudom-e, hogy ezt a munkát Déry a börtönben írta. Mondtam nekik, hogy legyetek erősek, tu­ dom. Sőt elmondta nekem, hogy arra is büsz­ ke, hogy hagyták ott írni. - Hogy, miként nem mondtam eddig, hogy ő volt a tanúm? Nem kérdeztétek, különben is ez magánügy. Aztán elkezdték mondani, hogy nem fogom tudni kiosztani a szerepeket, hogy nem lesz “pénzügyi keret”. És hiába érveltem, hogy egy nagyoperett kétszer annyiba kerül. 505 �palócföld 91/5 Egyszóval, azt szerették volna, hogy én a tár­ sulat előtt jelentsem be, nem vagyok felké­ szülve a darabra, amelynek nemcsak fősze­ replője, de az anyagi fedezete sincs meg. Nem mondtam ki a nemet, azt mondtam. - Ne hív­ jatok többet, nem érdekel a dolog, írjátok le ti! Leírták! A szöveg ma is megvan, szegedi la­ kásomon őrzöm. Évközben lemondtam. Január volt, külön­ böző ajánlatokat kaptam, és ezek közül a veszprémit választottam. Azért Veszprémet, mert itt sok jó színházi előadást láttam, s ide engem először - amire nagyon büszke vagyok - Latinovits Zoltán hívott. Levele ma is a legszentebb ereklyém. 506 Ez a társulat összetételét tekintve az ország egyik legjobb vidéki társulata. A város szép, és a város büszke arra, hogy színháza van. Büszke arra is, hogy Szent István feleségé­ nek, Gizellának az első temploma itt épült, hogy itt járt Szent Margit, és még megvan a kolostorrom is. A társulat rövid idő alatt befo­ gadott. Az egyik oldalon a Bakony, a másik oldalon a Balaton. Kimész az utcára, szívod a jó levegőt, ha kedved van, felülsz egy buszra és megnézed a téli Balatont. A színház vezetői nem erőszakolnak rám olyan feladatot, amit nem akarok megcsinálni. A színészek szeret­ nek, én is szeretem őket. Negyvenkilenc éves vagyok, miért keressek mást. Nekem jó itt. �Hasznos József Kutyaszorítóban I. ( 1941- 1945) I. INTELMEK Korai gyermekségein első könyvei közé, Édesapám “Jelzési Utasítás”-a tartozott, amelynek képekkel, ábrákkal teli lapjait kedvvel forgattam és betűit silabizálgattam. Ha nem értettem a titokzatosnak tűnő jelzéseket, majd később a szavakat, Apámhoz fordultam, aki ölébe vett, s úgy avatott be a vasúti rejtelmekbe. Két másik könyvvel: a “Forgalmi Utasítás”-sal, valamint a “Szolgálati és Illetmény Szabályzat”-tal együtt, az ebédlőszekrényünk polcán, a “főhely”-en foglalt helyet, mert Édesapám nagy becsben tartotta azokat. Ilyen előzmények után természetes volt, hogy 1934-ben, amikor az osztályfőnökünk megkérdezte a maturanduszokat, hogy milyen foglalkozást választanak, azt feleltem: “Vas­ utas” leszek... Ebben a világban azonban a tervem nem volt könnyen valóra váltható. Néhány évnek kellett eltelnie, amíg felölthettem az egyenru­ hát. Apám ekkor már 30 évet fogyasztott el a sínek birodalmában s azzal indított útnak: “Nehéz pályát választottál, amely talpig férfit kíván. Ha nem vigyázol kellőképpen, akkor az egyik lábad a sírban, a másik a börtönben. Tartsd be a vasutas főszabályt: Baleseted ne legyen, A vasút pénze meglegyen! Aztán: a vasút sokat követel és keveset fizet, de ami jár, arra biztosan számíthatsz. Szerényen meg is élhetsz belőle.” Nagy tapasztalat birtokában egyszerűen és magvasan beszélt. Szavai erősen belém­ rögződtek. A megszabott idő előtt levizsgáztam, kü­ lönféle önálló beosztásban gyakorlatot sze­ reztem, majd a MÁV Tisztképzőre kerültem. Ennek elvégzése után 1941-ben: “Az összes vasúti tiszti állás betöltésére” képesítettek. Megnősültem ekkor és azt éreztem, hogy cél­ bajutottam... II. FOGYÓ REMÉNYEK Néhány hónapig Zagyvapálfalván ügy­ ködtem, ahol legfőbb tevékenységem a vona­ tok forgalmának, valamint a távirda- és sze­ mélypénztári feladatok ellátásán kívül, a helyi síküveggyár vasúti kiszolgálása volt. Október hó 4.-én, már Salgótarján külső pu-on jelentkeztem Mihálka Lajos tanácsos, állomásfőnöknél. Lakásunk csak ugrásnyi tá­ volságra fekszik a munkahelyemtől, amelyből Éva, a feleségem szép otthont teremtett. A világos, napfényes szobákban jól mutatnak az új bútorok, fotelok, képek és szőnyegek. Az állomásfőnök - Mihálka Lajos - ősz­ hajú, 57 éves, nagy tekintélynek örvendő, ré­ givágású öregúr, feleségével (Friml Blanká­ val) és házvezetőnőjével a lakásunkkal szem­ ben lévő ház emeletén laktak, s mi hamar megszerettük a kedves házaspárt. 1942 január hó 1-én, Horthy István elnök aláírásával én is megkaptam az előléptetést, s 507 �palócföld 91/5 lilabársony parolimra a gomb helyett most már aranycsillag került. Nem sokkal később, 1942 február 19-én a Képviselőház elnökünket, kormányzóhelyettessé választotta, az eddigi elnökhelyettest, Imrédy Kálmán miniszteri osztályfőnököt pedig utódjának nevezték ki. Mihálka főnök úr, az irántam eddig is ta­ pasztalható rokonszenvének most újabb jelét mutatta azáltal, hogy állomásfőnökhelyettes­ nek bízott meg. Ezzel nagy hatáskört kaptam. Családi életünk harmonikus, s boldog örömmel vesszük tudomásul, amikor első gyermekünk jelezni kezdi létezését. Évi le­ ányom 1942 március 13-án Pesten a Rökk Szilárd utcai Bábaképző Intézetben született. Apai túlzástól mentesen mondhatom, hogy gyönyörű, egészséges leánykánk született, s hálásan csókolom meg Éva kissé meggyötört, de a boldogságtól sugárzó, halovány arcát. Dési Jóskát, az elődömet - saját kérésére - elhelyezték Salgótarjánból, s így beköltöz­ tünk az állomásfőnökhelyettesi lakásba. Az emeleten Mihálka főnökék és Kepenyes Ist­ ván intéző lakott, a földszinten pedig - raj­ tunk kívül - Molnár István tiszt és családja. 1942 júniusában további drasztikus élel­ miszerkorlátozások léptek életbe; az eddigi 20 dekás kenyérfejadagot napi 15 dekára kor­ látozták, és maximálták egy sereg fontos cikk árát. Július hó elején berakodott a salgótarjáni zászlóalj és elindult a frontra. A felszerelésük, legalábbis amiket vagonokba raktak, igen gyatra. Szekerek, lovak, könnyű kézifegyve­ rek. Síró családtagjaik körében, komor arcú honvédek, akik nem értik, hogy miért kell nekik Oroszországba menniük. A propaganda azt hirdeti, hogy Magyarországot a Donnál kell megvédeni a bolsevizmustól. Augusztus hó 20-án megrendítő hírt közöl a rádió, hogy Horthy István kormányzóhe­ lyettes a keleti fronton, repülőgépével lezu­ hant és hősi halált halt. Suttogják, hogy a né­ metek tették el láb alól, mert ellenezte az or­ 508 szág kiszipolyozását, persze biztosat senki sem tud mondani. Sokunkat megdöbbentett a tragikus hír, és őszinte részvéttel gondoltunk a kormányzóhelyettes özvegyére, valamint korán árvaságra jutott kisfiára. 1942 vége és 1943 első hónapjainak harc­ téri eseményeiről ijesztő hírek érkeznek. Sztálingrádnál a németek totális vereséget szenvedtek, s ahogy az várható volt, a pusztu­ lásba magukkal rántották a Voronyezs térsé­ gében harcoló 2. magyar hadsereget is. Las­ san megtudjuk, hogy a magyarokat utóvéd­ harcokban golyófogónak használják, s tízez­ rével hullanak el, fagynak meg, mert a német “kamerádok” a fedett helyekről kizavarják őket, sőt a honvédek járműveit is elrabolják, hogy saját irhájukat mentsék. Ideje volna már véget vetni ennek a számunkra teljesen értel­ metlen háborúnak. 1943 május első napjaiban felkerekedtünk és ellátogattunk Imréékhez, ahol a december 18-án született Hasznos Miklóssal együtt már 7 gyermek fogadott bennünket a szépen be­ rendezett ötszobás lakásban. Sőt a Nagyvárad szomszédságában lévő Félix-fürdő közelében már kis szőlőt és víkendházat is vásároltak. Nagyokat sétálok a szép Váradi utcákon, gyönyörködöm a virágos parkokban, ódon házakban. Érdekes, hogy román beszédet még elvétve sem lehet hallani, pedig a visszatért Észak-Erdélyben mindenhol, így az Imre által igazgatott leányközépiskolában is kötelező a román nyelv oktatása, sőt érettségi vizsgát is kell tenni belőle. Ezzel szemben a román fel­ ségterületen maradt Dél-Erdély egész terüle­ tén megtiltották a magyar nyelv tanítását, sőt fenyegetik és üldözik, aki nyilvános helyen magyarul szólal meg. Apósom, aki tart. százados, szintén bevo­ nult katonai szolgálatra, s a horvátországi Vi­ rovitica állomáson lett a magyar vasútőrség parancsnoka. Amíg idehaza tartózkodott, gyakran ő vitte el sétálni a másféléves Éviket, aki az állomás kedvence volt. �A keleti fronton sorozatosan vereséget szenvedő németek egyre több élelmet és kato­ nát követelnek, amit a Kállay kormány nem hajlandó teljesíteni. Érezhető feszültség vib­ rál a magyar-német viszonyban, amelynek következményeként 1944 március 19-én né­ met csapatok nyomultak be az országba és elfoglalták Budapestet. Kállay Miklós lemon­ dott, s helyette a németbarát Sztójay Döme lett a miniszterelnök. Csakhamar rendeletek je­ lentek meg a zsidók jogainak korlátozásáról. Elbocsátották őket mindenfajta értelmiségi és tisztviselői állásból, üzleteiket, iparengedé­ lyüket elvették, majd kötelezték a sárga csil­ lag viselésére. A vidéken lakó zsidók részére kijelölt vá­ rosokban, így 1944 május 20-án Balassagyar­ maton is, gyűjtőtáborokat állítottak fel. Salgó­ tarjánban 1944 május 3. és 19.-e között történt meg a zsidók gettóba telepítése. Állomásunkon egy zsidó származású kol­ léga, Brünner Árpád főtiszt szolgált, aki szá­ madó- és árúpénztáros tisztét látta el. A már nem fiatal, őszhajú férfi, feleségével, vala­ mint 13 év körüli kisfiával a felvételi épület emeletén lakott. Megdöbbentett, amikor egy áprilisi reggelen először pillantottam meg egyenruháján a sárga csillagot. Sajnálkozó te­ kintetemet látva keserűen jegyezte meg: - Szomorú és felháborító; amit velünk, ártatlan emberekkel művelnek, de sajnos ez még csak a kezdet... Próbálom megnyugtatni és rábeszélni, hogy rejtse el a csillagot, közöttünk nyugod­ tan meglehet anélkül is. Brünner kolléga azonban hajthatatlan: - Szégyellje magát az, aki a rendeletet hozta. Én osztozni akarok hittársaim sorsá­ ban. Az üzletvezetőség néhány nap múlva Brünner Árpád főtiszt munkaviszonyát meg­ szüntette. Mihálka állomásfőnök, velem együtt, na­ gyon sajnálta a jó szakembert és igazságtalan sorsát, de az élet nem állhat meg, s a megüre­ sedett beosztás ellátásával - javaslatomra Balázs János tisztet bízta meg. Hosszabb szünet után ismét a frontra ve­ zényeltek több magyar hadosztályt. 1944 május végén a főtéri rakodóra 10 fedett kocsit rendeltek katonai szállítmány ré­ szére. Naponta tartandó szolgálati ellenőr­ zésem során dél körül értem a Főtérre, ahol nem katonai rakodás folyt, amire számítot­ tam, hanem szemtanúja lettem olyan ese­ ménynek, ami azóta is élénken él bennem. A rakodóvágány mellől SS katonák tereltek a vagonokba zsidó nőket, öregeket és kisgyer­ mekeket. Szívszorító látvány a síró, zokogó asszony- és gyermeksereg, akiket állatok módjára lökdösnek befelé a minden felszere­ lés nélküli kocsikba. Többen is álltunk a kö­ zelben és szóvátettük a kegyetlen bánásmó­ dot, de az SS-ek ránk se hederítettek, s látható sietséggel igyekeztek mielőbb befejezni a piszkos munkát. Egyesek tudni vélték, hogy dolgozni viszik ezeket az embereket Német­ országba, de azt is beszélték, hogy koncentrá­ ciós lágerben megölik őket. Először hallottam ilyesmiről, s hihetetlennek tűnt, hogy ártatlan embereket meggyilkoljanak. A rakodóvágányhoz nem messze lévő so­ rompó mellett várakozott egy zsidó munka­ szolgálatosokból álló század, magyar csendő­ rök felügyelete alatt. Egyszer csak indulatos szóváltásra lettünk figyelmesek, amely egy csendőrfőhadnagy és az SS legények parancs­ noka között folyt. Mint megtudtuk a német elégedetlen a berakott szállítmány minőségé­ vel, és a munkaszolgálatosok átadását is kö­ veteli. Kiss (Gyula?) csendőrfőhadnagy azonban erről hallani sem akart. Szó szót kö­ vetett, végül az SS tiszt előkapta revorverét... Kiss főhadnagy erre elkiáltotta magát: - Csendőrök, hozzám! A csendőrlegénység fegyvereikkel pilla­ natok alatt közrekapták a németeket. Parancs­ nokuk megszeppent a határozott fellépéstől és 509 �palócföld 91/5 egyszeriben nagyon szótlanná vált. Kiss fő­ hadnagy dühös tekintettel mégegyszer végig­ mérte és csendőrei kíséretében eltávozott. A zsidó munkaszolgálatosokat ez alkalommal a magyar csendőrök mentették meg az SS kar­ maitól. Hihetetlennek tűnik, de így történt! Apósomat időközben Viroviticáról Er­ délybe, majd onnan a Kárpátokba, az “Árpád” erődítési vonal építési munkálataihoz, vezé­ nyelték. A közelmúlt napokban Hatvan állomás is légitámadás áldozata lett. A légiriadó után át­ siettünk az állomás túlsó oldalán lévő alagút­ hoz, amelyen át bányavasút vezet Baglyasra, de óvóhelynek is lehet használni. Nem sok idő múlva megpillantottuk a Hatvan fölé ér­ kező angolszász bombázókat. Félelmetes lát­ vány volt még innen 50 kilométernyi távol­ ságbó l is, amint a gépek egymásután lecsap­ nak, majd halálthozó terheiktől megszabadul­ va, ismét a magasba emelkednek, nyomukban füstfellegek emelkednek. Sok száz halottat szedett ez a légitámadás. A vasutas áldozatok között volt a Turáról ismert régi kollégám. Szűcs János tiszt, forgalmi szolgálattevő is. III. IZGALMAS NAPOK 1944 június első felében, különböző napo­ kon, három deportáltakat szállító vonattal ta­ lálkoztam Salgótarján külső pu-on. Az elsőt rendőrök őrizték, s valahol a XIV. vágányon tartózkodott. Sokan tudtak érkezéséről, s ezek csomagjaikat is átadhatták. A vonat kény­ szerutasai vegyesen férfiak és nők, fiatalok és idősebbek voltak. A vagonokból kiszállhat­ tak, s mivel WC nem volt. a közelben köny­ nyíthettek magukon. Távolabbra az őrök nem engedték őket. Egy megnyerő külsejű asz­ szony pirulva guggol le a kerék mellé: - Nem tehetek mást, állatot csináltak be­ lőlünk! A férfi, akihez szólt, zavartan fordult az ellenkező irányba, pedig azoknak kellene szé­ 510 gyenkezniük, akik ilyen helyzetbe hozták a szerencsétlent. Ebből a szállítmánybó l két fiatalember megszökött, a meddőhányó oldalán az erdő­ ben tűntek el. Az őrök csak kiabálnak, de senki sem ered utánuk. - Úgyis hurokra kerülnek! - mondja unot­ tan a közelemben álló fegyveres. Néhány nap múlva a II. vágányra érkezett egy zsidószállítmány Fülek irányából. Ezt már szigorúbban őrizték és kiszállni sem en­ gedték az embereket, pedig nagyon meleg volt és vízért könyörögtek. - Néhány méternyire van az artézi kút! mondom az őrség pk.-ának, aki kérésemre megengedi, hogy minden vagonból 3-4 ember vizet hordjon a társainak. A későbbi napokban még egy transzport futott be az állomásra, amelyet szuronyos csendőrök kísértek. Egyenruhában, szolgálati karszalaggal szabadon járok a vonat mellett, s a szögesdróttal befont ablaknyílásokon át ki­ tekintő emberektől megtudom, hogy többsé­ gük salgótarjáni lakos. Állítólag előző nap es­ te, Balassagyarmaton zárták őket a vagonok­ ba, s azóta vizet sem kaptak. Valahogy segíte­ ni kell rajtuk! A peronról náhányan megkísér­ lik, hogy közelükbe jussanak, de a csendőrök elzavarják őket. Éva Romhányinétől, a segédhivatal vezetőjének feleségétől tudta meg, hogy Feuerstein Arankáék - akiknek az üzle­ tében mi is vásároltunk - e vonaton vannak. Idesiettek mind a ketten vizesüvegekkel és ennivalóval, mert segíteni akarnak ők is. - Várjatok! Beszélek az. őrség parancsno­ kával! Hiába érvelek azonban, a törzsőrmester hallani sem akar a vagonok kinyitásáról. - Mi vasutasok, még az állatokat is ellát­ juk ivóvízzel és ennivalóval, miért tagadja meg ezt az emberektől? - kérdezem. Valami parancsra és előfordult szökésekre hivatkozva hajthatatlan marad. Nem akadá­ lyozza meg azonban, amikor ennek ellenére �Feuersteinéknek és másoknak, a vagonajtók nyílásain keresztül vízzel teli üvegeket és élelmet nyújtok be. Sajnáltam a szerencsétle­ neket, akik Arankával együtt többször ismé­ telgették: - Köszönjük Hasznos úr! Köszönjük Hasznos úr! Rettenetes az a világ, amelyben a magától értetődő aprócska humánumot is ennyire kü­ lönös dolognak tartanak. 1944 július 1-én megkaptam a főtiszti ki­ nevezésemet, ami 5 esztendős vasúti pályafu­ tásomat tekintve nem is rossz előrehaladás. A harctéri események, a németek minden fogadkozása ellenére gyászosan alakulnak. Az. oroszok 1944 július 22-én Kolomeánál áttörték az 1. magyar hadsereg frontját, au­ gusztus 23-án pedig Románia fegyverszüne­ tet kért a Szovjetuniótól, ami lényegében azt jelentette, hogy szabaddá vált az út délkeleti határainkhoz. Az ország nagyon nehéz hely­ zetbe került, amit Lakatos Géza kormánya az­ zal akart ellensúlyozni, hogy német biztatás­ ra, hadseregünk 1944 szeptember 5-én táma­ dást indított Dél-Erdély ellen, de ez Arad illet­ ve Torda térségében csakhamar elakadt. A szovjet hadsereg pedig egyre közeledik, szep­ tember 26-án Makót, majd október 11-ig Sar­ kadot, Békéscsabát, Orosházát és Szegedet foglalják el. A harcok most már magyar terü­ leten tombolnak, de sokan még azt remélik, hogy az angolszászok partra szállnak a Balká­ non és a Dunántúlon át, az oroszok előtt Bu­ dapestre érkeznek. Ellenőrizhetetlen hírek terjednek el arról, hogy a szovjet katonák egyes helyeken erő­ szakoskodnak a magyar lakosággal és elhur­ colják őket. Létszámunkba néhány Erdélyből idehe­ lyezett alkalmazott is tartozik. Egyikük - Ho­ dosán György málházó - elbocsátását kérte tőlem azzal, hogy haza akar menni, mert va­ lahol Nagyváradtól északkeletre, Margita községben él a családja. Hiába figyelmezte­ tem, hogy a Tiszántúlon súlyos harcok foly­ nak, s reménytelen hogy átjut a front vonalán, másnap mégis útnak indult. Soha sem láttam többé ezt a románul is jól beszélő egyszerű embert, akinek távozásában - megítélésem szerint - nem csak az otthona iránti vágyódás, hanem az a reális felismerés is szerepet ját­ szott, hogy itt már nem lehet kedvező fordu­ latban reménykedni. Apósomat, kiújult asztmája miatt végér­ vényesen leszerelték és hazajött az Északi Kárpátokból. Korábban megígérték őrnagyi előléptetését, de megfeledkeztek róla. Az 56 éves obsitos hadfi most Évikével sétálgat és meséli katonaélményeit. Egyetlen egyszer be­ rendelték ülnöknek hadbírósági tárgyalásra, ahol katonaszökevény felett ítélkeztek, sőt az ítélet végrehajtását is végignézették vele. A polgári foglalkozása szerint pedagógust me­ lyen felkavarta a kegyetlen látvány, bár tisztá­ ban volt azzal, hogy nincs a világon olyan hadsereg, ahol háborús időkben kesztyűs kéz­ zel bánnak a deze rtőrrel. A politikai légkör tele van ellentmondásos feszültségekkel. Sokak véleménye az, hogy véget kell vetni az öldöklésnek, mégis a szen­ záció erejével hatott, amikor 1944 október 15-én déli 13 órakor a rádió megszakította adását, majd felolvasták a kormányzó kiáltvá­ nyát, amelyben szó volt arról, hogy a további vérontás céltalan, a németek elveszítették a háborút, ígéreteiket megszegték és hogy ha­ zánk fegverszünetet kér a Szovjetúniótól. Megtudtuk azt is, hogy Otto Skorzeny SS különítménye elrabolta és fogva tartja a kor­ mányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst. Az öröm és a felszabadultság érzése kerít hatalmába. Megúsztuk, vége a háborúnak, s várjuk a vas­ úti vonatkozású rendelkezéseket. Az állomá­ son két német katonavonat tartózkodik, amelynek kísérői, amikor tudomást szereztek a proklamációról, azonnal tovább akartak in­ dulni Szlovákia felé. A mozdonyokat azon­ ban benntartattam a fűlőházban, hogy időt 511 �palócföld 91/5 nyerjünk a felsőbb parancsok kiérkezéséig. Erre azonban hiába várunk. A németek, a ro­ mán példán okulva, cseltől tartanak, mgroha­ mozzák a fűtőházat, lefoglalják az ott lévő mozdonyokat, a szerkocsik tetején gépfegy­ verfészket létesítenek és tüzelőállásba helyez­ kednek. Feszültségteli másfél óra telik el, magyar részről azonban nyoma sincs semmiféle kato­ nai ellenintézkedésnek. Végülis a németek cselekedtek. A mozdony személyzetét kény­ szerítették, hogy szerelvényükre rájárjon, s utána elindultak Fülek felé. Érthetetlen a hatóságok tanácstalansága, amely gúzsbaköt minden tenniakarást. Délután 15 óra körül ismét német induló­ kat közvetít a rádió, majd felolvassák Vörös János parancsát a kormányzói kiáltvány “he­ lyes” értelmezéséről és a harc folytatásáról. Hamarosan megtudtuk azt is, hogy a kor­ mányzót és családját a németek “védőőrizet­ be” vették és Németországba szállították. Szomorúan konstatálom, hogy ezek után min­ den lehetséges, mert Magyarország, mint szu­ verén állam, nem létezik többé. 1944 október 16-án Horthy Miklósi le­ mondatták, s a hatalmat a németek segítségé­ vel Szálasi Ferenc vette át. Megkezdődött a totális nyilas mozgósítás. 512 Voltak Salgótarjánban is, sőt ismerőseim körében is olyanok, akik Horthy Miklóst sze­ nilis vén hülyének és árulónak, Szálasit pedig jó hazafinak tartották, aki majd rendet teremt a “szemétdombon”. Nekem már nincsenek il­ lúzióim. Szálasi nem reálpolitikus, hanem rö­ geszmés, lelkiismeretlen kalandor, aki “utá­ nam az özönvíz” alapon, mindent egy lapra tesz fel, azért, hogy benn ülhessen az annyira áhított hatalomban. Hitlerék magyarul beszé­ lő, rövidlátó figurája csupán, aki kritikátlanul végrehajtja gazdái parancsait és ezzel idege­ neknek szolgáltatja ki az ország utolsó kato­ nai és gazdasági tartalékait. A nemzet vonatát, 12 millió magyar utas­ sal vakvágányra terelték, amelynek végén szakadék tátong, s mi rohanunk a megsemmi­ sülés felé. Valamit tenni kellene, de a fék rosszul mű­ ködik, kevés az önfeláldozásra kész hivatott vezető és sokan vannak a lakájok, a cselédek, a kibicek és a politikai spekulánsok. A cselek­ vést bénítja a bizonytalanság és az ismeretlen­ től való félelem is. A megmaradás ösztöne mégis azt diktálja, hogy a jövő számára meg kell őrizni a ment­ hető értékeket és valami módon túl kell élni a katasztrófát. (Folytatása következő lapszá­ munkban.) �palócföld 91/5 Folyóiratunk 4. számában Bozó Gyulának az 1956-os salgótarjáni eseményekben résztve­ vő egyetemi ifjúság szerepével foglalkozó, O k tó b e r e szm é in e k te rje sztő i című tanul­ mányával kapcsolatos levelezéséből: Bozó Gyula tanár úr Salgótarján Kedves Gyula! Érdeklődéssel olvastam a Palóc föld 1991/2-es számában Gerelyes Bandira emlékező íráso­ dat. Hitelesnek, emberinek látom, gratulálok hozzá. Egy mondatod azonban vitára, korrekcióra késztet. Azt írod a 197. lapon, hogy “Gerelyes Endre nem volt kollégista, rokonoknál, vagy albérletben lakott...” Nos, Gerelyes Endre az 1955/56-os tanévben és - talán - a következő tanév elején is (1956 szeptember, október...) kollégista volt, a Ménesi úton lakott, s talán csak később a “konszolidá­ ló” második félévben költözött ki onnan. Nem nagy dolog mindez, és nem is személyem okán említem... Az én “vallomásom”, személyes emlékeim: Kiss Laci és Szita Laci földijeim voltak, nagy biztonságot adtak az idegenbe szakadt, kollégiumot nem próbált “gólyának”. Az ő révükön kerültem beszélő viszonyba, később - talán - barátságba is Gerelyes Bandival. Nemcsak a “vidékiség” hozott össze bennünket, bár emberi biztatásait, tájékozódásomat, tanulásomat segítő tanácsait is őrzöm, hanem a sportbarátság is. Valóban sokoldalú atléta volt, jómagam pedig - a kosárlabda mellett - szintén atletizáltam: futottam, távolt és hármast ugrottam. Így találkoztunk igen gyakran az egyetem akkori Mező utcai pályáján, sőt mentünk nemegyszer együtt szöges cipővel a kezünkben. Nehéz volna felidézni ezeket a mindennapi saját és hazai gondokat, tanulást, terveket, sportot és politikát egyaránt érintő beszélgetéseket. S nem is arról akarok írni, mennyire állt közel hozzám Lancelot lovag, akinek könyveihez ma is elszoruló torokkal nyúlok. Csupán ezt szerettem volna megírni neked... Budapest, 1991. június 7. Baráti öleléssel: Kelemen Elemér (Megjegyzés: Kelemen Elemér tanár úr az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigaz­ gatója.) 513 �palócföld 9 1 /5 Kelemen Elemér tanár úr Budapest Kedves Elemér! Köszönettel vettem, és nagy érdeklődéssel olvastam hozzám írt leveledet, amelyet most a Palócföld szerkesztőinek kérésére és a Te beleegyezéseddel adok közre, terjedelmi okok miatt rövidítve. “Korrekciódat”, mely szerint Gerelyes Endre egyetemista korában lakott a budapesti Eötvös Kollégiumban, elfogadom. Gerelyes egyetemi éveinek így volt egy kollégista és egy nem kollégista szakasza, melyek közül Te az elsőre emlékszel jobban, én pedig a másodikra, ami talán természetesnek is mondható, hiszen más-más szálakon is futottak velünk és mellet­ tünk az akkori, ma már joggal történelminek nevezett események. Mégegyszer köszönöm a kiegészítést és a pontosítást! Baráti üdvözlettel: Bozó Gyula Tisztelt Szerkesztőség! A Palócföld 1991. 4. számában G. Szűcs László tollából rövid ismertető jelent meg a Mátraalmási Művésztelepről. Sajnos a cikkben - talán a szerző informálatlanságából eredően - két téves állítás is szerepel. Az egyik, miszerint a “művésztelepi költségek fedezetével egyébként a megyei Önkor­ mányzat sem könyörült meg az alkotókon”. “A másik, hogy ha szinte az utolsó pillanatban a Viktória Kft-től mentőként Angyal István úr nem jelentkezik akkor az idei nyolc művész-vendég alkotásai soha meg nem születnek”. A Nógrád Megyei Közgyűlés valóban kénytelen volt a múzeumi szervezet költségvetését csökkenteni, azt azonban eszébe sem jutott meghatározni, hogy hol szűkítse a kiadásait. Szakmai beszélgetéseken a közgyűlés hivatalának szakalkalmazottai éppenhogy a művésztelep fontosságát hangsúlyozták, s annak ellenére, hogy a múzeumi szervezet vezetői számtalan gondjuk közepette a Mátraalmási Művésztelepre nem találtak fedezetet - jómagam - fordultam a Viktória Ügynökség igazgatójához segítségért. Az eredmény ismert: Angyal úr bőkezűen támogatta a művésztelepet. E helyesbítés talán átszínezi kissé az. Önkormányzatról G. Szűcs László által festett képet. Üdvözlettel: Brunda Gusztáv a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatalának munkatársa 514 �palócföld 91/5 K Ö Z É LE T I, IRO DA LM I, MŰVÉSZETI FO LY ÓIRA T Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 215596 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Lap ára példányonként 25 Ft. Előfizetési díja fél évre 75Ft, egy évre 150 Ft. 515 �palócföld 91/5 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M ŰV ÉSZETI FO L Y Ó 1RAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3I01 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-367, 32-11-760 516 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. A z a la p ítv á n y c é lja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z A la p ítv á n y n y ito tt bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. A z A la p ítv á n y tá m o g a tó in a k nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklám­ lehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk: 5062-7. �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1991. évre is meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, melyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1991. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi ut 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. ÚJ PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1992. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlé­ sének jogát a PALÓCFÖLD folyóirat magának fenntartja. (Csak a szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉGE KÖZÉLETI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/f46bb7e081aa45b682f824249cd4cdbb.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3ca4174e7b9855801fa5148a7c39b456.pdf 3288fdef6cc73a4b0ee599a9512c5e9a PDF Text Text K Ö Z É L E T I, IRO D A LM I, MŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT XXV. évfolyam 91/6. november - december ��palócföld 91/6 K Ö Z É LET I, IR O D A I M I, M ŰVÉSZETI F O L Y Ó IR A T Zalán Tibor Talán(vers) Csíki László versei Bodor Béla Reminiszcenciák (vers) Rácz Péter a táj a táj (vers) Tandori Dezső Lóversenypályáim emlékezete III. A remény íródeákjai (irodalmi összeállítás) Hervay Tamás Bokályok és cserepek (vers) Hunor Bertalan A kereszt újraállítása (kritika) Turcsány Péter versei Villányi László Csodálat (vers) Szilágyi Andor The Hungarian HardDream (novella) Labancz Gyula versei Kiss Irén versei Elmer István Vunkánfíber bőrönd (novella) Prágai Tamás versei Pál fi Ágnes A nagyság játékszabálya (Nemes Nagy Ágnes emlékezete) VALÓSÁGUNK Bögre Zsuzsanna A sülysápi katolikus egykázközség szervezeti élete és működése (tanulmány) 519 521 523 524 526 Handó Péter versei Vincze Dezső versei Karácsondi ImreA Miles Davis-blues(vers) 567 568 569 534 535 537 538 539 543 545 546 553 554 557 m űhely Peák Ildikó Szujó Zoltán grafikáiról (tanulmány) Zsibói Béla Indulatos rajzlapok (tanulmány) 572 575 Lőrinczy István versei MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban II. (kritika) Horpácsi Sándor Két költő egy szekéren (kritika) 585 Tamás István Bűnbak (vers) Paróczai Csaba War song (vers) Etesi Deák László Bánat (vers) SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Mezey László Miklós Fábry Zoltán, a “költő” (tanulmány) Kovács Győző Egy új állam születése (tanulmány) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Hasznos József Kutyszorítóban II. (visszaemlékezés) PALÓCFÖLD HIREK (leveleinkből) 596 597 598 587 594 599 606 611 622 517 �palócföld 91/6 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. KÖZÉLETI, IRODALMI, M ŰVÉSZETI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: Pál József E SZÁMUNK SZERZŐI FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján. I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Rétsági Nyomdaüzemében. A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: szerdán 11-15 óráig csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. Bodor Béla költő (Budapest), Bögre Zsuzsanna szociológus (Budapest). Csíki László költő, író (Budapest), Elmer István író (Budapest), Etesi D e ­ ák László költő (Etes), Handó Péter költő (Sóshar­ tyán), Hasznos József MÁV-nyugdíjas (Salgótar­ ján), Hervay Tamás költő (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), H unor Bertalan író (Budapest), K arácsondi I mre költő (Karácsond), Kiss Irén költő (Budapest), Kovács Győző tud. ku­ tató (Felsőgöd) Labancz Gyula Költő (Budapest). Lőrinczy István költő (Salgótarján), Mezey László M iklós irodalomtörténész (Budapest), Páróczai Csaba költő (Salgótarján), P álfi Ágnes költő, író (Budapest), Peák Ildikó művészettörténész (Salgó­ tarján), Prágai Tamás költő (Budapest), Rácz Pé­ ter költő (Budapest), Szilágyi Andor költő (Buda­ pest), Tamás István költő) (Szurdokpüspöki) Tan­ dori Dezső író, költő, műfordító (Budapest), Tar­ ján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Villányi László költő (Győr), Vincze Dezső költő (Salgótar­ ján), Zalán Tibor költő, író (Budapest), Zsibói Béla író (Kisterenye). E számunk illusztrációs anyagát Szujó Zoltán grafikáiból válogattuk. Címlapunkon a Levéltári jegyzetlapok III. (litográfia) című munkája látható. Fotó: Buda László Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 518 �palócföld 91/6 Z alán Tibor TALÁN A szív, ha gondolkodni tudna, megállna (Pessoa) és megállt . Nyomorultul, ahogy megállnia kell egy ilyennek. Egy szívnek, ha megállnia kell. És nem úgy, hogy abba rendesen belehalni lehetett volna. Csak megállt, a dombok felhúzódtak egész a horizont kásás vonaláig, az ablakon mázsaszám ömlött be a koraőszi köd - ilyen képek kísérték ezt a meghalást. Mit tehetett volna, várni kezdett. Elindul, persze újra elindul, zakatol keményen majd, ott a bordák alatt, mögött, ahol lennie szokott. Mert az övé. Lassan-lassan észrevette, mégsem hiányzik senkinek. Egy gondolkodó szív hogyan is lehetne kurrens árúcikk a rendszerváltás koszakában. Gyanús, mert nincs felségjele, s nem bizonyított, hogy gondolkodott azelőtt is. És mit akart azzal elmondani, hogy csak úgy megállt. Kinek akart jelezni, így, avval, valamit? Ha szeretője volna, észrevette volna. A ház fölött kerengett a madár. Azt is észrevette volna. Ő mindent észrevett volna, ha ő lett volna. Azt is megfigyelte semmi sem változott, ott belül, ahol a hangszerek. Csak pirosabb lett 519 �palóciöld 91/6 a homály, nem feltűnően, ha meghatározná, azt mondaná rá töredezetten: valamelyest, Ezzel persze csak ismét eltávolodnék a lényegtől, bár a lényeg marad, mint előbb, hogy megállt Ám, hogy mit gondolt, mielőtt a végső katasztrófára elszánta magát, a bal pitvarban elrejtett fekete dobozban lenne megtalálható. Ha valaki ki merné nyitni, el merné indítani. Egy halott pitvar látványa sem éppen felemelő. Senkinek se az. Könyökölt egy darabig a fűben, azután arra gondolt, hogy »de jó, de jó«, ami olyasmit jelentett, hogy a szíve gondolkodik. Később meg az járt a fejében, hogy ettől a gondolkodástól aztán jól meg is állt. Majd az még, hogy akkor ő már nyilván halott. Vagy lehetne bizonyos értelemben. Vagy tán egészen az. Lassú, megfontolt léptekkel vágott át a lélegző völgyön, egy halott végtére is adjon magára, ha a lélegző völgyön átvágva indul el hazafelé 520 �palócföld 91/6 Csiki László Szobrok Ugyanannyi vágy szeretet van a világon kezdetek óta de egyre több lélek közt oszlik meg pusztítjuk hát egymást mind szaporábban. A kevesek a maradékok a jó az igaz szeretők: a gyilkosok. Ez az ára az istenülésnek az önvád és a vér. Gondoljatok az első emberpárra a szeretet kettőbe osztott és egyesült erejére amely megteremtett benneteket mondta a szürke férfi mielőtt lelkét kövekbe lehelte át hogy mentse rátörő társai elől. Giccses kis szívedre Szívedre mutatsz, mint Jézus fülledt hálószobákban függő képeken apró lángokkal koszorúzott túlságosan szabályos alakzat nem emberi szerv tartozék csupán festett kellék a szeretethez épp alkalmas a halálra. 521 �palócföld 91/6 És valóban szeretsz valóban nem figyelsz giccses kis szívedre s az lassan végleg kifakul a képből ott maradsz te körülötte valóban nélküle hús-vérkép. Lakályos hiányod Kitüremkedsz a törésvonalon alakot öltesz testet álruhát választhatsz szemet kart szívet nincs valóságos tebenned egyéb csak az álmodó vágy az éltető. Nem a lövedék nem a szívszakadás de ez fektet vissza a földre ha fáradtan megúnt új gazdát keres friss erejének otthagy magadnak végü a természet alakzataként vagy magához, szólítja vágyadat egy másik test kő bokor és helyetted magához, tér feleszmél vele. Egy asszony egy vízimalom egy erdő ünnepli létét lakályos hiányodban éli az életedet azután. 522 �palócföld 91/6 Bodor Béla Reminiszcenciák barátkozván a forróval s a langygyal (óg-móg a Góg): de Magógra maradtunk! fejünk fölött egy hímszeráf (értsd: kangyal) őrangyalog: mit vitattunk? mit adtunk? a pásztortáska gyermekíze hol? s a gyermekláncfű infantillata? Elkurvulgária felé lohol a három perszóna (non grácia) s hol ezelőtt az angyal karddal állt. az ateisten ónmagát zabált— a fel: locsog a magánszférák zenéje (..ipar szí múv”, ahogy a költő mondja) feltörölném, ha lenne itt egy rongya, bocs, egy pillanat, s kész az idő egésze. 523 �palócföld 91/6 Rácz Péter a táj a táj m i a fo rm a m ilyen vers a fo rm a a dzsessz esszé az esszé dzsessz a vers is dzsessz Szabados tudja ezt ő már mindent tud olyan mint a táj a tájat nem bírálják a tájtól tanultam a formát a tájat választottam mesteremnek a formával küszködök most a tájjal küszködök mi a táj tátott szájjal nézem a formát a táj a mesterem a táj tanítja a formát belevesztem a tájba a vers táj a táj foglalat fát hasogatok a tájban a táj mérték a gyógyszerésztanulólány mérték én is táj vagyok mérték vagyok mérték után vagyok hozott anyagból nem vállalok aprítom a tájat a táj táj marad 524 �palócföld 91/6 a dzsessz tökéletes forma az esszé tökéletes forma a táj tökéletes forma nem küszködök a dzsesszel nem küszködök az esszével de küszködök a tájjal odavágok a fejszével a tájba kivágom magam a tájból versbe vágom magam a forma nem egy-forma egy táj nem egy-forma egy táj étel egy lány az esztétika elrejtezem a tájba a tájkép formahű elrejtezem a patikuslányba a lány hű-forma clrejtezem vele előbb vele aztán előle a dzsessz formában van a patikuslány formában van én formában vagyok küszködök a formával a patikuslány adta a formát a táj hozta a formát a dzsessz kiállja a próbát 525 �palócföld 91/6 T an d ori D ezső Lóversenypályáim emlékezete/C Tétről tétre “Tétre tét” Pl. én Halványzöld - mert fogy festékanyaga - és sötétbarna rosttollal próbálom összeállítgatni, hogyan, mely időpontokban térhetnék vissza a párizsi lószínre, de úgy, hogy esetleg-elbírhatat­ lanul-rossz szállodámból, melynek árát viszont még épp ki tudom fizetni, elmenekülvén, netán nyerjek is valamit a cserén: az APEX-jegyem hazajött-ideje állandó, változtathatatlan, hát közben akkor - mert Londonban is kinéztem egy ilyen csúcs-lenn-egyszerű hotelt átkelés jönne, esetleg éjszaka, hogy versenynapot ne mulasszak. Vannak variációk, melyekkel így Ascotot és Newmarketet is megcsíphetném, ráadásul a galoppidény vége felé: akkor már több dolog látszik, kialakultak a formák stb., esélyesebb a kombinatív agy, a lapos pénztárca: mindkettő “vagyok”. Szóval. A két toll. Én máskor. Vincennes-ben a patak mellett. A fán: a tábla. Hogy milyen fák vannak az itteni erdőben. A gesztenyefa. Aesculus hyppocastanum, ha jól emlékszem. Ülök egyik padomon. Meghúzom üvegem. Most már itt hetek óta nem iszom, kortyot se. Szpéró halála után, az a három londoni hét volt ilyen. Persze, mert otthon felejtettem a sör- és bornyitóm. S annyira csak és csak múzeumi képeslapot és művészeti könyvet tudtam vásárlás-tárgyul elképzelni - nem beszélve azért arról a társnémnak mindig meghozandó egy-két, vásárlói zsenialitásomat bizonyító női holmiról, ami Londonban sem maradhatott el, meg a Szuszi kutyánknak vételezendő ebcsemegékről; nagy élvezet a beszerzésük -, mondom, hogy itthonról vitt hétdecis szilvámat második hajnalra elpusztítottam (mindig olyan rémes a szekrény alsó sarkában így, idegen helyeken, az ember pálinkás üvegének a kerek aljnyoma! de jó, ha az nincs! rám Németország volt így, evésre-ivásra, nem tudom miért, örökké veszélyes, és a legfakírabb Franciaországban vagyok, képes volnék három héten át is ugyanazt a napi egy üveg bor, egy pohár sör ugyanabban a kocsmában, egy sült krumpli ugyanannál az arabnál, ezt az étrendet betartani, és közben három Enghien, négy Auteuil, négy Longchamp, négy St. Cloud, három Maisons-Laffitte stb.). hogy a szilva elpucolódott. s hogy valahol külön kellett kérni, nyitnák ki a fehér boromat, amit vettem, leálltam ezzel a dologgal. Sajnáltam volna fontot kiadni nyilóeszközökre. És három hétig nem ittam. Három hétig volt ez így beosztva: fogvíz, fogkrém, Polybé és C, szájüdítő, hygikendő, csapvíz, boltban vett tonik: ezek voltak üdítőesz­ közeim. Nem tudom, miért történt - talán gyomorfertőzés? - , hogy az utolsó hét elején a St. James’s Park tájékán nagy rosszullét kezdett fenyegetni. Éreztem, nem bírom talán hazáig se, a Virginia Woolfék-féle Bloomsbury-negyedig, ahol laktam. Gyorsan metróra! A Russell Squa­ re földalatti-liftjénél már szinte a köröttem állók tartottak csak állva. Hogy nekik ne bukjam. Nem eléhezettségtől volt ez, semmi. Nem tudom. Szobámba értem. az előszoba és a fürdőszoba 526 �palócföld 91/6 közé zuhantam. Bemásztam az ágyig, de csak félig tudtam felkapaszkodni rá. Négykézláb jutottam ki hányni. Elveszítettem az öntudatom? Elaludtam? Mint mikor szemüreg-orr-félfej­ fájás után térsz magadhoz, s a rosszullét utáni kicsavartság megkönnyebbülése van veled: úgy ocsúdtam. Aztán folytattam a napot, kora délután; mert ez dél tájt volt, mondom. Most, hogy a félszemű, félszárnyú ződi madarunk, a Tutu meghalt - de hát annyi madarunk halála után már ahogy társnémnak a kezére mászott volna, utolsó kuporgásából, a kézre, melyet annyi­ szor “megsziszegett”, ha friss zöldeket adott neki a kalitkában e kéz, a kéz, mely föltette öt, ha lezuhant, vissza az ülőrúdjára...ez a kéz volt ama hely, amelyet Tutu, haldokoltában, “megcél­ zott”, amelyre csőrrel-körömmel fel akart kapaszkodni. Gyengénél gyengébben. Ritkán fáj a fejem, most a Tutu halála után jött egy másik u.n. front, és bevágott a szemüreg-orr-félfej fájás. Nem olyan erővel, mint a Szpéró halála utáni 1988-as londoni. Egyébként Szpéró halálához, csak a londoni útnak volt köze, a rosszullétnek semmiképp sem. Most, ahogy feküdtem, aztán lassan elaludtam, s az ocsúdás hozta a stb., stb... most azt mondtam: egy kicsit úgy voltam, mint mikor ők meghalnak. A művinél jobb a lóvi, akartam írni fentebb. Helyette: semmi sem egészen idegen tőlem, ami állati: sőt. Tétre tét. Hogy másodszor jártam a StJames’s Park táján, egyébként ebben a parkban szállnak a kezedre ők, a verebek, futnak fel az övedig a mókusok - hol írtam ezt már? lásd: átfedés-elvem ,és hozzák a föld hidegét márciusban, novemberben - ezek voltak az én londonos hónapjaim − eddig -, és ahogy öten a kezeden ülnek, verebek, érzed: egyik sem az Alíz, nem a Samu...aztán nem jársz, olyan nagy buzgalommal oda, ám hogy a közelben van az Angol-Osztrák Társaság...hogy egy Hill-iroda is van arra, és ott egy Szpéró-rokonnevű lovat, ráadásul vendég franciát, és esélyte­ lent, fogadtál...ez ugyanolyan emlék, mint ők. Meg a seregély-gép, a Jakab-palota udvarán, a két nagy fa, ezernyi madárral, úgy zúg néha, mint egy óriási szellőztetőberendezés. Aztán a földszinten, az utcára, rézgombbal, egyszerű ajtó: ott lakik Lord Chamberlain. Tatarozták a palotát, és neked az jutott eszedbe: megvetetik a házakat, hogy tatarozás legyen stb.. Alízék hogyan bírják ki? Samud addigra talán már nem is él. Szívgyengeséges hörgések álltak be nála. Társném azt mondja: róluk - Samuék stb. - szinte reménytelen bárkinek is “mesélni”. Igen, van egy fok... Például, ha azt mondom: 1978, Nyugat-Berlin, DAAD-ösztöndíj felajánlása. És Szpérót, meg akkor már Samut, választottuk. Hogy az ösztöndíj: “majd”. Állok, mondjuk. Longchamp-ban - emberek: “csak az urak járnak galoppra”; mellesleg válaszom: nézné meg a jugoszláv, török, arab vendégmunkások vagy őshonosok seregét a francia galoppon; szóval, a nem-egészen-európaiság a tájékozatlanságban is van nálunk; abban az “úri” v. “uras” felfogás­ ban, amelybe még Sagan játékismertetője sem fér - ld. Örök emlékbe v. emlékül, kis könyv, megvan magyarul, még úgyis idézem; hát az is olvasható lenne: hogy pl. a “lóverseny” egyetemes valamit fejez ki, valamit, ami mélyen emberi etc., és hogy akkor ez... de hagyjuk -, állok, jön a mezőny, mintha húznák őket a szemközti egyenesben azon a bizonyos fa tálon, dróttal, ellapulva jönnek. Kis Bálkirály...a kanyar...egy-gombóc, kupac,pálinkaseprő-szöszmöt, rőzsehalmocska a mezőny-és-amit-érzel, amit látsz, nem valódiak az arányokat sejtető térfigu­ rációk a kanyarban, ott nem lehet tudni, már szemből vannak. Pilinszky lovasai, csak ott “trapp”, persze, ez Vincennes-ben a “monté”, a leginkább úrlovasai, attitűddel csinált dolog, nem is tudtam megbarátkozni vele, már kiáll a nyeregből mind a színes dzseki, a sapka, alattuk, 527 �palócföld 91/6 a tarka sapkák alatt, bukósisakok, már kiállnak a kengyelből a zsokék, jönnek, irtózatos csendes-robaj, repül a fű, bele a lemaradók pofájába, nem baj. nyerek, mert most a Poe-novella alapján megtett Maelstrom Light előretör, vagy egy másik futamban, ezt csak én tudom, mit jelent nekem, Subotica, másnak térkép e ló, csinálok egy kettős befutót a nagy-ló Pistolet Bleu-vel, nekem Suboticában benne van az apám, a kukoricagóré a háború előtt a családomnál, ahol egyszer jártunk, benne van nekem a Subotica nevű lóban Kosztolányi, az, hogy a Csáth Géza nem jön, az, hogy a Szpéró nem jön, az, hogy a Kis Bálkirály nekem most. mert a Samu születésnapja van, a Samu...a mondat elszakadt valahol, valami más folytatódik, sokkal fonto­ sabb. Az “emberekkel” mondatokat lehet váltani, így érti társném, de nem folytatódik valami sokkal fontosabb, igaz, de hát kik az emberek? Még társnémmal is hány ilyen viszály: én: hogy a “kocsmatársaságot”, értsd, akár tényleg kocsmatársaság, akár egy pub , tikár egy omlettező, akár szakmabeliek, akikkel leülünk inni. akármi, vagy csak a környékbeli ürgék, szóval, hogy ezt bármikor otthagyhatja bárki a társaságból, olyan ez is, mint ahogy Sagan írja, állnak hajnalban Deauville-ban, vagy a lótér mellett, aztán ha másutt találkoznak. Deauvill szóba se jön, nem jöhet szóba... mondom, de ha már kutyásokkal barátkozol össze - feleségem a fő kutyás! nálunk -, akkor az kötöttebb dolog, nagyobb egybetartozásnak látszik, holott...hohó, te mersz, beszélni, mondja nekem, “embernek”, társném, szintén “ember” -ként, emberesedünk tehát, mondja: te jössz itt a lovakkal? az én apám azért így meg úgy stb., maradt erre a 45 utáni itthoni sorsra, mert két lovat mindenképpen vissza akart adni az ezeknek-azoknak, akik rábíz­ ták, és nem vágott neki velünk a nyugati határnak stb. Szóval, kik az emberek? Akkor én kinek mondjam el. hogy a Subotica nevű ló, aki a világ egyik legjobb kétévese - Pistolet Bleu, holtversenyben negyedik a tavalyi listán, igen, egy freudenaui újságban látom igen, Pistolet Bleu mögött másodiknak jön be, és én lehunyom a szemem, mert tudom, hogy akkor hát jól tudtam...hogy ez a Subotica a családom, a nagynénikémék egykori Kuszuli kutyáját is “hozza”, és hogy a Kuszuli “utóda” a mi kutyánk, szintén pásztorkutya, a Szuszi? Vagyis össze vagyunk mi jőve, társném és én, s mi össze is hozzuk, sokat vagyunk együtt, aránylag, hogy így mondjam, de ha az emberek leesnek egymásnak a csíkos égből, mint az esernyős alakok Magritte képén, hirtelen mit kezdjenek egymással? Exit to Nowhere, de szép lónév! Ez van. Time Will Tell - egy másik. Mindig csóválom a fejem, de egyszerű, ha valakik Masterclass névre. Divine Danse névre veszik a lovukat. Na, szóval itt a lista, nézem még egy kicsit...mennyi “mindenkit” ismerek! A legjobb kétévest - bár a Racing Post listája szerint, a Sloane Square-en vettem...ő csak második, bocsánat: gondolatjel, ő csak második, de hát elsodort engem a Sloane Square. bánom is én most Masterclasst. Mujtahidot...ő a Racing Post szerint az első, persze, angliai USA-ló, míg Hector Protector, akit láttam megint nyerni, Freddie Headdel a nyeregben, franciaországi USA-ló, jó itt, tetszik nekem, ahogy állunk a Krieauban. mondjuk, van egy ügető hendikep, vagy mi, szóval, két nagy ló vagy 50-50 méter hátránnyal indul, 2800 méter a táv, be kéne hozniok a mezőnyt, sokan fogadtak rájuk, a két ló egyre inkább lemarad, nem hoz be semmit a hátrányból, s akkor, akik ott állnak mellettem a korlátnál, szemközt a célpatkóval, tehát nagy finist várhattak, s nyilván a szuperlovakra tettek, kiabálják, köszönjük neked, XY (a hajló neve), kösz, WZ (a hajló neve), köszönjük, hogy így igyekeztek...valaki kérdi a múltkor, és csak a lovakkal foglalkozik? ld. régegbben: csak a verebekkel, csak a koalákkal - még az nem is bosszantott annyira olyan sokakat, csak a gombfocival, azt egyenesbe lehetett hülyeségnek és tévútnak tekinteni -. csak a lovakkal? a politika nem is érdekli? ez jóindulatú kérdés pedig.„hát hogyan mondjam el: hogy az én célfotós befutóim, ahogy ott állok a patkóval szemközt, már mindig ezt a “köszönjük neked...”-et hozzák be, s 528 �palócföld 91/6 akkor is azt gondoltam: miniszternek, bankárnak, kormányzati felfogásnak stb., másik ország­ nak etc., nem kiabálhatom ezt? Nem mondhatom, hogy “kösz, kis számítógépes okosak, hogy már a papírt is ki akarjátok iktatni az elektronika javára”, és hogy tőlem ez idegen, és akkor nem szabad azt mondanom, hogy “a kis ferdeszemű emberek”, vagy a kis “slicces agyúak”, mert ez anyázás, netán fajozás? A fenét anyázás, a nyavalyát fajozás...ez a tarkaság, ez a véleménnyilvánítás felnőttkora...stb., hogy én is kezdjem a hülyeségeket. Leverebezni, azt lehet. Kis Bálkirály, egyszer ott fogsz, feküdni a kalitka alján, mint az Édes Éliás, akinek az, az olasz, száma van - ez a vidám fickó, ez a “zseniális” madár, az Éliás olt van nekem mindig a Krieauban, megszólalhat az a szám, közben az. Übleis, a Malota, a Konlechner, az én nem tudom ki, ott rója a köröket, edzenek még egyet, szalad a Lady Sindelburg, a Miss Lord, a Bella Fortuna, átképzelem őket verébbe, az Éliás de szerelmes lett volna belétek, hé, fillies, veréb­ kancacsikók...hát ahogy rakta itt az. összefont karunkba a fűfészket...! oda rakta a fészkét az Éliás az összefont karunkba...és akkor köh-köh-köh...kezdődött megint a légzőszervi...vagy a szívelégtelenség...társném nem is engedte őt egy idő múltán túl sokat repülni; s hiába ínhalált vele két télen át, hiába...sok-sok évet megélt az Éliás, olyan marad ő is, nekünk, mint a, mit tudom én, Clissa, ahogy a Paris Turfben, írtam talán, ott állt, hogy elment közülünk Clissa, és hogy emlékszünk a...stb.. etc., huszonhárom éves volt. Csak nálunk itt érne meg valaki ilyen kort. persze, cinegénél, verébnél ződinél, poszátánál ez lehetetlen, az Édes Éliás fog menni, talán, a Kicsiny Madár, Kedves Kakukk, és vigyorgok, fontoskodva nézem a monitoron az első futam esélyeit. Newton. Dorriba-Express, Nakita, Dear Avery, Big Bens, Milena...ó, igen. Kafka miatt hányszor játszottam Milenát, de egy szép hármasom azon csúcszott el, hogy a szivem mélyén, a már említettek alapján egy kicsit-kicsit bajom van Gandhival, dehogy a szellemével, csak ránézek, s valamit idegen, igen, ahogy egy verébre is ránéz valaki, és az csak egy veréb, a milliárdból, Gandhi is egy-olyan-indiai nekem, hát megbűnhődtem, a lópálya kegyetlen is tud lenni, nem tetszett a Gandhi, nem lett hármas befutóm. Abban, hogy “a pálya Maisons-Laffitte-be olyan hosszú”, két kilométernél is hosszabb, a túlsó egyenes igen közel van, a két vége viszont nem is látszik, jön a mezőny, csak gömb-szerű átbukdosás, önmagán-átbukdosás, nekem ez azért is “adódik” annyira, azért adódik jól, mert ahogy ezt írom, bármit írok, én is azt érzem, egy ilyen egyenesben jön, jön, amit írnom kell, átbukdos önmagán, nem győzi önmaga iramát, egy ilyen mezőny is ilyen, míg a végén kicsit szélszálazódik, vagy épp a célban lesz fotó tárgya, annyira együtt a két fej, a két orr, mindden: íme, hogy Maisons-Laffitte pályája nekem most annyira “van”, abban benne van a váratlanság, ahogy egy nem-is-hittem kisvárosba kerülök, ahogy egy sörözőjét megismerem, ahogy beszél­ getek másokkal, együtt tanulmányozzuk az újságot, a napfény, a világosság, a reggelizők a hátsó helyiségben, vagy ebédelők, ott is világosság, tükrök és réz, és egy idegen városbéli dél...a kastély aztán, távolról, ez mind benne van a hihetetlen örömben, hogy én ezt a pályát ismerhe­ tem, hogy ez egy hely, ahová vissza fogok menni, benne van, hogy a szél egy egész kettős hársfasor leveleit ezüstös-félre visszafújta, és hogy hazafelé eltévedtem, és hirtelen a Szajna partján álltam, és ez nem “Párizs” folyója volt, ez egy vidéki, de Szajna nevű folyó, és még jobb, vagy legalább ugyanolyan. Ez. mind a pálya, ott, Maisons-Laffitte-ben, és nem is kell hozzá Orallis, meg Pad, meg semmi név-tréfa, elég a zöld, a sárga, a szürke, a fű, a pultkorlát, a folyó. Milyen szépek a neveik, ha valaki szereti az ilyet - de hát jó anyagokat ki ne szeretne; 529 �palócföld 91/6 nézem a freudenaui újságol, eszembe jut Ottlik Gyöngyi, (őjárt galoppra, de hát ezt már annyit írtam, szólt egy szám, még korán volt, kint voltam “a” Freudenauban, és még messze egy órányira volt a versenynapkezdés, ilyenkor egy idő múlva elkezdik a múltkori versenynap videóit mutatni a monitorokon, pergő festékű oszlopokon, szinte a fűben, monitorok, és zene előtte, közben, a futamok előtt zene...Hammond-orgonán valami megélezett régi szám, még a Raguza kávéház jön elő vele a Hajnali háztetőkből. Ottlik Gézáék! Mennyire együtt vannak ők már, meg hát külön is, vannak, azért, egy-egy freudenaui vagy londoni pillanatban. Café Royal, ez is lehetne lónév, de ez egy kávéház, ezt is írtam, ahová, szerintem Ottlik londoni tartózko­ dásai során belátogathatott. Mekkorát nevetett a Cipi, Ottlik, mikor nem sokkal a halála előtt mondtam neki - de ha ezt például a sorozatom első részében mondtam, az se baj, akkor ez a prózai eszköz az én kopottas elmeállapotomat fejezi ki, jószerivel semmire nem emlékszem, írtam-e már, hol írtam, mivel együtt írtam meg, hát a halála előtt hívtam fel Cipit, éjszaka, nem voltam túl nagy rendben, és elmeséltem neki a Café Royalt, hál nevetett, szent Isten, olt én a ruhatárba nem tudtam volna beváltani magam, olyan drága. Most ez, akkor, ahogy itt mi is éltünk, nemcsak az, ahogy a Gyöngyi kettétört cigiket szívott, lehetett az egészségi szempont is, de a Verne-könyvek dolga, ahogy anyámtól mindig két Vernét szerettem volna karácsonyra. 1949-50-51 stb., de egyre volt csak pénz, az is nagy dolog volt. Most akkor, mondom, mi ez? Szeretném Whistlejacket mellett Star Duke-ot is helyre-placcra? Egy közös befutóra, helyre? Nem megy. Összesen ennyi pénzem van egy versenynapra, ezt kell megduplázni a végén, vagy legalább nulla-állaggal, de nem aznapi-nulla-franc-nal távozni. Hát visszatér a Verne-képlet, és Cipi se tudott bemenni a Café Royalba, talán nem is akart. Londonban nagy öröm volt számomra a sok ingyen múzeum, kiállítóhelyiség. Ha lóverse­ nyezni akarsz Londonban én a helyedben, már ha nem nagyprofi vagy, netán lóvásárra igyek­ szel stb., ezt tenném: kikeresnék egy jó irodát. Tote, Hill, Ladbroke, amelyik közel van a szálláshelyedhez. Ha szálláshelyeden tévé is van, eszményi, sok nagy futamot közvetítenek, ezt már mondtam. Délelőtt fogadhatsz egy-két lóra az irodában, aztán a tévén megnézed a szuper­ futamokat, föllelkesedsz, leszaladsz az irodába, ahol élőben, lóipari tévén jönnek a további futamok, vagy egy később kezdő helyszín utolsó futamai. Ott még nagy inspirációval játsz­ hatsz; velem legalább is megtörtént ez. Akkor, másnap, vagy még előtte-nap, elmehetsz egy jellegzetes pályára, élőben, mondjuk, Kempton, Sandown, Cheltenham, Newbury, Lingfield, Bath, Brighton nagyon jó ilyenre. Newmarket már ünnepély, Ascot is stb., De hát mind jó. Majdnem mindig futnak valahol így menők. Carson, Pat Eddery, Swinburn, Cauthen stb., Vagy Scudamore és Dunwoody akadályon, megmind a többi. Viszont ezt, mintha csak ismételném. Miről ad ez képet? Egy: ez folyton jár az agyamban. Kettő: néked szól; “rád” gondolok, “neked” akarom elmondani. Magam inkább odamennék Alízhoz, üljön a tenyerembe, olyan rövid ez a hét-tíz madárév, az együtt tölthető idő...látod, most a te kedvedért vonom el magam tőlük, nem tehetek erről se, mindenféle jön, hevessé válik, lankad...ez viszont, hogy írok, hogy ezt művelem, mindig megvolt és talán meg is marad, negyvenégy éve megvan ez nekem, és nem is tudom, “neked” olyan nagy szereped van-e benne. Nagy szereped. De ha fontosnak tartanálak, nagy csalódás is lennél. Edzett lóversenyzőnek nincs “nagy csalódás”, egy-egy elbukott futam után. inkább érdek­ lődéssel ízlelgeti, hogy hát mi is történt, hogy - íme! - a dolgok ennyiféleképp történhetnek, s 530 �palócföld 91/6 mi igazán nem is gondolnánk. Sagan is szépen írja ezt, hogy egyáltalán nem nyerésről vagy vesztésről van szó elsődleg, bár hát ha valakinek kiürül, úgy versenynap közben a bukszája, kénytelen eloldalogni, a szegény, minek maradjon ott. másrészt, ha valakinek egy álló héten át nem jön be a lova, úgy néznek rá, mint akit csapásaival isten látogat. Most talán többet mond az idegenkedőnek, hogy annyira belemerültem a szobaszám-variá­ lásba korábban...kis ízelítő akart az lenni a dúltság-állapotból. ami aztán, hogy elkolompolják a fogadást- nincs több tét, megvolt a “Sous les ordres”, a “szlezord”, a “szlözopp”, vagy így valahogy hangzik, után a rajt, némán, már jönnek. s...ó, Istenem, szinte felkiáltok, ahogy a napfény közben a Duna felől besüt az ablakon, és melegítős karom-vállam átforrósítja, a szívem forrósodik fel ilyen szeretetes izgalommal, az eszem is, jönnek, igazán semmi tétem, más tétre van itt ez a képzetes “tét”, a Duna-partra, ahol lótetemeket láttam a háború után, a házunkra, amelynek a fele leszakadt, a lovacskáimra, melyeket a romok közül két emelet közt mászkálva tégla-malter-cserép lejtőn, szedegettünk ki, játék lovacskák, katonák, medvék, igen hát Kazinczka is így utazik velem...ó, Istenem, jönnek! Mintha a kettes villamos pályáján húznának el, az Erzsébet-híd felé, most érnek a Szántó Piri és a Vas Pista ablakával szemköztre kicsit a Keserű llonáék pesti lakása felé tartanak, de aztán nem...de hagyjuk. Nehéz elmondani, hogy a Verne-könyvek...hogy a Szpéró miatt minden más lett, minden égbolt-és-hajnalcsillag tágabb, de szűkebb, szegényebb is nekünk, főleg ebben a berlines Európában...hanem hát, igaza van, azt mondja társném, nem is lett volna az okvetlen nekünk való, egy kolónia, bármi kicsi, legföljebb, ha utazgattunk volna, te se bírtad volna jól, mondja, és igaza van, azt hiszem. Rettentő dolgokból kivágom magam a lópályán, a fogadóhelyek környékén, a satöbbi...és névtelen, feltűnéstelen otthonossággal mozgok pillanatokon belül, akár - így szoktam mondani, ez két lónév, de olyan sugallatos, mindenki érteni fogja - , mondom, akár “Kopelman és Kagou; egyszer Kopelmant tettem meg Bright Glow ’-val, nyertem, az Étoile-tól egészen a futamig végig ezen töprengtem...na, szóval biztonsággal mozgok, de hogy egy dedikálás egy “est”...nem, azt hiszem, már szinte sehol. Nagyon kell ahhoz valami szerencsétlensége a kényszerű szervezőknek, hogy belemásszam...ne is gondoljunk rá. És még valami. Ahogy a Szuszi miatt, de a Samuék miatt stb., mi társnémmal sosem utazunk együtt, valaki mindig velük van...és akkor még a “családból” is besegítenek, bár nem kérjük nagyon...nem az én családomból, én nem is nagyon vagyok kapcsolatban senkivel így mitőlünk...hát ahogy külön megyünk, ez jól bevált. Társnémat kivinni a lópályára? Kész képtelenség. De nemcsak ez. Igaza is van. Én sem járok arrafelé a kutyuszival, amerre ő szokott, nem látogatom ismerőseit. Professzionista vagyok, miért tenném. Halász Petár az Iskola...nem is, a Hajnali...ból: minek írjam meg, amit láttam? Házak, hidak összevisszasága etc. Ha ez szép, minden szép. Nyer, igazolja klasszisát a Kis Bálkirály. Most társném van valahol elzászi tájon. Samu, várj meg, Samuka, Szép Samuka, kérte a Kis Bálkirályt, Samut, aki heves szívelégtelenség zajaival, hörgéssel riaszt minket...tizenhárom év megy el, dől ki, mered meg...stb. Lassan, mint a Boris Vian-regényben, olyanok vagyunk, mondjuk néha. Azért még összecsapunk aztán megint, hogy a kutyások, a lovak... De itt, ahogy Longchamp-ban állok, igenis “az igazság pillanata” az enyém. Samu, Samu. Boldogan, eszelős lassúsággal sírok, vigyorgok közben, mondhatni, “marhára örülök”, hogy ezt ilyen jól kiszúrtam. Neveik: tessék, a felettébb emlegetett freudenaui újságban: Gramy Award, Hokusai, Chipaya, Run and Gun, Joyeuse Marquise, On Tiptoes, Snowy Owl...izony, Balleroy. Szóval, nem kell javítani, de az én újságomban az “e” kimaradt. Ballroy-t írtam mindig, bár 531 �palócföld 91/6 gyanús volt. Szóval, olyaskiről írok, akinek a nevét se tudom leírni, olyasmiről, ahol még ennyit se tudok. S nem igaz-e ez a megállapítás? Tisztára jókedvem lesz ettől, nem is vártam! Ha ez nem szép, mondom a nevekre, semmi se szép! Ülök Ferihegyen, a szegényesebbik váróban, felpillantok. Kopott - múkopott? - reklám a fejem fölött. Nem akarok hinni a szememnek. Partagas. Az én egyik lovam. Kubai szivar, az a Partagas. Itt hirdetik. Üzemidegen a Paradicsomban. Szín: Döbling. Széchenyi-év közeleg. Szemközt a Széche­ nyi rakpart, az Akadémia, a Lánchídon már tényleg szedtem össze ájult vakot, mentem az apám kabátjában, néztem, ahogy leszakadt a háborúban, láttam 56-ban, mentem át rajta fáklyával 1989-ben, mentem át rajta felnőttként-összeszart-nadrággal, hashajtóhatásra, másztam a láncán, röhögtem a jeges járdán csúszkáló építő, munkásokkal, mind négykézlábra kellett ereszked­ nünk, egyszerűen nem lehetett mást, tövénél leltem Szpérót, mikor újra megnyitották négy éve, átmentem, ittam egyet, viszajöttem, leltem a Szuszi kutyánkat, zuhogtak építése közben cemen­ tes zsákok mellém, meg egy fotós mellé, ahogy kivagánykodtunk a buszból, akartam róla öngyilkos lenni, mikor 14 évesen másfél évig hittem, csontrákom van. És satöbi. Az Alagút. Azon jártam iskolákba. Széchenyi. Szpéró. Menj le a Krieauba, ügető van. 1990 júniusa, életem második ösztöndíja, Bécs. Két hét. Üzemidegen...Egy üzem kapufelírása. A Paradisgassénál. Háttérben az elmegyógyintézet. D.u.: Krieau. Fut egy Jacinthe nevű ló, Szpéró egyik levelező­ barátja, na, egy ismerősünk madara. Nyeretlen vagyok. Nyerek Jacinthe-vel. Fut Veuve Cliquot. Ottliktól tudom, hogy ez egy pezsgő! Nem nyer. Ó, Géza, ó, Gyöngyi! Cipikémék! Mindegy. Veuve Cliquot tárcafigura lesz. Mennyi jelentéktelenség. Jelentékeny: ahogy megvan egy-egy futam előtt a sűrűség, a hőok. jav., a hőfok, de így is jó. Most is szinte nekivágnék, mint egy Szép Ernő versben az ottani figura, neki a városnak, mit tudom én, csak...! Térképet venni városokról, hol van Hannoverben a lópálya - a Neue Bult. Ó, közel a langenhageni reptérhez. Repülővel kell érkezni, hahaha. Nem is bolondság. Valakiknek a társaságában. De én már nem akarok senkiknek se a társaságában menni a pályára. Már nem menne az nekem. Ily pályázás. Már nem. Pedig még tavaly Düsseldorfban is ment. Tavaly igen. Már nem. Neue Bull. Mon­ dom, nekivágnék. Persze, fegyelmezett maradok. Ugyanannyi a fizetség. De hogy a futamok izgalmát vállalni - minek? nekem? Mi minden volt. Persze, mindenki­ nek volt. Az ostrom, három-bombatalálatos házban. Anyám betegsége a légnyomástól. A “korszakok” . Rettegés - volt-e ok? - a kitelepítéstől. Kafkai: a tejfölös néni mindig “a kitele­ pítők hajnalain” jött. Ülök az ágyban, hallani akarom, ki az. Akkor nyugszom meg. Tart-e egy 2800 méteres futam is olyan hosszan, mint ezek az ágyban-felülések? Anyám eltűnései: ó, dehogy “tűnt” el! Csak a pontonhídon nem jöhetett már át, szétnyitották: csak nem közlekedett vonat aznap Tatabányáról, ahová Halottak Napjára ment ki ...szüleim elvesztésének félelme, sokáig, tizenkét éves koromig. Aztán: ennek szinte az ellenkezője. Túlságosan is családtól elforduló “körök” , már ha körök fordulhatnak. Félelmek a Betegségtől: rák. Másfél év “csont­ dudor” . Futamaim: napra nap értékelni... mi lett volna, ha még tegnap menekülni próbálok, “feladom” magam...orvosok kezére adom...mi lenne, ha holnap, van-e még remény? Hová “jut” az egész, így? Esélyek, futamok, befutók, tömegek a pénztársornál, sorra sor...tétre tét. Mozgás mikéntje sűrűségben. A tribün. És például az autcuil-i tribünnel szemközt: Párizs. Balra a toronyház-negyedek egyike, szemközt az Eiffel-torony, közvetlen közel a nagy körútak egyike, 532 �palócföld 91/6 a külső, a Marmottan Múzeumtól innen. A nagytömb-házak, százvalahány-évesek, sok fekete vasráccsal a grandeur, vagy mi. Ez is: eleme. A sok rács-tagolás. De mi közöm nekem ehhez? Mi az ami marad, mikor már hazafelé megyek, egy-egy nap után? Mennyit építhetek föl még a napomból? Hogyan is alakult ez a nap? A versenynap, a futamok: egy nap tagolása. Minden ebbe az összpontosított rendszerbe torkollik, ami az a 7-9 futam. Előtte az üldögélés a tónál...hollóm...vagy a Clichy körút, az olcsó áruházak, vagy az enghieni kenyér, a kőpad...a sok Renault, Citroen stb., ahogy a pótkocsiban lovat hoznak, a kocsin sulkyt, ügetőkocsit. A resti, ahol “hagyományosan” iszom egy sört. A nyerítés, a gépi hang, amikor valakit diszkvalifikálnak. Az utolsó futam után, ahogy nézed, mint vonul el a tömeg. Ennyi ember nem nyert! Fura. Máskor te is köztük vonulsz. Mint egy Zola-regényben a sztrájkoló bányászok. Ez a sokadalom kell neked, kérdi társném, neked, aki különben...Hát nem tudom. Ezt a “sokadalmat” is elviselem. mert...Sőt, a lovakat is elviselem, mert... A lóversenyrendszert is elviselem, mert...Miért? Mi a tétre tét itt? Miféle tétre miféle tét? Hova akarok eljutni mindezzel? Hol akarok helyben maradni? Mit akarok bizonyítani? Mit helyettesít ez? Ha csak “van”, mint a hegyek ott vannak, aztán meg kell mászni őket...nem gondolod, kérdi valami hang, hogy ott volt már a múzeumosdi, a zenésdi, az állatosdi, a kaktuszosdi, a munkásdi...Igen, talán ha...mondjuk, mint rég...végig kellene, mert lehetne, dolgoznom az egész évet, ha Szpéró közben itt téblábolna, ha Pipi harsogna vakon, ha a poszi fel-s -felmérné szobánk nekünk-bejárhatatlan tereit, ha Édes Éliás, a Kicsiny Kakukk nem “a” Krieauban szólalna meg...ha és ha. Az egész “életnek” kellett volna másképp alakulnia, sőt, mondja társném, egy másik életnek kellett volna másképp, sőt, nem itt egy életnek, teszi hozzá, hogy másképp legyen, ami...de hát itt már nevetünk, mert Karinthy Frigyeshez érkezünk vissza. Ilyen nevű lovat pedig, mondom társnémnak, nem ismerek. Van viszont. Pilinszkynél, “a lóversenytér deszkakerítése”, Frankfurt. Szujó Zo ltá n Piac I. 533 �palócföld 91/6 H ervay Tam ás Bokályok és cserepek (részletek) Sugár a Sugárzóból. Madár merűl a Napból. Fodor fejér fürtökön Csillagok fénye lángol. Sugár a Sugárzóból, Madár merűl a Napból. Isten Igéje száll le Mennyei magaskaból. Testet ölt vala az Ige. Bárány lőn az Ige teste. Kereszten áldoztatik, Mint a Nap minden este. Halottaiból feltámad, Kelő Nap hajnali fénye. Mennybemenetele útján Hág a Nap magasba délbe. Éneked az Égbe Ég-Atya fülébe. Termő aranyágon Kanyarog elébe. Hajladozó aga. Ág-bogas indája Pacsirta szavának áradó trillája Torkod aranysípja Kelő Nap sugara. Életet ifjító Aranymadár dala. Torkod ezüstsípja Telő Hold sugara. Életet tápláló Ezüstpatak szava. Halállal mérlegelt Mag. Rejtezik benn’ a lélek. Aranyló burka hulltán) Szárba szökken az Élet. 534 �M unor Bertalan A kereszt újraállítása Kelényi Bélának egy időben kél helyszínen ny ílt kiállítása. A Józsefvárosi Galériában és a Budapest Kiállítóteremben. A két environmentének belső összefüggése révén kiállításának helyszíne valójában nem a két említett terem, hanem az a tér, melynek a termek is, az environmentek is csupán elemei. Az egyiken egyetlen, talpfából ácsolt ha­ talmas kereszt dől előre annyira, amennyire a hátsófalhoz rögzítő durva láncok engedik. A háttér (melyen az előre dőlő kereszt lenyoma­ ta feketélik) egy felnyíló - egyszerre a közép­ kori szárnyasoltárakat, és az apokaliptikus élet könyvét idéző − konstrukció. A kompozíció abból a feszültségből ered, mely az egészen a hátsófalig visszahajtható ajtószárnyak, s vas­ kosan térbeli kereszt között feszül. A kereszt ugyanis nem lehetett az ajtószárnyak mögött: a felnyílás pillanatában, a felnyílás által kelet­ kezett éppen. Mivel az ajtószárnyak és a ke­ reszt mozdulatlanok, a pillanat nem csupán időtlen, a teremtés első napjának legelső pilla­ nata. A kereszt tövéből a születő föld árad. Csak föld van tehát és az, amitől léte által elválasztatott. Az ég boltozata. Az itt születő érzéki és az őt teremtő érzékfeletti kapcsolata még személytelen: a kereszt üres. És az üres­ ség is a mű egészének időtlenségét állítja. A megfeszítés előtt és a feltámadás után áll, áll­ hat csak így, üresen. A kereszt létrejöttének következményei előtt egy megjegyzés. Szent János prológusá­ nak ez a sajátosan modern megtestesülése nem csak teológiailag, kultúrtörténetileg is ar­ chaikus. Az üressége által az idők időtlen kez­ detét megjelenítő teoretikus objekt” formai­ lag a nyugati kereszténynél ősibb, görög tradí­ ció még korpusztalan keresztjének a megfele­ lője. Egy korábbi, az egyházszakadás előtti idő­ szak megidézésén át vezet tehát az idők időtlen kezdetéhez vezető kontempláció útvonala. K elén yi Béla: „Között”, 1991, environment Budapest Kiállítóterem (Fotó: C s ik ó Zoltá n ) 535 �palócföld 91/6 A másik “keresztény tántrán” a két lator keresztje néz egymással farkasszemet. Közöt­ tük a Megváltó keresztje “láthatatlan”. Üveg­ lapok közötti fény jelzi helyét. S ez a hely mintegy a két lator keresztjének és így szen­ vedéseinek összegeként adódik. A pontosan beállított üveglapok perspektívájából nézve ráadásul a földből kiszakadt lét latorkereszt végtelennek tűnik. A szerkezetből két elem taglalását tartom elkerülhetetlennek: A latrok aspektusából láthatatlan esemény, melyet (az általában is, és Kelényi Béla élet­ művében különös erővel, az érzékek számára hozzáférhetetlent jelző) üveg szimbolizál, még színtere által sem lehet itt jelen, hiszen az másutt, másik kiállítóteremben látható. Ott, ahol az időtlen pillanat ajtaja csak félig nyi­ tott, ahol a latrok keresztje csak készülhet megszületni, hiszen (ha az időtlen pillanatot nem a teremtés, hanem a feltámadás aspektu­ sából nézzük:) a latrok keresztje elkorhadt és szénné égett régen. Ezen a szénen nyugszik a feltámaás aspektusából már, a teremtés aspek­ tusából még nem látható két kereszt most. amikor csak a szimbolumok - ég és föld ajtószárnyai közé vetetten - időtlenek. A Szent János prológusában leírtak követ­ keztében a latorok keresztjei nem föntről ér­ keztek, hanem a földből (Kelényi megfor­ málása szerint a meszet borító szénből) sza­ kadtak ki. Vakító fehérség őrzi kiemelkedésü­ ket a szénfekete sötétből. A megváltás ese­ ményében a hangsúlyokat a kereszthalálra he­ lyező nyugati hagyománnyal szemben (az ugyenezeket a hangsúlyokat a feltámadásban meglelő) görög tradíció itt is jelen van. Ezek a keresztek is üresek. (A megváltás műve tehát ezekre is átsugárzott. Ugyanezt tanúsítja a lator keresztek imaginárius felemelkedése nyomán támadt vakító fehérség is.) A szénfe­ kete gyász és a mész kontrasztjától is erősí­ tett kiszakadás (az anyagnak még összeomlani sem volt ideje) a kereszten történtekről alko­ tott nyugati fogalmakat teszi jelenvalóvá. 536 Elmodhatatlan, csak szimbólumokkal érzé­ kelhető kín és fájdalom. Teljesen mind­ egy, hogy erről a szimbólumról valakinek a kígyó jut-e eszébe, éppen, vagy Gusavson híres-hírhedt mondata, ("újabb megváltásra sóvárognunk már csak azért is fölösleges, mert az, ki megválthatna minket, nyilván tökéletesebb lenne nálunk. Márpedig ezt fölismernünk úgyszólván lehetetlen. Ma­ napság már valószínűleg keresztre sem fe­ szítenénk. Egyszerűen hülyének néznénk.″ ) Ilyen a világ. Lehetne rosszabb is. Nem az. A létezhető világok legjobbika. Hiszen megváltatott. Kelényi Béla: „Tau”, environment Józsefvárosi Kiállítóterem 1991 (Fotó: Csikó Zoltá n ) �Turcsány Péter Cro-magnon tündére Rád bízom, rád bíztam azt a délutánt; Mennyi elfecsérelt és utált Hím-nős kaland csalt lépte addig is! Keleti bőröd szilajsága vonzott. Jöttem hozzád, férfi, a trónja fosztott, Lettél ajándékom, súlyos álomi dísz. Földjáró léptek tigrise vagy, Afrika szült vagy kárpáti omlott agyag, De hóvirág arcod enyém marad. Bejártam érted végzeted termeit, Belső várkastélyod szépsége nyílt, Vétkeink küszöbén zuhanva át! Azok a férfifogó csápok, a tiéid, Nekem borukat életem aranykelyhébe mérik S köszöntik bennem az első királyt. Omló hajad éjjel-fekete, Foganásom tündére, te, Rugtat öledben jövőnk gyermeke. Jégoszlató szemed öröme árad. Szépanyám szüli meg ükunokámat. Ars humana Hallom a kékség, a nyüzsgő égbolt mellettem suhanó neszeit és elpihenek, ha a küzdő rég-volt pillanata - magamhoz csitít. 537 �palócfö ld 91/6 Villányi László Csodálat A lány él Istenhez közel. Az angyal jöttekor ezért nem semmisült meg Mária. Nem kérdezte tőle: miért én. Isten a lányhoz fordult. Testesült általa. Isten szeretetében részesülsz, ha lány érint. Vigyázz hát mozdulatára. A lány Istenben él. Míg te okoskodsz, mindennek pontos helyet keresel, az észt hatalomnak véled, ő Istenben gondolkodik. A lány hasonlatos Istenhez. Magából teremt egy lényt, s úgy, hogy részévé válik a lénynek. S a világnak adja. A lányt csodálom születésem óta. Míg lány figyel, addig éljek. Tovább nincs. Akkor Istennek sem vagyok kedves. 538 �Szilágyi Andor The Hungarian HardDream -horrorvideoAjánlom nekik. 1. Lezuhantam a 6-os villamosról és a szembe közlekedő, ellentétes irányultságű másik 6-os villamos kerekei irgalmatlanul összekaszabálták a testem. A történethez tartozik, hogy rend­ szerváltás, Tovaris konyec, Harmadik Köztársaság ide vagy oda, Budapesten a jegyellenőr státusa ugyanúgy jegyellenőri maradt, amit én világéletemben csak helyeselni tudtam. A törté­ nethez tartozik még az is, bár nem elég szorosan, hogy rendszerváltás, Tovaris konyec. Harma­ dik Köztársaság ide, oda, nekem se jegyem, se bérletem. Én már csak így halok meg, mondo­ gattam barátaimnak, és lőn (a jós beszélt belőlem). Amikor megláttam a jegyellenőr fenyegető alakját, szinte már rutinszerűen hajtottam végre a Nagyugrást, amely már annyiszor mentette meg becsületem. Tehát ugrottam, de ezúttal rossz oldalon. A másik hatos ízekre szedett. Ehelyt eltekintenék a naturálisabb mozzanatok leírásától, merthogy nem áll szándékomban a gyengébb idegzetűek, tudom, népes táborát elriasztani beszámolóm továbbolvasásától és kirekeszteni történetem remény szerinti tanulságának levonásából. Mindenkinek a képzeletére bízom a fűszerezést, annak függvényében, hogy ki mennyire képes maga elé képzelni az egyszerű tényt, miszerint alulírott ottand heverek miszlikekben. Köröttem a Szörnyűlködők Kara, meg a kötelességét mindenáron érvényesíteni szándékozó Jegyellenőr, aki jegyemet kutatván minduntalan belevegzál véres húsaimba. A későbbiekben menetrendszerűen zajlanak az. események pépesre gyúrott kupacom körül, aki valaha leendtem én. Mentők, rendőrség, jegyzőkönyvek, és végül berobognak a halottszállítók, akik sebtibe lapátra kapják néhai magam, és egy bádogtepsire halmoznak fel. Egybe. Így ér véget, csúfosan eföldi életem. 2. A Mennyei Proszektúra sejtelmes, kékesfehéren gomolygó félhomályában két sápatag arc hajol vereslő húsaim kosárnyi halmaza fölé. A gyertyák imbolygó fényénél egyikőjükben 539 �palócföld 91/6 azonnal felismerem Mr. Frankensteint, a másikójukban pedig Dr. Caligaryt, már amennyire így, egyetlen kivert érhálós szememmel hihetek a szememnek, én, aki kettőhöz, sőt szemüveg által plusz még kettőhöz voltam szokódva ezeddigilen mindig. Mr. Frankenstein roppant erejének egyetlen, könnyed mozdulatával egy pléhasztalra önt ki maradék engemet. - Úgy látom elég alapos munkát végzett valaki - csettint fogatlan ínyével Dr. Caligary. - Professional - süvölt ki Mr. Frankenstein rákos gigáján a levegő. - Mintha ledarálták volna - mormolja Dr. Caligary. - Még a saját anyja se nagyon ismerne rá! Hehehe - sípolja Mr. Frankenstein nyitott gégéje. - Vajon miféle lehet, a szerencsétlen - villogtatja tébolyult tekintetét Dr. Caligary. Nagy kő gurul le széttrancsírozott szívemről. Édesistenem, jó kezekben vagyok! I don’t know - sípolja Mr. Frankenstein, azzal belémtúrja hosszú, karmos vámpírujjait. Mit mondjak, a Jegyellenőr ízléstelen, motozásszerű piszkatúrája után valóságos pepsziérzés, amit diszkrét érdeklődésével okoz nekem. - Már megint hibádzik az administrátion! - csóválja a fejét rosszallón Dr. Caligary es végigsímít őrülten lobogó ősz haján. - Hogyan rakjam össze, ha azt sem tudom, hogy mi fajta?! - Strike! - sípolja Mr. Frankenstein vasgégéje a hangokat, és öntudatosan lehajítja kezéből kettéhasított koponyám. Vonásait ideges rángások cibálják szerteszét. Szemei villámokat szórnak. - Csigavér. csigavér... - nyújt Dr. Caligary segédje felé egy vérrel teli kelyhet. Igyál... ez majd felüdít. Mr. Frankenstein átadja magát az élvezetnek. Mohón kortyol. Szája sarkán kibuggyan a megfeketedett, összesűrűsödött vér. 3. A fene érti ezt - dünnyögi Dr. Caligary. miközben átveszi Mr. Frankensteintől egy darabomat. Mr. Frankenstein valami dallamot huhog vasgigáján átal a viharos éji égen vidáman szálló denevérekről, a dögkeselyűk táncáról egy kiontott belű lótetem felett, meg a kénköves mocsár­ ban fürdöglő lápi lidércekről, holdvilágos éjszakán. Közben újabb szétszaggatott testrészeket húz elő és mélázva forgatja őket a mécsesek sárgás gyér fénye felé: - Egy puzzl e-t hamarabb összerakhatnánk, mint ezt a valamit... Dr. Caligary nem válaszol. Tudóshoz méltó nyugalommal forgatja, pászítgatja, nyomotgatja egymáshoz az imént kezéhez kapott részletemet, miközben emígyen dudolász: - Innen még hiányzik valami. Valami icike...picike... - Nagy csacsi a kicsike... - sisegi-hörgi Mr. Frankenstein fémgigája, mint egy one man vokál, Mestere után. Nincs más dolgom, mint füldarabjaimmal kedvtelve hallgatnom kettejük összeszokott mégis egymástól függetlenül csörgedező, csendes énekét. Közben ők teszik a dolguk. Félszavakból is megértik egymást. - Organa uropoetica - mondja szűkszavúan Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris egymás mellé sorolja a kért zsigereimet. - Intestinum tenue - mondja Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris oldozza a villamos alatt összebogozódott vékonybelem kötegét. 540 �Encephalon - mondja alig hallhatóan Dr. Caligary, és Mr. Frankenstein máris meregeti vissza koponyámba agyvelőm maradékát. Kevesli. Utána néz, nem maradt-e a kosár alján valamicske. Nem maradt. Dr. Caligary nem szól, ha Mr. Frankenstein netelán hibázik. Meleg, atyáskodó szeretettel mosolyog maga elé, és korrigálja a hibát: - A hegycsúcsok felül vannak, Franky boy - mondja Dr. Caligary, és koponyámat felülre helyezi a kitekeredett vállam fölé. My God... - csóválja fejét Mr. Frankenstein, és homloka előreugró eresze alól karikás szemei alázatosakat pislantanak Mesterére. - No problem - veregeti meg famulusa csontváz-vállát Dr. Caligary, aztán végigtekint a pléhasztalon, az előtte sorjádzó zsigereimen, összenyomorított, összezúzott tagjaimon, és elko­ morodik. A teliholdat felhő takarja el. Mr. Frankenstein feje fölött, a fekete égen fekete varjak fekete csapata károg. Dr. Caligary lábainál a lógóhasú anyapatkányok rémülten bújnak mocskos fészkeikre. Ilyen nincs... Még nem találtam két egyformát- mondja homlokát ráncolva Dr. Caligary. és felemel belőlem egy-két darabot. Kint bagoly huhog. Mr. Frankenstein szája kegyetlen vigyorra húzódik. Kedvenc dalosma­ dara hangja mindig a halált juttatja eszébe. És az jó dolog. Minden szerve más eredetű - mormogja Dr. Caligary, és a Mennyei Proszektúra pléhasz­ talán kezdi összeállítani széttrancsírozott engemet. A szomszédos temető megdőlt, mohos kőkeresztjei között, az egyik kripta mélyén gúnyosan felkacag egy kuvik. Beautiful - lihegi Mr. Frankenstein vasgigája, és száján kicsöppen a nyál. 4. Dr. Caligary folytatja testem darabjainak rakdosását: - A lábaujjai egyike osztják, a másik vogul. A harmadik zürjén, a negyedik cseremisz, az ötödik lett, a hatodik észt, a hetedik finn, a nyolcadik vót, a kilencedik lív, a tizedik vepsze... Mr. Frankenstein arcára kiült a csodálat. - A zsigerei szamojéd, udmurd eredetűek. A gyomor török meg szláv, meg tót, de az apparatus respiratorius például bolgár! - gyömöszölte hasfalam mögé lágyrészeimet Dr. Caligary. Mr. Frankenstein hitetlenkedve csóválta a fejét. A hepar besenyő meg avar, de a mirigyei kínaiak - csóválta a fejét Dr. Caligary. Égnek állt), fehér haja úgy lebegett a Mennyei Proszektura légterében, mint hínárok a hullámzó tengeren. De vannak itt zsidó idegek, meg román szövetek is bőviben - pakolászott hümmögve koponyámban Dr. Caligary. Mr. Frankenstein gyönyörtől kigúvadó szemekkel és hüvelykujjának enyhe nyomásával próbálta meg szemeimet a helyükre illeszteni. Honnan kerülhetett ez ide? - kérdezte Dr. Caligary, de Mr. Frankenstein csak a vállát vonogatta, miközben bezúzott mellkasomon térdepelve, gyönyörtől kilógó nyelvvel igyekezett szemgolyóimat üregeikbe visszapaszírozni. - Please, please - sziszegte Mr. Frankenstein lyukas gégéje. - Oké, Franky boy - mondta Dr. Caligary kiemelve kocsányon lógó szemeimet a kudarcos 541 �palócföld 91/6 kísérletek miatt egyre ingerültebb Mr. Frankenstein kezeiből. Mr. Frankenstein sértődötten toppantott. A denevérek ijedten dugták fejüket redős bőrszár­ nyaik alá. - Ugyan Franky Boy. inkább keresd meg a szívét - ajánlotta tébolyult tekintettel Dr. Caligary, hogy jobb kedvre derítse tanítványát, majd egyetlen könnyed mozdulattal helyükre pattintotta szemeimet. Nehéz szívvel láttam viszont palacsintává lapított szívemet, amely Mr. Frankenstein vé­ kony, hosszú karjairól úgy lógott le két oldalt, mint S. Dali óráinak képlékeny számlapjai a mezítelen ágakról. - A fene tudja, hogy milyen szerzet ez itt - kaffogta Mr. Frankenstein. De Dr. Caligary nem hallotta teremtménye hangját. Döbbent mozdulattal, szétvetett karokkal tántodorodott hátra. Szemei kimeredtek, haja égnek állt. - Hiszen ez egy magyar! Olyan, mint én vagyok! - hörögte bugyborékoló hangon a Dr. Caligaryt alakító bizonyos Lugosi Béla Budapestről. Boris Karloff földhöz vágta az én palacsinta-szívemet. - Stupid! - üvöltötte, és hatalmasan szájon vágta a kis Lugosit. - Stupid hungarian! - üvöltözte Boris Karloff, és mint aki eszét vesztette tépte le arcáról Frankenstein maszkját, és kirohant a stúdióból. 5. A Jegyellenőr 1000 forintra vágta le maradékomat. Mert rendszerváltás, Tovaris konyec . Harmadik Köztársaság ide vagy oda, a Jegyellenőr az Jegyellenőr, az állam állam, az álom meg álom marad. Szujó Zoltán Rajz II. 542 �Labancz Gyula Ahonnan üzenni lehet Ahonnan üzenni lehet, semmiképp nem pokol. Van is annál jobb. mint egy hazai, de biztonságos megalázás? Elszámolsz olykor százig, minden álom szörnyű, hát még a boldog álom! Gyerekhez szólsz, anyja válaszol; nemtelenné tesz az ön­ vád. Keserű vagy, idő-tér nyálban összehuppan. Önrabláshoz pikoló bokafixes sörzokni. Papucsférj-nyelv párja, summázod; étel. ital visszajár, félúton. Vérhólyag a száj bóbitája. S mert úgy igaz, elérzékenyülsz. Végül is nincs erőszakosabb és önzőbb, mint a szeretet. Fényre könny: valódi aranymosó. Ismerős, anyáskodó ébredéskor a hang: sírj csak. ostoba, addig se kövesedik szemed! Mire elfogy a bor... Mire elfogy a bor s kiszédülök a polcon álló, gyorsforgású szódásüveg alól, hajnal 543 �palócföld 91/6 lesz; kész őrület; magam-kívül nincsen tér: csak csend. S mi a csend? pocsolyában Istennel szembesülő jelenlét. Kar szőrszálról elröppenni-kész léggömb; ráz a hideg, helypénzt követel bőr bolhapiacán a remény, kiszabadulnak az éjjel nevek gyűjtő­ táborába került tárgyak, s vackukból kitakaródzott csupasz gyertyák prüszkölnek. Az lesz az a nap. Fényes, csöndes sivatagi homok - lélegzet vissza­ fojtva figyelem; kiszáradt, nyikorgó deszkaszálkás, álom­ parkettás tekintet. Az lesz az a nap, amikor az ágy szegélylécei közé ... de mozdulataimat nem találom. 544 �K iss I rén Meteorák Hol a halott őstenger gúnykacajaként kopasz, szürke szirtek billegnek süket szakadékok fölött, s a felhő arra jártában elkomorul, ott van az Isten háta, arra jár a madár. A döglött őstermészet letört zápfogait denevérszárnyak porolták évszázadokon át, mígnem Bizánc, az istenadta, megbetegedvén ide menekítette minden templomi ékét. Mogorva szerzetesek emberöltőkig raktak keselyű-fészkeket átokként meredező sziklák ormára, s míg tekintetük a magasba kapaszkodott, s keblükből fohászt téptek, talpuk megátkozta a sziklás padlatot. Igy lett minden imából végítélet, a régi himnuszokból káromlás, és isten kegyelméből a szerzetesek markában idegen aprópénzek. A szép ikon-árus Nyúlánk arca sohase látott földi szenvedélyeket: felszántatlan papíros, karcolatlan kavics. Száján se zug, se szöglet: szabályos pusztaság, akár a fényes homlok. Ha szeme, ez a jól csiszolt achát nem gurulna időnként jobbra-balra, tüstént belefagyna saját történetébe: Halott tekintetű bizánci szent aranymozaik börtönében, öntudatlan szendergő félember-kövület. 545 �palócföld 91/6 E lmer István Vulkánfíber bőrönd Kedden délután fölkerestem a Pilvax Kávéházat, nem azért, hogy forradalmat robbantsak ki, egy-két pohár sör után az asztal tetejére ugorva, sokkal inkább azzal a lánnyal akartam találkozni, akit szerettem. Már két napja tudtam, nem vettek föl az egyetemre. Hétfő reggel, postás, pecsétes, nagyalakú boríték: helyhiány miatt elutasítva. Bőgtem volna, de olyan szépen sütött a nap, és később az ízletes ebéd eltántorított minden­ féle meggondolatlanságtól. Forradalom tehát nem. A lány igen. Rövid szoknyában, kötött pulóverben, ahogyan az én időmben szokás volt. Az én időmben... mikor is? Akkor minden más volt. Leginkább én, s ez magával hozta a többit. A legkopottabb farmeromat öltöttem magamra, de csak ma fogalmazom így, akkor beugrottam a nadrágomba, bő inget gyűrtem bele, és ettől megelégedett lettem. Pedig piszokul el voltam keseredve. Ha vastag, nagyalakú boríték: semmi remény. Vissza­ küldik valamennyi papirost: érettségi bizonyítványt, jelentkezési lapot, önéletrajzot, erkölcsi bizonyítványt. Fene megette az egészet! A következő héten jöhet a katonai behívó. Viszont ha vékony kis boríték, csak annyi: örömmel közlik, fölvettek, a továbbiakról majd később... akkor nyugodtan lehet nyaralni. Nagyalakú boríték, amikor pedig úgy készültem rá. A kollégiumban az érettségi napját megelőző éjszaka tanáraink nem engedték nézni a fulball-világbajnokságról a közvetítést, pedig az olaszok játszottak a brazilokkal. Aludnunk kell, kipihenni magunkat életünk nagy napjára! Az egyik nap barátommal kilógtunk a kollégiumból, csak azért, hogy megmutassuk, mi, negyedikesek még ezt is megtehetjük. Este a városban, hogy belevessük magunkat mindenbe! Azután esni kezdett, behúzódtunk egy fedett autóbuszmegállóba, de mivel semmi máshoz nem kezdhettünk, hát memoriterekben beszélgettünk. Tamás azt mondta: “Sűrűsetét az éj, dühöng a déli szél...” mire én válaszoltam: “Még jőni kell, még jőni fog, egy jobb kor...” Az álmosságtól majd leestünk már a padról. Visszaszöktünk a kollégiumba, ám addigra minden ajtót bezártak. A tornateremben bebújtunk az egymásra dobált ugrószőnyegek közé. Atkozott hideg lett, a kemény szőnyeg feltörte az oldalunkat, de csak nevettünk: mindegy, melyik tételt húzzuk! Így nem csoda, hogy amikor kézbe vettem a cédulát, csak végigfutottam a címen, és ezzel befejeztem a fölkészülést. Kérdezték, miért nem jegyzetelek? Fölöslegesnek tartottam leírni azt. amit úgyis tudok. És egyébként is, jó lenne sietni, a délelőtt folyamán megismétlik az éjszakai mérkőzést a televízióban. Egy egész hónapig szerelmes se voltam. Nem azért mondom, hogy azt higgyék, aszténiás stréber vagyok, akinek könnyű nem szerelmesnek lennie. Tanulhattam volna persze többet is, az ember mindig tanulhat többet, de bizton állíthatom, nem voltam rosszabb a fölvételin a társaimnál. 546 �Erre kapom a nagyalakú borítékot. Föl se bontottam, egy esőcseppel kellett megbirkóznom, hogy letöröljem az arcomról. (Nem is esőcsepp volt...) Összegyűrtem a borítékot, az asztalra dobtam. Kibámultam az ablakon. Azt hittem, bekö­ szöntött az esős évszak, mert az arcomat elöntötte a nedvesség. Mit tagadjam, kegyetlenül elkeseredtem. De nem erről akarok beszélni, hanem arról a piros szájú lányról, akihez igyekeztem. Azt mondják, minden lánynak piros a szája. A barátom nevetett rajtam, amikor az első randevú után találkoztam vele: “Na, milyen?” “Olyan piros szájú.” Tényleg piros szája volt. Az ő piros szája azonban különbözött minden más lány piros szájától. Közben a Pilvax felé tartottam. Az ingem fél mellmagasságig kigombolva, mert az olyan férfias, gondoltam, és éreztem, egy-két izzadságcsöpp gurul végig a testemen. Amikor találkoztunk, és beszélgetni kezdtünk volna, Editnek elakadt a hangja. Csak suttog­ ni tudott, mire mondtam, ne erőltesse, elég, ha ülünk egymással szemközt. Körülöttünk serény pincérek bukszusbokrokat kerülgettek a kerthelyiségben. “Ne erőltesd, elég ha ülünk, és csak úgy vagyunk.” Szorongattam a kezét, nevetett, mondani akart valamit, szájára tettem a kezem, és nem kellett több. Elvégre megérdemlek ennyi boldogságot, még ha nem vettek is föl az egyetemre. Megnéztem a meccset, nyakkendőben, érettségiző öltönyben, s csak miután a brazilok megnyerték a mérkőzést, mentem be a hálóba és öltöztem át. A hatalmas hálóteremben ágyak, a lehúzott ágynemű, párnák, takarók, nyers színű matracok egymáson, kilátszott a sodrony sűrű szövése. Valamennyi ablak nyitva a hosszú, kövezett teremben, amely most utoljára volt az otthonom. Kigomboltam a zakómat, az ingemet, megoldottam a nadrágom, és cipőstől végigdobtam magam az ágyon: hát ez is véget ért! Láttam a mennyezetet, a csámpás ajtajú, falnak tolt ruhásszekrényeket, a sarokban a hangszórót, amelyből éveken át előömlöttek a dallamok, és mi fiúk vágyakozhattunk, amire csak akartunk. Mindegyikünknek volt elkép­ zelése a boldogságról, még ha nem beszéltünk is róla egymásnak. Ami persze majd akkor jő el, igen, attól a naptól kezdve, hogy végigvetjük magunkat érettségi után a félig össze­ csomagolt hálóban. Már csak mi voltunk a kollégiumban. A többieknek június első napjai­ ban véget ért a tanév, így legalább nem rohangásztak az éretlen, pattanásos arcú szecskák a folyosón. Az udvar, azon túl a tornaterem épülete. A Gagarin park a magas kőkerítés mellett húzódott meg. Gagarin föllövésének napján készült el, azért kapta ezt a nevet. Ha amerikai vagy francia űrhajós repült volna, akár egy eldobott kő a világűrben, lehet, a hős donyecki bányászokról nevezik el a parkot. Hogy miért hősök? Valamiért bizonyosan, ami növelheti a kommunista hevületet és öntudatot. Én nem politizáltam. 1961 április tizenkettedike számomra Gagarintól függetlenül azért emlékezetes, mivel Sarkadi Imre, akinek az egyik fényképen hatalmas homloka szinte kibukik a kétdimenziós ábrázolásból, ezen a napon zuhant alá Kondor Béla festőművész ötödik emeleti lakásának ablakából. Hogyan került oda és mit érzett? Ez sokkal jobban foglalkoztatott a világűr meghódításánál. Különösen, hogy Gagarin földet érése után egy szovjet politikus - a nevére már nem emlékszem - ország-világnak kijelentette: Fönn jártunk az űrben, és nem találkoztunk vele. Isten tehát nincs! 547 �palócföld 91/6 Ilyen mondatok után talán érthető, ha korán leszoktam a politizálásról, még azelőtt, hogy rászoktam volna. És egyébként is: a Gagarin park csupán annyiban érdekes, amennyiben a rózsabokrok és ki tudja, miféle botanikai csodák között kóboroltam, két lábon járó, várakozó álmaimmal: majd ha leérettségizem, majd ha kikerülök innen! Az utca ott dagadt a fal mögött. Vacsora után, az esti szabad időben rótt sétáim alkalmával úgy éreztem odakinn minden rám vár! Miért ne lenne így? Különben értelmetlen bármi. Amióta a lelkigyakorlaton, az épület egyik eldugott sarkában rájöttem a panteizmusra, ez volt a legnagyobb filozófiai fölfedezésem: a világban minden tőlem kaphatja meg az értelmét. Amikor a gondolatmenet végére értem, rohantam Vendel atyához, hogy beszámoljak neki a filozófiatörténet fantasztikus pillanatairól. Vendel atya végighallgatott, majd norvégmintás pulóverében, laposan homlokába simuló haját megigazítva elmagyarázta nekem, hogy a pante­ izmus, a homocentrikus világkép szubjektív idealizmussal jellemezhető dicséretes, ámde ko­ rántsem annyira eredeti eredményére jutottam. Mégsem éreztem megbántva magam, sőt: némi büszkeséggel töltött el, hogy Vendel atya gondolataimat ilyen nagyszerű görög-latin kifejezésekkel illette. Ha közben némi szorongást éreztem, csak azért, nehogy észrevegye rajtam az atya, gondolataimmal akaratomat kívántam kicsempészni a kollégium falai közül. Az érettségi régen már, több mint egy hónapja. A Pilvax Kávéházba igyekszem, ami így nagyon előkelően hangzik. Majd odaérek, és Edittel ülünk egy sör mellett, ahogyan ilyenkor lenni szokott. “Jól van ez így.” Órákkal később, hogy csak néztem Editet, beszélgetni nemigen tudtunk, minek is, a lá n y feszengeni kezdett, és azt susogta: “Kinéznek bennünket, ha nem rendelünk még valamit.” „Menjünk? Nekem mindegy, jó ez így” - feleltem, és amint a pohár szélére száradt sörhabot néztem, örültem, hogy rátaláltam erre a mondatra: “Jól van ez így.” Úgy éreztem, valóban jól van. Az egyetemi fölvételi vizsgán néhányunkat, lehettünk vagy öten, a végére hagylak, pedig a névsorban korábban következtünk. Amikor ránk került a sor, szünetet rendeltek el (azt gondol­ tam, ebédelni mennek a tanárok), majd jó félóra múlva egy új bizottság fogadott bennünket. Próbáltam kérdezősködni: miért van ez? Az egyetemisták vonogatták a vállukat, de láttam a tekintetükön, tudnak valamit. Végre az egyikük megszánt és azt mondta: kérdezzem meg a többieket, hol érettségiztek! Megszólítottam egy vékony arcú, sápadt, az alkalomhoz illően ijedt képű fiút. Közölte velem, ő a piarokhoz járt Kecskemétre, a másik pannonhalmi diák volt. Nem érdeklődtem tovább. Megértettem mindent. Én frankás diák voltam, szóval valamennyien egyházi középis­ kolából jöttünk. A kedvünkért összeült fölvételi bizottság elnöke pedig maga az egyetemi párttitkár - súgta meg valaki. Erre rövidesen én is rájöttem, amikor beléptem a terembe. Még le sem ültem a székre, amely színpadias módon, mint egy stadionban fölállított villamosszék, szemben árválkodott a tömör tudós-tekintet hadsereggel, az elnök máris rámripakodott: - Mondja, mi végett vagyunk a világon? Tudtam én, persze hogy tudtam, nem a kis katekizmus óra kezdődik, és mivel a további sorsomról volt szó, általános szociálhumanista dumába fogtam: hogy a munka, a közösség, a haladás - “ami belefér, nyomni a süketet!”, ez járt a fejemben, s közben naiv, mit sem sejtő pofatúrát öltöttem magamra. Az elnök az ujjai között forgatta a hamutartót, s amikor már a nagy 548 �közösségért internacionalista módon folytatott világméretű, evolucionista veretű szociálfejlő­ dési eszménél tartottam, elvesztette a béketűrését, és leintett. “Na ez elég! Azt mondja meg nekem, hogy olyan következetlen embernek, mint Krisztus, hogyan hiheti az eszméit?” Mire én közöltem, Krisztusról sok mindent hallottam, de hogy következetlen lett volna, még nem. Az elnök elmagyarázta: “Egyszer kijelentette, ha megdob­ nak kővel, dobd vissza kenyérrel, másszor pedig korbáccsal hajtotta ki a kufárokat a templom­ ból.” Valóban, adtam neki igazat, az evangéliumok mintha beszámolnának erről. Azért nem voltam teljesen biztos a dolgomban, mivel Krisztussal sajátos, hogy úgy mondjam, különös (nem lukácsi értelemben vett) viszonyom alakult ki az évek során. Nem tudtam, miért érdekelné ez őket. Hiszen magamnak sem nagyon tudok istenhitemről beszámolni. De - tettem hozzá immár hangosan - “nem hiszem, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott megállapítások önké­ nyes egymás mellé helyezése megfelel a tudományos kritika és legkevésbé a legelemibb emberi tisztesség szabta követelményeknek.” Az elnök ekkor olyan mozdulatot tett, mintha játékszerét, a hamutartót el akarná dobni, mondjuk éppen felém. Még hozzátettem: - “Egyes urak munkáiból, melyeket az elnök úr bizonyára behatóan ismer, egymás mellé tudnék helyezni olyan kiragadott mondatokat, ame­ lyek együtt nem nyújtanak éppen gusztusos élményt.” Ezek után tételem részletezésére - a nyugatosok és a háború - már nem is voltak kíváncsiak. Mondták, kimehetek, majd értesítenek. Ettől a perctől fogva megint nyugodtan szerelmes lehettem. Bíztam a sikerben, hogy szeptembertől egyetemista leszek. És erre: nem! Egyfolytában arra gondoltam, mit felejtettem ki a tételből? Melyik szempontot nem vettem figyelembe? Egy napon szülő- és nevelővárosom utcáján összefutottam volt tanárommal. Lógott az orrom, még az esti Illés-koncert plakátját sem vettem észre. “Nem vettek föl.” Szégyelltem magam a sikertelenség miatt. Lejáratom az iskolát, nagy nulla vagyok, értéktelen senki, aki még egy vacak egyetemi fölvételül sem tud megfelelni. Alig mertem a frankás szerzetes szemébe nézni. De ő vállamra tette a kezét, és ez a kéz akkor nagyon jólesett. Pedig nem szerettem, ha csak úgy megérintenek. “Ide figyelj, fiú! Van egy emberem az egyetemen. Többet nem tehet, de üzeni: válassz magadnak más pályát! eFrences diák múltaddal soha nem vesznek föl.” Ezt az arcot, ezt az embert ma is látom. Néhány szavától megnyugodtam, a végén elnevet­ tem magam, és elmondtam: “Atyám, szerelmes vagyok egy lányba!” “Jól van fiú!” - és még egyszer megveregette a vállamat a Széchenyi tér sarkán. Ma is szeretek arrafelé járni. “Jól van fiú!” Edittel néma szerelmesen ültünk a Pilvaxban. Már semmit nem akartam mondani, tüdőmbe szorult valami nagy mámor, valami nagy nyugodt érzés, amitől nem szégyelltem az arcom a sikertelenség miatt. És ha mondatban gondolkodom, a mondat eképpen nyilatkozik meg: “Jól van ez így!” Frankás diák voltam. Nem tudom miért, a ferenceseket így nevezték a városban. Kollégi­ umban laktam, és minden évben ugyanazzal a vulkánfíber bőrönddel vonultam be szeptember elején, júniusban pedig belegyömöszöltem a holmimat, amit addig az ágy alatt tartottam, csak úgy odavetve, és ugyanúgy, ahogyan jöttem, vonultam haza a nyári szünetre. Nem igaz, hogy ugyanúgy. Közben eltelt egy esztendő, egy tanév. A bőrönd, közönséges barna vulkánfíber, nem 549 �palócföld 91/6 változott, én annál inkább. A bőrönd évről évre őrizte a maga elhasználtságát, hol itt, hol ott horpadt fedelét. A bőrönd... kívül émelyítően taszító barna, belülről csíkos vászonhuzattal borítva. Szégyell­ tem az ütött-kopott jószágot, mégis a bőrönd, a vulkánfíber az egyetlen, ami gazos csokorra kötözi össze bennem az időt. Szeretnék néma lenni, mint velem szemközt Edit. csendes és szótlan, hogy még véletlenül se hazudjak az odavetett szavakkal. Őrült boldogok voltunk az érettségi banketten: hát sikerült, túl vagyunk rajta! A városban ünnepeltünk, éjfélig kaptunk kimenőt kollégiumi életünk utolsó napján, első ízben a négy év folyamán. Óriási murit csaptunk! Hogyne, amikor erre váltunk négy esztendeje! Fölnőttünk. most már minden előttünk. Bármit elérhetünk, nincs lehetetlen! Editet szeretni nem volt nehéz. Tizennyolc éves korban minden lány - különösen Edit csodálatos. Minek elrontani ezt a délutánt? Nem mondtam el neki a keserves hírt. Eleinte szándékosan tartózkodtam attól, hogy kudarcom fölemlegetésével szomorúságot okozzak neki. Szégyelltem magam. Később ez a téma Edit mozgalmasan karcsú látványa hatására kimaródott a gondolataim közül. Talán a pincér is nevetett azon, mennyi ideig tartottam Edit kezét az enyémbe zárva, összeizzadva a szorítástól. Tartani a kezét! Edit a fővárosban élt, ezen a napon is a kedvéért utaztam oda ötven kilométerről. Fogalmam nem volt, hogyan alakul tovább a kapcsolatunk, azon kívül, hogy Edit nélkül nem tudtam már semmit elképzelni. Fogtam a vulkánfíber bőröndömet, és elindultam a kollégiumból, utoljára. “Utoljára”− mondtam, de nem ismertem se ennek a szónak, se más efféle túlzásoknak utoljára, soha mindig - jelentését. Pokoli meleg júniusunk volt 1970-ben, és én a bőrönddel kiléptem a kolostorépület vastag falai közül a szabadba. “Rendben van, fiú!” - biztattam magam. “Hát akkor gyerünk!” Ilyen egyszerű volt minden. Egyszerű, magától értetődő. A nyári szünetre szétdobált háló­ teremben még utoljára cipőstől hanyatt dobva magam az ágyon meghallgattam néhány Beatlesés Paul Anka-számot. Örömömben sírhatnékom támadt. Minden színpadiasságot megengedhet­ tem magamnak. Az őrült szenvedély a számok alatt, az. őrült szerelem - crazy love - volt a valóság. Amikor kellőképpen kiélveztem ennek hatását, térdemmel ránehezedtem a bőröndte­ tőre, mire bepattant a zár. És elindultam. A rám váró jövőnek nincs dátuma. Az ember egyébként sem így kérdez. Ami biztos: így esett 1970 nyarán, s nem tudtam még, miféle összefüggéseket fedezhetnék föl a világból, miközben a Bottyán utcai kollégium épületéből a Mini presszó mellett, a postaépület előtt, amelynek bélyegzőpárna szagában rejtezett egy város története, lapos arcú emberek és csillagos szentháromság szobrok között el nem értem a Lőrincz utcába, amit egyesek, nem tudom miért Mártírok útjának emlegettek. A bőrönd idétlen és nehéz volt. Szégyenkezés nélkül ejtettem le az előszobában. “Hát hazajöttem.” Ilyen prózaian történt. És nem értettem, milyen örömtől párásodnak be családtagjaim szemüveglencséi. Mintha elérzékenyülésükben titok lett volna. Titkaink tehát valamiképpen közösek. De akkor én ezt sem értettem. Az egyetemi fölvételi után sört ittam, aznap még semmit nem ettem, ellenben sokat izgul­ tam. A sör gyorsan elbódított, a Dunát bámultam és a jövőről, valami sikeres életpályáról képzelegtem. Minden egy volt, kellemes közérzetbe csomagolva. Emlékszem, meleg levegő 550 �fújt a folyó felől, műanyagszálas ingembe beleizzadtam, de mit bántam, oda se hederítettem. Anyám esténként megkérdezte, hová megyek. “Sehová” - feleltem, és elindultam. Tényleg nem mentem sehová, csak úgy el. Amikor fölutaztam Budapestre, Edithez, mindig megmond­ tam. Miért ne? Teljesítettem, amit kellett. Akkor még dehogyis gondoltam... Talán azon a keddi napon Edit megérzett valamit? Azért némult el? Soha nem fogom megtudni. Végül, bárha azt éreztem, jól van ez így, csak kiböktem: “Nem vettek föl.” Emlék­ szem, hogyan terelődött erre a szó. Edit suttogó hangon azt kérdezte: “Koleszt is kaptál, vagy albérletben fogsz lakni?” Megmondtam. Talán nagy marhaságot követtem el. “Nem vettek föl.” Még ültünk egy darabig, Edit. úgy éreztem, nem tartotta méltónak, hogy azt mondja, őt fölvették. Ez csak természetes. Az volt a benyomásom, végigmért. mint azelőtt soha. Ezután valahogy úgy alakult. Edittel többé nem találkoztam. És a nyárnak is vége lett. Anyám, ha olyan kedvében volt, rágta a fülemet: “Itt a szeptember, kezdened kell valamihez!” Én pedig álltam otthon a középső szobában, és az ablakon át néztem az idő múlását. Vasárnap délután volt, ömlött az eső odakinn. Kora délután, esti szürkületben anyám a rádiót hallgatta: Ave Maria hegedű és zongora hangon (a villámlástól recsegett a készülék). Weber Esz-dúr szonáta. Anyám az erős zápor szüneteiben megkérdezte tőlem, félve, mégis szinte már erőszakosan. “Mi lesz veled?” Nem tudtam, a katonaságot akartam elkerülni, ez. járt a fejemben. Ömlött az eső, azt kívántam, esne még jobban. Villámlana és dörögne még nagyobbakat. Ne legyen vége! Amed­ dig tart a vihar, minden rendben. A nagy rendetlenséget, a szomorú, szélesen elterülő unottságot elfedte az eső, és megint olyan volt minden, mint abban a világban, ahol régebben már jártam, de azután hirtelen eltűnt valahová. Verte a szedret az eső a fáról. A lila gyümölcsök becsapódtak a földbe, színes pacnik folytak szerte belőlük. “Pakolnod kellene.” Anyám ágyneműt vett elő a szekrényből. “Ez kell?” kérdezte, kezében tartotta a vastag szövetet. “Ez még damaszt, azokból az időkből!” Hogy nem válaszoltam, letette az. ágyra, ahol már ingek, zoknik, törülközők sorakoztak. “Midet kell még kivasalni?” “Mi ez?” talán hangosan kérdeztem, annyira elcsodálkoztam és elszomorodtam. Anyám azt hitte, a zenére gondolok, az egyre sűrűbb recsegésre. “Villámlás, már fejünk fölött a zivatar!” Kihúztam a televízió antennáját - Budapest típusú készülék 1960-ból. De bármit tettem, egyre nem értettem, miért sikerült másnak, nekem pedig nem. Az ágyra pillantottam. A vulkánfíber bőrönd üresen tárta szét magát, nyitott fedéllel, horpadt, ütött-kopott nyomorúságával; a belső vászonborításon jól látszottak a sárga, bizalmat­ lan színű pecsétek: a beázások nyomai. Valaki, valamikor a vulkánfíberrel az esőben... Talán éppen annyira esett, mint ma? Pattogtak a rizsszemek a vastag, impregnált kartonon, de rövidesen utat találtak befelé. S ha hosszú volt az út, hosszú és menekülő, céltalanul csak menekülő, átázott, megpuhult a bőrönd teteje, magába vette a vizet, elszivacsosodott. Ki lehetett, hová tartott? Az apám? Nem, nem hiszem. Ő nem tett ilyesmit. Akkor nagyapám? Igen, talán ő. Róla el tudtam képzelni a hosszú, menekülő, vándorló, kitartó caplatással megtett utat az esőben. Az idomtalanul nagy bőrönddel mintha egy soha meg nem könnyebbedő terhet cipelne. Biztosan 551 �palócföld 91/6 kalapot viselt akkor is, s megérkezéskor, ha egyáltalán megérkezett valahová (vagy csak úgy hitte, megérkezett), még az ajtó előtt lesuhintotta róla a vizet. Hová tarthatott? Honnan érkezett? Talán soha nem tudom meg. Néztem a fakó vízfoltokat, s már nem is a bőröndöt, csak a vízfoltokat és a nagyapámat láttam, s valami hosszú, ostoba, értelmetlen utat. Közben elállt az eső. “Most már igazán pakolnunk kell” - mondta anyám. Összekészített ruhaneműimet belerakta a bőröndbe. Nagyapa magával cipelte az egész úton, gondoltam. Segítettem anyámnak, minél hamarabb legyünk túl rajta. Olyannyira telepakoltuk a bőröndöt, hogy a végén nem csukódott a fedele. Erre rátérdeltem, leszorítottam, s akkor hirtelen egy kis fájdalom nyilallott belém, ami azóta, azóta sem múlt el. A zárak pedig halkan kattanva becsukódtak. Szujóó Zoltán Levéltári jegyzetlapok VI - litográfia 552 �Prágai T am ás Zászló ama bizonyos mégmielőtt későnemlesz kés ei remény csábítása vagy csak amafátyo lon keresztül igen cifrán az utolsó leh etőség ez amúgy is tűhegyen forog mielő tt hamarjában aki él nem a földet lakja így hát sietve a felé vagy talán megink ább a talán felé mielő tt f e lkölt ö z ne a hal álos magas (1991) Oráció A töretlen hó felszínét sem sértve, ahogy a lassan sötétülő ablaktáblában “alkolmaszik” a nap: a feledést szeretném kiérdemelni. 553 �palócföld 91/6 Pálfi Ágnes A nagyság játékszabálya - Nemes Nagy Ágnesről 1976 ősze vagy koratavasza. Kassák emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Kassák egy évszázada született, tíz éve halott. A megnyitót Nemes Nagy Ágnes tartja. Kígyó-zöld ruhát visel. Nem volna megfelelő szó rá, hogy elegáns. Az sem, hogy szép. Inkább, hogy természetes. A természet elszabaduló démonait megfékező fehér mágus. Női sárkányölő. Sokáig azt hittem, zöld a szeme is. Már csak a tekintete maradt, meg a kezei, amikor sok évvel később észrevettem, hogy barna. De szürkénél, hajnali kéknél áttetszőbb, világosabb. S mívesen formált, csúcsos ujjai közt fehéren füstölt az elmaradhatatlan cigaretta. “Kassák meglepetéseiben van valami archaikusan indokolt” - Nemes Nagy Ágnes megnyi­ tójának hangneme egyszerre volt személyes, hallgatóihoz közvetlenül odaforduló, és emelke­ dett, minden pátosz nélkül az. Mint aki nem gyászol, és nem felejt. Azután levetítették a Kassákról fennmaradt mozgókép-kockákat. Alig néhány percnyi anyag volt az egész. Mintha egy leomlott ház kulcsát tartanád a kezedben. Akkortájt, a hetvenes évek vége felé Kassákot megidéző versemet a Mozgó Világ szerkesz­ tője ilyesféle szavakkal adta vissza: “Nekünk ez most nem kell. De a tartásod szimpatikus.” Tíz évvel később ezt az “In memorian ” című verset már én sem veszem föl a kötetembe. 1991 nyarán Nietzsche “Zarathustrá”-ját olvasom. És újra előkívánkoznak a Kassákot megidéző sorok: Mert volt, aki bírta erővel gyalog, visszafelé e torpanó időt torkaszakadtan, húsbavájt körömmel meg nem állt s voltak, kik tornyot emeltek, kongattak újra harangot elhallgasson a rettentő fékek csikordulása ... Körtáncba, kerékbe törni magunkat, magasodni Hold udvarán Kassák lovának zabot kaszálni nem kigurulni a lassú terekről ... A kiállítás menyitója után irodalomtörténész barátom bemutat Nemes Nagy Ágnesnek, ilyesféle szavakkal: “Ő lesz, aki majd a maga örökébe lép.” Neki elakad a szava, pedig a nyelvén volt már. Én zavartan, lehajtott fejjel állok előtte hitvány orkándzsekimben. 1991 nyár elején valaki hozza a hírt, hogy Nemes Nagy Ágnes komolyan beteg. Hogy meg fog halni. Sejtettem én is már, de nem akartam hinni. Az írást “Hegy, folyó, város” címmel lásd: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. 1989. 408-411. 554 �Tavasszal újraolvastam a verseit. Most felütöm az esszékötetét, s amint matrózruhás diák­ önmagát megidézi, első találkozásunk sokkja egyszercsak oldódni kezd: ”... a Nyugat még eleven mérce a szememben, nemcsak mese, szóbeszéd, irodalomtörténet. Az utolsó pillanatban láthattam még valamit, mintegy a szemem sarkából, amit az utánunk jövők már nem láthattak. Valami fontosat és nagyszabásút a magyar irodalomban.”⃰ 1991 augusztus vége. “Órás - Óriás” - játszik a szavakkal egyik barátom. “Tegnap meghalt Nemes Nagy Ágnes” válaszolom, abban a hitben, hogy ugyanarra gondolunk. De nem. Barátom tőlem tudja meg a gyászhírt, és tőlem hallja először, hogy ez az ő legendás gyermekkori félreolvasása volt. Milyen különös. A nagyság játékszabálya legalább, úgy látszik, halhatatlan. Nem eltanulha­ tó, de időről-időre feltaláltati k , és kötelez. Még akkor is, ha a lapjárás nem jó. Vagy ha neked nem is osztottak lapot. Ha felborították az asztalt. Ha itt még vesztes sem lehetsz, nem hogy nyertes. Merthogy, kedves magyartanáromat idézve: “itt a fák nem nőnek az égig”. Akkor is a gyermek a mérték, aki az órást óriásnak olvassa. “Aszabadversben a metrum jelenléte szembeszökőbb, mint a kötöttben” - 1984-ben ezzel a képtelennek tetsző gondolattal riogatom az MTA Verstani Munkabizottságát. Az idea Jurij Tinyanové, aki Kassák (és Majakovszkij és Hlebnyikov és Paszternák és Ahmatova) kortársa volt, az úgynevezett orosz formalisták talán legnagyobb egyénisége. A Bizottság részéről csodálkozás és értetlenség fogad. Egyedül Nemes Nagy Ágnes kapja föl a fejét, hogy “igen, ez érdekes, ez a Tinyanov mond valamit.” S egyedül ő kérdez rá, hogy meg lehet-e kapni valahol a könyvét. Csak annyit jegyez még meg, hogy talán nem a legszerencsésebb a “formalista” megnevezés. Merthogy rosszemlékű jelző ez mifelénk. Szorgalmasan eljárt ezekre a “verstani gyűlésekre”. Nyitott volt, de mindig kíméletlenül őszinte is, azt hiszem, ő volt a legjobb diák közöttünk. S az “öregek” közt ő volt talán az egyetlen igazi pedagógus: “A gyerekeket bántani nem szabad ” - némította el az egyik kollégát, aki ránk, fiatalokra a tőle már majdhogynem megszokott durvasággal támadt. Amikor a hatvanas évek végén a Petőfi (régi Werbőczy) Gimnáziumba jártam, a folyosóra kiakasztott tablók egyikén, a tanárok között felfedeztem a róla készült fotót. “Mindenkinek joga van a fiatalkori arcképéhez” - akkor még nem ismertem ezt a mondatát. De már ismertem a verseit, olvastam a “Lovak és angyalok”-at. Emlékszem, a “Ház a hegyoldalon” című “történet” tetszett a legjobban: (Most megy. Egy körvonal a küszöbön. Most elment. Némaság. A vaskapcsok koponyavarrata. Sötét. És mintha benyúlna a hegybe. Megérintem. Hideg kemence. A kést most helyre. Karcolás a padlón. És semmi más. Hajópadló. S rozsdás, barlangi nap - elég. Kint most madár. Ilyen korán? Egy téli raj. Tengelicék.) Vö: Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. 115. A szabadversről ugyanitt tartott előadásában már idézi is majd Tinyanovot. Vö: Megjegyzések a szabadversről. In: Látkép gesztenyefával. 1987. 298. 555 �palócföld 91/6 Erősen hatottak rám ezek a csonka mondatok, a vágástechnika és a képalkotás filmszerűsége. Egy akkori versem utolsó két sorában letagadhatatlanul ott van ennek a formaélménynek a nyoma: “Senki. Tárt szárnyú ablak./ A kéken egyetlen karcolás.” S azóta is izgat a műfaj, a lírai kompozíció és a történetmondás összekapcsolásának a lehetősége. Az én generációm szégyenlősen sóvárogta a mestereket. Nekünk nem volt Baár-Madasunk. mi már a gimnáziumban is botcsinálta autodidakták voltunk. Az egyetemen nem voltam francia vagy német szakos, nem jártam Nemes Nagy Ágnes műfordítói szemináriumára. Most mégis jólesik leírni, hogy kevés személyes találkozásunkkor mindig stílust és mértéket tanultam tőle. És még valamit, ami legalább ennyire fontos. 80-as évek közepe, Lakatos István költői estje a Fészek Klubban. A mögöttem lévő sorban Nemes Nagy Ágnes ül. Igazi költészet ez, de különös, irritáló. Mintha a lekötözött Gulliver beszélne félálomban hozzánk. Tragikomikum és pátosz, mely időnként már-már kioltja egymást. Az egyik vers valakit egyenesen nevetésre ingerel mögöttem.“Érzéketlen vagy” -hallom Nemes Nagy Ágnes feddését, és a nevetés egycsapásra abbamarad. 1991 augusztus vége. Úszómedence szélén üldögélek éppen, amikor ez az írás váratlanul fogalmazódni kezd. “Én szeretem az anyagot / s gyakran gondolok csontjaimra” - tavasz, óta sokadszor ismétel­ getem már magamban ezeket a Nemes Nagy Ágnes sorokat. Sosem datálta a verseit. Ezt valamikor 1948 és 57 között írta. Uramisten, hugom lehetne már. Összeállította Turcsány Péter és Erdei János, a POLISZ c. időszakos lap szerkesztői. (Folytatása következő lapszámunkban.) Szujó Zoltá n Bagjasi séta - tus 556 �palócföld 91/6 Bögre Zsuzsanna A sülysápi katolikus egyházközség szervezeti élete és működése Bevezetés Az egyházközség fogalma mind a katolikus mind a protestáns egyházon belül használatos, és az egyház legkisebb szervezeti egysegét jelenti. Zavarba jönne azonban egy etimológus, ha összetett szóként értelmezni akarná ezt a kifejezést. Kézenfek­ vő lenne az a meghatározás, amely a község szó etimológiájából indulna ki. Ugyanis az egyházközség régi, irodalmi nyelven az egy­ házon belül a legkisebb, helyi közösségeket jelenti. A község szavunk újabbkori jelen­ tésváltozását figyelembe véve viszont az egy­ házigazgatási önkormányzattal felruházott ki­ sebb, lakott területet jelöli. Egyik meghatáro­ zás sem jár közel az igazsághoz, mivel napja­ inkban a katolikus egyházon belül az egyházközségek között annyi különbséget lehet ta­ lálni, hogy jóformán definiálhatatlan maga a kifejezés. Az azonban bizonyos, hogy az egy­ házközségek többségére nem jellemző, hogy mögötte egy közösség állna. ill. hogy önkor­ mányzati szerepet töltene be. Ez a tanulmány az átlagostól eltérő, de a fenti kritériumoknak megfelelő egyházköz­ ségről szól, ugyanis keretei között jelen van­ nak az önkormányzat és a közösségiség ele­ mei. Egy olyan egyházközségről szólunk, amely önkormányzó közösségként működött már a pártállam idején. A közösség kiala­ kulásának körülményeit és annak funkcióit részletezzük. A leírás során nem szeretnénk elszakadni a valóságtól, ezért különbséget teszünk az egyházközség és az egyházköz­ ségen belüli közösség kifejezések között. Egyházközségen a vizsgált falurész katoliku­ sainak összességét értjük, egyházközségen be­ lüli közösségnek viszont azok körét, akik megteremtették az önkormányzatot. Írásunk­ kal szeretnénk alátámasztani azt a mély meggyőződésünket, hogy Magyarországon az egyházon belül is működhetnek a demok­ rácia elvei, ami magával hozza a közösségte­ remtést és az önkormányzatot. A sülyi példát az egyházon belüli demokratizálódás egyik modelljének tekintjük, amitől van és lehet el­ térő út. I. A kutatás helye - Sülysáp Szociográ­ fiai módszerek segítségével 1985 óta folytatok megfigyeléseket a sülysápi egyházközségben. E vallás-szociológiai tanulmányt modell értékűnek tartjuk: az esettanulmány a pártállam idején kialakult önkormányzó egyházközösségről készült (1985-1988). Közlésre a népi vallásosság napja­ inkban újra indult kutatásai mellett éppen az önkormányzó közösségek születésének és létének szakszerű vizsgálata érdemesíti. Bár nem szűken vett földrajzi térségünkhöz tartozó közösség életével foglalkozik,véleményünk az, hogy annál inkább szolgálja tágabb szellemi régiónk megis­ merését melynek tanulmányozása a szociológus Kamarás István vezette " Kultúra, közösség, világnézet ” társadalomkutatási program keretében folyik. (A szerk.) 557 �palócföld 91/6 Az egyházközség szervezeti életében folya­ matos változások figyelhetők meg, s egyre inkább az önállósodás, az autonómia jegyei tűnnek elő. Legjellemzőbb erre az egyházközségre, hogy számos kisközösség működik keretei között. A kisközösségek soha sem szakadtak el az egyházközségtől, ill. a templomtól, sőt annak magját alkotják ma is. A vizsgált idő­ szakban kb. 12-15 kisközösség működött 100-150 taggal. Az egyházközség közösségi életét a hívek szervezik, a közösséget érintő kérdésekben sok-sok vita után - közösen döntenek. Az 1989 előtti Magyarországon kivételnek szá­ mított ez a fajta közösségi autonómia. A párt­ állam mindenfajta közösséget, amely nem a kommunista párttal vállalt egységet, gyanús­ nak tekintett. Sőt, az akkori rendszer által megtűrt katolikus hierarchia sem örvendett az ilyenfajta kezdeményezéseknek, mert ez el­ lenkezett az állam és az egyház közötti meg­ állapodással. A vizsgált egyházközség szervezeti élete a magyar társadalom egy olyan időszakában alakult ki, amikor - ismert történelmi okok miatt - a vallás nemkívánt jelenségnek szá­ mítolt. A vallással szemben toleráns, modern társadalmakban sem könnyű a vallásos néze­ tet hitelesen képviselni, még nehezebb ezt a szocializmusban, ahol először tiltott, majd le­ nézett ideológiai rendszer volt. A modern kor emberének életében kettévált a szent és a pro­ fán életszféra. A szentségi élet a tempomba szorult, elválva a mindennapoktól. A modern kor és a kommunizmus vallásellenessége ne­ héz helyzetbe hozta a hívőket és közösségei­ ket. Ezt a helyzetet egy jól működő egyház­ község sem tudta megváltoztatni, de segített a hívő ember identitástudatának kialakulásá­ ban. A sülyi híveknek is tudomásul kellett venni, hogy a külvilágban, munkahelyeiken, gyermekeik tanításában, hivatalos ügyeik in­ tézésében az övékétől teljesen eltérő érték­ 558 rend uralkodott. Ebben az időben sokféle al­ kalmazkodási stratégia alakult ki a vallásos és a világi élet összeegyeztetésére. Voltak, akik háttérbe húzódtak a profán világban, tiltakoz­ va a fennálló értékrenddel szemben. Olyanok is voltak, akik megpróbálták összeegyeztetni a két életszférát s ezzel feloldani a skizofrén helyzetet, s olyanok is akadtak, akik nyíltan hirdették elkötelezettségüket a vallás mellett. Az alkalmazkodás egy erős közösségi háttér­ rel könnyebbnek és sikeresebbnek bizonyult, mint anélkül. Tápiósülyt és Tápiósápot a hetvenes évek közigazgatási reformja összevonta. így a nemzetiségi és nagyság szempontjából két teljesen különböző falut ma Sülysápnak neve­ zik. (Sápon a lakosság szlovák eredetű és te­ rülete fele Sülynek, ahol csak magyarok él­ nek.) A lakosság a mai napig számontartja, hogy ki lakik Sápon ill. Sülyben. Sőt, Sülyben még egy külön falurész van. Szöllös. Itt főleg az Alföldről bevándorolt lakosság él, akik kultúrájukban különböznek a sülyiektől épp­ úgy, mint a sápiaktól. Az összevont falu köz­ pontja Süly lett. Itt van a tanácsháza, ma már önkormányzati központ, s néhány üzlet az alapellátás biztosítására. Sülysáp Budapesttől 40 km-re lévő fal, ahonnan az aktív korú lakoság 80 százaléka Budapestre jár dolgozni. A lakó- és a munka­ hely térbeli szétválasztása mellett az egész­ ségügyi, a középszintű közigazgagatási és szolgáltatási intézmények is a falun kívül ta­ lálhatók meg. Így a napi munkábajárás mel­ lett a mindennapi ügyintézés miatt is el kell hagyni a falut, amit a rossz közlekedési viszo­ nyok megnehezítenek, s növelik a hétköznapi élet “mozaikszerűségét”. Sülysáp lakossága 1985-ben 6817 fő volt, ebből római katolikus 4945 fő. A két falurész­ nek két katolikus temploma van, két plébá­ nossal. Kutatásunkat a sülyi katolikus plébá­ nián végeztük, ahol a katolikusnak keresztel­ tek lészáma 3200 fő volt. A sülyi katolikus �egyházközség szociológiai szempontból sajá­ tos környezetben működik, ugyanis a falu­ részt katolikusokon kívül pünkösdiek és bap­ tisták is lakják. A baptista gyülekezet létszá­ ma alig haladja meg a 20-30 főt, a pünkösdiek viszont több száz főt számlálnak. A három val­ lási irányzat bizonyos versenyhelyzetet terem­ tett a gyülekezetek életében, ami nem zárja ki, hogy egymás jobb megismerése érdekében évenként ökümenikus imaheteket tartsanak. II. Az önszervező egyházközség kiépülé­ sének külső és belső feltételei A sülyi egy­ házközséget az. önszervező egyházközségek egyik modelljének tekinthetjük, amelynek ki­ alakulását több külső és belső feltétel kielégü­ lése tett lehetővé. Külső feltételek között kell felsorolnunk: a II. Vatikáni Zsinat tanításásának elterjedését, az állam egyházpolitikájában bekövetkezett változásokat és a katolikus egyházban kiala­ kult kettős struktúrát. A belső feltételek között szerepel: a tápió­ sülyi lakoság hagyományosan erős vallásos­ sága, a helyi plébános azon szándéka, hogy autonóm közösséget alakítson ki, valamint a több évtizedes múlttal rendelkező képviselőtestület működése. 1. A külső feltételektől részletesebben szólva lényeges az, hogy a II. Vatikáni Zsinat nyomán az egész katolikus egyházban para­ digmaváltás következett be. Témánk szem­ pontjábó l legfontosabb, hogy a zsinat a vilá­ giak egyházi munkákban való részvételét kí­ vánatosnak tartja. Ezzel felszabadított egy ko­ rábban is létező, de addig kihasználatlan ener­ giaforrást, amit a világiak tudnak nyújtani az egyház számára. Tápiósülyben is ismertté váltak az új elvek, amit a hívek eleinte csak a szertartások formai változásaiban vettek ész­ re (a mise magyar nyelven történő celebrálá­ sa. stb.). A zsinat igazi hatása csak 10 évvel ké­ sőbb tudatosodott (1974-től). amikor a faluba új plébános került. Ettől kezdve forradalmi módon átalakult a katolikusok kultikus és kö­ zösségi élete. 2. Az állam egyházpolitikájában létrejött változások vizsgálatakor szólnunk kell arról, hogy az 50-es évek totális diktatúrája után a gazdaságban liberalizálás következett be, ami a hatvanas évek elejétől a társadalom egésze számára megkönnyebbülést hozott. Folyóira­ tok, újságok, önképző körök születtek a filo­ zófia, szociológia területein, beindult a hata­ lomtól függetlenedni akarók műhelymunkája. Ezzel párhuzamosan az állam egyházpolitiká­ jában is változások következtek be. Ekkorra az állam megtörte a katolikus egyház ellenál­ lását, a “főkegyúri jog” során választott új egyházi vezetőkkel létrejött szerződésben szabályozták az egyház mozgásterét. Vagyis a korábbi nyílt, tövénytelen egyházellenességet törvényes keretek közé szorították. Kiépültek azok a szervezeti keretek, amiken keresztül az állam befolyásolta az egyház életét. Erőszak helyett patriarchális vezetési stílust gyakorolt az állam. Jól jellemzi ezt a helyzetet egy hely­ beli anekdóta, ami a hetvenes évek közepéről való. Az Állami és Egyházügyi Hivatal meg­ elégelte a sülyi plébános sikeres működését, s utasította a területi püspököt, hogy helyezze át papját egy kisebb, világvégi faluba. A hí­ vek, amint erről tudomást szereztek, elhatá­ rozták. hogy megakadályozzák ezt a lépést. Egy sülyi asszony, aki éppen a fenti hivatal­ ban dolgozott, főnökére nyomást gyakorolt, kijelentve, ha a plébánosukat elhelyezik falu­ jából, akkor ő beadja a felmondását. A szokat­ lan és bátor kiállás megtette hatását, a plébá­ nos a faluban maradhatott. 3. Végül a külsőfeltételek vizsgálata során meg kell említenünk azt, hogy a hatvanas évektől kezdődően a magyar katolikus egy­ házban kettős struktúra alakult ki. Egyrészt adva volt a hivatalos, állami jóváhagyással kinevezett püspöki kar, akik lojálisak tudlak lenni az. állammal. Másrészt létezett az alsó­ 559 �palócföld 91/6 papságon belül egy vékony réteg, akik tehet­ ségük és hitük szerint csatlakoztak a katolikus egyházon belül elindult un. “megújulási moz­ galomhoz” (úgy, mint a karizmatikushoz, fo­ kolare-hoz, vagy a magyar kezdeményezésű Regnum Mariánumhoz). Az egyház vezetői­ nek ezt hivatalból üldözniük kellett, de tettek némi engedményeket is irányukban. Ennek következtében kialakult a hivatalos egyház, mellett egy paralel, “földalatti” egyház is, amely igyekezett átalakítani a világ és az egy­ ház kapcsolatát. A sülyi katolikusok nyitottak voltak az új vallási mozgalmakra. Megismerkedtek a Bu­ lányi-féle bokor tanaival, a karizmatikus, a fokolare mozgalmakkal. Egyik mellett sem kötelezték el magukat, de mindegyikből meg­ tanulták azt ami a saját alkatuk és körülmé­ nyük között a legjobban alkalmazható volt. Az új mozgalmak hatása nagyban közreját­ szott abban, hogy egy sajátos szervezeti struk­ túra alakult ki Sülyben, amiről a későbbiek­ ben szólunk részletesebben. A sülysápi önszervező egyházközség ki­ alakulásának belsőfeltételeit a következőkép­ pen részletezhetjük. 1. Sülysáp néprajzilag a Tápiómentéhez tartozik, s ezt a vidéket már a múltban is na­ gyon vallásosnak tartották. Ennek nyomait őrzik még ma is a zarándoklatok, búcsúk. A hagyományos vallásosságon kívül (amit tö­ mören a rendszeres templombajárás és az egyházi tanítás kritika nélküli elfogadásával tudunk jellemezni), a sülyi katolikusok már a negyvenes években aktívan részt vettek a val­ lásos közéletben. A faluban 1943- 1969-ig szolgáló pap sikeresen szervezte meg a KA­ LOT-, a KALÁSZ-, és a cserkészmozgalmat. Vezetésével működött egy Jézus szíve társa­ ság. a rózsafüzérmozgalom. 1946-ban kezde­ ményezésére kultúrház épült a templom mel­ lett, ami a nem vallásos emberek számára is kedvelt hely volt. A kultúrház 1948-ig mű­ ködhetett. Tehát hagyománya van Sülyben, 560 hogy az egyházi élet nemcsak a hitélet gya­ korlásából áll, hanem a közösségi élet szerve­ zéséből is. A vallásos családoktól nemvolt idegen az. egyházi munkákban való részvétel, erre a hagyományra lehetett támaszkodni a jelenlegi egyházközségi élet megszervezése­ kor. 2. Az autonóm egyházközség kiépülése során döntő belső feltételnek tekinthető a je­ lenlegi, demokratikus vezetési stílus. Ez nem tartozik a katolikus egyház, hagyományaihoz, a plébános személyisége határozta meg, hogy milyen elvek szerint irányítja híveit. Úgy vél­ jük, hogy a magyar egyház jelenlegi pozitív eredményeit azoknak a tehetséges és öntuda­ tos papjainak köszönheti, akik sikeres munká­ jukat részben demokatikus gondolkozásmód­ juknak köszönhetik. Ezek sorába tartozik a sülyi plébános is. Működése kezdetekor be­ látta, hogy legfőbb papi feladatát, a pásztorá­ ciót csak úgy tudja ellátni, ha a hívek bekap­ csolódnak az egyházközség közösségi életé­ nek szervezésébe. Ezzel, mintegy folytatta elődje munkáját. Kereste az alkalmas munka­ társakat, s fokozatosan egyre több feladatot bízott rájuk. A hetvens évek közösséghiányos magyar társadalmában a hívek szívesen kap­ csolódtak be a közösségi élet szervezésébe. Először kirándulásokat szerveztek a környező országokba, majd ifjúsági összejöveteleket tartottak a plébánián. Amint sűrűsödtek a programok, kezdett kialakulni egy csoport, akik képesek voltak a közöség tagjait vezetni. Személyiségük mellett tanulásuk is képessé tette (őket erre. Többen beiratkoztak a Teoló­ giai Főiskola levelező tagozatára, bejártak Budapestre megismerkedni a katolikus moz­ galmakkal, s vitték haza a tapasztalatokat. Ez­ zel kinevelődött egy csoport, mely képes volt az egyházközségen belüli közöség tagjainak irányítására, ahol segítségükkel folyt az ál­ lampolgárrá nevelés. Leghatásosabb nevelőmunka a kisközös­ ségekben zajlott. A kisközöségek szervezése �korcsoportonként történt, amit módosíthatott a személyes barátság. A fiatalok és az idősek külön összejöveteleket tartottak. A közösége­ ket eleinte a plébános vezette, de azok irányí­ tását előbb-utóbb a vezetésre alkalmas hívek vették át. Ma már - a II. Vatikáni Zsinat szellemé­ ben - többszintű munkamegosztás alakult ki az egyházközségen belül. Az első és a legalap­ vetőbb a plébános és a hívek között alakult ki. A lelkiéletet a plébános, a közösséget viszont a hívek irányítják. A munkamegosztás máso­ dik szintje a korosztályok és a nemek között húzható meg. A nők elsősorban a kisközössé­ geken belüli személyes kapcsolatok ápolásá­ val foglalkoznak, a férfiak pedig az egész egyházközséget érintő ügyekben szeretnek dönteni, eljárni. Az utóbbiak legnagyobb pró­ batétele a parókia felépítése volt, amit sikere­ sen meg is oldottak. A felépült plébánia mű­ ködtetésében ismét a nők szerepe dominál. A fiatalok közül kerülnek ki az ünnepek szerep­ lői, az énekkar tagjai. A középkorúak azok, akik betanítják a fiatalokat a fentiekre, továb­ bá szervezik az egész közösség számára a programokat. Kezdeményezik a karitatív te­ vékenységet, tanfolyamot szerveznek, stb. Az idős korúak a kisegítő munkákban vesznek részt főleg, varrnak, sütnek, s aktív résztvevői a lelki közösségeknek. A munkamegosztáson túl az egyes kiskö­ zöségek között különbségeket kell tennünk. Alapvetően három típusra oszthatjuk őket. Az egyik típus a vallásos-baráti közösség. Olyan kisközöségről van szó amelynek ösz­ szetartó ereje a közösségiség. A tagok egymás társaságát keresik, a vallásnak kisebb a jelen­ tősége körükben, mint az együttlét örömének. Ide a fiatalokból, illetve a fiatal házasokból álló közösségek egy része sorolható. Az. idő­ sekre ez a csoportosulási forma kevésbé jel­ lemző. Az. ilyenfajta közösségek hajlamosab­ bak a felbomlásra, a napi problémák negatív hatással vannak a csoport egészére. Többször kerülnek a csoportok tagjai krízishelyzetbe koruknál és alkatuknál fogva, mint a többi közösség tagjai. Másik típust lelkiközösségnek nevezhet­ jük. A közösség összetartó ereje a hit. A rend­ szeres találkozások központjában a hit elmé­ lyítése áll, a közösségiség csak ez után számít. Az elmélyülő, befelé forduló lelkiélet kialakí­ tására törekszenek. Inkább az idősekre jel­ lemző ez a forma, a csoport életét a kiegyen­ súlyozottság, a nyugalom jellemzi. Harmadik típust akcióközösségnek nevez­ hetjük. A közösség ereje az egyházközség egésze számára szervezett akciókban nyilvá­ nul meg. Nem befeléfordulva, egymás között élnek közöségi életet, hanem kifelé. A lelki­ ség is fontos számukra, de annak elmélyítésé­ re akciókat szerveznek pl. előadást a keresz­ tény gyermeknevelés kérdéséről, vagy szeret­ nének katolikus óvodát nyitni. Ide a fiatal há­ zasok egy csoportja sorolható. A csoporttípusok felállítása nem jelenti azt, hogy egy típuson belül csak egy jelleg érvényesül. A típus a közösség domináns jel­ legét emeli ki, ami az idők folyamán meg is változhat. A csoportok nem zártak, indokolt esetben átalakulnak, felbomlanak, esetleg összeolvadnak. 3. Belső feltétel közé sorolható az a tény, hogy Sülyben már 1950 óta folyamatosan működik az egyházközség képviselőtestülete. Az akkori plébános igényt tartott lelkes híve­ ire, s némi beleszólást engedélyezett a közös­ ség ügyeibe. Abban az időben a testület tagjai a hagyományos - tekintélyelvű vallásosság hí­ vei voltak. Erénynek és eredménynek azt tar­ tották, hogy a gyerekek fegyelmezettek a templomban, hogy megtanulták a katolikus köszöntést, vagyis a hivatalos, egyházi nor­ máknak megfelelően viselkedtek. A képvise­ lőtestület formálisan működött ugyan, azon­ ban ébrentartotta a hívek és az egyház szoro­ sabb kapcsolatát. A hetvenes évektől kezdődően a hagyo­ 561 �palócföld 91/6 mányos-tekintélyelvű vallásosság Sülyben megváltozott. Különösen 1974-től kezdve, amikor megérkezett a faluba az új plébános. Az új plébános új szellemet hozott magával, ami a képviselőtestülettől idegen volt. Hogy mégis elfogadták a papot legitim vezetőjük­ nek, az a hagyományos paptiszteletnek és a plébános mély lelkiéletének volt köszönhető. Az egyházközség szellemi-anyagi-irányítását kezdetben a pap vette át, konfliktusokat szül­ ve a pap és az örökölt képviselőtestület kö­ zött. A kisközösségek felerősödése után azon­ ban az egyházközségben sajátos helyzet ala­ kult ki a vezetést illetően. A kisközösségek vezetőiből egy tanácsadó testület született, ami szorosan együttműködött a plébánossal, Ezzel szemben háttérbe került a képviselőtes­ tület vezető szerepe, bár formailag nem szűnt meg. A kezdeményező és végrehajtó szerv a “tanácsadó testület”, a döntéseket jóváhagyó pedig a képviselőtestület. Hogy meddig ma­ radhat fenn ez a kettős vezetési struktúra azt az idő fogja eldönteni. III. Az önkormányzó egyházközség funk­ ciói Fentebb számbavettük, hogy a pártál­ lam idején milyen külső és belső feltételek kellettek ahhoz, hogy egy önkormányzó egy­ házközség kialakulhasson. Az önkormányzó egyházközség az élet különböző területeire kiterjedő funkciókat képes ellátni. Ezek a kö­ vetkezők: gazdasági-, jogi-, normateremtő- és szocializáló funkciók. Önkormányzattal rendelkező közösségek­ nek ilyen vagy ehhez hasonló funkciókat el kell látniuk a közösség fennmaradása érdeké­ ben. Mivel a sülyi egyházközség önkormány­ z ó jellegét a kisközöségek kialakulásának kö­ szönheti, ezért a közösségi funkciók sem jö­ hettek volna létre nélkülük. Az egyházköz­ ségben három különböző szintű közösségi alakzattal találkoztunk. A legerősebb és leg­ hatékonyabb forma a kisközösség, amit belső körnek nevezünk. Ebből áll össze az egyház­ 562 községen belüli közösség, ami a középső kört alkotja, s a külső körhöz tartozik az egész egyházközség. A közösségi funkciók mindhá­ rom körben jelentkeznek, de különböző mér­ tékben. Legjobban a kisközösségekben, a leg­ kevésbé az, egyházközségben. A közösségi funkciók részletezése során ezért a kisközös­ ségekben tapasztaltakból indultunk ki. Gazdasági funkció Az egyházközség önkormányzatként való működéséhez nélkü­ lözhetetlen a gazdasági funkciók ellátása. A hívek által összeadott anyagi és természetbeni javak, az örökölt infrastruktúra s a csekélynek mondható állami és egyházi támogatás volt a forrása a gazdálkodásnak. Három területet különíthetünk el, ahol a gazdasági funkció ér­ vényesül. Először a helyi egyházi infrastruktúra, va­ gyis a templom, a plébánia működtetése, to­ vábbá a személyi feltételek biztosítása, a pap, a kántor alkalmazása. Sülyben két nagy vál­ lalkozása volt eddig az egyházközségnek. Az egyik a műemlék templom felújítása a hetve­ nes évek közepén, a másik az új parókia épí­ tése a nyolcvanas évek végén. Egyik építke­ zés sem történhetett volna meg a hívek rész­ vétele nélkül, ami nemcsak anyagi támogatást jelenteti, hanem aktív részvételt az építkezés­ ben. A második terület az egyházközség belső működéséhez szükséges anyagi javak előte­ remtése: az egyházközség programjainak szervezéséhez, szükséges ételek, italok össze­ hordása vagy némi pénz összeadása. A prog­ ram szervezői gondoskodnak a terhek igazsá­ gos elosztásáról. Akinek nem áll módjában az anyagi áldozat vállalása, attól nem kérnek, ill. helyettük fizetnek. Az. egyházközség tagjai között folytatott karitatív tevékenység (pl. ka­ rácsonyi csomagok készítése, idősek támoga­ tása) szintén ebbe a körbe tartozik. Végül a harmadik terület az egyházközsé­ gen kívüli, a faluban folytatott karitatív tevé­ �kenység. Ez főleg a szegények támogatásából áll, akiken pénzzel, ill. munkával tudnak segí­ teni. Egyes közösségek önként vállalt felada­ tai közé tartozik a szegények felkutatása és támogatása időszakosan vagy folyamatosan. Jogi funkció Jogi funkciónak nevezzük azt a szabályozó rendszert, ami meghatározza a hívek jogait és kötelezettségeit. E funkció­ hoz tartozik a közösségtől függetlenül létező érvényben lévő egyházjog. Az írott szabályok betartásáról a plébános gondoskodik e jog segítségével. Külön szabá­ lyozzák a keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, egyházi házasságkötés, egyházi temetés stb. szertartások formáját, illetve az azon való részvétel lehetőségeit. Normateremtés a közösségi- és a lelki élet területén A közösségi lét magával hozott olyan íratlan szabályok kialakulását, amit a közösség egésze magáénak vallhat. Ennek be­ tartását a közvélemény felügyeli. A munkák­ ban való részvételt, a megfelelőnek vélt visel­ kedési mód betartását elvárják egymástól, s probléma esetén figyelmeztetik a szabályok ellen vétőket. Pl.: A karitatív tevékenység so­ rán akinek módjában van adakozni, annak ad­ ni is kell, különben megszólják. Az alkalmaz­ kodni nem tudók előbb-utóbb kimaradnak a kisközösségekből. A közösségi élet normájával összhangban, de attól elkülönülve létezik a lelki élet normarendje. Az előbbi kialakulását főleg a hívek befolyásolták, az utóbbit a plébános határozta meg. Aki a közösséghez akar tartozni, annak mind a két normarendet el kell tudni fogadni, különben hamarosan konfliktusokba kevered­ het, s kizárhatja m agát a belső körből. A lelki élet normája négy forrásból táplál­ kozik. 1. a mindenkori katolikus egyház erköl­ csi tanítása: 2. a plébános-, 3. a hagyományos vallásosság és 4. a világ értékrendjéből. 1-2 A hivatalos, katolikus egyház erkölcsi tanítása lényegében azonos minden egyház­ községben, hiszen ezek központi utasításként érkeznek a plébánosokhoz a napi élet során (a pápai enciklikákból, a püspöki körlevelek­ ből). Ezeken kívül, de mindenek felett a jézu­ si tanítás követése áll a központban, aminek egységességét a szentírás biztosítja. Az egy­ séges alapelvek ellenére sem tekinthetjük a különböző egyházközségeket azonos norma­ renddel bíróknak hiszen a jézusi tanítást és a központi irányelveket is lehet különböző mó­ don értelmezni. Ezért egy plébános értékend­ je minden esetben szűrőként hat az alapelvek megvalósítása során. A helyi sajátosság megismerése érdeké­ ben tehát ismerni kell a mindenkori plébánosi értékendet. Sülyben a plébános alapvető feladatának tartja a hívek megtéréshez való elvezetését, ami azt jelenti, hogy a keresztény ember éle­ tének a központja Krisztus kell, hogy legyen. Vagyis a krisztusi élet a hívő ember mércéje, célja. Ennek megvalósítására kell törekedni, aminek első lépcsője a megtérés. A megtérés csak lehetőség a cél eléréséhez, azt egy életen keresztül szüntelenül kell gyakorolni. A plé­ bános ezt a célt tűzi ki minden híve számára, s ezt kéri számon életvezetésükön. A plébános híveitől éppúgy megköveteli a keresz­ ténységgel járó kötelezettségek betartását, mint önmagától. Jellemző, hogy a legnagyobb vétségek közé tartozik, ha a keresztény ember igyekezete lanyhul az ideál megközelítésé­ hez. A krisztusi elveket csak komolyan lehet venni, a közömbösség bűn egy hívő számára. Az alapelvből következően számos világi érték megkérdőjeleződik, s helyébe a jézusi elvek lépnek. Egyet említve a sok közül: a világi érvényesülés és az. anyagi javak meg­ szerzésére fordított igyekezet elvetendő, he­ lyébe a szegénység és az önmérséklet elve került. Mindebben nem a felállított követelményrendszer az egyedi, hanem az a következetes­ 563 �palócföld 91/6 ség, ahogy annak betartásáért küzd a plébá­ nos. A plébános karizmatikus egyéniség, sze­ mélyisége hatására több eredmény született, mint amit a célkitűzések önmagukban garan­ táltak volna. Pl. A sülyben élő katolikus csa­ ládok többsége a viszonylagos jómódot több­ letmunkával és alacsonyabb gyerekszámmal érte el a nyolcvanas évek elejére. A plébános elvárásainak elfogadása után megjelentek a háromgyermekes családok. A krisztusi s egyben a plébánosi elvek kö­ vetkezetes betartásáért keményen meg kell küzdeni a híveknek önmagukban, mivel a vi­ lág ellenkező értékrendet kínál számukra. 3. A fent vázolt elvárásoktól különbözik a hagyományos vallásosság. Míg az előbbi be­ felé, a lelki életre irányítja a figyelmet, addig az. utóbbi kifelé, a világ felé akarja definiálni a vallás lényegét. Emiatt elkerülhetetlen, hogy a vallásosság külső jegyei felértékelőd­ jenek. Így azzal mérik a papok munkáját és a hívek vallásosságát, hogy hányan járnak va­ sárnap templomba, tudnak-e ott illedelmesen viselkedni a felnőttek és a fiatalok, ünnepi ruhában jelennek-e meg stb. Sülyben a hagyományos vallásosság és a plébános által elsődlegesnek tartott evangéli­ umi értékrend összeegyeztethetővé vált az évek során. Az önkormányzó egyházközség­ ben a hívek és plébánosuk között eredményes dialógus alakult ki, amely feloldotta a felme­ rülő konfliktusokat. 4. Az előbbinél nagyobb konfliktuslehető­ ség van a világi és az evangéliumi elvek összeegyeztetése során, hiszen szinte minden pontban ki lehet mutatni, hogy a világ éppen ellenkező magatartásra ösztönzi a híveket. Komoly harcot vívnak önmagukkal s környe­ zetükkel, amiben segíti őket közösségük erős­ sége. de nem óvja meg a problémákkal való szembenézéstől. A plébánosi koncepció része, hogy a „törekvése” elég bizonyíték arra, hogy a hívő komolyan akarjon élni, tehát nem al­ kalmaz. szankciókat kudarcok esetén. Éppen 564 az evangéliumi elvek betartására való állandó törekvés az a mód, amelyen keresztül el lehel jutni a megétéréshez, ill. a választott út foly­ tatásához. Szocializáló funkció A vallásos értékek, viselkedésmódok, szerepek elsajátítása a szo­ cializáción keresztül történik, amelynek több színtere is megtalálható. A családtól kezdve az. iskolában tartott hitoktatáson át az egész egyházközség résztvesz e funkció érvényesí­ tésében. 1. A gyerek vallásos nevelése a családban történik elsősorban, amelyet azok a családok tudnak a legjobban teljesíteni, ahol mindkét szülő és még a nagyszülők is templombajáró emberek. Ideális helyzetben tehát a gyermek első kézből, szüleitől tanulja meg a vele szemben támasztott követelményeket. 2. A fentieket egészíti ki az iskolában tar­ t ott gyermekhittan, amit Sülyben hosszú évek óta az iskola keretein belül oldanak meg. 1986-ban pl. 260 gyerek járt hittanra. 1990ben pedig 360. (Az emelkedés folyamatos volt, nem a rendszerváltásnak köszönhető a magas szám.) A tanítás gerincét a plébános végzi, de több világi, teológiát végzett hívő is a segítségére van. 3. Az. iskolai hittanosok utolsó évében. azaz a 8. osztály végzése alatt a tanulócso­ portból kisközösség alakul, aminek összejö­ veteleit nem az iskolában, hanem a plébánián tartják. Ez a rendszer hivatott arra, hogy az általános iskola elvégzése után a faluból több­ nyire Budapestre elkerülő gyerekek ne veszít­ sék el korábbi vonatkozási pontjaikat, marad­ jon meg számukra a vallás irányt és védelmet nyújtó közössége. Ennek ellenére az iskolai hittanosok arányához képest nagy a lemorzso­ lódás, egyesek végleg, mások időszakosan el­ maradnak az. egyháztól. 4. A korcsoportonként szervezett kisközös­ ségek között találunk fiatal házasok, középko­ rúak és idősek számára szervezett közössége­ �ket. Az életkor szerint szerveződő közösségek egyszerre pozitív és negatív hatásúak. Pozitív abban az értelemben, hogy a hasonló életkor miatt azonos problémák foglalkoztatják a ta­ gokat. Negatív viszont, hogy kisebb esély van a korosztályok közötti információcserére, ezért nem tudja szolgálni a generációk egy­ máshoz való közelítését. Pl. A kamaszkorúak problémáival az adott közösség vezetője ill. a plébános találkozik elsősorban, a hívő felnőt­ tek csak a problémák következményeiről ér­ tesülnek általában. 5. A fent leírt hiányt részben pótolja az a “ tápiómenti mozgalom”, amit havonta egy­ szer a környező falvak fiataljai szerveznek a falubeliekkel. Ezeken a találkozókon minden­ ki részt vehet, kortól függetlenül. A falu kere­ tein túlmutató összejövetelek elősegítik a kör­ nyék összetartozásának tudatát, ill. a generá­ ciók közötti szolidaritás kialakulását. 6. Az évenként megrendezésre kerülő lel­ kigyakorlatok, ökumenikus imahetek direkt hatást fejtenek ki a vallási értékek elsajátítása területén. 7. Utolsók között említjük a mindenkire vonatkozó gyónások hatását, amik egy életen keresztül biztosítják és kontrollálják a vallá­ sos szocializáció menetét. A kiemelteken kívül természetesen az egyházközség minden eseménye közvetve hat tagjaira, s a szocializálás részét képezi. A mi­ sék, a búcsúk, a kirándulások, az ünnepségek, stb. IV. Az egyházközség kapcsolata a falu egészé vel a rendszerváltás előtt és után A renszerváltás előtt a sülyi egyházközség ön­ kormányzati funkcióival és kisközöségeivel kihívást jelentett a falu egésze számára. Kihí­ vást abban az értelemben, hogy volt a falunak egy erős közössége, ahová csak a katolikus emberek tartoztak. Világnézetüket hivatalo­ san lenézték, de összetartozásukat. program­ jaikat értékelték. Egy külön világot képvisel tek, paralel életformát kialakítva. A katolikus vallásúak és a világiak ellentéteket hordozva ugyan, de békében éltek egymással. Az együttélést egymás köreinek elkerülése jelle­ mezte, a hívők és a nem hívők kapcsolata laza volt a falun belül. Megmutatkozott ez a barátkozásokban, abban, hogy hivatalos hatalmi szervekben az egyházközség tagjai nem vet­ tek részt. Vagyis létezett a faluban egy tényle­ ges és egy látens hatalommal rendelkező kör, amely hosszú évekig tudott egymás mellett élni. Ennek alapja az volt, hogy a hívők nem akarták megváltoztatni a fennálló hatalmi struktúrát, sem a hatalom gyakorlóinak világ­ képét. Ugyanez a tolerancia volt érzékelhető a másik fél részéről is. A helyzet a rend­ szerváltás során megváltozott. Kiderült, hogy a kisközösségekben nemcsak a lelkiélet neve­ lésére került sor, hanem ezalatt komoly ered­ ményeket értek el a polgárrá fejlődés terén is. A szabad választások alkalmával megmutat­ hatták, hogy mit ér egy közösség a lakosság laza halmazával szemben. Az a képviselője­ lölt győzött a választásokon, akit ők kívántak megválasztani. Alapvetőe n megváltozott az egyházközség és a falu viszonya. A korábbi elzárkózásukat a közéletre való nyitás váltotta fel. Több oka van ennek. 1. A közéletben he­ lyet kapott a kereszténység, kívánatos lett a keresztény értékrend terjesztése. 2. Az egy­ házközségben kinevelődtek közéletet irányí­ tani tudó egyének. 3. A vezetésre alkalmas egyén erős közösségi háttérrel rendelkezik, akikre számíthat programja népszerűsítése­ kor. Az egyházközség arculata a közeljövőben változni fog. Ennek irányát a jövő dönti el, ma a következőképpen látjuk: 1. A faluban jelenlevő többféle vallásos közösség - amik közül kétségtelen, hogy a katolikus a legerősebb - biztosítéka annak, hogy nem sajátítják ki a közélet irányítását. 2. Az egyházközség arculata tisztulni fog. a lelkiéletre való nevelés felerősödik, hiszen 565 �palócföld 91/6 azok, akik l'tfleg a közösségi élet vonzása mi­ att kerültek szoros kapcsolatba az egyházkö­ zséggel, most már választhatnak világi közös­ séget is. 3. A fentiekből kövekezően az egyházköz­ ségen belüli közösség kohéziós ereje lazulni fog a közélet fellendülésével, mert a hívek is részt fognak venni a falu ügyeit intéző testü­ letekben. A vallásos közösségek nem lesznek kizárólagosak életükben, közvetítésükkel na­ gyobb hatással lesz egymásra a vallásos és a világi értékrend. Szujó Zoltá n Önarcképvázlatok 566 − tus, ceruza �palócföld 91/6 Handó Péter Remete Iszod az idő langyos levét, hogy közelebb kerülj könnyűkezű magadhoz, fölébredjen száműzött héroszod az anyagi lét maró ködétől, szád szélén kicsordul minden öregedés-ráncot hagyva arcodon, pedig alvó remény-lény birtokában fölhasíthatnád a halandóság burkát, vastag cérnaszálat fűzöl a tűbe, mintha erdei fára juhszalagot kéne indáznod kérget tartani, mert kérgesnek érzed tenyered futószalag-valóság mellett állva. Beöltöd világ-gyomrát szemednek, hiszen látni szeretnél alvó istened kezével, megfigyelni a soha-el-nem-nyugvó irrealitást, tested, lelked, szellemed, időd. Megtartás A savanyúcukrot elszopogattad. Szereteted megrázóan gazdag ökölcsapás az arcomon. Hiába ölsz - én siratlak. Minden édeset tarts meg magadnak, én gyermeki bánatom. 567 �palócföld 91/6 Vincze Dezső Szép elmúlás Őszidőd fölött egy nagy fa levelét egyre hullatja; az avar szép lassan befed, úgy pusztulsz, el, hogy észre sem veszed. Bizonyosság Ha van Isten, nem olyan, mint amilyennek gondolják; ha nincs, nem úgy nincs, ahogy nem vesznek róla tudomást. 568 �palócföld 91/6 K arácsondi Imre A Miles Davis-blues kezeink között tenyereink óvó burkai között szétfolytak a lányok arcai mint olvadó hóból ázott fűcsomók előbukkannak emlékeinkből elgyötört nemiszervek éjszaka szétnyílt szeméremajkak sátrai éjszaka nyelvpuha nyálas éjszaka a kurvák hasán izzadtságunk keveredik könnyeinkkel ázott ribancok emlékezzetek láttatok sírni minket ágyaitokban sírásunk nem is sírás könnyeink nem is könnyek kimarta már szemeinket a só könnyeink vérré váltak vérpatakok a lányok barna és hófehér hasán szemeinkben a fáklyák kialudtak szívünkben kihűlten kereng az ének pedig itt lenne ideje az őszinteségnek 569 �palócföld 91/6 a feltámadásnak pedig itt lenne ideje a tisztaságnak lyukkártya-adatok vagyunk a bankok precíziós agyában valaki beosztja napjainkat szívünk ütemét agyunk vérellátását quartzkristály-mikroprocesszor- főnök szabályozza pörgünk a napok gyémántos hideg ujjai között okádja a város ember-anyagát gumiszalagokba fogódzva figyeljük villamosok és futkozó mentőautók hangjait talpunk alatt megfontolt koaxiális kábelek dolgoznak ÉS JÁTSZIK A LEGNAGYOBB HALOTT és himbál minket a híg mocsok kórházak hullakamráiban zümmögnek a hűtőautomaták mosodagőzben-lágyult-arcú női hullák a rétek kiskutyák ki vájt szemeivel telehintve New Yorkban a lovak farral a konflisok rúdjaira húzva állnak higgadtan a gyémánttűk csillognak a hajlított krómozott karok a sokezer tekercsű elekromágnesek indukciós erői működésbe lépnek kioldanak az elektronikus liftek leereszkednek az egykedvű csillogó gyémántkarmok a vivőáramkörök a végerősítő-fokozatok mind készenlétben és felüvöltenek a Hi-Fi tornyok MERT A LEGNAGYOBB HALOTT NEM PIHEN MERT A LEGNAGYOBB HALOTT NEM PIHENHET Paradise Zuma Cabrillo és 570 �palócföld 91/6 és Malibun hallgat egy trombita hóba-mártott csont-ujjak simogatják szemeinket meghagyva hunyt pilláink mögött látomásainkat szendergünk elektronikus vérköreidbe kötve század szendergünk kifejlett agyú embrióid szívünket konszernek őrzik szívünket pénzzé tesszük eszünket pénzzé tesszük elkurvultunk huszadik század A HALÁL TISZTA MAGASLATAIRÓL KÖPJ LE RÁNK LEGNAGYOBB HALOTT 571 �palócföld 91/6 Peák Ildikó Szujó Zoltán grafikáiról Ki emlékszik ma Salgótarjánban Szujó Zoltánra? S ha igen, hogyan, miként? Sokunknak él még emlékezetében a Tata alak ja, ahogy presszók, kocsmák asztalánál egy - vagy több italt kér. Számos barátja volt, akik kétségbeesetten próbálták óvni, segíteni. Hiába. Az igazi művész, lételeme az elismerés, mely fontos lett volna számára - tán mindennél fontosabb - és ez életében nem adatott meg neki. Életrajza néhány mondatban öszefoglal­ ható, 1944-ben született Endrődön. A kirakat­ rendezői iskola elvégzése után 1968-ban tele­ pedett le Salgótarjánban, ahol különböző intézményeknél (a Megyei Művelődési Központban, a Nógrád megyei Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalatnál stb.) grafikus­ ként dolgozott. Számos önálló és csoportos kiállítás résztvevője volt. Rendszeresen szere­ pelt a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon és a Területi Szervezet tárlatain. 1968-tól a Nóg­ rád megyei képzőművészeti stúdió, 1976-tól pedig a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja volt. 1986-ban halt meg Sü­ megen. Életműve szétszóródott. Teljes grafikai sorozatokat alig néhány gyűjtő mondhat ma­ gáénak. Ebben sajnos Szujó szerepe sem elha­ nyagolható. Mesélik, mikor egy-egy grafiká­ ját nem vette be a “szigorú” zsűri, az utcán a legelső kukánál összegyűrte, s bedobta azt. Életében sem, az alkotás folyamatában sem ismerte a megalkuvást, a kompromisszumot, a félmegoldásokat. Akik látták őt rajzolni, félelmetes bizton­ ságú grafikai tudásáról regélnek; anélkül, hogy az irónt egyszer is felemelte volna a papírról, tökéletes portrékat alkotott. 572 A szó legszorosabb és legnemesebb értel­ mében ösztönös művész volt. aki kitűnő jel­ lemzőerővel, éles megfigyelőkészséggel ala­ kította ki öntörvényű képi világát. Cél ja nem az idealizálás, a valóság megszépítése volt, hanem végletekig lecsupaszított hétköznapi figurák, helyzetek, gesztusok bemutatása. “Ilyenek vagyunk” kényszerít szembenézni önmagunkkal, mindennapjainkkal. Szinte úgy tűnik, vonzódott a groteszk, torz alakokhoz, helyzetekhez. Szívesen mutatott be lecsúszott egzisztenciákat, pszichopatológikus eseteket. E perifériára kényszerült emberek iránti von­ zódását azonban nem a részvét motiválta. Az “ez is van”, az élet sötét, tragikus oldalának bemutatása érdekelte (keserű fintora a sors­ nak, hogy élete végén maga is grafikainak “hőseihez” vált hasonlatossá). − “Emberek, emberi viszonyok, tulajdon­ ságok érdekelnek. Figyelem a helyszíneket. Ezek közül azokat választom ki, ahol az em­ beri helyzetek legjobban mérhetők” vallot­ ta. Alakjai a mindennapi élet színterein piac, utca, kocsma - mozognak. Robosztus, két lábbal a földön álló figurák piaci árusok, munkába igyekvők - népesítik b eelapokat, vagy megfáradt, magukra maradt idős embe­ rek. �Szujó munkásságának szinte egyetlen szakmai és társadalmi elismerése az 1975-ben elnyert Madách alkotói díj volt, melyet Levél­ tári jegyzetlapok című litográfiasorozatáért kapott. A sorozat témája - a két világháború közti Salgótarján munkásságának nyomora szinte “kikerülhetetlen” volt a 70-es évek művészeti életében. Szujónak azonban sikerült elkerül­ nie a kliséket. Nem a hősies munkásmozgal­ mat örökítette meg teátrális jelenetekben, ha­ nem az emberi elesettséget, kiszolgáltatottsá­ got, az éhezést. Rendkívül egyénien oldotta meg mindennek érzékeltetését is. A litográfi­ ák hitelét - történelmi érdeklődésének megfe­ lelően - levéltári kutatásokkal biztosította. Az ott felfedezett dokumentumok - könyör­ adománygyűjtési engedélyek, folyamodvá­ nyok. végzések - másolatai alkotják a grafi­ kai lapok egyik felét, míg a másik oldalon egy-egy rajzot látunk. E litográfiák azonban nem illusztrációk, inkább gondolatok képi megjelenítései, jelképek. A művész szinte tel­ jes egészében mellőzte a környzetet, a lé­ nyegre - az elfásult, vagy vádló arcokra, meg­ roggyanó alakokra - koncentrált. Így válnak e grafikák átütő erejűvé, megdöbbentővé. Érez­ zük. hogy rajtuk keresztül Szujó korunk ele­ settjeiről. számkivetettjeiről is szól. Életét - a történelem mellett - az iroda­ lomhoz való szoros kötődés kísérte végig. Ké­ szített konkrét illusztrációkat is, elsősorban azonban egy-egy irodalmi műnek nem a cselek­ ményét kívánta ábrázolni, hanem annak kon­ cepcióját tömörítette egy-egy grafikai lapon. Kisérletet tett arra, hogy olvasmányai köz­ ben felmerülő gondolatait, az első reflexiókat papírra vesse, megrajzolja. Az elképzelésből egy életen át számos változatban visszatérő sorozat alakult ki: Egy este barátaimmal cím­ mel. A bizarr iránti vonzalmának megfelelően kedves írói - Dylan Thomas. Joyce, Ginsherg - műveiből elsősorban a groteszket láttatja meg. E grafikáin is tökéletes egységbe hozza a rajzot és az írást - a kiragadott idézetek elszórtan olvashatók a figurák között. Szoros, kimondott összefüggés köztük tulajdonkép­ pen nincsen - együtt azonban atmoszférát, hangulatot teremtenek. Ha Szujó Zoltán grafikáit tanul­ mányozzuk, nem térhetünk ki erotikus jellegű rajzai elől sem, Pajzán fecsegések című soro­ zatának lapjain nem az idilli szerelmet örökí­ tette meg. Figurái csúnyák, a művész szinte kedvtelve mutogatja torz, petyhüdt testüket. Férfi- és nőalakjai pénzért vásárolnak szerel­ met, isznak, viselkedésük néha a perverzió határát súrolja. Szujó leszállította az erotikát arról a piedesztálról, amelyre az újkor (szub)kultúrája állította. Az élet öröme igen­ lése helyett e lapokon keserű fintorral a ki­ szolgáltatottságot. a züllés lehetőségét mutat­ ja meg. Kelkáposztaszagú, eltorzult testű asszonyai, alkoholista férfialakjai a látszat el­ lenére egyedül vannak - elidegenedettségre, egy eltorzult értékrendű világra figyelmeztet­ nek, melyet sztoikus nyugalommal, bár kissé csodálkozva szemlél egy, minden lapon meg­ jelenő kismajom. Szujó nem minden grafikája ilyen keserű. Szüleiről készült egyszerű, tiszta rajza gyen­ gédségről, szeretetről tanúskodik. Számos lap­ ján pedig egyfajta szarkasztikus, önmagán is nevető humor csillan meg, játékos, de komoly mondanivalót sugalló figurák mozognak. Bár kezdetben kisérletezett olajjal is, vilá­ ga a grafika volt. A rajz. spontaneitása, vi­ szonylagos könnyedsége jól szolgálta célját gyakran groteszk jellemek, helyzetek érzékel­ tetését, a karikírozást. Legkedvesebb technikái - az egyedi tus­ rajz mellett - a linó, a rézkarc és az alugráfia voltak. Lapjain első látásra úgy tűnik, figuráit vé­ letlenszerűen, önkényesen helyezte el, min­ den különösebb kapcsolat nélkül. Ha alapo­ sabban megfigyeljük azonban őket, felfedez­ zük, hogy igenis van közük egymáshoz. 573 �palócföld 91/6 asszociációkat, gondolatmeneteket testesíte­ nek meg. Egy-egy grafika szinte egy kerek történet, mese. A véletlenszerűség látszatát erősíti az is, hogy Szujó szívesen alkalmazott szokatlan képkivágásokat, gyakran derékban, vállban elvágva a figurákat, vagy az álló alakokat kü­ lönböző szögekben megdöntve. Élt a “kép a képben” megoldásával is. Sok rajzán a fó mondanivalót hordozó jeleneteket, figurákat fekete szögletes háttérrel különítet­ te el. Ez kettős célt szolgált - a kiemelésen túl egy bizonyos távolságtartást, gyakran iró­ niát is. Voltak vissza-visszatérő figurái; csúnya jegyespár, kopaszodó idős urak, kendős nénik “szürke kis körülmények között élő szürke kis emberek”. Annak ellenére, hogy Szujó lege­ sendőbb pillanataikban, a legkegyetlenebb módon mutatja be őket - ha részvéttel nem is - , bizonyos alázattal, szinte tisztelettel köze­ lített hozzájuk. A Baglyasi séta sokat megélt kendős nénije minden kendőzetlen csúnyasá­ gával felmagasztosul, csakúgy, mint a Levél­ tári jegyzetlapok nyomorultjai. Hosszú éveken át jellegzetes figurája volt Salgótarjánnak természetességével, hullám­ zó, de általában jó kedélyével. Sok barátja, cimborája, s néhány értője volt, ám jó taná­ csaik ellenére sem volt hajlandó fejet hajtani, s beállni “a sorba”. Jól ismerte grafikáinak hőseit, hiszen köztük élt, hasonlóképpen mint ők, s hasonlóképpen is veszett el. Az igazi szakmai elismerés hiánya, s az a tény, hogy nem tudott, s nem is akart beilleszkedni egy adott rendbe, megteremtette azt az ördögi kört, amelyből már nem volt kilépés. Egyszer azt mondta, hogy a “hősiesség nagy dolog, engem viszont kevésbé érdekel a hagyományos hősiesség. Hiszen hősiesség az »átélni és megmaradni« is.” Hősies akart len­ ni, de nem tudott megmaradni. Szujó Zoltán Egy o veráll története (a fuvolázó) 574 - toll �Zsibói Béla Indulatos rajzlapok (Szujó Zoltán néhány grafikája ) Lautréamont a szépséget úgy próbálta meghatározni (és ebben semmi novum), hogy az olyan, “m in t a varrógép és a z e se rn y ő véletlen találkozása a bon casztalon ”, - És ha az esztétika megfogalmazásai kö­ zött arra az igencsak korai, még az Akadé­ mosz ligeteiben magyarázottra gondolok, és a későbbiekre is, amelyek - kissé leegyszerűsít­ ve - akképpen szólnak, hogy szép az, mi ér­ dek nélkül való (illetve tetszik) - nos, ha a klasszikus, de a későbbi esztétikák hasonló tárgykörű megfogalmazásaira gondolok, ak­ kor a múlt század végén mondottak szokatlan társításként hathatnak ugyan, ám “széptani­ lag” sem az ókori görög de a következő esz­ mények értelmében is megtámadhatatlanok elvileg. Egyébként pedig nem hiszem, hogy csu­ pán a (szokatlan) meghökkentésre vágyó fran­ cia szellemesség vagy még kevésbé, mi oly­ kor egy ezzel, a francia irónia megnyilatkozá­ sa lenne a korábbi Lautréamont idézet. Inkább gyanakodhatunk a költőnek valami más szép­ ség, esetleg harmónia iránti vágyára - s mint utólag kiderült - egy másfajta művészet óhaj­ tásaként. Amely óhaj - tegyük hozzá - nem is volt hiábavaló. Századunk fordulóján a “más­ ság” iránti esztétikai igény sokszorozottan je­ lentkezik majd az avantgard különböző irány­ zataiban. Bizonyságul pedig a már kissé elfeledett költőt az első világháborút követően, úgy az 1920-as évek táján újra felfedezik és éppen a szürrealisták teszik meg közvetlen elődjük­ nek. Aztán a Gróffal hasonlóképpen történik a továbbiakban is: a következő világháborút kö­ vető “transzavantgard” irányzatokkal egy­ szerre, immár másodszor kél ismét új életre. Elgondolkodtató az, hogy századunk háborúi nyomán ránktörő szellemi, művészeti omlá­ sok - újraépülések, tudati kataklizmák köze­ pette őskereső indítékkal, az újra- és újrakez­ dések küszöbén önigazoló szándékkal mind­ untalan visszanyúlnak többek között érte is, hogy aztán olyan, a kortárs laikus közönség számára kezdetben, de talán később is követ­ hetetlen és ezért befogadhatatlan, tehát kár­ hoztatni való új látásmódok (dadától a szűr­ realizmusig, majd a pop arton át a koncept-, informel artig, stb.) születhessenek meg. - Így történt ez ugyanis századunk negyvenes-ötve­ nes éveiben is, sőt a korszak második harma­ dában sem másképpen, amikor újabb “tár­ gyak” (netán esztétikák) kerültek boncasztal­ ra, boncasztal mellé-mögé, és gyanítom asztal alá is majd a korszak utolsó harmadának vé­ geztével. A 70-es évek egyes Szujó-grafikáit tekint­ ve olyan korszakban születnek ezek. amikor a pop art legutóbbi világháborúnk után új kép­ A grafikák a Nógrád Megyei Múzeumok tulajdonában vannak. 575 �palócföld 91/6 zőművészeti és nemcsak képzőművészeti len irányítás eszközeit az alkotók és az alkotó (irodalom, életvitel végső soron “filozófiai”) műhelyek kezébe “adta”, valójában a cenzúra folyama az Egyesült Államokat követően helyett az öncenzúra torzító hatású kemé­ nyugaton is (főképpen a volt NSZK-ban) már nyebb és cinikusabb módszerét kényszerítette tetőzött, hozzánk pedig a keleti partokra e hul­ a művészekre. - Ez pedig legfeljebb a hata­ lámár a politikai gátak és természetesen a köz­ lom háta mögött, a közönséggel történő cin­ ben eltelt idő (a megkésettség) szűrőin át tisz­ kos összekacsintás, ha nem is művé­ tultabban érkezik. Ekkor már alkotásokkal is szetidegen, de nem is mindig autentikus mű­ mérhető stílustörténeti kategória. És nemcsak vészi produktumok (színházban az “áthalláa képzőművészetben következtek új hullámok sos” előadások) megszületését eredményezte. azidőtájt. - Gondolatban végigtapogatom há­ Módszereiben pedig a “más szemével látás”, tam mögött a polcok könyveit. A kötetek ge­ a “más fülével hallás” stb. torzító gyakorlatá­ rincén Dürrenmatt, Miller, Beckett, Albee és hoz vezetett, amikoris az ecsetvonás, a toll Joyce neve. Mellettük sorakoznak Ernst Fis­ rajza még megszületése pillanatában egy más­ cher, Roger Garudy, de Sarte és Camus, és fajta látásmódhoz igazodik - így vagy úgy -, sorolhatnám még Ginsberg, Salinger vagy amint a leírt szó egy idegen szerv, a “hivatalos Keruac köteteit. És régen túl vagyunk már fül” rezonanciája szerint artikulálódik - így azon, hogy Kafkán vitatkozzunk, megtették vagy úgy - , mert ilyen-olyan korszak ez a ezt a Prága melletti Liblicén jó évtizede. - És távlatok és meggyőződések igaz és hamis ha­ mégis a szellemi fellendültség szomorú idő­ tárai között, a megtorpanásokban és nekilen­ szaka volt ez könyvkiadásban, képzőművé­ dülésekben egyaránt. szetben és a lelkekben sem másképpen. Szomorú, mert a jövőbeni folytatáshoz fű­ zött reményeket nem váltotta be: a 70-es évekre (politikai de gazdasági okok miatt is) A grafikát - a “barlang-karcoktól” a ke­ megfeneklett. A művészetben (képzőművé­ resztény és egyéb miniatúrákat, és inicialékat szet, irodalom, stb.) ezidőtől hangsúlyozot­ is ideszámítom -, tehát a kezdetektől napjain­ tabbá válik az alkotói kettős tudat (mondanám kig, egy meglehetősen technicista hasonlattal, paranoja) jelenléte, mely oly sok művész-sors a szeizmogram finom tűjeleihez hasonlóak­ és oeuvre félresiklatójává vált. E kettős tudat nak vélem, egy mindenkoron érzékeny ren­ eredője egyrészt abban keresendő, hogy a pa­ gés-kutató és - feltáró lelkes szerkezet rezze­ ternalisztikus művészet-manipuláció techni­ néseinek lenyomataképpen. Olyan lenyoma­ kái ekkorra kikristályosodtak és megkemé­ toknak, amelyekről leolvashatóak a közösségi nyedtek. A “hivatali” elfogadtatás vagy eluta­ (társadalmi) és a magánéletben bekövetkezett sítás a művészetet és természetesen a művészt megrázkódtatások foka és mértéke egyaránt is a támogatás és a tiltás dilemmájával szem­ ha igaz (őszinte) művészetről van szó. besíti. A tűrtek körének megjelenése pedig Én így gondolkodom Szujó Zoltán Pajzán propagandisztikus volta, illetve a politika ki­ fecsegések, Játékos figurák, Egy overáll törté­ rakatába utaltsága miatt nem a legvonzóbb nete, Egy este barátaimmal, az Önarcképváz­ állapot, netán egyesek számára kompromittá­ latok, valamint a Levéltári jegyzetlapok né­ ló státusz. A tudati kettősség másik gyökere a hány grafikájáról, melyek 1974 és 1979 kö­ korszak “több szabadságot - több felelős­ zött születtek tus-, tus-ceruza és tollrajz, alug­ séget” hirdető kultúrpolitikai alapállása lett, ráfia, litográfia valamint ofszett technikával. mely szemforgató módon most már a közvet­ Vannak közötük, jobb szó híján, “magánindít­ 576 �tatásból” és társadalmi elvárásra-megrende­ lésre (Levéltári jegyzetlapok) készültek. A nyitottabb kompozíciójú. magánéletből fogant grafikákról azonban rögtön előljáróban tisztáznunk kell, a felületes szemlélődő eliga­ zításként is, hogy önálló művekről van szó még az Önarckép vázlatok - esetében is. Nem konceptusok ezek (ami nem összeté­ vesztendő ez esetben a konceptuális művészet - a koncept art - körébe vonható megfogal­ mazással), hanem a szó eredeti értelme sze­ rint: nem konceptus, tehát nem első megfogal­ mazásokkal van dolgunk. Teljes bizonyosság­ gal, önálló alkotásokra következtethetni a la­ pok egyedi nevesítéséből (számozásukból kü­ lönösképpen) a pontos keltezésről és a mű­ vész sohasem hiányzó kézjegyéből. Nem skiccek vagy tanulmányok, nem egy eljöven­ dő kompozíció vázlatai ezek. Önálló művek­ ként kell tekintenünk rájuk. - De indokolt-e az aggályoskodó körüljárás e néhány lapnyi grafika esetében? - A jellegzetes kontúrok meghatározása az egymáshoz látszatra lazán kötődő alakok, a “jelenetek”, a “narrációt” szolgáló szerkesztés végül pedig a formakom­ pozíció értelemhordozó felfejtése érdekében elkerülhetetlennek érzem e “kritikai” szőr­ szálhasogatást. - De szükséges ez egy sajátos művészi látásmód tisztázásának okán a kom­ pozíció, illetve a formák találkozásának (var­ rógép, esernyő, boncasztal és egyebek) okán, amelyek - meggyőződésem - ha művészetről van szó, sohasem véletlenszerűek. - Egyéb­ ként is mai művészetünkben a véletlen tuda­ tos szükségszerűséggé lett immár. De milyen csodák is történnek ezeken a rajzlapokon? A csodák már megtörténtek még mielőtt e lapok megszülettek volna. A pop art vagy amint a későbbiek során még emlegetjük majd az. “új realizmus” már megteremtette és még teremti azokat a hétköznapi varázslato­ kat, amelyek közepette nagyjából ma is élünk. - Mindenekelőtt pedig azzal, hogy feladja a korábbi áramlatok térépítkezési technikáit, kompozíciós elveit, pontosabban a plasztikai­ kig zárt formát egy spontán önfeltárás érdeké­ ben. Nem más ez, mint az un. “hierarchikus kompozíció” elvetése, azaz “a kép-centrum” megszüntetése folytán kialakult új képi archi­ tektúra, mely többé már nem alá-fölé rendelt­ ségi viszonyt teremt az egyes ábrázolt elemek között, hanem elsősorban mellérenelési vi­ szony révén egy új szintézist valósít meg. Gondoljunk a már művészettörténeti foga­ lommá vált Andy Warhol Elisabeth Taylor vagy Marilyn Monroe (1962) serigrafiájinak zöld, kék, lila stb. sorozatára, amelyen a mű­ vésznők arcát a selyemszita-technika segítsé­ gével színfoltokra bontja fel a művész a szem, a száj, stb. (az arc) alkotó elemeire. E varián­ sok (nem alá-fölé rendeltség révén) az ismé­ telhetőség, a minden irányba folytathatóság érzetét sugallják, illetve a kép keretén túl, fo­ lyamatos sor képezhető belőlük. Maga az al­ kotás pedig expanzív képfelületté válik, mely erőszakosan magára erőlteti a szemlélődést: ebben rejlik expresszivitása. A Pajzán fecsegések (III.) egymás mellé rendelt “csintalan” páros jelenetei, nőalakjai, az ivó férfi figurája, az Önarckép vázlatok hasonlóan építkező kompozíciójának erotikus ágyjelenete, az otrombaságában szomorú me­ nyasszony-vőlegény párosa, a baloldali férfi nyers darabos alakja, vele szemben az idős asszony lehelletfinom ceruzarajzának szinte nosztalgikus megfogalmazása, vagy a többi grafika azonosan építkező térrendszerével mindannyiszor a teljes képmező működésbe hozható. A különböző "jelenetek" (egy törté­ nés belső állomásaiként) egyszerre-jelenvaló­ ságkukal hatnak. A részletek egymásra utal­ nak, olykor feleselnek egymással, nincs kö­ zöttük “kitüntetett” részlet - hanem vala­ mennyi rész energiát kap, viszont ezek a kép egészében, önmagukon túlmutató dinamiká­ 577 �palócföld 91/6 val oldódnak egy magasabb egységbe. Az áb­ rázolat tulajdonképpen a síkok egymásmellet­ tiségének sorozatából alakul. A tér hatását az ábrázoltak jelenetezésein belül a berendezés, azaz a térre utalás elemei - egy tárgy (ágy, italos üveg, szoknya, pipereasztalka, sétabot stb.) olykor egy jellegzetes mozdulat - adják, és ezekben leljük meg a grafikusi narráció hangsúlyait. E belső térbeli szcenírozás pedig a mondandó értelemezésének szintjén valósul meg, önálló képfelületté válik. Az előbbi grafikák mellett a Játékos figu­ rák, vagy az Egy este barátaimmal (James Joyce III.) jelenetei egy élet rajzolatát - bizo­ nyára a közelállóknak pontosan megfejthető részleteket - beszélnek el. Természetesen a kívülálló de a késői szemlélő is mesét szőhet (netán anekdotikusan is) köréjük vagy legalá­ bis egy bizonyos, művészre (környezetére) jellemző életvitelt (lét-stílust) következtethet ki ezekből. (Ebben az értelemben még termé­ szetesebb, hogy e grafikák nem konceptus, fogalmazvány értékűek, amint erről már ko­ rábban szóltunk.) A művészet általános normája, dilemmája is egyben az, hogy a világról a világnak szól­ jon, arról, amelyben élnünk adatott. Ennek értelmében Szujó alakjai (az Önarcképvázla­ tokat is ide sorolom) lélektani kinagyítások, amelyek a közlendő kodifikációjaként, amo­ lyan fogódzó szerepét is játszhatják az egyé­ nien konkretizálható történésekre, pillanatnyi hangulatokra. - S ezek a történések vagy az azokat övező művészi hangulatok érdesen ke­ serűek, szinte idillt taposó durvasággal csak a jelenben valóak. Mosolytalan, olykor fenye­ gető e lapokon a jelenvalóság, a zaklatottság (és nemcsak a kompozócionális megoldások miatt), mintha száműzte volna innen a harmó­ niát és mégis, a finom vonalakkal rajzoló ce­ ruza, tű, olykor a toll összhangot, arányossá­ 578 got kedvelő vezetése, finoman cizellált majd­ nem klasszikus kanyarulatai egyfajta harmó­ nia utáni vágyra engednek következtetni. Egyik-másik “játékos figura” arcvonása, vagy a már említett önarckép-vázlatok idős nőalak­ jai, az overáll történetének fuvolázó férfiai, sőt a kegyetlen realitásű levéltári jegyzetlapok portréi is mind erre utalnak. Lírai bensőség nem, vagy igen ritkán jellemző figuráira, mégis a művész gyengédségét, majdnem óvó aggodalmát sugallják e magányos alakok. A dolog és ember szerepcseréje jelen szá­ zadi tapasztalatink szerint azt jelenti, hogy a dolog túlharsogja az embert (a humánumot is?). - Igaz a dolgok ördögi hatalmát már Bal­ zac is jelezte számunkra, de az atomizálódás - semmi sem egész (Ady nyomán szabadon) - tulajdonképpen csak korszakunkban szült végzetesen megtapasztalható hirtelen zűrza­ vart. - Állóképek egymás mellé rendelt soro­ zata, lerobbant gépkocsikarosszéria, szemétre való WC-kagyló, agyongyötört fogpasztás tu­ bus óriásivá nagyított, félelmetes másolata, ócska vödör (esernyő, varrógép, boncasztal!) majd egyéb használat nyomorította tárgyi ka­ cat apokaliptikus egymásmellettisége (Olden­ burg, Rauschenberg, J. Chamberlain, stb.): ez a pop art véleménye a gépiesen fogyasztó és csak fogyasztói (viszonylagos) jólét (társada­ lom) álságairól. - Hova lett a kubista Léger őszinte, gépi szerkezetek iránti virágos lelke­ sültsége? - Természetesen rögtön emlékeze­ tünkbe ötlik most, talán éppen e képzőművé­ szeti viszonyultság korai előzményeképp szü­ letett Van Gogh-csendélet - azoknak a hasz­ nálatba otrombává nyűtt bakancsoknak a szo­ morú egymásrautaltságáról - a fetisizált tár­ gyak emberi sors-(lét-) mintázó szimbóluma­ ként. Szujó Egy overall története (a fuvolázó) című grafikájának viszonylag derűs, inkább �balladai nyugalmú alakjait a tárgyak (maga a ruhadarab fenyegető kuszasága, a két surranó lehangoló jelenléte) alaktalan nyugtalanság­ gal övezik. A szűkreszabott sötét háttér előtt pedig a magánlét nyugalmas pillanatai “zajla­ nak”. Az egymásra figyelő férfiak (monda­ nám: a mester, a beavatott és a beavatandó) hármas csoportozata miatt e grafikát a fenye­ getettség lemondó kifejezésének - illetve a magánlét, a művészetbe menekülés lehetősé­ geként valami szomorú bizakodás megfo­ galmazásának vélek. Igen érdekes egy másik tárgyközpontú, a pop art fetisizáló gesztusára emlékeztető Szu­ jó-lap, a Játékos figurák című, amely szá­ momra úgy tűnik elidegenedésre figyelmezte­ tő (egyfajta technika ellenes-) magatartást hordozó. A kompozíció kiemelt részlete egy majd­ nem aprólékos grafikai műgonddal kidolgo­ zott hajtóművet ábrázol, a közlekedési eszköz legagresszívabb részét s még véletlenül sem az eszköz valamilyen más vonatkozására fi­ gyel vagy éppen magára a “gép” gazdájára. Mi több a “gazda” ebben a viszonyulási rend­ szerben mellékessé is válik, jelzéssé zsugoro­ dik - egy pedálon nyugvó láb akár a masina alkatrészeként is felfogható. A karakteriszti­ kusan megrajzolt figurák, jelenetek közé éke­ lődő motorkerékpár-részlet pedig felrobbantja a kép narratív értelmét, egyben mozgalmassá is teszi azt. A kerék forgásának dinamikus fel­ bontásával pedig - a futurista Giacomo Balla (Egy pórázon vezetett kutya dinamizmusa) a mozgást mozzanatnyi részleteiben megragadó rajzolatához, vagy a még futuristább Boccioni lendületes “biciklista” ábrázolásaihoz hason­ latosan - Szujó gépezete épp, e kerék által, működő erővé válik: gazdátlan erővé. - Min­ denesetre az bizonyos, hogy Szujó ezzel nem Szujó Z oltán Játékos figu rák - offs e t 579 �palócföld 91/6 a korai, különösen a huszas évek avantgardjá­ nak technika imádatához, inkább az ellenke­ zőjéhez közelít. Pillantsunk azonban a rajz egy másik rész­ letére, a hegedűt tartó, kalapos-szemüveges férfi figurájára: a hangszer jelenléte is érték­ sugalló lehet, ám az ember aprólékos de könnyed grafikai gonddal kimunkált alakja mindenképpen hangsúlytteremtő, egyben el­ lenpontozó gesztus a korábbi technikai fogan­ tatású részletekkel szemben. Az eddig mondottak összegzéseképpen de egy újabb kérdés előzményeként - lássuk mi az, ami Szujót és a pop artot rokonítja? E művészettörténeti vonulat vonzódása a képregényszerű megoldásokhoz nyilvánvaló. Az egymás mellé rendelt képsíkokból kiala­ kuló narrációról már szóltunk. Tulajdonkép­ pen ezek úgy is felfoghatóak - jobb párhuzam híján - , mint egy leporelló könyv lapjai. A grafika mondandója pedig a “szcenírozott” részletek intellektuális-emotív “lapozgatásá­ val” válik felfejthetővé. Szándékosan nem a képregény egymást követő képkockáit hívtam segítségül, mert ezek rendszerint kronologi­ kusan (a számozás sorrendjében) követik egy­ mást, s ez egy műalkotás esetében nem evi­ dencia. - Az viszont nyilvánvaló, ahogy oly­ kor a pop art a képregény hőseinek hurokba írt gondolatait vagy a párbeszéd elemeit ("egy az egyben") kompozíciós megoldásként saját eszköztárában átemeli. Elegendő, ha csupán Roy Lichtenstein serigrafiáira gondolunk, amint például a Reménytelen női portréja alá ugyanúgy, ahogy a képregény rajzolója ő is egy hurokkal a hős szájához rögzíti többlet­ mondandóját. Szujó Egy este barátaimmal (James Joyce II.) című grafikájának kompozicionális tarto­ zékai (ha nem is hurokba zártan) a szereplők mellé - alá rótt ironikus felhangú bökversek: “Szem, haj, bája, mételyek Fejem csak úgy szédeleg.” Szujó Zoltán Egy este barátaim m al (James Joyce II.) 580 - tus �Majd alább, nyilván a kalapos hölgyhöz tarto­ zó: “Szerelem Régi Édes Dallama Csendül..." Mindkét szöveg kétségtelen, hogy formai megoldásként a pop art gyakorlatával rokonít­ ható, de művészi habitusként is - a gúnyolódó távolságtartás révén - szintén a pop arthoz közelíthető. (A látvány kiegészítéseként e tá­ volságtartás az értelmezés eszköze is egyben.) - És úgy tűnik ez a fajta grafikai “beszédfor­ ma” igen közeli Szujó művészi intencióihoz. A formailag kötetlenebb rajzos-feliratos dis­ kurzus (hisz egy barátokkal töltött estéről van szó) olyan lehetőségeket rejtő, amelyek a gra­ fikus szarkazmusának tökéletesen megfelel­ nek. S most e javarészt összegező de talán új összefüggéseket is kereső sorok után - ahol annyiszor elhangzott a pop art neve - elérkez­ tünk a korábban jelzett kérdéshez, mely ön­ magát kínálja: - Akkor Szujó Zoltán mégis miért nem csupán és csak pop art-művész? Az önmagát nyújtó kérdésre a választ ma­ ga Szujó, de az irányzat további fejlődése, a hetvenes évek és méginkább a következő év­ tized stílusváltó egyéni gyakorlatai adják meg, amikoris maga a pop art már lezárult művészettörténeti stílussá lép elő. A magyarázat, a megfejtés gyökere pedig emocionális, az, hogy a pop art alkotói, alko­ tási eljárása-gyakorlata primér gesztusok, ér­ zelmek, indulatok kifejezésére alkalmatlan. Szujó pedig érzékenységében dühre lobbanó, nemes felháborodásában káromkodásra hajla­ mos művész. Grafikái nyugtalanul szenvedé­ lyes, indulatos lapok. (Talán ezért is, hogy a mosoly csak tűnékeny árny: humor, derű pe­ dig sehol sincsen ezeken a grafikákon.) Ha további kérdésekre keresünk választ, tanácsosnak látszanék, hogy éppen ezt a gra­ fikát - Egy este barátaimmal (James Joyce III.) - vizsgáljuk az elkövetkezendőkben. Mert miben is ragadható meg e (Szujó-)jelen­ ség? Maradjunk tehát annál az esténél, amelyet barátaival tölt. A cím arra utal, hogy kizáróla­ gosan személyes, a magánlét szférájáról van közlendője. És ami nagyon lényeges: a véle­ ményt (véleményét) távolságtartóan és teljes alkotói szupremáciával, kívülállóként fogal­ mazza meg (alakok, szövegek “ítélet”-hordozó összeszerkesztésével). - A grafikának van azonban egy zárójeles mellékcíme is: - (Ja­ mes Joyce II.) - utalva arra a Joyce “idézetre”, amely egyensúlyban tartja a kompozíció jobb­ oldali felső kétharmadát, a baloldali (figurá­ lis) részével. Az alakokhoz kapcsolódó bökversek esetlensége szemben áll itt a “Nejtelen, kéjtelen, hontalan, kénytelen...” kezdetű Joy­ ce-szöveg játékos-morbid hangulatával, amelynek leggyakrabban előforduló (vezér) szavai - halál, temetetlen, fuldokló - tragikus felhangot kölcsönös e grafikának. A bökvers és az irodalmi szöveg ellentétének feszültségkeltő drámai nyugtalanságát azonban még fo­ kozza a szörny megjelenése (a lap jobb alsó harmadában), “akinek” nem is karmos emberi tagja vagy egy másik, a nemiségét jelző az, mi félelemkeltő, hanem inkább tekintete, amellyel befogja a tömbszerűen szabdalt szik­ lás tájat: - Ő, a szörny, karmaival tartja (vá­ lasztja) annak a sivár helynek a talapzatát, amely fölött barátaimmal eltölthetek egy es­ tét? - Hallani vélem Szujó kérdését - bár lehet inkább felkiáltójeleket gondolt Szujó e szörny köré vagy a mondat végére. A szörny jelenva­ lóságának megfejtését, úgy vélem, szintén a Joyce-szöveg rejti. (Mellesleg, többek között éppen James Joyce az ki magát Lautréaumont-t és az irodalomban talán elsőként általa alkalmazott mozaik-technikát, a különböző szöveg-kombinációk, a collage, az un. önmű­ 581 �palócföld 91/6 ködő írás módszerét stb. újra felfedezi a XX. század számára!) Úgy gondolom, hogy az elmondottak m eggyőznek arról: ez már nem (legalábbis nem elsősorban) m aga a pop art. - A jelenség­ re a pontosabb választ - Szujó művészetében is - úgy leljük meg, ha a kérdéses irányzat további fejlődésére figyelünk. Az “új realizm us” - nevezzük így mi is egyszerűbben sokágúsága miatt - a pop art­ ból fejlődött azzá, mi részben ma is, művé­ szettörténeti jelenvalóság. Kifejezési formáit is a pop arttól kölcsönözte, illetve magába építve, szándékai szerint hasonította m agá­ hoz. Az új szándékok pedig a magánlét, a sze­ mélyes lét köré csoportosulnak: a szubjektum, az egyéni teremtés mozzanata igen nagy m ér­ tékű igénnyé válik. Leggyakrabban ennek kapcsán egy új “bensőségről” beszélnek - és jogosan - , hisz az én felé fordulás merőben új művészeti (belső) viszonyokat teremt a pop arthoz viszonyítva. És ekkor a pop art tárgy­ válogatása, gúnyoros távolságtartása (stb.) m ár átalakul egyfajta dekadenciáig mélyülő személyes frivolsággá, olykor egy felsőbbségi tudat megkeseredett epésségévé. Mi több, a művész m ár elégedetlen a pusztán “csak” áb­ rázolás gyakorlatával: feliratozza, sajátkezű szöveges magyarázatokkal övezi azokat. Az alkotás pedig ezáltal (elsősorban?) a művész önön létének dokumentációjává válik. (Külön tanulm ányt érdem elne az, hogy a hasonló mű­ vészi eljárás ma m ár milyen mértékben kap­ csolható a képregény gyakorlatához és mennyiben a klasszikus avantgard által régen felfedezett és alkalm azott neurotikus beteg­ rajzok feliratozásánák hagyományához.) A szöveges dokum entáció, az ábrázoltak önelvű leltározása a látvány m anipulációja­ ként egyben magyarázataképpen is (Szujó és 582 a Joyce szöveg) egy “magántörténelem” szándékos vagy szándékolatlan - kialakulásá­ nak momentumává lesz. Másképpen fogal­ mazva: olyan szubjektív historizmus alakul ki, amely a magánmítosz megteremtésének eszközévé válik. (Bár életrajzi részadatokat nem ismerek, mégis úgy érzem, hogy nem­ csak művészi gyakorlatában, de az egyszerű és közönséges hétköznapokban sem állt távol Szujó egyéniségétől -a tudatos vagy tudatalat­ ti - mítoszteremtés szándéka, igénye.) Új szintézis - új realitás - alakul ki tehát az “erőszakos” grafikusi beavatkozás nyo­ mán. De fordítva is működnek Szujó realitás-te­ remtő grafikusi erényei, amikor “kíméletlen” szövegekre komponálja meg saját “látvá­ nyát” . - A Levéltári jegyzetlapok-ra gondolok. Alkotáslélektanilag látszólag szinte az el­ lenkezője történik ezeken a lapokon annak mit korábban vizsgáltunk a (James Joyce II.) Szujó-grafika esetében: a szöveg és a látvány nem egyszerre és egymást indukálva szület­ nek. A végeredményt tekintve viszont miben sem különbözik tőlük szöveg és “kép” össze­ szerkesztéséből keletkezett alkotások ezek is. A keletkezés körülményeihez tartozik az, hogy a városi polgármesteri hivatalhoz vagy a bányaigazgatósághoz benyújtott egykori és leginkább kérelmező folyamodványok tartal­ mai ihlették. A levéltári dokumentumok mellé készült kőnyomatok mégsem puszta illusztrá­ ciói azoknak. - Nem illusztrációk, mert felté­ telezhetően nem egy külső szempont, hanem személyes válogatás eredményeként született e sorozat. - Alaki megoldása, a lapok osztott síkjai - a grafikusi kompozíció mellett a levél­ tári anyag másolata - úgy tűnik, minden bi­ zonnyal az “új realizmus” gyakorlatából kö­ vetkező. Az egyiken az elmosódott gépírás arról �hírei, hogy 120 pengő előleget “hatszori levo­ násra” kérelmeznek, mely összeget szeptem­ berben három gyermek beiratkozására és a könyvek beszerzésére kell fordítania az alulí­ rottnak. (Levéltári jegyzetlapok III.) Egy másik “melléklet” engedély arra, hogy egy “...teljesen vagyontalan és aszt­ más...” kérelmező számára “... Salgótarján m. város és a salgótarjáni járás bánya vidékének területén...” felesége és feltehetően fia kö­ nyöradományokat gyűjthessen - magyarul koldulhasson - a következő “...évi junius hó 12-iki határidőig...” (Levéltári jegyzetlapok VI.). A szöveg - ez alkalommal a hivatalos ok­ irat - az alkotó szubjektum, önmagát és az alkotást magyarázó dokumentációjává válik. A tárgyak és az alakok a szövegek által önma­ gukat fejtik ki egy más, új összefüggés érde­ kében (lehet ez az animizmus XX. századi változata?) - Végülis arról van szó, hogy a levéltári anyag bizonyos tartalmai visszhang­ ra találtak, egymásra leltek Szujó szubjektív művészi intencióival. Jellemző viszont az, hogy milyen tartalmakra mozdul meg a grafi­ kusi “indulat”. - Rögtön hozzá is tehetjük, hogy ez a világ sem igen különbözik a koráb­ ban megismert Szujó-alakok világától. Pe­ remre szorultakról, elesettekről szólnak e la­ pok: a hasonló formai megoldások mellett vi­ szont “vaskosabban” zaklatottak a kompozó­ ció figurái. Megmaradt ugyan itt is a vonalve­ zetés törékenysége csak - egy-egy szájszög­ letben. szemgödörben - mélyebbre váltanak az árnyak. Magukba roskadt, legfeljebb a táv­ latokra töprengőn tekintő tétova figurák a ké­ tely végleges eluralkodását sugallják. Amikor már bizonytalanná válik a művész iróniája, a hetyke távolságtartás, a fintor meg a szarkazmus is: egyetlen dolog marad a lát­ vány, ami csak az írott, “hivatalos” szöveggel egyszerre érvényes valóság - a szemlélt világ indulati megközelítése. A sorozat 1975-ből való: - 1976-ban jele­ nik meg a Kossuth Kiadónál Aradi Nóra a maga nemében igen színvonalas ám annál in­ tencionálisabb, hivatalosan reprezentatív al­ buma a Munkásábrázolás a magyar képzőmű­ vészetben címmel. - E jegyzetlapok viszont semmiképpen sem a hivatalos, kortárs művé­ szet elvárásainak megfeleltetett optimizmus­ sal átitatottak: csak fájdalmasan szomorúak. (Ördögi kör: ez a “csüggedtség” is a hiva­ tal optimuzmusát erősítette: lám a múltban 1930-as évek - mik meg nem történtek vala!) - És ez már túlmutat azon, mi csupán a mű­ vész személyes, mondanám “magángrafika” szintjén születik, hisz tagadhatatlan e kőnyo­ matok nem megrendelésre készültek ugyan, de bizonyos hivatalos elvárásoknak megfele­ lően fogantak. Látszik ez technikájukon is. Mindenekelőtt feltűnőek az igen nagy realisz­ tikus gonddal, már-már kínos pontossággal kimunkált részletek. A részletező grafikusi el­ járás feltétlenül az intézményes keretek között erősen munkáló, hivatal-diktálta gyakorlatra emlékeztet. - A félreértések elkerülése végett mindjárt arról kell szólnunk, hogy sem az áb­ rázolás realisztikus módozata ellen, sem a műgond ellen nem lehet kifogásunk, csak annyiban, amennyiben ez kizárólagos köve­ telménnyé válik (a tiltás-támogatás rend­ szerén keresztül is) egy szocialista-realista vagy mint később nevezték a szocialista-hu­ manista képzőművészet nevében. Ilyen ér­ telmzésben pedig gyakran csak illusztrációvá lefokozott alkotások születhettek, és igen va­ lószínű, hogy ezeket a kőnyomatokat is szem­ léltető ábráknak tekintették - és bizonyára igen elégedetten (a művész számára annál megalázóbban) - a kurzus épp soron lévő te­ kintélyei. A hivatalos elvárás szerint illetve “a ma­ gánéletből” fogant grafikák stiláris, technikai de/és természetesen hangulati különbözőségét szimptomatikus értékűnek érzem a korszak társadalami és magánéleti (intim) szférája kö­ zött feszülő ellentétességre (gondoljunk csak 583 �palócföld 91/6 ezekre és a korábban idézett Szujó-grafikák­ ra). A paternalisztikus elvárás és a “magán” (alternatív művészi) törekvések tudathasadá­ sos állapotát egyébként az időszak művésze­ inek valóságos pszichikai megrázkódtatásai, kisiklásai (olykor a megmásíthatatlan cseleke­ det tragikumáig) mind-mind alátámasztani látszanak. És ettől, úgy érzem Szujó maga sem függetlenítette, függetleníthette életét, művészetét sem. Természetes, hogy a belső arányok felbomlanak, ha a saját köznapi lét és a másik, a művészi (alkotói) nem párhuzamos és harmonikus, hanem egymásnak feszülő. A művészi érzékenység pedig ha nem válik az alkotói tevékenység szervező erejévé, úgy tra­ gikumának szervezője és végrehajtójaként is munkálhat. - Alkalmas volt vajon e korszak arra, hogy gyümölcsözővé tegye az ilyenfajta érzékenységet? Bizonyára és szerencsére is, igen. Szerencsére, hisz keletkeztek, lezárultak és folytatódnak is olyan életművek, amelyek az időszakot a magyar képzőművészet jelen­ tős korszakává avatták és szerencsére azért is, mert a folyamat nem szakadt meg. Most nem a művészet ügyeletes ügyeskedőire, az élel­ mes tulélőkre gondolok, hanem az érvényese­ ket idézném, akik - megbocsásson parafrázi­ som miatt holtában a költő - túlléptek azon a csapszéken és igen is tovább. - Ám tagadha­ tatlan, nem általános érvényű tendencia volt ez, különösen ha a szujókat tekintjük: nem volt mindenképpen jó ideje e korszak a szel­ lem, az alkotás és egyebek kedvező együtt­ munkálkodására. Szujó Zoltán esetében is talán könnyebb dolgunk van, ha személyes, alkati szempon­ tok szerint közelítünk hozzá (általában a je­ lenséghez is). Szujó érzékenysége ugyanis vi­ tathatatlan - egyéni és társadalmi bajok iránt és velük szembeni sérülékenysége sem (így utólag kiváltképp nem) igényel különösebb bizonyítást. A pop artban, az új realizmusban is, de minden magára adó művészeti irányzatban 584 volt és van egy romantikus magatartás - a másságból, a meg-nem-értettség szépségéből fakadó lelki-művészi habitus - a mindenkori jelen elutasítására. Ez valamennyi irányzat­ ban - legalábbis a kezdetekkor - őszinte és tiszta intenció és vágyakozás, amelyhez lélek­ tanilag indokoltan kapcsolódik az önpusztítás (önfeláldozás?) iránti hajlandóság - márcsak az önigazolás, a hitelesség, élet és művészet egységének bizonyítása érdekében is. A pop art egyik jellemzője pedig éppen az öndest­ ruktív életforma vállalása. - És Szujó magátemésztő életmódja az idő múltával, akár a mítoszteremtés, szerepvállalás alkalmain egy­ re tudatosabban vállalt - bizonyára önsúlyától is ebbe az irányba alakuló - formává válik. Kelet-Európában, amint azt a megrekedt te­ hetségek, félbemaradt életek, életművek bizo­ nyítják, az önmaga ellen működő indulat “leg­ ártatlanabb” eszköze, egyben a legpusztítóbb is az alkohol volt. Egyfajta nonkonformizmus “alkoholba menekülő” változatát eredmé­ nyezve. A művészeti irányzat, tudjuk Amerika nagyvárosaiban született. Tematikai választá­ sa, a nagyváros civilizációjának elfogadása elutasítása és létformája a happening, a per­ formance Nyugat-Európában is a hasonló nagyságrendű emberi aglomeációkhoz köti. A keleti provinciákon a térség civilizatorikus visszavetettsége, de ismert politikai okok mi­ att is kedvezőtlen helyzetbe került. Egy kisvá­ rosban pedig szinte légüres térben vajúdhat, itt már nincs éltető erő mi táplálhatná ezt a nagy formákat kedvelő irányzatot. És éppen itt. ha nem is kimondottan ellenséges, de min­ denképpen rendkívül hátrányos viszonyok közé kényszerült művészet és művész is szárnyszegetté válik. A földrajzi értelemben marginálissá lett művészet képviselője pedig perifériára szorul - és a vidékiségnek nem­ csak térbeli meghatározói vannak, hanem sze­ mélyiségre ható következményei is. “A térnek minden képzőművészeti kifeje­ �z ése tudatunkban a világnak egy bizonyos fel­ fogásmódjához és a világban elfoglalt he­ lyünk egy bizonyos érzéséhez kapcsolódik” mondja René Berger. - Ha a tér képzőművé­ szeti kifejezését és a világban elfoglalt he­ lyünket a művészre és alakjaira vonatkoztat­ juk, akkor Szujó grafikáinak “terei”, a hely­ színek és alakjainak világa igen pontosan kö­ rülhatárolható. És természetesen az a viszony is jól meghatározható, am ely Szujót e világ­ hoz kapcsolja. Mint tudjuk nem volt felhőtlen kapcsolat ez. A mű ezért pátosz nélküli, az emberi esendőségek, az ember elesettségének szomorú heroizmusa miatt mégis emelkedett méltóságú. Szebbik, vagy ha úgy tetszik énünk jobbik felének érdekében szólnak ezek az indulatos lapok mindennapi rút dolgaink­ ról. - És úgy gondolom Lautréamont köznapi esernyője és köznapi varrógépe is valami hasonló értelmű szándékkal találkoznak egy közönséges boncasztalon - mégha ez mindég nem is történik teljesen véletlenül. Szujó Zoltán Pajzán fecsegések III - alugráfia 585 �pa lócföld 91/6 Lő rinczy István A füvek sikolya le n y a k a z o tt áro k p a rto n fe k sz ik p u sk á v a l e g y h alo tt felsik o lt a fü v ek to rk a é s az úton ta n k o szlo p o k Az ősz női ízei k u k o ric á k h ú sa k ét h a rm a to s c o m b o d sz ő lő k m é zé t sz ív o m ö le d e n a k é k h a jn a lo k a t érz e m m e lle id en e rd ő k p á rá já b ó l isz o m sz e m e d e n 586 �palócföld 91/6 MÉRLEGEN T a rján Tam ás Szemmagasságban II. (A kétséges állapot köny­ ve) Nem kell ahhoz irodal­ márnak lenni, hogy észreve­ gyük: a közelmúltban az epi­ ka körén belül mind nagyobb jelentőségre tett szert a napló­ forma. A jó egy évtizeddel ezelőtt Kornis Mihály által kezdeményezett, sokak írta, akkor még félig sem legális A Napló szemelvényes, megké­ sett, de dokumentumértékű publikálása éppúgy e műfajra irányította a figyelmet, mint az Alföld című folyóirat 1991. augusztusi “napló-száma”. Bár a debreceni szerkesztők nem vesztegettek szót a tema­ tikus összeállítás indoklására, Pomogáts Béla tanul­ mányából - Magánbeszéd kö­ zügyben - kitetszhetett, miért hozott vérfrissítést a (mosta­ nában egyébként elég szapora pulzusú) hazai prózába ez a beszédmód: a napló “mintegy önálló elbeszélő műfajjá lé­ pett elő, nem kis részben an­ nak a posztmodern »paradig­ maváltásnak« a következté­ ben, amely új írói szemléle­ tet, új irodalom felfogást, új ízlést és új stílusformákat ho­ zott. A posztmodern irodalom általában - a narrációval szemben - előnyben részesíti a reflexiót, nagy szerepet ad a személyiség belső törté­ netének, és igen fontosnak te­ kinti a kulturális örökség és a hagyományok érzékeny, egy­ szersmind alkotó szellemű befogadását... Az az »új érzé­ kenység« amely a posztmo­ dern szellemiséget kifejező epikai művek fontos sajátos­ sága, igen alkalmas elbeszélő formát talál a kitüntetett mó­ don személyes naplóformá­ ban.” E tömör prózapoétikai alapvetésnek tökéletesen megfelel például Tandori De­ zső szinte kizárólagosan “naplózó”-vá lett epikai (és lírai!) életműve, amelyben valamennyi kötet aprólékos naplónak, és minden újabb munka egyben a korábbi nap­ lók naplójának is fölfogható: a “napló-naplója-napló” típu­ sú íráskényszer, íráskötele­ zettség nem grafo-, hanem etikománia - a szünet nélkül kontrollált és minden ízében regisztrált élet erkölcsi vesz­ szőfutása. (Más kérdés, hogy a sűrítetlenség szükségszerű tényéből milyen formaelvi gondok származnak Tandori­ nál, s miféle szakmai huszár­ vágásokkal keveredik ki a maga támasztotta szépírói ka­ lamajkákból - hogy rögvest még kuszább és kilátástala­ nabb, tehát annál ígéretesebb szövevény közepén találja magát.) Amily szép számmal akadnak posztmodern típusú naplók kortárs irodalmunk­ ban, akként tartja pozícióit az évszázados tradíciókra visz­ szatekintő, manipulálatlan mondhatni premodern - val­ lomásmód. Fodor András vaskos naplókötetei vagy Hu­ bay Miklós ezernyi följegyzé­ se ehhez a hagyományhoz igazodik (noha a beszámolót, a kommentárt és a summát más-más arányban, és eltérő művészi fokon elegyítve). “Régi stílusú” napló ILLYÉS GYULA naplója is, a NAPLÓJEGYZETEK fo­ lyama, amely a legfrissebb, ötödik kötetben az 1975/76os esztendők eseményszige­ teit öleli körül. Ebből s az ed­ digiekből is kiviláglott, hogy a krónikás egyértelműen szá­ mot vetett a (halála utáni) 587 �palócföld 91/6 p u b lik á lá s le h e tő s é g é v e l, jo b ­ b á ra a n y ilv á n o s s á g n a k s z á n ­ ta é s z le le te it - ám k o m p o n á lt­ sá g ra c s a k b iz o n y o s m é rté k ig tö re k e d e tt. A h á z i h a s z n á la tú je g y z e te lé s e n és a sp o n tá n é lő sz ó n tú l, v isz o n t a z é le t­ ra jz i é n tő l te lje se n e lsz a k íto tt, sz u v e ré n e p ik á n m é g in n e n fo g a lm a z ó d ta k m o n d a ta i. K issé o ly a n fo rm á n , a h o g y a p u sz ta i ő s ö k ró h a ttá k a B ib lia v ag y a k a le n d á riu m u to lsó tis z ta la p já ra a te rm é sz e ti és c s a lá d i e s e m é n y e k e t. M ily e n k ö z e l v a n m é g , s m ily e n m e ssz e m á r e z a m in d ö s s z e m á sfé l é v tiz e d d e l e z e lő tti k ét e sz te n d ő ! A k k o r m é g k a já n ö rö m m e l se jth e tte Illy é s, h o g y a z a lk a lm ila g ö s s z e ü tö tt h a g y m á s-so n k á s rá n to ttá t, az e g y sz e m p a ra d i­ csom ot és az egy pohár vö ­ rö sb o rt a h étfő i té v é -a d á s ­ sz ü n e t k e g y e lm e , c sö n d je a v a th a tta fe je d e lm i v a c s o rá ­ v á... A k k o r m é g - m in d já rt a le g e ls ő la p o n - b e le e g y e z ő h a llg a tá ssa l fo g a d h a tta b a rá t­ j a z o rd jó s la tá t: “ A k a p ita liz ­ m u sb a n g y ó g y íth a ta tla n u l d ú l a rá k , a tü n e te k m á r a k u ta n v e s z é ly e s b a jra m u ta tn a k . A te rm e lé s k ö lts é g é t é s a te rm e ­ lő fo k o z ó d ó ig é n y é t a z e d d ig i g y a k o rla tta l k é p te le n sé g e g y e n s ú ly b a n ta rta n i, ó riá si b e a v a tk o z á s o k n é lk ü l. E rre p e d ig k é p te le n - é p p a s z e r­ v e z k e d ő s z é th ú z á s m ia tt - a m a i r e n d s z e rü k .” U g y a n ily e n p a s s z ív m e g é rté s re ta lá lt Aczél György 1976 n y á ru tó i 588 itá lia i ta p asz talása : “ ...e lk e ­ rü lh e te tle n le sz a k o m m u n is­ tá k sz á m á ra a h atalo m á tv é te ­ le. D e m ily e n v e sz é ly e s v iz s ­ g a lesz. A z éle tsz ín v o n a l sü lly e d é se b iz o n y o s (an n y i le sz az e lle n k e z é s); a z á lla m ­ re n d fö n n ta rtó e rő t fo k o zn i k ell (u g y a n c sa k az e se tle g e s te ttle g e s e lle n k e z é s m ia tt.) S m e n n y i le sz a to la k v ó , h a s z ­ n á lh a ta tla n stréb e r, a k e ré k ­ k ö tő , m e rt c s e le k v é sre sz a b a ­ d u lt e sz m e m e g s z á llt.” H a m á sb a n n em is, a z u to lsó á llí­ tá sb a n re n g e te g az ig a zsá g - a n a p ló író Illy é s a z o n b a n nem p o litik a i, k ö z g a z d a sá g i é le s ­ lá tá sá v a l tű n t ki. A n n ál in ­ k á b b a z o n k ifo g y h a ta tla n k é ­ p e ssé g é v e l, h o g y h o l ab sz o lú t tu d á sú k lin ik a i p ro fe ssz o r­ k é n t, h o l a té v e d h e te tle n ö s z ­ tö n ö k v e z é re lte h á ly o g k o ­ v á c sk é n t d ia g n o sz tiz á lta , is­ m e rte föl a sz ü lő h a z a “ ak u tan v e s z é ly e s b a ja in a k ” jó n é h á ­ n y á t, s ig y e k e z e tt g y ó g y írt le ln i rá ju k az íro tt, k im o n d o tt sz ó n a g y o n is v ég e s v a rá z se ­ re jé b e n . A h á n y sz o r s ah o l c s a k ja v íta n i a k a rt a d o lg o k á llá s á n , m in d ig a m o rá lis é s a b ö lc se lő i k é sz te té s e g y ü ttese - v a g y is a z é rz e lm i ele m m e l s z ö v e tk e z ő g o n d o la ti elem v ez ette. K ö zism ert tö b b e k k ö z ö tt, a m it e kö te t is tan ú sít: lé tfo n to ssá g ú v o lt sz á m á ra az e g é sz sé g e s, b ü sz k e , d e rű s m a g y a rsá g tu d a t á p o lá sa , a s o ­ k ak á ltal v ak táb a n e lő k a p k o ­ d o tt “ n a c io n a liz m u s” sz ó (és v ád ) tö rté n e lm i h o rd e re jé n e k , m a i je le n té sk ö ré n e k , re á lisa n fe n y e g e tő v e s z é ly e in e k tis z ­ tá z á sa é s m e g é rte té se . A m o ­ n u m e n tá lis e s z m é k fe lle g e s é g b o ltja a la tt g y a k ra n fö ls e b ­ z ő d ő e g y sz á l e m b e r v ív ta h a r­ cait: “ V isz o n y o m a t a v ilá g ­ h o z v é g re ú g y ta p in th a to m , u jjb e g g y e l, a k á r a p a ra z sa t é s je g e t. A k e z d e t az v o lt, h o g y rá a k a rta m v e n n i v a la m i (s z e ­ rin te m ) jó r a a z e m b e ri (a z é r ­ te lm e sn e k m u ta tk o z ó ) v ilá ­ got. Ille tv e v a la m i (sz á m á ra ) jo g o s a t k ív á n ta m tő le . H a n em e n g e d e lm e sk e d e tt, te r­ m é sz e tsz e rű e n m e rü lt föl b e n n e m , h o g y n e v e lje m , k e ­ z e lje m , b ü n te sse m . E zt a h a j­ la m o t, m ik o r v e le sz e m b e n h a tá sta la n m a ra d t, m a g a m e l­ len a lk a lm a z ta m . H o g y le g ­ a lá b b a z t k ie lé g ítse m ? F o k o z ­ ta a re n d e lle n e s u ta t, h o g y ez az e llen e m fo rd íto tt b ü n te té ­ sem e g y e se tb e n m é g is h ato tt: a n y á m o n át. A sz e n v e d é se m e t m é g k e v é sb é b írta , m in t én . Íg y é rk e z te m v é g ü l e z e n a sz é p h a jó n id á ig , h o g y m o st, h a c sa k h an g o sa n k ell k ö z ö l­ n ö m a v ilá g g a l a sz e rin te m v a ló jó t, v ag y h e ly e se t, a b ü n ­ te tő fá jd a lo m m á ris a h á ta m ­ b a n y ila llik , s h a c s a k ö tp e rc ­ nyi a u tó b u sz k é sé s se l e lle n k e ­ z ik v elem a v ilág: sz ív d o b o ­ g ás é s fu ld o k lá s. Ú g y ig a z: a jó ra , jo g o s ra h a jla m o s sz ív öli - a z e m b e risé g h e ly e tt - az e m b e rt.” M i m in d e n fért e b b e a két e sz te n d ő b e ? K ih a g y á so sa n so ro lv a a g y á sz sz ín é s a m e g ­ �nyugtatóbb koloritú történé­ seket: meghalt Németh Lász­ ló , összeült az MSZMP XI. kongresszusa, Illyés átdol­ gozta a Bánk bánt és megal­ kotott vagy eltervelt más színműveket, elhunyt Simon István, el Lengyel József is, lezajlott a költő vitája az Élet és Irodalommal, Népszabad­ ság-, Magyar Nemzet- és rá­ dióbeli megszólalásai csorbí­ tatlanságáért kemény - nem is mindig eredményes - csatát kellett folytatnia, betegségek és halálfélelmek látogatták, megszületett az unokája. Ta­ vasz, nyár, ősz, tél rendre hozta a maga tennivalóit, kö­ telezettségeit Budára vagy Ti­ hanyba; hozott ajándékot és hajtott be penitenciát. Illyés korábban tíz-tizenöt év alatt sem írt annyit napló­ jába, mint 1973/74, majd 1975/76 huszonnégy hónap­ jában. Az idő előrehaladtával mind uralkodóbb műfaj lett a napló, mind gyakrabban vált hajnali vagy esti penzummá az életjegyzetelés. „Mellemre téve a papírt, és szinte az or­ rom előtt jártatom merőlege­ sen a tollam, mert csak így fog” - olvassuk a beszámolót. A fekve-írás kényelmetlensé­ génél van feszélyezőbb is: „Ha Flóra elmegy előttem, abbahagyom az írást. Máig röstelkedés fog el, ha bárki je­ lenlétében kell »irodalmit« ír­ nom. Mintha kiderülne (olyasmi), hogy a Múzsa nem súg, hanem én találom ki, ami pedig csakis ihlettel mehetne. (Mihelyt kész, odaadom neki gépelni.)” A válogató, szer­ kesztő, sajtó alá rendező Illyés Gyuláné és Illyés Mária a mennyiség szeszélyének, parancsának engedelmesked­ tek, amikor a két év termését összefűzték, de megérezték azt is, hogy az anyag éppen így tömörödik. Rendet, zárt­ nak tűnő szerkezetet ad a könyvnek, hogy benne Né­ meth László végső beteges­ kedése, majd halála az első súlyos élmény, a szövegbe il­ lesztett huszonkét cikk közül a harmadik a Németh László ravatalánál. Mikor pedig le­ pereg a két év homokórája, a majdhogynem utolsó bejegy­ zés a hányatott sorsú rádió­ előadáshoz kapcsolódik, s utolsó cikként ennek textusát (Németh Lászlóról) kapjuk. Némiképp ettől a “vezérmotí­ vumtól”, a barát és fegyver­ társ Németh László állandó jelenlététől diktálva vonul vé­ gig a köteten a nagy egyéni­ ségek értő, féltékenység nél­ küli megbecsülése, a mara­ dandó életművek és kiemel­ kedő alkotások szeretete és az olvasók előtti “érdekképvise­ lete”. Illyés általában azzal nyitja rá a szemet a becses irodalmi portékákra, hogy meggyőzően elősorolja, ő mit köszönhetett ennek vagy an­ nak. Mint a legjobb esszéis­ táknál - írjanak bár sok tucat oldalt ugyanarról a tárgyról -, nála is dúskál a szöveg velős. aforisztikus fordulatokban. Az olvasásszomjról például így beszél: “A jó verseskönyv olyan módon kiolvashatatlan, mint a szótár. De hát a fölüté­ sükre milyen nem tudás kész­ tet is bennünket? Mikor már elolvastuk, akkor tudjuk meg: akkor ismerünk meg valami addig nem ismertet.” A hu­ morral erezett aforizmák né­ ha bokrosan nőnek ("Oly fu­ kar, hogy a nevetésének a csengő részét is visszatartja magának; éppen csak vigyo­ rog. azt is rozsdásan.″; “Önző a nézését is pazarolni.”; “Ha megdicsér valakit, X. azt érzi, hogy értéket adott, amiért jár neki valami. De ha valakinek rosszat mond a szemébe, azért is jutalmat vár, hisz az is került neki valamibe” stb.). Olykor műelemzés-adalék egy-két sor is: “A képzavar néha - kellő világításban - ha­ tásosabb költői elem lehet, mint a tiszta vonalvezetésű kép. Szürrealizmust közelít­ gethet... Az idő vasfoga, amely valami vagy valaki fö­ lött elrepül, nagyjából olyan szárnyakat üzemeltet, mint az a nikkelszamovár, amely Kassák feje fölött repült el.” (Vajon nevetett-e egy kicsit befelé Illyés, gondolván: az iménti állítást meg is lehetne fordítani...) Tekintélyes helyet foglal­ nak el azok a vitákkal, hosz­ szas beszélgetésekkel fűsze­ rezett vendéglátások, melye­ ket holtában oly sokan vetnek 589 �palócföld 91/6 a költő szemére. Estebédek, kvaterkázások Aczél G yör­ gyékkel, eszmecserék - in­ kább kis, mint nagy ügyekben - Vas Zoltánnal, sűrű szom ­ szédolás Juhász Ferenccel. Illyés becsületére válik, hogy ezekről az együttlétekről szólva nem mérlegelte az utó­ kor várható vagy nem várható ítéletét, egyszerűen papírra vetette saját benyomásait, a hallottakat - bárki volt is a vendége. Legföljebb annyit jegyez meg egyhelyütt Aczél­ lal kapcsolatban: “ Bár ne vol­ na miniszter! M eghittebb len­ ne lassanként köztünk a hang.” Kom m entár nélkül ke­ rül szomszédos lapra - egy nap eseményeként - a Forrás egyik számának (benne a ter­ vek szerint Illyés egyik okfej­ tésének) betiltása ("Pártköz­ ponti szinten állították le az ügyet..." - csikorgatja a fogát a levélben hírt adó Hatvani Dániel), és Aczél lányának m egható hangulatú esküvője. Kom m entár nélkül? Annyit azért odaír Illyés, pontosan tudva saját “írófejedelem sé­ ge” határait: “ ...én hova írha­ tok teljes részletességgel?” mármint panaszos levelet a cenzúrázás, betiltás, bezúzás ellen. M áskor ő a vendég, Déry a házigazda, s a villa­ násnyi “keskenyfilm ” láttán hápoghatunk: az agg Déry “ nem bírta” Csoórit (Juhászt “még kevésbé”), Illyés vi­ szont a Nők Lapjában, ráadá­ sul a ma negyedvonalbelinek 590 titulált, egykori KB-tagként számon (nem) tartott Garai Gábortól talált “hibátlan” verset. Rényi Péternek odasu­ hint egyet, de magában - va­ gyis: az olvasó színe előtt bocsánatot kér tőle, amiért nem futotta át bőségesen de­ dikált könyvét, sőt el is feled­ kezett a kötetről. Lehet: so­ kan valamiféle “igazságosz­ togatást” várnának kedves költőjüktől, Illyéstől. Lehet: mások ezekben a mozaikok­ ban is a költő túlzott hajlé­ konyságának, toleranciájának bizonyságát fogják látni. Szá­ momra mindez nem egyéb, mint a korrigálatlan, őszinte napló egy-egy tartózkodó be­ jegyzése. A naplóíró inkább barát­ ságosságot tanúsított legtöbb vendége, felebarátja iránt, mintsem barátságot. Ezzel az érzéssel Némethet ajándékoz­ ta meg, valamint dramaturg­ munkatársát, Czimer Józsefet (a könyv egyik leggyakrab­ ban fölbukkanó szereplőjét: Illyés megfeszített munkájá­ nak tanúját és katalizálóját) tüntette ki. A társas érzületek­ ben, kapcsolatokban kettős­ ség mutatkozik: mintha a het­ venhárom-hetvennégy éves férfi szívesen elegyedett vol­ na művészbarátai, a lányánálvejénél megforduló fiatal ér­ telmiségiek, vagy az egyszerű vidéki emberek társaságába, de mindjárt húzódott is volna vissza a maga egyszemélyes birodalmába. Ez csak a Flórá­ val való, eltéphetetlenül szo­ ros kötésű férj-feleség vi­ szonyra nézvést nem érvé­ nyes (illetve csak annyiban, hogy még előtte is “titok” a végül persze az ő kezeire bí­ zott írás). Az elmúlás árnyéka ráte­ lepedett a naplóra. Egy nagy fölidéző erővel, részletesen ábrázolt gyulai kiruccanás (premier) éppúgy “kétséges egészségi állapotban” találta a költőt, mint az 1975-ös, 1976-os esztendő majdnem valamennyi napja. Sűrűsöd­ tek a kórházban, kivizsgálá­ son vagy pihentetéssel töltött napok. “Ismételhessem meg a mondást - Molnár Ferencét? - : magához szólított az Úr, de én nem mentem. Nem egy­ szer szólított engem is, de csak nem mentem én se, s így mintha valami új eszmecsere kezdett volna alakulni köz­ tünk” - ütötte el tréfás ko­ molysággal a szorongást. Jöt­ tek a “zuhanásszerű kifáradá­ sok” , naponta tette föl zaklató kérdéseit a halállal való “ille­ gitim viszony”. Kezdődött “a végrendelet írása” - egyelőre azzal a szándékkal, hogy ki­ gyomlálja művei pontatlansá­ gait, pongyolaságait ("A sok fel, fent, megett e betűjét ö-re javítani mindenütt...") A fő­ gondolatok is hozzárendelőd­ tek a testamentumhoz - testa­ mentummá lettek: “A Vég­ rendelethez. - Akik meg­ könnyeznének, megvigaszta­ lódhatnak azzal: halálom kö­ �zeledtét elég tárgyilagosan kénti tudományellenessége (nem közönnyel) tudtam néz­ sarkallna vitára (indokolatlan ni (most még). Látom a tisz­ vehemenciával, körültekintés telgőkön (a kötelező tisztel­ nélkül esett neki például a tu­ géssel) máris vasalt ruhákat, dományos kutatóknak, azo­ kézben függő kalapokat, me­ nosítva őket a bürokráciá­ lyek úgy készek már sírba val), s Ady vélt “humortalan­ tenni, hogy fölöttem végleg ságával” szemben is lenne ér­ megfordítsák a »népies szel­ vünk. lem űek«címerét. Nem, vagy De kit érdekelnének hi­ csak alig sejtve, hogy e buz­ bátlan emberek hibátlan nap­ galmuknak motorja alapjában lói? Illyés egy percig sem tet­ (céljában) az, hogy az egész szelgett önnön tökéletességé­ magyar nép sajátos szellemét nek csalképében. Az élet tö­ fordítsák arccal a földnek, azt kélye izgatta, nem a szemé­ a nemzetit, melyet ők nacio­ lyé: egy lépéssel - egy jelző­ nalistának vélnek érezni; ag­ vel, egy metaforával, egy fi­ resszív nacionalistának (nem nomító zárójellel, egy lehig­ más nemzet érdekei, hanem gasztó gondolatjel-párral csak az ő érdekeik ellen).” Az közelebb hozzá! őszinteség és az arányok Gyűlik a kétség a szemé­ problémájáról itt nem, beszőtt lyes és a történelmi sorsban is cikkei néhányában annál in­ a könyv lapjain. Biztatást az kább megemlékezik Illyés unoka közelsége ad ("Ha itt­ (többek között: Lehet-e a hon lesz az újszülött, azt fo­ népnek művészete?; A provin­ gom érezni, hogy egy óra ciálizmus felé, előre!; A láng­ megindul a házban"), végül elme neveltetése). pedig 1976 “békebeli Szil­ A minden betűt javító vesztere”, a korhelyleves gondosságból a szép Napló­ melletti újévi nyugalom, a jegyzetek-sorozat ezen ötödik “növekvő reménykedés, hogy kötete még kért volna egy ke­ mégis összeáll egészséges veset. Akár Illyés névírásait, nemzetté a magyar anyanyel­ adatbeli vétéseit szentesítet­ vűség”. ték (jegyzetek nélkül), akár a Kétség és megnyugvás nyomda ördögét engedték a aránya a majdnem hatszáz ol­ korrektúra közelébe, minden­ dalon: mondjuk negyven az képp zavaró egy-két elírás. egyhez, az előbbi javára. Ha Továbbra is megoldatlan a belegondolunk: nem is olyan különféle szövegek (jegyze­ rossz arány ez - igaz, mindig tek és cikkek) címekkel, ti­ a költői habitus, lelkület segí­ pográfiával történő követke­ tett, ha kellett... zetes és világos elkülönítése. Az író nézetei közül helyen­ (Az el-elejtett bot) Aki kézbeveszi KARINTHY FE­ RENC új elegyes kötetét, mely a STAFÉTA címet kap­ ta, megtudhatja, hogy az a bi­ zonyos vasfog, az idő vasfoga a fölsorakozott katonák feje fölött repült el, legalábbis G.Gy. m. kir. miniszterelnök­ nek 1935-ben, a Vérmezőn rendezett bajtársi találkozón tett kijelentése szerint. Egy lappal odébb azt a híres rá­ diós bakit olvashatni, misze­ rint “Most Tarjáni Tóth Ida cimbolázik; javítom: Cimbal­ mi Tóth Ida tarjánozik.” Én Illyéssel szólva, bárha nem verseskötetről valóban megismertem valami eddig nem ismertet, amire pedig szükségem lehet: a tarjánozás fogalmát. (Számomra egyál­ talán nem mellékes szubjek­ tív mozzanat. Tarjáni Tóth Ida cimbalomművésznő egyik fia osztálytársam volt a gimnáziumban.) A fentieket Egy nyelvbú­ vár jegyzőkönyvéből szemel­ gettem. E kis gyűjtemény nem áll távol a naplóíró jegy­ zetelgetéstől - s bízvást mondhatni is, hogy a Staféta a napló egy változatát testesíti meg. Emlékek törnek felszín­ re, egy-egy hajdani kópéság, bemondás némi helyszínrajz­ zal és érzelmi körítéssel önál­ ló novellácskává lesz, a sok ez-az (bicikliző tigris most nincs köztük) elrendezése pe­ dig világegészet, vagy leg­ alábbis gazdag életegészet 591 �palócföld 91/6 sejtet. Akivel ennyi minden történt, aki ennyi embert is­ mert, akinek ennyi csavarin­ tott szó és mondat eszébe ju ­ tott, aki ily fáradhatatlan a tréfacsinálásban, az nyilván tízszer ennyit is átélt, lénye­ gében minden figurának a ve­ séjébe lát, artistam utatvá­ nyokra képes a nyelvvel, és hetvenedik születésnapján túl is borsot tör felebarátainak orra alá. M indez igaz, kapott is m ár a kötet olyan elism erő kritikát, am elyben csak ez fe­ jeződött ki. A könyv végigol­ vasása utáni első percek azonban sokkal kellem etle­ nebb fölismerést tartogatnak: elképesztő az a szertelenség és szerkesztetlenség, az a megíratlanság, ami e szalm a­ kazlat szétzilálja. Karinthy mesél, mesél első lendületből (vagy épp a már sokszor m e­ séltet meséli lendület nélkül), s amit kidob magából az író­ gép, azon nem is változtat. Ha mégis változtatott, s ezek nem a “piszkozati”, hanem a tisztázati oldalak - annál rosszabb. Aki a kis formák­ ban - az elbeszélésben, az egyfelvonásosban, a karcolat­ ban - a fölépítés biztos kezű mesterének m utatkozott évti­ zedeken át, most csak össze­ hordta, fölhalmozta anyagát. Könnyedébb hasonlattal élve: szélnek eresztette a papírla­ pokat, noha nyilván kecses sárkányt akart eregetni. C sak­ hogy ez zsineg - és némi 592 konstruáló munka nélkül nem megy. Nem gondolhatunk másra: Karinthy Ferencnek betegeskedései közepette, vagy a világ dolgain fölmér­ gelődve nem volt kedve kere­ kebbre formálni ezeket az írá­ sokat. A kidolgozatlanság csu­ pán a műegészekre vonatko­ zik. Számos részlet - ha nem kezdi ki elcsépelt fordulat, poénismételgetés - , számos epizód remek. Mindjárt a nyi­ tó írás, a M ajor Tamást kö­ zéppontba - nemegyszer pel­ lengérre - állító terjedelmes emlékezés bővelkedik pazar megfigyelésekben, akár a dé­ moni színművésznél, akár a Nemzeti Színház hajdani mindennapjainál, akár Rákosi elvtárs feszélyező közelében időz a novella. Sajna, struktú­ rája ennek sincs. Deklarálja, hogy nem Majorról akar be­ szélni, ám róla beszél, róla sem eleget, viszont néha olyasmit is, amiből becsü­ letsértési per lehetne; amit pe­ dig Rákosiról elbeszél, az nem ide tartozik - azaz itt két nagyformátumú elbeszélés­ nek indult torzó nem tartozik össze. A részletek csiszoltsága kiváltképp érvényesül, ha a részletek önállósítják magu­ kat. Ez úgy lehetséges, hogy Karinthy - Örkény nyomán ha nem is egyperces, de amo­ lyan tizenkét, tizenhat másod­ perces novellinákat, párbe­ szédecskéket vet gyakran pa­ pírra. A túlvilágra költözött jóbarát egy kis jóindulattal háromnegyedet, gyenge né­ gyest is adhatna például az Angol tea című egyoldalas dialógusra. Örkény és Ka­ rinthy bajtársias rivalizálása, egymást ugratása, cim borasá­ ga egyébként a legszebb a könyvben. Ahogy ellopkod­ ják-visszalopkodják egymás könyvtárából saját sematikus műveik dedikált példányait... Ahogy Istvan Erkeny közben­ jár Jekatyerina Furceva asz­ szonynál, K.F. Gellérthegyi álmok című színdarabjának zavartalan szovjetúnióbeli bemutatása érdekében, amely “arról szól ugyanis, hogy m i­ közben a Vörös Hadsereg vé­ res harcot vívott fővárosunk felszabadításáért, az itt élő magyar fiatalok milyen jól mulattak, ugráltak, viccelőd­ tek, előre sejtvén a rájuk váró boldogabb időket...” Cserébe K. F. amerikai nexusait veti latba, goldwynmayerék fi­ gyelmébe ajánlva Mr. Ö r­ kény-nek a sztálini műszakot analizáló, megfilmesítésért kiáltó regényét. Az értelmiségi szupervic­ cek sokmenetes csatájának adok-kapokja: finom, művé­ szi munka, kölcsönös jellem ­ ismereten, irónián és öniróni­ án nyugvó - dehogy: soha el nem nyugvó! - párharc. Ez a sok csíny az életben valószí­ nűleg jobb, készebb novella lehetett, mint amilyen eleven élet ez a megírt novellában. �Az Oh, azok a szép idők és a többi idevágó írás azt is fölfe­ di, hogy az íróember ugyan rátartian büszke az íróságára, ám szabadulni is szeretne az “élettől idegen”, íróasztalhoz láncoló, tollszáremelgető mesterségtől. Persze úgy, hogy azért a szabadulás is stí­ lusban: a saját verhetetlen, fölülmúlhatatlan stílusában maradjon... Nem minden balcsapott ilyen elegáns. Karinthy föl­ idézi az övön aluli ütéseket is. A kifejezés annyiban helyén­ való, hogy a Joli nem hagy kétséget, hová és mit vitt be egykori kis cselédlányuknak, hogyan adta át a ringet az ugyancsak fölserkent Deve­ cseri Gábornak ("Ily mocsok fráterek voltunk - vagy ilyen szertelen fiatalok?"), és miért követte el “élete legsúlyosabb gaztettét”, egy kis intellektuá­ lis fecsely és mókázás remé­ nyében faképnél hagyva sze­ egymást. Az édesapa alakja, s gény kis ízléstelenül öltözött, vele a családi múlt, a Nyugat csipkés harisnyakötőjét elég­ körüli irodalmi kapcsolatok gé célszerűtlenül a selyem fölbukkanása értelmezi a fé­ bugyija fölött hordó Jolit. lig Frigyes Karinthyt, félig Ezek a se le, se meg nem Ferenc Karinthyt ábrázoló, tagadott régi históriák (ide szellemes címlapot, és a Sta­ vehetjük például a Ping­ féta címet is. Nemcsak jobbpongot is) érthetővé teszik, rosszabb kisprózák futkorász­ hogy Karinthynál fölerősö­ nak itt egymás nyomában, el­ dött a megbocsátás gesztusa. elejtve a váltóbotot, kibillen­ “Ma már, öregedő fejjel a ve a stílusból, elvétve a célt, megbocsátás, a megértés hanem a múlt mint őrizőt, le­ vált bölcseleti alaptételem­ téteményest, folytatót szólítja mé” - tudatta Örkénnyel; meg az utódot. Karinthy ezt a igaz, félkomolyan: “Kívánom szerepet, sőt küldetést mindig tehát, hogy ha nekünk, mind­ méltósággal, szellemes fö­ ünknek, csupán egy felsza­ lénnyel, józan öntudattal vi­ badító Szovjetuniónk van, selte. Ezek az erényei nyilván egye fene, legyen Neked ket­ nem hagyták úgy faképnél őt, tő.” Aki tud megbocsátani, mint ő Jolit. Nem kötelező maga is remélhet megbocsá­ optimizmusból, sokkal in­ tást. Hisz - félkomolyan - kább az eddigi időeredmé­ nyek ismeretében remélem óhajtja is. A kötet végén, a Dialó- úgy: ez a Satfé ta csak beme­ gusc- iklusban felszínesebb és legítés volt, s jön majd az iga­ mélyebb interjúk váltogatják zi, a megváltó váltó. 593 �Kovács Sándor Iván - Praznovszky Mihály: Két költő egy szekéren Evidencia, de mert volt(ak), aki(k) kétségbe von­ ta(k) nem árt újra és újra ki­ m ondani, leírni: Az ember tragédiája irodalmunk, sőt a világirodalom egyik csúcstel­ jesítm énye. M aga a m ű - s ve­ le szerzője - nem úgy robban be irodalmunkba, mint Petőfi a János vitézzel, hanem ízről ízre, kóstolgatjuk immár egy évszázada, s minden kor fel­ fedez benne valamit, ami iga­ zolja, tájékozódni segíti. O r­ well, K oestler vagy Szolzse­ nyicin írásait ismerve, a Biro­ dalom látványos összeom lá­ sát szem lélve (túlélve...) egé­ szen más képzetünk van pl. a falanszter jelenetekről, de Csernobil, s egyáltalán a környzet katasztrófája még mindig aktuálissá teszik az eszkim ó jelenetet, a világ­ pusztulás utáni leépülés, re­ tardálódás vizióját. Honnan, hogyan látta-élte meg m ind­ ezt ez a szelíd és beteges vi­ déki úr: Madách Imre? A té­ mának m ár könyvtárnyi iro­ dalm a van. Azt gondolhat­ nánk, hogy m ár nem is lehet újat, újszerűt mondani a kér­ désről, de Kovács Sándor Iván és Praznovszky Mihály karcsú kis könyve érdekes adalékokkal szolgál.⃰ Go­ noszkodva azt is mondhat­ nám, hogy mindkét írás am o­ lyan irodalomtörténészi bab­ ramunka, amelyeket szívesen adnak bölcsészhallgatóknak a professzorok. Arany János hosszú levelezés után - felke­ resi Madáchot nógrádi kasté­ lyaiban. Magában az utazás­ ban, s a levelezésben nincs semmi rendhagyó. Arany Pe­ tőfi elvesztése után csak évti­ zedek múltán vált “nyitottá” új barátságra. Madách azzal, hogy felkéri a tragédia elolva­ sására, szövegének gondozá­ sára, a legbensőbb barátjává, bizalmasává teszi, emeli. Ez utóbbi igét érzem lényege­ sebbnek, mert mindkét szerző fontosnak érzi - a levelezést elemezve hangsúlyozni Arany és Madách társadalmi helyzetét, illetve azok külön­ bözőségeit. Kétségtelen, hogy ez a marxizmus “ojtása” az irodalomtörténetben. Ezt minden irónia nélkül jegyzem meg, hisz a tétel, miszerint a lét határozza meg a tudatot aligha évül el. M ásként éli meg a századot a nagyszalon­ tai jobbágyfi, akit hőséhez: Toldihoz hasonlóan tehetsé­ ge, teljesítménye emel (veze­ tő) értelmiségi létbe, státusba, míg Madáchnak, a jól szituált középnemes a születése jogán jut szerep és kötelesség a szellemi- és közéletben. Szót sem érdemelne ez az iroda­ lomtörténeti közhely, ha az elmúlt évtizedek (pártállam) nem fogalmazták volna újra (és át) ezt a problémát. Arra gondolok és utalok itt, hogy a tehetségnek két komponenese van: a született és a szerzett intelligencia. Egyik nélkül se lehet hosszútávon boldogul­ ni. Ezt a dilemmát éppen Arany ismeri fel, s írja meg a Toldi estéjében. Kicsit meg is haladva ezzel azt a népiség eszményt, amelyet a Toldi és a János vitéz teremtett meg, s amelyet (lásd urbánus-népies vita) immár egy évszázada le­ egyszerűsítenek és félreértel­ A tizenhat Madách- és Arany-levél kivételével a két tanulmány először a Palócföld 1991/2. szamá­ ban jelent meg, a kötet előszavát K e r e s z tu r y D e z s ő írta. 594 �meznek. Érthető. Aki a maga erejéből, erőfeszítések árán emelkedik föl, az mindig ér­ zékenyebb és féltékenyebb. Hajlamos kétségbeesni, elvi­ tatni azok teljesítményét, ér­ demeit, akik nem hasonló utat jártak be. Csakhogy a szár­ mazás - beleértve még a ne­ veltetést is - csupán helyzet, amellyel lehet élni, de vissza­ élni is. Olvasva Kovács Sán­ dor Iván és Praznovszky Mi­ hály dolgozatait. Arany és Madách leveleit az az érzé­ sem, hogy a két nagy ember kapcsolatában is szerepet ját­ szott ez. Madách volt a gátlá­ sosabb, hogy úgy mondjam tisztelettudóbb. Feltétlen te­ kintélynek ismerte el Aranyt. Nem csupán a zsenit látta benne, de a gyakorlottabb, a „profi” írástudót, szerkesztőt, akadémikust, az etalont, aki­ nek az ítéletében megbízhat, akire rábízhatja élete főművét. Ez a bizalom azonban egy percig nem jelentett alá­ zatot vagy éppen megalázko­ dást. Madách, akit az erősakaratú Majthényi Anna ne­ velt, kicsit az apát is látja az akkor már betegeskedő, kicsit morózus Aranyban. A két oly különböző alkatú, nevelteté­ sű, sorsú ember azonban szin­ te az első pillanattól rezonál, egymás hullámhosszára han­ tette a szellem arisztokratájá­ golódik. Arany emberi nagy­ vá. A paradoxon az - derül ki sága éppen ez, hogy nem csu­ a levelezésből is -, hogy a jó­ pán azzal a qualitásérzékkel neveltetésű, jómodorú közép­ rendelkezik, amivel például a nemesnek voltak gondjai a hatalmas tudású filozófiailag fogalmazással, a megformá­ iskolázott Lukács György saj­ lással, s Arany volt az ele­ nálatosan nem, hanem az a gáns, aki könnyedén megta­ magától értetődő segítőkész­ lálja az adekvát formát. Ez a ség is, amellyel rögtön Ma­ felszín, a látszat, mert azt is dách és a tragédia mellé áll. látni kell, hogy Madách Szi­ Ez már emberi nagyság, amit szifoszként hatalmas gondo­ azért kell hangsúlyozni, mert lat-sziklákat görgetett, s tudjuk, hogy a nagy emberek Arany mindig a legnagyobb nem egyszersmint jó emberek tapintattal igazította át a su­ is. Pontosan az alulról, a tább sorokat. Tudván, hogy mélyről jövőkben alakul ki Az ember tragédiája az ő be­ valamiféle antisznobság avatkozása nélkül is remek­ (vagy éppen sznobság?), gőg mű. Szerkesztőként, korrek­ és féltékenység, amely sovén torként is mintát, példát ad az módon csak a “saját fajtáját” utókornak tapintatból, hozzá­ ismeri el. Megintcsak utalok értésből, alázatból, emberi az átkos népies-urbánus vitá­ nagyságból. A gyámkodás he­ ra, a mindennemű kirekesz­ lyett a partneri viszonyt tar­ tősdire, amely oly sokáig ron­ totta méltónak önmagához, az totta, s rontja meg ma is szel­ ügyhöz is. Ha másért nem, hát ezért a lemi életünket. De kínál Arany és Madách viszonya, tanulságért ajánlom jószívvel barátsága más tanulságokat ezt a könyvet minden iroda­ is. Végül is - a szellem csú­ lombarátnak, írónak, szer­ csain - mindegy, hogy ki hon­ kesztőnek, literátornak. Egy nan jött. Felküzdötte magát, hét történetében, mint csepp­ mint Toldi, vagy egy a húsz ben a tenger benne van Arany szobás kastély kényelmében, János és Madách Imre barát­ a park árnyas fái alatt töpren­ sága, a 19. század irodalma is. gett az emberi létről, az em­ (Mikszáth Kiadó, Salgótar­ beriség sorsáról. Végülis ján, 1991.) mindkettőt a teljesítménye Horpácsi Sándor 595 �pa lócföld 91/6 T am ás István Bűnbak lesre gyűlnek gyűrekeznek hittételek vámházába vackolt kristálygömb kóklerek S eldurrannak a lövések dördülni rest rikító szappanbuborékai A lekozmált kövér bőgések réz katlana köré részegen ültetik le az árnyak árnyékait a kiveszett álmok éjszakáiból S ínycsiklandva bódítón hivalgó brokátban az előljáró enyészet terjeng Fordított tükrökben összecsődítve fejükön állnak s emberszabásukból egy szusszanásra kivetkőznek a kérdőjelek 596 �palócföld 91/6 Paróczai Csaba War song Az ágak közöt a füst szitál idegen támasz a lábunk korhadt vállunkon nagykabát mondd meg hát mire várunk Vagyunk és nem tudjuk azt se most mi az mi bennünket megtart félelem rázza a villamost folyóba vágyik a rakpart Lehangolt zongorán átoson valami régenvolt dallam meg-megbillenve hallgatom májfoltos szűk kapualjban Micsoda háborús évszak ez sohasem lesz ennek vége hó hullt az égből most repesz házfalhoz lapul a béke Riadt arcunkat kémlelő sötétlő két szem a bánat lábunkat térdelve ölelő hűtlen szó a bocsánat Honnan került mindez most elő hol bujkált eddig ha megvolt nagybeteg fák közt dermedt idő szitálja ránk ezt a kort 597 �palócföld 91/6 Etesi Deák László Bánat Fáklyával bujdosom lábad közén. Elnyel, elemészt ez a barlang. Le-s föl járkálok, kergült vadállat, s bosszúm csak szentképet talál. Míg beszél a szemed, a szád. a barlang mélyén árnyékom áll, és vár. Szemébe néznék. Fehér köd tolul közénk, s már tudom: soha, soha! Kiürítem a kelyhet. A szűz elefánt vetéli kölykét, mekeg az ördögpatás kecske az égen. 598 �palócföld 91/6 M ezey László M iklós Fábry Zoltán, a “költő” A legnagyobb formátumú szlovákiai magyar író, Fábry Zoltán alaposan földolgozott, részletesen kommentált életművének elemzéseiből rendre hiányzik a pályakezdés korszakát megelőző versírói működésének említése. Tény, hogy ez a terjedelemre nézve csekély kiterjedésű, művészi kvalitásait illetően elhanyagolhatónak is minősít­ hető líra önértékénél fogva csakugyan mellőzhető, ám pályája későbbi alakulásának és a teljes műnek az ismeretében egycsapásra megnő a jelentősége, hiszen esszéírói, publicisztikai munkássága több szempontból és bizonyítottan lírai vétetésű. Annyira az, hogy irályának művészi fejlődése valósággal költői természetű, világlátása egye­ nesen a lírikusé: élményvíziót és víziót igazoló élményt fogalmaz majd érett korsza­ kaiban, eredeti és csak rá jellemző formakultúrával. Fábry fölfogásában a költészet magával a létezéssel egyjelentésű, miképp maga mondja egy helyütt: “ami lírailag kifejezhetetlen, az nem létezik”; a líra az élet monológja, önkife­ jezés és kollektív érvényű mondandó minden­ kor makulátlan erkölcsiségű formába öntése. Általában hatalmas jelentőséget tulajdonít az irodalomnak a közösség életében, annyira, hogy a nemzetiség sorsát irodalmának jövőjé­ vel azonosítja. Ebben a szellemben a tágan értelmezett költészet mindenkié és mindenki­ hez szóló, vagyis a legátfogóbb és legmélyeb­ ben gyökerező tudatforma. Ha pedig ez így van, akkor a költő szerepe rendkívüli: ő a né­ vadó, aki nevén nevezi a lelkén vízióvá szűrt valóságot. Ez az egyszerre profán munka és vátesz-szerepet parancsoló magasztos külde­ tés rendkívüli felelősséggel keni föl a költőt a szellemerkölcs szolgálatában. Nemcsak Fábry ismert vélekedése - vagyis a költészet sors­ döntő jelentése és jelentősége, valamint élet­ művének számtalan lírai vonatkozása - mon­ datja velünk, hogy Fábry Zoltán “költő”, de a pályakép másoktól és régebben elvégzett filo­ lógiai vizsgálatának tanulságai is. Íróvá válá­ sában - a maga élményein és alkatán túl - két külső hatás volt döntő: Adyé és a német expresszionizmusé. Ha a húszas évtized első felé­ nek Fábry-írásait sorról sorra letapogatja az elemző hajlamú irodalomkutatás, az élmény­ kiáradáson és a belőle következő fonó szemé­ lyességen kívül ott találja Ady Endre bensővé lényegített igéit és az expresszionista költé­ szet extatikus, szimbolista, szimultanista, montázsolásos formaforradalmát, írástechni­ káját. S ezek a hatások maradandónak bizo­ nyulnak, élete végéig nyomon követhetők és analizálhatók valamennyi jelentős művében: valóságszemlélete és mindenekelőtt nyelvistiláris megoldásai vonatkozásában. Fábryról el szokták mondani, hogy - mint minden valamirevaló író - számára az írás: életforma. Íróvá válása is egyfajta alkati pre­ desztináció következménye. Ugyanakkor élet­ művének létrejötte, kialakulása történelmi, mégpedig sajátosan kisebbségtörténeti szük­ ségszerűség, amelyre döntő befolyással van a korfelelősség és a nemzeti-nemzetiségi elkö­ 599 �palócföld 91/6 telezettség. Végkövetkeztetést megelőzően már most leszögezhetjük, hogy az érdemleges pályakezdést megelőző versírásában az alko­ tói ösztönösség működését, míg a később ki­ teljesedő tanulmányírói munkásságának köl­ tőiségében a tudatosságot fedezzük föl. Meg­ érzés és programosság egysége pedig éppen lírikus hajlamából adódik, hiszen valóságlátá­ sában egymás mellé rendelődik élmény és ví­ zió, tapasztalat és látomás, a kérlelhetetlenül szigorú okfejtés meg a belsőleg kihordott er­ kölcsi meggyőződés - mint minden emberi je­ lenség megítélésének végső kritériuma. V ersek a p á ly a k e z d é s e lő tt Képzeljük magunk elé a testben megtört, lélekben megőszült alig több mint húszéves Fábryt, ahogy reményt vesztetten, betegen és kiábrándultan hazatér a háborúból - ahol a “gyilkos élmény” egy életre az emberiség és az emberség elkötelezettjévé avatja - hazatér, de immár nincs is haza, hiszen Magyarország határát Stósztól jóval délebbre vonták meg Trianonban; egy szemeszter után félbemaradt budapesti egyetemi tanulmányaival is, mert 1918/19 fordulójának zűrzavaros viszonyai közepette nincsenek előadások; de ha volná­ nak is, lövészárokban szerzett tüdőbetegsége a stószi fenyvesek ózonjába kényszeríti. Ahogy írja: “ájult bénasággal” hever házuk kertjében, üresnek érzi magát, nincs mihez kezdenie. A tehetetlenség ellenére valami atavisztikus mozdulással könyvhöz nyúl, hogy aztán megsokszorozva belső erőit - legyűrve csüg­ gedését, tollat vegyen a kezébe. A fenyves sejtelmes suhogása, az erdő madarainak hang­ ja. a Bódva patak csobbanása, a házuktól in­ duló hársfasor illata és árnya, a termékeny csönd ölelése és kivált embertpróbáló tapasz­ talatai megfogalmazásának kényszere serken­ tik munkára. Szinte természetes, hogy először verset ír. Kéziratban hat verse maradt hátra, kettő viszont nyomtatásban is megjelent a Kassai Napló 1922-es évfolyamában. Első ismert 600 művét, a Halottébresztőre címűt még a galí­ ciai fronton 1916-ban írja. Ez az életművét meghatározó háborús élmény időben legko­ rábbi megfogalmazása; és mint valamennyi lírai zsengéje, az ellentételezésre épül. Bo­ rongva szól a temetőben bolyongó “keserűt nyögő, hozsannát kacagó” halottébresztőről, aki “öröm arccal bánatról regél”, mígnem arra eszmél, hogy síró halottak veszik körül “élőt költögetni/ Halottébresztőre”. Már itt fölfi­ gyeltető a tudatos szerkesztés igénye: a négy strófából álló költemény első szakasza a sírok között kóborló ember rajza, a második és har­ madik a dúlt lélek és a “félős, sötét éjjel” szuggesztív képe, míg az utolsó a kiinduló helyzet visszájára fordítása: a megelevenedő holtak az élőt költögetik-eszméltetik. Nyil­ vánvaló az üzenet: a háborúban pusztán a vak­ véletlenen múlik, ki borong a sírkertben, a bús élő vagy kísértő szellemalak, s kin mikor tel­ jesedik be a halálra ítéltettség. 1919-es kelte­ zésű az Én kérek, a már Stószra visszatért, magát mégis számkivetettnek érző lélek ön­ kéntelen kitárulkozása, kétségeinek kurta-fur­ csa, szaggatott versbeszédű lenyomata. Sor­ sát, érthetően, többszörösen tragikusnak látja: lelki sérülései, tüdőbaja, hazavesztettsége, ta­ nulmányainak félbemaradása, bizonytalan eg­ zisztenciája keserűvé, tanácstalanná teszik, el­ veszettnek tudja magát, akinek annyi önbizal­ ma sincs, hogy - patetikus fordulattal - taná­ csot kérjen az Élettől. Csupa körvonalazatlan sejtelem minden benne és körülötte, csupán egyet érez biztosan, a jövendőt, a sorsot fag­ gatni sem érdemes. Először villan föl versé­ ben az a krisztusi attitűd, amely a húszas évek­ derekán jellemző ún. emberirodalmi korsza­ kának egyik lényeges motívuma lesz: “Úgy gondoltam: szép lesz/ Legalább megalázkod­ ni...”. Ennyi tétovaság után pusztán torz gesz­ tusra futja erejéből. “És dacosan félreáll­ tam”. Szemben az előbbi verssel, ez megszer­ kesztetlen szöveg, elfúló kiáltás, kétséges só­ haj. értelmetlenül dacos végkicsengéssel. A �csakazértis-ellenkezés nem öntudat, nem aka­ rat, hanem a teljes elutasítás végeredménye. Az elemi erejű érzelemkiáradás és a megint ellenpontozó kompozíció adja össze a Zöld szék című vers karakterét. Lélekveszejtő sor­ sának fölpanaszolása ez is: “Ülök én -/ Hóhér­ kötelet fonni/ Magamnak.” Szaggatott, hiá­ nyos mondataival ziháló szabadversében megfigyelhető egy sajátos helyzetfogalmazás: a cselekvéssel ábrázolt belső fájdalom kivetí­ tése. Az első hosszabb szakasz a szituáció le­ írása, a rövid, csattanós második a megfejtés, egyben az életérzés kinyilatkoztatása. További két, ugyancsak 1919-ben írott verse, a Kér­ dés? és az Így látom a megfoghatatlan bána­ tok, a szenvedés, a vívódás életérzésének ki­ dolgozatlanul maradt rögzítése. Bennük van a béklyózott ember tehetetlen és határozatlan elvágyódása, a szidalom és a fojtogató hallga­ tás okozta fájdalom, a kiútkeresés lehetetlen­ sége. Az előbbi versben a tétova ernyedtség, az utóbbiban a keserű dac üt rá a panasz for­ mátlan soraira: “Fájjon” Mindazonáltal itt már fölbukkan a tudatosság-vágy első motívu­ ma: “Lássam:/ Hol van, merre/ Csúnya, szép pőreség”. A föltárulkozó ambivalens lelkiség összetéveszthetetlenül és eredetien maga akar lenni. Sőt van ebben már valami a narcisztikus öntetszelgésből is, amely - a krisztusi etika mellett - ugyancsak sajátja lesz majd ex­ presszionista hatásoktól ihletett emberirodal­ mának. Talán nem belemagyarázás az autenti­ kus önismeret vágyát fölfedezni ebben a gon­ dolatban, azét a tiszta rajzolatú és mindinkább a racionalitás felé mozduló, lassan progresszív eszmékkel telítődő önismeretét, amely nem­ csak helyzettudatosító lesz számára, de nélkü­ lözhetetlen eszköz az alkotómunka további szakaszaiban. A Rímtelen, dísztelen vers az élet felé (1921) címével is félreérthetetlenül jelzi a továbblépést, s amely már nem egysze­ rűen élményföltolulás. de gondolati költészet. A szófűzés döcögő, a nyelvhasználat bizony­ talan, mégis benne van az új élet szándéka. A meghaladott rossz múltat egy sokkal inkább verbális, semmint metaforikus erdő-kép szim­ bolizálja, és a sűrű sötétségből a maga rohan­ va felejtő alakja bukkan elő: “vagyok új dol­ gokra készülőben/... A perces múltat oda dob­ tam/ hátra, a hátam mögé”. Körvonalazatlan marad még az elveszett régi tagadása, s az áhított új, de a lírai szubjektum első jövőérvé­ nyű tette, gesztusa nyilvánvaló. Újólag fölvil­ lan a reális önismeret igénye az élet vágyával megtoldva, hiszen kérő szemmel nyújtja hom­ lokát “avató csókra”, mely eljegyzi a “ke­ mény, friss, erős, nehéz” élettel. A kilábalás reménye azonban még múlan­ dó, a kételyek tartósságát kell látnunk a Most szomorú vagyokban (1921), az elkínzott em­ ber formátlan sóhajában: egyetlen érzést is­ métel dadogó monotóniával, a szomorúságét. A reggel-nappal-alkony örökkévaló váltako­ zására fűzi félbehagyott mondatait, ijedt és rezignált fájdalmát: “Őrlő malom - egyforma csend/ Gyilkos puszta, most így érzem.” A gondolat- és méginkább érzéstöredékek hal­ mazára emlékeztető, kakofonikus kiáradás ugyanakkor a magát nagyra és jóra hivatott­ nak érző lélek szemérmes vallomása. De ez a vallomás csak a teljes pályakép ismeretében nyeri el igazi értelmét, önmagában aligha te­ kinthető eredeti és szuverén művészi erejű al­ kotásnak. Súlyosan hiányzik belőle a költészet lényegéhez tartozó emberi szolidaritás, csak az árvaságtól didergő fagyos vacogás hallik. Nem hihetünk tehát a címbeli kijelentésnek, amely szerint bánata átmeneti állapot. A pá­ lyakezdés első négy-öt esztendeje termésé­ nek, az emberirodalom fogalmával jelzett al­ kotói korszak beköszöntéig született írásainak ismeretében: semmiképp. Búsongó, magyar fájdalmakkal terhes “Szomorú szemmel” írt publicisztikus vagy prózai munkáira jellemző marad a bánatos-aggodalmas életérzés. Verse tehát nem futó hangulat, nem spleenes boron­ gás, de tartós lelkiállapot kivetítése. Épp en­ nek a meghaladása mutatja példaszerűen a fia­ 601 �palócföld 91/6 tal Fábry Zoltán erejét szellemi nagyságát, ahogy erkölcsiségéből és történelmi fölisme­ réséből táplálkozó hivatástudata segítségével majd fölülemelkedik a személyes sors leverő tapasztalatain, vesztettségérzésén. (Az már külön tanulmányt érdemelne, miért hogy a szlovákiai magyar irodalomban annyi a vesz­ tes embert fogalmazó írás mind a mai napig, Duba Gyuláig, Dobos Lászlóig, Mács Józse­ f ig, sőt Grendel Lajosig.) Furcsa, de képalkotó és atmoszférateremtő tehetséget mutat utolsó verse, a Babona az útról (1921), amely min­ den bizarrsága ellenére a magát lélekben újó­ lag megerősítő Fábry Zoltánt mutatja: a válla­ lót, az elhatározó lépést mégis megtevőt. “El­ szégyellem magam./ Nekiindulok.// Macska szaladt át az úton;/ Viszem a sorsom.” Az Ady-utánérzésről árulkodó vers már méltó előzménye a készülő életmű gondolatiságá­ nak, annak a később maga formulázta “szelle­ merkölcsi” vonulatnak, amely azt a parancsot pecsételi az íróra, hogy a meggyőződése sze­ rinti igazságot kell vállalnia, képviselnie, hir­ detnie - akár önveszélyesen is - a változtatá­ sért. Számot kell vetnünk azzal: miért maradt művészileg hatástalan az élmény Fábry lírai zsengéiben? Pontosan azért, mert csakis élmé­ nyeit omlasztja versbe, mégpedig a maguk friss forróságában, hevületében. Csakhogy a dúlt lélek, az izzó fájdalom nem mindig alkal­ mas az esztétikailag igényes leképezésre. Itt érhető tetten a költő és a “civil” különbözősé­ ge. Az átlagos ember akkor kiáltja világgá búját vagy túlcsorduló örömét, amikor az él­ mény, az érzelem a legerősebb, ez pedig csak a kiválasztott keveseknek alkalmas pillanat, hogy másokhoz szóljanak. A költői erő egyik biztos jele az érlelő várakozás türelme; az a képesség, amellyel pontosan képes bemérni azt a tünékenyen rövid időszakot, amikor az élmény - intenzitása csillapultán is - még ele­ ven, de már szemlélhető olyan távolságról és tárgyilagossággal, hogy tudatosan formálható 602 legyen. Fábry verskezdeményei azonban ép­ penséggel élmény- és érzelmi kitörések, a hig­ gadt mérlegelés, alakítás fegyelmét nélkülöző túlcsordulások, azért is maradnak zsengék, a valódi pályakezdést megelőző kezdetleges próbálkozások. Líra az életműben Vita inkább azon lehet, hogy publiciszti­ kai, esszé- és tanulmányírói munkásságának lírai meghatározottsága a “félbemaradt költő­ től” eredeztethető-e vagy pedig a költészet mindenekfölött álló hatalmának tiszteletéből származtatható? Nem a mindenáron való kompromisszumkeresés mondatja, de vélhe­ tően mindkettőről szó van. Az utóbbi mellett érvel az a tény, hogy Fábrynál a líra iránti érdeklődés - legelsősorban a kései Ady átütő erejű hatása - eredendő és döntő jelentőségű. Ezt tovább erősítették fiatalságának rettenetes élményei, majd a német expresszionizmus nyelvteremtő példái. Lírai szemléletű világké­ pe egyformán alkati sajátosság, történelmi el­ rendelés és irodalmi hatás eredménye. De el kell fogadni az abbamaradt költői mű - más műfajban történő - folytatásának gondolatát is. Hiszen a költészet meghatározottsága ab­ ban áll, hogy elsődleges témája az én, az em­ ber belső világa, vagy ahogyan Fábry rajong­ va tisztelt német költője, Johannes R. Becher írta: “a szubjektum a művészi megformálás objektuma”. Ennek megfelelően a lírai ábrá­ zolásban döntő az érzelmi motiváltság, olykor a telítettség. Az érzelmek meghatározzák a személyiséget körülvevő légkört, de az egyé­ niség köre ennél kiterjedtebb, az emberi világ jóval szélesebb ölelésű az érzelmekénél. Vi­ szont a személyesség mindenképp érzelmi jel­ legű viszonyulás, s ez Fábry egész életművé­ ben meghatározó marad. Egyfelől közügyi tárgyú írásai telítődnek személyességének ér­ zelmi-indulati feszültségével, másfelől annyi­ ban is hű marad őseredeti hivatásához, hogy vállalja a költő feladatát, a névadást, a jelen­ ségek és a lényeg néven nevezését. Hiszen - �mint a bevezetőben Ágoston Vilmos nyomán írtuk - élmény és vízió egyforma súllyal van jelen a műben: költőként mondja az élet mo­ nológját. A döntő szót pedig maga mondta ki egy élete vége felé készült interjúban: “Nem­ csak novellaíróként kezdtem, de verseket is írtam. A bennem rekedt költő azonban - máig - jogát követeli, és mint búvópatak tör elő írásaimban...” A Fábry-mű stilisztikai vizsgálata jókor észlelte a tanulmányokban, esszékben, publi­ cisztikus írásokban szembetűnő személyessé­ get, ahogyan B. Nagy László formulázta: a megannyi konfessziót. Pályakezdő korszaká­ ban igen sűrűn előfordul, de későbbi írásait olvasva is az embernek nem ritkán olyan érzé­ se támad, mintha hatalmas ölelésű anyagában a rendező elv és az összetartó erő nem az okfejtés logikai menete lenne, hanem a szub­ jektivitás varázsa, a vallomásosság, az érzelmi viszonyulás vitathatatlan argumentális ereje, Írásai attól hatnak vitán fölülálló módon igaz­ nak, mert csak a maga meggyőződése szerint vall, s ez nem tömör, de tömött stílusalakza­ tokhoz, esetleg bizarr megfogalmazásokra ve­ zet, egyáltalán nem könnyítve meg az olvasó dolgát. Ám ha egyszer megérzi az ízét, s föl­ fedezi a maga számára e gondolati próza mű­ vészi szépségét, rájön, hogy világnézet és köl­ tészet mennyire összetartoznak a műveiben; a gondolatok súlyos igazán túl észre fogja venni a szövegek lírai hangoltságát, a dús képes be­ széd sokszínűségét, emelkedettségét, árnya­ latgazdagságát. Emersonra emlékeztető páto­ szát, a gyakori alliterálást, az összecsengést, a gondolati és zenei természetű ritmust, a szójá­ tékot. a sok-sok hasonlatot. De találkozni a verseihez hasonló - azok érzelmi intenzitását új minőséggel ismétlő - szinte ellenőrizetlen hévvel kiáramló indulatokkal, már-már torz kitörésekkel is. Mellesleg Fábry sosem akarta elhitetni olvasójával, hogy megfellebezhetet­ lenül objektív vélekedés részesévé teszi; a val­ ló és vállaló tanúságtevő szerepében alkot. Emberirodalmi alkotói periódusában látvá­ nyosan megmarad a költői zsengék szagga­ tottsága, a montázsszerűen összerakott - no­ minatív - képek túlsúlya, ahol a vallomásos­ ság át-átcsap prófétai hevületű igehirdetésbe. Expresszionizmusában erősen érvényesül a német költészet, Ady és Szabó Dezső gondo­ lati-nyelvi hatása, az utóbbi esetében azonban csak a frazeológia követéséről beszélhetünk. És mégis megkapóan egyedi a nyelve, fordu­ latos és újszerű, teli sajátos kifejezésekkel, egyéni szóalkotással és szófűzéssel, ami so­ kak számára modorosnak hat. Mintha átemel­ né a későbbi időbe, illetve a közírásba az exp­ resszionizmus forradalmiságát és saját költői látásának ellentétekben fogalmazó kategóri­ kus formuláit, egészen axiomatikus kijelenté­ sekig, jelszószerűségig jutva. Névadó ő való­ ban, hisz például néhány lírai hevületű esszéje akár prózaversként is olvasható, szónoki ha­ tást keltő. Igazat kell adnunk Koncsol László­ nak, aki szerint Fábrynak “látható” stílusa van, amíg ez az értekező irodalomra általában nem jellemző. Szembeötlő, olykor előtérbe to­ lakvó irálya fontos közügyi gondolatokat köz­ vetít szuggesztív erejű művészi átlényegítés­ sel, mégpedig úgy, hogy a tényeket, az értel­ mezett jelenségeket folyvást egyezteti a mű­ vészetek valóságképével. Alanyi költő mód­ ján érvel: a világot csak magához való viszo­ nyítottságában érzékeli és írja, legtöbbször lá­ zadón, váteszi küldetéstudattal, pedagógiai dühvel, a szenvedély hőfokán. Sajátos, de va­ lami furorral győz meg fontos, emberiségér­ vényű igazságáról. Következésképp minden írása állásfoglalás - azaz költőhöz méltó vál­ lalással: névadás - mégpedig a magyar iroda­ lomtörténetnek ahhoz a vonulatához illeszke­ dően, amit Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc és Ady neve fémjelez: a költői erejű, a nemzet sorskérdéseivel számotvető, akár önkínzó, de mindenképp figyelmeztető-tanító természetű irodalmi “publicisztika” évszázados hagyo­ mányát folytatja. Meggyőzniakarásából pedig 603 �palócföld 91/6 következik a hatásosságra törekvés, a progra­ mos expresszió. A kifejezőerőnek rendel alá csaknem min­ dent, kivált a nyelvi formát; nem törődik a jóhangzással, mintha egyenesen kedvelné a kakofóniát; nem törekszik az idegen szavak kerülésére; szívesen alkalmazza a köznyelvi fordulatokat vagy a neologizmusokat; szeret halmozni, gyakori hatáskeltő eleme a szóis­ métlés, a szinonimák sorolása; még ennél is jobban kedveli az egészen eredeti, már-már idegenszerű szóösszetételeket; egyáltalán nem tartózkodik az expresszionizmusra haja­ zó főnévi igenév gyakori használatától; általá­ ban nominatív természetű a szófajválasztása. A legeredetibb Fábry-féle nyelvi képződmé­ nyek mondattanában mutatkoznak meg, látvá­ nyosan együvé ötvözi költészet és közírás jel­ lemzőit. Mondatfűzése mellérendelő, sűrűn hiányos mondatokat, töredékeket sorakoztat föl, miképp a pályakezdése idején az avant­ gárd líra. Eredendően expresszionista törek­ vés, hogy a szavak keljenek életre, önállósul­ janak, s valamennyiben külön-külön öltsön testet a szuverén gondolat. Olykor úgy fokoz­ za egyszavas mondatainak hatását, hogy új bekezdésekként egymás alá írja őket, akárha versbe tördelné mondandóját. Nominatív szóhasználata és mellérendelő mondatfűzése kö­ vetkeztében szövegeiben jellegadó az enumeráció, azaz több azonos mondatrész egymás mellé állítása, az egész vagy csonka mondat­ részek halmozása. Így azután hosszú, de ko­ rántsem áttekinthetetlen szerkezetű mondato­ kat alkot, amelyek váltakozva a versformájú tördeléssel írott hiányos mondatok tömöttsé­ gével - csakugyan költői hatást eredményez­ hetnek. Persze lehetséges vitatkozni Fábry Zoltán stílusáról, de egyet nem lehet elvitatni: frázist, szürke egyhangúságot nem találni egész életművében. A fölszabadulás utáni pályaszakasz stílus­ elemzése azonban jelentős, nemcsak tónus-, de jellegváltozást is érzékel a Fábry-mű köl­ 604 tőiségében. Az ötvens évtized első felétől, de­ rekától írott tanulmányai, esszéi - elsőül a nemzetiségi irodalom helyzetét, állapotát föl­ mérő. nagyívű, összegező munkák - minha fokról fokra közelítenének a köznyelviséghez, ritkulnak a lírai szóképek, csökken a bizarr szófordulatok száma, összességében; egysze­ rűbbé válik a stílusa, és a lírai hevület össze­ tartó erejét, a szenvedélyesség koherens szere­ pét átveszi a komolyan mérlegelő, a részté­ nyekkel aprólékosan számotvető, körültekintő érvelés, valamint a higgadt ítéletalkotás. Tom­ pul, s eltűnik végül az excentrikusság, az eksztázis. Helyére a mérték lép, vagy ahogyan B. Nagy László fogalmaz. “A régi Fábry-cik­ kek vijjogva röppentek fel, s mint valami sóly­ mok vetették rá magukat a kiszemelt ellenség­ re, tépve, marcangolva a fasiszta barbarizmus megnyilatkozásait. A mai Fábry-cikkek már méltósággal köröznek a magasban. Olvasásuk közben érezzük kitágulni a teret, s az idő a végtelenbe nyúlik.” A komoly tónus - mely mindvégig jelen van a műben - a történelmi szükségszerűség következménye, azé a tuda­ tos tényezőé, amely íróvá tette, s ami a szemé­ ben mindig az ügy odaadó szolgálatát jelentet­ te, nem pedig a sikerek, babérok vágyát. A vállalt ügyek elszánt védelme okán lett nem egyszer komor a hangja, de épp ez a szolgáló hivatásérzet fűtötte föl szenvedélyét, amikor epéssé lett, szikrázóvá és dübörgővé, néha pa­ tetikussá, retorikussá. Szalatnai Rezső mon­ dotta: “Az igazáért, humanizmusa tisztaságá­ ért semmi sem feszélyezte.” Költői hév és mértéktartó komolyság tehát együtt vannak jelen az életműben, de nem egyidejűleg, ha­ nem egymást követően. Jellemzően a pálya első felében túlsúlyban van a költői világlátás és kifejezésmód, az idősödő Fábry munkássá­ gát ellenben a gondolati fegyelem, a visszafo­ gott hangvétel jellemzi. A kései “klasszikus” Fábry már nem egy-egy valóságelem, jelenség ismertetéséből bontja ki vélekedését, és nem is csak fölháborodik vagy támad, meggyőz és �érvel, de teljességigénnyel magyarázza a való­ ságot. Úgy magyarázza, hogy ehhez sajátos kevésbé különös, bizarrságával nem tüntető fogalomrendszert és stílust alkot, amely a vi­ lág egy addig láthatatlanul maradt dimenzió­ jára nyitja rá az olvasó szemét. Gondolatainak értelmi tartalma mellett maradandó érzelmi telítettségüket is rögzíti - következésképp a gondolat teljességét sugározza, valamennyi vonatkozását (logikáját, intuitív, erkölcsi, ér­ zelmi aspektusát) szinte vizuálisan ábrázolja, költői megérzékítéssel teszi láthatóvá, de im­ már a “stószi mérték” realizmusa jegyében. Így fest egész képet a szenvedő és jóra törő ember világáról. Ezért mondhatta róla joggal Duba Gyula, “Fábry: költőfilozófus”. Irodalom Ágoston Vilmos: A humanista Fábry Zoltán hi­ te és félelme. In: Ágoston Vilmos - Huszár Vilmos - Molnár Gusztáv - Szilágyi N. Sándor: Szövegek és körülmények. Bukarest, 1974. Kriterion Kiadó. B. Nagy László: A stószi mérték. In: A teremtés kezdetén. Bp. 1966. Szépirodalmi Kiadó. Csanda Sándor: Jegyzetek a csehszlovákiai ma­ gyar irodalom történetéhez. In: Hidak sorsa. Bratis­ lava, 1965. Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó. Duba Gyula: Fábry Zoltán és a történelem. In: Fábry Zoltán kortársai szemével. Szerk. Duba Gyu­ la és E. Fehér Pál. Bratislava, 1973. Madách Kiadó. Duba Gyula: Így lett szocialista író Fábry Zol­ tán. In: Látni a célt. Bratislava, 1983. Madách Ki­ adó. Duba Gyula: Az író erkölcsi legendája. In: Va­ lóság és életérzés. Bratislava. 1972. Madách Kiadó. Fonod Zoltán: Az idő fogságában. (Interjú Fábry Zoltánnal). Új Szó, 1967. augusztus 10. Koncsol László: A cselekvő erkölcs. In: Nem­ zedékem útjain. Bratislava, 1988. Madách Kiadó. Sándor László: Fábry Zoltán igaza. In: Hazánk: Kelet-Európa. Bp. 1979. Gondolat Kiadó. Szalatnai Rezső: Fábry Zoltán ablaka. In: Arc­ képek, háttérben hegyekkel. Bp. 1969. Szépiro­ dalmi Kiadó. Tőzsér Árpád: Fábry-problémák. In: Szavak barlangjában. Bratislava, 1980. Madách Kiadó. Zsilka Tibor: Fábry Zoltán stílusáról. Irodalmi Szemle, 1967. 7. szám. A versek lelőhelye: Fábry Zoltán Összegyűjtött Írásai 1. kötet. Szerk. Fónod Zoltán. Bratislava. 1980. Madách Kiadó. 605 �Kovács G yőző Egy új állam születése (Történelem és írói látásmód) E sorok írója hosszú időn keresztül foglalkozott Fábry Zoltán életművével. Az ő írói-szellemi teljesítménye természetesen nem légüres térben jött, jöhetett létre, ha­ nem: történelmi-társadalmi közegben. A Fábry-életmű létrejöttéhez is szükség volt bizon yos társa d a lm i közegre. Valamikor, évekkel ezelőtt - Szlovákiában - azt mondot­ tam, egy előadásban (Fábry Zoltán halála után), hogy ez az írói életmű csakis Stószon jöhetett létre. Íg y lett teljes a Fábry-életmű. Ezúttal tehát nem teljesen iroda­ lomközpontú beállítottsággal, ama bizonyos történelmi hátteret szeretném fölvázolni. Fábry Zoltán maga írta 1968 tavaszán: “...Ötven év előtt alakult itt egy ú j haza: Cseh­ szlovákia. Ötven éve - jóban, rosszban - mi is lakói vagyunk, részei, részesei...” Ezek után lássuk hát a történelmi vázlatot, amelynek forrásait Pozsonyban az Egyetemi Könyvtár hatalmas folyóirat- és hírlap anyaga, valamint az Állami Központi Levéltár kötetei és fondjai között kellett feltárnom. Mint köztudott: 1938 szeptemberének utolsó napján, e nap hajnali óráiban megszűnt egy állam. Pontosabban: elindult a megsem­ misülés felé. Az ország - a Csehszlovák Köz­ társaság volt, de problémái, drámája egy egész régiót érintettek. Akik akkor úgy gondolták, hogy megmen­ tették a békét, illetve - a másik oldalon abban a hitben ringatták magukat, hogy a fék­ telen düh eltűntethet egy államproduktumot, szóval ezeket a feleket a legkevésbé sem érde­ kelte (hacsak nem önző szempontjaiktól vezé­ reltetve), hogy ennek az államnak mi volt, milyen volt a belső rendje; egyáltalán “belül” 606 (tehát nem csak nemzetközi vonatkozásban) miként fejlődött 1918 és 1938 között. Nekünk is fel kell tennünk a kérdést: való­ jában milyen is volt ez az állam; az 1918 után létrejött Csehszlovák Köztársaság? Itt, a közép-kelet-európai térségben sorra alakultak meg az új - nemzeti és nemzetiségi - államok. Gyakran hozták őket közös nevező­ re, melynek egyetlen - differenciálatlan kulcsszava volt: a kisantant. Holott szó sem lehetett közös nevezőről (Csehszlovákia, Ro­ mánia, Jugoszlávia vonatkozásában). Sem tár­ sadalmi berendezkedésükben (államforma), sem gazdasági alapjaikban, sem életvitelük­ ben, sőt - mint utóbb kiderült - politikai, ne­ tán külpolitikai vonalvezetésükben sem. Míg Csehszlovákia (a cseh országrész jóvoltából) fejlett ipari országnak számított, addig Romá­ nia és Jugoszlávia elmaradott, agrárország­ ként élte át az első világháborút követő évtize­ deket. llymódon a nagy integrációs tervek gyakrolati problémáját nem is tudták kiállni. Közismert az is, hogy a gazdasági és poli­ tikai vákuumba a náci Németország illesztette bele a maga (agressziós) terveit. Más oldalról nézve: a polgári demokratikus Csehszlovákia �merőben más típusú országokkal volt körülvé­ ve; hiszen Nyugatról a weimari, majd a fasisz­ ta Németország ölelte félkörben, Keletről az 1917 utáni Szovjet-Oroszország (majd Szov­ jetúnió) határolta, Délről a neobarokk-konzer­ vatív Magyarországgal volt határos; föld­ rajzilag távolabb - szövetségesei a királyi Ro­ mánia, illetve az ugyancsak királyi SHS (1929-től Jugoszlávia) terültek el. Most már Csehszlovákia felé fordulva fel­ villanthatunk néhány mozzanatot, jelezhetünk bizonyos irányokat. Ilyenekre gondolunk: Kik hozták létre? - Mi volt, mi lehetett a kitű­ zött cél? - A népi mozgalom és az emigrációs szervezkedés együtthaladása meddig figyel­ hető meg? - A központi hatalom milyen célt tűzött ki maga elé? - Milyen gazdasági, társa­ dalmi, politikai, nemzetiségi akadályokba üt­ köztek? Természetesen: e vázlatban csak részben adhatunk választ a felsorolt (és még annál is több) kérdésekre. Úgy látjuk, hogy célszerű mintegy kiragadva - a központi hatalom mi­ kéntjét vizsgálni kissé részletesebben: e kér­ déskörben ragadható meg az ütközés az el­ gondolás és a valóság között illetve az a törté­ nelmi-társadalmi környezet, mely adalékul szolgálhat Fábry Zoltán az Éhség legendája című műve valamint ennek környezetében ke­ letkezett egyéb művek születési körülményei­ hez. Előljáróban szeretnénk jelezni, hogy kuta­ tásunk közben eleve két irányú mozgásrend­ szert véltünk felfedezni. Az Egyetemi Könyv­ tárban átnézett újságok, lapok, folyóiratok el­ sősorban bizonyos horizontális mozgásrend­ szert mutatnak, ebben segítenek tájékozódni, míg a levéltári anyagok vertikális mozgást mutatnak. Az erős központosításra törekvő ál­ lamgépezet ilyen irányú mozgására mutat. Az első (a horizontális) a leginkább széleskörűen tudatformáló. A társadalommal a legközvetle­ nebbül érintkező. A második (a vertiká­ lis)mintegy e mögött, sőt e fölött húzódik meg; a közvélemény előtt inkább rejtetten. Minden esetre: zártabb világot tár fel, a maga törvényeivel, az ezekbe bújtatott jogi, alkot­ mányjogi, nemzetközi-jogi, vagy éppen gaz­ dasági törekvéseivel. Mivel a hamarosan (már 1918 végére, de biztosan 1919 elejére) kiépült központi hata­ lom markáns vonásai kimutathatók, érdemes − általánosságban - végigpillantani, hogy tagjai milyen táborból verbuválódtak: - cseh polgári liberálisokból, cseh agrárpárti politikusokból, cseh nemzetiszocialista pártiakból, találunk közöttük cseh ausztromarxistákat is, vagy cseh szociáldemokrata politikusokat, továbbá szlovák publicistákat, vagy kiemelkedő és meglehetősen nagy nemzetközi hírnévre szert tett szlovák tudós értelmiségieket. Tehát - tér­ ben és időben - meglehetősen széles a me­ zőny, melyből - végülis - kialakult az a hatal­ mi csoport, melynek magva, már hosszú évek­ kel korábban, korábbról, a Masaryk-Benes­ csoport volt. Tehát azok, akik - jórészt emig­ rációból hazakerülve - a tényleges hatalmi képviselőket jelentették. Egy új - tartalmában is merőben újszerű államot kellett létrehozniok. Miként T.G. Ma­ saryk emlékirataiból kitűnik, nemzeti mozgal­ muk kiindulópontja az volt. hogy “...a mi he­ lyünk egész történelmünk során a németel­ lenes oldalon volt. Elemezvén az európai helyzetet, mérlegelvén a háború kimenetelét, az aktív Ausztria-ellenes tevékenység mellett döntöttem, remélve, hogy a szövetségesek győznek, és hogy e döntésünk meghozza szá­ munkra a szabadságot...” De rögtön hozzá is teszi: “...A döntés nem volt könnyű, tudtam és éreztem, sorsdöntő lépést teszek; de világosan láttam, hogy e nagy korban nem maradhatunk passzívak...” - Ennek érdekében azt is állan­ dóan szem előtt tartotta, hogy rendkívül fon­ tos: ”...a külföldi vezetés kapcsolatban legyen az otthoniakkal...” De megmutatkozik a filozófus professzor egy másik, gondokkal és dilemmákkal teli 607 �palócföld 91/6 arca: “...valóban érettek vagyunk-e az ellenál­ lásra, érettek vagyunk-e a szabadságra, egy önálló állam igazgatására és fenntartására, mely Csehországból és Szlovákiából állnak, jelentős nemzeti kisebbségekkel? Van-e elég olyan emberünk, akik politikailag érettek rá, hogy felfogják a háború igazi értelmét és meg­ értsék, mi a nemzet feladata a háborúban? Megértjük-e a világtörténelmi pillanatot? Ké­ pesek leszünk-e cselekedni, megint valóban cselekedni? Helyrehozzuk, jóvátesszük Fe­ hérhegyet?” Ezek a sorok bepillantást engednek egy tépelődő gondolatvilágba: olyan politikuséba, aki emberek millióinak álmát-vágyát fogal­ mazza meg. Ez vitte őt, a liberális-humanista filozófia professzort egy táborba - az aktív, szervező, dilemmáktól jobbára mentes Benes­ hez. Hiszen még elképzelésük gondolatrend­ szere is a valóságos gondolatokat és vágyakat fejezte ki, s nem csupán szimbolikus az, hogy T.G.Masaryk viláforradalomról, E.Benes pe­ dig nemzetek forradalmáról gondolkozik és ír. Egyébként T.G.Masaryk egyértelműen fogal­ mazta meg, hogy azt a háborút miért és mi­ ként értelmezi világforradalomnak. “A világ­ háború a nemzetek háborúja volt. Nem a régi, állandó hadseregek álltak egymással szem­ ben, hanem az újak... Mivel... a világháborút tömegek vívták, e háborúnak sajátos jellege volt - a harcoló nemzetek jelleme fejeződött ki benne...” Az új állam létrehozásában, megteremté­ sében T.G.Masaryk szeme előtt a svájci példa lebegett. Leegyszerűsítve szólván: a svájci be­ rendezkedést óhajtotta átültetni ide, KözépEurópába. A példa adott volt. Csak éppen e régió adottságai nem kedveztek a megvalósu­ lásnak. Pedig Masaryk jól látta: “Svájc, bár kis ország, szellemével hatott az európai kul­ túrára; nemzetköziségét éppoly intenzíven fej­ lesztette, mint nemzeti jellegét... Ám Svájc szabad és demokratikus ország, Ausztriában és Magyarországon viszont a nemzetek kény­ 608 szerből és a monarchikus abszolutizmus nyo­ mására élnek együtt. De éppen ezért tanulha­ tunk a svájci példából: szem előtt tartjuk majd a különbségeket is, amely közül a legfonto­ sabb, hogy Svájc önálló kis államok - kanto­ nok - szövetsége, hogy mindhárom svájci nemzet része valamely nagy önálló államban élő nagy nemzetnek, és hogy itt már régóta nem voltak nemzeti viszályok...” Általános tanulságként - elméletben - le is vonta Masaryk a tanulságot: “...A demokráciát és a velejáró szabadságot a figyelmes idegen­ nek az élet minden területén látnia kell és kap­ csolat van a föderáció és a demokrácia között; az Egyesült Államokkal és Németországgal való összevetés megkönnyítette dolgomat...” Az óhajt, az elgondolás csíráját fedezhet­ jük fel: “keleti Svájcot” létrehozni e közép­ kelet-európai régióban. Masaryk Svájc-példaképe elsősorban poli­ tikailag tudott volna valósággá válni a közép­ és kelet-európai régióban. Ámde az egyes or­ szágrészek közötti nagyarányú eltérések ezt végülis nem tették lehetővé. A szociális és gazdasági aránytalanságok oly nyomasztóak voltak, hogy azokat áthidalni nem lehetett. Még annak árán sem, hogy - mondjuk - a központi kormányzat egyszerűen nem vesz, róluk tudomást. Az említett könyv- és levéltári anyagok nagyon plasztikusan mutatják az el­ térést, ennek lényegét a horizontális, illetve a vertikális síkban. A vertikális vonulat sokkal higgadtabb képet nyújt a korabeli csehszlová­ kiai életről, miként ezt az ugyanakkor megje­ lent lapokból ítélhetnők. Ez utóbbiakban pár­ tok és nemzetiségek, központiság és regiona­ litás viszonyai, és még számos vonás (gyakran kicsinyes intrikák, stb.) volt jellemző. Igaz: ez a kép - ennélfogva érthetően - színe­ sebb. többszólamúbb, többféle érvet is felso­ rakoztató. A törvények, a vertikum, a központiság: pártok és nemzetiségek fölött állónak mutat­ �kérlelhetetlenül, kemény logikával tartották szem előtt az európai távlatokat és - lehetőség szerint - az ország regionális érdekeit. Egysé­ ges államban gondolkoztak ezek a központi törvények. Nem vettek figyelembe mást, csak egyetlen - központi - állami érdeket. Prágától távol volt Verhovina. Távol volt Hradzsintól mindenfajta - alsóbb szintű - pártérdek, nem­ zetiségi (netán nemzeti) torzsalkodás. Ennek megítélésében - végső eredményét tekintve - a vezetés egységes volt (beleértve a köztársasági elnököt, a kormány szinte vala­ mennyi tagját). Elsősorban Benes dolgozott rendkívül hatékonyan és mindenre körültekin­ tően. Ő mindenütt “jelen” volt. Nemcsak a nemzetközi politikai szerződések ratifikációs okmányait záradékolta - külügyminiszterként -. de a gazdaságiakat stb. is. Ő volt a Cseh­ szlovák Köztársaság (az un. I. Köztársaság) “motorja”. Vám-vasúti egyezmények, külön­ böző (belső) gazdasági- és pénzügyi törvény­ ek stb. megalkotásában vett részt. Közben fá­ radhatatlanul járta Európát, s szőtte újjá és még újabbá a kisantant szövetséget. A vona­ kodókat újra és újra meggyőzte. De itt valahol ő is a realitás kemény falába ütközött. A szociális feszültségek oly nagyok vol­ tak, hogy azt sem ő, sem Masaryk, sem mások nem tudták áthidalni. Nem tudtak átugrani sa­ ját árnyékukon. Verhovina, az éhség legendájá­ nak földje megcáfolta a demokrácia valóságát. A híres és elkobzott Fábry-mű. Az éhség legendája - a maga kegyetlen realitásában - a demokrácia legendáját is bemutatta. Fábry egykor - az elkobzott példányokra - dedikáci­ óként így küldte el az elnöknek, a belügymi­ niszternek. A stószi szerző az éhség legendája helyett a demokrácia legendáját ajánlotta. Más helyütt, Sajtószabadság és demokrá­ cia címen írt cikkében a következőket rögzí­ tette: “A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez, a paragrafusok nevében, a törvény ne­ vében, a demokrácia nevében, a nép nevében. Az éhség legendáját elkobozta a demokrá­ cia valósága. A létező valóságot - munkátla­ nok éhségét - semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a »szent korona«. Csehszlovákiában: a demok­ rácia. Magyarországon nincs király, de meg­ van a középkori jogalap. Látható és tapintha­ tó, grófoktól őrzött szimbólum ez. A demokrá­ ciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van?..." Történt mindez annak ellenére, hogy az első világháború gazdasági nyomorából e ré­ gióban leghamarabb Csehszlovákia lábalt ki. Már a húszas évek első éveiben nagyarányú pénzreformot tudott bevezetni; a nemzeti jö­ vedelmet növelni tudta (hiszen a csehországi régió fejlett iparral rendelkezett); az egykori Osztrák-Magyar Monarchia ipari-gazdasági potenciáljának jelentős része e területen ma­ radt. Sőt, azt is el lehet mondani, hogy az 19291933-as világgazdasági válságot is nagyobb megrendülés nélkül vészelte át. Az amúgyis erős központosításra hajlamos vezetés e vál­ ság éveiben bevezette a kötött gazdálkodást. A kép tehát úgy fest: nem minden alap nélkül nevezték - különböző időben és helyeken Csehszlovákiát “keleti Svájc”-nak. A központi hatalmat egy ideig igazolta: sikerül a kisérlet arra - erős cseh nemzeti burzsoáziával a háta mögött -, hogy megteremtsék - adott körülmé­ nyek között - polgári demokratikus állami be­ rendezkedést. Csakhogy eközben felvillantak olyan fé­ nyek, amelyek az imént vázolt képet erősen elhomályosították. Illusztrációképpen csak egyetlen példát villantunk fel, amely ma is meghökkentő, egykor kegyetlen, szociális, gazdasági és nemzetiségi valóság volt. Sajátos vonásként tűnik elénk a korabeli újságokból: magunk úgy neveztük el - a “há­ rom főváros” szindrómája. Évtizedes küzdel­ 609 �palócföld 91/6 mekről volt és van szó. Miről is? A korabeli, különböző pártállású és más-más országrész­ hez tartozó lapok más fővárosról írtak-beszél­ tek. De melyikről?! - Mindig a konkrét hely­ zet szabta meg, miről volt szó. Prágáról? Po­ zsonyról? Ungvárról? Avagy - gyakran negye­ dikként - Munkácsról? Szlovákiában erős volt a tendencia, mely arra mutatott: Pozsony ez országrész főváro­ sa.De Kárpátalján: Ungvárt (mások Munká­ csot) tekintették annak. Egyetlen -de egyenet­ lenül és egyenlőtlenül fejlődő - országon belül régiónként változott a “főváros”. Ebben nem­ csak szeparatista törekvések jelentkeztek, nemcsak nemzetiségi ellentétek (erős cseh-el­ lenesség!). sokkal inkább az, hogy minél in­ kább távolodtak - földrajzilag - Prágától, az illető régió annál szegényebb volt, s az éhség nem legenda volt számára: de a demokrácia igen. Ebből következett: önkormányzatot akartak, hogy az elviselhetetlen és kegyetlen problémákat önmaguk tudják - ahogy tudják megoldani. Prágától hiába vártak segítséget, ígéreteken kívül megoldást nem kaptak. Nem maradt más hátra, mint az: a híradások­ 610 ban, az újságok hasábjain rögzítették vágyál­ maikat - az illető régió vágyálmát, az önálló fővárost. Az egykori vezetésben élt a példa (Svájc), éltek a demokrácia játékszabályai - elmélet­ ben. Mert itthon nem tudták megvalósítani. Fejlett ország - jóval 1938 ősze előtt - kezdett (belülről) darabokra hullni. Lassú, emésztő fé­ reg rágta. Mi maradt 1938-ra? Az egykori ideálok, erős központi kormányzás ellenére, tova leng­ tek. Az alig pár éve még méltán irigyelt, s nem ironikusan nevezett “keleti Svájc” belehullott a III. Német Birodalom karjaiba. Eltűnt egy akár modellnek is számottevő - polgári de­ mokrácia: területén sokan osztoztak. Annyi maradt meg, s erre a hagyományra építettek is: az egykori csehszlovák állami ve­ zetés utat nyitott a cseh és a szlovák nemzeti fejlődés számára - polgári demokratikus kere­ tek között. Ami ezután következett: az már egy új történet, viszont a logikusan egymásba ka­ paszkodó események története alapján a viták máig is tartanak. �palócföld 91/6 Hasznos József Kutyaszorítóban II. ( 1941- 1945) - Részletek IV. Elszabadult pokol A Szálasi-féle hatalomátvétel után felgyorsultak az esemé­ nyek. amelyek a vasúti szállításokban is megmutatkoznak. Mind gyakrabbá válnak a Szlovákián át észak felé, Németország irányába futó szerelvények, amelyek kiürítési holmikat, áttelepültő katonai egységet és felszerelési tárgyakat visznek. Az állomás személyzete, amely főként Tar, Kisterenye és Somoskőújfalu térségéből regrutálódott, aggodalommal figyelte az eseményeket, de fegyelmezetten végezte munkáját. Salgótarjánban egyre sűrűbben jelentkez­ tek menekült vasutasok az ország déli része­ iből. Ez a terület ugyanis a románok átállása következtében, csakhamar hadszíntérré válto­ zott. Szabadkáról: Pogány András, állomásfő­ nök és vele együtt Füri Mária, Varga Katalin, Balázs Piri Rozália érkezett. Szolnokról Lu­ kács Dániel jött. Erdélyből menekült Tolnai László intéző és mások, akiket befogadtunk és munkába állítottunk. Megnőtt az országúton észak felé tartók száma is. Az egyik napon nyíregyházi régi ismerősünk. Antalfi Zoltán, szüleivel együtt kopogtatott be hozzánk. Az öreg szülők fájdalommal búcsúztak el egyetlen gyermeküktől, aki egységével to­ vább vonult Fülek felé. A vasúti pálya Salgótarján külső pu.-ig két, innen Somoskőujfalu, illetve tovább Fü­ lek felé, egyvágányú. A növekedő forgalom komoly gondot okozott. A bajokat tetézte, hogy a nagy talajszintkülönbség miatt Somoskőújfa­ luig a vonatok csak tolómozdonnyal tudtak kínkeservesen, döcögve felkapaszkodni. A szerelvények egymást érték, zsúfolásig tele le­ szerelt gyárak gépeivel, katonai egységek tör­ zsállományával és a tisztek családtagjaival. Fel­ háborodást keltett, hogy egyes asszonyok vado­ natúj kincstári köpenyt, bekecset húztak ma­ gukra, amikor tudott dolog, hogy a frontokon harcoló katonák ellátása mennyire hiányos. Forgalmi-tisztjeinket alaposan próbára tet­ te és megviselte a hetek óta tartó és fokozódó áradat. Sok időt töltöttem a forgalmi irodában és igyekeztem segíteni az ott folyó idegtépő munkát. Dél körül járt az idő, amikor kivágódott az iroda ajtaja és jóképű. Fiatal főhadnagy rontott be rajta. - Mégiscsak disznóság! Maguk szabotál­ nak! Órák óta áll a szerelvényünk mozdony nélkül! Követelem, azonnal indítsanak! üvöltötte. Elfogyott a türelmem és emelt hangon rep­ likáztam: - De sürgős magának! Vegye tudo­ másul, hogy mi nem szabotálunk! Kikérjük ezt a hangot! Különben is ha ide belép, kö­ szönni illenék! Emberünket szemmel láthatóan meglepte a “fogadj-isten”, de m ég próbálkozott. 611 �palócföld 91/6 - Hogy beszél maga! Jegyezze meg, én Tölgyessy Ferenc, magyar királyi honvéd fő­ hadnagy vagyok! - Én meg Hasznos József magyar királyi államvasúti főtiszt, állomásfőnök-helyettes vagyok! Tölgyessy a száját rágta dühében: - Ennek még lesz folytatása! Keményen válaszoltam. - Állok elébe! - A főhadnagy dühösen sar­ konfordult és elrohant. Félóra sem telt el és hívatott Mihálka La­ jos tanácsos, állomásfőnök. Szabályszerűen jelentkeztem. Ott ült már nála egy ezredes, akinek bemutatott, majd felémfordult. - Helyettes úr, az ezredes úr már tájékoz­ tatott a forgalmi irodában nem régen lezajlott eseményekről, szeretném ha elmondanád, ho­ gyan is történt! Röviden vázoltam a súyos forgalmi hely­ zetet, majd Tölgyessy főhadnagy berobbaná­ sát a forgalmi irodába és a lezajlott szóváltást. Az állomásfőnök az ezredesre nézett s megje­ gyezte: - Így egészen más a helyzet, a főhadnagy úr fellépése provokatív volt. A magyar királyi honvédséget senki sem sértette meg. A vasuta­ sok pedig helytállnak! Az ezredes úgy látszik találva érezte ma­ gát, és barátságtalan szóváltás következett. A galambősz, 60 év körüli állomásfőnök végül nagy nyugalommal így szólt: - Ezredes úr, tudtommal a front arra van... - és pipájával Hatvan felé mutatott, majd Fü­ lek irányába bökve hozzátette - maguk mégis errefelé iparkodnak... Ki szabotál tehát? Az ezredes szó nélkül távozott. Az esetet jelentettük a Füleken székelő magyar katonai parancsnokságnak. Válaszuk az volt, hogy a szállítmány várjon a sorára. A vasutasok hivatásukat szerető, köteles­ ségüket híven teljesítő, fegyelmezett emberek. 612 Nem politizáltak, amit a Szolgálati Szabályzat különben is tiltott. Elvük az, hogy “A kerék­ nek mindig forognia kell!” Salgótarján külső pu. létszáma a hozzátar­ tozó fűtőházi és fiókműhelyi személyzettel együtt 200 főre rúgott, akikre október 16-a után is hatástalan maradt a nyilas demagógia. Szálasi Ferencet nem tartottuk a magyar nép törvényes vezetőjének, s a kiadott rendelkezés ellenére sem eskettük fel a személyzetet a “Nemzetvezető”-re. Tudtuk, hogy nagy koc­ kázatot vállalunk, de megtettük. Mihálka állo­ másfönök megvetette a nyilasokat s e tekintet­ ben is teljes volt az egyetértés közöttünk. Em­ bereink között nem volt kommunista, de még szociáldemokrata sem, vagy ha mégis akadt titokban egy-kettő, befolyásuk elenyészően csekély a sínek környékén. A helyi gyárakban és üzemekben ugyan­ akkor szép számmal akadtak nyilasok, még a bányák munkásai között is. Nem volt titok előttünk az sem, hogy a közeli Karancs hegységben szervezkednek a kommunisták és gyülekeznek a partizánok. Éjszakánként többször hallottuk magányos re­ pülőgép zúgását és láttuk a “Sztalin gyertyá”­ nak keresztelt világító rakéták fellobbanását a hegyet borító erdők felett, ami utánpótlás ér­ kezését sejtette. Ilyenkor a németek és a csen­ dőrök hajtóvadászatot rendeztek, de nem nagy eredménnyel. A nyilas propagandára nem sokat adtunk, bár voltak, akik elhitték, hogy készül a “cso­ dafegyver”, ami egycsapásra a németek javára billenti a háború mérlegét. Hatottak a szovjet katonák kegyetlenkedéseiről terjesztett men­ de-mondák is, a nőkkel szemben elkövetett erőszakoskodások rémhírei. Tudtuk, hogy az ország helyzete kétségbe­ ejtő s jövője bizonytalan. Megpróbáltunk jó­ zanul, hideg fejjel gondolkodni és cselekedni, mert nekünk itt és most ebben a környezetben kell élnünk. A németek régen elveszítették hi­ telüket, de a reális valóság mégis csak az, �hogy a nyakunkon ülnek, ők parancsolnak, a hatóságok engedelmeskednek, sőt Salgótarján főterén ellenállókat és katonaszökevényeket akasztanak. Nyilvánvaló az is, hogy a néme­ tek és a nyilasok - minden fogadkozásuk elle­ nére - sem képesek a szovjet csapatokat fel­ tartóztatni, illetve visszaverni. Meggyorsítoták a salgótarjáni gyárak le­ szerelését és elszállítását. Ösztönösen is ér­ zem, hogy ez ellen tenni kell valamit, hiszen gépek nélkül nem indulhat meg a termelés a front elvonulása után. A továbbélés alapfelté­ tele pedig a munka: de rettenetes nyomásként nehezedik rám az ismeretlen jövendő, két apró gyermekem, feleségem és a nekem engedel­ meskedő beosztottak sorsáért érzett aggoda­ lom. Akár tetszik, akár nem, józan ésszel tudo­ másul kell venni, hogy a vörös hadsereg mind közelebb ér. A gyárak kocsiigénylésének kielégítése az én feladatom. Az üveggyár, a gépgyár, az acél­ gyár gépi berendezéseinek nyugatra való el­ hurcolásának ütemét lassította, sőt napokra megaksztotta, hogy a gyárak üres kocsival tör­ ténő ellátása akadozik. Különféle ügyeskedé­ sekkel mindezt fokozni lehet. Ezt a gyakorla­ tot követem, együttműködve Wiesinger Ká­ roly főmérnökkel és Mánczos József tervező­ vel, akikhez egyébként is baráti szálak fűznek. A helyzetem kényes, mert nekik írásban kell átnyújtniuk kocsiszükségletüket s csak bizal­ masan kérhetnek arra, hogy ne állítsam ki azo­ kat. Végeredményben nekem kell vállalni a felelősséget a gyárak leszerelésének elhúzó­ dásáért. Persze sokkal kevesebbet tehettem volna Mihálka tanácsos beleegyező kacsintása nélkül, aki tökéletesen tisztában volt a hely­ zettel. 1944. október hó közepén, Selbmann had­ nagy vezetésével megérkezett Salgótarjánba a német katonai szállítási parancsnokság. Há­ rom vasúti kocsiból álló részlegüket a fűtőház területén, a fordítókorong közelében lévő üze­ mi vágányra állíttatják. Selbmann hadnagy negyven év feletti, közepes magasságú, so­ vány testalkatú férfi. Polgári foglalkozása: vasúti tisztviselő (Halle környékéről). Embe­ rei ugyancsak Wermacht katonák, az idősebb generációból. Feladatuk, hogy “segítsék” a magyar személyzet munkáját. A valóságban viszont megfigyelték, majd ellenőrizték s vé­ gül irányították az itt folyó tevékenységet. A szénbányák, ha mérsékelten is, de még termelnek, a rakodáshoz szükséges üres ko­ csik rendelkezésre bocsátása azonban mind nagyobb nehézségbe ütközik. Hatvanból fő­ ként rakott vagonok érkeznek észak-magyar­ országi, sőt Budapest elkerülése miatt dunán­ túli rendeltetéssel. A salgótarjáni leadási kocsi kevés az itteni szükséglet fedezésére. Az acél­ gyár, üveggyár és a gépgyár berendezéseinek elszállításához elsősorban “G” vagy “Gh” jel­ zésű fedett kocsik kellenének. A budapesti MÁV üzletvezetőség kocsiintézősége igyek­ szik is e térségbe irányítani a kért vagonokat, de a fegyelem lazulásával, az útközbeni állo­ mások sokat saját céljaikra kisoroznak a vona­ tokból. Üres kocsi még így is érkezik, de azokból a lehetségesnél sokkal kevesebbet adunk át kiüríési célokra, a többit pedig Fülek és Losonc irányába tovább utaztatjuk. A ko­ csimesterek (Szilágyi, Barna és Molnár) bár sejtik miről van szó, kérdezés nélkül végre­ hajtják a rendelkezéseimet. Ezek az intézkedések is hozzájárultak ah­ hoz, hogy sok alapvető és a termelés újraindí­ tásához nélkülözhetetlen gép végül is Salgó­ tarjánban marad. 1944. november 4-én elesett Szolnok, s ezzel együtt megszűnt a Nyíregyháza-Debre­ cen-Szolnok-Budapest fővonalon a vasúti közlekedés. A forgalom a Miskolc-HatvanBudapest útirányra terelődött. A fővonali ren­ dező pályaudvarok gyakori bombázása miatt 613 �palócföld 91/6 azonban fokozott mértékben igénybe kellett venni a Hatvan-Salgótarján-Fülek-Losonc se­ gélyútirányt, ami növelte Salgótarján zsúfolt­ ságát. November hó első napjaiban, a reggeli személyzetváltásnál jelentést tettek kb. 50-60 belföldi magyar kocsiról, amelyekben cukor, liszt, szén, tüzifa s más létfontosságú rako­ mány van, Selbmann parancsára a német le­ génység leszedte a magyar bárcákat és helyet­ te németországi rendeltetésű bárcákkal látták el. Felháborodottan tiltakozom az önkényes­ kedés miatt. Selbmann üvöltözött: miért okos­ kodom, hiszen ezeket a kocsikat a címzett ál­ lomásokra már nem lehet továbbítani, mert ott oroszok vannak. A magyar fuvarleveleket mu­ tatva cáfolom az otromba hazugságot. Selb­ mann nem enged. Én sem. Felhívtam a füleki katonai irányítókat s közlöm a tényeket. Kér­ ték, hogy a vonatvezetővel küldjem el a ma­ gyar fuvarleveleket, s megígérték, hogy intéz­ kednek. Estefelé értesítést kapok, hogy a kocsikat újból magyar bárcákkal látták el és az eredeti fuvarlevelek szerinti rendeltetési helyekre to­ vábbították. Selbmann tombolt dühében, s mivel igen gyakran ittas és beszámíthatatlan, ha csak le­ het kitérek előle s átengedem a terepet Pogány András főintézőnek, aki diplomatikusabban tud a németekkel bánni mint én. Salgótarján felett éjszakánként tömegesen repültek angolszász bombázógépek délről északi irányba, de bennünket békén hagytak. Tartottunk tőlük, mert az állomás túlsó olda­ lán egy nagy területen az izzó baglyasi med­ dőhányó kitűnő éjszakai célpontot jelenthetett számukra. Nyomasztó és félelmetes a repülők mono­ ton dübörgése. Légvédelem, elhárítás, semmi. Rettenetes a teljes kiszolgálgatottság. A front közeledését a szovjet felderítőgépek megjele­ 614 nése is érzékelteti. Az egyik ilyen gép, a vasút fordítókorongjára irányította bombáját. A gép közeledését jelezték. Hazarohantam Évát figyelmeztetni, aki éppen főzött. Csak vonakodva készülődött az épület pincéjében lévő óvóhelyre lemenni, mert hasonló eset minden következmény nélkül - már töbször is előfordult. Hallván a repülőgépzúgást felkap­ tam a két és féléves Évikét s kirohantam vele. A folyosón jártam, amikor hallottam egy tom­ pa puffanást s a bomba robbanását. Ekkor már Éva is jött karjában a tizennégy hónapos Jóska fiammal. Baj nélkül értünk le a pincébe. A bomba azonban célt tévesztett, s nem a fordí­ tókorongra, hanem lakóépületünk melletti sa­ lakkal feltöltött puha talajba hullott, s a robba­ nás ott nagy gödröt vájt. A házunk nem sérült meg, még az ablakok is épen maradtak, pedig a halál 5-6 méternyire ittjárt a közelünkben. Nem volt ilyen szerencsés kimenetelű né­ hány nap múlva az üveggyárat ért hasonló támadás. Azonnal a helyszínre siettem, de se­ gíteni nem tudtam. A gyár bejárata előtt tizen­ négy hevenyészve letakart véres tetem iszo­ nyú látványa fogadott. A háború mind kíméletlenebbül szólt bele amúgy is feszültségekkel teli életünke. Akadozott a közellátás. Tejet, pártiga­ zolvány felmutatása mellett először a nyila­ soknak adnak, s ami megmaradt azt kapták a többiek. Szerencsére volt némi tartalékunk konzervtejből a gyermekeknek. Esetenként a környező falvakból is sikerüli friss tejet sze­ rezni, bejáró embereim segítségével. A deportált zsidók bútorait, szőnyegeit és kevésbé értékes más holmiját a zsidó-temp­ lomban gyűjtötték össze. November végén ki­ hirdették, hogy e tárgyakat meg lehet vásárol­ ni. Akadtak vevők, nem is kevesen, erre a kótya-vetyére és lelkiismeretfurdalás nélkül, kocsikkal hurcolták el a potom áron vagy in­ gyen szerzett holmikat. Éppen “állomásbejárás” tartva a vágá­ nyok mellett a Főtér felé tartottam. Jobbkéz �felől, a zsidótemplomnál nagy volt a sürgésforgás. Előttem vagy százötven méterre egy asszonyt láttam, aki összegöngyölt szőnyeget húzott maga után a vágányokon kereszetül. Mérhetetlen undor fogott el e hullarablók, hi­ énák láttán, akik telhetetlen kapzsiságukban ilyen aljasságokra vetemednek. Ehhez hason­ ló eset történt az egyik főtiszt kollégával, aki szégyenkezés nélkül mesélte, hogy ikonokat, szamovárt és bőröket küldött haza, amikor Ukrajnába katonáskodott. Arra a kérdésemre, hogy mennyiért vette az “ajándékokat”, ne­ vetve mondta, hogy volt a vasúti raktárban elég, csak össze kellett szedni. A bőröket fote­ lekről és heverőkről hasogatta le. Szörnyűlkö­ désemet látva hozzátette: “kár lett volna ott­ hagyni, mert a németek mindent felgyújtottak viszavonulásuk előtt”... A németek sorozatos veresége hidegen ha­ gyott, azt azonban reméltem, hogy mi magya­ rok valahogy majd csak átvészeljük a vihart csak sikerüljön időt nyerni. 1944 november közepén SS szállítmány érkezett cingár, alacsonytermetű, karvalyorrú, barnabőrű és kékszemű, korántsem germán ti­ pusú tiszt vezetésével. Az átmenesztő irodá­ ban tartózkodtam, amikor nekem rontott és pisztolya után kapdosva követelte azonnali to­ vábbszállításukat. Csak határozott fellépéssel tudtam a fegyverével folyton hadonászó tisz­ tet nagynehezen kitessékelni. Rövid idő múl­ va SS katona szólított meg magyarul. El­ mondta, hogy ők többségében magyarországi svábok, s a németek akaratuk ellenére beso­ rozták katonának. Kérdezte, hogy messze van-e még a határ, mert ő és néhány társa semmiképpen sem hagyja el az ország terüle­ tét. Provokációtól tartottam, de olyan őszinté­ nek látszott a fiú, hogy végül megadtam a részletes felvilágosítást. 1944. november 24-én, 22 óra 32 perckor, Losoncon keresztül a MÁV Igazgatóságtól távirat érkezett, amelyet Tomka József táv­ irász rögzített. “A hadműveleti területről az összes 18-60 éves férfi lakosságnak el kell költözni. Az el­ költöző alkalmazottakról és családtagjairól az elhelyezési kormánybizottság által erre a célra kijelölt felvevő-területen lévő lakásokban és létesítményekben való elhelyezésükről és élelmezésükről a lehetőséghez képest, gon­ doskodni kívánnak. Fentiekről a személyzetet értesítse és hívja fel, hogy azok, ha lakóhe­ lyükről el akarnak költözni, szándékukat a szolgálati főnökségüknél haladéktalanul je­ lentsék be. A jelentkezés alapján 1944. no­ vember 30-ig az Igazgatóság A.I. osztályához be kell jelenteni az elköltözésre jelentkező ne­ vét, szolgálati címét...” A rendelkezés nem volt egyértelmű s meg is mondtuk embereinknek: “Döntsön minden­ ki saját belátása szerint.” Selbmann, a német parancsnok amellett kardoskodott, hogy min­ denki tegyen eleget a kiürítési parancsnak, mert az állomás területén lévő összes épületet felrobbantják. A személyzet többsége azonban a környe­ ző községekben lakott és nem is akart onnan eltávozni. Kutyaszorítóban végeredményben csak a pályaudvar területén lévő szolgálati la­ kások bérlői kerültek. Ezek közé tartoztunk mi is. Mivel semmi elfogadható lehetőség nem kínálkozott, kényszerből a távozás mel­ lett döntöttünk. Komoly gondot okozott a nagybeteg apósom sorsa, aki leszerelése után egy ideig még ki-kijárogatott az állomási res­ tibe ismerőseivel beszélgetni, majd tüdőaszt­ mája súlyosbodásával, fokozatosan onnan is elmardt. Világa lassan a családi körre szűkült, majd a teljes befeléfordulás jellemezte. Helyeselte, hogy elmegyünk Salgótarján­ ból, de kijelentette: - Én maradok, mert nekem kevés van már hátra... 615 �palócföld 91/6 Próbáltuk vigasztalni, de keserűen legyin­ tett. egyik tartalékmozdonyunkhoz kalauzkocsit kapcsolva, reggel 9 óra körül elindultunk Pásztora. Itt közölték, hogy a tőlük 15 km. távolságra lévő Apc-Zagyvaszántó állomás a A feszültséggel teli napok egyikén este 22 telefonhívásra nem válaszol. Rövid tanakodás óra körül, kézigránátot dobtak Selbmannék után tovább mentünk a kihalt vidéken. Apc vagonja felé, amely távolabb robbant fel s így bejárati jelzőjét túlhaladva látható volt, hogy a lényeges kárt nem okozott. A dörrenésre nagy váltók egyenes irányba állanak s az átjáró-fő­ riadalom támadt s mindenki partizánakcióra vágányra szabad a behaladás. A felvételi épü­ gondolt. A németek, géppisztollyal a kezük­ let előtt megálltunk, de senki sem fogadott, a ben idegesen rohangáltak s keresték a tettest, forgalmi iroda ajtaja zárva. Sehol egy terem­ de annak nyomaveszett. A sötét éjszaka is őt tett lélek. Messzire lehetett látni Hatvan felé. segítette. A merénylet idején Selbmann nem Kihalt vidék, a távolból tompa dübörgés hal­ tartózkodott a kocsiban s mikor értesítették a latszik. Selyp 3 km távolságra van, odáig még történtekről, tajtékzott dühében, részegen elmehetünk. Isten segíts! Gyerünk! Selyp ál­ összevissza lövöldözött, majd a forgalmi iro­ lomáson sem kell váltót állítani. Lassan hala­ dába rohant s azt ordította, hogy a vasutasok dunk befelé. A sínek mellett sehol senki. A meg akarták ölni. A nagyobb nyomaték ked­ cukorgyár és a gőzmalom kéményei élettele­ véért több lövést is leadott, amelyek a távirda nül merednek az égre. Közel van mindkettő, megnézzük. A malom bejárata zárva. A cukor­ helyiségének falába furódtak. Böjthe (Nief ) József intéző, aki jól beszélt gyár kapuja tárva-nyitva... megyünk befelé. németül csak nehezen tudta lecsillapítani az­ Kellemetlen érzésem van, mit mondunk, ha zal, hogy a közeli Karancs hegység erdeje tele utunkat állják, de hajt a kíváncsiság, hátha itt van partizánnal s ott kell keresnie a merénylő­ találunk üres, vagy rakott MÁV-kocsikat. ket. A cukortároló-raktár felől zaj hallatszik. A németek, a fütőház területéről, még az Bemegyünk. Magyar katonák lapátolják zsá­ éjjel vagonjaikat, a felvételi épülethez köze­ kokba a sárga színű nyerscukrot. Nem kérde­ lebb fekvő, egyik csonkavágányra állíttatták zik, hogy mit akarunk. Megszólítom az egyi­ ket, aki készségesen elmondja, hogy a finomí­ át. tott fehércukrot napokkal ezelőtt teherautók­ kal már elszállították. Ez az utolsó fuvar, a 1944. noember 26-án a szovjet-hadsereg többi marad, mert az oroszok bármikor meg­ elfoglalta Hatvant. Már napokkal előtte telje­ érkezhetnek s ők nem akarnak velük találkoz­ sen megszűnt az innen irányuló vasúti forga­ ni. Kicsit beljebb megyünk. Sok-sok mázsa lom, sőt a távbeszélő összeköttetés is. Kistere­ nyerscukor hever még a betonlapok között, a nyéig, illetve Pásztóig még indítottunk és fo­ széle piszokkal, szeméttel keveredve. gadtunk is naponta egy-két vonatot, de Pász­ Odakint fürkészem a látóhatárt. Élettelen tón túl a világ senkiföldjévé változott. No­ vidék. Közelben a lőrinci hőerőmű új épületei vember 23-a lehetett, amikor Balázs János, látszanak és számunkra elérhetetlennek tűnő Zsolnay István, Böjthe József s még néhány messzeségben Hatvan gyárkéményei és temp­ vállalkozó szellemű munkatársammal együtt lomtornyai derengenek. Felettünk - ügyet sem elhatároztuk, hogy felderítjük a Mátrán túli vetve ránk - szovjet felderítőgép zúg el, dü­ környéket, összeszedjük és Salgótarjánba börgő hangja néhány másodpercre elnyomja a visszük a még fellelhető MÁV kocsikat. Az távolból hallható ágyúdörgéseket. A levegő­ 616 �ben feszültség vibrál. Hazafelé menet tűnődve figyelem a mozdony monoton zakatolását, a gyorsan fogyó kilométereket. Feleségemre és aprócska gyermekeimre gondolok, mit hoz a közeljövő? Salgótarjánhoz alig 50 km-re pusztít a há­ ború, arat a halál és a front egyre közeledik. Időközben megérkezett a hivatalos értesí­ tés, hogy a salgótarjáni és környéki vasutaso­ kat Galántára telepítik át. Reméltük, hogy nem sokáig tart a háború. Galántát nem éri el a front s ott valahogy átvészelhetjük a hátralé­ vő napokat, de készek voltunk arra is, ha meg­ felelőbb lehetőség kínálkozik, akkor itt mara­ dunk. 1944. december hó 8-án még rendes szol­ gálatot tartottunk. Losoncról megérkezett a vasutasok elszállításához szükséges tizenkét vagon, amelyeket gondos átvizsgálás és mű­ szaki felkészítés után, a tiszti lakóépület mel­ lett fekvő, ún. kerti vágányra állíttattunk. Sal­ gótarján és Kisterenye között még fenntartot­ tuk a vonatforgalmat annak ellenére, hogy a Mátrából tisztán hallható volt a sorozatvetők (Sztalin orgonák) ijesztő vijjogása. December 10-én az egyik fiatal segédtiszt­ jelölt szólított meg. Mitévő legyen? Ő jönni akar velünk, de a biztonsági szolgálat főhad­ nagyától azt a parancsot kapta, hogy maradjon Salgótarjánban, figyelje az orosz megszállás idején az emberek magatarását és készítsen feljegyzéseket. Itt minden épületet felrobbantnak. A fiatal vasutas kérdőn nézett rám. - Nem adhatok tanácsot, saját magának kell eldöntenie, hogy mit cselekszik. - Ott állt még egy-két pillana­ tig, majd búcsúzott. - Viszontlátásra Helyettes Úr! - Az ajtó halkan csukódott be mögötte. Nehéz szívvel, de csomagolni kellett. Há­ rom szobabútort nem vihettünk magunkkal. A hálószoba marad, döntöttünk. Wiesinger igaz­ gatóhelyettes felajánlotta, hogy az üveggyár raktárában megőrzik számunkra. A berakodás napjául 1944. december 13-át jelölték ki. Végülis vasúti kocsikba 22 fő saját létszámba tartozó tényleges vasutas és 36 fő hozzátartozója, összesen 58 fő került. Mi négyen, a Böjthe (Nief) házaspár, vala­ mint Nemes Anna, tehát összesen heten a 171738 sz. Gh. kocsit foglaltuk el. Nehezen váltunk meg kényelmes otthonunktól. A pályaudvar vezetését és a szolgálat ellá­ tását Selbmann, az embereivel együtt, már na­ pokkal előbb átvette. Megérkezett a robbantó különítmény is, speciális ekékkel, a vasúti pá­ lya felszántásához és a talpfák kettétöréséhez. Balázs János főtiszt, számadópénztáros, velünk tartott s így e fontos feladat elvégzése továbbra is a legilletékesebb hatáskörében maradt. Szolgálati revolvert és a töltényeket én vettem magamhoz, kipróbáltam, kifogástala­ nul működött, azért fohászkodtam, hogy “so­ hase legyen rá szükségem.” A déli órákban, a vonal kiürítésével kap­ csolatosan, Kisterenyéről 9 vagonban 49 fő, Zagyvapálfalváról pedig egy kocsiban 5 fő érkezett. Késő délutánra fejeződött be a 21 kocsiból álló vonat összeállítása és műszaki felül­ vizsgálata. Még egyszer visszamentem elhagyott ott­ honunkba, amelyből a hálószoba-bútorokat és egyéb tárgyakat időközben már elszállították. Szívfacsaró a feldúlt, üres lakás látványa, mégis nehezen mozdulok. A vágányok felől mozdonysíp hallatszik... mennem kell!... Vajon mikor és milyen lesz a viszontlátás? Szorongat a kérdés, melyre választ senkitől sem kaphatok... V. K iszo lg á lta tv a A vonat lassan húz ki az állomásból. Elha­ 617 �palócföld 91/6 ladunk a Főtéri felvételi épület mellett. A vá­ ros kihalt, mintha mindenki elköltözött volna. Két gyermekem békésen alszik megszo­ kott ágyában, nem zavarja őket a kerekek egy­ hangú zakatolása. - Isten veled Salgótarján!... Somoskőújfalun - hosszas időzés után egy kocsit kapcsolnak a szerelvényünkhöz. Öten vannak benne. Késő éjszaka érkezünk Fülekre, ahol táro­ lóvágányra állítanak bennünket. Egy teljes na­ pi ácsorgás után indulunk Losoncra, de előző­ leg újabb 19 kocsit kapunk. Pelsőc, Tornalja, Bánréve, Putnok, Rozsnyó, Barcika, Sajó­ szentpéter, Bélapátfalva, Nekézseny-Sáta stb. állomás kitelepített személyzetével és család­ tagjaival. Közel 100-an vannak. Losoncon vá­ rakozás, amíg kiállítják az “Átszállítási jegyzék”-et és a Galántára szóló 0027 sor.006563 sz. “katonai szállítólajstrom”-ot. Teljes a fejet­ lenség, két irányítószámot is adnak: 79190 és 7992. Az átszállítási jegyzék szerint 41, a szál­ lítólajstrom szerint 36 kocsiból áll a vonat. Végre 1944. december hó 14-én 21 óra után átgördülünk a Tiso-féle Szlovák állam határán. Irány Zólyom, onnan pedig NyitraSzered és Galánta. Holnap talán meg is érke­ zünk. A kályha ontja a meleget s a kerekek egyhangú kattogása álomba ringat. Mennyi idő múlt el, nem tudom. Arra riadok fel, hogy nagy a csend. Ajtót nyitok, kinézek, valame­ lyik állomáson vesztegelünk. Egy vasutas jön komótosan, kézilámpával. Megkérdezem: Milyen messze vanmég Zólyom? - Magyarul válaszol. - Már régen elhagyták, a vonat Zsolnára megy! Mások is odajönnek a beszélgetésre. Kis tanakodás után a forgalmi irodába me­ gyünk. Megtudjuk, hogy Zólyomban a néme­ tek irányítják a forgalmat s talán azért külde­ nek kerülő útirányon át, mert Nyitra felé nagy a zsúfoltság. A feltevés elfogadhatónak látszik s visszatérünk a vagonokhoz. Zsolnára 1944. december 5-én estefelé érkezünk. Pogány 618 András néhányadmagával elmegy érdeklődni. Megtudják, hogy 21 óra előtt nem kaphatunk mozdonyt. Böjthe Jóskával és Marikával, a feleségével, besétálunk a havas városba. Fel­ tűnő, hogy nincsen elsötétítés, még a kirakati lámpák is világítanak. Békebeli hangulat. Az üzletekben sok minden jegy nélkül kapható. Pénzem kevés van, de azért tejet, sajtot, túrót, zoknikat és egyéb apróságot tudtam vásárolni. Aztán 21 óra körül szerelvényünkhöz kap­ csolják a mozdonyt, a hiba csak az, hogy nem Galánta, hanem Oderberg irányába. Óriási a felháborodás! Rohanás a forgalmi irodába. A német tiszt barátságosan magyarázza, hogy Brokau-ba kell mennünk, ahol német-magyar vegyesbizottság átvizsgálja a szállítmányt s utána jöhetünk csak vissza Galántára. Hiába magyarázzuk, hogy irányított, zárt vasutas egység vagyunk, a német hajthatatlan. Visszamegyünk a kocsikhoz, Böjthe Jóska dühében leaksztja a mozdonyt. Izzó légkör, kiabálás, szidják a németeket. Több fiatal, el­ sősorban nőtlen vasutas, poggyászával együtt leszáll, nem jönnek tovább. Igazat adok nekik, de maradok. Két kisgyerekkel mit csinálhat­ nék mást, a poggyászt, élelmet nem hagyha­ tom itt. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk! Órák telnek el, amíg a megfogyatkozott létszámú szállítmány elindul. Napokig utazunk ezután Felsőszilézia ipa­ ri üzemekkel zsúfolt vidékén Katowice érinté­ sével: majd Oppeln, Boroszló következett, de Brokauba sohasem érkeztünk meg. 1944. december 19-e lehetett, amikor a Poznan (Posen)-tól délre fekvő Hohensalza állomásra futottunk be. Itt valóban székelt né­ met-magyar vegyesbizottság, amelynek az volt a feladata, hogy a katonai eredetű anya­ gokat összegyűjtse. Nálunk ilyesmi nem volt, csak a pelsőciektől koboztak el néhány, állító­ lagos, honvédségi takarót. A vizsgálat után arra akartak rábírni ben­ nünket, hogy rakodjunk ki és menjünk német gazdákhoz mezőgazdasági munkára. Tilta­ �koztunk, vasúti szakemberek vagyunk. Galán­ tára kell mennünk! Követeltük hazaszállítá­ sunkat. Nem erőszakoskodtak sokáig. A német pá­ lyaudvari ellátószolgálat teával, meleg kol­ básszal, kenyérrel és lekvárral megvendégelt bennünket, a gyerekek részére tejet kaptunk és indulhattunk Galántára. Más útirányon, ismeretlen vidéken robog­ tunk keresztül. A szétbombázott pályaudvaro­ kat kikerülte vonatunk, s fohászkodtunk Isten­ hez, hogy ne érjen bennünket légitámadás, ha már idáig ép bőrrel megúsztuk. A gyerekek jól viselték a hosszú utazást, nem szenvedtek hi­ ányt semmiben. Ha hosszabb ideig ácsorog­ tunk valahol, sétáltunk velük a közelben. A napok összefolytak... Karácsonyra ké­ szültünk, s fenyőfát is sikerült szereznem. 1944. december 24-én reggel nagyobb ál­ lomásra érkeztünk. Leszálltam és németül megkérdeztem az első vasutast. - Hol vagyunk kolléga úr? - Ungarische Hradische (Uherské Hradisté) - volt a válasz. Nem akartam hinni a fülemnek, csak ami­ kor elismételte, hogy valóban a morvaországi Magyar-Hradisa városába érkeztünk. - Nagy az Isten! - kiáltottam, hiszen idejött az apám és Imre fivérem az egész családjával együtt. Szerelvényünket azonban nem itt, hanem a szomszédos Ungarische-Bród állomáson tá­ rolták. Átállítás után a forgalmi irodában kö­ zölték. hogy nyugodtan eltávozhatom, mert legkorábban éjszaka indulunk tovább. Tudtam a címet: Lange Gasse 144. A többi gyerekjáték. Visszaindultam Hradisá-ba. Idő­ be telt, amíg megérkeztem. Szép házak, ren­ dezett, tiszta utcák s békesség mindenfelé. Dé­ lelőtt 11 óra lehetett, amikor megtaláltam a házat. Első emelet, névtábla: Gottlieb Ptacek, helyben vagyok, becsengetek. Ptacekné Böbe, sógornőm testvére néz ki az ablakon. Hossza­ san felméri vasúti tiszti egyenruhás alakomat, de nem ismer meg. Tisztelgek. - Hasznos Jó­ zsef vagyok! - Kerekre nyílnak a szemei. Mo­ solyog, s máris kattan az ajtó. - Szervusz Jóska! - az előszobában Imre két legnagobb leánya, Csöpi és Ágnes kereszt­ lányom ugrik a nyakamba. Előkerülnek a töb­ biek is. Édesapám és Imre a könnyeivel küsz­ ködik, én sem tudom meghatottságomat palás­ tolni. Betessékelnek az egyik szépen berende­ zett szobába. Pedáns rend, ragyogó tisztaság mindenütt. Gottlieb, a házigazda, aki exponált járási tisztségviselő, nincsen idehaza. Mesélem a váratlan találkozás előzménye­ it, hogy itt van Éva is a vagonban két kisgyer­ mekünkkel. Böbe szeméből a riadt tanácsta­ lanság csak akkor tűnik el, amikor megtudja, hogy véletlenül cseppentünk ide, hamarosan utazunk tovább, s eszemágában sincs tőle szállást kérni. Megértem őt, 3 szobás össz­ komfortos nyugalmukat 8 gyermek és 4 fel­ nőtt befogadása - ha mindjárt édesanyja és testvérhúga gyermekeiről van is szó - alapo­ san felkavarta. Polgári jólétben éltek eddig kettesben, melyet egyetlen fiukért való aggó­ dás keserített meg, aki fronlszolgálatot telje­ sít, s hosszú ideje nem érkezett hír róla. Három óra is elmúlt már, amikor búcsú­ zom. Imre és Apus elkisér. Éva örvendezve fogad bennünket és mu­ tatja a szépen feldíszített fenyőfát. Meggyújt­ juk a gyertyákat. Éva leányom kacag örömé­ ben. Jóska fiam éreklődve figyeli a szokatlan látványt. Eltűnődve nézem az egyik gyertya élénk lobogását és anyámra gondolok. Vajon mi van vele? Belső hang súgja: - Él! Vár ben­ neteket! - Pillantásom másik gyertyára réved, amely nagyot lobban és hirtelen kialszik. Apó­ som arca villan meg előttem, majd Éva lehaj­ tott szép fejét és könnyekkel teli szemét látom. - Boldog karácsonyt! - töröm meg a csendet. Karácsony első napján délután indultunk 619 �palócföld 91/6 tovább. Vonatunk lassan haladt délnyugat dom jövetelem célját. Mosolyog, barátságos, irányba a Fehér- és Kiskárpátok külső oldalán. megtudom tőle, hogy férje katona és régen Közben egy-egy állomáson napokig várakoz­ hallott hírt felőle. Néhány szóval vigasztalom. tunk. Elhagytuk Veseli, majd Kuty városokat. Nem válaszol csak elveszi kezemből a kannát Közel jutottunk Pozsonyhoz, s azt gondoltuk, és színültig tölti habzó friss tejjel. Pénzt nem hogy hamarosan célhoz érünk. Ismét csalódás. fogad el érte. Pozsony túlzsúfolt, ezért Hegyeshalom felé Búcsúzom a kedves osztrák asszonytól, kell mennünk. 1944. december 30-án eljutot­ aki a kapuig elkisér és szerencsés hazatérést tunk Bruck an der Leitha állomásig. Meg­ kíván. nyugszom, közel vagyunk a magyar határhoz. 1945. január elseje, menet közben köszön­ Késő délután közlik, hogy Hegyeshalom állo­ tött ránk. Éjfél után 3 óra körül értünk Linzbe. mást szétbombázták s vonatot nem fogadhat­ Vöröskeresztjelvényes egyenruhás lányok fo­ nak. Azzal nyugtatnak, hogy a magyar illeté­ gadnak. Az iránt érdeklődnek, hogy volks­ kes hatóság tudtával, biztonságosabb helyre deutsch-ok (népinémetek) vagyunk-e? Nem­ viszik a vonatot. leges válaszunkra először tanakodnak, de vé­ Latolgatjuk a lehetőségeket, mert már sen­ gül is valamennyiünket meleg teával, kol­ kinek sem hiszünk. básszal és kenyérrel kínálnak meg, a gyerekek A fegyveres áttörés is szóba kerül, képte­ még tejet is kapnak. Emberséges magatartásuk jó benyomást lenség; egyedül csak nekem van egy 7,65 m/m-es szolgálati revolverem. Az asszonyo­ keltett. kat és a gyermekeket sem lehet magukra Itt tudtuk meg azt is, hogy valószínűleg hagyni. Néhány egyedülálló ember másként Bajorországba viszik a szállítmányt, ami nem dönt, gyalog elindul a határ felé. Talán sikerül nyugtatott meg ugyan bennünket, de jobb hij­ hazajutniuk! A többség kb. 100 fő marad. ján a várakozás álláspontjára helyezkedtünk. Sötét este indul a vonat Bécs felé. Unter­ Két napi veszteglés után 1945. janur 3-án waltersdorf állomáson, tolatás közben, az indultunk tovább. Linz mellett elhaladva har­ egyik váltón egy tengellyel kisiklik a kocsink. sogó zeneszóra és erősen megvilágított épüle­ Már csak ez hiányzott! A szabályok szerint tekre lettem figyelmes. Feltűnő jelenség volt a ugyanis siklott kocsit műhelybe kell küldeni. koromsötét város után. (Jóval később tudtam Az átrakás körülményes és sok időt venne meg, hogy koncentrációs tábor van itt.) Elő­ igénybe. Alkudozás az osztrák kollégákkal. ször Passauig, majd Vilshofenig jutottunk el... Nekik is kínos az eset. Megpróbálják a siklott Straubingban egy magyarul kitűnően beszélő tengelyt a sínre visszahúzni. Sikerült! Műsza­ SS altiszt látogatott meg bennünket és minden ki embereink megvizsgálják a csapágyakat, ékesszólását felhasználva arra akarta rábírni a bemérik a tengelytávot, mindent rendbe talál­ férfiakat, hogy lépjenek be az SS-be. Jó fize­ nak. Parolázunk s hamarosan robogunk to­ tést, különféle kedvezményeket, a családosok­ vább a Duna völgyében nyugati irányba. Reg­ nak pedig lakást ígért. Hiábavaló volt minden gel egy osztrák kisváros állomásán néhány erőlködése, senki sem állt kötélnek. Látván órára félreállítják a vonatunkat. kudarcát, hangnemet változtatott és becsmé­ 1944. december 31-e, Szilveszter napja relni kezdte a magyarokat. A provokációt szó van. Kannával a kezemben elindulok tejet sze­ nélkül tűrtük és otthagytuk a szitkozódó agitá­ rezni a gyerekeknek. Betérek egy házhoz. A tort. gazdaasszony érdeklődve nézi egyenruhámat, nem is sejti honnan cseppentem ide. Elmon­ 620 �1946. január 6-án, a Nürnbergtől kb. 20 km távolságra fekvő Neumarkt-Sankt Veit ál­ lomásra érkeztünk. Előlről kezdődik a régi nó­ ta, hagyjuk el a kocsikat s költözzünk a város közelében lévő “Durchgang-lager”-be. Tilta­ kozunk. Kíváncsiságból páran elindulunk vá­ rosnézésre. Idillikus kép fogad. Behavazott utcák, tarka színű emeletes házak, mint a me­ sében. A főtéren rusztikus falazatú ősrégi templom és középkori eredetű polgárházak. Számunkra lenyűgözően szép minden. Elin­ dulunk, hogy szemrevegyük az “átmeneti tá­ bor”-t is. A várostól 3-4 km-re, domb magas­ laton leljük meg a szögesdróttal körülvett épü­ leteket. Külön elkerített részben orosz hadifo­ goly-munkásokat őriznek. Az átmeneti tábor­ ba szabad a bejárás. Szétnézünk. Sivár nagy termek, vaságyakkal és szürke szekrényekkel. Keserves lehet itt az élet. Megérlelődik ben­ nünk a végső elhatározás, hogy inkább a va­ gonokban maradunk, de ide nem jövünk. Kö­ veteljük hazaszállításunkat, de napokig sem­ mi sem történik. 1945. január 10-én délután sok repülőgép száll Nürnberg fölé, majd lát­ juk, hogy lecsapnak a városra. Távoli bomba­ robbanások. Újabb hullám érkezik. Dermed­ ten figyeljük a közeli iszonyatos tüzijátékot, s attól tartunk, hogy Neumarkt s vele együtt mi is sorrakerülünk. Egyszer csak halálos csend szakad a tájra. a repülőgépek eltávoztak. Megmenekültünk! Sokan imádkoznak. Másnap meg akarom néz­ ni Nürnberget, de a vonat csak a szétbombá­ zott pályaudvar bejárati jelzőjéig közlekedik. A látvány Szolnokra emlékeztet és az elveszi kedvemet a további kíváncsiságtól. Neumarkt állomásról 1945. január 12-én visszavittek Vilshofenbe. Az NSV megbízott­ ja, Simon “kamerad” közölte, hogy ez a vég­ állomás. Holnap reggel- ha másképpen nem megy - rendőri beavatkozással, teherautókra raknak bennünket, s a közeli Hofkirchen köz­ ségbe visznek, ahol lakóházakban helyeznek el. Pogány András megpróbálta egy üveg ba­ rackpálinkával jobb belátásra bírni, de a ma­ gas, sovány, vörösképű ember önérzetesen verte a mellét: “Ő nem bajor, hanem porosz és nem lehet lekenyerezni.” Másnap reggel valóban megjelent Simon Kamerad a teherautókkal és láthatóan nagy kő esett le a szívéről, amikor tapasztalta, hogy értelmetlennek tartjuk a további ellenállást. 1945. január 13-át mutatott a naptár. Egy hó­ nappal ezelőtt. 1944. december 3-án indultunk el Salgótarjánból. Magyarországról csak szór­ ványosan érkeznek hírek arról, hogy Budapest körül és a Dunántúlon súlyos harcok folynak. Hazautazásról egyelőre szó sem lehet. (Folytatása kö vetkező lapszám unkban.) 621 �palócföld 91/6 Egyéb anyagaink torlódása miatt Szerkesztőségünk a hazai rendszerváltásról szóló vitáját következő lapszámunkban folytatja. További hozzászólásaikat várja VITA rovatunk! M élyen tisztelt F őszerkesztő Úr! meglepetésemnél csak örömöm volt nagyobb, amikor megkaptam a PALÓCFÖLD idei 4. számát, melynek fedőlapján viszontláttam a nyáron Mátraalmáson készített munkámat. Az örömöt tetézte a reprodukció hűsége az erede­ ti szénrajzhoz. Nagyon szépen köszönöm mindezt és azt, hogy megleptek ezzel a tiszte­ letpéldánnyal. Egyébként azt hiszem, nem is szereztem volna tudomást róla, mert itt ez a folyóirat ismeretlen. Viszont a nevemet olvasva legyen szabad megjegyeznem, hogy én Veres Pál vagyok - s 1978 óta a műveimet “Verespál”-ként jegy­ zem. Teszem ezt azért, mert annak idején (1929-ben) Sepsiszentgyörgyön az állami anyakönyvbe Veress Pavel-nek vezettek be, de művészi vonatkozásban sikerült megma­ radnom Verespál-nak, ahogyan 1953-ban elő­ ször szerepeltem (s ha magyar környezetben kijavítják a hibának vélt írást, akkor jól javít­ ják ki.) Mindezt a pontosítás végett jegyzem meg, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a reprodukált művek alatt kellene a szer­ zőket is feltűntetni, mert a belső fedőlapon jelzett neveket nem tudják azonosítani, esetleg meg sem nézik az olvasók. Bár a képek a maguk nyelvén beszélnek, ha megengedik egy-két szót ejtek a képeimről. 622 A salgótarjáni múzeumban maradt három ké­ pemen a kereszt a főmotívum, ami abból az indíttatásból fakadt, hogy Mátraalmáson meg­ ismerve a környezetet megtudtam, hogy a gyönyörű, művészi alkotóhelyet jelentő kör­ nyezet az elnéptelenedett iskola. Némiképpen megnyugtatott, hogy továbbra is a kultúrát szolgálja, de fájó hogy nem nevel következő nemzedéket a falunak. Az erdélyi környezetből érkezve (ahol az erőszakosan elvett iskolákat alig akarják visszaadni) a kapaszkodók még a templomok. De ebben a feluban az sincs, csak egy lélekha­ rang és mellette gazzal benőtt kereszt évszá­ mokkal figyelmeztetve bizonyos múltból jö­ vetelre, bizonyos ritmusban ismétlődő újabb stációra - de ez már a második kép reproduk­ ciója. Ahol a lélekharang bár zúg, az ide-oda vagdalkozó átlós kersztek mindinkább a le­ hulló feszületet láttatják. Az aszfaltos úton megközelíthető városi környezetben ez szo­ morított. A pusztulást láttam, de reményked­ jünk a jövőben - és visszaemlékezve a nyáron eltöltött kedves napokra a messziről jött kollé­ gákkal s a vendégszeretetre, amit Mindnyá­ juktól kaptam, köszönetet mondok a PALÓC­ FÖLD szerkesztőinek és jó munkát kívánva, üdvözletemet küldöm barátsággal: Veres Pál Kolozsvár. 991. október 4. �palócföld 91/6 Brunda Gusztáv úr a Nógrád Megyei Közgyű­ lés Hivatalának munkatársa Salgótarján Kedves Gusztáv! Bár a Palócföld 1991.4. számában megje­ lent - a Mátraalmási Művésztelepről szóló ismertetőmmel kapcsolatos pontosító levele­ det a Szerkesztőségnek címezted, engedd meg, hogy én válaszoljak arra. Mindenek előtt szeretném megköszönni; jóleső érzés volt megtudni olyan tényeket, amelyek e röpke “szóváltás” nélkül talán soha nyilvánosságra nem kerülnek. Vagyis, hogy volt lehetőség a költségvetés szigorú szabá­ lyain túl megtartani a Művésztelepet, s hogy ennek érdekében - messze a hivatali köteles­ ségen túlmenően - egyengetted (munkatársa­ iddal együtt) a megyei művészeti élet egyik legfontosabbjának útját. Az általam mindig is autentikusnak tartott helyi sajtó erről nem szólt - hiszen honnét is tudhatott volna ilyen “személyes kilusszatitkokról”?! Információim hiányosságának ez volt az oka. Bár szégyel­ lem, hogy e téren csupán a megyei lapokban megjelentekre támaszkodtam, de mentségem­ re szolgáljon, hogy helyzetemnél fogva nem bővelkedtem forrásokban; s idővel sem, hogy a hiteles ismereteket árnyaltabban igyekez­ zek elményíteni. Levelemet ezzel akár be is fejezhetném, de az eddigiek apropóján szeretnék felvetni még valamit. Az már tény, hogy az ezévi Művész­ telep sikerrel zárult. És jövőre? A közismer­ ten súlyosnak tűnő 1992-es gazdasági helyzet­ ben jut-e majd pénze bárkinek is (Önkor­ mányzatnak, Múzeumnak, magánszemély­ nek, bárkinek) arra, hogy “életben tartsa” ezt a nemes hagyományt? Az viszont tény, hogy vagyunk jónéhányan, akik nagyon sajnálnánk, ha megtörne ez a folyamat. Ezért is javslom, hogy kezdeményezzünk mi, - valamennyien akik szívükön viselik a megyei művészeti élet ügyét, legyen az termé­ szetes-, vagy jogi személy! - olyan nyitott alapítványt, amelyhez a későbbiek során bárki is csatlakozhatna a Művésztelep és a helyi művészek munkájának segítése érdekében. E célból annak ellenére, hogy havi nettó jövedelmem nem sokkal több, ezúton felaján­ lok olyan tízezer (10 000.-) forintot, amelyet az ezutáni időszakban bármikor hajlandó va­ gyok akár a Palócföld Szerkesztőségében, akár más meghatározott helyen letétbe helyez­ ni, ha kezdeményezésemben társakra találok. Vélem, hogy szándékommal nem leszek egyedül s nem maradok magamra. S remélem egyben, hogy ezáltal is közelebb jutunk ahhoz a közös célhoz, hogy megyénk Művésztele­ pét, s egyben művészeti életét is átmenthetjük egy olyan korszakba, amikor a jelenleginél sokkal kedvezőbb állapotok válnak termé­ szetessé. Baráti üdvözlettel; G. Szűcs László Salgótarján, 1991. november 17. 623 �palócföld 91/6 K Ö Z É LE TI, IR O D A LM I, M ŰVÉSZETI FOLYÓ IRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 624 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. A z alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az A lapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kivánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklám­ lehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk: 5062-7. �XXV. ÉVFOLYAM � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ea38f0c4bcc1ec23a25335bd4d3e415f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1991 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1991/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1991 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/143240d94e89a353c8e8b703161570f8.pdf a34ec788fbb466c3af64a438fb88f035 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/1. január- február �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi mű­ helymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rima­ szomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemze­ tiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi szemé­ lyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. Az Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �p a ló cfö ld 92/1 K Ö Z É L ET I, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZET I F O L Y Ó IR A T Tartalom Petőcz András versei Banos János Kiböjtölt vendég (vers) A REMÉNY ÍRÓDEÁKJAI (irodalmi összeállítás) Szondi György versei Schneller István Kívül-belül (vers) Schein Gábor versei Pátkai Tivadar versei Zöldy Pál Vízreszállás (novella) Erdei-Szabó István állapot töredék XXXI. (vers) Magyari Barna Februári fények (vers) Erdei János Dosztojevszkij a dög (paródia) Szlafkay Attila versei Galántai Zoltán Rimbaud (novella) Öröm Miklós A bolond (vers) Kis Szemán Róbert Gerda, Noa és Waliluso (novella) 3 5 7 9 11 12 13 21 22 23 25 26 28 29 VITA Géczi József Három féle a rendszerváltás valóságaiból 33 Jókai Anna Madách szava Kovács Sándor Iván Alkalmi gondolatok Madáchról, Csesztvén - a mának 40 43 VALÓSÁGUNK Kerékgyártó T. István A középosztály hiánya 46 Handó Péter írásai 53 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban III. (kritika) Kovács Győző Omló egek alatt Lagzi István Küzdelem az elsőbbségért: hadsereg és politika 56 61 63 Erdős István Istenek látogatása (novella) Tóth Sándor Kövek és pillangók 1. 69 71 KRONOSZ ÁRNYÉKA Vas István Avilai Teréz intelmeiből Thomas Hardy Azután Jean Cocteau Szerelmünk egybefont rajzára Guillaume Apollinaire Búcsú 78 80 81 81 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) Hasznos József Kutyszorítóban III. (visszaemlékezés) 82 94 PALÓCFÖLD HÍREK Madách-pályázat 104 1 �p a lócföld 92/1 Nógrád Megyei Közgyűlés Művelődési Osztályának lapja. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3100 Salgótarján, I. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült a FOCUS Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Nyomdaüzemében. KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI: Apollinaire, Guillaume (1880-1918), Cocteau, Jean (1889-1963), Banos János költő (Budapest), Erdei János író (Budapest), Erdei-Szabó István költő (Bucsa), Erdős István író (Salgótarján), Ga­ lántai Zoltán író (Budapest), Géczi József ország­ gyűlési képviselő (Szeged), Handó Péter író, költő (Sóshartyán), Hardy, Thomas (1840-1928), Hasz­ nos József jogtanácsos (Budapest), Huszár Sándor író (Szeged), Jókai Anna író, a Magyar Írószövet­ ség elnöke (Budapest), Kerékgyártó T. István mű­ velődéskutató (Jászberény), Kiss Szemán Róbert író (Budapest), Kovács Győző tud. kutató (Felső­ göd), Kovács Sándor Iván egyetemi tanár (Buda­ pest), Lagzi István tud. főmunkatárs (Szeged), Ma­ gyari Barna költő (Gyula), Öröm Miklós költő (Bu­ dapest), Pátkai Tivadar költő (Győr), Petőcz And­ rás költő (Budapest), Schein Gábor költő (Buda­ pest), Schneller István költő (Budapest), Szlafkay Attila költő (Budapest), Szondi György költő (Bu­ dapest), Tarján Tamás irodalomtörténész (Buda­ pest), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Buda­ pest), Vas István (1910-1991),Zöldy Pál író (Buda­ A tipográfia és a szedés pest) Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája E SZÁMUNK ILLUSZTRÁCIÓIT a Nógrád Me­ gyei Múzeumok Igazgatósága Salgótajáni Őszi Szerkesztőségi fogadóórák: tárlatának anyagából válogattuk. A borítókon Nat­ szerdán 11-15 óráig halie Peers és Dószay Zsolt művei láthatók. Fotó: csütörtökön 11-16.30 óráig. Buda László A Remény íródeákjai című összeállí­ Számlaszám 750-011033. táshoz a fotókat Székelyhidi Sándor készítette. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzletei­ ben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V. József Nádor tér 1. (1990) közvetlenül, vagy postautalványon valamint átutalással a HELIR 2155 96 162 pénzforgalmi jelző­ számra. Egyes szám ára 25 Ft, előfizetési díj fél évre 75 Ft, egy évre 150 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN: 0555-8867. Index 25-925 2 �p alócföld 92/1 Petőcz András Zárójelvers op. 43. J.D. Salinger-variáció (( és hangtalan imára mozdult az ajka — talánha szívéből mondta: hallani nem lehetett ― de tudni azt lehetett ― öntudatlan formálta szavait — szájának apró, 4 kicsinyke mozdulatával, hogy: “Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam. Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam", és mozgott, mozgott a szája egyre, nem maradt félbe soha a mozdulatával, és szívdobogássá 8 lett, már-már verőér-remegéssé, csak mondta, mondta a Jézus­ imát, nem éppen kincseket gyűjteni akarván, de iszonyú félelemből, rettegve mindazt, mi eljöhet egyszer, mondta, 11 mormolta magában a Jézus-imát, szűntelenül, végtelen szorongással, és nem is a haláltól, de az élettől félvén ― 14 miként a verőér-remegés: — hangtalan imára mozdult az ajka )) 3 �p a lócföld 92/1 Zárójelvers op. 44. (( Mozart Requiemjében szólal meg így a félelem ― azt gondolta akkor ― és álmában hallani vélte a hangokat is — és fel-felriadt legmélyebb álmaiból ― és 4 vissza-visszaaludva próbált békét és nyugalmat nyerni magának― “gagner!” ― győzni a rettegésen, mondta, és elképzelte, amikor meglátja majd a sötét szoba mélyén azt a különös alakot, aki el akar jönni egyszer 8 majd érte, aki eljött ― “gagner!” ― “győzni a...” ― hogy magával vigye valahova, ismeretlen tájra, sötétbe, ismeretlen pusztulásba ― és fel-felriadva próbált 11 aludni mégis, békét és nyugalmat nyerni magának, és szörnyű volt rettegni mindent, az érintést, a vágyakozást, 14 és szempilla-riadtan figyelni testének lassúdad széteséseit )) Zárójelvers op. 45. (( Désirée teste. Vágyott a teste után. És azt is gondolta akkor, mi lesz, ha már nem tud vágyakozni. Imádta azt a testet. A tiszta, hibátlan alakját, 4 a hosszú combjait, szeméremajkai megnyiló puha mozdulatát: imádta testének tisztaságát. Váralanul erős, gömbölyű melleit. Megőrült értük. Már régen nem akart mást: ezt a hibátlan 8 testet akarta csupán. Désirée teste. Vágyott a teste után. És távolról, gondolatban, újból és újból végig­ simította hosszú és erős combjait, szétnyíló combtövét, 11 majd a hajlatait: és gondolatban, újból és újból. És jó volt tudni: övé volt ez a test. Nem a birtoklás 14 vágya miatt. De önnönmagáért. A puha és erős tisztaságért. 4 )) �p alócföld 9 2 / 1 Banos János Kiböjtölt vendég . 1 (részlet) Lennék csöndes szavakat írni hozzád Fölfedezném a kezedet s ha nem adnád - kitalálnám Ráfesteném az arcod a levegőre lássa a madár ha arra röpül: nekem is - nem csak Istennek tetsző Körbejárnám a mosolyod elgondolkoznék róla: ügyel-e fenyőkre horhosokban s vigyáz-e rám keserű esőben állig érő sárban őszidőn? Meglelnének a szavak is - a nyári nyüzsgéstől leporoltak s nyelvemre adnák a legszebb mondatot: amit röstellünk már kimondani Nagyon szépen szeretném nagyon halkan A kezem akár egy kiböjtölt vendég rádsímítaná talán hogy megérkezett 5 �p a lócföld 9 2 / 1 2. Ma nem esett de elszívtam néhány cigarettát - mondanád: szivarat pedig fáj a vérem s a tüdőm lassan leszakad rólam akkora mintha magam de inkább nálamnál is nagyobb Külön van él - s vacakol velem lehet: már mindhalálig Így fogadjalak? Tenyeremre így engeszteljem rá az arcod? Sírással kétségbeeséssel? A tragédiát nem tudom mészbe oltani magamból A méreg ami pusztít nem tőlem származó A méreg belémivódott - föl akar zabálni: huszadik századi kazamata-vadállat Nem esett de ma sokat temettem mintha a fiaim lennének: “koponyalövés - élt 1 évet” “haslövés - élt 2 évet” “fejlövés - élt 9 évet” “kivégezték Budapesten - élt 20 évet” “sortűz Budapest Kossuth tér - élt 21 évet” “hadifogolyként szuronnyal szíven szúrva - élt 22 évet” nem folytatom a halálmenetet a halálos listát Belémhaltak immár véglegesen hát elszívtam néhány cigarettát és - sírtam Így kell fölnevelned halhatatlanságodat - bennem 6 �p alócföld 92/1 Szondi György Hitet Magyar rácsoldó hengerrel végighúztam az ajtón, kioldódtak a víszintesek. Imacsúcsos kezem beszuszakoltam a lé­ ha állóvasak közé, összeragadt [...] Vagy valakitől. Benn pedig nem volt senki. A dohos múlt bosszúja? Nem így, nem így, eddig ez álságos fent: Nyújtsunk be kegyelmi kérvényt a maholnapnak. Vegyünk kölcsön tartást. Fokozzuk le kalákában a számlapot. Huszonegyre kérjünk lapot. Csapoljuk a kátyút. Hitet hitelért. Ivarérett magok szöknek. Kétszáz esztendősek föl a gének nyugatról: voltak Schallok, voltam Sal, kétszáz éve vagyok magyar nagyon. Engedtessék. 7 �p a lócföld 92/1 Rabló Belédmarom én időmet, nézd el szavam téged rabol, ne szólj meg szólok, s szavam életedet fosztja dőreségem téged múlat esdeklésem téged bitangol hars énem téged tépáz Ha hegedűszó is ha átok ha el is iramlik ha pihe pöröly ha késfutam ha biggyen horgad is, horgasul - nem rátok lágy kézm Irgalmazz, hogy ne szavam szegje a pillanatod Bocsáss meg, hogy szavamtól foszlik a most mit tőled tolvajolok Ontom valód perceit tékozlón Velem feslesz Kegyelem 8 �Schneller István Kívül - belül Surányi Lászlónak ajánlva Ami kint van az van bent is, ami bent az kint is... Most éppen nem igaz... Most minden kívül (van)... én is ma­ gamon kívül... Nem érsz rá visszatalálni... Zavarban vagy, benne vagy a zavarban. Minden rend-szeren belül-kívül... vagy nem is tudom hol... van egy végteleníthető, meghosszabbítható kérdés-állítás, amely a rendszeren belül nem megválaszolható, vagy cáfol­ ható. ... ez világ sem kell már nekem nálad nélkül... veled sem ... mert ha körülnézek ebben a zűr­ zavarban, azt kívánom...csak még egyszer len­ nék árva ... persze most erre nem figyel senki, csak arra az irdatlan jobbítani akarásra, ami­ ben feloldódhat... akár -ellen, akár -ért. Kint pedig ... a rend-szer változik, még akkor is, ha so­ kak szerint ez nem rend, hanem hatalom... A rendszer a vég­ ső amit mondani tudok? Kívül van e a rend vagy belül? Te vagy a renszerben vagy a rend-szer benned? A rendszer változik, az ember ugyanaz...vagy mégsem.. Embert váltani-változtatni nehezebb. A rendszeren belül-kívül van egy kérdés állítás.... ...kiegyenesedik a derekad... mosolygósabban nyalod a fagylaltot, s egyre inkább hasonlítasz.. Párizs, te óriás daloló dalolj mámort.... de űr vesz körül, mert a korábbi ellenszegülésből 9 �p a lócföld 92/1 táplálkozó feszültség alábbhagyott. Új ru­ hád, új alakzataid mögül szorongva-vágyakozva pillantasz körül... a semmi ágán ül szívem. Közben mindig történik valami, amire odafigyelsz. A törté­ nések odaszegeznek a rendszer változó kereteihez, magához a változáshoz... Az életed kereteit alkotó rendszer változik... Kint és bent között e köz-ben, a figyelem most (szét)szóródik. Egyéni életedben a házasság törvény, a mun­ ka szabály, a család rend-szer. A szerelem szabadság, a barátság szabálytalan, a rend­ szeren kívül-belül te állsz... A házasok sok­ szor belemerülnek a szexualitás homályos éj­ szakájába... Vágyaik vonzásában a barátok szerelmesek vajon mibe merülnek?... A vágya­ kozás szétterül a forró, benzingőzös levegőben.. Szabad a szerelem, és szabad az ország, szabad a választás és szabad a sajtó, de szabad e a választó? Felteszed e saját életedben azt az egyetlen kérdés-állítást amely a rendszeren belül nem megválszolható, csak belül, a rendben. Emlékeidben elnyomatás és öntudat összetartozónak tűnik, mert a külső teher ellensúlya a fokozott önmagunkról való tudás volt. Most azonban az öntudatlanság szabadsága lengi be a tájat. Miközben mindenki emlékezik., felejt is... Felejtesz, felejtünk, felejtenek... Közös az emlékezés és a felejtés... most önfeledten lehet csak szabadnak lenni... kint. Te, amikor emlékezel, mit felejtesz. Aki emlékezésében nem jut el a jelenig, kívül marad. Olyan rendet épít, amelyben nem marad hely a megválaszolhatatlan, megcáfolhatatlan kérdés-állítás számára. Most amikor tágul a rend-(szer) kint, bontsd fel a rendszert bent. Amikor min­ den kint, tedd fel a kérdést odabenn. 10 �Schein Gábor Petrus Menj! A nincs tengerén hálód naponta vesd ki, míg csomóit megoldja a rák, menj - az árulást már ismered -, hajnalban, ha kakas szól, naponta kihajózz istenhalászni! Cseppkő Tűhegynyi elmozdulás a formán belül. Mint cseppkő barlang falán, növekszem. Tűhegynyi elmozdulás: szólok, válaszolsz. Esésem mostantól föltarthatatlan. 11 �p a lócföld 92/1 Pátkai Tivadar Távirat szeretlek halaalig hordozlak mint bueneit az eretnek Capriccio az ember ha magára marad legyenek társai; madarak ha nyújtod is (mire?) a kezed rég fölázott szerelem ez bennem már égig érő nyár van te elfogyó út vagy e tájban nézlek őszig hóharmat hullásig szeretem ahogy leejted ruháid... 12 �Zöldy Pál Vízreszállás Jelenczki Istvánnak A vonat végtelen síkságon robogott. A táj sajátosan egynemű volt. Az alkalomszerűen fölbukkanó tanyák fehér falai sem jelentettek változatosságot. Nem hordoztak olyan jelentést, mely megkülönböztette volna őket a talajtól, inkább csak sajátos, tétova kísérleteknek tűntek s nyomtalanul simultak vissza a rétek, szántóföldek anyagába. Miként a varjak is, ha föllibbennek néha, akárha tanácstalan göröngyök kelnének szárnyra, melyek pár lomha csapás után vissza­ hullanak s elenyésznek a sötét barázdák között. Jakob Stein lehunyta szemét. Az út végülis csak arra való, hogy összekössön két pontot a térben - törődött bele s hátradőlve átadta magát gondolatainak. Az utak egész hálózatát látta maga előtt. Karlsbad - Isztambul, Prága - Fiume, Amszterdam... Hatalmas méretű pókháló, mely­ nek minden szálán végig kell mennie, hogy megszőhesse. A szövevény középpontját kereste. Itt, - állapította meg csalhatatlan érzékkel. Itt, ahol vagyok, hiszen a háló legfontosabb pontja maga a pók. El is ment a kedve, hogy tovább boncolgassa a képet, hisz rá nézve a hasonlat már nem is volt olyan hízelgő. Inkább a háló függesztési pontjaihoz tért vissza s elégedetten szemlélte művét. Végülis, úgy tűnik, végre sikerült a Gyarmatáru Szállító Társaság ügyét megnyugtató módon kimozdítani a holtpontról. Barátja nagy nehezen, de kötélnek állt, s hajlandó pénzt fektetni a vállalkozásba s az sem közömbös, hogy máris fontos kapcsolatokra tett szert ebben az útvesztőben. Hiszen Stein jól tudta, hogy pusztán déligyümölcsöt szállítani, nagyon sovány hasznot ígér, viszont, ha az ember nem finnyás, szinte határtalanok a lehetőségei. Nem mi leszük az elsők, akik feketéket szállítanak s különben is, mi csak szállítunk. Ha mi nem csináljuk, akkor megcsinálja más - nyugtatta meg magát s lábát kinyújtva elszenderedett. A kalaúz udvarias hangja riasztotta fel. A szerelvény csak reggel indul tovább. Stein sebtében rendbehozta magát s leszállt. Átsétált az állomás épületén és elindult a park kaviccsal szórt kanyargó útján. Határozott célja, azon kívül, hogy megszáll valahol, nem volt, de Stein néha szívesen ringatódzott a pillanat felszínén, szeretett behúnyt szemmel feküdni a vizen s hagyni, hogy történjenek a dolgok, a maguk törvénye szerint. Ilyenkor csak figyelt s az észlelt törvényszerű­ ségeket később általában sikerrel alkalmazta is. Minden pillanatnak, helyzetnek van saját gravitációs pontja s e köré a pont köré szerveződik az egész - tartotta Stein. Ha nem látjuk ezt a pontot, várjunk türelmesen s engedjünk az egyre erőteljesebben jelentkező vonzásnak mely elvezet ehhez a középponthoz. Most, hogy legfontosabb tennivalóit illetően nem voltak kétségei, meg is engedhette magának, hogy ajándék idejét a körülötte történő dolgok puszta megfigyelésének szentelje. 13 �palócföld 92/1 Hirtelen fölfelé pillantott. A fák levelein esőcseppek csattogtak, az ágak pedig hajladozni kezdtek a föltámadó szélben. Némileg meggyorsítva lépteit, hamarosan el is érte az elhanya­ golt, panzió-szerű épületet. Benyitotta a súlyos, poros kaput. Egy homályos előcsarnokban állt. Hiába fülelt, semmi nesz, semmi mozgás. Még jóformán körülnézni sem volt ideje, mikor a kapu nagyot dörrenve csapódott be mögötte. - Van itt valaki?! - kiáltott, hogy félelmét legyőzze. - Jóestét, uram. Parancsol? Stein összerezzent, önkéntelenül oldalt lépett. - Maga kicsoda? - Parancsol, uram? - kérdezte a fekete pincérkabátos ember udvariasan. - Igen, igen... tulajdonképpen meginnék valamit. - Parancsoljon, uram, itt a lépcsőn tessék. Stein határozott léptekkel fölsietett. Igazából menekült a portás elől s feledni kívánta az iménti kellemetlen élményt. Az étteremben azonban ismét bizonytalanság fogta el; az teljesen üres volt. Hosszú idő után most érezte ismét, hogy milyen könyörtelen kihívás, ha tagolatlan térbe lép az ember; mert ott ő maga az osztás. A legtávolabbi sarkot választotta, háttal a falnak leült. Szemügyre vette a termet s lassan megnyugodott. Biztonságban érezte magát, jól választott. A tér egészét nem törte meg jelenlé­ tével, sikerült kívülmaradnia. Karján fehér kendővel lépett a terembe a pincér, akiben azonnal felismerte az iménti portást. Idegenkedését legyűrve kávét rendelt, gyomorerősítő likőrt. Közömbösen nézelődött de nyug­ talansága visszatért, hiszen be kellett ismernie, hogy lépéshátrányba került. Egy újságba temet­ kezett. Időnként az ablak felé kémlelt, ám odakinn besötétedett s az ablaküveget meg-megújuló erővel csapkodta az eső. Semmi kedve nem volt elindulni ebben az időben, viszont kényelmet­ lenül érezte magát egyedül. Elfogyott a türelme, így a támadás mellett döntött: intett az ajtóban ácsorgó pincérnek. - Parancsol, uram? - Mondja, itt mindig ilyen kihalt? - kérdezte ellenségesen. - Hogy érti. uram? - Hát, úgy, hogy ide nem jár senki? - Dehogynem. - Vannak szállóvendégek is? - Parancsára, vannak. - Hol?! - mutatott körül ingerülten Stein. - Elnézést, uram, nem tudom - a pincér önkéntelenül széttárt kezei egyértelműen utaltak a kérdés fölösleges és értelmetlen voltára. - De hát még nincsen vacsoraidő. Megyek is, hisz van még tennivalóm. Nahát, szánalmas kis helyre csöppentem, gondolta Stein kezével idegesen rendezgetve az asztalkendő rojtjait. Sehol senki. Hát itt nem marad tovább egy percig sem. Határozottan fölállt, szólította a pincért. Biztosan a portánál ácsorog. majd ott fizetek - indult kifelé. Lesietett a lépcsőn, végighaladt a homályos folyosón. Lakattal zárt ajtó állta útját, fölötte csupasz villanykörte az egyetlen fényforrás. Áporodott zöldségszag. Na persze, nyilván a raktár - fintorodon el Stein, s viszafelé indult a derengő folyosón. Bár a fordulókra nem emlékezett. 14 �magabiztosan lépdelt, kezével tapogatva a csempézett falat. Egyre lassabban haladt, megállt. Megint hallotta a surranó neszeket, hátán borzongás futott végig. A falhoz dörzsölte a kezére ragadt pókhálót. - A fenébe is! - hangja remegett. - Maga itt van?! - szólalt meg a pinér hangja egészen közelről. Ott állt, keze a villanykap­ csolón, Stein a hirtelen fényben szeme elé kapta kezét. - Hol vagyok?!... - Erre jöjjön - szólt a pincér, s a kagylókkal telerakott kosarat karjára véve előre indult. Már várja odafönn magát az ügyvéd úr. - Kicsoda vár engem? - szaporázta lépteit meghökkenve Stein. - Az ügyvéd úr. Nagyon érdekes ember, majd meglátja. - Dehát engem? - értetlenkedett Stein. - Magát, magát. Menjen csak bátran, én már szóltam neki, hogy itt van. Majd jövök én is... Mire Stein észbekapott, már szinte be is lépett a lengőajtón. Megdermedt. Az egyik asztalnál egy idősödő férfi vacsorázott, hatalmasan megrakott tálakról szedegetve. Felöltője kigombolva, gallérjába szalvéta gyűrve. Fölpillantott és Steinre nézett, aki ekkor már húzódott volna vissza az ajtóból de elkésett. - Jöjjön, csak jöjjön! - mutatott széles mozdulattal az ügyvéd s hellyel kínálta. Stein zavartan leporolta kabátját s tehetetlenül közelebb lépett. - Foglaljon helyet, már vártam magát... Tudja jobban esik egy pohárka ital társaságban. - Stein vagyok, Jakob Stein... - ült le révetegen. - Na igen. Ha szabad ajánlanom valamit az italhoz: alma sajttal. Kitűnő. Tudja, ide ez illik. Nekem ugyan kellethetik magukat itt déligyümölcsök, hiába, nem ide valók! Ahol beérik a gyümölcs ott kell fogyasztani is. Ebből következik, hogy mindenütt azt kell fogyasztani, ami ott honos... - Igen - próbált válaszolni Stein - , a szállításnál sok sérülés történik... Nem beszélve arról, hogy jóval az érés előtt le kell már szedni... - Látom, járatos a dologban, de nem csupán erre gondolok - dőlt hátra az ügyvéd, s nagyot harapott hersentve az almából. Módszeresen rágott, majd néhány szelet sajtot dugott a szájába. Stein megrázkódott. - Mert tudja mi az érdekes? - folytatta a másik, ráérősen gusztálgatva a kezében tartott gyümölcsöt. - A hőmérséklet! - hangzott a kinyiltkoztatás. - A hőmérséklet - ismételte meg nyomatékosan, de a kifejtésre Steinnek várnia kellett, mivel a megfelelőnek ítélt helyen a fogak szinte reccsenve hasítottak az almába. Stein várakozott. - Merthogy más hőmérséklet van ott ahol a banán érik és más ott, ahol mondjuk ez az alma. Úgy-e? Itt hűvös van, például, nem csupán a banán éréséhez, hanem a banán fogyasztásához is. Nem jön ki az íze. a zamata. Nincsen például illata... Csak valami banán-szerű, valami utánér­ zés. Érti ugye? - Hogyne, érdekes... - Nohát, lényeg szerintem, hogy mindent olt kell learatni és fogyasztani is, ahol terem. Ez az. én elvem, erre igyunk! A jó termésre! - S mivel foglalkozik Ön? - kérdezte váratlanul Stein, de a másik nem zökkent ki, hatalma­ san. öblösen felkacagott. - Pihenek! Élvezem munkám gyümölcsét, mondhatni: csűrömbe gyűjtöttem a gabonát! No, de, ha érdekli elmondom, tanulhat belőle, mert látom ám én, kivel ülök egy asztalnál. 15 �palócföld 92/1 Stein kétségbeesve pillantott körül a pincért keresve. Mit mesélhetett az őróla? Mit tudhat­ nak ezek? Percekbe telt mire összeszedte magát s oda tudott figyelni az ügyvéd kedélyesen előadott történetére. - ...először csak déligyümölcsöt, szenet, ami épp akadt, aztán beindult a dolog. A feketéknek nagyon jó áruk volt akkor. Most se rossz, de akkor igazán megérte. Jó árat adtak érte, na, csakhogy az én társam hogy hogyse, belehabarodott egy szerecsen hercegnőbe. Megtérítette, hogy elveszi feleségül ésatöbbi. Mert ez még nem lett volna baj, hanem, hogy hirtelen megta­ lálta a lelkiismeretét s föl akart rúgni mindent. Pedig, hát tudja ide beszálni is nehéz, de kiszállni!... Elég az hozzá, hogy megelőztem. Képzelheti, megvettem a nőt az apjától. Kifizet­ tem az árát s szövetségesek lettünk... Az ő törzsükből többet nem is hoztunk senkit, hanem ők szállították nekünk az épségben maradt ellenségeiket. Azóta is harcban állnak az öszes szom­ szédos törzsekkel, én meg adtam nekik cserébe fegyvert no meg a pálinkát... - S a barátja? - Ki? Vagy úgy?! Hát ő kiszállt végülis, vagy mondhatnám, hogy kiesett! De várjon, mert nem ez az érdekes, hanem az elv! - s hogy mondandója jelentőségét aláhúzza, előrehajolt. Ugye, ott kell aratni, ahol terem a gyümölcs? Tehát felhagytam a szállítással! Miért én vállaljam a kockázatot? Mert volt ám elhullás, betegség, nem beszélve a hatóságokról... Elég az hozzá, hogy ott adtam el őket más szállítóknak jópénzért, biztos talajon! Látja, most ott tartok, hogy megy az egész magától, akár feléjük se kell néznem. No, figyeljen csak ide - vett elő felöltője zsebéből egy finom bőrből készült kis zacskót s tartalmából egy keveset az asztalra rázott. - Gyémánt? - Az ám! Hozomány! - A felesége? - Mit? - Hogy a felesége hozománya? - Az, az. - És ő? - Ugyan már. Áthoztam s otthagytam Marseilleben. Nem kaptam érte sokat, de... -Eladta?! - Miért, hát mit csináltam volna? - Na de... - Mit akar? Hát most képzelje el, itt ülne mellettem egy szerecsen királylány... - kacagott harsogva az ügyvéd s az asztalt csapkodta nagykedvében. - Itt almát eszem, mert itt az terem! Ott meg ezt szedegetem ösze, mert ez meg ott terem - söprögette visza a zacskóba a gyémán­ tokat. - A lényegre figyeljen barátom, a részletek ne tévesszék meg! Barátom... Stein úgy érezte, minden súlya a lábába zuhant s üresen maradt felsőteste védtelenül himbálódzva imbolyog, mint valami bólya a mélyvizek határán. Gépiesen nyújtott kezet az elköszönő ügyvédnek s olvasatlanul gyűrte zsebébe névjegyét is. Maga sem tudta mennyi idő telt el, míg végre fölpillantott s észrevette, hogy a másik asztaltól, ahol a férfi és a nő ült - némán őt figyelik. Zavarbajött, szégyenkezve felállt s odament. Széttárta karját. - Bocsássanak meg - szólt - , de magam sem értem ki volt ez. Nem is ismerem, csak itt találkoztunk... - magyarázkodott. - Megengedik, hogy leüljek? Stein vagyok, Jakob Stein... - Jóestét - nyújott kezet a hölgy: - Tilia. 16 �- Tessék - kínálta hellyel a fiatalember is, de nem nyújtott kezet. - Csak meginnék egy kávét... Ha nem veszik zaklatásnak. - Ugyan - mosolyodott el a hölgy ha nem talája unalmasnak a társaságunkat? - Nem, nem. Engem szerfölött érdekelnek az emberek... Ugyanis minden ember titok... Szabad kérdeznem. Önök mivel foglalkoznak? - nézett Tiliára. - Hát, nem is tudom... Mondja Kornél, ugye ez nehéz kérdés, mert hát... - Ó, ha nem lehet, nem akarok tolakodni - visszakozott udvariasan Stein. - Nem, nem erről van szó. Tudja én artista volnék... Egész pontosan... - Egész pontosan fogalmazott kedvesem - szólalt meg Kornél - , volna, de nem az. Így azt is mondhatja, voltam. - Igen. Sajnos balesetem volt, így aztán vége... - a lány erőt vett magán de Kornél erőt ad nekem. Megmentett engem, mert ha ő nincs, már én sem lennék! - Borzasztó - csóválja fejét Stein. - Ön talán orvos? - Cselédkönyves vagyok - , mosolyodott el engedékenyen Kornél. - Most utazunk első állomáshelyemre. - Micsoda?! - hördült föl Stein, aki az első adandó alkalmat megragadta, hogy támadásba menjen át. - Ön, hölgyem, talán ápolónő akar lenni?! - Igen - mosolyodott el ártatlanul Tilia. - Na, dehát ez hallatlan! Meggondolta?! - Persze. Hát hogyan is maradhatnék Kornél mellett másképp? - Na, de ne haragudjon, maga nem tudja mit vállal! Ápolónő? Ahhoz hivatás kell! Maga eddig csupa kisportolt, izmos, egészséges emberrel volt körülvéve... - De sajnos, nincs remény, ott kellett hagynom a társulatot. - Miért?! - Mert nincs remény arra, hogy olyan leszek mint... - Miért nincs remény? Ne adja föl! - Ismerem, az esetet - szólt közbe hűvösen Kornél. Én ismerem. Valóban nincs remény arra, hogy a vérömleny olyan gyorsan szívódjon föl, hogy... - Na, várjanak csak! - szólt közbe felvillanyozva Stein. Van énnekem egy ismerősöm, egy híres professzor. Az egy valóságos mágus. Természetes módszerekkel: gyógyteák, fürdők... - Nincs szükség a professzorra! - csattant föl Kornél. - A vérömleny felszívódása... - Na, de azért ajánlom, hogy meg tudja gyorsítani a... - Ismétlem, nincs szükség a barátjára! Köszönjük, de a lélektani károsodást ő sem... - De, éppenséggel - , emeli fel kezét diadalmasan Stein. - Éppenséggel! Mint pszichológus éppen ezt tudja föloldani a páciensben. A megtörtént zuhanás élményét beépíti a zuhanástól való félelem helyére, s így javára fordítja a kárt. Értik? Sokkal bátrabbak azok, akiket kikezelt, s nagyobb biztonsággal mozognak odafönn! - Stein már szinte csak Tiliához intézi szavait, talán nem is hallja Kornél közbeszólását. - Mondja, egyáltalán miért avatkozik bele?! - Várjon, Kornél - int Tilia. - Engedje beszélni, hisz olyan jó lenne, ha mégis reményked­ hetnék. - Hangja kérlelő; s látva Stein kérdő tekintetét, hozzáteszi: - Tudja, én Kornél menyasszonya vagyok, s ő félt... El fog venni feleségül... - Igen - szólal meg rekedten a férfi. - Ez a tervünk, de ez nem tartozik egy idegenre! - Hát én nem akarok beleavatkozni... - néz Stein Tiliára kérdőleg, valójában azonban már 17 �p alócföld 92/1 tudja, hogy győzött, s lassan ernyedő izmokkal gyönyörködik áldozata haláltusájában. - Szíve­ sen segítek, hiszen nem lehet véletlen, hogy találkoztunk -, adja meg végül mosolyogva a kegyelemdöfést. Kornél is érzi a veszélyt, de azt is, hogy már késő: - Tilia, reggel indulunk tovább. Pihennie kell! - Meg kellene próbálnunk mégis, Kornél... - fogja le gyöngéden Tilia a férfi idegesen doboló ujjait, de az az érintéstől elrántja kezét, s fölpattan az asztaltól. - Nem hisz nekem, Tilia?! - Értsen meg, Kornél... - Jó, én nem kényszerítem, döntsön maga!... Reggel én mindenesetre utazom. Ha egyedül is. Stein a végkifejletet talán únta volna, ha nem ilyen kendőzetlenül mutatkoznak meg az érzelmek. Így viszont majdhogynem restelkedett, s alig tudta kivárni, hogy a férfi végre elmenjen. Ahogy kettesben maradtak, intett a pincérnek. - Végre, hogy előkerül. Pezsgőt kérünk, s még valami: egy szobát mégiscsak kivennék éjszakára. - Értem, uram. Csak ma éjszaka? - Egyelőre igen, aztán majd meglátjuk - szeme sarkából Tiliára néz. - Megoldható, uram. Akkor hozom a pezsgőt. - Bocsásson meg - szól Tilia, alighogy távozott a pincér -, de halasszuk holnapra a folytatást... Olyan hirtelen történt minden, ugye ért engem? Fáradt vagyok. Elkisérne a szobámig? - Mi van a lábával? - áll meg döbbenten Stein alig pár lépés után. - A lábammal? Hát a baleset. De szépen javul. Komoly műtét volt... Látja ez is annak a helye - , s félrelibbentve fekete fürtjeit Tilia láhatóvá tette a fülcimpájától tarkója felé húzódó heget. - Nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy ön olyan jó -, mosolyodott el, s szinte bizalmasan Stein karjára támaszkodva tovább bicegett. Stein uralkodott magán, s a szobájáig kísérte Tiliát. Meghajolva, kézcsókkal köszönt el tőle. A nő kimunkált, erős, mégis finom kezét érintve egy pillanatra ismét fölépültek, s porba omlottak tervei, s csendesen csak annak örült, hogy a folyosó gyér világítása elrejti vonásait. Most pedig el innen, minél előbb! Robogott lefelé a lépcsőn, majd fellökte az előcsarnokban széles mosollyal várakozó portást. - Itt a kulcs, uram. Rendbehoztam a szobát. Parancsoljon. - Sajnos meggondoltam magam, fizetek. - Hogyan?! Azt nem lehet! Kérte a szobát, nem? - Igen, de el kell mennem. Kifizetem. - De uram, én már össze is csomagoltam, mert el kell utaznom. Mindenképpen. A saját szobámat adom át. Jövök vissza rögvest, talán már holnap este itt vagyok... - Mit beszél?! - képed el Stein. - El kell utaznom, s gondoltam, megkérem, maradjon itt. Csak néhány napot. Talán már holnap este... Gondoltam nem tagadja meg. hisz Ön olyan jó!... - Hagyja ezt az ostoba beszédet! Mennem kell! - Itt a kulcs, kérem maradjon! - Mégis, mit képzel?! - Beteg a feleségem - néz rá szomorúan a portás. - Na és?! - Anyám meghalt, nincs aki eltemesse... - nyöszörög. 18 �p alócföld 92/1 - Nem érdekel! Zárja be ezt a vacakot és menjen ahová akar! - Uram, ön nem ilyen szívtelen, ne tegye ezt velem! Évek óta nem láttam a gyermekeimet, csak küldöm nekik egyre a pénzt... Mi lenne, ha egy napra is bezárnék! Könyörüljön uram! - Nem! - Stein a kapuhoz ugrik, de hiába rázza, az nem moccan. Az ég iszonytatóan megreccsen, s az égzengéssel egyidőben sötétbe borul az előcsarnok. Mire a dörgés elhal, a pultnál a pincér meggyújtotta a gyertyát. A halvány, lobogó fényhez közelebb lép Stein. - Hol a kulcs? - Tessék, ez nyitja. A szobám kulcsa! - mutat a pultra a pincér. Hangja határozott. Állnak egymással szemben. Két vesztes. A pillanat lassan múlik, végül Stein nem bírja tovább, menekül. Szó nélkül sarkonfordul, sietve indul a lépcsőn fölfelé. Tilia szobája előtt áll. Türelmetlenül kopog. - Ki az? - Stein vagyok, engedjen be már! - Na de... Már lefeküdtem, és... Várjon, felöltözöm... - Nem, hagyja csak, jóéjszakát. Elnézést - motyogja Stein, s a sötétben Kornél ajtajához botorkál. Többször is kinyújtja kezét, miközben rettegve hátra-hátra pillant, de kijózanodva tovább botorkál a sötétben. - Maga az?! Mit kószál itt barátom? - szólal meg az ügyvéd reszelős hangja az ablakmé­ lyedésből. - Hol a szobája? - Nincs. Nem tudom... nincs üres. - Na igen, csak a négyes. Hát azt megértem, hogy nem vette ki, bár én babonának tartom az egészet... - Mit? - Hát az ilyesmit. A “négyes szoba átka”! Hahaha.! Mondhatom, a kultúrált Európa... - Mi van azzal a szobával? - Ugyan, ostoba história. Valaki, még az első vendégek közül meghalt ott. Baleset. Megírták a lapok is. Egy huszártiszt útban a frontra... Reggel holtan találták. Elaludt a gázláng, s megfulladt. - És? - Mit és? Oda nem szívesen megy senki. Senki, aki fél. Végülis a halállal kell szembenéz­ ni... S hát azt nem szereti az ember... De hozzám bejöhet, ha nincs helye! - Nem, köszönöm - hőköl hátra Stein. - Hanem? Mihez kezd? - Nem tudom... S olyan furcsán viselkedik a portás is. És félek - most. hogy kimondja, valóban megretten. - Szegény ördög! Megértem. Engem is próbált rávenni már, de végülis az ember nem lehet mindenkire tekintettel?! A folyosón ne maradjon, jöjjön be hozzám! Stein szó nélkül fordul s lassan, tanácstalanul indul a lépcsőn lefelé. Háta mögül hallja a hangokat: - Legyen okos, Stein! Én megmenthetem magát, jöjjön! - Az ügyvéd! Egyszerre undort érez. A pókháló, mely eddig szervesen kapcsolódó szálak szövetéből állt, most egyszerre négyzetráccsá formálódik. Merev egyenesek határolta négyzetek, értelmetlen és üres az egész. Stein súlytalanul lebeg a térben. Az ügyvéd hangját hallja csak egyre: - Ne szamárkodjon Stein! Jöjjön be hozzám, eltöltjük együtt a hátralévő időt! - Stein válaszolna, de hiába erőlködik, nincsen hangja. Nem tudja megkülönböztetni a saját szavait! Mikor már zuhan, pörög, már menthetet­ len, akkor hasít végre bele a felismerés. Ekkor tudja végre kimondani: Nem! A pult előtt áll: 19 �palócföld 92/1 - Kérem a kulcsot. A portás készséggel feláll csomagja mellől, s a pultra mutat. Stein fölemeli a kulcsot. - Mehetünk, - szól - vezessen. A portás kezében a gyertyával vonul elől, csak a szoba ajtajában áll félre. Előreengedi Steint, aki rövid ideig matat a zárnál. Kinyitja az ajtót, belép, miközben a gyertya lángja a huzatban ellobban. - Nem látok! - Stein hangja egyszerre elszánt és ingerült. - Gyújtson már világot! - Semmi válasz. Stein érti. - Nem látok - mormolja mégegyszer maga elé, lép egyet előre, s teljes hosszában végigzuhan a padlón. Az ablak résein fény szűrődik a szobába, csíkokat rajzol a padlóra. Stein megmoccan, kinyitja szemét. Fölugrik, az ablakhoz rohan. Beszögezték. Stein kiáltozva halad a folyosón. Nyitott ajtókon szobákba lép. Mindenütt félhomály. Ahogy lassuló léptekkel vonul végig az épületen, úgy lesz egyre világosabb. Kitárja a kaput s egy pillanatra megáll a nappali fényben, majd elindul nyugodt, majdnem kényelmes léptekkel a parkon át az állomás felé. Keresztül az épületen. A peron kihalt, a vágányok üresek. Jakob Stein most a kioszkhoz lép, s vásárol egy képes levelező lapot. Mosolyogva nézi, megcsóválja fejét. Az ég halványkék, s kellemesnél talán kicsit vakítóbban tűz a nap. De vihar utáni reggelen ebben nincs semmi szokatlan. 20 �Erdei-Szabó István Állapottöredék XXXI. Látod kedvesem már nem alszom Összegyűrt égtakaró az arcom álmaim csikói héthatárban a felejtés szakadékában rúgtatnak a rontás ellen míg én dzsungel-időben hontalanul csatangolok s rámdőlnek a mammut-éjszakák pedig a reményt kéne jelentenem rendületlenül de nem hiszik ezt az évszakot a fák állnak lélekvesztőben kedvetlenül s kidőlnek lassan a százados embertölgyek kockarendbe árvulnak a fenyők egyhetes ünnepet ülnek elszegődnek emlékeimből a kamasz álmok, a tiszta nők tekintetem elől mindenek menekülnek 21 �palócföld 92/1 Magyari Barna Februári fények a hóember vicceket mesél hogy marasztalja még a hideget de lassan kienged a remény és befagyott kapcsolatunk jegén már egyre ritkábban jön át a bánat ha kettőnkről írok még néha papírzsebkendőbe tüsszent a vers még a lelkembe ültetett gyümölcsfák egy-két virágát néha elveri a fagy ám a ránk terített hosszú csend alól már gyakran kivillan a térded megbokrosodott indulatomon már nem károg a varjú csak fehér galambok szállnak rá s szemed kék egén újra repülni tanul hangulatom 22 �Erdei János Dosztojevszkij a dög Az bizony! De még mennyire az! Mert mire olyan gőgös?! Jó író, sőt jelentős, nem tagadom én, de ha egyszer Csehovnak nem derogált szóba állni Mészöly Miklóssal, pedig ő sem akárki, akkor talán ő is vakkanthatott volna egy párat. Jó, én meg nem vagyok egy Mészöly Miklós, ebben önöknek akár igazuk is lehetne, de akkor is! Ha már annyira nincs hozzám bizalma, legföljebb kösse ki, hogy nem tehetem közzé a beszélgetésünket! Nincs igazam?! Mert Mé­ szölynek még azt is szabadott. Meg is tette a Vigiliába. Megtehette, mert Csehov egy finom ember. Nagyon finom. Még azt is el-elnézte, hogy beszélgetőtársa össze-összetévessze egy-két szereplőjét. Hát akkor meg?! Mire van ez a Dosztojevszkij annyira oda? Megmondom én, semmire! Csak éppen egy dög. Az bizony! Higgyenek nekem! Ez biztos. Persze az egésznek nincs is jelentősége. Csak éppen bosszantja az embert! Már hogy a fenébe ne! Mert igaz ugyan, hogy a Vigiliának ugyanabból a számból, és ráadásul a roppant tekintélyes Balassa Péter tollából értesültem arról is, hogy az ilyesfajta beszéletéseknek nem sok értelme van. Balassa (mint mindig, most is nem csupán meggyőző, de világos szavakkal) arról ír, hogy az igen nagy alkotók életével kár foglalkozni. Egyszerűen időpocsékolás. Nem a mű titkához visz közelebb, inkább elfedi azt. S vajon nem az életnek része-e, ha két író beszélget egymással. Már éppen sajnálni kezdtem Eckermant, hogy nem olvashatván Balassát, élete nagyobbik és híresebb felét teljesen fölösleges dologra pazarolta. Kit érdekel manapság, hogy privátim mit mondott Goethe?! A kommentárnál azonban jobban kedvelve az eredetit, én hülye, inkább az íróra hallgattam. Meg azután vonzott is a lehetőség. Beszélgetni! De miért pont Csehovval?! Dosztojevszkijjel! Sajna azonban nem jött össze a dolog. Mészöly térképe helyesnek bizonyult ugyan, alig néhány versztácskát kellett gyalogolnom csupán. Hanem a mester! Egyszerűen nem állt szóba velem. Még csak a köszönésemet sem viszonozta, hogy esnék bele a fene! No de erre én, ahogy illik, elmagyaráztam, honnan jöttem, ki is lennék, és így tovább. Azt nem mondanám, hogy figyelemre sem méltatott, még felém is fordult egy pillanatra, pedig roppant tekintélyes külsejű emberekkel beszélgetett éppen, de jóformán még be sem fejeztem a mondandómat, már vissza is fordult. Mintha ott sem lennék, félig még hátat is fordított az ebadta. Na erre már én sem adhattam alább, egyenesen a pártjelvényemet mutattam meg neki. Erre sem szólt, de elmosolyo­ dott. S maga is beszélni kezdett. Nem hozzám ugyan, de mosolyogva, barátságos formán: - Nem tudom igaz-e, de azt is állították, hogy ugyanakkor Pétervárott lelepleztek egy óriási, harmincfőnyi természetellenes és államellenes társaságot, amely kis híján megrendítette a rendszert. Azt beszélik, hogy magát Fourier-t akarták fordítani. A sors szeszélyéből épp akkor kobozták el... - Fjodor Mihajlovics még láthatóan folytatta volna, azonban a társaságból olyan elemi erővel robbant ki a kacagás, hogy meglehetősen bárdolatlan módon egyszerűen belé fojtották a szót. S ami ennél is kínosabb volt, valamennyien rám néztek. Oly merően, hogy jobbnak láttam hazasomfordálni. 23 �p alócföld 92/1 Egy hetecske is eltelt amikorra annyira összeszedtem a bátorságomat, hogy persze egy másik párt jelvényével felékesítve, de mégis csak én próbálkoztam újra. Még csúfabbul végeztem, vagy tudja a fene! Döntsék el önök! Elmondtam újra, persze csak röviden, ahogy illik, hogy így és így, pontosabban most egy kicsit másképp, meg effélék, hanem Fjodor Mihajlovics, hú, pokoli egy kedvében volt. Még csak felém sem fordult, hanem nézett maga elé, de olyan mérgesen, hogy moccanni sem mertem. Hanem valaki egyszer csak karonfogott, egészen barátságosan, még vodka is került, egy egész pezsgós pohárral a kezembe, de amúgy siettünk. Húzott az ördögadta és közben olyan sebesen beszélt, hogy magam szóhoz sem jutottam, pedig ugyancsak lett volna mit mondanom. Mert mit nem átallott mondani?! - Mi mint afféle forrófejű emberek, túlságosan siettünk a parasztocskáinkkal - zárta le egy pillanatra érdekes gondolatmeneteinek sorát, de épp csak annyi időre, hogy egy tálcáról új poharakat vegyen le, a régieket meg rátegye, s már folytatta is - , divatba hoztuk őket, az irodalomnak egész ágazata több éven át úgy kérkedett velük, mint újonnan felfedezett drágakinccsel. Babérkoszorúkkal öveztük a tetves fejeket. A falu az egész ezer év alatt csak egyetlen költőt ajándékozott nekünk. Kiváló költő, s még ráadásul szellemességgel is dicsekedhet, amikor először látta színpadon a legnagyobb művésznőt, Ráchelt, így kiáltott fel: “Nem cserélném el Rachelt egyetlen parasztért!” Nos, én kész vagyok tovább is menni: én minden (szövegromlás) parasz­ tocskát odaadok cserébe az egyetlen Rachelért. Ideje, hogy józanabbul nézzük a dolgot, és ne keverjük össze a hazai kocsmabűzt a legelőkelőbb parfűm illatával. - Hallgattam volna én még tovább, meg azután mondanom is lett volna mit, de ekkorra már az ajtóhoz értünk, s úgy kipenderített rajta, hogy hazáig kétszer ha megálltam. Akkor is csak a vodka miatt. Na igen, elcsattant ott egy-két pofonocska is, de oly sebesen, hogy mire észbekaptam, már be is csapódott az ajtó döndülve. Így azután nem maradt más, föl a (szövegromlás), aztán adj neki, gyerünk.! Azóta sokat gondolkodtam a dolgon. Nem vitás, hibáztam én is. Honnan ismerhetném az ottani dolgokat alaposabban? De a jelvények! Na ebből gondolom én, akárhogy is forgatom, hogy velünk nem áll szóba, mondhattam volna én akármit. Na mindegy! Megleszünk mi Dosztojevszkij nélkül is. Meg bizony! Utálom is mint a tetvet. Mint az ördögöket! 24 �Szlafkay Attila Játék minusz 57-ben a papásmamás korszak előtt a boltosdi-játék volt a sikk e játékhoz többen kellettünk de mi csak ketten voltunk Grétivel én beálltam a pult mögé Grétit pedig kiküldtem sorbaállni Mi nem leszek Mi nem leszek (tudatom) hogyha nagy leszek terrorista nem leszek és még mi minden nem leszek azt előre nem tudhatom mert még nem fejlődött ki egészen a tu- da̵ tom Korváltozatok mire megszületek költő leszek mire nyugdíjas leszek író leszek antalfabétikus igeóta mire meghalok leszek 25 �palócföld 92/1 Galántai Zoltán Rimbaud Szilveszter napja volt. Mindig is megvetettem ezt az ünnepet, amikor az emberek köteles­ ségüknek érzik, hogy mulassanak, jól érezzék maguk, és berúgjanak, aztán ordítva kóborol­ janak az utcákon csak azért, mert úgy képzelik: most ért a Föld keringésének azon pontjára, ahol tavaly ilyenkor járt. Akkor is lármájukkal verték fel a várost, és nem jutott az eszükbe, hogy közben az egész naprendszer elmozdult a Nyilas csillagkép irányába, ami pedig azt jelenti, hogy a részegséggel ünnepelt, bezáródó körpálya valójában leginkább hullámvonal, amilyenek az óceán hullámai, ahogy akadálytalanul futnak ismeretlen partok felé a szürke ég alatt. Hiába tudtam azonban ezt, és üldögéltem szobámba zárkózva, ha elhatolt hozzám a ricsaj, kacagás, törő üveg zaja: beszivárgott az ablakkeret résein, összezavarta gondolataim, és nyug­ talanná tett, míg végül kabátot vettem, és lerohantam a mámoros tömeg közé. Pedig nem volt kedvem a többiekhez hasonlóan tombolni, de magányosnak éreztem magam, és ennél még az is jobbnak tetszett, ha másnap undorral gondolok vissza erre az éjszakára. Felnéztem, és nem láttam a csillagokat, mert az eget a gyárak füstje lepte el. Valaki nekem tántorodott, mások itallal kínáltak, és kurjongatva, falkában vonultak tovább. Kiáltozásuk elnyomta a közeli tenger moraját. Az emberáramlat uszadékfaként sodort valamerre, házfalakhoz szorultam, petárdák robban­ tak mellettem. Mindenki az utcára tódult, vakok tapogatóztak kétségbeesetten, öregek botorkál­ tak, síró kisgyerekek kapaszkodtak szüleik kezébe, fiatalok kiabáltak át egymásnak a túloldalra, autók dudáltak, és sofőrök káromkodtak. Így vetődtem el a folyó partjára. Néztem egy ideig a szennyes habokat, amik konzervdobozt, szemetet, és üres olajoshordókat görgetnek a nyílt tenger felé - ugyanezt a képet figyelhettem nap mint nap irodám ablakából is - , közben a piszkos ködben részegek csatangoltak néhány lépésnyire tőlem a romladozó, szürke falak között. Aztán, amikor a hideg csontjaimig hatolt, és megdermesztette ujjaimat, betértem a legközelebbi kocsmába, hogy igyak valamit. Amikor kinyitottam az ajtót, fény, cigarettafüst és izzadtságszag vágódott az arcomba. Majdnem viszafordultam. Az olajosan csillogó testek szorosan egymáshoz szorultak, látszólag önálló életre kelt karok gesztikuláltak fejek emelkedtek ki a masszából, és buktak vissza. Száznyelvű káromkodás, átkok és részeg könnyek, a kártyázók izgatott kiáltozása kábított el, mire elvergődtem a pultig, ahol erősen kifestett lányok kellették magukat. Szájukban csikk parázslott, és aki tehette, simogatta, fogdosta, tapogatta őket - amire szemlátomást ügyet sem vetettek. A hőség szinte kibírhatatlan volt, de sem helyem, sem bátorságom nem volt levetni kabáto­ mat - féltem, hogy ellopják. 26 �Az ital hamar a fejembe szállt. Tudtam, hogy lassanként haza kellene indulnom, mégis maradtam még. Nem volt kedvem megint keresztültörni a tömegen, és kimenni a nyirkos utcára, és külön­ ben is - utólag képtelen vagyok visszaemlékezni, hogyan történt - beszélgetni kezdtem egy dán kazánfűtővel, később pedig már csak hallgattam szinte összefüggéstelen keverékszavait. A tengerről mesélt, végtelen, háborítatlan víztükörről, hol a mammutóceánjárók utasait is a parányiság érzése keríti hatalmába, amint eltűnik a part sötét sávja, és akaratlanul is halkabban mozognak a fedélzeten. A tenger pedig négy emelet mélységben algákat és moszatot sodor, meg különös növényeket, amiket egy vihar tépett ki a talajból, vagy lassú folyamok mosták körül gyökereik talán éppen Afrikában, a legendás és elveszett kontinensen. Először nem hittem neki - vagy csak úgy tettem, mint aki kételkedik -, azt állítottam, hogy az ismeretlen földrész csak mese, és pontosan ilyen kocsmákban szoktak fecsegni róla a féljózan tengerészek. Ekkor megesküdött, hogy igazat mond, sőt, azt is felajánlotta, menjek vele. Én pedig igent mondtam, hogy másnapra elfeledjek mindent, ahogy azt is, miképp vergődtem hajnaltájt haza a kihalttá váló tereken keresztülvágva, és zuhantam mély, álomtalan kábulatba. A dán azonban este ajtóm előtt várt a lépcsőn ülve, és azonnal magával cipelt a kikötőbe. Patkányok surrantak el mellettünk, és láttuk a hajóőrségek tagjait a berakodásra váró bálák halmai között, de nem fedeztek fel minket, amint a ládák között osonva elértük a legkülső mólót. Még mindig tréfának véltem a dolgot, vagy csapdának, ahol a fűtő társai majd váratlanul rám vetik magukat, és kiosztanak, talán életemet sem hagyva meg, de minden máshogy történt. A vitorlás kicsi volt, régi, és minden palánkja más hajó testéből származhatott. Rozsdás szögek tartották össze úgy-ahogy, a fenéken bűzös víz hullámzott, és apró faforgácsokat meg korhadt gerenadarabokat, szalmát, üres bádogkannát és narancshéjat ringatott, ha egy nagyobb hajó haladt el mellettünk. Látszólag élettelenül sodródtunk ki egy olajszállító nyomdokvizében a nyílt óceánra, és ott az áramlások szeszélyére bíztuk magunk. Napokon át beszélgettünk az ismeretlen kontinensről, miközben meg sem próbáltuk kormá­ nyozni a vitorlást, éjszakánként pedig olyan érzésem volt, mintha az egész Földdel együtt haladnánk az olajtól mocskolt tengeren a Nyilas csillagkép irányába, csendesen és kiszámítha­ tatlanul. Egész idő alatt nem jutott eszembe, hogy valójában őrültség, amit csinálunk, hiszen olyan sokan próbáltak már meg elvergődni Afrikáig arany, rabszolgák és elefántcsont reményé­ ben, és mindannyian kudarcot vallottak. Aztán vihar zúdult ránk függőleges vízfalakkal, hínár és rohadás szaga borította el a kabint, az árboc pedig kettéhasadt, és mind távolabb sodródva tőlünk, talán előbb is érte el a kontinenst, mint mi magunk. Mert kikötöttünk végül a rég áhított földön, és szomjúságtól lázasan kúsztam az eldobált üres konzervdobozok között a homokban a fák felé. Éppen hajnalodott a sötét ég alatt. Hirtelen kiabálás harsant, hallottam a kibiztosított gépfegyver závárjának kattanását, és amikor felegyenesedtem, fénycsóva csapott az arcomba. Szögesdrót vágta el előlem a további utal. Kétségbeesetten fordultam meg. Talán magyarázatot vártam a dántól, noha tudtam, hogy úgy sem érthet semmit, de nem láttam mást magam mögött, mint a szürkén hullámzó tengert. 27 �p a lócföld 92/1 Öröm Miklós A bolond Úgy vagyok e mostani ilyen időkben mint a Bolond nem kívánom egyik nem kegyét sem meglengetem kalapom felétek és azt kiáltom: sokasodjatok Az volna jó ha unalmam közétek szórhatnám mint láncomat kicsiny darab hogy mindőtöknek jutna s látva mélázó kedvetek hallelújáznék boldogan 28 �Kis Szemán Róbert Gerda, Noa és Waliluso - etüd Szaxofonos Gerdát mindenki ismerte. Nap mint nap ott játszott a Grabenen, a Szenthárom­ ság-szobor tövében, magányosan, olykor még kijjebb az utca végébe szorulva. De akik közö­ nyösen haladtak el a zajos dél-amerikai, vagy a szalonzenét játszó öregfiúk mellett, azok is megálltak, ha meghallották halk muzsikáját, mert Gerda igézően játszott. Már a májusi nap barnára szítta az arcát, a tavaszi szél barázdásra fújta a kezét, ujjai úgy futkostak föl- és alá a hidegfényű hangszer tükörsima felületén, akár egy barna rák a nyálkás, csillogó köveken. Gerda szorosra csomózott piros kendővel védte a fejét a nap erejétől, lappadt mellére és görögdinnye hasára kinyúlt, kékesszürke pulóver tapadt. Szaxofonos Gerda halkan játszott, csak egészen közelről lehetett meghallani, de oly pana­ szosan, hogy előbb meghökkentette, majd megállásra kényszerítette az embereket. Szoros gyűrűbe fogták és lenyűgözve, részvéttel hallgatták. A szikrázó hangszerből bizonytalanul és keserves lassúsággal kígyóztak elő a melódiák, az alkotás minden kínját magukon viselték; kiitapinthatóvá, szinte láthatóvá vált születésük, talán a szépségük is ebben rejlett; a hangok Gerda bensejében fogantak meg. színekkel és érzésekkel telítődtek, kiszakadtak a testéből, álpréselődtek a hangszerbe, végiggurguláztak benne, megfestődtek puhafényű ezüstjével, majd lassan kibomlottak a légbe, és megrezegtették a lélek rejtett húrjait. Gerda pulóvere alól piros kockás vászonruha lógott kövér csípőjére, kék mackónadrágja bő redőket vetve omlott kopott tornacipőjére. Játék közben az öregasszony ide-oda topogott, a zene ütemére vonogatta és rángatta a vállát, emelgette a karját, tekergette a nyakát, ingatta a fejét, az ajkát beszívta, szemhéját félárbocosan dülledt szemgolyójára eresztette - leginkább egy óriás álmodozó teknőcre hasonlított ilyenkor. Gyakorta melléfogott, de a hamis hangok mitsem ártottak a dallamnak, eltörpültek muzsikája szépsége mellett. Visszafogottan, tompán, de átszel­ lemülten játszotta a legszebb dalokat, egyiket a másik után fáradhatatlanul, kedvence a Lili Marlen volt. a zene szüneteiben zavartan hajlongott, bárgyún mosolygott, s ujjával kislányosan nyújtogatta, sodorgatta pulóvere alját. A hallgatók figyelmét. Gerda nagy bosszúságára, délutánonként Waliluso vonta magára. Waliluso piszkosfehér tógában és római saruban jelent meg a Graben végében, fején aranyzott levelekből összetákolt babérkoszorú csillogott. Jobb vállán légiós zászlórúdját egyensúlyozta, olykor meg-megrázta. hogy a rúd végére eszkábált fehér műgalambok megrebbentek, s szár­ nyaikon csilingelni kezdtek az aranycsengettyűk. Bejárta a belváros utcáit, közben halkan varázsigéket mormolt a foga között, időnként megállt, vagy föllépdelt valamelyik templom lépcsőjére, és titokzatos varázsjeleket rótt a levegőbe; a víz, a fény, a levegő és a nap erőit idézte 29 �p a lócföld 9 2 / 1 meg. Szóba elegyedett a járókelőkkel, hosszan beszélt nekik az örök békéről, a természet erejéről és szépségéről, majd váratlanul faképnél hagyta őket. A Dóm téren belekötött a perzsákba és az arabokba, amit a polgárok elégedetten nyugtáztak. Waliluso varázsjelei néhány idomított galamot csalogattak a földre, buzgón tipegtek a nyomában, lesték a markából észre­ vétlen kihullatott magvakat. Aztán ezek a madarak is elpártoltak Walilusotól, fölröppentek társaikhoz a dóm párkányára, s várakozón pislogtak a Singerstrasse felé. Noa a Singerstrassét a dómmal öszekötő kis utcából fordult ki. Vénségesen vén volt, hátát szinte derékszögben törte meg éktelen púpja, amely fejét a föld felé nyomta. Rendszeresen fölbukkant a város különböző pontjain, mindenhová maga után vonszolta sárga-piros Billa-szatyrát és kézitáskáját, amely dugig volt madáreleséggel. Hétrét görnyedve cipelte a terhét, s ha belenyúlt a szatyrokba, a járókelők nagy ámulatára elsötétült felette az ég, galamok és verebek serege ereszkedett alá, s rövidesen olyan szorosan fogták körül, hogy szinte lépni is alig tudott. Noa mégis átvágott a madarak nyüzsgő tengerén, mert sietett, hogy a város valamely másik pontján tűnjék föl ismét... Egyszer egy délután a sétálók figyelmét a dóm fölött gyülekező sötét esőfellegek kötötték le, amelyek fenyegető gyorsasággal közeledteka Kahlenberg felől, beékelődtek a dóm tornya és teteje közé, fönnakadtak a kőcsipkéken, ráhasaltak a színes cserepekre. Óriási záport ígértek. A járókelők futva igyekeztek haza, behúzódtak az ereszek alá, latolgatták, elérik-e a következő kapualjat, az esernyők után kotorásztak a táskáikban. Ezen a délutánon egy idegen fiatalember járt éppen a Szent István tér sarkán. A dómot bebugyoláló fellegek láttán megtorpant, kémlelődött, majd a tér túlsó oldalát kereste a tekinte­ tével. Talán ez a futó tétovázás okozta a vesztét; késve lódult neki a térnek, pár lépés után csöpögni kezdett az eső. Súlyos, kövér, sokat sejtető cseppekben. Valószínűleg szégyellt visszafordulni, behúzódni egy eresz alá, hát előre menekült. Az esőcseppek egy szempillanás alatt átlátszatlan vízfüggönnyé sűrűsödtek, amely minden irányban elvágta az útját. A tér kellős közepén járt, lecövekelt, és késégbeesetten körülnézett. A kapualjak, amelyek védelmet nyújt­ hattak volna, halványan sejlettek a távolban, az esőfüggöny mögött. Egyszerre váratlanul, honnan honnan nem, Noa bukkant föl mellette, mintha csak a földből bújt volna ki. Noa a záporral mitsem törődve vonszolta maga után szatyrait a nyálkás köveze­ ten. Megállt a fiatalember mellett, de nem pillantott rá. A földre állította a szatyrokat, két kézzel beléjük markolt, és körkörös mozdulatokkal, akár a magvető, szórni kezdte az eleséget. Az égből fürtökben ereszkedtek alá a madarak, a szárnyaikon szétporló vízcseppek összekevered­ tek a magvakkal. A galambok szaporán bólogatva kapkodtak az esőpatakokban úszó eleség után. Noa, ahogyan csak megtört dereka engedte, fölegyenesedett, s alulról az idegen arcába tekintett. A homlokán végigcsurgott az eső, a szeme fényesen csillogott, mint a templom esőáztatta cserepei. - Ugye szépek a madaraim, fiatalember? - szólt, és otthonos mozdulattal körbemutatott. Az idegen bólintot. - Jól eleredet, de ilyenkor legalább nem tapossák agyon szegénykéimet - folytatta. - Mintha dézsából öntenék - morgolódott - , még szerencse, hogy mindig magamnál hordom az esernyőmet - bökött biztatóan a táskájára. Az idegen egyik lábáról a másikra állt, cipőjében cuppogott a víz. - A galambok magát is megszokják - mosolygott Noa -, ne mozduljon, már a cipőjéről is csipegetnek! 30 �A madarak gyűrűje valóban egyre szorosabbra zárult körülöttük, egymáshoz szorultak, a karjuk összeért. A Graben felől Gerda és Waliluso bontakozott ki az esőből. Civakodtak. Szaxofonos Gerda az eső elől a pulóvere alá rejtette a hangszerét, Waliluso a hóna alá csapta aranyleveles babérkoszorúját, hogy a föl-föltámadó szél bele ne kapjon. Közeledtükre a madártenger enge­ delmesen szétvált, majd a sarkukban azonnal ismét összezárult. Noa előtt megálltak. Gerda szemhéján, akár egy ereszben öszegyűlt, majd cseppekben csordogált le a víz, Waliluso az égnek emelte az arcát, és hálaadó imát intézett az elemekhez. Noa rosszallóan tekintett rá. - Ugyan, hagyd el! - szólt csöndesen, de határozottan. - Ezt tartogasd az embereknek! - Elhoztad az esernyődet? - szegezte neki a kérdést Waliluso köszönés helyett. Noa bólintott. - Ez meg ki itt? - bökött az idegenre Waliluso légiós zászlórúdjával, hogy megszólaltak a csengetyűk a bot végén, s karimájukról aranyos cseppek hullottak a víztócsákba. Szaxofonos Gerda is az idegenre vetette teknőc-pillantását. - Egy idegen - válaszolta szelíden Noa. - Nem mindegy neked? - Én ismerem - kottyantott közbe Gerda, és hamiskásan a fiatalemberre pillantott. - Remélem nem veszed be az ernyőd alá? - kérdeze Waliluso, és fenyegetően forgatta hozzá a szemét. - Kit veszek be és kit nem, az én dolgom. Semmi közöd hozzá! - utasította rendre Noa. - De hiszen ez egy idegen! - Mindig csak hárman szoktunk állni alatta! Ő már nem fér be! - méltatlankodott tovább Waliluso. - Idegen, nem idegen, nekem egyre megy. Most ő is velünk lesz. Ha nem tetszik, fel is út, senki sem tartóztat! - jelentette ki Noa ellentmondást nem tűrő hangon. - Nekem tetszik - pislantott a fiatalemberre álmodozón és kacéran Gerda. - Neked mindenki tetszik! - dohogott Waliluso. - Ez is biztosan ott nyáladzott körülötted, amikor játszottál. És azt tudja vajon, hogy nejlonzacskót gyömöszölsz a szaxofonba, eltömöd, és attól olyan különös a hangja? Gerda elsápadt, s kinyúlt pulóvere alatt önkénelenül is magához szorította a hangszerét. - Hogy mondhatsz ilyet? - sopánkodott. - Akarod hogy megmutassam? Add csak ide! Vagy vegyem el? - kiáltotta Waliluso, azzal megragadta Gerda karját, és rángatni kezdte. De az öregasszony sem hagyta magát. Két kézzel szorította a szaxofont a hasához, s közben hangosan sivalkodott.- Segítség! Nem adom! Te hitvány alak! Szemfényvesztő! Te mersz hozzámnyúlni, te csúszómászó! Polgármester lakája! A mi békekövetünk! Ott a helye minden csúcstalálkozón a politikusok mellett! Pfuj! Gané! - Hagyjátok abba! - szólt rájuk szigorúan és erélyesen Noa, aztán még fenyegetőleg hozzátette. - Különben nem veszem elő az esernyőmet.! Waliluso erre elengedte Gerda karját, Gerda pedig abbahagyta a szitkozódást, és megigazí­ totta megtépázott pulóvere alatt a domborodó hangszert. Várakozón pislogtak. - Gyertek közelebb! - parancsolta őket magához Noa. - Te is jöhetsz! - intett barátságosan az idegennek is. Közelebb léptek, és szorosan közrefogták Noát. Gerda, Waliluso és az idegen. - Még szorosabban! - sziszegte Noa. - Hogy mindenki aláférjen! Zárt négyszöget alkottak, a vállaik egymáshoz símultak. Noa résnyire kinyitotta a táskáját, 31 �palócföld 92/1 és belesüllyesztette a karját. A táska mélyén megcsillant az esernyő fényes nyele. Feszülten figyelték, Waliluso izgatottan lihegett, Gerda várakozón kimeresztette a szemét. Noa lassan, óvatosan kihúzta a táskából az esernyőt. Waliluso megkönnyebbülten sóhajtott föl és hátraha­ jolt, Gerda a szája elé emelte a kezét, és aprót sikkantott a gyönyörűségtől. Noa a feje fölé emelte az ernyőt és egy gombnyomással fölnyitotta. Az esernyő nagyot rúgott, fölszaladt és szétnyílt a fejük fölött. Az eső a csupasz vázon keresztül továbbra is kitartóan paskolta a fejüket. A rossz bordák alatt még szorosabban simultak Noához. A dómtér kihalt volt, a tcmplomcserepek alatt a vízköpők csúfondárosan vigyorogtak, vastag vízsugaraikat az üres tér közepéig lövellték. Összeállította Turcsány Péter és Erdei János, a POLISZ c. időszakos lap szerkesztői. 32 �Mi történt? Mi történik itt? Géczi József Három féle a rendszerváltás valóságaiból “Gyökér, lomb és száraz ág. Háromféle valóság Ki abból csak egyet lát, Nem látja a fát magát..." (Bródy János: Vásárhely fölött az ég...) GYÖKÉR (avagy néhány nyilvánvalóság a rend­ szerváltozásra rendeltetett rendszer eredendő bajairól) Ma - amidőn már nemcsak a téveszmék buktak meg, hanem az összeomláskor felfris­ senő régi-új rögeszmék is megfáradtak - talán nem lesz haszontalan ha a kimúlt posztsztálini modell néhány születési fogyatékosságával kezdjük álságos elmefuttatásunkat. Csak egykét ritkábban emlegetett mozzanatot emlí­ tünk. A teljeskörű feltárást átengedjük a XXII. századnak. Rendszer volt-e egyáltalán a lelkekben és vasbetontömbökben még sokáig kisértő vala­ mi? Erről most egyáltalán nem nyitunk vitát. Kedvünk lenne hozzá, ám a vita e folyóirat hasábjain mégiscsak az átmenetről folyik. A hová-ra sem igen térhetünk ki (azt úgysem tudjuk, csak mondjuk). Szóljunk hát valamit a honnanról. 1. Az egyenlőség iránti EMBERI vágy (felülről nézvést irigység, alulról átélve igaz­ ságérzet) valószínűleg egyidős a TÁRSA­ DALMI egyenlőtlenséggel. Ezen ősi törekvé­ sek egészen az ipari forradalomig a falvak kölcsönös felgyújtása, a férfiak karóba hú­ zása, a nők megerőszakolása után - beletor­ kolltak valamiféle kicsit új - nagyon régi rendbe. Visszasímultak az olyan-amilyen va­ lóságba. A kapitalizmus új helyzetbe hozta az egyenlősítő és igazságtevő ősi képzelgéseket, mozgalmakat. Az anyagi javak termelésének, a társadalom egybeszervezettségének ezen a soha nem látott fokán a korábban történelmi­ leg “csaknem” veszélytelen pozitív és negatív utópiák előtt megnyílik a politikai önmegva­ lósítás egyszerre ígéretes és tragikus lehetősé­ ge. Megtestesülhet a Sátán tanítása - végpont­ ján(?) a fasizmussal. De fenyegetetté válnak, átpolitizálódnak a progresszív eszmék is. A jakobinus diktatúra már riasztó előképe az el­ torzított IGE “bolsevik típusú” megtestesülé­ sének. (Például!) 2. A századfordulóra világméretesedett ka­ pitalizmus struktúrális válságának egyik mel­ léktermékeként megjelenik a tőkés viszonyok (magántulajdon, piac) túltagadása. Most már nem mint elvont eszme, hanem mint hatalom­ ra orientált anyagi erő. A fennálló rend kritiká­ 33 �p a lócföld 92/1 ja (szocializmus) vadházasságraa lép a meg­ döntés, a voluntarisztikus átalakítás vágyával. Ott, ahol mindez messianisztikus-plebejus egyenlősítő törekvésekkel valamint bizáncias tekintély-kultusszal, küldetéstudattal párosul ott előkerül a puska is. (Egyébként is kéznél van.) A korai tagadás, túltagadás eleve magá­ ban hordozta a tagadás tagadásának mozza­ natait. A létrejött rendszer sikertelenségével, despotizmusával, a civilizált polgári egyenlőt­ lenség visszabarbárosításával tagadta önma­ gát. Másrészt közvetve de egyre nyilvánva­ lóbban tagadta őt az a világkapitalizmus, amelyből meghaladás címén önmagát kire­ kesztette. Harmadrészt tagadták a benne lakó lények szellemi és politikai lázongásai, hét­ köznapi cselekedetei. (Látványosan 1921ben, 1956-ban, 1968-ban, 1980-81-ben és vé­ gül itt mostanság a végjátékban.) Nem az államszocialista zárványok létre­ jötte a megmagyarázhatatlan (bár ez is külö­ nös), hanem tartós, szívós fennmaradásuk. A nem létező “létezőt” úgyis felfoghatjuk, mint egy statikus válságmodellt, amely sikeresen menetelt hátrafelé egy előrehaladó világban. (A kiirthatatlan “rendszeridegen” elemeknek hála, eközben itt-ott fejlődést is produkált.) A válság tehát nem a nyolcvanas években kelet­ kezett. Az összeomlás előre bele volt kódolva a szisztémába. A közelmúltban “csupán” annyi történt, hogy e válságfolyamatok össze­ geződtek, felszínre robbantak és tudatosultak a szereplők agyában. 3. A “hatalomra jutott utópia” önmegvaló­ sulni akart. A világátalakítás terve hamar bele­ ütközött a valóság falába. Esetünkben sem volt eszköz a tárgyi és emberi valóság átlénye­ gítésére. Némi lelkesedési gyakorlat és neve­ lési kísérlet után elkövetkezett a tárgyak és emberek fölötti intézményes erőszak ideje. A hívők egyre fogyatkozó tábora és a ha­ talom végül kénytelen volt megelégedni egy 34 látszatvalóság felépítésével. Elhitette önma­ gával és népével, hogy a lászat a létező, és a létező a látszat. A hitet szükség szerint pótolta a butítás, a megfélemlítés, a kényszer. A népnek demonstrálnia kellett: látja a pa­ lástot a meztelen királyon. Egy idő után, már azzal is megelégedtek, ha nem kiáltja: “A ki­ rály meztelen.” A következő fázis: “A király meztelen, de hát történelmileg így adódott.” Végül már a hatalom birtokosai is szerették volna abbahagyni az egészet. “Múljon a rend­ szer, csak a hatalom maradjon.” A legnagyobb akadályt azonban mégis maga a bürokratikus struktúra, annak felmérhetetlen erejű tehetet­ lenségi nyomatéka jelentette. 4. Az államszocialista rendszer bukásában óriási szerepe volt a lelkiismeretfurdalásnak illetve a rossz lelkiismeretnek is. Ez egyaránt érvényes a bűnökbe, őrültségekbe torkolló túl­ kompenzálásokra, valamint a rendre elvetélő megtisztulási törekvésekre, reformkísérletek­ re. Nem Marx és “kénes bandájának” alantas terveit hajtotta végre egy népellenes bűnre összeesküdött csoport - mint azt szobordöntö­ getés szintű elemzések manapság természetes diadalittassággal hangoztatják. A dolog fordítva áll. Az álszocializmus mindig is szervi legitimációs válsággal küz­ dött, hiszen egyre reménytelenebb ellentmon­ dásba kerüli eredeti eszményeivel. Képtelen elviselni önnön hatalmi ideológiájának hivat­ kozott elméleti forrásait. Feledtetni akarta, el­ hazudta saját forradalmi ígéreteit, újra és újra átírta mozgalmi előtörténetét. Összetörte a tükröt, festett képet tartott magasba, irtotta, elnyomta a kételkedőket. Mégis akarva-akaratlanul, de minduntalan vi­ szatért a kiindulóponthoz. A háttérben, a cse­ lekvésben a kiépülő hazugságok rendszerében mindig ott munkált a hamisság érzete és ez állandó bizonyítási kényszer. A “fejlődésre kötelezett” fejlődésképtelen rendszer hatalombirtokosai és végső szembe­ �Mi történt? Mi történik itt? nézéstől visszariadó álmodozói kénytelenek voltak fejlődést szimulálni, vagy egyszerűen belehazudni a valamit a semmibe. Kifelé ret­ tegett a rendszer a tőkés külvilágtól, mint ígé­ reteinek élő cáfolatától. Befelé semmitől sem rettegett jobban mint a “baloldali” kritikától, a hirdetett értékek mentén való lelepleződéstől. Hogy azt egymagában megdönteni nem tudta, az már egy másik kérdés. 5. Közismert, hogy Kun Béla, valamint dé­ dapáink mostanában megtagadott, sírjában, emlékében meggyalázott egyik fele (harama­ da?) úgy 1918-19 táján nekiveselkedett a szó­ banforgó utópia közvetlen (világforradalmi) megvalósításának. Az államszocializmus vé­ gül mégiscsak egy birodalmi reexport formá­ jában jött el hozzánk 1945 után, a nagyhatal­ mak szíves - bár kényszeredett - közreműkö­ désével. A nagypapák jóval kisebb - bár a ma bevallottnál mindenféleképp nagyobb - há­ nyada hitt akkor már az egészben. A “világfor­ radalmat” megjárt generáció javát ekkorra már Sztálin kivégezte, a háború megtizedelte. Ennek okán is a mindenkor ügyeletes történel­ mi balek, az ifjúság adta a szükséges mennyi­ ségű fanatikusok derékhadát. Az első tíz évben megkísérelték Magyaror­ szágra kényszeríteni az államszocializmus harmincas években fixálódott szovjet-orosz modelljét. A szuronyok mellett önzetlen ta­ nácsadók ezrei is serkentették a sztálini ál­ lamstruktúrák szorgos-dolgos, aprólékos át­ másolását. Ezt az egyszerre nyomasztó és idét­ len kabátot azonban a magyar társadalom le­ dobta magáról. Előbb passzív ellenálással. 1953-tól erkölcsi mozgalommal, 1956-ban fegyverrel, végül pedig gyakorlati tagadással. Startvonalán akasztófákkal tűzdelve, de mégis kialakult a sztálini modell egy sajátos magyar oldalága, alrendszere. Többek között nevez­ hetjük feudálszocializmusnak, avagy éppen felvilágosuló posztsztálinista manipulatív pu­ ha diktatúrának. Az államszocializmusnak ez a második modellje, egy részt jó, mert előkészítette a rendszerváltást (előkészült benne a rendszerváltás), másrészt rossz, mert zavarja az új ha­ talmat (hatalmakat) az abszolút tagadásban. A mutatvány emberfeletti: miközben építeni lehet az elmúlt harminc évben végbement fel­ világosodás és majdnem polgárosodás ered­ ményeire, ezt hitelesen le kell tagadni a politi­ kai ideológiában. Mindazonáltal a hamis diagnózisra épülő hamis terápiák szerepet ját­ szanak ugyan a gazdasági rendszerváltozás akadozásában, a döntő talán mégsem ez. A sajátos magyar modell - amelynek névadója Horthy Miklóshoz bornírtan hasonló hányattatá­ sok után elfoglalja majd helyét a magyar törté­ nelemben - sokakban kifejlesztette a rend­ szerváltó készségeket. A makrostruktúrák meg­ újuló képessége dolgában - és általában a haté­ konyság, a versenyképesség terén - még sem állunk lényegesen jobban, mint a “klasszikus” szovjet típusú néhai államszocializmusok. 6. Az átmenet előtörténeténél maradva, jelzésszerűen még egy gyakran vitatott kér­ déskörről: A szétporladt rendszer elagonizált volna talán még tíz évig is, ha nem jön Gorba­ csov. Az a bizonyos - manapság már kevésbé újult áhítattal emlegetett Nyugat egészen jól elvolt önmagával nélkülünk is. (A fegyverke­ zési versennyel, az új ipari forradalommal az információrobbanással persze azért megcsele­ kedte, ami rá volt mérve.) A lengyel válság azonban (háttérben az elhülyült-elposványo­ sodott Brezsnyev-éra idült neosztálinizmusá­ val) már a végjáték előszele volt. Gorbacsov­ nak, akárkinek jönnie kellett. A sok kis apró eroziócska, a milliónyi minifelvilágosodás pici polgárosodás nélkül nem lett volna se pe­ resztrojka, se glasznoszty, sem az ami utána következett. Kukorékoltunk és éppen hajnal lett? Nem, ezt a politikai hajnalt sok-sok kis konzervatív, liberális, baloldali, népi és urbánus és nem 35 �palócföld 92/1 utolsósorban dezideologizált kakas kukoré­ kolta össze, sok-sok kis tyúkocska szenvedte ki. Az már szerencse kérdése, ki mikorra idő­ zítette a kukorékolást és kinek tartották a cső­ réhez a mikrofont! LOMB (avagy történések a hatalom kérdésével fertő­ zött szférákból) A magyar átmenet szálai különösen ku­ szák. Nehéz visszakeresni a kiindulópontokat, az előzményeket, a fordulatokat. Sok függ at­ tól is, mit éltek át a szubjektumok és közössé­ geik. Van akinek semmiféle átmenetélménye nincs. Az egész negyven évet egyetlen sötét éjszakaként viselte el. Egyszer csak vége lett a lidércálomnak és kész. Leírható az átme­ net, nagyjából objektivizálható tények men­ tén is. Lássuk először a “személyes átme­ netünket”. Szubjektíve ugyanis az a döntő, mit hogyan éltünk át, mikor milyen elismeré­ seink voltak, és ma miként emlékezünk vissza minderre. Az sem érdektelen milyen nagyapómesét tudunk hitelesíteni környeze­ tünkben, mit hitetünk el önmagunkkal és má­ sokkal. Hol kezdődik hát az én átmenetem? (Mint az nyilvánvaló, személyiségünk integritásá­ nak megőrzése szempontjából a többieké egyébként sem érdekes.) A végjáték előérzete talán akkor érintett meg először, amidőn bocsássa meg nekünk a Teremtő - vörös bort bontottunk Brezsnyev halálhírére. Vagy ahogy a béna kezű és elbutult képű Csemyenko az oszlopnak támaszkodva fogadta a rész­ vétnyilvánításokat Andropov gyásszertartásán? Vagy amint Gorbacsov első nagy beszé­ dében korán elhúnyt barátommal. Rókái Pis­ tával ujjongva leltük fel a sablonok függönye mögött egy egészen űj világszemlélet Ígére­ tét? Vagy az 1987 tavaszi szegedi “szocializ­ mus konferencián”, ahonnan megszégyenül36 tcn távozott az “offenzív helybenjárás” jobb sorsra ígérkező populista apostola, Berecz Já­ nosi Vagy 1987 őszén állampárti alapszerve­ zetünk vezetőségi ülésén, ahol “kemény küz­ delemben” jegyzőkönyvben rögzítettem har­ cias véleményemet: miszerint a tagkönyvcsere cinikus üresjárat, a válságkezelést elszabo­ táló pótcselekvés. (Micsoda ellenálló múlt kár, hogy ilyesmije majd mindenkinek van. Vagy még olyanabbja.) Itt egy kis időre megszakad egyéni átme­ netem. Az utolsó békebeli évben ismerkedtem a magánépítkezés gyönyöreivel. 1988 szep­ tembere táján - valahol az épületfabeszerzés és a tetőfedés között, hirtelen “megvilágosod­ tam”: alkotmányos egypártrendszer, határolt többpártrendszer, érdekszervezeti pluraliz­ mus, demokratikus szocializmus mint társa­ dalmi forma - mind-mind a múlt (ámbátor bátor) zenéje. Beköszöntött a végjáték, “nya­ kunkon a többpártrendszer”. Felsorakoztak a versenyzők, kezdődik a kíméletlen küzdelem. A tét - például az akkoriban alakuló reform­ körök számára - nem a meghatározó szerep, hanem, hogy lesz-c demokratikus baloldal az új világban? Bckövetkezhet-e még időleges ám a baloldal sorsát megpecsételő - vissza­ rendeződés, sikerül-e rehabilitálni az “europé­ er szocializmust” - befogadtatni az eljövendő demokácia családjába? Egyáltalán lesz ebből demokrácia, vagy beindul a békés átmenet a leszámolás felé hökkentem meg Nagy Imre temetésén, ahol pillanatok alatt egy pokróc alá vontak addigi ádáz ellenfeleinkkel. Reformkommunista is csak kommunista, hiába tülekszik ide a kopor­ sókhoz - harsogta Orbán Viktor. Elindította ezzel azt az antiszocialista munkaversenyt, amely mára a liberalizmust és a “lakiteleki szellemet” is sarokba szorította. Mentségére legyen mondva, a hatalmi harc kegyetlen tör­ vénye szerint ez a verseny nélküle is elindult volna. További mentség, hogy a liberálisok az addigi játékszabályok felrúgása nélkül nem �Mi történt? Mi történik itt? küzdhették volna fel magukat második politi­ kai erővé. Külön misét érdemelne ez az úgynevezett reformkommunistaság is. Kelet-Európa álta­ lános meg nem értésében Nyugat is csak addig jutott el, hogy “megbuktak a kommunista rendszerek”, no meg a komcsik meg az “utód­ pártok” - stb., stb. Amerikától nem is vár el többet az ember, de Nyugat-Európa már túl­ léphetne a döntő percekben még indokolt libe­ ro-konzervatív diadalmámoron. A nyugati szociáldemokrácia önálló értelmezés helyett átvette politikai ellenfelei nyelvét és verseng­ ve próbált rajtuk túltenni. A valamikori kom­ munista-szociáldemokrata gyűlölködésekből, szembenállásból levezetve lehetetlen megér­ teni a baloldal és a demokácia Lajtán inneni pokoljárását. Ezek a rendszerek - s különösen a magyar - már rég nem voltak pusztán és elsősorban kommunisták. Mint ahogy a de­ mokrácia és a polgárosodás értékeit valló re­ formpolitikusok és állampárton belüli ellenzé­ kieskedők többsége sem volt az. Ezen nem változtat az sem, ha félrevezető elnevezéssel egy időben közülük egyesek valamiféle be­ csületből vagy dacból reformkommunistának vallotta magát. Ha sértődős természetű volnék, valahol az elfajuló választási kampány táján befejezett­ nek nyilvánítanám az átmenetet. Mi szocialisták enyhén szólva nem vol­ tunk mentesek születési fogyatékosságoktól és egyéb hibáktól. Talán mégis túlzás volt össznemzeti bűnbaknak kinevezni bennünket és folyton ránk mutogatni mint a múlt marad­ ványaira. Törvényesen is a régi rendszerhez kötődőknek nyilváníttattunk. Más motivációk is közrejátszhattak, ám a jogutódság felválla­ lása nélkül érvényét vesztette volna a nemzeti kerekasztalnál kötött megállapodás. Igaz, hogy úgysem tartotta be senki. Sokaknak ka­ póra jött a ránk zúduló össztűz. Úgy gondolták mindenki más helyett elvisszük a balhét, lehe­ tővé téve ezzel az átmeneti magánstratégiák sikerét. Legnagyobb kár, hogy mindezen köz­ ben homályban maradtak a rendszerváltás tényleges akadályai. Gettóba, deffenzívába szorulva mi sem fordíthattunk kellő figyelmet rájuk. Sőt, néha a szélsőséges ítéletek ellen fel­ lépve már azon vettük észre magunkat, hogy azt védjük, ami ellen harcra szerveződtünk. Az objektivitás mentén sem könnyű a ma­ gyar átmenet kiindulópontját meghatározni. Nem köthető egyetlen falomláshoz, csen­ gettyűs tüntetéshez avagy diktátorfutáshoz. A rendszer kiépülésének felpörgő, tisztán irraci­ onális és tisztán voluntarista szakasza 1953-ig tartott. 1953-tól egészen az 1989-es NAGY SZÉTPORLADÁSIG mindvégig jelen voltak a korrekciós erők, a felvilágosodási, a polgá­ rosodási és más autonom törekvések. A vi­ szonylagos haladás képviselőit nem sikerült teljesen szétzúzni sem 1955-ben, Rákosi máso­ dik - pünkösdi - királysága, sem az 1956 utá­ ni megtorlások időszakában. Ott találjuk őket nemcsak a perifériákon, vagy a durva elnyomatás pozíciójában, hanem a hatalmi-igazgatási intézményrendszer egyre bő­ vülő zugaiban, a termelés különféle területein. A zsilipek kétségtelenül az 1988 májusi pártértekezlet - korántsem mindenben szán­ dékolt - hatására nyíltak fel. Itt a döntő nem Kádár bukása, hanem a vadászpuskához és az ő szocializmusukhoz görcsösen ragaszkodó ókonzervatív kövületek eltávolítása volt. Ká­ dár már évek óta egyre rosszabb közérzettel totyogott a válság felé haladó ország hatalmi erődjeinek folyosóin. Válságtagadó 1988 ápri­ lisi kijelentésével nyugdíjaztatta magát mara­ dék tisztelői szemében is. Május után pedig tőle konzervatív irányba a csúcsokon nem lé­ vén már senki, okafogyottá vált egyensúlyoz­ gató szerepe. A Nagy Imre-kérdéssel már csak leépülő aggyal kisérelt meg szembenézni. Szánalmas vergődése ekkor már legalább ak­ kora gyűlöletet keltett mint részvétet. Kádár bűneit és erényeit a ma dühöseinél vélhetően higgadtabban mérlegelte az ÉGI 37 �p alócföld 92/1 SZÁMONKÉRŐ SZÉK. Meg kellett érnie Nagy Imre temetését, bizonyosságot kellett vennie “rendszere” összeomlásáról, de fel­ mentést kapott a viharos átmenet stációinak végigtapasztalása alól. A névadó személyiség nyomasztó súlyától megszabadulván a versenyzők gátlásmente­ sen átengedhették magukat a lemeztelenült politikai harcok mámorának. 1989 nyarától ta­ rajos hullámokat vetve máig tart a hatalmi vetélkedés. Hogy hogyan változott a hadisze­ rencse, hogy miért nem bírjuk abbahagyni és miért nem szeret minket a nép, valamint hogy miért nyertes és vesztes egyszerre, erről külön kellene majd megírnom a magam kis olvasa­ tát. (Akár e folyóirat hasábjain is...) SZÁRAZ ÁG (avagy a rendszerváltás politika alatti folya­ matai) Ez az a kérdéskör, amiről nem írunk, csak néhány sejtést fogalmazunk meg. Legalább három Magyarország van e hazában. Az első, az ami látszik, amire figyelnek, amiről írnak, amit ködösítenek. Ez a befeje­ zetlen hatalmi harc terepe. Itt dúl a küzdelem a hivatalért, a vagyonért. a lelkekért. Önmagá­ ba mélyedt, a hatalom vagy az ellenzékiség gettójába szorult frusztrált parlament és pár­ tok, lebegő, civakodó önkormányzatok, a tár­ sadalomhoz még gyengén kötődő helyi és or­ szágos politika világa ez. Ide sorolhatók a nyilvánosság, a szellemi élet látható mozaik­ jai, a gazdálkodó szervezetek, az intézmények tettenérhető manőverei, vergődései. A harmadik Magyarország az, ami többékevésbé látszik, amiről mostanában már be­ szélnek, de amire mégsem figyelnek igazán. A társadalom jelentős része egyre kilátástala­ nabb perifériális helyzetbe sodródik. A vala­ mikori reménybeli középosztály nagy cso­ portjai zuhannak le a plebejus létbe. Nyugdí­ 38 jasok, fiatalok, nagycsaládosok, munkanélkü­ liek százezrei éldegélnek a lét és nemlét hatá­ rán. Havi jövedelmük nem elég a rezsire sem, nemhogy a kielégítő táplálkozásra, vagy a megfelelő ruházkodásra. Végső menedékként vár sokukra közkatona szerepe az alvilágban, a koldulás, a csavargás, a nenekülés a szub­ kultúrákba, a narkotikumba, a misztikus álkö­ zösségekbe. A gazdasági fellendülés, a szociá­ lis háló, az újra kiépülő szolidaritás, az erköl­ csi megújulás talán még segíthetne rajtuk, ám mindez nagyon távolinak tűnik. A második Magyarországról tudunk a leg­ kevesebbet. Itt van születőben az újvilág, a rendszerváltás tényleges bázisa. A gyermekek, az ifjak nyelveket tanulnak, elsajátítják a mo­ dern technikát. Külföldi egyetemeket látogat­ nak, tapasztalatszerző vándorútra kelnek. Fe­ ketén, vagy hivatalosan szakmunkások, mű­ szakiak és más értelmiségiek indulnak nyugati munkára. Ha lassan is, de szaporodnak a ma­ gánvállalkozások, a külföldi tőkeberuházá­ sok. Sokan beletanulnak a tőzsdézésbe, az ügynökösködésbe, a seftelés különböző for­ máiba. Alapítványok születnek, egyesületek, érdekszervezetek alakulnak. Egyes magáncé­ gek Vlagyivosztoktól visszafelé Tokióig ke­ reskednek. Ingatlanokat vásárolnak teszem azt Albániában. Burzsoává vált a régi elit egy része. Erkölcsi dörgedelmeket harsogva, át­ mentést kiáltva ugyanerre törekszik az új elit is. A kelet-európai nagy összeomlás zavarosá­ ban halászva kifejlődött a szervezett alvilág. Ennek felső rétege - ahogy egy rendes őska­ pitalizmushoz illik - igyekszik pénzét átmos­ va, “majdnem tisztes” vállalkozóvá válni. Ezen és más hasonló jelenségek egyenlőre ki nem számítható történelmi pillanatban egy­ beszerveződnek, felerősödnek és járhatóvá vál­ nak. Ott áll majd küldetéstudattal, utóforradal­ misággal elhomályosított szemünk előtt a neokapitalista Magyarország rideg valósága. Nem olyan lesz mint megálmodtuk, de addig­ ra ez a szempont már mit sem fog számítani. �p alócföld 92/1 ifj. Zámbó István: Piros hóember 39 �p alócföld 92/1 Jókai Anna Madách szava Madách Imrét ünnepelni jöttünk össze. Madáchra lehet és kell is emlékezni, művét azonban élni kell; a Tragédia szépségét nem­ csak élvezni, de megtanulni belőle azt, ami megtanulható. Egy szikár, inkább szomorú semmint derű­ re hajló férfi vidéki magányban, megviselt lé­ lekkel írja a világszínvonalú, szilárd filozófiá­ jú magyar Faust-történetet, Az ember tragédiá­ ját. Nem tudja, hogy századokra előre ír, nem spekulál, nem modernkedik. Alázatos a nagy­ mester, Goethe nyomában maradva, ugyanak­ kor magabízó: nem fél az összemérettetéstől, vagy ha fél is, tehetsége lendülete ezt a félel­ met legyőzi. Saját keserűségével, a nemzet tompa szür­ keségével az írás hatalmát, megtartó erejét veti szembe, a meggyőződést, amit már 1861-ben, a Mózesben is kifejezett: “Jaj a népnek, ha nincs költészete. Lelkét elfojtja a körültekintés, S csak lelkesülés szül mindég nagyot." Lénye két szélsőséges asszony hatását szenvedte: egy kevély, rendbe-rögződött anya és egy lidérc-nyugtalanságú feleség próbálta uralni, végülis sikertelenül, de mégis magán­ életi nyomorúságba sodorva. A Mária-esz­ ményt és a hús-vér, kisértő “évaságot” együtt sohasem találta meg egy személyben: megfor­ málta hát a Nőt gyönyörű kettőségében a kép­ zelet színterén. Pszichológus nem tudhat annyit a női lényegről, mint amennyit Madách tudott. Szegény Fráter Erzsébet is: felmentését itt, a tragédiában kapta meg, bevallatlanul és sze­ mérmesen. Az ember tragédiájában minden benne van: a személyiség fájdalma és szubjektivitása -a korabeli haza állapota - a szerzett történel­ mi ismeretrendszer - és a megnevezhetetlen adomány: a felfedező szellem, az anyagon túl emelő transzcendencia. Nem véletlen, hogy Madách nem avul el soha - nem véletlen, hogy a magyarsággal szemben oly értetlen világ­ színpad is befogadta. Az sem véletlen, hogy az ötvenes években megpróbálta az anyagel­ vűség kiiktatni - holmi romantikus téveszme­ ként - a madáchi bölcseletet. Beszélhetnék verseiről, más drámáiról, ma este is: de akkor vége-hossza nem lenne a mának. Iroda­ lomelemzést is tarthatnék, de akkor túllépném tisztemet. Én pusztán arról szeretnék beszélni, mi­ lyen mélységben van jelen a madáchi gondolat - mégha nem is figyelünk fel rá a mindenna­ pokban - mindabban, ami velünk most törté­ nik. Minden teremtésnél - az emberi társada­ lom teremtésénél is - , minden új születésénél törvényszerűen megjelenik Lucifer: részben mint kisajátító és eltorzító, részben mint konok tagadó. Részben hibásan művelteti, amit jól kellene - részben kigúnyolja a valóban jót is. Lucifer nem itt van vagy ott: hanem itt is és ott is, ezer alakban. Ezért oly nehéz felismerni. Nincsen földi édenkertünk, Éva nem kiálthat: “élni, élni: mily édes, mi szép!” - mert az élet kemény. Úgy tetszik, túl vagyunk a falanszte­ Elhangzott a Madách-ünnepség megnyitóján 1992 január 24-én, Balassagyarmaton. 40 �p alócföld 92/1 ren, s mintha csúsznánk a londoni színbe napra vezért cserélni kész? S kinek nem fáj, vissza. Pedig most Madách megíratlan jelene hogy egykori barátok, az önkény ellen vállvet­ várakozik előttünk: nem a Földtől való felelőt­ ve küzdők, ma meg sem akarják ismerni egy­ len elszakadás meddő kalandja, s reméljük mást, sőt egymás ellen fordulnak, új csatateret nem a Naptól elhagyott embervilág bamba ha­ teremtve a régi helyén, amit bizony közös ener­ lála, hanem valami más. Nem vissza a vásáros, giával végre szántófölddé kellene varázsolni; talmi, pusztán üzleti létbe, hanem az út előbbre verejtékkel és nem vérrel öntözni többé. visz; előbbre kéne, hogy vigyen. Oda, ahová a Megfogalmazta ezt a jelenséget Madách. sorsából kiszakadni vágyó Ádám visszapottyan: “A bűnös önmaga a győzelem, Mely szerte­ az eszkimó rémlátomást megelőző, tizenharma­ szór, száz érdeket növel. A vész, amely össze­ dik szín megíratlan végére. A szörnyű tanulsá­ hoz, mártírt teremt, Erőt ád..." gok utáni újrakezdés lehetőségéhez. Ebben van Mindannyiunknak - látva a felszínen for­ a kor felelőssége; ez az a fehér folt, amit még a rongó indulatokat, egyes önérvényesítések madáchi lángelme is üresen hagyott: mi legyen gátlástalanságát - nagy kísértés az elvonulás, a csalódott, hitében mégis makacs Ádámmal visszahúzódás vágya. Mennyire értjük a kons­ és az ő téveteg ”Évájával”, mi legyen a nyugati tantinápolyi szín csalódott Ádámját: közömbösségből és a keleti erőszakosságból “Ne lelkesítsen többé semmi is, Mozogjon egyaránt kiábrándult emberiséggel? Hogyan a világ, amint akar, Kerekeit többé nem igazí­ éljünk, mint végre szabad személyiségek, úgy, tom, Egykedvűen nézvén botlásait. Kifáradtam hogy a mindenkori másik iránti figyelem és - pihenni akarok.” részvét ne vesszen ki a szívünkből? Hogyan Természetesen mégsem tehetjük. Az em­ csináljunk szükségszerű, átgondolt, földi progra­ berben él valami, ami nem hagyja a passzivi­ mot e sokat szenvedett országnak úgy, hogy ez tást, ami a tévedések között is szűntelenül sar­ a program a szellem szférájában is igaz, érvé­ kallja, valami folyton felülkerekedő örök-ádá­ nyes legyen? Ez a huszonegyedik század fel­ mi optimizmus. adata: az isteni lecke, amire Madáchnak sem “...fejlődni látom szent eszméimet, tisztul­ volt receptje: csak sugalmazza óvatos terápiáit va mindig, méltóságosan, Míg lassan bár, be­ a kíméletlen látleletek közepette. töltik a világot.” Bár Lucifer mondja, érdemes megszívlel­ Objektivitás és optimizmus, együtt, amit ni: “a tett halála az okoskodás”. “Okoskodás­ Madách sugall: ra” nincs szükség, de megfontolásra igen. Az “...az igazság rettentő halálos, Ha a nép okoskodó irritál, a fontolgató mérsékel. A di­ közé megy a mai világban. Majd jő idő, oh bár csőség nem cél, nem orvosság; a fáraó is be­ itt lenne már, Midőn utcákon fogják azt beszél­ vallja: “Űrt érzek, mondhatatlan űrt.” S a rab­ ni, De akkor a nép nem lesz kiskorú.” szolgának - minden alávetettnek igaza van, az A nagykorú nép látomása fűti, a nép,amely nem lehet, hogy “millj ók egy miatt” . nem azonos a tömeggel. A tömeg manipulálha­ Naponta kéne fórumainkon idézni: tó és a demagógokat kedveli, eleddig mindig “...minden ember uralomra vágy. Ez érzet az, és minden korban. A népnek arca és nem s nem a testvériség, Mi a szabadság zászlajá­ maszkja van; a szabad személyiségek önkén­ hoz űzi A nagy tömeget...” tes gyülekezete. alán a hírnév?... “Pár ezredév gúláidat el­ T Madáchot a pénz világa sem ejti illúzióba, ássa, Homoktorlaszba temeti neved, Kéj-kert­ keserűen mondja, s olykor - némely ügyeske­ jeidben a sakál üvölt, A pusztán koldús, szol­ dők gusztustalan buzgalmát látva - mondhat­ ganép tanyáz.” juk vele: “Kutyáknak harca ez egy koncfelett. S nincs-e polgár, aki - mint az athéni szín­ Én társaságot kívánok helyette. Mely véd, nem ben - demagóg szavakra hajlik, s ezért napról- büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel össze­ 41 �p a lócföld 92/1 működik, minőt a tudomány eszmél Magának, És melynek rendén értelem virraszt. ” Persze, tudjuk már, ez a “társas lét” nem a megvalósult szocializmus volt, ahol a fő esz­ me, ahogy a falanszteri tudós vallja, csupán a megélhetés, no meg a félelem, mi tapaszta­ latból hozzátehetjük. S nem kell ahhoz a világ kihűléséig várakoznunk, sajnos, hogy némely eszkimó-lelkületűvé zsugorodott embertár­ sunk meg ne alázná az Istent, ekképpen imád­ kozva: “Ha Isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesebb ember legyen S több fóka.” A Föld, a jóakaratú nemzetek másra áhí­ toznak: csak körülírni lehet, meghatározni nem. A Teremtésből nincs kiugrás: végig kell csinálni. Lucifer - az isteni szándék szerint “csak élesztő, mely f orrásba hoz”, a nagy (Gaál József: Emlékezés tévútjai 42 művet szolgálja akarata ellenére is. A küzde­ lem folyik; ez az ember dolga. S ami segít: “Az édenkertnek egy késő sugára”, amely áttör az anyagon, a szenvedésen - mint ahogy “legé­ desebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak.” Madách kereste a mulandóban a múlhatat­ lant - tiszavirágéletű szentenciák között a hal­ hatatlan igazságot. Magyarságában gyökere­ zett, de felnyűjtózott a csillagos égig. Világfi­ aktól elvonulva lett a világ fia. Műve csendben fogant, de ma is tart harangerejű zúgása. Taní­ tásában arány van; a bátor, szüntelen cselek­ vésnek a ráhagyatkozó gyermeki alázat: test­ vére. A kettő együtt és nem egymás helyett: “Küzdj és bízva bízzál!” A felszólítás legyen bennünk nemcsak szép szó, de termékeny élet. �p alócföld 92/1 Kovács Sándor Iván Alkalmi gondolatok Madáchról, Csesztvén - a mának Atyámfiai az Úrban, Luciferben, Ádám­ irodalmi Könyvkiadónál 1989-ben). Isten ban, Évában; Atyámfiai az Emberben, a Tra­ engem úgy segéljen, hogy így történt: a XI. gédiában, Madáchban! szín vége felé nyílt ki, a 145. lapon, s ez a Vajon nem blaszfémia-e ilyen biblikusan, három sor ötlött szemembe mindjárt: Ádám­ szentbeszédre emlékeztetőn, prédikátorosan nak ez a monológkezdő három sora: megszólítanom itt ezt a Tiszteletreméltó Gyü­ lekezetet; itt, ama nevezetes, nagy időket Ismét csalódtam, azt hivém, elég megélt csesztvei faóriások előtt, amelyek Ledönteni a múltnak rémeit, lombjai alatt Madách nem írta Az ember tra­ S szabad versenyt szerezni az erőknek. gédiájá-t?! Azt hiszem, nem kegyeletsértés, mert a Villámütéses eszmélés volt: hiszen itt Ma­ Tragédia, ez a biblikus-európai frazeológiájú dách a máról, 1991 őszének Magyarországá­ hatalmas világköltemény éppúgy világmagya­ ról szól, hozzánk beszél. Legalábbis én hajlan­ rázat, tehát teljes világképet, világfilozófiát dó vagyok úgy érteni, hogy ez a prófécia így adó egyetemes mű, mint maga a Biblia. S is értelmezhető. A rendszerváltás nemrég dön­ köztudomású az is, hogy a templomi szentbe­ tötte le - s még döntögeti - “a múltnak réme­ széd, a prédikáció textust, szövegidézetet it”, miközben “szabad versenyt” szerez “az emel ki a Bibliából, s azt kommentálja, aktua­ erőknek”: az egyéni, a gazdasági s nem utolsó lizálja a hívekhez fordulván. A biblia világké­ sorban a politikai érdekeknek. Arról a dilem­ pi gazdagsága teszi ezt lehetővé: benne van máról szól tehát Madách-Ádám, hogy dönt­ minden. Mindenhez található abban alkalmas jük, döntögetjük a múltból megmaradt réme­ citátum. ket, s mikor már azt hinnők, elég “szabad ver­ Végiggondolván íróasztalom mellett, mit senyt szerezni az erőknek”, aközben “ismét” is mondhatnék én a nógrádi Csesztvén Ma­ csalódunk... Madách Ádámja kételkedik, s né­ dáchról; én, aki nem Madách-kutató vagyok, hány sorral odébb pontosan definiálja, mért találomra felnyitottam a Válogatott művek ítél ily gyanakvón a frissen látottakról: nemrég megjelent kiadását (azt a tetszetős kö­ tetet, amit két professzionális Madách-szakér­ Mi verseny ez, hol egyik kardosan tő: Horváth Károly és Kerényi Ferenc rende­ Áll a meztelen ellennek szemében, zett tudós gonddal sajtó alá; megjelent a SzépMi függetlenség, száz hol éhezik... Elhangzott 1991. október 5-én Csesztvén. 43 �palócföld 92/1 Távol áll tőlem, hogy a Tragédiának ezt a helyét a mai gyorsan gazdagodókra, ügyes privatizálókra, illetve munkanélküliekre, hajléktalanokra értsem. A “múltnak rémeit” sem helyettesítem be porba taszított politi­ kai emlékművekkel. Könnyed aktualizálás helyett a költő és hőse szorongásának az a fontosabb indítéka érdekel, ami az “elég ledönteni?” töprengő kérdése mélyén mun­ kál. Mit óhajtana Ádám-Madách? Nem azt-e, amit mi is akarnánk, átlépve minél gyorsab­ ban a változások megpróbáltatásain? A költő­ vel szólva: Én társaságot kívánok helyette. Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel összeműködik, Minőt a tudomány eszmél magának, És melynek rendjén értelem viraszt. A társaság: a társadalom, melynek védel­ me: az igazság, az emberi jog tisztelete, bün­ tetése: az érdekek fölötti objektív mérlegelés, buzdítása: az értelmes és érdemi ösztönzés. Igen, ilyen új társadalmat ígérnek mindig a hatalomra jutott politikai erők (s azok is, me­ lyek a sáncok mögé akarnak kerülni). A törté­ nelmi tapasztalat azonban tudatja velünk, hogy ez többnyire utópiának bizonyul, mégis készek vagyunk e programot elfogadni és se­ gíteni, mert örök vágyakat kodifikál, s betelje­ sülést helyez kilátásba. Amit azonban a szóno­ kok általában nem emlegetnek. Ádám azt is kiemeli: a tudományról és az értelemről is szól; olyan tudományosan igaz társada­ lomeszményt fogalmaz meg, amelynek rend­ jét az értelem vigyázza. Tudomány és értelem s e kettő támogató működtetése nélkül - fi­ gyelmeztet a költő - nincs tehát új világ, nincs szabadverseny, nincsen sikeres rend­ szerváltás. És mi nélkül nincs még? Mi nélkül nem vihető még végbe igazán az újnak megterem­ 44 tése, mivel kell frigyre lépnie még tudo­ mánynak és értelemnek? A költészet nélkül; a költészettel - vála­ szolja Madách. Rettegsz a költészetért ma, Holnap a tudás miatt énekli a Kar már a XI., az ún. londoni szín elején. Az új világba elszántan leszállok, S nem félek a költészetet, nagy eszmét Hullámi közt, hogy újra ne találjam mondja nem sokkal később a még magabí­ zó Ádám. És Lucifer is megnyugtatja, a maga tagadás-koncepciója szerint: S míg emberszív van, míg eszmél az agy, S fenálló rend a vágynak gátat ír, Szintén fog élni a szellemvilágban Tagadásúl költészet és nagy eszme. ( Íme, a nem sematikus, a nem aktualizáló, a nem udvari költészet helytálló definíciója, az “ellenzéki” felfogás: a fennálló rend ha vá­ gyakat korlátoz, a rend tagadásául “fog élni” költészet és eszme.) Ádámot azonban kétségek kezdik gyötör­ ni, s amikor így szól, már keserű tapasztalatok birtokosa: Óh, szent költészet, eltűntél-e hát E prózai világból már egészen? Itt már határozottan behelyettesítek: a köl­ tészet az én mai olvasatomban a művészetet, a művelődést, az oktatást jelenti; az óvodát, az iskolát, a könyvkiadást, a folyóiratokat, a mú­ zeumot, a színházat és így tovább. Jelenti mindazt, amire új formációk vajúdása köze­ pett egyre kevesebb pénz jut, amit “e prózai világban” mi is féltünk és óvunk, ha mással �p alócföld 92/1 nem is védhetjük, mint a szó, az írás klasszi­ kus foglalatú intelmeivel, azúttal a Madáchköltészet figyelmeztető szavaival. De választ ad Ádámnak Lucifer a költé­ szetnek nemcsak “tagadásul” való felfogásá­ val, hanem köznapibb tapasztalati igazsággal is. Csalódtál, Ádám? Megint csalódtál, em­ ber? Eltűnt volna a költészet, miközben ledön­ tetnek “a múltnak rémei”? Dehogy tűnt! hát az a mézeskalács, Virágcsokor, az a tánc, a gallylugos, Mi volt egyéb, csak oly finnyás ne légy... Van hát költészet “a nyervágy, haszonle­ sés” szabadversenyes világában is: ott a “mé­ zeskalács”, a “virágcsokor”, a “gallylugos”: a gondokat felejtető szórakozáskultúra, vagy hogy nyersebb nyíltsággal “fordítsam” Madá­ chot: a bóvli, a giccs, az “aluljáróirodalom”. A költészetpótszer. Kell-e kérdeznem, Igen Tisztelt Gyüleke­ zet, vajon nem a legmaibbnak is tekinthető társadalmi látlelet-e mindez? Mit tehetünk? Vonuljunk ki a költészetet fenyegető mai időkből? Idézzük fel a legvégső megoldást? “A sírt, hol nemzet süllyed el”? A magyarság közös sírgödrét, amiről a Szózat költője énekelt elfu­ ló rettenettel? Madách e sötét végletet is végiggondoltat­ ja a londoni szín, a “Tower és a Temze közti vásár” szereplőivel, akik - éppúgy, mint Arany Hídavatás-ában történik - “egymás után mind beléje ugranak” egy maguk ásta roppant sírve­ rembe. “Besötétül. Az egész vásár csoporto­ zattá alakul, mely a szín közepén tátongó sí­ ron ás, azt körültáncolja, míg egymás után mind beléje ugornak, részint némán, részint, amint egymás után szólottak” - olvassuk a “lélekharang” kísérte legutolsó jelenet előtt a színi utasítást. Rendszerváltási kínokra lehetne válaszolni ilyen nemzetkarakterológiai közhelyekkel most is, elvégre mi búskomor nép, az öngyil­ kosság népe volnánk. Madách azonban más példát mutat, s mutatja nekünk, mutaja a má­ nak megint. Éva is ott áll a sír szélén, s bátran leszól a “tátogó mélység” sötét örvényébe: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifíuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Aztán “Fátyolát, palástját a sírba ejtve, di­ csőülten felemelkedik.” Éva tehát “glóriával”, azaz dicsőséggel “átallépi” a sírt, hogy - Horváth Károllyal szólva - “»Szerelem, költészet s ifíuság« érté­ keit vigye magával az elkövetkező új társada­ lomba.” Éva a síron is átviszi a költészetet és a szerelmet. “A tulsó partra” - folytathatnám Nagy Lászlóval, aki a “Ki viszi át a szerelmet?” hasonló kérdését kortársunkként tette fel, Ma­ dáchoz képest igazán nemrég. Költészet nélkül nincs és nem lehet új tár­ sadalom - tudatja korával s utókorával mind­ két klasszikus. Amihez csak azt tehetem hoz­ zá: költészet meg a ”társaság”, a társadalom támogatása nélkül nem létezhet. Atyámfiai a Költészetben! Ezzel a hoz­ zánk címzett madáchi intelemmel erősíttes­ sünk meg szíveinkben, s tegyük le Ünneplő Gyülekezetünk koszorúit Az ember tragédiája költőjének csesztvei szobra elé. Ámen. 45 �palócföld 92/1 Kerékgyártó T. István A középosztály hiánya Csaknem a közhelyszerű szociológiai igazságok közé tartozik immár, hogy a közép­ osztályosodás folyamata az államszocializmusban is érzékelhető volt. Legalábbis a hatvanas évek elejétől kezdődően, mikor - a proletarizálódás ellenére -egyre nagyobb létszámú társadalmi csoportok váltak valamelyest függetlenné az állami újraelosztá­ son alapuló tervgazdaságtól. S ebben van is igazság. Még akkor is, ha az osztály fogalmát sohasem lehet annyira tág értelemben használni, hogy például a jelentéke­ nyebb vagyoni gyarapodás alapján soroljuk ebbe a kategóriába különböző gondol­ kodású, foglalkozású, státusú, stb. embereket. Elfogadva Robert Michels kiinduló pont­ ját, valóban látnunk kell, hogy “aki az osztály szót kiejti, tulajdonképpen elválaszt, mint ahogyan aki szolidaritásról beszél, az szociá­ lis ellentéteket feltételez. Ennél a műveletnél az elválasztás és az ellentét az elsődleges, az osztály és a szolidaritás a másodlagos. Ezek alapján felállítható a tétel, hogy az osztályok szembenállásának talaja az érdekek különbö­ zősége, vagy megfordítva: az osztály fogalma tulajdonképpen az érdekközösség jelenlétét feltételezi”. S ebből a szempontból nyilván­ valóan sajátos érdekközösséget alkottak a má­ sodik gazdaságban vagy a szolgáltató szektor­ ban megjelenő társadalmi csoportok. Minde­ nekelőtt materiális értelemben, hiszen az anyagi javak és a korlátozott személyi függet­ lenség tekintetében különböztek például a na­ gyipari munkásoktól. És éppen a középosztá­ lyosodás máig zajló folyamta érzékelteti, hogy a tulajdon és a jövedelem sohasem hoz­ ható közös nevezőre. Mert ebbe az osztályba tatozók úgy váltak viszonylag jelentékeny jö­ vedelem részeseivé, hogy számottevő tulaj­ don fölött nem rendelkeztek, sőt egyáltalán nem volt tulajdonuk. Vagyis nem “tulajdon­ osztályról” van szó. Ennek következményei azokban a magatartásszervező elvekben is megjelentek, melyek inkább a fogyasztásra, mint a felhalmozásra irányultak. A jövedel­ mek egyenlősége ugyanakkor csak látszat, hi­ szen a pénzösszegben kifejezett jövedelem nem fedi az individuálisan és racionálisan adott igényeket és szokásokat. Az így formálódó “középosztály” legfel­ jebb tehát “jövedelemosztályként” definiálha­ tó, melyet - ugyancsak Robert Michels szóhasználatával élve - a standard of living kü­ lönböztet meg más rétegektől. Valójában az ide tartozók életigényeinek korlátozottságát az is mutatja, hogy nagyban és egészben ma­ teriális jellegűek. S amint az mára nyilvánva­ lóvá vált, főként a második gazdaság tette lehetővé, hogy az államosított első gazdaság­ ban munkavállalóként és nemegyszer meg­ nyomorított bérmunkásként alkalmazott (Robert Michels: A társadalmi osztály. In: Európai műhely II. Pécs, 1990. 799.o .) 46 �egyének - akik a munkaképes korú népesség számban teremtette meg a középosztályoso­ nagyrészét alkották - alacsony béreiket itt dás materiális és mentális feltételeit, és bár­ egészítsék ki. Jóllehet minden szemponból mennyire felemás módon is, de mégis szere­ önkizsákmányoló életmódot folytattak, de pet játszott a vállalkozásra kész attitűd meg­ ugyanakkor mégis magasabb fogyasztást, jelenésében, illetve kis mértékben mégiscsak életszinvonalat és felhalmozást értek el, mint rehabilitálta az egyéni haszonszerzést. Külö­ amire első gazdaságbeli jövedelmekből nösen lényeges körülmény ez azért is, mert az egyáltalán tellett volna. Nyilvánvalóan az ál­ 1949. évi, majd az azt követő államosítással lamhatalom kezdettől fogva épített a második az állampolgároktól lényegében minden ter­ gazdaságra (még ha ez a szféra mindvégig melő vagyont, minden vagyonalapú jövede­ csak megtűrt is volt), hiszen így nem csupán lemforrást, s ezzel a középosztályosodás ma­ jelentős állami kiadásokat spórolt meg, ha­ teriális bázisát vonták el. Ugyanekkor - aho­ nem közvetett módon el is vonta az itt keletke­ gyan Matolcsy György írja - “kikényszerítet­ ző jövedelmek nagyrészét. Így - bárhogyan ték, lehetővé tették a háztáji rendszer kialaku­ értékeljük is a két világháború közötti közép­ lását, egy sajátos kettős mezőgazdasági szer­ osztály szociális és kulturális szerepét - arról kezet meghonosodását”, miközben fokról­ semmiképp sem feledkezhetünk meg. hogy fokra “szétverték azt a korábbi, meglehetősen követett társadalmi értékeiket és életcéljaikat konzervatív és alkalmazkodásra csak egy tekintve már csak azért sem válhattak példává szűk sávban képes falusi-mezőgazdasági élet­ vagy modellé, mert az államszocializmus az szerkezetet, tulajdonszerkezetet és magatar­ előző rendszer alapintézményeit változtatta tásmintát, amelyik önmagától nyilvánvalóan meg egyik napról a másikra. Az egzisztenciá­ nem tűnt volna el a színről”. lis veszélyeztetettség valós élménye vezetett Aminthogy az is kétségtelen, hogy az el­ azután olyan túlélési technikákhoz, melyek múlt évtizedek amorf “középosztályát” nagy­ révén igyekeztek az állampolgárok az állami jában-egészében jellemző mentalitás az ál­ beavatkozások kiszámíthatatlanságát, követ­ lamszocializmus egész működésmódjával hetetlenségét újra meg újra minimalizálni. összefüggött. Kivált azokkal a feloldhatatlan S ebből a szempontból valóban elgondol­ és feldolgozhatatlan félelmekkel, melyek a kodtató, hogy az államszocializmus egyre fi­ proletarizálódás valóságos réméből származ­ nomodó, de voltaképpen végig érvényesülő tak. Ennélfogva a nyíltan vagy morogva el­ félelem- és szorongáskeltő tchnikáival szem­ lenséges, nyíltan vagy kényszeredetten egy­ ben milyen konkrét, a gyakorlatban érvénye­ mást támogató-elviselő viszony, mely a többi sülő életstratégiák keltek életre. A középosz­ réteggel szemben a “középosztály” tagjaiban tályi mentalitáshoz legközelebb álló volt az, kialakult, csak úgy értelmezhető, ha nem fe­ amelyik a gazdasági autonómia megteremté­ ledkezünk el arról, hogy a “középosztályi” lét sére törekedett. Többnyire sikeresen, mivel a meglehetősen ingatag alapokon nyugodott. A Kádár-rezsim ideológiai rendszere fokozato­ függésrendszer a redisztributív hatalomtól és san kiürült, lényegében rítusgyakorlásra egy­ gazdaságtól sohasem szűnt meg, legfeljebb szerűsödött. Ennek is köszönhetően a gazda­ nagyobb volt az a játéktér, melyen belül eg­ ságban a bürokratikus redisztribució (újra­ zisztenciálisan viszonylag szabadabbá váltak elosztás) mellett egyre jobban megerősödött a a “középosztálybeliek”. Vagyis a középosztá­ második gazdaság, mely viszonylag nagy lyosodás megannyi látványos jellemzőjéből Matolcsy György: A magyar tőkefelhalmozás. Valóság, 1991. 1.sz. 2.o. 47 �p a lócföld 92/1 sem következtethetünk arra, hogy valódi kö­ zéposztály létre is jött. S itt nem csupán az osztálytudat - kissé marxiánusnak tetsző hiányára kell gondolnunk, hanem elsősorban arra, hogy az önlegitimációnak mindvégig hi­ ányoztak a szociális, kulturális és politikai feltételei. Semmilyen szinten nem tudott annyira megszerveződni, hogy a megtapasz­ talt szabadságtól eredő önérvényesítési lehe­ tőségek felszínre kerülhettek volna.Nyilván önvédelemből sem (melyet mégiscsk a totali­ tárius rendszer határolt körül), de még inkább azért, mert a bürokratizált államhatalomtól és gazdaságtól nem tudott véglegesen szabdulni. Így leginkább a “közepes tehetősség” megszületése volt rá jellemző; az “ 1970-es évtizedben lakást, házat épített és gépkocsit vett, az 1980-as évtizedben villát épített, de­ vizát gyűjtött, második lakást vásárolt, keleti gépkocsiját nyugatira cserélte, értékpapírt vá­ sárolt, és az infláció meggyorsulásáig jelentős forintbetétet tartott”. De a mégoly hasonló fenomenológiai jellemzők sem leplezhetik el a “középosztály” belső tagoltságát, melynek kövekezményei mindmáig érvényesülnek. Jóllehet a rendszerváltozással magántulajdo­ nosi jogviszonyok keletkeztek, de - ahogyan nap mint nap tapasztalhatjuk - valódi magántulajdonosokról mégsem beszélhetünk. Csak részben magyarázza ezt a körülményt, hogy a tőkének minősülő vagyontárgyak nem funk­ cionálnak tőkeként; sokkal fontosabb azon­ ban az, hogy az állami tulajdon látszólag ra­ dikális feloszlatása után a tőkepiac hagyomá­ nyos törvényei nem érvényesülnek. Nyilván azért sem, mert a piac leple alatt létrejött új tulajdonviszonyok - melyek elvileg a valódi középosztály megerősödésére lennének ha­ tással - áttekinthetetlenebbek, mint akár az államszocializmus sajátos érdekalku-rend­ szerei, s a piaci értelemben vett racionális vi­ selkedés motívumai is hiányoznak. Egyálta­ Matolcsy György: i. m. 4.o. 48 lán nem világos, hogy milyen társadalmi cso­ portok birtokolják a valóságos tőkejavakat, hiszen ezek túlnyomó részével személytelen “szervezetek” rendelkeznek. S nyilvánvalóan különbözik az értékek, a fogyasztási- és ma­ gatarásminták elfogadott rendje azok között, akik péládul a mezőgazdasági kisárútermelés jövedelmét felhasználva képesek a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok életszintje fölé emelkedni, illetve azok között, akik szellemi természetű vállalkozásaik révén jutnak privi­ legizált helyzetbe. Nem szólva arról, hogy a szociológiai vizsgálatok szerint a magyar társadalomnak csupán körülbelül tíz százaléka tartozik az elithez (amely minden tekintetben a legprivi­ legizáltabb helyzetű), a legalul levőkhöz pe­ dig közel húsz százalék. A kettő között elhe­ lyezkedők viszont nem alkotnak egységes osztályt, hanem nagyon határozottan külön­ válnak egy átlag fölötti és alatti rétegre. S bár a középosztályra lenne jellemző leginkább a vállalkozás ethosza és gyakorlata, miután azonban hosszú időn keresztül azt is az állam joga volt eldönteni, hogy kiből lehet például takarító kisiparos, évtizedeknek kell eltelnie, hogy magától értetődően mondja bárki: vál­ lalkozó leszek. Több oka is van ennek. Főként a tőkehiány, de ugyanígy az is, hogy az állam­ szocializmus erőltetett kollektív szemlélete után a legtöbb embernek nem könnyű megke­ resnie azt az utat, amelyik csak a sajátja. A jövedelmi különbségekből származó “közép­ osztályi” helyzet persze nem csupán a gazda­ sági viszonyok által körülhatárolt szociális státust jelent. Mert a pozíció szemléletmegha­ tározóvá és a dolgokat preformáló alakzattá csak a cselekvések dinamikája és rendszere révén változik. S mindez az egyéni habitus­ ban ölt testet, mely éppúgy megnyilvánulhat a vagyonfelhalmozásban, a fogyasztás módjá­ ban, mint a kulturális értékek elsajátításában. �Ha bizonyos közös vonásokat veszünk észre, ezek abból erednek, hogy a “középosztályi” létforma olyan közegként jelenik meg, mely egyszerre fejezi ki a jövedelmi elkülönülést, illetve olyan szemlélemódot, mely a kivívott gazdasági és szociális autonómián alapul. Ezért is tűnik merő anakronizmusnak, hogy a középosztályt sokan csak tulajdonosi osztályként tudják elképzelni. S itt nem csu­ pán arra kell gondolnunk, hogy a fejlett ipari társadalmakban az önálló tulajdonosok száma az összes keresők alig tíz százaléka körül jár, hanem sokkal inkább arra, hogy az állampol­ gárok gazdasági és szociális emancipációja olyan tényezőktől függ, mint a társada­ lombiztosítás rendszere, a jövedelmek nagy­ sága, az életbiztonság, stb. Végtére is - s ezt minduntalan hangsúlyoznunk kell - a közép­ osztályosodás elmúlt évtizedekben megindult folyamata nemcsak azt jelentette, hogy meg­ jelentek a tulajdon nem állami formái (a gmkkon keresztül a kiszövetkezetekig, és napja­ inkban a kibontakozó tőkés magánvállalato­ kig), hanem azt is, hogy a munkavállalók emancipációja megindult. Akárcsak megkö­ zelítően is nehéz persze érzékeltetni, mit je ­ lentett valójában a viszonylagos állampolgári autonómia elérése; mennyi frusztrációt kellett elviselni a támogató jogi, politikai, gazdasá­ gi, pénzügyi stb. garanciák híján. Csak annyit tudunk pontosan, hogy a kezdetben nyíltan, a későbbiekben rejtetten totális ellenőrzésre tö­ rő hatalom számára bármifajta függetlenség önmagában jelentett kihívást. S ha igaz is az, hogy birtokos, vállalkozó polgárság - azaz Besitzbürgertum - nélkül nem beszélhetünk középosztályról, annyira elkerülhetetlen an­ nak kimondása, hogy a civil társadalmat a polgári kultúrát hordozó Bildunsbürgertum tartja életben. S ennek összefüggésében kell látnunk, hogy a két világháború közti középosztály legfeljebb marginálisan tudta továbbörökíteni tudásának, társadalmi pozícióinak és kultúrá­ jának egy részét az újabb nemzedékre. Kö­ zéposztály viszont akkor jön létre, ha a tulaj­ donosok körének bővülésén kívül más feltéte­ lek is teljesülnek. Mert - ahogyan Bauer Ta­ más meggyőzően írja - “ha stabil polgári Ma­ gyarországot szeretnénk, akkor nemcsak arra kell törekednünk, hogy az eddigiekhez képest bővüljön a tulajdonosok köre, hanem arra is, hogy a kialakuló berendezkedés szerves ré­ szévé váljanak a dolgozók által sajátjuknak tekintett, tárgyalóképes szakszervezetek; hogy részben állampolgári jogon, részben a biztosítási elv szerint mindenki biztonságban érezhesse magát betegség, öregség vagy mun­ kanélküliség esetén; hogy nyitott maradjon az oktatási rendszer; hogy a vállalkozók gyors gazdagodását ne a bérből élők tömegeinek nem kevésbé gyors elszegényedése kísérje”.* Idáig még nem volt arra példa, hogy középosztály - melynek gyakran szinonimájaként használják a polgárságot - megerősödhetett volna akkor, ha bármely központosuló hata­ lom igényt tart a gazdasági és politikai folya­ matok részletekbe menő szabályozására, fel­ ügyeletére vagy egyenesen függőségben tar­ tására. Külön kérdés persze az, hogy maga az ökonómiai elv sem fetisizálható, mert amíg a minőség, a használati értékért való termelés nem válik dominánssá, amíg a piacgazdaság megteremtése csak óhaj, addig az állami be­ avatkozás csökkenő szerepéről aligha beszél­ hetünk. A megváltozott hatalmi viszonyok önma­ gukban még nem kényszerítik ki a piacgazda­ ságtól sohasem függetleníthető középosztály megerősödését. Mint ahogyan az is kétségte­ len tény, hogy a középosztályi lét civil alkotó­ eleme az egyéni szabadsághoz szükséges jo­ gokból - a személyes szabadságból, a szólás­ szabadságból, a gondolat- és vallásszabadság­ Bauer Tamás: Modern polgárosodás Magyarországon. Magyar Nemzet, 1991. augusztus 15.sz. 4.o. 49 �palócföld 92/1 ból, a tulajdonhoz való jogból, az érvényes tevékenységében a racionalitás uralkodik, szerződések kötésének jogából, valamint az mely megőrzi attól, hogy a puszta kiszolgálta­ igazságszolgáltatáshoz való jogból - áll; poli­ tottság síkjára süllyedjen. Ezzel is összefügg, tikai alkotóeleme a politikai hatalom gyakor­ hogy a középosztály létére vagy nem létére lásában való részvétel jogán; társadalmi alko­ irányuló kérdések mindig az osztályt alkotó tóeleme pedig egy civilizált lényhez méltó, a egyénekre irányulnak; annak tudatában, hogy tásadalom mindenkori mércéinek megfelelő amit keresünk, az végül az “osztályjelleget” életvitel jogán alapul. Jóllehet - Szelényi érzékelteti. Csakhogy az államszocializmus­ Ivánt idézve - a “magyar társadalmi struktú­ ban - s ez is evidencia - lehetetlen volt az rát, mint a két világháború között, ma is egy egyének és csoportok számára érdekeik és identitásuk meghatározása; valójában önmeg­ kettős társadalmi szerkezet jellemzi, mindkét esetben egy rendi jellegű hierarchia az uralko­ határozásuk materiális kritériumok és motí­ dó, s az sorvasztja, torzítja az alternatív pol­ vumok alapján történt. Míg a két világháború gárosodó struktúrát. Mai lehetőségeink azon­ között joggal beszélhetünk úri középosztály­ ban talán reménytkeltőbbek, mint mondjuk a ról, a totális államosítás után még metafora­ harmincas években voltak, mert a mai rendi ként sem használhatjuk a fogalmat. Kétségkívül igaz az, hogy a középosztály­ struktúra bizonytalanabb, kevesebb az önbi­ zalma, s reményeim szerint kevésbé tudja a hoz tartozó polgárhoz a legkülönfélébb jel­ polgárosodás erőit visszatartani, mint arra az lemzők társíthatók. Sajátosságként lehet fel­ úri középosztály és a földbirtokos arisztokrá­ tüntetni - mondjuk - a pénzzel és érzelmek­ kel való takarékosságot, a mogorva puritaniz­ cia képes volt”. Kivált azért is, mert újabb úri középosz­ must, az elpuhult kényelemszeretet, az apró tályt senki sem kívánhat. Sem nemzeti, sem örömök élvezetét, stb.. Ám a heteronóm és gazdasági, sem politikai megfontolásokból. egymásnak ellentmondó sajátosságokból Ugyanakkor a középosztályra jellemző gon­ mégis könnyűszerrel kihámozhatók a legfon­ dolkodásmód és világlátás kikristályosodását tosabbak. Nevezetesen azok, melyek a közép­ az is nehezíti, hogy az államszocializmus ide­ osztályi lét fő attributamait jelentik. Így a ma­ gen és sikertelen emléke még mindig hat. Az teriális függetlenséget, a szabadságot, a mo­ elmúlt időszakban ugyanis olyan politikai rális autonómiát, a kulturális mintaadást. S rendszer működött, mely úgy kezelte a privát én inkább a második jellemzőt tartom fontos­ gazdasági tevékenységeket, mint félig-med­ nak. Nemcsak azért, mert a szabadság az em­ dig büntetendő cselekedeteket, s miközben beri élet legfőbb javaként fogható fel, hanem beolvasztotta a gazdaság, a törvényhozás, stb. azért is, mert olyan értékről van szó, amely­ szféráját a politikai életbe, védtelenül hagyta nek korlátja csak a mások szabadsága. Elvileg az állampolgárt. S ez a valóság többek - kö­ ez is egyértelmű és megfellebbezhetetlen zött - azért volt embertelen, mert az egyén tény. Csak ha konkretizáljuk, akkor válik kü­ elvesztette érzékét, lehetőségét képességei ér­ lönössé. Mert a szabadságnak vannak gazda­ telmes megvalósítására. Mert a valóságból sági, szociális és kulturális feltételei. Ráadá­ nem lehetett “kiolvasni” a megteendő és he­ sul egymást erősítő vagy gyengítő feltételei. A lyeslendő elveket. Ám csak a jogokkal bíró és jövedelmi biztonság fetisizálása például azért jogokra érvényes polgárra jellemző, hogy ön­ sem helytálló, mert - ahogyan szintén tapasz­ talhatjuk - a “piaci szereplők magatartása megnyilvánulásában. gyakorlati és szellemi Szelényi Iván: ÚJ osztály, állam, politika. Bp. 1990. Európa K., 485.o . 50 �ugyanolyan nehézkes, pazarló és ötletszerű maradt, mint amikor még a tervalku és a kö­ zös bürokratikus függés kapcsolta őket egy­ máshoz. Elhárult viszont minden akadály an­ nak útjából, hogy a nemzetgazdaság felhal­ mozott deficitjét az állampolgárok és munkavállalók nyakába varrják az egyik oldalon, miközben a másikon a gazdaság kapitányai megsokszorozzák magánjövedelmüket”.* Akár úgy is fogalmazhatnék, ha valaha, most igazán szükség van a középosztályra. S jóllehet a középosztályi lét materiális státus­ ként értelmezhető, de egyszersmind olyan ál­ lampolgári magatartásként is, amelyik képes fel- és megismerni a jogokat és köteles­ ségeket, és ezeknek megfelelően - morális lényként és racionális cselekvőként egyaránt cselekedni. Hatékony képességekkel és lehe­ tőségekkel rendelkező attitűdről van szó, mely akkor teljesedhet ki, ha a megfelelő jogi, politikai, gazdasági intézmények segítik. Eh­ hez elengedhetetlen az autonómia, hiszen csak autonóm módon cselekvő polgárok kö­ vethetnek és teljesíthetnek célokat (bár­ mennyire különbözőek legyenek is azok) és kötelességeket (bármennyire eltérőek legye­ nek is azok). Annál is inkább, mert egyre el­ kerülhetetlenebb a veszélye annak, hogy a társadalmi ellentétek - melyek a kezdetlege­ sen kiépülő piacgazdaság jegyében tárulnak fel - igen súlyos feszültséget szülnek a gyor­ san gazdagodó szűk réteg (melyet bízvást ne­ vezhetünk az új burzsoázia megtestesítőjé­ nek) és a rosszul kereső, munkanélküliségre kárhoztatott milliók között. A “magánpolgá­ rosodás” elmúlt évtizedekben gyökerező ha­ gyományai csak részben segítik a középosz­ tálybeli magataráshoz elengedhetetlen új viselkedésmintákat. Nem az üres individua­ lizmus, hanem a viszonyaiban gazdag polgár értelmében. S ez nem nélkülözheti az egy­ másrautaltság vállalását sem. Nem valamiféle kollektív állameszme nevében, hanem éppen a különneműség értelmében. A jogokkal bíró és a jogokra érzékeny kö­ zéposztálybeli polgár magatarása ez. Mert aki tisztában van jogaival, aki egyéni érdekeit vi­ lágosan látja és artikulátlan felszínre hozza, állandóan ezek szerint viselkedik annak ma­ gatartásában lassanként kikristályosodik az az ethosz, mely az emberi méltóság, a szabad­ ság, az érzelmek tiszteletben tartásán alapul. Már Bibó István utalt arra, milyen módon le­ het élni a szabaddá válásnak azokkal a lehető­ ségeivel, melyeket például a középosztályi léthez társított tulajdon teremt meg. “Nem je­ lenti ez sem a magántulajdon szentségét, sem korlátlanságát, sőt azt sem, hogy a jövő társa­ dalmi rendjének alapvető intézménye marad­ jon. De jelenti azt, hogy a tulajdonnak bizo­ nyos formáit, melyek magukban nem jelente­ nek sem tőkehalmozódást, sem tőkés termelé­ si rendet, sem indokolatlan egyenlőtlenséget, nem szabad minden további nélkül elvetni, mert egyrészt a felszabadulásnak fontos moz­ gatói lehetnek, másrészt egy új társadalmi rendben a szabadság lényeges technikai esz­ közei maradhatnak”.** S ha a középosztályo­ sodás aktuális formái és feltételei megváltoz­ tak is, maga a polgárosodás - ugyancsak Bibó István szóhasználatával élve - gazdasági, kul­ turális és politikai síkon egyaránt tudatos, sza­ badságával élni tudó, kiszolgáltatottságot nem tűrő, s uralmak puszta eszközévé le nem süllyeszthető ember ideáljának az elfogadását jelenti. Lányi Andás: Ár ellen. 2000. 1991. 11.sz. 20.o. Bibó István: Parasztpárt és polgárosodás. In: Válogatott tanulmányok. Bp. 1986. Magvető K., 429.o . 51 �p alócföld 9 2 / 1 M akovecz Benjámin: C u n n in g h a m ia L a n c e o la ta 52 �p alócföld 9 2 / 1 Handó Péter Fogadó Furcsa, szürkéllő tájon haladtam keresztül. Kisebb-nagyobb felhők úsztak el fölöttem. Dele körül járt a Nap. Szerelmi nehézségekről elmélkedtem, miközben sodort magával a tucatautók konvoja. Gyomrom korgott. Letértem egy útmenti fogadónál bekapni valamit és meginni egy üdítőt. Kevés vendég tartózkodott az áporodott levegőn. Lassú pincér hideg bélszínét gyorsan magamba gyűrtem. Fizettem. Kisétáltam. Kemény, száraz hideg csapott mellbe. Szinte égetett. Kékes homályba burkolódzott a környék. Cseppkőszerű jégtömbök és boltívek jelentették a horizontot és az eget. Zizzenéseket hallattak a növények. Ráléptem a berepedezett aszfaltra. Megcsúsztam. Visszakalimpáltam a fogadóba, hogy gusztustalan tréfájukért szót emeljek. Az éttermi részből mindenki eltűnt. Bekukkantottam a pult mögé, belopakodtam a konyhára - egy lelket sem találtam. Kiballagtam az útra és csúszkálva eljutottam az autóig. Előkotortam kulcscsomóm. Nem ment a zárba. Könyökkel bezúztam a kilincs fölött az üveget. Belülről sem nyílt az ajtó valami megfoghatatlan hiba miatt. Kirángattam a maradék szilánkot és bemásztam az ülésre. Meggémberedett és -lilult ujjaim között remegtek a kulcsok. Megcsúsztak és leestek. Tapogattam utánuk lábam alatt. Rávágtam a kormányra. Padlón koppant belőle egy tenyérnyi darab. Fáztam. Hátranyúltam. Ülésen lévő ruhaféléim ropogtak, amint megemeltem merev kupacuk. Kievickéltem a kivert ablakon. Távolban, egy jégoszlop lábánál ismerősnek tűnt egy épület. Verandáján emberforma tett-vett. Vacogva, apró siklásokkal közelítettem meg. Mint az építmény, olyan hajlott hátú banya nyúzott valamilyen állatot. Láttára akaratlanul is egy név szaladt számra, egy emlékezetes ház ifjú lakójáé. Erre azt mondta, hogy fáradjak be, valamelyik kemencepadkán megtalálhatom. Nyikorgott a zár kezem alatt. Átléptem a küszöböt. Balról töméntelen mennyiségű fahasáb, jobbról lépcsőzetesen elhelyezkedő, faltól-falig érő négy tűzhely állt, melynek harmadik szintjén egy ismerős, de megaszalódott arcú férfi kuporgott, s a legfelső tűzteret töltötte föl. Ráköszöntem. Hátranézett. És szólt: - Menj vissza! - majd mintha ezzel meg is szűntem volna, folytatta munkáját. Hová? - kérdeztem. Becsapta az utolsó hasáb mögött a rostélyt. Aláugrált a tűzhelyeken, egészen mellém, a kövezetig. Megragadta karom. Megserdített. Nem hallod, menj vissza! - rivallta, s kipenderített. Kint egy pillanatra fölnézett kendője alól a nő, s nyúzott tovább. A jégtömbök lejjebb ereszkedtek. Időnként mélyen le kellett szegni a fejem miattuk, míg visszacsoszogtam a fogadóig. Bejáratában behúnytam a szemem és átléptem a küszöböt. Bomló hús szaga vert orron. Hátrahőköltem. Megfordultam. Az autóhoz rohantam. Bevetődtem a kivert, üvegtelen ablakon. Az ülés alól előhúztam a kulcsokat. Felbő­ gött a motor. Megmarkoltam a csonka kormányt. Bemozdult köröttem a táj. Kisebb-nagyobb felhők úsztak el az égen. 53 �p a lócföld 9 2 / 1 Kőfaragó - Szeretném látni magam, amint virággá lényegülök, vonzó illatokat sugároz bokrétám, kapcsolatokat teremt sziromkarom, amint beteljesedek - motyogta. Hátralépett az ablaktól, melynek keretéből kibámult a tájra, szemlélte a sárga, vörös, cifrazöld izzást. Lesímította hajfürtjeit. Égett a tenyere a szálakon. - Mostoha dolog ez az emberi test. Sintérként bánik velem. Éhes, szomjas, mintha csak táplálására lennék. Hátrafordult és a gyümölcsökkel roskadásig rakott asztalhoz baktatott. Megragadta egy jonatán pirospozsgás képét. Szájához emelte, megcsókolta, visszahelyezte társai közé. Pördült egy háromszázhatvanast. Megöklözött néhány narancsot. Fölkapott egy banánt és héjastól behabzsolta. - Sovány remény, hogy táplálkozhatom. Mások is megtehetik. Még a nagymama is fölfal­ hatja a farkast, mielőtt Piroska megkérdezhetné fogai nagyságának okát. Nekem ez nem kell! - üvöltötte, s falhoz vágott két starkingot. - Mestere vagyok szobámnak. Kezem szülte stukkóit. Tudom a lehetetlent, ismerem az iszonyatot. Miért nem szállhatok, ha kedvem szottyan? Elkente szeme sarkában elérzékenyülését. Sosemhallott melódia dúdolásába kezdett. Fáj­ dalmasan szépbe. Végül elhallgatott. Leült a földre, s kitárta az ég felé mellkasát. - Abrosz a világ; éktelenkedik a zabálók pecsétjeitől: kávé-, zsír-, tojás-, hús-, rostok foltjaitól. Helyenként átfedéseket lehet megfigyelni, összemosódásokat. Ezeken a pontokon az alkotók egyformán értik, érzékelik állapotuk, a közös részt. Többi területük mélyen elhatárolt, mint ahogy elhatárolt másoktól. Ez a faktor az egyéni tudás. Megtörölte szája szélét ingujjában. Komótosan fölült-fölemelkedett. Ablakhoz ballagott és kikönyökölt. Figyelte a fecskék mélyrepülését. A Nap lefelé áldozott. Elképzelte a bogáráldo­ zatokat, az összecsapódó madárcsőrt, roppanását kitinnek, potrohnak. - A Nap vére folyik el hajnalonta és alkonyatkor? Születése és halála oltárára szánja bíborosodásait? Önmagán vagy az égen végzi el a szertartásokat? Kié a látóhatár pírja? kérdezte karjait egyre szélesebbre tárva, ezzel segítve a tüdejébe áramló levegő útját. Kibomlása tetőpontján összeroskadt, mint a szárára állított-bizott nadrág. Némán hevert. Megrándult. Föltápászkodott. A párkány alá kuporodott. - Ó Nap! Te szüntelen áldozó! A világot nem lehet megváltani. A világ nem kér megváltá­ sainkból. Ráunt. Kappott már épp elég szent eszenciát. Oldatával itatták fülét elégszer. Értéke­ sebb számára sebekkelvert teste példamutatásainknál. Inkább átaludja vajúdásunk, mint hogy bűntudata legyen. Élni akar. Pusztán élni akar - acsarkodott szavaival, s térdeihez dörzsölte szemeit. Halk, de fokozatosan erősödő koppanásokra figyelt föl az ajtó felől. Fölegyenesedett. Levetette ingét, nadrágját, fehérneműjét. Alkarnyi szélességben végighasított egy hófehér lepe­ dőt. Felénél combja közé emelte. Két végét egymásra kulcsolva fölvitte derekára a fölösleget, 54 �p alócföld 92/1 miközben egyre tolakodóbb koppanások jelezték, hogy valaki bebocsájtatást kér. Odament a sarokba. Hátára döntötte hatalmas kőkeresztjét. Elrogyadozott vele a bejáratig. Remegve le­ nyomta a kilincset. Az ajtó fölnyikordult. - Mehetünk - mondta határozottan, minden megingást száműzve. - Mehetünk - válaszoltak rezignáltan a lépcsőházi homályból. Átváltozás Forróság öntött el, mintha izzó vasat emel­ nének tarkóm közelébe. Végtelen távolról in­ dulva szétáradt testemen valami megnyugtató bizsergés. Orrcimpámon megjelent néhány ve­ rejtékcsöpp, amit pillanatok alatt vissza­ itt bőröm. Langyos szellő szaladt tova zsi­ gereimen. Fülemen kiáradt. Simogatva sodort. Mérhetetlen csönd és sötétség ölelt át. Szurcsik József: Gondolatszívó 55 �palócföld 92/1 M É R L E G E N Tarján Tamás Szemmagasságban III. (En attendant) “ Az első költőt, akivel életünkben először találkoztunk, a véletlen adja. A másodikat, a harmadikat, a századikat már választjuk” - írta Nemes Nagy Ágnes a 64 hattyú esszéinek, tanulmányainak lapjain. Ezt az igazságot csupán a számok némi módosításával árnyalhatom: talán a poézis iránti rajongásban is - akárcsak ember és ember szerelmében több “első” lehetséges, és persze a századik költő-választottun­ kat is érezhetjük legeslegelsőnek, váratlan szellemi, emocionális ajándéknak. GYURKOVICS TIBOR neve villan föl hirtelen. Szűk lírájáról én vagy huszonöt kör, nem vitás: a hazai esztendővel ezelőtt hallottam (neo)katolikus literatúra be­ az első méltató szavakat, té­ mutatása, illetve tágabban az len, hajnali hat és fél hét kö­ egzisztencia és a transzcen­ zött. A hajdani emlék meg dencia kérdéseivel is szembe­ nem fakult elevenséggel me­ néző írók, költők műveinek rül föl most, hogy a HALLÓ, megismerése volt a cél. A budapesti piarista Gim­ KRISZTUS című gyűjtemé­ nyes verseskötetet, a Szépiro­ názium III. A-s tantermében dalmi Kiadó puhafedeles, de Jeleníts mint egykori piarista szép papírra szép betűkkel diákot mutathatta be az ak­ nyomott, tisztességes külsejű kortájt még jószerivel fiatal újdonságát forgatom. Jeleníts költőnek számító Gyurkovi­ István hittantanárunk, aki iro­ csot. Nem mondta, de min­ dalmi szakkört (azaz inkább denféle lexikonokból kibá­ egyetemi proszemináriumot) nyásztam, hogy ő két nap hí­ is vezetett, koránkelő volt ján épp egy esztendővel fiata­ már a hatvanas évek közepe labb a poétánál. S bár még a táján is, és zsúfolt napjaiba szakszerű horoszkópkönyvek kora reggel tudta beiktatni a iránt is fenntartásaim voltak, feledhetetlen élményt adó s maradtak máig, arra - taná­ kortárs magyar irodalmi műe­ romat a napi találkozásokból, lemzéseket. Pilinszky, Mé­ Gyurkovicsot néhány ciklus­ szöly, Thurzó, Rónay, Mándy nyi versből ismerve - rábó­ 56 linthattam, hogy a Sagittarius csillagkép (a Nyilas) gyerme­ kei többek között hitük és ér­ zelmeik izzásával, művészi hajlamukkal és gondolkodói igényességükkel tűnnek ki. E személyes emlékezést azért engedtem meg magam­ nak, mert attól a decemberi reggeltől fogva erősen izga­ tott a szerző valamennyi friss könyve, új darabja, nyilvá­ nosság előtti - remek “pojáca­ képességről”, színészi talen­ tumról tanúskodó - fellépése. Ülhettem vele vidéki szálloda presszójában, éjszaka, és ma­ gamba szállhattam heves bí­ ráló szavai hallatán, melyek­ kel egyik kritikámat illette ("Miért kellett bántanod sze­ gény Szakonyi Karcsit...?!"), utazhattam vele Kecskemét­ re, író-olvasó találkozóra, ab­ szurd, ösztönös-kitervelt hu­ �morán betegre nevetve maga­ mat autózás közben, a prédi­ kációs szünetekben ("Miért kellett bántanod engem azzal a bizonyos recenzióddal...?!") ismét szánva-bánva, hogy va­ lami nem tetszett Gyurkovics egyik-másik, kissé laza nagy­ vonalúsággal szerkesztett tra­ gikomédiájának előadásán. Mélységesen személyes gyűjtemény a Halló, Krisztus is, jóval személyesebb, mint ahogy a líra mindig erősen in­ dividuális műfaja parancsol­ ná, és személyes az ünnep, melynek alkalmából napvilá­ got látott: a költő december 18-án tölti be hatvanadik éle­ tévét. Holnapután. Mire sora­ im megjelennek, ő is, az olva­ só is elfeledi már a tovafutó percet. Nem baj. Most minde­ nesetre Isten éltesse Gyurko­ vics Tibort! S akkor jöhet a bírálat. A kötet fölépítése mesteri. Hét-tizennégy költeményt fog össze mindegyik kis cik­ lus, és ezekből a ciklusokból igen sok van. Sőt, aprócska módosítással az első ciklusso­ rozat másodjára is végigfut: az azonos tárgykörbe tartozó művek, különféle megfonto­ lásoknak engedve, két helyről keresendők vissza, hogy az­ után e két “fél” adja ki az “egészet”. A kettős osztott­ ság, egyben sokfejezetes ta­ goltság nemcsak előnyösen megfelelő keret Gyurkovics eddigi oeuvre-jének, de habi­ tusának szeszélyességét, vég­ letességét is híven érzékelteti. Valamennyi cikluscím franciául olvasható, és vala­ mennyi így kezdődik. En at­ tendant... Épp csak egy kicsit kell járatosnak lenni ahhoz a XX. század világirodalmá­ ban, hogy földerengjen: Sa­ muel Beckettnek az örök északra magnetizált iránytű­ drámája kapta az En attend­ ant Godot (az angol kereszt­ ségben: Waiting for Godot) címet. A Godot-ra várva azonnal magyarázza az ’en attendant’ jelentését, ám a ’várva’, ’várakozóban’ mel­ lett számolni kell az ’addig is’, illetve a kissé távolabbi (a mieux szóval való kiegészí­ tést követelő) ’jobb híján’ je­ lentéssel is. A kötetcímet, a darabcímet és a cikluscíme­ ket egybelátva tehát a nem is annyira hipotetikus “En at­ tendat le Christ”: a “Krisztus­ ra várva” cím, a megváltást és szeretetet vágyó életmű­ alapgondolat képződik meg előttünk. Ki és mi, kicsoda és mi­ csoda a hiánytól átjárt vára­ kozás “címzettje”? Sorrend­ ben - az elhagyhatatlan, titok­ zatos, isteni (God), istentelen Godot-t is újra említve - a kö­ vetkezők: Moi-même, Godot, Ma mêre, Ma femme, La joie, La patrie, L’idole, L’ami, La famille, L’Europe, La grace, L’amour; és mégegyszer újra előlről, a mêre helyett a pêre­ rel: az anya helyén az apával. Egy-két kivételtől eltekinve nemzetközi szó az összes, va­ gyis nincs szükség fáradsá­ gos, a lírától idegen, szótáro­ zó dekódolásra. A Godot előtt az én magam, utána pedig az anya, nő (asszony, feleség), öröm (gyönyör), (szülő) haza, bálvány, barát (szerető), csa­ lád, Európa, kegyelem, szere­ lem a címerszavak. A nem magyar nyelvű kimondás fi­ nom szemérmességet kölcsö­ nöz e nagy szavaknak: a szimbolizmus legnagyobb poétáinak nyelvén teremt üd­ vös távolságot a versek heve­ sen hánykódó krátereitől. Gyurkovics Tibor lírai tá­ ja: végeláthatatlan tűzhányó­ vidék. Mintha errefelé akarna kiszakadni a föld mélyéből évmilliárdok minden lávája. Hol azért, hogy pusztítson, égessen, eltüntessen valamit az emberi nyomorúságból, más vétkéből, önhibájából, fátumból; hol azért, hogy öle­ lő meleget adjon. Elviselhe­ tetlen perzselésű hőt? Hát igen, mert ez Gyurkovics köl­ tészetének drámája: a be nem teljesülés, a nem úgy betelje­ sülés. Egzisztencialista színe­ zetű kudarcköltészet, amely­ nek hólyagos torkú dalosa azonban gyönyörködik is a Theatrum Mundiban, tökéle­ tes kínrímekkel cizellálja a vi­ lág elnagyolt torzságát ("Kis­ ten eményre/ ogta a forsót/ billanni előle/ ár noha mincs sód" - Éli teste), nevetni is tud a bomlás végtelen számú változatain (Kisfarkas), és né­ 57 �p a lócföld 92/1 ha mintha Weöres Sándor föl­ emelő gondolata - “Ha min­ den rom, hát építsünk romok­ ból” - villámlana át az agyán (képzőművészeket: festők, szobrászok kínkeserveit és keservesen nagy műveit idé­ ző versei szinte mind ide so­ rolódnak). E sorok írója eddig csak a tragikomédiákat alkotó Gyur­ kovicsról állította Dühönge­ ni, szeretni című régebbi ta­ nulmányában, düh nélkül és sok szeretettel, hogy szerzőnk szeret dühöngeni és dühöng­ ve szeret, amiből következő­ en nem mindig előnyös ráz­ kódásoknak, rázkódtatások­ nak teszi ki jelenetezési, stilá­ ris, szimbolikus végletekben tobzódó darabjait. Mondhat­ ni, szívesen dafke dolgozik egy kicsit maga ellen. A költő Gyurkovicsról is hasonló­ képp vélekedtek igényes kri­ tikusai. Lengyel Balázs példá­ ul a Szeretlek, akárki vagy megjelenésekor ezt vetette papírra: “Egy kicsit ugyan túlzott hangerőre állítottan, de személyes lírai világot te­ remt, indulatosat, meztelenítő őszinteségében elég különle­ gest. Saját hangja is van, egy fűtött, rekedtes, meg-megbi­ csakló hang, amelyet fel lehet ismerni... mint a hullámvasút, örömöt ad és némi kielégítet­ lenséget.” Másutt pedig: “Közérzete öngyulladásos. A hiány az, ami fellobbantja. Részben néven nevezhető ér­ zelmi jellegű dolgoké: szere­ 58 tet, emberség, valódi szere­ lem, s mitagadás, még a nők hiánya is. Részben a megne­ vezhetetlen hiányé, az élet olyan többletéé, az emberi teljesség olyan tárgytalan vá­ gyáé, amelyről (némileg rög­ tönzötten és túlzott hangerő­ vel) éppen a bevezető vers szólhat...” Igen, a külön álló beveze­ tő vers, a Antifóna, az bizony a Halló, Krisztus kötetében is hangos egy kicsit. De a jó költők általában hangosak. Vagy Ady-s zengéssel, vagy úgy, hogy néma csöndben is viszhangozva erősödik föl suttogó igéjük. S a gyűjtemé­ nyes kötetet forgatva úgy tet­ szik, nem tévesztett hangerő ez, inkább a lélegzetvétel sze­ mélyes, erős ritmusa. (Bere­ ményi Géza említette nem­ rég, hogy ő, bár prózaíró, s csak a Cseh Tamás-dalok kedvéért rándul át lírai vendé­ geskedésre, fölismerni véli a költőlét legfontosabb ismér­ vét. Ez pedig a szuverén lé­ legzetvétel, ami már az első szisszenő hangban, az első hangra kerekülő ajak megnyí­ lásában elárulja, hogy valaki nem hétköznapi módon kom­ munikál. Írásban is termé­ szetesen.) A kötetzáró, szintén külön rekesztett vers, az Állomás ama téli hajnali szabálytalan irodalomóra óta legkedvesebb Gyurkovics-versem - igazán csöndes nyolc sor: “Lekap­ csolódsz, mint egy vagon/ a tehetetlen kocsisorból,/ to­ vábbütődsz a vasakon,/ a vas­ utas már rád se gondol,/ pedig tele vagy még teherrel,/ mel­ letted jár a gyorsvonat./ Ki se raknak. Aztán egy reggel/ megmérik tiszta súlyodat.” Általában a négy, nyolc, tizenhat soros - rímelő né­ gyesekbe rendezett, dallamos - kisebb formák állnak a leg­ jobban a költő kezére. Ezek főleg a háromszor négyes nem járnak messze a tisztán szerkesztett, erősen szimboli­ kus gondolati vers egyik köz­ keletű alapformájától (Nemes Nagy Ágnes Madár című re­ mekétől Tandori Hommage­ áig lehetne sorolni a példáit), a rövidebbek József Attila Medáliáinak szomszédságá­ ban lebegnek. A nagyobb struktúrák ingatagabbak, s ha nem regulázza vagy hajszolja őket a ritmus - mint a Moszk­ va felét, amelyet Gyurkovics a televízióban is ragyogóan tudott elzakatolni - , akkor kuszák, befejezetlenek, kedv­ szegetten félbehagyottak lesznek. Profán fohász a Megvál­ tónak fölkibaáló, vele beszél­ ni, perelni akaró Halló, Krisz­ tus. Szeszélyes könyv, sok el­ halványuló művel, tört sorral - és sok szép vers mellett az elementáris költő-lét (a “lé­ legzetvétel”) biztos jeleivel. Búcsúzóul idézzük a Mi nyolc sorát. A piros-fehérzöld színekkel átszőtt versko­ kárdát mindnyájan a szívünk �fölött visel/het/jük: “Zöld po­ hárban piros kanál - / Ezzel se lehet meggyógyulni,/ se gyógyszerrel, se ifjúsággal/ fölépülni már nem tudunk mi,// csak égünk asztalon és ágyon,/ fehér lepedőn fuldo­ kolva,/ hülyéskedünk, mert nem tudunk/ kardunkba dől­ ni, férfimódra.” Ilyen a jó vers: remélhető­ leg nem teljesedik be igaza de mint vers, igazától függet­ lenül megmarad az időben. (Idézés, megidézés) Írásom elején a Nemes Nagy Ágnes-citátumot KOP­ PÁNY ZSOLT kötetéből, a SZAVAK ÉS SZENVEDÉ­ LYEK egyik esszénovellájá­ ból vettem kölcsön. A har­ minchat éves fiatalember is költő, olyannyira, hogy 1988ban a Költői színjáték címet adta bemutatkozó verseköny­ vének. A mostani második kötetpublikációja, a Múzsák Kiadó jóvoltából. Koppány nagyon szeret idézni. Szó szerint és emléke­ zetére hagyatkozva, megje­ lölve, kitől is ered az idézet, vagy egyszerűen csupán va­ lakitől származtatva a gondo­ latot. Furcsa dolog az idézés és ha ennek a tiszta gondolat­ körű, emelkedett erkölcsű, tisztességgel kigondolt mun­ kának a negatívumairól medi­ tálok, minduntalan az idézés­ problematikába ütközöm. Először is: Koppány Zsolt sokszor akkor idéz, amikor erre nemigen lenne szükség de mintha állandóan úgy vél­ né, hogy maga mögött kell tudnia kedvenc nagyjainak, tisztelt példaképeinek, nem kevés magyar és világirodalmi íróóriásnak a tekin­ télyét. Idéz akkor is, amikor végső kérdésekben kizárólag az ő vélekedésére, és e véle­ kedés mondatokká csiszolt kifejezésére lennénk kíván­ csiak. Még az is előfordul, hogy se nem idéz, se nem szögezi le álláspontját, hanem a beszélgetésesszé és az esz­ szénovella kissé talányos mű­ fajainak “mindent szabad”-ja mögé bújik. A Zolnay Vilmos­ ról és feleségéről szóló emlé­ kezés például csak töredéke­ sen érthető, szegényes marad anélkül, hogy Koppány kifej­ tené tapintatos vagy kegyetle­ nül őszinte álláspontját a megdöbbentő kettős öngyil­ kosságról, amely évtizedek­ kel korábban elhatároztatott, bizonyos fejlemények bekö­ vetkeztére. Az idézésprobléma másik vetülete, hogy a szerző be­ szélgetőtársai és novellahősei túlzottan is sok szépet-jót el­ mondanak - őróla. Vélekedé­ seit “cáfolhatatlannak” talál­ ják, “nagyszerű”, “lényegi”, “döntő” jelzőkkel illetik föl­ tett kérdéseit, közvetve érez­ tetik, vagy közvetlenül ki­ mondják: mennyire tehetsé­ ges. Zolnay egyenesen így dedikál: “K. Zs-nak, aki jobb író lesz nálam, örömmel...” Nos, nincs kétségem, hogy a magnetofonszalagok vagy a jegyzetek pontosan így őrizték meg a társalgáso­ kat. dialógusokat, s hogy a dedikált példány ma is föllel­ hető. Az említett Költői szín­ játék verseinek ismeretében is azt gondolom: nem a nagy­ képűség, a hiúság vezette tol­ lát. Egyszerűen pontos akart lenni (más kérdés, hogy a ta­ lálkozások hűséges doku­ mentálása természetesen jól is eshetett neki, mint minden alkotónak). Vagyis igaztalan lenne jellemkérdéssé avatni ezt a látszólagos öndícséretet. Annál fontosabb viszont, hogy a szakmai következmé­ nyekre figyelmeztessünk. A szerkesztőkészség, az arány­ érzék hagyja cserben itt, és másutt nemegyszer Koppány Zsoltot. Nem veszi észre, hogy csip-csup ügyekben is hagyja beszélni alanyait - és ebben a tekintetben az is csip-csup ügy, mennyire lel­ kesednek nem is mindig oly frappáns kérdéseiért - , az ér­ zelmi és az informatív moz­ zanatok között olykor nem te­ remti meg sem a kapcsolatot, sem az egyensúlyt, s azokat a kulisszákat, hangulati eleme­ ket is mellőzi, amelyek iroda­ lomtörténeti és széptani vo­ natkozásban egyként értékes­ sé tudnák varázsolni a gyűj­ tött, de megfelelőképp el nem osztott anyagot. 59 �palócföld 92/1 Pilinszky, Hajnal Anna, Zolnay Vilmos (szerényebb mértékben a további főalakok is) mindezért az író-riporter rajongottjai maradnak. Ezt a rajongást engedékeny beszél­ getőtársaiba is beleszuggerál­ ja, aminek eredménye a sem­ mitmondó. szétszórt, ellenő­ rizetlen válaszok garmadája például a különben igen szí­ nesen mesélő Major Ottótól - , a tárgytól elkalandozó, esetleg nem érdektelen okfej­ tés - így Pardi Annától - , vé­ gül azok a felkiáltások, ame­ lyek még egy esszében sem hagyhatók megjegyzés nél­ kül, éppen a műfaj érvénye­ sülése érdekében. Kocsis Zol­ tán állíthatja három felkiáltó szócska után, hogy Pilinszky volt “a legjobb pszichiáter, a hivatásos pszichiáterek fölé emelkedve, akit életemben is­ mertem”, ám ez épp annyira színtiszta, cáfolhatatlan igaz­ ság, mint ahogy a valóságos Pilinszky-kép akaratlan retu­ sálása is. (Nem szívesen ho­ zakodom elő egy személyes emlékkel, de tán ide illik. Mi­ dőn Pilinszky első - saját ma­ ga tolmácsolta - hanglemezét a szerencse (és a költő jóvá­ hagyása) folytán szerkeszt­ hettem, Tóth Attilával, a Ma­ gyar hanglemezgyártó Válla­ lat irodalmi kérdésekben ille­ tékes szakemberével meglá­ togattuk Pilinszkyt Hajós ut­ cai otthonában. Ez a koraesti homályba borult, füstpárás 60 két óra mély nyomot hagyott bennünk - esetleg egyszer az akkori feljegyzések alapján rekonstruálni is lehetne az eszmecserét. Az azonban egyértelműen kiderült, hogy míg a költő a legváratlanabb pillanatokban rezonált el sem hangzott észrevételekre, s le­ nyűgözőek voltak a lélekgyó­ gyásznak is becsületére váló, hiányos mondatokba szedett megjegyzései, pompásan ka­ rakterizálóak a személyiség­ rajzai - ugyanígy tanúsított makacs érzéketlenséget má­ sok - személyek és dolgok iránt. De Bogyay Katalin In memoriam Pilinszky című, változatos színvonalú rekvi­ emkönyvének inerjúrészletei­ re is hivatkozhatnék: a költő szuverén viselkedésének, szuverénül alakított emberi kapcsolatainak nem egy moz­ zanatát nehéz lenne furcsa­ ság, önösség helyett lélektani zsenialitással magyarázni.) Miért tartom lényegesnek, hogy ez a hosszú “errata” megjelenjék a Szavak és szen­ vedélyek kapcsán? Mert Kop­ pány Zsolt tehetséges ember. Mert egy elejtett félmondata szerint nála “irány a próza” (drámai próbálkozásai is jel­ zik, hogy tán egy időre szunnyadni hagyja magában a poétát). Ha így lesz, irigy­ lendő olvasottságához és lelki gazdagságához alaposabb írástechnikai, műfaji ismere­ teket is párosítania illik. Milyen értékek feledtetik a bosszúságot keltő ügyetlen­ ségeket? Hajnal Anna és Zol­ nay Vilmos fölidézése: őket oly sok közelmúltbeli halot­ tunkkal egyetemben - túl ha­ mar engedte át az irodalmi köztudat a feledésnek. Szalatnyay József portréja (bár ez az arckép is elsikkaszt olyan ecsetvonásokat, amelyeket pedig a festőművész életének legragyogóbb színei diktálná­ nak). Szentmihályi Szabó Pé­ ter hűvös okosságának, Pardi Anna nem mindig méltányolt intellektusának, Parancs Já­ nos meditáló líraszemléleté­ nek, Gergely Ágnes feledhe­ tetlenül szép vallomásának megismertetése az olvasóval. Az új művészeti dimenziókat megnyitó építész-beszélge­ tés: a Zalaváry Lajos-fejezet. S természetesen, minden fo­ gyatékosság ellenére, Pi­ linszky szavak általi reinkar­ nálása. A kötetet záró Az olvasás tükrei című curriculum vitae-t még az önmagára és a min­ denkori szép szóra rácsodál­ kozó íróember fogalmazta. Sütő András egyhelyütt “az ifjúság bocsánatos bűnei" kö­ zé sorol mindent, amit har­ mincöt-negyven éves koránál előbb vetett papírra. Koppány Zsoltnak nincs miért szé­ gyellnie, megtagadnia eddigi két kötetét. De tudnia kell. hogy irodalmi pályája most kezdődik. �Kovács Győző Omló egek alatt Sütő András esszékötete A mai magyar irodalomban - de a szó egyetemesebb értelmében sem másképpen, Sütő András nemcsak a drám a jeles m űvelője-, legalább ily mértékben figyelemre méltóak esszéi is. Az elmúlt években - mintegy két évtized alatt - több mint féltucat esszékötettel gyarapította irodalmunkat (Rigó és apostol - 1970., Istenek és falovacskák - 1973., Nagyenyedi fügevirág - 1978., Évek - hazajáró lelkek - 1980., Az idő markában - 1984., Sikaszóifenyőforgácsok - 1987., esszéregénye, az Engedjétek hozzám jőni a szavakat 1977.). Es most legújabb kötete, az Omló egek alatt (1990.), immár a nyolcadik kötete műfajon belül. Omló egek alatt: nemcsak azért érdemel különös figyel­ met, mert Sütő András Mun­ kái második köteteként vehet­ jük kézbe, sokkal inkább szem­ léletmódja, tájékozódási pont­ jai miatt. Hiszen hagyományok és a jövő útjai, a kisebbségi sors és Európa, az egyetemes és a nemzeti (erdélyi) iroda­ lom jelentik a szoros kapcso­ latot. Szinte szoros pántként fogják egybe témaköreit. Omló egek alatt: tragikus nemzeti és egyéni sorsok gyűjteménye; a kilátástalan­ ság és a jövőbe mutató re­ ménység gondolatokba és lé­ lekbe markoló kiáltásai. Az egyetemes és a nemzeti kultú­ ra, a kisebbségi sors és a poli­ tikum iránt fogékonyak min­ dig is különös figyelemmel lesték-várták a nehezedő poli­ tikai-kulturális légkörben, a (gyakran) torokszorító néma­ ságban, mit mond, mit üzen a világnak, a közelinek és a távo­ linak egyaránt Sütő András? Van-e még hite? Van-e tar­ tása? Van-e reménye? Lát-é kiutat? S íme: itt az újabb válasz. Van, létezik reménysugár! Az Omló egek alatt Sütő András ismét és újra megtalálta az ég­ tartó embereket, az Atlaszo­ kat. Kultúrában, irodalom­ ban, múltban és jelenben; örömben és gyászban. Kötetének két nagy ciklu­ sa jelzi mindezt: Az én egye­ temeim (ez a múlt és közel­ múlt hagyománya); Gyászőr­ ségben (ez pedig a múlt és már a jelenben hagyománnyá vált örökséget tovább vivő, a jövő útjait kereső Sütő And­ rást állítja elénk). Kötetét mindjárt egy fel­ oldhatatlannak tűnő témával kezdi. Kemény Zsigmondról van ebben szó, akinek (első­ sorban) Forradalom után-ja közel másfél százados vitapergőtűz középpontjában áll. Dehát a jelenségeket leegy­ szerűsítve főként egyszavas kategorizálással nem lehet minősíteni. Mindjárt a hang­ ütés sajátos (és igaz). Maga Kemény Zsigmond írta Falk Miksának (a Forradalom után megjelenésekor); “Tehát azon kellemes helyzetben vagyok, miben már oly sokszor voltam az életben - hogy ugyanazon kérdések miatt egyenlő ener­ giával dönget mindkét fél.” Sütő András hozzáteszi: “Ap­ ponyi gróf jobbról, Gyulai gróf balról szórta rá nyilait...” - De azt már kevésbé akartákakarják tudomásul venni - pe­ dig Sütő András erre helyezi a nyomatékot - , hogy a Forra­ dalom után lázmérő volt ak­ kor, egy bukott szabadságharc után. A nemes Kemény Zsigmond - a polgárosodás híve! De - és ebből fakad 61 �palócföld 92/1 minden ellentmondása - “azé az osztályé, mely Kemény sze­ rint a történelem nagy sorsfo­ dulataiból sohasem volt képes józan tanulságot a jövőre nézve levonni...” - szól a tanulság egyik részéről Sütő András, azért, hogy kimondhassa a “végzetszerűség” forrásának okát, hogy ti. a “nemesi kö­ töttség és a polgárosodás útjá­ nak” végzetszerű ellentmon­ dásba kell torkollnia. Ha eh­ hez hozzávesszük mindeme források “mellékágait”, “...ju­ tunk el - Sütő András logikai útját követve - ahhoz a Ke­ ményhez, ki a régi állapotok között maradni nem kíván, s indulni fél...” Omló egek alatt: a nemze­ ti hagyományok egyik nagy roppanása - mely a 20. század emberének maradt - örökség­ képpen. Kemény Zsigmond ha­ gyományozása is ilyen, nem ke­ vés tanulsággal a mának: ma­ radni vagy indulni Európa felé. E nagy és tragédiáktól sem mentes múltbéli hagyo­ mányok után fordul Sütő András a közelmúlt és a jelen “égtartó emberei”-hez, erdé­ lyiekhez és magyarországiak­ hoz, úgy, hogy közben egyik szemével mindig, szüntelenül az európai horizontot pász­ tázza. Azokhoz fordul, akik őt kézenfogva vezették, s kéz­ melegüket ma is érzi. Csíkzsögödön “tükörcse­ repekből” rakja össze a festő Nagy Imre alakját, és formáz­ za - a mai olvasó számára is megejtően élővé. Sütő András sorait olvasva valóban az az ér­ 62 zésünk: Nagy Imre szuggesztív egyénisége, “a saját élete ritmu­ sához hangol mindahányun­ kat”: csak be kell lépni a zsögödi ház alkotóműhely-szentélyébe. A “színek hálója” veszi körül a látogatót, s az egész miliő olyan, mint egy színpaletta, teli-teli “színorgonával”. Ha már a festészetnél-fes­ téknél tartunk: lehet-é na­ gyobb alázattal és tisztelettel szólni Barcsay Jenőről, “a vi­ lágot teremtő” művészről, mint Sütő András teszi. Szinte “lábujjhegyen” járja körül alakját, szól teremtő művészi géniuszáról, már-már a ro­ mantika világából hozza föl mintegy költői képet - a vilá­ got teremtő művész alakját (Berzsenyi, Vörösmarty éltek ilyen költői képekkel, de hát ők a magyar romantika oszlo­ pos nagyjai voltak). Sütő András természe­ tesen a világot teremtő mű­ vész makrokozmosza mellett meg tudja ragadni a pillanat mikrokozmoszát is. Akkor például, midőn - pontosan rögzíti ezt - Nagy Imre (Pusz­ takamaráson) “könnyedén és gyorsan - percek alatt, akár egy hulló falevelet” rajzolta meg az író édesanyjának port­ réját, melyen még “anyám fá­ radt röptű kacagása, tekinteté­ nek szikraözöne” is megörö­ kítődött. A lényegeset ragadta meg Nagy Imre, és a lényeget Sütő András is. Aztán következnek Sütő András “egyetemeinek” ég­ tartó mesterei: Kós Károly (akinek prózája “kovácsoltka­ pu-rengeteg”, s szava olyan, mint “gótikus tornyok ha­ rangjainak szólása”); Kemény János, akinek emléke előtt Sütő András - “levett kalap­ pal (áll) a marosvécsi úton”; aki (ti. Kemény János) mecé­ násként oligarcha-pózát még utoljára a halálnak tartogatta, pedig utolsó óráiban “csap­ zott viaskodással” gyűrközött a halállal, s így maradt meg “Kemény János az erdélyi magyar irodalom mindenkori mecénásának”. Ilyen égtartó embernek tudja Sütő András - Balogh Edgárt, Szabó T. Attilát, Illyés Gyulát, Nagy Istvánt: tiszte­ let, s milyen mértékű, megbe­ csülés, mely Sütő András so­ raiból felénk árad! Egyet azonban nem írt le, nem írhatott le, pedig a Gyá­ szőrségben oldalait olvasva mindegyre fölbukkan bennük a gondolat: miközben őrség­ ben áll, hát most már ő, Sütő András lett égtartó emberi Azzá kellett lennie. Mi már tudjuk, tragikus történelmi események - még ha nem is akarta volna - azzá tették őt! Omló egek alatt - égtartónak lenni: ez volt, és lett a költő, az író, a művész feladata. Sü­ tő Andrásé is. Halász Gábor 1938-ban az esszéíró Babits­ ról szólván azt írta: “A ma­ gyar esszé, legnagyobb mű­ velőinek kezén, mindig lírai hevületű. A költőiség nálunk minden műfajt átszínez...” Az Omló egek alatt ilyen bizonyosságot tesz Sütő And­ rásról is. �Lagzi István Küzdelem az elsőbbségért: hadsereg és politika Az elmúlt évtizedben a magyar honvédséggel kapcsolatos kérdésekről új kutatási eredményekre, elsődleges forrásokra támaszkodó, új szemléletű munkák sora íródott, jelent meg. Ez utóbbit külön ki kell emelni. Szakály Sándor hadtörténész az egyike volt azoknak, akik a levéltári forrásokat és más forrásértékű dokumentumokat feltárva, azokból indultak ki, alakították ki koncepciójukat, s nem egy eleve meglévő, kívánatos koncepcióhoz kerestek, válogattak forrásokat. A szerzőnek a Lánchíd Kiadónál megjelent Hadse­ reg, politika, társadalom cí­ mű kötetében tíz hosszabbrövidebb írást olvashatunk, melyek középpontjában a 1920. századi magyar (had)tör­ ténelem egy-egy, a szerző ér­ deklődéséből adódó kérdése áll. A kiadványban lévő pub­ likációk kivétel nélkül 19831989 között különböző folyó­ iratokban, kiadványokban megjelentek, néhány előadás szerkesztett változatát olvas­ hatjuk. A kiadványban a csendőr­ ség létrehozásáról, feladatai­ ról, a hadsereg tisztikarának, a katonai elit különböző szempontok szerinti áttekin­ tése alkotja az egyik vizsgáló­ dási területet. A hadsereg és a zsidótörvények, a II. világhá­ borúba való belépésünk, azaz a “hadüzenet” problematikája elsősorban a nem hadtörténé­ szek érdeklődését válthatja majd ki. Az oroszországi “magyar légió” megalakításá­ val, valamint gróf Stomm Marcel altábornagy szerepé­ nek elemzésével, továbbá az antifasiszta katonai ellenállás magyarországi jelentőségé­ nek vizsgálatával kapcsolatos írások is fontos gondolatokat tartalmaznak. A szerző egyik legfigye­ lemre méltóbb írása a csen­ dőrség létrehozását és felada­ tát, valamint eredményessé­ gét vizsgálta. Ez az írás azért is fontos, mert az 1945-ben feloszlatott közbiztonsági tes­ tület - a csendőrség - felépíté­ séről, tényleges működéséről az átlagolvasó vajmi keveset tud. A szerző a csendőrség 64 éves történetét (az előzmé­ nyekkel együtt) jó érzékkel, lényegretörően, statisztikai adatokkal alátámasztva fog­ lalta össze. Az 1848/49. évi szabadságharc leverése után hozott császári rendelet értel­ mében a birodalom a közbiz­ tonsági feladatokat az ún. zsandár ezredek látták el. A kiegyezés után szinte tíz évig az osztrák katonai alárendelt­ ség alá tartozó zsandárság biztosította a közrendet, ami­ kor ez a felemás állapot tart­ hatatlanná vált, az 1881. évi III. törvénycikk értelmében létrejött m. kir. csendőrség. Az új testületnek viszonylag rövid időn belül nagy tekinté­ lye lett, egyes vitatható, vagy elítélendő akciói ellenére a kompetenciájába tartozó te­ rülten a közbiztonság letéte­ ményesének bizonyult. Íme egy - Szakály Sándor által összeállított - statisztikai pél­ da: 1907-ben a hatósági sze­ mély elleni erőszakot 1384 63 �p alócföld 9 2 / 1 alkalommal követtek el, s csak kettő volt kiderítetlen; rablás, zsarolás 1618 esetben fordult elő, kiderítetlen ma­ radt 36; az előbbi számszerű csoportosításban orgazdaság 4672 (2); lopás 43 577 (2677); gyújtogatás 143 090 (2784); csalás 2245 (43); sze­ mérem elleni cselekmény 833 (1); az emberi élet elleni cse­ lekmény 3303 (53). A szerző megfogalmazásában “...az összes elkövetett bűncselek­ mények arányában felderített bűncselekmények 94 százalé­ kot jelentenek!” Ebből követ­ kezett, hogy a csendőrség a századfordulóra nemzetközi mércével mérve is jelentős közbiztonsági testületté vált. Az úgynevezett ellenfor­ radalmi rendszer - lényegé­ ben a Horthy korszak - tiszti­ karának, a katonai elit össze­ tételéről a szerzőnek több ta­ nulmánya és egy kismonog­ ráfiája jelent meg. Az ismer­ tetett kötetben lévő két tanul­ mány az alapkutatások ré­ szösszefoglalásaként olva­ sandó. Szakály Sándor abból az alapképletből indult ki, mi­ szerint a Károlyi Mihály által fémjelzett időszakban szét­ züllött, illetve lefegyverzésre került a több mint egy millió főt számláló magyar hadse­ reg. 1918 végén érvényesített intézkedések során a táborno­ ki kar és a vezérkari testület valamennyi tagjának nyugál­ lományba helyezése, a had­ 64 mérnöki, tüzérségi, hadtáp, azaz gazdasági hivatalbeli ál­ lomány tisztjeinek felül­ vizsgálat nélküli elbocsájtása végül is oda vezetett, hogy amikor mégis fel kellett állí­ tani a magyar hadsereget, ak­ kor a szükséges tisztikarnak “...csak alig negyven százalé­ kát tették ki a hivatásos tisz­ tek”. Ennek meg is lett a kö­ vetkezménye, a lehetséges honvédelemre nem kerülhe­ tett sor. A történelmi Erdély, Felső-Magyarország, a déli vármegyék megtartására nem maradt, nem volt erő. A tér­ ségben lévő német haderő vi­ szont az elszállításra nem ke­ rülhető fegyver- és lőszer­ készletének jelentős részét el­ adta, átengedte a románok­ nak. A román hadsereg így soha nem remélt modern fegyverekhez jutott. A tanácsköztársaság időszakának had­ seregét vizsgálva a szerző ar­ ra a megállapításra jutott, hogy a tisztikar többsége szá­ mára a haza védelme az inte­ ger Magyaroszág védelmét jelentette, az önvédelmi harc­ ban szülőföldjük, az elfoglalt területek felszabadítását lát­ ták. Az is tény, hogy rendkí­ vüli katonai karrier lehetősé­ gével számolhattak az új re­ zsim szolgálatába szegődött fiatal századosok, őrnagyok, alezredesek. “Olyan katonai beosztások nyíltak meg ...a Vörös Hadseregben szolgála­ tot vállalt tisztek előtt, ame­ lyekre a többségnek általában hosszú éveket kellett volna még várnia...” A szerző szá­ mításai szerint a tisztikar több mint 90 százaléka magyarnak vallotta magát. Az is jelentős megállapítás, miszerint a ta­ nácsköztársaság hadseregé­ ben szolgálatot vállaló hiva­ tásos tisztek katonai, szakmai felkészültsége jelentősen meghaladta a Szegeden szer­ vezkedő ún. “nemzeti hadse­ reg” személyi állományának színvonalát. Stojakovics (Sztójay) Döme a vörös had­ sereg hírszerző- és kémelhá­ rító főnöke később berlini kö­ vetként szolgálta az új rezsi­ met, mellesleg szolgálaton kí­ vüli vezérezredes, majd 1944-ben miniszterelnök lett. Solarc Hugó a 29. dandár pa­ rancsnokaként harcolt a vörös hadsereg soraiban, később Sónyi Hugó néven gyalogsá­ gi tábornok. 1936-1940 kö­ zött a honvédség főparancs­ noka; Knausz Ferenc 1919ben a vörös hadsereg egyik hadosztályának, majd hadtes­ tének vezérkari főnöke, “...1941-1944 között vitéz Szombathelyi Ferenc vezé­ rezredesként a honvéd vezér­ kar főnöke [...] Bengyel Sán­ dor 1919-ben századosként hadosztály-, majd hadtest ve­ zérkari főnök... később Győrffy-Bengyel Sándor né­ ven vezérezredes és 19411942-ben közellátásügyi tár­ ca nélküli miniszter.” A ta­ nácsköztársaság egykori tisztjei közül - többek között �- Lakatos Géza, Miklós Béla vezérezredesi rangban, mi­ niszterelnökként, Csatai La­ jos mint vezérezredes. Vörös János mint vezérezredes, honvédelmi miniszter, dálno­ ki Veress Lajos vezérezredes, nagybaconi Nagy Vilmos ve­ zérezredes, honvédelmi mi­ niszterként kapott meghatáro­ zó feladatokat. A horthy-kor­ szak politikai vezetése mesz­ szemenően figyelembe vette az örökölt katonai elit szak­ mai tudását, épített rá, meg­ becsülte a kétségtelen tudást, rátermettséget, a morális tar­ tást. Erb Gusztáv 1919-ben a vörös hadsereg főparancs­ nokságán Stromfeld Aurél mellett teljesített bizalmi szol­ gálatot, később vitéz Henyey Gusztáv néven hadtestparancs­ nok, majd a Lakatos-kormány külügyminisztere, szolgála­ ton kívüli vezérezredes; Werth Henrik vezérezredes, vezérkari főnök is a vörös hadsereg egykori tisztje volt, majd tudását, rátermettségét, odaadását, alkalmazkodó ké­ pességét a horthy-korszakban kamatoztatta. Társaihoz ha­ sonlóan karrierbeli katona­ tiszt volt, maradt. A teljesség miatt azt is hangsúlyozni kell, hogy az 1918/19-es “esemé­ nyek”-ben játszott szerepük miatt igen sok tisztnek, politi­ kusnak, tudósnak, szakem­ bernek sohasem bocsájtottak meg, ők mindahányan a peri­ fáriára, szerencsés esetben emigrációba szorultak. A szerző az 1919-1945 közötti magyar katonai elit vizsgálatakor - elsősorban - a származásból, a családi “helyzet”-ből indult ki. A mintegy 1300 főt tartalmazó névsor elemzéséből ezúttal csak néhányat ismertethe­ tünk, emelhetünk ki: a kato­ nai elit tagjainak többsége a kispolgári, a középrétegek al­ só régióiban elhelyezkedő ér­ telmiségi családjaiból szár­ mazott. Az anyagi helyzetük­ ről a szerző megállapította, hogy a főtisztek 70 százaléka, a törzstisztek 50 százaléka anyagi gondokkal küszkö­ dött. “A legkevesebbet kereső szakmunkás fizetése meg­ egyezett a hadnagyi fizetés­ sel. A vezérezredesi havidíj és honvédségi pótdíj összege (1882 pengő) három és fél­ szerese volt a Dunai Repülőgépgyár esztergályosának 1943 őszén.” Fontos megálla­ pítás az is, hogy a tiszti után­ pótlást biztosító - különböző elnevezésű - iskolákban ta­ nulók mintegy 70 százaléka államköltségen, illetve alapít­ ványok segítségével végezte tanulmányait, s “...az ellen­ forradalmi rendszer katonai elitjébe tartozó tábornokok, tisztek 95 százaléka katonai nevelését, képzését a Monar­ chia időszakában és hadsere­ gében kapta...” A magyar honvédség felső vezetése 1938-ban és 1939-ben, a zsi­ dótörvények megszületésekor került - először - szembe a zsidókérdéssel, hiszen ezek a szégyenteljes törvények a honvédséget, csendőrséget és a rendőrséget is érintették, a fegyveres testület egy (kvali­ fikált) része nem tudott elszá­ molni származásával, vagy nem akarta cserben hagyni családtagjait. Ezeket a szemé­ lyeket előmenetelükben drasztikusan korlátozták, majd igen sokan osztoztak a zsidóság sorsában.A magyar­ országi zsidótörvények a had­ seregre is katasztrofális hatás­ sal voltak. Az értelmetlen parlamenti döntéssel a hadse­ reg jelentős számú tisztet, ka­ tonát, a gazdaság több tízezer szakembert volt kénytelen nélkülözni. Az ún. kassai bombázás utáni “hadüzenet”-ről a szer­ ző kimutatta, hogy a kormány 1941. június 28-i ülésén a hadüzenet kifejezés nem hangzott el. Bárdossy minisz­ terelnök megfogalmazásában a Kassa elleni légitámadás új helyzetet teremtett, miszerint “...ki kellene mondani azt, hogy e támadás következté­ ben hadiállapotban lévőknek tekintjük magunkat Szovjet­ oroszországgal szemben.” Az ország képviselőházában Bárdossy miniszterelnök rö­ vid bejelentést tett: “A ma­ gyar királyi kormány megál­ lapítja, hogy a támadások kö­ vetkeztében Magyarország és a Szovjet-Unió között a hadi­ állapot beállott. [...] Szava­ zásra nem került sor. [...] Nem 65 �p a lócföld 92/1 volt egyetlen olyan tagja az ták, a magyar egységek jelen­ országgyűlés képviselőházá­ tős részére erejüket meghala­ nak, aki felszólalt volna a há­ dó feladatokat bíztak. Rész­ borút jelentő miniszterelnöki ben ezért volt a sok sírkereszt. bejelentés ellen. [...] Hasonló A hazai utánpótlás (ruházat, volt a helyzet a felsőházban élelmiszer stb.) vonatkozásá­ is.” Eloszlott tehát az a tévhit, ban a magyar legfelsőbb ka­ hogy Bárdossy az ország- tonai vezetés elégtelenre gyűlés előzetes hozzájárulása vizsgázott, és morálisan is. A nélkül hadai üzent a Szovje­ munkaszolgálaos alakulatok túniónak. Horthy kormányzó kiküldése, alkalmazása és a és kormánya az 1920. évi velük folytatott bánásmód te­ XVII. törvénycikk szellemé­ kintetében - ahogy Lajtos Ár­ ben cselekedett, miszerint a pád írta - nincs felmentés. A kormányzó közvetlen fenye­ bűnösök, a felelőtlenek, a pa­ gető veszély esetén a hadse­ rancsra cselekvők esete meg­ regnek az ország határain kí­ ér egy újabb misét, egy doni vüli alkalmazását is elrendel­ “perbehívást”. És itt jön Jány heti, amihez utólag kéri ki az Gusztáv vezérezredes, a doni parancsnokának országgyűlés hozzájárulását. hadsereg Tágabb értelmezésben, a kor­ szakmai, morális megítélésé­ mányzót és a kormányt az or­ nek kédése. A hirhedtté vált szággyűléssel szemben beje­ Jány-féle parancsot annak lentési kötelezettség terhelte. minden konzekvenciájával Ennek viszont eleget tett. (Az együtt bizonyosan újra át kell oly sokat idézett Bárczy-féle “világítani”, ismét el kell si­ minisztertanácsi jegyző­ ratni, “temetni” a doni hadse­ könyv nem 1941 június vé­ reg katonáinak tízezreit. Mert ez eddig, minden lényeges gén, hanem később íródott.) A 2. magyar hadsereg fel- dologra kiterjedően nem tör­ készültségéről, felszereltsé­ tént meg. Gróf Stomm Marcel géről a szerző megállapította, altábornagy, a doni III. ma­ hogy nem volt »szedett-ve­ gyar hadtest parancsnoka ta­ dett«, maga Rákosi Mátyás lálóan jellemezte a magyarsem tartotta annak. Bár a doni német katonai viszonyt: hadseregről szólva az is igaz, “...csak sodródtunk ismeret­ hogy részére kijelölt 200 kilo­ len német szándékok szolgá­ méteres frontszakaszt a túle­ latában. és a harc szempontjá­ rőben lévő szovjet csapatok­ ból értéktelenné vált egysége­ kal szemben nem volt képes ink az általános visszavonu­ megvédeni. A harctéren ta­ lás keretén belül feláldozásra pasztalt anyagi-technikai hiá­ ítéltettek. ... A lőszerrel első nyosságokat a németek - igé­ nap óta takarékoskodni kel­ reteik ellenére - nem pótol­ lett. Pótlása nem érkezett. Az 66 élelmezés igen gyenge. Na­ pok óta hiányzik a sebesültek elszállításához szükséges üzemanyag. Üzemanyagot még a páncéltörő lövegek to­ vábbításához sem kaptunk... Siebert altábornagy fennhan­ gon, bizonyos lenézéssel, ér­ des hangon közölte, hogy el­ vonulási utat adni nem tud ... helyzettájékoztatást nem adott.” Néhány nap múlva ki­ derült, hogy nincs kiút. Nem lehetett menni sem előre, sem hátra. Ezért elrendeltük a gépjárművek és az anyag fel­ gyújtását.” Stomm Marcel emlékiratában ugyancsak hangsúlyozta azt is, hogy a német hadvezetőség a vissza­ vonulás idején a magyar egy­ ségeket pusztulásra ítélt, “ideiglenes” hátvédként al­ kalmazták. Az éhező, fagyha­ lálnak kitett, mozgásképtelen III. hadtest 1943 január végén ”zömében letargiába merült csoportokból állt”. A hadá­ szatilag lehetséges visszavo­ nulási útvonalakon rendre a német csapatok kaptak kizá­ rólagos elsőbbséget: szállást, élelmet, szállítási eszközöket. A magyarok maradtak ott, ahol “...már köztudott volt, hogy a gyűrű bezárult.” A hadtestből mementóként megmaradt több mint hatezer fő magárahagyottan, a har­ minc fokos hidegben érdemi harctevékenységre alkalmat­ lan volt. pusztult, őrlődött, akaratán kívül, német érdek­ ből. Az ún. visszavonulás út­ �vonalain a háború szörnyűsé­ geit felülmúló látvány fogad­ ta az éppen arra menőket: “...Megfagyott emberek szá­ zai feküdtek az utak mellett. Gépjárművek, lövegek az utakon vagy útárokba dobál­ va. Az egész kép az 1812. évi francia téli visszavonulás szomorú képét idézte fel. Te­ tézve azzal - írta -, a tábornok hogy itt nagyobb ember- és anyagpusztulást kellett lát­ nunk. Kiáltó bizonyítékait an­ nak. hogy amit a német had­ vezetés a 2. magyar hadse­ regtől megkövetelt, emberfe­ letti volt. A doni harcok és a végítéletek alapján mind éle­ sebben rajzolódik ki bennem a benyomás, hogy a német ve­ zetés merevsége legalább annyi veszteséget okozott a 2. magyar hadseregnek, mint az ellenség.” Gróf Stomm Mar­ cel tábornok járás és mara­ dandó egészségkárosodást szenvedett fogoly a rázuduló feladatokkal - több, ismert okból - nem tudott megbir­ kózni. Vélt, vagy valós okok­ ból alulmaradt, pedig vezető is lehetett volna. Vállalta a sors által kijelölt utat. bár az semmiféle előnnyel, előme­ netellel nem járt. Hátrány an­ nál több érte. Érdemben a mai napig nem rehabilitálták: sor­ sának, rangjának, erkölcsi tar­ tásának megfelelő elégtételt nem kapott. Elfelejtődött. A hadtestét feloszlató tábornok indítékait a politika nem mél­ tányolta, s nem értette meg, a szakmabeliek sem. A Szovjet­ unióban megszervezendő ma­ gyar légió vonatkozásában feltétlenül hangsúlyozni kell azt (is), hogy gróf Stomm Marcel altábornagy abban az esetben vállalta volna a légió vezetését, ha azt a nyugati ha­ talmak elismerik, s a Horthy­ ra tett katonai eskü érvényben marad. Ez egybecsengett az antifasiszta mozgalom fontos célkitűzésével is, miszerint “...nem helyes a Horthy ellen fordulást erőltetni mindaddig, amíg remélhető, hogy az ő vezetésével megoldható a szakítás Németországgal. A Rákosi Mátyás nevéhez fűző­ dő moszkvai kommunista emigrációnak viszont csak úgy kellett (volna) a légió, ha az nem Horthy ”vezetése", hanem a “helybeli” emigráció elképzelése szerint, de a magyar hadsereg rangidős tá­ bornokainak vezetése alatt szerveződött volna. A szerző véleménye szerint gróf Stomm altábornagy. Deseő vezérőrnagy “... és a hadifo­ goly tisztek döntő többségé­ nek Horthyhoz és rend­ szeréhez való kötődése akkor és a későbbiekhez is erősebb­ nek bizonyult a történelmi helyzet szabta követelmé­ nyeknél.” A moszkvai ma­ gyar emigráció, a hadifogoly tisztek főtiszti, tábornoki “részlege” politikai, morális okok miatt nem követte a len­ gyel, csehszlovák “mintát”, sem keleten, sem nyugaton nem szerveződött olyan magyar fegyveres alakulat mely a szövetségesek olda­ lán kivette volna részét a fa­ siszta Németország elleni harcból. A világháború alatti ma­ gyar katonai ellenállás tétova, felemás lépéseiről, az angol­ szász hatalmakkal való kap­ csolat felvételről, a “k g r á s i” kísérlet kudarcának okairól az eddig is ismert nézetek rö­ vid összefoglalását olvashat­ juk. A kötetben lévő írások egyenetlenségükben is hasz­ nos, ismeretterjesztő olvas­ mányok. az érdeklődők és a kutatók is haszonnal forgat­ hatják. 67 �p a lócföld 92/1 Tomka István: Kemence 68 �p alócföld 92/1 Erdős István Istenek látogatása (Animációs vízió) Mint egy álom díszletében: lebeg a város. A rajongó arcú járókelők, mint zsinórokon mozgatott bábuk... Monumentális agyagteherautó, mintha egyenesen az égből jönne a házak közé, a térre. A billenőplatón, mely már-már egy repülőgépanyahajó fedélzetére emlékeztet - félelmetes nagy­ ságú, élénkségű agyagtéglák, agyagkockák. Szürkés-barnák, nyugtalanítóan életszerű ek... Ahogy a szállítmány lebillen a park közepébe, szinte nem lehet másfelé menni, azonnal körbecsődül a kíváncsi tömeg. A város polgárai úgy jönnek, mintha már maguk is térdig agyagban, iszapban járnának. Az agyaghalom életre kel. Túródnak, gyúródnak a téglák, a kockák. Robot-agyagemberek állnak fel, mint egy-egy gólem a téren. Emberi külsejüket csak jólsza­ bott robotarcuk és konstrukciós hibára emlékeztető bal kezük hazudtolja meg. Ez a kéz mintha egy lézerágyú, felvevő kamera, modern géppisztoly keveréke lenne, ráirányítható egy-egy élőember arcra. Ráirányítják. Rám irányítják... Olyan érzésem van, mintha élesfényű vakuval fényképeznének, mintha túlvilágított filmben szerepelnék. Egyszerre örülök, aggódom, félek, mert látom, hogy az agyagrobot előtt, s a többi három gólem előtt is sterilfehér műteremasztalon agyagból formálódik a szoborképem. Szinte másodpercek alatt elkészül, fenyegetően méret-azonos, kezembe adják, aláírok vala­ mi elismervényt... A szobornak jó súlya van. Nemcsak hűségesen hasonlít, előnyösen nagyvonalú, szeretnivaló is. S milyen masszívnak, véglegesnek tűnik az első percben ... Ahogy körbenézek, mindenki örül, aki már kézbekapta a portréját. Akinek még nincs, ámuldozik, dícsérget. irigykedik. S már tolonganak az új és új jelentkezők a furcsa kézfegyver­ automaták elé. Közben furcsa, rémítő, forró szél kerekedik, mintha egy láthatatlan nagy ventillátor kavarná, s a szoborportré a kezemben egyre puhább, képlékenyebb lesz. A szél erejére mozdulnak, rezzennek szobor-arcvonásaim. Ijesztő grimaszokat vágok, s akaratlanul utána mozdul a szo­ bor-mimikának az élő arcom is. Szomorú leszek, mert láthatóan nem vagyok képes emléknek megtartani az előnyös kis szobrot ... A forró szél könyörtelenül erősödik. Már tészta-puha szoborarc készül szétfolyni a kezemben. Hiába óvom, takargatom, málik. S ugyanez a tésztaság mindenki kezében. Micsoda fintorok! Micsoda száj-rángások. A puhán szétfolyó agyagarcok már csak itt-ott emlékeztetnek az élő arcokra, de egyre kevésbé emberiek, egyre inkább föld-anyagszerű groteszk látomások, lényvíziók, torz pusztulás képle­ 69 �p alócföld 92/1 tek. A gólem agyagrobotok nevetnek a riadalmunkon, és szakadatlanul, egyre gyorsuló tempó­ ban gyártják tovább a szobrocskákat... Az egész tér megtelt már emberekkel, akik vagy sorban állnak, vagy féltő mozdulatokkal óvnák a széltől pusztuló szobrukat. Végeláthatatlan sorok állnak a “felvevő-ágyúk” előtt. Pedig akik legelőször kapták kézbe az elkészült portrékat, már láthatóan mind síró, szenvedő arccal támolyognak, mintha erejük is fogyna a szobor olvadással, egyik-másik már leül, szorítaná magához azt, ami a szobrából még megmaradt, van aki már elfekszik, mellén a szobra olvad, ráfolyik, betemeti. Leülni, lefeküdni kényszerülök én is, érzem, hogy a rajtam szétfolyó agyag eggyé válik velem, és nem sokkal később megint szilárdulni kezd. Már igazi agyagnyakam, agyagarcom van, s a mellettem fekvő emberek arcára nézve bizonyosan tudom, én is pontosan olyan vagyok mint ők, s együtt mind olyanok, mint a szoborgyártó gólemek ... A nagy agyag­ teherautóhoz közelálló új-agyagarcúak már új sorban állnak, s lépegetnek fel a világ-nagy teherautó platóra, ott fenn is szépen nyugodtan sorba állnak, s láthatóan csak arra várnak, hogy mindenki odaérjen... S indulni lehessen... Földi Péter: Pásztor szélárnyékban 70 �palócföld 92/1 Tóth Sándor Kövek és pillangók (1.) “Híd”-város: Pásztó PROLÓGUS “miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?” Nógrád várában egy későnyári délután az alvó Pán fölébredt. Sípja nem lévén, tenyerébe Mindig ugyanaz a filozófia, minduntalan fogott bürökbe fújt. A hang hosszan lebegett a az a látomás. Mert a táj őrzi a gondolatot, a kő középkori falmaradványok fölött, majd el­ az állandóságot, a pillangó pedig az elsuhanó úszott az alanti Lókosban... órákat... Zenék keltek a kövek közül, mint fű, virág, Valóban csak órákban tudtam mérni a lát­ s ezer kis lángolással lobogott az idő, gyújtván ványt, minden pillanatban várva a végét. Ám tüzet a néma térben, amit csak csendesebbé amint rögződött, “merevült” a kép, bennem is változtatott az amúgyis néma zene. Mert állandósult a rejtély, amelyről eddig azt hit­ annyi némaság vett körül, hogy szinte beszél­ tem: nincs, mert titka sincs többé a múltnak, ni sem mertem, halkan sem. Pán pedig felzabálták a gépszörnyek, s csak tompa fényű körben járt és eltűnt a kókadt napraforgók olaj-folyó jelzi a lakoma nyomát. közt. A Börzsöny felől szellő táncolt, s a kék A rejtély az, amiről szólni kívánnék eze­ vonulatú hegy, mint az Alpok, fölemelkedett. ken a lapokon. Kövek és pillangók kontraszt­ Aztán elterült hosszan, csupán füstcsík jelez­ jelenlétében az állandóságról, amelynek csak te: valaki venyigét vetett a bogrács alá a ka­ jegyei vannak. Törékeny a lét, a természet jel­ rám táján. zi útját, ahol omlatag falak, bélletes kapu-tö­ Gyerekeim egyike megszólalt: - Mennyi redékek, párkányok, ablakok kilépnek kötött­ pillangó -, és a bástya-maradvány felé muta­ ségeikből, és kor-bilincsek nélkül az örök­ tott, ahol dudva-erdő fölött kardos-lepkék tán­ szép igazságát foglalják keretbe, a látványt, coltak. Helyesebben: pillangók. A gyerek hogy le ne záródjék a szellem térfoglalása. 11. mondta jól. Emlékezett a könyvre, amelyben vagy 15. század - egyremegy. Nyílás vala­ az áll: a kardos-lepkék a pillangók családjába mennyi további századokra, és nem mondha­ tartoznak. tó: egyiknek a másikhoz nincs köze... A látvány felcsigázta a képzeletet, s a köl­ Igaz, akkoriban még egységes volt a világ, tészet míves kertjébe terelte, ahol meghal az amit föl kellett fedezni költészettel, zenével, idő, és kövek kelnek szólásra, elzárt vallomá­ piktúrával, építészettel. Ma: össze kell rakni, sok: mert darabjaira hullott. 71 �p aló cföld 9 2 / 1 Elfelejtett idő, kövek és pillangók. Így együtt az ember mélyszántásaiban várak, templomok földből kiásott emlékei hazám fél­ tett kincsei. És: Európa. Amit Nógrád várának gótikus ihletében megéreztem: fölemelő erő a megye-térség cí­ madó múltjában, amit odatűznek mindannyi­ szor, ha előkerül va­ lami az Ipoly, a Zagyva mentén, a he­ gyek alján, a dombo­ kon. Elindulok ösvé­ nyükön. “Híd”-város Neve mióta van? Ki tudja. Talán a szlávok óta, akiknek kultúrája meg a mi­ enk mindezidáig összekeverhető, ha a honfoglalásról beszé­ lünk. Itt: Pastuch, la­ tinitás hangzással: pásztor. Amott, ószláv hanglejtéssel: csődör Tán össze le­ het hasonlítani. Amit viszont az evolúció nehezen engedne meg! Taposom a nyári köveket a patakban; a hegyek alatt Kövicsesnek mondják. Folyása a castrum Agas ölébe vezet, ahol a Rátót nem­ béliek kővárban laktak, a főn, melyen most sas ütött tanyát. Olykor hosszan köröz a héj mentén; fenyő-kontyot köt át a fényszalag, a sas mint sötét árnyék vetül a szemre. Óvár látta Árpád népét. Meg Béla népét, meg... Vízmosta-cserepek tanúi az íratlan kornak, és eleink konyhájának. Egy-egy cserép füstös­ 72 fekete, de penge-vékony, a legtöbb rusztikus. Akadt bizonyára a sok “vigiláns” közt egy rangosabb is. Jobb módú. Mert őrködni jártak fel a hegyre, minden bizonnyal, őrizni Pásztót, a fáktól gyérülő lankákat, amelyeknek végé­ ben épült a falu, mely város lett párszáz év múlva. Zsigmond érdeme és Tari Lőrincé, a “pokoljáróé”. Mikortól város a város? Egyetlen kirá­ lyi irat kellett hozzá. A kérdés inkább: mi­ től? Például, hogy van kórháza. A középkor erre nagyon ügyelt. Lapozgatom Mum­ ford világhíres köny­ vét, és lapokat idéz­ hetnék belőle a mennyei városról. A keresztény hit, teoló­ gia fogta össze a kö­ zépkori gondolko­ dást, jövendőjében az elérhető égi város ra­ gyogott, a roppant optimista világnézet diadalmas közössége, amelyről himnuszo­ kat írtak latinul, efféle sorokat: “Vere Jerusalem est illa civitas cujus pax jugis est summa jucunditas.” Vagyis: “Ott fogad igazi szent Jeruzsálemünk, ahol a Béke lesz örökös örömünk; (Babits M. fordítása) �p alócföld 9 2 / 1 Mondanom sem kell: ahol a város, ott a templom. Hol fényes, hol utánzó, olykor a “nagyok” nyomában meglepetést szerző, - vi­ déken, ahol kő sem volt megfelelő, mester sem, de az akarás, a vágy naív köntösében megható építészeti pillanatok születtek, testet adva a testes-robosztus bazaltnak, lebegő új testet, ami már lelkes, mert őrzi sóhaját az időnek, csendnek. Pásztó középkori templomában hallom ezt a sóhajtást. Bár nem lebegnek a kö­ vek, erős-tömörségük inkább várak zordsá­ gát idézi, de a fölfelé törő hatalmas torony igazolja: könnyűvé, mosolyra fakasztóvá válik, mi fölfelé tör. A magasság a lélek lép­ téke. Pásztón az idő nö­ vesztett magasságo­ kat; ha áttekinti vala­ ki a históriát, meg­ győződhet, ennek a kisvárosnak európai “híd” jellege van egy olyan környezetben, ahol az ősök téli szál­ láshelyén gomolygott egykor a füst a nyershús-elkészítésnél; aztán Zoárd, Kadosa meg Huba kardja csörrent, in­ dulván Nógrád és Gömör meghódítására. A “hídépítő” Európa felé Szent László király volt. A róla szóló legendák, bár az utóbbi időkben mélybe szálltak az emlékezet kútká­ vájáról, ismét felszínre törhetnek a kemény szárító szél után, amikor a tiszta források iránt növekszik a szomjúság... Aki már hallotta Ágasvár legendáját, meg a szentkúti László-ugratás jelképében is meg­ ragadó hagyományát, elgondolkodhat: múltak kútjában mi az erősebb: a felejtés vagy az újra-fakasztás próbája. Az ember nem tagad­ hatja meg eredetét, a csillapíthatatlan “kíván­ csiságot”, A miértekre-válasz esélyét. A“híd”játék ebben is jelentkezik: Szent László egye­ nesen a castrum-bércről ugratott - repült! - a lován, hogy magyar­ jain enyhítsen, vízfa­ kasztással. Táltos­ motívum ötvöződik itt keresztény védpaj­ zson, palmettás dísz­ ek közt román vagy görög kereszt láttat­ lanul alakul, csak a belső látásra bízva. Mindenesetre ez a pajzs védte meg a vá­ roskát s környékét; jöhetett a zord idő (tatár, török), a Vé­ dasszonyos zászlót nem lehetett letépni a toronyból. A temp­ lomról 1785-ben azt írták: “Már hétszáz esztendőket megha­ lad a régisége.” Szent-király Lászlóra utal az alapítása an­ nak a Lőrinc diáko­ nusnak tiszteletére, akinek római templomában aranyozott rosté­ lyokat mutatnak, szimbólumát a kegyetlen eleven-égetésnek, amely által megnyerte az “égi koronát”. A könyveket őrző szerpap. Ő a másik “híd”: vonzotta a tudományt ide, a Zagyva partra, amely, ha igaz a nyelvész “csapodársága”, palotást jelent. Folyócska, mely palotás, pejoratívan. Cerbanus, a görög szerzetes Pásztón bizánci “karakterű” kolos­ torban másolta, fordította latinra a görög mű­ veket Pannonhalmának, hogy aztán Benedek 73 �p a lócföld 92/1 fiai szálljanak meg a hegy alatt 1130 körül, vél, diploma-dokumentumok. A 13. század majd hatvan esztendő elteltével a “doctor mel­ nélkül, mivel 1241-ben a “kegyetlen tatárok” lifluus, - a ”mézajkú doktor" fehér-fekete ru­ a templomot felgyújtván, “minden abban ta­ hás követői, a ciszterciek, Pilis monostorából, lálható leveleit és hagyományait meg éget­ a Nyugat kultúrájával tarsolyukban, amely ak­ ték”. A nevezett század azonban csak a kor már Veszprémben egyetemet alapított. “süllyesztő”. Ahogyan kéziratos énektárakba Bernát fiai persze nem tinédzserek voltak, korábbi tradíció is felvétetett, a minden apró­ mint Petrus Abelardus a szellemi “vagány” és ságra ügyelő mély századok nem hagyták ki a köre, beleesve a rációba, hogy ki sem látszot­ legegyszerűbb leltárakat sem. Ez volt a discip­ tak belőle. A ciszterciek azt mondták: minden lina egyházi erénye, így maradt meg a történe­ nem ismerhető meg a fogalmak által. A belső lem, ahol a külső beavatkozás nem érte el a tűz ha kioltódik, az ember is megcsonkul. kapukat. A kápolnát vörösréz tető borítja, stí­ Íme, az újabb “híd”: értelem és szív gaz­ lusos ajtó nyílik a látogatónak. Kevés rekonst­ dag folyópartjain át, a mindenség bekapcsolá­ rukcióról mondható el ennyi alaposság... (Vla­ sa a provinciálisba. A gondolat tehát megke­ dár Ágnes építészt dicséri.) resztelkedett, a magatartás konverziójára volt A későbbi: a gótikus kápolna-szentély, Ta­ szükség egy olyan században, amikor tespe- ri Lőrinc idejéből való, aki kegyúr volt. Poklot dés,"hanyag-kezelés" íratott a lelki inventári­ járt meg - és diplomata volt, orrán kardvágás­ umokba. Cluny már nem lehetett elegendő, sal, lelkében tiszta hittel. Kő-hársfa levelei az Szent Bernát kellett. A ciszterciek. A kiegyen­ ülőfülkében családja címer-jelképei. A hatal­ súlyozó szerzet, tudósok, imádság-művészek, mas rózsás ablakok a proportio et claritas írók, gondolkodók egyazon házon belül, és a szentágostoni hirdetői. Aránynak és fénynek, régi, napi földműves munka. Kerestem az amely az ember tulajdona. Ezért sóhajtott fel egykori malom helyét rendház, romok és Lő­ az egyházatya: “Pulchrum sero te amavi rinc temploma közt. “Megtaláltam” az üveg­ Szépség, későn szerettelek”. Szent Bernát korá­ hutát: néhány esztendeje fedezte fel Valter Ilo­ nak bencés apátja: Suger, templomának újjá­ na, a régész-mindenes. “Égni és lángolni” - építője érzett rá erre igazán, a gótika atyja: írták ajtóikra a fehér-fekete barátok. Égő tü­ “Az érzékelhető szépség jóvoltából a lélek az relmet hirdettek, amely mindig időszerű! Mi­ igazi szépségig emelkedik, s a földből, ahol vel a malmok folyton őrölnek... nyugodott, e ragyogás fényétől feltámad s az A templomtorony köveivel őrzi a sok szá­ égbe jut.” Ez bizony Platon bölcselmében gyö­ zadot. A falain kirajzolódik a középkor, a ro­ kerezik, s tán nem véletlen, ha a csúcsívek ott a manika néhány jellegzetessége: faragott kő­ legékesebbek, ahol a táj is “arányos”. Pásztó maradványok, az erőd-jelleg. Zárt-kicsi fülké­ gótikus karakterű tájban épült. A lemenő nap­ ben Flórián, zászlóval. A hagiográfia egész ragyogásban, lombok közt vagy havas télben valódi “Jeruzsálem” a kápolna: földi mása az arzenálja lenne idézhető... Mégis a templomhoz csatlakozó kápolnák éginek, ahol láthatatlan karok énekelnek. El­ vonzzák jobban az embert. A 13-15. századi gondolkodtató: csak a stílus “kényszerében” eleven fal-tér “rendszer”, a plasztikus közép­ született-e meg, vagy “árnyékában” annak a kor. A rátótiak pásztói ága Szent László kápol­ koncepciónak, amely székesegyházakat szug­ nájába temetkezett. A lenti szint erre utal. Fent gerálva minden ilyen alkalommal is, az önálló oltár volt a vértelen áldozat beteljesítésére, városfejlődést érzi, erősíti, s ezzel végleg el­ amikor halottakért miséztek. Most egyházi dönti a hosszú vitát: lentről fölfelé vagy for­ (plébániai) kincstár, benne aranyedények, le­ dítva építkezett az egyház belső funkcióiban. 74 �p aló cfö ld 9 2 / 1 Elég csak a liturgiára utalnunk, amely para-rit­ mikusan sem térhetett el a katedrálisok gya­ korlatától. A Civitas Dei harmonikus rend­ szere uralkodik a legegyszerűbb kőrózsán is, már a középkorban jelentkező városi zűrza­ varban. (A gótika tehát újra időszerű!) Templom és iskola - városhirdető fogal­ mak a kórház mellett, és Pásztó a 13. évszá­ zadtól városias jelle­ gű gazdálkodásában: 1550-ből nyolc házas deákot említ az ösz­ szeírás. Nem keveset. Vagyis: művelt em­ bert. A templomtól néhány méterre lévő oskolamester háza, testvér-stílusban a ká­ polnával a szellem meglévőségét hirdeti, szinte előbbrevalósá­ gát minden érdeknél. Afféle falusi jellegű, vegyes elemeket hor­ dozó ház volt a 80-as évekig a kántortanító lakása. Folyamato­ san. A földtúró gép fedezte fel a rejtélyt: miért? Az erő hatásá­ ra leváló vakolat mö­ gül kibújó gótikus ab­ lak bevallotta: a 15. századtól adott födelet a világi tanítónak, kántornak e hajlék. (Ez időtől ismert civil foglalkozásnak is a pedagógus.) Az utókor hálájaként tekinthető a megmara­ dás, és az idő - vagy a történelem? - igazságtételének. Nem ment tönkre e darab relikvia, Közép-Kelet Európából talán egyetlenként, tanulságul: ami változhat, az más. A stílus va­ lóban az ember... Benne, a három helység elődök élettere; parasztházakra emlékeztető elrendezését vert­ falú falusi hajlékok szintjéről a gótikus ele­ mek emelik föl. És a kő. Vertfal helyett. Vala­ miféle átmenet az épület az udvarházak felé. Polgárosodás - vallja a történész. 1407-től Pásztó mezőváros. Mint szóba jött: Zsigmond és Tari Lőrinc jóvoltából. A pohárnokmester kérte, a király adta. Az oskola pedig fölépült már nem csupán egy­ házi, hanem világi tu­ dományosságra is. Betűt vetettek, szá­ moltak és persze folyvást énekeltek, kis szívvel beleizmo­ sodva a gregorián­ ba... A nagy szoba há­ ló, lakó és tanterem volt egyúttal; re­ konstruált bútorokkal “szerelték föl”, az ab­ lakban gyertyatartó, könyv. A kamrában elrejtve találták meg a korabeli konyhaföl­ szerelést. Malomkő födte; amikor a török betört 1551-ben a vá­ rosba, az oskolames­ ter három körte alakú lyukat vágott a “pad­ lóba”, azaz földbe, amit döngöltek, s oda került valamennyi érték - a XX. századvégi jövendőnek. A ház alatt gádoros pince. Sok ilyet ástak a középkorban pásztói házak mel­ lé-alá, hogy akár pincés városnak is mondhat­ nók a helységet. (Feltárásuk a jövő feladata.) Az iskola plébániai volt, az odajárók kisebb része világi foglalkozást nézett ki magának a törvénykezésben, közigazgatásban. Bardócy Mihály vizslási nemesember 1529-ben je­ gyezte fel, hogy a pásztói iskolában tanult... Olvasni tanítók neveiről hallottam. Az egyik­ 75 �p alócföld 92/1 ről, hogy agyonverték. Szentszéki birtokper­ ben folyt a vita, tanúzás, és András oskola­ mester tanúskodni mert... A romoknál fölkérdez a képzelet az építé­ szeti mikéntről, szerzetesi életről. Mondtam: bencés és ciszterci. Amint a romok igazolják elrendezésükkel, kő-emlékeikkel. A XIV-XV. században e monostorokban nem apát, hanem világi pap állt az élen. Mátyás király próbálta rendezni a viszonyokat, akinek kérésére a ren­ di nagykáptalan hármas bizottságot jelölt ki: hívjanak szerzeteseket német apátságokból, megreformálni a hazai ciszterci házakat. 1480-ból Henrick Ebrach neve maradt meg. Ő már pásztói apát volt. Maietynsky Wencel pásztói monostorrajza 1699-ből bástyás L ala­ kú épületet mutat. Igazi középkort, ahol a vé­ delem a mindennapok próbájává válhatott. 1765-ben lakossági vallomás - 60-80 évesek­ től - “kőbótokról” beszél, azaz boltozatos szo­ bákról a romépületben. Erki Pál úgy tudja, az egyik “kőbót” a barátok sütőháza volt. A klastrom mellett hatalmas templom állt. Sar­ lós Boldogasszony tiszteletére szentelve. (Aki 1948-ban “jelentkezett” ismét, a Mátra erdei­ ben. Azóta ott is áll szentélye. A kontinuitás lám, ezzel is igazolást nyert.) Apszisának nyolc szöge a sokszögzáródású francia cisz­ terci hagyományra utal, Obazin, Leoncel apát­ ságaira. A barokk átépített: beboltozta a régi szentélyt. A középkori padlószintet meghagy­ ták, csupán téglaburkolattal pótolták. 1779ben azt írják, hogy Beitler Metold előljáró az alapfalakat kiszedette. Az északi hajófalak mentén - azok helyébe - cefregyűjtő, erjesz­ tővermet ástak. Ez maradt meg 1968-ig, a fel­ tárásig... Elnéztem a kőmaradványokat: szabályo­ san művelt munkák pillérkötegekből, záróré­ szekből, hevederbordák, körtetagos bordák... Ásatások kincsei. Melléjük a táj társul, a Mát­ ra vidékének görgeteg kövei, melyekből alap­ falakat raktak. Patakkavicsok meg gótikus há­ lódíszek, ívek “kontúrjai” lettek, amint a kö­ 76 zeli Gyöngyöspatán. Ha a cisztercieknél a franciákat említet­ tem, a bencésekhez a németek tartoznak: kau­ fungeniek, ilbenstadtiak, westfáliaiak. Ime az európai közlekedés útja, s rajta a máig kime­ ríthetetlen titok-réteg, melyet továbbra is nyo­ mon kell követnünk. A 18. századi rendházat Rákóczi szabad­ ságharca után kezdték építeni. Impozáns haj­ lék, ma sem vénült meg. Együttesében áll a középkor szőttesének, mint barokk cantio la­ pidáris, csontos gót himnuszok között: “Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag, fényes­ séges! Világ úrnője, kegyes anya, édes! Király lugassa, aranyos násfa, elefántcsont­ bástya: légy szegények üdvének vitorlása!" (Ford. Babits M.) Szellemében ez a Mária-kultusz határozta meg a ciszterciek teológiáját. Bernát amor sanctusa a fölmagasodó szeretet-láng példája. A gyönyörű bölcsességé, amit már csak to­ vábbdíszíteni lehetett. Miként az örök Asz­ szony égi ruháját - költészettel. Az antidialektikus gondolkodás kétszer szakadt meg Pásztón: a török időkben és II. József évtizedében: nem voltak ciszterciek, mert menniük kellett. A pogányság meg a ra­ tio vált üldözővé. Még visszatértek, s voltak 1950-ig. Akkor filozófiátlan évek kezdődtek; sima erőszak jött, nem-filozófiába csomagol­ va. (Csak egyesek képzelték filozófiának!) Egyetlen házban égett a szellem mécsese Pásztón - túl a “hídon”. Mert a “hídról” is le kellett lépni. A túli azonban megmaradhatott egyetlen ember jóvoltából. Rajeczky Benja­ min szülei házában húzódott meg, ott, ahol átérünk a barokk kőhídon és megsüvegeljük az európai védszentet: Nepomuki Szent Já­ nost. Kőszobra áll a híd közepén. �p alócföld 92/1 A Rajeczky-ház összekötő szem középkor, 18. század és a ma közt. Nem műérték azon­ ban: jelkép, s már nem lehet Pásztó nélküle. Magyar zenei századok, iskoláztatás, alkotó tehetség, népdal, tánc, hangszerek és az elma­ radhatatlan liturgia erős tradíciója, élő szenté­ lye mind egybefoglaltatik e szellemben, amely azóta hogy kihunyt porhüvelyében, csak Rajeczky-jelenségnek nevezhető. Em­ berséget növesztő példaképnek. Rajeczky Benjamin múzeuma a barokk rendházban szól erről is. Íme a folytonos gótika - fény és arány, azaz: tisztaság... EPILÓGUS Az illenék ide, ami kimaradt. De legyen elég Blake négy sora, amit Pásztó jelenlegi polgármestere íratott annak a kis könyvnek olvasói üzenetébe, amely kötetkét mostaná­ ban adták ki helyben, emlékezve a ciszterciták 800 éves alapítására: “Egy porszem világot jelent, S egy szál vadvirág az eget, Fogd föl tenyeredben a végtelent s egy percben élj évezredet..." Híd-lámpás: az e m l é k e z e t , hogy élhessünk. 77 �p alócföld 92/1 KRONOSZ ÁRNYÉKA Vas István (1910. szept. 24 - 1991. dec. 17) Avilai Teréz intelmeiből (ars poetica helyett) Akit nem kapattak ennél magasabbra. Jól teszi, ha nem igyekszik följebb kapaszkodva. Ezt jól jegyezzétek meg, mert ahelyett, hogy Nyernétek vele, végül csak veszíteni fogtok. Mutatkozhatik olyannak, amilyen, A lélek, ha Jézus Krisztusa jelen, Szerelmetesen csünghet az ő szent emberségén, Mindig ez isteni Mester társaságában élvén, Beszélhet is vele és előtte fölfedheti, Hogy mitől szenved és mi hiányzik neki, És ha meg nem feledkezik róla örömében, Ujjonghat vele együtt, mindezt nem mesterkélten Kiszabott formulákkal, hanem olyan szavakkal, Amiket a pillanat kíván és szükséglete kitapasztal. Hát ez az, ami rajtunk múlik. És ha van, akinek ez nem elég? És ezen túl próbálná emelni szellemét Arra felé, ahová be nem engedik mégsem, Elvéti ezt is, azt is. Ez az én véleményem. Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem, És kiszárad a lélek a sivatag terepen. Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja? Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva Növekszik az alázat - különben elvész minden eredmény. De ezt senki se értse úgy, hogy én tiltani szeretném A nagy gondolatokat, amikkel a szellem Fölemelkedhetik, hogy közelébe kerüljön Isten véghetetlen jóságának meg az égben Található csodáknak. 78 �KRONOSZ ÁRNYÉKA Igaz, én ezzel sosem éltem. Képtelen voltam erre - megint csak ezt ismétlem. Folytonos nyomorúságomban merészség volt az is tőlem, Hogy szellemem a földi dolgokkal törődjön. Hát még az égi dolgokhoz emelni hogyan Is bírtam volna? De vannak elég sokan, Akik jól járnak, ha felhasználják ilyen Magasabb vizsgálataikat - különösen, Ha tanultak. Mert ebben a gyakorlatban nézetem szerint A tudomány - ha alázattal párosul - rendkívüli kincs. De azt mondom, hogy fölemelkedni mégse kell Inkább várni, míg Isten bennünket fölemel. Van amikor az értelem nem működik úgysem: A misztikus teológiában - ott fölfüggeszti isten. Én csak azt helytelenítem, ha akkora bennünk az önhittség, Hogy magunk függesztjük föl. Ne állítsuk meg a működését, Különben hidegek leszünk és bambák, és eltűnik előlünk Az is, ami a miénk volt, és az is, amit elérni véltünk. Ha az értelmet Isten függeszti föl és tartja vissza, Van, amivel figyelmünket foglalkoztassa: Olyankor egy krédó időközében több fény lesz a részünk, Mint amennyit évek alatt minden földi iparkodással elérünk. De hogy mi magunk akarjuk lekötözni lelkünk erejét És megállítani működését - ez tiszta őrültség. Nem mondom, hogy bűn ez, de bűntetés annál inkább: Mintha valaki ugráshoz vesz lendületet, de hátulról visszarántják. Nekirugaszkodik százszor, de mindig hiába fárad: Az akarat sem ér semmit, ha nincsen benne alázat, Melynek a működésbe vegyülve az a hatása, Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába. Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni. És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni. 79 �p alócföld 92/1 Thomas Hardy Azután Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen, a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt, víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor új a selyem: “Ő olyan ember volt, aki erre figyelt?” Ha eljön az alkony s mint pilla, ha rezzen nesztelenül, röpül az árnyakon át a széltől görbe bokorra az ölyv, fenn a hegyen - gondolja-e majd, akinek szeme ebbe merül: “Őneki kedves volt ez a kép, ez a föld?” Ha elmúlok egyszer, fekete és meleg éjben, s űzi a pille a fényt s látják a gyepen át sebesen gurulni a sünt, mondják-e: “Azt akarta, ne bántsák az ilyen kicsi lényt, de nem tehetett sokat értük s most immár tovatűnt?" Ha meghallják, hogy végül elcsöndesedtem, s állnak a kapuk előtt, bámulják, hogy a csillaggal teli mennybolt csöndesen ég, akik arcomat nem látják soha már, majd szólnak-e ők: “Sok ilyen misztikus fény bűvölte szemét?” S lesz-e, ki szól, ha kong a sötétben a búcsúharang, és miután zengése a szélben egy pillanatig szünetelt, hallatik újra, mintha újonnan kondul a hang: ”Most nem hallja már, de míg élt, ugye, erre figyelt?" (Fordította Vas István) 80 �Kronosz Árnyéka Jean Cocteau Szerelmünk egybefont rajzára Szerelmünk egybefont rajzára jó hasonlat: Fán kezdőbetűk, párosan, S az ágyon testeink úgy összegabalyodnak, Mint a te neveddel a Jean. Hinnéd-e, óceán, hogy te vagy ez, ki tombol, Hogy szörny-ménesed dobog itt, Mikor mozogni kezd e lábakból, karokból Képződött, szerelmes polip? De oldódik a bog, űr támad, s te az álom Lova sörényét megfogod, Gyorslábú paripát, hogy veled eltaláljon A partra, melytől borzadok. (Fordította Vas István) Guillaume Apollinaire Búcsú Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak Ó idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod (Fordította Vas István) 81 �p a lócföld 92/1 Huszár Sándor Naplólapok I. Egy Tiborc Bánk bán szerepben Igen jó palócföldiek, ez én volnék. A felülírott. Persze én nem voltam paraszt és országnagy se lettem. Ez utóbbi már azért se, mert - ha jól meggondolom - tulajdonképpen országom sincs. Idegen állampolgárként élek Szegeden. Ezek után joggal kérdezhetik: mitől lettem akkor Bánk, ha Tiborc sem voltam? Nos ezek itt lényegében szerepek, és a címmel csupán azt akartam jelezni, hogy egy Történelem nevezetű színidirektor önkényesen megváltoztatta a szerepkörömet. Így lettem 1948-ban, tizenkilenc évesen, egy üzemi faliújságtáblán megjelent cikkecském alapján újságíró. Alig telt el néhány év, novellákat kezdtem írni, s hát mit ad a már említett Diri: az ötvenes évek elején meghívnak a Fiatal Írók Első Országos Kongresszusára, Bukarestbe. Akkori főszerkesztőm, Gáll Ernő kapta kézhez a meghívót és ahogy átfutotta döbbenten kiáltott fel: Huszárka, hát magát kinevezték írónak! És ez így ment. Harminc évesen már a legrégibb magyar kőszínház, a kolozsvári igazgatója vagyok. Miként felejthetetlen kollégám Bajor Andor írta vala: mentem az utcán gyanútlanul, amikor egyszercsak a nyakamba szakadt egy színház. De ha én akkor tudom, hogy két-három évtized múltán ez vádpont lesz ellenem, és egyesek a Ceausescu rendszer kegyeltjének mondanak majd, bizisten maradok apám mellett a kolozsvá­ ri Cipőgyárban. Ugyanis ott szerettek és mondta is az üzemi bizottság elnöke, hogy rövidesen cseresmestert csinál belőlem. Nem hallgattam a jó szóra. És a lejtőn felfelé nem volt számomra megállás. Rövidesen főszerkesztő lettem. Lapalapító. Bukarestben. A Hét című hetilap alapító főszerkesztője. Bár idekerülésem kevésbé múlott a véletlenen, mint az eddigi kinevezések. Ceausescu ugyanis a fővárosi új magyar intézmények alapítását demonstratív lépésnek szánta. És kikérte a magyar csúcsértelmiségiek véleményét is a vezetők kinevezése előtt. Akkor alakult a Kriterion néven ismert nemzetiségi könyvkiadó Domokos Géza igazgatásával, a tévé magyar szerkesztő­ sége, melyet Bodor Pál vezetett. És én lettem a harmadik kiválasztott, a lapvezér. Sok megost­ romolt szélmalom volt már akkor mindhármunk mögött. Tizenhárom évig vezettem a lapot, amikoris a hatalom rájött, hogy alkalmatlan vagyok a lapvezetői munkakörre és nagyon csúnyán kirúgtak. Hogyhogy - kérdezhetné meg Ön kedves olvasóm - harmincöt évig jó volt intézményveze­ tőnek és most hirtelen rossz lett? És a kérdés - ne tagadjuk - jogos, bár én a magam részéről nem firtatom. Erős a gyanúm, hogy bennem is volt hiba. Ugyanis kétségbeesetten akartam igenis akartam! - hinni bizonyos vezérelvben, mert úgy éreztem, hogy az - mint Ariadne fonala - kivezet a labirintusból. Pedig mindegyre kőkemény falakba ütköztem. Olyan helyeken is, ahol 82 �az említett vezérelv nem tételezett áthághatatlan akadályt. Javasoltam, hogy javítsuk ki ilyen értelemben a térképet. Azt mondták: én vagyok a hibás nem az elv, aminek a valószínűsége abszolute nem kizárt. Ez a magyarázata tehát annak, hogy életem jelenidejét sohasem értem. Élek, töprengek, dolgozok, miközben valójában nem tudom, hogy bennem, a világban- kint és bent - mi történik. Bocsánat, ez a meghatározás nem egészen pontos. Nem tudom, hogy mi történik tulajdon­ képpen. Tehát ahhoz a mozdonyvezetőhöz hasonlítok, aki folyvást hátranéz, nem előre. Azt figyeli, hogy megvannak-e a sínek, amelyeken idáig eljutott, nem pedig azt, hogy elől, a haladás irányában, a jövőben mi a helyzet. És ez törvényszerű. Ugyanis elég hamar rájövök arra, hogy a világot vezérlő elv és a vezér elvi világa között szakadék van. Márpedig az út a világban van, de az irányt a vezér jelöli ki. Ha az elvi irányt követem sohasem jutok el oda, ahová a valóság útján menni akarok. Ezért keresem - hátrafelé figyelve - életem logikáját. Azt hogy hol járok, hogy mi a kockázat értelme, és nem kötök-e ki a következő percekben a szakadékban. Nos, így érkezem el a naplóíráshoz. A számadáshoz lényegében. Nem is számadás ez, hanem számolás, matematika. Összeadás meg kivonás. Összeadom a vélt eredményeket és kivonom belőle a kényszerhelyzetekből, saját gyengeségemből összeálló önköltséget, s ami marad az az életem értelme. Az a nyereség tehát. Kérem tisztelt barátom, kedves olvasóm e kitépett naplólapok alapján mondjon erről véle­ ményt. Mondja meg: ér-e annyit ez a tőke, hogy nyugalmat vásároljak - tudja - arra a végső pillanatra? 1990. május 20., vasárnap Mintegy 5-6 ezer levelet válogattam össze és hoztam át Magyarországra - pontosabban csempésztem át - a kiköltözéskor. Tehát a levelek nem kerülnek ide illetéktelenül, mert eleitől fogva dokumentumként gyűjtöttem minden hozzám írt sort. Ma már - sőt már jó ideje beleillesztem a napló lapjai közé. Íme hát az a levél, amit ezúttal is nyomozás követ. És ami egy egész kérdéskört fog át. Nagyszalonta 1956 szept.9. “Kedves Huszár Elvtárs! Engedje, hogy megszorítsam a kezét az Utunk legutóbbi számában megjelent cikkéért. Nagy István és a fiatal írók vitája óta itt egynéhányan úgy tartjuk számon Huszár elvtársat, mint szókimondó, bátor, karakán embert. Ezzel az utóbbi cikkével bebizonyította, hogy rászolgál erre a jelzőre. Figyelemmel kísérem a magyarországi írók és költők harcát és mozgalmát. Az Irodalmi Újság. Béke és Szabadság. Művelt Nép, Köznevelés s még néhány lap már hónapok óta folytatja harcát az igazi, lenini pártvonalért. Hazai viszonylatban is várom, de tudom, hogy velem együtt még sokan várják az új, dogmatizmustól felszabadult vitacikkeket. Az Írókong­ rcsszus előkészítésének idején olvastam több bátor hangú nyilatkozatot, de Kovács Györgynek az Előrében és a Contemporanulban megjelent cikkei - úgy látszott - megakadályozták ezt a folyamatot. 83 �p alócföld 92/1 Örvendtem, hogy az Utunk utóbbi számában két cikk is - a Sütő és a Huszár elvtársak írásai - már a dogmatizmus és a törvénytelenségek ellen szólnak. A megírt kulákosítási eset nem egyedülálló. Itt Nagyszalontán is találunk ehhez hasonló esetet. Csak itt nem volt bátorsága senkinek, hogy a nyilvánosság elé tárja. Sőt kulturális téren is gátolnak a vaskalaposok még napjainkban is. Mindezeket csak azért írtam, hogy megerősítsem Huszár elvtársat hitében és elhatározásá­ ban. Nem áll egyedül. Az olvasók ezrei figyelik, várják, lesik, hasonló írásait. /.../ Mégegyszer hitet és erőt kívánok a lenini vonalért vívott harcához Elvtársi üdvözlettel: Dánielisz Endre." Hosszú keresgélés után megtaláltam az ügy dokumentumait, melyeket kronologikus sor­ rendben itt közlök. Az elsőt Kovács Bozsó Andrásné, Siklódi Berta írta - az unokatestvérem. Kelte 1956 nyara. “Kedves Sándor egy pár sort intézek magához. Tudatom, hogy az üzenetünkre hozzánk küldött őszi levelét, amit Ráki nénénk mondott, nem kaptuk meg, pedig nagyon megörvendtünk volna neki. Azt hiszem, hogy itt a néptanácsi irodán fogták el. Pedig azzal biztattak egész tavaszon, hogy felmentenek a kulákság alól, most mégsincs sehol semmi. És mindjárt elviszik mindenünket. Az adó nagyon nagy, a beszolgáltatási teher nehéz, nem lehet tovább bírni. Most pedig arra kérem, hogy egy pár sort írjon, hogy ezektől a bajoktól egyáltalán meg lehet szabadulni? Van erre törvény? Mert Márkodban nincs. Legyen szíves írja meg, hogy András utazzon magához és ha igen, mikor, ha ír levelet ne a mi címünkre, hanem a Ráki nénénk címére küldje. Kívánjuk a legjobbakat Kovács András és családja." A többit megvilágítja a Dánielisz tanár úr által említett Utunkban megjelent riport. Olyan volt a Politika? Az elmúlt 1955-ös év őszén üzenetet kaptm az Erdőszentgyörgy rajoni Márkod községből: Kovács B. András kéret szépen, segítsek rajta, ha tudok, mert “megtették kuláknak”. Hogy őszinte legyek, kellemetlenül érintett a hír. Nem egyébként, de mert nekem Márkod­ ban sok rokonom van, és én a látszatát is kerültem annak, hogy akár egy tollvonásom mögött is egyéni érdek lapuljon meg. Pár napi gondolkodás után végül eldöntöttem: az igazság szem­ pontjából lényegtelen, hogy vannak-e rokonaim Márkodban, és levelet írtam Kovács András­ nak. A vagyoni helyzete felől érdeklődtem s arra kértem, kérdezze meg a néptanácsi elnöktől: miért tették kuláklistára. Végül pedig - nehogy emberem azt higgye itt valami protekciós ügyről van szó - ilyeténképpen zártam soraimat: “Ebben az országban senkinek sem érdeke kulákká tenni középparasztokat, persze tévedések előfordulhatnak.” Ha erről van szó, amit bármelyik ismeretlen ember ügyében megtennék, őérte is megteszem. A levél aztán elment. Géppel címeztem meg, hogy még egy falusi postás is ki tudja olvasni. Hanem a választ hiába vártam. Eltelt egy hónap, kettő, három - semmi hír. Mi lehet? (...) 84 �Ismét írtam. De mivel választ erre a levelemre sem kaptam, meg is feledkeztem Kovács András kulákságáról. Majdnem egy esztendős késéssel a napokban érkezett meg a válasz. “...Tudatom, hogy a hozzám küldött levelét nem kaptam meg, pedig nagyon megörvendtünk volna neki.” Édesanyám nővérétől tudta meg, hogy írtam. Vajon mi lett a levelemmel? Elveszett volna? Rendben van: egy elveszhet, de kettő egymás után... Itt valami nincs rendjén. Úgy látszik valaki gyanúsnak találta az én géppel címzett levelemet - amely akárhogy is, egy kulák címére érkezett. Na - gondolta - itt az összeesküvés! Másnap vonatra ültem. Mondanom sem kell, hogy András percig sem ment ki a fejemből. Sokat vitatkoztam én vele. Talán 1952-ben jártam utoljára Márkodban, akkortájt szervezték a kollektív gazdaságot. Hallani sem akart belépésről. Ilyeneket mondott. “Most, hogy az ember egy kicsit felszabadult, s lehetősége van, pont most találják ki a kollektivet?...” És én megértet­ tem őt. Szegény ember volt világéletében. Napszámoskodott eleget. S most, hogy megnősült, s a maga gazdája lett, nem cserélt volna a császárral. Olyan szenvedéllyel és szívesen dolgozott ez az öklömnyi ember, hogy az csodálatos. Azt mondtam magamban: a gyümölcs egészséges, az idő majd megérleli. Kovács Andrást bekényszeríteni a kollektívbe, a legnagyobb politikai baklövés lenne. Hanem gyerünk kollektív gazdaság: győzzétek le békés versenyben. Mert ez az ember az erőszaknak nem enged, de annak igen, ha látja, hogy a kollektívben lehet igazán szépen és jól gazdálkodni. (...) Este mentem át hozzá. Rossz bőrben volt. S szemében - azokban a hajdan kihívó, büszke szemekben - bánat, lemondás ült. Csedesen, minden indulat nélkül mondta el, amit elmondott. Összesen 7,32 hektár földje van. Abból 5,25 hektár szántó. Soha szolgát nem tartott, még napszámost sem. Ha úgy látta, hogy aratáskor nem jön ki a lépés, megbeszélte valamelyik komájával: jöjjön segíteni, s majd ha befejezték, ő is kisegíti. Soha senkinek nem ártott, a kollektívát nem szidta... Mégis 1953 júniusában kuláknak nyilvánították. Ekkor 1310 lej évi adója volt, listáratevésével ezt az összeget 2400 lejjel fölemelték. Nem sokkal ezután egy este beállítottak hozzá a hivatalos személyek s követelték egyszerre az egész adót. Persze nem volt, de tízpercnyi haladékot kért, hogy kölcsönkérjen. Nem adtak. Így kezdődött. Azóta az évi adója 5130 lejre nőtt. Súlyos teher. Mégsem ezt fájlalja legjobban, hanem a bánásmódot. Bárhová ment. úgy bántak vele, mint ellenséggel. Az ilyen és hasonló dolgok bántják nagyon. Sokszor adott be kérvényt a tanácshoz, hogy mentsék fel. Mindig azt a feleletet kapta, hogy a rajoni bizottság nem egyezik bele. (Később tudta meg, hogy fel sem küldték kérvényét a rajoni néptanácshoz.) A tavasszal aztán felkereste őt egy Kacsó N. József nevű párttag s azt mondta: - András, keress még egy párttagot, aki velem együtt aláírja a kérvényedet s hátha így levesznek a listáról. Nem talált. Igaz, hogy csak egy-kettővel beszélt, de azok hallani sem akartak róla. “Ha megteszem - mondta az egyik - azt mondják, hogy kulákpárti vagyok. Én tudom, te nem vagy kulák, de ha a vezetőség megtett, én nem avatkozhatom bele.” Így hát maradt. Csak legalább azt tudta volna meg, hogy miért lett kulák. De ha kérdezte a tanácsbelieket, azt felelték: ilyen a törvény(!). Persze az emberek sok mindent beszélnek. Ő egy magyarázatnak ad hitelt s ez a következő: amikor a kollektivet szervezték, és utána is, egyesek a következőképpen indokolták kívülmara­ dásukat: miért menjek be? A kollektivistának csak egy tehene lehet, de íme, egy jó magángaz­ dának, mint amilyen Kovács András is, két tehene s két lova van. Mire a kollektíva akkori 85 �p aló cföld 9 2 / 1 elnöke, Bárdos Péter (akiről még szó lesz) azt felelte: “Ne búsuljatok, neki sem lesz...” Mert adminisztratív módszereket mindig könnyebb alkalmazni, mint meggyőző munkát folytatni. Másnap reggel első utam a néptanácshoz vitt. (...) Az elnök szabadságon volt, s így be kellett érnem a titkárral. Fiatalember Pál Ödön, alig lehet valamivel túl a harmincon. Különben pár évvel ezelőtt Udvarhelyen kertészkedett. Egyenesen a Kovács András bajával hozakodtam elő, s mivel a hivatalos álláspontot akartam megismerni, határozottan kijelentettem, az a meglátásom, hogy ebben a faluban a kuláklista összeállításakor sok törvénytelenség történt. Legnagyobb meglepetésemre a titkár minden szavammal egyetértett. Sőt kezdte felsorolni a jellemzőbb eseteket: Csont N. Béni, a Márkod községhez tartozó Kendő falu dolgozó parasztja egyenesen közéleti tevékenységének lett áldozata. Kendőnek nem volt cséplőgépje s ezért mindig megkés­ tek a betakarítással. Néhány évvel ezelőtt a falu dolgozói elhatározták, hogy a szomszéd faluban eladó cséplőgépet közpénzen megvásárolják. Az ügylet lebonyolítására három tagú bizottságot választottak, s ebben, mint a Magyar Népi Szövetség elnöke és népszerű ember Csont N. Béni is résztvett. A gépet megnézték és saját pénzükből leelőlegezték, nehogy gazdája másnak adja el. Közben azonban az történt, hogy amikor az összeget a lakosságtól kezdték összegyűjteni, “momentán” éppen senkinek sem volt pénze. De a cséplőt meg kellett venni, ha már egyszer leelőlegezték. A három férfi abban a reményben, hogy majd a falu csak megtéríti nekik az összeget, nagynehezen pénzt szerzett és megvásárolta a masinát. Persze a pénz összeszedése ezután is késett. A néptanács azonban nem. Azonnal kuláklistára tették Csont Bénit és társait. A titkár éppen új históriába kezd, amikor megszakítom: - És mondja, Kovács Andrással mi a helyzet, Ő valóban kulák? - Hát a listán rajta van - feleli. - És mi a maga véleménye? - kérdem. - Hogy nem az. De hát ezt mindenki tudja. - Akkor, hogy lett kulák? - Azt én sem tudom. Én csak egy éve vagyok itt, azóta semmiféle törvénytelenség nem történt. Most már értem. Tehát ezért beszélt olyan könnyedén a törvénytelenségekről. - Különben mi már május tizedikén átiratban kértük a rajoni néptanácsot, hogy vegyék le Kovácsot a listáról. Keresgél egy ideig a fiókjában, aztán előhúz egy iratot (iktatószáma 572/május 10.), amely­ ben a következők olvashatók. “...A községi néptanács végrehajtó bizottsága, valamint az RMP alapszervezete tekintetbe véve, hogy fentnevezett (Kovács B. András) 1947 óta sem azelőtt nem tartott szolgát, sem kizsákmányoló munkát nem végzett, a földjét saját maga művelte meg, idegen munkaerőt nem alkalmazott, s az állammal szembeni kötelezettségeinek mindenkor eleget tett, így javasoljuk a kulákság alóli felmentését.”. Aláírások. Siklódi L. Ferenc a VB elnöke, Siklódi L. János az RMP alapszervezeti titkára, Suba Ferenc (bürótag), Pál Ödön néptanácsi titkár. Nem tudom indulatok nélkül olvasni a levelet. - De titkár elvtárs, akkor hogy lehetséges, hogy mégis kulák lett Kovács András, ha sohasem volt kizsákmányoló? 86 �Vállat von. - Ki tette listára? - Akik most le akarják vétetni. Van egy jó népi mondás: “...és a kárnak nincs gazdája”. Hát itt is így van. Erősen elhatároz­ tam, hogy márpedig ez alkalommal lesz, mert én megkeresem. A párttitkár, Siklódi L. János a kollektíva szérűjén van. Pál Ödönnel megyünk utána. Tömött, inas ember Siklódi L. János. Van neki egy külön ismertetőjele is: a sok szalmaka­ lapos között, ő az egyetlen micisapkás. Pár évvel ezelőtt Marosvásárhelyen üzemi munkás volt. Aztán hazajött, házat vett s most kollektivista, meg párttitkár. - Nagy marhaságot csináltunk mi a kulákkampány idején - mondja. Kiraktunk a kollektívá­ ból hét családot. De a legjobbakat, egytől egyig középparasztokat. Lehet, hogy egy, vagy kettő esetleg kulák volt. De mi nem válogattunk. Köztük volt Kacsó Péter elnök is. Olyan lelkes és hozzáértő elnökünk sohasem lesz. Most az állami gazdaságok tartományi igazgatóságának technikusa. Három állami gazdaság állatállományáért felel. Az állami gazdaságnak jó, nekünk nem volt jó. A minap olvasta valamelyikünk az újságban, hogy tízezer lej prémiumot kapott a munkájáért. No meg ott vannak Dégiék, Albert meg Mihály. Őket is kiraktuk. Dégi Albertet annyira bántotta a megaláztatás, hogy eladta mindenét és szégyenében elköltözött a faluból. - Mondja Siklódi elvtárs, Kovács B. András kulák? - kérdem meg. - Nem - válaszolja azonnal. - De ezt már megírtuk a rajonnak. - Mégis hogy került a listára? - Arról én nem tudhatok. Én akkor azon a gyűlésen éppen nem voltam ott. - Tehát nem volt ott - mondom magam elé. - Nem. És azt sem tudom, hogy miért lett kulák - feleli kérdésre se várva. Zavartan indulok vissza a faluba. Tehát “akkor éppen” ő sem volt ott. Egyáltalán folytassam a kutatást? Vajon találok egy embert, aki vállalja a felelősséget? Váratlanul jó ötletem támadt: bemegyek a rajonhoz. Valaki elmondta, hogy Hompot Péter, a rajoni tanács alelnöke személyesen jelen volt azon az emlékezetes kulákosító gyűlésen. Tehát egy biztos ember már akadt - persze az nem márkodi. Négyórás szekérút Márkodtól Erdőszentgyörgy. Hajnalban indultunk, kilenckor toppantam be a néptanácshoz. Hompot elvtárs terepre készül, de kérésemre még marad néhány percig. Egyenesen a lényegre térek, hogy ne veszítsünk időt. - Önökhöz május 10-én átiratot küldött a márkodi néptanács, hogy vegyék le a kuláklistáról Kovács Andrást. Azóta négy hónap telt el. Hompót elvtárs mosolyog. - Ugyan, nem lehet őket komolyan venni, ma azt írják vegyük fel a listára, holnap meg azt, hogy vegyük le. Én mindenesetre érdekesnek találom - morfondírozok magamban -, hogy mikor azt kérték: tegye listára, akkor komolyan vette őket. - Biztosan ittak egy jót a kulákkal s most le akarják vétetni - vélekedik. A bizalom az alsó szervekbe úgy látom nagy. De változatlanul hallgatok. És csak jegyzek. Ez zavarba hozza. - Különben biztosan volt okuk a kuláklistára javasolni - mondja. - Nézzünk csak utána... Levesz egy dosszárt - vaskos dosszár, nem mondom. Benne községenként a kulákok névjegyzéke. 87 �palócföld 92/1 - Márkod... Kovács B. András. Igen, itt van. Belenézek az iratokba, Kovács András a huszadik. - Azért lett kulák, mert van öt szarvasmarhája és az év ötven napján napszámosokat foglalkoztat. Hát ez megdöbbentő! - Mit szólna hozzá alelnök elvtárs, ha azt mondanám, hogy az ön adatai hamisak? kérdezem. Meg van sértődve. - Ne beszéljen ilyesmit, kérem! - feleli. Ezeket az adatokat komoly emberek adták... Most már komolyak? Az előbb még nem akarta őket komolyan venni. - Tudtommal maga Márkodban volt, amikor Kovács B. Andrást listára tették - közlöm vele. Nem lett volna jobb, ha ellenőrzi a helyszínen az adatok helyességét? - Ugyan kérem - feleli dühösen - , kinek van arra ideje, hogy a rajon összes kulákjait ellenőrizze? - És három év alatt sem volt erre idő? - kérdezem. Látja, hogy nincs kivel beszélni. Nem erőltetem, továbbra is én beszélek. - En most Márkodból jövök, ott a hivatalos szervek azt mondják, hogy Kovács András sohasem volt kulák. És érdekes, hogy senki sem volt ott azon a gyűlésen, amikor őt kuláknak nyilvánították. - Ki mondta azt magának? - Hát például Siklódi Erzsébet. - Valóban érdekes. Pontosan ő írta a nyilatkozatot, amelynek alapján kulákká nyilvánítottuk Kovács Andrást. Meg tudom mutatni. Úgy érzem fölösleges tovább kérdezősködnöm. Felállok. Az alelnök búcsúzás közben mentegetőzik: - Higyje el elvtárs, nem olyan könnyű a dolgom. Az utóbbi időben már nem mertünk a kulák-kérdéssel foglalkozni, nehogy jobb, vagy baloldali túlzásokba essünk... Ezt még feljegyzem. Mert önkritikának ez nagyon jellemző. (...) Ceruzával írt levél a következő dokumentum, a postabélyegzőn ez a dátum áll: 1956 október 15. Írója szintén Kovács András felesége, Berta. De míg az előbbi levelében magáz most már tegez. “Rokoni szeretettel értesítelek az eddigi eredményről, ami csak annyi, mint az azelőtti. Mindig csak azt halljuk, hogy még csak azért sem vesznek le a listáról, menjünk Huszárhoz, hogy ő mentsen fel. Most egy pár napja Ráki nénénk találkozott a párttitkárral és megkérdezte, hogy Kovács Andrást nem mentik már fel a kulákság alól? Erre azt felelte: most volt behívatva Szentgyörgyre, a Rajonhoz, ahol megkérdezték tőle, hogy miért tették Andrást kulák listára. Azt mondta: nem tudja, mert András ezt nem érdemelte. Mire azt válaszolták: akkor sem kell felmenteni, még azért se. Ez már hihető dolog, mert ezt már a Rajonnál mondták, tehát mi hiába várjuk a felmentést. Pedig most nagyon kínoznak az adóért. Ki kell fizetni az utolsó lejig. Pedig már közel hárome­ zer lejt kifizettünk. De azt mondta a percseptor, hogy ha nem fizetünk akkor végrehajt. 88 �Most pedig kívánjuk a legjobbakat: Berta és családja. András elveszítette minden reményét. Nem is akarta, hogy írjak, mert még téged is lefogla­ lunk. Mikor befejeztem ezt a pár sort egy óra múlva jött hozzánk egy néptanácsi képviselő. Kérdezősködtem, hogy nem hallott valamit az ügyünkről? Azt mondta, hogy a múlt hét folyamán volt gyűlés és ő felhozta, de azt felelték, hogy ez most már nem reánk tartozik. A végén pedig azt a tanácsot adta: írjunk új kérvényt a tanácshoz is, meg a Rajonhoz is, mert különben foglalnak. Tehát ha nem tudsz idejönni, akkor írj egy pár sort mielőbb, hogy foglal­ kozzunk-e a kérvénnyel, vagy ne." Nem válaszoltam akkor Bertának, mert a levele nem talált otthon, de nem sokkal később újabb levelet kapok tőle. “Rokoni szeretettel értesítelek az eredményről, ami idáig annyi, hogy itt járt nálunk Hompót a rajoni néptanácsi elnök és felülvizsgált mindent. És érdeklődött, hogy ki maguknak az a Huszár János? Úgy látszik, hogy nagyon zavarba hozta az újságcikk, hogy a nevedet sem tudta kiolvasni. De az ittvalóknak még rosszabbul esett a cikk, mert bosszúállóbbak, mint eddig. Hogy elolvasta a cikket a tanácstitkár, ahogy valami hibát talál valamelyik kuláknál azt mondja: menjenek Huszárhoz, majd ő megvédi magukat! Két nappal ezelőtt Kacsó Elek sógort is behívatták a tanácshoz és közölték vele: András várhassa, hogy levegyék a listáról! Hát még a többi érintett! Siklódi N. Erzsi azt mondja, hogy az állásodba fog kerülni az egész ügy. Az egész rajon belefeküdt abba, hogy kitegyenek, mert hogy merted ki írni azt, ami nem igaz. A párttitkár pedig Bukarestben fogja elrendezni a sorsodat. Még sok mindent tudnék írni, de hagyjuk annyiba. Elég, hogy mi benne vagyunk a bajban, Iám most már te is belekerültél a bosszúállásba. Maradunk rokoni szeretettel Berta és családja. Ha ezt a levelet megkapod, azonnal értesíts a helyzetről.” 1956 október 22. Az este érkeztünk haza Magyarországról. Három hét valósággal elrepült. Igaz, hogy szá­ momra ott minden ismeretlen. Nem csak Pest, de a rokonok is. Irmának például most ismertem meg a nővérét, aki 1942-ben feleségül ment Kovács József továbbszolgáló őrmesterhez és 1944-ben elhagyta az országot. Most Jóska Balatonföldváron, a fürdőigazgatóságon dolgozik. Hozzájuk is lementünk. Nagyon szép emlékkel jöttünk el. A legszebb azonban a négy gyerek. Erzsi sógornőm ugyanis 14 év után ikreket szült. Pesten is rokonoknál szálltunk. Édesapám egyetlen testvére, Ilona néném lakik ott, aki a Ferencvárosba ment férjhez egy Kiss István nevű nagyon kedélyes cipészhez. Ő mondta a legtalálóbbat a Petőfi körről: gyűlésezik a parlament! Az emberek valóban úgy figyelnek a kör munkájára, mintha ott dőlne el az ország sorsa. Ilona néném különben szintén 1944 után jött Pestre - szolgálni. Aztán villamos kalauz lett, majd tisztviselőnő az OTI-ban. Hirtelenjében nem tudok sok mindenről beszámolni. A legnagyobb élmény Pest volt. Jár­ tunk az utcán és bámultuk a történelmet. Még a Pilvaxot is megkerestük. Egyszer mentem el az Írószövetségbe, mert meg akartam keresni Veres Pétert, aki pár héttel ezelőtt vezércikket írt az 89 �palócföld 92/1 Irodalmi Újságban a fiatal erdélyi irodalomról. Engem is megemlít. Asztalos biztatott, hogy keressem meg. Én - mondom - el is mentem, de azt mondták a szövetségben, hogy épp valamiféle tüntetésen van. Még örvendtem is, hogy így alakult a helyzet. Bátortalan vagyok én az efféléhez. Félek, hogy legőgölnek. Pedig kéziratot is hoztam s azt sem adtam oda senkinek. 1956 október 29-30 Szabadságra szomjas a nép. Budapesten csorog már a forrás, az igaz emberek vére. Romániában megtöltötték az üzleteket disznóhússal. 1990 október 2, kedd Az immár ki tudja hányadszor újra gondolt, értékelt és átértékelt események alapján az az érzésem, hogy én társadalmilag és emberileg igen alkalmas voltam arra, hogy történelmi tévedés legyek. Sót: engem tudatosan tettek történelmi tévedéssé, mert a történelemnek tévedésekre is szüksége van. Hogyan is korrigálhatná önmagát, ha nem tévedne. Márpedig hol van szebb cselekedet egy történelmi önkorrekciónál... Fazekas János például - akit én a romániai magyarság egyik legfontosabb “kommunistájá­ nak” tartok - elmondta, hogy azon az 1956 novemberében - a negyedikén bekövetkezett magyarországi szovjet invázió utáni napon - , a kolozsvári megyei pártbizottság gyűléstermé­ ben tartott beszédében, ő épp egy ilyen tudatos cselekedetet hajtott végre. Akkor ő ugyanis olyasmit tudott már, amit más még nem. Mármint, hogy a szekuritáté magyar fiatalok letartóz­ tatásával akarja az (ellen)forradalmi gondolkodást megfékezni. És akkor ő úgy gondolta, hogy a fegyverek kritikája helyett a kritika fegyverét alkalmazza - például - ellenem. És a nevezett gyűlésen, ahol - mint Kolozsvárra kiküldött kormánybiztos - épp a kolozsvári értelmiségieket bírálta, név szerint engem is, aki frissiben visszatérve Magyarországról fennhangon hirdettem, hogy ott aztán nincs ellenforradalom, nos akkor ő engem ott név szerint súlyosan megbírált, mégpedig a maga népi módján imigyen: - Hát idefigyelj Huszár elvtárs! - mondta a kolozsvári román és magyar írótársadalom előtt - én Kemény János bárónak - akit épp frissiben rehabilitáltatott! - ebben a forradalmi helyzet­ ben puskát adnék! De neked csak fapuskát, mert nem tudom, hogy milyen irányba lősz! Persze ez így nagyon súlyosan hangzott, de ezek után ő elmondhatta magasabb pártfóru­ mon, hogy e bírálattal visszarettentett a súlyosabb cselekedetektől és így nem kellett letartóz­ tattatnia. Később tudtam meg, hogy ezt Asztalos Istvánnak, nagy pártfogómnak és irodalmi mesteremnek a befolyására (is) tette. Pedig nem voltam én különb másnál, s ezt ő is jól tudta. Legfennebb - Asztalos hatására túlbecsült. Nos: így lettem én naív, politikailag fejletlen és félrevezetett. Persze nem egyedül. Fel lehet sorolni az akkori fiatal íróknak, értelmiségieknek a javát, akik ugyancsak nem jutottak a börtönbe. 1956. XI. 14. A következő levelet Kacsó Elek, édesanyám testvérének, Ráki nénémnek az ura írta. Szép, kiírt írású levél, helyesírási hibák nélkül. Dátum is van rajta. 90 �“Rokoni szeretettel üdvözöllek, Kedves Sanyikám! A Budapestről küldött képeslapodat megkaptuk, képzelem, hogy abban a szép városban mennyi szépet láttál. Az újságcikked nagyon jól elárulja a tehetségedet. Itt a hivatalos körökben a port egy kicsit felverte, még fenyegetőznek, de ugyanakkor a nép nagy érdeklődéssel olvasta, úgy, hogy a papír, alig bírta ki a sok kézben való járást. Többen szerettek volna veled beszélni. Dehát mindenkit úgysem tudnál az újságba bepakolni. Andrásról ezzel az egy mozdítással aligha lehet a kulákságot leemelni, mert a jelzett hivatalos személyeknek az újságban való dicsőittetés nem nagyon imponált. Te csodálkozol, hogy én milyen óvatos vagyok, de én azt mondom: egy jól nevelt kutya nem ugatja meg a főkönyvelőt, ha nem akar a sintér kezére jutni. Most pedig maradunk szeretettel: Elek sógor és Ráki nénéd." És elindulnak felém a kétségbeesett levelek. Ezzel is csak azt akarom jelezni, hogy milyen tudatos rablás folyik a falvakon. “Kérés A Tartományi Mezőgazdasági ügyosztály Vezetőségéhez. Alulírott Siklódi K. Sándor márkodi lakos, mint szegény földműves, mint hatvanéves rokkant ember panaszt emelek birtok kicserélés tárgyában és kérem ügyem kivizsgálását. Panaszom a következő. Tórétje dűlőben egy 14 áris gyümölcsösömet elvette a kollektív gazdaság. A gyümölcsösben volt 17 almafa, 50 szilvafa, 11 körtefa és 6 cseresznyefa, vala­ mennyi jó termő állapotban. Helyette kaptam egy 7 áris területet, amelyen 14 különböző, korhadt, nem termő gyümölcsfa van. Kérem a Mérnök elvtársakat, akik szakképzett irányítók, szíveskedjenek ügyemet kivizsgál­ ni. A szőlőnkkel ugyanez a helyzet. Vénségemre, rokkantként ez a gyümölcsös volt minden reménységem. Kelt Márkod községben 1953 junius 17.-én. Siklódi K.Sándor és Siklódi Dina Azóta hiába várja, hogy a mérnök urak kimenjenek. Kétségbeesésében fordul hozzám. 1957február 14. A Kovács Bozsó András kulák ügyének következő levelét is Kacsó Elek sógor bácsi írta a Maros Autonom Tartományból, Márkodból. “Kedves Sanyika és Irma! Nagyon örvendtünk, hogy voltatok olyan rokonszeretőek, hogy kedves leveletekkel meg­ tiszteltetek. De a fénykép, mit magatokról küldtetek még kedvesebb s azt sokan megbámulták. Ráki nénéd nagyon büszke rád, hogy az ő családfájából ilyen hajtás fakadt, aki nagyobb tettekre termett. (...) Sanyikám gondolj gyermekkori éveidre, hogy édesanyád milyen nehézségekkel küzdött, hogy belőled ne fél, hanem egész ember legyen (...) Mi jól vagyunk. Olyan öregesen. Az úriember, Kovács András most már könnyebben lélegzik, most már jó gazda, mert nem kulák. Most már le vették a listáról. 91 �p a lócföld 9 2 / 1 Sanyikám, mikor odaát jártál Pesten sok szépet láttál, de annak most már ott a fordítottja lehet. Mikor az ottani híreket hallom, mindig az aradi tizenháromra gondolok. Maradunk rokoni szeretettel. Kacsó Elek" 1958 j unius 13, szombat Tegnap felhívattak a kolozsvári megyei pártbizottsághoz. Tompa István, propaganda titkár akart velem beszélni. Tompáról előzetesen csak annyit, hogy illegalista harcos, intelligens, jóérzésű ember, aki tehetségesen írogat. Nem egyszer éreztem a vele való beszélgetésem során, hogy valósággal félt, amikor én hajthatatlankodom. Nos ezúttal is ezt éreztem. Ugyanis a Magyar Autonóm Tartomány pártvezetősége küldött valamiféle átiratot, amelyben súlyosan megváldolnak. Azt állítják, hogy folyó év április 18-án Zete Zsigmond unokaöcsémmel, aki különben a helyi cipőgyárban lakatos, Márkodban voltunk, ahol én számos ember füle hallatára kijelentettem, hogy nem kell belépni a kollektív gazdaságba. Ezt én nagyon jól tudom - mondtam állítólag -, hiszen hetenként járok Bukarestbe, Minisztériumban is, ahol ezt velem közölték. A feljelentést tíz, vagy tizenöt márkodi kollektivista, és nem kollektivista dolgozó írta alá. Azonnal tudtam, hogy miről van szó. Nyilván az a tábor jelentett fel, akiket a kulák ügyben lelepleztem. Hiszen úton útfélen fenyegetőztek, hogy tönkretesznek. Külön szerencsém volt, hogy a leleplező riportot, amit a cenzura az Utunkból kiemelt, végül Tompa hagyta jóvá. Mindent elmondtam neki őszintén. Ő is mondotta, hogy pillanatig sem hitt a feljelentésben. De mit lehetne tenni? Mikor voltam Márkodban? - kérdezte. - Két évvel ezelőtt - feleltem. Tehát a feljelentés időpontjában Kolozsváron voltam? Igen. Kértem hívja fel a szerkesztőséget, ahol van jelenléti napló és a titkárnő azonnal megmondja, hogy a jelzett napon én aláírtam azt, vagy sem. Perceken belül kiderült hát az igazság. És Tompa mondotta, hogy legyek nyugodt, mert megfelelő választ küld az Autonóm Tartománynak. Még volt egy furcsa kérdése: milyen viszonyban vagyok Hajdú Győzővel? Nem jobba, mint az egész irodal­ munk - feleltem. - De miért kérdi, Mert a feljelentést ő véleményezte, aki író és a tartományi bizottság tagja. 1984 február 13, hétfő A Hét főszerkesztői posztjáról való leváltásom előtt, tehát 1983 októberében már ki volt szedve a Hadakozni jó című, mintegy 500 oldalas publicisztikái kötetem.Válogatott publicisz­ tikák. Harmincöt év terméséből válogattam a Politikai Kiadó számára, amelynek akkor az irántunk jóindulatot tanúsító Valter Roman volt az igazgatója. Elsősorban az emberi, politikai tudatosodásomat próbáltam felvázolni benne. Nos a könyv a leváltásom óta áll. Ma felhívott Bitay Ödön, a könyv szerkesztője és közölte, hogy néhány írást ki akar venni a cenzúra. Az egyik az “Ilyen volt a politika?” című riport, amit a legvadabb időkben, 1956 nyarán sikerült közölnöm. Ma talán súlyosabb a helyzet, mint akkor volt? 1990. május 21, hétfő És még itt sincs vége ötvenhatnak! Általában az az érzésem, hogy életemben semmi sem új, minden valaminek a folytatása. 92 �Nincs új és főleg nincs lezáródott esemény. A minap - megyek végig a szegedi Lenin körúton s felfedezem a leszállított árú könyvek boltját, ahol - nagy örömömre - megvásárolom Balogh Edgár 1986-ban megjelent “Férfimunka” című önéletírását, amelyet a szerző Budapestről küldött el az akkor még bukaresti címemre, de amely oda sohasem érkezett meg és amelyet azóta keresek, mert odaát kölcsön kapva elolvastam, és nagyon fontos dokumentumnak találtam. Nos most újraolvasva döbbentem rá, hogy 1956-os meghurcolásunk sem volt elszigetelt eset. Egye­ nesen összeurópai implikációi voltak. Íme: Végre megkaptuk az értesítést, hogy perünk várva várt újratárgyalására Bukarestben 1956 junius 3.-án kerül sor - írja könyvének 409. oldalán Balogh Edgár. - Tele reménnyel utaztunk fel a fővárosba, ezúttal azokkal a tanúkkal együtt, akiket eredetileg is meg akartunk idézni védelmünkre, de akkor - az egy, ellenünk fordult Luncan minisztert kivéve - nem kaptak meghívást. Ahonnan a Tito-ügy és a Rajk-per elindult, Moszkvában és Budapesten már más szelek fújtak, nem volt többé kétséges, hogy a másunnan kezdeményezett hazai koncepciós perek divatján túljutottunk. Mégis: közvetlenül a tárgyalás előtt váratlanul egy jól kiszámított újabb kihívás ártott bele a dolgunkba. Az Előre hasábjain (ez volt a Romániai Magyar Szó utóda) Kovács György ádáz, már címében is gyilkos indulatú kirohanást intézett több írótársa mellett ellenem is, egyszerűen és hátba célozva nacionalistának bélyegezve egy Utunk-beli cikkem miatt. Kovács György írása Gyom, amit irtani kell cím alatt különféle vádakkal irodalmi kivégzőosztag elé rendelte Földes Lászlót, Gálfalvi Zsoltot és Huszár Sándort a készülő országos írószövetségi kongresszus alkalmából, s ebbe a szériába illesztette be kifogásait az én Irodalmi hídverés cím alatt megje­ lent írásom ellen. Cikkeimben én a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa szellemében megújhodó csehszlovákiai szellemi élet eseményét, a prágai írókongresszust is­ mertettem pozsonyi források alapján, s kitértem arra a kettős szerepre, amelyet a Szlovákiai Írószövetség magyar tagozata tölt be egyrészt az ott élő magyarság szellemi önkifejtése, másrészt a cseh és szlovák szellemi értékek magyarra fordítása s az egész magyar nyelvterüle­ ten való elterjesztése tekintetében. Ezen a “hazai és nemzeti” kettős elhivatottságon horkant fel Kovács György, ezt tartotta olyan nacionalizmusnak, amely szerinte a marxista-leninista taní­ tással ellenkezik. (...) 1982 február 24, szerda Az 1956-os év - úgy látom - egyéni fejlődésem szempontjából nagyon fontos időszakasz. Megjelenik Valaki közbeszól című, első novellás kötetem. Általában az az érzésem, hogy ez a történelmileg egyik leginkább felforgató év az én életemben az egyensúly időszaka. Minden tekintetben az. Az egy évvel előbbi, és azóta is stabilizálódott nősüléssel vége a legényélet ilyen-olyan zavarainak. Az irodalomban sikereim vannak. Felfogásom közeledik a valóságos paraméterekhez. Akkor valami jó irányba indult el... De aztán valahol, valamikor utat tévesztettünk. És biztos, hogy ez pont így igaz. De mégis most, amikor itt Bukarestben és szerte az országban, élet-halál harcokat vívunk a nemzeti fennmaradásunkért, úgy érzem, hogy az a régi hit és hűség ad erőt a küzdelemhez. (Folytatása következő lapszámunkban.) 93 �Hasznos József Kutyaszorítóban III. ( 1941- 1945) VI. Idegenek között Bútorokkal és más poggyászokkal zsúfolt teherautónk lassan halad Vilshofen ódon házakkal szegélyezett főutcáján. Rövidesen Gelbersdorf következik, majd Hofkirchen. Kicsiny falucska ez is, emeletes házakkal és legfeljebb 2-3 ezer lakossal. A falu túlsó felén az utolsó Gasthof, Frau Schneideré. Ötven körüli özvegyasszony. Gazdálkodó, de a ház vendégfogadásra is alkalmas, az emeleten táncterem is van. Bemutatkozom. Nem barátságtalan, de nem is lelkesedik értünk. A földszinti volt vendéglő helyiségét jelöli ki számunkra. Ládáink egy része a folyosóra, néhány bútordarab pedig a kerti filagóriába kerül. A Böjthe házaspárral, Nemes Pannival és Balázs Jancsival együtt, nyolcan vagyunk a szobában. Szükségmegoldás, de kibírható. Mellettünk folyik a Duna. Otthon de sokszor hallottam a rádióban, hogy a Duna Hofkirchennél ennyi meg ennyi centiméter, de álmomban sem gondoltam, hogy egyszer innen nézem a kelet felé tartó sodrását. A község néhány üzletében mi is beváltottuk, amit jegyre kapni lehetett: elsősorban kenye­ ret, tejet, burgonyát, lekvárt és műmézet (kunsthonig). Megismerkedtünk a boltok tulajdonosa­ ival, a gazdákkal és a lakosokkal. Nagyon kevés a férfi, annál több a leány és az özvegyasszony. Elszomorító az itt látható sok-sok katonaruhás, hősi halott fiatal férfi fényképe. Elhelyezkdésünk után viszonylagosan nyugodt napok következtek. Levelet írtam fivérem­ nek, Imrének s közöltem címünket. A tennivágyás nem hagyott nyugodni, elhatároztam, hogy Bécsbe utazom s ott próbálom megtudni jövendő sorsunkat. Baj nélkül érkeztem Bécsbe, ahol egyenesen a Schwarzenberg térre, a Német Vasutak igazgatóságára siettem. A MÁV képviselője: Eyszrich György tanácsos barátságosan fogadott. Elmondta: sok vasutas szállítmány van Németországban. Hazatérésre egyelőre ne is gondol­ junk. Az ország nagy részét megszállták az oroszok, a Dunántúl megmaradt sávjában pedig véres harcok folynak. Kért, hogy a beszélgetés tartalma kettőnk között maradjon. Visszaútra Vilshofenig érvényes szabadjegyet adott. Éppen búcsúztam, amikor megszólaltak a szirénák. Lementünk az óvóhelyre. Félóráig tartott a légiriadó s utána a néptelen utcákon át iparkodtam, hogy mielőbb a pályaudvarra érjek. 94 �Nem sok időm maradt az indulásig. Visszafelé Linznél megriasztott az élesen megvilágított épületek sora és a bántóan harsogó zene. Megkérdeztem egyik utitársamat: “Mi ez a zenebo­ na?” Gyanakodva nézett rám s aztán a fülembe hajolva súgta: “Koncentrációs tábor!” Megdöb­ bentem. Ezeket a szerencsételeneket még pihenni sem engedik! Utitársamra nézek, de ő felöltőjét az arcára húzva jelzi, hogy nem hajlandó beszélgetésre. Megértem. Én is aludni próbálok, de túlságosan zaklatott vagyok. Korán reggel szerencsésen befutottunk Vilshofenbe. Háziasszonyunk: Schneiderné asszony, amikor tapasztalta, hogy semmiben sem szorulunk rá, szívélyesebb lett. Megcsodálta vöröshagymánkat, amely sokkal nagyobb és ízletesebb mint az itteni. A kukoricánk egyenesen ámulatba ejtette (adtunk is egy zacskóval vetőmagnak). Leányával a 20 év körüli Hildával azonban sehogy sem boldogultunk. A szőke hajú, világos sima bőrű, kék szemű jellegzetesen germán tipusú leány Deggendorfban dolgozott és a Hitlerjugend tagja volt. Hetenként járt haza, de kerülte a velünk való találkozást. Egyszer mégis szóbaelegyedtünk s akkor alaposan kipakolt. - A magyarok elárulták a németeket, lepaktáltak az ellenséggel. A német hadsereg azért került súlyos helyzetbe, mert a magyarok nem harcolnak. Itt Hofkirchenben is csak a napot lopják. Ezeket a propaganda szólamokat már hallottam, igyekeztem nyugodtan válaszolni. - Maga semmit sem tud, csak szajkózza a propaganda szöveget. Az igazság az, hogy a háború kifosztotta országunkat, százezrek váltak földönfutókká. A német hadvezetés a mi katonáinkat utóvédnek és ágyútölteléknek használja, mégis helytálltak a végsőkig. Ne keresse­ nek maguk bűnbakot! és azt se várják, hogy mi, idegen célokért áldozzuk fel magunkat! - nem irodalmi német nyelven hangzott el amit mondtam, de Hilda megértette a lényegét, elvörösö­ dött, mondott még valamit és elrohant. Biztosan feljelent gondoltam, de semmi következménye nem lett a szóváltásunknak. Március közepén, közel három hónap után, lesoványodva megérkezett Tajti Sándor málhá­ zó, aki még Hohensalz állomáson lemaradt a vonatról, mert vásárolni ment és indulásig nem ért vissza. Drezdában volt, amikor a várost az angolszászok porig bombázták. Légnyomással kórházba szállították, majd felgyógyulva folytatta felesége és három gyermeke keresését, most végre nyomukra akadt. Szerettük a Tajti családot szorgalmukért, tisztességükért. Férje távollé­ tében a feleség becsületesen helytállt gyermekeiért. Ezekben a napokban, 1945. mácius 17-én, az őrizetemben tartott MÁV ruhadarabokat, két tisztviselői zubbonyt, egy segédtiszti köpenyt és egy altiszti esőkabátot az arra leginkább rászoruló Lukács Dánielnek, Nagy Józsefnek, Árpád Antalnak és Tajti Sándornak használatra kiosztottam. 1945 március végén hírek terjedtek el a Cseh-Morva Protektorátus “idegen polgári” kiürí­ téséről: nyugtalanított az Apám, Imre fivérem és családjának sorsa. Éreztem, hogy segítségre van szükségük. Az utazáshoz engedélyt kell szerezni, de ez a legnehezebb. Hiába érvelek 95 �p a lócföld 9 2 / 1 hosszasan, a tisztviselő csak bólogat és egyre csak azt hajtogatja, hogy nem adhat. Elfogyott a türelmem. - Uram én a szabályokat be akarom tartani, de ha nem kapok engedélyt, akkor is elutazom! A tisztviselő hosszasan nézi elszánt arcomat. Várjon egy kicsit. - Bemegy a másik szobába. Rövid idő múlva visszatér, és kiállítja az utazási engedélyt. Este indulok. A vonaton alig valaki. Másnap délben érkeztem Bécsbe. Érdeklődöm, mikor tovább és mutatom az engedélyt. - Tegnap ment arrafelé az utolsó vonat, de nem tudjuk meddig juthatott el -, mondja fásultan a vasúti tisztviselő. - Az utascsarnokot légitámadás érte, most fából épített ideiglenes lépcsők vezetnek fel a vágányokhoz. Tekintetem a homlokzatra téved: “Räder müssen rollen für der Sieg!”* olvasom. Bizony így lehet, mert ha a kerék megáll, az már a vég kezdetét jelenti... A behavazott bécsi utcák dermedt csendjében, csak néhány fázós ember igyekszik célja felé... Hiába volt minden fáradozásom, ismét meghiúsult szándékom, még jó hogy hamarosan indulhatok vissza. Az éjszaka nyugodtan telt el vonatunkat nem érte légitámadás. Hála isten­ nek, baj nélkül megúsztam a több mint 700 km-es utazást. Évikét, aki március 13-án töltötte be harmadik életévét, beírattuk a helybeli óvodába. Szokatlan számára az idegen környezet és érthetetlen a beszéd, de az óvó néni figyelmessége, a pajtások érdeklődése gyorsan feloldotta tartózkodását. Tetszik neki az is, hogy séta közben gyakran rámosolyognak és megszólítják kis ismerősei: “Éfika, Éfika”. Néhányszor ellátogattam a közeli Passau-ba is. Rongyos, gondozatlan külsejű, riadt tekin­ tetű szovjet hadifoglyokat hajtanak barom módjára az egyik hídhoz vezető úton. A hajcsárok botjaikkal hadonászva, kurjongatva terelik a foglyokat, a lemaradókat pedig futásra serkentik. Az elcsigázott emberek nehezen vonszolják lábaikat az ormótlan facipőben, csattogásuk élesen dörömböl a dobhártyámon. A látvány felháborít és a járókelők is sajnálkozva nézik a menetet. Milyen gonosz tud lenni az ember, ha egy kis hatalomhoz jut... A Duna balpartján sétálva Hilgartsbergnél amerikai hadifoglyokkal találkoztam. Parasztgazdaságban dolgoznak, laknak. Jóltápláltak, egyenruhájuk kifogástalan és szabadon mozog­ hatnak. A gazda meséli, hogy a Vöröskereszt útján, rendszeresen érkezik részükre élelmiszer­ és ruhacsomag. A szomszédos Gelbersdorf-ban francia foglyok vannak. Szállásuk emeletes épület, amelyet éjszakára bezárnak, az ablakokon drótháló van, de az itt lakók nappal szabadon járnak-kelnek. Szerényebb körülmények között élnek, ruházatuk is szegényesebb, de nem éheznek és nincse­ nek megalázva. A kerekeknek forognia kell a győzelem érdekében. (A szerk.) 96 �Nehezen tavaszodik az idén, pedig a naptár 1945. április 15-ét mutat. Koradélelőtt van. Éva a templomba ment, én a gyerekeket őrzöm és olykor kényelmesen elnyúlva olvasok. Szobánk utcára nyíló ablaka előtt hirtelen egy sziluett villan. Kis idő múlva nyílik az ajtó és Imre bátyám lép be rajta, kezében hosszú bot. Örömem határtalan, öleljük, csókoljuk egymást. - És a többiek? - kérdem. - Mindnyájan itt vannak Vilshofenben, egy vasúti kocsiban, éjszaka érkeztek. - Imre az elszállásolási lehetőségekről érdeklődik. - Nehezek, e szobában rajtunk kívül még négy felnőtt lakik - feleltem. - Beszélek Frau Schneiderrel. Először hallani sem akar a dologról. Hosszas rábeszélésre nyomatékként tyúkjaink részére féltve őrzött másfél zsák árpa odajándékozása (nagy kincs ebben az ínséges időben) megengedi, hogy Imréék az emeleti táncterembe költözzenek. A megoldás nem volt ideális, de más lehető­ ség nem kínálkozott. Abban reménykedtünk, hogy később talán jobb is akad. Nemsokára hazaérkezett Éva, s nagyon örült ő is, hogy együtt lesz a család. Hamarosan indulunk Vilshofenbe. Újabb örömteli boldog találkozás! Teherauót szerzünk, nem sok a csomag, s egy-kettőre készen vagyunk a rakodással. Hofkirchen felé tartva Apám mellett ülök s míg elfogynak a kilomterek, Anyusról beszélgetünk. Szóbakerül Imréék nehéz helyzete, akik a nagyváradi öt szobás lakásukból csak jelentéktelen kézi poggyászt tudtak a kiürítéskor magukkal hozni. Hálásak lehetünk mégis a Gondviselésnek: egészségben megőrzött bennünket. Imrééknek a legszükségesebb eszközeik is hiányosak, ezért igyekszünk segíteni rajtuk. Matracokat, takarókat, edényeket, lisztet, zsírt, cukrot adunk, de a mi készleteink is minimálisra csökkentek az elmúlt hónapok alatt. Szerencsére burgonya, tej és kenyér - jegyre - továbbra is kapható s ez nagyban segíti az élelmezési gondok megoldását. Tojással, ha nem is folyamato­ san, de ellátnak tyúkjaink. Az amerikai légitámadások fokozódnak. Nürnberg állítólag elesett. A Deggendorfi műben­ zint gyártó üzemet találat érte és kigyulladt. Hatalmas füstfelhő borítja be még felettünk is az égboltot. A vasúti forgalom akadozik. 1945. április 27-ig, huszonnyolc emberünk közül, akik a német vasutaknál munkát vállaltak, huszonnégy fő véglegesen visszatért Hofkirchenbe, mert nem tudják őket foglalkoztatni. - Beszélik, hogy az amerikaiak már Münchenben vannak. 1945. május első napjaiban délelőtt, a Duna túlsó oldalán lévő Bécs-Nürnbergi fővonalon közlekedő személyvonatot megtámadta több amerikai gép. Az események Pleiting közelében, néhány száz méternyire, a szemünk előtt játszódnak. A mozdonyvezető észreveszi a zuhanó, géppuskázó repülőket, azonnal fékez és megállítja a vonatot. Az emberek eszeveszetten ugrál­ nak ki a személykocsikból. A mozdonyt is találat éri, és sípolva lövel kazánjából a fehér gőz. A gépek visszatérnek, még egy sorozatot küldenek a kocsikra és a menekülő emberekre, s azután dolguk végeztével eltűnnek északi irányba. Megdöbbentő. Nem sokat gondolkodom, hanem 97 �p alócföld 92/1 felkapom a mentőtáskát, kerékpárra ülök és a komphoz hajtok. Jókor érkeztem, éppen indul a túlsó oldalra. Időbe telik míg a helyszínre érek, ahol már folyik a mentés. Sok a halott, a sebesültek között magyarok is vannak. Segíteni akarok, de nem sokat ér a mentőtáska felszere­ lése és a tudományom sem. Néhány ismeretlen eredetű roncsolt sebet tömök be steril gézzel és ideiglenes kötést alkalmazok. Nem tudom mennyi idő telt el, de ez alatt több mentőautó érkezett. Énrám már nincs szükség. A kerékpárt tolva, gyalog indulok a komphoz, ahol véres kezei­ met megmosom a Duna vizében... Hírek terjednek el arról, hogy Berlint elfoglalták az oroszok. Egy-két nap múltán az országúti közlekedés is leáll. Az amerikaiak teljesen uralják a légteret és minden mozgó célpontra lőnek. Osterhofenbe akarok eljutni. Amíg lehet nem az országúton, hanem az erdőn keresztül megyek, de azután réten át vezet az út a Dunához. A fák felett, alacsonyan szállva, hirtelen repülőgép jelenik meg. Hanyattvágom magam és figyelem az eget. A Duna felett élesen megfordul a gép. - Uramisten, észrevett, végem van! - Behunyom a szemem és várom a sorozatot, de csak éles süvítést hallok, amely gyorsan elenyészett, óvatosan kinyitom a szemem. Előttem két tarka lepke hancúrozik a napfényes levegőben. Felugrom és sietek az erdő, védel­ met nyújtó fái között vissza Hofkirchenbe. Kósza hírek keringenek az amerikaiak és az oroszok közötti ellentétekről. Sokan a közeli fegyverletételről suttognak, mások azt terjesztik, hogy a cseh-morva medencében, ellentáma­ dásra gyülekeznek a német erők. A községbe katonák érkeznek, állítólag védelemre rendezked­ nek be. Megriadva a katonai előkészülettől a lakosság egy része biztonságosabbnak vélt helyre menekül. Frau Schneider is összepakol és arra kér bennünket, hogy vigyázzunk a házára. Megnyugtatjuk az aggódó asszonyt. Jönnek a hírek. Vilshofennél felrobbantották a hidat, leállították a kompközlekedést! A Duna túlsó oldalára SS egységek érkeztek! Hofkirchen környékéről egyszer csak eltűnnek a német katonák. Fellélegzünk! A község vezetője nyugalomra inti a lakosságot s kéri a magyarokat, hogy a megpróbáltatások idején segítsük a rend és biztonság fenntarását. Válaszunk: - Mi is ezt akarjuk! Várakozással telik el egy-két nap s azután megtudjuk. Deggendorfot elfoglalták s már Osterhofennél vannak az amerikaiak. A nyugati irányba vezető országutat figyeli mindenki. A mi házunk van oda a legközelebb: egy kis réten át alig kétszáz méter a távolság. 1945. május hó 7-én a község háromtagú küldöttsége tűnik fel fehér zászlóval az úton. Meg-megállnak, tekintgetnek előre, de nem jönnek az amerikaiak. A deputáció csalódottan visszaballag a faluba. Dél körül lélekszakadva újságolja egy bajor, hogy Schöllnach felől, az 98 �erdőn keresztül jön “az ellenség”. A fehérzászlós küldöttség már lódul is a megadott irányba, de csak békésen legelésző tehenekkel találkoztak. Az éjszaka nyugodtan telik el. Másnap még kétszer látom lobogni a fehér zászlót, de hiába. Nem jön az “ellenség”, nincs kinek meghódolni... A Bürgermeister arca mély csalódottságot árul el... VII. Szirénhangok 1945. május 9-én, Osterhofen felől autómotorok zúgására figyelek fel. Kocsioszlop óvatos vonulását látom. Megállnak a falunk előtt. - Itt vannak! - kiáltok fel. Sapkámmal integetve sietek feléjük. Figyelnek, de nem tartóztatnak fel. Az első dzsipben ülő tiszthez lépek, s előbb angolul, majd németül mondom: - Nem katona, hanem magyar vasutas vagyok! - Átadom arcképes igazolványomat, figyel­ mesen megnézi, majd visszaadja és németül kérdi: - Vannak-e katonák a közelben? - A faluban nincsenek, de úgy hallottam, hogy a Duna tulsó oldalán SS-ek tanyáznak. - Az autókra szerelt géppuskákat a jelzett irányba fordítják. Lassan indulnak tovább. Velük tartok. Kis idő múlva feltűnik a fehérzászlós küldöttség is, együtt vonulunk a községi “Kanziel” elé. 1945. május 9-én Holkirchenben, egyetlen puskalövés nélkül véget ért a háború. A haja szála sem görbült meg senkinek és egy fillér anyagi kár sem keletkezett. Csak később tudtam meg, hogy Keitel vezértábornagy már előzőleg aláírta Németország feltétel nélküli kapitulációját. Az amerikaiak megjelenése kezdetben nem sok változási hozott. Elrendelték a kincstári tárgyak, fegyverek és fényképezőgépek beszolgáltatását, de ezt sem vették valami komolyan. Fényképezőgépemet - bár film hiányában, nem sok hasznát vettem - továbbra is megtartottam. Szolgálati fegyveremet sem adtam le, hanem nagy ívben behajítottam a Dunába. Bennünket civilként kezeltek. Békén hagyták a magvar csendőröket is, sőt kezdetben a német hadifoglyok őrzésénél igénybe vették szolgálataikat. Folyamatosan kisebb megszálló egységek - közöttük négerek is - érkeztek. Ezek elhelye­ zését úgy oldották meg, hogy bennünket (119-en voltunk ekkor), 1945. május 18-án, a szomszé­ dos falu: Nesslbach mellett lévő, volt ifjúsági munkatábor helyiségeibe költöztettek át. A tábort a bajor erdő fenyvesei között létesítették és hét lakóépületből, valamint két kiszolgáló épít­ ményből állott. Fiatalok nyári tartózkodására ideális, egészséges a környezet, de nekünk itt nehezebb a beszerzés és primitívebb az ellátás. A tábor közepén lévő oszlopra ünnepélyesen felvonjuk a magyar lobogót és elénekeljük a Himnuszt. Hamar híre terjed létezésünknek, s jönnek magyarországiak, ki hosszabb, ki rövidebb ideig tartózkodik nálunk. Közel hatvan fő volksdeutsch is lakik itt, elsősorban földművesek, akiknek 99 �p a ló cföld 92/1 korábbi lakóhelye Komárom, Sopron és Pozsony megye, valamint Bácska volt. Nagyon csen­ desek és szerényen viselkednek. A vasúti közlekedés egyelőre nem állott helyre s az országutak megteltek ide-oda vándorló emberekkel. Sokan, hogy megkülönböztessék magukat a németektől, kabátjukra, vagy kalap­ jukra kitűzik nemzeti színeiket. Feltűnnek a koncentrációs táborokból szabadult rabruhás em­ berek. Félnek tőlük a megszeppent polgárok. Magyarországra - állítólag - hazatért, majd onnan visszaszökött emberektől rettenetes dolgokat hallani Budapest teljes pusztulásáról. Konkrét eseteket sorolnak fel a különféle atro­ citásokról. Ha csak a negyedrésze igaz annak, amit mesélnek, Magyarországon a pokol szaba­ dult el. Hiszem is meg nem is. Talán csak egyedi esetekről, tragédiákról van szó, amelyek szinte elkerülhetetlenek a háborúban. Mindegy, akárki, vagy akárhol követ el hasonló dolgot, a bűn, az bűn marad. Az egyik reggel teheruató jelenik meg a tábor udvarán. Négy-öt ember ugrik ki belőle és a vízellátásunkat biztosító szivattyúmotor aknájához sietnek, majd megkezdték annak leszerelé­ sét. No ennek fele sem tréfa. Riasztom a társaságot. A volksdeutsch-ok vannak legközelebb, ők jönnek először, de már futnak ide a távolabb lakók is. Megtudjuk, hogy a hivatlan vendégek görögök. Hangosak és erőszakosak. Tudtunkra adják, hogy ők a győztes hatalmakhoz tartoznak és joguk van elvinni a villanyszivattyút, mert arra szükségük van, mi kotródjunk előlük, mert elvesztettük a háborút! Ennyi elég volt, vége a türelmünknek. A leghangosabb kap néhány pofont, a többiek megrettennek a tömegtől, a nem várt fogadtatástól és futnak az autójukhoz. Szitkozódva robognak el. Szerencsére nem folyt vér. Az akna fedelét mindenesetre lelakatoltuk. 1945. július 31-ig a deggendorfi körzeti katonai parancsnokság részére kimutatást kell küldeni, hogy hány fő akar hazatérni és mennyien maradnak Németországban. A tizennyolc éven felüli és aluli gyermekek adatait különválasztva kérik. Sokan még nem tudták eldönteni, hogy mitévők legyenek. Hazai híreket várnak. Néha-néha, alig hallhatóan már vehető a budapesti rádió adása. Egyesek beszéltek a Budapestről érkezett hivatalos megbízottakkal, akik az itteni helyzet feltérképezésére érkeztek. A tőlük kapott információk sem rózsásak, de reménytkeltőbbek, mint a magánértesülések. 1945. október 15-én elérkezett az indulás napja! A passaui átmeneti tábor nagy befogadóképességű s szinte elnyeli csoportunkat. A tábor egyébként teljesen nyitott, szabadon lehet ki- s bejárni. A táborvezetőség csak azt kéri, hogy messzire senki se utazzon, mert az indulási parancs egyik napról a másikra megér­ kezhet. Végre 1945. október 19-én, indulás. Jönnek a katonai teherautók, berakodunk, a passaui állomáson pedig lerakodunk. Várunk és várunk órákon keresztül, de nem tolják be a vasúti szerelvényt. Késő délután aztán visszafuvaroznak bennünket a táborba. Megtudjuk, hogy ismét 100 �ellentétek merültek fel az amerikaiak és az oroszok között s leállították a szállítást. Az indulás újabb dátuma 1945. október 26. Most már olajozottan zajlanak az események. Az amerikaiak négynapi bőséges élelemmel látnak el bennünket és katonai kísérettel elindu­ lunk. Imréékkel egy vagonban utzunk. Kisebb-nagyobb tartózkodásokkal simán haladunk az amerikai zónában. Linz után nemsokára a szovjet megszállási területre érünk. Minél keletebbre érünk, annál nagyobbak az anyagi pusztulás látható jelei. Jóképű, fiatal, fegyveres magyar honvéd tiszteleg a határon az integető, meghatódott haza­ térőknek. Egyenruhája és sapkája a régi, megszokott formájú. Lassan, méltóságteljesen begördülünk Hegyeshalom állomásra. Nem akarunk hinni sze­ münknek és fülünknek. Magyar katonazenekar a Rákóczi indulóval köszönti vonatunkat. VIII. Újrakezdés A hegyeshalmi fogadtatás után vidám hangulatban folytatjuk utunkat. Komáromnál átirá­ nyítják szerelvényünket a Kisbér-Székesfehérvári mellékvonalra: kerülő útirányon át megyünk Budapestre. Székesfehérvár állomásra a késő délutáni órákban érkeztünk meg. Le akarunk szállni, hogy széjjelnézzünk. Vonatunkat fegyveres katonák vették körül. Kiabálnak és vissza­ zavarnak a kocsiba. Később közlik, hogy az öszes csomagokkal együtt, mindenkinek el kell hagynia a vonatot. A szétrombolt felvételi épület mellett lévő sárga iskolába terelnek. Tiszti egyenruhás katonák bottal kezükben irányítják hangosan, nyersen az elhelyezést. Vacsoráztatás után az éjszakát nagy teremben, padlóra szórt friss szalmán töltjük, s a lyukas tetőn keresztül bámulhatjuk a holdat és a csillagokat. Másnap reggel elkezdődik az igazoltatás. Az udvar közepén elhelyezett asztal körül ülő bizottság egyik tagja hangosan felszólítja a nyilasokat, hogy lépjenek ki. Nincs jelentkező. Hunyadi-páncélos és SS katona sem akad. Ezután a katonatisztek következnek. Néhányan az asztalhoz mennek. Azonnal elvezetik őket. - Kár értük! - súgja valaki - Itt nem méltányolják a karakánságot. Székesfehérvártól Budapestig vezető út, olyan mint valami rémes vízió. Romok, pusztulás, megműveletlen szántóföldek, az elhagyottság látványa és piszok minden felé. A kifoltozott vasúti Duna-hídon keresztül döcögve, teljes szörnyűségében tárul fel Budapest eltorzított arca és borzalmas sebei... A Keleti pu. “B” vágányára érkezünk. A csarnoknak nincsen teteje, oldalablakai kitöredez­ ve. A vágányokon ütött-kopott, ablaktalan, ajtó nélküli személykocsikból és marhavagonokból összeállított szerelvények állnak, zsúfolásig tele batyus, megviselt külsejű emberekkel. Kato­ nák jelennek meg, éktelen kiáltozással. Iszonyú, ami itt van! A bennünket kísérő amerikai katonák sajnálkozva integetnek felénk és sietve távoznak. Esteledett már, amikor Salgótarján külső pu.-ra megérkeztünk. Az állomási épületek sértet­ lenek, aminek szívből örülünk. Vagonunkat a raktári vágányra állítják. Csakhamar híre fut visszaérkezésünknek s körülvesznek a segítőkész, barátságos érdeklő­ 101 �p a lócföld 92/1 dők. Az egyik tolatásvezető, Fodor József felesége 2 kg-os kenyeret hoz ajándékba. Nem akarom elfogadni, mert tudom, hogy szűkös a fejadag, de a kedves asszony nem hagyja magát elküldeni. Dr. Mészáros Pál állomásfőnök is megértéssel fogad. A helyettes főnöki, régi posztomat, Varga Gyula főtiszt tölti be és három gyermekével él az előző lakásunkban. Feleségével együtt azonnal felajánlja nekünk a legnagyobb szobát. A Székesfehérvárott kapott “Utazási igazolvány” szerint, érkezésünk után, jelentkeznem kell a salgótarjáni Rendőrkapitányság Politikai Osztályán. Rövid várakozás után fiatal főhadnagy elé vezetnek. Kérdi, miért menekültünk nyugatra? Nagy vonalakban vázolom, hogyan hurcoltak Galánta helyett végülis Bajorországba. Végül az Utazási igazolvány hátlapjára vörös tintával felírja: Nevezett a salgótarjáni r.kapitányság politikai osztályán jelentkezett. Salgótarján, 1945. november 2.” - Olvashatatlan aláírás. Hosszú az út hazáig. Nézem a házakat, az embereket, mintha nem tíz hónappal, hanem esztendőkkel ezelőtt jártam volna errefelé. Megtudtam, hogy az állomás személyzete között akadt egy-két ember, aki Balázs János és ellenem, a balassagyarmati népügyészségnél feljelentést tett. Évával úgy döntöttünk, hogy ennek az ügynek a lezárását már nem várjuk meg Salgótarján­ ban. Összecsomagoltuk holmijainkat és 1945. december hó 21-én, egy vagon sarkába berakod­ va, elindultunk Szolnokra, ahová még aznap délután szerencsésen megérkeztünk. 1945. december 23-án délelőtt már Balassagyarmaton voltam, ahol az ügyészségi folyosón találkoztam Balázs Jánossal, ott voltak a beidézett tanúk is. A kihallgatás nem sokáig tartott. Hangsúlyoztuk, hogy semmiféle törvénybe ütköző cselekedetet nem követtünk el, amit a tanúk vallomása sem tudott kétségbevonni. Hamarosan megszületett a végzés. “Hasznos József ellen azért tétetett folyamatba eljárás, mert állítólag Salgótarjánban 1944. év november hó végén, közelebbről meg nem határozható időben ő jelentette volna fel Antal János, Vadasi Miklós és még több társait egy német vonat feltörése és megdézsmálása miatt. A nyomozás során Antal János előadta, hogy az ellenük megtett feljelentéssel eleinte tényleg Hasznos Józsefet gyanúsították, de később kitudódott, hogy a feljelentő nem a gyanúsított volt, hanem az állomáson szolgálatot teljesítő rendőr Ezek szerint a nyomozás során beigazolódott, hogy nem a gyanúsított jelentette fel a vonatfosztogatókat, ami egyébként sem tekinthető népellenes bűntettnek, hiszen Antal János és társai a vonatból a cukrot nem baloldali magatartásuk folytán lopták, hanem egyéni, jogtalan vagyoni haszonszerzésből, miért is a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntetem. Balassagyarmat, 1945. évi december hó 23-án. Dr.Szokoly István sk. vezető népügyész Dr.Fazekas Ágoston sk. népügyész. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan nü.kiadó." 102 �A rágalmazók felsültek, beperelhetném őket, eltekintek tőle. 1945. karácsonyát igen szerény körülmények között Szolnokon ünnepeltük. Édesanyám állított karácsonyfát, de annyi tüzelőnk már nem volt, hogy ebben a szobában is meleg legyen. Két gyermekünk takaróba burkolva örvendezett az angyalka szerény ajándékának. Szolnok állomásfőnökségen 1946. január 6-án jelentkeztem szolgálattételre... (VÉGE) Lóránt János : Gátoldal 103 �p alócföld 92/1 A Nógrád Megyei Közgyűlés és a Palócföld Szerkesztőség 1991. évi országos Madách-pályázat szak-zsűrijének eredményhirdetése Versek, szépprózai művek 1. díj Megosztva: Zalán Tibor Budapest (Kívül jelige) Dippold Pál Zsámbék (Pamela 92 jelige) 2. díj Megosztva: Döbrentei Kornél Budapest (Deus ex machina jelige) Balázs Attila Újvidék-Budapest (Féderes manó jelige) Géczi János Veszprém (jázminillatdoboz jelige) Onagy Zoltán Esztergom (G.G. jelige) 3. díjat a bizottság nem adott ki. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány 1. díjat a bizottság nem adott ki. 2. díj: Tarjányi Eszter Budapest (Szellembúvárlat jelige) 3. díj Megosztva: Dr. Pataki Kálmán - Tódor János Budapest (Aquila non captat muscas jelige) Tóth László Budapest (Hazátlanul jelige) Dr. Urbán László Budapest (Tiszta forrásból jelige) Dicséretben részesült: Csűrös Miklós Budapest (Purgatórium jelige) Andor Csaba Budapest (Uram legyőztél! jelige) Balassagyarmat város különdíja: Faludi Ádám Tatabánya (Fegyvertelen séták jelige) Salgótarján város különdíja: Tar Sándor Debrecen (Duna jelige) 104 �Madách-díjak átadása 1992. január 24., Balassagyarmat Jókai Anna a Magyar Írószövetség elnökének köszöntője 105 �p alócföld 92/1 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 106 �Mikszáth Kiadó Brányik Magdolna - Taga Kornélia Nyelvi feladatlapok óvodák számára Szlovák, horvát, román német és magyar nyelven A kiadvány pedagógiai segédanyag az óvodák nyelvtanulásához nevelőknek, szülőknek, gyerekeknek. A nyelvoktató program két részből áll: A nevelők és a szülők számára nyelvi segédkönyv (eddig elkészült változatok szlovák, horvát, román német és magyar nyelven)! Gyermekeknek 52 lapból álló színes, képes oktatatási anyag! (A kiadvány megrendelhető a Mikszáth Kiadó címén, 3101 Salgótarján, Rákóczi út 192.) �KÖZÉLETI. IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 25.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d3cbe788cd5e6f32f28fc84b91d40fa6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d39b774ee33a35d4d2c15105ac517b81.pdf 3e07eca5495c7eb0de8518be31866320 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/2 . március-április �Boldog Várad A Héttorony Kiadó gondozásában megjelenő könyv 1000 írásos és 2000 ké­ pes dokumentummal, az edigi leggazda­ gabb összefoglalását adja a nagy kultú­ rájú város történetének. Nagyvárad alapításának 900., a vá­ rosban nyugvó I. László király szentté avatásának 800. évfordulója alkalmából Bálint István János, a Kincses Kolozs­ vár szerkesztője elkészítette Nagyvárad krónikáját. A reprezentatív kiállítású könyvet ajánljuk mindazoknak: — akik érdeklődnek a történelmi Ma­ gyarország európai értékű hagyomá­ nyai iránt, — akik a boszorkányperek, istenítéletek és egyéb történelmi kuriozitások ked­ velői, — akik tanulják vagy tanítják a Partium történetét, — akik érdeklődnek a magyar egyháztör­ ténet, a katolikus, református, zsidó egyház története iránt. A kötet 1992. májusában jelenik meg. A kötet ára 1950 forint, az előfizetőknek 1700 forint vagy 30 US dollár. Megrendelhető korlátozott példányszámban 700 forint előleg befizetésével 1992 április 30-ig. Az első 700 forintos részlet a megrendelés alapján elküldött befizetési csekken, a maradék 1000 forint a könyv átvételekor fizetendő. Szállítás postán, a postaköltség a Kiadót terheli. Megrendelőlapot a Héttorony Könyvkiadó címére küldje: 1145 Budapest, Mexikói út 50. II. e. 7. Tel.: 163-7774 Verő László a Héttorony Kiadó igazgatója 2 �palócföld 92/2 K Ö Z É L ETI, IR O D A L M I, M Ű V ÉSZETI FO L Y Ó IR A T Tartalom Banos János Kiböjtölt vendég (vers) Csíki László A homokvár kisértete ... (vers) 109 113 A z em ber targédiájának forrásairól és a mű utóéletéről Urbán László Szemere és Madách (tanulmány) Radó György Az ember tragédiája és a Faust (tanulmány) Csűrös M iklós A purgatórium lángjai közt (tanulmány) F ürstner Gabriella Németh Antal Tragédia rendezései (tanulmány) Tóth László Fedetlen fővel és levett saruval... (tanulmány) 114 118 124 129 134 Szakolczay Lajos Irigylésre méltó színvonal Alexa Károly Művek és Alkotók 138 140 VITA Kerékgyártó T. István A történelem kimerevített pillanatai 143 (vitazáró tanulmány) VALÓSÁGUNK Kamarás István Regnum Marianum nyári tábor: Zánka 151 (dokumentum-szociográfia) MŰHELY Peák Ildikó Emberi módon, emberi szavakkal szólni... (tanulmány) Szabó Péter Farkas András törvénye (tanulmány, megemlékezés) 171 174 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban IV. (kritika) Horpácsi Sándor Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál (kritika) 177 184 Tóth Sándor Kövek és pillangók 2. 186 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Brunda Gusztáv Pokolból jövet Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 189 199 107 �palócföld 9 2 /2 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján. 1. Pf.: 270 Kiadja a Mikszáth Kiadó E SZÁMUNK SZERZŐI: Brunda Gusztáv művészeti előadó (Salgótar­ ján), Csiki László író, költő (Budapest), Csűrös Miklós irodalomtörténész (Budapest), Fürstner Gabriella kutató (Budapest), Horpácsi Sándor kritikus (Miskolc), Huszár Sándor író (Szeged), Kamarás István szociológus (Budapest) Kerék­ gyártó T. István művelődéskutató (Jászberény), Peák Ildikó művészettörténész (Salgótarján), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Szabó Péter művészettörténész (Szentendre), Szakolczay Lajos kritikus (Budapest), Tarján Ta­ más irodalomtörténész (Budapest), Tóth László muzeológus (Győr), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), Urbán V. László filológus (Budapest) Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája anyagát FARKAS ANDRÁS festőművész festményei valamint Az ember targédiájához készült grafi­ kái közül válogattuk. (Fotó: Buda László) E s z á m u n k illu sztrá c ió ió s Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 108 �palócföld 92/2 B anos János Kiböjtölt vendég (részlet) 3. Ha fázol: a kicsiny blúz úgy lebeg rajtad mint az est körülöttünk Sűrűsödik a szél szemed alá apró tüzeket lehel: gyönyörödjünk! Ha fázol: sűrűsödik a szél szemed hamuval teleszórja Bőrödhöz kicsiny blúz se érjen! Meggyalázza a titkot: mellecskéd jégcsapnak kihegyezi s betemeti hóval Sűrűsödik a szél Balladának ránk taszítaná az estét mely úgy lebeg rajtad mint a múlt s úgy zuhan ránk mintha - esnék Ha fázom: vacog rajtam a nagykabát magábaroskadva didereg Sutyorog az eső mintha törődne velem vagy - veled 109 �palócfö ld 9 2 /2 Ha fázom: sutyorog az eső s fejem ha felemelem: bólinthat az ég tüskés csillagaival - hamar éjszaka lesz velem - vagy nélkülem Sutyorog az eső Balladázik rajtam a nagykabát - szipog Hétköznapi mágia ünnepi kerubinok 4. Én már többé nem táncolok - nézem csak Isten zsenialitását mit fenyők s bokrok közé súgott: legyen majd parketten is csoda elfelejteni hogy izzadunk Rádgondolok a táncházban A betonrácsban nagyon szomorúan csurog a fény a fejemre S egyedül Papírrepülőkkel boldogoskodnak gyerekek röptetik mintha fehérségem de én már nem táncolok többé - belefeketültem a bénaságba Merészen elgondolok hazádig honnan e dalokat kicsempészték merészen mert merészetlen tolvaj - bűnös vagyok másokért is 110 �palócföld 92/2 Japán lány mosolya világít a tánc fölött megrögzött hitekedő-mécses lobog az éjszakában elszámoltatván velem a dadogást fájdalomról kísértést a végső gondolatra... Tőlem már senki nem kérdi meg: mit akarok ezekkel a mondatokkal hová röpülnek el tőlem a szárnyra kelt igék s annyi bizodalom hová porladt szét belőlem mint Isten könnye pogány egekben Az öröm rabszolgája lennék a másnak szolgáló örömé Kifelejteném az arcokból a ráncot a szájból a káromkodást leviaszolnám a sírást mielőtt elönti lélegzetünket S gondolok rád a táncházban - dübörög veled vo nat fenyvesek közé és ezt az éjszakát is leírhatom mint selejtet 111 �paló cföld 9 2 /2 112 �palócföld 92/2 Csiki László A homokvár kísértete, avagy a Madách-maradék Most az északi szélre figyelj csak, kitárja szárnyát, Csesztve felől kel útra, együtt a téli sötéttel, megtalál szobádban egy könyvre hajolva a város hűlő falai közt, elijeszt és visszacsábít lidércként, idő illata tollán, hideg úti por selyem-szaga, a fagy kékes fényével megvilágítja szemed, remeg a tárgyak árnyékokkal kettőzött rengetege, kitágul, messze-dereng cellád, foszlik a tégla, elomlik, szétterül a szíken, hold-színre válik minden, határát veszti, bizonyosságát, sivatagokba belesimul, elcsitulnak a hegyek, a romok, síkra vetülnek, mint mikor feltársz egy óriási könyvet s betűi összefolynak előtted, az létezik már csak, amit képzelünk, vélni vélünk egy messzi sugallat szerint, mikéntha mások álmát látnánk és benne magunkat, fejünket emelve a vágyott, az emberi lényeggel felérő magasságba, ritka levegője fullasztva bódít, holt tökélyünk előérzete elemészt, kapaszkodunk mégis a tündöklő, a szótlan gyönyörig, amelyet ocsúdóban mindannyiszor megtagadunk, csak emléke szoktat egy másik lény kezéhez, képzete kísért és kínál sose-hallott szavakat idegen szájból, kettőzi kicsiségünk, amíg a dac s a félelem naggyá lenni nem kényszerít megint valaki mással, s boldogan hullni vele újra meg újra a lapályra, a védő, elrejtő homokszemek közé, elkeveredni ott a melegben, várva az isteni kézre, hogy várakat épít belőlünk, hegyeket állít, újrateremti az elveszített földi alakzatokat, egyetlen szál gyertya világít rájuk a távoli észak felől, egy falusi ház ablakából, ahol sötét szél zörgeti a kéziratos könyv lapjait, s egy kicsi ember bámulja saját, betűket író, didergő kezét. 113 �palócföld 9 2 /2 Urbán László Szemere és Madách A Tragédia születése óta foglalkoztatja a kutatókat a kérdés, vajon Madách korszakos müve visszavezethető-e valamilyen korai forrásra?! G o e th e Faustja a leggyakrabban hangoztatott (vélt) ősforrás, de találkozunk B yron , Victor H u go, M a rlo w , M ilto n , L en a u , M eta sta sio , Q u in et, L a m artin e, D a n te, L essin g, Shelley, H ein e, H ogarth , G a ll, stb. nevével, a magyarok közül B essen yei, C sokon ai, K ölcsey, Vörösm arty, J ó sik a , S zéch en yi, P ető fi tűnik fel. A pozitivista hatáskutatók buzgólkodását először V oin ovich , később B a rta J á n o s majd B a r a n y i Im re kérdőjelezte meg: rámutatnak a mű zseniális eredetiségére, eloszlatják a forráslegendákat és a reminiszcencia-fantáziákat. Anélkül, hogy a meghaladott filológiai próbálkozások csapdájába esnénk, s apró ha­ táselemek mozaikjára bontanánk az egészé­ ben eredeti művet, szerény tanulmányunkban megkíséreljük feloldani azt az ellentmondást, hogy a világirodalom egyik csúcsteljesítmé­ nye előzmény nélküli mind nemzeti irodal­ munkban, mind a Madách-életműben. Előbb azonban szót kell ejtenünk a lelőhelyről. Az 1821-ben alapított irodalmi almanach, az Auróra a magyar “irodalmi élet legfonto­ sabb tényezőjévé, fórumává vált”.1 1833-ban Kisfaludy utáni második szerkesztője, Bajza, elégedetlen lévén kiadójával,2 Trattnerrel, Ki­ lián Amant Györgyöt bízta meg a nyomdai-ki­ adói tevékenység ellátásával. Trattner azon­ ban nem nyugodott bele a kereskedelmi érde­ keit sértő döntésbe és továbbra is jogot for­ mált az évkönyv tulajdonához. Szemere Pált* hatalmazta fel az ellen-Auróra szerkesztésé­ vel, s így két évig két Auróra jelent meg.3 Azért csak két évig, mert a meglehetősen gyenge, “eszmeileg silány, zavaros, az értel­ metlenségig rendszertelen”4 kiadvány hamar elvesztette olvasótáborát s színvonalas és nép­ szerű almanach-rokona árnyékában csendesen kimúlt.5 Nem is csoda, ha az ellen-Auróra el­ kerülte a szakemberek figyelmét, s így tud­ tommal még senki sem fordított figyelmet a “Davy”6 címmel megjelent írásra.7 A “Davy” Szemere Pál munkája, amint azt 1833. decem­ ber 9-én Kölcseyhez intézett levele bizo­ nyítja8 (1890-ben kiadott gyűjteményes köte­ tében is megtalálható I. 233-244.p.). A pest m egyei P écelen született 1785-ben, iskolait Budán, Halason, Nagykörö sö n, Pápán, Sárospa­ takon, Pozsonyban végezte. 1805-ben királyi táblai jegyző, 1808-ban ügyvédi vizsgát tett, 1829-ig pest megyei alügyész, ambícióit azonban elsősorban a nemzet kulturálódásának szentelte. Vitkovics Mihállyal és Horvát Istvánnal alkotják Kazinczy “előretolt helyőrségét”, “pesti triászát”. Az ifjú Szem ere éles polém iát folytat a “Árkádia-perben” (1807), Kölcseyvel megírják a “Felelet a M ondo­ latra” (1815) cím ű vitairatot. 1810-ben a Hazai és Külföldi Tudósításoknak fordít, 1817-ben egyik alapítója a Tudom ányos Gyűjteménynek; 1831-től az Akadémiának, kilenc év multán a Kisfaludytársaság tagja. M eghalt 1861-ben. (A szerző) 114 �palócföld 92/2 A “Davy” nem más, mint keretes álomlátás az emberiség történetéről: a lélek, a Genius “egymást felváltó jelenetekben mutatá meg, mint ment az ember vad állapotjából magas civilisatiója felé.” A “világszínjátékban” sor­ rendben követik egymást az emberi történet nagy korszakai: barbárság állapota -, kezdetleges földművelés és állattenyésztés -, ókori birodalmak: Egyiptom, Görögország -, középkor -, olasz reneszánsz-, felvilágosodás -, polgári állapot. Ami a különlegességét adja e világtörténet­ nek: az emberi gazdaság, az új találmányok, a tudomány és a műveltségi viszonyok előmene­ tele szempontjából ábrázolja a fejlődést - kis bátorsággal akár azt is mondhatnánk, hogy a fejlődés materiális okait és mozgatóerőit ku­ tatja. Az “emberi társaság” fejlődését taglaló szakaszban az író kifejti, hogy a társadalom változásait nem a “kormányzóknak, vezérek­ nek vagy seregeiknek” kell tulajdonítani, ha­ nem “más elmebeli vagy morális” okoknak. Az “emberi társaság előmenetelét tárgyazó ja­ vítások korántsem főrangúaktól vészik szár­ mazásokat. Eredetök idejében a leghírsebb ne­ vek munkáji is kevéssé becsültettek: sőt alapí­ tójik megvettetve voltanak (...) Valóban! sem­ mi sem lehet fájdalmasabb, mint az emberi nemzet hálátlansága legnagyobb jóltevői iránt.” Ennek ellenére a világ megy előre, hi­ szen “az egész rendszer örök és tántoríthatat­ lan igazságú törvények által kormányoztatik”. Ezek a törvények a nemek statisztikai viszo­ nyainak állandóságában, az ökoszisztéma egyensúlyában, az emberi fajkeveredés neme­ sítő hatásában is megmutatkoznak. Az írás tör­ ténelemfilozófiai csúcspontja a XIX. szakasz, ebben az emberi haladás célja fogalmazódik meg: “tagadhatatlanul nyilvánságos a világné­ pesítés nagy plánuma: organisatiókat formál­ ni, mellyek felségesebb és lelkibb életgyönyö­ rökre fogékonyak legyenek: s ekképpen az embert merő állati természetéből fölemelni (kiemelés tőlem). A civilisatio örökítésére olly emberfajok terjednek el, mellyek ezen nyere­ ségekre különösen alkalmatosak; s így a társa­ ságra nézve bár melly, egyes embertől eredett, valódi javítás sem veszhet el egészen”. Az irodalmak, városok virágzása, felemelkedése, majd lesüllyedése és pusztulása, “homokpusz­ taságok és posványok” keletkezése a zöld me­ zők, szántóföldek helyén törvényszerű és megállíthatatlan folyamat. De a haladás a veszteségek ellenére folyamatos és komulatív: “... mind az, valami mesterségektől és életet ékesítő intézetektől vőn eredetet, a társaság újabb állapotjában ismét életre jutand (...) az elmebeli munka vagy a tudományos Genius resultatumai állandók és el nem veszhetők”. Ekkor jelenik meg a Genius, hogy kezdetét vegye az utazás a “legmagasabb világok, a nap-rendszer körében, hol minden planéták tisztán látszanak”. A Génius maga is fennkölt, a nap rendszeréhez tartozó szellemi lény. “Mi légyen az itteni lakosok természete és öröme?” - az írás a továbbiakban erre a kérdésre keres választ. A nap rendszeréhez tartozó lények így Davy vezetője is - az Istenség közelében élnek: "ama felséges istenség személyes jelen­ létét érezzük, melyet te (t.i. Davy) sejdítsz. Tiéd a hit - A tudás miénk.” A “lassú és édes szózat elhal” - hősünk inasa szavára ébred. Madáchról tudjuk, hogy évekkel zseniális művének megírása előtt már foglalkoztatja a gondolat egy “világszínjáték” megalkotásáról. Minden bizonnyal ismerte ezt az ellen-Aurórát, hiszen a korabeli közvélemény élénk fi­ gyelemmel kísérte az Auróra-pert.9 Milyen konzekvens párhuzamokat talá­ lunk a két mű között? A mű egésze a Davy esetében is három részre oszlik: a keretbeszél­ getésre, a történelmi, valamint az űr-álomra, az utóbbi valójában az emberiség jövőjének eszenciája. A keret-beszélgetésben konfrontá­ lódó jellemek, a rajongó Ambrosio és a szkep­ tikus Onuphrio Ádám és Lucifer mentalitásá­ nak ellentétét idézik. 115 �paló cföld 92/2 Fakszimile az Aurórában Davy címmel megjelent írásból (részletek) 116 �palócföld 92/2 Madáchra emlékeztet a hit és a tételes val­ záadott többlet teszi döbbenetesen aktuálissá lás, a történelmet előrevivő nagy egyéniségek az eredeti gondolatot. Szemere ugyanis a és a hálátlan tömeg éles szembeállítása is. A transzcendentális utazással körvonalaz egy Tragédia történelemfelfogására hasonlít s He­ pozitív utópiát, tehát az emberiségre váró gelre10 utal a kultúrák életének cél- és tör­ ideális állapotot a “felsőbb” spirituális régiók vényszerű ciklikusságáról, megjósolható ren­ ábrázolásában vetíti elénk. Madách ezzel el­ deltetéséről, de a szellemi vívmányok átörökí­ lentében egy anti-utópia, azaz disztópia fi­ téséről vallott eszme is. Nem a véletlen műve gyelmeztetését állítja elénk. Rejtett törésvonal az sem, hogy az áltudományokat, az asztroló­ vágja ketté a Tragédiát (kétségbeesésbe ker­ giát és alchimiát hasonló szemszögből ítéli getve évtizedekig az analizálókat), a retros­ meg mindkét szerző. Egy tőből fakad az pektív történelmi színek a hegeli történelem­ egyiptomi piramist és a római Colosseumot magyarázat megjelenítései, míg a “jövő”-szíegyaránt pusztulásra ítélő szemlélet is. Itt és nek az emberiségre leselkedő veszélyek ösz­ ott is feltűnnek a statisztikai törvények, a faj­ szefoglalása. Ez magyarázza a nyitvahagyott nemesítés, a szerves természet egyensúlyra- kérdések sorát, az Úr kétértelmű megnyilatko­ törésének gondolatai. Végül a Davy szinte zásait. minden sora dramatizált irodalmi feldolgozá­ “Azok a kérdések, melyeket a Tragédia sért kiált: - a megszólaló “igen értelmes és látszólag nyitva hagy - állítja helyesen Sőtér kellemes szózat” olyan volt, “mint valamely István - , azok a kérdőjelek, melyek látszólag magas költemény prológusa”. megfeleletlenek maradnak benne: újból és új­ - Valóságos madáchi szentenciaként hat a ból felszítják az utókor érdeklődését, vitaked­ “Tiéd a hit/ A tudás miénk” befejező szavak. vét...” “A Tragédia nem tanít, nem kijelent, Természetesen szó sincs arról, hogy Ma­ hanem: kérdez”11 Még pedig az emberiség dách mechanikusan lekopírozná Szemere öt­ leggyötrőbb gondjaira kérdez rá, ezért érezzük letét, ellenkezőleg, éppen a Madách által hoz­ frissnek és aktuálisnak ma is. Jegyzetek 1. Fenyő István: Az Auróra Bp. 1955. 62.p. 2. A precíz Bajza - többek között - a rengeteg nyom dai hibára panaszkodott. 3. A Tudományos Gyűjtem ény 1834. II. számában H orvát István gyűjti össze és kom m entálja B ajza-ellenes éllel - a megjelent szerkesztői nyilatkozatokat. 4. Fenyő I. i.m. 5. A jogi vita jelentette a tárgyát az un. “Aurorapör”-nek, mely először vetette fel irodalm unk­ ban a szerzői jog kérdését. 6. Aurora (Szerk.: Szemere Pál) 1834. 117-141 .p. 7. Egyetlen recenziót találtam az eredetileg ano­ nim írásról: a Tudományos Gyűjtemény 1834. évfolyam ának “Vidéki” álnevű m unkatársa a “D aw y”-t (sic) “kom oly phantásiának” mond­ ja, lényege: “...minden elm u l és öszve rogy, de amit az em beri lélek a mivekben - találm á­ nyokban, tudományokban egyszer kivívott, az örökké maradandó.” Komoly mondanivalója ellenére “ az előadás valamennyire unalm as”, jegyzi meg recenzensünk, hozzátéve, hogy a lapot olvasó dámák érdeklődését bizonyára nem fogja kivívni (VIII. 75.p.) 8. U.o. III. 255.p. 9. A Bajza-féle Aurórát bizonyosan jó l ismerte Madách, könyvtárában is ránkm aradt egy köte­ te (a többi elveszhetett), s M adách M arihoz 1840-ben kelt egyik levele mottóként az Auró­ rából vett sorokat idéz. 10. A publicisztika Hegel-vitái 1833-ban Vecsey József támadó cikkeivel veszik kezdetüket, s az évtized második felére mélyülnek el. Doskar Éva: Hegel magyar utókora in: Iroda­ lomtudományi Évkönyv 1940. 427-440 p. 11. Sőtér István: Álom a történelemről Bp. 1965. 117 �palócföld 9 2 / 2 Radó György Az ember tragédiája és a Faust (A négy fogadás) Biztosan tudom, hogy Madách Imre jól ismerte Goethe Faust-ját s az hatott rá a Tragédia megírásakor. Annyi a hasonló elem a két műben. Ez a hasonlatosság befolyásolta műve sorsát főként a német nyelvterületen, ahol emiatt gyakran lekicsinyelték, utánzással, sőt plágiummal is vádolták. Idehaza is feltűnt, már kezdettől fogva, ez a hasonlatosság. Arany János, aki nélkül a mű ismeretlen maradt volna (sőt egyetlen példányát Madách - őmaga írja - tűzbe veti) Arany is, tapintatból nem említi Madáchhoz írt leveleiben, de szin­ te látom őt 1861 májusának végén: kibontja a paksamétát, amelyet költő ismerőse, Jámbor Pál adott kezébe azzal, hogy egy képviselőtár­ sa, bizonyos Madách Imre nógrádi birtokos szeretné elbíráltatni verses drámáját. Arany felüti az első oldalt és elnéző mo­ sollyal legyint. - Nocsak - mormolja -, “a mennyekben, az Úr dicstől környezetten... és szól az angya­ lok kara...” - Szóval Goethével konkurrál a vidéki földesúr. És félrerakja az iratcsomót a nem sürgős elintézendők halmazába. Négy hónap is beletelik, amire újból elő­ veszi. És megkezdődik Az ember tragédiájá-nak világkörüli pályafutása. De csodálkozzunk-e azon, hogy amikor németül 1865-ben kiadják, egy német lap rög­ tön mint “magyar Faustiádáról” ír róla? ...Idehaza már fény és dicsőség övezi és hála fordítóinak hét idegen nyelven is olvas­ 118 ható már, amikor németül színpadon színész­ ajkakon is megszólal. 1892-ben Hamburg­ ban, majd nyomban utána Bécsben. És mi­ csoda díszletek között! Akadt egy vastag pénztárcájú és bőkezű mecénás (a kettő nem jár mindig együtt, sőt többnyire annak lesz vastaggá a pénztárcája, aki nem bőkezű); szerencsére a magyar arisztokraták közt főként Széchenyi Akadémia-alapítása óta nem ritka a kultúra olyan támogatója, mint Esterházy Miklós gróf, aki 40 000 forin­ tot adományozott a díszletekre. Az elkáprázta­ tott közönség nemigen gondolhatott a Faust-analógiára, pedig a kétnyelvű költő-fordí­ tó, Dóczi Lajos, amikor a Faust-ot ültette át magyarra, annyira beleélte magát a goethei rímelésbe és stílusba, hogy tudatosan ezeket használta a Tragédia német szövegének meg­ formálásakor: Madáchot “goethei ruhába búj­ tatta”. A káprázat elmúltával aztán, amikor a mű új német bemutatójára kerül sor, az ottani kri­ tika alaposan elveri a port az “utánzaton”, és attól kezdve hiába az újabb fordítók és a ren­ dezők “fausttalanítási” igyekezete, a Goetheutánzat német vádja megmarad. �paló cföld 92/2 Magyar filológusok hosszú sora is elemzi a két mű összefüggéseit. Persze, hogy az olyan hasonlóságok, mint a templomból kilépő Margit és a londoni for­ gatagból előlépő Éva megszólítása, vagy a kertben és a bizánci színben lejátszódó “kvar­ tett” vagy Faust és Kepler beszélgetése a Ta­ nítvánnyal stb. csábítják a rokon motívumok elemzőit - a lényeg azonban hogy Madách miként értelmezte a Faust-ot vagy éppenség­ gel vitázott Goethe gondolataival - , nem ezekben a külső analógiákban rejlik. Annál inkább abban a két-két fogadásban. Mármint hogy mindkét műben az Úr a sátán­ nal, majd a sátán az emberrel köt egy-egy fogadást és mind a négy alkalommal a sátán veszít. Ám hogy miért veszít és hogyan: en­ nek a különbözőségnek a vizsgálata nemcsak a két mű viszonyára, hanem Az ember tragé­ diájá-n ak, Madách gondolkodásának jobb megértésére is rávezet. Mielőtt azonban a két-két fogadás és el­ dőltük ismertetésére rátérnék, az összehason­ lítás előfeltételéül még - fenntarva azt az el­ vemet, hogy költők nagyságát rőffel-singgel mérni, őket egymással összemérni nem lehet - át kell tekintenünk a két szerző, Goethe és Madách helyzetének adatszerűen meghatároz­ ható különbözőségét. Azt hogy Goethe ismereteinek és költésze­ tének palettája szélesebb volt Madáchénál, műveik kétségtelenné teszik; és míg amazt egy gazdag irodalmi hagyománnyal rendelke­ ző hatalmas nyelvterület zsenge ifjúságától kezdve megérdemelten valóságos költőfeje­ delemként fogadta, addig Madách életét az egy Tragédia sikeréig irodalmi kudarcok kisé­ rik mindvégig. Az azonban, hogy Goethe sok évtizedes társadalmi tündöklésével, szerelmi diadalaival szemben Madáchot visszatérő be­ tegeskedés, házasélete összeomlásának, hazá­ ja vereségének, szerettei halálának sorozatos csapásai sújtják - önmagában még nem volna indoka helyzetük különbözőségének, hiszen az embermilliárdok közt mindig voltak, van­ nak és lesznek tömegestül még súlyosabb csa­ pások, szenvedések, kudarcok áldozatai... Kettejük helyzetének döntő különbözősé­ ge az - a több mint fél évszázad, amely a két szóbanforgó mű megírását egymástól elvá­ lasztja, és amely dúsított a tudományok, a technika és az általános gondolkodásmód te­ rén bekövetkezett gyökeres változásokkal. Ezek után íme a négy fogadás létrejötte és tétje. 1. Az Úr és a sátán között a Faust-ban Helyszín a menny, időpont Kr.u. 1535 kö­ rül (ekkor lett 55 éves Georg Faust wittenber­ gai professzor, akinek az 1587-ben megjelent népkönyvben mondaivá lett alakját Goethe hőséül választotta). Az angyalok kórusa és a főangyalok szólója úgy zengi az Úr dicsősé­ gét, hogy Az első nap minden tökélye Ma is töretlenül ragyog.1 A sátán (a népkönyvben felbukkanó s on­ nét Goethe által átvett néven Mephistopheles, a népszerű használatban: Mefisztó) vitatja, hogy az ember beletartoznék a tökéletességbe, s midőn az Úr Faustot hozza fel érvül, a sátán ezt ajánlja: Fogadhatunk? Veszítesz majd, csak tessen Megengedned nekem, hogy őt Az útamon magam vezessem.2 Az Úr tartja a fogadást: Jó! Kész vagyok neked megadni, Hogy forrásától vond el te S vezesd, ha meg tudod ragadni, Tenútadon a mélybe le.3 119 �palócföld 9 2 /2 időpontjába, kb. 1535-be helyezi (mégis szük­ 2. A sátán és az ember között a F a u st -ban A népkönyv Faustja középkor és újkor ha­ ségesnek tartja visszautalni a Teremtés első tárán élt, még babonákkal teli világban. Ezt napjára, melynek, a főangyal szava szerint, veszi át Goethe is, így jelenik meg Faust dol­ “minden tökélye/ ma is töretlenül ragyog") gozószobájában a sátán és Faust kérdésére: Madáchnál a mennybeli jelenet magán az első “Vajon ki vagy?”4 így felel: ”Egy rész, az az napon játszódik le (már az angyalok kezdő erő,/ Mely mindig rosszra törve, jót idéz elő”.5 kórusa meghatározza: “Im, a teremtés béfe­ Ez utóbbi mondatával a sátán előre elárul­ jezve már”). A sátán (neve itt Lucifer, a görög ja kudarcát, de Faust nem veszi észre, és nem is ezért, hanem mint kiábrándult öregember, Phószphorosz, “Fényhozó”, latin fordítása: az az új boldogság vágyában elfogadja a sátán esthajnalcsillag, mely az egyházatyák biblia­ értelmezése - Izajás 10,12 és Lukács 10,18 feltételét: óta a bukott angyal képeként szerepel az iro­ E m i t t én vállalom, hogy szolgálok tenéked, dalomban; a kutatók szerint Madách Byron Cain-jából vette át) az Úrral folytatott vitájá­ Intsél csupán s máris buzgólkodom, ban kimondja, hogy: “osztályrészemet köve­ De majd ha o d a á t találkozom tevéled, telem” s midőn megkapja a “két sudar fát”, Akkor majd ugyanezt tetőled én kapom.6 fogadásra szólítja az Urat: Nem egyedülálló középkori babona, a ma­ Hol a tagadás lábát megveti, gyar pogány hitvilág szerint is a harcos így Világodat meg fogja dönteni. szól ellenfeléhez, mielőtt megölné: “Szolgám leszel a másvilágon.” Faust erre maga ajánlja 4. A sátán és az ember között Az ember fel a fogadást: tragédiájá-ban A z ember itt a bibliai első ember, neve Ha hízelgésed rá tud szedni, Ádám (Madách meglehet nem gondolt erre, Hogy öntetszővé is tegyen, de Avigdor Haméiri héber Tragédia-fordítása Gyönyörrel félre tudsz vezetni, alkalmával derült ki, hogy a Biblia nyelvén: Az utolsó napom legyen! ember-ádám) . Ádám az ismert bibliai jelenet, Fogadjunk ebbe! a Paradicsomból való kiűzetés után még naív Jó! lény - hiszen a darab cselekménye során a Adj rá kezet! Lucifer irányította tapasztalatokban gazda­ Ha mondanám egy pillanatnak: godva, a történelemmel együtt fog megöre­ Oly szép vagy! óh maradj, maradj! gedni. Gyermeki hiszékenységében nem veszi Kezed reám bilincset rakhat, észre, hogy ifjú keblének Lucifer által felheví­ Nem bánom azt, mi veszni hagy.7 tett vágyát ("Jövőmbe vetni egy tekintetet") a Középkori rend szerint a szerződést Faust sátárr betölti ("Legyen. Bubájat szállítok reá­ tok,/ És a jövőnek végeig beláttok"); egyúttal a vérével írja alá. a végső veszítés lehetőségét is kilátásba helye­ zi ("De hogyha látjátok, mi dőre a cél"), majd 3. Az Úr és a sátán között A z em ber tragé­ mindjárt el is bódítja a remény ígéretével - így valójában egy fogadással “húzza csőbe”! - Ez d iá já - ban Ellentétben Goethével, aki a mennybeli je­ a záró színben válik világossá, amikor Lucifer lenetet a földi történelem egy meghatározott “benyújtja a számlát”. 120 �palócföld 92/2 Hogy Madách itt egy szemernyi “logikát­ lanságot” követett el, azt olvasó, néző aligha, csak a szöveg elemzője veszi észre: a jövőbe­ látást Éva is kéri - “Hadd lássam én is, e sok újulásban/ Nem lankad-é el, nem veszít-e bá­ jam” - s az ígéretet ő is megkapja Lucifertől, mégsem álmodik együtt Ádámmal, nem em­ lékszik úgy mint amaz előző reinkarnációira. Legfeljebb csak halványan, tudat alatt, mint például a római színben: “S úgy érzem, mint­ ha álomban feküdném:/ A rezge hangon messze múltba szállnék,/ Hol napsugáros pál­ mafák alatt/ Ártatlan voltam, játszi, gyerme­ teg”. - Végül is: ki Ádámmal együtt szuny­ nyadt el, nem együtt ébred vele. A “cseles” fogadásnak tehát ő nem részese, csak Lucifer és Ádám. - Évának a megoldásban, a fogadá­ sok eldőltében van szerepe! A fogadások sorsa Goethénél és Madáchnál Hogy az Úr és a sátán közti fogadást me­ lyikük nyeri meg, az a másik fogadás eldőlté­ től függ: sikerül-e a sátánnak az ember fölött diadalmaskodnia? - Goethénél: lelkét a túlvi­ lágon megkaparintania - Illetve Madáchnál: úgy kétségbe ejtenie, hogy végezzen magával. A drámai feszültséget a szerzők mindkét műben a végsőkig fokozzák: a sátán már-már diadalmaskodni látszik. Goethe esetében Faust mint egyeduralko­ dó a népe boldogításával, az átkos mocsár ki­ szárításával éltető környezetet hoz létre, s ez­ zel eléri életének a fogadás tétjéül szolgáló boldog pillanatát: E látvány, íly nyüzsgés a cél: Szabad nép, mely szabad hazában él. Most mondhatnám a pillanatnak: Oly szép vagy, óh maradj, maradj! E műben, míg földkorszakok rohannak, Nyomot létem emléke hagy. A végtelen gyönyör immár közelg, Most mondhatom: Boldogságom betelt.8 Tehát a fogadás tétje szerint nyertes a sá­ tán. Előveheti a vérrel írt szerződést, fel is tárul a pokol torka, s a sátán hívja a démonha­ dát: vigyázzanak, mert a lángész kitörni ké­ szül.9 - És lám, angyalraj közelget, harcba is száll a pokol seregével és magához veszi Faust lelkét: Megmentve a Gonosz elől Szellemvilágunk része: Ki lankadatlan többre tör, Az megváltottunk lészen.10 Az üdvtörténet törvénye erősebb a földi hókuszpókusznál, s ezáltal a sátánnak az Úrral kötött fogadása épp e vesztés következtében dőlt el. Madách is megteremti a sátán már-már bekövetkező diadalmaskodásának drámai fe­ szültségét. A történelmi folyamatnak és a va­ lószínűsített jövőképeknek álomlátását Luci­ fer fokozódó kiábrándítással irányította, majd a felébredő Ádám első szavait - “Rettentő képek” - követően, gyilkos művét olyan mes­ terien felépített gondolatsorral véli betetőzni, melynek utolsó sora - “Hitet, őrülést és ön­ gyilkolást” - Ádámot egyenesen rávezeti a következő replikára: Megállj! Mi eszme villant meg fejemben Dacolhatok még, Isten, véled is Bár százszor mondja a sors: eddig élj, Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. Nem egymagam vagyok még e világon? Előttem e szirt, és alatta mély: Egy ugrás, mint utolsó felvonás... S azt mondom: vége a komédiának. E befejezés ("vége a komédiának") nyil­ ván az olasz commedia dell’ arte színjátékok szokásos befejezéseként ("finita la comme­ dia" ) már Madách korában világszerte közis­ mert szólásmondás volt (hiszen korunk szó­ lásgyűjteményei általában a Tragédiá-nál tíz 121 �palócföld 92/2 évvel későbbi operából, Leoncavallo Bajaz­ zók-jából idézik) s e közismertsége folytán volt alkalmas arra, hogy Ádám öngyilkossági szándékának - Lucifer diadalmaskodásának csúcspontjaként hasson olvasóra, nézőre. És ekkor közbelép Éva, aki nem álmo­ dott együtt Ádámmal és aki korábban már győzött Luciferen, a londoni szín végén, ami­ kor a halandók sorra a tömegsírba vesztek, ő mondta: Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifíuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Madách bizonyára nem gondolt arra, hogy ezek a sorok (bizonyságául is annak, mennyi­ re együtt gondolkodott ő Goethével) kiegészí­ tő visszhangjai a Faust végső kicsengésének: Minden változatlan, A múlás csak jelkép; A megfoghatatlan Itt feltárja lelkét; A leírhatatlan Itt létre jő; Ellenállhatatlan Az Örök Nő.11 Végtére is Éva egyetlen mondatba sűríti a drámai feszültség feloldását; ja azt a két szót, mely mindkét fogadást el­ dönti: Uram, legyőztél. Ezzel véget is ér a mű cselekménye. Mind­ az, ami a szövegből még hátravan: a gondolat bővebb, ünnepélyesebb, emlékezetesebb ki­ fejtése, olyanná lesz, mint egy szimfónia zá­ róakkordjai - a közönség tudja -, a mű utolsó hangja már itt van közel. A két-két fogadás megoldásában közös az a gondolat, hogy a világ nem Mőbius-szalag: a dolgok színoldala a fonákoldal nélkül, pozi­ tívum negatívum nélkül nem létezik. Ezt mint tényt az ember - Goethe is, Madách is - haj­ lamos elítélő töltéssel ellátni, de létezését, sőt hasznosságát is mindketten elismerik az Úr szavával. Geothe már a mennybéli színben: Az ember túl könnyen lesz tettre lanyha, Hamar csábítja lomha nyugalom, De hogyha ily társát mellé adom, Izgatja, és, mint ördög, tenni hajtja.12 Madách a záró színben: Te, Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben - működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz. Anyának érzem, óh, Ádám, magam. Ez az egyetlen sor tölti be azt a szerepet, amelyet a Faust-ban a lebegő angyalraj érke­ zése, strófákban oldódó szövegei: a megvál­ tást. Mert mi több Ádám térdre esik és kimond­ 122 A négy fogadás tétje és eldöntése tehát a két műben hasonló erkölcsi-filozófiai kérdé­ sekre ad választ, mégis éles a különbség meg­ oldásaik közt: különbség, mely mint már meg­ állapítottuk, a két mű keletkezése közti világ­ változásban rejlik. Goethe még hagyatkozha­ �palóc föld 92/2 tott a népkönyv kínálta középkorias babonák­ ra - ami bizonyos romantikus bájt is adott művének - és a Jónak a Gonoszon aratott győ­ zelmét a vallás parancsának érvényesülésében láttathatta: Madáchnak még a bizánci szín kö­ zépkort idéző boszorkányságait is el kell hes­ segetnie; jó keresztényként ő is hisz a megvál­ tásban, de a vármegyei hivatalnok-jogász a (vérrel írt) szerződés semmisségét nem köthe­ ti az angyalraj megjelenésének deus ex machi­ na-jához! Neki a sátáni csábítás kudarcát reá­ lis földi érvre Éva: Most biztosítva áll már: a jövő kell építenie. Amikor tehát tiltakozunk az utánzásnak, plágiumnak Madáchra zúdított vádja ellen, bi­ zonyítottnak kell elfogadnunk, hogy ismerte Goethe művét, tanult is belőle, vitázott is vele, mialatt ugyancsak nagyot, önálló gondolatok­ kal telítettet alkotott. És bizonyos, hogy mindketten mélyen benne gyökereztek saját koruk talajában. Verweile doch! du bist so schön! Dann magst du mich in Fesseln schlagen Dann will ich gern zu Grande gehn! A német szövegrészek: 1 D ie unbegreiflich hohen Werke Sind herrlich, wie am ersten Tag. 2 Was w ettet ihr? das sollt ihr noch verlieren, Wenn ihr m ir die Erlaubnis gebt, Ihn m eine StraBe sacht zu führen. 3 Nun gut, es sei dir überlassen! Zieh diesen G eist von seinem U rquell ab, U nd führ ihn, kannst du ihn erfassen, A uf deinem Wege m it herab. 4 Wer bist du denn? 5 Bin Teil von jenner Kraft, D ie stets das Bőse will und stets das schafft. G ute 6 Ich will mich h i e r zu deinem D ienst verbin­ den, A uf deinen W ink nicht rasten und nicht ruhn; Wenn w ir uns d r ü b e n wieder finden, So sollst du mir das G leiche tun. 7 Kannst du mich schm eichelnd je belügen , DaB ich mir selbst gefallen mag, Kannst du mich mit GenuB betrügen, D as sei für mich der letzte Tag! D ie Wette biet ich! Topp! U nd Schlag au f Schlag! Werd ich zum A ugenblicke sagen: 8 Solch ein Gewimmel m öcht ich sehn, Auf freiem G rand mit freiem Volke stehn. Zum Augenblicke dürft ich sagen: Verweile doch, du bist so schön! Es kann die Spur von meinen Erdetagen Nicht in Ӓonen untergehn! lm Vorgefühl von solchem hohen Glück GenieB ich jetzt den höchsten Augenblick. 9. das Genie, es will gleich obenaus. 10 Gerettet ist das edle Glied Der Geisterwelt vo m Bö sen: Wer immer strebend sich bem üht, Den können wir erlösen. 11 Alles Vergängliche Ist nur ein Gleichnis; Das U nzulängliche, Hier wirds Ereignis; Das Unbeschreibliche, Hier ist es getan; Das Ewig Weibliche Zieht uns hinan. 12 Des Menschen Tätigkeit kann allzuleicht er­ schlaffen, Er liebt sich bald die unbedingte Ruh; Drum geb ich gern ihm den Gesellen zu D er reizt und wirkt und muB als Teufel schaffen. 123 �palócföld 9 2 / 2 Csűrös Miklós A purgatórium lángjai közt (Madách és Arany kapcsolatához) Akadnak olyan adatok, amelyek, bár ismertek, nem szabad egy kimeríthetetlen téma újragondolásakor számításon kívül hagyni. Hátha még a bizonytalanság érzése is feszélyezi az újragondolót! Arany és Madách szellemi kapcsolatát az irodalmi köztudat kétely nélküli elfogultság­ gal Arany - a fölfedező mester, a nyelvi hibá­ kat korrigáló tanácsadó, a Kisfaludy Társaság­ nál való első kiadás szorgalmazója - oldaláról szemléli és minősíti. Kevesebben kérdeznek rá, hogy ha Arany, a Tompának küldött ismert levélben Petőfi óta az első “egészen önálló irányt” mutató tehetségnek nevezi a Tragédia szerzőjét, a művet pedig koncepcióban és kompozícióban “igen jelesnek” találja, - mi­ ért ne merített volna belőle inspirációt? A kölcsönösség ilyenfajta lehetőségének eleve kizárása némely filológiai kérdéseknek a kelleténél hanyagabb kezeléséhez vezetett. Mikor került a Tragédia kézirata Aranyhoz? (Szontágh Pál és Jámbor Pál - alias Hiador közvetítő szerepének mértékére itt nem térünk ki.) Horváth Károly Madách-monográfiája szerint 1861 elején adta át, Keresztury Dezső Arany-könyvében úgy fogalmaz, hogy “ 1861 dereka táján elküldi Aranynak drámai költe­ ményét”. Az országgyűlés április elejétől au­ gusztus végéig tartott. Madách május 28-án mondja el nagy ovációt keltő beszédét. Utána két napig betegeskedik, Horváth Károly úgy foglal állást, hogy ezután találkozik Arannyal. 124 Ám ez eszmetörténeti és kronológiai lehetet­ lenség: a Mindvégig című Arany-óda némely tanulságainak fényében kísérlem meg újra­ gondolni és pontosítani a választ. A verset az Arany Kritikai Kiadás a Ren­ dületlenül és a Kies ősz társaságában tárgyal­ ja, mint összetartozókat, más értelmezők Az örök zsidó és az 1861 ihlettörténeti rokonságát is hangsúlyozzák. Voinovich szerint a Ma­ gányban kézirata alatt 1861. áprilisi datálás áll, az újabb kiadások is így keltezik, s aligha lehet szó tévedésről, hiszen nyomtatásban a Szépirodalmi Figyelő 1861. május 9-i számá­ ban jelent meg. Akkor viszont beidegzett vé­ lekedések válnak kétségessé, elterjedt állítá­ sok oszlanak legendákká, hiedelmekké. Leg­ főképpen az, hogy Arany először visszariadt a Faust-utánzatnak érzett, rossz helyesírással és csúnyán írt kézirattól, és csak később - a rábe­ szélésnek engedve - mélyedt el benne, és fe­ dezte föl értékét. Föltételezésem szerint Arany azonnal elolvasta, szellemileg földolgozta, egy nagy versbe idézetként bele is szőtte Ma­ dách remekét. Ez a vers a Magányban. Olyan elégico -óda, amely kérdésfölvetésben, koncepcióban és kompozícióban, poétikai és retorikai meg­ oldásában szorosan tapad a Tragédiához, és �palócföld 92/2 szöveg szerint, következetesen, parafrázis módján idézi, nem csak az elejét (mint aki “beleolvasott”), hanem az utolsó mondatát is. Belőle táplálkozik, variációt ír egy témára (ez népszerű zenei műfaj abban a korban). Van­ nak a versben más, könnyebben felismerhető utalások is, kezdjük talán ezekkel. Nyilvánvaló, hogy Arany “idézős” korsza­ kában vagyunk. Ez a technika az 1850-es évek végén, 1861-ig lesz számára a szembesítés, az önismeret fokozásának eszközévé. Van, ahol parodisztikusan idéz, mint Az új magyar költőben . A Reményinek a bieder­ meier és a korai romantika szókincsét és mon­ datfűzését eleveníti föl, a Széchenyi emléke­ zete teli van a Hitel, Világ, Stádium szerző­ jétől átvett citátumokkal. Biblikus és mitolo­ gikus toposzok újulnak meg Az örök zsidóban és címében is utal Vörösmartyra a Rendületle­ nül. Horatiusra emlékeztet a Vojtina ars poéti­ kája. Vajon miért idéz ennyit, ennyiszer egy ha­ talmas költő? Válasz kínálkozik néhány. Arany, mint epikájában, lírikusként is “hitel­ re” vágyik, előzményeket, hagyományokat, közösségtől elfogadott tradíciót akar maga mögött tudni. Sokat emlegetett szemérmes mivoltában: rejtőzködik. Politikai aggályok, félelmek gátolják az egyenes szókimondás­ ban, a leplezetlenül közvetlen ön-megnyilat­ kozásban. Lehet itt azért valami másról is szó. A két nagy kortárs az egyetemes kétely szemléleté­ ben találkozik. Mégpedig úgy, hogy hivatástu­ datuk, elkötelezettségük, szerepvállalásuk mi­ att, a feléjük áradó várakozások ismeretében visszariadnak a nihilizmus nyílt bevallásától. Törvényszerű, hogy Madách bemutatásakor Arany kiáll a pesszimizmus védelmezőjeként is (ellentétben a később megszólaló hegeliá­ nus Erdélyi Jánossal) Madách mellett, bár nem azt akarja sugallani, hogy a Tragédia, mihelyt mint egészként fogja föl, “nagy mér­ tékben pesszimista világnézet kifejezője” lenne. Zseniális szavakat mond azonban a ki­ ábrándult, dekadens, pesszimista - a Baudela­ ire-ien modern költészettani - megfontolás ér­ dekében. “Óhajtandó ugyan, hogy a költői lé­ lek teljes harmóniában legyen a világgal, de ha nincs, ki tehet róla.” “Kívánhatjuk-e Luci­ fertől, hogy ne pesszimista színben mutassa neme jövőjét Ádámnak, midőn célja: kétség­ beejteni s benne ily módon egész ivadékát elölni? Úgy de, mondják, a sötét álomképek tárgyilag is egyeznek a világtörténettel. Ezt tagadom én. (...) Lucifer, célja szerint, a söté­ tebb oldalt vette. (...) Ki egyszerű egész voltá­ ban tekinti e kompozíciót, az tisztában lehet a költő céljával. Lucifer az embert teljesen meg akarja ron­ tani; az első embert kétségbeesésig űzve, ben­ ne megsemmisíteni összes nemét; ez neki a sötét képek által már-már sikerül is, midőn a szeretet szava, és isten keze visszarántja az örvény széléről. Ez a mese alapvázlata: innen indulva kell méltánylani az egyes részleteket, és a kivitel sikerét." Vajon miért ilyen szenvedélyesen polémi­ kus ezúttal Arany? Méltánylása, amely Petőfi közelébe - asszociációs hálózatába - igézi Madáchot, nem lehet “alkalmi” megnyilatko­ zás. Ráismerése azonban igen. - Végre valaki, vele együtt, nem Petőfi-utánzó. Mondandója általános emberi, tematikája egyetemes, forrá­ sa biblikus és mítikus, kifejezésmódja (hang­ neme) tárgyias, “objektív”. És most térjünk vissza a Magányban meg a Tragédia kapcsolattörténetéhez. A rövidség kedvéért párbeszédszerűen idézem föl az egy­ behangzó szólamokat, néhol külön kommen­ tár nélkül olyanokat is, amelyek nem verbáli­ san, hanem inkább “csak” szellemileg talál­ koznak. Madách: Évmilliókig eljár tengelyén. Arany : A végzet tengelye harsog tovább. Madách: Ki a végetlen űrt kimérted. 125 �palócföld 9 2 /2 Végetlent és időt alkotva. Arany : Kimérve a megmérhetlen időt. Madách: De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Küzdést kívánok, diszharmóniát. Arany : De majd ha eszmél s öntudatra eszmél, Feltűnik egy magasb harmónia; Madách: Egy ugrás, mint utolsó felvonás, Arany : Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Madách: B eléhelyezted egy rossz gépezetbe Arany : Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az ember fia Madách: Csatád híú az Úrnak ellenébe Arany : Megvert reménnyel induljunk csatába? Madách: Csak előre, csüggedetlen Arany : Előre duzzad, feltarthatatlanul Madách: Áldást vagy átkot szórva istenül rá Arany : Élet, halál? átok vagy áldás lesz? Madách: S nem érzéd-é eszméid közt az űrt, Mely minden létnek gátjaul vala, Arany : És vissza nem foly az időnek árja (a gát asszociációja) Madách: egy szózat zeng feléd Arany : Hallottad a szó: “rendületlenül” Az utóbbi párhuzam persze más versből való, Arany Vörösmarty-idézésének ismert emléke, ékes bizonyság arra, hogy az idéző Arany akkor folyamodik ehhez a retorikai fo­ gáshoz, amikor nem akar, nem mer, nem tud a saját jóváhagyásával irányító gondolatot su­ gallni nemzetének. Ilyenkor fordul Vörös­ martyhoz, Széchenyihez, Petőfihez. Ebből nem is csinál titkot: az Emlények III. részében Petőfiről írja ritka látomásos hangulatában: 126 Hallom suhogni könnyű lépteit És önfeledve ajkam szól: te itt?... S döbbenve ismerek fel rajzomon Egy-egy vonást, mit szellemujja von. “Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: A szín erős, nem illik együvé." És áldom azt a láthatlan kezet... Múlass velem soká, szelíd emlékezet. Arany nagyon tud szeretni, becsülni, együttérezni, az is igaz, hogy nem akárkit, nem akárkivel. Madáchcsal, mint a korábbi idézet bizonyítja, petőfies helyzetbe kerül. Géniuszra lel. Madách tűzbe vetné művét, ha a Mester nem szavazna értékessége mellett. És ekkor olyan verset ír, amelyben egy-egy vonást a másik “szellemujja von”. Nem egé­ szen kétség híján, de hajlok rá, hogy Arany gesztusában fölfedeztető jóindulatot lássak: előre küldött parafrázis-versével bevezeti, népszerűsíti a Tragédiát, a kivonatolás után segíti megjelenni magát a művet. Amúgy minden beleillik Arany hatvanas évek körüli stratégiájába. Szerkeszt. Ekkortájt írja legjobb vádiratait a Petőfi-epigonok ellen (például az Irányokat). Keresztury Dezső hite­ les meghatározásával - melyet mások is osz­ tanak - népi költőből ekkor válik a nemzeti által egyetemessé. Ennek a nemzetinek az ér­ tékadója “nem a valóság volt, hanem annak égi mása”. Ugyancsak Keresztury idézi a Har­ minc év múlva című versből a Petőfire vonat­ kozó sorokat: Amit adtál, abból semmi sincs elveszve: Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme. Madách is használja a keresztényi testvé­ riség kapcsán az új eszme jelzős szerkezetet, aminek tünet-értékét nem becsüljük túl, de azért vegyük észre a stilisztikai vonzalmat. �p a lócföld 92/2 Nyelvújítási szó felújítása ez (lásd akár Bárczy Géza Magyar Szófejtő Szótárát). Ar­ chaizálnak. Nem a maguk hitét vallják. Ők már nem is hisznek, de mások előtt ezt szé­ gyellik. Ki nem hal meg, ki nem hallgat el, a túlélők közül ki nem döbben meg és kerül válságba 1861 után? Arany sem, Madách sem tudott bíztató szavakat súgdosni a fiának. Van­ nak korok, amikor nem szabad beválthatatlan ígéreteket tennünk. Ilyen volt az Aranyé. A nagy ember és a nagy költő elhallgat - nem tehet róla, hogy belehal a válságba, vagy túléli azt. Így is, úgy is. A Magányban: Arany nagy mítosz-versei­ nek rokona, hőse Lucifer. “Jön, jön...egy is­ tenkéz sem tartja vissza...” Világ teremtődik, teremtődnék, de a vajúdás meg a kétely fogal­ mai illenek csak rá eme folyamatra. Történel­ mi emlékezetünk fölidézheti az országgyűléssel kapcsolatos kiábrándulást, de hiszen adataink és a föltételezésünk szerint a vers korábban született, mint például május 28-a. Jeleztük már előre: áprilisban. És most lapoz­ zuk föl a Magányban-t. Arany válaszol, vitatkozik, ha monologi­ zál, akkor Madách teljes szövegének ismere­ tében szólal meg. Hogy ez mégsem utánzás, annak bizonyítására elég korai Álom-való cí­ mű versére emlékeztetni, amely ugyanis már 1848-ban előlegezi Madách eszméletét, ahogy erre Mezei József monográfiája felhívta a fi­ gyelmünket. Csak két sort idézek, leginkább emlékeztetőül: Most lelkem fölébred... egy álomból másba: Testem étherré vált. Repülni akarok. Álmok álmodása és repülés? Ez Madách világa. Legalább, az is. Arany a Mindvégigben nem elvette, hanem visszavette a Tragédiát. Nem kölcsönzésekről, hanem mély szellemi rokonságukról szól a történet. Aranynak olyankor jut kezébe a kézirat, amikor bősége­ sen elege van legnagyobb barátja, ihletője epi­ gonjaiból. 1860-ban írja híres tanulmányát a Petőfi-utánzókról, olyan ingerülten, hogy már-már nekitámad mesterének, akitől pedig Arisztophanészen, Shakespeare-en és Byronon kívül a legtöbbet tanult. Az Irányok­ ban Petőfi-ellenes elfogultságra is gyanakod­ hatnánk. Arany válságban van, ingerült: “az irodalomtörténet lapozója kényetelen megval­ lani, hogy a kor követelései mellett, néha azok dacára is, a fényes siker, a lángész sikere az, mely darab időre megszabja a költészet irá­ nyát”. Ez - túlzás nélkül mondhatni - kikelés a lángész hatása ellen. A lángész pedig Petőfi. Arany hatalmas kérdéseket ostromol, messzire lát, és sok mindenben igaza van. Szembetalálkozik egy géniusszal, és megkér­ dezi, hogy ő miért nem az? Mi tudjuk, hogy zseni, de ő ezt nem hiszi el magáról. Elhallgat - vagy mint láttuk és tovább fejtegethetnénk fölfedez valaki mást: Madáchot. Végül is azt mondta, írta, amit ő: Csontváz! halálfej! Irtózom. De mért Iszonyodik az ember önmagátul Ez a fő, mely ma képzel, gondol, ért, E mellkosár (mely néha fáj gáládul!) E kéz, mely mostan is cérnára mért Sorokat irkál, rímbe szedve hátul: Mindez halálfej, csontváz, - nemde nem? Egy év különbség, vagy tán annyi sem. Arany az általa gerjesztett ihletre is ráis­ mert az efféle sorokban. Minden együtt van: pesszimizmus, cinizmus, jól hangzó jambu­ sok, biblikus és görög archetípusok, reform­ kor-idézés, sztoicizmus, némi bizakodás. Kez­ dődjék meg a levelezés: “Különösen Tisztelt Hazafi!” - kezdi például köszöntésül Madách. De együtt szoronganak, a purgatórium lángjai közt égnek. Ismerték Dantét, a megváltatlan­ ság gyötrelmét. 127 �palócföld 9 2 /2 128 �p a lócföld 92/2 Fürstner Gabriella Németh Antal Tragédia-rendezései (Néhány gondolat) Az ember tragédiája eredetileg nem szín­ padra szánt alkotás, Goethe “Faust”-jához mérhető drámai költemény, filozofikus mű, amelynek fantáziaébresztő gondolati tartalma megihlette Paulay Edét, és 1883-ban színre­ hozta a régi Nemzeti Színházban. Az ötlet zsenialitása bizonyossá vált: a Tragédia történelmi tablószerűsége folytán azóta - par excellence - színpadi alkotás lett, hatását a mindenkori rendezés irányítja, szab­ ja meg; könyvalakban - mondhatnánk - ke­ vésbé hat. Madách műve azonban nemzeti drámánkká vált, amelynek korról-korra imét­ lődő felújítása tükörképpé lett; időről-időre belenézve pedig saját korszakunkat, nemzeti és emberi létünk problémáit látjuk viszont aktuális megvilágításban. A szöveg az azonos már százharminc éve, ám az értelmezés, az egyes színekkel kapcsolatos elképzelés és an­ nak ideális színpadi megjelenítése ezernyi. Valamire is elhivatott rendező mind meg­ próbálkozik magyar színpadon a Tragédia be­ mutatásával. Paulay után Hevesy Sándor négyszer is megrendezi pályafutása során, először 1908-ban a Népszínház számára, majd 1923, 1926, 1929-ben a Nemzetiben. Horváth Árpád kétszer fog hozzá 1932-ben és 1934ben ugyancsak a Nemzetiben. Nemzeti klasszikus drámánk azonban szinte kezdettől fogva ott van az európai szín­ házak műsorán is: 1892-ben bemutatja a ham­ burgi Staatliches Schauspielhaus és a prágai Nemzeti Színház német illetve cseh nyelven. 1893-ban a berlini Lessing Theater adja elő, sajnálatos módon megcsonkítva és kiforgatva a művet. 1914-ben Zágrábban horvát nyelven mutatják be. A külföldi bemutatók közül az első igazán figyelemreméltó vállalkozás a bé­ csi Burgtheater 1934. január 23-án bemutatott Tragédia-előadása. A rendező Hermann Röb­ beling, “Stimme der Völker im Drama” (Né­ pek szava drámában) című monumentális cik­ lus keretében juttat helyet Madách művének. Röbbeling e ciklussal a nemzetek megismeré­ sét és megértését akarta elősegíteni, gesztus volt az idegen népek felé, s mi magyarok csak örülhetünk ezúttal, hogy értő kezekkel nyúltak Madách művéhez, nem marasztalták el Goet­ he “Faust”-jával szemben, hanem eredeti érté­ keit hangsúlyozták: az álom szerűséget, a szí­ nek életszerűségét és az örök emberi tragédia drámaiságát. A bécsi Tragédia-előadás idején egy ma­ gyar rendező már három éve azon dolgozik, hogy Madách művét határainkon kívül minél szélesebb körben ismerjék meg, másrészt azon, hogy az egyes Tragédia-bemutatók, inszcenálások dokumentálva legyenek, végül pedig egyik életcéljának tekinti azt, hogy nemzeti kincsünk az őt megillető helyre kerül­ jön színházainkban és a köztudatban is. A rendezőt Németh Antalnak hívják, aki 1928-ban és 1931-ben egyéves ösztön­ díjjal Németországban jár, hogy a hazainál 129 �palócföld 92/2 fejlettebb színházművészeti törekvéseket ta­ nulmányozza. 1929-1931 között Szegeden a Városi Színház főrendezője. 1932-ben pedig több irányban is elkezd Madách művén dol­ gozni. Mindenekelőtt tervbe veszi egy müncheni bemutató megvalósítását. A Prinzregententhe ater színpadára kidolgoz egy vetítettképes hát­ térrel működő tervet Jaschik Álmos festőmű­ vésszel, s a műnek egy új német fordítását (ez már a nyolcadik!) ajánlja Mohácsi Jenőtől. A bemutató szándéka ellenére nem jött létre az ismert politikai változások miatt. Még ugyanez évben Párizsban járva Né­ methnek sikerült Blattner Géza bábművészt rávennie a Tragédia bábelőadásának kidolgo­ zására billentyűs marionettfigurákkal. Blatt­ ner kedvet kap a komoly és felemelő feladat­ hoz és évekig dolgozik a bábkoncepción, amíg jó francia fordítást találva össze tudja állítani a művet. Munkájának eredményeként a Tragédia bábváltozatát 1938-ban Párizsban a világkiállításon mutatták be francia nyelven. Kudarccal végződött Németh Antalnak egy újabb díszlettervező, Horváth Jánossal ki­ dolgozott rendezésterve, melyet a római ope­ raház számára készítettek. Az 1932-33-ban készült színpadi koncepció látványosságra és operai hatásokra törekedett, a kísérőzene komponálására Respighi tanítványát Farkas Ference t kérik fel, és már néhány híres szí­ nésszel is felveszik a kapcsolatot. A bemutatót az 1934-es római Volta-kongresszus idejére tervezték, ám a magyar kultúrpolitika önké­ nyes egyéni akciót sejtett a vállalkozásban és az egyezmények megkerülésére hivatkozva nem engedélyezte az olasz bemutatót. Érde­ kes, hogy a két ország közti jó viszony és Németh későbbi - nemzeti színházi igazgató­ sága alatti - olaszországi próbálkozásai a Tra­ gédia bemutatásának ügyében mind sikertele­ nek maradtak. 1932-ben kezd Németh “Az ember tragé­ diája a színpadon” (1883-1933) című, ötven 130 évet összefoglaló könyvének megírásához, amely 1933-ban a Székesfőváros kiadásában meg is jelenik. A könyv a Tragédia addigi összes előadását regisztrálja a szereposztásokkal és a kritikák ismertetésével együtt. 1932-35 között Németh Antal már Pesten élt, de mint később visszatekint akkori énjére “Budapesten még egy szerény rendezői állás sem jutott” neki, újságírásból, alkalmi rende­ zésekből élt. 1934 májusában Sebestyén Géza kéri fel, hogy a Budai Színkörben rendezze meg Madách művét egy hét alatt mindössze százötven pengő költséggel. Németh csak se­ gítséget nyújt, nevét nem adja ehhez a vállal­ kozáshoz. Az 1935-ös év Németh Antalnak két fon­ tos előrelépést jelentett pályafutásán, elsőként kinevezik a rádió dramaurg-főrendezőjévé, így a Tragédia újabb feldolgozási lehetősége kínálkozik számára: a hangjáték. Az 1935. de­ cember 2-án és december 30-án közvetített hangjáték rendezési különlegessége az volt, hogy Németh Szabó Lőrinccel íratott összekö­ tő verseket, amelyek az új színtereket, a válto­ zásokat voltak hivatva bemutatni. A hangjáté­ kot (ez volt Bajor Gizi egyetlen Éva-alakítása) viaszlemezre vették fel, ezért nem maradt fenn az utókor számára. Jobban járt Németh Antal 1938-ban le­ mezre rögzített Tragédia-rendezése, amelyet az Odeon, német hanglemezgyártó vállalat fi­ nanszírozott. Ez a felvétel 1938. március 9-én hangzott el a rádióban. Magas művészi szín­ vonala, valamint jó minőségű technikája kö­ vetkeztében a felvételt ötven évvel később át­ vették mikrobarázdás lemezre s bekerült a le­ mezboltok választékába, így mindenki számá­ ra hozzáférhetővé lett. 1938-ban Némethnek messzemenő tervei voltak e lemezfelvétellel. Kultuszminiszteri segítséggel szerette volna eljuttatni Madáchot “a ma lehetséges legjobb magyar nyelvű tolmácsolásban” iskolákhoz, itthoni és külföldi kulturális intézményekhez. �palócföld 92/2 Eredménytelenül. Ilyesmire már akkor sem színekben körhorizontra vetítettek utalásszerű képeket. Itt is a londoni szín bizonyult a leg­ volt pénz. 1935-ben Némethet a Nemzeti Színház hatásosabbnak filmes vizualitása miatt. A igazgatásával is megbízzák, de újabb Tragé­ frankfurti előadás díszleteit és a koncepciót dia-koncepciójával kivár a színház fennállásá­ Németh átültette a Nemzeti 1941. május 25-én nak százéves évfordulójáig (1937). A hazai bemutatott magyar előadásába. 1942 augusztusában készült el Németh kö­ centenáris Tragédia-rendezés előtt közvetle­ nül a hamburgi Staatliches Schauspielhaus vetkező - sorrendben hetedik - Tragédia ren­ hívta meg a Tragédia német nyelvű megrende­ dezése, amely az un. “középváltozat” mellék­ zésére. Az eddigi Tragédia-elképzelés több nevet kapta, mivel feladatául tűzte ki a nagy­ ponton is változott ebben az előadásban, leg­ színpadi monumentális, sok technikai beren­ jellegzetesebb része a londoni szín végére be­ dezést igénylő, és a kamaraszínpadi bensősé­ iktatott haláltáncjáték lett, amelyhez Farkas ges értelmezések szintézisét. Homogén szín­ Ferenc új részletet illesztett be a kísérőzenébe, padképet terveztetett Fábri Zoltánnal (a ké­ valamint az eredetileg a római operába szánt sőbb híressé vált filmrendezővel), aki képző­ nagyzenekari muzsikát áthangszerelte drámai művészeti és természetesen színi főiskolát is színházi méretekre. Ezt a hamburgi koncepci­ végzett s pályafutását Németh Antal mellett ót ültette át Németh a Nemzeti színpadára kezdte. Ez a színpadkép a lényeges momentu­ 1937 októberében, amikor a színház százéves mokat hangsúlyozza, a lényegtelent elhagyja, fennállását ünnepelte. Különleges varázst egyszerűbb technikával mozgatható, jelképes, adott a nemzeti színházi produkciónak Milloss mégis kifejező, és e díszletmegoldás mintegy Aurél táncművész készítette haláltánc-kore­ mintául szolgált a vidéki vagy az egyszerűbb ográfia. A halál figuráját személyesen a mű­ berendezésű színházak számára. vész maga táncolta el a londoni szín végén. Ezekben az években számos európai város Németh következő Tragédia-elképzelését készült a Tragédia bemutatására Németh An­ a Nemzeti kamaraszínházának szobányi mére­ tal szívós népszerűsítő törekvéseinek követ­ tű kisszínpadára álmodta meg. A díszlet mind­ keztében, a háború előretörése miatt azonban össze egy szárnyasoltár volt színenként válto­ elmaradt a grazi, varsói, ljubljánai, zágrábi, zó oltárképekkel, egy-egy Madách-idézettel belgrádi és a moszkvai bemutató is. Egyedül utalva a jelenet lényegére. A színészi játék a Bernben sikerült Németh Antalnak egy német pici színpadon csak könyvillusztrációhoz ha­ nyelvű Tragédiát (ezúttal Mohácsi Jenő fordí­ sonlatos méreteket ölthetett, a lényeg a benső­ tásában) létrehoznia 1943-ban, amely osztat­ séges (a nézőtől karnyújtásnyira elhangzó) lan sikert hozott a mű számára, és elismerést szövegmondásban realizálódott 1939 tava­ rendezőjének. És ekkor be is fejeződnek Né­ szán. meth Antal színpadon realizált Tragédia-ren­ 1940-ben Frankfurt am Mainba kapott dezései. meghívást Németh Antal, az ottani Schau­ A negyvenes években filmre akarja vinni spielhausban rendezte meg a Tragédiát egy Madách művét, monumentális, színes hangos­ régebbi fordítás alapján (Mohácsi Jenő kitűnő filmet készítve belőle háromszázezer pengős fordítását diszkriminálták a fordító zsidó szár­ tervezett költséggel, ám az elképzelésnél nem mazása miatt). Németh igyekszik kijavítani a jut tovább, ugyanígy jár táncjáték-tervezete is, sikerületlen Sponer-fordítást, s Helmuth Jür­ amelynek koreográfiáját Milloss Aurél, zené­ gens díszlettervezővel egy dinamikus, jel­ jét Veress Sándor komponálta volna. Megva­ zésszerű hátteret dolgoztak ki: a történelmi lósul viszont a Madách életéről szóló film 131 �palócföld 9 2 /2 1944-ben, amely nem puszta életrajzi feldol­ gozás, hanem megpróbálja nyomon követni azokat az eseményeket, amelyek a Tragédia egy-egy jellegzetes sorát, jelenetét ihlették. A Madách-film a korabeli magyar filmalkotások között jelentősnek mondható, korát megha­ ladja, modern filmes eszközökkel él. Mindaz, amit Németh ezután tervezett, írásban kidolgozott, ám megvalósulatlan ma­ radt, amint az a “dinamikus”-nak nevezett rendezői koncepció is 1944-ből, amely a dísz­ letet vetített képes montázzsal oldotta volna meg, teljes átmenetet képezve a színek között. Ez elkerülhetővé tehette az egyes színek lezá­ rását, befejezését, és a díszletátrendezés miatt beálló technikai szüneteket. Az 1944-es koncepció létrejöttét nemcsak a háború kiterjedése, Budapest megszállása és a bombázások akadályozták meg. 1944 nya­ rán Némethet a Sztójay-kormány felmentette a Nemzeti Színház igazgatói teendői alól. So­ ha többet nem töltött be sem igazgatói, sem főrendezői állást, mert a háborús évek után számára a teljes mellőzés évei következtek. Sem a koalíciós korszak, sem a kommunista rezsim nem tartott igényt rendezői munkájára, nemzetközi elismertsége egyenesen hátrány volt, igazgatói rátermettsége és a nemzeti színjátszás felvirágoztatása egyik pillanatról a másikra elfelejtődött, kiiktatódott a köztudat­ ból. Azzal a tudattal kellett leélnie hátralévő éveit - állás, megélhetés nélkül, tudásához méltatlan feladatok mellett -, hogy nincs rá szükség, aktív éveinek eredményei senkit sem érdekelnek, nem fontos az, amit tud, és főként az nem érdekes, amire még képes lenne. 1944ben, amikor elmozdítják helyéről, még csak negyvenegy éves, egy színházrendező életé­ ben a negyvenes, ötvenes évek a legterméke­ nyebbek, s Németh Antalt éppen ezekben az években ítélték hallgatásra, kényszerítették te­ hetetlenségre. Tizenkét év kényszerű passzivitás után 1956 nyarán a kaposvári Csiky Gergely Szín­ 132 ház hívja meg rendezőnek, 1957-59 között Kecskeméten rendez, 1959-1963 között a Pé­ csi Nemzeti Színház alkalmazza beosztott rendezőként. Ezen időszak alatt Németh tudá­ sa legjavát nyújtja a reá szabott feladatokban - sértődöttségét félretéve és néhány kiemel­ kedően jó produkciót hoz létre, amit a kritika legtöbbször díjaz, elismer, vagy megdicsér, de semmi egyéb nem történik (Shakespeare: Ot­ hello, Szentivánéji álom - Kecskeméten; Ho­ neggen Jeanne d’Arc a máglyán a budapesti Erkel Színházban; Rostand: Cyrano, Offen­ bach: Hoffmann meséi Pécsett, stb.). Vagyis hiába teljesíti feladatait, az átlagosnál maga­ sabb színvonalon, az őt megillető helyet, elis­ merést, pozíciót soha többé nem nyerheti el, nem kaphatja vissza. Sem rádiórendezői, szín­ igazgatói munkásságáról, sem nemzetközi hírnevéről illetve ezeknek kimagasló voltáról érdemben nem esik többé szó. A helyzet visszás voltát jelzi, hogy egy angol színházi lap kimagasló teljesítményként említi Németh Kecskeméten rendezett Othello-ját, és négy fotót is közöl az előadásról. (Theatre World. Mar. 1958. The Hungarian Theatre Today 3639.p.) Kontrasztként érdemes megemlíteni itt, hogy a még életében megjelenő “A Nemzeti Színház” című monográfia (Bp. Gondolat, 1965. 269.p.) több ponton is elmarasztalja Né­ meth nemzeti színházi működését, így műsor­ politikáját klerikálisnak, szociális eszméktől mentesnek tartja, az általa létrehozott játék­ mesteri rendszert (=a rendező dolgozza ki a mű koncepcióját, a játékmester ennek ismere­ tében vezeti le a próbákat) diktatórikusnak, s a könyv úgy ítéli meg a háború előtti és alatti Nemzetit, hogy “a külső fejlődés jelei nem pótolhatták a belső hiányokat” (94.p.) Az pedig, hogy Németh Antalt igazgató­ ként is elmarasztalja a Kádár-korszak kultúr­ politikája, szinte természetes. Sokkal fájóbb és méltatlanabb a negligáló, tudatból, emléke­ zetből kiiktatni kívánó eljárás, amellyel rende­ zői érdemeit, három legfontosabb nemzeti �paló cföld 92/2 drámánk sorozatos megújítását (Bánk, Cson­ gor, Tragédia), a színházi összművészetre való állandó törekvését, avantgard módszereit hall­ gatták el évtizedeken át. Végül azonban ismét találkozik Németh Antal a Tragédiával. 1964-ben ugyanis alkal­ ma nyílt volna Madách művének megrendezé­ sére Veszprémben. E feladatra a Petőfi Szín­ ház kérte fel. Németh most is elkészíti a teljes koncepciót, amely minden eddigi felfogásától különböző. “Inszcenált oratórium” - írja saját elképzeléséről, a teatralitás mellőzését, a ma­ dáchi gondolat Lucifer által való érvényesülé­ sét hordozná az előadás. Időközben szerep­ osztási anomáliák adódnak, nem tud meg­ egyezni a színház vezetőivel s inkább vissza­ lép a rendezésről. A Tragédiával kapcsolatban az utolsó “csapás” 1967-ben - halála előtt egy évvel éri. A bécsi Burgtheater (1934 óta most elő­ ször) készül Az ember tragédiája felújítására s szeretné szaktanácsadónak meghívni Bécsbe. A felcsillanó lehetőség megmozgaja fantáziá­ ját s egy új, a Burgtheater adottságait is figye­ lembe vevő rendezői koncepciót dolgoz ki. Színpadmodellt is készíttet Koch Aurél grafi­ kusművésszel, de meghívást végülis nem kap, mert hivatalosan nem kaphat. Az ilyenfajta meghívások állami hivatalokon keresztül ér­ keznek s a már régóta mellőzött, a Horthy­ korszak kegyeltjének bélyegzett szakember nem mehet Bécsbe szaktanácsadóként, akkor sem, ha éppen őt hívják, és még akkor sem, ha mellesleg ő ért hozzá a legjobban. Helyette Waldapfel József utazik ki, aki még a bemuta­ tó előtt meghal. A bécsiek magukra hagyat­ kozva állítanak színpadra valamit 1967 máju­ sában “Madách neve alatt”, amely nem hason­ lít a Tragédiára. Énekes bohózat volt inkább “dzsessz-számokra emlékeztető songok” kí­ sérték a csekély prózai szöveget. A jelenség felháborító volt, fel is háborod­ tak sokan. A Neue Zürcher Zeitung és a Kurier című lapok kritikusai - ők ismerik az eredeti művet - jogosan marasztalják el Rudolf Henz tiszteletlen, az eredetit meghamisító fordítá­ sát, és Ulrich Erfurth áhitat nélküli, szórakoz­ tató rendezését. Ráadásul igen rosszul szolgál­ ja Madách művének nemzetközi térhódítását valamint a magyar nemzeti dráma elismerteté­ sét az a fajta kritika, amely az Arbeiterzei­ tung-ban, illetve a Die Presse-ben jelent meg ez alkalommal, s amely - nem ismervén az eredeti művet - csak epigonizmust és naivitást lát benne, s nem konstatálja a rossz fordítást és a rossz rendezést. Az itthoni kritikusok elné­ zőbbek voltak Madách megszentségteleníté­ sét illetően, azt hitték, hogy Bécsben a magyar irodalmat ünneplik. Németh Antal, akinek nevéhez hat kiemel­ kedő Tragédia-rendezés fűződik, s négy meg­ valósulatlan Tragédia inszcenálást őriz a fiók­ jában, még a véleményét sem mondhatta el a történtekről - legfeljebb az asztalfióknak. Egy év múltán pedig - 1968 októberben végleg elhallgat, egy műtét után trombózisban hal meg. Felhasznált irodalom 1. Németh Antal: Egy emberöltő Az ember tragé­ diája szolgálatában. In: Új színházat! Bp. Mú­ zsák, 1988. 443-470.p. 2. Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (1883-1933). Bp. Székesfőváros, 1933. 3. A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk. Kerényi Ferenc. Bp. Gondolat, 1987. 371.p. 4. Koltai Tamás: Az ember tragédiája a színpadon (1933-1968.). Bp. Kelenföld, 1990. 283. p. 5. A százéves Nemzeti Színház. Az 1937/38-as centenáris év emlékalbuma. Bp. 1938. 133 �palócföld 92/2 Tóth László “Fedetlen fővel és levett saruval...” * (Emlékezés dr. Szabó József munkásságára) Azzal a tudattal és szándékkal jöttünk az Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, egymásba ölelkező folyók városából, a Pan­ hogy a soproni líceumi tanár Hollósi Kálmán non-hagyományokat őrző Győrből, hogy tisz­ mellett a “génius loci”, a hely szelleme buzdí­ telegjünk a magyarságában mindig jeleskedő totta Szabó Józsefet a Tragédia vizsgálatára, a Palócföld nagy szülöttjének, Madách Imrének mélyen rejtőzködő zsenialitás, a lét-nemlét emlékezete előtt, s Önökkel együtt mi is részt­ törvényeinek feltárására. Izgatta egy külföldi vevői és letéteményesei legyünk e nemes pályatárstól kölcsönvett gondolat valódisága, szándéktól vezérelt emlékünnepség sikerének. miszerint “minden lángész védve van attól, A tárlókban látható kiállítással egyben hogy megközelítsék!” tisztelegni szeretnénk a Madách Imre nevét Bevallottan több százszor elolvasta a mű­ viselő városi könyvtárral együtt dr. Szabó Jó­ vet, s valami belső szellemi és erkölcsi hajtó­ zsef püspök úr, a kiváló irodalomtörténész, a erő hatására szinte állandó értelmezési lázban Madách kutató, s a Tragédia mindmáig legna­ égett, amely képessé tette Őt arra, hogy a Ma­ gyobb textológiai kutatójának munkássága dáchi eszmekör újabb és újabb tartományait előtt, aki évtizedeket töltött családjával együtt tárja fel. Megfogadva Kardos Albertnek a 30a jó balassagyarmatiak körében harmónikus as években mondott szavait: “Az Ember tra­ lelki nyugalomban, meghitt szeretetben a lel­ gédiája szent könyv, amelyhez csak fedetlen kek orvoslójaként és a hívő emberek jó pász­ fővel és levett saruval szabad közeledni...” toraként. Szabó József mindig így tett, s minél mé­ Szabó József életét, munkásságát Sopron lyebbre hatolt a madách-i filozófia eszmevilá­ és Győr szabadelvű, ám a hit és tudás pillérein gába, úgy érezte, annál kevesebbet tud az em­ építkező luteránus szelleme határozta meg, beri lét súlyos törvényeiről. Magáénak vallot­ örökké az emberi lét humanista törvényeinek ta Ravasz László református püspök, teológiai vonzásában, megküzdve a jó szóért és a szent professzor és irodalomtudós intelmét: “A Tra­ könyvek igazáért. Nyugat-Magyarországot el­ gédia minden nap újat mondott - ifjúságom hagyva itt Balassagyarmaton megtalálta a breviáriuma lett - bár mindig többet hallga­ Biblián kívül azt a szent könyvet, Madách tott el, mint amit elmondott...” Győrött őrzött Imre Az ember tragédiája című művét, amely sok-sok feljegyzése között írta, hogy egyetért oly nagymértékben meghatározta későbbi éle­ azzal, és magáénak vallja amit Hegedűs Géza tét, alkotó, kutató szellemét. és Kónya Judit írt magyar drámatörténeti érte­ Elhangzott 1992 januárjában a balassagyarmati Madách-ünnepségen 134 �palócföld 92/2 kezésében. “... a magyar drámairodalomnak mindmáig Az ember tragédiája a legvilág­ irodalmibb alkotása és a Bánk bánnal együtt olyan költői-dramaturgiai csúcsot jelent, melyet harmadik drámai mű eddig a mi iro­ dalmunkban még csak meg sem közelített”. Szabó József Tragédia analízise során mind­ végig úgy gondolkodott, hogy Madáchot a Tragédia megírására egyéni bajai, de mégin­ kább nemzetét ért sorscsapások inspirálták, s a lelkében lejátszódó folyamat már nem egyé­ ni, vagy nemzeti történet, hanem egyenesen “az emberség jajkiáltása”. S ezen a ponton álljunk meg egy rövid kitérőre. Nemrégiben a Dr. Szabó Józsefné főtiszte­ lendő asszony nemeslelkű adományaként a mú­ zemunkban lévő Madách gyűjteménybe került a Madách centenáriumra (1964), a Szépirodalmi Kiadó által gondozott Tragédia kiadás. A pél­ dány átvételekor szent láz fogott el bennünket, hiszen azonnal látható volt, hogy valóságos szellemi kincsesbánya birtokába jutottunk. A kötet tele kéziratos jegyzetekkel, szövegértelmezésekkel, bélyegekkel, kortárs képzőművészek Tragédia-ábrázolásaival, ki­ vágott újságcikkekkel és irodalomelméleti és irodalomtörténeti bejegyzésekkel. A borító lap belső oldalán olvasható bejegyzés: “Kézi és munkapéldányom”, s folytatásban közli, hogy “ 1964. október 3-án résztvettem a csesztvei, október 4-én vasárnap pedig a sztregovai ün­ nepségen”. Ez volt Józsi bácsi - nekünk győri múzeológusoknak és tanítványainak - már csak Józsi bácsi marad - Madách breviáriuma. Hű társaként mindig követte őt a Xántus Já­ nos Múzeumban, autóbuszon, séta közben a parkban, később a kórházban, mindig kéznél volt, ha Lucifert a “század örök opponensét” kellett értelmezni. A kötet bejegyzéseiből egy színes világ bontakozik ki. Szelíden hangos megjegyzés arról, hogy a centenáriumi kiadásban is sok a szöveghiba, nem tudott belenyugodni abba, hogy a MTA-án őrzött eredeti kézirattól miért és mi jogon térnek el a különböző kritikai kiadások. Az 1972-ben, a Szépirodalmi Könyvkiadónál mejelent kötet utószavában teszi teljessé a mű textológiai vizsgálatával kapcsolatos észrevételeit, melyet úgy érzem nagyobb fegyelemmel kell kiadóknak és szín­ házi rendezőknek figyelembe venni. Az űr je­ lenetben írt bejegyzéseiben asszociációs já­ tékba fogott, s a Madách-i “Szenvedek, tehát vagyok!” gondolathoz hozzátársítja az Illyési “Doleo ergo sum!”, a descartesi “Cogito ergo sum”, a Vihar Béla és Komjáth Jenő által val­ lott “Dubito, ergo sum!” gondolatokat. A 15. színben az angyalok karának himnikus mon­ datához: “Szabadon bűn és erény közt válasz­ tani mily nagy eszme”, azt a megjegyzést fűz­ te, hogy “melyik civilizáció adhatna jobbat, többet, mint a krisztusi?” 1965. július 15-én a csendes balassagyar­ mati parókián elmerengett a kozmosz meghó­ dításán, s az akkori, sajtó által feltüzelt diadal­ mámorban, Ádám falanszterbeli szavaihoz hozzáfűzte az emberiség ebbéli felelősségét, s figyelmeztet a célok és következmények eti­ kai feladataira: “Az ember óriási tudományos­ technikai-apparátussal megkezdte a csillagok ostromát. Bárcsak tenné szerény alázatosság­ nak azzal a tudatával, hogy amit eddig elért és egyáltalán elérhet, azt Isten kultúrparancsa alapján, körén belül érhette és érheti e l ... óva­ kodva minden elbizakodottságtól. Még az űr­ hajós kifejezést is nagyhangúnak érzem. Hi­ szen hol vagyunk az űrtől. Gagarin és a veréb röpte közt csak relatív különbség van. Miért akar az ember a holdra menni? Puszta kíván­ csiság, tudományos érdekből, katonai célból, vagy anyagért? Örülünk az űrkutatás fejlődé­ sének, de Ádám szavaival, mintha szentség­ sértő járna benne”. A kötet megsárgult, töredezett papírlapo­ kat is őriz, az egyiken sok-sok kiváló színész neve, a három szerep nagy alakítói. Ádám: Nagy Imre, Szacsvay Imre, Beregi Oszkár, 135 �palócföld 9 2 /2 Lehotay Árpád, Bessenyei, Sinkovits, Nagy Attila, Bitskey, Huszti. A hallhatatlan Évák: Jászai Mari, Márkus Emília, Fáy Szeréna, Tő­ kés Anna, Szörényi Éva, Ruttkay Éva, Váradi Hédi. Az örök Luciferek: Gyenes László, Kürthy József, Pethes Imre, Ódry Árpád, Csortos Gyula, Kiss Ferenc, Ungvári László, Major Tamás, Gábor Miklós. (A Nemzeti Színházban 1983. szeptember 21-én Paulay Ede először vitte színre a Tragédiát, Nagy Im­ re, Jászai Mari és Gyenes László szereplésé­ ben. Gyenes Lászlóról megjegyzi, hogy 40 évig játszotta Lucifert.) Az 1964-es kiadás lapjaira feljegyezte a Tragédia bécsi és prágai bemutatásának sike­ rét. Bécsben 1934. január 23-án Hermann Röbbeling által rendezett burgtheáteri hatal­ mas sikerű bemutató után mondta egy neves osztrák irodalomtörténész: “Az új Ausztria hó­ dol a költőnek, akit a régi Ausztria mártírrá tett.” Prágában páratlan tetszéssel adták elő a Tragédi­ át egy hónapon keresztül, összesen 31-szer... egyszer a Marseillaise nagyjelenet után oly zajos jelenetek játszódtak le a közönség köré­ ben, hogy Thun gróf akkori helytartó közbelé­ pésére a darabot le kellett venni a műsorról. A 106. oldalon a nyomdai tördelés jóvoltá­ ból képződött üres oldalra feljegyzi a serdülő bibliakör csesztvei kirándulását 1966. június 27-én. Gondolom az akkor még tizenéves ba­ lassagyarmati gyerekek ma már jócskán fel­ nőttek. Emlékeztetőül íme a névsor: Lesze­ nyiczky Éva, Szabó Piroska, Gyérik Éva, Mol­ nár Margit, Gyarmati Mária, Havasy Éva, Tóth Gabriella, Péter Katalin, Piatrik Zsu­ zsanna, Tóth István, Sándor Mihály, Czibu­ lyás Pál, Czerovszky Olivér. Zsinórbetűs alá­ írásukat őrzi Szabó püspök úr breviáriuma. A kiállított anyagot a Városi Könyvtár szorgos mukatársai részben saját gyűjtésük­ ből, részben a győri Xántus János Múzeum­ ban található Szabó József által gyűjtött ha­ gyatékból válogatták. A 6882 darabból álló győri gyűjteményt Szabó József nagyobbrészt 136 itt Balassagyarmaton gyűjtötte, s Győrött tu­ dományos alapossággal és tudósi alázattal ra­ kott rendszerbe. A nagy barokk palota ko­ molyságot árasztó múzeumi csendjében “Jó­ zsi bácsi” fogadta a látogatókat, készséggel segítette a kutatókat és emelkedett érzelmeket plántált a rajta “csüngő” diáksereg szívébe Madáchról és művéről. Különös szeretettel vi­ gyázta az itt kiállított 1840-es kiadású “LantVirágokat”, Az ember tragédiájának 1861. évi első kiadású dedikált példányát, ugyanígy az 1869-es harmadik kiadást, vagy az 1898. évi ötödik díszkiadást. Felhívnám szakértő figyelmüket egy külö­ nös értéknek számító dokumentumra, neveze­ tesen dr. Németh Antalnak, a Nemzeti Színház igazgatójának magyar és német nyelvű, vala­ mint a Cserepoveci orosz hadifogolytáborban 1946 nyarán, a hadifoglyok által előadott Tra­ gédia rendezői példányaira. A gyűjtemény ta­ lán leglátványosabb része a Tragédia idegen nyelvű kiadásai, melyekből 30 különféle nyel­ ven megjelent példányt őrzünk. Itt most né­ hány európai nyelven, továbbá arab, örmény, japán és héber nyelven kiadott példány látható. Madách Imre családi levelezéséből fény­ másolatokat mutatunk be, mivel az eredeti la­ pok állapota és sérülékenysége óvatosságra intett bennünket. Büszkén őrizzük az 1849. június 6-án Csesztvén keltezett Hírlelőt, mely­ ben Madách Imre, megyei választmányi tag­ ként a cári intervenciós csapatok elleni népfel­ kelésre mozgósítja a falvak bíróit és lakosait. Jó szívvel ajánlom Kass János Munkácsy-dí­ jas grafikus művész rézkarcait és vázlatrajzait, melyekből 15 darabot a Mózes című drámá­ hoz készített, s figyelemre érdemes a Tragédia színeit megjelenítő harminc illusztráció. Még szeretném köszönni a Városi Könyv­ tár dolgozóinak kitűnő munkáját s azt, hogy kiapadhatatlan szeretettel, lelkesedéssel gon­ dozzák, élesztik a Madách kultuszt itt Nógrád­ ban, szerte az országban sok irodalomszerető szimpátiájától kísérve. �palócföld 92/2 Végezetül: a demokráciától megszépült, ugyanakkor félelemmel és szorongással teli világunkban - mielőtt bármit is feladnánk, hívjuk segítségül Madáchot: “Ha a Tengerhez egy században egyszer jő egy madár s szájá­ ban vizet visz, van remény, hogy elhordja” nos, ha ily kevés lenne az esély, de mégis van remény, akkor miért ne lenne ott több esély, ahol emberek élnek, küzdenek és bízva bízzák egy szebb jövő igézetét-ígéretét! 137 �palócföld 92/2 Szakolczay Lajos Irigylésre méltó színvonal (A Madách-pályázat költészeti anyagáról) Örömmel vállaltam el a meghívást a Madách irodalmi pályázat zsűrijébe, mert a Palócföld sok-sok éves - a helyi erőktől, jelen pillanathan az önkormányzattól támo­ gatott - erőfeszítése lassan beérik: a folyóirat körül kezd kialakulni egy olyan mag, amely rangosabb, nagyobb hatáskörű lapnak is dicsére válnék. Azokra a fiatalabb és idősebb, a Madách pályázatot részvételükkel támogató írókra-költőkre-esszéistákratanulmányírókra gondolok, akik a Palócföldben - mint ahogy a szegedi Tiszatájban, a debreceni Alföldben, a pécsi Jelenkorban, stb. - műveikkel jelen vannak. A vidék és a főváros közötti különbség (legalábbis ebben a tekintetben) megszűnt. Egyedül a mű, a tehetség számít. Az eleven, alkotó szellem, amely országos hírűvé tudja tenni a legkisebb orgánumot is. Örömmel tapasztaltam, hogy a Palócföldet mennyire szere­ tik. Különben nem érkezett volna a pályázatra 75 pályamű (több mint 7.000 kézirat­ oldal). Igaz, az amatőrök, mint minden országos pályázaton, itt is “szorgoskodtak”, de a müvek nagy részét (a jeligés borítékok fölbontása után ez kiderült) kitűnő, több kötetes írók jegyezték. Hogy milyen állapotban van a magyar líra, s a rendszerváltás után történt-e valamilyen változás - erre természetesen nem kaphattunk feleletet. Az igazi író nem rendszerekben gon­ dolkodik; aki tehetséges, mindig meg fogja találni a kimondáshoz szükséges formát. A pá­ lyázati anyagból viszont egyértelműen kitűnt: a közép- és a fiatalabb generáció költői remek formában vannak. Volt, aki ezt nagyobb terje­ delmű kompozícióban bizonyította, és olyan is akadt, aki egyetlen verssel tette le a névje­ gyét. (Ez utóbbi sem volt akadálya annak, hogy díjat kapjon.) A beérkezett kéziratokat a sokszínűség jel­ lemezte. Szinte minden stílus-irányzat, irodal­ mi gondolkodás- és magatartásforma jelen volt. 138 Képviselőiket nem úgy ítéltük meg, hogy - hiszen a stílus árulkodik -, melyik (hadd használjam ezt a rossz szót) szekértáborba tartoznak, hanem az előttünk ismeretlen szer­ ző műben megtestesülő egyénisége volt a döntő. Egy-egy díjazott kiléte nekünk is meg­ lepetést okozott. Nem utolsó sorban azért, mert versük a köteteikből jól ismert arcon kí­ vül mást is mutatott. Biznyos fajta megújulási készséget. Ezzel természetesen nem veszett el az, amely korábban is megannyi díjat (Jó­ zsef Attila-díj, stb.) termő érték volt, csak egy kissé másabb lett. Izgalmasabb, mé­ lyebb? Majd a további pályaszakaszok vizsgá­ lata fogják eldönteni, hogy egy-egy életmű­ vön belül milyen súlyúak voltak ezek a válto­ zások. �palóc föld 92/2 A kéziratokat olvasván meggyőződhettünk a kortárs magyar líra bizonyos “átrendeződé­ séről” is. Ha jobbára divatjelenségről van is szó, a fiatalabbak egyik-másik csoportjánál kezd uralkodóvá válni a posztmodern szöveg. Természetesen a legtehetségesebbek kezén az ilyen mindig versértékű. A fél- vagy negyedte­ hetségnél meg azonnal kiütközik, hogy az általa “modernnek” vélt formával igyekszik leplezni tanácstalanságát, mesterségbeli hiányosságait. Ami a napnál világosabb: a Juhász Fe­ renc-i és Nagy László-i líra háttérbe szoruló­ ban van. Egyáltalán, minden olyan magatar­ tásforma, amely a költői beszédet közügyek­ kel (egy nemzet, egy népcsoport, egy kisebb­ ség sorsával stb.) “terhelte”. Közép-európai helyzetünket, a magyar történelmet, az ember kötődését hazához-néphez, a közösség meg­ tartó erejét stb. ma nem nagyon illik versbe fogalmazni. Az idő a “magándolgok” kimon­ dásának kedvez(?). Elég szomorú, Vörös­ marty ebben a furcsa “irányzatosdi” játékban, lehet, hogy súlytalannak érezné magát. Hát még a kisebb, a nálánál jóval szegényesebb tehetség! Pályázóink közt ilyen is akadt szép számmal; sokuknak verséből a kisebb-na­ gyobb költői intenzitással- megfogalmazott erkölcs ugyan egyértelműen kiviláglott, de az igazi vers mindig több, mint a publicisztikus, más formában is előadható mondandó. Díjazottaink a legjobb formájukat mutat­ ták. Minthogy a Kortárs líra-rovatát gondo­ zom, műveiket szívesen látnám saját lapom­ ban is. Ez is a Palócöld által kiírt Madách-pá­ lyázat erejét jelzi. Remélhetően, a jövőben is lesz rá mód, hogy a lap szerkesztői csöppet sem vidéki tevékenységüket megfelelő körül­ mények közt folytassák. 139 �palócföld 9 2 /2 Alexa Károly Művek és Alkotók Hölgyeim és Uraim! Alkalmi tisztemnek és örömmel vállalt megbízatásomnak értelmében néhány tárgy­ szerű és méltató mondatot kell Önök elé ve­ zetnem az idei Madách Pályázatról. Nemcsak a mostani pályázat bírálóinak, hanem az iro­ dalmi árutermelés és vásár szereplőinek egyi­ keként veszem igénybe most ezt a nyilvános­ ságot - és megértő türelmüket. Ebben az új és olyannyira várt történelmi időbe jutva úgy ér­ zékeljük, mintha valamiféle félszeg helyzetbe kerültünk volna valamennyien, akik a művé­ szet piacán kivánjuk áruinkat felkínálni, vagy ugyanott fogyasztásra alkalmas termékhez próbálunk hozzájutni. Rideg terep ez vala­ mennyiünk számára, belviszonyai kiismerhe­ tetlenek, szabályai csak hosszabb küszködés útján sajátíthatók el, s az árusok és a tétovázó vevők egy részének jóhiszeműségéről sem le­ hetünk meggyőződve. Nosztalgikusan emle­ getjük téblábolás közben azokat az időket, amikor még zsurnalista filozófusok és böl­ cselkedésre hajlamos hírlapírók fel-felmelegí­ tett cikktémája volt az, hogy áru-e a kultúra, és ha nem, mégis miért igen egy kicsit. A múlton merengve, a szolid megélhetést garan­ táló pártállami kegyelem évtizedein mélázva, mind távolabbi, s mind apróbb kalamitásnak tűnik mindaz, ami az ára volt az összes kelle­ metességnek - a stabil könyvkiadásnak, az ol­ csó könyváraknak, a segélyeknek, a soha szá­ mon nem kért kölcsönöknek, a soha be nem hajtott szerződési előlegeknek. Szebb emlék a 140 bársonykesztyű, mint a belebújtatott vasököl. Talán sokan szégyenkezünk és ezért hárítjuk azokat az emlékképeket, amikor a mosolygó atyai álarcon átvicsorgott a hatalom. Az a ha­ talom, amely egyszerre gyakorolta a cenzurát és - ami talán még lélekkorhasztóbb volt kacsingatva buzdított az öncenzurára. Ha szabadságot akartunk - el is kell szen­ vednünk. Remélhetőleg csak ideig-óráig. S azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy az az idő, amiben benne vagyunk, s ami előttünk áll, nem fog rendet vágni közöttünk, illuzió volna feltételeznünk, hogy értékek és életmű­ vek nem fognak csorbulni, amíg kialakul a művészetnek valamiféle új szerepe és preszti­ zse. A civil társadalomba és a civil társada­ lomhoz illő. Amíg tehát az igazi piac megszer­ veződik, amely áthághatatlanul érvényesíti a maga árú- és profitcentrikus törvényeit, más­ részt azonban emellett vagy éppen ebben megerősödnek és intézményesülnek a keres­ letnek azok a spirituális szférái, amelyek az igényt és az igényességet támogatják. Ez a mostani alkalom, amely együvé szó­ lított bennünket, ünnepi és távlatos. Műveket és alkotókat ünneplünk, de egy olyan műhelyt is köszöntünk, amely a maga hagyományát vállalva és folytatva a civil mecenaturának távlatos kezdeményezője is.Legkisebb várme­ gyéink egyikében, itt a megcsonkult Nógrád­ ban, ahol a peremvidékiség minden gondja oly lehangoló-látványosan van jelen, ahol a politikai tagolódás oly sok nyugtalanító elem­ �palócföld 92/2 mel terhes, itt ebben a megyében a legnehe­ ez, természetesen mindennemű magánkezde­ zebb időkben is élénk és következetes volt a ményezést is idevonva. Tegyük még hozzá, kultúra támogatása, a legjobb magyar szel­ hogy a pályázati forma, ha nem is garancia, de lemi hagyományok folyamatos ápolása. Hol a jó lehetőség ennek az ideális vagy idealizálha­ hatalom cinkosságában bízva, hol a hatalmat tó piacterületnek a szocializálására, a kínálat megtévesztve. Elég most a Madách nevével és a döntés, azaz az értékkiválasztás kontrol­ fémjelzett alkalmakra emlékeznünk, a könyv- lálható és nyilvános, a csoportérdekek és dik­ sorozatokra, a múzeumi kutatásokra, de most tatúrára hajló ízléskötöttségek és manipuláló, mindenekelőtt gondoljunk a Palócföld című manipulálható egyéni szándékok regulázásá­ folyóiratra. Amely sokszorosan hátrányos ra. Azt hiszem, valamennyiünk nevében, akik helyzetben, felsőoktatási háttér nélkül végzi részesei, reménykedő és ambiciózus szereplői azt a kultúrateremtő munkát, amelyben helyi és boldog olvasói lehettünk ennek a pályázat­ és regionális érdekek meglehetősen harmoni­ nak, ildomos megköszönnünk a lehetőséget, záltak az egyetemes magyar kultúra, szellemi hogy itt és most mindenki, a lap és az önkor­ és művészi civilizáció érdekeivel és kívánal­ mányzat bizakodó volt, és azt tette, amit ten­ maival. Engedjék meg, hogy az elismerésnek nie kellett, s ami ma még nem mindenhol ezekbe a mondataiba belevonjam a főszer­ ennyire természetes. A csaknem 7000 oldalnyi pályázati ter­ kesztő, Pál József nevét, megnevezve azt az írót, politikust és kultúraszervezőt, kollégán­ mésből én hadd szóljak csupán - két bekez­ kat és barátunkat, aki oly sokat tett és tesz désbe szorítva - a szépprózáról és az értekező azért, hogy a Palócföld megmaradjon, s az darabokról. maradjon, ami volt, és olyan, amilyenre szük­ A díjazott szépprózai alkotások mindegyi­ ségünk van valamennyiünknek. kéről elmondható, hogy ilyen vagy olyan mó­ A mostani pályázat, amelynek sikerességét don rokonszenves és értékes darabja annak a nem kell sok szóval bizonygatnom - megte­ jellegzetes művészi látás- és beszédmódnak, szik ezt látványosan a díjazottak nevei és a amelyet egy kérdéssel tudok csak jellemezni. majdan publikálandó művek -, új állomás egy Mi jöhet az avantgard után? Egy kérdés ez, hosszú, több évtizedes úton. A Palócföld ha­ ami természetesen kihívás az író számára. Mi gyományos mecenaturájának újabb fejlemé­ jöhet tehát a formák kényszerű és erőszakos nye, amely már egy újfajta intézményes civil szétzilálása, a műről a műben való beszéd írói művészetpártolás állomása is. És mint ilyen frusztrációja, a szó iránti bizalomvesztés után, méltó társa azoknak a pályázatoknak, ame­ azaz: hogyan helyezhető vissza önkörébe a lyekről az utóbbi időben mind több kedvderítő történet és a cselekvő személy, művészi joga­ hírt kapunk. Gondoljunk a Lakitelek Alapít­ iba a mese és mindaz, ami létünket meghatá­ vány magántörténelem írására buzdító, vagy a rozza? Vagy másként: milyen módon ötvö­ Holmi című lap elbeszélés írásra inspiráló pá­ ződhetik a híradás és az írói vallomás, az in­ lyázatára. Nyilván a jövő útja ez, az egyik formáció, a lelemény és a művészi teremtés lehetőség a szellemi piac élénkítésére és szelíd szabadsága? bekebelezésére: a nem túl szépen, a nem túl Az értekező műfajok között az anyagfeltá­ sok méltányosságot mutatva visszahúzódó ál­ ró, a filológiai titkokat buvárló értekezés do­ lam helyének betöltésére. Az önkormányzatok minált az esszével szemben. Négy-öt olyan felismert hosszútávú érdeke kezd munkálkod­ munka is akadt, amely a magyar Madách-ku­ ni itt, a megmaradt és/vagy a frissen alakuló tatásnak megkerülhetetlen, a szakma által kö­ szellemi műhelyek és intézmények létrédeke telezően megismerendő és arra hivatkozandó 141 �palócföld 92/2 darab lesz. Jobbára hipotézisek ezek, de meg­ döbbentő és lelkesítő, hogy a könyvtárnyi Ma­ dách-elemzés után még mindig kínál ez az életmű megismerni és kikutatni valót, s még mindig van figyelem és ambíció, amely ezt a rejtelmes életművet, ezt az egyedi és egyszeri remeklést újra és újra szemügyre veszi. 142 Gondolom helyénvalóbb befejező szót ke­ resve sem találhattam volna, mint Madách ne­ vét. Azét az íróét, aki úgy egyetemes szellem, hogy mindvégig ebbe a tájba kötődött, és úgy XIX. századi, hogy emberöltők múlva is biza­ lommal fordulhatunk hozzá, ha komolyan vesszük ezt a két szót: nemzeti liberalizmus. �Mi történt? Mi történik itt? Kerékgyártó T. István A történelem kimerevített pillanatai (Vitazáró gondolatok) Ha a folyóiratban zajló vitára visszatekintek, s megpróbálom sorba szedni a vitatkozó vagy egyetértő megállapításokat, melyek első írásomhoz kapcsolódtak (A to ta lita r iz ­ m u s vég e. Palócföld, 1991. 1.sz. 8-13.o.), sem indulatos, sem hűvösen tartózkodó nem lehetek. Bármiféle szakértősködő kérdésfelvetést félretolva, csupán egyet tehetek: a rendszerváltáshoz egyre erőteljesebben kötődő “mítoszok” ellenfényében kísérelem meg a vita hordalékait számba venni. Olykor a magától értetődőség és az ismétlés csapdájába is esve, hiszen valamennyi hozzászólásban találhatnék megállapításokat, melyek vázlatosan kifejtett gondolataimat támasztanák alá. Különösebb eredetiség vagy esetleges érvigazolás nélkül. Így akár teljesen közömbösnek látszik az is, hogy ki mennyire azonosult a vitaindító írás előfelvetéseivel; azokkal vitatkozott-e, vagy csupán apropónak tekintette őket töprengései kifejtésére. - Megnyerve az olvasó tetszését és jóindulatát, aki nem mindig keresi vissza az eredeti cikket. S jól is van ez így. A lassan hömpölygő viták időszaka ugyanis egyszer s mindenkorra végetért. A politikai demokrácia körülményei kö­ lenére, hogy a változások belső tartalma ko­ zött már nem sok értelme van a rejtjeles üze­ rántsem mutat annyi értéket, mint az első pil­ netnek; a pártállás, de az ellenzékiség sem lantásra látszik. Fenomenológiailag ugyan jelent fedezetet. Csupán a gondolatok igaz­ több-kevesebb pontossággal leírható a rend­ ságtartalma, mely leginkább akkor zavarba szerváltás folyamata, s viszonyítási pontokat ejtő, ha a megélt valóság merőben mást mutat. 1956-hoz képest is lehet találni, de nehézség Hogy elfogadásra talál-e, vagy éppenséggel éppen abból származik, hogy a belső átalaku­ idegenséget vált ki, többnyire az olvasó érték­ lás kényszere az emberi lelkekben érzékelhe­ ítéletétől függ. Mert arra a kérdésre, hogy “Mi tő-e? Nem önámítás-e vitatkozni arról, ami a történt? Mi történik itt? ” , a legkülönbözőbb valóságban még nem történt meg? érvényességű válaszok adhatók. Legfeljebb Az államszocializmust túlságosan is jól is­ ha valaki a kormányzó pártok valamelyikéhez merjük ahhoz, hogy bármiféle jelenlegi ered­ túlságosan vonzódik, nagyon nehezen lesz ké­ ményt önmagában való értékként ítéljük meg. pes előítéletmentesen szemlélni a posztkom­ S itt még csak nem is a létező szabad­ munizmus időszakát. Hanem érveket keres ságformákra kell gondolnunk, hanem az ál­ ahhoz, hogy a legegyszerűbb vagy a legelke­ lampolgári emancipációnak a lehető legradi­ rülhetetlenebb változásokat is az új politikai kálisabb értelmében vett jellemzőjére. Mind­ rendszer eredményének tartsa. Akár annak el­ egyik hozzászóló az új társadalmi szerveződés 143 �pa lócföld 92/2 megannyi esélyét villantotta fel, melyek kö­ nénk a “honnan indultunk” kérdéséről. Vélhe­ rülvesznek bennünket. A “kommunizmus” tően ezért is került újra és újra a vita közép­ kényszerétől és a nyomasztó valóságtól meg­ pontjába a váltás minéműségének poblémája. szabadulva valóban felszabadulást érezhe­ Mintha a rendszerváltás jelenségei mögött egy tünk; megnyíló kapukat, amelyeknek létezése az egyben kitapintható volna egy mindent valósággá vált. Dehát éppen erről írtam a vita­ meghatározó paradigma. Csakhogy éppen a indító cikkben, még ha nem szedtem is annyi­ paradigmaváltás nem érzékelhető. S amit a ra ízekre a múltat, hogy hozzá képest minden posztkommunizmus jellemzése során leírtam, változás gyönyörűséggel és örömmel töltene igazából senki sem cáfolta. Inkább önmagyarázó érvényűek ebből a el bennünket. Mert megátalkodottan vallom, hogy mindent abból kell megértenünk és leve­ szempontból Speidl Zoltán és Petronyák Lász­ zetnünk, ami megtörtént, nem pedig megfor­ ló megállapításai is, hiszen egyikük sem emel­ dítva (ahogyan ez általában a tünetnek a dol­ kedett túl azon a szubjektivitáson, melyet a gokkal való összevetése okán oly gyakran hatalomhoz közel álló emberek magatartása megtörténik). A hozzászólásokban az a legfel­ jelez. Meglepő lenne persze, ha örömujjon­ tűnőbb, hogy a totalitarizmus végének eszmé­ gást érzékelnénk reflexióikból, szerencsére jében ugyan mindahányan megegyezünk, de csak bizonyító erejű érveket olvashatunk. az érzelmi elfogultság miatt a felhozott érvek Mert ami megtörtént, számunkra a történelmi mégis többnyire vallomásos jellegűek voltak. igazságszolgáltatás argumentumait erősítik. A Ironikus vagy kevésbé ironikus leszámolások rendszerváltás ellentmondásosságában is egy­ a múlttal, s nemritkán nyilvános gyónások, séges folyamatát elemezve újra és újra a múlt melyekre egyfelől Simor András és Baranyi tagadása tűnik fel, mely nemcsak a lehetséges Ferenc, másfelől Csongrádi Béla eszmefutta­ és kívánatos változások tehertételét jelenti, tása lehet a példa. Habár a szerzők gondolatai hanem esélyüket is meghatározza. A poszt­ sokban azonos tőről fakadnak, mégis érzékel­ kommunizmus leíró kifejezése is (mely érté­ hető vallomásaikban egy olyan “elv” működé­ kelő fogalomként s hozzá tapadó negatív elő­ se, mely - lényegét tekintve - a más-más in­ jelű konnotációk ellenére sem fogható fel) az tenzitással átélt csalódásból fakad. Éppígy előbbi értelemben válhat fontossá. S még in­ vallomásként fogom fel Horpácsi Sándor és kább abból a szempontból, hogy a jelenvaló­ Petronyák László írásait is; különbözőségük - ságot nem a hatalom szereplőinek leplezetlen a gondolati színvonalosságon túl - abban rej­ lelkesültsége alapján érdemes szemlélni, ha­ lik, hogy a múlthoz eltérő értékelvek alapján nem a Max Weber-i értelemben vett megértő viszonyulnak. A számonkérés és az önfelmen­ valóságfeltárás céljából. Lehetséges, hogy a tés motívuma valamennyiüknél érzékelhető, viataindító cikkből nem derült ki eléggé de ugyanígy a felelősségmegosztás kényszere egyértelműen, de egy esztendő elteltével meg­ is. Épp csak a valóság és felfénylő ellentéte győződéssel állíthatom, hogy az állampolgá­ késztet töprengésre. Mihelyt ugyanis arra a rok nem valóságos politikai szereplőként vet­ valóságra gondolunk, melybe a rendszerváltás tek részt a váltás folyamatában. Sokkal inkább következtében kerültünk, az aggodalmakat és választó polgárként, mintsem citoyenként. a kétségeket nem ellensúlyozhatják a “más­ Puszta látszat az is, hogy a civil társadalom ként is lehetett volna” eszméi. Egészen addig megerősödött. Ködkép és vízió, melynek ma­ a fokig botrányosnak tűnhet jelenünk, hogy gyarázatát abban lelhetjük fel, hogy az állam­ bízvást kétségbe vonható a lényegi változás; polgárok materiális, szociális és kulturális anélkül, hogy akár egy pillanatig elfeledkez­ megfosztottsága vajmi kevéssé mérséklődött. 144 �Mi történt? Mi történik itt? A megélhetés kínzó kényszere például sokkal geit persze csak utólag könnyű számonkérni. meghatározóbb annál, semhogy politikai esz­ S azokat is csak úgy, ha a rendszerváltás ered­ mék befolyásolják az állampolgárok ítéleteit. ményeit két esztendő intervallumában szem­ S akár úgy is fogalmazhatnék, a politikai egy­ léljük. Mindenki érzékelheti azoknak a szem­ ség és sokfélség inkább ellentéteket jelente­ rehányásoknak és kritikáknak bizonyos mér­ nek világukban, semmint korrelatív fogalma­ tékű igazságtalanságát, melyek a kormányzati kat és értékeket. A megosztottság - még ha a hatalmat érik. Ebből mégsem következhet az, kormányzati hatalmat nem is tekinthetjük hogy a fennálló rendszer - nem ritkán túlbuz­ minden ízében tekintélyelvűnek - egyszerre gó - védelmezőinek kellene igazat adnunk. jelent állampolgári idegenséget és egymástól Számomra például egyenesen megmosolyog­ való elhatároltságot. Valójában ezen azért sem tató Király B. Izabella “szubjektív elemzése”, csodálkozhatunk, mert - bár határozott distan­ aki lelkesültségében nem kevesebbet állít, cia választja el az új politikai rendszert az mint hogy “aki ma Magyarországon sikeres államszocializmustól - a mindennapi történé­ politikát kíván folytatni, annak a magyar tör­ sek világában vég nélkül szaporodnak a kétsé­ ténelmet és a magyar nép lelkét kell ismernie. gek és a kételyek. Nem is csupán a polgároso­ Ami most nálunk történik, arra nincsen példa dás korlátozott esélyéről van itt szó, s még és nincsen magyarázat. Helyesebben van pél­ csak nem is az új elit hatalmi manipulációiról, da, de csak a magyar múltban és magyarázat a hanem sokkal inkább arról, hogy az állampol­ magyar néplélekben”. Ha gonoszkodásra haj­ gárok újra egy kreatúra-létbe süllyedtek. A lanék, a “néplélek” működéséhez érveket a pártállam megszűnt, de a demokrácia minden­ mindennapi életből hozhatnék fel. Még csak napi gyakorlatában továbbra is hat az idegen­ nem is kellene túlságosan mélyre ásnom ah­ ség, a szolidaritáshiány, a tekintélyelvűség és hoz, hogy a “néplélek” meghasonlottságát ki­ így tovább. Végső soron a citoyen-tudat hi­ mutassam. Mert mi mást bizonyíthatna a mo­ ányzik. A politikai kiábrándultság, közöny és rális válság továbbélése, mint az állampolgári apátia kiváltó okai sem szűntek meg. Hogyan csalódottságot és passzivitást? Nincs a közna­ is szűnhettek volna meg, mikor a hiábavaló­ pi életnek olyan pontja, ahonnan nézve példá­ ság tudata mindenre rátelepszik. Mint aho­ ul a kivívott állampolgári szabadság ne lenne gyan az állampolgári elszigeteltség és atomi­ viszonylagos. Értékével és fontosságával min­ záltság sem számolódott fel, hanem jószerével denki tisztában van, csak éppen sokszor nem fokozódott. tud vele mit kezdeni. Megtévesztő látszat len­ Éppenséggel azért is, mert a totalitarizmus ne, ha a politikai demokrácia létrejöttét olyan túlságosan mélyen beléivódott az emberi vi­ történelmi tettként fognánk fel, melynek alap­ szonyokba. Nem magyarázatként kell ezt fel­ ján a rendszerváltás egész valósága kris­ fognunk, hanem puszta tényként. Még ha átté­ tálytisztán értelmezhető. Mert azok a gyötrel­ telesen utaltak is a vitában résztvevők arra, mek, melyekről - többek között - Bilecz End­ hogy a totalitarizmus felszámolásának meg­ re ír, nagyobbrészt csak a kételyt erősítik a vannak a reális esélyei, a szociális és kulturá­ “felülről vezérelt politikai-gazdasági rend­ lis felszabadulás imperatív követelményei in­ szerváltás” eredményességét illetően. Nem kább jelszóként jelentek meg. A diktatúra fel­ szólva “a »jobboldali« igazságosztás torzult számolását kísérő vágyakozásként, jóllehet az próbálkozásairól”, melyek a múlt tudatos állampolgárok valóban mindazt elutasították, meghamisításához, a történelmi amnézia ami valamilyen formában a régi rendhez kötő­ fenntartásához éppúgy hozzájárulhatnak, mint dött. Az új hatalmi rend elmulasztott lehetősé­ az újabb látszatigazságok szaporodásához. A 145 �palócföld 92/2 tegnap összehasonlítása a mával ugyan elke­ rülhetetlen, de csak abban az esetben, ha a totalitarizmus nem abszolut érvényű hivatko­ zási alapként jelenik meg. Mert aki a demok­ ratikus viszonyok kritikájára totalitárius rend­ szer szokásjogának felemlítésével válaszol, óhatatlanul az ideologikus önigazolás csapdá­ jába esik. Éppígy fennáll a veszély akkor is, ha csu­ pán a jelenségek szintjén közelít a rend­ szerváltás folyamatához, s a politikai demok­ rácia olyan inherens jellemzőit tünteti fel per­ döntő bizonyítékokként, mint amilyeneket Fekete Gyula hozzászólásában sorba szedett. Kezdve attól, hogy akár “tíz ember pártot ala­ píthat, saját lapot indíthat, bármikor beleszól­ hat, véleményt nyilváníthat a helyi vagy köz­ ponti politikába, saját tulajdon bázisán függet­ lenítheti egzisztenciáját bármely demokrati­ kus, mindenkori hatalomtól. Erről két-három évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki, demokratikus közállapotaink messze jobbak saját várakozásainknál is”. Legalábis a szerző vélekedése szerint, aki poltikai elkötelezettsé­ ge folytán mást talán nem is mondhatna. Nem valamiféle pártfegyelemből (jóllehet ez is el­ képzelhető), hanem inkább abból a meggyő­ ződésből adódóan, hogy szerinte “akiknek sa­ vanyú a szőlő, kollektive fanyalognak - a tá­ jékoztatási monopólium birtokában, ami szin­ tén a kormányzati ésszerűség határán túllépő engedékenységének a jele - , hogy »nem tör­ tént semmi«”. Csakhogy itt egészen másról van szó. Mert ha nem lett volna rendszerváltás, az új hatalmi rendet bíráló gondolatoknak sem lenne létalapjuk vagy tárgyuk. És oly könyör­ telenül vagy idegesen a hatalom szereplői sem állnának szemben az őket ért bírálatokkal. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy napjainkban minden kimondott szónak Janus-arca van; aki kimondja, mindig csak az egyik oldalát látja, s a másik, aki hallja, csak a másikat. Veszé­ lyessé akkor válik a helyzet, ha megszűnik minden lehetősége az egymáshoz közelebb ju­ 146 tásnak. Mert minden szónak, amely hídként szolgálna, újra megint csak hídra volna szük­ sége. Ám éppen a folyóiratbeli vita győzött meg arról, hogy a megközelítésbeli különbsé­ gek nem jelentenek áthághatatlan falakat, hi­ szen a rendszerválás valóságos útjainak feltér­ képezéséről volt szó. Ami ugyan önmagában nem minősíti a vita eredményességét; legfel­ jebb oly kevéssé, mint a belőle levonható po­ litikai következtetések. Azzal, hogy a ”Mi tör­ ténik itt?" kérdésére mégiscsak markáns vála­ szok születtek, minden bizonnyal közelebb kerültünk a megtett és a megteendő út konkrét értelmezéséhez is. Aminek még előfeltételeit is a mindennapi gondolkodás és életszokások megismerése révén lehet pontosan megállapí­ tani. A rendszerváltás vitathatatlan eredmé­ nyei ugyanakkor aligha tölthetnek el bárkit is elégedettséggel; legfeljebb az esélyét erősítik a posztkommunizmus radikális meghaladásá­ nak. Magukban véve egészen üresek azok a megállapítások is, melyek a “hatalomváltás” kedvező vagy kedvezőtlen jelenségeit taglal­ ják. Ha ugyanis rendszerváltásról (vagy rend­ szerváltozásról) beszélünk, szerkezetileg a ha­ talom is változik. Mindenesetre a hozzászólá­ sokban tetten érhető ambivalencia számomra azt mutatja, hogy a csaknem két esztendeje zajó folyamatoknak többféle értelmezése lehet egyszerre igaz. Felfogható úgy is, hogy a Kádár-rezsim gyökeres meghaladása rejlik mindabban, amit a jelenlegi establishment elért; vagy úgy is, hogy az újrakezdés kényszere több illúziót szült a kelleténél. Csak mellesleg említem, hogy a rendszerváltás lényegi (szubsztantív) kritériumai korántsem hámozhatók ki egyér­ telműen a vitatkozó írásokból; legfeljebb az utalások szintjén, melyek azonban túlságosan szubtilisek maradtak ahhoz, hogy szembeszö­ kő felismerésekre késztetnék az olvasót. S ez nem is annyira nagy baj, hiszen újra kell tanul­ nunk minden olyan fogalmat, mellyel a társa­ dalmi valóságot le akarjuk írni. A politika �Mi történt? Mi történik itt? mindent átható, ugyanakkor csömört is kiváltó hatása ellenére. Mert -ahogyan Németh János István meggyőzően írja - a politika valóban “hínárszövevény, mely ezer szálon magához köt minket. Előlopakodik a lakások intim csendjéből, az autóbuszt vezető sofőr rádiójá­ ból, a munkahelyi disputákból, a baráti beszél­ getések hajdan izzó hamujából, ott leselkedik gondolatainkban, viszonyainkban, cselekede­ teinkbe. A politika diadalt aratott.” Csak ép­ pen a politika diadala nem kápráztathat el bennünket. S kivált azokat nem, akik a fogal­ mi (diszkurzív) gondolkodás valamilyen szintjének elérésére törekednek. A könnyen érthetőségek világa ugyanis éppannyira riasz­ tó lehet, mint az ellenkezője. A mindennapi történésekben kell megértenünk a rend­ szerváltás mélyáramait, ahol az életviszonyok valósága egyáltalán nem engedelmeskedik a politikai eszméknek. Mert használható algori­ tumosok nincsenek. A politikai demokrácia körülményei ugyan megkönnyítik az állampolgári szerveződéseket, azaz a civil társada­ lom felépülését, de éppen a demokratikus esz­ mék nem törik át az állampolgári csüggedtség és kiábrándultság falait. Szabadság van, ám a szabadság megélt mindennapjai - miként Brunda Gusztáv is utalt rá - mégis apátiát és közönyt szülnek. S ebben nem kis szerepet ját­ szik az a tény, hogy a rendszerváltás éppen az életviszonyokban nem hozott jelentős válto­ zást. A népesség nagyrésze - legalábis szocio­ ökonómiai értelemben - inkább vesztes, mint nyertes lett. Miközben a viszafordíthatatlan lecsúszástól való félelem, a munkahely el­ vesztése, a marginalizálódás tovább fokozza a társadalomban amúgy is meglévő szociális fe­ szültségeket. Ha viszont csak a konfliktusok szaporodnak, s a kormányzati hatalom önma­ ga elfogadtatásával van elfoglalva, merő illú­ zió abban reménykedni, hogy az állampolgá­ rok bizakodóak lesznek. Jó esetben várakoz­ nak, s egyre halványuló reménnyel gondolnak arra, hogy valamelyest jobb helyzetbe kerül­ nek. De ez a remény is könnyen szertefoszlik, ha a hatalom felső szintjein elhangzó ígéretek sokszor minden alapot nélkülöznek. Egy pil­ lantig sem hihetjük ugyanakkor azt, hogy az állampolgárok többségének kiábrándultsága tudatlanságból fakad. Kiábrándult ugyanis az lehet, aki valamiben reménykedett. A civil tár­ sadalom megerősödését is gátló perspektivát­ lanság abból származik, hogy megint sokan azt érzik: a fejük fölött, a megkérdezésük nél­ kül, sőt kifejezetten ellenükre történnek a dol­ gok. Nehezen lehetett volna mindezt előre látni, így inkább csak sejtetően és utólag látjuk iga­ zoltnak például Vitányi Iván megállapításait a szerves fejlődés hiányát illetően. Mert az újra­ kezdés múlhatatlan kényszere mindmáig hat, s a népszerű okoskodások (az ész nyilvános használata helyett) azt is elleplezhetik, hogy a jövőtől való félelem érezhető növekedése egyáltalán nem függ össze a kormányzati ha­ talom eddigi lépéseivel. Még ha a vitában er­ ről nem is esett szó, egyetlen hozzászólás alapján sem következtethetünk arra, hogy a rendszerváltást bárki is kész “forgatókönyv” alapján értelmezné. Vagy akár annyira elfo­ gult volna (erre utaló jelek ugyan akadnak), hogy a megszerveződött hatalmi rendet a leg­ tökéletesebbnek tartaná. Az értékelő és a bírá­ ló gondolatok közeledése ezzel is magyaráz­ ható, jóllehet a vitaindító kérdésekre adott vá­ laszok szemléletbeli különbözősége mindvé­ gig megmaradt. Nem akarom ezzel azt állíta­ ni, hogy minden olvasó hasonló módon véle­ kedik. Nyilván vannak olyanok, akik a rend­ szerváltást úgy fogják fel, mint amelynek eredményei megismételhetetlenek; legfeljebb nem mindenki érzékeli ezek megújító hatását. Aki pedig nem azonosul az új politikai rend­ szerrel, vagy túlságosan sok kétség gyötri, el­ lenzéki gondolkodásával a már meghaladott­ nak vélt világot élteti. Számtalan életmegnyil­ vánulásban osztani fogja a “liberális kihívás” lehetőségét megfogalmazók ítéleteit, akik 147 �palócfö ld 9 2 /2 tudatosan vagy kevésbé tudatosan - szemben­ lyebb kifogása sem lenne, ebben az esetben állnak a kialakult politikai rendszerrel. És ez­ nincs semmiféle erény”. Modernebb kifejezé­ zel összefüggésben az új hatalmi renddel sekkel azt is mondhatnánk: az új társada­ szemben megnyilvánuló spontán, bár sokszor lomszerveződés esélye azon áll vagy bukik, elrejtett ellenszenvnek már meg is van a ma­ hogy beáll-e valamilyen minőségi változás ál­ gyarázata. Csakhogy a politikai demokrácia lam és állampolgár viszonyában, a hierarchi­ sohasem alapulhat látszategységen; az elért kus elrendeződés eddigi történelmi trendjeihez eredmények senkit sem tehetnek magabiztos­ képest. Mert ha nem, aligha születhetnek opti­ sá. Minél hangsúlyosabbá válnak azok a ha­ mista válaszok a “Mi történik?” kérdésére. talmi késztetések, melyek az állampolgárokat Más-más érvényességgel ugyan, de a legtöbb akarják megbékíteni a fenálló rend empirikus hozzászólás azt a felismerést erősíti, hogy a létezésével, annál nagyobb a veszélye annak, demokrácia már nem csupán intézmények hogy a felgyülemlő belső feszültségek “ki­ működését jelenti, hanem ennél sokkal többet. mondása” vagy azokra való utalás semmi Állampolgári autonómiát, tudatosságot és sza­ másnak nem tűnik, mint puszta cinizmusnak badságot, mely nem pusztán intézmények és vagy nyavalygó társadalomkritikának. Ha struktúrák bonyolult rendszerében ölt testet, csakugyan igaz (amit egyébként sok neves el­ még csak nem is csupán jogelveken működő lenzéki is állít), hogy az új tekintélyelvűség­ politikai és társadalmi csoportok együttműkö­ nek megjelentek a hatalmi csírái, akkor éppen désében, hanem a mindennapi életben, mely­ a hasonló indíttatású viták oszlathatják a kéte­ ben az egyén (akár szervezett formában, akár csak magánemberként) elfogadja a demokrá­ lyeket. Mert a “Mi történt itt? Mi történik itt?” ciát, mert az átlátható számára, illetve olyan kérdésein való töprengés nem a “nagypoliti­ gazdasági, szociális és politikai értékeket hor­ ka” történéseinek ügyes megfigyeléséből doz, melyek rövidebb és hosszabb távon egya­ vagy bírálatából áll (ha néha úgy látszik is), és ránt az egyén méltóságát és szabadságát erősí­ a bírálat sem merül ki abban, hogy minden tik. Nem végső érvként, hanem pusztán meg­ változást átlátszó hazugságként tüntessen fel, hanem egyszerűen úgy kell felfognunk, mint erősítő gondolatként idézem Bibó István meg­ amelyik gondolati kísérletet kínál a valóság állapításait, aki az intézményesült szabadság leírására. A társadalmi valóság pedig sokkal jellemzése során beszél az ellenzék szerepé­ gazdagabb annál, semhogy a megfellebbezhe­ ről, az emberi jogokról, a bírói függetlenség­ tetlen érvényű ítéleteket hosszú ideig elbírná. ről. “Sokszor megpróbálták, hogy ezen intéz­ Mint ahogyan az állampolgárok azonosulási mények közé éket verjenek, közöttük ellenté­ készsége is időről időre változik. Nem beszél­ teket konstruáljanak. Ezeket azonban úgy kell ve arról, hogy ha olyan uralom hitéről vagy felfogni, mint a fogaskerekek láncolatát, mint eszméjéről van szó, melyet - Hobbes megál­ egy társadalmi és politikai fogaskerékrend­ lapításait idézve - “csak hatalmat emel az em­ szert. Ebből a rendszerből természetszerűen ber fölé, és az akaratának való teljes behódo­ egyetlen darabot sem lehet kivenni anélkül, lást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel hogy az egész össze ne omoljon. Nem lehet ott kényszeríti ki, és ha ennek alapján az ember parlamentáris szabadság, ahol a szólás­ csupán jutalom reményében, vagy a büntetés­ szabadság nem biztosított. Nem lehet ott szó­ től félve kényszerből teszi meg a jót, amit lásszabadság, ahol a közigazgatási határoza­ gyűlöl, vagy csupán ez tartja vissza a rossz tok elleni bírói jogvédelem nem biztosított. cselekedettől, ami ellen különben a legcseké­ Nem lehet a közigazgatási határozatok ellen 148 �Mi történt? Mi történik itt? bírói jogvédelmet nyújtani úgy, hogy közben a sajtószabadság ne legyen biztosított, hiszen ezek mind-mind kölcsönösen föltételezik egy­ mást. Ez az egész rendszer együttvéve alkotja a szabadságnak, a szabadon működő szuvere­ nitásnak eleddig legtökéletesebb rendszerét. Minden olyan elméleti érvelés és kisérlet, amelyik ezt valamiképpen polgári specialitás­ nak akarja minősíteni, amelyik valamely tár­ sadalmi osztályhoz, egy bizonyos történelmi helyzethez akarja kapcsolni, s aminek mondjuk - egy merőben más helyzeben nin­ csen értelme és nincs jogosultsága - valójában átlátszó kísérlet a zsarnokság valamilyen for­ májának visszahozására”. (Bibó István: Válo­ gatott tanulmányok. 4. k. Bp. 1990. Magvető K., 778.o.) A totalitarizmus végét és a poszt­ kommunizmus időszakát így is látnunk kell. A hazai rendszerváltással kapcsolatos VITÁ-ban eddig szerzőink voltak: K erékgyártó T. István , B ru n da G usztáv, C songrády B éla, E rdős István, B orsos Á rp á d , S p e id l Z oltán, H orpácsi Sándor, S im or A ndrás, P etronyák László, R á ­ kos C saba, N ém eth J á n o s István, Vitányi Iván, F ekete G yula, B aranyi F erenc, K irá ly B. Izaebella, B ilecz E ndre, G éczi József. 149 �palócföld 92/2 150 �palócföld 92/2 K a m a rá s Is tv á n Regnum Marianum nyári tábor: Zánka * (dokumentum- szociográfia ) "“M int a mókus fenn a fán az úttörő oly vidám, ajkáról ki sem fogy a nóta" ** “Mária, édesanyánk, seregünk dala zeng fel az égig, küzdeni harcra siet, liliom lobogója fehérlik" 1. nap: Megérkezés “Éééés most...!” “Meglesz..., Gyerünk!” (Milyen érzésekkel jöttetek Zánkára?) - Nagy-nagy érdeklődéssel, mert kijöttünk egy hosszú időszakból, mégis megmaradt a félelem, s csak egy éve hisszük, hogy elmúlt az az időszak. - Nehéz elhinni, hogy mégis csak sor ke­ rülhetett erre, s éppen itt, ezen az illusztris helyen. - Én azokhoz tartozom, akik ugyan fiata­ lok vagyunk, de még a psssz-tes időkben is benne voltunk, amikor csöndben kellett lenni, s elbújkálva mentünk táborozni. A szabadság hihetetlenül nagy érzés. - Túl sok elvárással nem jöttem, mert egy ilyen népbanzáj újdonság a Regnum sokat próbált társaságai számára is. Bízom be n n e, hogy a mennyiség nem csap át a minőségbe. - Nagyon jó, mert itt van minden gyerek. Így még sosem voltam Regnum-táborban, hogy egyenrangú vagyok saját gyerekeimmel. Ez így egy nagyon sajátos családi nyaralás. - Mert rengeteg az ismerős, a barát, az együttlét örömével. - Nagy örömmel, mert a négy gyerekem itt van, mert feleségem is itt van, és mert a Reg­ num céljai tiszták és szépek. Magam nem va­ gyok közösségben, fiaim jogán jöhettem el. - Összejöttünk itt, ahogy nézem, ezren. Szétszórva voltunk eddig. Mint ahogy Özséb atyánk a Pilisből az apró lángokat össze­ gyűjtötte, valahogy úgy jönnek össze a kis Ez a dokum entum -szociográfia nem csak a Regnum Marianum mozgalmat mutatja be nagytáborán keresztül, hanem egy kicsit a katolikus egyházat és a rendszerváltást is, de legfőképpen a barátságról és a közösségről szól (a szerző). 151 �palócföld 9 2 /2 csapatok egy óriás lánggá. - Régóta vártam erre a táborra, amely olyan lehet, mint egy lelkigyakorlat. - Csak jó történhet: sok jó beszélgetés, élmény, sport, információcsere az anyatársak­ kal. - Még jobban meg akarom ismerni a Reg­ numban lévő embereket. Kis lelki töltést is várok, meg egy kis kikapcsolódást, nyugal­ mat, jó beszélgetéseket a hasonló problémák­ kal küzdőkkel, mint mi vagyunk. - Kitűnően: megérkeztünk, kicsomagol­ tunk, minden rendben van. - Ezen az első szentmisén nagyon sok ke­ gyelmet kaptunk. Nagy öröm volt azt a sok fiatalt meg gyereket látni. Amilyen szépen, fegyelmezetten ott voltak a kis pótmamákkal meg pótpapákkal. (Milyen fajta élmények, történések várhatók?) - Mindenki számára szokatlan a sátor he­ lyett a kőház, meg az, hogy nem látjuk állan­ dóan egymást. Azt gondolom, jó hosszú idő kell, míg berázódik a jónép. A várható történé­ sek: nosztalgiázás, jó beszélgetések. Csak a vége felé fog összeérni az együttgondolkozá­ sok révén. - Szeretnék minél több foglalkozásra el­ menni, jegyzetelni, s továbbadni az itteni ta­ pasztalataimat három gyerekemnek. - A nagy Regnum egészét tekintve azt vá­ rom, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat. Eddig is figyeltünk egymásra, mégis eddig közösségeink a maga életét élte. - Én azt várom személy szerint, hogy a nagy közösségbe bele tudjam tájolni magam. - Ahogy a programokat így előzetesen lát­ tuk, nyilván lelkiekben is gyarapszunk, jó elő­ adásokat fogunk hallani. Nagyon sok jó barát van itt, azt hiszem ez az első és a legnagyobb vonzóerő. - Mint a Mau-Mau tagja számháborút, für­ dést. 152 - A gyerekeknek egy nagy élmény-dózist kell adni, ami hosszú-hosszú évekre... - Biztos nagy dolgok fognak születni. Kö­ zösségi jó élményekre számítok, s kíváncsi vagyok mi adódhat különböző korú emberek együttéléséből. - Azt hiszem, az alapvető történés a jó értelemben vett happening lehet. És hát, mondjuk, a lelki összetartozás. - Sok lelki élményre számítok, értékek át­ vételére, elmélyültségre és csend teremtésre. - Valami öntudatosodásra számítok. És egymás komolyabb szeretésére. (Szükség van-e a Regnum Marianumban is valamiféle fordulatra, stílusváltásra, netán rendszerváltásra?) - A feladatok újra megfogalmazása min­ denképpen időszerű, de a lényeg továbbra is az, hogy az ifjúságot Jézushoz tudjuk vezetni. Valószínűleg meg kell őrizni a játékos, sportos stílust. Növekedni kell, mert az élő szervezet növekedik, s most, a katakombából kijövet, megtehetjük. - Kicsit jobban egymásra figyelés, kicsit igazibb közösségépítés, aminek szükségét ér­ zem. - Szükség volna, hogy kiderüljön, mi az a sajátos, amit a Regnum tud nyújtani a magyar egyháznak. És az is fontos, hogy tudjam, ne­ kem mi a külön bejáratú dolgom itt ebben a színes együttesben. - Nem hiszem, hogy itt valamiféle konkrét változás lesz, de hogy elindul valami, azt re­ mélem. Nekem nagyon jó volt az eddigi kis­ csoportos kisközösségi forma. Nem hiszem hogy a méretek növekedése jót tenne nekünk. - Ki kellene valahogy terjeszteni a Regnu­ mot. Mennyiségben és földrajzilag is, meg a munkás fiatalok felé. - Az a gondom, hogy a Regnum a most megnyíló borzasztóan sok lehetőség követ­ keztében nagyon elaprózódhat. Ha itt most �változtatni kell, a biztos az, hogy vissza kell térni a belső munkához, a vezetőképzéshez. - Én azt hiszem, hogy gyökerében nem lesz váltás, ezt mint házfőnök biztosan mond­ hatom, hanem tovább csináljuk dolgainkat, ami eddig volt, ahogy hallottuk, szabadabban, s egy kicsit jobban figyelve az egyházra. - Mint az ötök egyike, úgy vélem, ránk mindig a kontinuitás volt a jellemző. Ami benn van a levegőben: profibban kell csinálni. Kérdés az, hogy nagyobb struktúrákban, kife­ lé fordulva élünk-e tovább, vagy megmara­ dunk-e az eddigi, kicsit zártabb és ezen ke­ resztül adni akaró légkörben. Zánka elhagyott úttörőváros Regnumosoknak szolgál már most Deka intéseitjó l betartva jövünk ide: szép partra. Balaton, figyelj ez ú j csapatra, fogadd be őket hűs habjaidba. Gyönyörű Balaton, szeressél minket Hogy megerősítsük itt is hitünket. Zánkánál á ll a tábor, úttörők ülnek a tűznél H ej de szép m ost o tt az élet, szép dalokat énekelnek: “E lvtársak álljunk a gátra, ú j fényű h a jn a l hasad Testvéri egységbe állva, nagy lesz a nép és szabad" Ú ttörők ülnek a tűznél, m ind a tü ze t nézik, De m i a tűz? G áz? Vagy folyadék? N em ! A fénykibocsátás: a to m i folyam at, Ha a m olekulák elég nagy sebességgel ütköznek egym áshoz, A kkor az ütközés rugalm atlan is lehet, Az eltűnt kinetikus energia belső energiaváltozássá alakulva m egváltoztatja az atom szerkezetét, am i egy idő után fotonkibocsátással spontán visszaalakul. M ost e zt m indegyik úttörő á té li: Látják a turbulencia folyamatokat, az atomokat, a kvarkokat és klionokat, kirepülő fotonokat és a törvényeket, megérzik a rendszert, beleéreznek a gépezetbe. És végre eszükbe jut, hogy az úttőrőség hazugság. 2. nap: Jézus igen, egyház nem? “Úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek benneteket!" Nem illik késésben lenni. Elm últ a rom antikával te li vándorlás. Elm últ a bújdosás. M ost azt ke ll csinálni, am i m ost van. Am it az Isten m ost kínál. Oda ke ll figyelni nagyon, hogy m it kér Krisztus, m ert ez az újkorszak nem a kényelem korszaka a számunkra, nem valam i parttalan, esztelen sza­ badság, hanem Jézus Krisztus keresztje mellé va­ ló odaállás. Egyszer nem messze innen csináltunk egy akadályversenyt. Indító állomás a Jordán-part, és én vagyok Jézus Krisztus. És m ost ezer farize­ us tízezer fortélyán ke ll keresztülvágni magamat. Meg ke ll érkeznem. Mondanom sem kell, hogy minden akadályversenyben vannak rázós pontok, például akkor, amikor elfognak, mondják, “öregem, p á r órád van mindössze, csinálj végrendeletet. Tu­ dod, hogy keresztre fognak feszíteni.” Az nyert ezen a ponton, akinek eszébe jutott, hogy van egy anyám és van egy egyházam, bárm i m ásról le ­ mondok. Így indult a világkatolicizmus. Ezt olva­ som k i a m ai olvasmányból. Vagy szűz, vagy anya. Más nem lehet. És magunkra így nézzünk, közös­ ségeinkre így nézzünk: az egyház és anyánk, más nem lehet. Van ennek a misének valam i titokzatos vará­ zsa, hogy nincs kupola fölöttünk, hanem az égbolt, nem reflektorok világítanak, hanem a nap, vagy máskor a lemenő nap, am ikor m ár alig látni a Szentírás szövegét. Nem mindig adatik meg a szentmise ihletettsége és áhítata, sokszor nem tehetünk róla. Az áhitat törékeny valami, am it a 153 �palócföld 9 2 /2 legkisebb zaj kettétörhet. Ezért mindig töreked­ jünk, egyrészt a fölkészüléssel, másrészt a misé­ ben való teljes odafigyelésünkkel arra, hogy ez az áhítat m inél többször megszülessék. Az Úr legyen veletek. Áldjon és őrizzen meg minket a minden­ ható Isten, az Atya a Fiú és Szentlélek! A szentál­ dozatot bemutattuk, küldetéstek van, menjetek bé­ kével! (Hogy érzed magad a regnumi tábor második napján?) - Nagyon jól, főleg azért, mert nagyon sok régi arcot látok, akikkel együtt harcoltunk, együtt dolgoztunk. Ilyen tömeg-élményem nagyon régen volt. Talán a legelső tavaszi szemle volt hasonló 1952-ben a Nagyszénás­ zugban a Csíki-hegyekben. - Kíváncsi voltam, hogyan lehet ezer em­ bert így megszervezni. Nagyon tetszenek a misék, pláne tegnap, a nyitó a sportcsarnok­ ban. Jelentkeztem az énekkarba, azt is nagyon várom. M i a bűn? A másiknak a megtagadása és a távolságnak a növelődőse. Ha belegondolunk a bűnbeesésbe, akkor elsőre az ember azt mondja, Isten nem volt igazán korrekt. Hiszen azt mondta, minden fáról ehettek, egyről azonban nem. Miért nem mondta meg, hogy arról miért. A személyes összetartozásnak van egy titka: az a bizonyos “csak”, az hogy én kérem tőled, és ez éppen a kockázata az összetartozásnak. Isten már előbb kockáztatott: a teremtés, a lehetőség megteremté­ se révén. Az ember sajnos fölrúgta, mert nem bí­ zott. Ennek a nagy ősi egységnek, nagy ősi biza­ lomnak és összetartozásnak, az emberi osztozás­ nak a tapasztalata lassacskán visszajön, mert Is­ ten újra és újrakezdi, s ez a remény végig é l a történelemben. Ebben a teremben már sokféle ideológiáról be­ 154 széltek. A marxizmus egy grandiózus kísérlet arra, hogy rendbe tegyük ezt az emberi zűrzavart, s így legyünk egyek. Látjuk a torzóját. A másik a pszi­ chológizmus. Hányszor figyelték meg azt, hogy az ember fölrázható, meggyógyítható, s akkor jó l fog működni. Értékei mellett látjuk hiányait is. Tudo­ mányizmus: majd ha nagy tudás birtokában le­ szünk, megteremtjük a boldog aranykorszakot. Ezek mind-mind utópiának bizonyulnak. Nem azért, mert nem hordoznak igazán komoly törkvésértékeket, de hiányzik belőlük az, hogy csak Isten­ nel együtt osztozva lehet egymással osztozni. Ho­ gyan van jelen tulajdonképpen Krisztus egyházá­ ban? A tanításban és a szentségekben. Isten nem egy szócsövön szólt le az égből az embereknek, hanem Jézus maga vált az igévé. A Regnum akkor válik az egyházzá, akkor tud tanítani, ha a maga életében tapintható k i a tanítás. Ez a személyesség a döntő az egészben. Toleráljuk azokat a hibákat, amelyek mindnyájunkban újra és újra felbukkan­ nak, elviseljük az árulásokat, mert ha nem így tesszük, nem vagyunk igazából tanítók. Azért szü­ letett meg ez a mozgalom, mert néhány pap ráéb­ redt arra, Prohászka hatására, hogy nem elég be­ szélni az evangéliumról, együtt kell megélni. És meghívták azokat a kölyköket közös életközösség­ re. Ez a Regnum titka. Ezért éltük át az elmúlt 80 évet. Ezért voltunk szétverhetetlenek az elmúlt 40 évben. A barátság tapasztalata az egyház lényege. És ezért volt szétverhető az egyház, mert hiányzott a stabil barátság. Az ég és föld metszéspontja nem másutt történik, hanem itt, a m i konkrét életünkben. A Regnumnak egyik fő bűne a gőg. M i ilyen kamaszosan vagányak vagyunk, hogy mit nekem Hekuba, s ezt megőrizzük 70 éves korig. Ha ezzel a kísértéssel rendszeresen szembenézünk, tanul­ hatunk másoktól is, jóllehet a legtöbb börtönt eb­ ben a csapatban osztották ki. Ha csupán abból élünk, hogy ilyenek voltunk, ebből a mentalitásból nem tudunk hitelesen tapasztalatot nyújtani arról, hogy mindnyájan Isten szegényei vagyunk, s ami sikeredett, Isten kegyelmének köszönhető. Nem kell azért álszerénynek lenni, igenis pontosan kell tudni, hogy az elmúlt 30-40 évben a Regnum volt �a magyar egyház tetején, m ert sosem csak m agát akarta csinálni. Meg ke ll tanulni érdekérvényesítés­ ben és értékérvényesítésben gondolkozni. Minden fronton: a politika légterében is, a médiákban is, a gazdasági vállalkozásainkban is. Nincs m ár pater­ nalista állam. A marxizmus előtt volt egy rövid á t­ menet, volt egy kellemes katolikus biztonság, az anyagitól kezdve mindenféle vonatkozásban. Hir­ telen átcsöppentünk egy szintén kellemes változat­ ba, ahol egyszerű volt a helyzet: volt fekete és fehér. Az a p ic i játékté r aránylag egyszerű volt. M ost piac van, ahol törekvések vannak. Nem várni kell, hanem gondolkozni és cselekedni. Szakmai értelemben is jó t kell evangelizátni. Ha nincs pén­ zünk, szerezzünk pénzt. Alakítsunk vállalatokat. Ha nincs elég emberünk, m ert m indenki csak a szabadidejében teszi, lássuk e l fő foglalkozásban. Ha úgy gondoljuk, hogy a katolikus vélemény és tapasztalat nem fogalmazódik meg, akkormenjünk et újságírónak. “Gyerünk! Meglesz!", ez a Zászlónk lapjának is a jelszava. M itől félünk? Elvisellek, m ert te vagy, és pont veled akarom m egélni Isten országát. O tt é l az egyház, ahol moz­ gás van egymás felé, s együtt Krisztus felé. Le­ mondok valam iről a másik javára, m ert ő hozzám tartozik az egyetemes egység értelmében. Ezt na­ gyon világosan k e ll látni, m ert a Regnumnak na­ gyon speciális karizmája az együttélés. Együttgyű­ rődünk, együtt hülyéskedünk, együttjátszunk soro­ zata. Isten nagyságának és szeretetteljes közelsé­ g ét éljük meg ezekben a napokban, másrészt ér­ zékeljük, hogy Isten emberszerető és emberszabá­ sú módon szeret minket, s csak annyit kíván tőlünk, hogy emberszabású módon tudjuk egymást sze­ retni, és ő t is. (Blanckenstein Miklós előadására milyen ref­ lexióid vannak?) - Indító előadás volt: általános helyünk, az egyház a világban. - Az volt jópofa, hogy abban a színházte­ remben, amelyben eddig az elalvó úttörőket okították az úttörők 12 pontjára, a mi Blan­ ckenstein Miklósunk mondta, hogy nem mi vagyunk a szupercsapat, s közben a mieink aludtak a kipárnázott székeken. - Azért nem mindenki aludt. Amikor Miki beszél, mindig minden olyan egyszerű, min­ den olyan logikus, csak aztán... Azt hiszem, hogy felkészületlenek vagyunk erre a feladat­ ra. Miklós évek óta mondja, hogy most olya­ nok a tendenciák, hogy előbb-utóbb teret tu­ dunk kapni, és annyi feladat lesz, hogy min­ denre kell profinak lenni, és most lám itt va­ gyunk, bármit meg lehetne csinálni, amit aka­ runk. Sok mindent le lehetne adni ennek a társadalomnak, de nem úgy kellene csinálni, mint ahogy az Arany János meg a Toldi Gim­ náziumot akarták egyes keresztények megsze­ rezni, hanem úgy, ahogy az ökumenikus isko­ lát Pesthidegkúton megcsinálták. Miklóst már régóta hallgatom, de mindig tud újat mondani. Nagyon tetszik nekem felfogása a társada­ lomba való kilépésről, és az egyháznak a ma­ gunk között való megéléséről, illetve tevé­ kenységünk újrafogalmazásáról. - Kezdjük azzal a megbeszélést, hogy hol vannak ma számunkra az életjelenségek az egyházban ? - Meg kellene magyarázni, mit értünk életjelenségen. - Arról, hogy életjelenség, erről nekem mindjárt beugrott az, hogy anyagcsere, inger­ lékenység, mozgás, szaporodás, változékony­ ság, örökletesség. Az, amit ma csinálunk, ez is egyfajta anyagcsere, szellemi anyagcsere. In­ gerlékenység: reagálunk egymás gondolatai­ ra, de a minket körülvevő világra is. Az egy­ ház annyira lesz élő, hogy ezekre a kihívások­ ra válaszolni tud. Nagyon sok minden van, amire válaszolnunk kell s amire tőlünk várják a választ. Mozgás. Ezt most tapasztalhatjátok. Minden változik, minden átalakul, s ebben a 155 �palócföld 92/2 politikai mozgásban nekünk is részt kell ven­ nünk. Szaporodás: az egyház életjelenségei­ hez hozzátartozik a szaporodás, de ez valami nagyon intim módon történik. Nézzétek meg. ahogy most szép csöndben életre kelnek a szerzetesrendek. Változékonyság. Hát... Nem tudom... Azt hiszem, a Szentlélek az, aki kell, hogy minket változtasson, alakítson. És hát végül s az öröklés. Az életjelenségek közül az egyik legfontosabb. Örököltünk nagyon sok mindent az apostoloktól, de a Regnumon be­ lülről is. És most már mi is örökül hagyunk nagyon sok mindent. Ezeknek a piciknek. - Egy nővér-közösség vagy egy imádko­ zós közösség is életjelensége az egyháznak. Az a veszély, hogy csak a látható mozgásban látunk életjelenségeket, mert mi azt szoktuk meg, hogy megyünk, hátunkon a zsákunk, pe­ dig sokfélék vagyunk. - Éjszaka a sátramat feldöntik, s teljes erő­ ből rámfekszenek a gyerekek, s mondják, most próbáljak kijönni. És irtón élvezik. Ben­ ne vagyok a hálózsákban, nem tudok kibújni. Ez életjelenség, mert itt tényleg élet van, s ez az életközelség számukra rettenetesen fontos. Életjelenség, amikor a gyerek egészen közel jön, amikor odabújik, hozzám, a paphoz, ami­ kor akarja a kapcsolatot. Nagyon fontos, ho­ gyan fogom föl a sátor rámdöntését, vagyis a péterség kérdése, hogy mennyire leszek tri­ umfalista egyházfő, aki sarokba állítja őket. Így mozdulhat az egyház a családokban, a protestánsok felé, az ateisták felé, az iskolák­ ban, az óvodákban. - A közösségetekkel hogyan kötődtök az egyházhoz? - Az egyházból nő ki az én közösségem. Azt hiszem, ez minőségi különbség. Fordítva kellene a kérdést feltenni. - A kérdés jól van feltéve, mert az az érde­ kes benne, hogy nagyon sok ember egy közös­ séghez csatlakozva találkozik az. egyházzal, de talán nem olyannal, amilyennel kéne. Me­ gint csak a missziót tudom előhozni és a nyi­ 156 tást az egyházközségek felé. Az első számú nagy örömöm volt a Regnumban, amikor ez a bizonyos vezetőképző létrejött. Ekkor érez­ tem, hogy most nyitott a Regnum, tudniillik egészen addig belterjesnek éreztem. Összreg­ numi összetartozásunk és egyházközségi kül­ detésünk egyformán fontos, és áthatja egy­ mást, ha az egyházközségekhez való csatlako­ zást próbálja élni. - Baráti körnek is kell lennünk, s meg kell találnunk az egyensúlyt, hogy ne csak jól érez­ zük magunkat minden héten vagy két hétben, hanem magunkat is belsőben továbbépítsük. (Hogy érzed magad a tábor második napján?) - Kicsit féltem. Úgy volt, hogy biztosí­ tanak kétágyas szobát, de hát három gyerek­ kel... Elég nehéz altatni őket. Egymást keltik fel. Az éjszakák nem túl nyugodtak. Jó hogy az étkeztetés meg van oldva, s hogy tulajdon­ képpen mindent meg lehel találni itt a tábor közepén, amire szükségünk van. Aki nosztal­ giázni jött ide, nem találja meg a gyerekkori tábor élményét a mennyiség, a léptékek miatt, másrészt meg változott az idő. Hogy nincs zsörtölődés, hanem osztozkodás, ez már Reg­ num-hangulat. Élvezem, hogy lehet őszinté­ nek lenni, természetesen viselkedni. 3. nap: Meglesz, gyerünk! “Aki nem születik újjá vízből és Szentlélekből, nem mehet be a mennyek országába.” Isten Krisztusra alapítja az életünket. Olyanok leszünk, mint Krisztus. Ezért szokták mondani: al­ ter-Krisztus. Krisztus testvérei leszünk, Krisztus ti­ tokzatos testének tagjai leszünk. Az egyház közös­ sége Krisztus jegyese, aki nélkül nem tudunk meg­ lenni, mert hogyan lehet egy férjet feleség nélkül �elképzelni? Hogyan lehet egy főt test nélkül elkép­ zelni? S nemcsak az nagyon fontos, hogy Isten megszentel bennünket, és - ahogy Babits Mihály Esztergom híres költője mondaná - “beállíthat min­ ket szobros C s a rn o k á b a ”. Nem, Isten sosem állít be bennünket a szobros csarnokba, hanem külde­ tést ad. Nem állunk. Meddő kegyelem nincsen, hanem a kegyelem mindig: valamiért, valamit ten­ ni. Az erény pedig mindig: valamit tettem ebben a kegyelemben. Helytelen istengyermekség, ami a vasárnapi kereszténység, hogy a templomban Is­ ten fia vagyok, a játszótéren meg nem. Vagy az étkezésben nem, csak ha imádkozom. Az is ab­ szurdum, hogy az ember nem i élete csúnya és nem tartozik Istenre. Az embernek tudni kell, hogy az egész életét Isten küldetésében é li meg, ahogy Jézus is abban élte meg, bármit tett. És nem sza­ bad ebből semmit kirekeszteni. Isten nem hagy bennünket békén megkeresztelésünktől fogva, ha­ nem mindig azt akarja, hogy róla tanúságot te­ gyünk. Ezért életünk nem más, mint a küldetés, a tanúságtétel megélése. Sokatokban megfordul az, hogy a keresztség­ ben minek ez a sok hókuszpókusz. Ha a m ai korban keresztelnénk, biztos azt csinálnák, hogy a hitvallást aláírnánk, mint egy szerződést, az egy­ ház lepecsételné, m i meg eltennénk, hogy van bizonyítványunk arról, hogy szövetséget kötöttünk Istennel. Az egyház történelme során, a harmadik században, s főleg a negyedikben kialakult egy csodálatos szertartás-láncolat, amihez mindmáig ragaszkodunk. Ha igazán átéljük, jobbat nem tu­ dunk kitalálni. Hadd ajánljam szívből ezeket a kér­ déseket azzal, hogy megválaszolva őket saját életünkre bontsuk le. - Nekem az tetszett a legjobban, ahogyan előadott. Úgy érzem, hogy ő gyerekeket is magával tudna ragadni. Nekünk a Svetitsben hála Istennek éppen ilyen történelemtanár­ nőnk van. - Fölrázta az embert. - Korszerű volt. életközeli, közérthető, a fiatalságnak szóló, külön értéknek tartom, hogy valaki, aki teológiai professzor, abszolút közérthetően és mégis teljesen korrektül tud ilyen lényeges dolgokat kifejteni. - A következő kérdéseket ajánlotta a Lado­ csi atya: l. Milyen kegyelmi ajándékokat kap­ tam a beavató szentségekben? 2. Mit jelent nekem az, hogy életemet isten megpcsételte: ennek előnyei és hátrányai, kellemes és kelle­ metlen oldalai ? 3. Hogyan ismerem föl a kül­ detésre való kegyelmet az egyház közösségé­ ben, az egyház közösségéért, az egyház közös­ ségéből? - Akit egyszer megkereszteltek, az mindig kersztény marad. A keresztség az egy tartást jelent, életre szóló elkötelezettséget, még ak­ kor is, ha valakinek történetesen nem keresz­ tény a házastársa. - Egy darabig úgy érzem, a felnőttkori keresztség az igazi, de most már meg vagyok győződve arról, hogy azért az egyház nem hiába fogadta el a gyermek-keresztséget. Egy gyermek-keresztelés nem csupán a gyermek keresztsége, hanem az egész közösség aktív részvétele. Lehet, hogy egy kereszteléskor egy nagyapa vagy egy ismerős fog átbillenni és megtérni. - Mit gondoltok, tehet-e valamit egy ke­ resztszülő, ha a szülő nem úgy neveli a gyere­ ket, ahogy akkor megigérte? - A gyerekkeresztelés azt jelenti, hogy a szülők és a keresztszülők vállalják, hogy ke­ reszténnyé faragják a kis emberkét. Én csak olyan esetben vállalom a keresztszülőséget, ha tudom, hogy a szülők is ezen az úton igyekez­ nek. - Nem tudom, hogy ez nem kényelmes vagy önző logika-e? Nem kell neked a ke­ resztgyerekedet, ha a szülők nem úgy nevelik, 157 �palócföld 9 2 /2 dresszírozni, te példa lehetsz előtte, például, ha nálad van két hétig nyáron. Akkor sem kell magaddal cipelni a templomba, mert a példa a legélőbb. - Akkor amikor a Regnumba kerültem 1820 éves koromban, válaszút előtt voltam: higgyek vagy ne higgyek. A Bakáts téren a Györgydeák Marci bácsi prédikációi billentet­ tek át. - Ha megengednétek, Hamvas Bélától idézném, hogy a humor az tulajdonképpen nem más, mint az alapállás tudásának az el­ veszthetetlensége. ( Hogy érzitek magatokat a tábor harmadik napján?) - Óriási munkát látok a tábornak a szerve­ zésében, s ezért - mint az ötök tagja - komoly elismerésemet fejezem ki azoknak, akik részt­ vettek benne. Nagyon szépen megvalósul az az elgondolás, hogy a Regnum önmagára ta­ láljon, feleszméljen és megélje azt hogy mi egyek vagyunk és együtt vagyunk. Nagyon tetszik a szórakozásnak, a komoly programok­ nak, a kirándulásnak, a bűnbánati napnak, a kötélhúzásnak és akárminek ez a tarka együt­ tese. - Tegnap betévedtem a 12-14 évesek Ki mit tud?-jára , ami nagyon tetszett. Önmagukat ad­ ták. Megtanulták és jól mondták a szöveget, nevettek, vidámak voltak, ahogy egy kamasz­ nak kell. Nagyszerű az, hogy rengeteg gyerek van, de senkinek sem nyűg... - A mi beszélgető-csoportunkban főleg szülők voltak, és valaki elmondta, a kereszt­ ség hatásait úgy is erősítik a gyerekekben, hogy a templomi szertartást családiakkal egé­ szítik ki. Valaki elmondta, hogy neki problé­ mái vannak a Szentlélek ajándékaival, mert inkább csak az Atyához és a Fiúhoz tartozást tudja érezni s azt a karizmatikusok elhajlásai is zavarják. Ebbe belebonyolódtunk. Aztán az 158 előnyökkel és a hátrányokkal kapcsolatban valaki azt mondta, a kereszténység hátrányait egyben előnyöknek is érzi. A játékszabályok és a garancia is szóba került: mint játéksza­ bály elfogadható, hogy garanciát várhat el tő­ lünk az egyház. Azt, hogy “nem ér a nevem”, nem mondhatom. - A mi csoportunkban volt, aki egészen fiatal szülő létére rádöbbent arra, hogy a le­ mondás és az önfegyelem nélkül pici gyerekét sem nevelheti. Aztán arra került a szó, hogy jobban érzi magát a kollégái, becsületes két­ kezi munkások között, mint a keresztények körében. Zavarja az álarc. - Betonnak, vagyis Balás Béla atyának aki a mi csoportunkat erősítette - volt egy szuper jó gondolata, miszerint erre a két kér­ désre nem tudunk igazán válaszolni, mert ezek nem konkrét és megfogható dolgok, in­ kább valami olyan ujjongó öröm érzésként je­ lentkeznek. - Mi arra lyukadtunk ki, hogy előnyről és hátrányról, kellemesről és kellemetlenről min­ dig akkor beszélhetek, ha van egy elvárásom, s ahhoz hasonlítok. Ha nekem Isten terveivel szemben elvárásaim vannak, hogy engem ve­ gyenek fel elsőnek az egyetemre, és Isten ter­ vében úgy szerepel, hogy csak harmadikra vesznek föl, érezhetem ezt hátránynak, de hány ember tudná elmondani, hogy milyen jót tett neki, hogy két évet várnia kellett. - Mi elsősorban a küldetésről beszélget­ tünk. A hétköznapi embernek a küldetése, hogy egész életében valamilyen formában Krisztus szeretetét, tanítását próbálja meg to­ vábbadni a legegyszerűbb dolgokban: az em­ berek segítésében, szolgálatban, tapintatban, odafigyelésben, lemondásban, egy bármilyen átvállalásban másoktól. Akár itt táboron belül is. - Nálunk többen megfogalmazták, hogy a keresztség természetszerűen, a bérmálás már kevéssé természetszerűen nem volt igazán nagy élményük. Abban viszont megegyez­ �tünk, hogy ez eltörölhetetlen jegy, ha kiséri élmény, ha nem. Nem az élmény a fontos, ez ajándék hozzá, hanem az, hogy ezek vagyunk. Tehát keresztény voltunk a fontos, ez a kiindu­ lás minden további szentséghez. Mivel cso­ portunkban több helyről, többféle életkorból és többféle indításból kerülhettünk össze, olyasmi is elhangzott, hogy valaki felnőtt ko­ rában újrakeresztelődött a biztonság kedvéért, amikor átvették a katolikus egyházba. - Nálunk többen elmondták, hogy így-úgy keresztszülőkké váltak. Többen ateista szülők támogatása nélkül kötötték hozzá keresztgye­ reküket a kereszténységhez. Olyan eset is volt, hogy valaki egy felnőttként keresztelkedőnek lett keresztszülője, s ezt az ismerősét próbálja megtartani. 4. nap: Amatőr vagy profi? “Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Hogy érzed magad a tábor félidejében? Mi érintett meg titeket leginkább az eddigi törté­ nések közül?) - Jól, mert nem vezetek, csak pihenek, beszélgetek, nincs semmi hogyishívják, mert egyszerűen csak itt vagyok. (Jelenthet ez a tábor fordulatot a Regnum éle­ tében valamilyen szempontból?) - Biztos. De én bevallom, nem ilyen nagy dolgokban gondolkozom. Én azt mondom, meg kell fogni a kicsit, aztán ami lesz, az lesz, (Mi volt eddig a legnagyobb élményetek?) - Nagyon jól kezdődött. Az imént a szer­ zetességről volt egy jó előadás. A tegnapi nap is egy nagy élmény volt, amikor összehozta az embereket az a versengés. A legnagyobb él­ ményem mégis az első mise volt. - Szinte minden jó volt. A legjobb a tájfutás. - Nekem az tetszett, amikor a borospincé­ be mentünk. - Nem tudom, de nekem még mindig a Blanckenstein Miki előadásai tetszenek a leg­ jobban. - Úgy érzem, lelkileg nagyon sokat ka­ punk. És szinte észrevétlenül és megerőltetés nélkül nagyon sok pozitív élménnyel talál­ kozunk. A legelső Beton-beszéd például, mely rövid és frappáns volt, de szenzáció. Pa­ zar a légkör, ahogy az emberek egymáshoz szólnak. - Jók voltak a tegnap délutáni fakultatív programok. A hatból persze csak kettőn lehet­ tem ott. Egyik a Regnum jövőjéről szólt, a másikon meg az ötöket, a legfőbb vezetőket kérdeztük. Jó volt együtt gondolkodni a jövő­ ről. Hétfőn, amikor érkeztünk, még nehéz volt, de a másnap reggeli mise az már a helyén volt: nyitott ég, a fák. Az a tábori hangulat jött vissza, amit az ember... mi akkor éreztünk, amikor csak huszan voltunk. Hogy is mond­ jam? Benne vagyunk a levegőben, kitöltjük a teret. - Számunkra az a nagy élmény, hogy az egész családdal így ötösben először vagyunk együtt. Ez az együtt-megélés nagyon jó. A két nagy gyerek rétegben van, a Marci meg hol velünk, hol a tábori bölcsödében. Mostani konkrét élményem a Káli-medence, nagyon kedves, igazi magyar táj. Számomra élmény a befogadás, a közösség, amelynek eddig egy kicsit perifériáján éreztem magamat. - Talán a közösségi szellem. Mindenki olyan szívesen fogad minket, bár nem va­ gyunk regnumi tagok. - Olyan sűrűek a napok... Jó volt a medi­ táció tegnap este és a kérdések az ötökhöz. Azt hiszem további kérdések fognak indukálódni mindenkiben. - Fantasztikus, ahogy a kisgyereket cipeli a hátán a mama és a papa. Tényleg a legki­ sebbtől... Ez nagyon klassz. Ez nagyon meg­ fogott. - Együtt van az egész, és egészséges a szemlélet. 159 �palócföld 92/2 - Pannonhalmáról jöttem. Eljárok előadá­ titokzatos. A szentháromságos Istentől indul el, ne­ sokra, és vezetek egy csoportot. Örülök, hogy kem szól, és amikor én igent mondok, akkor kez­ próbálják egyeztetni azt, amit az egyház dődik meg az a katand, amit egy lélek megélhet mond, meg hogy ők, hogy gondolják. A kettő Istennel. egy picit mindig ütközik, de nem úgy történik a dolog, hogy kizárjuk az egyiket. Úgy vélem, a Regnum egy jó alapminta a jövő magyar egyháza számára. Az emberek házasságon meglehetősen ködös - Nagyon tetszik a nagycsaládos életfor­ és maszatos dolgokat értenek. Abban a többség mának a..., a tobzódása. Talán az informális egyetért, hogy egy nő és egy férfi kell hozzá, de beszélgetések érintettek meg inkább, mint hogy m i az egésznek a tartalma, abban nagyon eltérnek az elképzelések. A házasság és a szent­ szervezett programok, de azok is jók voltak. - Lubickolunk a szellemi javakban. Téged ségi házasság között akkora különbség van, mint mi érintett meg, mama? a két barna, a csokoládé és a feces között. A - Engem a Kóka Rozi dobott föl leginkább. kegyelem a természetesre épít, s nekem alapvető - Úgy látom, hogy a cél. amit kitűztünk - meggyőződésem, hogy lehet a kegyelem akármi­ lyen nagy, ha a natura körül problémák vannak, hogy a hét szentségen végigmegyünk egyenletes iramban halad. Nagyon tetszik, akkor ez sem tud segíteni. A ki a házasságot csu­ hogy a mai témák, a házasság és a szerzetes­ pán szentségnek tekinti, s nem úgy, mint egy szo­ ciológiai tényt, amelynek vannak szakaszai, tipikus ség egy túra keretébe van ágyazva. Egy másik misztikus, egy 16. századi itáliai nő, így kiáltott fől egyszer tanítványai közepette: Hall­ gassatok, nem látjátok, hogy a világ tele van Isten­ nel. Így vagyunk m i most együtt abban a világban, amely tele van Istennel. És így beszélhetünk külön­ böző hivatásokról, életállapotokról, amely nem más, m int Isten egyéni hívása mindnyájunkhoz. Ha a misztikusok azt mondják, a világ tele van Isten­ nel, akkor ez az egyetlen, mindent átölelő valóság. És am ikor a szerzetesi életről kellene egy-két szót elmondani, akkor csak innen tudunk kiindulni. Ha valaki úgy közelíti meg a szerzetesi életet, hogy mire jó k az apácák, az nem más, mint egy anyagi­ as, gyakorlatias megközelítés. Ha a szerzetes titkát meg akarom közelíteni, Isten titkát kell szemügyre vennem. A titok előttünk Krisztusban vált megragadhatóvá és szemlélhető­ vé. Krisztus a Szentháromság üzenetét hozta el nekünk, az hogy Isten nem azért teremtett, hogy egyeduralmát érvényre juttassa, hanem Isten ká­ nonja, közösség. Isten szeretetközösség. A hívás 160 problémái, az téved. A teremtőnek a kifejezett aka­ rata, hogy kétféle pólus legyen a világban. Két olyan principium, aki sohasem tudja teljesen meg­ érteni egymást. A férfiasság és a nőiesség vonzá­ sa feszül végig az egész világtörténelmen, s adja neki dinamikáját. A nőiességet abban lehetne leginkább megfog­ ni, hogy amennyiben a testi egyesülés aktusában is a nő a befogadó fél, a nőiesség legalapvetőbb lényege egy korlátlan nyitottság, a másik ember befogadására való képesség. Ezzel szemben az ember csak hatalomra törő házisárkányokkal talál­ kozik a hétköznapi életben, akik mindenáron a fér­ fiak fölött uralkodni akarnak. A befogadás képessé­ ge, az erő a befogadásra és a transzecendensre való nyitottság, ez lenne a három alapvető asszo­ nyi dolog. A nő az én megfigyelésem alapján a főségre nem alkalmas, mert a biztonságra van igénye, a férfi meg elsősorban főségre rendeltetett. Ez azért olyan lényeges, mert a nők engedelmeskdnének, ha lenne kinek, de én azt tapasztalom, hogy a legtöbb fiatal fiú teljesen pipogya, akiben abszolút nem lehet bízni, aki nem mer felnőttséget vállalni, �nincs ítélőképessége. Amikor a kislány megkérde­ zi, hova menjünk, a fiú vakarózik, hümmög, addig, míg a lány gyorsan rávágja. Állítom, hogy csak kétszer fogja megkérdezni, hogy hová menjünk, a negyedik alkalommal eldönti a dolgot, s ezzel meg­ kezdődik a nőuralom. Ez a helyzet borzasztó, mert ez a nőknek sem jó, hát még a férfiaknak. Én a Szentírásból veszem azt a tényt, hogy az asz­ szony a férfi segítőtársa. Azt gondolom, az asszonyi engedelmességnek ott van nagyon mély értelme, hogy nem kényszerítjük hatalmi harcra a férfiakat. Ha a férfi biztos lehet abban, hogy a felesége engedelmeskedni fog, akkor nem arra fogja pazarolni az erejét, hogy mindenképpen átvi­ gye az akaratát, hanem azzal fog törődni, hogy a lehető legjobban döntsön, és akkor fogja érezni, hogy micsoda nagy felelőssége van. Amíg döntésre kerül a sor, nekünk, asszonyoknak min­ dent meg kell tenni: vitával, veszekedéssel, érve­ léssel, hogy a teremtés koronájának tudtára adjuk, hogy ezt vagy azt a dolgot így vagy úgy látjuk, segítve őt ezzel a tájékozódásban. Így a házassá­ got valóban egymást segítő barátságként tudjuk értelmezni. Gondolom, köztudomású az a különböztetés, hogy más a kereszténység és más a vallás világa. A vallás emberi dolog, az ember csúcsteljesítmé­ nye az ég felé. Kiéhezettség a másra, a transzcen­ denciára, misztikumra, lerázni a kötelékeket, föl­ szabadítani a szellemet. A kereszténység a fordí­ tottja: az ég leereszkedése a földre, az Isten lehaj­ lása. Ebben a vonulatban érzem a helyén, hogy papságról gondolkodjunk, beszéljünk. Volt nekem halom más elképzelésem, hogy m i akarok lenni gimnazista koromban, s eléggé a vé­ ge felé, mikor a budai sirályokkal Tompa atya ve­ zérletével bementünk, be/opakodtunk a központi szemináriumba, hallottam a krisztusi vérátömlesz­ tésről. Valahogy az én életem folytatódik, de telje­ sen ú j távlatokkal és erőkészlettel. Ez kezdett ak­ kor bennem zsongani, s akkor este háromnegyed hét felé, hogy hú, ha engem hívna az Isten. És hátha hív, tényleg. Emlékszem, a papszentelés szertartása után lejöttünk a bazilikából, s az első papi tevékenysé­ gem: áldást adni. Ahogy én az első áldásokat tet­ tem, végigbőgtem önmagamat ettől az érzéstől, hogy adhatok valamit végre én is. Mert eddig csak kaptam. Eddig csak fogyasztottam. Igaz, hogy ez egy kis nyiszlett semmi ahhoz képest, hogy m i jön még itt. Ezek csak szentelmények, csak segítő ke­ gyelmeket adó valamik. Akkor is: legalább ennyit adhatok. És sikerül, ezt már a betügy sem nem tudja megakadályozni, mert már a negyediket ál­ dom meg, már az ötödiket. Minden kispap biztos hogy a cölibátust halál­ komolyan gondolja. És a szegénységet, a totális engedelmességet is... És azt, hogy a 24 órám min­ denkié. Az is, aki később aztán bukik vagy csúszik, vagy megzavarodik, idegileg összeomlik. Azt hi­ szem tudnánk segíteni őket, hogyha éreznének ér­ deklődést, támogatást, igényt. Pappá lenni nem úgy kell hogy bizonyos mennyiségű vizsgát lete­ szek, ez nem akadályverseny, de a csendek rend­ kívüli módon beleszámítanak. Ezt magamba kell szívni, á t kell gondolni, és ez emészti az órákat, a félnapot, amelyek úgy elrepülnek, mint a percek. Legalább ötven százaléka volt összes tanul­ mányaimnak. Egy másik, am i veszély a gőg, egy olyan öntudat, ami fáj a többinek. Minél jobban lelkesedem és mesélem a másiknak, a másik an­ nál jobban elhallgat. Egyszer csak rájöttem: azért, mert fáj neki. Bármilyen furcsa: én bizonyos hely­ zetekben így nem oszthatom meg örömömet. Mert minél jobban mondom, ő annál inkább árnyékba borul, s tönkremegy. Az én kedvességem, frissesé­ gem, érzékenységem feléje hajlásom előbb-utóbb készteti őt arra, hogy visszakérdezzen. (Hogy érz itek magatokat a táborfélidejében?) - Nagyon tetszik, hogy végre ennyien le­ hetünk együtt, ugyanakkor ez rengeteg súrló­ dásra ad lehetőséget. Még nem szoktunk 161 �palócföld 9 2 /2 ahhoz, hogy ennyien vagyunk. Nagyon tet­ szettek az előadások. Tegnap este szívesen meghallgattam volna Kóka Rozáliát. Az egyik meséjének a végét a gyerekeknél hallottam, de sajnos akkor vittem három gyereket a veszp­ rémi kórházba, mind a hármójukat törötten. Tipikusan harmadik napi tábori sérülések. De­ ka, vagyis Deák István a kezdet kezdetén mint táborvezető kijelentette, hogy 5-6 törés még belefér. - Most kezd úgy oldódni az első napok bizonytalansága. Altáborunkban egy darabig komolyabban próbáltam venni a fegyelmi dol­ gokat, de rájöttem, hogy itt nem lehet olyan szigorú fegyelmet tartani. Sikerprogram volt mindenképpen tegnap a Kóka Rozália előadá­ sa és az esti táncház. - Az akadályverseny kidolgozásánál a szempont az volt, hogy kombinálódjon a gya­ korlat és az elmélet. Alapgondolata az, hogy most Magyarországon, amikor a demokrácia kialakul, újra kell gondolni helyzetünket. A fiatalok különböző pártokat alakítanak, s azok különböző helyzetekbe kerülnek. Ez Beton atya továbbfejlesztett ötlete. - Utolsó este volt az Imrével egy hatalmas ötletünk, hogy a befektetések világában, a pénz forgása is egy komoly forrás. Most a pontverseny úgy megy, hogy kezdetben száz pontot kap minden csapat, s ebből a 100 pont­ ból minden versenyszámnál licitálhatnak, be­ forgathatnak egy bizonyos pontszámot. Min­ den versenyszámnak megvannak a százalékos rátái. - Jól telt, jót kirándultunk. Húsz kilómé­ tert mentünk körülbelül, aztán lenn voltunk a parton, jót fürödtünk, aludtunk, pihentünk. Három előadás volt. Mentünk, előadás, men­ tünk, előadás. Volt, amelyiken aludtunk, aztán volt a házasságról szóló, az nagyon jó volt. Még a papi hivatásról is volt egy pár perces előadás, az is nagyon jó volt. Volt egy ismerkedési estünk, az nagyon jó volt, nagyon jót táncoltunk. Aztán volt egy táncház, egy 162 hatalmasat roptunk, hogy jó szóval éljek. Volt tábortűz, amikor felolvastuk a verseket, amelyekkel be kellett jutni ide, ez is nagyon jó volt. Ma este lesz egy virrasztás, amelyre nagyon készülünk, minden cella, mert cellákra vagyunk beosztva az ifjúsági altá­ bor. - Jó volt az egész. - A mese, a Kóka Rozi, az nagy siker volt mindenkinek. Amúgy a programok jók voltak, főleg a focizás. Nehéz pihenni... 5. nap: Nem veszíthetsz el! “Menj és többet ne vétkezz!” (Hogyan telt a tegnapi, a negyedik nap?) - Szent László jegyében telt. A besenyők megtámadtak minket, a királyt és kíséretét. Elrabolták a kincset, s azt kellett visszaszerez­ ni. Sikerrel járt. - Tulajdonképpen nagyon élvezik a gyere­ kek, mert ez a korosztály még bármire ráug­ ratható. Kicsit sűrű a program, hajtós, s mivel hatéves egészen más, mint a tíz-tizenkét éves, van aki bírja az iramot, van, aki nem. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek erőt ad az, hogy van, aki nem. Úgy gondolom, hogy a gyerekeknek erőt ad az, hogy megtudják, hogy nem csak nyolcan-tizen vannak, hanem százötvenen, akik hasonló módon élnek. - A fiatalokkal mentem, az ötös altáborral. Egészségesek lelkileg, testileg, nagyon jó, szervezett programjaik vannak. Engem tulaj­ donképpen a gyerekeim hoztak ide. - Délelőtt elmentünk kirándulni. Volt köz­ ben három előadás. Szerintem a legjobb a há­ zasságról szóló volt, amit a Rendessy Anna­ mária - a regnumiaknak csak Lele - tartott. Grillusz Danit is nagyon szeretem, nagyon örülök, hogy eljött. Este pedig virrasztás volt tíztől tizenkettőig, utána meg szentségimádás egész éjjel. �- Mint kívülállónak a vagányság nagyon tetszik benne. Nem olyan túl jámbor, mégis jó. A tagnapi programból a virrasztás fogott meg leginkább. “Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: jö j­ jetek atyám áldottjai, vegyétek birtokba a világ kez­ detétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis én, ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok. Vándor voltam, s befogadtatok. Mezítelen és felru­ háztatok, beteg voltam és meglátogattatok. Bör­ tönben voltam és fölkerestetek.”A m i engem ebben leginkább meglep az, hogy az utolsó ítéletben Isten szinte semmi vallásos dolgot nem kér számon. Nem kéri számon a templomba járást, a böjtöt, a rózsafűzért, a különböző ájtatosságokat. Borzasz­ tó egyszerű az egész. Egyértelműen arról beszél, tettél-e vagy sem az Evangélium szerint. Én azért hívtalak meg és azért teremtettelek meg, hogy sze­ ress. Erre kaptál egy életet. Nem tudjuk mennyit. Ez alatt az idő alatt kell kihoznod magadból a ma­ ximumot. A m ai világnak egy elég nagy problémája, hogy nincs bűnérzéke. Főképpen nagyon hamar fölmen­ ti magát, és igazából véve a bajok okául környeze­ tét, a többi embertje lö li meg. A boldogtalanságnak, amit megtapasztal, amit folytonosan átél, am i ellen dühöng vagy am i ellen harcot indít, ennek a bol­ dogtalanságnak az oka a bűn. Nem tudjátok elhin­ ni, hogy mennyi sérült ember van, aki gyermekko­ rától kezdve nem kapta meg az értékelést. Valami eltört benne, s annyira sérült, hogy nem tud szeret­ ni. Nagyon leegyszerűsítve ezt az evangéliumi részletet, amikor Jézus odaáll, rámutat a többiekre, s azt mondja: úgy szeressétek, hogy bármit tesztek neki, mintha nekem tennétek. Akkor mondom egy hozzám közel álló ember­ re, hogy ismerem őt, ha tudom, hogy különböző helyzetben hogy gondolkodik, viselkedik, cselek­ szik. Ehhez sok találkozásra, személyes kontak­ tusra van szükség. Isten megismerésének is az emberi természetből kiindulva ezen az úton kell elindulnia, az igazi megismerés azonban csak ez­ után kezdődhet, a kegyelmieszközöket felhasznál­ va valóban úgy élek, ahogy Jézus Krisztus elém élte az életét. Amikor vétkezem, mindannyiszor bi­ zonyítom, hogy nem ismerem eléggé az atyát. Lé­ tezik ugyanis egy világi értékrend és egy atyai ér­ tékrend. Azt hiszem egyikőnkről sem lehet elmon­ dani, hogy a világi értékrendet követi, csak sokszor kompromisszumokat próbálunk kötni a kettő kö­ zött, de ez nem járható út. A bűnbánat által jobban megismerem és elfogadom önmagamat, mert közben az Atya értékrendjéhez hasonlítom az éle­ temet. Elhatározásomban felteszem, hogy őt ma­ gát, a megismert igazságot fogom iránytűként használni. Ősi ellenségem a bűn, mert belerondít minden jó szándékomba. Belekavar az emberiség jószán­ dékú kezdeményezéseibe is. Ugyanígy ősi ellensé­ günk halál, az, hogy meg kell halni. Nincs kivétel. Jézus nem ismerte volna az embert, az élet, ha nem számol azzal, hogy az ember végigkínlódja az életét, ha nem látta volna azt, hogy az ember folya­ matosan vereséget szenved. Ha nem hozott volna megoldást a két ősi ellenséggel, a halállal és a betegséggel való küzdelem végkimenetelére, ak­ kor illúziókat kergetett volna a m i Urunk. Jézus szabadító. Mitől szabadít meg engem az Úr? Nem szabadította meg az emberiséget a szolgaságtól, a gazdaságiproblémáktól, a természeti csapásoktól. Számunkra Jézus csak akkor lesz a szabadító, ha Jézus Krisztus üdvözítő. A szabadító valamit el­ vesz, az üdvözítő ú j életformát kínál, lehetőséget arra, hogy az eddigiterheimet ledobva más ember­ ként éljek. Pocsék érzés a bűn, mert tudom, hogy önmagam nem tudok kimászni belőle. Belátom, rossz voltam, hülye voltam, másként kellett volna csinálni, talán e l is határozom, s másnap ugyanúgy csődöt mondok. Hát akkor hol van itt a szabadu­ lás? Jézus Krisztus mindannyiunkért meghalt. Nem azért kellett meghalnia, mert a mennyei Atya vérengző módon várta, hogy valakitjó l megbüntet­ hessen az összes ember mocskos bűneiért, ha­ nem azért, mert olyan engedelmes szeretettel akarta hirdetni itt a földön az Atya üzenetét, s ez az 163 �palócföld 92/2 engedelmesség sodorta ő t a keresztig. Eshetek óriásiakat, taknyoIhatok embertelenül nagyokat, megkaptam a lehetőséget arra, hogy még innen is, a legsárosabb sárból is fö l lehessen kelni. Jézus nem azt mondja, hogy azután többé nem lesz vé­ tek, hanem azt mondja, hogy próbáljam meg az Atya szeretetét viszonozni. Mindenhonnan van visszaút A haláltpedig az­ z a l győzte le, hogy ő maga is vállalta, hogy átmegy a halál alagútján, a föltám adásával je lz i a folyta­ tást, ezzel eleve kive ri a fogát a halálnak. A földi élet meg az örök éle t között van egy kapu, ez a halál, és ennél a kapunál a ha lá l a portás, Ide fokozta le Jézus az ő si ellenséget (Hogy érzitek magatokat az ötödik napon a tábor vége felé?) - Nagyon nagy örömmel vettem, hogy meghívtak, mert én nem vagyok regnumi. Csak azt tudom mondani, hogy akik benne vannak, nem is tudják, hogy miben vannak benne. Akik pedig kívül vannak, azok nem tudják, miben nincsenek benne. Vidéken, fő­ leg kisebb falukban nincsenek közösségek, akik ilyen lehetőséggel élik tovább a keresz­ tény életet. - A tegnap esti virrasztás igen kedves volt. különösen a fiatalok lelkesedése, és ami en­ gem mindig megragad, a mélyen átélt hite. Ez azt hiszem, garancia a jövőre nézve is ebben az országban. - Tegnap legmegrendítőbb volt a számom­ ra amikor az erdő szélén letelepedtünk a négy állomás egyikén, s Beton atya elmondotta azt, hogy miként lett ő pap, mi a pap dolga, felada­ ta. és mi a hívek kötelessége, hogy a papokat megerősítsék. Én 1941 és 46 között voltam a Regnum Marianum tagja, s bár akkor egy ki­ csit más formája volt. lényegében ugyanezt a légkört, szellemet árasztotta belénk, amit ké­ sőbb mi adhattunk tovább. Gyermekeink sor­ ban ennek a mozgalomnak a keretében nevel­ 164 kedtek olyanná, amilyenné. Legidősebb lá­ nyunk 33 éves. rajztanár ugyan, de szerzetes lett, két fiunk 28 évesek, mindegyike pap lett, egyik világi, éppen itt van, a másik ferences. A család egyik szemefénye, 12 éves gyerme­ künk ebben a táborban, mint a Mau-Mau cso­ port tagja aktív módon vesz részt. - A virrasztás csodálatos élmény volt. Va­ lami fantasztikusan, szívszorítóan szép volt. Nem az, hogy öt perc múlva feláll, hanem két órát végigtérdepel, végigimádkozik. Tényleg azt tapasztalhattuk meg, hogy minden egyéb lényegtelen, ezek az abszolút fontos értékek, nem számít a többi. Ezt nem azért mondom, hogy ne dolgozzunk tisztességesen, mert az is legyen a helyén, meg a család is. - Nekem a keresztségi fogadalom megújí­ tása jelentette a legnagyobb élményt, mert aközben úgy éreztem, hogy egy emberben észrevettem Jézus Krisztust. - Nekem ez a gyónás volt a legjobb. Meg a Pater ízesen előadott beszéde, amit nekünk, kamaszoknak mondott tegnap este. A szentmi­ séről meg az áldozatról. És talán a tábortűz. - Énnekem, papnak, csodálatos élményem ez a lelki tisztaság, az egymás szolgálata, ahogy éjt nappallá téve dolgoznak, mindenki a másikért. Aztán meg az is, hogy azon a helyen, ahol a káromkodás meg a mocskos beszéd ivódott bele a falakba, és a szek­ rényeknek a belső oldalán a mocskos, obszcén kifejezések olvashatók, most imádsággal telí­ tődött meg. Éjszaka félórás beosztással ezek a kis huligánok, tinédzserek szentségimádást tartottak. A két órás adoráción meg teljesen önkéntesen zsúfolásig megtöltötték a termet. Ugyanakkor olyan tábor is, ahol szórakozni, kirándulni, fürdeni, strandolni lehet. Egé­ szében jellemnevelés, minden nagyképűség nélkül. - A csúcs a sokszínűségben eddig a szent­ ségimádás volt, és nagyon szép volt a bűnbá­ nati liturgia eddigi része is. Ilyen formában jó körülmények közt lehetővé tették. Mind a �Regnum házfőnöke örömmel állapíthatom meg. hogy alig hallhattam disszonáns hango­ kat. - Akik igazán ism erijük Krisztust, és reményke­ dünk benne, kérjük hangos szóval és bizalommal. - Még alig, hogy megérkeztünk, holnapután m ár haza is megyünk, add Uram, hogy ittlétünk ne csak ide i nyarunk egy kellemes epizódja legyen, hanem tábori élményeink, szolgálataink és foga­ dalmaink tartós bélyegként kísérjenek további éle­ tutunkon. - Urunk add, hogy m unkálkodjék bennünk örökséged a te igazságod alázatában, a cselekvő reményben, a résztvevő szeretetben, hogy általa áldottak legyünk gyermekeinkben, a m agyar ifjú ­ ságban. - Imádkozzunk a betegekért is, különösen egy fiatal paptestvérünkért, a kit négy hete ifjúsági pasztorációjára készülve baleset ért, s m ost bénán fekszik. Urunk oldd meg ezt az emberileg megold­ hatatlan b a jt! Testileg vagy lelkileg, ahogy a te akaratod szerint való, hogy ne érezze sem ő, sem többi beteg testvérünk, hogy “Istenem, Istenem, m iért hagytál e l engem !” - Urunk, te szeretsz és megbocsátasz. Kö­ szönjük és kérjük szeretetedet és megbocsátáso­ dat nagy családunk éiő és meghalt tagjai nevében. - Kérünk, Uram, add, hogy irgalm adból újjá­ születve hitünkben és regnum i mivoltunkban meg­ erősödve térjünk haza, hogy jobban szolgálhas­ sak. - Kérünk, hogy a Regnumnak a jövőben is sok jó vezetője legyen. - Könyörögjünk! Irgalmas Istenünk, a te akara­ todból szenvedett Krisztus az egész világ üdvössé­ géért, add népednek a nagy elhatározást, hogy merjen neked bem utatott égő áldozattá válni, és így beteljesedjék szeretetednek teljességével. Kér­ jü k ezt a m i Urunk, Jézus Krisztus által. ( Hogyan sikerült a tábor? Mi volt az, ami leginkább megérintett benneteket?) - Nem szeretem a testet és a lelket külön cincálni, mert az ember egy. Sokszor beszé­ lünk arról, hogy a Regnumban a termé­ szetesből építkezve, alapot felhasználva oltjuk bele a kegyelembe. Gyakran az volt az érzé­ sem, hogy még nem érkeztünk el az igazi ősfor­ ráshoz, de például a mai nap egyes mozzanatai azért számomra azt jelezték, hogy azért gyalo­ golunk a forrás felé. Ami megérintett: a kicsik s nagyok együttléte, a szolgálat, az odaadás. - Remekül sikerült. Nagyon életszerű ez az egész dolog. A tizenévesek altáborában a magyar szentekkel foglalkozunk, vagyis in­ kább a bennük megtestesülő értékekkel. Játé­ kokkal próbáljuk meg őket közelebb hozni ezekhez. Például az, hogy kapnak a trikójukra bizonyos jeleket. Kapnak Szent László jel­ vényt. az, aki valami küzdelemben hősies, a Szent Erzsébetről elnevezett dísz az a nagylel­ kűség, figyelmességnek a jele. A százhúsz gyereket felosztottuk négy történelmi városra, s napvárat kellett építeni. A második nap tör­ ténelmi játékokat hoztunk össze a sporttal: ka­ rikahajtás, lovaglás, ágyúgolyó rugdosás. Harmadik nap elmentünk kirándulni, ahol a besenyőkkel kellett egy számháborús csatát vívni. Ma elkezdtük a termékgyártást a holna­ pi vásárra. - Mintha hét napig egyfolytában vasárnap lett volna, úgy érzem magam. 6. nap: Teljesen a tied! “Aki eszi az én testemet és issza véremet, az élni fog!” (Hogyan sikerült a tábor? Mi az, ami legin­ kább megérintett benneteket?) - A vár-játék, mert tornáztunk, gólyaláb­ verseny volt, tollasozás, labdapattogtatás és minden ilyesmi. 165 �palócfö ld 9 2 /2 - Ma vásár lesz. Lesznek például agyagból készített figurák, fonások, övék. Voltak nagyobb gyerekek, akik megtanítottak ezek­ re. - A legjobb az volt, amikor kirándulni mentünk tegnap. Oly an jó volt, mert mesél­ tünk egymásnak. En is meséltem egy jó hosszú mesét. Nem egészen hisszük el, hogy Isten egészen emberré lelt. Lemondott isteni mindentudásáról és hatalmáról. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa: az Isten szeretetét. Mindenre számított a gelileai igehirdetés elején, csak arra nem, hogy kivégzik. Jézus nem azt mondta, hogy ő a világ értelme, magyarázata, hanem azt, hogy ő a világ világos­ sága. Az áldozat meghozatala mindig örömben fo­ gan, és minden ajándékba belesugárzik a végső ajándék. Önmagamat neked adom. Én férfi létemre szeretem a virágot, mert ez az igazi ajándék, ugyanis nincs semmi haszna. A jó l tanulsz, biciklit kapsz! - A szerződés jó pedagógiai eszköz is lehet, de nem ajándék. Az ajándéknál ugyanis az érdem zavaró. Ha megérdemlem, nem ajándék. (Hogyan sikerült a tábor?) - Végül is játszottunk velük mindenfélét. Bábukat készítettünk, nemezlabdát, gipszből mindenféle állatokat. Azt hiszem, nagyon él­ vezték, legalább is nagyon sokszor belefeled­ keztek. Templomot is építettünk. Jó cseleke­ detekért lehetett téglát kapni. Figyelem, figyelem, közhírré tétetik, hogy tallé­ ros vásár rendeztetik 3 -5-ig a Vll-es épület előtt. A vásáron kapható kerámia, filc és fontott munka! Ezen kívül az ott lévők megcsodálhatják a hármas 166 altábor előadásában különböző mondákat, legen­ dákat rajzokkal illusztrálva! Hölgyeim és uraim. Szent Imre herceg legen­ dája. Itt látható Szent István király,aki még kicsike, és Vajknak nevezték először. Nagyobb lett, öt-hat éves korában elkeresztelték István királynak. Na­ gyon sokat imádkozott kisebb korában. 10001001-ben István királyt megkoronázták. Egyszer István király egy nagyon nehéz vadászatról haza­ tért, lefeküdt, elaludt, s azt álmodta, hogy a bese­ nyők betámadtak az országba. Legyőzte őket és kiűzte az országból. Szent Istvánnak a gyerekét Szent Imre hercegnek nevezték, aki egyszer el­ ment vadászni, s huszonnégy éves korában egy vadkan fölöklelte hátulról. Itt hátul pedig látható a magyar címer, amely két angyal tartja. - Ma volt a fiataloknak az akadályverseny, amit mindenki örömmel vett. Tíz kilométer volt a táv, nem volt megerőltető, inkább szel­ lemi munkát igényelt. Az első akadály az volt, hogy a hét szentséget kellett elmagyarázni pantomimban süketnémáknak. A második: egy cigányputriba keveredtünk, s ott azok kö­ nyörögtek nekünk, hogy adjunk pénzt, mittu­ domén, s akkor mi odaadtuk nekik minden pénzünket. De volt, aki azt mondta nekik, menjenek dolgozni. Utána tekeregtünk na­ gyon sokáig, s végül ráakadtunk egy állomás­ ra, ahol ebédet osztottak. Utána egy angol úri­ emberrel beszélgettünk. Szállodát akart építe­ ni Tihanyban, mi pártokra voltunk oszolva, a mi csoportunk volt a kormánypárt, s engedélyt adhattunk vagy nem adhattunk. Továbbmen­ tünk, s ott volt Magyarország határa. Át­ mentünk a hídon, ott felvidékiek voltak, erdé­ lyiek és jugoszlávok, vagyis vajdasági magya­ rok. Volt egy amerikai úriember, akit arról kel­ lett meggyőzni, hogy valami támogatást �nyújtsanak nekik. És közben ezekkel kellett beszélgetni, ezekkel a románokkal, erdélyi magyarokkal pontosabban, felvidéki magya­ rokkal, hogy milyen a helyzetük. Közben kel­ lett rajzolni egy vaktérképet, be kellett rajta jelölni Magyarországot István korában, a tö­ rök hódoltság alatt és Mária Terézia idején. Első Este szentmise, utána tábortűz Másnap reggel mindenki más programot űz Volt itt Blank-előadás, később csevegés Délután volt Balaton, tánc, ismerkedés. Szerda reggel álmosan újra együtt vagyunk. A nagy színház termében kifáradhatunk, Mesésen szállt ránk az est, de nem kókadoztunk Utána a táncházban sokat múlatunk. Másnap reggel kezdődött a nagy kirándulás Három falu templomában két előadás Otthon Grillusz Dániel Szent Pált idézte Gyertyatényes imádság a napunk tetézte. Péntek volt a lelki nap, nagy megújulás Ovisoknak, bölcsiseknek romlátogatás Szürkületkor sörparty, nagy zenés buli Éjfélkor a napunkra felkerült az “i.” Barsi atya a komptól késve befutott Addig Mikó barátunk kórust alkotott Gellért atya mindenkinek békésen felelt Délután az előadás mindent felkevert. Itt az esti tábortűz, vidáman éneklünk Szervezőknek, rendezőknek mindent köszönünk Holnap záró szentmise, aztán indulunk, De azért az egy hétért áldott légy, Urunk. 7. nap: Itt a kezem! “Barátomnak mondalak titeket!” Köszönöm, hogy elfogadtátok azt, hogy irányít­ hattam a heteteknek a programját, hogy dolgozhat­ tam és száguldozhattam értetek. Szívből remélem, és bízom benne, hogy nektek is igazi tábor volt, ti is jó l éreztétek magatokat, és nagyon szé­ pen köszönöm, hogy segítettétek a munkámat. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy néhány programot megszerveztetek, vagy amikor kértem valamit, megcsináltátok, hanem abban is, hogy amikor nem reggeliztem, kedvesen kezembe nyomtatok egy kiflit, vagy úgy mentetek e l mel­ lettem, hogy “hajrá, menni fo g ”. Kívánok mind­ annyiótoknak ennek a tábornak a szellemében tevékeny heteket ezután is. Köszönöm nektek, hogy itt voltatok, köszönöm, hogy elfogadtatok, szi­ asztok. Kamarás Pista sokunk orra alá odadugta a mikrofonját, a legváratalanabb pillanatokban meg­ kérdezte: M i t j e l e n t n e k e d a t á b o r ? H o g y é r z e d m a g a d ? Mi t v á r s z t ő l e ? Rendkívül fontos volt ez a tisztázó kérdés nekem is az elején és a végén is, hogy m i volt fontos nekem személyesen, Blackens­ tein Miklósnak? Az a benyomásom, hogy a Reg­ num együtt élt. Minden tábor mindig az élet teljes­ ségét jelentette számomra. Tíz-tizenkét év óta tö­ kéletesen nyugalomban élünk, papjaink kilói, az asszonyok termékenysége, a lányok csinossága, a fiúk nagysága je lzi azt, hogy hét gazdag esztendő után kell újra számot vetni, hogy nehogy elhízzunk. Nagyon nagy ajándékot kaptunk, gazdagodhat­ tunk, de tovább kell adnunk mindezt Nemcsak befelé. Én egy tábor zárásakor sohasem tudom meg­ mondani, hogy egy tábor hogy sikerült, csak azt, hogy jó l éreztem magam vagy nem. A következő időszak cselekedetei és döntései, lásd szeretet, fogják igazolni, hogy született-e bennük valaminyi­ tottabbság a Szentlélek Úristenre, hogy konzseni­ álisabbak lettünk-e korunkkal, mer a tábor igazán akkor volt jó. Úgy érzem, sikerült komplex módon gondolkodni az életről. Az imának, a játéknak, a sportnak, a kultúrának - mindennek, am i a teljes magyar vertikumot, a teljes kultúrát jelenti -meg- 167 �palócföld 92/2 mozdultak a különféle csírái. Ez a Regnum ősi hagyománya. A spanyol találkozik az indiánnal és megkérde­ zi: Uram, ön inka? Az vagyok, de kérdezze meg a bátyámat, az még inkább. Ha ránk kéreznének, hogy “Önök katolikusok? Maguk a magyar egy­ ház?” “Igen, természetesen de kérdezze meg a töbieket, azok még inkább.” Ha ez az alázat, ez a nyitottság megvan bennünk, akkor én nem félek. Egy ú j koszak nyitányaként nagy alázatosan, na­ gyon nyitottan, nagyon kollegiálisan kell viselked­ nünk. Nem csak a lelkünket kell ilyen szépen, pre­ cízen érteni, hogy része vagyunk egy nagy közös­ ségnek, egy világközösségnek, egy magyar közös­ ségnek. Azt hiszem, ez sokunk számára léptékváltás, irányváltás, szempontváltás. Eddig valamiolyasmit csinált a Regnum, amit a Picard professzor, a fran­ cia mélytengerkutató, de most új helyzet jön elő: Ha megbíznák Picardot egy tihanyi méricskélésre, nem hozná e l azt az iszonyú szerkentyűjét a japán vizekről. Itt más a feladat: felszíni hajózás, ahol pontos tájolás kell, és kellő üzemanyag, és prog­ ram. Aminek nem kell változnia, az a kisgyerek pasztoráció, a kiscsoportos munkamódszer, a ve­ zetőképzés. Nekünk van egy partituránk, egy ne­ velési rendszerünk, amit a gyereknek nem mon­ dunk el, s ettől szép a Regnum. Nincs agyondu­ málva, agyonideologizálva, mégsem rutinból dol­ gozunk, és nem szélhámoskodva. Semmi nem köt minket, kizárólag a józan ész meg a lelkiismeret. Itt tényleg az Úristen kezünkbe adta ezt az egészet. Demokratikusan ezt a részét valóban alulról ke ll felépíteni. Ahogyan a nagy de­ mokráciák. Okosan működő parlamentek. Vala­ hogy úgy kéne majd megállapodni nyitottabban, dinamikusabban, megfelelő ú j struktúrában. Zárszómban arról szeretnék beszélni, hogy mit adott a Regnum a világnak. Én azt hiszem, hogy ebben a m ai világban az emberek többsége a do­ lognak a könnyebbik végét próbálja megfogni. Az 168 egyetlen dolog, amit m i adhatnánk a világnak: asz­ kézis és a másiknak a szolgálata. Áldozat nélkül egyszerűen kapcsolatot sem lehet teremteni. Ak­ kor, amikor az ember kapcsolatot teremt egy má­ sikkal egy közösségben, kiszolgáltatottá válhat, az, amit ő értékesnek tart, megsérülhet. Most azt hi­ szem, sokkal nagyobbak az egyéni kísértések a fogyasztó társadalom felé. Kinn voltunk a családdal együtt hosszabb ideig Kanadában, s tegnap az amerikai televíziósok kér­ dezték, hogy miért jöttünk haza. ők meg vannak győződve, hogy az ő országuk a világ közepe. M i is gondolkoztunk azon, hogy hazajöjjünk, ne jöjjünk haza. Bizonyos értelemben egy nagyon kényelmes élet volt. Dehát volt nekem egy álmom. Még vala­ mikor a hetvenes évek közepén, amikor még ke­ mény idők voltak, egyszer éjszaka arra ébredtem föl, hogy kinn zörögnek, kopognak, verik az ajtót. Gondoltam, most akarnak elvinni. Kimentem az aj­ tón. És nem volt ott senki. Kinéztem a lépcsőház­ ba. Szerencsére csak álmodtam. Aztán egyszer ezt újra álmodtam Kanadában, s akkor eszembe jutott, hogy én most ideát vagyok, itt nem jöhetnek. És amikor arról beszélgettünk, hogy jöjjünk, maradjunk, s azt mondtuk, a közösségért visszajövünk. - És amikor körülnézek rajtatok itt, meg lenn a sörpartin, a nyitómisén, úgy érzem, jó l választottam. (Hogyan sikerült a tábor? Mi volt, ami legin­ kább megérintett benneteket? - Mint a Regnum egyik vezetője, nagyon örülök, hogy közös nevezőre jött a nullától nyolcvan éves korig terjedő Regnum-tagság. Nagyon sokat jelentett nekem, papnak, a bűn­ bánati liturgia, s a rendkívül komolyan vett szentgyónások, az előforduló feszültségek és kisebb-nagyobb szeretetlenségek jóvátételé­ nek őszinte vágya. - Hétfőn volt a kislányom névnapja. Ezt úgy ünnepeltük meg, hogy elszaladtam mel­ lette, háromszor megpusziltam, s boldog név­ napot kívántam neki. Otthon ez egészen más­ képpen lett volna, mégis valami. Nagyon-na­ gyon varázslatos volt így csinálni. Nagyon �meg vagyok elégedve, legelsősorban a beszél­ getésekkel. Akik találkozni akartak, megke­ reshették egymást, és igazi, baráti, mély be­ szélgetéseket folytathattunk. - Volt ez a lelki nap, amikor több gyónó volt, mint az atyák várták. Nagyon szép volt a zárómiséje is, nagyon nagy élmény volt. És hát eleve ez egy csúcsélmény, hogy mindenki ennyire kedves, hogy ennyire elviseljük egy­ mást. Ez ami ebben az országban a legna­ gyobb hiánycikk. - Örülök, hogy ebbe beleugrottunk. Így a Regnum, mert ez a tábor merőben más, mint az eddigi hagyományaink és ehhez azért bátor­ ság kellett, szombaton, hogy sikerült, és min­ denképpen. Nagyon örülök, hogy a tegnapi bűnbánati liturgia kétségkívül egy nagy pilla­ nat volt. És a tegnapi sörparti szintén. A maga végletességével a kettő, s talán nem is vélet­ len, hogy egy napon volt, s hogy pénteken. - Nekem újdonsült diakónusnak nagysze­ rű lehetőségem volt az oltár előtt szolgálni egy nagy közösség előtt. - Az ifjúsági altáborban vettem részt. Elég strapás volt. Jól megdolgoztattak. Állandóan kirándultunk. Zacskóból ebédeltünk. - Jó volt. mert számomra, az egyik vezető felszínre hozta gyengeségeinket, azokat a pontokat, ahol változtatni kell. - Jó lehetőség adódott regnumi öntuda­ tunk, azonosságunk tisztázására. - Megerősödött bennem, hogy az Evangé­ liumot csak közösségben lehet megélni, s erre a Regnum egy borzasztóan jó keret, azért, mert az összes korosztályt befogadja. Nagyon életszerű, csak azt kívánja, hogy legyünk természetesek, nem kíván lehetetlent az átlag honpolgártól, csak annyit, hogy ter­ mészetesnek vegye országának sokszínűsé­ gét. 169 �palócföld 92/2 170 �palócföld 92/2 Peák Ild ikó Emberi módon, emberi szavakkal szólni... Farkas András ( 1920 - 1991) Kortárs művészetünk talán egyik legjellemzőbb vonása az erős érzelmi effektusok alkalmazása, a megdöbbentés - vagy meghökkentés - a sokkolás. Nem véletlen, hiszen világunk percről-percre változóban van, új meg új, gyakran durva, erőszakos hatások érnek bennünket. Nem meglepő tehát, ha napjainkban egyre kevesebben vannak,akik állandó értékeket - az esztétikumot, a harmóniát, a humánumot, az Ember tiszteletét - állítanak célul maguk elé. Különösen, ha mindezt “közérthető” formában, ugyanakkor magas mű­ vészi színvonalon teszik. Farkas András ezt az utat választotta, s járta végig. 1920-ban született Abaújszinán, a mai Cseh- és Szlovák Köztársaságban - földmű­ ves család hetedik gyermekeként. A Képzőművészeti Főiskolát 1944-ben végezte el. A világháborúban rövid katonai szolgálat után szovjet hadifogsába esett. Szabadulása után el­ őbb Nagykállói, majd 1947-től Balassagyarma­ ton élt és tanított. Tagja volt a Művészeti Alap­ nak és a Magyar Képzőművészek Észak-ma­ gyarországi Területi Szervezetének. Rend­ szeresen vett részt csoportos kiállításokon, s számos egyéni tárlata nyílt meg. Művészi munkássága jutalmaként több ízben nyert pályá­ zati díjakat, plaketteket - így 1971-ben Ma­ dách-emlékérmet. Szinte élete utolsó pillana­ táig festett, dolgozott. 1991-ben halt meg Ba­ lassagyarmaton, mindenki számára váratlanul. Nemcsak kiváló alkotó volt, hanem kitűnő pedagógus is. Volt diákjai, taníványai ma is szeretettel, tisztelettel emlékeznek rá. Nehéz feladat, s egyben önkényes, szub­ jektív tevékenység egy alkotó életművét kate­ góriákba rendszerezni, témakörök, műfajok köré csoportosítani. Ha mégis megkíséreljük úgy tűnik - Farkas András munkássága három nagy egység; a nógrádi emberek, a táj, vala­ mint a szépirodalom ihlette illusztrációk köré rendezhető. Farkas András művészi világa emberköz­ pontú világ. Példaképe a nagy klasszikusok kö­ zül - bár csodálta Michelangelo emberfölötti titánjait, szibilláit - Rembrandt és Velasquez volt, akik a hétköznapok egyszerű embereit tud­ ták áhítatot keltő, költői magasságokba emelni. Művein szűkebb világának - Balassagyar­ matnak, s a környező falvaknak - lakóit, pa­ rasztembereket, egyszerű kisembereket, asz­ szonyokat, szomszédokat örökítette meg. Fi­ gurális helyszínei kiválasztását döntő módon befolyásolta származása, a földműves család öröksége. Számára ez az életforma volt a legkedvesebb és legértékesebb. Hiszen a pa­ rasztember tökéletes összhangban, harmóniá­ ban élt a természettel. Szerette s becsülte a 171 �palócföld 9 2 /2 termőföldet, az állatokat, értett hozzájuk. Éle­ tét kitöltötte, megnemesítette a teremtő munka s annak öröme. Ezt a harmóniát tartotta Farkas András a legfontosabbnak, s maradéktalanul tudta megjeleníteni alkotásain. Emberalakjai nem szépek. Arcuk meg­ gyűrt, derekukat meggörbítette a munka. Mégis szép a “kemény vágású ránc” arcukon, hajlott hátuk ellenére sem törődöttek, eleset­ tek. Nehéz léptűek, zömökek, mégis nemeseb­ bek, mint Millet kétes idillt sugalló figurái. Méltóságteljesek, kevés mozdulatúak, szűk­ szavúak; erőteljes és örök érvényű típusok. A művész néhány kifejező mozdulattal, arcvo­ nással jellemez, mégis mindent elmond róluk. A háttér - kis házak, pajták, faluszéle vagy szántóföld - szintén jelzésszerű, mégis hite­ les. Az alakok a gyakran alacsony horizont előtt szinte megnőnek, felmagasztosulnak. Farkas András festményeinek színvilága szándékosan visszafogott. Alapozatlan papír­ lemezre, mégpedig egyszerre festette kompo­ zícióit. E módszerrel a vízfestményhez, pasz­ tellhez hasonló hatást ért el olajképein. Szíve­ sen használt földszíneket, a barna árnyalatait - ebben is a távoli mestereket, Rembrandtot, Velasquezt követve - festményei mégsem sö­ tétek, reménytelenek. Földműves őseihez hasonlóan rosszul érezte magát a városban, lélekben falusi em­ ber maradt, Ő azonban ecsettel közeledett a szeretett földhöz. A természet ölén élő embe­ rek mellett szívesen festette, rajzolta magát a természetet. Ugyanazzal az alázattal közelített tárgyához - elsősorban az ipolymelléki tájhoz -, valamint figuráihoz. Tájképei - akvarelljei, raj­ zai - lazább, pasztózusabb ecset, vagy tollvoná­ sokkal készültek, mégis az előbbiekhez hasonló­ an összefogottságot, harmóniát sugároznak. Tájképein az apró részletekben is érezzük az erőt, a végtelenséget. Az ártéri erdők, a dombos táj nyugalmát a madarak, fürdőző lo­ vak, a kis házak, a nyugodt mozgású emberek nem zavarják meg, inkább kiegészítik, telje­ 172 sebbé teszik azt. A vonalak, színek, formák összhangja a romlatlan természet költőiségét sugározza. Még a düledező, omladozó pajta is poétikus Farkasnál. Tájképei sem idillikusak azonban - csupán a körülöttünk lévő, szinte ész­ revétlen szépet szeretné megmutatni a művész. Mesterien bánt nemcsak az ecsettel, hanem a tollal is - apró vonásai nyomán kirajzolódik szemünk előtt a felhő járása, a falombok zúgása, a fű zizegése. Szigorúan ügyelt mégis az ará­ nyokra - grafikái nem szárazak, aprólékosak. A rajz, a festészet, valamint a tanítás mel­ lett Farkas András életét az irodalom töltötte ki. Az írott szó szerepe pedig számtalan il­ lusztrációra ihlette. Alkotói felfogásához hí­ ven elsősorban a magyar- s a világirodalom klasszikusai ragadták meg képzeletét. Szerette a magyar múlt neves literátusainak - Balassi Bálintnak, Pázmány Péternek - verseit, írása­ it. A múlt század hazai irodalmából a világvi­ szonylatban is örökérvényű, időtálló Petőfi-lí­ rához, s a madáchi Tragédiához (utóbbihoz több változatban is) készített illusztrációkat. Széles körben ismertek Babits Eratojához ké­ szült leheletfinom, érzékeny rajzai. A világirodalom lírikusai közül - többek között -, kedvvel illusztrálta Villon olykor fanyar hu­ morú, olykor tragikus hangú balladáit. Külö­ nösen szerette, szívesen olvasta és öntötte gra­ fikai formába az orosz klasszikusok - Doszto­ jevszkij, Tolsztoj, Csehov, Gorkij és Gogol regények, novellák jeleneteit. Szövegképei kitűnő, tömör jellemábrázo­ lások. Technikájuk, megoldásaik skálája rendkí­ vül széles - a formákat csupán jelző, finom kör­ vonalaktól az erőteljes, vibráló tollvonásokon át a pasztózus, foltszerű hatásig terjed. Egy-egy történelmi kort felidézve felhasználja a korabeli művészeti stílust, saját, egyéni formakincsébe beillesztve. Ezzel hiteles és jellemző atmoszfé­ rát teremt, egy-egy grafikai lapon cselekménysorokat, az írott szöveg lényegét összegezve. “Meghallani a kor üzenetét, hozzásegíteni az embert kora megismeréséhez, keresni az �igazságot.” Ez a mondat nemcsak Farkas András tok. Mindegyiken ugyanazzal az örömmel, át­ illusztrációinak, de alkotói felfogásának, útkere­ éléssel dolgozott. sésének, egész életpályájának mottója is lehetne. Ízig-vérig nógrádi festő volt, s annak is Kereste a művészet igazságát. Vitába vallotta magát: nem melldöngetve, hanem eb­ szállt mindazokkal, akik a művészet feladatá­ ből fakadó íratlan kötelezettségeit átérezve nak a megdöbbentést, sokkolást tartották. Az volt az. Látóköre, alkotói intelligenciája azon­ “anarchikus”, széttöredező felépítésű festmé­ ban túllépte Palócország határait, s megóvta őt nyekkel, grafikákkal szemben a gondolatokat a provincializmustól. Nemcsak munkássága, ébresztő harmóniát, összhangot állította. Az személyisége is többrétű volt. Szenvedélyesen avantgarde, s a transzavantgarde elidegene­ szerette az igazat, dinamikus emberként heves dettségét az emberközpontú - ugyanakkor a vitákban is kiállva érte. Kedvelte a jó társasá­ természet belső egyensúlyán alapuló - világ got, melynek körében szívesen élcelődött, tré­ nevében tagadta. Nem alkalmazott bonyolult fálkozott. Önmagáról szólva azonban mindig jelképrendszereket, áttételeket — művei ön­ szemérmes volt, visszafogott. Gondolatait magukért, önmagukról beszélnek a humánum szép, ízes nyelven fogalmazta meg. nevében “emelik fel szavukat”. Ars poeticája szerint mindig olyant kíván És Farkas András mégsem élt “elefánt­ elmondani műveivel, mely szélesíti közönsé­ csonttoronyban”. Természetéből fakadóan ge látókörét, gazdagítja érzelmeit. - Festmé­ művészetéhez szervesen hozzátartozott az nyei, grafikái az örömet nyújtó harmóniára, életöröm, az élet igenlése. Művében a nagy- esztétikai értékekre, s embertársaink iránti formátumú festmények, “súlyosabb” grafikák tiszteletre ébresztenek. mellett megfértek a gyermekportrék, az anya­ Farkas András mondanivalója talán még ság gyengéd képei, a meztelen női test dicsé­ aktuálisabb, megszívlelendőbb lehet napja­ rete, kis, gyakran humoros életképek, vázla­ inkban, mint életében volt. 173 �Szabó Péter Farkas András törvénye Amikor hírül kaptam Farkas András halálhírét, első levertségem után sokszor meg­ hallgattam Lublini János 1537 és 1548 között keletkezett gyűjteményéből az egyik reneszánsz táncot. Ez a zene emelt ki összetörtségemből, s már a temetésre is e hangokkal a fülemben mentem el. Akkor még nem tudtam pontosan megnevezni, hogy miért találkozott össze bennem a reneszánsz dallam és a Farkas András halála fölött érzett gyász. Mi van ebben a gyászban, hogy a reneszánsz fejedelmi bevonulások zenei hangulatában kíván feloldódni? Ma már jól tudom, hogy a halál győzelme Farkas András fölött csak a viaskodás első felvonása volt, mert “Bandi bácsi” újra a küz­ dőtérre lépett. Képeiből falanxot alkotva állt fel, s így bocsátkozott a nehéz tusakodásba. A halálos öklelés megtört - győzelmet aratott a halál fölött. Tornapajzsait mappák őrzik, egyrészük lakások falait díszíti, s a tornapajzsok közül nem egy helyet kapott a most megjelent kiadványban, a Madách illusztrációit össze­ gyűjtő könyvben. Balassagyarmat festőfeje­ delme e percekben is diadalmenetét járja. Farkas András nem könnyen jutott hozzá a fejét koronázó diadémes festőbaretthez. Sze­ génységbe, sokgyermekes paraszti családba, kisebbségi sorsba született, ám súly alatt nö­ vekszik a pálma - szokták mondani - s az ő pálmája a különösen nehéz súlyok alatt külö­ nösen magasra növekedett. Közhelyszámba megy az a mondás, hogy a művészet nem csupán a természet másolása, hanem alkotás sajátos emberi törvény szerint. Farkas András törvénye, a természet lényegi dolgainak a fel­ fejtése volt. “Kevés vonallal, csak a lényegre koncentrálj!” - írta egy levelében. Hogy mit értett pontosan a lényegen, persze maga sem magyarázhatta meg tételesen, hiszen ösztönö­ sen érezte meg a valóság lényegét. De eljutott a lényegig. Hogy milyen törvény gyúrja át a természet elemeit műalkotássá? A reneszánsz, a manie­ rizmus, a barokk művészetelméleti irodalma a magyarázatot a különféle ideaelméletekben találta meg. A művész - úgy tartották - az isteni inspiráció nyomán az elméjében megfo­ gant ideát, előképet váltja át a rajz segítségével látható, konkrét műalkotássá. A természet konkrét formáinak felhasználását még azok az ideaelméletek sem tagadták meg, amelyek szerint az előkép a művész agyában a termé­ szettől függetlenül jött létre. Az ideát - úgy vélték - a művész a természeti formák ábrázo­ lásával fejezi ki úgy, hogy a természetből az ideának megfelelő dolgokat emeli ki, vagy mint például Grecoról gondolták, a természet formáit az ideának megfelelően torzítja. Farkas András koraifjúságától kezdve von­ zódott a múlt nagy klasszikus mesterei iránt. E lhangzott 1992-ben a M adách-ünnepségen, Balassagyarmaton A G em s o f the Renaissance M usic (Camerata Hungarica, 1976.) cím ű hanglemezen. 174 �Rokonalkatnak érezte magát Tiziannal, Brue­ gellel, Rembrandttal. Benne is megvolt Goet­ he szavával élve “a magasabb egzisztencia”, s ennek megfelelően tudott létrehozni valóban műalkotásokat. Amikor a nagy német esztéta az igazi műalkotásról szóló írását olvastam, egy sornál megakadt a tekintetem. A tökéletes műalkotás - fejtegeti - “még a legközönsége­ sebb dolgokkal is jelentőségükhöz és méltósá­ gukhoz illőn bánik: felette áll a természetnek.” Igen - döbbentem rá - kétségtelenül ez Farkas András művészetének legalapvetőbb ismérve. Ám még e megállapítással sem jutottunk elég közel Farkas András művészetének teljes megértéséhez. Hiszen a természet látszólag je­ lentéktelen elemeit már korábban is a műalko­ tás szintjére emelték. A francia impresszionis­ ták vezéralakja, Monet például több mint egy tucatszor festett meg egy szénaboglyát. Őt az optikai kísérlet miatt érdekelte a szénakazal, hogyan váltja az színértékeit a napszakok fényerősségének megfelelően. Farkas Andrást egészen más miatt foglal­ koztatták a természet látszólag hétköznapi összetevői. Az ő művészete elsősorban figurá­ lis művészet. Az egyszerű emberre figyelt, őket ábrázolta jelentőségükhöz és méltósá­ gukhoz illőn. Hordozott magában egy ideát, amely harmonizált egy tisztességben megöre­ gedett parasztember lelkével, egy hajnaltól sö­ tétedésig dolgozó földműves kitartásával, egy gyermekét szoptató anya odaadásával. S mert ezekre figyelt - milyen szépen mondja Goethe - művészete felette állt a természetnek. Farkas Andrásnak csodálatos képessége volt az alapvetően lelki tényezők kiérzésére, vizuális kifejezésére. Németh László azt írta Móriczról, hogy a nagy realista író alakjainak megformálásánál mindig a legszembetűnőbb külsődleges jegyekből indult el, innen jutott el a lényegig. Amikor Móricz Kaposvárott meg­ látogatta Rippl-Rónai Józsefet, az öreg festő éppen egy karosszékben ült, s csak annyit mondott köszönésképp maga elé nézve, “No...” S Móricznak ez az egyetlen komótos no szavacska elegendő volt arra, hogy kibont­ sa Rippl-Rónai József személyiségének lénye­ gét. Farkas Andrást ugyanígy a felület, a meg­ tört arc, a ráncos kéz, a gyűrt zakó, a hajlott hát juttatta el a lélek titkaihoz. S amikor ezekről szólt, már a lélek teljes feltérképezése birtoká­ ban kissé expresszív és kubista módon kezelte a formát a kiérzett ideának megfelelően. Farkas András stilárisan nem kötődött egyetlen mesterhez, egyetlen iskolához sem. A kezdeti Rudnay-élmény szinte teljesen eltűnt képeiről. Konokul haladt előre. Az a freskóha­ tás, amelyet az alapozatlan kartonra felvitt, vékony rétegű olajfestéssel ért el, s az a monu­ mentalitás, amely formafelfogását jellemezte, talán csak a hódmezővásárhelyi iskola némely művészével rokonítható. Világa lokális, de nem provinciális világ. Ahogy a téli németalföldi tájat Bruegel fedezte fel, és ábrázolta jelentőségéhez és méltóságához illőn, úgy a palóc tájat és embert Farkas András tette örökké. De hozzájárult ő még valami másnak a megörökítéséhez, továbbgondolásához is. Ma­ dách nagy drámáját. Az ember tragédiáját il­ lusztrálta több alkalommal. Madách elébe­ ment Farkas András szándékának, aki művé­ szetét arra tette föl. hogy a legközönségesebb dolgokban is a jelentőséget és a méltóságot keresse. A “göthös, tyúkmellű tekintetes úr” ahogy Jobbágy Károly Madáchot jellemezte levette Farkas András válláról a kutakodás ter­ hét, s elvezette színről-színre a jelentőshöz, a méltóságoshoz, a földöntúlihoz, a küzdelem­ ben megnemesült emberhez. Farkas András ismerte már a földműves parasztemberből in­ tuitíve kiérzett érték genezisét. Tudta jól, hogy azt egyedi töprengések, tapasztalatok, sokszor tragédiák érlelték. Az emberi megnemesülés folyamatának általánosított pannójában, a tra­ gédiában azonban sűrítve, egyetemes mivoltá­ ban, történeti visszatekintésben feszült ki előt­ te mindaz, amire az egyéni sorsok bemutatásá­ nál a nemzeti keretek között lett figyelmes. A magyar kultúra napja közelében a Him­ nusz kapcsán fejtegette Csoóri Sándor azt, hogy a remekművek csöndben is munkálkod­ nak s újabb és újabb helyzeteket teremtenek. 175 �Farkas Andrásban az 1950-es évek elejétől kezdve folytonosan új és új helyzeteket terem­ tett a Tragédia. A Tragédiához készült rajzok megjelent könyvének műélvezői végigkisér­ hetik Farkas András és a Tragédia viszonyában beállt változásokat: a kiadvány lapjain egyegy szín illusztrációi egymás mellett szerepel­ nek. Jobban, plasztikusabban érzékelhető így 176 a Farkas András szemléletében beállt változás. Jómagam a könyv bevezetőjében Lucifer fel­ fogásának változatairól szóltam. Farkas And­ rás szemléleti változása azonban a Tragédia szinte minden lényeges vonatkozását érinti, s ekkor mindnyájan a valódi művészet izgalmá­ val követhetjük nyomon a gondolati fejlődés állomásait. �palócföld 92/2 MÉ RLEG EN Tarján Tamás Szemmagasságban IV. Amikor a szerkesztőség megtisztelő fölkérésére írni kezdtem e sorozat jegyzeteit, arra is vállalkoztam, hogy a színházi évad fontosabb eseményeiről ugyancsak beszámolok. Ehhez most érkezett el az alkalmas pillanat, s nem is érzem műfaji határsértésnek, hogy a szezon eddigi, általam látott és egyértelműen jelentősnek vélt premierjeiről (háromról) e könyvkritikainak megismert rovat keretein belül írok. Ezek az elődások ugyanis a szó szoros, vagy jelképes értelme szerint szemmagasságban zajlanak. Főként az időrendbeni utolsó - amelyről legelsőként igyekszem véleményt formálni. (Másfél négyzetméteres színház) A magyar avantgard színjátszás jóságos fenegye­ reke. HALÁSZ PÉTER haza­ tért a nagyvilágból, hogy a Katona Jó zsef Színház K am ­ rájában megrendezze A KÍ­ NAI című, inkább szituáció­ sorozatnak, mintsem darab­ nak nevezhető művét. Kevés­ sel a bemutató után, február 22-én a televízió 1-es csator­ nája - Forgács Péter riporter és Sólyom András rendező­ operatőr munkájaként - érde­ kes és vonzó műhelyfilmet sugárzott a próbafolyamatról, tehát noha a színművet estén­ ként csak 70-80 ember láthat­ ja, mégis sokan tudomást sze­ rezhettek lényegéről. Így ar­ ról is, hogy Halász - maga tervezte díszletként - festett vásznat függesztett az ék alakban elhelyezett nézőtéri székek elé. Ezen a primitíven vagy fekvőalkalmatosság, piktorolt “mozivásznon” egy miliőjét, jellegét pedig álló­ operaház (vagy nemzeti szín­ vagy mozgóképek háttérvetí­ ház): elegáns-csilláros teátru­ tése alakítja ki. Ha a vetítés mi épület látható, nagyfülű például egy szemközti házat salátafejű. groteszkül karak­ vagy egy amerikai, közismert terizált férfiak és nők publi­ helyszínt villant elénk, hatá­ kumával, akik természetesen rozott térélményünk, locusmaguk is a színpadra (a szín­ érzetünk támad; ha a mozgó­ padi színpadra) merednek. A filmen fák szaladnak, akkor a Kamra közönsége tehát mint­ színpadon üldögélő személy egy “folytatódik” a festett kö­ mintha vonaton, magasvas­ zönségben, a festett színház úton utazna. A pindurka szín­ lelke, csodakapuja pedig az a pad nem érződik szűkösnek: mintegy 1,5x1 méteres - kis az említett leleményes trük­ függönykével szintén eltakart kök, fantáziadús képkompo­ - négyzet alakú nyílás, zíciók révén belefér az egész amelyben az ottani, s persze világ. A kis üres tér is szín­ egyben most már itteni színé­ házcsinálásra alkalmas üres szek megjelennek. tér - mondhatjuk Peter Brook A nyílás mögött vízszinte­ híres könyvcíme nyomán. sen és függőlegesen is osztott Mi szükség van erre a sa­ valódi színpadka húzódik, játságos, legtalálóbban tán amelynek “díszlete” egy-egy, bábszínházinak nevezhető csak részben látható ülő­ szcenírozásra? Miért készteti 177 �palócföld 9 2 /2 a rendező még a fekvő szék­ sor-piramis közepén ülőket is állandó nyaknyújtogatásra (nem beszélve a szélen letele­ pedettekről, akik az aprócska képkivágásban jobbára csak a túloldali történéseket szem­ lélhetik)? Mert A kínai - töb­ bek között - az emberi ki­ csinység és nagyság megjele­ nítése, az uralkodó részlet és a vágyott egész ütköztetése, a mindenkori torzó és a soha­ kori teljesség groteszk vias­ kodása. Ennek a színjátéknak a kétségtelen zsenialitás hal­ hatatlan remekműve, A cso­ dálatos mandarin bartóki mu­ zsikája ad foglatot: így a mindössze másfél négyzetmé­ tert befogó színpadkeret szim­ bolikus és misztikus kerete a zene. A monumentális, a vé­ gérvényes övezi a pindurkát, az alkalmit, a játékmódban is részint rögtönzöttet (más kér­ dés, hogy a Katona József Színház ezúttal is kiváló szí­ nészei, a rendező alakmását megformáló Máté Gábor, és a gyermekszínész Elek Józsa kivételével nemigen akarnak rögtönözni, kötetlen szöveget mondani, sőt Udvaros Do­ rottya szembetűnően rögzítet­ te szavait és mozgásának ko­ reográfiáját is). A játék szervező elve szükségképp a pars pro toto ősi ábrázolástechnikája. Mi­ vel a gyermeken (egy másik, még kisebb gyermeken) kívül színész emberfia teljes való­ jában sem állva, sem ülve, sem fekve nem fér el kis 178 látványfókuszban, a szereplő­ ket testrészeik képviselik, sőt olykor a testrészeiket is csak “meghoszabbító” tárgyak képviselik. Ez valóban vérbe­ li bábszínházi játékmód, egy­ ben filmes kompozíció, kép­ vágás. Tudvalevő, hogy vala­ mely bennszülött népcsoport kétségbeesett siránkozásban tört ki, amikor először láttak filmvetítést, s a vásznon önál­ ló életet élt egy emberi fej. Nos, itt aztán zenghetne a színház a bennszülöttek szent megrökönyödésétől - de bi­ zony a Kamra általában fiatal és vájtfülő publikuma sem fojthatja el meglepett szissze­ nését, kuncogását, amikor például csak egy hatalmas, begipszelt láb lengedezik a “rámában” (egészen oldalsó pozícióból esetleg látni, hogy a lábat egy kéz lengeti), vagy egy hosszan kunkorodó tele­ fonzsinór rángatózó idege röpteti egy monológ szavait (maga a beszélő ember rejtve marad a kulisszák mögött, ám az érzékeny mikrofonok éle­ sítve-torzítva közvetítik a hangját, akárcsak a színpadi színpad függönye mögötti egész műhelymunka zörejeit, a kávéscsésze kavargatásától az elharapott káromkodásig). Egyfelől roppant intim ez a zártság: otthonossá válik a néző számára a kicsinység nagyság, a “világban való el­ férés”, mint filozófiai és mo­ rális probléma, mint szabad­ ságprobléma; másfelől mu­ latságos a színészek igyekvő fészkelődése, hiszen már ket­ ten is alig férnek el - vagy alig férnek be - a szemma­ gasságban lévő “díszletdo­ bozba”. Ha az intimitás és az igyekvés hangsúlyosan ösz­ szetalálkozik - például a ren­ dező és a táncosnő szerelmeskedésekor - , akkor vég­ képp nem fojthatjuk vissza keserves mosolyunkat. Ha­ lász Péter szívesen mondo­ gatja: ő csak azt nem szereti a világban, ha szeretetlenséget talál benne. Ennek nem mond ellen kegyetlen figuramozga­ tása: hogy szereti egy kicsit nem szeretni az emberi ne­ met. Szereti szeretettel nem szeretni a homo sapienst. Az eredetileg amerikai nézők számára készült, jó öt évvel ezelőtt bemutatott A kí­ nai a kicsinység (és a “min­ den egész eltörött”) szimboli­ kájába az árvaság érzetét, föl­ oldásként pedig az együtt­ érzést, az aktív és segítő szá­ nalmat is belefogalmazza. A darab alcíme (magyar viszo­ nyokra átültetve): “...avagy a Katona József Színház színé­ szei megpróbálják színre vin­ ni A csodálatos mandarint.” Tehát csak megpróbálják: nemigen fog sikerülni nekik, sőt egyáltalán nem fog sike­ rülni, illetve amikor nem si­ kerül, éppen akkor tökélete­ sen sikerül... s akár sikerül, akár nem, nem nekik sikerül vagy nekik nem sikerül, hanem azoknak a komédiásoknak, akiket ők játszanak. Vagyis pontosabb azt állítani: a Kato­ �na József Színház színészei megpróbálják színre vinni egy félig-meddig alkalmi és féligmeddig amatőr amerikai színtársulat tagjait, akik megpró­ bálják színre vinni Bartók re­ mekét. Ez a szőrszálhasoga­ tás - vagy emelkedettebben: kettős, többszörös fénytörés ugyancsak indokolt: Halász nem kevés önéletrajzi ér­ vénnyel mesél arról a grupp­ ról, amelyben jószerivel senki sem tudja jól az. amerikai an­ gol nyelvet, hiszen a rendező magyar származású, a fősze­ repért tülekvő balfácán olasz ősöktől ered, és így tovább, egészen addig, hogy egy kí­ nait kellene ugyebár eljátsza­ ni... Maga a kínai egy árva szót sem ud az Újvilág nyel­ vén, éppen most “disszidált” hazájából, a Kínai Népköztár­ saságból, és a beilleszkedés első mozzanataként egy kis­ magnóról azt a roppant hasz­ nos nyelvlecke-mondatot ma­ golja, hogy “veled szemben a falon egy óra függ”. Ezt már tudná (noha nem értené), csakhogy mindig megretten, amikor a szalagról egy peda­ gógiai éthosztól fűtött sebes női hang ráparancsol: ezt most ismételje meg! A sze­ rencsétlen megismételné - és meg is ismétli! - , csak arról nincs fogalma, hogy most az ismétlés az ő dolga. A sokszo­ ros nacionális áttétel, a totális nyelvi kiszolgáltatottság, az óriásföldrész, a gazdag or­ szág háttérben fölmagasodó vetített képei és jelképei fo­ kozatosan ébresztenek rá az rukciókból egy kukkot sem emberi, felebaráti sorsközös­ értve, a saját legszemélye­ sebb szerelmi és testi felindu­ ségre: a világárvaságra. A kicsinység, az elve­ lásában eljátssza-elköveti a szettség csöppet sem mélabús színésznőn azt, amit a szí­ és lemondó - éppenséggel nésznő rendező-férje akart, virgonc és derűs bemutatása a de persze csak játéknak akart. darab. Az a megfontolás ve­ A finálé szép perceiben kitel­ zérli, hogy bár az ember ke­ jesedik a kicsinység és az ár­ ze-lába és füle-farka kilóg a va létbevetettség harmadik, neki rendelt (itt: rendezett) követő szólama: az ember szűkös élettérből, színtérből, nem ura szándékainak, nem a dolog fordítva is fölfogható: kormányozhatja akarata sze­ a végtelenül tágas és gazdag rint a történéseket, amelyek életet, a lehetőségeiben, rög­ azonban végülis éppen úgy tönzéseiben korláttalan em­ történnek. A kínait minden bert lehetetlen betömöszkölni maszk nélkül játszó Kaszás - mint állatkert-színházi bá­ Gergő a próbákon - próba­ mulnivalót - egy színpadnak képp - gyermekkora palócos kinevezett kalitkába. Mire ezt tájszólásában is megszólaltat­ végiggondoljuk, már műkö­ ta az angolul nem tudó (tehát désbe is lépett ellenerőként az magyarul nem tudó), csak kí­ előadás paradoxona: minden­ naiul tudó (tehát magyarul tu­ nek ellenére még ilyen pici dó) címszereplőt. Feledve az térbe is belefér a teljes élet, emlékezetes előadás néhány belefér a játék-atommagba az lanyhultabb, sőt akár dilettan­ univerzum. Elfér A csodála­ tizmussal rémisztgető epizód­ tos mandarin zenéje mellett a ját, kell-e ennél a “palóc an­ mi fülünknek (és Bán János golságnál” beszédesebb ösz­ finoman parodizált előadá­ szegzés A kínairól - és éppen sában) eléggé szörnyűsége­ a Palócföldbe...? sen ható kínai szerelmi dal (amelyet szegénynek egyet­ lenegyszer sincs módja vé­ gigénekelni). megfér a zené­ (Tenyérnyi színház) A kí­ vel és a zene elleni zenével az nai, mint láttuk, “színházi a magány-muzsika, amelyet a színház”; olyannyira, hogy az sorstalanul titokzatos sorsú elején az ébredező művészpár Papp Zoltán szólaltat meg még packázik is a közönség­ hangszerén, és belefér az el gel: mi a fenének ültek ezek nem játszott Mandarinba a be ide, mikor mi épp a színpa­ tragikus és felemelő példázat don aludtunk? Mi a túrót pro­ minden csodálatossága - mi­ dukáljunk nekik, ha már egy­ vel a kínai szerepéhez próba­ szer itt vannak? Netán sem­ játékra invitált kínai az inst­ mit, hisz a jegyet már megfi­ 179 �palócföld 9 2 /2 zették, hát üldögéljenek a pénzükért? Vagy adjuk elő A csodálatos mandarint! Eset­ leg éppen most vigye színre a darabbeli rendező azt a dara­ bot, amely már régóta forog a fejében, egy vászonra festett opera díszletével, másfél négy­ zetméteres színapdnyílással, angolul nem tudó kínaival? Máté Gábor és Udvaros Do­ rottya kitűnő rendező-táncosnő párja azt csinálja, amit él, azt éli, amit játszik, s bár ők (a szí­ nészek) csak alakítják őket (a színházcsinálókat), legsajá­ tabb magukat inkább kell vi­ gyék színre, mint a szerepet (ezért is lenne oly fontos a kö­ vetkezetesen alkalmazott rög­ tönzés: a csinálás mint élés). Minden hivatás, mester­ ség akkor irányítja önmagára a figyelmet, akkor lesz ön­ vizsgálatának tárgya, akkor kíván intenzíven megmutat­ kozni, amikor az önmeghatá­ rozás gondjával, az önazo­ nosság válságával, a működés komoly nehézségeivel küzd. Ilyenkor a kitárulkozás egy­ ben a problémák megosztása, abban a reményben, hogy a betekintés talán orvoslást is jelenthet. Nem véletlen, hogy ma­ napság évada van a színházi színháznak. Önmagában vé­ letlenszerű lenne - együtte­ sen már tendenciát mutat, hogy A kínai első percében igyekeznek elsinkófálni a színházban-létet, azután meg minden szösszenést mint színházi jelenséget tűntetnek 180 föl; a Radnóti Színházban, a Hajmeresztő című “bűnügyi társasjátékban” szót adnak akár a legostobább krimifaló nézőnek is, és fölkínálják a nagyérdeműnek: tessék, pa­ rancsolj. válassz magadnak te gyilkost! - és valóban az lesz a gyilkos, akit az alkalmi nép­ szavazás többsége kijelöl; a Budapesti Kamaraszínház Mechanikus narancs előadá­ sában (A kínaihoz hasonló módon) az élet eljátssza azt, amivel a darabbeli író, új mű­ ve ideájaként, gondolatban eljátszik: és így tovább. A színház önmagáról való töprengése, ugyanakkor sok­ kal egyetemesebb mű A SZINHÁZCSINÁLÓ is. THOMAS BERNHARD, a nemrég elhunyt, diabolikus osztrák író néhány szereplős darabját a Budapesti Kamaraszínház Károly körúti “még­ kamarább” kisszínháza tűzte műsorára. Ezt a színházcsiná­ lásra meglehetősen alkalmat­ lan termet (amelyben, akár­ csak a Radnóti Színházban, egy ormótlan oszlopot kell mindig “eltűntetnie” vagy képbe komponálnia a díszlettervezőnek) mesterien ren­ dezte be Szirtes János: az első pillanattól fogva a játék szín­ helyén, a száznyolcvan lelket számláló ausztriai porfészek­ ben, Utzbachban érezhetjük magunkat. A szomszéd or­ szág falucskáihoz egyébként nem illő jelző ezúttal helyén­ való, mert az ócska fogadó­ ban mindent por lepett el, vi­ lágháború utáni, negyven-öt­ ven éve nem bolygatott por. Pedig törölgetnek itt tesséklássék módon naponta vagy hetente: még Hitler máig gon­ dosan kiakasztott képén is vé­ gig-végigszánt az alázatos porrongy. Ebben a tipikus vi­ lágvégi lomtárban, a vélhető érdektelenség és faragatlan­ ság kellős közepén mi mást is akarhatna előadni négyfős színésztársulatával - család­ jával - a vándor komédiás, “a nagy Bruscon”, mint A törté­ nelem kereke című grandió­ zus világdrámát?! Bernhard, a nagy pesszi­ mista Theatermachere szinte végigmonologizálja a dialó­ gusokkal, kis jelenetekkel csak itt-ott megtűzdelt előa­ dást. Ez a keserű, fölényes, kétségbeesett, kacskaringós, bölcs, nevetséges, szívenütő, alpári - tehát végletekből szőtt magánbeszéd a Brus­ cont játszó Sinkó László bra­ vúros mutatványa, a színházi évad eddigi legkiemelkedőbb eseményeinek, eredményei­ nek egyike. Legalább fél éves készülődés, tervezés, tanulás, ráhangolódás után lép be a Tolmár Tamás filmrendező által színre vitt előadás dísz­ letébe, a színházul kiszemelt fogadóba a színházcsináló hogy miközben önmagát tömjénezi és siratja, minden­ fajta emberi csinálás tökéle­ tes értelmetlenségét tárja föl. Kik a “macher” társai, “szö­ vetségesei”? Elbambult, meg­ csúfult feleség - az életben és �a színpadon is a legelretten­ tőbb “drámai anya” készsé­ ges, stupid, tehetségtelen, lá­ zadozó fiú- és lánygyermek a további szerepkörökre; és a közönség, a népség, az ala­ csony tömeg, amely persze legföljebb egy-két kóválygó lelket jelent, akik tévedésből talán kíváncsiak a híres álla­ mi színész, a mellőzöttségé­ ben most tájolásra, vándorko­ médiásságra fanyalodó “nagy” Bruscon vajon miként gyúrja egyetlen óriási vízióba az emberiség felemelő és bor­ zadályos történetét? (A mű egyébként Karl Kraus Az em­ beriség végnapjai című trgé­ diáját parodizálja, miközben osztozik Krausszal a “bugy­ borékoló moslék”, a társada­ lom megvetésében.) Sinkó játékának és az elő­ adás mívességének jelzésére, értékelésére elegendő elmon­ dani azt, amit nem ő játszik el. Ez a művészgőgtől tajték­ zó, kiskirályoskodó hajlamú, de nagyonis józan eszű férfi szeret parancsokat osztogat­ ni, s az esti előadás helyszíné­ nek kijelölése, biztosítása, berendezése is elemi létérde­ ke, hiszen immár a betevő fa­ latja - a húsleves, az ásvány­ víz - függ attól, elsóznak-e néhány jegyet a minden bi­ zonnyal szánalmas, tehetség­ foszlányokat cibáló attrakció­ ra. Vallai Péter - ő is vendég­ művész a tudatosan nagyon sok társulaton kívüli tagot foglalkoztató Budapesti Ka­ marában - játssza azt a méla, lassú hentest-kocsmárost, aki ASCHER TAMÁS kaposvári mintegy megtestesíti a publi­ rendezésében, már akkor is kumot, és úgy-ahogy eleget is lenne nagy színház. Vagy for­ tesz Bruscon igényeinek. Val­ dítsuk úgy a szót, hogy az lai fásultságtól, primitívségtől évad egyetlen nagy színháza o rdító némaságára is szükség Ascher mesterműve a Csiky van ahhoz, hogy a kopottas Gergely Színházban? (Volt eleganciájú ősz úrból, a vala­ azért más is az elmúlt hóna­ mikor tán talentumos színész­ pokban; Gothár Péter A kez­ ből előlávázzon a kétségbeej­ det vége című “világszínvo­ tően röhögtető bernhardi élet­ nalú semmivel” gazdagította a Katona repertoárját, Ács Já­ szidalom. A kínai színészei nem ját­ nos finoman csipkézett lélek­ szották el a játszanivalójukat, tani darabot - Szabad zóna és mégis színre került A cso­ rendezett ugyanitt, két szi­ dálatos mandarin. Bruscon, a nészből lett rendező, Mácsai színházcsináló az isten háta Pál és Funtek Frigyes figye­ mögötti Utzbachban, és Hit­ lemre méltóan értelmezte újra ler “háta mögött” is megcsi­ - a Madách Kamarában, illet­ nálja a színházát - ám amint ve a Nemzetiben - Örkény elkezdi, már vége, mert amit István két művét, a Pisti...-t a disznók nem tudlak szétrö­ és a Tótékat A vidéki szín­ fögni. azt elmossa a zivatar... házi gépezet mintha nehezeb­ ben lendült volna bele a sze­ zonba.) Petri György új, kiváló (Nagyszínház) Az előbbi­ fordítását felhasználva Szé­ ekben két stúdióelőadásról kely Gábor nem is olyan ré­ esett szó; ma ezekben a kis gen Cserhalmi Györggyel a fészkekben érdemes mele­ címszerepben vitte színre az gedni. “Bealkonyult a »nagy« embergyűlölés tragikomédiá­ színháznak, a »nagy« előadá­ ját. Nála az alapvetően érté­ soknak - a Katonában is” - kes, megbecsülésünkre érde­ írta Koltai Tamás, épp Halász mes főszereplő teljes joggalPéter rendezése kapcsán. Bár undorodott a perc-emberkék van igazság a megállapításá­ sietős, talmi, harsány világá­ ban - főleg ami a tendenciá­ tól. Székely - akkor még nem kat, a szembetűnő jelensége­ tudtuk: hosszabb időre elbú­ ket illeti -, valószínűleg ő is csúzva a hazai színházi ren­ csak félkomolyan, ironikus dezéstől, odahagyva a Katona éllel vetette papírra vélekedé­ József Színház igazgatói szé­ sét. Ha semmi mást nem já­ két is - némiképp alteregónak szanának ezidén nagyszín­ fogta föl a mizanrópot, aki házban, mint A MIZANT­ nem érti, miért gyűlölik, ho­ RÓP című Moliére-darabot lott ő csak gyűlöli azokat, 181 �palócföld 92/2 akik őt nem értik. Az atléta Cserhalmi a pompás fizikum­ hoz az intellektuális izzást is hozzáadta: e minta-ember tá­ vozása, kivonulása arculcsa­ pásként érte a maradókat, a társadalmat. Akiket ittha­ gyott, azok persze nem na­ gyon mérték föl a vesztesé­ get, s észre sem vették, hogy mekkora e(morális) pofon csattant. Gyűlölni a nem-értőket, nem érteni a gyűlöletet: Szé­ kelynél a 22-es csapdája is ál­ dozatokra várva tátotta ki a száját. Ascher rendezésében más a kelepce, és egészen más típusú a főszereplő, sőt a szereplők teljes köre. Olyan mai, tágas, előkelően lepusz­ tult, értelmiségi módra ren­ detlen polgári lakásba tették át a cselekményt, amelyet fő­ leg a nagyvárosok egyetemis­ tái, bizonytalan korú és eg­ zisztenciájú öregdiákjai, a ha­ lálukig “induló tehetségnek” maradt kallódók népesítenek be, valamilyen módon elcsak­ lizva-elörökölve a bérle­ ményt a szülőktől, öreg nagy­ bácsiktól, az eltartási szerző­ dés halottjaitól. Ascher köze­ lebbről meg nem határozható állandó farsangolásban ját­ szatja A mizantrópot (nem szilveszter van, hiszen a jele­ netek közt idő telik, csak a hangulatmaradék szilveszteri, a nekiszabadultságra utalnak a színes cafrangok: az egész életvitel konfettis, lampio­ nos). A fiatalember-hősök minden teketória nélkül a mai 182 “ifjú kíméletlenek” ismerős öltözékekbe bújt, ismerős hajviseletű képviselői. Jobbrosszabb törtetők, az erkölcs cinikus mókamesterei, akik már egymás számára sem na­ gyon tartogatnak meglepeté­ seket: már kölcsönösen följe­ lentették, legyilkolták, meg­ mentették egymást, vérszer­ ződlek, együtt vállalkoztak, közös nőket közösen és kü­ lön-külön szeretgettek és rúg­ tak ki, pojácáskodtak, önsaj­ náltak, néha tán valami jelen­ tőset is alkottak... Telt az éle­ tük. Dokumentumfilm nem lehetne hitelesebb, mint ahogy Ascher hajszálponto­ san instruált, invenciózus szí­ nészei elénk tárják ezt a galé­ riát, a koptatott rongyok, a tarka színek, az elegáns cuc­ cok külső divatbemutatójá­ val, és a taszító veselkedés­ formák, jellemek benső kol­ lekciójával. Még ebből a csoportozatból is kiemelkedik Molnár Piroska hibátlan szo­ borműve az öregedő, kielégí­ tetlen, álszent, gazdag, a fia­ talabbakhoz törleszkedő asszony alakjában. Az előadás alapkoncepci­ ója. hogy a címszereplő csak alig-alig jobb ennél a bandá­ nál. Ascher, aki legtöbb mun­ kájában - legerősebben a csu­ pa Platonovot színre léptető Platonovban - szívesen mond szigorú véleményt egész ge­ nerációjáról, a bírálat körén belül tartotta az embergyűlö­ lőt is, akit Lukáts Andor for­ pust: az egyetemen szép jövőt jósolnak neki, első díjat nyer a diákköri konferencián, talán benn is marad a tanszéken, nem marad benn, munkahe­ lyeit váltogatja, szabadúszik, biztos hajléka soha nincsen, öreg aktatáskájában a fogke­ féjét hordja és egy tucatnyi könyvet, a könyvek felének elolvasására sohasem jut ide­ je; észre sem veszi, és már el­ múlt negvenöt éves. Mégsem nőtt be a feje lágya. Lukáts szikár, aszkétikus férfit láttat, s már maga az aszkézis is mindig Janus-ar­ cú: egyszerre vonzó és taszító a fájdalomig túlcsigázott ön­ fegyelem. Kétségkívül erköl­ csi orákulum az embergyűlö­ lő - de kissé embertelen em­ ber is. Nem tudja “az emberi­ séget, hisz ember vagy, ne vesd meg” igazságát. Ítélőe­ rejének humortalan radikaliz­ musa, semmilyen kompro­ misszumot, külszínt, játékos­ ságot. lazaságot nem toleráló haragos végletessége nem­ csak tisztítótűz lehetne a gyarlók számára (ha egyál­ talán óhajtanának megtisz­ tulni; ha tudnák, mi az), de el is égethetné még a szerette­ it is. A mártíriumként birto­ kolt igazság - sokaknak lehet erről kellemetlen tapasztalata - állandó lelkifurdalásban tart­ ja a környezetet, pontosabban megintcsak azokat, akiknek van lelkük, viszont nincs igazi okuk a furdalásra... Felibe-harmadába kivite­ lezett előadásaink közt öröm �nézni ezt a hibátlanul precíz, fájdalmasan szép, önvizsgá­ latra késztető művet. A szín­ nek azok a zugai is élnek, azok is berendezettek, ame­ lyek szinte rejtve vannak a szem előtt. Érvényes ez a ru­ hák, a kellékek, a gesztusok arzenáljára is. Le Misanthrope, vígjáték - írta Moliere az árkusra, és folytatta a szereplőkkel: Al­ ceste, szerelmes Célimène­ be; Célimène, szerelmes Al­ ceste-be... Ebből lett Az em­ bergyűlölő kaposvári drámá­ ja, ebből a szerelmesek szakí­ tása, Alceste reménytelen tá­ vozása a nagy semmibe - és a hatalmas űr a hatalmas szín­ padon. 183 �H o rp á csi S á n d o r Ardamica Ferenc: Tejszínhabos halál Két éve olvastam Ardamica Ferenctől egy kitűnő novellás kötetet (Anyám udvarlói). Tele volt feszültséggel, keserűséggel, élettel, a csehszlovákiai magyar valósággal. Mintha nem ugyanő írta volna, már mint ezt az új kötetet, a Tejszínhabos halált, amelynek a címlapján az élveteg női arc fölött olvasható az alcím, erotikus novellák. Nem értem ezt a reklám­ fogást, illetve, ha megértem nagyon elszomorodom miat­ ta. Boccaccio Dekameronját, Apuleius Aranyszamarát, Zo­ la regényeit vagy Maupassant novelláit - annak idején nem így reklámozták, mégis min­ denki tudta miről szólnak. A szerelemről, a testiről és ter­ mészetesen hol elegánsan, hol ízesen-cselfesen, hol vas­ kos-szókimondóan. A téma mindig eladható, mindig iz­ galmas. Csakhogy száza­ dunkban történt valami rette­ netes. Az emberrel és a szere­ lemmel. A tabuk elvetésével eltűnt, elveszett a titok, a fel­ ismerés és a másikra találás remegő izgalma, az a varázs­ lat, ami később felmelegíti emlékként - a Philemonok és Baucisok szívét. Nem Ardamica valóságis­ meretével van bajom, hanem a stílusával. Eldurvult, s olyan mint azé a kamaszé, aki azért trágár, hogy felnőttnek 184 lássék, hogy megbotránkoz­ tasson. A hat novella mind “arról” szól, a kéjről, a kielé­ gülésről, a titok hiányáról. Mondanám, hogy a kimond­ hatatlanról, de Ardamica most nagyon is bőbeszédűen kimond mindent, ahelyett, hogy ábrázolna. Szinte mármár fecseg. A legbántóbb ez a Szépségkirálynő című novel­ lában, a Tejszínhabos halál­ ban. Azért bántó ez, mert mind a hat írásban benne egyegy kitűnő novella magja, ha úgy tetszik csontváza. A Szépségkirálynő címadó hős­ nőjét megválsztották szép­ ségkirálynőnek. Későbbi há­ zassága tönkre megy, amikor az anyósa (a papné) megtudja ezt. A szerencsétlen nőtől el­ veszik a gyerekét is. Inni kezd, s mintegy kompenzá­ landó az elveszített fiát ka­ maszfiúkkal kezd “anyáskod­ ni”. Hajdani szerelme, rajon­ gója döbbenti rá, hogy ez a perverzitás csőd. De teszi ezt oly durván, bőbeszédűen, hogy elveszi a történet hitelét. A Tejszínhabos halál ka­ maszlányhőse is valós élet­ helyzetet ábrázol. Pszicholó­ gusok, pedagógusok, de értel­ mes szülők a tudói, hogy a gyerekeknek is van erotikus játéka, szexuális élménye. Arankát a nagyi apja lovagol­ tatta a térdén kicsi korában, s - akkor még tudatlanul - ero­ tikus élményt (a tejszínhab édességét) jelentett a kicsi­ nek, később ő maga idézte elő a szék karfáján, majd a kerék­ páron. Ez okozza a halálát is: orgazmusa elszédíti, elüti egy autó. Tipikus kamasztörténet az Oktávia. A szép csitri profi nőként bolondítja magába és elégíti ki az osztálytársait. De Ardamica nem a kamasszere­ lem líráját írja meg, hanem a kamaszfiú találkozását a nős­ ténnyel. Nehéz elhinni, mert moti­ válatlan az Eleven tükrök. A �szépasszonyról kiderül, hogy rossz anya. A nagyszülők ne­ velik tizennégy éves koráig Vincét, aki amikor ismét ha­ zakerül már nem az anyját, hanem a hódító nőt látja. A slusszpoén kitalálható: az asszony megkóstolja a részeg fiát. Tragédia ez? Az is lehet­ ne, de Ardamica empátia nél­ kül szemléli a figuráit. Nincs túl jó véleménye a nőkről, ki­ csit sajnálja a férfiakat. - A Palifogás-ban pl. felcsillan­ hatna a humor, némi irónia. A szállodába igyekvő férfit le­ szólítják az utcán, s hősünk csak reggel döbben rá, hogy az adakozó nő kifosztotta, miután a kamaszlányát is be­ dobta az üzletbe. Tanulság: még mindig olcsóbb a szállo­ da? A megállók, állomások történte is utcán kezdődik, ágyban folytatódik. A sokat próbált, kiégett nő játszik a nős férfival, aki még szereti, de már unja is a feleségét. A befejezés valószerűtlenül tragikus: a nő (forgalmista) karambolt okoz, mikor a fér­ fi (telefonon) szerelmet vall neki. Összegezve azt mondom, hogy minden történet nyomo­ rúságos. Az erotikum Arda­ micánál nem örömforrás, ha­ nem törtsorsú emberek egy­ máshoz sodródása, mohó, kétségbeesett egymásbaka­ paszkodása. Semmi köze a manapság divatos rózsaszín, pornó, szex-könyvekhez, en­ nél jobb író Ardamica, de (még?) nem elég profi, hideg, cinikus ahhoz, hogy ezeket a műfajokat jól művelje. Nem tudjuk az erotika titkát. Néha egy-egy Rossini áriában több erotika van, mint Ciccolina összes idétlenkedésében. Az igazi nők (írók) mindig is tud­ ták, hogy a kendőzés, a taka­ rás, a sejtetés sokkal izgalma­ sabb, mint a vaskos mutoga­ tás, kimondás, nevén neve­ zés. Hiszem, hogy Ardamica is tudja ezt, s visszatalál igazi hangjához. (Nap Kiadó, Po­ zsony 1991.) 185 �palócföld 92/2 Tóth Sándor Kövek és pillangók ( 2.) Keresztutak nyomában: Debercsény A Galga völgye és a Zagyva folyócska között fekvő települések sokasága is őrzi az ősi Nógrád jónéhány emlékét: Hollókő világ­ rangot vívott magának, Mátraverebély irodal­ mi és kő-emlékei elsősorban a szentlászlói mondakörhöz kapcsolódnak, bár megfejthe­ tetlen talány a gótikus templom kősírja... Tájba tagozódva Debercsény jelentékte­ lennek tűnik, a múltra csupán egyetlen 18. századi harangláb emlékezteti az utókort - de mellette újat állítottak. Akkor került sor erre, amikor a 80-as évek elején fölmerült az igény: templom is kellene a kis településnek, amely­ ről a múlt században Mocsáry Antal ezt je­ gyezte meg könyvében: “elegyes falu”. Tíz esztendeje kétszázan lakhatták, azóta talán még kevesebben. Ezért is elgondolkod­ tató a népszándék, amely nem mondott le ar­ ról, hogy Úr-hajlékot építsen, sanyarú időben, igaz, már a lágyabb diktatúra hónapjaiban, ami azt jelentette: az akkori államhatalom (szolgája: az Állami Egyházügyi Hivatal) hal­ lani sem akart új templomról. Papnak, építész­ nek kellett leleményesnek lennie, amikor be­ jelentették: nem új épület készül, csupán a rozoga iskola megfelelő helyiségét alakítják át, hogy ott hetente továbbra is misézni lehes­ sen. Marosi Gábor építész persze “túllépte” az engedélyezés határát, és remek épülettestet tervezett, amely aztán a falucska legékesebb 186 hajléka lett: “kívül sugalmas, belül nyugal­ mas”. 1984. szeptember 2-án fölszentelték a templomot, megáldották a haranglábat. A szertartást a váci püspök végezte, de jelen volt a település szinte valamennyi tagja, távoli vi­ dékek vendég-sokasága, és ott volt Nógrád megye festőművész szülöttje: Bakallár József. Szent Erzsébetről festett expresszív hatású fő­ oltárképében már akkor gyönyörködhetett mindenki, amely a szakrális és a profán finom harmóniáját sugározza; kifejezése, formake­ zelése erőteljes, a kontúrozott vonalak miatt kompozíciója lírai töltésű, a figurák pedig mintha a palóc tájból “léptek volna” a képre... Ha ez a művészi alkotás gyönyörködtet, a szikár tér oldalfalain elhelyezett Via Crucis táblaképei megráznak: lírából a drámába ezút­ tal átmenet maga a tér, amely Marosi Gábor valamennyi tervezésében mindig egyértelmű, törésmentes; csak ott “kerekít” a tervező, ahol az építészeti adottság kényszeríti. Azt valljuk: a romanika a maga zömöksé­ gével, tömbszerűségével képes “érzelemre hangolni” (gondoljunk nagy katedrálisok ha­ tásaira) így ez a romanika nemes stílusát kö­ vető modern felfogás is valóban átmenet a statikus állandóság és a mozgás drámai pilla­ natai között. Bakallár József Kereszt útja szintén fölke­ rült a falfelületekre, mire elérkezett a templom átadásának napja... �palócföld 92/2 Ez a különben drámai alkatú művész rend­ kívül szerencsésen egyesíti a nagy- és a pro­ vinciális művészeti hagyományokat. Tájké­ pei, a feszületek, az útmenti szegélykövek, fái, állatai úgy rendeződnek kompozíciókká, hogy a megbújtatott táji élmény egyetemessé válik. Átalakul, transzponálódik a falusi ember sorskérdése, és magyar kérdéssé válik. A Via Crucis képsora mellé leginkább Ju­ hász Gyula Tápai Krisztus című versének strófái illenek, felmutat­ va az 1980-as évek első feléből, s még korább­ ról a belső tragédiákat... Mint minden Ke­ resztül, a debercsényi is a fájdalom apoteózisa, Isten-fia alázatának és szenvedésének vizuális fejtegetése. Válaszadás a legmélyebb teológiai kérdésre: a passió-út közösségi és egyéni át­ élésére. Bakallár erős­ sége elsősorban a kezek játékában lelhető fel. Ő maga vallotta: a kéz mindent kifejez, ha a legalkalmasabb pilla­ natban tetten érjük. (Ezt igazolja legújabb Ke­ resztútja is, az ország legnagyobb táblakép-sorozatán, az érdi temp­ lomban, amelynek tervezője ugyancsak Maro­ si Gábor.) A debercsényi táblákat szemlélve tehát legérdemesebb a kézből kiindulni. Bakallár 14 helyett 15 állomást festett meg; nála a feltámadás-jelenet sem maradhat ki a stációkból. Vagyis az optimista keresz­ tény alkotó nem csupán az ember győzelmé­ ben hisz, minden nyomorúságban, mgpróbál­ tatásban a történelem kemény útján, hanem mindenekelőtt az isteni jelenvalóságban. Ez a kozmikus távlat határozza meg a 15. stációt, a resurrectiót. Alakok egyenértékű társaiként trombiták, kezek beszédesen vallanak arról, amit a teológia Isten dicsőségének nevez. De miféle dicsőség ez? - Alázatból fakadó. An­ nak dicsősége aki, mint korunk esztéta teoló­ gusa, a francia Varillon írja: “egyedül szeretet akar lenni. Ez a dicsőség: súly”. A héber ka­ bod első jelentése szerint. Vagyis: “nem a bir­ toklásé, mégcsak nem is a birtoklóé”. Kissé dadogva azt mondhatnók: “az önmaga súlyá­ nak könnyítéséből örök­ től született lelki súly”. A szereteté. Ebben a fogalomban összesíthető minden szenvedés magyarázata. A keresztény mű­ vész csak ennek a meg­ közelítésére vállalkoz­ hat, ha a bibliai szenve­ déstörténet képi megfo­ galmazására törekszik. Keresztény életérzés nélkül nem lehet hiteles passió-értelmezés. A 15. állomás pedig magyarázata-szintézise az előtte sorakozó tizen­ négynek, amelyek közül artisztikus megoldásá­ val, gondolati egyszerű­ ségével kétségtelenül a Jézus harmadszori elesését ábrázoló táblakép emelkedik ki. A40x30-as nagyságú képfelület monumentális hatású. Térrövidülésben mutat­ ja az első Emberfiát, aki keresztjére hanyatlik. Szervesen illeszkedik egymáshoz valamennyi figurális és tárgyi vonal, s már-már azt sugall­ ja: aki harmadszor is ugyanattól a súlytól ha­ nyatlik a porba: eggyé válik a súllyal; úgy vállalja, hogy már nem különböztet, mert “Is­ ten megtestesülve és meghalva lemond a di­ csőségről, de kinyilatkoztatja azt a Dicsősé­ get, amely túl van a dicsőségen”. 187 �palócföld 9 2 /2 Valóban olyan mélység ez, amelyre nem lehet többé kép. fogalom. Csak a “Kereszt evidenciája” helyettesíti. Ebben érezzük a harmadik elesés mélységét, mintegy legfonto­ sabb előkészítőjét a kereszten függésnek, amelyen a grünewaldi kezek és a halott arc középkori misztikusokat idéznek, köztük Eck­ hart “alázat teológiájának” legfontosabb “té­ ziseit.” Bakallár merészen vállalkozik a holt port­ ré festői elemzésére. Milyen ez az arc? Lehet, hogy egy környék-falu jellegzetes fiatal férfiar­ cának álírása: az erő még kiül a csontívekre, de már távozni készül megadón, szelíden. Ez Bakallár művészetének egyik utolérhetetlen ér­ deme. Ehhez bizony alapos karakter- és életismeret szükséges, a kö­ zösségben élés elemi él­ ménye, amely nem kí­ vülről rakódik az emberi lélekre, hanem belülről hódítja meg azt, s teszi a közösség elszakíthatat­ lan részévé. Angyali ez az arc, holtan is. Magyar arc, amelyhez kommentárt csak történelmünk fűz­ het... Bár lírai hatásról szóltunk a főoltárképpel kapcsolatban, ha szerves egészben próbáljuk a stációkat egymáshoz rendelni, nem érzünk ar­ tisztikus törést. Gondolatilag a fölfelé segítő emberi jóság sugárzik mindenfelől, a töretlen hit, reménység ars poeticaja, annak igazolása, hogy a századvég szorongatott esztendeiben is élt a hazai szakrális művészet legigényesebb irányzata, éltek (élnek!) alkotók, akik nem tet­ tek mást, mint a török idők szorgalmas feren­ 188 ces barátai, licenciátusai: terjesztették a Jóhírt, ahogy lehetett. Énekfüzetek vagy képek? Mindegy. Szó és vonal örökkévalóságában a belülről üzenő vágy bontja ki mindenkor an­ gyali szárnyait. Bakallár, mint annyi kép festője: fra Ange­ lico-i lélek. Szépségeszménye ösztönösen ra­ gaszkodik a rilkeihez, amikor a költő az An­ gyalról ír verset. Debercsény templomának keresztútját járva sem gondolhatunk másra: Hogyha kiáltok, szóm­ ra ki hallgat az an­ gyali rendekből s ha hirtele­ nűl a szívére venne is egy közülük: elenyésznék létem erősebb léte tüzén. Hisz a Szép­ ség semmi egyéb: a Szörnyű kezdete csak, amit épp hogy elvi­ selünk még, s egyre csodáljuk, mert közönyében megve­ ti úntan, hogy szétzúzzon. Iszo­ nyú minden angyal. Meglapulok hát s visszanyelem sötét zokogásom sóvárgó sikolyát... (Ford. Rónay György) Lehet, ez a stációsor a Palócföld sokszáza­ dos történetének egyetlen kiáltása, lehet az egyes emberek sorsa-jelképe, de mindeneke­ lőtt az az imádság, amely az elmúlt évtizedek­ ben is töretlenül buzgott fel, mint nógrádi tisz­ ta források zsoltára a Cserhátban, a Mátrában, a Karancsban. Ok és okozat összefüggéseit tekintve ez a nép mindig elsőként mondta ki: “Megsegít az Isten...” �palócföld 92/2 Brunda (Gusztáv Pokolból jövet Amikor megszülettem. 1906. február 20án, édesapám zsidó tanító volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a család rendkívül valláso­ san élt. Három hónapos voltam amikor édesa­ pám meghalt. Édesanyám is beteg lett, tífusz­ ba esett, nagyon sokáig feküdt és a betegség­ ből süketnémán kelt fel. Mondanom sem kell, hogy egy süketnémánál még akkor nem hagy­ hattak egy gyereket, mert különben az sem tanulna meg beszélni. A bátyám, aki tőlem tizenegy évvel koráb­ ban született, otthonmaradt, engem pedig menhelybe tettek. Édesanyám elhelyezkedett egy orvosnál szakácsnőként, de nagyon szegé­ nyek voltak. Akkoriban zsidó gyereket csak zsidó neve­ lőszülőkhöz adtak ki. Így kerültem el Nagyvá­ radról Sárrétudvariba egy szintén nagyon sze­ gény zsidó családhoz, másik két gyerek mellé, akik hozzám hasonlóan kerültek oda. Az egyik anyja elmebeteg lett, az apja elhagyta, a másik pedig talált gyerek volt, akinek az anyakönyvébe azt írták, hogy zsidó gyereknek lát­ szik. Kilenc hónapos koromban kerültem ebbe a családba és lettem kedvenc, “a kislány”, mert a fiúk négy évvel idősebbek voltak ná­ lam. Nagyon szerettek, de rövidesen kiderült, hogy angolkóros vagyok, ebből eredően csak hat éves koromban tanultam meg járni, ele­ mistaként. A nevelőapám karon hordott az el­ ső iskolai órákra. Gyengén, görbén nőttek a karjaim, a lábaim. A nevelőanyám minden es­ te két zsindely közé fáslizta a végtagjaimat istenem, micsoda gyötrelem volt -, és a bolt­ ban eltetette nekem a süveges cukor végét, mondván, hogy az csonterősítőt tartalmaz. Pe­ dig akkor nálunk az ételbe sem jutott cukor. Kitűnő tanuló voltam, ezért Báthori Bálint tanító úr a református iskola első elemije után felhívatta a nevelőapámat és közölte vele, hogy ő már nyugdíjba megy, de Isten ellen vétkez, ha nem taníttatja tovább ezt a gyere­ ket. A négy elemi elvégzése után, augusztus végén meghalt az apám és mire a zsidóknál szokásos nyolcnapos “ülésnek” vége lett, már lekéstem a zsidó polgáriból. Nem tudtak fel­ venni.Az iskolából hazafelé, a nagyváradi ut­ cán veszettül bömböltem, amikor egy apáca megkérdezte anyámat, miért bántja ezt a gye­ reket. Az anyám, mint afféle zsidó paraszt­ asszony mindjárt mondta, hogy dehogy bán­ tom én lelkem, azért sír ez a gyerek, mert nem tanulhat, elkéstünk a zsidó polgári iskola be­ íratásáról. Meglepetésünkre az apáca erre azt felelte: adja nekünk oda néni, nálunk tanulhat. Így kerültem katolikus polgáriba, s ismerked­ tem meg egy újabb vallással. A polgári után felvettek a nagyváradi tanítóképzőbe, de jött Trianon és a határt a város és a falunk közé húzták. A nevelőanyám, az általam nagyon szere­ tett Mama ekkor megkérdezte, hogy mivel mi szegények vagyunk, akkor most el fogok menni dolgozni? Elmegyek, mondtam én. A szomszéd faluban egy nagyon gazdag zsidó 189 �palócföld 9 2 /2 család nevelőnője lettem. Amikor odakerül­ tem négy gyerekük volt, mikor eljöttem már kilenc. Ezután férjhez mentem, de három hó­ nap után elváltam. A férjem eltitkolta, hogy epilepsziás, nem is szerettem, mégis hozzá­ mentem. Hibát követtem el. Újra családnál dolgoztam Füzesgyarmaton, akik igen vallá­ sosan éltek, jó dolgom volt, de én mégis több­ re vágytam. Megjelent egy házvezetőnői hirdetés a Zsidó Újságban, megpályáztam és így kerül­ tem Salgótarjánba 1932-ben. Enyém volt a házvezetés minden ügyes-bajos dolga, de még az üzletben is segítettem. Az üzletet nagyon megszerettem, igyekeztem minél előbb vé­ gezni a házi munkákkal, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem ott. Ezzel a mai napig is így vagyok, mert azt hiszem, az üzleti szellem vele születik az emberrel. Sok kérőm akadt, de én nem akartam férj­ hez menni. Élt itt egy borbély mester, akit közelről nem ismertem, de sokat hallottam ró­ la. Általában azt, hogy Kivovics Jancsit (ren­ des neve szerint Jenőt) elvitték, meg Gádor Ferit, meg Miklós Gáspárt, meg Sulyokot el­ vitték, mert valamit csináltak. Úgy terjedt, hogy “Jaj ezek a kommunisták, jaj ezek a kommunisták de sok bajt csinálnak maguk­ nak”. Kivovics Jancsinak 1943-ban meghalt a felesége. Még ebben az évben megkért. Én nem akartam férjhez menni, de ő háromszor kért meg, végül hozzámentem. 1943. novem­ ber 11-én esküdtünk. Míg menyasszonya vol­ tam is internálták egyszer Kistarcsára, mert. megnézte az egészségház alatti bunker építé­ sét és annak a gondnoka ráfogta, hogy fel akarta robbantani. A férjem politikailag meg­ bélyegzett szociáldemokrata ember volt, őt bármikor bármiért internálhatták. Amikor 1944. március 19-én bejöttek a németek, azt mondta: nekem végem van, te nagyon jó vagy a gyerekeimhez, legyél ezek után is, vigyázz mindenre, mert az biztos, hogy engem itthon nem hagynak. Nem kellett soká várni. A ház­ 190 mester lánya nemsokára feljelentette, hogy éj­ szaka az orosz repülőknek integetett. A férjem kérte, hogy az értékeinket, ami ékszerünk volt, tegyem biztonságba, mert előbb-utóbb úgyis be kell szolgáltatni. A házmester, ahogy eddig, úgy ezek után is fel fog jelenteni. Ápri­ lis 3-án kora reggel jöttek érte. Ezután már csak egyszer láttam... Az ékszereimet betettem egy zsebkendőbe és nyolc ezer pengővel együtt elvittem Tóth Béla építési vállalkozóhoz. Megmondtam mi történt a férjemmel és odaadtam neki. Előre mondom, hogy amikor visszajöttem, az éksze­ reket ugyanabban a zsebkendőben érintetlenül adta vissza. A pénzt nem, mert befektette épí­ tőanyagba, amit a háború után a város elvett tőle. Ettől függetlenül később is segített, ami­ vel tudott. Tehát az uram elvitele után jött a sárga csillag, még neki is be kellett vinni a fogdába, én is feltettem. Azután gettóztak bennünket. Három gettót alakítottak ki Salgótarjánban. Az egyiket a Kissomlyó utca bányászlakásai­ ban - amelyek lakóit leköltöztették a zsidó lakásokba -, a másikat az úgynevezett Zsidó utcában, ahol a templomunk is volt, a harma­ dikat pedig a Pannónia Szálló és Étteremben. Ez utóbbinak lettem lakója Nagy Béla pa­ rancsnoksága alatt. Mint borbély feleség kijár­ tam borotválni a gettóból, de nem ám késsel, mert azzal én nem tudtam dolgozni, hanem rasollal. Ez egy elég büdös vegyszer volt, ami­ vel be kellett kenni az arcot és fakéssel leka­ parni. Később kivittek bennünket a városszéli bányaistállókba, ami telis-tele volt patkányok­ kal. Mi a padláson laktunk, de reggelre az élelmünket rendszeresen megették a patká­ nyok. Nem tudom mit néztek ki belőlem a csendőrök, de itt raktáros lettem. Amit behoz­ tunk magunknak élelmet a gettóba, az mind idekerült és én adtam ki a főznivalókat. A kisgyerekeknek pedig magam főztem. Előfordult, hogy kívülről segítettek raj­ tunk, igaz nem sokat, de mégis megtörtént. �Ilyen volt például Domaházi tiszthelyettes úr. több. Ezt őriztem magamnál Auschwitzig, ott sátoraljaújhelyi ember, aki minden nap beho­ aztán... Szóval robogott velünk a vonat, míg egy­ zott a gettóba egy darab két kilós kenyeret, alkalmanként pedig cseresznyét a gyerekek­ szercsak a nyílt pályán megálltunk valahol. nek. Máskor kintről dobtak be élelmiszereket, Pokoli meleg volt. A németek felnyitották a lopva, félve a következményektől. Az utosó vagonok ajtaját, kiabáltak, hogy senki ki ne nap mákos makarónit főztem a gyerekeknek, merjen jönni, le ne merjen szállni, ők sorfalat rátettem nekik minden jót amit lehetett, még álltak a vonat mellett. Meglátták, hogy van mézet is. Amikor kész lett, jött a parancs, hogy nálam egy összecsukható szék és azt elvették azonnal vagonírozni. Ki kellett öntenem az tőlem. Mondanom sem kell, hogy nem adták egészet. Én azóta ebből az ételből meg nem vissza. Nem is nagyon bántam, mert ott én ennék egy szemet sem... a világért sem... kép­ mással voltam elfoglalva. A szomszéd vagon­ telen lennék rá. ban rettenetes zsúfoltságban utazott egy na­ Az utolsó vagonba kerültem, ahová a töb­ gyon öreg zsidó bácsi a feleségével. Bógeng­ bivel ellentétben nem hatvan-hetven embert lück Ankecsék. Szenvedtek a melegtől és zsúfoltak ösze, csak harminchatot. A vagoní­ mondtam a német tisztnek az én tört németsé­ rozás végén már egyedül rám vártak, mivel a gemmel, hogy ezek az én nagybátyámék en­ gettót az élelmiszerekért küldött teherautóval gedje át őket ide a mi vagonunkba, itt keve­ én hagytam el utolsónak. Felszálltam, bezár­ sebben vagyunk. És a német megengedte. ták a vagont. Egy üres és egy vizes küblink Csodálatos volt. Egyáltalán csodák sorozata volt, néhány személyes holmi, semmi más. volt az egész deportálási életem. Robogott velünk a vonat ismeretlen helyre. Megérkeztünk Auschwitzba. A családból a Azt még megemlítem, hogy amikor Tar­ mostoha lányom volt velem, és az anyósa. A jánból vitték az un. kommunistákat, tehát a vöm egyébként igazi bősz kommunistának szociáldemokratákat és más politikailag meg­ számított a felvidéken, úgy hívták hogy Bur­ bélyegzetteket, ott lehettünk az állomáson. ger László. A férjemmel együtt többször inter­ Akkor a peront egy drótkerítés válsztotta el a nálták, bármiféle megmozdulás történt, s leg­ sínektől. A férjem feltette a kezét a drótkerí­ utoljára is egyszerre vitték el őket. A fogadott tésre és én megpusziltam. Ez volt a búcsú... lányom ekkor már hét hónapos terhes volt. Budapesten szétválogatták őket. A zsidó Amikor megérkeztünk, Mengele ott állt az ál­ “kommunistákat” a többitől, mert a zsidó lomáson fehér kesztyűben - nagyon szép férfi “kommunista” az más “kommunista” volt, volt, valóságos Adonisz -, és a kezével intett, mint a többi. Ők Nagykanizsára kerültek. On­ hogy ki hová álljon, jobbra vagy balra. A lá­ nan kaptam tőle levelet és küldtem neki cso­ nyom anyósát elválasztotta tőlünk, mert na­ magot. Csináltattam meleg pizsamát, mégis gyon öreg volt, mire a lányom megszólalt, jön a tél, majd jó lesz neki. Azt írta a férjem, hogy ő hét hónapos terhes. Erre Mengele azt nem tudom miért küldted nekem édesanyám felelte, hogy jó, akkor menjen ő is. Én is a ezt a meleg holmit, de te tudod. Kaptam tőle csoportjukba akartam állni, de a lányom kért, még egy lapot, az sáros volt, valószínűnek hogy én csak maradjak Lenkéékkel, majd este tartom, hogy kidobta a vagonból, valaki felve­ úgyis találkozunk... Soha többé nem láttam hette és bedobta a postaládába, így jutott el őket... hozzám a tarjáni gettóba. Ennyi volt rajta: Betereltek bennünket a lágerbe, de előtte “Drága édesanyám! Ismeretlen helyre visz­ megparancsolták, hogy mindent a vagonok­ nek, minden gondolatom a tied. Apa.” Semmi ban kell hagyni, majd hozzák utánunk. Jó 191 �paló cföld 9 2 /2 hosszú volt az állomástól odáig az út, egy blokkparancsnok megkeserítette az életünket, útjelző táblán a település lengyel nevét láttuk de ma már nem tudok rá haragudni, nem tu­ felírva: Ošwiecim. Ahogyan meneteltünk, dom kárhoztatni, mert ha nem ilyen kegyetle­ jobbra is balra is furcsa emberfajzatokat lát­ nül bánt volna velünk, gázba vitték volna. És tunk. Kopaszak voltak, pokrócokba csavar­ ő is élni akart, akár a többi. Hét hétig tartottak Auschwitzban, minden gódzva ácsorogtak, gondoltuk, hogy ezek őrültek lehetnek. Úgy el is csodálkoztam: de nap volt sorozás, csak vasárnap nem. Amikor sok őrült van itt! Kiabáltak, hogy kik vagytok, hajnalonként kivertek az istállóból, ”Appell”-t honnan jöttök, az őrök pedig verték őket. Mi kellett állni. Ez azt jelentette, hogy ötös sorok­ mást gondolhattunk, mint hogy ezek őrültek ban karnyújtásnyira állítottak egymástól, ne­ lehetnek? Kiérkeztünk a táborba és akkor el­ hogy melegítsük egymást. Mert borzalmas vittek bennünket fürdőbe. Ez egy félkész épü­ klímája volt Auschwitznak. Nappal nem me­ letnek látszott, mert ablakokat sem raktak még hettünk be a barakkokba és a tűző nap tenyér­ bele, csak a keretek álltak üresen. Nagyon vi­ nyi hólyagokat égetett ránk, hajnalban viszont gyáztam a holmimra, egy ilyen ablakpárkány­ a dermesztő hidegtől szenvedtünk. Órákig áll­ ra tettem, nehogy letapossák és piszkos le­ tunk ”Appell”-t. amikoris örökké számoltak gyen. Igen ám, de nem is azon a kijáraton bennünket. Ugyan hová mentünk volna, jöttünk ki, amelyiken bementünk. Rongyokat ugyan hová mentünk volna? De ez a kínzás­ dobáltak hozzánk, befújtak bennünket valami­ hoz hozzátartozott. Ahogy a sorban álltunk, vel, amitől rettenetesen égett a bőrünk, lekop­ hozták a reggelit, ami kávénak tea, teának ká­ pasztottak mindannyiunkat, úgy tereltek mint vé volt. Minden egymás mögött álló öt ember, az állatokat. Akkor már tudtuk, hogy mi idefe­ azaz egy sor, kapott egy edényt, benne ez a lé jövet nem őrülteket láttunk, mert ugyan­ lötty. Az edényt egymásnak adtuk sorba és olyanok lettünk mi is, mint ők. figyeltük a másikunk nyelőcsövét, vajon egyet Ezek után egy olyan barakkba kísértek, nyel-e? Amikor végigért az edény, indult amit régen méntelep istállójaként használtak. vissza. Hármat nem lehetett egyszerre nyelni, Az alját felrágták, a patájukkal felhasogatták a mert nem biztos, hogy jutott volna öt ember­ lovak és rettenetsen göröngyös volt, de mi nek. Minden sornak legfeljebb egy edény ju­ csak úgy feküdtünk egymás hegyén-hátán a tott. Csajka, bili, nem néztük, hogy mi. csak padozaton. Az első este nem tudom mit kap­ edény legyen. hattunk, de attól a fekete löttytől és az átélt Mosakodás? Volt egy patak, oda le lehetett izgalmaktól gyorsan elaludtunk. menni nagy ritkán, de abból ittunk is. Egyszer Reggel, ébredés után felültem, és azt kérdezték, kik közöttünk az orvosok. Jelent­ mondtam, gyerekek én azt álmodtam, hogy keztek és azon túl ők hordták a latrinát. megmenekülünk. Egyébként a néphit azt tart­ Egy idő után a lengyel blokkparancsnok ja, hogy amit elsőnek álmodik valahol az em­ megengedte, hogy én mossam a barakkot. Ez ber, az beválik. Mikor én ezt elmondtam, min­ annyiban jelentett könnyítést, hogy most már denki zokogott. nem kellett hajnalban kiállnom. Később, ami­ Minden reggel hajnali három órakor volt kor az éjjeliőr “mészáros” Gizát (hentesek ébresztő és utána azonnal kivertek a barakk­ voltak) elvitték, én léptem a helyére. Akkor ból. Szó szerint kivertek, mert vertek bennün­ már nagyon jó dolgom lett, mert délig bent ket. Egyszerre nem tudtunk kitódulni az ajtón, maradhattam, dupla kosztot kaptam és egy így akit értek ütöttek. Akik az ablakon ugrál­ rongyos paplant, amire nappal lefekhettem. tak ki, azok meg azért kaptak. A lengyel-zsidó Ez azért számított nagy kedvezménynek, mert 192 �a mi négyes számú blokkunkban ezernyolc­ szazan aludtunk egymás hegyen-hátán, az em­ ber azt sem tudta melyik a saját keze, lába. s éjszaka igen fáztunk. A cipőnket használtuk párnának, de azért is a fejünk alá tettük, mert különben gyorsan elveszett volna, ugyanis so­ kaknak már az se volt. Ugyanezért tettük a fejünk alá az ötös sor egyetlen csajkáját, az sem volt minden sornak. Akik nem tudtak edényt szerezni, azok ételosztáskor várhattak az alkalomra, hátha ők is kapnak valakiében egy kis ennivalót. Az ebédre reggel nyolc óra­ kor került sor, a vacsorára pedig estefelé. Va­ csora? Jaj, ne is mondjam azt a vacsorát! Egyszer az ötös blokkból elvittek embere­ ket. Akkor a mi négyes blokkunkban felállí­ tottak mind az ezernyolcszázunkat. Megjegy­ zem, engem valamiért szeretett a lengyel blokkparancsnokunk, hogy miért, azt nem tu­ dom megmondani, de a körülményekhez ké­ pest jó volt hozzám. Jött a német parancsnok és leszámolta, majd elválasztotta az emberek egy részét, akik majd átkerülnek az ötös blokkba. Én is beleestem. Erre odajött a len­ gyel nő és átrántott a másik csoporthoz, onnan pedig a helyemre lökött valakit. Dehát az én ismerőseim huszonöten amott maradtak, ezért mihelyt nem nézett oda. visszamentem. Ami­ kor kivezényelték a részleget az udvarra, a blokkparancsnok megint megpillantotta, hogy az ötösben vagyok. Odajött és rámkiáltott né­ metül: “Te nem akarsz az én blokkomban ma­ radni?” Én azt feleltem: “Ez az ötször öt em­ ber az én családom. Ha ők is maradhatnak, akkor akarok.” Erre kiabálni kezdett, hogy schnell-schnell, gyorsan-gyorsan, azonnal ki­ hozott huszonöt embert, minket pedig bevezé­ nyelt a helyükre. Ez a huszonöt mind vissza­ jött a táborból. Akik átkerültek az ötös blokk­ ba. azok közül egyetlen egy sem... Ilyen vélet­ leneken múlottak életek. Mindez fordítva is történhetett volna. Szerencsésnek mondhatom magam, ha ebben a mérhetetlen szerencsétlen­ ségben az szerencse, hogy éppen én élek. Hét hét auschwitzi pokol után egy vasár­ nap váratlanul sorozást rendeltek el. Átvittek a “C” lágerbe és vártunk. Álltunk a tűző napon és vártunk. Megposhadt az étel is a napon, de mi csak álltunk. Este egyszercsak kinyitottak egy nagy ajtót. Mondták, hogy menjünk be. Bementünk. Egy meglehetősen nagy terem­ ben találtuk magunkat, ami tele volt lépcsőze­ tesen emelkedő padokkal, akár egy lelátó. Azt mondták, hogy ez egy fürdő. Éjszaka zuhogott az eső és alig kaptunk oxigént. Egymást mar­ tuk, hogy tetőled nincs levegő, tetőled nincs levegő! Egyszercsak hajnalban gyorsan kite­ reltek mindnyájunkat agyonizzadva a hideg esőbe. Ott kint a fáradtságtól aléltan lefeküd­ tünk a földre. No, gondoltam, ebből az ezer­ nyolcszáz emberből kétezernek lesz tüdőgyul­ ladása reggelre. Senkinek nem lett. Reggel az­ tán átkísértek a fürdőbe. Igen ám, de nem oda mentünk, ahonnan kijöttünk. A fürdőben mondták a jugoszláv lányok: “Tudjátok ti, hogy a gázkamrában voltatok?” Hát nem tud­ tuk. Később kiszivárgott a hír, hogy a mi ké­ sőbbi gyárunktól a láger munkásokra kapott rendelést, ezért vált sürgőssé a rendhagyó va­ sárnapi sorozás. Igen ám, csakhogy a sorozás ideje alatt újabb hír érkezett, miszerint még­ sem kellenek emberek, mert bombatalálat érte a gyárat. Ezek után vittek bennünket a gáz­ kamrába. De éppen a légiriadó miatt a gáz sem ért oda. Így maradhattunk életben. Közben éj­ szaka újabb telefon jött, hogy ha megvannak még a munkások, akkor kellenek, mert nem nagy találat érte a gyárat. Akkor zavartak ki minket a gázkamrából. Megint ennyin múlott az élet. Mindent csak a véletlen irányított. Ott tényleg csak a véletlen. Így kerültünk Ravensbrückbe. Ez ugyan­ olyan lágernek tűnt, mint az auschwitzi, csak kicsiben. A megérkezésünk után kilenc napig a szabadban aludtunk, mert a barakkokban nem volt helyünk. Ott is hol? Szénporral borított földön. Kilenc nap után fürdőbe ve­ zényeltek, beklóroztak mindannyiunkat, új 193 �palócföld 92/2 rongyokat adtak. A németek nagyon féltek a Ők tudták. Egyszerre gázosították el őket és fertőzéstől. Amikor beléptünk a fürdőbe, ad­ gyorsan folyt az égetés is. Addig is éreztük a tak egy darab szappant, rá volt írva. hogy RJF. bűzt, de nem tudatosodott bennünk, hogy mi Azt mondta a zsidó nő, aki osztogatta, hogy az. Azon az éjszakán azonban rettenetes bűz fürödjetek apátokkal, anyátokkal, de mi nem volt. Szinte elviselhetetlen... A kilenc napon túl, még vagy három hétig tudtuk, mit jelentsen ez. Később igen: Reines Jiddische Fett - Valódi Zsidó Zsír... Borzasz­ maradtunk ebben a táborban, mert utána mun­ tó... Amikor kijöttünk azt mondja ránknézve a kalágerbe irányítottak bennünket. Berlin­ fürdőparancsnok: jaj, ti ilyen szépek lettetek? schönholz-ba kerültünk, ez Berlin egyik el­ Azt hittem négerek vagytok! Amiért kilenc ővárosa. Hochbahn és autóút kereszteződésé­ be telepítették a tábort, hogy velünk védjék napig hemperegtünk a szénporban. Fürdetés után egy emeletes barakkba ke­ ezt a stratégiai helyet. Éjszaka dolgoztunk, re­ rültünk, ahol már priccseken lehetett feküdni. pülőgép motor-dugattyú fejeket csiszoltunk. Ahhoz képest, hogy eddig padlón, majd föl­ Délután öt-hat óra körül indult a menet a más­ dön háltunk ez első látásra főúri kényelemnek fél kilométernyire lévő gyárba. Ha légiriadó tűnt, de kiderült, hogy millió bolha várt ránk. volt, a németek otthagytak minket az úton és Ez rettenetesen megkeserítette az életünket, rohantak a bunkerba. Megszökhettünk volna, ellenben kaptunk tejbegrízt. Hát, hogy ez de hová, merre az olajfestékkel megikszelt ru­ mekkora élményt jelentett?! Nem kaptunk hánkban, kopaszra nyírt fejjel? Úgy dolgoz­ többet enni mint Auschwitzban, de valamivel tunk egész télen, éjszaka, hogy csak reggel jobbakat, mert ez egy úgynevezett felhizlaló kaptunk enni. Én nagyon tudtam lopni. Nap­ tábornak számított. Itt találkoztunk franciák­ pal is loptam, hajnalban is, amikor csak a leg­ kal, belgákkal, cigányokkal és más nációkkal. kisebb lehetőség kínálkozott, mindig. Nem én A barakkban lakott egy francia operaénekes­ ettem meg, mert én sajnos nem tudtam a nyer­ nő, aki esténként énekelt nekünk. Felejt­ set megenni. Volt egy overallom, amelynek a hetetlen élményeket szerzett. Nem zsidó volt, szárát összekötöttem a bokám felett és odarej­ tettem, amit csak megfoghattam. Azután be­ hanem kommunista. Egyszer, amikor munkaalkalmassági orvo­ vittem a barakkba és szétosztottam: egyetek! si vizsgálatra mentünk, benéztünk egy zárt ud­ Ha csak lehetett néhány zöldséget beloptam a varba, és ott olyan embereket láttunk, akiken gyárba és amikor éjfélkor leállt a termelés és kísérleteztek. Volt akinek az egyik lába úgy eloltották a villanyt, akkor a szárítókemencé­ nézett ki, mint egy léc, a másik pedig mint egy ben megsütöttem. Én a száztizenötös Abtei­ zongoraláb. Később tudtuk meg, hogy ebben lung-ban dolgoztam, a kemence pedig a száz­ az esetben például azzal kísérleteztek, hogyan tizenhatosban volt. Egyszer a német nő meg­ lehet egy levágott végtagot élő testtel pótolni. találta a krumplimat a kemence szélén. Kér­ Az itteni első fürdésből kifelé jövet cigá­ dezte, kié ez? Azok, akik ott dolgoztak nem nyokkal találkoztunk, azok csinálták az utat. árultak el. Erre kijelentette, hogy reggel az Pici gyerekeket is láttunk körülöttük, gondo­ egész száztizenhatos Abteilung-nak kopaszra lom ott szülhették őket. A cigány lágert egyet­ vágatja a haját. A haját mindenki nagyon fél­ len éjszaka semmisítették meg, miután elké­ tette, mert volt már két-három centi is, s ez szült az út. Borzasztó volt. Azt az ordítozást nagy kincsnek számított. Amikor újra felgyúlt nem lehet elfelejteni. Mi már megérkezésünk a villany és kezdődött a munka, láncszerűen után láttuk a gázkamrák, a krematóriumok jött a hír hozzám, hogy a száztizenhatosoknak épületeit, a fekete füstöt, de nem tudtuk mi az. levágják a haját, mert a krumplimat megtalál­ 194 �ták. Erre én odamentem a német nőhöz és bevallottam, hogy az enyém volt. Akkora két pofont kaptam, hogy talán még most is cseng a fülem tőle. Felírta a számomat és beígérte, hogy reggel kapok huszonöt botot, levágják a hajamat és megfürösztenek. Ami azt jelentet­ te, hogy föltörik a jeget az esővízen, belemár­ tanak, és utána feltartott kezekben téglával falhoz állítanak. A metsző hidegben kiállíta­ nak reggel és délutánig egy helyben, mozdu­ latlanul kell maradni azzal a tudattal, hogy ha a büntetett leengedi a kezét, fejbe lövik. Volt olyan, akinek ebben a testhelyzetben a hideg­ től megfagyott a keze, lemerevedett és mint a bot letört. Tiszta szívemből zokogtam az éj­ szaka hátralévő részén. A felügyelőnő úgy állt a másik Abteilung ajtajánál, hogy engem lás­ son. Hajnalban odajött hozzám és azt kérdez­ te, hogy lopsz-e még? Én az éjszaka folyamán sírásomban megfogadtam, hogy ha éhen halok se fogok többet lopni, különben is főleg nem magamnak tettem. Szóval azt feleltem a né­ met nőnek, hogy én, ha éhen halok se fogok többet lopni. Erre visszaadta a krumplimat. Én abból már enni nem tudtam és szétosztottam a többieknek. Amikor visszaértünk a barakkokba, reggel ”Appell”-t kellett állni. Ez volt nekik a máni­ ájuk, az ”Appell”. S akkor egymás után olvas­ ták azoknak a számát, akiknek büntetés járt. Az enyémet nem olvasták fel. Én akkor azt hittem, hogy a mennyországban vagyok. A po­ kolból érkeztem, de a mennyországba: se bo­ tozás, se hajvágás, se fürösztés. S amikor szét­ oszlottunk, már azon járt az eszem, miképpen tudnék valamit lopni, mert láttam, hogy hoz­ tak a konyhára káposztát. Ezt a magatartást csak az értheti meg, aki már éhezett. Aki a nagy éhségében látta azt, hogy van amiből lehetne enni, de mégsem lehet. Ezt más nem tudja elképzelni. Ma már én sem tudom, csak akkor tudtam, hogy mit jelent. Amikor hazajöttünk reggel, tizenkét órai munka után, nem lehetett ám bemenni a blokkba lefeküdni, akkor még mindig volt va­ lami elvégzendő feladat. Pincetakarítás, bun­ kertakarítás, stb. Én nagyon szépen tudtam söpörni, ezért nekem kiadták, hogy te söprős leszel. Egyszer nagyon fáztam, bementem a blokkba összedörzsölni a kezemet, ott kicsit mégis melegebb volt. Amikor kijöttem, meg­ látott a német nő és azt ordította: nem dolgo­ zol te öreg disznó? A kezében volt egy hasáb fa és azzal fejbevágott. Én azonnal összees­ tem, a többiek behúztak a blokkba és söpörtek helyettem. Szóltak a német nőnek, hogy esz­ méletlen lettem, erre az annyit mondott: van belőle elég, dögöljön meg! Amikor nehezen észhez tértem, nem tud­ tam ki vagyok, hol vagyok. A többiek közre­ fogtak és elvittek a gyárba. Körülbelül három napig vittek-hoztak, ott pedig betettek a WCbe, egy ajtó mögé. A gépemen mindig dolgo­ zott valaki, így nem tűnt fel, hogy hiányzik egy fő. Egyszer, ott kuporogva a sarokban, egy kis radiátor mellett, feleszméltem. “Úris­ ten, én itt ülök? Ha bejön az Aufseherin, agyon üt” - gondoltam. Nem tudtam elképzel­ ni, hogyan kerültem a WC-be. Kibotorkáltam a csanokba, de mintha részeg lettem volna. Látom, hogy valaki dolgozik a gépemen. Oda­ mentem és látom, hogy Dauts Klári. “Klári, te miért dolgozol az én gépemen?” - kédeztem tőle. Erre ő rémülten azt kérdezi: “Mucikám jól vagy?” “Jól, miért? Dehát hogyan kerül­ tem a WC-be? Elaludtam volna? Odavitte­ tek?” - kérdezgettem. Erre ő sietve átadta ne­ kem a kezelőkart és mondta, hogy majd el­ mondanak mindent, csak csináljam tovább ha tudom. Tudtam. Ennek az esetnek mai napig viselem a nyomát, mert ha izgatott állapotba kerülök, epileptikus rohamok jönnek rám. Bár most már hogy öregszem, egyre ritkábban. Volt azonban ennek a megrázkódtatásnak egy má­ sik utóhatása is. Én a szó szoros értelmében nem voltam nő, nem volt havi vérzésem, nem szülhettem volna gyereket. Egyszer, miután 195 �palócföld 9 2 /2 hazajöttünk ebből a pokolból a háború után, harminckilenc évesen megjött a menstruáci­ óm. Mint kiderült, az az ütés, vagy közvetet­ ten az ütés okozta sokk olyan idegközpontot ért, ami a menstruációt szabályozó hormon­ működést befolyásolja. Egyszer a láger gyárában anyafej csiszolás közben egy szilánk belement a szemembe. Nem a pupillámba fúródott, de nagyon fájt. Összegyűjtöttek bennünket, betegegeket, aki­ ket vinni kellett a revierre Oranienburgba. Megmosakodtunk, kaptunk tiszta ruhát, fehér kendőt a fejünkre, mert a Hochbahn-on men­ tünk. Az orvoslás ott egyébként nem nagyon volt divat, mert ha valaki lebetegedett, néhány nap után elvitték és soha többé nem láttuk. Oranienburgban én annyi hadifoglyot láttam, hogy azt mondtam a többieknek visszaérkez­ ve: gyerekek, soha nem lesz vége a háború­ nak, annyi a hadifogoly, soha nem kerülünk haza. Szóval amikor megérkeztünk abba a re­ vier-t magába foglaló fogolytáborba, a német kísérőnő körbeállított minket úgy, hogy arccal befelé csak egymást lássuk. Nekem szokásom mind a mapi napig, hogy álldogálás közben hátrateszem a kezemet. Akkor is így tettem. Foglyok haladtak el mellettünk, és az egyik a kezembe nyomott valamit. Előre kaptam és egy nagy darab kenyér volt meg egy nagy darab szalámi. Gyorsan széttördeltem, s ami­ kor osztogattam, a német nő meglátta. Azt mondta megbüntet, mert mi lett volna ha mér­ gezett az étel, stb. Hát mi lett volna? Előbb döglünk meg! Mi lett volna! Végülis nem büntetett, mert tudta, hogy nem hagyhatta vol­ na magukra a rábízottakat. Ahogyan közeledett a tavasz, minden baj elért bennünket. Egész télen nem volt haris­ nyánk, facipőben jártunk, a facipő felső része durva, zsákvászonszerű anyaga véresre törte a lábunkat. A facipőn úgy megtapadt a hó, hogy alig tudtuk vonszolni magunkat. Tetvesek vol­ tunk, legyengültek, betegek. Háromemeletes, fabélésű vaságyakon aludtunk, úgyszólván 196 meztelenül a gyér takaró alatt, mert a ruhánkat a vaságy szélére kellett tenni, a Heftling szám­ mal kifelé. Nagyon fáztunk, és a megfázástól, a hólyaghuruttól éjszaka sokan bevizeltek, ami bizony ráfolyt az alattuk lévőre. Ha a felügyelő a blokkban küblit talált, ránkborítot­ ta. A szabályok szerint ugyanis ki kellett volna járnunk éjszaka a legdermesztőbb hidegben is a latrinára. Április 19-én nagy izgalom támadt, mert hoztak egy csomó krumplit, amit nekem, mint szobaparancsnoknak igazságosan kellett har­ minckét felé elosztani. Én voltam a kenyérvá­ gó is. A kenyeret saját magunk készítette alu­ mínium késsel vagdostam egyforma szeletek­ re. Az élelem elosztás különben lépcsőzetesen folyt. A blokk élelmét egy megbízott, nálunk egy rabbi felesége vette át és ő adta tovább egyenlően szétosztva a négyszer harminckét fős szoba parancsnokainak. Harisnyákat is kaptunk, ugyanúgy szortí­ roztam azt is szét. Nekem nagyon marta a lábamat a harisnya, arra gyanakodtam, hogy biztosan túl durva, vagy műszálas. Pedig való­ jában a tetvek sebeztek fel. Iszonyatosan tet­ vesek voltunk. Ezek után felkerekedtünk és két hétig, má­ jus harmadikáig hajtottak az oroszok elől ben­ nünket. Mindenféle mellék ösvényeken halad­ tunk, sokszor oda-vissza. Ekkor már teljesen összekeveredtünk, belgák, franciák, német kommunisták, oroszok, lengyelek, zsidók és így tovább. Egy éjszakai pihenőnél a gyárból való német mester megszöktette Brichta Ágit, aki közülünk való volt. Ezt persze már jó előre megszervezték. Később ez a német mester lett Berlin polgármestere, Brichta Ági pedig a fel­ esége. Oranienburgot is érintettük a menekülé­ sünk során, de már sehol nem volt az a nagy rend és fegyelem, mint amit a beteg szemem­ mel történt ittjártamkor láttam. Akkor elámul­ tam az üvegtetejű, föld alatti gyógyszerraktá­ rakon, mert ezen az üvegtetőn gépkocsik is �jártak. Most már a nagy felfordulásban min­ den más arcát mutatta. Érdekes, hogy itt még salgótarjániakkal is összetalálkoztunk. Innen is továbbmentünk, vánszorogtunk, menetel­ tünk és húztuk magunk után azt a kocsit, ame­ lyikre az iratainkat pakolták fel. Ló nem volt, hát mi vontattuk. Este mindig valami olyat kaptunk enni, amitől elaludtunk, elhülyültünk. Talán azért, hogy könnyebb legyen bennünket őrizni. Néhányszor vöröskeresztes repülő érte utól a csoportunkat, ahol lehetett leszállt, és úgy hozták oda azt a kevés élelmet, amit ép­ pen kiraktak. Ha megláttuk, felszedtük a me­ nekülő német katonák elhagyott élelmiszereit is. Egyik reggel, amikor felkeltünk a kábula­ tunkból, sehol nem volt egy német katona sem. Azt még láttuk este, hogy tüzet raktak az erdőben, mint később kiderült elégették az összes iratunkat és azután menekültek el. Rá­ döbbentünk, hogy nincs senki velünk, nincse­ nek németek. Mit csináljunk? Erdőben va­ gyunk. Hogyan merjünk innen kimenni? Na­ gyon tétovák és gyávák voltunk. Összeállt há­ rom lány, hogy ők kimennek az erdő szélére és megnézik mi van. Egy nagyon szép francia kislány volt az egyik, ő volt az utolsó lelőtt áldozatunk. Menekülő német katonák ölték meg, amikor megpillantották az erdőszélen. Amikor kivilágosodott, mindannyian kime­ részkedtünk. Egyszer csak azt látom, hogy a fegyvertelenül, letépett vállapokkal menekülő katonák között ott megy egy salgótarjáni susz­ ter fiú. Tudtam, hogy SS katona volt. mert láttam otthon szabadságon. Kiabáltam neki, de németül visszaszólt, hogy nem ő az. Pedig ő volt, jól ismertem. Mindegy. Ott álldogál­ tunk, de valahová mennünk kellett onnan, vé­ gül bementünk egy német tanyára. A tanyán nagy, kövér német nők ültek az összecsomagolt ládák tetején, már nem volt idejük elmenekülni. Odamerészkedtünk és én mondtam nekik, hogy szeretnénk megmosa­ kodni. Bevezettek a házba, az asztal alól lavó­ rok kerültek elő, mosakodtunk. A falon egy tükör lógott. Belenéztem és azt láttam, hogy a hátam mögött egy öreg férfi bejött a szobába. Hátranéztem, de senki nem állt az ajtóban. Újra a tükörre vetettem a tekintetemet, és ak­ kor döbbentem rá, hogy az az öreg én vagyok. Sírva fakadtam. A hajam fehér volt, pedig bo­ gárfekete hajjal vittek ki. A tanyasi németek adtak néhány ruhadarabot, dehát elég nem volt nekik, ezért visszavettem magamra a tet­ ves ruhámat is. Elindultunk volna hazafelé. Harminckilenc kiló voltam, olyannyira elgyö­ tört, hogy a szervezetem már nem szabályozta a vegetációmat. Hamarosan leültünk néhá­ nyan az országút mellé. Dübörögtek mögöt­ tünk az orosz gépkocsik. Engem betakartak pléddel és azt mondták, hogy te csak maradjál itt Mucikám, majd hordanak neked ide élel­ met. Hát úgy is volt, hordták. Majszoltam az orosz kenyeret, valami húst is tettek mellém, azt is ettem, ettem iszonyú éhségemben, háttal a kocsiútnak. Egyszer kaptam egy nagy ütést a fejemre. Az első gondolatom az volt, hogy atyaisten, visszajöttek a németek. Ahogyan lassan magamhoz tértem, látom, hogy egy csomag vaj hever mellettem. A kocsiról dobta le egy orosz katona... Akkor ezután a vajat tömtem magamba. Nohát én este mindent ki­ hánytam. Szerencsémre, mert ha én tovább tudtam volna enni, akkor biztosan belepusztu­ lok. Nem tudtam menni és az oroszok, mint a gyereket úgy vittek az ölükben. Mama, ma­ ma... mama, mama mondogatták. Lassan híz­ tam föl, ezért később is jöttem haza, mint a többiek. Ők május végén, én szeptemberben. Amikor néhány lemaradt társammal úgy éreztük, hogy elég erősek vagyunk, elindul­ tunk mi is hazafelé. Gyalogoltunk és éltünk ahogy tudtunk. Amit itt loptunk, azt megfőz­ tük amott. A németek ugyanis nem adtak sem­ mit, hiába kértünk, legfeljebb üres edényt kap­ tunk, hogy megfőzhessük, amink éppen volt. Egy idő után újból csak nem tudtam rendesen járni. Egy háznál ápoltak, amíg ismét lábra­ 197 �palócföld 92/2 kaptam. Ott annál a háznál, magatehetetlen jó pont lesz nekik ha hazaérkezünk. Amikor állapotomban odajött hozzám egy ausztriai elértünk a cseh határra, az oroszok igazoltat­ német nő és fájdalmasan könyörgött, hogy se­ tak bennünket. A két férfinak mondták néme­ gítsek neki és a társának, mert itt a pajtában tül, hogy vetkőzzenek le. Ezek ebben a pilla­ mindkettőjüket kézről-kézre adják az orosz natban halálsápadtak lettek. Levetkőztek és a katonák, és már nem bírják tovább. Nem tud­ hónuk alatt ott volt a tetoválás, SS katonák tam mit tehettem voltak. Lefogták volna és ezt el is őket, s odalett a ko­ montam neki, de ő csi is lovastól. sírva könyörgött to­ Nehezen, de va­ vább a segítsége­ lahogy hazaérkez­ mért. Valamivel ké­ tünk. Itthon való­ sőbb bejött a szobá­ sággal felfújtattak, ba egy orosz tiszt, olyan testes lettem, akihez odaszóltam mint még soha, németül. Válaszolt, csak a lábaim ma­ tudott velem beszél­ radtak pálcikák. En­ ni. Mint később ki­ nek ellenére 1949derült Németor­ ig nem tudtam dol­ szágban tanult mér­ gozni, mert állandó­ nöknek. Elmondtam an betegeskedtem. mi történik a pajtá­ Azután lassan ösz­ ban és kértem, se­ szeszedtem magam. gítsen ezen a két A családomból, szerencsétlenen. A a közvetlen hozzá­ tiszt kiment a pajtá­ tartozóim közül ba, elordította ma­ csak a mostoha fi­ gát és kijelentette, am jött haza. Van hogy ez a két nő az két unokám, s már övé, és ne merjen született dédunoka hozzájuk nyúlni is, aki mindannyi­ senki. Ezután békén unk szeme fénye. is hagyták őket a ka­ Ők az én családom, tonák. Bejött hoz­ bár magam Salgó­ A salgótarjáni zsinagóga volt épülete zám újból az az tarjánban élek, ők osztrák nő és nagy pedig Budapesten. hálálkodása közben csókolgatta a kezemet. Szeretnek, hívnak, de nem akarok a terhükre Nekem, a koncentrációs táborból hazafelé tar­ lenni. tó zsidó asszonynak a kezét, egy német. (Salgótarján, 1984. július 14.) Az utunk során összetalálkoztunk két ma­ gyar katonával. Szereztünk nekik civil ruhát, PS.: E szöveg megjelenésekor Ilonka néni majd sikerült kerítenünk egy kocsit két lóval, 86 éves, korához képest jó erőnek örvend, és azzal jöttünk tovább. Ők azt mondták, azért szellemileg friss. Hetente Budapestre jár fek­ maradnak velünk és azért segítenek, mert ez vő-beteg menyét ápolni, fiának segíteni. 198 �Huszár Sándor Naplólapok II. Nézzünk hát szembe! 1956 októbere és 1957 márciusa között nem vezetek naplót. 1957-ben jegyzem fel, egy másik vita kapcsán a következőket: “Nagy István egy évvel ezelőtt, a fiatal írókkal folytatott vitája után, amikor elmond­ tam neki az ügyről a véleményemet ezt mon­ dotta: engem akadémikusnak neveznek ki, s maguk jönnek és azt bizonyítják, hogy korlá­ tolt vagyok? Hogy megy ez a kettő együtt...” Hiába, ember ő is. A naplóért azért kár. Itt állok háború után irodalmunk talán legfontosabb eseményénél, a “Nézzünk hát szembe” vitánál, és erről nincs - úgymond helyszíni tudósításom. Majd csak azután kezdek új naplóba, hogy a vitába be­ kapcsolódom. Utólag dokumentálódni pedig nem akarok. Úgy határoztam, hogy a kor áb­ rázolását saját akkori tudatom-helyzetem kör­ vonalazásával kötöm össze. Méliusz József cikkét, a Közelmúltunk iro­ dalmát, amiből a “Nézzünk hát szembe” vita lett, persze olvastam. Hisz az Utunkban jelent meg. De olvashattam - és mint ahogy az alá­ húzásokból látszik, valóban olvastam is könyvben való megjelenése után. “Kitárultak az ablakok a világ és a múlt értékei felé” húztam alá tintával, hogy végleges legyen. És így folytatjuk - Méliusz az írást, én az aláhú­ zást -: “Ez az igény és folyamat már 1956 előtt kirajzolódott”. Mellette a margón: “hát nem?!” Mert tényleg igen. Szóval Méliusz nemcsak felpiszkált, fel is bátorított. Pedig akkor még nem tudtam, hogy lehúzott hét évet a rendszer börtönében. El is szégyelltem volna magam, amiért tőle vártam bátorítást. Tehát hurrá. újraindul a napló! 1957. február 5., kedd Immár hónapok óta készülök Karácsony Benő ébresztésére. Nehezen tudok belefogni a cikkbe, egyre Nagy István különös szempont­ jai járnak az eszemben. Amikor felvetettem a szerkesztőségi értekezleten - ő a lapigazgató, Földes Laci csak főszerkesztő -, hogy írni akarok erről a nagy, haladó íróról, legnagyobb meglepetésemre így válaszolt: - Én nemcsak hogy haladónak nem tar­ tom, de írónak se. Sőt annak aztán pláne nem. Ha nem volna olyan hosszú az egyetemi előa­ dásom, amit mint professzor a Bolyai Egye­ tem Irodalomtudományi Karán tartottam, oda­ adnám, hogy közöljék. Abból aztán meglát­ hatná, hogy ki Karácsony Benő Próbáltam vitatkozni vele. Nem volt haj­ landó. Kértem, adja ide a kurzusát, hadd ol­ vassam el miheztartás végett. Nem adta. Már átnyújtotta a kiadónak. Könyvben fog megje­ lenni a többi irodalomtörténeti írásával együtt. Megrendítő. Miután proletkultos felofg á ­ sával elvágta maga előtt a fejlődés útját, mi­ után bennünket is meg akart akadályozni ab­ ban, hogy gondolkozzunk, most az iroda­ lomtörténetet foglalja el. 199 �palócföld 9 2 /2 Így nekem, fiatal és érdemtelen osztályos társának kell védelmeznem a haladó múltat ellene? Keserves dolog. És kockázatos is! De nincs meghátrálás. Hisz vagy vannak eszmé­ nyeink, amelyekért harcolnunk kötelesség, vagy sürgősen menjünk valami becsületes fi­ zikai munkára. Egyetlen vigaszom, hogy fejlődik fel ifjú seregünk. 1957. február 9. szombat Az Utunk mai számában A külvárosok po­ ézise címmel dupla tárca jelent meg Földes Laci tollából a könyvemről. Nagyon jó éreznem, hogy nemcsak sza­ vakban, nem csak a kávéházi asztalnál, vagy a szerkesztőségi vita során, de írásban, a lapban is elismerik az erőfeszítéseimet. Számomra persze az a legfontosabb, hogy folytatni tudom az előttem szólókat. Földes főleg Nagy István nyakába varr és ebben neki igaza van, hiszen az életélményünk - bizo­ nyos értelemben! - közös, de abban, hogy vé­ gülis lassan elérkezem önmagamhoz mégis Asztalos Pistának van több köze. (...) 1957. március 6., szerda Ma az Utunk szerkesztőségének egy külön bizottsága a Dsida Jenő-örökség felett vitatko­ zott. Sajnos a front ezúttal is Nagy István és a világ többi része között alakult ki. Az öreg képtelen megérteni, hogy szem­ pontjai embertelenek. Dsida Jenővel szemben olyan igényeket támaszt, mintha egy mai párt­ tag költőt vizsgáztatna. Márpedig Dsidát se­ hogyan sem lehet felhúzni a forradalmiság kaptafájára. És ebbe N.I.nem tud beletörődni. Nem fogadja el, hogy egy polgár is lehet hala­ dó. A vita ma odáig fajult, hogy a mindig ud­ varias Csehi Gyula professzor felkiáltott: - Miért nem mondja meg őszintén Nagy István elvtárs, hogy mit akar?! Miért nem szö­ 200 gezi le: a kommunista, a szocialista irodalom haladó hagyomány, ami azon kívül esik, azt ki kell radírozni. Erre az öreg próbált érvelni. Elővette Dsi­ da Jenő Bútorok című versét és kimutatta, hogy a költő embertelen, mert íme a munkás­ emberek itt vadállatok, akik képesek a szép bútorokat összetörni. Aztán így folytatta: - Mégha egy költő úgy állítaná be, hogy a bútorokat tüntető szervezett munkások törik ősze, akkor igen, akkor elfogadnám. Vagyis ugyanaz a cselekedet, ha ösztönö­ sen lázadó emberek cselekszik, embertelen­ ség, ha szervezett tüntetők, akkor hősi csele­ kedet. -Azt mondja N.I. továbbá: - Én a haladó polgári írót mindig viszonyí­ tani szoktam. Ady a polgári forradalmiság csúcsa. Dsida hozzá képest a forradalmiság dolgában törpe... Persze azt nem veszi tekintetbe, hogy a két költő más-más korban él és azt sem, hogy író számára nincs kötelező politikai beállítódás. Ő csak mondja a magáét. Bár egy idő óta már azt is sejtem, hogy nem a magáét mondja, hanem a másokét. A pártosokét. Annyi eredménye volt a most lefolyt vitá­ nak, hogy visszavonult. Egyelőre. A többit meglátjuk. 1957. április 1., hétfő Páskándi Gézát két héttel ezelőtt letartóz­ tatták. Az a vád ellene, hogy a magyarországi események idején a Bolyain - több társával együtt - államellenes cselekedeteket követett el. El fogják ítélni. Egy nagyon tehetséges költőt teszünk tönkre! Látom a hibát és tehetetlen vagyok. Nincs ennél borzalmasabb érzés. Panek Zolival felkerestük Nagy Istvánt és próbáltunk a lelkére beszélni, hogy tegyen va­ lamit Gézáért. Hát döbbenetes dolgokat mon­ �dott. Egy órán keresztül bizonygatta, hogy a burzsoá-földesúri rendszerben a sziguranca őt is üldözte, mert ő is államellenes cselekedete­ ket követett el. Mi - kérdezte - , miért kellene másként bánjunk az ellenséggel? Próbáltuk magyarázni, hogy a kettőjük cselekedete között óriási a különbség. Páskán­ diék nem akarták erőszakkal megdönteni a renszert, ahogy róluk állítják, hanem megjaví­ tani próbálták, megreformálni. Erről Nagy István egyáltalán nem volt meggyőződve, de azért ígérte, hogy próbál közbejárni. * Szerkesztőségi értekezlet. Tárgyaljuk az új lapszámot. Hogy mit teszünk majd bele, mi lesz, hogy lesz. Terveztünk egyebek között egy két kolumnás ankétot a filmművészetről. Itt merül fel a már nem olyan új fogalom: a neorealizmus Nagy István magvasan hallgat, s a vita vé­ gén gyanakodva kérdi meg: - Mi az a neorealizmus, kérem!? Mit akar­ nak maguk ezen a címen a lapba betenni? 1957. június 23., hétfő Az irodalmi vitákban Nagy István egyre inkább sarokba szorul és kimutatja a foga fe­ hérjét. Miután az eddigi viták során kicsavarta a két háború közötti romániai magyar irodal­ mat, mint valami citromot,próbálja megaka­ dályozni az őt bíráló cikkek megjelenését. Földes eddig úgy csinálta, hogy minél több embernek odaadta a Nagy Istvánt támadó cik­ keket, hogy érvei legyenek az esetleges igaz­ gatói vétó alkalmával. Látom azonban, hogy a Marosi Péter Bánffy Miklós trilógiájáról írt cikke megszűnt körbeforogni. Nem engedi, hogy olvassák. Pokoli! Lám egy ilyen alapjában nagyon becsületes ember is mint Nagy István, hogy eltorzul a hatalom árnyékában. A burzsoázia elleni harc jelszavával sárba tapossa legszebb hagyományainkat. Persze nem egészen érdek­ telenül, hiszen az általa kitagadott írók egy része vagy az ő műve nagyságának mond el­ len, vagy közvetlenül vele, de legalábbis az elveivel vitatkozik. És miután történelmileg hatalmilag ő győzött, most az irodalomból is el akarja távolítani polgári ellenfeleit. Vettem magamnak a szemtelenséget és kérdőre vontam: miért nem adja le Nagy elv­ társ a Marosi cikket? Válasza egyenes volt és pokolian önlelep­ lező, hiszen ő nem egy ravasz bajkeverő. Nincs is erre rászorulva, mármint a ravaszko­ dásra, hisz abszolút hatalommal rendelkezik. Ezt mondta: - Ott kérem olyasmiket írnak, hogy annakalapján engem ki kell törölni az iroda­ lomtörténetből. Nem szégyenlős. 1957. június 26., szerda Pár napja Nagy István mégis behozta a Karácsony Benő szöveget. Vajon ő is gondol­ kozott volna a dolgon? - Tessék, olvassa el! - mondta jelentőség telejesen. Hát elolvastam. Ez azonban új fejezet szá­ momra. Minden tekintetben az. Már a gépelt előadás címe is mellbe vert. A kozmopolitizmus erdélyi változata (Kará­ csony Benő). A fedőlapon látható kézírás sze­ rint, amelyben én Nagy István betűire isme­ rek, 1950 decemberében készült, a Bolyai Egyetem utolsó éves irodalmárai számára. Valósággal végigszáguldok a szövegen. Pedig amúgy csigalassúsággal olvasok. A koz­ mopolitizmus minbenléte izgat. Elolvastam Karácsony minden - két háború között könyvben megjelent írását, de a kozmopolitiz­ must... Nem értem. 1957. június 28., péntek Nem, nem! Ezt a szöveget el kell tennem! Ezt a szemléletet szét kell verni! Különben 201 �palócföld 9 2 /2 nem vagyok ember, ha nem ezt teszem. Íme a Nagy István szöveg: A kozmopolitizmus erdélyi változata (Karácsony Benő) Karácsony Benő kispolgári származású ügyvéd, 1888-ban született Gyulafehérváron. Az első világháború után Kolozsváron telepe­ dik le és az erdélyi Szépmíves Céh meg a Helikon írója. 1944-ben származása miatt get­ tóba hurcolják és elpusztítják. Ismertebb művei. Pjetruska, Új élet kapujában 1932, A napos oldal 1936, Utazás a szürke folyón 1940., A megnyugvás ösvényén 1946. Az új élet kapujában című regényében a huszas évek végén erősödő és felszínre törő illegális mozgalom hatására az író tisztázni próbálja a talaját vesztő értelmiségi kispolgár viszonyát a szocializmushoz, a prole­ tárforradalomhoz. Miképpen teszi ezt? Az első világháború­ ban féllábát veszítő Tunák mérnökkel a hábo­ rú miatt félbenmaradt értelmiségit, Himmel személyét állítja szembe. Himmel nem tisztá­ zott körülmények folytán csatlakozik a mun­ kásmozgalomhoz, sejthetőleg részt vesz a kommunisták illegális munkájában egy Lopez nevű ugyancsak valami zavaros foglalkozású nővel együtt, aki a kedvese. Himmel és Lopez agitálják Tunák mérnököt, hogy csatlakozzék az “új élet” embereihez. De oly gúnyolódók és kispolgári módon radikálisak s amellett oly keveset és nem meggyőzőt mondanak az “új életről”, hogy sem Tunákot, sem az olvasót nem tudják meggyőzni a hozzájuk való csatla­ kozás szükségéről. Tunák viszont olyan érveket hoz fel a régi világfelfogása és a kizsákmányoló osztályok mellett, hogy a tájékozatlanabb olvasó inkább feléje hajlik, mint az “új élet kapuján dönge­ tők” felé. Tunák állástalansága, elveszített mérnöki hivatala, meddő próbálkozásai, hogy a háború előtti kapitalisták üzlettársa legyen, 202 csak arról győzik meg az olvasót, hogy a Tu­ nák-féle emberek nézetei és létfeltételei vál­ ságba kerültek, a háború még családi életét is feldúlta. Amint Himmel mondja: “valami kez­ dődik és valami a végét járja.” A regény azonban rábízza az olvasóra, döntse el, merre is vegye az utat. Következő regényében Karácsony a “Na­ pos oldalon” próbál vezetni bennünket. Tunák mérnök abban a regényben már egy állástalan banktisztviselő alakjában és nevével tűnik fel újra. Jellembeli különbsége annyiban válto­ zik, hogy a Kázmérrá vedlett Tunák itt afféle vidám cinikus, míg az előző regényben komor cinikus volt. Így fogadja a bankból való elbo­ csátását is amikor összetűz a bankigazgatóval. Kázmér és bohém társai nem veszik ko­ molyan munkanélküliségüket, nevetnek ko­ pottságukon s úgy tűnik általuk, hogy a mun­ kanélküliség nem is olyan tragikus. Kázmér úr tehetséges a szobrászatban, megmintáz egy női alakot, mérsékelt sikert arat vele, felkerül Budapestre, megismerkedik egy jómódú pesti polgár leányával Ilonával és beleszeret, mert erősen hasonlít első szerelméhez Annához, az Első Alagcső gyáros leányához, Ilona belésze­ ret Kázmér várható művészsikereibe és a hír­ név nyomán remélhető gazdagságba és felesé­ gül megy hozzá. De a művészsiker elmarad, kiábrándulnak egymásból és elválnak, Káz­ mér a napos polgári oldalon való rövid tün­ döklés után visszavonul apja falusi malmába, a természetbe, talán itt molnárként újra kezd­ heti az életét. Karácsony következő regényében a Szür­ ke folyó-ban azonban újra felbukkan, egy vi­ déki kisváros patikus segédjeként látjuk vi­ szont, neve ebben az esetben Sebestyén. Se­ bestyén valami különbet akar annál, ami van. Többet akar egy saját patikánál is, valami nagy dolgot az emberiségért. Ezt megpróbálja bélyeggyűjtéssel, levelez a világ leghíresebb bélyeggyűjtőivel, tizenkét évi szorgos sakko­ zással, a sakkpartin nyert pénzzel, kerékpárt �szerez, kikarikázik a természet ölébe s amint zik, hogy ismét a sivár patikusságot folytassa. Ő mondja: tenni kéne valamit az emberrel, De tévedésből egy állomással hamarabb száll hogy ne feldkezzék meg végképp régi ottho­ le, mint kellene. Mire rájön, árvíz önti el a náról. A természet ölében egy folyó partján vasutat, Borjumálon, egy sáros kisfaluba re­ kínálkozik egyszer Sebestyénnek egy alkalom ked,mire hazakerülne, a patikussegédi állást nagy tettre. Egy ízben a folyóba fuldokolva, már mással töltik be. Borjumálon azonban új teret fedez fel a sikoltozó nőt pillant meg. Utána ugrik ruhás­ tól, kimenti, boldogan élesztgeti, azt hiszi nagy tettekre. Kiderül, hogy a falun keresztül most ért élete első kimagasló hőstettéhez, de a folyó sekély szürke folyó értékes gyógyisza­ kimentett ifjú hölgy hirtelen nevetve talpra- pot tartalmaz, részvénytársasági alapon a pa­ szökik, társai meg hahotázva rohannak elő a rasztok jól jövedelmező gyógyfürdőt építhet­ bokrok mögül. Csúnya tréfát űztek Sebestyén­ nének, de a falu gazdagjai útját állják tervé­ nel, a hölgyike csak mímelte a vízbefúlást, nek, még a falu szegényebbjeit is fellázítják hogy a patikust ruhástól vízbe ugrassa. ellene. Ám rendbe jön minden, kiderül, hogy Se­ Sebestyén el van keseredve, a kimentett hölgyike annyira meghatódik ezen, hogy belé­ bestyén jót akar a falunak, a részvénytársaság szeret, feleségül menne hozzá, de Ő megvető­ megalakul, a falu minden tagja részvényes, en fordul el tőle, nem tudja megbocsátani, egyetlen kapitalista vállalkozásba tömörül mindenki. hogy megfosztotta hősi illúzióitól. Nem végződik különbül Sebestyén próbál­ A harmincas évek falukutató irodalmának kozása egy világhírűnek gondolt találmányá­ és törekvéseinek a hatása Karácsonyra félre­ val, egy új és hatásosnak vélt gyógyszerrel, érthetetlen. Ők beszéltek a parasztságba oltott amelyet Párizsban próbál szabadalmaztatni és kapitalizmusról és agrár szocializmusról. értékesíttetni. Ebbe öli bele kis alaptőkéjét, Csakhogy a falukutató irodalom körül induló amit saját gyógyszertárra takarított meg. Egy politikai mozgalom a negyvenes évek elejére szélhámos párizsi reklámköltő kicsalja a pén­ letörik, a kezdeményezők egy része behódol zét, gyógyító porát pedig rovarirtószerként Horthynak s így sem az agrárkapitalizmus, szabadalmaztatja. Közben még Sebestyén pá­ sem az agrárszocializmus nem szalonképes rizsi kedvesét is elcsábítja. többé. Hogy fejezze be az író regényét, mely Ezután Sebestyén egy öreg párizsi taligás a kapitalizmus megreformálását oly sikeresen személyében barátra tesz szert, beáll helyette megoldotta? dolgozni a taliga rúd közé, hogy az öreg sza­ Segít az írónak a szürke folyó, mely éppen natoriumba mehessen két hétre. Azt hiszi, ez azon az éjszakán kiárad, mikor Sebestyén az igazi nagy tett embertársaiért. Meg akarja végre elvehetné jutalmát, illetve egy éjszakát látogatni az öreget, a francia határ felé utaztá­ tölthetne a szigeten új kedvesével, a földbirto­ ban azonban a második világháború kitörésé­ kos titkárnőjével, aki sokáig ellentállt neki és vel találkozik. Tankok, ágyúk dübörögnek, reform-terveinek. A titkárnő autója, amellyel a gépfegverek kattognak, Sebestyén eszeveszet­ szigetre igyekszik, defektet kap. Mire a sziget­ ten menekül, fel van háborodva. Mivel nem re érnek, Sebestyént elragadja az árvíz és is­ politizál, újságot nem olvas, csak a veszedel­ meretlen szürke partok között messze sodorja. mes zónából kikerülve tudja meg, hogy a má­ A megnyugvás ösvényén találkozunk újra sodik világháború egyik főpróbájába, vagyis Kázmér figurájával. Karácsony utolsó regé­ egy nagyarányú hadgyakorlatba keveredett. nye ez. A Napos oldal folytatása, ha ő nem is Elveszti öreg barátját. Elkeseredve hazauta­ nevezi annak. Ebben a regényben a hiábavaló 203 �palócföld 92/2 kísérletezésekbe belefáradt ember végképp visszavonul a természet ölére, azaz hogy a békésebbnek, csalódásoktól mentesnek látszó falusi molnárnak az egyszerű életét választja. Itt akarja felnevelni fiát is, de megnyugvásra itt sem talál, elvált felesége visszaköveteli fiát, a természetből meg visszaüldözi a társada­ lomba az ő kis vízimalma tönkretevésére épült kapitalista gőzmalom és az ellene felgerjesz­ tett sovinizmus. Amellett másik csapás is éri. Beleszeret egy meghülyülő mágnás feleségé­ be, aki szép, erős fiú gyereket kíván tőle, hogy a nép “friss vérével” beoltott arisztokrata új és életerős hajtást hozzon. A grófnő azonban be­ lehal a szülésbe magzatával együtt. Tehát du­ gába dől a nép és az arisztokrata megnemesí­ tésére kitalált ideál is. A regényhős kiábrán­ dultan hagyja el a természetet. A semmit sem igérő városi társadalomban visszatérően még végignéz egy zsidó verést és üzletrombolást, amit a vasgárdisták művelnek, de eszébe sem jut közbelépni, csak némán önmagában hábo­ rog a közállapotok ilyen elfajulása fölött. E regénynek alapgondolata tehát az, hogy a kispolgári élet üres, céltalan, vagy hamis célokért futva, mindenütt csalódás vár ennek az életnek hordozóira, ez az élet szürke, egy­ hangú folyó, mely nem mély, nem széles, be­ lefulladni nem lehet, de a partján élni nem érdemes. Az író azonban nem világosít fel, hol érdemes élni a kispolgári embernek. Pártatlan­ nak látszó tárgyilagossággal cselekménye bo­ nyolítása közben mindenüvé elviszi, érinti va­ lamennyi társadalmi osztálynak az életét, a munkásosztályét kivéve, de alapvetően egyik­ ben sem mélyed el. Mégcsak azt sem határoz­ za meg pontosan, hol s mely országban törté­ nik, ami történik, ami alakjaival megesik. Csak alig legutolsó regényében válik világos­ sá, hogy Romániában, azaz Erdély valamelyik zugában vagyunk. Nem a földrajzi leírás hiányát, az ország megnevezésének elkerülését kiogásoljuk, ha­ nem azt, hogy nem ad olyan társadalmi rajzot, 204 amiből kiderülne, hogy melyik osztály, mi­ lyen törekvésekkel milyen pártokkal áll szem­ ben egymással, s melyik népbe gyökerezve teszi ezt. Felmerülhet a kérdés, vajon Karácsony ad­ hatott volna más rajzot kispolgári környezeté­ ről és annak embereiről? Nem tipikus-e amit felőlük tudat? Választhatott volna haladó típu­ sokat és gerinces hősöket soraikból, hiszen a kispolgárság, ahol tehette majmolta a nagypolgárságot s tényleg minden badarságot ma­ gáévá tett olyan jelszavakat fogadott el, me­ lyekkel később saját magát sodorta kellemet­ len helyzetekbe. Ez igaz, de csak arra a rétegre, melynek néhány alakja Karácsony könyvében jelenik meg. Ezek azonban nem jellemzőek általában a kispolgárságra. A kispolgárság nagy tömegei helyhez, kicsiny üzleteikhez, vagy műhelyeik­ hez és kis hivatalaihoz láncolt réteg. Minde­ nütt folyton a két szembenálló osztály, a mun­ kásság és a nagypolgárság között morzsoló­ dik. És különösen morzsolódott a két világhá­ ború között Romániában. Az Ő tipikus kérdé­ se folyton az, kivel tartson? Szeretne nagypol­ gárrá, nagy vállalkozóvá felkapaszkodni, de a nagy tőke a többséget folyton letaszítja. Ha a munkásság mozgalma fellendül, arra hajlik, ha letörik a burzsoá osztály felé fordul. Szaka­ datlan ingadozás jellemzi. Karácsonynak itt kellett volna megragad­ nia ezt a kispolgárságot, a tőke és a munka szüntelen harcának a zajlásában. Akkor tipi­ kusat adhatott volna. Akkor rábukkant volna azokra az elemekre is, melyek megtalálták az utat a munkásosztályhoz. Ilyen összefüggés­ ben megmutathatta volna a többség viselkedé­ sének szánalmas és nem egyszer valóban ne­ vetséges, tragikomikus ingadozásait és azok következményeit. Gondoljunk az erdélyi ma­ gyar kispolgárra, mely bedőlt a revízioniz­ musnak, sovinizmusnak s a hitlerizmusnak. Azt hitték Horty és Hitler majd mindent meg­ old számukra. Ők csak fel tűzik a nemzeti �kokárdát, fejükbe csapják a darutollas bocskai sapkát, kikönyökölnek az ablakba, és tapsol­ nak a bevonuló kakastollas csendőröknek, az­ tán megszállják a zsidók vagy a románok üz­ leteit, elviszik műhelyeiket és hivatalaikat minden rendben lesz. Képzeljük el ennek a rétegnek csalódását, mikor nagytőkések a maguk számára kaparin­ tottak meg mindent. A kispolgár be kellett, hogy érje a bocskai sapkával, meg a soviniszta dalokkal s még a puskát is a kezébe nyomták, hogy harcoljon a Szovjetunió ellen. Képzel­ hetni rémületét, hiszen senki úgy nem retteg a háborútól, mint ő. Rémülete csak fokozódott, mikor kiderült, hogy Hitler és Horthy elveszíti a háborút és ő kompromittálta magát a jelsza­ vak ordításával és soviniszta dühkitöréseivel. Kolozsvár felszabdulása után ez a réteg mind­ járt vörös karszalogot varrt magának. Hangoz­ tatta, hogy ő mindig is a kommunistákhoz hú­ zott. De lúdbőrödzik a háta, ha Amerika hangját hallja, mi lesz vele, ha az atombomba tényleg beválik, ám mindjárt azt is hozzáteszi, ahogy a mi rádiónkat hallja, de hátha nem válik be, hátha mégis a Szovjetunió és a népi demokrá­ ciák az erősebbek? Ő folyton az erősebbek oldalán szeretne állni, ez a szándék Karácsony Benő magatartásában is tükröződik. (...) Ha önmaga ingadozását írja meg Kará­ csony a kispolgár típusának rajzát adhatta vol­ na. Így csak azoknak a csellengő bankfigurák­ nak és nőknek a rajzával találkozunk, akik a dolgozó kispolgárok soraiból a nagypolgárság prostituáltjaivá züllöttek, anélkül azonban, hogy ezt a folyamatot az író végigkísérte vol­ na. Enélkül a könyvei még annyi tanulságot sem nyújtanak, hogy az uralkodó osztályok, hogyan züllesztik magukhoz az alulról közé­ jük keveredőket. Csak romlottságukat látják, és ebben a kozmopolitizmustól kezdve a kul­ túra megvetéséig, a tömegek lenézéséig a hit­ lerizmusban beteljesedést nyert állati natura­ lizmusig minden keveredik. Karácsony Benő saját magán tapasz­ talhatta ki a fasizmus tömegirtó lágereiben, hova vezet a világnézeti tisztázódást sürgető lenézése s az alantas állati ösztönök iroda­ lommá magasztalása, és a munkásosztály tö­ rekvéséhez való viszony tisztázásának a meg­ kerülése. A fasizmus haláltáboraiba a ham­ vasztókemencékbe, a rablóháborúkba. Kará­ csony Benő ott végezte be terméketlen életét. Azé a dolgozó kispolgáré viszont, aki tisz­ tázta viszonyát a munkásosztály és maga kö­ zött, a szocializmusba ér, és megszabadul fe­ lemás bizonytalan és sivár életétől. Élheti a szocializmust építő emberek tiszta életét. 1957. szeptember 8., vasárnap Régóta nem jegyzek. Szégyenlem az ál­ landó siránkozást, hiszen jó ideje egyebet sem teszek. Tegnapelőtt végre nekiveselkedtem és két nap alatt megírtam a Karácsony Benő tanul­ mányt. Látszatra Robotos Imre Utunkban megje­ lent írásával vitatkozom, de a valódi ellenfél nem ő, hanem Nagy István. A Karácsony Be­ nőről tartott előadását akartam rombadönteni, amit most a készülő irodalomtörténeti köny­ vében is megjelentet. Nézzünk hát szembe A humánumtól - a cinizmusig - Hozzászólás Robotos Imre cikkéhez Nemrégen Bánffy Miklós írói nevének nem elég goromba jelzők kíséretében való emlegetése még szentségtörés számba ment, Karácsony Benőt egyesek kozmopolitának nevezték, Berde Mária leleplező erejű regé­ nyeit pedig azzal vetették el, hogy a szerző tulajdonképpen a polgárság megjavítására írta ezeket a műveket. Ezért jelent számomra nagy örömet az Utunk hasábjain megindult és 18 205 �palócföld 9 2 /2 lapszámban megszakítás nélkül folyó vita. Nem is külön-külön az egyes cikkeknek, de a különböző felfogások nyílt összecsapásának örvendek. Annak a kialakulóban lévő irodalmi légkörnek, amely lehetővé tette ezt a már amúgy is sok évet késett vitát. A sorok közötti hulladék-gondolatokat tar­ lózók számára kijelenthetem: nem azt várom, hogy a nyíltan reakciós, fasiszta vagy a fasiz­ mussal cimboráló írók káros műveit is tisztára mossák az elkövetkezők során. Pusztán az említett időszak polgári irodalma realista mű­ veinek sikeres értékelésében és helyes újraér­ tékelésében reménykedem, mert meggyőző­ désem, hogy ma, amikor a társadalmi harcok a munkásosztály győzelmével magasabb szin­ ten jelentkeznek, szükség van a kapitalizmus körülményei között az egyes írókról és irodal­ m i jelenségekről harc közben kialakított felfo­ gás revidiálására. (...) Tehát a mából nézve más képet mutatnak, és szükségképpen mutatnak más képet, egyes polgári írók művei. Karácsony Benőről például megállapítot­ ták, hogy cinikus, és ez elég jogcím volt arra, hogy kitiltsák irodalmunk haladó hagyatéká­ ból, de hogy miért az, és kik ellen irányul cinizmusa, azt nem firtatták. Senki sem tette fel a kérdést e vita előtt, hogy ennek a cinikus­ nak, ennek az állítólagos mizantrópnak közel kétezer oldalas életművében miért nincs egyetlen kigúnyolt és utálatot kiváltó szegény ember - munkás vagy paraszt - figurája, hogy mindjárt a legkézenfekvőbb példát említsem. (...) Karácsony életművén vezérfonalként vo­ nul végig az írói szándék: tisztázni a két világ­ háború közötti szakasz különböző periódusai­ ban a kispolgárnak, még pontosabban a polgá­ ri értelmiségnek a társadalomhoz való viszo­ nyát. Mind az öt regényének a hőse ugyanis szemben áll a polgári társadalommal. De mi­ ért áll szemben? Azt hiszem, ennek az egy kérdésnek a nyomon követése megvilágítja 206 Karácsony eszmei, erkölcsi fejlődését. Az első világháborút közvetlenül megelő­ ző, és a világháborús évekkel foglalkozó Pjot­ ruska című regény főhőse egy Baltazár nevű kis, vidéki újságíró, aki egyszerűen leleplezi a kisváros hatalmaskodó, önző és üresfejű bur­ zsoá és földbirtokos potentátjait. Miért harag­ szik ez a Baltazár a polgári világra? Mert a társadalom őt az utolsó padba ültette. “Sok­ szor megpróbáltuk már, hogy leoldjuk ma­ gunkról a szájkosarat - mondja Baltazár meg­ értő barát pillanatnyi hiányában kutyájának -, hogy éljük a szabad kutyák boldog és szabad életét. Mit tett erre a társadalom? Kuss! mondta nekünk a társadalom... A társada­ lomnak alapszabályai vannak, barátom... So­ hasem köphetsz a padlóra... A gyepre lépni nem szabad, menetközben tilos kiszállnod... Kihajolni a társadalomból meg éppen veszé­ lyes dolog...” Dehát milyen irányba akar ez a nagyon szimpatikus fiatalember kitörni a megkövesedett társadalmi viszonyokbó l ? “Nem akarták közelükbe engedni (a polgá­ rok), levelüket vagy ebzárlati hirdetményeiket vele megfogalmaztatni: polgári erkölcsük lúd­ bőrözött attól a gondolattól, hogy maguk közé fogadják...” Mert a polgárság gőgös, “az érett­ ségi bizonyítvány-tulajdonosok önérzetes kasztja hűvös távolságban tartja magát a latin igeragozásban járatlanabb kereskedőtől és iparostól...” Tehát, a mi nyelvünkre lefordítva, a kapi­ talizmus törvényszerűségeinek megfelelően, a kispolgárság nagy része proletarizálódik, és így szembefordul azzal az osztállyal, amely­ nek rendjéből fokozatosan kiszorul. Objektíve tehát Baltazár, vagyis maga Karácsony rádöb­ ben a társadalmi igazságtalanságok egész so­ rára, a polgári képmutatás undorító voltára. És mit mond? Mit kell tenniök a kispolgári balta­ zároknak Karácsony Benő szerint? Küzdeni, irtani a társadalmi élet vadhajtásait, mert a tehetséges ember fáradozását siker koronáz­ hatja. Baltazár végül befutott író lesz, felesé­ �gül vesz egy budapesti színésznőt, vagyis biz­ sán. Legszívesebben elvonulna a világból, de tosítja polgári egzisztenciáját. Az már az író erre nincs lehetősége. Családját is megosztotta Karácsony Benő tragédiája, hogy a regény már a társadalmi fejlődés. Húga szocialista reálisan végigvitt háromnegyed része miatt lett. “A húga türelmesen és kedvesen elma­ nem hiszem el az idealizált, giccses befeje­ gyarázta neki, hogy ezek a gondolatok egy zést. maradi kispolgár gondolatai. A földön nagy Karácsony tehát nem akarja megdönteni a igazságtalanságok dúlnak, szívtelenség, go­ polgári társadalmat, legfeljebb javítani szeret­ noszság és korlátoltság homokba dugni a fe­ jünket. Együtt kell haladnunk a tömegekkel, né. Ezzel vajon eljátszotta írói becsületét? El - azok szemében, akik Karácsony Be­ mert nem kétséges, hogy a fejlődés iránya ma nőtől egyértelmű szocialista mondanivalót az, amelyet az előretörő tömeg útja jelez...” Álljunk meg itt egy pillanatra, mert jelen­ várnak. De ezért igazán nem a polgár Kará­ csony Benő a hibás, aki 1927-ben ezt a művet tős dolgoknak lehetünk tanúi. Karácsony Be­ megírta. Én úgy látom, hogy a mű idealizált nő felfedezte és ábrázolta a szocialistát és a vége az a szalmaszál, amibe a társadalommal forradalmár munkást. Persze, ezeket a figurá­ hadakozó Karácsony akkor belekapaszkodha­ kat nem a kommunista Nagy István szemével tott. A humanista polgárnak nem is lehetett látta, és egyáltalán nem azzal a szándékkal más elképzelése, mint az idealizált polgári tár­ szólott róluk, hogy a romániai munkásmozga­ sadalom. De idealizált, és ez további fejlődése lomnak újabb tömegeket szerezzen. Aki ezt szempontjából nagyon fontos. követeli Karácsony Benőtől, a polgári írótól, Következő regényében az Új élet kapujá­ az hibásan jár el. Mert polgári elképzelést tük­ ban (1932) újra felbukkant a kesernyésen filo­ röz az a kép, amit a szerző a szocialistákról zofáló, a társadalommal szembenálló Balta­ fest, de megmelegíti a szívemet az a naív sze­ zár. Csak a szín változott meg. Baltazár nem­ retet, amellyel Karácsony hozzájuk közeledik. rég jutott a polgári kényelem révébe, és most Alapjában véve ezek a szocialisták éppen csak válságban van. Most Tunák Ádámnak hívják, vannak, vitatkoznak, leleplezik a kizsákmá­ foglalkozására nézve mérnök, akinek a háború nyolást, megjelennek az értelmiség tudatában előtt jólmenő mérnöki irodája, szép felesége, és meggondolkoztatják őket. Ennyi a szerepük nagyon jól berendezett családi háza volt. Ka­ a regényben, de számomra ez - Karácsonytól rácsony teljesen lerombolja a polgári életnek - nagyon sok. az előbbi regényben olyan nagy gonddal és Vizsgáljuk meg a továbbiakban, hogy hat­ művészettel felépített ideális képét. Tunák fél nak ezek a szocialisták a talajvesztett Tunákra. lábát elveszti a háborúban, s mire nagy kínok Himmel, az egyik szocialista, aki nagyon a között hazavergődik, feleségét más férfi olda­ szívéhez nő az olvasónak, így beszél a mér­ lán találja. Mérnöki irodája sem alkalmas nökkel: “Kastélyokat akar restaurálni, amikor egyébre, minthogy a megfáradt, magányos az emberiséget kéne restaurálni. És oh, bo­ ember lakása legyen, mert ugyan ki javittat a csássa meg, Tunák úr ezt a rövid parasztláza­ háború után barokk kastélyokat? dást: kinek szereztek gyönyörűséget ezek a És mit lát meg ez a Tunák a társadalomban kastélyok... Barokk szépségek, nemes vona­ bekövetkezett változásokból? Amíg ő a harc­ lak... De abban is volna valami barokk szép­ téren volt, ismeretlen rétegek emelkedtek fel, ség, ha például télvíz idejére bedeszkáznák a a felsők pedig lesüllyedtek, szétmorzsolódtak. külvárosban a hiányzó ablakok helyét...” Az új korszak eljövetelét látja tehát, és búsla­ Sok mindent meglát Tunák-Karácsony, de kodik a “jó” békebeli állapotok megváltozá­ nem tud kibújni a bőréből. A regény végén 207 �palócföld 9 2 /2 ítélkezik Himmel: “A polgári társadalom pul­ zusa olyan, mint egy haldokló pulzusa... Ma­ guk, kedves Tunák, nem fognak átjutni a zaj­ ló, roppanó idők viaduktján... Maguk elvégez­ ték... Az innenső parton fognak szép lassan elpusztulni”. Szegény Karácsony Benő, ha tudta volna, mikor ezeket a sorokat írta, hogy milyen pro­ fétikusan meglátta a saját sorsát! Legfeljebb a “szép lassú” pusztulásba szólt bele a fasizmus, s krematóriummal vetett véget az író életének. És Tunák? Az Új élet kapujában keményen elhatározza, hogy átjut a viadukton, az új, a naposabb életbe. (...) A Napos oldal Kázmér­ jaként találkozunk vele. Mert a munkásmoz­ galom nagy fellendülésének - aminek Kará­ csony a harmincas évek elején tanúja volt - a burzsoázia nyílt fasiszta diktatúrája, legalábis egy időre, gátat vet. A kizsákmányolás, az em­ bertelenség, a nemzeti uszítás fokozódik. Mi lett Kázmérból a napos oldalon? Cinikus, az egész burzsoá társadalomtól megundorodott ember. Itt már egyetértek Robotossal abban, hogy Karácsony a kapitalizmus bűneit helyenként az ember romlottságában tünteti fel, hogy végső kiábrándultságában nem látja már a munkásosztály harcának jelentőségét. De azt hiszem, az elmondottak alapján másképpen áll előttünk Karácsony Benő, mint Robotos által tárgyalt két regény elemzése után. Fel is teszem a kérdést: vajon a cinizmus­ tól jutott el Karácsony Benő a humanizmusig, vagy fordítva, egy amúgyis szarkasztikus haj­ lamú, humanista kispolgári írót torzít cinikus­ sá a kapitalizmustól, fasizmustól való csömö­ re? Hiszen gondoljuk meg: Karácsony a Pjot­ ruskában annyira hisz még a humánum győ­ zelmében, hogy képes giccsel feloldani társa­ dalombírálatát, az Új élet kapujában pedig ki­ mondja, hogy halálra van ítélve az egész em­ bertelen kapitalista világ. A Napos oldalban viszont hitetlensége, reménytelensége tör elő­ térbe. A Pjotruska bizakodása, az Új élet kapu­ 208 jában nosztalgiája után a Napos oldal extázi­ sos reagálás, vagány-röhej olyan társadalmi állapotok felett, amelyek undorítóan emberte­ lenek, de amelyeken az író segíteni nem tud. (...) 1940-ben Karácsony Benőnek új könyve jelenik meg, címe: Utazás a szürke folyón. Hőse egy Sebestyén nevű kisvárosi patikusse­ géd, aki nagy terveket forgat agyában. Felta­ lált egy új gyógyszert, amellyel - úgy érzi hasznára lehet az emberiségnek. Párizsba uta­ zik tehát, hogy találmányát szabadalmaztassa. Ebbe a vállalkozásba fekteti be többévi mun­ kával összehordott vagyonkáját. Azonban Se­ bestyén-Karácsonyban a “művelt nyugat” sem hagy illúziót. Egy párizsi szélhámos elcsalja maradék pénzét, a gyógyszernek hitt csoda­ szert pedig rovarirtószerként szabadalmaztat­ ja. Szerelme elhagyja, s egyetlen barátjától, egy öreg párizsi taligástól is elválasztja egy háborús hadgyakorlat. Végül, hosszú éhezés és nyomorgás után, hazaindul. Eddig a történet fele. De ne menjünk to­ vább, horgonyozzunk le egy kicsit ezen a szürke folyón. Az olvasó, aki ismeri Kará­ csony eddigi regényeit és regényhőseit, vala­ mi furcsa dolgot észlel: valami nincs rendben Sebestyén körül. Nagyon szimpatikus, kedves figura ez is, mint Baltazár, Tunák és Kázmér; szellemi testvér velük Sebestyén - és mégsem az. Az előbbi hősök mindenike meg akar küz­ deni saját társadalmával, sőt nem tartalékos harcos, de hogy úgy mondjam, önkéntese a humanizmusnak, a maga frontján kezdemé­ nyezője a küzdelemnek. Sebestyén viszont nem ilyen ember. Tizenkét évi sakkozáson nyert pénzével kerékpárt vesz, legnagyobb él­ vezetei közé tartozik, ha kikarikázhat a termé­ szet lágy ölébe. Szinte rögeszméje a követke­ ző mondás: tenni kell valamit az emberrel, hogy ne feledkezzék meg végképp régi ottho­ náról - mármint a természetről. Persze, ez a hős is szereti az emberiséget, de elhagyja a társadalmi harc - Karácsony-hősöknél - már �hagyományos területét. Csodagyógyszer után kutat. Amikor Párizsból hazaér, természeti ka­ tasztrófa következtében meg kell szakítani út­ ját, és kénytelen Borjumálon, egy istenháta mögötti kis faluban rostokolni. Itt találkozik újra az ellentmondásokkal terhes hazai társa­ dalommal. Sebestyén azonban nem lakik már az emberek között; új Robinsonként a folyó elhagyott szigetén rendez be magának lakhe­ lyet, hallal és növénnyel táplálkozik, s innen rándul le az igazságot osztani a faluba. Sebestyén néhány napos borjumáli tartóz­ kodása alatt megismeri az elnyomott falusi szegénység nyomorát, és így tusakodik magá­ val: “Senki sincs, aki megmondhatná nekik, hogy Almirás (a szövetkezetes) például visz­ szaél a bizalmukkal, Répafi (az ügyvéd) a ba­ bonás hitükkel, a kamarás közönyükkel. Már­ ta kisasszony a fatalizmusukkal? Miért nem mondhatná meg ő, hogy be vannak csapva és könnyen segíthetnek a bajaikon, ha maguk ve­ szik kezükbe bajaik intézését?” És Sebestyén meg is szólal. A falut keresztül szelő folyócska gyógyiszapot tartalmaz. A gazdagok el is kö­ vettek mindent, hogy részvénytársaságot ala­ pítsanak, és a maguk hasznára aknázzák ki ezt a község tulajdonában lévő természeti kincset. Sebestyén látja mindezt, és felvilágosítja a pa­ rasztokat: ne engedjék magukat jogaikból ki­ forgatni, legyen az egész falué a vagyontérő gyógyiszap, éljenek meg valamennyien belő­ le. Természetes, hogy Karácsony nem a szo­ cialista munkaviszonyok megteremtésére utal, Karácsony nem kommunista, de kétségtelen, hogy az általa javasolt közös munka és közös részesedés elve, a kapitlista tőkekoncentráció­ val szemben - utópista módon, de - a haladást szolgálja. Persze, van aki azt állítja, hogy Ka­ rácsony itt agrárszocializmusról prédikál, az­ zal a kifejezett céllal, hogy a burzsoá társadal­ mat a bukástól megóvja. Életének ebben a szakaszában azonban Karácsony már rég fel­ hagyott a kapitalizmus megmentésének vagy mentegetésének gondolatával. (...) Sebestyén örömmel tapasztalja, hogy a fa­ lusiak hallgatnak rá, azonban népvezéri karri­ erje hamar és csúfosan véget ér. Néhány, a gazdagok által leitatott és megfizetett alak ki­ toloncolja a faluból a szegények ügyéért sík­ raszállt patikust. Ez a pesszimizmus azonban már nem egy­ szerű lemondás: ebből a hangból, a cselek­ ménynek ebből a fordulatából már könnyen kivehető az emberiség salakjára támaszkodó fasizmus elleni lázadás hangja. Feledhetetlen számomra az a szimbolikus kép, amelyben a Sebestyén ellen uszított csőcselék huliganiz­ musát vetíti ki költőien Karácsony: “Ahogy később a sziget felé tartott, portölcsért pillan­ tott meg, amely könnyedén perdült végig a lopótök alakú főutcán. Amikor már a végére ért, teljesen felkavarta az út porát, felbolygatta a csűröket, szalmát, papírt és szennyes hulla­ dékot kapart elő a sutból, és diadalmasan a magasba röpítette. A piszok kéjelegve úszott a magasban, és foghegyről kerülte meg néhány­ szor a torony gombját. Sebestyén tárgyilago­ san követte a szálldosó szennyet. - Kitartás intett oda a toronynak biztatóan”. Ezek a pisz­ kot kavaró szelek akkor már nemcsak Borju­ inál felett, de egész Európa felett gomolyog­ tak. Tudja ezt Sebestyén is, és nem a népet hibáztatja kitoloncoltatásáért. “A tömeg, nem­ de? Ne higgye, hogy hibáztatom őket. A haltól sem kívánjuk meg, hogy mindig résen legyen, és ne kapja be a vízbeszórt maszlagot...” Karácsony Benőnek azonban már nincs ereje megküzdeni a kavargó viharral. Ebbe a harcba is csak azért dobta be Sebestyént, hogy a győzelem lehetetlenségét bizonyítsa. Pedig hisz egy jobb kor eljövetelében. De míg az Új élet kapujában ez nagyon közelinek látszik, itt elvész a távoli jövőben. Ebben a könyvében Karácsony már csak hagyatkozik, az utókorra bízza álmai megvalósítását. (...) Így és ezután tér rá Karácsony Benő a Megnyugvás ösvényére. (...) 209 �palócföld 92/2 Nagyon szeretem Karácsony Benőnek ezt a könyvét, valamennyi közt ez a legnagyobb művészi erővel megírt műve. De nem értek egyet Robotos Imrével abban, hogy itt jutott Karácsony a legközelebb hozzánk. Hozzám, a szocialistákkal vitatkozó, tépelődő, 1932-es Tunák mérnök közelebb áll, mint az 1944-es évek Felméri Kázmérja, aki, íme, így oktatja fiát: “Látod, ezt a buta salátát? Amikor még vad volt, tejszerű nedvet eresztett magából, hogy a csiga ne tudja megenni. Amikor az emberek megszelídítették, akkor tudod mi tör­ tént vele? Abbahagyta a nedvkiválasztást, mert bízott abban, hogy az emberi okosság majd megvédi a csigák ellen. S a csigák, íme, most felfalják. Tanulság? Az ember, ha csalán is, lehetőleg csak a maga nedveiben bízzék.” Nézetem szerint ez jut kifejezésre a gyereket nevelő, falura vonult Felméri Kázmér alakjá­ ban. És ezt nemcsak én érzem bele a könyv­ be. Érzi és fájdalmasan vall erről a könyv vége felé maga Karácsony Benő is: “Furdalt a lel­ kiismerct valamiért... talán, hogy elszakadtam a kétkezi ember nagy nyomorúságától, és most felfelé kúszok az uborkafán? Pedig sok­ szor érzek valami honvágyat, sokszor kíván­ kozok vissza ezek közé a küzdő és reményte­ len sziszifuszok közé, akik minden nap fel­ görgetnek valami reménységet a hegy tetejére, s aztán zsupsz, visszagördülnek megint a mélybe.” Ennek a regénynek a mondanivalója mé­ lyen emberi, de nem annyira a közösségi, mint inkább a közösségtől elvonult ember hu­ manizmusáról szól. Arról, aki - bizony azt kell mondanom - már csak az élet apró örö­ meiért küzd. Sebestyén még azt hajtogatja: tenni kell valamit az emberrel, hogy ne feledkezzék meg végképp régi otthonáról, a természetről; Felméri Kázmér pedig már 210 vissza is tért ebbe a “régi otthonba”. Az a mondanivaló, amely kísért a Napos oldalban s félig-meddig kifejeződik az Utazás a szürke folyón című regényben - itt realizálódik. És ez nem más, mint a Rousseau-i “vissza a ter­ mészethez” huszadik századi sajátos újraál­ modása. Karácsony útja nem a cinizmustól vezet a közösségi humánumig. Útját a történelmi kö­ rülmények, a helyzet éppen ellenkezőleg ala­ kította. Értékeit is akkor fedezhetjük fel újra, ha művét korába állítva vizsgáljuk. 1957. szeptember 19., csütörtök Kemény golyóváltások történnek “Néz­ zünk hát szembe” cím alatt. Marosi Péter két részes cikket közöl Bánffy Miklósról, Katona Szabó István ugyancsak két számban publi­ kálja a Berde Máriáról szóló tanulmányát, Földes László négy számban fogja a Dsida Jenőről szólót, legalábis azt ígéri, mert ma csak az első rész jelent meg. Eddig egyedül Izsák József lép ki a sorból. Ő jelenti az ellenforradalmat. Amivel lehetet­ lenség egyetérteni (Széljegyzetek Méliusz Jó­ zsef cikkéhez). Ez a dupla tárca címe az Utunkban. Köpedelem. “Méliusz egy kalap alá veszi közelmúl­ tunk haladó és haladásellenes csoportosulása­ it” - írja. “Egészségtelen múltidézés” - süti a bélyegzőt Méliusz homlokára. A Karácsony Benő írásom itt többeknek tetszett. Ma Kacsó Sándor dicsért meg érte. 1957. szeptember 24., kedd Ami ma történt az egyenesen döbbenet. Nagy István közölte, hogy A harc hevében című most készülő könyvéből kivette a nekem átadott és általam bírált Karácsony Benő elő­ adását. (Folytatás a következő számban) �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e6c0b5a5421c4b1c360a11e82242b2cf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3f09fadc2b656f93abd8a4dcedec8a51.pdf d8a49b14e27f4e90f13429dbce2e52da PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92 / 3 . május-június �Alapítvány Széchenyi István emlékére A létrehozott Alapítvány célja Széchenyi István szü­ letésének 200. évfordulója alkalm ából em lékének ápolása, illetve Salgótarján város valam elyik közte­ rén egy Széchenyi Istvánt ábrázoló szobor elhelyezé­ se. Az em lékm ű 240 cm magas, m erevített vörösréz szárnyas oltárra em lékeztető - ívek közé foglalt 120 cm -es bronzfigura lenne. A szobor alkotója-tervezője és kivitelezője - pályázati döntés alapján - Bobály Attila, a Somoskőújfalui neves szobrászm űvész. Az em lékm ű felállításának költsége várhatóan egy m illió forint lesz (rendelkezésre áll 300 e. Ft.). A m agánszem élyek, cégek, vállalatok által felajánlott összegek az adom ányozó adóalapjából leírhatók. Az adom ányozó nevét - kívánság szerint - folyóiratunk­ ban közzétesszük. Az adom ány befizethető 1992. szeptem ber 30-ig az O TP Salgótarjáni Igazgatóságán a 751-5298-6 szám ­ lára. �palócföld 92/3 K Ö Z É L E T I, IR O D A L M I, M Ű V É S Z E T I F O L Y Ó IR A T Tartalom Géczi János selyemhernyó-sziget (vers) Tar Sándor Gyuri (novella) Tímár Máté Amikor a szerelem véget ér (novella) 213 225 234 MŰHELY Földi Péter Az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága (megemlékezés) Brunda Gusztáv Belépő - a pikk dámához (megemlékezés) Halászné Szilasi Ágota Hegedűs Morganról (tanulmány) 240 242 245 KRONOSZ ÁRNYÁKA Kolozsvári Grandpierre Emil A próza küzdelem a gondolatokkal 249 TOLLPRÓBA Onagy Zoltán Peer Krisztián versei elé Peer Krisztián (versek) 251 252 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban V. (kritika) Horpácsi Sándor Márkus István: Az ismeretlen főszereplő (kritika) 257 264 SZOMSZÉDSÁG ÉS KÖZÖSSÉG Tóth László Üres szívvel, megrabolt eszményekkel (tanulmány) Kovács Győző Ceruzasorok Győry Dezsőről (megemlékezés) 267 290 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Románia) Cseke Péter Korfordulós Új esztendő (Románia) 294 308 211 �palócföld 92/3 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József SZERKESZTŐ-HELYETTES: Ő F Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Brunda Gusztáv, művészeti előadó (Salgó­ tarján), Cseke Péter, közíró (Kolozsvár - Romá­ nia), Földi Péter, festőművész (Somoskőújfalu), Géczi János, költő (Veszprém), Halászné Szilasi Ágota, művészettörténész (Salgótarján), Horpá­ csi Sándor, kritikus (Miskolc), Huszár Sándor, író (Szeged). Kolozsvári Grandpierre Emil. író, Kovács Győző, tud. kutató (Felsőgöd), Onagy Zoltán, író (Esztergom), Peer Krisztián, költő (Esztergom), Tar Sándor, író (Debrecen), Tarján Tamás, irodalomtörténész (Budapest), Tímár Máté, író (Budapest), Tóth László, költő, író (Budapest) Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórak: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk illusztrációs anyagát Hegedűs Morgan festőművész alkotásaiból válo­ gattuk (Foto: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A - 1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 212 �palócföld 92/3 Géczi János [selyemhernyó-sziget] - részletek - a vagonban ahol két török arkangyallal lakom fölkönyöklök s bámulom az ajtórés előtt elhúzott celluloid-tájat csak könyök és nézelődés repetitíve csupa lazán amint a tisztaréz rajzszög a könyök bumfordi vájatába az ízfelszínek között a savóhólyagba merül s balról jobbra a tölgylevélszenderek a falvak a nárciszmezők jobbról balra a mágnesmezők otthonosan és fájón ugyanúgy csupalazán a házirilke a napfény és hús s a kényszerleszállás közébe fúródva a könyvszobában a voltpolcon: monológszürke étkezés utánban (az illőmegjelölés csapda és tettenérés tudom - a léniában nincs pont csak vághatatlan folytonosság magányba pofázás s a hangminőség feldíszített kínpadja) ha éppen elterül a hintakosárban Fahrenheit Herceg vagy többször is meglátogatom őt és ugyanőt a vagonból szertebámulva két hegycsúcs között s a kohótoronynál a salaklejtő vörösébe beleforgatva margitpirosan tépegeti a kerék s a margarét küllőszirmait alápergeti megsodorva mind a mészkősziklákon dohogó vagonszerelvényre utánozza a pokolkatlan fortyogást buborékokat ereget s ápol 213 �palócföld 92/3 madárszarból nőtt magoncot a sziklarésben ó mennyi semmiség begubózott látvány és -osság és fosság ennyi márvány kifutópálya az elrugaszkodáshoz visszbútt tett a kristályok kasában méla savak halovány mérgek és sávok hogyan mondhatnám ha úgy el nem mondhatom áttetsző a szirmokba karcolt körömnyomat üvegátlátszó hasonlatos a gyakorlatozó tavaszi fűhöz a pitypang rétjáró szkafanderéhez a harsány dinnyének súlya nő mint láztól a gyerekszem a hasonlatok között tétovázó óóóóó fej elmozdíthatatlan a helyszíntől bár ki­ szimatol a teremtődésből orra oltottfehéren csillan nyála csöpög a pezsgéskész látmészre nem vonzható vissza - közéjük telepszem vagy inkább: beléjük gúnyvigyorral s felkészült ocsmány tudással észhez ragadva a taszítást-vonzást megnyújtva bennük denevérszárnyamat finom és áttetsző ujjaimat gepárdként a zsákmányra ugrásban elhasalok bévül akár a langy nedvek messonghí jázminában a méhröpt az apácaszagban a hétasszonyok a saját szerepük jelzésképében s mint a húsos igék a mondat udvarházában . 214 �palócföld 92/3 a két török arkangyal szemében ott az őrlemény a mindenható könyvespolc tektonikájában az ingerlékeny rajszög sárgaréz hegyében - a cselekmény felelőssége akár az értekezésé a forma csak az örök: a mutató névmás föltartja botfejét imbolyog a macskakő a kamasz s a szerenád között mielőtt választhatna magára omlik visszaesik a névbe sóvárja margarita sétáló sárga virágait a baljós tverszkajáról s a kérdést:?tetszenek önnek a virágaim? ó dá azok amelyek a moszkvai csatornákban barcelonában miamiban sunionban orebicben is az örök jóra fognak törni hiába roppan mindegyik lédús szár - feltöltve a lucskostavasszal yvone mexicoblúzának suhogásával ahol félrehány a lávádzó popocatepetl s megtöltve margitka angyalföldi hőmérővasával mely egymáshoz rendeli az irányokat irályokat a fülelő utcai telefonokat nos mindez ami nézhető - mutat kört Fahrenheit Herceg higanysúly pálcájára dőlve jobb karjával a bal odaragad hol összekapcsolódik a nagy lendületű vonal bilincskattanással - az ne zavarja hogy néhány tett helye lepréselve a húsveres viasszal tekintse zárványnak esethibának amint a láthatatlan malmot mégha minden előtörő szót föl is darál onnan e finom kultúrköd orvpor darált helyzet a két törökangyal sem több mint humor azaz génhiba de kinek Vergilius kinek hermes kinek turbános fejkövek a sétatéren a cserépdatolyák végtére épek - szokható hogy semmi nincs amiben ne lenne még vagy tíz kivétel dobozolva bélyeges jelek közt punktum mondhatta volna ezt z. a verbafrodita avagy o. a vajdasági aimarah a vagonok mozgása sem különb a helybenléttől gondolja azt hogy egy pontnyi gömb 215 �palócföld 92/3 belső falán zakatol vagy annyit se csak bámulja mint telnek karimáig fénnyel a csupros nárciszok az araltól bretagne-ig boroszlótól malaysiáig bámész . a házirilke kompakt meghatározás minderre ha közel bármely perc vakító miramare-ja hol a trópus és normandia párzik peteérésbe ér a peteérés a limonia posóni illata az alhason s a rövidkocsányú mirabilis szóhajtója vörhenyes gumó az álomtól lepedékes nyelv alatt reves lapdacs ahhoz hogy megnézze a Herceg milyen a vörösbegy az itáliai mandulafenyőfán kitapintsa a tollbúra alatt a változatlanságot beléfojtva a szeráfhangokat - holott tudja vázlat és próba mindez el mégsem hanyagolható kitartott angyalpróza nyilvános szégyen és több benne a nyers-torz annál hogy valaha is említendő lehetne hetne hetne (elcsuklom a vagonpadlaton a röhögéstől) a szövetmunkálatok közepett holott együtt él-hal változik semhogy hanyagság gyűrűzné meg magmaismeretében ott a hajszálrés a résben ami vall vallat közelíthetetlen gyalog és szárnyal és szuperszónikus válaszokkal mégis végbemegy ha elkerítve ha rálel a lehullt pehelytollra fonnyadó pipacsbukétára vagy ha a horizontot feszegeti a duzzadt vitorla a kék szemhéjak közé behajózó szennyezés éppen a le/felmenő pupillanap elé amikor kezdődik a szél s kilép a pitypang neve a szkafanderjéből 216 �palócföld 92/3 - a házirilkének minden ami van az egy és kicövekelt én nem így képzeltem a csendet amikor még volt hozzá erőm holott akkor én voltam mozdulatlan én én és minden pörgött zúdult áradt köröttem ólomcsövekben az az izgékony szörcs élet hányszor akartam magam is cső lenni hosszúkanyar a fehér mediterránfalakban téglák közt lapuló meridián lakkgombos csapszájú távoli forrásokról beszéltem mogyorógyökerekről a színésznőről aki mexicoblúzát rendre kitömte pihés formázott pamacsokkal ha esernyővel sétált akárha kosztolányi szonettjeivel a léptei itt e lopakodó parkban gesztenyekopogás közt yvone-nak a platánlevél széles suhanásában ó ó én ó én nem ó én nem így ó én nem így képzeltem a hanyatt dőlést a pihenő kert pirkadó hasában az elaknásított vadtulipánok megfigyelését a lézengő ritter házirilkét aki sorrend egyre-másra az őszi ködből materializálódik magához emel minden erőmet izomrostjaim közt kéjjel kotorász: ki vagyok én nevetés lakója ha helyem nincsen de szívbarátom kettő (vagy négy) akkor hát ki terelt bennünket az 217 �palócföld 92/3 !téltavasznyárősz téltavasznyárősz! éltavasznyárősz!T ltavasznyárősz!TÉ tavasznyárősz!TÉL avasznyárősz!TÉLT vasznyárősz!TÉLTA asznyárősz!TÉLTAV sznyárősz!TÉLTAVA znyárősz!TÉLTAVAS nyárősz! TÉLTAVASZ yárósz!TÉLTAVASZN árősz!TÉLTAVASZNY rősz!TÉLTAVASZNYÁ ősz!TÉLTAVASZNYÁR sz!TÉLTAVASZNYÁRŐ z!TÉLTAVASZNYÁRŐS !TÉLTAVASZNYÁRŐSZ TÉLTAVASZNYÁRŐSZbe? itt lennének-e a bevagonírozott évadba rejtett szavaink morfondírozok oberonnal akár a kolostorszobába vonszolt anyóboszorkány a térvesztő messonghíban ghí-ban ghí-ban ismétli a szőrállú vicsort és ouzót löttyint a préspohárba gyertyát lobbant keresztet vet az ánizsalkohollal a szentszagú olajnyomat előtt gusztálja a nyomoronc lábút: ha időt adott talán ezt is megadja - kommentált Fahrenheit de páternosterbe száll s viszi a gép a viráglobbant jázminfa csúcsába onnan pillog göndör pillákkal jaj butasárga porzószálak - görbül fel a vénség a boltíves szobába szökött ághoz ez az az illat amely nélkül - de abbahagyja a szót belemerül az orra a sziromcsőbe szippantgatja a Herceg férfiszagát ördögöt szimatol bíborrá hevűl mindenik ránca ráfogja a délelőtt poharára 218 �palócföld 92/3 . s rahátot majszol messonghí-ghíí-ghííí sipítja a küszöb macskája a szentboszorkányra hasonlóan a jáspishoz és a karneolhoz odaül hozzám az árnyékMester búgócsigára csévéli az írás selyemfonalát fejti milyen ábrát fut a játék a porban nézinézi vénen a fényerőtől függőn soványan-kövéren kifújja magából a kistornádót hírt küld a mellérendelések asszonyainak zúdítja hozzájuk a tollas jószágokat a hangyasavba áztatott éji utazások nagy nyugtalanságait virágpúdert az elefántpálmáról tucat cserépmárványt miramare égbekapaszkodó tornyáról várja míg átimbolyog a tölcsér letisztítja a fölöslegeket a szétfakult tájról elszippant elégia- és sáfrányillatot a vagon tengelyének csikorgó szagát s a vagont és a lampionos nyelv kerti mulatságát amelyben belaktuk mondjuk európát amelybe mondjuk belehaltuk európát javít a Herceg és töröl fölénk nyit egy karcsú velencei selyemernyőt szálazott krizantémokkal kutyatalpnyomokkal és karszttájjal hogy lefakul árnyékMester könnyű hasonlatfodor mindez mígnem átkel a csapat a veszély szakadékán és partot ér az esernyő feszített selymén - árnyékMester boldog bal ladáz az erősebb létről hogy a halottaknak nincs szüksége az élőkre és létezik a sziget a sziget a hernyóselyem-sziget 219 �palócföld 92/3 ahol landolnak a ritka havak szikkadnak hű és kitartó beszélgetések áttelelnek a vándorbábok-maszkok lígéz az előttemutánam-fok andalog hegedűhangban s mikor körbegördülik az elhajtott tér hullámai a megszólítatlanság derűjében hűsöl - forgatja magát a ragyogásban a halhatatlan forma ...van csak az asszony kuporog szülőülésben a semmik közös csomópontján nagyokat lélekzik és görcsöl kikezdik testét a tolófájdalmak sziporka karikák duruzsolják körül népelik be a hamukék teret amely magvába fogta ott lebeg a lenn és a fenn közén ami van csak az asszony fehér ujjai közt megformázódik hogy rögvest újragyurmázza a görcsös erőt mely önmagára hat és vissza eldől az ujjpercek párnáiba s előtör fölvonít a singcsontban nem takarja be altestét derekára gyűrűzött fel a kártolt szoknya rengeti magmatikus remegés belülről feszíti a rézhuzal ín izom ölét egyre lejjebb tolja-ejti széttépett száját térdéhez szorítja csontjáig mar a fogsora ...mivégre kihull s alatta lebeg méhének terhe véres selyemzsinóron egy aranypuhafalú selyemgubó mígnem levágja ...kizuhan belőle a méhlepény a selyemgubó alá rázkódik-forog lesz napi járóföldnyi 220 �palócföld 92/3 türelem termikus vörösföld arra zuhan az asszony melléhez fogva a szövött selyemtömböt könnymosta arccal borul a magszült földre csöndesül s alszik már békén ...kihalássza belőle az álom a tűlelevű fákat gránátalmákat átfésült rétet embert égi földi barmot házt és szekrényt és fóliánsokat s mire a sziget mögül jogarhatalmas korong kél nyugodt víz is keríti birodalmát . ...lám kastélyt teremt a sziklaoromra a porrajzférfi rajzfinom balkonokat másolgat a tenger fölé kőriserős cellulózkönnyű kupolákat csigalépcsőt a föveny lüktető horpaszáig súlyos kovácsvaskapu sűríti a vázlatot beletereli az ámulásba benéz egy ablakán a nehézkontyú asszony elidőz a brokát súlyos titkán finom bokájú székeken a hajnalstrófát mutató kárpiton ahol szétszéled egy ujjérintéstől a dolgok falkája miként négyfelé szaladtak az égtájak ...a villogó szalontükörben felejti arcát a nyeldeklő körülményt s a hozzászorított selyemgubót ...fölébred most a táj megered a szava madarakkal fején 221 �palócföld 92/3 meghajlik könnyedén s mint a kötelezvény csörögni kezd a fa ... é. .a.iá..o. .a...a-e .á..i a. a...a.i .e..e..ő.? ..a a.á. .é. .i..e.e. e..i.ű. a ..i.é.e .e.. i.e..u...u..é. a. e.ő.e.. .é.é.ő.. ó hol vagy jekatyerina - kiáltják szerte a mellérendelés asszonyai jekatyerínaaaa - töri ujjait margitmargaritayvonerenátaannamarirózsapiroska ó holóholmihű jekatyerinánk - borulnak össze a kivilágított szökőkútnál jajongva felsebzik mellüket a hátuk is véres akác pörget rájuk fanyar gyógyleveleket vasreszelékként tapadnak a hívás mágneséhez homlokuk koccan a szelíd kőhöz nem időz szemekben a riadt őz szeretőknek nem volt soha nagyobb súlya jekatyeríííínaaaaaaaaaaa -. tudja már: hiteltelen légyen bár újság a nagy átrázásban nem hiszek a -telenségeknek botja sziszegő kígyómozgásának Fahreinheit szűkölő helyén morg e hosszúversben vesztett nem jegecesedtek ki a szabad tartományok és nem szívta vissza a lepényszigetet a köpönyeges asszony: jekatyerina lüktető méhének szája pihegő balkonon áll a házirilke gukkerezi miként emésztem magammá Fahreheitet 222 �palócföld 92/3 hogy zsugorodik testembe a Herceg mérve bennem a hőt kiparcellázza a hőmérőt a hőtant az itatóspapír finom harapását amíg szerteromlanak bennem a betűrostok és elhalványlik a múlt tanúskodása - hiába nem megy érték veszedelembe a mandulakeserű borecetté válik lusta poharamban borostyánsárgán villog érésnek adják fejüket a bokrok a duinókert hars hónapjában a sziget szegletén miramare közelében az eperselyemgyárban hol végtelen folyik le a szövőszékről a diadalmas versanyag s nem több a teóréma a jelentésnél (belakta ezt is) de kevesebb sem jekatyerína lakomájánál - rálátni az aszpikos szendvicsekre a tüskéző helyzetre mert belém költözik a szabadbeszédűbe a szédület és a tengeri sünök szimmetriája a helyszíni szárnycsapás-mennydörgés a szakítás a sekélymély hangzókkal . és az etikával (itt az idő - mondotta volt a mesterem és hagyta hogy induljak a kóborlásnak magamban sodorjak különb szenvedélyeit az állításnak s a tagadásnak széthasgassam a helyszíneket amíg az égi jós(z)ágot keresem a bevagonírozásban és a mediterrán útjain - hajoljunk most vissza az indulástól a rajzszögbe dűlt szójóstól a maraschinóízű behatárolatlan szövegfoltoktól - itt az idő a kizárólafosság a kifakult-fáradt cselekvényben mielőtt elhallgatott és följegyezte a mellérendelés hétasszonyát) 223 �palócföld 92/3 - kilép a végtelenhez futó teraszra óvatos lépdel a sakk-kőn a párkányszegélyhez a házirilke törökül a ringó hintakosárban - a telített mozgás mozdítatlan fekszik a márványkőn a hasát hűsítse nedvbársony orrát a parázsszerű árnytalan alakjához nyomja foszforszemében megfogva a sziget a selyemhernyó-sziget és jekatyerína a selyemgubójával: benne a komor énbeszélő egymásban elvagyunk végre és mindig - morzekopognak végig a magánhangzók belevegyülünk a virágzás oboadallamába pedig nem így képzeltem a csendet nem ilyennek a házirilkét ahogy ott leng az adria ciánkapszulájával szürkült ajkasarkában nem ilyennek az egyet amelyben kitekert fóliáns a minden s nem ilyennek a kutyaformát öltött mozgást a terasz hintakosárja alatt hisz oly angyalprózahéjú ahogy magává nézi a néma házirilkét 224 �palócföld 92/3 Tar Sándor Gyuri A SZOLGÁLATI KÖNYV fedőlapja mindjárt a személyi adatokat tartalmazza, ez például Balogh György, anyja neve Rácz Ilona, beosztása: r.beo, Eü. alk. foka: A., az iskolai végzettsé­ ge: 3 ipari-szakmunkás, így van kitöltve, aztán a polgári szakképzettsége villanyszerelő, osztá­ lyos fokozata nincs kitöltve (a többiben se), és a bevonulási éve: 1980. Van még a jobb felső sarokban egy 90-es szám, ceruzával, pirossal bekarikázva, és szintén ceruzával az, hogy 2/1. Semmi különös. A fedőlap belsejére tűzőgéppel odatűzve a fénykép, egy ijedt tekintetű, kicsit nagy fülű gyerek néz szembe, fekete szemű, pisze orrú, és mint akit az egyenruha tart össze. Vilma el tudja képzelni a kép alján, hogy nem lehetett egy szálas legény, míg élt, egy másik papíron ugyanis ott áll, hogy a halál oka: fulladásos agybénulás. Vilma tudja, hogy ez más helyeken önakasztásként is szerepel, attól függően, hogy ki végezte a boncolást, az egyik így írja, a másik úgy, mint ahogy a többi jel, szám karikával, szám karika nélkül, pirossal, feketével, tintával, ésatöbbi, ésatöbbi, mind mind jelent valamit, attól függetlenül, hogy neki ehhez, mint a Kieg péság polgári alkalmazottjának, semmi köze nincsen. Neki az a dolga, hogy összeszedje ilyenkor az összes papírt, ami a delikvensre vonatkozik, ami nem kevés, és megsemmisítse. Ez úgy történik, hogy eltépi valamennyit, és megy a titkos szemétbe. Ez egy normális szemétkosár, csak a tartalmát a katonák elviszik valahová, de hogy hová, fogalma sincs. Az biztos, hogy nem tüzelik el a kályhában, mert a továbbképzésen tanulták, hogy ilyen eltüzelt papírok egyben tudnak maradni, a huzat kirántja a levegőbe, valahol leesik, és még olvasható, hogy mi volt rajta. Lehet. Még nem próbálta. De hogy ez mi a francnak akasztotta fel magát! Vilma nem csak halottakkal foglalkozik, hanem a változásokat vezeti át, elvégre ez is változás, itt van mindjárt, ez a másik, micsoda különbség, ez mosolyog a bevonuló képen, ez nem szarta össze magát, kékszemű, a nyakméret is emezzel összehasonlítva, na, szóval van különbség, meg az is, hogy ez nem meghalt, hanem megnősült. Hiába, van ilyen, van olyan. A halottakat mégis mindig ő kapja, így alakult, már magától tudja a keze, mit hol keressen. A terem belső sarkában ül a nagy gép mellett, mintha külön irodája lenne, a másik kettő meg elől, nem nagyon van már miről beszélgetni ennyi idő után, és azt is tudja, hogy a háta mögött úgy hívják, hogy Varjú. Erzsit Bocinak, vagy Boszinak, mikor, hogy, állítólag ezt az itteni katonák adták neki, merthogy, szóval, na. Ezek hamar nevet adnak itt mindenkinek, Judit a Lidérc nekik, olyan sovány, hiába fiatal, hajadon is, nem kell nekik, nekik csak Boszi kell. Vagy Boci. Ők tudják, miért. Ennek a Balogh Gyurinak a SZEMÉLYI LAP oldalán még ott van, hogy 1960-ban született, Nyírfáson, na, az hol lehet, ja, Erzsit még Puszinak is mondják, de inkább a tisztek, jó lehet annak, akinek ennyi neve van. Meg fiatal. Azt mondja, hogy villanyszerelő, utolsó munkahelye 225 �palócföld 92/3 HÁÉV, havi keresete 4000 forint, polgári szakképzettsége, alkalmassági foka, bevonulás előtti állandó lakhelye, és távolsága: 4021 Debrecen, Csorba utca 39. Csorba utca. 1/120, ez a távolság, na, hacsak nem légvonalban, párttagság kelte üres, KISZ-tagság kelte 1975. párt-. KISZ-iskolai végzettsége, bevonultató megyei hadkieg. és tv. pság időpont: HB-megyei hadki­ eg„ kat. ig. száma, személyi igazolójegy száma nincs kitöltve, idegen nyelvismeret, volt-e büntetve, üres, üres, a többi is, akkor vagyoni helyzete: vagyontalan. Mindjárt ebéd. Legalább egy rádiót hozhatnának be, a tiszti nyilvántartóban lehet, ott állandóan szól, hát persze, ott tisztfeleségek dolgoznak. Ezek az oldalak majdnem mind üresek, jegyzőkönyv a tisztesvizsgá­ ról, dicséretek, fenyítések, a szabadságolási kimutatás szokott tele lenni, már akinek, ez a szerencsétlen egyszer volt szabadságon. Na. Azt mondja, milyen szabadságon volt (jutalom, eü„ stb.), alatta: eü. Két nap. Aha. hát persze, a Feljegyzés oldalon mindjárt az első bejegyzés: véradáson résztvett, és a bélyegző 1980. jan. 29. Aláírás. Ugye, bevonult 1980. január 5-én, és 29-én vért ad, és kap érte két nap szabadságot. Nem töltötte ki a századírnok, mert az se igaz, hogy valaki úgy szerel le, hogy egyszer engedik szabadságra, akkor meg minek ez a beírósdi? Na, ebéd után majd beül a gépbe, és kiszedi a tasakját, azzal kezdődik az egész. Vilmának is van egy fia, Andris, az is összeszarta magát, mikor bevonult, pedig jó helyre ment, ő intézte, a fiú azt akarta, hogy ne vonuljon be, hogy tökítse el az összes papírját, mintha nem is lenne, na, hát olyan aztán nincs, hát ezek hülyék, ezek azt hiszik, hogy az csak úgy van, mondom neki, és a számítógép? És a népesség-nyilvántartó? Különben is mit fosol, mit nem lehet abban kibírni? Még sírt is az első látogatáskor, hogy az apja nem jött. És? Mit akarsz apádtól? Nem elvált? Nem itt hagyott? Mindjárt seggbe rúglak! Mi bajod van? Azt mondja, nem is a tisztek, hanem az öregek, a többi, hogy ő nem bírja ki. Na, most már eredj, mondtam neki, ha más kibírja, neked is ki kell bírni, jövőre már te fogod őket baszogatni. Ne beszéljek ilyen csúnyán, meghallják. Na és? Valakinek férfinak is kell lenni a családban. Vilma bemehetett volna minden nap, ismerték, és? Az jobb? Tanulja meg. milyen az élet. Mert itt is olyan. Ugye. ez a Gyuri is bevonul azzal a kis törpész orrával, januárban, mint a csirkék, az öregek meg ott élvezkednek előttük, már előre készülnek rá, kijön ott az állat mindenkiből, hogy kínozhassa a másikat, alig várják, na, Január, elnevezik rögtön mindet, na, Január jöjjön csak ide, Január, nézze meg, hogy nem vagyok-e a vécében, Január, mi ez? Ez ágy? A legtöbb már akkor kijön a formájából, mikor levágják a haját, aztán le pucérra, gezarol előlről, hátulról, Gyuri még nemigen vetkőzött mások előtt pucérra, ha nem volt muszáj, és még ki is röhögik, húzza le a kotont, Január, vagy ez már a pucája, na, ez derék, csak el ne hagyja, kössön mellé valamit, ilyenek. És? Vilma, mikor átkerült ide a kantinból, három napig kézzel tekertették vele a kartontárolót, mintha nem lett volna áram. Ő el is hitte, hogy úgy kell, hülye liba volt. Majd elszakadt a dereka. Csak mikor bejött az őrnagy, és megkérdezte, mi van? Háború van? Mert csak olyankor kell kézzel kurblizni, ha kimennek vele a pusztába. Akkor ő odament hozzájuk, na, idefigyeljetek, kurvincák, ha velem akartok szórakozni, akkor jobb, ha már most kinyaljá­ tok, mert tele van. Gyuri meg csak áll, és pont úgy áll a szája, mint itt a képen. Meg a szeme. Ezt már ki is nézték maguknak. Persze, ha visszapofázik, akkor is, de az más. Ez olyan, hogy is mondják, riadt szemű zöld gyík. Ez még vicces is, ha neki mondják, ott, helyben elröhögi magát, akármi lesz is. Nem olyan, mint a Január, azt valami bunkó találhatta ki. Aki azt hiszi, hogy humora van. Az ilyen a legrosszabb, meg az, ha röhögni kell rajta. Géza, a férje is ilyen volt, Vilmuncsi, mért nem mondod nekem sose, hogy Gézuncsi? Éjjel. A paplan alatt. És hogy mért nem teszed 226 �palócföld 92/3 ide a kis kézuncsidat, Vilmuncsi, meg a kis szájuncsidat, az én kis Gézuncsikámra? Ezt hívta ő előjátéknak. De ezt aztán mindig. Minden áldott alkalommal. Közben ott kevergett azzal a plöttyel hol fent, hol lent, egyszer aztán megúnta, na, idefigyelj, baszunk, vagy nem, a többit írd le, és majd holnap elolvasom. Erre, hogy még ő a frigid. Ezeknek, ha nem áll fel, akkor a nő a frigid, ezt már megtanulták. Talált egy másik Vilmuncsit magának, aki a szájuncsiját is odateszi. Esetleg egy Bocit. Na, ennek a Baloghnak nemigen tettek még oda semmit, ordít neki az arcán. Esetleg az anyja valamikor, meg most, a boncmester. Anyja. Önéletrajz, tizennegyedik oldal. Micsoda írás! Tiszta görcs. A tanteremben írják, húszan, negyvenen, százan? Mi van, Január, nem megy? Nem tudja a saját életrajzát? Lerajzoljam? Nincs tolla? Hová írja? Nem azt mondtam, hogy tizennegyedik oldal? Ez hanyadik, Január? Álljon fel. Január, magának beszé­ lek! Hogy mer maga itt ülni, mint az iszap? A foglalkozás végén jelentkezik nálam! Mit mondott? Semmiiit? Értettem, nem? Leülni! Fogjon hozzá! Ez a szerencsétlen aztán hozzákezd. Kap valakitől egy tollat. Ez inkább egy tollbetét lehetett, alig tudja megfogni, és nem jut eszébe, mikor is született. Hát így. Három helyen javítva, na, majd elolvassa, most viszont ebéd. Önéletrajz Nevem Balogh György Születtem 1960. március 22. én Nyirfás-on Apám Balogh Géza víz gázvezeték szerelő kisiparos Anyám néhai Rácz Ilona 1972. ben halt meg 1 fiú testvérem van Dezső. Álltalános iskolát a szülőfalumban, Nyirfás-on végeztem 1974. ben kezdtem és 1977. ben végeztem a szakmunkásképzőt. Debrecenben A szakmám villanyszerelő. Ezután maradtam a vállalatnál. 1 hónapig Az utolsó munkahelyem a 3. volt. A Hajdu Megyei Állami Építőipari Válalat. 1975 óta vagyok KISZ tag Külföldön még voltam, rokonaim nincsenek ott. Büntetlen előéletű vagyok. Jászandrás. 1980. Jan. 5. Balogh György Nyirfás-on. Jó. Mit is akar? Az anyja. Azt mondja, meghalt 1972-ben. Az apja meg Balogh Géza. Na. Ez is Géza. Csak úgy hemzsegnek a Gézák. Megint dögöt hoztak? Azt hát. Gondol­ hatta volna, hogy míg ebédel, valamit ide fognak csempészni az asztalára. Kisbogarak, ki a roppant isten hozta ezt ide desszertnek, így nekik, és mutatja. Boci rögtön há, há. így nevet Lidérc meg csak nézi a paksamétát, biztos az iktatóból, nyekergi. Érdekes, mondja Vilma érdekes, hogy idetalált, pedig ez az asztal van legmesszebb az ajtótól. Volt jártányi ereje. Már Lidérc is nevet, csak finoman, legalábbis ő ezt gondolja. Odateszi a kezét a szájához, mintha hányni akarna. Tudják, hogy te vagy a dögész, mondja Boci, és ő bezzeg nem takargatja a száját Na, nézzük csak, született, na, ez ráér, ez már vén volt, mint a culáp. Akkor már inkább a kávé, Vilma otthonról hozza a kávét egy termoszban, mert a parancsnok betiltotta a főzést az irodákban. Igaza van. Sose jöttek ki a beadott pénzből, pedig, ha valaki, ő aztán tudja, hogy a kávén mennyit lehet keresni. Bociék ilyenkor elcsattognak a büfébe, és elcseverésznek úgy egy fél órát, lehetőleg őróla. Le vannak szarva. Negyvennél nem lehetett több, mármint ennek az anyja. Mikor meghalt. De lehetett harminc is. Az anyja. És vajon miben? Számoljunk, tizenkét éves volt, mikor az anyja, hol az istenbe van megint az a rohadt zsebszámoló! Lidérc! Borjú! 227 �palócföld 92/3 Nincsenek itt, de akkor is jobb hangosan mondani, hát ha odaát vannak, és hallják. Egyébként mondja ő akkor is, ha itt vannak. Ringlók, hol a rotringom, szivikéim? Ki a roppant isten gyűrte el megint a lyukasztót, szűzeim? Kellett? Jólesett? Röhögik csak, a legénységi kantinban megnő az ember szókincse, Géza is mondogatta, te, úgy beszélsz, mint egy kocsis. Meg mint egy bakasári. Markotányosnő. Na, neki se kellett a szomszédba menni egy kis hízelgésért, ha nagyon akarta. Már mikor elegük lett egymásból. De jobb is, ha az ember kiacsarkodja magát, csak nem kell tőle beszarni. Ez itt rendesen berámolhatott. Jászandrási, és nem Jászandrás, ahogy ez írta, egy régi laktanya, még tán a németek építették, nagy, hosszú barakkok, mint egy-egy juh-hodály, egy körletben vannak vagy százan. Száz egynemű. Ráadásul hím. Hányszor végignézte az ilyen bevonulásokat, igaz, nem Jászand­ rásiban, ott csak valami gyakorlaton, vagy min voltak egyszer. Vagy anyagért? Hogy néznek ki, mikor beöltöznek! Mint egy csapat hadifogoly, úgy is kísérik őket, inkább terelik, vegye fel a lépést! Nem hall? Nem tudja, melyik a jobb lába? Maga! Álljon ki onnan, mert lelövöm! Szakasz állj! Álljon már meg! Nekimegy a falnak, nem hall? Imre, vedd át őket, mert én már nem bírok velük! Micsodaaa? Ki akarják csinálni a tizedes elvtársat? Tessék? Ki dumál ott a sorban? Ki volt az, jelentkezzen! Senki, Na jó, akkor a kerítés vonaláig az egésznek futás! Vissza! Na meg a többi. Az öregek meg lezseren, zsebredugott kézzel gyönyörködnek az előadásban, nevetgélnek, heccelik a vezénylőt, nézd meg, direkt csinálja a Január! Atyaúristen, hogy néznek ezek ki! Az meg ott forgolódik, nem hallotta mi volt a vezényszó? Mi maga? Nem mozog! Vigyázz volt, nem? Gyuri ott áll valahol a sorban, és majd behugyozik. Úgy érzi, most már nem bírja tovább, már a politikai tisztnél nagyon kellett, de nem mert szólni, azt se tudta kinek, és hogy, csak hallgatta a poltisztet, aki elbeszélgetett mindenkivel, kicsoda, micsoda, akkor a szülei, család, munkahely, menyasszony van-e, ilyesmik, már akkor szorította a térdét a faszéken, mellette a kövön a szerelvénye, most meg a hátán, vállán, kezében, és izzad, meg sápad, még egy pillanat, és elengedi. Pedig az még odébb lesz. Bemennek abba a hodályba, ahol temérdek emeletes vaságy, más szinte semmi, hátul fogasok, a bejáratnál vaskályha. Megáll! Nem hallotta? Nem mozog! Aztán névsor szerint. Aki a nevét hallja, jelen szóval jelentkezik! Világos? Balogh honvéd! Jelen! Nem hallom! Jelen!! Hozzám! Mit csinál? Menjen vissza! Ha azt mondom, hozzám, akkor azt mondja, értettem, világos? Igen. Nem igen, hanem értettem, maga szerencsétlen! Na. Balogh honvéd! Jelen! Hozzám! Értettem! Na tessék, hát jöjjön már akkor, a jóisten gyűrje magába mindenét! Most meg mit áll ott? Na végre! Ez lesz a maga ágya. Értette? Értettem. Most mit csinál? Mondtam, hogy csináljon valamit? Csak úgy zeng a körlet, az öregek szanaszét heverésznek az ágyakon, cigarettáznak, röhögnek, kommentálják az ese­ ményeket, szórakoznak. Vilmának egyszer azt mondta a fia, hogy maga soha nem volt az anyám. Úgy jött be az ajtón, hogy már félig leszedte magáról az egyenruhát, zubbony a kezében, már a cipőfűzőt rángatta, mikor ő kinyitotta neki az ajtót, ott guggolt előtte. Mi az istent csinálsz itt, kérdezte tőle, mert tényleg nem értette az egészet. Szedem le ezt a szart, mondja ő. Na. jó. Vilma már nem is tudja, hogy jött ki az egész, de a vége az lett, hogy ő elintézhette volna, hogy ne menjen katonának, ha egy kicsit akarja. Kérdezi tőle, hogy ugyan mi baja van ott, írnok, akkor jön ki amikor akar, jó helye van, pont ez a ruha bassza a csőrét? Hát ha elmegy majd valahová dolgozni, a munkásruha az nem egyenruha? És ott nem parancsolnak? Azt hiszi? Mert maga biztosan egyedül akart itt maradni a lakásban, hogy azt csinálja, amit akar, így a fiú. Az Andris. És ezt te mondod, így Vilma, anyádnak? Maga sose volt igazán az anyám, így ő. Vilma: 228 �palócföld 92/3 akkor figyeljen. Az, hogy őt megcsinálták, meg hogy hordta a hasában, meg szoptatta, satöbbi, arról ő, Andris nem tehet, az csak neki volt jó, meg az apjának, mert akkor szerette azt a férget, és azt akarták, hogy legyen. De az semmi, hogy felnevelte, ruházta, iskolába járatta? És hogy benne volt minden hülyeségében, még hazulról is elment, ha jöttek a csajok, pedig sokszor majd megfagyott az utcán, és háromszor látta az Apokalipszist, vagy mi a nyavalyát, mert az jó hosszú volt, az semmi? És hogy autót vesz a segge alá, mire leszerel, ha beledöglik is, az mi? Mit kéne még csinálni? Tán még feküdjön is le vele, hogy minden kényelme meglegyen? Jól van, nem úgy értette, így a fiú, az a baj, hogy maga nem érti az egészet. Nem minden az, hogy ruhát vesz, meg cipőt, meg ilyesmi. Hát akkor? Tán nem szerette? Azt akarja mondani? Hát már a nyolcadikban nem engedte, hogy ő, az anyja megcsókolja, nem emlékszik? A ballagáson. Azt mondta neki, hogy ne csinálja itt a felhajtást, nem gyerek ő már, még kiröhögik. Még most is meggincsolná, meg összeharapdálná a pofáját, mint gyerekkorában, ha hagyná, pedig már egy nagy kan. De hozzá se lehet érni az urasághoz. Most akkor mit kéne csinálni, hogy az anyja legyen? Mit tudom én, így ő, az Andris, és csak öltözik, keni, feni magát, nem is akar enni, az ó részéről be van fejezve. Mit tudja ő. És be van fejezve. Vilma részéről nincs, de ő se tudja. Ennek az anyja bezzeg tudta. Meghalt. Így. a fényképről olyan legkisebb-gyerek pofája van, biztosan ő volt a fiatalabb, az a Dezső meg a bátyja. Hogy mit tud itt szarakodni ezzel az anyaggal! Már rég el kellett volna felejteni. Na és? Ki hajtja? A fiókjában van egy pár csepp vodka, ha ez a két virágszál kitámolyogna valahogy, most meghúzná. A kölyköt meg biztosan az apja hergeli. Hogy ő egyedül akar maradni a lakásban, hogy azt csinálhassa, amit akar. Miért, vajon mi az istent akarna csinálni, egyedül egy lakásban, negyvenhat évesen? De azért jó a szöveg, gyerekeknél még bejön, pláne ebben a korban, mikor minden akörül forog náluk. Tizenhatodik oldal. Feljegyzés. - De most ti kisvirágaiam, nem akartok egy kicsit levegőzni, míg leiszom itt magam? Tudjátok, ez a rengeteg halott, kijön az ember szeméből a könnyű. Feljegyzés Véradáson résztvett. 1980. JAN. 29. 1980. jan. 29. Aláírás, szpk. Az alapkiképzést jó szinten sajátította el. Lógyakorlat megfelelő. Politikailag közepesen képzett. A raj kollektívájában jól illeszkedett. 1980. 03. 20. Aláírás, szpk. A gyak.i szakkik. Feladatait mint laktanya időbéres TMK-s végzi, főnökei szerint jó szinten. Szakmai probléma nem volt. Hozzáállását az igyekezet, tenniakarás jellemzi. Fegyelmi probléma nem volt vele. Parancsnokaival szemben tisztelettudó, megfelelően alakias. Társaihoz való viszonya jó. Jászandrási. 1981. 06. 12. Aláírás, szpk. 229 �palócföld 92/3 Ez nem lehetett valami nagy penge a katonaságnál, éppen, hogy csak átcsúszhatott a léc alatt, jó szinten. Az egy fasza dolog, hogy rögtön a bevonulás után vért ad, elvégre sorakozó van, irány a gyengélkedő, lépés indulj. Ott aztán egyes oszlop állj. Balogh honvéd orvoshoz. Zubbonyt, inget le. Szorítsa ökölbe a kezét. Mit csinál? Ökölbe! Haragudjon! Gondoljon rám! Na ugye. Fogja meg ezt a csövet, vérbaj, kankó a családban, májgyulladás, fertőző betegség, maradjon így. Ne nézzen ide, forduljon el, úgy. Volt már véradáson? Na, így marad, szóljon, ha elájult. Következő. Látszik ezen a fényképen is, hogy tudhatott félni ez a fiú, de főleg az orvostól. Elrontja a gyomrát a hatodszor főzött főttkolbásztól, leszédül az ágyról, bele az ablakba, üvöltenek rá, mit csinál már megint, Balogh?! Részeg? Álljon fel! Nem hallja!? Felállni! Aztán mégsem lesz parancsmegtagadás, hadbíróság, leviszik a gyengélkedőre. Ma nincs orvos. Az ügyeletes felcser is lelket akar verni bele, hunyja be a szemét! A kezét nyújtsa előre! Egyenesen álljon! A feje fáj? Egyáltalán mi fáj magának? A hasa fáj? Na, feküdjön ide. Telezabálta magát. Álljon fel. Szerelvényt igazíts! Maga szimulál. Gyuri két befőttes üveget lát az asztalon, az egyikben fehér, a másikban sárga tabletta, kap két fehéret. Aztán felmossa a gyengélkedőt, a folyosót is, a mindenféle beteg- meg orvosságszagtól megint felkavarodik a gyomra, kihány mindent, amit csak lehet, és jobban lesz. Na ugye! Két hét laktanya, jelentse, ha visszamegy. A fogorvos azt mondja neki, hogy pici még ez a lyuk, nem kell ennek injekció, ha fáj, emelje fel a jobb kezét. Emeli. Fúrják tovább. Egyem meg. Mért bántja ezt a kis ártatlant mindenki? Mért kell ennek mindent kétszer csinálni, háromszor, tízszer, az ilyen úgyse lesz katona. Andris is idétlen volt, de ennyire azért nem, ő inkább lusta, tohonya volt, szenvedett attól is, ha két kézzel kellett enni. mikor eggyel is lehet. Lassan harmincéves, és semmit nem akar. Nem akar dolgozni. Azt aztán nem. Valami raktárban van most is, ahol szinte semmit nem keres, de nem is kell dolgozni. És hogy ő, Vilma, menjen ki a lakásból, mert az apai rész meg az anyai rész. Az anyai rész mehet a picsába. Még a nője üzenget, hogy mikor költözik már. Ott már a gyerekkel nem férnek, azért ezt igazán felérhetné ésszel. Ő. Ott is csak úgy ott van, annál. Ha kérdezi tőle, te, mit akarsz azzal a nővel, azt mondja, használom. Na, kimossa ezt a bilit, beleszáradt a kávé. Aztán hajrá. Jónapot. Ica, kedves, ezt most mért ide hozza kiskegyed, ha megmondja, hármat kívánhat. De hát ezeket te szoktad csinálni, ez meghalt. És? Annál a másik két asztalnál nem halhatnak meg? Nem látod, hogy tele van az asztalom? Már hullahegyek vannak itt... Nahát, Vilma, azt azért nem mondhatod, hogy mi nem csináljuk, Bocinak pont olyan a formája, mint annak a Charlie angyalának a tévében, a haja is, főleg, és most fel van háborodva. Különben is ma még szinte semmit se csináltál, csak nézed az asztalt! Már ne haragudj! Direkt figyeltük! Hadd mondják. Persze, így ő, mert ő a dögész. Meg Varjú. Tedd le, és eredj innen. Lidérc kapkodja a fejét Boci, meg őközötte. Igazán nem kellene mindig megsértődnöd, ha mond az ember valamit! - Mondott ő egy szót is? Mondta, hogy meg van sértődve, mert dögésznek, meg Varjúnak hívják? Így hívják már tíz éve, pontosan azóta, mióta az a buszbaleset történt, és negyven halottat neki kellett lerendezni. És? A varjú meg hát úgye, az is egy állat. Csak ennek a bájcsomónak szerette volna elmondani, hogy van itt még két másik asztal is, mert gyenge egy kicsit földrajzból. Ők nem tehetnek róla, hogy neki mostanában rosszkedve van, mondja Boci, máskor meg halálra röhögik magukat rajta, mért nem tud mindig olyan lenni? Vilma csak arra kíváncsi, hogy ez, akit most hoztak, miben halt meg, vagy mi a fene lett vele, elégett? Felrobbant? Hát ezek hülyék, ez lehet, hogy nem is halt meg, eltűnt. Ez új. Eltűnt, mondja hangosan, de nincs kinek, a másik kettő végre kiment, végre megsértődtek, vagy röhögnek odakint, mindegy, az a lényeg, hogy most aztán belenyúlhat a fiókjába. De bele ám. 230 �palócföld 92/3 Egyéni vállalás Alulírott...Balogh György... vállalom... MN KIK F 29 UTASÍTÁS...alapján szervezett szo­ cialista versenymozgalomban, a kiképzés és egyéb követelmények... JO...illetve... FEGYVER­ TECHNIKAI KARBANTARTÁS JO...teljesítését. Kelt: J. andrási, 1980 feb. 4. Név, rendfokozat: Balogh György honvéd. Elfogadom: Aláírás, hdgy. alegységparancsnok. Azért csak rendes srác volt ez a Gyuri gyerek, nemhiába írják róla a tizenhatodik oldalon, hogy “hozzáállását az igyekezet, tenniakarás jellemzi”. Hát itt áll fehéren, feketén, hogy egyénileg is vállalt. Vajon mit vállalt még ezen kívül, és vajon akkor sejtette-e már, hogy mit akar majd tenni? Vilma először is az üveget helyezi vissza megfelelő szinten, jó eredménnyel. Aztán azért is szeretni kezdi Gyurit. Ha bele pusztul is. A fiúk általában az anyjukhoz hasonlí­ tanak, az övét kivéve. De ez a fiú egészen biztos, hogy az anyjára ütött. Aki meghalt 1972-ben. Egy olyan közepesen csúnya, de lelkiekben gazdag parasztlány, ott Nyirfás-on, és aki csupa igyekzet, csak azt nem tudja, hogy akkor aláfeküdjön ennek a Gézának, vagy ne? Mert Géza azt mondja neki, hogy úgyis a felesége lesz, akkor meg minek itt tökölni addig, az esküvő úgyis csak egy füst, neki nincs ideje itt szarakodni, vagy, vagy. Ő iparos ember, dolga van. Rácz Ilona addig nem alszik, míg el nem dönti, kibírja ő is, ha az anyja, meg a többi kibírta, pedig már attól is ideges, ha Géza megfogja, aztán mikor esetté válik a dolog, úgy érzi magát, mint akin átment a hatnegyvenes teher, százharminc vagonnal, elindul az orra vére, de ez még semmi, az anyja látleletet akar vétetni róla az orvossal, pedig csak annyit tud, hogy a diszkóban belökték a súgólyukba. Ezt Géza mondja, mert ő is ott volt, látta is, ő kísérte haza utána. Nem kell ezzel foglalkozni, egy buliban megesik az ilyen dolog, neki is a lábára léptek. Az apja odavan a kendert vágni, az anyja mindenesetre megfojt egy csirkét, mert Géza mintha nem akarna hazamenni, és ez jó előjel. A csirkénél az a jó, hogy hamar megvan, egy óra múlva tudni lehet, hogy Géza a combját, a mellehúsát szereti a legjobban, de a szárnyát, meg a püspökfalatját ne is lássa. Ilonka meg pont azt szereti. Bor már nincs itthon, Géza ennek ellenére elvenné feleségül Ilonkát, ezért is jött tulajdonképpen, nem kerülgeti ő a dolgokat, ő iparos ember, és szereti is Ilonkát, itt mondja meg a szemébe, mindenki előtt. Kint dolgozik a Téesz-majorban, ha úgy gondolják, Ilonka kihozhatna holnap egy kis főtt ételt ebédre, mert a száraz koszt csak nem olyan. Hát ezt még meg kell beszélni az apjával, így az anyja. Na, majd én megbeszélem, hol van? Itt és itt. Akkor most odamegyek a kocsival, jössz, Ilonka? Megy. Útközben csatlako­ zásuk van egy másik tehervonattal is, de az már nem fáj annyira, és az apja még befér a hegesztő trafó mellé a kocsiba, mert ezt meg kell ünnepelni, otthon, ital mellett, és a végén az emésztő gödörben, csúszik ez az agyag. Vilma csak kitalálja ezt az egészet, de tudja, hogy hajszálra így kellett lenni, itt van a fiú arcán, a fényképen, ettől a kis vodkától meg aztán pláne. Es ha még hoz valaki ma valamit az asztalára, annak eltöri a kezét, két helyen. Vállban, meg derékban. Hallottátok? Boci megint há, há, há, na látod, te varjú, így már mindjárt más vagy, Lidérc meg ad neki egy banánt. Most volt a büfében. Vilma úgy fogja meg a gyümölcsöt, hogy nem lehet félreérteni, pont a méretem, mondja, az anyátok istenit, csak ne szeretnélek annyira 231 �palócföld 92/3 benneteket. A nyakába esnek, nyúzzák, verik, Lidérc meg is csókolja, most majd mehet tisztálkodni. Röhögnek, megszólal a hangszóró a falon, szombaton nem sportfoglalkozás, hanem politikai tájékoztató lesz a HEMO nagytermében, tiszta öröm. Ki ez a hapsi, kérdezi Boci, ó, de kis furi, ez is meghalt? Naná, mondja Vilma, ha élne, személyesen jött volna, hogy megerőszakoljon itt, az asztalon, a szemetek láttára. Ez? Na ez valahogy nem úgy néz ki. Ne piszkáljatok, mondja Vilma, mert lapozgatják a szolgálati könyvet, és amúgy se szereti, ha az asztalán turkálnak. Jó nektek, mondja aztán, és kihúzza a fiókot, most már mindegy. A szüle­ tésnapomra kaptam, mondja, húzzátok meg. Szülinapod van? Tényleg? Persze, minden évben. De tényleg, most van? Dehogy. Azt hazudja, hogy a múlt hónapban volt, akkor kapta a fiától, de ez se igaz, a fiától ő még nem kapott az égvilágon semmit. Persze, ezt amazok is tudják, és azt hazudják, hogy elhiszik. Már rég tudják, hogy piál nagy titokban, azt is, hogy hol tartja. Megnézték. Boci belülre veszi a kulcsot, bezárja az ajtót, és kóstolgatják az üveget. Lidérc piciket kortyol, Boci nagyobbakat, te, Varjú, most őszintén, de nehogy megharagudj érte, nagyon szar neked? Na hess innen. Ezt Vilma mondja, nehogy csend legyen a szobában, ha meg akartok ríkatni, erőspaprikát hozzatok a szemem sarkába. Tünés. Dologra. Tizenegyedik oldal, itt hagyták ezek nyitva, szabadságolási kimutatás. Szabadságolási kimutatás Szabadság -tól -ig nap: 180.02.08 2 nap. Hol tartózkodik szabadságának ideje alatt (község, utca, házszám): Áll. lakh. Milyen szabadságon volt (jutalom, eü., stb.): Eü. Ki engedélyezte (beo.): Pcs. száma: üres. Vilma már csak azt szeretné tudni, hogy az időszámítás előtt vagy után volt 180-ban ez a katona szabadságon, de nem is ez a lényeg, hogy ezt elírta az írnok, hanem mi van a többivel? Az órát meghagyta a parancsnok a falon, pedig az is áramot fogyaszt, meg húzza le a falat, kopik, na de majd eszébe jut, és akkor majd nem látja, hogy nem sok van már hátra a munkaidőből. Most még igen. Ez a leghosszabb időszak, a vége előtt. A katonák is ilyenkor vesznek meg. Andris például sorra vette az összes belgyógyászati kórleírást, egyszerre fájt neki lent is, fent is, az oldala meg nyilallott. Az ő pofája meg égett. Tudta, hogy tudják, és csak őmiatta nem cirkuszolnak, majdhogy nem a kórházból szerelt le. Pedig van az ilyesmire is orvosság. Először mondjuk kiveszik a manduláját, aztán a vakbelét, ha kell, ha nem. Abból nem lehet baj. A vesetükrözést már kevesen várják meg, jobban lesznek. Nagy már az orvostudo­ mány. De ez a katona bírja. Férfiasan, keményen. Nem kér szabadságot, hanem különvállal, és annyit, hogy már restellik beírni. Önként csinál a tisztek lakásában mindent, ami elromlik, és mégis. Már csecsemő korában, a bölcsődében a másik ráfekszik az arcára, az iskolában meg úgy fejen rúgják a labdával, hogy egy félévig bevizel, mert nem áll be játszani, csak ott őgyeleg. Az apja se tud vele mit kezdeni, neki már ott van a nagyobbik, a bátyja, az életrevalóbb is, ügyesebb is. Különben is lányt vártak, a konyhaasztalnál is csak három szék van, ő a mosogatón eszik. Nem tanul jól, ha könyv van a kezében, rögtön szemet szúr, nem lel dolgot? Ott a tyúkól, az udvar, a kocsit ne mossa, isten őrizz, a múltkor is összekarcolta. Az anyja temetésén olyan 232 �palócföld 92/3 hangosan sír, hogy az apja többször rászól, aztán ott, a ravatalozóban pofongyűri, hát hagyja már abba, az úristenit neki, meg lehet tőle zavarodni, hát nincs itt elég baj? Aztán otthon: anyád meghalt, meghalt, érted? Annyi gyógyszert vett be, hogy belehalt, annyira fájt a feje, nem akart kiállni. Ezen már nem tud változtatni senki, érted? Eredj, feküdj le. Elküldik villanyszerelőnek, mert a víz-gáz az nehéz neki, nem bírná. Ott megrázza az áram egy párszor, mint a többit, aki ezt választotta, de őt valahogy lépten-nyomon, még akkor is, ha a kábelárkot ássa. Azért nem hülye gyerek, a kapcsolószekrények, műszerek javítását mindenki átengedi a tanulónak, babrás is. neki meg kicsi a keze, odafér, még akkor is, ha áram alatt kell csinálni. És mégis felszabadul, pedig közben még szerelmes is a konyhán, a szakácsnéba, de a két hentesfiú még idejében meggyapálja úgy, hogy egy darabig nem is mer ebédelni. Vegeta-leves, tarhonyáshús, mint ma itt az ebédlőben. Vilmáéknál. Ma velük ebédelt, nem szokott pedig mindig hozzájuk ülni. Jó, most barátnék, de azt azért nem felejti el nekik soha, azt a telefont. Azt találták ki, hogy Géza, a volt férje telefonált, hogy találkozni akar vele itt és itt, ekkor és ekkor, de nagyon fontos, és nagyon szépen kéri, hogy menjen el, okvetlen. Akkor még nem váltak el, akár igaz is lehetett volna, de nem volt. Ő meg majd maga alá nyúlt a repeséstől, de azért csak úgy, félvállról flegmát mutatott ezeknek, majd meglátom, mondta. Na, kirittyenti magát, csipke, meg fodor, dzsivencsi mindenhová, ahová fér, és gyerünk. Az Omniában sokan voltak, de Géza nem, csak ez a két bányarém vihog a hátsó sarokban. Egy null, mondja nekik rögtön, mit isztok? Ne haragudj. Vilma, ne, úgye nem, hozzák a piát, és jól berúgnak, végig röhögik az utcát. Majd elmúlik. Ez a katona bezzeg odavágott volna, amilyen harcias. Főleg, mikor már leszerel, és ott áll egy árva fityinggel a zsebében, a legjobb ruhájában. Haza nem megy, mert Nyirfás-on még mindig három szék van a konyhaasztalnál, és mind foglalt, egy szeretnivaló nagysága ül az anyja helyén, és már kezdte volna őt is szeretni, mikor szabadságra hazament, az apja meg nem volt otthon. Vilma megint az órára néz, de most nem látja. A kurva életbe, hát ez tényleg csak egyszer volt szabadságon! Egész idő alatt! Itt nem az írnok trehány, nincs hová! Most valami ismerősnél meghál vagy két napig, míg albérletet talál, meg munkát, megy is minden, mint a karikacsapás, olyan szobát vesz ki, ahol egyedül lakhat, egy darab időre elege van a társaságból. Ez egy jól felszerelt nyárikonyha, van minden, ami nagyon kell, és a háziasszony csak vasárnap főz ott, mert akkor ő úgyis hazamegy. Alakulnak is a dolgok, meglátszik a hadsereg nevelése, bírja a hideget is, inkább este borotválkozik, melegvízben csak jobb, tud tüzifát is pótolni a telepről, ahol dolgozik, ami csak fér a táskába, mert a háziaknak is kevés, ami van. Társasága most még nincs, új fiú a munkahelyen, de jobb is így. Szórakozni nem jár, nem iszik, nem dohányzik, majd megint kell egy kis pénzt kérni attól az ismerős embertől, mert a múltkor vendéglőben evett, hogy valami meleg is legyen a gyomrában, a telepen, kint, ahol most dolgozik, nincs étkezés, csak a központban. Most végre arra gondol, amire akar, azt tesz, amit akar, nem zavarja senki, semmi. Az se baj, hogy a keze odaragad a kilincshez egy reggel, mikor a madzagot ráköti, a másik végét meg a nyakára, matrózgörcsre, ahogy tanulta. Na, itt a vége. Vilma az órát nézi, még húsz perc, lehet pakolni. Aranka azért még bejön, csak nem valami anyagot hozott megint? Nem. Azt mondja, elvtársak, meghalt Brezsnyev elvtárs. Na még ez is. Megint egy halott. Fel kell állni, a hangszórót bekapcsolják. Felveszi a szolgálati könyvét ennek a katonának, és eltépi, cssss, néznek rá ijedten a többiek. Valami gyászzene szól. 233 �palócföld 92/3 T ím ár M áté Amikor a szerelem véget ér... (Jani János zeneszerző naplójából) Jani János zeneszerző és előadóművész, akit 1949-ben, a Népi Kollégiumok felszámolásá­ val egyidőben, s a Mindszenty-ügy sűrejében templomi bérorgonálásért, meg édesapja né­ hánnyal több holdjáért kiakolbólintottak a Zeneakadémiáról, hogy utána zongorahangolással és kocsmai klimpírozással keresse a kenyerét, a reszketéses korszak elmúltával is minden hajnal­ ban tudat-tapogatózással ébredt. Úgy lebegett felfelé a néha gerincmelengető álmokkal színe­ sített, máskor hadifogoly emlékekkel verejtékeztető tudatalattiság mélytengeréből, ahogy a valóságos világ búvárai cselekszik. És mégis másképpen. Gondolat és emlékkép töredékek halcsodái, cápaszörnyetegei, százkarú polipjai, virág és korállkölteményei között, hogy azután nyújtózkodva ropogtassa enyhén meszesedő csontjait s boldogan állapíthassa meg: Nem vagy te már esztendők óta zongorahangoló, Jani Jani, se “fehér more”, akinek a “Nyár este volt, pacsirta szólt a fán”-ért jó sűrű, francstadti köpettel százast ragasztanak a homlokára. Évtizedek óta díjakkal babérkoszorúzott, félvilágot bejárt “személyiség” vagy, olykor “pozitív példa”, “népéhez hű Kodály-tanítvány”. azaz kispolgárul “kodkodály-kakaska”, két negyvenötös cipő­ ben járó “eleven anakronizmus”, de így is, úgy is valaki. Vinné már az ördög gyehennára azt a lidércnyomásos tegnapelőttöket (persze az ízléstelen és veszélytelen hátraköpködések nélkül), s nyitna teret végre az álmainkban is ennek az emberszabású létezésnek, melyben még azok az oktalan ártalmak is a hasznunkra váltak. Némi lábszaga, ha nem mosta minden este, Mona Lisa-nak is lehetett, testi gázait az isteni Lolo se a Kent füstjével elegy eregeti ki az orrán, Transbihariában még mindig önmaguk-istene Nérócskák csaholnak; tapsikoljunk tehát a fene­ künkkel, hogy szinte-szabadon surranhat ki rajta a huzat... Csakhogy ilyenkor más tövű, eleven keserűség foglalja el a döglött kimérák helyét, és hogy előlök meneküljön, bosszúsan tesz-vesz a megürült lakásban, hogy belső gyötrelmeit a testi tevékenység helyi érzéstelenítésével zsongítsa el röpke öt-tíz percekre legalább. Gondosan megágyal, feltekint a heverője fölötti képekre, tiborcábrázatú édesapjára, fejkendős édesanyjá­ ra, “válaszott fejedelmére”. Tamási Áronra, Márton Áron székely-püspökre, akihez “követsé­ gében” járt, s végezetül a Ferencesek-templomában lencsevégre kapott Kodály Zoltánra, a “tanár úrra”, s máris könnyebb a nehéz. Megelőzve a reggeli feredőzést, röpke kézmosás után megreggelizik, ne éhgyomorra gyújtsa meg a legelső bűzrudacskát. Aprólékos gonddal beret­ válkozik, fogat mos, sokáig áztatja hatvanasan is “kaszabíró” testét a habfürdős, langyos vízben s még a rádiót is üzembe helyezi, mondikáljon a beidegződött állomás-sorrend szerint. Buda­ pest, Moszkva, London, Washington, München. Együttesen sem rángatják ki verten is szilárd alapállásából... 234 �palócföld 92/3 Ez a körülnyírt, istentenyérnyi földdarab az én Hazám. Az adott körülmények között tisztességes, honszerető emberek vezetik, s ha én, a sorsa-ellenzőjével behatárolt látású átlag­ polgár olykor másképpen is nézem a dolgok folyását - például a balkezes lakáspolitikát, a lógást, az ilf-petrovi újmilliomosokat, a torzonborz koravén ifjoncok kékdunás, szamizdatos ficánkolását, az emberi eszmények vaginamutogatással való helyettesítését a televizíóban, és százegy más, nem is bocsánatos bűnök eltűrését -, a lehetséges valóság mérlegén mérve, ha az, ami van, nem is tölti színültig aszúborral ábrándjaim kelyhét, már elfogadhatónak minősíthető, mert nem égi angyalok, olykor a kutyaszarba is belehágó emberek vagyunk. Így áltatja magát és dúdol. Rendszerint székely, csángó és alföldi pentaton népdalokat, hogy a fájdalmát oldja vélük. Majd lakásrendet kerekít, felöltözik, átlapozza a határidő-naplót s rangsorba sorakoztatja soros tennivalóit... Postaadósságom nincsen. Nem várnak sehová. Az “Este a székelyeknél”-t - amivel holnap­ után a TV-ben szerepelek már annyira az ujjbegyeimben érzem, hogy a gyakorlás inkább ártana, mintsem a hasznomra lenne. Az ujj és fültorna pedig nélkülözhetetlen, és kihagyhatatlan s ebből következik, hogy komponálni kell. Hoppra venni valami témát... De mit? A belső zűrzavarból nehezen születik harmónia, sőt rapszódia sem. A langyos fájdalmacs­ kából sem, ha nem égbekiáltó fájdalom. Ordíttató golgotajárás... Jani János pedig, ez a hatvannégy éves, Szibériát-járt, börtönlakott, nagyranőtt muzsikus színcsupa fájdalom... Saskörmű vágyakozás elorzott fiai után, az elfarolt asszony bevallatlan hiánya, az öregség­ től, a másodszori agyvérzéstől való félelem fonódnak kötelékké benne - melyre azonban élethite miatt még sem tudja felakasztani magát s felteheti a kávét, törülgethet, teremthet akkora rendet, amilyet a jutasi őrmesterek keze alatt, meg a börtönben ösztönébe parancsoltak, a zenei aláfestés mindezekhez mégis csak az üres lakás dobozában visszhangzó Emese nevének kimondatlan, belső csendülése. Mert az agya, a szíve habosra izzadva is munkanélküli marad. Vándorolhat a tekintete a képek, a könyvek, a tárgyi világ összegürcölt szivárványdarabkái között, gondolatai mindig ebbe a kikötőbe érnek... Kiolvashatja édesapja, a bölcs, öreg Tiborc pipás portréjának mosolyából - melyet egy gyapotot termeszteni kitelepített festőművész festett -, hogy: “Kancarúgásba még nem pusztult belé senki, fiam!” Az orra alá moroghatja édesanyja fényképére tekintve: “legalább Ő élhetne, a Lelkem, hogy jól meggyónhatnék neki!” Portalanítás közben előlapozhatja az Anna Karenina Németh László magyarította kötetéből: “S ahol a szeretet végetér, ott kezdődik a gyűlölet...” Ez sem orvosság, tízperces Demalgon csupán. Ahogy Aszpirin az ismeretlen forrású - talán Tago­ re-tól származó - aforizma is: “Az ember akkor érzi, hogy él, ha valamije nagyon fáj.” Néki a teljes létezés, de az levezethetetlenül! A szeretete nem kell, gyűlölni képtelen s ezen még a keményen bűntetett zongorabillentyűk sem segítenek: Kit virágot rózsám adott, alig nyitot elhervadott, jaj, Ennek csak egy asszony oka, verje meg az egek ura, Jaj-ja-ja-ja-ja-ja-jaj! De ne verje mégsem! Bűntesse inkább hiányérzettel, önemésztő magánnyal, kísértő hímek alávalóságával (azzal talán még sem!), s az elárvult emlékekkel... Haszontalan zongora, úgy látszik te sem leszel a patikaszerem máma... Végigdűl a heverőn, tekintetével a mennyezetet fúrja, s időmulatásból, ahogy a börtönben 235 �palócföld 92/3 is, számol egytől-százig, hátha elszenderedne újra. Ez se megy. Ötezernél abba is hagyja... S jön a legkegyetlenebb, a másnak kívánt kiméra. Az emlékezés... Hatvankettőben Kodály tanár úr - aki kiiktatása alatt sem zárta ki kedvenc tanítványainak lelki hadrendjéből - , Erdélybe küldte. Kapcsolatteremtő megbizatással néhány zeneszerzőhöz, népdalgyűjtőhöz, egyetlen kérésért száz lehetőséggel fizetve ezzel. S amikor az indulás előtt búcsútisztelgését tette nála, az ajtóból ezzel szólította vissza: - Ha szabadon mozoghat, menjen el Gyulafehérvárra. Márton Áron püspök atyához is. ezzel a néhány soros névjegyemmel. Ő majd eligazítja, a gyűjtőútjához biztosítja a falusi tisztelendők segítségét is. Felszaladhat, itt. Budapesten, a jóbarátjához, Tamási Áron íróhoz is, hátha tőle is üzenetet vihet. Csak azt ne mondja neki, hogy én küldtem - s itt elmosolyintotta magát - . mert akkor megorrint. Minden találkozásunkkor megkérdezem tőle. hányadik feleségét fogyasztja, amire azonnal sürgős teendője akad... A tanár úr szűkszavúságához viszonyítva ez már bőbeszédűségként hatott, de bőséges aranyfedezet állott mögötte. A Kodály és Tamási névjegy megnyitott előtte minden ajtót és szívet. A hosszú börtönbüntetés után háziőrizetes egyházfő papjai, hites helyei sok-sok magnó­ szalagnyi felgyűjtetlen balladával, penteton-csodával gazdagították, az Írástudó barátai, tiszte­ lői pedig már nevének említésére tárták az ajtót, terítették az asztalt. Zenészekét. írókét, festőkét, a székelység minden rendű-rangú kinevezetlen minisztereiét. Nem csoda hát, ha úgy odakapott arra a száz-baj-látogatta földre, mintha félszivével ideszülte volna a viharsarki táj. S ezután már hívta-küldte a honvágy, hazulról - haza! Megbizatásokkal vagy nélkülük, de mindenkor szolgálatban térült-fordult s végezetül a legbarnább bőrű oltyán vasutas, granicser is “szalut”-tal köszöntötte már. És az onnan való kottás utipoggyász fellabdázta képességének zenitjére. Nevet szerzett, “felírták a táblára”, és a kibontakozás letörölte homlokáról a ráncokat, sőt olykor reméltette is... És ekkor, talán tizedik zarándokúján festőbarátja, Szucsugán Szavér marosvári lakásán megismerkedett Emesével, a szinte-kész énektanárral, hogy végső férfi-menedékének érezhes­ se a sok alkalmi kalózrejtekhely után. Természetes volt ez a nádkarcsú leány, harmonikus, akár a szálfenyők zúgása, tiszta, mint a pisztrángtermő patakok, nem magamutogató ösztöncsalétek - pestimódra. Jani János hazaérkezése után Ő jelentkezett először, s át is lépte a számukra tilalmas gránicot, hogy esztendőre húszra kerekedjen annak a viszonzásaképp, esztendőre-másfélre pedig hites asszonyaként telepedjen átal. Eleven bölcsőjeként a legelső - talán a sok hivatalos herce-hurca következtében - , holtan született gyermeküknek... Semmit sem ád ingyen a sors, de azt, amit jogtalan elvesz visszapótolja később. Az eszten­ dők rendjén két Fiúcska követte egymást. Ábel és Mózes, eleven aranybilincsnek, s ki tehet arról, hogy megtartani az arany is puhafémnek bizonyul?! Hogy a harcos székely ősök fiú-le­ ány-jogú ivadéka, kitépve a mostoha hazai földből a talmi fényű világváros lelki csapdájába esik? Hány tönkrement életű nőismerős, valódi, vagy álbarátnő, mindenki csordajárásának fülbesugdosása, dolláros butikok szivárványlása, kívülről Lord, derékon alul ember-bika izgató bókokat bömbölése csáboskodhatta körül addig, míg megkevesellette azt, akiért a hivatalos tilalmak, a szülői lebeszélések, és a józan ész több évtizedes korkülönbségének máglyarakását, a szentiván-napi száz tű hosszát ugrotta át? Egyik napról a másikra kicsi lett, szürke, és méltatlan a verejtékkel szerzett fecskefészek. Kakofónia a hitestárs azelőtt észre sem vett horkolása. Undorító lumpság a legtöbbször barát­ 236 �palócföld 92/3 ságból, vagy munkaszerzésből lekortyintott pohár ser, s krajcáros smucigság a háromszor hét szűk esztendő alatt párjába ivódott ésszerű takarékosság. S mire a szerelmében valóságra-vak Jani János “dalos pacsirtájából” sikeres népdalénekest, kórusvezetőt sugalmazott, csángóföldi gyűjtőutakra kísérte - s titokban útnak indította a népművészség felé is már többre becsülte a Trabantját, titokzatos bandákba keveredett, akik a dinamittal játszanak. Egy akna: Dunakiliti! Ha nincs más, hát drága a petrezselyem! “S ezeknek dolgozni?!” “S Te, aki éppen 56-ban...?” S az ámenjüket a tizenegyesztendős Ábelkával mondatta ki. “A te őseid mezítlábos parasztok voltak, míg az én nemzetségem két falut birtokolt! S jöttek az elmaradások, a fiúcskákkal való kirándulások s a gyermekszájvisszhang: “Azt mondta édesanyám, hogy Daruszőrű Cula Matyi bácsi olyan, mint egy bölömbikahangú tál­ tos...” “Madarász Péter bácsi, a kötőfékfonó sajnál, mert eladtad magad...” “Balgha Misa bácsi, a mocsárvédő, árulónak mondott...” “Bodori Andris bácsi szerint kiestél az irodalomból” S jött a kákán csomótkeresés, a “vén meszes állat”, a “rohadt, büdös paraszt”, s ő a valaha dózsai hitvallású Tiborc tűrte, meginogva olykor a pohár fenekére nézve, hátha onnan csillan elő a remény. Míg a szépemlékezetű anyósa élt, minden szétficánkoláskor “összebeszélte” őket, hanem amikor a könnyeztető emlékek birodalmába költözött (a Requiemjével még adós vagy, Jani Jani!) menten gólyalábra magosodott a gonosz. Úgy jött, a kertek alól, mint a tyúkbetyár róka. Céltartó szívóssággal munkálkodott, akár fában a szú. A “függetlenségvágy” ábrándjába kábult asszony elveszített minden féket. Előbb agyvérzéssel a kórházba űzte. gyógyulása után a tettlegességig vadította, hogy azután kijátsz­ hassa utolsó aduját, az orvosi látletet: “Ha nem egyezel bele a kölcsönös elhidegülés alapján, közös megegyezéssel elhatározott válásba, az okok feltárása nélkül - lám, egész jogtudorrá bölcsítették a jóakarói -. akkor lerántom az asztalról az abroszt! Elveszem a fiaidat, kiűzlek a lakásból, s még a gatyát is lehúzom rólad!” A zöldzsalugáteres hamistanúk, az ilyen etikájú tanácsadók: “Odatartom, azután kimosom, és kész, mibe kerül az nekem ? - elől menekülni kell Odüsszeusz!” “Legyen! - mondta ki végül -. ha legalább hetente láthatom a Fiúcskákat!” - S lőn! De utána sem kopogtatott a béke. Majd másféléves pokoljárás a lakáscsere gyehennatüzében, lókupecalkudozás. Másfél évig egy kot­ tafejet sem vetett papírra, a haloványuló előadórutinjából élt. Majd odadobta egyetlen vagyon­ káját, a tündérvölgyi kertjét, melyet fiai, unokái alá otthonná szánt, oda az első kínálkozónak: Vegyen az ára jelentékeny hányadából magának lakást a függetlenséget akaró. Ő pedig marad­ hasson békében. Önmaga Szaharájának csősze. Hétvégi atya, 40 százalékos férfi, aki a sors rozsdás sínpárján újraindítani kényszerül hatévtizedes, kazánköves életmozdonyát, hátha a belső békesség oázizásra lelne... Kollégiumos diákvárosának prédikátora, a méltóbb megemlékezésre érdemes Tildy Zoltán gyakran idézte negyvennél is több esztendőknek előtte: “Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. (Pál: Rómaiaknak: 1.8.28.) S mintha az ő janijánosi jelene is a mondottakat igazolná... Három hónapja vágták ketté a kenyeret. Azóta újrarendezte a viharcibálta fészket, szívében harmóniává fájdul a magány, a közelebbhozó távolság pedig a Fiaival való együttlét pirosbetűs ünnepeivel ajándékozza meg, melybe úgy belésűrűsödnek a várakozás ádventjének böjtösnap­ jai, ahogy az oldatba lógatott cérnaszálra reákristályosodik a cukor, vagy a só. Az apró kis női 237 �palócföld 92/3 csukamarásokat már számba sem veszi. Mert a nősténybosszúvágy - kibékíthetetlen. Karmai között a közösvérű gyermekek is faltörő kosokká lehetnek: - Ha öl percet késel velük, a jövő héten el sem viheted őket. Velem ne vitázz, nem vagyok én Népfront, kidoblak, mint a macskát szarni! - S elűzheti a saját tehetetlensége, búcsúvétlen, legközelebb a “nagyfia” cirógatja meg állítólagos “kormánypártiságáért”. Bár azon eltöpreng, hogy: “Ne köpjünk abba a tálba Gyer­ mekem, amelyikből eszünk!” Nicsevó! - legyint a csendreparancsoló szóra, ahogy négy esztendeig Szibéria mezsgyéjén tanulta. - Nem leszek most már Doktor Zsivágó, aki vétlen pusztul el a két front között! Sőt, Tolsztoj sem igazolódhat: “S ahol a szeretet véget ér, ott kezdődik a gyűlölet.” - Nem szabad igazolódnia! A lepergett esztendőknek legalább az első felét, a beteljesedésért való küzdelem nemességét a két Fiú-utód aranyfedezetét becsüljük meg egymásban. Azt, ami szép volt, csúnyává a gyűlölet sem teheti. Belénk ivódott az, akár a gyümölcsbe az anyaföld sója, a nap fénye, az áldásos eső éltető csodanedve... Így győzködte esettségét s érezte, amint zsondul dallammá. - Csak az az indító akkord belső visszhangzása hiányzott még, hogy áradására találhasson... Felnyúlt a feje fölötti könyvespolcra, kedvencei közé, találomra leemelte Juhász Gyula Összes verseit, mely magától tárult a 775. oldalon s mindjárt tudta, hogy énekesére talált a dal: Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen. Felkélt, szesszel frissítette arcát, tarkóját, Sophiane-t puhított, reágyújtott, odasétált a zon­ gorához, és szinte véglegessé rögtönözte a feledhetetlen búcsúszavak melódiáját, hogy a szív­ facsaró válás koporsójává s a tovatűnt szerelem angyalszárnyaivá nemesüljön... 238 �palócföld 92/3 239 �palócföld 92/3 Földi Péter az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága * A képi igazság, a kép igazsága... ezek a kifejezések motoszkálnak a fejemben, mióta a Morganról szóló írásról gondolkodom. (Azt, hogy írok, írunk a kiállításról, még a kórházban megígértük neki Brunda Gusztival.) “Fejben” már többször - mióta meghalt, naponta - végiggondoltam miről is beszélhetnék. Az érzések szinte mindig hitelesek voltak, de a megfogalmazások - a szavak áttétele révén - folyamatosan félrecsúsztak. (Új, tiszta szavak kellenének, miket nem mocskoltak tévében, rádió­ ban, újságban, politikában, boltban... amit nem ejtett ki X és nem böfögött Y.) Hogy Morgan mit várt volna, nem tudom, hogy a mű, amit hátrahagyott mit követel­ ne, azt érzem. (Minimum egy olyan léptékű írót, amilyen festő Ő volt...) Mégis... Szóval egy történet, mindenekelőtt a kép igazságához, a mítosz építéséhez, mert lesz­ nek. már vannak, szólnak róla. Az utolsó igazi festőművész volt a fogalom minden képzelt és valódi romantikájával együtt. Van aki úgy születik, hogy dolga van, “nem felvállalja”, “magára veszi”, vele együtt születik, múlik, végezve, végezetlenül. Szóval a történet: Egerbe készültünk az akvarell biennálé beadására, meg bort inni. barátokat látogatni... megbeszéltük, ittunk rá. a reggeli busznál mégsem volt ott. Bosszan­ tott. mert megígérte. (Tudod kit vágjál át!) A várban leadtam a képeket, elintéztem az admi­ nisztrációt. ekkorra megjelent Morgan taxival Tarjánból. - Megbeszéltük nem? - ennyit fű­ zött hozzá. Ismerve anyagi helyzetét, Salgó­ tarján-Eger távolságát, a taxi-árakat, ezt föl­ vetve huncut mosollyal mondta: - Nem téma! Mit iszunk? - Aztán tényleg ittunk, jó kedvünk volt, május. Ettünk csülkös babot, megfegyel­ mezte egy kedves kollégánk feleségét, aki túl­ zottnak ítélte a jókedvünket. A buszon visszafelé német fajerron vissza­ nyerte a taxi árát. Tarjánba érve a Nemzetiben még ebből a pénzből söröztünk. Nehezen bocsátott, bocsáthatott meg. In­ dulata féktelen és igazságtalan volt (magához, mindenhez, de nem mindenkihez), igazságtalan, mint minden féktelen indulat, mely pusztít és pusztul, húst-szaggatóan önfeltáró, hiteles. Ha a kép igazsága pontos, akkor egy pil­ lantással felmérhető. A részletek gazdagsága végtelen, összességében mégis egylényegű: emberi. (Anyagból tapasztottan széteső ha lel­ két veszti, vagy ha sosem leheltek belé.) A gesztus megismételhetetlen, a nyomvonal vagy tévedhetetlenül igaz, mint az egy met­ széssel lerántott nyúlbőr után takaratlanul Elhangzott a művészről készült videofilm bemutatóján a Nógrádi Történeti Múzeumban (Salgótar­ ján. 1991-ben a művész halálának I. évfordulója alkalmán) 240 �hagyott gőzölgő hús-vér valóság, vagy tragi­ komikusan szánalmas, groteszk nyalakodás. (Hasonlat nélkül.) Az önuralom, az önfegyelem, az ösztönök feletti (utáni) szakmai ráció, a vulkán lefojtá­ sa, Csernobil betemetése, a visszanyelt há­ nyás... Az eleven lélek formává merevszik, az. akarat műgondja cizellál - Kép? - vagy csak annak látszik? az elvégzett “dolog” bizonyos­ sága hitelesít (és csak ez!) a formai álca zavar­ talan szemérmetlen kitárulkozása viszolyog­ tatóan izgató, a gerjedelem földi, az átlénye­ gülés kozmikus, vagy? (szóval felejthető ma­ teriális volta). A mérce pedig? Már mértek vele: Van Goghot, Rembrandtot, Michelange­ lot, Csontváryt... a massza ma is ugyanaz, a lélek lelkesít - a Kép? - most már végleges. Vörös-zöld parkrészlet. talán köralakú szö­ kőkúttal vastagon, vangoghosan festve. Fojto­ gató a komplementer hatás, súlyos és fortyo­ gó, lávalavina. Szakkörös portrék “síkra bontva”, a szín formát keres. Okos és tudatosan elszánt önarc­ képek, a feladat embert választott. Kokasos zöldek, morganos indulatok, energiák, egy eszement madár szaggatott röp­ te, panelházak blokkjainak sziluettje, Salgó­ tarján fagyos romantikája. ("Sárkányölő") Aztán a térből felület lett. nem azért mert divat, hanem mert nézi a falat, egy figura “ne­ künk” hátat fordít és nézi a falat, a kopott, salétromtól rágottat, a jelmondatok hordozóit, szabványbetűk szabványszokásait. A szó el­ veszti fogalmi jellegét, “vizuális” jellé válik, plakátfecniktől takartan, tépetten, a napi infor­ mációk történelmi rétegeiként. “Vásártér, HEGEDŰS MORGAN ITTEN ÉL, (a hugyozás a fal tövétől a járda széléig ér)" Utelzárók piros-fehéren, festő állvánnyá tákoltan, nincs tovább, szemben a Kép: “Hó­ dolat mademoiselle Ineznek”, hódolat a festé­ szetnek. Kép a képben, a világ és annak mása helyet cserél. A megtalált hang, a megtalált eszközök tobzódása: “Szarvasének”, “Rózsakert”, "Tor­ zó akváriumban”. A rusztikus alap lazúros de­ rengése, a pöttyök vibrálása, a felcsillanó tisz­ ta kékek távlata, a kompozíció feszes szigora, az. alapból (a “falból”) előhívott figurák láto­ másossága. A kép már lefordíthatatlan rejtel­ mek, előérzetek tudója. Keze tévedhetetlen. “Torzó”-jának szorongató fájdalmas féltésen alapuló figyelmeztetése, “Rózsakert”-jének harsogó véres drámája, a “Szarvasének” fel­ szabadítóan hívogató kozmikus távlata, az érett festő teljessége. A fokozás már csak túl­ cizellálná a lényeget, hiszen: “Esőisten sirat­ ja...” (a mítosz, emelkedettsége mindennapi valóságot takar). A kép mitológiája nem válik esztétizálóan képzőművészetivé, a való élet lüktet mögötte, frivolam dölyfösen, méltóság­ gal, daccal, szeretettel, szerelemmel - aho­ gyan élt -, keményen, elengedetten, szabadon. Kiss Gyuri mondja tegnap: - Elgondol­ kodtam, milyen kemény gyerek is volt Mor­ gan. Kőkemény. Már kórházba járt besugárzásra, hétvégére hazaengedték. Az udvarunkon a meleg beton­ járdára (augusztus vége felé volt) teregette ki döbbenetes rajzait. Akkor már tudta mi baja van. Az erő, az akarat szinte fölsistergett ben­ ne. A képről (pasztell) minden fölösleges sal­ lang, külső artisztikum lehullt, maradt a döb­ benetes gesztus, a madárfejű emberlények té­ tova színjátéka a festett perspektívájú kulisz­ szák előtt. Görcsei, gesztusai, “jajongásai” megőrizték a képzőművészet feszes méltósá­ gát, miként Ő is a sajátját (“Van Gogh hajnali jajongása”). A legutolsó órákig dolgozott. “Úgy is megtalálom” volt utolsó, számomra ismert rajzának címe. (Egy konok, kis madár­ szerű lény lépked az útján, ha jól emlékszem csokornyakkendőben...) 241 �palócföld 92/3 Brunda G usztáv “Belépő a pikk dámához” - emlékezés a sárkányölő légtornászra Jó, hogy életében semmi érdemit nem írt róla senki. Végre nincs elrontva valami. Végre nincsen benyálazva, gennyezve. Jó, hogy ez az egyszer volt lávafortyogás nincsen felturkálva otromba ércmerev hantokká. Így talán azt tudjuk látni, ami a szemünk elé tárul. Bátorság, most már nincs helye, nincs értelme csak a szembesülés­ nek. Elszomorító, s mégis csak kegyetlen igaz­ ságtalanság, hogy életében semmi érdemit nem írt róla senki. Érthetetlen, hogy a nagy foncsorfelhozatalban nem akadt számára egy tükör. S tényleg nem akadt. Igaz, nem csupán Morgannal volt ez így, hanem más, szem elől tévesztett tarjáni művészekkel is, dehát rájuk majd más estéken emlékezünk. Morgan első kiállítását a salgótarjáni szak­ munkásképző intézet ifjúsági klubjában ren­ deztem és nyitottam, ha jól emlékszem 1970ben. Akkor mind a ketten inasok voltunk. Az utolsó kiállítását Földi Péter avatta szertartás­ sá igen nagy lelki emelkedettséggel 1990-ben. Nagy idő. kis idő húsz év? Az ő ideje volt. Igen vágyott a L’École des Beaux-Arts-ra, a Monmartre és a Montparnasse színes, állan­ dó szellemi-művészi izgalmat tartogató vilá­ gába. Párizsfény tropizmussal élt a szívében, rejtegetve egy titkos reményt. Morgan életvonalának íve mindig feszült mint a húr, ha megérintették rezonált. Voltak akik csak egy nézetből tudták látni ezt a pá­ lyát, s lemondóan konstatálták az önmagukba futó köröket. Mások - s talán nem kevesen vagyunk így -, felfelé törő, önmagából építke­ ző spirálként látták szüntelen emelkedését. Mi hajtotta a sokszor iszonyatos erőfeszítések árán belobbanó, izzásában önmagát újrafogal­ mazó és tisztázó periódusai felé? Kifogyhatatlan szerelemtüze, amelynek mindig volt táplálója? Bocsássanak meg a kedves, szép szeretők, de ha valakinél, akkor nála igaz volt Balázs Béla mondása: nem gyújtó láng az asszony, csak táplálója az örök tűznek. Ezt persze ŐK, nem tudhatták. Egy kódot hordozott génjeiben, amelyet ősei anyai ágon Itália szülöttei - finomítottak szün­ telen, hogy éppen benne teljesüljön művé­ szetté? Netán mérhetetlen teljességvágya? Gondoljunk csak bele, hányszor akarta egy képben átfogni az anyag belső végtelenjét és a világegyetem végtelenségét! Morgan darabos volt. Önfejű, néha kezel­ hetetlen, de azért befolyásolható. Soha nem tudta mit kellett volna tennie saját maga érde­ Elhangzott a művészről készült riportfilm bemutatóján a Nógrádii Történeti Múzeumban (Salgótar­ ján, 1991-ben a művész halálának I. évfordulóján.) 242 �Hegedűs Morgan K ö rn yezet (p a s z te ll) - Hegedűs Morgan S z ü le té s e k ( v e g y e s ) - 1 9 8 9 1987 �Hegedűs Morgan V an G o g h v ir á g a i ( p a s z t e l l ) - 1 9 9 0 Hegedűs Morgan M it n e k e m ( p a s z t e l l ) - 1 9 9 0 �kében. Nem értett a praktikákhoz, igen távol állt tőle a sikeres cselekvésekhez elengedhe­ tetlen diplomáciai érzék. Az orrával érezte, ki számára a simlis, s onnan angolosan távozott. Kiss Gyurinak igaza van, Morgan tényleg kőkemény fickó volt. Döbbenetesen kemény, ezért abszurd ami vele történt. Mert a kemény fickók nem szoktak a csúcson elsomfordálni az életből. Abszurd maga a halál, a végkifejlet nélküli végesség és abszurd a buta anyag ma­ radandósága. A hülye cserépé, az alumínium kanálé, a bamba műanyagpoháré. Ebből a szellem számára elfogadhatatlan kényszerből csupán egyféle kiút kínálkozik: az anyagot üzenethordozóvá, a szellem szolgálójává avatni, művé szervezni. Morgan ezt az alapté­ telt az egész lényével értette: pontosan tudta mi a dolga. Akik ismerték életét, tudták, hogy gyorsan élt. Láthatták boldognak az ő szerelmében: több nap, több éjszaka pihenés, lazítás, felen­ gedettség nélkül, eufórikus állapotban festeni, teljes átéltségben létezni. Láthatták boldog­ nak, mert nem egyszer megrendültségig meg­ ajándékozták. Láthatták boldognak kötegnyi pénzzel a zsebében: mágnásoknak adhatott volna kiképzést nagyvonalúságból. S persze láhatták kétségbeesetten, megri­ adt szemekkel a hajnalok nedves padjain ül­ dögélni. ökölbe szorított kezekkel tépelődni. Dehát a morgan-csodákra mindez nem elég magyarázat, a titkokat meg nem kell megles­ nünk. De mégis valami ez, ami lényege szerint ő volt. Egyszer azt üzente a kórházból vásárolni akar, siessek, ne várassam sokáig. Amikor föl­ értem a gégészet hetedik emeleti szektorába, először Halmos főorvoshoz, a nagy protektor­ hoz surrantam be. - Ne haragudj, hogy utánad telefonáltam - mondta két műtét között - , de most nincs aki el tudná kísérni Morgant, ő pedig menne mindenáron a városba. Gondo­ lom a vásárlás csak ürügy számára. - Hát per­ sze. Őrjítő lehetett a kórtermi magány. Elláttattam tanácsokkal, pontos utasításso­ kat kaptam, mikor mit kell tennem, ha szükség lenne rá. Morgan türelmetlenül várt. Szemrehányó tekintete elől nem tudtam kitérni. Már jól tud­ tunk beszélgetni a szemeinkkel is, volt alkal­ munk elég a begyakorlására, egy-egy mimika, kézmozdulat pedig árnyalta a gondolatátvitelt. Hülyéskedtem egy kicsit és segítettem készü­ lődnie. A postán kezdtük. Postafiók, bérlemény megújítás, újságok. Itt figyeltem fel először a kezére. Noha ilyennek eddig még nem láttam, rá kellett jönnöm, mindez mégis ismerős évek óta. Az egész alkar, a kézfej, az ujjak, valóság­ gal úsztak a levegőben, mintha valami folya­ dék felhajtóereje tette volna lebegővé a moz­ gását. Az ujjai. mint hínárok a vízáramban, átgördültek az egyik érintésből a másikba. A mozdulatsorok mindig az ujjak végén fejeződ­ tek be, akár a karmestereknél. S ez így folytatódott órákon keresztül: sor­ ra vettünk néhány üzletet, s Morgan a tárgya­ kat a kezeivel vette birtokba, mint a vakok. Hosszú percekre teljesen megfeledkezett ró­ lam, dobozokkal szöszmötölt. Tenyerébe fek­ tetett egy-egy szépen megtervezett műanya­ got, fémdarabot. Forgatta, s nyugtázta formá­ ját. színét, súlyát, hasznát. Úgy tűnt. mintha újra akarta volna minősíteni a világot maga körül. S a kezei! A kezei fáradhatatlanul járták mohó táncukat. Akik ismeték Morgant, nem értették. Még­ is, akik ismerték, azok tudták szeretni. Ha nem is született táltosnak, akadt aki sejtette, hogy elhivatottsága volt. Különben onnan, a bá­ nyászcsaládból ide érkeznie hogyan lehetett volna? Emberfogolyként, a teljes kiszolgálta­ tottságban vált bizonyossá számára: az életbe a festészeten keresztül vezet az út. S aztán a megtalált ösvényt már soha többé nem enged­ te el magától. Útközben lehetett fizikai és szellemi küzdelmet folytatni a kifogyhatatlan kihívásokkal, saját személyiségével, az 243 �palócföld 92/3 anyaggal, s mindezt új viszonyrendszerekké, képekké transzponálni. Soha eszébe sem jutott megváltoztatni ma­ ga körül a világot, művész volt. Verbalitásban tobzódó barátai, olykor saj­ náltuk szegényes szókincséért. Úgy tűnt, ez nem bántotta őt. Miként akkor sem érzett elégtételt, amikor ugyanazok megszégyenül­ ten álltunk - egy táblaképe, pasztellje előtt, mert előttünk volt a bizonyosság: sokkal mé­ lyebben lát, érzékel létezéstörténetünkből, mint sejtettük. Rá kellett jönnünk nemegyszer, hogy Morgan fogalmi gondolkodásának egyetlen objektiválási módja a vizualitás. Hegedűs Morgan: Rágcsáló, 1988 (passztell) 244 Ezen a síkon a hozzá méltó kíméletlenséggel tört a lényeg, az alapkérdések megragadása, értelmezése felé. E nyelv alkotóelemei számá­ ra kimeríthetetlennek tetszettek. Nem tudott megmaradni a sztereotípiák langy testmelegé­ ben, újabb és újabb határokat hódított meg maga számára. Itt vannak a képek, itt a bizonyosság, a megkérdőjelezhetetlen művészi megvalósult­ ság. És a megkerülhetetlen késztetés, hogy a művészetbe vetett hitünk megmaradjon, hely­ reálljon. Egyébként pedig kezdődhet a legenda gyártás. A közönségnek erre is szüksége van. �H alászné Szilasi Ágota Hegedűs Morganról “Eső Isten siratja” a tükörtojássá merevedett életet. - Önmagába fulladt élete és műve is immár, s itt az ideje a felvázoltatásnak. Elhatározásom, hogy mindazt, amit festett vagy rajzolt egyszer összegyűjtöm, hogy látható legyen, mennyit alkotott. Mindezt tenném azért, mert hiszem, hogy a célt, amit kitűzött maga elé - megvalósította. Még akkor is ez a véleményem, ha önmagának ezt - Hegedűs Morgan - nem vallotta be, s még az utosó pillanatban is bizonyítanai akart. Önmagának. A vele kapcsolatos emlékképek, most, hogy írni készülök pályafutásáról, gyakran átvillannak agyamon. Először Mátraalmáson találkoztunk a grafikai művésztelepen. Zsíroskenyeret evett, s a csorba tartóból a pirospaprika mind kenyerére borult; majd néhány nap múlva gombákat szárított a napon, melyek modellként is használhatóvá lettek. Mikor elém rakta pasztellképeit, könnyedséget véltem felfedezni bennük. Pedig ő más volt. Amíg élt, nem is tűnt fel. hogy milyen ritkán találkozunk. Mindketten tettük a dol­ gunkat. Leggyakrabban valamilyen készülő tárlat képbeadásakor jött el a múzeumba s hozta óriási méretű olajképeit s pasztelljeit, vagy előfordult, hogy kölcsönkérte a múzeum gyűjteményében lévő alkotásait önálló kiállí­ tásához. Egy napon örömmel újságolta, hogy Pá­ rizsba utazik és előtte ráér egy kicsit, és meg­ csinálhatjuk az oly régóta tervezett riportot -interjút. Persze nem volt a műtermében, ami­ kor kerestem. Párizsban megtelt élménnyel, látvánnyal, gondolatokkal, és hazatérve még többet fes­ tett. Aztán jött 1990 tavasza s betegségének híre. Ahányszor csak találkoztunk mindig ő biztatott, hogy nincs semmi baj; de ahogyan a munkának nekirontott, az már jelzett valamit. Minden pillanatot ki akart használni, s az egy­ re csak gyöngülő szervezetét szinte zsarnok­ ként hajszolta újabb alkotások elkészítésére. Mikor portréfilmjét forgattuk, nagy öröm­ mel fogadott mindnyájunkat, de a vidám be­ szélgetésben már ott bújkált a gondolat, hogy talán ez lesz az utolsó. Mindig emlékezni fo­ gok arra a pillanatra, amikor Iványi Ödönről beszélve elérzékenyülten félbehagyta a mon­ datot. Emlékezni fogok arra is, hogy milyen energiával kezdett hozzá akkor egy olajkép felvázolásához: nem csak ezen a portréfilmen maradtak meg jellegzetes, ruganyos mozdula­ tai. Ha rágondolok az a kép jelenik meg előt­ tem, mikor 1990 őszén összefutottunk az ut­ cán, s örömmel újságolta, hogy ismét díjat nyert Rómában az akvarell biennálén. (Már nem tudott elmenni érte.) Együtt utaztam vele a hajnali vonaton, mi­ kor Szegedre ment egy orvos-professzorhoz, de két nap múlva már ismét Salgótarjánban 245 �palócföld 92/3 volt. Járkált az utcán, nem sokkal ezután még zőművészeti főiskolától. Szakavatott taná­ elnyalogattunk a téren egy fagylaltot, mert az csokra azonban szüksége volt, hiszen “akik kellemesen hűsítette szétrobbant torkát, de pár beleszeretnek a gyakorlatba tudomány nélkül, nap múlva csupán a híreket hallottam, hogy olyanok, mint a hajósok, ha kormány és irány­ kórházban fekszik, s hogy már csak kezének tű nélkül szállnak hajóra; sohasem lehetnek vonalaival beszél: felváltva aludt és rajzolt - biztosak abban, hogy hová vetődnek.” (Le­ döbbenetes képeken ábrázolva utosó gondola­ onárdó) tait. A novemberi kiállításra összegyűjtött al­ Talán a gondviselés műve, hogy éppen ak­ kotásai helyette beszéltek s kozmikus világ­ kor, mikor tizenhat évesen kiváncsisága kielé­ ként ölelték körül a kis termet, ahová nagyon gítésre vált, Salgótarjánban élt egy művész, sokan eljöttek: barátok, tisztelők, a művé­ aki pedagógusként nehezen volt felülmúlható szetét szeretők, mi több a megenyhült ellensé­ - Iványi Ödön. Így egyszer csak Hegedűs gek is. Morgan “Dönci bácsi” szakkörében találta Ott voltak a falon korai munkái, érett kor­ magát - egyesek csodálkozására. Persze itt is szakának jellegzetes darabjai, de ott volt a az alapokkal kellett kezdeni: drapéria tanul­ “Van Gogh virágai”, a “Mit nekem” konokul mányok, kockológia, csendélet, tájképek, feltartott fejű, gúzsba kötött, csőrös figurája, s majd később jöhettek az enteriőrök s a port­ ugyanez a madárfejű, ruganyos mozgású lény, rék. Először szénnel, ceruzával, akvarellel s miként belépked a pikk Dámához. Így járta ő végül (végre) olajjal. Sokat dolgozott ezekben is végig a szakma lépcsőfokait. A könnyedség az években. Stílusa még kialakulatlan volt, de csak külsőség volt. hiszen szó szerint vette jó arányérzékről, kompozíciós készségről, fi­ mestere - Iványi Ödön - tanácsát: harcolj meg nom színkezelésről tanúskodnak korai mun­ kái. Iványi önállóságra biztatta. érte! “- Azt hittem, hogy haragszik. Másoknak Hogyan kezdődött? Mindezt tőle szeret­ tem volna megtudni, ezért 1989-ben megpró­ korrigált, nekem nem. - Mi a probléma? báltam kifaggatni. Először nehezen ment, hi­ kérdeztem. szen nem szeretett magáról beszélni. Mindazt, - Ebbe nem lehet belenyúlni, harcolj meg amit gondolt és érzett belelehelte képeibe. érte. Most már háborúznod kell önmagaddal Amíg csak hírből ismertem a “vagány betyá­ felelte a mester." rok” közé soroltam magamban, sajátos, ke­ Ez a mondat útmutatás volt. Meghatározó mény erkölccsel felruházva. Ez a megérzés a későbbi években is. azt hiszem a későbbiekben is igaznak bizo­ Aztán persze jött a honvédség. Két év, nyult, de a keret megtelt karakterrel. mely alatt “nem embert akartak faragni a gye­ 1953. február 6-án született Budapesten. rekből, hanem gépet - miért? - Értelmetlen Öt éves volt. mikor szülei a fejődésnek induló semmiért.” A szellemi leépülést meg kellet Salgótarjánba költöztek. A cigány-utcai iskola úszni: jöttek a könyvek. Persze albumokból telefirkált padjai között nyiladozott elméje, megismerkedni a művészetekkel torz képet majd épületlakatosként szerzett szakmát. szülhet, de ha nincs más lehetőség, kezdetnek Valószínűleg, mint minden, önmagát kife­ ez is megfelel. Nem az utánzás volt a cél, jezni kívánó ember, ő is gyermekkorában kez­ hanem a tanulás mások tapasztalatai nyomán. dett el rajzolni, de benne megmardt az a vágy, Így vált kiindulóponttá számára Csontváry és hogy a látható világ fokozottabban jelen le­ Van Gogh. Igyekezett a képek mögött felfe­ gyen életében. Félt a gátaktól, az erőszakolt dezni az embert, akiből mindaz a látvány fa­ irányítástól, így tudatosan maradt távol a kép­ kadt, amit a festmények elraktároztak. Próbált 246 �az ecsethez és a festékhez ugyanolyan tiszte­ erőteljes mozdulataival szinte átölelte művét. lettel nyúlni, mint ők. Alkotási módjában Mi­ Rövid idő alatt felvázolta a képet. Ezt a sza­ chelangelót tekintette példaképnek: - Ha fes­ kaszt mindketten megszenvedték. Aztán ké­ tett, ha faragott, kipakolta legbensőjét. Szétfe­ sőbb csillapodott dühe - szerető féltéssé szelí­ szítette az indulatokat szorító bordázatot, s dült - s az alapul szolgáló nagy formák apró­ ráfröcskölte a vászonra mindazt, ami nyo­ lékosan kidolgozottá váltak. Az ellentét - ez képeinek lényege. Munká­ masztotta. - Így alkotott Hegedűs Morgan is. A művészi rang sohasem volt számára hajszolt in együtt van jelen a jó és a rossz. Az ég öncél. Lételemévé vált lassan az alkotás; a összeolvad a földdel és a vízzel; a borzalom, a külső és a belső problémáktól való megszaba­ kegyetlenség feloldódik a meleg szeretetben, a félelem bátorításában, az elutasítás a féltés­ dulást jelentette számára. A leszerelés után abba akarta hagyni a fes­ ben. a gyűlölet a szerelemben, a halál az élet­ tést, mert volt benne valami bizonytalanság, ben (az élet a halálban). Képeinek hatása alól idegesítette azonban, hogy az emberek érzé­ nehéz szabadulni: a nagy méret, s a színek ketlenek, hogy nem figyelnek fel fontos prob­ mélysége miatt, szinte ránk omlanak. A kékek, a vörösek, a zöldek, a lilák, a lémákra. Úgy gondolta, festményeivel képes őket figyelmeztetni erre. Nem jóval vagy sárgák és a fehérek a nyugodt kompozícióban rosszal, széppel vagy rúttal, hanem mondjuk is feszültséget keltenek. Ez volt a célja. így az undorítóval, a visszataszítóval, ami felráz­ képei felhívó jelek, felkiáltó-, felszólító- és za őket s kikényszerít belőlük valamit. kérdőjelek. A felvillanó tiszta színek és a A cél megvolt. A téma. a forma adódott. mélybe húzódó tompák ritkán alkalmazkod­ Technikailag azonban bizonytalan volt még. nak a formák valódi színéhez. Hol gondolati Aztán egyszer csak a gyerekszobából egy fel­ jelentést hordoznak - kontrasztokat hansú­ nőtt műterme lett. Megvásárolta a festéket. lyoznak, feszültséget keltenek -, hol térhatást Természetesen olajat, mert az nemes anyag. indukálnak. Olyan, mint kövek között a márvány, a fémek Miközben torz állatfigurákat fröcsköl a vá­ között az arany. Az olykor görcsös akarással szonra - a tisztaság felé vonzódik. - “Ilyen terhes tizennégy évi kisérletezgetés után elju­ állatfigurákat csak emberekről lehet festeni. tott odáig, hogy kielégítette technikai felké­ Sajnálom az embereket, látom hitványságu­ szültsége. Ez idő alatt stílusa, szín- és forma­ kat. Kár, hogy csak ritkán lehet jóságot tapasz­ világa egyedi karaktert öltött. Egy ideig hatott talni. Kár, hogy hideg szemű a környezetem” rá Kokas Ignác képeinek színzése és hangulat­ - mondta egyszer Hegedűs Morgan. világa. de 1984 óta kiforrott saját stílusról be­ Hideg, hátborzongató lilák között zöldfejű szélhetünk olajképein. állat, vértől csöpögő szájjal. A koncon rá­ Táblaképei nagy méretűek, melyek felüle­ gódik. Kivillannak ölésre szolgáló fehér tei elegendő teret biztosítanak mindazon ener­ fogai. Gyomrában vergődnek áldozatai. gia és indulat kifutására, mely egy-egy fest­ Miért teszi? - Mert rózsaszín burokban mény megalkotása előtt felhalmozódott ben­ féltve óvja méhének gyümölcsét - kiből ne. Volt, hogy napokig ült a fehér tábla előtt, ugyanilyen vérengző vad lesz; hogy az élet mert az nem engedte magához. Míg bordái folytatódhassék. (Születések, 1989) között elegendő feszültség fel nem gyülem­ Nemzetközi sikereket akvarelljeivel ért el. lett, s képzeletében a kép körvonalai ki nem Finoman egymásba mosódó meleg barnák bontakoztak, csak farkasszemet nézett a fehér és zöldek, kellemes dombos tájak... felülettel. Aztán elkezdődött. Széles, tudatos, A római akvarell biennálék zsűrijének pár­ 247 �palócföld 92/3 latlansága elismeréssel töltötte el. Ide szívesen adott be festményeket. Így 1984-től két évente egy-egy lappal mindig szerepelt a kiállításon és háromszor díjat nyert. Hazai és külföldi sikerei juttatták oda, hogy főiskolai végzettség nélkül is 1983-tól a Fiatal Művészek Stúdiójának és 1986-tól a Képzőművészeti Alapnak lett a tagja. Az em­ ber legbelső, legrejtettebb gondolatai, ösztö­ nei foglalkoztatták, melyeket térben és időben univerzálissá tágított. Formái absztraktak és konkrétak, exp­ resszívek, szürreálisak és mértanilag kiszámí­ tottak egyszerre. Festményeit nem lehet kate­ góriákba sorolni. Egyenes sorompóval lezárt terület: “Be­ hajtani tilos”. A sorompó mögött feltárat­ Hegedűs Morgan: Behajtani tilos I. (vegyes) 248 lan, gomolygó, ismeretlen világ. A piros és a fehér konkrét, geometrikus formáival szemben a háttér elmosódott színei és for­ mái. Egy másfajta, megoldhatatlan prob­ lémákkal terhes világ. (Kék állvány, 1986) Őspetére emlékeztető körök - a természet által leginkább kedvelt, a legtökéletesebb formák (Alberti) - melyekből egyszer majd kialakul valami. Egy ember (Elvált han­ gulatom, 1988), de lehet, hogy egy egész világgá szélesedő “Környezet”, (1987). Ilyen volt Hegedűs Morgan. Ilyen lett volna Hegedűs Morgan? Ez volt az egyik arca, s ezek képeinek egyfajta meg­ fejtései. �palócföld 92/3 Kolozsvári Grandpierre Emil (1907. jan. 15 - 1992. máj. 11) A próza küzdelem a gondolattal Kiagyalni valamely szerkezetet, elég az is­ kolázott elme. A művészet: életet lehelni bele. gikus vágyódást Ady hozta be költészetünkbe, előtte költőink, ha szeretőjük elhagyta őket, a feleségük hűtlen lett, vagy gyomorcsikarás kí­ nozta őket, a “hazát” siratták. Nálunk humorral főleg azok foglalkoznak, kiknek nincsen humora. Logikus. Sipulusz (Rákosi Viktor) felületes, de könnyed, Mikszáth súlyos, de nem mély. Mikes Kelement a gondolat, a francia gon­ dolkodók iskolája tette nagy prózaíróvá. Tel­ jes nyelvi elszigeteltségben élt Törökország­ ban, mégis kitűnő prózaíróvá nevelődött. Az ő példája, csakúgy, mint a Pázmányé, mint a Széchenyié, azt bizonyítja, hogy a próza küz­ delem a gondolattal. Ady azt írta, fusson, akinek nincs bora, ez a fekete zongora. Én azt írom, fusson, akinek esze van, aki gondolkozik, mert ez a fekete ugar. Németh Lászlóban a bőség zavarát ki­ egyensúlyozza a zavar bősége. Pázmány Péter és Bethlen Gábor két rene­ szánsz figura, de csak a politikában azok, egyébként mélyen vallásosak. Íme egyik kul­ csa a magyar szeméremnek. Vannak írók, akik oly szenvedélyes szere­ tettel forgatják saját műveiket, hogy pályatársaik műveinek elolvasására nem marad idejük. Tersánszky hősei gyakran mocskosak, ő mégis azonosul velük. Kakuk Marcival példá­ ul, de ennek ellenére nem piszkolódik be. Mű­ vészetének egyik varázsa a sok mocskon átde­ rengő angyali tisztaság. Ady valóságos érzéseit írta meg szerelmi költeményeiben, Petőfi a konvenciót, másként írt, mint ahogyan élt, innen a szkizoid jelleg szerelmi költészetében. Sok más mellett az élet utáni szemérmet­ len sóvárgást, az elsikkadt évek utáni nosztal­ “Ember az embertelenségben” - ez Ady kölészetének végső magva, ez ad magyará­ 249 �palócföld 92/3 zatot szenvedélyes polémiáira, politikai állásfoglalására, vallásos lírájára, halálfélel­ meire, a sorokból ki-kibomló meghasonlottsá­ gára. A kiváló költő felesége amilyen rossz volt feleségnek, olyan jó volt özvegynek. A próza küzdelem a gondolattal. A mi pró­ zaíróink nem nagyon verekedősek. A Bovarynéban összehasonlíthatatlanul több az apró, jelentős tény, mint Truman Ca­ pote dokumentumregényében, aminek a címe: Hidegvérrel. Flaubert regénye alapjában hatá­ rozottabb, árnyaltabb, tehát igazabb képet ka­ punk a roueni polgárságról, mint Truman Ca­ pote-tól a kansasi viszonyokról. A párhuzamok ugyan szükségképpen tö­ kéletlenek, mégis egyedül ezek segítségével vihetjük közelebb irodalmunkat a külföldi ol­ vasókhoz, a párhuzamok segítségével beszél­ hetünk például angol fogalmakkal magyar iro­ dalmi jelenségekről. Nagy költőnk szoros rokonságban van a focistákkal. A fejét ő is csak akkor használja, ha labda közeledik a levegőben. A Mester kitartóan kereste önmagát. Egy­ szer Szabó Dezsőben találta meg, aztán Orté­ gában, aztán Pirandellóban, végül Klebels­ berg Kunóban. Színes egyéniség volt. A bonyolult mondat annak a nyilvánvaló jele, hogy a szerző birtokába vette a tárgyát, uralkodik rajta. A körmondatnak az a feltétele, hogy amikor kimondjuk az első tagmondatot, már akkor tudjuk, hova akarunk kilyukadni. Háromféle író van. Támogatott, tűrt és til­ tott. Az utóbbiak nyugodt lelkiismerettel már­ tírnak érezhetik magukat, sőt mindenki más­ nál nagyobbnak. A támogatottakat dicsérik, mert muszáj. Legszerencsétlenebbek a tűrt írók, mert a kritikusok őrajtuk verik el a port, amit a támogatott írókon nem mernek elverni, A tűrt írók gyönge írásai gyöngébbek mások rossz írásainál, a sikerültebbek kevésbé sike­ rültek, mint amennyire sikerültek. A regényírók sommásan ábrázolják a nagy karriereket. Ilyenformán: először tányért mo­ sott, aztán kiszolgált a vendéglőben, majd ma­ ga nyitott egy kis kifőzdét, a kifőzdéből ven­ déglő lett, végül vendéglők sora. A tányérmo­ sástól a pincérségig vezető út világos, csak­ úgy, mint a kifőzdéből a vendéglőbe vezető. A kérdés, hogyan lesz a pincérből tulajdonos? Ha Tolsztoj úgy élt volna, mint ahogyan prédikált, aligha lett volna Tolsztj belőle. A puritán szemlélet elriaszt az élettől. Az élet viszont elriaszt a puritán szemlélettől. 250 Minek lerántani a leplet erről vagy amarról a nagyságról, megzavarni a megállapodott íté­ leteket? Ezek voltak Schöpflin érvei, ezért nem írta meg visszaemlékezéseit. Bölcsen tudta, hogy minálunk a szemtanú sem hiteles, ha másról tanúskodik, mint amit elvárnak tőle. �palócföld 92/3 Onagy Zoltán A profosz előszava (12 mondat Peer Krisztián versei elé) 1. A fiatal költő azt reméli, a könnyebb utat választotta, amikor megérintették az első belső rímektől ringatózó verssorok és tár­ sakat kívánt melléjük igazítani. 2. A tehetséges esztergályos is így reméli, ami­ kor odalopódzik apja gépéhez, s titokban születésnapi ajándékot metsz anyjának a kiválasztott vasbunkóból. 3. Senki meg nem rajzolhatja a határszakaszt: belül extremitás, extravagancia, exhibicio­ nizmus; átlépve költészet. 4. Tizenhétéves költő nem tudhatja amit, a tizenhétéves esztergályos igen: a szemé­ lyes ajándék házon belül marad, apróbbnagyobb hibáit lefedi az anyai szem; a ver­ sek szétfutnak a költő kezéből, mint a gyöngyök, függetlenednek, többé nem nyúlhat utánuk. 5. Nem ért semmit, csak érez. 6. Holnap sincs neki, ma van, mindig ma - és mit képzelünk magunkról mi, akik már ennyi meg ennyi évet megéltünk! 7. “Mit magyarkodtok ennyire?” - húzza fel a szemöldökét -. “Hát magyarok vagyunk, nem?” 8. “Szabadság? Mi az, hogy szabadság?” vonja meg a vállát. - “Szegénység van, gazdagság.” - Tizenhét éves. 9. Tizenhét éves. 10. Mást ért a következő mondaton: “Hogy Übü uraságék kedvébe járjak, a fegyenc­ banda szájába a hagyományos pecek he­ lyett nádsípol illesztettem.” 11. Szerencsére. 12. Olvassák figyelemmel. Jegyezzék meg a nevet. 251 �palócföld 92/3 Peer Krisztián Oratórium két kitartott hangra A saját súlya szakította el a földtől, a gravitáció, mint a zuhanó test, vagy a testre zuhanó tégla. S a tégla is régi, mint a házakat díszítő kő-madarak, kemény vályog, benne elszáradt, halott növények nedvei. Iszméné a szerelmem, a gyávának lenni bátor. A tengerparton állunk, ketten. S még sok egyformán idegen, zsúfolt ez a nyár is: Kavicsokat gyűjtünk reménytelen halomba, csak a gömbölyűeket, esélyünk sincs keresztüldobni tányérformájú kövekkel a számunkra-végtelen vizet. Ne is keressünk magunknak lelketlen lehetőségeket! Ahogy megpattannak s lelassulnak a pillanatra-fagyott hullámokon, mintha a film sok majdnem-egyforma fényképpé esne szét. Csigák gömbölyű házából, és a látható víz láthatatlan kristályaiból tömörülnek kőzetté, s a felszín alatti mozgás le-letör egy-egy darabot a mederből, mélyíti az útját. Aztán újra gömbölyűvé csiszolja őket, kavicsokká. S a halott csiga már rég a halak élete lett. Meztelenül cigarettázunk a homokban. A parton nyüzsögnek és kóstolgatják egymást a tenger holnapra már kiszáradt állatai. Örökké barnára sült férfiak kaparják ki őket, s fogukkal a körmük alól. Céltalanul festett vázaikat eladják, hogy megéljen a család, és legyen tető a fejük felett, burok. Emlékszem, azt mondtad, nem mersz messzire 252 �beúszni a vízbe, nem ismered az erődet, s nem tudhatod a felét sem, hogy visszaérj. Mint a kisodródott férgek. Kilométernyire lent a part. A víz sósízű, mint a vizelet, vagy a vér; arcod, ágyékod alatt élnek, s türelmesek az állatok. Mikor szerelmünkről kérdezzük egymást, mint ismeretlenek az ismeretlent, egymásnak feszülnek szavaink, a súrlódás keltette fény megtölti, s a fényben látszik, hogy újra üres, mint éjjel a barlangok, mikor a világ is sötét. Permanens és spermamentes - mondom én. Felhőtlen és felelőtlen - mondod. Ma sem tudom még, hogy magától kék-e a tenger, vagy mert feltükröződik belőle az ég. A parton szökőkutak a pálmák, s gyermekké zsugorodott, vad öregasszonyok a bokrok. Valaki a nyakához kötözött kosárból édességet árul, és magyar cigarettánktól keserű még a szánk. A leterített pokrócon lassan átszivárog a fényes, karcoló homok. S én nem láttam még zuhanó testet, vagy téglától meglékelt embert. Nem voltam a tengernél soha: szegény család. De a bányatóba is fulladnak emberek, zuhanva mélyül a medre. Már nem félek a sínek felett, a metróalagútban, mióta tudom, mindenki fél, mind vár és szeretné. De semmi több és semmi kevesebb. Ez sem a tulajdonom. És eszünkbe sem jut, hogy fölülről a föld is ránk romolhat. Iszméné pedig nem él már, és nem élt sohasem. 253 �palócföld 92/3 Sirató Tavasz van. Ütemesen sírnak a jégcsapok. Lázas homlokú lányokat siratnak, harminchét kilójukat most csonttá fagyasztja a tél. Anyjukat siratják, összefagyott szájú anyjukat: néma, akár a sebhelyes fűzfák - elrútult arcukat figyelve néznek a vízbe, néznek egyre. Megöregedett a bánatuk is, már olyan, mint a jéghideg iszap. Nekik nem lesz haláluk, belőlük koporsó lesz. Tűzfakoporsó: nekik nem lesz hála. Csak a jégcsapok sírnak: a tél ujjbegyéből csöpögő vér. Beissza mohón a tavalyi avar. Kortyonként hal a fehérség. Varjúcsapat a szántón: eltűnnek - a ködben pókháló. A nehéz földben csőrnyomok. Ez megmarad nekik, utánuk. Olvad a hó, tűnnek, tollaikhoz feketül a föld. A jégcsap sír. Pontosak, mint a metronóm a könnyek. Könyörtelenül. Félholt magokból zuhan ég felé a fű. Hiábavalóság az örökkévalóságig. Hónapok ribanca, március, a kísértésbe ne vígy, ne szabadíts meg! Még apránként rámkeményedik a halál: üvegesedő pocsolyaszemekre a jég. 254 �A költő éneke széphajú szerelméhez elrendelten egyelemű halmaz: szerelmeim halmaza tükör: véges létem végtelenbe hajlító tükörbe fulladó tükörkép hogy mi leszel, mi vagy és mire vagy hajlandó és ha lennél csónak (végülis lehetnél) kazánforró szerelmünk sivatagában ha teve lennél én hajcsár púp a hasadon de te mindig és te hajthatatlan ittlétem - egyedül - mint egynapos borosta államon karcolja éjszakánk bőrét légy bor otva hisz kezdenek kiürülni a metaforák légy egyszerű és örök és egyszer használatos - létezésem a világba hajító tükör elrendelten n-elemű halmaz te 255 �palócföld 92/3 Látni szeretnélek Látni szeretnélek, elmegyek hát a kellő messzeségbe, csendben, miként vizihulla utolsó, párás lélegzete a szájból. Elosonok lopva, puhán: bérházakból a macskák, feketék. Mint a meleg. Távolságod közelsége magábaszív. És hülyén nézem itt, hogy fázik mosolyod. 256 �palócföld 92/3 Tarján Tam ás Szemmagasságban V. E jegyzetsorozat jelentkezésekor elmondtam: íróasztalomtól karnyújtásnyira, éppen szem előtt van azoknak a könyveknek a polca, amelyek arra várnak - és én is arra - , hogy végre kézbe vehessem őket. Utaltam rá: természetesen mindig nagyon vegyes összetételű ez a “csapat”. Antikváriumi szerzeménytől lexikonon át regényig van itt minden. Ez magyarázza, hogy e mostani olvasónapló - az eddigiekkel ellentétben igencsak vegyes színezetű. S mert éppen április 1-én, a tréfa világünnepén kezdtem a cédulázgató olvasást, és április 11-én, a költészet napján fejeztem be, az ezúttal elég rövid reflexiók a líra méltóságától indulnak, de az írás szerkezete a vége felé “léhább” köteteknek is teret ad. (A konok szív versei) Anyai nagyapám inkább bé­ kült derűvel, mintsem zakla­ tott mélabúval szokta volt mondogatni nyolcvanadik életéve után: Nem könnyű így a második félidő vége felé... Nyolcvannyolc eszten­ dőt élt. Néha azt gondolom: a nagy meccset idő (a kilencve­ nedik “perc”) előtt lefújta a kérlelhetetlen Bíró; talán köd miatt... A profán hétköznapi ha­ sonlattal mint költői fordulat­ tal találkozunk RÁKOS SÁNDOR legutóbbi verses­ kötetében. Természetesen itt már a cím is megemelt, hi­ szen a Szépirodalminál meg­ jelent CSÖRTE című gyűjte­ mény egyik verse, a Végjáték a XX. század abszurd író­ it, drámaszerzőit juttatja szetes, hogy az uralkodó eszünkbe, s velük együtt a lé­ megszólalásmódok egyike az tezés, illetve a halál abszurdi­ ima, akár a hitetlen imája, hi­ tását. “Vesztésre állok, a lelá­ szen az úgynevezett “őszi­ tó / füttyel bünteti vereségem. kék” korszaka mindenkor / Már a második félidő / legu­ vagy a visszatekintésé (elégi­ tolsó perceit élem...” - kezdi ára vagy megbékélésre, nosz­ a három strófás költemény, talgiára vagy keserűségre amely a befejezésen “még hangszerelve), illetve a más­ egy percnyi enyhületet, bé­ fajta költőalkat esetében a jö­ két” áhít. vő kutatásáé, a holnapra-gon­ A sporthasonlat elvontabb dolásé, diófa-ültetésé. Ez jelentésben, bajvívás értelem­ utóbbi világképben mindig mel van jelen a Csörte (kötet) megjelenik az Ítéletosztó, címben. Csörte a közelgő el­ megjelenik az - akár vitázni is múlás, a fenyegető halál el­ hajlandó - Isten. Rákos Sán­ len. “Kényszerít bajnokká dor könyörgései: párbeszédek gyötörve / páston maradni a a Hatalmassal, és - mint a csörte/ vívóállásban dobogó­ Négy apokrif utolsó tételében ra / kardot rántani vezényszó­ - legalább a míves költői for­ ra...” - pattognak, villognak a ma által ellene szegül a le­ költő meg-megtört, mégis rí­ győzhetetlennek. Itt a bibliai, mekkel suhogó sorai. Termé­ ószövetségi versekre emlé­ 257 �palócföld 92/3 keztető és-es sorkezdetekkel ír le végpillanatot, de az ésben a folytonosság, a megma­ radás szólal. Így uralja a vi­ lágot a rengeteg rideg nomen és gyalázatos verbum he­ lyett a szívós, a létet őrző kö­ tőszó. Ugyancsak érthető, szép gesztus a holtak megidézése, erőt adó szólítása. Füst Mi­ lánra, Szabó Lőrincre, Rónay Györgyre gondol vissza a po­ éta. Velük, az eltávozottakkal a mélyebb és véglegesebb tu­ dás nyeri el jogait. A gazdag összkép újabb színeként a játékosságot em­ líthetjük: a szilveszteri versek bizarr sor- és rím-elmetszéseit, Babits Mihály Fekete or­ szágának “átfestését” a Fehér ország-ciklusban, meg a Kancsalrímek fejezetében. Ebben már zabolázatlanabbul vágtat a kötet, Az elragadtatásról záró ciklusa felé, feledtetve egy-két korábbi fáradtabb, halványabb művet. Fekete-fehér a kötet borí­ tója, az elmúlás a versek fő tárgya - de a színdúsan villó­ dzó és vitézül csatázó költe­ mények uralják Rákos Sán­ dor időskori líráját. Időskori? Kanyarodjunk vissza ahhoz a végjáték-, ahhoz a “második félidó”-képzethez. E poézis­ ben még sokféle fordulatra számíthatunk - hiszen a költő csak hetven éves volt tavaly. 258 (Transzcendens posta) Egyre jelentősebb és hatéko­ nyabb könyves műhellyé vá­ lik a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó. A tollszem­ emblémás Jelenkor Könyvek - én így oldom föl a címlap JK-ját - nemrég többek között KÁROLYI AMY kötetét adta közre, MINDENÉRT MIN­ DENT címmel. A költőnő bi­ zonyára nem örvend annak, ha líráját unos-untalan örök­ kévalóságba távozott társa, Weöres Sándor poéziséhez hasonlítják. Tagadhatatlan azonban, hogy a feleség a testvériesülés gesztusával vi­ szonyul a férj költészetéhez, és ebben a könyvben is szám­ talanszor megidézi - keleties bölcsességgel is, emlékezőhu­ morra is - a felejthetetlen feno­ mént. Nem lehet nevetés nél­ kül végigszántani az Utazás kél lapján: “Ha S.-nek utazhat­ nékja volt, kivert a verejték. Kezeslábasban és kerti cipőben is nekivágott volna a világ­ nak...” Igen, ez a Vándordal Weöres Sándora, bár az ottani szürreális képek igazán kon­ szolidált látomások egy kezes­ lábasban repülőgépező. kerti cipőben Amerikát járó zseni­ hez képest. “Az égen aranyos székláb csavarodik, / dombok során ülök kelettől nyugatig, / csizmám fölrakom a hegykúp asztalára, / felém hajlítom a le­ vegő lombjait, / harangkongást szedek az ágról vacsorára.” Annyiban is rokon Káro­ lyi Amy szüreti költészete W.S. kései lírájával, hogy ő is fragmentumokat szedeget: nem az egész fürtöt metszi le a Mindenség szőlőtőkéjéről, csak egy-egy világegész-sze­ met. Sok-sok számozott, csil­ laggal elválsztott, medáliasze­ rű kis “al-vers” alkotja s még így is kicsinyke, hiátusos vers­ struktúrákat, vagy eleve kurta, aforisztikus a megszólalás. Kulcsszavak? Misztikum és matéria. A nyolc cikluscím közül három (Címzett isme­ retlen; Címzett ismert; Cím­ zett még mindig ismeretlen) felesel a többi öt puritán tárgyszerűségével, “tapinthatóságával”. A költőnő sajátsá­ gos levelezésben áll egyrészt a számára nyilván - és föl­ emelő módon - ma is élő Weöressel, de társalkodik az életen túlival is. Versbeszéde egyértelműen a prózaiság, az egyszerűség felé tolódott, nemegyszer csak a sorokba tördelés (valamint a mindig éles elmére valló okosság) su­ gall vers-benyomást. Sajnál­ nunk kell, hogy a komponált, cizellált költemény manapság nem vonzza Károlyi Amyt. In­ kább rögtönöz, tömören sum­ máz, ötletet jegyez le. Még így is szakrális könyv ez. Füstölög a tömjén (a matéria), és a szelí­ den gomolygó mindenért min­ den-fehérség mögött misztiku­ san sejlik föl az egyszerre is­ merős és ismeretlen “Címzett”. �(Bozótmélyben) Moziné­ nem akart a születő új elköte­ fogy, bőre sárgába vált, va­ zőként vagy a televízió jóvol­ lezett hívévé szegődni. Talán gyona elúszik, életét egyik tából nagyon sokan látták A az újban is a későbbi avittat napról a másikra tengeti. Létezik-e a borféreg vagy VIHAR KAPUJÁBAN című látta már, s ezért abban sem sem? Miért romlik meg a japán filmet, Kuroszava Aki­ bízott sokkal jobban? Maradt az elvont szépség, gyógyult Liu állapota? Erre ra alkotását. Ezt a címet viseli most az Európa Kiadó újdon­ mint mentsvár. Az az idea, az író nem válaszol. Azaz de­ sága is, amely - születésének amely végül talán minden hogynem, háromféleképp is. centenáriumán - AKUTAGA­ másnál döntőbben motiválta Talán a harmadik felelet jár legközelebb az igazsághoz VA RJUNOSZUKE novellái­ a korai suicidiumot... A novellák különös, len­ de ez meg fölszámolja a no­ ból ad válogatást. A fordító és utószóíró Gergely Ágnes azt geteg hangulatot árasztanak, vellát, a megszólalás komoly­ is tudatja velünk, azt az érde­ pedig szinte tapinthatóan ságát. A novella öngyilkossá­ kes filológiai apróságot, ami­ anyagszerűek, leírásaikban got követ el ezekben a záró vel eddig aligha voltunk tisz­ szinte színszerűek (vagyis szavakban; és ez a legtöbb, tában: a Kuroszava-film for­ megint: misztikus és matéria amit tehet. Idézzük Akutaga­ gatókönyve valójában A bo­ együtt. Íme, egy közvetett érv vát, minden további kom­ zótmélyben című elbeszélés Károlyi Amy - és még inkább mentár nélkül: “A borféreg alapján készült, s csak a ke­ Weöres Sándor - “keleti böl­ sem sorscsapás, sem áldás retjáték kötődik “az esőverte csességének” alátámasztásá­ nem volt Liu életében. Liu kiotói kaputoronyhoz, a Ra­ ra). Elég a mondatok első erősen italos ember volt. Mi­ sómonhoz”, a vihar kapujá­ szárnycsapása, hogy máris a kor a bort elvették tőle, sem­ hoz - “amelynek tövében verdeső lélek majdhogynem mi más nem maradt. Vagyis minden etikai törvény bi­ mozdulalan háborgását kö­ Liu önmaga volt a borféreg, zonytalan.” vessük tekintetünkkel. Jelleg­ és a borféreg volt Liu. Ezért Akutagava - édesanyjától zetes, metaforikus helyzet a mikor megszabadult a féreg­ örökölt idegbaja, családi lekötözöttség - amelyben pél­ től, voltaképpen önmagát ölte gondjai, és részint morális és dául A borféreg című elbeszé­ meg. Rövidre fogva a dolgot, esztétikai nézeteinek radiká­ lés rengeteget vedelő, de so­ azon a napon, mikor abba­ lissága miatt - harmincöt hasem részeg Liujának kelle­ hagyta a borivást, Liu nem éves korában öngyilkos lett. ne megszabadulnia bajától. volt többé Liu. Ha pedig Liu Az előttünk fekvő gyűjte­ Szörnyű verejtékezés, öklen­ meghalt, természetes, hogy az mény is csupán néhány írást dezés közepette meg is szaba­ egykori Liuval egészsége és tartalmaz - hajlamosak len­ dul: egy szalamandra formá­ vagyona is távozott. nénk tehát a rövid életű férfit jú, élénkcinóber színű valami ...Csak azért írtam a törté­ kevés szavú írónak gondolni. távozik belőle. Három hü­ net végére ezeket az erkölcsi De nem: jól gazdálkodott ide­ velyknyi hosszú, szeme is tanulságokat, hogy bemutas­ jével. Fiatalon, s mint monda­ van, szája is van, és ahogy ki­ sam: én is tudok úgy morali­ ni szokás, teljes fegyverzet­ kerül a gyomorból, máris ví­ zálni, mint a kínai regényírók.” ben toppant be a századelő ja­ gan tölti a maga gyomrába pán irodalmába, s úgy csatá­ egy boroskorsó tartalmát. rozott minden ellen, ami régi, Liu, a pirospozsgás, kicsatta­ idejétmúlt, csúf, hogy eköz­ nó, sohasem részeg Liu meg­ (Egy jeles fércmű) AN­ ben nem tudott, nem mert, gyógyul. Meggyógyul: le­ GYALOKRÓL, DÉMO­ 259 �palócföld 92/3 NOKRÓL, SZELLEMEK­ taksál egy könyvoldalt. RŐL, VALAMINT A MA­ Persze akik ismerik a Hol­ GYAR-, CSEH- MORVAOR­ nap műhelyét, tudják, hogy SZÁGI ÉS SZILÉZIAI onnan sikervadász fércmű VÁMPÍROKRÓL ÉS KÍ­ nem kerül ki. Az angyalos­ SÉRTETEKRŐL - ezt a ret­ démonos-szellemes köny­ tenetesen hosszú címet egy vecske - Ferenczi László vá­ vékonyka, kisalakú köny­ logatásában, Lőrínszky Ildikó vecske viseli, mely rövidsége fordításában - DOM AU­ ellenére is-jelképes értelem­ GUSZTIN CALMET tiszte­ ben - két részre oszlik. Az lendő atyát, Benedek-rendi egyik, a láthatóbb és nyilván­ szerzetest, a lotharingiai Sens valóbb rész a természetfölötti egykori apátját ismerteti meg jelenségek tárgyszerű, mégis a hazai olvasóval. A jeles tu­ vérfagyasztó taglalása. Za­ dós a XVII. század utolsó rándokútra kelt halott, járvá­ harmadától a XVIII. század nyos vaklárma által előidézett közepéig élt. Termékeny, for­ vámpírkór, három esztendeje dulatokban nem szűkölködő, eltemetett és Szent Szaniszló és enyhe grafomániára valló által föltámasztott ember, a pályája, illetve munkássága Magia Posthuma című mun­ során - mint a felvilágosodás ka, álhalál egyaránt említődik jellegzetes “máskéntgondol­ a szemelvénygyűjteményben. kodója” - a vámpírkérdéssel Ezek a rettenetes mirákulu­ is farkasszemet (pontosabban mok nagyonis egybevágnak a fordult farkas-szemet) nézett. harmadik típusú, a nulladik Magyarországon, vagy a kö­ típusú, és egyéb, sorszámoz­ zép-európai térségben soha­ hatatlan típusú “földöntúli” sem járt, földrajzi és etnikai találkozások iránt erősen (és műveltsége csak arra volt ele­ nem is ok nélkül) érdeklődő gendő, hogy valamiféle ázsiai mai közönség kíváncsisá­ szörnyeket képzeljen ide né­ gával. A Vízöntő Könyvek, il­ pességként. De bármilyen os­ letve a Holnap Kiadó szak­ tobaságokat hordott is össze, emberei tehát jól tudták, hogy tárgyát komolyan vette, a felerészt sikerkönyvet, jel­ képtelenségek és a rejtélyek legzetesen mai könyvipari között általában különbséget terméket publikálnak. Jelen tudott tenni. A halottfeltá­ viszonyaink közt nem ol­ masztást az emberi régióban csón, ám nem is drágán, 139 nem, csakis isteni csodaként forintért. Fölmérések, vizs­ fogta föl, és historizáló oda­ gálódások bizonyítják: napja­ vetéseiben - például a halott ink könyvvásárlója számára mellé temetett, a végső nyu­ az az elfogadható összeg, galmat biztosító szentostyáról amely nagyjából egy forintra szólva - rengeteg érdekes 260 tudnivalót, tanulságos régi hi­ edelmet közöl (s hivatásának szószólójaként azt is: a szen­ telt ostya ilyetén elhantolását az egyház tiltja). A könyv persze végülis nem válik szét az emlegetett két részre (bár érdekes, hogy “misztikum” és “matéria” harmadszor is föltolult ebben az írásban). Mindenesetre tü­ relmet kérek a tudo­ mányosság iránt mindazok­ tól, akik csak az “esetekre”, a démoni hangokra, az elő­ ufokra kíváncsiak - és türel­ met azoktól is, akik búvár­ kodni szeretnének, és a kísér­ teteket a pokolra küldenék. Szegények, azok már úgyis a pokolra jutottak. (Tisztelet a fegyverek­ nek!) E három szóval nem kí­ vánok többet mondani, csu­ pán megismétlem CLAIR VILMOS furcsa művének, a PÁRBAJ-CODEX című szakmunkának a mottóját. A Móra Kiadó valószínűleg úgy ítélte meg, hogy Magyaror­ szágon hamarosan ismét ak­ tuális lehet egy duellumetikai eligazítás, egészen pontosan: “A kard- vítőr és pisztolypár­ baj különböző nemeinek”, valamint a világtörténelem leghíresebb párbajainak a le­ írása. Ha abból indulunk ki, amit az előszó is tartalmaz: hogy “fajn k ősi harcias jelle­ ge következtében” ezer év �során többet párbajoztunk, mint a köztudottan heves vérű olaszok és franciák együttvé­ ve - s ha ugancsak elfogdjuk, hogy “igazságszolgáltatásunk hiányos berendezése” a kard ki kard!, az első vérig vesze­ delmes vitézkedésére késztet­ het, akkor a kiadó helyesen és előrelátóan döntött. Kitalálható, újbóli megje­ lentetés, hasonmás-kiadás ez. Kultúrtörténeti becse is amel­ lett szólt: érdemes újra az ol­ vasó kezébe adni egy elfele­ dett bestsellert. Clair Vilmos műve az 1897-es első edíció­ tól 1944-ig huszonkilenc(!) kiadást ért meg. A mostani fakszimile a hetedik. 1914-es, bővített példány nyomán ké­ szült. Minden tekintetben leg­ értékesebb és legérdekesebb fejezete a párbajozás törté­ netét taglalja, az úgynevezett ítéleti párbajoktól Puskin Sándor nevezetes halálos via­ dalán, Heine Henrik 1841ben szerzett csípősebesülésén át “a XX. század véres bekö­ szöntőjéig”, amelyben két új­ ságszerkesztő vagdalta össze alaposan egymást. A szerző mindig kitér arra. hogyan ítél­ te meg egy-egy históriai peri­ ódus a párbajokat, a kihívást, a kihívás elfogadását vagy visszautasítását, a fegyverne­ meket, és a különböző társa­ dalmi állású férfiaknak a du­ ellumhoz való jogát. Ki volt Clair Vilmos, aki műve révén “a párbajok kor­ látozásához” óhajtott hozzá­ járulni, ám érezhető kéjes iz­ galommal sorolja a híres ese­ teket? Nos, egy milánói szü­ letésű, francia származású. Pestre vetődött gárdatiszt utóbb a magyar testnevelés történetében is úttörő szere­ pet játszó korai sportsman, Clair Ignác fia. Újságíróként és párbajszakértőként kereste kenyerét, de tevékenykedett a közművelődés és az egész­ ségügy terén is. Kár, hogy a mostani kiadás fülszövege ró­ la semmit nem mond, inkább az olyan kuriózumokat emeli ki, mint a nők párbajai, vagy a házasfelek szabályszerű bajvívásai. Pedig a fordulatos kiséletrajz keretén belül egy megnyugtató adalékkal is szolgálhattak volna. Clair Vilmos, a párbajszakértő nemcsak számos párbajt élt túl, de saját kódexének tartós sikerében, valamint a Magyar párbajok Attila hun király idejétől az 1923. év végéig cí­ mű összefoglalásának szép visszhangjában is volt ideje örömét lelni. Mivelhogy százhat nap híján összesen ki­ lencvenhárom esztendőt élt. (Malíc-zia) “Nem tudnál ajánlani valami eredeti halál­ nemet hősömnek, ki a legú­ jabb tragédiámban szerepel?” - kérdezi az író. “Ki a hő­ söd?” - kérdez vissza a barát­ ja. Kiderül: “egy minta anyós”. “Akkor engedd neki - így a felelet - a darabodat el­ olvasni, hadd nevesse magát halálig rajta”. “Ha az élet hasonlít az utazáshoz, akkor az anyósok a vasúti szerencsétlenségek.” “Milyen jó dolga van a tö­ röknek, aki annyiszor nősül­ het, ahányszor akar, és nincs neki egyetlenegy igazi anyó­ sa sem!” Gondolom, ennyiből már ki is derülhetett, hogy anyós­ vicc-gyűjtemény van a ke­ zemben. Az ANYÓSOK KÖNYVE, amely Pécsett nyomatott Taizs József könyvnyomdájában, 1900ban, s alcíme szerint “Hu­ morisztikus, szátirikus anyós­ tárgyú apróságok mulatsá­ gos és tanulságos gyűjtemé­ nye, temérdek képpel, száz­ annyi élccel”. Aki írta, nyír­ ta és a t.közönség mulattatá­ sára kiadta: Sirisaka Andor úr számomra eddig csak annyiban volt ismeretes, hogy Gulyás Pál Magyar írói ál­ névlexikona szerint S-a A-r rövidítéssel, vezeték- és ke­ resztneve első és utolsó betű­ inek összevonásával szerette aláírni cikkeit. Ha Baranya megyei lennék, nyilván töb­ bet tudnék bajuszos, elegáns személyéről (délceg fény­ képével és lendületes szig­ nójával mindjárt az első ol­ dalon találkozhatunk), s nyil­ ván tudták a reprint kiadást gondozó Baranya Megyei Könyvtár illetékesei is, miért éppen ezt a “népkönyvecs­ 261 �palócföld 92/3 két” bányászták elő újrameg­ jelentetés céljára. Talán még azt is tudják, hogy Sirisaka 1900-ban nyögte-e már a há­ zasság igáját, tehát vő volte már maga is, avagy egész életét napa nélküli könnyű­ ségben pergette. Mivel a rendelkezésemre álló lexi­ konok, kézikönyvek hallgat­ nak róla, e kis adatnak sem tudtam utána nyomozni. De azt hiszem kompillátorunk­ nak nem ártott volna egy há­ zsártos anyós. Akkor érződ­ ne, hogy valami tétje is volt a munkának. Akkor nem a szolid derű és a dilettantiz­ mussal határos igyekezet szőné be a kötetét. Akkor a csattanók mögött szitkok csattannának, és minden emberi kapcsolat - nemcsak az irónia tárgyául régesrég és nem is mindig indokoltan kiszemelt - anyós-vej vi­ szony abszurditása is ott vibrálna. Ám ha nem, hát nem. A hasonmás kiadás régies vicc­ rajzai, száz éve is már leg­ alább száz éve nyikorgatott, néha szeretetteli, néha gaz poénjai, az egész könyv sze­ cessziós formáltsága nyilván vonzani fogja a tárgykörben így vagy úgy érdekelt vásár­ lókat, no meg a könyvritkasá­ gok, - érdekességek gyűjtőit. S némi malícziával olvashat­ ják - a kultúrtörténeti becsű, már 1900-ban is bőséges hir­ detésoldalak mellett - az arra vonatkozó czélzásokat, hogy 262 míly nehéz egy piczit szeret­ ni... (Írva, fújva, festve) Már­ mint a falra. A falra - házfal­ ra, vécéfalra, nem-fal falakra - írt, fújt, festett föliratok gyűjteménye (számos graffi­ ti-kötet egyik legújabbika) a FALRA ÍRNI MUSZÁJ. Ni­ gel Rees 1979 és 1986 között öt kötet publikálásával gon­ doskodott arról Londonban, hogy a falfirkák ne maradja­ nak falra hányt borsó. Ebből a tárházból - vagyis a tárház fa­ láról - leste el és le Salamon Gábor, Zalotay Melinda, és a Pátria Könyvek újdonságát tervező Erdély Dániel ezt a pár tucatnyi üzenetet. Közöttük a legtanulságo­ sabbak azok, amelyek olvas­ tán csak egy-két másodperc teltével esik le a tantusz, a fir­ káló ugyanis éppen abban vétkes, amiben valaki mást, másokat elmarasztal. Rasszis­ ták, menjetek haza! - ezt csak egy rasszista írhatta. Az Akasszuk föl a szélsőségese­ ket! más szélsőség szélsősé­ geseinek taszító szélsősége. A falfirkát nem érdekli más, csupán politika és szere­ lem. Gazdag tapasztalatokról tanúskodik az az epigrammatikus remek, hogy “Ha a sza­ vazástól bármi megváltozna, betiltanák”. Nincs olyan, aki nálam jobban csinálja!“ — kérkedik szerelmi tudo­ mányával egy szexvitéz. Hol találkozhatnék Ninccsel? karistolja alája egy bizonyára nőnemű érdeklődő, aki a Nincs-et is tulajdonnévnek nézi. Különben az égvilágon mindenről lehet firkálni, de valahogy a falak nyilvánossá­ gától minden egy kicsit politi­ kus, más falak magánjellegé­ től minden egy kicsit szere­ lemközeli lesz. Nemcsak az a lényeges, mennyire látható, és egyszerre hány ember szá­ mára látható az éppen szem­ lélt fal, hanem az is, hogy a fali író, fali költő maga mennyire látható, amikor a városrendészet és a köztiszta­ sági hivatal által kevéssé tá­ mogatott művét létrehozza. A graffitiért szerzője nem kap egy fillért sem, mégis ez a műfaj zsebeli be a legna­ gyobb honoráriumot. Ezer vereseskötet és száz regény­ trilógia sem kerül annyiba, amennyit főleg a nagyváro­ sok fizetnek aluljárók mosá­ sáért, szobortalapzatok csi­ szolásáért, mellékhelyiségek újrameszméléséért. Már ha fi­ zetnek. A falfirkát nem támogat­ ják ma sem, ímmel-ámmal tiltják, s leginkább tűrik. A firkáló, mázoló láttán általá­ ban fölmérgesedünk, de ha a megszokott helyeken pompá­ zó “falkönyveinket” a tataro­ zás, renoválás, városszépítés “bezúzza”, eltávolítja, a po­ énpattogtató vakolatdarabok �eltűnte miatt mérgelődünk. Legjobb lenne különféle szí­ nű, cseréhető rajzlapokkal burkolni az épületek alsó szintjét. A házak kapuki­ lincsein pedig kréták, ceru­ zák, spray-k, ácsszögek lóg­ hatnának a jövő század társadalmában. De minek irkálok ennyit, mikor vár a munka? Megyek firkálni. Hegedűs Morgan: Őzláb, 1988 (pasztell) 263 �H orpácsi Sándor Márkus István: Az ismeretlen főszereplő Mindenek előtt a Magyarország felfedezése sorsáról, rendeltetéséről, funkciójáról kellene eltűnődnünk. Arról, amelyet több-kevesebb siker­ rel betöltött a pártállam ide­ jén. Másképpen fogalmazva úgy is föltehetnők a kérdést, hogy a sorozat mennyiben gyarapította a társadalom ön­ ismeretét, s mennyire volt (az irodalommal, tudománnyal, politikával együtt, stb) a rendszer legitimációjának eszköze. Elintézhetnők a kér­ dést azzal, hogy a “szocialista rendszer” (többek között a Szovjetúnió) összeroskadása után ezeket a köteteket - a történelem részleteként - csu­ pán dokumentumoknak te­ kintsük. a korszak jellemző tüneteként. kétségbeesett, olykor heroikus küzdelemnek a való (s nem az igazság) leg­ alább felszíni jegyeinek a be­ mutatására. Azért csak a való, mert éppen a bukás fényében vált nyilvánvalóvá - az emlí­ tett rendszer - noha állandóan azt deklarálta - valójában nem akart szembesülni a té­ nyekkel, ha úgy tetszik az 264 igazsággal. Mi több ideoló­ most. 1992 tavaszán. De a giai, jogi, hatalmi - rendőr­ könyv - amely válogatás a ség, ügyészség - eszközök­ szerző életművéből az 1937kel, manipulációkkal állandó­ es önképzőköri dolgozattól an ellenőrzése alatt tartotta az 1987-ig mintegy felkínálja értelmiséget, s ha kellett meg magát erre az elemzésre. Eb­ is félemlítette. Ezért a társa­ ben a keresztmetszetben átte­ dalomtudós (esetünkben a kinthető, modellezhető a ma­ szociográfus), ha mégis el gyar szociográfiai irodalom akart mondani valamit, kény­ útja a (baloldali) ellenzéki­ telen volt átvenni a politika- ségtől az említett rendszer leideológia nyelvezetét, sok­ gitimitációig, a műfaj kiszol­ szor a szemléletét is, hogy gáltatottságáig és kényszerű így, bekódolva, bújtatva mint­ ellaposodásáig. Mert a mai egy becsempésszen valami­ (tegyük föl fiatal) olvasó egy­ lyen valóságmagot a szöveg­ szerűen nem érti hogyan ír­ be. Persze ne legyünk igaz­ hatta ugyanaz a szerző Az ag­ ságtalanok - ennek a sorozat­ rárproletáriátus helyzete Ma­ nak mégiscsak volt valami gyarországon (1937) című ki­ súlya, szerepe, ha más nem, csit sematikus, de mégis elkö­ akkor az, hogy egy szűk értel­ telezett, elemző, a valóságot miségi réteget foglalkoztatott feltáró dolgozatot és a kötet szerzőként is, olvasóként is, címadó írását: Az ismeretlen de igazán átütő erejűvé sose főszereplő: a szegényparaszt­ tudta kinőni magát. Tanul­ ság. Mert jóllehet az önkép­ mányok sorának kell majd ki­ zőköri dolgozat is vállaltan, bevallottan baloldali, de még deríteni ennek okát. Igazságtalanságnak tűn­ mentes minden kívülről be­ het, hogy mindezt éppen vitt, ráerőltetett ideológiától. Márkus István, a szociográ­ Ez a mohó valóságismeret és fiai irodalom nagy öregjének igazságszomj jellemzi a szer­ könyvét recenzálva, annak ző, a negyvenes, ötvenes előljáróbeszédeként írom években írott tanulmányait is. �Beszámítva, s elfogadva a telműen igenli a kolhoz min­ hatjuk, hogy senki se látta ezt, már említett korlátozó ténye­ tájú termelőszövetkezetet, de senki se szólt, mert a reform­ zőket is (hatalom, ideológia), elfogadja a falu, az általa is kommunisták - már az ötve­ amelyeket vállalnia kellett a pozitívnak tekintett paraszti nes években! - figyelmeztet­ szerzőnek, különben nem értékek szétverését, lejáratá­ tek, hogy ez az út katasztrófá­ publikálhatott volna. Példa­ sát is pozitívumként említi, hoz vezet. Szerzőnk azonban ként (pozitív) az 1956-ban amint az “individualizációt” örömmel konstatálja - a hat­ írott Somogyi összegzést eme­ is, a Kádár-korszak önpusztí­ vanas években - a téeszek lem ki az ötvenes évek tsz- tó, önkizsákmányoló hajszá­ megerősödését, holott éppen szervezésének tragikus hatá­ ját, amelybe generációk rok­ ő fedezi föl, hogy a tulajdon sáról. Emiatt az írása miatt kantak bele, csupán azért, eltörlése, az érdekeltség hiá­ marasztalják el a szerzőt Ká­ hogy lemondva a reproduk­ nya bűnösen pocsékoló gaz­ dárék. S ez mintegy forduló­ cióról, azaz a gyerekről, fönn­ dálkodáshoz vezet a mezőpontot is jelent a szerző pá­ tartsák magukat, bevigyék a gazdaságban is. (Gebe má­ lyáján. Mert az, amit addig írt faluba a civilizáció és urbani­ sodszor: A nyírkátai szöve­ Erdei Ferenc, Bibó István, záció néhány vívmányát! vény, 1966) Látja a csőd jele­ Illyés Gyula, Veres Péter, stb. Nem látja (nem akarja látni?) it, de következtetésében átve­ nyomdokain valóban való­ a szerző, hogy a szocializmus szi a hivatalos politika szlo­ ságfeltárás, azaz a tények is­ Lenin óta éppen a megnyo­ genjét: az eszme jó, (“vannak merete alapján von le követ­ morított. kiszolgáltatott, sze­ még hibák elvtársak”), csak keztetéseket, illetve hagyja a gényparasztok (muzsikok) tö­ jól kell kivitelezni. Pedig, ha valóságot megszólalni. Hogy megét használta föl arra, valaki értően olvassa ezt a egy később fellángoló, és hogy megtörje vele a munká­ könyvet, választ kap arra is nem csituló vitára utaljak (a sok ellenállását, föllázítva, le­ hogyan gyűlt ösze a 22 milli­ népszaporulatról van szó) hetetlenné téve azoknak a árdos államadósság. Ezt a 1939-ben kimutatja, hogy az munkakultúráját, szolidaritá­ képtelenséget, hogy az állam egykének, a családok felbom­ sát, kollektív öntudatát? Ezek dotálja a termelést, miközben lásának, a társadalom atomi­ nélkül a városba szorított szinte mindenki lop, csal, ha­ zálódásának az oka a nyomor, (menekülő) paraszt tömegek zudik, haza “spájzol” a világamely megaláz, demoralizál, nélkül nem lehetett volna történelemben a szocializmus frusztrál, a társadalom pere­ megvalósítani a megalomán produkálta - úgy, hogy az ál­ mére, sőt a társadalom alá “iparosítási” terveket, a tech­ landóan pocskondiázott, le­ szorít tömegeket. Nem értjük nológiai fegyelmet, józan észt sajnált, “rothadó”, “végnapja­ később, hogy ez az érzékeny­ semmibe vevő “munkaver- it élő” kapitalizmus kölcsö­ ség, elemzőkészség, intellek­ seny-sztahanovista” és egyéb nökkel tömte a “létező és vi­ tus hogyan nem vette észre mozgalmakat. Csak most lát­ rágzó” sikert sikerre halmozó ezeket a jelenségeket “a léte­ juk, a rendszer romjairól szét­ szocializmust. A dologban az ző szocializmusban”? Sőt! tekintve, hogy mekkora árat a legszörnyűbb, hogy a fel­ Éppen a címadó tanul­ fizettünk ezért, egy lerobbant vett kölcsönökből szinte sem­ mányban erényként, pozití­ mezőgazdasággal és egy mit nem tudunk felmutatni, vumként tünteti föl azt, amit “ipari múzeummal”, azaz illetve túl nagy ár azért, amit 1939-ben még jól látott és el­ drágán, eladhatatlan árút a szerző oly lelkesen pozití­ marasztalt. Nem csupán arról (alapanyagot előállító) ipar­ vumként emleget: a szegény­ van szó, hogy Márkus egyér­ szerkezettel. Azt sem mond­ parasztság - úgymond - fel­ 265 �palócföld 92/3 emelkedését. Most pedig itt a - lerobbant gazdaság, erkölcs és munkakultúra, s a hatal­ mas, alulképzett, átképezhe­ tetlen munkanélküliségre kár­ hoztatott tömeg. Amely - kell ehhez is egy két generáció mégiscsak akkor remélhet va­ lamit a jövőtől, ha magántu­ lajdont szerez, azaz az egyéni érdek felelősséggel is társul. Látja a szerző ennek a jeleit is, de a szocialista ideológia torzító szemüvegén (Gerne­ lyapáti magnószalagok: Az utóparasztság arcképéhez, 1971), amikor megrója az inaszakadtáig dolgozó pa­ rasztokat, mert megtanultak piacozni, egyáltalán már értik a piac törvényeit. Akkor (1971-ben) csak megtűri a ha­ talom, mint “vadhajtást” (a meggymagos per ideje ez) a téesz mellett, annak gyámko­ dása alatt, ami a szocializmus győzelme" után magától megszűnik. Nos, a szocializ­ mus szűnt meg, nem váratla­ nul, de meglepően gyorsan. Amikor azt mondtam a bevezetőben, hogy ez a Hegedűs Morgan: Várok valakit, 1990 (pasztell) 266 szociográfia irodalom (is) do­ kumentumértékű jóindulatú­ an, jóhiszeműen fogalmaz­ tam. Mert - valljuk be - kicsit nyögvenyelős, száraz olvas­ mány. Nagy-nagy türelem és önfegyelem kell hozzá. Elvár­ hatjuk-e ezt az utókortól, amely nem élte meg és -át eze­ ket az éveket, folyamatokat, történéseket? Legfeljebb, ha okulásként, riasztásként olvas­ ná, mint mondhatnánk ma mi az inkvizíció történetét. (Ma­ gyarország felfedezése, Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1991.) �palócföld 92/3 Tóth László Üres szívvel, megrabolt eszményekkel Metszet Peéry Rezső életéből 1945 áprilisától 1946 márciusáig “PALKÓ 35 éves volt, amikor a második világháború végén az új hatalom összeomlott és a várost a tegnapi vesztesek szállták meg újból. Palkó ismét elvesztette állását. Ez eleinte meglepte, hiszen azok közé tartozott, akik igyekeztek ellenállni a Legyőzött Rossznak, s akiket hét éven keresztül kergettek, zaklattak azért, mert ellenfelei az uralkodó állameszmének. Később azonban minden kiderült. Az új hatalom ismét rokonszenves elveket hirdetett, ezúttal a szocializmus törvényeit, de ugyanakkor nagy garral kiáltotta világgá, hogy jóváteszi mindazt, amit - Árpád fejedelem vétett, amikor leigázta a szocializmus választott népének ősét: Szvatopluk fejedelmet.” Peéry Rezső: P. P a l k ó s z á m v e t é s e 1 Bevezetőül: korszakok és mítoszok A második világháború utáni csehszlová­ kiai magyar irodalom történetének kezdeteit egészen a legutóbbi időkig sűrű homály borí­ totta. Írók, irodalomörténészek egybehangzó véleménye volt, s a köztudatban is így rögző­ dött, hogy annak újbóli indulását, harmadik szakaszát, lényegében - tulajdonképpen Fábry Zoltán nevezetes korszakolása nyomán2 1948. december 15-től, a pozsonyi Új Szó megjelenésének napjától lehet számítani. E felfogással azonban - több hiányossága és kö­ vetkezetlensége mellett - azért is baj volt, mert átsiklott egy egész, történelmileg/történetileg hallatlanul bonyolult szakasz, az 1945-1948 közti esztendők, s azok irodalomtörténeti be­ sorolásának, értékelésének kérdése fölött, kö­ vetkezésképp hosszú évekre megkönnyítette e korszak elhallgatását, tüzetesebb irodalom- és művelődéstörténeti szempontú vizsgálatának megkerülését. Különböző, magukat többé-ke­ vésbé máig is makacsul tartó koncepciók és prekoncepciók születtek arra vonatkozóan, hogy ezek az esztendők a “hallgatás évei”, illetve “néma évek”, “zárójeles évek” voltak, a tárgyilagos tényfeltárás és elemzés helyébe a legendák és a mítoszok léptek. Mindössze Fábry Zoltán nevezetes memoranduma. A vádlott megszólal volt a kivétel: az ezeket az esztendőket (is) érintő írások, történelmi és irodalomtörténeti összefoglalók egyöntetűen ezt az emlékiratot nevezik meg, mint a kor­ szak egyedüli (jelentős) irodalmi dokumentu­ mát. Fónod Zoltán 1981-ben keltezett iroda­ Dolgozatom részlet egy hosszabb, Peéry éltét és tevékenységét 1945-1948 között figyelemmel kísérő tanulmányból. 267 �palócföld 92/3 lomtörténeti vázlata (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945 után - gyorsmérleg) még ki­ egészítésének évében, 1989-ben is megfelleb­ bezhetetlen határozottsággal szögezi le: “Arra a kérdésre, hogy mi volt a felszabadulás után a csehszlovákiai magyar irodalom első alkotá­ sa, egyértelműen Fábry Zoltán A vádlott meg­ szólal című írását kell említenünk.”3 Pedig ő is azok között volt, akik elsőként fogadták el Koncsol László 1976-os javaslatát a Fábryféle korszakolás célszerűnek látszó kiigazítá­ sáról, azt tudniillik, hogy a második világhá­ ború utáni csehszlovákiai magyar irodalom történetét 1945-től, nem pedig 1948-tól kell számítani, s ily módon abba A vádlott megszó­ lalon kívül egyéb (többségükben szükségkép­ pen kéziratban maradt) alkotásokat is bele kell számítani.4 Fónod Zoltánnál árnyaltabban fogalmaz Koncsol példáira hivatkozva - Szeberényi Zoltán irodalomtörténeti összefoglalója, az Arcok és művek 1988-ban: “A második világ­ háború vége, a felszabadulás új korszakot je­ lent a csehszlovákiai magyar irodalom törté­ netében, melynek kezdetét éppen a magyar­ ságra nehezedő megpróbáltatások, a nemzeti­ ségi lét súlyos körülményei jellemezték. Iro­ dalmunk létének, folytonosságának látható je­ lei nem voltak, szünetelt a magyar sajtó és könyvkiadás, mely az irodalmi élet megindu­ lásának döntő feltétele. Irodalmi élet nem volt ugyan, de lappangva, magányos alkotók tevé­ kenységére töredezve mégis élt a csehszlová­ kiai magyar irodalom. (...) Ha gyéren is, de mégis születtek művek tehát, melyek irodal­ munk folytonosságát biztosították. S ez még akkor is érvényes, ha ezek a művek csak jóval később kerültek közlésre. Megnyugodhatunk abban, hogy a csehszlovákiai magyar iroda­ lom legújabb korszaka 1945-ben kezdődött, s első szakasza 1948-ig (...) tartott.”5 Azóta már tudjuk, hogy a korszak írásbeli­ sége, irodalma jóval gazdagabb, mintsem azt Koncsol László vagy Szeberényi Zoltán felté­ 268 telezhette/ismerhette, hogy a “magányos alko­ tók tevékenységén” kívül bizonyos fajta tuda­ tosság és szervezettség jegyei is fölfedezhetők benne. Szép számmal akadnak olyan művek is, melyek - igaz, jobbára nem az első nyilvá­ nosságban, netán nem is (Cseh)Szlovákiában - késedelem nélkül, még a szóbanforgó évek­ ben, az eseményekkel egyidőben, közvetlenül világra jöttük után mejelen(het)tek. (S - ter­ mészetessen - lapok, könyvek megjelenéséről is van tudomásunk ebből az időből.) Az emlí­ tett művek felfedezéséhez, illetve sok esetben csak - miután eddig sem hozzáférhetetlen, ja­ varészt közgyűjteményekben megtalálható opuszokról van szó - egyszerű észrevételéhez azonban bizonyos fokú szemléletváltásra, egy másult irodalomfelfogásra volt szükség, mely nem kizárólag csak egy-egy író lakóhelye vagy állampolgársága, egy-egy irodalmi mű megírásának nyelve vagy mejelenésének he­ lye, hanem az ennél mélyebb rétegeket érintő önazonosság- és hovatartozás-tudat alapján tekint egyes írókat, műveket valamely iroda­ lom, ez esetben a csehszlovákiai magyar ré­ szének vagy sem. E szemléletváltás, e másult irodalomfelfogás fényében tehát A vádlott megszólal a második világháború utáni cseh­ szlovákiai magyar irodalom kezdeti szakaszá­ nak nemcsak hogy nem az egyetlen, hanem nem is az első, sőt, megkockáztatom: nem is a legjelentősebb (inkább csupán egyik legje­ lentősebb) alkotása.6 Ugyanezen meg­ gondolás, valamint az újabb kutatások alapján elmondható, hogy a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom sem Fábry Zoltánnal, hanem főleg az ekkoriban még ugyancsak Szlovákiában (Pozsonyban) élő és (cseh)szlovákiai magyarnak számító Szalatnai Rezsővel és Peéry Rezsővel kez­ dődik. Kettőjük közül - jóllehet vele kapcsolat­ ban is meglehetősen hiányosak az ismereteink - Szalatnai Rezső sorsa, tevékenysége, élet­ műve az ismertebb.7 Peéry Rezsőé egyelőre �hozzáférhetetlen, sőt, túlnyomórészt feltárat­ lan, illetve ismeretlen.8 Peéry Rezső, az ismeretlen Különösen Peéry életének, életművének az 1945 utáni fejezeteiről tudunk keveset. Míg az első Csehszlovák Köztársaság-beli tényke­ dése - ám ez is csak főként Sarlós múltja okán - viszonylag ismert, s a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában kifejtett, Szalatnai Rezsőével párhuzamos tevékenysé­ gével is kiérdemelt az utókor részéről - főleg az utóbbi években9 - egy-két elismerő szót, addig a magyar vallomásos irodalom, esszé és publicisztika legjobb teljesítményeihez mér­ hető munkásságának későbbi szakaszai - még akkor is, midőn már újból lehetett szólni róla - szinte teljes egészében kívül maradtak a csehszlovákiai magyar írók, irodalomtör­ ténészek figyelmén, érdeklődésén. (A ma­ gyarországiakén is.) Pedig igazán lett volna miért emlegetniük őt. Különösen az 19451949 között írt publicisztikájával, s az ezen időszakban kifejtett tevékenységével kötődik szorosan Peéry a csehszlovákiai magyarság sorsához, de később is, élete végéig meleg szeretettel és odaadó figyelemmel fordul egy­ kori hazája, ezen belül pedig szülővárosa, szü­ lőföldje, Szűkebb értelemben vett népközössé­ ge felé. Hogy milyen keveset tudunk róla, arra jel­ lemző példát szolgáltatott az a meg nem élt nyolcvanadik születésnapjára készült, róla szóló vázlatos pályakép, mely életének, tevé­ kenységének 1938-ig terjedő szakaszáról részletesebb, 1938 és 1945 közötti szakaszáról szűkszavúbb, ám a célnak még mindig megfe­ lelő áttekintést ad, míg az ezt követő évtized­ ről már csak ennyit olvashatunk benne: “Peéry 1945-ben, közel negyedszázados szlovákiai irodalmi tevékenysége után a kitelepítés sor­ sára jutott. Magyarországon irodalmilag ke­ véssé volt tevékeny,10 s egy ideig a szociálde­ mokrata párt apparátusában dolgozott, majd - magyar-francia szakos tanár lévén - a soproni gimnázium tanáraként és igazgatójaként mű­ ködött.”11 Az ezt követő sorok már Peérynek az 1956-os magyar forradalomban vállalt sze­ repéről, s a forradalom bukása utáni (második, majd harmadik) emigrációjáról adnak hírt. Mi több, még ebben a néhány sorban is számos bosszantó pontatlanság és tárgyi tévedés talál­ ható, aminek okát elsősorban elfelejtett írónk életének, életművének feltáratlanságában kell keresnünk/látnunk.12 Mindent egybevetve, rá is teljes mértékben ráillik, amit Szalatnai Re­ zsővel kapcsolatban mondtam egy helyütt,13 azaz hogy ő is a folyamatosságot, az első (1918 és 1938 közötti) korszakból a második­ ba, továbbá az 1938 és 1945 közötti második­ ból a harmadikba történő átmenetet jelenti a csehszlovákiai magyar irodalomban. Kétségtelen ugyanis, hogy az 1945-1949 közötti esztendők Peéry Rezső életének, sze­ mélyes sorsának és közéleti (írói) publiciszti­ kai tevékenységének legfontosabb szakaszát jelentik, melyek mélyen rányomták bélyegü­ ket egész későbbi életére, s gondolkodásának alakulására is kimutathatóan döntő hatással voltak. Tudvalevő, hogy a második világhábo­ rút Peéry a fasiszta Szlovák Köztársaságban, szülővárosában, Pozsonyban vészelte át: előbb az Esti Újságnál, majd Esterházy János Magyar Hírlapjánál újságíróskodott.14 Antifa­ siszta szellemiségű, mélységes humánumtól átitatott, valamint a keresztény és polgári ér­ tékrend mellett hitet tevő írásai - Szalatnai Rezsőéivel egyetemben - a korszak legjobb magyar publicisztikai teljesítményei közé tar­ toznak. A “felszabadulás”: a tiltakozás első hangjai A második világháború vége Peéryt ugyancsak Pozsonyban érte.15 Harmincöt éves ekkor; férfikora és alkotói energiái teljé­ ben van (lehetne) éppen. Keserű iróniával, tör­ ténelmi tapasztalatai alapján szerzett bölcses­ séggel emlékezik meg erről - ezekről a napok­ 269 �palócföld 92/3 ról - egy későbbi keletű vallomásában: “Nem fél évtizedének elvhű diktátorai idején nem haltam bele a második világháborúba, mint sok szó es(het)ett. Árnyaltan ír erről a magatartásformáról illett, s életem kompozíciója szempontjából stílszerű lett volna, s 1945 áprilisában meg­ Molnár Imre, amit azért is érdemes e helyen értem az eddigi világtörténelem egyik legsajá­ kicsit hoszabban idéznünk, mert éles szemmel tosabb felszabadítását, az orosz seregek fan­ és a valóságnak megfelelően, az elsők között tasztikus arányú középeurópai győzelmét. mutatott rá a csehszlovákiai magyarság disz­ Ama csatakos reggel néhány órára valóban kriminálásával szembefeszülő kisebbségi ma­ úgy éreztük, hogy szabadok lettünk ismét, gyar értelmiség magatartásának erkölcsi indí­ amíg aztán a katonákkal való eszmecsere és tékaira, társadalmi gyökereire: “A szlovensz­ sajátságos érintkezés nyomán nem derült ki, kói magyar értelmiségi réteg önépítkező tuda­ hogy egy társadalmi forradalommal együtt ta az I. Csehszlovák Köztársaság demokrati­ számunkra egy új szolgaság kora kezdődik, kus viszonyai között alakult ki, melynek ma­ másfajta megszállásé, megaláztatásé, kiszol­ radéka minden tiszteletet megérdemlően ra­ gáltatottságé.”16 gaszkodni tudott az elsajátított humanista ér­ Életén, egész addigi útján, tevékenységén tékekhez a Szlovák Köztársaság közismet vi­ végignézve, mi sem természetesebb, hogy szonyai között is. Ez az értelmiség az ember­ Peéry is az elsők között vállalkozik cselekvés­ telenség és a magyarellenesség politikájának re, és sógorával, a Magyar Párt gazdasági állami szintre emelt folytatásakor sem hallga­ ügyeinek intézőjével, Garzuly Ferenccel tott el.18 Az egyre fogyatkozó létszámú cseh­ együtt ő is ott van annak az 1945. április 19-én szlovákiai magyar értelmiség 1945-49 közötti keltezett Emlékiratnak az aláírói között, me­ történelme mindenkori példája lehet az embe­ lyet Molnár Imre - az eddigi ismereteink sze­ ri kitartásnak és a hűségnek. Ez az értelmiség rint - “a csehszlovákiai magyarság II. világhá­ ui. szűkre szabott lehetőségeit a végsőkig ki­ ború után kimondott első szavának”17 minő­ használva hatalmas szervező munkát végzett. sít. A második világháború alatti időszak szlo­ Információkat gyűjtött és adott tovább, titok­ vákiai, pontosabban pozsonyi magyarságának ban iskolákat vezetett, illegális sajtót adott ki, kilenc vezető képviselője - nevezetesen - jogvédelmet nyújtott és segélyszolgálatot tel­ Stelczer Lajos, a Magyar Párt igazgatója, dr. jesített, egyszóval tette, amire épp szükség Neumann Tibor ügyvéd, Garzuly Ferenc agro­ volt. Tette mindezt azzal együtt, hogy tudatá­ nómus, dr. Czibók János ügyvéd, Mayer Imre ban volt annak, mindezzel milyen kockázatot tanár, továbbá Nyárai-Nemecz Miklós és Lu­ vállal magára. Tisztában volt azonban azzal is, kovich József szerkesztők, valamint Szalatnai hogy az adott esetben a csehszlovákiai ma­ Rezső és Peéry Rezső - által aláírt tiltakozás gyar kisebbség léte vagy nemléte volt a kér­ keltezésének ideje: 1945. április 19-e, vagyis dés.”19 mindössze két hetes késéssel követi a cseh­ Peéry Rezső élete és írói munkássága min­ szlovákiai magyarság sorsát megpecsételő, s den mozdulatában, minden mondatában ezt a arra sok tekintetben lényegében még ma is magatartásformát példázza. Azt, így utólag, befolyással lévő, április 5-én kihirdetett, hí- több mint négy és fél évtized távlatából nehéz res/hírhedt kassai kormányprogramot. Maga eldönteni, hogy mekkora része lehetett Peéry­ az Emlékirat, de már megszületésének puszta nek az Emlékirat megszövegezésében. Mol­ ténye is egy olyan (kisebbségi) értelmiségi nár Imre szerint ez Szalatnai Rezső munkája magatartásformára irányítja rá a figyelmet, volt,20 de a Szalatnai és Peéry közt ez időben melyről a kommunista rezsim négy, négy és (is) meglévő rendkívül szoros baráti, valamint 270 �eszme- és munkatársi kapcsolat, továbbá Peéry e tárgyban ismert egykorú írásainak és későbbi keletű visszaemlékezéseinek gondo­ lat- és érvrendszere, vonalvezetése és erköl­ csisége azt sejtetik, hogy az Emlékirat szöve­ ge aligha nyerhette volna el végső formáját az ő közreműködése nélkül. Az Emlékirat, melynek címzettje a cseh­ szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Ta­ nács (a parlament), már legelső soraiban is a szlovákiai magyarság ártatlanságával, a szlo­ vák fasizmus elleni szembefordulásával és bá­ tor kiállásával igyekszik bizonyítani az ellene foganatosított intézkedések jogtalanságát és igazságtalanságát: “mi, azok a magyarok, akik ma ezen a területen élünk, öntudatosan és tisz­ ta lelkiismerettel jelentjük ki, hogy 1939. már­ cius 14-től21 napjainkig sem gondolatban, sem tettben nem vétettünk a demokrácia és a humanizmus gondolata ellen. Ezek a magya­ rok nyugodt lelkiismerettel állíthatják, hogy még a legnehezebb körülmények közepette is, a legszélesebb körben is meg tudták őrizni ezeket az elveket, amelyek az embert méltóvá teszik arra, hogy megbecsüljék őt.”22 A to­ vábbiakban az Emlékirat egymás után sorolja a példákat a (cseh)szlovákiai magyarság bűn­ tetlensége, ártatlansága mellett, ami már csak azért is figyelmet érdemel a részünkről, mert ezen igazolási eljárásnak a logikája és érv­ rendszere további - ismert szerzők nevéhez fűződő - memorandumokból köszön vissza ránk. Így például a legismertebből, az éppen egy évvel későbbi keletű A vádlott megszólal­ ból. Sokáig, évtizedekig sűrű homály fedte azt az ugyancsak mostanság napvilágra kerülő tényt is, hogy Fábry mellett a két másik fegy­ vertárs, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső is megírta a maga memorandumát. Míg Szalat­ naiét, mely közel négy és fél évtizedig várt jobb sorsára, mint már volt róla szó, Molnár Imre közzétette nemrégiben,23 Peéry Rezsőé, jóllehet hármuké közül egyedül az övé jelent meg - igaz, Posoniensis álnév alatt - a törté­ nésekkel egyidőben,24 azóta is a feledés ho­ málya fedi. Igazolási eljárásuk logikájának és érvrendszerüknek említett rokonságán kívül az is közös vonása hármuk memorandumá­ nak, hogy a törvényerőre emelt törvénytelen­ ségek, a (cseh)szlovákiai magyarság kegyet­ len megalázása és üldöztetése mind Fábryt, mind Peéryt, mind pedig Szalatnait arra kész­ teti, hogy szembenézzenek kisebbségi sorsuk­ kal, s valamiképpen megpróbálják levonni több mint két és fél kisebbségben eltöltött év­ tized általánosítható tanulságait, és elgondol­ kodjanak azon, vannak-e/lehetnek-e sajátosan kisebbségi magatartásformák, s ha igen, me­ lyek ezek.25 Peéry pazar tanulmányáról még lesz szó, itt csupán a (cseh)szlovákiai magyar­ ság második világháború utáni egyik legelső megnyilvánulásához való közvetlen kapcsoló­ dására szerettem volna utalni. Az Emlékirat mellékanyaga az a néhány héttel későbbi, 1945. június 5-i keltezésű Helyzetkép a szlovákiai magyarokról című do­ kumentum.26 melynek szerzőjét Molnár Imre azonosnak véli az előbbiével.27 Amennyiben ez így van, tehát amennyiben az azonos Sza­ latnai Rezsővel, akárcsak az előbb, most sem zárható ki, hogy annak megfogalmazásában valamilyen formában Peéry Rezsőnek is része volt. Folyamodvány állampolgárságért A kassai kormánypogram alapján az elle­ nállási mozgalomban közvetlenül résztvettek kivételével a csehszlovákiai magyarságot - a kollektív háborús bűnösség vádjával - egyön­ tetűen megfosztották állampolgárságától. Erre a sorsra jutott Peéry is. A Magyar Tudo­ mányos Akadémia Kézirattára őrzi Peérynek azt a sajátkezűleg írt, alább közzétett fogal­ mazványát, melyet egy, az állampolgársága meghagyásáért folyamodó kérelemhez készí­ tett.28 A kérvénynek egyelőre sem a címzettjét - a piszkozatban nevének helyét Peéry kipon­ tozta - , sem a keltezését nem ismerjük. Ez 271 �palócföld 92/3 utóbbit illetően azonban - a levélnek az 1945. augusztus 2-án megjelent állampolgársági dekrétumra való hivatkozása alapján - feltéte­ lezhetjük, hogy az valamikor 1945 augusztu­ sában készülhetett. A szóban forgó két és fél oldalas dokumentumban írónk részletesen is­ merteti a maga baloldali és demokrata múltját, valamint a második világháború alatti követ­ kezetes antifasiszta magatarását és tevékeny­ ségét, amiért börtönnel is sújtották. Hivatko­ zik a “szláv-magyar kultúrközeledésért és po­ litikai megértésért” végzett munkájára is. Vé­ gezetül pedig felsorolja azokat az ismert po­ zsonyi személyiségeket, akik az általa leírt ér­ vek igazságtartalmát tanúsíthatják; e célból többek között Laco Novomensky és Ján Smrek, a kitűnő szlovák költők nevét - az előbbi egyúttal a kor egyik tekintélyes szavú politikusa is - említi. A felsorolást dr. Imrich Kunosík, pozsonyi ügyvéd zárja, akinek nevét az teszi számunkra érdekessé, hogy Peéry egy korábbi hosszú, több mint tizenkét oldalas, magyar nyelvű le­ velének is ő a címzettje.29 Az 1945. április 27-én kelt levél, amellett, hogy néhány igen fontos (ill. kevésbé ismert) életrajzi adalékot is tartalmaz, Peéry gondolkodásának és életé­ nek egyik-másik alapvető vonatkozásának megértéséhez (és/vagy értelmezéséhez) is hozzásegít(het) bennünket. Ugyanekkor az imént említett fogalmazvány és ez a levél az első hiteles dokumentum arra nézvést, hogy írónk miként reagált arra a “féktelen és igaz­ ságtalan büntetésre”,30 melyet a csehszlováki­ ai magyarság oly ártatlanul szenvedett el, s miként élte meg az egyre fenyegetőbb, egyre tragikusabb helyzetet. A levél címzettje - aki Kunosiról szlová­ kosította Kunosíkra a nevét - a kérdéses idő­ szakban a pozsonyi magisztrátus munkatársa volt.31 Peéry indítékáról, ami levele megírásá­ ra késztette, az első sorokban olvashatunk: né­ hány nappal korábban a nevezett ügyvédnél egy magyar küldöttség járt, mely előtt Kuno­ 272 sík dr. bizonyos vonatkozásban - a levélből, sajnos, nem derül ki, milyenben - rosszallólag említette Szalatnai és Peéry nevét. Írónkat ér­ zékenyen érintette az eset, és megbántva, a bírálatot igazságtalannak tartva reagált rá. Mondandóját azzal kezdte, hogy kiállt Szalat­ nai mellett; “A párosítást helyesnek és indo­ koltnak tartom, mert évek hosszú sora óta kö­ rülbelül azonos vonalon küzdünk bizonyos minimális jogokért, melyeket a jelek szerint a »történelem istennője« végleg megvont tőlünk.”32 Levele mögött, írja, az a szándék áll, hogy az ügyvéd róla alkotott képét “néhány életrajzi adattal helyesbíthesse”, s hogy az 1939-1945 közötti szerepét előtte jobban megvilágítsa. Ez utóbbi, szerinte annál is in­ kább indokolt, mivel: “Az 1939-es államfor­ dulat után annyiszor kínoztak analfabéták a »szocialista és demokrata, szabadkőműves és zsidóbarát« előéletem miatt, hogy most, mint­ egy óvintézkedésként szeretném egy értelmes és jóakaratú akadémikus ismerősöm kezébe életem néhány adatát letenni, mely életet most úgy látszik azért marasztalnak majd el, mert egy jogaitól megfoszott és 6 éven keresztül megrugdalt, jelentéktelen kisebbség szellemi szolgálata is volt egyben.”33 Mi több, úgy lát­ ja, “fennáll a veszély, hogy egyszerű tudatlan­ ságból vagy informálatlanságból ugyanazok fognak előhúzni vackomból, mint magyart, akik 1940-ben, 1941-ben mint demokratát és sarlóst gyötörtek meg”.34 S miután sorra számba vette élete legutóbbi hat esztendejé­ nek egyes mozzanatait, mintegy végső kon­ klúzióként arra kellett ráébrednie, hogy most, a háború végén ugyanazzal a légszomjjal küzd, mint a háború elején.35 S miként 193839-ben előtte is fölmerült az emigráció lehető­ sége, most újból szembe kell néznie a kérdés­ sel: “...ismét azzal az érzéssel ülök otthon jelenleg betegen a vörös hadseregnek teljesí­ tett munkaszolgálat után36 -, hogy itt talán nem lehetséges tovább az életem.”37 Eddigi ismereteink szerint a második világháború �után ez az első nyoma annak, hogy Peéryben (is) újból fölvetődött a távozás gondolata. Úgy dönt azonban - legalábbis egyelőre hogy marad, hogy azok közt a helye, “akik 6 eszten­ dő óta várják a szabad lélekzet óráját, akik biztatták környezetüket bízván az emberi érte­ lemben, az igazság erejében, a józan ész hatal­ mában”, akikkel együtt “ismét a történelem hernyótalpa alá került” - függetlenül attól, hogy “6 éve nem a gázlókhoz, hanem az elgá­ zoltakhoz tartozik” akikkel “üres szívvel és megrabolt eszményekkel” ül együtt ”ebben az órában”38 Májustól szeptemberig 1945 nyaráról egyelőre nincsenek köze­ lebbi és közvetlen adataink Peéry napjainak folyásáról. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy az első csapások ájulatából való eszmél­ kedésnek, a helyzet és e helyzetből reá háruló szerep tudatosításának, egy széleskörű segély­ szolgálat és - nevezhetnénk így - ellenállási mozgalom megszervezésének kezdeti idősza­ ka ez. Ezzel kapcsolatos feltételezéseink és kövekeztetéseink Peéry későbbi visszaemlé­ kezéseinek egy-egy (olykor csak fél) monda­ tán, Szalatnai Rezső ez időben (is) az övével párhuzamos pályájának, tevékenységének vizsgálatán, valamint a korszak oly gazdag memorandum-irodalmának a szemrevételezé­ sén és elemzésén alapulnak. A csehszlovák hatóságok május 3-án kezd­ ték meg - “egészen váratlanul” - a pozsonyi magyarok internálását. A tragikus és botrá­ nyos eseményekről “a pozsonyi magyarság egyik állhatatos demokratája, a csehszlovákmagyar együttműködés őszinte, érdemes hí­ ve”, Isteriensis számolt be Pozsonyi levelében az 1945. július 3-ától megjelenő Új Magyaror­ szágnak már a második számában.39 Hogy Peéry (illetve családja) miként kerülte el (el­ kerülte-e egyáltalán) az internálást, azt egyen­ lőre nem tudjuk, ám ennek - amennyiben így volt - valószínűsíthetően írónk második világ­ háború alatti magatarásának, publicisztikai te­ vékenységének méltánylása, esetleg vezető pozíciókba került szlovák barátainak, írótársa­ inak közbenjárása lehet magyarázata. Helyze­ tét azonban Peéry egyáltalán nem véletlenül érez(het)te mégis ideiglenesnek és bizonyta­ lannak, ami rendkívüli lelki megterhelést je­ lentett számára. Amikor például írónk altere­ gójának, Peéry P. Palkó számvetése című re­ mekbeszabott tárcája címszereplőjének a há­ borút követően felkínálták, hogy “sürgősen változtassa meg” nemzetiségét, Palkónak “nemcsak hogy nem volt gyomra és kedve ehhez, hanem minden lehetőt és lehetetlent megkísérelt, hogy sostársai feje felől e szokat­ lan és érthetetlen vészt elhárítsa. Ez persze meddő törekvés maradt s azonkívül felettébb veszélyes. Így kellett Palkónak harminchat éves korában sürgősen hazát változtatni, mi­ előtt börtönbe került volna.”40 Fizikailag sem lehetett a legjobb állapot­ ban. A dr. Kunosíknak írt, fentebb részletezett levelében maga is említi, hogy az általa egy­ helyütt ironikusan a “Vörös Hadsereg érdeké­ ben kifejtett önkéntelen segédmunkási ügykö­ désnek” nevezett, rá is rákényszerített “málen­ kij robot” egészségileg mennyire megvisel­ te.41 Egy másik vallomásából arról értesülhe­ tünk, hogy a szóban forgó “komor és rettene­ tes hónapokban” egy “svájci intézmény alkal­ mazottjaként” a “Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatába szegődött”, s néhány (volt balol­ dali) barátjával együtt igyekezett elviselhetőb­ bé tenni “az üldözöttek hétköznapjait”, mi­ közben az elhurcolástól, írja, őt magát csak a vakvéletlen mentette meg.42 Demokrata érzelmű, a magyarokkal ro­ konszenvező, a magyar kultúrát nagyra érté­ kelő szlovák barátaitól, ismerőseitől is segít­ séget remél. A párizsi Irodalmi Újságban 1962-ben közölt visszaemlékezésében ír pél­ dául arról, hogy az általa olyannyira tisztelt és szeretett, ez idő tájt magas beosztásban lévő, a Szlovák Nemzeti Tanács (a parlament) 273 �palócföld 92/3 alelnökeként és iskolaügyi miniszterként tevé­ kenykedő, Budapesten született költőnél. La­ co Novomskynél is többször kilincselt a segít­ ség reményében.43 De csupán részeredményt sikerült olykor-olykor Peéryéknek elérniük,4 4 a nagy dolgokat illetően eredménytelenek ma­ radtak próbálkozásaik: “...a tárgyalások szü­ netében egymást kergették a jogfosztó rendel­ kezések.”45 Jószolgálati úton Budapesten Szeptember 14-e és 18-a között Peéry Sza­ latnai Rezsővel jószolgálati úton volt Buda­ pesten, ahol a magyar politikai és szellemi élet számos vezető képviselőjével találkoztak. Céljuk az volt, hogy tájékoztassák őket a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, “a kö­ zel háromnegyed-milliónyi magyar nemzeti­ ségű felvidéki embert fenyegető rabszolga­ sorsról”46 és velük együtt keressék az ellenlé­ pések lehetőségét a csehszlovákiai magyaro­ kat ért “elháríthatatlan s egyetemes katasztró­ fa”47 méreteinek csökkenése, következmé­ nyeinek enyhítése érdekében. Úticéljuk az volt, emlékezik rá visza később Peéry, hogy “az új magyar kormány embereivel közöljük, milyen gazdasági, társadalmi és emberi össze­ omlás zúdult ránk a második megszállással. Háromnegyed-milliónyi ember kálváriájának állomásairól hoztunk megbízható, összefogla­ ló értesülést, hogy kipuhatoljuk, mit kellene és lehetne tenni, hogy mentsük, ami még ment­ hető, hogy megmozgassuk az emberi lelkiis­ meretet a világban, hogy közbenlépést kér­ jünk, tanácsot, hogy megbeszéljük, mint le­ hetne a meglódult lavina rombolását megfé­ kezni.”48 A jószolgálati út részleteiről több forrásból is - mindenekelőtt Szalatnai Rezsőnek egy 1943-as falinaptár hátlapjaira írt feljegyzései­ ből - értesülhetünk.49 Összefüggésben lehet ezzel az úttal Szalatnainak az a feljegyzése is, mely szerint Peéry Szabó Béla komáromi (származású) esperes meghívására Szalatnai 274 Rezsővel és családjával együtt részt vett a du­ naradványi református templom felszentelé­ sén, majd jelen volt a református lelkészek és konventi tagok megbeszélésén is.50 A feljegy­ zés, sajnos, nem jelöli meg közelebbről a templomszentelés időpontját, annyi azonban bizonyos, hogy a szóban forgó napokban, s feltételezhetően épp közvetlenül Peéryék bu­ dapesti útja előtt került rá sor. Ebből a feljegy­ zésből ugyanis azt is megtudhatjuk, hogy író­ ink a szomszédos Dunamocson szálltak meg Szalatnaiék Cséby Istvánnál, Peéry Fekete (? - a családnév, sajnos többféleképpen is olvas­ ható) Elláéknál -, majd innen mentek át “csónakon a Dunán” - Magyarországra.51 A kérdéses jószolgálati útról Peéry a Talál­ kozásom Tildy Zoltánnal című visszaemléke­ zésében szólt részletesebben.5 2 Mivel Peéry írása egy művelődéstörténeti (és szlovák-ma­ gyar kapcsolattörténeti) szempontból sem ér­ dektelen, sőt, igen jelentős, ezidáig azonban ismeretlen (vagy legalábbis kevésbé ismert) tényre hívja fel a figyelmet, érdemes e helyen hosszabban is idéznünk belőle: “Illegális utunknak volt egy jelentékeny mentora a szlo­ vák nemzeti tanácsban: Novomesky Laco, a kitűnő költő, helyettes szlovák miniszterelnö­ ki minőségben. Ígéretet kaptunk arra vonatko­ zóan, hogy ha Teleki Géza iskolaügyi minisz­ ternél elérjük a békéscsabai szlovák gimnázi­ um felállításának kieszközlését, Komáromban kapunk egy magyar intézetet ennek fejében. (...) A nagyvonalú, tájékozott és valóban ál­ lamférfi benyomását keltő Teleki Gézával né­ hány óra alatt elintéztük a békéscsabai gim­ názium ügyét, amely nem »alulról jövő« szer­ ves kezdeményezésre, nem a mindig patrióta csabaiak akaratából, hanem Teleki Géza és a magyar kormány elhatározásából született meg, hogy megkapjuk érte - amit persze nem kaptunk meg (a kiemelés Peérytől való - a szerző megj.) - a komáromi magyar gimnázi­ umot a megszüntetett magyar középiskolák fejében.”53 �Peéry és Szalatnai Budapesten, “ebben a felgyújtott, szinte elhamvadt, porba, piszokba taszított, megalázott nagyvárosban”54 a volt szlovenszkói magyar írótárs és szerkesztő, az egykori sarlós, Vass László vendégszeretetét élvezték annak Szemlőhegyi úti lakásában. Szalatnai Rezsőtől - szép Szabó Lőrinc-port­ réjából - tudjuk, hogy a két pozsonyi író “álom és alvás nélkül, szinte egyetlen rohanat­ ban, ajtót ajtóra nyitva, magyarázva, minden­ kit tájékoztatva”55 töltötte az időt, s fizikai teljesítménynek sem elhanyagolható, hogy ki mindenkivel sikerült tárgyalniuk e néhány nap alatt “honfitársaik érdekében”.56 Közben még arra is jutott idejük, hogy sza­ vukat hallassák Szabó Lőrinc épp az idő tájt folyó igazolási perében, s írásos nyilatkozat­ ban álljanak ki a fasizmus vádjával elmarasz­ talt költő mellett. (Találkozásuknak, illetve a két pozsonyi író fellépésének Szabó Lőrinc naplójában, valamint több más korabeli for­ rásban is nyomát találhatjuk.57) Peéryék Nyi­ latkozatát Kabdebó Lóránt tette közzé nemré­ giben az Új Írásban, melyet Szalatnai mint “író. állami tanár, a Szlovák Sajtókamara tag­ ja, a Sarló alapító tagja, a szociáldemokrata munkásakadémia országos választmányának tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja”, Peéry pedig mint “tanár, publicista, a Szlovák Sajtókamara tagja, a Sarló alapító tagja, a volt csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos végrehajtó bizottsági tagja, a Masaryk Akadémia rendes tagja” írt alá.58 Az aláírás érdekességei közül itt csupán íróink masarykakadémiai tagságának feltünte­ tését emeljük ki, jóllehet az Akadémiát tevé­ kenységének a második világháború (fasiszta) Szlovák Köztársaságában való ellehetetleníté­ se után - a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kiadott rendeletével jogilag is fel­ oszlatták, könyvtárát, vagyonát pedig folya­ matosan meghozott rendelkezésekkel 1947. április 14-el bezárólag a különböző szlovák intézetek és intézmények, szervezetek között szétosztották.59 Peéryék nyilatkozata azonban arra utal, hogy ez időben, tehát 1945 szeptem­ berében még nem adták föl teljesen az Akadé­ mia - és vagyona - megmentésének remé­ nyét.60 Egy újabb memorandum Az elkövetkező hónapok is a lázas tevé­ kenység - az egymást érő tárgyalások, megbe­ szélések, egyeztetések, a fölfokozott aktivitás­ ról tanúskodó szervezkedés - jegyében teltek el Peéry Rezső(ék) életében. Legalábbis erre utal az a, különböző forrásokból származó né­ hány adat, feljegyzés, ill. levéltöredék, amely ebből az időből írónk életének egyes mozza­ nataival kapcsolatban (egyelőre) a rendelke­ zésünkre áll. Szalatnai Rezső naplófeljegyzéséből tud­ juk például, hogy 1945. október 6-án Szabó Béla református lelkésszel együtt Peéry is je­ len volt Szalatnaiéknál azon a megbeszélésen, amelyet a Csehszlovákiában hivatalos külde­ tésben tartózkodó René Smith újságíróval és metodista lelkésszel, a brit külügyi hivatal kö­ zép-európai osztályának szakértőjével folytat­ tak. A csaknem három órás, főként németül folyó, ám időnként az angol diplomata tolmá­ csának segítségét is igénybe vevő beszélgeté­ sen íróink igyekeztek a valóságnak megfelelő­ en tájékoztatni “a helyzetről, a 6 éves szlovák uralomról” a Csehszlovákia barátjának híré­ ben álló volt angol alsóházi képviselőt.61 Ezt követően Peéry, nyilván a Smith-szel folytatott október 6-i megbeszélésen elhang­ zottak értelmében, egy memorandumot állított össze “a mi helyzetünkről”. Az emlékiratot Samarjay Éva angol fordításában, Szalatnai október 24-én küldte el Nyárai-Nemecz Mik­ lós útján Prágába, hogy onnan az angol követ titkára továbbíthassa Smith-hez Londonba.62 A memorandum, jóllehet erre egyelőre köz­ vetlen bizonyítékunk nincs, feltehetően azo­ nos azzal a Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetéről címet viselő, tizenkét 275 �palócföld 92/3 oldalas emlékirattal, melynek egy másolati példánya a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található.63 Feltételezésemhez elsősorban ez utóbbi, konkrét címzett és alá­ írás nélküli okiratnak a keltezéséből - “Po­ zsony, 945. október közepén” - veszem a leg­ fontosabb támpontot. Hiszen értelemszerűen Peérynek is október 6-a és 24-e között, illetve 24-ét megelőzően, tehát a hónap közepe táján kellett dolgoznia a Smith-nek szánt emlék­ iraton, hogy még a fordításra is jusson némi idő. Emellett a szöveg Peéryre utaló stiláris elemei, okfejtésének logikája, szemléletének alapelemei, továbbá annak láthatóan a segít­ ségkérés szándékával született, írónk egyéb írásaiból is ismerős, helyzetfeltáró következ­ tetései nemkülönben az ő szerzőségére utal­ nak. A lehetőség, hogy ezt a memorandumot Peéry is írhatta, megkívánja tőlünk, hogy leg­ alább főbb vonalaiban ismertessük. A kérdé­ ses helyzetértékelést a következő, Gerson kancellárnak 1405. november 7-én a párizsi udvar előtt elmondott, Vivat Rex című beszé­ déből vett, sokat mondó mottó vezeti be: “A szegény embernek nem lesz kenyere, legfel­ jebb egy marék rozs, vagy árpa; szegény fele­ sége teherbe esik és négy vagy hat kicsinyük lesz a kemence körül, mely csak nagy ritkán meleg; kenyeret kérnek, sikítanak, az éhségtől őrülten... És mintha nem lenne elég ennyi nyo­ morúság, fosztogatók jönnek és mindent kiku­ tatnak... mindent összeszednek... és elhurcol­ nak... ne is kérdezzük, ki fizet érte.” A memo­ randum írója rögtön előljáróban leszögezi: a Csehszlovákia területén élő magyarok “meg­ döbbentően sanyarú helyzete (...) nagyjában és egészében arra a totális törvényen­ kívüliségre emlékeztet, melyben a szlovákiai zsidóság él a tiso-uralom éveiben, azzal az enyhítéssel, hogy reméljük, az új köztársaság nem szán gázkamrába való deportálást is a magyaroknak”. A csehszlovákiai magyarságot teljes egészében háborús bűnösnek tekintik és 276 őt teszik felelőssé a köztársaság felbomlasztá­ sáért. A memorandum ellenérvei e tekintetben a kövekezők: 1. ez a vád nem állja meg a helyét, Csehszlovákia 1938-as széthullásának alapvető tényezői ugyanis a Henlein-féle szu­ détanémet mozgalom, valamint a Hlinka-párt szlovák autonomista törekvései voltak; 2. a magyaroknak a németek bábáskodásával 1939. március 14-én kikiáltott önálló Szlovák Köztársaságban csupán többszörösen aláren­ delt szerep jutott, s Mach belügyminiszter már ekkor fölvetette kitelepítésük gondolatát; 3. a magyar területek elcsatolásáról 1938-ban nem népszavazás döntött, hanem annak tényét “diktátumként vették tudomásul a csehszlová­ kiai magyarok”; 4. a magyarok a fasiszta Szlovákiában is mindvégig megőrizték józan mértékletességüket és emberségüket; 5. jólle­ het “a magyar reakciós uralom nem kedvezett a nemzetiségeknek, így a szlovákoknak sem, a magyar és német megszállást ennek ellenére csupán nagyfokú politikai elfogultsággal lehet hatásában közös nevezőre hozni”; 6. bár a nyi­ lasok uralomra jutásával szélsőséges akciókra is sor került a felvidéki területeken, ennek a tragikus magyar fasiszta kalandnak" azonban mégis elsősorban a felvidéki zsidóság és ma­ gyarság, s nem pedig az itt élő szlovákság volt a szenvedő alanya. Ugyanekkor ismert az is, hogy a magyar csapatok egyre kényszere­ dettebben vettek részt a harcokban és sokan átálltak a szovjetekhez vagy a szlovák felke­ lőkhöz. “Mindezek figyelembevételével ért­ hető - így a memorandum -. ha a magyarokat az új köztársaságnak velük szemben megütött terrorja váratlanul érte.” E tekintetben a me­ morandum részletes tájékoztatást ad: A/ a de­ portálásokról; B/az internálásokról; C/ a meg­ szűnő keresetek, megvont nyugdíjak, hiányos vagyonbiztonság következtében előállt hely­ zetről; D/ az állampolgárság megvonásáról és a vagyonelkobzásokról; s végül: E/ a kultúrá­ lis jogok megvonásáról. A memorandum írója végezetül arra a következtetésre jut, hogy “a �csehszlovákiai magyarokkal szemben folyta­ tott néma irtóhadjárat megakadályozása” nemcsak csehszlovákiai magyar érdek, hanem egyúttal, tágabb összefüggésben a “dunavöl­ gyi béke és stabilitás érdeke” is, “melyet Csehszlovákia tragikusan téves eljárása a leg­ komolyabban fenyeget éppen abban a pilla­ natban, amikor a viszálytól megtépett és köl­ csönösen becsapott népek a germán iga szorí­ ásából aléltan, a megbékélés óhajával keresik a betemetett utakat egymás felé.”64 November 9-én Peéry négy szlovák újsá­ gíró és Szalatnai Rezső társaságában P irre W. Mocknál, a Nemzetközi Vöröskereszt delegá­ tusánál vett részt sajtófogadáson, melyen Mock - akinek munkáját, illetve a magyarok iránti elfogulatlanságát illetően később Sza­ latnaiéknak komoly kétségeik támadtak - “he­ lyesen exponálta álláspontját a kisebbségi in­ ternáltak dolgában”.65 1946. első hónap Az 1946. év elejéről tárgyalások (ill. Inter­ venciók) címmel fennmaradtak Szalatnai Re­ zső feljegyzései,66 melyek páratlan jelentősé­ gű forrást jelenhet(né)nek a kutatók számára. E sajnos mindössze március 16-ig meglévő feljegyzéseknek - természetesen - Peéry az egyik leggyakoribb szereplője. Éppen ezért ta­ lán nem lesz haszontalan, ha most röviden áttekintjük, milyen összefüggésekben is buk­ kan föl Peéry neve ezek között a kutatók és laikusok számára egyaránt rendkívül izgalmas feljegyzések között. (Áttekintésünkben min­ den további hivatkozás nélkül ezekre a fel­ jegyzésekre támaszkodtunk, s innen valók kü­ lön nem adatolt idézeteink is.) A szóbanforgó feljegyzések január 4-én említik először Peéry nevét: írónk Szalatnai Rezsővel és Nyárai-Nemecz Miklóssal folytat megbeszélést a helyzetről és a teendőkről, va­ lamint Zsolt Bélának a budapesti Haladás 1945. december 15-i számában közölt, Benes­ hez írott, bíráló hangvételű nyílt leveléről. Ja­ nuár 6-án Peéry és Szalatnai arról értekeztek, hogy dr. Zvrskovec szerint “a magyarkérdés a KSS rendezeseben itt megbukott” . Január 17én Peéry, Szalatnai, Nyárai-Nemecz és Ko­ vács Endre vitatták meg a szlovákiai magyar­ ság helyzetét, a szlovák sajtó tendenciózus ál­ lításait, illetve a magyar sajtó baklövéseit. Másnap Peéry Szabó Béla pozsonyi reformá­ tus esperessel, valamint Dömök Bélával, s megint csak Szalatnai Rezsővel találkozott, s egyebek között arról beszéltek, hogy Szabó Béla Pozsonyban maradhatása érdekében in­ terveniálniuk kellene Laco Novomeskynél és a belügyminiszternél. A rákövetkező napon a két jóbarátot, Peéryt és Szalatnait Emil Boles­ lav Lukácnál, a jeles szlovák költőnél, a ma­ gyar kultúra elkötelezett hívénél találjuk, aki szerint Csehszlovákia helyzete “politikailag és gazdaságilag is katasztrofális”. Peéry Boj ­ sza Imre - aki később Barsi Imre néven vált a második világháború utáni csehszlovákiai ma­ gyar újságírás ismert alakjává - vélekedését tolmácsolta: “...a szlovák kommunisták a tag­ államot erőszakolják és csehellenesek.”67 Közben kétszer is megpróbálták felkeresni Novomeskyt, de nem volt szerencséjük, a köl­ tő-politikust egyik alkalommal sem találták otthon. Január 23-án Peéry Szalatnaival, Sza­ bó Bélával és a Cseh Testvérek Egyházának egyik lelkészével a cseh-magyar viszonyról, illetve az ennek rendezésével összefüggő kér­ désekről beszélgetett. Január 26-án a Prágába tartó Halász Miklós állt meg Pozsonyban és kereste fel Szalatnaival Peéryt, s íróinkat a legfrissebb budapesti eseményekről, hírekről tájékoztatta. Január 30-án Peéry egy másnap­ ra, január 31-re tervezett “általános (magyar­ ellenes) razziáról” értesítette Szalatnait. Ez utóbbi napon, tehát január 31-én Peéry Szlovákia Kommunisa Pártjának (Komunistická strana Slovenska) rövidítése. - (a szerző megjegyzése) 277 �palócföld 92/3 Szalatnaival és Szabó Bélával együtt egy uzsonnára volt hivatalos, melyet Sarlon (?) Gusztáv cseh református lelkész I. Stuart skót missziós lelkész tiszteletére adott. A találko­ zón “a magyarbarát, egyszerű, közvetlen fia­ talember” megígérte, hogy hazatérte után Angliában és Amerikában gyűjtést szervez Magyarország megsegítésére. Miután pedig Peéryék tájékoztatták őt a csehszlovákiai ma­ gyarság helyzetéről, arra is ígéretet tett, hogy Jan Masaryk külügyminiszternél mepróbál közbenjárni Szabó Béla állampolgársága ügyében. Két nappal később, február 2-án, miként azt már korábban is tervezték, Novomeskyt keresték föl ebben az ügyben Peéryék. A mint­ egy 40 perces megbeszélésen egyebek között a járulékuktól megfosztott nyugdíjasok meg­ oldatlan és tarthatatlan helyzete is szóba ke­ rült. Novomesky ezzel kapcsolatban a követ­ kezőket mondta: “A Ti intervenciótokra (...) a povereníkok tanácsa* elhatározta, hogy min­ den magyar megkapja nyugdíját, ha az illeté­ kes MNV-től* * hoz egy írást, hogy nincs kifo­ gásuk a nyugdíj folyósítása ellen.” Ezt köve­ tően a költő-politikus rosszallását fejezte ki, amiért (egykori) barátai, azaz Peéry és Szalat­ nai az elmúlt év tavaszán olyan határozottan kiálltak Esterházy János mellett.68 A találkozó végén szlovák politikus-barátjuk ennek elle­ nére jóakaratáról biztosította Peéryéket: “A szlovák-magyar kérdés közeli, reális elintézé­ se - jegyezte meg végül lakonikusan - nem tőlünk, a szlovákoktól függ, hanem a 3 nagy­ tól. (Én, a kis Novomesky, nem tehetek sem­ mit.)” Jószolgálati úton Prágában Február 5-én Peéry, Szalatnai és NyáraiNemecz Miklós dr. Szilárd Marcellnál, a két háború közti Egyesült Magyar Párt jeles sze­ mélyiségénél járt. akitől megtudták, hogy Gyöngyösi János magyar külügyminiszter Prágába utazott, s vele ment Sebestyén Pál is, aki “a magyar állam szerződéseit szokta meg­ kötni”. (Ismeretes, hogy ekkor már javában folyt a végül február 27-én, Budapesten aláírt magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyez­ mény előkészítése, s a magyar külügyminisz­ ter szóban forgó prágai útjára is e célból került sor.) A lakosságcsere-egyezménnyel kapcso­ latos hírek és tárgyalások jogos félelmet kel­ tettek a csehszlovákiai magyarságban, illetve értelmiségének, vezetőinek mind a még Cseh­ szlovákiában lévő, mind pedig az időközben Magyarországra került/menekült, ám egyön­ tetűen sorsának elviselhetőbbé tételén, a reá zuhogó ütések tompításán fáradozó részében. A csehszlovák-magyar lakosságcsere gondo­ latával. majd magával az egyezménnyel a csehszlovákiai magyarság érdekeinek képvi­ selői pártkülönbségre való tekintet nélkül, kezdettől fogva élesen szembehelyezkedtek, s határozottan elutasították azt. Amikor pedig az egyezmény kezdett mindinkább valósággá válni, arra irányult minden igyekezetük, hogy annak következményeit a csehszlovákiai ma­ gyarságra nézve a lehető legnagyobb mérték­ ben enyhítsék. Szalatnaiék egybehangzó véle­ kedése ezzel kapcsolatban: “Félő, hogy ró­ lunk és nélkülünk határoznak.” Hogy ezt meg­ akadályozzák, ami egyet jelentett a lehetetlen megkísértésével, elhatározták, hogy dr. Szi­ lárd Marcell és Peéry haladéktalanul Prágába utaznak, ahol Somos Elemérhez, a második világháború alatti pozsonyi Esti Újság, illetve Esterházy János Magyar Hírlapjának főszer­ kesztőjéhez csatlakozva kapcsolatba lépnek Gyöngyösivel és Sebestyénnel, “nehogy szá­ munkra kedvezőtlen és kivédhetetlen meg­ egyezést kössenek a csehszlovákokkal”. Elhatározásukat tett követte, s dr. Szilárd és Peéry rögtön másnap vonatra is szálltak és A megbízottak tanácsa, azaz a minisztertanács. - (a szerző megjegyzése) A helyi nemzeti bizottság (Miestny národný . výbor) rövidítése. - (a szerző megjegyzése) 278 �a reggeli gyorssal elutaztak a csehszlovák fő­ városba. (Peéry útiköltségét - 2000 koronát az általuk összegyűjtött segélyalapból fedez­ ték.69) Álláspontjuk a következő volt: “...ne kössenek semmi egyezményt! Ha pedig telje­ sen elkerülhetetlen, akkor csak az önkéntes cserébe menjenek bele, azokat a magyarokat számítva bele elsőnek, akik 1945-ben már át­ mentek Magyarországra.” Mindamellett Peé­ ryék a betiltott csehszlovákiai magyar kulturá­ lis egyesületek (így bizonnyal a Masaryk Aka­ démia) vagyona körüli tisztázatlan kérdések­ nek is szerettek volna utána járni; s szándékaik között szerepelt, hogy amennyiben lehetősé­ gük lenne rá, fellépnek a csehszlovákiai ma­ gyarok politikai jogainak, életlehetőségeinek helyreállítása érdekében is. Peéryék útjáról Szalatnai elutazásuk után öt nappal, február 11-én kapta meg NyáraiNemecz közvetítésével dr. Szilárd Marcelltől az első, nem éppen kedvező híreket. Nem si­ került ugyanis késedelem nélkül kapcsolatot találniuk a magyar küldöttséggel, s amikor vé­ gül mégis, akkor is csak nem kis nehézségek árán kerülhetett rá sor. Ám a küldöttségről szerzett benyomásaik sem voltak a legkedve­ zőbbek. Ugyanis úgy látták, hogy a Szovjet­ unió “nem volt befolyással a magyar kor­ mányra a csehszlovák-magyar megegyezés dolgában. A magyar kormány önszántából cselekedett így, gazdasági okokból.” Peéry február 15-én tért haza Prágából, s első útja természetesen Szalatnaihoz vezetett. Itt elmondta, hogy a prágai magyar-csehszlo­ vák külügyminiszteri tárgyalásokról RostyForgách prágai magyar meghatalmazottól sze­ rezte értesüléseit. A magyar diplomata Peéry értesülései szerint “igen derűlátóan ítélte meg az eredményt, a paritásos népcserét, melynek elfogadása tulajdonképpen a magyar diplomá­ cia sikere”. Rosty-Forgáchtól értesült Peéry arról is, hogy “a prágai kormány a közeljövő­ ben dönt a reszlovakizáció ügyében, melynek alapján mintegy 200 000 magyar kap állam­ polgárságot”. A későbbiekben Peéry Kovács mérnökkel, a prágai Magyar Vöröskereszt helyettes veze­ tőjével tárgyalt több ízben a Magyar Vöröske­ resztnek általuk adott 6000 koronás kölcsön ügyében. Ezután Peéry Vájlok Sándorral, az egykori jónevű csehszlovákiai magyar eszté­ tával és kritikussal folytatott megbeszélést, aki a magyar külügyminisztérium munkatár­ saként tartózkodott Prágában. Írónk elsősor­ ban a maguk széleskörű segélyakciójáról, va­ lamint arról tájékoztatta Vájlokot, hogy sze­ rintük a svájci Vöröskereszt delegátusának, Pierre W. Mocknak - akiről már volt szó ta­ nulmányunkban - a magyar kérdésben tanúsí­ tott magatartása nem teljesen kielégítő, s meg­ lehetősen elfogult a csehszlovákiai magyarok kárára. (Mock magyarellenes elfogultságáról egyébként a kor egyéb dokumenumai között is találunk adatokat, feljegyzéseket.) Végeze­ tül Peéry elmondta Vájloknak, hogy “a légkör politikai szempontból lényegesen enyhült s már olyan célzások is hallatszanak, hogy lesz magyar megoldás nyelvi, egyházi és kulturális jogok tekintetében”. Erre azonban, mint ha­ marosan kiderült, még éveket kellett várni. A következő személy, akivel Peéry Prágá­ ban - két alkalommal is - megbeszélést foly­ tatott, egy Fodor nevű amerikai hadnagy volt, aki úgy vélte, hogy “a szlovák politikusok kö­ zül Ursínyi és Novomesky reálisan ítélik meg a helyzetet”. (A kommunista Novomeskyről már szóltunk fentebb, a demokrata párti Ján Ursínyi a szóbanforgó időben a csehszlovák kormány alelnöke volt.) Az amerikai tiszt ja­ vaslata: terjesszenek föl Peéryék az amerikai­ akhoz egy jelentést, s abban pontról pontra ismertessék, mi mindenben változott ősz óta a csehszlovákiai magyarság sorsa, s hogy “kire lehetne építeni a közéleti szereplők közül”. Majd arra kérte Peéryt, hogy jelentésükben nyomatékosan foglalkozzanak a Masaryk Akadémia restitúciójának kérdésével - íme, egy újabb ismeretlen művelődéstörténeti ada­ 279 �palócföld 92/3 lék a Masaryk Akadémia (megtartásának, újbóli életre keltésének) történetéhez! s tér­ jenek ki a református egyház helyzetére is. Peéry Fodor közvetítésével ugyanakkor dr. Terebessy Jánosnak, a New Yorkban élő egy­ kori sarlós pálya- és harcostársnak, az Office of Information magyar csoportja vezetőjének is küldött egy levelet. Ebben írónk arra kérte dr. Terebessyt és Schulz Ignácot, a két háború közti prágai parlamentnek ugyancsak az Egyesült Államokban élő, volt kormánypárti (szociáldemokrata) képviselőjét, hogy Jászi Oszkár védnöksége alatt - “természetesen po­ litikai állásfoglalásuk szigorú kiküszöbölésé­ vel” - kezdjenek segélyakcióba a csehszlová­ kiai magyarok támogatása, megsegítése érde­ kében. Írónk prágai útja során végül dr. Hrubyval, az amerikai szociális bizottsághoz beosztott Cseh Testvérek Egyháza-beli lelkésszel is fel­ vette a kapcsolatot. Vele a szlovákiai (pozso­ nyi) református magyarok magatartásáról ér­ tekezett bővebben. Dr. Hruby úgy vélekedett, hogy “a cseh protestáns vezetők közül dr. Jo­ zef B. Soucek, a Husz-fakultás tanára és Vel­ koborsky úr, az YMCA igazgatója - mindket­ ten Rádl tanítványai és barátai - szívesen se­ gítenének és meghallgatnának egy magyar re­ formátus küldöttséget”. Prágai útibeszámolóját Peéry azzal fejezte be, hogy az ottani légkört a csehszlovákiai magyarság szempontjából “jóval előnyösebb­ nek” tartja, mint a pozsonyit. Feljelentésekről és újabb memorandu­ mokról Február 27-én Peéry és Szalatnai Rezső dr. Balogh-Dénes Árpád ügyvédtől, az egykori szerkesztőtől - aki a harmincas években egy ideig Fábry Zoltán Az Útjának szerkesztősé­ gét is vezette - arról értesültek, hogy tömege­ sen születnek a feljelentések a pozsonyi és vidéki magyarság, illetve a Magyar Párt volt 280 tagjai ellen. Március 2-án Nyárai-Nemecz Miklós lakásán Peéry. Szalatnai, Farkas Lász­ ló, dr. Szilárd Marcell és a házigazda arra az elhatározásra jutnak, hogy “ismét Pestre kell menni, kivédeni a csapdákat”. Tanácsos azon­ ban, ha előbb megvárják a néhány nappal ko­ rábban aláírt magyar-csehszlovák lakosság­ csere-egyezmény hiteles szövegét. Ezt köve­ tően - még ugyanezen a napon - dr. Kostka József pozsonyi ügyvéd volt Peéryék tárgya­ lópartnere, aki megerősítette Balogh-Dénes Árpádtól származó értesülésüket, azaz hogy “600 pozsonyi magyar feljelentését iktatják a népügyészségen - az egész intelligencia rajta van”. Kostka doktortól íróink ígéretet kaptak arra, hogy utánanéz, ők is a feljelentettek kö­ zött vannak-e. Amikor pedig két nap múlva újból találkoztak, a jeles ügyvéd semmi jót nem tudott mondani: a pozsonyi nép­ ügyészségre beérkezett feljelentések 1840 (!) személyt érintenek, köztük természetesen Szalatnait, továbbá Peéryt és édesapját, So­ mos Elemért, Nyárai-Nemeczet stb.7 0 Közben ezekben a napokban, március legelején Gyön­ gyösi János külügyminiszterhez, a kormány tagjaihoz és a parlament külügyi bizottságá­ nak tagjaihoz juttattak el egy memorandumot Szalatnaiék.71 Március 12-én Peéry. Szalat­ nai, Farkas László és Nyárai-Nemecz Miklós ezúttal dr. Szilárd Marcellnál találkoznak, s ők öten dolgozzák ki annak a memorandumnak a szövegét, melyet Varga Bélának, a magyar or­ szággyűlés elnökének és Nagy Ferenc minisz­ terelnöknek címeztek,72 s memorandumot fo­ galmaztak a prágai angol és amerikai nagykö­ vetnek is. Peéry távozásának időpontjáról Hogy Peéry napra pontosan meddig volt Pozsonyban, azaz meddig élt Szlovákiában, illetve mikor menekült át Budapestre, arra nézvést - remélhetőleg ugyancsak egyelőre nincs adatunk. Azt sem tudjuk, hogy mikor �született meg benne a végleges elhatározás. Legfeljebb csak sejteni sejthetjük, hogy elhatározásában siettette az üldöztetése, a la­ kosságcsere-egyezmény megkötése miatti csalódottsága, személyes helyzetének kilá­ tástalansága, valamint a csehszlovákiai ma­ gyarság sorsának megpecsételődése, s minden bizonnyal annak reménye is, hogy kívülről Magyarországról - talán többet tehet majd, mind az otthon maradottak, mind pedig a tá­ vozni kényszerültek és távozni kényszerülők érdekében. Annyi azonban már most bizonyos, hogy távozására március 12-e Szalatnai feljegyzéseit, sajnos, csak március 16-ig ismer(het)jük - és valamikor május ele­ je között került/kerülhetett sor. Peéry ugyanis, amint az egy, Fábry Zoltánhoz írt - igaz, keltezés nélküli - leveléből kiderül,73 a stószi író később méltán elhíresült memorandu­ mát, A vádlott megszólalt már Budapesten kapta meg, amiből - miután az emlékirat ere­ deti keltezése: 1946. május l.,74 - arra lehet következtetni, hogy május elején már a ma­ gyar fővárosban lehetett. Ezt a következtetést valószínűsíti egyébként Fábry Zoltán csak nemrégiben közzétett naplójának egyik be­ jegyzése is, melyből tudjuk, hogy a stószi író memoranduma elkészülte után Pozsonyban (és Kassán, Simai Béláéknál) járt,75 tehát ha Peéry még abban az időben is odahaza lett volna, úgy azt személyesen is átadhatta volna neki.76 A három memorandum Hogy Peéry-Posoniensis egészen pontosan mikor ír(ha)-ta a Hét sovány esztendő...-t, ugyancsak nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy közvetlenül a Budapestre érkezése utáni napokban, tehát 1946 márciusának vége felé, s a Valóságba “lapzárta után szorították be”.77 Nem ennek a tanulmánynak a feladata, hogy a három, írói remeklésnek joggal mondható me­ morandum szövegét - tehát Fábryét, Peéryét és Szalatnaiét - összevessük egymással és be­ hatóan elemezzük, s azoknak mind az össze-, mind a széttartó elemeit vizsgálat tárgyává te­ gyük: erre a közeljövőben kell majd sort kerí­ teni. A három írás keletkezése közti lehetséges összefüggésekről egyik, már idézett tanul­ mányomban külön is szóltam.78 Itt most csak annyit: A vádlott megszólal, a Hét sovány esz­ tendő... valamint A csehszlovákiai magyarok... kezdetei, csírái jelenlegi ismereteink szerint valamikorra 1945 decemberére tehetők. Fábry Üresjárat címmel vezetett naplójá­ ban van ugyanis ebből az időből egy bejegy­ zés, mely tulajdonképpen nem más, mint a stószi író egy Peéryhez írt (válasz)levelének a részlete. Sajnos, sem a teljes Fábry-levelet, sem Peérynek azt a levelét nem ismerjük egyelőre, amelyre Fábry szóban forgó sorai válaszként születtek. Fábrynak ez a kérdéses levéltöredéke azt sejteti, hogy memorandu­ muk terve - legalábbis ami kettőjüket illeti semmiképp sem lehetett korábbi (vagy sokkal korábbi) keletű. Az “Egy Biónak szóló levél­ ből” - a Bió közismerten Peéry beceneve volt, barátai csak így szólították őt egymás között mindössze ennyit ismerhetünk: “Magányos, árva poszton lévőnek tudtam magam, és nem volt kihez átkiáltanom. Most már ketten va­ gyunk: a helyzet mégis javult. Tömegszabad­ ságról álmodtunk, és most csodaként és aján­ dékként kell köszöntenünk és köszönnünk, hogy két árva őrszem már átkiálthat egymás­ nak az éjszakában. Ne csüggedj! Már ketten vagyunk, és talán már - kétezerként vagyunk. A százezres és milliós frázisok elszaladnak mellőlünk, és mi didergünk roppant szerény­ ségünkben.”79 Mindez annyit jelent, olvas­ atomban, hogy Peéry hosszabb idő után keres­ hette meg levélben Fábryt, s ebben az esemé­ nyek és a csehszlovákiai magyarok helyzete miatti keserűségének - ”csüggedésének" megszólaltatása mellett szót ejthetett a Szalat­ naival együt végzett lázas tevékenységéről és további terveiről, elképzeléseiről is. Kapcso­ 281 �palócföld 92/3 latuk ettől kezdve újból rendszeressé válha­ tott, s a naplóbejegyzés arra is következtetni enged, hogy a Fábry és Szalatnai közti kapcsolat is csak ezt követően újulhatott fel. 81 (1991. november, 1992. április) P e é r y R e z s ő ( is m e r e tle n ) á lla m p o lg á r s á g i k é r e lm é n e k f o g a l m a z v á n y a Alulírott Peéry Limbacher Rezső, bratislavai lakos, született 1910. III. 27-én Bratislavában, azon tiszteletteljes kérelemmel fo rd u lo k .............., szíveskedjék csehszlovák állampolgárságomat az állampol­ gársági dekrétum 2. §-a értelmében meghagyni. Kérésem megindoklására a következőket bátorkodom felhozni: eddigi egész életemet, mint újságíró, publicista és volt tanár a csehszlovákiai magyar nemzetiségű polgárok demokratikus felvilágosítására és nevelésére fordítottam. 1938 előtt alapító tagja voltam az itteni baloldali főiskolások Sarló mozgalmának, az évek hoszú során antifasiszta tevékenységet folytató Magyar Szellemi Társaságnak, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, melyet Masaryk elnök alapított, az itteni Demokrata Írók Szövetségének és országos választmányi tagja a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának. Újságírói tevékenységet főleg az akkori miniszterelnökséghez közelálló Magyar Újságban folytattam és demokratikus szellemben tevékenyen részt vettem a bratislavai magyar rádió munkájában is. Amikor Masaryk Tamás meghalt, a csehszlovákiai magyar fiatalok nevében a Magyar Újságnak írott vezércikkben és a bratislavai rádióban én búcsúztattam, hitet téve az elnök úr által hirdetett eszmék mellett. Az első köztársaságban barátaimmal együtt a szláv-magyar kultúrközeledésért és politikai meg­ értésért végzett munkámról Lukács György moszkvai egyetemi tanár, a világhírű marxista szaktekintély emlékezett meg éppen nemrég megjelent könyvében.* Ezt a munkát tehát az állam határain kívül is ismerték. De ismerték illetékes cseh körökben is, hiszen amikor tanárrá kineveztek a bratislavai állami reálgimnáziumban, erről a Lidové noviny személyi rovatában emlékezett meg. Amikor 1936-ban Benes köztársasági elnök úr magához kérette a csehszlovákiai demokrata magyar írók küldöttségét,* a kihall­ gatáson én voltam a delegáció szószólója. Mint a Masaryk Akadémia előadója, mint a rádió munkatársa s mint újságíró és mint tanár a köztársaság összeomlásának pillanatáig minden adandó alkalommal hirdettem, hogy a hitleri agresszió ellen csak a közép-európai népek összefogása lehet a hatásos válasz. 1938 májusában, tehát az első csehszlovák mozgósítás idején, önként vállaltam, hogy mint a bratislavai csehszlovák magyar reálgimnázium tanára, én emlékezzem meg Beneš Ede dr. köztársasági elnökről az intézet ifúsága előtt. 1938. október 6-a után sok szenvedés jutott osztályrészemül. 1939. december 1-én mint demokratikus és csehszlovákbarát beállítottságáról ismert tanárt az iskolai szolgálatból elbocsátottak. Nyolc hónapig állás és kereset nélkül maradtam ekkor. 1939. augusztus 1-én beléptem az Esti Újság szerkesztőségébe, ahol a változott viszonyok és a legnagyobb nehézségek közepette igyekeztem hű maradni addigi elveimhez. Mint a magyar antifasiszta egyesületek funkcionáriusát, a rendőrség többször kihallgatott és a lapnál végzett munkámért 1941. november hatodikán letartóztattak és közel egy hónapig fogva tartottak. Ezután a Magyar Hírlap szerkesztőségébe hívtak meg. Ott működtem egészen addig, amíg 1944 novemberében a lap megjelenését önkéntesen beszüntette. Nyugodtan elmondhatom, hogy ama igen kevesek közé tartozom, akiknek az elmúlt hat évben volt bátorságuk ahhoz, hogy a kor eszméivel szemben ellenzéki hangon írjanak, s ha kellett, a rendszer hatalmasait, Machot és Karmasint*** is megtámadják. Mikor a lap megszűnt, ismét állástalanná lettem és részint Bratislavában, részint a vidéken bújkáltam több hétig, mert úgy tudtam, rajta vagyok ama antifasiszta magyarok névjegyzékén, kiket a németek Bratislavából a Az írástudók felelősségében (L. a 14 sz. jegyzetet) A küldöttség másik két tagja Győry Dezső és Vozári Dezső volt. Alexander Mach a fasiszta Szlovák Köztársaság belügyminisztere, Franz Karmasin pedig a Német Párt (Deutsche Partei) elnöke volt. 282 �csapatok elvonása előtt el akartak hurcolni. Antifasiszta múltamnak köszönhetem, hogy 1939 augusztusában az Esti Újság eleinte csupán mint volontőrt vehetett fel, ami által sokáig jelentős anyagi károsodást szenvedtem. Antifasiszta újságírói tevékenységem elismeréseként ama 4 magyar újságíró közé kerültem, akiket a sajtókamara azonnal igazolt és tagjai sorába fogadott. Előéletemre vonatkozóan szíveskedjenek Novomesky Ladislav povereníket,* Bojsza Imrichet, a Du­ najplavba vezető tisztviselőjét, Smrek Ján írót, Ján Adámyt, a Sajtókamara elnökét, Simay Mikulást, a Miestny Nár. Vybor* újjáépítési osztályának vezetőjét, Kostka József dr.-t, a Národny súd ***bíróját és Telek dr. ügyvédet, a Národny súd közvádlóját és dr. Kunosík Imrichet kihallgatni. Közreadja és jegyzetekkel ellátta: Tóth László Jegyzetek 1. Peéry Rezső: P. Palkó számvetése. Magyar Hír­ adó (Bécs), 1962. január 13., 3.p. 2. Fábry tudvalevően három - egy 1918-tól 1938ig, egy 1938-tól 1948-ig és egy 1948-al kezdő­ dő szakaszra osztotta a (cseh)szlovákiai ma­ gyar irodalmat. L.: Fábry Zoltán. Harmadvirág­ zás. In: Harmadvirágzás. Bratislava 1963, 1113. 3. In: Fónod Zoltán. Kőtábláink. Bratislava 1990, 131. 4. Koncsol László: A harmadvirágzás korszakai ívek és pályák. In: Ívek és pályák. Bratislava 1981, 173-180. 5. Szeberényi Zoltán: Arcok és művek. Negyven arckép a szlovákiai magyar irodalomból. Bra­ tislava 1988, 3-4. 6. Ezzel kapcsolatban 1. többek között a következő nagyobb munkákat, dokumentumközléseket. Molnár Imre: Emlékirat és Helyzetkép a cseh­ szlovákiai magyarok sorsáról 1945-ben. Regio (Budapest), 1990. jan., l.sz., 112-131.; M.I.: Szalatnai Rezső memoranduma elé. Regio, 1990. április, 2.sz., 124-128., ill. Szalatnai Re­ zső: A csehszlovákiai magyarok 1938 és 1945 között. Uo.: 129-147. és Regio, 1990. szeptem­ ber, 3.sz., 163-190.; valamint: Mint fészékéből kizavart madár... A hontalanság éveinek irodal­ ma 1945-1949. Válogatta és összeállította: Molnár Imre és Tóth László. Budapest, 1990. 7. Szalatnai e korszakbeli tevékenységével kapcso­ latban 1.: Molnár Imre-Tóth László: Utószó. In: Mint fészkéből... 139-142., ill. Tóth László: El­ hallgatott évek irodalma 1945-1949. In: Párhuzamok, kitérők. Tatabánya 1991, 178181. 8. Pontosabban, most áll feldolgozás alatt: aktív írói tevékenységének kereken fél évszázada alatt írt, s nyolc ország harminchét napi- és hetilapjában, folyóiratában szétszórtan megje­ lent publicisztikai írásainak, esszéinek, vallo­ másainak és tanulmányainak összegyűjtését és feldolgozását e sorok írója és Filep Tamás Gusztáv megkezdte, s az abból készített közel negyven íves, kétkötetes válogatásuk kiadót keres magának, megjelenésre vár. L.: Peéry Re­ zső. Válogatott munkái. I. kötet: A végzet báb­ játéka, II. kötet: Európa önvédelme. Válogatta és összeállította: Filep Tamás Gusztáv és Tóth László. Kézirat, az összeállítók tulajdonában; ill. Filep Tamás Gusztáv-Tóth László: Az isme­ retlen Peéry Rezső. Új Forrás (Tatabánya), 1991. augusztus-szeptember, 8-9. sz., 2-8., to­ vábbá: Tóth László: Párhuzamok... 213-220. 9. Ez sem volt mindig így: hosszú ideig a nevét sem lehetett leírni egyik hazájában sem. Ennek ek­ latáns példája, amikor a magyarságnak a fasisz­ ta Szlovák Köztársaságban való helytállását hangsúlyozó Fábry Harmadvirágzás című, fen­ tebb már idézett tanulmányában a hatvanas évek elején a stószi író eredeti megfogalmazá­ sát - “Szalatnai Rezső és Peéry Rezső írásai a szellemi ellenállást, a magyar népcsoport anti­ fasizmusát igazoló beszédes dokumentumok” a gondos szerkesztői (cenzori?) kéz a követke­ Megbízottat, azaz minisztert Helyi nemzeti bizottság. Nemzeti bíróság. 283 �palócföld 92/3 zőképpen í rta át: “Szalatnai Rezsőnek és társa­ inak írásai...” stb. V.ö.: Fábry Zoltán: i.m., 12. és a műnek a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban az MB 47.202 jelzet alatti, erede­ tileg Krammer Jenőnek dedikált, Fábry autog­ ráf javításaival ellátott példányának vonatkozó részét. 10. Ennek okát, okait Fábry Zoltánnak írt levelei­ ben fejti ki. L.: T.L.: “...a gonoszság és őrület ellen.” Peéry Rezső (ismeretlen) levelei Fábry Zoltánhoz. Közreadja és jegyzetekkel ellátta. Tóth László. Új Forrás, 1991. augusztus-szep­ tember, 8-9.sz., 9-19. 11. Turczel Lajos: Peéry Rezső ifjúsági mozgalmi és irodalmi munkássága. Hét (Pozsony), 1990. március 30., 11. 12. Ezek, tényszerűen és előfordulásuk sorrendjé­ ben: 1/ Peéry nem jutott és nem is juthatott a kitelepítés sorsára, hiszen ez csak jóval később, már az elmenetele után, 1947. április 12-én vet­ te kezdetét - ő is az üldöztetések s a bizonytalan jövő elől elmenekültek ezrei közé tartozott, s eddigi ismereteink szerint - mint majd látni fog­ juk - valamikor 1946 márciusában hagyta el szülővárosát. Erre vonatkozóan egy későbbi visszaemlékezése, a Kishat árforgalom kilenc­ száznegyvenhétben két utalást is tartalmaz: Bu­ dapesten “ 1947 nyarán menekültként éltem”, és: Pozsonynak “egy esztendeje (azaz 1946ban - a szerző megj.) sértett önérzettel fordítot­ tam hátat”. L.: i.m. Új Látóhatár (München), 1973, 133-137., 133.; 2/ nem pontos a közel negyedszázados szlovákiai irodalmi tevékeny­ ségére való utalás sem, mivel az a valóságban csupán közel két évtizedes volt: tudvalevően Peérynek 1926-ban, tizenhat éyes korában je­ lent meg az első írása - még családnevén, tehát Limbacher Rezsőként jelezve - az általa Muki bácsinak becézett művelt pozsonyi polgár, Ar­ kauer István napilapjában, a Hírnökben. (1.: Limbacher Rezső: A falu barátai. Hírnök (Po­ zsony), 1926. január 31., 2.); 3/ a szociálde­ mokrata párt apparátusának Peéry csupán for­ málisan lett tagja, s ide csak a fizetéséért kellett bejárnia - ezzel kapcsolatban ő maga később a következőképpen írt: “Polgári foglalkozásom a Szociáldemokrata Párt országos központjához kötött... Munkámra a hivatal nem támasztott igényt, ezt ugyanakkor igyekezett nem észrevé­ tetni, amit nagylelkű és tapintatos magatartás­ 284 nak kellett tartanom” (1.: Peéry Rezső: Kisha­ tárforgalom..., 133.); 4/ az ebből az időből szár­ mazó írásai között a (csehszlovákiai) magyar irodalmi esszé és publicisztika jónéhány időtál­ ló, egyetemes mércével is mérhető opuszai ta­ lálhatók; 5/ Budapestről Peéry nem a soproni, hanem előbb a mosonmagyaróvári gimnázium­ ba került tanárnak. 13. Molnár Imre-Tóth László: i.m. 141., ill. Tóth László: Párhuzamok..., 181. 14. Turczel Lajos fentebb már idézett portrévázlata említi az Új Híreket is, ám a nevezett napilap névvel jelzett írásai között (ezidáig) nem talál­ tuk nyomát annak, hogy abban Peéry Rezső is publikált volna. De maga Peéry sem említi az Új Híreket abban az egykorú, most ismertetés­ re kerülő, saját kezűleg írt önéletrajzi fogalmaz­ ványában, melyet egy, az állampolgárságának meghagyásáért folyamodó kérelméhez készí­ tett. L.: A csehszlovákiai magyarok áttelepíté­ sével kapcsolatos iratok 1945-1948. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára (a további­ akban: MTAK), Ms 4260/317. 15. A város tudvalevően, s ezzel együtt Szlovákia is, április 4-én szabadult fel a németek alól, tehát gyakorlatilag ettől a naptól/ezektől a na­ poktól kezdve lehetne számítani a (cseh)szlovákiai magyar irodalom történetének második világháború utáni fejezeteit is. 16. Peéry Rezső: Miért szeretem a Neue Zürcher Zeitungot? Magyar Híradó, 1964. június 1., 5. 17. Molnár Imre: Emlékirat és... 114. Ugyanezen a helyen, Molnár Imrének köszönhetően, az Em­ lékirat szövege is olvasható. L.: Emlékirat. Uo., 115-121. Azóta előkerült egy újabb, a szóbanforgó Em­ lékiratnál hat nappal korábbi keletű dokumen­ tum is. A Csehszlovák Nemzeti Bizottságnak (Československý národný výbor) - valószínű­ síthetően a Szlovák Nemzeti Tanácsról van szó - címzett, 1945. április 13-án keltezett másfél oldalas levél egy bizonyos Magyar Végrehajtó Bizottság (Madǎrský výkonný výbor) nevében íródott, s egyik hivatkozása alapján annak szer­ zői ugyanazok, mint az Emlékirat aláírói. A Magyar Végrehajtó Bizottság címeként a Ma­ gyar Párt Nyerges utcai székházának címét fel­ tüntető levél ugyanis - mely az ellen tiltakozik, hogy a magyarok egy szinten legyenek említ­ hetők a németekkel és a Hlinka-gárdistákkal - �az Emlékiratot néhány napon belül elkészülő, megvalósulófélben lévő elképzelésként említi, - L.: Szlovákiai magyarok helyzetével foglal­ kozó memorandumok, feljegyzések, rendeletek 1945-1949. Teleki László Alapítvány és Doku­ mentációs szolgálat (a továbbiakban: TLKA), 265/2/1986. A magyar Végrehajtó Bizottság működésével kapcsolatban 1.: Dr. Szabó Károly: A pozsonyi Magyar Végrehajtó Bizottság létrejötte és mű­ ködése 1945-1948 között. Kézirat, Budapest 1985. október, TLKA 136/1986. A levél szövegét dr. Szabó Károly munkája is tartalmazza, magyar fordításban 1.: uo., 9-10. 18. V.ö. a “hallgatás éveinek” magát kereken négy évtizedig makacsul tartó legendájával. 19. Molnár Imre: Emlékirat és..., 113. 20. Uo., 130. 21. A(z első) Szlovák Köztársaság kikiáltásának napja. 22. Emlékirat és..., 115. 23. M.I.: Szalatnai Rezső memoranduma... i.m., ill. Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyarok..., i.m. 24. Posoniensis. Hét sovány esztendő gazdag ter­ mése. A szlovákiai magyarok második kisebb­ ségi korszakának tanulságai (1938-1945). Va­ lóság (Budapest), 1946. március-május , 35.sz., 25-41. 25. A Peéry, Szalatnai Rezső memorandumai kö­ zötti valós és lehetség összefüggésekről 1. rész­ letesebben: Tóth László: “Sohse tudott az igaz­ sághoz...” Kiegészítések A vádlott megszólal történetéhez. Új Forrás, 1991. december, 12 sz., 25-28., ill. Uő. Párhuzmok..., 202-205. Időközben Peéry Rezső özvegyétől sikerült hozzájutnom - segítségét, szívességét ezúton is szeretném megköszönni- egyebek között Fábry Zoltánnak ahhoz a Peéryhez írt, 1968. október 23-án keltezett leveléhez is, melyben a stószi író Peéryt A vádlott megszól “aktív részesének” nevezi, aki nélkül “talán meg sem született vol­ na”. 26. Helyzetkép a szlovákiai magyarokról. Közread­ ja: Molnár Imre. Regio, 1990. január, l.sz., 122-131. 27. Uo., 131. 28. L. a 14.sz. jegyzetet! 29. L.: Tóth László: Hívebb emlékezésül - A törté­ nelem hernyótalpa alatt. Peéry Rezső ismeret­ len levele 1945 áprilisából. Új Forrás, 1992. január, l.sz., 71-83. 30. Helyzetkép a szlovákiai..., 124. 31. Slovenský biografický slovník (od roku 833 de roku 1990) (Szlovák Életrajzi Szótár 833-tól 1990-ig). Főszerkesztő: Valadimír Minác. III. kötet, K-L. Martin 1989, 309. 32. Tóth László: Hívebb emlékezésül - A történe­ lem..., 75. 33. Uo. 34. Uo. 35. “...ittmaradtunk - írja Szalatnai Rezsőre és ma­ gára vonatkoztava - ketten egy progresszív nemzedékből egy olyan közegben, melyben számunkra nincsen lélekzési lehetőség.” - Uo., 77. 36. Peréy néhány évtizeddel később, élete vége felé, szép tárcát írt e kényszermunkára hurcol­ tatásáról. L.: Peéry Rezső: Kis robotban, negy­ venöt tavaszán. Magyar Híradó, 1976. június l.,4 . 37. Tóth László: Hívebb emlékezésül - A történe­ lem..., 82. 38. Uo. 39. “Reggel rendőrök, detektívek, katonák mentek végig a villanegyeden és a magyar nemzetisé­ gűeket magukkal vitték a rendőrségre, ott kila­ koltatási végzést kézbesítettek nekik, mely sze­ rint »nemzetrendészeti szempontból« el kell hagyniok a várost. Az így kilakoltatott magya­ rokat a Duna túlsó partján fekvő Ligetfaluba deportálták... A magyarokat ugyanazok a ren­ dőrök kísérték át a Dunán vert hajóhídon, mint egykor a zsidókat. (...) Néhány napig úgy tűnt fel, hogy csak a villanegyedeket ürítik ki... Ám nemsokára kiderült, hogy tervszerű kitelepítés­ ről van szó. Pozsony valamennyi uccája sorra került, a legszegényebb proletárnegyed is.” Isteriensis: Pozsonyi levél. Új Magyarország (Budapest), 1945. július 10., 7. 40. Peery Rezső: P. Palkó... i.m. 41. L.: in: Tóth László: Hívebb emlékzésül - A történelem..., 82., ill. Peéry Rezső: Kis robot­ ban..., i.m. 42. Peéry Rezső: Miért szeretem... i.m. 43. “...alighanem sohasem beszélt még ember ke­ vesebb gátlással és félelemmel a hatalom em­ berével, mint én az én kedves tegnapi költő barátommal. Most azután sűrűn kerestem a vele való találkozást. Egynéhányan, volt politikai 285 �palócföld 92/3 üldözöttek, megpróbáltuk elkeseredett kezde­ ményezéssel feszegetni a ránk csukódó új bör­ tön rácsait: »Adj valamilyen szervezkedési le­ hetőséget!«, »Adj iskolát, hiszen egymillió em­ ber nem maradhat iskolát nélkülöző állapot­ ban!«, »Engedélyezd legalább az alsó fokú is­ kolák működését!« »Segíts kiszabadítani az ártatlanul letartóztatottakat!«, »Adj valamilyen minimális emberi jogot, hogy életünket újra­ kezdhessük!«, »Engedd meg, hogy legalább egy városban egyetlen egy gimnáziumot meg­ nyithassunk!« (A kiemelések Peérytől származ­ nak - T.L. megj.) Ilyen kérdésekkel ostromol­ tuk, persze hiába.” - Peéry Rezső: A költő és a hatalom. Széljegyzet Pozsony pusztulásának krónikájához. Irodalmi Újság (Párizs). 1962. július 15., 5. 44.. “Ótestamentumi átkaink és sírásaink szüneté­ ben közölte, hogy sikerült kiszabadítania az inernálótáborból egy öreg asszonyt, s ennek fe­ jében kérte, szerezzük meg neki Szabó Lőrinc és Illyés verseinek egy újabb kiadását.” - Uo. 45. Uo. 46. Peéry Rezső: Találkozásom Tildy Zoltánnal. In: Malomkövek között. Találkozások kortársak­ kal. Stuttgart 1977, 70. 47. Uo. 48. Uo., 71. 49. Szalatnai Rezső hagyatéka: Az áttelepítés iratai. MTAK Ms 4261/84. - E jelzet alatt több fel­ jegyzés is található. 50. Csallóközi út. L.: Az áttelepítés..., uo. 51. Bár az is elképzelhető, hogy erre az eseményre valamivel korábban került sor. Szalatnai egy későbbi visszaemlékezésében olvasható meg­ jegyzése legalábbis azt sejteti, hogy ez időben gyors egymásutánban - egy hét leforgása alatt kétszer is jártak Peéryvel Budapesten. Szalatnai a Képes Világ 1945. szeptember 7-i számában megjelent Üdvözlet Pozsonyból című tárcája kapcsán ugyanis arról ír, hogy a kéziratot maga vitte Pestre: “...személyvonattal, bérkocsin, szekéren, dunai csónakban, szovjet katonai te­ herautóra felkapaszkodva és gyalogolva tettem meg az utat. Nem a kézirat elhelyezéséért men­ tem, hanem Peéryvel együtt tájékoztatni akar­ tuk a magyar illetékeseket.” - Szalatnai Rezső: Előszó. In: Két hazában egy igazsággal. Buda­ pest 1982, 19. Az is lehetséges azonban, hogy negyedszázad 286 távlatából - az Előszó 1969 márciusában íródott a szerző Kisebbségben, igazságban címmel a pozsonyi Madách Kiadónál 1970-ben megje­ lent publicisztikai gyűjteményéhez - Szalatnai Rezsőt csalta meg az emlékezete, s két egymás­ hoz nem tartozó dolgot vont össze ilyképpen. Ezt valószínűsíti az is, hogy Peérynél sem talál­ tunk sehol utalást egy másik pesti útra. 52. L. a 46. sz. jegyzetet! A visszaemlékezést ere­ detileg 1.: Ember és szerep. Magyar Híradó, 1963. 3.sz. 53. Peéry Rezső: Találkozásom..., i.m. 70. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha e helyen legalább vázlatosan összefoglalva a békéscsa­ bai szlovák gimnázium keletkezéstörténetének néhány mozzanatát, a tényeket a Peéry emléke­ zetében élő kép mellé helyezzük. Tudni kell, hogy a Magyarországi Szlávok An­ tifasiszta Frontja már az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormánynak 1945. május 19-én írt levelében hivatkozik a magyarországi szlovák iskolaügy kérdésében Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszternek benyújtott 8 pont­ jukra, melyek közt szlovák gimnázium létesíté­ sének követelménye is szerepel. - Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban ÚMKL) XIX-A-l-j XXXIV-1703/1945. Egy, a magyar miniszterelnökséghez érkezett, közvetlenül Szalatnai Rezsőtől nyert tájékozta­ táson alapuló bizalmas közlésből tudjuk, hogy írónk - feltehetően Peéry Rezsővel - 1945. au­ gusztus 17-én megbeszélést folytatott Ladislav Novomesky szlovák iskolaügyi megbízottal, melyen szóba került a békéscsabai szlovák gimnázium ügye is. A költő-politikus ugyanis kijelentette: elképzelhetőnek tartja, hogy szep­ tember 1-től az 1938. november 2-a előtt is működött szlovákiai magyar népiskolákban megkezdődjön a tanítás, ám “magyar középis­ koláról csak abban az esetben lehet szó, ha a magyar állam Békéscsabán a szlovák gimnázi­ umot megnyitja. - ÚMKL XIX-A-l-j XXXIV. 7103/1945/100. Valószínűsíthető tehát, hogy idézett emlékezé­ sében Peéry éppen Novomeskynek ezen az au­ gusztus közepi megbeszélésen tett ígéretére cé­ loz, s ekkor vetődhetett fel - vagy erősödhetett meg - a két pozsonyi író-jóbarátban egy hónap­ pal későbbi budapesti jószolgálati útjuk gondo­ lata is. A szóban forgó bizalmas jelentés első �lapján egyébként az illetékes miniszterelnöksé­ gi előadó megjegyzése olvasható: “Ha garancia lenne a magyar középiskola megnyitására, in­ dokolt volna a békéscsabai szlovák középiskola megnyitása.” - Uo. A megjegyzés kelte: szep­ tember 19., azaz a Szalatnai és Peéry budapesti látogatását követő nap. Még ezt megelőzően, a pozsonyi Národná ob­ roda című lapban 1945. augusztus 19-én meg­ jelent híradás szerint magyarországi szlovákok küldöttsége járt a Szlovák Nemzeti Tanácsnál, illetve az iskolaügyi megbízottnál azzal a ké­ réssel, hogy “magyarországi szlovák diákok Szlovákiában folytathassák tanulmányaikat, mivel Magyarországon jelenleg egyetlen szlo­ vák népiskola, s egyetlen polgári és középisko­ la sincs”. Egyidejűleg arra is kérték a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hasson oda, hogy “a magyar kormány legalább néhány szlovák elemi isko­ lát, továbbá egy polgári és egy középiskolát” nyisson meg. Ha összevetjük e közlemény, va­ lamint a Szalatnai Rezső és Ladislav Novo­ mesky közötti, fentebb részletezett megbeszé­ lés időpontját, a két találkozó időbeni egybee­ sése alapján feltételezhető, hogy a szlovák is­ kolaügyi megbízottnak ez utóbbin elhangzott javaslatát a magyarországi szlovákok küldött­ ségének felvetése motiválta. A magyarországi szlovák küldöttség helyzetje­ lentésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy az a valóságnak nem megfelelő adatot is tartal­ mazott, tekintve hogy a szóban forgó időben Magyarországon huszonnégy szlovák elemi is­ kola volt. A Národná obroda közleményéhez a magyar miniszterelnökség nemzetiségpolitikai ügyosztálya október 3-án a következő meg­ jegyzést fűzte hozzá: “...a cikk által is hivatko­ zott és a magyarországi szlovákság részéről a közoktatásügyi minisztériumba benyújtott nemzetiségi iskolák felállítására vonatkozó ké­ relem tekintetében máris történtek intézkedé­ sek és ez idő szerint szövegezés alatt van egy olyan szolgálati utasítás, amely a nemzetiségi iskolákra vonatkozó nemzetiségi igényeket a legmesszebbmenően fogja honorálni s mely rendelkezés kiadására napokon belül sor ke­ rül.” - ÚMKL XIX-A-l-j XXXIV-1349/1946. A békéscsabai szlovák gimnázium felállításáról végül is a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszté­ rium 1945. október 23-án kiadott, VKM 64.364/1945 - IV.ü.o. számú rendelete határo­ zott, s annak igazgatásával Deme Lajost, a kas­ sai szlovák gimnázium volt tanárát bízták meg. Az érdekesség kedvéért itt már csak azt lehetne elmondani, hogy a gimnáziumban a szabadon folytatott, széleskörű propagandaakció és a meghoszabbított beiratkozási határidő ellenére sem akadt elegendő jelentkező, így az még hó­ napokkal a létesítés után sem tudta megkezdeni működését. Az érdektelenség okainak, illetve az egyes szlovák körök részéről tapasztalható ellenpropaganda tényének taglalása most nem tartozik e dolgozat feladatai közé, így elegendő csupán arra rámutatni, hogy a legfelsőbb ma­ gyar hivatalos körökben mindvégig messzeme­ nően politikai jelentőségének megfelelően ke­ zelték a békéscsabai szlovák gimnázium ügyét, s a létesítmény fenntartását “beiratkozok hiá­ nyában is” szükségesnek tartották. - Uo. 54. Szalatnai Rezső: A bűnvalló és szeretethárító. In. Magyar írók nyomában. Budapest, 1967. 219. 55. Uo. 56. A szeptember 14-e és 18-a közti napok mérlege ebből a szempontból: 2 órás megbeszélés Gyöngyösi János külügyminiszterrel, 1,5 óra Teleki Géza kultuszminiszterrel, 1 óra Tildy Zoltánnal, a Kisgazdapárt elnökével, a későbbi köztársasági elnökkel, 1 óra Ortutay Gyulával, a Rádió elnökével, 20 perc Kovács Imrével, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárával, 2 óra Jócsik Lajossal, a Nemzeti Parasztpárt képviselőjével, 1/2 óra Boldizsár Ivánnal, a Szabad Szó szer­ kesztőjével, 3 óra Szabó Lőrinccel, 4 óra Illyés Gyulával, 2 óra Gogolák Lajossal, 1 óra Révay Istvánnal, a Teleki Intézet igazgatójával, 1/2 óra Sík Sándorral, 1 óra Dessewffy Gyulával, a Kis Újság főszerkesztőjével, 1 óra Lőrincz Gyulával, a Magyar Kommunista Párt tömeg­ politikai osztályának munkatársával (nevezett azonos a két háború közötti csehszlovákiai ma­ gyar baloldali mozgalmak, majd a második vi­ lágháború utáni csehszlovákiai magyar társa­ dalmi-politikai-szellemi élet kommunista festő­ politikusával), 1/2 óra Arthur C. Whitney-el, a királyi angol követség attaséjával, 2 óra A. Leh­ mann amerikai újságíróval, 4 óra Szalatnaiék budapesti megbízottjával, Szemző Bélával, 2 óra dr. Kemény Gáborral, az Anonymus szer­ kesztőjével, 1/2 óra Fodor József íróval, továb­ 287 �palócföld 92/3 bá rövid megbeszélések Radnóti Miklósnéval, Borsody Istvánnal, Vájlok Sándorral, Oriskó Istvánnal, Réthelyi Mihállyal, Környei Elek­ kel, Farkas Györggyel, Manga Jánossal és dr. Holota Jánossal. - Pesti út. L.: Az áttelepítés..., i.m. 57. L.: Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz. Nap­ ló és védőbeszédek 1945-ből. Sajtó alá rendez­ te: Kabdebó Lóránt. Budapest 1990., 196., 197., 301. és 304. 58. Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc igazolási pere a Magyar Újságírók Szövetségében. Új Írás (Bu­ dapest), 1991. március, 3.sz., 80. 59. Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudo­ mányos, Irodalmi és Művészeti Társaság. Bra­ tislava 1973, 99-100. 60. A Masaryk Akadémia ügye később is a korszak magánleveleinek, memorandumainak egyik vissza-visszatérő kérdése, hivatkozási pontja maradt. Kiemelten és jelenidejű fogalmazásban említi kettőjük masaryk akadémiai tagságát a Magyar Nemzetnek az a közeleménye, amely kissé ugyan megkésve - íróink budapesti útjáról ad hírt. L.: Aktivista szlovák kiküldöttek Buda­ pesten. Magyar Nemzet, 1945. október 6., 3. 61.. René Smith. L.: Az áttelepítés..., i.m. 62. Uo. 63. Memorandum a csehszlovákiai magyarok hely­ zetéről. L.: MTAK Ms 4260/239 ill. Tóth Lász­ ló: “Hívebb emlékezésül...” Dokumentumok és adalékok a csehszlovákiai magyarság 19451948 közötti történetéhez. Új Forrás, 1992. március, 3.sz., 60-69. 64. Uo. 65. Az áttelepítés..., i.m. 66. Az áttelepítés... Tárgyalások. L.: MTAK Ms 4261/83. 67. Kevesen tudják, hogy a szlovák kommunisták körében létezett egy olyan irányzat is, melynek képviselői Szlovákia Szovjetunióhoz való csa­ tolását szorgalmazták. 68. Novomesky itt nyilvánvalóan arra az Esterházy János mellett is hitet tevő, fentebb már többször is szóbakerült Emlékiratra célzott, melynek alá­ írói között ott találjuk Peéryt is Szalatnait is. L.: a 6. és a 17.sz. jegyzetet! 69. Az áttelepítés..., MTAK Ms 4261/25. 70. Az eseményekkel kapcsolatban két levél is ér­ dekes lehet számunkra a magyar külügyminisz­ térium iratanyagából: mindkettőt - sajnos, hi­ 288 ányzik róluk az aláírás - valószínűsíthetően Vájlok Sándor kapta (pozsonyi) ismerősétől (barátjától). “A rendőrségen lázas munkával február utolsó napjaiban valóságos gyári üzemet tartottak. (...) Pozsonyban kb. 1500 ember ellen ment felje­ lentés. Mindenki benne van, aki diplomát hord a zsebében, vagy vagyona van” - közli az egyik, sajnos, keltezés nélkül. - ÚMKL XlX-j1-a Küm. Bé. o. IV-76/95. A helyzet ismételt rosszabbra fordulásáról tu­ dósít a másik. “A lista érdekessége az, hogy Szalatnai Rezső, Peéry-Limbacher Bió (a Lim­ bacher Peéry családneve, a Bió pedig a becene­ ve volt - T.L. megj.) is rajta vannak” - olvashat­ juk ebben, majd a(z egyelőre ismeretlen) feladó arra kéri levele budapesti címzettjét, hogy te­ gyenek valamit, “mert olyan vádakat sóztak ránk, ami ellen nem tudunk védekezni, mert az sohasem volt bűn. A vádak: otthon magyarul beszélünk, magyar iskolába jártunk vagy járat­ juk gyermekeinket, magyar kulturális vagy sportegylet tagjai voltunk stb.” - Uo. 71. A memorandumot a korábbi pesti küldetéséből éppen csak megtérő Reimann Nónival küldik a magyar fővárosba, aki annak szövegét - Szalat­ nai lányának, Szalatnai Juditnak szóbeli közlé­ se szerint - emlékezetből megtanulta, majd Bu­ dapestre érve lediktálta az egykori jeles cseh­ szlovákiai magyar újságírónak, Vass László­ nak, s így mentek el az ugyancsak volt sarlós Jócsik Lajoshoz, a későbbi áttelepítési kor­ mánybiztoshoz, aki aztán a szóban forgó em­ lékiratot végleges formába öntötte. A memo­ randumban kiemelt hangsúllyal szerepel a már ismert panasz: ”Rettenetes, nemzeti létünket kockáztató egzisztenciális válságunkban nyíl­ tan és becsületesen meg kell mondanunk, hogy a cseh-szlovák-magyar egyezményt és a tár­ gyalásokat is sérelmeseknek kell minősítenünk (kiemelés tőlem - T.L. megj.), mert r ó l u n k - n é l k ü l ü n k döntöttek, kellő tá jé k o z ó d o ttsá g nélkül." (Kiemelések a memoandumban - T.L. megj.) Az áttelepítés MTAK Ms 4260/242. 72. Uo., 4260/243 73. Tóth László: “...tenni valamit igazságaink érde­ kében.” Peéry Rezső (ismeretlen) levele Fábry Zoltánhoz. Hét, 1991. január 14. 74. A memorandum keltezése körül felmerülő kér­ �désekről 1.: Tóth László. “Sohse tudott...”, i.m., Új Forrás, 23-24., ill. Párhuzamok... 200-201. 75. Fábry Zoltán: Üresjárat 1945-1948. Napló a jogfosztottság éveiből. Közreadja: Repiszky Tamás. Budapest-Bratislava 1991, 120-121. 76. Az általunk feltételezett időpont mellett szól végezetül Peéry egyik későbbi visszaemlékezé­ se is, melyben maga mondja, hogy 1946 tava­ szán már Budapesten van: “ 1946 tavaszán Bu­ dapesten dr. Révay István irányításával a pári­ zsi béketárgyalások magyar küldöttségének nemzetiségi szakértői számára bizonyító anya­ got állítottunk össze a Trianonban létesített ha­ tárok gazdasági, közigazgatási és nemzetségi ellentmondásairól...” - Peéry Rezső: Trianon negyven év távlatából. III. Miért lett “szo­ cialista béke” az imperializmus örökségéből? Magyar Híradó, 1960. szeptemer 3., 3. 77. L: Peéry Rezső levelét Szalatnai Rezsőhöz 1946-ból (keltezés nélkül). A levél Szalatnai Judit tulajdona. 78. Tóth László: “Sohse tudott...”, i.m., Új Forrás, 27-28., ill. Uő.: Párhuzamok..., 203-205. 79. Fábry Zoltán: Üresjárat..., 89. Hegedűs Morgan: Szappan Jani emlékére, 1982 (olaj) 289 �K ovács G yőző Ceruzasorok Győry Dezsőről (1992 tavaszán) “Minden ember életében vannak határfák. Életének fordulóira emlékeztető vagy korszakait elhatároló, nagy lombú fák az élet útján, a bölcső és sír között... Életem kanyargós ösvénye megjárt sok ormot, süllyedt sok szakadékos mélybe, irányát ki-kilendítették történelmi szélviharok, de most - a határfákról látom - a főirányt betartottam: és ez az irány a fény kikötője. Az út célja és csúcsa: ahol az alkotó beleolvadhat népébe és eloszolhat benne jószagú, termékenyítő páraként, mint napos csúcson a felleg. S az én örökzöld határfáim mind egy szálig virágosak. Versek virulnak rajtuk...” - alig jellemezhetnék igazabban és tömörebben Győry Dezső életútját és költészetének célkitűzéseit, költői magatartásának lényegét, költészetének eredményeit, miként maga a k ö l t ő tette, 1960-ban, “a regényes visszaemlékezések­ ben”, A nagy érettségiben. Vagyis: p r ó z a i m ű b e n bizonyítja, hogy ő, G y ő r y D e z s ő igazából k ö l t ő volt. . 1 Győry Dezső az emberi hang és a zengő Dunatáj költője lett és annak poétája is ma­ radt; a “másult” magyarok, az újarcú magya­ rok erkölcsi világrendjének hívő hirdetője. Csak az elmúlt félévszázad, csak ez a táj, Kö­ zép- és Kelet-Európa az igazi megmondhatója annak: mit jelent, mit is jelenthetett az emberi hang, vagy a zengő Dunatáj költőjének elkö­ telező tisztét vállalni. - “A legválságosabb életkorban löktek bennünket a világtörténe­ lem mélyvizébe, annak is egyik legpiszkosabb örvényébe. Csoda, hogy nem egész nemzedé­ kem pusztult bele, s nem mind lett megcsö­ mörlött, züllött csaló, vagy selyemfiú egyéni életében és politikai életében... - folytatja Győry Dezső a visszaemlékezéseket - Voltak - és nem is kevesen -, akik az örvény fenekén 290 sem vesztették el maradék hitüket a magyar­ ság az élet és az emberiség értelmében. Akik messzebb nézve átvészelték a szemellenzős csődöt: hittek egy új társadalomban, és odaáll­ tak az új életet ígérő forradalom: a hazaszere­ tet, a világszabadság és a népért folytatott iga­ zi humanista küzdelem oldalára...” Emil Boleslav Lukác nagyon találóan és tömören fogalmazta meg e nemzedék fájdal­ mas útját: “Egy »feláldozott« generáció tagjai vagyunk, költői krédónk, célkitűzéseink, esz­ ménk, emberi magatatásunk azonos. Kölőtár­ saim és barátaim ők: Győry Dezső és Vozári Dezső...” Mintha azt az Ady-sorokat élte volna e nemzedék, válságos történelmi periódusban, szirtekre lökve, éles sziklakövekre taszítva; úgyis megfogalmazhatjuk - árván és mosto­ �hán ... “Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap/ Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,/ Új harcok, új szemek kacagnak az égre/ Új szelek nyögetik az ős magyar fákat,/ Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat/ ... Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,/ Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe men­ tek/ ... Vagy lesz új értelmük a magyar igék­ nek/ Vagy marad a régiben a bús magyar élet 2 . Amikor “háborúból visszabukottan”, zúgó fejjel, szédülten tekintett szét a leendő magyar költő - a semmibe, hol volt még az a Győry Dezső, akire majdan, egy évtized múltán Mó­ ricz Zsigmond hívja majd fel a figyelmet, mint Ady kisebbségi költő-örökösére?! Ez volt a kezdet, így kellett indulni a jövő messzi, isme­ retlen útjaira. Új életet kellett megalapozni: a semmiből, új irodalmat, új szervezeteket, új költészetet kellett létrehozni és kialakítani. Újszerűen kellett látni a világot. Erre az újszerűségre irányítja a figyelmet Fábry Zoltán - Győry Dezső Zengő Dunatáj című kötetének előszavában - 1957-ben. Ami­ kor arról ír, hogy “az első világháború után. beidegzett életformákból kicsöppenve, új kö­ rülmények közé kerülve, ütődötten és sértő­ dötten, tanácstalanul topogó és helyünket nem találó magyarok lettünk: számkivetttek, de új érintkező pontok, veszélyben, de haszonnal élők. Új hangokra fülelhettünk és lemérhettük eddig volt igéinket. Léghuzatban álltunk, átes­ tünk gyerekbetegségeken, de végülis megáll­ tunk férfi talpakon. A régiek veszélyt szimatol­ tak bennünk, de mi haszonra készülődtünk. Az újság egyenetlensége, izgalma hatott ben­ nünk, hol dajkáltuk, hol riogattuk, hol meg áldottuk és átkoztuk másságunkat, másultsá­ gunkat. Európa volt a hazánk, szegénynemzet a szerelmünk, szocializmus a törvényünk, de­ mokrácia a mértékünk és emberség a magyar­ ságunk. A szlovákiai magyar szellemiség va­ rázsszava és valósága forrásvize és elcsépelt frázisa, igazolása és elmarasztalója így lett a vox humana...” Nem összebeszélve, mintha ezt visszhan­ gozná a korábbi évtizedekből Győry Dezső (A Dunatáj lelkében): “»Civis europaeensis sum«, sziporkáz (a magyar tejút üstökös pora: új Eu­ rópáért...” - Győry Dezső költővé formálódá­ sának - történelmileg visszapillantó - pontos és hű jellemzői e sorok (Fábryéi is, Győryéi is). Fábry mértéket állapított meg: Győry De­ zső e mércét megütötte, a követelményeknek, amelyeket a kor támasztott - eleget tett. 3. Győry Dezső eleget tett a kor követelmé­ nyeinek. Különben a fiatalabb kortárs, az újar­ cú magyarok egyike, Dobossy László Az élő válaszol (1964-ben) című kötet előszavában nem írhatta volna le azt, ami szinte mottóként kínálkozik. Azt, hogy “vannak költők, akik mellett vagy akikkel szemben elfogultak va­ gyunk. Művük elemei összefonódnak életünk­ kel, nevük hallatára verssorok zsongnak fel emlékezetünkben; a sorokat mondtuk, amikor nyugtalan vággyal az életbe lépünk vagy ami­ kor lázongva fordultunk el ifjúságunk meste­ reitől, hogy másutt keressünk táplálókat sóvár szellemünknek. Akkor szerettük őket, amikor húszévesek voltunk, s akkor viaskodtunk ve­ lük. amikor értelmet kívántunk adni életünk­ nek...” 4. Alig tekinthető véletlennek, hogy Fábry Zoltán - idézett (1957) bevezetőjében - a köl­ tő, a lírikus Győry Dezsőre irányítja a figyel­ met. “Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt...” Győry Dezsőben j ogosan támadt fel az 291 �palócföld 92/3 igény arra, hogy lírikusként ismerje meg az irdodalmat kedvelő közvélemény; miként egykor, az újarcú magyarok korszakában. Mi­ vel ezt tudjuk, arra törekszünk, hogy ez kerül­ jön előtérbe... Nem sorolhatjuk az összes Győry-verskötetet; csak az 1957 utániakra hívjuk fel a figyelmet. Tehát: Zengő Dunatáj (1957); Az élő válaszol (1964); Emberi hang (1970); Férfiének (1974); Kiáltó szó (1983) az utolsó kivételével, mely Pozsonyban jelent meg, a Madách Kiadónál - a többi mind buda­ pesti megjelenésű kötet. 5. Győry Dezső hittel, meggyőződéssel írta le költői krédóját; szépnek és egésznek, teljes­ nek akarta látni az életet; a mélypontról is mindig meg akarta látni a csúcsokat, ahová az Embernek és a költőnek fel kell érnie. Bölcsen figyelte az életet, és nem csekély megnyug­ vást is adhatott a költőnek: nem élt hiába, a küzdelemnek - végső fokon - volt értelme. Tudta, merte, akarta vállalni, mit a sorsa, a kor, a történelem - itt: Közép-Kelet-Európá­ ban - reá bízott: vállalni híd-s z erepet nemze­ tek és népek között. “ - induljunk! ... És átadni szép helyünket a jövőnek, Dunatájnak, Világnak! ... Tiszta helyet az utánunk-jövőknek!" Ez is költői és emberi hitvallás volt. Amikor már nehezen mozdulhatott budai lakásából, amikor a légszomj egyre fullasz­ tóbb lett számára - búcsúzott (már évekkel korábban) a Szűkebb pátriától, a “szülőváros­ tól”, Rimaszombattól: “A halál pitvarából visszajutván fuldokolva tán, utószor köszöntlek születáj. Rima, Gömör és a Tátrák, s barátaim: pár vén társ! És sok ifjú!” A búcsúzás és a híd-s zerep (még ekkor is töretlen!) vállalásának együttese nyújtja a kor­ társak számára, ma is - 1992 elején - a Győry 292 Dezső-i-életmű értelmét; példája nem csekély erőt ad az utána érkezőknek. Hűségben, türe­ lemben, kitartásban, erőben, hitben, akarás­ ban. Ezért példa ő, Győry Dezső, az egykori szlovákiai magyar költő, Fábry Zoltán iker­ csillag-párja a Tejút, a halhatatlanság égi szfé­ ráiban - ugyanakkor itt, a Földön is! Hazugság, egyszerűen nem igaz, hogy Győry Dezső holmi költő manír-ból, valami­ féle Ady-utánzásból vállalta a magyar poéta híd-szerepét. A cáfolatot Ő nyújtja - az 1930as évek vége felé, akkor, amikor Csehszlová­ kia (az I. Köztársaság) felett kezdtek gyüle­ kezni a vésztjósló fellegek (a fasizmus). Tehát ő, Győry Dezső - ez megfellebbezhetetlen tény - akkor írta: “Én minden népet féltek attól.” Mit alább idézünk, mi nyomatékosítjuk: “mindnek kívánom, amit egynek, hiszen közös a nyeremény, én minden népet féltek attól, amitől féltem az enyém" Ehhez további adalék. 1972. október 8-án, a Kossuth Rádióban egy visszapillantó emlé­ kezés hangzott el Győry Dezsőtől. Fáradtan, rekedten, szaggatottan mondta (de mondta!) a vallomást. E sorok írója - akkor - éppen Ri­ maszombat közelében (tehát szlovákiai olda­ lon) hallgatta a megdöbbentő vallomást. Íme részleteiben -: “...Szeretettel gondolok 25 éves koromra, amikor már megvallottam a Kisebb­ ségi Géniusz igéit: hacolni a népért minden testi és lelki kifosztás ellen... Jó, melengető érzés, hogy Gombaszögön résztvettem a Sarló megalakulásában, majd barátságot kötötem a Dunatáji hídverés szellemében a legjelesebb szlovák költőkkel s már jóval a náci-fasiszta világháború előtt nem úsztam a közhangulat­ tal, nem a fasiszta Berlin-Róma tengely bódu­ latába szédültem, hanem a demokráciával fogtam kezet. S amikor Prágát éltettem, Buda­ pestért és a magyar népért is izgultam...” Megcáfolhatatlan tények! S mégis voltak - nem ünneprontásként írom le - , akik mind­ ezt - így vagy úgy, durvábban vagy “finomab­ �ban” - egyszerűen kétségbe vonták, vagy dik­ tatórikusan annullálták. Ez a történelmi igaz­ ság. Ez volt! Ami e vallomásban igazán szemet szúrt, az ma kijelentés, megfogalmazás (ne felejsük: 1972 őszét írtuk!), melyet, csattanóként, a vé­ gére hagyott - nagyon okosan - Győry Dezső; hogy ti.: “...nem minden politika művészet, de minden igaz művészet egyben jó politika...” A dogmatizmusba belegyöpösödött, s pláne nacionalista fejek - ezt végképp nem tudták megemészteni. Nem is felejtették el, hosszú időn át mindezt Győry Dezsőnek! 6 . A “szülőváros” Rimaszombat és - a buda­ pesti Farkasréti-temető között húzódik egy ív, és ezen az íven átsugárzik Győry Dezső élet­ műve; költészetének egésze. Ez mindig ve­ lünk marad. Velünk marad utolsó verse is, melyet “Bu­ da, 1973. november” dátummal írt. A címe; Verses távirat - magam helyett. Ez is számve­ tés, ez is vallomás. De külön “története” van. Ez pedig a következő (így is jelent meg az Irodalmi Szemle, 1974. 6. számában); e sorok íróját - sajátos módon - önmagát is idéznie kell. - “ 1973 novemberében tartotta meg a CSEMADOK kassai óvárosi szervezete a ré­ gen tervezett Győry Dezső-estet. Az estnek illetve az alább következő vers keletkezésé­ nek, megírásának - egyik fontos előzménye: Nagyidai Ernő (kassai ügyvéd, egykori Sarlós - K.Gy.) telefonon felhívta Győry Dezsőt és megkérte őt, hogy ha tud. utazzon fel Kassára, és vegyen részt a költői esten. Az író egészségi állapota azonban nem engedte meg a hosszú utat, s annyit ígért: verset küld »maga helyett« Így, ilyen előzmények után került sor utolsó versének, a Verses távirat - magam helyettnek megírására...” - A verset azután, termé­ szetesen a kellő tájékoztatás után - felolvasták Kassán. Ismét nem ünneprontók kívánunk lenni, de szóvá kell tennünk: kissé furcsának találjuk, hogy az 1983-ban, Pozsonyban megjelent Ki­ áltó szó sajtó alá rendezője ezt a verset nem vette fel a kötetbe, holott neki, mint aki ott él, az Irodalmi Szemléből ismernie kellett volna e költemény létezését. A vers - hiányzik a Kiáltó szóból; e hiány okát - több mint sejt­ jük. De ennek története nem tartozik a nyilvá­ nosság elé. Nem is méltó Győry Dezsőhöz. Vele kapcsolatban pedig “méltatlan játékok­ ba” nem megyünk bele. Talán egyszer lehetőség nyílik arra, hogy a Palócföld hasábjain is megjelenjen e vers (ta­ lán egy közös salgótarjáni-rimaszombati est keretében el is hangozhat). Egy fáradt, ma már tudjuk, halálától negyedév választotta el, tehát egy fáradt költő utolsó vallomása e költe­ mény; magában hordva a költői gyengeséget is, de az emberi akaratot is. Győry Dezsőnek - ma is, ezen tavaszon is­ főhajtással tartozunk! 293 �palócföld 92/3 H uszár Sándor Naplólapok III. Színház az egész világ 1982. január 12. kedd Valamikor, riporterkedésem legelején, ha jól emlékszem, 1950-ben - istenem, be rég volt! - a zsilvölgyi bányákat is végigboldog­ talankodtam. Beöltöztem bányásznak talpig Davy-lámpába, sisakba, csizmába, s egy élbri­ gád nyomába szegődve leszálltam a mélybe. Riportot, egyéb írást akkorról nem őrzök. Ak­ kor még nagyobb volt a valóságmegismerő lelkesedésem, mint az íráskészségem. Bár ala­ pos a gyanúm, hogy inkább a kötelességérzet tengett túl bennem, mert a riporterség mint színészi feladat mindig távol állt tőlem. Egy emléket mégis hoztam magammal ab­ ból az időből. Egy emléket, amely azóta is nő bennem, és már réges-rég jelképpé magaszto­ sodott. Egy úgynevezett előhajtó bányászcso­ port munkáját figyeltem jó ideig. Ez készítette elő a szénbányászcsapat számára a munkahe­ lyet, tárta fel a szénfalat, csinált neki ideigle­ nes ácsolatokat. Azért ideigleneset, és nem vasbetonból valót, mint a főtárnákban, mert miután a szenet kitermelték, erre a járatra már nem lesz szükség. Így, a szenet kitermelő cso­ port mellett őgyelegvén, figyeltem fel egy do­ logra: ahogy a csapat haladt előre a szénben, háta mögött omlott be a járat. Ilyenkor a bá­ nyász “lopott” egy-egy gerendát, vagyis az omladék alól kihúzta az ácsolat némely ele­ mét, amit aztán a “sicht” végén, fejszéjét be­ leütve, vagy csak úgy egyszerűen a vállára 294 véve, magával hozott a felszínre. Ma már biztosan más a kitermelés tchniká­ ja. A fenti kép: az előhaladás a sziklában a sokszor elég vékony szénrétegért, a hátunk mögött omló heggyel és az enyészet elől ello­ pott fadarabbal mégis érvényes kép. Érvé­ nyes, mert erősen hasonlít az örök emberi küz­ delemhez. Talán épp ez az emlékkép tette, hogy min­ den előző nyilatkozat és fogadkozás nélkül naplómnak ezen új fejezetébe belekezdtem. A kép igazi értelmének megértése tette minden­ képpen. Annak felismerése, hogy hátunk mö­ gött omlik a tárna. A föld elnyeli lábunk, ke­ zünk, hitünk nyomát. Ma már azt is bizo­ nyítani kell, hogy valóban hittünk valamiben. Sőt védekeznünk is kell, hogy miért hittünk egyáltalán valamiben. Hinni a gondolat mai bajnokai szerint, gyengeség. A tudás az erény! A tudás? De hát tudni mi menetelni tudtunk, bújni meg kenyeret kérni. Hinni azt jelentette számunkra, hogy szabadok leszünk. Emberek. Hisz az elején - tulajdonképpen magunkban hittünk. Fel se merülhetett a kérdés, hogy a “mi”, amiben hinni akartunk, nem azonos az “én”-ek összességével. Hogy hit és lehetőség kölcsönösen nem menti ki egymást. Mi a te­ endő ilyen helyzetben? Egy-egy ácsolat-elem szükséges, amire rá lehet mutatni. Egy-egy gerenda a valamikori építményből. Egy-egy perc a múló időből, ami nélkül - mi tudjuk �csak - a kor nem teljes. Pontosabban, nem is csak a korról van szó, hisz a kor hivatalos megnevezés szerint is átmeneti volt. Mi, em­ berek, mi nem voltunk átmenetiek! Pontosab­ ban, hogy emberségünket nem viszonylagosí­ tották a leszűkített lehetőségek. És ahogy erre ráébredtem, arra is ráesz­ méltem, hogy az én pályám a sorsom. Azzá teszi az idő is, amiben társadalmi szinten gon­ dolkozni kezdtem. Az idő, amely az emberi­ ség életében egy sajátos pillanat volt. A törté­ nelem legvéresebb háborúja is elegendő, hogy azzá tette légyen. Olyan pillanat, amilyen nincs több, de ami nélkül a többiek mássága sem érthető. Sorsom az idő, amibe születtem s ami szült. Emlékeket írok tehát. Nem önéletrajzot, nem regényt, nem emlékiratot. Felveszek egyegy emléket, a vállamra vetem s kiballagok vele a felszínre. És azt mondom: íme... 1960. február 20. szombat Ebben a reggeli kávé utáni csendben ren­ geteg minden jut eszembe. És épp ez akadá­ lyoz meg abban, hogy az eltelt időről leltárt készítsek. Olyan döntően lényeges kérdésről, mint a Harag Gyuri gesztusa nem tettem ed­ dig említést! Hát akkor a többiről, miért szól­ nék? Gyuri is, aki ugye a mostmár szatmári eredetileg nagybányai - Magyar Színház igaz­ gató főrendezője, amikor meghallotta, hogy kineveztek igazgatónak Kolozsvárra, vonatra ült és megkeresett. És mint egy tanár a diák­ nak lediktálta a tudni- és tennivalókat. Ha nem is tőle tudtam meg, neki hittem el például, hogy a kolozsvári színház a romániai magyar kulturélet egy sajátos kérdése. Sőt gondja. Hogy ez egy akadémiai város nemzeti színhá­ zának tudja magát, annak megfelelő játékstí­ lussal és értékrenddel. Ezért aztán a többi színház - főleg a dinamikusak, a fejlődők, mint az említett szatmári, vagy a vezető szere­ pet magának vindikáló, Tompa Miklós vezette, es jobbára a kolozsvári színház vezetőinek ba­ lekségén nagyranőtt marosvásárhelyi Székely Színház - lenézi. A többiek csak írígylik, mert Erdély fővárosában fungál. Talán a nagyvára­ diak fölénye indokolt még némileg, mert, hogy ők olyasmit tudnak, amit itt nem: operet­ tet. Ez az ő nagy számuk. A realista darabok­ kal turnézó társulatok bosszúságára, mert ezt én is átéltem - a legdrámaibb darabok közepén egyszerűen kiürül Váradon a nézőtér. Azt mondják az emberek: én szórakozni jövök színházba, nekem bajom otthon is van! Emlékszem, 1959 őszén reggeltől éjfélig ültünk benn az igazgatói irodában Haraggal. Mikor a titkárnő munkaideje lejárt elküldtük ennivalóért. Mondom, mint a leckét az iskolá­ soknak úgy diktálta le, hogy mi a teendőm. Persze az első számú napiparancsa a rendezés volt. Erős rendező egyéniségek kellenek, mert ez a társulat megveti a rendezőt. Lenézi. Le­ becsüli. Szabó Ernő esetét mondotta el - most jut eszembe - példaképpen. Úgy tudom, hogy Tamás Gáspár, az elődöm hívta meg. Szabó Ernő Marosvásárhelyen volt főszínész, főren­ dező, főiskolai tanár, meg minden. Rendezni hívták Kolozsvárra. Meg is jött, el is kezdte a munkát és hosszas viszontagságok után elju­ tott az első díszletpróbáig. Beállíttatta a dísz­ letet sok veszekedés sőt botrány árán és vilá­ gosítani is megpróbált. - Kérem a díszletmestert! - szólt fel a színpadra. A mester kijött. - Uram - mondotta Ernő -, lesz szíves azt a jobb egyes falat egy méterrel hátrább tolni. - Jaj, főrendező úr, hát azt nem lehet! - Miért? - csodálkozott Szabó Ernő. - Nem lehet főrendező úr - mondotta a mester és hosszas magyarázatba kezdett, amit persze Ernő félig sem hallgatott végig. - Akkor jöjjön ki a világosító - mondotta, mert arra számított, hogy majd a világosítóval valahogy megoldja a problémát. Ki is jött Lamos Pista. Bűbájos vagány. 295 �palócföld 92/3 - Pistuka! - mondotta akkor Szabó tanár úr - a bal egyes toronyból kérnék ide egy diffúz sárgás fényt. Érti? - Értem főrendező úr! - felelte lelkesen Pistuka. - Hát akkor rajta! - Csakhogy azt nem lehet főrendező úr kérem, mert a bal egyes éppen zárlatos. - Értem - bólintott Ernő - akkor jöjjön ide a műszaki felügyelő. - Ebben az órában? Hogy is tetszik ilyes­ mit kérni - válaszolta ezúttal az ügyelő, hisz a műszaki főnök ilyenkor nincs benn... - Tehát nem lehet? - Hát nem... - Jól van - mondotta Szabó Ernő - akkor szóljon hogy hozzák be a kabátomat. - El tetszik menni? - csodálkozott az ügye­ lő. - Hova tetszik menni ebben az órában? - Keresek egy színházat - válaszolta Sza­ bó Ernő. - Miért, hát ez nem színház? - kérdezte valaki. - Ez? Ez egy sajátos intézmény. Úgy hív­ ják: Nemlehetszínház. És elment. Vissza se jött. 1960. február 21. vasárnap Valahol azt olvastam, hogy a töprengés a cselekvés halála. Nohát magam azt tapasz­ taltam, hogy a bölcsesség megfordítva is igaz: a cselekvés a töprengés halála. Példa erre a naplóm, amit nem vezetek rendszeresen, mert cselekvésre vagyok ítélve. Pedig volna mit feljegyezni és nem is minden tanulság nélküliek a naplóból kimaradó, és, tehát kommentár nélkül hagyott események. Íme egy példa a sok közül: félretettem a Kolozsvárott megjelenő Utunk január 29-i 4. számát, Jánosházy György ír benne kritikát Kállay István Kötéltánc című színművének bemutatójáról. Azt írja többek között, hogy Rappaport Ottónak, a darab rendezőjének si­ 296 került együttessé összekovácsolni az előadás szereplőit és hozzátette: régóta nem láttunk effélét a kolozsvári magyar színpadon! Na persze bárki azt mondhatja, hogy nem olyan világrengető esemény az, ha egy szín­ ház egyik produkcióját ilyen szavakkal illetik. Akkor sem, ha a dicsérő szavak egy sokáig és sokat szidott társulat egyik produkciójáról mondanak véleményt. Igaz. És épp itt érzem magam hibásnak, amiért nem széljegyzetelem az efféle eseményeket. Ugyanis itt ez sokkal nagyobb poén, mint amilyennek első hallásra éreznénk. Emlékszem ugyanis, hogy tavaly, amikor kineveztek igazgatónak - hallottam összegyűltek az ősmagyarok a Kossuth Lajos utca és a Mátyás tér sarkán lévő Sirály cuk­ rászdában. Hallottátok? - kérdezte egyik Ár­ pádházi a másiktól - egy Huszár nevezetű be­ csületes magyar gyerek lett az igazgató a Ma­ gyar Színházban. Volt aki hallotta, olyan is, aki nem, de az esemény meg lett ünnepelve. Ott ugyanis snapszot is mérnek. Történt pedig, hogy a krónikus rendezőhi­ ánnyal küzdő színházba kinevezésem más­ napján alkalmaztam egy illetőt. Rappaport Ot­ tónak hívták. Nem sokkal azelőtt bocsájtották el a marosvásárhelyi Székely Színháztól. És ennek a híre is elterjedt a városban, mint min­ den, ami a színházban és környékén történt. És újra összegyűltek a vereckeiek, és újra akadt egy lelkes ember, aki megkérdezte: hal­ lottátok, a karakán, Huszár nevezetű székely gyerek lett az igazgató... De végig se mond­ hatta, leintették: marhaság Hirsch volt! Kíváncsi volnék, ezúttal mit mondanak magyariék a sajtóvisszhang láttán? Mert biz­ tos, hogy mondanak valamit. Nem olyasmit, ami engem igazol. És az is több mint valószí­ nű, hogy az ő véleményük terjed el a nemzeti önérzetében sokszor sértett nemzetiség sorai­ ban. �A Kötéltáncról eszembe jutott még valami, aminek szintén nagyobb a jelentősége, mint az anekdótikus poénja. A vizionálási főpróbán - ahogy szokás - a nézőtéren elől ül az igazgató, a rendezővel és a főrendezővel, mögötte pedig a tárak vezetői: a díszletmester, a varroda vezetője, a színpadi műszaki vezető és így tovább, ott ült tehát Molnár Gizi néni is, ő a főkellékes. Úgy lett főnök, hogy eredetileg az övé volt a kelléktár és alvállalkozóként működött Janovics Jenő hajdani színházában. A háború után azonban a kelléktárat a színházzal együtt államosították, így maradt Gizi a főnök. Ám maszek külön­ állását megőrizte. Ő - valahogy - nem állt be a sorba. Nem szokta meg. Ezúttal is - a hátam mögött ülvén a főpróbán - a darab végeztével megütögette a vállamat. - Direktor úr - mondotta mosolyogva tudja mi a különbség a mai színház és a hajda­ ni között? Mondtam, hogy: nem tudom, és biztatóan mosolyogtam rá. - Nahát akkor én megmondom magának folytatta Gizi. - Régen egy-egy előadás után a férfiak szaladtak hevületüket levezetni a kup­ lerájba. Ma hazamennek, lefeküsznek és gon­ dosan hátat fordítanak a feleségüknek. Van ebben valami igazság, akkor is, ha nem pont a Költéltánc bemutatója után kíván­ kozik ki az emberből. 1960. április 29. péntek Az idén ez a harmadik olyan temetés, ame­ lyen búcsúztatóként veszek részt. Február ele­ jén Delly Ferencet temettem el. Nem sokkal a halál beállta után hívott fel a felesége. Azon­ nal felszaladtam az Erzsébet (ma Racovita) úti lakásba kondoleálni. Az asszony román, a ko­ lozsvári bábszínházban dolgozik. Delly a haj­ dani pesti filmsztár a háború után egy darabig főrendező a kolozsvári Magyar Színházban. Aztán Kovács Gyurival, Andrási Marcival, Szabó Ernővel a marosvásárhelyi Székely Színház erőssége. Jelenleg már nyugdíjas volt. Rokkant nyugdíjas, hisz 1903-ban szüle­ tett Szegeden, nem volt még öregségi nyugdíj­ ra jogosult. Nem sokkal utána mesteremet az író. Asz­ talos Istvánt búcsúztattam. Erről az esemény­ ről egy csúnya emléket őrzök azóta is. A gyá­ szolók között jelenlévő Zete Juliska, nagyné­ ném mesélte utólag. Épp a sírnál szónokoltam, amikor megszólalt mellette egy úrinő. Látja ezt az embert? - kérdezte a mellette álló nőtől. - Most hagyta el a feleségét és három gyere­ két és elvette a magyar Opera prímbalerináját, Lukács Máriát. Én különben előre láttam a dolgot - folytatta a jól informált hölgy ugyanis állandóan karonfogva járt az utcán a prímbalerinával. Irmának, a feleségemnek mondotta el né­ ném a mesét nevetve. És Irma így adta tovább nekem: egy nyelvtani hibán múlott, hogy nem hittem az ellenzéknek. Ugyanis ha azt mondja, hogy látott téged karonfogva Mariká­ val, akár el is gondolkozhatom a dolgon. De állandóan te csak velem jársz karonfogva az utcán. Nahát ilyesmik is vannak. Fekete Mihály temetéséről, mivel ez szá­ momra időben a legközelebbi, hosszabban kell írnom. Egy bizonyos szellemiségről kell megemlékeznem, amivel sorsom általa össze­ hozott. A név nem fontos, egyetemi tanár, párttag és keresztény. Ennek az elvtársnak je­ lentettem be - hisz a feleség Felszeghi Mária, a társulat tagja helyett ő jelentkezett hogy Miska bácsit a színház saját halottjának tekinti és miként az ilyen esetben természetes, a te­ metés minden költségét magára vállalja. Képviselő átlépett a jelentéktelen tételen, s az ilyenkor járó pénzsegély felől kezdett ér­ deklődni. Próbáltam magyarázni, hogy az el­ húnyt “saját halott”-á lépvén elő elvesztette egyéb pénzügyi jogait. Hogy az említett se­ gély nem vigaszdíj, hanem a temetési költsé­ 297 �palócföld 92/3 gekre adatik. Ám a jogutódok állítólagos szó­ szólóját ez távolról sem nyugtatta meg, ellen­ kezőleg, bejelentette, hogy az ügyfelei bizo­ nyosan készséggel lemondanak az előcsar­ nokban való ravatalozásról a pénzsegély elle­ nében. Látván, hogy a gyászeset kezd finánciális kérdéssé válni, behívattam a színház pénzügyi embereit, hogy a további tárgyalások során mindkét fél megelégedésére intézzék el az ügyet. A temetés ezután rendben zajlott le, bár volt egy olyan jelenete is, amit szívesen meg­ spóroltam volna. Szokás szerint a gyászmenet élén, rögtön a koszorút vivők után mi lépeget­ tünk, a színjátszás hivatalosai: Kovács György, a Nép művésze, Tompa Miklós, a Marosvásárhelyi Székely Színház igazgatója, Szabó Lajos, a Színművészeti Főiskola akkori rektora, meg jómagam alkottuk az első sort. Csendesen és decensen beszélgetve haladtunk az Egyetem utcán, és a Petőfi utcában magától értetődően kanyarodtunk el, mint mindig, bal­ ra, a Házsongárdi köztemető főkapujához. Hanem egyszer csak furcsa dologra lettünk figyelmesek: a gyászkocsi nem balra jött a Petőfi ucában, hanem jobbra, hogy majd a hajdani Majális utcán, a mai Köztársaság út­ ján haladjon tovább, az utca végében lévő zsi­ dó temetőbe. Kissé szégyenkezve fordultunk meg és zárkóztunk fel a menet végére. Kovács Gyuri mellett mentem, aki mellesleg a Fekete Mi­ hállyal azonos vallásban született, s aki most sápadt volt a felháborodástól. És nem valami hízelgően nyilatkozott a jogutódok említett szószólójáról. Aztán pedig - miután közülünk egyedül őt nem lehetett e kérdésben félreérte­ ni - így foglalta össze az eseményeket: - Eddig kísértük Fekete Mihályt, most Schwartz Miskát kísérjük tovább. Hát persze ez egy felesleges dolog volt. mert Miska bácsitól mi sem állt távolabb az effélénél. Ő magyar színész volt. és sohasem 298 akart más lenni. A közönség is tudta ezt felőle. Mert hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára a hajdani vándorszínészt és direktort, s én bol­ dog voltam, hogy ha színházat vezetni nem is, temetni már európai szinten tudok. Csakhogy ez az örömöm is korainak bizo­ nyult, mert másnap visszajött a jogutódok em­ lített képviselője és bejelentette, hogy vissza­ hozta a koporsót. - Hogyhogy visszahozta!? - kérdeztem, mert hirtelen nem értettem a dolgot. A képviselő azonban türelmes ember volt, elmagyarázta, hogy mint láthattuk, szegény Miska bácsi az izraelita vallásban boldogult meg, amely vallás a gyalulatlan deszkakopor­ sóhoz köti magát temetés esetén, éppen ezért utaljuk ki a koporsó árát tüstént, mert ma még rengeteg dolga van a városban. A meglepetéstől fulladozva még megkér­ deztem, hogy én mit csináljak a koporsóval, de a képviselőt ez nem érdekelte, nem avatko­ zott a színház belügyeibe, annyi engedményt azonban tett, hogy a koporsó értékesítésére időt hagyott. Mit volt mit tenni, behívattam a színház egyik ügyes emberét, s kiadtam a parancsot: a díszkoporsót azonnal bocsássa árúba. Így aztán másnap a klinikák személyzete igen furcsa dologra lett figyelmes: jól öltözött fiatalember járta a folyosókat, s ahol aggódó hozzátartozókat talált, meleg hangon közölte: - Príma tölgyfakoporsóm van... alkalmi vétel. És amilyen mázlija volt, megúszta verés nélkül. 1960. április 30. szombat Nemrégen levelet kaptam Gödri Endrétől a barátosi paptól. Immár a kisebbik fia ügyé­ ben kéri a segítségemet. A nagyobbikat, Ist­ vánt nem akarták felvenni a kolozsvári műe­ gyetem gépészmérnöki karára, bár kitűnő eredménnyel felvételizett, ámde az apukája �ideológiailag nem jár helyes utakon, pap. Ek­ kor léptem közbe én. Levelet írtam, személye­ set az egyetem káderesének (személyzetis). Elmondtam benne ki vagyok, mi vagyok. És azt is, hogy én személyesen, mint a rendszer neveltje nem értek egyet az efféle diszkrimi­ nációval. Amiért az apja pap, azért a fiú lehet zseniális gépészmérnök. Ismerek én a Köz­ ponti Bizottságban is pap gyereket. (Pl. az író Kovács György!) Azt is kilátásba helyeztem, hogy ha Istvánt nem veszik fel, akkor a párt Központi Bizottságához fordulok. Hát - fur­ csa - felvették. Erre jött a napokban az alábbi levél, most már Miklósért könyörög, a kiseb­ bik, középiskolás fiáért. “Kedves Sanyi! Nagyon megalázóan érzem magam, akár­ csak az a néger férfi, akinek a képét egy ma­ rosvásárhelyi kiállításon láttam. Ez volt a cí­ me a képnek: Én is ember vagyok... Ha sor kerül arra, hogy a középiskolából miként a közösségből is ki kell zárni, és sok társával együtt iparra kell adnom a fiamat, számíthatok-e (merjem azt írni: baráti?) segít­ ségedre? Mármint, hogy Miklósból több le­ gyen, mint bőrgyári munkás..." Azt is megírja, hogy Kézdivásárhelyen lát­ ta a kirakatban legújabb könyvemet, a Száma­ dás helyett címűt. Szegénykém fél, nehogy félreértsem a dolgot s ezt követően megjegyzi: “Nyereg csapkodás, hogy a lovacska értsen belőle.” Mármint én abból, hogy íme hízelgés­ sel keresi a kenyerét. Most talpalok az érdekében. Különben a barátságunk érdekesen ala­ kult. Nemrégen még az anyósánál laktam al­ bérletben. ott ismertem meg - de főleg ő is­ mert meg engem. Hiszen én úgy kívülről elég riasztóan nézhettem ki egy pap számára. Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen ugye - pártember is. Tehát én olyan voltam kívülről, mint azok, akik neki a kellemetlensé­ geket okozzák. Nos hát én nem is tudom meg­ mondani mivel nyertem el a bizalmát. Hiszen nekem nem voltak efféle céljaim! 1960. május 11. szerda Vaida Vaszi bácsi, a megyei elsőtitkár va­ lahogy kispekulálta, hogy a Magyar Színház a hajdani Nyári Színkör - előcsarnoka nagyon szűkös lévén változtatni kell a helyzeten. Sej­ telmem szerint ebben Elza, a felesége is köz­ reműködött, aki - iskolázott asszony, és akinek magyar műveltsége is van. Kovács György népművésszel például rendkívül bensőséges a viszonya. Nos elég annyi, hogy a megyei költ­ ségvetésből kaptunk egy nagyobb összeget a színház modernizálására. Ma tíz órakor már gyűlésezek az építőkkel. Persze van itt azért probléma is. A hivatalos személyek azt szeret­ nék, ha a színház frontja, látható része újulna meg. Én lemondanék az előcsarnokról, a mo­ dern külcsínyről, csak tennék rendbe a nézőtér akusztikáját. Az ugyanis nagyon rossz. A First Ladyt különben csak nemrégen is­ mertem meg személyesen. Az egyik előadás után férjestől feljött a színpadra gratulálni a színészeknek. Akkor hallottam magyarul be­ szélni. Meg is lepődtem. És azonnal szaladtam a Földes Lacihoz, aki nemcsak egyetemi tanár és kiváló kritikus, de származásához ragasz­ kodó, amellett dacosan kitartó zsidó ember is. Olyan, mint Ilja Ehrenburg, akiről olvastam, hogy egy párizsi látogatása alkalmával a szál­ lodai nyilvántartó könyvben a “nemzetisége” címszónál nem szovjet állampolgárnak írta be magát, mint minden más társa, hanem zsidó­ nak. Újságíróknak is feltűnt ez és meg is kér­ dezték, hogy miért tette. A felelete ennyi volt: hogy szovjet állampolgár vagyok, az termé­ szetes, de amíg antiszemitizmus van, addig zsidónak vallom magam. Nos ez a fajta önérzet feszül Földesben is. És ezt én nagyon szeretem benne. Ezért is szaladtam az Elza rejtéllyel azonnal hozzá, akihez mindig őszinte tudok lenni, s aki - úgy 299 �palócföld 92/3 érzem - szintén őszinte hozzám. - Laci! - kiáltottam fel ősnaivhoz illő lel­ kesedéssel - Vaidané, Elza asszony magyar? - Miből gondolod hogy az? - kérdezte. - Gyönyörűen beszél magyarul! - Te marha - válaszolta akkor legjobb barátom a rá jellemző közvetlenséggel annyira magyar, hogy egyenesen zsidó! 1960. július 17. vasárnap Hát lassan vége ennek az évadnak. Az én első évadomnak. Érdekes zárójelentést készí­ tettem a társulati ülésre. Nem tettem be a nap­ lóba, mert túlságosan belterjesnek érzem. El­ végre nekem befele - a színészek, a műszaki­ ak felé - kellett itt beszélnem, nem kifele. A nagyközönségnek szóló elemzés más, azt el­ végzi a kritika. A kritikus általánosít, tömegek számára von le a művészi eredményből embe­ ri tanulságokat. Én a művészi eredményt elemzem a praktikum oldaláról. A hatásme­ chanizmus szempontjából. Annyit azonban el kell mondanom, hogy alapvetően sikeres évadnak érzem. Persze probléma sok van. Olyan is, amit magamnak megoldandó jövőre hagyok. 1960. augusztus 14. szombat Ma felhívtam újra Harag Gyurit. Készül átszerződni - Kolozsvár helyett - Vásárhely­ re. Azt mondta - és belátom igaza van - ha ujjat húz Tompa Miklóssal, elintézi, hogy Szatmárról se engedjék el. Márpedig ő ott nem akar maradni. Sokat gondolkoztam ezen az ő menekü­ lésszerű távozásán. Hiszen a nagybányai és később Szatmárra költözött színház - azt mondhatni az ő műve. 1953-ban Kolozsváron rendező, főiskolai tanársegéd, amikor évfo­ lyamával a romantikus kommunizmus szökő­ árjának hátán új színházat alapít(!) Nagybá­ nyán, egy olyan helyen, ahol addig sosem volt 300 állandó színház. Mindenki csodálta őket! Né­ mely bemutatójukon megjelent az ország nem is csak magyar - értelmiségének a java. Magunkat ünnepeltük bennük. Új lehetősége­ inket. Álmainkat. Ilyen hamar felébred az em­ beriség évszázados álmaiból? Ilyen hirtelen? Bizony nem egy ember akadt, aki - míg Harag ide készült - szememre vetette, hogy le aka­ rom rombolni a szatmári mítoszt. Egyszer megkérdeztem Haragtól, akinek szintén sokan tesznek szemrehányásokat: Gyuri, hogy tudod otthagyni életed főmű­ vét...? A válasza megrendítő volt. És meggyőző is ugyanakkor. Azt mondotta: Ennyi tellett tő­ lem, érzem, hogy többet nem tudok adni. Nem tudok tovább mindenben a legokosabb, leg­ bölcsebb, a minden ember sorsáért egyedül felelős vezető lenni. Vegyék a fiúk kezükbe sorsuk irányítását. Ha valóban olyan tehetsé­ gesek, mint ezt valamennyien hisszük, szép sikerek állanak előttük. Kicsit többet kell dol­ gozniok. Én már hiába erőlködnék, ott tovább fejlődni nem tudok. Új helyzet kell, új környe­ zet, új arcok, új küzdelmes próbák. Ha igazol­ ni akarom én is azokat a jelzőket, amiket ti rám aggattatok az évek folyamán, akkor ne­ kem is meg kell újulnom. Ott már képtelen vagyok. Gyuri tehát megy Vásárhelyre. Lássuk mi lesz Taub Jánossal. 1960. augusztus 15. vasárnap Alig aludtam valamit az éjszaka. Mahol­ nap kezdődik az évad és még mindig nem végleges a jövő évad repertoárja. Már egy egész dosszié levelem gyűlt össze a kérdésről. Annak illusztrálására, hogy milyen osto­ baságokkal kell megküzdeni csak egyet emlí­ tek, egy darabot: a Piscator által színpadra alkalmazott Háború és békét. Rendesen felterjesztettem a többi darabbal együtt, még tavasszal. Legnagyobb döbbene­ �temre a minisztérium repertoár osztálya nem engedélyezte a műsorra tűzését. Íme egy levél, amelyet Emil Rimannak, a minisztérium repertoár-osztálya egyik beosz­ tott munkatársának írtam. “Tisztelt Riman elvtárs! Nagyon megdöbbentett a Tolsztoj-Piscator Háború és béke című darab visszautasítása. Több értelmiségi barátommal beszéltem az ügyről, akik valamennyien osztoztak megdöb­ benésemben. Kérem tehát elemezzék mélyeb­ ben a darabot és annak műsorra tűzésének ké­ rését. Megítélésem szerint egyetlen - magyar - külső referens véleménye nem dönthet eb­ ben a kérdésben. Annál inkább kérem ezt, hi­ szen köztudott, hogy a regény amerikai film­ változatát széltében-hosszában játsszák az or­ szágban, és sehol sem láttam, hogy a művel szemben olyan politikai követelményeket tá­ masztott volna bárki is, mint a Piscator-félével szemben Önök. Visszaküldöm tehát a darab egy példányát és ígérem, hogy ha esetleg részeket, mondato­ kat kell kihagyni a szövegből, akkor nem fo­ gok ellenkezni. Közlöm ugyanakkor, hogy az ügy fejlemé­ nyeiről Constanta Craciun miniszter elvtárs­ nőt is tájékoztattam." És ez nem üres fenyegetőzés. Íme az emlí­ tett, a miniszter asszonyhoz küldött levél. “Tisztelt Miniszter Elvtársnő! Kénytelen vagyok Önhöz fordulni egy olyan ügyben, a minisztérium egy olyan dön­ tése tárgyában, amivel semmiképpen nem tu­ dok megbékülni. Nemrégen Emil Riman elvtárs aláírásával levél érkezett nevemre, mely­ ben a minisztériumi repertoár-osztály értesít, hogy nem engedélyezi Tolsztoj Háború és bé­ ke című hallhatatlan művének Ervin Piscator által színpadra vitt szövegét. Miképpen megtudtam, a darabot egyetlen véleményezés alapján utasították el, ugyanis a műnek nincs román verziója és így nem tu­ dom román szakemberrel ellenőriztetni. A da­ rab ellen olyan politikai kifogásokat emelnek, amelyeket én képtelen vagyok komolyan ven­ ni. Azt írják például, hogy sem Piscator sem Tolsztoj nem mutat rá arra, hogy a háborút az imperialista politika okozza. Én úgy érzem, hogy efféle elvárásokat Tolsztojjal szemben mégsem támaszthatunk. Annál inkább meglep az ügy, hiszen mint Ön is tudja a regény ame­ rikai filmváltozatát az egész országban játsz­ szák. Tisztelt Miniszter Elvtársnő! Nyomatéko­ san kérem hasson oda, hogy a repertoár-osz­ tály alapos elemzésnek vesse alá a művet. Ha a minisztérium nem tudja lefordíttatni, kísé­ reljék meg a színmű német változatát megsze­ rezni. Kérem tehát teljesítse kérésemet és enge­ délyezze a művet, amely szerintem a követke­ ző évad egyik legnagyobb művészi sikere le­ het. Beleegyezek feltételes engedélyezésbe is, abba tehát, hogy a jászthatóságot miniszteriá­ lis bizottság döntse el az utolsó főpróbán. Végezetül kérem Önt, ne haragudjon, hogy ilyen aprónak tűnő, gyakorlati ügyekkel zavarom, de mint látja mást nem tehettem. Mély tisztelettel Huszár Sándor igazgató" Mellesleg a Tolsztoj-ügyről a dossziémban van még néhány levél, gondolom azonban, ez a kettő is elég. Hiszen a Tartományi Népta­ nácshoz és a Tartományi Pártbizottsághoz kül­ döttek ugyanezt ismétlik. 1960. augusztus 16. hétfő Azt kérdi ma Földes Laci, akinek a reper­ toár gondjaimat elmeséltem: - Te valóban nem tudod, hogy miért nem engedélyezik a Háború és békét? Hiszen nyil­ vánvaló az ügy: azért, mert Pesten játsszák és mert Tompa Miklós bemagyarázta nekik, hogy te Budapesthez igazodsz. Mondtam, hogy ezt nem tudom elhinni. 301 �palócföld 92/3 - Azt gondolod - kérdezte hogy azok a minisztériumi dörzsölt gyerekek különben vissza mertek volna utasítani egy Tolsztoj fel­ dolgozást? Ezen én is elgondolkoztam. - Tudod mit mondok?- folytatta Földes ezt nem Riman döntötte el, hanem nála sokkal nagyobb hatalom. Itt még az is benne van: jó ha két magyar verekszik. - Jó - békétlenkedtem - és te mit tettél volna a helyemben? Hagyod mentére a dol­ got? - Nézd: a kérdés nem egyszerű - mondotta nagyon tisztességesen Földes.- Mert lehet, hogy én is ugyanúgy járok el, mint te, hiszen az egész úgy felháborító, ahogy van. Mint gi­ bicnek persze nekem is van véleményem: ta­ lán nem kellett volna Constantával megfenye­ getni azt a kis vagányt, Rimant. - Hanem? - Lehet, hogy le kellett volna menned Bu­ karestbe, elvinni Rimant egy kocsmába, fizet­ ni neki egy jó ételt, italt, és így szólni hozzá: testvér tegyük ki a pisztolyt az asztalra. Mi a helyzet? Hát ezt a “Mitika-tempót” sehogy sem ve­ szi be a természetem. Bár tudom, hogy ez a mai garnitúra a kor­ rupcióban becsületes. 1960. augusztus 17. szerda A naplónak máris sok hibáját látom. Nem csak az a baj vele, hogy vannak időszakok, amikor az egyéb gondok miatt egy szót sem jegyzek fel, az is torzít, hogy amikor írni kezdtem - mint most is, hogy a színházban nyári szünet van - főleg olyasmiket jegyzek fel, amik épp pillanatnyilag izgatnak. A napló sohasem hű kép. Még az egyén tevékenységé­ nek sem hű tükre, pedig az ember azt szeretné, ha az élet teljességét érzékeltetné. Nagy események suhantak el mellettem, anélkül, hogy egy szóval is megemlékeztem 302 volna róluk. Június közepén-végén megvolt a Párt III. Kongresszusa, amelyen én is részt vettem. Cikket is írtam az Utunkban, amely­ ben erősen fogadkozom, hogy méltók leszünk a párt hírnevéhez. Sablon persze a cikk, nem nagy öröm em­ lítést tenni róla, de - magamban röhögök s azt mondom - én még elég olcsón utaztam. Sütő Andris látom Hajdú Győzővel összefogózva veri a nagydobot - és a fiatalokat. Azt mondja, hogy: Ars poetikák nyomában. Félretettem azt az Utunk számot, amelyben az írás megjelent, csak nem régen olvastam el. Hát nem mon­ dom, nagyon jól mulattam. Azt mondja a szer­ zőpár, hogy Szilágyi Domokos lírája elvont polgári humanizmus, intimista és egocentri­ kus. Lászlóffy Aladár minden áron eredeti akar lenni, ami aztán képtelenségekbe torkol­ lik, mellesleg kiforratlan és zavaros. Hervay Gizi egyszerűen szürrealista. És így tovább. Ezt követően kitűzik a célt: olyan ars poetiká­ ra van szükség, amit a forradalmi gyakorlat kovácsolt ki. Persze minden értelmes ember tudja, hogy legalábbis Sütő kényszerből ment bele a do­ logba, legfennebb a nevét adta az ügyhöz. De éppen mert akármelyikünket elkaphatja a gép­ szíj, örvendek, hogy ebben nem vagyok ben­ ne. Akkor is ha - meg kell vallanom legalább itt a naplómban, ha az utcán el is hallgatom -, hogy az általuk bíráltak társadalmi kérdések­ ben való mellébeszélése sszámomra sem túl szimpatikus. Na aztán megjelent egy novellám is, Fel­ mondás a címe. Sőni Pali, meg is ünnepli az Utunkan: Amit rögtön “fel” kell mondani. “Nagyon jó írás Huszárnak ez a Felmondás-a” - így kezdődik. Én egy másik mondatát húz­ tam alá: “Cseke János, az indulatos, de kollek­ tivájával összeforrott igazgató...” a főhős. Ez lenne a figurában kifejezett véleményem, ma­ gamról? �1960. november 16. kedd De, hogy ezzel az évaddal mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Megkezdődött a színház átépí­ tése. Mi a Béke téri (volt Szentgyörgy tér) Diákművelődési Házban játszunk. A terem a színházihoz képest kicsi. A színpadra nem fér­ nek fel az eredeti díszletek. A bevétel tehát megcsappant, ezért állandó tájolással, sőt tur­ nézással keressük meg a kenyerünket. itt már rég nem a művészi színvonalon van a hang­ súly, hanem a terv teljesítésén. Szinte naponta gyűlésezek az építőkkel, akikkel rengeteg a bajom. Itt van például a munkálat tervezője egy Paiu nevezetű, olyan korombéli, harminc egynéhány éves mérnök, aki a minap azzal a bejelentéssel lepett meg, hogy az új előcsarnok műkő padlózata csodá­ latos lesz. - Mitől lesz csodálatos? - kérdez­ tem mit sem sejtve. Mert velencei színeket alkalmazok - válaszolta büszkén. - Az meg milyen? - Majd meglátod: piros, meg zöld, köztük fehér csíkozással. - Meg vagy őrülve? - kiáltok fel. - Hisz az tisztára magyar nemze­ tiszín. - Mit érdekel engem?- vonja fel a vállát a vagány mérnök. - Hát - mondom - csak érdekeljen, mert te fizeted meg, ha fel kell törni. - Én aztán nem - mondotta. - Az én családomban nincs egy szál magyar se. Nahát ezen elvitatkozgattunk egy jó órát, de én nem tudtam őt meggyőzni. Neki ugyanis művészi elvei voltak. Nekem viszont tapasz­ talataim. Rágódtam a dolgon egy darabig s végül felhívtam a megyei pártbizottságot. Cucu elv­ társat kértem, az első titkár kabinetfőnökét. Ismert. Már régi motorosnak számítok. Mond­ tam neki: kérje meg Vaszile Vaida elsőtitkár elvtársat, ahogy öt perc ideje van fogadjon. Nagyon fontos a mondanivalóm. Megígérte. Alig telt el tíz perc, szól a telefon: az első­ titkár vár. A drága öreg! Nem is tudom mi lenne ve­ lem, ha ő nincs. Azt hiszem feljegyeztem, hogy a felszabadulás után elkapott, amint osz­ tályharcos szenvedélyből kilincseket törtem a belvárosban azon a címen, hogy minden reg­ gel megvertek a Nagyszebenből épp visszajött román egyetemi hallgatók. Mikor aztán - 15 évvel később - bemutattak neki, mint igazga­ tót - megismert és elsírta magát. Merthogy ő ezzel mérte a keze munkájának eredményét, az én tudatosodásommal. Azóta úgy bánik ve­ lem, mintha a fia volnék. Mint most is mindig azonnal fogad. Volt már úgy, hogy az egyetem rektora várt kint, amíg velem beszélgetett. Éppen, mert tőle egyáltalán nem féltem, ezúttal is azonnal a tárgyra tértem. Jó ideig gondolkozott. És nézett rám mintha azt mérlegelné, mit s mennyit mond­ jon - végül aztán megszólalt. - Jól tetted, hogy feljöttél. Nem tudom mi történik a világban, de manapság már azt is megnézik, hogy a gyűlésre kitett virágnak mi­ lyen a színösszetétele. Valóban nem tudta? Pro és kontra érvem ugyanaz: szamosháti, kackói paraszt volt. Szülei suszterinasnak adták - így került mun­ kások közé s így lett illegalista. De nem is ez a lényeg, hanem az, amit a továbbiakban mon­ dott. - Láttam meglepődtél azon, hogy beval­ lom: számomra még ismeretlen eredetű folya­ matokkal találkozom. Naivan hangzik, jóltu­ dom. Ezért mondok el neked egy történetet. Jön haza a minap a kisebbik lányom az isko­ lából. Rettenetesen néz ki. A ruhája összetép­ ve, az arca összekarmolva. Kérdem: mi történt veled gyermekem? Azt mondja, de a lehető leglelkesebben: apa, ma széttéptük a zsidó­ kat!... Hát megállt bennem az ütő. Mi történt? - kérdeztem ösztönösen, hogy időt nyerjek. És ő szépen elismételte amit mondott. Drága kis­ lányom - fordultam hozzá szinte sírva - ez nem lehet igaz! - De biza így volt - fogadko­ zott a gyerek. Nem tudom láttad-e, kicsike még. De úgy döntöttem: nincs más megoldás, fel kell nyitnom a szemét. Édes kislányom, hát hogy beszélhetsz ilyent - mondtam neki 303 �palócföld 92/3 hiszen édesanyád zsidó!... A gyerek kővé me­ redt, percekig egy szót nem szólt. És aztán, mintha sikoltana ezt mondta: Nem! Nem aka­ rom, hogy zsidó legyen! - Megrendítő - vallottam be. - Na most már elhiszed, hogy nem értem az efféle eseteket? Persze ha azt mondod: nem akarom érteni, akkor is igazad van. Én nem ebben a szellemben neveltem őket. Hol tanul­ ták? kortársaimat. A költők közül, ahogy látom Székely János az egyedüli magyar. Az igazi fiatalok a Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Kántor Lajos korosztálya. Kántornak a tanácskozáson elmondott beszé­ dét le is közli az Utunk. Legalábbis részleteket hoz. az ő meg a Nagy István felszólalásból. A fiatal kritikusoknak is állandó dokumentáló­ dásra van szükségük - mondja Kántor -. An­ nak érdekében, hogy jól szolgálják ezt a célt, aktívan kell résztvenniök a közéletben, szoros kapcsolatot kell fenntartaniok az olvasókkal. 1961. január 13. péntek És ez mind rendben is volna, de ami ezután Talán el sem tudnék számolni az időmmel. következik az kissé meglepő. Kántor is beis­ Ma Désen vagyok, tegnap Bánfihunyadon meri, hogy ez a követelménye esetleg meglep voltam és holnap Aranyosgyéresen leszek. némelyeket, de azért bátran kimondja: a kriti­ Megyek a kiszállásokra a színházi buszon. Ez kusnak rendszeresen kell riportot írnia. “Az számomra nem lenne kötelező, de - úgy ér­ építés hőseivel való közvetlen találkozás nem­ zem - a színészek “morálját emelem”, ha eze­ csak a kritikus életismeretét fejleszti; a más ken a fárasztó utakon minél gyakrabban velük irodalmi műfajok területére tett »kirándulá­ vagyok. sok« hozzájárulhatnak ahhoz, hogy érdeke­ Így aztán még újságot sem olvasok rende­ sebbé, vonzóbbá váljanak a kritikáink.” sen. Íróasztalomon fekszik az Utunk egy Nem mondom, hogy az efféle árt a kriti­ egész vastag paksamétája olvasatlanul. Az kusnak, csak azon töprengek: vajon az ilyen eseményeket persze - innen-onnan - megtu­ kirándulások nem vezetnek dilettantizmus­ dom, a társadalmi-irodalmi visszhang nem jut hoz? Hiszen akkor én akár azt is mondhatom, el hozzám. hogy a riporterek tudatosodási szempontból Ma az 1961-es 1-es számot néztem át, no írjanak minél gyakrabban irodalomkritikát... és a 2-es egy részét. December 26. és 28. Tehát mindenki azt tegye, amihez nem ért? között volt Bukarestben a Fiatal Írók III. Or­ Na, hát én nem akarok Kántorral vitatkoz­ szágos Tanácskozása. Ha jól emlékszem ni, csak úgy elgondolkoztam javaslatain. 1952-ben tartották az első efféle tanácskozást, A színházról különben kevés szó esik a ahová én is hivatalos voltam. Most is kaptam sajtóban. Mármint a mienkről. Egy hír van az meghívót, de már nem mint fiatal író. Aurel Utunk januári kettes számában csupán. Arról Mihale jelentésében szerepelek is, a derékhad tudósítja a Nagyérdeműt, hogy három kész egyik képviselőjeként. Azok közül való va­ darabbal várjuk az építés befejezését. A. Stein gyok - így a jelentés akinek az utóbbi ta­ Személyes ügy c. műve, Braniszlav Nusics, nácskozás óta megnőtt a szakmai tudása. Titus Doktor Pepikéje és Tolsztoj-Piscator Háború Popovici és Alecu I. Ghilia után engem említ és békéje áll bevetésre készen. meg harmadiknak. Ezután jöttek a többiek: Teodor Mazilu, Nicolae Tic, Ion Lancranjan, D.R. Ropescu, Famis Neagu, Tompa István, 1961. február 18. szombat Paul Schuster, Veres Zoltán, Hornyák József. Bodor Pali nagyon elismerően ír a Szemé­ Azért írok ide ily sok nevet, hogy lássam a lyesügy bemutatójáról. Azt mondja, hogy A. 304 �Stein színművének kolozsvári előadása ki­ emelkedő teljesítmény. Van benne egy nagy színészi kiugrás is. Finna Márta alakítása. Er­ ről Marton Lili külön cikket ír. Érdekes ez a Rappaport! Nagy színész egyéniségekkel nem tud együtt dolgozni. Az ilyen színész azt mondja, hogy Rapiszlávszki nem rendező, hanem idomár. Valósággal ido­ mító munkát végez a színpadi próbákon. Előre játssza például a szerepet s aki ezt - hiúságból vagy egyéb meggondolásból - nem csinálja utána, azzal nem dolgozik. Rapi szerint ez nem igaz. Ő az olyan színésszel tud együttmű­ ködni, aki hagyja magát rendezni. Nos én nem akarom eldönteni ezt a vitát, először is, mert nem tudom, másfelől, mert az én érdekem a jó előadás, aztán hogy ezt miképpen állítják elő az engem nem érdekel. Egy bizonyos: Finna Mártát eddig mindenki közepesnél gyengébb színésznek tartotta és most valósággal csoda történt: a színház egy nagyon jó csapatában egész fejjel kiemelkedik. 1961. március 18. szombat Megvolt a Doktor Pepike is. Azt írja Ma­ rosi Péter az Utunkban: “Végre megkaptuk az idei Pepike porciónkat.” Tehát bocsánatos bűnnek számít. Igaz, hogy közben Marosvá­ sárhelyen, Harag Gyuri rendezésében F. Gar­ cia Lorca Bemarda Alba háza volt Kőszegi Margittal a főszerepben. És - ilyen az élet! nem is kapott jó kritikát Oláh Tibitől. Szőcs viszont megdicséri A hírhedt 702esért, Al. Mirodan darabja előadásáért a nagy­ váradiakat. Azt mondja: lám nemcsak operet­ tet tud játszani a társulat! Ez persze olyar Szőcs-dícséret: inkább bírálatnak tűnik. Úgy néz ki, hogy rövidesen színházi dele­ gáció tagjaként a Szovjetunióba utazom. 1961. április 30. vasárnap Közben bejártam a fél világot. Nem is tu­ dom van-e így értelme a naplóírásnak, hiszen azt sem tudom pontosan, mikor indultunk. Bár ez lehet épp előnyére válik a naplónak, mert a felesleges dolgok kihullnak az emlékezet ros­ táján. Az bizonyos, hogy Moszkvából az első képeslapot április 7-én írtam Irmának. Gondo­ lom előtte való nap érkeztünk, repülőn. Az Ukrajna szálló 20. emeletén kaptam szobát. Jellemző falusi voltomra, hogy ilyen magas szinten még nem laktam. Azért ültem le mégis s azért írok, mert én magamban élő ember vagyok, engem a külső környezet csak rövid ideig frappíroz. Az is csak a hangulatomra hat. Magamról lelki problémáimról viszont így is van mit írnom. Ugyanis az út során egy “akár­ milyen vidéki színigazgatóból” - a fővárosiak azt hiszem mindenhol készek az efféle véle­ ményezésre - no, én valaki lettem. Az egész művészküldöttségből - szemé­ lyesen - csak Tudor Steriadet, minisztériu­ munk tisztviselőjét ismertem. Persze a többiek sem voltak számomra idegenek, valamennyit láttam színpadon, filmen, csak én voltam ne­ kik idegen. Vidéki. Méghozzá magyar! Nin­ csen semmiféle címem, ami védene, hogy nem vagyok akárki - mint Tompának, aki a Művészetek Érdemes Mestere. Rendező sem vagyok, mint másik két igazgató társam Harag Gyuri, meg Taub Jancsi. Szóval nagyon maga­ san elnéztek a fejem felett. Nos az történt a repülőn, hogy meghallottam, hogy mit mond Viktor Rebengiuc a fővárosi Municipal Szín­ ház fiatal, nagyon tehetséges színésze Tudor Steriadenak: - Csak azt nem tudom ki bírta rá az én drága igazgatónőmet, hogy erre az útra elen­ gedjen. Emlékszel, hogy fogadkozott: a mi­ niszter parancsára sem hajlandó elengedni! Ekkor én könnyedén hátrafordultam és közbeszóltam: - Én bírtam rá, uram. - Bocsásson meg - mondotta akkor Re­ bengiuc - tudom, hogy Ön a küldöttség tagja, de én magát nem is ismerem. 305 �palócföld 92/3 - És mit gondol - válaszoltam -, ha Ma­ dam Bulandra ismert volna, akkor maga itt van? Nahát most már végképp nem értette sze­ gény a dolgot. Elmagyaráztam neki. Pár nap­ pal, talán tízzel elindulásunk előtt igazgatói értekezlet volt a minisztériumban. Szünetben kint ácsorogtam az előcsarnok­ ban, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Ma­ dam megáll mellettem és mondja és mondja, hogy ő Rebengiucot nem engedi sehova. Vég­ re van egy sikerdarabja, s akkor vegye le mű­ sorról, mert őurasága külföldre látogat. Azon­ nal rájöttem, hogy összetéveszt valakivel, mert - merő hiúságból - nem hord szemüveget, s miután sérteni sem akartam, hallgattam. És ezt értette félre a Madam. Mondta is rögtön: tudja, hogy nem értek vele egyet és azt is, hogy sajnos megint neki kell majd engednie. Ez aztán napokig sikerszám volt a küldött­ ség partijain. Sokan kaptak el, hogy első kéz­ ből hallják újra a történetet. Így hát már az utazás első órájában eldőlt, hogy ez az erdélyi magyar, aki mellesleg nem is színházi ember, hanem író, nos hogy az egy belevaló gyerek. Ezt követte pár nap múlva a második do­ básom. Mellesleg azt sem én ötöltem ki, mint ahogy az előbbit sem. Az említett Steriade azért is fontos embere volt a delegációnak, mert tudott oroszul. A Szovjetúnióban végezte az egyetemet. Különben mi már régebben is szimpatizáltunk egymással. Ennek is volt ma­ gyarázata. Ő ugyanis - szintén nemzetiségi volt. Pontosabban: zsidó. És ezt vele időnként éreztették a fontosságukban bízó és az erő­ szaktól sem tartózkodó román színházi embe­ rek. Pártfogását azzal nyertem el - de nem csak én, hanem szinte minden kisebbségi -, hogy tudta: tőlünk nem kell tartnia, mi ember­ ségéből, hozzáértéséből nem vonjuk le zsidó­ ságának hátrányait. Nos ezt azért kellett leírnom, mert szintén kiinduló pontja valaminek. Mindenekelőtt az én iránta való bizalmamnak. Elmondtam neki 306 ugyanis, hogy pár évnek előtte Borisz Polevojt - aki Kolozsváron járt - én kísértem végig a cipőgyáron, első munkahelyemen. Azt is, hogy Polevoj cikket közölt rólam a Pravdá­ ban. Mikor elváltunk megígértette velem, hogy ha elvetődöm Moszkvába feltétlenül fel­ keresem. És megkérdeztem: Most nem kelle­ ne felhívnunk telefonon? Dehogynem! - lelkesedett Steriade. - Tán csak nem hagyunk ki egy ilyen alkalmat! Mi­ kor lesz lehetőségünk egy világhírű íróval tár­ salogni. Merthogy az természetes volt, hogy ő elkísér. Moszkvába érve meg is tette. Vagyis fel­ hívta Polevojt. És ezzel megszületett a nevem­ hez kötődő újabb szenzáció. Az nevezetesen, hogy Polevoj meghívta ebédre az egész kül­ döttséget az Írók Házába. Az első visszhang a román többségből ez volt: látjátok? Ezért esznek meg bennünket a zsidók meg a magyarok. Mert ügyesebbek. Mert mindent el tudnak intézni. Itt vagyunk lám mi, a román színjátszás krémje, és le se köpnek. Még egy újságíró sem akar meginter­ júvolni. Ezt a vidéki zsenit, pedig a legna­ gyobb író keresi! Olyan nagy volt a siker vagy a felháboro­ dás - már nem is tudom minek nevezzem -, hogy amikor kiderült, hogy az ebéd elmarad, senki sem gúnyolódott velem. Először is saj­ nálták. Másodszor: megértették. Ugyanis azért halasztották el, mert közben fellőtték az első embert az űrbe és Polevojt kirendelték melléje. Jurij Gagarin ugyanis a Földre visszatérvén elmondta, hogy az ő eszményké­ pe Polevoj hőse az Egy igaz ember története című háborús regény főszereplője Mereszjev ha jól emlékszem - kapitány. De nem csak ezért, hanem mert mint aztán kiderült össze­ zárták Polevojt Gagarinnal, hogy az asztrona­ uta elbeszélése nyomán Polevoj megírja an­ nak életregényét. Hát - mondom - az ebéd elmaradt, az irán­ tam való figyelem pedig maradt. Sőt - úgy �tűnt ördögöm van - mert Leningrádban még fokozódott. A nyíltszíni tapsra ihlető poént - meg kell mondjam - szintén nem láttam előre. Mikor vonatunk megérkezett a leningrádi pályaud­ varra, én - mint mindig - a célja felé menetelő küldöttség utolsó embere voltam. Talán ezért is szerettek meg - egyesek őszintén mert látták hogy én nem akarom mások elől elha­ lászni a sikert. Mindig - mondom - előre en­ gedtem őket, hiszen ők voltak a román kultúra képviselői. Én csak amolyan kiegészítő résza­ dat. Tehát - mondom - leszálltunk s elindul­ tunk a kijárat felé. Ez itt viszont úgy esett, hogy a kijárat az érkezési oldal jobboldalán volt. Mikor aztán sorba verődtünk, s elindul­ tunk hogy mintegy 50-60 méter után a peronra kanyarodjunk, én láttam egy nagyon ünnepé­ lyes, nagyon feketeruhás, nagyon áhítatos csoportot, de egyfelől fogalmam sem volt, hogy az miféle gyülekezet, másfelől legalább négy pár vágány választott el tőlük. Persze ők is figyeltek és mikor egyesek - épp mert hátul battyogtam - felismertek, harsány “Szása, Szása” kiáltással a síneken keresztül elénk ira­ modtak, mégpedig nem a küldöttség elejére, hanem - mondom a végére. És amíg magam­ hoz tértem felkaptak, a levegőbe dobigáltak, csókoltak, sót Igor Gorbacsov filmszínész diszkréten egy üveg vodkát is kihúzott vala­ melyik zsebéből, amit - mint jó dada a gond­ jára bízott gyereknek - azonnal a szájamba nyomott. Szóval megint a Leonardo da Provincinek volt a legnagyobb sikere - hogy Gy. Szabó Bé­ lának, a kiváló erdélyi grafikusnak a szavajárá­ sát elorozzam. Persze azonnal leintettem a lel­ kesedőket, akik azonnal trónra akartak ültetni és Steriade segítségével és némi ékesszólás birtokában azonnal rámutattam arra, hogy me­ rő igaz, én viseltem gondjukat Kolozsvárott, de ezek itt elől a román művészet legjobbjai. Ez aztán rendbe hozta a szénámat és kap­ tam is néhány csókot nemcsak férfiaktól, nők­ től is. Mert azt mondták egész életművüket kellett volna ott a peronon bemutatniuk, hogy ezt a tiszteletet - amiben végülis részük volt megszerezzék... Dehát így volt ez jó. A kisebbség tegye magát hasznossá! 307 �C seke Péter Korfordulós esztendő j Ú B ir to k u n k b a v e n n i a jö v e n d ő t Hosszú idő óta először tapasztalhattuk (1990. január 7-én, a Kolozsvári Magyar Színház próbatermében), hogy mindenki elmondhatja őszintén a véleményét - és nem fojtják belé a szót, legfennebb arra ösztönzik, hogy minél tömörebben és lényegretö­ rőbben szóljon, fogalmazzon. Évtizedek óta először győződhettünk meg arról, hogy nem kell mindenkinek feltétlenül, “egyemberként” egyet értenie a központi elképze­ lésekkel; még akkor sem, ha azok - minden jel szerint - a mi érdekképviseletünkben születtek. Mert hátha akad olyan alulról jövő kezdeményezés, amelyik meggondolás­ ra, nézeteik árnyalására késztetheti az országos rálátással rendelkezőket. Ezért üdvözöltük hát tiszta szívvel azt a kezdeményezést, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bi­ zottságának tagjai időről időre egyeztessék el­ képzeléseiket a megyei küldöttekével; azoké­ val, akik a sorsdöntő napokban nem vártak “felsőbb utasításra”, hanem a romániai ma­ gyarság helyi köz- és érdekképviseleti szerve­ zetének a kezdeményezőiként léptek fel. Két hét után ugyanis égetően szükségessé vált a felgyűlt társadalomszervezési tapasztalatok elemző értékelése. Szükségessé, mivel közben a helyzet sokkal bonyolultabbá vált; nem olyan egyértelmű, mint amikor a diktatúra megdöntése volt a közvetlen cél. Megkezdő­ dött a romániai magyarság belső érdektagoló­ dásának a kinyilvánítása a területi, a szakmai stb. önszerveződés jegyében, ami tövényszerű folyamat, amiként az ezzel egyidőben érvé­ nyesülő létparancs: érdekvédelmi küzdelme­ inkben csak az egységes fellépésnek lehet va­ laminő esélye. Éppen ezért az RMDSZ első országos ta­ 308 nácskozásának nem a döntéshozatal volt a cél­ ja, hanem a létfontosságú döntésekhez vezető utak kiépítése. E bonyolult helyzetben ugyan­ is nagy és sürgős feladatok állnak a romániai magyarság előtt. Tisztázandó, hogy eddigi demokratikus hagyományainkból mi bizonyul jövőképes­ nek; meg kell ismernünk az európai demokrá­ ciák működésének az alapelveit és mindenna­ pi gyakorlatát; hogy kellő rálátással, európai szintű munkával tegyünk eleget az idő által felvetett követelményeknek. Egyszerre kell(ene) megoldani mindent miközben csak lépésről-lépésre lehet haladni. Nem csoda hát, hogy számtalan feszültség ter­ heli társadalmunk demokrtikus átalakítását, ön­ szervező autonómiánk megteremtését. A gon­ dok egy része a politikai kultúra hiányából fa­ kad. Másrészt pedig a különféle előítéletekből. “Keressétek azt, ami összeköt!” - idézte a tanácskozás végén Tamási Áron 1939-es sza­ vait Kántor Lajos, a Kolozs megyei Demokra­ ta Tanács elnöke. �A küldöttek messzemenően egyetértettek ezzel, s Domokos Gézának, az RMDSZ Ideig­ lenes Intéző Bizottsága elnökének a javaslatá­ ra úgy döntöttek, hogy legközelebb Marosvá­ sárhelyen folytatják a jövőtervező-jövőterem­ tő vitát. (1990. január 8.) irányítását. Higgadtan okosan, józan felelős­ ségérzettel. Egyszersmind tanulva a demokrá­ cia gyakorlásának - sok türelmet igénylő elvárásait. A kettős elnyomatás alól felszabadulva önmagunktól várjuk a legtöbbet, azt, hogy vállaljuk végre bátran, félelem nélkül önma­ gunkat; a magunk érdekképviseletét helyi, megyei és országos szinten. Az országtól pe­ dig, az ország döntő többségét alkotó román néptől azt várjuk, hogy legyen tekintettel nemzeti sajátosságainkra. Hiszen csak így vál­ hatunk valóban hasznos polgárokká, ha az ér­ tékteremtésben a magunk belső törvényei és szabad emberi lehetőségei szerint vehetünk részt. Ami pedig az anyanemzetet, az anyaor­ szágot meg a mienkhez hasonló körülmények közé szakadt kisebbségeket és a valamennyi­ ünk érdekében szót emel(het)ő nagyvilágot il­ leti: szükségét érezzük testvéri és emberi szo­ lidaritásuknak. Ezentúl talán még inkább, mint eddig. (1990. január 15.) Maréknyi földet - nem csupán szemfö­ dőnek “Felbomlóban nálunk is, fiam, a közös gazdaság. Én egy hektárt vettem ki megműve­ lésre, de olyan is akadt, aki ötöt igényelt. Mit szólsz hozzá? Megváltozott nálunk ismét a világ...” Hetvenhatodik évében járó édesapám hangja a telefonban. Csak rendkívüli esetek­ ben hív fel - hiszen előbb át kell mennie a szomszéd faluba, a postára - , ha valami nagy dolog tötént. Hát ez számára valóban rendkí­ vüli. Nem bízhatta levélpapírra. Hogy mennyire megváltozott az otthoni világ, arról egyébként nem az övé az első tu­ dósítás. Székelyudvarhelyi barátaim. Bartha Leventével az élen - gyógyszerszállításhoz szükséges “nemzetőri szerelésben”: ha netán Anyanyelvű oktatási hálózatunk vissza­ az úton megtámadnák őket - már kará­ állítása csonykor felkerestek. És később arról is érte­ Az RMDSZ második országos tanácsko­ sítettek, hogy a csaknem négyszázéves gimná­ zását követően Mihai Sora oktatásügyi mi­ zium (Tamási Áron nevét viseli 1990. október niszter magyar helyettese, Pálfalvi Attila pro­ 27. óta) bentlakása előtti teret - a Patkót - fesszor találkozott a megyei küldöttségekben Márton Áronról nevezték el. Édesapám hang­ résztvevő tanárokkal, tanítókkal, oktató-mér­ hordozásából azonban nemcsak az örömet, nökökkel. Megtárgyalták az előző évtizedek­ hanem valaminő rejtett fájdalmat is kiéreztem. ben módszeresen lezüllesztett és nagyrészt Amiért nem most indulhat neki az életnek. felszámolt általános és középfokú iskolaháló­ Sosem gondolta volna, fejezte be híradását, zat, illetve az anyanyelvünkön folyó felsőfokú hogy életében még egyszer földet igényelhet - és oktatás visszaállításának kérdését. nem csupán szemfödőnek. (1990. január 9.) Garda Dezső: A gyergyószentmiklósi Sa­ lamaon Ernő Líceumban van hat román osz­ tály és egy magyar. De a diákok mind magyar Egységben a jövőnk anyanyelvűek. A tanulók és a szülők egyaránt Az RMDSZ második országos tanácsko­ azt kérik, hogy magyarul taníthassunk. Elkép­ zásáról jövök, Marosváráshelyről. Ahol 1990. zelésünk szerint az volna a méltányos, hogy január 13-án az történt, amit régóta vártunk: a létrehozzunk két magyar líceumot és egy ro­ romániai magyarság kezébe vette sorsának mánt. Megvannak az épületek hozzá... 309 �palócföld 92/3 Pálfalvi Attila: Meg lehet oldani a megyei tanfelügyelőség jóváhagyásával... G.D.: Már a második évharmadtól? És a román líceumot is? P.A.: Azt mondom, hogy igen. Mi a mi­ nisztérium részéről nem utasítunk vissza sem­ miféle jó irányú helyi kezdeményezést... Sőt. nekünk segítenek, ha megoldják a helyi prob­ lémákat. Csak ne kerüljön senki az utcára, és a gyerekek ne lássák kárát az átszervezésnek. Nagy Benedek: Csíkszeredában még sú­ lyosabb a helyzet, mint Gyergyószentmikló­ son. Az utóbbi évtizedben mi voltunk a kolo­ nizálás egyik fő célpontja. Nem tudom, hogy intézményes segítség nélkül a kedves román kollégák helyzetét miként lehetne megoldani. Akkora volt a dömping a román anyanyelvű tanárokban, hogy nagyon sok tantárgyat a ma­ gyar osztályokban is románul tanítottak. Most pedig a helyzet 180 fokban megváltozott. Voltak, akik azt mondták, alig várják, hogy végre hazamehessenek Moldvába, de... Biz­ tosítani kellene a pedagógusok szabad mozgá­ sát. Hogy aki haza akar telepedni olténiai vagy moldvai szülőföldjére, az mehessen. És megyeközi cserékkel mi is tudjuk hazahoz­ ni azokat a magyar anyanyelvű tanárain­ kat, akiket erőszakkal Olténiába vagy Mold­ vába neveztek ki. Nem tudom, hogy egy hét alatt, mert annyi idő áll rendelkezésünkre a második évharmadig, miként lehetne ezt meg­ oldani...? P.A.: Hát egy hét alatt bizonyosan nem, de kettő alatt talán beindítható ez a folyamat... Virágh Dénes: Nagybányán 11 líceium van, mind román. Pontosabban: kettőben mű­ ködik összesen hat magyar osztály is. Össze­ vonhatjuk ezt a hat osztályt? Hogy legalább ősztől beindulhasson a magyar líceum? P.A.: Én azt mondom, hogy igen. Weszely Tibor: A Front keretében Maros­ vásárhelyen én felelek a tanügyi kérdésekért. Állandó vitáink vannak, hogy melyik iskolá­ ban milyen igazgató legyen. Szerintem az 310 egyenjogúság az oktatásban csak akkor való­ sul meg, hogyha külön magyar iskolák lesz nek. Akkor nincs veszekedés. P.A.: Ezt szeretnénk mi is megcsinálni. Részben most, részben ősztől. W.T.: Kérhetem-e, hogy a közel négyszá­ zötvenéves kollégiumok magyar iskolává ala­ kuljanak át? Jobban mondva a Papiu legyen a román, a Bolyai pedig színmagyar. P.A.: Mielőtt erre az RMDSZ-tanácskozás ra indultam volna. Mari ana Stoica, a Kolozs megyei tanfelügyelőség főtanfelügyelője arró tájékoztatott, hogy Kolozsváron már megol­ dották, hogy ott a Báthory meg a Brassai Lí­ ceum kimondottan magyar osztályokkal mű­ ködjék. Azok a román osztályok pedig, ame­ lyeket az utóbbi években telepítettek be ezek­ be a magyar líceumokba, megkapták a megye­ közi pártiskola épületét. Ha Kolozsváron ez sikerült, gondolom, Marosvásárhelyen sem lesz fennakadás... W.T.: Vannak kétnyelvű szakiskoláink. Az igazgatóválasztással kapcsolatosan mi azt ja­ vasoltuk, hogy ezekben a tanintézetekben le­ gyen két társigazgató: az egyik feleljen a ro­ mán, a másik pedig a magyar osztályokért... P.A.: Nekem logikusnak tűnik. Remélem, hogy a minisztériumi kollégáim is egyet­ értenek ezzel. - Piarista növendék vagyok. Arra lennék kíváncsi: felvetődött-e már a felekezeti isko­ lák visszaállításának kérdése? P.A.: Eddig egyedül az unitárius egyház jelentette be (1990. január 7-én) ez irányú igé­ nyét, jelezve, hogy szeretné visszakapni az egykori kolozsvári, illetve székelykeresztúri unitárius gimnáziumot. Remélem, hogy má­ sok is idejében eljuttatják a minisztériumba kérésüket. László László. A Szilágy megyei magyar oktatás helyzete katasztrofális. Negyedik osz­ tályból 54 működik, nyolcadikból már csak 32, tizedikből van hét, tizenkettedikből pedig mindössze kettő... �Sipos Dezső: Mi Déván meg rosszabb helyzetben vagyunk... P.A.: Tudunk róla. Próbálják meg már feb­ ruártól beindítani a magyar osztályokat. Csak botrány ne legyen belőle... A miniszterhelyettes a továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a minisztériumban megfogalmazott alapelvek szerint a vegyes la­ kosságú megyékben a főtanfelügyelő a több­ séget kell hogy képviselje (de nem feltétlenül a többségieket!), míg a helyettese a kisebbsé­ get (nem feltétlenül a kisebbségieket!). Ugyanakkor rendkívül lényeges az is, hogy a tanfelügyelőség összetétele tükrözze az illető megye nemzetiségi viszonyait. A különböző határozatok meghozatalánál - hangsúlyozta Pálfalvi Attila professzor - a kisebbségnek vé­ tójoga van. Vagyis: ez a rendelkezés elejét veszi annak, hogy a többségi akarat olyan ha­ tározatokat hozhasson, amelyek megsértenék a kisebbség érdekeit, csorbítanák annak esé­ lyegyenlőségét. Ami a líceumok jövőbeli szerepét illeti:az ipari líceumok szerepét a szakiskolák és a technikumok veszik át, helyükbe pedig elmé­ leti líceumok lépnek. Ezzel kapcsolatosan Csávossy György felvetette: úgy kell hozzálát­ ni az anyanyelvünkön folyó mezőgazdasági (és nemcsak mezőgazdasági) szakoktatás visszaállításához, hogy a Bolyai Egyetem ke­ retében újraszerveződő magyar nyelvű gazda­ mérnökképzés számára már mostantól kezdve elő lehessen készíteni a tovább tanulni vágyó diákokat. (1990. január 15.) Munkában az egyházmegújító bizottságok Attól kezdve, hogy temesvári elrablói Szi­ lágymenyőbe szállították Tőkés Lászlót, ez a Szilágycseh közelében fekvő település a világ érdeklődésének középpontjában áll. Bizonyá­ ra az is a meglepetések erejével hat, hogy az öntudatra ébredő Szilágyság hiteles képvise­ lőinek egyre több és megszívlelendőbb mon­ danivalója akad mind a szűkebb, mind pedig a tágabb világ számára. Amint lehetősége nyílt rá, Tőkés László­ nak az volt az első dolga, hogy összehívja a szilágysági református egyházmegye lelké­ szeit. Azok pedig maguk közül megválasztot­ ták az egyházmegújító bizottságot. Felhívást fogalmaztak, amit elküldtek a testvér egyház­ megyéknek. A visszhang sehonnan sem ma­ radt el, ami arra vall, alulról felfelé újul meg a református egyház is (és ami ugyancsak kívá­ natos lenne egész társadalmunkban, beleértve a romániai magyarság minden rétegét). Tóth József kispetri lelkész (az 1990. má­ jus 20-i választások óta Szilágy megyét képvi­ seli a szenátusban) meghívására a január 16-i ülésen magam is részt vettem. A bizottság tag­ jai javasolták az egyházi zsinat sürgős össze­ hívását. Addig is, amíg az új egyházi törvénykönyv elkészül, a tisztségviselők megválasz­ tása négyéves ciklusra történjék minden szin­ ten, beleértve a püspöki tisztséget is. Javasol­ ták a rehabilitálással foglalkozó bizottság fel­ állítását minden egyházmegyében és kerületi szinten is. Amennyiben Tőkés László a püspö­ ki méltóság mellett vállalná - hangoztatták-, az ő személye lenne a legalkalmasabb a be­ ígért Nemzetiségi Minisztérium vezetésére. (1990. január 22.) (...) Gondolkodunk, tehát vagyunk Az RMDSZ Kolozs megyei tanácsának tagjaként február 4-én Györgyfalván vettem részt a helyi szervezet alakuló összejövetelén. Örömmel mentem, mert kíváncsi voltam, mi­ ként alakulnak önszervező társadalmunk létfontosságú dolgai egy olyan településen, ahol eddig még nem nyilvánítottak véleményt, és nem szereztek érvényt saját építő szándékú elgondolásaiknak az emberek. Még ha egymás szavába is vágtak nagyon sokszor a felszólalók, jó érzés volt tapasztalni a régi beidegzettségek, görcsök oldódását... 311 �palócföld 92/3 amikor anyanyelvén mondhatta el mindenki, hogy közösségi ügyekben mi a véleménye. “Nyelvében él a nép, a nemzet - jegyeztem a jól ismert igazságot, amit, lám, újra meg újra fel kell idéznünk ha ezt elveszik, akkor többé nem létezik. Utódaink is büszkén gon­ dolhatnak ránk: megőriztük legféltettebb kin­ csünket...” Nem véletlen, hogy lelkész, tanító vagy tanár a györgyfalviak szemében nagy becsben áll. Aminthogy tőlük várja az elkö­ vetkezendőkben is a legtöbbet. Sokatmondó tény, hogy a vezetőség megválasztásakor a re­ formátus lelkész és a katolikus plébános neve került fel elsőnek a listára. Az pedig a demok­ ratikus választás komolyságára vall, hogy a vezetőségbe javasoltaktól egyenként megkér­ dezték: - Tudod-e vállalni, Jóska? - Tudom, hogyne tudnám... - Hát te, Márton? - Egyelőre inkáb mellőzzetek, majd ha tet­ tekkel kiérdemeltem... Itt kezdődik az önszervező társadalom ki­ építése, az alapsejtekben. És csak akkor lesz más az életünk, ha megtanulunk másként gon­ dolkodni, a korigényeknek megfelelően csele­ kedni. Ezt a gondolatot emelte ki Antal József református lelkész is, akit a szervezet elnöké­ nek jelöltek... - beszédét így fejezte be: “Ké­ rem az Istent, hogy adjon erőt: tudjuk a mun­ kát elvégezni!” Úgy éreztem, hogy ezzel a fohásszal vala­ mi új kezdődött el az életünkben - és nyilván: nem csupán Györgyfalván. (1990. február 5.) Tordaszentlászlóiak élőlánca Boldizsár Zeyk Imre tanár barátom levelé­ ből gépelem és küldöm a Falvak Népének (központi sajtóorgánum) a jegjellemzőbb ré­ szeket: “Az új körülmények az első percektől cse­ lekvésre késztettek. Nálunk már 1989. decem­ ber 25. előtt megalakult a Nemzeti Megmen­ 312 tési Front helyi és községi tanácsa. Ez utóbbi­ nak 15 tagja van: 7 román és 8 magyar. Alig­ hogy megjelent a Hívó szó, hozzáláttunk az RMDSZ helyi szervezetének a megalakításá­ hoz, melynek jelenleg közel hatszáz tagja van. Egyik itteni mérnök barátom megfogalmazta a falu gazdasági és társadalmi fejlesztésének igényeit. Sajnos, a községi polgármesteri hi­ vatal végrehajtó bizottságának öt tagja közül mindössze egy(!) a magyar. Jelenleg a földkérdés megoldása foglal­ koztat a leginkább, de nem feledkezünk meg a szellemi magvetés feltételeinek a megteremté­ séről sem. A Magyar Köztársaságból nemcsak élelmiszert kaptunk - amit méltányosan osz­ tottunk el a közösséghez tartozó magyar és román falvakban -, hanem könyvadományt is. Erre igencsak nagy szükség volt, mivel a könyvtár magyar állományának jó részét el­ tüntették, és még mindig nem sikerült vissza­ szereznünk a hiányzó köteteket. A tízosztályos magyar tannyelvű iskolá­ ban a megyei tanfelügyelőség tervezete alap­ ján kétszer próbálták megalakítani a román tagozatú IX. és X. osztályt. Ez az elgondolás jelentkezők hiányában kudarcba fulladt. A szülők és az iskola vezetőségének minden til­ takozása ellenére azonban magyarul nem tudó tanerők tanították a fizikát, a kémiát, a bioló­ giát és a mezőgazdaságtant - az amúgy is román nyelven folyó történelem-, földrajz- és alkotmánytan-tanítás mellett. Bár tiltakozá­ sunkkal a Nevelés- és Oktatásügyi Minisztéri­ umig is eljutottunk, ezen az állapoton csak a forradalom utáni helyzetben sikerült érdem­ ben változtatnunk. Hogy, hogy nem - elodáztuk a városiasí­ tásnak álcázott falurombolási terv végrehajtá­ sát. Ma is veszélyben van azonban az általunk történelmi emlékké nyilvánított - 1896-ban telepített - Kiserdő, melynek erdei- és fekete­ fenyőit 15 esztendeje csapolják, s most, 1990. január 24-én akarták végképp letarolni. Köz­ belépésünkre ezt elnapolták ugyan, de a Ki­ �serdő fennmaradása így is bizonytalan. A szentlászlóiak eltökélt szándéka, hogy élő­ lánccal akadályozzák meg - amennyiben más mód nem nyílik rá - a garázda tett végrehajtá­ sát." (1990. február 5.) (...) Gyanakvás helyett - párbeszédet! A magyar oktatási hálózat visszaállítása heves ellenállásba ütközött némely helyeken. Marosvásárhelyen például magyarellenes megnyilvánulásokra került sor. Nem voltam ott február 10-én Vásárhelyen, de akik látták a hatalmas néma tüntetést, azt mondják: épp né­ maságában volt beszédes válasz a nacionalis­ ta-soviniszta acsarkodásra . Kolozsváron ugyanabban az időben az RMDSZ megyei szervezete nagygyűlésre hívta az embereket. Nemcsak a magyarokat - a románokat is. És nemcsak a megyei választmány tagjai (Balázs Sándor, Egyed Péter, Kántor Lajos, Pillich László) szóltak a Béke téri Diákművelődési Ház nagytermében egybegyűltekhez, hanem olyan jeles román személyiségek is, mint Ion Aluas szociolíógia-professzor vagy Ioan Popa műegyetemi tanár. Nem hiányzott a szónokok közül a Kolozsvári Demokrata Párt, illetve a Magyar-Román Demokrata Szövetség képvi­ selője sem. Ezen a nagygyűlésen román bará­ tainkkal közösen tettünk hitet a jogállamiság megteremtésének és a demokrácia kiépítésé­ nek szükségessége, az anyanyelv teljes fokú használatának elvitathatatlan joga mellett. A gyanakvás egymás szándékainak a nem is­ meretéből fakad - hangsúlyozták a szónokok -, ezért nélkülözhetetlen a párbeszéd, a köl­ csönös megismerés. Ezt sugallta egyébként a rendezvény kétnyelvű jelmondata is: Gyanak­ vás helyen dialógust! Dialog in loc de suspi­ ciuni! A mindennapok során is ott kellene foly­ tatnunk ezt a párbeszédet, ahol a Béke téri nagyteremben abbahagytuk. (1990. február 12.) Magyar művelődési egyesület Buzauban Ki gondolta volna, hogy a Falvak Népe öntudatébresztő, önszervező társadalmat építő sorai visszhangot keltenek a moldvai tájakon is? “Mi, Buzau megyei magyarok is valóság­ gal szomjúhozzuk a magyar kultúrát - olva­ som a top hasábjain Rosu Katalin 1990. január 30-án kelt sorait -: könyvre, lmezre, színmű­ vekre vágyunk, mert mostanáig nagyon kevés részünk volt benne. Nagyon elszigetelve olyan vidéken élünk, ahol még a létünkről sem vett tudomást senki. Mint utóbb kiderült, sokszor mentünk el egymás mellett, és azt sem tudtuk, hogy egy nemzethez tatozunk. Mife­ lénk nem létezett az ún. nemzeti kérdés, de most, hogy román testvéreink tudnak rólunk, szeretettel segítenek, jóindulattal vannak irán­ tunk. A törvényszéken (ahol az egyesületet bejegyezték - Cs.P.) örömmel fogadtak és se­ gítettek; a Front megyei Tanácsa ugyancsak támogat, akárcsak a megyei lap, a Viata Buza­ ului szerkesztősége, mely ingyen jelenteti meg valamennyi közleményünket. És szól­ nunk kell Corneliu Iordachescu doktorról, aki szívvel-lélekkel mellettünk állt az első perctől kezdve, amikor még csak hárman voltunk a csoportban, s ő volt az, aki a lelkünkre kötötte: ne hagyjuk magunkat, ne csüggedjünk, mert sikerülni fog, amit elterveztünk...” Együtt- egymásért A Kolozsvári Állami Magyar Színházban február 18-án közel nyolc órán át tartott az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kül­ döttgyűlése. Volt megtárgyalnivaló bőven, hi­ szen a szervezet által átfogott szűkebb és tá­ gabb közösségek gondjai nagyon felgyűltek az utóbbi évtizedekben, s ráadásul: a régiek mellett újabbak keletkeztek. Van-e elég ereje az RMDSZ-nek, hogy az átmeneti bizonytalanságból a kivezető utat meglelje, a régebbi és az újabb gondokat le­ 313 �palócföld 92/3 gyűrje? - alighanem ezek a kérdések foglal­ koztatták az embereket a leginkább. Volt, aki nyíltan felvetette: ha a vásárhelyiek százezres tömeget tudtak mozgósítani - könyvvel és gyertyával - néma tüntetésre, akkor vajon nem az erőtlenség jele-é az, hogy a kolozsváriak “csak” egy nagygyűlésre vállalkoztak? Nos. akik kellő helyzetismerettel rendelkeznek, azok jól tudják: épp az eltérő megoldás a leg­ főbb bizonyság rá, hogy az RMDSZ mindkét megyében a helyzet magaslatán állt. A február 10-i kolozsvári nagygyűlés a demokrácia erő­ sítését, szándékaink tisztességének a bizony­ ságát jelentette, az őszinte párbeszéd feltétele­ inek a megteremtéséért szállt síkra. És mert így cselekedett, ennek a nevében mondhatta ki egyhangúlag a 18-i küldöttgyűlés: a szervezet követeli Kolozsvár polgármesterének a hala­ déktalan leváltását, lévén, hogy elveszítette a város magyar lakosságának a bizalmát! Tény viszont, hogy kevés kézzelfogható eredményre hivatkozhatott az ideiglenes me­ gyei vezetőség. Ha az iskolaügy többé-kevés­ bé megoldottnak is tekinthető, a Bolyai Egye­ tem viszaállításának időpontja egyre bizony­ talanabb. Az arányos nemzetiségi képviselet nehéz harcok árán is csak részben sikerült. A 314 szervezet működési feltételeit lényegesen ja­ vító székház is ígéretként létezik csupán. Sok mindent a többségi értetlenség, gyanakvás vagy egyenesen a nyílt támadás légkörében lehetett felvetni csak - így nem csoda, hogy az eredmények nem állnak egyenes arányban a szervezet erőfeszítéseivel. A beindult változá­ sok, úgy tűnik, csakis hosszabb távon vezet­ nek majd a kívánt eredményre. A korábbi alárendeltségi viszony felszá­ molása után az egymásmelettiség életkereteit kell kialakítanunk. S ez nem történik meg egyik napról a másikra. Ezért nem szabad tü­ relmetleneknek lennünk, de elhallgatni sem kell semmit. Építeni akarunk, nem rombolni. Szétzilált, szétzüllesztett nemzetiségi tár­ sadalmunkat kell újjáépítenünk. És ezt a mun­ kát nem végezheti el helyettünk senki. Miénk a jog és a felelősség. A tét nagy - mondotta Egyed Péter, aki szervezetünk célkitűzéseit vázolta. Nagy és valóban - történelmi. Hiszen annyi megcsalatás után most már nekünk, aki­ ket a decemberi események úgyszólván a ha­ lál szájából mentettek meg, nem szabad veszí­ tenünk. (1990. február 18.) (Folytatása következő lapszámunkban) �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial Office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036) 32-14-386, 32-11-022 ��Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetés 1993. jabuárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/29db9043b54524c09631b996d34d5b1c.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/4ee785724bb597e0f160bc7ec950507b.pdf 8d2ced9a9fcc2ec3fc7751d63e205848 PDF Text Text KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT XXVI. évfolyam 92/ 4 . július-augusztus ��p a ló c fö ld 9 2 / 4 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Zalán Tibor Approximációk (vers) Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban (kisregény) Praznovzsky Mihály Mikszáth Kálmán esete “a tanügyi bácsikkal” (tanulmány) Torma András Fekete folt Mikszáth realizmusán (tanulmány) Mikszáth-berviárium (részletek) Összeállította: Praznovszky Mihály VALÓSÁGUNK Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? (tanulmány) Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében (szociológiai interjúk) KÖVEK ÉS PILLANGÓK Tóth Sándor Tari látomás MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VI. (kritika) SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) Cseke Péter Korfordulós Új esztendő (Romániából) 315 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Dr. Németh János igazgató Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon: (32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján, 1. Pf.: 270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZŐI Cseke Péter közíró (Kolozsvár, Románia), Faludi Ádám író, költő (Tatabánya), Fekete Gyu­ la országgyűlési képviselő (Budapest), Huszár Sándor író (Szeged), Pataki Kálmán újságíró (Budapest), Praznovszky Mihály muzeológus (Nemesvámos), Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tódor János újságíró (Budapest), Torma András tanár (Pécs), Tóth Sándor ország­ gyűlési képviselő (Budapest), Zalán Tibor költő (Budapest). Kiadja a Mikszáth Kiadó Készült az UNIPRINT NyomdaKft. salgótarjáni nyomdaüzemében A tipográfia és a szedés Kalocsai Péter laptervének felhasználásával Girasek Károly munkája Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig. Számlaszám 750-011033. E számunk borítóin id. Szabó István szobrai­ nak reprodukciói láthatók. - Lapzártakor kaptuk a művész elhunytának szomorú hírét. A szám illusztrációs anyagát a salgótarjáni XXI. Szabadtéri szoborkiállítás anyagából válo­ gattuk. (Fotó: P. Tóth László, Gyurián Tibor) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index 25 925 316 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Zalán Tibor APPROXIMÁCIÓK Hamarosan félrelökött, lekörözött, korán vagy későn meghalt alak leszel, kit úgy emlegetnek, mint egy énekesnőt, kinek a szopránja megkopott. G. Benn 1. Emléked árnyéka leng a délutánban. 2. A szél vállához vert egy levelet. Felkiáltott. Honnan ennyi súly, ekkora nehézség egy levélben, hogy fájdalmat okozzon, ősz tájban így, mikor kifáradt lélekkel ácsorognak a tornyok a megsűrűsödött levegőben, honnan, honnan? Talán rátaposott, hallotta, ahogy reccsen talpa alatt valami, akár a gerinc, akár a héjáig lerágott dinnye, akár a fejszébe csapódó koponya. Kérdéseket válaszolt meg, mikor nem értette a dolgok grammatikáját, botorkált jelentések és következmények homályos szegletein. Írni kell... s inni - nyögdécselte, mielőtt végleg hátat fordított volna a nagyképű és végső soron 317 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 szomorú esztétikáknak... legalább egy közhely 3. Mintha őt látta volna fekete kabátban a vörösesszőke az aluljáró iszapjában, előtte mintás zoknik a tarka délelőttben, turkál, hosszú ujjai kényesen hajtogatják az olcsó vackokat, ujjai, melyek egykoron... Mocskos város, ócska évszakok. Villamos, szitáló emlékek a képen. Korom 4. Valamikor hagyományai voltak. Hajáért nyúlt, s nem húzódott el tőle. Vékony, alig több, mint a csontjaira rétegződött gyönyör. Szájában laknak, alig mozduló szájában a hangszerek. Kuporog a melegében, eszébe sem jut, hogy integessen a századoknak. Férfi, lehet hát szerény. Nézi ők et, ismétlődő egzisztenciális pillanatok egyszerre látja őket mind. A nőket. Majd megint emez, a vékony, ahogy takarót húz részeg teste fölé. Riadt gyerek, ki teli élettel játszik. Romok, párolgó csődök, tükrök s a tükrökben, ahogy távolodik, el mindenfelé 318 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 5. Menekül, így érik utol a tények. Az élet apróságai. A szarba mártott délutáni kekszek. A z árnyékán tűnődik. Lehet, hogy az fontosabb. Nem válthat át egyes szám első személyre, zavarba ejtő, hogy minden csak mintha. És ennél is pontatlanabb. A mintha minthája. A mintha mintája. Ebben a játékban valamire ráérzett, ami pontosíthatta volna azt. Rovararcú kis antihímek lihegték szét körülötte a delet. Kurvák, akik még csak nem is élvezik. S a Nap, ahogy a legtetején az égnek. Hasába húzza fel térdeit, ez már a magány iszonyatos gravitációja 6. A ragacsos délelőttben üzekedő szarvasbogarak. Néhány telefon, mely meggyőzi, a világ nem romlott, csak gyáva. S a lány, s a lágy megadás fragmentumai. Hanyatt hever, a plafon megnyílik és összezáru l . Közben csak ő cserélt helyet 7. A megalázottak tekintetében lakik ennyi fényes bogár! Forgolódnak, 319 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 mindegyik mozdulatuk meztelen. Szégyenlős és szemérmetlen tehát. Akarom hogy etessenek! Táncolnak, előre tartott tenyerükbe pénz hull, sokáig visszhangzik a csörrenés. Visszhangzanak a csörrenések. A hullás visszhangjai 8. Közelébb vackolódott. A hajnal, akár a megőszült és fölengedett csokoládé-máz, az ablakon csorgott lefelé. Ez a lassú visszavonulás sem zavarta most. Nézte, visszafojtva a lélegzetét (túlnyert kamasz tapad az ismerős üvegre így), ahogy álmában fölhúzza az egyik lábát, meztelen combja kiszolgáltatottá teszi, és a szarvasbogarak, és védtelenül előbuggyanó szemérme, nézte, aki elébe nyílt pár órával előbb és teljesen lefoglalták a nézés régóta nem ízlelt zavartalan részletei és az arcába szuszogó alvó arc, közvetlen közelről a lélegző pórusok, a szája sarkában a nyál apró, szárazfehér foltja, az övé is lehetne, ahogy (hogyan) csókolta éjjel egyszerre egyszerű lett minden és vidám és megértett mindent végül. Benne akart lenni megint, a leikébe beleszeretkezni magát. Oda, a szarvasbogarak közé 320 �p a ló c fö ld 9 2 /4 9. A kérdés, akármerről közelítse is, megválaszolhatatlan. Azért forgolódott még, neveket és különféle jelentéseket illesztett hozzá, ám a részletek sem válaszoltak. Árulás történt itt, gondolta komoran, s előpergette a lehetséges összeesküvők a névsorát. A konzekvencia levonásához - míly’ magyar (mélymagyar?) szokásrendek! 10. A háborúról ír, egy üveg pálinkát is el­ előtte kávé, használt fel. veresbor De nem, mellette, ha a dolog sem, srészleteiben hallja a puskaropogást. Gubanc, ahogy könnyedén ajánlja fel az akkor nem ennyire... Mintha a életét, oldalt magyaráz, ott ülhet grammatika fellazulása enyhe valaki, az isés lehet, ott ült, bűntudattal nagyon sok levegővel amikorAmég nem voltak készen járna. penge lassan hatolt előre a válaszok. Azlehet, élet válaszai húsban. De csak a felületeket kövekeztek el. Nem a halálhoz, vágta. A jajgatás mindenesetre valóságosnak hatott az aknákhoz viszonyul a halandó és ez nehéz. A bátorság nem más, mint a naivitás térnyerése. 321 �p a l ó c f ö ld 9 2 / 4 Üvegszilánkok - levelek a fájdalom ágain 11. Ahogy a folyó lassan, a Duna, lefelé hordja az iszapot, ágakat, ahogy a hidak alatt megsűrűsödik a homály. Ballag a víz fölött, kifáradt teste előredől, támaszt keres a szürkület szétmozduló rétegei között. A szájában alvadó mondat, az arcába akadó fakó tekintetek, a véletlenül megrúgott, alápergő kövek. Azután éjszaka, a megszokott mozdulatokkal. Pedig ekkorra üveg a teste és minden megérintő gesztus reménytelen, hisz mind bemocskolja, mert megalázza mind 12. Egyedül táncol, józan és lehetetlen. Mint a veréb, aki átült a szemközti ágra 13. Hagyta magát. Kristálypoharak mélyén folyadék-rianás - csak azt szeretné tudni, hány szó választja el a hallgatástól. A z anyag percegését hallotta meg. E hirtelen közelség először megzavarta, a tudatos visszavonulást csak később kezdte el. A z anyag percegése miatt. Vagy tovább. 322 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Gyomrába húzott térddel nézi a porondot, a nyüzsgő rovarok kártékony áradását. A kis belezők nagy évada ez. Oly korban félek én, erre persze elszégyelli magát. Ki­ mondta, hogy lehajtja a fejét. Aszpikba dermedt légy - a lét kocsonyás anyaga őrzi a szárnyak finom remegését 14. A reggeli szürkeség, a híd fölött kelő Nap, valami játék folyik vele, emelkedésben rajzolódik ki a zuhanása. A hídon egyszer ott fog állni, válla fölött kel fel majd a Nap, inge belerebben a puszta légbe, száján rejtelmes mosoly, játszik. Addig csak görnyedten, nap mint nap a városon át, át az életén. Odapillant, sóhajt és elkeveredik 15. Még ivott. Miért iszik kérdezte gyertya fényében bolyongva a lány miért iszik miért - maga. A z eső, ez az évszak, kezéért nyúlna, ha nem lenne gyáva.. Gyáva, nem mer veszíteni. Nem is válaszolt. Még ivott, mert értette már, felfogta már, pontos információ a szétivott zsigerekből, el fogja veszíteni. Hozzá mennyi fölösleges, ami önsajnálatnak hívható! Nevetséges és tragikus, hogy homlokát az üveghez nyomta később, 323 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 szégyen és kétségbeesés oldata kerengett el benne, vereség és a rendszerek. Ivott még. Hangosan kimondta a nevét, csendes menekülés, hová és mi elől? Egyedül szenvedett mint az állatok, ragyogott és a szavakat is egyenként felejtette el 324 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban Ébresztő magyarok! Vályúhoz! Takarodó! Feküdj! (Graffiti) I. Mercedesben töltöttem az éjszakát. A vicc kedvéért. Vicc FOR SALE. Vágyleszállítás; a reggelhez rendelt engedékenység nevében. A nyáreleji megbocsátást ingyen adom mellé, elnézéssel a kivételes bánásmódért. Hogy legyen hol halászni a zavarosban. Zimmezum. Pihent voltam, ahhoz kétség nem fér, de a fizikai fáradtság legcsekélyebb hiánya nélkül. Sajgott minden tagom, égett a talpam, naplemente vöröslött a szemem szegletében, borosta lepett. A saját jogutódomnak éreztem magam, akinek mesterséges halállal szűnt meg az elődje. Egy kétéves, nyeretlen napszemüvegre bíztam a rejtegetnivalóimat, úgy vettem célba a Gála cukrászda teraszát. Bőkezű nyárfák vattavirága, hála nektek a puha léptekért! A zökkenőmentes feltámadás igazán rámfért. A Gála cukrászdáról elég annyi, hogy ott volt a szomszédban. A gyér forgalmú utcára néző terasza szabadtéri színpad gyanánt, naponta újabb ősbemutatókkal rukkolt elő. Rendeltem egy Lehár kelyhet, egy kávét, és igyekeztem megfontoltan elterjedni a fehér műanyagszéken. A kellemesen hűvös reggelhez igazodni; kisimulni, egészséges reményekkel telítődni. Madárfütty és egyebek, kik vagytok a megfelelő menedékekben! Talán csak a fello­ csolást hagyván háborítatlanul az utcának, mert az nekem nem állt volna jól. A körülmények ellenére hálával gondoltam a törődésre. - Ha eszembejut, amit érted tettem, a relaxáció démonja máris megverten elsompolyog. Mercedes! Mercedes! Efféle feltunningolt zagyvalékok sodródtak fejemben az árral szünet nélkül. Rövid kókadozást követően megejtettem az első önellenőrzést. - Hogyan is állunk azzal a háborodott vegetatív működéssel? A kockacukor jókorát koppant a bóklászó galamb hátán, az meg ész nélkül repült a járdáig. Döglött béka mondá; kutykurutty. Elaggott galambja. Nem is bíztam el magam azonnal. Megittam a kávét, rágyújtottam és hagytam, hogy jóvágású, elégedett reggellé alakuljak át. Még csak félúton jártam, ezért kértem egy gint narancslével, hogy teljes legyen a kör. Nem a 325 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Gines Rekordok Könyve lebegett előttem, mindössze megkezdtem szokásos napi szórakozáso­ mat a rizikófaktorokkal. Mercy cherry. A bíztató jeleket mindkét kezemen megszámolhattam volna, csakhogy nem akartam kétes kimenetelű kalandokba bocsátkozni. Dolgom ugyan temérdek, de munkaképtelenségem napja­ iban jobb szerettem munka helyett valami más jellegű bajt zúdítani a nyakamba. Ha tudtam volna, hogy aznap mi áll a házhoz, bizonyára hagyom a töprengést a pokolba, és menekülök, amerre látok. De nem tudtam. A gyanú árnyéka nem sötétlett elég erősen. Lehet, hogy a napszemüveg miatt, amit közben levettem. Azért vettem le, mert úgy éreztem, hogy összekuszálja a képzeletemet. Tréfát űz velem. Üvegfalat von közém és a külvilág közé, hogy méla akvaristává tegyen. Olyat láttam az akváriumban, aminek valószerűtlenségéért nem okolhattam mást. És mek­ korát tévedtem! A túloldalon egy nyikorgó biciklin közelgett, amit látomásszámba vettem. Egy vénembert láttam eszelős vigyorral kerekezni, kék melegítőnadrágban, kigombolt viharkabátban. Már az utóbbi is kiverte volna szememből az álmot, hiszen vagy húsz éve nem láttam viharkabátot. Aki nem tudja, milyen egy viharkabát, annak hiába is magyaráznám. A térde mellett kétoldalt kondorkeselyűszárnyként seperte a földet. A z övet a küllők nyalo­ gatták hátul, ő meg nyomta a pedált hegesztőbakancsaiban, miközben alig vánszorgott. Vegyszerteknőc az égi lefolyóban! Honnan pottyant ez ide? Világosszürke svájcisapka éktelenkedett a feje tetején, homlokközépig húzva. A fülét ezzel szabályozta be negyvenötfokos szögbe. Göndör ősz haja hátul összegubancolódott drót, hosszú és szerteálló. Lerítt róla, hogy menő szeméttelepek a szponzorai, ám hogy milyen céllal, azt csak találgani lehetett. Körbepillantottam a teraszon, hogy más is látja-e, amit én. Látta. Rehabilitálnom kellett a szemüveget. Minden tekintet a két roncs felé irányult, köztük az enyém is. Az első elképedést máris követte az újabb. Egy öt év körüli kislány ült a csomagtartón, aki az öreggel ellentétben teljesen normálisnak látszott. Tiszta ruhácskát, fodros fehér blúzt, virágmintás szoknyát viselt. A nyeregben kapasz­ kodott és nem nézett se jobbra se balra, akárha biciklitartozék lenne, egykedvűn viselte a láncnyekergést, sárhányócsattogást és a kacskaringók szűntelen félnyolcasát. Nem látomás. Rosszabb. A z öreg a szemközti üzletsor felé navigált, majd az egyik nyárfa közelében kínos bizonyta­ lansággal addig lassított, amíg meg nem állt. Amúgy férfiasan hátralendítette a lábát, és sikeresen talajt fogott. Közben lerúgta a csomagtartóról a kislányt. Nyekk. 326 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A gyermek arcizma sem rándult, szeme sem rezzent, szétvetett lábakkal ült az úton, és egykedvűen nézte jobb lábán a lecsúszott térdzoknit. A lélegzetem is elállt. A vén hülye azt mondta: - Hoppá! - és a képére száradt vigyorral visszatette a gyereket a csomagtartóra, aztán biciklit, kislányt odatámasztotta a fához. És még ő verte le a port fertelmes gönceiről! Kényelmetlenül éreztem magam hirtelenjében. Kétségek kötöttek béklyóba, röhöghetnék kerülgetett, rossz volt az előérzetem. Megbűvölten bámultam a vénséget, így aztán hamarosan azt is észre kellett vennem, hogy kiszúrt magának. Igazított egyet a menetfelszerelésén, bátorítólag/bátorítóan szélesvásznúra sikerítette a vi­ gyorá t és megindult. Egyenesen felém. A szemembe nézett, egyenesen. Lézeregyenesen. Borzongott a hátam, de már későn. Komótosan az asztalomhoz ballagott, kihúzta az egyik széket és leült. - Simon mágus vagyok. Azért jöttem, hogy megdöntsem a rendszert - mondta. II. És a Gála cukrászda előtt akkor pillanatokra megállt az élet. Megdermedtek a mozdulatok, egymásbaértek a jégtáblák. Megvetés lett az osztályrészem, igaz nem sokáig, mert hamarosan szedelődzködött mindenki, csak mi maradtunk ketten. - Kérj nekem egy stamesz vodkát! Nem. Inkább egy felest, pohárka szódával - érintette meg vállamat horgas ujjaival. Váratlanul ért ez az egész. A fához támasztott gyerekről a kivénhedt széltolóra néztem és elkapott a nevethetnék. Fejtől lábig végigliftezett bennem, fokozatosan erősödött, aztán akadály nélkül kirobbant. A térdemet csapdostam, majd feldöntöttem az asztalt, hogy egyre inkább bele­ lendültem. Eufória könnyekkel, amin nem tudtam könnyedén túllépni miként bölcs a Náthán. Mercedes, Mercedes, tudhattam volna, hogy a jegy erre is szól. Bruce Lee ruszli, meg amik egy másnapos királynak kijárnak. Merthogy tényleg nem álmodtam. A ráncosképű kukaturkáló bedöntötte a vodkát, öblögetett a szódával és egy hátborzongató másodpercre fellebbentette szájának lottyadt függönyét agyarairól. Felül a két metsző kivételé­ vel fémkoronák, a két alsó szemfogon arany. Fogarászok rémálma. - Apám zombi, anyám ninja, és én sem érzem magam valami fényesen - lehelte bólogatva, aztán összedörzsölte a tenyerét. Félcentis karmai alatt a humusz virágföldzsákolókra várt. - Most már egy kicsit jobb. Tegnap óta kereslek, azóta nem ittam egy kortyot sem, bár nincs nagy jelentősége. Gondoltam, belemegyek a játékba, ha már idedelegált a jódolgom. Úrrá lett rajtam a játékos kedv. A tervgazdálkodásomat - mármint a gyerekcipőst - úgyis meghaladta a valóság, az öreg szélhámos jó időtöltésnek ígérkezett. Kényelmes volt a szék, átjárt a reggeli. A pincérlány körülrepdesett, dezodorfelhője majdnem semlegesítette a kénkőszagot; akarhattam volna ennél többet? Azt hiszem igen, ha valaki jó előre nem semlegesíti a vészjelző rendszeremet. Csakhogy semlegesítette, éppezért mit sem tudtam arról, hogy nem működik. 327 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Szóval Simon mágus. - Aha. A világ minden tájáról. - Ez érdekes. Nemrég azt olvastam Simon mágusról - vettem elő jólértesültégemet-, hogy korának egyik legnagyobb szélhámosa, egy közönséges sarlatán... - A z ám! Úgy bizony! - vágott közbe büszkén. - És sűrített levegőből állított elő emberi lényeket. A régi szép idők - ábrándozott majd hátradőlve székén végigpillantott a fasoron. - Az a kis szűz a biciklin, az is az én munkám - mutatott a túloldalra. - Nemrég megpró­ báltam, hogy tudom-e még? Láthatod, tudom. Felémfordult. - Ő az utolsó törvényes boszorkányper áldozata. Egy sövénytündér. Villazsírozó. Anna Goeldi darusból. Glarus. A messzi Glarus. Ott élnek a marmoták fenn a hegyekben. Meg a fahágók. - Tudod, nőre vágytam, de egy megbízhatóra, és én akkor csinálok fából vaskarikát, amikor akarok. Ne is reménykedj, úgy intéztem, hogy rajtam kívül képtelen legyen mással lefeküdni. - Lefeküdni? - Kefélni, ha úgy jobban tetszik. - Dehát még gyerek! - Nyavaját. Öt-hat évesnek látszik, de kereken kettőszázöt. 1782-ben égették meg elevenen. Mostani formájában szűz, mert nem maradt rá időm. Dugásbiztos. Megdolgoztam, mivel én sem szívlelem, ha idegenek járnak rá a háztájimra. - Megdolgozta? Mi az, hogy megdolgozta? - Egyszerű. Mocsokkal bekensz egy tűt, aztán olyan sárba forgatod, amelyikben emberi hulla hevert, majd halotti lepelből szakítasz darabnyit és belecsavarod. A dolgot úgy igazítod, hogy a nő mindig magánál hordja, vagy a közelében legyen és kész. Ennyi. Én úgy beledugtam a blúzába, hogy még csak nem is sejti. Amíg nála van, csak én bírom kihozni belőle az állatot. Ajánlom szíves figyelmedbe. Jobb, mint a gyűrű. Mint Hans Carvel gyűrűje, ami csak addig hatásos, amíg a középső ujjadra húzva tartod. Ez nagyon tetszhetett neki, mert újfent rámtárta az egész vaskereskedést, és hosszan viho­ rászott. Én másban utaztam, nálam nem a falióra indította az ingajáratot. Kértem a következőt. - E z mind nagyon szép. Szépséghibája mindössze annyi, hogy tudomásom szerint Simon mágus 67-ben Rómában szerencsétlenség áldozata lett. Nem sikerült a mennybemeneteli kísérlete. - Badarság. Egyébként nem hatvanhétben, hanem hatvanhatban. Néró egy barom volt, dagadt hólyag, történelemhamisító. Egy gyufányi lángtól betojó buzi. A z ő parancsára lett öngyilkos Lucanus az örökzöld eposztermő, a Pharsalia írója. Nagy barátom. Nem tudtam megakadályozni, mert éppen máshol remekeltem petyhüdt úri társaságokban. Újfent vihorintott egyet, tisztes úrilányt imitáló mozdulattal hátralendítve arca mellől nem létező hajának selymes tincsét. Nem talált kivetnivalót magában. Kezdtem fülelni, ő meg ezt bíztató jelnek vette. Úgy döntöttem, hogy hagyom, hazudozza ki magát kedvére, hátha a forrás nyomára bukka­ nok. Megtudom, honnan ollózta össze magát ez a megzápult Münchausen. Mivel egy szavát sem hittem el. Zimmezum. 328 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Igenis sikerült felszállnom. Annyi baj történt csak, hogy a kelleténél nagyobb lendületet vettem, átzúgtam a légkörön és földkörüli pályára álltam. Amiről a néróbérencek azt híresztelték, hogy a maradványaim, azok csupán ruhafoszlányok és egyéb haszontalan tartozé­ kok darabjai voltak. Előtted itt most a lehetetlen testesül meg. Hidd el, ehhez nem férhet kétség, dacára annak, hogy épeszű ember nem adna hitelt a szavaimnak, én Simon mágus vagyok! - Én meg Nehézlehelletű Nulladik Henrik - válaszoltam neki a hülyeségzápor kínálkozó szünetében. - Lószart. Egy óra múlva hinni fogsz nekem. - Aha. Honnan ismerheti ez a romhalmaz ilyen kiválóan a történelemkönyvet? Egy marxista egyetemmel ékesített meghasonlást írtam a számlájára minimálprogramként. Elmosolyodtam, hogy meg ne sértsem idejekorán. Vicc FOR SALE. A mai nap jegyében. Ő meg folytatta. - Tegezz nyugodtan. Mi rokonlelkek vagyunk. Nem véletlenül választottalak téged. Van akinek pápaszeme, van akinek püspökfalatja, van akinek barátja van, de nem minden papsajt. Egy hóbortos szédelgőre volt szükégem, akire úgy hatnak a kísértések, mint közönséges halandókra a tolófájás. Koporsó tejszínhabbal. Érted? Megváltoztatom az életed, te meg hálából megírod az enyémet. Csin-csin. Ügyesen eladod, aztán naphosszat pénzt fogsz olvasni utána. A magad ura leszel. A magad ura, érted? - Miből gondolod, hogy így lesz? - Mindent tudok. Szóhoz sem jutottam. Az elnéptelenedett cukrászdateraszon csak a kíváncsi pincérlány cikázott denevérfülekre vágyva. A háborodott vénség beültetett egy magánakvaló hintába, amit úgy lengetett megállás nélkül, ahogyan akart, miután befogadókészségemről pontos információi lehettek. Lengetett, lengetett és kért még egy felest. Rendeltem neki, hogy levegőhöz jussak. - A z oroszoknál szoktam rá - hunyorított és bedobta. Nem kértem semmit. Csak hallgattam. Száraz tónak nedves partján kutykurutty. - Szemvillanásnyi idő alatt a mennyben találtam magamat, de hiába fékeztem. Éreztem a bajt, kapálództam, tekeregtem, nyomtam a szent zagyvalékot, nem ért semmit. Reményem sem maradt a körültekintésre. Átszakítottam a födémet, aztán úgyszólván azonnal ott súlytalankod­ tam a Föld körül. - Holott tán legszívesebben Néróval fajtalankodtál volna, nemdebár? - próbáltam meg egy próbatiszteletlenséget. - Nem volt közöttünk semmi. Nem sértődött meg. - Pont erre gondoltam. Még ez a golyóálló hacuka sem. Ebben egy mágus sem ment volna semmire. - Nincs jelentősége - legyintett - , odafönt megállt a tudományom. Rá kellett jönnöm, hogy levegő nélkül kizárólagos a mágia. Csak az űrben hat. Úgy értem; nagyrészt. Csekély az a varázslat, ami leszivároghat a bolygóra. Legalábbis a korábbiakhoz képest. Zuhantam vagy negyven kört, mire beláttam, hogy önerőből nem szabadulok. - Aha. 329 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 - Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem hiszel. Ahhoz túl normális vagy, de bizo­ nyítékokkal szolgálok neked. Talán megelégszel annyival, hogy a szemed láttára beindítom a rendszer összeomlását. Minden rendszer összeomlását, elsősorban azonban a kedvezményezet­ tekét. Hm. Igen. Megdöntöm a kormányt, elemeire hullajtom szét a Nagy Egyedülvalót. - Mit? - A mindenkori futam győztest. A tömegbázisost, a vetélytárstalan magányost, vagy fogal­ mazz, ahogyan akarsz. Nemcsak itt, mint említettem, hanem mindenütt. Már majdnem azt hittem, kezdem érteni, mit lotyog. Makacsul megtelepedett bennem egy kifejezés. Túl p a l l é r o z o t t . A lerobbant külsőhöz képest a szöveg. - Mindezt te egyedül. Értem. Az idegenek hazamennek, az egykori eszme mutánsai meg­ bocsátanak azoknak, akik ellen vétkeztek, lemondanak a kényük kedvéről, visszavonulnak celláikba és hamuval hintik a fejüket vezeklés közben, mert te a fékevesztett eleganciád és varázslatos képességeid segítségével erre rábírtad őket. A z utánzás bűnébe esve így próbáltam meg félkézzel asztaliteniszezni egy kedves barátom­ ra emlékezve. - Nem egészen. Az idegen hadak elmennek, a többi nagyjából megfelelő, mondhatnám azt is, hogy jó irányba tapogatózol. - Szemernyit sem hiszek a szemfényvesztésben öreg! - Nagyon helyes. Én sem. Értelem, logika, szellem. Nem a természet alkalmazkodik hozzánk. - Szóval? - Elmennek az álvilágiak, süllyesztőbe a szolgák java, a többi már nem az én dolgom. - Álvilágiak? - A meghívottak. Tudod, akinek majdnem minden mindegy, mert ellenőrizhetetlenné tették a sűrűjét. Veletek szivatták a mezítlábas Kossuthot, hogy negyvennyolc mellett tegyétek le a voksot. - Jajdeérdekes. És mikor indulnának megismerni szép hazájukat? - Jövő ilyenkorra a lényeg már mögöttünk. Csak egy kis homokot hintek a csapágyakba a te segítségeddel. - Hurrá. Van más is, vagy megelégszel mára ennyivel? - Hát hogyne! Fülig ért a szám. Magyarországon a Hülyék Királya. Nálam vendégeskedik. Lesz mivel szórakoztatnom Mercedest estére. Szerteszáguldott tagjaimban a szerelem; ó te drága, hamvas Mercedes, gondozóm, testem, lelkem ápolója! Szinte már kérdéseket sem mertem feltenni, holott néhány aktuális ott tolakodott valahol a Lehár kehely lejáratánál. Bizonyisten a szeme sem állt jól, furán, szúrósan tekintett rám. Várt, aztán a messzi távolból, megváltozott hangon belémtrafált: - Mercedest mára felejtsd el, dolgunk lesz. Leesett az állam, pedig még a jajdeérdekesre nem is válaszolt. - Honnan... - Mindent tudok. A harmadik évezredemet taposom, Mercedest én küldtem rád. Azt, hogy némi fogalmad van Simon mágusról, szintén nekem köszönheted. A démonológusokkal és más szarrágókkal folalkozó könyveket a múltkor én vetettem meg veled. Miattam olvastál asztroló­ gusokat s hasonló öklendezőket. Az én kezem volt benne. Nem gyanítasz semmit? 330 �p a ló c f ö ld 9 2 /4 Heves mozdulattal lejjebb rántotta a svájcisapkáját. - Ma belehintjük a homokot az összes eszement csapágyba, téged hagylak fejbenjárni, és közben diktálom az iramot. Érthető? Régről ismert gondolatok kezdtek henteregni bennem. Klasszikusok. Az összes klasszikus az én lepedőmön adta a kilincset egymásnak szinte bagóért. Nyeltem is meg nem is. - Jó. Ha akarod tudni, megmondom ki vagy te. Igazolásképp. Nem akartam tudni. Gondoltam, épp eljött ez ideje, hogy a magam javára fordítsam ezt az elszabadult reggelt. - Állj! Előbb egy kis bizonyságot szeretnék. Egy parányi varázslatot, egy apró csodát, de most, hogy esetleg gondolkodóba essek, hátha mégsem vagy teljesen tökkelütött. Muszáj volt felsrófolnom magamat, mielőtt teljesen elszabadul a mennyeknek országa, vagy a lejjebb levő. - Helyes! Ez az! Tökkelütött! A bizalom kezdete. Odaintette a pincérlányt és fizetett. Ő fizetett. Le nem vette rólam közben a szemét. Beletúrt viharkabátja zsebébe, elővett egy marék pénzt és kiválogatta belőle a forintokat. Eltartott egy darabig. Nemcsak amiatt, hogy közben engem figyelt. Merthogy a pénz szárma­ zási helyéről első pillantásra megállapíthattam: a világ minden tájáról. Zimmezum. Gyűltek ellenem a bizonyítékok. Firkált valamit a számla hátuljára, de letakarta, úgy tette elém az asztalra. - Mennem kell, mindjárt tíz. Egy óra múlva találkozunk az Aranyc sákányban. Pontos legyél! Ezt a jégesőpannát vidd magaddal! - Mit? Hogy? - Annát. Ha akarod, leveheted a bicikliről. Tud gyalogolni, nem gyerek már. Rámnézett és elhallgatott. Talán látta, hogy kezdem a másik végén kezdeni. Vagy éppen emiatt tekert még egyet rajtam. - Ha bizonyosságra vágysz, pisiltesd meg Annát valahol. Kukkants a szoknyája alá. Stigma diaboli. Ő ott hordja. Kevesellni fogod, de több a semminél. Mutatóujját felemelte, fintorgott egyet és válaszomba sülve otthagyott. Eltűnt. Nyakamba varrta a kis szüzet. Még sosem voltam szűzzel. Mit kell ilyenkor csinálni? Kivettem a hamutartó alól az összehajtogatott számlát, kisimítottam. Ez állt rajta: S A T OR A R E P O T E N E T O P E R A R O T A S Ez ám, és semmi más. Ki v o l t a m segítve. Végre egyedül. Kezdtem a lehetetlennel. Úgy tettem, mint aki végiggondolja, hogy mi is zúdult rá röpke negyedóra alatt, és úgy döntöttem, hogy megy a kórság az Aranycsákányba, még folytatódik ez a mittudoménmi. Hallucináció ide, hallucináció oda, nem hinném, hogy beteg vagyok. 331 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Éktelen ordítás riasztott. Anna üvöltött a nyárfa tövében. Rádőlt a bicikli. Zsebrevágtam a számlát és rohantam. III Lestem jobbra-balra futás közben, de a kutya sem volt rám kíváncsi. Ahogy leemeltem a kölyökről a biciklit, azonnyomban abbahagyta a sivalkodást. Nem könnyezett, felállt, megiga­ zította a zokniját, szoknyáját. Hátravetette a haját és rámnézett. A szája szöglete huncut kanyart vett felfelé. - Semmi baj kislány - kezdtem, de csípőből tüzelt, akár a filmbeli cowboyok. - Kislány az öreganyád. Anna Goeldi vagyok Glarusból. Ne tégy úgy, mintha Simon nem sikerítette volna bele apró agyadba az imént. Ha kívánod, fogalmazhatok közhasznúbban is. Ma van a 205. születésnapom, és téged kaplak ajándékba, mielőtt éjfélt üt az óra. Nagyszerű gondoltam -, nyílt nap az őrültekházában. Hangja Janis Jopliné az utolsó koncert után es a sokadik liter előtt. Egy koravén gyerekből gőzmozdonnyal keresztezett körfűrész-hang, férfias rekedtséggel kísérve. Őrület. Éjfélt üt az óra. Méghogy éjfélt üt az óra. Miféle óra ütne itt ebben a városban egyáltalán? Mindegy, játsszuk végig! Egy időre örökre megjegyzem ezt a napot úgyis. Kongtam csak, s álltam bebarnulva, miként a menetvesztes műzlimedve. - Hogy mondod kedves? - Anna. Nevezz Annának. Tudod, az eredeti testemet elégették, de idejében elillantam és Simon kiváltott. Féltékeny, önző, perverz disznó, bár a választásáért néha szeretettel gondolok rá. Azt mondta, nem bírná elviselni, ha mással is összedörgölődznék. A beteges agyával úgy gondolja, ha gyerektestben rejteget, megússza. Simonra gondoltam. A bombabiztos megoldásra. Agya rakétasilóira. - És a tű? Anna legyintett. - Ugyan! Simon deleje már csak félgőzzel üzemel. A súlytalanság megvi­ selte. Mielőtt bevarrta a ruhámba, kicseréltem egy közönséges tűre. Nem is gyanítja, holott az orra előtt csináltam, míg a cérnák között matatott. Jött nekem Solingennel, aki a késélt feltalálta. Könnyed közvetlenséggel magyarázott, akár egy órányi távollét múltán feltűnt ismerősnek. Kínosan éreztem magamat. Kölyökvénasszony oktat egy kisváros nyugalmas utcájában fennhangon, betöltve a délelőtt enyhítő varázslatát szavai zajával. Ráadásul engem itt ismertek, tizenöt éves helybéli tanárkodásomnak köszönhetően. Most kutykurutty vagy Zimmezum? Tényleg úgy tűnhetett, mintha közünk lenne egymáshoz. Megfogta a kezemet. - Menjünk. 332 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Erre aztán lecövekeltem. Földhöz szegezett egy gondolat. Hogy ez eddig nem jutott eszem­ be! - Várj csak! Hogyhogy ti ilyen remekül beszéltek magyarul? Tudtommal... - Nem beszélünk sehogyan. Egyetlen ismert nyelven sem. Csak te hallod úgy, mert úgy akarod hallani. Jut eszembe; nem is mondtam az előbb, hogy én alapvetően interszexuális vagyok - Nem. Ezt még nem mondtad. Keresztező Szent János, Micsurin kertésze, mi van itt? Blúza nyílásába tévedő szemem különös nyakéken akadt meg. Egy rövid aranyláncon függő kereszten, csakhogy ez nem a megszokott módon, hanem fordítva lógott. Ráadásul semmi szeglet, kiszögellés, hanem lekerekített formák, közel elliptikus alakzatok. Két mogyoró nudli­ végen. Anna kiszúrta, hogy mit nézek. - Majdnem elfelejtettem! - azzal benyúlt a blúz zsebébe. - Guggolj le légyszíves! Zárlatos maradt továbbra is az agyam, nem ellenkeztem. Egy medált vett elő, amit fejemet átkarolva akasztott a nyakamba. Sokáig szerencsétlenkedett vele, széna és virágillat áradt a ruhájából. Nem is áradhatott más, nem is számítottam másra. - Szép vagy és kívánlak - mondta, amikor elengedett. - Nem én vagyok a hárslevelű - közöltem vele a kiábrándító hírt. Vékony bőrszíj tartotta a medált, kézbevettem és megtapogattam, hogy legalább a látásom­ ról legyenek hiteles és megnyugtató ismereteim. Aztán a bőrszíjat húzogattam végig az ujjaim között. - Simon ilyet hasítana a hátadból, ha rájönne, hogy szeretkeztünk. Ahogy mondani szokás, erre már elborított a nagy löttyös indulat, úntam a csevelyt. - De nem szeretkeztünk, és nem is fogunk, hagyd már ezt a marhaságot. Gyerek vagy még, azaz... - Ugyan! Mielőtt éjfélt üt az óra, az enyém leszel. - Itt nem ütnek az órák, csak a kétkezű munkások, ha duplán látják a feleségüket, értsd már meg! - Nem számít, menjünk. Hozd a biciklit és mutasd az utat, mert én nem ismerem. Még az sem jutott eszembe, hogy legyintsek. A medált a tenyerembe fektettem, hátha segít. Így nézett ki: 333 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Mindenkinek megvan a maga keresztje - kuncogott a kis boszorkány. Felkaptam és a csomagtartóra ültettem. - Néha szinte hiányzik, hogy hülyét csináljanak belőlem. Megindultam a buszpályaudvar felé. A parkon keresztül megyünk, döntöttem el magamban. - Legyen - mondta Anna, mielőtt bármit is közöltem volna vele. IV. Helyénvalónak tartottam egy kis számvetést; mibe is csöppentem én bele? Mert a bicikli valóságos volt. Valóságos roncs. Rozsdás, ütött-kopott Csepel, jóval túl az alkonyon. Nem a vörös, hanem a fekete, laprugónyerges. Valóságos volt a gyerek is hátul a csomagtartón, a nyikorgás is, az utca is. Aki látott, azt hihette, a kislányomat tolom, s nem telik egyébre, hogy feltűnési viszketeségemet közzétegyem. Az cseppet sem izgatott, hogy a kerék­ párkövület szemet szúrt - szúrhatott - , mert a gátlásos korszakom is túljutott már a delelőjén. Egészen addig nem izgatott, amíg a szemem meg nem akadt valamin. Már a platánok alatt jártunk, a murvával felhintett sétányon, amikor belémállt a nehézség. A tartóban, a pumpa helyén egy gumibot szürkéllett. Egy tökéletes, szabvány gumibot. A francba! A nyelén fehér betűkkel; TENET made in CHECHOSLOVAKIA. - Hohó, hé, állj, stop! - rikoltoztam, mint akit közrefogtak a nyáladzó kannibálok ebédtájt. - Mi ez itt? - fordultam Annához, tömény undorral mutatva a gumibotra. - Simon mágus varázsvesszeje. Ezzel dönti meg a rendszert. A rendszereket. Mindegyiket. Annak közönyétől elképedtem. - Hogyan? - A z oroszok teljesen felhergelték. Nem tudott tőlük majd húsz éven át megszabadulni. Lelépni. Ez aztán tisztességesen meggyötörte, mert alapjában kérdőjeleződtek meg a képessé­ gei. Miután többszörösen elöntötte az epe, úgy határozott, hogy vége az előadásnak. Le a függönnyel! Kihasznált valami apró hibát, aztán elszelelt és kezdte hinteni a homokot a csapágyakba. - Ezt már hallottam. - A saját fegyverüket adja a kezükbe, és mondanom sem kell, hogy ezt a fegyvert kiválóan ismerik és szakszerűen használják. Csak épp azt nem érik fel ésszel, hogy magukat ikszelik ki vele Simon fondorlata miatt. Eddig megy minden, mint a karikacsapás. - Nem sokat vettem észre belőle. - Mert csak a felszínt látod, a mázt, ami még tart. Belül rohad az egész. Simon csak összeérinti a végződéseket. Kezet a kézbe. Beadja a gyorsítót. Fű alatt játszik. Lót-fut, hogy mindenhol időben köphessen bele a levesbe. - Ez röhejes. Úgy gondolod, hogy az ember fogja magát, beleköp a levesbe, aztán el is intézte a dolgot? Azt állítod, hogy holmi hókuszpókusszal elérheti, ami eddig senkinek sem sikerült. - Nem hókuszpókusz, erőszak és felismerés. Észrevétlen, totális erőszak. Simonnak van egy mondata, hatékonyabb a radioaktivitásnál. Azzal kaszál; időben bedobja és kész. - Kacagnom kell. Hogyan szól ez a mondat? 334 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 - Kidolgozta az ellenmarxizmust. Latrina Magicának hívja. Biztosíthatlak, hogy sóval hinti be vele az egész kísérleti telepet. Azt mondta, hogy eljött a szellemforradalom ideje, és ő egy nagy szellem, ez tagadhatatlan. Csodálom, hogy ennyit kibírt a gyomra, de mondtam már neked, hogy csak félgőzös, a saját korlátai akadályozták, nem tudott miattuk előbb előjönni a trükkjeivel. - De milyen mondatról van szó? Annára meredtem, aki tisztában lehetett azzal, hogy kapitális baromságnak tartom minden szavát. Ennek ellenére szerettem volna fenékig hörpinteni a kabarékoktélt. Ki akartam használ­ ni a szerencsémet, ami terven felül ölembe pottyantott egy ingyencirkuszjegyet Kutykurutty. - Nem mondom meg. Én Simon sűrítménye vagyok és szélnekereszt, ha eljár a szám. Ráadásul - és kivételesen - ebben az egyben igazat adok ennek az aberrált szarházinak. Minden rendszert meg akar dönteni, és ezt helyeslem. Az anarchiát sem hagyja ki, mint a rendszertelenség rendszerét. Mindent, amíg le nem csillapodik a mérge, aztán majd más elfoglaltság után néz, feltéve, ha nem adja ki útját végleg a mágia. - Az igaz, hogy nem mindenható, mert annak már lejárt az ideje, de még mindig képes összeugrasztani a hülyéket egy selejtezőre. Egyszerűen úgy alakítja a dolgokat. Létrehozza a megfelelő konstellációt. Csak ne lenne annyira kiszámíthatat­ lan! Hallgattam Annát, és egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nekem lyukat beszélnek a hasamba. Kezdtem bánni, hogy az elmekórtan sosem érdekelt igazán. Ki játszatja velem ezt a játékot? Hibbantak majálisa, ahol ingyen szédülök mindenféle centrifugákban! Nem kimondot­ tan dicsőséges szerep. Toltam tovább a biciklit az Aranycsákány irányába és az idő múlására bíztam a megoldást. Nem tudtam ennél jobbat. Zimmezum. Elárulom a titkot: az Aranycsákány a város számtalan vendéglőinek egyike. Az örökkéva­ lóságnak épült alrealista stílusban; masszív, túlméretezett és ronda. A ligeten túl egy dombon áll, közvetlenül az isten háta mögött. A népnyelv csak Hugyozni Muszájnak hívja, tán a sörkínálata miatt, tán azért, mert a népnyelv ilyen. A hozzávezető lépcsőket meg sztálingrádicsnak, de mint egyéb esetekben, úgy most is nyugodtan kijelenthetem; nem ez a lényeg. A lépcsők, akárha emlékműhöz vezetnének; a vendég ünnepélyes léptekkel közeledik, ha akarja, ha nem, idézve ezzel távoli világok divatját. Már majdnem félúton jártunk, amikor eszembe jutott a számla. Megálltam, előkotortam és megmutattam Annának az egymás alá írt szavakat. - Szerinted ez mit jelent? - Semmit - válaszolta. Egy ideig hallgatott, aztán a gumibot nyelére emelte mutatóujját. TENET made in CHECHOSLOVAKIA. - Tegyél le, pisilnem kell. Közvelenül az út mellett megállt a pázsiton, és hóna aljáig felhúzta a szoknyáját.Nem viselt alsóneműt. A szeméremdombján nagy anyajegy barnállott. Kávébab formájú. Virágéknál ég a világ. Karakter: megfogható. Megfejtés: test. “ A földben az gnómok, lemurok vagy zörgősmanók, sylphek, monthánok és zonettik, az kiknek monstráji az pigmeik 335 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 vagy helybeli manók, az levegőben az umbratiles, sylviestres, satyri, az kiknek monsráji az gigantes vagy órjások. A tűzben vagy az égben az vulkanales, poennates, salamandrae, superi, az kiknek monstráji az zundelek” - indult meg bennem a hegyomlás Simon mágus ajánlott olvasmányai révén. Egy darbig így állt ott, aztán a sarkaira ereszkedett. Stigma diaboli. Nem sok, de ez is valami. Hogyha hinnék benne. Kutykurutty. Nem pisilt, várt. - Szeretném, ha idejönnél és néznél. - Micsoda? - Gyere ide és nézz, mert csak akkor tudok pisilni. Siess, mert szétreped a hólyagom! (A kisregény folytatása kö vetkező lapszámunkban.) VARGA GÉZA FERENC: Az indiánokért 1492-1992 336 �Praznovszky Mihály Mikszáth Kálmán esete a “tanügyi bácsikkal” Az ember két kézzel rángatná visszafelé a toronyóra mutatóját, csakhogy lassítsa az idő múlását. Nem mintha bármennyit is lehetne csökkenteni ezen a tempón, de hát munkálkodnak bennem is olyan vágyak, amelyekhez bizony jó lenne a tengerbe dobni minden óra-felhúzókulcsot. (Vagy gombelemet, hiszen modern időket élünk.) S mind­ ezt kizárólag csak azért tenném, hogy még megérhessem Mikszáth Kálmán összes művei kritikai kiadásának befejezését s elolvashassam mindazt, amit valaha leírt. Dehát erre semmi esélyem nincs. Sem az óra ketyegésének lelassításához, sem a kritikai befejezésének megéréséhez. Nagy kár, mert így csak véletlenül bukkanhatok az író olyan műveire, amelyekről még csak nem is hallot­ tam, láttam. Így került a kezembe egy 1895-ben megje­ lent népiskolai segédkönyve. Nem ismeretlen ez a szakirodalomban, Rubinyi Mózes írt róla két oldalt a Magyar Nyelvőr 1954. évi száma­ iban. (Maga a füzet sem sokkal nagyobb terje ­ delmű!) A pontos cím: “ Társalgási leckék Az ele­ mi népiskolák számára. Kulcs a magyar nyelv megtanulásához.” Rubinyi Mózes szerint ez a könyvecske “pompás segédeszköz lett a hazai nemzetiségek számára a magyar nyelv megta­ nulásához.” Ez természetesen nem igaz, s ezt a kiváló Mikszáth-kutató is tudta, de hát vajon írhatott-e mást róla akkor abban a minden szép, minden tökéletes korban, országban. Modern szóval azt mondhatnánk, ez a könyvecske nem más, mint a ma gombamódra szaporodó nyelvkönyvek egyik típusa: társal­ gási könyv. Pontosan annyit ért akkor is, mint a maiak ma: semennyit. Aki a társalgási nyelvkönyvek nyakatekert mondataiból akar megtanulni, vagy akár csak gyakorolni egy idegen nyelvet, például ausztriai bevásárló út­ jain - feleslegesen dobta ki a pénzt. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter is így járt, de ő az állam pénzéből pazarolt, amikor ezt a vékony kis füzetet megrendelte Mikszáthnál és kiadatta német, román, szlovák, szerb, ru­ tén és horvát nyelven 100.000 példányban s ingyen osztatta szét az elemi iskolák diákjai között. Mindezt ma állítjuk, tudván, hogy a nyelv­ tanuláshoz nem ilyen típusú nyelvkönyvek kellenek. Akkor a hivatalos álláspont az volt, hogy a kis könyvecske “a gyermekeknél öreg­ bítse a magyar beszéd képességet, sőt a szülői háznál is kedvet ébresszen a magyar társalgás iránt.” Ma már csak mosolygunk ezen a naivi­ táson, hogy még 1895-ben is ekkora önámí­ tásban éltek a hivatalos politika irányítói. Pe­ dig így igaz: hitték, hogy ez a könyvecske segít, egyik eszköz lehet a sok közül, amely a magyar nyelvet, a magyar nemzetiséget erősí­ ti, terjeszti. Hitt ebben Mikszáth is, hiszen ak­ kor nem fordított volna rá annyi gondot és időt. Ő maga is megírta, miként készült a száz 337 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 magyar mondat, amely végülis 112 lett mennyit kínlódott vele - s kérte az olvasók segítségét félig tréfásan, de nagyon komolyan a szükséges mondatok összeszedéséhez. Való­ ban úgy vélte, összeszedte a 100 legjobb mon­ datot. Azt úja a miniszternek 1895. április 25-én kelt levelében: “ Szinte azt merem mondani, hogy meg vagyok vele elégedve, mert nem lehetne másik száz mondatot találni, mely ezekkel nélkülözhetetlenség dolgában egyen­ rangú lehetne, még talán tizet se lehetne többé ilyet találni.” A kis könyv tehát elkészült, Mikszáth még rajzokat is akart rendelni mellé, hogy a gyere­ kek a tantermükben a faliképeket évekig látva bevéshessék ezeket a mondatokat, szavakat, kifejezéseket, s hogy azokat aztán soha ne fel­ ejtsék el. Persze ebbő l se, abból se lett semmi. A könyvecskék elkerültek ugyan az iskolákba, talán szemléltető kép is készült, de eredménye nemigen mutatkozott, mint azt a magyar törté­ nelem közismert eseményei mutatják. Ámbá­ tor volt eredmény: Mikszáth ellen olyan sajtó­ támadás indult a lapokban, hogy nem győzte a fejét kapkodni és a válaszcikkeket írni. A z első támadást Benedek Elek indította ellene. Lapjában, a Nezetiségi Iskola 1895. december 21-i számában sorakoztatja fel azo­ kat a vádakat, amelyeket a későbbi cikkek mind ismételnek, színezve, gazdagítva a tá­ madások amúgy sem szürke nyelvezetét. Azzal vádolja elsősorban Mikszáthot, hogy nem is ő írta ezt a 100 mondatot. Kérdé­ seket tesz“-fel neki: Kend-e az a Mikszáth - Én vagyok. - Kend írta ezt a társalgót? - Én. - Mondja kend ezt a bolondnak, nekem ne. Valamelyik reporterrel iratta ezt kend. Bebizo­ nyítsam?” Hozzá is kezd nyomban, s végső megálla­ 338 pítása: Ennyi nyelvhelyességi hibát egy író nem véthet, hanem csak valami műveletlen újságíró. Majd vádolja a minisztériumot és a minisztert, hogy ennyi pénzt kidobott az abla­ kon feleslegesen s ugyanakkor a magyar taní­ tók sorsának javítására, az iskolai oktatás fej­ lesztésére nincs pénz. A miniszter úr is megkapja a maga kérdé­ seit: “Gondolja-e, hogy a mindennapi élet legszükségesebb dolgaival sem törődő füze­ tecskék előbbre viszik a magyar nyelv ügyét? - Hiszi, hogy az ön tanítóinak szükségük van ilyen fércmunkákra? Nem hallatszik fel a Hold-utcai palotába annak a sok ezer tanító­ nak a gúnyos nevetése?" A Magyarország című lap december 24-i számában a névtelen szerző még vitriolosabb lesz: ilyen fércművet még egy magyar újságí­ ró sem tud összetákolni, ehhez valami vigéc kell. (V.ö. Vigéc: bóvli kacatokkal házaló ügy­ nök.) Mikszáth “ nem követhette el ezt a me­ rényletet a természetes didaktika, a magyar nyelv, az iskola és önmaga ellen.” Úgy véli, Mikszáth könyve a magyar pedagógusok le­ becsülése is. “Hát olyan csekélység az a ma­ gyar nyelv megtanítása, hogy ezzel a 16 olda­ las írással meg van oldva? A nemzetiségi vi­ dékeken működő magyar tanítók színe-java évek óta fárad, ír, gyakorol, cikkezik, vezér­ könyveket csinál, az állam approbálja, gyá­ molítja ezeket a könyveket. Mikszáth azt mondja: eh, subick: ehol az ige, ehol a kinyi­ latkoztatás 112 mondatban. Add be oláhnak, tótnak, rácnak: esztendő alatt magyarul szid bennünket.” A Hazánk 1896. január 1-i számában pe­ dig a hivatalos válaszra reagálva ugyancsak a minisztérium felelőtlenségét, pénzpocsékolá­ sát támadják. A hivatalos álláspont szerint a miniszter­ nek meg volt az oka, hogy miért Mikszáthot kérte fel szerzőnek: “ mert azt az egyik legna­ �gyobb magyar íróval akarta megíratni, ily mó­ don biztosítani kívánta annak belbecsét és ro­ konszenves fogadtatását.” Mikszáth a maga módján igyekezett a vá­ dakra válaszolni. Keményen és határozottan marasztalta el a “tanügyi bácsik” kifogásait. Ő úgy látta, írja - hogy a nemzetiségi származá­ sú gyerekek és felnőttek bárhol megtanulnak magyarul, de éppen az iskolában nem. Van aki a katonaságnál két év alatt, a börtönben egy év alatt - “csupa magyarok közt Gyarmaton” -, s van aki fél év alatt a konyhában, a szeretőjé­ től. Hát ezért vállalkozott a könyvecske meg­ írására. Noha tudta, hogy darázsfészekbe nyúl, mert a pedagógusok nem szeretik, ha a munkájukba avatkoznak. A tankönyvírás az ő kiváltságuk, azt más nem tud írni csak ők Valójában egyetlen eredeti tankönyvet sem ír­ tak addig. Lemásolják, lefordítják a külföldi tankönyveket, s a jó német tankönyvből lesz egy rossz magyar tankönyv. De hát a tanügyi bácsik ellen nem lehet érvelni. Hiába mond bármit, nem hiszik el neki. Pedig - ezt viszont mi higgyük el Mikszáthnak - ő komolyan gondolta ezt a 100 mondatot, szándékosan írta úgy ahogyan megírta. S hiába vetik szemére a magyartalanságokat, éppen ez a szándéka: “ ...nem megyek annyira, hogy első intrádára Arany Jánosokat akarjak nevelni a román vagy tót gyerekből. Bőven megelégszem, ha egy kicsit neki erednek a magyar nyelvnek...” De volt a támadásoknak két olyan részlete - amelyek szorosan összefüggtek egymással amelyekből egyértelműen kiderült, hogy nem tanügyi kérdésekről, nem a nemzetiségi taní­ tók védelméről, nem a magyar nyelvhelyes­ ségről van szó - hanem politikáról. Ehhez tudni kell, hogy a könyv ötlete va­ lószínűleg a “ folyosón” született, azaz a Par­ lament legaktívabb helységében, ahol azóta is minden fontos döntés fogamzik. Mikszáth képviselői élete is inkább itt zajlott, mint bent az ülésteremben. De itt sem igen beszélt, in­ kább hallgatott és figyelt. Itt formálta ki ma­ gában az ifjú miniszter portréját is, hiszen Wlassics Gyula mindenki meglepetésére ke­ rült igen fiatalon a kultuszminisztérium élére. Mikszáth kedzettől fogva szimpatizált a tehet­ séges, ambiciózus politikussal, aki magatartá­ sában megőrizte ugyan a XIX. századot, de lélekben már a XX. századra készült. Így jel­ lemzi őt 1895 áprilisában Pesti Hírlapbéli tár­ cájában: “ Panaszkodik, hogy sok dolga van... Bosszankodik, hogy a lapok ostobaságokat ír­ nak róla, ... sóhajt és lesüti szemeit ha a tanfe­ lügyelőket említik előtte... Közönségesen ezekből a vonásokból van egy magyar kul­ tuszminiszter konstruálva, de Wlassics abból a fából való, aki ha sokáig marad kezében a tárca, ott fogja hagyni mindenütt a Vatikántól kezdve le a szépen vasalt cilinderű tanfelü­ gyelőkig, hatalmas keze nyomát.” Ez a nyelvkönyv már ilyen fajta kézlenyo­ mat volt, s máris morogni kezdtek ellene a tanügyi bácsik, illetve a könyvön keresztül a kemény kezű, reform-szemléletű miniszter el­ len is. A bírálatok a szemére vetik Wlassics Gyu­ lának. hogy miért fizetett olyan sokat az író­ nak - 3000 Ft-ot, ami valóban hatalmas tiszte­ letdíj volt - s Mikszáthnak is, hogy miért fo­ gadta el ezt a pénzt. Mikszáth is elmondta, meg a hivatalos vá­ lasz is - mert hogy a kabinetnek reagálnia kellett a vádaskodásokra! - hogy szó sincs itt 3000 forintról. Ő maga kezdettől fogva sokall­ ta a felajánlott összeget, ami eredendően nem volt háromezer forint sem, s majd “ a felaján­ lott csekélyebb összegnek is csak a felét fo­ gadtam el.” S nem is a pénz volt itt a lényeg - noha kedvelt fogás anyagi oldalról támadni valakit - hanem Mikszáth szabadelvű pártisága, azaz az ellenzék támadott egy kormánypárti politi­ kust, aki mellesleg író, sőt az egyik legna­ gyobb író. Ez persze nem védpajzs, amely mögé elbújva bármit el lehet követni. De azt 339 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 látnia kellett, legkivált Benedek Eleknek, aki maga is ünnepelt író ekkor - hogy ez a kis nyelvkönyv nem a politikus, de az író Mik­ száth műve. De mit számít mindez, ha ilyen csekélyke módon is, de bele lehet kötni a kor­ mánypártba, ha annak bármely intézkedését támadni, kifogásolni lehet. Benedek Elek igen élesen és durván ír kimondottan azzal vádolja a kormányt, hogy megfizeti Mikszáthot azért, mert támadja, “ sárba rántja” az ellenzék vezérembereit. S fizet pedig “biztos oláh kerületekkel”. (Mik­ száth 1892-tól Fogaras képviselője volt). Sza­ vaiban rejtett fenyegetés is bujkál, az írónak címezve: csak támadja Mikszáth nyugodtan az ellenzéket, úgyis csak addig teheti, amíg ők hatalomra nem kerülnek. Éppen ezért - teszi hozzá - teljesen felesleges iskolai ügyekbe ártania magát “anélkül is biztos neki az oláh kerület” . Ugyanezeket említi a Magyarország és a Hazánk névtelen támadója is. Mikszáth igen elegánsan, nem reagál a vá­ dakra, mindössze egy mondat van róla “ ...most már látom, hogy nemannyira a »tá r ­ salgási leckék«-ben van a hiba, hanem az én szabadelvűpárti voltom a baj: ebből a bajból pedig nem szándékozom kigyógyulni.” Hát akkor mi is a helyzet ezzel a vitával, amely gyorsan jött s ment és elrontotta Mik­ száth karácsonyát ebben az évben. Továbbra is úgy vélem, ezzel a könyvével Mikszáth se nem ártott, se nem használt a nemzetiségi ügy­ nek Magyarországon. Nem is kell keresnünk benne semmiféle direkt csatlakozást a már ek­ kor teljes erővel dúló magyarosítási politiká­ hoz. Noha ő maga úgy vélte, hogy ezzel a könyvvel segített a magyar nyelv megtanulá­ sában, valahol éreznie kellett, hogy könyve mind módszertanilag, mind tartalmilag édes­ kevés választott nagyképű alcíméhez: Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. Nem tudta önmagát meghazudtolni s a kényszerrel-önként-elvhűségből vállalt fel­ 340 adatból nem lett társalgási nyelvkönyv, hanem “csak” egy Mikszáth kispróza. Mert bár­ mennyire is igyekezett a végletességig leegy­ szerűsíteni a nyelvi formulákat, mondatai mintha novelláiból lépnének elénk, mintha új­ ra a jó palócok s a tót atyafiak beszélgetnének egymással a szekér mellett haladva a gyarmati vásárba. Ezt maga Mikszáth is érezte, mert a meg­ íráshoz régi emlékeihez nyúlt, visszatért gyer­ mekkorába. Ahogyan írta a Magyarok szapo­ rítása című tárcájában, amely e könyv megfo­ galmazásáról szól: “ Újra látom a falunkbeli kavicsos országutat, labodával, szerbtövissel a széleken, ahol a gyerekek nem járnak, külön­ féle nemzetiségű utasok vonulnak el nap­ hosszat s szóba állanának a mi embereink­ kel...” S ha egymásután olvassuk a magyar mon­ datokat, s oda se figyelünk a román, szlovák, stb. fordításokra, valóságos történetek kere­ kednek belőlük. Íme a példák: “-V egyen fel a szekérre bácsi, nagyon fá­ radt vagyok. - Mit adsz, ha fölveszlek? - Vegyen fel, szívességből, kevés a pén­ zem.” Vagy más oldalról összeollózva a példa­ mondatokat: “-bredjen É fel atyafi, mert baj van! - Hallja, valamit elvesztett. - Énutánam kiáltott? - Engedje gazd’uram a fészer alá tolni a kocsimat. - Szegény utas vagyok, engedje meg, hogy a fedele alatt valahol meghálhassak. - Nagyon átfáztam, adjon jó asszony egy kis helyet a tűzhelynél, hogy megmeleged­ jem. Igaza van Benedek Eleknek, így nem be­ szélnek az ország egyetlen iskolájában sem a gyerekek. Ez nem nyelvkönyv. Ez Mikszáth Kálmán elbeszélése. �Torma András Fekete folt Mikszáth realizmusán Közgondolkodásunk barbár realizmusfogalmán vélhetőleg az egyre tudományosabb viták eredményei sem fognak sokat változtatni, mivel alapjaiban érintetlenül hagyják azokat a tudományos gondolkodásnál lényegesen mélyebb, ha tetszik primitív lelki szférákat, amelyeket a népszerű realizmus fogalom kielégít. A klasszikus értékű realista művek alapján akár a végtelenségig lehet finomítani azt, hogy mit nevezünk realizmusnak - anélkül, hogy föltennénk a kérdést: Milyen pszicholó­ giai igényt elégít ki a realizmus. Ennek a prob­ lémának puszta jelzéséül hadd álljon itt Ró­ heim Géza idevágó gondolata: “ ...A psziché eredetileg (kiem. nem tőlem T.A.) olyan szerv, amely a percepciót meghamisítja, a valóságot módosítja addig a pontig, amíg az én számára elfogadhatóvá nem válik. Viszont föl kell téte­ leznünk egy olyan tendenciát, hogy illúzióink egyre inkább kiábrándítanak bennünket, és ennek következtében valóságvizsgálatunk is egyre fejlettebb lesz. A hallucinációból szár­ mazó kielégülés végül is egészen más, mint egy szükséglet igazi kielégülése, és ez a hi­ ányzó valami vis a tergoként működik és a valósághoz való menekülést idéz elő. Azért válunk realistává, mert ideáljainak nem válnak valóra. Bár ez a fantáziánkba ve­ tett, egyre fogyatkozó hitünk tagadásokban és túlkompenzációkban újra s újra feltámad, mégis fokozatosan a valósághoz jutunk el, és csak ak­ kor tudjuk fantáziánkat élvezni, amikor azok a valóság álruhájában jelennek meg. És így te­ remtünk magunknak egy fantasztikus valósá­ got, amelyben fantáziáink fennmaradnak.” Szükségesnek tűnik a továbbiak szem­ pontjából néhány következtetés levonása. 1. Az, amit realizmusnak tart a közfelfogás és a “ valóság visszatükrözése” -ként fogalmaz meg, valójában egy, a fantáziánkat és nem a valóságot körülvevő burok. Mint funkció lé­ nyegében illúzióteremtés. Azt a benyomást kelti, hogy fantáziáink nem azok, amik, ha­ nem reális tények. 2. A “realizmus” egy időben állandó fejlő­ désben lévő pszihés igény, amelynek a mérté­ két a mindenkori ember, ha úgy tetszik, hiszé­ kenysége határozza meg. (Hihetőségi küszöb­ érték) 3. Ha a realizmus, mint tendencia abszo­ luttá válik, lehetetlenné teszi a vágykiélést, mivel száműzi a libidinózus gyökerű vágyfan­ táziákat. Mikszáth művészetének bizonyos konkrét problémái előtt talán túlzott általánosságú­ nak tűnhet a fenti fejtegetés, ha a tanítás maga is nem hasonló, bár tartalmában ettől különbö­ ző általános séma felől közelítené meg a kér­ dést. Mikszáth Kálmán ugyanis irodalomtörténetünk pantheonjában a magyar realiz­ mus nagy (totem) őse. Szimbolummá ma­ gasztosult alakja sok tekintetben inkább el­ fedi, mint felfedi műveinek fontos vonásait. 341 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Hiszen deduktív logikával leginkább azt vizs­ gálgatjuk, mennyire sikerült végre neki a magyar irodalomtörténet folyamán először az, amit mestere Jókai csak vágyott - áttörni a bűvös korlátot, amely a romantikát és a realizmust egymástól elválasztja. Míg Jókai­ nál - akit mi romantikusnak tartunk - még az volt a kérdés, hogy a sok gyanúsan hiteles forrás, geológiai, közgazdasági, régészeti, stb. fejtegetés mögött milyen alapvetően romantikus világkép húzódik meg, addig Mikszáthnál fordítottnak tűnik a helyzet. Lép­ ten-nyomon azt firtatjuk, hogy a romantikus csökevénynek tekintett anekdótái mögött milyen kőkemény társadalombírálat húzódik meg. Előszeretettel következtetünk figurái­ ból, helyzeteiből társadalmi tendenciákra, tár­ sadalmi típusokra. És amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, még ebben a hiányban is azt látjuk, hogy íme, milyen tökéletesen jel­ zi a korabeli magyar közállapotnak tökéletlen­ ségét. Nem csoda, ha nekünk nem futotta egy Balzacra vagy egy Gogolra. Mikszáth-ban csak másodlagosan látjuk művei szerzőjét, Ő elsősorban egy magyar problémának a megtestesítője és megoldója paradox módon egyszerre, egy ambivalensen értékelt totemős. A speciálisan magyar probléma pedig nem más, mint Kelet-Európának a nyugathoz vi­ szonyított megkésettsége, illetve a megkésett­ ségből következően felemás eredményeket hozó felzárkózás. Úgy érezzük, Mikszáthtal sikerült felzárkóznunk, ha nem is egészen úgy, ahogyan arra igazán a széles nagyvilág előtt méltán büszkék lehetnénk. A szerző tekintélye egy ponton túl meg­ szabja a műveire irányuló elemzések jellegét (kivált, de nem kizárólag az iskolai oktatás­ ban). A z efféle elemzések, így Mikszáth mű­ veié is egy olyan koncepciós perre emlékez­ tetnek, amelyben a vád és a védelem képvise­ lőjének csatározása - az ítélet előre kimondott 342 lévén - a “ vádlott” a mű szempontjából úgy­ szólván érdektelen. A bíró, aki maga is természetesen elköte­ lezett, ahelyett, hogy pártatlan lenne, ha vala­ miben, akkor abban fog ítélkezni, hogy az “ ügyvéd” elég akrobatikusan ügyes volt-e, elég buzgó volt-e abban, hogy újabb értékek felderítésével bebizonyítsa: a mű még annál is értékesebb, mint aminek eddig gondoltuk. Az “ ügyész” feladata pedig az lenne, hogy lojális mértékben súlyos akadályokkal nehezítse “el­ lenlábasa” virtuóz ténykedését. Fontos azon­ ban, hogy a nehézségek csak annyira legyenek nehezek vagy lojálisak, hogy a bíró ne legyen kénytelen elitélni - nem a “ vádlottat”,-hanem a “ küzdő feleket” . A figyelemreméltó az, hogy ilyen a mű szerzőjének auktoritásából induló elemzés is vezethet ugyan kultúrált, értékes eredményre, annak következtében, hogy a jó műnek nyitott szemantikai struktúrája még ezt is lehetővé teszi. A műalkotás ugyanis - a legtudatosabban szervezettnek tűnő is - nem csak hordozza a szerző illetve az emberi pszichikum nem tu­ datképes, ill. eleve tudattalan rétegeiből szár­ mazó, alapvetően irracionális anyagát, hanem ugyanakkor tartalmazza és működteti a cenzú­ rát is, amely az anyagot, ha el nem is fojtja, de szublimálja, másítja, és eltereli a rávonatkozó érdeklődést. Egy nagy reprezentatív műalkotás kon­ vencionális értékeit eleve elfogadó, ezeket ki­ zárólag gyarapítani akaró elemző közelítés nevezhetnénk akár hivatalos vagy iskolai stí­ lusnak - lényegében a műalkotás belső cenzú­ ra-funkciójának a kiszolgálójává válik, sőt en­ nek folyamán többnyire eljut odáig, hogy egy, a műalkotáson belüli részfunkciót tekint az értelmezés kizárólagos bázisának és eredmé­ nyeit azonosítja a mű lényegével, megfejtésé­ vel. Különösen jellemzőek mindezek az olyan elemzésekre, amelyek nagy nemzeti vagy vi­ �lágirodalmi klasszikusok hagyományosan ért­ hetőnek tekintett, “ premodern” műveire irá­ nyulnak. A realistának tekintett, vagy az alkotó által annak szánt művek esetében ez a hatás sok­ szoros erővel jelenik meg, hiszen - mint a fentebb említettekből kitűnik - az ilyen mű­ vek maguk is belső energiáik zömét abból a célból mozgósítják, hogy reálissá tegyenek valamit, ami nem az. Az elemző tehát jóhiszeműen csatlakozik azokhoz a tendenciákhoz, amelyek a mű in­ formációs tömegének látszólag a zömét jelen­ tik. Például Mikszáth minden elemző számára felkínálja, hogy Pongrácz grófban valamiféle lappangó társadalmi anomália szimptómáját lássuk. Bizonyára az is. Rendkívüli korisme­ retet követelő történelmi, korismereti, stb. is­ meretet lehet fölvonultatni, hogy bebizonyít­ suk, Pongrácz gróf nem is egy élő személy, vagy elsősorban nem az, hanem egy personi­ fikált társadalmi probléma extraktuma. Pong­ rácz gróf személyét Mikszáth “csak” felhasz­ nálta. Nincs feltétlenül álszentség abban a befo­ gadóban, aki az ilyen közelítéseket pszicholó­ giai és poétikai szempontból is iróniával sőt gyanakvással kerüli, és eltérő alapállása elle­ nére elismeréssel nyilatkozik egy hasonló kí­ sérletről, hiszen mindaz, amit leírnak, igaz, de hogyan lehet megmagyarázni azt, hogy Pong­ rácz gróf figurája attributumaival együtt, egyébként akár szélsőségesen megváltoztatott alakban a rá jellemző epikus helyzetekkel egyetemben végigkíséri Mikszáth életművét. Ráadásul anélkül, hogy a különböző varián­ sok között valamilyen fejlődési tendencia len­ ne, ami a figurában “jelzett” probléma megol­ dásának lehetősége felé mutatna. (Beszterce ostroma, a Sipsirica, Az a fekete folt, A fekete város - mindenütt hortus conclusus motívu­ ma.) Ennek az az egyenes következménye, hogy nincs olyan variáció, amelyre rámutatva azt mondhatnánk: ez az igazi a fejlődési csúcs - végpontja, valami normális, értelmezhető jelenségnek megfeleltetni. Lényegében ugyanennek a problémának egy változata, melynek vizsgálatát bizonyos szemléleti módosítások végett elemzésünk céljául tűzött. Kérdésünk: Mi is az a “fekete fo lt” ? A válasz végtelenül egyszerűnek tűnik és első közelítésre teljesen kielégítőnek is. A fekete folt a brezinai akol helyén támadt égési seb a havasi legelőn. A novella voltakép­ pen egy aitiológiai mítosz, monda, annak az okadó magyarázatát adja, hogy egy tájba nem illő elem miképp került oda. Végtelen számú párhuzam húzható, me­ lyektől Mikszáth művét leginkább az külön­ bözteti meg, hogy mindenféle társada­ lomtudományi szempontból informatív (jel­ legzetes, hiteles néprajzi környezet, viselet, szociológiai típus, stb.) illetve az, hogy pszi­ chológiailag motivált cselekménysort ad elő és ezzel a fekete foltnak is lélektanilag értel­ mezhető jelentést ad. A novella egész világa racionálisan áttekinthetőnek tűnik és legfő­ képpen hitelesnek. Látszólag sikeres volt a va­ rázslat a műben idézett balladában, vagy dal­ ban valamiféle sötét démoni bélyegként, át­ sújtotta, a mindenkori “ gonosz” , tehát most is jelenlévő hatalmát hirdető jelként feltűnő fe­ kete folt, humanizálódott “polgáriasult” , de azért megmaradt fekete foltnak. A diákok zöme azonban értetlenül áll a racionális magyarázat előtt, és elemezve Olej Tamás “ döntésfáját” percek alatt tudnak olyan megoldással szolgálni, ami mindenkinek - be­ leértve ebbe a zöld környezetet és a teljesen büntetlenül kínhalált szenvedett, tehát egye­ dül igazán bűnhődő birkákat is - jobb lett volna. Érvelésük szerint Olej Tamás tragédiáját az idézi elő, hogy két dolog, melynek vélt birtoklására egész egzisztenciája épül, a brezi­ 343 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 nai “hamis” (?) paradicsomban, egymással együttjárónak, egymással összeegyeztethető­ nek tűnnek. A z alkolra és Anikára gondolnak. Talári Pál herceg fellépése azonban elosz­ latja az illúziókat, és az eddig konjunkcióban lévő két tényezőt a kizáró vagy összeegyeztet­ hetetlen ellentétet rejtő viszonylatában állítja. Vagy Anika (vélhetőleg az Akol nélkül), Vagy az akol Anika nélkül. Nemcsak az lepleződik le, hogy önámítás volt a két tényezőt természetadta módon kon­ junkcióban lévőnek hinni, hanem egyúttal az is, hogy a birtoklásuk is illúzió volt. Kide­ rül: sem egyik, sem a másik nem Olej Tamás tulajdona, legalábbis még, illetve eredetileg nem az. Azzá lehet, de akár egyik, akár a másik változatért még egy feltételezhető optimális döntés esetén is súlyos árat kell fizetni. A tragikum egyik forrása tehát a nem tudás lenne, ez sodorná hybrisbe a brezinai bacsát. A másik forrása, ha lélektanilag mégoly hite­ lesen ábrázolt vívódás előzi is meg, ismét csak az emberi pipogyaság, döntésképtelenség, bu­ taság. A z ilyen vagy olyan döntés helyett a novelladráma hőse a döntés elodázását vá­ lasztja, és felidézi ezzel a lehető legszánalma­ sabb tragédiát, az emberi kisszerűséget. Ha­ sonló tragédiákat ha hallomásból is, számta­ lant ismernek, egyiket se emelte senki műal­ kotásba. Olej Tamás figuráját kezdettől fogva leple­ zett ellenszenvvel és kinyilvánított derűvel szemlélik a diákok, legalábbis a tragikus vég­ kifejletig. Zsarnok apát látnak benne és az sem emeli a presztizsét, hogy egy birkákkal szimbiózisban élő természeti lénynek, afféle vadembernek mutatja be Mikszáth. Anikát viszont mindenki megérti, hiszen Talári Pált jóképű, gazdag és fair úriembernek gondolják és erre ad is lehetőséget, az senkit sem háborít fel, hogy nem igér házasságot Anikának. Senki nem értené a lojális strébere­ 344 ket kivéve, ha Anika a bojtáron kereszetül lé­ nyegében az apját választaná, ráadásul úgy, hogy az már nem bacsája, sőt mondhatni ura a brezinai idill díszleteinek. Ebben az esetben egyébként képtelenség lenne a művet, mint realista alkotást elfogadtatni, bárki - joggal olcsó tanpéldázatot látna benne, ami ráadásul a szerelmi emancipáció az öntudatos szex ko­ rában különösen groteszk hatású lenne. Ma­ radna az a lehetőség, hogy a kortörténeti hát­ térrel mentegetjük a művet, ami már önmagá­ ban is megalázó Mikszáthra nézve, ráadásul joggal vonnak vállat, ha ez múlt századi regi­ onális probléma, akkor nekik ugyan mi közük van az egészhez, ma itt. Valami azonban megóvja a művet, és ez nem más, mint a realista elemzés csődje, az hogy az elemzés abszurditáshoz vezetett és ezzel indirekt módon bizonyított a vulgáris realizmus fogalom ellen, de a mű mellett. A reális társadalmi közegre vetítés, a racionális pszichológiai motiválás abszurditásokra, hiá­ nyokra, homályos jelenségekre figyelmeztet. A homály azonban intuitíve átlátva, nem Mik­ száth fogyatékos írói technikájának a követ­ kezménye, hanem egy eleddig ismeretlen, rej­ tett, sötét világnak a nyilvánvaló érintkező pe­ reme, amely tehát rendkívül informatív, jelen­ téses. A feltárás módjául, mint minden olyan esetben, amikor a tudatos Én alól érkező, szimptomatikus - szimbolikus üzenettel az un. érthetetlenséggel találkozunk, egyedül üd­ vözítő módszernek tűnik az elemző számára ennek a tudattalan szimbólikának az analízise. Nem freudi értelemben veendő pszichoanalí­ zisre gondolunk, hiszen annak az alapja az indulatáttétel itt aligha jöhet létre, ha igen, legfeljebb fordítva, az analízist végző műe­ lemző részéről. A szimbolikára vonatkozó em­ lékek, asszociációk sem gyűjthetők be egyér­ telmű okok folytán, ismét csak fordítva, leg­ feljebb az elemző felidézett emlékei, asszoci­ ációi. Itt legfeljebb az elemző adhatná fel az �önállóságát és végül tulajdonképpen, ha vala­ mi történne, az még leginkább az ő, műalkotás közvetítésével lefolytatott önanalízise lehetne. Terjedelmi korlátokból következően most csak egy hosszadalmas fejtegetés végeredmé­ nye kínál alapot a fenti problémák megoldásá­ hoz. Eszerint a műalkotásnak a lényegét adnák a tudatalatti különböző rétegeiből érkező szimbolikus képződmények - amelyek azon­ ban a művészi formálás folyamatában - (amit részben az álommunka egyfajta magasabb szinten való megismétlődésének tekintünk, részben pedig tudatos analízisnek) erősen mó­ dosult formában egy felszíni struktúrává ala­ kulnak. E felszíni struktúra “színtaktikai” sza­ bályai alapvetően esztétikai természetűek, et­ től lesz egy tudatalatti projektum művészivé (de csak egy tudatalatti projektum az, ami mű­ vészivé tud válni). A felszíni struktúrának az analízis szem­ pontjából az alábbi funkciókat adhatjuk mi, az elemzők. 1. A tudatalatti szimbólumok elemzését. 2. A tudatalatti szimbólumok rejtését. 3. A rejtett dolgokra való szimbolikus illu­ ziók megalkotását. Fel kell tételeznünk, hogy mint általában az analízis, a művészi alkotó tevékenységé sem abszolút sikeres. Ennek az a következmé­ nye, hogy a felszíninek nevezett műalkotás értelmezési rétegben bőven maradnak az ere­ deti szimbolikából “elszólások” , és nem való­ színű, hogy ezek a “véletlenül” ottmaradt tu­ dattalan elemek diszkréten elkülöníthetők len­ nének a szándékosan feltártaktól. Ottmaradá­ sukat ugyanis esetleg éppen annak köszönhet­ ték, hogy az analízis figyelmét elkerülték, ha tetszik: elrejtőztek. Ugyanezért a művész tudatos “rejtése” sem lehet tökéletes. Elkülöníthetetlennek bi­ zonyulhatnak a tudatos megformálás közben feltárt és a véletlenül “ottmaradt” tudatalatti szimbólumok. Ezzel azt állítjuk, hogy a mű­ nek mindig van egy, az alkotó számára is is­ meretlen tudatalattija, melyet részben leg­ alábbis a feltáró tevékenység teremt, és kever össze a tudatosan elhallgatottal (elfojtottal), valamint az eredetileg is rejtve maradóval. Rendelkezik továbbá a mű egy félig-meddig tudatosan működő öncenzurával, és egy tuda­ tos, bevallott művészi koncepcióval. A z így felfogott műalkotás analóg felépítésű az em­ beri pszichével. Az elemző dolga mindebből következően, megsemmisíteni azt, amit a mű­ vész létrehozott (ti. a felszíni, az esztétikai struktúrát), szétválasztani amit összekevert és kimondani amit elhallgatott, akár kényszerűségből, akár tudatosan. Ebből a követelményből viszont az is ki­ derül, hogy a tökéletes elemzés, totális műbe­ fogadás elvileg is lehetetlen. Még abban a csodaszerűen valószínűtlen esetben is, ha az elemzés a mű komplementer antialkotásává tud is emelkedni, és a Művész, és az Elemző egyesülnének is az Opus Magnum-ban. Visszatérve - e kényszerű(?) kitérő után az eredeti kérdéshez, mi is lesz tehát a fekete folt, jelezni szükséges hogy vizsgálódásunkat nem szűkíthetjük le a novella elemzésére, hi­ szen párdarabjában, a Lapaj a híres dudás cí­ műben is feltűnik, rögtön az elbeszélés elején, de ha konnotatív jelentése alapján a Pokolka nevű fekete bárányt, a belőle készült dudát is bevonjuk az elemzés körébe, azt kell mon­ danunk, aktívan, sőt meghatározó módon eleme a cselekménynek. A két elbeszélést összekötve megkapjuk a fekete folt genezisé­ nek és megváltozásának teljes szenvedéstörté­ netét. Pusztán terjedelmi korlátok tartanak vissza attól, hogy a fekete folt funkcionális megfelelőjeként, helyettesítőjeként ne vonjam a körbe Druzsba tanár úr kedélyének elsötétü­ lését, Pongrácz gróf várkertjének nyilvánvaló­ an kikövetkeztethető pusztulását, a virágzást hozó istennő, Apolka távozása után, vagy a néhai Cukri bárány árulkodó fekete foltját, stb.) 345 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Az a jelenség, melyet a továbbiakban hol csak a kiválasztott két novella alapján szű­ kebb, hol pedig más Mikszáth műveknek az elemzéskörébe vonásával tágabb, de mindig analóg értelemben fekete foltnak nevezünk, a cselekmény időbeli rendjében előzménykö­ vetkezmény, vagy ez vagy az (a kizáró válasz­ tásnak megfelelően) változik az ellentétével (leginkább ellentétes viszonyban látszanak lenni). A fekete folt ellentétét Mikszáttól szárma­ zó kifejezéssel nem tudjuk megnevezni, ezért utalásul az ikonográfiából jólismert motívum­ ra, hortus conclusus-nak fogjuk nevezni. Hor­ tus conclususon a profán világtól veszélyek­ kel, akadályokkal, esetleg átvitt értelemben tévutakkal, csapdákkal elzárt, őrzött különös termékenységű kertet, vagy egyéb módon el­ különülő nem “ mesterséges” faunát és flórát értjük, melynek különös vonásai egy fiatal szűz ottlétével függnek össze. A “realista” Mikszáth műveiben mindez természetesen “ hihetővé” írtan jelenik meg, mint esetenként látszólag mellékes díszlete egy cselekmény­ mozzanatnak. (Csodás jellemzői azonban így is maradnak - Mikszáth továbbjátssza a fele­ lősséget az anekdota, a pletyka, a monda, nép­ dal, stb. eredeti szerzőire.) Ennek a mikszáthi hortus conclusus-nak jellegzetes tulajdonsága, hogy a virágzás (vagy regénybeli) vagy novella “ istennőjé­ nek” távozása (halála) után nem a környezet­ hez való lassú nivellálódás következik, hanem ekkor keletkezik a Fekete Folt. A z A z a fekete folt című novellában a hor­ tus conclusus-nak a brezinai akol felel meg. Ez az állítás erőszakoltnak is tűnhet, hiszen a brezinai akol csak annyiban hasonlít az egye­ bütt felbukkanó - nézetem szerint - analógiá­ ra, hogy a világtól elzárt helyen van, úgyszól­ ván külön világ, “ úrnője” egy szép fiatal lány. A növényi burjánzás, a virágpompa ugyanak­ kor nincs túlhangsúlyozva, az ezt helyettesítő elem, a birkák különlegesen szép selymes 346 gyapja pedig akár Olej Tamás hozzáértő tevé­ kenységének is következménye lehetne. Eb­ ben egyébként az olvasót Olej Tamás mérték­ tartó humorral felnagyított önérzete is meg­ erősíteni látszik. A novellán egyszer már vé­ gighaladt olvasó azonban nem utasíthatja el mereven a kételyt: Olej Tamás talán ebben az ügyben is tévedésre épített naív énképének a rabja volt, vagy a másik oldaláról megfogal­ mazva ugyanezt, amint “birtokolta” a bacsa cím mellé az akol urának a címét és önérzetét is, talán jóhiszeműen bitorló volt ebben a kér­ désben is. (Amit idézőjelben bitorlásnak ne­ veztem, az voltaképpen a “méretlen hús” sza­ bad fogyasztásában is megnyilatkozó megká­ rosítása a hercegnek, ill. Anika mint később kiderül nemcsak a birkaállományra ható ter­ mékenyítő bűverejének a kisajátítását jelentet­ te, amiért cserébe Anika (végül) tulajdonkép­ pen védelmet sem kap(ott). Anika termékenységistennőként való beál­ lítását rendkívüli mértékben megnehezíti Mikszáth realista ábrázolási technikája, illetve az, hogy a novella tömörsége balladainak ne­ vezhető. Az érvelési lehetőségeiben ilyen mó­ don gátolt intuíció a sokak által megrovásként hangoztatott vádhoz menekül: ti., hogy Mik­ száth lányalakjai egy sablonra rajzoltak. Ezek a leányok, és regényben jóval több lehe­ tőség nyílik ennek az ábrázolására, minde­ nütt kis paradicsomot teremtenek az ottlétük­ kel, és míg őket elzárják őrzőik, gondviselőik a külvilágtól általában, jelesül azonban fiatal szerelmes kérőiktől, addig ők gyakran nem­ csak a kertet virágoztatják fel néha csodasze­ rűen, hanem anyagi prosperitást is hoznak. (Tipikusan ilyen Veronka a Szent Péter esernyőjében, vagy ebbe az irányba tart az Aranykisasszony is, stb.) Nos, ha Anika és társnői között nem merül ki a hasonlóság ab­ ban, hogy valamennyien hamvas szűzek, ha­ nem van köztük funkcionális analógia is, ak­ kor feltételezhetjük, hogy a brezmai idill is Anika műve. �Pontosabban, ezek a leányalakok valóban a termékenység és szépség istennői Mikszáth­ nál mindaddig, amíg szűz foglyai a gondvise­ lőjük által féltékenyen őrzött édenkertjüknek. A virágzás tehát mégsem egészen a leányok, hanem bizonyos szempontból az őrzőjük ér­ deme is, hiszen amint siker koronázza a fiatal hős szerelmi törekvéseit, vége szakad a virág­ zásnak, és elvész az ugyancsak mitikusan sze­ repeltetett kincs is, ami ugyancsak gyakran kapcsolt eleme a leányalakoknak, hol nagy örökség egyéb hatalmas pénzösszegek formá­ jában szerepel. Ezek a leányok tehát Mikszáth mitológiájának Pandorái, és ezt nem metafori­ kusan értjük, hanem a szó legszorosabb értel­ mében: Anika és társnői jungi értelemben vett archetípusok, akik a műalkotás folyamatában a kor hiszékenységi küszöbértékét figyelembe véve realizálódtak Anikává, stb. Ez az oka feltehetőleg annak is, hogy újra és újra felbuk­ kannak Mikszáth műveiben, lényegében vál­ tozatlanul. Pandora alakját nem csak az “torzítja” Anikává, hogy hihetővé kellett tenni, hanem az is, hogy a markánsan “ térbeli” ambivalens mitológiai alaknak a sötét oldala, fekete folt­ ként való mejelenése csak elemzés útján feltá­ randó utalásként van jelen a műben, míg a világos arca direkt módon. A világos aspektus Pandora esetében (aki azonos a bibliai Évával) azonban nem egyszerűen ártatlan illúzió, ha­ nem csapda az emberiség számára. Virágzó testébe úgy rejtették el, álcázták az istenek a pusztulás, szenvedés fekete foltját, mint ahogy az író tette, amikor csak a világos, fel­ díszített arcot írta le és rejtette az egészet a realista “hitelesség” csalfa illúzióit keltő dup­ la védműve mögé. (Az író tevékenysége sze­ rint egyfajta éber álommunkának tekinthető, pontosabban az álommunka megduplázásá­ nak: a cenzúra magasabb szekvencióját a be­ fogadók feltételezhető “ hiszékenységi” kü­ szöbértéke jelenti. Ez tudattalan, épp az alko­ tói befogadói tevékenységben realizálódik.) Az író személye ilyenformán, tehát egybe ol­ vadt a kert, a szüzesség őrzőjével. A z elemző viszont ebből következően Epimetheusz Ádám személyével azonos, Pandora világos aspektusa, és ez vala­ mennyi Mikszáth leányalaké, beleértve Ani­ kát is, a szüzesség fázisa. Ez Pandora esetében világos, hiszen személye nyilvánvaló cunnus szimbólum. A mélyén maradó remény a beha­ tolás gyümölcse, a gyermek, aki új esélyt je­ lent az újra bekövetkező mitológiai helyzet csapdájának kikerülésére. Szakasztott ez a helyzet Évával, aki maga az egyik Fa, amelyik gyümölcsét kínálja. Az elnövényiesedés a mélypszichológiában a halál szimbóluma. A halott (haláldémon) ölt növényi alakot. (A Ká­ dár Kata balladatípusban is erről van szó.) Az alma felkínálása ugyancsak a szexualitás kez­ deményezését jelenti, elfogadása a szüzesség végét, a halált, az éden pusztulását, pontosab­ ban azt, hogy ezek a látens tartalomból mani­ feszt tartalommá válnak, úgy hogy ettől kezd­ ve az új Éden lesz a látens, ígéret formájában. Az ígéret pedig mindig a Gyermek­ istenséget jelenti, aki ilyenformán megváltó. Realista díszletek között Anika szerepe is a fentieknek megfelelően alakul, pontosabban ugyanazt az archetípust ismétli. Szűzként az idill úrnője, “ leszakítása” , elcsábítása(?) után, mint öngyilkos haláldémon, fekete foltnak ún. úrnője, mint szűzen az akol - idillé volt, és végül Lapaj Istókra bízott kisgyermeke a meg­ váltás ígérete. Nincs róla szó, de alapos okunk van ugyanis feltételezni, hogy Lapaj a híres dudás című novella elején öngyilkosságot elkövető fiatal anya, a fiatal uraságot (vélhetően Talári Pált) nem öncélúan, hanem alapos okkal át­ kozza meg Lapaj Istók előtt, utalva ezzel tet­ tének okára és gyermekének születési körül­ ményeire és származására egyszerre. Ez a gyermek - kislány - valóban megvál­ tója lesz Lapaj életének, és bizonyos értelem­ ben helyrehozója azoknak a bűnöknek - a mű 347 �p a ló c fö ld 9 2 /4 dimenziói között katasztrofáknak melyeket édesanyja idézett fel. Bizonyos, hogy folytatva a novellát, egy határig elképzelhetjük: a kislány gyönyörű, szexuálisan igéző szűzzé serdül, akire úgy vi­ gyáz, vagy jobban Lapaj, mint “ régen” Olej vigyázott Anikára. Biztosak lehetünk abban, hogy a szép szűz körül meg fog jelenni előbbutóbb a kert, a virágzás is. És biztosak lehe­ tünk abban is, hogy a szexuális varázs fel fog­ ja idézni a következő fázisokat is, melyeket bizonnyal melankólikus sugallatokkal kísér majd a növényzetbe rejtett halott anya lelke, mint tette ezt egy ciklussal “korábban” Anika anyja, a halott Boris. Ebben a közelítésben Anika személye vég­ képpen elveszti nemcsak személyes vonásait - ezekkel voltaképpen eredetileg sem rendel­ kezett hanem mitológiai, archetipikus sze­ mélyiségének határai is feloldódnak. Az, akit a Fekete Foltban Anikának nevezünk, egy komplex mitológiai alakzat egyik fázisa, arcu­ lata csupán: a leány(szűz) - elcsábított szerető - halott anya hármaságának ábrája egy archa­ ikus - primitív anyaistennő bálványt mutatva. A novella ikrek további szereplői, termé­ szetesen hasonló archeptikus alakoknak bizo­ nyulnak, “dupla álommunka” rájuk rétegezett realisztikus fedőréteget alkalmas elemzőmód­ szerrel eltávolítjuk. Olej Tamást Anikához, mint Anyaistennő figurához képest, mint a Kincs őrzőjét, lénye­ gében a Sárkányként kell definiálnunk. (Ró­ heim Géza Sárkányok és Sárkányölő hősök című tanulmánya alapján.) Hasonlóan La­ paj Istókhoz, aki Olej Tamásnak, mint mitoló­ iai archetipikus személynek egy következő fá­ zisa. Olej Tamás kb. olyan mértékben “rokona” Pongrácz István grófnak, mint Anika pl. Apol­ kának. Elemzésünk világképe szerint ugyan­ annak az archetípusnak a megjelenési formái, a múltba tekintő haláldémon, hegylelke Janin­ kó szellemnek. A Sárkányként felfogott hegy 348 mindig kincset rejt (im. 18.). Ez a Kincs min­ dig baljós, elérhetetlen vagy vészthozó, mind­ két formájában leányalakhoz kötődik. Az egyik esetben a kincs a leány tartozéka, “ hozománya” , a másik esetben az ára. Mind­ két esetre nézve igaz, hogy a leány megszer­ zésére irányuló “ hősi törekvés” a kincs elvesz­ tésével (eltékozlásával) jár. Így történik ez Anika, Apolka, Veronka esetében. A másik variációra Anika leánya a példa vagy Csemer Krisztina, ahol is a kincs a leány ellenértéke. Anika leánykája esetében a kincs Lapaj dudája. A duda tulajdonságainak, elő­ történetének leírása afunkcionális ornamenti­ kaként, aminek általában tekintik, aránytala­ nul hosszadalmas lenne, sőt joggal keverné Mikszáthot a giccset súroló hatásvadászat gyanújába is. A helyzet azonban az, hogy a duda, koráb­ ban Pokolka, a fekete bárány a legfontosabb mitológiai attributuma Lapajnak, mint mitoló­ giai figurának, voltaképpen lélekszimbólum­ nak tekinthető. Lapaj vagy Olej Tamás pszi­ chológiailag, és ezzel összefüggésben ábrázo­ lási technikájukban sem civilizált emberi lé­ nyek. Afféle vademberek, primitívek a lelki (vagy társadalmi) vertikum mélyén. Ha valamit meg akarunk tudni róluk, kénytelenek vagyunk vagy az őket körülvevő természeti universumhoz fordulni, melynek egyszere a kadenciái és másai, valamint attri­ butumként szolgáló tárgyaikhoz. Lapaj eseté­ ben (is) összemosódik a kettő, hiszen legjel­ lemzőbb attributumán, a dudán át hosszasan ecsetelten a természeti környezet egyéb híján megnyilatkozni nem tudó elemei szólalnak meg, pontos fedésben Lapaj tudatalattijával, természetesen a szűz jegyében álló melankóli­ kus zeneként. Olej Tamás ugyancsak melan­ kólikus töprengései külön bizonyításra nem szorulóan, ugyanezt a funkciót töltik be, de az Ő esetében leplezi az író a “ gondolatok” su­ gallmazóját, Anika halott anyját is, Boriskát. A Pokolka lelke és Boriska közti lényeges �különbség akkor tűnik ki, ha a fekete és a Boriskához - Anikához kapcsolódó fehér bá­ rány történetét összevetjük. A két történetben ugyanis egy természete szerint differen­ ciálatlan, vagy ha tetszik komplex mitológiai - architipikus szimbólumrendszert analizál az író. Eddig is esett szó róla, hogy a sárkány mindig kincsőrző. Ez az őrzött kincs azonban primitív mitológiákban nagyon sokféle érte lemben tűnik fel: hol arany, hol a nap és a hold, hol királylány, hol egyszerűen a termé­ kenység forrásaként az erővíz, vagy az élet vize. Ezek az őrzött, elzárt dolgok, hol leány­ ként, hol leányhoz kapcsolva, hol leány elle­ nértékeként szerepelnek. Az utóbbi eset iga­ zolja némely primitív nép áldozati szokásait (azt a hiedelmet, hogy nekik esik áldozatul a vízbefulladó! (I. Anika) A forrást (vizet) ha külön nem is hangsú­ lyozzák, a hegy lelkének, a hegy leányának tekintik. Ha tehát áldozatra kerül sor, tulaj­ donképpen leánycseréről beszélhetünk (R.G. im. 10. 11, 18, 24, 39) inkább, vagy arról, hogy a leány egyik megjelenési formáját, fázi­ sát felváltják a másikért. Ezek a fázisok, mint­ hogy tulajdonképpen ugyanannak a “dolog­ nak” az alternatíváiról, vagy egymást követő fázisairól van szó (ezek nyilván asztrális jelle­ gű ciklust alkotnak) - egyidejűleg összeférhe­ tetlenek. Éppen ez indokolja, vagy teszi szük­ ségessé a cserét, az áldozatot. A duda az A z a fekete foltban fontos sze­ relmi szimbólumként tűnik fel, mint az anya fiatal duplikátjának tekinthető Matyi bojtár tu­ lajdona, vesztesnek bizonyuló altenatívája­ ként a fiatal herceg ugyancsak fallikus jelzés­ ként szereplő puskacsövének. (R.G. A fény elrablásának története című tanulmányában részletekbe menően ábrázolja ezt a fallikus vetélkedést.) A mitológia és a kollektív tudattalan ésszel nem okvetlenül indokolt differenciálatlan vi­ lága, ezeket a látszólag maszkulin attributu­ mokat is hogy-hogy nem nőneműnek tekinti, tipikusan kígyóval ábrázolja. Ezt igazolja az is, hogy a leánynak a fogságból, a sárkány uralma alól való megszabadítása mindig együtt jár a sárkány kasztrálásával, amibe az természetesen lelkét veszítve, belehal (ld. még Pográcz gróf). Fontos és Mikszáthnak a szüzesség tabujá­ hoz fűződő, vélhetőleg tudattalan, ambivalens természetű viszonyát leleplező további adalé­ kok, melyekre nézve az elemzett novellákban jellemzően egyetlen direkt célzás sincs. A Sár­ kány a szűznek nem csak rabtartója, hanem férje is (R.G. im. 24.), sőt minden bizonnyal a fia is. Ami a fiúi fázist illeti, ez azonos lehet hősével, akinek az elküldője az “Öreg Király” ugyanúgy kígyólelkű, mint ahogy a halott hős egy fázissal később maga is kígyóvá válik (R.G. im. 18., 21.) Ez a jellegzetes differenciálatlanság, melyben nemcsak a hármasistennő komple­ menter férfialakjának három fázisa bonyoló­ dik össze, hanem a nemek maguk is, létrehoz­ za a koragyermekkor naív világképét, vagy az androgün archetípusát. Ezt utóbbi a jungi érte­ lembe vett OPUS MAGNUM, qadratura cir­ kuli, a coincidentia oppositorum. Ez egyszermint az elemzés szükségszerű végpontja is, amely végpont paradox módon vállalva a hős, de féleszű Epimetheusz szere­ pét, aki felnyitotta az Opus magnum Pondora szelencéjét, bizonyos értelemben tönkretette az alkotó Prometheusz minden eredményét kiszabadította a Khaoszt. Prometheusz volt az elrendező, aki a diffe­ renciálatlanságot művészi renddé emelte, de ennek árát is megfizette, a lényeg elrejtését. Az elemző Epimetheusz, ha a novella világán belülre kerülne, hívhatnánk Talári Pálnak, vagy Tarnóczi Emilnek is, kimondta az elhall­ gatott igazságot, és ezzel szétdúlta az Édent. Érzésünk szerint mindez az archetípusok 349 �palócföld 92/4 szellemében történt, beteljesítve törvényün­ ket, épp ezért a differenciálatlanság, az irraci­ onalitás felmutatása nem a jelen elemzés hibá­ HUBER ANDRÁS: Hölgyemlékek 350 ja, hanem - reméljük - minden igazságkeresés törvényszerű a világrendhez tartozó eredeti bűne. �Részletek egy Mikszáth-breviáriumból Minden műfajnak megvannak a maga veszélyei. Ki ne ismerné a különféle breviáriumokat, amelyeket nagy gondolkodók műveiből nyirbál össze valamilyen kimondatlan vagy éppen kimondott szándékkal az utókor. Egyrészt hadd bizonyítsák így is a nagy előd szellemi fényét, elvitathatatlan bölcsességét, másrészt hadd igazolják, ő már akkor is megmondta általános érvényűen a mának szóló üzenetben stb., stb. Így állnak össze “kiherélt” - legyünk mikszátho­ sak: a megmiskárolt - életművek, amelyeket elsősorban azok olvasnak, akik az egészre nem kiváncsiak, nincs rá idejük vagy szükségük. Mindazonáltal és mindezekkel együtt a brevirárium mint műfaj rendkívül népszerű volt s az is maradt mindmáig. Mert így együtt a sok bölcsesség, a jóízű, hasznos, megszívlelendő mondás tán jobban érvényesül, jobban hat, mintsem egyenként kellene ráismerni egy hatalmas életmű, súlyra és terjedelemre egyaránt elveszejtő, néha elrettentő rengetegében. S akinek kedve támad megkeresni a teljes szöveget a közölt bon-mot alapján, hát tegye, az első impulzust már megkapta hozzá. Hát most ki ismeri ki itt magát? Egy biztos, én lassan elkészülök a magam Mikszáth-brevi­ áriumával, amely felejthetetlen perceket szerzett már eddig is nekem. Főleg azzal, hogy újra kell - mi az, hogy kell? senki nem parancsolta meg! - olvasnom Mikszáthot s megtalálnom benne mindazt ami nekem szól, amit elfogadok, amin felszisszenek, vagy amit elutasítok - de mindet, mindet élvezem. A breviárium a legszemélyesebb műfaj, nem szabad hagyni, hogy becsapjon minket, hogy felesleges aktualizálásra csábítson. Ha mégis megteszi, hát mi voltunk hozzá gyengék. Vagy az író nagyon erős... Ez a kis válogatás kizárólag Mikszáth regényeiből készült. Sem a tárcákból, sem a publicisz­ tikájából nem vettünk át egyetlen gondolatot sem. Szándékosan. Nem akartunk senkit sem a könnyű analógiák lápvilágába csalni s nem akartunk talmi politikusocskáknak vezérfonalat adni ahhoz, hogy okosnak látszódjanak. Ez egyébként tíz Mikszáth-breviáriummal sem sikerül­ ne... (P.M.) Elég nagy baj háramlott a világra, hogy Éva evett az almából és Ádámot megkínálta, de hát még milyen lett volna, ha teszem azt, Á dám eszik belőle és Évát meg nem kínálja? Én nem hiszem például, hogy a paradicsomban a kígyó tanította volna meg Évát az almaevésre, de élek azzal a gyanúperrel, hogy Éva tanította meg a kígyót a sziszegésre és marásra. A breviárium teljes anyaga a Mikszáth kiadónál jelenik meg Salgótarjánban 1992 karácsonyára. 351 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén. Miből van gyúrva az asszonyi állat? Csakugyan nem volna benne semmi keményebb anyag? Csupa csiriz, mely ragad mindenhez, mindenkihez. Csiriz felül és csiriz belül, csupa csiriz az utolsó porcikáig. ...a házasság olyan, mint a koszt: aki kocsmai koszton van, házi kosztra kívánkozik, aki házi koszton van, annak a kocsmai után fut a nyála. Este minden asszony békülékeny. A kígyó is megszűnik mozogni naplemente után. Ahová maga nem mehet az ördög, asszonnyal helyettesíti magát. Csúnya asszonytól ne kérjen az ember csókot és szegénytől kölcsönt, mert mindjárt eldicsek­ szik vele. A férfi csak egyszer hal meg: az asszony kétszer. Egyszer, amikor megöregszik és másodszor, amikor elhagyja az életet. De csak az első halál nehéz neki. Az elmésség sokszor vág, sért, de a humor sohasem; az csak mosolyt csal ki az ajkakra, vagy könnyet a szembe s édes meleget áraszt a szív körül, mert a humor nedve az író szívén átszivárogva csöppen el s újra a szívekhez iparkodik. A közönség mindig azé, aki megnevetteti. Sok szabad a bolondoknak és poétáknak, de minden mégse szabad. ... a jó könyvek nem ölik meg az embert, a rosszak már hamarabb. ... a kortársak számára, kortársról nehéz történelmet írni, vagy éppen lehetetlen. Először a Boriska, azután a borocska, utoljára a borovicska. Ez a három időszak vagyon az ember életében. ...aki gyalog van, az ne válogasson a hintókban, hanem üljön fel mindjárt az első kínálkozó járműre. A fölösleges ész és a fölösleges háj nem visz jóra. Rendkívüli komplikációk rendkívüli disznóságokból fejlődnek. 352 �- Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többet nem segíthetsz. - A statisztika azért jó tudomány - jegyezte meg - , mert mindent be lehet vele bizonyítani. A háborúnak az a két nagy baja van, hogy sokba kerül és hogy visszalőnek benne - különben egészen kellemes dolog lenne. Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, az nem szorult rá. Mi is beszélünk a demokráciáról: mondjuk azt is, hogy hiszünk benne, hogy létezik - de nem látjuk. A szegénység aztán jó tanító a demokráciára. Azonfelül mi magunktól semmit se tudunk csinálni, ha mások ki nem kaparják nekünk a jobb időket, mert élhetetlen a magyar. Locsog a szabadságról, de azt se tudja, mi fán terem. Azt hiszi, a szabadság azt jelenti, hogy nem kell dolgozni. Innen is van, hogy mikor pihenni akar, szabadságot kér. A pihenést nevezi szabadságnak. Ha a porkolábot jól elpáholják, talán örül a rab, de abból még nem okvetlenül következik a szabadság. Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel. Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfiumból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom. A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megta­ lálja, mindjárt beleún: ejnye, de kellemetlen pofája van! ... a magyar hovatovább mindjobban összekovácsolva, győzi a rossz sorsot - csak a jólétet nem bírja ki hosszabb ideig. 353 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A nem-dolgozás kényelmes program, magyar ember szereti, de Wertheim-szekrény kell hozzá. Magyarország a tapintat országa, és inkább tíz bűn, mint egy tapintatlanság. Minden egyes magyar hazafi két emberből áll. Az egyik, aki otthon pipázik az ambituson; ez igen okos úr, érzületére nézve konzervatív, haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle, okos, higgadt, egyébként, sóhajtozik a régi idők után s csendes filozófiával vagy keleti apátiával nézi az új időket - a másik, aki magára veszi a közgyűlési atilláját és a fórumon kiabál vagy a zöldasztalnál könyököl, ez liberális és szangvinikus, jogállamot és egyenlőséget ordít, minden­ képpen heves férfiú, se lát, se hall, rohan az ösztöne vagy a kiadott jelszavak szerint s még a búza sikértartalmát is politikai okokra vezeti vissza. Hát ez a két ember az emberben könnyen összetéveszti magát s két ellenfél csodálatos gyorsan békül ki; csak egy kis külső incidens kell hozzá s az egyik beadja a derekát a másik előtt, vagy pedig úgy belefárad az egymással való tusakodásba, hogy amikor tettre kerülne a dolog, egyik sincs ott. Mert filozóf egyenként a magyar ember, de ahol több gyűlik össze belőlük egy rakásra, mint a kaszinókban, a kávéházakban vagy inter pocula a kuglizókban, ott rögtön aggódó hazafiaknak vedlenek át, panamát, korrupciót emlegetve s keresik a szálakat, amelyek a baj eredetét a lehető legmagasabb hegyig fölvigyék. Egyet tanulj meg lelkem, hogy patikából szeretni, könyvből országot igazgatni, romlásra vezet. Egy jó miniszterelnök nem búsul, nem csodálkozik és soha nincs zavarban. Bolond kormányzás, mely előbb-utóbb megfeneklik, kétségtelenül van, de okos kormányzás, mely okvetlenül beválnék, nincs és nem is lehet, vagy ha lehet, eddig még ki nem találták. Kormányzás csak olyan van, amely sikerül vagy nem sikerül. Csak a fa rügyezik ki magától, de a népek szívéből a szeretetet harapófogókkal kell kihúzni. ... a politikában a legfőbb axioma: szeresd barátaidat, hogy hosszú életű légy a földön. Azok azt tartják, hogy csak háromféle beszédet lehet meghallgatni: a nagyon okosat, amiből tanulni lehet, a nagyon szépet, mely gyönyörűséget nyújt és a nagyon bolondot, mely megne­ vetteti őket. A középszerű beszéd teljesen értéktelen. És a beszédek, sajnos, majd mind közép­ szerűek. A lapokban ugyan hirdetik őket pártállás szerint nagyszabásúaknak, kolosszálisaknak, szépeknek, bölcseknek, sőt elragadónak, de biz azok a szegény párák csak középszerűek. No-no! Már megint értekezlet? - Igenis megint. Mi volna belőled, magyarom, ha a sok értekezleten, ankéten, választmányi, bizottsági és tudja isten miféle ülésen ki nem beszélnéd magadat, nem panaszkodhatnál, nem lelkesedhetnél? 354 �Mert hiszen a nyilatkozatok földje ez. A z egész társadalom csodálatosan össze van kuszálva nyilatkozatokkal. Itt mindent nyilatkozatokkal gyógyítanak. Nyilatkozatok bizonyítják, hogy valamely asszony erényes, hogy valamely férfi tiszta jellem. Nyilatkozatokkal reparáltatik a törvény is. Ha a kormány valami hibát tesz, nyilatkozik. Még a király is nyilatkozik, ha rossz hangulatból jót akar csinálni. Nyilatkozik itt mindenki. A nyilatkozatok az ország aprópénze. Ezzel fizetnek, ezzel élelmeznek. Általában egészen más volt a régi állam. Akkor abban mutatta a hatalmát, hogy minél többet tud adni másoknak, most abban excellál, hogy minél többet tud elvenni másoktól. Melyik a jobb metódus, nehéz eldönteni. Mert akkor is mindenki szidta az államot és most is csak azt cselekszi. Nem okos világ ez a mai. De hát iszen a tegnapi se volt okos. És bizonyára nem lesz az a holnaputáni sem. Ebben van valami vigasztaló. (Összeállította: Praznovszky Mihály) OROSZ PÉTER: Kir I. (bal láb) 355 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 Fekete Gyula Kié a hatalom két évvel a választások után? “Akié a hatalom, azé a felelősség!” - hangzott el többször Lakitelken 1987 szeptem­ berében. A jelmondatban a hatalomból kiszorult értelmiség véleménye tükröződött: semmi közünk nincs az ország eladósodottságához, a gazdaság versenyképtelenségé­ hez, az ország lakóinak harmadát napi megélhetési gondokkal sújtó szegénységhez, a bűnözés növekedésében is megnyilvánuló morális válsághoz. Nincs mindezekhez mondtuk - , mert azokban a döntésekben, amelyek ide juttatták az országot, nem vettünk részt az ország antidemokratikus jellege miatt. A hatalom és a felelősség összefüggésének a kérdése ma is, helyi és országos szinten is nap mint nap felvetődik. Nem véletlenül uta­ sítja el pl. a budapesti MDF frakció MDF-es alpolgármester kinevezésének a gondolatát, hiszen annak nem lenne tényleges hatalma (az SZDSZ-FIDESZ-MSZP éppen úgy leszavaz­ ná javaslatait, mint eddig), viszont funkciójá­ ból fakadóan felelősség terhelné általa nem támogatott ötletek következményeiért. Orszá­ gos szinten is, mi, kormánypárti képviselők gyakran szóba hozzuk egymás között - más­ hol (pl. a TV nyilvánossága előtt) nem, hisz nincs erre lehetőségünk - , hogy vajon van-e tör­ ténelmi felelősségünk a mai társadalmi-gazda­ sági folyamatokért olyan körülmények között, amikor nincs érdemleges hatalmunk e folya­ matok megváltoztatására. Hiszen épp a rend­ szert változtató törvények “ kétharmadosak” azaz a kompromisszum hiánya miatt vagy meg sem születnek, vagy annyira teli vannak kompromisszummal, hogy alkalmatlanok rend­ szert változtató célokra. Ha valami csoda foly­ tán átmennek, akkor hetekig, hónapokig halo­ 356 gathatja a köztársasági elnök az aláírásukat. Ha netán ez megtörténik, az Alkotmánybí­ róság bármikor megsemmisítheti rend­ szerváltoztató tartalmukat. Ha ezt valami sze­ rencse folytán megússzuk, akkor a közszolgá­ lati jellegéből kivetkőzött rádió és televízió, továbbá a sajtó bojkottálja közlésüket, mit sem tud róluk a lakosság. Még szerencsénk van akkor is, ha szidják, szapulják törvény­ einket, mert akkor e görbe tükörből is, de va­ lami eljut a lakossághoz. Persze, ha meg is tudja a lakosság az új törvényeket, lehet hogy arról is tudomást szerez, hogy nem kötelező e törvények betartása, gond és veszély nélkül áthághatóak, hiszen akár a függetlenségét ily­ képpen is kifejező bíróság, akár a gazdasági élet főszereplői, akár a végrehajtó hatalomban kulcspozíciókat változatlanul betöltő régi ap­ parátus ehhez asszisztál. (Lásd azt, hogy a szakszervezetek a tíz hónapja hozott törvény­ nek nyíltan nem engedelmeskednek, hogy a vám-, adó-, és társadalombiztosítási járulék kötelezettségeket a gazdálkodók egyre széle­ sebb köre nem teljesíti.) �Érezzük tehát, tudjuk - hogy messze nem a parlamenti erőviszonyok határozzák meg a változás menetét és irányát. Messze nem a parlament kormánypárti hányada felelős tehát az ország újonnan keletkező - a megörököl­ tekhez hozzáadódó - problémáiért. Vajon mennyiben kvantifikálható ez az érzés? Vajon a hatalom és felelősség kétharmadát, - felét, egyharmadát - viseli-e a kormánykoalíció? Ezirányú vizsgálódásaimhoz számba kel­ lett vennem a törvényhozástól független hatal­ mi ágakat - klasszikus értelemben ezek: a köztársasági elnökség, Alkotmánybíróság, mi­ niszteriális végrehajtó hatalom, bíróságok, önkormányzatok. Modern értelmezésben ezek­ hez hozzáadódik: a gazdasági hatalom, elekt­ ronikus és nyomtatott sajtó ("első nyilvános­ ság"), politikai pártok, egyesületek és érdekképviseletek. Társadalom- és gazdaságszocio­ lógiai elemzések formálódó hatalmi ágnak te­ kintik (vagy valaha volt erős hatalmi ágak ma­ radványának): honvédség és nemzetbizton­ ság, tudományos élet, művészet és kultúra, egyház és hitélet, vagyonosok és tulajdonosok hatalma, pénzkibocsátás (nemzeti bank), tár­ sadalombiztosítás, második nyilvánosság, külföldi hatalmaktól történő függés, vérségi-, családi-, és nemzetiségi klánok, fekete gazda­ ság és alvilági hatalom. Megfelelő súlyuk szerint elemezve a hat klasszikus, négy modern és tíz szociológiai ha­ talmi ágat - hozzávetőleg kvantifikálhatjuk a kormánykoalíció szerepét és jelentőségét a hatalom összességében - és az ezzel arányos politikai felelősségben. 1. Köztársasági elnökség Magyarországon a közársasági elnöki funkció pártok közötti megállapodás kereté­ ben került ellenzéki kézbe. A z alku fejében az ellenzék lemondott az úgynevezett “ kéthar­ mados” törvények jelentős részéről - belenyu­ godva tehát abba, hogy a törvények megsza­ vazásához elegendő a Parlament szava­ zatainak egyszerű többsége. Az alku természete ("valamit valamiért") magától értetődővé tette, hogy a köztársasági elnök külföldi és belföldi cselekedeteivel ne az egész magyar népet képviselje, hanem el­ sősorban annak nem kormánypárti hányadát. Ellenzéki politikusok naponta felvetik, hogy szükség van a többség akaratát korlátozó köztársasági elnöki jogkörök további bővítésére a hatalommal járó felelősség terhe nélkül - , köztársasági elnöki ellenőrzés alatt kell kiala­ kítani a Parlament második kamaráját, stb. A l­ kotmánybírói döntések sorozatára volt szük­ ség annak eléréséhez, hogy a köztársasági el­ nök ne bénítsa meg a miniszteriális végrehajtó hatalom működését azáltal, hogy nem írja alá a törvényeket vagy a kinevezési okmányokat. A parlamentáris államformákban az állam­ fő az egész népet testesíti meg, nem teszi koc­ kára erkölcsi tartalékát politikai játszmákban, hiszen válságos helyzetekben bizonyítania kell politikai felelősségét, az egész nép akara­ tát megtestesítő személyiségét. Sajnos, Ma­ gyarországon sem az államfő politikai ambí­ ciói, sem az őt minduntalan politikai szerepre késztető pártok nem segítik elő, hogy politika feletti szerepe legyen a köztársasági elnöknek. A z államfő gyakran úgy érzi - és ezt kifejti - , hogy ő csupán egy ceremoniális kellék, holott dönteni szeretne, irányítani szeretné a dolgok alakulását. Ellenzéki pártok is gyakran kifej­ tik, hogy “ más országokban” nagyobb súlya van az államfőnek - csak azt nem teszik hoz­ zá, hogy ezek az országok elnöki rendszerű, prezidenciális berendezkedésű, nem parla­ mentáris formában működő országok. Ezek­ ben az országokban a hatalommal együttjáró felelősség is terheli az államfőt, emiatt eleve nem lehet politika feletti, egész nemzetet megtestesítő szerepkörük. A parlamentáris or­ szágokban - így pl. Nagy-Britanniában - el­ képzelhetetlen, hogy ugyanazon “ politikai” népszerűségi listán szerepeljen pl. az angol királynő, John Major kormányfő és pl. a Skót 357 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Nemzeti Párt elnöke. “ Akkor miért nincs rajta a listán a legnépszerűbb futballkapus, a legfel­ kapottabb pornósztár, a leginkább csápolt rock­ dobos?” - adta fel nekem a kérdést egy londo­ ni tanár, érzékeltetve velem, hogy megbor­ zongtatja az abszurd ötlet: a királynő és a skót hordószónok ugyanazon a listán? Nálunk ezer szál húzza le a köztársasági elnököt a napi politika mocsarába, messze járunk még attól, hogy ne szerepeljen azonos népszerűségi vagy népszerűtlenségi listán az államfő, a kormány­ fő és akármelyik parlamenten kívüli párt elnö­ ke. Amelyik miért ne lehetne pornó-sztár, vagy rock-dobos - hisz erre is akad példa. Ma a köztársasági elnök erős politikai té­ nyező, a kormányzati hatalmat ellensúlyozó meghatározó szerepköre vitathatatlan. 2. Alkotmánybíróság Magyarországon rendkívüli, nagyon tág jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróság funk­ cionál. Valójában az arisztokrata köztár­ saságok alsóházi határozatait bármikor meg­ semmisítő, megfellebbezhetetlen erejű döntési jogkörrel rendelkezőfelsőházak jogosítványa­ ival rendelkezik. Csak nálunk - szemérmes­ ségből - nem felsőháznak nevezik ezt az in­ tézményt. Azokban az országokban, ahol van Alkot­ mánybíróság, ott az ilyen hatalmi ág tevé­ kenységi területét szorosabban leszűkítik a konkrétan is bizonyítható alkotmányellenes parlamenti döntések hatálytalanítására, és nincs - a magyar eljárásnak megfelelően annyira tág értelmezési jogkörük, hogy az A l­ kotmányban szereplő paragrafusokkal csak többszörös logikai áttételben, laza és esetleges kapcsolatban álló parlamenti vagy kormány­ zati döntéseket megsemmisítsenek. A nem jogelméleti, hanem politikai indít­ tatású alkotmánybírósági döntésekre jó példa az elévülésről szóló, 4:1 arányban elfogadott törvény Alkotmánybíróság általi megsemmi­ sítése. 358 A Parlament természetesen nem tudhatta előre, hogy a háború utáni Európában alkal­ mazott elévülés értelmezése - miszerint az elévülés órája nem ketyeghet, ha a bűnt nem is üldözik - ellentétes a magyar Alkotmány­ nyal, annyira nincs konkrét összefüggés az A l­ kotmány paragrafusai és az elfogadott törvény szövege között. Külön súlyosbítja a jelenlegi helyzetet, hogy a megsemmisítés indokai olyan megállapításokat is tartalmaznak, ame­ lyek alapján Magyarországon semmisnek kel­ lene tekinteni a háborús bűnök elévülhetetlen­ ségéről szóló törvényeket. (Mint jogi berkek­ ben köztudott, a háborús bűnök 1960. január 20-án elévültek, és csak több év múlva, “tá­ masztották fel” az ismételt üldözhetőséget.) Nem fogadható el - sőt szinte gyerekesnek tűnik - egyes alkotmánybírók ama vélemé­ nye, hogy ők csak a konkrét elévülési tör­ vénnyel foglalkoztak, a többi, már érvényben lévő hasonló törvénnyel nem - hiszen a Parla­ ment a korábban hozott törvények logikáját szemelőtt tartva hozta meg a döntését, abban a hiszemben, hogy az Alkotmánybíróság is jogrendben gondolkodik és nem egyedi (tehát elkerülhetetlenül emiatt politikai) ítéletet al­ kot. Az Alkotmánybíróság jelenlegi, felsőház -jellegű szerepköre a parlamentáris demokrá­ cia és a kormányzati hatalom teljes szétve­ réséhez vezethet, hiszen döntéseihez nem párosul semmilyen erkölcsi vagy anyagi fele­ lősség. (Gondoljunk csak a személyi számok használatának betiltásából fakadó milliárdos terhekre.) Jelenlegi működése nagyobb al­ kotmányos gond, mint a paktum előtti kéthar­ mados törvények magas aránya - hiszen még az egyszerű, feles törvények napi létét is fe­ nyegeti. (Szinte valamennyi törvény vitájá­ ban tucatszor elhangzik: a törvényjavaslat alkotmányellenes, elfogadása esetén iziben fellebbezünk az Alkotmánybíróságnál.) A köztársasági elnöki poszt ellenzéknek történő átadása szinte teljesen értelmetlen alku volt a �parlament és a kormányzat munkájának könnyítése érdekében - ha ez a parlamenti akaratot elfojtó intézmény jelen formájában és jogosítványaiban fennmarad. Márpedig jó ideig fennmarad, hiszen bármely változtatás e téren kétharmados parlamenti többséget igényelne. Ismerve ez intézmény kialakulásá­ nak körülményeit, személyi összetételét - a változtatásához az ellenzék nem járulna hozzá. Ezzel is igazolva azt, hogy szerinte is az Alkotmánybíróság ma többségében olyan ellenzéki feladatokat lát el, amelyeket a parlamentáris demokrácia keretében az ellen­ zék - lakossági szavazatok híján - nem képes ellátni. 3. Parlament A kormánykoalíció többsége a parlament­ ben mindössze öt százalékos. Tekintettel arra, hogy a miniszterek, államtitkárok többsége is országgyűlési képviselő - akiknek elfog­ laltsága a végrehajtó hatalomban ritkán teszi lehetővé a parlamenti szavazásokon történő részvételt - a többség gyakran csak néhány szavazaton múlik. Tekintettel arra, hogy minden sajtóbeli állítással szemben - a kor­ mánypárti képviselők nem szavazógép mintájára, hanem saját megfontolásukat is szem előtt tartva szavaznak - gyakran csak a kormánypárti képviselők fegyelmezettebb je ­ lenlétén múlik egy-egy törvény elfogadása. (A szavazásokon - hosszabb időszakon keresz­ tül - az MDF jelenléte 75 százalék körüli, a kereszténydemokratáké 70 százalék körüli, az SZDSZ-é 65 százalék körüli, a kisgazdáké (még együtt) 60 százalék körüli, a szocialis­ táké 55 százalék körüli és a fiatal demokratá­ ké 50 százazék körüli volt.) A szavazáso­ kat elemezve az ellenzéki pártok mindig egy­ ségesebben - szavazógép módjára - szavaz­ nak, mint a kormánypártok. Ez azt is jelzi, hogy távlati törésvonalak esélye a kormánypártoknál valószínűbb, de azt is je­ lezheti, hogy az egyéni képviselők nagyobb aránya miatt tágabb az MDF frakció tűrési amplitúdója. Európa egyik legdemokratikusabb gyakor­ lata nyilvánul meg a parlamenti bizottságok vezetőinek kijelölése terén. Nem az egyszerű többségi elv érvényesül - mint sok országban - hanem az a szempont, hogy létszámuk ará­ nyában valamennyi parlamenti frakció jusson bizottsági tisztséghez. A parlamentarizmus ellen felheccelt lakos­ ság, továbbá a médiák gyakran kifogásolják sokallják - a képviselők számát. Olyan orszá­ gok példáit vetik fel, ahol valóban relatíve kevesebb a képviselő, de azt nem említik, hogy ez a “takarékosság” a demokrácia rová­ sára megy. Ha nem lenne listán bejutó képvi­ selő, akkor csak egy fiatal demokrata, csak két szocialista párti, csak három keresz­ ténydemokrata képviselő ülhetne a függetle­ nek között - hiszen frakció alapításához messze nem lennének elegendőek. Az nyilván járhatatlan megoldás lenne, hogy a listán be­ jutás érdekében még tovább növeljük a vá­ lasztókerületek nagyságát, hiszen már most is elviselhetetlenül nagy az egyéni képviselők leterheltsége (van 100 falus körzet is), és már most is túl laza a kapcsolat a lakossággal a krónikus időhiány miatt. A Parlamentet gyakran éri az a vád, hogy indokolatlan jövedelmeket szavaz meg magá­ nak. Valójában több bizottságba gond szakem­ bereket toborozni - annyira rossz a bizottsági munka megbecsülése - és szinte valamennyi egyéni képviselő szótlanul tudomásul veszi: választókörzetében a polgármesterek, alpol­ gármesterek, jegyzők jövedelme több, mint az övé. Az vitathatatlan: öt százalékos többség a Parlamentben lehetővé tesz ennél jóval na­ gyobb arányú akaratnyilvánítást a törvényho­ zás területén. Az Országgyűlésben a kormánypárti hatalom megkérdőjelezhetetlen, az elfo­ gadott törvények tartalmában túlnyomónak te­ kinthető. 359 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 4. Végrehajtó hatalom 5. Bíróságok A miniszterek, politikai államtitkárok érte­ lemszerűen a kormányzó pártok soraiból vagy azokkal egyetértő szakértőkből kerülnek ki. A többtízezres létszámú miniszteriális hatalom csúcsán a kormánytöbbség vitathatatlan. Néhány minisztériumi személycsere körül támadt sajtóvitában ellenzéki politikusok megkérdőjelezték a kormányzó hatalom ama szokását, hogy a miniszteren és a politikai ál­ lamtitkárokon kívül másokat - saját emberei­ ket - behozzák a végrehajtó hatalomba. Felté­ telezték tehát, hogy a rendszerváltás a korábbi tisztviselőkkel is levezényelhető, nincs szük­ ség kívülről hozott szakemberekre. Kormánypárti képviselők viszont éppen azt hányják minisztereik, államtitkáraik sze­ mére, hogy leveleikre hónapokon keresztül nem kapnak választ, a pártban, lakossági kör­ ben kikristályosodott javaslataikat rendre el­ utasítják a régi éra minisztériumot ma is uraló hivatalnokai. Személyes tapasztalatom az, hogy 1990en még a minisztériumok szakembergárdája m eglehetősen ellenszenvvel viselte el a kor­ mánypárti képviselők kérdéseit és kéréseit. 1991-ben közeledtek egymáshoz az elvárások - a képviselők megértették, hogy nagyon sok lakossági vagy érdekképviseleti igény szak­ mailag megoldhatatlan, viszont a minisztériu­ mi szakértők is megértették, hogy egzisztenci­ ális érdekük törődni a képviselői javaslatok teljesíthetőségének a vizsgálatával. A költségvetési vitában az ellenzék igen sok minisztéri­ umi szakértőt maga ellen hangolt, hiszen sok apolitikus családfő és családanya karácsony és újesztendő között éjfél után háromig, né­ gyig volt kénytelen hallgatni a bizottságokban félórákig tartó ellenzéki obstruáló hozzászólá­ sokat. A hangulat-eltolódás ellenére is állítha­ tó: a kormánypártok nem uralják a minisztéri­ umokat, nem tudják elérni a választási ígére­ teik kormányzati megvalósítását - de az ellen­ zék sem uralja már a szakértőket. A bíróságok személyi állományát a politi­ kai hatalmi fordulat után több heves kritika érte a kormánypártok soraiban lévő hajdani üldözöttek oldaláról. Az igazságügyminiszter kiállt a bíróságok parlament általi érinthetet­ lensége és önálló hatalmi ágként való kezelése mellett. Elutasította azokat az indítványokat, amelyek javasolták, hogy német mintára a polgárjogi aktivisták elleni ítéletekben részt­ vevőket bocsássák el a bírói karból. (Mint is­ meretes, ott a bírák 80 százalékát elbocsátot­ ták.) A miniszteri védelem ellenére a bírók nem váltak elkötelezetté, pl. jelenleg kétségbe von­ ják a miniszter bizonyos kinevezési jogait. Mindez igazolja: a törvényhozásban kinyilvá­ nított kormánypárti szándékok csak nagyon alacsony hatásfokkal érvényesülhetnek a megörökölt bírói kar ítéleteiben. 360 6. Önkormányzatok A magyar államiság fejlődésében soha nem rendelkeztek annyi autonóm jogosít­ vánnyal a települési önkormányzatok, mint manapság. Mind a központi hatalom, mind pedig a múlt századbeli szabadelvűek által is szétverésre ítélt megyerendszer jogosítványai korlátozottak a helyi döntésekkel szemben. Az önkormányzati választások előtti par­ lamenti vitában a kormányzat komoly enged­ ményekre kényszerült - a törvény kétharma­ dos jellege miatt - csak hogy megmentse az ezeréves múltra tekintő megyerendszert, a fő­ városi közigazgatást, hogy megelőzze azt a veszélyt, hogy az ország 3000 apró, életképte­ len köztársaságra hulljon szét. A kistelepülések jelentős részében - fel­ használva a korábbi helyzetismeretüket - ko­ rábbi tanács-rendszer vezetői nyerték el a pol­ gármesteri, jegyzői tiszteket. A nagyvárosok egy részében is érvényesült ez a tendencia, elsősorban a hatalomba bejutó pártok szakem­ berhiánya, ismerethiánya miatt. Pl. a fiatal de­ �mokraták az önkormányzati választások előtt többszázezer plakátot ragasztottak ki azzal a szöveggel, hogy “ Hej, ha se VB titkár, se szol­ gabíró többé nem lenne” - jelezve ezzel, hogy semmilyen eszmei közösséget nem vállalnak a hajdan ilyen posztokat betöltött egyénekkel - majd a számukra sikeres választások után első dolguk volt a fővárosban, hogy jegyzői feladatok ellátására kérték fel a volt budapesti VB titkárt... Sajátos politikai-pénzügyi játszma annak a következménye, hogy az önkormányzatok többsége ellenzéki kézben van. Anyagi gond­ jaik nagy részét az ilyen önkormányzatok a “ rajtuk takarékoskodó” kormányzatnak tulaj­ donítják, a központi kormányzat viszont azt bizonygatja, hogy az elmúlt években lényege­ sen gyorsabban nőtt az önkormányzatok pénz­ beni támogatása, mint a minisztériumoké, több százmilliárdos vagyonról és annak hasz­ náról mondott le az állam az önkormányzatok javára, és míg az államnak az adósságai növe­ kednek, az önkormányzatok harmadánál a be­ tétek gyarapodnak. 7. Gazdasági hatalom Az állami tulajdon szinte kizárólagos ará­ nya óriási hatalmat összpontosított az állami nagyvállalatok irányítói kezébe. A z előző pártállam által kinevezett, megörökölt garni­ túra a legheterogénebb összetételű volt: egya­ ránt jellemezte egy részüket a szaktudás és helyzetismeret, mint más részüket az a tény, hogy tényleges szakismeret nélkül, a párthier­ archia lajtorjáin feljebb kerülve jutottak jelen­ legi pozícióikba. Egy közös érdek összefűzte az állami vál­ lalati vezetőket: ha már bele kell nyugodniuk vállalataik privatizálásába, akkor legalább le­ gyen beleszólásuk leendő gazdáik, tulajdono­ saik kilétébe. Hátha a tulajdonos hálás lesz jószolgálataikért... Közös vezetői érdek volt az is, hogy a közel 2000 milliárd Ft-os állami vagyon működtetése ne kötődjön túl súlyos vagyonhasznosítást megkövetelő osztalékfi­ zetési kötelezettséghez. Ezt a célt sikerült el­ érnie a menedzsmentnek: két év alatt nem szü­ lettek meg az állami vagyon hasznosítására vonatkozó vagyonpolitikai irányelvek, az ál­ lami vállalatok - a nyereségarányos befizetési kötelezettségen túlmenően - nem fizettek be a költségvetésbe osztalékjövedelmet. A gazdasági hatalomban ma a kormány­ politikával rokonszenvező menedzserek csak szórványosan vagy kisebbségben képviseltetik magukat. Az állami nagyvállalatok körében a helyzet némileg kedvezőbb, mint az állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetke­ zetek vezetői között. Ez utóbbiaknál a kárpót­ lási törvény, illetve az új, bármely tagnak ki­ válási lehetőséget biztosító szövekezeti tör­ vény olyan mértékű egzisztenciális bizonyta­ lanságot és olyan erős - tagoktól történő függést eredményezett, ami ezeknél a veze­ tőknél egyértelműen kormányellenes maga­ tartást váltott ki. 8. Első nyilvánosság A politikai hatalomban nagy - egyesek szerint meghatározó - szerepük van a közszol­ gálati médiáknak, és a legnagyobb példányszámú napilapoknak. Mivel ezek a médiák közvetlenül sugallják politikai állásfoglalásai­ kat, az egész lakosság többé-kevésbé hatásuk alatt áll - elsődleges a szerepük a szavazások idején megnyilvánuló véleményformálásban. A kormányzat az első nyilvánosság hatal­ mi szférájában nagyon hátrányos helyzetből indult. A televízió elnöke több esetben megta­ gadta a szereplés lehetőségét a miniszterel­ nöktől, a rádió és a televízió műsorai szinte csak ellenzéki szakértők véleményét sugároz­ ták - a kormánypárt tagjai csak nagyon ritkán jutnak mikrofonhoz; a kormánypárti képvise­ lők több mint egy évig - az Új Magyarország megjelenéséig - még csak válaszolni sem tud­ tak az ellenzéki napilapok (Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, 361 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Kurír, Mai Nap, Esti Hírlap, Világgazdaság, 19 megyei napilap) többmilliós példányban kinyomtatott vádjaira. A magyarországi átmenet hazai sajátossá­ gai miatt nálunk nem került sor arra, ami pl. a volt kelet-német tömegkommunikáció és sajtó területén. Ott a pártállami propagandában vét­ kes munkatársakat elbocsátotta az új szövetsé­ gi állam (az intézkedések az itt dolgozók kö­ zel 90 százalékát érintették) - így a megtisz­ tult sajtó-közélet ott nem gátolta, hanem kife­ jezetten elősegítette az ország békés egyesíté­ sét, az óriási szociális problémák levezénylé­ sét. A tömegkommunikációban foglalkozta­ tott, sajtómúltjuk miatt eleve kormányellenes szerepre kárhoztatott médiások mindent meg­ tettek annak érdekében, hogy fennmaradjon monopolhelyzetük. Erősen ellenezték, hogy legalább egy kormányközeli napilap alakuljon és rendszeresen támadták azon televízió- vagy rádióműsorokat, amelyek szerkesztői - ha nem is voltak kormánypártiak, de - nem osz­ tottták a politikai ellenzék véleményét. 1992 elejére elérte a kormányzat, hogy a köztársasági elnök hajlandó volt aláírni egy rádiós és egy televíziós alelnök kinevezését cserébe viszont le kellett nyelnie, hogy a la­ kosság számára foghatatlan URH sávba szá­ műzzenek egyházi műsorokat, megszűntesse­ nek harminc éve fennálló, magyar kultúrális életet jelképező alapműsorokat. ("Édes anya­ nyelvünk", “Tanuljunk népdalt”) A tömeg­ kummunikáció szót emel néhány személy hobbiját kielégítő rádiózás “emberi jogáért” ("Tilos rádió"), de tiltakozik az ellen, hogy többmillió ember választott képviselői hul­ lámsávhoz jussanak. 9. Politikai pártok Polgári demokratikus országokban a poli­ tikai pártoknak - közvetlenül - nincs hatásuk a parlamenti életre, vagy a gazdasági-társada­ lmi élet változásaira. Közvetett hatásuk termé­ 362 szetesen ott is van - kellemetlen helyzetbe kerülhet az a képviselő, aki tudatosan mellőzi állásfoglalásainál a pártjában kialakult véle­ ményeket. Magyarországon két párt esetében volt látványos a törés a párt által kijelölt célok, és a párt parlamenti frakciója által kijelölt célok között: a Független kisgazdapárt és a Szabad demokraták szövetsége körében. A kisgazda­ párt csak részben érte el, hogy mint pártnak nagyobb beleszólása legyen a parlamenti dön­ tésekbe, mert próbálkozása az országgyűlési képviselők ellenállásába ütközött. A szabad demokrata képviselők, pártközpontba beren­ delt polgármesterek ellenállása mérsékeltebb volt, de közvetett jelek arra utalnak, hogy dön­ téseikben ugyancsak korlátozottan érvényesül a párt szerepe. Az MDF és a KDNP esetében országos vagy helyi szinten a lakosság által - tehát nem pusztán párttagok által - választott személyek rendelkeznek döntési (hatalmi) lehetősé­ gekkel. Összességében elmondható: a korábbi, to­ tális hatalmú pártállammal szemben a mai pártok szerepe a hatalom gyakorlásában meg­ lehetősen csekély. 10. Érdekképviseletek Politikai tapasztalatok alapján az érdekképviseleti szervek - szakszervezetek, kama­ rák - nem alkalmasak a hatalom országos vagy helyi szintű gyakorlására. Részérdekek soha nem szoríthatnak hátra közérdeket bün­ tetlenül. Sajnos, Magyarországon nem tudato­ sodtak ezek a politológiai tapasztalatok, nem ismert eléggé, hogy mennyire vakvágány volt Mussolini, Peron vagy Walesa szakszerveze­ tekre támaszkodó államrendszeri felfogása. Változatlanul nagyon erős hatalmi igény él a szakszervezetekben, nincs olyan törvényjavas­ lat, amivel kapcsolatban ki ne nyilvánítanák a kormányzattal szembenálló véleményüket. A “nagypolitizálás” igénye miatt elsikkad a �munkahelyi érdekvédelem, a munkavállalók töredékére zsugorodik a szakszervezeti tag­ ság. A kormánypártokra szavazó dolgozók joggal érzik úgy, hogy szemléletüktől idegen közegbe keveredtek, természetes reflexük te­ hát, hogy kilépve az eddigi szakszervezetük­ ből, megalkossák a saját pártjukkal rokon­ szenvező szakszervezetet. A munkahelyi ér­ dekvédelmet elsinkófáló politizálási igény mára teljesen ellehetetlenítette az érdekvédel­ met, mintegy 900 munkavállalói szakszerve­ zetet és 600 szakmai kamarát, érdekvédő egyesületet regisztráltak eddig az érdekegyez­ tetésben érdekelt kormányzati szervek. A szétaprózódott érdekvédelem - különösen a privatizált és magánszektorban - teljesen ki­ szolgáltatottá teszi a dolgozókat. Kiutat a je­ lenlegi káoszból csak a nagypolitizálástól le­ hetőség szerint tartózkodó, a szakmai érdekvédelemre koncentráló - és ebbeli minő­ ségében valamennyi pártállású szakembert összefogó - szakszervezetek jelenthetnének. Azzal párhuzamosan, hogy a munkahelye­ ken formálissá süllyedt a dolgozói érdekvéde­ lem, a hatalmi szférában valóban ellensúlyoz­ zák ezt a hiányosságukat a szakszervezetek. A z érdekegyeztető tárgyalások eredményeit publikálja a Magyar Közlöny, határozatait többségében - a Parlament törvényerőre is emeli. Ebben a hatalmi ágban még ma is a politi­ kai rendszerváltás előtti erők képviselik a többséget, és a kormányzat befolyása - mivel távlati céljaival nem is fér össze egy ilyen szerep - minimális. 11. Honvédség, nemzetbiztonság A katonaság vezérkara az egyik legősibb hatalmi ág képviselete. A világ országainak ötödében a politika gyakorlatában még ma is megkerülhetetlen tényező a hadsereg, véle­ ménykülönbség esetén borítékolható a katonai hatalomátvétel, vagy az - mint déli szomszé­ dunknál - , hogy a hadsereg szétlövi, lebom­ bázza az őt ellátó, tápláló állampolgárok lakó­ telepeit, hajlékait. Csak nagyon erős állami vagy pártel­ lenőrzés tarthatja féken a hadseregekben ter­ mészetszerűleg felmerülő ilyen jellegű hatal­ mi igényeket. Ilyen szempontból veszedelme­ sek azok az ellenzéki javaslatok, amelyek a honvédség-nemzetbiztonság kormányzatból való kiemelését és közvetlenül a köztársasági elnök alá való rendelését szoralmazzák. Nem lehet egyetérteni azokkal a vélemé­ nyekkel sem, amelyek kétségbe vonják a kor­ mányzat hadseregen belüli kinevezési jogát egyfajta pártbefolyásnak nevezve ezt a gya­ korlatot - , és azt szorgalmazzák, hogy a had­ sereg kizárólag saját állományából merítsen előléptetés esetén. Az ilyen jellegű kisszerű pártírígység - ami tehát a demokratikusan megválasztott képviselők által elfogadott kor­ mányzat hadsereg feletti ellenőrzési jogát vi­ tatja - a hadsereg önálló hatalmi ágazat-ter­ mészetét erősíti. Megjegyzendő, hogy a honvédelmi-nem­ zetbiztonsági szakmában - speciális jellege miatt - nem volt lényeges vezetőcsere, vi­ szonylag magas a politikai fordulat előtt kine­ vezett vezetők aránya. 12, Tudomány, művészet A választások előtt valamennyi párt igye­ kezett választási listájára felvenni köztiszte­ letnek örvendő akadémikusokat, ismert színé­ szeket és írókat. A kormánypártok ebben a versengésben hátránnyal indultak. Miért? Közismert, hogy a pártállam évtizedeiben a Tudományos Akadémia tagsága nagymér­ tékben felhígult, áltudományos munkáért, be­ osztottak által írt disszertációkért köszönhet­ ték nem kevesen akadémiai tagságukat. A kontraszelekció miatt az átideologizált tudo­ mányos élet résztvevőinek jelentős része nem pártolta a rendszerváltást. A rendszerváltás iránt elkötelezett tudó­ sok, kutatók talponmaradásukat gyakran kül­ 363 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 földi kapcsolataiknak, ösztöndíjaknak, időkö­ zönkénti vendégprofesszori állásaiknak kö­ szönhették. Ebből a nagyvilágot ismert, világ­ polgári szemszögből nagyon szegényesnek, porosnak, “ mucsainak” tűntek a magyar sors­ problémákat felvállalt mai kormánypártok. A fentebbi folyamatok eredményeként a tudományos világban a marxista és a liberális tömb a meghatározó, a szociáldemokrata és a konzervatív szemlélet jelentéktelen. 13. Egyház és hitélet A z Egyház évszázadokon keresztül önálló hatalmi ág (rend) volt a magyar rendi országgyűléseken. A z elmúlt négy évtizedet a történelmi egy­ házak éppen hogy át tudták vészelni. Anyagi javaikból kifosztva, személyi állományukat tekintve nagymértékben elöregedve (zömük­ nél a lelkészek átlag-életkora hatvan év körüli volt) érték meg a rendszerváltás időpontját. A világnézeti űrbe harcos kisegyházak, il­ letve Európában nem honos vallások igyekez­ tek benyomulni. (Jehovisták, mormonok, Hit gyülekezete, buddhisták, Krisna hívők, szom­ batisták, stb.) A liberális pártok történelmi egyházaktól elvett vagyont ígértek ezeknek az újonnan megjelent egyházaknak, és kapcsola­ taik révén igen nagy reklám-publicitást terem­ tettek számukra a televízióban és a rádióban. Úgy tűnik, befolyásuk ezért ezeknél az egyhá­ zaknál meghatározó, míg a hagyományos egy­ házak hívői (talán éppen emiatt a pártstratégia miatt is) a konzervatív pártok irányába sod­ ródnak. Magyarországon ma a vagyont működte­ tőknek - mint a modern demokráciákban min­ denhol - lényegesen nagyobb a szerepük a hatalomban, mint a tényleges tulajdonosok­ nak. A gond az, hogy ma nagyon sok vagyon­ tárgynak nincs tényleges felelős tulajdonosa, azaz a tulajdonosok bővülésével párhuzamo­ san automatikusan növekednie kellene a tulaj­ donból adódó hatalomnak. Jelentős tulajdona ma a vagyont saját számlára átkonvertált fordulat előtti appará­ tusnak, és a hagyományosan liberális városi polgárságnak van. A kormánypártok a kárpót­ lás révén tulajdonukat visszakapók táborából várják az őket támogató tulajdonosi réteg ki­ alakulását. 15. Pénzkibocsájtás A Magyar Nemzeti Bank viszonylagos önállóságának szükségességét mind az ellen­ zék, mind a kormánypártok elismerték. Az el­ lenzéki pártok banki függetlenség értelmezé­ sére jellemző, hogy még azt a indíványt is ellenezték, hogy az MNB részvényeit vala­ mennyi hatalmi ág (Parlament, végrehajtó ha­ talom, Köztársasági Elnökség, Legfelsőbb Bí­ róság, Budapesti Főpolgármesteri Hivatal, stb.) közösen ellenőrizze. A jegybank személyi állományának jelen­ tős része az előző év végén kinyilvánította rokonszenvét a menesztett bankelnök iránt. Az aláírások révén is konstatált liberális jelen­ lét mellett csak a vezetés legszűkebb köre te­ kinthető kormánypárti szemléletűnek. 16. Társadalombiztosítás 14. Tulajdon és vagyon A tulajdonban, vagyonban rejlő hatalom különbözik a gazdasági életben ténylegesen funkcionáló, gazdasági hatalomtól. A Parla­ ment és a végrehajtó hatalom viszonya hason­ ló ahhoz, ami a tulajdonosi stratégia és a ter­ melő-vagyont működtető vállalkozói maga­ tartás között fennáll. 364 A z elmúlt években fokozatosan vált erő­ teljessé a társadalombiztosítás állami költségvetéstől történő elkülönülése, a biztosítói ap­ parátus köztisztviselőktől történő elválasztá­ sa. Több országban tudatosan vigyázzák ezt az elkülönülést, hiszen minden felelős társa­ dalombiztosítási szakember 20-25 évre előre �gondolkodik járulék-fizetői fedezetben, bizto­ sítói vagyonban és a várható kötelezettségek felmérésében. Nem lehet elvárni a politiku­ soktól, a végrehajtó hatalom szakembereitől, hogy ilyen hosszú távra előre tekintsenek, hisz túlnyomó többségük 3-4 évnél messzebbre te­ kintő időhorizontban nem gondolkodhat: az újraválasztási kinevezéseket újra megerősítő esélyek ugyanis valamennyi demokratikus or­ szágban meglehetősen bizonytalanok. A legtöbb országban - csakúgy, mint Ma­ gyarországon - a társadalombiztosítás önkor­ mányzatának a kormányzattal szemben vétó­ joga van és a parlamenti törvények keretén belül olyan autonómiával rendelkezik, ami egy önálló hatalmi ág jellegzetességeivel ru­ házza fel. Az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosí­ tási tanácsba szakszervezetek és pártok dele­ gálják szakértőiket. A delegálók összetételé­ ből fakadóan a kormányzat eleve kisebbség­ ben van e tanácsokban, és a szakszervezeti választások után jelenléte jelképessé válik. 17. Második nyilvánosság A második nyilvánosság elsősorban ér­ téktrendeket, rétegszemléleteket közvetít, és lényegesen apolitikusabb, mint a sajtó, a rádió és televízió műsorainak - azaz az első nyilvá­ nosságnak - a napi politikai parancsokat köz­ vetítő tevékenysége. Koncertek, futballmecs­ csek, szubkultúrák társaságainak a tagjai for­ málódnak azonos szemléletű közösségekké. A politikával szembeni bizalmatlanság, a nyilvánvalóan nem objektív tömegtájékozta­ tással szembeni gyanakvás a második nyilvá­ nosság tagjait olykor szélsőséges ideológiák irányába is sodorhatja, (ős-kommunisztikus elveket való szekták, életformák; fajgyűlöletet hirdető bőrfejűek; a parlamentarizmust, de­ mokráciát tagadó anarchisták.) Mivel általá­ ban a fennálló hatalmat tagadja leginkább a második nyilvánosság - a legtöbb országban ideológiáikat ellenzéki beállítottságúak ural­ ják. Magyarországon hatalomellenes, pártál­ lam-ellenes második nyilvánosságot és lum­ pen rétegeket a szabad demokraták tudatos politikával maguk mellé állították. Jelenlétük és súlyuk ma közel pártszakadást idéz elő, és a közelgő választások segéderő szükséglete (cédulabedobók, plakátragasztók) is megne­ hezíti leválasztásukat. 18. Külföldi függés A koalíciót alkotó pártok 1990 évi válasz­ tási győzelmét követően néhány hét alatt más­ fél milliárd dollárt vont ki nyolc külföldi bank az országból. A történetírás fogja majd kiderí­ teni annak az alkunak és külföldről történő zsarolásnak a részleteit, ami az MDF-SZDSZ paktumot megelőzően (azt kikényszerítve?) lezajlott - egy bizonyos: az újonnan megvá­ lasztott képviselőkben hamar tudatosodott: nem feltétlenül külföldi csapatok magyaror­ szági jelenléte jelképezi a külföldi függést. Leghamará bb a nyomtatott politikai sajtót juttatták a korábbi vagyonkezelők külföldi kézbe. 1990 végére a napilapok példányainak közel kétharmadát már külföldi tulajdonban lévő lapok nyomtatták ki. Az előző rendszert kiszolgált újságírók nagy győzelemnek tekin­ tettek minden olyan adás-vételi szerződést, amikor magyar vételi szándékot kiütve külföl­ di tulajdonosok ajánlata győzött (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.). Óriási nyomás nehezedik a rádió és televízió hullámsávjai kiárúsítása érdekében a kormányzatra, nehogy megszólalhassanak saját adón a rádióból és TV-ből kiszorított kormányhoz közelebb álló politikai irányzatok. “Idegengyűlölet, rasszizmus” - hallszik naponta a vád minden olyan esetben, amikor a stratégiai ágazatok, tájékoztatás, a termőföld és önkormányzati lakástulajdon területén a hazai tulajdonosok legalább részleges jelenlé­ tét szorgalmazzák a kormánypártok. Két do­ log bizonyos: a külföldi tulajdoni hányadnak növekednie kell (a kormánypártok szerint el­ 365 �palócföld 92/4 sősorban a technológiai megújulást szolgáló és világpiaci versenyben-maradást biztosító ágazatokban) és az is bizonyos, hogy a ma­ gyar történelemben mindig kifizetődő volt külföldi hatalmak érdekképviselőjének, hely­ tartójának beállni. Erről a hatalmi lehetőségről a kormánypártok többsége lemondott. 19. Kláni, nemzetiségi érdekek A kisebbségek kisebbségi természetükből adódóan összefognak, egymást segítik az üz­ leti-hivatali világban, azaz összetartozásuk hatalmi tényezővé válik. A politikai pártok megérezték azt a lehető­ séget, hogy a politikailag közömbös lakossá­ got mindig nehezebb megnyerni, mint a job­ ban mozgósítható kisebbségeket. Leghama­ rább a szabad demokraták állították magukról hogy kisebbségi érdekeket harcosan védenek. “ Zsidók, cigányok, szegények, homoszexuáli­ sok” kerültek azonos kalap alá kiáltványaik­ ban, tanulmányaikban, mint az intoleráns kor­ mány által üldözött kisebbségek. A liberális pártok mellett a szocialista párt is kisebbségi támogatást kíván szerezni. Be­ nyújtotta azt a törvényjavaslatát, ami pozitív diszkrimináció címén tízszer annyi szavazati jogot biztosítana a kisebbségieknek, mint a magyar lakosságnak. (A kisebbségi pártok esetében 0,4 százalékos, a többi pártnál 4 szá­ zalékos lenne a Parlamentbe kerülés küszö­ bértéke.) Válaszul a szocialisták javaslatára a liberális pártok azt a meggyőződésüket fejtet­ ték ki, hogy minden magyarországi kisebb­ ségnek joga van magát képviseltetni a parla­ mentben a rájuk adott szavazatoktól függetle­ nül. Mivel 10 személy az egyesület-alapítás alsó határa - az orosz, görög, macedon, kínai, vietnami, kurd, palesztin, kubai vagy afgán érdekeket képviselő egyesületek is jelen kell 366 hogy legyenek az Országgyűlésben - javasol­ ják - és csak a fennmaradó helyeket lehetne a pártok között lista alapján szétosztani. A választójogi vita még nem dőlt el. Annyi bizonyos, hogy lesz pozitív diszkrimináció legfeljebb annak a mértékét nem lehet előre megjósolni - és az is valószínű, hogy liberális pártok lesznek e diszkriminációnak a haszonélvezői. 20. Második gazdaság A rendszerváltás előtt sok közgazdász talán túlzott mértékben - a “láthatatlan” gaz­ daságnak tulajdonította az ország piacgazda­ sági vonásainak az erősödését. Fusi, fekete munkavállalás, hálapénz, csúszópénz címén a lakosság - ugyancsak túlzott becslések szerint - legalább annyi pénzjövedelemhez jutott, mint társadalombiztosítási forrásokból. Azaz legalább ilyen erejű rejtett hatalom áll a “ gaz­ dasági alvilág” mögött - hallatszott a véleke­ dés. Minden jel szerint a második gazdaság jö­ vedelmei csak harmadát-negyedét érik el a vé­ lelmezettnek - azaz e szféra hatalomból törté­ nő részesedése is szerényebb. (A jövedelmi becslések messze nem találkoztak fogyasztóiháztartásstatisztikai felmérések eredményei­ vel.) A politikai fordulat előtti időszakban a gazdaság kiskapuit élvezők a liberalizált piac­ gazdaság - visszaszorított állami ellenőrzés jelmondatát hirdető liberális pártokba helyez­ ték a bizalmukat. A fordulat utáni időszakban egyre több jelét lehetett annak észlelni, hogy az árnyékgazdaság politikai szférája gazda­ gabb: jelentős a volt pártállam működtetőinek birtokába jutott, nem nyilvánosan átmentett (még tisztára mosásra váró) tőke szerepe és elterjedtsége. �A hatalomból történő részesedés nagyságrendjei Egységnyi hatalmi pozíció =x Politikai rendszerváltás Politológiai osztályozás elve utáni Hatalmi ágak előtti Szoci­ alista Liberá­ lis Konzer­ vatív, nemzeti Összes hatalmi pozíció erők Klasszikus halalmi ágak (Háromszo­ rosan súlyozott tényezők) 1. 2. 3. 4. 5. 6. Modernkori hatalmi ágak (Kétszeresen súlyozott tényezők) 7. 8. 9. 10. Formálódó és elhaló hatalmi ágak (Egyszeresen súlyozott tényezők) Köztársasági elnök Alkotmánybíróság Parlament Végrehajtó hatalom Bíróságok Önkormányzatok xx x x x Gazdasági hatalom x Első nyilvánosság x Politikai pártok Érdekképviseletek x 11. Honvédség, nemzetbiztonság x 12. Tudományos élet, művészet x 13. Egyházak, hitélet 14. Tulajdon és vagyon x 15. Pénzkibocsátás 16. Társadalombizt. 17. Második nyilvánosság 18. Külföldi függés 19. Kláni, nemzetségi érdekek 20. Második gazdaság x MINDÖSSZESEN (1-20) részesedés a hatalomból % 12 17 x x x x x x x xxx xx xxx x x xxx x xxxxx xxx x x xx xxx x x xx x x x 33 18 x x x x x x x x x xx x x x 21 xx x 8 11 30 42 22 30 72 100 367 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Összefoglaló megállapítások A parlamenti képviselők még a hatalmi ágak hármas modellje szerint is (törvényho­ zás, végrehajtás, bírói ítélkezés) csak a hata­ lom egyharmadát birtokolják. Nem okozhat meglepetést, hogy a modern korban kialakult hatalmi ágak tovább gyengítik ezt a harmad­ résznyi hatalmat, és ma a Parlament az össz­ hatalom legfeljebb nyolcadával rendelkezik. (Lásd a táblázatot.) Nyilvánvaló tehát, hogy ádáz küzdelem kell, hogy legyen a hatalom hétnyolcadát kite­ vő posztokért a különböző pártok és politikai irányzatok között. Legbeágyazottabb a hatalomban a két li­ berális párt. Parlamenti kisebbségüket bőven ellensúlyozzák a köztársasági elnökségben, önkormányzatokban, sajtóban és a gazdasági hatalomban, érdekképviseletekben és tudo­ mányos életben elfoglalt pozíciók. Részesedé­ sük a hatalom teljességéből - a táblázat alap­ ján - mintegy 42 százalék. Parlamenti képviselete ellenére leggyen­ gébben a szocialista-szociáldemokrata irány­ zat részesedik a hatalomból ( 11 százalékban). Úgy tűnik, náluknál erősebb a szociáldemok­ rata meggyőződést már nem vállaló, volt MSZMP garnitúra hatalma - parlamenti kép­ viselet nélkül is. 17 százalékos hatalmi ará­ nyukat erősíti a tájékoztatásban betöltött kulcsszerepük, a saját részre átmentett va­ gyon, a szakszervezetek támogatása, az ön­ 368 kormányzatokban - a lakosság közömbössége miatt - megtartott helyük, a tudományos élet­ ben elért kinevezéseik. Ennek ellenére túlzás lenne baloldali veszélyről beszélni, mivel élet­ koránál fogva ez a politikai irányzat lassan kivonul a hatalmi pozícióból, nincs fiatalok­ ban megtestesülő érdemleges utánpótlása. Empirikus tapasztalatok alapján pozícióikat fokozatosan szociáldemokrata (szocialista) és liberális beállítottságú személyek veszik át, vagy döntően ilyenek a várományosok. Meg­ jegyzendő, hogy szélsőjobb veszélyről is túl­ zás lenne beszélni, nincs semmilyen képvise­ letük sem a klasszikus hatalmi ágakban, sem a modernkoriakban. Nagyon gyenge a konzervatív erők be­ ágyazottsága a hatalomba. Hatalomból törté­ nő részesedésük (30 százalék) kevesebb, mint a liberálisoké, és a hatalmi pozíciók eloszlása is egyenlőtlen. Szinte csak a Parlamentre, a végrehajtó hatalomra korlátozódik, és ebből a hatalomból fakad a gazdasági életben, jegy­ bankban, társadalombiztosításban betöltött (ideiglenes?) jelenlétük is. Túlélési esélyeik választási vereség esetén jóval csekélyebbek, mivel választásoktól független hatalmi pozíci­ ókkal alig rendelkeznek. Távlati esélyeiket az is rontja, hogy a közvélemény előtt felelős­ ségük aránytalanul nagyobb, mint amennyi befolyásuk van ma az események alakulására részleges (30 százalékos) hatalmi jelenlétük­ ből fakadóan. �Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében Miért lesznek öngyilkosok a katonák? Miért kísérlik meg mind gyakrabban az önfelszámolás e legvégletesebb formáját? Azzal minden pszichiáter és pszichológus szinte kivétel nélkül egyetért, hogy a több­ ségében szerencsére befejezetlenül maradt akcióval az individuum mindig segítséget kér, föl akarja hívni valamire a figyelmet. - Valamire, ami behálózza, túlnő rajta, felemészti. Amivel szemben esendően tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. És ami annyira ránehezül személyiségére, hogy sem módja, sem ereje nincs hatása alól kivonni magát. A katonaság, mint minden totalitárius, hie­ rarchikusan tagolt parancsuralmi szervezet, engedelmes gépként kívánja uralma alatt tar­ tani az egyént. A hadsereg amíg csak létezni fog, nem lehet más. Demokratikusnak nevezni pedig merő cinizmus. És hasonlóképpen, az individuum, vagyis az érző, gondolkodó ember is mindig azon fog igyekezni, hogy kibújjon a lélekszorító vas­ marokból. Ez kinek-kinek habitusa és szerencséje szerint sikerülhet. Érzékenysége és öntudtos­ ságának mértéke szabja meg, hogy az egyén miként reagál a függőségből következő - és éppen ezért igazából ki sem védhető - meg­ aláztatásokra. A z öngyilkosságot megkísérlő (vagy befe­ jező) katona végső elkeseredésében folyamo­ dik az önpusztításhoz, méghozzá azért, hogy ilyen drasztikus módon hívja föl magára a fi­ gyelmet. Úgy próbál védekezni, hogy önmaga ellen támad. Bár megbízható, naprakész adatokhoz meglehetősen nehéz hozzájutni, szakértők becslése szerint a vizsgált időszakban (1990) negyven-ötven sorkatona lelte halálát a se­ regben. Közülük tizenheten önkezükkel vetettek véget életüknek. Ugyanebben az időszakban hét tiszthelyettes és három tiszt végzett magá­ val. (Tíz évvel ezelőtt huszonhárom kiskatona és hat hivatásos hajtott végre befejezett öngyilkosságot.) A laikus számára talán meglepő, hogy a hadseregben kevesebb öngyilkosságot re­ gisztráltak, mint az ugyanakkora számú civil lakosságnál. A húsz és harminc év közötti civil populá­ cióban, amelyből a sorállomány zöme is kikerül, 1988-ban százezer főt alapul véve negyven fő volt az öngyilkosok száma. Ugyanebben az évben a seregben har­ minchárom (huszonnégy sorállományos kato­ na, négy tiszthelyettes, öt tiszt) öngyilkosság történt. 369 �palócföld 92/4 A szakirodalom szerint a kísérletek száma körülbelül tízszerese a befejezett suicidium­ oknak. 1990-ben országosan három­ százötvenhat kísérletet jegyeztek föl. A Központi Katonai Kórház Mentálhigié­ nés és Pszichiátriai Osztályára abban az évben száznyolcvanhat beteget vettek föl öngyilkossági kísérlet miatt. Közülük hetvennégyen már a polgári életben is hajtottak végre ilyen cselekményt. Vagyis az önpusztítók több mint egyharmada (amennyiben a pesti adatokat vesszük alapul) már korábban is próbálkozott. A z elkövetési módozatokat illetően lénye­ ges eltérések figyelhetők meg. A civil öngyil­ kossági kísérleteket legtöbb esetben önakasz­ tással, gyógyszer beszedésével valósítják meg. A hadseregben ezen a téren uralkodó vég­ rehajtási szokások közül azok a leggyakorib­ bak, amelyeket a polgári börtönökben az el­ ítéltek is előnyben részesítenek. Így például a Honvédkórház pszichiátriá­ jának nyilvántartása szerint a katonák hatvan esetben megmetszették (falcolták) mgukat, harmincöt ízben idegen testet nyeltek, és csak harmadik helyen szerepelt a civilben “ legnép­ szerűbb” forma, a gyógyszerezés (harminc al­ kalommal). A katonaorvosok, pszichiáterek szerint nem is mindig a militáris konflikus, a szolgálatra való alkalmatlanság, illetve annak személyiségen elhatalmasodó tudata áll a de­ monstrációk mögött. A katonák nagyon gyak­ ran “magukkal cipelik” a seregbe otthoni problémáikat, egzisztenciális gondjaikat. A konfliktus-tűrő képesség hiánya, a beilleszke­ dési zavar, az. antiszocialitás, a mentálisan le­ épült személyiségszerkezet már korábban is jellemzi az egyént. A megszokott környezetéből kiszakított, amúgy is labilis személyiség képtelen alkal­ mazkodni a megváltozott feltételekhez. A ri­ deg, nem egyszer agresszív rezsim - lényegé­ ből következően - természetesen nem tud és nem is akar mit kezdeni ezekkel a “ civil nya­ 370 valyákkal”. Illetve kizárólagos feladatának te­ kinti, hogy letörje őket. A dresszírozás célja az egyén megtörése, hogy személyiségétől meg­ fosztva illeszthesse a militáns gépezetbe. Persze a következtetések ilyetén levonásá­ tól ódzkodnak a katonai lélekgyógyászok. Elvégre nekik csak az a dolguk, hogy igye­ kezzenek legjobb tudásuk szerint megreparál­ ni, ami eltörött. Csakhogy ők is nagyon jól tudják, hogy a katonai szolgálatra való alkal­ masság nem a sorozásnál dől el. Sőt, amióta az ottani orvosi vizsgálat - ami sokkal inkább kartonok szórakozott böngészését jelenti merő formalitás, egyre több olyan fiú kerül hozzájuk, akiről messziről üvölt a szolgálatra való alkalmatlanság. Egy olyan fiúval például, aki eljutott addig az elhatározásig, hogy hét vágást ejtsen a csuklóján, felelőtlenség lenne tovább kísérle­ tezgetni. Kevés a valószínűsége, hogy akiben ilyen pengemélyen él a s ereggel szembeni mindenre kész ellenkezés, valaha is meggon­ dolná magát. Mert az alkalmasság elhatározás kérdése is. Ám nem elsősorban az orvosé, sokkal in­ kább a páciensé. És ez még akkor is így van, ha a katonaorvosnak elvileg kutya kötelessége lenne az öngyilkosokból is hadrafogható fiú­ kat faragni. Csakhogy az orvost, a katonai mellett a hippokratészi esküje is köti. No meg a saját lelkiismerete. Így azután az előbb említett száznyolcvan­ hat főből a pesti katonai kórház pszichiátriájá­ ról száztizenegyet állítottak a felülvizsgáló bi­ zottság elé. De országosan is jellemző, hogy a mentál­ higiénés osztályokra bekerült (nem csupán az öngyilkossági kísérletes, hanem az egyéb sze­ mélyiségzavar miatt kezelt) katonák mintegy hatvan százalékának a leszerelését javasolják. A Budapesti Honvéd Kórház Mentálhigié­ nés és Pszichológai Osztályának kétemeletes �blokkja előtt tompazöld színű katonai mentőa­ A z eredmény (illetve az eredménytelen­ utó áll. A sofőr kényelmesen elterpeszkedve ül ség) dokumentálására az alakulat egész­ a volán mögött, s a lehúzott ablakon át füstka­ ségügyi szolgálata a hivatott. Akinek ez az rikákat ereget. “ igazolás” az egészségügyi kiskönyvébe be­ Közvetlenül a bejárat mellett, gyakorló kerül, jogot szerez arra, hogy hetente egyszer, -nadrágos, könnyű khaki inget viselő, magas­ kedden délelőtt résztvehessen a “ klub” soros ra nőtt katona támaszkodik egyik vállával a összejövetelén. Zártkörű ez a társaság, még ha falnak. Surranós jobb lábát a lépcső második ez a tény a klubtagokat nem is tölti el büszke­ fokán pihenteti. Tőle karnyújásnyira szürke séggel. Mindamellett egyfajta kiváltságot je­ pantallós, zubbonyos, antantszíjas fegyőr csü­ lent: a halálból visszahozott (és eképpen to­ csül fél fenékkel a pad háttámláján. vábbra is sorkatonai “életre ítélt”) önpusztító Egészen közel érve már jól kivehető, hogy hetente legalább egyszer “kirepülhet” a lakta­ ők ketten egymáshoz vannak láncolva. A talán nya gyengélkedőjéről, ahol a kísérlet után egy másfél méter hosszú vezetőbilincs apró fém­ ideig - biztos, ami biztos - megfigyelés alatt karikái a csuklónál érnek véget. Mindkettőjü­ tartják. kön karperec, amit a smasszer dzsekijének Gábor, akitől az öngyilkosok klubjának mandzsettája diszkréten elrejt. Annál szembe­ működésére vonatkozó értesüléseimet szer­ tűnőbb a kiskatona meztelen csuklóján. zem, ezzel együtt azt mondja, hogy szar az Fittyet hányva a fogolykísérésre vonatko­ egész. zó bűntetésvégrehajtási szabályokra, a poca­ No nem a “klub”, hanem ami ezzel együtt kos fegyőr, akinek derékszíja fölött fölcsú­ jár. szott zubbonya látni engedi a fehér atlétát, Abban a pesti garnizonban, ahol ő él, de komótosan egy doboz Sopianaet vesz elő a korántsem virul, például a hadnagya kifejezet­ zsebéből, és odakínálja a rabnak. ten allergiás az egészre. Őt sem tekinti más­ Az emeleti lépcsőfordulóban csíkos pizsa­ nak, mint hülye és szemét lógósnak. Hogy a manadrágos urak kornyadoznak, a falnak tá­ pszichiátriáról mi a véleménye a derék had­ masztott székeken, és szolgálatkészen igazít­ nagy úrnak, azt aligha tűri a fehér papír. Ha ják útba a különböző doktorok felől érdeklő­ esetleg valaki mégis kíváncsi rá, azt ajánlom dőket. neki, hogy asszociáljon a ló egy bizonyos (pá­ A csapóajtón túl éltesebb, rózsaszín frottír ratlan) alkatrészére. fürdőköpenyes asszonyok csevegnek. Akárha Pillanatnyilag azért dühös Gáborunk, hogy egy HM üdülő társalgójában lennénk, kávéi­ a hadnagya mentővel hozatta a “dilisze­ dőben. ánszra”, nehogy véletlenül eltévedjen a Csak a folyosó végén látni katonakorú fiú­ nagy magyar faluban, aminek amúgy a kat. Magukba roskadva ülnek a fehér mű­ szülöttje, és közel húsz éve koptatja a flasz­ anyag székeken, nem nagyon váltanak szót terjét. egymással. Gábornak bevonulása óta ott parkol a ko­ Legtöbbjükön kimenőruha van, de akad csija a laktanya előtt, azzal megy kimenőre, köztük gyakorlós, kék honvédségi melegítős, azzal jött eddig az öngyilkos-terápiára is. De­ tornacipős fiatalember is. Ketten kék-fehér hát mostanság olyan jól megy a honvédség­ csíkos frottírköpenyt húztak a pizsamájukra. nek, hogy neki külön kocsi jár, sofőrrel, mi Az “öngyilkosok klubjának” minden egyebek... Hiába, egy hadnagyocska nagyobb olyan kiskatona tagja lehet, aki legalább egy űr a seregben, mint egy spórolós “karcsúsító” értékelhető kísérlettel rendelkezik. miniszter... 371 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 A hadnagy különben csak vigyázni akar a rábízott bakára. Gábornak azt mondta, hogy azért ad alá mentőt, nehogy csellengés közben véletlenül valami baja történjék. Szabados Ilona a foglalkozást vezető asszisztens, talpig fehérben, kedves szemü­ veges arccal, egyből kiszúrja (vajon miből?), hogy én lehetek a betolakodó, aki kíváncsi a processzusra. Szelíden, de jogosan megró, amiért múltkor megígértem és mégsem jöt­ tem. Szabadkozom, tehát (most itt) vagyok. - Na jöjjenek, fiúk - tereli a fehér ajtó mögé a kint várakozókat az “öngyilkosok klubjának” főnökasszonya. A szoba, nincs rá jobb szó, meglehetősen fantáziátlan. Fehér falak, szabvány dohányzóasztal, elkoszolódott támlájú, sárgásbarna hu­ zattal bevont székek. Sehol egy kép, vagy poszter, ne adja isten egy csokor virág. E szí­ nek nélküli sivatagban kellene a fiúknak kitár­ ni a lelküket". Hát, mi tagadás az “ öngyilko­ sok zártkörű klubja” jobbat érdemelne! A hí­ vatlan vendég legalábbis szebbre számított. Amikor a terapeuta úgy mutat be a srácok­ nak, mint aki a rádiótól jött, az egyik szúrós tekintetű, folyton tikkelő fiú a fejét rázza, s azt mondja, hogy ő nem járul hozzá, hogy magnó­ ra vegyem, amit elmond. Amikor megtudja, hogy nem kerül adásba, megnyugszik, s int, hogy oké, állítsam nyu­ godtan felvételre a készüléket. A kis közjáték után Csaba rögtön bele­ kezd: - Szolnokra vonultam be, a légideszant­ hoz. De aztán az elhárítás egy eléggé zűrös ügy miatt elhelyezett Abasárra. Egy rohadtul igénytelen laktanyába. Olyan helyre, ami sze­ rintem a legeslegutolsó Magyarországon. És nem is tudom miért, kezdtek tönkretenni. Küldtek otthonról csomagot, ami tíz nap alatt sem ért oda. Mentem volna eltávra, s a kapus visszaküldöt, hogy koszos a cipőm. Ki­ pucoltam, visszamentem, akkor meg azt 372 mondta, hogy nem stimmel valami az eltávom körül, menjek be az ÜTI-hez. Valami indok­ kal mindig megpróbáltak késleltetni, vissza­ tartani. De nem is ezért, hanem elsősorban a csa­ ládi problémáim miatt vagyok itt. Nem is tu­ dom, hogy erről most beszéljek-e? - néz kér­ dően az asszisztensre, aki bátorítóan bólogat a fejével. Mindeközben Csaba idegesen pislog, az arca időnként kényszeresen meg-megrándul. - Szóval a helyzet az - pillant most egy­ szerre kiszolgáltatottan és ugyanakkor szá­ monkérően rám - , hogy a bátyám az úgyneve­ zett kommandós bérgyilkosságban volt ben­ ne... Most a napokban volt a tárgyalás. Én úgy tudom, hogy emiatt helyeztek el Szolnokról. Pedig minden vágyam az volt, hogy ejtőer­ nyőzhessek, hogy deszantos lehessek. Az ott egy elit alakulat. Nagyon jól éreztem magamat. Mindenki a barátom volt. Ezen az új helyen senki... Körülbelül öt hete vagyok a gyengélke­ dőn, mert már nem bírtam tovább. Valamelyik nap följött az alezredes úr, hogy menjek le, mert ő úgy gondolta, hogy közelharcból ne­ kem oktatást kellene tartanom a többieknek. Bevonulás előtt ugyanis versenyszerűen kara­ téztam. Mondtam neki, elég érdekes lenne, de sajnos nem mehetek, mert nekem megállapí­ tották, hogy depressziós tüneteim vannak, meg beilleszkedési zavarom. Erre elkezdte, hogy bajok lesznek, hogyha nem megyek le. Ráadásul az öregek is fújnak rám, hogy nem kell őrségbe járnom, meg bel­ szolgálatot adnom. Nagyon igénytelen hely ez az Abasár. Szerintem a katonák kilencven szá­ zaléka bűnöző. Én nem vgyok fajgyűlölő, de nagyon sok bent a cigány csávó. Borotvával, bicskával, késsel járkálnak. Meg tudom ma­ gam védeni, nem arról van szó... De sok lúd disznót győz. Ez egy életveszélyes hely. Mindegyik romának van priusza. És ilyen em­ berek is adnak ott őrséget! Ők maffia-szerűen �működnek. Leülnek veled kártyázni, ha akarsz, ha nem, és kifosztanak. Amióta fönt vagyok a gyengélkedőn, a szekrényemből mindenem eltűnt. Hátulról fölfeszítik, a lakat érintetlenül rajta van. Ráverik az emberre a HTK-t, mert “a betörés nem bizonyítható”. A tolvaj meg a körletben árulja a cuccaidat... Csaba monológja olykor megszakad. Nem tudni, hogy az indulattól vagy a keserűségtől fullad el a szava. - Szüleim kiskoromban elváltak. A nagy­ szüle im neveltek. De hát milyen az?! Az öreg­ apám katoniszt volt, s természetesen abban a katonás szellemben próbált nevelni. Ordibált velem állandóan. Úgyhogy nekem már egyáltalán nem volt új, hogy odabent üvöltöz­ nek velünk. Az öreganyámmal is cirku­ szolt, ő meg totál idegbeteg. A bátyám miatt is veszekedtek, hogy ez mekkora családi szé­ gyen... A tévé, a rádió, az újságok hozták, sőt még könyv is megjelent róla, amikor még be sem volt bizonyítva, hogy ők tették. A barátnőm sem jöhet hozzám látogatóba, mert a szülei nem engedik. Tiltják tőlem, nem akarják, hogy egy bérgyilkos öccsével járjon, Barátaim legtöbbjét elvesztettem. A szomszé­ dok is megszólnak bennünket... Úgy néznek ránk, mint a leprásokra. Pedig a kisvárosban, ahol éltünk mindenki ismert bennünket, hi­ szen sportolók voltunk. Én egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudok beilleszkedni ebbe a társadalomba. Mert az, hogy elmegyek a városomból, az kevés, nagyon kevés. Nincs nekem már ebben az országban semmi keresnivalóm... A bátyám javasolta, hogy menjek el a légi­ deszantba. Ott megtanulok néhány dolgot, s ha leszerelek, majd közösen alkotunk valamit. Már úgy értve, hogy valamit rendesen csiná­ lunk. Egy testőr kft-t, vagy ilyesmit... Amiatt is szeretném, ha leszerelnének, mert félek, hogy valami jóvátehetetlent te­ szek, ha felidegesítenek. Nem akarok vissza­ élni a tudásommal, de végsőkig nem tudom magam visszafogni. Tragédiától meg az isten mentsen meg. Lenyomok valakit, elesik, be­ veri a fejét és kész. Elég ideges természetű vagyok. Vigyázzba állok, tisztelgek, engedélyt ké­ rek - mire a tiszt kiröhög. Azt mondja, hogy jól van, maradjál már, miért parádézol, mond­ jad inkább mit akarsz. A deszantban más volt. Ott komolyan vették az ilyen dolgokat... Megvolt ez a gyilkosság, a bátyám kétéves kislányát lehozták hozzánk. Nem lehetett vele az utcára kimenni, pedig szeptemberben még szép idő volt. Féltünk, hogy a maffiózók bosszút állnak rajta. Ha ki is vittem, szaladtunk vele, mert mindig olyan érzésem volt, hogy megáll mellettünk egy ko­ csi... És ez annyira nyomasztott, hogy teljesen kiakadtam. Őrségbe néha már azon gondolkodtam, éj­ jel egytől háromig, amikor a derekam szétfa­ gyott, hogy megszökök. Ha meg valaki elém áll, lelövöm. Aztán rájöttem, hogy hülyeség. Ki kell tar­ tani. Fölmentem a gyenguszra és elmondtam a doktornőnek ezeket. Ő dönött úgy, hogy ma­ radjak bent. Engem a bátyám nevelt, együtt nőttünk fel. Ő tanított biciklizni, vele mentünk csajoz­ ni. És akkor egyszer csak látom az újságosbó­ déban kirakva a Hóhérkommandó című köny­ vet, a bátyám képével. Ez annyira feldühített, hogy ököllel betörtem az üveget. Nekem a legtöbb élményem hozzá kötő­ dik. És most egyszerre ő a rossz, akit el kell pusztítani... Az asztal körül helyet foglaló fiúk érdek­ lődéssel hallgatják Csabát, bár lehet, hogy in­ kább magukba, befelé figyelnek. 373 �p a ló c fö ld 9 2 /4 Viszonylag ritkán, akkor is legfeljebb egyegy indulatszó erejéig kommentálják a történ­ teket. A locsifecsi Gábor, folyosói informáto­ rom, köztük a rangidős. Egy csontcsillaga van, őrvezető. Hogy e kompánia “ feje” lehet, azt éppen rajparancsnoki beosztásának köszönheti. Ugyanis hagyta, hogy két újonca merő játék­ ból pirospozsgásra pofozza egymást. Megfe­ nyítették, laktanyafogságot, eltávozásmegvo­ nást kapott, mire ahogy mondani szokták “ki­ durrant” . Fölkerült a gyengélkedőre, ahol gyógy­ szert vett be. Most is egyfolytában azt a had­ nagyot csepüli, aki szerinte a honvédség csúcsbunkója. Meglehet, hogy tévedek, de ő aztán tény­ leg nem az a kimondottan öngyilkos típus. Legalábbis ránézésre. Ellenben, ha a felülvizsgáló bizottság he­ lyében lennék, a kék MN. feliratú melegítős Zoltánt azon nyomban “ szabadlábra helyez­ ném” . Cingár, majd kétméteres, sápadt fiú. Nem­ hogy a többiekre, talán még sajátmagára sem figyel. Egyszerűen elképesztő, hogy ilyen ár­ nyéklényeket sor alá vesznek... Motyogva, alig érthetően beszél. Ujjaival apróra hajtogatott reklámszatyrot gyűrkész. Zolit határőrnek hívták be, Ady-ligeten volt pár hétig. Onnan, a szülei kérésére he­ lyezték át a honvédséghez, az Ács utcába. - Itt a laktanyában most nem bánt senki. De képtelen vagyok elviselni, hogy be vagyok zárva. A z az igazság, hogy sohasem voltam távol a szüleimtől - mondja, de alig tudja foly­ tatni, mert hangja minduntalan elcsuklik, fölföltör belőle a zokogás. - Próbáltam én is lazán fölvenni..., ahogy a többiektől láttam. De... de legfeljebb órákra 374 sikerült. Én nem olyan vagyok. Nekem kint sem voltak barátaim... Csak a szüleim... Saj­ nálom őket, mert teljesen belebetegednek. Édesapám tíz kilót fogyott, amióta bent va­ gyok... A mellette ülő fiún kórházi szerelés. Ő ko­ rántsem süpped magába. Sőt. Egyenes derék­ kal ül, karjait a mellén öszefonva. Dacos büsz­ keséggel néz el társai feje fölött. Amíg az előtte szólók eddig - talán a várva várt emberségesebb elbánás, avagy a leszere­ lés reményében - jobbára gyóntak, ő a meg­ csalatottak és kiábrándultak keserűségével számol be arról, hogy valamit végleg tönkre­ tettek benne. - Februárban, amikor megkaptam a behí­ vóparancsot, írtam vagy öt levelet a kiegnek, hogy ne vigyenek be, mert hathónapos kisfi­ am van. Hitegettek, hogy csak hat, vagy leg­ feljebb nyolc hónapra kell bevonulnom. Amikor Szentendrére kerültem, szóltam a századparancsnoknak a kérvények miatt, de ő csak nevetett. Azt mondta, hogy jobb, ha elfe­ lejtem és belenyugszom a dologba. Hinni kü­ lönben is a templomba kell... A kiképzés nagyjából le is ment. akkor kezdődtek a gondok, amikor az őrszázadhoz kerültem. Minden másnap nyomtuk a 24 órás szolgálatot. Tizenötöt havonta. Egy nap pihe­ nővel. De egy nagy lófaszt lehetett pihenni, mert akkor kitalálták a munkacsoportot, meg mindenféle hülyeséget. Olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem váltottak le időben ben­ nünket. Fáradt voltam, egyik éjszaka aludtam. Jött az ÚTI, kaptam érte öt nap fogdát. A fenyítés letelt, de azután folyamatosan lehúztak a ki­ maradásokról... Rámszálltak az öregek, bein­ dultak a szokásos szívatások. Húsz vödör víz, két doboz ultra. Szó se róla, kicsit megkattan­ tam. �A múlt hét végén végre kaptam kimara­ dást. Rohantam haza, erre az élettársam is kezdi, hogy válasszak, vagy ő, vagy a katona­ ság. Mintha legalábbis én tehetnék róla, hogy itt kell rohadnom... Összebalhéztunk, és ő elment a gyerekkel. Leittam magam, meg bevettem egy csomó gyógyszert... Zsolt szomorú szavai után a fiúk fásultan merednek maguk elé. Még az asszisztensnő is elfelejti noszogatni őket. Egy gesztenyebarna hajú, kimenőruhában feszítő fiú töri meg a csendet, akit Szabados Ilona Kálmánnak szólít. Arról beszél, hogy őt is átverték, de nem a katonaságnál, hanem még az intézetben, ahol nevelkedett. A z igazgató azzal etette mind­ annyiukat, hogyha rendesen tanulnak és dol­ goznak, akkor nem viszik el őket, mivel álla­ mi gondozottak. - A kiképzést megúsztam valahogy. Egye­ dül az eskü előtti éjszaka rendeztek komo­ lyabb műsort az öregek. Fölborogatták a kály­ hákat. Kálmán, aki szakmájára nézve pék, abban bízott, hogy az ellátó századhoz kerül. Ebben azonban csalódnia kellett: - A századparancsnok kitalálta, hogy még­ sem maradhatok a konyhán, mert kevés fönt a létszám. Vissza kellett mennem a századhoz, ahol egyből ránk szálltak az öregek. Az volt a bűnöm, hogy az elején a konyhán melóztam, így szerintük nem szívtam eleget. Kálmánra is az várt, mint a többiekre. Az őrségnek járó négy óra pihenőben is takarítha­ tott. A vasárnapi “katonai szünetben” meg nyírhatta a laktanya bársonyosan zöld füvét. De a váci századparancsnoknak ez sem volt elég. Állománygyűlésre magához rendel­ te a tiszteseit, és közölte velük, hogy szerinte ezek az első időszakosok túlságosan lazák. Fogják őket keményebben. - Az őrség előtt berendeltek bennünket a tisztesek. Málhazsákkal a hátunkon, szatyor­ ral a nyakunkban nyomtuk a fekvőtámaszo­ kat. Ki meddig bírta... Éjszakánként nem hagytak bennünket aludni, óránként föléb­ resztettek. Szétrúgták a stokikat, kimaradásról visszatérve részegen összehányták a folyosót. Nekünk kellett föltakarítani... Egyik reggeli tornán kegyetlenül meghaj­ tottak minket. Már előző nap is nagyon ideges voltam. Ahogy vége lett a tornának, elkezd­ tem ordítani az öregekkel, hogy most már elég, amit velünk csinálnak az már emberte­ len. Ez bent történt a mosdóban. Átmentem a WC-be, utánam jött két öreg azért, hogy meg­ verjen. Ki akartam szökni mellettük, de neki­ löktek az ablaknak. Utána teljesen kiakadtam, és beronyóztam. (A ronyó az állami gondozott szlengben annyit tesz, hogy Kálmán magatehetetlen sok­ kos állapotba került, és karját többször is be­ levágta a betört ablak tűhegyes üvegébe.) - A terápia célja, hogy ezek a fiúk elvisel­ jék a katonaságot - mondja Ilona asszony. Hogy ami történik, az segít-e ebben? Tény, hogy a kiskatonák feszélyezettség nél­ kül kiönthetik a lelküket. - Aki először van itt, az nehezebben nyílik meg. Tart attól, hogy esetleg az alakulatához visszajut, amit elmondott. Persze, amikor ta­ pasztalják, akik sejtik, hogy hamarosan lesze­ relik őket. Az asszisztensnő elárulja, hogy a foglalko­ zás első félidejében szereplő katonák közül Csabát és Zoltánt hamarosan “lefüvezik” . De a mindenkiben csalódott Zsoltnak is jó esélye van rá, hiszen féléves kisfiának a jelek szerint nagyon is szüksége lenne az apjára. - Kétségtelen, hogy a srácok itt dédelgetve vannak. Szemünkre is vetik ezt az alakulatok 375 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 parancsnokai. De hát mi más lenne a mi fel­ adatunk? Sokszor vissza is élnek azzal, hogy ilyen jó dolguk van. Főleg a “ csókosok” , vagyis azok, akik protekcióval kerülnek a kórházba. - Nemrégiben járt hozzám relaxációra egy pesti fiú, akit az apja nyomott be hozzánk. Egyébként lumbágóval kezelték, csak azért küldték át hozzánk, “elernyedni”, hogy kelle­ mesebben múljék neki az idő. Állandóan egy szörfös magazint olvasgatott, s egyszer elárul­ ta, hogy ő “civilben” versenyszörfös. A lum­ bágójával együtt, ami csak a katonaságnál jött elő neki. Nem is titkolta, hogy mennyire únja a relaxot, ami mellesleg civilben kemény ez­ resekbe kerül annak, aki ilyen módon akar ellazulni. Nos, Laci gyerek az utolsó foglalkozáson különösen fancsali képet vágott, amikor föl­ tettem neki a kazettát, ami egy Jean Michel Jare muzsikával indul. Nem állhattam meg, hogy ne kérdezzem tőle, ugyan mi a baja. Csak ekkor merte megmondani, hogy meny­ nyire utálja annak a franciának a zenéjét... Szabados Ilona, akinek már kiszolgált ka­ tonafia van, figyelmeztet, hogy ne vegyem azért készpénznek, amit a fiúk a hivatásosok­ ról mondanak. - Ha figyelte, akkor a tiszt mindig bunkó. És vele szemben kivétel nélkül a sorkatoná­ nak van igaza. Terápia ide, anyai tekintély oda, csak ezen a véleményen volt a saját fia is. Úgyhogy ad­ dig rágta Ilona asszony a férje fülét, amíg az atya kérdőre vonta az ominózus századpa­ rancsnokot. Lehet, hogy mégis csak az apai tekintély a leghatásosabb pszichológia? Tamásra az asszisztensnő már a foglalko­ zás előtt felhívta a figyelmet. Hogy civilben bőrfejű volt, a mostani frizurája alapján aligha 376 jöttem volna rá. Meg különben is. mi a külön­ leges abban, ha egy katona tök kopasz? Nos, Tamást legfeljebb punk-nak nézhet­ ném, ha nem ezt a kincstári hacukát hordaná. A nullásgéppel megdolgozott szőke kobakon az ismeretlen Mester elől hagyott csak meg egy pamacsnyi tincset. Ennyiben másabb, mint egy békebeli porosz tiszti frizura. De mégis csak van benne valami bizarr, hiszen Tomi azt mondja, hogy ezért is folyton cseszegetik. (Jut eszembe, velünk annak ide­ jén a seregben még a “ hosszú” majdnem öt­ centis hajunk miatt szórakoztak. Úgy látszik húsz év alatt hajhossznyit (se) változott a vi­ lág...) Annak, hogy Tamás “rettentően agresszív” lenne, ahogy a terápiás füzetben áll, egyelőre semmi nyoma. Igazságosztó szenvedélyét azonban hiába is próbálná palástolni. Benne van minden megnyilvánulásában. Ahogy a szavakat ejti, ahogyan gesztikulál. - Budaőrsre vonultam, és már az első na­ pokban kemény összetűzéseim voltak a tiszte­ sekkel, aztán a tisztekkel is. Ki nem állhatom a bezártságot. Én, amióta az eszemet tudom, szabad vol­ tam, de idebent a szabadságom elveszett. Azt elvenni pedig, szerintem senkinek sincs joga az embertől. Olyanok szívattak, akik első idősza­ kos korukban megúszták, elsumákolták a szí­ vást. De biztos jól esett nekik, mert látszott a pofájukon, hogy mintakatonák akarnak lenni. Fanatikus csürhe. Ezt én egyáltalában nem bírtam. Szóvá is tettem többször a társaim előtt is, hogy nem lesz ennek jó vége. A rajparancsnokomnak is megmondtam, hogy vigyázzon magára, mert ha sokáig pró­ bálkozik velem, szólok a haverjaimnak... Erre telekürtölte a laktanyát, hogy én egy köcsög szkínhed vagyok, egy faszfej, aki ráadásul még fenyegetőzni is mer. Rámszálltak rendesen. Konyhamunka, ta­ karítás, szöveg. A cigányok is megtaláltak, persze sohasem egyesével. �Dehát ők félnek, meg vannak halva a ki­ maradásért, ezért nem mertek bántani. Egyáltalában miért kell nekem ezekkel összezárva lenni. A sorozáson is megmond­ tam, hogy gyűlölöm őket. Aki nem fajtiszta, azt ki kell irtani... Tamás maga is észreveszi, hogy utolsó mondata a többiekben némi megrökönyödést vált ki. Hogy pontosan mit ért a fajtisztaságon, arra csak annyit mond, hogy aki nem magyar, annak ebben az országban semmi keresnivaló­ ja. - Különböző szabálytalanságokért, főleg előljáróval szembeni tiszteletlen beszédért kaptam két hét laktanyafogságot, meg három hónap eltáv-helybenjárást. Kilenc hétig nem voltam otthon. Nem tudom elviselni, ha ordibálnak ve­ lem. Olyankor dafke nem csináltam meg, amit mondtak. Más lenne, ha megkérnének rá. De nem néznek bennünket semmibe. Direkt olyan dolgokat csináltatnak velünk, aminek semmi értelme. Csikket kellett keresgélni olyan helyen, ahol egy gramm csikk sem volt. Vagy egyfoly­ tában a füvet nyírjuk, akár a birkák. Az év elején áthelyeztek egy sárbogárdi bázisra. Ott is hasonló volt a helyzet. Tamás föliratkozott a gyengélkedőre és el­ mesélte az orvosnak, hogy fura gondolatai tá­ madnak, amikor gépfegver van a kezében. A doktor nem sokat teketóriázott, beutalta a Központi Katonai Kórházba. De a szabad­ ságra éhes szkínhednek itt sem volt maradása. - Rüheltem a kórházat, nem vagyok én dilis. Megléptem. A VÁP kapott el, és vissza­ hoztak az idegosztályra. Utána föl akartam vágni az ütőeremet. Hiányoztak a barátaim, a családom... A katonaságot világ életemben gyűlöltem. Egy nagy baromságnak tartom. Legalábbis ezt a magyar katonaságot. Ha önkéntes alapon menne a dolog, állítom szívesebben jönnének a gyerekek. Mert így semmi értelme. Még ha normálisabb kiképzést kapnánk. De az is csak annyi volt, hogy lőttünk egyszer kilenc lőszerrel, meg egy trotillt fölrobbantot­ tunk. Ezzel mit tanulunk? Semmit. Ha az önkéntesség bejönne, akkor biztos nem lennének ennyien az ilyenek, mint mi, akikkel tele van az idegosztály. Én nyíregyházi vagyok, erre elvisznek négyszázhúsz kilométerre. Kinek jó ez? És mit akarnak ezzel elérni? Odakint súlyemelő voltam, nem ittam, nem cigiztem. Ahogy bekerültem, lezüllöt­ tem. Néha még az arcszeszt is megisszuk kí­ nunkban, csakhogy felejsünk. Pedig annál nincs undorítóbb. De ilyenkor legalább kikap­ csol az ember... Sándor minduntalan sírógörcsöt kap be­ széd közben. Szabados Ilona alig tudja meg­ nyugtatni, hogy ne féljen, minden rendben lesz. Ő is Budaőrsre, a Petőfibe vonult be, de minden vágya az volt, hogy szülővárosába visszakerüljön. Testvérei is ott, Veszprémben töltötték le a kötelező időt. - Akkor kezdődtek a bajok, amikor a ki­ képzés után szétszórtak bennünket a század­ szintre. Tíz öreg mellé két újonc került. Akkor már nem volt megállás. Találtak mindig vala­ mit. Stokikat megcsinálni, surranót kipucolni, ágyat megvetni, a virágokat meglocsolni, merthogy az is volt nekik. Ha nem ugrottunk, homokot szórtak be, aztán leöntötték tíz vödör vízzel. Ha huszonkétéves volt a belszolgála­ tos, akkor huszonkét vödörrel kaptunk. Volt úgy, hogy éjfélkor. A Petőfi laktanyában Sanyi szerint az öre­ gek írják a szolgálatvezénylést, nem a tisztek. Egyértelmű, hogy a kopasz az, aki nem megy haza a hétvégén. Kimaradásról is lehúzzák őket, elvégre valakinek benn is kell maradni, amíg ők kimennek részegeskedni. 377 �p a ló c fö ld 9 2 /4 - Naponta három doboz cigarettám fo­ gyott el. Én ebből jó esetben elszívtam tíz szálat. De rá voltam kényszerülve, hogy ve­ gyek, mert egy doboz egy kör... Szinte az összes pénzem arra ment el, hogy ellássam cigivel az öregeket. Sanyi, akinek lumbágója van, a gyengusz­ ra sem mert befeküdni. Kérte az orvost, hogy szolgálatmentességre se írja ki, mert akkor lesz neki csak rossz világ. - Egyszer, amikor már nem bírtam tovább, összegyűjtöttem egy csomó gyógyszert és be­ szedtem. Rosszul lettem. A kórházban tértem magamhoz... Lassan már a második órája tart a heti lel­ ki-masszázs, s a fiúk egyre türelmetlenebbek. Az asszisztensnő arra kéri őket, hogy még Ist­ ván, a legfrissebb “ klubtag” székfoglalóját le­ gyenek szívesek meghallgatni. Ő tetőtől-talpig kincstári pizsamában, meglehetősen kába ábrázattal, kény­ szeredetten mosolyog. Neki egyelőre nem sür­ gős. Egy napja mosták ki a gyomrát, és egy hétig még biztosan a hármas belgyógyászat lakója. István Tatán volt katona. A hírközpontba, géptávírásznak osztották be. Beteg édesanyja hiába kérte, hogy helyezzék a fővárosba egyetlen fiát. Ottani főnöke, egy őrnagy eluta­ sította a beadványt. A fiút annak ellenére besorozták, hogy gyermekkora óta ideggyógyászati kezelés alatt állt, és erről papírjai is vannak. Ha stressz éri, súlyos beszédzavar, idegi alapú dadogás áll be nála. - A z egyik reggel az őrnagynak kellett volna jelentenem, de nem tudtam. Leblokkol­ tam. Akkor a főnököm dühbe gurult és azt mondta, hogy mind a két jelentkezési formát másnap reggelig ötszázszor írjam le. Ha nem leszek vele kész, úgy szájon vág, hogy az 378 összes fogamat kiköpöm. Isván éjjel-nappal írta, még szolgálat köz­ ben is, a géptávíróban is. - Amikor meglátta, hogy ott is ezzel fog­ lalkozom, a többiek előtt kigyúnyolt, megszé­ gyenített. Olyasmit mondott, hogy én egy pes­ ti strici vagyok, aki a haverjaival nyolcvan éves nagymamákat támad meg... Közbe akar­ tam szólni, mire még jobban bepörgött és rákezdte, hogy a kurva anyámmal szórakozzak. Tudom-e én, hogy kivel beszélek. Nézzem meg a váll-lapját... Hosszú hetek alatt István édesanyjának végre sikerült elintézni, hogy fia Budapestre kerüljön. Áthelyezték a hadműveletre. Amikor már úgy nézett ki, hogy egyenes­ be jönnek a dolgok, egy szerdai napon a barát­ nője telefonált neki, hogy ő már nem bírja cérnával. El fogja hagyni, mert nem akar egy katonával járni. - Már pénteken elhatároztam, hogy be fo­ gom szedni a gyógyszereket, ha a Katit elve­ szítem. Vasárnap, amikor kiengedtek, egyből hozzá mentem, de szóba sem akart állni ve­ lem. Kirúgott... Istvánt, akiből idáig folyékonyan ömlött a szó, most előveszi a beszédzavar. Hebeg és szeméből potyognak a könnyek. Percek telnek el, mire újra megnyugszik. - Fölmentem a barátomhoz, s ott szedtem be egy maréknyi Beloidot és Seduxent. Meg­ mondtam neki, hogy mit csináltam. A Gyön­ gyösi útról gyalogoltunk be a kórházba. Idáig egyedül a menyasszonyom éltetett. Ezután nem tudom, hogy mi lesz velem... 1990. május 17-én este fél tízkor három ismeretlen ember csöngetett Tihanyi Gyula, Nyáry Pál utcai lakásán. Két egyenruhás és egy civil. Nem mutatkoztak be, csak azt mondták, hogy Lentiből jönnek és rossz hírt hoznak. �- A maga fia, Tihanyi Gyula honvéd ma Én nem kérdeztem a fiamat, mi lett a dolog öngyilkos lett. Délután kettőkor halt meg a következménye. Az első hónap után zászlóalj­ zalaegerszegi kórház intenzív osztályán. írnok lett. Örömmel számolt be erről és arról A kegyeleti bizottság - mert az volt a há­ is, hogy a lőgyakorlaton kiváló eredményt ért rom ember - borgőzös lehellete betöltötte a el. Hetente, kéthetente hazajöhetett Zalaeger­ szobát. Többet nem szóltak, csupán azt mond­ szegről. Őrvezetőt akartak csinálni belőle. ták még el, hogy a fiú a gyengélkedő harma­ Azután a téli hadgyakorlat során megtud­ dik emeletéről ugrott ki, összetörte a koponyá­ ta, hogy megöltek egy sorkatonát. Nem ön­ gyilkos lett, nem baleset volt, mint ahogyan ját és eltörött a nyakcsigolyája állítják, hanem megölték. Erről az utolsó eltá­ Az édesapa így meséli el a történteket: - Egyedül voltam otthon, két kisebbik vozása idején beszélt nekem. Azt is mondta, gyermekem, a kilencéves Annamari és a tizen­ ha leszerel, ebből ügyet fog csinálni. De errő l három éves Gyuri a már asszony nagylányom­ addig ne szóljunk senkinek, mert baja lesz. nál voltak. Amikor a hírt meghallottam, azt Nem feltételes módban mondta, hogy baja le­ hittem, hogy hallucinálok. Nem tudtm, mi tör­ het, hanem azt mondta, hogy baja lesz. Hallgattam. Mégsem tudtam megmenteni tént velem. “Önök kicsodák?” kérdeztem még egyszer. “ Azt hiszem rosszul lettem, nem ér­ a fiam életét. tem, mit beszélnek. Miért jöttek?” Én 1990. február 28-án korkedvezmény­ Megismételték. Amikor valahogy magam­ nyel nyugdíjba mentem a Taurusból. A fiam hoz tértem, arról faggattam őket, hogyan ke­ még ebben a hónapban beadta áthelyezési ké­ rülhetett a gyengélkedőre a gyerekem, hiszen relmét a századparancsnokának, Dömény szá­ nemrég ment vissza makkegészségesen. Még zadosnak. Pestre szeretett volna kerülni, egy nem tudtam az első, sikertelen gyilkossági kí­ építőalakulathoz - akkor még voltak ilyenek sérletről. -, hogy egy kis pénzt keressen, hiszen két Nem válaszoltak. kiskorú testvére volt még itthon. Kérte fel­ A katonaságnál a fiam első élményei nem mentését az írnoki feladatok alól is, hogy ez se voltak valami felemelőek, hiszen nem szokott legyen akadály. A kérését nem teljesítették. hozzá az ocsmány hangnemhez. A z eskütétel Az utolsó eltávozásáról 1990. május 9-én után elmesélte, hogy az egyik kiképzésen a ment vissza Lentibe a Bottyán János gépesített kiképzésvezető robbanóanyagot, vagy talán lövészdandárhoz. A vonat öt óra körül indult. aknát kerestetett velük a terepen. Korábban Búcsúzáskor elmondta nekem, hogy nem bírta megtanulták, hogyan kell ezekkel bánni. A fi­ magában tartani a feszültséget, amit megölt am találta meg az első szerkezetet, hatástala­ honvédtársa halála okozott és beszélt az ala­ nította, ahogy tanították. Aztán megkérdezte kulat nyomozótisztjével. Ő azt válaszolta, jól az előljáróját, mit csináljon vele, hová tegye, van Gyula, ha visszajössz, írásbeli jelentést hiszen erről nem volt szó az oktatás során. teszel arról, amit tudsz. “ Kuss, baszd szájba a kurva anyádat!” Ez Ezután már nem találkoztunk többet. Le­ volt a válasz. het, hogy írt nekem levelet, de nem kaptam A kisfiam édesanyja, az én feleségem, egy meg. évvel ezelőtt halt meg, hosszú, öt éven át tartó Azt kérdezi, hogyan kerül a gyengélkedő­ szenvedés után. re? A jegyzőkönyv nagyon ellentmondó. Azt Amikor a fiamra így förmedt a felettese, ő állítják, hogy az ébresztő után egyedül volt a azt mondta: mosdóban, mosakodás közben esett el. Szá­ - Maga nekem többet ilyent nem mondhat. zadparancsnoka szerint többen is voltak a 379 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 mosdóban, de a tanúk véleményére később a Kaposvári Katonai Ügyészség nem volt kí­ váncsi. Mindehol az szerepel, hogy egyedül volt, ami a katonaságnál igen ritka dolog. Amikor a mosdóban elcsúszott - csúszásgátló papucsot vettem neki nemrég - akkorát esett, hogy kizuhant a folyosóra, mert ott volt egy lambéria, amiben állítólag felhasította a torkát. A négy centis sebet öt varrattal kellett összefogni. Közben kitört két foga is, a jobb kettes alsó és a bal felső négyes. Mindez úgy, hogy az ajkai épek maradtak. Uram, az én fiam szájában hordta a fogait, nem a száján kívül. Ha valakinek egy baleset következtében kiesik két foga, nem létezik, hogy ez ne hagyna nyomot az ajkán. És a fiam tudott esni, hiszen barnaöves ifjúsági karate válogatott volt. Tizenhároméves korában negyvenéves embereket tanított arra, hogyan kell esni. Az pedig fizikai lehetetlenség, hogy valaki esés közben egyszerrre sebezze meg magát három ellentétes ponton, homorú és domború részeken, a nyakán és a száján belül egyszerre. Ez volt az első kísérlet, hogy kioltsák a fiam életét, azért, mert tud valamit. Amikor utoljára itthon volt, meghoszabbí­ totta a gépkocsi- és motorvezetői jogosítvá­ nyát, meg a vizijártasságiját. Ezt azért is mon­ dom el, mert a katonaságnál azt is mondták, hogy a fiam megbolondult, holdkóros lett. Márpedig ilyennek nem adnak jogosítványo­ kat, az ilyesmi igen hamar kiderül. Azt is mondták róla később, hogy ha a nevén szólították, nem mindig észlelte, rágta a körmét, szemmel láthatóan ideges volt. Mégis beosztották harckocsi irányzónak a parancs­ noki kocsira. Ha az állapotát többen észlelték, miért tették ezt? Nem féltek? Egy depressziós őrült szétlőhette volna az egész laktanyát. Később a Pécsi Orvostudományi Egyetem szakértőit megkérdezte a katonai ügyészség, mi lehetett az oka a fiam “öngyilkosságának” . Nem azt kérdezték, mi lehetett az oka a halá­ 380 lának, hanem tényként állították az öngyilkos­ ságot. Lelki indítékot keresgélve valamit kel­ lett írniuk. A vélemény: az “öngyilkosság” oka visszavezethető az édesanyja egy évvel ezelőtti halálára, a menyasszonya abortuszára és az édesapja nyugdíjazására. Uram, nekem semmilyen problémám nem volt a nyugdíjazásommal. Nem egyik napról a másikra éltünk. Ha kellett volna, segít a család is. A menyasszonyával is boldogok voltak, már mind a két család várta a leszerelést, az esküvőt. Volt lakás is, a gyereknek is lett volna helye. A kihallgatásomra a fiam halálát követő harmincegyedik napon került sor. Addigra szellemi képességeikhez mérten a kaposvári katonai ügyészek fabrikáltak egy fikciót. Közben meg akarták nekem magyarázni, milyen volt az én fiam. A Legfőbb Ügyészség nyomozásfelügye­ leti osztályán átnéztem az iratokat. Az egyik tanúvallomás szerint a fiam holdkórosként bo­ lyongott éjszaka. Kovács Tibor főtörzs­ őrmester, ügyeletes napostiszt észlelte, hogy amikor a fiam azon a napon - a gyilkossági kísérlet napján - kilépett a mosdó ajtaján, vé­ res papírzsebkendőt szorított az ajkára, majd engedélyt kért arra, hogy a gyengélkedőre me­ hessen. Nem tudom, Lentiben a Bottyán János dandárnál rendszeresítve van-e a mosdóban a papírzsebkendő, vagy a honvédségi alsónad­ rágokra varrtak mostanában valamilyen zse­ bet. Mert csak ez lehet a magyarázata, máskü­ lönben nem tudom elképzelni, hogy a fiam papírzsebkendőt szorított a vérző szájára. Ha­ csak arra nem gondolok, hogy előre tudta, hogy őt baleset fogja érni, és a zsebkendőt a kezébe vitte magával. A szemtanú szerint, amikor kilépett a mosdó ajtaján, már zsebkendő volt a szája előtt Ezután vágta fel a torkát az a bizonyos lambéria? A huszonegyéves fiam egészséges volt, és az is kétséges, hogy 1990. május 17-én halt-e meg. �A menyasszonyának megírta, “kimostam a állítása szerint, és az orvos elsősegélyként le­ véres kimenőingem”. Ezt már a gyengélkedő­ vágta róla. ről írta neki, úgy május 11-12-én. Vajon hogy férhetett ki a fiam azon a pará­ A kegyeleti bizottság ismét megkeresett nyi résen úgy, hogy hozzá sem ért az ablakke­ május 21-én hétfőn. Azt mondták, két nap rethez? múlva legyen a temetés. De hát gyászjelenté­ A hivatalos verzióban ez szerepel: seket is kell írni, védekeztem, a barátokat, a “A fia bánatában sósavat ivott, ezután ki­ sporttársakat is értesíteni kell. Azután azt kér­ ugrott az ablakon.” deztem, tudnak-e valamit, hiszen az előző al­ A fiam sotokán-karatés volt. Ez a sport kalommal megígérték, hogy újabb informáci­ önmagunk legyőzésére és az önmagunk feletti óval szolgálnak. uralomra is megtanít, éppúgy, mint az élet Azt mondták, hogy ők nem adhatnak in­ tiszteletére. Kozma Erzsébet volt a fiam edző­ formációt, ők csak a kegyeleti bizottság. Még­ je, ő mondta, hogy a világon még soha nem is próbálkoztam, tudnak-e többet annál, hogy lett karatés öngyilkos. a harmadik emeletről esett ki? Amikor kizuhant a harckocsik által kőke­ “ Mi ilyet nem mondunk, nem mondha­ ményre döngölt salakos földre, kilenc és fél tunk, hiszen nincs is a gyengélkedőnek har­ méter magasból, betörött a koponyája és eltö­ madik emelete” válaszolták szűkszavúan. Ők rött az egyik nyakcsigolyája. De a teste más azt mondták, hogy a második emeletről ugrott részein nem volt semmiféle zúzódás, sérülés, ki. Én elérthettem az előző alkalommal, hi­ csak a félig begyógyult sebe vérzett a nyakán. szen sokkos állapotban voltam. Márpedig, ha valaki ilyen magasból, ilyen ke­ Az ügyészségen láttam a fotók között a mény talajra zuhan, lába szétcsapódik ostor­ gyengélkedőt is. Bizony ott a harmadik eme­ szerűen, és nem csak külsőleg, de belsőleg is let. sérül. A z utolsó katona, aki a fiammal utoljára A nyomozóorvos szerint, miután a fiam élve találkozott, azt mondja, többször is be sósavat ivott, a gyomortartalom részben a has­ akart menni a vécébe. “ Várjál, mindjárt vég­ üregbe távozott, de savhematinos anyagot ta­ zek” , mondta neki ez a katona. És a fiam be­ láltak a nagycsepreszben is. A lyuk a gyomor ment a vécébe. A z első emeleti vécébe, mert alján volt, a nagycsepresz pedig jóval feljebb ez ott történt. van, ez egy szűkebb rész. Ez olyan, mintha A katona nem látott a fiam kezében sósa­ egy kerti locsolókanna alul kilyukadna, de a vat. A sósavas üveg az ügyeletes tiszt asztalán rózsából még mindig folyna a víz, jönne a volt. vízsugár. A vizsgálat megállapítása szerint a fiam a A z ovosszakértő azt is megállapította, második emeleti vécé 30x30-as szellőzőnyílá­ hogy a fiamnak épek maradtak az, ajkai, ép sán át préselte ki magát, csak azt nem tudom maradt a szájnyálkahártya és a garaton meg a hogyan, hiszen kétszer olyan széles válla volt, nyelőcsövön sem látszik semmiféle elváltozás mint nekem. Ráadásul ez a nyílás két méter a maró folyadéktól. Még csak elszíneződés magasan van. Ezt úgy próbálják magyarázni, sincs. hogy a vécétetőre állt. A fényképeken a vécén Ha ez igaz, akkor csak úgy lehetséges, nem volt tető. hogy egy csövön keresztül töltötték bele a só­ Nem látszik a sósavtól származó elválto­ savat. zás az ablakkereten sem, márpedig a fiamnak Kértem, csináljanak röntgenfelvételt, nem sósavas volt a pizsamája, füstölt a szemtanúk teljesítették. Még fényképet sem készítettek a 381 �p a ló c f ö ld 9 2 / 4 fiamról. A kaposvári katonai ügyész, Gál Já­ nos fatális véletlenre hivatkozva elmondta, nem volt kéznél fényképezőgép. De különben sem szükséges az ilyesmi, mert az ügy öngyil­ kosságként indult államigazgatási eljárásban. A nyomozóhatóság nem rögzítette az ujj­ nyomokat sem. Nem vizsgálták sem a sósavas üveget, sem a vécét, sem a szellőzőnyílást. Ám harmincnégy nappal a vizsgálat lezárása után dr. Gál az után nyomozott, volt-e a fiam menyasszonyának abortusza, és hogy össze­ veszett-e velem. Nos, mi nem olyan családi életet éltünk, mint a Magyar Honvédség dísszázadának a parancsnoka, aki ahogy hallottam, kiirtotta az egész családját, mert nem vittek bort neki. Az én fiam nekem a legjobb barátom volt az éle­ temben. Hónapokkal később a sósavas palackot Budapestre szállították, de a daktiloszkópiai vizsgálatok során értékelhető ujjlenyomatot, vagy bőrfoszlányt nem találtak. Pedig az én szegény fiam, ha tettét ő követte el, alaposan megmarkolta volna a palackot. Állítólag még a kupakját is visszacsavarta, úgy tette vissza az ügyeletes tiszt asztalára. Azt mondják, a fiam vért hányt a vécében. Csakhogy ez artikulálatlan hanggal jár, már­ pedig semmi neszt nem hallott senki. Pedig többen voltak ott. A nyomozóhatóság elismeri a nyomozati hiányosságkat, de befejezte a vizsgálatot. Csak akkor nyomoznának tovább, ha bűncse­ lekmény alapos gyanúját észlelnék. Kértem, hogy temetésén legyenek kint azok a katonák, akik a barátai voltak. “ Ó, a fiának nagyon sok haverja volt” mondták nekem. A z én fiamnak barátai vol­ tak, nem haverjai. Megígérték, tele busszal 382 jönnek, és tudják mit kell ilyenkor tenni, hi­ szen nem először temetnek Budapesten. A k­ kor majd lehet beszélgetni a fiúkkal. Végül négy kijelölt sorkatonát küldtek. Jöttek volna többen, de nem engedték őket. Akik itt voltak, azoknak is megtiltották, hogy szóba álljanak velem. Parancsba kapták, hogy senkinek semmit. Csupán az egyik katona mondta, hogy kihirdették a körlet előtt, meg­ találták Tihanyi Gyula búcsúlevelét, amely­ ben arról ír, hogy családi ok miatt öngyilkos­ ságot fog elkövetni. De ki találta meg ezt a levelet, ki hirdette ki, és egyáltalán ki látta? Kértem a nyomozóhatóságot derítse ki, de megtagadták a nyomozást. A sorkatona három előljárója füle hallatára mondta, amit mondott, és egyikük sem cáfolta meg. A laktanya parancsnokától nemrég leve­ let kaptam, abban azt írja, ilyen levelet senki nem talált, és hogy a fiamnak határidőnaplója sem volt. Én a fiamat nemzetközi orvosszakértők je­ lenlétében fogom exhumáltatni. A parancsnok felelős mindazért amit tesz, vagy amit tenni elmulasztott. Azzal hitegetnek minket, hogy testileg, lelkileg megerősödve kapjuk vissza gyermekeinket. Hát koporsóban kaptuk vissza őket. Én már idegroncs lettem, nem tudom, meddig élhetek. Addig szeretnék, amíg a bíró­ ság előtt felelősségre nem lesznek vonva a gyilkosok. Mindegyik gyermekemet nagyon szeretem, de ő volt a legjobb barátom. Van még egy fiam, de remélem nem kap behívót, mert abból tragédia lesz. Ha fegyvert kap a kezébe, minden előljáróját a bátyja gyil­ kosának fog tekinteni. (Folytatása következő lapszámunkban.) �T ó th S á n d o r Kövek és pillangók (3.) Tari látomás Hol van már ez a fogalom: vízió? Eltűnt az idők barlangjában. Hajdan virágzó műfaj volt, amely a szürrealizmus bölcsőjeként emlegethető. Utólag. Akkor nem beszéltek valóságon túli irodalomról. Egyetlen irodalom létezett... Ka Taron járok, eszembe jut ez az irodalom. A középkor jóvoltából. Mert ebben a kis nógrádi (előbb: hevesi!) faluban összesűrűsödik az idő. Előttem a templom, mellette, a dombtetőn romfalak. Kérdeztem: mi ez? Kapát a vállán vivő idősebb asszony csak ennyit mondott: “ L ő r in c vá ra .” Elfogadtam. Magam sem tudom miért. Talán mert az asszonyt éreztem hitelesnek itt, a Mátra alatt. A kapával. Ő tudhatja... Tudta is. Régész barátom, a spanyol (vala­ honnan Andalúziából került ide) mondta ké­ sőbb: “A tari asszony jól tudta. A tudomány 1976-ig azt hitte, barokk kastély falai ezek. Megástam. Középkori cserepeket, kváderkö­ veket találtam. Ideje lenne feltárni a titkot.” Feltárta. Tariak dolgoztak mellette. Aztán betemették a kutatóárkokat, mindent vissza­ adtak a földnek, amely a legjobb konzerváló. Egyszer majd, máskor, szebb időkben talán újra... Ha lesz rá három millió. Akkor ennyi kellett volna. Vagy hét évvel ezelőtt... Ha nem is teljesen, de a rejtély megma­ radt. Részletek tisztázódtak ugyan. A z egész azonban még várat magára. Állok a templom falainál. Nyugatról vág a Nap, amely már lefelé hajol. A Zagyva csön­ desen folyik, szemben az Ágasvár. “ Castrum A gas” - ez áll a középkori oklevélben. Hajdan ez is a Rátótiak birtokában volt. Akik Köny­ ves Kálmán feleségének: Busillának a kísére­ tében jöttek Magyarországra, Itáliából. Meg­ telepedtek, megsokasodtak. Családokra osz­ lottak, így kaptak birtokokat “ Székhelyük Tar, Pásztó közelében, és többfelé osztályosok a Ráthold-nemzetség családaival” - olvasom Csánki Dezső híres történelmi földrajzában. Spanyol barátom azt is mondta: “Ha átte­ kinted a magyar történelmet, a tariak Lőrinc ivadékáról sok mindent megtudhatsz. Egyet nem: költő volt-e vagy diplomata...” Nem zá­ rom ki a kettőt. Zsigmond udvari embere ugyanis egy olyan kor hajnalán szolgált urá­ nak, amikor diplomácia és költészet nem vált el egymástól. A politika a finomságok felé hajlott, fegyverek helyett fehér asztalokhoz. Ahová leültek. Nem kellett meghalni. Egy másik barátom, a poéta Kiss Károly vetette papírra: “Zsigmond átmeneti ember, mint a korszak. Tetteiben és lelkében olthatatlanul ott 383 �palócföld 92/4 van a korabeli Európa minden feszültsége: hogy jelezze: 2000 év sem múlhat el nyomta­ még lovagkori eszményekért lelkesedik, ud­ lanul, Európa ezen szögletében a legmélyebb varában vitézi tornákat rendez, de világméretű teológiát hirdeti. Benn a hajóban bordás mennyezet fogad, diplomáciáját a titkos társaságok látható és láthatatlan ügynökeivel intézteti.” Sok igaz­ azt hinnéd, a Grienzingben vagy, fehér-rácsos ság van ebben, viszont magánéletének vívó­ vendéglő teraszán. Csupán jel ez is: a barokk dásaiban - és ezt Mályusz Elemér olyan pon­ ívek álbordázaton futnak: kétszáz év nyomai, tosan érzi könyvében de oldalt, kibontott oszlop-maradványo - folyton a kereszt k, fali freskók, afféle titkával (teológiájá­ Biblia pauperumok a val!) küszködött. tari hívőknek, vagy Ezekre gondolok négyszáz év óta. a templom előtt áll­ Golgota. Találgatja a va. Klasszicista tim­ képzelet: nem messzi panon köszönt, ba­ ide Maconka, s ott is rokk torony, de oldalt olasz mester járha­ az ablakok gótiku­ tott, tán ide is eltalált, sak, s a “csúcson” s elhozta az akkori osztott pálcikás cí­ stílust. Töredékes a merek. Tar Lőrinc kép, a redők, a színek építtette át, akkor a reneszánsz világa, s szokatlan formára a lehet, hogy maga templomot, aki is­ Zsigmond volt mecé­ merte királyát. Ő nás, akinek köszön­ emelt mellette kardot hetjük a hazai rene­ ama csetepatén, ami­ szánsz első emlékeit. kor Kanizsa érsek A másik oldalon, ki­ meg a többi főúr ki­ szögellő falfelületen kelt Zsigmond ellen. egészen más színek Lőrinc orrát csúnyán A porta speciosa a két címerrel ragyognak, kékben, megmetszették, élete végéig viselte a nyomokat. Így ment Hispáni­ fehérben az egyiptomi menekülés. A Gyermek ába, így Írországba, hogy leszálljon Patrik nem szamáron ül, hanem Anyja kezét fogja. purgatóriumába 1411-ben. Ettől vált “ szürrea­ Gyalogol. A Nílus mellé, ahol az első Paradi­ listává”? Mindenesetre a látomások megszál­ csom lehetett, miként a messianisztikus Me­ lottja lett, s híres vallomását Yonge Jakab ki­ reskovszkij állítja. A festő: német lehetett. Ná­ lunk divatos ez a menekülés-árázolás. Vele rályi jegyző véste árkusra, Dublinban. De miért kellett jól ismernie Zsigmond ki­ szemben kéz- és lábtöredékek rajzolatai és né­ rályt, hogy rendhagyó: egyhajós, nyújtott ke­ hány sejtető fő: a királyok imádása ragyogha­ resztalakú templomot alakítson? Az említett tott itt... lélektani okok miatt, s ezek szépen rögződtek Aztán már a trichorában vagyok. Három a XIII. századi eredetű Urhajlékon: elrende­ karéjos szentély. A legelső templom, amit még zett gótikája páratlan Európában. Nyújtva- Lőrinc őse építhetett ide. Valóságos peregriná­ szélesítve úgy rajzol keresztet a domb tövén, ció a hely, századokból századokba léphetsz: 384 �emitt a XIII. század, amott már a XV., majd a XVIII. következik, hogy aztán a múlt század­ dal végződjék a vándorút. Az oldalbejárati “ fülkében” (innen nyílt a hajdani porta speciosa) kövek és képek. Valósá­ gos kő, és rekonsruált rajzok a templomról. Egy kővéset Lászlót, Lőrinc nagyapját idézi. A sír­ köve volt. Zsigmondot kérte a fiú: írná át az apai jussot tartalmazó oklevelet az ő nevére. A király megteszi kedves emberének: 1405-ben Sirok vára a pokoljáró tulajdona lesz. A kapu-címer különös: a pohárnokmester Lőrinc és felesége emblémája fonódik össze, de az ablak pálcikás emblémái mindmáig rejtélyt takarnak. A spanyol régész utánament, hiába. Még hazája uralkodó családjainak címereit is átbúvárkodta Zsigmond kapcsolatai miatt. Túl a középkori falakon, amelyek a cinte­ rem védői voltak, gyalogút vezet a várhoz. Itt töprengek a karéjos szentély oldalfreskónak galéria során: a lefejezett alakok kik lehetnek? Térdelő lovag, kardja a földet érinti. Fölötte ki állt vagy ült, amíg a barokk építőmester meg nem bontotta a románkori felületet, s le nem pergette a festéket? A gyöngyösi ferences gvardián Magócsy István olyan latin verset talált 1836-ban, amelyen ez áll: Peregrinatio Laurentii Taar - és a rangos főúr zarándokla­ tairól szól. A British Museumban van az elő­ de, amely próza, és részletesen beszámol Lő­ rinc pokolbeli útjáról. Amit ott látott, talán azt jelezné e freskó. Vagy... Találgat az ember: a család patrociniumának helye ez a “ három le­ vél”? (Mert mint lóhere összetartozó levelei fonódik össze a három “ térbővület”) Akiket odafestetett a gazda, szentek a család oltalma­ zói lennének? Én jobban hiszem: a látomás emlékei, mely viziók olyan divatosak, megfo­ gó erejűek voltak akkoriban, s az irodalmi mű­ fajon túl lelki patika szerepét is betöltötték. Gondoljunk Tinódira, aki előzmények után, a tőle szokatlan stílusban énekli meg Lőrinc fi­ gyelmeztetését királyának, amely a históriás nyelvén ekként szól: “Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt, Tar Lőrinc hogy pokolba bément volt, Egy tüzes nyoszolyát ő ott látott volt, Négy szeginéi négy tüzes ember áll volt. Szózatot ott Tar Lőrincnek adának, Az nyoszolyát tartják Zsigmond királynak, Érsek, püspek, két paraszturak voltanak... Nagy sok csodát Tar Lőrinc látott volt, Egy tüzes kádferedőt ott látott volt, Zsigmond császár hogy benne feredett vo lt.” Hogy urának mindezt a pohárnok elmond­ ta-e? Elképzelhető, hiszen azt is papírra veti a krónikás, hogy ezután Zsigmond Budán Szent Zsigmond tiszteletére templomot építtetett, kolostort emeltetett, s “ belé gazdagságot, pa­ pokat szörze.” Angyali karok, ősatyák, valósá­ gos bibliai körkép ez a galéria, ha igaz a láto­ más-tartalom. Mindenesetre a kardos vitézben Lőrinc egyetlen képi emlékét sejtem. Akkor fölötte - a látomás szerint - a Szentszűz ülhe­ tett. Hallgatta Lőrinc imádságát a megholta­ kért. Paleográfus barátom két órát ült a kép alatti szöveg mellett. Gót-latin írás nyomait hordozza a fal ötszáz esztendeje. - Ha Máriakönyörgés, mondtam neki, csak a látomásra gondolhatok. Lőrinc imádságára, amely zso­ lozsmáskönyvek része volt a középkorban: Maria mater gratiae Mater misericordiae Tu nos ab hoste protege Et hora mortis suscipe. Magyarul valahogy így: Kegyelmek Anyja, Mária Irgalmasságnak Asszonya Te légy ellentől őrizőnk Halál-órában véderőnk. Töprengéseimre azóta sem kaptam választ. A z irodalom találgat: ki volt Lőrinc előde 385 �p a ló c fö ld 9 2 /4 a Patrik-barlangban? Vagy maga élte meg lá­ tomásait? Ö sszefolynak az adatok, történetek, s csupán a műfaj világos. Bálint Sándor mennyire tudta a közékori ember lélektanát, amikor arról beszélt, hogy a megélt valóság határa nála túljutott a látott-tapasztalt dolgo­ kon: átlépett idő- s tér-határokon. Számára a “ szent valóság” létezett, amely több, gazda­ gabb a tényeknél. És ez a keresztény irodalom lényeg-magyarázata is. Pilinszkyé is. A romok beszédesek. A régész ásója nyo­ mán, amikor hét esztendeje vallani kezdett a föld, kiderült: már nem a kényelmetlen hegyi castrum kellett Lőrinc családjának, hanem a kényelmesebb “polgári rezidencia” , minek nyomán helyesbíteni kell lovag-kultúránk adatait. Lőrinc ugyanis lovagi udvarház tulaj­ donosa volt. Zenészek járhattak nála, késői trubadúrok, s ki tudja hányan Európából, ép­ pen gazdag kapcsolatai révén. És persze Zsig­ mond, ha pihenni akart. Adatok nem szólnak ről, de ha úgy van: a templom is Zsigmond karatából vette fel különös architektúráját, Radics István rajza: 386 A ta r i te m p lo m nem látogatta-e meg a szentélyt és Lőrincet, hogy újra meg újra elküldje diplomáciai utak­ ra... Kétségtelen: Lőrinc hívő lélek volt, za­ rándokhelyekről vallott a legtöbbet, titkos kül­ detéseit csupán sejtjük. Vajon csak a teljes szabadságot kereste ilyenkor, amint a nevezett költő állítja? Nem hiszem. Illetve: akkor igaz, ha a keresztény szabadság lényegére gondolt. Vagyis ha az értékeset, a szépet, a nemeset akarta. Ez utóbbi nagyobb erejű állítás. Még láthattam a föltárt palota-emlékeket. Elképzelhettem, emeletes épület volt Lőrinc vára, afféle reneszánsz lépcsősorral kívül, mély pincével, jó borral, lantszóval és temér­ dek útiélménnyel, amit a gazda mesélgetett családjának. A ház mögött, az erdő alatt kő­ nyomok: a gazdasági épületek sorakoztak ott. Föld borít mindent, az M 21-es műútról a templom látszik, meg az eddigi falak, ame­ lyek annyi találgatásra adtak okot. Pusztul az emlék, koptatja az idő, s mikor lesz majd, hogy végleg feltárul itt egy darab elfelejtett Magyarország? Ennyire nem vagyunk gazdagok. �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Tarján Tamás Szemmagasságban VI. Amikor ezt a jegyzetet írom, alig egy-két nappal vagyunk az idei - hivatalos számítás szerint a hatvanharmadik - ünnepi könyvhét befejezése után. Részletes statisztikák még nem jelentek meg a forgalomról, a listára vett kilencvenkét “hivatalos” újdon­ ságból és mégennyi más friss kötetből álló kínálat szakmai, esztétikai mérlegelése egyelőre csak az ünnep eufóriájában történt meg - annyi azonban bizonyos, hogy igényes és sikeres volt a rendezvény. Viták és vitapontok persze akadtak, szerzői jogi kérdésektől a különböző műfajok és tematikák arányaiig, vagy a könyvárak keltette indulatokig. Mégis, a könyvhét - az ezúttal ötnapos könyvünnep - kimelkedő esemé­ nye volt a hazai kultúrális életnek. Természetes hát, hogy “könyvhét és környéke” a forrásvidéke szemlémnek, mely - nem egészen véletlenszerűen -"a visegrádi hár­ mak" közép-európai határokon túl nyújtózkodó epikájából válogat. (Író civilben) Bohumil Hrabal fekszik az ágyában. Fölkel, borotválkozik. Csak egy pizsamanadrág van rajta. Kissé még álmosan töprenge­ ni látszik, vagy talán épp nem gondol semmire. Netán azon töri a fejét, hogy melyik sörö­ zőt keresse föl aznap. Bohumil Hrabal fölkeresi a sörözőt. Mókázik a cimbo­ ráival. Inkább mosolyog, mintsem nevet. Jól érzi magát ezekben a hol elegánsabb, hol kopottabb prágai sörfészkek­ ben. Ez a világ az ő igazi ott­ hona. Bohumil Hrabal Mészöly Miklós kisoroszi kertjében vendégeskedik, máskor Es­ terházy Péterrel - a “monog­ ráfusával” - együtt tekint egy könyvbe, cigarettafüstöt fúj. Fejét fogja, egy különös pom­ ponos sapkával lep meg, kis­ macskát szorongat (a kutyá­ kat ki nem állhatja). Mindez Hrapka Tibor fo­ tóin, a ZSEBCSELEK című kötetben. S bár mindez csu­ pán periferiálisnak látszik, valójában csöppet sem mellé­ kes. Csehül író magyar író­ nak érzett és nevezett kortár­ sunk, Közép-Európa még nem Nobel-díjas “virtuális” Nobel-díjasa a SZIGETI LÁSZLÓ által készített inter­ júkötetet saját lehetséges öné­ letrajzi regényei, legalábbis érvényes önvallomásai egyi­ kének fogadta el, a pár évvel ezelőtti cseh kiadáskor. A cím egyébként azt jelzi, hogy - és akkor itt írjuk nagybetűvel az ő nevét is - BOHUMIL HRABAL Hidegkuti Nándor focista zsenialitása előtt tisz­ teleg: a hajdani aranycsapat klasszisa tudta zsebkendőnyi területen végrehajtani azokat a labdatrükköket, amelyek­ nek irodalmi - és néha filozo­ fikus, élet-megtartó - párhu­ zamait a prózaírás jelenkori cseh mestere a papírlap “zsebkendőjén” vagy az élet kutyaszorítóiban gyakorolja. (HIDEGKUTI egyébként las­ sacskán nemcsak a futballnak köszönheti halhatalanságát azaz végülis ugyancsak a fo­ ciból ered, hogy nemrég az 387 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 RTV Újságban Omar Sharif is Hidegkutit nevezte meg a magyarok reprezentánsaként. Merthogy mint ifjú egyiptomi válogatott labdarúgó, egykor ő fogta - próbálta fogni... Nándit.) A z önmagánál jelentéke­ nyebbé és jelentésesebbé nö­ vő anekdotikus elem termé­ szetesen valamennyi repliká­ ban megmutatkozik, kaján bölcselettel átszőve. Valósá­ gos novella az az emlékezés, amely a harmincöt-negyven körüli Hrabalt akkori házacs­ kája mellett, a ferde tetejű fé­ szer platóján láttatja, mert csak ott juthatott egy kis ál­ dott napfényhez, a sötét la­ kásban nem. (Különben any­ nyira napimádó, hogy negy­ ven fokos kánikulában is át­ megy az utca fényverte olda­ lára. Ugyan jó barátságban van a sötéttel is - de egy dol­ got nem szeret: az árnyékot.) A fészerre helyezett bútorok lába ferdére fűrészelve, hogy ne billegjenek; szecesszió korbeli, “atommeghajású” ősírógép dörgi betűit a felhőt­ len magasban, az udvaron egy bernáthegyi kutya kis­ kölykei botladoznak, maga az anyakutya fürdőnadrágokkal teleaggatva szaladgál, mert a játékos kedvű, legváltozato­ sabb foglalkozású szomszé­ dok szárítókötélnek is hasz­ nálják merő játékosságból... Nem csoda, hiszen az egész díszes kompánia szellemi emberekből áll, esténként 388 Lao-Cet szeretnek olvasni... Ez a kötet, a Zsebcselek fészertetőstül, bernáthegyis­ tül, kocsmástul, s az asszo­ nyokról, népekről, hazáról, halálról tett vallomásokkal együtt: életesszencia. Most indult kiadónak köszönhet­ jük: a pozsonyi Kalligram­ nak. Grendel Lajosék keresve sem találhattak volna - persze más újdonságaik, a szlovákiai magyar irodalom új, radikális hullámát bemutató könyveik mellett - márkásabb művet, mint ez az interjúregény. A sokoldalú literátor, drama­ turg, irodalomszervező, Szi­ geti László (Hrabal utószava szerint) eredetileg egy “szlo­ vák, cseh és valamiféle dada­ ista mondatok egyvelege­ ként” ható alapszöveget tett le az író asztalára, aki a sze­ métkosárba akarta hajítani az egészet. Nem tette. Belené­ zett. Kiváló könyvet hoztak össze ők hárman. Hrapka, a fotográfus, Szigeti, a kérdező, és Bohumil, aki nem mondott nemet. Hrbalológiai ismereteink gyarapodására szolgál a HÁ­ ZIMURIK című önéletrajzi regény is, amelyhez az írónak nem volt szüksége riporterre. Mesélőnek alkalmazta vi­ szont benne majdani felesé­ gét - azt, akit a több, halálo­ san szeretett és feleségül ven­ ni szándékozott nő közül utóbb tényleg feleségül vett. (Tapasztalom, sokaknak kife­ jezett csalódás, hogy ez a het­ vennyolc éves, őszhajúan ko­ pasz prágrai clochard magára vette a házasság kötelékét. Nos, további illúziórombolás végett közlöm: Hrabal - dr. Hrabal, mivelhogy Justitia fa­ kultásán szerzett diplomát.) A z Európa Kiadó újdon­ sága egy három kötetből álló folyam kezdete. Azzal, hogy a szerző átadja a szót az asz­ szonynak, tehát megszabadul az egyes szám első személyű mesélés terhétől és szubjekti­ vitásától, máris roppant el­ őnyös epikai és önkritikai po­ zíciót vív ki. (Nem) ő beszél, de róla beszélve beszél (nem ő)... A Zádor Margit által haj­ lékonyan, szeretettelien, meghitten tolmácsolt könyv végeérhetetlen történelmi és személyes anekdotasorozat, amelyben azonban a kis his­ tóriák, egymással korrelálva, az elmélkedés és a konfesszió magasába emelkednek. Bár­ mily meglepő, Szent Ágos­ ton-i és pascali vonatkozások, megszólalásmódok érzékel­ hetők. Sokat vissza-visszatérő, jelképessé váló motívum. Ilyen Hrabal tisztaságmániá­ ja. Hősünket kezében gyökér­ kefével, padlót súrolva pil­ lantjuk meg (vagyis így pil­ lantja meg a majdani feleség): világnézeti okokból és derűs energiákkal végzi fölösleges �buzgalmú munkáját. Energiá­ it nyilván annak köszönheti, hogy egy lakótárs, testes, ép­ pen melltartós szőkeség, ma­ ga is tisztaságmániás, időről időre tápdús ételeket - elsőre épp magyar gulyást - fuvaroz neki. A tisztaságmánia átra­ gad a majdani feleségre, átra­ gad az olvasóra, és a gyökér­ kefe meg a padló kettőséből lassacskán minden értelmes emberi tevékenység munka­ erkölcse, illetve minden hasz­ nos emberi munkálkodás te­ repe lesz. Tiszta szó, tiszta gondolat, tiszta erkölcs szük­ ségeltetik - különben meg­ görbülne a világ gyémántten­ gelye. Tisztának a tisztát őriz­ zük meg... - mintha Hrabal (aki nem csekély jártasságot árul el másutt a magyar sors­ ban és irodalomban) ismerné egy nála fiatalabb és már nem élő nagy költőnk sorait. Többször említtetik, hogy “ a doktor úrnak” “ az egyik szeme egy kicsit lejjebb van, mint a másik...” Tényleg. Hrapka Tibor fényképein is el­ lenőrizhető: a bal lejjebb van. Ilyen a prózája is. Minden szó egy kicsit lejjebb van, mint a szomszédja. Vagy for­ dítva: a jelzett szó például magasabbra szökken, mint a jelzője. Ez a lejjebb-szem a hrabali szöveg ritmusa. A tex­ tus nagyobb egységei is ha­ sonlóképp igazodnak egy­ máshoz. Elsőrendű mesterre vall, ahogy a látszólag pepecselő, profán történetmondás időről időre, sűrűn eljut szakrális, szimbolikus, költői magasla­ taira. Ilyen például az a jele­ net, melyet a Ieskelődő me­ nyasszony és vőlegény meg­ előlegezett násznak gondol­ hatna, de nem, a férfi csak azért vetkőzteti gyöngéden a nőt, hogy a munkában elfáradt, elpiszkolódott testet - megint a tisztaságidea! gyöngéden lefürdesse, a láb­ mosás gesztusával a krisztusi alázat tanújelét adva. Mi kell a gyönyörű, poétikus jelkép­ hez? Egy rozzant lavór, ter­ mészetesen. A lavór után aztán jöhet bármi, kiderülhet, hogy a lámpát a plafonon egy műlá b ­ hoz erősítették, a műláb Bre­ táé, a jövendőbeli sógoré volt, ő egyébként, a protézises, há­ rom nap múlva esküvői tanú lesz... Parancsoljunk megálljat saját újramesélő kedvünknek, mert még mind a kétszázhar­ mincnégy oldalt felidézzük így-úgy. Az író - egészen más sorsban - szinte a mi sorsun­ kat mondja-mondatja, a kö­ zös emberi sorsot mondja, ezért szinte a teljes könyv, az egész mese megül emlékeze­ tünkben. Pedig az ezernyi in­ da, ciráda, mellékág olyan egyszerű, annyira egy... Annyi, hogy tisztának a tisz­ tát... (Tamás, ki nem szent) Majdhogynem mindenki megfigyelhette már, hogy ha egy-egy mű hősének neve megegyezik a mi nevünkkel, akkor fokozott figyelemmel követjük a figura életfordula­ tait. A z ősi névmágia munkál ebben a jelenségben, a meg­ győződés, hogy az azonos név sorsazonosságot is rejt­ het, vagy sorsrokonságot in­ dukálhat. Nem bolondság a nomen est omen feltételezése: a név - mindazok testamentu­ maként, akik már viselték életformáló tényező. Természetesen semmiben sem hasonlítok MILAN KUNDERA nálunk eddig csak szamizdatban ismert re­ génye - A LÉT ELVISEL­ HETETLEN KÖNNYŰSÉ­ GE - Tomáš keresztnevű or­ vos hősére. De hiába idősebb nálam évtizedekkel, hiába jár be országot-világot - hol emigránsként, hol szakem­ berként - , hiába szemlélem idegenül szeszélyes és zilált családi kapcsolatait, hiába gyakorolja azt a szép hivatást, amelyet - talán egyetlenként - a magam számára elképzel­ ni sem tudnék: tehát hiába milliónyi a különbözés, mégiscsak “magamat” látom belé, mégiscsak “magunk­ nak” keresek megnyugtató helyet Tamás, a hitetlen (Di­ dimus), és Tamás, a hívő (az egyházatya Aquinói) között. Á m nyilván hívhatnak valakit Gábornak, Péternek, Balázs­ 389 �p a ló c fö ld 9 2 /4 nak, Sebestyénnek, sőt Klárá­ nak. Gizellának, Katalinnak, Eszternek is: a remekmívű re­ gény mindenkit a maga vilá­ gába és igazába, sodrába és főgondolatába babonáz. Mint Hrabalnál a tisztál­ kodáseszme, úgy itt is van re­ gényszervező alapmotívum. Ez pedig a világhoz és önma­ gunkhoz való sebészi viszo­ nyulás. Kundera, aki erősen filozofikus, mégis pergő re­ gényében néha még fölös­ legesen is megadja a jelené­ ses részek föloldását, ezt így mondja ki. “ A szenvedélyes sebész alighanem találkozott a szenvedélyes szoknyava­ dásszal. Tomáš akkor sem tet­ te le a képzeletbeli szikét, amikor a szeretőivel volt. Bir­ tokba akarta venni, ami a leg­ mélyükben rejtőzött, ami mi­ att fel kellett metszeni őket... Tomášt korántsem kéjsóvár­ sága űzte a nőkhöz (a kéj va­ lamiféle többletjutalomként jelentkezett), hanem a vágy, hogy birtokba vegye a világot (hogy szikéjével felnyissa a világ fekvő testét)” . A főszereplő szexuális áll­ hatatlansága így morális gyengeség helyett tartalmas, világfölfedező etikai izga­ lommá minősül át. Csapodár­ sága a létezés végtelenségé­ nek, ennek a keserves és bir­ tokolhatatlan gazdagságnak szól. Ha a donjuanizmus e ké­ sei változatánál, a sokadik Casanova-történetnél többet nem fejezne ki Kundera, ak­ 390 kor is szép, értékes olvas­ mánynak számítana a hűvös­ sé fegyelmezett, életröntge­ nező alkotás. Csakhogy To­ máš éppen 1968 táján nem ta­ lálja a helyét, és nem pusztán megokolt állhatatlansága, ha­ nem európai árvasága, közép­ európai otthontalansága miatt képtelen hűségesen kitartani szerelme, angyala, múzsája, jobbik énje és sorscsapása, a már a történet elején kisze­ melt Tereza mellett (ez is be­ szélő név? “ Kis”? “ Szent?” ). Nem tart ki? Kitart. A ki­ tartás tart ki őmellette, kitar­ tásra képtelen mellett. A mú­ lás válik kitartássá: elmúlik az, ami nem kitartás. A könyv legfájdalmasabb és legföle­ melőbb eleme az öregedés ábrázolása. Még a vétkeink­ ből is kiöregedünk. Kiörege­ dünk a “térségből” , Kelet­ Közép-Európából, de más térségekben sem fiatalodunk. Kiöregszik alólunk a térség. Ki a kontinens. Éppen ebben a tragikus érzetben lesz az egyetlen biztonság Tomáš és Tereza együttléte: a vállra hajtott fej. Csak egymásban bízhatnak. Hivatás? “ A hiva­ tás szamárság, Tereza. Ne­ kem nincs semmiféle hivatá­ som. Senkinek sincs hivatása. És óriási megkönnyebbülést jelent, amikor az ember meg­ állapítja, hogy szabad, hogy nincs hivatása.” Egy bizonyos emberi al­ kattól - a Tomáš-i alkattól és egy bizonyos történelmi eseménytől - Európa 1968 -ától - így jutunk el a ciniz­ mus nélküli negációig. Nem szükséges hozzá kommentár. Csak egy megjegyzés: az Eu­ rópa könyvheti újdonságát Körtvélyessy Klára magyarí­ totta, borongós stílusban, ren­ díthetetlen hivatástudattal. (Mrožek, morzsákban) Amikor a Színház című folyó­ irat 1990 auguszusában Mro­ žek-fesztivál címmel remek összeállítást közölt a hatvana­ dik születésnapjához érkezett íróról - egyébként egy Krak­ kóban rendezett, valóságos Mrožek-fesztivál, a “ nagy diadalmenet” kapcsán - , az életművet csak részben isme­ rő magyar olvasó, színházba­ rát is megsejthette, mit jelent a kortársi lengyel kultúrának - az erkölcsnek és az önbe­ csülésnek is, az irodalomnak és a színháznak is - SLAW O­ MIR MROŽEK, az évtizedek óta emigrációban élő prózaés drámaíró tevékenysége. Közvetett, lényegében mégis folyamatos az ő jelenléte az utóbbi harminc esztendő Len­ gyelországában. A Pesti Szalon Könyvkidó a hazai Mrožek-képet kívánta árnyalni azzal, hogy LEC­ KÉK A LEGÚJABB KORI TÖRTÉNELEMBŐL címen a nyolcvanas évek kisepikai terméséből bocsátott közre válogatást Pálfalvi Lajos �szerkesztésében és fordításá­ ban. A kis kötet kétarcú: egy­ részt remeklésekkel szolgál, másrészt egyes gyönge kroki­ jai, pamfletjei olvastán leg­ följeb elfintorodunk. Az egyenetlenség az álta­ lunk alighanem legjobban is­ mert, a drámaíró Mrožek írás­ művészetének is jellemzője volt, sőt nem szentségtörés kimondani, hogy abszurdoid, sőt übü-oid példázatainak né­ hánya, politikai aktualitását és a kimondás fontosságát vesztve, irodalmi értékekkel már nem tündököl. Persze az Emigránsok például örökér­ vényű parabola, egyben szo­ ciográfiai jelentés a haza­ vesztésről, arról az otthonta­ lanságról, amelyhez képest Tomášunk vesszőfutása meg se kottyan. (A darab kvalitá­ sait nemrégiben a stuttgarti tri-bühne vendégjátéka, Szé­ kely Gábor vendégrendezése is igazolta. A “ kisbetűs” kisszínház az ugyancsak Szé­ kely által színapadra állított Tótékat is elhozta, s talán az előadásokat nem ismerő olva­ sónak is sokat mond, hogy az Emigránsok A A , illetve XX nevű értelmiségi, illetve fizi­ kai munkás hősét a Tóték Őr­ nagya, illetve Tót ura játszot­ ta a Merlin Szinházban zajlott vendégszereplésen.) Az író persze nem precizi­ ós gép, akinek milliméternyi hiba nélkül kell egymás mellé rónia a betűket - bár halkan megjegyezzük, Mrožek egész talentumában van valami, ami a múlandóság, a csak e századi jelentőség érzetét kel­ ti. Ezt a gyanút azonban ne hangoztassuk egy szerencsére még lezáratlan oeuvre-ről szólva, s legyen mégegyszer intő jel a “ nagy diadalmenet”, az otthonin kívül a nagyvilág­ ban is joggal kivívott megbe­ csültség. A Leckék-kötet legjobb darabjai - az író egyik önélet­ rajza mellett - maguk is auto­ biográfiai indíttatású, fájdal­ masan és kegyetlenül gro­ teszk írások. Köztük is Az orr, amely nyilván gogoli ihletés­ sel arról a valóságos tényről értekezik, hogy a kamasz Mrožeknek hirtelen hatalma­ san megnyúlt az orra (karika­ turistái jószerivel csak egy orrnak szokták rajzolni az ar­ cát). Ebből a fiziológiai vagy inkább fiziognómiai tényből a személyes gátlásokon kívül különféle származásbeli fél­ reértések keletkeztek; de vá­ laszként az agresszivitás. Az erkölcsi ember tiszta és bátor, gunyos és legyintő önkritiká­ ja, emlékezése ez. Nélkülöz­ hetetlen a Hamu, Gyémánt? elmélkedése, magyarázatra nem szoruló címével. Másfelől érdektelenül ru­ tinos parafrázisok, szössze­ netszerű íráskezdemények sorakoznak: alkalmi futamok. Például az egy oldal terjedel­ mű Az ifjú Werther gyötrelmei nem csekély, a fiatalok (igaz, a kivagyi, érdemet még nem szerzett, máris nagyszájú fia­ talok) elleni indulatot pufog­ tat a levegőbe. Éppen mostanában értsd: júniusban - van az író születésnapja. Immár a hat­ vankettediket üli. Ő maga tar­ totta fontosnak jelezni, hogy nem 26-án van a nevezetes nap, amiként az majdnem minden lexikonban szerepel, hanem június 29-én (ha így nekünk könnyebb megje­ gyezni: Péter-Pálkor). A pon­ tatlan anyakönyvezésből ere­ dő hamis születési dátumnak, mondja Mrožek, egy haszna volt. Így a világ minden titkosrendőrségének dossziéiban is hamis adattal szerepel. Amit olybá vehetünk, hogy nem is őt tartják nyilván. Az író nyil­ vántarthatatlan. (M inden nyilvántartható) Az 1992-es esztendő aligha­ nem legkiemelkedőbb eddigi hazai irodalmi eseménye Bo­ dor Ádám régen várt nem-re­ gény regényének megjelené­ se. A z időrendhez nem igazo­ dó, novelláknál szervesebben összefűződő, ám teljes törté­ netegységet nem alkotó írá­ sok, a SINISTRA KÖRZET fejezetei “a dobrini termé­ szetvédelmi területen” ját­ szódnak, ahol sem a termé­ szetet, sem az embert, sem semmi mást nem védenek csakis magát a védelmet vé­ 391 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 dik. Ha csak egyet akarunk kihallani a sokhúrú könyv ál­ tal megzendített hangokból, akkor a legerősebb szólani ez: az államgépezet félelme alatt­ valóitól (végsó soron túlszer­ vezett, és ezért rosszul szer­ vezett önmagától). A “ véde­ lemnek” ez a formája - sőt általában mindenfajta, éssze­ rű védelem, védekezés is korlátozás, szabadsághiány. Bodor lenyűgöző légkörte­ remtéssel ábrázolja, hogy ahol kezdetét veszi, majd el­ harapózik a szabad­ ságkorlátozás, ott a korláto­ zók is mind kevesebb szabad­ sággal rendelkeznek, és a gyilkosok is a legrútabb ha­ lállal végezhetik. Sinistra la­ tinul bal-t, balsorsot, balvég­ zetet jelent. A “ regény” lapja­ in a fátum és az elterveltség együttesen munkálkodik: amit az ideológiai és bürokra­ tikus gonoszság, a zsarnoki önkény, a totális diktatúra minden igyekezete ellenére csak felibe-harmadába old­ hatna meg, azt a fátum végzi be. A mű szándékolt - egyben kényszerű - töredékessége az olvasás folyamán riasztóan kiöli időérzékünket. A törté­ nés linearitásából kitépett, in­ formációkat ismétlő, cáfoló, bolygató epizódok a folyto­ nos tél képzetét keltik. Foly­ ton csikorgó hideg közeleg, jönnek a “csonttollú mada­ rak” , s velük a halálos “ tunguz nátha” . Csonttollú madár 392 van, tunguzok vannak; tun­ guz nátha nincs, és ha lenne, akkor sem a csonttollú mada­ rak hoznák. Bodor hiperrea­ lisztikusan dolgozik ("min­ den megvan"), de a valóság tényeit egymáshoz képest képtelenül, a gogoli fantaszti­ kus realizmus, vagy a García Marquez-i mágikus realizmus hatását idéző módon elmoz­ dítja. Szívfájdító, bizarr hu­ mor vérzi fel a modern grimm-mesét, a mai véres krónikát: a sokszorozás, a föl­ nagyítás, illetve a kicsinyítés, az eljelentéktelenítés démoni­ ra rajzolja át a világot. A térkezelés hasonlatos az időkezeléshez. Térképpontok zsonganak fejünkben, fényképszerű elevenséggel és fes­ tői dússágában látjuk a vadre­ gényes tájat - mely szigorúan körülhatárolva, kerítve, őriz­ ve terül el a kelet-közép-euró­ pai (Balkán-közeli) senki­ földjén. Kétségbeejtő kétség­ telenséggel ott van a seholban. Harmadjára a beszélő - és kevert - nevű figurák, bi­ zonytalan etnikumok átmene­ ti képviselői hoznak zavarba. “ Saját” nevük tán nem is a sajátjuk, biléták bélyegezik őket. Bár a mellékszereplők névhálójáról és nomen est omen-jéről is tanulmányt le­ hetne s kellene írni (például arról is, ahogy az öngyilkos homoszexuális éppen karóba húzza önmagát, s még jóideig él; csakhogy egyáltalán nem bizonyosan homoszexuális, és a testvérével együtt egy né­ ven ketten vannak) - marad­ junk azonban csupán a törté­ net szinte kizárólagos mesé­ lőjénél, Andrej Bodornál, aki a keresztnevét még szereti is. Íme, az írói alakmás! csapna le örömmel a körülte­ kintés nélküli elemzés. Hohó! Az a valaki, aki a nevelt fiát (Béla Bundasiant) megkeres­ ni és hazavinni jött a maga akaratából erre a félelmetes “természetvédelmi” területre, kockáztatva az életét is, de a szabadságát föltétlenül, s célja érdekében az állati sort, a kabátujjon átszűrt nyersszeszt, gumók rágcsálá­ sát, a villany nélküli sötétet, az ép ésszel felfoghatatlan munkatevékenységeket is vállalta - az a valaki minden nevet viselhet a polgári élet­ ben, csak a Bodort nem! Ér­ keztekor úgy kapja a Bodor­ bilétát, mint a rabruhát. Va­ gyis a Bodor Ádám köny­ vét lényegében egyes szám első személyben előadó And­ rej Bodor minden, csak nem Bodor! Az alakmás úgy alak­ más (és biztosan alakmás), hogy semmi esetre sem alak­ más (egyértelmű, hogy nem az). Ebben a paradoxonban a sinistrai lét totális paradoxitá­ sa, az író északi szélként süví­ tő alapgondolata is benne van. De Bodor Ádám is nagy író, mint Hrabal, Kundera, Mrožek. Másképpen nagy �író, nyilván. Abban hasonlít hozzájuk, hogy a katasztrofi­ kus XX. század groteszk vég­ leteit ő is szinte teljességük­ ben sejti, látja - ezért az észa­ ki szél még arra is képes továbbra is jelképesen szólva hogy selyempapírba cso­ magolt fésűn muzsikálja el a szabadságot áhító reménység cincogó dallamát. (Magvető Kiadó) CSEMNICZKY ZOLTÁN: Bájvigyor 393 �pa ló c fö ld 9 2 /4 Huszár Sándor Naplólapok IV. Világosodik - vége a felvonásnak 1961. szeptember 16. péntek A színház előtt vezető színészünk László Gerő valamit nagyon nagy figyelemmel olva­ sott. Előlről látom, hogy az Utunk eheti száma van a kezében. Mögéje kerülök és megállapí­ tom, hogy Rappaport Ottónak a Színházi stí­ lus - színházi profil című kolumnás cikkét böngészi. - Na mit szól hozzá? - kérdem. - Rapihoz? Azt, hogy egy marha! - vála­ zolja a rá jellemző vehemenciával Gerő. Meg ertem volna esküdni, hogy ezt válaszolja, smerem Gerőt és Rapit is kezdem megismer­ ni. Mellesleg a cikket én is olvastam. Elbe­ szélgettünk róla, mások is bele-beleszóltak a vitába. És kiderül, hogy ez az elfűrészelt óriás nem is olyan nagy marha, mint ahogy első pillanatban Gerő mondta. A műsorterv, a do­ mináns játékstílus és egy kevésbé konkrét is­ mérv alapján amit ő “az együttes közösségi tartásának mond” jellemzi a hat magyar szín­ házat. Igaz, hogy nem valamennyit, csak né­ gyet, de a vita alapján kialakult egy olyan színházkép, amit én is elismerek, bár mindig azt hangoztattam, hogy vidéki színházat nem lehet szigorúan profilírozni. Nos így, a Rapi meg a mi nézetünket összevetve ez lenne a valós és tapasztalatokon alapuló minőségi jegye az egyes társulatok­ nak: - Marosvásárhelyi Székely Színház - Mű­ vész színház 394 - Nagyváradi Állami Színház magyar ta­ gozata - Vígszínház - Szatmári Színház - Ifjúsági színház - Sepsiszentgyörgyi teátrum - Faluszín­ ház. - Temesvári társulat - Kísérleti színház. - Kolozsvári Állami Magyar Színház Nemzeti Színház Természetes ez egy unalmas órán felme­ rült beszédtéma, mert minden társulat tilta­ kozna az úgymond lehatárolás ellen. Beleért­ ve magunkat is, hiszen épp a nemzetiszínházi stílust akarom kiirtani nagy buzgalommal. Az új évadra átszerződtetem Taub Jánost, a temesvári igazgató főrendezőjét, aki nagy kísérletező. Hátha ezzel is sikerül valamit mozdítani ezen az itteni begyepesedésen. 1961. szeptember 17. szombat Megint tele van a dossziém kérvénnyel, az életem pedig problémával, meg átokkal. Azzal vádolnak egyfolytában, hogy tönkre akarom tenni a társszínházakat azzal, hogy átszerződ­ tetem a legjobb erőiket. Isten látja a lelkemet, hogy ezt nem akarom. Egy objektív ember még azt is láthatja, hogy ennek a migrációnak nem én vagyok az oka. Örvendek, ha egy tize­ de igaz annak, amit az átszerződni akaró szí­ nészek a fülembe búgnak, mármint, hogy az én személyiségem biztosítja számukra a jövőt. Túl szép, semhogy igaz legyen. Nyilvánvaló elsősorban a város vonzó. Kolozsvár mindig �vonzó is volt minden erdélyi ember számára. tehetségű Sinka, valósággal kisebbrendűségi Ezért is támadnak Tompáék olyan hevesen, gátlásom van. Én persze azt tudom, hogy be­ mert Kolozsvárt mégsem szidhatják. Én lehe­ csületes vagyok és ők szélhámosok. Önámí­ tek csibész, Kolozsvár nem lehet szélhámos. tás! Ők színházi emberek. Én civil vagyok. Az Az, hogy sokan szeretnének idejönni nem azt ő szemükben a becsület az előadás. A többi bizonyítja, hogy én milyen nagy ember va­ lényegtelen. Hát nincs igazuk? gyok, hanem hogy milyen bizonytalan, meg­ alázó és kínos a lét - máshol. A nálam lévő kérvények tanúsága szerint ez elsősorban Sep­ 1961. szeptember 22. csütörtök A z Utunk eheti számában Rappaport bú­ siszentgyörgyre érvényes, ahonnan két kiváló színész ostromol: Király József és Bíró Leven­ csúztatja a napokban elhunyt Lucia Strudza te. Mindkettőnek helye volna a társulatban, de Bulandrat, a kor - ha nem az egész román az én lehetőségeim is korlátozottak. Olyan tí­ színjátszás - legnagyobb színésznőjét. pusokra van szükségem elsősorban, amilyen Mindössze kétszer találkoztam a nagy­ nálunk hiányzik. Persze nincs igazgató Er­ asszonnyal. Az elsőt elmondtam Viktor Re­ délyben, aki a fenti két embert csak úgy, bengiuc-kal beszélgetve a Moszkvába tartó könnyedén elutasítja. Annyit mindenesetre el­ repülőn. A másikat ím most jegyzem le: értek, hogy mindkettőjüknek felemelte Ko­ Bukarestben, az akkori Művelődésügyi vács Dezső a fizetését. Állami Bizottságnál járván hivatali ügyben, Merthát ezt sem kell kifelejteni a pakliból, Mircea Avram, a színházi főosztály akkori hogy manapság én vagyok a mumus. Ahogy igazgatója meghívott, hogy menjek el vele a valaki valamivel elégedetlen, bejelenti, hogy Municipal - ma Bulandra - Színházba úgyne­ szerződik Kolozsvárra. Én ugyanis - Vaida vezett “vizionálási” főpróbára. Madame Bu­ Vasile jóvoltából - lakást is biztosítok az új landra, az igazgatónő kérte meg, vigyen ma­ tagnak. gával jóhiszemű színházi embereket. Ez, Itt van például Sinka Karcsinak egy vásár­ ugyanis az a főpróba, amelyen a színház mű­ helyi levele. Kifejti, hogy nincs semmiféle vészeti tanácsa és a hivatalos fórumok képvi­ igénye, csak annyi, hogy nálunk játszhasson. selői megnézik és engedélyezik a produkciót. Ott nem érzi jól magát. Végül így zárja a négy Persze az előadás ilyenkor legtöbbször még oldalas írást: “ Levelemről senki nem tud és nyers, ezért a Madame nagyon ügyelt arra, Tompának sem szólok addig, amíg nem aku­ hogy illetéktelenek nehogy rossz hírét keltsék. tális a kérdés.” Nos hát ha valakire, Sinkára Mindezt tudtam, csak a Madame módszerei­ nagy szüksége volna a társulatnak. Régóta vel nem voltam tisztában, és így elkövettem játsszuk ezt a bújócskát, hogy “ Tompa ne tud­ azt az elővigyázatlanságot, hogy míg Mircea ja” . Aztán a minap Tompa hív telefonon és Avram az előcsarnokban időzött, én besétál­ minden különösebb bevezetőt mellőzve így tam a nézőtérre. Egyenesen Madame Buland­ szól: ra karjai közé. Az igazgatónő ugyanis - ki­ - Huszár elvtárs ne fárassza magát Sinká­ lencvenen felül volt már a hatvanas évek ele­ ért. Felesleges. Én már a lehető legmagasabb jén - lesben állt a bejáratnál, s várta a hívatlan gázsit folyósítom neki. Annál nagyobbat maga vendégeket. Mikor feltűntem, szeme elé kapta sem tud adni. Adja fel a küzdelmet! a szemüvegét, s pillanatok alatt eldöntötte: ezt De ugye Tompa nem tud semmiről... az alakot ő életében nem látta, s ezért halkan, Mikor az életművészet ilyen nagy meste­ de roppant erélyesen rám szólt. reivel van dolgom, mint Tompa és a hozzáillő - Iesi afa rǎ ! 395 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Ami magyarul körülbelül így hangzana: - Ki innen! Szerencsémre ebben a pillanatban utolért a vezérigazgató, s bemutatott neki. - A Kolozsvári Magyar Színház igazgató­ ja. A Madame azonnal magához ölelt és hosszan magyarázta a tévedését. Azt is elárul­ ta, amit pedig gondosan titkolt, hisz nem viselt szemüveget, hogy súlyosan rövidlátó. Én per­ sze az egészen jót nevettem, és biztosítottam, hogy nem bántódtam meg. 1961. december 1. péntek Utunk: A Háború és béke az ország szín­ házi életének eseménye, - írja Szőcs Pista! Győztem. Ez rossz évad? Megújult a színház, ünnepel a sajtó! 1961. december 8. péntek 5 perc Huszár Sándorral (Utunk) “ Hamarjában összeszámolom: kereken ti­ zenkét esztendő telt el legelső találkozásunk óta. Magam előtt látom a megtermett, barna legényt, aki a bőrgyárból, a csereskádak mel­ lől jött a napilap szerkesztőségébe, s az első hetekben még kicsit tanácstalanul, kicsit meg­ illetődve csetlett-botlott az íróasztalok között, meleg, dióbarna szemében valamiféle gyer­ meteg, mosolyra indító bocsánatkéréssel, mint aki azt mondja: mit keresek én itt? De ha akarjátok, hát megpróbálhatom. Arcán most is feldereng egy pillanatra az a régi, restellkedő, fiús mosoly, amikor meglát­ ja, hogy előveszem jegyzetfüzetemet. - Hű, de kínos szituáció! De ha minden­ áron akarod, hát jó, megpróbálhatjuk. Lazít a nyakkendőjén, leveti kiskabátját, s ingujjban ül át mellém a színigazgatói íróasz­ taltól, mint aki a soronlévő feladatnak gyűrkő­ zik neki. Valahogy úgy ahogyan elleste apjá­ tól, aki évtizedeken át minden reggel neki­ gyűrkőzött az ezerkilós Herbák-gyári gőzka­ lapácsnak. 396 Az ilyen nagy nekigyűrkőzésekkel győzte le lépésről-lépésre a kishitűséget, s a toll lett a gőzkalapácsa, amellyel az új világot ková­ csolja mind szenvedélyesebben. Első mestere, ahol a segédkönyvet megszerzi: a napisajtó. A tanulság: az osztály, az ügy, a forradalom szol­ gálata egy életre szóló útravaló, a gyökereket többé nem lehetett eltépni. A z Utunk szer­ kesztőségében íróvá érik, ebből az újabb neki­ gyűrközésből novelláskötetek születnek, mély humanizmustól fűtött, ízig-vérig mai írások, amelyek a legtöbb esetben élénk visszhangra találnak, s a bennük felvetett etikai problé­ mákkal nemegyszer szenvedélyes vitákat ka­ varnak. Vajon mi ennek a titka? - próbálom most kitudni. - Hogy egy színházi kifejezéssel éljek, ne­ kem is megvannak a magam bérleteseim. Időnként felkeresnek, s megosztják velem örömeiket, gondjaikat. Szeretek utánanézni az emberi sorsoknak, örömem telik ebben. Emlékszel a Marika-vekni című novellám­ ra? Az is úgy “ született” hogy kicsit utána­ néztem egy cukrászlány sorsának. Az írásban szereplő kopasz vasutas, aki összehoz­ za a fiatalokat, tulajdonképpen én voltam. (...) Az egykor oly sivár, kilátástalan külvárost újjávarázsoló blokkok egyikének földszintjén lakik Huszár Sándor. Dolgozószobájának ab­ lakából a rendezett Szamos-parti sétány neon­ fényeire lát, s a Hója erdőre, amelynek domb­ jai alatt toronydaruk reflektorai pásztázzák az építőtelepet. Könyvekkel megrakott polcok futják körbe a dolgozószoba falát. Közöttük ott csetlik-botlik, s illegeti magát újabb karco­ latainak legifjabb hőse, az író leánykája. Pipi, Ildikó. Miközben hallgatom terveit, problémáit, egyik novellahősének, Máriskónak a szavai jutnak az eszembe, aki büszkén mesél a mér­ nökké nőtt kőművesgyerekről, akivel régeb­ ben együtt hordta a maltert: �- Ugye nem hittétek - Nézzétek meg, mi lelt...” Mikó Ervin 1962. január 5. péntek Te jó ég, már ötödike ! És eddig mi történt? Úri becsületszavamra nem tudom. 1962. március 23. péntek Ma közli a sajtó a hírt arról, ami tulajdon­ képpen már hetekkel ezelőtt megtörtént, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Bu­ karesti Lucia Sturdza Bulandra együttes test­ vérszínházi szerződést kötött. Ennek egyik pontja az, hogy rendszeresen játszunk Buka­ restben és ők Kolozsváron, amikor is nem kell terembért fizetnünk, mert erre az időre a “test­ vér” vidéken játszik. Különösek az emberek. Sokan kérdezték meg tőlem, hogy ez meg mire jó? Kissé szo­ morúan, de egyenesen válaszoltam: arra, hogy kifejezzük, őszintén akarjuk a román és a ma­ gyar kultúra közeledését. Sok minden meg fog változni Európában. Talán még a határok is. Egy nem változik soha: a tény, hogy az Isten egymás mellé helyezett bennünket románokat és magyarokat. Mondtam Liviu Ciuleinak, a nagy román rendezőnek, hogy egyeseknek mi a problémája. Persze azt elhallgattam, hogy főleg magyarok kérdezték. És ő, a tiszta em­ ber, akinek semmi érintkezése nincs a nemzeti kérdéssel és a nacionalizmussal, így felelt: tő­ lem is megkérdezték. (Mert fel se tételezte, hogy a dilemmák között is van nemzetiségi differencia.) És tudja mit válaszoltam? Azért játszunk ott, mert nekünk a Magyar Színház művészi törekvései tetszenek. És még valami­ ért: a Magyar Színháznak kialakult közönsé­ ge van. Nos ha mi odamegyünk az a közönség befizet hozzánk, és a románok is eljönnek bennünket megnézni. Tehát dupla az ered­ mény! Különben Liviu Ciuleitől, aki nemcsak kiváló rendező, de - építészmérnökit végzett - díszlettervezőként kezdte, megrendeltem a Schiller Ármány és szerelem című darabjának díszlettervét. Mondtam a testvérek segítik egymást és ő ezt készséggel elismerte. Már készül is a díszlet. Emellett az is fontos lépés, hogy a Bulandra színház április 2 és 6 . között nálunk játszik! Az Utunk erre vezércikket kért tőlem a “vérszerződésről” . Ismétlem ez nem ártatlan játék. Ez a mi közös lépésünk sokak szemében provokáció. Ma azt is hallottam - ezt viszont román oldalról - hogy Ciulei zsidó, nem ro­ mán. Tehát? Valamelyik öreg színész mesélte ezt az úgy néz ki - öreg anekdotát. Egy kisváros direktora elő akarta adni Az ember tragédiá­ ját. És, hogy az esemény minél ünnepibb le­ gyen, fővárosi díszlettervezőt hívott. A z illető megérkezett, megnézte a színpadot s rendel­ kezett: ezt a falat, meg azt a falat, meg ott amazt a kéményt lebontjuk. A direktor ájuldo­ zott: De hogy képzeli ezt uram? Hát kinek van erre pénze? Mire a fővárosi díszlettervező így szólt: akkor viszont a nevem nem kerül fel a plakátra. Stimmel - válaszolta az egyszeri di­ rektor - akkor marad a Madách! Nos hát én is így vagyok az oponenseim­ mel: akkor marad a tiszta gondolat! Legfen­ nebb nem választanak meg képviselőnek. 1962. március 29. csütörtök Ma Weisz Lázárnál voltam a II. belgyó­ gyászaton. Tegnap találkoztunk az utcán és mondtam neki, hogy itt jobboldalt, a bordák alatt fáj. Időnként. És látom - mondotta -, hogy ideges is vagy. Talán nincs pénzed? Mondom: Meg vagy őrülve? Mi köze a pénz­ nek ahhoz, hogy nekem fáj a gyomrom? Sok­ kal több mint gondolnád - válaszolta. - Az apró anyagi, meg egyéb hasonló gondok mor­ zsolják fel az erős szervezeteket. Annyit elért, elmentem hozzá, hogy hall­ gasson meg. A szívemen nem érzett semmit, de a vérnyomásom - mondta - nagyon magas. 397 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Elég hamar! - mondtam. Ebben egyet­ értettünk. Erre aztán felírt valami vérnyomás­ csökkentőt. A dili ellen nem írsz fel semmit? kérdeztem. - Azt mondta: arra nem adok sem­ mit. Csak egy dolgot ajánlok: békülj ki önma­ gaddal. Nos Lózer - íme - kissé romantikus. Nem kell valakit kinevezni színidirektornak. Bel­ gyógyászként is elmehet az esze. Különben próbálják a darabomat. Mert er­ ről nem írtam a naplóban, hogy A házasságok a Földön köttetnek címmel darabot követtem el. Taub Jancsi rendezi. Andrási Marci, Pász­ tor János, Bisztrai Mária, Senkálszky Endre szóval a színház legjobb erői játsszák a fősze­ repeket. Reménykedem, hogy nem bukunk meg vele. 1962. május 28. hétfő Lassan befutnak a visszhangok. Egyelőre a sikerről vagy sikertelenségről nem írok, mert még nem jelent meg az előadásról bírá­ lat. Bírálat helyett viszont eljutott hozzám a következő visszhang a művelt világból. - Persze, hát ezért nem adta elő Huszár Nagy Istvánt, Tomcsa Sándort, meg a többie­ ket! Kellett a hely a saját darabjának. Nevetni hirtelenjében nem tudtam, de annyit elmondtam a hírhozónak, hogy van egy székely anekdótám a számukra. Apám mesél­ te, hogy a kisküküllő menti Makfalván, a szü­ lőfalujában hogy folyik a mészárlás A gazda, akinek levágni való marhája van, elmegy a mészároshoz, megegyeznek, s aztán kivezeti az állatot a mezőre, ahol egy kis fakalyibája van a mesternek. Annyi feladata marad ugyan a gazdának, hogy neki kell megfognia a marha szarvát, amikor a mészáros az állatot letaglóz­ za. És az egyszeri parasztember meg is fogta és oda is nézett, hogy a mészáros erről mint vélekedik. Döbbenten látja azonban, hogy a mészáros magasra emelte a taglót, de nem a marhát nézi, hanem őt. Erre aztán már meg­ szólal: 398 - Laji bá! -N a ! - Maga odaüt, ahova néz? - Én oda - fogadkozott a mészáros és a nagyobb nyomaték kedvéért még a tenyerét is megköpte. - Akkor álljon meg, mert eresztem el a marha szarvát! Ugyanis a mészáros kancsi volt. És az úgynevezett művelt társadalom sze­ rint én is az vagyok. De ezek után ki fogja meg a marha szarvát? Hát abban kétség nincsen A kérdés csal az, hogy most már aztán döntsük el: ki a mar ha?! 1962. június 1, péntek Ezt azért mégis beteszem a naplóba. Ez nekem emberileg is sokat jelent. Kedves Sándor! Gratulálok a sikerhez, szívből örvendek, öreg. A darab érdekel, már egy hónapja felvet­ tük a jövő évi kiadói tervbe Ha lehetőség adódik rá, még az idén kiadjuk. Küldjél sürgősen egy végleges példányt Ölellek Domokos Géza Buk. 1962. V. 25. Mondanomn sem kell, nem az hat meg. hogy Domokos az Állami Kiadó Magyar Osz­ tályának főszerkesztője. Inkább az, hogy szí­ vemhez közelálló lélek. 1962. június 15. péntek Megjelent az első cikk a Házasságról az Utunkban. Szőcs Pista írja. A darab - mondja - azért volt siker, mert a mai életből fakad. 1962. július 1. vasárnap A múlt héten végig Bukarestben voltam. Készítek elő egy őszi bukaresti turnét. Az a helyzet, hogy mikor 1959-ben betettem a lá­ bam a színházba, már szóltak a tagok, hogy mielőbb Bukarestbe kell mennünk vendégját­ �szani. Szerintük ugyanis Tompa itt nyerte el a pálmát, hogy minden jó előadást azonnal le­ vitt a fővárosba. És - ebben én is egyetértek ma a romániai magyar színjátszást a marosvá­ sárhelyi Székely Színház képviseli. Feljegyeztem magamnak ezt a közösségi kívánalmat és - ahogy az már szokásom! szóvá tettem a barátaimmal való beszélgetése­ ken. A legtöbben hümmögtek. Mondták so­ kan, hogy igaz, mások, hogy nem kell elsietni. Egyedül Harag Gyuri magyarázta meg, hogy valóban miért nem kell elsietni a bukaresti vendégjátékot. Elmondta, amit én nem tudtam, mert addig nem követtem nyomon a színház útjait, hogy a Kolozsvári társulat sokszor játszott Bukarestben, itt nincs semmi hiba. A baj ott keresendő, hogy valahányszor lementek, megbuktak, vagy mert rossz volt az előadás amit vittek, vagy mert olyan össze­ hasonlítási viszonyba kerültek, amiből nega­ tív következtetés született a társulat művé­ szetére vonatkozóan. Tehát - mondotta Gyuri - a társulat jobb, mint a róla, a fővárosban kialakított vélemény. Ebben - 70 százalékig hibás a balkezes művészi vezetés és a hiányzó 30 százalék a Tompa - különben a saját szem­ pontjából érthető - aknamunkája. Nos ezért sóhajtok olyan nagyot a bejelen­ tés előtt: az idei - számomra a negyedik évad eredményei alapján végre rászántam ma­ gam a bukaresti vendégjátékra. Van egy pár olyan darabunk, ami novum. Így például a Háború és béke, amely sokak véleménye sze­ rint ott is siker lesz. Van olyan darabunk, amit az összehasonlítás igényével vihetünk le, ilyen pl. a Mirodan A hírhedt 7 0 2 -ese, Kama­ radarabnak ott a Kállay Költéltánca. Hazai magyar színműnek az én darabom. És még van egy döntő dobásunk: az Arghezi szavaló­ est, amit előléptetünk matinévá, s amelynek az a jelentősége, hogy a legnagyobb élő román költőnek egy magyar színház csinál elsőként előadó estet Vagy matinét. Nos ebben az ügyben utazom. A minisztériumban nem is volt különösebb ellenállás. 1962. szeptember 22. szombat Bukarestben vendégszerepelt a Budapesti Nemzeti Színház. Idejében felhívták a figyel­ münket a minisztériumban, hogy aztán ne le­ gyen búcsújárás. Vagyis, hogy a színházak ne menjenek fel szervezetten az előadásokra. Fő­ leg a magyar színházak ne. Én azt mondtam persze csak szigorúan magánúton - , aki teheti saját költségén lemehet. Igyekeztem szabad­ napot adni, vagy egyéb segítséget nyújtani a vállalkozóknak. Nem volt ebben semmi hazafiatlanság, csak realitásérzék. Egy magyar szinésznek létfontos­ ságú látni, hol tart a mai magyar színjátszás. Végül is azt hiszem csak hárman mentünk le. Taub Jancsi, László Gerő meg én. De ha jól néztem, mi hárman képviseltük az egész ro­ mániai magyar színjátszást is. Nem voltam szégyenlős, jelentkeztem Ma­ jor Tamásnál. Ezek vagyunk és itt vagyunk. A többiek igazoltan vannak távol. Major megrázóan kedves volt. Gyorsan összetrombitálta a társulatot és ily szavakkal fordult hozzájuk. - Gyerekek! Nézzétek! A legrégibb magyar kőszínház igazgatója! Múzeumi tárgy... Ha jól megnézzük valahol leltári szám van rajta... És magához ölelt. És - könnyezett. Mit mondjak? Én is könnyeztem. Ezt követően sorra megismerkedtünk, sőt meg is barátkoztunk a színészekkel, rendezők­ kel. Nekem Básti Lajos tetszett a legjobban. Mint ember. Jó színész sok van. Azok között nem tudok egyet választani. Bár Básti itt is kitűnik - például - a szép dikciójával. Azt hiszem ő ma a legszebben beszélő magyar színész. Aztán óriási egyéniség Bessenyei Ferenc is. Volt vele egy esetem. Ittunk. Mert mi mást tehettünk volna. Egyszer aztán - nem tudom hogy és milyen apropóra - Bástiról esett szó. 399 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 És Ferike dühösen mesélte, hogy Lajosnak most már annyi a fizetése, mint neki. Na hal­ lottál már ilyent? - Pedig ha a sírból kidugom a kezemet, akkor is nagyobb vagyok mint ő! - mondotta. Hallgattam. Aztán másról kezdtem beszél­ ni, de ő újra csak visszatért Lalára. Másnap délelőtt Bástival volt találkozóm a vendéglőben. Ám Lala késett. És megjött Bes­ senyei Feri és odaült az asztalomhoz. Örvend­ tem neki, hisz nemcsak nagy színész, de re­ mek, jópofa ember is. Csak azért evett a fene, mi lesz, ha megérkezik Básti? Ezek amennyi­ re utálják egymást, képesek összeverekedni. És egyszercsak megjött. Fel akartam állni, hogy akkor menjek át egy másik asztlhoz. Básti azonban bűbájosan mosolyogva hozzám jött, kezet nyújtott, aztán Bessenyeihez for­ dult, vele is kezet rázott és a legmelegebb hangján ezt rebegte: - Szervusz Ferikém, jól aludtál? - Szervusz drága barátom! - harsogta Bes­ senyei - remélem te is! Értettem őket. Színészek. A Nemzetinek különben nagy sikere volt. Három darabot hoztak: Szofoklész Oidipus királyát, Brecht Gallile i életét és Darvas Jó­ zsef Kormos ég című darabját. És a mi szere­ pünk a végén nagyon jelentős volt. A minisz­ térium főmunkatársai megköszönték, hogy le­ jöttünk. Mert volt aki tolmácsoljon, aki elve­ zesse őket a keresett színészhez, rendezőhöz. Szóval tökéletesen teljesítettük hivatásunkat, bár nem hívott senki. A végén dedikálták a nemzetiek a román műsorfüzetet nekem. Kiírok néhány dedikáci­ ót, mert nem érdektelenek. “Igazgatót hivatalból gyűlölni kell, téged szeretlek! Bessenyei Ferenc” “Lehet, hogy nem leszel sokáig igazgató ? Kállai Ferenc” “ Találkozzunk gyakrabban. Major Tamás” 400 “Bizonyos gyümölcsök későn érnek, tiszte­ let a tenyésztésért. Őze Lajo s” Nem tudom, jelezzem-e, hogy itt a román néppel való együttélésről, a román művészek­ kel való előttünk megnyilatkozó barátságunk­ ról is szó volt. Egy ilyen éjszaka után íródott ez a szöveg. “Az újra találkozás reményében szere­ tettel: Marton Endre” “Sándor barátomnak, nagy szeretettel: Berek Kati” Ehhez is szükséges némi háttér. Nyilván egy vidám előadás utáni poharazáson íródik, ahol én is formában voltam már. Elmúlt a ve­ lük szembeni lámpalázam, és ha formába len­ dülök én is tudok jópofa lenni. Ezt a követke­ ző eset is bizonyítja. Bessenyei fáradtam hall­ gatott. Igazgatói duma - olvastam le az arcá­ ról. Egyszer azonban összeomlott és két te­ nyerébe fogta az arcomat: Te édes marha! üvöltette - imádlak! Nos, Katika ezután írta, amit írt. És a töb­ biek is: “Jól kezdtük, de hogy végezzük? Gáti Jóska” Na és persze rengeteg megjegyzés nélküli aláírás. Szinte mindenkinek itt a szignója. Azon is gondolkozom, hogy ha sikerül meg­ őriznem a műsorfüzetet valami emlékhelyen, múzeumban vagy valahol leadom. Nem miat­ tam - érettük. Még volt egy említésre méltó kalandom. Éppen a női öltözőben lábatlankodtam, mert mitagadás, mindenhol szívesen látott - sőt rég nem látott - kistestvér voltam. Ezúttal épp Lukács Margittal beszélgettünk előadás előtt. Elsírta nekem a bánatát. Imádja a népművé­ szetet és végig azt remélte, hogy Erdélybe is elmennek, s akkor szerez valami szép cserép­ edényt emlékül. Dehát a nagypolitika megfosztotta - Er­ délytől. �- Egyet se búsuljon Margitka - mondot­ tam. - Lehet ezt a hiányt pótolni. És ezzel véget ért a terefere, mert szólt az ügyelő, hogy kezdődik az előadás. Én azonban nem feledkeztem el a sejtel­ mes szavaimba rejtett ígéretről. Ilona néném Pestről - akiről már említés történt e naplóban - most itthon járt és megkértem, hogy vigye el Margitkának az ajándékomat. Szívesen meg­ tette. Egy udvarhelyszéki bokályt, meg tá­ nyért csomagoltam be neki. Jaj ne mondjak semmit. Tehát akkor október 5 és 9. között Buka­ rest. Ezzel a repertoárral: Al. Mirodan: A hírhedt 702-es, Házasságok a földön köttetnek - szerény­ ségemtől, Kállay István: Kötéltánc, Tolsztoj-Piscator: Háború és béke, Arghezi irodalmi est vagy matiné, ahogy kijön. Isten óvja lelkeinket! 1962. szeptember 29. szombat 1962. október 19. péntek Margitka válaszolt. A késés miatt megha­ tottan. “ Hogy kezdjek levelet írni Magának annyi idő után - , aki oly figyelmes volt és oly váratlanul hamar teljesítette amit ígért. Nem mentegetőzöm, csak leírom, hogy rengeteg dolgom volt, és nem akartam pár kö­ szönő sorral felelni arra, amivel oly könnye­ kig meghatott. Megkaptam a kancsókat és megkaptam a gratuláló lapot is. Oly nagy örömet szerzett vele, hogy mivel nem vagyok költő, csak azt írom, hogy köszö­ nöm. Remélem, hogy feljön Pestre, ha jól em­ lékszem ezt mondta (...). Figyelmét és kedves­ ségét még egyszer köszönve nagy szeretettel üdvözlöm Lukács Margit.” Az Utunk mai számának hírrovata Florin Torneanak , az egyik legnevesebb román szí­ nikritikusnak a Contemporanul című fővárosi művelődési hetilapban közölt cikkéből hoz ki­ vonatot a Kolozsvári Magyar Színház buka­ resti vendégjátékáról. Íme egyetlen, de alap­ vető és az országos sajtóvisszhang lényegét összefoglaló mondat: “ ...A vendégjáték kitörölte tudatunkból an­ nak a színháznak az emlékét, amelyet sokáig a tájékozatlanság és a helybentopogás jellemzett.” Szerintem nem is kellene többet beszélni a turnéról. Dehát beszélni kell, mert a romániai magyar kultúra tükrében is meg kell mutat­ nunk magunkat. 1962. október 1. hétfő Őrület! Egy perc nyugalmam nincsen. Készülünk a Bukaresti bemutatkozásra. Én legalábbis így gondolom. De vannak itt sokan, akik meg akarnak óvni a csalódástól és magyarázzák, hogy: nyugi-nyugi! Ez egy állomás. Olyan, mint akármelyik másik. Ha szép - ajándék az élettől. Ha csúnya - akkor is el kell fogadni, mert ez is az élettől van, ha nem is ajándék. Nem tudom... Én valahogy... 1962. november 14. csütörtök A napokban megkezdte működését a Ma­ rosvásárhelyi Székely Színház - román tago­ zata. Ami nyilván fából vaskarika. Tehát a Székely Színház ezennel megszűnt. Állami színház lett. Annak ugyanis lehet román tago­ zata. Méginkább magyar... Régóta rebesgetik, szervezik pro- és ellen­ agitálják. Már botrány is volt miatta, még mi­ előtt meglett volna. A magyar társulat két legna­ gyobb tagja jelentette fel egymást kölcsönösen a pártnál. Nem akarok neveket írni. Lejegy­ zem inkább a botrány tárgyát. Ami egy vicc. A pályaőr várja a vonatot. Ugyanis az egy szál sínpáron jobbról jön a Bukarest-Budapest 401 �p a ló c fö ld 9 2 /4 expressz, majd pár perccel később balról a Budapest-Bukarest expressz. És hogy a pálya­ őr ott ácsorog, egyszercsak megpillantja a tá­ volból jobbról az egyiket, balról a másikat. És akkor beszól a feleségének a nyitott ablakon: - Juli, gyere ki, s nézd meg, mert ilyen karambolt még nem láttál mióta kétágú vagy. Nos ez - állítólag - a román társulat elleni agitáció. A. azt mondja hogy a viccet B. ter­ jeszti, B. hogy A. a tettes. A párt pedig akcióba lép. Hol egyiket vallatja, hol a másikat. Persze most már abba fogja hagyni. A jobboldali express befutott és nem volt semmi katasztrófa. 1962. november 17. vasárnap A mozgalmas nyár után most kissé pihe­ gek. Az ősz különben is mindig nehéz szá­ momra. Ilyenkor valahogy mintha kevesebb lenne az életerőm. A színház pedig pont ellen­ kezője. Eddig még valahogy megfértek egy­ mással az emberek a sikertelenségben. Sze­ kértábort alakítottak. Összebújtak. Most hogy feltörtünk, hogy az emberek kihúzták lelkileg magukat - tele lettünk konfliktussal. Most már van min marakodni. Most már sokan nyújtják ki a kezüket a hatalom irányába. Ed­ dig a színházban az ilyen-olyan hatalom, a befolyás teher volt, felelősséggel járt. Elővet­ ték az embert, hogy miért nem mennek a dol­ gok. Most? Most épp ellenkezőleg. Megállít­ ják az utcán és gratulálnak a sikerhez. Mikor a színházhoz jöttem, két gyenge vagy ha akarom fiatal - rendezőt találtam itt. A megbízott főrendező egy színész. Azonnal átláttam, hogy a mai körülmények között, amikor a rendező döntő szerepet kap az előa­ dásban - hisz ún. rendezői színházról beszél­ nek - ezzel a felállással aligha érünk el sikert. Ezért vállaltam el azonnal Rappaportot és ezért küzdöttem Taub Jánosért. Bár ezt nem jegyeztem fel, mert szinte-szinte szégyenlet­ tem, hogy amikor egyesek látták, hogy ennyi “ furcsa nevű” embert szerződtettek, hogy Ko­ 402 vács György is hazajár és állítólag át is akar szerződni, akkor egyik nemzedéktársam, ki­ váló tollforgató, körbeszaladta a várost: embe­ rek - mondotta - Huszár megtölti zsidókkal a magyar színházat, ne hagyjuk! Most ezen a vonalon is folyik harc a szín­ házban. A volt főrendező székely volt, a mos­ tani árnyékszékely, vagyis zsidó. De azért mondom, hogy nem ez a főcsapás vonala, ahogy Sztálin elvtárs nevezné, hanem az érde­ kek. Eddig a legprivilégizáltabb réteg a negy­ ven és ötven év közöttieké volt. Egy régi, nemzeti színház meglehetősen avas játékstílu­ sú társaság. Ők nyomták rá a színházra a bé­ lyeget. Őket, ezt a szellemet támadta a korosz­ tályukból való, de abból - ím - kimagasló Tompa Miklós és a fiatalokat képviselő szat­ mári gárda. Ők alakították ki az értékrendet kint, a régi kolozsvári harmad-garnitúra előre rukkoltjai bent. Főleg, hogy az előttük járó Fekete Mihály, Poór Lili generációja öreg volt a harcra. És túl sok mindenben voltak vezető egyéniségek. Poór Liló - például - nemcsak nagy színésznő volt, de a Janovics Jenő fel­ esége is, aki itt kimondatlan érdemei ellenére burzsuj és kapitalista. Méginkább épp azért. A háború után a nagyon tehetséges har­ minc körüliek generációja - László Gerő, Horváth Béla, Dórián Ilona, Bisztrai Mária, stb. - játszotta a főszerepet, de a színház dol­ gaiba nem volt beleszólása. Én erre a csoport­ ra alapítottam a terveimet. És ez a csoport ábrándított is ki végül. Ugyanis ezek a tehet­ ségük révén megkapták a főszerepeket, még­ ha a színház műsorpolitikáját nem is rájuk alapozták. Így aztán ők nem harcoltak. Sőt restellték, ha valamiért szólniuk kellett. A z ő szemükben az ilyen színész nem tehetséges, azért áll le polemizálni direktorral, rendező­ vel, vagy pláne pályatárssal. Nos, ez a méltó­ ságában nagyon erős nemzedék engem, a har­ comban nagy tisztelettel övezett, de gyakorla­ ti segítséget nem nyújtott. Az utóbbi két-három évben ez az így ki­ �sarkosított helyzet változott. Megküzdöttem például azért, hogy lépjenek be élszínészek a pártba. Ugyanis nagy politikai dolgok ott dől­ tek el. Ha a pártszervezet kiállt az igazgató mellett, akkor azt nemcsak a pártszervek, de az állami intézmények különösen komolyan vették. Igen ám, de jó ideig a művész sze­ mélyzet ki volt rekesztve a pártból. Ez is helyi jelenség. A munkások azt mondták, hogy az az ő pártjuk, a neve is mutatja - Román Munkás­ párt! -tehát ott művésznek nincs helye. Micsoda helyzetek, uristen! Emlékszem, mikor Bisztrai Máriát vettük fel a pártba, mi­ lyen kínos helyzet adódott. Már menni kellett a gyűlésre, amikor egyszercsak beállított Ma­ riska kisírt szemmel. - Igazgató elvtárs! Én nem mehetek a gyű­ lésre. - Miért? Mi történt magával művésznő? Hisz maga kérte a felvételét. Megegyeztünk abban is, hogy a színház szempontjából sors­ döntő ügyről van szó.. - Igen, de én hiszek Istenben. - Ez a maga lelkiismereti dolga. Ezt ne­ kem maga már mondta. És tökéletesen megér­ tette - úgy láttam - , hogy a maga párttagsága nekünk mire kell. - Igen, de ha ott valaki megkérdi, hogy hiszek-e Istenben, én nem mondhatom, hogy nem, mert az is bűn. - Művésznő, jöjjön nyugodtan a gyűlésre. Biztosítom, hogy ha ezt a kérdést valaki felte­ szi annak én válaszolok És így, sorra. Működő képessé kellett tenni a szakszer­ vezetet és olyant kellett oda tenni az élére, aki érti, hogy mi történik a színházban. És most dúl a belháború. A hajdani - kor­ szerinti - élszínészek a bukaresti turné után rájöttek, hogy elveszítették vezető pozícióju­ kat. Hogy most már nem úgy készül a reperto­ ár, hogy nekik legalább egy parádés szerep jusson, hanem hogy ugyanez a szempont más­ sal, másokkal kapcsolatban érvényesül, Hogy a mostani rendezőt nem lehet rendezni, mert az őket rendezi. Hogy az igazgatót nem lehet megfélemlíteni, stb. És ez hogy megtörtük a Szabó Ernő által találóan “nemlehet színháznak” keresztelt szellemiséget, ez remek dolog. De - mondom - most megindult a harc a csoportosulások között - nem tudok mást mondani - a hatalo­ mért. Valamelyik nap megtudtam, hogy egyik csoport már árulja a szakszervezeti elnöki posztot. Mert annak az elnöke tagja az igazga­ tó tanácsnak. Eddig egyelőre engem még nem bántanak, de nem tudom meddig. 1962. november 19. kedd Anyámék ma kértek meghívót az igazga­ tói páholyba. El akarják hozni a szomszédot a darabom egyik előadására. Azért ez mégis öröm. Eddig csak gondokat okoztam nekik. Most már olyasmi is történik, amivel eldicsekednek. Amiből úgy tűnik ki, mintha ők sem éltek volna hiába. Eszembe jut a prömierem. Természetesen elhoztam őket, és az is természetes, hogy a banketten szintén jelen voltak. Szegények, ir­ tó kínban lehettek. Ők eddig ilyen nagy urak­ kal csak cselédként vagy más alárendelti vi­ szonyban találkoztak. Most pedig mindenki az ő kedvüket keresi. Mert a színészek ezt tették. Értem is, meg aztán magukért is, hisz tudták hogy én az ilyesmire érzékeny vagyok. Szegény mama, ellensúlyozni akarta ezt a nagy úrhatnámságot és irtó nagyokat mondott. Azt mondta az egyik színész, már nem tudom melyik: Huszár néni büszke lehet a fiára. Igen - mondotta anyám egykedvűen, mint akinek ez igazán nem jelent sokat - , pedig azt hittem hogy hülye lesz. Hogyhogy? - kérdezte a szí­ nész. Úgy, hogy mikor kicsi volt, én meg cse­ léd voltam, s hogy tudjak tőle dolgozni pálin­ kába áztatott kenyeret kötöttem rongyba, s azt adtam a szájába. Attól aztán úgy aludt, mint a bunda. Rettenetesen nagyot röhögött rajta az 403 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 illető, de mulatott rajta hetekig az egész színház. Aztán abbahagyták, mert látták hogy én nem tagadom meg anyámat. Így volt. Elég keserves volt. 1962. november 23. szombat Mint aki sok disznóhúst evett, már a pe­ csenye gondolata is undort vált ki belőle most így vagyok én a színházzal. Sok volt. Elég volt. Valami érthetetlen, ösztönös ellenkezés van bennem, egy idő óta az élethelyzet iránt. Úgy érzem a szervezet védekezik a rossz érzé­ seket kiváltó élmények ellen. És ez nem most kezdődött. Régóta észle­ lem, de mindig meggyőztem magam, hogy ez csak pillanatnyi hangulatom terméke. Addigaddig, hogy mindig beláttam: nincs igazam, eltúlzom a bajokat. Sajnos ez az undor egyre gyakoribb és egyre nyilvánvalóbb. Nagyon szeretnék végre nyugodtan élni és írni. Szeretném betartani a köztem s a társadalom közötti féktávolságot. Szeretném megóvni magam attól, hogy a ci­ nizmus áldozata legyek. Hiszen ez - úgy ér­ zem - az írói munkásságom végét jelentené. Én szeretem az embereket! Mostanában gyakran gondolok vissza arra, hogy milyen jó dolgom is volt az Utunk szer­ kesztőségében. 1962. december 7. péntek Eltemettük Poór Lilit az erdélyi színjátszás talán legnagyobb művésznőjét. Termé­ szetesen én is beszéltem fölötte. Ez már meg­ szokott. Úgy látszik a régi magyar színjátszást én temetem el. Ez is valami. A mai Utunkban látom, hogy Jordáky La­ jos nekrológjában fájlalja: miért nem játszotta el Liló még egyszer élete nagy szerepét a Vassza Zseleznovát. Érdekes: ez nekem is eszembe jutott. Már­ mint hogy el kellene játszania. Ezt és több más nagy, emlékezetes szerepét. El is mentem hoz­ 404 zá egyszer, s kértem hogy jöjjön vissza. Egy szerepre vagy többre, azonnal szerződünk ve­ le. Liló mosolygott. Talán jól is esett neki az én fiatalos lelkesedésem. Aztán, miután végig hallgatott így szólott: - Dirikém, köszönöm, de nem megyek. Elég öreg vagyok, hogy a tapasztalatomat ma­ gának átadjam: nemcsak kezdeni, befejezni is tudni kell a pályát! És ez nekem azóta is nagyon sokszor eszembe jut. Milyen bölcs mondás ez! Hiszen nem tudta volna visszahozni azt az illúziót, amit akkor, a maga idejében elültetett a néző­ iben. Szeged, 1989. november 29. szerda Ma Újvidékről felutazott hozzánk felesé­ gével együtt Kántor Oszkár. Interjút kért az Új Symposion számára. Íme beszélgetésünk egy részlete. - Első találkozásunk idején, 1966 nyarán bizakodóbbak voltunk, nem emlékszel? - Emlékszem. Feltétlenül bizakodóbbak voltunk. Bár én akkor épp takarítónői státuson voltam a kolozsvári Utunknál. - Ezt most hallom először... - Bizonyára nem dicsekedtem el akkor ve­ le. Épp túl voltam életem egyik nagy kaland­ ján, a színházigazgatáson és valószínű, hogy inkább arról beszélgettünk. - Először egy faluban találkoztunk, úgy emlékszem, 1964-ben. Valahol Kolozsvár kör­ nyékén. - Tordaszentlászlón. Oda szoktam kijárni írogatni. Teleky Mihály, a pap, jó barátom volt. Ott csend volt és béke. Színházi háborúm után nagy szükségem volt erre. - Ezt értem, de hogy lettél takarítónő? - Tulajdonképpen szerkesztő lettem, visszamentem abba a szerkesztőségbe, ahon­ nan a színházba távoztam, csak a fizetésem volt takarítónői. Ugyanis én lemondással jöt­ tem el a kolozsvári Magyar Színháztól. Még­ pedig épp egy olyan szakaszában a színház­ �nak, amikor az országban mindenhol felfi­ gyeltek a produkcióira. - Egyáltalán hogy kerültél te író létedre a színigazgatói székbe? Tudtommal akkor még nem is írtál drámát. - Azt én is szeretném tudni, hogy miként kerültem oda. Bajor Andor kollégám egy sza­ tírájában ezt írta rólam: Huszár úr ment az utcán és egyszercsak a nyakába hullott egy színház. Tényleg így volt. Mindössze harminc esztendős voltam és különösebben nem is ér­ dekelt a színház. 1948-ban voltam először színházban, mint középiskolás. Hogy tizenegy év múlva bevonuljak oda, mint hatalom. - A kritériumot magyarázd meg, aminek alapján kineveztek. - Ó hát én akkor nagy ember voltam. Csiz­ madia főherceg! Vagy ahogy később nevez­ tek: munkás szülők paraszt gyermeke - abszo­ lút káder. Azt hiszem nálatok is ez volt a ká­ derkiválasztás fő szempontja. Igaz, közben megjelent vagy három könyvem 1956 és 1959 között és azok sikert arattak, de attól én köte­ lezően nem kellett, hogy értsek a színházhoz. Mint ahogy nem is értettem. 1959-ben vettem át a színházat és amikor 1962-ben elvittem a társulatot egy bukaresti turnéra, ahol eladdig minden évben megbuktak, de én négy évig nem engedtem őket a fővárosba, dolgoztam velük, hogy ezt a turnét megtarthassuk, nos akkor a Scinteia, a párt központi lapja azt írta egy teljes lepedőoldalon, hogy csoda történt a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. K i­ cserélődött ott minden. Egy európához igazo­ dó, modern társulat és műsorpolitika jellemzi a munkáját, a produkcióit. - Hogy sikerüli ezt elérned? - Ezt sokan kérdezték akkor is. Neked is ugyanazt válaszolom, remélem te nem sér­ tődsz meg, mint az akkori érdeklődő. Ugyanis ezt feleltem, és ez is az igazság: úgy tudtam felhozni a színházat, hogy abszolute nem ér­ tek a színházi munkához. Éppen ezért odahoz­ tam Kolozsvárra minden mozdítható embert, akinek a színpadon tehetsége és mondanivaló­ ja volt. Harag Gyurit ti is ismertétek, nos ő átszerződött hozzánk. Meg Taub János, aki később Izraelbe távozott, és aki most Magyarországon arat - vendégként - sikereket. Leg­ utóbb épp a Nemzetiben. De leszerződtettem Kovács Györgyöt a Népművészt is. Oda szer­ ződött a ma ugyancsak Magyarországon sike­ res színművész Bencze Ferenc és Vadász Zol­ tán. Sokan. Egészen Széles Anikóig. Hogy csak olyanokat említsek, akiket filmekről Ju­ goszláviában is ismerhetnek. - Ez egy kétségbeesett lépés volt a részed­ ről? - Ez egy nagyon tudatos lépés volt. Ugyanis rájöttem: a színházban talán inkább mint más intézményekben, az igazgató kell legyen a legokosabb. A szó azon értelmében, hogy neki kell mindenben dönteni. Csakhogy van itt egy kis hiba: én mint igazgató, semmi­ hez sem értek. Sem súgni, sem színjátszani, sem díszletezni nem tudok. Ellentétben a lap­ munkával, ahol ha kell korrigálok, ha kell ve­ zércikket írok, tehát nem vagyok másnak ki­ szolgáltatva. No és akkor jöttem rá: egy veze­ tőnek nem a reszort ügyekhez kell értenie, hanem a vezetéshez. Tehát ahhoz, hogy értel­ met adjon az emberek munkájának, a legjob­ bakat segítse az élre, és teremtsen minden te­ hetséges embernek kellő munkafeltételeket ahhoz, hogy magát megvalósítsa. Ha ezt meg­ teszi, akkor teljesíti feladatát. És nem akkor, ha állandóan lábujjhegyen áll, hogy nagyobb­ nak látsszon, mint amilyen valójában. - De ha ilyen okos voltál, miért kellett a színháztól eljönnöd? - Azért, mert nem voltam okos. Ugyanis az író nem elsősorban racionális, sokkal in­ kább ösztönös lény. Én legalábbis az vagyok. És hiába okoskodtam, mert az érzelmi hatások szép lassan fölébe kerekedtek az értelmiek­ nek. Ugyanis - remélem ezzel nem leplek meg - a teátrum nem az a kimondott szere­ tetház. Ellenkezőleg: ott ütköznek meg legin­ 405 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 kább a színpadon eladott nagy emberi erények és a kulisszák mögötti emberi kicsinyességek. És én ezt nem bírtam. - És ezért hagytad ott a kivívott társadalmi rangodat? - A felszisszenésben igazad van. De nem­ csak, sőt nem is elsősorban azért jöttem el. Bár az itteni tapasztalataimból lett Színház (majd­ nem) az egész világ című regényemben főleg csalódásaim emberi vonatkozásairól szólok. Alapjában véve politikai világképem omlott össze abban az időben. Az első nagy összeom­ lást 1956-ban éltem át, de azt megúsztam na­ gyobb tragédiák nélkül. Bevittek a pártba, szinte azt mondhatnám erőszakkal. Ennyi volt. Számos barátomat viszont a börtönbe vitték. Ők voltak az áldozatok. Például Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula, hogy csak néhányat említsek. A z igazgatói kineve­ BOBÁLY ATTILA: Pásztorok köszöntője 406 zés egyfajta pótvizsga volt. Azt mondtam: a rendszer hibája az, hogy tehetségtelenek és méltatlanok a vezetői. Vigyük be a közéletbe a mi proletár, népi hitünket és elszántságunkat és akkor sok minden másképpen alakul. És a színházból már azért jöttem el mert - hadd fejezzem ki így magamat - , mint hatalom cső­ döt mondtam. Hatalomra jutottam, ugyanis mint munkásosztály, de az alapvető bajokon nem tudtam segíteni. Védekezésből azt mond­ tam: nem értem a társadalmi folyamatokat. A nemzetiségem elleni bűnöket azonban nem tudtam ilyen könnyen kitépni magamból. És Ceausescu 1965-ös uralomra kerülése után egyre durvább és egyre nyíltabb lett a nemze­ tiségek iránti gyűlölet. Egészen 1968-ig, ami­ kor ő is rájött, hogy szüksége van a nemzeti­ ségiek támogatására a külső veszély ellen. De ez már más történelmi szakasz. �Cseke Péter K o r fo r d u ló s Ú j e szte n d ő “Beteljesíthetjük az Ige parancsát...” “Mindnyájan eggyek legyenek...” - olvashattuk Nagyváradon a felénk világló jézusi intelmet, kik a Romániai Magyar Keresztény Egyházak Szövetségének ülésén február 19-én megjelentünk a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új épületében, a Teleki út 27. szám alatt. Az igemagyarázatot tartó S ik li L á s z ló szilágysomlyói plébános figyelmét sem kerülte el, hiszen a tanácskozás előtt nyomatékkal hangsú­ lyozta: elhozta az idő, hogy beteljesítsük az Ige parancsát. A z idők változásának jele már az is, hogy a négy erdélyi magyar egyház szövetsége egyáltalán létrejöhetett január végén Kolozs­ várt. Nagyváradon mindenik felekezet képvi­ selője kifejtette, hogy miként próbálták - sú­ lyos veszteségek árán persze - megőrizni ér­ tékeiket... Számtalan tanulság kínálkozik ugyanis a mának és a holnapnak abból, hogy egyházaink miként élték meg az elmúlt negy­ venegynéhány évet. A tanulságok legfonto­ sabbja pedig alighanem az, hogy sosem sza­ bad többé olyan helyzetbe sodródnunk, amely lehetővé teszi erőink megosztását, megosz­ tottságát; azt a képtelenséget, hogy egynyelvű egyházak ne értsenek szót egymással, netán ellenséges érzületet tápláljanak és harcot foly­ tassanak a többivel. Miután tisztáztuk közös dolgainkat - fo­ galmazta meg Veres-Kovács Attila fugyivásár­ helyi lelkész (a Királyhágómelléki Reformá­ tus Egyházkerület későbbi főjegyzője) -, mozgalommá kell tenni a nép körében az egy­ ségre való törekvést. Nem titok: népünk jövő­ je aggodalommal tölti el az érte felelősséget érzőket. Így a különböző felekezetek közis­ mert személyiségeit is. Legfőbb ideje, hogy a különböző felekezetek együtt lépjenek fel az oktatás átszervezésének következetes végre­ hajtásáért, az egyházi iskolák visszaállításáért, az egyházi javak visszaszerzéséért, intézmé­ nyeik és értékeik védelmezéséért. (1990. feb ­ ruár 20.) A szellemi otthonteremés szabadsága A közművelődés napszámosai jól tudják: mennyi ragyogó kezdeményezés hullt hamvá­ ba a hetvenes évek elejétől kezdve, mert nem­ zeti sajátosságaink kinyilvánításában a hata­ lom a maga egyneműsítő politikájának a hul­ lámtörését látta. Az anyanyelvű oktatás leépí­ tésével párhuzamosan igyekezett hát elnémí­ tani nemcsak zenei anyanyelvünket, hanem az egyéni meg közösségi önkifejezés megannyi más lehetőségét is. A valós szellemi értékek helyébe a dilettantizmus bárgyú magamutoga­ tását állító “ megéneklünk Románia” fesztivál igényelte ugyan a jelenlétünket, de főként a diktatúra és a diktátor-házaspár dicsőítésére alkalmas műfajokban és műsorszámokban; és egy bizonyos idő után lehetőleg csak helyi 407 �p a ló c f ö ld 9 2 /4 szinten; sajátos jegyeink felmutatásával nem volt ildomos megtörni az “aranykor” talmi csillogását. Azoknak volt igazuk, akik az utóbbi évti­ zedekben azt vallották: az elszenvedett kudar­ cok ellenére sem hagyják abba az együttének­ lés léleknemesítő összejöveteleit, a közösségi önkifejezés színpadi erőpróbáit, és folytatták a szellemi otthonépítés - szerény lehetőségek közt is jövőépítő - munkáját. A híres nyárád­ menti kórusok ugyan rendre elnémultak, de amit addig az együtténeklés a lelkekben kiépí­ tett, azt semmilyen falurombolás nem pusztít­ hatta el. Lám, ismét a somosdiak azok, akik a tavasz közeledtével a nyárádmenti kórusmoz­ galmat új életre keltik. A tordaszentlászlóiak­ nak sem engedték volt meg, hogy a férfikar fennállásának századik évfordulóján az elné­ mított kalotaszegi kórusokat tetszhalott álla­ potukból felélesszék, maguk is csak az egyház oltalmában maradhattak meg; de mert semmi­ lyen körülmények közepette nem mondtak le zenei anyanyelvük használatáról, most nem­ csak a kalotaszegi kórusok ébresztésén fára­ doznak, hanem a tájegység néprajzi múzeu­ mának újjáteremtésén túl is számtalan közmű­ velődési aprómunka elvégzésére vállalkoz­ nak. Nem is sorjáztatom tovább a példákat: el­ érkezett az ideje a szellemi otthonteremtés nagykorúsodásának. Ebben a reményben ala­ kult meg március 3-án Kolozsvárott az RMDSZ Közép-erdélyi Magyar Közművelő­ dési Egyesülete. (...) Tudatosodott ugyanis, hogy a magunk kultúráját, szellemi életünk nekünk kell fenntartanunk; kiépítését ma­ gunknak kell irányítanunk. Sosem volt idősze­ rűbb Kodály intelme, mint nálunkfelé manap­ ság: “Csak az a mienk, amiért megdolgoz­ tunk.” (...) Hinni szeretnők, hogy ez a Kolozs megyei kezdeményezés is mielőbb összefogja a szi­ lágysági, Nagyenyed környéki, Beszterce vi­ déki önszervező közművelődési törekvéseket, 408 idővel pedig a romániai magyarság országos művelődési hálózatának intézményesülésévé válik. (Ez a reménykedésünk nem bizonyult hiábavaló várakozásnak, amennyiben nem telt el az esztendő, és Brassóban újjálakult az EM­ KE.) Jelképerejű, hogy az egyesület első felada­ tának azt tekintette, hogy - annyi idő után újólag - kellő méltósággal, politikai józanság­ gal emlékezhessünk meg március idusáról. (1990. március 5 .) Az első szabad március 15.? A segesvári várban megkoszorúztuk Petőfi mellszobrát, majd utunk az Ispánkúthoz és a fehéregyházi Petőfi-emlékműhöz vezetett. Az Ispánkútnál már százak vettek részt a koszo­ rúzásban, az emlékműnél pedig ezrek. A fehéregyháziak mértéktartó, bensőséges, mél­ tóságteljes ünnepséget szerveztek. A megje­ lent írók, művészek végre megfogalmazhatták ami a diktatúra évtizedei alatt kimondhatatlan volt. Markó Béla költői, a marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat főszerkesztőjét hall­ hattuk (oka lehet annak, hogy beszédének lé­ nyegét ekként rögzítettem magamban: a már­ ciusi rügyeket megdermesztheti a Vatra szele), az Etéden élő (az ünnepség után nemsokára Magyarországra menekülő!) Gelu Pateanu műfordítóval, kultúránk régi barátjával ölel­ kezhettünk össze az emlékműről messze vi­ lágló VILÁGSZABADSÁG felirat alatt. Gá­ bos Dezső tanár, az RMDSZ helyi szervezeté­ nek képviseletében méltatta e nap jelentősé­ gét, mikor négy évtizedes sötét elnyomatás után újra tiszteleghetünk Petőfi Sándor emlé­ ke előtt. Éspedig azokkal a román barátaink­ kal, akik egy szabad, demokratikus, teljes jogegyenlőségen alapuló társadalomépítés hívei. Hittük, hogy végre megvalósul Bem tábor­ noknak Erdély népeihez intézett felhívása: “ Magyarok, szászok, románok: nyújtsatok egymásnak testvérkezet!” �Gelu Pateanu szavait hangszalagról máso­ lom ide. “ Testvéreim! Az ötven esztendő alatt, amíg szellemi rabságra voltam kárhoztatva, mindig azt re­ méltem, hogy egyszer, amikor szabadon fo­ gok itt állni önök előtt, méltán és teljességgel hozhatom román íróemberként Önöknek és Petőfi emlékének a román kultúra hódolatát. Sajnos, megint csak a magam nevében beszél­ hetek, mert nem bízott meg senki sehonnan semmivel. A z egyetlen megbízóm: a lelkiis­ meretem. A z a lelkiismeret, amelyik arra kész­ tetett az elmúlt ötven esztendő alatt, hogy sú­ lyos vádak terhe alatt menjek, akarjak és sze­ ressek magyarbarát lenni. Miért éppen ma­ gyarbarát? Úgy rázott össze engem a sors a magyarokkal. Ez nem azt jelenti, hogy más­ nak nem vagyok ugyanolyan barátja. De ott izzik bennem, hogy akit a legjobban ütöttek, mindig amellé szerettem állni. Néha rogyado­ zó térddel, de makacsul összeszorított fogak­ kal. Többször voltam itt, többször mertem szót emelni. Ma már nem ezt teszem. Hanem vadul fogok ordítani. Mert olyan dolgokba ütközöm, amiket nem lehet hallgatással meg nem tör­ téntté tenni, nem lehet mindenféle szelíd mo­ solyokkal elkendőzni. Roppant sajnálom, hogy a világszabadság szimbólumához háttal kell állnom, amíg be­ szélek, de egyben úgy érzem, hogy ez fantasz­ tikus támasz is a hátam mögött. Ennek a fede­ zetnek a nevében, ennek a gyönyörű elvnek a nevében kérek mindenkit, aki itt van, és aki nincs itt, azt is, hogy legyen türelmes, amed­ dig lehet és muszáj türelmesnek lenni, és a hídfő másik oldalán óvakodjék a szélsőséges gondolkodástól. A világszabadság mindnyá­ junké. Amikor Petőfi megfogalmazta, nem tette hozzá, hogy ezé vagy azé a nemzeté..." Sajnos, az újra fellángoló nacionalista-so­ viniszta indulatok bemocskolták ünnepünket. Másnap már egyfolytában csengtek a telefo­ nok: hallottuk-e, mi történt Szatmáron, Ma­ rosvásárhelyen? Betörtek az RMDSZ székhá­ zába és a református egyházi hivatalba, Sütő András kórházba került, szélsőséges uszítók Tőkés László és Király Károly felakasztását követelték... Hová vezet, hová vezethet mind­ ez?! A józanul gondolkodó kolozsváriak márci­ us 8-án bejelentették, hogy felzárkóznak a ro­ mániai forradalom szülővárosa, Temesvár mögé; elítélik a mesterségesen kiélezett ro­ mán-magyar viszályt, az országszerte tapasz­ talható uszítást és manipulációt, a diktatúra hajdani hangadóinak ma is zavart keltő csaho­ lását. Mindenképpen útját kell állni a teljes destabilizációnak, le kell csillapítani az indu­ latokat - fogalmazódott meg az egyértelmű állásfoglalás - , különben másutt is elkezdődik a kirakatok bezúzása, ártatlan emberek bántal­ mazása. Hiszen a Vatra Romaneasca újabb tüntetéseket jelentett be ellenünk. (1990. már­ cius 19.) Nincs szükségünk nemzetiségi prófétákra? Öt esztendő telt el azóta, hogy az országvilág előtt “nemlétezőnek” nyilvánított cenzú­ ra egyik teljhatalmú ura kiemelte Sütő And­ rásról szóló írásomat (is) Hazatérő szavak cí­ mű kötetem (Albatrosz Könyvkiadó, Buka­ rest, 1985) gépiratai közül. Akkoriban már rég nem jelenhetett meg nálunkfelé Sütőnek köte­ te, de arra mégsem számítottam, amit vele kapcsolatosan ki mert jelenteni a félelmetes hírű Illetékes Elvtárs: “ nincs szükségünk nemzetiségi prófétákra”. Ha neki nincs szük­ sége, az az ő magánügye. De miért nyilatkozik a nemzetiségi milliók nevében? Ki hatalmazta fel őt erre? Hogy ki, azt nagyon is jól tudtuk, ezért ítéltem meg ezt követően úgy az akkori helyzetet, hogy beláthatatlan időre szellemi vakságra vagyunk ítélve. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a diktatúra köpenye alatt fel­ nőtt, és a decemberi fordulat után nyíltan 409 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 előlépett nacionalizmus épp Sütő András sze­ mét találta ütésközelben. Akik a fütykösöket a feje fölött megforgatták, és akik a régóta el­ húnyt Bolyaiakat is agyonverték volna, ha ne­ tán valamilyen csoda folytán rájuk akadnak (miért is akartak kései utódaiknak magyar egyetemet?!), bizonyára ugyanúgy gondolták, mint Illetékes Elvtárs: nincs szükségük nem­ zetiségi prófétákra. A nagyvilág - amelyre Sütő András írásai (is) ablakot nyitottak - szerencsére másként vélekedik. Különben miért imádkoztak a fel­ támadás ünnepén világszerte annyifelé milli­ ók, hogy a Bostonban megoperált és további kezelés alatt tartott Sütő András szemevilága megmaradjon?! (1990. április 15.) Az erdélyi tévékultúra első hónapjai A Kolozsvári Magyar Demokraták Taná­ csának a megalakulása után mindenkinek volt önként vállalt vagy rábízott feladata bőven. Egy ideig napi négy-öt megbeszélésen vet­ tünk részt - jórészt mind ugyanazok a szemé­ lyek. De Csép Sándort valahogy szem elől tévesztettem. Annál nagyobb volt az örömem, amikor a korfordulót ígérő újesztendő első napjaiban viszontláthattam az általa beindított kolozsvári magyar tévéadás első műsorában. Három és fél hónapi tapasztalatot próbá­ lunk rögzíteni - egyszersmind a szabad televí­ ziózás kezdeti gyakorlatának a tanulságait mefogalmazni -, amikor a beszélgetéshez hozzákezdünk. (Még a Falvak Népe rovatve­ zetője vagyok, de már a Korunk számára is dolgozom. Leendő Korunk-szerkesztőként ez az első írásom, amivel az “ akié a tévé, azé a hatalom” felismerés jegyében szerkesztett súlypontos számhoz magam is hozzájárulok.) - Sándor, induljunk ki abból, hogy mi tör­ tént karácsony és Újesztendő között? - Te tudtad azt, hogy már december 22-én megszólalt a Kolozsvári Rádió? Az történt, kérlek szépen, hogy a régi rádiós kollégák akiket 1985-ben szélnek eresztettek - elfog­ 410 lalták a Dónát úti stúdió épületét, URH-án kapcsolatot teremtettek a zsuki adóval, és már estefelé műsorral jelentkeztek. Románul és magyarul is. Később, amikor a Magyar De­ mokrata Szövetségben felmerült, hogy segíte­ nünk kellene a rádiósokat, akkor kerültem én a stúdióba. De már azzal a meghagyással, hogy próbáljunk tévéműsort is csinálni. Ad­ digra már munkába lendültek a tévé régi em­ berei is, akik - mielőtt felszámolták volna őket - 1985-ig az állandó jelleggel Kolozsvárt tartózkodó közvetítő kocsinak a munkatársai gárdáját alkották. Összeszedtek néhány video­ magnót, kapcsolatba léptek a feleki tévérelé­ vel, működőképes állapotba hozták a stúdió­ ban talált felszereléseket, és január 2-án vagy 3-án - olyan forgatagban éltünk, hogy ponto­ san nem is tudom megmondani, melyik napon - beindulhatott az adás. - Ha a napra nem is, de arra bizonyára még emlékszel, hogy mit mondtál, amikor a tévé­ nézők előtt megszólaltál? - Csak azt tudom, hogy izgalmamban egy­ más után kétszer is jó napot kívántam, mert rendkívüli örömömre szolgált, hogy újra anyanyelvünkön köszönthetem nézőinket. És akkor én is V-t formáltam az ujammal, és azt mondtam, hogy: győztünk! Hát persze a teljes győzelemig még eltelik egy kis idő, de ezzel indult az adás. Első intrjúalanyom pedig Kán­ tor Lajos volt, az RMDSZ akkor Kolozs me­ gyei elnöke. Különben magad is az első napok egyikén mutattad volt be az újjászületett Fal­ vak Népét... - Ugyanakkor, amikor az RMDSZ román nyelvű lapja, a Szilágyi Júlia és Manus Taba­ cu szerkesztette Puntas megjelent. Marius ba­ rátunknak tudtommal az volt az első kolozsvá­ ri tévés jelentkezése. Később állandó belső munkatársaddá vált. Hányan is dolgoztok tu­ lajdonképpen? - Akik csak tévéműsorokkal foglalko­ zunk? Hát ezt még magamról sem mndhatom el. Amióta kineveztek főszerkesztő-helyettes­ �nek, rádiós ügyekkel is foglalkoznom kell. nyolnak: miért nem látjuk el román felirattal Néhány hete számíthatok már Marius Tabacu közérdekű műsorainkat? Teljes mértékben és Maksay Ágnes közreműködésére... igazuk van: számunkra rendkívül fontos, hogy - Úgy emlékszem, hogy harminc helyet a román közönség megismerje nézeteinket, értse szándékainkat, hogy első kézből, közvet­ kértél... - És kaptunk huszat. Ennyi ember van lenül értesüljön a romániai magyarság állás­ összesen a heti 105 perc tévéadásra és a napi pontjának a korrektségéről. De nemcsak mi négyórás magyar rádiózásra. Végeredmény­ érezzük fontosnak azt, hogy megértessük ma­ ben mindannyian a Rádiónál vagyunk alkal­ gunkat. A Nemzeti Egység Kolozs Megyei Ta­ mazásban. kezdenek már dolgozni a régi rá­ nácsa részéről is többen megjelentek - Octa­ diósok közül is néhányan, bár rendkívül fél­ vian Buracu elnökkel az élen - kameráink nek rivaldába állni... előtt, hogy közvetlenebb kapcsolatot teremt­ - Miként ítéled meg a kolozsvári magyar senek az erdélyi magyarsággal. A román értel­ adás eddigi fogadtatását? miségiek közül nagyon sokan érezték azt, - Példátlan volt a lelkesedés és az odaadás. hogy amit a központi tévé munkatársai és bi­ Napokon át tízen-tizenöten hívtak telefonon. zonyos sajtóorgánumok művelnek, azt vala­ Mások levélben vagy személyesen fordultak miképpen ellensúlyozniuk kell. Olyan szemé­ hozzám: bármire van szükségünk, csak szól­ lyiségek segítettek munkánkban, vettek részt junk, mert segítenek. A z volt a legmeghatóbb, műsorainkban, mint Ion Aluas, a szociológia hogy értelmiségiek jelezték: akár fizikai mun­ professzora; aztán a híres sebész, Bologa pro­ kát is hajlandók végezni, csak valahogy tart­ fesszor; nagyon jól fogott, hogy a legkritiku­ suk életben ezt az adást. A z önzetlenség és a sabb helyzetekben mindig számíthattunk Ca­ közösségi ügyszeretet számtalan felemelő pél­ mil Murasan történész-professzor meggon­ dájával találkozhattam. (...) dolkoztató érvelésére; és még nem is említet­ - Miként látod az erdélyi magyar televízi­ tem Ocavian Bratilat, a Szabad Európa mun­ ózás jövőjét? katársát... Azt hiszem, sikerült bizonyságot - Pillanatnyilag a Kolozsvári Televízió he­ tennünk arról, hogy a hagyományos erdélyi ti öt órát sugároz, és ebből 105 perc áll a tolerancia érvényesítése ma is lehetséges. És magyar adás rendelkezésére. Eddig jórészt az ez talán nem is olyan kevés. (...) ún. tűzoltómunka igényeinek rendeltük alá a - Műhelyteremtésetek történetéhez hozzá­ műsoridő jelentős hányadát. Odafigyeltünk az tartozik az is, hogy nagyon sokan segítettek éppen aktuális, olykor drámai eseményekre, benneteket felszerelésekkel, különféle adomá­ és próbáltuk normális mederbe terelni a konf­ nyokkal... liktusokat. A z az érzésem, hogy mind a ma­ - Mindenkit név szerint nem tudok felso­ gyar, mind a román értelmiségiek mozgósítá­ rolni, hiszen magyar, norvég, holland, belga, sával sikerült megakadályoznunk az indulatok francia egyesületek, intézmények és magán­ elszabadulását. személyek egyaránt segítették stúdiónkat. Az - Román hofitársaink részéről egyébként első szállítmány a Magyar Rádiótól és a Ma­ milyen visszajelzéseket tapasztaltál? gyar Televíziótól, illetve a Pécsi Mechanikai - Hát, kérlek szépen, nagyon sokan őrjön­ Művektől érkezett. Nagyon sok szalagot kap­ genek, hogy már megint magyarul szól a tévé, tunk, keverőpultokat, stúdiómagnetofonokat, viszont ezek mégiscsak kisebbségben vannak terepmagnókat. Ez még januárban történt. azokhoz képest, akik elismeréssel szólnak Közben a győri vagongyáriak gyűjtést rendez­ adásainkról. Egyetlen dolgot persze ők is hiá­ tek számunkra, és abból vásároltak rádiósfel­ 411 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 szereléseket. Egykori kollégám, Fischer Ist­ ván sem feledkezett meg rólunk: óriási szállít­ mánnyal érkezett haza ifjúkori városába. Ho­ zott tévékamerákat, monitorokat, hangosító berendezést, telexet, sokszorosítót, mindent, amiből berendezhettük a tévéstúdiónkat. A z­ tán jelentkezett Kanadából a Kolozsvárról el­ származott Bíró Zsigmond rádiós, aki szala­ gokkal és riportermagnóval igyekezett segít­ ségünkre lenni. Dévai Nagy Kamilla londoni fellépti díjából szerzett nekünk kamerát. (Ad­ dig csak egy kamerával dolgozhattunk, ami roppant megnehezítette a munkánkat.) Na és ne hagyjam ki Csoma Judit kolozsvári szár­ mazású színésznőt: rengeteg anyagot kaptunk tőle is. És a sort folytathatnám a Soros Alapí­ vánnyal, a Magyarságkutató Intézettel... (1990. április 15.) A gazdaköröktől az EMGE újjászervezéséig Először Székelyudvarhely vidékéről, majd Háromszékről érkezett a hír, hogy már január elején újraalakultak a falvainkban hajdan nagy népszerűségnek örvendő, létfontosságú szerepet betöltő gazdakörök. Később Gyer­ gyóból, Felcsíkból, a kolozsvári Hóstátból, az Érmellékről és más tájegységekből kaptunk jelzéseket falvaink hasonló önszerveződésé­ ről. A mesterségesen kiürített falusi települé­ seken ismét kezdték újjáépíteni a csűröket, műhelyeket; kimondták, hogy a gazdaköri összefogás eredményeként közösen akarják használni az erő- és munkagépeket: ismét talpraállítják a házi- meg a kisipart. Időközben a gazdamén ökök önszervező­ dése is egyre többet hallatott magáról. 1990. február 26-án megalakult a Romániai Magyar Mezőgazdászok Kolozs Megyei Szövetsége, mely azzal a felhívással fordult az ország ma­ gyar ajkú mezőgazdászaihoz, hogy más me­ gyékben is hozzanak létre hasonló szervezete­ ket. Mégpedig azzal a célkitűzéssel, hogy miként a gazdakörök - az RMDSZ helyi és országos szervezetének keretében megteremt­ 412 sék a gazdálkodni vágyók szakmai és érdek­ védelmi szövetségét, mely tömörítené mind­ azokat a főiskolai és középfokú végzettségű szakembereket, akiknek elméleti és gyakorlati tevékenysége a mezőgazdasághoz, illetve an­ nak háttérágazatához kötődik. Most már csak az volt hátra, hogy a szaktanácsadást igénylő, az anyanyelvű agrármű­ veltség magasabb szintre emelésében közvet­ lenül érdekelt gazdatársadalom és az agrárér­ telmiségiek szövetsége egymásra találjon, a két - egyidőben alakult, párhuzamosan épít­ kező, ám egymásra utalt - szervezet között szerves kapcsolat jöhessen létre. Kapóra jött a romániai Magyar Mezőgaz­ dászok Szövetségének (későbbi nevén: RMGE) országos tanácskozása március 25én. Nincs mire várni - fogalmazták meg rend­ re Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs és Szilágy megye küldöttei Kolozsváron -: mondjuk ki az EMGE (Erdélyi Magyar Gazdasági Egye­ sület) jogutódaként működő érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezetünk megalakulását az RMDSZ keretében. A szaktanácsadás és ismeretterjesztés megszervezése mellett különösen a közép- és felsőfokú anyanyelvű szakoktatás újraindítá­ sát tartották rendkívül fontosnak az egybe­ gyűltek. A szövetség nyilvánítsa ki, hogy ra­ gaszkodunk az agrárműszaki értelmiség anya­ nyelvünkön történő képzéséhez - fogalmazták meg többen is. Ha Kolozsváron le is építették a mezőgazdasági főiskolán hajdan szép szám­ ban működő tanerőket, a termelésben és a ku­ tatásban épp elegendő szakemberünk dolgo­ zik, akik már bizonyságot tettek arról, hogy a felsőoktatásban is megállják a helyüket. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági szak­ lap(ok) szerkesztésével és a szakkönyvkiadás újjászervezésével is. Amióta Szalay András nyugdíjba vonult ( 1985), a Ceres egyáltalán nem adott ki magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyvet. Azelőtt is elenyészően keveset jelentetett meg, és korántsem a korigényeknek �megfelelőeket. Pedig évek óta kész kéziratok várnak a szerzők fiókjaiban. A megújult Fal­ vak Népénél is egyre többen kopogtatnak. Az erők felmérésével és tervszerű megszervezé­ sével el kellene érnünk, hogy gazdatársadal­ munk mielőbb a maga hasznán mérhesse fel az agrárszakírás műhelyeinek teremtő fárado­ zását. (1990. április 16.) meg maguknak, azt már sejtik: korántsem mindegy, hogy miként élnek. És nem csupán a saját szempontjukból. Hiszen nem csupán a nemzeti-nemzetiségi közösségért felelősséget vállalók tartoznak számadással nekik; ők ma­ guk is létfenntartói saját körükben a nemzeti­ ség és a nemzet közösségének. Nem annyira másoktól kell(ene) félnünk hangzott el az 1990-es rendhagyó rendez­ “Nincs-e okunk önmagunktól félni ?” vénysorozat lélekfelszabadító megnyitóján Erdélyi közművelődésünk térképén a szószékről és pódiumról egyaránt sokkal Nagy-Homoród mente még a hetvenes évek­ inkább saját magunktól. Hiszen a mostani ben is amolyan “ fehér foltnak” számított. Ak­ exodussal nem csak a tájból, falvainkból és kor kezdett hallatni magáról, amikor másutt a városainkból vonulunk ki - hanem történel­ művelődési önszerveződés jegyében indult münkből is. Hargita megyében az év első öt korábbi kezdeményezéseket rendre elsorvasz­ hónapjában mintegy négyezer terhességmeg­ tották, megfojtották vagy pedig - kisajátítot­ szakítás történt - idézték a figyelmeztető ták. Nem csoda, hogy az 1979-ben beindított számsorokat az előadók - ugyanakkor a lelkiHomoródmenti Művelődési Hét rendezvény- pásztor nélkül maradt gyülekezetek száma el­ sorozatára úgy tekintettek a Hargita megyei éri a százat, őszre pedig minden jel szerint illetékesek, mint a nem kívánt gyermekáldásra hétszáz tanítói meg tanári állás marad betöl­ szokás: ha már nem akadályozhatták meg vi­ tetlenül. Az írástudók egy részének árulása lágra jövetelét, tudomásul kellett venniük a éppúgy öngyilkosság - hangzott el miként létezését. S ezt eléggé bosszúsan tették. Ké­ a növekvő arányú terhességmegszakítás. “Hát sőbb pedig a bosszúállás sem maradt el, nincse-e okunk önmagunktól félni?” - vissz­ amennyiben a kezdeményezőket sorra levál­ hangzanak bennem azóta is Keresztes Sándor tották, akit pedig nem lehetett, azt egyszerűen tiszteletes szavai. a rendezvény szervezésétől eltiltották. Mert az oldott kéve sorsára jutván sem Meglehet, hogy a hatalom épp szándéká­ mondhatjuk azt, hogy nincs megoldás. A tör­ val ellentétes hatást ért el ezzel. Attól kezdve ténelem mai kihívásaira nekünk kell választ ugyanis a homordómentiek már nem pusztán adnunk. Elsősorban persze a tömeges mene­ befogadói a nagyobb művelődési központok­ külést kiváltó okokat kellene megszüntet­ ból kisugárzó - valójában házhoz szállított - nünk, s ezek tőlünk függetlenek. De aligha szellemi impulzusoknak. A láthatártágító, lehet mindent a külső okokra, a nagypolitika igényszintnövesztő események oda vezettek által diktált érdekszférák lefegyverző uralmi ebben a szellemileg korábban ingerszegény­ túlerejére hárítani. A magunk igazába vetett nek tekintett környezetben, hogy az emberek­ hitünk is lehet történlemformáló erő. Ezt is­ nek ma már hiányérzetük lenne, ha a pünkösd merte fel 1943-ban Szárszón Veres Péter, előtti nagyhéten a rendezvény valamiért elma­ 1989-ben pedig Temesváron Tőkés László. A radna. Mert ezidáig csupa olyan személyisé­ Hallgatás Falát áttörő Tőkés volt a kezdet. gekkel találkozhattak, akikkel megoszthatták Mert Marosváráshelyen kétszer is megmutat­ gondjaikat, s így érezhették azt is, hogy nem tuk ebben az esztendőben: hogyha belső félel­ élnek elhagyatottan, és különösen nem szel­ münket le tudjuk gyűrni, a magunk igazának a lemi elszigeteltségben. Ha nem is fogalmazták fényét fel tudjuk lobbantani, akkor kénytelen 413 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 ránk figyelni a nagyvilág. Európa újjászületésének hajnala itthon vir­ radjon reánk, ne az exodus útján. Történelmi jelenléttel csak itt tudjuk kitölteni a rajtunk kérlelhetetlenül keresztül zúduló Időt. (1990. június 4 .) Segíthet-e rajtunk a finnországi svéd mo­ dell? Finnországi és svédországi útra készülő­ döm, és ahelyett, hogy útikönyveket tanul­ mányoznék, a finnországi svéd költők antoló­ giáját (Tanács boldogoknak. Bp., 1990.) olva­ som. Kíváncsiságomat, felfedező kedvemet ugyancsak fokozza, hogy a romániai magyar­ ság önszerveződése, a jogállamiságért és a de­ mokratikus életkeretek megteremtéséért ví­ vott eddigi harca során gyakorta emlegettük a finnországi svéd modellt, s ezen belül is Aland tartomány példáját. Ahol az alkotmány bizto­ sította jogok “elképesztően széles körűek” . Egy nép életérzésének sosem a politiku­ sok, hanem a költők a hiteles kifejezői. A kö­ vetésre méltó finnországi svéd modell ígéretes távlatában sem feledhetem immár Per-Hakon Pawals groteszk vízióját: “Az utolsó ló vodkát iszik/ itt a városi bárban műanyag-/ szívószál­ lal. Hogy felejtsen,/ mondják. De hát mit kéne felejtenie?// Mellette a magas-ülésen, enyhén/ részeg, ül az utolsó finnországi svéd./ nyugdí­ jas villamosvezető/ Sibbóból.// A szomorú pár muzsikál:/ az öreg Az anyanyelv dalát énekli,/ a ló dobogja hozzá az ütemet.// Zárórakor/ éjféltájban,/ mikor csak a csillagok virraszta­ nak,/ látni Sibbo fiát/ amint fölkapaszkodik a gebe hátára.” (Az utolsó ló vodkát iszik...) Ha a finnországi svéd költők ilyen kétségbeejtő­ nek látják, így érzékelik a kisebbségi léthely­ zetet, akkor mit szóljunk mi? És velünk együtt a csehszlovákiai meg a jugoszláviai magya­ rok? Elképzelhető, menyivel tragikusabb ott és akkor a helyzet, ahol és amikor az állampo­ litika rangjára emelt “ nemzetvallás” szabja meg a többségiek viszonyulását. Ebben az 414 erőtérben a toleranciának, a sokat emlegetett európai, illetve az erdélyi humánumnak aligha lehet valaminő esélye. Könnyű belátni: akik az 1989 decemberé­ ben bekövetkezett romániai fordulat eufóriá­ jában arra számítottak, hogy a jogállamiságot és demokráciát ígérő átmeneti hatalom egyből megvalósítja majd a kisebbségek teljes jogegyenlőségét, azok minden bizonnyal törté­ nelmietlenül gondolkoztak. És nem azért, mintha a Gyulafehérvári Határozatok gyakor­ latba ültetése - akár hét évtizedes késéssel is - időszerűtlen feladat lett volna; ellenkezőleg: a sokat emlegetett Európa házba való belépés alapvető előfeltételének számít. A történelem fintora, hogy amikor a román és magyar szellemi elit 1990 márciusában Bu­ dapesten a kapcsolatok új alapokra helyezésé­ ről tárgyalt, Marosvásárhelyen akkor kezdő­ dik a magyarellenes pogrom. Amivel a romá­ niai magyaságnak már a fordulat előtt számol­ nia kellett volna. Hogy idejében felkészülhes­ sen rá. Annál is inkább, mivel az 1988-89-ben megjelent erdélyi magyar szamizdat, a Kiáltó Szó szerkesztői és szerzői nem mulasztották el felhívni a figyelmet erre a veszélyre. És itt nemcsak arra a cikkre gondolok, amelyiknek a szerzője a pogrom várható bekövekezését latolgatja, hanem mindenekelőtt annak az erő­ térnek az elemzésére, amelyik ezt előkészítet­ te. Akinek nem járt a kezében a Kiáltó Szó 1988/1-es száma, az a Korunk harmadik fo­ lyamának első számában ( 1990/1) is olvashat­ ta az újraközölt Beköszöntőnek ezt a passzu­ sát: “Ma már nemcsak nacionalista állampoli­ tika, hanem nacionalista hangulat is van Ro­ mániában. Az alaptalan veszélyérzet betáplá­ lásával - »a magyarok követelik Erdélyt« sikerült általános ellenérzést kiváltani velünk szemben. /.../ Ne képzeljük, hogy ha /.../ a piramis csúcs nélkül marad, sorsunk feltétle­ nül egyből jobbra fordul. Ott marad maga az épület, a Legek-legjét ma ajnározók sokasága, �azok, akiket elbódított a nacionalista mákony, s ők e csúcsra emelhetnek majd valakit, hogy minden menjen tovább úgy, mint azelőtt. Nem melengethetünk tehát illúziókat, nem várunk közeli megváltást.” A Kiáltó Szó előrelátását az azóta eltelt idő, sajnos, nagyon hamar igazolta. Ám ne higgyük, hogy a nacionalizmus nyíltabb, ag­ resszívebb továbbélése a diktatúra bukása után csupán romániai sajátosság. A Kárpát­ medence magyar kisebbségeinek első konfe­ renciáján derült ki (Keszthely, 1990. május 4-5.), hogy a kommunista hatalomgyakorlás utáni helyzetben a térség uralkodó nemzetei, amelyek most tanulják a demokráciát (néme­ lyek mímelik csupán), a Trianon óta velük egy államkeretben élő magyar nemzetrészekkel amelyek korántsem a maguk elhatározásából, hanem az államhatárok megváltoztatásának következtében váltak kisebbségekké - már egyáltalán nem óhajtják megosztani a jogálla­ miság és a demokrácia lényegéből fakadó sza­ badságjogokat. Kizárólag a maguk számára tartanák meg azokat. Vagy ami még tragiku­ sabb: egyik-másik inkább lemondana az au­ tentikus nemzeti lét (ön)korlátozásmentes gyakorlásáról, csakhogy a kisebbségiek ne ré­ szesülhessenek az önszerveződésüket elősegí­ tő “előjogokból”. Az Igazság fényét kellene tehát végre fel­ lobbantani a trianoni térségben is; az Igazság­ ét, amelyik minden különbejáratú Érdek fölött ott ragyoghatna megnyugtatóan. Csakhogy amennyire életbevágóan fontos ez a felisme­ rés, a mindennapok gyakorlatából nézve épp annyira reménytelen. Elvégre egy elaknásí­ tott terület felszabadítása nem költői művelet. Ahhoz tűzszerészek kellenek. Márpedig a ke­ let-európai diktatúrák eltűnése is csak akkor lehet végérvényes, ha az új európai elrendező­ dés tűzszerészei a trianoni határsávok és az államhatárokon átnyúló etnikai övezetek rob­ banásveszélyét is megszüntetik. Sajátságos módon - és ez is bizonyára kelet-európai je­ lenség - nem politológus vagy kisebbség­ szakértő fogalmazta meg keszthelyen ennek az elkerülhetetlen ártalmatlanításnak az elmé­ leti alapvetését, hanem költő. A konferencia felemelő zárőmozzanatának is beillő emléke­ zetes okfejtésében Tornai József ugyanis eképpen érvelt: minthogy a nacionalizmus eredendően vallásos képződmény - annak au­ reóláját ölti magára a dolgok természetéből következik, hogy a nélkülözhetetlen toleranci­ ához csakis a “nemzetvallások” deszakralizá­ lása, szekularizációja révén juthatunk. (1990. június 6 .) Az azonosságtudat fokozatai (egy hét Tangagärdében) A letűnt diktatúra szellemi kény­ szerzubbonyából kibújva 1990 nyarán hunyo­ rogva szoktattuk szemünket az európai látóha­ tárhoz; eleinte még lélegzetet is úgy vettünk, minha attól tartottunk volna: holnap-holnap­ után nem jutunk majd elegendő levegőhöz. Ami nem is csoda, hiszen olyan sokáig vol­ tunk szellemi légszomjra ítélve, hogy teljesen elszoktunk a teremtő gondolatok babitsi áram­ lásától (“Erdő nem egy van: de egy a szél”). A létminimum szintjére taszított milliók sorsá­ ban osztozó erdélyi magyar értelmiségiek szá­ mára nem is a vegetatív túlélésre berendezett életvitel, hanem a szellemi fuldoklás volt az elviselhetetlen. Tizennégy évi kényszerszünet után eleve nem azzal a szándékkal utaztunk el felesé­ gemmel és kislányunkkal Kolozsvártól több mint kétezer kilométernyire, hogy a dél-svéd­ országi Tangagärdében is - ahol a Stockholmi Magyar Ökumenikus Önképzőkör harmadik nyári táborozását tartották - az erdélyi gondo­ kat osszuk-szorozzuk; hanem hogy európai ta­ lálkozásaink utolsó stációjában, skandináviai magyar barátaink körében lélekben végre ki­ nyújtózkodhassunk. Rendkívül tanulságos volt, ahogy ez megtörtént. Délelőtt-délután előadás meg vita; befejezni, persze, egyiket 415 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 sem lehetett - csupán abbahagyni valameny­ nyit. Miként is tudtuk volna kimeríteni példá­ ul a kelet-európai diktatúrák helyébe lépő tár­ sadalmi berendezkedések kérdését? Hát az emigrációban élők identitástudatának szeiz­ mikus változását, magatartásmodellük szük­ ségszerű módosulását? Vagy akár Határ Győ­ ző, illetve Szilágyi Domokos költői világte­ remtését? Ám alig volt olyan előadás meg vi­ ta, amelyiken ki ne derült volna: Európa hol­ napi arculatának a kiformálódása valamikép­ pen összefügg a mi erdélyi sorsunkkal is; tá­ gabb értelemben: a kisebbségi kérdés meg­ nyugtató, európai szintű rendezésével. (...) Skandináviai magyar barátaink talán azóta sem tudják, hogy voltaképpen milyen nagy örömet szereztek nekünk az “ erdélyi dolgok” iránti nagyfokú érdeklődésükkel. Hiszen éle­ CSEMNICZKY ZOLTÁN: Ítélőszék 416 tünkben először gondolhattuk végig korláto­ zás- és félelemmentesen, nyíltan és nyilváno­ san a sorsunkkal összefüggő létkérdéseket: Európa harmadik újjászületésének hajnalán a romániai magyarság harmadik életkezdésének törvényszerűségeit. Ne aggodalmaskodjál - csendült fel bú­ csúzáskor könnyekkel küszködő barátaink ajkáról a hazáig kísérő protestáns kánon. Idehaza pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyik közismert népdalunk dal­ lamára ezt dúdolom: Tangagärde messze van... Már akinek. Mert ha történetesen nem is lennénk ott a soron következő táborozásokon, akkor is tudjuk, hogy hol a helyünk és mi a dolgunk az Erdélyt újra magához közel érző Európában. (1990. július 10.) �p a ló c f ö ld 9 2 /4 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Public literature and art monthly of the, Culture Department of Nógrád County. Prepared by Publisher Mikszáth. Chief editor: József Pál Chief publisher: Dr. János Németh Address of editorial office: H-3101 Salgótarján, Pf.: 270. Tel: (0036)32-14-386, 32-11-022 417 �p a ló c fö ld 9 2 / 4 Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonat­ kozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100 Salgótarján, Rákóczi út 192. sz. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj: 50 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I. díj: 5 0 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetés 1993. jabuárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első közlésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállalunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG 418 �A la p ítv á n y A P A L Ó C F Ö L D S ze rk e sztő sé g e P A L Ó C K U L T Ú R A A L A P ÍT V Á N Y T h o z o t t lé tr e . A z alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhely­ munkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, Rimaszomba, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. A z Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénzbeli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriu­ ma köteles nyilvánosan elszámolni. A z Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PA­ LÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehető­ séget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. Az 1989.XLV. 34. paragrafus szerint csökkentheti az Ön éves adóalapját az Alapítványnak felajánlott pénzösszeggel. Az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságánál vezetett bankszámlánk száma: 5062-7. �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30.- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/78106800f114fa3aaafb491fc963189d.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b1b6c7f91ba822cd4904bd4deeebb26.pdf 959049163d71884687092e670381b3ef PDF Text Text k ö z é l e t i , ir o d a l m i , m ű v é s z e t i f o l y ó ir a t 9 2 / 5 XXVI. évfolyam szeptember-október �Pályázati felhívás A Nógrád Megyei Közgyűlés, valamint a PALÓCFÖLD közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat szerkesztősége 1992. évre országosan meghirdeti a hagyományos MADÁCH - PÁLYÁZATOT. A pályázatra olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet nevezni, amelyek elmélyült szakmai igénnyel mutatják be valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Imre korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolatanyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat három gépelt példányban 1992. december 1-ig lehet benyújtani a Palócföld Szerkesztőségének címére. (3100. Salgótarján, Rákóczi út 192. Postafiók: 270.) Kérjük, hogy lezárt, külön borítékban mellékeljék a jelige feloldását. PÁLYADÍJAK: 1. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I . díj: 50000 Ft I I . díj: 30000 Ft III.díj: 20 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriájában I . díj: 5 0 000 Ft II. díj: 30 000 Ft III. díj: 20 000 Ft Balassagyarmat város különdíja Salgótarján város különdíja Eredményhirdetésre 1993. januárjában, a hagyományos Madách-ünnepség keretében kerül sor, amelyre a díjnyertes szerzőket külön értesítéssel hívjuk meg. A díjazott művek első köz­ lésének jogát a Palócföld folyóirat magának fenntartja. (Csak szakzsűri által közlésre javasolt kéziratok sorsáért vállallunk felelősséget.) A Madách-pályázat eredményhirdetését a folyóirat februári számában tesszük közzé. NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS PALÓCFÖLD SZERKESZTŐSÉG �palócföld 92/5 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT Tartalom Döbrentei Kornél Istentelen színjáték (vers) 421 Madách Imre családjáról és személyes környezetéről Tarjányi Eszter Madách Aladár és a magyarországi spiritizmus Andor Csaba Ki volt Madách utolsó gyermeke? (tanulmány) Nagy Ervinné Gondolatok egy Madách-karikatúráról (tanulmány) T.Pataki László Véd/vádirat (fikciók és dokumentumok) 423 433 441 445 Radó György Forgácsok (irodalmi tűnődések) Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban (kisregény) 461 465 VALÓSÁGUNK Pataki Kálmán - Tódor János Katonahalál békében (szociológiai interjúk) 477 Horváth István Az ipari modernizáció, a társadalom konfliktusai Salgótarjánban (tanulmány) 487 KRONOSZ ÁRNYÉKA Székely János Dózsa (elbeszélő költemény - részlet) 495 MÉRLEGEN Tarján Tamás Szemmagasságban VII. (kritika) 501 Tóth Sándor Kossuth Kütahyában (vers) 507 SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Huszár Sándor Naplólapok (Romániából) 509 419 �palócföld 92/5 Nógrád Megyei Közgyűlésének folyóirata. FŐSZERKESZTŐ: Pál József FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Zsibói Béla FELELŐS KIADÓ: Brunda Gusztáv Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Rákóczi út. 192 sz. Telefon:(32) 14-386 10-022 Levélcím: 3101 Salgótarján,1.Pf.270 KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT E SZÁMUNK SZERZőI Andor Csaba Madách-kutató (Budapest), Döbrentei Kornél költő (Budapest), Faludi Á dám író, költő (Tatabánya), Horváth István történész (Salgótarján), Huszár Sándor író (Szeged), Nagy Ervinné tanár (Balassagyarmat), Pataki Kálmán újságíró (Budapest), Radó György irodalomtörténész (Budapest), Székely János költő, író, Tarján Tamás irodalomtörténész (Budapest), Tarjányi Eszter kutató (Budapest) Tódor J ános újságíró (Budapest), Tóth Sándor országgyűlési képviselő (Budapest), T. Pataki László újságíró (Salgótarján). Kiadja Nógrád Megyei Közművelődési Központ Készült az UNIPRINT Nyomda salgótarjáni nyomdaüzemében a Mikszáth Kiadó közreműködésével Szerkesztőségi fogadóórák: csütörtökön 11-16.30 óráig Számlaszám 750-453523 E számunk illusztrációs anyagát a Salgótarjáni Művészek Tárlata kiállításának alkotásaiból állítottuk össze. Borítóinkon Földi Péter Szivárvány, valamint Oláh Jolán Gitáros lány című festményének reprodikciói láthatók. (Fotó: Buda László) Terjeszti a Magyar Posta Vállalat. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII.,Lehel u.10/A -1900 - közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 30 Ft., előfizetési díj félévre 90 Ft., egy évre 180 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867. 420 Index 25925 �palócföld 92/5 Döbrentei Kornél Istentelen színjáték Madách lerúgja csizmáit Úristen, mire vihettem volna, ha nem itten születek, a magyar Golgotán, ős szokás szerint megkésve és mégis túl korán, itt a szélnek sziszegve kigyónyelve nő, bakó-suhintás ritmusára távlatos a VérmezőS ha csak a pusztulás magzik föl a száma nincs, gyérlegendájú parcellákból - méhükben fiadzik a nihil-kincs -, moccan a csillagóra-járású vetésforgó, és akkor a mindent magába fojtó parlag, a tartalék-televény gerjeszti tovább a sejtbarát hitet, hogy van remény, van reményLehettem volna a legnagyobb talán. Meggebedt volna itt Goethe úr is, Mefisztóval az oldalán, elölt képzelettel senyvedne, mint egy kretén, s szárnya-rohadva döbbenne rá: ezen a sártekén vagynak oly ország-marasztó kátyús helyek, ahol csak alant szálló Luciferek zseniálisan önző és ádázul ostoba csatlós-hadáé a lendülés joga, itt működő vulkán minden seb, elszennyesített a menny, a pokol fényesebb; azért Kárpát-medence, hogy fájjék ez a keserves tájék, ahol istentelen levezényeltetik az ISTENI SZÍNJÁTÉK, kijátszott, balekká bebutított népek egymás vérét isszák, ettől tobzódnak örök virulásban a kulisszák -, s élesben a disznók, előttük a gyöngyök maradékká aszott vérgöröngyök; vörösizzású borban sisteregtetett, apokaliptikus éjszakán tört rám a látomás: úgy csonkítják meg majd a hazám a kupec-szenvedelmű győzők, ahogy Vasvárit lefejezték s feldarabolták a mócföldi fejszék, 421 �palócföld 92/5 ahogy nővéremet trancsírozták szét, fölszított hentesek, a vasárnapi misés, levendulaszagú "rendesek", a húsdarabokat a sárba vetették, s a visító, röfögő kondával föletették; a sötétben csámcsogás hallszik hatalmasan, itt minden nap az év leghosszabb éjszakája van, Világos után, ha bitófa-mankón is, de addig lábol a népem "míg maga magát valahogy ki nem küzdi a homályból", kiegyezve mindig rosszul alkunk hetedíziglen a visszájára fordul. Úristen, mire vihettem volna, ha nem itten..., ha nem ehelyt kell ábrándjaimat életre keltnem, ezen a nyelven, amely az ÁRVASÁG hasonlata, akár muszkasereg rengetegében a magyar baka, ezen a nyelven, mely még mindig priusz, ám isteneket gyönyörre bűvölő, ha zendíti aranyjánosi géniusz, Úristen, mi lehettem volna, ha nem itt kell gondolni merészet, ahol tragikus aktualitás az enyészet És mégis csak itt, kínzatva kételytől: mint ganédombhoz a trágyaféreg a feladathoz vajon felérek? A FELADATHOZ, mit nem kerestem, de sorsul kaptam. Nagyisten, legalább Te bízzál magadban. Oláh József: Téli táj (olaj) 422 �palócföld 92/5 Tarjányi Eszter Madách Aladár és a magyarországi spiritizmus Bizonyos időközönként vissza-visszatér­ nek az okkult, misztikus tanok, fellángolnak a századok óta ismert és elfeledett vagy elfe­ ledettnek vélt hitek. Napjainkban újra fel­ lendült az asztrológia, a spiritizmus, a sza­ badkőművesség, a teozófia, a reinkarnáció hite és a természetgyógyászat. Mindezek alapja az ősidőktől fogva ismert és gyakorolt misztikus tudás. A fentiek közül a magyaror­ szági szellemidéző és azzal rokon mozgal­ mak története most, mintha csak kuriózum­ ként lenne érdekes, pedig a múlt században, majd a századfordulón ez a mozgalom alig vált el szülőanyjától, a pozitivista tudo­ mánytól, vagyis nem volt még annyira meta­ tudomány mint ma sokan vallják. Elgondolkoztató, hogy ezek az okkult eszmék, később fejlődésnek indult ideák és elképzelések mennyire résztvettek, jelen vol­ tak a Madáchok - Imre és fia, Aladár - életé­ ben, munkájában sőt halálában. Madách Imre 1864. október 5-én halt meg Alsósztregován. Háziorvosa ezt az idő­ pontot előre meghatározta.1 Ugyanez az or­ vos aztán Aladár halálát is megjövendölte igaz: fél évet tévedett.2 Ugyanaz a hely: Al­ sósztregova, ugyanaz a betegség: szívbaj, ugyanaz az orvos: Péczely Ignác, aki Ma­ dách Imre halálakor még csak egy műkedve­ lő homeopathikus gyógymóddal gyógyító fiatalember. Huszár Sándor, Madách Imre sógora ajánlotta a csodadoktort,3 akiről ma már tudható, hogyan jósolhatott, diagnoszti­ zálhatott. Ő volt ugyanis a feltalálója, felis­ merője a most írisz diagnosztikaként ismert eljárásnak, amelyről több könyvet írt.4 Fel­ fedezésére egy ifjúkori tapasztalata vezette. Egy baglyot talált, amelyet haza akart vinni, ezért lábainál erősen megmarkolta. Az állat védekezésül karmát a kezébe vájta. Péczely erre reflexszerűen összerántva kezét eltörte a bagoly ujját. Abban a pillanatban, amikor az állat megsérült a szemében elszíneződés jelent meg egy kis foltban. Később Péczely már orvos korában hasonló foltot vett észre egyik betege szemében...5 Volt azonban Madách Imrének más nem hasonszenvi gyógymóddal gyógyító orvosa is. Anyja - fia haldoklását látva - Ko­ vács Sebestyén Endrét hívta Pestről.6 Való­ színű, hogy a kedvelt és népszerű - Jókai Mórt, később Deák Ferencet és Arany Jánost is kezelő - orvossal Madách Imre már korábban is találkozott Pesten vagy Sztrego­ ván. Kovács Sebestyén Endrétől pedig akár az asztaltáncoltatásról is tájékozódhatott Madách. Ugyanis ő volt az az orvos, aki Jó­ kai Mórt lebeszélte a spiritizmusnak erről a kezdetleges formájáról, aki a Jókai családjá­ ban egyre gyakrabban jelentkező egészségi panaszokat az asztaltáncoltatás által kifá­ rasztott idegeknek tulajdonította. Jókai, bár a spiritizmus később is érdekelte, megfogad­ ta orvosa tanácsát és abbahagyta az asztallal való kísérletezést, a jóslatok keresését.7 Madách Imre után gazdag könyvtár ma­ radt, de a sok könyv között is feltűnhetett néhány különleges témájú mű. Bodor A la ­ 423 �palócföld 92/5 dár állította Madách Aladár levele alapján, hogy Az ember tragédiájának írója "élete vé­ ge felé a spiritizmust tanulmányozta". Ezt a kijelentését a Madách-könyvtár két könyvé­ vel indokolta meg. "Utolsó éveiben közvetlen kezébe forgott könyvek közt van két szellem­ búvárlati munka: L.A.Cahagnet: Blicke in das Leben der Todten, Leipzig, 1853 - és Die Enthüllten Geheimnisse des Magnetismus und der Elektricität, Leipzig, 1853. Szerző neve nélkül Pater Lacordaire bevezetésé­ vel."8 Ezeknek a könyveknek a forgatása ta­ lán nem annyira Madách Imre spiritizmusá­ ra utalnak, hanem sokkal inkább az ember természete iránti általános érdeklődésére, amely - összhangban korának tudományos törekvésével - az ember láthatatlan, titokza­ tos képességeit, adottságait racionálisan meghatározható jelenségekre, jelekre igye­ kezett visszavezetni. A spiritizmus ugyanis erős szálakkal kapcsolódik a mesmerizmus­ hoz, a delejességhez. A magnetizmus tudo­ mányát akár a spritizmus előzményének is tekinthetjük. Franz Anton Mesmer pedig az ember csodásnak tartott képességeit - a mai szóval - szuggesztió, hipnózis, alvajárás, tisz­ tánlátás, stb. jelenségeit a világegyetemben létező erőből, a delejből vezette le, amelyet fénykorának -a XVIII.sz. utolsó évtizedének - újra fellendülő mágnesesség, elektromos­ ság ismereteinek példájára képzelt el és az ásványi magnetizmustól való elkülönítés mi­ att, állati magnetizmusnak nevezett el. Az asztal mozgását, táncolását létrehozó és egyéb természetfölötti erő magyarázatát, ebben a delejben találták meg a spiritiszták. Hazánkban és Európaszerte az 1850-es években legnagyobb utóvirágzását élő mag­ netizmusnak és Mesmernek a neve feltűnik Madách Imre feljegyzései között, ahogy a darwinizmusé és a frenológiáé is, antropoló­ giai érdeklődését bizonyítva. A frenológia különösen megérinthette. Bár a Tragédia fa­ lanszter jelenetében a gyermekek "fejalkotás"-ának vizsgálata elítélően mutatja be ezt a tudományt, mégis tanulmányt készült írni 424 róla Nagy Iv án és Knauz Nándor szerkesz­ tésében 1862-ben megjelent Magyar Tudo­ mányos Értekezőbe.10Tanulmánya nem ké­ szült el, de hogy ebben a korszakban mit is jelentett ez a tudomány és milyen ismerete­ ket lehetett róla szerezni, arról tanúskodhat Szokoly Viktornak az ismert újságírónak 1864-ben Pesten Arcisme és Phrenológia címmel megjelent könyve, amely a Johann Kaspar Lavater által felfedezett fiziognó­ miát vagy "arcismét" és a Franz Joseph Gall mefigyelése alapján kialakított elméle­ tet, a frenológiát, vagy koponyatant külön fejezetekben ismerteti. Szokoly célja-ahogy Madách Imrének is -, hogy könyvével pótol­ ja ennek a tudománynak magyar nyelven va­ ló hiányát. Mindketten elsőként kívánták a frenológia tanát a magyar olvasóknak bemu­ tatni, pedig erről akkor már lekéstek. Lehet, hogy nem ismerték Szárics Jenő (Lélektan az agytani rendszer alapján, Szabadka, 1848) könyvét? A frenológia népszerűségét mutatja, hogy akkoriban nemcsak tudományos érte­ kezések témája volt, hanem még a költészet számára is ihlető lehetett érdekessége. Zalár József Egy frenológhoz címzi versét (Zalár költeményei, Pest, 1855), sőt még Arany Já­ nos Bolond Is tók - jában is előfordul "dr.Gall" a "phrenológ" (1. ének 13-14 vsz.), mégha csak egy gonoszkodó megjegyzés ere­ jéig. Amíg Mesmer az ember szokatlan képes­ ségeit, a rokonszenv-ellenszenv titokzatos érzelmét, a szuggesztió, alvajárás transz je­ lenségeit, egy külső világegyetemben létező erővel magyarázta, addig Lavater - aki Mes­ mer egyik híve is volt - fiziognómiájával, Gall pedig frenológiájával az ember nem lát­ ható és csak nehezen megismerhető tulaj­ donságait kívánta az arc és a koponya megfi­ gyelésével láthatóvá, megismerhetővé tenni. Madách Imre tanulmánya - ha elkészült vol­ na - valószínűleg, a fiziognómiát és a freno­ lógiát együtt tárgyalta volna, ahogy Szokoly is tette. Érről tanúskodik Madách feljegyzé­ �palócföld 92/5 se: "Nagy különbség: azért van-é bizonyos forma képünk vagy koponyánk, mert ilyen jellemünk van vagy megfordítva?"11 A frenológia a koponya kidudorodásai­ ból, alakjából, az emberi képességeknek, adottságoknak hajlamok különböző agyi központokra való eloszlására következtetett. Ez Madách Aladárt is foglalkoztatta. A Hangok a pusztán című verseskötetének vé­ gén a J egyzet a frenológia ismeretéről árul­ kodik. Az általa ihleti tüneményeknek neve­ zett emberi képességek szerinte "az agy felső részében működnek, s jelenleg eddig isme­ retlen tüneményekben nyilvánulnak". A fre­ nológia tudománya egyébként Madách Ala­ dár és vele együtt nevelkedő unokatestvére, Balogh Károly számára az európai, széles látókörű műveltséget jelenthette. Középis­ koláikat Pesten végezvén Balogh Károly le­ velében így panaszkodott a pesti parlagiság­ ra: "Sztregova valóban felvilágosult hely! Itt (Pesten) kérlek azt sem tudják, mi fán terem a homeopáthia, phrenológia".12 A két fiú számára hasonló bűn volt ez ahhoz, hogy a pestiek még azt sem tudják hol lakik Arany János... Nem lehet tudni milyen frenológiai szak­ könyveket használt volna fel Madách Imre, de hogy lehettek ilyenek, azt bizonyíthatják if j . Balogh Károly sorai, amelyekben apja nyomán emlékezik, hogy Madách Imre a hölgyek fejdíszének alakításához szükséges bábra, "Haubenstock"-ra rajzolta az egyes területeket az azokról szóló mű rajzai után.13 Lehet, hogy Madách Aladárt éppen a családi könyvtárban talált - megnetizmus­ ról, frenológiáról, halál utáni életről szóló könyvek indítják el, hogy élete végéig célt és értelmet adjanak neki, annak a költőnek, akinek költészeténél az okkult területeken végzett munkássága valószínűleg sokkal je­ lentőségteljesebb és talán előremutatóbb. A spiritualista Madách Aladár frenológia irán­ ti érdeklődése összefügghet az okkult elkép­ zelések iránti érdeklődésével. Bár erről nem írt, de az általa leginkább ismert és kedvelt, legmélyebben tanulmányozott angolszász világban, a koponyatan gyakran kapcsoló­ dott a spiritizmus előfutárának is tartott mesmerizmushoz. A mesmerizmus tanításá­ ra viszont sokszor utal, jelenségeire gyakran hivatkozik. A két "tudomány", a frenológia és a magnetizmus kapcsolatából kialakult új tudomány (phrenomesmerism, vagy phreno­ magnetism) szerint a delejező vagy a hipno­ tizőr a magnetikus álomban lévő koponyáján a különböző tulajdonságok helyeként meg­ határozott területek delejes érintésével ki­ válthatja a frenológia által megállapított, ar­ ra a területre jellemző emberi tulajdonsá­ gok. hajlamok, érzelmek megnyilvánulá­ sát. 14 A szellemidézés ősidőktől kezdve gyako­ rolt mágikus szertartás. De mi is volt a spiri­ tizmus és mi ennek a sokakat - köztük írókat, költőket - megérintő tudománynak, vallás­ nak a hazai története? Miért csak a XIX. sz. második felében elterjedt változatát nevez­ zük spiritizmusnak, spiritualizmusnak? Báró Mikos János, az első magyar nyel­ vű spiritualista lap (Rejtelmes Világ) alapí­ tója és főszerkesztője szerint: "A modern spiritizmus a szellemekről szóló tan és a lélek hallhatatlanságának bizonyítéka. Kutatja az ember létezésének az okát, származását és végrendelését. Foglalkozik a természetben előforduló rejtelmes tünemények törvény­ szerűségével, az emberek cselekményeikért való felelősségével és végre a két létállapot, t.i. a földi és más világi lények, vagyis embe­ rek és szellemek egymásközti közleke­ désével."15 Látható ebből a meghatározás­ ból is, a spiritizmus-spiritualizmus nem pusztán szellemidézés, hanem a tudományos megítélésre igényt tartó világnézet, amely a vallások megrendült hite helyébe kíván tu­ dományos kísérletekkel, azaz szellemidéző szeánszokkal bebizonyított hitet nyújtani. Kidolgozta kutatásának hátterét is, egy sajá­ tos világlátását, amelynek etikájában, mód­ szerében, bebizonyított hitében, filozófiájá­ ban, ismeretelméletében, kimunkált techni­ 425 �palócföld 92/5 kájában, misztikummal ötvözött tudo­ mányosságra való törekvésében egy szinté­ zisre igényt tartó rendszer körvonalazódik. A rendszer utáni vágy lehet ugyan hiú kíván­ ság, de mindenesetre ez is mutatja, hogy a spiritizmus létrejöttének magyarázata kiala­ kulásának idejében, korszakában rejlik: a pozitivista tudományosság mindenre ma­ gyarázatot találó, még a csodát is elemző, adatokkal ellátó igyekezetében; a nietzschei preszokratikus, dionyszoszi, egységes és bomlatlan kultúra utáni vágyakozásában; a darwini evolúció teológiát kihívó elméleté­ ben; a különböző vallások, felekezetek vallás fölötti vallásban való egyesítésének törekvé­ sében és persze nem utolsó sorban, a csoda újdonságának a varázsában. Báró Mikos Já­ nos a szakember magabiztosságával fogal­ mazta meg fenti - ma is helytálló - definíció­ ját. A szellemtan fogalmát ennél pontosab­ ban meghatározni valóban nehéz lenne. Nemcsak azért, mert földrészenként, orszá­ gonként, de országokon belül is (az 1890-es években Magyarországon is két irányzat működött egyszerre), sőt időben és hangsú­ lyaiban is nagyon változatos, hanem mert a misztikához közelálló tan lévén könnyen ki­ bújik minden definíciós szándék alól. Közel áll a misztikához, mint ahogy ahhoz is, hogy tudománnyá legyen - de mégsem lesz egyik sem! Két alaptermészete - a misztikára és a tudományra való hajlam - bár látszólag el­ lentmondanak egymásnak, mégis a spiritiz­ mus-spiritualizmus legnagyobb újdonsága. Jelentősége ezért, az emberi gondolat min­ den területét egyesíteni szándékozó elhatá­ rozás, az új, magasabb szintézis igénye miatt lehet. Az emberiség történetének majdnem minden százada fel tud mutatni egy-két szel­ lemidéző esetet, egy-két látnokot, ihletett médiumot, csodálatos gyógyítót, az újabb­ kori spiritizmus, már mint önálló világnézet mégis - a lexikonok szerint -1848-ban indul el Amerikából. Ekkor költözött a Fox-család két lányával a New York állambeli Hydes­ 426 ville-be. A lányok éjjel kopogó hangokra ri­ adtak fel és a kopogások számát az ábécé be­ tűire alkalmazva megtudták, hogy a ház volt bérlője, a pincében elásott gyilkosság áldo­ zata, jelentkezik ily szokatlan formában. A holttest megtalálása után a Fox lányok ha­ marosan Amerika legkeresetteb médiumai­ vá váltak. A spiritiszták száma rohamosan nőtt, a szellemidéző egyesületek gombamód­ ra szaporodtak, a szellemtan járványszerűen terjedt, míg 1853-ra elérte Európát is... Az asztaltáncoltatás 1853-ban gyorsan meghódította Pestet, majd a vidéket is. Olyan hirtelen jött divat volt ez, hogy az 1853. április 13-a utáni, május eleji lapok szinte másról sem írnak.16 Madách Imre, aki 1853. május 7-én szabadult ki és ezután egy ideig Pesten kellett tartózkodnia, lehetetlen, hogy ne hallott, ne olvasott volna erről a nagy szenzációról. Az első sikeres magyaror­ szági asztaltáncoltató kísérletről a Hölgyfu­ tár 1853. április 15-i száma tudósít. Az ösz­ szegyűlt társaságnak a Vastuskó étteremben sikerült megmozgatnia az asztalt. A gyors divat azonban a lapok hírei alapján amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Telje­ sen mégsem szűnt meg, mert egy szűkebb kör továbbra is táncoltatta az asztalokat, idézte a szellemeket, jóslatok után faggatózott.17 Egy időre Arany János és Jókai Mór is az asztal csodálójává vált. Mindketten az 1850es évek reményvesztett hangulatát nevezték meg az asztaltáncoltatás hazai elterjedésé­ nek magyarázataként.18 Hamar kiábrándul­ tak belőle, bár a spiritizmus termé­ szetfölöttit kutató igyekezete később is fel­ kelthette érdeklődésüket. Arany 1877-ben írt versében A kép-mutogatóban állít emlé­ ket az ötvenes évek asztaltáncoltató járvá­ nyának, Jókai pedig sok regényében szere­ pelteti a titkokat, jóslatokat mondó asztalt, a szellemidézést (Politikai divatok, A jövő század regénye, Egy ember, aki mindent tud, Öreg ember nem vén ember stb.). Az ötvenes években politikai töltete is volt a szellem­ idézésnek, mivel főleg a magyarság jövőjéről �palócföld 92/5 kérdezősködtek. A színész Egressy Gábo­ réknál Petőfi szelleme jelent meg és jósolta a nemzet hamarosan bekövetkező felszabadu­ lását a "járom alól".19 Jókaiéknál Batthyány Lajos szelleme kísértett és mondott homá­ lyosan reményteljes jóslatokat a magyarság sorsáról.20 A szellem idéző köröket a Bachkorszak rendőrsége razziákkal zaklatta, nem csoda, ha az asztaltáncoltatás ezért, hazafias tettnek is számíthatott. Az ötvenes, hatvanas években a spiritiz­ musnak ez a még kezdetlegesebb formája el­ rejtőzködik a szűk baráti, családi körökben. 1873-ban azonban megalakul az első spiri­ tiszta egylet, a Szellembúvárok Pesti Egyle­ te, amely már nyilvánosan is gyakorolhatja a szellemidézést. Az alapítója Grünhut A d o l f , a delejesen gyógyító orvos, fő médiu­ ma pedig a családjával az. ausztriai Gono­ bitzban élő Vay Ödönné, született Wurmbrand Adelma, aki mindeddig a legsi­ keresebb magyar médium. Bár származása, anyanyelve is német, mégis a magyar spiri­ tizmus meghatározó alakja, aki a Pesten élő Grünhuttal állandó kapcsolatot tartott fenn. Az egyesület egészen a századfordulóig né­ met nyelvű, vagyis a szellemközleményeiket németül publikálják. Adelma is németül írja meg fő művét, a magyarországi spiritizmus bibliáját (Geist, Kraft, S to ff, Wien, 1870.) amit majd az ismert újságíróból megszállott spiritisztává lett Tóvölgyi Titusz fordít ma­ gyarra és lát el magyarázataival, mivel a Ma­ dách Imre által is olvasott Ludwig Büchner nagy visszhangot kiváltó (K raft und S to ff) könyvére utaló, Szellem, erő, anyag na­ gyonis rászorult a magyarázatokra. Nehezen érthető, számmisztikára emlékeztető ma­ gyaráztatokkal még zavarosabbá tett médiu­ mi írás ez, amely a világ teremtését, a szelle­ mek ("elsődök") bukását írja le az újplatoni­ kus tanokra emlékeztetve. A Vay családnak ez az ága úgy látszik mélyen érdeklődött a szellemidézés iránt. Vay Adelma sógora a szobrász Vay M iklós (de lehet, hogy apósa, a politikus) írta az első - a spiritizmust már spiritizmusként megnevező ismertetést (A spritizmus rövid ösmertetése, Sárospatak, 1870). Az 1870-es években vált a spiritizmus szélesebb körben is ismertté. Az egylet első 1873-tól megjelenő periodikája, a Reflexio­ nen aus der Geisterwelt népszerűvé tehette tanaikat. Olvashatott tehát az olvasóközön­ ség a spiritisztákról. Grünhut doktort pedig egyik botrányt, pert kiváltó esete miatt akár Jókai lapjából, A Honból is megismerhették (1873. október 20. és 21.). De nemcsak ol­ vashattak, hanem képeket is láthattak. Ma­ dách Aladár is írt a szellemfényképek csodá­ járól.21 Grünhut Adolf visszaemlékezésé­ ben pedig le is közöl párat.22 Ekkoriban fe­ dezték fel azt, hogy ha médiumot a transz közben lefényképezik, akkor az őt megszállt szellem is látható ködösen, elmosódottan, de mindenképpen bizonyítékként. Az, hogy az­ tán ebből mennyi volt a fényképész ügyessé­ ge, vagyis, hogy csalás-e - mint ahogy a híres antispiritiszta, az anekdotakincsgyűjtő Tóth Béla állította - vagy valóban egy újabb bizo­ nyítéka a szellemek létének, az a történet szempontjából szinte mindegy. Egy biztos: a szellemfényképek is hozzájárultak ahhoz, hogy a spiritizmus hitele emelkedjen. A tan tekintélyének növekedését szolgálhatta az is, hogy kiderült, a magasabb körök, a bécsi ud­ var is kísérletezik a szellemekkel. Ferenc Jó zsef is fogékony lehetett az okkult tudo­ mányokra, hiszen 1867-ben alkimista kísér­ letet támogatott két éven keresztül.23 Feleségének, Erzsébet királynénak a spiri­ tiszta tanok iránti vonzódásáról is tudhat­ tak.2 4 Az udvarban egy magyar származású mágnás család sarja szervezte és ismertette a spiritizmus tanait. Báró Paczolai H ellen­ bach Lázár az, aki az 1870-cs évektől írta és adta ki spiritiszta, okkult témájú könyveit. Bár művei magyarul nem jelentek meg, neve ismert volt a magyarországi spiritiszták kö­ rében és az 1884-es médiumleleplezési bot­ rány következében nemcsak a szellem­ idézők, hanem a szélesebb közönség előtt is. 427 �palócföld 92/5 Ekkor egy Bastian nevű nemzetközi hírű mé­ diumot ért csaláson Rudolf trónörökös és Salvator János főherceg. Az utóbbi az eset­ ről könyvet írt, ami magyarul is megjelent.25 Bastian a hiszékeny Hellenbach báró meghí­ vására és ajánlására érkezett Bécsbe csodá­ latos képességeit bemutatni. Az esetet Ma­ dách Aladár is részletesen tárgyalja. János főherceg könyvéről pedig az iroda­ lomtörténész Ferenczy J ó zse f írt spiritisz­ taellenes ismertetést.27 Madách Aladár 1870-ben tett nagy euró­ pai körutat, tíz napig volt Angliában, ahol megismerkedhetett az angol szellembúvár­ lattal. Miután hazatért csendes életet élt, Al­ sósztregován gazdálkodott, néha feljárt Pestre, figyelte a spiritiszták hazai és külföl­ di szervezkedését. A botrányai miatt is egyre közismerteb­ bé és talán érdekesebbé is váló - Vay Adelma és Grünhut doktor nevével jelzett - kezdeti spiritizmuson kívül már az 1870-es években megfigyelhető egy másfajta szellemtan gyö­ kere, első kezdeménye is. Grünhuték a spiri­ tizmus jelentőségét az erkölcsi tanításban látták és nem a szeánszok érdeklődést felcsi­ gázó jelenségeiben. Ez utóbbit csak eszköz­ nek tekintették, hogy a hitetleneket ezekkel a természetfölöttinek tűnő csodákkal győz­ zék meg a túlvilág létéről. A spiritizmus el­ sődleges célja szerintük az erkölcsi tanítás. A szellemidéző szeánszokat szerintük első­ sorban a túlvilágról jött morális tanítások nyerésére szabad szervezni. Létezett azon­ ban egy másik érdeklődés is. Grünhut vissza­ emlékezésében 1874-re teszi azt az időpon­ tot, amikor észrevette, hogy az egyletben egy kis csoport különül el, amely egyedül a fizi­ kai jelenségek iránt vonzódik és nem az ön­ nemesítés, az etikai munka a célja. Feltehe­ tően ebből a csoportból nőtt ki az az irány­ zat, amely 1897-ben - megelőzve a Szellem­ búvárok Pesti Egyletét - először jelentkezik magyar nyelvű szellemtani folyóirattal, a Rejtelmes Világgal, és amelynek legismer­ tebb hazai képviselője Madách Aladár. Ez az 428 irányzat Grünhuték spiritizmusától való megkülönböztetés érdekében magát spiritu­ alizmusnak nevezte, amelyet Madách Ala­ dár szellembúvárlatra kívánt magyarosítani. Bár Grünhuték mozgalma, az etikai spiritiz­ mus sem mentes a kor pozitivista tudo­ mányosságától, a spiritualisták még inkább a tudományosságra, a szellemtani kísérletekre helyezték a hangsúlyt. Míg Grünhuték a francia, Allan Kardec nevével jelzett rein­ karnációt feltételező spiritisztákért rajong­ tak, addig ez az újabb irányzat elvetette a re­ inkarnáció tanítását és az angol, tudo­ mányosabb, pszichikai kísérleteket folytató irányzat hívévé szegődött. Madách Aladár megalakulásától - 1880-tól tagja volt a lon­ doni Spiritualist Allience-nek és a magyarországi szellembúvárlati mozgalmat ismer­ tető cikke meg is jelent az angol szellem­ idézők lapjában, a Light-ban. A két irányzat közötti ellentét nem volt annyira éles, amennyire az összevetésből ki­ tűnik, hiszen a spirilualisták is hangoztatták a szellembúvárlat etikai arculatát. A kétféle tanítás különbsége inkább csak Madách Ala­ dár által fordított és kiegészített könyv tol­ dalékában28 és önállóan írt könyvének a kü­ lönböző iskolákat összehasonlító fejezeté­ ben,29 majd a századforduló idején a két irányzat folyóiratainak (Rejtelmes Világ Égi Világosság) párbeszédében éleződik ki. A l fr ed Russel Wallace darwinista eszmé­ ket magáénak valló biológus volt. Madách az ő könyvét ültette magyarra és toldotta meg két fejezettel, A Kardecistákról és A Theo­ zofistákról és Okkultistákról. Toldaléká­ ban ismerteti, ugyanakkor bírálja is ezeket a reinkarnáció gondolatát tartalmazó tanokat. Grünhuték irányzatának, a spiritizmus­ nak első magyar nyelvű lapja - az Égi Vilá­ gosság - csak 1898 végén jelenik meg, hogy aztán 1944-ig, az egyetlen folyamatosan je­ lentkező spiritiszta lap maradjon a kisebb és csak pár évig fennmaradó lapok mellett. A másik irányzat, a spiritualisták lapja - a Rej­ telmes Világ - amelynek Madách Aladár há­ �palócföld 92/5 ziszerzője volt, harmadik évfolyama után fő­ szerkesztőjének, báró Mikos Jánosnak a ha­ lálával megszűnik. Több mint egy évig jelent meg a két lap egyszerre, mutatva a szellem­ búvárlati tanok népszerűségét, az olvasók er­ re való igényét. Párbeszédükben éleződik ki tanításuk közötti különbség. Amikor aztán a Rejtelmes Világ megszűnt, írógárdájának legjavát, Madách Aladárt és Bánfi Jánost az Égi Világosság átveszi és spiritualista szellemű cikkeiket kis megjegyzéssel, vagy még gyakrabban anélkül, leközli. A két irányzat közötti vita ezzel lezárult. Valószí­ nű, hogy azért, mert a spiritizmusnak ekkor a századfordulón - komoly ellenfelekkel kel­ lett szembenéznie. Hogy milyen nagyságú le­ hetett ez a mozgalom, arról tanúskodjanak Gárdonyi J ó zse f nek, Gárdonyi Géza fiának visszaemlékező sorai a millenium évéről: "alig akadt család, hol ne foglalkoztak volna a spiritizmussal. A túlvilági lelkekkel való kapcsolat erősen izgatta a fantáziát, s bele­ sodort a szellemjátékba intelligens, komoly főket is, akik kezdettől hitetlenül léptek a bi­ zakodók közé. Hogy micsoda embererdőt mozgatott meg a túlvilág földre csapott szel­ lője, jelentőségében hova fokozódott, bi­ zonysága Tóvölgyi Titusz lapja, az Égi Vilá­ gosság, mely táborában annyi előfizetőt számlált, hogy a fővárosi szépirodalmi sajtó bármelyik havonta vagy hetente megjelenő terméke is szívesen cserélt volna vele". Gárdonyi József még ha kissé túloz, akkor is jelentős lehetett ez a mozgalom, hiszen még a spiritisztaellenes Wolkenberg A lajos is kénytelen elismerni, hogy "kisebb város sincs ma Magyarországon, a hol ne hallottak volna a spiritizmusról, és hol tréfából, hol komolyan is ne próbálkoznának szellem­ idéző kísérletekkel". 31 A szellemidézés nagy népszerűsége és az ezzel együtt jelentkező komolyabb támadá­ sok is hozzájárultak ahhoz, hogy a különbö­ ző szellembúvárlati irányzatok összefogja­ nak és inkább a köztük lévő hasonlóságot hangsúlyozzák a különbségek helyett. A szá­ zadforduló környékén ugyanis a spiritisz­ táknak már komoly, felkészült ellenfelekkel kell felvenniük a harcot, ellentétben a koráb­ bi, a tanokat sehogy sem vagy csak alig isme­ rő értetlen okvetetlenkedőkkel. 1902-től a spiritizmust jól ismerő, mérges tollú publi­ cista, a magyar anekdolakincsgyűjtő, Tóth Bélával kellett csatázniuk, aki a Pesti Hírlap tárcarovatában támadta rendszeresen a spi­ ritisztákat és a szelleidézésben hívő hiszéke­ nyeket. 1903-ban pedig külön könyvet is ki­ adott a spiritizmus lejáratására. Tóth Béla úgy ismerte a szellemtant mint kevesen a legfelkészültebbek közül. Furcsa viszonyát a se vele, se nélküle bizonytalanságát - a má­ sik oldal jó szemmel észrevette. 1902-ben je­ lent meg egy rövid cikk az Égi Világosság ha­ sábján Tóth Béla spiritiszta címmel, amely­ ben az ismeretlen szerző azt állította, hogy "retteg a spritizmustól, de nem tud tőle meg­ szabadulni: sőt azt hiszem - így a szerző -, hogy mindig arról álmodik (...) Ő az, aki (...) emberek figyelmét fölkelti." A cikk névtelen írója végül annak a reményének adott han­ got, hogy Tóth Béla végül "mint megnyilat­ kozott spiritiszta fog meghalni".3 2 Amikor aztán valóban meghalt, az Égi Világosság nekrológgal búcsúztatta el, sajnálkozván halálán, mivel "előbb-utóbb a mi táborunkba tartozott volna." Alig valamivel korábban - 1901-ben -, hogy nagyanyai ágon távoli rokona, Tóth Bé­ la a spiritisztákat támadni kezdi, Madách Aladár szinte teleírja az Égi Világosság 190 1. évfolyamát, 33 részből álló, utólag az Útban az eszményhez főcímmel jelölt esszé­ inek sorozatával. Ez az utolsó nagyobb terje­ delmű munkája a szívbetegség és a halál előtt. A századfordulón egy másik oldal, a ka­ tolikusok részéről is felkészült támadás éri a spiritisztákat. 1899-ben jelent meg Mayer Bélának34 és Wolkenberg Alajosnak35 első spiritizmusellenes könyve. Wolkenberg a felkészültebb, a szellem­ idézés történetét, tanait is ismerteti és per­ 429 �palócföld 92/5 sze a szokott érvvel - a hit dolgában nyújtott bizonyosságkeresés vádjával - el is utasítja. A katolikus egyházat talán nemcsak ez bánt­ hatta, hanem az is, hogy egyik legismertebb plébánosuk, Hock János - később Károlyi Mihály után a Nemzeti Tanács elnöke, Ma­ gyarország függetlenségének és köztársasági államformájának proklam álója - is a spiri­ tiszta hívek táborába szegődött. Ő volt az is, aki Tóth Béla egyik barátját, Gárdonyi Gé­ zát a szellemidézés titkaiba beavatta.36 A felvilágosult publicista, Tóth Béla és Wolkenberg képviselte egyház után még az orvosi, pszichológusi kar is megtámadta a spiritizmust. 1902-ben az Orvosok Lapjában Donáth doktor és Ranschburg Pál a szel­ lemidézés betiltásáért szállt síkra, mert "nemcsak a hipnotizmus, de a spiritiszta ülé­ sek is az idegrendszer súlyos zavarát, külö­ nösen hystero-epilepsiát okozhatnak".37 A másik fél részéről egy orvos válaszol Ranschburgéknak. Wajdits A lajos leszöge­ zi, hogy "a pszichiátria spiritizmus nélkül nem tudomány"38 Merész kijelentése nem meglepő, hiszen - ha nem is a megrögzött spi­ ritiszták eltökéltségével - a legismertebb ma­ gyar pszichológus, a későbbi Freud-tanít­ vány, Ferenczi Sándor is nagy jelentőséget tulajdonított a szellemidéző médiumok pszi­ chikus vizsgálatának.39 A támadások és ellentámadások, a vádak és védekezések viharában a spiritizmus ren­ dezte hadállásait és egységesen lépett fel. Ezidőtájt lehetett a legnépszerűbb, a legszé­ lesebb körben ismert és gyakorolt. Tekinté­ lyét még az is növelte, hogy elterjedt a hír, hogy X. Pius pápa is érdeklődik a spiritizmus iránt, akinek udvari orvosa Capponi könyvet adott ki a témáról - ahogy akkor hitték - a pápa biztatására, támogatásával.40 Madách Aladár nemcsak a spiritualiz­ mus tanait népszerűsítette. Ő mutatta be ha­ zánkban először a teozófiát is. Az 1884-ben megjelent A gyakorlati spiritualizmus vé­ delmé-nek függelékében - főleg az angol Theosophist folyóiratból merítve informá­ 430 cióit - ismerteti az 1875-ben Helene Petrov­ na Blavatszky és Henry Olcott vezetésével megalakult Nemzetközi Teozófia Társulat fő elveit. Bár Madách Aladár spiritualista lé­ vén nem híve a reinkarnációnak, ezért nem szimpatizál a teozófia tanításával, mégis a teozófia összevetése a szellembúvárlattal és a buddhizmussal hozzájárulhatott a fogal­ mak tisztázásához. A teozófia a spiritizmus­ sal egy tőről fakad, csak hamarosan elhagy­ ták a szellemek idézését. Lényege szintén a korabeli tudományos törekvésekre adott vallásos-tudományos válaszadási kísérlet­ nek tekinthető. Meglepő az, hogy az Alsószt­ regován lakó Madách Aladár az, aki ezt a XX. században világszerte elterjedtté vált tant először mutatja be hazánkban. Csak jó­ val később aztán, 1905-ben alakult meg ná­ lunk a Teozófiai Társulat I sabel CooperOakley segítségével, aki Magyarországon kutatott Saint Germain gróf után, akiről ek­ kor azt feltételezték, hogy I I . Rákóczi Fe­ renc harmadik, természetes fia...41 A szellembúvárlat népszerűsége később Madách Aladár halála (1908) után - sem sokkal csökkent, sőt a világháború után újra felvirágzott, olyannyira, hogy a húszas évek­ ben a "szeánsz annyira divatos, mint hajdan a zsúr. Sokba kerül az utazás, messze van a legközelebbi városka is, ezért okosabb és ol­ csóbb kirándulni a túlvilágba, s kapcsolást keresni a szellemekkel."42 A hazai spiritiz­ mus 1944-ig - folyóiratuk, az Égi Világosság számai alapján - nyilvánosan is működött. Sokak fantáziáját megérintette a szelle­ mek titokzatos világa, Arany Jánosét, Jókai­ ét, Gárdonyi Gézáét, Kosztolányiét, a szkeptikus Karinthyét, az élete végén pedig Móriczét úgy, hogy már igazán kiábrándulni se volt ideje. Csakhogy míg náluk egy rövid ideig tartott a szellemvilág izgalma, addig Madách Aladárnak szinte minden sorára rá­ nyomja a bélyegét a szellembúvárlat. Ettől azonban még lehetett volna nagyobb költő és nagyobb művész, hiszen Yeats, Joyce, a kép­ zőművészetben Kandinszkij, Mondrian eb­ �palócföld 92/5 ben az időszakban - a századfordulón és az azutáni évtizedekben jutott el a modernebb hanghoz, az absztrakt művészethez talán az okkult tudományok ismeretének is köszön­ hetően. Hogy Madách Aladár miért maradt mégis - Szabó Károly szavával élve - alma­ nach költő, az sok minden más mellett, talán a szellembúvárlati eszmékhez való túl szoros kötődése, az értük mindent feláldozó, de tiszteletben tartásuk miatt átlényegíteni nem tudó, egy egész életre szóló spiritualista eszmékhez való ragaszkodásának is köszön­ hető. Jegyzetek Madách Aladár spritualizmusára vonat­ kozóan alapmunkának tekintettem Ruttkay Teréz Mária (Madách Aladár, Bp., 1938.) monográfiáját és Szabó Károly (A szellem­ idéző Madách fiú . Palócföld, 1981.1. sz.) ta­ nulmányát. 1. v.ö. Balogh Károly: Madách az ember és a költő, Bp., 1034. 228. és 231.1. 2 . v.ö. Ruttkai TerézMária, i.m. 14.1. 3. Balogh Ká­ roly, i.m. 217.1. 4. Péczely Ignác: A szivár­ ványhártyáról (Iris),Bp., 1873.; u.ő.: Útmu­ tatás a szemekbőli kórisme tanul­ mányozásához, Bp., 1880.; Die Augendiag­ nose, Tübingen, 1887. 5 . Péczely Ignác: A szivárványhártyáról, i.m. 9.1. 6. Balogh Ká­ roly i.m. 228.1. 7. v.ö. Jókai Mór: A strál­ szellemek= J.M.: Túl a láthatáron, Bp., 1912. 8. Bodor Aladár. A z ember tragédiája, mint az egyén tragédiája, Bp., 1905 10.1. és Rutt­ kay Teréz Mária i.m. 29.1. 9. Madách Imre Összes M űvei, Bp., 1942. sajtó alá rendezte, bevezette, jegyzetekkel ellátta Halász Gá­ bor, II.k. 755.1. 10. v.ö. Madách Imre levele Nagy Ivánhoz 1861. dec. 23. és jan. 14. = M adách Imre Ö.M., i.m. 932-933.1. 11 . Ma­ dách I mre Ö.M., i.m. 755.1. 12. id. Balogh Károly levelét idézi Ruttkay Teréz Mária, i.m. 8.1. 13. Balogh Károly i.m. 121.1. 14. v.ö. Spence, Lewis: The Encyclopedia o f the Oc­ cult, London, 1988., 323.1. 15. (M.B.) - báró Mikos János: M i a spiritualizmus?. Rejtel­ mes Világ, 1897. okt. 3 . 16. 1853 tavaszának hírlapi szenzációját bemutatja Tolnai Vil­ mos: Arany Képmutogatókjának személyes vonatkozásait, 1916. 17. v.ö. Vay Sándor:A táncoló asztal = V.S.: Elpusztult urak, Bp., 1910. 18. Arany János: I rányok - Arany Já­ nos Ö.M. XI.k„ Bp., 1968. 155.1.; Jókai Mór: Astrál-szellemek, i.m. 65.1. 19. Egressy Akos: Társalgásunk Petőfi szellemével 1853-ban - E.Á.: Petőfi Sándor életéből, Bp., 1909. 97.1. 20. Jókai Mór: A strál-szel­ lemek, i.m. 67-68.1. 21. Wallace, A.R.: A gyakorlati spiritizmus védelme, fordította és függelékkel elátta Madách Aladár, Bp., 1884. 91-107.1. 2 2 . Grünhut Adolf: Tanul­ mányok a spiritizmus köréből, Bp., 1921. 23. Fónagy Iván: Mágia, Bp., 1943. 187188.1. 24. Hamann, Brigitte: Erzsébet ki­ rályné, Bp., 1988., 425-430.1. 25. János Fő­ herceg: A spiritizmus titkaiból, Bp., 1884. a könyvből nem maradt fenn példány, de J. Jankovich Gyula: A modern boszorkány­ konyhából, Bp., 1884. c. munkájában hosz­ szan idéz belőle és az esetet is ismerteti 2 6 . Wallace, A.R., i.m. 18-36.1. 2 7. in. Ferenczy József: Irodalmi dolgozatok, Bp., 1899. 28. Wallace, A.R., im. 147-204.1. 29. Madách Aladár: A szellembúvárlat irányeszméi, Bp., 1899. 82-116.1. 30. Gárdonyi József: A z élő Gárdonyi, Bp., 1934., 305.1. 3 1. Wolkenberg Alajos: A spiritizmus, Szatmár, 1899. 3.1. 3 2 . Égi Világosság, 1902. szept.1 . 33. Égi Világosság, 1907. május (1905. jún.-tól ha­ vilapként jelent meg) 34. Mayer Béla: A spi­ ritizmus keresztény katolikus megvilágítá­ sában, Kalocsa, 1899. 35. Wolkenberg Ala­ jos i.m. 3 6. v.ö. Gárodonyi József i.m.A túl­ világ Columbusai c. fejezet . 37. Spiritiz­ mus által előidézett hysteroepilepsia, Orvo­ si Lapok, 1902. nov. 20. 38. Még néhány szó ama bizonyos hysteroepilepsia alkalmából, Égi Világosság, 1903. jan. 1. 39. Ferenczi Sándor: Spiritizmus, klny. a Gyógyászat 431 �palócföld 92/5 1899. júl. 23.sz.-ból; v.ö. Mészáros Judit Hidas György: A pályakezdő Ferenczi, Tha­ lassa, 1991. l.sz. 40. X.Pius spiritiszta, Égi Világosság, 1906. júl. 4 1 . v.ö. Tordai Vil­ mos: Okkult elemek a magyarság életében, Gáspár Aladár: É rintés( o la j) 432 Bp., 1923. c. könyvében a magyarországi te­ ozófiáról szóló fejezet 4 2 . Kosztolányi De­ zső: Túlvilági divat - K.D.: Hattyú, Bp., 1972.45.1. �palócföld 92/5 Andor Csaba Ki volt Madách utolsó gyermeke ? A nyolcvanas évek elején két Madáchkutató, Kerényi Ferenc és Praznovszky Mi­ hály felkereste a Hunyán élő Varjú Vincé­ nét. Bár akkori kutatásuk a XIX. századi ne­ mesi életmód tanulmányozásához, főképp tárgyi anyaggyűjtéshez kapcsolódott, s ilyenformán legfeljebb közvetve volt köze Madách Im réhez ill. a Madách családhoz, mégis feljegyezték Varjú Vincéné forrásértékű adatközlését, amelynek lényege az, hogy ő Madách Imre házasságon kívül szüle­ tett gyermekének, Schönhauer Annának az unokája. Évekkel később, 1990 tavaszán Kerényi Ferenc említette egy beszélgetés során ezt az információt, megadva az esettel kapcsolatos feljegyzésük lelőhelyét is (Nógrádi Történeti Múzeum). Ennek alapján lehetővé vált a kapcsolatfelvétel Varjú Vincénével, továbbá bizonyos adatok megkeresése, amelyek a to­ vábbi kutatáshoz nélkülözhetetlennek lát­ szottak. A címben feltett kérdés nem is egy szem­ pontból kényesnek mondható. Először is a két ismert Madách-kutató nyilván nem vé­ letlenül tartózkodott a birtokukba került in­ formáció közzétételétől. Mivel Varjú Vincé­ né (ellentétben nagynénjével, akitől az érte­ sülést szerezte, s apai nagyanyjával, Schön­ bauer Annával) már nem tekinti szigorúan a család magánügyének a kérdést, így tehát az ok inkább szakmai lehetett. Valóban, a pusz­ ta néven, s a születési anyakönyvi kivonaton kívül nincsen igazán kézzelfogható informá­ ció, ezek pedig, mivel a Madách név nem for­ dul elő bennük (sőt, a helységnevek sem hoz­ hatók összefüggésbe Madách Imre ismert tartózkodási helyeivel) nem bizonyítanak semmit. Ilyenformán a közzététel (a kutatói szándéktól függetlenül, eredményét tekint­ ve) alig több puszta szenzációnál, s ezt érthe­ tő, hogy egyikük sem vállalta. Sajnos a helyzet döntően máig sem válto­ zott, így tehát magyarázattal tartozom, mi­ ért látom mégis szükségesnek egy kellően alá nem támasztott információ közzétételét. Egy ilyen kényes kérdésnél számot kell vetnünk azzal, hogy információink, "a tudo­ mány mai állása mellett" nem lehetnek elég­ ségesek. Ha Madách Imre és feltételezett szerelme kortársaink volnának, akiket meg­ szólaltathatnánk, akkor sem biztos, hogy megnyugtatóan tisztázhatnánk a kérdést (szigorúan természettudományosan véve: még ők maguk sem feltétlenül tisztázhatnák saját maguknak). Így tehát egy ponton túl, ha nem is kell (sőt, nem is szabad) lezárni a további vizsgálódást, de érdemes közzétenni mindazt, amit tudunk vagy sejtünk. Egyfelől azért, mert a további kutatásokat az éppen rendelkezésre álló információk teljeskörű közzététele sokkal inkább elősegítheti, mint a magánbeszélgetésekben, feljegyzésekben, levelekben előforduló részleges informáci­ ók. Másrészt azért, mert a publikálás halo­ gatása információk, akár döntő fontosságú információk végleges elvesztésével is járhat. Esetünkben a legfőbb "tárgyi bizonyíték"-ot 433 �palócföld 92/5 Schönbauer Anna sírja jelentheti. Amíg a sír megvan, addig esélyünk van rá, hogy egy ké­ sőbbi antropológiai vizsgálat legalább való­ színű választ adhat kérdésfeltevésünkre, ha azonban az azonosítandó személy földi ma­ radványainak nyoma vész, akkor ez a lehető­ ség egyszeriben megszűnik. A Petőfi-kuta­ tás közelmúltbeli eseményei jól példázzák, hogy az elveszett információk rekonstruálá­ sára tett utólagos (s éppen ezért szinte óha­ tatlanul erőltetett) erőfeszítések milyen eredményre vagy eredménytelenségre vezet­ hetnek. S bár egy sír megőrzéséhez egy ta­ nulmány írása csak szerény mértékben já ­ rulhat hozzá, azért ezt a lépést célszerű leg­ alább "jobb híján" megtenni. De más érvek is amellett szólnak, hogy a feltételezés forrásait, adatait érdemes köz­ zétenni. Így pl. a világirodalomban is talá­ lunk rá példát, hogy valakinek a törvénytelen gyermekéről időről időre szó esik, jóllehet az. információ nem megalapozottabb, mint ese­ tünkben. Kafka életrajzírói általában meg­ említik, hogy az író halála után sok évvel, egy fiatalkori szerelmének, Grete Blochnak a közlése nyomán elterjedt az a feltételezés, hogy a hölgynek született Kafkától egy gyer­ meke. S bár inkább fenntartással, kétkedés­ sel szokás utalni erre az információra, mind­ azontáltal a Kafkáról szóló ismereteinknek vagy hiedelmeinknek ez is része.1 Ugyanígy része lehet Madáchcsal kapcsolatos ismere­ teinknek, esetleg hiedelmeinknek a házassá­ gának felbomlása után született gyermekkel kapcsolatos információ is. Végül megemlítek egy igen súlyos, bár ambivalens érvet, amely felhozható a publi­ kálás mellett és ellen egyaránt. Az a feltéte­ lezés, hogy Madách Imrének házasságon kí­ vül született egy gyermeke, legfőképpen a születés időpontja miatt döntően befolyásol­ hatja A z ember tragédiája keletkezésének lélektani körülményeiről kialakult elképze­ léseinket. Az érv: horderejénél fogva nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül egy olyan feltételezést, amely részben új megvi­ lágításba helyezi a szerző főművét. S mivel a lélektani indíttatások számbavétele így is, 434 úgy is csak kellően nem bizonyítható feltéte­ lezéseken alapulhat, eggyel több hipotézis fi­ gyelembevétele inkább növeli mintsem csök­ kenti annak az esélyét, hogy optimálisan mérlegeljük az alkotói indíttatás és munka körülményeit. Az ellenérv: az ismertnek hitt körülményeket, amelyek elegendően magya­ rázni látszottak A z ember tragédiája kelet­ kezését, nem volna helyes egy olyan új szem­ ponttal kiegészítgeni, amely nem kellően alátámasztott, s ugyanakkor felvételével a korábbi elképzelések jelentős korrekciójára kényszerülünk. Mert leheséges ugyan, hogy eddig nem ismert okok éppen a főmű szüle­ tésére nagyobb hatást gyakoroltak, mint ahogy azt hittük, de ezt csak szigorúan alátá­ masztott tényekkel ill. érveléssel lehet bizo­ nyítani, nem pedig feltételezésekkel. A fenntartások, az érvek és ellenérvek után következzenek a "tények". A tények, amelyek jelenleg ugyan nem bizonyítanak és nem cáfolnak semmit (s így több tudo­ mányelmélet nézőpontjából szemlélve kívül esnek a tudományosság körén), de amelyek további információkkal kiegészülve, a ké­ sőbbiekben esélyt adhatnak a bizonyításra vagy cáfolatra. Életrajzi adatok Madách feltételezett szerelmének neve: Schönbauer Karolina, születési helye és ide­ je: Nagyszombat, 1832 körül. Mindez a ha­ lotti anyakönyvből derül ki, mivel a nagyszombati rk. anyakönyvek közül az ezidőtájt kereszteltek adatai Magyarországon nem állnak rendelkezésünkre. A gyermeket 1859. júl. 10-én keresztelték Anna névre Kö­ bölkúton (ma: Gbelce), ahol a 15-ös számú házban született az előző napon, júl. 9-én. Az anyakönyvi kivonat szerint törvénytelen volt (illegitima), s ennek megfelelően a Schönba­ uer Anna nevet kapta. Az anya, Schönbauer Karolina később férjhez ment Michna Pál­ hoz. Azt, hogy erre pontosan mikor és hol került sor, nem tudjuk (a családi hagyomány szerint 1863-ban, s ezt támasztja alá a halot­ ti anyakönyv is, amely szerint két éve volt férjnél halálakor). Ami tény: 1864. júl. 7-én �palócföld 92/5 megszületik közös gyermekük, Michna Ist­ ván. A helyszín: Csesztve 2., szülőkként pe­ dig Minchna Pál és Schönbauer Karolina vannak feltüntetve. Figyelemre méltó, hogy erről az információról az érintett családta­ gok nem tudtak, jóllehet a helyszín miatt ez az első olyan adat, amely legalább azt való­ színűsíti, hogy Madách Imre és Schönbauer Karolina ismerték egymást. Bár ezidőtájt Madách Károly lakott Csesztvén (köze­ lebbről a hivatalos iratokban 1-es sorszám­ mal jelzett kúriában), Madách Imre külön­ böző alkalmakkor időről időre ellátogatott öccséhez. A 2-es házban egyébként Mathé­ nyi P ál, majd annak Versegre költözése után Majthényi Péter és családja lakott.2 Schön­ bauer Karolina tüdőbajban halt meg 1865. május 21-én Monoron, s ott is temették el máj us 22-én; utolsó lakhelye: Vasadpuszta, 48.3 Ami a származását illeti, a család birto­ kában lévő információk szerint nagyapja Schönbauer J ó zse f volt, akiről ugyan nin­ csenek adataink, de akinek két Széchenyi Ferenchez írt levelét az OSzK Kézirattára őrzi. Lánya, Schönbaucr Anna 1876. júl. 29én Csernelyen férjhez ment Baloghy I s t­ vánhoz, akitől négy gyermeke született: Ká­ roly, László, Gizella és Sára. Balogi Baloghy István 1829. aug 30-án született Ipolybalog­ ban (Balog nad Ipl’om) és 1891. szept. 4-én halt meg Egerben.4 Madách Imréhez ősi ro­ konság is fűzte, amennyiben mindkét család ugyanattól a IV. Béla idejében élt Radon co­ mestől vezette le származását. Ettől kezdve az özvegy egyedül (pontosabban: leánygyer­ mekeivel) élt, és 1955. január 4-én halt meg Túristvándiban. A halál oka: aggkori végki­ merülés.5 A kulcsok egyike: Madách művei Több, egymással csak részben összefüggő kérdés vár megválaszolásra, amelyekre je­ lenleg nagyon eltérő valószínűséggel lehet választ adni. Az első: ismerte-e Madách Imre Schönbauer Karolinát? A második: szerel­ meinek egyike volt-e? A harmadik: Schönba­ uer Anna Madách Imrétől született-e? Ezek közül az elsőre elég határozottan igennel vá­ laszolhatunk: azok a személyek, akik Ma­ dách életében Csesztvén Majthényi Pálék­ nál megfordultak, nehezen kerülhették el a találkozást Madách Imrével, aki - különösen vendégek érkezésekor - gyakorta járt ott. De más adatok is emellett szólnak. A családi ha­ gyomány szerint ugyanis Schönbauer Karo­ lina eredetileg Baloghy István családjánál volt nevelőnő, akinek első felesége Majthé­ nyi Pál egyik leánya, Majthényi M atild volt. Az esküvőt 1852-ben tartották Csesztvén.6 Baloghy István tehát sűrűn megfordulhatott ott. Azt pedig, hogy 1852-ben azon kevesek egyike volt, akik Madách Imrével ill. a Ma­ dách családdal kapcsolatban álltak, a balas­ sagyarmati járásnak a megyefőnökhöz fel­ terjesztett jelentése bizonyítja.7 Baloghy István tehát kapcsolatban állt Madách Imré­ vel; ha ez a kapcsolat néhány évvel később is fennállt, úgy a Majthényi Matildtól született gyermekek nevelőnőjét is föltehetően ismer­ te. A két további kérdéssel kapcsolatban Madách életműve nyújt bizonyos informáci­ ót. Azt, hogy éppen Schönbauer Karolinába szerelmes volt-e, természetesen nem tudjuk eldönteni, az azonban kétségtelen, hogy volt egy Karolina nevű szerelme, akinek kilétét eddig homály fedte. A nyomtatásban megje­ lent versek közül csak egyben fordul előake­ resztnév, a Búcsú Karolinától címűben,8 de a versek kézirataiban több verseim mellett is (Mentség, Veszélyes játék, Visszaveszem leányka), feltűnik piros ceruzával a cím mel­ lé jegyezve a Karolina név, rendesen a "Ka­ rolin, hátrább'' utalás formájában.9 Arra már inkább választ adhatunk, hogy mennyi­ re tarthatjuk valószínűnek a versekben sze­ replő Karolinának és Schönbauer Karoliná­ nak az azonosságát? Legalább annyira (de inkább nagyobb mértékben), mint az ugyan­ csak sok Madách-versben előforduló Lujzá­ nak és a keszihóczi és dacsólami Dacsó Luj­ zának az azonosságát. Arra ugyanis, hogy Lujza valójában Dacsó Lujza volna , 1932 előttről nincs semmi adatunk, s aki a nevet először leírta, közelebbről meg nem határo­ 435 �palócföld 92/5 zott forrásra hivatkozott.10 Vagyis mindkét esetben egy-egy kései adatközlés az egyetlen támpont. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Madách Karolinájának és Schönbauer Karolinának az azonosítása ma mégis reáli­ sabb alapon nyuszik, mint a Madách iroda­ lomban elterjedt Lujza és Dacsó Lujza azo­ nosítás. Amíg ugyanis Shönbaucr Karolina létezését dokumentumok igazolják (anya­ könyvek, azok kivonatai, mikorfilmmásola­ tai), addig Dacsó Lujza nevű személy létezé­ séről jelenleg sajnos semmilyen dokumen­ tummal vagy akár 1932-nél korábbi infor­ mációval nem rendelkezünk. A Lujza-szere­ lem helyszíneként felételezett Keszihócon (Dacsókeszi, Kosihovce) nemcsak Lujza sír­ ját nem találjuk; az alsópribolyi (Dolné Prí­ belce) evangélikus anyakönyv sem tartalmaz vele kapcsolatos információt, jóllehet a Da­ csó család Keszihócon született vagy el­ húnyt tagjai megtalálhatók az anyakönyv­ ben.11 Az a feltételezés tehát, hogy Schönbauer Karolina Madách Imre szerelmeinek egyike volt, nem megalapozatlanabb, mint az, hogy Dacsó Lujza vagy Gyuros Borbála (esetleg Bagyinszky Borbála) szintén a szerelmei voltak; mi több, utóbbiak közül Lujza a do­ kumentumok teljes hiánya miatt, Borbála pedig azért, mert két különböző személyt sejthetünk a név mögött, még kisebb valószí­ nűséggel azonosítható. Végül arra a kérdésre, hogy volt-e Karo­ linának Madáchtól gyermeke, hiába kere­ sünk az eddig ismert életműben választ. Van azonban Madách Imre levelezésében egy ér­ dekes, eddig értelmezhetetlennek látszó részlet, amely, ha feltételezzük, hogy Ma­ dáchnak valóban született egy házasságon kívüli gyermeke, úgy logikus magyarázatot nyer. Sajnos a levélrészlet a fordított irányú következtetésre nem ad elegendő támpontot. 1863. február 17-én Madách Imre levelet írt Nagy I vánnak, s abban megkérdezte, hogy milyen feltételekkel köthetne életbiz­ tosítást egy hölgy illetve egy gyermek számá­ ra. Tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy a levélben konkrétan huszonnégy éves nő és 436 másfél éves gyermek szerepelt; a számok, meglehet, fiktív számok. Akkor sem világos, vajon kikre gondolhatott a levélíró. A Ma­ dách Imre életrajzi krónika szerzője azt írja, hogy a családtagok közül egyedül unokahú­ ga, Károlyi Miksáné Huszár Anna jöhetett szóba, bár nem tartja kizártnak azt a lehető­ séget sem, hogy esetleg Madách egyik szerel­ me, s annak gyermeke lett volna a kedvezmé­ nyezett.12 Csakhogy Huszár Annának egyál­ talán nem volt gyermeke; legközelebbi roko­ nai legalábbis így tudják, s még egy esetleg korán elhunyt gyermek létezését is valószí­ nűtlennek kell tartanunk, mivel sem na­ gyanyjának, Majthényi Annának, sem fél­ testvérének, Balogh Károlynak hozzá inté­ zett leveleiben nincs ilyen utalás.13 Nem is egészen érthető, hogy az a Madách Imre, akinek néhány hónappal korábban még egy anyáról és gyermekéről, majd élete végéig az anyáról (Fráter Erzsébetről és Madách Jo­ lánról van szó) kellett anyagilag gondoskod­ nia, s akinek ezért (is) súlyos likviditási gondjai voltak élete vége felé, miért kívánt még egy nőről s még egy gyermekről gondos­ kodni. A Nagy Ivánhoz intézett kérdés mind­ azonáltal többféleképpen is magyarázható; elvben az sem kizárt, hogy valaki másnak a kérdését tolmácsolta, bár a megfogalmazás miatt (amelyben önmagáról, mint 40 éves emberről szól) ez nem túl valószínű. Érdekes, hogy Madách két kérdést, s két további al­ kérdést tesz fel a biztosítással kapcsolatban. Szigorúan különválasztva kérdezi, hogy a huszonnégy éves hölgy részére kötendő életbiztosítás mibe kerülne, s külön kérdezi a másfél éves gyermekét. Nincs okunk feltéte­ lezni, hogy anyáról s gyermekéről lenne szó, bár kétségkívül ez látszik a legvalószínűbb­ nek. Az alkérdések mindkét esetben arra vo­ natkoznak, hogy mennyivel lenne kisebb a biztosítási összeg, abban az esetben, ha en­ nek esedékes kifizetése előtt a kedvezmé­ nyezett meghalna, úgy az összeg a biztosí­ tóra szállna. Az alkérdések arra vallanak, hogy Madách mindenképpen szeretett volna "készpénzkímélő" eljárást találni. Másrészt �palócföld 92/5 a kedvezményezettek halála esetén számára irreleváns volt a kérdés, hogy a befizetett összeggel mi lesz; szigorúan egy jól meghatá­ rozott nőt illetve egy gyermeket kívánt 1000-1000 forinthoz juttatni, nem pedig azok esetleges örököseit. Azt, hogy a gyermek Madách gyermeke s hogy a nő a gyermek anyja-e, nem tudjuk; mindenesetre ez egy (pontosabban két egy­ mással nem is feltétlenül összefüggő) lehető­ ség. Valamelyest egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, hogy ha Schönbauer Annáról van szó, akkor az életbiztosításra miért éppen ekkor gondolt Madách Imre, s miért nem a gyermek születése után? A legvalószínűbb­ nek látszó válasz az, hogy bár a közeli halál lehetőségével minden bizonnyal élete során többször is számot vetett, ám hat nappal a le­ vél írása előtt egy vele egykorú barát és pá­ lyatárs halála, akinek halálos ágyánál talán ő maga is jelen volt, erős hatással lehetett rá. Február elején egy Beniczky Erzsi nevű hölgy arra kérte levelében Madách Imrét, hogy keresse fel a haldokló Lisznyai Kál­ mánt. Lisznyai halála (különösen, ha a kérés­ nek eleget tudott tenni Madách, amiről azonban nincsenek adataink) nyilván meg­ rázta és el is gondolkodtatta őt. Így juthatott arra a belátásra (függetlenül attól, hogy ki lett volna a kedvezményezett), hogy az életbiztosítás megkötését nem halogathatja to­ vább. Nem tudjuk, végülis kötött-e életbiztosí­ tást, s ha igen, kinek a javára. Lehetséges, hogy pénzügyi helyzete, illetve a biztosító kedvezőtlen ajánlata miatt másként döntött. Érdemes azonban belegondolnunk abba a lehetőségbe is, hogy a levélben előforduló számok valódi számok és pontosak. Hiszen a levélíró épp azért kéri Nagy Iván segítségét, mert nem kíván bonyolult táblázatok alap­ ján kalkulálni. Pontos választ csak akkor re­ mélhet, ha pontos adatokat közöl. Károlyi Miksáné Huszár Annát ebben az esetben ko­ molyan fontolóra vehetjük, mivel néhány hét híján 24 éves (a nézsai katolikus anyakönyv szerint 1839. márc. 31-én keresztel­ ték14 ). Viszont Schönbauer Karolina vagy Schönbauer Anna nem jöhet számításba; nem világos tehát, hogy ki lehet a másfél éves gyermek. Mellesleg szóba jöhet még Makov­ nyik Jánosné Gyuros Borbála is, akinek szü­ letésére nézve két különböző dátummal ren­ delkezünk: 1840. nov. 13. és 1838. júl. 26.15 ; ezek közül az utóbbi (meglehet, véletlenül) éppen megfelelő. Arról, hogy Gyuros Borbá­ lának volt-e gyermeke, s ha igen, mikor szü­ letett, jelenleg nincsenek adataink. A családi hagyomány A ma élő leszármazott, Varjú Vincéné Baloghy Ida elbeszélésének valamennyi részlete nagynénjétől, Baloghy Gizellától származik, aki a halála előtt mesélte el a származásukról szóló családi hagyományt. Azt, hogy a család még az ötvenes években is a legszigorúbban titokban tartotta a Madách Imrétől való származását, jól mutatja, hogy Túristvándiban senki nem tudott erről, jólle­ het a családtagokra, köztük Schönbauer An­ nára is többen emlékeznek még. 1852-ben Baloghy István feleségül vette Csesztvén Majthényi Matildot, akitől négy gyermeke született. A gyermekek nevelőnő­ je Schönbauer Karolina lett. Azt, hogy a csa­ lád ekkor még Ipolybalogban élt-e, nem tud­ juk, így arról sem szól hagyomány, hogy Ma­ dách Imre hol találkozott vagy találkozha­ tott a nevelőnővel. Ami biztos: Baloghy Ist­ ván édesapja, Baloghy Imre Versegen halt meg 1855. nov. 14-én; Verseg egyúttal a kü­ lönben rendkívül kiterjedt keseleőkeői Majthényi család (egyik) lakhelye is, s érde­ kes módon Schönbauer Annát is versegi származásúnak írja a házasulandók anyakönyve, jóllehet Köbölkúton született. Így tehát Csesztve mellett a másik lehetséges helyszín Verseg, ahol Madách Imre és Schönbauer Karolina találkozhatott. A csa­ ládi hagyomány szerint Baloghy István apja, Baloghy Imre volt a gyermek gyámja. Éz a hagyomány azonban nyilván tévedésen vagy félreértésen alapul, hiszen Baloghy Imre már korábban meghalt.16 De az sem valószínű, hogy maga Baloghy István lett volna a gyám, legalábbis látszatra erősen ez ellen szól, hogy 437 �palócföld 92/5 a későbbiekben feleségül veszi majd a gyer­ meket. Ez elméletileg kizáró oknak látszik, bár a házasságkötés körülményei elég rendhagyóak ahhoz, hogy ezt a lehetőséget se vessük el. 1864-ben Schönbauer Karolina Cseszt­ vén élt, s ekkor már Minchna Pál uradalmi intéző felesége, majd egy évvel később tüdő­ bajban meghal Monoron. Azt, hogy ezek után mikor s milyen okból kerül kapcsolatba a gyermek Baloghy Istvánnal, nem tudjuk. Tény azonban, hogy Majthényi Matild, Ba­ loghy István első felesége meghalt. A család­ tagok szerint öngyilkos lett; a Túristvándi­ ban élő özv. Nyíri Sándorné Makay Margit az öngyilkosság okát is tudni véli: eszerint Schönbauer Anna gyermeket várt Baloghy Istvántól, s amikor ezt a felesége megtudta, akkor követett el öngyilkosságot. A rendelkezésünkre álló adatok megerő­ sítik, hogy valóban ez történhetett. Ami az öngyilkosság okát illet, azt az események sorrendje valószínűsíti; először ugyanis megszületik Schönbauer Anna elsőszülött gyermeke, Baloghy Károly, 1876. júl. 3-án Mogyorósdon. Csak ezután hal meg Majthé­ nyi Matild, júl. 20-án Budapesten, végül pe­ dig júl. 29-én kerül sor Schönbauer Anna és Baloghy István házasságkötésére.17 Tény, hogy a család emlékezetében sem­ mi jó nem kapcsolódik Baloghy István sze­ mélyéhez, aki 47 éves korában feleségül vet­ te a 17 éves Schönbauer Annát. A családi hagyománynak még két érde­ kes részlete van. Az egyik szerint Schönbau­ er Anna örökölt az édesanyjától száz hold földet. Az adat elgondolkodtató, mivel nehéz megmagyarázni, hogy száz hold föld birto­ kában miért megy el valaki nevelőnőnek. A legésszerűbb feltételezés az, hogy nyilván később jutott csak a földhöz, s az öröklés, mint legvalószínűbb lehetőség mellett máso­ dik helyen azzal számolhatunk, hogy talán első gyermekének apjától kapta a földet. Saj­ nos a családnak még csak feltételezése sincs arra vonatkozóan, hogy a régesrég elárvere­ zett anyai örökség hol lehetett, így annak eredete is homályos. 438 A másik részlet Madách Imre halálára vonatkozik. Eszerint amikor a haldokló köl­ tő Annál hívta, gyermekére gondolt, s nem a halálos ágyánál jelenlévő unokahúgára, Ká­ rolyi Miksáné Huszár Annára. Utolsó látogatás Kálnay Nándor szerint Madách Imre 1864. júniusának végén járt utoljára Cseszt­ vén, ahol három napot töltött. Érdekes, amit a második nap délutánjáról írt a szerző: "ki­ választotta magának azt a helyet, ahonnét kilátás nyílik a parasztok földeire az átellen­ ben lévő dombon. Ide ült le Madách; egy pontra irányozta szemeit és a gondolatokba oly annyira bele volt mélyedve, hogy midőn a fiúk mellette elmentek, nem vette észre őket. Ilyen helyzetben ült ott, úgy szólván mozdulatlanul az egész délután, mig csak va­ csorálni nem hítuk őt."18 Kálnay azt feltéte­ lezi, hogy talán a Tündérálom című művén gondolkodott a szerző. Nem kizárt ugyan, hogy az is megfordult a fejében, mivel azon­ ban a leírás nem tesz róla említést, hogy Ma­ dách jegyzetelt volna, így legfeljebb általá­ nosságban merenghetett el egyik vagy másik művén. Nem valószínű azonban, hogy ez ki­ töltötte volna az ebédtől vacsoráig tartó idő­ szakot, ami a nyári napforduló közelsége mi­ att viszonylag hosszú lehetett. Ráadásul a feltételezés nem ad magyarázatot Kálnay­ nak arra a megfigyelésére, hogy Madách egy bizonyos helyet választott ki magának, s egy bizonyos pontra (vagy inkább egy bizonyos irányba, hiszen a külső megfigyelő csak a te­ kintet hozzávetőleges irányát láthatja!) né­ zett. Ha feltételezzük a Schönbauer Karoli­ nával való kacsolatot, úgy azt kell legvalószí­ nűbbnek tartanunk, hogy az ezidőtájt Csesztvén élő Karolinára gondolt, s tekinte­ te ennek megfelelően a Majthényi kúriára esett. Ha Kálnay visszaemlékezése abszolút pontos, úgy néhány nappal ezután születik meg Karolina második gyermeke, Michna Páltól. Nem kizárt azonban, hogy már meg is született. Bár nem tudjuk, hogy Kálnay kö­ zelebbről minek alapján teszi június végére Madách utolsó csesztvei látogatását, leírása �palócföld 92/5 arra enged következtetni, hogy az ebédnél feltálalt cseresznye (amelyre Madách egy megjegyzést tett) adta az utólagos kulcsot az esemény datálásához. Csakhogy július 7-én, Michna István keresztelésekor is feltálalhat­ ták még azt a bizonyos cseresznyét. De akár a gyermek születése előtt, akár utána járt ott Madách, a legvalószínűbb magyarázat még­ iscsak az, hogy kései szerelmére, Schönbauer Karolinára gondol a kertben ülve, tekintete arra esik, ahol Karolina lakik ezidőtájt, az a Karolina, akinek éppen ezekben a napokban születik (vagy született) gyermeke, ezúttal nem Madách Imrétől, hanem a férjétől, Michna Páltól. Arról, hogy Schönbauer An­ na is Csesztvén tartózkodik-e, sajnos nincse­ nek adataink. Minden esetre Madách visel­ kedése arra vall, hogy ekkor már nincs sem­ milyen kapcsolata Karolinával: a Csesztvén tett utolsó látogatás során már nem keresi fel egykori kedvesét. További kutatások A Karolinával kapcsolatos kérdések módszeres kutatására kevés járható út kínál­ kozik. Az antropológiai-genetikai vizsgálatokat ma még nem célszerű elvégezni, mivel azok segítségével jelenleg inkább kizárni lehet az apaságot, mintsem bizonyítani. Madách Im­ re földi maradványai egyébként sem hozzá­ férhetőek; az összehasonlító vizsgálatokat elméleti és gyakorlati okok egyaránt korlá­ tozzák. Mindazonáltal, mivel abban a sze­ rencsés helyzetben vagyunk, hogy apának és feltételezett lányának a csontváza egyaránt egy-egy jól körülhatárolható területen talál­ ható (Madách Imréé Alsósztregován, a kas­ tély kertjében, az emlékmű alatt, Schönbau­ er Annáé Túristvándiban, három szomszé­ dos sír egyikében), ezért a távolabbi jövőben a természettudományos vizsgálatoktól vár­ hatjuk a legpontosabb választ kérdésünkre. De a "lágy" kutatási módszer is időigé­ nyesnek, s nem is feltétlenül célravezetőnek látszik. Mindazonáltal elméletileg sorra megvizsgálhatók az egykori Madách-birtokok tulajdonváltozásai, s ha a későbbi birto­ kosok között valahol Schönbauer Anna neve felbukkan, az legalábbis komoly érvként jö­ het szóba az apaság mellett. Az ember tragédiája keletkezésének életrajzi háttere Ha Schönbauer Anna valóban Madách Imre lánya, akkor ez a körülmény új megvi­ lágításba helyezi a szerző főművének kelet­ kezését. A dátumokat figyelembe véve, s a terhesség normális lefolyását feltételezve azt mondhatjuk, hogy Karolina öt és fél hó­ napja volt terhes, amikor Madách elkezdte írni a Tragédiát. Terhességéről tehát már föltehetően neki is, és a gyermek apjának is tudomása volt. Ebben az esetben az idillikus részeknél (pl. második és harmadik szín) legalább any­ nyi okunk van Éva megformálásának hátte­ rében Karolinát látnunk, mint Fráter Erzsé­ betet. Fokozottan érvényes ez az utolsó szín­ re, ahol Ádám nem várt módon apa lesz. Le­ hetséges persze, hogy a jelenetnek egyálta­ lán nincs életrajzi vonatkozása. Ám ha mégis van, úgy a házasságával éppen ez a rész nehe­ zen állítható párhuzamba. Hiszen Éva ter­ hessége Ádám számára nem várt módon kö­ vetkezik be, sőt, keresztezi törekvéseit. E profánnak tűnő feltételezés természetesen nem mond ellent a mű keletkezésével kap­ csolatos egyéb hagyományoknak, legalábbis annak a három hagyománynak nem, ame­ lyek a mű előzményéről szólnak (más kérdés, hogy e hagyományok viszont részben ellent­ mondanak egymásnak). Aminek ellentmond, az nem több mint egy másik feltételezés. Valóban: az öt évvel korábban felbomlott házasság elvben éppúgy magyarázhatja a mű keletkezését, mint a megszületendő gyermek, ha azonban Ma­ dách a gyermek apja, úgy már csak az időbeli egybeesés miatt is ésszerűbb az utóbbit tar­ tanunk a döntő indítéknak. Van még egy lehetőség a felvetett kérdé­ sek megválaszolására, bár a módszer, jelle­ géből adódóan félreértésekre és vitákra ad­ hat okot. Mindazonáltal célszerű volna, ha különböző szempontok alapján írásszakértő 439 �palócföld 92/5 is megvizsgálná Madách műveit, leveleit. E szempontok egyike lehetne éppen a címben feltett kérdés. Madách rajzai Madách Imre a hozzá közelálló szemé­ lyeket olykor egy-egy rajzon vagy éppen olajfestményen örökítette meg. Van, ahol tudjuk, kit ábrázolnak a rajzok, de néhány esetben már fia, Madách Aladár is tanácsta­ lan volt, nem is szólva a Madách életét kuta­ tókról, akik csupán a képek egy jól körülha­ tárolható, értelmezhetőnek látszó részét tet­ ték közzé. Egy hangsúlyozottan polgári öltözetű, kalapot viselő hölgy két példányban is föllel­ hető portréja érdekes színfoltja a Madách­ rajzoknak.20 Madách Aladár egyikhez sem fűzött kommentárt, így aztán a Madách éle­ Irodalom 1. Györffy Miklós: A monologizáló Kafka. Utószó Franz Kafka: Naplók, leve­ lek (Bp. 1981.).c. könyvéhez. 773., P ók La­ jos: K afka világa. Bp. 1981. 151. 2. Kál­ nay Nándor: Csesztve község története és leírása. Bp., 1884. 32-33. 3. Magyar Or­ szágos Levéltár. A 5177. 4. Magyar Or­ szágos Levéltár. A 1276. A halál oka: szív­ szél hűdés; az elhunyt utolsó lakhelye: Eger, Honvéd utca 4. 5. Bolla István polgármes­ ter úr szíves közlése. 6. OL A 289. 7. Spác­ zay Hedvig: Madách I mre hadbírósági pe­ rének nyomában. In. A Nógrád megyei Mú­ zeumok évkönyve 1983. Salgótarján 1983. 87-88. 8. Halász Gábor: Madách I mre összes müvei. Bp. 1942. II. 56-57. 9. OSzK Kézirattára. Fol.H ung.1397. 10. Harsányi Zsolt: Hogyan írtam a Madách-regényt? Új I dők. 1932.. I I . 638-640. 11. Ezúton mon­ dok köszönetet Raab Vilmos lelkész úrnak (Pöstyén) szíves közléséért, aki a Beszter­ cebányai Levéltárban található alsópribo­ lyi evangélikus anyakönyvet ebből a szem­ pontból végignézte. 12. Radó György: Ma­ dách I mre életrajzi krónika. Salgótarján 1987. 289-290. 13. OSzK Kézirattára. Le­ velestár: id. Madách 1mréné - Károlyiné Huszár Annához, Balogh Károly - Huszár 440 tét kutatók sem tették ezt, s inkább tartóz­ kodtak a rajzok publikálásától. A jelen ta­ nulmány írója sem vállalkozhat a "kit ábrá­ zolnak a rajzok?" kérdés megválaszolására. Csupán egy apró érdekességre hívhatja fel a képek későbbi elemzőinek figyelmét. A raj­ zok szemlátomást ugyanazt a fiatal hölgyet ábrázolják, s a legfőbb eltérés, ami a rajzok között mutatkozik: a másodikon a hölgy arca teltebb. A legkézenfekvőbb (bár kétségkívül nem egyedül lehetséges) magyarázat: a hölgy terhessége. Sem ebből, sem az előzőekben említett részinformációkból nem szabad azonban messzemenő következtetéseket levonnunk. De érdemes felfigyelnünk rájuk, s további adatok gyűjtésével megkísérelnünk a mainál megnyugtatóbb válaszadást a címben feltett kérdésre. Annához. 14 . OLA 5347. 15. A z első dátu­ mot. Harsányi Zsolt kapta az alsósztrego­ vai evangélikus lelkésztől 1932-ben (Nóg­ rád megyei Levéltár XI I I . 1. A Bory-Ma­ dách család iratai. A Harsányi Zsolthoz in­ tézett 40. le vél), a második dátum Raab Vil­ mos lelkész úr szíves közlése, ugyancsak az anyakönyv alapján. 16. Nagy Iván: M a­ gyarország családai. Bp. 1857. I. 151. A z OSzK Kisnyomtatványtárában a gyászje­ lentése is megtalálható. 17. OL A 1250. Bár az első gyermek a házasságkötés előtt született, az anyakönyvi bejegyzés szerint mégis törvényes. A házassági anyakönyv felsorolja ugyan a házasulandók szüleit, de csak három személyt; a menyasszony apját nem említi. Majthényi M atild halálának helye és időpontja a gyászjelentéséből ál­ lapítható meg (OSzK Kisnyomtatványtára, XI X. századi gyászjelentések, 5. doboz). 18. Kálnay Nándor: i.m.25. 19. A három hagyomány: Jeszenszky Danó visszaemlé­ kezése (Palágyi Menyhért: Madách I mre élete és költészete. Bp. 1900. 338-339.), Plichta Soma visszaemlékezése (OSzK Le­ velestár: Plichta Soma - Jeszenszky I s t­ vánhoz) és Pétery Károly emlékiratai (Túri M észáos I stván: Hogy betaédj?SzK m il18."E rszág-V O nle38471sj0dcO kéiratá.A 2" született meg az �palócföld 92/5 Nagy Ervinné Gondolatok egy Madách - karikatúráról Előkerült egy eddig ismeretlen Madách­ rajz, melyet a győri Xantus Múzeum igazga­ tójának és munkatársainak szíves közremű­ ködésével teszünk közzé. A nyolcalakos kép a Szabó József-féle hagyatékban "Madách rajza. Nagyított repro" jegyzettel szerepel. Az eredeti kép egyetlen Madách gyűjte­ ményben sincs meg, valószínűleg ismeretlen helyen lappang. Hol és miről készülhetett a másolat? A kérdések megválaszolására a hi­ ányos adatok miatt többnyire csak feltevése­ ink vannak. Szabó J ó zse f Madách-kutató 1973-ban költözött el Balassagyarmatról Győrbe és gyűjteményét a Xantus Múzeumban helyez­ te el. Az általa szignált "Madách rajza. Na­ gyított repro" Balassagyarmaton az 1950-es, 60-as években készült. Mivel a kép eredetije nincs meg az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában, illetve az Petőfi Irodalmi Múzeum Madách-anyagában, így a másolat készítésekor nógrádi gyűjteményben, eset­ leg magántulajdonban lehetett. Az említett időben és korábban is Balassagyarmaton a Nagy Iván, később Palóc Múzeum rendelke­ zett Madách-gyűjteményben, esetleg ma­ gántulajdonban lehetett. Az említett időben és korábban is Balassagyarmaton a Nagy Iván, később a Palóc Múzeum rendelkezett Madách gyűjteménnyel. Egy 1943-as adat szerint "két olajfestmény van itt Fráter Er­ zsiről", az egyiket Madách Imre készítette, a másik ismeretlen festő alkotása, melynek eredetije Perédy György," az Erdélyi Lapok szerkesztőjének birtokában van".2 A fest­ mény azóta Kolozsvárról visszakerült, és je­ lenleg Budapesten magánkézben található. A balassagyarmati Múzeum anyagában Ma­ dách-rajz nem volt. 1964 októberében, a Madách Centenári­ um alkalmából Csesztvén kiállítás nyílt meg. Erről Bernáth László Majtényi Anna kúriá­ ja című írásában közli: "négy eredeti Ma­ dách Imre rajz van a csesztvei Madách Mú­ zeum birtokában. Kettő romantikus tájat ábrázol, egy karikatúra, a negyedik mintha a Civilizátor illusztrációja lenne." Milyen valószínűsége van annak, hogy a "Civilizátor esetleges illusztrációja" azonos a most előkerült képpel? Szabó József hat Madách-rajz másolatát vette be gyűjteményébe. Ifjúkori rajzokat, az önarcképet és ezt a jellegzetes karikatú­ rát. A hat rajzból öt a csesztvei Múzeum anyagában ma is látható, és eredetije az OSZK Kézirattárában megvan. Hogyan ke­ rült a hatodik rajz ehhez? Az 1964-ben a Madách Centenáriumra megnyílt csesztvei kiállítás forgatókönyve - annak pontos leírá­ sa - nem maradt fenn. A korabeli levelezé­ sekből, cikkekből megtudjuk, hogy itt volt Madách bölcsője, karosszéke, olajfestménye Fráter Erzsiről. Az Országos Levéltár főleg családi iratokból küldött 47 fotómásolatot, a PIM pedig válogatást a Madách-anyagból, így az ismert rajzokból is. Hogy a cikkben 441 �palócföld 92/5 említett "négy eredeti rajz" hogyan szárma­ zott ide, azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy ezek nem szerepelnek az OSZK Kéz­ irattárában. A vizsgált hatodik kép tehát a "négy ere­ deti rajz" között lehetett, mivel azonosítja az a körülmény, hogy eddig ismeretlen kép­ ről van szó mindkét esetben. Figyelmet érdemel még a "négy rajz" to­ vábbi sorsa is. Csesztvéről Salgótarjánba, a Megyei Múzeum Madách anyagába került a két tájrajz, a két karikatúra lelőhelye isme­ retlen. Csupán másolata maradt meg feltéte­ lezéseink szerint a Szabó József-féle hagya­ tékban. Lehet tehát, e rajz a Civilizátor illusztrá­ ciója? - Madách nem készített műveihez il­ lusztrációt, de gyakran lerajzolta azt, amit leírt. Lónyai Menyhértnek 1838-ban Sztre­ gováról tájleírást küld, később le is festi. A Regélőben 1841-ben megjelent Trencsini másként Teplici - fürdők című útijegyzeté­ hez képillusztrációt is mellékelt. A családta­ gok visszaemlékezéseit idézve Becker Hugó írja: "mesélgetés közben, vagy amikor az el­ beszélést szemléltethetővé kellett tenni he­ venyészve ceruzával megrajzolta."5 Joggal tételezzük fel, hogy a bemutatott mozgalmas kép valamely elbeszélés vagy leírt történet, anekdota rajzos változata. Találóan jegyzi meg Balogh Károly: a Madách képek érté­ ke elenyészik, ha nem ismerjük az ötletet, élményt, melyből fakadt. A Madách-irodalomban többször előfor­ dul az a feltételezés, hogy volt a Civilizátor­ nak képi megformálása. A kocsmajelenet cí­ men ismert olajképről Balogh Károly csu­ pán formai elemzést ad, Palágyi a magyaros öltözékű csaplároslány és legény mellett a "hízott képű német Sellsorgert" is bemutatja és úgy értelmezi, hogy "Bach korabeli gyú­ nyolódás ez, mely a költőnek a Civilizátor cí­ mű vígjátékára emlékeztet".6 A kép elve­ szett, így Palágyi értelemzéseit nem ellenő­ rizhetjük, de az adat azt igazolja, volt a visz­ szaemlékezők közlésében jele annak, hogy létezett egy kép, mely akár a Civilizátor il­ lusztrációja is lehetett. 442 A most bemutatott kép középpontjában haragos gazda áll és ostorral veri a kutyákkal körülvett alakot, az előtérben álló leányzó és az. ajtón betóduló cselédek látható örömére. Szinte ideillik a Civilizátor néhány sora: "Fel! Mürzl, zászlóul szoknyádat add./ A vén gazembert mogyoróbotokkal/ Mángoroljá­ tok meg." A rajzon a Madách karikatúrák ismert témáját látjuk, házassági cívódás, féltékeny­ ségi jelenet. Ha feltételezzük, hogy más kari­ katúráihoz. hasonlóan itt is környezetét raj­ zolta, akkor több vizsgálódási szempontot is választhatunk. Egyrészt összevetjük a Civili­ zátorban és a képen látható szereplőket, másrészt megvizsgáljuk az adott időszakban a sztregovai ház személyzetére vonatkozó forrásokat. A Civilizátorban és a képen egyaránt hét férfi és egy nő szerepel. (A kutyák száma eggyel több, de utalás van arra, hogy István gazdának van kutyaóla, így kutyája is.) Már az életrajzíró Morvay és Palágyi is tudni véli, hogy volt modellje István gazdá­ nak. Morvay Bory Istvánnal,7 Palágyi egyenesen a költővel azonosítja a "magyar gazdát". Mivel a névazonosság elvéből indu­ lunk ki, Morvay álláspontját fogadjuk el. Bory István 1826-58-ig volt a család szolgá­ latában, lényegében ő irányította a gazdasá­ got. Ő volt az "István gazda" először Cseszt­ vén, aztán Sztregován. A nevére kiállított szolgálati bizonyítvány "szakértői képessé­ gét", hűségét hangsúlyozza. Szolgálati évei­ nek letöltése után a családdal való jó kapcso­ lata nem szűnt meg. Verzár Mihály8 (Miska, a magyar) a sztregovai ház híres szakácsa. Balogh Károly és Harsányi Zsolt megörökíti "behemót nagy termetét és a fején díszelgő kuktasap­ kát". (A képen az ajtóban magasodó alakra emlékeztet a leírás.) Az étkezéshez délben és este a konyha előtti kis harangon Mihály szakács jelt adott, és ez "az éles harajngszó átjárta az épület minden zegét-zugát. Egy nap Madách Imre e szavakkal nyitott be az ebédlőbe "Éppen azt írtam le - csenget­ nek". 10 Így Verzár Mihály ebédre hívó ha­ �palócföld 92/5 rang kongatása közvetve bekerült a Tragédia történetében. Tucsek János11 , a hajdú, a ház "Jancsi huszára". Madách tréfás mókáinak részese, a húsvéti locsolkodás címen ismert anekdota szereplője. A bort nagyon kedvelte (delirium tremensben halt meg). Amikor felöntött a garatra, "robotra" hajtotta a parasztokat, visszaálmodva a "régi szép időket". Öltözéke "fehér zsinóros kék dolmány", hatalmának szimbóluma a mogyorófapálca. Madách egy alkalommal a szlovák mytoszokról beszélge­ tett Henrici Ágostonnal, a falu evangélikus lelkészével. Hazatérve elfelejtette a tündér szó szlovák megfelelőjét, "Behívatta Jancsit, az ő policeiminiszterét. Te Jancsi, hogy hív­ ják tótul a tündért? Jancsi ura kedvenc lovát a Tündért értette és felelte: Kvony (=ló)".12 Ő tehát "Janó, a tót" modellje. A képen zsi­ nóros ruhában látható. A 19. században Nógrádban, de országo­ san is jelentéktelen számú olasz nemzetiségi él. Keleti Károly adatai alapján Nógrádban (magyar: 67,05, szlovák: 31,10, német: 1,83, egyéb nemzetiségű: 0,02). Miért kerül be a Civilizátorba Carlo, az olasz? Talán azért, mert Madách új gazdatisztje (1859-től) a sziléziai Philipp Károly olasz származású volt?13 Róla csupán annnyit jegyzett fel az életrajzíró, hogy fia, az ifjabb Philipp a Ma­ dách fiúkkal nevelkedett. Mürzl a neve, a Mária névsvábos változa­ ta. A sztregovai házban két Mária van ebben az időszakban: Tót Mara14 , az ifjabb Tucsek János későbbi felesége, és Marinkó, tót me­ nyecske, akit Harsányi említ, mint Madách futó kalandjainak egyik szereplőjét. Két alkalmazottról kell még szólnunk, Pass Andrásról, a philosophosról, akinek la­ tinos műveltségét Arany János is feljegyez­ te, és Paulikról, Madách Mária hajdani inasáról, aki tanúja volt gazdái brutális meg­ gyilkolásának. Az ő nevük viszont nem egye­ zik a rác Urus és oláh Mitrul nevével. Való ­ Madách rajza 443 �palócföld 92/5 színűleg nem véletlen, hogy a Civilizátor nyolc szereplője közül ötnek megvan a név­ és négy esetbe a nemzetiségi megegyezése Madách alkalmazottai között. A névazonosítás néhány adatával azt kí­ vántuk bizonyítani, hogy a vígjátékot kari­ katúráihoz hasonlóan, környezetéről min­ tázta. A kép és mű ezen a ponton találkozik. De nyitva maradt a kérdés a Civilizátor és a ka­ rikatúra kapcsolatáról. A Civilizátort, m int a Bach-korszak bírálatát, és Madáchnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját szokták vizsgálni. Induljunk ki most egy má­ sik megközelítésből! Az arisztophaneszi hatás első említése (1855) és a Civilizátor megírásának ideje (1859) egybeesik a karikatúrák készítésével. A karikatúrákban és az arisztophaneszi víg­ játékban torzításban kifejezett érzésének in­ dokolását Szontágh P álhoz 1855-ben írott levelében olvashatjuk: "Minden érzés csak akkor lesz műtárgyi, mikor megszűnik szen­ vedés, érzés, ideál lenni, mikor mint tudós orvos sajnálat és részvét nélkül bonckés alá vesszük azokat." Mi az az érzés, ideál, amit sajnálat nélkül bonckés alá vesz? A rajzokon - mint utaltunk már erre - házassági konflik­ tusokat ábrázol: civakodást, az udvarló kifi­ gurázását, a csábító megbotozását. És ezen a ponton találkozik a Civilizátorral ez a karikatúra. István gazda Stroom intrikái elől a "kutyaólba" húzódik vissza, és csak akkor áll a cselédek sürgető kérésére a lázadók él­ ére, amikor kedvesét, Mürzlt Stroom el akar­ ja csábítani tőle. Ezúttal bottal kergeti el a betolakodót. Harsányi Zsolt utal erre, mikor "egyéni öngúnynak", szerelmi szatírának ne­ vezi a művet.16 Így a Bach-rendszer maró kritikája mellett magánéletének szatírája is ez, éppúgy, mint a vizsgált karikatúra. Ves­ sünk még egy pillantást a rajzra. Madách egyik legmozgalmasabb képe, az arcok egyé­ nítése, az érzelmek ábrázolása, jobb rajzai­ nak sorába emeli. 444 A ruházat is figyelmet érdemel: "az 50-es évek végén a magyaros ruha lett a divat, a férfiak atillát és csizmába szorított nadrágot hordtak, az asszonyok, lányok magyar pruszlikot. A gyerekek ruhája csupa pityke, zsinór és vitézkötés, a hordován csizmán pengő sarkantyúval" - emlékszik vissza Ba­ logh Károly. A névazonosítás során kísérletet tettünk arra, hogy Madách környezetének eddig el­ hanyagolt részét, cselédeit mutattuk be, akik az író élményvilágának feltétlenül alakítói voltak. A most először publikált Madách-kari­ katúra reményeink szerint talán segít abban is, hogy az eredeti rajz nyomára találjunk. Jegyzetek 1. Győr Xantus Múzeum, Szabó Jó zsef hagyaték 2. Képes Vasárnap 1943. január 26. 3. Bernáth László: M ajtényi Anna kúri­ ája, Esti Hírlap 1964. szeptember 28. 4. Palóc Múzeum kézirattára. 5. Becker H ugo: Madách I mre életrajza, Magyar Szemle 1899. XI. évf. 90. 6. Vasárnapi Újság 1897. 51. szám 859-860., Palágyi M.: Ma­ dách I mre rajzai. 7. Morvay Győző: Ma­ dách életrajzáról és költészetéről Bp. 1900. 431. 8. Harsányi Zsolt: Madách 1 m­ re életrajzi regénye III.k.95. 10. A költő akkor írja le - f ia szerint - a falanszter­ szín "Csengetnek" szavát szerzői utasítás­ ként, amikor az ebédlő kisharangja ebédre hívta., Kerényi Ferenc: Í rtam egy költe­ ményt Bp. 1983.51. 11. Plágyi M.: im.228229. 12. Morvay Győző: im. 436, Balogh K.: i.m. 132. 13. Balogh K.: i.m. 187-188. 14. Andor Csaba: Madách I mre és Ba­ gyinszky Borbála (kézirat). 15. Harsányi Zsolt i.m. III.k. 72-73. 16. Uo. 103. �palócföld 92/5 T. Pataki László VÉD/VÁDIRAT Madách kontra Madách ügyben (fikc ió k és dokum entum ok) Az itt következőkben értelemszerűen ke­ veredik a valódi (valóságos) a fikcióval: "dokumentum" a "megtalált" dokumentum­ mal. (Mindez a teljesség igénye nélkül.) Egy másik akta - esetleg - mást is(!) mondhatna. Rilke szerint: "Rettenetes, hogy a tények mi­ att sose tudhatjuk meg az igazságot!" A kérdőjelekre pedig választ kellene találnunk (vagy álmodnunk) - a szabadság és az egy­ ség jegyében. És:-" A tényeket el kell vezérelni a reali­ tásig" - írja Pilinszky János. A fikciót ismeri a tudomány: gyakran fikcióval kezdődik a tudomány maga is. Eb­ ben az értelemben lesznek itt vádpontok a védelem makacs állításaival szemben. És ezért lehetséges al- és felperesnek lennie ugyanazon személynek: ez esetben a mind­ máig tárgyalt Madách Imre és mások szemé­ lyes környezete perében. a jegyző Máig nincs minden tekintetben korszerű és teljes kritikai kiadása Madách életművé­ nek. Nincs tudományos alaposságú-alapú életrajza a költőnek. Horváth Károly művét (Madách Imre 1984) a Nagy magyar írók so­ rozatban jelentette meg a Gondolat. Tekint­ sük ezt a könyvet - Kerényi Ferenc kritikai észrevételei mellett alapműnek jelöli - az életrajzot és az életművet tökéletesen ötvö­ ző, minden szempont nak megfelelő marxista életrajznak, vagy tekintsük inkább valami másnak, ami marxista alapú, de nem életrajz (amiként nem csak életrajz valóban). Vagy már mindent tudunk Madáchról? Nincsenek hangsúlytalanul hagyott pontok? Nincs sze­ mérmesség? Nincs igazítanivaló a költő portréján? Elvégeztük Krizsán László óta (1964) mindazt a kiigazítást, ami megilleti a költőt és az igazságot? Van-e egyáltalán "kis igazság", vagy az igazság csak teljes lehet? l.sz. perirat Mi értelme van az állításnak és honnan indult el, miszerint a költő nagyapja M a­ dách Sándor, aki rekatolizált és híresen jó ügyvéd lévén az evangélikus egyház mérték­ telen támogatásában elveszett Madách-va­ gyont részben visszaszerezte - a Martinovics perben a vádlottak kérésére tizenhárom "vétkesnek" volt, lehetett az ügyvédje? En­ nek más tények ellentmondanak, amelyek egyúttal megalapozottabbnak tűnnek. A jozefinista korszakot követő abszolu­ 445 �palócföld 92/5 tizmus merevsége szinte példátlan. A ma­ gyar történetírásban ezt a kulminációs pon­ tot így említik: Bécsből Budára kerültek a vádlottak (Magyarország története 17901848 1. kötet), a királyi tábla kapott felada­ tot a per lefolytatásában, amit a magyar tör­ vények szerint kellett elvégezni. Néhány ki­ je lö lt ügyvéd védte a vádlottakat.!! Négyszemközt nem beszélhetett egyikük sem a védenceivel. A peres anyagot nem vihették ki az épületből. A perjegyzőkönyvek egyene­ sen Ferenc császár és király kezébe kerültek! Ez a közvetlen, aprólékos beavatkozás a mesterségesen lemerevített államügyek in­ tézésébe amúgy is jellemző volt a mélykon­ zervatív Ferenc császárra. Metternich véle­ ménye "Ausztriát igazgatják és nem kormá­ nyozzák". Előtérben állott a rendőrminiszté­ rium, amelyet éppen Ferenc szervezett meg. "Mindenre ügyelni, megfigyelni az egyesüle­ teket, ellenőrizni a külföldieket, cenzúrázni a sajtót, mindent a biztonságérl". A rendőr­ ség a rendszer jelképe volt. Megerősödött a klérus, visszaállt pozícióiba a jezsuita moz­ galom. Ebben a környezetben választhatta volna ügyvédnek a tizenhárom vádlott M a­ dách Sándort?! Amikor eleve redukáló inst­ rukciót kapott az a néhány, akit kijelöltek erre a feladatra (de milyen szempont alapján válogattak? - ez fontos kérdés lehet, olyan kis részigazság, amely nélkül nincs teljes igazság). Az instrukció: "a fejével játszik az az ügyvéd, aki túlzásokra vetemedik..." S éppen a feltörekvésben kiváló Madách Sándor, ez a mindenki által jó prókátornak feltüntetett nagyon tehetséges rekatolizált férfi, aki fiá­ nak, Imrének a nádori udvarból választott feleséget, szóval éppen ő, aki jól tudja: hogy a peres anyagok a budai ferencesek zárdájá­ ból kialakított börtönből egyenesen a csá­ szár kezébe mennek. Kinek és mikor, miért volt érdeke tehát a költő nagyapját - ezt a va­ lóban tehetséges, karriert jól építő ügyvédet és birtokost, szabadkőműves ivadékot vala­ miféle "mártírnak", liberális, fedhetetlen jel­ 446 lemű, a veszélyt, az országos ügyet saját ká­ rára vállaló, önfeláldozóan nemeslelkű em­ bert az utókor elé állítani? Mi az igazság, a teljes, részletes valóság? Már itt érdemes megállnia s elidőznie a további kutatásnak. Az egyik legkorábbi "kútfő" kétségtele­ nül a Palágyi-féle Madách életrajz. Azután ugyanezt állítja a Harsányi Zsolt regény is, ez utóbbi hitelesnek elfogadott, de mégis csak írói mű. Kevesen tudják talán, hogy Harsányit testi fogyatékos húga olyan önfe­ láldozással segítette az életrajz dokumentu­ mainak feltárásával és szorgalmas másolga­ tásával, gyűjtögetésével szinte önmagát is ál­ dozva az író érdekében, hogy az valóban pá­ ratlan. De ez csak a regény hitelességének ol­ daláról nézve érdekes. Az. állításokkal számomra az abszolutiz­ mus karakteréhez illőbb megoldás a valószí­ nű. Kijelölték - éppen törekvő tartása miatt Madách Sándort a perbe fogott "felségáru­ lók" védelmére. Tehetségét tehát másra nem a hatásos védelemre - használhatta. Az "eredmény" is erre utal. Vagy mégsem? S ugyan mi lett az eredmény? Ez nem érde­ melne több figyelmet? A kijelölés és a köz (ez e s t ben a vádlot­ tak kis csoportja) akaratának, óhajának megfelelő megoldás között nem elhanyagol­ ható a különbség. A "választás" történhetett így is: a vádlottak kaptak egy szűkkörű ügy­ védi listát, kiválasztották azokat az ügyvéde­ ket, akiket valami miatt jónak tartottak. Ezt a választást azonban már megelőzte egy má­ sik. A hatalomé. A kérdés fordulhat így: azok, akik éppen Madách Sándort kérték vé­ dőnek, a rossz (helyzet) közül a lehető leg­ jobbat választották a maguk számára. Újabb kérdés - milyen szempontból volt "jó" a Martinovics ügyben Madách Sándor? Kinek felelt meg? Először nyilván Ferenc császárnak, aki feltehetően pontosan ismer­ te a kijelölt ügyvédek névsorát és kivonatolt nacionáléját. Miért pont ezt ne ismerte vol­ na? Ehhez a nacionáléhoz itt már hozzáta­ pad Madách Sándor rekatolizálása. Ez vi­ �palócföld 92/5 szont olyan új szempont, amelyet nem lehet csak annyira figyelembe venni, amennyire eddig történt. A rekatolizálás tényét min­ denki hangsúlyozza(?) eddig. Hogy mikor történt az evangélikus hitről a római katoli­ kus hitre való áttérés? A kiteljesedő ellenre­ formáció idején. Nézzük a családi oldalt! Teljes anyagi leromlás éppen a túlzott (Ma­ dách János) vallási áldozata miatt, amelyek a reformációt, a protestantizmust támogat­ ták. A Madáchok szabadkőműves, szabad­ elvű, liberalizmusra hajló hagyományai ed­ dig töretlenek, egyarcúak voltak. A kettőzött portré a prókátor Madách Sándor esetében jelenik meg először. Le kell számolnia ősei, apja önfeláldozó protestáns hitével. A reali­ tás kétségtelenül jelen van. De más is. A fel­ törekvés szelleme. A későbbiek őt igazolják, a Madách család újra jobb helyzetbe kerül ismert tények. Egy valami itt és másutt is azonban mindvégig háttérben marad (nem is létezik talán?): a jezsuitizmus. A költő nagyapját M igazzi K ristóf váci püspök védelmébe vette, miután a család ko­ rábban tönkrement. Felnevelte, áttérítette a katolikus hitre. "Azóta a Madáchok katoli­ kusok" - írja nemesen egyszerűen a többiek után Horváth Károly. A szabadkőműves gondolkodásmódot nyilván nem lehetett át­ téríteni egykönnyen. A liberalizmus iránti hajlam a családi hagyományok között ma­ rad. S talán erre jó a példa később Martino­ vicsékkal. Az. ellenreformáció egyik legfőbb szempontja itt is, mégis teljesül - a Ma­ dáchokkal újabb tekintélyes, ősi nemesi csa­ lád fordít hátat a reformációnak, a protes­ tantizmusnak. Miközben "bizonyítottan" li­ berális marad a dezertőr. A portré megkettő­ ződött. 2.sz. perirat Migazziról meg lehet esetleg állapítani könnyedén, hogy vagy maga is jezsuita, vagy jezsuita alapállású, vagy "csak" a térítés har­ cosa. A rekatolizálás azonban nem mehetett végbe a jezsuiták nélkül, akiknek törekvései között első helyen szerepelt Isten egyháza birodalmának, uralmának mind teljesebb kiterjesztése. A jezsuita rendet (mozgalmat) időről-időre betiltották ugyan, de végered­ ményben az alapító Szent Ignác óta minden korban, minden betiltás, sőt, időnkénti ül­ döztetésük ellenére is rendkívül hatékonyan működtek. A térítésben jelen voltak, ez egé­ szen bizonyos - legalább az elveikkel. Célja­ ikkal. Módszereikkel. S jelen voltak esetünk­ ben később azokon a pontokon, társadalmi szempontból fontos területeken, ahol a hata­ lom kérdései dőltek el. Így jelen kellett lenni­ ük Marczibányi nádor udvartartása közelé­ ben is. Ahol az a Majthényi Anna (katolikus) nevelkedett, akiről már fiatal lány korában társai fő jellemvonásaként a különállóságot és a ridegséget (majdhogynem kegyetlensé­ get) állapították meg. A jezsuiták különösen nagy energiát fordítottak arra, hogy a mág­ nás körökben jelen legyenek, oda beépülje­ nek akkor is, amikor a rend működését át­ menetileg sikerült betiltania valahol a refor­ máció, a liberalizmus, a fejlődés és a szabad­ ság híveinek. Ezek ugyancsak közismert je­ zsuita magatartásformák. Központjuk a leg­ teljesebb információval rendelkezett min­ den korban - jobban tudták, mi történik a magyar mágnás családokban, mint maguk a családtagok. A korán árván maradt Majthé­ nyi Anna - a költő édesanyja - nyilvánvalóan hajlama révén is erős hatása alá került a je­ zsuita tanoknak, elveknek, módszereknek ez ad ugyanis a későbbiekben némi magya­ rázatot a sokat és sokféleképpen emlegetett keménységére, ez ad igazi választ valóságos "lelki erejére" - de bizonyosan bigottságára is. Amellett ez tartalmazhat választ arra miként lehetett egyik legkedvesebb szívkö­ zeli embere egy bigottan katolikus, csak az önigazságot ismerő, a császárt és Istent, leg­ feljebb még a családi érdekeket tekintő nagyassszonynak éppen az evangélikus Szontagh P ál? Soha igazán fel nem tett kér­ dés ez talán. Soha következetesen végig nem vitte senki ezt a gondolatot. - A jezsuitizmus 447 �palócföld 92/5 erkölcse a cél eléréséért és annak minden­ áron való megtartása, mintha itt mindenben ez nyomon követhető lenne! Migazzi sugallmazhatta - ha máshogy nem, közvetve időben, minden másban - ezt a házasságot, amelyről nagy elismeréssel szólnak: "lám milyen ügyesen csinálta a sztregovai prókátor, kikapta ezt a kemény lányt és már vitte is a fiának Budáról Sztre­ govára, s szerzett vele szövetségest, kemé­ nyet, célratörőt a gazdálkodásban, de mind­ járt vagy tíz jó községet is..." Marczibányi közelében nem lehetett je­ zsuiták nélkül élni. Éppen azért, mert maga a nádor nem volt az! Éppen azért, mert kör­ nyezetében találhatók azok az Orczyak is, akik között a "rebellis" mágnások egyik vezéralakja Orczy László báró is fellelhető. Éppen oda törtettek mindenfelé maguk is, ahol a hatalom egy-egy jelentékeny csoport­ ja (és persze a pénz jó része) összpontosult, másfelől viszont főként oda, ahol a rebellis magatartás megfigyelhe tő-ellenőrizhető volt. Nem lennének jezsuiták, ha éppen Marczibányi nádor udvarát kerülték volna el azokban az években, amikor már visszatéré­ sük is napirenden volt: amikor maga Ferenc császár adott újabb lehetőséget számukra (az egyetemeken például) és legalitást műkö­ désük felújítására. Valamelyik zugban meg­ húzódik ma is az a páter, aki a fiatal Majthé­ nyi Annát érzéketlenné tudta tenni a földi dolgok, a tánc és minden más hívság irányá­ ban, akinek tanácsa egyezett - minő véletlen lehetett ez is! - a rekatolizáltságában további pozitívumokra törekvő Madách Sándor ösz­ tönös "keresgélésével" jó feleség, után Imre fia számára. De miért lett volna korábban bármikor célja az irodalomtörténetnek (legalábbis a negyven évvel ezelőttinek) felfedni akár csak egyetlen kis ponton az esetleges jezsuita ha­ tás következményeit? Ki és hol vállalkozha­ tott volna erre? Ami ennél is fontosabb - ki és mikor, főként miért kezdte a Martinovics csoport ügyvédjeként emlegetett Madách 448 Sándort úgy beállítani, mint akit tisztán jel­ lembeli cselekedet vezérelt (kiállni az üldö­ zött reformerekért, forradalmárokért). Az ügy így ment tovább: "sokat kellett még szen­ vednie a Madách családnak ezért a kiállá­ sért". És akkor ott van még a teljes későbbi be­ állítottságot (például Majthényi Anna sze­ mélyiségét illetően, szerepét takargatva) megalapozó "szerző-páros" kiváló személyes kapcsolata és az első írásos életrajz vonásait meghatározó közös lehetősége: Palágyi Menyhért és a múlt század végefelé főtanú­ ként közremüködő Madách Aladár, a költő egyetlen fia, Majthényi Anna kedvenc uno­ kája, sőt neveltje kezében! A későbbiek so­ rán pedig ott van Jeszenszky Kál mán főpap, aki az 1830-as évekig a balassagyarmati Ma­ dách társaság alelnökeként nyilvánvalóan minden leírt életrajzi sorhoz kapcsolatot ta­ láló, s részben vagy egészben azokat megha­ tározó személyiségként működött. Neki épp­ úgy nem lehetett oka a Madách családban meglévő és haloványan itt-ott azért érintett kétféle nézetet (liberalizmus és jezsuitiz­ mus) kimutatni - vagy segédkezet nyújtani feltárására és a jelenségek reális bemutatá­ sára - éppen ellenkezőleg történt ez is. Ho­ gyan lehetett volna abban a társadalmi-kul­ turális-szakrális determináltságban a kettő­ zöttséget vagy különösen a jezsuitizmus je ­ lenlétét a költő édesanyja habitusában meg­ mutatni? Egyáltalán ezeket a kérdéseket csupán­ csak feltenni mikor lehetett volna (és ki­ nek?). Nincs-e itt az ideje annak, hogy végre eljussunk Majthényi Annához? Mert az a kép, amelyet eddig festegettünk róla - né­ hány valóban helyénvaló körülmény és jel­ lemvonás kiemelése mellett - meglehetősen sematikus. Túlontúl egyoldalú: hiányzik be­ lőle a valódi mozgatóerő megismerése, be­ mutatása és minden más is, ami differenciál­ ná ezt az anyaképet. Mikor jutunk el hát a nagyasszonyig? Madách legerősebb, talán legérzékenyebb kötődésének alanyáig? �palócföld 92/5 A nehéz özvegyi sors, a kemény jellem, a karrierizmus, s a "hófság"-hoz ragaszkodás, a bigottságba forduló magatartás emlegetése nem sokáig lesz fenntartható.- Miért nem elemezzük Majthényi Anna valamennyi le­ velét ? Majthényi Anna levelei? Kerényi Ferenc Horváth Károly alapműnek jelölt s már em­ lített kötetéről szólva (Irodalomtörténet 1985. 3.sz.) kiemeli a bibliográfia naprakész frissességét. Az idézett levelek azonban itt is sztereotípen ismétlődnek, az egyik biográfi­ aszerző a másiktól vesz át részeket. Kerényi Ferenc dicsérete mindenképpen helyénvaló, mégis... 3.sz. perirat Mi lehet az oka annak, hogy a leggondo­ sabb, leginkább naprakész bibliográfia is mellőzni tudja a kezdetek, a Palágyi Meny­ hért-féle életrajz hibáit elsőként feltáró bí­ rálatot, a Morvay Győzőét?! Palágyitól in­ dult ugyanis minden máig ható ferdítés a kétségtelen érték születésén túl. Balogh Ká­ roly talán valóban sok mindent kiigazított későbbi életrajzában, de végeredményben ugyan oda tette a hangsúlyokat - ahová Palá­ gyi Menyhért! Az "elpalágyitás'' (Morvay ki­ fejezése) pedig folytatódott és csak a leg­ utóbbi idők hoztak némi változást meg más eredeteket is kiigazítva egyelőre még csak szakmai körökben (mint például a "magá­ nyos költő" és a "magányos mű" cáfolata). Erről éppen Horváth Károly munkájával kapcsolatban emlékszik meg Kerényi Fe­ renc. De mégis! Hova tűnt az iroda­ lomtörténetből Morvay Győző Palágyi-kri­ tikája? Miért tesz mindenki úgy, mintha nem is létezne? Miért nincs annak a legko­ rábbi bírálatnak bevallott követője? (Gon­ dolom a kritikai kiadás mégsem mellőzheti majd.) Morvay bírálata Palágyi. Menyhért Ma­ dách életrajzáról és költészetének bemuta­ tásáról elsősorban azért érdekes, mert "eltű­ nésével" felvetődik a kérdés - kinek, miért volt érdeke, hogy ezt a kezdeti (1900) szel­ lemi ütköztetést ne vigye tovább az iroda­ lomtörténet? Újabb eredményeink mellett Madách nem volt apolitikus, nem volt pesz­ szimista, esetleg még vallásos sem(?), lásd András László vihart aratott könyvét, és hogy főműve nem pesszimista meg így to­ vább - számon kell tartanunk azokat a forrá­ sokat (így például a Palágyi-félét), amelyek­ ből mindenki merített, s amelyek eleve ma­ nipuláltak voltak. A cui prodest? (a kinek fontos? kinek érdeke? kinek használ?) kér­ dése miatt - számomra legalábbis -, a Mor­ vay által főtanúnak említett Madách fiú Aladár - azonnal és véglegesen a középpont­ ba kerül. Madách Aladár megéri majd rövi­ desen a nagytanulmányt, amelyet róla készít valaki, most és itt csak annyit, hogy miként Morvay is hangsúlyozza főtanúi minőségé­ ben meglehetősen gyenge lábon állhatott - ez különben egyszerű következtetéssel is belát­ ható. Amellett egy olyan különcről, amilyen volt (lóval járt Pestre, Angliában tanul­ mányozta a spiritizmust, ő maga híres spiri­ tiszta volt , a spiritekkel tárgyalva vette feleségül Fekete M áriát, egyik médiumát, egykor szolgálóját a Huszár-háznak, a spiri­ tek mondták neki azt is, hogy halálosan be­ teg édesanyját félrelökje, de minek ezeket folytatni?), szóval e különcről sok minden jót is el lehetne mondani, csak azt nem, hogy tárgyilagos lett volna. Nem is lehetett. Élete nagy részét apja haláláig nem is otthon - Pes­ ten töltötte. Kedves és lekötelezett, elfogult unokája maradt mindvégig Majthényi An­ nának. A nagyasszony rejtőzködése Aladár­ tól "indul" és hosszú időn át mind a mai na­ pig tartja magát. A vele kapcsolatos hangsú­ lyok természetesen (?) másmilyenek, mint amilyenekkel illetni szükséges lenne most már. Nézzük akkor a Morvay Győző féle "eltűnl"(etett) bírálatot, a "palágyitásról" szó­ lót. Mindenféle bibliográfia az élre teszi (ért­ hetően) Palágyi Menyhért művét, az egyik alapozót: Madáh I mre élete és költészete, 449 �palócföld 92/5 Budapest, 1900. Morvay Győző ezt három évvel megelőzve írt egy tanulmányt A z em­ ber tragédiájához (1897, Budapest), amely­ ben az előző véleményeket ismertette, Palá­ gyi munkájáról szóló bírálata a bírált mű megjelenésének évében a Budapesti Szemle különlenyomataként (279 sz.) látott napvilá­ got. Ebben a bírálatban szó szerint ízekre szedi Palágyi kötetét, amely mindmáig min­ denféle bibliográfiában szerepel és mindun­ talan hivatkozási pontja a mai iroda­ lomtörténetírásnak is. A bírálat egyebek kö­ zött rámutat arra, hogy miközben tíz évig(!) váratott magára a mű megjelenése - nem megy tovább semmivel azoknál, akik Palá­ gyit megelőzően (így Morvay is) írtak Ma­ dáchról. Felsorolja a szerzőket, élen említve a literátor Bérczy Károlyt, majd Gyulai, Ri­ edl, Bayer következik. A bírált mű szerzője Morvay szerint csak keveset kaphatott a fő­ tanútól, Madách Aladártól, aki mindössze tizenhat éves volt a költő halálakor és tizen­ egy éves kora óta, tehát 1859-től Pesten tar­ tózkodott. A helyszín, mint tanú, ugyancsak kevés adattal szolgált - különben nem vára­ tott volna évtizedig magára a mű a megjele­ néssel - így szól Morvay Palágyi munkájának úgynevezett külső körülményeiről, miköz­ ben hozzáteszi epésen "a belsőről hallga­ tok...". Mégsem ezt teszi, mert olvasható olyan rész is a bírálatban, ahol szó szerint "szemenszedett valótlanságnak" nevezi a kérdéses szövegeket. A tények és hangsúlyok "elpalágyítása" tehát megkezdődött - Mor­ vay Győző 1900-as bírálata "nyomtalanul" eltűnt(?). Talán rá lehet mutatni itt a szerző Palá­ gyi Menyhért és Madách Aladár bensőséges viszonyára. Hozzájuk társul még ugyancsak a spiritizmusba hajolva a később jobb utakat találó Komjáthy Jenő, a költő és Palágyi, Lajos nevű fivére. A csoport Balassagyarma­ ton töltött idejét érdemes lenne alaposan megvizsgálni, s végeredményben idetartozó tény az is, hogy Palágyi és Madách Aladár közösen egy csődlapot szerkesztett, amely­ 450 nek kiadását Madách Aladár finanszírozta (nem sokáig, mert hamarosan megbukott a lap), de ebből meghatározónak nevezhető kapcsolatukból az, ami fontos és érdekes. A Morvay bírálat néhány további részlete újabb fényt vetít arra, miért merülhet fel a szándékoltság kérdése, amikor Palágyi mű­ vét vizsgáljuk. Morvay Győző nyilván az egyoldalúságra céloz, amikor szóvá teszi : Palágyi könyvéből két kivételtől eltekintve teljességgel hiányoznak Majthényi Anna és a költő feleségének Fráter Erzsébetnek leve­ lei! Ugyanígy hiányoznak Fráter Erzsébet válás utáni levelei is (mit mondjak? máig hi­ ányoznak a hozzáférhetőség szemszögéből nézve). Pedig ezek a levelek már idejekorán rávilágíthattak volna arra a valóságra, amelyben Fráter Erzsi és Majthényi Anna, s persze maga Madách az egymásnak feszülés poklában élt. "Tetszetősebb" és főként egy­ szerűbben megrajzolható modellt talált Pa­ lágyi nyomán sokáig az irodalomtörténet a férjét hűtlenül megcsaló feleség motívumá­ nak túlhajszolásával. Néhány tárgyi tévedés is jellemző erre az "alapműre". Ugyancsak Morvay teszi szóvá (elsőnek), Palágyi többször ott is Csernyi Marit (Lujza) emleget, ahol pedig Madách Imre nővérét, Máriát kellene említeni. Nem Szontagh Pál édesanyjával, hanem Majthé­ nyi Annával esett a történet, amelyben az ominózus és a későbbiekbe n beigazolható vélemény elhangzott "az. ilyen lánynak udva­ rol az embe r , nem veszi el..." (Fráter Erzsi­ ről). A házassági dráma végkifejletében Szontagh Pál nem vett részt, a losonci me­ gyebál után ő nem volt a bikóczi pusztán. Henriczy lelkésznek ezzel kapcsolatos állítá­ sát maga Szontagh cáfolta, míg Fráter Erzsi Sztregováról történt eltávolításáról Palágyi egyszerűen tudomást sem vesz és így tovább mindenhol a kényes pontokon tévedve(?!). A "palágyítás" máig állja magát. Majthényi Annát "takargatja", míg Fráter Erzsi "bű­ nét" kiteregeti (miközbe n éppen Majthényi Annáról nem ad felvilágosítást!) �palócföld 92/5 Érdekes és jellegzetes, hogy a tárgyi té­ vesztések (ferdítések, szándékoltságok?) Pa­ lágyitól Morvay kiiktatásával miként men­ nek tovább az amúgy mindenképpen jeles műnek számító Horváth Károly Madách-kö­ tetébe is. Horváth Károly is ezt írja könyvé­ nek ötvenedik oldalán Fráter Erzsébetről, Szontaghról, Madáchról szólva, hogy Szon­ taghnak volt a véleménye, miszerint ez a lány nem feleségnek való. Nyilván egyenest Palágyitól érkezik az egyik legelső tendenci­ ózus ferdítés egy 1934-ben megjelent műbe. Makacs adat. Majd száz évet átvészelt im­ már! Mégis miért érdemel szót ez az egyetlen kis tény. Miért fontos ez? - Még a látszatát is kerülném annak, ha Palágyi helyében len­ nék, a Madách Aladár lekötelezettjeként, barátjaként, hogy Majthényi Annáról leír­ jam: a nagyasszonynak eleve rossz vélemé­ nye lett volna eljövendő menyéről! Kicsit változtatnék a beállításon, végülis nem nagy dolog, s édesmindegy az olvasónak - ki mit és mikor mondott. A történet legyen kerek. Majthényi Anna legyen benne küzdelmes életű, szigorú ám igazságos matróna. Csak­ hogy a kis ügyekből lehet következtetni - s most ez a dolgom - a nagyobbakra. Sőt, az egészen nagy és jelentős dolgokra, például a szemlélet alapjaira. Ha ez szándékoltan pontatlan - akkor sok minden az még! Végig baj volt amúgy a történet logikájával is: Szontagh Pálra sehol sem jellemző (levelei tanúsítják, a Madáchéi úgyszintén) a hét­ köznapi durva ízléstelenség, illetve hogy mint Fráter Erzsébet korábbi udvarlója ilyenféle megjegyzéssel sebezze legjobb ba­ rátjának közismert érzékenységét. De hát Morvay ezt már amúgy is cáfolta, nyilván Szontagh nyomán, 1900-ban! Megmaradva most már az időrendiség gyakorlatánál és az úgynevezett kicsiny dol­ goknál (amelyek mégiscsak a legjellemzőb­ bek éppen "méretei" miatt, s amiatt, hogy senki nem veszi őket komolyan, nem nagyon igazítgat rajta senki semmikor) - alaposabb tárgyalás alá kell vonni azt az "apró" tényt. miszerint Majthényi Anna csak fia unszolá­ sára írta hazahívó szép üzenetét jövendő menyének: aki az eljegyzéskor még Bihar­ ban, Cséhtelken élt. Mit jelenthetett vajon a három szereplőnek: Madáchnak, Fráter Er­ zsinek és Majthényi Annának a "beleegye­ ző" levél, amelyet Horváth Károly így említ "...Madách, úgy látszik, rábírta anyját, hogy megnyugtató levelet írjon eljövendő menyének". 4.sz. perirat A dolgokat-történéseket itt is különvá­ lasztja mindenki. Ha ugyanis együtt, folya­ matban néznénk - esetleg nagyobb elödráma rajzolódna ki, mint amilyent a Majthényi Annáról festett kép elviselne. - Azt elismer­ jük és hangoztatjuk mindenütt (igaz, elég közvetett módon, semmi konkrétumot, sem­ mi levelet nem soroltatva fel!), hogy a költő anyja ellenezte a házasságot Fráter Erzsivel. De ez a tény már különállóan jelenik meg: Madách jóval a házasságkötés előtt 1844ben elköltözött anyjától, Sztregováról. Ho­ lott talán a két momentumot nem lehet ket­ téválasztani. Legfeljebb a palágyítás mód­ szerével. A fikció találhat "tárgyi bizo­ nyítékot", bár ez nem elsősorban a levelek között kereshető - Madách duzzogva jött el hazulról házasságkötése előtt. Bizonyos köl­ csönös zsarolás eddig is, korábban is felfe­ dezhető volt anya és fia között, akár csak a gyerekkori dolgokat nézzük is. És akkor íme egy kísérlet arra, hogy magyarázat (első szá­ mú) szülessék: Madách egyik levelét idézi a Csesztvéről szóló kiadvány (1986). A levélrészletben Madách az elvonulás előnyeiről, az olvasás és írás szépségeiről vall 1844 má­ jusában és megemlíti költözését is (ami ké­ sőbb történhetett, közben beteg is volt, stb.), csakhogy az - mit ír levélben az ember, több dologtól függ. Függ a helytől, időtől, de leg­ főként a személytől, akinek írja. S még attól is, mit akar hinni az. ember önmaga érdeké­ ben, különösen, ha fáj az igazság. A személy­ től annyiban függ, amennyiben a napló is, a 451 �palócföld 92/5 "későbbre tett" olvasóktól... minden esetben! A sorrend a következő: Madách kedve­ zőtlen, rossz anyagi helyzetben van, amikor anyjától Csesztvére költözik. Miért? Nincs érdemleges válasz erre sem. A tény továbbá ekkor ez: pironkodva előbb kéri vissza az oda kikölcsönzött pénzt jóbarátjától, Szontagh Páltól! A levél kelte 1844 vége, Csesztve. El­ költözésének oka legalábbis összetett, mi­ ként sok minden más is, amiről ezt vagy azt állított a történetírás magabiztosan, egyér­ telműen. Túlontúl magabiztosan a legtöbb esetben. Mint házasulandó fiatalember, Ma­ dách ekkor még nem rendelkezett semmi­ lyen önálló vagyonnal, összeggel. Nyilván nála sem történt másként, mint erősen kor­ dában tartott apjánál, aki végig bizonyos "zsebpénzt" kapott Majthényi Annától! Ta­ lán nem akart kérni Madách Sztregováról. Inkább pironkodott minden részlet és ma­ gyarázat nélkül barátjánál. Szontagh előtt amúgy sem lehetett titka. Feltehetően ugyanis többet tudott sok esetben éppen az anyától a fiúról, mint magától Madáchtól a dolgait illetően. De maradjunk ebben a nyomvonalban egyelőre. Ki mit mond erről a csesztvei tartózkodásról? Horváth Károly a második számú magyarázattal ezt: Majthé­ nyi Anna "átadta fiának a csesztvei birtok­ részt az ottani kúriával, gazdálkodjon ott I mre, beleegyezett a házasságba, de nem kí­ vánt egy fe d é l alatt lakni a menyével". A csesztvei birtokrészt nem kellett átadni (az egyezkedés az anya és gyerekek között jóval későbbi történet). Madáchnak nem kellett nem is nagyon tudott, hiszen később is könyvből tanult - gazdálkodni. A dátumok­ kal itt több baj van. Madách Imre 1844 vé­ gén költözött Csesztvére és akkor még nem egyezett bele a házasságba Majthényi Anna, aki csak 1845 tavaszán írta levelét jövendő menyének. Talán ezért ment el a fiú (és még néhány oka lehetett, például az, hogy Fráter Erzsi sem örült volna az anyós közelségé­ nek). Erről valamivel több mondható, mint 452 amit Balogh Károly nyomán mondhatnánk: "ez a házasság már az elején megpecsételő­ dött szomorú sorsában..." Házasságuk gyöt­ relmesen indul hatott, ismerve a költő befe­ lénéző, önmagát vizsgáló erős hajlamát, any­ jához kötődésének már-már oedipusi tartal­ mát, ismerve Majthényi Anna karriervágyát fiának ügyeiben is. S nem éppen nevető har­ madiknak ott volt a bihari gyökerű Fráter Erzsi, aki úgy jöhetett ebbe a házasságba (külön anyai levél megy érte!), mintha távoz­ na belőle! Sokkal több itt a dráma, az ősel­ lentét, mint amennyit eddig feltárt az iroda­ lomtörténet, pontosabban, amennyire eddig érdemesítette ezt a tényt. Egy másik verzió szerint (hármas számú magyarázat) Madách azért költözött Cseszt­ vére, mert így közelebb került Balassagyar­ mathoz, ahol éppen ezekben az időkben vál­ lalt tudósítói munkát a Pesti Hírlap számára és rendre eljárt a megyegyűlésekre. Tetsze­ tős kétségtelen, egy hibája azért ennek is van (Miklós Róbert Madách Imre csesztvei évei 1964 Balassagyarmat), esetleg éppen az, amire egy későbbi (1852-ben) történt tár­ gyalás mutat, hogy ugyanis a város és a Ma­ dách család között egyezkedés folyt az örök áron vett lakás tárgyában. A Madáchoknak a vármegyeházán volt lakásuk, ahol minden­ kor megszállhattak a megyegyűlésekre jövet. A palágyítás "szemérmes" mindenben, ami Majthényi Annát kellemetlen oldalról érint­ heti. Hogy ugyanis egyéb jó (vagy inkább rossz) oka volt az elköltöltözésre a fiúnak az anyjától. A csesztvei évekről alig tudunk valamit. Palágyi Menyhért Madách szellemi életének "lapos völgyét" láttatja benne, ahonnan a költő, politikus (nála inkább csak költő!) Sztregovára költözve később önmagához tér vissza! Az apolitikus Madách és az átmeneti­ leg idilli házzaságba történő visszavonultság hamis képe ekkor rajzolódhatott ki: Csesztve és a házasság évei agyonhallgatottan vonul­ gattak tovább az irodalomtörténet lapjaira. A későbbiekben tárgyalandó Miklós Róbert �palócföld 92/5 (1964) listája elgondolkodtató lehet. 5 .sz . perirat Tények: az életrajzok alig érintik a meg­ határozó, alapozó hét évet, amikor pedig a közéleti Madách saját családi körben élve nem csupán félszáz versét írta, de írt mást is, kezdetben cikkeket a Pesti Hírlapnak, aztán (Sőtér István) esztétikai munkákat. Itt volt megválasztott megyei főbiztos (1846), itt él­ te át (részben betegen) a polgári demokrtikus forradalmat és szabadságharcot, családjá­ nak tragédiáit (Mária nővére, sógora, unoka­ öccse és Pál fivére halálát), itt születtek gye­ rekei. Innen hurcolták el a darabontok, itt ír­ ta korábban (1847) Szontagh Pál és Pulszky Ferenc társaságában a Nógrádi képcsarnok portréit... A legdúsabb életszakasza ez az idő. És lehetne folytatni a sort. Mégis elválnak a dolgok - külön értékelődik elsősorban kézen­ fek v ő párhuzamokat erőltetve a csesztvei líra és a családi élet. És külön minden más. A politikai küzdelem, sőt maga a harc is. Eb­ ben semmi szerepe se lenne a háttérnek? A feleségnek? Nézzük hát a listát! Miklós Róbert 1964-ben, a centenárium évében így foglalja össze a "csesztvei csen­ det" (az irodalomtörténet csendjét) - Palágyi kimondta a szentenciát és művéből sokan merítettek, ám ez esetben nem volt mit, mert mit is lehet meríteni egy lapos völgyből? Voi­ novich Géza sem mond többet (a lírát ele­ mezve), Balogh Károly úgyszintén alig vala­ mit szól erről a hét évről, a legtöbbet talán Barta János árul el (Madách Imre Budapest 1943) - de ő is elődei adatkészletét használva forgolódik rajta. Krizsán László már más szempontból közelített - egyszerűen átment a másik oldalra (képletesen persze) és bebi­ zonyította fordulópontot eredményező gyűjteményével (1964) Madách politikai aktivitását, emberi azonosulását költői ön­ magával és fő művének híres végsorával "Ember küzdj és bízva bízzál!" Talált vala­ mit, ami egységes, ami harmonizál: a szó és a tett azonosságát. De miért akkor e súlyos csend egy másik egység észrevétele körül? Miért nincs feltár­ ható nyoma annak, aminek pedig lennie kel­ lene - Madách kiteljesedett élete s ebben a család, a feleség szerepe, a kor reformküz­ delme és az erőt adó háttér kapcsolata. Ez hová lett? Kínos, hogy ott "megáll a tudo­ mány", ahol nincsenek levelek. A Madách házaspár Csesztvén természetesen nem leve­ lezett. Maradnak a versek, amelyek minden sorát (s persze minden költői érzékenységből eredező túlzását) szószerint vetítgetjük a csesztvei hétköznapokra. Ötven körüli a szá­ ma a csesztveinek mondott verseknek és nem tudom hány sora, hány képe lehet öszszesen - talán elemezni lehetne a számítógé­ pes technika segítségével ezt is, egészen pon­ tosan. - Hétszer 365 napot azonban nem le­ het néhány verssorral kitölteni. A palágyítás szempontjai szerint ezt a hét - minden tekin­ tetben jó - évet el kell bagatellizálni? Amo­ lyan kisiklás lenne ez a költő életében, hiszen Majthényi Anna előre megmondta - nem le­ het jó ez a házasság. És utólag mindenki előre megmondja - továbbra is. A magyará­ zat többféle. De a hét év akkor is létezik. A Madáchot leginkább meghatározó Csesztvén eltöltött hét esztendő nagyrészt feszélyezett, kényelmetlen általánosságok­ ként értékelődik. Az egységet itt is meg kel­ lene teremteni, amiként Krizsán László máshol ezt kimutatta. Palágyi Menyhért vi­ szont inkább elhallgat, semmint valótlant ál­ lítson: "szellemi életének lapos völgye"! Di­ csérni itt nem lehetett illdomos: a házassági válság visszavetíti árnyait. Keresgélünk a verssorok között utólagos igazolásokat a hét évre. Fogadjuk el a Csesztvéről legutóbb ki­ adott kis füzet (Tájak Korok Múzeumok kis­ könyvtára 252) idevágó összegzését? - "A csesztvei évek áttekintésével az írói életút egy rövid időszakában egy helyszínhez kötő­ dően az egyéni lét a közélet és az alkotás (egyedi általános és különös) sajátos, jelleg­ zetes, az életszakaszra jellemző együttesét lehet kimutatni"(sic!). Igazán egyszerűnek 453 �palócföld 92/5 tűnik. "Ki lehet mutatni" azonban még néhány dolgot. Például Matolcsy György (bácsi, ahogy Kálnay László írja később) valódi portréját a nagyasszony, Madách és Fráter Erzsi, s az 1847 körül már elmaradozó Szon­ tagh Pál (Libetbánya követe) a házasság "in­ timitásának" környékéről, de minden másról is, ami innen - Csesztvéről - Matolcsy jóvol­ tából szinte azonnal Sztregovára ment: hír­ ként. - Hírként, amivel a nagyasszony figyel­ ni tudta távolról kedves, egyetlen Emikéjét. Enélkül hogyan lehetett volna meg nyugod­ tan? Alig van nyoma ugyanis az anyós jelen­ létének a hét esztendő alatt! Kerényi Ferenc egyik előadásában (Balassagyarmat 1983) Majthényi Annáról elmondta mindazt a jót, amit el lehetett, kiemelve azt is, hogy a gye­ rekek születésénél jelen volt, sőt egy alka­ lommal, a néhány óráig élt elsőszülött Imre esetében kényszerkeresztelést végzett. De itt aztán megszakadtak a szálak. Honnan ér­ tesült az anya és anyós a továbbiakról? Mi­ ért nem került eddig a figyelem középpont­ jába az az ellentmondás, hogy a mindent meghatározó sztregovai nagyasszony relatív nyugalma mögött milyen információs forrá­ sok buzognak? Egyetlen szereplő jöhet itt számításba: a Majthényiaknak mindenolda­ lúan és örökre lekötelezett Matolcsy György. A "szerencsés természetű" (Miklós Róbert) ember, akit már Palágyi is Madách jóbarátjaként jellemez. Máshol és másoknál mindenhol - Madáchnál is természetesen! ilyen minden szempontból pozitív kép él róla máig. Úgy tűnik, Matolcsy György nagyon hi­ bátlan ember volt szerencsés természetével. Úgy tűnik továbbá, hogy ez a Matolcsy György - mindenki kedvence - nagyon vi­ gyáz magára, azért is szerencsés lehet a ter­ mészete. Aki nagyon vigyáz magára, annak lehetnek takargatnivalói. Nem nagy bűnök persze. Más szóval Matolcsyt én Majthényi Anna egyszerű családi besúgójának tartom, ami részéről nem nagy bűn. Tény, hogy Ma­ 454 dách Imre börtönévei alatt "híreket kapott otthoni dolgairól" (felesége állítólagos ügyeiről, amelyeket egyszer valakinek már pontosan rekonstruálnia kellene, beszámítva minden körülményt, a terhességet, a véröm­ léseket, a himlőt, és az időt, stb.), szóval a hí­ reket Csesztvéről valakinek minden korban továbbítania kellett. Bóka László azt írja (Madách hagyatéka Kortárs 1964. VIII. évf. 10.sz. "Felesége jó híre a világ száján s a há­ zasságot amúgy is helytelenítő anya meg­ győzi, hogy a hírek igazak, hogy a felesége hibája bűn, amit nem szabad megbocsátani neki". Felesége jóhíre a világ száján: micsoda manipuláció folyhatott Csesztvén és Sztre­ gován! Miféle szerepe lehetett ebben a sze­ rencsés természetű Matolcsy Györgynek és magának Majthényi Annának, aki fia várat­ lan bebörtönzése miatti érthető anyai gyöt­ rődésén túl feltehetően elérkezettnek látta az időt valamire, ami régi vágya lehetett megszabadulni a nőtől. És ekkor Fráter Erzsi már elindult azon az úton - vagy inkább így betért betegségének végső zsákutcájába, ahonnan - különösen, mert senki sem vette komolyan ezt a kezdődő elmebeli folyama­ tot, következésképpen nem is gyógyíthatták időben - már soha nem volt visszatérése. Jel­ lemzőnek tarthatjuk a Madách életrajzok el­ nagyolt részleteinek ismeretében, hogy erről az egyetlen L. Kiss Ibolyán kívül érdemben eddig senki nem beszélt még. Márpedig en­ nek pontos, szakszerű és visszafelé következ­ tető alapos vizsgálata nem maradhat el. A nehezen összeállítható biográfiai tényekből szakorvosi utólagos diagnosztizálás elvégzé­ se amúgy érdekes és szép feladat lenne egy biográfusnak és egy pszichiáternek egya­ ránt. A visszairányuló, a tényeket, pszicho­ patiás folyamatokat egyeztető munkát min­ denképpen el kellene végezni, különösen ha csak a csesztvei versek azok, amelyek erről az időről "vallanak". A maga is pszichoterá­ piával foglalkozó írónő még kitért erre a kö­ rülményre. Szakorvosi véleményt mondatott mással - tehát még attól is óvakodott, hogy ő �palócföld 92/5 maga, a z "elfogult" mondjon vala miféle véle­ ményt az asszony, Fráter Erzsi már Cseszt­ vén kezdődő tragédiájáról! (Moravcsik: El­ mekór- és gyógytan 1912). Az eskór, az el­ mesorvadás, az epilepszia nem hirtelen tör rá az emberre. Az agysorvadás okát egyéb­ ként nem ismeri a tudomány. Hosszú folya­ mat, amelyben jól kivehető állomások van­ nak. Ezek között első helyen éppen egy más­ állapotban árt erős sokk - Madách elhurco­ lása, amelynek előzményeiről a feleség sem­ mit(!) nem tudott, tehát a legcsekélyebb mó­ don sem tudott rá előre felkészülni - megza­ varhatja a normális idegrendszert, s ez ké­ sőbb megmaradhat, alapja lehet a gyógyít­ hatatlan betegségnek. Legalábbis meggyor­ síthatja a hajlam kifejlődését. Fráter Erzsé­ bet (máshogy fogalmazva) már Csesztvén sú­ lyos elme- és idegkárosodáson esett át, amelynek lehettek mások előtt - például Ma­ tolcsy György az elcsapott(?) medikus előtt érthetetlen, furcsa és szokatlan, "erkölcste­ len" megnyilvánulásai. Ezzel több tehát a máig "rejtélynek" megmaradt tények száma Csesztvén: az ugyanis, hogy megesalhatta-e betegen, terhesen, himlősen, kétségbeesve stb. férjét az asszony vagy sem? Folytatom Matolcsy György szerencsés természetének portrészerű felvázolását, mi­ közben magam is elismerem - őt esetleg mindvégig a teljes, emberbaráti szeretet ve­ zette és mindannyiszor meg volt győződve arról, hogy jó ügyet szolgál, ha a híreket Csesztvéről a nagyasszonynak továbbítja talán egy kicsit aszerint árnyalva, ahogy Majthényi Anna látni akarta a valóságot. Matolcsy sokoldalúsága elképeszt. Jó gaz­ dálkodó - ő gazdálkodott Csesztvén, amiként nem Majthényi Anna, hanem Bory István gazdálkodott a jóval nagyobb birtokon Sztregován. Matolcsy György "ismeretlen októl" elhagyta az orvosegyetemet, tanul­ mányait nem fejezte be, beállt házinevelő­ nek Csesztvére a Majthényiakhoz. Madách tehát örökölte anyja családjának kedvenc belső emberét és nyilván úgy vette át először a csalomjai birtokra majd Csesztvére, mint családi erekélyét, ami persze sérthetetlen is, olyan ami-aki megszemélyesít valamit, ami szent, Majthényi Annát. Házitanító, gazda­ tiszt, háziorvos "belső és titkos tanácsos", verselő aranyember (Szontagh és Madách versenyre szólította, amelyben mérsékelt si­ kerrel részt vett). Az örökké betegeskedő költő mellé éppen orvosi szempontok miatt kerülhetett szinte testőrnek. Madáchot még az eljegyzésre is elkiséri a bihari Cséhtelekre Fráter Jó zsef, Erzsi apjának kastélyába. Sokoldalúan megalapozták tehát jelenlétét azok az erők, amelyek mindenről dönteni tudtak, mindenről tudniuk kellett, minden­ ben egyedül illetékesnek ismerték el önma­ gukat. Egyébiránt pedig Madách nem szala­ dozott az orvosokhoz (nem lehetett jó véle­ ménye róluk), mert egészségi kúrákra is bi­ zonyos felvidéki paphoz járt, de mindez eléggé közismert. Matolcsy távozásának a története az 1840-es években a pesti (bécsi?) orvosegyetemről, eddig feltáratlan oka min­ denképpen közelebb vinne bennünket a Ma­ tolcsy-féle helyi szindróma jelentőségének megismeréséhez. A kulcsszereplőnek tekint­ hető, valóban fontos "tanú" megismerésén túl, ez Madách Imre, Majthényi Anna és Fráter Erzsébet csesztvei (s nemcsak cseszt­ vei) életének árnyaltabb felvázolhatóságát is szolgálná. Tulajdonképpen csak sajnálni le­ het, hogy éppen Matolcsy György, ez a Ma­ dáchcsal szinte test- és lélekközelben, ugyanakkor feltehetően Majthényi Annával is igen szoros kapcsolatban álló szerencsés természetű ember nem vezetett naplót, nem írt sem monográfiát (pedig Csesztvén ez "di­ vat" volt), sem biográfiát, sem mást (ha ugyan igaz ez is, mert ezen a nyomon még el lehetne jutni legalább valamiféle levelezésig, stb.). Személye pedig mindenütt előfordult, amíg az ún. csesztvei évek tartanak. "Különös mulasztásról" ír Sőtér István Álom a történelemről című korszakos tanul­ mányában (Akadémiai Kiadó Budapest, 1965.) Ezt talán egyedül ő tette eddig szóvá, 455 �palócföld 92/5 ám mást is mond ugyanott, mégpedig azt, hogy a mulasztás mögött - hogy ugyanis Majthényi Anna fia bebörtönzése után köz­ vetlenül nem vette magához annak hátrama­ radt családját! - homályos okok húzódnak meg. Még ennél is tovább vezet gondolatban az a közbevetése, amelyben kiemeli, hogy nemcsak számunkra, hanem a "házassági dráma szereplőinek számára is!" homályos okok lehettek a mulasztás mögött. 6.sz. perirat Unokája, Madách Aladár keményszívű, erős akaratú nőnek nevezte Majthényi An­ nát. A tények: 44 évesen öt gyerekkel maradt özvegyen egy nagybirtok gondjaival, nevel­ tetése Majthényi Mária Marczibányiné mel­ lett nyilvánvalóan bizonyos eszményképeket oltott belé az emberi erkölcsről, tartásról és nemkülönben egy soha nem szűnő etikett­ mániát is. Sztregovai életének egyik közvet­ len résztvevője, mindennapos vendége Hen­ riczy lelkész volt, akinek fia L. Kiss Ibolyá­ nak így festette le a nagyasszonyt: a bécsi Burg szelleme lengte körül a házat amelyben lakott, strindbergi anyós volt(!) nem ismert más igazságot csak azt, amit ő annak tar­ tott... Lehetne folytatni, de magam, ennél az "önigazság"-nál megállok, nem megyek to­ vább, mert a legfontosabb pontnak vélem Majthényi Anna habitusának, pszichikumá­ nak vizsgálatában. A kiindulási pont az ugyanis, ahonnan a sok tekintetben hősiesen viselkedő (családja, gyerekei érdekét min­ dennél előbbre helyező) asszony személyisé­ ge "megragadható", elemezhető. A legerő­ sebb pont azonban Majthényi Anna igazi gyengéje is egyben. Olyan, amelyben elárul­ ja magát. Amelyben megmutatkozik jezsui­ ta-alapú neveltetése, amely sok kínt és ke­ servet jelentett mindazoknak, akik környe­ zetében éltek, amelyben fiának mindenkor része volt, menyének csak(?) közvetve jutott belőle, de az is elegendő lett ahhoz, hogy el­ őre megbuktassa Fráter Erzsébetet. Ez utób­ bi taglalása ezúttal itt szükségtelen - mind­ 456 nyájan tudjuk mit jelent "előre buktatni": az előre megfogalmazott ítélet előítélet, amely azonnal valóságossá lesz, mihelyst az előíté­ let alanya a legcsekélyebb hibát véti. És ki nem vét hibát? De lássuk, mit jelent a Majthényi Anna jellemzéséhez állandóan hozzátapadt bigott­ ság? A túlbuzgóságot maga a vallás sem tart­ ja helyénvalónak, sőt, eszközeivel küzd elle­ ne, elítéli a bigottat akkor is, ha olyan sze­ mélyről van szó, aki valami miatt fontos az egyháznak. A bigottság és az önigazság több­ nyire párban járnak - ezért lehet az is, hogy az egyház kivetni kényszerül saját épsége és egysége érdekében az önigazságot keresőt, a bigottat. Van másfajta erkölcs is természetesen. Másfajta erkölcsiség a vallásban. Amikor az ember a transzcendens értékekhez mérve magát állandó önkontroll alatt áll. Ettől tér el az önigazságot érző, hívő és tápláló ember alapvetően. A z első tragédiát Majthényi Anna önmagának okozta, amikor (közismert tény ez is) még fiatal lány korában a Marczi­ bányi házaspárnál nevelkedve megvetette környezetét léha(?) magatartásáért: kire­ kesztve önmagát a nádor házában forgolódó fiatalok, mágnásifjak és lányok közösségé­ ből. Ebben a helyzetben egy szelídlelkű kérő - s hozzá egy jó képességű após! - megol­ dásszámba mehetett; kitörni, kivonulni, az­ tán bevonulni valahova, valamibe, ahol maga körül mindent meghatározóvá válhat. Alkal­ mas minden: a terep, a birtok, a feladat, az após, a férj, a környezet, a társadalmi közeg, a Ferenc császár "igazgatta" ország, a refor­ máció viszonylagos háttérbe szorulása (1823-ban a nemesi elégedetlenség hulláma éppen ez ellen tört). Alkalmas minden ké­ sőbb is: a gyerekek, köztük a könnyen kezel­ hető, feltűnően anyásra nevelt Emi, Károly és Pál (a kedves törekvő), a lányok, Mária és veje is - Huszár József, aki sajnos hamar meghalt. Alkalmas emberek veszik körül ak­ kor is, amikor 1848-ban azok a "szörnyű dol­ gok" történnek. Alkalmas ember Matolcsy �palócföld 92/5 György. Divald katolikus és Henriczy evan­ gélikus lelkész, de a protestáns Szontagh Pál is. Ő talán az egyik legfont osabb szövetséges Emi kezelésében-irányításában! Egyetlen alkalmatlan személy Fráter Erzsébet. S per­ sze a történelem sorsziláló eseményei sem mindenben kedveznek. De ezen túl lehet jut­ ni erős akarattal, majdnem kegyetlen ke­ ménységgel. Honnan ez az önigazság mindenben, hon­ nan ez a keménység és a vele együtt jelentke­ ző rugalmasság a legkényesebb pontokon?! A "különös mulasztás" azonban csak egyetlen észlelt karakter-csuszamlás - s ez is magyarázatlanul maradt. A "homályos ok" azonban túlontúl világos. A magyarázat ugyanis sokkal korábbról indul - még a há­ zasság megkötése előtti időkből. Mi vezette arra a hajlíthatatlan Majthényi Annát, hogy végülis beleegyezzen a nem kívánt házasság­ ba? Valójában minden ellene szólt ennek a frigynek - ami az anya szempontjából fontos lehetett - minden, beleértve a vallási ügyeket is (eljövendő menye református). Mégis kö­ télnek állt. Miért? Hogyan? A cél és az eszköz kérdései ezek. Más­ ként nem történhetett. Bármennyire kényel­ metlen így leírni - Fráter Pál, Erzsi nevelőap­ ja és nagybátyja potenciális ember 1844-46 között és az is érthető, hogy Madách Imré­ hez akármelyik lányos család szívesen adta volna pártában várakozó lányát. Ez azonban az eszköz, a szövetséges, aki éppen a jezsuita nevelés szerint lehet akárki átmenetileg. Akár egy református vagy egy zsidó vagy egy hitehagyott vagy más valaki, aki akár perso­ na non grata is lehet. A z eszköz is szent, nemcsak a cél. A cél ez esetben a karrier: Madách csak nemrég fordított hátat a hiva­ talnak, túlontúl alacsonyan kellene kezde­ nie, nem sok kedve van hozzá - erre elégséges bizonyíték a Csak tréfa című műve, amelyet kiábrándultságában írt. A Fráterokkal való találkozás alapja nála természetesen egészen más, mint amit ebben az anya lát, s amit minden belső tiltakozása ellenére végül elfo­ gad eszköznek! A közelben ott áll várakozva a nemrég elhúnyt Sréter Jánost az alispáni székben követő Fráter Pál. A karrierszem­ pontot elsősorban mégis az anya figyeli, s bár lelkének nagyobbik fele egészen biztosan bizonyos kínokat érez, egy kisebb része meg­ békél - a fia érdekében kétszeresen is. A kar­ rier, az egyik békéltető ok. (Madáchot elha­ nyagolható két másik jelölttel szemben könnyedén választják megyei főbiztosnak.) A fiú lelki nyugalma a másik. Az időpontok? Madách Imre 1844-45 fordulóján közel ke­ rül a házassághoz egy Fráter lánnyal, akinek alispán a nagybátyja, s aki feltehetően egyengeti 1846-ban történt sima megválasz­ tását is a megyei főbiztosnak, ugyanabban az évben Fráter Pál távozik az alispáni székből. A főbiztosi hivatalról mindenki tudja, hogy békében olyan átmenetféle az alispáni pozíció felé. Madách viszont mégsem lesz alispán. Közbejön a szabadságharc. Ő maga kiáll a forradalom mellett, 49-ben Kossuth kormánybiztosa, Repeczky Ferenc váltja le a régi tisztikar tagjaival együtt, s bár betölt még hivatalt a forradalom alatt is, végül az út járhatatlan. A világ visszaváltozik, a bör­ tönév után Bach jön, Madách visszavonul, leszámol múltjának jelentős részével, házas­ ságával is. Marad az alkotás, az egyedüllét, az írói-költői de nem a társadalmi, politikai, hiszen 1861-ben újra ott áll, ahol a szabad­ ságharcban állott. Semmit nem változott. Ezek ismert dolgok. Majthényi Anna döntései mögött viszont valóban sok a "ho­ mályos pont". Nézzünk most néhány jezsuita szimpto­ mát A jezsuita rugalmasságról már esett szó Majthényi jól tudja, hogy fiát legjobb barát­ ján keresztül is irányíthatja, Szontagh Pál szerepe nem kétséges, gyakorta a szelep és a stimulátor feladata vár rá (kétféle akarat, kétféle világnézet, liberális és ókonzervatív 457 �palócföld 92/5 egyetlen családban, anya és fia között), de aztán tovább a jellegzetes vonások, amelyek mindegyikére lehet tettértékű példákat hoz­ ni. - A cél szentesíti az eszközt - jezsuita mondás ez esetben így folytatható: "minden közömbös kell legyen az embernek, ami nem vezet a célhoz, vagy ami a cél szempontjából elhanyagolható . Közömbös lehetek vallási szempontból azzal a Szontagh Pállal, hitével stb. aki beleszületett az eltévelyedésbe, de aki a kormányzásban segít... a lányt elsőnek ő pillantotta meg, s valahol valamilyen mó­ don szövetségesem marad. A lánc kettőzött, sőt hármas lánc lesz: én, Emi és a lány - ezek kötik hozzám Szontaghot... 7 . sz. perirat Fráter Erzsébet levelet kapott 1845 tava­ szán anyósjelöltjétől, amelyben megnyugta­ tó sorokat olvashatott, de amelyeket így is alig mert elhinni. Feltétlenül jobban tette volna, ha nem hisz azokban az anyai sorok­ ban. Fráter Erzsébet levelet írt - talán az el­ sőt és az utolsót Majthényi Annának 1854ben közvetlenül válása után: "Egyedül Anyai lelke elejébe!" Nem kapott rá semmilyen vá­ laszt. Néhány jelentéktelen tény még elébb a sorsfordító időről. Majthényi Annáról és gyerekeiről, néhány feltűnő félreértésről. Kezdjük az utóbbival. Spáczay Hedvig, miközben komolyan kereste azt, amiről könnyű elképzelni, hogy még időben eltűnt(!), a Madách-aktákat a hadbírósági perről, rábukkant egy "moso­ lyognivaló" nyomra az 1852-es besúgói meg­ figyelés listáján. A csesztvei házba járók kö­ zött van Hanzély Ferenc ( s még vagy tizen­ hatan ) , akit a besúgó szerint meg kell fi­ gyelni Madáchcsal való kapcsolata miatt. Hanzélynek - írja tanulmányában Spáczay Hedvig - nem Madáchcsal, hanem az ifjabb Madáchnéval volt kapcsolata, neki udvarolt és lám, a besúgói túlbuzgóság még az udvar­ lót is gyanúsnak találta. Az időpont 1852. Közelebbit nem árul el Spáczay Hedvig. Mi­ 458 kor udvarolt Hanzély Fráter Erzsinek? Ami­ kor augusztus előtt a Madách házat értelem­ szerűen megfigyelés alá vonták? (otthon volt a gazda), mert az bizony nagy spektákulum lett volna! Augusztust követően viszont már nem volt mit megfigyelni a csesztvei Madách házon, mert a gazdát bebörtönözték. Spáczay továbbmegy - Hanzélynak "nem volt kapcsolata a Madách családdal". Hor­ váth Károly szerint viszont Hanzély Ferenc iskolatársa volt és így régi barátja Madách Imrének. Majthényi Anna 1848 végén hirtelen Budán terem, miközben Imre Csesztvén be­ tegeskedik, ott éri Károlyt, aki már megvette az uniformist, hogy a csatába vesse magát. De valahogy ez elmarad. A kormány Debre­ cenbe evakuál, Károly kormánytisztviselő­ ként mégsem megy vele, ellenben levelet ir bátyjának Csesztvére, abban anyjukra hi­ vatkozva hívja Budára (az osztrákok már benn vannak), hogy jöjjön fel ő is, itt van most a legnagyobb biztonságban az ember, itt van a legteljesebb nyugalom. Ez a tény valahogy elkerüli az értékelő, biográfiaszer­ ző figyelmeket, pedig éppen e tényben je­ lentkezik Majthényi Anna igazi arculata (az egyik), amely magyarázható ugyan a gyere­ keit féltő anya szándékának véghezvitelével - Károlyt nyilvánvalóan ő tartja vissza egy Madách Pál féle hősi magatartástól -, de ugyanakkor a rugalmasságra és az akaratra is példa. Madách nem megy Budára, Károly késve utazik Debrecenbe a kormány után, ahol kínos igazoltatás vár rá, "hol maradt el eddig" s jó hétbe telik, amíg ez eltart, azalatt meghúzza magát sógornője, Fráter Erzsébet egyik debreceni rokonánál. Kár, hogy a ma­ gyar irodalom története ezeket az esemé­ nyeket máshogy említi. Belátható - mind­ ezek apróságok. - Jómagam szívesen elidőz­ nék még annál a pontnál, amikor Madách Imre eltűnt(?) a pesti internálásból: nem tudtak kikézbesíteni neki valamit, amit pe­ dig kellett volna. Spáczay Hedvig ezen is könnyen túllép: - a hivatal tévedett. �palócföld 92/5 Madách Imre 1852 augusztusában került letartóztatásra, Pozsonyba vitték, ott fél évet töltött, s mialatt felesége a legteljesebb elha­ gyatottságban a szüléshez közel Csesztvén élt, talán Veres Pálné volt az, aki megláto­ gatta, Az időpontok itt is zavarosak. A pesti Újépületben töltött idő után a pesti interná­ lás következett, amelynek körülményeiről eddig senki nem tárt fel semmit. Hogy mi­ lyen volt egy ilyen internálás 1853-ban? Frá­ ter Pál akkor is közbenjárt (Borbála szüle­ tésének ideje ez), s hogy aztán nem járha­ tott-e valóban itthon Csesztvén maga Ma­ dách is? Talán pénz kérdése volt ez, semmi más. Érthető, hogy ennek nincsenek levele­ zésbeli nyomai. Egyetlen nyoma - nem talál­ ták internálási helyén a költőt - a hivatal té­ vedése. Veres Pálné naplójában arról ír már jóval előbb, hogy "végre hazajött Madách", mindenki m ás auguszusra teszi ezt... Végezetül pedig két apróság, mielőtt ma­ gával a Művel, Madách esztétikai hitvallásá­ val és halálával befejezném a vád/védbeszédet. Mivel vette rá Madách Fráter Erzsébe­ tet, hogy önmaga ellen kövesse őt Sztregová­ ra, gyűlölt anyósa közvetlen közelébe? Miért törekedett maga Madách is Sztregovára, amikor még fogsága alatt tudomást szerez­ hetett felesége leveléből, hogy oda semmi szín alatt nem megy majd(!) s hogy készül hazamenni Biharba? Nem hatalmasodtak el már akkor (1853-ban) annyira a lelki bajok jelei, hogy Madách jónak látta igazi szövet­ ségesének közelébe vinni: anyjához át költöz­ ni vele? Lehetett e olyan egyszerű ígérettel, mint amilyenre aztán ténybeli események utalnak (nagy összejöveteleket rendezett Fráter Erzsébet Sztregován) a kibillent idegrendszerű nőt Sztregovára elcsalogatni? Nem volt mégis szüksége, lelki alkata szerint is Madáchnak arra, hogy a végső "leválást", egymástól való elszakadást egy olyan erős jellem mellett, mint amilyen az anyja volt, közösen elvégezzék? Miért akart olyan hely­ zetbe kerülni maga Madách, amiből eleve látható volt a vég? Mivel vette rá feleségét? Miért döntött így Fráter Erzsébet is? A másik apróság: hova tűnik annak hang­ súlyozott és pontos értékelése, hogy Madách Imre Váradról hazahívta - rokonok állítása szerint többször is, erről levél is volt(!) - el­ vált feleségét? Miért nem övezi kellő figye­ lem azt a tényt, ami végülis nem lehetett "igazi" apróság: a nem éppen jó egészségnek örvendő költő miért maga utazott a három­ napi járóföldre lévő Váradra Jolán gyermek­ ükért? Matolcsy György hova lett? Miért nem ment vele? Miért nem ment csak ő? Mit beszéltek vajon a Fogtövi házban? A párbe­ széd leírható lenne fikcióként - lehet, majd egyszer leírja valaki. 8.sz. perirat (s egyben az utolsó) Igyekszem száraz stílusban , a tárgyhoz illően tárgyilagosnak maradni: azt írja Sőtér István Madách, a költő esztétikai nézeteiről, hogy azok lényege: egy erkölcsi elv elleni küzdelem, melyhez azonban a hősnek elégsé­ ges "jogcímre" van szüksége. A Tragédiában ez a jogcím Ádám tudásvágya. Értelmezé­ sem szerint ott az erkölcsi elv az Istené, a Te­ remtőé. Madách nagyszerűsége abban is megmutatkozik, ahogy ezt a művet önmaga igazolására anyja ellenében megírta. Ez esetben a kettőzött jelentés így írható körül: Ádám küzdelme, valamint jogcíme a harcra és Madách küzdelme anyja mindenhatósága ellenében egy és ugyanaz. Benne a világ igaz­ sága és egyetlen ember igazsága. Nála a jog­ cím is ugyanaz,- a tudás arisztokráciáját ál­ lítja szembe anyja karrier-világképével és elveivel. A győztest ismerjük. Még egyetlen adat. Mialatt Madách Imre küzdött a megvaló­ sítás gyötrelmei közepette, Ádámmal, Évá­ val, Luciferrel, az Úrral és mind az egész vi­ lág-gyülekezettel, történelemmel, Mózessel; mialatt nagybetegen költeményeit rendezte kötetté, s újabb, vidámabb drámára gondolt - halála előtt egyszerűen megfeledkezett 459 �palócföld 92/5 irodalmi hagyatékáról, Szontaghnak nem diktált szeptemberben erről egyetlen sort sem. Kérdezett-e akkor valamit Szontagh? Válaszolt-e vagy csak legyintett Madách? Pedig akkor már régen túl volt az Arany Já­ nos-féle avatáson: "igen jeles mű...". Ma­ dáchnak - Bóka László szerint - életeleme volt az írás. Költő volt a legteljesebb érte­ Balázs János: Gombák ( olaj ) 460 lemben - az írás és a költészet nála maga volt a tett. Lehet-e erről megfeledkezni? Majthényi Anna eközben több tucat le­ velet írt a rokon Huszár Annának. Egyetlen szó sem esik bennük arról, mi történik az "oroszlánbarlangban" - odaát... �palócföld 92/5 Radó György FORGÁCSOK Homérosz és Dante Meglátni Nauszikát és Beatricét A tengeren istenek haragjától sokáig űzetett Odüsszeusz hajótörést szenved, de testét ki­ veti a hullám egy folyótorkolatba, ott lombokból fekhelyet kapar össze magának s a fáradt­ ságtól mély álomba merül. Másnap női csacsogásra ébred, előlép a lombokból és előtte áll a szolgálóitól eltávolodott gyönyörűszép királylány. Nauszikaá. A görög nyelv és irodalom piarista professzora, Vézner tanár úr, okos módszerrel, az ön­ kéntes keresés örömével bírta rá diákjait Homérosz olvasására: ki-ki maga válassza ki a sort, mely annyira tetszik neki, hogy megtanulja. Én Odüsszeuszszavait választotta m, melyekkel a gyönyörű Nauszikaát köszönti: Gúnúmai sze, anassza: theosz nü tisz, é brotosz esszi. A tanár úrnak tetszett a választásom, nekem pedig a sor megragadt az emlékezetemben. Önkéntelenül morzsolgattam magamban: mi lehet tartalmának, formájának és hangulatának együttes magyar maximuma. Az ilyen tudat alatti morzsolgatás sokszor eredményes műfor­ dítói módszer. Pedig dehogyis szándékoztam lefordítani az Odüsszeiá-t. Könyvespolcunkon állt Kemenes-Kempf József szép, bár kissé avitt fordítása, majd amire "céhbeli" műfordító lettem, már készült Devecseri Gábor szövege, műfordítás-irodalmunk gyöngyszeme. Hát csak azt az egy sort morzsolgattam világcsavargásaim és üldöztetésem esztendeiben, a megol­ dás tudatos keresése nélkül. 1947 nyara. Még külügyi szolgálatban, de egyre inkább az irodalom, a műfordítás felé hú­ zok: összeállításaim rádióadásakor - még "élőben" megy - a rendező mellett kucorgok a fülké­ jében, Gáspár Endréék délutánjain pedig Pest utolsó irodalmi szalonjának bohémtársaságá­ ban nyüzsgök. A 49-es villamosról a Margit-hídnál kell leszállnom, de a vígszínházi megállónál felszáll egy rádióbeli ismerősöm és vele Nauszikaá. Az évtizedekig morzsolt sor abban az egy pilla­ natban magyar testet ölt: Térdelek, úrnő, kérdve: halandó vagy te, vagy isten ? Dante ismeri Odüsszeusz útjait, a Purgatóriumban a szirén így kérkedik neki: lo trassi Ulisse dal suo cammin, vago... Ulysses útját is kitérítettem... 461 �palócföld 92/5 és Az Ú j Élet önéletrajzi visszaemlékezésében a délebbre korábban érő gyermek kilence­ dik életévéből említi, hogy először pillantotta meg Boldoggá tevőjét - vagyis Beatricét. Az olasz szövegbe nyomatékul latinul szövi rejtekszobájában lakozó életlelkének ámulását: ...tremando disse queste parole: Ecce Deus fortior me, qui veniens dominabitur mihi. ...remegve mondá e szavakat: (magyarul:) "Íme, a nálamnál erősebb isten,aki eljővén, ural­ kodni fog rajtam." Honérosznál: Daniénál : theosz és anassza deus és dominabitur vajon nem rokon -é Nanszikaá és Beatrice megpillantása? Hát az, hogy bennem akkor lett meg az évtizedekig morzsolgatott fordítás, amikor Mártát megpillantottam? Az én Egyetlenemet. M a d á c h és G o e th e Éva felel az angyaloknak Felelete: igen. Kérdésre a válasz lehet igen vagy nem. De az angyalok nem kérdeznek. A nem-válasz lehetősége, a pozitívumhoz tartozó negatívum, a fényhez tartozó árnyék már eltűnt a színről, eltávozott Mefisztóval a Goethe Faustjában. Már csak fény van, amikor a lángelméjű költő alkotói életét betölti a mű, és teljesülésében végső akkordként az angyalok misztikus kórusa szól: Alies Vergängliche Ist nur ein Gleichnis; Das Unzulängliche, Hier wirds Ereignis; Das Unbeschreibliche Hier ist es getan; Das Ewig Weibliche Zieht uns hinan. Ezt a nyolc sort magyarra többen, jeles verselők, lefordították. Ne vétessék öndicséretnek, ha bizonyítani igyekszem, hogy az én szövegem az, amely a német eredetinek a magyar maxi­ mumát adja: Minden változatlan, A múlás csak jelkép; A megfoghatatlan Itt feltárja lelkét; A leírhatatla Itt már létre jő; Ellenállhatatlan Az Örök Nő. 462 �palócföld 92/5 (Azért ez a magyar maximum, mert a tartalom azonos, a rímelés - a páratlan sorok egyfor­ ma ragvégződése - ugyanúgy ad nyomatékosító monotóniájával ugyanolyan hangulatot, és még a központozás is az eredetit követi, csak az első sor végére kellett vesszőt tennem, mivel­ hogy a német kétsoros első mondatot két mellérendelt mondatra bontottam fel.) Az én alkotói életemet is betöltötte ez a magyar szöveg: először huszonhárom évesen írtam le, 1935-ben, az utolsó simítás pedig most, hogy nyolcvanadik életévembe léptem, emitt lát­ ható: a hatodik sorba beszúrtam a "már" szót, így téve nyomatékosabbá a tartalmi, teljessé a formai azonosságot. Éva felel az angyaloknak A z ember tragédiájá-ban, amikor a londoni szín záró monológ­ jának végén nem mint egy igen-nem alternatívát kívánó kérdésre válaszol, hanem az Örök Nő angyali szózatbeli ellenállhatatlanságát igenli: E földre csak mosolyom hoz gyönyört, h a napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Vajon Geothének akart-e így, igenlően válaszolni Madách, vajon tudta-e, hogy Éva itt az angyali szózatra felel? Nem is sejtjük. De ha nem akarta, nem tudta - akkor is ezt tette. Ebben bizonyos vagyok. Befejezésül adassék meg nekem a személyes emlékezés ajándéka. Amikor az Év a monológjával már oly sokszor a felcsattanó taps sikerét élvező Egyetlenem lehúnyt szemmel feküdt ágyán, már a félúton, és én fölébe hajoltam, hogy a szorongva meg­ sejtett búcsúzásul a jól ismert monológot suttogjam el neki - akkor ezeknél a szavaknál E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra felnyitotta a szemét és utoljára rámmosolygott. A goethei és madáchi Örök Nő. D ante és V e r g iliu s Francesca felel Aeneasnak (Dante szövegeit Babits Mihály fordításában közlöm) Tu se’ lo mio maestro e il mio autore; Tu se’ solo colui da cu’ io tolsi Lo bello stile che m’ha fatto onore. Mesterem, mintaképem vagy te nékem, te vagy csupán, kitől örökbe kaptam a zengzetes szót, mely ma büszkeségem. Így hódol Dante Vergiliusnak, hogy majd túlvilági útján mint vezetőjét kövesse. Hiszen Vergilius volt az a pogánykori latin költő, akit a keresztény középkor is magáénak vallott, mert Jézus Krisztus eljövetelének próféciáját látta Bucolicá-jának ebben a verssorában: Iam redit et virgo, redeunt Saturnia regna, Immár eljön a szűz, s jő újra saturnusi korszak. 463 �vagyis, a pogány istent, Saturnust a természet megszemélyesítőjének tekintve - amintahogy az is - a nevezetes verssor így fordítható: Immár eljön a szűz, és ismét lészen Aranykor. S a Megjövendölőnek, mesterének, mintaképének mégis ellene mond Dante, amikor úgy érzi - tudja, átéli -, hogy annak nincs igaza. Az ok kettejük eltérő életkörülményeiben rejlik. A történelemben előfordul, hogy a fegyverrel legyőzött a szellemi győztes: mikor Róma a hatalom tetőpontján saját mítoszt igényel, akkor görög, homéroszi kapcsolatra vágyik, s a bi­ rodalmat létrehozó Augustus császár azzal bízza meg a szelíd pásztori verseivel már jeles köl­ tőnek ismert Vergiliust, hogy homéroszi műfajban és formában, sőt a homéroszi cselekmény­ hez közvetlenül kapcsolódva énekelje meg Rómának és császári családjának eredetét. A köl­ tő mesterművet alkot és közben már jutalmat és dicsőséget élvez. E körülményei közt hőse, amikor homéroszi viszontagságai után végre megpihenhet a szerelemre gyulladt Dido király­ nőnél, ennek óhajára, hogy mondaná el az égő Trójából való menekülését, szinte halljuk, amint nagyot sóhajtva kezdi elbeszélését: Infandum, regina, iubes renovare dolorem. Legszívesebben nem szavak, hanem értelem szerint fordítanám: Fájdalmas sebeket kívánsz feltépni, királynő. De nem. A "fájdalom" itt nem jelző, hanem főnév tárgyesetben. Tehát: Szörnyű fájdalmat kívánsz felidézni, királynő. A szónak e pontos fordítása azért szükséges, mert ez fűzi Dante feleletét Vergilius sorá­ hoz. A firenzei pártharcokban résztvevő s emiatt száműzött Dante két évtizedig honvágytól gyötört, hányatott száműzöttként foglalta világképét A z Isteni Színjáték-ba. Nyomorúsá­ gában a pokolra jutott Francescával mondathatott-e mást, mint az ellenkezőjét Aeneas állí­ tásának: ...Nessun maggior dolore, Che ricordarsi del tempo felice Nella miseria. ...Nincs semmi szomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban. S mintegy szemére vetve Vergiliusnak, hogy az ellenkezőjét mondatta Aeneasszal, holott tudnia kell, mi a legnagyobb fájdalom, hozzáteszi: "E cio sa il tuo dottore" "ezt jól tudja bölcs tanítód!" A latinban-olaszban közös szó: "dolor(e)" kétségtelenné teszi az összefüggést. Persze, Vergilius nem tud válaszolni: megvédeni nézetét vagy elismerni Dante igazát. Én azonban önnön életemmel tanúsítom, hogy a vitában Danténak van igaza: amikor bol­ dog éveimben az én Egyetlenemnek beszéltem üldöztetésem keserveiről, akkor nem is volt fájdalmas az emlékezés, ám amióta Ő eltávozott tőlem és e világból, égő fájdalom felidézni közös életünket. Égő, de édes fájdalom. Nemléte rosszabb volna: a nihil. �palócföld 92/5 Faludi Ádám Fegyvertelen séták egy álmos kisvárosban v. "Egy óra múlva hinni fogsz nekem." Play back mágus nélkül. Magyar hangja ismeretlen. Lengtem, akár az inga. Reprezentatív balekszelet, vágyszósz, késsel villa. Megszeltem évi rendes szabadságomat ésegyebek. Tuják és díszbokrok között vitt az út. Elmentünk a kis mesterséges tó mellett, át a hida­ kon. Anna az aranyhalakat mustrálta, én meg a tavirózsalevelek békáit. A biciklitől hamarjában megváltam, amikor az Aranycsákányhoz értünk. Ugyan a lépcső­ kön még felcsörömpöltem vele a giga ntomán hősi italműig, de aztán az első kínálkozó szeme­ teskonténerhez odatámasztottam. Nem mintha hittem volna a csodákban, tudtam, hogy visszafelé ugyanitt találjuk. Annát előbb levettem róla. Nem is bántam, hogy bemegyünk, a nyár nagyon rákezdett. Állt a levegő és a kopasz dom­ bon legfeljebb az Aranycsákány vetett némi árnyékot. Azt is befelé, hogy eleget tegyen egy közhely kívánalmainak, az önmaga árnyéka kezdetűnek. Azért sem bántam, hogy beme­ gyünk, mert ismét megszomjaztam. Továbbá nyomasztott Anna pisiltetésének emléke, de ha nem lett volna egyetlen okom se, akkor is bemegyek, mert az én természetem ilyen. Kíváncsiságom homlokterében a kénköves tekergő; előkerül-e egyáltalán? - Mindenesetre légy résen - szólalt meg Anna, amikor a nagy, fémkeretes ajtót nyitni kezdtem. - Simon beledöglene, ha egyszer arra kényszerítenék a körülmények, hogy igazat mondjon. Ezt vedd figyelmeztetésnek! Hogy ez a rejtélyes képződmény nő, az most már tuti, állapítottam meg magamban. Sike­ rült felébresztenem benne az anyaösztönt. - Figyelmeztetésnek? - Mi okból ez az irántam tanúsított kitüntető gondoskodás? Elengedte a füle mellett. - Szeretlek. Virítottunk az ajtókeretben, mint egy festmény. Akadémista apa gyermekével. Akadékos apa, amint megrontani készül vérfertőzésből származó kiskorú gyermekét. Legyints rá, nem érdekes. Dont think twice, its all right. Ez a Bob Dylan szólt odabent. Betereltem frissen szerzett gyermekemet és igyekeztem - úgy általában - hallótávolon kí­ vül letelepedni. Nem ütközött nehézségekbe. Kézilabdapálya méretű ivó előzte meg az éttermet. Nyugdíjasok, önkéntes napközisek it­ tak a kezdőkörben, átutazók a hetesen, mi az alapvonalra helyezkedtünk, távol a kaputól. Megelégeltem a váratlan lövéseket. Elmúlt tizenegy óra, mire kiszolgáltak. Sör került a koszhű asztalterítőre és meggylé, egy deci portorikó rummal kísérve. 465 �palócföld 92/5 Utóbbit Arma kérte. Eszembe sem jutott, hogy tiltakozzam. A pincér elémrakta a sört meg a rumot. - A rum a kisasszonyé - mondtam, és azt történt, amit vártam. - Oppardon drága hölgy! Parancsoljon! - bohóckodott a pincér és teátrális mozdulattal a meggylé mellé sikerítette a rumot. - Kedves egészségükre! - nyitotta ránk mosolyalbumát, meghajolt és a többit megoldotta az axonometria. Azt hihette, hogy egy jót hülyéskedtünk. A leányzó nem húzta az időt. Benyelte a rumot, aztán kortyolt hozzá egy kis meggylevet. - Hogy jobban higgy nekem búgta felém. Doris Day a legjobb korszakában sem ért volna fel a bokájáig. VI. Simon mágus késett. Lebonyolítottunk még egy fordulót. - Csak azt nem tudom, hogy az öreg hogyan kötöz majd fel a csomagtartóra - néztem a kö­ lyökre, akinek szemlátomást meg sem kottyant a lórugó. - Ne félts engem. Rókavérrel bekent tengeri csillagot szegeztem egykoron az ajtómra. Rézszeggel, ahogy kell. Mérgek ellen ajánlom neked is. - Okvetlen, okvetlen, feltétlenül - bólogattam. Aztán majdhogynem elejtettem a korsót. - Le vagy szarva! - sziszegte Anna Goeldi és vérig sértődött. VII. Simon mágus tizenkettő előtt zúdult be az ajtón. Még nem váltott sebességet, rohant felénk és ömlött róla a verejték. A svájcisapkától már megszabadult, de a viharkabát ádáz csattogással kísérte asztalunkig. Feje teteje kopaszon virított. - Falat a püspöknek! - zöttyent le a székre. - Nem késtem ám, csak az időpontok tolódtak el némelyest. Beletörölte koponyáját az abroszba. A legnagyobb jóindulattal sem ragaszthatott volna rá senki olyan jelzőt, mint például: környezetbarát. A vendégkoszorú azonban észre sem vette. Simon mágus nem rítt ki az átlagból. Anna változatlanul duzzogott, az öreg levegőnek nézte. - Lenihilizmus és nihilizáció! Hogy a kíváncsiság meg ne öljön, fogd és lapozgasd, amíg ki­ fújom magamat, aztán majd mesélek - kurjantott bele a légtérbe, és a kabátja alá nyúlt. Bőrbe kötött könyvet penderített elém, patinás, sokat forgatott könyvet. Urrá lett rajtam az izgalom a címe láttán. LATRINA MAGICA Ez állt rajta arany betűkkel. Körbepillantottam. Simon a pincért hívta, Anna a lábával harangozott és rendületlenül tojt a fejemre; a lehető legjobb felállás. Kinyitottam az ellenmarxista bibliát, aztán megállt az eszem. Nem kaptam levegőt, zsib­ badtam és elszabadult bennem a pokol, aznap már másodjára. Visítottam a gyönyörűségtől. Egy közönséges függvénytáblázatot tartottam a kezemben. 466 �palócföld 92/5 VIII. Kár röhincselni. A megoldás ez. Az egyetlen lehetséges megoldás. A tiszta logika, az in­ tellektus - így Simon. Az istennek le nem jött volna a fellegekből. Zseniális. Egys/er és mindenkorra levettél a labamról - válaszoltam. - Akárhogyan simogatod a macskacápát, dorombolásra nem futja neki - dörmögte elége­ dettséggel a hangjában. Nem rohamoztam tovább, elmúlt. Visszaállt a rend és a nyugalom. Simon körülményes precízséggel fröccsöt csinált magának. - Az arányok, mindig az arányok. Egy igazi spriccer alkotás, a barkácsmunka vétek a ter­ mészet ellen. Hígított lóhúgy. Szemmagasságba emelte a poharát, hogy átjárja a fény, aztán lezuhintotta. - A Laricsev feladatgyűjteményt is szoktam használni. Amolyan sztyepptánchoz való se­ gédanyag, de most tehetnél egy szívességet. Elhatároztam, hogy nem gatyázok tovább. Kimutatom a fogam fehérét. Már nem kötöt­ tek gúzsba az emberi léptékek. Neked? - Nem. Magadnak. Halasztást kértem fogfehér ügyben. - Olvasd fel a kettő négyzetgyökeit, és megvilágosul az agyad. Satori. Engem mindig fel­ serkent. Mit tehettem? Felolvastam a kettő négyzetgyökeit. Beszarás. IX. Amikor befejeztem, Simon üdvözült mosollyal kicsörtetett a klotyóra. Annában megfor­ dult a borjú. Vagy a kocka. Rámnézett. - Megbocsátok neked, csak állj a sarkadra! Ha minden maszlagot beveszel, kitör rajtad a veszettség. Nem úgy beszélt, mint aki két deci rum igáját nyögi. Lerúgta a szandálját. - Szorít. Nem szóltam. Simon mágus egy tányér pogácsával tért vissza. Látszott az ábrázatán, hogy diadalt ara­ tott a vécésnéni felett. Hogy sarokbaszorította, tönkretette, hogy egy fillért sem fizetett neki. Sárkányölő Szennygyörgy. A megdicsőültség oly mértékben sugárzott róla, hogy szinte lát­ tam egy szobortalapzaton állva, kivont vécépumpával jobbjában, amint lábát a döglött rém­ ségen nyugtatva acélosan a piszkos jövőbe tekint. - Megebédelünk - szólt, és megcélozta pogácsástányérjával az asztalközepet. Aztán An­ nára nézett, szeme összeszűkült, és csóválni kezdte a fejét. Átalakult az arckifejezése. Ami­ kor a fejcsóválássa l leállt, bizonyára a farkát csóválta, mert állva imbolygott a helyén. Aztán a feje csóválta Simon mágust, aki a farkánál fogva sajnálkozott. Eltartott némi ideig, de aztán egy fújtató gőzmozdony robogott át közöttünk a hirtelen beállt éjszakában, és izzó csillagok­ kal telt meg az asztal és környéke. - Anna, nálad valami hibádzik - szabadult ki a gőz a szelepeken, miközben a mozdonyve­ zető szeméből hullott a szikraeső. 467 �palócföld 92/5 -T e nőttél! - állapította meg Simon mágus olyan hangsúllyal, mintha gyilkosságot olvasna a fejére. A mesternek igaza volt. Láttam én is, hogy megváltozott rajta valami, de azt gondoltam, hogy a dühöngés nyomait viseli vagy a rum jószolgálati munkája mutatkozik, azért lett más. Az arca szelíd lemondással emlékezett az. óvodásévekre, blúzának mindkét ujja karközépnél végződött. - Meg ne próbálj átrázni nyavajás boszorkány, mert visszaküldelek a lotyójancsikhoz a sintérgyepre! Azonnal abbahagyod, megértetted? Sax, pax, sarax! - dörrent rá a gipszkalá­ szok, szalagok és egymást keresztező kalapácsok magasából. Ezek díszítették körben a falakat a mennyezet közelében. Simon láthatóan begurult. Annához lépett, megragadta a blúz felé eső gallérját és egyetlen nyisszantással lemetszette. Rugós kés volt a kezében. Elképzelni sem tudtam, hogyan került hozzá ilyen váratlanul. - Még egy korty és véged! - zengte az égből. A kis gyújtogató munkához látott az agyamban. Aha! A kulcs tehát a rum. A vajákosság tartozéka. Hormonzavarba hozza a művet, és a kis bestia tudta ezt. Érezte, hogy könnyebben elbánhat velem, ha kellőképen kikamaszodik. Némi dermedés után Simon felém kacsintott és visszatért képére a vigyor. - Bundeswehr - mutatta a kést, majd a gallérdarabot zsebrevágva a fülembe súgta: - Ez meg a tű. A lehelletétől boszorkánykörökben indult volna pusztulásnak a természet, ha éppen jelen van. - Simon, és nem tehetek róla, csak azt csináltam, amit megbeszéltünk. Anna bűnbánó szemekkel adta az ártatlant, szordínót téve Janis Joplinra. Simon legyin­ tett. - Régi duma, kiskatona. Eszünk, utána vásárolunk neked ruhát valahol útközben, de aztán nincs több próbálkozás. Fogott egy pogácsát, fröccsbe áztatta, aztán beleharapott. - A patakhoz megyünk, a régi malomhoz, Kertváros végébe. Ismered, igaz? - pislantott felém levelezőbéka stílusban. - Ismerem. Mit csinálunk ott? - Megfürdetjük Éliás artistát. Alighogy ez elhangzott, Anna pohara éleset roppant és két darabra hullott. A maradék meggylé szertefolyt az abroszon. Simon mágus atyáskodva fenyegette mutatóujjával a lányt. Sejthetett valamit. Vagy mindent tudott, kutykurutty. X. - Beavatlak. Már alkalmas vagy rá - szólt a pogácsamassza Simon szájából. Folyamatosan tunkolt és rágott. - Álljon meg a menet! - próbáltam felülkerekedni bénultságomon. - Túlkínálatot érzek a dinnyepiacon. Ki az ördögöt akarsz megfürdetni? - Éliás artistát. A tüzes szekéren égberagadott mestert, aki visszatért. Olvasd Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus ab Hohenheim munkáit. A zagyvanevűét, akit a nagykö­ zönség kis része Paracelsus néven tisztel. Ő eleget hablatyol róla - nyammogta egyszuszra, majd folytatta: - Estig befejezem az előkészületeket. Felveszem a még hiányzó kapcsolatokat a környék­ 468 �palócföld 92/5 kel. Úgymint Merkur, Hold, Mars, Jupiter, Saturnus. A Vénusz és a Nap már rendben. Te csak statisztálj, figyelj, aztán írd meg, ahogyan történt; légy gazdag, önző, kívánatos, és a szezon­ hoz illően gonosz. - Háromszoros hurrá az égben járónak. És ha én ezt nem akarom? - Dehogynem akarod! Majd én hazudok, te csak figyelj. Közelebb húzódott és újrakezdte. - A Vénusznak, a Holdnak, a Merkurnak a nyugati vagy az északi égtáj kedves. Elsősorban az északi csillagképek a fő házak: Bika, Ikrek, Rák, Szűz. A Mars, Jupiter, Saturnus déli vagy keleti szimpatizánsként a déli csillagképekben; Vízöntőben, Skorpióban, Nyilasban házal. A Naphoz keleti vagy déli irányzék kell, de legjobb telibekapni. Itt most mi a megfeleléseket szerencséltetjük jelenlétünkkel, így alakítjuk ki a szükséges energiaviszonyokat és szimpátiát az egyetlen létezésre méltó rendszerrel, aminek a Föld mindössze csak egy kis kóbor lovagja. Sator, arepo, tenet, opera, rotas. Kutyát sétáltatunk bokortól bokorig, hogy hozzájussunk a szükséges homokhoz. Latrina Magica! Magia Polla, Hermalogika, Masturbo Patria! Nyelt, s egyúttal szódával elegyítette borát. Körültekintően. Lenullázta a kancsót, nem maradt benne egy csepp sem. Én meg igyekeztem úgy tenni, mint akinek az ámulattól leesett az álla. - Jut eszembe - folytatta -, ha netán a Mercedeskék akadályoznának irodalmi munkássá­ godban, kasztráltasd magad, ahogyan Origénész az acélember. Ő is azért tette, hogy a hölgyek ne hátráltassák az alkotásban. Hexapla. Aztán megírta az Onomasticont. Hogyan onanizálga­ tok most - nyihogott, majd visszatért az előbbi zagyvaságaihoz. - A Vénusz a Gála cukrászda. Erotikában kellemesen meghentergetett hely, megfelelése a rét és a virág. A kezdet. Ha jól emlékszem, körülötted ott ólálkodott a szerelem, mégha toló­ kocsira szorult is. Igaz? Ez tehát megvolt. Az Arancsákány a Nap. Délnek áll, s most királyi ebéddel áldozunk, hogy rokonszenvének hullámhosszát a miénkhez igazítsuk. A Merkur és a Hold következik; a bolt, ahol Annának ruhát veszünk, a malom és a patak. Aztán megadjuk a Jupiternek és a Saturnusznak is a kellő tiszteletet. A kör bezárul a Marssal, de az már az én ügyem. Hintem a homokot, veszem a kalapot! Csettintett az ujjaival a jól végzett munka jutalmaként. - Érted amit mondtam? - kérdezte. - Igen - mondtam. És persze egy árva kukkot sem értettem. XI. A bicikli várakozásomnak megfelelően a konténer mellett pergette a rozsdaszemeket. Elszabadult a nyár. Simon mágus összébbhúzta viharkabátját és magyarázott megállás nélkül. - Majdnem ráment a tekintélyem! Húsz év, érted? Húsz év egy vaskazettában! Mutatós társaságot alkottunk, csekély érdeklődést keltve. Lehet, hogy ösztönüktől vezé­ relve házaikba menekültek a polgárok, s most a függöny mögül lesték, hogy mi lesz, vagy csak épp így alakult, nem tudom. Nem mintha bántam volna. Anna kinőtt ruhában, Simon hőbörödötten, én meg sörközi akaratvesztésbe bugyolálva. A három kótyag. - Öreg! Ez mit jelent? - dugtam hirtelen támadt belső sugallatra orra alá a Gála cukrászda számláját. - Sator, arepo, tenet, opera, rotas. Ezt jelenti. A logikát, amire egy rendszer épülhet. - De a szavak konkrétan. Igy együtt és külön-külön? - Beszarattatásból nem lehet rendszert csinálni. A beszarattató minél jobban beszarattat, annál jobban be van szarva saját maga a beszarattatottaktól tartva. Ez egy kulcsmondat. Al­ 469 �palócföld 92/5 kalomadtán ismételd el, amilyen gyorsan csak bírod! Szarhányón nem lehet élni. Világ dro­ medárjai egyesüljetek, hátha lesz belőle kélpupu teve! Állati! De én vagyok a hibás, mert ki­ merüllek az erőim. Közel kilencven évvel ezelőtt kicsúszott kezemből az irányítás. A fonal. Csak annyi maradt bennem, hogy a lejövetelemet intézzem. Minden mákszemnyi tarta­ lékomra szükségem volt, hogy visszatérhessek. Nem próbálkoztam tovább. Eltettem a papírt és gyökeret vert a lábam. Simon a biciklihez lépett és eloldozta a kormányhoz kötött bőrszíjat. Egy közönséges pó­ rázt tartott a kezében, amelyik egy fehér, termetes kacsa nyakában végződött. A kacsa az első kerék mellett ült és minket nézett. - Bemutatom nektek Éliás artistát. Jó cimbora. Meghallgattam délelőtt Dalidától az Exo­ dust és eszembe jutott, hogy Éliás artista megkönnyítheti a dolgokat. Meghívtam. Szerintem ebben az alakjában tökéletesen megfelel. Legalább nem tud belepofázni mindenbe, és a feltű­ nést is kerülhetjük. Kerülni a feltűnést! Atyaúristen! Már vagy egy perce megállt az eszem, d e ettől a szöveg­ től teljesen megmakacsolta magát. Ilyen állapotban kellett elindulnom vele. Anna hallgatott, Simon izzadt, a bicikli zörgött, én meg kóvályogtam. A kacsa elől capla­ tott a gyeplővégen, nyakát nyújtogatta előre-hátra, néha félrefordította a fejét és felnézett az égre. Most kezdhette talan megbánni, hogy lejött, esetleg bosszúért fohászkodott a szégyen miatt, ami érte. Nem voltam benne biztos. Semmiben nem voltam az. Leereszkedtünk a dombról, vissza a városba. A Homérosz közből az Élmunkás utcán át jutottunk a Piac térre. Itt már újfent minket bámult aki élt és mozgott. Nem voltak kevesen. Lassan engem is ellepett a verejték. A boltig, ahol Annát felruházhattuk, akadt menniva­ lónk még jócskán. Kezdtem felfogni a pellengér jelentőségét. Ez egy ilyen nap. A megértések napja, avagy Simont idézve: a megvilágosodásé. Satori. Másszóval; Zimmezum. - Nem félsz attól, hogy hülyének néznek? - szóltam előre. - Kik? És ugyan miért? rikoltott a viharkabát. - Egymást sem nézik annak! Csak úgy harsogott. Verte bakancsait a járdához. Éliás artista egek! , szóval a kacsa megriadt és hápogni kezdett, de Simon rántott egyet a pórázon, megvonva tőle a szót. - Legjobb nov a a szupernova! - kurjantott egy bödületeset. Hol volt ehhez képest Anna bölömbika szerenádja a Gála előtt? Jótékony mellékutcában nem remény kedhettem, kénytelen voltam cselekedni. A közrö­ hej mértéke meghaladni látszott a tűrőképességemet. - Te mindent el tudsz érni, amit akarsz? - kérdeztem. - Mondjuk; igen. - Akkor ne óbégass. Engem itt ismernek. - Na és. Engem mindenütt ismernek, csak nem tudják. Azt hiszed nekem jobb? A kacsa zónaadagokat löttyintgetett lépésenként spenótból. - Az űrutazás óta bizony csak helyi operációkra vagyok képes, ezt elárulom neked, de még így is verem a mezőnyt. Ó, ha láttál volna az elején! Kurva Néró! Meg az én ifjonti hiúságom! Elkomorodtt. Nem lehettem eléggé hálás érte. - Szóval a negyvenedik kör táján csődöt mondtam. Búcsú a régi életmódnak, kezdődjenek a próbálkozások. Tudnom kellett, hogy így mekkora a kiterjedésem, mekkora a befolyásom a lentiekre. Aprólékos, tökölődő évszázadok. Megint elérkezettnek láttam az időt, hogy egy kicsit megszorongassam. Belőlem sem a mániákusság hiányzott, hanem a veszíteni tudás képessége. - Te Simon! Hogyan vettél odafent levegőt? - Sehogy. 470 �palócföld 92/5 Hiába vártam a folytatásra, kénytelen voltam szerválni egy másikat. - És nem fagytál meg? - De megfagytam. Hosszú csend következett, amit nevezhetnénk a ping-pong alkonyának is. Jobbnak láttam, ha meghúzódom az árnyékban. Mentünk, m endegéltünk, mígnem egyszercsak Simonnak sikerült visszazökkennie a régi kerékvágásba. - Ha nehezen is, de beleszoktam, beletanultam az új mesterségbe. Árvíz, járvány, földren­ gés, háború, béke, aszály, bőség, forradalom, gondolatátvitel; tettem-vettem, amit bírtam. Amire futotta a megnyirbált tehetségemből, de mindegyik játéknak egyetlen célja volt: létre kellett hoznom Jurij Alekszejevicset. Az első emberszabású űrhajóst. A Gagarint. Még akkor is őt, ha csak a tapéta szerepe jut majd neki. Úgy ám! Nagy türelem, kitartás, baromi kitartás. Simon mágus elgondolkozva lépkedett. Gyerekek szegődtek a nyomunkba. Egyelőre tisz­ tes távolból és bátortalanul követtek, de nem volt kétséges, hogy mi történik rövidesen, ha el nem tűnünk. Hány és hány átrendeződést kellett végigvárnom, mennyi összefüggésen rajtatartani a kezem, hogy minden ügy alakuljon, ahogyan arra nekem szükségem volt. Mert rajtam csak egy embert szállító űrhajó tudott segíteni, ezt igen hamar megértettem. Lejönni, lejönni! Semmi más nem érdekelt. Ennek a szelektív koncentrációnak aztán meg is lett a böjtje. A hát­ térben akadály nélkül megzavarodott a világ, az ördög meg békésen sántikált. Hibás vagyok, de hagyjuk a részleteket! Megrántotta a pórázt. - Éliás, balra megyünk! A kacsa befordult a Néphadsereg utcába. Semmiség. Zimmezum & kutykurutty. Baktattam mögöttük akaratom fehér zászlajának oltalmában. Anna zárva tartott és Mer­ cedes egyre jobban távolodott ebből a világból. Simon tata megint rákezdte: - 1961. április 11. Nevezetes dátum. Addig kellett türelemmel lennem. Ezen a napon aztán jött az első úgynevezett űrhajó. Egy lidércnyomás, amibe istenkísértés volt élőlényd u gni. Pedig volt benne, méghozzá ember. Nem a Lajka kutya, nem fehér egér, se nem macska, ha­ nem egy élő, igazi ember. Megegyezett a röppálvánk, persze nem véletlenül. Hatvannégy fok ötvenhét perces hajlásszög. 181 kilométer a legkisebb, 327 kilométer a legnagyobb bolygótól való távolság. Hátranézett, hogy figyelem-e. Figyeltem. - Eljött az én időm, beérett munkám gyümölcse. Helyet cseréltem az űrhajóssal, hogy ho­ gyan, azt a képzeletedre bízom. Megrendeztem az első nem hivatalos űrsétát, amelyik mind a mai napig tart. Percekig rázkódott a röhögéstől. Éliás artista is reagált a szokott módon. Spenót; zóna adag. Felhúztam a szkafandert, aztán fél óra múlva végre talajt éreztem a lábam alatt. Csak hogy egy kicsit korán örültem. Nem állhattam meg szó nélkül. - Ugye nem akarod azt mondani, hogy a te enyhén szólva avítt ábrázatod nem szúrt sze­ met senkinek? Hogy nem vették észre a cserét? Gagarin egy jó kiállású, életerős fiatalember volt. - Ő igen, de látnod kellett volna az eredetit, akit megsétáltattam. Nem sokban különböz­ tünk. Ettől függetlenül ott azon az istenverte sztyeppén elállt a lélegzetük, amikor megláttak. Azt hitték, hogy az űrutazás ilyen maradandó változásokat idéz elő, éppezért el is dugtak 471 �palócföld 92/5 azonnal szem elől. Egy fémcellában ismerkedett velem össze Gagarin, akit meg kellett taníta­ nom, hogy mi történt vele odafent. Már eredetileg is őt szánták másodhegedűsnek, avagy ta­ pétának, akit majd mutogatni lehet, történjék az áldozati barikával akármi a messzi ismeret­ lenben. Szóval őt hordozták körbe a világon. Ezért kezdődött egy nappal később az űrkorszak. - Aha. Szavai igazságtartalmában szemernyit sem kételkedtem. - Elszámítottam magamat. Bezártak, eldugtak. De nem ám csak úgy hipp-hopp, hanem borzasztó precízen és bombabiztosan. A méreg megevett, de minden rafinériám ellenére húsz év lett belőle. Nem tudtam megugrani, csinálhattam akármit. Állítom, hogy rabtartásban ma­ gason ők voltak a legfejlettebbek az egész világegyetemben. Vagy még azon is túl. Azt hittem, ha készségesen kiképzem a díszhajósukat, legalább félig-meddig nyugton hagynak. Ehelyett húsz. évig vizsgáltak, turkáltak bennem, szétszedlek, összeraktak, aztán amikor végkimer e ­ tek a variációs lehetőségek, bedugtak egy elmegyógyintézetbe. Szerencsére és végre. Másnap megléptem. Ne is beszéljünk róla. Viszketek, vagy amit akartok! Látszott, hogy kirázza a hideg, vagy tán működésbe léptek a tartalékos bogarai. Anna megfogta a kezemet, és a ruházati boltra mutatott. Végre szerencsésen odaértünk. Simon ad­ ta a bankot. - Megvárlak benneteket, itt a pénz. Engedd válogatni a drága gyermeket, hiszen valami­ képpen ő is csak nő. Csikorgó alkatrészek hangja Annából. Nem időztünk sokat. Szoknya, blúz, zokni. - Bugyit ne! - toppantott lábával, kikapta a kezemből és visszadobta a többi közé. Ezek szerint végzett a szájzárral. Az Aranycsákány óta mindenesetre abbahagyta a ka­ maszodást, és ez megnyugtatott. Már amennyire a megnyugvás ebben a helyzetben helyes ki­ fejezésnek mondható. Átöltöztettem, a szomszédos üzletben vettem neki egy szandált, amo­ lyan fegyházfényű bőrt kék patentokkal. - Ez nagyon tetszik - hálálkodott. Odakinn Simon a kacsát etette. A járdán ültek mindketten, a kozmosz hőse kenyérdara­ bokat hajigált elé ritmikusan. Tudom, hogy nem könnyű elképzelni, de így történt. - Nem akarsz menetközben egy újabb passzust citálni a Latrina Magicából? - tápászko­ dott fel közeledtünkre. - Én inkább a mielőbbi felszívódás mellett vagyok - mutattam hátra, ahol már tekinté­ lyesre nőtt gyerekcsapat sivalkodott. Csak idő kérdése volt, hogy mikor bátorítják fel egy­ mást annyira, hogy közvetlen közelről használjanak bennünket céltáblának. Szorongva gon­ doltam arra, hogy nem kizárt; néhány tanítványom is tagja a szabadcsapatnak. - Tűnjünk el innen, amilyen gyorsan csak lehet! - Felőlem - vont vállat Simon mágus - a malomig akár meg sem álljunk. Lépett kettőt, aztán blokkolt. - Annácska édes, gyere ide egy picit, hiszen még meg sem néztelek a szép új ruhádban! Nyájas, behízelgő hang, a la cukrosbácsi. Megvizsgálta Annát jobbról, megvizsgálta balról, magához ölelte, megsímogatta, igazított a ruháján; maga volt a megtestesült atyai gondoskodás. Simon a gondoskodó. Egy újabb szo­ bor jelent meg lelki szemeim előtt. Egy ízlésesnek mondott gusztustalan szobor. Amikor a modell felegyenesedett, rossz szokása szerint megint rámkacsintott, majd in­ kább lehelte, mint súgta: -A tű. 472 �palócföld 92/5 XII. Anna belémcsimpaszkodott és fülig ért a szája. - Szerencsétlen, vén gazember. Naponta, ha egy-két jó órája akad, a többi üresjárat. Em­ léktemető. Hogy mit összebohóckodik ezzel az ártalmatlan vacakkal! - bökött ujjával a blúz­ gallérra. Átvágtunk a Ho Shi Minh utcán, és az Amphion sétányra fordultunk a zárgyár sarkánál. Arccal a malom felé. Simon magyarázott valamit az utcanevekről, de nem nagyon értettem. Elsősorban az Amphion bökte a csőrét, mert többször előhozakodott vele. Csak az utolsó mondatát hallottam tisztán: - Igazságot kell tenni ebben is; a hárfát együtt találtuk fel, a zenét ő egyedül. Ráhagytam. Azt hittem, hogy hosszú még a nap. Időközben elmaradoztak a kölykök, a bámész tekintetekből azonban jutott még jócskán. - A medál a nyakadban biztosíték arra, hogy az enyém leszel - kezdte Anna újra a törlesz­ kedést. - Ellenkezés nélkül. Hagyni fogod, hogy azt csináljak veled, amit akarok. Varázsereje van, bordélyban tartottam egy hétig - duruzsolta. Legyintettem. - Tudod mit? Gondoltam, egy kis higgasztót ráborítok, hátha használ. - Olyan felpiszkált állapotban vagyok, hogy a húgomat se kergetném ki az ágyamból, de még talán az. öreganyámat sem. - Van egyáltalán húgod? - Nincs. És öreganyám sincs. - Én majd egyszemélyben pótolom neked mindkettőt. Hát így. Részemről a redőnyzár. Lehúztam a rolót. Jócskán leszakadtunk közben. Éliás artista és Simon majd kétszáz métert vert ránk. Azt láttam, hogy megállnak, miután egy rendőr szalutál nekik előírás szerint, mondhatni érintő­ legesen. Nógattam Annát, mert nem akartam, hogy pocsékba menjen az ingyencirkuszjegyem. Hamarosan megcsapott Simon mágus hangjának szele. Ez nem tréfa. Ordított, mint akit nyúznak. Nem irigyeltem a rendőrt. - Nincs nálam semmiféle irat, se pénz, nincs munkahelyem, a biciklit találtam, a kacsát tombolán nyertem, és engedély nélkül hordok magammal gumibotot! - Csituljon már öreg - igyekezett nyugtatni a rendőr, elrakva jegyzettömbjét, amikor oda­ értünk. Kínosan érinthette a váratlan vulkánkitörés, mert kezdett színeződni a feje. Azt hiszem pillanatok alatt rájött, hogy mellényúlt, és elmebeteget fogott. Megpróbált kifarolni a csap­ dából, ha másért nem, hát az ablakokból figyelő bámész tanúk miatt. Mentette volna a tekin­ télyből, ami menthető. - Idefigyeljen; én magát bekísérhetném, de... - Úgy van! - csapott le Simon. - Igaza van, kísérjen be! Veszélyeztetem a közrendet, sérte­ getem a hatóságot, ellenséges nézeteket terjesztek kacsával, alapos gyanúval merülök fel - és így tovább. Levegőt sem vett, dehát ebben tisztes gyakorlattal rendelkezett. A rendőr lilult, Simon mindenféle istának, dagadt baromnak lehordt a, ő meg segélykérően nézett ránk. - Magukhoz tartozik? - Nem! Nem tartozunk egymáshoz. Senkihez sem tartozom - óbégatott Simon, miközben a kacsa riadtan és rendületlenül termelte a zónaadagokat. Az észkárosult alakítását egy pillanatra abbahagyva hozzám fordult és egy madzaggal át­ kötött csomagot nyomott a kezembe. 473 �palócföld 92/5 - Ezt juttassátok el a címzetthez, engem letartóztattak... - Dehogy tartóztattam le - rémült meg a rendőr, de Simon hajthatatlan maradt. - Letartóztattak és bevisznek az őrszobára, nem tudom, mikor szabadulok, ismerem a módszereiket. Ne izguljatok, nagyobb állatokkal is elbántam én már! - azzal a rendőrre üvöl­ tött: - Na mire vár? Azt szeretné, hogy megvesztegessem, maga korrupt hólyag? A címzett jobbnak látta, ha inkább megadja a végszót, és sürgősen elpályázik a helyszín­ ről. - Na induljon! Majd meglátom, hogy mekkora lesz a szája odabent! Simon ránkvigyorgott: - Még ki sem látszik a sírból és már kísérteni akar, még fenekén a koporsódeszkacsonk, de már huhog. És elvitte a rendőrt. Éliás artista. Simon mágus, bicikli gumibotpumpával, rendőr. Nem rossz. Előbb elszórtan, majd egyre több ablakból hallatszottak az összeverődő tenyerek. Tapsolt a nézőközönség. Tetszett a műsor. XIII. Simon mágus szájából a pergőtűz egyre távolabbról szolt, a laps lassanként elcsitult, végül az egész karnevál elenyészett a nyár megszokott hangjai között. Nem gondoltam, hogy utol­ jára látom az öreget. Most mit csináljunk művésznő? - Mutasd meg a várost, sétáljunk. - Aztán merre, hol kezdjük? - Mindegy. Szeretném látni a bíróság épületét, meg ott azt a hősi emlékművet - mutatott a völgyet körbefogó hegyvonulat szikláira. Az erdőből kibukkanó mészkövek tetején egy - szin­ tén - alrealisla stílben fogant dolgozó taposta mezítláb a lapátot. Dagadó izmokkal, meztele­ nül, ám farokrejtve. - Közben postázhatnánk a csomagunkat is - folytatta. - Rendben. Megnézem a címeket. - Felesleges. Tudom fejből. - Hogy hogy? - Én írtam mind a hatvankettőt. Találomra elindultam, lévén szülővárosom bármelyik szeglete egyformán jellegtelen és hétköznapi. Az esetleges érdekességek csupán magán történelmem következtében lettek azzá. Úgymint; ezen a padon ölelkeztem először, ebben a házban akkor laktam, amikor, itt szoktam ezt, meg azt. ebben a buszmegállóban egyik este - val, vel. Ez az a hanglemezbolt. És ez meg itt a Posta. Anna feltépte a csomagot, és néhány levél kivételével magával vitte, hogy feladja. Bele­ kukkantottam a maradékba. Hivatalnokok, vezérek és közlegények, jórészt ismert figurák. Az egyik boríték nekem szólt. Egy névjegykártyánál nem sokkal nagyobb méretű kartont találtam benne, ez állt rajta kézírással: "Örülök, hogy ezt az oldalt olvasod először, lévén ez az első oldal. Egy kicsit átejtettelek, de a Latrina Magica valóság. Szentírás. A túloldalon találod azt a mondatot, amelyiket mind­ azok megkaptak és kapnak, akik vajtartónak használták a fejük tetejét. El sem hiszed, milyen bámulatos hatása van! Ez az én csodafegyverem, nyomában a romok. Jó szórakozást! (És tartsd magad távol a közeli céloktól!) 474 �palócföld 92/5 Ölel: Simon. U.I.: Téged nem érint, de tudom, hogy mindent tudni akarsz. Tessék!" Megfordítottam a lapot. Csak részben volt névjegy. MINDENT TUDOK. S.M. Ennyi és semmi több. Fejbekólintott a felismerés. Ez a mondat valóban képes túltenni a radioaktivitáson, csak a hozzávaló célpontot kell megtalálni és házhoz jön a vég. És célpont itt akadt elég. Nem gyönyörködhettem sokáig, mert Anna közben visszaért. - A többi útbaesik, majd bedobom a levélszekrényekbe. Helyes. Itt minden útbaesik. Ez egy olyan hely. Elindultunk és ettől újra rámjött a próbálkozhatnék. - Még nem is beszéltél a boszorkányéveidről. - Nem is fogok - vágta rá határozottan, aztán megint megkukult. A gyenge pontjaiba rend­ re beletaláltam. Csak akkor szólalt meg legközelebb, amikor Simonra tereltem a szót. - Mi lesz az öreggel? - Itt már végzett. Farkaskoldussá változik, aztán tévelyegni indul, amerre lát. Amerre a kötelessége szólítja. Éliás artista összeszarja az őrszobát, ezért aztán kidobják. A nyakörvet hazaviszi a kapitány, és mert Simontól ő is megkapja a maga levélkéjét, sejtheted, hogy mire fogja használni. A biciklivel nem tudnak mit kezdeni, áll az udvaron és próbára teszi továbbra is a rozsda türelmét. A gumibot az őrmesterfeleség ágytársa lesz a magányos órákban, tehát mindörökké; ámen. Pont. Többet nem bírtam belőle kihúzni. Jártuk a z utcákat. Anna időnként eltűnt egy lép­ csőházban, kezében levelekkel. Felkaptattunk a hegyre, onnan vissza a buszpályaudvar felé. Ez utóbbit a lehető legjobbkor ejtettük meg. Fergeteges zivatar szakadt a nyakunkba. Ömleni kezdett az eső, dörgőtt, villámlott. A szél megtette, amire én képtelen voltam. Kimutatta a fo­ ga fehérét. Zimmezum. Annyi időnk maradt, hogy a 66-os buszt elcsípjük. Méterekre alig láttunk, úgy zuhogott. A lakásomtól pár lépésnyire szálltunk le, de így is tökéletesen átáztunk, mire elértük a kaput. A harmadik emeleten laktam, ég és föld között. Méretes tócsákat eresztettünk magunk köré, amíg végre sikerült kinyitnom az ajtót, de ezzel még nem jutottunk túl a nehezén. Ál­ lott, sűrű hőség fogadott odabent, és gondolni sem lehetett a szellőztetésre, miután az eső ak­ kor élte fénykorát. Anna körültrappolta a konyhát, szobát és megnyugodott. - Megfelel. Jó lesz. Majdnem ilyennek képzeltem. - Igazán megnyugtató - kezdtem egy műmosollyal kibújni a gönceimből. Beledobtam őket a kádba a jobb idők eljövetelének reményében. Megtörülköztem, aztán hanyattvágtam ma­ gam az ágyon, hogy a szauna örömeinek hódolhassak. Fáradtságot éreztem, jólesett elnyújtózni, bár alig fél percem jutott rá. Anna ugyanis szintén levetkőzött és leült mellém. - Van egy száraz ingem, vedd fel. Jó lesz fürdőköpenynek, nekem meg légyszíves add ide azt a kis kék törölközőt - mutattam a ruhafogasra. A ruhafogas előszobafalként és szekrényként üzemelt. A könyveim s más kacatok foglal­ ták el a polcokat, meg a szekrényeket. - Minek? - tért vissza az élet Janis Joplinba. 475 �palócföld 92/5 - Hogyhogy minek? - Minek kell a törölköző és az ing? Végre meztelenül láthatjuk egymást. - Felemelő dolog, de mondjuk én szégyenlős vagyok, te pedig érzékeny gyermek lévén megfázhatsz. Nem mozdult. Fel akartam állni, de vadul belémcsimpaszkodott. - Kérlek! Megpróbált visszanyomni az ágyra, és én meg hagytam. Most mit csináljak? - Tudok egy varázslatot - kezdte -, megnövesztem vele a csirkenyomorítódat. Csirkenyomorító! Ahogy ezt kimondta, az akaraterőm utolsó foszlányaitól is megszaba­ dultam. Végzett velem a rekeszizom. Mert hát mi történhet? Megrontok egy 205 éves gyere­ ket, aki nem létezik? Egy szüzet, akit annak idején éppen dolgos feneke miatt égettek meg? - Na,hadd lássam! - Nem lehet. Csukd be a szemed, csak úgy tudom. - Pisilni meg ... - Pisilni meg pont ellenkezőleg! Egy darabig alkudoztunk, eredménytelenül. - Ha nem csukod be, akkor bekötöm. Megadtam magam ismét, gondolván, hogy majd apránként, résnyire, ahogy elkalandozik a figyelme... Fenét. Tudta, min jár az eszem. Fejemredobta a csuromvizes blúzt, amitől leve­ gőt is alig kaptam. Várt egy kicsit, aztán útjára engedte a kezét. Előbb a lábujjaimat simogatta nagyon las­ san, aztán a lábfejemet, bokámat, combomat. Innen áttért a nyakamra, mellemre, derekamra. Akár a levegő. Kezdtem emelkedni. Hosszan időzött a gyomromon, hasamon, a szőreimmel babrált. Úgy tűnt, hogy szálanként lajstromozza őket. Néztem szemhéjam belsején a csillagokat. Aztán megtalálta, amit keresett. Lekaptam fejemről a blúzt; kinyitottam a szemem, nem bírtam tovább, látnom kellett. És láttam. Először fogalmam sem volt, hogy mit, csak bámultam jobbra-balra. Idő kellett ahhoz, hogy felfogjam, nem ott vagyok, ahol vagyok. Nem ott, ahol voltam. Hajnalodott. Mercedes mesterkedett rajtam, haja eltakarta a derekamat. Álomválogató. Béka mondá: kutykurutty. Mercedes feneke ott fehérlett előttem, de ahogy mozdítottam felé a kezem, hozzáértem valami hűvöshöz. Egy medál volt az. A nyakamban lógott vékony bőrszíjon. Így nézett ki: (VÉGE ) 476 �Pataki Kálmán-Tódor János Katonahalál békében Bakóczi Jánosné egyedül él. Lakásában van két urna. Gyermekei hamvait őrzik. - Azt kérdezgetik tőlem, mit akarok még öt év után is? A nyomok már eltűntek, bizo­ nyíték nincs, már nem lehet megtalálni a fi­ am gyilkosát. Arra is céloztak a Katonai Ügyészségen, hogy hülye vagyok, már telje­ sen összekeverem a dolgokat. A fiam, Bakóczi Szabolcs, 1985. novem­ ber 16-án halt meg. Két rendőr vigyázott az ajtóban, amíg a nyomokat eltüntették. Azt mondták öngyilkos lett. Három nappal a le­ szerelés előtt, a Ferihegy 2-őn, ahol mint ha­ tárőr kiléptető útlevélkezelő volt. A történtek előtt három héttel célozgatott rá, hogy mi minden történik a repülőtéren, mi mindenre kényszerítik a kiskatonákat. Nekem arról sejtelmem se lehet. Azt mond­ ta, ha vele ilyen előfordulna, akkor először a tisztjét lőné le, azután saját magával végez­ ne. Kértem, hogy mondja meg a tiszt nevét, de azt mondta, már így is túl sokat elárult. Megdöbbentett, nagyon rossz előérze tem támadt. Valahányszor itthon volt, és vissza­ ment, mindig a liftig kísértem és kértem, na­ gyon vigyázzon magára. Amikor a fiam meghalt, azután nem sok­ kal egy tiszt öngyilkossági kísérletet követett el, de nem tudtam kinyomozni, ki volt az. Azon a napon este hat óráig volt szolgá­ latban. A lövés egyesek szerint hat óra öt perekor dörrent el, de pontos időpontot nem tud senki. Az biztos, hogy a fiam nem adta át senkinek a szolgálatot, a fülkéjében ott volt a bélyegzője is. Azt utólag sikerült kideríte­ nem, hogy a pihenőben már fél háromkor el­ kezdtek takarítani, és fél hatig nem mehetett be senki. Egyes szemtanúk szerint a fiam fél hatkor feldúltan rohant a pihenő előtt álló Fábián hadnagyhoz és hevesen gesztikulálva mon­ dott neki valamit. De aki ezt látta, az sem tudja, hogyan került be a pihenőbe, ahol a halálos lövés eldördült. Fábián hadnagy egy hevenyészett jegyző­ könyvben azt vallja, hogy fél hatkor takarí­ tani küldte a fiamat. Egy negyedóra múlva benyitott hozzá, és látta, hogy az iratokat pa­ kolja össze. Megkérdezte, miért nem takarít. Erre az én fiam állítólag azt mondta - a tár­ sai szerint soha senkinek nem válaszolt visz­ sza -, hogy "túlságosan öreg vagyok én már ehhez". A tiszt szó nélkül sarkon fordult, nyitva hagyta maga mögött az ajót. A jegyzőkönyv szerint körülbelül három méterre volt, ami­ kor a lövést hallotta. Visszament, látta mi történt és a telefonhoz nyúlt. De nem volt vo­ nal. Tíz nap múlva a Katonai Ügyészségesn Fábián hadnagy a következőképpen mondta el az esetet: - Lent beszélgettem a hallban a biztonsági szolgálat embereivel, és a hat órás váltásra 477 �palócföld 92/5 érkező katonákkal. Beszélgetés közben hal­ lottam meg a lövést. Rohantam a pihanő felé. Velem volt egy Csiba Péter nevű honvéd, meg egy másik katona, akinek a nevére nem emlékszem. Benyitottam a pihenőbe, láttam mi történt. Próbáltam telefonálni, de nem volt vonal. Bakóczi Jánosnénak csak akkor engedték meg, hogy beszéljen a helyszínen lévő kiska­ tonákkal, amikor Horváth István volt bel­ ügyminiszternél panaszt tett. A panasztétel után egy nappal már mindent tudtak Ferihe­ gyen. -A kiskatonák nem emlékeztek semmire. Mondtam nekik, hogy ez nem létezik. - Hiszen hárman rohantak a lövés irányá­ ba. Elől Fábián hadnagy. A katona, akinek ezt mondtam, csak né­ zett, azután ezt mondta: - Csak ketten szaladtunk, nem hárman. A Konhitzer, meg én. Fábián hadnagyot csak kijönni láttuk akkor a pihenőből. Ezt a tényt nem engedték felvenni a jegy­ zőkönyvbe, mert a repülőtér katonai pa­ rancsnoka Nyíri alezredes felhívta a határ­ őrség országos parancsnokát, aki ezt megtil­ totta. - Sajnos nem volt annyi lélekjelenlétem, hogy akár hevenyészve is, de leírjam és alá­ írassam ezt a vallomást - mondja Bakócziné. A halott fiút, Bakóczi Szabolcsot rendkí­ vül gyorsan elhamvasztatta a honvédség. Pe­ dig a hamvasztást ilyen esetben egy törvény­ erejű rendelet tiltja. Ehhez különleges enge­ dély kell. -Rendkívüli halálnemeknél, márpedig az öngyilkosság az, csak külön engedéllyel lehet hamvasztani. Ezt mi nem tudtuk, tudhattuk akkor, túlságosan nagy volt a megrázkódta­ tás ahhoz, hogy erre figyelni tudjunk, ezért egyeztem bele a hamvasztásba. Hat év óta nem kaptam meg a halottvizsgálati bizo­ nyítvány nekem járó példányát. Márpedig ezen az állt, hogy a boncolás után temethető, de nem hamvasztható. Az engedélyt csak a törvényszéki orvosszakértő adhatta volna meg, aki a boncolást végezte. A temetkezési 478 vállalat mégis elhamvasztotta. A papíron ez állt: Boncolva november 18án, temethető 19-től: És ez nagy betűkkel volt rányomtatva. Ez az engedély hamvasz­ tásra nem vonatkozik. Egy Keresztes Imre nevű katonai ügyész írta alá és pecsételte le. December 13-án volt Szabolcs búcsúzta­ tása. Mi nem hittük el, hogy öngyilkosság tör­ tént, márpedig a katonai ügyészség a vizsgá­ latok során ebből, mindig ebből indul ki. Ál­ landóan azt kérdezgették, milyen viszony­ ban voltunk a gyerekünkkel. Szerették volna azt hallani, hogy állandó problémáink vol­ tak. Kértem, hogy azonosítsák a katonaruhá­ ját, végezzenek laboratóriumi vizsgálatot. Választ kértem arra is, milyen engedély alapján hamvaszották el a fiamat a tiltás el­ lenére. Ezt követően egy katonai ügyész, Varga Béla elővette a dossziéból a dokumentumot és aláírta, majd lepecsételte újból. Ez volt az utólagos engedély. Közben rájöttem arra, hogy az úgyneve­ zett helyszínelési jegyzőkönyv több helyen meg lett hamisítva. A jegyzőkönyv szerint a jobb homlokán ment be a golyó. De ez nem igaz, mert az arccsontjánál. Ezt azért tudom, mert tíz nappal a halála után láthattam a fiam ruhátlan holttestét üvegen keresztül. Ezt is többször kellett kérnem, mert nem engedték. Már arra gondoltam, erőszakkal megyek be a hullaházba, félrelökök az utamból min­ denkit, és senki nem tarthat vissza. De eszembe jutott, hogy ha ezt teszem, becsuk­ nak az elmegyógyintézetbe, mint sok más sorstársamat, akinek gyermekeit elpusztí­ tották a katonaságnál és az igazságot akar­ ták tudni. Amikor a fiamat megtalálták, a pisztoly a kissé szétterpesztett lába között feküdt a föl­ dön. Ha önkezével vetett volna véget az éle­ tének, ha a halántékához szorította volna a �palócföld 92/5 fegyvert, a keze a teste mellé hull és a pisz­ toly nem kerül a lába közé. De hát semmi oka nem volt az öngyilkos­ ságra. Három napja volt még hátra, alig vár­ ta, hogy leszereljen. A fegyverszakértő, Krecsmár, nem vett ujjlenyomatot a fegyverről. Nekem azt mondták, hogy egy Schwarc nevű tiszt ujjle­ nyomata biztosan rajta van, hiszen ő adta ki a pisztolyt. De ez sem volt rajta. Krecsmár olyan véleményt írt, én nem tudom, nem szé­ gyelli-e magát, hogy az ő praxisában nem fordult elő, hogy akár ujjlenyomatot, akár u jjtöredéket tudott volna rögzíteni. Ilyenre nem volt példa sem az ő, sem a kollégái gya­ korlatában. De még a lövedék röppályáját sem lehet kiszámítani. Hát milyen szakértők ezek, milyen emberek? Az igazságügyi orvosszakértő dr. Molnár Miklós a boncolási jegyzőkönyvben két lőtá­ volságot feltételez. Egy közelit, meg egy tá­ volabbit. - A halott fiamról készült fényképen még látható, rajta van a karórája. Egyébként ezt is sokáig letagadták, azt mondták, nem ké­ szült fénykép. Amatőr felvételeket csinált egy kiskatona, de nem tudják, hogy kicsoda. A képeket egyébként csak a következő év, 1986. április elsején láthattuk meg. Nem adták vissza a fiam pénzét sem. Pe­ dig tudom, hogy volt nála. A halála előtt öt nap szabadságon volt itthon. Vett egy far­ mernadrágot. Pénteken ment vissza, szom­ baton meghalt. Úgy saccoljuk, egy ezres le­ hetett még nála. De csak tíz meg húsz fillére­ seket találtak nála. Kértük az óráját is, nem az értéke, az emlék miatt. Balogh László őrnagy, aki az üggyel fog­ lalkozott, azt mondta ezek nincsenek meg, azért "mert ilyenek a hullaszállítók". Szól­ junk az ügyésznek, Gelencsér Lászlónak. Gelencsér azt mondta. - Miért van úgy felháborodva, a katonaru­ hája is elveszett. Ekkor jutott az eszembe először, hogy mit mondott nekem a gyerekem. Tudtam, hogy a nyomok miatt tüntették 1985. december 30-án láttam a fiam halálá­ val kapcsolatos iratokat. A helyszínelési jegyzőkönyvből kiderült, hogy a lövedéket, a karórát, a pénzt egy nejlonzacskóba téve be­ szállították a Katonai Ügyészségre. Tehát nem a hullaszállítók rabolták el, mint ahogy nekem mondtak. - Na igen - mondták az ügyészségen -, el­ felejtettünk szólni, hogy mégis megkerültek ezek a dolgok. Amikor a fiam meghalt, aznap már a har­ madik halott katonája volt annak az ügyész­ nek, aki vizsgálni kezdte az ügyet. És aki egy órán belül meg tudta állapítani, hogy öngyil­ kos lett, holott az idegen- vagy önkezűséget csak az igazságügyi orvosszakértői boncolás után mondhatják ki. Az ötödik napon kimentünk a nővérem­ mel a repülőtérre. Követeltük a jegyzőkönyvet, de azt vála­ szolták, hogy ilyen nincs. Mondtam, hogy amíg a jegyzőkönyvet nem látom, én onnan el nem megyek. Balogh őrnagy megkerestette az iratokat. Ebben a jegyzőkönyvben minden szedettvedett hazugság volt. Azt írták bele, hogy az öngyilkosságának egyik oka az volt, hogy az édesapja beteges. Nem tudom honnan szedhették ezt, hiszen az apja arra volt büszke, hogy negyvenkét év munkában töltött idő alatt egyetlen napot sem töltött betegállományban. Olvastam tovább ezt az irományt. Abban szó volt arról, hogy szóbeli incidens volt a fi­ am és Fábián hadnagy között. Ezt többek kö­ zött egy Major nevű határőr is hallotta. Igen, de mi hangzott el a vita során? Erről egy szót sem írtak. - Nem tudják, hogy a lényeges dolgokat a jegyzőkönyvben szó szerint kell idézni? kérdeztem ezt az őrnagyot. Erre ő elvörösödött, kitépte a kezemből a jegyzőkönyvet, vagyis a jelentést. - Ez csak egy piszkozat - mondta. - Micsoda? Meghalt egy ember és maguk piszkozatokat gyártanak? Láttam az asztalon egy írógépet és mellet­ 479 �palócföld 92/5 te gépelt papírlapokat tele piros javítással. A jegyzőkönyvben arról is szó volt, hogy azért zárták ki az idegenkezűséget, mert a pi­ henőnek csak egy ajtaja van, és ablaka sincs, tehát máshonnan nem mehetettek be a he­ lyiségbe. Ez sem igaz, a pihenőt három ajtón keresztül lehet megközelíteni. Kettő közvet­ lenül a folyosóról nyílik, egy pedig a szom­ szédos irodahelyiségből. Miért hazudnak ezek, villant át rajtam. Nyíri alezredes, a reptér katonai paran­ csonka azt mondta, egy dolgot nem vizsgál­ tak ki. Lehetséges, hogy a fiam valami "sötét dologba" keveredett, kiengedett valakit pén­ zért. Ezzel rágalmazta az emlékét. Ez a paransnok mondta egy héttel azelőtt, hogy testben, lélekben megerősödve kapjuk vissza a fiunkat. Mindig ezt mondják és ron­ csokat, halottakat kapunk vissza. Nemsokára baráti tanácsot kaptunk egy, a Katonai Ügyészségen dolgozó bűntetőjo­ gász ismerősünktől, aki éppen külföldre ké­ szült, hogy fontoljuk meg, lépünk-e valamit a fiunk ügyében, nehogy esetleg a másik gye­ rekünket is vérbefagyva találjuk, vagy éppen velünk történjen valami. Ez volt a baráti tanács egy magas beosztá­ sú büntetőjogásztól. Zsoltot, a kisebbik fiút nem mertük az ut­ cára engedni egyedül. De a nagy tömegeket is el kellett kerülni. Este mindig én vittem le a kutyát. És hallgattunk. Hallgattunk. Addig, amíg Zsolt meg nem halt tizen­ négy hónap múlva fehérvérűségben. "Anya, te nem teszel semmit, ebbe bele lehet őrülni" ismételgette nagyon sokszor szegény kisfiam még a halála előtt is. Levelet írtunk az akkori belügyminiszter­ nek, Horváth Istvánnak, akiről úgy hallottuk, rendes ember. Harmadnap este nyolc előtt néhány perccel levittem a kutyát sétálni. Óbudán lakom, szemben a Goldberger gyár­ ral. És a házunkkal szemben van egy parkoló. A járdán mentem, de a kutya rángatott át a túloldali bokrokhoz. A parkoló sötét volt, csak a házak ablakából szűrődött ki némi vi­ lágosság. 480 A tölcsérszerűen összeszűkülő parkoló­ bejárat közepén járhattam. Előre néztem, de a látómezőm szélén észrevettem egy kocsit, égett a lámpája és hirtelen megindult felém. Mindez egy másodperc töredéke alatt tör­ tént. Ugrottam a kutyával. Egy vasoszlop mögött kerestem menedéket. Tudtam, ha egy élőlényt látok, én ordítani fogok. Közben feltűnt a Tímár utca felől egy au­ tó, egy usánkás magas ember ült benne, és az a másik kocsi elhajtott. A Katonai Ügyészségen bejelentettem, hogy el akartak gázolni. Gelencsér ügyész közbevágott, máskor írjam fel a kocsi rend­ számát. Honnan tudta, hogy nem írtam fel? Hi­ szen nem volt ott. Vajda Tibor, jászapáti szakközépiskolai tanárral és feleségével 1989. január 12-én közölte két határőr tiszt, hogy az osztrák ha­ tár mellett lévő Ágfalván a magasfigyelőben öngyilkos lett a fiuk, Tibor. Á szülők azonnal indulni akartak Sopron­ ba, hiszen gyermekük legutolsó levelét is in­ nen kapták. A tisztek, akik a hírt hozták ezt megtiltották. Egyikük, aki orvos lehetett, egy teleszívott fecskendőt vett elő a táskájá­ ból. - El akartak altatni minket, de tiltakoz­ tunk. Újból megismételtük, megyünk Sop­ ronba - emlékezik a megtört tekintetű tanár, Vajda Tibor. - De a tisztek, mint mondták, parancsba kapták, hogy minket ne engedjenek ki a la­ kásunkbó l . De ha mi nagyon ragaszkodunk, akkor BM vonalon engedélyt kérnek. Jászapáti ekkor még nem volt város, köz­ vetlen BM vonala sem volt, ezért Jászbe­ rénybe mentek. Ez reggel hét órakor történt. Fél tizenegykor jöttek vissza. Azt mondták, hogy rendben van, mehe­ tünk a baleset színhelyére, de előbb Buda­ pestre visznek minket az Ady-ligeti lakta­ nyába. Amikor odaértünk, egy percre sem �palócföld 92/5 engedtek egyedül minket, még a vécére is ki­ sértek, aminek az ajtaját sem zárhattuk be. Kínáltak ebéddel is, de nem mertük elfogad­ ni, féltünk, hogy valamit tesznek bele. Az Ady-ligeti parancsnok mondta, ad mellénk egy kisérőt, aki levisz Sopronba, és ott min­ dent el fognak magyarázni nekünk. Délután fél négykor értünk Sopronba, ahol az MSZMP irodában dr. Szalontai Já­ nos politikai tiszt fogadott bennünket és egy Vörös Zoltán nevű őrnagy, valamint egy szá­ zados és egy másik ember, aki úgy mutatko­ zott be, hogy ő a halottkém. A feleségemet itt sem engedték egyedül a vécére. A táskáját, amiben a gyerekek ellenőrző könyve volt, azt is kiforgatta dr. Szalontai. Mi könyörögtünk, látni szeretnénk a gye­ rekünket. Közben besötétedett, de mi ra­ gaszkodtunk ahhoz, hogy kimenjünk Ágfal­ vára. Ott az őrs épületében találkoztunk az őrparancsnokkal és a fiam járőrtársával. Ez utóbbival kapcsolatban később megtudtam, azért nem szólt semmit, csak sírt a nyakam­ ba borulva, mert lehallgatókészülék volt a szobában. Erről a volt tanítványaim is mesél­ tek, akik ott teljesítettek szolgálatot. A helyszínre nem mehettünk ki, mert azt mondták sár van, sötét van, messze van. Egy fél év múlva rájöttünk, hogy a hely­ színre jutásunkat azért késleltették egész nap, mert közben gyorsan lebontották a hor­ dozható magasfigyelőt. Ebben az időben, 1989. januárjában még megvolt a vasfüggöny, de ezen az ágfalvi ré­ szen halad át a Győr-Sopron-Ebenfurti vas­ út, itt minig volt átjárás. Ezért is volt itt meg­ figyelő. A fiam 1988. június 14-én érettségizett jeles eredménnyel és felvételizett a Szegedi József Attila Tudományegyetemre. Sikere­ sen felvételizett, de helyhiány miatt átirá­ nyították a tanárképző főiskolára. A felvéte­ li kérelem folyamatban volt és addig is, amíg a minisztérium értesítése megjön - augusz­ tusig -, szolgálathalasztási kérelmet nyújtot­ tunk be. Ennek ellenére behívták a fiamat. Sopronkőhidán lett őrvezető, de időnként be kellett segítenie a tolmácsolásnál, hiszen jól beszélte a német nyelvet is. Sopronban a határőrparancsnokságon egyre azt hangoztatták, hogy a fiam öngyil­ kos lett, amit mi nem tudunk elhinni. Azt sem értjük, hogy kerülhetett a magasfigyelő­ be, amikor oda csak váltáskor mehetett vol­ na fel. Az ő helye a magasfigyelő alatt lett volna, hiszen ott volt a TBK összeköttetés is. A tár­ sa pedig - egyedül - okmányokat vizsgált az úgynevezett csempészkapunál. Két ember­ nek kellett volna lennie mind a magasfigye­ lőnél, mind pedig az okmányok vizsgálatá­ nál. Ágfalváról visszavittek minket Sopronba. Dr. Szalontai alezredes azt mondta - vagy itt alszanak a betegszobában, vagy pedig mó­ domban áll még ma éjszaka hazaszállítani önöket Jászapátiba. Nem engedték meg, hogy a városban aludjunk, pedig lett volna szállásunk a Talján utcában, ahol az eskü al­ kalmával is laktunk. Hazavittek minket. A Győri Katonai Ügyészség meghozta a szabvány határozatát, amelyet a Jogfosztot­ tak Egyesületében mindenki jól ismer. A fi­ unkat zárt koporsóban hozták, úgy kellett őt örök nyugalomra helyezni, hogy meg se néz­ hettük. A határozatban az állt, hogy a fiam ön­ gyilkos lett, de ha nem vagyunk megelégedve a közöltekkel, tíz napon belül fellebbezhe­ tünk. Fellebbeztünk, de fellebbeztünk a Szol­ noki Megyei Kiegészítő Parancsnokság be­ hívóparancsa ellen is, amely szerintünk tör­ vénysértő volt, mert amíg az államigazgatási szabályok szerint nem válaszolnak a felvételi kérelemre, addig nem lett volna szabad be­ hívni a fiamat. A fellebbezésünket nem küldték tovább a Katonai Főügyészségre. Megkeresett minket a lakásunkon országgyűlési képviselőnk, aki arra kért minket, hogy írjunk le mindent pontosan, és ő az ügyet a parlament Jogi és Igazságügyi Bizottsága elé fogja vinni. Köz­ ben Szíjjártó Károly elment nyugdíjba, hó481 �palócföld 92/5 napok teltek. Azutá n a Katonai Főügyész­ ségről idézést kaptunk. Dr. Tuchek ügyész azt mondta, tanulmányozhatjuk az iratokat. 1989 december 21 volt a tanítási szünet első napja abban az évben. Aznap láttunk az ügyészségen egy fényképet. A fiam le van bukva a magasfigyelőről és látszik, hogy nyitva van a szeme. Négy hónap múlva ugyanazt a fényképet (az 1-es számút) mu­ tatták, de ezen már csukott a fiam szeme. Tuchek föl volt háborodva, amikor ezt az észrevételt közöltük vele. A vizsgálat során egy földdel szennyezett töltényhüvelyt találtak, később mégis kettőt vizsgált Kecsmár fegyverszakértő. Buda­ pestre 17 éles lőszert küldtek, ahol próbalö­ véseket végeztek, mégis hiánytalanul vissza­ küldték mind a 17-et. A fegyveren nem is kerestek ujjlenyoma­ tot. Tuchek ügyész szerint azért nem, mert azokat még a gyilkos lövés eldördülésének napján lemosta a köd. Nem tulajdonítottak különösebb figyel­ met annak a ténynek sem a nyomozók, hogy a fiam nyári zsávolyruhájának a zsebében bontott papírzsebkendő csomagot találtak, a magasles alatt pedig véres papírzsebkendőt. A vérnyomokat nem azonosítják. Ha valaki öngyilkossági szándékkal meg­ lövi magát, az utána nem törölközik meg. Vagy ha meg is törölközik, nem tesz még egy kísérletet. Dr. Dallos orvosezredes, igazságügyi or­ vosszakértő szövettanilag megvizsgálta a go­ lyóbemenet helyét. A lövedék közelről, az áll alá hatolt be, de a sapkáján a sild fölött közé­ pen is van egy golyó ütötte lyuk, valamint egy vágás oldalirányban. A fényképen a fiam homloka mindezek ellenére tiszta, ép. Levelet írtunk Kárpáti, akkori honvédel­ mi miniszternek, de az ügyet lezárták, a ha­ tározat jogerőre emelkedett. 1990. július 24-én dr. Szájer József fel­ szólalt a parlamentben és név szerint emlí­ tette a Pozsár János és Vajda Tibor esetét. Az üléseket közvetíti a televízió is, csakhogy amikor Szájer Józsefre került a sor, Jászapá­ 482 tiban megszűnt az áramszolgáltatás, elsöté­ tedtek a képernyők. Most május közepén a legfőbb ügyésztől kaptunk levelet, akinek még tavaly, 1990 augusztusában írtunk. A Katonai Ügyészséget panaszoltuk be. A le­ vélborítékon nem a Legfőbb Ügyészség, ha­ nem a Katonai Ügyészség bélyegzője van. A kör bezárult. Miután a fiam meghalt, nem kaptuk visz­ sza a szemüvegét. Azt mondták nem volt sze­ müveges. Pedig rendszeresen Pestre jártunk kumputeres szemvizsgálatra. Az óráját is rejtélyes körülmények között adták vissza. Mind a mai napig jelez, jelzi azt az időpontot, amikor le kellett volna őt válta­ ni. Zagyva István őrnagynak, őrparancsnok­ nak az ágfalvi kocsma harmadik asztala volt a törzshelye. Ez volt a helybeliek szerint a hármas számú megfigyelő, innen irányította a vadászatokat. A vadak tudták, hogy nyitva van a határ, és átjártak a Magyarországon vadászók nagy örömére. A fiam azt is mesélte, hogy nem csak ke­ letnémeteket, hanem szovjet, mégpedig fegyveres határsértőket is észleltek több­ ször. Egyébként a Fertő-tó közelében van egy szovjet katonai bázis. Amikor el akarták fogni őket, megállították a magyar katoná­ kat, azt mondták, vissza fiúk, ezek oroszok. A szovjeteknek olyan lövedékük volt, amelynek használatát a nemzetközi szerző­ dések régen betiltották. Karcoltak, légbubo­ rékot okoztak, így öltek. Én azt hiszem a fiamat vagy az oroszok lőtték le, vagy valamilyen vadász. És amikor látták, hogy megsebesült, belelőttek még, hogy végleg elnémítsák. A testén több lövés van, de csak egy hüvelyt találtak. A halottvizsgálati jegzőkönyvben az. állt, hogy a fiam írisze barna volt. Uram, nézze meg a szememet, ugyanilyen színű volt a fi­ amnak is. Látja ugye? Kék a színe. Hát akkor mi történt? És kit temettünk el? �palócföld 92/5 Kevesen vannak az országban, akik ne hallottak volna valamit Pozsár János honvéd rejtélyes, végsősoron máig tisztázatlan kö­ rülmények között bekövetkezett értelmetlen haláláról. Az esettel, illetve az ezzel kapcso­ latos nyomozással foglalkoztak már a sajtóorgánumok és a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsora is. Többször megszólalt az elkeseredett édesanya, Pozsár Jánosné is, akit elmondása szerint a vizsgálatot végző ügyészek tettleg bántalmaztak, lepocskon­ diáztak, elmebetegnek neveztek. Pozsár Jánost a hivatalos vélemény sze­ rint egy katonatársa lőtte le véletlenül. A fia halálába, annak zavaros körülmé­ nyeibe belenyugodni nem tudó asszony 1990 decemberében megalakította a Jogsértettek Egyesületét, amelynek jelenleg körülbelül kétszáz tagja van, nagyrészt olyan szülők, akik gyermeküket a honvédségnél vesztették el, békeidőben. - Gyakran nyomozati hiányosságokra hi­ vatkozva fejezi be a katonai ügyészség a vizsgálatot. Az időt addig húzzák, amíg a nyomok eltűnnek, vagy sikerül eltüntetni azokat. És mindig a kiskatona a hibás, és mindig az öngyilkosság lényéből indulnak ki. A tisztek fegyverét, hogy lőttek-e abból, so­ hasem vizsgálják. Az én kisfiam Pozsár János 1987 októbe­ rében halt meg Budaőrsön, a Vasvári Pál lak­ tanyában, állítólag egy őrtoronynál. Az első adatok szerint a torony lépcsőjének a negye­ dik lépcsőfokán állt, majd egy másik verzió szerint a harmadikon, amikor a halálos lövés érte. Azt mondják, onnan zuhant le, és meg­ halt. Az ügyben nyomozó katonai ügyészek feltétel nélkül elhiszik azt, amit a katonák feljebbvalói állítanak. Pedig a rendkívüli ha­ lálok esetén feltételezni kell azt is, hogy eset­ leg nem baleset, nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt. Nagyon sok mindent utólag "állapítottak meg". Így például azt, hogy azért nem volt a fiam testén az esés következtében sérülés, zúzódás, mert a korlátot markolta, miközben csúszott lefelé. Nem találták, nem is keresték a gyilkos golyó hüvelyét. Én kerestettem. A fegyverszakértő azt mondta, nem biztos, hogy azzal lőtték le a fiamat. Hát véletlenül volt ott egy kilőtt hüvely? Ki lőtt vele? És mi az, hogy nyomozati hiányosságok miatt lezárják a vizsgálatot? Azt kell hinnem, hogy az én kisfiamat lik­ vidálták, vagy olyanba vitték bele, hogy meg kellett halnia, mert túl sokat tudott. Mi mást hihetnék? Amikor a rádió Vasárnapi Újság című műsorában erről volt szó, utána egy női hang telefonált a szerkesztőségbe - az eset idején polgári alkalmazottként szolgált a Vasvári laktanyában -, és azt mondta, hogy a fiam annak a következtében halt meg, hogy a lak­ tanya incidensbe került egy nyugati gépko­ csival. Ennek az áldozata lett Pozsár honvéd. Nem sokkal halála előtt a kisfiam elme­ sélte nekem, hogy egy nyugati rendszámú gépkocsit kell figyelniük. Nem szabad leállí­ tani, csak a mozgási területét kell megtippel­ ni. Amikor a második riport elhangzott a rá­ dióban, egy férfi telefonált, hogy Pozsár Já­ nos áldozati bárány volt. Letérdepeltették, megkötözték és közvetlen közelről fejbelőt­ ték. De mivel kötözték meg? A fiam nadrágjából ki volt húzva a nad­ rágszíja. Október volt, jő idő, még a nyári öl­ tözéket viselték. A laktanya orvos, aki állító­ lag éleszteni próbálta a gyermekemet, azt mondta, ő nem húzta ki az övét, legfeljebb meglazítja, ha rajta van. Az igazságügyi orvosszakértő nem zárta ki a pisztolylövés lehetőségét, márpedig pisz­ tolya általában a sorkatonának nincsen. Állítólag negyven percig feküdt a fiam a fejlövésével a betonon. Ahol egy csöpp vért sem lehet találni, illetve lehetett, de ez is csa­ lás volt, mint kiderült. Később a fényképen láttam az őrtornyot, láttam rajta, hogy véres a második kockakő. Ide esett a Janika feje. Az őrtorony tövében 483 �palócföld 92/5 egy letakart valami feküdt. A kisfiam holt­ teste. A kövön egy hosszúkás vércsík volt. Amikor ezt látta a barátnőm, véletlenül fel­ borított egy pohár vizet. Akkor jöttünk rá valamire. Arra, hogy miért olyan furcsa ez a kép. Hogy lehet az, hogy a lejtős kövön ilyen irányba folyt a vér. A Duna vize sem folyik ellenkező irányba. Én erre a szürkés-barnás foltra tettem a kisfiamra emlékezve egy koszorút. A befes­ tékezett kőre. Mert nem sokkal később egy bíró kezében két borítékot láttam. Az egyiket átnyújtotta nekem. A másikat, mint mondta, azért nem, mert hadititkokat ábrázoló fényképek van­ nak benne. Mik voltak azok a hadititkok? Az őrtornyok? A fényképeken, amelyek az eset után készüllek ott volt az őrtorony, csakhogy ott hófehér volt a kő. Az a kő, amit én az előt­ te való napon véresnek láttam, amit véresnek mutattak nekem, amire én a koszorút tettem. A lépcsőt utána színezték be. Három év után is milyen pontosan emlék­ szik a mentőautó orvosnője a helyszínre! Az őrtoronyra viszont nem. "Miért volt ott őrto­ rony?" kérdezte. Ő a kerítésre emlékezett és a betonra. A kerítésre azért emlékezhetett, mert szerin­ tem ott ölték meg a kisfiamat. A kerítésen agyvelőnyomokat is találtak, krétával be is voltak karikázva. Az eredeti mentőorvosi je ­ lentés eltűnt, csak a két róla készült másolat van meg. Ismeretlen tettest keresett a ren­ dőrség, holott én név szerint megmondtam, ki az, aki a jelentést lemásolta. Volt egy katonafiú, akinek kilenc külön­ féle vollomása volt az esettel kapcsolatban, és ez nem tűnt fel a katonai ügyészségnek. Ő azt állította, a lövés véletlenül történt. Ki­ lenc különféle vallomást adott, a szavahihe­ tősége régen megdőlt. De az nem különöseb­ ben érdekelte az ügyészséget. Egyes vallomások szerint a fiam azonnal meghalt, mások szerint tíz percet, míg mások szerint negyven percet élt még. Hőbe század­ parancsnok szerint a fiamat elvitte a mentő 484 és a budaőrsi bekötőúton halt meg. A baleset vagy gyilkosság helyszínét Hőbe századparancsnok és Bihari őrmester bizto­ sították. A halott fiam ruháját visszavitték és elégették. Hőbe század parancsnok azt mondta a katonáknak, amikor a fiamról be­ szélt: "Ne sirassátok, az úgyis nagyon szapo­ ra fajta." Ugyanis cigány származásúak va­ gyunk. (Hírek szerint a századparancsnok 1991. májusában megvált a honvédsétől. Vagy korkedvezményes nyugdíjba ment, vagy a rendőrség kötelékébe került.) A vizsgálat idején egy Csikós nevű sza­ kaszvezető azt mondta, megvárja hogyan döntenek az ügyészek. Ha nem úgy, ahogy kell, akkor beszélni fog. Ez a szakaszvezető úgy beszélgetett az ügyésszel, mintha ezer éve ismernék egymást. Sőt, az ügyész mintha félt volna ettől a fiútól. Az ügyben Venczl ügyész nyomozott utoljára. Egészen a legfelső szintig mentem, tábor­ nokokhoz jártam. De akiktől segítséget kér­ tem, mind ellenem dolgoztak. Annak idején az MSZMP-bőI is kijött egy Csikós - bizto­ san csak "véletlen" a névazonosság - neveze­ tű elvtárs, és azonnal intézkedni akart. Szentendrén a fegyverszakértők próbalö­ véseket végeztek. Egy nagyvonalú úr, Mari­ ninek hívták, volt az első szakértő. Milyen érdekes, hogy a rekonstruálásnál mindig a pisztolylövés volt a jó. A báura különben nem akarták rátenni a szemüveget. Pedig az én kisfiam szemüveges volt és szemüvegét sértetlenül kaptam vissza. Majdnem verekednem kellett, hogy a sze­ müveget a bábura rátegyék. A próbalövésnél ripityára ment. Venczl ügyész ezt azzal ma­ gyarázta, hogy szemből lőtték a bábut. Később kint volt egy másik fegyversza­ kértő is, aki egy szobában dolgozott az előb­ bivel. Elfogultsági panaszt adtam be. Öt perc múlva ők is beadták a maguk elfogultsági pa­ naszát. Hogy mi történt azzal a fiúval, aki állító­ lag lőtt? Sz. azt mondta, hogy ő nem gyilkos. A gyilkost magasabb régiókba keressük. Ami­ �palócföld 92/5 kor az ügyész szabadlábra helyezte, állítólag azt tanácsolta neki, hogy vigyázz, mert a ci­ gányok meg akarnak ölni, keresnek már. Hő­ be századparancsnok éjjel fél tizenegykor hozta ki a börtönből a katonát. Ezzel egyidőben 1987. november 17-én az ügyész mindenáron ki akarta nekünk adni ennek a fiúnak a címét. Velünk akarták vég­ rehajtatni az ítéletet. De mi nem vagyunk gyilkosok. Bár lehet, hogy a férjem felindult állapotában képes lenne egy ártatlan embert... Ez a fiú, Sz. azt mondta, hogy hagyják már békén, és megöli az összes tanút, a Csi­ kóssal kezdve, ha neki egy percet is ülnie kell. Lehet, hogy ő volt, akivel végrehajtatták az ítéletet? Ő azt mondta, nem gyilkos. A fiút egyébként október 12-én tartóztat­ ták le a gyengélkedőn, ahol nyugtatóval tele­ tömve várta, hogy a fegyőrök érte jöjjenek, és az ügyészségre vigyék. A századnapló szerint Sz. 16 án még min­ dig a gyengélkedőn tartózkodott. Sz., akit a fiam lelövésével vádoltak, az el­ ső őrségváltásban volt. Aznap szigorúbb volt az ÜTI (az ügyeletes tiszt). Sz.-szel kidobatta a toronyból a söprűt, a hamutálcát és kiürí­ tette, 10.58-kor fejezte be az ellenőrzést. Nem tudták a nyomozók meghatározni azt sem, mikor dördült el a lövés. Arról vi­ szont van jelentés, hogy azon a napon 11 óra 40 perckor értesítették az őröket, hogy taka­ rítási feladat lesz. Mutattam a kisfiam képét az ügyésznek. Azt mondta, nekem ne mutogassa, én már láttam a maga fiát. De hol? Én a halottvizsgálati papírt olvasva lát­ tam, hogy itt nincs rendben valami. Ezért in­ dultam el, hogy az igazságomat, a gyerekem igazságát megkeressem. A hivatalos iraton ugyanis az állt, fejlövés, koponyatöréssel társulva. Teljes az agyroncsolás. A halál be­ állta 1987. október 12-én 11 óra. Előtte két perccel fejezte be az ellenőrzést az ügyeletes tiszt. Akkor még nem volt szó arról, hogy játék­ ból le akarta fegyverezni Sz.-t csak arról, hogy a leszerelés előtt álló katonatársát meg akarta "buktatni". A fiam balfelől kapta a lövést. Visszafelé jött? Mert az őrtorony tizenegyedik lépcső­ fokának a magasságában jobboldalon agyve­ lőmaradványokat találtak a jegyzőkönyv szerint. A katonai ügyészségen azt kérdezték tő­ lem, főztem-e már agyvelőt, mert a kisfiam agyveleje pont olyan volt, mint egy disznóé. Lapozgatták előttem a dossziét, hogy meglássam a szétroncsolt fejéről készült fényképeket. Ökölbe szorult a kezem. Nem tudtam, hogy az ügyész arcába vágjak-e... Azt mondta az orvosszakértő, értse meg anyuka, hogy a golyó átment a maga fia fe­ jén és rögtön meghalt. Még egy élesztőgép se segíthetett volna rajta. Másnap dr. Dallos orvosszakértő azt mondta, lehetett vegetatív életjel a sebesült fiamnál. De értse meg asszonyom, nekem úgy kellett vizsgálnom a maga fiát, és abból kellet kiindulnom, hogy a lépcső alján állt. Szó szerint ezt mondta. Megvolt a tárgyalás, a bíró nem szabott ki bűntetést. Akkor minek ez az egész cécó, ez a színie­ lőadás, kérdeztem. Én biztos vagyok abban, hogy nem az őr­ toronynál halt meg a fiam, hanem már halot­ tan vitték oda. Ha tévedek, akkor az egymás­ nak állandóan ellentmondó adatok vittek té­ vedésbe. És Magyarországon a törvény nem az igazságot szolgálja, hanem a hatalmat. Amikor már parlamenti bizottság tár­ gyalta az ügyet, engem nem értesítettek er­ ről, holott ez nyílt tárgyalás volt. Amikor vé­ letlenül tudomást szereztem róla, nem en­ gedték, hogy kérdéseket tegyek fel. Kértem azt is többször az ügyészségen, hogy a hivatalos iratokat ne a mi címünkre kézbesítsék, hanem a barátnőm címére. A férjem idegei nincsenek rendben, nem akar­ tam, hogy újra fölzaklassák a dolgok. Ő azt sem tudta két és fél évig, hogy én nyomozok az ügyben. 485 �palócföld 92/5 Az iratokat, okmányokat mégis a cí­ münkre küldték. Egyszer a lányom bontott fel egy borítékot. Utána olyan beteg lett, hogy három napig nem tudott dolgozni men­ ni. A testvére szétroncsolt fejéről készült ha­ talmas méretű fényképek voltak a boríték­ ban. A katonaruhára mai napig gyűlölettel né­ zek. Inkább vállalta volna a börtönt a fiam, minthogy bevonuljon. De a harcot tovább folytatom, folytatjuk, hogy gyermekeink halálának okát megtud­ G éczy M ik ló s : M e g h a s o n lá s ( f a ) 486 juk, hogy a bűnösök megbűnhődjenek. Csak úgy némíthatnak el, ha ugyanúgy megölnek minket, mint a gyermekeinket. És amennyiben nem vizsgálják újra az ügyeket, nemzetközi vizsgálatot kérünk és éhségsztrájkot kezdünk. Ha csak egyetlen kiskatona életét meg tudjuk menteni, akkor már nem dolgoztunk hiába. A mi gyermekeink már a földben vannak. Anyák napján, mivel ők nem hozhatnak ne­ künk, mi viszünk virágot a sírjukra. �palócföld 92/5 Horváth István Az ipari modernizáció kihívásai, a társadalom konfliktusai Salgótarjánban ( az elmúlt száz esztendőben ) A kutatást ösztönző tényezők Kétségkívüli, vagyis adatokkal bizo­ nyítható tény, hogy a Salgótarjánban élők közül sokakban - értelmiségiekben és más foglalkozásúakban egyaránt - egyre hango­ sabban dörömbölő a kérdés: milyen ez a vá­ ros, amelyben élünk? Napjaink kulturális rendezvényeit járva tapasztalhatjuk: az ere­ det-mítosz ősi kíváncsiságától vezettetve hangosak e fórumok. Valószínűnek tartom, hogy a kérdésfelte­ vés ideje történelmileg is elérkezett: a koráb­ bi történetírói írásművekből kiemelhető kép sok tekintetben és részleteiben elmosódott, bizonyára eredendően is homályos volt. Másrészt új elemek kontúrjai látszódnak. Úgy tűnik, mintha a különböző időszakok­ ban egymásra vetített alakok, személyek és események kavalkádja helyett tisztultabb vi­ szonyok látványára lenne ma igény. Meg kell tehát kísérelnünk az eredeti felvételek előkerítését, felkutatását, a történések sorés időrendjének helyreállítását. A történte­ ket jobban fedő fogalmi minősítések után ezek, és az időrend összefüggéseinek, valósá­ gos kapcsolatának lényegi bemutatását kell elvégeznünk. Azt sem kell kizártnak tartanunk, hogy a nyolcvanas évek végén lejátszódó - hangsú­ lyosan a nemzetközi körülmények átrende­ ződéséből táplálkozó, valamint a hazai de­ mokratikus és reform törekvésekből eredező - társadalmi változások hatása felfokozta a tényleges fejlődési folyamat egésze és rész­ letei iránti megismerési vágyat. Természetes indítékként sorolandó ide a várossá válás hetvenéves évfordulójának ösztönző kisu­ gárzása is. Meggyőződésem, hogy ha Salgótarján te­ lepülés, és a Salgótarján környéki szénkiter­ melés, a szénfelhasználás ipari gyakorlatát helyesen akarjuk felrajzolni, a modernizáci­ ós áramlatban kell elhelyeznünk mindkettőt, külön-külön. Régi tévedésforrásnak tartom, hogy a te­ lepülés és az iparfejlődés elválasztott vizsgá­ lata nem történt meg kellő mélységekig. Így a szükséges árnyalt kép kialakítására sem ke­ rült sor. A korábbi írások és feldolgozások - a jel­ legtelennek, ezért elhanyagolhatónak minő­ sített szempont miatt - Salgótarján népessé­ gének, viszonyainak, önszerveződő társa­ dalmának kevés figyelmet szenteltek. Meg­ elégedtek egy-egy nagy vonalú általánosítás­ sal. A belső rétegződés- és magatartás-vizs­ gálatokat elhanyagolhatónak vélték. Ezt sú­ lyos tévedésnek tartom. Másrészt az is hibaforrás, hogy a XlX.szá­ zad közepétől meglódult fejlődés kövekezté­ ben széttöredező világ jellemzéséhez, az új elemek elrendezéséhez, a konzervatív és 487 �palócföld 92/5 rosszul értelmezett "marxista" társada­ lomfejlődés ketegóriáit használták csak fel. Ezért a jelenségek sorozatának felvázolásán túl, az összefüggések valóságos feltárásáig nem is jutottak el. Így tartósan érvényes, a politikai kurzus-szempontokon túli, hiteles fejlődési folyamat életszerű megvilágítása elmaradt. Tehát a két tévedés helyreigazítá­ sát akként látom megoldhatónak, ha a társa­ dalmi-gazdasági mozgásokat úgy fogjuk fel, mint ahogy azok valóságban is végbementek. E dolgozat társadalmi szituáció helyreállítá­ sására vállalkozik. A rekonstrukcióhoz pedig a modernizációt , a teljességében - társa­ dalmi, gazdasági akarat és objektív lehetőség összefüggéseiben - használjuk, e tapasz­ talatokra építve írjuk le az elmúlt száz év tör­ ténéseit. Termelő tevékenység a XIX. század elején Salgótarján a XIX. század elején az akkori társadalmi-természeti hatások által megha­ tározott palóc falu volt. Hatszáznál alig több lakosa állandó, és a többi falutól elkülönítő jelző nélkül élte mindennapjait. Érdekes, és az átlagostól eltérő fejlődési útját több, és korábbi rövid leírást követően, a Pressburger Zeitung 1767. évi decemberi cikke érzékel­ tette. A híradás szerint: "a múlt nyáron ma­ gától gyulladt meg (t.i. a föld) és égett erős füsttel 2 hónapig. Az elégett föld... hosszú lánggal, de kénes szaggal" égett. A szén "nyil­ vános" megjelenése után még közel száz év kellett kitermelése kezdetéhez. Nagyipari feltáráshoz annál is több volt szükséges. A falusi korszak életet jelentő tevékeny­ sége sok küzdelem, munka után alakult ki. A törökkort követő pusztítás viszonyaira, a XVIII. század elejéről Bél Mátyás leírásá­ ból, Radványi Ferenc vármegyei főjegyző latin nyelvű szövegéből kapunk összefoglaló képet: Az itt élő lakosság "reá volt utalva, hogy liszt szükségletét más vidékről, legin­ kább az Ipoly völgyéből szerezze be, ezért a helyiséget kenyeretlen Tarjánnak is nevez­ 488 ték" - tudósított forrásunk. A XIX. század elejére már a fentihez ké­ pest megváltozott viszonyokat találtunk. Mocsáry Antal forrásértékű, a megyei tele­ pülési, termelési és művelődési viszonyokat összefoglalóan és részletezően bemutató művéből megismerhettük, hogy "híressé vált dohányt termeltek" itt. Tarján környékén az "erdőiben nagy mennyiségű makk termett, s ilyképen határában igen sok sertést tenyész­ tettek." "Nem volt ritka a jóféle gyógynö­ vény sem." Föltűnő volt ez időben az erdők dús vadállománya is. Mindezek mellett az urasági földeken megtermett a búza, a rozs és az árpa. A termelőtevékenység bővítésére szolgált az erdők helyén létesített "irtvány földeken" végzett földművelés mellett, a vi­ zimalom, a halastó, a sör és a pálinkafőzés gazdagította az itt élőket. Nem véletlen és nem is túlzás, hanem más esetekben is nála tapasztalt tárgyszerűség iratta le szerzőnk­ kel az összefoglaló minősítést Salgótarján XIX. század eleji lehetőségeiről: "Szép kiter­ jedésű határja van, melly hegyes, de hasz­ nos". A haszon-elv korai megjelenítését - az itt élők szemléletére kiterjedően - lényeges, előremutató fogalomként tartom nyilván. Lényegében ez a termelési szakismeret jellemezte a települést a század közepén: ak­ kor, amikor egyre nagyobb terjedelemben, és egyre intenzívebben átszőtték életét az új motívumok. Újdonságnak számított a nyers­ anyag, a szénkitermelés megindulása. A XIX. század közepén Salgótarján néhány vo­ násában megegyező, de sok tekintetben más szerkezetet mutatott tehát mint más feudá­ lis falu megszokott rendje. Ez az eltérő isme­ ret ugyan nem volt elégséges a kezdeti szén­ bányászkodás iránti szimpátiához sem, de a volt jobbágyok, a tarjáni parasztok később bányába kényszerülését előrevetítette. A településen meglévő szándék és szakis­ meret dolgában eltért ugyan a tulajdonos birtokos és a jobbágy magatartásának szín­ vonala, azonban a fejlődés irányát, nem ez a különbség, és a mögötte változatlanul jelen­ �palócföld 92/5 lévő ellentmondás határozta meg, hanem egy frissebb fogalomban, a modernizációs szán­ dékokhoz kapcsolódó törekvésekben mejele­ nő új tipusú reagálási készség. A m o d e r n iz á c ió A modernizáció kérdéskörének magyarországi történelmi irányultságú, társadalmi folyamatokban illesztett kutatása, a tanul­ mányok publikálása a nyolcvanas évek köze­ pén váll nyilvánosan ismertté. Kulcsár Kál­ mán monografikus igényű művében a foga­ lom, a fogalom fejlődésének általános elem­ zését, és a magyar viszonyokra illesztett sa­ játosságainak bemutatását végezte el. Számunkra és szempontunkból különösen fontos megállapításokat, minősítéseket ol­ vashatunk e kötetben. A modernizáció - va­ gyis a korszerűsítés, korszerűsödés - törté­ neti ismérveivel a XIX. század eleje óta jelen volt a magyar társadalomban is. A tulajdonságok közül, annak folyamat­ jellegét és önmozgását különösen hangsú­ lyosnak tartotta a Kulcsár-mű. Emellett a centrum és periféria távolságának, kiegyen­ lítődésének igényét látta a modernizáció alapjait meghatározó magatartásnak. Va­ gyis "az utóbbi százötven évben a moderni­ záció folyamata a periférián elhelyezkedő társadalmakban a megkésettség következ­ ményeinek kiküszöbölésére irányuló törek­ vésként jelent meg". (Kulcsár Kálmán: A modernizáció és a magyar társadalom. Mag­ vető, 1986. 17.p.) A fenti, elvi jellegű feldolgozásra építve, azt figyelembe véve Ránki György - először éppen a Salgótarjánban tartott Életmód művelődés - gazdaság című konferencia ke­ retében szervezett előadásában - a szaktör­ ténetíró számára fejlesztette azt tovább. Ránki György a modernizációs szándékok dualista időszakban végbement, a két világ­ háború közötti sajátosságok között gyako­ rolt, és az 1945 utáni szocialista korszak gaz­ dasági, társadalmi jobbítási törekvéseit kü­ lönböztette meg. A modernizáció belső tulajdonságainak vizsgálatánál nemcsak a külső irányból mozgató hatásokat, folyamatokat tartotta fontosnak, hanem e kihívásra adott válasz megfogalmazását is. Azt hangsúlyozta, hogy a résztvevők "nem csupán passzív befogadói, hanem aktív részesei is annak". (Életmód, művelődés, gazdaság. Budapest, 1988.54.p.) A téma feldolgozása szempontjából tovább­ lépést jelentett, hogy Ránki György a ma­ gyar modernizációs folyamatban a fentebb jelzett három szakaszt különítette el, leszö­ gezve azt, hogy "azt senki sem vitatja, hogy az 1867 utáni periódust, modernizálási peri­ ódusnak fogom fel".(57.p.) Szerzőnk lénye­ gesnek tartotta, hogy új szakaszt is - a múlt század kilencvenes éveitől induló esztendő­ ket - iktasson e fejlődési folyamatba. Hang­ súlyozandónak tartom ama, a társadalmi ré­ tegződésre utaló megállapítását, hogy a "ka­ pitalista fejlődés nem a hagyományos vezető réteg általános meggazdagodását hozta, ha­ nem egy új gazdag réteg felemelkedését. A kereskedők, az iparosok, a bankárok voltak a gazdasági modernizáció első számú haszon­ élvezői " (59.p.). A folyamat nem haladhatott ellentmon­ dás nélkül előre. A kilencvenes évek közepén kibontakozó, az ipari, a kereskedelmi, a me­ zőgazdasági szférára kiterjedő, ahogy akkor hívták: agrárius-merkantil vita, a moderni­ záció irányát tartotta szem előtt elsősorban. Másszóval a gazdasági, a politikai hatalom­ ból való részesedést, a konc körül zajló tüle­ kedést sűrítette össze ez a konfliktus. E kor­ szakban újabb szándékot hordozva "az ipari munkásosztály megjelent a maga önálló igé­ nyeivel, átvéve a nemzetközi munkásmozga­ lom radikális modernizációs programját" (60.p.). A fentiekben összefoglalt általánosságok Nógrád megye e korszakbeli fejlődésében is kimutathatók. A gyér számú és kevés városi lakosságú Nógrádban, a fejlődés indításában töredékesen résztvevő birtokos réteg foko­ zatosan szorult - a folyamat előrehaladásá­ 489 �palócföld 92/5 val - háttérbe. A városi polgárság gyengesé­ ge, vagy méginkább hiánya azt eredményez­ te, hogy a kapitalizáció vihara lényegében a hagyományos uralkodó osztály feje felett vonult el. Az új szándékokat, irányokat hor­ dozó társadalmi csoportok közül a munká­ sok csak huzamos idő után találták meg az új viszonyok közötti kötődésüket. A moderni­ zációban generáló szereppel bíró tőkések, bankárok sem érdek-, sem szülőhely szem­ pontjábó l nem építettek, mert nem építhet­ tek ki primér kötődéseket, kapcsolatokat. Itt-tartózkodásuk egyetlen magyarázata: a viszonylag gyorsan kitermelődő haszonban keresendő. A m o d e r n iz á c ió k ih ív á s a i A kapitalista fejlődés kényszerét Salgó­ tarján környékén is hosszú évek, évtizedek hozták felszínre. Az első időszakban - az 1767 és az 1867 közötti években - az új ener­ giahordozó nyersanyag, a szén felfedezése ugyan megtörtént, de kitermelése igen las­ san, rövid konjunkturális szakaszok bekö­ szöntével ment végbe. A szubjektív bátortalanság, az újtól való távolságtartás mellett a tőke jelenlétének, erősségének nívója egyaránt szerepet ját­ szott a kezdeményezések intenzitásában. Az első időszakban a gazdasági forrás­ ként a feudális birtok műveléséből származó többletterméket, az annak értékesítéséből származó hasznot tehetjük az első helyre. A korszak nógrádi körülményeinek vizsgálata­ kor érzékelhető, hogy a bányászkodás és az ipari tevékenység kialakulásakor, a korsze­ rűbb szemléletű birtokosok, arisztokraták voltak a kezdeményezők. A Salgótarjáni Vasmű Finomító Társaságba (1868) gróf Andrássy Manó a Jankovichok Medves fennsíkon lévő szénvagyonát is bevitte. 1868-ban a Salgótarjáni Kőszénbánya első elnöke gróf Forgách Antal volt. 1857-től számos közép- és nagybirtokos nemes tett kísérletet a bányavállalkozásból származó haszon bekebelezésére. Nagybátony és Ma­ 490 conka környékén az Almássy család, Mátranovákon Okolicsányi Anna, gróf Mikó Imre Baglyasalja területén, a Berényi grófok a ka­ rancsberényi területen. (Részletesebben: Szvircsek Ferenc: Tények, adatok, összefüg­ gések a nógrádi szénbányászat gazdasági és társadalmi hatásáról. NMÉ. 1985.68.p.) A nemesi vállalkozók tőke-tartaléka, s birtokaik hozama azonban kevésnek bizo­ nyult. 1870-1878 között, a tőkés vállalkozá­ sok első, nagy válság-időszakát nem bírták ki, és háttérbe, a vállalkozások perifériájára szorultak azok a bátrak, akik a korábbi évti­ zedekben a nyersanyagkitermeléstől, a szén­ bányászkodástól remélték sorsuk jobbrafor­ dulását. Többségük már nem saját tulajdo­ nosként vett részt a bányászkodásban, ha­ nem a különböző vállalkozóknak örök áron adták el földbirtokaikat. A tőkekialakulás, a haszon megteremtő­ désének birtokos útja mellett más formák is felbukkantak. Ismeretes, hogy Losonc a XVIII. század végétől egyre intenzívebb fej­ lődést mutatott. Fejlődésének motorja nem kizárólagosan a feudális tulajdon volt. Ke­ reskedelme révén gazdagodó, tőkét felhal­ mozni tudó településként tartották nyilván. Nem indokolatlan a feltételezés: a szén kiak­ názásában a nyereségre vágyó, törekedő vállalkozó losonci családok, tulajdonosok is be fognak kapcsolódni. (Karancsberény 1854, Csákányháza - 1910, Ragyolc határa 1910.) A tények csak részben igazolják a fel­ tevést, mert a nógrádi - tarjáni - medence nyersanyagának hasznosítására - a példák is mutatják - kevésérdeklődést tapasztaltunk e körből. Okai nem teljesen feltártak. Csak feltételezéseink lehetnek, amelyek lényegé­ ben megegyeznek a fentebb jellemzettekkel: a befektetéshez - a termelési eszköz, a mun­ kaerő, a szén elszállítása - szükséges tőkének nagyságrendileg híján volt ez a kereskede­ lemből élő korai-kapitalista csoport is. Végülis a nógrádi szénkitermelés valósá­ gos fellendülése az 1880-as években követ­ kezett be. 1880-1910 közötti időszakot Sal­ �palócföld 92/5 gótarján környékén a tőkés termelés virág­ koraként jellemezhetjük, amikor is nagy len­ dületet vettek a beruházások. Ha korlátozott körben is, de a kor európai színvonalán való­ sult meg az elektronizáció, a szállításban és a lakossági szolgáltatásban egyaránt. Nagy vonzóerővel bírt a munkaerő számára ez a vidék. Hangsúlyozandónak tartom, hogy ad­ dig amíg a század utolsó éveiben, a XX. szá­ zad elején tetőződött az Amerikába irányuló kivándorlás, addig itthon volt egy kis körzet Salgótarján és környéke -, amely messze földről - az akkori osztrák-magyar monar­ chián kívüli vidékekről - vonzotta a munká­ sokat. A vonzás rációját a gyorsan megsze­ rezhetőnek vélt haszon alakította, mozgatta. A fellendüléshez szükséges anyagi forrás túlnyomó többsége a külföldi tőke ideáram­ lása révén teremtődött meg. A német, a német-angol és osztrák (bécsi) érdekeltségű bankok megjelenése a magyar pénzügyi életben egy ideig megoldást jelen­ tett az itteni bányák, iparvállalatok léte, prosperálása szempontjából is. A fejlődés ritmusát három adattal illusztráljuk csak. A szénbánya termelése 1871-ben 3,1 millió q, míg 1896-ban, a millenium évében a Salgó­ tarján környéki bányákból 10 millió q szenet hoztak felszínre, 1913-ra 11 millió q-ra ug­ rott fel ez a mennyiség. A külföldi tőke hangsúlyos jelenléte az öntörvényű, autonóm kapitalista vállalkozás típusát, rendszerét hozta létre e tájon, amely a környék, a környezet pusztulásával másod­ lagosan foglalkozott éppúgy, mint a Salgó­ tarjánban és a környékén élők is csak a ter­ melésben használatos munkaerőként szere­ peltek felfogásában, gyakorlatában. A k on flik tu so k Az egzakt konfliktuskutatás nem régi ke­ letű kutatási módszer a törté­ nettudományban. Bibó I s tván szellemi ha­ gyatékának feltárulásával és terjedésével hozható összefüggésbe. A forrás, termé­ szetének megfelelően, elsősorban a politoló­ gia, a szociológia területén vált honossá. A történeti irodalomban, az erjesztő erőként megjelenő, fiatal történészek Hajnal István Körének törekvéseiben érhető tetten a konf­ liktusok kialakulásának jellemzése. Nógrád megye történész-muzeológusai­ nak szakmai tevékenységébe n napjainkban jelentkezett ezirányban az érdeklődés. Nem a teljes történeti korszakra, hanem elsősor­ ban a késői feudalizmus társadalmi erőinek vizsgálatára terjedt ki e szemlélet. A konfliktust, mint társadalmi jelenséget elsősorban irodalomtudományi, esztétikai "bonyodalmat okozó összeütközésként" jel­ lemezte a szakirodalom. A politikai iroda­ lom az elmúlt években korlátozottan ismerte el létezését. Általános felfogás szerint "a szo­ cialista társadalomban az osztályok között nincsenek kibékíthetetlen ellentétek." (Új Magyar Lexikon. 4. köt. Akadémiai Kiadó, 1962. 189.p.). Mások a nemzetközi színtér kapcsán másképp gondolkodtak. Az itt je­ lentkező "éles összeütközéseket" elismerték. (Politikai kisszótár, Kossuth 1971.145.p.) Egyes szakmai kézikönyvek már ebben a korszakban is valóságosabb állapotot tük­ röztek: "A társadalmi fejlődés mindig együtt jár a konzarvatív és a haladó erők, a régi és az új küzdelmével, s mindig szül olyan szitu­ ációkat is, amelyek a legéleseb konfliktusok ábrázolására szolgálnak." (Esztétikai kisle­ xikon. Kossuth, 1969. 182.p.) A konfliktus történeti elismerése telátha­ tó. A fenti példák inkább újkori gondolko­ dásunk általános és eseti deformálódására utalnak. A továbbiakban a konfliktus belső szerkezete, mibenléte érdemes figyelmünk­ re. E tekintetben - a helyzet természetéből következően - nincs végleges megoldás. Két nézetcsoport azonban jól megkülönböztet­ hető, ha föltétlenül nem is szembenállónak kell tekintenünk azokat. Szelényi Iván azt írta: "Arra a meggyőző­ désre jutottam tehát, hogy marxista osz­ tályelemzés, az államszocializmus viszonyai között jelentkező társadalmi konfliktusok 491 �palócföld 92/5 megértésének hatásos eszköze lehet, de csak akkor, ha megpróbáljuk hozzáigazítani a mai, gyökeresen megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyokhoz: azaz azokhoz az ipari társadalmakhoz, amelyek a magántu­ lajdon intézménye nélkül működnek... Ha meghatározhatunk olyan szembenálló érde­ keket, amelyeknek ezek az intézmények áll­ nak a középpontjában, akkor ezeket mint osztályérdekeket magyarázhatjuk, még ak­ kor is a tágan vett marxista elemzés keretei között maradunk, ha - Marxszal ellentétben - osztálymeghatározásunkat nem a tulajdonviszonyra alapozzuk... Mindazok, akik az új­ raelosztó hatalom növelésében érdekeltek, egy új uralkodó osztály tagjai, mivel érdeke­ ik ellentétesek a közvetlen termelők érdekei­ vel". (Új osztály, állam, politika. Európa, 1990.9.p.) A szerző gondolkodásában a Bibó-i ér­ dekfelfogás továbbfejlődése jól megfigyel­ hető. Bibó gondolatai azonban a fenti idézet­ ben foglaltakon túlmutatnak. Megfogalma­ zásában "...a kérdés mindig, hogy egy ember, egy társadalmi osztály, milyen okosan fogja fel a maga érdekét. Minél okosabban fogja fel, annál valószínűbb, az érdek, a társada­ lom összérdekeitől nem esik túlságosan messze, tehát a legostobább érdekfelfogá­ soknak a legélesebb szembeállításából kiin­ dulni, abból nem születik érvényes társada­ lom magyarázat." (Az európai társadalom fejlődés értelme. Válogatott tanulmányok III. 1971-1979. Magvető, 1986.122-123.p.) Lényegesnek tekintettem dolgozatom szempontjából is az "okosság", azaz értelme­ zésemben , a műveltség fogalmának társa­ dalmi szintű megjelenését. Hiszen így kiala­ kult az a teljes tartalmi kör, amely a konflik­ tus fogalmát meghatározza: ez pedig nem más, mint az egyéni és osztályérdek, ezek vi­ szonya, valamint a műveltségnek az előbbi­ eknek megfelelő megjelenése. A kapitalista jellegűvé váló tulajdonmoz­ gás a XIX. század közepén Magyarországon általános válságból indult fejlődésnek: vál­ 492 ságba kerüli a céhes ipar, a változtatás kény­ szere miatt nyögött a mezőgazdaság. Tíz év­ vel az 1848-1849-es forradalom és szabad­ ságharc leverése után a cselekvés lehetőségei bizonytalanok voltak. Még t íz év, és az 1867es osztrák-magyar kiegyezés ténye kellett ahhoz, hogy meginduljon az új gondolkodás, az új cselekvés folyamata. A társadalmi konfliktusok Salgótarjánban A tőke, mint új tartalmat hordozó erő megjelenése a korábbi, tradicionális viszo­ nyokat, ha nem is egy csapásra, hanem sok­ szor nehezen, kínok-keservek árán, de átfor­ málta. Az átalakulás történelmileg örömteli ténye, új ellentmondások, konfliktusok lét­ rejöttét is magával hozta. Az elmúlt száz év alatt a konfliktusok jellegzetes csoportjai jöttek létre, így azok - ez alkalommal átte­ kintő vázlatossággal - leírhatók, jellemezhe­ tők. Salgótarján történeti fejlődésének szem­ betűnő vonása, hogy a XX. század fordulójá­ ig népességszáma jelentősen megnöveke­ dett. A lakosságszám több mint tízszeresére nőtt ekkorra. Ebből a folyamatból sokféle megoldatlan, vagy nehezen megoldódó hely­ zet származott. Elsősorban azt kell látnunk, hogy a törzsökös lakosságot érintő feudális terhek, a folyamat indulásának első szaka­ szában tovább éltek. Az 1853-i pátensig a Jankovich-birtokon a robotoltatás intézménye fennmaradt. A birtoktagosítás lebonyolításának mikéntje, a közteherviselés elmaradása, az irtványföl­ dek haszna, sok és hosszadalmas vita forrása volt. Mindezek lefolyását követően indult meg a jelentős mértékű, és egyre fokozódó nagyságrendű, az új termelési tevékenység vonzásának kitett népesség ideirányuló mozgása. Ez az eddig ismeretlen körülmény feszültségnövelő tényező volt. Illetőleg a bá­ nyától, bányászkodástól félő, volt helyi job­ bágy, és az "idegen" - aki már a meglévő is­ meretei következtében, éppen a bánya miatt �palócföld 92/5 érkezett a településre - ellentétében jelent­ kezett a mindennapok során. Az újonnan ideérkezők szabadsága feltűnő volt a telepü­ lésen, az itt élők számára. Egyrészt az a tény is furcsaságot hordozott, hogy az ideérkező munkások nagyrésze a meghatározott letöl­ tött idő után továbbvándorolt, valamint az is, hogy életnívójuk, napi szokásaik az itt született falusi lakosságétól sok vonatkozás­ ban eltértek. Olyan példákat mutattak, ame­ lyek meghonosítása hosszú időt, az új szo­ kásrendhez alakuló magatartást követeltek meg. A korai (1870-1910) korszak után követ­ kező időszakban kialakult változások ezeket a személyes szabadságban, a munkavállalói liberalizmusban jelentkező magatartásfor­ mákat erőteljesen korlátozta. A trianoni ha­ tár létrejötte (1920), és az azt követő intéz­ kedések, a munkavállalók szabad áramlását megakadályozta. Sőt egy merőben új problé­ mával állította szembe az itt élőket: a szlová­ kiai kitelepítésekből következő menekültek honosítását, otthonhoz jutását kellett meg­ oldani itt. Ez a feladat visszatérőleg még egyszer (1946) jelentkezett a későbbiek so­ rán is. Az elmúlt százötven év alatt a mostani dolgozatban alig jellemezhető új motívum­ rengeteg fogott talajt a kulturális szokások­ ban. Közülük mindenképpen első és megha­ tározó is, hogy új szerszámokkal, új techni­ kával kellett a bányászkodás, a rátelepült ipari termelőtevékenység révén megismer­ kedni a lakosságnak. A gőzgép, a vasút, az 1880-as évek után terjedő villamosítás számtalan új élményt hordozott. A korábbi lakásviszonyokhoz ké­ pest kialakult új szálláshely, a kolónia-la­ kás, később a bérlakás típusának megjelené­ se, az emberek közötti kapcsolatrendszert alakította át. További változást eredménye­ zett a többnyelvűség megjelenése és tartóssá válása nemcsak a településen, hanem a Sal­ gótarján környéki lakótelepeken, egyes fal­ vakban is. Mindezzel a ruházkodás, a bútor, a mindennapi használati tárgyak is jelentő­ sen módosultak, a korábbi hagyományos pa­ lóctárgyak- es eszközök rovására. De sok­ szor keveredve használták őket. A két és többnyelvűség még a XX. század első évtize­ deiben is természetes volt e tájon. Ez a ter­ mészetes állapot - a már említett politikai döntések nyomán - ha nem is vált ellenséges­ sé, de mindenképpen romlásnak indult. A változások apróbb és nagyobb formában megjelentek a korábbi egységes felfogás katolikus vallású - népesség több vallásúvá válásában is. Elsősorban evangélikus, refor­ mátus munkások, zsidó kereskedők száma növekedett, majd csökkent folyamatosan. A politikai élet elemeinek, jellegzetessé­ geinek kialakulásában és fejlődésében hang­ súlyos tényező volt a szociális különbségek, feszültségek erőteljes jelenléte. A politizálás forrásává emiatt a körülmény miatt vált. A hagyományos - történelmi - polgári pártok viszonylag későn, a XX. század első évtizede­ itől kezdték meg tevékenységüket. Valójá­ ban egy átlag magyar városhoz viszonyítot­ tan, azzal azonos inteznitásúan jellemezhe­ tők a polgári pártok köré csoportosult erők törekvései. Ennek virágkora a két világhábo­ rú közötti, illetve az 1948-ig tartó időszak­ ban volt. Hozzájuk képest újdonságot jelen­ tett a szociáldemokrata és a szakszervezeti tömörülések jelentkezése (1903). A munkásszervezetek előzményeként kell felfognunk a különösen népszerű "bányatársláda" köré csoportosult önsegélyező egyleteket. Ezekből többféle árnyalatú, de mind bal­ oldalinak számító szervezkedés nőtt ki, és vi­ szonylag nagy volt a tömegvonzása, a közöt­ tük is meglévő ellentét változása. (A KMP 1918-ban, az 1924-ben Vági féle MSZMP alakult meg). A politikai szándékokhoz kap­ csolódó új működési lehetőség - a legalitás, az illegalitás - jelenléte tette, újszerűsége miatt figyelemre érdemessé e szervezetek életét. Az elmúlt százötven évben jelentős válto­ zások történtek az államiság kiterjedésének 493 �palócföld 92/5 lehetőségeiben. A nemzeti szuverenitás csorbulásának - fentebb már említett népes­ ségi vonatkozásán túl - Salgótarján környé­ kén közvetlen következményei voltak. Az ebből eredő helyzet felszámolására tett két­ ségbeesett kísérletként kell elfogadnunk az 1918-1919-es év forradalmait és honvédő harcait. A forradalmak megítélésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül Deák István­ nak, az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar történésznek a felfogását. Deák sze­ rint "a Tanácsköztársaság létrejötte az első világháborús terjeszkedő, nacionalista cé­ lokkal függött össze. A vereség után a ma­ gyarok nem voltak képesek elfogadni a terü­ letvesztést, ezért a kommün tulajdonképpen a magyar társadalom reakciója volt a vesz­ tett háborúra és a régi rendszer válságára." (Múltunk, 1989.3-4.sz.222.p.) Az irredentizmus, a területi revizioniz­ mus itteni eszmei hatását is így láthatjuk összefüggéseiben. Beletartozik a probléma­ körbe az 1938-as felvidéki visszatérés - Lo­ sonc és több Ipolyon túli nógrádi falu újbóli 494 Magyarországhoz csatolása - miatt érzett természetes öröm jelentkezése, megnyilvá­ nulása. Az államiság változásainak különböző időben végbement hatása a közigazgatás terén is termelt ki ellentéteket. A többszöri megyehatár változása (Pásztó és környéke Nógrád lett), a megyeszékhely körüli viták (1849. Loconc - Balassagyarmat, 1890. Lo­ sonc - Balassagyarmat, 1991. Balassagyar­ mat - Salgótarján), azok kezelése, a tényle­ ges okok elkendőzésével jártak, de a kon­ junkurális-politika képviselői számára cse­ lekvési terepet jelentettek. A több mint száz évvel ezelőtt kezdődött fejlődés Salgótarján és a vonzáskörzetében lévő településeken jelentős változásokat in­ dított el. Egyívű, összefüggő, és azonos célú volt ez a társadalmi mozgás. Örvénylő mély­ ségeinek ismerete, be nem látható távlatai­ nak prognosztizálása korunkban - talán minden korábbi időszaknál tudatosabban élő és dolgozó értelmiségeinek elhanyagol­ hatatlanul fontos feladata. �Székely János (1 9 2 9 . márc. 7 - 1992. aug. 24.) Dózsa ( R észletek*) ...Most mégiscsak karon fognak. Mi ez? Ismét és újra kérdezem: mi ez? Mi ez, urak, és mit jelent? Egész Kovácsműhely, egész cigány tanya Tán fújtató-tüzön égettek el? S az, olt a kéken villogó parázson, Az micsoda? Egy szék! Nagy isten, egy Egész vasszék. Lobog. Fehéren izzik. S egy korona. Szikrázik és lobog! Hát így vagyunk, hát ennyire futotta Régóta híres leleményetekből? Ezt tartotok, urak, efféle jókat Készíttek nékem - Trónt és Koronát? Nyilvánvaló a célzás arra, hogy Olykor parasztkirálynak is neveztek. Most felkennek, most ellátnak hatalmam Visszás értelmű jelvényeivel, Hogy hírhedtté tegyék a népuralmat, És múltamban is meggyalázzanak. A z elhunyt erdélyi költő, esszé-és drámaíró poémája 1964-ben jelent meg. 495 �palócföld 92/5 S tényleg kínos lesz ráülni. Viszont Ha méltósággal viselem keserves Királyságom, hát akkor ez a trón, E csúfos trón, szándékuk ellenére A népi sors igaz jelképe lesz. Az ostobák! A szörnyű ostobák! A hihető fölött is ostobábbak! (...) Gyerünk tehát a trónussal, bakó! Gyerünk, urak, gyerünk, végezzünk gyorsan. Reszketve s szinte türelmetlenül Várom, hogy itt, a csődület előtt Parasztkirállyá koronázzatok. Papok. Megint papok. Mióta végem, Folyton köröttem ténferegnek - most is Itt lógázzák öles keresztjeik. Kész őrület! Nem látjátok, vakok, Hogy aki ott csüng holtan a kereszten, Szintén csak gúnyból, szintén megvetetten, S halálba nyert - szintén koronát?! Be ostobák! Be szörnyű ostobák! A hihető fölött is ostobábbak! Gyerünk, bakó! No lám, hiszen te is Sietsz, no lám, hisz elkészült a trónus. Üljünk reá, mert hogyha nem ülünk, Beléje nyomnak. Fáj! Irtózatos! Süt, éget, fáj. Fáj, fáj és újra fáj. Állj fel, Gyuró, azonnal, mert különben Vonaglani és üvöltözni kell. De nem szabad. Ugorj csak fel, hisz ez. Kibírhatatlan. 496 �palócföld 92/5 Bírni kell. Gyuró. Persze, végképpen nem bírod ki, de (Fáj, fáj, nagyon fáj - hogy nem zsibbad el. Hogy nem csitul?) - de hát nem is a kínt Kell bírni már, csak azt, hogy néma légy. Most rákötöznek. Jól van. Legalább Megszabadultam végleg a veszélytől, Hogy felszököm és mégis elfutok. Most legalább ettől megmentenek. Ó, bitangok, ó, az átkozottak Az istenverte, megveszett kutyák. Kutyák? Ezt szinte hallom is. Kimondtam? Biz ezt kimondtam. Baj van. Nem tudom, Mit gondolok, s mit mondok hangosan. No, semmiség, hisz csakugyan kutyák. Fáj. Úristen, be fáj! Én azt hiszem, Már nincs is hátam, combom sincs, csak ez A szörnyű kín a helyükön, meg ez a perzsszag, ez a rossz disznóölés-szag Lópatkoláskor érezni ilyet. No, fájjatok csak, hátam, alfelem, Csak fájjatok, mert mindjárt a fejem fáj! Ó, már veszik, fogókkal emelik ki A lángoló parázsból koronámat. Vigyázzatok, az istenért, bakók, Nehogy hozzája érjetek, hisz éget! S hozzák. S teszik. A fejemre teszik. Kutyák. Kutyák. Nem bírom. Lám, a kíntól Magamagától rándul el a test. (...) Most már (úristen, meddig bírja még Az ember, mikor pusztul már belé?) Most már király vagy csakugyan. Tekintsd át Országodat. Ha egyéb haszna nincs is, De legalább majd másfelé figyelsz. 497 �palócföld 92/5 Az ország (Jézus! Szétpukkan a szemem!) Az ország széthull s megszűnik. Törökség Árasztja el és ver reá tanyát. A nép (úristen, ez a szörnyű perzsszag. Fejem körül!), a nép rabsorba jut. Azt tesznek, amit tetszik majd a néppel. Jaj, árva nép és jaj, szegény magam! Mit tettem véled! Mit tettél velem! Nem bírom már. Muszáj üvölteni. Nem volna jobb, ha legalább szükölnék, Hogy meghallják, mit élek át, hiszen Még azt hiszik, érzéketlen vagyok. Nem volna bölcsebb szét jajgatni végre Torkomba nyelt üvöltözésemet, Hadd értsék és borzongjanak belé? Borzongjanak? Ezek? Inkább röhögnek. Hisz éppen ezt akarják, éppen így Győznek le végleg. Néma légy, Gyuró. Ó, a bitangok, ó az átkozottak! Az istenverte, megveszett kutyák! A hátam enyhül. Nyilván csontig égett. De agyam izzik. Nem lehet Kibírni. Meddig égetsz még, bitang vas, Nem hűlsz ki már? Egy ezredéve, hogy Fejembe nyomtak, s még mindég tüzelsz. Na még! Na még! Én most már csak azért is Bírom. Egyszer csak ki kell hűlnie. ...Most hányni kell a szagtól. Undorító! Hát nyeljük vissza. Nyeljünk vissza minde,nt Mi bennünk van és kikívánkozik: 498 �palócföld 92/5 Az üvöltést, a megvetést, az undort, A gyűlöletet, mindent nyeljünk vissza, Hisz már-már győztünk. Egyetlen igaz Reménységem, hogy rosszabb nem lehet, sőt Még enyhül is, míg végül meghalok. Mi az megint? Mi az? Ti vagytok, társak? Barátaim, ti jösztök ott, a ködben? Hogy értsem? Nyilván álmodom - vagy éppen Rátok került a sor? Irtózatos. Tehát még azt is végig kell csodálnom, Mint öldösik le jó barátaim. A testi kín után a lelki máglya! Találékonyak voltatok, urak! Mi az? Mi az, Ivánka? Mit csinálsz? Barátaim, hiszen ti (nem igaz!) Hiszen ti megsült húsomból haraptok! Ez nem igaz! Ezt álmodom csupán. Ki tudja, tán mégiscsak elborult Eszméletem, s most látomás gyötör, Rossz látomás, lidércnyomásos álom, Hogy kikkel együtt küzdöttem, akikkel Együtt buktam, kikért most szenvedek: Elevenen felfalnak és megesznek. Ki hallott, Isten, még ilyen magányt? Mondd, Uramisten, hogy bírjam ki némán? Ez túl sok! Ettől üvöltözni kell. De nem szabad. Vigyázz, Gyuró, ne sírj. Ki tudja, tán ez volt a büntetésük, Ki tudja, tán kegyelmet nyernek érte, Ki tudja, tán így megmaradnak és Tovább küzdhetnek. Másként nem lehet. S végül - hiszen nekem már úgyse fáj! Barátaim, vegyétek és egyétek, 499 �palócföld 92/5 Ez az én testem, mely tiértetek Töretett meg. És jusson eszetekbe A húsom íze, s gyengeségetek, Valahányszor egy olyan embert láttok, Ki aljassággal menti életét. No, lám, valóban enyhül már a kín. No, lám, hiszen kibírtam. Gyengülök. Imitt-amott még szántogat a villám, De hát ez szinte semmiség. Vajon Látok még? Nem. Immár semmit se látok. Hallok? Valamit mintha hallanék. Mintha csengettyű szólana. Igen: Csengettyű szól az otthoni hegyek közt. Ősszel szállásra hajtották a nyájat, Annak volt ilyen lágy csengettyűje. S hullott a lomb, vagy már szitált a hó: Annak volt ilyen csendes zizzenése. Csengettyű szól, fehér havak zizegnek, S ugatnak holmi távoli kutyák. Vagy ágyú szól? Vagy kardok csengenek? Új tábor zsong a távoli jövőben? Felkelt ismét a nép? Árad megint? Ismét, megint és mindörökre árad A latrok ellen - Dózsa György nevével? Ó, képzelődöm. Ez tehát a vég. Én Istenem, hát ennyi volt az élet. Elindult, súlyos tettek közt, kanyargott, S most körbejárt. És Íme, már egész 500 �palócföld 92/5 Tarján Tamás Szemmagasságban VIL S z e m lé m m e g ír á sa és m e g je le n é s e k ö z ö tt - m in t m ár töb b ször e lm o n d ta m , s a z o l­ v a só szá m á ra a m ú g y se m t i t o k - e lé g n a g y az id ő b e li k ü lö n b sé g . E zért is „ sz o k ta m rá ” arra, h o g y n é m ik é p p n a p ló sz e r ű e n b e sz á m o lja k a rról is: m itő l je le s /h a j e le s / a z a p il­ la n a t, a m ik o r n e k iü lö k , „ fo g y a s z ta n i” a sz e m m a g a ssá g -p o lc k ö te te it. N os, jú liu s 2 8 .-a v a n , és az e g é sz v ilá g n em a k ö n y v e k e t, de sp o r tú jsá g o k a t fo r g a t. T art a z o lim ­ p ia. N e k e m is itt so r a k o z n a k a k e z e m ü g y éb en a - n em csa k m a g y a r - ö tk a r ik á s k a la u ­ z o k . E g ész c ik k e m k it e ln e b e lő lü k is. S z ív e se n b e sz é ln é k a rró l, m itő l é lv e z e te s e k e k i­ a d v á n y o k , m ily e n h e ly e t f o g la ln a k e l a le x ik á lis m ű v e k k ö z ö tt, és m if é le a la p h ib á k té r n e k v is sz a -v issz a b e n n ü k sa jn o s /n e m csupán a h a za ia k b a n , a m e ly e k n e k é r té k é t jo b b a n b e f o ly á s o lj a a n y o m d a i s ie tsé g , é s á lta lá n o sa n rossz a k o r r e k tú r a -s z ín v o n a ­ lu k /. D e n e ra b o lja m a h e ly e t m ás k ö n y v e k tő l. E g y elő re E g erszeg i K r isz tin a és D a rn y i T a m á s a r a n y é r m é n e k ö r v e n d v e , az e g é sz m ag y a r o lim p ia i csap at v á r h a tó sz e r e p lé sé ­ b en e r ő s r a p sz o d ik u ssá g o t s e jtv e k e zd em is az á tte k in té st - e g y „ l e x ik o n f é lé v e l” : sz ín h á z i é v k ö n y v v e l. / Tükröt tartani a tükör­ nek/ Magyarországon is év­ százados múltra tekint visz­ sza a szép hagyomány: az ál­ landó színtársulatok, s ki­ váltképp persze a kőszínhá­ zak időről időre, lehetőleg esztendőnkénti rend­ szerességgel tevékenységü­ ket adatszerűen összefogla­ ló, reprezentáló füzeteket, zsebkönyveket, albumokat jelentetnek meg önmaguk­ ról, a nagyérdemű közönség elfogulatlan, vagy kevésbé elfogulatlan tájékoz­ tatására, s a társulati szel­ lem, a büszke közösségtu­ dat, a sikerérzet erősbítésé­ re. Ez a hagyomány 1945 után nálunk elsorvadt, illet­ ve csak alkalmi kiadványok­ ban élt s él tovább. Nem pusztán színikriti­ kusi szívem fáj e teátrumi segédletekért. Ugyanígy el­ keserít, hogy közintézmé­ nyeink egy része föladta, vagy alig győzi a be- és meg­ mutatkozásnak ezt a szép, s az utókor számára különö­ sen fontos, hasznos formá­ ját. Múzeumi annalesek sokszorosan összevont, és még így is megkésett számai, egyetemi krónikák ki-kima­ radozása ugyanilyen veszte­ ség. A kisközösségi szerve­ ződés, önérzet köztudottan csorbát szenvedett a közel­ múlt évtizedekben - ám a "nagy közösségi" sem állt sokkal jobban. A fentiek magyarázzák, hogy ezúttal elsőként egy periferikusnak tetsző, szűk körben hozzáférhető (saját árát föl sem tüntető) kötet­ tel kezdem. Bár a KÉT ÉVAD KÖNYVE aligha le­ het közömbös éppen a salgó­ tarjáni, általában az észak­ magyarországi szellemi em­ ber számára - hiszen a régió egyik színháza, a Miskolci Nemzeti Színház vállalko­ zott (kiadóként és a mű "Tárgyaként" is) a megnyi­ latkozásra. 1989/90-es és 1990/91 -es szezonjának 501 �palócföld 92/5 krónikáját nyújtja át. A vi­ lágnak tükröt tartó színház a dokumentáció és a sajtó tükrében tekint vissza egy már lezárult, de fontos, vi­ haros - eredményeket is pro­ dukáló - rövid időszakára. Mindez már színháztörté­ net: az a teátrum, amely a Kolozsvár utáni első magyar kőszínház volt, ma már más direkció és más művészeti vezetés irányításával műkö­ dik, mint a vizsgált perió­ dusban. A miskolci "színházi em­ lény" két lokálpatrióta, KÖRTVÉLYESI ERZSÉ­ BET és ZIMONYI ZOL­ TÁN szerkesztésében látott napvilágot, az újságíróból lett akkori igazgató, Gyar­ mati Béla hathatós ösztön­ zésével. Személyükben - lé­ vén az előbbi szervezőtitkár, az utóbbi irodalomtörténész - más-más módon van jelen az adatokra való érzékeny­ ség, az organizációs készség, a ténytisztelet. A kiemelke­ dően gazdag és sokoldalú szempontok szerint hozzá­ férhetővé és kezelhetővé tett dokumentáló rész bizonyára Körtvélyesit, a szemelvény­ válogatás és a leglényege­ sebbekre szorítkozó össze­ kötő szöveg elsősorban Zi­ monyit dicséri (akinek vá­ lasztékos stílusát, aggályo­ san akkurátus, racionálisan tiszta fogalmazásmódját kü­ lön is fölismerni véljük). Társulat, stúdiósok, igazga­ tótanács, művészeti tanács, nyugdíjba vonultak, jubi­ 502 lánsok, eltávozottak, díja­ zottak - a fényképekkel kí­ sért, névsorokban őrzött személyi rész nyitja a példa­ szerűen fölépített kiad­ ványt. A Két évad eseményei fejezet a legterjedelmesebb: itt órára, percre pontosan követik egymást a két sze­ zon napi történései, s ide ékelődnek a helyi és az or­ szágos sajtóból vett kritikák, interjúk, híradások jellegze­ tes részletei. A Bemutatók, felújítások listájával újabb, olvasmányként sem érdek­ telen, sok azonnali tanulsá­ got kínáló adattári rész kö­ vetkezik, amelyet a statiszti­ ka zár. (A rögtöni következ­ tetések egyike: bár Gödöllő vagy Budapest is vendégül láthatta valamelyik produk­ ciót, Salgótarján és Balassa­ gyarmat semelyiket sem hívta - vagy egyéb okból egyik sem jutott el oda. Pe­ dig legalábbis az érdekes kamaraelőadások közül nem egy sikert arathatott volna bemutatkozásával.) Filológiai pedantériája, jó szerkezete a hasonló manapság ritka - művek fö­ lébe emeli a Két évad köny­ vét, melynek óhajtott és be is teljesített legfőbb erénye a tárgyilagosság. Tapintato­ san, de hűségesen, lényegé­ ben érzelmek nélkül elevení­ tik föl a vizsgált időszak leg­ zaklatottabb, országos vissz­ hangot kiváltott eseményso­ rát, a Galgóczy Judit főren­ dező elleni "dilettáns szí­ nészpuccot" is (a kifejezés nem a szerkesztőktől való). A miskolci színház sikerei­ nek és bukásainak mérlege­ lésére másutt sem igen vál­ lalkoznak, legföljebb a kü­ lönböző forrásokból leszűrt egyszerű ténymegállapítás formájában. Azt viszont a sorok közt is éreztetni tud­ ják, hogy bennük ez az épü­ let él "színházi ősképként’: mint az Utószó mondja, egy­ kor "az Avas alján léptek be először, valószínűleg temp­ lomi arccal Thália otthoná­ ba". Ez a rejtetten élő szere­ tet a vállalkozás egyik hajtóés hatóereje. Mit hiányolhatunk? Né­ mi közvetlenséget, a színház belső, kevésbé dokumentál­ ható, de hitelesen tetten­ érhető mindennapi élete iránti engedékenységet, il­ letve figyelmet. Amikor ti­ zenkét évvel ezelőtt a szol­ nokiak rukkoltak ki Egy évad hordalékai című (eleve "léhább" című) önelemzé­ sükkel, hasonló módszerek­ kel dolgoztak, ám a Sziglige­ ti Színház 1978/79-es éva­ dáról szólva Balogh Elemér szerkesztő azt is megenged­ te magának, hogy a próba­ táblára kifüggesztett "tace­ paók" egyikét-másikát is új­ raközölje, tudassa a színész­ lakások elosztását (érzékel­ tetve a társulati rangsort: ki­ nek mi jut), nem rejtette vé­ ka alá egy - épp salgótarjáni - vendégjáték botrányának következményeit, a KISZtitkár a sportlehetőségekért hadakozott, és így tovább. �palócföld 92/5 Gyanítom, Zimonyi Zoltán idegenkedik az ilyesfajta "fölhígítástól" (noha az em­ lítettek mindegyike adatol­ ható volt!). Ha - legalább jel­ zésesen - ezt a megoldást, ki­ tekintést sem vetik el, még hívebb tükröt, mozgalma­ sabb képet kaptunk volna a miskolci Nemzeti Színház 1989/90-es és 1990/91-es évadáról. /Bolond Pierrot nem bolond / ...sőt a BOLOND PIERROT MOZIBA MEGY című - a francia filmtörténet utolsó félszáza­ dát tárgyaló - monográfiát nem is BIKÁCSY GER­ GELY, hanem Glauziusz Tamás írta. Persze ez a szép /szép/írói álnév Bikácsyt fe­ di. A célzás annak szól, hogy nem a filmtudós veselkedett neki a celluloid kásánál is ízetlenebb hegyének, hanem az írói kéz és ész, azazhát az írói szem válogatott öt évti­ zed mozivásznáról. Ami annyit tesz, hogy míg a jóra­ való filmtörténésznek illik mindent végignéznie, és majdnem mindenről beszá­ molnia (ebből bizonyosod­ nánk meg: tényleg jóravaló, nem lustálkodott, az innenonnan fölmarkolt ösztöndí­ jakat legalább részben kuta­ tásokra, és nem párizsi csa­ tangolásokra fordította) addig Bikácsy az összes francia filmnél valamivel többet tekintett meg feszti­ válpalotákban és kispiszko­ sokban, majd csupán arról írt érdemben, amiről úri kedve jónak tartotta. Új filmkönyvünk tehát semmi esetre sem nevezhető hiány­ talan álfogásnak, a bibliog­ ráfia néhol foghíjas is - de az bizonyos, hogy Bolond Pier­ rot moziba ment. Ez a bolond-bohóc (már amennyire az) tudvalevően Jean-Luc Godard 1965-ös filmjének köszönheti létét és elhíresülését. Az új hul­ lám Bikácsy szívügye, érték­ képzeteinek origója, életfor­ máló emléke. Ám mielőtt a filmekről és filmhősökről, a sokféleképp horgadó ki­ sebb-nagyobb hullámokról meg bolond, bolondabb, még bolondabb és nem bolond Pierrot-król elmélkedne, mindig magáról a filmről, még pontosabban magáról a moziról fejti ki vagy sejteti véleményét. Mozifölfogása tartalmazza a Mándy Ivánféle mozgókép-mitológiát, érzékeny a sötétben össze­ ült-összeállt vadidegen em­ berek neszező "összelélegzé­ sére" (Nádas Péternek a színházra alkalmazott gyö­ nyörű szava részben a film­ színházra is érvényes), tud­ ja, hogy a mozi személyisé­ galakító - pszichológiailag is vizsgálható - művészeti je­ lenség; vetítésszentély, pro­ fán templom. Legalábbis az volt a televízió és a videó előtti időkben; az ő idejében. Másfelől tudja azt is, hogy ülhetett ő dobogó szív­ vel, iskolakerülőként, sze­ relmesként, magányosként, delegáció tagjaként vagy bármilyen minőségben, fia­ talon és javakorabeliként a moziban: a filmtörténetet nem fölbuzgott vérébe már­ tott tollal, . csepegő érzel­ mekkel kell papírra vetni. E kettős tudásból, egyben ket­ tős stílusérzékenységből született a Bolond Pierrot moziba megy címet viselő szakszerűtlenül szakszerű szakkönyv, melynek jelen idejűen folyamatos címe még arra is utal, hogy lehet akármilyen a francia film, a világfilm, Bolond Pierrot a film bolondja, és ő megy, megy. Valószínűleg untatná a Palócföld olvasóit, ha a Je­ an Renoir öröksége című nyitófejezettől - többek kö­ zött - a Tati és Bresson munkásságát elemző esszén, Truffaut és Godard piedesz­ tálra emelésén (és megcsípkedésén), a századvég film­ jeinek analízisén át az elha­ rapott-nyitva hagyott befe­ jezésig minden szót, érték­ ítéletet igyekeznék mérlegre tenni. Nem is tudnék. Ellen­ tétben Bikácsyval, nem va­ gyok frankomán. Filmtörté­ nész, hivatásos filmkritikus sem - vagyis tisztességtelen lenne, ha átfogó bírálattal hozakodnék elő. Ám hogy ne csupán a "galuziuszi" - írói részről formáljak véle­ ményt, de a "bikácsy(i)" - tu­ dósi - részt is körvonalaz­ zam, azazhát a kettőt együtt, nézzük, mint mond szerzőnk a nálunk filmrendezőként alig ismert, általa viszont nagyra becsült Marguerite Duras-ról. Duras szerinte "a 503 �palócföld 92/5 modern filmművészet talán legnagyobb paradoxona, sőt képtelensége. Duras terem­ tette az antifilmet. (...) Egy időben - vagy még ma is? antiirodalomnak hívtuk Kafka, Joyce és Beckett mű­ veit. Ilyen értelemben antifilmek Duras alkotásai: nem minőségük, értékük hasonló ezeknek az íróknak az. élet­ művéhez, hanem a gesztus: a film elpusztításával a moz­ gókép új mutációja jött lét­ re, új filmműfaj. »Engem csak az irodalom befolyásol, a saját szövegeim. Egyetlen olyan filmrendezőt sem is­ merek, aki hatott volna rám. (...) Saját magam hatottam saját magamra« - mondja lenyűgöző szerénységgel, s a dologban az a felemelő, hogy majdnem igaz." A monumentális és sze­ rénytelen élettévedések, melyek majdnem igazak: ez a Glauziusz Tamás álnevű Bikácsy Gergely írói vadász­ területe (Glauziuszként eze­ ket a majdnemigazakat sa­ ját alakmásán szokta be­ cserkészni). Az "új mutá­ ció": ez a filmtörténész fő érdeklődési köre. Ez élteti. A remény, az akarat, hogy a film (is, de számára elsőren­ dűen a film) az önnemző művészeti ágak sorába tar­ tozik. Ha egy-egy hulláma partot ér, visszaverődve, vagy a következőnek helyet parancsolva a kifutásával is teremt. Optimista szemlélet. Nem mindig igazolható. Né­ 504 ha évtizednyi türelem kell ahhoz, hogy beteljesedjék. Bolond Pierrot-nak van ide­ je - mert bent a moziban az idő oly észrevétlen, oly sö­ tét, hogy szinte nem is telik. (Héttorony Könyvkiadó Budapest Film) /Legbelül a körön/ A Szépirodalmi Kiadó elindí­ totta Jókai Anna életműso­ rozatát, a gyűjteményes no­ velláskötettel. Szívesen szól­ nék róla, ha bizonyosra ve­ hetném, hogy a későbbiek­ ben is lesz. Szépirodalmi, s az képes lesz, és akarni is fogja folytatni ezt a rangos vállal­ kozást. Mostanában azon­ ban olyan hírek érkeznek, hogy ez a könyves műhely pillanatnyilag semmit sem gondoz... Meglehet, a saját kenyeremet-illetve a szem­ magasságban-polcomat... is féltem, amikor (kis kitérő­ ként) az ellentmondásos ki­ adói állapotokon elmélke­ dem. E rovatban alkalman­ ként akár tíz új, biztatóan induló könyvkiadót is bemu­ tathatnék (a Balassitól a Springer Hungariáig, mond­ juk), de tán egy olyat sem (kivéve a jó öreg Európát, amely Osztovits Leventével az élen sikeresen vitézke­ dik), mely folyamatosan és biztonsággal teljesítené ér­ demes terveit. Gyarapodnak a kiadóink - fogynak a köny­ veink. Rengeteg a könyv alatti termék (az, ún. kultúr­ szemét), és rengeteg a könyv fölötti termék (a könyv­ dísztárgy - az "emberi­ ségkrónika", az "ötnapa­ lattangolul", a "pszichiko­ misztiko", a "hasonmás, mely kissé eltérő", meg a többi). De miről is szeretnék be­ szélni? SZABÓ MAGDA életműsorozatának új da­ rabjáról, mely A FÉLISTE­ NEK SZOMORÚSÁGA cí­ met viseli, és esszéket - szín­ házi, irodalmi, iroda­ lomtörténeti és egyéb íráso­ kat - tartalmaz. A Szépiro­ dalmi ezt - még? - gondozta. Az írónő sajnos nem ítél­ te lényegesnek, hogy a gyűj ­ temény keletkezéstörténeti időrendjében dátumokkal eligazítson; a rokon témájú írásokat nem feltétlenül so­ rolta egymás szomszédságá­ ba; metaforikus szép címeit pontosító alcímekkel vagy föloldotta, vagy nem. Persze egy kis jártassággal minden­ ki megtalálja olvasnivalói­ nak sorrendjét, vagy azt, amire éppen kiváncsi han­ gulata, tanulmányai vagy egyéb okán. Magam például - e szem­ le méltó befejezése érdeké­ ben - a színházi esszékre igyekeztem legfőképp ráta­ lálni, hogy kialakulhasson a Szemmagasságban színházfilm-színház hármasa. A Köszöntés Tháli ának-feje­ zet nem hagyott pillanatnyi kétséget sem, hová célszerű lapozni (de más ciklusok­ ban, főleg a műhelymunka önvallomásait sorjáztató utolsóban is szét kellett néz­ �palócföld 92/5 ni). Szabó Magdáról, a peda­ gógiai éthosztól fűtött, nagy tanári talentumú íróról már sokan értekeztek. Stílusának fölényes okosságát, finom választékosságát is meg­ érezte minden olvasója. Azt ugyancsak, hogy a tanul­ mány- és esszéíró Szabó Magda mintha egy mélybar­ na bútorokkal meghitten be­ rendezett, de zöld növé­ nyektől életteli és nyitott ablakú szobában ülve, test­ közelből mondaná-magya­ rázná el nekünk, mit is gon­ dol pátriájáról, Debrecen­ ről, a cívis város és az egész magyarság irodalmi tradí­ cióiról, magyarságról és eu­ rópaiságról, egy-egy műal­ kotás vérköréről. A színház­ i látcsövet forgató írónőről azonban kevesebb szó esett. Nem a drámaíróról tehát, hanem arról, aki mások drá­ máiról ír, és drámák bemu­ tatóiról. Itt most közvetlenül egy­ más mellett idéz föl egy em­ lékezetes betlehemes játé­ kot, "Tractus stellae"-t és "a hígulás tragikomédiáját", sőt tragikomédiáit: a gics­ cset; tallózik a millennium műsoraiban, és többször is hazaröppen a gondolata szü­ lővárosába, hogy első szín­ házi élményén, vagy a város híresebb és elfeledett szín­ házi emberein merengjen (meg persze a "régimódi tör­ téneteken", családja festmé­ nyalakjain, akikből, átlé­ nyegülve, színi hősök is let­ tek, így folytatva egykori va­ lóságos dráma-létüket). Nem is gyanítottuk, hogy hosszú esztendők folyamán az életműnek ez a rétege is ily jelentékenyen gyarapí­ totta önmagát, az esszékbe fogott tárgyak esetlegessége ellenére is szervesen kiala­ kított, egynemű ízlésű szín­ házi-dramaturgiai gondol­ kodást fogva abba a "körbe", amelyet Szabó Magda már a Kívül a körön esszéinek, ta­ nulmányainak összegyűjté­ sekor is jelképes értelemmel tett címmé. (Ismételjük: nem a saját színművek ab­ roncsoló eszméiről, hanem a világdráma pásztázásáról van szó.) Ragadjunk ki csak egyetlen írást: Tell redivi­ vus a bécsi Burgtheaterben. Már az indítása is frappáns: kissé eltúlzott - látszólag tel­ jességgel irónia nélküli - ve­ hemenciával ostorozza a né­ pi demokráciák Goethe (az "individualista, egzisztenci­ alista" Goethe) helyett lehe­ tőleg mindig csak Schillert, tőle viszont majdnem min­ dig a "szobatiszta" Tellt ját­ szó - játszató színházi gya­ korlatát. Az ürügy: Claus Peymann "lélegzetelállító" Tell -rendezése. Álljunk meg egy pilla­ natra. Ki ez a Claus Pey­ mann? Híres ember termé­ szetesen. Mostanában ná­ lunk is írtak róla nemegy­ szer. Jan Kott emlékezett meg róla fanyar, döfködő mélabúval. Kompolthy Zsig­ mond - alias Bán Zoltán András, Thomas Bernhard magyarországi helytartója - foglalta őt glóriás jelenetek­ be; például amint új nadrá­ got vásárol, de egyelőre a ré­ gitől sem akar megválni. In­ terjúrészleteket ordított el a jó fülű Szántó Judit fordí­ tásában - a hazai színházba­ rátokig. Merő szeretetből káromkodott egy sort, úgy általában a színházról, és konkrétan az osztrák fővá­ ros monarchikus tompultsá­ gú bérleteseinek botfüléről, üvegszeméről. Egy rendezé­ sével pár éve eljutott hoz­ zánk is. A Hermann csatája a monumentális színpadi eklektika bűvös csodája volt. Hét óra tízkor vettük az első levegőt, fél tizenegykor a másodikat. Lila arccal, ki­ pirult lélekkel, holtfáradtan. Burgtheater-beli A viharrendezése máig európai be­ szédtéma, úgy is mint a ren­ dezőre jellemző szó. (Egyéb­ ként Peymann a premier után eltorzult hangon üvölt­ ve adta az újságírók tudtára, hogy ezen az estén a mögöt­ te ülő Kurt Waldheim - ak­ kor még aktív köztársasági elnök - belecsókolt az ő nyakába, és ezt kikéri magá­ nak!) Szóval Peymann min­ den, csak olyan fickó nem, aki művészideálja lehetne a választékos, toleráns, bölcs, mosolyogva gondolkodó Szabó Magdának. Mégis, A félistenek szomorúsága leg­ fölemelőbb, legboldogítóbb mozzanata, legjellegzete­ sebb eleme az az értés, emó­ ció, amellyel a színpadkép­ től a színészválasztáson át a 505 �palócföld 92/5 legkisebb gesztusokig érti és láttatja az írónő a rendező törekvéseit. (Eléggé szokat­ lan is, mennyire hemzseg­ nek ebben az írásban az el­ ragadtatás jelzői.) "Óriási rendezői pillanatoknak" le­ het a részese az is, aki nem látta az előadást. Még a "népszínész Josef Bierbich­ lert" is el tudjuk képzelni, amint a maga eltérő egyni­ O rd asi K á r o ly : A k t ( o la j ) 506 ségével "betéved" a svájcimagyar "kártyahős" nagy (nagy?) történelmi figurák színpadára. Más tanulmányokat nem ez a verőfényes, tomboló, minden ízében termékeny nyári látás, inkább a szüre telő bölcsesség, a fürtök hig­ gadtabb gyűjtögetése jelle­ mez. Gazdag, eredményes módszer mindkettő. Szabó Magda egyébként - legyen "nyári", legyen "szüretelő" nem perlő típus, hanem visszaperlő. Nem azt szereti megírni, alkotóról és alko­ tásról, hogy az milyen. In­ kább azt: milyen nem. Le­ hántja a tévedéseket, elleb­ benti a fátylakat. Tudja a re­ divivus és a "vivus" óriási különbségét. �palócföld 92/5 Tóth Sándor Kossuth Kütahyában Szabad Györgynek Ablakára csillag dermed Lehullt már Világoson. Müezzin-hang szól az estben Párkányon egér oson. Tények és legyint az űzött Lépcsőn áll, indulna fel Háza, kertje idegenben S madara sem énekel Tény - valóság közt maradni nem más, mint történelem... Hogy beszéljen bölcsek módján, ki vesztett az életen? Mégis, aki átvészelni nem tudja az éjszakát, jogok sáncán rántva kardot oltja ki az észt magát. 507 �palócföld 92/5 Indul, megáll zsivajt hallva, Gyermek-zajt a ház körül Soha! - szól magánya mélyén Felhős szeme földerül. (Isztambul, 92. V. 29.) Szabó N oém i: LEB EK E ( bronz, k ő ) 508 �palócföld 92/5 Huszár Sándor NAPLÓLAPOK V. M in d e n t e g y lapra avagy m in t a k i h a lk a n b ele lé p e tt Szeged, 1 9 9 2 . jú liu s 13. h é tfő Az alábbi sorokat egy helyi lap aláíratlan - tehát szerkesztőségi véleményt közlő kommentárjából másoltam ki. "Jalta - amit a mi javunkra sose tartottak be, mert a fifti-fifti nyugati és keleti befo­ lyás helyett nálunk hosszú ideig száz százalékos szovjetizálás folyt - nemcsak a testvérországok közé emelt falat, hanem a nemzetek közé is. Az erdélyi magyaroknak felülről választott vezetői szájával 1968-ban például meg kellett tagadniuk a magyaror­ szági magyar kultúrát. Először Ceausescu gyűlésein, aztán nyilvánosan meg is tették ezt. Kimondva, hogy Erdély magyar kultúrá­ ja önellátó, nincs szükségük az ’anyaországra’." Enciklopédiába illő szavak! Tökéletesen fejezik ki azt a felületességet és fennsőbbsé­ get, amely bizonyos fajta "hazafiasságot" lám, máig jellemez Magyarországon. Nos az 1968-ban a magyar kultúrát meg­ tagadók között én is ott voltam, felléptem tehát a nemzeti érdekeinket védelmező igaz magyarok ellen. Lám, nem teszek semmit idézőjelbe, hisz e tudattartalmak azóta is változatlanok. Én csak annyit akarok az ügy­ höz hozzátenni, hogy íme a tények sem változtak. Idézek Sorsom emlékezete című, Bukarestben, 1982-ben mejelent könyvem Örkényék című fejezetéből. "A magyarországi kritikusok egy csoport­ ja - már nem tudom milyen apropóra, azt hiszem, csak belső hiányérzetnek engedve kihirdette a nemzetiségi irodalmak kettős kötődéséről, az író kettős felelősségéről szó­ ló elméletét, amelynek a lényege az volt, hogy gondjainkért mindkét ország felelős­ séggel tartozik. Nos ez az épp tomboló csehszlovákiai események feszültségén f e l ­ erősödve erős politikai hangsúlyt kapott. Ezért vállaltam Balogh Edgár, Domokos Géza, és mások mellett én is, hogy írói, em­ beri hitelünkkel e kritikusi buzgalmat lehűtsük. A kérdés így vetődött fel: a nemze­ ti kérdés bizonyos problémás esetei kapcsán mindig kijelentjük, hogy az ország védelmé­ ben lépünk fel. Nos, itt van egy olyan ügy, amely irritál, és amelyben épp az említett morális egység bomolhat meg. Teljesítenünk kell most is állampolgári kötelességünket, nemcsak amikor nemzetiségi sérelmet lá­ tunk. A kérdésfelvetés logikája elől nem lehetett kitérnie annak, aki valóban tenni akar, amit tud s lehet, a jövőben is nemzeti­ sége érdekében. Ezért a filozofálókat magunkban kárhoztatva vállaltuk a társada­ lmi megbízatást." Hogy a feladattal bennünket megbízó úgymond társadalom mögött milyen hatalmi szerv és mekkora veszély húzódik meg, azt most hagyjuk. Tépik elegen az ingüket, nincs rám ez ügyben szükség. Maradjunk a közölt idézettel, mert ez valahol az önmagammal való kiegyezés szövege is. Külöben ezügyben a koronatanú vallomá­ sával ér fel kortársam, Beke György 1988-ban lejegyzett s a Tiszatájban közzé­ tett naplórészlete. "Fordított történelem kezdődött el a negyvenes évek közepétől a nemzet és a ’nemzetiség’ kapcsolatában. A gyermek vet­ 509 �palócföld 92/5 te át a szülő szerepét (...) Erdélyben nagyobb becsben tartottuk - nyilván titokban - a nem­ zeti hagyományokat, mint a cinizmus füstös tüzétől kiégett anyaországban. Nagyon so­ kan magunkban építettük fel a saját jövőnkre formált, teremtett magyar hazát, nemzetet, történelmet és jövőt. Érzelmeink befelé fordultak, a külvilág számára észre­ vétlenekké váltak, de annál mélyebbre eresztették gyökereiket a családokba, a fal­ vakba és városokba, negyedekbe, vallási, kultúrális kisközösségekbe. Bukarest és Bu­ dapest egyazon szovjet hűségben nyugodhatott meg a csalóka csöndben. Ép­ pen ezért volt olyan váratlan a tűz fellobbanása, az első szikrától, 1968-ban, az írószövetség kritikai szakosztályának vitája után. Pedig ha a magyar kommunisták nem vetik el már kezdettől a nemzeti egységet és az érte viselt felelősségüket, hanem beleil­ lesztik az országok közötti kapcsolatrendszerbe, akkor a kettős kötő­ dés, kettős felelősség vitája nem váltott volna ki olyan nagy riadalmat Bukarestben. A román párt urai beleszoktak volna a né­ pek, nemzetek természetes jogaiba. Így azonban az eddigi budapesti hivatalos állás­ ponthoz mérve bélyegezhették nacionalizmusnak azt, ami mindegyik nem­ zeti irodalom elvitathatatlan joga, lényege." Annyit fűznék a fentiekhez hozzá, hogy a szövetséges - és a valóság tényeinek - felvo­ nultatásával én nem támadni akarok, ellenkezőleg: védekezem. Ha valamiben, hát ebben érzem hibásnak a fent névtelenül ci­ tált, de amúgy elég népszerű sajtóvéleményt. Hiszen az erdélyi értelmiségiek - vagy mond­ jam úgy - cselekvésre ítéltek sajátos helyzete nem mai probléma. Az alábbi sorok Tamási Árontól valók. Mellesleg ez is az Örkényék című fejezet egy részlete. "Mindebből nyilvánvaló, hogy a kolozsvá­ ri Hitel a világgal való kapcsolatait szinte kizárólag a magyarországi fiatal szel­ lemi áramlatokkal tartott kapcsolatával helyettesíti - írja 1936-ban egy olyan írás­ ban, amely a Vásárhelyi Találkozó genézise. Kifejti: - erdélyi öntudatomat nem elégíti ez ki. Én ugyanis megfordítva látom a szerepet: 510 a Hitel tanuljon Szegfűtől és minden érde­ mes embertől a világon, de sose maradjon máshol lévő szellemi mozgalmak függvénye, hanem ellenkezőleg, ő legyen az a gócpont, amely egy erdélyi szellemben kialakított ideológiát sugároz széjjel magyarokhoz és környező népekhez." Persze azóta sok minden változott mondhatja akárki. Amire én megkérdezem: vajon a tények figyelmen kívül hagyásának magyarországi gyakorlata is? Az alábbi 1992 májusában Nagyszalontá­ ról érkezett levél e kiragadott részletével én továbbra sem akarok vádaskodni csak meg­ gondolkoztatni. Abban sem vagyok biztos, hogy barátomnak - kinek nevét nincs felha­ talmazásom közölnöm - mindenben igaza van. Egyben azonban feltétlenül: úgy érzi, hogy magyarországi testvérei sok mindenre fig y e ln e k reá a legkevésbé. "(...) És végül, ami bosszant. Nálatok: az éretlen, felelőtlen, karrierista emberek és fiatalok magatartása. Az elvtelen viták, me­ lyekkel a Vatra prédájává teszi a magyar vezetést. Látjátok dák testvérek, milyen mocskosok a magyarok! - írják a lapjaikban. Felháborító ez a nemzetrontó, önző maga­ tartás. Egyes ottani pártok csápjai idáig is elérnek. Jönnek a nagy blöffel: platformosí­ tás! ’Átkos magyar egység - mondják - amit a kommunisták hirdetnek az RMDSZ kereté­ ben.’ ’Legyen szabad tíz pártra szakadnunk!!!’ Ház ők nem látják mi történik Szlovákiában? A magyarországi liberálisok talán Cimpeanu Nemzeti Liberális Pártjára szavaznak? A Kisgazdák pedig Ratiura? Nem folytatom(...) Az ’elvtelen magyar egységnek’ köszönhetően avathattunk nem­ régen Arany János szobrot Nagyszalontán, helyeztünk el három emléktáblát (Sinka, Zi­ lahy, Kulin). És álljuk a sarat: Szalontán magyar a polgármester és a 21 tanácstag kö­ zül 13 magyar!" Mindezt azért jegyzem fel, mert Napló­ mat sajtó alá rendezve ismét olyan időszakhoz értem, amelyet a cselekvéskény­ szer jellemez. Tehát a kompromisszumok kényszere is. Ugyanis a társadalmi cselekvés - hogy egy ma népszerű cselekvési formával hasonlítsam össze - olyan, mint az invesztí­ �palócföld 92/5 ció. Az ember eleinte rákölti minden - a mi esetünkben főleg erkölcsi - vagyonát abban a reményben, hogy a vállalkozás - valamikor, lehet, csak sokkal később - eredményt is hoz. K o lo z s v á r , 1 9 7 0 . ja n u á r 1 2 . c sü tö r tö k Múlt hét csütörtökén Temesváron jár­ tam. Jó komámnak Cseresnyés Gyulának volt bemutatója: Németh László Villám­ fénynél című darabját rendezte szép sikerrel. Az egyik szünetben az előcsarnok­ ban beszélgettem Mag Péterrel, aki nemcsak régi kollegám, de jelenleg a magyar társulat irodalmi titkára. És ahogy ott füstö­ lünk és füstölgünk, félrevonja Pétert egy mint utóbb kiderült - színházi feleség és - jól hallom - ezt kérdi: Péter ki az. a Huszár, mert itt mindenki utána érdeklődik. Péter rámnézett és harsányan felnevetett. Én el se mosolyodtam. Nem a híres Huszárt keresték, hanem - azt kell mondjam - a hír­ hedtet. Igen ebbe az önkéntelen reagálásba szinte azt mondhatnám belebetegedtem. És haza­ jövet napok óta naplóm köteteit lapozom. Keresek valamit. Pontosan magam sem tu­ dom mit. Fülöp G. Dénes barátommal volt egy ilyen alapélményem. Együtt indultunk az írói pályán, ő azonban a kulákosításnál min­ denhonnan kikerül: a Bolyai Egyetemről, az irodalmi lapok hasábjairól. Apja kívánságá­ ra teológus lesz, majd ötvenhat után letartóztatják. Ha jól emlékszem hatvanhá­ romban szabadul. Egy kis székely faluban lesz pap. Írok neki. Nem válaszol. Felülök az igazgatói kocsira és kiszaladok hozzá. Sí­ runk, de keveset vallunk. Végül kivisz a mezőre. Mondani akar valamit, de a paróki­ án nem meri. - Sándor - fordult velem szembe, ahogy a faluból kiérünk -, be kell ne­ ked vallanom valamit: én a börtön után már nem vagyok ugyanaz az ember, aki voltam... Valami ilyesmit várok. Ilyen felismerést. Ilyen (ön)vallomást. Annyira hihetőt, mint amilyen az övé volt. És olyan váratlant, mint az övét követő enyém: én sem vagyok ugyan­ az... De minek alapján várok, keresek effélét? 1 9 7 0 . ja n u á r 1 3 . ked d A tavalyi napló február 11-i bejegyzései mellett egy cikk kézírásos első fogalmazvá­ nyára bukkanok. Címe nincs, de a cím helyén ez áll: cikk lett volna, de Marosi Pé­ ter, akinek megmutattam, azt mondja, hogy a szöveg csak a középnemzedék lelkiállapo­ tát jellemzi. Így aztán be se fejeztem. "Sajátos lelkület jellemzi mai irodalmi életünket, amelyet minősíteni nem akarok, de amely sok tekintetben ellentéte annak, amit én - alighanem javíthatatlan romanti­ kus lélek - közösségi szellemnek tartok, s amit mi valamikori külvárosi rongylabdát kergető futballisták csapatszellemnek ne­ veztünk. És már gyerekfejjel a győzelem elengedhetetlen felételének is éreztük. És ha futballhasonlattal kezdtem hadd, folytatom azzal tovább: ma mintha egyetlen dolog ér­ dekelne mindenkit, hogy ő rúgja a gólt. Holott irodalmi példák sokasága bizonyítja ennek a grundon szerzett felismerésnek az igazát, hogy egyetlen Pelé nem csinál csapa­ tot. Tehát valóban hiányzik a csapatszellem a mai irodalomban? Nemcsak az hiányzik, ha­ nem egyenesen az ellenkezője jellemzi a tevékenységünket: az atomizálódás, a bur­ kolt és csak alkalomra váró gyűlölködés, elviekbe rejtett rivalizálás, stb. Persze itt konkretizálni kellene a jelenséget. Nem te­ szem. És nem azért, mert nem volna a kezemügyében elég példa. Nem akarom. Tudva tudom ugyanis, hogy az okozatokra mutatnék rá csupán. Ugyanis az okokat nem ismerem..." A "hírhedt" szó a torkomon akadt. Hiszen nem vagyok én bűnöző! Biztos? Vizsgáljuk meg egyetlen vonatkozásban a működésemet: a színházhoz való viszonyom vonatkozásában. Mikor 1964-ben lemond­ tam az igazgatásról, a gyűlésen felállt Koós Zsófia és azt mondta: ünnep ez a nap, a szín­ ház felszabadulásának ünnepe, mert én terrorizáltam a társulatot. Visszamenve az Utunk szerkesztőségébe, 511 �palócföld 92/5 olyan mértékben lettem bukott ember, hogy egyik rovatvezető - a név itt nem fontos egyszerűen kitessékelt a szobából, ahol együtt dolgoztunk s ahol összeszólalkoztunk. Volt úgy, hogy egymásután öt írásomat vette ki a lapból a pártellenőrzés. Mert véd­ telen lévén a cenzor nem kockáztatott. Ellenkezőleg, rajtam bizonyította a párthű­ ségét. Az olvasók azonban figyeltek rám. Akkor írtam azokat a beszélgetéseket har­ mincnyolc kortársammal, amelyek 1969-ben A z író asztalánál címmel megje­ lentek, s amelyről Kovács Sándor Iván a Kortársban azt írta, hogy az erdélyi iroda­ lom első utikönyve. De a leginkább a színház jelzi, hogy vergő­ désemnek értelme volt. Pár évi igazgatás után utódom lemond és végrendeletében azt írja: a színház csak úgy menekülhet meg a válságos helyzetből, ha engemet visszahív­ nak. Domokos Géza - aki akkor a kulturális ügyek magyar miniszteri tanácsosa -, árulja ezt el nekem. Kénytelen megtenni. Meg kell tudakolnia: visszamegyek-e, ha hívnak. A visszamenetelre azonban nem kerül sor, mert a megyei pártbizottság nem ért egyet ezzel. Földes László, aki akkor már szilen­ ciumon van, csak egyetemi tanár, egy Vacaru nevű tanártársától - aki egyúttal me­ gyei vezető pártaktivista - baráti alapon megkérdezi, hogy ennek mi az oka. A válasz szó szerint ez volt: mert Huszár egy faragat­ lan fickó, aki nem tud viselkedni! Kell ezt tovább magyarázni? Talán egy szót cserélnék ki a Liviu Vacaru szövegében: nem tud bólogatni. Persze ez sem igaz. Bólogatok én bőven. De nem eleget! E z a viszonylagosság a hibám is meg az erényem is. És ezek a kvalitások olykor fel is cserélhetők. Mikor válaszolni kell a magyar kritikusoknak, akkor az én nem eleget bólo­ gató viszonylagos népszerűségem erény a hatalom számára. Akkor egy cikk ellenében cselekvési lehetőséget kínálnak fel, de a szer­ veződő magyar televíziózás főszerkesztője már nem lehetek - bár első helyen javasolnak -, mert ezzel olyan presztizst kapnék, amit nehéz lenne utóbb ellensúlyozni. Emlegetnek valamiféle Bukarestben szer­ 512 vezendő magyar hetilapot is, amelyhez nem találnak főszerkesztőt. Hatvankilenc őszén Balogh Edgár elkap és a rá jellemző lelkese­ déssel megölel: Sándor, most jövök Fazekas Jánostól. Megegyeztünk. Miben? Abban, hogy te leszel a főszerkesztő. Volt azonban hozzá egy kérdésem, ami Edgárt kissé meglepte: - Modd kedves bátyám, te most miről be­ szélsz? - Hogy, te nem tudsz semmiről? - kérdez­ te. 1 9 7 0 . feb ru á r 2 3 . h é t f ő Jó ideje nem írok naplójegyzeteket. Nyil­ ván túl sok kérdőjelet tettem fel magamnak az előbbiek során. Most csatolok egy levelet. Ez felelet. Írója Török Áron énlaki unitárius lelkész. Pár év­ vel ezelőtt én intéztem az énlaki templom restaurálásának ügyét Fazekas János mi­ niszterelnök helyettesünk segítségével. Ugyanis az énlaki templom mennyezeti ka­ zettáján található - ha jól tudom - az első székely rovásírásos emlékünk is. 1970. febr. 13. "Kedves Uram! Barátom! Illőnek tartom, de függetlenül ettől belső kényszert is érzek arra, hogy futó kincses vá­ rosi találkozásunk után pár sorral felkeresselek. A megszólítás első részén nem kell töp­ rengeni. Azokkal szemben szoktam használni szóban és írásban egyaránt, kiket lelkileg természetes közelségben érzek ma­ gamhoz. S ez nálam nem attól függ, hogy milyen múltja van időben a kapcsolatnak, is­ meretségnek, barátságnak. E helyen két dolgot szeretnék megköszön­ ni s ez sem véletlen. Az egyik az, hogy »magas« hivatalban is, éppen olyan emberien adtál kezet, mint - las­ san egy éve lesz - a Firtos kútnál. A másik az, hogy Komám előtt is érthető­ vé vált, miért akarok én feltétlenül találkozni H. Sándorral? Nem tudni, hogyan alakul az életünk, adódik-e lehetőség, támad-e szükség arra, hogy elinduló emberi kapcsolatunk gyakor­ �palócföld 92/5 latilag is értelmet és értéket nyerjen, többet az eddiginél, de én áldom Istenemet, hogy vannak, élnek emberek, akiken könnyű el­ igazodni, mert szolgálatuk, hivatásuk szükségszerűen természetes tiszta, emberi s ennélfogva: érték. Maradj jó egészségben szeretteiddel, al­ kotó kedvben és erőben hivatásod mezején s tavaszkezdet küszöbén meleget hozó Sándor a naptárban s mindenkori írásaidban. Barátsággal ölel, jókívánságokkal kö­ szönt: Áron" 1 9 7 0 . m á r c iu s 7. sz o m b a t Érdekes, az Utunkat minden oldalról tá­ madják. De nem csak a régi ellenfél a Korunk, vagy - ellenkező oldalról - a helyi pártlap, az Igazság, hanem - és talán elsősor­ ban - az új lapok. A sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, az új Brassói Lapok, a buka­ resti Ifjúmunkás. A Korunkban most úgymond irodalomcentrizmus ellenes vita dúl, amely nyíltan Utunk ellenes, de amely mögött - állítólag - nemzetiségi nemtudommicsoda rejlik. Próbáltam szóvátenni a dolgot a szerkesz­ tőségben, hogy jó volna ezekkel a kollégákkal kiegyezni. Üljünk le legalább be­ szélgetni velük. Marosi Péter mérgesen rámreccsent: te pont az ellenkezőjét mondod annak, amit Szőcs Pista követel, aki azt üvöl­ ti, hogy az első ilyen támadás megjelenésekor úgy kellett volna orrbaverni a Brassói Lapok Szikszaiját, hogy ne tudjon magához térni. Szabó Gyulával, jó kollegámmal is tár­ gyaltam ebben az ügyben. Ő sokkal realistább. Szerinte ennek az egész ügynek van egy nemzetiségpolitikai oldala. A Tükör, az Ifjúmunkás és a Korunk Fazekas János befolyása alatt áll. Persze ez is csak egy maszlag - mondja Gyula -, mert a székelyke­ dés pótcselekvés, de mi ezt sem csináljuk. És ezért rajtunk kéri számon a nemzetiség min­ den baját. Létay Lajosnak, aki nemcsak főszerkesztő, de párt- és állami mufti, annyi tekintélye sincsen ebben a társaságban, hogy egyáltalán meghallgassák. 1 9 7 0 . m árciu s 2 1 . szom b at Olvasom a lapokban Ceausescu egy szó­ noklatát, s érdekes adatra bukkanok. Azt mondja, hogy 1960 óta a hústermelés és fo­ gyasztás több mint négyszeresére nőtt. Átnézte volna Elena asszony háztartási könyveit? Bizonyára sokallotta a kiadáso­ kat, így jött rá, hogy mi a megnövekedett konyhai kiadás magyarázata: négyszer annyi húst esznek, mint 1960-ban. Jó dolguk van. Nálunk a hús ritka vendég. Á p r ilis 2 . csü törtök Hetek óta bosszant ez az iroda­ lomcentrizmus vita. Az ember a budira se mehet, ott is azt találja. (Ez szó szerint így van, mert a szerkesztőségben sok a nemes célra felhasznált nyomdai levonat). Most az­ tán elolvastam az eddig megjelent írásokat. Hát mit mondjak? Nem lettem sokkal oko­ sabb. Sok mindent tudok - keveset értek. Azt sem - például -, hogy ez az egész mire jó? Maradnak tehát a tények. Kitéptem az áprilisi Korunk egy lapját, Tóth Sándor cik­ kének első oldalát, ahol összefoglalja az eddigi dumát. Ennél többet az utódoknak sem ér az ügy. FÓRUM (rovatban): Művelődésünk a struktúra és a funkció összefüggésében Égető kérdéseinket tűzte napirendre Gáll Ernő "a dialógus jegyében" (Korunk 1969. 12.), a romániai magyarság szellemi művelt­ ségében észlelhető aránytalanságoknak, a szellemi munka megosztottsága következté­ ben egyre szűkebb körökben alkotók egymástól való elszigetelődésének, egyolda­ lú érdeklődésének, szakmai beszűkülésének aggasztó kérdéseit. Nyomában kibontakozott sajtónkban az "irodalomközpontúság" körüli vita. Ez a vita azonban, véleményem szerint, legalábbis ez ideig még - fontos rész-igazságok megfogal­ mazása ellenére - nem irányul a probléma lényegére. Nem volt szerencsés már az sem, hogy az első hozzászólók, Benkő Samu, Ve­ ress Zoltán, Kallós Miklós (Korunk, 1970. 1.), inkább csak tollhegyre tűzték a problé­ mát, de behatóbb boncolgatására nem 513 �palócföld 92/5 vállalkoztak. Már a szerkesztőség is elég fu­ karon szabta meg az első hozzászólások terjedelmét, s ez korlátozhatta, feszélyez­ hette a cikkírókat abban, hogy nézeteiket a kívánatos árnyaltsággal fejtsék ki. Bár­ mennyire fontos meggondolásokkal és adalékokkal vonultak is fel a további hozzá­ szólók, Páskándi Géza és Marosi Péter (Utunk, 1970. 9. és 11.) a tulajdonképpeni problémákat eddig még körvonalazni sem si­ került. Az eddigi vitának talán a legjellemzőbb vonása az, hogy miközben a hozzászólók mind az irodalomközpontúság kérdését tárgyalják, azt - a szövegekből kiol­ vashatóan - eltérően, egyénien, ötletszerűen értelmezik. Igazi eszmecsere azonban - és nem félreértésekből táplálkozó polémia csak akkor lehetséges, ha előbb tisztázzuk a fogalmakat, s azonos módon értelmezzük őket. Az első közlemények inkább azzal az ag­ gállyal járták körül az irodalomközpontúság kérdését, hogy ez egyoldalú táplálékra fogja a szellemi javak fogyasztóit, akiknek ezért hiányosak információik a termé­ szettudományok, a történelem, a szociológia, a filozófia köréből. El nem ha­ nyagolható, de mégiscsak másodlagos kérdés ez. Még azért is csínján bánnék vele, mert a vulgarizálás vágányaira vezetne, ha a problémát csak erre korlátoznók. A problé­ ma ilyenszerű felvetése ugyanis esetünkben tulajdonképpen azt firtatja, hogy a különbö­ ző társadalmi tudatformák hogyan hatnak közvetlenül a társadalmi létre, érvényesül­ nek-e itt bizonyos kívánatos arányok a különböző tudatformák (tudomány, művé­ szet, filozófia) között. Szimplifikáló szemléletről árulkodik ez a kérdésfelvetés, hiszen köztudott, hogy - egészségesen funk­ cionáló szellemi életben - például a filozófia főként nem közvetlenül, hanem más tudat­ formák (nagymértékben a szépirodalom) közvetítésével fejti ki tudatformáló hatását. Éppen ebből a meggondolásból a hang­ súlyt én szellemi életünk belső háztartásának a kérdésére helyezném, va­ gyis azt kérdezném, hogy a szellemi javak alkotói mennyire fogyasztói is más, szom­ szédos szellemi szférák termékeinek. Vagyis 514 művelődésünk különböző szférái között megvan-e az a kívánatos, egymást terméke­ nyítő kölcsönhatás, amely szellemi életünk egészének és minden egyes alkotórészének optimális tudatformáló hatékonyságát, a társadalmi tudatnak a társadalom létére ki­ sugárzó alakító hatását a leginkább biztosítja(...) Este átjött Földes Laci. Miről vitatkoz­ hattunk? Nyilván az irodalom-centrizmusról. Elmondtam neki, hogy szerintem az egész ügy úgy marhaság, ahogy van. Laci azonban megdöbbentett. Ő ugye tu­ dós ember, hisz egyetemi tanár és ami még lényegesebb: politikus elme. Mi szépírók ak­ kor politizálunk, amikor muszáj és akkor is kicsit prostituáltnak érezzük magunkat. Az elméleti ember - olvasson bármilyen oldott szöveget - azonnal általánosít. Számára az értelem a szárazföld. Mindenesetre döbbe­ netes dolgokat mondott. Íme: A Korunkban folyó vitának, melyben job­ bára a Korunk kör tudományos érdeklődésű munkatársai vesznek részt igen nagy a jelen­ tősége. Tulajdonképpen a romániai magyar közgondolkodás torzságára mutatnak rá. Azt a történelmileg kialakult helyzetet tár­ ják fel, hogy a demokrácia hiánya miatt a tudatformák közül Romániában csak az iro­ dalomnak van anyanyelvi kötődése. A tudományos és más tudatformák román nyelven élnek. Azt is kifejtik ezek a filozófu­ sok, szociológusok, meg egyéb területeken dolgozó szakírók, hogy ezen a helyzeten sür­ gősen változtatni kell. Bőven fejtegettem, hogy én ennek ellené­ re sem látom a vita értelmét. Örvendjünk, hogy legalább az irodalom kommunikál az emberekkel. Most már annak a sanszait is le akarjuk rontani? Ekkor mesélte el Földes a vita kialakulá­ sának háttértörténetét. A Korunk múlt évi decemberi számában Gáll Ernő cikket írt a nemzetiségi önismeretről, aminek azonban egyáltalán nem volt visszhangja. Balogh Ed­ gár, mint helyettes szerkesztő és notórius �palócföld 92/5 nemzetiségi harcos, erre akcióba lép, össze­ hív néhány dühös fiatalt, elmondja nekik, hogy ezen a bóton keresni lehet és biztatja őket, hogy csatlakozzanak Gállhoz. Csatla­ koznak. Kimutatják, hogy intézmény hiányában a nemzetiségi önismeret egyol­ dalú és hiányos. Nincs anyanyelvi tudományos élet és publikáció, a Román Akadémiának nincs magyar irodalmi osztá­ lya, nincsenek tudományos profilú lapok, a tudományos könyvkiadás kizárólag románul létezik. Szóval szemmel látható, hogy a cik­ keket a cenzura azonnal kiveszi és vizsgálat indul a lap ellen. Nos, a párt vizsgáló bizottsága megálla­ pítja, hogy a Korunk-írások jellege revendikatív. Ezért aztán kihúzzák a cikkek­ ből a revendikációt és marad társadalmi bajként az irodalomcentrizmus. Mert az iro­ dalom valóban bajkeverő. Le kell törni a szarvát! Tehát - mondom Földesnek - olyan gyor­ san szaladtunk az asztal körül, hogy fenékbe rúgtuk saját magunkat. Hozzásegítettük a hatalmat ahhoz, hogy újólag alkotóan be­ avatkozzon az irodalom életébe és megkövetelje, most már úgymond a közvéle­ mény nyomására, hogy a lapban több legyen az üzemi riport. Földes ellenkezik. A vita pozitív - állítja. Bukarestben új magyar lapot terveznek im­ már két éve. Ez a vita meggyorsítja majd a lap születését. Nem hiszek neki, de hallgatok. Bukarestben számos új hír fogad: Fazekas János Gálfalvi Zsolton keresztül üzeni, hogy feltétlenül fogadjam el a tévét. Méliusz J ó zse f Domokos Gézán keresztül azt üzeni, hogy ne fogadjam el, mert nekem a most ala­ pítandó művelődési hetilapot kell szerkesztenem. Meg vagyok kavarodva. 1 9 7 0 . áp rilis 1 5 . szerda Negyvenegy éves vagyok. Istenem, mi vár még rám. Földes Laci egy üveg itallal és egy kérdéssel kopogott be a lakásba: - Isten éltes­ sen! De mond ez az irodalom centrizmus ugye nagy marhaság?! Röhögtünk, ugyanis úgy néz ki, hogy én leszek a születő új lap alapító főszerkesztője. Legalábbis ezt mondták Bukarestben. Any­ nyira nem tudom komolyan venni, hogy a duma zöme nem is erről szólt. 1 9 7 0 . á p rilis 3 0 . csü törtök Tegnap Ceausescunak megint eszébe ju ­ tott a népe: te jó Isten, vajon nem romlott a húsellátás? És elment a piacra. És ezúttal is orvosi köpenybe öltözött urak és hölgyek szolgálták ki a "csetecánok" -at (magyarul: állampolgár). És a vásárlók mosolyogtak rá, és köszönték neki a jólétet, a pult mögöttiek pedig tapsoltak. Istenem! Hát én most ebbe a színdarabba lépek be! Én is fehérköpenyes kiszolgáló le­ szek, vagy éhes vásárló, aki tapsol? Nem. Én teremtem elő azt a többszáz tonna húst, amit eladott előlem. Jó, de ez hogy lesz?! Á p r ilis 1. szerda Délben telefonált Aurelia Mihalcea a megyei tanács alelnöknője, hogy azonnal utazzam fel Bukarestbe. Sion Bujor elvtárs, a központi bizottság sajtófőnöke hívat. Megint kezdik? Hát hülyítettek eleget a tévé főszerkesztéssel a tavaly nyár óta. Rövid tépelődés után elhatározom: felme­ gyek, de most már tévé ügyben még határozottabb leszek. Az adás két óra egy tömbben és megfelelő lehetőséget kérek ar­ ra, hogy új munkatársi gárdát hozzak Erdélyből. 1 9 7 0 . á p r ilis 5 . c sü tö r tö k 1 9 7 0 . m á ju s 3 . vasárnap Ma teljesen véletlenül rábukkantam a pár nappal ezelőtt egy magyarországi lapból ki­ vágott cikkre, amely J. P. Sartrenak a londoni New Left Reviewnek adott interjúja alapján íródott, s ahol ezt olvasom: "Az az ember, akit belöktek a történelem mély vizébe, még megtartotta az igen vagy a nem választásának lehetőségét. De ezután szembe kellett nézni a háború utáni időszak szétbogozhatatlan problémáival, olyan em­ berként, akit társadalmi léte teljesen meghatároz, de közben elhatározásának kel­ lőképpen birtokában van ahhoz, hogy 515 �palócföld 92/5 vállalja ezt a helyzetét és ennek felelősségét. Mert (...) minden ember mindig felelős azért, hogy mit csinálnak belőle, még akkor is, ha semmi mást nem tehet, mint vállalja ennek felelősségét. Azt hiszem az ember mindig tud csinálni valamit abból, amit belőle csi­ náltak." Döbbenetes! Hát ez az én esetem. És lám nem egy magánember esete, hanem egy úgymond - történelmileg meghatározott au­ tentikus - törzskönyvezett! - figuráé. 1 9 7 0 . m ájus 11. hétfő Bukarestben voltam a múlt héten, az Író­ szövetség vezetői ülésén. Este a szállodában K. nagyon internacionalista nevelésben ré­ szesített. Hosszan magyarázta, hogy nemzetközi zsidó összeesküvés áldozatai va­ gyunk. Én - tette fel nekem a kérdést hányszor voltam Pesten, és hányszor csinál­ tak velem interjút? Bezzeg - és itt felsorolta néhány zsidó barátunkat és kollegánkat - ve­ lük nem egy interjú készült! Hányinger környékezett szavai hallatán. Akarattal hallgatom el a nevét, hisz amúgy nagyon jó irodalmár. És régi antiszemita. Amikor a kolozsvári magyar színházhoz szerződtettem Rappaportot, Harag Györ­ gyöt, Kovács Györgyöt és még ki tudja kit, végig szaladta Kolozsvárt a vészhírrel: Hu­ szár meg akarja tölteni a Magyar Színházat zsidókkal, ne hagyjuk!!! Nos, ha mégis elvállalom a lapalapítást, ellene vállalom el. 1 9 7 0 . au g u sz tu s 1. sz o m b a t Mint látom április elején közölték velem hivatalosan, hogy lapot kell alapítanom, de ezt követően három hónapig senki meg nem keresett. Július elején, apám halálos ágya mellől vittek el, hogy a kinevezést átvegyem és az útmutatásokat meghallgassam. Hiába mondtam, hogy nem mehetek, ilyent a "mi pártunk" nem ismer - felelték. Elmentem hát, és csak a temetésére érkeztem vissza. Nos, ezután elkezdődött valami, amiről szintén nagyon nehezen szólok. Általában a kisebbség önismeret dolgában megelégszik az erényeinek a megismerésével. És ebben van is ráció. Azt kell erősítetünk magunk­ 516 ban, ami jó. A rosszról majd jobb időkben le­ het és kell tárgyalni. Nos én most kikiáltom a jobbidőket, mert előnytelen dolgokat is el­ mondok. Azt például, hogy a szenvedés nem teszi szentté a kisebbségit. Tehát a kisebbsé­ gi ember pont úgy esendő, mint a többségi, csakhogy mi - érte élő, áhitatos lelkek - azt várnánk, hogy hős legyen és magasztos. Szóval megkapom a megbizatást: meg kell szervezni a lapot. A lehetséges legjobbat. Mert miként Dumitru Popescu a központi bizottság titkára mondotta volt: ez egy köz­ ponti lap kell legyen, amelynek irányítania kell a többit, de mi nem tudunk államelnöki rendeletet hozni, hogy titeket elfogadjanak, hogy nektek higgyenek. Ezt a rangot ki kell vívni. Minőségi munkával kell kivívni! Ez tehát a feladat: létre kell hozni a romá­ niai magyarság úgymond elitlapját. És én így is kezdtem neki a feladatnak. Igen ám, de az élet, mint annyiszor mondottam már: külö­ nös. Először is megindult kolozsvári lakásomra az önkéntes és önkényes hírlap­ írók áramlása, mégpedig jobbnál jobb ajánlólevelekkel. Egyiktől sem olvastam egy kinyomtatott sort sem, de ajánlóik - nekem valamennyien ismerőseim - azt állítják, hogy a lap, amit szerkeszteni fogok, akkor töltheti be hivatását, ha kegyeltjüket alkalmazom. Kitérő válaszokat adok, leíratom a címüket, hogy majd értesítést kapnak és megyek a sa­ ját fejem után. Vagyis próbálom megnyerni a romániai magyar közélet legjobb szel­ lemiségeit. És ekkor áll belém a félelem. A romániai magyar szellemi élet első vonala elegánsan kitér a feladat elől. Leköltözni Bukarestbe? Nem! Ők Erdélyt el nem hagy­ ják. Ebben még igazat is adok nekik. Főleg, hogy ugyanakkor munkatársi szolgálatukat készséggel felajánlják. Vannak azonban őszintébb szellemek, akik nyíltan bevallják, hogy a vállalkozásban nem nagyon bíznak. Íme idézek egy ilyen le­ vélből. Természetesen név nélkül. "Amennyire tisztában vagyok magammal, annyira szürke még előttem az induló újság arca(...) nem ismerve a szándékodat, nem is­ merve a lap feladatait és lehetőségeit, nem szívesen ugrom fejest az ismeretlenbe..." Azt kell mondanom, hogy ez tisztességes �palócföld 92/5 álláspont, annak ellenére, hogy tudja, mi a feladat, a lehetőség, ám itt inkább a lehetősé­ gekben való bizalom körül van a hiba. De vannak itt - úgy értem a szervezői uta­ mon - fájdalmasabb élmények is. Felkérem D.-t, aki világirodalom nagy szakértőjeként ismert. Nem jön. Miért? Mert úgy tudja, hogy G. is tagja lesz a szerkesztőségnek, aki egy gyilkos. Mellesleg G. egy nagyon jámbor, bár valóban marosvásárhelyi kritikus, akivel a kolozsvári D. valamikor tengelyt akasztott. És a feltételek kikötésének nincs vége. Például G. az említett kritikus sem akar jön­ ni, mert ő viszont M-től fél, aki őt egy alkalommal nacionalistának mondta. Még mindig nincs vége mert M. viszont ragaszko­ dik ahhoz, hogy a világirodalmi rovat élére D. kerüljön. És ezeknél még mindig ki lehet mutatni valamelyes elvi, ideológiai alapot. De mit szóljak ehhez az állásponthoz? Idézek egy újabb levélből: "Elvállalom a bukaresti állást a következő feltételek mellett: ha rovatvezetői besorolást kapok, ha minden általam írt cikkért 100 százalékos tiszteletdíj illet, ha két szoba összkomfortos lakást adnak, de csak a követ­ kező negyedekben... (és itt felsorolja Bukarest kertvárosi negyedeit.) - Ha a szer­ kesztőség kéri és intézi el a telefonomat és ha a jelenlegi kolozsvári lakásomat átadhatom a fiamnak, nem kell visszaadni a városnak." Mellesleg az illető egy nagyon harmadosztályú publicista. Mit kérnek majd a valóban élenjárók? Nem tudom mit tegyek. Azt hiszem vissza kell adnom a megbizatásomat. Ismét roman­ tikusnak és naivnak bizonyultam. Ide másfajta ember kell, nem túlérzékeny állat, m int én vagyok. 1 9 7 0 . a u g u sz tu s 8. sz o m b a t A múlt heti naplórészletből az derült ki, hogy lapszervezői munkámban megtorpan­ tam. Különben tele van az életem efféle megtorpanásokkal, bizonytalankodással. Nincs a romániai társadalomban olyan erő, amihez igazodni tudjak. Az egyetlen szerve­ zett erő a Román Kommunista Párt, amelyről egy dolgot biztosan tudok, hogy a saját érdekein kívül semmi sem érdekli. Ha törekvéseimből az új osztály és az új egyedu­ ralkodó hasznot tud húzni, akkor van létjogosultságom, ha nem szolgálom a kur­ zus érdekeit, akkor elsöpörnek. A u g u sz tu s 1 1 . kedd Valamit a pártaktíva is megtudott a ne­ hézségeimből, mert az ügy, amit eddig szabotáltak, hirtelen nagyon sürgőssé vált nekik. A múlt héten Sion Bujor, a központi bizottság sajtóosztályának főnöke telefon­ hoz hívatott és hangja nagyon keményen csengett: mi van a lappal? Mikor jelenik meg az első szám? És utasított, hogy jelen­ téstételre azonnal utazzak fel Bukarestbe. Nagyon nehéz helyzetbe kerültem, hisz az igazat nem mondhattam meg. Azt, hogy a ro­ mániai magyar értelmiségiek nem bíznak szeretett pártjuk jóindulatában és ezért nem tódulnak utánam Bukarestbe lapot alapítani. De, ha az igazat nem mondom, mit mond­ jak? Nyilván az igazságot, hisz van más igazság is, nem csak az övék. Ugyanis van olyan ember, aki szívesen vállalná a bukares­ ti kalandot és aki vonzóerőt is jelentene az alakuló szerkesztőség számára. Ilyen például Földes László a kritikus, az esztétika egyete­ mi tanára, az Utunk volt főszerkesztője, akit az 1956-ban tanúsított - állítólagos - libera­ lizmusáért zártak ki a pártból, váltották le az Utunk főszerkesztőségéből és vették el - im­ már 12 éve - a sajtóban való közlés jogát. Tabák László is kiválóan alkalmas lenne szerkesztőségi munkára, de egyelőre ő is ki­ zárt párttag és még mindig azon a poszton van, ahová színházigazgatóként én vittem, amikor a pártlaptól kidobták, tehát a kolozs­ vári Magyar Színház műszaki felügyelője. Két alapember, akire lehet építeni - ha hagy­ nák. Elhatároztam, hogy erre a kettős javaslat­ ra alapozom a mostani taktikámat. Mert azt már megtanultam a pártaktivával való több mint két évtizedes együttműködésem alatt, hogy ha az aktivistának velem szemben igaza van, akkor én elvesztem. Tehát Sion Bujor­ nak nem lehet igaza. Azt kell hangsúlyoznbom és bizonygatnom, hogy én képviselem azokat a minőségi szemponto­ 517 �palócföld 92/5 kat, amelyeket Nicolae Ceausescu intelme­ ként nekem Dumitru Popescu központi bizottsági titkár tolmácsolt. Persze az effélét elhatározni könnyű, ám egy Bujorral szemben megvalósítani nem egyszerű. Bujor már húsz éve vezeti a romá­ niai sajtómunkát és ugyanennyi ideje örvend közútálatnak. Az egyik újságírókol­ léga mondotta: ha egyszer azt látom, hogy Bukarestben mindenki részeg és örvend, ak­ kor tudhatom, hogy Bujort kirúgták. Persze ez a kirúgás abszolút nem valószínű. Bujor egy diabólikus figura kacska balkézzel, gát­ lástalan terrorisztikus hajlamokkal és némi illegalista múlttal. Bevezetőként és egy kicsit védekezésül is ezúttal azt találtam neki mon­ dani: azért nem sietem el a szerkesztőség összeállításának a dolgát, mert egy minden tekintetben kifogástalan gárdát akarok ösz­ szehozni, akikkel ne legyen Bujor elvtársnak később problémája. Mire Bujor sátáni kacaj­ ba tört ki. - Problémánk nekünk, a sajtóval? Elvtárs, mi effélét nem ismerünk! A mi saj­ tónk pártsajtó, érted? Ha nem teljesíti a feladatát, akkor mi gyökerestől tépjük ki az oda nem való elemeket, érted? Hogyne értettem volna. Az értelmet, mint luxust még megengedtem magamnak, azt nem engedhettem már meg, hogy meghátrál­ jak. Éppen ezért, mintha a Bujor fenyegetése el se hangzott volna, előadtam - egyelőre - a Földes kinevezésére vonatkozó elméletemet. Hogy tehát itt az alkalom, rehabilitálni kell ezt a kiváló embert, akit igazságtalanul poli­ tikai ellenfelének Hajdú Győzőnek feljelentése alapján zártak ki a pártból, és aki most nagy szolgálatot tehet az országnak. Bujor úgy nézett rám, mint apa a hülye gyermekére. Halk volt és türelmes: - Kizárt párttag hogy lehetne tagja a központi bizott­ ság nomenklaturájának? De hát rehabilitálni kellene - erősködtem. - Kérte ügye felül­ vizsgálását? - kérdezte Bujor. Nem kérte, mondtam, ő úgy érezte, hogy neki van igaza. Bujor hangja most már metszett, mint az acélpenge: A párttal szemben senkinek sem lehet igaza! Ezt jól jegyezd meg! Hirtelen papírt lökött elém meg ceruzát és valami olyasmit mormogott, hogy neki az ilyen éretlen dumára nincs ideje. 518 - Ki a legjobb magyar filozófus? Olyan aki ir is és aki pártosan gondolkozik? - Rácz Győző - mondtam bizonytalanul. - Írd fel erre a papírra. - De én beszéltem vele, nem akar Buka­ restbe jönni. - Ne törődj, majd beszélek vele én. To­ vább: ki a legjobb irodalomkritikus? - Láng Gusztáv. - Írjad. - Nem jön. Tudom, hisz barátom. - Majd én beszélek vele és akkor jönni fog. Mondd: ez az illető párttag? - Nem tudom - feleltem. - Hogyhogy nem tudod? Azt mondtad, hogy barátod. - Tényleg barátom, de én nem ilyen ala­ pon szoktam barátkozni. - Elég baj - vélte Bujor. - Tovább: ki a leg­ jobb szerkesztőségi főtitkár ? Most már nem ellenkeztem, mondtam, mondtam a neveket. Mikor aztán a lista ki­ telt, Bujor azt mondta: Holnap kilenckor légy Aurel Duca elvtársnál, a Kolozsvár Me­ gyei Pártbizottság első titkáránál. Addig ezek az elvtársak le lesznek értesítve és ott meg lesznek győzve. Egy forradalmi pártban így intézik az ügyeket. Éz nem polgári parla­ ment. Valaki vagy teljesíti azokat a feladatokat amiket a párt rá kiró, vagy nem muszáj párttagnak maradnia. Éreztem, hogy ezt a csatát elvesztettem. Ha valakiben maradt még valami illúzió azt illetően, hogy ez a bukaresti lapalapítás eset­ leg jó ügy is lehet, az most kigyógyul e hitéből. Erőszakkal nem lehet meggyőzni az embereket arról, hogy szabadok. 1 9 7 0 . au g u sztu s 1 3 . csü tö rtö k Halálosan fáradt vagyok és szomorú, sőt ennél is több: kétségbeesett. Tegnap megvolt a gyűlés a kolozsvári megyei bizottságnál. Duca nem volt olyan durva, mint Bujor, de azt sem engedte meg magának, hogy emberi érvekre, kívánságokra tekintettel legyen. A jelszó itt is ez volt: vagy végrehajtod azt a feladatot, amit a párt számodra kijelölt, vagy viseled a következményeket. Egyetlen embert sikerült ezzel az erőszakkal besoroz­ ni: Baróti Pált. Bretter György el se jött. �palócföld 92/5 Rácz Győző orvosi igazolványokkal igazolta, hogy nem jöhet. Mikó Ervin ugyan elfogad­ ta a megbízást, de utána végigsírta a várost, felküldte Duca első titkárhoz minden isme­ rősét, úgy hogy végül én kértem az első titkárt, hogy mondjon le róla. A legdöbbenetesebb B.Z. esete, aki a lap­ szervezés egy kezdeti szakaszában kéretlen ajánlkozott, s akinek rovatvezetői állást ígértem. No most, feltehetően az erőszaktól ijedvén meg, levelet küldött a címemre, amit megőrzök. A levélben ez áll: vagy elintézem, hogy a párt mondjon le a vele szembeni erő­ szakoskodásról, vagy gondoskodjam a gyerekéről, mert öngyilkos lesz. Édes Istenem, mit tettem? Mit bűnöztem? Hiszen én csak a nemzetiségemen akarok se­ gíteni! A nyugalmamat feláldozom, a családom biztonságát is, de a becsületemet a jó híremet nem adhatom! Nem lehetek gyil­ kos. Mit tegyek? A u g u s z t u s 2 2 . szo m b a t 1970 késő nyarán már érezhető volt lap­ szervezői munkám első eredménye. Négy havi kemény munkával elértem, hogy min­ denki meggyűlölt Romániában. Elsősorban persze azok a tollforgatók, akik nem akartak Bukarestbe költözni, de akiket a párt erre kényszeríteni akart. Másodsorban azok a jobbsorsra érdemesek, akik vállalták volna a bukaresti idegenséget is, csak szeretett szak­ májuknak élhessenek, ám akiket a párt nem engedett a sajtó közelébe. Legtöbben persze azok az érdemtelenek voltak, akik így akar­ tak a falusi tanárkodástól szabadulni, vagy a világhírre vergődni s akiknek még okuk is volt arra, hogy gyűlöl jenek, mert nem vettem fel őket. Ezekhez aztán hozzá kell számítani a pártfogók, ilyen-olyan politikai-társada­ lmi nagyságok csoportjait, akiknek a számát minimum kettővel meg lehet szorozni, hisz nem csak azok orroltak rám, akiknek az em­ berét nem vettem fel, azok is, akik az ellefelük emberét fedezték fel a szerveződő szerkesztőségben. És se szeri se száma azok­ nak, akik ebben az időben okkal, ok nélkül mocskoltak. Mert ott voltak a titkos vagy nyílt pályázók a főszerkesztői helyre, amely­ hez én, szerintük érdemtelenül jutottam. Pontosabban nem érdemtelenül, mert az ál­ lamnak, sőt magának a szekuritáténak tettem nagy szolgálatot, ám a szerkesztésben tökéletesen ártatlan vagyok. És ehhez, a ne­ vem hallatán vicsorító hadhoz oda kell számítani még a központi pártaktívát is, amely érthetetlenül állt az úgymond fafejű­ ségem, még pontosabban politikai iskolázatlanságom ténye előtt. Nos íme egy ilyen botrányos történet. Amikor a megbizatásomat átvettem Du­ mitru Popescu kábé titkár, aki egy rendkívül értelmes és rendkívül erőszakos káder - nem véletlenül hívja a szakma Popescu Dumnezeunak, vagyis I stennek -, de aki úgy tűnik a szó intellektuális értelmében mégis becsü­ letes ember, nos mondom Popescu a beiktatásomkor leszögezte, hogy a Contem­ poranul című nagy példányszámú és népszerűségű hetilap testvérorgánuma lesz A Hét, vagy ahogy ő mondta Á Het, és tehát mindenben azonos ellátottságot élvez. Én ezt akkor megjegyeztem. Ám alig itattam le két­ szer-háromszor Lakatos gyógyszerész úr bánffyhunyadi szilvapálinkájával a Kultur Tanács néhány adminisztrátor emberét, rög­ tön kiderült, hogy az egyenlőség e tekintetben is sántít. Mégpedig nagyon. Mint megtudtam az alakuló új lapnak 6,5 ál­ lással kevesebb jutott, mint román megfelelőjének. A béralapja ennek megfele­ lően 180 ezer lejjel kisebb. A Contemporanul egy számra 15 ezer lej hono­ rárium alapot kap, A Hét 9.400 lejt. Azt is kimutatták a frissiben szerzett szesztestvé­ rek, hogy az "Egyéb kiadások" című fejezet költségvetése, tehát kiszállási díjak, benzin­ költségek, telefonelőfizetések, lapelőfizetések stb. még a megengedett költ­ ségek fedezésére sem elegendők. De a diszkrimináció legeklatánsabb adata az, hogy a 305 ezer lej előirányzott számonkénti nyomdaköltség helyett mindössze 260 ezer lej szerepel a büdzsében. Mikor az egészet átgondolom azt mon­ dom: itt nem szabad frontálisan támadni, elmegyek Sion Bujorhoz, elmondom, mit tudtam meg és közlöm vele: Én bizos vagyok benne, hogy neki nem volt tudomása erről a diszkriminációról. 519 �palócföld 92/5 A hét elej én fel is hívtam telefonon. Kér­ tem, hogy fogadjon. Mit akarsz? - kérdezte a rá jellemző cigányos közvetlenséggel. Mon­ dom, hogy a költségvetés körül vannak némi differenciák. Azt mondta: jó, majd hív, ha ideje lesz tárgyalni. Eltelt három nap, nem hívott. Tehát: tudta miről van szó és nem akar fogadni. Elmentem Méliusz Jóskához s elmond­ tam neki az értesüléseimet, valamint azt is, hogy Bujor tudatos cselekedetével állunk szemben, ezért nem akar fogadni. Nagyon dühös lett. Előttem hívta fel Gere Mihályt, a központi bizottság titkárát, aki a pártgazda­ sággal és - ezt a viccet nem én csináltam, hanem Ceausescu - a nemzeti kérdéssel fog­ lalkozik. Gere azonnal fogadott. Mire odaértem Bujor Sion is ott volt. Előadtam, hogy mi a panaszom. Elmondtam, hogy ha az ilyen apró trehányságokon nem segítünk hi­ ába írunk a lapban az egyenlőségről, mert az emberek nem hisznek majd nekünk. Gere fi­ noman, aggódva dolgozik alám. Különösen Ceausescu elvtárs utasításainak betartásá­ hoz ragaszkodik. Számára - mondotta - az, hogy Ceausescu elvtárs intenciói maradék­ talanul érvényesüljenek többet jelentenek pár százezer lejnél. Csakhogy Bujor sem most lépett le a fal­ védőről. Egyáltalán nincs berezelve, amiért nem tartotta be Ceausescu elvtárs állítólagos utasításait. Ellenkezőleg, támadásba lendül és rövidesen neki áll fennebb. - Gere elvtársnak, mint a párt adminiszt­ ratív titkárának tudnia kell, hogy a Comtemporanul költségvetése pont annyi, mint az amit A Hétnek előírtunk. Csakhogy a Comtemporanul státuszán van néhány rej­ tett állás. Például onnan fizetik Micleat, a Ceausescu elvtárs személyi fényképészét. Gere zavarba jön. Valamire emlékezhe­ tik. Én azonban remek pálinkával dolgoztam, s tele vagyok adatokkal. Percek alatt kimutatom, hogy a rejtett állások csak egy kis százalékát teszik ki a két lap költségvetésében fellelhető különbségnek. Bujor elsápad a méregtől és odaszól San­ descunak a helyettesének: Vizsgáld ki azonnal és tégy jelentést. Itt még valaki meg­ üti a bokáját - mondotta, de a hangsúlyban 520 az is benne volt, hogy a kárvallott könnyen én lehetek. Így megyünk végig minden tételen. Bujor mindent tudomásul vesz, de most már nem cáfol. Ez volt tegnap. Ma jön George I vascu a Comptemporanul főszerkesztője: mit tett velünk kollega úr?! - Mit? - kérdem. Felhí­ vott Bujor, hogy dolgozzam át a költségvetésünket. Nem lehet magasabb, mint a maguké. - És akkor mit tesz? - Mit tehetnék? - kérdezte a világ legter­ mészetesen hangján - elmegyek egy Bujornál nagyobb főnökhöz és elintézem, hogy ne kelljen átdolgozni. A u g u sz tu s 3 0 . vasárn ap Itt ülök Bukarestben a Tolsztoj utcai párt­ otthonban egyedül. A család Kolozsváron. Lakásról még szó sincs. Szerkesztőség egyre inkább illúzió. Dankanits Adámmal állapod­ tam meg, aki - mondják - nagyon jó történész, de még szerkesztőségben nem dol­ gozott. A felesége is jön, Varga Kati, aki grafikus, nem ír, nem olvas - tördel. Van ezen kívül egy filozófusom Huszár Vilmos, aki most végezte az egyetemet, tehát újságí­ rói szempontból analfabéta. Bodor Pali ajánlatára felvettem Ágoston Hugó fizika­ tanárt, aki Szászrégenből hozza el teljes sajtó- és élettapasztalatát. Tehát katasztrófa. Minden azon múlik, hogy el tudom intéz­ ni néhány pártból kizárt régi, koncepciózus szerkesztő alkalmazását, mert ha nem akár be is adhatom a lemondásomat. Ez őrli fel az embert, ez az állandó bizony­ talanság. Az, hogy itt nem lehet semmit lezárni, sem a napot, sem a hetet sem a prob­ lémát. Minden úgy kezdődik, hogy: attól függ. 1 9 7 0 . szep tem b er 1 7 . csü törtök Hetek óta ostromlom Fazekas János mi­ niszterelnök helyettest, hogy juttasson be I on Ghoerge Maurer miniszterelnökhöz. Megtudtam ugyanis, hogy Maurer egyazon koncentrációs táborban volt a háború alatt Földes Lászlóval, Tirgu Jiuban, sőt Földes �palócföld 92/5 mint Magyarországra átszökni akaró fogoly, tehát nem kommunista, valamiféle paran­ c s o l ója is volt a mai kormányfőnek. Gondoltam elmegyek hozzá s elmondom, hogy Hajdú Győző miként áztatta el Földest. De mindenekelőtt azt, hogy milyen nagy szükség volna Földesre, az ő alapos elméleti ismereteire az alakuló új bukaresti magyar lapnál. Fazekas azonban furcsa módon nem segít. Azt mondja, hogy Maurer semmiben sem angazsálja magát, ami nemzetiségi ügy és kár vele kisérletezni. Mások azonban mást mondanak. Azt például, hogy Fazekas Hajdú Győző támogatója, tudja, hogy Földest Haj­ dú tette tönkre és ezért áll félre. Én Fazekast annál sokkal jobban becsülöm, hogy ilyesmi­ nek bedőljek, de Földesre szükségem van. És tegnap támadt egy korszakalkotó ötletem. Felhívtam Király Károlyt a kovászna me­ gyei elsőtitkárt, a párt végrehajtó bizottságának tagját és kikértem a vélemé­ nyét. Mindez persze nem véletlenül jutott eszembe. A fáma ugyanis azt tartja, hogy Ceausescu azért futtatta fel a fiatal és meg­ lehetősen ismeretlen Király Károlyt, hogy Fazekas Jánosnak ellenfelet kreáljon. Faze­ kas ugyanis nagyon nagy szolgálatot tett neki a csehszlovákiai válság idején, amikor a főleg Magyarországról jött támadások al­ kalmával - mozgósította mellette a Székelyföldet. Persze egyetlen egyeduralko­ dó sem szeret osztozni a hatalomban és azt sem szereti, ha valakinek része van az ő di­ csőségében. Ezért hihető, hogy a fiatal K irály Károlyt ki akarja játszani Fazekas el­ len. Persze Király nem ezzel vonta magára a romániai magyar értelmiségiek figyelmét, hanem azzal, hogy megyéjében Kovásznán igyekezett megvalósítani azokat a nemzeti­ ségi vívmányokat, amelyeket ugyan itt-ott kijelentettek, de amit senki sem valósít meg. Például kiíratta a megye helységneveit ma­ gyarul is. Új magyar nyelvű lapot létesített. Fellendítette a helyi magyar színház munká­ ját. És még számos más, a magyar nemzetiség számára fontos intézkedést való­ sított meg. Nos, ez adta az ötletet, hogy tőle kérjek tanácsot és segítséget. Tegnap - mondom - fel is hívtam telefonon. Az első döbbenetem az volt, hogy ismert, holott az ő nagyság­ rendjében ragyogó káderek ilyen mélyre nem ereszkednek le. A másik az volt, hogy azt mondta: tetszik tudni. Mondtam: Király elvtárs egy végrehajtóbizottsági tagtól az is megtiszteltetés ha tegez, maga miért tetsziktudnizik? Azt mondta azért, mert én ismerem a hazai irodalom történetét és tu­ dom, hogy maga egy évvel idősebb, mint én. Ezek után a többi figyelmessége termé­ szetesnek tűnt. Megkérdeztem, hogy mikor találkozhatunk, mert szeretném kikérni a véleményét az új lap alapítása dolgában. Azt vártam, hogy egy héten belül szakít erre időt. Király azonban azt kérdezte: hány óra maga szerint? Mondtam: szerintem fél tizenegy. Azt mondta: mit szól, ha kettőkor együtt ebédelünk. Mondtam rendben van és beug­ rottam a kocsiba, mert a hátralévő idő épp hogy elég volt a Sepsiszentgyörgyig megte­ endő 200 kilométerre. A pártkantinban fogadott. Ott ebédelt épp úgy, mint akárme­ lyik pártmunkás, a kapust is beleértve. Az ebéd ízletes volt, de nem főúri. Jól éreztem magam. Ebéd után a kabinetjében beszélgettünk el egy kávé mellett. Elmondtam a gondjai­ mat. Azt, hogy a romániai magyar értelmiségiek nem bíznak a hatalomban, de az én személyem sem jelent nekik garanciát és ezért nem jönnek velem Bukarestbe lapot alapítani. Márpedig ezt az alkalmat kihagyni bűn. Annak idején az Osztrák Magyar mo­ narchiában a románok is kihasználták a főváros előnyeit. Lapjuk jelent ott meg, sőt, ha jól tudom még Eminescu is ott jelentke­ zett visszhangos sikerrel. Namármost ahhoz, hogy a bukaresti magyar lapot sikerre vi­ gyük, ahhoz káderek kellenek. És itt előadtam neki a tervemet Földes Lászlóval kapcsolatban, akit mindenképpen le szeret­ nék vinni. Újabb döbbenet: Király ismerte Földest, és egyetértett az elképzelésemmel. Késő estig beszélgettünk. Kötetlenül, az általános helyzetről, de arról is, hogy őt mi foglalkoztatja. És észrevétlenül paktum is kialakult közöttünk. Azt mondta: ő segít ne­ kem, de nekem is segítenem kell az ő törekvéseit. Ő ugyanis szeretné Sepsiszent­ 521 �palócföld 92/5 györgyöt magyar kultúrközponttá tenni. Nem az egyetlen központtá, egyikké. Kér te­ hát, hogy onnan ne vigyek el embert. Tárgyalásban voltam ugyan Csiki Lászlóval, azt is tudtam, hogy nagyon fogja bántani, amiért lemondtam róla, de az úgynevezett nagypolitikának szabályai vannak. Megfo­ gadtam Királynak, hogy segítségére leszek. Ő nem fogadott semmit, csak azt mondta, amikor elváltunk, hogy tehát akkor holnap, vagyis ma reggel 9-kor találkozunk Dumitru Popescu irodájában. Tudni kell, hogy Du­ mitru Popescu a párt központi bizottságának titkára, sőt Ceausescu beszédeinek fogalma­ zója. Királlyal a KISZ-ben dolgoztak együtt és barátkoztak össze. Ma pontban megjelentem kilenckor a ká­ bénál. A titkárnő azonnal és nagyon udvariasan beinvitált a főnöki szobába. Ott már a Földes dossziét tanulmányozták. - Hogy van az - kérdezte Popescu mikor beléptem -, hogy több aktában esik szó a Hajdú feljelentéséről, de a feljelentés szöve­ ge hiányzik? Mondom: nem tudom. Azt felelte, hogy ő tudja. A Hajdú szövet­ ségesei kilopták az árulkodó dokumentumot. Aztán becsapta a dossziét és ő mint leg­ magasabb hivatali főnököm azt mondta: Király elvtárssal vállaljuk a felelősséget Föl­ des elvtársért, értesítse, hogy addig is, amíg ügye tisztázódik, betöltheti a főszerkesztő­ helyettesi posztot A Hétnél. Hát így volt. S z e p te m b e r 2 2 . kedd Földes újjászületett! Nagy elégtétel ez ne­ kem. Hétfőn érkeztem vissza vele Bukarestbe. Lakás egyelőre nincs, szállodá­ ban lakunk, ami azt jelenti, hogy alig alszunk, mert folyton a lapot alakítjuk. Teg­ nap délután kimentünk a strandra. Ott hallottam Szele Pétertől egy történetet. Reggel villamosoztak be a Scinteia Házba, a szerkesztőségbe, s beszélgettek, persze ma­ gyarul. Egyszer csak odafordul hozzájuk egy olyan húszvalahány éves ifjonc: miért be­ szélnek itt ezen az idegen nyelven? Mielőtt felelnének, leereszkedik szemben egy újság, s egy olyan negyven körüli tisztviselőnek ki­ néző napszítta polgár mered a kötekedőre: 522 - De uram, ha maga Japánban találkozik egy románnal, milyen nyelven fordul hozzá, japánul? Na, szerintem ez az igazi bukaresti ember! Szep tem b er 2 8 . h é t f ő A hét végén hazarepültünk Kolozsvárra, s ma újra itt vagyunk. Ha mást nem, friss híre­ ket arattunk. Kolozsváron mindenki a bukásomra spórol. Van aki nyíltan kimond­ ja: alkalmatlan vagyok a szerkesztésre, azért szereztem meg Földes Lacit, hogy valaki tudja, mit kell egy lapnál csinálni. És azt is jellemzőnek tartják, hogy sikerült Földest kimentenem, miután 12 évig szilenciumon volt. Hálás Huszárnak a párt. Jól megfizetik, amiért a kettős kötődés kérdésében oda­ mondott a magyar kritikusoknak. O k tó b e r 13. kedd Sajnos elég ritkán jegyzek. Pedig nagy dolgoknak vagyok tanúja. Itt van mindjárt a vezércikk ügy. Pénteken délután, amikor sem Földes sem Gálfalvi nem volt itt, hív Bá­ nyai Jó zsef telefonon, hogy azonnal vigyem fel a kábéhez a vezércikket. Mondom: nincs lefordítva. Nem baj, vigyem fel magyarul, mert Andrei Vela elvtárs a sajtóosztály he­ lyettes vezetője ért magyarul. Hívjam Velat. Vela mérges: menne haza és kénytelen rám várni. Én is mennék haza - mondom nem ke­ vésbé mérgesen - de nincs hová. Mérges szóváltás, végül megegyezünk, hogy reggel viszem fel. Azért megkérdeztem meddig van benn, mert - gondoltam - nem kell a palit bu­ zerálni. Azt mondja fél hétig. Mondom rendben, megkeresem. Meg is történik, felvi­ szem és ekkor kezdődik a kalamitás. Hárman ülnek neki. 1. Vela a sváb, Temesvárról. 2. Bányai, a kolozsvári magyar és Sandescu előtt vizsgáztatják magukat - ellenem párt­ hűségből, meg internacionalizmusból. Folyik pedig az ügy imigyen. (Mellékelem majd a kéziratot) - Mit jelent az, hogy a lap társadalmi szükségletnek tesz eleget és ezért alapítot­ ták? Milyen társadalmi szükségletnek? Milyen hiányok vannak a mi társada­ lmunkban? Azért alapították, mert a párt úgy látta jónak. �palócföld 92/5 - Mi az, hogy romániai magyar közélet? Ez egy szeparatista szempont. Különben is az egész vezércikk idegen a mi pártunktól. Mitől egyoldalú az ún. magyar közélet és ez kit érdekel? - Miért pont ezt idézem (a testvériséget) Ceasescutól miért nem azt, hogy a nemzeti kérdés végleg megoldódott?! - Mi az, hogy romániai magyarság? - Miféle hülyeség az, hogy a lap közvetít a román és magyar kultúremberek között, amikor az ország élete egységes és nem vá­ lasztható ilyen alapon szét?! - Ki kért arra, hogy foglalkozzunk a nem­ zeti kérdéssel, mikor erre a párt hivatott? - Miért nem írtok a párt által megszabott alapelvekről pl. a sajtó feladatairól? - Mi az, hogy nemzetiségi intézmények? - Mi az, hogy hazájához és nemzetiségé­ hez hű állampolgárok? stb., stb., stb. Próbálom magyarázni. Kiértékelnek. Hü­ lyének érzem magam. Rá kell jönnöm, hogy ez így nem megy. Abbahagyom. Elküldenek, hogy dokumentálódjak a Scinteianál (A Ro­ mán Kommunista párt központi napilapja) este 8 órakor és reggelig írjam meg a cikket helyesen és fordítassam is le. Nem lehet. Muszáj. Elmegyek Bodorhoz. Bodor felhajtja Do­ mokost. Elolvassák a cikket. Azt mondják jó és nem szabad rajta változtatni! Jó, de mit tehetek? Menjünk Vincze Jánoshoz, a Ma­ gyar Dolgozók Tanácsa alelnökéhez. Este kilenckor beállítunk V.-hez. Katasztrófa. A cikk szerinte is jó. A sajtóosztály nem akarta a lapot, így akarja az ügyet kompromittálni. De nem szabad össze­ ugrani velük. Nem tehetem meg, amit tőlem kérnek. Próbáljam meg, ő pedig reggel beszél Du­ mitru Popescuval. átveszem a kagylót, azonnal ki is megy. Je­ lenti a főnökének, hogy beléptek a drótba. És Bujor még mindig nem ér rá, hogy fo­ gadjon. Közben alkalmam van beszélgetni Bányaival és Velával, akik előzőleg olyan szépen vizsgáztak Sandescu előtt internacio­ nalizmusból. Bányai :- H. elvtárs nem ért egyet, ahogy látom azzal, hogy belenyúltunk a cikkébe. Én: -Végrehajtottam, de tiltako­ zom és nem is írom alá a cikket. Nem értik a nemzeti kérdést, nem ismerik a fogalmain­ kat. Itt koncepciók ütköztek össze: amelyek kizárják egymást és egyikünk sincs hozzá­ kötve a székhez! Mindezt nagyon civilizáltan Végül beju­ tok Bujorhoz, aki mintegy állatszelídítő, biztatóan mosolyog. Bemutatom neki a ma­ kettet, bediktálom hasból, hogy melyik oldalon mi van, mire nekiesik a vezércikk szövegének és szorgalmasan húzogatja meg az oldalt. Be sem tudja fejezni, hív Popescu. Vincze elmondotta neki hogy mit csináltak velem, s lehívja az egész társaságot magához. Röviden: szépen visszakéri mindazon tartal­ makat, amiket a sajtóosztály kihúzatott. Bujor vezér parancsa értelmében ma kel­ lett volna megjelennünk. Nem tudtunk elkészülni. Nemcsak a vezércikkel volt ször­ nyű harcunk, szinte minden írásba belekötöttek. Végül tegnap felmentem és el­ mondtam, hogy képtelenek vagyunk mára elkészülni. Kaptam még egy hetet. Alig ér­ tem be a szerkesztőségbe a hírrel, valaki megjegyezte: de hiszen az október 23, az öt­ venhatos forradalom kitörésének a napja... Irtó megijedtem. Azonnal felhívtam Bujort. Csodálkozott a kérdésfeltevésemen: a román pártnak semmi köze az ottani ötvenhatos eseményekhez - mondotta. O k tó b er 1 5 . c sü tö r tö k (folytatás) 1 9 7 0 . o k tó b e r 2 3 . Másnap hümmögnek. De csak hümmög­ nek és nem mondanak véleményt, sem Vela, sem Bányai sem Sandescu. Várják, hogy Bu­ jor megnyilatkozzon. Annyira, hogy az oldalhúzásaikat is kigumizzák. Sandescunal vagyok, mikor Vincze keres. S.: - valaki kere­ si. Nem mondja hogy ki és amikor én Megjelentünk. Késő éjjelig, amíg a rotá­ ciós elindult, mindenki bent ült a szerkesztőségben. Mikor felhoztuk az első számot, összeölelkeztünk. És többen sírtak. Például én is. Isten legyen lelkünknek irgalmas! ( vége ) O k tó b er 1 6 . p é n tek 523 �KÖZÉLETI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT P u b lic lite r a tu r e and art m o n th ly o f th e C u ltu re D ep artm en t o f N ógrád C o u n ty . P repared b y P u b lish er M ik szá th . C h ie f e d it o r : J ó z se f Pál C h ie f p u b lis h e r : Dr. Ján os N ém eth A d d r e s s o f e d ito r ia l o f fic e : H -3 10 1 S a lg ó ta rjá n , P f.: 2 7 0 T el: ( 0 0 3 6 ) 3 2 - 1 4 - 3 8 6 , 3 2 - 1 1 - 0 2 2 �Alapítvány A PALÓCFÖLD Szerkesztősége PALÓC KULTÚRA ALAPÍTVÁNYT hozott létre. Az alapítvány célja többek között a PALÓCFÖLD folyóirat szellemi műhelymunkájának fenntartása és gazdagítása, díjak, pályázatok alapítása és kiírása, valamint a történelmi Nógrád Megye (Nagykürtös, Losonc, stb.) művelődéstörténeti hagyományainak, szlovákiai magyar nemzetiségű alkotók és a lakosság kulturális feltételeinek javítása is. Az Alapítvány nyitott bel- vagy külföldi természetes, illetőleg jogi személyek vagyoni (pénz­ beli és dologi) adományai előtt, amelyről az Alapítvány Kuratóriuma köteles nyilvánosan elszámolni. A z Alapítvány támogatóinak nevét vagy a cég címét, kívánság szerint a PALÓCFÖLD folyóiratban megjelentetjük, valamint kedvezményes reklámlehetőséget biztosítunk számukra a Mikszáth Kiadó könyvein és más, a kiadó által szervezett fórumokon. A z 1 9 8 9 . X L V . 3 4 . p a ra g ra fu s sz e r in t c sö k k e n th e ti az Ön é v e s a d ó a la p já t az A la p ítv á n y n a k fe la já n lo tt p én zö sszeg g el. A z O T P N ógrád M e g y e i Ig a z g a tó sg á n á l v e z e te tt b a n k sz á m lá n k szám a: 5 0 6 2 - 7 . �KÖZÉLETI, I R OD ALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 30 Ft. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/7c7b866bd394541169a31319fb1b768f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Pál József Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1992 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 1992/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 1992 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika